,vV) QL671 .A65 * FOR THE PEOPLE FOR EDVCATION FORSCIENCE ♦ LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY :>.f' .^^- "'■■'^AQUILA. A MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT FOLYÓIRATA. PEKIODICAL OF OENITHOLOGY. * JOÜENAL POUK OKNITHOLOGIE. ZEITSCMIFT FŰE ORNITHOLOGIE. SZERK. REDACT. HERMAN OTTÓ. OTTO HERMAN. JAHRGANG Vili. ÉVFOLYAM 1901. CUM TABE. VII, ET ICONIBUS NOX COLORATIS. BUDAPEST. A MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT KIADVÁNYA. 1901. j^c^"- FBANKLIN-IARSULAT NYOMDÁJA, .^^TNHALT. ERRATA. All Tom. VIII. »Aquila». A 140. oldalon, alulról a 6. sorban: Aecjühalns helyett Avcjitlialitx olvasandó. A 148. old., alulról II. sorban: Chelklonaria in-hical helyett Chelidonaria iirhicn olvasandó A 157. old. felülről 2. sorban : Bhodocena rhammi helyett Bhodorera rhamni oWasamU A 164. old. felülről a 12. sorban: A. és U. helyett M. olvasandó. Pg. 148. in deutschen Texte, li. Zeile von unten soll Hdlilaiibe statt Kokllaube stehen. ^0 J nd des 50 iohkeit läge _., 123 isichtlich ges ... .„ 147 j)gischen . „. 156 _ 165 173 205 tung der nldungen ... ._ 214 .... .- 275 /ögel (Mit afeln 279 Br. Snouckaekt. Chernél I. Gaal G. Chernél I. Haase 0. Ä lli^Cn, Ötven l■\^^ íi'iiiiall;i-.;iU:ik UUIH'IH' Ijîp- csében _. ,„ . Ceryle alcyou (L.) Európában A fenyőrigó (Tardus pilaris) fészkelése Magyarországon „ _ ._ Difformis csőrü madarak (szövegkép- pel) - Phalaropus lobatus (L.) a Balaton madár- faunájában ,._ ,. A danka sirály gazdasági jelentőségéhez Adatok a füsti fecske legészakibb elő- jövetelére ._ _,. _ Deutsche Orrdth. Ges. Madár megfigyelő állomás a Kurische Neh- rungon _ _. ._. _.. .,- M. 0. K. (U. 0. C.) A horvát ornithologiai központ « II (I Gólyák Szilveszter naj)ján _, .,-, « II II Pastor roseus _ m hologisehe Bestehens sehen Ge- ilei' 1 írUt-riiL'u \ '1 jin.i. Seilschaft in Leipzig .._ .... „_ _^ ,, ._ Ceryle alcion (L.) in Europa ._ ._. ._ Über Nisten der Wacholderdrossel (Tur- dus pilaris) in Ungarn .... ,_ Vögel mit difformen Schnäbeln (Mit Textb.) _ Der Phalaropus lobatus (L.) in der Vogel- fauna des Balaton-Sees ._, ._ __ Zur wirtschaftlichen Bedeutung der Lachmöve _ _. _. .... _ Angaben zu dem nördlichsten Vorkom- men der Rauchschwalbe ._ _. ,„ Vogelwarte auf der Kurischen Nehrung Die Croatisohe Ornithologische Centrale Weisse Störche am Sylvestertag _, .._ .._ 181 187 191 194 291 293 295 296 297 297 298 298 299 FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. TASTALO M. - INHALT. Kleinschmidt 0. A Falco Hierofaloo alakköre _ Schenk J. A madárvouulás Magyarországon az 1899. év tavaszán .,_ _. ,_ ._ „ Chernél I. A madarak hasznos és káros voltáról posi- ; tiv alapon _. _ _ . „ ._ _. ,_. „ í* M. 0. K. (U. 0. C.) Kölcsönös megállapodás a madárvonulás Br. Snoiickaert. Ertl G. Chernél I. Herman 0. Jablonovski J. Herman 0. megfigyelésére Oruithologiai naplóm kivonata 1 899. évről Nidologia et Oologia _ ., _. .„, „. Fászl István .„. Madárvédelem, _. ._ A varjak mezó'gazdasági jelentősége (két szövegábrával s egy táblával) „ _. .,. ._ Pótlék a varju-kérdésliez ___. „_ ,„ ,„. A madarak hasznáról és káráról. (Szöveg- képekkel és három táblával _ „. ... Der Formenkreis Falco Hierofalco . , 1 Der Vogelzug in Ungarn während des Frühjahres 1899 „. ... ._ ... 50 Über Nützlichkeit und Schädlichkeit der Vögel auf positiver Grundlage 1 23 Gegenseitige Vereinbarung hinsichtlich der Beobachtung des Vogelzuges _. ... 147 Auszug aus meinem Ornithologischen Tagebuche von 1899 . 156 165 Stephan Fászl 173 Vogelschutz 205 Die landwirtschaftliche Bedeutung der Krähen. — (Mit zwei Testabbildungen und einer Tafel) _ ... ... .. _. ._ 214 Nachtrag zur Krähenfrage ._ _. .„ ... „ 275 Vom Nutzen und Schaden der Vögel (Mit Textabbildungen und drei Tafeln ._ ... 279 Dr. Almási Gï. Aquila Br. Snodckaert. Chernél I. Gaal G. Chernél I. Haase 0. Kisebb közlemények : Előleges jelentés _ A ni. nemzetközi ornithologiai congressus Parisban . A « Deutsche Ornithologische Gesellschaft » ötven éves fennállásának ünnepe Lip- csében . . _. _ Ceryle alcyon (L.) Európában . . „. ... A fenyőrigó (Turdus pilaris) fészkelése Magyarországon ... Difformis csőrü madarak (szövegkép- pel) - -. -■ -, Phalaropns lobatus (L.) a Balaton madár- faunájában .,_ A danka sirály gazdasági jelentőségéhez Adatok a füsti fecske legészakibb elő- jövetelére _. _ _. _ Deutsche OrniÜi. Ges. Madár megfigyelő állomás a Kurisehe Neh- rungen .. .,_ ... ... ... M. Ü. K. (U. 0. C.) A horvát ornithologiai központ « « « Gólyák Szilveszter napján __ ... ... _., « « « Pastor roseus ... .„ ._ „. Kleiuere Mitteilungren : Vorläufiger Bericht . _ ._ ._ ... .. _. Der III. internationale Ornithologische Congress in Paris. _ Die Feier des fünfzigjährigen Bestehens der Deutschen Ornithologischen Ge- sellschaft in Leipzig ... _. ,„ „^ ... ._ Ceryle alcion (L.l in Europa ... Über Nisten der Wacholderdrossel (Tur- dus pilaris) in Ungarn . _ .„ Vögel mit difformen Schnäbeln (Mit Textb.) _ „. Der Phalaropns lobatus (L.) in der Vogel- fauna des Balaton-Sees ... _ Zur wirtschaftlichen Bedeutung der Lachmöve „, . _ Angaben zu dem nördlichsten Vorkom- men der Eauchschwalbe Vogelwarte auf der Kurischen Nehrung Die Croatische Ornithologische Centrale Weisse Störche am Sylvestertag _ .. 181 187 191 194 291 293 295 296 297 297 298 298 299 Intézeti ügyelt : A !M. Orn. Központnak aranyérem.. A M. Orn. Központ áthelyezése Változások a M. 0. K. hivatalos személy- zetében... _„ _. ._ _ Az intézet gyűjteményei Personalia Revue A Magy. Ornith. Központhoz érkezett nyomtatványok jegyzéke Institnts-Aiig'elegenlieitep : Goldene Medaille für die Ung. Ornith. Centrale 194 Übergang der Ornithol. Centrale . _.. 195 Veränderungen im amtlichen Personale der U. 0. C..__ 299 Sammlungen des Institutes 196,300 302 303 An die Ung. Ornith. Centrale eingelangte Schriften 199. 30i Hee5i,\n O. Neki-olog- : Elhaltak _ Két halott. Index avium alphabeticiis Verstorben Zwei Todte 203 204 311 317 AQUILA. Ill ext'dso figit nidum Regina avium .... A MAGYAR MADÁRTANI KÖZPONT FOLYÓIRATA. PElìlUDICAL OF ORNITHOLOGY. JOUUNAI, POUK L 'ORNITHOLOGIE. ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE. lílHTIÍI) BYTHE HUNGARIAN CENTRAIi-BUUKAU PUBLIÉ PAR LE BUREAU CENTRAL POUR ORGAN DES UNGARISCHEN CENTRALBÜREAUS FOR ORNITHOLOGICAL OBSERVATIONS. LES OBSERVATIONS ORNITHOLOGIQUES. FÜR ORNITH. BEOBACHTUNGEN, Nr. 1-2. sz. 1901. Febr. 5. Budapest, N.-Múzemn. Évfolyam Vili. Jahrgang A Falco Hierofalco alakköre Der Formenkreis Falco Hierofalco s a magyarországi kerecsenynek benne elfog- und die Stellung des ungarischen Würgfalken lalt helyzete. in demselben. Irta: Kleinschmidt Ottó, a M. 0. K. levelező tagja. (3 táblával és 4 szövegábrával.) Yoii : Otto Kleinschmidt, correspoDdierejKlem Mitglied der ü. O. C. (Mit 3 Tafeln und 4 ïextbUclern.) Nagy örömmel és élénk érdeklődéssel üdvö- zöltem magam — s bizonyára nem egyedül — a Falco .sacerröl és feldeggiről szóló igazán nagybecsű czikket e folyóirat R'. évfolyamában, kezdve annak 105-ik lapján. Petényi följegyzései nemcsak hogy fontos fel- világosítással szolgálnak a kerecseny természet- rajzára vonatkozólag, de egyebet is nyújtanak : üdvözletet rég elmúlt időkből, a melyeknek exact gondossága, szeretettel teljes buzgalma oly müveket teremtett, a melyek soha el nem múló alapját alkotják jelenkori vizsgálatainknak. A följegyzések záradékául Csorgey Titusz szellemes fejtegetései a természet ama új fel- fogása előtt nyitják meg a kilátást, a mely a jelenben mindinkább tért hódít, s a mely új életet ígér hozni a mi tudományágunkba. Csörgey egyelőre a következő eredményhez jut : i'A Fulco mrvr és ii lutlco Veidiuiiji inl.ális i'arietásai ajij közös fajnid.«, és a további tanulmányoktól várja e tételnek nemcsak igazolását, de kibővítését s bizonyos számú más fajokra való kiterjesztését is. Az utóbbi tényleg lehetséges is. A Falco sacer- nek teljességgel ugyanolyan a viszonya egyéb fajokhoz : a Falco gyrfalcohoz és islandushoz, a Falco juggurhoz, a Falco tanypterushoz stb., mint a milyen a Falco feldeggihez. A.iuihi. \UI. Mit grossem Interesse und lebhafter Freude habe ich — und gewiss nicht ich allein — den höchst werthvollen Artikel über Falco sacer und feldeggi im IV. -lahrgang (pag. 105) dieser Zeitschrift begrüsst. Die Aufzeichnungen Petényi's bringen uns nicht nur wichtige Aufklärungen über die Na- turgeschichte des Würgfalken, sie sind mehr : ein Gruss aus einer längstentschwundenen Zeit, deren exacte Sorgfalt, deren liebevoller Eifer Arbeiten geschaffen hat, die eine unvergängliche Basis für unsere Studien bleiben werden. Daran anknüpfend, eröffnen Tittjs Csökgey's geistreiche Erörterungen den Ausblick auf eine neue Naturauffassuug, die sich jetzt allmählich immer mehr Bahn bricht und neues Leben in unsern Wissenschaftszweig zu bringen ver- spricht. Csörgey kommt zu dem vorläufigen Resultat : «Falco sacer und Falco feldeggi sind locale Varictäte)) einer gemei nsu tuen Species», und erwartet von ferneren Studien nicht nur die Bestätigung, sondern auch eine Erweiterung dieser These, ihre Ausdehnung auf eine Anzahl anderer Arten. In der That ist letzteres möglich. Falco sacer steht zu andern Arten : dem Falco gyrfalco und islandus, dem Falco juggur, dem Falco tanypterus etc. in ganz demselben Verhältnis, wie zum Falco feldeggi. 