FOR THE PEOPLE FOR EDVCATION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY . Bound aT Z-^. M.N. H.I S^.s^X •. oio(^ai>.q\) AQUILA A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN :: ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES :: MEGINDÍTOTTA HERMAN OTTÓ SZERKESZTI CSÖRGEY TITUSZ GEGRÜNDET VON OTTO HERMAN REDAKTEUR TITUS CSORGEY XXIX. ÉVFOLYAM ♦ 1922 * JAHRGANG XXIX. 1 TÉRKÉPPEL ÉS 8 SZÖVEGÁBRÁVAL. MIT 1 KARTE UND 8 TEXTILLUSTRATIONEN. BUDAPEST A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVÁNYA. VERLAG DES K. UNO. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 1922. Kiadatott 1923. május 15. - Herausgegeben am 15. Mai 1923. Megjelenik 550 példányban. — Erscheint in 550 Exemplaren. BUDAPEST, 1923. MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI NYOMDA. TARTALOM. Oldäl AQÁRDI EDE: BombyciUa garrula Pécsváradon — 171 — — Fészkelósi adatok a Mecsek vidékéről _ 173 BESSENYEY ISTVÁN : Anser fabalis és albifrons ... 173 — — A barna rétihéja (Circus aeniginosus L.) gazdasági szerepéről 182, 183 BODNÁR BERTALAN: A kék galamb (Columba oenas L.) élőadiei 18ö — — APATHY ISTVÁN necrologusa 811 CSATH ANDRÁS: BUDA ÁDÁM gyűjteménye 165 — — Túzok fészkelése Kisperegen 173 OSÖRQEY TITUSZ: A nemes holland szivhez! ^ — — A madártan megoldatlan kérdései 9—18 — — Betonból készült fészekodu 156 — 158 OÉQENFELD PÁL gróf: Faunisztikai adatok - 169, 170 DORNINQ HENRIK dr.: A rákosfalvi gólyapár - 175 DORNYAY BÉLA dr.: Hajnalmadár a Bakonyban 170 FERNBACH KÁROLYNÉ ; Téli tapasztalataim Babapusztán 183, 184 QRESOHIK JENŐ dr. : PANETH-féle sejtek és alapjukon szemcsés sejtek amadarak vékonybelében 143—14» CUÁRY ERNŐ: Oedicnemus scolopax 172 HAUSMANN ERNŐ: Cygnus musicus Földváron 171 — — Pastor roseus 171 — — Syrniiim uralense 171 -— — Őszi vonulási adatok Erdélyből 171, 172 — — Cypselus apus tömeges pusztulása - 180 HEOYMEGHY DEZSŐ: Branta hiicopsi'i ujabb előfordulása 165 — — Cygnus mitsicics Mocsán — 171 KABÁCZY ERNŐ: Havasi fülespacsirta 171 — — Parti fecske fészkelése házi fecske fészkekben 176 LAM BRECHT KÁLMÁN dr. : JANE ALLEN OWEN-VISGERNÉ necrologusa 213, 214 MADÁRTANI INTÉZET: Fogadás a kakuk tojásrakási módjának földerítésére 176, 177 NAGY LÁSZLÓ : A rétihéják táplálkozásáról 182 PAWLAS GYULA: Erdei szalonka nyáron - 184 RADETZKY DEZSŐ : Gallinago galiinaria fészkelése Tárnokon 173 — — Adalékok a búbos banka fészkeléséhez 174, 175 — — A függőcinege (Anthoseopus penduUnns L.) fészeképitése 177, 178 RÁCZ BÉLA : A széncinege fészkelésmódja 175, 176 RENDAHL HIALMAR: A fehér gólya vonulási ideje Svédországban 80—85 SARLAY JÁNOS: Recurvirostra avosetta _ „ ... .„ 170 SCHENK HENRIK : Bölömbikák nagy számban való telelése 173 — — Beteg ölyvek 180 — — Megfigyelések a sarki búvárról 181 — — Támadó egerészölyv _ „ 185 SCHENK JAKAB: A gyakorlati természetvédelem megindítása Magyarországon 29 — 42 — — Az 1920/22. évi magyar madárjelölések 51 — 65 — - SZABÓ LAJOS necrologusa 213, 213 SCHERMANN SZILÁRD dr.: Kérelem az intézet megfigyelőihez — 185, 186 — — Jelentés a könyvtár állapotáról „ 218, 21» SZEMERE LÁSZLÓ: A madárfényképezésre alkalmas fényképezőgépekről _ ... 160 — 162 — — Régi madártani adatok a Nagykunságról „ 163 — 165 TARTALOM — LNHOUD - CONTENTS - TABLE DES MATIÈRES - KÉPEK JEGYZÉKE. S2EÖTS BÉLA id. : Tavarna i!'S vidékének madarai — — Tíciiodroma muraria — — Krllliacus íitys SZOMJAS LASZLÓ: Madártani hirek a Hortobágyról ... — — A búbos banka fészkeléséről — — Cinegepusztitó patkány — — A rétihéják táplálkozásáról TARJÁN TIBOR dr.: Hortobágyi levél TÉGLÁSSY BÉLA: Ci/cjnus musicits Laskodon VASVAri MIKLÓS: Faunisztikai adatok ... — — Vándorsólymok Budapesten WARGA KÁLMÁN : MadáiTOnulási adatok Magyarországból — — Kimaradtak a süvöltők — — A madarak bogyó- és terméstáplálékáról — — Hamvas varjú korai fészkelése — — A fekete rigó és a galagonya — — A sirály és az árviz ... . — — Fecskefogó vércse... — — A tengeUc és a platángolyó , — — A szeneinké egyik népies neve — — Intézeti ügyek, Personalia — — VADAS JENŐ necrologusa — - BJKKESSY GUIDÒ necrologusa ... ... Kisebb közlemények Intézeti ügyek .. ... ... Personalia ,. Necrologns (APATHY ISTVÁN, VADAS JENÜ, SZABÓ LAJOS, BJKKESSY GUIDÒ, JANE ALLEN OWEN VISGERNÉ.) Jelentés a könyvtár állapotáról Gyűjtemények Index alphabeticug avium Oldaï 132- -14» 170 172- 165, 166 175 181 182- 166. 167 171 167- -169 178- -180 91- -181 172^ 173. 174 175 181 181, 182 183 184, 185 18B 203- -210 211, 212 213 163- -186 203- -209 209, 210 211- -214 218, 219 220 221- -226 ÍNHOUD. CSÖRGEY TITUS: Aan onze Nederlandsche vricndcn I Bladz CONTENTS. Page SCHENK JAMES: Report about the Hungarian birdbanding work in the years 1920—1922. 73—79 WARGA COLMAN : Dates about birdmigration in Hungary 95—131 TABLE DES MATIÈRES. Page WARGA COLOMAN : Dates de Migration des oiseaux de la Hongrie 94—131 KÉPEK JEGYZÉKE. Oldal A Magyarországról délnyugatnak vonuló madárcsoport őszi elvonulási módjának és főútvonalainak vázlata 53 Turdus musicus fióka LIEBERKÜHN mirigyének fundusa PANETH-féle szemcsés sejtekkel ... 145 Részlet ugyanilyen fundusból 145 Alapjukon szemcsés sejtek a Sylvia nisoría beléből 147 Cement fészekodu és öntőminta vonalrajza 157 Madárfényképezésre alkalmas fényképező gép vázlata 161 Á függőcinege fészeképitése : : 177 INHALT. INHALT. Seile AGÁRDI EDUARD: Bomiycilhf (ja>-i-iikt in PécsváraJ \n,-> — — Nidologisehe Daten aus der Mecsekgegend ... ip* BESSENYEY 8TEFAN : Wild^änse am Balaton í9.í — — Beiträge zur Nalirungsfrage von Circus aeniyinosus 200 BODNÁR BARTHOLOMAEU3: Parasiten von Columba oenas L 30.> — — Necrolog über STEFAN v. APATHY 214, 21.-) CHANCE E.: Aufruf zur Klärung des Brutgeschäftes des Kuckucks i;.; CSATH ANDREAS: Die Vogelsammlung von ADAM BUDA 187, 188 — — Nisten der Otis tarda in Kispereg 194 CSÖRGEY TITUS: Ungelöste Probleme in der Ornithologie lS—2ii — — Nisthöhlen aus Beton ... ... ... ... 158 — ICO DEGENFELD PAUL Graf: Faunistische Daten 191 DORNINQ HEINRICH dr. : Das Storchpaar 195 DORNYAY BÉLA dr : Tichodroma muraria im Bakony 191 Frau KARL FERNBACH: Winterbeobachtungen in Babapuszta 201 GRESCHIK EUGEN dr.: PANETH 'sehe Zellen und basal gekörnte Zellen im Dünndarm der Vögel 149—155 QUÁRY ERNST: Oedicnemits scolopa.r 19;; HAUSMANN ERNST : C'ygnus niusicits 19J — — Pastor rosens 192 — — Sj/rnium uralense ... 19'j — — Herbstzugsdaten aus S.-O. -Siebenbürgen 198, 19;; — — Massenhaft verendete Ojpsehts apus 198 HEGYMEGHY DESIDERIUS: Neueres Vorkommen von Branta ieticopsis 188 — — Cygnus musicus in Mocsa 192 KABÁCZY ERNST: Otocoris alpestris fava 192 — — Das Nisten von Clii-icola riparia in den Nestern von Delichon itrbica . 19ß L AMBRECHT KOLOMAN dr.: Necrolog über JANE ALLEN OWEN- VISGER ... ... 217 NAGY LADISLAUS : Über die Nahrung der Circas Arten 199, 200 PAWLAS uULIUS : Vorkommen von Scolopax riisticola im Sommer 201 RADETZKY DESIDERIUS : Das Brüten von GaUinarjo gaUinaria in Tárnok 194 — — Beiträge zur Nistweise von Upuiut epops 19Ö — — Der Nestbau der Beutelmeise... 196, 197 RÁCZ BÉLA : Zur Nistweiso von Parus majw 19ö RENDAHL HIALMAR : Die Zugszeiten des weissen Storches in Schweden 85 — 90 SARLAY JOHANN : Eecurvirostra avosctta 191 SCHENK HEINRICH : Häufiges Überwintern von Botam-us stellaris 19.Î — — Kranke Bussarde ... 198 — — Einige Beobachtungen über Coìymbìis arcticus lS);t — — Angriffslustiger Buteo commuiiis ... ... 202 SCHENK JAKOB : Der Beginn des praktischen Naturschutzes in Ungarn 42—51 — — Bericht über die ungarischen Vogelberingungen in den Jahren 1920/1923 65— 7i — — Necrolog über LUDWIG SZABÓ ... 2U! SCHERMANN CONSTANTIN dr.: Eine Bitte an unsere Beobachter 202 — — Bericht über den Stand der Bibliothek 218, 219 SZEMÉRE LADISLAUS : Zum Vogelphotographieren geeignete Apparate 162, IGS — — Geschichtliche Daten über die Ornis dos Gebietes Nagykunság 187 SZEŐTS BÉLA sen. : Die Vögel von Tavarna und Umgebung „ 132— 14:i — — Tichodroma muraria ... 191 — — Krithacus titys ... 19;i SZOMJAS LADISLAUS : Ornithologische Daten aus dem Hortobágy- 188, 18!i — — Zur Nistweise des Wiedeliopfes .„ 195 — — Meisevernichteude Ratte 198, 199 — — Über die Nahrung der Circus .\rten 200 TARJÁN TIBERIUS dr. : Ein Brief aus dem Hortobágy _. 189 TÉQLÁSSY BÉLA : Cygnus ninsicus ^. 192 g INHALT — VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN— LIST OF ILLUSTRATIONS. Seite VASVARI NIKOLAUS: Faunistische Daten 190, 191 — - Wanderfalken in Budapest 197, 198- WARQA KOLOMAN: Vogelzugsdaten aus Ungarn 94—131 — — Ungarischer Trivialn£ime der Kohlmeise , - 186 — — Ausbleihen der Gimpel 198 — — Über die Beeren-und Früchten-Nahnmg der Vögel 194, 196 — — Frühes Nisten von Corvus cornix 195, 196 — — Amsel und Weissdorn ... 199' — — Lachmöve und Hochwasser ... 199 — — Turmfalk auf der Schwalbenjagd 2W — — Stieglitz und Platan-Kapsel 201 — — Institutsangelegenheiten, Personalia 203 — 21» — — Necrolog über EUGEN VADAS 215, 216 — — Necrolog über GUIDO BIKKESSY 216, 217 Kleinere KUeUnngen 187—203 Institntsaagelegenheiten 203 — 209' Personalia 209, 210 Necrolog (APATHY ST., VADAS E., SZABÓ L., BIKKESSY G., J. A. OWEN- VISGER) 214—217 Berieht fiber den Stand der Bibliothek 218, 219 Samminngen 220 Index alphabetiens avium 221—228 VERZEICHNISS DER ABBILDUNGEN. Seite Sehematische Darstellung der Herbstzugsweise und Zugstrassen-Stränge der ungarischen Süd- west-Zügler ... 58 Fundus mit PANETH' sehen Kömerzellen einer LIEBERKÜHN 'sehen Drüse aus dem Duodenum eines Jungen von Turdus masieus 145 Partie aus einem gleichen Fundus _ 1*6 Basalgekömte Zellen aus dem Darme von Sylvia nisoria 147 Darstellung der Zement-Nisthöhle nnd deren Guss-Form 167 Skizze einer Kamera zum Vogelphotographieren 161 Nestbau der Beutelmeise... _ 177 LIST OF ILLUSTRATIONS. Page Schematîcal representation of the „Migration-Fonn" and Migration Traces of the Hungarian , South-West-Migrators' 68 A nemes holland szívhez! Ezévi kötetünket a köszönet szavaival kell kezdenünk. Ugyanaz a nemzet, amely — miként Svájc népe — nélkülözé- sektől megtört gyermekeink ezreit ölelte keblére és mentette meg a korai pusztulástól, segitő kézzel nyúlt kulturális törekvéseink felé is. Neki köszönhetjük a többi közt, hogy az Aquila XXIX, kötete napvilágot láthatott. S ami a támogatásban különösen jól esett, az volt, hogy nem lealázó alamizsnaképen, hanem a szeretetnek és munkánk értékelésének jegyében történt. A Németalföldi Madárvédő Egyesület elnöke^ intézetünk régi kedves barátja, BÜTTIKOFER J. dr, lelkes hangú felhívásban kérte egyesületének tagjait, jöjjenek természetvédelmi mozgalmunknak, a pusztuló magyar vizimadárvilág megmentésé- nek, főleg utolsó kócsagjaink segítségére. DRijVER J.-nek, az egyesület nagyérdemű titkárjának, intézetünk levelező tagjának buzgalmából ezúton oly tekintélyes összeg gyűlt egybe, amely a hazai adományokkal együtt a hathatós intézkedéseket lehetővé tette. DRIJVER J. tovább menve, pártoló tagok és előfizetések gyűjtésével oly összeggel járult évkönyvünk költségeihez is, hogy a már reménytelennek látszó kiadást, ha megkésve is, megvalósíthattuk. Amidőn ezért ugy a vezetőségnek, mint uj pártoló tagjaink- nak, mélyen érzett hálánkat fejezzük ki, köszönettel fordulunk BÜRDET A.-hoz is, aki a stereoskopikus madárképek remek sorozatával ajándékozott meg bennünket. Európa legárvább nemzete, a szétdarabolt és kifosztott magyarság, a nemes Holland nemzetnek ezt a cselekedetét soha nem szűnő hálával irja szomorú élettörténetének lapjaira, CsöRGEY Titusz, Aan onze Nederlandsche vrienden! Met een woord van dank willen wij dezen jaargang van Aquila beginnen. Hetzelfde volk, dat, evenals het Zwitsersche, duizenden onzet door armoede geplaagde hinderen van een vroegtijdigen dood gered heeft, reikte ons ook de behulpzame hand om onzen beschavingsarbeid te bevorderen. Aan de Nederlandsche hulp hebten wij het de danken, dat de XXIX. Jaargang van Aquila verschijnen kan. En wat ons daarbij in het bijzonder getroffen en geroerd heeft, is de wijze, waarop ons hulp verleend werd; deze steun werd niet als een aalmoes geschonken, doch als uiting van naastenliefde en als waardeering voor onzen wetenschappelijken arbeid. Het Hoofdbestuur der Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels, waarvan de Voorzitter, de heer Dr. J. BÜTTIKOFER, sederi Jaren eere-lid van ons Instituât is en van wiens vriendschap wij sinds lang overtuigd waren, richtte een oproep tot steun aan de leden dezer Vereeniging, ten einde de bedreigde Hongaarsche vogelwereld, in het bijzonder de laatstovergebleven Zilverreigers, voor ondergang te behoeden. Dank ook zij den ijver van den tweeden Secretaris der Vereeniging, den /leer J. DRIJVER, correspondeerend lid van ons Instituut, kwam voor het beschermen van onze vogels een zoo belangrijk bedrag bijeen, dat deze som, aangevuld door giften uit Hongarije, een daadwerkelijke bescherming onzer vogelwereld niogelijk maakte. De heer J. DRIJVER ging evenwel nog verder, doordien hij pogingen in het werk stelde, contribueerende leden voor ons Instituut te winnen; de toegezegde jaarlijksche bijdragen hebben. juist toen de toestand vrijwel hopeloos scheen, de mogelijkheid geopend, Aquila weer te doen verschijnen. Ik kan niet nalaten, op deze plaats het Hoofdbestuur der Neder- landsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels en allen, die ons met hun hooggewaardeerde hulp ter zijde stonden, onzen innigsten dank te betuigen. Verder wil ik nog den heer A. BÜRDET danken voor zijn fraaie stereos- coopplaten, welke hiJ aan ons Instituut heeft geschonken. Het Hongaarsche volk, dat van alle Volkeren van Europa, de grootste verliezen heeft géleden en welks land het meest verminkt en geplunderd werd, zal deze hartelijke deelneming en hulp van iiet, edele Nederlandsche volk met een nooit te vergeten gevoel van dankbaarheid aanteekenen op de bladzijden van ziJn tragische geschiedenis. TITUS CSÖRGEY. A madártan megoldatlan kérdései. Irta : Gsörgf,y Titusz. Annak a na^y fellendülésnek, amely a természettudományi kutatás terén az elmúlt évszázadból elénk tárul, egyik legkiválóbb eredménye bizonyára az, hogy már tudjuk, hogy mily keveset tudunk, tehát, hogy mily sok az, amit még nem tudunk. Ennek felismerésében azonban nen]- csak elménk és tudásunk véges volta van elénk állitva, hanem az az óriási munka és a vele járó haladás is, amehiiek árán az emberiség e fel- ismeréshez eljutott, mert hiszen a még megoldandó kérdések tömegét a már megoldottaknak tömege vetette fel. Az emiitett felismerés ez okból nem hog\' elcsüggesztöleg hatna, hanem ellenkezőleg bátorító, további kutatásra ösztönző erőképen érvényesül. Ösztönzőleg hat reánk az a közös emberi sajátságunk is, hogy a még el nem érettet, a vágyottat nagyobbra becsüljük, mint amit már meg- szereztünk ; a megszerzés öröme nagyobb, mint a birtoklásé. így van ez a mi tudományszakunk, a madártan terén is, ahol a kötetek százai tanúskodnak arról, amit már megszereztünk, de talán ugyanannyi kötetre rúgna ama kérdéseknek tömege, amelyek kutatóink elé tornyosulnak. Ezek közt számos olyan is van, amely a végokokig nyúlik fel s így meg- oldása véges elménk elől örökre el van zárva, de tömérdek az olyan is. amelynek egészben vagy legalább részben való megoldása remélhető volna, ha ezek a kérdések állandóan felszínen tartatnának. Ez késztet arra, hogy a jelen alkalommal, szei ény kezdetképen néhány, mindig aktuális kérdést kiragadva, nmnkatársaink figyelmébe ajánljak. Lehetőleg oly kérdéseket választottam, amelyek nyílttéri észleletek nélküi laboratóriumokban meg nem oldhatók. Tehát elsősorban azokra a szerencsé- sekre várnak, akik állandóan a természet ölén élve, közvetlenül a tudásnalí ebböl az örök forrásából menthetnek. A sor elejére a pajzsos canM (Faroncella pu gmix L.) nász ruhájának kérdését tettem, azért, mert ezt már 25 évvel ezelőtt ifjúi hév-vei Idséreltem megostromolni a következőképen: E madár alkati, szinezetbeli és életmódbeli különösségei akkor tűnnek leginkább szembe, ha a tőle anatoiniailag alig megkülönböztethető canlókkal (Totaninae) hasonlítjuk össze. Ilyen az alkati és ruházati dimorphizmus ; a pajzsosnak himjei ^'s-al nagyobbak a tojóknál s azoktól meglepő nász- ruhájukban is különböznek, mig a cankók ivarai ugy méretben, mint, 10 CSÖRGEY TITUSZ színezetben rendkívül hasonlók. S míg a cankók sürün hallatják kellemes ílótahangjukat és nászénekkel hívogatják párjukat, addig a pajzsosok szinte némáknak mondhatók, de ehelyett tavasszal pompás toUpajzsot és bíbírcsekböl alakult vívóálarcot öltenek fel és külön kiválasztott harctereken csodálatos bajnoki mérkőzéseket folytatnak. Ezek azonban nem végződnek valamelyik fél leverésével, hanem a harci kedv egyidejű lelohadásával kölcsönös visszavonulással fejeződnek be, hogy uj párok lépjenek a helyükbe. Ami pedig legkülönösebb, e mérkőzések nem folynak a tojók nézőserege előtt, csak elvétve téved közéjük egy-egy. íme a kérdések tömege: mire való, miért van mindez? Miért oly feltűnően nagyobbak a hímek, mikor sem többnej üségben nem élnek, sem az ivadékgondozás és védelem munkájában részt nem vesznek, ezt a kis- termetű tojókra bizzák. Mire a pompás nászruha, a tollpajzs s a vívóálarc, mire a komoly- talan bajvívás, amely nem jár az egyik fél leverésével, tehát nem szolgálja az erősebb egyének kiválogatását? Mivel magyarázzuk a nászruha csodálatos variabilitását, hogy két teljesen egyformát lehetetlen találnunk? S miért e variabilitás csak a nászruhán s miért oly állandó az év nagyobb részén viselt úgynevezett téli ruházat? S a nászruha variabilitása is miért nyilvánul csak az első disztollazatnál, mert hiszen a sokféle rajzolatú hím évről-évre ugyanazt a nászruhát ölti fel? (Mily meglepően áll itt szemben a haladó erő a konzervatív erővel, a variálás az örökléssel!) Végül pedig, mivel magya- rázzuk a nászruha színbeli és rajzolatbeli convergentiáját házi tyúkjaink színével és rajzolatával? A házi tyúk tollmezének variabilitását még magyarázhatjuk abból,, hogy a vad ős egységes mintázatát a domesztíkálódás folyományakép fellépő' albinizmus zavarta meg, ez hozta létre a fekete-fehér-vörös tarkázatot. Itt mutatkozik ugyan némi halvány nyom, de ez is hamar elvész. Mert igaz ugyan, hogy a Pavoncelláknál is elég sürün találunk albinókat ; a fehérgalléru hímek praeparálásánál a bőrben is jelentékeny nagyságú pigmentnélkülí foltokat találtam, amit a valódi albinizmus jegyének tekin- tettem. Ámde amíg a házi tyúk albinisztíkus elfajulását a domesztíkálódás magyarázza, mi magyarázná a vadmadárnál az albinizmus oly mértékű fellépését, hogy az az ősi szineződést teljesen megváltoztassa? S még ha ez utóbbit tudnók is, miért e nagy variabilitás csupán a nászruhán s miért nincs nyoma a téli mezen is? Miért oly egyöntetű ez a téli mez, akárcsak a Pavoncellával oly közel rokon Totanusoknál? Vagy talán a nászruha kialakulásában más fajoknál is szerepel a többi közt az ismeretlen okból fellépő albinizmus ? De még ha így volna is, miért találunk csupán, a PavonceDánál oly mértékű míntázatbeli individualitást, mint a házi szárnyasainknál ? A MADÁRTAN MEGOLDATLAN KÉRDÉSEI. H íme, idáig jutottam e téren 25 évvel ezelőtt s megvallom, máig sem haladtam egy lépéssel sem előbbre, egyszerűen azért, mert ujabb észleleti adatok hijján továbbra is csak a spekuláció bizonytalan talaján kellett volna tovahaladnom. Hogy e kérdést mégis közreadom, abban a reményben teszem, hogy talán akad valaki, aki ezt exakt kísérleti alapon vizsgálhatja tovább. Talán épen a házi tyukfajták hivatásos tenyésztői találnak legelébb oly nyomokat, amelyek a vadmadarak nászruhájának fejlődési törvényeihez is közelebb vezetnek bennünket. Második kérdésképen a jó öreg GAETKE-nek, a helgolandi madár- buvárnak egyik, csaknem feledésbe merült észleletét emlitem fel. Die Vogelwarte Helgoland, Braunschweig 1900. e. müvének 620 — 22-ik lapján a Colymbiis Immer-röl szólva, rámutat a buvármadarak ama képességére, hogy veszély esetén a máskülönben oly könnyen lebegő törzsüket teljesen el tudják sülyeszteni s vízszintes irányban messzire elúszni. Ugyanitt emhti azt is, hogy a hamburgi állatkert tavában egy kárókatonát figyelt meg, amely törzsét és nyakát annyira elsülyesztette, hogy csak feje állott ki. E mozdulatlan helyzetben lesett a viz felett szálldosó fecskékre, melyek közül sikerült is egyet elkapnia. Ezután újra lesülyedt a viz alá, amely ott méteresnél mélyebb volt, vizi növényzettől teljesen mentes, ugy, hogy a növényzeten való megkapaszkodásról szó sem lehetett. Gaetke ugy a Colymbus-oknak a magas fajsúlyú tengervíz szine alatti vízszintes tovahaladását, mint a kárókatonának egy helyben való alásülyedését fizikai talánynak nevezi. Ugy vélem, ezt a 2 jelenséget célszerű szétválasztanunk, mert a víz- szintes tovahaladásnál még feltehető a törzs elejének a vízszintes sik alá történő olyan sülyesztése, hogy a lábak hajtóereje a felhajtóerőt ellen- súlyozhatja. Ezzel szemben az emiitett kárókatona függőleges lesülyedése és mozdulatlan lebegése egyedül a fajsúlynak akaratlagos növelésével érhető el. Ez pedig csakis az úszó test levegőtartalmának csökkentésével történhetik, amiként a búvárhajó is végzi, légkamráinak kiürítésével. A madárnak is vannak ilyenszerü, tüdejével közlekedő légkamrái s ezek közül az a 3 pár a legfontosabb, amely a hónaljtól a hasoldalak mentén terjed hátra ; a nyaktőnél is találunk ilyent s az uszómadaraknál a mell és has bőre alatt is tömérdek apró léghólyag észlelhető. A légzacskók, mint ismeretes, repülés közben nélkülözhetetlen segédszervei az ilyenkor mozgásában gátolt tüdőnek, a lefelé irányuló, motorikus bukásnál pedig bizonyára légtartalékul szolgálnak. Felhajtó erejük a levegőben oly minimális, hogy a repülés szempontjából a hatalmas motorikus erőhöz és lebegtető felülethez viszonyítva ahg jöhet tekintetbe. (Egyedül a számycsontok pneumaticitásának, tehát az emeltyükarok könnyitésének lehet fontosabb szerepe abban, hogy a szárnyak csapásánál a lefelé irányuló káros eleven- 12 CSÖRGEY TITUSZ erő csökkentessék.) Annál jelentékenyebb a fajsúlymódositó szerepe a vizben való lebegtetésnél, melyliez a vízimadarak pikkelyszerüen fedő hasi tollazata közé, valamint a hónaljüregbe zárt levegő is hozzájárul. Nyilvánvaló tehát, hogy az emiitett kárókatona fajsúlyának növelését •csakis légzacskóinak részleges vagy teljes kiürítésével, valamint a tollazata közt és hónalja alatt lévő levegő kiszorításával érhette el, utóbbit bőr- iziuainak működtetésével és talán szárnyának szorosabb beillesztésével. Kérdés azonban, miként végzi légzacskóinak kiürítését, amikor azok falában erre szolgáló izomelemek nincsenek és a mell- és szárnyizmok feltételezhető nyomásának is inkább csak a mellső légzacskópár lehet kitéve? Szükséges volna tehát, hogy a légzacskók élettani' működése ne csak a repülés, hanem az úszás és bukás szempontjából is beható vizsgálat alá vétessék. Ehhez pedig, egyebeken kívül, a búvármadarak számára készült oly üvegfalu víztartó is kellene, aminőt székesfővárosi állatkertünk újjáépítése alkalmából annyira sürgettünk, de amely, sajnos, máig sem valósult meg. A kísérlethez, helykímélés okából is, legkisebb búvárunkat, a lis vöcsköt .(Fodiceps nigricans Scop.) választhatnók. Ámde a madár s a medencze egymagában még nem volna elegendő, x^lkalmas riasztó eszközt is kellene találnunk, — talán eleven vagy mechanikus kitömött nagy ragadozó alakjában — mert enélkül csak a motorikus bukásnak lehetnénk tanúi, nem pedig a veszély idején a vizszín alatti mozdulatlan meghuzódásnak és lebegésnek is. Ezt a tervet talán Heineoth Ottó, a berlini állatkert kiváló biológusa valósithatná meg legelébb, aki a motorikus bukást már is behatóan tanulmányozta. Erre vall a többi közt a Journal f. Ornithologie 1923, sz. 1. füzetében (p. 166) közölt ama felszólalása is, amely szerint a motorikusán bukó madár körül felszálló buborékok a tollazatba zárt levegőből erednek és pl. a tőkésrécze kb. ^/i liter levegőt visz a tollai közt a víz alá. GAETKE-nek szóbanforgó észleletét tehát abban a reményben eleve- níthetem fel, hogy miután ugyané szerzőnek egyéb észleletei már revízió alá kerültek, ez az egy is beható vizsgülat tárgyává lészen. Meg van tehát a kilátásunk arra, hogy miként a sirályok és ölyvek ballonszerü fei- lebegésének magyarázatát már megtaláltuk, a kürtőszerüleg felszálló lég- áramlatokban, ugy a kárókatonánál észlelt fajsúlynöveléses alámerülés és lebegés kérdése is megoldható lesz. Ebben az érdekes vizsgálatban vidéki megfigyelőtársainkra is fontos szerep vár. Ismételten észlelték ugyanis, hogy a fejéig lesülyedt helyzetben vízszintesen tovahaladó buvármadár, ha fejét halálos lövés éri, rögtön fel- merül és hullája könnyedén úszik a vízen. E mindenesetre fontos körül- ményen kívül azonban azt is tudnunk kellene, vájjon az üldöző elől faj- súlynöveléssel alámerülő és mozdulatlanul lebegő madár is feljön-e a víz- színre, ha fejét lövés éri. Egyetlen ilyen, hitelesen megállapított eset is A MADÁRTAN MEGOLDATLAN KÉRDÉSEL 15 már jelentős lépéssel vinné előbbre a vizsgálatot s a laboratóriumi kísér- letezésnek is megszabná irányát, mert fontos következtetéseket engedne a a mell-, szárny- és börizomzat szerepére. Különösen két madárfaj szemmeltartását ajánlhatnám. Egyik a zöld- iábu vizityiik (Gallinuia chloropus L.), amely gyakran egész kicsiny tócsák- ban is mesterileg tud megbúvni a váratlanul felbukkanó vadász vagy a kereső eb előtt. A másik a már emiitett kis vöcsök, mely játszi könnyed- séggel változtatja fajsúlyát, hol pehelymódra lebeg a vizszinen, hol hát- vonaláig merülten úszkál, veszély esetén pedig csőréig húzódik a viz alá s mozdulatlanul lebegve, pár lépésnyiről is elkerülheti a vadász kutató szemét. Mig a két első kérdés felvetését az érdeklődés hiánya tette Idvána- lossá, a harmadikat a körülötte dúló harc teszi állandóan aktuáüssá. A mimikri, a szin- és alakutánzás kérdése ez. Az értelmezésében mutat- kozó nagy ellentétek nyilván itt is onnan erednek, hogy a nagy lelkese- déssel megindult következtetések nem alapultak kellő mennyiségű és kellőképen sokoldalú észleleti adaton. Az ebből eredő túlzások okoztak oly reakciót, hogy az egyik tábor a mimikri nyújtotta előnyt kélségbe- yonva, a mimikrinek kiválogalódás utján való fokozatos kifejlődését sem fogadja el. De még akik a magasfoku mimikri hasznát nem is vonják kétségbe, a fokozatos kifejlődés magyarázatát azok is nehéznek találják,. kérdve, vájjon mit használhat valamely állatnak a környezetéhez való kisfokú hasonlósága ? Már pedig ha van — és kétségtelenül van — létért való küzdelem,, van üldöző és üldözött, akkor az is bizonyos, hogy a kisebbfoku hasonló- ságnak is meg van a haszna. Ez a kérdés tehát alapos revízióra szorul s addig is, amig ez az egész vonalon megindul, lássunk hozzá mi ornithologusok szűkebb szak- körünk keretében. Erre már azért is szükség van, mert amig a rovar- mimikri tanulmányozása állandóan és világszerte folyik, a madártan terén Wallace és Darvin óta csodálatosképen nem történt ezirányban annyi, amennyit e kérdés fontossága megérdemelt volna. Pedig épen a madarak osztálya az, amelynél az értelmi fejlettség, a látószerv páratlan tökéletes- sége, az üldözőknek térbeli korlátlansága az üldözöttek részéről oly magas í'oku védelmi berendezéseket tettek szükségessé, amelyek szinte kihívják az érdeklődést és a kutatókedvet. Igaz ugyan, hogy e védelmi berende- zésekben a mimikrinek nincsen olyan nagymértékű, csaknem kizárólagos jelentősége, mint aminőt pl. a rovaroknál feltételezünk, de épen ez teszi lehetővé, hogy a revíziót akár hazai madaraink szűk keretei közt is meg- kezdhessük anélkül, hogy az egyoldalúság vádja érhetne miatta. A mimikri jelenségek, megnyilvánulásuk és érvényesülésük módja szerint 2 főcsoportba oszthatók. Egyik a mozdulatlan, élettelen tárgyak 14 CSÖRGEY TITUSZ utánzása, tehát a környezetbe való beolvadás: ezt passzív mimikrinek mondhatjuk. A másik a védett állatoknak utánzása — ragadozó vagy mérges állatokhoz való hasonlóság — valamint a tévesztő, esetleg riasztó szinek alkalmazása; ezt tehát aktiv mimikrinek nevezhetjük. A passziv mimikrin kezdve s annak hasznát kétségtelennek tartva, e haszon minőségénél' és mértékének meghatározására kell mindenekelőtt törekednünk, mert e nélkül vizsgálatainknak nem volna vezéreszméje. E nehéz feladatot a következő tételekben kísérlem meg: 1. A passziv mimikri lényege nem a teljes láthatatlanságban kere- sendő, — mert ilyen nincsen — hanem az üldöző lútókörétiek sziikitéséhen, amely az üldözőt keresésre és véletlenekre utalva, az üldözött számára is biztosítja a véletlenek esélyeit. 2. A mimikri a madárnál is csak egy része a védelmi berendez- kedésnek, tehát bár fontos, de nem kizárólagos eszköze a fenmaradásnak. 3. Megnyüvánulása időszakos — életszakhoz, év- és napszakhoz kötött — és természetszerűleg csak a szemre vadászó szárnyas ragadozók ellen véd, nem pedig a főképen szaglásuktól vezetett emlős ragadozókkal szemben. 4. A mimikri haszna ezek szerint mindenkor csak liercenhiális lehet. A percentuahtásnak mint értékmérőnek fogalmát arra alapítom, hogy a létszámában kiegyensúlyozott fajnál a szaporodási percent egyenlő a pusztulási percenttel. Egyetlen percentes állandó plusz vagy minusz már fokozatos szaporodáshoz vagy fokozatos kihaláshoz vezethet. A haszonnak ily percentuális értékelése alapján egyrészt már a környezethez való kis fokú hasonlatosságot is jelentős tényezőnek tekint- hetjük, másrészt a passziv mimikrinek fokozatos kifejlődését is lehetségesnek vehetjük. Ha már a széltében elénktünő passziv mimikri értékelése is csak ennyire relativ, pereentuáhs alapon lehetséges, még sokkalta nagyobb a nehézség az aktiv mimikrinek, a tévesztő és riasztó jelenségeknek értékelésénél. A madáréletnek ezek a jelenségei ugyanis még oly kevéssé vannak kikutatva, hogy a kérdés revízióját a téglahordáson, az észleleti anyag legszorgosabb egybegyűjtésén kell kezdenünk. Az itt előrebocsájtottak először is arra intenek, hogy a mimikri jelenségeit nem szabad a védelmi berendezések összességéből kiragadnunk, hanem azokkal együttesen kell vizsgálnunk. A madarat tehát végig kell kisérnünk létéért való küzdelmének egész menetén, kezdve tojásban szunnyadó állapotán, folytatva fióka- és fejlett korán élete végéig. Eközben arra kell iparkodnunk, hogy minél inkább beleképzeljük magunkat az üldözött- nek, majd az üldözőnek helyzetébe s csak ezután következzék a mind- kettőn kívülálló szemlélő ítélete. Különösen pedig az aktív mimikri meg- ítélésénél legyünk óvatosak, mert itt eshetünk leghamarább az anthropo- A MADÁRTAN MEGOLDATLAN KÉRDÉSEL 15 morphizmusnak. a teljesen magunkból való következtetésnek hibájába. Ezt a hibát ugyan soha sem kerülhetjük el teljesen, kivált mikor lélektani motívumokat biráluiik, de legalább legyünk állandóan e fogyatkozásunk tudatában. Feladatunk tehát nagyon nehéz, de egyben nagyon hálás is, mert a madáréletnek eddig még kellőképen fel nem tárt. legszebb és leg- tanulságosabb jelenségeinek oly gazdag sorozatával kecsegtet, amely kedves tudományszakunkba uj életet, uj színeket fog hozni. A vizsgálat iskolapéldáinak sorát a hubospacsirta (Oalerida eristata. L.) oekologiai vázlatán kezdem. A passziv mimikri időszakosságát is, hasznának percentualis voltát is megtaláljuk benne. Tojásban és fiókakorában csak szárnyas ellenségeitől van megvédve. Kifejlett korában, a talajjal remekül egyező színezete csak az év ^A-ed részén védi, a havas téh hónapokban már nem. De nyáron sem a színében van egyedüli védelme, hanem annak helyes alkalmazásában, a manőverben, amellyel a messziről észrevett karvaly elől idejében meglapul. Ezzel nagyon megnehezíti ellensége munkáját, mert arra kényszeríti, hogy alacsonyan repülve, a pacsirtát még áruló mozgása közben lepje meg. Az alacsony repülés viszont a látókörét szűkíti a karvalynak, amely ezáltal a véletlen szerencséjére van utalva. Télen kétszeresen nehezül a hubospacsirta helyzete, mert ellenségei- hez a his sólyom (Falco aesalon Tfnst.^ ís járul és tapasztalat szerint ilyenkor esik legtöbbje a szárnyas rablók áldozatává. Ezzel szemben azon- ban a mimikrinek az év nagyobb részén ható előnye még ís annyira csökkentheti pusztulási percentjét, hogy ezáltal, valamint évi 7 — 8 ivadékával létszámát egyensúlyban tudja tartani. E vázlatban érintve van ugyan madarunknak szárnyas ellenségeível való harca, de ennek, valamint az emlős ragadozókkal szemben való védekezésének részletes feltárása még nem történt meg. Pedig mily tanul- ságossá válik e közönséges útszéli madár életképe is, mihelyt a kevésbbé üldözött fajokéval hasonlítjuk össze. A danka sirdly-nak (Larus ridihundus h.) pl. csak fiókakorában van védőmeze, azután már nincs, mert ez az ilyen javarészt repülve táplálkozó madárnál nem is lehetséges. De nincs is rászorulva. Kiváló repülőképessége nappal védi a ragadozóktól, jól válasz- tott alvóhelye pedig az emlős rablóktól óvja annyira, hogy évi 3 — 4 utóddal is biztosítani tudja létszámát. Tovább menve, a vetési varjú (Corvus fnigilegus L.) már fióka korában sem szorul védőszínre, még kevésbbé azután, amikor társulása által is fokozott ébersége és egyesített ereje minden egyéb védelmet feleslegessé tesz. Amíg tehát a bubospacsírtának az év nagyobb részén ható védőszinre és 7 — 8 fiókás szaporulatra van szüksége, hogy pusztulási percentjét ellensúlyozza, addig a sirálynál ehhez elég a fiókakori védőszín és évi 3 — 4 utód, a vetési varjú pedig minden védőszín nélkül évi 4 utóddal IQ CSORGEY TITUSZ is nemcsak veszteségét pótolja, de állandó szaporodásra is képes, amelyet csak a leghatalmasabb tényező, az időjárás okozta katasztrofális hideg és a táplálékhiány képes időnként visszaszoritani. íme e három példából is elénk dereng már a védelmi berendezések- nek a pusztulási percenttel való kapcsolata és a mimikrinek mondhatni Fajonként módosuló szerepe, amely csak a fajonként végzett részletes kutatásból, az igy készült életképek egybevetéséből fog teljes világosságá-^ ban megnyilvánulni. E részletkutatás egyik példájaképen nézzük a baglyok águtánzó képes- liégét, mint a védőszinnek a megfelelő manőverrel való egybekapcsolódását. Ezt könnyű volna fényképsorozatokban is megörökiteni, mert fogvatartott példányokon is észlelhető. Az én szelid erdei fülesbaglyom (Asia otus L.^, valamint füleshivikom (Otus scops L.) már a szobaseprő láttára is pillanatok alatt ágcsonkká merevült. Tollazatát lepréselve, szárnyait szabály- talanul magához szorítva, egyik fülpamatját felmeresztette, másikat lecsapta. S hogy élénksárga Írisze se legyen árulójává, szemét is csaknem teljesen lehunyta. Ily módon oly tökéletes ágcsonkká alakult, hogy a szabadban néhány méternyiről is elkerülhette volna nemcsak az ember, hanem bizonyára a lovasuhanó ragadozó figyelmét is. Mert, bár a rablómadár látása a felvett kép élessége és a villámgyors accommodatio terén felette áll is az ember- nek, percipiálé képessége gyors tovahaladása közben alig lehet nagyobb, mint a magasabb értelmű emberé, amint ezt a kéregszinü ruhában, fa, mellé lapuló vadász elég gyakran tapasztalhatja. A védőállásba merevült baglyok szemhunyoritása, a szemnek, ennek az egyetlen áruló jelnek védelmére is rátereli figyelmünket. Azokra a szemen iitvonuló sávokra, a fejoidal foltjaira, az Írisznek a fejoldal színével való egyezésére, másutt a sötét szemnek a fejtető vagy fejoldal nagy sötét foltjába való beolvasztására. Ehhez kapcsolódik az egész test hosszán található világos és sötét sávok rendszere, amely a madártest képét keskeny sávokra vágva olvasztja bele a környezetbe. így olvad bele pl. a citromsármány (Emheriza citrinella L.) a fűszálak szövevényébe, igy a karóvá meredt pocgém (Ardetta minuta L.) és a bölömbika (Botaurus stellaris L.) a nádat utánzó világos sávok és a nádárnyékot utánzó sötét sávok révén a nádas képébe. Pár szóval még az aktiv mimikriről, tehát a riasztó állásokról és mozgásokról, valamint a tévesztő színekről is megemlékezve, e téren eddig jóformán csak a nyaktekercs (Jynx torquilla L.J remek kigyó- utánzásának kérdését tekinthetjük részben megoldottnak. Thobiás Gyula közvetlen észleletéből tudjuk ugyanis, *) hogy a verebek, melyek a harcias széncinegét is kiüldözik fészekodvából, félve kerülik a nyaktekercs odúját, oly nagy és tartós hatással van rájuk a sziszegve kicsapó kigyófej és •) Aquila XX. p. 493. ' A MADÁRTAN MEGOLDATLAN KÉRDÉSEI. 17 nyakutánzat, kettős tollszarvával és a ponttá szűkített pupillájával is kígyóéhoz hasonlóvá merevített szem. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kigyóutánzásnak kezdetlegesebb alakját már hazai madárvilágunkban is megtaláljuk odulakó czinegéinknél, melyek szintén sziszegve szoktak fész- kükről felpattanni). A nem kevésbbé érdekes hahthmimikriröl, e madár karvalyt, és vércsét utánzó alakjáról és ennek mily mértékben való érvényesüléséről még csak egy komoly magyar' tanulmány jelent meg Schenk Jakab részéről (Aquila XI. p. 369). Ennek folytatása még kéziratban van. Tanulmányozásra várnak továbbá azok a feltűnő színfoltok is, melyeket számos üldözött faj farcsíkján és szélső farktollain találunk, tehát oly helyeken, melyek nyugalmi, tehát védelmi helyzetben födve vannak. Ezeket a rovarvilág hasonló berendezéseível tekinthetjük analógoknak. Szerepük az volna, hogy az üldöző az élénk színfoltokra összpontosítsa figyelmét, a menekülő madár hirtelen lelapulása. tehát az élénk színfoltok váratlan eltűnése által zavarba hozassék. Ezt a zavaró, tévesztő hatást magunkon széltében észlelhetjük, akár amidőn a színes hátsószárnyu sáskát, akár pedig a fehér vagy másképen élénkszínü szélső farktollait elénk villogtató madarat akarjuk váratlan leszállása helyén meglátni. Azt azonban még nem tudjuk, vájjon ez a tévesztő hatás a ragadozó madárnál is ugyanilyen mértékben érvényesül-e ? Tehát ha fel is tehetjük, hogy a madár látóképessége csak a vonalrajz élességében áll az emberé fölött, nem pedig a színlátásban is, a szóban lévő jelenség helyes értékeléséhez mégis egész sora kellene az olyan észleleteknek, aminőt Lintia Dénes közölt az Aquila XV. kötetének 306-ik lapján. E szerint a szántásból felvert, de rögtön újra levágódó 3 foglyot (Perdix cinerea Lath.j az üldöző héja (Astur palumbariits L.) alig 2—5 méter magasságból, félóraikeresés után sem bírta megtalálni. Ez az eset amellett, hogy a védöszin hasznát kétségtelenül bizonyítja, egyben a tévesztő színek szerepére is következtetni enged, mert feltehető, hogy a keresést a vörös faroktollak élénk szín- foltjának váratlan eltűnése nehezítette meg ennyire. A tévesztő színek kapcsán — óvatosságra intő példaképen — végül még a. karvalyposzátáról (Sylvia nisoria BUCHST.) kell megemlékeznem. Ez a kis madár u. i. nemcsak tollazatánakj mintázatával, hanem még íriszének sárga színével is meglepően emlékeztet a karvalyra. De mily öreg hiba volna, ha ezt a csak ornithologus által észrevett hasonlóságot valamilyen speciális védelmi berendezkedésnek minősitenők ! Ebből a jelenségből csupán a karvalymustrázatnak a színes írisszel való valamilyen korrelációját állapithatnók meg, anélkül, hogy egyelőre e szépen hangzó kifejezésnél többre mehetnénk. A többi még titok és a madártan megoldatlan kérdései- nek sorát növeli, amely sort a reánk szakadt szegénység, a helyszűke miatt kénytelen vagyok már itt, a harmadik főkérdésnél megszakítani. Aquila 2 18 TITUS CSORGEY Az a reményem még is megmaradt, hogy talán e kevéssel is sikerül megfigyelőink gárdájának figyelmét az itt tárgyalt kérdésekre felhivni, kutató kedvüket ebben az irányban megmozgatni s igy megvalósulhat az a tervem, hogy a madártan megoldatlan kérdéseit folyóiratunk állandó rovatává tehessük. Ungelöste Probleme ín der Ornithologie. Von TlTFS CSÖRGEY. Der grosse Emporschvi^ung der Naturwissenschaften im vorigen Jahr- hundert brachte es uns gleichzeitig zum ßewusstsein, wie gering eigent- lich unser Wissen ist. In dieser Erkenntniss steht jedoch nicht blos die Begrenztheit unseres Verstandes und Wissens vor uns, sondern auch die Riesenarbeit und die dadurch errungenen Fortschritte, durch welche die Menschheit zu dieser Erkentniss gelangte, da jedes gelöste Problem seinerseits wieder eine Fülle der ungelösten zu Tage förderte. Diese Erkenntniss wirkt daher durchaus nicht entmutigend, sondern im Gegenteil anspornend zur weiteren Forschungsarbeit. Einen Sporn bildet auch jene gemeinsame menschhche Eigenschaft, laut welcher wir das noch Unerreichte, das Erhoffte höher, als das schon Erreichte einschätzen ; die Freude über das Erringen ist grösser als der Besitz selbst. Dies gilt auch in unserem Wissenszweige, in der Ornithologie, wo Hunderte von Bänden davon Zeugniss abgeben, was wir bereits erreichten, aber vielleicht ebenso viele könnte man mit den noch ungelösten Fragen anfüllen. Unter diesen sind viele, welche bis zum Endpunkt unseres Wissen hinüberreichen und darum ihre Lösung auf immer verschlossen bleiben wird, aber es gibt sehr viele, deren Lösung wenigstens teilweise möglich wäre, wenn mann nur diesen Fragen stetige Aufmerksamkeit zu- wenden würde. Diese Gedanken bewogen mich, als bescheidenen Anfang einige immer aktuelle Fragen aus dem grossen Komplexe herauszugreifen und die Aufmerksamkeit unserer Mitarbeiter auf dieselben zu lenken. Ich wählte möglichst solche Fragen, welche ohne Beobachtungen im Freien, in den Laboratorium nicht zu lösen sind, die also auf jene Glücklichen werten, ■die fortwährend in der freier Natur beschäftigt, aus diesem Urquell des Wissens unmittelbar schöpfen können. Als das erste Problem möchte ich die Frage von dem Hochzeits- kleide des Kampfläufers (Pavoncella pugnax L.) besprechen und zwar weil ich dieses Problem bereits vor 25 Jahren mit jugendlichem Drange zu stürmen versuchte. Es handelt sich um folgendes: UNGELÖSTE PROBLEME ÍN DER ORNITHOLOGIE. 19 Die morphologischen und oekologischen Eigentümlichkeiten dieses Vogels fallen besonders dann auf, wenn wir denselben mit den anato- misch kaum sich unterscheidenden Totaninen vergleichen. Solche sind •der Form- und Gefiederdimorphismus, die c/'cf sind um Vs grösser als die 9 9 und unterscheiden sich auch durch ihr auffallendes Hochzeitskleid, während die Geschlechter der Wasserläufer in Mass und Farbe einander sehr ähnlich sind. Während ausserdem die Wasserläufer sehr oft iliren flötenartigen Ruf hören lassen und durch einen Paarungsgesang ihr Weib- chen anlocken, sind die Kampfläufer fast stumm zu nennen, sie bekommen statt dessen jedoch im Frühjahr ein prächtiges Federschild und eine aus Warzen bestehende Fechtmaske und führen auf eigens ausgewählten Kampf- plätzen wunderbare Turniere auf. Dieselben enden jedoch mit einem guten Ausgange ; nachdem das Kampfgefühl abgekühlt ist, ziehen sich die Käm- pfer zurück und an ihre Stelle treten andere. Am sonderbarsten ist dabei, dass die Turniere nicht vor den Augen der 9 9 ablaufen, nur vereinzelt zeigt sich manchmahl ein 9- Eine Menge Fragen drängen sich auf: wozu sind alle diese Kämpfe? Warum haben die cf cf eine bedeutendere Grösse, da sie weder in Polygamie leben, noch an Nachkommenpflege und-schutz teilnehmen, sondern diese den kleineren 9 9 überlassen. Wozu das Prachtkleid, das Federschild und die Kampfmaske, wozu das unernste Kampfspiel, welches nicht zum Niederwerfen des einen Kämpfers führt, daher auch nicht die Auslese des Stärkeren bewirkt? Wie ist die bewunderungswürdige Variabilität — man findet keine zwei gleiche Kleider — des Hochzeitskleides erklärbar? Und warum diese Variabilität nur im Hochzeitskleide und warumist das sogenannte Winterkleid, welches im grösseren Teil des Jahres getragen wird, so gleichförmig. Und warum zeigt sich die Variabihtät nur bei dem ersten Prachtkleide, denn die verschieden gezeichneten cf cT nehmen jährlich dasselbe Hochzeits- kleid an. (Wie auffallend stehn sich hier der Fortschritt und Konservati- vismus die Variabihtät und Vererbung gegenüber!) Und endhch wie ist die Konvergenz der Farben und Zeichnung des Hochzeitskleides mit der Farbe und Zeichnung unserer Hühner erklärbar? Die Variabilität des Federkleides unserer Haushühner wäre noch dadurch erklärbar, dass das m'sprüngliche, einheitliche Muster durch den wahrend der Domestication auftretenden Albinismus gestört wurde, dadurch enstand die schwarz-weiss-rote Scheckung. Hier zeigt sich zwar eine undeut- hche Spur, aber auch diese schwindet bald. Es ist nämlich richtig, dass man auch bei den Pavonzellen ziemlich oft Albinos findet, bei der Präpa- rierung der weisskrägigen cT o^ fand ich auch in der Haut ziemUch grosse pigmentlose Flecken, welche ich als Zeichen des wahren Albinismus an- sprach. Jedoch, während das albinistische Entarten des Haushuhnes durch 20 TITUS CSÖRÜEY die Domestikation erklärbar wird, was könnte beim Wildvogel den so hochgradigen Albinismiis erklären, welcher die ursprüngliche Färbung gänzlich veränderte? Und wenn letzteres auch möglich wäre, warum diese grosse Variabilität blos im Hochzeitskleide und warum keine Spur davon im Winterkleide? Warum ist dieses Winterkleid so gleichförmig, wie bei den mit Pavoncella so naheverwandten Totaniden? Oder ist es annehmbar, dass in der Ausgestaltung des Hochzeitskleides auch bei anderen Arien der aus unbekanntem Grunde auftretende Albinismus mitwirkt? Aber auch wenn dies der Fall wäre, warum finden wir blos bei Pavoncella eine so hochgradige Individualität im Federkleide, wie bei unseren Hausgeflügel ? Bis zu diesem Punkte kam ich vor 25 Jahren auf diesem Gebiete und ich gestehe, dass ich auch heute nicht weiter gekommen bin, einfach darum, weil ohne neuere Beobachtungen ich mich auch weiter blos auf dem unsicheren Boden der Spekulation fortbewegen könnte. Dass ich die Frage dennoch anschneide, geschieht in der Hoffnung, dass vielleicht jemand sich finden wird, der diese Frage auf Grund exakter Experimente weiter untersucht. Vielleicht könnten die professionellen Züchter verschiedener Haushühnerrassen am ersten Spuren finden, welche uns auch der Erkennt- nis der Entwicklungsgesetze betreffend das Hochzeitskleid der Wildvögel näher bringen würden. Als zweite Frage erwähne ich eine fast vergessene Beobachtung des guten alten Gaetke, des Vogelwartes auf Helgoland. Auf Seite 620—22 der „Vogelwarte Helgoland" im Abschnitt über Columbus Immer erwähnt er die Fähigkeit der Tauchvögel, bei Verfolgung ihren sonst so leichten Körper tief ins Wasser zu senken und in horizontaler Richtung weit weg zu schwimmen. Am gleichen Ort erwähnt er auch, dass er auf einem Teiche des Zoologischen Garten zu Hamburg einen Kormoran beobachtete, welcher seinen Körper und Hals derartig unter Wasser senkte, dass nur sein Kopf sichtbar war. In dieser regungslosen Stellung lauerte er auf die über die Wasserfläche dahintreibenden Schwalben und es gelang ihm auch eine zu erhaschen. Hierauf sank er wieder unter Wassser, welches dort etwa vier Fuss tief und von Pflanzenwuchs durchaus frei war, so dass ein Anhalten mit den Füssen ausgeschlossen war. Gaetke nennt das horizontale Schwimmen des Seetauchers unter der Fläche des schweren Meerwassers wie auch das regungslose Sinken des Kormorans unter Wasser für ein physikalisches Rätsel. Ich denke es wird zweckmässig sein, beide Phänomene auseinander zu halten, da bei dem horizontalen Schwimmen noch ein derartiges Niedersinken des Vorderkörpers annehmbar wäre, bei dem die Ruder- wirkung der Fusse dem Emportauchen entgegenwirkt. Dem gegenüber ist das erwähnte senkrechte Untertauchen und regungslose Schweben des Kormorans einzig durch die Vermehrung des spezifischen Gewichtes UNGELÖSTE PROBLEME IN DER ORNITHOLOGIE. 21 erreichbar und letzteres kann nur durch Verminderung der Luftmenge des schwimmenden Körpers erreicht werden, wie dies auch das ünterseebot durch Entleerung der Luftkammern tut. Auch der Vogel besitzt derartige mit der Lunge zusammenhängende Luftkammern und unter diesen sind jene 3 Paare am wichtigsten, welche sich von der Achselhöhle den Bauchwänden entlang hinziehen; auch am Halsanfang sind derartige Luftsäcke und bei den Schwimmvögeln kann man auch unter der Haut der Brust und des Bauches sehr viele kleine Luftblasen beobachten. Die Luftsäcke sind bekannterweise während des Fliegens nicht zu entbehrende Hilfsorgane der in diesem Zustande regungslosen Lunge, und bei dem motorischen Unter- tauchen dienen sie gewiss als Luftreservebehälter. Ihre Schwungkraft nach oben ist in der Luft so minimal, dass dieselbe im Verhältnis zur mächtigen motorischen Kraft und zur Schwebeiläche während des Fluges kaum in Betracht gezogen werden kann. (Bios der Pneumatizität der Flügel- knochen, also der Erleichterung der Hebearme kann eine grössere Rolle darinnen zugesprochen werden, dass während des Flügelgeschlages die nach unten zur Wirkung gelangende schädliche lebende Kraft durch die- selbe geschwächt wird.) Um so grösser ist ihre Bedeutung in der Ver- änderung des spezifischen Gewichtes während des Schwebens unter dem Wasser, wozu auch noch die zwischen das schuppenförmige Bauchgefieder, wie auch in die Achselhöhle eingeschlossene Luft das ihrige beiträgt. Offenbar konnte daher der erwähnte Kormoran sein spezif. Gewicht blos durch das teilweise oder gänzHche Entleeren seiner Luftsäcke, sowie durch das Auspressen der zwischen dem Gefieder und unter der Achsel befind- lichen Luft erhöhen. Letzteres mit Hilfe seiner Hautmuskulatur und viel- leicht durch stärkeres Anlegen seiner Flügel. Fraglich bleibt es aber, wie er die Entleerung seiner Luftsäcke bewerkstelligt, da in den Wänden derselben keine diesbezüghchen Muskelelemente sich vorfinden und auch dem warscheinlichen Drucke der Brust- und Flügelmuskeln blos das vor- dere Luftsackpar ausgesetz sein dürfte ? Es wäre daher notwendig, dass die physiologische Funktion der Luftsäcke nicht blos vom Standpunkte des Fhegens, sondern auch von demjenigen des Schwimmens und Tau- chens gründlich untersucht werde. Dazu wäre unter anderem auch ein Wasserbehälter aus Glas für die Taucher nötig, wie wir dies schon bei dem Neubau des Budapester Tiergartens urgierten, welcher jedoch bis heute noch nicht verwirklicht ist. Zum Experimentieren, wäre aus Raum- mangel, der kleine Taucher (Podiceps nigricans Scop.) zu wählen. Jedoch genügten Vogel und Behälter noch nicht. Es wäre noch ein entsprechen- des Schreckinstrument — vielleicht ein lebender oder mechanisch aus- gestopfter grosser Raubvogel — nötig, weil ohne dieses nur das moto- rische Untertauchen beobachtet werden könnte, nicht jedoch das unbe- weofliche Verweilen und Schweben unter Wasser bei Gefahr. Diesen Plan 22 TITUS CSÖRGEY könnte vielleicht 0. Heinroth, der ausgezeichnete Biologe des Berliner Tiergartens, ehestens ven\arklichen, der das motorische Tauchen bereits eingehend studiert hat. Darauf weist unter anderem auch das I. Heft des „Journal für Ornithologie" 1923 hin, wo auf Seite 166 Heineoth darauf hinweist, dass die um den untertauchenden Vogel heraufkommen- den Blasen von der zwischen dem Gefieder eingeschlossenen Luft her- rühren und z. B. die Stockente circa ^U Liter Luft in ihrem Gefieder unter Wasser mitnimmt. Die erwähnte Beobachtung Gaetke's rufe ich also darum wieder ins Gedächtniss, dass auch diese seine Beobachtung — gleich den übrigen schon berichtigten — einer eingehender Kontrolle unterzogen werde, Wii' haben also Aussicht, dass me wir bereits die Erklärung für das ballonartige Aufschweben der Möven und Bussarde in den säulenartig hinaufstrebenden Luftströmen fanden, wir auch das Untertauchen und Schweben des Kormorans vermittelst Erhöhung des spezif. Gewichtes entziffern werden können. Bei diesen interessanten Untersuchungen wartet auch auf unsere Beobachtergarde am Lande eine wichtige Aufgabe. Es wurde nämlich wiederholt beobachtet, dass der bis zum Kopf untergetauchte und in horizontaler Richtung dahingleitende Tauchervogel, bei einem tötlichen Kopfschuss sofort emportaucht und sein Kadaver auf der Oberfläche schAvimmt. Ausser diesem jedenfalls wichtigen Umstände wäre jedoch noch festzustellen, ob der vor dem Verfolger durch Vermehren seines spezif. Gewichtes untertauchende und regungslos schwebende Vogel bei einem Kopfschuss gleichfalls auf die Oberfläche des Wassers kommt. Schon eine einzige sichere diesbezügliche Beobachtung könnte die Frage einen grossen Schritt vorwärts bringen und gleichzeitig die Richtung für Experimente im Laboratorium ausstecken, weil wichtige Schlüsse daraus auf die Funktion der Flügel- und Hautmuskulatur gefolgert werden könnten. Ich würde besonders das Beobachten zweier Vogelarten empfehlen. Die eine ist das grünfüssige Teichhuhn (Gallinula chloropus L.), welches oft selbst in ganz kleinen Pfützen meisterlich das Verbergen vor dem Auge des Schützen oder vor dem Hunde versteht. Die zweite Art wäre der schon erwähnte Zwergtaucher ^ welcher spielend leicht sein spezifisches Gewicht verändert, entweder leicht wie eine Feder auf der Oberfläche des Wassers schwimmend, oder bis zum Rücken untergetaucht treibend, bei Gefahr jedoch bis zum Schnabel sich unter das Wasser senkt und regungslos schwebend, sogar in einiger Schritte Entfernung dem spähen- den Auge des Jägers sich entziehen kann. Während das Anschneiden der ersten beiden Fragen infolge Inte- ressenmangels wünschenswert war, wird die dritte Frage durch den UNGELÖSTE PROBLEME IN DER ORNITHOLOGIE. 23 Ständigen Kampf um dieselbe eiktuell. Diese Frage betrifft die Mimikry, die Frage der Farben- und Formnachahmung. Die in der Erklärung dieser Erscheinung sieh zeigenden grossen Kontroversen haben ihren Sitz wohl darinnen, dass die mit grosser Begeisterung einsetzenden Folgerungen auf quantitativ und qualitativ ungenügenden Beobachtungen basierten. Die aus diesen sich resultierenden Übergriffe verursachten eine derartige Reaktion, dass die eine Partei, die Vorteile der Mimikry bezweifelnd, auch die stufenförmige Entwicklung der Mimikry auf Grund der Selection verwirft. Aber auch jene, die den Nutzen einer stärkeren Mimikry nicht bezweifeln, finden die stufenförmige Entwicklung schwer erklärbar und fragen, was für einen Nutzen bietet dem Tiere eine geringe Aenlichkeit zur Umgebung? Wenn es jedoch einen Kampf ums Dasein gibt, wie ein solcher tatsächlich vorkommt, wenn es Verfolger und Verfolgte gibt, dann liegt es auf der Hand, dass auch geringfügige Ähnlichkeiten ihren Nutzen haben. Diese Frage bedarf daher einer eingehenderen Revision und auch bis dieselbe auf dem ganzen Gebiete einsetzten wird, können wir uns Omithologen in unserem engeren Fachgebiete an die Arbeit machen. Dies ist schon aus dem Grunde nötig, weil während die Insektenmimikry auf der ganzen Welt immerfort studiert wird, wurde die Frage auf dem Gebiete der Ornithologie sonderbarerweise seit Wallace und Daravix nicht ge- bührend behandelt. Und doch ist es eben die Klasse der Vögel, wo die Höhe des Verstandes, die beispiellose Vollkommenheit der Sehorgane, das Flugvermögen der Verfolger eine derartig hohe Schutzeinrichtung seitens der Verfolgten nötig machten, welche das Interesse und die Forscher- ar-beit sozusagen herausfordern. Zwar hat in diesen Schutzeinrichtungen die Mimikry nicht die grossartige, fast ausschliessliche Bedeutung, welche wir z. B. bei den Insekten annehmen, aber eben dies ermöghcht es, dass wir die Revision selbst auf dem engen Gebiet unserer heimischen Vögel anfangen können, ohne zu befürchten einseitig zu werden. Die Erscheinungen der Mimikry können ihrem Auftreten und ihrer Wirkung nach in 2 Hauptgruppen geteilt werden. Die eine ist die Nach- ahmung regungsloser, toter Gegenstände, also das Verschmelzen mit der Umgebung; dies ist die passive Mimikry. Die zweite ist die Nachahmung geschützter Tiere — Ähnlichkeit mit Raub- oder Gifttieren — wie auch die Anwendung irreführender-, oder Schreckfarben; aktive Mimikry. Mit der passiven Mimikry anfangend und deren Nutzen nicht bezweifelnd, müssen wir vorerst die Qualität und Quantität dieses Nutzens festzustellen trachten, weil ohne dies unsere Untersuchun- gen ohne Leitgedanken wären. Diesen schweren Aufgaben versuche ich im Folgenden näher zu treten : 1. Das Wesen der passiven Mimikry besteht nicht in der vollkommenen Unsichtbarkeit — weil es eine solche nicht 24 TITUS CSÜRGEY gibt — sondern im \' ere n gen des Gesichtskreises des Ver- folgers, was den Verfolger zum Suchen zwingt und dem Zufall preis- gibt und auf diese Weise auch für den Verfolgten die Möglichkeiten des Zufalls sichert. 2. Die Mimikry ist auch beim Vogel nur ein Teil der Schutzeinrichtungen und daher wenn auch ein wichtiger doch nicht ein- ziger Faktor des Bestehens. 3. Ihr Erscheinen ist periodisch — an Lebensalter, Lebens- und Tageszeit gebunden — und schützt natürlich nur gegen die mit dem Auge jagehden Raubvögel, nicht aber gegen die hauptsächlich mit der Nase spürenden Raub-Säugetiere. 4. Der Nutzen der Mimikry kann demnach immer blos ein prozentualer sein. Den Begriff der Prozentualität als Wertmesser gründe ich darauf, dass bei der in ihrem Bestände ins Gleichgewicht gebrachten Art das Prozent der Vermehrung gleich demjenigen der Vernichtung sei. Ein ständiges Plus oder Minus von einem Prozent kann schon zu einer succes- siven Vermehrung oder Vernichtung der Art führen. Auf Grund einer solchen prozentualen Einschätzung des Nutzens können wir zum Teil auch bereits eine kleinere Ähnlichkeit zur Umgebung als wichtigen Faktor betrachten, anderseits aber auch die Möglichkeit einer successiv erfolgenden Ausbildung der Mimikry zu geben. Wenn nun bereits die Bewertung der überall uns entgegentretenden passiven Mimikry auf prozentualer Grundlage so relativ ausfällt, so ist die Schwierigkeit bei Bewertung der irreführenden- und Schreck-Erscheinungen der aktiven Mimikry noch grösser. Diese Erscheinungen des Vogellebens sind nämlich noch so wenig erforscht, dass die Revision der Frage, erst nach einem mit grösster Sorgfalt durchgeführtem Sammeln der diesbe- züglichen Daten begonnen werden kann. Das Vorbemerkte ei'mahnt uns vorerst, dass die Mimikry-Erschei- nungen aus der Gesamtheit der Schutzeinrichtungen nicht herausgerissen werden dürfen, sondern mit denselben zusammen behandelt werden müssen. Man muss also den Vogel im ganzen Kampfe ums Dasein begleiten, vom Ei angefangen über die Jugend bis zum Ende. Wir müssen uns dabei möglichst in die Lage des Verfolgten und auch des Verfolgers hinein- denken und dann erst urteilen. Besonders bei der Beurteilung der aktiven Mimikry seien wir vorsichtig, weil wir hier ehestens in den Fehler des Anthropomorphismus, in das Folgern aus uns selbst, verfallen können. Dieser Fehler kann zwar nie gänzlich vermieden werden, besonders wenn wir psychische Motive beurteilen, seien wir jedoch dessen wenigstens immer eingedenk. Unsere Aufgabe ist daher sehr schwer, aber auch sehr dankbar, weil dieselbe eine schöne Reihe ungenügend bekannter Erscheinungen des Vogellebens zu erschliessen verspricht, wodurch unser Fach neues Leben und Farben erhalten wird. UNGELÖSTE PROBLEME IN DER ORNITHOLOGIE. 25 Als Schulbeispiel der zu studierenden Reihe führe ich gleich am Anfang die oekologische Skizze der Haubenlerche fGalerida cristata L.) an. Wir finden hier sowohl die Periodizität als auch den perzen- tualen Nutzen des passiven Mimikry. Als Ei und Junges ist sie nur vor den gefiederten Räubern sicher. Erwachsen schützt sie die mit der Erde wunderbar übereinstimmende Färbung nur in ^4 Teilen des Jahres, in den schneereichen Wintermonaten schon nicht mehr. Aber auch im Sommer schützt sie nicht blos die Färbung, sondern die richtige Anwendung der- selben, das Manöver, mit welchem sie sich vor dem von weitem bemerkten Sperber niederdrückt. Dadurch erschwert sie bedeutend die Arbeit ihres Feindes, weil sie ihn dazu zwingt, dass er niedrig fliegend, die Lerche noch während ihrer sie verratenden Bewegung ertappe. Der niedere Flug wieder vermindert den Sehkreis des Sperbers, welcher dadurch auf den Zufall angewiesen ist. Im Winter verschlimmert sich das Los der Haubenlerche auf zwei- fache Weise, weil zu ihren Feinden auch der Merlinfalke (Falco aesalon Ttjnst.) sich hinzugesellt und der Erfahrung nach fallen zu dieser Jahres- zeit die meisten in die Krallen dieser Räuber. Dem gegenüber kann aber die während des grösseren Teiles des Jahres wirkende Mimikry, doch derartig das Vernichtungprozent vermindern, dass dadurch, wie auch durch die 7 — 8 Jungen jährlich, sie ihren Bestand im Gleichgewicht erhalten kann. In dieser Skizze ist zwar der Kampf unseres Vogels mit den befie- derten Feinden berührt, aber noch nicht näher — wie auch der Schutz gegen die Raubsäugetiere — geschildert. Wie lehrreich wird nicht noch das Lebensbild auch dieses gewöhnlichen, neben den Strassen sich herum- tummelden Vogels, wenn wir dasselbe mit dem der weniger verfolgten Arten vergleichen. Die Lachmöve (Larus ridihundus L.) z. B, besitzt nur in der Jugend ein Schutzkleid, später nicht mehr, weil ein solches bei einem zumeist im Fluge sich ernährenden Vogel auch nicht möglich ist. Sie ist auch dessen nicht bedürftig. Ihr ausgezeichneter Flug schützt sie am Tage vor den Raubvögeln, ihr gut gewählter Schlafplatz wieder vor den Raubsäugetieren derart, dass sie auch mit jährlich 3 — 4 Jungen ihren Bestand erhalten kann. Weitergehend benötigt die Saatkrähe (Corvus friigilegus h.) schon als Junges keine Schutzfärbung, noch weniger später, wo ihre auch durch die Vergesellschaftung gesteigerte Wachsamkeit und vereinte Kraft jeden anderen Schutz überflüssig machen. W^ährend also die Haubenlerche einer während des grösseren Teiles des Jahres wirkenden Schutzfärbung und 7 — 8 Junge jährlich benötigt um ihrer Vernichtungsziffer entgegen zu arbeiten, genügt der Move die Schutzfärbung in der Jugend und 3 — 4 Nachkonniien jährlich, und die Saatkrähe ersetzt ohne Schutzfärbung und mit 4 Nachkommen jährlich nicht blos ihren Verlust, sondern ist 26 TITUS CSÖRGEY einer ständigen Zunahme fähig, welche nur die mächtigsten Faktoren, die von der Witterung verursachte katastrophale Kälte und Nahrungsmangel zeitweise zurückdrängen können. Bereits aus diesen 3 Beispielen ersehen wir den Zusammenhang der Schutzeinrichtungen mit dem Vernichtungsprozent und die fast artweise veränderliche Rolle der Mimikry, welche erst aus den artweise eingehend erschlossenen Lebensbildern sich zu einem Ganzen, zu einem festen Gebäude zusammenfügen lassen wird. Als ein Beispiel dieser Teiliorschung betrachten wir die A s t n a c h- ahmungsfähigkeit der Eulen als eine Verknüpfung der Schutz- farbe mit dem betreffenden Manöver. Dies könnte leicht auch in photo- graphischen Reihenaufnahmen festgehalten werden, weil es auch an gefan- genen Exemplaren zu beobachten ist. Meine zahme Waldohreule (Asio otus L.^, wie auch meine Zwergohreule (Otus scops h.) erstarrten schon beim Anblick eines Zimmerbesens augenblicklich zu einem Ast- stumpf. Ihr Gefieder an sich pressend und ihre Flügel unregelmässig an sich ziehend wurde das eine Federbüschel emporgerichtet, das andere umgelegt. Und damit die hochgelbe Iris nicht zum Verräter werde, schlössen sie auch fast ganz die Augen. Auf diese Art bildeten sie einen solch vollkommenen Aststumpf, dass sie im Freien auch in Entfernung von einigen Metern nicht nur der Aufmerksamkeit des Menschen, sondern wohl auch der des dahinschwebenden Raubvogels entgehen konnten. Denn, obzwar das Sehen und die Accomodation des Raubvogelauges schärfer sind als beim Menschen, kann die percipierende Kraft beim schnellen Dahinschweben kaum grösser sein, wie das der im rinden- iarbigen Kleid an einem Baum sich angepürschte Jäger oft beobachten vermag. Das Augenzwinkern der in Schutzstellung befindlichen Eulen, macht uns auch auf den Schutz des Auges, dieses einzigen verräterischen Merkmales aufmerksam, und zwar auf jene durch das Auge ziehen- den Striche, auf die Flecken der Kopfseiten, auf die Übereinstimmung der Iris-Farbe mit den Kopfseiten, anderswo auf das Zusammenfliessen der dunklen Augen mit den grossen dunklen Flecken des Scheitels oder der Kopfseiten. Dazu kommt das auf der ganzen Länge des Körpers auffindbare System der lichten und dunklen Striche, welche das Bild des Vogelkörpers in kleine Streifen zerlegt in die Umgebung übergehen lassen. So übergeht z. B. die Goldammer (Emheriza citrinella L.) in das Gewirr der Grashalme. So verschmelzen die zu einem Pflock erstarrten Ziverg- reiher (Ar detta minuta L.) und Rohrdommeln (Bofaurus stellaris L.) auf Grund der hellen Streifen, welche das Rohr und auf Gnmd der dunklen Streifen, welche den Schatten des Rohres nachahmen, in das Bild des Röhrichts. UNGELÖSTE PROBLEME EN DER ORNITHOLOGIE. 27 Um mit einigen Worten auch die aktive Mimikry, also die Schreck- stelhmg und Bewegung, wie auch die irreführenden Farben zu berühren, so ist diesbezüghch bisher fast blos die Frage der prachtvollen Schlangen- nachahmung des Wendehalses (Jynx torquilla L.) zum Teil als gelöst zu betrachten. Aus den direkten Beobachtungen J. Thóbiás's wissen wir nämlich.^ dass die Sperhnge, welche sogar die kampflustige Kohlmeise aus ihrer Nisthöhle vertreiben, die Höhle des Wendehalses ängstlich meiden, einen so grossen und dauernden Eindruck macht auf sie der zischend hervorspringende nachgeahmte Schlangenkopf- und Hals, welcher durch seine doppelten Federhörner und die zu einem Punkte sich ver- engte Pupille einem starren Schlangenauge täuschend ähnlieh ist. (Hier muss bemerkt werden dass eine primitivere Form der Schlangennach- ahmung auch bei unseren Meisen sich vorfindet, welche gleichfalls zischend sich von ihren Nestern erheben.) Über die nicht weniger interessante Kuckuchnimikry^ über die Nachahmung des Sperbers und des Turmfalken seitens dieses Vogels und über das Mass der Wirkung dieser Eigenschaft besitzen wir erst eine ernstere ungarische Arbeit von Jakob Schenk (Aquila XL p. 369), deren Fortsetzung sich noch im Manuskripte befindet. Eines Studiums harren ferner auch jene auffallenden Farbenilecken, weiche man auf dem Bürzel und äusseren Schwanzfedern vieler verfolg- ter Arten findet, also auf Stellen, welche in der Ruhe, d. h. in Schutz- .stellung, bedeckt sind. Diese können analog den ähnlichen Einrichtungen der Insekten betrachtet werden. Ihre Rolle wäre darin zu suchen, dass der Verfolger auf den intensiven Farbenfleck seine Aufmerksamkeit richtet um dann durch das plötzliche Drücken des verfolgten Vogels auch den intensiven Fleck unerwartet ans den Augen verlierend, irregetülirt zu werden. Diese verwirrende, irrefülirende Wü-kung können wir zwar an uns selbst beobachten, wenn wir die mit farbigen Hinterilügeln versehene Heuschrecke, oder den seine weissen oder anders intensiv gefärbten äusseren Schwanzfedern vor uns entfaltenden Vogel an dem Orte seines unerwarteten Niederlassens zu erblicken trachten. Wir wissen jedoch noch nicht, ob diese irreführende Wirkung auch beim Raubvogel in solchem Masse sich geltend macht? Wenn wir daher auch annehmen können, dass die Sehkraft des Vogels blos in der Schärfe der Linien- zeichnung und nicht im Farbensehen das menschliche Auge übertrifft, u'är-e doch zum richtigen Einschätzen der fraglichen Erscheinungen eine ganze Reiher solcher Beobachtungen nötig, welche D. Lintia auf S. 306 des XV. Bandes der Aquila mitteilte. Danach konnte ein Habicht, 3 aus einem Acker aufgestöberte, aber gleich \\ieder niederfallende Rebhühner ' Aquila XX. S. 493. 28 TITUS CSÖRQEY (Perdlx cinerea Lath.), aus kaum 2 — 5 m. Höhe, selbst nach halbstünd- hchem Suchen nicht auffinden. Dieser Fall beweist nicht nur unstreitig den Nutzen der Schutzfärbung, sondern lässt auch auf die Rolle irreführender Farben schliessen, weil es anzunehmen ist, dass die Suche durch das plötzliche Verschwinden der intensiven Farbenflecke der roten Schwanz- federn derartig erschwert wurde. In Verbindung mit den irreführenden Farben muss ich — als ein zur Vorsicht mahnendes Beispiel — endlich noch die Sperbergrasmücke (Sylvia nisoria Bechst.) erwähnen. Dieser kleine Vogel ähnelt nämlich nicht blos dem Gefiedermuster nach, sondern auch mit der gelben Farbe seiner Iris auffallend dem Sperber. Jedoch welch ein Fehler wäre es, wenn man diese blos vom Ornithologen wahrgenommene Ähnlichkeit als eine spezielle Schutzeinrichtung ansehen wollte! Aus dieser Erscheinung könnte blos irgendeine Korrelation zwischen der Sperberung und der farbigen Iris angenommen werden, ohne vorerst über den schön klingenden Ausdruck weiterzukommen. Das übrige ist noch ein Geheimnis und vermehrt die Reihe der ungelösten Fragen der Ornithologie, weiche ich wegen der uns aufgedrängten Armut, wegen Platzmangel schon hier bei der dritten Hauptfrage verlassen gezwungen bin. Ich glaube mich aber doch der Hoffnung hingeben zu dürfen dass es mir auch mit dem Wenigen gelungen sei, die Aufmerksamkeit unserer Beobachter auf die hier behandelten Fragen zu lenken, ihre Forscher- kraft in dieser Richtung zu versuchen und so könnte sich mein Plan verwirküchen: den ungelösten Fragen der Ornithologie auf den Spalten unserer Zeitschrift einen ständigen Abschnitt zu widmen. A GYAKORLATI TERMÉSZETVÉDELEM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 29 A gyakorlati természetvédelem megindítása Magyarországon. Irta Schenk Jakab. Java virágzásukban lesorvadt remények avarja, ellemetett álmok sírhantjai jelezték a magyar természetvédelmi törekvések eddigi útját, a közeli föltámadás minden reménye nélkül. A lelkiismeretes tisztviselő kötelességtudásával, de teljes rezignáltsággal folytattuk az idevágó munká- latok további elméleti megalapozását, amióta azok befejezését, a magyar természetvédelemnek a törvényhozás utján való szabályozását — melyet az alábbi memorandum szerint dr. Darányi Ignác volt m. kir. földmiv. Minister megbízásából Kaán Károly* már teljesen elökészitett — a világ- hábonmak ránk nézve oly végzetes kimenetele megakasztotta. A világháború folyamán megjelent kócsagtamilmányomban (Melléklet az Aquila XXV. 1918. évi kötetéhez) szót emeltem ugyan utolsó kócsag- telepeinknek természeti emlékekké való avatása érdekében, de csak abban a kétes reményben, hogy talán majd az elkövetkező béke idején sikerül megszervezni a Magyar Természetvédelmi Szövetséget, s ennek segítségével megindítani a gyakorlati természetvédelmet. Amikor aztán a politikai fölfordulás idején a földbirtokreform legsürgősebb megalkotása földara- bolással és megsemmisítéssel fenyegette utolsó természeti emlékeinket, memorandummal fordultam az akkori Földmivelésügyi Kormányhoz, hogy azt ha lehet föltartóztathassam, vagy megakadályozhassam. A trianoni békediktátum következtében beállott általános elszegényedés azután véglegesen útját vágta minden további erre vonatkozó működésnek. A teljes reménytelenségbe és lemondásba azután belevilágított az első fénysugár: a Hollandi Madárvédő Egyesület a .,Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels* segélyakciója, amelyről már az Aqiüla múlt évi kötetében (p. 155.) megemlékeztem. Az első adományt ujabbak és ujabbak követték, úgyhogy 1923. március végén a holland adományok összege 755 hollandi forintra rúgott. Ez az összeg 1921. november és 1923. március hava között. folyt be és különböző időkben más és más árfolyamon való beváltása által 471.095 magyar koronát eredményezett. Ehhez járul még a belföldi gyűjtés 36.682 koronával, tehát olyan összeg áll rendelkezésre, amely még a jelen viszonyok között is tekintélyesnek mondható és megfelelő alapot nyújt arra, hogy egyes területeken gyakorlati intézkedések révén, vagyis közvetlen őrzésekkel biztosíthassuk az ott lakó madárvilágot az üldözések és pusztítások ellen. 4Ì0 SCHENK JAKA3 Ennek a hazai természetvédelem szempontjából eléggé nem méltat- ható fontosságú mozgalomnak a szervezője Dbijvek J. ur, az emiitett madárvédelmi egyesület titkára, intézetünk levelező tagja, aki egyesülete körében gyűjtést indított meg, propaganda előadásokat tartott, szóval oly lelkes odaadással pártolta a pusztuló magyar madárvilágot, hogy ezért minden magyar ember szivböl fakadó el nem múló hálája illeti meg. A gyakorlati szervez«^snél mindenesetre tekintetbe kell venni azt a követelményt, hogy tartalékok maradjanak arra az időre is, amire a külföldi támogatás elmarad. Az intézet a maga részéről ugyan mindent meg fog tenni, hogy az állami támogatást is megnyerje, de ez előre- láthatólag nem lesz könnyű dolog és főleg nem érhető el rövid idő alatt. Ezek a megfontolások késztettek arra, hogy 1922-ben csak a legsürgősebb teendőt, a kisbalatoni kócsagtelep őriztetésének kérdését rendezzem. Utolsó kócsagtelepünk most állandó kócsagör felügyelete alatt áll. Ez az első lépés, amellyel a magyar természetvédelem ügyében a tervezgetések teréről az intézkedésekhez jutottunk. Hangsúlyozni akarom ennek a nagy fontosságát abban a reményben, hogy ezzel uj és termékeny korszaka kezdődik a magyar természetvédelemnek. Az alkalmazott kócsagör mint volt halász- mester teljesen otthonos a területen, különösen abból a szempotból is, hogy ismeri azokat, akiktől leginkább kell félteni a kócsagot. A tavasz folyamán lesznek kitéve a figyelmeztető táblák, amelyeken védelmet kérünk az utolsó kócsagtelep számára, a kócsagpusztitók följelentőinek pedig megfelelő jutalmat Ígérünk. Egyúttal fölhívtuk a telep környékén levő csendőrörsparancsnokságok figyelmét arra, hogy a kócsag vadászata törvénybe ütközik és kérésünkre az országos csendőrfelügyelőség hivatalból is utasí- totta ezeket a kócsagpusztitók kinyomozására és följelentésére. Mindezeknek az intézkedéseknek az előtanulmányozása és foganato- sítása terén tanácsokkal és tettekkel támogattak Bálványosi László, Dr. Kellek Oszkár, Purgly Pál és Zeegényi Andeás urak, akiknek ezen a helyen is tolmácsolom az intézet köszönetét. Habár utolsó kócsagtelepüuk fönmaradása a vázolt intézkedések árán egyelőre biztosítottnak tekinthető, változatlanul fönnáll a Kisbalaton lecsapoltatásának a terve. Itt csak egy vigasztaló mozzanatról számolhatok be, hogy t. í. ez a lecsapoltatás még közvetlenül nem fenyeget — és „qui habet tempus, habet vitám". Még ugyancsak az 1922. év folyamán intézkedett kérésünkre az országos csendőrfelügyelőség abban is, hogy az Ürbő pusztán és környékén, továbbá a Bocsa község vidékén működő csendőrőrsparancs- nokságok kísérjék figyelemmel a tavaszi hibie tojásszedőket és jelentsék föl a tetteseket. Ezeken a területeken a tojásszedők mérhetetlen pusztításokat okoznak a vizimadarakban, amire nézve jellemző az az adat, hogy 1922 tavaszán egyetlen egy ilyen tojásszedő Ürbő pusztán kb. 15.000 darab A GYAKORLATI TERMÉSZETVÉDELEM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 31 •vizi madártojást szedett. Az illetőt természetesen följelentettük, de a tettest nem lehetett elitélni, mert nem volt tanú. A viszonyoknak a helyszínén való tanulmányozása céljából az 1922. tavaszán jártam Ürbő és Bocsa pusztákon. Előbbi helyen aggasztóan kevés madarat találtam. Még a közönséges fajok mint pl. a bibic, rörös- lábu és pajzsos cankó, goda, széki lile, kormos szerkő nagyon gyéren voltak képviselve, ritkább fajokat meg egyáltalában neni láttam. A nagy tojás- pusztitás elzavarta innen a madarakat s az ittmaradottak költését is állandóan veszélyeztették a pusztai lakók, főleg pedig ezek kutyái, amelyek közül egyik má.sik valóságos tojásrablóvá fejlődött. Ezek rendszeresen keresik a fészkeket és minden tojást, ami eléjük kerül, fölfalnak. Ezen a területen volna legégetőbb szükség a beavatkozásra, mielőtt végleg kipusztulna érdekes madárvilága. Amióta az utolsó nagy természet- védelmi adományok megjöttek Hollandiából, azóta az előkészítő munkálatok itt is folyamatban vannak, s reméljük, hog^' az idei tavasszal az ürbői madárvilág már nem lesz teljesen védtelenül kiszolgáltatva a tojásszedők lelkiismeretlen hadának. Bocsa pusztán még elég jelentékeny számban fészkel a gólyatöcs és a gulipán, bár a terület elég sürün lakott. A helyi viszonyok tanulmányozása azt az örvendetes tényt eredményezte, hogy a terület vadászbérlője Font Jakab ur maga is lelkes madárvédö. akit erről a tulaj- donságáról és a tojásszedőkkel szemben alkalmazott szigoráról a tojásszedők igen jól ismernek, úgyhogy itt közvetlen veszély még nem fenyeget. Mindössze ennyi az, amit a gyakorlati természetvédelem megindulá- sáról jelenthetek. Még nem sok, de hiszen a nagy összeomlás után még legmerészebb álmainkban se vártunk volna még ennyit se. A magyar politikai horizonton még mindig sötét felhők tornyosulnak, a mostani idő nem biztat arra, hogy a messzebb jövendőre is kiterjedő tervezetekkel álljunk elő, amikor soha se tudhatjuk mit hoz a holnap. De meg különben is meg van a természetvédelmi programmunk a már fentebb emiitett memorandumban, amelyet mint Nagymagyarország kultur- törekvésének egyik tán nem érdektelen emlékét, az uj erőre kapott mozgalommal kapcsolatosan utólagos közlésre is érdemesnek tartok. Hog\- mit tud belőle megvalósítani Csonkamagyarország — ki tudja ! De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a teljes reménytelenségből kiindult első és döntő fontosságú lépést már megtettük. A többi tán könnyebb lesz már. Ax: 1919. febi\ 19-én hemjitjtott nieinoraiidum szövege némi változásokkal a következő: A megvalósítás küszöbén álló földbirtokreform s a rendezett viszonyok bekövetkezése után föltétlen életszükségletként jelentkező többtermelési kényszer előreláthatólag nagyarányú talaj javítási munkálatokat tesz majd szükségessé. A termelés számára követelik majd azokat a területeket is. 32 SCHENK JAKAB amelyeken jelenleg még romjaiban megmaradt az ösi szabad természet » maga jellegzetes, ritka és érdekes állat- és növényvilágával. Elpusztulnak majd utolsó kócsag és gém telepeink, melyek annak idején belevitték Magyarország madártani viszonyainak ismertetését a világirodalomba, elveszítik megélhetési területeiket a tavi eankók^ törpe vízicsibék és egyél) ritkaságok. Elveszítik azonban ösi tanyáikat nemcsak ezek a ritkaságok, hanem sok közönségesen ismert madarunk és állatunk is, ugy hogy teljesen megváltozik majd a magyar Alföld, a magyarság ösi jellegzetes földjének az arculata. Eltűnnek nádas ösmocsaraink. vizi erekkel átszelt, tavaszon át részben viz alá kerülő füves, szikes pusztáink, pedig ezek mindegyike egy-egy emléke a régi Magyarországnak s mindegyikből legalább egyiknek a fönnmaradása éppen olyan érdeke a jövő Magyarországnak, mint a történeti emlékek megmentése. A béke után ujjáalkotandó Magyar- országba nemcsak annak történeti, hanem természeti emlékeit is át kell vinni, annál is inkább, mert hiszen előreláthatólag hatalmasan tért hódit majd az eddigi klasszikus műveltség rovására á természettudományi műveltség, mely az arra hivatott szakemberek s kormányzati tényezők m.enthetetlen mulasztásának, hozzá nem értésének fogja megbélyegezni azt, hogy kellő időben nem gondoskodtak a természeti emlékeknek az utókor számára való megmentéséről. A természeti emlékek védelmét és megmentését szolgáló társadalmi iïiozgalmaknak, főleg pedig kormányintézkedéseknek a világ legnagyobb és legműveltebb nemzeteinél, igy íőleg A m e r i k á b a n és N é m e t o r s zá g b a n már igen jelentékeny eredményekre vezettek, de nálunk Magyarországon is megindult már ez a mozgalom. A mozgalomhoz a kűlfödi példák mellett az első lökést 1899-ben az „Erzsébet királyné emlékfái" adták, amelyek a M. K. Földmivelésűgyi Ministerium gondozására lettek bizva. 1905-ben Sa.jó Károly irta meg az első nagyobb magyar tanulmányt erről a fontos kérdésről a Természettudományi Közlöny 1905. évi kötetének 705 — 739. lapjain, majd Dr. Darányi Ignác magyar földmivelésűgyi minister meg- bízásából Kaán Károly 1909-ben kiadott egy propaganda iratot „A természeti emlékek fhitartása" cimén. Ezt megküldték az összes törvényhatóságoknak, egyesületeknek, magánosoknak stb. hozzászólás és a tekintetbe jöhető objektunmak kijelölése végett. Az ily módon begyűlt adatok alapján 1914-ben megjelent Kaán Károly második közleménye. ^A természet- védelem és természeti emlékek fentartásának kérdéséhez", amely bevezetője volt annak az ankétnak, amelyet a m. kir. Földmivelésűgyi Ministerium a kérdés megvitatására főleg a végrehajtás módszerének megállapítására 1914. október havára összehívott, amely azonban a bekövetkezett világ- háború miatt sajnos elmaradt. Most újra aktuális a dolog. Az az esemény azonban, amely a ter- mészetvédelmi mozgalom megindítását a legnagyobb mértékben szükségessé A GYAKORLATI TER MÉbZET VÉDELEM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 33 és sürgőssé teszi: t. i. a földbirtokretbrm, egyúttal kedvező előfeltételeket is szolgáltat annak megvalósitásához. A megalkotandó természeti emlékek java része ugyanis nagybirtokok alkatrészét képezi, tehát mellőzhető a kisbirtokok sokszor végtelenül hosszadalmas, drága és gyaki-an rossz hatást keltő kisajátítása. A nagybirtokok tulajdonosai ezzel szemben több megértést tanusitanak éppen ilyen kérdésekkel szemben s a kirovandó egyszeri vagyonadó fejében tán legszívesebben válnak meg éppen ezektől a területektől. Meg kell említenem még azt a szempontot is, hogy egyes nagyobb kiterjedésű puszták — pl. a Hortobágy — átalakulásával nemcsak azok jellegzetes állat- és növényvilága, hanem azok jellegzetes embertípusai, speciálisan magyar ösfoglalkozási ágak és jellemző háziállatfajok — magyar pusztai marha, mokányló, szalontai sertés, racka birka is elfognak tűnni. A csikós, gulyás, juhász a maga ősi mivoltában csak az ősi állapotban maradó pusztán tud fönmaradríi s igy a természeti emlékekkel kapcsolatosan, ott ahol lehetséges, egyúttal ethnographiai emlékeket is kell létesíteni. A természeti és ethnographiai emlékek létesítése azonban csak az első fontos lépés, amelynek csak abban az esetben lehet meg a kívánatos eredménye, ha egyidejűleg gondoskodás történik ezek állandó fönmara- dásáról. Reménykedünk annak a kornak az eljövetelében, amikor magyar hazánknak módjában lesz tisztára csak eszmei célokért is nagy áldozatokat hozni, de jelenleg a természeti emlékeket — főleg a nagyobbakat — csakis ugy vélem föntarthatóknak, ha azokat tulajdonképpeni céljuk érintése nélkül köz- szükségleti cikkek termelésére is berendezzük, vagy más módon, pl. tenyész- állatok nevelése által hasznosítjuk. Ha létesítendő természeti emlékeinket, hogy ugy mondjam, nemcsak parádénak tartjuk, hanem belekapcsoljuk azokat az életbe, akkor azok fönmaradását biztosítottnak tekinthetjük, tehát teljes bizalommal foghatunk hozzá azok létesítéséhez. Minthogy jelenleg még számos természeti emlékeket alkotó terület egyszerűen csak az őrzés megszervezésével is fentartható mai állapotában, azért a természetvédelmet egyelőre csak a leginkább veszélyeztetett területeken kellene sürgősen megszervezni. A többire nézve egyelőre elegendő, azonban föltétlenül szükséges volna az a kormányintézkedés, hogy mindennemű talajjavitási munkálat terve a ministeriumhan esetleg létesítendő Természetrédelmi Osztálynak és az Ornithologiai Központnak is véleményadás céljából bemutatandó. Ne történhessék meg az az eset, hogy hozzánemértés miatt esetleg értékes természeti emlékek elpusztuljanak. Az általános rész letárgyalása után most már áttérhetek a részletekre, nevezetesen azoknak a terűleteknek a fölsorolására, melyek természeti emlékként kezelendők, úgyszintén azoknak a berendezéseknek vázlatos ismertetésére, melyek segélyével azok egyrészt jövedelmezőkké tehetők, másrészt pedig a pusztulástól megóvhatok. AquUa 3 34 SCHENK JAKAB 1. A HoHőbágy pnszta első sorban néprajzi emlék, egyúttal azonban számos ritka madárfaj tanyája — imsztai ölyv. i'öridnjju pacsirta, a széki csérnek valószinüleg már egyetlen utolsó fölelőhelye Magyarországon — továbbá a világnak tán legnagyobb vadlúd gyülekező helye. A régtől fogva nagyhírű Hortobágy a magyar puszták legjellegzetesebb képviselője, annak minden érdekes sajátosságaival, tipikus pásztoréletével, ugy hogy természeti és néprajzi emlékként való föntartása elsősorban számba veendő. Földje átlagosan silány, nehezen mivelhető szikes, melynek a néphumor szerint állandóan két jó Istenre volna szüksége, hogy termő legyen : egyik, aki folytonosan locsolgassa, másik, aki folytonosan szárítgassa. A vizet át nem eresztő szikes talaj csak nagyarányú és ennek megfelelő költséggel járó javítási munkálatok árán lenne termőfölddé átalakítható s kérdéses, vájjon az ilymódon előálló jövedelemtöbblet fedezné-e a befektetett tőke kamatait. Ezzel szemben a Hortobágy mai jövedelmezősége, mint tenyészállatok nevelőtelepe, a jövőben előreláthatólag mindig fokozódik, már csak azért is, mert a szabadban nevelkedő állat mindig életerősebb, ellentállóbb s így a kultúra folytonos előrehaladásával mindinkább élénkülő kereslet mutatkozik majd a szabad pusztán nevelkedett tenyészállatok iránt. Ez a körülmény természetesen az ország állatállományának illetve állattenyésztésének jövendőjét illetőleg is döntő szerepet játszik. A jöve- delmezőséget a mesterséges haltenyésztés fokozza, mert ez a berendezés eddig sem érintette a puszta eredeti jellegét, csak még nagyobb számban vonzotta oda a madarakat, különösen a sasokat. Egy eddig még kellően ki nem használt jövedelmi forrás volna a vadászat is. Nagyon híresek ahortobágyi vadludvadászatok, melyek a külföldön jóformán ismeretlenek, pedig jó vadászat biztosításával nem kerülne nagyobb fáradságba külföldi uri vadászokat állandóan ide csábítani az őszi vadászatokra, ha némi kényelem mellett legalább egy idegen nyelvtudással bíró vadászatrendezőt találunk itt. A jövedelem fokozásához hozzátartoznának még a legelőj avitásra vonatkozó intézkedések és berendezések, mint a műtrágyázás és főként a madárköltés védelmének figyelembevételével keresztülviendő rétöntözés, amely eg^^észt megóvná a legelőt a gyakran előforduló kiégéstől, másrészt pedig a sáskajárások ellen is. 2. A kiskitnsági természeti emlék. Ennek a területnek a magvát alkotnák Apaj-, Ürbő-, Szúnyog-, Peszéradács- és Kis kün- kére kegyház a-puszták kiegészítve Bugyi, Sári, Kúnszentmíklós és Gyón községek alkalmas területével, közelítőleg 80.000 katasztrális hold összterülettel. Ez a terület csupa rét, legelő, kaszáló, hosszan elhúzódó erek, nyilt vizek, túrjányok, nádas mocsarak, csak imitt-amott látszik egy szántóföldszigetke a réttengerben. Két oldalán egy-egy vasútvonal — a A GYAKORLATI TERMÉSZETVÉDELEM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 35 bpest-zimonyi és a bpest-lajosniizsei — szegi, de se hosszában, se széltében nincs egyetlenegy- közlekedési útja se. Igazi ösállapotban levő pusztaság még ez a terület, csak éppen a ritka állatvilága szenvedett már igen sokat, mert ez a terület szállitja emberemlékezet óta Budapest bibictojásszükségletét. Már Bél Mátyás kiváló tudósunk azt irja róla a XVllI. század közepéről, hogy myriádra megy az a vizimadártojás, melyet innen a 40 napos böjt idején Budára hoznak. Még két-három é^i;izeddel ezelőtt nagyszámban fészkelt itt a tavi cankó, Európa egyik legritkább madara. Itt fészkelnek a szintén igen ritka törpe vincsihe, a gólyatöcs, a kócsag, a nádi tücsökmadár, a fiilemülesitke, azonkivül számos közönségesebb madár, mint a bibic, cankó, goda, pajzsos cankó, sárszalonka, szerkők, dankasirály, récefajok és vadlúd, továbbá a széki madarak: széki csér és széki lile, a nádasokban vöcskök, bölömbika, végül a magasabb területeken a mindinkább pusztuló túzok. Itt a hazája egy ritka bogárfajnak — Dorcadion Cervae, — mely csakis ezen a vidéken fordul elő, a peszéri erdőben pedig ritka lepkék élnek, melyekért az angol lepkegyüjtők épp olyan buzgón látogatnak el ide, mint az angol ornithologusok a ritka, másutt föl nem lelhető madarakért. A növényvilágnak is vannak jellegzetes képviselői a szikes növényekl^en, továbbá a peszéri erdőben a félig kötött homokterületek jellegzetes növényei. Az egész terület rendkívül érdekes és változatos állat- és növényélete valósággal predestinálja ezt a vidéket arra, hogy hazánk egyik legszebb természeti emlékévé váljék, dacára annak, hogy hajdani gazdagságának már csak a romjai vannak meg. Az é^i;izedek óta valóságos szenvedéllyel űzött „tikmonyáiás'' = tavaszi bibictojásszedés, továbbá a vadászati viszonyok rendezetlensége, neveze- tesen az orvvadászok ellenőrzésének lehetetlensége erősen megtizedelték ennek a területnek hajdan oly gazdag állatvilágát s valóban elérkezett az utolsó óra, amikor megfelelő rendezés által a terület ősi jellege még megóvható. Ez a rendezés abból állana, hogy az egész terület mint természeti emlék kb. decembertől július l-ig teljesen elzárassék a forgalom és közlekedés elől s hog^' külön erre a célra, tartott állandó őrség ngyázzon ennek a rendelkezésnek legszigorúbb betartására. Jelenlegi állapotában ez a terület csakis állattenyésztésre alkalmas, de mint ilyen se lesz kellően kiaknázva a kezdetleges gazdálkodási mód miatt. Termőfölddé való átalakítása hosszadalmas és költséges eljárás volna, melyet nézetem szerint véglegesen mellőzni lehetne azzal, ha ezt a területet Budapest állandó és zavartalan tejellátását célzó tejtermelésre rendezné be az állam, esetleg a fővárossal együtt. Hogy a terület mekkora állatállományt tudna eltartani s hogy a tejtermelést mennyire lehetne fokozni műtrágyázással, mesterséges öntözéssel, nevezetesen az itt átveze- tendő Duna-Tisza csatorna föDiasználásával, továbbá n jobbminőséiü földeken való takarmán\-termeléssel, azt csak az arra hivatott hozzáértő 3* 36 SCHENK JAKAB gazdasági szakértők tudnák hozzávetőlegesen kiszámítani. Ebben a keretben csak az üzemtervezetet tárgyalhatom a természeti emlékként való föntartás követelményeinek figyelembevételével. Ennek leglényegesebb követelménye az, hogy a terület belsejéből az összes lakossag kitelepitendö — mert ősidők óta ez szolgáltatja a legveszedelmesebb orvvadászokat és tojásszedőket — s kb. december 1-től július l-ig nem járhatna benne senki más, mint csakis a teljesen megbízható felügyelő, ellenőrző és gazdasági tiszti személyzet, de ez is csak minél ritkábban. Julius 1-én kezdődnék a kaszálás, majd a behordás. esetleg helyenként a legeltetés ; általában ettől az időtől fogva a telep személyzete korlátlanul mozoghatna a területen a gazdasági munkák elvégzése céljából, természetesen kellően kioktatva arról, hogy az esetleges utóköltéseknek, továbbá az abból származó madárfíókáknak büntetés terhe alatt békét hagyjon. A terület teljes zavartalanságát alkalmas pontokon felállított fegyveres és lovasőrségek biztosítanák. A területen mindennemű vadászat elvileg tilos. Csak igen kivételes és a tudományos felügyelőség által javasolt esetekben volna szabad vadászni. Ezenkívül csakis a tudományos felügyelőség gyüjthetne az esetleg létesítendő telepi múzeum és laboratórium részére, de ez is csak kellő ellenőrzés mellett, mert a természetrajzi objektumok folytonos ritkulása még itt is üzletekre és visszaélésekre vezethet. A mesterséges öntözés a jövedelmezőség fokozásain, a takarmány biztosítása érdekében, de egyúttal a madárvilág életfeltételeinek megóvása szempontjából is föltétlenül szükséges. A Duna-Tisza csatorna kiépítéséig ezt az öntözést a jelenlegi vizek fölhasználásával lehetne végezni, oly módon, hogy lefolyásukat alkalmas helyen épített zsilip szabályozná. A vízszabályozással kapcsolatosan esetleg haltenyésztőtelepet is lehetne berendezni, azzal a korlátozással azonban, hogy a lehalászást csakis a júliustól decemberig terjedő időben volna szabad elvégezni. A telep központja a Dömsöd vasúti állomástól 1 kilométernyi távolságban fekvő Apaji major volna. Ennek a helyén épülne az uj falu, melynek lakói — részben hadirokkantak — a létesítendő üzemterv alapján vagy mint állami alkalmazottak, vagy pedig mint kisbirtokosok vagy bérlők szolgáltatnák a tejtermeléshez és tenyészállatok neveléséhez szükséges munkaerőt. A berendezés minden részletére ebben a memorandumban nem tudok kiterjeszkedni, csak arra kívánom még felhívni a figyelmet, hogy ez a telep nagy szociális érdekeket is szolgálna. Az itt termelt tejből kellene ellátni elsősorban Budapest szegényebb sorsú családaínak betegeit és gyermekeit, utóbbiakat bizonyos korig és pedig részben ingyen, részben mérsékelt áron. Kétségtelen dolog, hogy ilymódon a főváros gyermek- halandóságát csökkenteni lehetne. A telepet ezirányu céljaínak minél tökéletesebb elérése céljából a hova-tovább mindinkább szükségessé válá A GYAKORLATI TERMÉSZETVÉDELliM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 37 'gyermekfej előállítására is be kellene rendezni. A fönmaradó tejet, mint elismerten elsőrangú és tiszta kezelésű terméket a jobbnióduak a napi áron felül is szívesen megvennék, ugy hogy a telep jövedelmezősége nem szenvedne lényeges csökkenést az ingyenes és mérsékelt ám tej- kiosztás által. Amennyiben a gazdasági, vízrajzi és agrogeologiai szakértők a terve- zetet meg\^alósithatónak minősítik, akkor ezt a telepet alkalmas területekkel ki lehetne bővíteni egészen le a Kecskemét város tulajdonát alkotó Buga e-M o n o s t o r-pusztáig s lehetne itt oly természeti s néprajzi emléket s ezzel kapcsolatban tejtermelő- és állattenyésztötelepet alkotni, amely páratlan volna az egész világon. 3. A kishalatoni kócsagtelei*. A Balaton délnyugati csücskének kiöblösödése ; a Zala folyó torkolatánál terül el ez a világhírű mocsárterület, melyet nádasok, rekettyések, feneketlen iszaplápok borítanak s nagykiterjedésű rétek vesznek körül. Hajdanában itt volt hazánk legnépesebb kócsagtanyája s jelenleg is az, de míg ezelőtt legalább 100 fészkelő párnak adott megélhetést ez az ideális madártanya, addig manapság már csak 5 — 10 kócsagpár szokott itt fészkelni. S iiem a kultúra pusztította ki innen a kócsagot, hanem a vadász, az orvvadász, a tanszerkészitők üzérkedő hada stb. Maga a terület még nagyjában az ősi állapotban van, még alkalmas arra. hogy itt a múltéhoz hasonló nagyságú kócsagtanya létesüljön, éppen csak meg kellene védeni a fosztogatóktól s biztosítani a kócsag háborítatlan költését, a fiókák fölnevelését s megakadályozni a fiatal generáció kipusz- títását. A telepet figyelemmel kísérő szakemberek megállapításai szerint ritka eset, hogy az itt kiköltött kócsagfiak közül egy is megmaradjon. A szárnyrakelés után a fiatal tapasztalatlan madarak egyhamar áldozatul esnek a mindenünnen rájuk leselkedő puskásoknak. Ilymódon nem csoda, hogy 1895. óta nem tud megnövekedni a telep lakosságának létszáma, dacára annak, hogy a szomszédos fonyódi berek kiszárítása következtében az ottani kócsaglakosság is valószínűleg ideköltözött. A kócsagon kivüi azonban számottevő gémtelep is van a területen, amelynek lakói közül különösen a hatla és a kanalasgém említendők, mert a Délvidék esetleges elvesztése után ez lesz a megmaradó Magyarországban az utolsó ilyen telep. A terület mindenké])pen megérdemli természeti emlékként való fönmaradását s ez nem is ütközik nagyobb nehézségekbe, sem pedig tetemesebb költséget nem igényel ; legyen rajta egy tudoniányos felügyelő és egy-két, esetleg lovas fegyveres őr. Számolni lehet itt azzal a lehető- séggel is, hogy mesterséges kócsagtenyésztés céljából kócsaymajorf. lehet majd berendezni. Az errevonatkozó kísérleteket a tudományos felügyelő végezné a helyszínén. 4. A velencei tó hazánk eg^'ik legjelentékenyebb vízimadár tanyája. Itt van a legnagyobb telepe a dankasirálynak, ennek a mezőgazdasági gg SCHENK JAKAB szempontból oly hasznos madárnak, továbbá itt van a legnagyobb klasszikus tanyája a szárcsá-nak és röc'söÄ;-f aj oknak. Ritka apró nádi madarak, barkós cinegék, kékbegyele, vízicsibék, sokféle récék és vadludak tömegei népesitik be ezt az érdekes területet és csábítják ide messze vidékek vadászait. Természetesen a szomszédos községek orvvadászai is kiveszik részüket a madárpusztitásból, de a legnagyobb károkat mégis a tavaszi tojásszedök okozzák. Ez a gyönyörű tó a maga jellegzetes vízimadár világával szintén egyik értékes természeti emléke lehetne az országnak. Az első teendő itt az volna,^ hogy a tó halászati és vadászati viszonyai egységesen szabályoztassanak. Meg lehetne tartani az eddig szokásban volt nagy tavaszi vadászatokat április elején, esetleg az őszi vadréce és vadlúd vadászatokat és az őszi esetleg téli és kora tavaszi halászatokat, de azontúl tilos volna akár vadásznak, akár halásznak bemenni a tóba. Jelenleg az a szokás divik itt, hogy egyes községek napi vadászjegyeket adnak ki, vadászhat mindenki ellenőrzés nélkül tetszése szerint; összelőnek tehát válogatás nélkül vadászható és hasznos állatot egyaránt, mindenikből minél többet. Hogy ez a gazdálkodás mire fog vezetni, azt nem nehéz megjósolni. A terület főjövedelmét jelenleg a nádkitermelés és a halászat szolgál- tatják. Ha az előbbit a madárvilág érdekében némileg csökkenteni is kellene, annál jobban lehetne fejleszteni a halászatot. A tó erősen szikes vizében pompás húsú ponty tenyészik, amelyet a közeli budapesti piacon igen jól lehetne értékesíteni. Az ellenőrzést itt is egy tudományos felügyelőség és fegyveres csónakos örségek alkotnák. Az ellenőrzés nagyfokú megkönnyebbítését szolgálná az a kormányrendelet, hogy csónakot csakis csónakjegy ellenében lehet tartani, éppen úgy, mint a hogyan vadászfegyvert is csak az tarthat, aki erre engedélyt vált. Az orvvadászat, orvhalászat és általában a madárpusztitás minél gyökeresebb meggátlására a csónakjegy váltásának kötelezettsége az egész ország területén igen üdvös és hatásos rendelkezésnek bizonyulna, 5. A Fertő tó keleti partja Pátfalutól a Neudefjfj szigetig. A védett területet nemcsak közvetlenül a Fertőpart, hanem az azt szegélyező tósorozat majd legelő és kaszáló terület is alkotná. Különösen három madárfajt kellene itt védeni : a gidipánt, kócsagot és kacagó csért. A gulipán a védendő terület északi részén a szikes Fertöparton és azt övező szikes tavakon — Zicklacke, Stinker tavak — tanyázik a legnagyobb számban. Ember- emlékezet óta itt fészkelnek s jelenleg ez a hely tán az utolsó fészkelő tanyájuk Magyarországon. A terület a tavaszi idényre a közlekedés elől teljesen elzárandó s csak július 1. után lehet kaszálni vagy legeltetés alá adni. A kócsagtelep az illmici kis erdővel szemben levő nádasban vah^ vagy legalább is ott volt. A teendő itt néhány holdas avar nádparcellának A GYAKORLATI TER.NÍÉSZETVÉDELEM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 39 a íentartása, mert a kócsag csak ezekben fészkel szívesen és idejében, mig a nád learatása által elveszíti teszektanyáit. A kacagócsér sehol másutt az országban nem fészkel, itt is csak időszakosan és fészkelő helye nincs is teljesen kikutatva. Többször fészkelt a Zicklackén. De ezeken a föltűnő ritkaságokon kivül nagyszámú egyéb érdekes és ma már ritka állatfaj tanyázik ezen a területen, így tömérdek vadréce^ sok vadlúd, továbbá kékbegy, barkós cinege, fülemílesitke, nádi tücsök- madár, gólyatöcs, széki lile, géniek stb. stb. amelyek a területnek természeti emlékké avatása esetén valamennyien kedvezőbb életföltételekhez jutnának. Ezenkívül különösen az őszi átvonuláskor rengeteg madár látogatja a területet, köztük sok ritkaság, de különösen tömérdek vadlúd. A legfontosabb teendő itt is a területnek a közlekedés elöl való elzárása volna. Meg kellene tiltani a vadászatot, a legeltetést, kaszálást, halászatot 'a fészkelés időtartama alatt s az egész tó területén engedélyhez kötni a csónaktartást. A madarak fészkelését t. í. nemcsak a parti lakosság veszélyezteti, hanem még sokkal inkább a túlsó parti hírhedt orvvadász és orvhalász lakosság, amely csónakon átjön, kifosztja a fészkeket, lelövi az anyamadarakat s aztán csónakján elmenekül, mielőtt a terület őrző személyzete utolérhetné. A terület jövedelmét eddig a legeltetés, kaszálás, nádkitermelés és halászat alkották. A két község — Ilmic és Mosonbánfalu — azonkívül jelentékeny összegeket kaptak a vadászbérletekböl. A terület kihasználására nagyjában és egészében a jelenlegi módszert lehetne felhasználni, de meg- böviteni tenyészállatok nevelésével. Minél több ilyen tenyészállat telepünk van, annál inkább kiküszöbölhetők a beltenyésztés káros hatásai. Az itt termelt tejet ha Budapestnek arra szüksége nem volna — a közeli Bécsben igen jól lehetne értékesíteni s ugyancsak ez a metropoHs volna a tó szikes vizében tenyésző pompás húsú pontynak is a fogyasztója. A telep tudományos és gazdasági kirendeltségének székhelye Mexikó major lenne, amelynek már jelenleg is van iparvágánya a györ-sopron- ebenfurti vasútvonalon lévő Eszterháza áUomása felé, így tehát ugy Budapestre, mint Bécsre egyenes összeköttetése van. A nádtermés szállítására pedig keskenyvágányú vasútvonal szeli a telepet. Szóval megvan minden előföltétel a telep termékeinek minél elönyösebb értékesítésére minimális befektetési költségek nélkül. 6. A Tajha vize Bodrogszerdahely tnellett. Csekély kiterjedésű, de mély lápos víz, melyen jelentékenyebb dankasirály telep van, azonkívül számos egyéb vízimadár is fészkel a területen. A dankasirály egyik leg- hasznosabb madarunk, amely különösen a gabonát pusztító rovarvüág, főleg a gabonaszípolyok pusztítója. A terület jövedelmezősége eddigelé úgyszólván semmi, tehát valószínűleg 40 SCHENK JAKAB minimális áron birtokba vehető. Természeti emlékként való adminisztrálása is minimális költséggel járna, mert elegendő volna valamelyik már meglevő csendörőrsparancsnokságot Bodrogszerdahelyre áthelyezni és a költés idejére két ideiglenesen idevezényelt tagját az állandó őrzéssel megbízni. (A terület, sajnos, a trianoni vonalon tul van !) 7. A reznek tnzok fés^kelohelf/e Bagota jntsztún. A reznek túzok hazánk egyik legiitkább fészkelő madara. Régebben gyakoribb volt, de jelenleg csakis az egri fökáptalan birtokát képező Bagota pusztáról ismerjük, mint fészkelő madarat. Minthogy' itt a nagy túzok is még elég jelentékeny számban tanyázik, a kettőre együttes természeti emléket lehetne itt létesíteni. Bizonyos meghatározott területen, ahol a legtöbb túzok szokott előfordulni, föltétlenül tiltva volna a vadászat egész éven át, azonkívül pár holdnyi silány minőségű földet ugarnak kellene meghagyni, hogy állandóan zavartalan fész- kelő helyük legyen. Az állományt természetesen megfelelő őrzés alatt kellene tartani, hog^- ugy a vadászok, mint az esetleges ragadozó állatok garázdálko- dásai ellen is védve legyenek. A felügyelet kérdése a helyszínen rendezendő. 8. A tiszakisfahidi szifjet* A terület szintén az egri főkáptalanság birtoka. Körülbelül 100 hold terjedelmű Tiszasziget, ligetes kaszáló, gém- teleppel és az Alföld jellegzetes apró madaraival. Kívánatos volna, hogy legalább egy ilyen terület maradna hírmondónak az utókorra. A vadászatot itt kb. február hó 1-től október hó l-ig kellene betiltani, egyébként pedig a jövedelmezőség fokozására és kibővítésére fácántenyészetet lehetne berendezni. Az erdő vágása tiltva volna legalább egyelőre s a tilalmat csak olyan esetekben volna szabad föloldani, amikor annak elmulasztása a sziget jellegét s állatvilágának létfeltételeit fenyegetné. A fölsoroltakon kivül volna még a megszállott területeken lévő 9. hellyei uradalom, 10. ujifidéki (fétììteìepf 11. lukácsfalvi Fehértó kóesafftele2feé?, Carska bara, az ellen- séges megszállás következtében egyelőre nem aktuálisak, úgyszintén az északi és keleti hegyvidéken a keselyük és egyéb madarak védelmére tervezett berendezkedések, amelyet a természeti emlékekként fentartott őserdőkkel stb. kapcsolatosan kellett volna megszervezni. Volnának azonkívül egyes objektumok, mint pl az Alföldön mind ritkábbá váló holla' egyes fészekfái, sas- és 5o7í/ow -fészkelő tanyák, a gólya védelme stb., de ezek mind már oly részletkérdések, melyekre csak akkor kerülhet a sor, ha az egész mozgalom már nemcsak elvi alapon lesz elfogadva, hanem ha már annak gyakorlati kivitelére is sor kerül. A cél különben is nem az; hogy minél több természeti emlékünk legyen, hanem hogy a meglévőket minél jobban meg tudjuk tartani annak az utókornak a számára, amely majd egykoron számon kéri az elődöktől, ha Magyarország természeti emlékeit pusztulni engedi. A GYAKORLATI TERMÉSZETVÉDELEM MEGINDÍTÁSA MAGYARORSZÁGON. 41 A szervezésre vonatkozólag általánosságban a következő szempontok lennének irányadók : Minden nagyobb természeti emlék gondozására egy tudományos és gazdasági kirendeltség volna hivatva. A tudományos kirendeltség föladatai : az állat- és növényvilág mindenkori állományának számliavétele, tanul- mányozása azoknak a föltételeknek, melyek mellett a védendő szervezetek a legjobban fejlődhetnek és szaporodhatnak, ellenségek irtása, káros befolyások megszüntetése. Mindezekről évi jelentés előterjesztése. Ritka vagy jövedelmező állatfajok mesterséges tenyésztése, ha szükséges, hogy ily módon is fentartható legyen, — vagy ha forgalomba hozatalával a telep jövedelmezősége fokozható volna. Minthogy ez a munka valószínűleg nem töltené ki a munkaidőt, azért ezek a tudományos kirendeltségek a káros vagy nagyszámban előforduló állatfajokból, továbbá eg\^es növényfajokbói iskolai gyűjteményeket tartoznának összeállítani. Hazai nép-, polgári és középiskoláink évenként tetemes összegeket költenek szemléltető természet- rajzi gyűjtemények beszerzésére. Ezeket többnyire méregdrágán és silány, szakszerűtlen kivitelben a tanszerkészitő üzletektől szokták beszerezni. Ezek a tudományos kirendeltségek az őszi és téh munkaidő alatt ily szemléltető, a természetrajzi oktatás célját szolgáló szakszerű iskolai g\^űjteményeket szerelnének föl. Ezeken kivűl laboratóriumi, mikroszkópiai vizsgálatokhoz szükséges preparátumokat is készítenének. Mind a kettőből számottevő exportra is lehetne számítani. Az itt alkalmazott szakemberek, gyűjtők és preparátorok semmiféle magánrendeléseket nem fogadhatnának el. Ez a berendezés jelentékenyen befolyásolhatná a természettudományi közoktatást, mert nagy megtakarítást jelentene a közoktatási intézetek számára s biztos vagyok benne, hogy megfelelő vezetés mellett virágzó kivitelre is számíthatunk, különösen ha a ritka állatfajok mesterséges tenyésztése is beválna. Mindenesetre nagyon megfontolandó a természeti emlékeket ily természetű jövedelmezőségre is berendezni, de viszont megokolatlan dolog volna, pusztulni hagyni oly értékeket, amelyeket ugyancsak az ország- állatállományából mások értékesítenének s nem ily közhasznú intézmény keretében, hanem tisztára csak üzleti érdekből. Megg\'öződésem szerint némi részesedés biztosításával, továbbá a megfelelő eUenőrzéssel, az elő- fordulható visszaélései» kérlelhetetlen megbüntetésével, főleg pedig arravaló tisztviselők kinevezésével az esetleges visszaéléseknek gátat lehetne emelni. A tudományos kirendeltséghez tartozó tisztviselők csakis a meg- állapítandó tudományos fórum meghallgatása, esetleg jelölése mellett nevezhetők ki. Ilynemű intézménynél ez végtelenül fontos, mert nem arravaló egyének helyrehozhatatlan erkölcsi károkat okozhatnak. A természetvédelmi emlékek legfelsőbb fóruma és birtokosa a Magyar Királyi Földmivelésügyi Ministerium. Ennek keretében alkotandó meg a 42 JAKOB SCHENK Természetvédelmi Ügyosztály esetleg egy Természetvédelmi Tanács, melybe kiváló szaJiemberek is kinevezhetek. A Természetvédelmi Ügyosztály alá tartoznának első sorban a gazdasági kirendeltségek, mig tudományos szak- közege az Állami Madártani Intézet volna, amely egyúttal a tudományos ellen- (")rzést is ^akorolja. A természetvédelemre vonatkozó bármilyen ügydarab véleményezés végett ennek az intézetnek kiadandó. Személyzete és dotációja az uj ügykörnek megfelelően bövitendö, különös tekintettel arra is, hogy ez az intézet volna hivatva a természetvédelmi folyóirat kiadására. Ez a folyóirat tartalmazná a természetvédelmi emlékekről szóló évi jelen- léseket és propagálná a Magyar Természetvédelmi Egyesület eszméjét, !iogy igy a nagyközönségnek is módjában volna adományaival hozzájárulni a magyar természeti emlékek fentartásához. A döntő lépés már most az volna : összehívni az 1914-ben tervezett ankétot, ezen megtárgyalni a Kaán Károly által szerkesztett javaslatot a jelen memorandummal^ s az együttesen megállapítandó végleges javaslatot törvényerőre emelni, hogy azt a gyakorlatban minél sürgősebben meg lehessen valósítani. Der Beginn des praktischen Naturschutzes ín Ungarn. Von Jakob Schenk. Das vertrocknete Laub von Hoffnungen, welche in ihrer Blüte erstarben and die Grabhügel längst begrabener Träume kennzeichneten den bisherigen Weg der ungarischen Naturschutzbestrebungen — ohne die tröstende Hoffnung einer baldigen Auferstehung. Mit dem Ptlichtbewusstsein des gewissenhaften Beamten, doch mit völhger Resignation hatte ich an dem theoretischen Ausbaue der Naturschutzfrage weitergearbeitet, seitdem der unglückliche Ausgang des Weltkrieges alle Hoffnungen bezüglich einer allgemeinen gesetzlichen Regelung des Naturschutzes vernichtete, obwohl diese Regelung infolge der Vorarbeiten, welche Karl Kaán im Auftrage von DR, I. Darányi ausführte, im Jahre 1914 schon unmittelbar bevorstand. In meiner Abhandlung über die ungarischen Edelreiherkolonien (Beilage zur Aquila Bd. 25, 1918.) habe ich zwar das Wort für die Erhaltung unserer letzten Edelreiherkolonien erhoben, jedoch nur in der nur wenig begründeten Hoffnung, dass vielleicht in den kommenden Friedens- zeiten der langgeplante „Ungarische Bund für Naturschutz" ins Leben gerufen werden könne, welcher dann mit der praktischen Durchführung unserer NatOTschutzbestrebungen beginnen sollte. Als dann zur Zeit des Umsturzes die mit einem Schlage als dringende Notwendigkeit in den DER BEGINN DES PRAKTISCHEN NATURSCHUTZES IN UNGARN. 4$ Voi'dergi'und getretene Bodenreform unsere letzten Naturschutzgebiete mit gänzlicher Vernichtung bedrohte, wandte ich mich mit der weiter unten veröffenthchten Denkschrift an das Ackerbauministerium, um dies womöglich zu verhindern oder wenigstens zu verzögern. Die durch das Diktat von Trianon geschaffte Situation, die dadurch hervorgerufene allgemeine Verarmung hat dann allen Hoffnungen ein jähes Ende bereitet. In diese vöUige Hoffnungslosigkeit fiel nun die Hilfsaktion der „Neder- landsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels" wie ein erster Licht- strahl hinein. Über diese hochherzige und erfolgreiche Aktion habe ich schon im vorigen Bande der Aquila (p. 155.) berichtet. Den ersten Gaben folgten spätere, so dass Ende März 1923 der Gesammtbetrag sich auf 755 Holl. Gulden erhöht hat. Die eingelaufenen Beträge wurden in der Zeit von Nov. 1921 bis März 1923 zu verschiedenen Kursen eingelöst und ergaben 471.095 Kronen, wozu noch die inländische Sammelaktion mit 36.682 K hinzukommt. Diese Summe ist auch bei den jetzigen Verhältnissen noch immer so bedeutend, dass mit Hilfe derselben die gefährdete Vogelwelt so mancher Gebiete in Schutz genommen werden kann. Der Organisator dieser Sammelaktion ist J. Drijver, 2. Sekretär der Ned. Ver. tot Besch. v. Vogels, korresp. Mitglied unseres Institutes, der die ganze Aktion in Bewegung gesetzt, über die ungarische Vogelwelt Vorträge gehalten und unsere Sache mit grössten Hingebung unterstützt hat, wofür ihm der tiefgefühlte Dank aller Ungarn gebührt. Bei der praktischen Organisierung müssten wir allerdings darauf achten, dass uns immer ein gewisser Reservefond verbleibe für jene Zeit, zu welcher die auswärtige Unterstützung ausbleiben wird. Das Institut \vird natürlich alle Hebel in Bewegung setzen, um für seine Aktion die staatliche Unterstützung zu sichern, doch ist dies heute naturgemäss nicht leicht zu erreichen und erfordert auch im günstigen Falle längere Zeit. Diese Bedenken veranlassten mich dazu, im J. 1922 nur die dringendste Frage, nämlich die effektive Bewachung der Edelreiherkolonie im K i s- b ala ton zu erledigen. Nun sind unsere letzten Edelreiher unter ständiger Aufsicht eines zuverlässigen Hüters, welcher als gewesener Fischermeister den See gründlicht kennt und ist somit der erste entscheidende Schritt getan, um aus dem Gebiete der Theorie allmählich in dasjenige der praktischen Durchführungen zu übergehen. Im Frühjahr werden entsprechende Warnungs- tafel aufgestellt. Die Gendarmeriepostenkommandos wurden darauf auf- merksam gemacht, dass die Jagd der Edelreiher gesetzlich zu verfolgen ist und auf unser Ansuchen wurden diese auch seitens ihrer Obrigkeit mit entsprechenden Instruktionen versehen. Ebenfalls im Laufe des Jahres 1922 hat das Oberinspektorat der Landes-Gendarmarie auf unser Ansuchen darüber verfügt, dass die Posten- 44 JAKOB SCHENK Kommandos der Gegend C r b ö und Bocsa den Unfug des Kiebitzeier- Samtnelns in diesem Frühjahr mit besonderer Aufmerksamkeit zu verfolgen haben. Die Eiersammler richten hier nämhch jedes Jahr schreckhche Verwüstungen an, was die einzige Angabe schon genügend beweist, dass €in einziger Eiersammler auf Ürböpuszta 15.000 Eier gesammelt hat. Der Täter wurde natürlich angezeigt ; das Verfahren ist noch im Gange. Um die Verhältnisse an Ort und Stelle zu studieren, besuchte ich die Gegend von Ürbö und Bocsa im Frühjahr 1922, Auf Ürböpuszta sah ich überaus wenige Vögel. Auch die gewöhnlicheren Arten, wie Kiebitz, Rotschenkel, Kampfläufer, Seeregenpfeifer und Trauerseeschivalhe waren nur sehr spärlich vertreten, seltenere Arten sah ich überhaupt nicht. Die grossen Raubzüge der Eiersammler haben die charakteristischen Vögel dieser Gegend fast gänzlich vertrieben. Das wenige, was hier verbheb war in der Brut auf das äusserste gefährdet durch die hiesigen Bewohner, in erster Reihe auch durch ihre Hunde. Manche dieser Tiere haben sich zu passionierten Eierräubern ausgebildet und suchen die Nester syste- matisch auf. um alles Vorgefundene zu fressen. Hier ist eine energische Intervention unerlässlich, sonst wird die interessante Vogelfauna endgültig aus der Gegend verschwinden. Seitdem wir die letzten bedeutenden hol- ländischen Spenden erhalten haben, sind die einleitenden Arbeiten auch hier im Gange und wir hoffen, dass im nächsten Frühjahr die Vogelwelt der Ürböpuszta nicht mehr ganz schutzlos den Nestplünderern aas- geliefert sein wird. Was Bócsapuszta betrifft, nisteten hier Säbelschnabler und Steben- läufer noch in befriedigender Anzahl, obwohl das Gebiet ziemhch dicht- bewohnt ist. Glücklicherweise ist der Jagdpächter des Gebietes Herr Jakob Font ein begeisterter Vogelfreund, der gegen die Nestplünderer stets strengstens und mit Erfolg vorgegangen ist, so dass hier das Fortbestehen der Vogelwelt glücklicherweise noch nicht gefährdet erscheint. Auf dem ungarischen Horizont türmen sich noch immer dunkle Wolken; die jetzige Zeit ist noch nicht günstig genug um weitgehende Pläne zu entwerfen. Es ist dies auch durchaus nicht nötig, da das ganze Programm im weiter unten folgenden Memorandum, sowie im KAÁN'schen Elaboratum niedergelegt ist. Behufs Bekanntgabe unserer vorkriegszeitlichen Naturschutzbestrebungen veröffenthche ich hier noch nachträghch die oben erwähnte Denkschrift, wenn auch die darin enthaltenen Pläne in ihrem vollen Umfange kaum in der nächster Zukunft durchgeführt werden können. Das am 19. JPebet^ 1919 eingereichte llemoranduìn lautet im Auszüge wie folgt. Die sich im Stadium der Verwirklichung befindliche Bodenreform und das durch die schwierige Wirtschaftlage bedingte Streben nach Mehrproduktion wird voraussichthch grosszügige Bodenmehorationsarbeiten zur Folge haben. DER BEGINN DES PRAKTISCHEN NATURSCHUTZES IN UNGARN. 45 Man wird dann auch diejenigen Gebiete zu landwirtschaftlichen Zwecken beanpsnichen, welche sich noch als Relikte der freien urwüchsigen Natur, wenn auch nur in ihren Trümmern bis auf unsere Tage erhalten konnte. Es würde dies jedoch die Vernichtung unserer letzten Reiherkolonien bedeuten, welche die ungarischen Vogelfauna jin die Weltlitteratur der Ornithologie einführten, es würden Egretta alba, Totanus stagnatilis^ Ortygometra pusilla, Gelochelidon anglica, Plegadis falcinellus, Recurvirostra nvosetta und noch so manche Seltenheiten unserer Vogelwelt ihre letzten Brutstellen verlieren, und auch die gewöhnlicheren Arten würden einen grossen Verlust ihrer Bestände erleiden. Und Hand in Hand mit dem Verschwinden der Vogelwelt wird auch die gesammte Konfiguration der ungarischen Tiefebene, der typischen Wohnstätte des Ungartums eine gründliche Umbildung erfahren. Die ausgedehnten, rohrwaldbestandenen Ursümpfe, die von Wasseradern durchzogenen, alljärlich überschwemm- ten Gras- und Salz-Puszten, welche uns derzeit noch einen, wenn auch nur viel zu blassen Begriff über das alte Ungarn geben können, werden ausnahmslos dem Pfluge und damit der alles uniformisierenden modernen Kultur zum Opfer fallen. Es möge aber in unseren Tagen das Bedürfnis nach neuen Anbauflächen noch so lebhaft und dringend sein, wir sind noch immer der festen Überzeugung, dass die Erhaltung der Naturdenk- mäler ebenso eine Pflicht der jetzigen Generation ist, wie Erhaltung, Schutz und Erneuerung der historischen Denkmäler, und dass diese Pflicht desto grösser wird, je mehr diese Inseln der Urnatur durch die Kultur bedroht werden. Die Naturschutzbewegungen haben im Ausland, ganz besonders in den Vereinigten Staaten v. Nordamerika und in Deutschland» sowohl durch gesellschaftliche Tätigkeit, als auch durch das Einschreiten der Behörden schöne Erfolge gezeitigt; in Ungarn ist der Gedanke in seinem vollen Umfange erst kürzlich ins Leben gerufen worden. Den ersten Anlass dazu gaben 1899. die „Gedenkbäume der Königin Ehsabeth", deren Pflege und Erhaltung dem Kgl. Ung. Ackerbauministerium oblag. In der Litteratur wurde die Frage erst 1905. durch Kael Sajó eingehender behandelt (Természettud. Közlöny, 1905., p. 702.), sodann gab. Kael Kaán 1909. im Auftrage des damaligen Ackerbauministers, Ignác Daeánti, eine Propagandaschrift über „Erhaltung der Naturdenkmäler" heraus, welche behufs Besprechung und Mitteilung einschlägiger Daten sämmtlichen Munizipalbehörden, Gesellschaften und auch vielen Privatpersonen zuge- sandt wurde. Auf Grund des eingelaufenen reichen Mateiials konnte von demselben Verfasser 1914 eine zweite Schrift über „die Frage des Naturschutzes und Erhaltung der Naturdenkmäler" herausgegeben werden, welche als Ausgangspunkt und Grundlage für die im Ackerbauministerium für den Oktober 1914 geplanten Naturschutz-Enquete dienen sollten. Der 46 JAKOB SCHENK inzwischen ausgebrochene Weltkrieg hat leider die ganze vielversprechende Bewegung vollständig stillgelegt. Nun kann und muss der verlorene Faden — wenn auch unter durchaus veränderten Verhältnissen — wieder aufgenommen werden, wobei uns die jetzt ins Stadium der Verwirklichung gelangte Bodenreform günstige Aussichten bietet. Eingehends soll noch bemerkt werden dass bei der Auswahl der Naturschutzgebiete auch noch der Umstand in Betracht gezogen werden muss, dass unsere grossen Heide n-Puszten mit ihrem originellen, primitiven Hirtenleben auch ethnographische Denkmäler darstellen, deren möglichste Schonung umsomehr geboten ist, als mit der Erhaltung der- selben auch die Existenz der ebenfalls dem völligen Aussterben entgegen- sehenden ungarischen Haustierassen gesichert werden könnte. Die Auswahl und Errichtung von Naturdenkmälern ist aber nur der erste Schritt. Es muss auch die fernere Existenz derselben gesichert werden. Wir hoffen, dass die Zeit auch noch für uns kommen wird, in welcher es unsere wirtschaftliche Lage gestatten wird für die Erhaltung der Natur- schutzgebiete nur aus rein idealen Gesichtspunkten Opfer bringen zu können, heutzutage sind wir leider noch gezwungen neben vollwertiger Beachtung der Anforderungen eines idealen Naturschutzes, die betreffenden Gebiete auch wirtschaftlich produktiv zu gestalten. Nur nach Sicherung der wirtschaftlichen Produktivität können die Bedenken der Realoekonomisten und der massgebenden Kreise beseitigt werden. In der Vergangenheit wurden unsere schönsten Naturdenkmäler ver- nichtet, ohne dass die Fachkreise zu der Frage Stellung hätten nehmen können. Um dies in der Zukunft vermeiden zu können, wird der Vorschlag gemacht, dass jede geplante Bodenmelioration vor der Ausführung dem Ornith. histitute, eventuell dem zu errichtenden staathchen Organisation für Naturdenkmalpflege vorgelegt werden muss. Nach dem allgemeinen Teile folgen nun die konkreten Vorschläge. Vom ornithologischen Standpunkt aus betrachtet, wären folgende Gebiete als Naturdenkmäler womöglich im staatlichen Besitz zu nehmen und entsprechend einzurichten : 1. Die Hoi'tobágy-Puszta hei Debrecen i, als typischester Repräsentant der vielbesungenen ungarischen Puszta mit ihrem freien an das Nomadentum erinnernden Hirtenleben in erster Reihe ein ethnog- raphisches Denkmal, ist aber gleichzeitig Aufenthaltsort mehrerer, recht seltener Vogelarten — Buteo ferox, Calandrella brachydactyla — , ferner die einzige grössere heimische Brutstätte von Glareola pratincola, und schliesslich eine der grössten Sammelstellen der Welt für allerlei Wild- gänse namentlich auch Branta rnfìcollis und Atise)- neglectus. Haupt- sächlich aus minderwertigem Natron-Boden bestehend, bietet diese Fläche DER BEGINN DES PRAKTISCHEN NATURSCHUTZF.S HS' UNGARN. 47 für künftige Bodenmeliorationsversuche keine günstigen "Aussichten, während dieselbe als durch eine — eventuell durch Kunstdüngung und Berieseiungs- einrichtungen gebesserte — Weidefläche für Zuchtvieh voraussichtlich immer mehr an Bedeutung zunehmen dürfte. Die hier, auf der weiten, offenen Puszta gezüchteten Tiere, würden sich als lebenskräftigeres, widerstandsfähigeres Material zweifellos einer fortwährend wachsender Nachfrage erfreuen. Die Herstellung der künstlichen Fischzucht-Teichen hat der ürwüchsigkeit der Puszta nichts geschadet, im Gegenteil, sie hat noch neue Vogelarten der Pusztenfauna zugeführt, wie den Seeadler. 2. Das NatuvseJiittxffehiet .^Kiskinisáff**, hi der Nähe der Hauptstadt gelegen und die Puszten Apaj, Ürbö, Szúnyog, sowie die Gemeinden Peszéradács, Kiskunkere kegyház a, Bugyi, Sári, Kunszent m iklós und Gyón umfassend, breitet sich eine ausgedehnte Weidenfläche von ungefähr 40.000 Hektar Gesammtareal aus, ein reizendes Stück ürnatur mit allen fesselnden Erscheinungen derselben. Dasselbe besteht überwiegend aus Weiden und Heuwiesen, durchzogen von Wasser- adern und von rohrumki'änzten freien Wasserflächen bestanden. Hie und da fallen einige kleine Ackerfelder ins Auge welche sich jedoch stets vermehren. Seit altersher als eine unvergleichlich reichbevölkerte Brut- stätte berühmt, wird darüber in der Mitte des XVHI. Jahrb. durch Matthias BÉL berichtet, dass zur Fastenzeit die Kiebitzeier zu MiUionen nacli der Hauptstadt Buda geliefert wurden. Noch vor einigen Jahrzehnten brütete hier Totanus stagnatilis, eine der seltensten Arten Europas, in ziemlicher Anzahl, wie auch Ortygometra pusilla^ Himantoims candidus, Platalea leucorodia, Egretta alba (wenigstens 1919), Locustella hiscmioides und grosse Mengen der gewöhnhcheren Arten, wie Vanellus, Totarms- Arten, Limosa aegocephala, Gallinago gallinaria, alle drei Hydrochelidon- Arten, Larns ridibundus. mehrere Erden- und Gänse-Avten. Olareola pratincola^ Charadrius alexandrinus, Podiceps-Aiten^ Botaurus steUaris und die immer mehr im Verschwinden begriffene Otis tarda. Ausserdem ist dies die Fundstätte mehrerer endemischer Insektenarten und auch die Pflanzenwelt zeigt typische Associationen der Salzsteppen- und Sandvege- tation. Die erste Massnahme wäre hier zur Abwehr gegen das himmel- schreiende Treiben der Eiersammler das ganze Gebiet vom Dezember bis Juli vom Verkehre gänzhch abzuschliessen — was freilich eine heute nicht durchführbare staatliche Besitznahme des ganzen Gebietskomplexes not- wendig machen würde. Die Amortisationskosten einer solcher Besitznahme wären durch Eim-ichtung einer grossartigen Molkerei aufzubringen. Es wäre dies für die Volkshygienie der Hauptstadt eine Einrichtung von unberechen- barer T^ag^veite, da dadurch die ständige und ungestörte Milchversorgung gesichert wäre. 3. I>ie SUberpeiherkolonie im „Kisüalatmt''''. Das Gebiet, eine 48 ' JAKOB SCHENK Ausbuchtung des Südwestwinkels des Balatonsees, ist ein ausgedehnter Ursumpf, bedeckt mit weiten Rohrwäldern und tiefen Schlammmooren, umgeben von Wiesen. Hier befand sich einst die volkreichste und befindet sich heute die einzige sicher festgestellte Silberreiherkolonie Ungarns/) Auch Plegadis falcinelhis und Flatalea leucorodia haben hier ebenfalls ihre — wie es scheint — letzte ungarische Brutstätte. Behufs wirksamerer Durchführung der Schutzmassregeln und ständiger ornithologischer Beobachtung des Sumpfgebietes wäre hier womöglich eine wissenschafthche Expositur des Ornith. Institutes zu organisieren, welche auch Versuche über die Domestikation des Silberreihers anstellen könnte. 