1 _ . i-i\\ A külső alkat, valamint a rajzoknak és a szí- nezetnek karaktere egy és ugyanaz, úgy hogy ebből a belső berendezés és az életmód azonos- ságára is következtethetünk, a mit az anatomia és biologia bizonyára igazolni is fog. Ugyanaz a sólyom az, a mely a magas északon bószinü tollazatban a metsző hideggel és fekete ellenfelével, az óriás termetű grönlandi holló- val, erejével s nagyságával daczol, kisebb alak- ban és sötétebb színezetben Skandinávia he- gyeiben lakozik. Barna, gyakran naptól ége- tett és esőtől megfakult tollazatban szeli át az orosz pusztákat. Élénkebb színeket visel a kék Adria partjain, Görögország derűs ege alatt. Halványan s gyengéd kiadásban tűnnek elénk e színek ugyanezen madárnál az afrikai sivatag szélén ; tarkán vílágitnak ismét a délafrikai nap sugaraiban s az indiai templomok magaslatáról a Falco juggur szinte csodálkozva tekint le ránk, hogy benne az átöltöztetett Falco islandust már nem akarjuk fölismei-ni. A ki e tarka társaságot közbüleső alakok nél- kül látja, bámulva fogja kérdeni : «És ez mind egy fajhoz tartozik? — Lehetetlen !» A (i.s/^t'c/csii fogalma belecsökönyösödött már \ rendszertanunkba, mint deszkába a rozsdás szeg, a mely meg nem lazítható. Lehetetlennek lát- szik, hogy a species szót egy új rendszerbe át- ültethessük, azaz e szónak ezentúl új értelem- ! ben való alkalmazásának megkísérlése minden időben heves ellenzésre fog találni s zavart fog hozni a megoszlott vélemények közé. ; i A (ist(//.s/«'c/e.s» fogalmával sem járunk jobban. Mert bár ha az alaklánczolat két szomszédos tagját állítjuk egymás mellé, úgy szívesen alkal- mazzuk ezt a fogalmat és elfogadhatónak tart- juk, hogy pl. a Falco íslandus csak subspeciese a Falco gj'rfalconak, valamint a Falco feldeggi a Falco tanypterusnak. Állítsunk azonban két szélső, vagy helyeseb- ben mondva két nem szomszédos tagot egymás- sal szembe, mint pl. a Falco islandust s a Falco biarmicust, s ez esetben csak elszórtan találunk oly ornithologusra, a ki e kettőt subspeciesként fogná föl. A .s/)('í-/V.s és HuliHprricfi fogalma oz o]vl)ól jelen Der iiiisscre Büu isi ganz und gar derselbe, auch der Charakter der Zeichnungen und Fär- bung, so dasH wir daraus auf Übereinstiminixng im inneren Bau und der Lebensweise schliesseu, die sicher Anatomie und Biologie werden nach- weisen können. Es ist derselbe Falk, der hoch im Norden im weissen Scbneegefieder der eisigen Kälte und seinem schwarzen Kampfgespan, dem riesigen grönländischen Kolkraben durch Kraft und Grösse trotzt und der kleiner und dunkler von Farbe in Skandinaviens Gebirgen haust. Im braunen, oft sonnenverbrannten und vom liegen gebleichten Kleid durcheilt er die russischen Steppen. Lebhaftere Farben trägt er an den Küsten der blauen Adria, unter Griechenlands lachendem Himmel. BlasH und zart iinden wir dieselben Farben am Saum der afrikanischen Wüste bei dem- selben Vogel ; bunt wiederum leuchten sie in den Strahlen der südafrikanischen Sonne, und von den Höhen der indischen Tempel schaut der Falco juggur zu uns herab, schier verwun- dert, da'ss wir in ihm den verkleideten Falco ís- landus nimmer erkennen wollen. Wer diese bunte Gesellschaft ohne Zwischen- glieder sieht, wird erstaunt fragen : « Und das soll alles eine Art sein ? — Unmöglich ! » Der Begriff " Speciesét sitzt nun einmal fest in unserer Systematik, wie ein alter rostiger Nagel, der sich nicht lockern lässt, in einem Brett. Es wird unmöglich sein, das Wort Spe- cies auf ein neues System zu übertragen, d. h. der Versuch, dies Wort fortan in einem neuen Sinne anzuwenden, wird zu allen Zeiten hefti- gem Widerspruch begegnen und Verwirrung unter den getheilten Meinungen anrichten. Mit dem Begriff <^Suhsi)frirs>< ergeht es ims nicht besser. Zwar wenn wii' zwei benachbarte Glieder aus der Formeukette herausgreifen, dann wird man gern diesen Begriff anwenden und zugeben, dass z. B. der Falco íslandus nur eine Subspecies vom Falco g_yrfalco, Falco fel- deggi nur eine solche von Falco tanypterus ist. Stellen wir jedoch Endglieder, oder richtiger gesagt : nicht benachbarte Gliedei-, Falco íslan- dus und Falco biarmicus z. B. nebeneinander, so wird man nur vereinzelte Ornithoiogen fin- den, die einer subspezifischen Auffassung der beiden zustimmen. Pio Begriffe .S/zít/cs und .S'í//<>7)('r/í'.s- sind mit- esetünkben alkalmatlan arra, hogy cigy a termé- szetben észlelt tényállást tisztán és helyesen ki- fejezzen. Ezért is e fogalmak használatától elállók s helyettük a következő rendszert alkalmazom, a mely a modern tanulmányoknak kényelmes eszköze s még sem kényszerít bennünket arra, hogy a kettős nomenklatura régi rendjét telje- sen elhagyjuk. Rendszeremet ornitholugico - systematikus munkám vázolásával fogom legjobban megér- tetni. OcHSENius, a geológus, mondta nékem egyszer a következőket: «A kutató programmja ez: gyűjtés, meghatározás, rendezés, megértés.» Kövessük ezt a jirogrammot, de persze jól tudva, hogy a gyakorlatban az egyes részeknek egy- másba fogódzó körpályát kell képezniük. A zoológus első ténykedése a f/í/«//t'«. A hol e közben szükségessé válik egyes példányok megjegyzése, elégséges azoknak megszámozása. A további munkánál különböző okokból szük- séges lesz a számok helyett neveket alkalmazni, a példányokat ineghatároziii. Hasonló, vagy csak a véletlen (kor, variatio, rendellenes fejlő- dés, mint pl. albinizmus) következtében külön- böző példányok* egy egyenletet (1. Indivi- duum = 2. Indiv. = 3. Indiv. stb.) vagy egyed- alakot, röviden mondva «alakot» alkotnak s közös nevet kapnak, még pedig a meglévők kö- zül a legrégiebbet, vagy ha nem volt még nevük, egy újat. Hogy már most a neveket áttekinthetőbbekké tehessük, remlrzziik i-ünnich, ornithologia borealis |1764) Island. .Scá/'/íy//io.s.ss ; 435 on-içi. - l-TüjirlIdiHif : /*/.s 45'5 cm. A esüd tiíJlns része: Vs. — Vom T((rsus heprdcrt: ''h. Világos fejtetősziiiezel (alapszín): a világos fázisnál : fehér, a sötétnél : fehér, igen gyengéd vöröses lehelettel ; egy (gyűjteményemben levő) Holstenhorgból, Grönlandból, való öreg hímnél ez a vöröses lehelet igen szépen látható. — Mo- sás által győződtem meg, hogy ez a szín valódi, s nem a vértől való szennyezés származéka. Még Hellf Si-liclh'lfiirliinijj (Grundfarbe): bei hel- len Phasen : weiss, bei dunklen Phasen : weiss 1 mit sehr zartem röthlichem Hauch ; bei einem alten Männchen von Holstensborg, Grönland (in meiner Sammlung) ist dieser röthliehc Au- [ flug sehr schön sichtbar. Ich habe mich durch Waschen überzeugt, dass er die wirkliche Fär- sokkal szembeötlőbli ez a formakört jellemző vöröses színezet egy pompásan kiszínezett, God- thaakból (Grönland) való öreg hímnél, a melyet a F. H. uralensísnél részletesebben ismertetek.* .i .s7;/('7 fcjlelőrdjzoliil (foltozás): Többnyire (bár nem mindig) a fej hátnlján a legerősebb, elülfelé egyre keskenyebb, lígy liogy (a világos fázishoz tartozó) egészen gyengén rajzolt dara- boknál csak a fejtető hátulján van néhány sötét vonal. A fejtető rajzolata többnyire sokkal kisebb terjedelmű és (különösen a fejtető közepe men- tén) többet hagy szabadon, mint a következő alaknál. A li'i/(jiiiil:orilib >nsis (Menzbier). Nomenklatorikue kimutatás : — Nomenclatorisoher Nachweis : 11 H idd fulfil m-;i.lensis Mülizliicr, Oinilli. (Ini^r. il. cuiop. RumhIíukI, ^loskau 1882. 1. p. á88. t;ilj. 3. (Orosz nyelveu. Russisch.) Hierofalco uralen.sis Menzbier, Ibis 1884. p. 288. Ural. Hierofaleo uralenais «Severzow et Menzbier n. Nouveaux uiémoiies de la société impériale des naturalistes de Moscou, 1885. (Ural és Nyugat-Szibéria DK-felé a .Jenissey es Amur víz- választójáig : délre az Altai-li egységig. Az Uraiban délfelé a Belaja-folyóig. — Ural und West- Sibirien nach 80. liis zur Wiisserscheide des .feiiissey und Amur. Südlich bis zum Altai. Im Ural südlich l)is zum Belaja-Fluss etc.) Ez az alak még kérdéses előttem. A legna- gyobb evezőkön s a faroktollakon észlelt finom különbségekre nem sokat adok. A fázisok gaz- dagsága (erős variálásai, továbbá a nagyság mellett, a mely tekintetben a 3. alak állítólag felülmúlja az 1. és 2. alakot, fontosabb lehet a rozsdavöröses futtatás, a mely különösen a fej- tetőn s a nyakszirten lép előtérbe. Ez által közelebb jut a F. H. sacerhez. Ama daraboknak, melyeket futólag láttam, lelőhelyük nem volt biztosan megállapítva, a miért is nem szereztem meg azokat gyűjteményem számára. Ügy látszik, az 1. és 2. alak közt középen állot- tak s kissé gyöngébb csűdtidlazatnk volt, mint a 3. alaknak. Bizonyára ezt az alakot goiidolta Pallas, mint az ő Falco lanariusának «nagyobb váifajáti (Zoogr. Rosso-Asiatica 1811. I, j). 330). a mely «az uráli hegyekben él s a nemes sólymok közé soroztatik". Menzbier talán nagyon tágra vette ez alak elterjedését; kritikai vizsgálatának a középső és déli l'ralból kellett kiindulnia. A föntebb már említett Godthaabból (Grön- landból) való kiválóan szép színezetű him F. H. islandus, a mely tiszta színezete, begyén és melle közepén erősen redukált rajzolata, élénken sárga lábai és viaszhártyája után ítélve bizonyára igen öregnek tartható, nemcsak fejetetején, hanem nyakszirtjén is igen szembeötlő rozsdavörös színt mutat, de a mely a valli s a begytollak szélén csak elenyészően csekél}' nyomokban vau meg. E színezet tekintetében tehát különböző lehet az élénkség. Ezt pontosan megegyező fázisok- nál kell egybevetni, mert az összes alakokra jellemző vörös fejtetőszinezet minden alaknál egyénileg variál ; a világos fázisoknál ez hal- vány, vagy el is vész, sötéteknél pedig a rajzola- tokkal van elfödve. A British Museumban található, Keulemaus- tól Sharpé «The Second Yarkand Mission "-jában Dicse Form ist mir noch fi-aglidi. Von den angegebenen feinen Unterschieden an Hand- schwingen und Steuerfedern halte ich nicht viel, wichtiger dürfte neben dem Phasenreichthum ( starken A ariieren) und der Grösse, worin Form 3 die Formen 1 und ü übertreffen soll, der rost- röthliche Anflug sein, der besonders auf Schei- tel und Nacken zu Tage tritt. Dadurch nähert er sich wohl dem F. H. saker. Stücke, welche ich flüchtig sah, waren nicht von sicherer Her- kunft ; ich erwarb sie deshalb nicht für meine Sammlung. Sie schienen zwischen Form 1 und 2 in der Mitte zu stehen und eine etwas schwä- chere Tarsusbefiedernng zu haben als Form 2. Diese Form meinte wohl Pallus mit der «grös- seren Abänderung') seines Falco lanaiius (Zoogr. Rosso-Asiatica, 1811, I. p. 33() fl',), die «in den uralischen Gebirgen lebt und unter die edeln Falken gerechnet wird". Menzbier hat vielleicht die Yerbreitung der Form zu weit gefasst ; ihre kritische Untersuchung wird vom mittleren und südlichen Ural ausgehn müssen. Das bereits oben erwähnte, besonders schön gefärbte Männchen von F. H. islandus von Godthaab in Grönland, welches wegen seiner reinen Färbung, stark reduzierter Zeichnung auf Kropf und Mittelbrust, lebhaft gelber Fänge und Wachshaut, sicher als sehr alt anzusprechen ist, zeigt nicht nur auf dem Scheitel, sondern auch im Nacken sehi' deutliches Rostioth, an den Seiten der Schulterfedern und des Kropfes dagegen nur verschwindend schwache Spuren davon. Es kann sieh also hinsichtlich dieser Fär))ung nur um verschiedene Lebhaftigkeit handeln. Diese muss bei genau entsprechenden Phasen verglichen wei'den, denn die allen For- men eigene )'othe Scheitelfärbung variiert indi- vidviell bei jeder Form : bei lichten Phasen ist sie blass oder verschwindet, bei ganz dunklen wird sie von der Zeichnung gleichsam ver- deckt. Das im British Museum befindliche, von Keuleniiins in Slini|K's iThe Secund Yarkand 12 ábrázolt darab azt liizonyitja, hogy a sz('>baii forgó alak (3.) előfordul Közép-Ázsia fönsíkjain is. mert nem tehető fel, hogy ez az egyedüli onnan ismert madár nem volt más, mint a kereskede- lem útján oly messzi északról egy déli népfaj- ])oz jutott szelídített és késöbli elszal)adnlt vadász-sólyom. Hogy vájjon az ottani madarak egy külön alakot képeznek-e, azt eme egyedüli darab után, a mely futólagos vizsgálat mellett a 2. alakkal meglehetősen egyezni látszik, nehéz eldönteni. Ez a példány sötét, harántosan rajzolt s az eredeti etikettjén a következő vau följegyezve : «Yarkand J jun. 1744. 