4. Der Velenceer See ist einer der bedeutendsten Brutplätze für Wassergeflügel in Ungarn. Hier befindet sich die grösste Lachmoven-Koìonie, sowie die reichsten Brutplätze von Fulica atra und Podiceps-Arien. Aus- serdem ist dieses interessante Gebiet, dessen ornithologische Erforschung wir in erster Reihe der unermüdlichen Tätigkeit St. v. Cheenel's verdanken, noch durch allerlei seltenere Arten, wie Lusciniola melanopogon, Locus- iella liiscinioides, Panuriis hiarmicus russicus, Erithacus suecica cyanecula; Ortygometra-Arten, ferner durch verschiedene Enten- und (räwse-Arten bevölkert, welche besonders für die Jäger eine besondere Anziehungskraft besitzen. Das Fortbestehen dieser Vogelwelt wird aber durch die zahl- reichen Wilderer und Fischer der am Ufer liegenden Ortschaften und in erster Reihe durch die Eiersammler ernstlich bedroht. Diesem Unfug muss unbedingt gesteuert werden in der Weise dass das ganze Gebiet mit Ausnahme der üblichen Frühjahrs- und Herbstjagden, welche im Bestände des Wassergeflügels niemals wesentliche Veränderungen herbeigeführt haben^) unter allgemeines Jagd und Fischiang-Verbot gesetzt und das Halten von Wasserfahrzeugen für die Bevölkerung der umgebenden Ortschaften nur nach Einholung der behördlichen Bewilligung gestatten werde. Der bisher geübte alljährliche Rohrschnitt müsste ebenfalls so geregelt werden, dass immer einige überständige Parzellen vorhanden bleiben. 5. Das Ostti/er des Fertö-Sees von JPátfalii bis ziw Insel Neudegg.^) Zum Schutzgebiet sollen nich nur der See und der Uferstreifen im engeren Sinne, sondern auch die das Ufer begleitende Seenreihe und die *) Nähere Daten über die Geschichte der Kolonie s. Schenk, Die einstigen und gegenwärtigen Brutkolonien der Edelreiher in Ungarn, p. 34. Beil. zur Aquila, 1918. Im Sommer 1922 konnte das Gebiet — Dank den holländischen Spenden — unter- ständige Aufsicht gesetzt werden. *) Siehe darüber Chernél, On variations in the colouring of Colynibus cristatus^ (;. griseigena and C. nigricollis, observed at the Lake of Velencze in Hungary. Proceed» IV. Intern. Orn. Congr. London. 1905. p. 52*. ^) Eine nähere Besehreibung des Gebietes, eine Aufzählung d. Vogelarten u. eine Kartenskizze s. Schenk, Ornith. Fragmente vom Fertö-See. Aquila, 1917. p. 66. DER BEGINN DES PRAKTISCHEN NATURSCHUTZES JN UNGARN. 49 angrenzenden Wiesen und Weiden gezählt werden. Geschützt sollen hier vor allem die Brutorte folgender drei Vogelarten: Recur virostra avosetki, Egretta alba und Gelochelidon anglica. Der Brutplatz von Recurvirostra befindet sich seit altersher am Nordende des Gebietes, teils am Ufer selbst, teils auf den das Ufer begleitenden Salzseen — Zicklacke, Stinker — Seen. Die Silberreiherkolonie befindet sich — oder wenigstens befand sich — im Rohrdickicht dem kleinen Wäldchen von 111 mie z gegenüber. Die Lachseeschwalbe wurde öfters auf der Zicklacke beobachtet, doch der eigentliche Brutplatz ist noch nich einwandfrei festgestellt ; allerdings ist dies auch der einzige in Ungarn. Ausser diesen Seltenheiten birgt dieses äusserst interessante Gebiet noch eine Anzahl seltenerer Vogelarten, wie Pamirus biarmicus russicus, Liisciniola liielanopogon, Locustella luscinioides, Himantopus candidus, Charadrius alexandrinus, wie auch verschiedene Reiher-, Gänse- und Enten-Avi%n ; während des Herbstz\iges erscheinen hier noch dazu alljährhch ungeheure Massen der verschiedensten und seltensten Vogelarten. Zum Schutze dieser Vogehvelt wäre das Gebiet für die ganze Brut- dauer vom Verkehr gänzlich abzuschliessen und der Rohrschnitt in der Umgebung der Silberreiherkolonie einzustellen. Behufs wirtschaftlicher Ausnützung des Gebietes könnten die bisherigen Betriebsarten — Weidewirtschaft, Heugewinn, Fischerei — im grossen und ganzen beibehalten werden, doch mit Einhaltung der nötigen Schonzeiten. Ähnlich, wie im Hortobágy und Kiskunság, kann die Produktivität des Gebietes noch durch Zuchtvieh- Wirtschaft und Fischzucht bedeutend erweitert werden ; für die Produkte derselben — besonders Milch und Karpfen — ist Im nahegelegenen W^ i e n eine überaus günstige Absatzstelle vorhanden. 6. Das Tajha- Wasser bei Bodrog szerdahely. Ein nicht ausge- dehnter, jedoch tiefer Sumpf mit einer bedeutenden Lachmöven- und kleineren Seeschwalben-Koìome. Da das Gebiet in wirtschaftlicher Hinsicht fast ganz wertlos ist, w^ürde dessen Erhaltung als Naturdenkmal keine grössere Schwierigkeiten bereiten. Leider liegt es ausserhalb der gegen- wärtigen Landesgrenzen. 7. JBrutort der Zwergtra^tpe (Otis tetrax L,) auf der Hagotapuszta. Vielleicht der einzige ungarische Brutplatz dieser Art, wo übrigens auch die grosse Trappe noch in ziemlicher Anzahl nistet, so dass hier ein gemeinsames Schutzgebiet für beide Arten geschaßt werden kann. Die Frage wäre einfach durch gänzliches Jagdverbot, durch Nichtbebauung einiger Hektar minderwertigen Ackerfeldes und durch Organisierung ent- sprechender Aufsicht zu lösen. 8. Die Insel hei Tiszák is falud. Eine wald- und wiesenbestandene Insel des Tisza-Flusses von ungefähr 50 Hektar Flächenausdehnung, Aquila ■* 50 JAKOB SCHENK welche ausser einer Reiherl^olonie noch die typische Kleinvogelwelt der- grossen Ungarischen Tiefebene aufweist. Es erscheint als sehr wünschens- wert, von den auch sonst nicht mehr zahlreichen und auch immer mehr im Verschwinden begriffenen Oasen ungestörten Vogellebens wenigstens diese in die Zukunft hinüberzuretten, wofür hier die Jagd vom 1. Februar bis zum 1. Oktober einzustellen und der Holzschlag womöglich zu ver- meiden wäre. Weitere, als Naturschutzgebiete in Betracht kommende Gebiete liegen zurzeit jenseits der gegenwärtigen Landesgrenze. Es sind dies die Herr- schaft B e 1 1 y e, die Reiherkolonie bei Újvidék, der Weisse See bei Lukácsfalva (Brutort des Silberreihers) und die daran anschliessende Gar ska Bara, sowie noch auszusuchende Partien von Urwäldern Ober- ungams und Siebenbürgens, als [Brutplätze einzelner seltener Vogelarten (z. B. Gypaëtus, Vultur, Aquila, Emheriza cirlus etc). Ausserdem w^ären noch einzelne, auch bei uns schon recht spärlich vertretene Arten, wie Kollrahe^ Adler und Falken, bzw. deren Horstbäume zu schützen. Es sind dies jedoch Einzelheiten welche erst später und gelegentlich der allgemeinen Durchführung des Naturschutzes geregelt werden können. Über die Organisation der gesammten Naturdenkmalpflege wären folgende Gesichtspunkte zu berücksichtigen: Zur Durchführung der nötigen Schutzmassregeln, sowie zur wirt- schaftlichen Administration der oben erwähnten grösseren Naturschutz- gebieten wäre an günstigen Punkten derselben je eine wissenschaftliche und oekonomische Expositur zu errichten. Erstere soll sich zur Aufgabe stellen, Tier- und Ptlanzenwelt des Gebietes, sowie ihre Existenzbedingungen zu studieren, ihre Feinde und Schädlinge zu bekämpfen, eventuell auch Versuche über die Domestikation der selteneren, oder nutzbringenden Arten zu veranstalten. Dieselben könnten von den häufig vorkommenden, nicht gefährdeten Arten, sowie auch durch Züchtung dem Schulunterrichte dienende kleine Sammlungen ausführen, eventuell auch mikroskopische Präparate herstellen. Natürlich dürften die hier angestellten Fachmänner, Sammler und Präparatoren keine Privatbestellungen annehmen. Sicherlich würde diese Einrichtung den heimischen naturwissenschaftlichen Unterricht nur günstig beeinflussen und für die Schulen bei der Einrichtung ihrer Naturalienkabinette auch in materieller Hinsicht von Nutzen sein. Obwohl es immer bedenklich erscheinen kann, Naturschutzgebiete auf diese Weise auszunützen, so erscheint es ebenso unbegründet, die günstigen Gelegenheiten zu deren wirtschaftlichen Einrichtung unausgenützt zu lassen, nicht niu- weil dies ohne Beschädigung der ursprünghchen Tier- und Pflanzenwelt vor sich gehen kann, sondern weil dadurch auch den rücksichtslosen Raubzügen allerlei Sammlern und Händlern gebürende Schranken gesetzt werden können. AZ 1920—22. ÉVI MAGYAR MADAR JELÖLÉSEK . 51 Der nunmehr noch ausstehende entscheidende Schritt wäre die Einberufung aller berufenen Faktoren zu einer gemeinsamen Besprechung der Naturschutzfrage — wie dies schon für Oktober 1914. geplant war — die Vereinbarung der hier enthaltenen Vorschläge mit den KAÁN-schen Anträgen und schliesslich die Weiterführung des Gesetzentwurfes vor das Parlament und nach Verabschiedung desselben die praktische Durchführung — für heute alles noch in nebelhafter Ferne stehend. Az 1920—22. évi magyar madárjelölések.*) Irta : Schenk Jakab, üj célkitűzések helyett csak arra igyekezünk elsősorban, hogy a magyar madárjelölések lehetőleg elérhessék megint a háború előtti szinvonalat. A mindnyájunk áhal túlontúl ismert súlyos viszonyok, sajnos, nagyon is akadályoznak ennek a törekvésnek az elérésében. Egy ponton azonban máris örvendetes haladás mutatkozik, t. i. külső munkatársaink újra foko- zott mértékben vesznek részt a jelölési munkálatokban. Főleg maga az intézet az, amely a régebben nagy mértékben folyta- tott gyürüzésekkel adós maradt, mert hiányzanak azok az anyagi eszközök, amelyek a huzamos utazásokhoz szükségesek. De már ezen a téren is haladunk, így az idei tavasszal megint megkezdhettem a dankasirályod' jelölését a velencei tavon, a ^áá'íd-madarakét Ü r b ő pusztán és Szemére LÁSZLÓ az intézet kiküldöttjeként a Kisbalaton gémtelepét látogathatta meg. A számbeli eredmény ugyan egyik esetben se volt jelentékeny, de mindenütt egyengetve van az ut, ugy hogy a jövőben mái* jóval kedvezőbb viszonyok között indulhat meg a munka. Amig minálunk csak lassan-lassan és igen nagy nehézségekkel tudunk tovább haladni, addig a külföldön, igy különösen Angliában és Amerikában igen nagy arányokban folyik a madárjelölés. Anghában 1921-ben 9.000 madarat jelöltek, Amerikában pedig Prentiss Baldwin kezdeményezése után a Földmivelésügyi Kormány alá tartozó „Biological Survey' mindjárt működése első évében 300 munkatárssal kezdte meg a madárgyürüzést. A legnevezetesebb eltérés az amerikai és európai jelölési kísérletek között abban áll, hogy Amerikában főleg öreg madarakat jelölnek, melyeket alkal- mas helyeken felállított hálókkal fognak el. Ezen a réven már Igen jelentős eredményeket értek el, kimutatván azt, hogy egyes vonuló madarak évről- évre pontosan ugyanazon a kerten vonulnak keresztül a téli szállás vagy az otthon felé. *) Az elözö közleményt !. Aquila XXVI. köt. 1919. évf. pag. 26—41. 4* 52 SCHENK JAKAB A példán fölbuzdulva dr. Weigold Hugó Helgoland szigetén is beren- dezett ilyen madárfogó állomást, amelyen a fogott madarakat meggyürüzik, megmérik testsúlyát, szárnyhosszuságát s az adatok beirása után a madarat eleresztik. Ennek az eljárásnak igen sok előnye van, egyúttal a legjobb mód a madárvonulás megfigyelésére, csak az a hibája van. hogy igen nagy elfoglaltságot ad és csak akkor eredményes, ha nagyon rendszeresen alkalmazzák. Nálunk is történtek már hasonló kisérletek, de főleg csak a téli etetőt látogató madarak elfogásával s ezen a téren különösen Szeöts Béla,^ Pawlas Gyula és Boheandt Lajos munkálatait kell megemlíteni, de az átvonulok rendszeres befogásával eddig csak Thassy Géza megfigyelőnk kísérletezett kisebb mértékben. Ha akadna megfigyelőink közölt olyan, akinek módja volna az idevágó kisérletek nagyobb mértékű és rendszeres lefolytatására, annak szívesen szolgálunk részletesebb adatokkal a beren- dezést illetőleg. A visszajelentett madarak száma a csekély számban történt jelölések arányában természetesen nem jelentékeny, de vannak köztük igen érté- kesek, így elsősorban meg kell említeni az első gyürüs gólya fészkelését^ melynek megállapítását Platthy Árpád megfigyelőnknek köszönhetjük. Ex a gólya hat éves korában a szülöföUijén fészkelt. Ezzel szemben egy 7, egy 8 és egy 9 éves példány a szülőföldjétől 100 — 200 kilométernyi távolságban került kézre, utóbbi szerencsétlenül járt egy fészkelő gólya- párral a fészek és a nőstény birtokáért vivott harcban. Ugyancsak a fészkelő területen való elhelyezkedés szempontjából érdekes egy nyolc éves kormos szerkő kézrekerülése a szülőteleptöl 100 km távolságban, oly területen, amelyen fészkelése is valószínű. Kiválóan érdekes egy kilenc éves harna rétihéja hazatérése, bizonyára fészkelés céljából. Ez az eset annál érdekesebb, mert három testvérje közül már kettő megkerült és pedig egyik 1915-ben a szülőhely közelében, a másik pedig 1916-ban a szülőhelyén. Reméljük, hogy még a negyedik testvér is megkerül. A vonulási viszonyok tisztázásán kivül ezek az esetek a madaraknak a szabadban elérhető életkorára is becses adatokat szolgáltatnak. Most kaptuk az első adatot a hatla téli szállásáról. Sok száz meg- jelölt batla közül egy hét éves példány Sevillában, Spanyolország déli részén került kézre, lehet ugyan, hogy még az átvonulási területen, de valószínűleg már a téli szálláson. Miként többi gémfajaink, a batla is dél- nyugati irányban fekvő téli szállást keres föl, természetesen föltéve, hogy ez a példány visszatért az otthonba és onnan indult útnak. Egy nyolc éves bakcsó és ugyancsak egy nyolc éves üstökös gém a faj jellegzetes átvonulási területén, Olaszországban került kézre és pedig föltűnő későn, május elején. Sajnos nem rendelkezünk most újvidéki meg- AZ 1920—22. ÉVI MAGYAR MADÁRJELÖLÉSEK. i ■ ■ ■ ■'/■ j , ,' i ■- _^-, 1^ -; i j V-i -i;l rf.-i- figyelésekkel, hogy ezeket az adatokat a megérkezési adatokkal össze tudnánk hasonlítani. Uj adatot szolgáltat a mátrai vörös kánya, mely Istriában került kézre. tehát szintén délnyugati irány- ban vonul, mint hazánk vonuló madarainak legnagyobb része. Az adatot báró Solymossy jENŐ-nek köszönhetjük. Minthogy a vonuló mada- rak úgynevezett vonulási utjai legújabban a külföldi szak- irodalomban igen beható nta tárgyát alkották igy különösen Geyr^) és LucANTs^) között, azért itt is részletesebben ~" ^ - akarok kiterjeszkedni erre a kérdésre. A vita annak a föhsmerésére vezetett, hogy a szakirodalomban széltében használt egyes kifejezések nem fedik eléggé a megjelölendő folyamatot. így különbséget kell tenni az egyes fajok vonulási utjai között és azok között a vonulási utak között, amelyek mentén sok faj együttesen vonul, hogy elérje a téli szállást. A helyes elnevezések elérhetése végett lássuk már most elsősorban a jelenség, a vonulás lefolyását. A kündulást alkossák az egyes mada- rak vagy a társaságban vonulóknál az egyes csapatok külön utjai, mondjuk „ösvé7if/ei*\ Ha ezek a „vonulási ösvények* külön-külön többé- ke vésbbé párhuzamosan haladnak, ugy hogy minden egyes madár vagy csapat más és más átvonulási területen át más és más téli szállásba jut, vagy még pontosab- ban kifejezve, ha egymás mellett fekvő fészkelöterületekről kiinduló madarak nagy- jában ugyanolyan sorrendben egymás mei- » k" ó li r--' .::^:--r"^'r;. .;v- ! A Magyarországról délnyugatnak vonuló madárcsoport őszi elvonu- lás! módjának és főútvonalainak vázlata. Schematische Darstellung der Herbst Zugsweise und Zugs- strassen-Stränge der ungarischen Südwest-Zügler. Schematical representation of the „Migration-Form" and Migration Traces of the Hungarian „South- Wesl-Migrators". *) Zur Theorie des Vogelzuges. .Journal f. Ornith. LXX. 1922. p. 361—385. és egy külön füzet : Nochmals zur Theorie des Vogelzuges. *) Erwiederung auf die Arbeit des Freiherrn Getr von Schwkppenbcbo „Zur Theorie des Vogelzuges" Journal f. Ornith. LXX. 1922. p. 385—397. 54 SCHENK JAKAB lett fekvő átvonulási területen át ugyanígy egymás mellett fekvő téli szállásokba jutnak, akkor ez az úgynevezett „szeles arevoìiaf-han lefolyó vonulási mód, amely f^vonulúsi hullám- képét veszi föl, ha egy nagyobb területen hirtelenül és egyszerre indul meg a vonulás. Ha ilyen vonulási ösvények nagyobb területen együtt haladnak, ugy hogy más és más fészkelési területekről származó példányok ugyanazokon az átvonulási területeken keresztül ugyanabba a téli szállásba kerülnek, akkor előáll az úgynevezett „vonulási ut'\ Ilyen vonulási utak egye- süléséből származnak azután a „fovonulási utak'% amelyek mentén több faj vonul a téh szállásba. Az elnevezések elintézése után most már az előző lapon található térképen is bemutatom a magyar „délnyugati vonulók'* „vonulási*' és „fő- vonulási utjaif. Az eddigi eredmények alapján csak a fehér gólya vonul el tőlünk délkeleti irányban, neki a Földközi Tenger északkeleti kiöblösödésének, ahol azután egyenesen délnek fordul s egyenesen neki- tart a délafrikai téli szállásnak. Ezt a vonulási utat nem tüntettem fei a térképen. Magyarország többi vonuló madara, már t. i. azok, amelyek vonulási útjait a gyürüzési kísérlet alapján megállapíthattuk, valamennyié nyugat-délnyugati, néha déli irányban vonul el tőlünk. Először széles arcvonalban vonulnak mindaddig, amíg el nem érik az Adriai Tengert. Amint ide értek, azonnal megváltoztatják az eddig követett arcvonalbelí vonulási módot és áttérnek az utvonalmentí vonulási módi-a, vagyis most már minden faj a maga vonulási utjai és a fővonulási utak mentén halad tovább téli szállásába. A tájékozódás kérdésének vizsgálata cél- jából különösen nevezetes jelenség, hogy egy és ugyanaz a madárfaj egész más vonulási vagy fővonulási utak mentén halad aszerint, hogy mely ponton éri el a tengerpartot. Azok a madarak, amelyek a keleti parthoz érkeznek, ennek mentében vonulnak tovább délkeleti irányban, körülbelül Valón a-ig vagy Korfu -ig, ott átröpühk az Otrantóí szorost, nekivágnak a K a 1 a b r i a i félszigetének, onnan Szicília szigetének, amelyről — néha Málta érintésével — Tunis-ba jutnak. Némelyek még innen is tovább vonulnak délfelé, körülbelül S f a x í g, mások az északafrikai part mentén Algir-íg, míg néhány gémfaj innentől kezdve ismét az úgynevezett arcvonalbeh vonulási módra tér át és a Saharán átvágva egész Nigériáig vonul. Ennek a főútvonalnak a mentében vonulnak a következő fajok : Larus ridibundus, Totanus calidris, Nycticorax griseus, Ardeola ralloides^ JPlatalea leucorodía, Phalacrocorax pygmaeus és valószínűleg Ardea imrpurea és Egretta garzetta. Ezt a főútvonalat a következő névvel lehetne meg^ jelölni : „keletadria-otranto-szicilia-tunis-algeriai" főútvonal, vagy latin, azaz nemzetközi megjelöléssel : AZ 1920—22. ÉVI MAGYAR MADÁRJELÖLÉSEK. &5 via oilruitica-ot'ienUiliSf tarentiea, sie mentis, tiinesieaf algerica. Ebből a főútvonalból Korfu táján egy meglehetős szegényesen láto- gatott másik főútvonal ágazik el, amely a jóniai part mentén egész Kandia szigetéig követheti. Ezt „keletadria-jóniai" főútvonalnak lehetne elnevezni, latinul: ria a(h^iatíc 72 1922 , 23 78 AZ 1920—22. ÉVI MAGYAR MADÁR JELÖLÉSEK . 69 A gólya 1919 — 1920. évi szaporodására vonatkozó adatokat a követ- kező táblázat tünteti föl : Jelölő állomás Fészekalj Fészkek száma Fiókák száma ! 1 1 2 1 3 t 4 I 5 fiókával 1919-ben : Keszthely Szerep 1 -11;- 1 — 1 1 4 2 Összesen 1920'han: Szerep Röjtök Összesen 1921-hen: Pallag-puszta Kétutköz Berkesd Szellő Összesen 1922-ben : Kállósemjén Folyás : 1 — - i 1 - 1 1 1 — 2 1 1 6 3 3 - ■-- — 1 2 - - \ 1 - 1 1 — 2 1 1 1 1 6 4 4 3 2 — 1 1 1 I 2 i 1 1 1 1 1 4 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 4 4 1 13 5 6 5 5 3 1 4 4 3 i 3 6 13 13 3 Ei-patak Bököny Nyíregyháza Nagykálló Debrecen ........ Tárnok i = = 1 — il — i 9 - 1 1 1 - 1 1 - 1 - 1 1 1 2 2 Máriakéménd Berkesd Szellő Szederkény Nyiracsád Nyirbéltek Nyiradony Kétutköz Összesen 1 3 1 ' 9 1 6 4 23 78 1 1922-ben 23 gólyapárnak 78 fia volt s igy a szaporodási arányszám 3"39, tehát igen kedvező. Az 1920 — 22. évi munkatársak névsora. Namens Verzeichnis der Mitarbeiter in den Jahren 1920 — 22. List of names of the collaborators in the years 1920 — 22. Agárdi Ede BÁRSONY György ... BÉDÉ PÁL .._. „_ „ Bessenyey István... 328 145 18 9 Átvitel 500 Athozat 500 Bohrandt Lajos — — — 475 Erdöss Zoltán — — . 50 Fernbach Károlyné „ 6 Átvitel 1.031 go SCHENK JAKAB Àthozat 1.031 Gkaefl Andor... „. — 18 Horváth Aladár ... ... — 74 józsa dénes józsef — 31 ifj. kálmán sándor .._ — 33 DR, Keller Oszkár ... ... 131 Király Iván ___ ... ... ... 16 műller péter... ... ... ... 13 DR. Nagy Jenő — — 2 RÁcz Antal ... ... .. _ .,_ 24 RÁCZ BÉLA... ... ... .- ... 6 Átvitel 1.379 Áthozat 1.379 Radetzky Dezső .._ ... 139 Schenk Henrik ... _.. 10 Schenk Jakab ... ._. ... ... 75 Szemere László ... 34 Szeöts Béla ... ... ... 372 Tavassy Zoltán __. ... 40 ÏHASSY GÉZA 102 DR. Thóbiás Gyula ... ... 6 Vasvári Miklós __. 1 Warga Kálmán ... ... ... 20 Summa 2.178 Az 1920 — 22. években megjelölt madárfajok jegyzéke és mennyisége. — Verzeichnis und Anzahl der in den Jahren 1920 — 22. gezeichneten Vogelarten. — List and number of birds, marked during the years 1920 — 22. Áthozat 231 1. Acanthis cannabina — 2 22. Cypselus apus ... ... 10 2. Acrocephalus palustris... 1 23. Delichon urbica __. 276 3. „ strepeì'iis 3 24. Dendrocopus major 4. Alauda arvensis ... .- 3 pinetorum ... ... ... ... 2 5. Archibuteo lagopus 1 25. Emberiza calandra 9 6. Ardea cinerea 30 26. „ citrinella... ... 6 7. Athene noctua ... 5 27. „ hortulana 1 8. Caprimulgus europaeiis 2 28. Erithacus phoenicurus . . . 29 9. Carduelis elegáns ... __. 10 29. „ rubecula.. ... 7 10. Cerchneis Naumanni ... 1 30. Falco subbufeo... ... ... 1 11. „ tinnunculus... 14 31. Fringilla coelebs ... 10 12. „ vespertiìms — 9 32. „ montifringilla 23 13. Chrysomitris spinus ... 17 33. Fulica atra... ... ... ... 3 14. Ciconia alba ... — ... 103 34. Galerida cristata ... ... 5 15. Ci/rcus cyaneus... 3 35. Hirundo rustica ... ... 494 16. Clivicola riparia ... ... 19 36. Jynx torquilla... ... 47 17. Columba livia ... ... .„ 2 37. Lanius collurio ... ... 22 18. „ palumbus 2 38. „ minor ... ... 7 19. Corvus comix ... ._. 1 39. Larus ridihundus ... 100 20. Coturnix communis ... 2 40. Limosa aegocephala ... 4 21. Crex pratensis __. ... 1 41. Monticola saxatilis 1 Átvitel 231 Átvitel 1.288 AZ 1920—22. ÉVI MAGYAR MADÁRJELÖLÉSEK. 61 Áthozat 1.288 42. Motacilla alba — 4 57. 43. „ flava 5 58. 44. Muscicapa grisola „_ — 35 59. 45. Nyeticorax griseus,.. ___ 57 60. 46. Oriolus galhula ... ... 15 61. 47. Ortygometra porzana ... 1 62. 48. Parus ater 1 63. 49. „ caerulens .— 33 64. 50. „ major ... ... ... 338 65. 51. „ palustris ... ... 20 66. 52. Passer domesticus ... ... 192 67. 53. Passer montanus 15 68. 54. Perdio: cinerea ... — 64 69. 55. Platalea leucorodia... ... 29 70. 56. Plegadis falcinellus ... 3 71. Átvitel 2.100 Áthozat 2.100 Pratincola rubetra... ... Sitta europaea cassia ... Strix flammea guttata... Sturnus vulgaris _._ Sylvia atricapilla ... ... ., communis ... ... ^ curruca — -— „ nisoria ... ... ... Totanus calidris ... ... Troglodytes parvidus Turdus menda ... ... „ musicus ... ... Turtur communis ... ... Upupa epops ... ... — Vanellus capella ... ... Summa 2.178 1 11 1 3 3 11 5 2 2 1 3 7 3 21 4 A kézrekerült madarak jegyzéke.^) — Verzeichnis der zurück- gemeldeten Vögel.^) — List of recovered birds.^) 1 2 i 3 4 5 6 7 8 i , Larus ridibundus L. pull. ri n 1913. VI/4. 1913. VI/4. 1914. V/28. 1914. VI/14. 1921. VI/11. Velencei tó . • 1915. II/2. 1915. 11/27. 1916. XII/— 1915. XII/— 1922. VII/21. Durano .... n .... Malta .... » .... Alsókabol . . . IV2 V2 V2 Ve SSW SSW SSW SSW SSE 540 km 540 , 1300 „ 1300 „ 250 „ 1 Hydrochelidon nigra L. ! pull. 1914. Vl/11. Velencei tó . 1922. VI/30. Miske, Pesi m. . 8 SSE 100 km ') A fejszámok jelentését lásd p. 58. Die Bedeutung der Rubrikenzahlen siche p. 72. The signiücation of the numbers of the rubrics see p. 79. 62 SCHENK JAKAB 1 2 1 3 1 4 5 6 7 8 Plegadis falcínellus L. pull. 1913. VI/ 16. 1922. VI/11. Kisbalaton . 1920. XI/ 7. 1922. VII/12. Sevilla .... Devecser . . . 7 Ve SW NNE 2300 km 50 „ j Platalea leucorodia L. pull. i " 1922. VI/30. Kisbalaton . 1922. VI/30. 1922. VI/30. 1922. VIII/8. 1922. VII/ 30. 1922. VIII/12. Kisbalaton . . Iharos .... Dracevo, Hercegovina . Ve Ve Ve S S 75 km 400 „ j Ciconia alba Bechst. pull. i 1911. VII/11. 1913. Yl/- 1914 VIZ— 1915. VII/ 7. 1915. VlI/7. Boos . . . Apatin • . . jt • . • Apáca . . . Tiszatarján . 1920. VII/ 12. 1921. VI/26. 1921. VII/2. ? VI/7. 1921. VII. Pusztaszentimre Csáktornya . . Tolna .... E. Africa . . . Tiszatarján . . 9 8 7 ? 6 SE 185 km WNW 215 „ N : 90 „ SSE Ca 5500 Fészkelt. — Brutvogel. Breeding bird. 1 Nycticorax griseus L. 1 pull. 1913. VI/29. Újvidék . . 1921. IV/29. Rieti, Italia . . 8 SW 650 km i i Ardeola ralloides Scop. 1 pull. i 1913. VI/29. Újvidék . . 1921. V/l. Terracina, Italia 8 SW 720 km Perdix cinerea Lath. ad.ä) 1921. 11/14. 1921. 11/14. Eperjes . . . 1921. IX/1. 1921. lX/11. Eperjes .... — — — ') Fészkelő golyapárral hetek óta harc alkalmával megsebesülve elpusztult. — Kamp olt a fészek birtokáért, ily fte seit Wochen mit einem ho] en hare 'stenden Storchpaare um den Besitz des Horstes, wu j verwundet und ging daran zu Grunde. — \^ with a breeding stork-pair for the possession was wounded and died because of his woud i ^) Honositás céljából kibocsátva. — 1 Setting at liberty for settlement. irde bei einer s '^as combatting th of the nest, and ds. Behufs Ansiedelu olch roug jy s ng en Gel h. sever uch an freigela egenheit il weeks occasion äsen. — AZ 1920—22. ÉVI MAGY\R MADÁRJELÖLÉSEK. 63 1 2 ì 3 4 5 6 7 8 Circus aeruginosus L. puli. 1912. VI/8. Újvidék . . 1921. V/13. Újvidék .... 9 — — Milvus ictinus Savig. puU. 1 1921. VI/- ''tz.T"'^-, 1922. 11/28. Salvore, Istria . */4 SW 560 km Jynx torquilta L. ad.2) 1917. VI/24. Eperjes . . 1918. VI/— Eperjes .... Ujra fészkelt. — Brut- vogel. — Nesting bird. Cypselus apus L. ad.*) 1921. VI/ 15. Pécsvárad . 1922. VI/22. Újra fészkelt. — Nistete Pecsvarad . . wieder. — Returned for nesting. Hirundo rustica L. ád.'-*) 1918. V/10. Puszta- monostor . i 1919. VI/— Pusztamonostor 1921. VI/— Tápiósüly . . . 1 Ujra fészkelt.3) — Nistete wieder.ä) — Returned for nesting ä) Fészkelt.*) — Brutvogel.«) Nesting bird*) 1 Passer domesticus L. ad. puli. 1921. 11/17. 1921. 11/17. 1921. V/15. Eperjes . . 1922. 11/10. 1922. 1-11/ 15. 1922.1/13-28. Eperjes .... V2 — *) Négy te 1916. VII/ 10-én k Von 4: Geschwisi ortes, das zweite foiu-; the first \\ the second at it •') Fészekr 3) Más ház stvérfióka köz 3rült meg, első ern das dritte 10. VII. 191( as recovered 5 birth-place o öl fog^^a. — ^ astársa volt mi ül a harmadik ; az első 1915. VII/20., a második ícskán, az otthon közelében, a másik a szülőföldjén. — ; das erste am VII/20. 1915 in der Nähe des Geburts- ) am Geburtsorte. — The third of the hatching of ui the vicinity of the birth-place, on 20. VII. 1922, n 10. VII. 1916. ^om Neste abgefangen. — Captured from the nest, nt a jelöléskor. — Nistete mit einem anderen Ehegatten als mi W£ no ) zur Zeit der B *) Gyűrűi jnostoron lett ihrscheinlich i t be establish eringung. — W< izámát nem leb jelölve. — P m benachborte ed ; probably is breeding with another mate, than at marking s time, etett megállapitani, valószinüleg a szomszédos Puszta- Ling No konnte nicht festgestellt werden, wurde m Pusztamonostor beringt. — Number of ring could t was marked in the vicinal Pusztamonostor. 64 SCHEMK JAKAB 1 2 , 3 4 5 6 7 1 8 • Sitta europaea caesia Wolf. ad. 1916. y— Tavarna . . 1917. 11/19. Tavarna . . . 1 - 1921. 11/7. 1921. 11,7. Eperjes • • 1922. 1-III/— Eperjes . . . n 1922. 1-II/— Ti . . . — ' 1921. II/7. . . 1922.1— 11/- ... — ! Parus major L. pull. 1913. V/14. Tavarna . . 1917. I/— Tavarna . . . 3V2 ad. 1914 11/14. • I 1916. 1/31. 1917. 1/27. — — — pull. 1915. V/30. ;» 1917. 1/— :, l'ï — — " 1915. V/23. » / 1916. L 12. 1917. 1/27. l'Ví — — •ì 1915. Vy30. » 1917. 11/2. a IVí — ad. 1916. li— 1916. ]/— r> 1917.1/- ^J — — — 1917. I/— 9 „ 1916. IJ— a 1917. 1/— ■a — — — „ 1916. ]/— , 1917. 1/— » — — — ., 1916. 1/— „ 1917. 1/ — , — — — n 1916. I/— n 1917.1/— lì — — — ?) 1916. 1/— ,, 1917. I/— » — — — ■) 1916. 1/— „ 1917. I/— , — — — pull. 1916. V/- „ 1917. I — „ '/,i — — , 1916. V/- „ 1917. lì — , '•2 — » 1916. V/- „ 1917. 1/ — , '/2 — — " 1916. V/- IQIß V/ ' 1917. I — 1917. 1/- 1919. lV/5. Jt Va V2 — — ad. 1917. Xll/31. Eperjes Eperjes — , 1919. V/19. Felsőlánc 1920. 11/9. Felsölánc — — ÎJ 1920. 1/24. Eperjes 1922. 1/17. Eperjes — — — „ 1921. 11/6. „ 1922. 1/20. , — — — " 1921. 11/7. ,., . 1922. 1/25., 11/11. __ • 1921. 11/13. - 1922. 11/11. Ti — — — BERICHT ÜBER DIE UNGARISCHEN VOGELBERINGUNGEN. 65 1 2 3 4 5 6 7 8 Parus caeruleus L. ' i 1 ad. 1914. II/l. Tavarna . . 1917. 1/81. Tavam a . . . 1 - 1 pull. 1915. V/30. » • • 1917. 1/29. T> ... IV2 _ — ad.^ 1916. 1/19. Eperjes . . 1921.11/7. Eperjes . . . 1 — Í 1 Parus palustris Aur t. j ad. 1917. XIIy27. Eperjes . . 1920. 11/17. Eperjes .... — — ■1 1 » 1921. IL- » ■ • 1922. L — » .... — — — 1 « 1921. 11/— :? • » 1922. 11/- « .... — — — - 1921. 117- » 1922. I., IL, mi— 5» • . . • _ rt 1921. 11/- n • • 1922.1— II/— 9 .... — — — yy 1921. 11/— !> 1922. 1., m/— n .... — — — ' 1921. 11/— » ■ • 1922. L — n .... — — I Be fee '} Öt év Sucher des F 'ding-plaee. Óta állandóan utterplatzes. látogatja etetőmet. — Seit 5 Jahren ständiger — Since 5 years is a permanent visitor of the Bericht über die ungarischen Vogel- beringungen in den Jahren 1920—1922.*) Von Jakob Schenk. Fast unüberwindliche Schwierigkeiten lassen die Beringungsarbeiten des K. U. Ornith. Institutes sich recht langsam aus der Krise, in welche dieselben durch den Weltkrieg und dessen Nachwehen miteinbezogen wurden, erholen. Die Mitarbeiter an den Peripherien arbeiten zwar mit vieler Ausdauer und Begeisterung weiter, doch hat sich ihre Anzahl stark verringert, noch mehr aber ihre Leistungsfähigkeit infolge der Schwierigkeiten des Lebensunterhaltes, welche dem Friedenstande gegenüber einem Jeden eine vervielfachte Arbeit aufbürden. Dem Beitrage der Mitarbeiter gegenüber ist der Ausfall der Beringungsarbeiten des ") Der vorangehende Bericht in Aquila XXVI. 1919. p. 26—41. Aquila 5 ßg JAKOB SCHENK Institutes selbst noch -viel bedeutender. Während ich im Jahi*e 1914 noch 2500 Vögel markierte, konnte ich in den letzten 3 Jahren nicht einmal 100 beringen. Im verflossenen Frühjahre ergab sich erst die Möghchkeit endlich einmal wieder die Ü r b ö puszta, den Balaton und Velencéé r See, die Stellen früherer Arbeiten, zu besuchen und einige Beringungen durchzuführen. Der Weg ist nun wieder angebahnt, hoffentlich werden wir im nächsten Berichte mehr Erfolge verzeichnen können. Der geringen Anzahl beringter Vögel entsprechend ist auch die Anzahl der rückgemeldeten Ringvögel eine geringe und wurden auch diese zum grössten Teil noch in der Vorkriegszeit beringt. Bemerkens- wert sind 6 bis 9-jährige Störche. Ein 9-jähriger verunglückte 185 Km. südöstlich vom Geburtsorte während eines Kampfes, welchen er um einen besetzten Horst und damit um den Besitz des Weibchens führte. »Ein S-jähriger wurde 215, ein 7-jähriger 90 Km. vom Geburtsorte entfernt angetroffen. Vielleicht das grösste Interesse beansprucht ein 6-jähriger Vogel, welcher im Heimatsdorfe brütend festgestellt wurde. Es scheint nach den bisherigen Erfahrungen dieses Alter die untere Grenze der Fort- pflanzungsfähigkeit der Storches zu sein. Ausser diesem wurde noch kein ungarischer Ringstorch im engsten Heimatsgebiete brütend angetroffen. Eine 8-jährige Trauerseeschivalhe wurde 100 Km. von der Geburts- kolonie in einem Gebiete angetroffen, wo das Brüten derselben wahs;- scheinhch ist. Zu erwähnen wäre eine 9-jährige Rohrw&ihe welche mit 3 Geschwis- tern beringt wurde. Zwei Geschwister wurden schon früher aufgefunden, das erste im dritten Lebensjahre in der Nähe der Heimat, das zweite im vierten Lebensjahre in der Heimat selbst, nun schUesshch das dritte im 9-ten Lebensjahre gleichfalls in der Heimat. Vielleicht erleben wir es noch, dass auch das vierte zurückgemeldet wird. Die Heimatstreue der Rohrweihe ist durch diese Famihe festgestellt. Lachmöveii, Nacht- und Schopfreiher wurden auf dem bekannten grossen Zug sstrassen- Strange^) ungarischer Zugvögel in ItaUen angetroflen, die beiden Reiher in recht hohem Alter. Auf ebendemselben Strange scheint auch die Zugstrasse des Roten Milans zu liegen, da ein Exemplar aus Ist ri en zurückgemeldet wurde. Heuer erhielten wir die erste Kunde über das Winterquartier des Sichlers, welches laut dem Fundorte Sevilla in Südspanien gelegen ist. Bisher wurde von über 1000 beringten Sichlern kein einziger ausser den Landesgrenzen angetroffen, erst jetzt wird ein 7-jähriger Vogel zurückgemeldet und dürfen wir Südspanien nur unter der Annahme als Winterquartier bezeichnen, dass auch der Sichler in die Heimatskolonie zurückkehrt. Auf Grund dieses Vorkommens hegt die *) „Yia adriatica-italica, sicilien, tunisica." — Aquila XXII. 1915. p. 274, 275. BERICHT ÜBER DIE UNGARISCHEN VOGELBERINGUNGEN. 67 Zugstrasse des Sichlers auf dem weiter unten via jmdan a-liffuNea -ft ispan wa genannten Zugstrassen-Strange. Dem Fachkundigen wird es nicht entgehen, dass hier mit dem Worte „Zugstrassen-Strang'" ein neuer Begriff eingeführt ist. Die zwischen Oeyb^) und LüCANtTs^) geführte Diskussion über die Zugstrasseu zeitigte jedenfalls das erfreuUche Ergebnis, dass man in den Fachkreisen zum Bewusstsein dessen gelangt ist, dass die bisherige Nomenklatur in dieser Frage umzureichend sei. Man muss tatsächhch unterscheiden zwischen den Zugstrassen der einzelnen Arten und denjenigen Zugstrassen, welche von mehreren oder vielen Arten benützt werden. Die Letzteren stellen einen übergeordneten Begriff" dar, und müssen dementsprechend auch eine eigene Benennung erhalten. Fassen wir nun in erster Reihe die Erscheinung selbst ins Auge und versuchen wir die verschiedenen Zugsweisen darzustellen. Die Einheit bildet der Reiseweg eines einzelnen Individuums oder eines Fluges, bei solchen Arten, welche in Gesellschaft ziehen. Verlaufen diese Einzelnwege mehr oder minder parallel, so dass jeder Vogel oder eine gleichzeitig aufbrechende Gruppe den eigenen Weg zieht und die Individuen nebeneinander liegender Brutgebiete im allgemeinen auch in der gleichen Reihenfolge nebeneinander liegende Durchzugsgebiete und Winterquartiere beziehen, so ist dies der sogenannte »fBreite- Front**-Zug^ welcher sich zur ^fZugtvelte** entwickelt, wenn der Aufbruch von einem Brutgebiete plötzlich und massenhaft vor sich geht. Vereinigen sich jedoch solche Einzelzugwege auf längeren Strecken, so dass ver- schieden beheimatete Individuen auf den gleichen Durchzugsgebieten in ein gemeinsames Winterquartier gelangen oder vielleicht schon- auf gewissen abschnitten des gemeinsamen in das Winterquartier führenden Weges überwintern, so entsteht die ^^Zuff strasse^*. Durch eine Vereinigung der Zugstrassen mehrerer Arten qyúsíqíú, áoxin átv „Zugstrassen-Strang** . Die Benennungen der entsprechenden Kommunikationseinheiten wären ^^JPfad"^ „ Weg^* und ^^Strasse** . Wollte man diese Benennungen einführen, so würde sich füi* den Reiseweg des einzelnen Individuums, oder Fluges das Wort „ Zugpfad " ergeben. Aus der Vereinigung solcher ., Zugpfade" würden dann die „Zugwege", aus einer Vereinigung dieser aber die „Zugstrassen'" entstehen. Der Ausdruck „Zugweg" konnte in mir aber durchaus nicht den Begriff' der bisherigen , Zugstrasse " hervor- 2) Zur Theorie der Vogelzuges. Journal für Ornith. LXX. 1922. p. 361—385 und Mochmals zur Theorie der Vogelzuges. ^) Erwiederung auf die Arbeit der Freiherrn Geyb von Schweppenburö „Zur Theorie der Vogelzuges* Journal für Ornith. LXX. 1922. p. 385—397. 5* f,8 JAKOB SCHENK rafen. „Zugweg" erweckte in mir immer nur den Einzelweg eines Individuums, weshalb ich mich entschloss das Wort Zugstrasse für die ver- einigten Einzelwege — Zugpfade einer und derselben Art beizubehalten und für den Vorgang, wenn mehrere solcher Zugstrassen sich vereinigen, einen Aus- druck zu suchen, welcher diesen Vorgang deutlich wiederzugeben imstande wäre. Ich dachte an erster Stelle an das Wort „Heerstrasse", doch wurde dasselbe von Getr^) nicht ganz mit Unrecht beanstandet auch fehlt gerade das bezeichnendste W^ort „Zug" aus demselben. Geyr schlägt dafür das Wort „Massenzugweg" vor, doch dünkt mir, dass dieses Wort den Vorgang ebenfalls nicht genau ausdrückt, besonders wenn an solchen Stellen gar kein massenhafter, höchstens ein reger Vogelzug besteht. Ich möchte nun das Wort ,,Zugstrassen-Strang" vorschlagen, trotzdem dasselbe phonetisch nicht besonders gut klingt. Ob nun dieser zwar bezeichnende aber nicht einschmeichelnd lautende Ausdruck sich einbürgern, oder ob sich ein glücklicherer dafür fmden und dadurch zugleich auch ein voll- kommenerer Ausbau des Systems ermöglicht wird, möge dahingestellt bleiben. Zur Veranschaulichung der Zugstrassen der ungarischen Zugvögel, insbesondere zur Veranschaulichung der Zugstrassen-Stränge konstruirte ich auf Grund der Fundorte beringter Vögel die Karten-Skizze auf p. 53, welche die mutmasslichen ., Zugstrassen " und deren Vereinigung zu „Strängen" bezüghch jener Vögel darstellen soll, welche unser Gebiet auf dem Herbstzuge in südwestlicher Richtung verlassen. Der einzige Vogel, welcher in südöstlicher Richtung aufbrechend bis zur nordöstlichsten Aus- buchtung des Mittelmeeres, dann aber fast in genau südlicher Richtung in das südafrikanische Winterquartier zieht, ist der Weisse Storch. Alle übrigen Zugvögel Ungarns, deren Zugstrassen durch das Ringexperiment festgestellt wurde, brechen in west-südwestlicher bis südwestlicher Richtung auf und ziehen in „Breitem Frontzuge " bis sie an irgendeinem Punkte die Adriaküste erreichen. An der Adriaküste angelangt ändert sich nun die bisherige „Breite Front" -Zugweise und ziehen die Vögel in „Zugstrassenform" den ver- schiedenen „Zugstrassen" und „Strängen" entlang in die Winterquartiere. Behufs Untersuchung des Orientierungsproblems ist es eine sehr wichtige Erscheinung, dass eine und dieselbe Art je nach dem Punkte, an welchem sie die Küste erreichte, verschiedenen Zugstrassen und Strängen entlang zieht. Diejenigen Vögel, welche an der Ostküste ankommen, ziehen dieser entlang weiter u. zw. in südöstlicher Richtung bis in die Gegend der Insel Korfu, wo sie die Strasse von Otranto überqueren, dann der Kalabrischen Halbinsel folgend Sizilien erreichen und von hier aus nach Tunesien gelangen. Einzelne folgen nun von hier aus der nach Süden verlaufenden Küste etwa bis Sfa x, andere folgen der West- BERICHT ÜBER DIE UNGARISCHEN VOGELBERINGUNGEN. 69 küste bis Algie r, einzelne Reiher aber überqueren die W e s t s a h a ra, wobei sie mutmasslich wieder auf , Breite-Front" Zugvveise übergehen und ziehen bis Nigerien. Diesen Zugstrassenstrang benützen folgende Arten : Larus ridibtmdus, Totanus calidris, Nydicorax griseus, Ardeola ralloides. Platalea leucorodia und wahrscheinlich auch Egretta garzetta schHesslich Phalacrocorax pygmaens. Dieser Strang könnte via adriatica-orientaliSf tareutica, siciliensiSf tunesica-aUferica genannt werden. Ein ziemhch spärhch frequentierter Strang zweigt beiläufig in der Gegend von Korfu ab und kann der jonischen Küste entlang bis Kandia verfolgt werden. Diesen Strag möchte ich via a^lHatica-orientalis^ jonica benennen. Diesem entlang ziehen folgende Arten: Larus ridihundus, Totanus calidris, Nycticorax griseus, also die oben angeführten und wahrscheinlich Columha oenas weiche, m Berat in Albanien erlegt wm*de. Diejenigen Zugvögel Ungarns, welche in westsüdwesthcher Rich- tung aufbrechend in Breitem Frontzuge die Adria über I stri en an der gegenüberliegenden Küste erreichen, übergehen dann ebenfalls in strassen- förmigen Zug und ziehen in grösster Anzahl der Westküste entlang, zum Teile von der Küste in geringerer Entfernung und nur ganz wenige im Innern Habens. Bei Sizilien trifft dieser Strang mit den ostadriatischen zusammen und vereinigen sich dieselben zu einem Strange. Diesen Strang möchte ich via aüricttica-occidentalis fSiciliensiti, tiinesica-aiff erica, benennen. Es ist dies der am stärksten frequentierte Strang, welchem entlang die Zugstrassen folgender Arten verlaufen: Larus ridihindus, Totanus calidris, Pavoncella piignax, Limosa aegocephala. Yanellus capeïïa, Gallinago gallimiria, Gallinula chloropus. Fidica atra, Egretta garzetta, Ärdea purpurea, Ardeola ralloides, Nycticorax griseus, Sturnus vulgaris, Turdus musicus, Oriolus galbula, Alauda arvensis, Milvus icfinus. Von den hier angeführten Arten kommen Ardeola ralloides, Nycti- corax griseus und Egretta garzetta auch in Nigerien vor, doch kann dies in der Benennung des Zugststrassen-Stranges nicht zum Ausdrucke gebracht werden weil von der nordafrikanischen Küste aus der weitere Zug anscheinend nicht in Zugstrassen-, sondern in Breiter Front-Form vor sich geht. Der kleinere Teil derjenigen Vögel, welche die Adria an der Westküste erreichen, schwenkt dann von dem bisher befolgten west- 70 JAKOB SCHENK adriatischen Strange ab, folgt dann dem Laufe des Po Flusses, dann der Mittelmeer-Küste und überwintert in Spanien. Dieser Strang, welchen ich ria paiìariaj ligurica, JìisjKiiiiea benennen möchte, vereinigt die Zugstrassen folgender Arten: Lartis ridi- hundus, Hydrochelidon nigra, Plegadis falcinellus und hauptsächlich Vanellus capella. Von diesem Strange zweigt ein ziemlich spärlich frequentierter zur tyrrhenischen Küste und vereinigt derselbe nur die Zugstrassen von Lariis ridibimduSf Vcüiellus capella und Fidica atra. Diesen Strang möchte ich ria pad ana f ti/n'/teuica benennen ; derselbe dürfte Sicilien kaum erreichen. Die Zugsverhältnisse sind derart kompliziert, dass ich trotz ein- gehendster Darstellung nicht alles getreuhch wiederzugeben im Stande bin. So ist in den obigen Benennungen der 5 Zugstrassenstränge die Tatsache nicht mitenthalten, dass ein nicht geringer Teil der Zugvögel^ welche denselben entlang ziehen, zugleich auch an manchen Abschnitten schon überwintern, so dass die Zugstrassen und besonders die Stränge teilweise auch noch im Winterquartiere fortdauern. laicht jeder Vogel einer Art zieht bis zum Endpunkte einer Zugstrasse. Alle bisher behandelten Zugstrassen beziehen sich ausschliesslich auf den Herbstzug. Ob sich auch der Früh- jahrszug solchen Zugstrassen und Strängen entlang abspielt, lässt sich derzeit in Ermangelung eines genügenden Datenmateriales nicht entscheiden. Wahr-scheinlich ist es nicht. Allem Anscheine nach ziehen unsere Zug- vögel im Frühjahre in Breiter Front der Heimat entgegen. Einen leisen Hinweis dürfte diesbezüglich die Tatsache ergeben, dass die am schwächsten beschickte via tyrrhenica im Frühjahre viel häufiger ange- flogen wird und zwar nach einigen Beobachtungen von der Meerseite aus. Ebenso wird auch die östliche Adriaküste im Frühjahre von der Meer- seite aus angeflogen. Nur der Weisse Storch scheint auch im Frühjahre seine bekannte Herbstzugstrasse einzuhalten, bei den übrigen Arten wird es wohl noch lange andauern bis die Frühjahrszugs weise derselben entsprechend geklärt sein wird. Auch in anderen Zugsgebieten wo Beringungen vorgenommen wurden, ist es gerade der Frühjahrszug, welcher durch das Ringexperi- ment in bedeutend geringerem Masse geklärt wurde, als der Herbstzug^ und möchte ich diesbezüglich nachdrücklichst betonen, dass bei den meisten Arten die Zugsweise im Herbste von derjenigen im Frühjahre grundverschieden ist. Die bisherige Ausübung des Ringexperimentes dürfte zur befriedigenden Lösung des Frühjahrszuges kaum genügend BERICHT ÜBER DIE UNGARISCHEN VOGELBERINGUNGEN. 71 geeignet sein und scheinen die internationalen Fang- und Beringungs- Stationen, wie diejenige Weigolds auf Helgoland dazu berufen zu sein, die entscheidenden Resultate zu liefern. Diese Fangstationen dürften auch ganz besonders bezüglich des Zuges der Kleinvögel, die so lange vermissten Resultate ergeben. Es soll diesbezüglich nur erwähnt werden, dass von den in Ungarn bisher beringten über 9000 Rauch- und Mehlschwalben bisher noch keine einzige ausser den Landesgrenzen aufgefunden wurde. Auch in dem vorhegenden Berichte ist nur die Bestätigung der Rückkehr der Rauch- srhwalhen in die Heimat enthalten. Dasselbe wurde für den Segler und den Wendehais festgestellt, während Sperling, Kleiber, Kohl-Blau- und Siimpfmeise sich laut den Ergebnissen des Ringexperimentes als Standvögel erwiesen. Besonders erwähnenswert ist eine Blaumeise, welche in Eperjes seit 5 Jahren jeden Winter am nämhchen Futterapparate eingefangen und wieder freigelassen worden ist. Trotzdem sich unsere bisherigen Ergebnisse bezüghch der Kleinvögel nicht auf den Zug, sondern auf die Dislokation in der Heimat beziehen, dürfen dieselben keineswegs geringer eingeschätzt werden, als die auf den Zug bezüglichen, welche oft sehr fern gelegene Gebiete als Winter- quartiere bezeichnen. Ich glaube dass unser Institut das erste war, welches auf die Bedeutung dieser Daten für die Oekologie der Vögel hinge- wiesen hat und habe ich auf Grund der diesbezüglichen Daten im Jahre 191Ò*) „(las Gesetz der opthnalea AKSHÜtxiiiig des Bi'utgehietes**^ aufzustellen versucht, demgemäss jedes Individuum einer Art sich in jenem Räume fortpflanzt, aus welchem es hervorgegangen ist. Anderwärts ausge- führte Ringexperimente haben dieses Gesetz — welches natürhch auch Ausnahmen hat, — in vollem Masse bestätigt. Laut diesem Gesetze wäre jedoch bei den Vögeln eine Inzucht un- vermeidlich — in Wirklichkeit aber sind durchaus keine Symptome einer solchen wahrzunehmen. Wie lassen sich diese beiden Tatsachen miteinander vereinen? Vielleicht dass das erste Gesetz nicht die allgemeine Gültigkeit hat, wie man auf Grund des vorhandenen Datenmateriales zu folgern geneigt ist? Ich glaubte auch in derjenigen Erscheinung eine Vorbeugung der Inzucht zu erblicken, dass z. B. laut der in Ungarn durch systematische Versuche festgestellten Resultaten die Schwalben die Ehegenossen sehr häufig wechseln, während Dauerehen ziemlich rar sind. Diesbezüglich bietet sich der Forschung noch ein weites Feld und können die entscheidenden Daten nur durch systematisches Einfangen der Brutvögel erzielt werden. Dies- bezüglich möchte ich nicht unterlassen, auf die musterhafte Organisation *) Aquila XXII. 1915. p. 274. 72 JAKOB SCHENK durch die rühmlichst bekannte ^Biological Survey" in Nordamerika hinzu- weisen, welche auf Initiative und Anregung des durch seine diesbezüglichen erfolgreichen iVrbeiten bekannten Prentiss Baldwin entstand. Zum Schlüsse möchte ich noch die Aufmerksamkeit auf die Fort- pflanzungsstatistik aufrufen. Gelegentlich der Beringung der Jungvögel wird die Anzahl derselben notiert — mit Angabe ob erste oder zweite Brut — und dann auf Grund der auf diese Weise erhaltenen Daten der Fortpflanzugs-Koeffizient festgestellt. Für den Storch habe ich während einer Reihe von Jahren folgende Daten erhalten: Im Jahre 1909 hatten 397 Brutpaare 1094 Junge ; Fortpflanzungs-Koeffizient 276 2-83 2-87 3-28 2-71 3-51 3-74 3-42 2-93 2-32 3-39 Der Fortpflanzugs-Koeffizient ist daher jé nach den Jahren sehr verschieden und gibt es in der Vogelwelt „fette" und „magere" Jahre genau so wie auch im Ertrage der Nutzpflanzen. Ein Vergleich der dies- bezüghchen Daten, eventuell auch mit der Vermehrungsstatistik der Mensch- heit auf denselben Gebieten wäre jedenfalls von Interesse, wenn auch über deren weitere Verwendung derzeit noch keine Andeutungen gemacht werden können. Aus air diesen Ausfühi-ungen ist es ersichtlich, dass für das Ring- experiment noch ein weites Arbeitsfeld offen steht und wird das K. Ung. Ornith. Institut auch trachten sich auf demselben nacli Möghchkeit weiter zu betätigen. Als Ergänzung dieses Berichtes verweise ich auf die im ungarischen Texte p. 59 — 65 enthaltenen Statistiken. In der letzten derselben habeii die Kopfnummern folgende Bedeutung: 1. Bezeichnung ob Nestling oder alter Vogel beringt wurde, 2. Datum der Beringung, 3. Ort der Beringung, 4. Datum, und 5. Ort des Wiederauftindens, 6. EiTeichtes Alter, 7. Rich- tung und 8. Entfernung des Fundortes vom Beringungsorte. 1910 , , 393 r> 1120 1911 „ 264 ^ 757 1912 , , 319 ^ 210 1913 „ 210 ^ 569 1914 . 254 n 892 1915 , 136 ^ 509 1916 „ 115 ^ 293 1917 , 67 ^ 196 1918 „ 21 ^ 72 1922 „ 23 ^ 78 REPORT ABOUT THE HUNGARIAN BIRD BANDING WORK. 73 Report about the Hungarian bird banding work in the years 1920-1922.*) By James Schenk. Almost invicible difficulties were the cause, that the work of banding by the Roy. Hung. Institute of Ornithology could recover only very slowly of the crisis in which it was involved through the war and its consequences. The contributors on the peripheries are still working with great perseverance and enthusiasm, but their number is greatly reduced and still more their capacity of working, in consequence of all the numberless difficulties which have arisen, in procuring the necessities of life, which are overburdening everybody with much more work as was the case in peace. Opposite to the assistance of our contributors; the defîiciency in the banding work of the Institute itself, is very considerably smaller. In the year 1914, I was able to band 2500 birds, whereas in the last three years I could not even band a hundred. It was possible, to revisit the spots of our previous werk only in spring, as were „Cr bo puszta", the lake of „Balaton" and „Velencze", to effect some banding. The first step being taken, we hope to be able to record of better results in our next report. In correspondence to the small number of banded birds, natui'ally the number about whose captivation we have been informed, too is smaller. Remarcable are 6 to 9-years old storks. One of nine years found his end 185 Km. south-east from its birth-place while engaged in a fight, which he carried on for an occupied eyrie, for the possession of the female. An 8 years old stork was found 215, a 7-years old one 90 Km. from its birth place. Perhaps the greatest interest claims a bird of six years, which was ascertained breeding in its native place. It seems that after the experiences which have been hitherto made this age is, the lowest Hmit of the propagation capacity of the stork. An 8 years old Black Tern {Hydrochelidon nigra) was found 100 Km. further than its native colony, where its breeding is probable. To be mentioned, is a nine years old Marsh Harrier (Circus aeruginosus), which has been banded together with three others out of the same nest, two of them having been found previously. The first, in its third year of life, near its birth place, the second in his fourth year *) Previous report in Aquila XXVI. 1919. p. 26—41. 74 JAMES SCHENK on the birth place itself and lastly the third, nine years of age also on its birth place. Perhaps we will yet get news of the captivation of the fourth. Through this family the faithfulness of the Marsh Harrier to its native country is no more to be doubted. Black headed Gulls {Lams ridihundus), Night Herons (Nycticorax griseus) Squacco Herons (Ardea ralloides), were found on the well kno\Mi „ Great-Migration-Road-Trace, "^) of hungarian birds in Italy. The two Herons in quite high age. On the same trace seems as well to lie the „Migration- Road" of the Red Kite (Milvus ictinus), as a specimen was recorded in Istria. This year we got the first information about the winter quarters- of the Ibis, which is situated in south-Spain, according to the place of discovery, which is Seville. To the present not one, of 1000 banded Ibises were found outside the limits of the country ; only now a seven years old specimen was stated and it is only under the supposition that also the Ibis returns to its native colony, that we dare to confirm south-Spain, as its winter quarters. On account of this occurence the migration-road of the Ibis lies on the below mentioned via-pcMlana-lif/ui 'ica -Jiispai i lea „ Migration-Road-Trace " . It will not escape the experts' attention, that with the word „Mig- ration-Road-Trace" a new perception has been introduced. The discussion between Geyr^) and Lucanus^) about the jnigration-roads had by all means the result to arouse the interest of the professional circles and to make them aware, that the nomenclature in this question is insufficient. One must in fact make a diffeience beween the migration roads which are used by single species and those used by several or many species. The last is a no longer adequate expression and must therefore get a separate denomination. First of all we must take into consideration the phenomenon itself and try to make evident the different kinds of migration. The unity is the traveling road of a single individual, or of a flight, of those species which move on in a body. If these single migration roads are more or less paralell, so that each bird, or a group of birds breaking up at the same time, travels its own way and the individuals of breeding territories lying one next to the other, which in generality occupy in the same succession winter quarters, or such districts, where they are only passing through and which are lying also one near the other, we get the so called „Broad -Front-Migration-Road" which develops into the „Migration- ') Via adriatica-italica sicilica, tunisiea-Aquila XXII. 1915. p. 274. — 275. *) To the theory of bird-migration Journal for ornithology LXX. 1922. p. 385. — 397. ^) Answer to the work of Baron Geyr von Schweppenburg : .,To the theory of bird migration Journal for ornithology LXX. 1922. p. 885. — 397. REPORT ABOUT THE HUNGARIAN BIRD BANDING WORK. 75 Wave"", if the breaking up occurs suddenly and in great masses from a breeding district. In the case that such single migration roads are united on a larger extent, so that individuals of different countries arrive at a common winter-quarter, or if they pass the winter already on certain spots of the common road, leading to the winter-quarters we get the so called „Migration-Road". Through the concentration of the migration roads of different species, we get the: „Migration-Road-Trace". The denominations of the adequate communication unities would be .Paths, Ways and Roads". If we should accept these denominations or this nomenclature for the traveling- way of the single individual or flight, the word .Migration-Paths" would result. Out of the concentration of such -Migration-Paths'* we should obtain the „Migration-Ways" and at the end the word ^Migration-Road". The word „Migration- Way" could by no means awaken in me the notion of the till now usual name of „Migration-Road", on the contrary it seemed only to be the single way of an individual^ therefore I decided to keep the word „Migration-Road" and to search for an appropriate expression which might clearly explain the occurence of the unition of several such „Migration-Roads". I thought at first of the word „Track", but this expression was, objected and not without cause by Geyr, besides the defining expression ..Migration" or ..Flight" was missing out of it. Geyr proposed the word : „ Migrati on- Way of the masses", but it seems to me, that it neither explains the occurence clearly, especially if at such places there is no migration by the mass at all, only at the most, a more lively flight. I should like now to propose the word: „Migration-Road-Trace", though it does not sound very well. I leave it undecided, wether this appropriate, if not very pleasing word will be adopted, or wether somebody else \Aall find a better definition and with it make also possible the consohdation of the whole system. To illustrate the migration roads of hungarian migrating birds, espe- cially of these „Migi'ation-Road-Traces", I constructed on the base of the places, where the banded birds have been captured, the sketch of a card on p. 53 on which the probable „Migration-Roads" and „Traces", of Hungarian birds are made evident, which leave us in south-w^est direction in autumn. The only bird breaking up in south-east direction, till to the north-east bay of the Mediteranean and then migrating in almost exactly south direction to the South-African winter-quarter, is the White Stork. All the other migrating birds of Hungary, of which the migration roads were stated through the banding experiment, break up in west- south-west to south-west direction and travel on in ..Broad-Migration- Road" form till they reach at some point the coast of the Adria. Once arrived there, the „Broad- Front-Migration" kind of way is changed and the birds travel on in ..Migration-Road" form along the 76 JAMES SCHENK different „Migration-Roads" and „Traces', to the winter-quarters. For the purpose to investigate the problem of orientation, it is a very important phenomenon, that one and the same species, according to the point on which it reached the coast, is migrating along different ., Migration-Roads* and „Traces". Those birds, which arrive at the east-coast travel along of this in south-east direction to the neighbourhood of Corfu, where they cross the straits of Otranto and along the peninsula of Calabria reach Sicily and from here Tunisia. Some of them follow from here the coast traveling eventually till S f a x, others the west-coast of Algeria, some single Herons cross the west Sahara, where they most likely take up again the „Broad Front" migration form and travel until Nigeria. This migration-road-trace is used by the following species : Larus ridibundus, Totanus calidris, Nycticorax griseus, Ardeola ralloides, Platalea leucorodia and most likely also Egretta garzetta and Phalacrocorax jjygmaeus. This trace might be denominated tria adriatica -orientális f tarentica, sicUiensiSf fan esica-algerica, A scarcely frequented trace takes about Corfu another direction and can be followed along the Ionian coast till Can di a. This trace I should like to denominate. via adriatica-onnentalisj jonica. Along this the following birds are migrating : Larus ridibundus, Totanus calidris, Nycticorax griseus and most likely Columba oenas, as one specimen was shot at Baerat in Albany. Those migrating birds of Hungary, which breaking up in west-south- west direction in „Broad-Front-Migration-Road'' form and reach the Adria about Fiume, are flying on for the greatest part in „Migration-Road" form, at the first to the opposite coast, most likely over Istria and then in south-east, direction further on in greatest quantities along the west coast, some of them not very far, from the coast itself and only a few within the limits of Italy. Near Sicily this trace meets the East- Adriatic one, nad they join to one trace, which I should like to denominate via adriatica-occidentaliSf sidíiensiSf tunisica-algeriea. This is the most frequented trace along which the „Migration-Road" of the following species are running along : Larus ridibundus, Totanus calidris, Pavoncella pugnax. Limosa aegocephalo,, Vanellus capella, Gallinago gallinaria, Gallimda chloropus, Fidica atra,, Egretta garzetta,, Ardea purpurea, Ardeola ralloides, Nycticorax griseus,, Stumus vidgaris, Turdus REPORT ABOUT THE HUNGARIAN BIRD BANDING WORK. 77 musiciis, Oriolus galhula, Alauda arvensis, Milvus ictimis. Of the above mentioned species Ardeola ralloides^ Nycticorax griseus and Egretta garzetta are also to be found in Nigeria, but this can't be expressed in the denomination of the migration road trace, because from the north-african coast the further flight of birds seems to proceed not in migration road but in broad-front-road from. The smaller part of those birds, which reach the Adria near Fiume or Trie s t is leaving the till now" followed West-Adriatic trace and is traveling along the Po and the coast of the Mediteranea and remains for the winter in Spain. This trace which I should hke to denominate: via padana f I Uj urica, hispanica unites the migration roads of following species: Larus ridihundus^ Hydrochelidon nigra, Plegadis falcinellus and especially Vanellus capella. Out of this trace is turning a rather sparely frequented branch to the Tyrrhenic coast and unites only the migration roads of Larus ridibundus, Vanellus capella and Fulica atra. This trace I should like to denominate via jiadana, tyvrhenica this may hardly reach Sicily. The circumstances of migration are so complicated that, in spite of a thorough description I am not able to reproduce every thing concerning it, quite truly. Just so, in the denomination of the above mentioned 5 migration road traces, the fact is not included, that a not very small part of those migrating birds which travel along of them, are staying already on certain parts of their way, for the winter, so that the migration-roads and especially the traces are lasting partially also in to the winter quarter. Not every bird of one specimen is traveling to the end of a migration-road. All the hitherto discussed migration-roads are refering to the migration in autumn. Wether the migration in spring is going on, on the same migration-roads or traces is in default of sufficient particulars as yet undicided, but it is not probable. Most likely our migrating birds are travehng in the spring in broad-front-form towards their native country. A small hint concerning this is, that the most scantily frequented via Tyrrhenic is much offener taken in spring and that, after a few observations: from the sea side. Only the White Stork seems to keep also in spring his well known migration-road of the autumn. Also in other migration districts, where birds were banded, it is just the migration in spring, w^hich has been cleared up in a much smaller measure than the migration in autumn and I schould like to. emphasize it most energetically that by the greater part of the species, the migration in spring is utterly different from that 78 JAMES SCHENK in autumn. Tlie hitherto practised banding experiments may scarcely be sufficient to the satisfactory solution of the migration in spring and it seems that the international stations for capturing and banding, like the one of dr. Weigold on Helgoland, will be called for to supply us with the deciding results. These stations for capturing and banding might especially ascertain the hitherto missed results concerning the migration of small birds. In relation to this I will only mention, that till now of the 9000 banded Chimney Swallows (Hirundo rustica) and House Martins (Deliehon itrbica) not one has been found outside the boundaries of the country. The present report contains only the confirmation of the returning of the Chimney Swallow to its native country. Just the same is stated about the common Swift (Cypsehis apus), and the Wryneck (Jynx torquilla), whereas the Sparrow (Passer domesticus), the Nuthatch (Sitta europea), the Titmouse (Parus major), the Blue Titmouse (Partis caeridus), and the Marsh Titmouse (Parus palustris stagnatillis) are, according to the results of the banding experiment, stationary birds. Particularly to be mentioned, is a Blue Titmouse, which has been captured and set free again since 5 years every winter at the same feeding place in Eperj es. Though the results concerning the small birds, which have been hitherto attained, are not refering to the migration, but to the dislocation in the native country, they are not to be valued less, than those refering to the migration, which often points out very distant districts as winter quarters. I believe that our Institute was the first to point out the importance of these dates to the Oecology of birds and I have on the base of these dates proposed in the year 1915^) the law of the optimal utilisaton according to which every individual of one species, is propagating in the same place where it originated. Banding experiments, which have been made elsewhere have confirmed this law, which has naturally also exceptions. According to this law nevertheless the in-breeding of the bird wowld be unavoidable, but in reality no symptoms of it are to be remarked. How can these two facts be accorded one to the other? Perhaps this first law has not the general validity, as one might be disposed to beheve, on ground of the given dates. I throught as well to see a prevention of the in-breeding in the circumstance, that for instance .in Hungary according to the results obtained in Hungary, through systematical experi- ments the Swallows are very often changing their mates, whereas a lasting union is rather rare. Concerning this, there is still nuich work to be ») Aqixila XXII. 1915. p. 274. REPORT ABOUT THE HUNGARIAN BIRD BANDING WORK. 79 done on this field of scientific researches and final dates can be obtained only through the capturing of breeding birds. Concerning this, I should like to call the attention to the exemplary organisation of the renowned „Biological Survey" in North- America, which was created by the initiatiwe of Prentiss Baldwin, who is well known through his succesful works relating to the matter in question. Finally I should like to call your attention on the statistics of propagation, When the young birds are banded their number is noted with the statement wether of the first or second breeding and then on the score of these dates the propagation coeficient is ascertained. Concerning the storks I have obtained since a range of years the following dates. In the year 1909, 397 breeding pairs had 1094 young ones ; prop. coef. 2*76 ., . „ 1910, 393 , „ „ 1120 . „ „ „ 2-83 „ „ „ 1911, 264 „ „ „ 757 „ , . , 2-87 „ „ , 1912, 319 „ „ , 210 , , , , 3-28 „ , „ 1913, 210 „ , „ 569 „ „ . , 2-71 , „ „ 1914, 254 ., ,. „ 892 „ ^ „ , 3-51 „ „ „ 1915, 136 „ „ , 509 - „ „ ., 3-74 „ , „ 1916, 115 „ , „ 293 „ „ „ , 3-42 „ , „ 1917, 67 „ „ „ 196 , , . „ 2-93 „ „ „ 1918, 21 , , ,. 