15, 20, 5, 74.» Vájjon csakugyan nőstény-e ? — Az én méréseim sze- rint a szárnyak hossza 37.8, 38.0 cm. Ezt a madarat a gyrfalco alakhoz vonni nem igen lehet, ha ettől zoogeografiaialag a F. uralensis által van elválasztva. Ez esetben zoogeografiai szempontból még ha szemre semmi különl)ség sem volna, akkor sem lehetne a skandináviai alakot a Yarkand alakkal összevonni, mert elv az, hogy "ha ? ugyanaz, úgy ez a kettő nem ugyanaz». (Lásd: japán és európai madarak, melyek a szibériaiak által el vannak választva.) De lehetséges volna, hogy a Yarkaud-madár oda tartozik, a hova itt egyelőre sorozom : az uralensis alakhoz, s a mindkét alak gondos tanulmányozása, nem pedig azoknak könnyelmű egyesítése vagy ignorálása fog talábibb ítélethez vezetni. Mission» abgebildete Stuck beweist das N'nr- kommen von Gerfalken inmitten der Hochländer Central-Asiens. denn es ist uieht wohl an/nnchiuoii. dass der einzige bekauiitn Vogel ein ani dem Wege des Handels so weit aus dem Norden zu einer süd- liclien Völkerschaft gekommener zahmer, spä- ter entflogener Baizvogel gewesen sei. Ol) nun die dortigen Vögel eine besouderc E(n*m bilden, lässt sich nach dem einen Stück, welches mir bei tlüehtiger rntersu.chung mit Form '2 zieiulicli iiberei)izustimmen s(diieii, schwer l)eurtheileii. Das Exemplar ist duidvol mit Queizeichuung, und die Originaletikette trägt folgende Notizen : « Yarkand Ç jun. 1744, 15. 20. 5. 74». Ob es wirklich ein Weibchen ist? Nach meiner Messung sind die Flügel 37'8 — 38"0 cm. lang. Den Vogel zu der Form gyrfalco zu ziehen, geht nicht wohl an, wenn er zoo- geographisch von ihr durch F. uralensis ge- trennt ist. In diesem Fall würde vom zoogeo- grapliischeu Standpunkt selbst dann, wenn für unser Auge kein lînterschied existierte, ein Zufammenwerfen der skandinavischen Form und der Yarkand-Form unzulässig sein nach dem Grundsatz, «wenn 2 dasselbe sind, sind sie nicht dasselbe». (A'ergl. japanische und europäi- sche Vögel, die durch sibirische getrennt sind). Es wäre indessen möglich, dass der Yarkand- vogel dahin gehört, wo ich ihn hier voi-Uiutig bespreche : zu der Form uralensis und ein sorgfältiges Studium beider Formen, nicht abei- leichtferti- ges Vereinigen oder Ignorieren derselben wird zu einem liessei-en Irthcil fübi'en. //. Alak. Délkeleti Eurói)a és délnyugati Ázsia. A' Duna, ii Volga területe, a transkaspiai terület. |A Fekete- tenger, a Kaepi s az Aral-tó folyóvizeinek területe. Télen e madarak vagj- legalábbis a fiataljai, amely ekéz ok hói nagy obli mennyiségben kerülnek a gyűjtők kezére, délnyugoti. déli és délkeleti irányban elkóborolnak egészen a 7.. S.. 9. és 11-ik alaknak területéig.) Form 4. Südost-Europa und Südwest- A sien. Donau-Gebiet. Wolga-Gebiet. Ti'aiis-Kasjjisehes Gebiet. (Ge- biet der Zuflüsse des Sehwarzen Meeres, des Casjn- und des Aral-Sees. Im Winter streichen die Vögel, junge wenigstens, die deshalb auch öfter gesammelt werden, südwestlich, süd- licdi u. südöstlich bis in die Gebiete der Kormen 7.. 8.. H. ii. II.) Név : ~ Name : Falco sacer Gm. Kerecsen. — Saker.* * Minthojjy a mi jiomenklaturánk csak az 17.58-dik évvel kezdődik, természetes, hogy Brisson nnn tekint- hető auctornak. A német Würgfalk és Schlachtl'alk név összecserélésen és tévedésen alapnl. * Du unsere Nouienclatur erst mit dem .Jalirc I75S beginnt, so ist solbstverständlicli nicht lirisson als Autor anzunehmen. Die ileutsehen X;tinen Wiiryt'alk und Sehlnclitfalk liernhen inif Vi'i-w echstujiu und Inlliiu]]. l:î Tiijók()/tat('> její\ : • — (IrieiitkTenck' JíezeicliiiuuK : Falco Hierof'alco xacer iGm). Nomenklatorikus kimutatás : — Nomenclatorischer Nachweis : Falco sacer Gm. lexdus. F. sarei- Cass.. Iriieweii. Syst. uat. I. ]i. í27;í. Nr. í)3. (1788.) Az eredeti leirás e helyen így lumgzik : -- Die Originalbesehreibuiig lautot an dieser Stelle : F. saeer. F. cera pedihusque cieruieis dcn-so pectore et tectricibus alaniiii pjiinoiilins fuscd maculatis, cauda maculis reniformibus. F. sacer Brisson. p. 98. Nr. 43. Eaj. av. p. 13. NT. :2. etc. ß F. sacer. Forster act. augi. LXII. p. 382, lial)itat [i iu freto Hudsonis. Tartoria, heic ad venatuiu inatitutus : frif/oris ntilifiitissinvKS ; ardeam alliam potissimum veuatur. Aprili et Maji iu locis desertis ova pleruinque 2 poneus. bipedalis, caput (jl)seure fuscum, penuiP abdominis albíp medio fusco maculata^, tectrices alarum remigesque primarite lineis traus- versis albis. cauda fusca ad latéra maculis ovalibus tiansversis ruijris, pedes ad digitos fere pennati. A nyomtatás által kiemelt szavak hangsúlyo- Durch Betonuug dei- durch den Druck her- zása s az által, hog;y a /?-átcsak függeléknek te- vorgehobenen Worte und indem wir ß als ein kintjük, a kétféle leirás eme keverékét egyre, a | blosses Anhängsel betrachten, können wir die- F. sacer auct.-ra vonatkoztathatjuk. ses Gemisch zweier Beschreibungen auf eine, die des F. sacer auct. besciu-änken. Hogy az ugyanazon auctor Falco stellarisa Ob der Falco stellaris desselben Autors [Gmel. [Gmel. Syst. nat. I. p. 274. No. 95 (1788): ide, Syst. uat. I. p. 274. Xr. Do. il7S8.i hierherge- hört, oder zu einer andern Form und zu wel- cher dann wiederum, vermag ich zur Zeit nicht zi; entscheiden. Wahrscheinlich ist ein Falco alatta. A leirás a következő : Hierofalco gemeint. Die Beschreibung lautet : vagy egy más alakhoz tartozik-e, s akkor aztán melyikhez, ezt jelenleg nem tudom eldönteni, ^'alószinüleg valamely F. Hierofalco értetik Falco stellaris. F. pedibiis Cieruleis. corpore nigricante. macidis radiatis, subtus ex albo et nigro mixto. Briss. orn. p. 103. Xr. 11. Blue footed Falcon, Will. nin. ji. s2. c. 11. Starry Falcon. Lath. Syn. 1. p. 79. Xr. ül. Magnitudo babitusque peregrini : abc tauu^u breviores : cauda hjugioi-, irides aurea'. Az utóbbi természetesen egy Asturra s nem Letzteres passt natürlich auf einen Habicht egy sólyomra vonatkozik, de a sárga szemgyürüt uud nicht auf einen Falken, doch wurden wohl bizonyára gyakrabban összetévesztették az iris- die gelben Augenkreise öftei- mit dei- Iris ver- szel. wechselt. Falco lanarius Fall, inec L.) Zoogr. Piosso-As. I. p. 330. (1811) - qiaitim?). Falco cherrug. J. E. Gray. 111. Ind. Orn. IL pl. 25. (1833.) - Falco milvipes Hodgs. in Gray's Zool. Mise. p. 81. (1884.) — Falco cyanopus Thienemann. Ehea 1. p. 62. Taf. I. (1846.) - Falco hendersoni Hume. Il)is 1871. p. 407. (Typus Brit. Museum Ex f. cT ad. Yaikaud.) — Gennaia sacer gurneyi Menzbier nee Bree. Orn. Turkest. 289. 1888. A szániy liossza 41 "5 cm-ig. Flügeliőugc bis 41 '5 cm. A csndbó'l tnlliil föd off : ^-i. \om Tarsus brflederl : ^/-i. Ez az adat. mint mindenütt, csak egybevető- Diese Angabe gilt wie überall nur vergleichs- leg s megközelítőleg érvényes. A csüd tollazata weise und annähernd. Die Befiederung wechselt az egyes daraboknál jelentékeny változásokat bei den xerschiedoiicii Stücken erhelilicb und 14 mulat« azonkívül acsiid beino rc'szoii ini'lyehbrt' nyiilik, mint a külsőn. .1 világos fi'jlcli'i^izinezct : Előhalad ott korban mindig rtzembeötlőleg i-ozsdavöröses, a világos példányoknál halványabban, a sötéteknél inten- zivebben. Ez a színezet egészen normális s nem jelent semmi átmenetet a E. H. feldeggihesi, de bizonyltja az alakkör egységes voltát. .1 sö/rV [i'jlrlnidjzolaí : legerősebb a i'ejhátul- ján, de erőteljességében s kiterjedésében jelen- tékenyen variál. A ieggiiiihorihli silnezd : Ellentétben a tiibbi alakkal, a melyek színezet és rajzolat dolgában bizonyos hasonlatosságot mutatnak a vándor- sólyommal, a sacer mindkét tekintetben inkább a Buteokra emlékeztet, míg más tekintetben (aránylag gyönge lábai s hosszú farka által) a vércsékre is. Mriiii'lii'lösni luiridl. sokkal inkább, mint F. H. gyrfalco, sokkal kévésbbé, mint a F. H. islan- dus. Az állítólag Csehországban és Délkelet- Európában előfordult csaknem teljesen fehér példányok talán albínók voltak, vagy öreg dara- bok, a melyeket a megfigyelők csak röptükben láttak alulról s az öregkori tollazat világos melli színezetéről ítélve egészen fehér madaraknak tartottak. Erős napfényben ily tévedés könnyen előfordulhat. Ez az alak képviseli Mafjiidnn-xziUioii a Hie- rofalco alakkörét s ennek kellene jelen munkám fő tárgyául szolgálnia. De sajnos, épen ez alak- nál lehetetlen egyelőre azokat a kérdéseket tel- jesen megoldanom, a melyekhez ez alak beha- tóbb tanulmányozása vezetett. Az eredmény he- lyett tehát a kérdéseket s az ezekhez rendelke- zésemre álló anyagot kell közölnöm, de az utób- bit kimerítőbben mutatva be. reicht ausserdem ;inf der InnenHeíle de» Tarsus tiefer herab als niif der Aussenseite. Hclh' ScìirUi'ìfiirhuiiij : lm Alter stets deut- lieh roströthlifli, bei hellen Stücken bUisser, bei dunkeln Stücken intensiver. Diese Färbung ist ganz normal und bedeutet keinen Übergang zu F. H. feldeggi, wohl aber beweist sie dir Ein- heit des Formenkreises. Ditiil.lc SrheilclzcicIuniiKi : nin kräftigsten auf dem Hinterkopf, jedoch darin und in dti' Ausdelmung beträchtlich variierend. lliiiifujAli- l-'iirhinifi : Im Gegensatz zu den andern FiU'men. ilie in ihrer Färbung und Zeichnung eine gewisse Ähnlichkeit mit den Wanderfalken haben, erinnei-t der Saker in bei- dera mehr an die Bussarde, in anderer Hinsicht (auch durch die \crhältnisMmässig kleinenFänge und langen SclixAanzi aueh \\ie(ler an die Thurm- faiken. Zietiilicli xliirL' rui-iicfmil, vieluielii- als F. H. gyrfalco. weit weniger als F. H. islandus. l>ie angeblich in Böhmen und in Südosteuropa sm- gekommenen fast ganz weissen Exemplaie wa- ren vielleicht Albinos, oder alte Stücke, die von den Beobachtern nur im Flug von unten ge- sehen und wegen der hellen Brustfärbung des Alterskleides für ganz weisse Vögel gehalten wm-den. Heller Sonnenschein mag eine solche Täuschung leicht möglich machen. Diese Fo]-m ist es, welche in (higani d^'n Formenkreis F. Hierofalco vertritt und sie sollte den Hauptgegenstaud dieser Arbeit bilden. Lei- der ist es mir aber gerade bei dieser Form vor- läufig unmöglich, die Fragen völlig zu beant- worten, zu denen mich ihr eingehenderes Stu- dium führte. Ich muss daher statt der Kesultate die Fragen und das vorhandene Material zn lienselben, dieses abei- in nusfiiln-liclierei- Par- stellung niittlieilen ; Kérdések : 1. Fordulnak-e elő Magyarországon lilun'iif- li'k az ott honos F. H. sacer s a Balkán félszige- ten s Olaszországban honos F. H. feldeggi kö- zött ? 