72 „ „ „ „ 2-32 , , „ 1922, 23 - „ . 78 ^ , , . 3-39 The propagation coeficient is as one can see according to the years very different and even in the world of the birds are fat and meagre years exactly like in the agricultury. The dates relating to this question, ■eventually together with the statistic of the propagation of mankind could he of great interest, though just at present we can give no hints to their further employment. All these statements illustrate that the banding experiment promises still a large field of work and the Roy. Hung. Institute for Ornithology will do its utmost to further it in this direction. As a supplement to this report I refer to the statistics contained •in the Hungarian text p. 59 — 65 and the headnumbers in the last of this have the following meaning: 1. Designation wether nestling or adult bird had been banded. 2. Date of the banding. 3. Place of banding. 4. Date and 5., place of recapturing. 6. Age. 7. Direction and 8., distance from the finding-place of banding. 80 RENDAHL HIALMAR A fehér gólya vonulási ideje Svédországban. Irta: Rendahl Hialmae, Stockholm. A fehér gólyának Svédországban igen szűken határolt fészkelési területe van, mely egész biztosan csakis az ország legdélibb tartományára Skâne-re terjed ki. Hogy azonkívül még H all and vidékén is elöfordul-e mint költömadár, igen kérdéses, legalább erre vonatkozólag minden bizo- nyíték hiányzik. BüLow W. egy 1917-ben megjelent könyvecskéjében „Om storkens förekomst í Skáne" (A gólya előfordulásáról Sk an e-ben) a tőle összegyűjtött nagyszámú adatnak kitünö összefoglalását adta ezen madár nevezett tar- tományban való előfordulásáról. Az eredmény az, hogy 1917-ben csak 34 lakott gólyafészek volt és pedig M almöhus- Län-ben 29, és Krístíanstads-La n-ben pedig 5, melyekben az illető évben 79 fióka kelt ki. A fehér gólya vonulási idejéről 1914;-ben (Orníth. Jahrbuch, XXIV. p. 43.) adtam közre néhány adatsorozatot az 1903 — 1912. évekből. A dol- gozat első feldolgozása volt a stockholmi meteorológiai és vizrajzi központi intézet irattárában található feljegyzéseknek. Azóta a nevezett irattárban őrzött egész megfigyelés-sorozatot átvizsgáltam, a jelen dolgozat tehát magában foglalja az összes ide vonatkozó megfigyeléseket 1880 óta. Az érkesés-TÖl néhány jó sorozat áll rendelkezésünkre. A leghosszabb megfigyelési sorozat Häckeberg a-ból, G e n a r d község, Malmöhus-Län (55° 35' é. sz. ; 13° 27' k. h.) való. Nem kevesebb, mint 32 évet ölel fel megszakítás nélkül való egymásutánban. (1880—1911.) Az érkezési adatok a következők: 1880. IV. 13.; 1881. IV. 11. 1882. IV. 18.; 1883. IV. 15.; 1884. IV. 2.; 1885. IV. 10.; 1886. IV. 6. 1887. IV. 8.; 1888. IV. 9.; 1889. IV. 15.; 1890. IV. 5.; 1891. IV. 5. 1892. III. 26.; 1893. IV. 5.; 1894. III. 27.; 1895. IV. 3.; 1896. III. 30. 1897. IV. 5.; 1898. IV. 2.; 1899. IV. 4.; 1900. IV. 11.; 1901. III. 28. 1902. IV. 6.; 1903. IV. 17.; 1904. IV. 3.; 1905. IV. 18.; 1906. IV. 4.; 1907. IV. 2.; 1908. IV. 2.; 1909. IV. 10.; 1910. IV. 10.; 1911. IV. 18. Ezen adatokból kiszámított közép érkezési nap ápr. 7. A következő hosszabb megfigyelési sorozat Björkholm-ból való Veddige község, Hallands Län (57°17'é. sz. ; 12° 20'k. h.), és 18 (1882—1899.) megszakítatlan évre terjed. Az adatok a következők: 1882. III. 30.; 1883. IV. 21.; 1884. IV. 8.; 1885. IV. 10.; 1886. IV. 12.; 1887. IV. 20.; 1888. IV. 19.; 1889. A FEHÉR GÓLYA VONULÁSI IDEJE SVÉDORSZÁGBAN. 81 IV. 15.; 1890. IV. 20.; 1891. IV. 20.; 1892. IV. 14.; 1893. V. 6.; 1894. IV. 20.; 1895. IV. 28.; 1896. V. 1.; 1897. IV. 15.; 1898. IV. 24.; 1899. IV. 12. Közép érkezési nap ápr. 18. A Hackeberga-ból való sorozatot a B j ö r k h 0 1 m i-val közvetlenül összehasonlíthatjuk, Häckeberga közép érkezési napja ugyanarra a 18 évre csak egy nappal (5*66 = ápr. 6.) tér e! a 32 éves középtől. Hosszúságára nézve a harmadik sorozat M a r s v i n s h o 1 m-ból, — Barkákra község, M almo hus- L an (55° 27* é. sz.; 13° 43' k. h.), — szái'mazik s 14 évre (1902 — 1915.) terjed. Az adatok: 1902. IV. 15.; 1903. IV. 10.; 1904. iV. 10.; 1905. IV. 21.; 1906. IV. 6.; 1907. IV. 6.; 1908. IV. 8.; 1909. IV. 12.; 1910. IV. 10.; 1911. IV. 22.; 1912. IV. 16.; 1913. IV. 17.; 1914. IV. 24.; 1915. IV. 30. A közép érkezési nap: 14-78 = ápr. 15. Häckeberga-val össze- hasonlítva a következőt tanúsítja. Az 1902 — ^1911. évekre vonatkozólag Häckeberga középszáma IV. 9., Mars vinsh olm-é IV. 12.. tehát az utóbbi helyre a különbség +3. A 32 éves középre vonatkoztatva M ars vin s holm közép érkezési napja ápr. 10. Ezeken kívül van még néhány röxidebb sorozat. Ágárd-ban, Munka- Ljungby község Kristí anstads- Län (56° 16 'é. sz. ; 13° k. h.), hét éven át (1882—1888.) figv^elték az érkezést. Az adatok a következők : 1882. IV. 25. ; 1883. IV. 9. ; 1884. IV. 16. ; 1885. IV. 15. ; 1886. IV. 8. ; 1887. IV. 24. ; 1888. IV. 12. A közép érkezési nap 15-57= ápr. 16, a 32 éves középre vonat- koztatva ápr. 13. Gumlösa-ból, — Gumlö sa község, Kr is ti anst ad s- L an l56°ll'é. sz. ; 13°49' k. h.), — hat megfigyelés van. Ezek: 1883. V. 7.; 1884. V. 8.; 1885. IV. 23.; 1886. V. 1.; 1887. IV. 13.; 1888. IV. 30. A közép érkezési nap 28"66 = ápr. 29., a 32 éves középre vonat- koztatva ápr. 28. Borrby-ból, — B o r r b y község, Kristianstads-L an (55° 27' é. sz. ; 14^11 ' k. h.), — a következő rövid sorozatunk (1882 — 1885.) van: 1882. V. 17.; 1883. V. 2.; 1884. IV. 27.; 1885. V. 2. Közép érkezési nap 4*5 = máj. 5., a 32 éves középre vonatkoztatva máj 1. Hogy az érkezés jellegét megismerjük, szükségesnek mutatkozik a különböző adatok ingadosásának kiszámítása. Az ingadozás a következő- képen alakul. Häckeberga abszolút ingadozás 'lo nap, közép ingadozás + 5'/s nap Marvin sholm , , 24 „ , -n — ő'9 „ Björkholm , „ 37 „ „ „ ± 6V2 „ ■ Agárd „ „ 17 „ . , + 5-3 „ Gurnlösa ., „ 25 ., , ., ± 7*0 ., Borrby ., ., 20 „ „ -, ± ß'O „ Aquila t) 82 RENDAHL HIALMAR A S k âne-bol való adatok tehát 20 — 25 napi abszolút ingadozást mutatnak, a Halland-ból valók 37 napit. A közép ingadozás 5V a — 7 napot tesz ki. Ha ezeket a számokat összehasonlitjuk azokkal, amelyeket más vonuló madarakra vonatkozólag (S vé dország-ban való egész elterjedési területüket figyelembe véve) kiszámitottam, akkor a gólya érkezésének ingadozását viszonylag nagynak találjuk. A Columba oenas és Scolopax rusticola közép megérkezési napja Svédorszá g-ban tiz évi megfigyelés szerint (1903—1912.) IV. 5. és IV. 9. Az abszolút ingadozás itt csak 14 és 19 nap, a közép ingadozás 3'0 és 4"4. Ha azonban azt a körülményt vesszük figyelembe, hogy a gólya csak a legdélibb Svédorszá g-ban fordul elö és hogy ennek következtében a megfigyelések csak erre a vidékre szorítkoznak, akkor az ingadozás nagyságát oly madarakéval kell összehasonlitani, melyeknek Svédorszá g-ban való közép érkezése április elejénél későbbre esik. Számításaimra vetett egy tekintet tanúsítja, hogy éppen az április közepén érkező madaraktól kezdődőleg az ingadozás még csekélyebb. Kilenc faj, melynek érkezési közép-napja IV. 16. és V. 23. közé esik, maximális és minimális abszolút ingadozásként 14 és 4 napot mutat, megfelelő közép ingadozásként 3*1 és 1*4 napot. Az érkezési nap ingadozása tehát a gólyánál viszonylag nagy. A közép érkezési adatok a megfigyelési helyek földrajzi fekvése sze- rint rendezve a következőképen oszlanak meg. 57° 17' é. sz. Björkholra (12° 20' k. h.) IV. 18. 66° 16'— 11' é. sz. Agárd (13° k. h.) IV. 16. [IV./13.] Gumlösa (13°49' k. h.) IV. 29. [ÍV,/28.|. 55° 35'— 27' é. sz. Häckeberga (13° 27' k. h.) IV. 7. Marsvinsholm (13°43' k. h. IV./15- Borrby (14° 11') V. 5. (V. 1.). A legkorábbi megérkezést tehát a legdélnyugatibb fekvésű megfigye- lési hely (Häckeberga) tünteti fel. Innen épúgy észak, mint kelet felé megkésést találunk, a legkésőbbi dátumok a legkeletibb helyekről valók. Ez a körülmény nézetem szerint arra a tényre mutat reá, hogy a fehér gólya megtelepedése S k á n e-ban a dán szigetek felől történik, először a tartomány déli csúcsán kezdődik és azután gyorsabban megy végbe az Ö r e s u n d-dal határos partvidéken, mint a keletibb irányban fekvő részeken. A fent közölt adatokat Észak- és Középeurópából való néhány adattal összehasonlítottam (Hegyfokt, A tavaszi madárvonulás és az idő járása, Aquila 1913. és Bretschee, Der Vogelzug in Mitteleuropa, Insbruck 1920.). A közép érkezési nap a különböző vidékekre a következő : Magyarország Svájc Elzász-Lotliaringia Braunschweig Dél-Svédország IV. 1. III. 4. ÍII. 4. IV. 8. IV.7— V.l.(V./5.) Mint uiár Bretschee hangsúlyozta (op. cit., pag. 99.), az Elzász- A FEHÉR GÓLYA VONULÁSI IDEJE SVÉDORSZÁGBAN. 83 Lotharingiában és Svájcban való korai éi kezes annak a következménye, hogy a gólyák az illető vidékeken, más (délnyugati) vonulási utat követnek, mint a magyarországi és braunschweigi madarak, melyek dél-keleti úton vonulnak. A svédországi adatok szorosan kapcsolódnak utóbbiakhoz, amitől bizonnyal következtetni lehet, hogy a svéd gólyák a délkeleti vonulási út gólyáihoz tartoznak és igy egyebek közt a dán gólyákkal egyeznek meg. Az elvonulásról adataink H ackeberga-ból (1880—1910=31 év) és Marsvinsholm-ból (1902—1913, 1915=13 év) vannak. Ezek: Hächeberga 1880. VIII. 30.; 1881. IX. 2.; 1882. IX. 2.; 1883 IX. 4.; 1884. IX. 4.; 1885. IX. 3.; 1886. IX. 3.; 1887. IX. 6.; 1888. IX 5. ; 1889. VIII. 29. ; 1890. Vili. 24. ; 1891. IX. 4. ; 1892. Vili. 23. 1893. IX. 9. ; 1894. IX. 2. ; 1895. Vili. 28. ; 1896. Vili. 22. : 1897. IX 1.; 1898. Vili. 27.; 1899. Vili. 23.; 1900. Vili. 27.; 1901. IX. 4. 1902. VIII. 28.; 1903. IX. 4.; 1904. Vili. 21.; 1905. Vili. 23.; 1906 Vili. 22. ; 1907. Vili. 27. ; 1908. Vili. 25. ; 1909. IX. 3. ; 1910. IX. 6 Az elvonulás közép napja 30*22 = augusztus 30. Ingadozás : abszolút 19 nap, közép + 4*8 nap. Mar s vin sho lm 1902. VIII. 28.; 1903. IX. 28.; 1904. VIII. 25.; 1905. IX. 2.; 1906. VIII. 29.; 1907. VIII. 30.; 1908. VIII. 29.; 1909. IX. 2.; 1910. IX. 10.; 1911. IX. 15.; 1912. IX. 17.; 1913. IX. 10.; 1915. IX. 2. Közép elvonulási nap 3*23 = szeptember 3. Ingadozás : abszolút 23 nap, közép + 5*9 nap. Ha ezen számokat először azokkal hasonlítjuk össze, amelyeket az érkezésre vonatkozólag kiszámítottunk, akkor az ingadozást illetőleg meg- lepő egyezést találunk. Hack éber g a-ban az érkezés abszolút ingadozása 23 nap, közép ingadozása + 5V3 nap. Az elvonulásnál az abszolút ingadozás 19 nap, közép + 4*8 nap, M ars vinsholm-ban az érkezés abszolút ingadozása 2i nap, a közép + 5*9 nap, az elvonulásnál, az abszolút 23 nap, a közép + 5*9 nap. Ezek a viszonyok arra mutatnak, hogy egy állandóval van dolgunk és ez — a nyári tartózkodás tartama. Hogy ezen dolgot megvizsgáljam, a különböző évekre kiszámítottam a tartózkodás tartamát és a következő értékeket találtam. Häckeberga (napokban) 1880. 139, 1881. 154, 1882. 144, 1883. 142, 1884. 155, 1885. 146, 1886. 150, 1887. 151, 1888. 149, 1889. 136, 1890. 141, 1891. 152, 1892. 150, 1893. 157, 1894. 159, 1895. 147, 1896. 145, 1897. 149, 1898. 147, 1899. 141, 1900. 138, 1901. 160, 1902. 144, 1903. 140, 1904. 140, 1905. 137. 1906. 140, 1907. 145, 1908. 143, 1909. 156, 1910. 159. Közép tartózkodási idő 147 nap. G* SA RENDAHL HIALMAR Ingadozás : abszolút 24 nap (136—160 nap), közép + 5"8 nap. Marsvinsholm : 1902. 135, 1903. 141, 1904. 137, 1905. 144, 1906. 138, 1907. 146, 1908. 1Í3, 1909. 153, 1910. 153, 1911. 146, 1912. 154, 1913. 146, 1915. 135. Közép tartózkodási idő 144 nap. Ingadozás : abszolút 19 nap (135 — 154 nap), közép + 5*3 nap. Ezen számitások igen jól tanusitják azt, hogy a tartózkodás ideje bizonyos határokon belül igen változó. Könnyű megállapítani, hogy a tartózkodási idők egészen szabad elosztásánál az érkezés és elvonulás közép ingadozásának határain belül a tartózkodási idő valószínű ingadozása ,,.+b+(a— i YQjjja,, ahol a és 6 az érkezési és elvonulási idő közép ingado- zását (ha nem egyenlő nagy a két érték, akkor a nagyobbat a-val jelöljük), a,dják meg. Ezen formula szerint Häckeberga-ra 5'5-öt és Marsvinsholm-ra 5"9-et kapunk, ami a meglévő anyagból előbb kiszá- mított 5*8 és 5*3 adatokhoz egész közel áll. A tartózkodási idő valamelyes kifejezett állandóságát ily módon tehát nem állapithatjuk meg. Az érkezés és eltávozás ideje között fönnálló viszonylagosság meg- állapítására a következő számításokat végeztem. Megvizsgáltam, hogy az érkezés és elvonulás évi eltérésének hány esetben van azonos és különböző jele. A valószínűség szabad kombináció esetében természetesen .1, +, X-, —■> tehát két esetben azonosak és két esetben különbözők a jelek. Anyagom azonban más viszonyt nmtat. Ha két esetet nem veszek figyelembe, ahol az egyik dátum normális, a másik eltérő, akkor az idők következőképen oszlanak meg. Häckeberga: — vagy 7 9 esetben, + 10, Z 11, vagyis különbözők a jelek 9, azonosak 21 esetben. Marsvinsholm: í vagy ~ 3, + 3, Z 6, vagyis különbözők 3, azonosak 9 esetben. 42 eset közül tehát 71 •4% (illetve 70 és 75%) hasonló nemű inga- dozást (+ vagy Z) mutat. Bár anyagom nem oly nagy, hogy megvihatatlan bizonyító erejűnek tartsuk, de ezzel szemben az illető viszonyok szerintem sokkal élesebben kifejezettek ahhoz, hogy csak véletlenek lennének. Anélkül, hogy a hasonló- nemű variáció erejét számszerűleg megállapítani akarnám, mégis az,t hiszem, határozottan lehet mondani, hogy a Skane-ből való két sorozat mutatja azt, hogy legalább is az illető vidéken az a tendencia uralkodik, mely szerint korai érkezés esetében a normálisnál korábbi az elvonulás és késői érkezés esetében a normáhsnál későbbi az elvonulás. Tökéletes összhangban van ezzel a BRETscHER-től kiszámított korai közép elvonulási idö (VIII. 14.) Svájc-ban, amely az illető vidéken való korai érkezésnek (III. 4.) felel meg. A FEHÉR GÓLYA VONULÁSI IDEJE SVÉDORSZÁGBAN. 85 Mit jelent már most ez a tény? Egyelőre csak egy választ tudok találni reá. Ha a fehér gólya elvonulása a madár nemi életétől függ, akkor bizonyára igen valószinü, hogy a nemi élet azon tényezői, amelyek az elvonulást befolyásolják, maguk részéről a tojáslerakással időbeli viszonyban vannak. Korai költés (ill. korai érkezés) esetében következőleg korai elvonulás várható és vice versa. Az emiitett hasonlószerü vonulási tendencia ezért ügy látszik amellett szól, hegy e madár sexuaiitásbeli cyklusának tényezőiben fontos okokat kell keresnünk az elköltözés ösztönzésére. Die Zugszeiten des weissen Storches in Schweden. Von HiALMAK Rendahl, Stockholm. Der weisse Storch hat innerhalb der Grenzen Schwedens ein sehr beschränktes Brutgebiet, das mit Gewissheit nur die südhchste Provinz des Landes, S k â n e (Schonen), umfasst. Ob er ausserdem noch irgendwo in der Landschaft H a 1 1 a n d als Brutvogel auftritt ist sehr fraglich, wenigstens fehlen dafür alle Belege. In einem im Jahre 1917 erschienenen Büchlein ,, Om storkens förekomst i Skâne" (Über das Vorkommen des Storches in Schonen) hat Redakteur W. Bülow eine ganz vortreffliche Zusammenfassung einer grossen Anzahl von ihm eingesammelten Angaben über das Vorkommen dieses Vogels in der genannten Provinz gegeben. Das Ergebniss ist. dass im Jahr 1917 nur 34 von Störchen bewohnte Nester vorhanden waren, in M a 1 m ö h u s'L ä n 29 und in Kristianstads Län 5, worin im betreifenden Jahr 79 Junge ausgebrütet wurden. Über die Zugszeiten des weissen Storches veröffentlichte ich im Jahre 1914 (Ornith. Jahrbuch, XXIV.. p. 43) einige Datenreihen aus den Jahren 1903 — 1912. Der Aufsatz war eine erste Bearbeitung der im Archiv der Meteorologisch-Hydrographischen Zentralanstalt zu Stockholm befindlichen Aufzeichnungen. Seitdem habe ich die gesamte Reihe von Beobachtungen in dem genannten Archiv durchmustert — der vorHegende Aufsatz umfasst somit alle Beobachtungen von Interesse seit 1880. Über die Ankunft liegen einige gute Serien vor. Die längste Reihe von Beobachtungen stammt aus Häckeberga. Gemeinde Genarp. Malmöhus'Län (55° 35' n. Br.; 13° 27' ü. Gr.). Sie umfasst nicht weniger als 32 Jahre in ununterbrochener Folge (1880—1911). Die Ankunftsdaten sind die folgenden: 1880 13/ÍV, 1881 11/IV, 86 HIALMAR RENDAHL 1882 18/IV, 1883 15/IV. 1884 2/IV, 1885 10/IV, 1886 6/ IV, 1887 8 IV, 1888 9/IV, 1889 15/IV, 1890 5/IV, 1891 5/IV, 1892 26/III, 1893 5/IV, 1894 27/III, 1895 3/IV, 1896 30/III, 1897 5/IV, 1898 2/IV, 1899 4/IV, 1900 11/IV, 1901 28/III. 1902 6/IV, 1903 17/IV, 1904 3/IV, 1905 18/IV, 1906 4/lV, 1907 2/IV, 1908 2/IV, 1909 10/IV, 1910 10/IV, 1911 18/IV. Der aus diesen Daten berechnete mittlere Ankunftstag ist der 7 April. Die nächste längere Beobachtungsserie ist aus B j ö r k h o 1 m, Gemeinde V eddige, II all ands'L an (57°17'n. Br.; 12° 20' ö. Gr.), und umfasst eine lückenlose Serie von 18 Jahren (1882 — 1899). Die Daten sind 1882 30/III, 1883 21/IV, 1884 8/IV, 1885 10/IV, 1886 12/IV, 1887 20/IV, 1888 19/IV, 1889 15/IV, 1890 20/IV, 1891 20/IV, 1892 14/IV, 1893 6/V, 1894 20/rV, 1895 28/IV, 1896 1/V, 1897 15/IV, 1898 24/IV, 1899 12/4. Der mittlere Ankunftstag ist der 18 April. Die Serie aus H äc ke- be rga ist mit derjenigen aus Björkholm direkt vergleichbar, ich habe für Häckeberga den mittleren Ankunftstag für die entsprechende 18-jährige Periode berechnet, er weicht nur mit einem Tage (5-66 = 6 April) von dem 32-jährigen Mittel ab. Die dritte grösseren Serie stammt aus Marsvinsholm, Gemeinde Barkákra, Mal möhus'Län (55° 27' n. Br.; 13° 43' ö. Gr.), mit 14 Jahren (1902—1915). Die Daten sind 1902 15/IV, 1903 10 IV, 1904 10/IV, 1905 21/IV, 1906 6/ÍV, 1907 6/IV, 1908 8/IV, 1909 12/IV, 1910 10/4, 1911 22/IV, 1912 16/IV, 1913 17/IV, 1914 24/IV, 1915 30/IV. Der mittlere Ankunftstag ist der 14*78 = 15 April. Ein Vergleich mit Häckeberga lehrt uns das folgende. Für 1902 — 1911 liegen korrespondierende Beobachtungen von beiden Orten vor und zeigen als Mittel für Häckeberga 9/IV, für Marsvinsholm 13/lV, also für den letzten Ort eine Differenz +3.' Auf das 32-jährige Mittel bezogen würde Marsvinsholm somit als mittleren Ankunftstag den 10 April zeigen. Weiter liegen einige kürzere Serien vor. In Âgârd, Gemeinde Munka-L jungby, Kristians tads'Län (56° 16' n. Br.; 13° ö. Gr.), wurde während sieben Jahren (1882— 1888) beobachtet. Die Daten sind 1882 25/IV, 1883 9/IV, 1884 16/IV, 1885 15/IV, 1886 8/IV, 1887 24/IV, 1888 12/IV. Der mittlere Ankunftstag ist der 15-57 = 16 April, auf das 32-jährige Mittel bezogen 13 April. Aus G u m 1 ö s a, Gemeinde Gumlösa, Kristianstads'Län (56° 11 • n. Br.; 13° 49' ö. Gr.), liegen sechs Beobachtungen vor. Diese sind 1883 7/V, 1884 8/V, 1885 23/IV. 1886 1/V, 1887 13/IV. 1888 30/IV. Der mittlere Ankunftstag ist der 28*66 = 29 April, auf das 32-jährige J\4ittel bezogen 28 April. DIE ZUGSZEITEN DES WEISSEN STORCHES IN SCHWEDEN. 37 Aus Bon- by, Gemeinde Borrby, Kristianstads'Län (55° 27' n. Br.; 14° 11' ö. Gr.), liegt eine kurze Serie (1882—1885) vor. 1882 17/V, 1883 2/V, 1884 27/IV, 1885 2/V. Mittlerer Ankunftstag 4-5 = 5 Mai, auf das 32-jährige Mittel bezogen 1 Mai. Um den Charakter der Ankunft kennen zu lernen ist es natürhch von Bedeutung die Schwankung der verschiedenen Daten zu berechnen. Die Schwankung gestaltet sich wie folgt. Häckeberga absolute Schwankung 23 Tage, mitlere Schwankung + öVs Tage. Marsvinsholm ., , 24 „ , » ± 5'9 Björkholm . ., 37 „ „ , ± 6V2 „ Âgârd „ , 17 „ „ -, ± 5-3 „ Gumlösa „ „ 2 j „ „ ^, ± 7*0 „ Borrby .,, „ 20 „ , „ ± 6-5 , Die Daten aus Schonen zeigen somit eine absolute Schwankung von 20 — 25 Tagen, diejenigen aus Halland von 37 Tagen. Die mittlere Schwankung beträgt 5V3 — 7 Tage. Wenn wir diese Ziffern mit denjenigen vergleichen, die ich für andere Zugvögel (ihr ganzes Verbreitungsgebiet in Schweden berück- sichtigend) berechnet habe, finden wir die Variationszahl der Ankunft von Ciconia verhältnissmässig gross. Columha oenas und Scolopac rusticola haben nach zehnjährigen Beobachtungen (1903 — 1912) in Schweden die mittleren Ankunftstage 5/IV. und 9/IV. Die absolute Schwankung beträgt hier nur 14 und 19 Tage, die mittlere 3'0 und 4*4. Berücksichtigen wir aber die Tatsache, dass Ciconia nur im südlichsten Schweden vorkommt und dass sich folglich die Beobachtungen nur auf diesem Gebiet beschränken, so muss die Grösse der Schwankung sogar mit solchen Vögeln verglichen werden, deren mittlere Ankunft für Schweden später als Anfang April liegen. Ein Blick auf meinen Berechnungen zeigt, dass gerade von den „Mitte-April Vögeln" ab die Schwankung noch geringer wird. Neun Ai'ten^ deren Ankunftsmittel zwischen 16/IV und 23/ V hegen, zeigen als maximale und minimale absolute Schwankung 14 und 4 Tage, als entsprechende mittlere Schwankung 3'1 und 1*4 Tage. Die Schwankung des Ankunfttages ist somit bei Ciconia eine ver- hältnissmässig grosse. Die mittleren Ankunftsdaten verteilen sich nach der geographischen Lage der Beobachtungsorte geordnet folgendermassen. 57° 17' n. Br. Björkholm (12° 20' ö. Gr.) 18/IV. 56° 16'— 11' n. Br. Âgard (13° ö. Gr.) 16/lV. [IS/IV]. Gumlösa(13° 49' ö. Gr.) 29/IV. [28/IV], 55° 35'— 27' n. Br. Häckeberga (13° 27' ö. Gr.) 7/IV. Marsvinsholm (13° 43' ö. Gr.) 15/IV. Borrby (14° 11') 5/V. [l/V]. Das früheste Eintreffen zeigt somit der am meisten süd-westhch gelegene Beobachtungsort (Häckeberga). Davon ist eine Verspätung sowohl 88 HIALMAR RENDAHL nördlich wie östlich zu finden, die spätesten Daten hegen von den öst- lichsten Lokalitäten vor. Dies Verhältniss deutet nach meiner Ansicht die Tatsache an, dass die Besiedlung des weissen Storches in Schonen von den dänischen Inseln aus erfolgt, sie greift zuerst auf die Südspitze der Provinz über und vollzieht sich dann schneller in dem an dem 0 r e s u n d grenzenden Küstengebiet, als in den mehr östhch gelegenen Teilen. Ich habe die hier oben mitgeteilten Daten mit einigen Angaben aus Nord- und Mitteleuropa verghchen (Hegyfoky, Der Frühjahrszug und das Wetter, Aquila 1913 und Bretschee, Der Vogelzug in Mitteleuropa, Innsbruck 1920). Der mittlere Ankunftstag ist in den verschiedenen Gebieten der folgende. Ungarn Schweiz Elsass-Lothringen Braunschweig Südschweden 1/IV 4/III 4/III '8/IV 7/IV— 1/V (5/V) Wie schon Bretschee betont hat (op. cit., pag. 99), ist das frähe Eintreffen in Elsass-Lothringen und der Schweiz dadurch bedingt, dass die Störche in den betreffenden Gebieten einer anderen (süd-westlichen) Zugstrasse folgen, als die Vögel aus Ungarn und Braunschweig, welche auf einem süd-östlichen Wege ziehen. Die Daten aus Schweden schhessen sich eng an die letzteren an, woraus man wohl schliessen darf, dass die schw^edischen Störche zu denjenigen mit südöstlichen Zugswege gehören und somit mit den dänischen Störchen übereinstimmen. Über den Abzug liegen Angaben aus Häckeberga (1880 — 1910 = 31 Jahre) und aus Marsvinsholm (1902—1913, 1915 = 13 Jahre) vor. Diese sind: Häckeberga 1880 30/VIII, 1881 2/IX, 1882 2/IX, 1883 4/IX, 1884 4/IX, 1885 3/IX, 1886 3/IX, 1887 6/IX, 1888 5/IX, 1889 29/VIII, 1890 24/VIII, 1891 4/lX, 1892 23/VIII, 1893 9 IX, 1894 2/IX, 1895 28/VIIÍ, 1896 22/VIII, 1897 1/IX, 1898 27/VIII, 1899 23/VIII, 1900 27/VIiI, 1901 4/IX, 1902 28/VIIl, 1903 4/IX, 1904 21/VIII, 1905 23/Vni, 1906 22/VIII, 1907 27/VIII, 1908 25/VIII, 1909 3/IX, 1910 6/IX. Mittlerer Abzugstag 30" 2 = 30 August. Schwankung: absolute 19 Tage, mittlere ± 4*8 Tage. Marsvinsholm 1902 28/VIII, 1903 28/IX, 1904 25/VIII, 1905 2/IX, 1906 29/VIII, 1907 30/VIII, 1908 29/VIII, 1909 2/IX, 1910 10/IX, 1911 15/IX, 1912 17/IX, 1913 10/IX, 1915 2/IX. Mittlerer Abzugstag 3*23 = 3 September. Schwankung: absolute 23 Tage, mittlere ± 5*9 Tage. Wenn wir nun zuerst diese Zahlen mit denjenigen vergleichen, die wir betreffs der Ankunft berechnet haben, so finden wir hinsichtlich der Schwankung eine überraschende Übereinstimmung. DIE ZUGSZEITEN DES WEISSEN STORCHES IN SCHWEDEN. 89 Häckeberga hat für die Ankunft eine absolute Schwankung von 23 Tagen, eine mittlere von ± 5^/3 Tagen; für den Abzug eine absolute von 19, eine mittlere von ± 4*8 Tagen, Marsvinsholm zeigt abs. 24 T., mittl. ± 5-9 T. und a. 23 T., m. ± 5*9 T. Diese Verhältnisse deuten darauf hin, dass wir es hier mit einer Konstante zu tun haben — der Dauer des Sommeraufenthaltes. Um diese Sache zu untersuchen habe ich für die verschiedenen Jahre die Dauer des Aufenthaltes berechnet und die folgenden Werte gefunden. Häckeberga (in Tagen angegeben) 1880 139, 1881 154, 1882 144, 1883 142, 1884 155, 1885 146, 1886 150, 1887 151, 1888 149, 1889 136, 1890 141, 1891 152, 1892 150, 1893 157, 1894 159, 1895 147, 1896 145. 1897 149, 1898 147, 1899 141, 1900 138, 1901 160, 1902 144, 1903 140, 1904 140, 1905 137, 1906 140, 1907 145, 1908 143. 1909 156, 1910 159. Mittlere Aufenthaltszeit 147 Tage. Schwankung: absolut 24 Tage (136 — 160 Tage), mittlere ± 5*8 Tage. Marsvinsholm 1902 135, 1903 141, 1904 137, 1905 144. 1906 138, 1907 146, 1908 143, 1909 153, 1910 153, 1911 146, 1912 154. 1913 146, 1915 135. Mittlere Aufenthaitszeit 144 Tage. Schwankung : absolute 19 Tage (135 — 154 Tage), mittlere ± 5'3 Tage. Diese Berechnungen zeigen sehr gut, dass die Zeit des Aufenthaltes innerhalb gewisser Grenzen recht variabel ist. Es ist leicht auszufinden, dass bei ganz freier Verteilung der Aufenthaltszeiten innerhalb der Grenzen der mittleren Schwankung der Ankuft und des Abzuges die wahrscheinliche Schwankung der Aufenthaltszeit — — y^~ sein würde, wo a und b die mittlere Schwankung der Ankuft- und Abzugszeit (wenn nicht gleich gross ist der grössere Wert als a zu bezeichnen) angeben. Nach dieser Formel erhält man für Häckeberga 5"5 und für Mars- vinsholm 5*9, was den vorher aus dem vorliegenden Material berech- neten Daten 5*8 und 5*3 ganz nahe kommt, irgendwelche ausgeprägte Konstanz der Aufenthaltszeit ist auf diese Weise somit nicht festzustellen. Dass aber wirklich eine Relation zwischen der Zeit der Ankunft und des Abziehens zu bestehen scheint, die mehr als die bei freier Kombination zu erwartenden Verhältnisse bedeutet, zeigen die folgenden Berechnungen. Ich habe untersucht in wie vielen Fällen die jährliche Abweichung der Ankunft und diejenige des Abzuges gleiche oder verschiedene Zeichen haben. Die Wahi'scheinliclikeit bei freier Kombination wäre natürlich ±, +, 1^, Z, d. h. in zwei Fällen gleiche und in zwei Fällen verschiedene Zeichen. Mein Materai zeigt aber ein anderes Verhältniss. Wenn ich von zwei 90 HIALMAR RENDAHL Fällen ganz absehe, wo das eine Datum normal, das andere abweichend ist, so verteilen sich die Zeiten folgendermassen. Häckeberga: ± oder T 9. t 10, Z 11, d. h. verschiedene Zeichen in 9, gleiche in 21 Fällen. Marsvinsholm: ± oder + 3, + 3, Z 6, d. h. verschiedene Zeichen in 3, gleiche in 9 Fällen. Von 42 Fällen zeigen somit 71 •4% (bzv/. 70 und 75%) gleichartige Schwankung {X oder Z). Mein Material ist zwar nicht hinreichend gross, um als unanfecht- bares Beweismaterial betrachtet werden können, dagegen scheinen mir aber die betreffenden Verhältnisse gar zu scharf ausgeprägt, um nur zufälhg zu sein. Ohne die Stärke der gleichartigen Variation numerisch feststellen zu wollen, glaube ich doch, dass man bestimmt sagen kann, dass die beiden Serien aus Schonen zeigen, dass wenigstens in dem betreffenden Gebiet die Tendenz vorliegt, bei frühzeitiger Ankunft früher als normal abzuziehen und bei später Ankunft später als normal abzuziehen. In völliger Übereinstimmung hiermit steht das von Bretscher berechnete frühe mittlere Abziehen (14/VIII.) in der Schweiz, das der frühzeitigen Ankunft (4/III.) in dem betreifenden Gebiete entspricht. Was bedeutet nun diese Tatsache? Ich kann darauf vorläufig nur eine Antwort finden. Falls der Abzug des weissen Storches vom Geschlechts- leben den Vogels abhängig ist, ist es wohl sehr wahrscheinlich, dass die Faktoren im Geschlechtsleben, welche den Abzug beeinflussen, ihrerseits zur Eierablage in einem zeitlichen Verhältniss stehen. Bei ft-ühzeitiger Brut (d. h. früher Ankunft) würde folglich ein früher Abzug zu erwarten sein und vice versa. Die genannte gleichartige Zugstendendz scheint mir deshalb dafür zu sprechen, dass wir in Faktoren im Sexualitätszyklus dieses Vogels wichtige Bedingungen zur Anregung des Abziehens zu suchen haben. MADÁRVONÜLÁSI ADATOK MAGYARORSZÁGBÓL. Ql Madárvonulási adatok Magyarországból- Közli: Warga Kálmán. V. (1922-es) évfolyam.') A m. kir. erdöhatóságoknak az országos megfigyelő hálózatból 1916-ban a háborús viszonyok folytán történt kikapcsolódása óta a hazai madárvonulási adatoknak uj alakban való közreadásában immár az ötödik évfolyamhoz jutottunk el. Az intézet fennállása s az Aquila megindulása óta, 1894-töl egészen 1916-ig, tehát 23 éven keresztül az intézet a szakornithologusok- ból és erdöhatóságokból álló kettős megfigyelő hálózat által szolgáltatolt vonulási adatokat fajok szerint dolgozta fel, azokat az egyes fajok keretén belül régiók és úgynevezett zónák szerint csoportosítva. Ezt az év^ől-é^Te történt rendszeres feldolgozást azonban • — a világháború alatti zökkenések s a szomorú összeomlás utáni rázkódlatások, tehát kényszerítő körülmények folytán — kénytelen volt az intézet egyelőre feladni és bizonytalan időre beszüntetni. Sajnos, akkor még az sem volt keresztülvihető, hogy az addigi 23 évet még kettővel megpótolva: az obligát jubiláris 25 esztendővel zárhatta volna le az intézet a vonulási jelentések feldolgozását. Előzőleg, mielőtt a fentemiitett kényszerű lezáráshoz eljutottunk volna, az volt az eredeti terv, hogy az intézet még legalább is 10 — 15 éven át folytatólagosan és rendszeresen feldolgozva adja közre az évi vonulási jelentéseket és csak azután fog áttérni a nagy összefoglaló leidolgozásokra. Az eredeti tervtől azonban a már ismert körülmények folytán az intézet kénytelen volt eltérni, és 1917-ben a már csak a szakornithologu- sokból álló megfigyelő hálózat által nyújtott vonulási adatokat uj alakban adni közre. — mely tulajdonkép az egyes megfigyelő állomásokra vonatkozá adatoknak a megfigyelő neve alatt összefoglaltan történő egyszerű regisztrá- lásából áll. Ez a közlési mód a megfigyelőre nézve mindenesetre kedvesebb is. mert igy adatai nincsenek fajok szerint szétosztva és eltüntetve, hanem egy-egy esztendei kitartóan lelkes és odaadó fáradságának tételes eredményeit egy tömegben látja pubhkálva és igy a nagyobb *) Az előzőket lásd Aquila 1917. p. 241, - 1919. p. 46, — 1920. p. 39, — 1921. p. 97. 92 WARGA KÁLMÁN €gyéni felelősség tudatában is ujabb impulzust nyer a. madárvonulás további lelkiismeretes és minél pontosabb megfigyelésére. Itt azonban közbevetőleg ki kell jelentenünk, hogy a változott közlési mód a madárvonulás lényegének felderítését célző kutatásokra nézve nem jelent hátrányt, mert az intézet a 23 éven keresztül migrációs és meteorológiai alapon tüzetesen feldolgozott és rendszeresen publikált (tavaszi) vonulási jelentéseivel már elérte azt az el nem vitatható ered- ményt, hogy egész Európában nincs még egy ország, melynek ornitho- phaenologiai viszonyai oly mértékben volnának földerítve és annyira tisztázva lennének, mint éppen Magyarországéi. A feldolgozva publikált évi jelentések után most már a fajok szerinti nagy földolgozások idejének kell elkövetkeznie — melyre nézve az óriási anyag rendezési előmunkálatai már folyamatban is vannak, — időközben persze a folytatólagos évi adatoknak 10 éves cyclusokban történő ösz- szefoglaló feldolgozásait is végre kell hajtani, — a vonulási jelentéseknek a megfigyelők neve alatt történő évi regisztrálását azonban a jövőre nézve is fent fogjuk tartani, még pedig több okból is. Elsősorban azért, mert ezek az adatok valamikor a késő jövőben rendkivül becses adalékokat íognak képezni faunisztikai és természethistóriai, tehát kulturtörténelmi szempontból is, másodszor meg ezekre az adatokra az intézetnek továbbra is és állandóan szüksége lesz a cyclusos feldolgozásoknál, melyek majdan a nagy probléma megoldásához fognak vezetni, harmadszor pedig ennyivei feltétlenül tartozunk a mi kedves és hűséges megfigyelőinknek, kik valóban önzetlen működésükkel és szabad idejük egy részének feláldozásával oly nagy mértékben járulnak hozzá a magyar madártani feladatok felderíté- sének sikeres előbbreviteléhez ! Elmondottak után örömmel állapithatom meg, hogy megfigyelőink száma az utolsó 3 év alatt állandóan és nagy mértékben gyarapodott, az idén pedig már az első két évfolyam megfigyelőinek számát is túl- haladta. Az 1917. és 1919. években, vagyis az uj közlési sorozat első és második évfolyamában 65—65 megfigyelőtől kaptunk vonulási adatokat. A trianoni szerencsétlenség: a feldarabolás, a megcsonkítás azután 1920-ban megfigyelőink számát fájdalom, 28-ra apasztotta le, de már 1921-ben 50, 1922-ben pedig nem kevesebb mint 68 megfigyelőnk küldte be összesen 129 tavaszi és őszi jelentésre terjedő vonulási adatait. Megfigyelő háló- zatunk tehát az erős továbbfejlődés örvendetes jellegét mutatja. Amellett, hogy a régi kipróbált gárda egy idő óta hallgató tagjai közül többen is újra jelentkeztek, számos lelkes uj erő állott megfigyelőink sorába, készen arra, hogy önzetlenül szolgálják intézetünk céljait. Akkor, amikor az uj megfigyelők csatlakozása őszinte örömmel tölt el minket, egyszersmint bensőleg fájdalmasan érint bennünket néhány régi, hü munkatársunk kidőlése — kikről az Aquila más helyén kegyelettel emlékezünk meg. MADÁRVONULÁSI ADATOK MAGYARORSZÁGBÓL 93 Végezetül a jelentések lehető egyöntetűsége érdekében néhány kéréssel fordulok kedves megfigyelőinkhez, főleg azokhoz, kik e téren még a kezdőkhöz tartoznak. A jelentésekben kérem lehetőleg a Chernél István által megálla- pitott uj latin nomenclaturát használni (1. Aquila 1918. évf.) A jelentésnek Lehetőleg ez legyen a beosztása: Átteleltek; téh vendégek; tavaszi vonulás; őszi vonulás. — Az áttelelteknél rendszerint elégséges maga a név. — A téli vendégeknél közlendő az első megjelenés és utolsij nmtatkozás dátuma is; olyan esetben, mikor a téh vendég nem volt egész télen át látható, hanem csak néhány esetben mutatkozott, aklíor ezeket a dátumokat soroljuk fel. — A költöző s a területen költő fajoknál elégséges az első tavaszi s az utolsó őszi dátum; lia a megfigyelőknek alkalma van a faj fészkét is szemmel tartani, abbaii az esetben megemlíthető a fészeknél való megjelenés és a fészek elhagyásának dátuma is zárjelben. — A területen nem költő és ott csak átvonuló fajoknál ugy a tavaszi, mint az őszi vonulási jelentésben kérem az átvonulási első megjelenés és utolsó mutatkozás dátumát kotjellel közölni ; például Muscicapa atricapïlla IV. 6 — V. 4. illetve VIII. 14 — IX. 16. — Azt, hogy a madárfajból hány darabot láttunk, vagy hogy a fajt csapatban láttuk, a legtöbb esetben bátran elhagyhatjuk, mert azzal a legtöbbször nem fuondunlv lényegeset; a darabszámot általában csak akkor tüntessük ki^ mikor az valami feltűnő, a szokásostól eltérő körülményt jelent, például a rendszerint csapatosan járó pás.ítor)nad(h--ha\ vagy csordtoUú madár-hói csak 3 — 4 darabot észleltünk, vagy más fajoknál ennek a fordítottját tapasztaltuk, például az örvös lé(jykapó-hò\ láttunk egyszerre 30 — 40 darabot. Mindig fix dátumokkal dolgozzunk, és kerüljük az olyan kitételeket mint: szeptember közepe táján, október vége felé. — Az évi vonulási jelentések legkésőbb december 31-ig beküldendők. Valamennyi megfigyelőnket pedig arra kérem, szíveskedjenek a tudományos név után zárjelben az illető madárfajnak azon a vidé- ken használatos népies magyar nevét is megemlíteni. A fajra vagy dátumra vonatkozólag bizonytalannak tetsző adatok megkérdőjelezését továbbra is fenntartottuk. Ez azonban csak ösztönzésül szolgálhat a minél exactabb és intensivebb adatgyűjtésre. Hangsúlyoznom kell, hogy a megfigyelők működésének elbírálásánál nem az adatok mennyisége az értékmérő, hanem itt elsősorban a lelkiismeretes x>ontos- ságot vesszük tekintetbe. élivel ujabban több megfigyelőnk említi az Erithacus philómelát oly helyekről, hol annak előfordulása még kérdésesnek mondható és egyelőre nincs határozottan bebizonyítva, egész rövid útmutatással szolgálok a hazai két fűlemilefaj biztos felismerésére. 94 WARGA KÁLMÁN 1. Erithacus luscmia. Kis fülemile. (Vörös, Bájdaiu, Erdei fülemile.) — Az első, elkorcsosult rövid evezőtoUa mindig hosszabb valamivel az első- rendű evezők fedőtollainál. A második evező rövidebb a negyediknél. Énekének bevezetője egytagú: „fü-fü-fü . . .'' 2. Erithaciis philomela. Nagy fülemile. (Barna, Fekete. Berki, Ligeti, Lengyel, Magyar fülemile.) Az első elkorcsosult rövid evezőtoUa mindig jóval rövidebb az elsőrendű evezők fedőtollainál. A második evező hosszabb a negyediknél. Énekének bevezetője kéttagú: „ avid-avid-avitt . . . " A fülemilefajok hazai elterjedése még féligmeddig miit kérdés, melynek tisztázásához megfigyelőink nagyban hozzájárulhatnak. Bezáróul még csak azt a körülményt emlitem meg, hogy Schenk Jakab, a Madártani Intézet titkára, a vonulási adatok közreadását a folyó évben reám ruházta. A kitüntető bizalomért fogadja e helyütt leghálásabb köszönetemet. Vogelzugsdaten aus Ungarn. Mitgeteilt von Koloman Wakga. V. Jahi-gang (1922).' Ich muss als erfreuliche Erscheinung hervorheben, dass die Anzahl unserer Mitarbeiter in den letzten drei Jahren wieder in stetigem Wachstum begriffen ist. Beim Beginn der neuen Serie der Mitteilungen über Vogel- zugsdaten, in den Jahren 1917 und 1919 erhielten wir die Vogelzugsdaten noch von 65 Beobachtern; 1920 ist aber ihre Anzahl, infolge des Friedens von Trianon und allen seiner Folgeerscheinungen auf 28 gesunken; 1921 meldeten sich wieder 50 und diese Zahl ist nun im verlaufenen Jahre auf 68 gestiegen, was einerseits dem Wiedererscheinen mehrerer, seit einer Zeit schweigender alter Mitarbeiter, andererseits aber dem Eintreten neuer Kräfte zu verdanken ist. Für diese ist im ungarischen Texte eine kurze Anleitung betrefìs Verfassung ihrer Zugsberichte gegeben. Dates de migration des oiseaux de la Hongrie. Pubhé par Coloman Warga. V. Année (1922).- Je dois mettre en évidence le fait heureux que le nombre de nos collaborateurs se trouve, pendant les trois dernières années, dans une augmen- » Die vorangehenden siehe Aquila XXIV, XXVI, XXVIi, XXVIII. , 2) Voir ipg années précédentes Aquila XXIV, XXVI, XXVII, XXVIII. MADÁRVONULÁSI ADATOK MAGYARORSZÁGBÓL. 95 tation continuelle. Au début de cette série des rapports qui s'occupent des dates de migration des oiseaux, c'est-à-dire dans les années 1917 et 1919, nous avons reçu les rapports de 65 observateurs; en 1920, leur nombre s'abaissait à 28, fait provoqué par la paix de Trianon et de toutes ses conséquences; en 1921 s'en présentèrent de nouveau 50 et l'année passée leur nombre remontait à 68, ce qui est dû d'une part à la réapparition d'un certain nombre de nos anciens membres et d'autre part aux observateurs qui se présentèrent comme collaborateurs nouveaux. À l'usage de ces derniers se trouve une brève introduction dans le texte hongrois, leur donnant quelques conseils pour faire les rapports de leurs observations. Dates about birdmigratîon in Hungary. * Published by Colman WarcxA. V. Annual (1922).« I must render the agreeable fact conspicuous, that since the last three years the number of our collaborators is on the way of a continual increase. At the beginning of the new series of our records containing the dates about bird-migration, in 1917 and 1919, we received these records from 65 observers; in 1920 their number fell to 28, which fact is due to the peace of Trianon and to all its consequences; in 1921 again 50 collaborators presented themselves, and their number rose last year to 68, which we have to thank fust to the reappearence of some of our old members, and secondly to the entering of new collaborators. For the latter a short introduction in the Hungarian text is given, for preparation of the records of their observations. t Cheenel István, Kőszeg. (Vas m.) Hátrahagyott utolsó adatai 1922. — Hinter lasse ne letzte Aufzeichnungen 1922. Anas boschas I. 8. két csapat a Gyöngyösön. — Zwei Flüge ara Gyöngyös-Bache. Anser fabalis I. 16. nagy csapat É ->■ D. — grosser Flug N -> S. — I. 17. százas csapat É -> D. — eiu 100-er Flug N -> S. Bombycilla garrula I. 24. 3 drb. a felsőerdö szélén — 3 St. im Oberen Walde. Eritluicus rubecitla I. 7. 1 drb. a Gyöngyös mellékén — 1 St. am Gyöngyös-Bache. Fringilla eoelebs I. 17. ç^çf sokfelé — (J'çf vielerorts. Motacilla boarula 1. 7 ; I. 14 ; I. 17. 1 — 1 pe'ldány a Gyöngyös zátonyain — je 1 Expl. auf Sandbänken der Gyöngyös. ' Precedent annuels see Aquila XXIV, XXVi, XXVIl. XXYIII. 96 WARGA KÁUIÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK. Pyrrhula ruoinlla I. 14. 3 drb. a kertben — 3 St. im Garten. — I. 27. 2 drb. — 2 St. detto. Turdus pilaris I. 15. százas csapat az Özkutacskánál — ein 100-er Flug beim Hehbrunneben. Chernél Istvánné, Kőszeg. (Vas m.) Tavaszi vonulás 1922. ■ — Frühjahrszug 1922. Kőszeg. — Accentor modularis III. 29. — Änthus pratensis IV. 7. — Capri- iiiulgns europaeus V. 3. — Cerchneis iiimimculus JII. 18. — Circus aeruginosus IV. 3. • — Cypselus apus V. 9. az első 2 drb ; ezentúl május-júniusban csak két pár mutatkozott állandóan — die ersten 2 St ; im Mai-Juni zeigten sich nur 2 Paare ständig. — VII. 8. 6 drb. — 6 St. — VII. 10. 12-15 drb. — 12—15 St. — VII. 18. 45-50 drb, eros zivatar után, alighanem Lé ka, Borostyánkő vidékéről lenyomulva — 45 — 50 St. nach starkem Gewitter, sicherlich aus der Gegend von Léka, Borostyánkő anhergedrängt. — Delichon urhica IV. 13. — Erithacus phoenicurus IV. 7. — Erithacus ruhccnla III. 29. — Erithacus titys IV. 5. — Ligurinus chloris IV. 5. — Muscicapa coliaris V. 8. — Muscicapa grisola V. 17. — Oriolus galbula V. 10. — Phylloscopus cotlybita lii. 31. — Scolopax rusticola IV. 3. 4 — 5 drb. az alsó erdőben — 4—5 St. im Unteren Walde. — Serinus canarixis hortulanus IV. 9. — Sylvia ntricapilla IV. 6. — Turdus ntusicus IV. 1. Közép hantos (Fejér m.) — Ardea cinerea IV. 22. fészkelőtelcp az erdőben 8 — 10 fészekkel — eine Brutkolonie im Walde mit 8 — 10 Horsten. — Cerchneis vespertinits IV. 27. — Coracias garrulus IV. 27. — Erithacus luscinia IV. 22. — Falco subbuteo iV. 27. — Jynx torquilla IV. 25. — Laidus collurio IV. 27. — Nycticorax griseus IV. 25. — Sylvia communis IV. 27. — Turtur communis IV. 25. Velence (Fejér m.) — Ardea cinerea IV. 14. 1 drb. — 1 SI. — Ardea purpurea IV. 15. 1 drb. — 1 St. — Charadrius dubius IV. 14. — Ciconia alba IV. 16. — Circus aeruginosus IV. 15. — Clivicola riparia IV. 15. — Cuculus canorus IV. 16. — Dendro- copos minor hortorum IV. 14. 1 drb. — 1 St. — Erithacus luscinia IV. 16. — Jynx iorquilla IV. 14. — Motaciila favo, IV. 15. — Muscicapa atr icapilla IV. 16. — Muscicapa coliaris IV. 14. — Numenius arquatus IV. 14. egy csapat — ein Flug. — Nycticorax griseus IV. 16. — Nyroca clangula IV. 14. még itt ; 2 drb. a tavon — noch hier ; 2 St. am See. — Phylloscopus trochilus IV. 16. — Sylvia curruca IV. 16. — Upupa epops IV. 14, Dinnyés (Fejér m.) — Acrocephalus arundinaceus IV. 18. — Ardea cinerea IV. 18. 25—30 drjj. — 25—30 St. — Ardea purpurea IV. 18. 30—40 drb. - 30-40 St. — Circus aeruginosus IV. 18. 35 — 40 drb. — 35 — 40 St. Budapest. — Delichon urbica IV. 12. — Hirundo rustica IV. 13. Agárdi Ede, M á r i a k é m é n d. (Baranya m.) Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Anas boschas. — Emberiza calandra. — Fringilla coelebs. — tícolopax rusticola l. 22. Nyomja. 1 drb. lőve — 1 St. erlegt. Téli vendégek 1921/22. — Winter gas te 1921/22. Änser albifrons I. 17. 1 drb. lőve — 1 St. erlegt. — Bombycilla garrula II. 12, Pécsvárad. 21 drb.-ból álló csapat — Flug von 21 St. — Circus cyaneus II. 19. 1 drb. — 1 St. — IL 26. 4 drb. — 4 St. — Emberiza hortulana (?) II. 19—24. KOLOMAJM WARGA — VOGELZUGSDATEN. 97 Pécs várad. 8 — 10 drb. — 8 — 10 St. — Emheriza schoeniclus II. 26. 2 drb. — 2 St. — Fringüla montifririgílla 1. 15 — II. 9. — Turdus pilaris I. 6 — III. 6. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrsziig 1922. Äcroceplmlns arundinaceus IV. 29. — Alauda arvensis III. 1. — Anas boschas II. 27. — Ciconia alba III. 26. első — der erste. — III. 30. párosan a fészekben — Ankunft am Horste im Paar. — Columba palumbus III. 6. — Coturnix communis IV. 13. — Crex pratensis V. 1. — Cuculus canorus IV. 17. Pécs vár ad; IV. 27. M áriakémén d. — Delichon urbica IV. 3. — Eriihacus luscinia IV. 18. — Erithacus pkoenicurus IV. 28. — Erithacus rubeciila III. 6. — Gallinago gallinaria III. 10. — Hirundo rustica IV. 9. — Hippolais ictcrina V. 13. — Jynx torquilla IV. 13. — Lantus collurio IV. 30. — Laniiis minor V. 2. — Ligurinus chloris III. 16. — Motacilla alba III. 1. — Nyroca ferruginea II. 27. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus collybita IV. 13. — Pratincola rubetra IV. 18. — Pratincola rubicola lil. 8. — Saxicola oenanihe IV. 1. — Serinus canarius hortulanus IV. 8. — Sturnus vulgaris III. 1. — Sylvia atricapilla IV. 28. — Sylvia rommuni>! IV. 23. — Sylvia eunuca IV. 10. — Turdus merula III. 5. — Turdus musicus III. 5. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 14. — Vanellus capella II. 27. elsök — die ersten. — IV. 1. á-es fészekalj — ein 4-er Gelege. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alba VIII. 23. — Corvus frugilegus IX. 25. az első öszi példányok — die ersten Wintergäste. — Hirundo rustica IX. 20. utolsó alvás a fészekben — letzte Nächtigung im Vieste. Ifj. DR. Andrásst Ernö, Érmihály falva. (Bihar m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis II. 22. — Anas boschas III. 6. — Anas crecca III. 13. — Anas querqucdula III. 13. — Anser albifrons III. 13. még itt — noch hier. — Anser fabalis III. 13. még itt — noch hier. — Anser ferus III. 13. — Ardea cinerea III. 25. — Caprimulgus europaeus IV. 10. — Ciconia alba III. 22. — Columba oenas II. 24. — Cuculus canorus IV. 23. — Delichon urbica IV. 23. — Emberiza calandra III. 20. — Fulica atra III. 13. — Grus communis III. 13. — Hirundo rustica IV. 15. — Lanius cxcubitor XII. 19; II. 1. — (téli vendég — Wintergast.) — Lanius minor IV. 23. — Lusciniola ineianopogon III. 26. — Motacilla alba Hl. 21. — Motacilla fava III. 22. — Nyroca clangula III. 13. még itt — noch hier. — Nyroca ferina III. 13. — Nyroca ferruginea in. 13. — Podiceps cristatus IV. 5. — Pratincola rubetra III. 28. — Saxicola oenanthe iV. 10. — Sturnus vulgaris III. 4. — Sylvia atricapilla IV. 15. — Totanus calidris III. 13. — Totanus maculatus III. 24. — Turdus iliacus III. 26. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 4. — Vanellus capella 111. 13. Barthos Gyula. N agy kan iz s a (Zala m.) Átteleltek 1920/21. — Überwinterte 1920/21. Anas boschas. — Cerchneis tinnunculus. — Numenius arquatus I. 26. 3 drb. — o St. — Scolopax rusticola II. 14. 1 drb. lőve — 1 St. erlegt. — Vanellus capella^ Téli vendégek 1920/21. — Wintergäste 1920/21. Anser fabalis II. 26. utolsók — die letzten. — Bombycilla garrula 111. 19. egy (sapj.t — ein Flug. — Pyrrhula rubicilla eitropaea III. 21. utolsók — die letzten. — Turdus pilaris III. 28. detto. Amiila ' 98 WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSl ADATOK. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis II. 27. — Anas acuta III. 15. — Anthus pratensis II. 15. — Ardea cinerea III. 15. — Ciconia alba III. 29. — Columba oenas II. 16. — Cokimba palumbus I. 31. — Coracias garrulus IV. 23. — Cotumix communis IV. 23. — Crex pratensis : kimaradt — ausgeblieben. — Cuculus canorus IV. 12. — Delichon urbica IV. 6. -- Erithacns philomela (?) IV. 16. — Erithacus rubecula III. 13. — Gallinago gallinaria IL 23. — Hirundo rustica IV. 1. — Lullula arborea III. 3. — Motacilla álba II. 21. — Ortygometra parva IV. 2. — Ortygometra porzana III. 29. — Scolopax rusticola III. 4 — IV. 9. — Sturnus vulgaris II. 8. — Sylvia atricapilla IV. 12. — Totanus calidris III. 15. — Turdus musicus III. 18. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 8. -- Vanellus capella II. 25. Egyéb megfigyelé sekl921. — Son stige Beobachtungen 1921. Anas boschas II. 18. párokban — paarweise. — Perdix cinerea II. 20. párokban — paarweise. — V. 26. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — Phasianus Colchicum V. 26. kifejlett fiókák — flügge Junge. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrs zu g 1922. Alauda arvensis II. 25. — Anas querquedula II. 26. — Ciconia alba III. 23. — Circaëtus gallicus IV. 3. 1 drb. — 1 St. — Columba oenas II. 26. — Columba 2mlumbus II. 19. — Coracias garriilus IV. 24. — Cotumix communis IV. 24-. — Crex pratensis V. 8. — Cuculus canorus IV. 13. — Erithacus philomela (?) IV. 18. — Erithacus rubecula III. 11. — Gallinago gallinaria III. 11. — Hirundo rustica IV. 7. — Lanius collurio IV. 12. (? Korai. Früh.) — Lanius minor V. 6. — Mergus albellus III. 14. utolsó — der letzte. — (II. 25. Iharosberény; egy nászruhás ^f lövetett a halastavakon, mely ritkaságszámba megy, mivel eddig itt nem fordult elő — ein ç^ im Prachtkleide wurde auf dem Fischteiche als Seltenheit erlegt, da bisher hier noch nicht vorgekommen ist.) — Motacilla alba III. 1. — Muscicapa coliaris III. 29. — Nycticorax griseus IV. 29. — Oriolus galbula IV. 28. — Scolopax rusticola III. 5 — 11. — Sterna hirundo IV. 24. — Stm-nus vulgaris 11. 26. — Sylvia atricapilla IV. 12. — Totanus calidris II. 26. — Turdus musicus III. 11. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV. 6. — l'ani"««.? capella II. 23. Egyéb megfigyelések 1922. — Sonstige Beobachtungen 1922. Phasianus colchicus IV. 10. első dürgés — erste Balz. — IV. 23. első tojás — erstes Ei. BÁKDIÓ Adolf, Szombathely (Vas m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Cerchneis tinnunculus III. 18. — Cuculus canorus IV. 17. — Cypselus apus lY. 16. — Erithacus rubecula III. 18. — Hirundo rustica IV. 3. Sopron. — Jynr torquilla IV. 28. — Larus ridibundus III. 26. — Oriolus galbula V. 6. — Turtur communis IV. 17. — Upupa epops IV. 15. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Hirundo rustica IX. 27. Téli vendégek 1922/23. — Win t erg ä s te 1922 23. Anser fabalis X. 15. — Corvus frugilegus X. 12. KOLOMA.N WARGA — VOGELZL'GSDATEN. 99 Ifj. Bársony György, Hejöszalonta (Borsod m.) Őszi vonulás 1922. — Herbstziig 1922. Acroeephaliis arundinaceus IX. 25. — Ciconia alba VIII. 27. — Clivicola riparia X. 7. Szentistvánbakta (Abauj-Torua m.) — Coturnix communis X. 14. — Delichon urbica IX. 17. — Hirundo rustica IX. 22. — Mofacilla alba X. 22. — Motacilla flava IX. 11. — Muscicapa grisola IX. 25. — Oriohs yalhula IX. 3. — Saxicola oenanthe IX. 22. — Turtiir communis IX. 9. — Upupa epops Vili. ol. — Vaìiellus capella X. 15. Bessenyey István, Enying (Veszprém m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Acrocephalus arundinacetis X. 18. — Acrocephalus schoenobaenus IX. 22. — Acrocephahis streperiis IX. 21. — Actitis hypoleucos IX. 8. — Alauda aì-vensis X. 20. — Anas crecca X. 18. — Anas querquedula X. 18. — Anser ferus X. 8, — Anthus cci^vinus X. li. 1 drb. — 1 St. — Anthus pratensis X. 18. — Ardea cinerea X. 14. — Ardea purpurea IX. 18. — Ardetta minuta IX. 22. — Botaurus stellaris X. 15. — Charadrius apricarius IX. 26. — Cltaradrius dubius IX. 8. — Charadrius hiaticula X. 14i. — Circus cyaneus X. 7. — Clivicola riparia IX. 25. — Colnmha palumbvs X. 28. — Coracias garrulus IX. 8. — Crea- pì-atensis X. 14. — Cuculus canorus IX. 18. — Delichon urbica IX. 18. — Fulica atra X. 20. — Gallinago gallinaria X. 28. — Gallinago maim- X. 15. — Hydrochelidon nigra IX. 1. — Hirundo rustica X. 4. — Lanius collurio IX. 21. — Lanitis minor IX. 8. — Larus ridibundus X. 28. — Motacilla alba X. 18. — Numenius arquatus IX. 22. — Nyticwctx griseus IX. 18. — Nyroca ferruginea X. 25. — Ortygometra porzana X. 18. — Platalea leucorodia IX. 8. — Podiceps cnstatus X. 14. — Podiceps nigricans X. 18. — Pratincola rubetra IX. 22. — Pratincola rubicola X. 13. — Saxicola oenanthe IX. 18. — Spatula clypeata X. 8. — Sterna hirundo IX. 10. — Totanus calidris IX 22. — Totanus glareola IX. 18. — Totamis viaculatus IX. 8. — Totanus nebularius IX. 8. — Totanus ochropus X. 20. — Tringa alpina X. 18. — Tringa alpina Schinzi IX. 8. — Tringa feìruginea IX. 8 — 21. — Tringa minuta X. 7. — Tringa Temminckii IX. 8. — Turtur communis IX. 27. — Vanellus capella X. 28. Áttelelök és téli vendégek 1921 22. — Überwinternde und Wintergäste 1921/22. Anser albifrons IX. 26 — III. 10. — Anser fabalis IX. 22 — III. 15. — Archibuteo lagopus. — Botaurus stellaris XII. 8. 1 di"b. — 1 St. — Circus macrourus X. 28 : XII. 8 ; II. 9. egy-eg^' drb. — je ISt. — Columba oenas: egész télen — durch deu ganzen Winter — XII. 15. kb. 300 drb. — cca. 300 St. — Emberiza calandra. — Emberiza schoeniclus. — Falco aesalon. — Fringilla coelebs. — Fringilla monti f ringilla. II. 9. 3 drb. — 3 St. — Lignrinus chloris. — Nyroca clangula III. 1 — 24. — Parus ater : csak télen látható — nur im Winter sichtbar. — Pyrrhula rubicilla. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrs zug 1922. Acroceplialus aquaticus IV. 13. — Acrocephalus arundinaceus IV. 16. — Acrocephalus schoenobaenus IV, IG. — Aa'ocephalus streperus IV. 28. — Actitis hypoleucos IV. 24. — Alauda arvensis III. 1. — Atias acuta III. 2. — Anas hoschos II. 26. — Anas crecca III. 1. — Anas penelope III. 19. — Anas querquedula Ili. 6. — 100 WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK. Anas streperà III. 18. — Anser ferus II. 26. elsők — die ersten — III. 6. párokban — im Paare — IV. 6. első tojások — die ersten Gelege. — Anthus pratensis III. 1. — Anthus triviális IV. 6. — Ardea cinerea 111. 11. — Ardea purpurea IV. 17. — Botaurus stellaris III. 23. — Cerchneis tinnunculus III. 6. — Charadrius apricarius IV. 2. — Ciconia alba IV. 8. — Circus aeruginosus Ili. 15. — Circus cyaneus III. 16. — Circus pygargus III. 19. — Clivicola riparia IV. 22. — Columha palumbus III. 7 — Crex pratensis IV. 29. — Cuculus canorus ÌV. 17. — Cypselus apus IV. 30. — Delichon urhica IV. 16. — Erithacus philomela (?) IV. 28. — Erithacus phoenicurus III. 25. — Eritliacus ruhecula III. 17. — Erithacus titys IV. 13. — Falco subbuteo IV. 5. — Falica atra III. 1. — Gallinago galliiiaria III. 9. — Gallinula chhropus IV. 6. • — Hirundo rustica IV. 2. — (III. 23. 1 drb. — 1 St.) — HydrocheUdon nigra IV. 23. — Jynx torquilla IV. 13. — Lanius collurio IV. 28. — Lanius minor V. 2. — Lams canus III. 1. 1 drb. — 1 St. — Larus ridibundus III. 6. — Locustella luscinioides IV. 17. — Locustella naevia IV. 80, — Lusciniola melanopogon IV. 14. — Merops apiaster V. 20. Ok or ág- Kár ász (Baranya m.) 14 drb. — 14 St. — V. 23. Mezőkomárom (Veszprém m.) 4 drb. — 4 St. — V. 23. E n y i n g 1 drb. — 1 St. — (Nálunk Enyingen állítólag 1896-ban láttak utoljára Meropsot. — in Enying' wurde angeblich 1896. zuletzt beobachtet.) — Motacilla alba III. 2. — Motacilla fava IV. 2. — Muscicapa coliaris IV. 27. — Muscicapa grisola IV. 28. — Kumenitis arquatus III. 2. — Numenius phaeop'us 111. 19. — Nyroca ferina III. 18. — Nyroca ferruginea 111. 9. — Nyroca fuligula 111. 18. — Xyroca marlla 111. 12. — Oriolus galbula V. 9. — Ortygometra parva III. 23. — Ortygometra porzana IV. 13. — Pavencella pugnax III. 9. — Phylloscopus collybiia IV. 2. — Phylloscopus trocìiiliis IV. 13. — Platalea leucorodia IV. 8. — Podiceps cristatus 111. 22. — Podiceps griseigena 111. 23. — Podiceps nigricollis IV. 2. — Pratincola rubetra IV. 28. — Pratincola rubicola III. 14. — Rallus aquaticus 111. 15. — Saxicola oenanthe IV. 9. — Scolopax rusticola III. 12. — Serinus canarius hortulanus IV. 15. — Spatula clypeata 111. 12. — Sterna hirimdo IV. 28. — Sylvia atricapilla IV. 27. — Sylvia communis IV. 17. — Sylvia curruca IV. 14. — Totanus calidris III. 11. — Totanus giareola III. 27. — Totanus maculatus 111. 23. — Totanus nebularius III. 19. — Totanus ochropus III. 18. — Totanus stagnatilis IV. 2. — Tringa ferruginea IV. 23. — Turdus iliacus Ili. 5. — Turdus musicus III. 24. — (III. 2. 1 drb. — 1 St.j — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 8. — Vanellus capella li. 26. Oszi vonulás 1922. — H erb s tz it g 1922. Acrocephalus aquaticus IX. 7. — (,IX. 30. átvonulok — Durchzügler.) — Acrocephalus schoenobaenus IX. 5. — (IX. 30. átvonulok — Durchzügler.) — Actitis hypoleûcos IX. 8. — Alauda arvensis X. 8. — Anthus pratoisis X. 9. — Ardea cinerea X. 8. — Ardea purpurea Vili. 30. — Ardetta minuta VIII. 15. — Botaurus stellaris XI. 8. — Cerchneis tinnunculus XI. 8. — Charadrius apricarius IX. 8. — Ciconia alba Vili. 20. — Circus aeruginosus XI. 8. — Clivicola riparia IX. 7. — Columba palumbus IX. 8. — Coracias garrulus IX. 12. már csapatban — schon im Flug. — IX. 21. 1 drb. — 1 St. — Coturnix communis IX. 27. — Crex pratensis Vili. 27. — Cuculus canorus IX. 11. — Cypselus apus Vili. 30. 80—100 drb. — 80—100 St. — Erithacus phoenicurus IX. 5. — Falco subbuteo IX. 21. — Gallinago gallinaria XI. S. — Hirundo rustica IX. 11. — (IX. 21. 150— 200-as csapat — 150— 200-er Flug. — X. 3. 2 drb. — 2 St.) — HydrocheUdon nigra IX. 10. — Lanius collurio IX. 11. — Lanius minor VIII. 28. — Larus minutus IX. 11. — Laras ridibundus X. 14. — Motacilla alba X. 21. — Motacilla flava IX. 16. — M'uscicapa grisola IX. 20. — Sumenius arquatus Vili. 30. — Nyroca ferruginea^. 2. — Oriolus galbula IX. 17. — Ortygometra parva Vili. 30. — Phalaropus lobatus IX. 8. — Platalea leucorodia IX. 21. — Podiceps ci-istatus Vili. 30. — Pratincola KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 101 nibetra IX. 10. — Saxicola oenanthc X. 15. — Squatarola helvetica Vili. 29. 