2. Az itt rgy alakként: F. H. sacer alakjában tárgyalt madarak több (2 vagy 3) alakba oszla- nak-e '? S. Az itt az rgg F. H. sacer alakjában tárgyalt madarakat meg lehet-e Iclöliclynk 'nourrclc nrl- Fragen : 1. Kommen in l'ugarn i'bcí'gongc zwischen dem dort heimischen F. H. sacer und dem auf der Balkauhalliiusel und in Italien heimischen F. H. feldeggi vor? 2. Zerfallen die hier als ciuf Form : 1*\ H. sacer liehandellen Vögel in nii'in'in-c ("J iidcr ii) '.'). Kann man die hur als e/z/i' Form: f. II. sacer behandelten Vögel oiii/c l\('iiiitiii.'ri mez- bői az örcjjkoril'K 9 6. Miben különbözik a liiiii a iiöslémjtol':' Az anyag. 0 AMagy. Oin. Központ közvetítésére a Magyar Nemzeti Múzeum a legnagyobb szívességgel bo- csájtotta hosszabb időre rendelkezésemre a ke- recsen sólymait, iiijoicz- niiifij/arnrszf'uii (htruh érdekes sorozatát. A saját gyűjteményemben van öt darab Asli'a- rliáiihól, LrnJ.onniból s a Dohruiizsáhól. Eze- ken kívül sok más darabot vizsgáltam meg. ScHLÜTEii W. természetrajzi intézete Haliéból ismételten küldött hozzám ili'ioros:ors:ziíiii da- rabokat megtekintés végett ; a British Múzeum- ban az lizzili i madarak nagy anyagát futólago- san átnéztem, azonkívül egyes darabok voltak nálam a berlini, mainzi, Senekenberg-, a Roth- schild- s a DRESSER-féle múzeumból. Ezek fölemlítését azért tartom szükségesnek, mert az eredmények általános érvényessége az anyag mennyisége és minősége, valamint annak feldolgozása alapján ítélendő meg. Az anyagot azonban ez esetben elégtelennek kell tekinte- nünk, 8 ez okból az eredmények is részben hé- zagosak ; részben ingadozók. A megvizsgált da- rabok száma már kielégítő volna, ha csupa fész- ken lőtt darab volna s hozzá néhány, mely tel- 'es vedlésben van. Csak a Magyar Nemzeti Múzeumból s a saját gyűjteményemből való darabokat vizsgáltam meg teljesen, azaz összehasonlítottam, megmér- tem őket s kutattam rajtuk frissen vedlett tollak után. E darabok a következők : A) Magyarorszih] i iniidurak, u J\Iagyiír .A e/;/ ; . MnzeAtmból Budapestről. a) (iH9)^}av. Drávafok 18. III. 1890. Fiatal madár friss fészekrnhában, nyakszirt- jén már az új toUazat indul. A középső farok- tollak az egyik zászlón négy kerekded világo- sabb foltocskával, a melyet nem állnak n toll- hegy közelében. A fej világos. Diiiilorts \(iii dtn V('rsfhi''(l('ii(.'ii Xin'hlmrfnr- men unterscheiden ? 4. Bleibt F. H. sacer in der Farbi'uniliinck- hoKj hinter F. H. feldeggi zurück ? '). Wie geht die Entwicklung vom .fiini'iul- klcid zum Aiter.tklrid vor sich? G. Wie unterscheiden sich Miimii-Iicn und I Weibchen'? Material. Auf Vei-wenduug der Ung. Oni. ('fntiale liat das Ungarische National-Museum mir in lie- benswürdigster Weise seine Würgfalken für län- gere Zeit zur Verfügung gestellt, eine iuteres- saiite Reilie von 8 ungarische)) Stücken. Meine eigene Sammlung enthält 5 Stücke von Asirachü)!, Loikorun und aus der Dobi'iidscha. Ausser diesen habe ich viele andere Stücke un- tersa(-ht. Das Naturliistorische Institut von W. Schlüter in Halle schickte mir wiederholt Sendungen aus .Sïi(/rii.s.s7(ni'/ zur Ansicht ; im Britischen Museum sah ich flüchtig das grosse Material von asidlischi'ii Vögeln durch, ausser- dem hatte ich einzelne Stücke des Berliner, ]\Iahizer, SENCKENBERG"schen, EoTHSCHiLD'schen und DKESSER'schen Museums in Händen. Ich halte es für nötig, dies zii erwähnen, weil die allgemeine Giltigkeit der Resultate nach der Menge und Qualität des Materiale s und seiner Bearbeitung beurtheilt werden miiss. Das Material ist aber i)i diesem Fall als un- zureichend anzusehn, und die Resultate blei- ben daher theils lückenhaft, theils schwankend. Die Zahl der untersuchten Stücke wäre schon ausreichend, wenn es lauter am Horst erlegte Vögel und dazu einige in voller Mauser befind- liche wären. Nur die Exemijlare des Ung. National-Mu- seums und die meiner Sammlung habe ich vollständig nutersucht, d. h. genau verglichen, ausgemessen und nach Mauserfedern durch- sucht. Es sind dies folgende Stücke : .\) Ungariscite Vögel aus den) üng. J^'atio- nal-Mus6ur)v in Budapest. A) (1719) y Jar. Drdiuifok. 18. ill 1890. ¥jh\ junger Vogel im frischen Nestkleid, im Genick schon Beginn des neuen Gefieders. Die mittleren Steuerfedern auf der einen Fahne mit 4 lumllichen helleren Fleckchen, die nicht der Spitze nahe stehn. Kopf hell. U(19-^l8)c< jiir. S:.,'l.,inl. lH9r>. A /) jegyű darabhoz egészen hasonló. Az új tollak cseppalakjnkkal erősen kiválnak a lánd- z.sásan rajzolt régi tollak közül. Hogy a vedlés iti, mint más rablóm adárn ál is a nyakszirten kezdődik, annak az az oka, hogy e madarak va- karódzás közben e helyen koptatják el s tépik ki toUaikat legelőbb, à)(i7i9)^^jiini,n- Dnivdfi,!.- IS. III. IHUO. Friss tollazatban, igen sötét. A felső rész liaina, gyenge szürke fénynyel. Sokáig kétség- ben voltam, hogy nem fészekruhában van-e eme darab, míg a farkfedők közt talált egyetlen öreg toll meg nem mutatta, hogy ez állat legalább egyszer vedlett már. A középső faroktollak csak- nem egyszínűén sötétek, s csak egy elenyésző foltocska van rajtuk. e)(í84S. 10. (1} d'ini. .\sen a költési idő után lövetett. Sajátságos madár; oly világos, hogy csak gyönge nyomait viseli a. barkónak. Melle oldalain új, egészen ke- rekesen foltozott tollak. Néhány régi toll olyan, mintha a fészektollazatból származnék. Szürke szin nincs jelen, mint az f) jjéldánynál. A farok erősen szalagos. Dolr II) Ä Sfij'áf i/i/íljteiii,en.!/eiii. : \) ( .\'o. 5) d'ail, (jihiiiir) l\i'r:.'riiii. 22. IL 189(1. im sehr stark abgeriebenen .Nestkleide, h) ähnlich, aber mit sehr hellem Ko])f, S(dieitel uocli heller, d. h. schwächer gezeichnet als li). m)(Xr. 3.) & ml. Axlmchnv, i4. IV. m.'d. Die Brutrieckeu sind erst auf einer Ideincui Stelle in der Mitte nackt, sonst mit Flaum be- deckt. Nach Menzbibr (Ibis ISS4, p. 2S!)\ ist der Saker bei Astrachan selten niid wMlii'srlieinlicli nur Duvchzugsvogel. Das Stück sieht von dbeii sehr hell aus we- gen des lichten Kopfes und der gi'aii ange- hauchten, breit rostroth gesäumten und ebenso getieckten Mantelfedern. Der Stoss zeigt helle (^)uerbandtiecken. Auch die Unterseite ist sehr licht. Die Flecken klein, licht gellibraiin und an den Weichen in schmale (^uerbiinder aus- laufend. Die Fänge sind sehr fein geschup])t und auffallend weit herab befied(U-t. \'ergl. Abbildung der 3 Federn von Kropf, Hrustseite und Weichen, sowie der Innenseite des Tarsus dieses Stückes auf Tafel I. M)(.\i: 'i.) ^ Uli. Lciikoniii. KK I. 1895. In ganz fris(diein Geüeder. J-iUkíuso i)ell, an Kopf uiui Stoss noch heller als das voi-ige Stü(^k. 18 nál. A IVjtt'tön szép halványvöröses futtatás, a háti oldal tollai tövükön világos eziistszürkék. szélükön rozsdavörösek, hegyükön fehérek, a farcsík rozsdavöröses fehér szegésekkel ; a farok oly erősen szalagos, hogy a fehér, a széleken vöröses harántszalagok sokszorosan összefoly- nak s több toll külső zászlóján széles fehér hosz- szanti sáv található. Der Scheitel mit srlidiicin blassrcithliclu^m An- flug, die Feilem der Oberseite an der Basis licht sill)ergrau, am Rande rostroth. an der Spitze wei.ss, Bürzel rostroth mit weissen Kan- ten : der Stoss (Schwanz) so stark gei)iin(levt. dass die weissen am Rande röthlichen (^)uei- binden vielfach zusammentliessen und die Aus- senfahnen mehrerer Federn breite weisse Längs- streifen tragen. Hasonlóan feltűnő módon világos rajzolato- kat viselnek ez első evezőtollak. A test alsó ol- dalának kevéssé kiterjedt rajzolatai ép oly vilá- gosak, mint az előbbi darabnál. E madárnak is lerajzoltam három tollát a begyéből, melle oldalából és lágyékából az I. táblán, s fejét a II. táblán. Mennyiben lehet már most az //-tói h-ig ter- jedő példányok alapján a magyarországi sacer- sólyomnak a megillető alakkörben elfoglalt helyzetét megállapítani s mennyiben lehet n jöiitebh jcláiiilntt krrilt'xi'lrr j'flrh'íti ,(i + X i'',3 + x — — te A t(dl liegye egészen elkopva D <■ cT « '■îi.U + X y,'o,n + X circa In 1 Federende ganz zerrieben 1 ,/ rp mt-il. :î7.-J H7,-J l'l.7 19,5 10,(1 ^ -03 e cT "(/. .■.'.■■),7 :ir,.7 IS /7;.' Ili.K p S /" î « a!i,r, :)»,r, ±2 21,7 21,3 be CS ;/ î « 11,1 il,:; -23 (22,4 + x| 22,0 21,3 /' ci" med. :!ii,l H(i,() 1!) A. középső toll hiányzik Mittelfeder fehlt ^ / g" uicd. 3(i,'J ••{7. 1 20 l!t,ô "P vagy több -z' oder mehr â k 9 40,8 + X 41.1 21,U 21,0 e~ o s ^ -a 3 a t ? jus. ;!4,7 4- X 34,7 + X 1S,2 + X 17,;» 4- X S Ä Ï i ia 0 '-^ra. .3 s o A középső tollak rajzolata sc r^ t» -, ® Hl 5 g-? III ö' a.l. .•i7.li :î7,ii 2( \.l< + \ egészen elfakult ^ ta « ■S 3 i Zeichnung der mittleren Federn C N" ganz verloschen -^ 's -5 ;S 4> 's ce -Bo, II Í « -i.|,"J 41,1 23,1 22,3 , 2 1 ,7 r^ ^a: * Hogy az idegen példányok meg ne sériiljenek, nem * lini die fremden Präparate nicht zu schädigen, uuter- mértem az abszolút farokhosszúságot, a mely természetesen liess ich die Messung der absoluten Schwanzlänge, die nagyobb (az n betűs példánynál 27.0 cm. I. natürlich mehr (bei Exemplar n 27.0 cm.l beträgt. 