1 drb. — 1 St. — Sturnus vulgaris XI. 6. — Totanus calidris X. 21. — Totanus glareolo IX. 8. — Totanus maculatus IX. 9. — Totanus nebnlarivs VIII. 30. — Totanus stagnating IX. 21. — (XI. 6. 1 drb. — 1 St.) — Tringa ferruginea X. 8. — Tringa minuta IX. 8. — Tringa Temminckii VIII. 30. — Turiur communis IX. 17. — (X. 8. 1 drb. — 1 St.) — Upupa epops VIII. 27. — Vanellus capella IX. 21. Téli adatok 1922/23. — Winterdaten 1922/23. Anas boschas. — Atiser fabalis. — Eniberiza calandra. — Emberiza schoenicltii. — Falco aesalon. — Falco peregrinus. — Fringilla coelebs. — Fringilla montifringilla I. 17—11. 26. Bodnár Bertalan, Hódmezővásárhely (Csongrád m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Anser ferus (?) X. 21 — XII. 2. — Ardea cinerea X. 12. — Ar detta minuta X. 2. — Botaurus stellaris XI. 27. — Cerchneis tinmmculus XI. 16. — Ciconia alba IX. 4. — Clivicola riparia X. 5. — Coluniba oenas X. 12. — Coturnix communis X. 19. — Crex jpraiensis X. 1. — Cuculus canorus X. 1. — Emberiza calandra XI. 9. — Erithacus rubecula XI. 20. — Gallinago gallimila X. 30. — Gallimila chloropus XI. 26. — Hirundo rustica X. 4. — Lanius minor IX. 20. — Oriolus galbula X. 2. — Pavoncella pugnax X. 19. — Sturnus vulgaì'is X. 28. — Turtur communis X. 18. (Más évekhez képest körülbelül egy havi késéssel — im Verhältnis zu anderen Jahi'en cca eine monatliche Verspätung.) — Vanellus capella X. 30. Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Anas boschas. — Buten communis. — Emberiza schocniclus. — Podiceps nigricans. — Rallus aquaticus. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrs zug 1922. Acrocephalus arundinaceus IV. 6, — Alauda arvensis III. 9. — Anas boschas III. 2. — Anas crecca III. 2. — Anas querquedida III. 10. — Ardea cinerea III. 21. — Ardetta minuta IV. 6. — Botaurus stellaris III. 24. — Caprimulgus europaeus IV. 10. — Charadrius dubius IV. 1. — Ciconia alba III. 20. — Olivicola riparia III. 29. — Columba oenas III. 21. — Columba palumbus III. 28. — Coturnix communis IV. 2. — Crex pratensis V. 9. — Cumulus canorus IV. 10. — Delichon urbica III. 29. — Emberiza calandra III. 19. — Emberiza schoeniclus III. 24. — Erithacus phoenicurus IV. 2. — Erithactis rubecula III. 21. — Fulica atra III. 16. — Gallinago gallinula III. 24. — Gallinula chloropus III. 27. — Hirundo rustica III. 26. — Hydrochelidon nigra IV. 16. — Lanius collurio V. 5. — Lanius minor V. 4. — Lullula arborea III. 18. — Motacilla alba III. 19. — Motacilla flava III. 30. — Numenius arquatus III. 26. — Nycticorar griseus IV. 8. — Oriolus galbula IV. 5. — Ortygometra porzana III. 27. — Phylloscopus collybita IV. 10. — Podiceps cristatus III. 20. — Podiceps nigricans III. 20. — Ballus aquaticus III. 27. — Scolopax rusticola IV. 1. — Sterna hirundo IV. 10. — Sturnus vulgaris IV. 1. — Sylvia atricapilla IV. 10. — Turdus merula III. 21. -- Turtur communis IV. 18. — Upupa epops III. 29. — Van-ellus capella III. 26. 102 WARGA KÁLMÁN — MADÁRY0NULÁ5I ADATOK. BoGscH Zoltán, Iglò (Szepes m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis III. 5. — Columba oenas IV. 2. — Columba palumbus III. 18. — — CoUirnix communis V. 17. — Crex pratensis V. 21. — Cuculus canorus V. 8. — Delichon urbica IV. 13. — Erithacus rubecula III. 14. — Fringilla coelebs III. 10. — Hirundo rustica IV. 17. — Lantus excubitor III. 22. — Motacilla alba III. 8. — Muscicapa grisola (?) III. 12. (? !) — Scolopax rusticola IV. 7. — Sturnus vulgaris III. 1. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 26. Öszi vonulás 1922, — Herbstzug 1922. (Jolumba oenas X. 7. — Delichon urbica X. 6. — Hirundo rustica X. 24. 2 drb. — 2 St, — Motacilla alba X. 12. — Scolopax rusticola XI. 3. — Sturnus vulgaris XI. 1. 1 drb. — 1 St. — Turtur communis X. 1. t BoROSKAY JÁNOS, Zólyom (Zólyom m.) Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Alauda arvensis IX. 22. — Anser ferus X. 1. 25 drb. — 25 St. — Columba oenas X. 8. — Columba palumbus IX. 28. — Coturnix communis X. 1. — Delichon urbica IX. 7. — Erithacus phoenicurus IX. 26. — Hirundo rustica IX. 21. — Lanius collurio IX. 17. — Motacilla alba IX. 14. — Nucifraga caryocatactes macrorhynchos XII. 18. 1 drb. — 1 St. — Phylloscopas collybita X. 12. — Phylloscopus trochilus X. 9. — Scolopax rusticola ÍX. 21. Britcknee Mihály, S o ni o g y f a j s z (Somogy m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Ardea cinerea ìli. 15. — Ciconia alba IV. 4. — Columba oenas II. 15. — Coracias garndus IV. 17. — Coturnix communis IV. 15. — Cuculus canorus IV. 15. — Delichon urbica IV. 16. — Hirundo rustica IV. 5. — Motacilla alba IL 19. — Oriolus galbula IV. 21. — Scolopax rusticola III. 4. — Sturnus vulgaris II. 25. — Turtur communis IV. 18. — Upujxt epops IV. 9. — FaneMns capella II. 18. CsAPÓ DÁNIEL, Tengali cz (Tolna ra.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Anas boschas III. 16. — Ardea cinerea III. 11. — Caprimulgus europaeus IV. 18. — Ciconia alba IV. 4. — Columba oenas III. 3. — Columba palumbus III. 9. — Coracias garrulus IV. 20. — Coturnix communis IV. 25. — Cuculus canorus IV. 18. — Erithacus luscinia IV. 16. — Erithacus rubecula IV. 7. — Hirundo rustica IV. 14. — .l/o-oi^s apiaster V. 10 ; V. 12. egy-egy kis csapat átvonul — einige kleine Flüge ziehen durch. — Oriolus galbula IV. 30. — Sturnus vulgaris III. 6. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 1. — Vanellus capella III. 1. CsATH András, K i s p e r e g (Arad m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 20. — Auser ferus II. 25. — Ciconia alba II. 26. — Grus communis III. 12. — Hirundo rustica 111. 28. — Motacilla alba III. 10. — Oriolus galbula IV. 27. — Turtur communis IV. 26. KOLOMAN WARGA - VOGELZUGSDATEN. 103 Öszi vonulás 1919. — Herbstziig 1919. Anser ferus X. 5. — Cuculus canorus IX. 28. — Hirundo rustica IX. 26. — Motacüla alba X. 7. — Oriolns galhula VIII. 28. — Turtur communis IX. 3. Tavaszi vonulás 1920. — Fr ühjah rsz ug 1920. Alauda arvensis III. 1. — Ciconia alba III. 7. — Cuculus canorus IV. 23. — Erithacus luscinia IV. 11. — Hirundo rustica IV. 3. — Motacilla alba III. 8. — Oriolus galbula IV. 23. — Tu/rtur communis IV. 26. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 2. — Ciconia alba III. 11. — Cuculus canotus IV. 13. — Hirundo rustica IV. 4. — Oriolus galbula IV. 24. — Turtur communis IV. 20. Öszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Cerchneis tinnunculus XII. 25. — Hirundo rustica IX. 20. — Oriolus galbula IX. 4. — Sturnus vulgaris XII. 28. — Turtur communis IX. 21. Tavaszi vonulás 1922. — F r ü h j a h r s z u g 1922. Alauda arvensi&A\L 3. — Anser ferus III. 9. — Ciconia alba III. 23. — Cuculus canorus IV. 1.5. — Gi'us communis III. 8. — Hirundo rustica IV. 7. — Motacilla alba in. 10. — Oriolus galbula IV. 22. — Turtur communis IV. 20. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Dclichon urbica IX. 24. — Grus communis X. 24. — Hirundo rustica IX. 22. — Merops apiaster IX. 20. — (átvonuló ; itt nem fészkel — Durchzügler ; hier brütet nicht.) — yiotacilla alba X. 25. — Oriolus galbula IX. 10. — Turtur communis IX. 18. — Upupa epops IX. 16. DiósY Gyula, T a t a t ó v á r o s {Komárom m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis 111. 10. — Cucuhis canorus IV. 14. — Oriolus galbula V. 1. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis III. 1. — Columba oenas I. 26. — Coturnix communis V. 9. — Cuculus canorus IV. 29. — Hirundo rustica IV. 7. — Motacilla alba III. 11. — Oriolus galbula V. 1. — Podiceps eristatus III. 9. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella III. 6. Db. Doening- Henrik, Budapest, Csömör (Pest m.) Öszi vonulás 1920. Helyesbítés. — Herbstzug 1920. Verbesserung. Delichon ìirbica IX. 13—14. (nem október 13—14. — nicht Oktober 13—14.) Öszi vonulás 1921. Kiegészítés. — Herbstzug 1921. Ergänzung. Cerchneis tinnunctilus XL 3. — Fulica atra X. 23. (a Dunán — auf der Donau.) — Circus cyaneus XII. 18. Csömör. 104 WARGA KÁXiMAN - MADÁRVONULÁSI ADATOK. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrs zug 1922. Budapest. — Aceipiter nisiis 111. 17. (a télen egyet sem láttam! — sah kein Einziges im Winter!) — Anas boschas II. 15. Duna — Donau. — Cerchneís tinnunculus II. 20. — Charadrius dubius IV. 6. Lágymányos. — (Jlivicola riparia IV. 8. 1 drb. — 1 St. ^ IV. 20. néhány — einige. — IV. 25. tömegesen — massenhaft. — Corvus frugilegus I. 15 — III. 5. tömegesen a város belsejében — massenhaft in der Stadt. — Cuculus canorus IV. 10. Zugliget — Auwinkel. — Cijpselus apus V. 5, Intravillan. — Delichon iirbica IV. 3. — Emberiza calandra III. 21, — Eraheriza citrinella li. 15. Intravillan — Erithaciis luscinia IV. 19. Margitsziget — Margare theninsel. — Erithacus phoenicurus III. 31. Városmajor — Stadtmeierhof. — Erithacus rubecula. III. 25. Népliget — Volksgarten. — Erithacus svecica cyanecula IV. 3 — 18. Lágymányos 4 — 5 drl). — 4 — 5 St. — Galerida eristata I. 15 — II. 28. Intravillan, feltűnően sok — auffallend viel. — Hirundo rustica IV. 3. — Jynx torquilla IV. 13. Margitsziget. — Lanius collurio V. 14. Népliget. — Larus argentatus cachinnans IV. 12. 1 drb. Duna — 1 St. Donau. — Lotus canus : ősztől tavaszig néhány pld. a Dunán — vom Herbstbi s zum Frühling einige Exemplare auf der Donau. — Larus ridibundus : ősztől tavaszig számos a Dunán — vom Herbst bis zum Frühling viele auf der Donau. — IV. 3. az elsö barnafejü példányok ; 80 — 100 drb. a lágymányosi tavon — die ersten braunköpfigen Exemplare; 80 — 100 Sl. auf dem Lágymányoscher Teiche. — Ligurinus chloris IV. 13. Margitsziget. — Mergus albellus I. 20 — III. 4. igen sok a Dunán — sehr viele auf der Donau. — IV. 6. utolsók a lágymányosi tavon — die letzten auf dem Lágymányoscher Teiche. — Mergus merganser II. 17 — III. 4. számos a Dunán — viele auf der Donau. — Motaeilla alba III. 21. — Motacilla flava IV. 18. — Muscicapa coliaris IV. 23. Zugliget. — Muscicapa y risola IV. 30. — Nyroca clangula III. 21 — IV. 12. a lágymányosi tavon kisebb csapat — kleinerer Flug auf dem Lágymányosther Teiche. — Oriolus galbula V. 1. — Podiveps cristatus IV. 3. a lágymányosi tavon — auf dem Lágyraányoscher Teiche. — Pratincola rubicela III. 21. Lágymányos. — Pyn-hula rubicilla II. 5. Népliget. — Serinus canarius hortulanus IV. 30. Népliget. — V. 2. Margitsziget. — Sylvia atricapilla IV. 27. Köz- temető — Kerepescher Friedhof. — Sylvia communis IV. 27. Köztemető. — Turdus musicus III. 23. Népliget. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV. 12. Népliget. Csömör. — Aceipiter nisus III. 10. — Ciconia alba IV. 2. Rákosfalva, a fészkénél — am Horste. — Cuculus canorus IV. 17. Mátyásföld. — Emberiza hortulana V. 6. (itt több párban fészkel s a sokkal ritkább citromsármányt helyeltesili — hier nistet in mehreren Paaren und vertritt die viel seltenere Goldammer.) — Hirund) rustica IV. 12. — Oriolus galbula V. 4. — Phylloseopus collybita IV. 7. Gödöllő. — PyrrMila rubicilla IV. 7. Gödöllő, utolsók — die letzten. — Saxicola oenayithr IV. 7. Czinkota. — Sylvia curruca V. 6. — Upupa epops IV. 21. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Budapest. — Accentor modularis X. 29. — Acrocephalus schoenobaenus X. 8. — Cerchneis tinnunculus X. 26. — C'olymbus arcticus X. 25 — XI. 8. 8 — 10 drb. a lágymá- nyosi tavon — 8 — 10 St. auf dem Lágymányoscher Teiche. — Erithacus phoenicurus X. 8. — Erithacus rubecula X. 29. — Erithacus titys X. 29. — Fringilla montifringilla XII. 15. elsők — die ersten. — Gallinago gallinula X. 14 — 16. Lágymányos. — Hirundo rustica IX. 27. — Larus canus XI. 1. elsők a Dunán — die ersten auf der Donau. — Larus ridibundus X. 27. nagyobb számban jelentkezik — zeigt sich in grösserer Zahl. — Motacilla alba X. 11. — Muscicapa grisola IX. 26. — Phylloseopus collybita X. 22 — 29. — Podiceps cristatus X. 11. — Pratincola rubicola X. 11. — Regulus cristatus ^. 29. elsök — die ersten — Saxicola oenantiie X. 11. — Serinus KOLOMAJM VV'ARGA — VOGELZÜGSDATEN. 105 canarius hortulaniis X. 8. — Sylvia atricapilla X. 8. — Sylvia curruca IX. 26. — Turdus musicus X. 29. Csömör. — Anser fahalis X. 2. elsők — dip ersten. — Cypselus apus VIII. 25. 10—15. drb. — 10—15 St. — IX. 1. 1 drb. — 1 St. — Deliciion urbica IX. 23. — Eriihacus rubecula X. 18. — Hirundo rustica IX. 20. még visszatér a fészkéhez — kehrt noch zum Neste zurück. — IX. 24. az utolsók — die letzten. — Lantus collurio IX. 13. — Motacilla alba XI. 5. — Muscicapa grisola IX. 6. — Turdus merula IX. 8. az elsö átvonuló — der erste Durchzügler. — Turtur communis IX. 13. — Upupa epops IX. 8. Endret Eleméé, Budapest. Az 1922. évben a M. kir. Meteorológiai Intézethez beküldött adatok. — An das K. ung. Met. Institut eingesendete Daten am d. J. 1922. Anser fahalis I. 15. ->■ D. -> S. — II. 15. -> É. ->• N., Zalaegerszeg. — Ciconia alba III. 26. Kalocsa. — Hirundo rustica IV. 9. Kalocsa. — IV. 13. Zalaegerszeg. Febnbach Kákolyné, Babapuszta (Bács-Bodrog m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Scolopax rusticola XI. 18. — Vanellus capella XI. 23. Áttelelők és téli vendégek 1921/22. — Überwinternde und Wintergäste 1921/22. Buteo communis : 8 — 10 pld. áttelelt — 8 — 10 St. überwinterten. — Cerchneis vespertinus : áttelelt — überwinterte. — Coccothraustes vulgaris. — EmbeHza citrinella : nagy csapatokban — in grossen Scharen. — Eriihacus rubecula XII. 1 — II. 15. — Fr ingilla coelebs: áttelelt — überwinterte. — Fr ingilla montifringilla XII. 22. nagy csapatokban - in gi'ossen Scharen. — Lanius excubitor XI. 25. — Pyrrhula rubicilla XII. 2. — Regulus eristatus XII. 1 — I. 30. — Sturnus vulgaris I. 26. — Tadorna cornuta XII. 2. — Troglodytes parvulus XI. 27. — Turdus merula: 7 drb. áttelelt — 7 St. überwinterten. — Turdus pilaris XII. 26. egész télen át — im ganzen Winter. — Turdus viscivorus XII. 1 — 27. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis II. 20. — Cerchneis vespertinus IV. 22. — Columba oenas IV. 22. — Columba palumbus II. 18. — Ctwulus canorus IV. 22. — Erithacus luscinia IV. 12. — Hirundo rustica IV. 13. — Lanius collurio V. 8. — Lanius minor IV. 27. — Muscicapa coliaris IV. 4. — Muscicapa grisola IV. 24. — Oriolus galbula IV. 22. — Phylloscopus coilybita IV. 9. — Phylloscopus sibilator IV. 9. — Phylloscopus trochilus IV. 9. — Sturnns vulgaris III. 2. — Sylvia atricapilla IV. 24. — Turtur communis IV. 22. — Vanellus capella III. 2. Dr. Fromm Géza, Szombathely (Vas m.) Őszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Alauda arvensis X. 28. — Cerchneis tinnunciilus X. 28. — Ciconia alba IX. 1. — Clivicola riparia Vlil. 2. — Columba oenas X. 15. — Columba palumbus X. 15. — 106 WARGA KÁLMÁM — MADARVONULÁSI ADATOK. Coturníx communis IX. 18. — Cuculus canorus VIII. 28. — Cypselus apus VIII. 28. — Delichon urbtca IX. 8. — Erithacus luscinia VIII. 20. — Erithacus phoenicurus IX. 24. — Fringilla coelebs X. 28. — Jynx torquilla IX. 8. — Motacilla alba X. 24. — Motacüla boarula X. 15. — Oriolus galbula IX. 1. — Turdus merula X. 28. — Turtur communis IX. 5. — Upupa epops X. 5. Téli vendégek 1920/21. — Wintergäste 1920/21. Anser fabalis X. 28. — Corvus frugilegus X. 28 — II. 28. — Fringilla monti- fringilla II. 25. — Pyrrhula rubicilla enropaea I. 1 — IV. 2. — Regulus cristatus I ; II ; IV. — Troglodytes parvulus I. 18. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Accentor modularis III. 25. — Alauda arvensis II. 25. — Anthus pratensis 111. 12. — Buteo communis III. 2. — Cerchneis tinnunculus III. 2. — Ciconia alba IV. 6. — Clivicola riparia IV. 26. — Coloeus monedula IV. 26. — Columba oenas III. 25. — Columba palumbus II. 25. — Coracius garrulus V. 1. — Coturnix communis V. 1. — Cuculus canorus IV. 25. — Cypselus apus V. 15. — Delichon urbica IV. 8. — Emberiza calandra III. 2. — Erithacus luscinia V. 1. — Erithacus phoenicurus IV. 2. — Erithacus rubecula III. 12. — Fringilla coelebs IV. 2. — ,7?/Ma: torquilla IV. 26. — Lanius collurio V. 1. — Lanius minor V. 1. — Ligurinus chloris III. 25. — Motacilla alba III. 12. — Motacilla boarula III. 12 ; IV. 2. — Muscicapa atricapilla IV. 26. — Muscicapa grisola IV. 26. — Oriolus galbula V. 2. — Phylloscopus collybita IV. 25. — Saxicola oenanthe IV. 25. — Sturnus vulgaris III. 2. — Sylria atricapilla IV. 25. — Turdus merula III. 2. — Turtur communis IV. 25. Öszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Alauda arvensis IX. 16. - Buteo communis XI. 14. — Cerchneis tinnunculus X. 10. — Ciconia alba Vili. 21. — Clivicola riparia Vili. 3. — Coloeus monedula Xi. 14. — Columba oenas X. 10. — Columba palumbus X. 10. — Corvus corone X. 25. — (^oturnix communis Vili. 21. — Delichov urbica Vili. 26. — Emberiza calandra IX. 16. — Erithacus luscinia Vili. 21. — Erithacus phoenicurus IX. 24. — Erithacus rubecula IX. 29. — Fringilla coelebs XI. 2. -- Hirundo rustica IX. 1. — J/oiaa«a aZ6o X. 2. — Motacilla boarula XII. 4. Áttelelök és téli vendégek 1921/22. — Überwinternde und Win ter gas te 1921/22. Accentor modularis: áttelelt — überwinterte. — Anser fabalis X. 20 — II. 21. — Fringilla montifringilla XII. 14—11. 21. — Regulus eristatus XII— III. — Troglodytes parvulus II. 14. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Accentor modularis IV. 26. — Alauda arvensis II. 16. — Buteo communis II. 21, — Cerchneis tinnunculus III. 16. — Ciconia alba IV. 7. — Coloeus monedula IV. 16. — Columba ocnas II. 21. — Columba palumbus II. 21. — Corvus frugilegtts III. 8. — Coturnix communis V. 10. — Cuculus canorus V. 3. ("? Késő. Spät.) — Emberiza calandra III. 19. — Erithacus luscinia V. 6. — Erithacus rubecula III. 14. — Falco subbuteo IV. 6. — Fringilla coelebs II. 14. — Hirundo rustica IV. 1. — Jynx torquilla V. 1. — Lanius collurio IV. 26. — Ligurinus chloris III. 14. — Motacilla alba II. 18. — KOLOMAN WARGA - VOGELZUGSDATEN. 107 Motacilla boarula 11. 2. — Muscicapa atricapilla Y. 3. (? Késő. Spät.) — Oriolus galbula V 6. — Scolopax rusticola III. 18. — Sylvia atricapilla IV. 16. — Turdus meruko ]]I. 14. — Tnrtur romniunis V. 1. Ifj. Gkaefl Andoe, Kétutköz (Heves m.) Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Buico communis. — CWehneis tinaunculus. — Circus ryaneus. — Emberiza calandra. — Sturmts vulgaris. Téli vendégek 1921/22. — Wintergäste 1921/22. Anser fabalis. — Archibuteo lagopus. — Asio accipitrinus. — Fulco aesalon. — Fringilla montifringilla. — Mergus albellus. — Xyroca clangula. — Turdus pilaris. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis II. 27. — Anas acuta III. 8. — Anas boschas III. 4. — Ardea cinerea III. 17. — Ardea purpurea IV. 10. — Botaurus stellaris IV. 1. — Cerchneis cespertinus IV. 20. — Ciconia alba IV. 1. — Olivicola riparia IV. 21. — Columba ocnas III. é. — Coturnix communis IV. 26. — Crex pratensis V. 2. — Cuculus canorus IV. 16. — Delichon urbica IV. 14. — Erithactis svecica cyanecula IV. 10. — Falco subbuteo IV. 12. — Gallinula chloropus IV. 2. — Hirundo rustica IV. 6. — Jynx tòrquilla IV. 16. — Larus ridibundus III. 10. — Limosa aegocephala III. 24. — Motacilla alba III. 6. — Motacilla flava IV. 3. — Muscicapa coliaris IV. 14. — Numenius arquatus III. 12. — Nyroca ferruginea III. 14. — Oriolus galbula IV. 29. — Ortygometra porzana IV. 17. — Podiceps çristatus III. 26. — Saxicola oenanthe IV. 12. — Sturnus vulgaris III. 6. — Sylvia curruca IV. 16. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epjops IV. 11. — Vanelliis capella III. 4. Egyéb megfigyelések 1922. — Sonstige Beobachtungen 1922. Alauda arvensis III. 22. elsö tojás — erstes Gelege. — Anas boschas IV. 6. detto. — Corvus frugilegus IV. 8. do. — Fulica atra IV. 2. do. — Limosa aegocephala IV. 14. do. — Pica rustica IV. 15. do. — Totanus calidris III. 28. do. — Vanellus capella III. 24. do. — IV. 17. elsö pelyhes fióka — erstes Dunenjunge. Öszi vonulás 1922. — Herb st zug 1922. Ciconia alba Vili. 30. — Ciconia nigra IX. 12. — Olivicola riparia IX. 14. — Coracias garrulus IX. 10. — Cuculus canorus IX. 6. — Cypselus apus Vili. 25. — Delichon urbica IX. 20. — Hirundo rustica IX. 26. — Lanius collurio IX. 16. — Muscicapa gr isola IX. 18. — Sterna hirundo IX. 13. — Upupa epops IX. 16. Gulyás József, V ö r s (Somogy m.) Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alba Vili. 25. — Delichon urbica IX. 15. — Egretta alba Vili. 28— X. 6. (A kócsagtelep nyári állományát 48—50 drb. képezte — der Sommerstand war 48—50 St.) — Hirundo rustica IX. 26. — Motacilla alba XI. 1. — Platalea leucorodia Vlll. 7— IX. 1. — Upupa epops X. 10. — Vanellus capella XI. 14. 103 WARGA KALMAN — MADÁR VONULÁSI ADATOK. De. Gyöeffy István, Kolozsvár (Kolozs m.), Szeged (Csongrád m.) Téli adatok 1914/15. — Winterdaten 1914/15. Kolozsvár. — Cerchneis tinnunciduf I. 5 — II. 24. — Lanius excubitor XII. 17—1. 22. Tavaszi vonulás 1915. — Frühjahrs zug 1915. Kolozsvár. — Alauda arvensis III. 23. — Ciconia alba III. 30. A pah Ida. — Cuculus canorus IV. 20. — Hirundo rustica IV. 17. — Mntacilla alba III. 22. — Oriolus galbula IV. 30. Téli adatok 1915/16. — Winterdaten 1915/16. Kolozsvár. — Lanius excubitor II. 22. — Tardus pilaris II. 29 — III. 11. Tavaszi vonulás 1916. — Frühjahrszug 1916. Kolozsvár. — Acrocephalus arundinacens IV. 28. — Alauda arvensis III. 4. — Cerchneis tinnuncalus III. 11. — Cuculus canorus IV. 8. Fele k. — Erithacus titys III. 5. — Hirundo rustica IV. 2. — Lanius minor V. 4. — Motacilla alba III. 16. — Oriolus galbula IV. 7. Fele k. — Turtur communis IV. 28. Téli adatok 1916/17. — Winterdaten 1916/17. Kolozsvár. — Lanius excubitor II. 11. — Pi/rrkula rubiciUa II. 25. Tavaszi vonulás 1917. — Frühjahrszug 1917. Kolozsvár. — Alauda arvensis Ili. 14. — Cot^irnix communis V. 9. — Crex pratensis V. 9. — Cuculus canorus IV. 8. — Hii'undo rustica IV. 6. — Motacilla (liba III. 20. — Oriolus galbula V. 2. — Upupa epops IV. 7. Téli adatok 1917/18. — Winterdaten 1917/18. Kolozsvár. — Cerchneis tinnunculus: áttelelt — überwinterte. — Lanius excubitor. — Ttirdus pilaris IV. 5. még itt — noch hier. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Kolozsvár. — Alauda arvensis III. 3. — Ciconia alba W. 10. — Columba oenas IV. 30. — Coturnix communis V. 1. — Cuculus canorus IV. 5. — Grus communis IV. 5. 80—100 drb. D -> É. — 80—100 St. S ^ N. — Hirundo rustica IV. 8. — Motacilla alba III. 31. — Oriolus galbula IV. 29. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Kolozsvár. — Coturnix communis IV. 29. — Crex pratensis V. 25. — Oriolus galbula IV. 27. — Tartur communis IV. 27. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Szepesbéla fSzepes m.) — Alauda arvensis III. 5. Budakalász (Pest m.) — Cuculus canorus IV. 15. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Szeged. — Acrocephalus arundinaeeus V. 2. — Coturnix communis IV. 25. — Cuculus canorus IV. 21. — Erithacus luscinia IV. 13. — Hirundo rustica IV. 6. — KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 109 Larus ridibundus III. 29. — Motacüla alba III. 9. — Oriolns galbnla V. 1. — Vanellus capella III. 18. Hausmann Eenö, Türk ö s (Brassó m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstziig 1921. Grus communis IX. 19. 3 drb. ÉK— DNy. — 3 St. NO— SW. Téli adatok 1921/22. — Winterdaten 1921/22. Anser albifrons XI. 6. nagy csapat K— Ny. — grosser Schwärm 0— W. — Archibuteo lagopus XI. 6. első — der erste. — Bombycilla garrula XII— I. Tatrang; Doboly; Homoród. — IV. 8. Türkös. 50 drb. — 50 St. — Fringilla monti- fringilla X. 1. elsök — die ersten. — Turdus iliacus X. 14. detto. — Tur dus pilaris X. 28. detto. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Acrocephalus palustris V. 9. — Actiti?, hypoleucos lY. 8. — Alauda arvensis II. 23. — Anas querquedula lY. 7. — Anthus pratensis III. 16. — Anthus spipoletta III. 12. — Anthtis triviális IV. 12. — Aquila pomarina III. 15. — Ardea cÂnerea IV. 13. — Charadrius ditbius III. 11. — Coturnix communis V. 12. — Crex pratensis V. 10. — Cuculus canorus lY. 15. — Cypselus apus IV. 28. — Delichon urbica IV. 11. — Emberiza schoeniclus III. 16. — Erithacus plioenicurus IV. 11. — Erithacus rubeeula III. 12. — Hirundo rustica lY. 7. — Jynx torquilla lY. 7. — Lanius collurio lY. 23. — Limosa aegocephala IV. 13. — Lullula arborea III. 9. — Motacilla alba III. 13. — Motacilla boarula III. 18. — Motacilla flava lY. 8. — Muscicapa parva Y. 2. — Pratincola rubelra IV. 18. — Pratincola rubicola III. 12. — Phylloscopus collybita IV. 2. — Phylloscopus sibilator IV. 28. — Phylloscopus trochilus lY. 26. — Regulus ignicapillus III. 26. — Scolopax rusticola III. 29. — Sylvia nisoria Y. 7. — Totanus ochropus III. 16. — Turdus musicus III. 16. — Turdus torquatus III. 14 — Turtur communis Y. 9. — T'pupa cpops IV. 7. Hegymeghy Dezsö és Hótaj Ferencz, Győr (Győr m.) Őszi vonulás 1921. — Hersbtzug 1921. Ardea cinerea XI. 3. — Cuculus canorus IX. 13. — Emberiza calandra (dalmát alak — dalmatische Form) XI. 2. — Fulica atra X. 26. — Gallinago gallinaria XI. 8. — Hirundo rustica IX. 19. — Oriolus galbula IX. 13. Téli adatok 1921/22. — Winterdaten 1921/22. Aìiser fabalis XI. 5 — III. 27. — Archibuteo lagopus I. 15. — Ardea cinerea XI. 29 — XII. 20. 1 drb. — 1 St. — Cerchneis timiunculus I. 3. 2 drb. — 2 St. — II. 14. 1 drb. — 1 St. — Emberiza schoeniclus I. 3. 2 drb. — 2 St. — Erithacus rubecula XI. 29 — XII. 29. — Erithacus titijs XII. 15. 1 juv. — Fringilla coelebs XI. 13 — I. 20. — Fringilla monti fringilla XI. 13 — II. 19. — Lanius excubitor XI. 3. — Larus ridibundus XII. 12. — Mergus albellus I. 4. 2 drb. — 2 St. — Mergus merganser I. 4; II. 10. 1—1 drb. — je 1 St. — Mergus scrrator I. 17. 1 drb. — 1 St. — Motacilla alba XII. 9 — II. 7. — Motacilla bonrula XII. 12—30. — Motacila flava r?) XII. 30. — Podiceps nigricans I. 17. 1 drb. — 1 St. — Pyrrhula rubicilla XII. 12. — Reguhis eristatus IV. 12. utolsó — letzter. — Turdus pilaris XI. 6. 110 WARGA KÁLMÁK — MADARVONULASI ADATOK. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Accentor modularis IV. 9. Késő. Spät. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 23. — Alauda arvensis II. 28. — Anas j^cnelope II. 10. 1. drb. — 1 St. — Anthus campestrís IV. 23. — Cerchneis tinnunculus IV. 5. — Ciconia alba III. 16. — Columba palumbus . II. 1. — Coracias garrulus V. 12. — Cumulus canorus IV. 29. — Delichon urbica IV. 23. Késő. Spät. — Erithacus luscinia V. 1. — Erithacus phoenicurus IV. 9. — Erithacus titys IV. 11. — Gallinago gallinaria IV. 3. — Gallinula chloropus IV. 12. ■ — Grus communis IV. 5. 9 drb. Ny — K. — 9 St. W — 0. — Hirundo rustica III. 23. — Lanius collurio V. 2. — Lantus minor V. 3. — Muscicapa atricapilla IV. 13. — Oriolus galbula V. 2. — Phylloscopus collybita IV. 9. — Phylloscopus trochilus IV. 9. — Sylvia curruca IV. 11. — Totanus calidris III. 21. — Turdus musicus III. 23. — Upupa ^pops IV. 9. — Vunellus capella II. 1. Hesz Béla, V é m é n d (Baranya m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis III. 17. — Ciconia alba III 29. — Delichon urbica IV. 12. — Hirundo rustica IV. i. — (IV. 12. fészeknél — beim Nest.) — Oriolus galbula V. 2. HoEN JÁNOS, Kecskemét, Miklóstelep (Pest m.) Téli adatok 1921/22. — Winterdaten 1921/22. Anser fabalis III. 2—5. több csapat, DMy— ÉK. — mehrere Flüge SW— NO. — Asia otus XII. 1 — HI. 11. 6—7 drb. — 6—7 St. — Bombycilla garriila II. 12. 4—5 drb. — 4—5 St. — Coccothraustes vulgaris l. 11 — II. 7. — Begulus eristatus III. 27 — 28. 35—45 drb. — 35—45 St. — Turdus pilaris IV. 9. 25—30 drb. — 25—30 St. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis II. 29. — Caprimulgus europaeus IV. 29. — Ciconia alba III. 27. — Columba palumbus III. 12. — Crex pratensis IV. 24. — Cuculus canorus IV. 5. — Erithacus luscinia IV. 25. — Hirundo rustica IV. 13. — Jynx torquilla IV. 14. — Motacilla alba III. 24. — Oriolus galbula V. 1. — Turtur communis IV. 30. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capella II. 26. Egyéb megfigyelések 1922. — Sonstige Beobachtungen 1922. Pica rustica III. 28. fészket épit — Nestbau. — IV. 12. párzik — paart sich. — V. 4. 12 fészekből 9-ben tojás, 3-ban fióka — von 12 Nestern in 9 Eier, in 3 Jungen. — Turtur communis V. 12. kotUk — brütet. — Upupa epops IV. 22. párzik — paart sich. ÖS zi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Alauda arvensis XI. 10. — Anser ferus IX. 20. -> D. -► S. — Ardetta minuta VIII. 7 — 8. 1 drb. — 1 St. — Caprimulgus europaeus X. 2. — Carduelis elegáns VIII. 17. utolsó — letzter. — Ciconia alba VIII. 20. helybeliek — hiesige — IX, 16. átvonulok — Durchzügler. — Columba palumbus XI. 3. — Coracias garrulus VIII. 30. — Coturnix communis X. 2. — Crex pratensis X. 6. — Cuculus canorus IX. 6. — Delichon urbica IX. 6. — Emberiza calandra IX. 21. — Erithacus phoenicurus IX. 20. — Erithacus svecica cyanecula Vili. 10. 1 drb. — Erithacus titys X. 6. — Jynx torquilla IX. 10. — Lanius collurio IX. 29. — Lantus minor IX. 20. — Motacilla alba XI. 5. — Muscicapa coliaris IX. 6. — Muscicapa grisola IX. 9. — Oriolus galbula KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. Hl VIII. 27. — Fhylloscopus collyhita X. 1. — Pratincola rubetra X. 3. — Saoncola oenanthe IX. 6. — Sylvia borin IX. 7. — Sylvia communis X. 24. — Sylvia nisoria IX. 22. — Turtur communis IX. 10. — Upupa epops IX. 4. — Vanellus capella X. 9. Téli adatok 1922/23. — Winterdaten 1922/23. Anser fabalis X. 7 — 18. — Pyrrhula rubicüla X. 20. elsők — die ersten. — Turdus menda IX. 2. detto. Horváth Aladár, Tikostanya (Szabolcs ni.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Ardea cinerea ÜL 27. — Ciconia alba III. 27. — Columba palumbu:? III. 27. — Motacilla alba III. 16. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alba IX. 1. — Delichon urbica IX. 22. — Hirundo rustica IX. 2. — Motacilla alba X. 2. — Upupa epops IX. 24. JózsA DÉNES JÓZSEF, P é c s V á F a d (Baranya m.) •Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Buteo communis. — Emheriza calandra. — Fringilla coelebs. — Ligvrinus chloris. — Turdus merula. Téli vendégek 1921/22. — Wintergäste 1921/22. Anser fabalis IX. 23 — X. 16. — BombyciUa garrula I. 1 — II. 12. — Fringilla monti fringilla I. 17 — II. 26. — Pyrrhula rubicilla europaea I. 1— II. 18. — Turdus pilaris XII. 18— III. 13. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjarszug 1922. Alauda arvensis II. 25. — Anthus triviális III. 7. — Ciconia alba III. 21. — Columba palumbus II. 22. — Coturnix communis IV. 29. — Cuculus canorus IV. 17. — Delichon urbica IV. 7. — Erithacus luscinia IV. 13. — Erithacus phoenicwus IV. 8. — Erithacus rubecula III. 7. — Erithacus titys III. 15. — Hirundo rustica IV. 7. — Jynx torquilla IV. 13. — Lanius collurio IV. 30. — Lanius minor V. 3. — Monticola saxatilis IV. 7. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa coliaris IV. 17. — Muscicapa ^risola V. 2. — Oriolus galbula IV. 27. — Phylloscopus collybita III. 11. — Pratincola rubetra V. 2. — Pratincola rubicola III. 9. — Saxicola ocnanthe IV. 1. — Scolopax rusticola III. 8. — Serinus canarius hortulanus IV. 8. — Sturnus vulgaris II. 27. — Sylvia atricapilla IV. 13. — Sylvia communis V. 2. — Sylvia curruca IV. 5. — Totanus ochropus III. 21. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 18. — Vanellus capella III. 3. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Caprimulgtis europaeus X. 4. — Delichon urbica X. 1. — Erithacui phoenicurui X. 23. — Hirundo rustica X. 2. — Lanius collurio IX. 26. — Motacilla alba XI. 9. — Muscicapa grisola X. 25. — Scolopax rusticola X. 31. — Serinus canarius hortulanus X. 21. — Sylvia curruca IX. 23. 112 WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK. Kamarás Béla, Szekszárd (Tolna m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Alauda arvensis III. 30. — Ciconia alba IV. 4. — Cuculus canorus IV. 29. — DelichoH urbica IV. 6. — (őszi vonulás — Herbstzug : IX. 9.). — Erithacus luscinia ÎV. 16. — Orioliis galbnla IV. 30. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Ciconia alba IV. 4. — Delichon urbica IV. 13. — Erithacus luscinia IV. 16. De. Keller Oszkár, Keszthely (Zala m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Alauda arvensis X. 21. — Anas acuta X. 12. Kisbalaton, elsôk — die ersten. — Anas penelope X. 26. Kisbalaton, elsők — Müller Péter, Ke ve vára (Ternes m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Ardea cinerea II. 15. — Ciconia alba III. 22. — (III. 26. fészeknél — am Horst.) — Delichon tirbica III. 28. — (III. 30. fészeknél — am Nest.) — Chrus communis II. 20. — Hirundo rustica III. 26. — (III. 29. fészeknél — am Nest.) — Oriolus galbula V. 7. — Upupa epops III. 1^. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alhaWll. 18. — Hirundo rustica VIII. 20. — Sturnus vulgaris VIII. 31. Nagy László, Okorág kárász (Baranya m.) Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921,22. Alauda arvensis. — Anas boschas. — Anas crecca. — Buteo communis. — Columba oenas. — Ember iza calandra. — Ember iza schoeniclus. — Falco cherrug. — Fringilla coelehs. ~ Fringilla montifringilla : téli vendég — Wintergast. — Ligurinv.-< chloris. — Turdus merula. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Accentor modularis III. 12. — Acrocephalus aquaticus III. 27. — Acrocephalus m-undinaceus IV. 7. — Acrocephalus palustris IV. 20. — Acrocephalus schoenobaenv s J 18 WARGA KÁLMÁN — MADÁRYONULÁSI ADATOK. IV. 10. — Aerocephahcs streperus lY. 13. — Anas boschas III. 3. ■ — Anas crecca II. 23. — Anas querquedula III. 3. — An.thus campestris IV. 3. — Anthus pratensis III. 9. — Anthus triviális III. 21. — Ardea cinerea III. 11. — Ardeola ralloides IV. 14. — Cerchneis tinnunciilus III. 15. — Ciconia alba III. 23. — Circus aeruginosus III. 17. — Circus cyaneus III. 7. — Circus macrourus III. 12. — Columba oenaa III. 1. — Coracias garmlus IV. 18. — Coturnix covimunis IV. 4. — Crex pratensis IV. 19. — Cuculus canorus IV^ S. — Cypselus apus V. 10. — Delichon urbica IV. 2. — Erithacus luscinia IV. 10. — Erithacus philomela (?) IV. 15. — Erithacus phoenicurus III. 21. — Erithacus rubecula III 9. — Erithacus titys III. 17. — jPaZco suhbuteo III. 28. — Gallinago gallinaria III. 6. — Hirundo rustica III. 29. — Hippolais polyglotta (?) IV. 20. — Hydrochelidon nigra IV. 10. — Jynx torquilla III. 25. — Lanius collurio IV. 13. — Lanius minor IV. 19. • — Locustella naevia IV. 19. — Merops apiaster V. 20. 14 drb. — 14 St. — Milvus migrans III. 18. — Motacilla alba III. 2. — Motacilla flava III. 13. — Muscicapa atricapilla IV. 5. — Muscicapa coliaris IV. 7. — Muscicapa grisola IV. 18. — Muscicapa parva IV. 23. 8—10 pár — 8 — 10 Paar. — Nyroca ferina II. 28. — Nyroca ferruginea III. 7. — Oriolus galbula IV. 15. — Phylloscopus collybita III. 9. — Phylloscopus sibilator IV. 6. — Phylloscopus trochilus ili. 25. — Pratincola rubetra III. 28. — Saxicola oenanthe III. 23. — Scolopax rusticola III. 5. — Sturnus vulgaris III. 10. — Sylvia atricapilla IV. 9. — Sylvia, borin IV. 17. — Sylvia communis IV. 8. — Sylvia curruca IV. 1. — Sylvia nisoria iV. 16. — Totanus glareola III. 19. — Turdus iliacus II. 27. — Turdus musicus lì. 29. — Turtur communis IV. 5. — Upupa epops IV. 4. — Vanellus capella IL 26. Oszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Anthus triviális X. 24. — Cerchneis tinnunculus XI. 23. — Charadrius apricarius XI. 27. — Ciconia alba IX. 11. — Ciconia nigra IX. 16. — Circus aeruginosus IX. 15. — Circus cyaneus XI. 12. — Circus pygargus X. 20. — Columba palumbus X. 7. — Coracias garrulus IX. 14. — Coturnix communis X. 23. — Cuculus canorus IX. 25. — Cypselus apus Vili. 13. — Delichon urbica IX. 19. — Erithacus rubecula XI. 21. — Erithacus titys XI. 14. — i^ftZco cherrug X. 25. — Hirundo rustica X, 26. — Lanius collurio X. 27. — Lanius minor IX. 12. — Locustella naevia X. 8. — Motacilla alba X. 24. — Muscicapa grisola IX. 20. — Oriolus galbula IX. 11. — Phylloscopus collybita X. 14. — Phylloscopus sibilator X. 3. — Pratincola rubetra X. 22. (? Késő, Spät.) — Saxicola oenanthe X. 28. — Scolopax rusticola XL 27. — Sturnus vulgaris XL 9. — Sylvia communis IX. 18. — Sylvia curruca IX. 19. — Sylvia nisoria VIII. 9. — Turdus musicus XI. 15. — Turtur communis X. 6. — Upupa cpops IX. 4. — Vanellus capella XL 13. NÁDAS8T KÁLMÁN, Szentgotthárd (Vas m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Alauda arvensis X. 23. — Ciconia alba Vili. 21. — Columba palumbus XI. 7. — Colymbus Immer XI. 13. 1 drb. love — 1 St. erlegt. — (téli vendég — Wintergast.) — Cuculus canorus Vili. 18. — Cypselus apus Vili. 22. — Delichon urbica X. 8. — (IX. 17. néhány ezer drb. tengeri táblán telepedett le — einige 1000 St. Hessen sich auf ein Maisfeld nieder.) — Erithacus phoenicurus IX. 18. — Erithacus titys X. 13. — Falco subbuteo IX. 19. — Hirundo rustica IX. 20. — Motacilla alba XL 6. — Muscicapa grisola IX. 2. — Oriolus galbula IX. 18. — Phylloscopus collybita X. 9. — Scolopax rusticola XL 14. — Siurnus vulgaris XL 3. — Sylvia atricapilla XL 1. — Upupa epops IX. 12. KOLOMAjM WARGA — VOGELZUGSDATEN. 119 Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahr szug 1922. Alauda arvensis 111. 3. — Cerchneis tinnunculus III. 14. — Ciconia alba 111. 30. — Circus pygargas III. 25. — Olivicola riparia V. 11. C? Késő. Spät.) — Columba palumbus III. 4. — Cofurnix comnmnifi V. 2. — Cueulus canorus IV. 14. — Cypselus apus V. 2. — Delichon urbica IV. 14. — Erithaais luscinia IV. 29. — Erithacus phoenicurus ]V. 18. — Erithacus titys III. 14. — Falco subbuteo IV. 18. — Hirundo rustica III. 24. — Jynx iorquilla IV. 16. — Lanius collurio V. 1. — Lullula arborea III. 12. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa grisola V. 2. — Oriolus galbula V. 1. — Phylloscopus lollybita III. 25. — Scolopax rutticola III. 10. — Sturnus vulgaris II. 18. — Sylvia atricapilla IV. 16. — Turdns musicus III. 25. — Turtur communis IV. 19. — Upupa epops V. 14. ('? Késő. Spät.) — Yanellus capella II. 26. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Alauda arvensis X. 8. — Ciconia alba Vili. 27. — Cypselus apus IX. 22. — Delichon urbica IX. 3. — Erithacus phoenicurus IX. 15. — Erithacus titys EX. 30. — Falco subbuteo IX. 13. — Hirundo rustica X. 14. — (IX. 18. egy későn kiröppent fészek- alj — eine spät ausgeflogene Bnit.) — Lantus collurio IX. 17. — Motacilla alba X. 10. — Muscicapa grisola IX. 10. — Nycticoraac griseus IX. 19. — Oriolus yalbula VIII. 31. — Phylloscopus collybita X. 22. — Saxicola oenanthe IX. 8. — Scolopax rusticola X. 24. — Siurtms vulgaris XI. 5. — Sylvia atricapilla IX. 7. — Sylvia borin VIII. 30. — Turtur communis IX. 12. Pa.joe Tamás, Szend rolád (Borsod m.). Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahr szug 1922. Alauda arvensis II. 21. — Ciconia alba III. 24. — Columba oenas II. 25. — Columba palumbus III. 20. — Cuculus canorus IV. 16. — Delichon nrbica IV. 16. — Emberiza calandra III. 6. — Erithacus philomela (?) IV. 13. — Erithacus titys III. 22. — Hirundo rustica IV. 9. — Motacilla alba III. 18. — Oriolus galbula IV. 28. — Pratincola rubicela III. 7. — Saxicola oenanthe IV. 12. — Sturnus vulgaris III. 1. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops IV. 2. — Yanellus capella III. 10. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Archibuteo lagopus X. 30. 1 drb. — 1 St. — (téli vendég — Wintergast). — Ciconia alba Vili. 27. — Circaëtus gallicus X. 30. 4 drb ; 1 drb. love — 4 St ; 1 St. erlegt. — Columba palumbus IX. 15. — Coracias garrulus IX. 14. — Delichon urbica IX. 12. — Hirundo rustica IX. 4. — Scolopax rusticola X. 27. — Sturnus vulgaris IX. 15. — Upupa epops IX. 1. Pawlas Gyula. Cinkota-Sashalom (Pest m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis 111. 2. — Cerchneis vespertinus IV. 17. — Ciconia alba IV. 2. — Columba palumbus 111. 23. — Coturnix communis V. 17. — Cuculus canorus V. 1. — Delichon urbica IV. 24. — Erithacus luscinia IV. 24. — Erithacus rubecula III. 2. — Hirundo rustica IV. 9. — (IV. 14. fészeknél — am Nest.) — Jynx torquilla IV. 14. — Lanius minor IV. 16. — Motacilla alba III. 14. — Oriolus galbula V. 3. — Phylloscopus collybita ili. 23. — Sylvia curruca IV. 17. — Turdus pilaris III. 15. csapat -> E. — Flug -► N. — Upupa epops IV. 10. 120 WARGA KÁLMÁN — MADÁRV0NULÁ3I ADATOK. PÉTER IgíS'Ác, Rácztöttöö (Baranya m.) Tavaszi vonulás 1922. — F r ühjahrs zug 1922. Alauda arvensis III. 2. — Caprimulgus europaeus V. 2. — Ciconia alba III. 20. — Ciconia nigra III. 25. — Cohimba oenas 11. 8. — Cohtmba palumhus III. 14. — Coracias garrulus IV. 10. — Coturnix communis IV. 8. — Cuculine canorus IV. 8. — JErithacus luscinia IV. 13. — Hirundo rustica IV. 9. — Motacilla alba III. 4. — Orioliis galbula IV. 25. — Scolopax rusticola III. 3. — Sturnus vulgaris III. lo. — Turtur communis IV. 13. — Upupa eyops IV. 19. — FrtHeZZíts capella II. 21. PÉTEE Imre, S z a d a (Pest m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrs zug 1922. Alauda arvensis III. 1. — Buteo communis III. 10. (és áttelelt — und über- winterte). — Caprimulgus europaeus IV. 16. — Ciconia alba III. 27. — Columba palumbus III. 1. — Coturnix communis IV. 22. — Cuculus canorus IV. 17. — Delichon urbica IV. 12. — ■ Erithacus luscinia IV. 14. — Erithacus phoenicurus IV. 2. — Erithacits rubecula III. 8. — Erithacus titys III. 10. — Hirundo rustica IV. 13. — Jí/mí; torquilla IV. 14. — Motacilla alba III. 5. — Muscicapa grisola IV. 30. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscoptis collybiia IV. 13. — Saxicola oenanthe IV. 6. — Scolopax rusticola III. 8. — Turtur communis IV. 5. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capella II. 28. Platthy Árpád, T i s z a t a r j á n (Borsod m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrs zug 1919. Alauda arvensis II. 19. — Ciconia alba III. 31. — Columha palumbus III. 12. — Coturnix communis V. 3. — Crex pratensis V. 7. — Cuculus canoriis IV. 2. — Delichon urbica IV. 1. — Emberiza calandra III. 14. — Erithacus luscinia IV. 12. — Erithacus phoenicurus III. 25. — Erithacus rubecula III. 12. — Erithacus titys IV. 6. — Fulica atra III. 8. — Hirundo rustica III. 31. — Jt/^ia: torquilla IV. 3. — Lanius minor V. 1. — Motacilla alba 111. 6. — Oriolus galbula V. 3. — Phylloscopus collybita IV. 5. — Regulus eristatus III. 24. — Saxicola oenanthe ÍV. 7. — Sturnus vulgaris II. 24. — Turtur communis IV. 22. — Upupa epops IV. 6. — Vanellus capella II. 19. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Acrocephalus artindinaceus V. 8. — Alauda arvensis U. 21. — Ciconia alba III. 26. — Columba oenas III. 6. — Columba palumhus III. 20. — Coturnix communis IV. 30. — Crear pratensis V. 12. — CiicuUis canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 17. — Emberiza calandra III. 17. — Eritìiacus luscinia IV. 17. — Erithacus phoenicurus III. 18. — Erithacus rubecula III. 18. — Erithacus titys IV. 4. — Fulica atra III. 5. — Hirundo rustica IV. 3. — Ji/nrc torquilla IV. 18. — Lanius minor V. 8. — Motacilla alba III. 8. — Numenius arquatus III. 16. — Oriolus galbula IV. 30. — Phylloscopus collybita III. 18. — Regulus eristatus III. 26. — Saxicola oenanthe IV. 5. — Sturnus vulgaris II. 27. — Turtur communis IV. 17. — Upupa epops IV. 2. — Vanellus capello, II. 27. Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Acrocephalus arundinaceus V. 9. — Alauda arvensis 11. 22. — Cerchneis tinnun- culus : áttelelt — überwinterte. — Ciconia alba III. 25. — Cohimba oenas III. 3. — Columba palumlms III. 8. — Coturnix communis IV. 28. — Crex pratensis V. 10. — KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 121 Cuculus canoi-ua iV. 11. — Delichon urbica IV'. 1£. — Emberiza calandra ìli. 16. — Erithacus hiscinia lY. 19. — Erithacua phoenicuriis III. 25. — Erühar-us ruhecula III. 26. — Fulica atra III. 3. — Hirundo rustica III. 31. — Jynx torquilla lY. 16. — Lanius minor Y. 9. — Motacilla alba III. 8. — Oriolus galbula lY. 26. — Phylloscopus collybita III. 25. — Uegulus cristatus III. 20. — Saxicola oenanthe III. 31. — Sturnus vulgaris III. 2. — Turtur commimis lY. 19. — Upupa cpops III. 31. — Vanellus capella II. 2"2. Tavaszi vonulás 1922. — Frühj ahrszu g- 1922. Acrocepìialus arundinaceus Y. 4. — Alauda arvensis II. 28. — Ciconia alba III. 26. — Columba ocnas III. 3. — Colmnba palumbus III. 6. — Coracias garruluft Y. 2. — Coturnix communis IV. 27. — Crex pratensis Y. 8. — Cuculus canorus lY. lo. — Delichon urbica lY. I-i. — Emberiza calandra lY. 4. — Erithacus luscinia lY. 17. — Erithacus phoenicurus III. 22. — Erithacus ruhecula III. 13. — Erithacus titys III. 29. — Hirundo rustica lY. 5. — .Ji/»r tarqtùUa lY. 22. — Lanius collurio Y. 10. — Lanius minor Y. 8. — Motacilla alba III. 12. — Numenius arqtiatus III. 7. — Oriolus galbula lY. 29. — Phylloscopus collybita ìli. 27. — Podiceps cris- tatus IV. 17. — Podiceps nigricans lY. 17. — Regulas ignicapillus III, 24. — Saxicola oenanthe lY. 6. — Sturmis vulgaris III. 4. — Turtur commuìiis lY. 25. — Upttpa epops III. 27. — Yanellus capella III. 1. PoLAKOYics Gyula, Vacz (Pest m.) Tavaszi vonulás 1921. — Fr ühj ahrsz ug- 1921. Alauda arvensis III. 11. Yácz; III. 3. Hollókő (Nógrád m.) — Ciconia al/ja 111. 22. Litke (Nógrád m.) — Delichon urbica lY. 9. — Erithacus rubecula III. 18. — Hirundo rustica lY. 7. — Lanius excubitor III. 29. — Motacilla alba III. 27. Yácz; III. 24. Eté (Nógrád m.) — Oriolus galbula lY. 24. — Scolopax rusticola ÍII. 12. P i 1 i n y (Nógrád m.) Téli adatok 1921/22. — Winterdaten 1921,22. Aegithalos caudatus III. 4. 6 drb. — 6 St. — Anas boschas III. 12. utolsók — die letzten. — Anas crecca III. 8. detto. — Anser fabalis IX. 30—111. 1. — Buieo communis : Yácz; Rom hány (Nógrád m.) — Cerchneis tinnunculus. — Erithacus rubecula I. 29. 1 drb. — 1 St. — Falco peregrinus I. 15. K i s g ü d, 1 àrh. — 1 St. — Fringilla coelebs. — Larus argentatus. — Larus ridibundus. — Mergas albellus III. 12. vitolsók — die letzten. — Mergus merganser (?) III. 12. detto. — Mergus serrator III. 12. detto. — Motacilla boarula XJl. 9 — 12 ; I. 29. 1 — 1 drb. — je 1 St. — Nyroca clanguìa III. 12. utolsók — die letzten. — Nyroca ferina III. 12. detto. — Nyroca ferruginea III. 12. detto. — Plectrophenax nivalis II. 18. 1 drb. — 1 St. — Pyrrhida rubicilla III. 15. utolsók — die letzten. — Turdus menda : Yácz; K i s g ö d. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis III. 1. Yácz; Litke ésNógrádszakáll (Nógrád m.) — Anas crecca III. 8. — Anthus pratensis III. 17. — f'iconia alba lY. 7. — Circus cyaneus III. 10. Göd. — Columba palumbus II. 2. — Delichon iirbica IV. 13. Yácz; IV. 12. Patak (Nógrád m.) — Erithacus luscinia IV. 13. — Erithacus rubecula III. 15. — Fringilla coelebs III. 11. — Hirundo rustica lY. 7. Yácz; IV. 9. Patak (Nógrád m.) — Ligurinus chloris III. 12. — Motacilla alba III. 5. V á e z ; III. 1. Litke és Nógrádszakáll (Nógrád m.) — Motacilla boarula III. 25. — Oriolus galbula Y. 3. F e I s ö g ö d. — Phylloscopus collybita Ili. 24. — 122 WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK. Pratincola rubetra 11Î. 1. ['? Korai. Früh ; — valószínűleg ruhicola — wahrscheinlich rubicola). — Scolopax rusticola III. 10. Zebegény (Hont m.) ; Ili. 15. Romhány (Nógrád m.) — Sturnus vulgaris III. 5. — Sylvia borin III. 25. (? Korai. Früh ; sok — viel, — valószinüleg curruca — wahrscheinlich curruca). Radetzky Dezső, Tárnok (Fejér m.) Átteleltek 1920/21. — Wintergäste 1920,21. Alauda arvensis — Anas boschas — Buteo communis — Carduelis elegáns. — Cerchneis tinnunculus. — Emberiza calandra. — Emberiza schoeniclus. — Fringilla ■ ■oelebs. — Ligurinus Moris. — Troglodytes pari-ulas. — Turdns merula. Téli vendégek 1920/21. — überwinterte 1920/21. Acanthis Vinaria. — Fringilla montif ringilla. — Turdwi pilaris. Öszi vonulás 1921. — Herbstziig 1921. Acrocephalus arundinaceus IX. 2. — Anser fabalis IX. 22. elsőid — die ersten. — Anthus campesiris IX. 2. — Ciconia alba IX. 22. — Coturnix communis IX. 25. — Cuculus canorus VIII. 25. — Delichon urbica IX. 13. — Erithacus rubecula X. 15. — Gallinago gallinaria IX. 5. — Hirundo rustica IX. 25. — Lantus collurio IX. 25. — Lanius minor IX. 2. — MotaciUa alba X. 25. — Motacilla ßava IX. 26. — Muscicapa grisola IX. 18. — Oriolus galbula IX. 16. — Phylloscopus sibilaior IX. 25. — Phylloscopus trochilus IX. 30. — Pratincola rubetra IX, 25. — Regulus cristatus IX. 28. — Saxicola oenanthe IX. 8. — Sturmis vulgaris X. 17. — Sylvia atricapilla IX. 8. — Sylvia communis IX. 28. — Turtur communis IX. 18. — Vanellus capella XI. 3. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. AcrocepiMlus arundinaceus IV. 29. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 13. — Alauda arvensis II. 11. — Anas boschas II. 15. — Anas querquedula IV. 1. — Anthus campestris IV. 20. — Anthus pratensis III. 8. — Anthus tririalis IV. 23. — Caprimulgus europaeus V. 5. — Cerchneis verpertinus IV. 19. — Ciconia alba III. 26. — Circus acruginosus IV. 6. — Columba palumbus III. 16. — Coracias garrulus IV. 23. — Coturnix communis IV. 23. — Cnculus canorus IV. 12. — Delichon urbica IV. 13. — Erithacus rubecula III. 10. — Erithacus svecica cyanccula IV. 6. — Gallinago gallinaria IV. 3. — Hippolais icterina V. 14. — Hirundo rustica IV. 2. — Jynx torquilla IV. 7. — Lanius collurio V. -i. — Lanius minor V. 6. — Larus ridibundus IL 27. — Limosa aegocephala IV. 12. — Locustella luscinioides IV. 16. — Motacilla alba III. 2. — Motacilla flava IV. 3. — Muscicapa grisola V. 3. — Oedicnemus scolopax IV. 19. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus sibilator IV. 11. — Phylloscopus trochilus III. 26. — Pratincola rubicola III. 11. — Saxicola oenanthe IV. 1. — Serinus canarius hortulanus IV. 6. — Scolopax rusticola III. 5. — Sylvia atricapilla IV. 24. — Sylvia borin IV. 15. — Sylvia communis IV. 12. — Toianus calidris III. 24. — Totanus stagnatilis Ili. 24. — Turdus musicus III. 9. — Turtur communis IV. 21. — Upupa epops IV. 4. — Vanellus capella IV. 12. KOLOMAM WARGA — VOGELZUGSDATEN. 123 BAKÓ Radvánszky Kálmán. Sajókaza (Borsod m.) Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Aa-ocephalus anindinaceus V. 10. — Actitis hypoleucos IV. 17. — Alauda arvensis II. 28. — Anser ferus II. 27. — Atifhns pratensis III. 27, — Buteo communis II. l^. — Charadrius duhius IV. 4. — Ciconia alba III. 24. — Clivicola riparia V. lA. (? Késő. Spät.) — Columba oenas III. 13. — Coturnix communis IV. 27. — Crex pratensis IV. 29. — Cuculus canoriis IV. 7. — Delichon urbica IV. 5. — Erithaeus luscinia IV. 6. — Erithaeus rubecula III. 20. — GalUnago gallinaria III. 30. — Hirundo rustica IV. 3. — Jynx torquilla IV. 9. — Lanius collurio V. 3. — Lanius minor V. 4. — Motacilla alba III. 3. — Motacilla hoarula III. 7. — Numenius arquatus IV. 23. — Oriolus galbula IV. 25. — Phylloscopus collybita III. 19. — Pratincola rubicola III. 11. — Scolopax rusticola III. 12. — Sturnus vulgaris III. 1. — Sylvia atricapilla JV. 22. — Sylvia curruca IV. 12. — Totanus calidris IV. 4. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capella III. 2. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Acrocephalus arundinaceus V. 16. — Actitis hypoleu/ios IV. 24. — Alauda arvensis II. 27. — Anser ferus III. 5. — Anthiis pratensis IV. 2, — Buteo communis II. 28. — Charadrius dublus IV. 15. — Ciconia alba IV. 2. — Clivicola riparia IV. 17. — Columba oenas HI. 28. — Coturnix communis IV. 29. — Crex pratensis IV. 30. — Cuculus canorus IV. 11. — Delichon urbica IV. 6. — Erithaeus luscinia IV. 13. — Erithaeus rubecula III. 30. — GalUnago gallinaria, IV. 9. — Hirundo rustica IV. 5. — Jynx torquilla IV. 18. — Lanius collurio V. 6. — Lanius minor V. 6. — Motacilla alba III. 13. — Motacilla boarula III. 15. — Oriolus galbula IV. 27. — Phylloscopus collybita III. 26. — Pratincola rubicola III. 17. — Scolopax rusticola III. 11. — Stiirnus vulgaris III. 1. — Sylvia atricapilla IV. 24. — Sylvia curruca IV. 22. — Totanus calidris IV. 19. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 12. — Vanellus capella III. 1. RÁCZ Antal. D e b r e c z e n. Pallag puszta (Hajdu m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis III. 4. — Ciconia alba IV. 4. — Coturnix communis V. 1. — Cuculus canorus IV. 2. — Delichon urbica IV. 21. — Hirundo rustica IV. 14. — Lanius minor V. 8. — Motacilla alba III. 23. — Oriolus galbula IV. 30. — Sturnus vulgaris III. 7. — Turíw communis IV. 12. — Upupa epops III. 27. — FaneZZtís capella III. 6. Oszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alba VIII. 26. — Hirundo rustica IX. 6. — Motacilla alba X. 9. RÁCZ BÉLA, Szerep (Bihar m.) Őszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Alauda arvensis X. 26. — Ciconia alba Vili. 18. — (VII. 28. fészekről — vom Horstj — Coturnix communis IX. 26. — Delichon urbica IX. 30. — Hirundo rustica IX. 17. — Lanius minor Vili. 15. — Motacilki alba X. 4. — Motacilla flava IX. 15. — 124 VVARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK. Oriolus galhula IX. 10. — Phylloscoims collyhita IX. 30. — Saxicola oenanthe X. 1. — Tnrttír communis IX. 10. — Upupa epops IX. 18. — Yanellus capella XI. 24. Tavaszi vonulás 1922. — Frühj ahrszug 1922. Alauda arvensis II. 28. — Cerchneis tinmmcuÍus : áttelelt — übervvintei'te. — Ciconia alba III. 26. — Cicoma nigra V. 20. (? Késő. Spät.) 1. drb. — 1 St. — Coturnix communis IV. 21. — Crex pratensis V. 3. — Cuculus canorus IV. 28. — Delichou. urbica IV. 8. — Emberiza calandra IV. 2. — Erithacus philomela (?) IV. 15. — Grus communis IV. 7 — 19. — Hirundo rustica IV. 3. — Lanius minor V. 3. — Motacilla xilba III. 12. — Motacilla -flava IV. 14. — Oriolus galbida IV. 25. — Phylloscopiis collybita 111. 23. — Regulus cristaius III. 23. — Saxicola oenanthe IV. 18. — Turtur communis IV. 24. — VaneUus cavella II. 27. Egyéb megfigyelések 1922. — Sonstige Beobachtungen 1922. Parus major V. 10. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — V. 29. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Alauda arvensis X. 31. — Ciconia alba Vili. 25. — (Vili. 16. fészekről — vom Horst.) — IX. 25. P ö s p ö k 1 a d á n y. 1 pld — 1 St. — Coturnix communis IX. 30. — Dclichon urbica X. 2. — G^-us communis X. 6 — 12. — Hirundo rustica X. 4. — Lanius minor VIII. 31. — Motacilla alba X. 10. — Motacilla flava IX. 10. — Oriolus galhula IX. 14. — Phylloscopus collybita X. 15. — Regulus a'istatus X. 6 — 12. — Saxicola oenanthe IX. 30. — Turtur communis IX. 14. — Upupa epops X. 1. — VaneUus capella XI. 21. Schenk Henrik, Óverbász (Bács-Bodrog m.) Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Anas boschas. — Buteo communis. — Circus aeruginosus. — Circus cyanevs. — Emberiza calandra — Emberiza schoeniclus. — Falco snbbuteo I. 4. 1 drb. — 1 St. — Fringilla coelebs. — Gallinula chlorojms I. 12. 1 drb. — 1 St. — Podiceps nigricans I. 1. 1 drb. — 1 St. — Rallus aquaticus 1. 1. 1 drb. — 1 St. — Sturnus vulgaris. — Turdus merula. Téli vendégek 1921/22. — Wintergäste 1921/22. Anser albifrons II. 27—111. 5. — Anser fabalis III. 18. 3 drb. ^ É. — 3 St. -> N. — Archibuteo lagopus I. 1 — III. 1. — Chrysomitris spimis I. 15. 1 drb. — 1 St. — Coccothraustes vtdgaris I. 1 — 20. — Cygnus musicus 1. 11. 7 drb. -► D. — 7 St. -> S. — Falco peregrinus 1. — Fringilla montifringilla I. 11 — 29. — Mcrgus albellus I. 15 — II. 28. — Mergus merganser III. 1. 3 drb. — 3 St. — Turdus pilaris I. 1 — III. IS. Tavaszi vonulás 1922. — Früh j alirs zug 1922. Accentor modularis III. 17. — Acrocephalus arundinaceus IV. 14. — Acroce- phalus palustris V. 7. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 7. — Acrocephalus streperuò horticohis V. 1. — Actitis hypoleucos III. 31. — Aegolius Tengmalmi IV. 19. 1 $ love — erlegt. — Alauda arvensis II. 23. — Anas acuta III. 24. — Anas boschas III. 1. — Anas crecca III. 1. — Anas penelope II. 28. — Anas querquedula III. 12. — Anthus pratensis III. 1. — Ardea purpurea III. 19. — Ardeola ralloides IV. 16. — Ardetta minuta IV. 26. — Buteo communis III. 1. — Char adr ins dubius III. 24. — Ciconia ■alba III. 22. — Circus aeruginosus III. 2. — Clivicola riparia IV. 14. — Columba KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 125 palumbns !1I. 18. Uj vidék. — Coracias garndus IV. 28. — Coturnix communis. IV. 23. — Crex pratensis V. 1. — Cuculus canorus IV. 23. — Cypselus apus IV. 30. — Delichon urbica IV. 2. — Erithacus svecica cyanecula IV. 7. 3 drb. — 3 St. — Erithacus titys III. 3. — GalUnago gallinaria III. 18. — Gollinula chloropus III. 24;. — Hirundo rustica III. 25. — Jynx torquilla III. 24. — Lantus colhirio V. 3. — Lanius minor V. 1. — Larus ridihundus ìli. 2. — Locustclla ßuviatilis V. 2. — Locustella luscinioides IV. 22. — Motacilla flava III. 24'. — Muscicapa grisola V. 7. — Numenius arquatns III. 1. — Xycticorax giiseus IV. 23. — Xyroca clangula IIJ. 1. — Nyroca ferina III. 1. — Nyroca ferruginea III. 30. — Oriolus galbula IV. 28. — Ortygometra porzana jV. 15 — Ortygometra pusilla IV. 12. — Pavoncella pugnax III. 1. — Phylloscopus ■ ollybita III. 24. — Phylloscopus sibilator IV. 18. — Phylloscopus irochilus IV. 25. — Plegadis falcinellus IV. 11. — Podiceps crisfatus III. 20. — Podiceps griseigena IV. 11. — Podiceps nigricans III. 22. — Pratincola ruhetra IV. 14. — Pratincola rubicela III. 5. — Paììus aquaticus III. 20. — Scolopax rusticola III. 25. Újvidék. — Spatula clypeata 111. 1. — Sterna hirundo IV. 28. — Sturnus vulgaris II. 17. — Sylvia com,munis IV. 23. — Sylvia curruca IV. 5. — Totanus glareola IV. 14. — Totanus ochropus IV. 12. — Turtur communis IV. 22. Schenk Jakab, Budapest; Rendes (Zala m.) Tavaszi vonuhás 1922. — Frühjahrszug 1922. , Budapest. — Alauda arvensis II. 25. — Cerchneis tinnunculus III. 7. — Cucuhis canorus IV. 15. — Cypselus apus IV. 23. — Erithacus luscinia IV. 16. — Erithacus phoenicurus IV. 6. — Erithacus ruhecula III. 19. — Hirundo rustica IV. 14. — Jynx torquilla IV. 3. — Lanius collurio V. 3. — Ligurinus chloris III. 17. — Motacilla alba III. 10. — Muscicapa atricapilla IV. 16. — Oriolus galbula IV. 30. — Phylloscopus collybita III. 23. — Pratincola rubicola III. 6. — Scolopax rusticola III. 15. (Gero.) — Serinus canarius hortulanus IV. 22. — Sylvia atricapilla IV. 16. — Sylvia curruca IV. 16. — Turdus musicus III. 11. — Turtur communis IV. 26. Rendes. — Alauda arvensis II. 27. — Anser ferns II. 28. — Erithacus luscinia IV. 13. — Fulica atra III. 1. — Hirundo rustica IV. 12. — Lanius minor V. 1. — Lullula arborea III. 1. — Motacilla alba III. 1. — Saxicola oenanthe IV. 1. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Rendes. — Circaëtiis gallicus Vili. 29 — 31. átvonulóban — durchziehend. — Delichon urbica X. 3. — Hirundo rustica X. 22. Sipos Antal, Körmend (Vas m.) Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alba IX. 2. Felsőberki. — Delichon urbica XI. 15. Körmend. (■? Késő. Spät.) — Hirundo rustica IX. 18. N á d a s d. — Motacilla alba IX. 30. N á d a s d. — Scolopax rusticola X. 20. ^' á d a s d. — Upupa epops IX. 9. F e 1 s ö b e r k i. Stoll Eknö, Nyíregyháza (Szabolcs m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis II. 20. — Anas bosclms III. 6. — Anser ferus III. 4. — Ardea cinerea III. 28. — Cerchneis tinnunculus III. 8. — Ciconia alba III. 2. — Olivicola 126 WARGA KÁLMÁN — MAÜÁRVONULÁSI ADATOK. riparia IV. 6. — Columba palunibus III. 2. — CoUirnix communis V. 9. — Cuculus canorus IV. 18. — Delichon urbica IV. 16. — Erithacus luscinia IV. 14. — Fulicd atra III. 6. — G-rus communis III. 18 — IV. 2. — Lanius collurio V. 15. — Motacilla alba III. 7. — Muscicapa grisola IV. 19. — Numenius arquatus III. 17. — Oriolus galbula IV. 6. — Scolopax rusticola III, 24. — Sturnus vulgaris III. 2. — Turtum comm,unis IV. 24. — Upupa epops III. 26. — Vanellus capello III. 6. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Ciconia alba Vili. 31. — Delichon urb/ca IX. 26. — Grus communis X. 11. 50—60 drb. — 50 — 60 St. — Hirundo rustica X. 7. — Motacilla alba X. 11. — Muscicapa grisola IX. 26. — Oriolus galbula IX. 4. — Scolopax rusticola X. 9. — Turtur communis VIII. 30. — Upupa epops IX. 5. — Vanellus capella IX. 17. f SzABÓ Lajos, Balatonszentgyörgy (Somogy m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frúhjahrszug 1922. Alauda arvensis II. 19. — Ardea cinerea III. 9. — Ardea purpurea III. 9. — Cerchneis tinnunculus III. 10. — Ciconia alba III. 27. — Columba oenas I. 25. — Columba palumbus II. 20. — Delichon urbica III. 28. — Egretta alba III. 23. — Motacilla alba III. 6. — Scolopax rusticola III. 19. — Sttirnus vulgaris III. 10. — Turdus musicus III. 10. — Turtur communis IV. 2. — Yanellus cayella II. 28. Ifj. Szeöts BÉLA, Mocsolyás telep (Borsod m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Alauda arvensis III. 5. — Bombycilla garrula II. 28 — III. 17. — Ciconia alba IV. 3. — Columba oenas II. 26. — Coturnix communis V. 4. — Cuculus canorus IV. 9. — Cypselus apus IV. 16. — Delichon urbica IV. 14. — Erithacus phílomela (?) IV. 7. — Erithacus titys IV. 4. — Hirundo rustica IV. 14. — Jynx torquilla IV. 8. — Lanius collurio IV. 30. — Lullula arborea III. 3. — Motacilla alba III. 8. — Muscicapa coliaris IV. 21—23. sok — viele. — Muscicapa grisola IV. 30. — Oriolus galbula IV. 30. — Pratincola rubicola IV. 17. — Saxicola oenanthe IV. 16. — Scolopax rusticola III. 8. — Sturnus vulgaris III. 7. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 13. — Vanellus capella IV. 3. Ifj. Szomjas Gusztáv, D e b r e c z e n (Hajdu m.) Tavaszi adatok 1922. — Frühlingsdaten 1922. Hortobágy: III. 13. — Anas boschas. — Anas crecca. — Anas querquedula. — Anser albifrons. — Anser fabalis. — Anser ferus. — Aquila heliaca 1 drb. — 1 St. — Archibuteo lagopus. — Ardea cinerea. — Buteo communis. — Circus aeruginosus. — Circus cyaneus. — Falco aesalon 5 drb ; 3 drb. lőve — 5 St ; 3 St. erlegt. — Falco peregrinus 2 drb. — 2 St. — Fulica atra. — Haliaëtus albicilla 12 drb. — 12 St. — Motacilla alba. — Numenius arquatus. — Pavoncella pugnax. Tiszalök. — Alauda arvensis II. 22. — Sturnus vulgaris II. 20. — Vanellus capella II. 20. KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 127 Szomjas László. L a j o s t a ii y a (Szabolcs m.) Nyári adatok 1922. — Sommerdaten 1922. Grus communi f< V. 26. Tiszalök, 1 drb. lőve — 1 St. erlegt; — egész nyáron 6 — 8 drb. — im ganzen Sommer 6 — 8 St. — Hortobágy: egész nyáron 60 — 80 drb. — im ganzen Sommer 60 — 80 St : — 5 drb. fogva — 5 St. gefangen. Öszi adatok 1922. — Herbstdaten 1922. Hortobágy: IX. 17 — 20. — Anas boschas. — Anas crecca. — Anas querquedula. — Anas streperà. — Anser erythropus. — Anseì' ferus. — Aquila lieliaca IX. 20.. 1 -drb. love — 1 St. erlegt. — Archibuteo lagopus. — Ardea cinerea. — Buteo com,munis. — Buteo ferox 9 drb. — 9 St ; — IX. 19. 2 drb. love - 2 St. erlegt. — Cironia nigra 25 — 30 drb. — 25 — 30 St. — Circus cyaneus. — Corriis corax 6 drb. — 6 St. — Falco peregrinus 2 drb. — 2 St. — Falco subbuteo 2 drb. — 2 St. — • Fulica atra. — Gallinago gallinaria 1 drb. — 1 St. — Haliai;'tus albiciUa 5 drb. — 5 St. — Larm ridibundus. — Numenius arquatus. — Podiceps cristatus. — Sterna, hirundo. — Sturnus vtilga/ris. — Totanus nebularius 3 drb. — 3 Si. Hortobágy: XL 15 — 20. — Anas acuta. — Anas boschas. — Anas crecca. — Anas penelope. — Anser albifrons. — Anser erytJiropus. — Anser fabalis. — Archibuteo lagopus. — Branta ruficollis 1 drb. — 1 St. — Buteo communis. — Charadriui upricarius. — Corvus corax 2 drb. — 2 St. — Falco aesalon 2 drb. — 2 St. — Falco peregrinus 1 drb. — 1 St. — Haliaé'tus albicilla 4 drb. — 4 St. — Otis tc^rda kb. 250 drb. — cca 250 St. — Plectrophenax nivalis. — Vanellns capella. De. Taeján Tiboe, Békéscsaba (Békés m.) Öszi adatok 1921. — Herbstdaten 1921. Hortobágy. — Acanthis flavirostris XI. 18. több csapat — mehrere Flüge ; — néhány drb. lőve — einige St. erlegt. — Anser albifrons. — Anser neglectus. — Haliaé'tus albicilla. — Larus canus XI. 22. több — mehrere ; — 1 drb. love — 1 St. erlegt. Téli vendégek 1921—22. — Wintergäste 1921—22. Archibuteo lagopus II. sok — viele. (—20° C.) — Falco mregrinus. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahr s zug 1922. AcrocephalusatìrundinaceuslN.2'Ò. — Actitis hypoleucos IV. 16. — Alauda arvensis II. 20. — Anthus pratensis III. 9. — Caprimulgus europaeus IV. 25. — Coturnix communis IV. 25. — Erithacns philomela (?) IV. 14. — Hirundo rustica III. 29. — Jynx torquilla IV. 14. — Milvus ictinus II. 22. 1 pld. lőve — 1 Expl. erlegt. — Muscicapa atricapilla IV. 16. — Oriolus galbula IV. 25. — Phylloscopus trochilus IV. 14. — Scolopax rusticola lil. 8. — Sylvia atricapilla IV. 16. — Sylvia curruca IV. 9. — Turdus musicux HI. 7. — Yanellus capellu III. 2. Öszi adatok 1922. — Herbstdaten 1922. Hortobágy. X. 31— XI. 3. — Anas acuta. — Anas boschas. — Anas penelope. — Aìiser albifrons. — Anser erythroyus. — Anser ferus. — Corvus corax. — Corvvs 128 WARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK. comix. — Falco chcrrug XI. 2. 1 drb. love — 1 St. erlege. * — Haliaëtus alhicilla. — Nyroca clangula. — Spatula clypeata. — Stiirnus vulgaris. — Tetanus calidris. — Vanellus capella. Téli vendégek 1922 23. — Wintergäste 1922/23. Colymbas arcticus XL 23. J drb. fogva — 1 St. gefangen. TÉGLÁSSY BÉLA, Laskod (Szabolcs m.) Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Butco communis. — CercJmeís tinnunculus. — Coluniba palumbus. — Sturnus vulgai is. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Ansei- férus III. -í. — Erithacus titys III. 4. — Tardus iliacus III. 7. — Yanelhts capella III. 2. IJjvÁRY Jenő, Polgárdi (Fejér m.) Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahr s zug 1922. Alauda arvensís III. 3. — Ciccnia alba III. 17. — Columba palnmbus II. 25. — Cuculus canorus IV. 21. — Delichon urbica IV. 12. — Erithacus luscinia IV. 17. — Hirundo rustica IV. 16. — Motacilla alba III. 7. — Oriolus galbula IV. 22. — Scolopax rusticola III. 13. — Turtur communis IV. 22. Oszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Delichon urbica IX. 27. — Hirundo rustica IX. 23. VoLLNHOFEE PÁL, Budapest (Népliget). Tavaszi vonulás 1921. — Frühjahrszug 1921. Cerchneis tinnunculus IL 24. — Columba palumbtis II. 23. — Delichon urbica IV. 17. — Erithacus luscinia IV. 14. — (idén kb. 25 çf énekelt — heuer sang cca 25 cT. — VI. 28. utolsó csattogás — letzter Sclilag.) — Hirundo rustica IV. 12. — Jynx torquilla IV. 14. — Lanivs collurio V. 10. — Oriolus galbula V. 10. — Turtur communis IV. 28. — Upupa epops IV. 14. Öszi vonulás 1921. — Herbstzug 1921. Anser ferus IX. 19. csapat, É — D. — Flug, N— S. — Hirundo rustica IX. 19. — Upupa epops IX. 12. Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Cerchneis tinnunculus. — Erithacus rubecula. — Fringilla coelebs. — Turdus merula. ' Ez a példány Cerva Károly preparátor véleménye szerint Falco picregrinus volt. — Dieses Exemplar ist nach Karl Cerva, der dasselbe praeparierte, ein Falco peregrinus. W. K. KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 129 Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Cerchneis tinnunculus III. 20. — Ciconia alba IV. 7. — Columba oenas II. 20. — Columba palumbus III. 2. — Delichon urbica IV. 17. — Erithacus lusrinia IV. 16. — Erithacus rubecula III. 29. — Hirtindo rustica IV. 15. — Jynx torquilla IV. 18. — Lanius collurio V. 18. — Ligurinus chloris IV. 12. — Muscicapa atricapüla IV. 27. — Muscicapa grisola IV. 25. — Oriohis galbula V. 7. — Phylloscopus collybita IV. 15. — Scolopax nisticola IV. 16. (Városliget.) 1 pld. — 1 Expl. — Scrinus canarius hortulanus ]V. 12. — Sturnus vulgaris IV. 3. — Sylvia atrirapilla IV. 30. — Turtw communis IV. 30. — Upupa epops IV. 15. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Delichon urbica IX. 24. — Hirundo rustica IX. 24. — Muscicapa grisola IX. 17. — Twdus iliacus X. 8. 8—10 drb. — 8—10. St. — Upupa cpops VIII. 29. Warga Kálmán, Budapest (Városliget). Átteleltek 1921/22. — Überwinterte 1921/22. Cerchneis tinnunculus. — Erithacus rubecula. — Fringilla coelebs. — Motacilla boarula. — Turdus merula. Téli vendégek 1921/22. — Wintergäste 1921/22. Acanthis Vinaria III. 26. 1 drb. — 1 St. — Anscr fabalis IX, 17— XII. 11. — Chrysomitris spinus XII. 8. 1 pár — 1 Paar. — IV. 9. 1 drb. — 1 St. — Falco pe7-egrinus XI. 20. 1 9. — Fringilla montifringilla III. 15. 1 drb. — 1 St. — Pyrrhula rubicilla curopaea X. 30 — III. 25. — Regulus cristatus X. 30 — III. 19. — Regulus ignicapillus III. 19— IV. 12. — Turdus iliacus XI. 17—1. 1. — Turdus pilaris XI. 17. 3 drb. — 3 St. — I. 15. 1 drb. — 1 St. — Tiirdus oiscivorus XI. 6—27. Tavaszi vonulás 1922. — Frühjahrszug 1922. Accentor modularis IV. 9 — 12. — Änser férus III. 26. 1 pár — 1 Paar. — Cerchneis tinnunculus IV. lé. — Erithacus luscinia IV. 14. — Erithacus phoenicurus IV. 6— V. 7. — Erithacus rubecula III. 5— IV. 12. — Erithacus titys IV. 6. 7 drb. — 7 St. — Hippolais icterina V. 7. 1 drb. — 1 St. — Hirundo rustica IV. li. — Jynx torquilla IV. 6. — Lanius collurio V. 7. — Ligurinus chloris III. 15. — Muscicapa airicapilla IV. 23 — V. i. — Muscicapa coliaris IV. 16— V. 7. — Muscicapa grisola V. 14. — Oriolus galbula V. 2. — Phylloscopus si^lator IV. 16 — 30. — Phylloscopus irochilus IV. 16 — 23. — Serinus canarius hortulanus IV. 30. — Sylvia atricapilla IV. 23. — Sylvia borin V. 10. — Sylvia curruca IV. 16. — Sylvia nisoria V. 7. — Turdus iliacus IV. 6. 1 drb. — 1 St. — Turdus musicus III. 19— V. 19. — Turtur communis IV. 30. — Upupa epops III. 26. Egyéb megfigyelések 1922. — (Bpest). — Sonstige Beobach- tungen 1922. Anas boschas IV. 14. párzik — paart sich. — Carduelis elegáns VII. 8. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Coccothraustes vulgaris VII. 18. kifejlett fiókák — flügge Junge. — VIII. 4. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Cohens monedula III. 3— IV. 30. fészket épit - Nestbau. — IV. 23. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — V. 14. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Corvus cornix II. 21. fészket épit — :^estbau. — IV. 6. kotlik — bi-ütet, — IV. 30. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Aquila 9 130 VVARGA KÁLMÁN — MADÁRVONULÁSI ADATOK Junge. — Corvus frugilegus 1. 22. egy pár fészket épit — ein Paar Nest bauend. — III. 26. tömegesen fészket épit — allgemeiner Nestbau. — IV. 9. kotlik — brütet. — IV. 26. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — V. 10. kiröppent fiókák — ausge- flogene Junge. — Cuculus canorus VI. 19. utolsó szólás — letzter Ruf. — Dendro- copos major pinetoriim I. 22 — IV. 23. dorombol — troiimielt. — VI. 29. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — VIII. 9. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Emberiza •citrinella Vili. 8. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Erithacus luscinia VI. 21. utolsó csattogás — letzter Schlag. — VII. 2. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Erithacus phoenicurus VII. 2. kifejlett fiókák - flügge Junge. — Erithactis rubecula VI. 24. kifejlett fiókák — flügge Junge. — VII. 4. pelyhes fiókák — Dunenjunge. — VII. 15. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — VIII. 13. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Fringilla coelebs III. 12. próbaverés — Probeschlag. — 111. 19. teljes ének — voller Gesang. — IV. 16. fészket épit — Nestbau. — VI. 24. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Galerida cristata VI. 30. kiröppent fiókák — aus- geflogene Junge. — Hirundo rustica VII. 3. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Jynx torquilla VI. 11. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — VI. 29. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Lanius collurio V. 14. párzik — paart sich. — VI. 22. kotlik — irütet. — VIII. 7. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Ligurinus chloris VIII. 15. kiröp- pent fiókák — ausgeflogene Junge. — Motacilla alba VI. 28. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Muscicapa grisola VIII. 2. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Orioltis galbula VII. 5. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Parus caeruleus III. 12. dürgés — Balz. — Parus major II. 12. első „nyitnikék" szólam — erster „Spitz die Schar" Ruf. — VI. 5. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — VII. 11. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Passer domesticus V. 4. párzik — paart sich. — VI. 5. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — VII. 9. detto. — VIII. 13. do. — VIII. 27. do. — Passer montanus VII. 2. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Vili. 28. do. — Picus viridis pinetorum VII. 6. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Fratincola rubicola VI. 28. kifejlett fiókák — flügge Junge. — VII. 24. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Saxicola oenanthe Vlll. 14. kifejlett fiókák — flügge Junge. — Serinus canarius hortulanus V. 9. riászrepülés — Balzflug. — VI. 25. kh'öp- pent fiókák — ausgeflogene Junge. — Sifta cur opaca caesia V. 11. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — VI. 10. kotlik — brütet. — VII. 2. kiröppent fiókák — aus- geflogene Junge. — Sylvia atricapilla Vili. 17. késői ének — Später Gesang. -^ Sylvia communis VII. 8. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — Sylvia nisoria VI. 15. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — Turdus menda- III. 9. első ének — erster Oesang. — IV. 16. fészket épit — Nestbau. — V. 14. kotlik — brütet.— V. 28. kikelt fiókák — ausgesclilüpfte Junge. — \li 17. kotlik — brütet. — VI. 26. kiröppent fiókák — ausgeflogene Junge. — VII. 20. detto. — Turdus musicus V. 16. kiröppent fiókák ; — ausgeflogene Junge. — VI. 26. detto. — VII. 8. do. — Upupa epops VI. 16. kikelt fiókák — ausgeschlüpfte Junge. — VII. 2. detto. — Vil. 20. do. Öszi vonulás 1922. — Herbstzug 1922. Cerchneis tinnuncuîus X. 15. (Intravillan IX. 18; Buda X. 16.) — Olivicola riparia IX. 27. Buda, 2 drb. — 2 St. — Cypselus apus : Buda, VI. 10. 1 drb. — 1 St. — VII. 17. 3 drb. — 3 St. — VIII. 24. 3 drb. — 3 St. — Delichon urbica IX. 27. Buda. — Erithacus luscinia Vili. 16. (Buda VII. 28.) — Erithacus phoenicurus IX. 3 — X. 8. (Buda X. 16.) — Erithacus rubecula X. 1— XI. 19. (Buda X. 27.) — Erithacus titys X. 11—28. Buda. — Hippolais icterina Vili. 13— IX. 24. (Buda IX. 2.) — Hirundo rustica IX. 10. (Intravillan IX. 20; Buda IX. 27.) — Jynx torquilla Vili. 13. (Buda yill. 8.) — Lanius collurio Vili. 27. (Buda Vili. 26.) — Ligurinus chloris Vili. 16. — KOLOMAN WARGA — VOGELZUGSDATEN. 131 (X. 8. 1 drb. — 1 St. — XI. 2. 3 drb. — 3 St. — XII. 10. 1 drb. — 1 St: — Buda X. 23.) — Motacilla alba X. 10, Buda. — Motacilla boarula X. 8. 1 drb. — 1 St. — XI. 26. 1 drb. - 1 St. — (Buda IX. 6. 1 drb. — 1 St. — XII. 9. 1 drb. — 1 St.) — Motacilla flava VIII. 14. Buda. 8 drb. — 8 St. — Muscicapa atricapilla VIII. 18— X. 1. — Muscicapa coliaris VIII. 27— IX. 24. — Muscicapa grisola IX. 26. (Buda X. 14.) — Oriolus galbula IX. 10. (Buda Vili. 24.) — Phylloscopus collybita IX. 8— X. 16. (Buda X. 16.) — Phylloscopus sibilator VIII. 13— IX. 10. (Buda IX. 11.) — Phylloscopus trochilus VIII. 16— X. 22. (Buda X. 16.) — Prafincola rubelra VIII. 24. Buda. 1 drb. — 1 St. — Prafincola rubicola IX. 6. Buda. — Saxicola oenanthe IX. 8. 1 drb. — 1 St. — berger, W., Handbuch der vergleichenden mikroskop. Anat. der Haustiere. Bd HI. Berün 1911. KuLL, H., Über die Entstehung der PANETH'schen Zellen. — Arch. f. mikrosk. Anat. Bd 77. 1911. Die „basal gekörnten Zellen" des Dünndarmepithels. — Ibid. Bd 81, 1913. — G, J., Die Körnerzellen des Epithels der Dünndarmschleimhaut. — Acta et comment. Imp. Univ. Juriew. Jhrg 31, 1913. (Nach dem ScHWALBE'schen Jahresb.) Masson, f.. La glande endocrine de l'intestin chez l'homme. — C. R. Acad. Se. Paris. T. 158, 1914 Paneth, J., Über die secern ierenden Zellen des Dünndannepithels. — Arch. f. miki-osk. Anat. Bd 31, 1888. Schmidt, J. E., Beiträge zur nonnalen und pathologischen Histologie einiger Zellarten der Schleimhaut des menschlichen Darmkanales. — Ibid. Bd 66, 1905. • A helyszűke miatt itt föl nem sorolt dolgozatok e munka irodalmi jegyzékében találhatók. — Die wegen Raummangel hier nicht aufgeführten Arbeiten können im Literaturverzeichnis dieser Arbeit nachgeschlagen werden. 156 CSÖRGEY TÍTUS' Betonból készült fészekodu. Irta : Gsöeget Titus, A faárak és szállítási költségek további növekedése, amely a karászi fészekodugyár üzembehelyezését lehetetlenné tette, most már a fészek- odvaknak deszkából való házi előállítását is végleg megakadályozta. Ujabb, olcsóbb anyagok után kutatva, immár elérkeztünk az anyaföldig. Először agyagból égetett mintákkal kísérleteztünk, néhai Cheenel István kőszegi odumintái alapján, ámde a kiégetés költségei itt is gátul állottak. Végül is a betonhoz kellett folyamodnunk, amely hidegen álHtható elő. Radetzky Dezső tárnoki megfigyelőnk, akinek a leemelhető fedelű deszkaodu leg- jobb mintáját is köszönhetjük, borjuszőrből és cementből készülő, tehát szőrbeton odút ajánlott és egy homlokbetétes minta tervét is előadta, sajnos azonban, e minta kivitele oly technikai nehézségekkel járt volna, amelyeket a házi előállítás keretében nem tudtunk volna leküzdeni. Könnyebben kezelhető anyagot keresve, Szemeee László, akit e munká- latokkal megbíztam, végül a cement-salak-homokbeton Vs-os keverékében állapodott meg. Egyidejűleg a legcélszerűbbnek látszó odumintát is meg- terveztük. De hátra volt még a feladat legnehezebb része : a lehető leg- nagyobb mértékben egyszerűsített öntőmínta szerkesztése és oly könnyű öntési mód kitapasztalása, amely lehetővé teszi, hogy az öntőmintákat vidékre másolásra kiadva, a betonodu készítés minden különösebb szak- ismeret nélkül is egyidejűleg sok helyen megindulhasson s ezzel a szállítás költségei is megtakaríthatók legyenek. Szemeee ezt a feladatot is kiváló sikerrel oldotta meg, amennyiben az öntőmínta külső köpenyét ruganyosan szétnyíló bádoghengerböl alkotta, a szintén bádogból készült belső magot pedig kéregpapírral burkolta és sodronnyal kötötte körül. Ez a papirburkolat egyrészt lehetővé tette, hogy a mintát az öntés után azonnal szét lehet nyitni és újból felhasználni, másrészt az ily módon papírral bélelt odu a hőszigetelés szempontjából is előnyösebb a csupán betonból készült odúnál. Az eljárás részletes ismertetését helyszűke miatt másutt fogom közre- adni és majdan különlenyomat alakjában terjeszteni. Itt csak az odu szerkezetét és az öntőmínta néhány részét mutathatom be. Mint a mellékelt ábrán látható, az uj oduminta, amely egészben a BEELEPscH-féle B-odu méreteiben készült, két darabból áll. Sapkamódra leemelhető felső része biztonságból egy kampóra is rá van akasztva és 6 sapkán van a különböző méretekben készült röplyuk is. A röplyuk kissé oldalt nyilik, hogy az odu előredőlése esetén ne legyen az esőcsurgás BETONBÓL KÉSZÜLT FÉSZEKODU. 157 vonalában. Az alsó részt egy bördarabbal védett csavar szorítja a tartó- léchez, amelyhez biztonságból külső sodronykötéssel is rögzítve van. A fészeküreg tágassága már magában is lehetőségig csökkenti a szüküregü betonodvaknál észlelt nyirkosságot. De ennél is fontosabbnak tartom azt a felső ventilációt, amely egyrészt a sapka érintkezési vonalának apró rései, másrészt a röplyuk és a kampórés közt lehetséges. Ez a körül- mény, valamint a papirbélés jelenléte remélnünk engedi, hogy ez a beton- ! -10- 6. ábra. Cement-fészekodu és öntöiuinta. Abb. 6. Darstellung der Zement-Nisthöhle und deren Guss-Form. odu ugy a téli szállás, mint a fészkelés szempontjából ép annyira be fog válni, mint intézetünknek háborús pótlékul szerkesztett deszkaodumintája. Kipróbálása folyamatban van. A télen kihelyezett próbaodut éjjeli szállásra azonnal elfoglalták a cinegék. Egy napsütötte, délnek néző falon elhelye- zett két odu egyikében széncinege család van, kb. 10 napos fiakkal, melyek az odu belsejében mért 44 C-ot még ezideig jól birják — mig a másikba parlagi veréb hordja a fészekanyagot folyóiratunk lezárásakor. Ez a néhány odu szándékosan lett kedvezőtlen körülményeknek 158 TITUS CSÖRGEY kitéve, ha itt is beválik, akkor félárnyékba, fatörzsre helyezve még inkább meg fog felelni. Minthogy pedig a betonodu kiöntése, Szemere módszere szerint, sokkal kevesebb időbe és munkába kerül, mint a deszkaodu előállitása, a költség pedig szintén minimális, talán megvalósul az a reményünk, hogy e minták házi- vagy kisipari előállítása az ország számos gócpontján egy- idejűleg megindul, leghasznosabb madaraink megtelepítése és szaporítása újból megkezdhető lesz s igy a „Madárvédelmi tanulmányok" megszakadt fonalát is újból felvehetjük. Nisthöhlen aus Beton. V^on Titus Csőegey. Das stetige Emporschwellen der Holzpreise und Versandkosten, welche auch den Neubetrieb der Nisthöhlen-Fabrik in Kárász ver- hinderte, macht nunmehr auch die häusliche Herstellung der künstlichen Bretter-Nisthöhlen zur Unmöglichkeit. In der stetigen Suche nach wohl- feilerem Materiale gelangten wir nunmehr als letzte Station zur Mutter- erde. Zuerst versuchten wir nach dem Muster der Nisturne Stephan von Chernels aus Kőszeg solche aus Ton herzustellen, doch stellten dieser Methode die hohen Feuerungspreise ebenfalls eine Schranke. Endlich wählten wir Beton, welcher auch im kalten Zustande verarbeitet werden kann. Desiderius Badetzkt, unser Beobachter in Tárnok, dem wir auch die mit abhebbaren Dache versehene Bretternisthöhle ^verdanken empfahl eine Nisthöhle, welche aus Rindshaar und Zement, also aus Haarbeton hergestellt werde. Sein Muster hätte einen herausnehmbaren Stirneinsatz enthalten, doch erwies sich die technische Herstellung dieser Nisthöhle als viel zu comphciert um dieselbe im häuslichen Wege herstellen zu können. Nach einem leichter herstellbaren Muster suchend, fand Ladislaus Szemére endlich ein Material, welches sich als entsprechend erwies. Dasselbe besteht zu je einem Drittel Zement-Schlack- und Sand. Gleich- zeitig wurde auch das am zweckmässigsten erscheinende Nisthöhlen- Muster hergestellt. Nur der schwerste Teil der Arbeit war noch übrig, nämlich das Herstellen des allereinfachsten Gussform und die Erfindung einer solch einfachen Gussarbeit mit deren Hilfe jedermami auch ohne Fachkentnisse solche Nisthöhlen herstellen könne, wodurch dann die sehr kostspielige Versendung derselben vermieden werden könnte. Szemére löste auch diese Aufgabe mit vollem Erfolge, indem er den äusseren sich elastisch öffnenden Mantel der Gussform aus Blech formte, den inneren massiven ebenfalls aus Blech hergestellten Zylinder aber mit Karton umwickelte und mit Draht auf diesen befestigte. Infolge NISTHÖHLEN AUS BETON. 159 dieser Papirhülle kann die Form sofort nach dem Gusse geöffnet und zu weiteren Güssen verwendet werden, anderseits ist eine solche mit Karton gefütterte Nisthöhle auch in Bezug der Wärmeleitung viel vor- teilhafter, als die aus reinem Beton verfertigte Nisthöhle. Infolge Raummangel wird die ausführliche Darstellung der Her- stellungsverfahren an anderen Orte erscheinen, hier möchte ich nur die Nisthöhle selbst und einige Teile der Gussform vorzeigen. Die Abbildun- gen befinden sich im ungarischen Texte p. 157. Wie aus der Abbildung ersichthch, besteht die neue Nisthöhle, welche die Dimensionen der ^-Nisthöhle von Beelepsch leiht, aus zwei Teilen. Der obere Teil kann kappenartig herabgenommen werden. Aus Sicherheits- gründen ist derselbe an einem Hackennagel befestigt. Hier befindet sich auch das in verschiedenen Dimensionen gehaltene Flugloch, welches etwas seitlich angebracht ist, damit es sich nicht in der Linie des herabsickern- den Regenwassers befinde im Falle die Nisthöhle nach vorne neigen sollte. Der untere Teil wird durch eine mit Leder geschützte Schraube an der Aufhängsleiste befestigt und ausserdem auch noch mit Draht an dieselbe gebunden. Die Geräumigkeit der Nisthöhle schützt dieselbe schon an und für sich vor Feuchtigket, doch erscheint mir diesbezüglich die obere Ventila- tionsfähigkeit desselben noch wichtiger zu sein. Diese Ventilation wird einerseits durch kleine Unebenheiten zwischen den Berührungsflächen àe-6 oberen und unteren Teiles, anderseits durch das Flugloch und kleine Lücken an der Befestigungsstelle des Hakennagels ermöghcht. Dieser Umstand und auch das Papierfutter der Nishöhle lässt uns erhofl'en, dass sich diese Nisthöhle als Winterschlafstelle und Bruthöhle ebenso bewähren wird, als die ebenfalls als Kriegssurogat hergestellte Bretternisthöhle. Die Versuche über die Brauchbarket sind im Gange. Vorläufig wissen wir so viel, dass dieselbe als Winterschlafstelle von den Meisen sofort angenommen wurde. Die versuchsweise, ausgehängten Höhlen wurden als Winterherberge von den Kohlmeisen sofort angenommen. In einer Nist- höhle, welche sich an einer nach Süden gelegenen, der Sonnenhitze stark ausgesetzten Wand befindet, brütet derzeit ein Kohlmeisen-Fasn: Die Jungen sind etwa 10 Tage alt und vertragen die 44 C° Hitze sehr gut. In einer anderen ähnlich situierten Nisthöhle trägt Passer montanus Nestmateriai. Diese Nisthöhlen wurden absichtlich an ungeeignete Stellen ausgehängt, wenn sich dieselben auch hier bewähren, so müssen sich dieselben an günstigeren Stellen noch vielmehr bewähren. Indem die Herstellung der Nisthöhle nach Szemébe' s Methode viel weniger Zeit und Kosten verursacht, als die Bretternisthöhle, so dürfen wir wohl die Hoffnung hegen, dass die Anwendung derselben an ver- schiedenen Teüen des Landes beginnen wird, so dass mit dem prakti- IQQ SZEMERE LÁSZLÓ sehen Vogelschutze, mit der Ansiedelung und Vermehrung unserer nütz- hchsten Vögel wieder begonnen werden kann und auch die unterbrochenen „Studien über den Vogelschutz" wieder aufgenommen werden können. A madárfényképezésre alkalmas fényképezőgépekről. h'ta : Szemere László. Mivel a madárfényképezést nálunk is sokan óhajtanák kultiválni,, kedvükért — a kezdők kedvéért — röviden vázolom a szükségeseket. Általános az a nézet, hogy a tükörreflexes gép a madárfotografáló gép non plus ultrája. Lehetséges, azonban hátrányait is tapasztaltam, miért is másféle megoldások után néztem. A lényeg az, hogy mi a homályos üvegen pontosan ugyanazt a képet lássuk, mint amit majd az objektiv a lemezre vetit. Közben pedig a kazetta jól védett helyen, kihúzott fedéllel várja a felvételt, amely így a beállítás után azonnal megtörténhet. E célt többféle szerkezettel is elérhetjük. Előrebocsájtom, hogy az objektívtől független u. n. képkeresők számításba nem jöhetnek, mivel a nagyobb gyútávú lencsék, főleg ha fényerejük is nagy, igen pontos beállítást igényel- nek, mert hiszen rendesen a végtelenen innen való távolságokra felvételezünk. Ezídeig még csak kétféle szerkezetet próbáltam ki, t. i. a tükörreflexes gépen kívül. Ezek pótolják a tükörreflexes gépet, s addig is, mig a tervezett további megoldásokat szerencsém lesz ismertetni, ismertetem e kettőt. Az egyik a kétobjektíves gép. Azaz hogy maga a gép is dupla, úgy néz ki, mint egy sztereoszkópos gép. A közös alapdeszkán van a két identikus objektív, ezek egy beállító csavarral igazíthatók. Az egyik, a csak képkere- sésre szánt objektív elméletileg lehetne csak kongruens, nem egyszersmint identikus is. Azaz csak egyforma gyútávú, de esetleg gyengébb fényerejű, ami az objektív ára és súlya miatt lenne célszerűbb. A gyakorlat azonban arra tanított, hogy éppen olyan fényerejű legyen a kereső objektív is, mint a felvevő — vagy még fényerősebb! Ugyanis a kevésbbé fényerős lencse a beállítás határállomásain már élesen mutathat, a mikor még a fény- erősebb, tehát gyengébb mélységbeli élességü lencse még az élesség határát el nem érte. E szerkezethez nem kell tovább valami sok leírás. A két kihúzat külön is fénymentes legyen, hogy az egyikben kihúzott kazettafedővel lehessen a lemezzel megtöltött kazetta. Az ehhez szolgáló lencse pillanatzáros legyen, vagy a kazetta előtt legyen redőnyzár. A másik lencse megett, ugyanolyan távolságra van a homályos üveg, megette szilárd fényellenzö, hogy az egész szerkezetet a homlokunkra támaszthassuk. A MADÀRFÉNYKÉPEZÉgRE ALKALMAS FÉNYKÉPEZŐGÉPEKRŐL. 161 A lencsék sztereoszkópos látása miatt a felvételi lencse nem egészen azt a képet rajzolja, amit a homályos üvegre a másik lencse rajzol. Ez azonban nem baj, csak éppen arra ügyeljünk, hogy a beállításkor a képközép — mondjuk egy madár — ne a homályos üveg közepére kerüljön, hanem, ha az elrendezés olyan, hogy a felvételi lencse a beállitó alatt van, — a középtől kissé lefelé. Ezen géptípusnak tohátránya a dupla térfogat és a lencsék beszerzési költsége. E miatt objektívsorozatot sem tarthatunk úgy kéznél, mint az egy- lencsés gépeknél. Mindezekért tehát ezt csak rövidebb gyútávú (13-5-18 cm.) objektívekhez javasolhatom. A másik szerkezet megérthetéséhez vegyük szemügyre a vázlatot. A vízszintesen levő kihuzatra merőlegesen van ráépítve egy lapos, hosz- szúkás doboz. Ahol a kihúzat megfekszi, ott van egy 9x12 cm.-es nyílás, továbbá a mellső részén is. Erre egy fényellenzö doboz van ráerősítve, melyen át a homályos üvegen (h) az objektív (o) raj- zolta képet közvetlenül szemlélhetjük, illetve beállíthatjuk. A homályos üveg (h) a rajzon füg- gélyesen álló dobozban le- s felcsúsztat- ható kereten van. E keret felső, tehát fénymentes térben levő részén van el- helyezve a kazetta (k) s előtte egy redönyzár (z). Midőn a képet élesre beállítottuk, egy alkalmas szerkezet (gomb) segítségével a szánt leejtjük, vagy ha nem igen gyors pillanatfelvételt csinálunk, fékezve leengedjük. A leesés után kis késéssel automatikusan nyíljon a píllanatzár. Tapasztaltam, hogy Vsoo-ad másodperces, vagy ennél gyorsabb pillanat- felvételeknél a szán leesése nem volt befolyással a kép élességére. Lassúbb pillanatfelvételeknél egy emeltyűvel emeltem le a szánt, tehát fékezve. Ezen szerkezetre már tetszés szerinti objektíveket tehetünk. Az objektívekről álljon itt annyi, hogy ha csak eggyel akarunk dolgozni, akkor az egy 24 — 32 cm. gyútávú aplanát lehet. A fényereje 1:6"8 — 1:8 közötti lehet. Ez esetben a már nagy gyútávú lencse még mindég nem lesz elviselhetetlenül nehéz, s az ára sem fantasztikus. Ha fényerős lencsét akarunk, akkor 18 — 21 cm. gyútávúak fognak megfelelni. Túlnagy — 1:3 — 1:4'5 — fényerejű lencsékhez akkor folya- modjunk, ha autochrom felvételeket is akarunk készíteni. Látjuk tehát, hogy egy ornithofotografus esetleg többféle lencsére is van utalva. Egy nagy gyútávú lencse mellett mindenesetre célszerű egy Aquila 11 7. ábra. Madárfényképezésre alkalmas fény- képező gép vázlata. Abb. 7. Skizze einer Kamera zum Vogel- photographieren. 102 SZEMERE LÁSZLÓ félakkora ^útávú lencsét is tartani, utóbbi legyen természetesen fényerö- sebb, s igy a dimenziója megfogja közelíteni a nagyobbik lencse dimenzióját. Ez célszerű amiatt, hogy ugyanazon alapdeszkára kényelmesen felszerel- hessük mindkét lencsét. A teleobjektivet ellenben nem ajánlom. Ritkán kerül rá a sor, s akkor is a felvett kép élesség dolgában messze elmarad a leghitványabb aplanát megett is. Azt elleniben hangsúlyozom, hogy az aplanát célszerűbb, mint az anasztigmát, mert könnyebb, s a beállítása nem oly kényes. Ha fényszegényebb, hamarabb van a mélységbeh élesség határán, mint az ugyanolyan gyútává anasztigmát. A 24 — 32 cm. gyútávú aplanát a I8x24-es képméretet is kirajzolja, de mivel mi csak 9X12-es lemezhez használjuk, az ilyen nagyságú kép éppen olyan korrekt lesz, mintha anasztigmátot használnánk. Lemezméretünk ugyanis vagy a 6"5X9, vagy a 9X12-es. Üveglemez helyett paph*negativokra is fotografálhatunk, ezek ma már jól (szárazon!) levonható magas (15 Sch.) fényérzékenységű réteggel is kaphatók, s nekünk azért is célszerűek, mert az erdőn, mezőn való csatangolást kiállják, nem törhetvén el, mint az üvegnegatívok. A papü-- negatívokkal való közelebbi bánásmódot a Természettudományi Közlönyben ismertetem, a magyarhoni érdeklődők tehát ott közelebbi támpontokat kaphatnak. (1923. évf.) Zum Vogelphotographieren geeignete Apparate. Von Ladislaus Szemere. Der Anfänger in der Ornithophotographie wird es gewiss freudig zur Kenntniss nehmen, dass die schwierig erlangbare Spiegelreflex- Kamera auf mehrerlei Weise ersetzt werden kann. Hier sollen zwei Methoden besprochen werden. Eine derselben sieht so aus, wie eine Stereokamera. Dieselbe besteht eigentlich aus zwei von einander hehtsicher abgesperrten, aber zusammengebauten Apparaten, mit einem gemeinsamen Objektivbrett, auf welchem sich die beiden identischen Objektive befinden. Das erste Objektiv dient nur als Bildsucher, das andere, — welches in einen Momentverschluss montiert ist — zur Aufnahme. Hinter letzterem befindet sich in geöffneter Kasette die Platte in ganz genau derselben Entfernung, wie hinter dem ersten Objektive die Mattscheibe. Vor der Platte kann auch ein Schlitzverschluss angebracht werden. Den anderen Apparat veranschaulicht die Abbildung im ungarischen Texte. Auf dem wagerechten Auszugbrette befindet sich eine vertikal eingebaute flache, längliche Kammer. Wo der Auszug anlehnt, befindet KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 163 sich eine 9X12 cm Öffnimg, ebenso auch eine solche am vorderen Teile. Hier ist eine Kammer lichtsicher befestigt, durch welche dann das auf der Mattscheibe (h) von dem Objektiv (o) gezeichnete Bild direkt eingestellt werden kann. Die Mattscheibe (h) befindet sich in der vertikal aufgestellten Kammer in einen auf- und niederschiebbaren Rahmen. Auf dem oberen, also im iichtsicheren Räume befindlichen Teile dieses Rahmens ist die Kasette (k) und vor dieser ein Schlitzverschluss. (z.) Ist das Bild scharf eingestellt, so wii-d mittels einer geeigneten Konstruktion die Mattscheibe auf der Gleitschiene abwärts und die Platte an die Stelle derselben herabgeschoben, worauf die Exposition nach einer kleinen Pause automatisch erfolgen kann. Kisebb közlemények. Régi madártani adatok a Nagykunságról. Dr. Gtörfey István , Nagykunsági Krónika" cimü könyvéből idézzük az alábbi, Magyarország régebbi madárvilágára vonatkozó érdekes adatokat. Messze földön hire volt a Sárrét madár\álágának. (1. Aquila XXVII. 1920. p. 60—69.) Magyarszállást (a mai Magyarkát) hajdanában darvászok és pákászok lakták. Az 1554. évi egri összeírás szerint Magyar- sz áll ás on busz szelid daru volt. Szolnok megszállása alkalmával a törökök hat darvat ragadtak el. Püspökladány és Madaras cimeréül a darut választotta. A darvakat megszehditve a háznál nevelték, még pedig a rétben elfogott darufiókákból. De kellett is a darutoU, nem ugy mint máma ! A rétes emberek nem győztek eleget gyűjteni. Tudjuk, — hiszen még sokan láttuk, — hogy valamire való legény darutoll nélkül a lábát sem tette ki a kapun. Ha az ember a vásárban járt, ott látta őgyelegni a darvászt, kalapja körül 20—30 darutoll lengedezett, kezében egy kis lapickát szorongatott, mely szintén tele volt tűzdelve különbnél-különb darutoUal. A gyengébb szárú, ringósabb, fehéres, göndör, baloldalas volt a daru- tollak netovábbja, de gazdája akadt a többinek is. Hetyke legények két darutollat is ^^seltek összetéve, még pedig egy jobb és egy baloldaht. Nagyapáink szelid hattyúkat is tartottak — bizonyára Cygnus miísicusok voltak. Baj om címerében most is ott van a hattyú. A karcagi rétek egyikét ma is „Hattyus"-nak hívják. Valaha itt volt, ebben a rétben a hattyúk tanyája. Ették-e a busát őseink, vagy nem, erre nem tudok feleletet adni, de azt tudom, hogy a gyönyörű fehér pihéjéből készült párna a leányálmok netovábbja vaia. 11' J64 KJSEBB KÖZLEMÉNYEK. 1763-ban »Csepcsényi János uram a tiirkevi tanácsnál panasz- képen emiitette, hogy Nagy János uram István nevű fia a Bono István kertjénél levő gödörben találtatott hattyúit egyik gödörbül a másikba kergette, lóháton lévén". Ezeket is a rétes emberek szedték össze tavasszal, mig kicsinyek voltak, s a gazdasszonyok ugy nevelték, mint a ludakat. Rétjeinknek a hattyúk után legnagyobb vizi madara a gödény^ vagy ahogy őseink nevezték: batonya vagy botona volt — hogy ez Pelecanus vuocrotalus volt-e vagy crispus, azt ma már nehéz eldönteni. Azért hivták egyik legnagyobb rétünket Batonyás-nak, mert hajdanában ez volt a batonyák, vagy gödények kedvelt tartózkodási helye. A gödényt szép fehér tolláért vadászták, nagy csőréből meg a szilaj pásztorok csináltak kásakavaró kanalat. Kisebb kanálnak a kanalas gém csőre is megtette. Rétes embereink már jókor tavasszal bújták a réteket. Hajószámra hordták haza a tojást. A néphit azt tartja, hogy a Zádor-hid épitésénél a meszet madártojással oltották, hogy annál erösebben kössön. Az igaz, hogy meg is kötötte! A Zádornak még a medrét is behordta már az eke, de a hid még mindég áll! A rétes emberek az apró vadkacsákat, hbákat is rakásra gyűjtötték és eladogatták a gazdasszonyoknak. Ezek a kis vadak szépen felnevel- kedtek, meg is szelídültek. De őszre kelvén, ha nem vigyáztak rajok, s el nem vágták a szárnyaikat, ugy elrepültek melegebb hazába, hogy hirüket sem hallotta többé a gazdasszony. A rétes emberek halászó, vadászó honfoglaló őseink utódai voltak, akik a Sárréten, tehát annak a Kunságba átnyúló részében is mint halász, csikasz, rákász, pákász, vadász, darvász, sólymász, békász, méhész és piócaszedő „élelmeskedtek". Azt is tudjuk, hogy régi nemes ember, nemzetes és vitézlő uraink süvegéről a kócsagtollnak nem volt szabad hiányoznia. A kócsagtollnak még talán nagyobb hatása volt a város ügyeire, mint a tekenős békák- nak. (A tekenős békákat szekérszámra vitték Bécsbe megvesztegetések okából.) Különben nem lett volna szabad a kócsagtollat eladni a városon kivül senkinek, Laboncz Jánost 1790-ben megintik, mert „kócsagtollat bátorkodott vakmerően az parancsolat ellen más külföldinek kiadni, noha a város számára is megvétetne." A pákászok és egyéb rétséges munkával foglalkozó emberek rendesen hat hétig laktak egy helyben. Ez alatt annyira kiélték azt a helyet, hogy odább kellett húzódni. A pákászok ősszel még a gözü fészkét is megásták és szegény féreg egész nyári gözülményét elszedték. A régi pákászok lőfegyvert KISEBB KÖZLEMÉNY'EK. 165 nem használtak, mégis tőreikkel, hurkaikkal, csapdáikkal sólymaikkal, ravaszabbnál ravaszabb cselfogásaikkal több vadat ejtettek, mint a puskások. A darvászokon kivül a sóly mászok is foglalkoztak madarászattal. A sólymászat itt hajdanában nagyon elterjedt vadászási mód volt. A Sárré te n a rétes emberek még száz esztendővel ezelőtt is vadásztak sólyommal. Kár, hogy térszüke miatt Győrffynek a pákászokra, szilaj pásztorokra (másként rideg pásztoroknak) és egyéb rétes emberekre vonatkozó gyönyörű leírásait részletesen nem közölhetjük, úgyszintén a rét állat- és növény- világának ismertetését sem. Az idézett könyvecske ugyanis olyan adatokat is bőven tartalmaz. SZEMEEE LÁSZLÓ. Buda Ádám gyűjteménye. A nagyenyedi BETHLEx-Kollégium 300 éves emlékünnepe alkalmából arról értesültem, hogy Buda Ádám madárgyüjteményét a nagyszebeni román múzeum az éremgyüjteménnyel együtt Buda halála után megvásárolta. A madarakat kellő szakértelem hijján ugy osztályozták, hogy elég erősen állottak-e az állványokon, vagy sem ? Amelyik kicsit lógott, azt román falusi iskoláknak juttatták. így természetesen sok értékes és ritka madár hamaros pusztulásra van itélve. Buda Elek madarai biztosan megvannak még a nagyenyedi Kollégiumban. Jártam a gyűjteményben s minden ép ugy van benne, mint ahogyan az én diákkoromban a háború előtt volt. Csath András Branta leucopsis ujabb előfordulása. 1922. december 16-áu Nagybajcs győrmegyei község határában vetési hidak csapatjából egy cf példány Branta leucopsis lövetett. Hogy volt-e több is ebből a fajból, azt az elejtő a köd miatt nem láthatta. Az illető állítólag tavaly is lőtt egy példányt. A madarat a tulajdonos a M. Kir. Madártani Intézetnek ajándékozta. Hegtivieght Dezső. Madártani hirek a Hortobágyról. 1921. aug. 28-án és 30-án egy- egy fehérfarhi ölyvet (Buteo ferox) lőttem, melyeket fiatal példányoknak tartottunk. Egyet el is küldtem a Madártani Intézetnek, de sajnos, nem ért oda, igy föltevésem helyességéről nem lehetett meggyőződést szerezni. Ez azért is fontos lett volna, mert nézetem szerint a fehérfarhi ölyv fészkel a Hortobágyon, amit az a körülmény is bizonyítani látszik, hogy nyáron át is állandóan látunk a hortobágyi erdők körül 4 — 5 példányt és évente 12 — 15 darabot szoktunk megfigyelni. Pásztoremberek bemondása szerint a Szásztelek erdőben varjúfészekben költ. Ezzel kapcsolatosan emlitem. hogy Tiszaeszláron is lövetett egy példány 1922 aug. 16-án. 1922. nyarán 60 — 80 drb. dam egész nyáron át ott tartózkodott a 166 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Hortobágyon. Mikor teljes vedlésben voltak és röpülni nem tudtak, a csikósok — lóháton üldözve őket — öt darabot el is fogtak közülük. 1922. május 26-án a tiszalöki Lökös réten is lőttünk egy darut, amely disztollait már elvesztette és 3 darab ujjnyi hosszúságú toll kezdett már nőni helyettük. Ezen a vidéken is egész nyáron át láttunk 6 — 8 darabot csavarogni. 1922. szept. 17-töl 20-ig voltunk a Hortobágyon. A madárvilág igen szegény volt, aminek okát az óriási szárazságban keresem. Viz alig volt, csak néhány mélyebb laposban találtunk valamelyest. Láttunk három fehérfariiu ölyvet a böszörményi határban, kettőt D a r a k s á n, négyet pedig a Szásztelek erdőnél, tehát összesen kilencet ! Ugyanekkor láttunk öt réti és GgY parlagi sast. 5 — 6 hollót, két" vándor- és két kabasólymot, néhány réti héját, egerész- és gatyásöJyvet. Liba még kevés volt, csak szölie ludat és his liliket láttunk. Récefélékből volt tőkés, kanalas, kendermagos, böjti és csörgő. Volt ezeken kivül 25 — 30 fekete gólya, néhány szürke gém, rengeteg bibic, kevés gojzer, három szürke cankó^ egy közép sárszalonka, sok dankasirály, halászka, szárcsa, búbos vöcsök és rengeteg seregély. 1922. nov. 15-től 20-ig újra lementünk a Hortobágyra. Régen láttunk annyi vadludat, mint ekkor. Csodálatosképen kevés volt a vetési lud, de viszont a nagy és kis lilik tömérdek. Láttam 2 — 3 olyan falkát, hogy egy kilométer hosszúságban és 300 méter szélesen liba-hba mellett volt. 16-án egy csapat nagy lilik között egy darab Branta ruficollist is láttam. 18-án újra láttam kettőt. Ezeket már nemcsak a színükről ismertem föl, hanem „csvik-csvik" hangjukról is. Én azt hiszem, hogy minden évben előfordul a Hortobágyon, csak nem veszik észre. Nagy véletlen, hogy az itt levő néhány darab épen vadászra menjen. Ennek dacára mégis voltak szerencsés vadászok, akik lőttek. Én magam is láttam Ladányi puskamüvesnél egy preparált példányt. Réce ezúttal kevés volt. néhány tőkés, fütyülő, csörgő és nyílfarkú. A túzok költése ugy látszik jól sikerült, mert kisebb-nagyobb csapa- tokban kb. 250 darabot láttunk. Észleltünk még négy réti sast, egerész- és gatyásölyveket, egy vándor és két törpesólymot, két hollót, kevés bibicet, aranyliléket, és havasi sármányokat. Szomjas László. Hortobágyi levéL 1921. november 18-án a hortobágyi pusztán több-kisebb Acanthis flavirostris csapatot figyeltem meg. A faj kétséget kizáró megállapitása céljából néhány példányt lőttem belőlük egyet s beküldtem az Intézet gyűjteménye számára. A Haliaé'tus albicilla ez év őszén fel- tűnően gyakori volt. A vadászoktól megsebzett vadludak bő táplálékot nyújtanak neki. Ez év őszén az Aiiser neglectus is számosabban mutat- kozott; bár a ludak zömét, mint minden évben, ugy ezúttal is az Anser KISEBB KÖZLEMÉNYEK 167 albifrons tette. November 22-én több Larus canust láttam, amelyből bizonyító példány lövetett. Az 1922-ik év őszén ismét felkerestem ezt a vidéket. Mindenekelőtt közlöm, hogy hallomásom szerint folyó évben is, a nyári hónapokban, több csapat daru tartózkodott a Hortobágyon. Junius hava legvégén a „Borsos rét"-en három csikós lóháton, üldözés közben evező tollait elvedlő — amint itt a pásztorok mondják „ elvérzett '* — röpképtelen hat darab darut élve fogott el. A rabul ejtett szép madarakból egy élő példányt a m á t a i gazdaságban ma is őriznek. November hó 2-án alkalmam nyilt meggyőződni a Falco peregrinus vakmerőségéről, amint a pusztán összeverődött több száz darabból álló s közeledésére szárnyra kelt lilikcsapatba vágott. A nagy csapat a rabló támadásáia fel s alá hömpölyögve védekezett. Rövid néhány percig tartó támadása után egy a sólyom által üldözött Anser albifrons zúgó repüléssel vágódott le lesgödröm előtt néhány lépésre a földre. A vadlúd fejtetejét a támadó csőrével vagdosta, mig az a gyepen jajgató hangon szárnyaival verdesve igyekezett lerázni magáról a sólymot, melyet aztán lelőttem. Október 31-től november 3-ig terjedő idő alatt láttam még egy kisebb Spatula dypeata csapatot, néhány Nyroca dangulát és számos Anas penelope, acuta és eostí^s-csapatot. Totanus caliclris^ Corvus corax és cornix^ 1 — 2 Haliaëtus albicilla, Falco peregrinus, vonuló Vanellus, Sturnus és Anser cinereus csapatok élénkítették a nagy puszta madárvilágát. Anser albifrons ez év őszén hatalmas seregekben telepedett meg. Kisebb szám- ban volt az Anser erythropus látható, mig Anser neglectust ittlétem alatt nem láttam. ^^ j^^^j^^ Tibok. Faunisztikai adatok. Az itt következő apró adalékok jó részét budapesti preparátoroknál gyűjtöttem össze, más részük alapjául pedig saját megfigyeléseim, illetve mások szóbeli közlései szolgálnak. Tadorna cornuta Gm. egy példányát Nuszeb Lajos áll. isk. ig. tanitó ejtette el Tyúkod község (Szatmár m.) melletti tavon 1922. V. 16. körül. Az észlelő szives értesítése szerint a vizén szelid kacsák és ludak voltak; •a madár nagyon fáradtnak látszott; gyerekek dobálására felszállt ugyan, de újra visszatért a tóra. A májusi dátum erre a fajra vonatkozólag későig ennél későbbi előfordulásáról, 1907. VI. 22-ről Schenk Jakab tesz említést. (Aquila, 1907. p. 239.) A Branta rufìcollis Pall, kilencedik hazai példánya került meg 1922. Ili. 21-én a Hortobágyon, melyet ifj. Dr. Magoss György lőtt és FÁBA R.-höz küldött kitömés végett; a hirt egyébként közölte a „Nimród- Vadászlap" is 1922. ápr. 15. számában (p. 110.). Cygnus musicus Bechst. két példányát ejtették el Eszterházán (állítólag öt közül) 1921. januárjában, 1922. február hó második felében 168 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. pedig egy példányt Kapuvár (Sopron m.) körül elpusztulva találtak. 1922. március hóban a budapesti állatkertbe került egy eleven hattyú, melyet ez év januárjában fogtak Mosón megyében. Egretta alba L. Ormándon (Zala m.) 1913. V. 13-án 6 példány tartózkodott a ,, Malom-árok" mellett, melyek közül 1 drb-ot elejtettek. 1920. V. 26-án egyet láttam ugyanitt, mely már kb. három hete tartóz- kodott a réten, ezenkívül a pásztorok még kettőt emiitettek. Ugyanez év augusztusában Beksits Tibor intéző 13 nagy kócsagot figyelt meg a pati hi di halastónál (Somogy m.), egyet XI. 5-én ugyancsak onnan kaptam. 1921. VIII. 15. és 16-án a közeh Fazekasdencs határában is láttak 5 — 6 példányt. Figyelemre méltó jelenség tehát, hogy egyes kóborló egyedek vagy kisebb csapatok feltűnnek a vonulási időn kivül is Somogy és Zala megyék alkalmasabb pontjain. A kócsagvédelem érdeké- ben nagyon fontos ezen példányoknak teljes kimélése, csakúgy mint a fészkelő-terület madaraié. Mert ha egyes, párt nem kapott himek csatangolnak is egyik évben, lehet, hogy a következő időkben azok is szaporíthatják az állományt, akár akitént is, hogy a telelő tanyáról vagy máshonnan hoznak magukkal párt. Milvus ictinus Savig, télen megkerült néhány példányát jegyeztem fel. 1922. I. 27. körül Gödöllőn, II. 20-án Kiskőrösön, II. 25-én Nagydorogon egy-egy drb. lövetett. Lintia Dénes intézetünk igazgató- ságához intézett levelében Temesvár környékéről is sok áttelelő vörös kányát jelentett; e szerint 1922. január és február havában több példányt kapott. Gyomortartalom-g\'üjteményünkben szintén találtam négy ide vonat- kozó adatot: 1908. II. 16-án Baranya-Sellyén (Ceeva K.), 1908. I. 12-én Tökölön (Ceeva K.) és 1908. XII. 20-án Dobanovcin (Szerem m., Schenk H.) lőtt példányok gyomortartalma van eltéve ; a negyedik (9) Győr-bői való 1922. II. 8-ról (Hegymeght D.) A gödöllői madár beg^'ében és gyomrában kevés sárgás szőr és egy hörcsög- farok volt. A vöröskánya telelése eléggé ritka, déli faj lévén ; az utóbbi jelleg azonban kifejezettebb fajtestvérénél a barna leányánál (Milvvs migrans Bodd.), mely még ritkábban telel. (A két fajnak Közép-Európában való időzését jellemzi egyébként a közép érkezési napok különbözősége ; III. 19. a M. iciimis és IV. 4. a M. migrans esetében). A svájci fel- vidéken a vöröskánya alkalmilag áttelel. (Dr. Zwiesele H : Ornitho- logisches vom Bodenseegebiet. Der ornith. Beobachter XVII., 1920. p. 65.) A Balkánon, Görögorszá g-ban és Montenegr ó-ban való téli észleléseket Reiser emhti. (Materialien zu einer Ornis Balcanica, Wien : III. 1905. p. 385., 386.; IV. 1896. p. 108.) Genglee J. Bulgáriában láXott vöröskányát 1917. januái' és február havában, Romániában pedig szintén január hóban, a barna kányát Szerbiában, Török- országban és Romániában észlelte télen. (Balkanvögel. Altenburg KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 169 S. -A. és Leipzig 1920. p. 167.). Stresemann szerint Mon astir mellett ugylátszik nem telel a vöröskánya, mivel II. 13. előtt még egyet sem láttak ott. (Avifamia Macedonica, München, 1920. p. 250.). Ha Macedóniában ily korai az érkezése ennek a. fajnak, ugy ez igen feltűnő összevetve a mi dátumainkkal, melyek többnyire márciusiak. 1920. XI. első felében Ormándon és Kápolna körül 1 — 1 Falco 2)eregrim(s-{ láttam; XII. 22-én Sávoly-nál, XII. 24-én Ormán don és Kiskoniárom mellett észleltem egyes példányokat. 1922. III. 5-én Budapesten (Kőbányán) egy kis cf-el. 1923. II. 13-án Babát-ról (Pest m.) egy Falco peregrinus calidus Lath, külsejű példány került Bárányos JÓZSEF nemzeti múzeumi preparátorhoz. Torok, mell és a has eleje majd- nem tiszta fehér, utóbbi alsó része apró hosszanti foltokkal. A pofabarkó mögötti fehérség és szem között kb. IS'2 cm. széles a fekete szin (ez utóbbi jelleg a tipikus F. peregrinus p^egrinusra vallana, mert Hartert szerint ennek szélessége a F. p. calidusnál (cT) legfeljebb 1 cm.). A 3., 4. és 5. evezőtollát már vedletté ; ez utóbbi Kleinschmidt szerint a szihériai vándorsólyom jellege volna, t. i., hogy a téli szálláson vedhk. Petefészek fejlődőben, de a peték egy általam megvizsgált F. p. ^.-nál, melyet 1923. I. 29-én ejtettek el, valamivel fejlettebbek voltak. A babáti madár habitusa inkább a F. p. ealidits mellett szól ; ez eddig nálunk csak egy çf példány- ban került meg, 1909. XI. 14-én Puszta-Csabony határában (Pest m.). amely a M. K. Madártani Intézet gyűjteményében van. (1. Fauna Regni Hungáriáé, Aves. p. 100. F, peregrinus griseiventris Brhm. néven.) Az idei télen néhány Syrnium uralense Pall. is megkerült. 1922. XII. 10-én DoLNiK József lőtt egy példányt a Savóskuti (Hajdú m.) erdőben ; XII. 8-án pedig ugyancsak Dolnik értesitése szerint Belső- Guthon (Szabolcs m.) esett egy. 1922. novemberében Cerva Károly Pécsről egy, Bartkó József pedig Debrecenből 1922. XII. 21 — 28. közt öt darabot kapott; Fába REZsö-höz 1922. XÍI. 6-án S árka d- kereszturról (Bihar m.) került egy drb. Pastor roseus L. 1922. V. 29-én D un ap entel ér öl 2 példány és V. 30-án Kengyelvarsány-Bagipusztáról 3 drb. érkezett FÁBA R. preparatoriumába. Végül inkább mint herpetologiai érdekességet emiithetem meg, hogy a Hortobágyon Szomjas LÁszLÓ-tól 1922. IX. 19-én elejtett két darab Buteo ferox Gm. egyikének begyében 3 ásóbékát (Pelohates fiiscus Laur.) találtam ; ez a békafaj tudvalevőleg estefelé jön ki a földből. Egy 1923. januárjában lőtt Buteo communis Less. begyében ugyancsak volt egy példány. ^^^^.^^^^ ^^^^^^ Faunisztikai adatok. Téglás hajdumegyei község területén állandóan fészkelt egy pár fekete gólya addig, amig azt a szálas tölgyest, 170 KISEBB KÖZLE^IÉNYEK. amelyben tanyáztak, ki nem vágták. Jelenleg állandóan fészkel egy pár a nyirbaktai (Szabolcsmegye) erdőben. 1922. évi Julius hó folyamán két izben is megfigyeltem a Loxia curvirostrát. Ezek előszeretettel a szilfák és nyárfák levéldudorodásaiban található tetvekkel táplálkoztak. Bomhy cilla garrula majdnem minden télen megfordul nálunk kisebb- nagyobb számban. Ezelőtt állandóan fészkelt nálunk egy Corviis corax pár, amely azonban 1922-ben elmaradt, dacára annak, hogy évek óta teljes kímé- letben részesítettem őket. Cypselus apus 1922-ben június folyamán elég nagy számban tartóz- kodott itt néhány héten keresztül. Gróf Dégenfeld Pál. Tichodroma muraria. 1921. december 8-án abban a sziklaszorosban, amelyben a Herman ÜTTÓ-barlang van, szép hajnalmadarat láttam. Most elég ritka. Nagyatyám Herman Károly idejében 1850. táján még sokkal gyakoribb volt, mert ő több példányt preparált. [^ Szeöts Béla. f Hajnalmadár a Bakonyban. A liptóvármegyei Rózsahegyen az 1909/1912. évek telén gyakran láttam a főgimnázium és a templom falain a hajnalmadarat. Ez nem volt akkor feltűnő, mert hiszen eredeti lakóhelyén, a Szokol (1.133 m.) hatalmas sziklái között gyakran találkoztam vele nyáron is. Annál meglepőbb volt azonban, amikor 1912-ben Veszprémbe kerülvén, ott a Várhegy magas várfalain és a Szent- benedekhegy meredek dolomit-sziklafalain, már az első télen is talál- koztam vele. Laczkó Dezső is többször megfigyelte ott. Legjobban meglepődtem azonban 1922. áprihs 13-án, midőn a veszprémA'^ármegyei Bakony-hegységben tett kirándulásom alkalmával, a szikla-szakadékos Czuha-völgyben, a „középső "-alagút feletti sziklafalakon, hirtelen- váratlan újból rábukkantam gyönyörű madarunkra ! Ez annál feltűnőbb volt, mert ekkor a tél már régen elmúlt. Ebből joggal következtet- hettem arra, hogy a hajnalmadár nemcsak téli, kényszer-látogatója e tájnak, hanem hogy alkalmas helyeken, — amilyenekül a Bakonyban pl. a C z u h a-völgy hatalmas dachsteinmészkö rétegű falai, vagy a közeh bakonyoszlopi Ördögárok impozáns szurdokvölgye stb. kínálkozik - állandóan is megtelepszik. ^^ Dornyay Béla. Recurvirostra avosetta. 1922-ben májustól— juliusig figyeltem meg Solt és Akasztó pestmegyei községek határában. Sarlay János KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 171 Bombycilla garrula Pécsváradon. A csonltolu madarak 1922. január 1-töl február 12-ig állandóan itt voltak 10—20 főnyi csapatban. Agárdi Ede. Havasi fülespacsirta. 1922. november 2ô-én Marok beregmegyei községben 19 darabot láttam. Igen óvatosak voltak, de sikerült egyet elejteni s azt mint bizonyító példányt az intézetnek megküldtem. Kabáczy Eenö. Cygnus musicus Laskodon. 1922. február 10. és 20-ika között három napon át hattyú tartózkodott L ask od szabolcsmegyei községben. TÉGLÁSST BÉLA. Cygnus musicus Mocsán. 1922. október 25-én M oc sa komárom- megyei községben 2 darab hattyú lövetett, amelyek hozzám kerültek. Mindkettő cf volt, egyik juv, a másik ad. Hegymeghy Dezső. Cygnus musicus Földváron. 1921. ápr. 15-én Földvár (Brassó m.) mellett egy öreg hímet ejtettek el. A madár egyik szemére teljesen vak volt. Hausmann Ernő. Pastor roseus. 1921. június 26-án Türkös mellett ejtettek el egy példányt. Csak két darabot figyeltek meg. Hausmann Ernő. Syrnium uralense 1922-ben ismét igen gyakran mutatkozott vidé- künkön. Marc. 18-án az u. n. Bakadóvölgyböl, amely a Kápolnahegy déh oldalán föl egészen a Schulerhegy oldaláig terjed, 5 tojásból álló fészek- aljat, valamint az öreg tojót hozták hozzám. A gyűjtő a baglyot odvas fenyőn találta és csak ugy vette észre, hogy annak — mint ismeretes — meglehetős hosszú fai'ka az odúból kiállott. Junius 16-án egy teljesen pelyhes uráli baglyot találtak a Felsőt ömösön. Továbbá a következő helyekről kaptam példányokat: Azuga, Busteni, Ósánz, Hosszú- falu, Prázsmár, Rozsnyó, Görgény, Predeal, Brassó és Botfalu. Az egyik gyomrában egy félig kinőtt vándorpatkányt találtam, egy mási- kéban ganaj túró bogár fényes szái'nyfedői voltak. Ha.u«!Mann Ernő Őszi vonulási adatok Erdélyből. Egészen sajátságos, hogy némely madárfaj a tavaszi vonulás alkalmával nem látható a brassói sikon, igy 35 év alatt még sohasem volt alkalmam a minden évben ősszel és pedig némely évben már augusztusban megérkező Anthus cervinus-t meg- figyelnem. Kell tehát, hogy ezek tavasszal egészen más vonulási utat használjanak északi hazájukba tartva. Némely évben ősszel igen szép 172 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. rozsdásbarna torkú példányokat ejtettem el; egy himnek nemcsak torka volt rozsdásbarna, hanem ez a szin a mellre is kiterjedt. Ősszel minden pipis nagyon kövér, ugy hogy a preparálásuk gyakran igen nehéz. 1921. őszén az Anthus cervinus itt is igen gyakori volt, de feltűnően félénk, ugy hogy egyet sem sikerült elejtenem. Erithacns philomela Brassó-megyé- ben nem költ, azonban őszi vonuláson rendes jelenség, gyakran már július végén hallható karrogó hivóhangja. tavasszal azonban rendkívül ritka. Erithacus luscinia itt egyáltalában nem fordul elő. Acrocephalus schoenobaemis itt nem költ, tavasszal igen szórványosan látható. Az őszi átvonulás azonban rendesen már augusztus 15-e előtt kezdődik és október közepén túl tart. LocusteUa fluviafilis csak őszi vonuláson, de igen egyenként talál- ható, többnyire lucernaföldeken és magas fűben. Tavasszal még nem figyelték meg, Hippolais iderina Brassó-megyében nem költ, tavasszal még nem figyelték meg. Augusztustól szeptemberig gyakran látható. Hausmann Ernő. Erithacus titys. Egy (f példányt láttam 1922. január 28-án Miskolcon. ^ r-, - ,-. ^ , Id. bZEOTS DELA.-f- Oedicnemus scolopax. 1922. október hó folyamán 2 példány lövetett Békás veszprémmegyei községben. Itt ez a madárfaj nagy Kimaradtak a süvöltök. Az 1922/23. év telén Budapest és környékéről megszokott téli vendégeink közül teljesen elmaradtak a süvöltök (Pyrrhula ruhicilla Páll. et P. r. europaea Vieill.j, — ami első pillanatra annál feltűnőbbnek látszik, mert éppen az előző télen (1921/22.) olyan tömegesen látogattak hozzánk, hogy ilyen nagyarányú megjelenésükre az utolsó 20 év alatt nem is volt példa. A Liget-ben is 30—40, sőt 50-ével lehetett őket látni, nemcsak a fákon, de a földön, a gyepeseken is, ugy hogy a Városliget múlt téli 2^?róX'-állományát minden túlzás nélkül legalább is 500 — 600 drbra lehetett becsülni, mig a két év előtti mennyiség mindössze is legföljebb 30 — 40 drb. körül járt. A süvöltő kimaradása a budapesti V á r o s 1 i g e t-ből nem számitható még se a rendkivüh esetek közé, mert a harmadévelőtti télen (1919/20.) szintén kimaradt, — tehát az utolsó 4 tél alatt kétszer jött meg és kétszer maradt ki. A kimaradások okát azonban csakis a nálunk telelő süvöltők költőterűlete viszonyainak ismerete alapján lehetne megállapítani . mely célból ezek tömeges gyűrüzése kivánatos volna. Warga Kálmán. KISEBB KÖZLEMÉNYEK . 173 Anser fabalis és albifrons az 1921,22. év telén óriási számban mutatkozott a Balaton délkeleti partvidékén. 1921. szept. 22-én mutat^ kozott az első csapat s 30-án már nagyon fölszaporodtak. Balaton- világos környékén állandóan 20 — 25.000 darab éjjelezett. Bessenyey István. Bölömbikák nagyszámban való telelése. 1921/22. telén legalább 25 hölömhikát kaptam. December hónapban még valamennyi igen jó húsban volt, januárban azonban már igen lesoványodtak, söt egyrészük már éhen Pusztult. Schenk Henrik. Gallinago gallinaria fészkelése Tárnokon. A középső sárszalonka meglehetősen ritkán fészkel Magyarország területén s ezért érdemesnek tartom fölemlíteni, hogy 1920. június 18-án Tárnokon is megtaláltam a fészkét 4 tojással, melyek gyűjteményemben vannak. Radetzky Dezső. Fészkelési adatok a Mecsek vidékéről. Ezideig vidékünkön nem figyeltem meg a héját mint fészkelő madarat. 1922. április hó 17-én a pécsváradi erdőben találtam fészkét 10 méter magasban egy erősen kotlott tojással. A kékes réti héjának a fészkét Kátoly községnek egyik 500 Q-öles nádasában találtam. Csodálatosképpen ritka fészkelő nálunk a csóka is, melyet 1922. május 7-én találtam fészkelve a Z e ngö-csucstól 3 km-re. Föltűnő későn, június 15-én találtam 1922-ben még 3 tojást a szürke varjú fészkében. Érdemesnek tartom még felemliteni, hogy 1922. augusztus 28-án láttam két hollót. Ez a faj nálunk igen ritka. Agárdi Ede. Túzok fészkelése Kisperegen. 1919. május 12-én Kispe regről hoztak egy túzok tojást. Tehát jelenleg még fészkel nálunk, ha nem IS nagy számban. ç.^^^^ ^^^^^^ A madarak bogyó- és terméstáplálékáról. Kapcsolatban múlt évi közleményemmel — (A celtis termése mint madártáplálék: Aquila XXVIII. 1921. p. 165.) — idevágó további tapasztalataimat alábbiakban közlöm. Az 1922/23. évben a következő növények terméseit fogyasztották a felsorolt madárfajok : 1. Fekete bodza: fekete rigó., énekes rigó., barática, kis poszáta, házi veréb ^ mezei veréb. — 2. Keskeny levelii ezüstfa: fekete rigó, barátka, kis íjoszáta, szürke légykapó., erdei pinty, meggyvágó., házi veréb, sárgarigó, búbos banka. — 3. Nyugati celtisz: fekete rigó, léprigó, erdei pinty, hasi veréb., sárgarigó. — 174 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 4. Vesszös fagyai: fekete rigó. — 5. Kánya bandita: fekete rigó. barátka. — 6. Barkóca berkenye: fekete rigó. — 7. Csere galagonya: feketerigó. — 8. Vad- szőlő: feketerigó. — 9. Szőlő: fekete rigó. — 10. Télizöld puszpáng: kék cinke. — 11. Keleti tujafa: erdei pinty, zöldike, széncinke, kék cinke, barát cinke, fenyves cinke. — 12. Ternyö tiszafa: meggyvágó. — 13. Erdei fenyő: erdei pinty, zöldike, tengelic, nagy fakopáncs. — 14. Fekete fenyő: erdei pinty, zöldike, tengelic, nagy fakopáncs. — 15. Fehér nyir: zöldike, tengelic, (1921: süvöltő). — 16. Mezgés éger: csiz, tengelic. — 17. Hegyi szil: zöldike. — 18. Jókori juhar: meggyvágó, {1921 : süvöltő). — 19. Magas kőris: meggyvágó. — 20. Nyugati platánfa: tengelic. Amint látható, az idén a három legkapósabb termés az „ezüstbogyó", a bodza és a celtiszbogyó volt. A celtisznek, mint madártápláléknak fontos- ságát idei Aquilánkban már Feenbach Káeolyné is méltatja (pag. 184.). A bodzabogyót már augusztusban, míg az ezüstfa bogyóját főleg szeptember- ben favorizálták a madarak. Madárvédelmi ültetvények létesítésénél a jövő- ben nézetem szerint a celtisz és bodza mellett az ezüstfát is számításba kell venni. Megemlítem, hogy egy fekete rigó együltőhelyében egymásután 14 darab ezüstbogyót evett. Végezetül a fenthivatkozott tavalyi közleményemben előfordult két növénynévelirást kell helyreigazitanom. Ugyanis a múlt évben ligeti kerté- szeti alkalmazottaktól két kérdezett fára nézve azt a választ kaptam, hogy az egyik : „olajfa", a másik meg : „déli celtisz". Az igy nyert információ azonban téves volt, mert mint utólag kiderüh, az egyik a „keskenylevelü ezüstfa" vagy „vadolajfa" (Elaeagnus angustifoüa) volt és nem az Olea europaea, a másik pedig a „nyugati celtisz" vagy máskép „amerikai ostorfa" (Celtis oecidentalis) volt és nem a Celtis australis. A névcsere helyesbítésére Dr. DoENiNG Hexrik rendőrfőkapitányhelyettes, kedves munkatársunk volt szives figyelmemet felhívni, miért itt is köszönetet mondok. Waega Kálmán. Adalékok a búbos banka fészkeléséhez. Az Alföldön fészkel, de minthogy itt a legritkább esetben találja meg a fészkeléséhez szükséges odút, azért a legkülönbözőbb fészkelési alkalmatosságokkal is beéri. így egy tápióbicskei tanyán már nyolc éve az istálló padlás egyik oldalá- ban költ teljesen szabadon és pedig évenként kétszer mindig ugyanazon a helyen. Ugyanott egy másik tanyán elhagyott istállóban a földön lótrágya között teljesen szabadon fészkelt. Tárnok vidékén ölfák hézagai, elhagyott szőlőkunyhók és karó- rakások alkotják fészkelő helyét. Egy alkalommal odvas fűzfa tágas odújá- ban találtam fészkelve s a madarat megfogtam, 8 tojását elvettem. A madarat szabadon bocsátottam, de olyan szerencsétlenül, hogy laza farktollazata a kezemben maradt. De nem vette nagyon szivére a dolgot, KISEBB KOZLEMÉN\-EK. 175 mert 14 nap múlva ugyanez a tépett farkú banka újra fészkelt abban az odúban s már 4 tojása volt. Radetzky Dezső. A búbos banka fészkeiéséről. Virágházunk letözetgerince alatt egy nyilasban búbos banka ütött tanyát és kétszer költött itt. Amikor a korhadt tetőt javították és leszedték a zsindelyeket, akkor fedeztük föl 7 tojását. Minthogy nem akartuk elriasztani, azért először a fészke fölött lett kijavitva a tető s a banka nyugodtan tovább költött mitäem törődve a javítási munkálatokkal. Szomjas László. A rákosfalvi gólyapár évek óta fészkel a „Sárga csikó" vendéglőnél egy akácfán. 