3* 20 r) Mert a vörös í'ejtetöszinezet s a szürke sza- lagozás a sötétebb fázisoknál bizonyos fokig job- ban el van takarva a sötétbarna rajzolat által. Tényleg, ily színezetű madarak épen nem szo- katlanok és semmi esetre sem tartbatók a sacer s a feldeggi kereszteződésének. A MENZBiEi;-féle (icinKtid xdví'v i/Hnici/i (1888. Europäisches Riissland, «Orn. d. Turkestan» p. 289 et 297, mint typus szolgál «Dresser, VI. tab. 377. ») szintén ilyen darabokra vonatkozik, mint a mi í'-példányunk s azt bizonyítja, bogy ilyenek nem csak Magyarországon fordulnak elő. Feltűnőek a mértéktáblázaton az «'-betűs pél- dány csekély farokméretei, de tekintetbe kell venni, hogy egyenlő honi darabok nincsenek a táblázaton s hogy, mint előttem látszik, a farok hossza a korral kisebbedik (mint tavi sasoknál, míg a legtöbb más madárnál az ellenkező eset forog fenn). .1 li'lirlfhéij, Ikii/ii i'i-liic-'i darabok sziiirzct és ardiiíjíjk ilolj/ríhaii ráülnek a /•'. //. fchicggire. ezért még nincs kizárva, de épen az c-betűs pél- dány méretei (1. a táblázatot l) s az e darabról készített képek (1. az I. táblát) mutassanak rá, mennyire távol esik ez a madár a F. H. feldeg- gi tői. Ebben a «gurneyiu-féle ruházatban semmi rendelleneset sem látnék, hanem az a nézetem, hogy e madarakban a kénléscs ahiknak lef/ji'l- lemzőhh kéin'iseló'i s pgyszersniiml (i:~ dlaLköi' jrUrf/ri (Iniiiborncluak l:i a IrgUszláhhati. A szürke szalagrajzolat rp ihm emlékeztet a /■'. //. (/Iirfalconi s az islandusra, mint a feldeggire s ez meg is felel a földrajzi viszonynak : (■) Weil dir rutile Sclirilclfiiiliuiii,' und die graue Bänderuug l)ei duuklrreii riiasen ge- wissermassen mein- von iIit dniikolliraunen Zeichnung voi'deekt wird. In der That sind solche Vögel nichts l'nge- wiihidiches und keinesfalls als liastaide \iiii \Vürgfalk und Feldeggsfalk zu deuten. Menzbier's Geinuna sarrr (iirrin'iji (l,s8s, Europaisches Russland, «Oiii. d. Turkestan i> ]). 289 und 297, als Typus -üt » Dresser, vol. VI. Tal). 377ii| bezieht sich auch auf solche Stücke wie unser Exemplar cy \ujil beweist, dass sie nicht nuj- in Ungarn vinkounnen. Auffallend sind auf der Grössen-Tabelle die geringen Schwanzmasse von c, aber es ist zu berücksichtigen, dass gleichalte Btückc auf der Tabelle fehlen und dass, wie es mir scheint, die Schwauzlänge im Alter geringer wird (wie bei den Seeadlern, während bei den meisten an- dern ^'ögeln das ringekehrte der Fall isti. Die .\t()i/liclil,eil. ihiss ríiizi^lrie Siüci.r in ktir- hiing uìiiì Praiiiirliiincii Anl-liiiìgr an /•'. H. fclilcijui Iliiden, ist deshalb nicht ausgeschlos- sen, aber gerade die Ausmessung von Exem- plar (' (vergi. Tabelle I.) und die von diesem Stück genommenen Abbildungen (siehe Tafel I.) mögen zeigen, wie weit dieser Vogel von F. H. feldeggi entfernt bleibt. Ich möchte in diesen i'gurneyi» Kleidern nichts Abnormes sehen, sondeiii bin der An- sicht, dass in diesen Vögeln, dm rharaktrrisli- sciiestrn Vi'rlretrrn der Form, znrjii'ich dir CItaraldei-e des Formeidireises am deulliciiHlen inifii/einuiil sind. Die graue Bänderzeichnung erinnert mich eiiensofiut an F. H. m/rfaieii luid islandus. wie an feldeggi, und das entspricht dem getigraphischen Verhältnis: gyrfalco feldeggi saeer A sacer és a feldeggi között lévő átmenetek tehát nincsenek bebizonyítva, de egész más kér- dés az, en íjnn a nKiijiiiirorszdiii Lerecseni'k ősz- szessége nem nlLnl-e rílmenelel a saeer és a, feldeggi közt. Erre a kérdésre is tagadónak lát- rbergänge von sacer zu feldeggi sind alsn nicht nachgewiesen, aber eine ganz andere Frage ist die, ob liieGesandlieilder irngurischen Wiirgfalken eine l^herf/aniis forni zwischen sacer und febleggi bildet. Auch diese Frage ist, scheint mir zu verneinen, denn es dürfte rich- szik a válasz, mert talán helyesebb a F. H. tiger sein in F. H. tanypterus (vergi, weiter tanypterusban (lásd alább !) keresni az átmeneti ^ anlen !) die Zwischenforni zwisclien den Saker- 21 iilakot ;i saut'i'- Ó8 !i hunicrsólyiiKik, tehát m sn- eer és il feldeggi között is. t'aliceli iLiid Ijunncrfalkcii, alsd aneli zwisi-lini sacer nnrl feldcsfii zn erblicken. ad 2. /,(7íi7scV/í'\, Ihhj// nliíjiiisiilih ht inilniiínii az ill /•'. //. sdcfj- iii'i'fii lai'tijiiill tiltil.iiíik 9, SÓI rí^pHcfi S i'afjii 'i (thtlni való lioiihixtíra fixj i'czrltii. A l;(it'rH:c:ö Ici-íih'lfLivI van szó: a) I hnidi-siK'i'r. A ^lagyar Nemz. Múzeum sorozatán feltűnő : a terjedelmes és sötétbarna, gyakran csaknem feketés rajzolat a test alsó oldalán (1. I. tábl.), a sötét fejtető (1. II. tábl.), továbbá a csüdön levő csekély toUazat s az ennek rovására megnagyo- bodott * pikkelyek (1. I. tábl.). 1)) \'i)l(jtt-s(ii-cr. Nehezen lesz elválasztható a dunai sacertöl, mert a Volgánál is fordulnak elő sötétebb dara- bok. (Dresseu gyűjteményében pl. egy alul csak- nem egészen sötét madarat láttam.) cl At iil-hti'i-^itfft: Csak gyanítás, hogy az /, /// és (/-betűs példá- nyok nem a Volga területéhez tartozók, hanem ázsiai madarak. Feltűnő rajtuk az alsó testfél apró és világos rajzolata (1. I. táblát), a világos fej (1. 11. tábla felső ábráját), a mely tíharpenek is föltűnt a keleti kerecseneknél, a nagy meny- nyiségü rozsdavörösség a világos felső oldalon, továbbá a mélyen lenyúló tollazatú és ennek megfelelően ünoman pikkelyes csüdje az ///-jegyű példánynak, a mely tulajdonságok kissé a gyrfalco- félékre emlékeztetnek, a melyek közül az uralensis a legközelel)b (lásd az I. táblát). De mindez egyéni variáláson is alapulhat. d) Hctiilt'fsoii-féle xacfi'. Sharpé a F. H. sacer elterjedésénél azt mondja: «északi Kínáig.» A legkeletibb és leg- délkeletibb sacereken, a melyeket a British Múzeumban láttam s a melyek közt az óriási vércséhez hasonló F. hendersoni typusa volt, az * A |iikliclyi'k iin^'ysáf;:! á^;y l;itszik :i kni'i'al is változik. A7. (). Ad -2. A-'s/ /.s/ nttitjliilt, ilttss fin ijfitaueres Slitilittitt zii i'iiii'rTrciiiiwiu der hier als F. H. sacff bchattdelti'V Form itt S, ja sogar viel- leicht in 3 oder 4 Ft'iriitfii jniti-l. Es handelt sich dabei wohl um die jnlíjfíitlrit (ii'liiiif : a) iJoiitttt-mifff. An der Suite des Fug. Nat. Mx;seums fällt auf: Die ausgedehnte und dunkell)raune (siehe Tafel I.), oft fast schwärzliche Zeichnung auf der Unterseite Tind der duijkh^ Scheitel (siehe Tafel II.) aiif ferner am Tarsus die geringe Be- fiederung und die auf Kosten derselben ver- grösserten * Schuppen (siehe Tafel I). h) Wolfi/i-sacff. Wird schwerlieh Vdii dem Donau-sacer zu trennen sein, denn es kommen au der Wolga auch dunklere Stücke vi)r. In Dresser's Samm- lung sali ich z. P). einen unten fast ganz dunk- len Vogel. C) Af((l-St'f-KIICff. Es ist nur eine Vermuthuug. dass die Exem- plare /, ///, // nielit dem Wolga-Gebiet angeliö- ren, sondern asiatische Vögel sind. Aiiffallend sind an ihnen die kleinen und lichten Zeich- nungen der Unterseite (siehe Tafel I.), die hel- len Köpfe (siehe Tafel II. obere Figur!), die auch Sharpé bei östlichen Würgfalken auf- fielen, das viele Eostroth auf der lichten Ober- seite, die weit herab befiederten und entspre- chend fein geschuppten Tarsen von Exemplar ///, die etwas au die Gerfalken, von denen ura- lensis der nächste, erinnern (siehe Tafel L). Doch dies alles kann auf in(Uvidnellem Variieren beruhen. d) HetiilfvsottH süccf. Sharpé gibt unter der Verl)reitung von F. H. sacer an: «bis Nord-China». An den östlichsten und südöstlichsten Sakerfalkeu, die icli im Briti- schen Museum sah, und unter denen sich der «einem riesigen Turmfalken ähnlichen Typus von F. hendersoni befand, fiel mir die stark rost- * Die Grösse der Sclin])])i'ii scjicnit imcli mit diMii Alter zn wechseln. ' >■ /W. 2â' erÖsen rozsdavörös szinezet s az alsó testfélen lévő rajzolatoknak az oldalak felé szorulása tűnt fel. (L. a Sharpé, the second Jarkand Mis- sion-ja tábláit). Eddig ép úgy, mint az egészen analog szine- zetű Buteóknál, azt a liiiidl követték el a vizsgá- lók, hogy a fiatalkori ruházatokban mindenütt a typikus madarat látták s egyes ruházatokat, mint fajokat írtak le, a helyett, hogy földrajzi alapon a költő madarak sorozatait hasonlították volna össze. rtd .'). Ha az imént tárgyalt területek madarai közt helyt álló különbségek észleltetnének is, azok oly csekélyek lesznek, hogy majd körül- belül azt mondhatjuk róluk : «a Caspi- s az Arae- tónál költő sacerek részben másformák, mint a Dunánál lakók. n A lelőhely és a költési hely ismerete nélkül sok igen közelálló madáralak- nál lehetetlen lesz az egyes alakok meghatáro- zása. A mint láttuk, ez nem is végső czélja a systematikai ornitológiának. De a hány sacert megvizsgáltam, valamennyit könnyen meg tudtam Lälöiiiiöztrtui a F. H. fel- deggitől. Hogy tehát ez fiatal korában a F. H. sacertől meg nem különböztethető, ellentmond véleményemnek. A színezetnek, de kivált a l)első csüdtollazaton lévőnek d. I. táblát) pontos ösz- szehasonlítása, de leginkább a nagyság egybe- vetése tekintettel a nemre, lehetővé teszik a biztos meghatározást még a lelőhely ismerete nélkül is. Biztosan megállapíthatjuk tehát, hogy a F. H. sacer télen s vonulása idején a déliebben lakó F. H. alakok területén előfordul, így a Bal- kán félszigeten, Észak-Afrikában, Északkelet- Afrikában és Indiában. A magyarországi dara- bok aligha vonulnak Perzsiába. Hihetőleg csak fiatalabl) darabok vonulnak, s ezek délnyugoti irányban. Az Aquila IV. 125. lapján említett példány az arab feliratú papírszalagot * az Atlas rutile Füj-bini;; iiiiil ilic nní die Köriiersciten ver- drängte Zeichnung der Unterseite auf. (Vergi, die Tafeln in Sharpé, the .second Yarkand Mission.! Bisher hat man ganz wie bei den analog gefärbten Bussarden den Fcìiìcr gemacht, in den .Jugendkleidern überall den typischen Vogel zu sehn und einzelne Kleider als Arten zu be- schreiben, statt auf geographischer Grundlage Suiten von Brntvögehi zu vergleichen. Ad 3. Sollten sich für die Vögel des einen oder anderen soeben besprochenen Gebietes standhafte Unterschiede ergeben, so werden diese so gering sein, dass man nur etwa wird sagen können, «die Sakerfalken die zwischen Kaspi- und Aralsee brüten, sind (zum Theil) an- ders als die an der Donai; heimischen». Ohne Kenntniss des Fundortes und Brutplatzes wird wie bei vielen sehr nahestehenden Vogelfor- men eine Bestimmung der einzelnen Form nicht möglich sein. Wie wir gesehen haben, ist ja auch nicht dieses das letzte Ziel der syste- matischen Ornithologie. Alle bisher von mir untei'suchten Sakerfal- ken lialic ich abei' leicht von F. H. feldeggi iiiilfi-Kcliridfii können. Dass sich dieser von F. H. saccr in der .Jugend nicht unterscheiden lasse, widers])riclit ilalier meiner Ansicht. Ge- naues Vergleichen der Färbung, besonders auf der inneren Tarsusbefiederung (vergi. Taf. I!), vollends al)er der (rrösse mit Piücksicht auf das Geschlecht ermöglichen die sichere Bestim- mung sogar ohne Keinilniss des Fundortes. Wir können desshalb mit Sicherheit fest- stellen, das F. H. sacer im Winter und auf der Zugzeit in den Gebieten südlicher wohnender Falco Hierofalco-Formen vorkommt, so auf der Balkanhalbinsel, in Nordafrika, Nordostafrika und T]i(lien. Die ungai-ischen Stücke werden schwerlich nach Persien ziehn. Vermutlich zie- hen jüngere \"ögel und diese in südwestlichei' Pichtung. Das Aquila IV. j). 12-") eiwiihntc Exemplar kann das Papierstreifchen mit arabi- scher Schrift * aus den Atlasländern mitge- * KREYE-töl onilitett pset (Ornitli. Jahrbuch I egy Németországban elejtett, lábán arany csörgőket viselő vándorsólyomról, párját alkotja amaz esetnek. Egy a gyűjteményemben lévő Accipiter nisns punicnsnak sajátságos sérülései vannak a lábain, ii melyeket én is csali úgy 7iiagyarázhatok, hogy c iiiailár hosszabb ideig vadászatra volt használva. A7. O. * Der von Kreve (Oi-nithol. .ialirbuchl gemeldete Fall von Erbeiitung eines AVanderfalken mit RGEY munkájálmn (A(|uiila lY, 135l ama nézetének ád kifejezést, hogy F. H. sacer szinezetbeli fejlődésében a F. H. feldeggi mögött elmarad. Bizonyos, hogy a F. H. feldeggi nek élén- kebbek a színei, sötétebb a rajzolata, sokkal jobban kifejezett a harántrajzolata, mint a minőt a legöregebb s legszebb sacer valaha elérhet, s a feldeggit még fölülmúlja a szinek szépségében délafrikai helyettese, a F. H. biarmicus. De a színeknek eme úgynevezett szépsége már a fiatalkori ruházaton is egészen jól lát- ható. A fiatal feldegginek oly intensiv színei vannak, a minők az egyidős sacernek soha síncsenek s a fiatal bíarmícusnál a fejtető vörös színe már a j fiatalkori ruházaton szebb, tisztább, rózsásabb. Épen nem könnyű megmondani, vájjon a sacernál a fiatalkori és öregkori ruházat közt kisebb e a különbség, mint a Laniernél ( = fel- deggi). Semmi esetre sem szabad azt állítanunk, hogy az utóbbinál a tollazat s a színezet magasabb fokú fejlettséget ér el, mert ebből könnyen ilyen- féle hypothetíst következtethetne valaki : a sacer az ('ÍH-iiUii; s mint ilyen fejlődésél)en kedvezőt- l)rai-lit liaiicii. I)ii' Alibildiiiig ciiics sehr lidl- köpíigen Stücks mit sehr hellen Hosen bei Lev.\illant, Expl. Scientif. de l'Algérie, oiseaux pl. I. hú ist übrigens der einzige sichere Nach- weis für das A'orkommeu dort. Es scheint, dass die Würgfalken auch' gegen die Kegel öfter nord- und nordwestwärts strei- chen. Das Brüten in liolinien ist bekannt. Die angeblich in lii-itaiuiicu vorgekommenen Stücke können eijicr durch die Falkoniere aus- gerotteten Falco Híerofalco-Form angehört ha- ben, denn es ist merkwürdig, dass in Deutsch- land kein A^ertreter des Formenkreises brütet : vielleicht war dies der Bergfalk der Falkoniere. Der von Flobricke auf dm- Ivurischen Nehrung erbeutete Sakerfalkc ist nach W. BAERS'genairer UntersTichung die östliche Form des Wander- falken, die schon öfter bedeutende Forscher, sogar den Kenner Schlegel irre geführt hat (vergi, u. F. H. feldeggi !). Während ich aber diese Arbeit schreibe, bringen die Ornitbol. Aldiiatsbei'ichte die Nach- i'icht von einem bei Auer in Ostpreusaen er- legten Saker. Das Vorkommen in einem Gebiet, in dem man nur auf }•'. H. gyrfalco oder ura- lensis rechnen sollte, ist höchst auft'allend. .!(/ 'i. C'sörgey vertritt in seiner Arbeit (Aquila IV, 135) die Ansicht, dass F. H. sacer in der Farbenentwicklung hinter F. H. feldeggi zniiickbleibe. Es ist klar, dass F. H. feldeggi Ulihaftere Farben, dunklere Zeichnungen, weit ausgeprägtere Querzeichnuug hat, als sie auch der älteste und schönste Saker jemals erreicht, und feldeggi wiid in der Schönheit der Farben noch von dem südafrikani^ch^•n Vertreter F. H. biarmicus übertroti'en. Aber diese sogenannte Scliönlieit der Farben findet sich auch im .Ju- gendkleid schon ganz deutlich. Dei- junge feldeggi hat so intensive Farben, wie sie der gleichalte Saker nie besitzt, und beim jungen biarmicus ist das Roth des Schei- tels schon im .lugendklcid schöner, reiner, rosiger. Es ist gar nicht leicht, zu sagen, ol) die Dif- ferenz zwischen .Jugendkleid und Alterskleid beim Saker geringer ist als beim Lanier ( - fel- deggi). Jedenfalls dürfen wir nicht eine höhere Airsbildung des Gefieders und seiner Farben bei dem letzteren behaupten, aus der dann leicht jemand eine Hypotlieso folgei'u würde etwa derart: Der Saker sei die / ifnini und als u len klimatikus körülmények miatt visszamaradt, ügyanily joggal az ellenkező hypothesist is fel- állithatná valaki : Mindkét kerecsen, az ó-világi s az amerikai az egész alakkör legjobban kifej- lődött alakja, tehát ennek Icgifjfihh jelensége, minthogy a mimicrismusnak eklatáns példáját adja, azaz a Bnteohoz hasonlít. Ez a példa csak arra vaici, hogy megmutassa, mennyire bizonytalanok az ilyen elhamarkodott hypothesisek s mennyire kell még az oly gondo- lattól is óvakodnunk, a mely az ilyeneknek kez- detét képezi. Majd ha gazdag ornithogeographiai anyag lesz készen, nem csak gyűjtve és meghatározva, hanem rendezve is s ezáltal megértve, akkor lesz csak szabad kérdeznünk, mért lép fel az orosz pusztákon a Falco Hierofalco épen abban az el- mosódott, határozatlan, igénytelen s mégis sajá- tosan szép barna színezetben, vörösbarna, ke- vésbé élesen rajzolt Buteók és világos, gyengén színezett vándorsólymok mellett. A mindenütt elénk lépő, most még sokszor oly naiv módon magyarázott mimieri akkor bonyolultabb, titok- zatosabb lesz, hogy aztán annál egyszerűbb meg- oldását találjuk meg, de munka által, s nem merő üres gondolatok révén. soli'lic ill lier l'lntwicklung unter ungünstigen klimatischen Verhältnissen zurückgeblieben. Mau könnte mit demselben Kechl die entgegen- gesetzte H\']iothese aufstellen: Die beiden Würgfalken, der altweltliche und der :iiiierika- nisehe. seien die am weitesten entwickelten Können des ganzen Formenkreises, also desseir jüiigslc Erscheinung, weil sie einen (>clatanten Fall von Mimicry darstellen, d. li. dem Bus- sard ähnlich sind. Dies möge nur zeigen, wie unsicher derartige voreilige Hypothesen sind und wie sehr wir uns sogar vor Gedanken hüten müssen, die auch nur den Anfang dazu bilden. Erst wenn reiches ornithogeographisehes Vergleichsmaterial nicht nur gesammelt und bestimmt, sondern auch geordnet und dadurch begriffen ist, wird man fragen dürfen, weshalb in den russischen Steppen Falco Hierofalco gerade in dieser verschwommenen, unbestimm- ten, unscheinbaren und doch eigenartig schönen braunen Färbung auftritt neben rothbraunen, weniger scharf gezeichneten Bussarden und lichten, schwach colorierten Wanderfalken. Die uns überall entgegentretende, jetzt oft so uai\ erklärte Mimicry wii-d uns dann compii ci ertcr. rätselhafter werden, um darauf eine um so ein- fachere Lösung zu finden, aber durch Arbeit, nielit duich blosse leere Gedanken. (Ill 5. A «fajok 11 kifejtése helyett az egyén fej- lődésére kellene több figyelmet fordítani. Jelen esetünkben e tekintetben még sok felderíteni való volna, még pedig az egész alakkör össze- hasonlító átpillantása által. Fogságban tartott madarakon tett megfigyelé- sek értékesek ugyan, de a szabad természetből szedett anyagon alapuló ellenőrzésre szorulnak. A mennyire eddig megítélhetem, a fejlődés menete ilyenforma : Ali r>. statt (lel- Entwicklung .der « Alleu« sollte man iKt l'',iit\vieklung des Individuums mehr Interesse zuwenden. In unserem Fall bleibt in dieser Hinsicht noch Vieles aufzuklä- ren, und zwar durch \ ergleichenden Hinblick auf den ganzen Formenkreis. Beobachtungen an gefangenen Vögel sind wohl von Wert!), bedürfen aber der Contrôle auf Grund des. in der freien Natur gesammelten Materi ales. So viel ich liis jetzt urthoilen kann, ist dit' Entwicklung etw;i folgende. /. riiiiiiznl : Valódi lándzsafoltok a test alsó oldalán, több- nyire, de nem mindég igen sött't farok, a fejtető még határozottabb vörös szin hiján, sárgásfehér alapszínnel. Az i. vedlés a második tavaszon? minthogy ez időre minden toll feltűnően el van kojitatva. /. Kleiil: Ächte Lanzettriecken auf der Unterseite, meist, aber nicht immer, sehr dunkler Stoss, Scheitel noch ohne deutliches Both, mit gelb- lich we isser Grundfarbe. 1-te Mauser im :2-ton Frühjahr? nachdem alle Federn hi'ichst auflVilleiid abgenutzt sind. i>5 1 m Jiivi'iiis. A, hilt. //. niÍKizíil: A cseppalakot többé-kevésbé megközelítő fol- tok a test alsó oldalán. A 2. vedlés mikor? ( hvgì.iii-i riili(í:iil : A begyrészlet s a mell közepe világosabb, az oldalakon a tollak kerekdedebl)ek, lefelé nagyobb mértékben harántszalagokba nyulók, a farok erösebben szalagos, minden szín tisztább. Meglehet, hogy az ilyen vázlat fölállítása épen nem lehetséges, hogy a vedlés nem egyszerre, hanem foltonként történik, hogy a feflodés ennél az alaknál sokkal lassúbb, mint a szomszédos alakoknál, továbbá hogy az egyéneknél kttlöb- bözö módon történik. Azt a hibát mindenesetre elkövették eddig, hogj' a fázisbeli s a korbeli különbséget össze- keverték. Annyi pd. bizonyos, hogy nem min- den madár éri el öreg korában a hendersoui színezetét, azaz a világos, vörösen szallagozott háti oldalt. Az előforduló világosabl) darabok a legvilágosabb fázisnak vén egyedei, míg a leg- sötétebb fázis fiatal madarai a legsötétebb pél- dányokat szolgáltatják. De egy jócskán sötét madár legvénebli korában is sötétebb marad, mint a világos fázisnak egy fiatal darabja. A kor tehát nem határozható meg egyszerűen a söté- tebb vagy világosabb tollazat alapján, hanem gondosan kell azt megállapítani az egyes vedlés- ben levő példányok alapján. Részben a lábak színe is ád tájékoztatást. A.