1922-ben is megérkeztek a lakók április 2-án, de május elején elhag^"ták a környéket. Valószínűleg kevés volt a környéken a táplálék, mert a száraz időjárás miatt a rákosmezei rétek mind szárazak vol^^l^- Dk. Dobning Henkik. Hamvas varjú korai fészkelése. Az elmúlt 1922. évben nyirkos ősz után aránylag hamar köszöntött be a tél, de a faggyal és hóval járó zord időjárás december második felében váratlanul megenyhült. Ez a tavaszias enyhület okozhatta azt a szokatlan jelenséget, hogy egyes madár- fajoknál igen korán ébredt fel a nemi ösztön, igy például cskeJc, fekete rigók, nagy fakopáncsok^ szarkák, csókák és hamvas varjak-hà\ láttam üzekedve kergetőző párokat, — december 25-én pedig a Városliget- ben egy félig kész Corvus comix fészket fedeztem fel, melynek építését a károgva-kerregve^ enyelgő varjupár azután teljesen be is fejezte, bár egy harmadik varjú állandóan molesztálta őket. A költés azonban ebben a korai fészekben nem következett be, mert később elhagyták azt. de március 30-án egy már majdnem kész uj fészküket találtam az emhtett régi fészek közelében. Megjegyzem még, hogy ebben a pasztában tavaly is egy cornix-péir fészkelt, mely akkor tojásait ki is költötte. Warga Kálmán. A széncinege fészkelésmódja. Az egyik mesterséges fészekodut május 31-én megvizsgálva láttam, hogy jó csomó moha van benne rendetlenül összehordva és a moha közt egy széncinege-tojás rejtőzött. Másnap még több moha és közötte két tojás. Junius 3-án a moha fölött szőrcsomó, a tojások nem láthatók. Junius 7-én a moha és szőr is elrendezve és a fészekben 9 tojás. Junius 9-én kész a remek fészek, szőrrel legömbölyített peremmel, benne 10 tojással. Két nap múlva az 1 Egyik múlt évi cikkemben (Aquila 1921. p. 17ü.) az volt uyomva, hogy a vetési varjú károg, rikkant stb; a „rikkant" azonban sajtóhiba, melynek helyesbítése «sikkant". W. K. 176 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. anyamadár 11 tojáson kotol. A fészek tehát egyidöben készült a tojás- lerakással. j^^ç2 BÉLA. Jegyzet. Hasonló jelenséget egykori margitszigeti kísérleti telepünkön is észleltem. Mindenesetre bámulatos ügyességre vall, hogy e madár a már tekintélyes számú tojása alá tudja az oly gondosan megtöraögetett és lesimitott szörbélést utólag odarakni. Cs. T. Parti fecske fészkelése házi fecske fészkekben. Bereg- megyében 1922-ben egészen június hó közepéio^ oly magas volt a Tisza vizállása, hogy a parti fecskék nem tudtak fészkelni. Erre tömegesen bevonultak a Tiszától 4 km-re fekvő Mező tarpa községbe és ott elhagyott házi fecske fészkekben költöttek. Hogyan és miként foglalták el a fészkeket, azt sajnos nem tudtam megfigyelni, én már csak a fióka etetésnél vettem észre őket. Kabíczy Eenö Fogadás a kakuk tojásrakási módjának földerítésére. (Aufruf von E. Chance zur Klärung des Brutgeschäftes des Kuckucks.) Edgar Chance, az ismert angol ornithologus, ,A kakuk titka' c. könyv és hasonló cimü film szerzője, felhívással fordult a világ ornithologusaihoz, hogy a kakuk életmódjára vonatkozó megfigyeléseiket közöljék vele s egyben, hogy a saját megfigyeléseivel ellentétben álló véleményeket hallgatásra birja^ fogadást ajánl 500 — 500 font sterhng erejéig következő két állításának védelmére: a) a kakuk tojásait a petevezetékből initulig közvetlenül a fészekbe íojja és sohasem csempészi csőrével a kiszemelt idegen fészekbe. h) az összes kakukfajok, de a többi, bárhol élő parazita fajok is ezen a módon járnak el és sohasem helyezik el tojásaikat csőrük segítségével. A fogadó — akár egyes személy, akár társaság — köteles az ösz- szeget, melynek erejéig fogadni hajlandó (de amely az 500 — 500 fontot meg nem haladhatja), 1923. ápr. 30-ig letétbe helyezni s ettől számitott két éven belül tartozik a fenti két állítás bármelyikének megcáfolására oly bizonyítékokat (fényképeket, filmet) felmutatni, miket az előzetesen kijelölt döntőbíróság elfogadhatónak tart. Intézetünk ama kérdésére, hogy miképpen magyarázható kakukfiókák előfordulása oly szüknyilásu odvakban, melyekbe a kukuktojó be nem fér, sőt amelyből a nagyrafejlődött kakukfióka sem tudott kiszabadulni: Chance ama nézetének adott kifejezést, hogy a kakuktojó ilyenkor harkálymódra kapaszkodik meg a fán s a tojást az odunyilásba tojja. Ez utóbbit ugyan közvetlenül nem figyelte meg, de hajlandó e meggyőződéseért is 1000 font erejéig helytállani. Közöljük e felszólítást abban a reményben, hogy megfigyelőink, ha talán nincs is módjukban ily összegeket kockáztatni, mégis közlik majd KISEBB KÖZLEMÉiNYEK. 177 liiár végzett, vagy ezután végzendő megfigyeléseiket, mik hozzájárulhatnak eme népszerű és mégis annyi titokzatossággal övezett madár életmódjának minél teljesebb felderítéséhez. Madártani Intézet. A függőcinege (Anthoscopus pendulinus L.) fészeképitése. A fejérmegyei Tárnok vidékén, hol 20 év óta figye]ek, az egyre érkező ujabb fajok betelepülése során, végül a függőcinege fészkelését is meg- ül lapithattam. A község a Dunától 5 — 6 km-nyire fekszik a kis Benta- patak mellett. Ennek partjain van néhány füz- és nyárfa, 2 — 3 helyen pedig néhány négyszögölnyi kis nádas. Vonulásban már eddig is észleltem a függőcinegét, fészkelése azonban ismeretlen volt 1921-ig, amikor április 11-én érkezett oda az első fészkelő pár. .,Ci-i-i" hangjuk egyre sűrűbben hangzott egy-egy fűzfa lombjai között s végre április 21-én már láttam, 8. ábra. A függöcinke í'cszeképitése. — Abb. 8. Nestbau der Beutelmeise. hogy hordják a finom háncsot, melyet a korhadt fakéregről vagy a száraz bogáncskórókról szakítottak le. Folytonos hivogatásuk könnyűvé tette a fészek felfedezését. Rövid negyedóra multán már megtaláltam a még nagyon is kezdetleges munkát, amely a patak mentén lévő terebélyes fűzfa lelógó ágán készült, de oly feltűnő helyen — egy kis gyalogjáró mellett — hogy joggal félthettem a járókelők kíváncsiságától, melyet gyakori ottlétem is felébreszthetett. A szomszéd fatörzs mellé lapulva figyeltem a kis művészt, mint csavargatja a szájában lévő faháncsot a zöldleveles fűzfagalyra. Másnapra már tiz-tizenkét szállal is körül volt fonva az ágacska, melynek ága hegyén tul is lógott három-négy háncs. Harmadik nap reggelén a lógó háncsok vissza voltak hajlitva és újra az eredeti ághoz voltak fűzve ; úgyhogy egy kis kosárka támadt az ág hegyén. Este felé már egy laza csésze volt a napi munka eredménye. Aquila 12 178 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Negyedik napon a fészekanyaghordás túlnyomóan a — vágatlan maradt — kis cimeresnád bojtjából történt. Dacára a kellemetlen, esős, szeles időnek, a munka fáradhatatlanul és bámulatos gyorsasággal haladt előre. Aznap már a csészében ült kis madarunk, nem törődve velem és a kellemetlen idővel. Öt-hat lépésnyiről szemlélhettem munkáját. Az ötödik napon már tömör a csésze, a madár sem látszik ki belőle ; bár felül még teljesen fedetlen, de az ágat átkötő háncs folyton vastagodik. Estefelé már egy széles szalag köti a kész csészét fölfelé a lógó ághoz. A hatodik napon már nagyon gyorsan halad a munka fölfelé, aznap este már csak az egyik oldalon van a bejáró lyuk, a másik oldal pedig teljesen be van szőve. A hetedik napon készen volt az egyetlen bejáró kerek lyuk, melyen madárkáim zavartalanul röpködtek ki és be, senki által nem zavartatva magukat. Bizalmasságuk vesztüket okozta, mert április hó 29-én a legnagyobb szomorúságomra sem madaramat, sem pedig a fészkét nem találtam. Még aznap a fészkelő fa körül siránkozott mindkét cinege. Május hó 2-iki körutam alkalmával újra élénken hangzik az ismert „ci-i-i" hang. Észre vettek s tőlem nagy távolságban röpködtek jobbra- balra, közben óvatosan hordva a szükséges fészekanyagot egy uj fészekhez. Május hó 3-án délután négy órakor megtaláltam a második, csaknem teljesen kész fészket, előbbitől kb. ötszáz lépésnyire, ugyancsak a fent emiitett folyócska partján álló hatalmas fűzfa egyik lelógó, magasabb ágán, már teljesen készen, csak a bejáró csatorna hiányzott róla. Az uj fészek tehát négy nap alatt készült el. Május ó-én, nagy sajnálatomra ez a fészek is eltűnt a fáról és sem abban az évben, sem azóta nem kiséreltek meg e madarak ujabb családalapítást. Radetzky Dezső. Jegyzet. E madár fészeképitésének technikája oly kevés helyen van ismertetve, hogy célszerűnek látszott a szerző által a helyszínen 6 napon át készített rajzok alapján legalább az első 3 napi stádiumot a mellékelt kivonatos vázlatban bemutatni. Ez a tárnoki fészek már azért is érdekes, mert azt a ritkább tipust képviseli, amely nem ágnlla között függ, hanem egyetlen ág oldalához van hozzáépítve, tehát a szokottnál nehezebb feladatot rótt a kis művészre. Ugy Taczanowszky (Rev. et Mag. d. Zool. 1859.), mint különösen Baldamus E. (Naumannia I. 1851.) részletes ismertetése szerint u. i. rendesen ágvilla mentén, tehát kétoldalról indul meg az épités, amikor is a vázat alkotó háncs- rostok alul egyesittetnek. Szerk. Vándorsólymok Budapesten. 1922. október hó végén egy kis (f Falco peregrinus Tunst. telepedett le a kőbányai plébánia templom tornyára. Ez a példány egész télen át kitartott nálunk és a jelen sorok Írásakor (1923. III. 17.) is még itt van. Különben 1922/23. telén legalább öt példányt figyeltem meg a templom körül. így pl. 1922. november 22-én az emiitett cT mellett a torony keresztjének másik karján egy hasonló KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 179 nagyságú kis példány ült és egyik evett. Nagyságuk után Ítélve, nőstény kettő lehetett az észlelt példányok között. 1923. I. 28. és 29-én cf és Ç' szép röpülési játékában gyönyörködhettem, mikor is éles kire-kire-féle hangot hallattak (mely télen bizonyára ritkán hallható). Tái)lálékuk főképen galamb és veréb volt. Feltűnő, hogy az egyedeket mennyire fel lehetett ismerni viselkedésükről. A kis, csaknem naponként észlelt cf pl- zsákmányát a kereszten elköltvén, majdnem minden esetben azonnal a torony alacsonyabb részén levő párkányzatra ereszkedett le és onnan leste a repülő verebet, mig egy nagyobb példány a lakmározás után is helyén maradt és ott kipihenve magát elrepült. Érdekes, hog^- mennyire békés indulattal voltak egymás iránt. Ugyanazon időben (a toronynak rendesen különböző szintájban levő részein) többször voltak egymás közelében, anélkül, hogy egymást háborgatták volna. Madaraink a kiszemelt prédát nem egyszer hibázták el és pedig ugy láttam, hogy amikor a veréb vagy galamb lejebb vágódott, a vándor- sólyom elővigyázatosságból nem törte magát a zsákmány megszerzéséért. Talán attól tartott, hogy összezúzódik a házak tetején. Itt meg kell jegyeznem, hogy a városokban telente alkalmilag előforduló Falco pererj- rinus példányok hihetőleg olyan vidékről valók, ahol a hegyes sziklás terep megszokott volta annyira elhatározó befolyással van az élet- módra, hogy a téli szálláson is hasonló körülményeket iparkodnak keresni. Ugyanúgy vélem azt is, hogy a zsákmányul ejtendő madárfajok milyensége is részben attól függ, mely madarak vadászásában gyakorlott a sólyom különösen. A szükség a nagy területeket bebarangoló vándor- sólymot, melynek igazán módjában van a neki legmegfelelőbb viszonyokat feltalálhatni, bizonyára nem kényszeríti arra, hogs' telelő helyén bármivel is beérje. Valószínűnek látszik, hogy a nálunk galambfogó példányok ilyen életmódot folytattak fészkelő vidékükön is, viszont a síkságnak vizi és mocsári madarait tizedelő sólymok a vadrécét a galambnál üg\esebben tudnák elfogni minden esetben. Utóbbi szempontból érdemes megemlíteni, hogy a szihériai vándorsólyom (F. peregrinus calidus Lath.) épen hazáj abeli állapotai következtében, a téli szálláson is inkább a lapályon fordul elő. Az egész téli szezon alatt általam figyelt cf vándorsólyom szokatlanul apró termetű. Sajnos, méreteit közölni nem tudom, de határozottan álhthatom, hogy vércsénél nagyobbnak nem látszik; ilyen volt kb. egy másik cf is, melyet, mint emiitettem, egyszer az előbbivel együtt láttam. Ilyen kistermetű himet, ha a termet fehsmerhetővé nem tenné, Falco subbuteo-nak lehetne gondolni. A normális him méretét semmiképen sem éri el és feltétlenül törpenövésü példány, amüyen a Kleinschmidt gyűjteményében levő kaukázusi és forma rhenanus példányok, melyek közül az egyik cT ad. szárnyhossza 29-8 cm. (Falco peregrinus, B erajah, 1914. IX. és XXVII. tábla), vagy a REisEK-től említett, L auri on mellett 12* 180 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 1868. november 12-én elejtett çf és 1862. február 4-én Attikában gyűjtött fiatal cf (szárnyhossz 29, ill. 30 cm.). (Reiser 0. : Materialien zu einer Omis Balcanica III. Griechenland und die griechischen Inseln. Wien, 1905. p. 349.) Annak ellenére tehát, hogy az egész telet nálunk töltő vándorsólymok Észak vagy Keletről jött példányoknak tartatnak, hajlandó volnék tekintetbe véve azon körülményt, hogy az igen kistermetű peregrinus-ok délebbi hazából valók, az észlelt 2 — 3 kis példányt ilyeneknek tartani és lehet, hogy épen a Kaukázus vidékéről származnak, ámbár Közép-Európában is akadnak kisterme tüek. A vándorsólymot a templomok tornya leginkább azért vonzza be a forgalmas városokba, mert kitűnő magas leshelyek számára. A napnak reggel ' /27-től este 6-ig terjedő ideje alatt minden órában lehetett látni a kőbányai templomtornyon vándorsólymot és nemcsak a verebet, de a galambot is ott költötték el ; utóbbit pedig feltétlenül bizonyos távolságból hozta, noha a közelben is van házi galamb és egy alkalommal kettő ép akkor repült a toronyra, amikor a sólyom a párkányzat egyik oldalán ült és noha látta azokat, nem törődött velük, mert ugy látszik jóllakott már; mivel pedig az épen a kis cf volt, arra is gondolhatunk, hogy ez meg épen nem érdeklődött a galambzsákmány iránt, mert inkább kisebb madarak kellettek neki. Március 24-én láttajn utoljára. Vasvári Miklós. Beteg ölyvek. Néhány év óta lakóhelyem — Óv erb ász, Bácska — környékéről több izben, de mindig csak ősszel, beteg ölyveket szoktam kapni, részben még élve, részben már holtan. Az élők igen szánalmas állapotban, teljesen erőtlenek voltak, ugy hogy kézzel fogdosták őket össze, gyakran a padlásokon, ahová az egészséges ölyv sohase szokott betévedni. 1921 őszén hét egerésző és két gatyásölyvet, 1922 őszén két egerészöt és egy gatyásat kaptam. Külsőleg^) csak három példánynál vettem észre csont- lágyulást és rákszerü genyesedést a torokban, minek következtében a madár meg volt akadályozva a táplálék fölvételében. A többin egyáltalában semmit se vettem észre, de valamennyi rettenetesen le volt soványodva. Minden- esetre érdekes dolog volna tudni, vájjon másutt is előfordultak-e ilyen esetek. Schenk Henrik. Cypselus apus tömeges pusztulása. 1921. jun. 25-én meleg idő után hirtelen ÉNy.-szél kerekedett, éjjel esni kezdett és a következő napokon minden hegy 1000 m-en felül hóval volt boritva. A fecskék nagy bajban voltak, de különösen a sarlósfecskék, amelyekből 11 holt példányt hoztak hozzám. Hausmann Ernő. ') Hasonló esetokben beható belső vizsgálat is szükséges, hátha belső élösdiek idézik t'lö a líiadárnak ezt a nagyfokn legyöngülését és pusztulását. Szerk. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 181 Cinegepusztitó patkány. Gyümölcsösünk mesterséges fészekodvai- bau minden évben költ 4 — 5 pár széncinege, amelyek közül két családot kipusztított a patkány, amiről a csapóvassal elfogott példány szolgáltatta a bizonyságot. • Szomjas László. A fekete rigó és a galagonya. Intézetünk parkjában 1922. őszén feltűnt, hogy a galagonyát, melyen a kis piros gyümölcsök már október elején teljesen érettek voltak, egyetlen egy madár sem kereste fel. A park rigói előbb a bodza, később a fagyai bogyóit favorizálták. November első hetében már-már azt hittem, hogy madárérintéstöl mentesen maradnak a szép piros termések, mikor azután 1922. XI. 7. és 8-án megjött az első dér. — és a következő nap reggelén láttam végre lakmározni a galagonyán csapatosan az első fekete rú/ókat (Turdns merula L.), melyek november 9., 10. és 11-én, tehát 3 nap alatt teljesen letarolták egy kis fa többezernyi bogyószerü termését, ugy hogy 12-én már egy szem sem volt rajta. Waega Kálmán. Megfigyelések a sarki búvárról. 1921 december végén alkalmam volt egy sarki búvár megérkezését megfigyelnem. A madár igen gyorsan repült és olyan magasságban, hogy még épen megláttam. Amikor észre- vette a vizet, nagy köröket irva le, csavarvonalban ereszkedett alá. EitőI az eljárásáról az. a nézet szűrődött le bennem, hogy nagy testéhez képest, mégis csak aránylag gyönge szárnyaival, nem merte megkockáztatni a lejtön való lecsúszást, még kevésbbé a meredek lejtön való gyors lesuhanást. Egy alkalommal megfigyeltem, hogy házi kacsák közé ereszkedett le. de bizonyára tévedésből, mert a kacsák a sikos, még g\^enge jégen s nem a vizben ültek. Sokáig vergődött a sima jégen, de nem tudott fölszállni s két nap múlva, amikor a jég megerősödött s rámehettem, már csak megfagyott hulláját hozhattam ki. Schenk Henrik. A sirály és az árviz. A fővárosi Duna rendes téli vendégei, a sirályok (Larus ridibundus L. et caniis h.) az elmúlt szezonban 1922. X. 13-tól 1923. IL 28-ig tartózkodtak a Duna belterületén. Én a Margithid környékén emiitett időközben kizárólag ridibnndus-okkdl találkoztam. A februári árvízzel illetve Duna-áradással kapcsolatban arra a tapasz- talatra jutottam, hogy a sirályok ittléte a vízállással szemben függő viszony- ban van. Ugyanis mikor a Duna már erősen áradni kezdett : február 5-én hirtelen eltűntek az összes sirályok és bár a Duna már 12-én apadóban volt, mégis csak február 16-án jöttek újra vissza, vagyis akkor, mikor a Duna vize már kb. a normális színvonalra apadt le. Az összefüggés okát kétfélekép lehetne mag\'arázni : 1. A sirályok a Dunán részben a csatornákból és hajókról származó 182 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. hulladékokkal, részben e hulladékokra feljövő apróbb halakkal táplálkoznak és főleg a partok közelében halászgatnak. A tulmagas vízállás, az áradó viz sodra pedig a hulladékok javarészét magával ragadva eltünteti, s ilyenkor Rz apróbb halak is kevesebbet jönnek a felszínre, tehát élelem szűke áll be, s ez készteti a sirályokat a távozásra. 2. A Duna áradása alkalmával a fővárostól délre fekvő partok rend- szerint víz alá kerülnek és az igy keletkezett sekély vizű árterek vagy kiöntések hemzsegve az apróbb halaktól : a sirályok részére teritett asztalként kínálkoznak. Ezt érzik meg a sirályok akkor, mikor ilyen alkalommal bizonyos időre buc-sut mondanak a fővárosnak. Ilyenkor ezeken a sekélyvizű ártereken nemcsak sirályokat, de gyakran varjakat is lehet halászgatva látni, amint ezt régebben magamnak is alkalmam volt ríi%%- figyelni- Waega Kálmán. A réti héják táplálkozásáról. Baranya megye Okorág-Kárász községe vidékén gyakori madarak a réfi héják^ különösen a Circus cyaneus. Mint káros ragadozókat kíméletlenül pusztítjuk őket. A lelőtt 1 barna és 16 kékes réti héja gyomortartalmát megvizsgálva, mindig hús maradványokat, főleg madarakat találtam bennük, egyikben pedig tojást. Nézetem szerint kitűnő egerész is lehet, mert az egércincogást utánozva minden esetben lépre megy s bárhol is legyen, a hangra megfordul és nyílsebesen csap az állítólagos egér felé. Minden esetben sikerült igy becsalnom és lövésre ^^V^Om. j^^^Y LÁSZLÓ. A réti héják táplálkozásáról. Utóbbi időben nagyon elszaporodtak nálunk a réti héják, főleg a barna és a kékes, melyek az apró vad- állományban, vízi szárnyasokban és különösen a pacsirtákban nagy károkat tettek, igaz, hogy a hörcsögöket és ürgéket is nagyon megtizedelték. Nagyon óvatosak és nehéz megközelíteni őket, ezért este, amikor tömegesen vonulnak háló tanyájukra, lesbe állunk és ugy lőjjük őket, vagy még eredményesebben, ha megvárjuk míg beülnek és azután repítjük ki őket. Ilyenkor közel bevárnak. 1922. tavaszán ily módon 29 darabot lőttünk, köztűk egy fakó réti héját is. Gyomrukban és begyükben tavasszal leg- inkább tojást, később kis nyulat, vízi szárnyasok maradványait, pacsirtát, hörcsögöt, ürgét és egeret találtam, Szomjas László. A barna réti héja (Circus aeruginosus L.) gazdasági szerepéről. A veszprémmegyei ., Mezőföld "-et átszelő nádasberek mentén feltűnő nagy számban él a réti héja, aminek bizonyára a Mezőföld bő ürge- állománya az oka. A berek Dég alatti 1 km. hosszú szakaszán 1919-ben 9 pár réti héja fészkelt. Egyik enyhe őszön pedig előfordult, hogy Antal- major környékén egy helyről 15 — 20 barna- és kékes réti héját is láttam KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 183 egyszerre. 1918-ban C. aerugínosns-uokííka.t keresve felnevelésre, oly fészket is találtam, amely körül 12 egér és ürge teteme is hevert. Ez a körülmény késztetett arra, hogy e madár táplálkozását behatóan vizsgáljam. E kutatás folyamán 8 fészek körül 7-nél csupán ürge- és egérmaradványt, a 8-iknál 4 ürge tetemét és mindössze 1 szárcsa maradványát találtam. Az 1918/22. években elejtett réti héják gyomrát is megvizsgálva. 11 gyomor közül 7-ben volt ürge, l-ben pocok, l-ben béka, l-ben nyulfiók és l-ben tökés- réce maradványa, amely utóbbit csalogatóul tettem a fészek közelébe. Ezek az adatok madarunkat a mi vidékünkön tulnyomólag hasznosnak mutatják s ezért itt nem is igen üldözi senki. Itt a vizi madár sem fél tőle. Réce, szárcsa, cankó figyelemre se méltatja. Nem is láttam, hogy vizi madarat üldözött volna. Nem igy Szabolcsmegyében, régebbi lakóhelyemen, a számos apró nádastócsa környékén, hol ürge hijján vizi madarakra van szorulva. Ott e ragadozót félős figyelemmel kiséri a szárcsa és cankó, károsságáról pedig a sok kifosztott fészek tanúskodik. Egyik réti héja-fészek körül magam is csupán szíü-csa- és más vizi madár tollait találtam. Szabolcsi vadásztársaim kíméletlenül üldözik is, mert mindegyikük tanuja volt már kártételének. Bessenyey István. Fecskefogó vércse. 1922. szeptember 22-én kb. 20 — 25 füsti fecske és 40 — 50 molnárfecske röpködött a budai Törökvész dülö fölött, mikor hirtelen megjelenéssel villámgyorsan közibük vágott egy vörös vércse, mely azután egy körforgás után már mérsékeltebb evezéssel vonult tova, mialatt néhány fecske riadó vészj élezés közben cikázva követte egy darabig. Midőn a nőstény vércse, — valószínűleg az a példány, mely a kisérletügyi főépület tornyán fészkelt. — fölöttem keresztben tovaszállt, távcsövemmel tisztán kivehettem, hogy karmai között egy még vergődő fehérhasu kis madarat vitt : a Cerchneis tinntinculus tehát egy DeUchon urbicát fogott. Valószínűnek tartom, hogy a DeUchon egy még gyakorlatlan és tapasztalatlan juvenis volt, mely talán fáradt is lehetett. Waega Kálmán. Téli tapasztalataim Babapusztán. Az 1921/22-ik zord télen a madárNÍlág erősen rászorult az emberek köny őrületére. Etető kunyhóm tele is volt szén- és kékcinegével, valamint az etető aljára járó fenyő- pintyekkel, melyekből 20 — 25 is jött egyszerre. Egy ökörszemet az ablakpárkányra szórt legyekkel tápláltam. A 7 feketerigó számára külön etetőszekrényt tettem ki, melyet üvegezés helyett mélyen lenyulá eresz védett a hótól. Éleimül vagdalt főtt húsfélét és ebédmaradékot, valamint magvakat raktam bele. A feketerigókon kivül fenyő- és léprigó^ 184 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. szén- és kél'einege. meggyvágó^ süvöltő^ erdei és fenyőpinty, 1 seregély és 1 vöröshegy is járt erre az etetőre, melynek vendégeiben az ablakból gyönyörködtünk. Az odatolakodó verebeket kénytelen voltam földreszórt magra csődíteni s apró sóréttel közéjük lőni ; 1 — 1 lövésre 20 — 22 darabot is ejtettem. A csapatosan érkező sármányol\ erdei pintyek és huhos- paesirtáJi- számára az istálló fala mellé is szórtam szemet. Az erdei Xiintyek a szörnyű hideg elöl éjjelre a melegágyakat körülvevő trágyába bújtak. A vetési varjak is oly Ínségbe jutottak, hogy még a Celtis- bogyókra is rákaptak; százával hullottak el, megfagyva. Ezeket azonnal elköltötték az egerész ölyvek, melyekből állandóan 6 — 8 darab volt parkunk tölgyesében. Fácánainkért aggódva, néhány ölyvet lelőttünk, de gyomrukban csak varjumaradványokat találtam. Annál több kis madár maradéka volt a nagy számban itt telelő karvalyokban. Hiába lőttük őket, mindig ujak jöttek az elejtettek helyébe. Ezek is anmára ki voltak éhezve, hogy amikor egyet lelőttem s a még vergődő madarat felakartam venni, a másik karvaly mint a villám csapott reá, közvetlenül lábam előtt. Megesett, hogy mikor egerész-ölyvet lőttem, pár perc múlva már rajta volt egy másik ölyv és megette fajtársát. Az este lelőtt karvalyokból reggelre csak a hátrész maradt meg. Az Ölyvek e télen dögből éltek és alaposan meg is híztak, mint a felbontottakon észlelhettem. Az örvös galambok a még akkor is 80 cm. magas hó idején érkeztek s ezek is a Celtís bogyóin tengődtek. Szerencsére tavaly oly óriási Celtís-termés volt, hogy feketék voltak tőle a fák. Ez éxhen már , sokkal gyérebb a Celtis-termés, de remélhetőleg nem ismétlődik meg a tavalyi tél szigorúsága. Feenbach Károlyné. Erdei szalonka nyáron. Habár közismert dolog, hogy az erdei szalonka fészkel nálunk, mégis az erre vonatkozó adatok gyarapítása érdekében szükségesnek találom megemliteni, hogy 1922. június 11-én a gödöllői erdőben Szent Jakab mellett egy erdei szalonká-t láttam. Nagyon föltűnően viselkedett. Öt-hat ízben kb. 50—80 lépésnyi távolságra leszállott, ott mintha beteg volna, vergődött a földön, csapkodott a szárnyával, szóval betegnek tetette magát, hogy elcsaljon a fészkétől vagy a fiaitól. Pawlas Gyula. A tengelic és a platángolyó. A CardueUs elegáns Steph. a Város- liget-ben az 1888 — 1901. években elég ritkának volt mondható és inkább csak telente mutatkozott, de azután megtelepedett és 1908. óta mint állandó fészkelő madara a L í g e t-nek meglehetősen elszaporodott. A költési idő némi rovartáplálékától eltekintve az esztendő nagyrészében főleg fenyő-, nyír- és éger-maggal táplálkozik, de tavasszal a szil és nyár virágait is szívesen megdézsmálja, — télen azonban tapasztalatom szerint majdneui kizárólag a platánfa (Platanus oeciden talis) hosszú kocsánokon csüngő KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 135 gömbalaku termésének magvait fogyasztja, illetve legjobban ezeket a ^.jjlatdnf/oli/ó" -kat szereti bontogatni. Ahol ilyen golyóbontús folyik, ott a fáknak az alja sárgásbarna platánpihékkel sürün és finoman tele van hintve, mely körülmény feltét- lenül biztos árulója a fákon halk hivogatás közben lakmározó fengelicehiel'. Hogy a platántermést a fciigelicen kivül más madár is fogyasztaná, eddig még nem tapasztaltam. ^^^^^^^ Kálmán. Támadó egerészölyv. Cservenka községben történt egy emberrel, amikor kiment szalmáért, hogy az asztagról levágott egy egerésző ölyv, nekiesett az embernek, szárnyával vagdosta és karmaival is fenyegette. Az ember elszaladt és visszatért egy pokróccal. A madár újra megtámadta, de a pokróc segélyével az ember lefogta és élö állapotban elhozta hozzám. Dacára annak, hogy a fogságban niár 8 nap óta koplalt, mégis olyan kővé" volt, amilyent hosszú gyakorlatomban még sohase láttam. Schenk Henrik. Kérelem az intézet megfigyelőihez. Fölmerült eset kapcsán CsÖKGEY Titusz intézeti igazgató és dr. Dégen Árpád kisérletügyi főigaz- gató, figyelmemet a madaraknak a növények terjesztésében játszó szere- pére irányitottálf. A külföld erről a kérdésről már tekintélyes irodalommal rendelkezik, melyből kitűnik, hogy a madarak ezen a téren számottevő tényezőknek tekintendők. Egyik módja a terjesztésnek (endozoiktis ter- jesztés) az, hogy e madarak a terméseket (főleg húsos terméseket : bogyókat, csonthéjas terméseket stb.) és magvakat megeszik s a magvakat az ürülék- kel vagy a köpettel elszórják. E tekintetben már ] ontos megfigyeléseket és etetési, valamint csiráztatási kísérleteket végeztek, melyekből meg- állapitható, hogy a madarak a bogyós stb. növényeket terjesztik, a száraz termésekkel biro gyomnövények terjedését ellenben korlátozzák, utóbbi esetben tehát mezőgazdasági szempontból hasznos munkát végeznek. Az ezirányban való további muniva körülményes s megfigyelőinket csak annak feljegyzésére kérem, hogy milyen madárfajok milyen bogyókkal táplálkoznak előszeretettel, a följegyzésben lehetőleg kiterjeszkedve minden körülményre. Nagyobb s hálásabb munkaterület kínálkozik a külső (epkoikus) terjesztés megfigyelésében. Nem szólok azon esetekről, melyekben a ter- mések különleges kapaszkodó vagy tapadó berendezésekkel vannak ellátva, hanem csak azokról, amikor az apró magvak víz, iszaj), föld segítségével tapadnak a madarak testére, főleg azok lábaira és csőrére. Az e tekin- tetben elért eredményeket nincs módomban ehelyütt ismertetni, csak azt említem meg, hog\- pl. Darwin vízimadarak lábáról leszedett kb. 170 gr iszapból Ő37 növényt csiráztatott ; fogoly lábán talált kb. 160 gr meg- 186 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. keményedett földben 82 csiraképes magot számlált ; a terjesztés tehát ily módon valóban végbemehet. Minthogy hazánkban végzett ilynemű vizsgálatokról tudomásom nincsen és minthogy e vizsgálatok esetleg több érdekes növényföldrajzi kérdésre vethetnek világot, arra kérem intézetünk megfigyelőit, hogy az elejtett (főleg vizi) madarakat e szempontból is vegyék vizsgálat alá és a lábakról leszedett földet, iszapot, törmeléket vagy pedig magukat a levágott lábakat intézetünk cimére küldjék be. Természetesen minden egyes madárról leszedett anyagot külön kell csomagolni és mindegyikhez az elejtett madár faját, az elejtés idejét és összes körülményeit tartalmazó följegyzést mellé- kelni. Főleg az a körülmény bir fontossággal, hogy a madár távolról érkezett-e, avagy a földről szállott-e fel, elejtéskor vizbe, vagy szárazra zuhant-e; stb. A beküldött anyagban talált magvak meghatározását Dk. Dégen Árpád kisérletügyi főigazgató ur szívessége folytán a vetőmagvizsgáló állomás fogja elvégezni. j^^ Schermann Szilárd. A kék galamb (Coiumba oenas L.) élősdiei. E madár Hód- mezővásárhely környékén gyakori fészkelő az odvas fűzfákban. Itt nyáron búza és fűmag az eledele, takarítás után pedig bükköny, muhar, sőt a kutyatej magvát is megeszi. Rendetlen fészkében tömegesen találtam az Argas reflexus nevű kullancsfajt, mely az alvó madár csüdpikkelyeit és tollainak zsiros tövét megrágja. Az ilyen vadgalamb lesoványodik, lábai véresek, tollai kihuUósak lesznek. Elejtett példányokon nagy számmal találtam nappali kínzókat is, pld. ,apró légyfajokat (a 4 mm. nagy Stenopterix-et és 5 mm-es Oxypterumot), továbbá bolhát (Ceratophyllus) és tollvágó atkákat (Goniodes és Ooniocodes). Bodnír Bertalan A széncinke egyik népies neve. (Ungarischer Trivialnamen der Kohlmeise). Az 1922. év elején hallottam Csányi IsTvÁN-tól azt a megjegyzést, hogy szól már a ..fürészmetseö"' ... Ez a madárnév a szeneinkére (Parus major h.) vonatkozott. A nevet munkásasszonyoktól hallotta, azonban nem kérdezte meg. hogy mely vidéken nevezik igy a madarat. Kamarás Béla szekszárdi megfigyelőnk 1922. évi tavaszi vonulási jelentésében pedig idevágólag a ., fűrészelő madár" n&wQiioXkWsim. Amint látható, a népies magyar madárnevek gazdag tárháza még az ilyen közismert madaraknál sincsen kimerítve, — e helyen is kérjük tehát megfigyelőinket, hogy vonulási jelentéseikben a tudományos név mellett a vidékükön használt népies elnevezéseket is legyenek szívesek megemlíteni. ^^,^^^^^ Yu^i^mk^. KLEINE MITTEILUNGEN. 187 Kleinere Mitteilungen. Geschichtliche Daten über die Ornis des Gebietes Nagykunság. (Gross-Kumanien, östl. Teil der Grossen Ung. Tiefebene.) Dr.. St. Gtörfft's Werk „Nagykunsági Krónika" (Kronik von Nagy- kunság) enthält einige interessante Beiträge zur älteren Vogelwelt Ungarns. Berühmt war die Vogelwelt des Sárrét-Sumpfes (s. auch Aquila XX VII. 1920. p. 69 — 70.), wo im XVI. Jahrhundert noch viele Grus communis brü- teten. Hier wohnten professi onierte Kranichjäger und wurde der Kranich auch als Haustier gehalten. Diese wurden als Jungvögel im Ried gefangen. Die Kranichfeder war eine sehr begehrte Hutzierde der männlichen Jugend. In früheren Zeiten wurden auch wildeingefangene Schwäne (wahrscheinlich Cygnus musicus) als Hausgeflügel gehalten wegen ihrer Daunen. Besonders ein Riedteil bei Karcag wurde von vielen Schwänen bewohnt. Pelikane (ob oiwcroialus oder crispus lässt sich schwer entscheiden) brüteten in diesen Gegenden ebenfalls ; die Hirten gebrauchten ihre Schnäbel als Rühr- und Koch-Löffel, während die Esslöffel von den Löffebeihern geliefert ^^'urden. Sehr wichtig waren für die Stadt Karcag auch die Egretta alha- Federn ; es war verboten diese jemandem ausserhalb der Stadt zu ver- kaufen. Dieselben dienten nämlich Bestechungszwecken für hochgestellte Persönhchkeiten denen Geld nicht angeboten werden konnte. Als eine sehr verbreitete Jagdmethode galt hier die Falknerei. Noch vor hundert Jahren übten hier die Ried- oder Moorgänger (ungarisch Pákász = Leute, welche sich aus den Produkten des Riedes ihren Lebensunterhalt suchten) die Falknerei aus. Höchst interessant ist diese Tatsache, weil dieselbe beweist, dass die Falkenbeize hier kein Privileg der Vornehmen war,^ sondern sozusagen als eine Urbeschäftigung noch vor relativ kurzer Zeit in Ungarn blühte. Für den einstigen Vogelreichtum dieser Gegend ist die Sage bezeichnend, dass zum Baue einer Steinbrücke seinerzeit die Eierschalen von Sumpfvögeln an Stelle von Kalk benützt wurden. Diese Brücke besteht heute noch, ist aber ganz von Ackerfeldern umringt. Ladislaus Szemébe. Die Vogelsammlung von Adam Buda. Gelegenthch der 300-jähri- gen Jubiläumsfeier des BETHLEN-Collegs in Nagyenyed erfuhr ich bezüglich der Vogelsammlung Bfda's, dass dieselbe nach seinem Tode von einem rumänischen Museum in Nagyszeben mitsamt der numis- matischen Sammlung angekauft wurde. In Ermangelung entsprechender Fachkenntnisse wurden die Vögel auf die Weise klassifiziert, ob sie 188 KLEINE MITTEILUNGEN. genügend oder ungenügend fest auf ihren Postamenten standen. Die schwächer stehenden wurden an rumänische Volksschulen verteilt. Auf diese Weise sind natürlich viele der seltensten Vögel zum baldigen Untergange verurteilt. Die Vogelsammlung von Alexius Buda befindet sich jedenfalls noch im Collég zu Nagyenyed. Ich besuchte die dortige Sammlung und fand alles in dem Zustande vor, wie vor dem Kriege während meiner Studienzeit. Andeeas Csath. Neueres Vorkommen von Branta leucopsis. iVm 17. Dez. 1922 wurde in Nagybajcs, Komitat Györ, aus einem Fluge von Anser fabalis ein çf der Branta leucopsis erlegt. Angeblich wurde auch im vergangenen Jahre ein Exemplar dieser Art hier erlegt. Der Vogel gelangt in die Sammlung des Ornith. Institutes. Desideeius Hegymeghy. Ornithologisches aus dem Hortobágy. Am 28. und 30. August 1921. erlegte ich je ein Exempl. Buteo ferox. welche ich dem Orn. Institute übersandte, doch ist dasselbe leider nicht dorthin gelangt und so konnte ich mich darüber nicht überzeugen, obwohl ich dies für umso wichtiger hielt, als der Adlerbussard meines Erachtens ein Brutvogel des Hortobágy ist, denn wir sahen den ganzen Sommer hindurch 4 — 5 Exemplare über die Wälder kreisend und jährlich kommen 12 — 15 St. zur Beobachtung. Nach Aussage der Hirten sollen sie im Walde Szásztelek in Krähen- nestern brüten. Am 16. August 1922 wurde ein Exemplar in Tisza- e s z 1 á r erlegt. Im Jahre 1922 hielten sich 60 — 80 St. Grus communis während des ganzen Sommers am Hortobágy auf. Berittene Pferdehirten (Csikós) haben davon 5 in der Mauser befíndhche Exemplare ergriffen. Am 26. Mai 1922 erlegten wir auf einer Wiese bei Tiszalök einen Kranich, welcher seine Schmuckfedein bereits gänzlich verloren hatte, und an Stelle derselben fingerlange neue Schäfte hervorgesprossen waren. Auch in dieser Gegend sah man 6 — 8 St. den ganzen Sommer hindurch herumschweifend. Während unseres Besuches, in der Zeit von 17 bis 20. September 1922, war die Vogelwelt des Hortobágy infolge der ausserordenthchen Trockenheit überaus ärmlich. Wir sahen 9 Buteo ferox, 5 Haliaëtus alhicilla, 1 Aquila heliaca^ 5 — 6 Corvus corax, 2 Falco ])eregrinus, 2 Falco suhbuteo, einige Circus-Arten, Buteo communis, Archilniteo lagoxms. Gänse waren nur wenige, wir sahen blos Anser ferus und eryfhropus. Ausserdem wurden beobachtet Anas hoschas, streperà, crecca, querquedula, Spatida clypeata, 25 — 30 St. Ciconia nigra, einige Ardea cinerea, unge- heure Mengen von Vanellus capella, wenige Numenius arcuatus, 3 Totanus neòularius, 1 Oallinago gallinaria, viele Larus ridihundus, Fulica atra, sowie Sterna, Podiceps-kviQw und Sturnus ndgaris. KLEINE MITTEILUNGEN. 189 Am 15 — 20. November 19-22 besuchten wir abermals die Hortobágy- Puszta. Es hausten dort ungeheure Mengen von Gänsen, unter welchen Anser fahalis sonderbarweise nur spärlich vertreten war, dagegen Anser albifrons, erythropiis in umso grösserer Anzahl. Ich sah 2 — 3 solche Scharen, welche die Länge von 1 Km. und eine Breite von 2 — 300 m. erreichten und dabei flogen die Gänse dicht nebeneinander. Am 16. -ten bemerkte ich in einem Fluge von Anser alhifrons 1 St. Branta rufìcollis, am 18.-ten wiederum 2 St. Ich bin der Meinung, dass diese Gänseart jedes Jahr auf dem Hortobágy erscheint, jedoch nicht immer zur Beobachtung gelangt. Ausserdem beobachteten wir noch wenige Enten : Anas boschas, penelope, crecca, acuta. Otis tarda befand sich in grösseren Truppen ; wir zählten cca 250 St. zusammen. Ausserdem wurden noch 4 Haliaëlus albicilla, Buteo com- munis, Archibuteo iagopus. Falco peregrinus, 2 Falco aesalon, 2 Corvus corax, wenige VaneUus capella, Charadrius apricarius und Plectrophenax nivalis beobachtet. Ladislaus v. Szomjas. Ein Brief aus dem Hortobágy. Am 18. November 1921. beobach- tete ich mehrere Flüge von Acanthis flavirostris : ein Belegexemplar davon sandte ich dem Om. Institute. Haliaëtus albicilla war im Herbste überaus häufig; auch fanden diese in den durch die Jäger verwundeten Wildgänsen reichliche Nahrung. Anser neglectus erschien ebenfalls in grösserer Anzahl als im Vorjahre, den grössten Teil der Wildgänseschwärme bildeten jedoch auch diesmal Anser alhifrons. Am 22. November sah ich mehrere Exem- plare von Laras caniis. Im Sommer 1922 hielten sich hier mehrere Grus communis auf, von welchen die Pferdehirten 6 in Mauser befindliche, flugungfähige Exemplare eingefangen haben. Am 22. November konnte ich mich von der Frechheit des Falco peregrinus überzeugen. Dieser hat nämlich aus einem, mehrere 100 Exemplare zählendem Fluge von Anser albifrons eine Gans ausge- giiffen und begann auf dem Rasen, kaum einige Schritten von mir entfernt, den Kopf seines Opfers zu zerschlagen, bis ich ihn nieder- geschossen habe. Vom 31. Oktober bis 3. November 1922 sah ich ausserdem noch einen Ideineren Flug von Spatula clypeata, einige Nyroca clangula und zahlreiche Anas penelope, acuta, boschas. Ausserdem beobachtete ich noch Totanus calidris, Corvus corax, comix, 1 — 2 Haliaëtus albicilla, Falco peregrinus, VaneUus capella, Sturnus vulgaris und Anser ferus. Anser albifrons war ungemein zahlreich, doch war auch Anser erythropus ziem- lich vertreten; Anser neglectus sah ich aber diesmal keine einzige. De. Ttbebius Takjáx. 190 KLEINE MITTEILUNGEN. Faunistische Daten. Tadorna cornuta Gm. 1 Exemplar wurde bei Tyúkod (Kom. Szatmár) am 16. V. 1922 erlegt. Dieses Vorkommen ist auffallend spät. Wir haben nur noch ein späteres erwähnt von J. Schenk vom 22. VI. 1907 aus Hortobágy. (Aquila, 1907., p. 239.) Branta rufícollis Pall. Das neunte Exemplar aus Ungarn wurde am 21. III. 1922 im Hortobágy von De. kAGOss jfn, geschossen. Nachricht in der Jagdzeitschr'ft „Nimród- Vadászlap". Jahrg. 1922 p. 110. Cygnus rìmskus Bechst. 2 Stücke (angeblich von fünf) wurden im Januar 1921 bei Eszterháza erlegt; im Februar 1922 wurde ein Exemplar bei Kapuvár (Komitat Sopron) tot gefunden; ein anderes gelangte im März des Jahres nach dem Zoologischen Garten zu Budapest, welches im Januar im Komitat M o s o n gefangen wurde. Egretta alba L. In Ormán d (Komitat Zala) hielten sich in der ersten Hälfte des Monats Mai 1913 sechs Exemplare einige Zeit auf. Am 26. V. 1920 sah ich ebenda 1 Stück. Im August desselben Jahres beobachtete der Verwalter T. Beksits bei dem Fischteiche zu Patihid (Komitat Somogy) 13 Edelreiher. Am 15. und 16. VIII. 1921 wurden in der Nähe, bei Fazekasdencs 5 — 6 Stücke gesehen. Im Interesse des Schutzes inüsste man auch solche herumstreichende Exemplare schonen. Der Ein- wurf, dass ungepaarte und darum vagabundierende Vögel keinen Einfluss auf die Vermehrung des Bestandes haben sollten, kann nicht ernst ge- nommen werden. Milvus ictinus Savig. VV'urde im Winter 1922 mehrfach erlegt. So in Gödöllő (27. I.), Kiskörös (20. H.), Nagydorog (25. H.), auch D. Lintia teilte mit, dass viele überwinternde Exemplare in der Umge- bung von Temesvár beobachtet wurden. Falco peregrinus Tünst. Aus Babát (Komitat Pest) wurde ein Exemplar am 13. II. 1923 dem Preparator J, Báeányos gesendet, welches Stück ich für F. p. calidus Lath, halte. Der sibirische Wanderfalke war bei uns bisher nur in einem Exemplare bekannt (cT, 14. XI. 1909 ; Puszta-Csabony, Komitat Pest) ; dieser befindet sich in der Sammlung unseres Institutes. Syrnium uralense Pall. wurde im heurigen Winter in veischiedenen Teilen von Rest-Ungarn erbeutet. Bei Savóskut (Komitat Hajdu, 10. XII.), B e 1 s ö - G Ú t h (Komitat Szabolcs, 8. XII.), bei P é e s (XI. 1922.) je 1 Stück, in der Umgebung von Debreczen 5 Exemplare (21 — 28. XII. 1922.), bei Sarkadkeresztur (Komitat Bihar, 6. XII.) ein Exemplar. Fastor roseus L. Am 29. V. 1922. aus Dunapentele (Komitat Fehér) und am 30. V. aus Kengyelvarsán y -Bagipuszta gelangten 2 bezw. 3 Exemplare zum Praeparator R. Fába. Als herpetologisch interessanten Fall erwähne ich noch, dass ich im Kröpfe eines Buteo ferox Gm. (erlegt im Hortobágy, 19. IX. 1922 von KLEINE MITTEILUNGEN. 191 L. Szomjas) 3 Exemplare von Pelobates fiiscus Laur. gefunden habe, welche Art, wie bekannt, gegen Abend hervorki-iecht. Auch im Kröpfe eines im Januar 1923 erlegten Buteo communis Less, befand sich ein Exemplar dieser Art. Nikolaus Vasvári. Faunistische Daten. In Téglás, Komitat Hajdu, nistete seit Jahren ständig ein .Ciconia W2^r«-Paar, bis dasselbe durch Abholzung des Nistrevieres vertrieben wurde. Derzeitig nistet noch ein Paar im Walde von Nvirbakta. Im Juli 1922 beobachtete ich Loxia cwrvirostra zweimal. Die Nahrung bildeten vorwiegend Blattläuse, welche sich in den zusammen- geschrumpften Blättern der Ulmen und Pappeln befanden. Bombycilla garrula zeigt sich bei uns fast jedes Jahr. Früher brütete ein Paar Corvus corax ständig in unserer Gegend. Im Jahre 1922 blieben sie aus, trotzdem sie seit Jahren geschont wurden- Cypselus apus hielt sich im Laufe des Juni 1922 in ziemlich grosser Anzahl bei uns auf. ^^^f p^^.^^ Degenfeld. Tichodroma muraria beobachtete ich am 8. Dez. 1921 in der Schlucht in welcher sich die Otto Heeman-H ö h 1 e befindet. Jetzt ist dieser Vogel hier schon ziemHch selten. Zur Zeit meines Grossvaters Karl Herman, also in den 1850-er Jahren war er noch häufiger. Béla y. Szeöts. sen. f Tichodroma muraria im Bakony. In Rózsahegy, Komitat Liptó, beobachtete ich in den Wintern der Jahre 1909 — 1912 Tichodroma muraria häufig am Gymnasialgebäude und an der Kirche. Es war dies damals nicht auffallend, da ich den Vogel in seiner Sommerheimat am 1133 m. hohen S z okol-Felsen auch im Sommer häufig beobach- tete. Umsomehr wunderte ich mich, als ich im Winter 1912 nach Veszprém übersiedelnd den Vogel auch hier antraf und zwar am Gemäuer des Várhegy und in den Dolomiten des Szentbe nedek- Berges. Am meisten überraschte es mich jedoch, als ich den Vogel am 13. April 1922 auch im B a k o n y-Gebirge im sogenannten Czuha-Tale antraf. Aus dem Zeitpunkte dürfte wohl gefolgert werden, dass Tichodroma muraria hier ein ständiger Bewohner, also auch Brutvogel sein muss. Dr. Béla DoE^'TAY. Recurvirostra avocetta beobachtete ich im Jahre 1922 vom Mai his Juh in den Gemeinden Solt und Akasztó das Pester Komitates. Johann Saelay. ]ç^2 KLEINE MITTEtLUNGEN. Bombycifla garrula in Pécsvárad. Bomhycilla garmla hielt sich hier vom 1. Jänner bis 12 Feber 1922 in einem aus 10 — 20 Exemplaren bestehenden Fluge auf. Edüaed Agárdi. Otocoris alpestris flava erscnien am 25. November 1922 in Marok, Komitat Bereg. Es waren 19 St. hier. Ernst Kabáczt Cygnus musicus hielt sich in L a s k o d, Komital Szabolcs, zwischen 10. und 20. Feber 1922 drei Tage lang auf. Béla Téglíssy Cygnus musicus in Mocsa. Am 25. Oktober 1922 wurden in M o c s a. Komitat Komárom. 2 Cygnus musicus erlegt. Desiderius Hegymeght. Cygnus musicus. Am 15. April 1921 wurde bei Földvár ein altes Männehen erlegt. Ein Auge des Vogels war gänzlich verkümmert. Ernst Hausmann. Pastor roseus wurde am 26. Juni 1921 bei Türkös erlegt. Es wurden nur 2 St. beobachtet. ^^^^^ Hausmann. Syrnium uralense zeigte sich w^-ieder sehr häufig in hiesiger Gegend. Den 18. März 1922 wurde mir aus dem Rakadótale, welches sich auf der Südseite des Kapellenberges bis weit hinauf auf die Schulergebirgsseite erstreckt, das Gelege von 5 Eiern sowie das ahe Weibchen überbracht. Der Überbringer fand die Eule in einer hohlen Tanne und bemerkte er die Eule nur so, indem der bekantlich ziemlich lange Schwanz aus der riöhlung herausragte. Den 16-ten Juni wm'de eine Uraleule im vollstän- digen Flaumkleide in Obertömös gefunden. Ferner erhielt ich aus fol- genden Orten Exemplare zugesendet : Azuga, Büsten i, Osáncz, Hosszúfalu, P r á z s m á r, Rozsnyó, G ö r g é n y, P r e d e a 1, Brassó, u. Botfalu. Im Magen der einen fand ich eine halbwüchsige Wander- ratte, eine hatte im Magen die glänzenden Flügeldecken vom Dungkäfer. Ernst Hausmann. Herbstzugsdaten aus S. O. Siebenbürgen. Es ist ganz eigentümhch, dass manche Vogelarten am Zuge im Frühjahr auf der Burzenländer Ebene nicht zu sehen sind, so habe ich im Laufe von 35 Jahren noch nie Gelegenheit gehabt, den sich jedes Jahr im Herbst, u. z. in manchen Jahren schon im August sich einfindenden Anthus cervinus beobachten zu können. Dieselben müssen also im Frühling eine ganz andere Ziigstrasse benützen um in ihre nordische Heimat zu gelangen. KLEINE MITTEILUNGEN. 193 In manchen Jahren erlegte ich im Herbst sehr schöne Exemplare mit iostbrauner Kehle, ein Männchen hatte nicht nur eine rostbraune Kehle, sondern breitete sich die rostbraune Färbung auch bis auf die Brust aus. Im Herbst sind alle Pieper sehr fett, so dass das Präparieren derselben oft sehr schwierig ist. Im Herbst 1921 war Anthns cervinus hier auch recht zahlreich, aber auifallend scheu, so dass es mir nicht gelang auch nur einen zu erlegen. Erithacus philomela brütet im Brassóer Komitat nicht, ist jedoch am Herbstzug eine regelmässige Erscheinung, oft schon Ende Juli hört man ihren knarrenden Lockton, im Frühjahr aber äusserst selten. Erithacus luscinia kommt hier gar nicht vor, sie ist ein ïiefiandvogel. Acrocophahis schoenobaenus brütet hier nicht, im Frühling sehr ver- einzelt zu sehen. Der Herbstdurchzug beginnt aber regelmässig schon vor dem 15-ten August und dauert bis über die Mitte Oktober. Locustella fluviatilis nur am Herbstzuge, aber sehr einzeln zu finden, meist in Luzernefeldern in hohem Grase. Im Frühjahr noch nie beobachtet. Hippolais icterina brütet im Brassóer Komitat nicht, im Frühling noch nie beobachtet. Im August bis September oft zu sehen. Ernst Hausmann. Erithacus titys cf" wurde am 28. I. 1922 in Miskolcz beobachtet. BÉLA V. SzEÖTs sen. f Oedicnemus scolopax. Im Oktober 1922 wurden in Békás (Kom.. Veszprém) 2 Exemplare erlegt; diesen Vogel gehört hier zu den Selten- neiten. Ernst GüÁry. Ausbleiben der Gimpel. Während in dem Winter 1921/22 die Gimpel (Pyrrhula rubiciUa und Pyrrhula riihicilla europaea) in grosser Anzahl (wenigstens 500—600) im Stadtwäldchen zu Budapest überwinterten, blieben sie im W^inter 1922 23 gänzMch aus. Kolom^n Warga. Wildgänse am Balaton. Ungeheure Massen von Äiiser fabalis und alhifrons zeigten sich in der Südostecke des Balatonsees. Die ersten Flüge erschienen am 22. IX. 1921. Bei Balatonvilágos nächtigten um diese Zeit ständig 20 — 25.000 St. Wildgänse. Stefan Bessentey. Häufiges Überwintern von Botaurus stellaris. Im Winter 1921/22. erhielt ich circa 25 Stück aus der Umgebung. Im Dezember waren alle noch sehr fett, im Jänner aber schon ganz abgemagert, teilweise auch verhungert. Heinrich Schenk. Aquila ^^ 194 KLEINE MITTEILUNGEN. Das Brüten von Gallinago gallinaria in Tárnok. Gallhiaf/o galli- naria ist in Ungarn ein ziemlich rarer Brutvogel, weshalb ich es für erwähnenswert finde, dass ich am 18. Juni 1920 ein 4-er Gelege in Tárnok auffand. Desiderius Radetzky. Nidologische Daten aus der Mecsekgegend. Bis dato hatte ich Astur palumbarius nicht als Brutvogel unserer Gegend angetroffen. Am 17. April 1922 fand ich in einem Horste im Walde von Pécs várad ein stark bebrütetes Ei. Den Horst einer Circus cyaneus fand ich in einem kleinen Rohrteiche der Gemeinde Kát oly. Sonderbarerweise ist bei uns Coloeus monedula spermologus ein ziemlich seltener Brutvogel, welchen ich erst am 7. Mai 1922 3 km. von der Zeng ö-Spitze ent- fernt entdeckte. Auffallend spät, am 15. Juni 1922 fand ich noch ein 3-er Gelege von Cormis cornix. Zu erwähnen wären noch zwei Corvus corax, welche ich am 28. August 1921 beobachtete. Diese Art ist hier sehr ^®^^^^^" Eduaed Agárdi. Nisten der Otis tarda in Kispereg. Am 12. Mai 1919 brachte man mir aus Kispereg das Ei einer Otis tarda. Diese Art brütet daher Tioch bei uns, wenngleich nicht in grösserer Anzahl. Andreas Csath. Über die Beeren- und Früchten-Nahrung der Vögel. Meine diesbezüglichen in den Jahren 1922 und 1923 gemachten weiteren Erfah- rungen veröffentliche ich in folgendem. Es wurde verzehrt: 1 . Sambucus nigra von Turdus menda, Turdus musicus, Sylvia atricapilla, Sylvia curruca, Passer montanus, Passer domesticus. — 2. Eiaeagnus angusiifolia von Turdus menda, Sylvia atricapilla, Sylvia curruca^ Muscicapa grisola. Fringilla coelehs, Coccothraustes vtdgaris. Passer domesticus, Oriolus galhula, Upupta •epops. — 3. Celtis oceidentalis von Turdus merula, Turdus viscivorus, Frin- gilla coelehs, Passer domesticus, Oriolus galbida. — 4. Ligustrum vulgare von Turdus merula. — 5. Viburnum opu/us von Turdus menda, Sylvia Mricapilla. — 6. Sorbus tormina/is, 7. Crataegus oxyacantha, 8. Partfienocissus quinquefolia und 9. Vitis vinifera von Turdus merula. — 10. Buxus semper- virens von Parus caeruleus. — 11. Tiiuja orientális xon Fringilla coelehs, Ligu- rinus chloris, Parus major. Parus caeruleus, Parus palustris, Parus ater. — 12. Taxus baccata von Coccothraustes vulgaris. — 13. Pinus sylvestris von Frin- gilla coelehs, Ligurinus chloris, Carduelis elegáns und Dendrocopos major pinetorum. — 14. Pinus nigra von Fringilla coelehs, Ligurimis chloris, Carduelis elegáns. Dendrocopos major pinetorum. — 15. Betula alba von Ligurinus chloris, Carduelis elegáns. (PyrrhiUa ruhicilla europaea i. J. 1921). — 16. Alnus glutinosa von Chrysomitris spinus, Carduelis elegáns. — KLEINE MITTEILUNGEN. 195 17. Ulmus montana von Liguriniis chloris. — 18. Acer p/atanoides von Cocco- thraustes vulgaris, (Pyrrhula ruhicillu europaea i. J. 1921). — 19. Fraxinus excelsior von Cocco fhranstes vulgaris. — 20. Platanus occidentalis von Cardnelis elega/ns. Als Berichtigung meines Berichtes in Aquila XXVIII. 1921. p. 199 — 200. möchte ich hier anführen, dass C. occidentaHs an Stelle von Celtis australis und Elaeagnus angustifolia statt Olea europaea stehen soll. Koloman Warga. Beiträge zur Nistweise von Upupa epops. Upupa epops ist häufiger Brutvogel im Alföld, wo ihm jedoch die zum Nisten notwendigen Bruthöhlen nur in seltenen Fällen zur Verfügung stehen, weshalh er mit den verschiedensten Nistgelegenheiten vorlieb nehmen muss. So nistet er in einem Meierhofe zu Tápióbicske seit 8 Jahren ständig auf dem offenen Dachboden eines Stalles ganz frei und zwar jährlich zweimal immer an der gleichen Stelle. Ebendort fand ich in einem anderen Meier- hofe den Vogel in einem verlassenen Stallgebäude auf dem Boden eben- falls ganz frei brütend. In der Gegend von Tárnok sind geschichtetes Klafterholz, eben- solche Rebenpfähle und Weingärtenhütten seine Niststellen. Bei einer Gelegenheit fand ich ihn in einer weiten Weidenhöhlung brütend. Ich konnte den Vogel fangen, liess ihn aber wieder frei, aber nicht ganz glücklich, so dass die Schwanzfedern in meiner Hand bheben. Er nahm dies aber weiter nicht übel und hatte nach 14 Tagen in der nämhchen Höhle wieder 4 frische Eier. Desiderius Radetzky. Zur Nistweise des Wiedehopfes. Unter dem Dachfirste unseres Blumenhauses hat sich ein Paar von Upupa epops angesiedelt. Bei der Abnahme der vermorschten Dachschindeln haben wir ihre 7 Eier entdeckt, welche das Vogelpaar trotz der am Dache durchgefülirteii Reparaturarbeiten ungestört ausbrütete. Ladisl^us v Szomjas Das Storchpaar in Rákosfalva, welches seit mehreren Jahren seinen auf einem Akazienbaum erbauten Hort bewohnt, ist am 2. IV. 1922 zwar erschienen, hat aber die Gegend Anfang Mai wieder verlassen — wie es scheint, aus Nahrungsmangel, da zu dieser Zeit sämmtliche nasse- Wiesen der Umgebung bereits völlig ausgetrocknet waren. De. Heinrich Dorxixg. Frühes Nisten von Corvus cornix. In der zweiten Hälfte des Monates December 1922 herrsehte in Budapest ziemlich milde Witte- 13* igQ KLKINE -MITTEILUNGEN. rung, welche augenscheinlich starken Einfluss, auf die Vogelwelt ausübte. So sah ich einander sich jagende Paare von Chrysomitris^ Tiirdus menda, Dendrocopos major pinetorum, Coloeus monedula, Fica rustica und Corvus comix. Am 25-ten Dezember entdeckte ich auch einen halbfertigen Horst von Corvus comix, welcher zwar fertiggestelt wurde, doch kam es nicht zur Brut darin. Der neue Horst wurde am 30. März beendigt und bezogen. KOLOMAN WaEGA. Zur Nisiweise von Parus major. Als ich eine künsthche Nist- höhle am 31. Mai inspizierte, fand ich darin eine Menge Moos ganz regellos hineingetragen aber auch ein Ei von Parus major. Nächsten Tag Vvar noch mehr Moos darin und noch ein Ei. Am 3. Juni befand sich über dem Moose ein Haarbündel, die Eier waren nicht sichtbar. Am 7. Juni waren ]\Ioos und Haar schon zum Neste geformt und befanden sich darin 9 Eier. Am 9. Juni war das Nest fix und fertig und enthielt nun 10 Eier. Nach weiteren 2 Tagen sass der Vogel brütend auf 11 Eiern. Das Nest wurde also erst während der Eierablage hergestellt. BÉLA RÁCZ. Bemerk u n g. Einen ähnlichen Fail beobachtete ich seinerzeit auch auf der M a r g a- r e t e n i n s e 1. Es zeigt jedenfalls auf eine ganz ungewöhnliche Geschicklichkeit die dichte Haarpolsterung ohne Verletzung der vielen Eier unter denselben anzubringen. T. Cs. Das Nisten von CHvicola riparia in den Nestern von Delichon urbica. Im Komitate ß e r e g war der Wasserstand des Tiszaflusses bis Mitte Juni so hoch, dass die CHvicola riparia ihre alten Ufer-Kolonien nicht beziehen konnten. Dieselben zogen sich dann massenhaft in die Gemeinde Mezötarpa, welche 4 km. von Flusse entfernt ist und nisteten dann hier in verlassenen Nestern der Delichon urhica. Auf welche Art und Weise die Besitznahme geschah, konnte ich leider nicht beobachten, da ich die Vögel erst zur Zeit der Jungenfütterung wahrnahm. Ernst Kabáczy. Der Nestbau der Beutelmeise. In der Gemeinde Tárnok, Komitat Fejér, entdeckte ich im Jahre 1921 Anthoscopus pendulinus zum ersten Male als ßrutvogel und konnte ich bei dieser Gelegenheit den Nestbau eingehend beobachten. Am ersten Tage wurde das ausge- wählte herabhängende Weidenzweiglein mit Bast umwunden, am nächsten Tage wurde diese Arbeit fortgesetzt, so dass von den etwa zwölf Bast- fasern vier weit über das Zweiglein herabhangen. Siehe Abbildung p. 177. Am dritten Tage wurden diese herabhängenden Fasern schhngenartig heraufgezogen und an der nämlichen Stelle des Zweigleins befestigt, wo KLEINE MITTEILUNGEN. Í97 der Nestbau begann. Am Abend desselben Tages l)efand sieh im Boden dieser Schlinge ein lockeres Näpfchen. Am nerten Tage wurde mit dem Herbeitragen des weiteren Nest- materiales begonnen. Dasselbe bestand aus den Rispen des überständigen Schilfrohres. Die Arbeit ging trotz der nassen windigen Witterung flott von Statten und am Abend sass das Vögelchen schon im festen Nestnapfe. Am fünften Tage war dieser Napf schon so dicht, dass der darin sitzende Vogel nicht mehr sichtbar war, obzwar das Nest oben noch ganz offen war. Nun wurde das mit Bast umwundene Zweiglein fortwäh- rend dicker und am Abend war der Napf schon durch ein breites Band mit dem Zweiglein verbunden. Am sechsten Tage war eine Wand voll- kommen fertiggestellt, an der anderen nur das Einflugsloch offen, am siebenten war auch dieses fertig. Leider dauerte die Freude der kleinen Künstler nicht lange, da ihnen das Nest geraubt wurde. Dies war am 29-ten April, aber schon am 3-ten Mai hatten sie schon wieder ein fast ganz fertiges Nest, zu dessen Herstellung sie daher nur 4 Tag benötigten. Desideeius Radetzky. Bemerkung. Die Nestbauiechnik dieses Vogels ist wenig bekannt, so dass os nicht als überflüssig erschien die drei ersten Stadien in den Zeichungen auf p. 177, welche nach den Skizzen des Beobachters hergestellt wurden, vorzulegen. Dieses Nest ist auch deshalb von Interesse, weil dasselbe den selteneren Typ vorstellt, in welchen das Nest nicht in eine Astgabel gebaut ist, sondern an einem einzigen herabhängenden Zweige angebracht wurde, was für den kleinen Künstler jedenfalls die schwierigere Aufgabe darstellt. Laut Taczanowsky (Rev. et Mag. de Zool. 1859.) und besonders laut Baldamus (Naumannia I. 1851.) beginnt der Nestbau gewöhnlich an einer Astgabelung so dass die beiderseits herabhängenden Bastfasern welche das Nestgerüst bilden, unten zusammengebunden werden. Red. Wanderfalken in Budapest. Vom Ende Oktober 1922 bis März 1923 beobachtete ich an der kath. Kirche im X. Bezirk von Budapest stets Falco lìeregrinus Tunst. insgesammt wenigstens 5 Exemplare. Ein sehr kleines çf war den ganzen Winter hindurch zu sehen. Zuweilen sassen auch zwei dieser Vögel friedlich nebeneinander auf dem Kreuze des Kirchturmes. Sie verfehlten ihre Beute häufig und wenn sich der Sperling oder die Taube herabsenkte, um dem Verfolger auszuweichen, schien der Falke aus Vorsicht gegen etwaige Anstossungen an die Hausdächer sich nicht allzusehr bemühen um sich der Verfolgten zu bemächtigen. Ich bin übrigens der Ansicht, dass die landschaftliche) t Verhältnisse der Sommerheimat auch auf die Auswahl des Winterquartiers von Falco 'peregrinus einen gewissen Einfluss ausüben. Es ist denkbar, dass die bei uns im Winter Tauben „beizenden" Wanderfalken auch in ihrer Sommer- heimat die Taubenarten als Lieblingswild haben und anderseits die das Wassergeflügel dezimierenden Exemplare von den wasserreichen Ebenen 198 KLEINE MITTEILUNGEN. gekommen seien. In dieser Hinsicht ist zu bemerken, dass F. j^eregrinus^ calidus Lath, im Winter besonders in den der sibirischen Heimat ähnli- chen Gebieten vorkommen soll. Das erwähnte kleine çf Exemplar erschien im Fluge eher kleiner als ein Turmfalke. Ausser diesem sah ich noch 1 — 2 sehr kleine Stücke, Solche zwergwüchsige Exemplare leben mitunter im Kaukasus, wie ich auf der XXVH. Tafel in Berajah („Falco peregrinus'' 1914.) von Kleinschmidt abgebildet sehe, obwohl auch „forma rhenanus" ähnliche kleine Männchen aufweist (siehe Tafel IX. in Berajah 1. c). 0. Reisee führt zwei solche sehr kleine çf çf aus Griechenland an, welche bei Laurion, 12; XI. 1868, bezw. in Attika, 4/II. 1862 gesammelt wurden; Flügellänge derselben 29, bzw. 30 cm. (0. Reiser : Materialien zu einer Ornis balcanica, III. Wien, 1905. p. 349). Nikolaus Vasvári. Kranke Bussarde. Seit einigen Jahren erhalte ich aus der Umgebung meines Wohnortes iOverhász, Bácska) jedoch stets im Herbste erkrankte Bussarde^ teils noch lebend, teils schon tot. Die Lebenden befanden sich ■n einem kläglichen Zustande, waren ganz entkräftet und konnten mit der Hand gefangen werden, öfters auf Dachböden, wo sich gesunde Bussarde überhaupt nicht aufzuhalten pflegen. Im Herbste 1921. erhielt ich 7 Buteo communis und 2 Ärchihuteo lagopus, im Herbste 1922. aber 2 Butea und einen Ärchihuteo. An den aufgefundenen Vögeln war eine äusserliche ^) Ursache nur an etwa 3 Exemplaren zu bemerken, nämlich eine Knochen- erweichung und eine krebsartige Eiterung im Rachen, wodurch der Vogel an der Nahrungsaufnahme verhindert war. An den anderen war überhaupt nichts zu bemerken, alle jedoch waren bis zum Skelett abgemagert. Jedenfalls wäre es interessant zu erfahren, ob solche Fälle auch anderswo beobachtet worden sind. Heineich Schenk. Massenhaft verendete Cypselus apus. Am 25-ten Juni 1921 setzte nach warmer Witterung plötzlich NW-Wind ein, in der Nacht begann es zu regnen und am anderen Tage waren alle Berge über 1000 M. mit Schnee bedeckt. Die Schwalben waren nun in grosser Not, ganz besonders aber die Mauersegler, von welchen mir 11 tote Exemplare gebracht wurden. ^^^^^ Hausmann. Meisevernichtende Ratte. In den Nisthöhlen unseres Obstgartens nisten jedes Jahr 4 — 5 Paar Kohlmeisen, wovon vor kurzem die Ratte *) In noch vorkommenden Fällen müsste jedenfaUs auch eine eingehendere innerliche Untersuchung stattfinden, ob nicht etwa Entoparasiten eine solche Schwächung, pes Vogels henorriefen, dass derselbe daran zugrunde gehen mupste. Red. KLEINE MITTEILUNGEN. 