|iiil:i. VILI. //. Klriil: Der Tropfenform thoils melír, theils weniger genäherte Flecken auf der Unterseite. 2-te Mauser wann ? MI >•)■.- aebbeu különhöznek öregebb, mint fiatalabb korukban. Már az első vedlés ntán kap a him csaknem köralakú foltokat melle oldalaira. Mint Petényi helyesen gyanítja (Aqiiila \\. ]k 1 14), a hímnek lábai korábban és élénkebben sárgul- nak meg. Tehát még a magasai)b korlian is fenmarad a különbség a csupasz részek szinei között. Még feltűnőbbé lesz ez a toUazatban. A nős- tény rajzolata a tovafejlödésben mindinkább elmarad a hímé mögött. A fejtető rozsda- vörös színe nem lesz oly élénk, a háti oldal világos harántfoltjai az egészen vén nősténynél inkábli vörösek, az egészen vén hímnél inkább szürkék s ebben van meg az analogia a függő- sólymokkal (vércsefélék), a melyekhez az egész alakkör s különösen a sacer sokkal közelebb áll mint a vándorsólymok. Oly példányok felfedezése, a melyeknél a nagyság alapján nem lehetett volna a nemet rögtön megállapítani, nékem mindeddig nem sikerült, a míg az I. és II. alaknál találtam oly madarakat, a melyeknél a nem fönti meghatáro- zása lehetetlen volt. .1'/ 1/. Miiii iirlirn nml W rilii'lnui sclicincii im Alter iiubr zu ditì'erieren als iu dur Jugend. Schon beim ersten Federwechsel erhält das Männchen fast kreisrunde Flecken an der Brustseite. Wie Petényi jedenfalls richtig ver- mutet (Aquila IV, p. 114), werden beim Männ- chen die F'iivige rascher und intensive)' gelb. Auch im höbiien Alter wird also ein Unter- schied in der Farbe der nackten Theile bleiben. Noch auffälliger ist er dann im Gefieder. Die Zeichnung des Weibchens wird immer mehr in der Weiterentwicklung hinter der des Männ- chens zurückbleiben. Das Eostroth des Schei- tels wird nicht so lebhaft, die hellen Quer- rieckeii (1er Oberseite sind beim ganz alten Weibchen mehr roth, beim ganz alten Männ- chen mehr grau und hierin liegt eine Analogie zu den Eötelfalken, denen unser Formenkreis und ganz besonders der Würgfalke in Mclcni näher steht als die Wanderfalken. Exemplare aufzuiiuden, bei denen nicht so- fort nach (1er (rriissc das Geschlecht bestimiut werden könnte, ist mir bis jetzt nicht gelun- gen, während ich bei Form I und LI Vögel fand, bei denen dies unmöglich war. 6. Mak. Mexico és Észak-Amerika déli államai. Form ti. Mexico und sudi. .Staaten von Nord- Amerika. \év. Xanie. Falco mexicanus Schlegel. Amerikai Prairie-sólyom. Amerikanischer Prairie-Falk. Tnjéki)zt;it('i jegw Orientierende Bezeicliiumg. lulled llicrofiilco liiiwricainis (Sc;hl.). Nomenklatorikus kimutatás. — Nomenklatorischer Nachweis. I''alc(i mexicMHUs Schi,. Abhandlungen a. d. (h'li. d. 7ai\. ii. vergi. Anat. p. 15 ( ! S4'-i '.'1 Falco ])()lyiigrus Cass. 15. Calif. ]). 8S (IS.")3). Ez a madár a F. H. sacernek valamivel kisebb , Der Vogel ist eine etwas kleinere Ausgabe kiadása s legyen ez itt megjegyezve részint a ! des F. H. sacer und sei hier nur erwähnt, eines- teljosség czéljából, részint hogy arra a kér- désre szolgáljak ösztönzéssel, vájjon nem rejt-e Amerika magában több Hierofalco-alakot is, mint j polyagru hármat (islandus. mexicanus, polyagrus, amely ' Iíidgway theils um die Frage anzuregen, ob nicht Ame- rika noch mehr als drei (islandus, mexicanus, — die JM^ideii lotzt(M'eii «ni'den miìì etrenni ) llieioliilcd-fiiinieli bé- liét utóbbit üiDowAY választotta szét). herbergt. 37 7. Mah. ìùnin 1 . Balkáii-félszigel, Olaszország-. Balkanlialbinsel, Italien. (J)el-?"iancziaorszag í's Spaű.volország ?) I Südfriiiikrcich um) Spanien?) Név. — Name. Falco feldeggi Schlegel .V Susemihl. Feldegg-sólyom. — Europäischer Lanner oder ächter Feldeggsfalk. Tájékoztató je^v. Oiieiitieiemle Bezciclinuiig. Fulco Hierofalro feldeggl ( ScHr.EftEr, iV Susemihl). Nomenklatorikus bírálat. — Nomenklatorische Kritik. A közrebocsájtás évét s az első publicatio- Das Publikation sj al )r nmì den Autm- der cr- nak, tehát a névnek szerzőjét nem tudom tel- sten Publikation, also des Namens vermag ich jes pontossággal megállapítani , s ez okból a nicht mit voller Klarheit zu ermitteln und gebe lelietö legrészletesebben .-idom az anyagot: desjialb miigliclist ausführlich das Material: Falco Feldeggi Suskmihl, und Eduaud Ssusemihl. Abbildungen der Vogel Europas, heraus- gegeben, gezeichnet und in Stahl gestochen von Jon. Conr. Susemihl und Edu.\rd Susemihl. Text nach Temmincks Manuel d'Ornithologie und den vorzüglichsten neueren Schritten und mit Bei- trägen von mehreren bewährten Naturforschern bearbeitet von Med. Dr. Geroens, Lehrer der Naturkunde, Mitglied mehrerer gelehrten Gesellschaften, Stuttgart, Verlag der Balz'schen Buch- handlung. Taf. Sa Hoö'meister del. Susemihl & Sohn sc. «Feldegg's Falke, altes W. Falco fel- deggii. Faucon pélinoroide». (Bibliothek König, Bonn.) Beschreibung im Text felilt. A SusEMiHL-féle képes müvet, a mely tud- Das SrsKMiHL"sche Bilderweik, meines Wis- tommal év.szám nélkül adatott ki, úgy látszik sens ohne Jahreszahl veröft'entlicht, wurde egy próbafüzettel vagy prospektussal hirdették, anscheinend durch ein Probeheft odei- einen ily czimen : , Prospekt angekündigt mit dem Titel : Hist, naturelle des Oiseaux d'Europe. Le texte rédigé sous la Direction de Mr. J. C. Tem- minck par H. Schlegel est accompagné d'observations par C. L. Brehm, Bruch, Küster . . . C. Susemihl \' fils. Mint Tab. 7a. a cilanier» bocsájtatik közre. A (I Falco feldeggi» nevet azonban eblien a Als Tafel 7i( wird "laniem angekündigt. Den Namen «Falco feldeggi« fand ich aber in die- «Darmstadt 1841, C. Susemihl \- Fils aláirású , sem «Darmstadt 1841, C. Susemihl & fils» prospektusban nem találtam. (Univertitäts-Bib- unterzeichneten Pros])ect nicht. (Fniversitäts- liothek Marburg.) bibliothek Marburg.) Reiser O.-nak egy másik kiadás czinud ko- 0. Reiser verdanke ich den Titel einer an- szönöm: dem Ausgabe : Die Europäischen Tag-Raubvögel beschrieben von Dr. H. Schlegel etc. etc. Mit 44 Tafeln colorierter Stahlstiche von Johann Conrad und Erwin Eduard Suseniild, Darmstadt. Vei-lag der Kunstanstalt von C. Susemihl u. Sohn. (Jahreszahl fehlt.) Falco Feldeggii Schlegel. Abhandlungen aus dem Gebiete der Zoologie und vergleichenden Anatomie von H. Schlegel. III. Beschreibung einiger neuen grossen Edelfalken aus Eurojia und dem nördlichen Afrika, p. 2 u. 3 (ohne Jahreszahl, nicht 1841 !) Dalmatien u. Griechenland. 4' 2R S(iii,K.• 1841 steht, wiilirend zu Heft 11 unii III (Wenigstens bei meinem, ;d)er ansclieiueiid bei ;illen I^xeuiplareul kein besondres Titelblatt niebr erschienen ist. Heft IH. (Edolfalkeni ist aber IH'iS (s. Traité de Fauconnerie, ]). 24) wenn nicht 1844 //t'.sc/wî"«- beii und w abrschtiidieh erst i'li'l sjiiUrr iwi'- offi'iitiii-lil wdrileii iNcrgl. taiiy|iteiiis und al- ])lianet 1). l'alleo lanarius Schlegel nee Linné,* Kriti- ' sehe Üliersicht der europäi^elii'U \'(igel. p. 11. 1844, Dalmatien, (rriechenland. Falco lanarius Schlegel, Zweite Abtluilung (der Kritischen Übersicht) p. I I . (lS44-.'i Dal- matien, Griechenland. ' Falco rubcus Thienemann, llliea I, ]i. 72, 1846 partim Dalmatien «eigentlicher F. iul)pus» (Südeuropa und Afrika). Falco tunisius Thien. (ex Gesxhi;, Schlegel) Rhea I, p. 74. Is 1-6 Griechenland. Falco lanarius Schlegel. Fortsetzung der Abhandlung über die grossen, langsclnvänzigen Ijdelfalken lin Ablnindluugeu aus dem Geliiete der Zoologie...) zwischen Isl'.l unii ' ida auf pag. !•") ein IS4U geschossener \ogel er- wähnt wild, und andrin'seits die Tafeln des I Traité de Faiu-nnnerie mit falschen Nummern I citiert werden. Mithin wai- dicsei' noi-b nicht I fortig) p. 16 Xi'. 7 nur I)almiitie)i (und Frank- reich ?). Falco lauarius alplianet Schlegel, in dein- sell)eu Welk. pili;. Hl Xr. 7í/, ])artim : Nur die beschriebenen \'n.L;el (aus (iriecln'iiiniiil) ge- hören hierher. |)er aligebildete Vogel aus Ägyp- ten gehört zu tany])terus. Falco lanarius Schlegel, Dalmatien unti Falco lanarius alphanet Schlegel, Griechen- land, X'aumannia lS5ö, p. 252. Falco lanarius gra>cus Schliígeí,, Mus. 1'. B. Falc. p. 15 (1862). Ha, der N'ogel scbon lange vor Feldkgg und Schlegel bekannt war, so ist es nicht unmög- lich, dass no(di ein iilterer Name als Falco fel- i deffgi gefunden wiiil. Daliei sind die Bemerkun- * I.iNNK isiiii'i-te az ola.sz(irszá<,M liiiiifrt : «Lanarius : * Linné kannte ilcn italienischen Lanier: «Lana- Italiens», de név nélUiil liajívta (l-'annii Snecica ITili I rius Italiens». Hess ihn aber nnlicnaniit jFanna nr. GL p. iM.i. AV. n. j Snccica, I74(i. Nr. lU, luii,'. '■2\\. < >. Kl. 29 IS.i2 11. p. 7:i menjegyzósei is iigyciiiiirc iiiól- tók, hogy "Csak tudományos müveket szabad használnunk a névadásnál, nem pedig régi sólymászati könyveket». l'jp ily kevéssé jöhetnek kétes régi nevek tekintetbe. A G>rELiN-féle fölsorolása a vándor- sólymok varietásainak szintén nem ide vale'). A SusEMiHL-féle képet tehát mint az első jiiihliriiHríl kell tekintenünk, mert azt Schleoel az Abhandlungen III. íuzetél)en p. o. mint már létezőt említi fel. Ezen közrebocsátás iiiildijnil.nil «Schlegel és SusKMiHLii veendők, minthogy bizonyára ScHLKuEL volt TEMMiNK-nek meghagyásából a szöveg feldolgozója s a névnek és a publicatió- nak szerzője. A «Kritische Übersichtbeu», amely a tulajdonképeni rendszertani szöveget képezi SusEMiHL képeihez maga Schleíiel az eredeti képet mint n Schlegel és Susemihl» idézi. Az első publicatio ívsziiniiil és a szövet szer- zőségét illető körülményeket előbb tisztázhatja egy könyvkiadó, mint egy ornitologus. A ScHLE(iEL-től eredő iiiriil,iili>iili(i:lrli''si' n 'lordijarszáj/i c'.s (htliiiáczidi madaraknak bizo- nyára a félreismert fázisbeli s korlieli különb- ségeken alapul. Eeiser biztosított róla, hogy a kettő közt semmi különbséget sem tud föl- födözni. Erre az említett okból a feldeggi syno- nymájává lett névre alább még rátérek. Előbb volna lehetséges, hogy a franezia- és spanyolországi lannerek egy külön alakot képez- nek s e miatt kérdéses, vajon az itt következő jellegek ezekre nézve is érvényesek-e. Szárnyhossz: 35,9 cmig. A csüdbői tollas: I/2. A csüdtoUzat belül foltos (1. I. táblát). ^-1 vil(Uie- arbeiter des Textes und Urheber des Namens und seiner Publikation war. In der «Kritischen Übersicht», die ja den eigentlichen systemati- schen Text zu Susemihl's Bildern darstellt, citiert Schlegel selbst die Originalabbildung als von «ScHLEiiEL und Susemihl». Die .laln-i'szulil der ersten Pulilikation und die Umstäude, die die Autorschaft des Textes betreffen, wird eher ein Buchhiuidler entwirren können, als ein ürnithologe. Die I'nli'rsi-heiduiKj Schlegel's zii'isclicu rsz(íi/iis MitzeniiihnI. (Reiser 0. jóvoltából.) : a) iati. (Díszpélihnni) \.