199 zwei Familien vernichtet hat, wie dies ein mit dem Falleisen "gefangenes Exemplar beweist. Ladislaus v. Szomjas Amsel und Weissdorn. Im Garten des Institutes beobachtete ich im Herbst 1922, dass die hier ansässigen Amseln die Beeren des Weissdorns erst dann konsumierten, als dieselben durch den ersten Reif erweicht waren. Bis dorthin wurden die Beeren des Holunder und Liguster favorisiert. Nach dem ersten Reife jedoch war der ganze reiche Ertrag vollständig abgeerntet. Koloman Wabga. Einige Beobachtungen über Colymbus articus. Ende Dezember 1921 beobachtete ich die Ankunft eines Exemplares. Der Vogel flog sehr schnell in grosser Höhe eben noch erkennbar. Als er das Wasser bemerkte, begann er sich weite Kreise ziehend in schraubenförmigen Linien herab- zulassen. Ich hatte den Eindruck, dass die im Verhältnis zum Körper- gewichte immerhin schwachen P'lügel ihm das Herabgleiten auf einer schiefen Ebene, oder einen senkrechten Sturz nicht gestatteten. Einmal konnte ich beobachten, dass er sich — jedenfalls aus Irrtum — auf glattes Eis zwischen eine Schar Hausenten niederliess^ sich aber von dem glatten Eise nicht wieder erheben konnte. Zwei Tage später- war er erfroren. „ ^ Helneich Schenk. Lachmöve und Hochwasser. Larus ridihundus ist ein ständiger Wintergast an der Budapester Donau, welche ich heuer vom 13. Okt. 1922 bis 28. Feber 1923 beobachtete. Laut meinen heurigen Beobach- tungen steht der Aufenthalt derselben mit den Hochwasser im Zusammen- hange. Am 5. Feber nämlich als die Donau stark stieg, w^aren auf einmal sämtliche Lachmöven verschwunden und kehrten erst wieder am 16-ten zurück, als der Wasserstand wieder fast normal war. Den Zusammenhang glaube ich folgendermassen feststellen zu können. 1. Die Möven ernähren sich auf der Donau hauptsächlich von den Abfällen, welche aus den Kanälen in die Donau gelangen, zugleich auch von den kleinen Fischen, welche sich von diesen Abfällen ernähren. Bei hohem Wasserstande wird diese Nahrung infolge der stärkeren Strömung geringer. 2. Bei Hochwasser werden niedriger gelegene Landschaften entlang der Donau überschwemmt und herrscht hier ein reges Leben der Klein- fische, wodurch die Lachmöven hier einen gedeckten Tisch finden. KoL03Li.N Waega. Über die Nahrung der Circus-Arten. In der Umgebung von Okorág -Kárász (Kom. Baranya) kommen die W^eihen, hauptsächlich Circus i200 KLEINE MITTEÍÍ.UNGEN. cyaneus ziemlich liäufig vor. Der Mageninhalt 16 aljgeschossener Circv« cijaneus und Circus aeruginosas wies vorwiegend Vogelreste auf, in einem Falle auch Eischalen. Diese Vögel dürften aher auch vortreffliche Mäusevertilger zu sein, denn mit der Nachahmung des Mäusequieckens konnte ich die Weihen in jedem Falle heranlocken. j^ ^dislaüs Nagy Über die Nahrung der Circus-Arien. hi der letzten Zeit haben sich die Weihen, hauptsächlich Circiis aerufjvnosiis und Circus cyaneus ungemein vermehrt und richten im Bestände des Kleinwildes, Wasser- geflügels und besonders der Lerchen emfmdhchen Schaden an, anderer- seits aber vernichteten sie auch Hamster und Ziesel. Die Vögel sind sehr vorsichtig und schwer beschleichbar. Ihr Abschuss gelingt noch am besten beim Abendanstande, in der Nähe ihres Nachtquartiers. Im Früli- jahr 1922 erlegten wir 29 St., darunter auch einen Circus macrourus Gm. Im Magen derselben fand ich Eier, Junghasen, Wassergeflügel, Lerchen. Hamster, Ziesel und Mäuse. Ladislaus y. Szomjas. Beiträge zur Nahrungsfrage von Circus aeruginosus. In unserer Gegend ist Circus aeruginosus ein häufiger Brutvogel, was wahrscheinlicii eine Folge unseres grossen Zieselbestandes ist. Als ich im Jahre 1918 die Horste revidierte um Junge auszunehmen, fand ich darunter solche, welche die Leichen von 12 Mäusen und Zieseln enthielten. Durch diesen Fund aufmerksam gemacht, begann ich die Nahrungsfrage dieses Vogels eingehend zu beobachten. Von 8 Horsten fand ich bei 7 ausschlieslich Mäuse und Zieselreste vor, am 8-ten aber neben vier Zieseln auch ein Blässhuhn. Die Mageninhalte von 11 Rohrweihen, welche in den Jahren 1918 — 22 erlegt wurden, ergaben in 7 Fällen Zieseln, dann je eine Maus, Frosch, Junghase und Stockente, letztere wurde jedoch von mir als Lockspeise ausgelegt. Laut diesen Daten ist Circus aeruginosus bei uns über\negend nützlich, weshalb ihm auch niemand nachstellt. Auch das Wassergeflügel zeigt keine Angst vor ihm. Ganz anders verhielt sich die Sache im Szabolcser Komitate, meinem früheren Wohnorte, wo er sich in Ermangelung von Zieseln fast ausschliess- lich vom Wassergeflügel ernährte. Dort verfolgten ihn auch alle Wasser- vögel mit ängstlicher Aufmerksamkeit. Viele geplünderte Nester bewiesen dort die Schädlicheit dieses Raubvogels und an seinem Horste fand ich immer nur Blässhuhn und andere Vogelreste. Stefan Bessenyey. Turmfalk auf der Schwalbenjagd. Am 22. Sept. 1922 beobachtete ich einen Cerchneiti tinmmculus, welcher eine Delichon ?iry/c«, wahrscheinlich ein noch junges, weniger fluggevvandtes Exemplar schlug. KoLC'MAN Warga. KLEINE MITTEILUNGEN. 201 Winterbeobachtungen in Babapuszta. Im strengen Winter 1921/22 waren die Winter vögel sehr stark auf die Barmherzigkeit der Menschen angewiesen. Meine Fiitterhütte wurde von Mengen Parus major und caeruleus ständig besucht, eben so auch von Fringilla montifringüla . von welchen oft auf einmal zu 20 — 2ő Stück, erschienen. Einen Troglo- ch/tes ;parvulus fütterte ich den ganzen Winter hindurch mit Fliegen, welche ich auf ein Fensterbrett ausstreute. Für die sieben Turchis menda liess ich einen separaten Futterkasten herstellen, welchen ich dann mit gekochtem Fleisch, Speiseresten und Körnern belegte. Diesen l)e3uchteii dann auserdem noch Tiirdus jnlaris und viscivorns, Parus major und caeruleus, Pyrrhula rubicüla, Fringilla coelebs und montifringllla. ein Sturnus vulgaris und ein Erithacus ruhecula. Die Sperlinge, welche die Fütterung gefährdeten, musste ich abschiessen. Für die massenhaft erschei- nenden Emberisa citrinella. FnngiUa coelebs und Galerida crisfafa liess ich neben einer Stallwand Körner ausstreuen. Fringilla coelebs ver- kroch sich vor der strengen Kälte während der Nachtzeit in den Dünger- haufen, welcher das Glashaus umgab. Corvus frugilegus erfror zu Hunderten und ernährte sich von Celtisbeeren. Die Erfrorenen wurden sofort von Buteo communis konsumiert, von welchen sich 6 — 8 Stücke ständig im Parke aufhielten. Der Magen der abgeschossenen enthielt immer nur Krähenfedern, nicht aber Fasanen. Die in grosser Anzahl erschienenen und immerfort erlegten Accipiter nisus hatten jedoch immer nur Vogel- reste im Magen. Die Hungersnot zwang sowohl Bussarde als auch Sperber dazu, ihre erlegten Genossen sofort aufzufressen. Die bei 80 cm. hoher Schneedecke erschienenen Columba imlumbus ernährten sich ebenfalls von Celtis-Beeren. ^ „ .^ r^^..^.^... Frau IvAEL l-EEXBACH. Vorkommen von Scolopax rusticola im Sommer. Obwohl es allgemein bekannt ist, dass Scolopax rusticcla bei uns Brutvogel ist, möchte ich doch behufs Vervollständigung der diesbezüghchen Daten erwähnen, dass ich am 11. Juni 1922 im Walde von Göd ö 115 bei Szent Jakab eine Waldschnepfe beobachtete, deren ganzes Gebahren darauf hinwies, dass sie mich von ihrer Brut weglocken vvoUte. Julius Pawl as. Stieglitz und Platankapsei. Carchidis elegáns ist seit 1908 ein ziemlich häufiger Standvogel im Budapesté r Stadtwäldchen, wo er sich hauptsächlich von den Früchten der Nadelhölzer, Birken und Erlen ernährt. Im Winter bildet jedoch seine Hauptnalii*ung die Frucht der Platanus occidentalis, welche er aus den herabhängenden kugelrunden Kapseh: herausschäh. Koloman Wasga. 202 KLEINE MITTEILUNGEN. Angriffslustiger Buteo communis. In der Ortschaft Cservenka begab es sich, dass ein Mann als er Stroh für das Vieh holen wollte, von einem auf dem Strohschober postierenden Bnteo communis heftig angegriffen wurde. Der Vogel stürzte sich wütend auf den Mann, bear- beitete ihn mit Flügelschlägen, suchte ihn zu kratzen, so dass der Mann schnell die Flucht ergreifen musste. Als er dann mit einer Decke zurückkehrte, stürzte sich der Bussard wiederholt auf den Mann, doch gelang es dem- selben ihn fest zu nehmen und mir lebend zu überbringen. Obwohl er in der Gefangenschaft schon 8 Tage lang hungerte, war er dennoch so fett, wie ich in meiner langen Praxis noch keinen in der Hand hatte. Heinrich Schenk. Eine Bitte an unsere Beobachter. Anlässlich eines vorgekom- menen Falles richteten die Herren Direktoren T. Csöeget und De. A. v. Degen meine Aufmerksamkeit auf die Rolle, welche die Vögel bei der Verbreitung der Pflanzen spielen dürften. Aus der diesbezüglichen, ziem- lich umfangreichen ausländischen Litteratur geht hervor, dass diese Rolle nicht unbedeutend sein soll. Rei den Vögeln handelt es sich um die zwei gesonderten Kategorien der endozoischen und epizoischen Verbreitung. Cber die erstere Verbreitungsweise liegen schon eingehende Untersuchun- gen vor, unter anderen z. D. die vortreffliche Dissertation E. Kempski's (Ronn, 1906) und auch ist behufs Mitteilung der Reobachtungen über diese Frage, speziell über die Reerennahrung der Vögel, seitens des deut- schen Ornithologen V. Hennemann kürzlich (Aquila, 1920. p. 262) ein Aufruf ergangen. Ich beabsichtige daher lediglich die Rearbeitung der Daten über die epizoische Verbreitung der Pflanzen durch die Vögel, mittelst Wasser, Schlamm und Erde (also unberücksichtigt diejenigen Fälle, in welchen die Früchte, oder Samen mit besonderen Kletteinrich- tungen versehen sind). Auf die bisher auf diesem Gebiete gewonnenen Resul- tate kann hier nicht näher eingegangen werden, nur als Reispiel erwähne ich, dass Darwin aus cca 170 gr Schlamm, welcher den Füssen der Wasservögel abgenommen wurde, 537 Samen zum Keimen brachte. Da über dieses Thema in der heimischen Litteratur meines Wissens noch nichts vorliegt und da die diesbezüglichen Untersuchungen möglicherweise auch auf einige interressante Fragen der Pflanzengeographie einiges Licht werfen können, so wende ich mich an unsere Reobachter mit der Ritte, bei Untersuchung erlegter Vögel auch diesem Umstände ihre Aufmerksamkeit zu widmen und das von den Füssen, etc. gewonnene Material an das Institut einzusenden; die Restimmung der darin ev. enthaltenen Samen erfolgt durch die Samen-Kontroll-Station, wofür wir dem Direktor derselben, Herrn Dr. A, v. Degen zu grossem Danke verpflichtet sind. Dr. Constantin Schermann. INTÉZETI ÜGYEK — INSTITUTSANGELEGENHEITEN. 203 Parasiten von Columba oenas L. Dieser Vogel ist häufiger Brutvogel in H ó d m e z ö v á s á r h e 1 y, wo er in hohlen Weiden nistet. ^Vährend des Sommers bilden Weizen und Gras-Sämereien, nach der Ernte Mohai', Wicke und Euphorbien-Samen die Hauptnahrung. Im Neste fand ich Argas rcfle.'MS — eine Zeckenart — massenhaft vor. Dieser Schmarotzer benagt die Schildplättchen des Laufes und die Federkiele der schlafenden Wildtaube, welche infolgedessen abmagert. Die Fusse werden blutig und die Federn fallen aus. An erlegten Exemplaren fand ich Tagschmarotzer auch in grosser Anzahl und zwar kleine Fligenarten (die 4 mm. grosse Stenopteryx und die 5 mm. grosse Oxypterus) dann Flöhe (Ceratophyllus) und Milben (Goniodps und Goniocodes). Bartholemäus Bodnár. Intézeti íigyeh. Instìtutsangelegenheiten. 1. Kócsagvédelem — Termé- 1. Edelreiherschutz — Natur- szetvédelem. Az 1922. év február schütz. Zu diesem Zwecke hefen havában e cimen megindított moz- vom 16. V. 1922 bis zum 15. V. galom céljaira 1922. május 16-tól 1923. folgende Gaben ein: 1923. május 15-ig a következő ujabb összegek érkeztek intézetünkhöz:^) a) Külföldi gyűjtés — ausländische Speiuìen: Nedeblandsche Ver- EENiGiNG TOT Beschebming VAN VoGELS, Amsterdam (80 hoU. frt.) 24.315; Detto (40 holl. frt.) 36.920* Detto (200 hol), frt.) 184.600: Detto (110 holl. frt.) 115.500; Detto (30 holl. frt.) 31.410; Holland szelvé- nyek beváltásából 180 ; Detto 90 ; dr. J. Büttikofer, B o 1 1 e r d a m (25 holl. frt.) 8.990; .1. J. de Koo, Lutti eh (4.410 osztr. kor.) 154 kor. b) Hazai gyűjtés — inländische Spenden: Chernél Istvánné. Kőszeg 1.150; Futura r.-t. Budapest: Dr. Czobor Gyula utján 10.000; Dr. Pető Ernő, Kőszeg 1.000; Szemere László, Budapest 1.500; Dr. Linder Károly, Békéscsaba 600; Névtelen („Az Újság'* utján), Budapest 50; Striss Lajos, Hajdúszoboszló 200; Oko- LicsÁNTi Lajos és 10 társa. Dédes 1.100; Szabó Márl^ Bemigl*., Kalocsa 500; Szekeres Sándor, Nagydobos 210; Hettyey Gábor, Budapest 50; X. Y.. Budapest 20; Wagner Manó igazgató iskolai gyűjtése, Rákospalota 917; Józsa Dénes József, Pécs vár ad 100; Kleisl Napóleon, Keszthelye) 20; Lovasst Márton, Keszthely 20; ') Az első évi kimutatást 1.: Aquila XXYIII. 1921. p. 156. *) A Keszthelyről szávmazo adományokat dr. Keller Oszkár keszthelyi gazd. nkadémiai tanár gyűjtötte, kinek szives fáradozásáért itt is őszinte köszönetet mondunk. 204 INTÉZETI ÜGYEK. Berkes Gyula, Keszthely 25 ; Kardoss István, Keszthely 50 ; Balla László, Keszthely 20; Bellosics Imre, Keszthely 20; Makay Csanád Tibor, Keszthely 20; Derecskét József és 51 társa, Keszthely 2.230; ifj. Hammersberg Géza, Keszthely 50; szánky TÓTH Miklós, Keszthely 20; Grassy Béla, Keszthely 20; Bezerédj István, Keszthely 50; Kovács József, Keszthely 50; Németh KÁLMÁN, Keszthely 30; Bakó János, Keszthely 30; Gödl László. Keszthely 50; dr. Mojzer György, Keszthely 100; Madarász Géza, Keszthely 50; Vaszary M., Keszthely 20; Polgár Lajos Keszthely 30; Molnár László, Keszthely 50; Bujanovics Gyula Keszthely 1 00 ; Mihály Antal, Keszthely 25; D adányi Miklós Keszthely 50; Bucsányi Gyula, Keszthely 40; Szalay Szabolcs Keszthely 50; Takács Lajos, Keszthely 20; Begensperger Imre K e s z t h e 1 y 50 ; Maar Lajos, Keszthely 50; Reiter Zoltán, Keszt- hely 25 ; Prag Jenő, Keszthely 50; Nánay Sándor, Keszthely 50 Berta Jenő, Keszthely 20 ; Dobro vics L ászló, Keszthely 20 Vertan Leo, Keszthely 50; Békeffy László, Keszthely 50 LÁZÁR Balázs, Keszthely 60; Bezerédj László. Keszthely 50 gyulay Fodor Pál, Keszthely 50 ; dr. Hanny Andor, Keszthely 100 Pesthy Béla, Keszthely 100; Tóth Ferenc, Keszthely 20 IFJ. GRÓF CsEKONics Endre, K 6 S z t h 6 1 y 50 ; DR. Berzsenyi Zoltán Keszthely 500 ; Sárközy János, Keszthely 50 ; Zergényi András Keszthely 100; Sarlay János, Keszthely 50 ; Horváth Károly Keszthely 50; Herresbacher G., Keszthely 20; dr. Lovassy SÁNDOR, Keszthely 50; Ugrón »István, Keszthely 50; Magyar György, Keszthely 50 ; Kesztyűs L ajqs, Keszthely 50 ; Maitz Rezsó, Keszthely 50; Báed Béla, Keszthely 100 korona. Külföldi gyűjtés, tavalyi — Ausländi- sches Sanimelergebnis vom Vorjahre 68.936 K Külföldi gyűjtés, idei — Ausländi- • sches Sammelergebnis, vom 1. Jahre 402.159 ,, Összesen — Zusammen 471.095 K Hazai gyűjtés, tavalyi — Inländisches Sammelergebnis, vom Vorjahre — 14.130 K Hazai gyűjtés, idei — Inländisches Sammelergebnis, vom 1. Jahre 22.552 ., Összesen — Zusammen ... 36.682 „ Mindössze — Gesamtsumme .. 507.777 K Kiadások — Ausgaben 47.659 „ Bevéteh maradvány — Rest 460.118 K INSTITUTSANGELEGENHEITEN. 205 A neniesszivü adományozók nagy- lelkű áldozatkészségükért fogadják ezúton is intézetünk leghálásabb köszönetét ! Itt emiitjük meg, hogy a tavaly megkezdett természetvédelmi munkálatokat szorgosan folytatjuk. A kis balatoni kócsagtelep után most az Apaj-pusztai vízimadár fészkelő telep természeti emlékként való fentartásának szervezési mun- kálatai vannak soron, melynél kitünö támogatót nyertünk Pálffy Tibor iiercegi uradalmi intéző személyé- ben. ZiEGLER Emil ezredes, buda- pesti csendőrkerületi parancsnok intézkedésére ezen a területen csendőr járőrök állandó cirkálása fog gátat vetni az eddigi nagymérvű madártojásszedés és pusztításnak. 2. Az Aquila támogatása és pártoló tagok belépése. Hollan- diában a „Nederlandsche Ver- EENIGING TOT BeSCHEEMIIs'G VAN Vogels", a „Hollandi M adárvédö Egyesület" kitűnő titkára: J.Driv jer, az utolsó magyar kócsagtelep meg- mentése érdekében megindított tár- sadalmi mozgalom folytonos ébren- tartása mellett, rendkívüli buzga- lommal fáradozik a háború után válságba jutott magyar kultúra támo- gatása ügyében is és kitartó buz- gólkodásának köszönhetjük azt az alább felsorolt 30 pártoló tagot, kik egyenkint legalább 2'50 holl. frt. évi pái'tolási tagdij befizetésével óhajtják az Aquilának lehetőleg a békebeli terjedelemben való zavar- talan megjelenését elősegíteni. Önzet- lenül nemes fáradozásáért legmé- lyebb hálánk illeti meg ! Ennek az örvendetes jelenségnek Mögen die Hochherzigen Spender den verbindlichsten Dank unseres Institutes empfangen ! Die im vorigen J ahre begonnenen Naturschutz- Arbei- ten werden eifrig fortgesetzt und sind nun die Vorarbeiten zur stän- digen Bewachung des Brutplatzes für Wassergeflügel bei Apaj-Puszta im Gange, wobei wir die wertvolle Unterstützung des Herren Tibor PÁLFFY, Verwalter der herzoglichen Domänen gemessen. Auf Verordnung des Gendarmerie- Distrikt-Kommandos in Budapest — infolge tatkräftiger Intervention des Herrn Gendarmerie Obersten Emil Ziegler — haben die Gendarme-Pat- rouillen auf diesem Gebiete jedes Eier- sammeln womöglich zu verhindern. 2. Unterstützung der Aquila und Eintritt unterstützender Mit- glieder. Der agile Sekretär der .,Nederlandsche Vereeniging tot Be- scherming van Vogels", J. Drijver, der die holländische Sammelaktion zur Erhaltung unserer letzten Edel- reiherkolonie eingeleitet hat, bemüht sich auch mit der Unterstützung unserer kulturellen Bestrebungen und seinen Bemühungen haben wir es zu verdanken, dass die unten ange- führten 30 unterstützenden Mitghe- der mit einem Jahresbeiträge von mindestens 2.50 Holl. Gulden die Wiedererscheinung der Aquila we- nigstens in ihrem jetzigen Umfange ermöglichen. Wir sprechen unserem Wohltäter Herrn J. Drijvee auch an dieser Stelle unseren tiefgefühlten Dank aus, für seine uneigennützige tatkräftige Unterstützung unseres In- stitutes. 206 INTÉZETI ÜGYEK. a kapcsán azonban mégis meg kell említenünk azt a körülményt, hogy a papirárak és nyomdai költségek hónapról-hónapra való rendkívül nagyarányú emelkedése, úgyszintén a postai szállítás és csomagolási költségek is egyre súlyosabban nehe- zednek a kiadásokkal lépést nem tartó költségvetésünkre. Fölhívjuk erre a körülményre kedves meg- figyelőink és munkatársaink szives figyelmét, de hangsúlyozzuk, hogy e kérelem nem általános és nem is mindenkihez szól, hanem csakis azokhoz, kiknek az anyagiakból annyi fölöslegük van, hog\- abból minden gond nélkül képesek az Aquila s igy a kultúra céljaira is juttatni. Hollandiából az alább felsorolt lu'ak és hölgyek léptek be intézetünk l)ártoló tagjai sorába : Immerhin sind wir trotz dieser nam- haften Unterstützung gezwungen die Aufmerksamkeit unserer Beobachter und Mitarbeiter auf den Umstand zu richten, dass die fortwährende Steigerung der Papierpreise, Druck- kosten, sowie der Verpackungs- und Versandsspesen eine immer mehr wachsende Last für unser Budget bedeuten. Wir bitten daher unsere Mitgheder, die imstande sind, für unsere gemeinsame Zwecke auch materielle Opfer zu bringen, zur Deckung dieser Kosten nach ihrem Vermögen beizusteuern. Aus Holland sind folgende Herren und Frauen als unterstützende Mit- glieder eingetreten : 1. J. Deijvee, Santpoort 2.50 holl. frt. — 2. D. Hoekstra, Amsterdam 2.50. — 3. A. Bürdet, 0 verve en 10. — 4. N. Drijver, Heemstede 2.50. — 5. Nedeelandsche Vereekiging tot Beschee- MiNG van Vogels, Amsterdam 25. — 6. W. H. van Rietschoten, Gouda 2.50. — 7. A. Roes, Heemstede 2.50. — 8. C. H. Thiebout, Zw oll e 2.50. — 9. P. G. van Tienhoven, Amsterdam 2.50. — 10. DE Apeldoornsche Biologen Club „Lacerta", Apeldoorn 2.50; — 11. H. Bax, Dordrecht 2.50. — 12. J. H. de Boer, Heemse 2.50. — 13. D. A. G. Bruggemann, Vo or burg 2.50. — 14. J. S. Fentének van Vlissingen, Amsterdam 2.50. — 15. F. Haverschmidt, Utrecht 2.50. — 16. J. Hingst, Hilversum 5. — 17. J. P. Strijbos, A erde n- hout 2.50. — 18. P. TiLMA, Ko 11 um 2.50. — 19. A. A. Tjittes, Driebergen 2.50. — 20. 0. van Vlotek, D e Duno 5. — 21. D. C. de Vries, Bussum 2.50. — 22. W. H. Bierman, Hilversum 2.50. — 23. H. E. Boelman Gaspare, Haarlem 2.50. — 24. J A. W. Bor, A 1km aar 2.50. — 25. C. M. Cremer, Amersfoort 2.50. — 26. C. A. Eerkes, Apeldoorn 2.50. — 27. L. A. W. Noorduyn, Gorinchem 2.50. — 28. DR. J. P. Thijsse, Bloom en daal 2.50. — 29. G. A. Bouwer, Groningen 2.50. — 30. J. Verdam, Dordrecht 2.50 holl. fri. ÍNSTITÜTSANGELEGENHEITEN. 207 A pártoló tagok az Aquilából tisz- teletpéldányt kapnak. Az Aquila céljaira magyar rész- ről a következő adomán vok érkeztek: Die unterstützenden Mitglieder erhalten ein Freiexemplar der Aquila. Für die Aquila erhielten wir ausser- dem noch folgende Spenden : P'eknbach KÁEOLYNÉ, Babapuszta 150 : Bodnár Bertalan. Hód- mezövásárhelv 500 korona. Fogadják mindnyájan, ugy a hol- landok, mint a magyarok, legőszin- tébb köszönetünket ! 3. Egyéb adományok. A .,Nederlandsche Vereeniging TOT BeSCHERMING VAN VOGELS" (Amsterdam) 8 sorozat (à 12 drb.) pompás sztereoszkóp-képet küldött holland madarakról. A szebbnél- szebb madárképek A. Bürdet mes- teri fényképfelvételei. — A most em- iitett egyesület titkára : J. Drijver, egy holland-német szótárt küldött részünkre, melynek cime: „Kramers' Duitsch Woordenboek, Duitsch-Neder- landsch en Nederlandsch- Duitsch; J. H. Schölte: Gouda 1910.- — E. W. SroMALAiNEN, hü finn bará- tunk látogatása alkalmával 8 remek finnlandi madárképpel tisztelt meg bennünket, azonkívül 4 külföldi madárbörrel gazdagította gyűjtemé- nyünket. — Néhai főnökünk Herman Ottó mellszobrát művészi kivitel- ben mintázta meg Veress Zol- TÁNNÉ Kozma Erzsébet szobrász- művésznő, ki rendkívül megtisztelt bennünket azzal, hogy maradandó alkotását intézetünk Herman Ottó- szobája részére ajándékozta. — Zim- mermanns- Rudolf zoológus, drezdai levelezőtagunk 32 darab elsőrendű diapozitivet küldött gyűjteményünk \V\r sprechen sowohl den hollän- dischen, als auch den ungarischen Wohltätern unseren tiefgefühlten Dank aus. 3. Sonstige Spenden. Die „Ned. Ver. tot Besch. van Vogels" sandte uns 8 Serien präch- tiger Stereovogelbilder, die künst- lerischen Aufnahmen des Herrn A. BUEDET. Der Sekretär der erwähnten Ver- einigung. Herr J. Drljver hat uns gütigst ein holländisch-deutsches Wörterbuch zum Geschenk gemacht ; dessen Titel ist: ., Kramers' Duitsch Woordenboek, Duitsch-Nederlandsch en Nederlandsch-Duitsch ; J. H. Schölte; Gouda 1910." E. W. SuoMALAiNEN, uuser treuer finnischer Freund schenkte uns 8 schöne Photographien finnischer Vö- gel und 4 Vogelbälge. Frau Zoltán von Veeess, geb. Elisabeth v. Kozma. Bildhauerin, hat die Büste 0. Hermans modelliert und diese für den HERMAN-Saal unseres Institutes überlassen. Rudolf Zimmer3iann, Dresden, korresp. Mitglied unseres Institutes, sandte uns 32 St., nach eigenen prächtigen Vogelaufnahmen herge- stellte Diapositive. !08 INTÉZETI ÜGYEK. számára saját pompás madárfelvé- 1 eleiből. — TÉGLÁssT BÉLA laskodi földbirtokos megfigyelőnk pedig 15 kg, napraforgómagot küldött ablak- eíetönkre járó cinegéink számára. A figyelmes adományozókat legtel- jesebb hálánk illeti. A többi ado- inányokat illetőleg ..Gyűjtemények'' eimü rovatunkra utalunk. BÉLA V. TÉGLÁssY, Laskod, gab uns auch heuer 15 kg. Sonnenblu- mensamen zur Winterfütterung. Besten Dank für Alle ! Bezüglich der sonstigen Geschen- ken verweisen wir auf den Bericht über unsere Sammlungen und der Bibliothek. 4. Külföldi látogatás. Elias W. HuoMALAiNEN magistcr phil. Pori- ban. Finnországban, 1922. VII. 13-tól Vili. 2-ig tartó budapesti tartóz- kodása alatt több izben is felkereste intézetünket, annak berendezését és gyűjteményeit behatóan tanulmá- nyozva. A nyelvrokonság kapcsolata mellett a finn-magyar barátság szük- séges voltát hangsúlyozva kijelen- tette, hogy óriási háborús vesztesége mellett szerencséje országunknak, hogy egy olyan intézménnyel szol- gálhatja a kuliurát, mint a m. kir. madártani intézet, melyhez egy min- denkép hasonlót szeretnének a finnek is Helsinki-ben (H elsingfors- ban) létesíteni. 5e Kócsagőr alkalmazása. Kis- hal a toni utolsó és egyetlen kócsag- telepünk fennmaradásának lehetősége immár bitositottnak tekinthető, mert a holland és magyar adományok lehetővé tették, hogy a fészkelő telep állandó védelmére Gulyás József vörsi lakos, régebben balatoni ha- lászmester személyében egy teljesen megbízható és mindenkép megfelelő őrt állítsunk oda, bár egyelőre csak ideiglenes minőségben és szerény dijazás mellett, de a magasabbrendü 4. Ausländischer Besuch. E. W. SuoMALAiNEN, aus Pori, Finnland- ]3esuchte während seines Aufenthaltes vom 13. VII. — 2. Vili. 1922 in Budapest, öfters unser Institut um die Organisation und die Samm- lungen desselben zu studieren. Mit Betonung der finnisch-ungarischen,^ auf Sprachverwandschaft beruhenden Freundschaft, äusserte er sich über das Gesehene in der Weise, dass Ungarn inmitten seiner unermess- lichen Verluste glücklicherweise noch immer solche Institutionen besitzt, w^elche im Dienste der allgemeinen Kultur stehen und dass die Finnen die Absicht haben in Helsinki ein ähnliches Institut zu errichten. 5. Anstellung eines Edelreiher- Hüters. Die Erhaltung unserer letzten Edelreiherkolonie auf dem Kisbalaton scheint nunmehr ge- sichert zu sein, da die hollän- dischen und ungarischen Spenden es uns ermöghcht haben, zur stän- digen Bewachung derselben J. Gulyás, gewesenen Fischermeister, als Hü- ter der Kolonie in den Dienst des Institutes zu stellen, wenn auch vorläufig nur provisorisch. Wir richteten aber ein Gesuch an PERSONALIA. 209 cél érdekében felterjesztést intéztünk a nagyméltóságú Af. Kir. Földmiveíés- ügyi Minister úrhoz nevezettnek altiszti minőségben leendő felvétele iránt, és erős a reményünk, hogy felterjeszté- sünk kedvező elintézést fog nyerni. AVarga Kálmán. das Ackerbauministerium ura dessen Aufnahme als Staatsangestellte und wir hoffen eine günstige Erledigung dieser Angelegenheit. KOLOMAN WaEGA. Personalia. A m. kir. Földmivelésügyi Minister 1922. augusztus 1-én kelt 4.453. Ein. IX. P. 1922. sz. leirata szerint a Kormányzó Ur Öfömé/tósága Csőrgey TiTUST, az intézet vezetésével meg- bízott titkárt a VI. fiz. osztályba, a m. kir. madártani intézet igazgató- jává nevezte ki. A m. kir. Földmivelésügyi Minister 1922. május 13-án kelt 29.316. IX. B. 1922. számú rendeletével de. Lambrecht Kálmán földtani intézeti II. oszt. geológust, intézetünk régebbi asszisztensét további szolgálattételre a m. kir. madártani intézethez osz- totta be. A m. kir. Földmivelésügyi Minister 1922. október 3-án kelt 83.654. IX. B. 1922. számú rendeletével Vas- vári Miklós abszolvált bölcsészet- tanhallgatónak a m. kir. madártani intézetnél dijnoki minőségben való alkalmazásai 1922. szeptember 1-től kezdve engedélyezte. A m. kir. Földmivelésügyi Minister 1923. március 30-án kelt 61.924. IX. B. 1923. sz. rendeletével dr. Scher- MANN Szilárd szaknapidijast szol- gálattételre a budapesti vetőmag- vizsgáló állomáshoz osztotta be. Aquila Personalia. Se. Durchlaucht der Reichsver- weser hat laut Verordnung No. 4.453/Präs. vom 1. Aug. 1922 des k. ung. Ackerbauministers Titus CsÖRGEY, Sekretär und provisori- schen Leiter des Institutes zum Direktor des Ornith. Institutes in die VI. Gehaltsklasse ernannt. Der k. ung. Ackerbauminister hat mit Verordnung No. 29.316. IX. B. vom 13. V. 1922. Dr. Koloman Lambrecht, Staatsgeologen II. Kl., unseren vormaligen Assistenten zur weiteren Dienstleistung in das Ornith. Institut eingeteilt. Der k. ung. Ackerbauminister hat mit Verordnung 83.654/IX. B. vom 3. X. 1922. die Aufnahme Nikolaus Vasvári's abs. stud. phil. als Diurnist bewilligt. Der k. ung. Ackerbauminister hat mit Verordnung No. 61.924/IX. B. vom 30. III. 1923. Dr. Constantin Schermann, Fachdiurnisten, den Ver- walter der Bibliothek zur weiteren Dienstleistung in die kgl. ung. staatl. Samen-Kontroll-Station in Budapest versetzt. 14 210 PERSONALIA. A m. kir. madártani intézet igaz- Der Direktor des K. Ung. Omith. gatója 1923. április 26-án kelt Institutes hat mit Verordnung No. 240./1923. számú rendeletével Vas- 240/1923. vom 26. IV. 1923. Niko- vÁRi Miklós intézeti dijnokot a laus Vasvári, Diurnisten des Insti- könyvtár kezelésével bizta meg. tutes, mit der Verwaltung der Bib- liothek beauftragt. Tagsági kinevezések. Ernennungen. Az 1922/23. évben a következő Im Jahre 1922/23. fanden fol- kinevezések történtek : gende Ernennungen statt : 1. Tiszteletbeli taggá — Zîim Ehrenmitglied: gróf Teleki Pál, ny. ministerelnök, Budapest. 2. Levelező tagokká — Zu korrespondierenden Mitgliedern: Bodnár Bertalan, Hódmezővásárhely, Csongrád m. — Chernél Istvánné, Kőszeg, Vas m. — Drijver J., S a n t p o o r t, Hollandia. — dr, Keller Oszkár, Keszthely, Zala m. — dr. Mauks Károly, Diósgyőr, Borsod m. — Zimmermann Rudolf, Dresden, Németország. 3. Rendes megfigyelőkké — Zu ständigen Beohachtern : Csapó Dániel, Tengelic, Tolna m. — ifj. Graefl Andor, Kétutköz, Heves m. — JózsA DÉNES JÓZSEF, Pécsvárad, Baranya m. — Nagy László, Nyír- egyháza. Szabolcs m. — Pajor Tamás, Miskolc, Borsod m. — ifj. Szomjas Gusztáv, Debrecen, Hajdú m. — Szomjas László, Lajostanya, Szabolcs m. — Zergényi András, Keszthely, Zala m. W. K. NECROLOaUS. 211 NECROLOQUS. Apathy István. 1863—1922. 1922. szeptember 27-én meghalt Szegeden az odamenekült kolozsvári tudományegyetem zoológiai tanszékének európai hirü tanára, dr. Apathy István. Nem volt ugyan speciálisan ornithologus, de mint az állati élet lángoló lelkű búvára, sokat foglalkozott a tudományos madártannal is. Ott, a kolozsvári Mikó-kert százados fái árnyában, az ö tervei szerint épült. s csakhamar európai hirre emelkedett laboratóriumában nemcsak költői lelkét, de tudós agyát is megihlette a madárdal és sok, főleg népszerűsítő előadásából láthatjuk, hogy az ornithologiával is szívesen foglalkozott. Tulajdonképeni munkatere az idegrendszer alakelemeínek és az állati szövetek fejlődésének a kutatása volt s ezekben valóban nemzetközi súlyú eredményeket ért el. Éveken át, a szó szoros értelmében éjjelt nappallá téve dolgozott az egész világon közhasználatba ment saját szövettani módszereivel az embryologia titkainak a felderítésén. ;._, A magyar tudomány örök kárára azonban a háború, majd az oláh betörés derékon törte a lánglelkü tudós életét. Izzó magyarságáért, bátor szókimondásáért az oláhok fogságba hurcolták s mikor Európa tudósainak egyhangú követelésére, a börtönből megszabadult, már roncscsá vált szer- vezete s testi és lelki szenvedéseitől hamarosan megváltotta a jótékony halál. Emlékezetét a magyarsággal egyetemben a tudomány nemzetközi fóruma is megőrzi. Bodnár Bertalan. Vadas Jenő. 1857—1922. 1922. július 21-én életének 65. évében meghalt Vadas Jenő ministeri tanácsos, a Selmecbányái erdészeti akadémia rendes tanára és több- izbeni rektora s a központi erdészeti kísérleti állomás vezetője, ki egyike volt azon kiválasztott keveseknek, kik a Magyar Ornithologiai Központ 1893-ban történt életrekelésénél annak bölcsője mellett állhattak. Vadas Jenő elsősorban a magyar erdészet és erdészeti kisérletügr- nek a nagyemlékű és hervadatlan nevet hátrahagyó halottja, de kegyeletes jogot formál hozzá a madártani intézet is, mert az erdészet és ikertestvére : a vadászat mellett mindig készséggel szolgálta a madártan érdekeit is.- 14* 212 iNECROLOGUS Már akkor bekapcsolódott az ornithologiába, mikor 1891-ben ínég mint föerdész résztvett a II. nemzetközi ornithologiai kongresszuson. Mikor az Ornithologiai Központ megalakulásakor Herman Ottó megszervezte a madárvonulás megfigyelését szolgáló hálózatot, Vadas Jenő egyike volt az elsőknek, kik a cél érdekében önként felajánlották szolgálataikat. 1897-ben levelező tagja lett az intézetnek. Hogy Vadas Jenő milyen melegszívű barátja volt a madaraknak, jellemzően bizonyltja az Aquila XVIII. kötetében (1911. pag. 391.) meg- jelent kis közleménye a hajnalmadár-ról, melynek egy példánya 1911. február 19-én mint ritka vendég mutatkozott az erdészeti főiskola épületén és oly bizalmas volt, hogy : ,, lelövése igen könnyű lett volna, de nem tudtam magamat rászánni, hogy ezt a végtelen kedves madarat gyűjtemé- nyünkbe helyezzem nagyon régi vedlett példányunk helyére." Vadas ez idézett mondatában egész lelkülete tükröződik vissza, mert ilyen volt ő teljes életében : még a madár bizalmával sem volt képes visszaélni . . . Vadas Jenő 1857. április 2-án született Alsó-Hámorban, Borsod megyében, régi nemesi családból. Atyja vasgyári ellenőr volt, anyja Heeman Franciska pedig Herman Ottó, intézetünk nagynevű megalapítója és első főnökének a nővére volt, ki atyjának korai halála után későbbi neveltetését irányította. Élete legjelentékenyebb részét a magyar kísérleti erdés/et tudományos fejlesztése körül töltötte el és ezen a téren soha el nem múló érdemeket szerzett és emlékezetes sikereket aratott nemcsak hazánkban, hanem mindenfelé a külföldön is, hol kongresszusokon, kiállításokon és tanulmány- utakon disciplináját számtalanszor reprezentálta. A legszebb s az egész magyarságot igen megtisztelő külföldi sikerét Belgiumban aratta 1910-ben, hol az erdészeti kísérleti állomások nemzetközi szövetsége az akkor tartott VI. kongresszuson egyhangúlag őt választotta elnökévé. Vadas Jenő halálát velünk együtt az egész magyar tudományos világ gyászolja és emlékét mindenha kegyelettel fogja megőrizni ! Wabga Kálmán. Szabó Lajos. 1853-1922. . Valahányszor az utolsó magyar kócsagtelep felé fordult aggódó gondolatunk, mindig megnyugvást keltett bennünk az a tudat, hogy ott van Szabó Lajos lelkes melegszivü madár védőnk és avatott megfigyelőnk, mert tudtuk róla, hogy féltő gonddal őrködik fölöttük. Ez az ideális célokért való lelkesedés és tettrekészség, nemestóthi Szabó Lajos nemesveretü NECROLOGUS. 213 egyéniségének alapvonása, amelyhez méltán sorakoznak a munkaszeretet és alkotásvágy. Született 1853-ban Keszthelyen, régi zalamegv'ei nemesi családból. Meghalt 1922. december 21-én Balatonszentgyörgyön. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a Selmecbányái erdészeti akadémiát végezte s 1878-ban Keszthelyen uradalmi föerdész lett. 1891-ben bucsut mondott az erdészeti pályának, ahol szorgalma és képességei nem érvényesülhettek kellőleg és nagy sikerrel gazdálkodni kezdett. Már 14 éves korában szenvedélyes madárgyüjtö volt. Ebben az idő- ben preparált madarai a keszthelyi g)-mnázium madártani g\^üjteményét gyarapították. Ezt a gyűjtést később is folytatta, különösen, amikor bérbevotte a herceg FESTETiCH-féle balatonszentgyörgyi uradalmat. Gyűjte- ménye kb. 200 darab kisbalaton vidéki sajátkezüleg kitömött madarat tartalmaz. Mintapolgára volt hazájának, érdemes arra, hogy emlékét az utókor számára megöiizzük. ^ t ° Schenk Jakab. Bikkessy Guido. 1861-1918. 1918. január 5-én halt meg Mosonban vámosatttai Bikkessy Guido, intézetünknek 1894-től fogva rendes megfigyelője. Született 1861. április 27- én Pozsonyban, tekintélyes családból. A gymnáziumot Magyaróvárott, a gazdasági akadémiát pedig Keszt- helyen és Magyaróvárott végezte el. A wieni „Die Schwalbe" cimü folyóirat 1891/92. én köteteiben több madártani tárgyú közleménye jelent meg. Az Aquila 1895. évi kötetében pedig „Ornithologiai jegyzetek Magyaróvárról és vidékéről" cim alatt ^15 madárfajról közölt érdekes biológiai és faunisztikai adatokat. Béke hamvaira! „. i."^,,;»- \\ ARGA K.ALMA^. Jane Allen Owen-Vîsgerné. 1842—1922. 1922. nyarán vettük a szomorú hirt, hogy Jane Allex Visgeené, a Madártani Intézet őszinte angol barátja augusztus 1-én. nyolcvan éves korában elhunyt. Az ismert nevű angol irónő Staffordshireben szüle- tett s az angol Elginben és a német Neuwiedben nevelkedett. 1863-ban első férjével, George Newton Owennel Ujzelandba ment; öt évet töltött Auckland környékén és bejárta a Tahiti és Hawaii 214 NECROLOG. szigeteket, majd a Nyugatindiai szigetvilágot. G. N. Owen halála után^ 1876-ban Honoluluból visszatért Angliába, ahonnan újra több nagyobb útra kelt. 1882-ben a Finisterre-fok mellett hajótörést szenvedett s a rákövetkező évben Hárman VisoEB-rel kötött házasságot. Utazásairól több érdekes útirajzot írt (The Story of Hawaii), legtöbb művét azonban annak a népszerű természettudományi irodalomnak szen- telte, amely Angliában érte el tetőpontját. A „Son of the Marshes" cimü kötetsorozatán kivül „Forest, Field and Fell", „The Country Month by Month", „Birds in Their Seasons" a főművei. Herman OxTO-nak „A madarak hasznáról és káráról" szóló kicsiny remekműve ugy megnyerte tetszését,, hogy 1908-ban meglátogatta e könyv ősz szerzőjét Lillafüreden és engedélyt kért angol kiadásának sajtó alá rendezésére. A mű 1909-ben került ki a manchesteri egyetemi nyomdából „Birds useful and harmful" cimen, diszes kiadásban, Csörget Titusz illusztrációival és az angol sajtó osztatlan elismerését vivta ki. Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszter ekkor nevezte ki Johanna VisGER-t a Madártani Intézet tisz- teletben tagjává. I3jj_ Lambrecht Kálmán. NEGRO LOG. Stefan v. Apathy. 1863—1922. Am 27. Sept. 1922 starb in Szeged Stefan v. Apathy, der welt- berühmte Professor der Zoologie an der jetzt aus ihrem alten Heime verbannten und provisorisch in Szeged untergebrachten Universität von Kolozsvár. Obwohl kein Spezi alornithologe, war er doch, als begeisterter Forscher des tierischen Lebens, auch auf dem Gebiete der Ornithologie tätig. In seinem unter den uralten Bäumen des Kolozsvárer Mikó-Gartens nach eigenen Plänen erbauten und eingerichteten, in ganz Europa rühm- lichst bekannten Zoologischen Institute hat er auch der Ornithologie manche Stunde gewidmet. Viele seiner popularisierenden Vorträge lassen erkennen, dass er sich sich auch mit der Ornithologie befasste. Sein eigentliches Arbeitsfeld war die Erforschung der Elemente des Nervensystemsund Studien über die Entwicklung der tierischen Gewebe; auf diesem Gebiete hat er wahrhaft klassische Erfolge erzielt. Lange Jahre hindurch, bei Tag und Nacht arbeitete er mit seinen eigenen, seitdem schon in den allgemeinen Gebrauch gelangten histologischen Methoden an der Klärung der Geheimnisse der Embryologie. NECROLOG. 215 Zum ewigen Schaden der ungarischen Wissenschaft hat der Welt- krieg, und noch mehr die rumänische Besetzung Siebenbürgens die Arbeits- kraft des feuergeistigen Gelehrten völlig gebrochen. Die Rumänen nahmen ihn wegen seines uiibeugsamen Patriotismus in Haft und als er endlich auf einstimmiges Verlangen der europaeischen Gelehrtenwelt seine Freiheit zurückgewann, war sein Organismus und seine Gesundheit schon zu- grundegerichtet und der wohltätige Tod erlöste ihn sehr bald von seinen körperhchen und geistigen Leiden. Sein Andenken wnrd in Gemeinschaft mit dem Ungartum auch das internationale Forum der Wissenschaft treu bewahren. BarTHOLOMAEUS V. BODNÁB. Eugen V. Vadas 1857—1922. Am 21. VII. 1922, in seinem 65. Lebensjahre starb Eugen v. Vadas^ Ministerialrat, o. Professor an der kgl. Forstakademie zu Selmeczbánya (gegenwärtig in Sopron) und Leiter der Forsthchen Versuchs-Station, korresp. Mitghed anseres Institutes, einer der wenigen, die noch an der Wiege der Ung. Ornithol. Centrale gestanden sind. Welch ein warmherziger Freund der Vögel E. v. Vadas war, bestätigt charakteristisch seine im XVIII. Bande der Aquila (1911, p. 391.) erschienene kleine Mitteilung über den Mauerläufer^ von welcher Art ein Exemplar als ein seltener Gast sich am 19. II. 1911 auf dem Gebäude der Forstakademie zeigte und so zutraulich wai*, dass: „eine Erlegung desselben sehr leicht gewesen- wäre, doch konnte ich mich nicht dazu entschliessen den unendlich lieben Vogel an Stelle des sehr alten und in Mauser befindlichen Exemplares unserer Sammlung zugute kommen zu lassen". In diesem zitierten Satze von Vadas spiegelt sich seine ganze Gemütsart wieder, denn so war er während seines ganzen Lebens : nicht einmal das Vertrauen des Vogels konnte er täuschen . . . E. V. Vadas ist am 2. IV. 1857 in Alsó-Hámor (Kom. Borsod) geboren; seine Mutter war die Schwester 0. Hermans und nach dem frühen Tode seines Vaters hat 0. Herman für die Erziehung des Jünglings gesorgt. Vadas hat den grössten Teil seiner Ai-beitskraft der Förderung des Ung. forstlichen Versuchswesens gewidmet und auf diesem Gebiete hat er unvergängliche Verdienste erworben und seinem Namen auch in ausländischen Fachkreisen einen guten Klang erworben. Dies hat sich in sehr anerkennender Weise geäussert z. B. in 1910, anlässlieh des VI- 216 NECROLOG. Kongresses des Internat. Bundes der Forstlichen Versuchsanstalten, wo er einstimmig zum Präsidenten gewählt wurde. Wir verloren in ihm einen unserer ältesten Beobachtern und einen wahren Förderer unserer Bestrebungen. Ehre seinem Angedenken. Koloman Wabga. Ludwig Szabó 1853-1922. So oft sich unsere besorgten Gedanken an die letzte Zufluchtstätte der ungarischen Edelreiher im Kisbalaton wandten, hatten wir immer die beruhigende tröstende Gewissheit, dass unser dortiger Beobachter Ludwig Szabó ein warmherziger Vogelfreund und berufener Beobachter denselben menschenmöglichen Schutz angedeihen lässt. Diese Begeis- terung und opferwillige Betätigung für ideale Ziele, Arbeitsfreudigkeit und Schafîendrang bilden Grundton des edlen Charakters von Ludwig von Szaró zu Nemestóth. Als Spross einer altadehgen Famihe des Zalaer Komitates wurde er im Jahre 1853 geboren . Sein Tod erfolgte in Balatonszentgyörgy am 2L XIL 1922. Nach Absolvierung der Mittelschulen setzte er seine Studien auf der Forstakademie in Selmeczbánya fort und wurde dann im Jahre 1878 Oberförster in Keszthely. Im Jahre 1891 verabschiedete er sich von diesem Fache, wo seine Fähigkeiten und Taten- drang nicht genügend zur Geltung gelangen konnten und begann eine sehr erfolgreiche Tätigkeit auf dem Gebiete der Ökonomie. Schon als 14-jähriger Knabe war er ein eifriger Vogelsammler und gelangten seine damaligen Präparate in die Sammlung des Obergymnasiums zu Keszthely. Diese Tätigkeit setzte er auch später fort, besonders seitdem er die Balatonszentgyörgye r Herrschaft des Füi-sten Festeïich in Pacht nahm. Seine Sammlung enthält etwa 200 Vögel der Ornis des Kisbalaton, alle selbsthändig präpariert. Er war ein vorbildlicher Sohn seines Vaterlandes, dessen Andenken wert ist, der Nachwelt überliefert zu werden. Jakob Schenk. Guido V. Bikkessy 1861—1918. Am 5. Jänner 1918 starb in M oson Guido von Bikkessy zu VÁMOSATTYA Ständiger Beobachter unseres Institutes seit 1894. Er wurde am 27. April 1861 in Pozsony geboren und entstammte einer ange- NECROLOG. 217 sehenen Familie. Nach der Mittelschule absolvierte er die landwirtschaft- liche Akademie in Keszthely und Magyaróvár. In den Jahrgängen 1891/92 der Wiener „Die Schwalbe'" erschienen mehrere ornithologische Beiträge von ihm, ausserdem veröffentlichte er im 1895-er Jahrgange der Aquila über 15 Arten biologische und famiis- tische Daten aus der Umgebung von Magyaróvár. Friede seiner Asche I „ .,, Koloman W arga. Jane Allen Owen-Visger. 1842-1922. Im Sommer 1922 vernahmen wir die traurige Nachricht, dass J. A. Visger, die aufrichtige euglische Freundin des kgl. Ungarischen Ornitho- logischen Institutes am 1. August 1922, in ihrem SO. Lebensjahre gestorben ist. Die bekannte englische Schriftstellerin wurde in Stafford- shire geboren und im englischen Elgin, sowie im deutschen Neuwied erzogen. 1863 siedelte sie mit ihrem ersten Manne, G. N. Owen, nach Neu-Seeland über und verbrachte 5 Jahre in der Umgebung von Auckland; später besuchte sie auch die Inseln Tahiti und Hawaii, sowie den Westindischen Archipel. Nach dem Tode G. N. Owen's im J. 1876 kehrte sie von Honolulu nach England zurück, doch unternahm sie auch in den späteren Jahren mehrere grössere Reisen, wobei sie 1882 beim Gap Finisterre Schißbruch erlitt. Im darauffolgenden Jahre schlo.ss sie eine neue Ehe mit Hárman Visger. Von ihren Reisen veröffenthchte sie mehrere interessante Reise- beschreibungen („The Story of Hawaii"), die meisten ihrer Werke widmete sie aber jener populären naturwissenschafthchen Litteratur, welche in England ihren Höhepunkt erreicht hat. „A Son of the Marshes'', „Forest, Field and Fell", „The Country Month by Month", „Birds in their Seasons'- sind ihre Hauptwerke. Das kleine Prachtwerk 0. Herman's „Nutzen und Schaden der Vögel" gefiel ihr derart, dass sie 1908 den greisen Ver- fasser in Lillafüred besuchte, um zur engHschen Ausgabe desselben seine Zustimmung zu gewinnen. Das Werk kam 1908 aus der Universitäts- presse von Manchester heraus, in schöner Ausstattung, mit Illustra- tionen von Titus Csörgey und fand in der engHschen Presse ungeteilte Anerkennung. Aus diesem Anlasse ernannte Dr. Ign. v. Darányi, ungarischer Ackerbauminister A. J. Visger zum Ehrenmitgliede des k. ung. Omit. Institutes. Y)^ Koloman Lambrecht. 218 JELENTÉS A KÖNYVTAR ÁLLAPOTÁRÓL. Jelentés a könyvtár állapotáról. Araikor 1921. januárjában az intézet szolgálatába állottam, néhai Chernél István igazgató első fel- adatképen az intézeti könyvtár rendbehozatalával és kezelésével bízott meg. Minthogy az intézetnek Paelagi Béla eljiimyta, tehát 1917 óta könyvtárosa nem volt, a felgyűlt anyag feldolgozása hosszabb időt igényel s ma is folyamatban van. Legsürgősebb feladatom volt a külföldi csereösszeköttetések iijbóli felvétele, a háború alatt megjelent és eddig be nem küldött kiadványok bekérése s eme kapcsolataink lehető kiterjesztése, minthogy manapság számunkra ez az egyetlen módja a legszükségesebb külföldi irodalom beszerzésének, mely egyedül teszi lehetővé a tudomány haladásának követését. Mindenképen örvendetes, hogy a háború előtti kapcsolatokat kevés kivétellel sikerült felújítani, sőt azokhoz ujakat is szerezni. De gyarapodott könyvtárunk inté- zetünk bel- és külföldi barátainak adományai folytán is; beküldött kiadványaik felsorolásától helyszűke miatt kénytelenek vagyunk eltekin- teni, de kötelességünk köszönetünket ezúton is kifejezni a következő adományozóknak : Bericht über den Stand der Bibliothek. Im Januar 1921. wurde der Unter- zeichnete mit den Agenden des Bib- liothekars beauftragt. Da das Institut seit dem Tode Béla Parlagi's keinen Bibhothekar besass, so bean- sprucht die Bearbeitung des seit 1917 sich angehäuften Materials noch längere Zeit. Eine der dringendsten Aufgaben war die Wiederherstellung der mit dem Kriege grösstenteils unterbro- chenen Tauschverbindungen, da wir in der Beschaffung der auswärtigen Litteratur gegenwärtig leider auf dieses einzige Mittel angewiesen sind. Glücklicherweise fanden unsere diesbezüglichen Wünsche fast überall das weitestgehende Entgegenkommen und diesem erfreulichen Umstände haben wir es zu verdanken, dass den grösstenteils wieder hergestellten alten Beziehungen auch neue hinzu- gefügt werden könnten. Ausserdem erhielten wir eine Anzahl von Büchern und Separat- abdrücken als Geschenk von den in- und ausländischen Freunden unseres Institutes. Von der Auf- führung der Spenden müssen wir aus Raummangel absehen, wir halten es aber für unsere angenehme Pflicht allen diesen Wohltätern des Institutes unseren verbindlichsten Dank aus- zusprechen: Dr. E. Arrigoni degli 0dpi, S. Prentiss Baldwin, Bohrandt Lajos, Dr. K. Bretscher, G. v. Burg, Dr. J. Büttikofer, W. Eagle Clark, G. Clodius, W. E. Collinge, J. Drijver, Dr. W. R. Eckardt, Dr. 0. Fehringer, Dr. H. Fischer-Sigwart, frhr. H. Getr von BERICHT ÜBER DEN STAND DER BIBLIOTHEK. 219 SCHWEPPEXBFRG, M. HÄEMS, Dr. 0. HeINROTH, C. E. HeLLMAYR, H. E, Howard, Dr. E. Ihne, I. Kaygorodoff, Dr. Keller Oszkár^ A. Klengel, N. Küroda, Db. K. Lindner, R. B. Lodge, K. Loos, E. LÖNNBERG, FR. V. LUCANTJS, A. LuTHER, FRAU L L. MORTENSEN, H. Oldys, Dr. Ostermayer Miklós, Dr. F. Pax, T. Gilbert Pearson, H. Rendahl, H. W. Robinson, Dr. H. Sachtleben, H. Schalow, A. Schwan, R. W. Shüfeldt, Db. E. Stresemann, T. W. Swanton, C. Thiel, J. Thienemann, A. Landsborough Thomson, P. F. Weckmann, Dr. H. Weigold, H. F. Witherby, R. Zimmermann. Az 1921. május 1-én újból meg- Im Jahre 1921 erhielten wir 730 nyitott könyvtári érkezési napló Sendungen, enthaltend 1223 Druck- szerint az 1921. évben beérkezett sachen, 1922. 928 Sendungen mit 730 küldemény 1223 nyomtatvánnyal, 1.526 Drucksachen. Die Bibliothek 1922-ben 928 küldemény 1526 bestand am 30. .Juni 1921. aus nyomtatvánnyal. A leltár szerint a 5754 Bänden. Der bis zum 1. März könyvtár állománya 1921. június 1923. ins Inventar genommene 30-án 5754 kötet volt, az 1923. Zuwachs (nur ein Bruchteil des március l-ig leltározott gyarapodás tatsächlichen Zuwachses) beträgt 233 (a beérkezett anyagnak csak csekély Bände. Besonders muss ich erwähnen töredéke) 233 kötet; leltári állomány die Bereicherung der Bibliothek durch tehát 5987 kötet ; a füzetek és külön- die wertvollen Nachlässe Otto lenyomatok leltározva nincsenek. Herman's und Stephan Chernels'. Külön emlitem meg könyvtárunknak Herman Ottó és Chernél István * értékes hagyatéka révén történt gyarapodását ; utóbbit helyszűke miatt intézetünkben még elhelyezni Nach Verarbeitung des gesammten nem tudtuk. Materials, sowie nach Besserung der A rendezés befejeztével, vaia- Verhältnisse werden wir hoffentlich mint a viszonyok javulásával talán den Katalog der Bibliothek heraus- módunkban lesz a könyvtár kata- geben können, um diese auch logusát kiadni, hogy könyvtánmkat unseren Beobachtern und sons- távolabbi szaktársaink részére is tigen Fachgenossen zugänglicher zu hozzáférhetővé tegyük. machen. Dr. Schermann Szilárd. Db. C. Schermann. 220 GYŰJTEMÉNYEK — SAMMLUNGEN. Gyűjtemények. — Sammlungen. Gyarapodás ajándékok utján 1922. január 1-től 1922. december 31-ig. Vermehrung durch Spenden vom 1. Jänner 1922. bis 31. December 1922. I. Felállitott madarak. — Aufgestellte Vögel. Aquila heliaca Savig. Hortobágy. 1922. IX. 20. I/j. Szomjas Gusztávné. Astur palumbarms L. Hortobágy. 1922. I. Szomjas Gusztáv. Buteo ferox Gm. Hortobágy. 1922. IX. 19. Szomjas László. Circus cyaneus L. Békásmegyer. 1922. III. 14. Gero Zoltán. Corvus corax L. Hortobágy. 1922. IX. 20. Szomjas László. Haliaè'tus alhicilla L. Hortobágy. 1922. XII. 27. Szomjas GrszTÁv. Pernis apivorus L. Re-ndes, Zala m. 1922. IX. 11. Imee Sándor. II. Madárbőrök. — Vogelbaíge. Acanthis flavirostris L. Hortobágy. 1921. XI. 18. Dr. Tarján Tibor. Astur palumbarius L. Hortobágy. 1922. XII. 27. Szomjas Gusztáv. Branta ruficollis Páll. Szabadbattyán, Fejér m. 1922. II. 7. Unger Jknő. Carduelis elegáns Step, (melanismus) Tarpa, Bereg m. 1922. XII. 16. Kabáczy Ebno. Falco peregrinus Tunst. Hortobágy. 1922. XI. 23. Ifj. Szomjas Gusztáv. Otocoris alpestris fava Gm. T r ó c z o n, Zemplén m. 1922. I. Szüts István. Otocoris alpestris flava Gm. Nyíregyháza. 1922. XII. 15. Nemes Gyula. Anthus spinoletta borealis Hesse, çp S ak a ha ma, Sachalin. 1914. V. 9. E. W. Suomalainen. Anthus spinoletta borealis Hesse. 9 Kaiba-to, Sachalin. 1914. X. 22. E. W. Suomalainen. Passer niontanus saturatus Stejn. cT Kaiba-to, Sachalin. 1914. X. 28. E. W. Suomalainen. Passer niontanus saturatus Stejn. $ Kaiba-to, Sachalin. 1914. X. 29. E. W. Suomalainen. in. Tojások. — Vogeleier. Oedicnemus scolopax Gm. Ö r k é n y t á b o r. 1922, tavasza. Oderszky Lajos. IV. Csontvázak. — Skelette. Otocoris alpestris flava Gm. Tarpa, Bereg m, 1922. XI. 26. Kabáczy Ernő. V. Gyomortartalmak. — Ingluvialien. BÁBDIÓ Adolf. Szombathely. 4 darab. Hegymeghy Dezső. Győr. 35 darab. Schenk Henrik. Óverbász. 2 darab. Sz. L. INDEX ALPHABETICUS AVIUM. A zárójelben levo számok az idegen nyelvű szövegre vonatkoznak, ha az illető fajok egyúttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten Zahlen beziehen sich auf den fremdsprachigen Text, wenn die betref- fenden Arten auch im ungarischen Texte angeführt sind; die Seitenzahl der im gemeinsamen Texte befindlichen Namen wird ohne Klammer angeführt. Acanthis cannabina 60, llö, 135. — flavirostris 127, 166, (189), 220. — linaria 122, 129, 142. Accentor modularis 96, 104, 106, 110, 112, 116, 117, 124, 129. Accipiter nisus 15, 17, (25), (27), (28), 104, 134, 184, (201). AcrocephalQS aquations 99, 100, 117, 142. — arundinaceus 96, 97, 99, 101, 108, 112, 117, 120—124, 127. — palustris 60, 109, 117, 124, 146, 147, (152). — sclioenobaenus 99, 100, 104, 110, 117, 122, 124, 142, 172, (193). — streperus 60, 99, 118. — — horticolus 124. Actitis hypoleucos 99, 100, 109, 123, 124, 127. Aegithalos caudatus 121. — — europaens 136. Aegülins Tengmalmi 124. Alaudidae 15, (25), 182, 200. Alauda arreasis 55, 60, (69), (77Ì, 97-103, 105-128, 139, 182, (200). Alcedo ispida 135. Anas 35, 38, 39, (47-49), 164, 166, 179, 183. — acuta 98, 99, 107, 112, 124, 127, 131, 140, 166, 167, (189). — boschas 12, (22), 95—99, 101, 102, 104, 107, 113—115, 117, 118, 121, 122, 124- 127, 129, 131, 137. 166, 167, 183, (188j, (189), (200). domestica 167, 181, (199). — crocea 97, 99, 101, 117, 118, 121, 124, 126, 127, 131, 166, (188), (189). — penelope 99, 110, 112, 113, 124, 127, 131, 166, 167, (189j. — querquedula 97—99, 101, 109, 118, 122, 124, 126, 127, 131, 166, (188). Anas streperà 100, 112, 127, 131, 166, (188). Ansar 34, 38, 39, (46—49), 164, 166, 167, (189j, (193). — albifrons 96, 97, 99, 109, 112, 113, 124, 126, 127, 166, 167, 173, (189), (193). — erythropus 112, 127, 166, 167, (188), (189). — fabalis 95, 97—99, 101, 105—107, 109—113, 115, 116, 121, 122, 124, 126, 127, 129, 131, 165, 166, 173, (188), (189), (193). — ferus 35, 97, 99, 100-103, 110, 112, 113, 117, 123, 125—129, 131, 140, 166, 167, (188), (189). — — domesticus 167. — neglectus (46), 127, 166, 167, (189). Anthoscopus pendulinus 177, (196). Anthus 172, (193). — campestris 110, 113, 118, 122. — cervinus 99, 171, 172, (192), (193). — pratensis 96, 98—100, 106, 109, 116, 118, 121—124, 127, 142. , — spinoletta 109. borealis 220. — triviális 100, 109, 111, 112, 115-118, 122, 138. Aquila 34, 40, (50). — chrysaëtus 141. — heliaca 126, 127, 166, (188), 220. — pomarina 109, 116, 137. Archibuteo lagopus 60, 99, 107, 109, 115, 119, 124, 126, 127, 142, 166, 180, (188), (189), (198). Ardea 32, 37, 39, 40, (45). (49), (50), 51, 52, 54, (66), (69), (74), (76). — cinerea 60, 96—102, 107, 109, 111—114, 117, 118, 125—127, 141, 166, (188). — purpurea 54, 55, (69), (76), 96, 99, 100, 107, 112—114, 124, 126, 141. INDEX ALPHABETICUS AVIUM. Ardeola ralloides 52, 54, 55. 62, (66), (69), (7-i), (76), (77), 118, 124. Ardetta minuta 16. (26), 99—101. 110, 117, 124. Asio accipitnnas 107. — otns 16, (26), HO, 134. Astnr palumbarias 17, (27), 134. 173, (194), 220. Athene noctua 60, 134. Bombycilla garrula 93, 95—97, 109—112, 126, 142, 170, 171, (191), (192). Bonasa bonasia 134. Botaurus stellaris 16, (26), 35, (47), 99-101, 107, 112, 113, 141, 173, (193). Branta leucopsis 165, (188). — ruflcollis (46), 127, 166, 167, (189), (190), 220. Bubo ignavus 134. Buteo 12, (22), 180, (198). — communis 101, 105—107, 111, 114, 116, 117, 120—124, 126—128, 134, 166, 169, 180, 184, 185, (188), (189), (191), (198). (201), (202). — ferox 34, (46), 127, 165, 166, 169. (188), (190). 220. CSalandrella brachydactyla 34, (46). Capri mulgus europaens 60, 96, 97, 101, 102, HO, 111, 115, 120, 122, 127, 138. €arduelis elegáns 60, HO, 115, 116, 122, 129, 1.85, 174, 184, 185, (194), (195), (201), 220. Cerchneis Naumanni 60. — tinnunculus 17, (27), 60, 96—98, 100, 101, 103—110, 112, 116—122, 124, 125, 126, 128—130, 138, 179, 183, (198), (200). — vespertinus 60, 96, 105, 107, 115, 119, 122. Certhia familiáris macrodactyla 136. Charadrius alexandrinus 31, 35, 39, (44), (47), (49). — apricarius 99, 100, 118, 127, 166, (189). — .dubius 96, 99, 101, 104, 109,123,124, 137. — hiaticula 99. Chrysomitris spinus 60, 115, 116, 124, 129. 142, 174, 175, (194), (195). Ciconia alba 40, 52, 54, 56, 58—60, 62. (66), (68), (70), (72), (73), (75), (77), (79), 80, 82, 83, 85, (85), (87), (88), (90), 96—108, 110—126, 128, 129, 1.37. 175. (195). — nigra 107, 114, 118, 120, 124, 127, 140, 166, 169, (188), (191). Cinclus aquations médius 136. Circaëtus gallicus 98, 119, 125, 141. Circus 166, 182, 183, (188), (199), 200). — aeruginosus 52, 63, (66), (73), (74), 96, 100, 118, 122, 124, 126, 182, 183, (200). — cyaneus 60, 96, 99, 100, 103, 107, 113, 118, 121, 124, 126, 127, 141, 173, 182, (194), (200), 220. — macrourus 99, 118, 182, (200). — pygargus 100, 119. Cliyicola riparia 60, 96, 99- 101, 104—107, 114—116, 119, 123—126, 130, 138, 176, (196). Coccothranstes vulgaris 105, HO, 124, 129. 135, 173, 174, 184, (194), (195). Coloeus monedula spermologus 106, 129, 135, 173, 175, (194), (196). Columba livia 60. domestica 179, 180, (197). — oenas 55, (69), (76), 82, (87), 97—99, 101—103, 105—108, 112,114,117—121, 123, 126, 129, 131, 137, 186, (203). — palumbus 60, 97—102, 105, 100, 110—114, 116—122, 124—126, 128, 129, 137, 184, (201). Colymbidae 11, 12, (20—22). Colymbus articns 104, 113, 128, 142, 181, (199). — Immer 11, (20), 118. Coracias garrulus 96, 98—100, 102, 106, 107, HO, 112, 115,117—122, 125,138. Corvus 165, 182, (188), (201). — corax 40, (50), 127, 166, 167, 170, 173, (188), (189), (191), (194), 220. — cornix 60, 127—129, 135, 167, 173, 175, (189), (194—196). — corona 106. — frugilegus 15, (25), 97, 98, 104, 106, 107, 113, 115, 116, 130, 135, liö. 184, (201). Cotumix communis 60,97—99, 101—103, 106—127, 137. INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 223 Crex pratensis 60, 97—102, 107—110, 114, 117—121, 123-125, 137. Cncnlus canorus 17, (27), 96, 97—126, 128. 130, 138, 176. Cyçnns musicus 112, 124, 163, 164, 167, 168, 171, (187), (190), (192). Cypselus apus 57, 60, 63, (71), (78), 96, 98, 100, 104—107, 109, 114, 116, 118, 119, 125, 126, 130, 170, 180. (191), (198). ©eUchon arbica 56, 60, (71), (78), 96—107, 109—126, 128—130, 138, 176, 183, (196), (200). Dendrocopos major pinetornm 60, 130, 135, 174, 175, (194), (195). — minor hortoram 96, 135. Dryocopus martins 112, 134. Egretta alba 7, (8), 29, 30, 32, 35, 37—40, (42), (43), (45), (47—50), 107, 112, 113. 126, 164, 168, (187), (190), 203, 205, 208, 212, (216). — garzetta 54, 55, (69), (76), (77). Emberiza calandra 60, 96, 97, 99. 101, 104, 106, 107, 109—112, 114, 117, 119—122, 124, 138. — — (forma dalmata) 109. — cirlns (50). — citrinella 16, (26), 60, 104, 105, 130, 136, 184. (201). — hortulana 60, 96, 104. — schoeniclus 97, 99, 101, 109, 117, 122, 124, 142. Erithacns luscinia 94, 96, 97, 102—106, 108. 110-112, 114—116, 118-121. 123, 125, 126, 128—130, 140, 172, (193). — Philomela 93, 94, 98, 100, 118, 119, 124, 126. 127, 172, (193). — phoenicnrus 60, 96, 97, 100, 101, 102, 104, 106, 109—111, 116—121, 125, 129, 130, 140. — rubecula 60, 95—98, 100— 102, 104—160, 109, 111 - 113, 115—12.3, 125, 128-130, 140, 184, (201). — STecica cyanecula 38, 39, (48), 104, 107, 110, 112, 122, 125. — titys 96, 100, 104, 108—112, 116—121, 125, 126, 128- I.SO, 140, 172, (193). Palco 40, (50), 165, 167, 179, 180, (197). Falco aesalon 15, (25), 99, 101, 107, 126, 127. 142, 166, (189). — cherrngr- 117. 118, 128. — peregrinus 101, 121, 124. 126—129, 141, 166, 167, 169,178-180,(188—190), (197), (198), 220. calidns 169, 179, (190), (198). forma rhenanus 179, (198). — — griseiventris 169. — — peregrinus 169. — subbuteo 60, 96, 100, 106, 107, 118, 119, 124, 127, 137, 166, 179, (188). Fringilla coelebs 60, 95, 96, 99, 101, 102, 105, 106, 109, 111—117, 121, 122, 124, 128—130, 135. 17.3, 174. 184, (194), (201). — montifringilla 60, 97, 99, 101, 104, 105-107, 109, 111—113, 116, 117, 122 124, 129, 142, 183, 184, (201) Fulica atra 38, (48), 55, 56, 60, (69), (70), (76), (77), 97, 99—101, 103, 107, 109. 113—115, 117, 120, 121, 125—127. 131, 140, 166, 183, (188), (200). Oalerida cristata 15, (25), 60, 104, 1.30, 136, 184, (201). Gallinago 35. — gaUinaria (47), 55, (69), (76;, 97, 98—100, 109, 110, 112, 114, 118, 122. 123, 125, 127, 131, 140, 166, 173. (188), (194). — gdUinula 101. 104, 113, 114, 140. — major 99. Gallinula chloropus 13, ^22), 55, (69), (76), 100, 101, 107, 110, 113, 117, 12i. 125, 1.37. Gallns domestìcus 10, 11, (19), (20). Garrnlns glandarius 135. Gelochelidon anglica 38, 39. (45), (49). Glareola pratincola 34, 35, (46), (47). Grus communis 97, 102, 103, 108—110, 115, 117, 124, 126, 127, 163. 165, 167. (187—189). Gypaëtus bbrbatus grandis (50). Haliaëtus albicilla (47). 126—128, 166. 167, (188), (189). 220. >r Himantopus candidus 31, 35, 39, (44), (47), (49). 224 INDEX ALPHABETICUS AVIUM Hippolais icterina 97, 116, 182, 129, 130, 139, 172, (193). — polyglotta 118. Eiraaëtns pennatns 141. Eirundinidae 11, (20), (71), 180, (198). Kimndo rustica 56, 57, 60, 63, (71), (78), 96-130, 138, U6, 147, (152), 183. Hydrochelidon 35, (47). — nigra 31, (44), 52> 55, 61, (66), (70), (73), (77), 99—101, 118. Jynx torquilla 16, (27), 57, 60, 63, (71) (78), 96—98, 100, 104, 106, 107, 109-111, 113-116, 118-123, 125-130, 138. Lanios collnrio 60, 96—102, 104—107, 109-111, 114-116, 118, 119, 121-123, 125, 128, 128—130, 138. — excubitor 97, 102, 105, 108, 109, 116, 121, 142. — minor ,60, 97—101, 105, 106, 108, 110, 111, 118—125, 138. Larus 12, 15, (22), (25), 181, 182, (199). — argenta tus 121. — — cac)dnnans 104. — cauus 100, 104, 127, 167, 181, (189). — minutas 100. — ridibundns 15, (25), 35, 37, 39, (47—49), 51, 54-.Ő6, 60, 61, (66), (69), (70), (74), (76), (77,, 98-100, 104, 107, 109, 114, 121, 122, 125, 127, 166,181, (188), (199). Ligurinus cMoris 96, 97, 99, 104, 106, 111, 115, 117, 121, 122, 125, 129, 130, 138, 174, (194), (195). Limosa aegocephala 31, 35, (47), 55, 60, (69), (76), 107, 109, 122. Locustella fluviatilis 125, 139, 172, (193). — luscinioides 35, 39, (47—49), 100, 122, 125. — naevia 1