>0. II. I8n4 Mun- teiteiiro. Ábrázolva az Ornis balcanícában IV. tab. I. ; de a madár színei intenzivebbek, semhogy azt bármily kép visszadni képes volna. Három tolla a begyéből, melloldaláról és lágyé- káról, továbbá a gatya s a csüdtollazat ábrázolva a mi I. táblánkon. A fejtető színezete ábrázolva a legközelebbi alaknál lévő szövegábrán. b) '■;( ml. jiiiriieír ISO."), Tripolis l.ririn/í'l.-e, Arkailiu. .4l)rázolvaa Naimiann \. 14. tábláján. Továbbá ugyanazon részek, melyek az «-nál láthatók, a mi I. táblánkon, a fej ivedig a II. táblán lenn. c)d'juv. lo. VII. ISÍfh. I'(ir)iitssiis, Velitsa ; egészen friss fiatalkori ruházatban. Látható Naumann V. 14. tábláján; (I) üatal madár Görögországból a berlini mú- zeumban ; fh'iu/igsle lù'irlniììu : jung: ím frischen Ge- fieder die Oberseite sehr dunkel, fast schwärz- lich, ebenso die Lauzettflecken der Unterseite, Scheitel schon deirtlich roth. iVergl. Naumann, neue Ausgal)e. Bd. Y. Taf. 14. Fig. 2.) Alt: 01)er- seite und Schwanz quergebändcrt, ein eigen- thümliches Gemisch von Grau. Eothbraun und Schwarz, Ihitei-seite weiss mit mehr oder weni- ger lebhaftem gelblichem oder röthlichem An- flug, grossen dunklen Flecken, die besonders an (l('ii lirustseiten eine schöne Herzform an- nehmen, an den Weichen-Querbänden und leiif ileii Ihtsen jireisse, nach unten zugespitzte Oííít- jleeLcii bilden, iicii der Falconiere sei. (Aliliandlungen 111. Fortsetzung. p. 16.) Er citiert auch hier Fali'O /»///.s/cs Ges- ner, aber mit «?». Die beiden Namen tiinisius und alpha nel (wenn man tunisius überhaiipt als Namen gel- ten lassen will) sind nun an den griechischen Vogel, uűtliin an F. II. /cldcgj/i vergeben. Bei Schlegel ist tmiisius auch nur Citat. Wollte man blosse Citate, die nur als Synonyme auf- ; gezählt werden, in die Nonienclatur einführen, welche Masse neuer Namen würden da allein ! Linnes Citate ergeben. Wir hätten dann z. B. I neben Falco barbarus gleich einen P^alco tune- tanus Linné. Dies geht natürlich nicht, tiud dei- Tanisien blieb deshalb unbcnannl. König verdanken wir in neuerer Zeit wiedi i- werthvolle Nachrichten über den Feldeggsfalken lier Atlasländer: .7. f. 0. 1888, p. 154. 189^, p. :-)4l. 1895, p. 153.. ebenso C. von Erlangeu .J. f. (). 1898, p. 455. und Taf. IX. Durch die Abbildungen des Feldeggsfalken in der Ornis balcanica und Aquila fiel mir zu- erst der auffällige Unterschied in der Kopf- färbung auf, ich fand ihn an Bälgen u. schliess- lich auch in der Literatur bestätigt. Dies sind nun die CJiaraklere. welche /•'. H. erlangeri von F. II. fcldcçiiii u. tant/plents unterscheiden: Szdrnj/hoRSz 35"5 cmig. (a F. H. tanypterus- nál 37-3 ig). A csüdböl tollas: Vs (a F. H. feldeggi '/a). A csüdtollazat belül nem foltos mint a fel- degginél. Lásd az I. táblát. Világos fejtetó'szinezet: Mindig vöröses, de gyakran igen elhalványodva, gyengédebb és ke- vésbbé barna, mint a fcldegginél (L. •]. f. 0. 1898. tab. IX.). A homlok inkább fehér, a fcl- degginél inkább sárgás. Flüge.lUwgc bis 35-5 cm. (Bei F. H. tanypte- rus bis 37 '3). Vom Társas befìMcrl : '/». d'-ei 1-'. H. fel- deggi Va.) Die Tarsusbeliederung innen nicht getìcckt. wie bei feldeggi. Vergi. Tafel I. Helle Scbcitrljdybuntj : stets röthlicb. aber oft sehr verblichen, zarter und weniger braun, als bei feldeggi. i Vergi. T. f. 0. 1898. Tafel IX.) Siii'i) mehr wt'iss, bei feldeggi ineiir gelblich. :ì5 A snti't fcjtiioi-iijzolat : Keskeny szárvon alitii, melyek mindég igen sokat hagynak szabadon a világos vöröses iilai^színből s a fejhátulján egé- szen eltűnnek. A homlok felé kissé kiterjednek a szemek fölött (a melyektől a fehéres szemöl- dökrajzolat választja el), s egy sötét, 2 — 3 folt- sorból álló sávot alkotnak. Ez bizonyos fokig oly rajzolat-schema, a mely minden alak fejraj- zolatának alapja, de itt a legjobban látható s azonkívül itt a rajzolat intenzivitási centruma jobban előre húzódik, mint az összes többi alak- nál. Olykor találhatók darabok csaknem rajzolat nélkül való fejtetővel. A sötét szárvonalak ez esetben csak vöröses szárakkal vannak gyengén jelezve. Az idecsatolt szövegábra a F. H. fi'lili'H'ji- itrk fejtetejét (egészen sötét), továbbá az (■;■- laíu/cri. Icysötélebli (az előbbinél sokkal világo- sabb) s lef/inlágosabb (egészen világos) fejtetejét ábrázolja (3 öreg hím alapján). Üiii'kli: SihcüelzeicliiiKiKj : schmale Schaft- striche, welche immer sehr viel von der hellen röthlichen Gi'undfarbe freilassen und auf dem Hinterkopf ganz verschwinden. Nach der Stirne zu erweitern sie sich etwas über jedem Auge (von ihm durch die weissliche ßrauenzeichnung getrennt), einen dunklen, aus :2. — 3 Flecken- reihen gebildeten Streifen dai'stellend. Es ist dieses gewissermassen ein Zeichnungsschema, welches der Kopfzeichnung aller Formen zu Grunde liegt, aber hier ist es am deutlichsten sichtbar und ausserdem sind die Intensivitäts- centren der Zeichnung mehr als bei allen vor- hergehenden Formen, nach vorn gerückt. Bisweilen kommen Stücke mit fast gänzlich ungezeichnetem Scheitel vor. Die dunklen Schaftstriche sind dann nur durch röthliche Schäfte schwach angedeutet. Die beifolgende Textabbildung zeigt neben dem Scheitel von F. H. fchli'ggi (ganz dunkel), den des dunki'lstai (viel heller) und des hellsten (ganz hell) erlangeri (von drei alten Männchen entnommen). Leggy((koribb szinezet : ßatalual : hasonló a fiatal feldeggiéhez, de világosabb, nem annyira feketés ; felül és alul a rajzolatok inkább vörö- sessel szegve : öregnél: hasonló a feldeggiéhez, de halvá- nyabb, minden rajzolat csekélyebb kiterjedésű és intenzivitású, kii'áll a gutyáii mkkul cse- kélyebb (1. I, táblát). Haajigste Färbwig : jung : ähnlich dem jun- gen feldeggi, aber lichter, nicht so schwärzlich, oben und unten die Zeichnungen mehr röthlich gesäumt. Alt: ähnlich feldeggi, aber blasser, alle Zeich- nungen geringer an Umfang und Intensivität, besonders auf den Hosen viel geringer (vergi. Tafel I.). 36 A költúüi iultok külön vedlésével látszik egybe- függni az, hogy az illető helyeken mint más sólymoknál is egyes tollak hosszanti rajzolatu- kat megtartják. Talán ezek az öreg korban is még hosszant rajzolt tollak is olyanok, a melyek a többi tollaktól rendesen födve vannak. Különös érdekesscgü még a kérdés, mily mér- tékben fogyatkoznak meg a rajzolatok a 2. és 3. vedlésnél s hogy ekkor a harántszalagokból csak finomabb harántos szalagok, vagy szív- alakú foltok is válhatuak-e. Vedlés nélkül való átszineződés teljesen ki van zárva, a mennyi- ben nem koijásról és elfakulásról van szó. Utóbbi mindenesetre épen ennél az alaknál nagy vál- tozásokat hoz létre a tollazat nűánszaiban. .le ef/i/éiii L'ciridcziô nem jelentéktelen, mint azt már a fejekről vett szövegábra is mutatja. Az egészen világos daraboknál a hasi oldal a gatyával együtt gyakran csaknem rajzolat híjá- val van, csak a lágyékok vannak gyengén fol- tozva, de szépen rózsásan futtatva. A háti oldalon ily daraboknál a vöröses fej- tető-színezet folytatódik a dolmány felső részén, úgy, hogy a világosabb daraboknak inkább rozs- dásan szalagozott, a sötétebbeknek inkább egy- színű, vagy szürkén szalagos a háta. A liinifík felül aránylag mindig tisztábban szürkék, mint a nőstények. Pontosabban vizsgáltam meg a következő darabokat : .1 .S7//V// (jjiajlciiiéiii/cnilK'il : II. j ad. Tíjpvxl 1897. április ö_ Tin/isz, a Djebel Sidi Ali ben Aoun előhegysége. A háton 3 különféle ruházatból való tollak láthatók, mind világosvöröses harántszalaggal. A hasi oldal halványan sárgásfeh(''r. A begy. melloldal, lágyék és gatya tollazatának foltjait, valamint a csűd belső oldalát mutatja az I. tábla, a fejet a III. tábla. /;. J ad. IS97. aprii 12, 7'n///,s;, I)j. Sidi Ali ben Aoun. A fejtető a szövegábrán fölül, mint a F. H. erlangeri legsötétebb fejszínezete van ábrázolva. A begy-, melloldal- és lágyék- valamint a gatyatollak az I. ábrán. c. Ç ad. 1897. aug. 14, Marofco, Tanger. A fej pontosan olyan, mint í/-nál, a rajzolatok sötétebbek, alul fehérebb alapon, felül szürke Es scheint mit dor l)esondor<'ii M.mser der Brutflecken zusammenzuhängen, duss an den betreffenden Stellen, wie auch bei andern Fal- ken einzelne Federn Tjäugszeichnung behalten. Vielleicht sind auch diese im Alter noch längs- gezeichneten Federn solche, die von anderem Gefieder für gewöhnlich bedeckt sind. Von l)c- sonderem Interesse ist noch die Frage, inwie- weit bei der 2-ten und 3-ten Mauser die Zeich- nungen sich verkleinern, und ob dabei aus Querbinden nxxr feinere Querbindeii, oder auch Herzfiecken werden können. Umfärifung ohne Mauser ist gänzlich ausgeschlossen, soweit es sich nicht um Abnutzung und Auslileichen handelt. Letzteres bringt allerdings gerade bei dieser Form grosse Veränderungen in den Nuancen des Gefieders hervor. Die iiidividueUf VarialiOii ist nicht unbeträchtlich wie schon die Textalibildung der Köpfe zeigt. Bei ganz hellen Stücken ist oft die Unterseite sai.innt den Hosen fast ohne Zeichnung, nur an den Weichen schwach gefleckt, abei' schiin rosig angeflogen. Auf der Oberseite setzt sich bei solchen Stücken die röthliche Scheitelfärbung auf den obei'en Teil des Mantels fort, so dass also hel- lere Stücke mehr lothgebänderten. dunklere mehr einfarbigen oder graugebänderten Kücken haben. Die Miiniivhcii sind iunuer oben verhältniss- mässig reiner grau als die Weibchen. Genauer irntersucht habe ich folgende Exem- plare : Li 'HH'iiH'.r Suiumhnif/ : a) Ç ad. Typus! G. April ls'.i7 'rmii'sii'n Vorberge von Djebel Sidi Ali ben Aoun. Auf dem Eücken Federn von 3 verschiedenen Klei- dern, alle mit hellen röthlichen Querbindeu. Unterseite blassgelblichweiss. Die Fleckimg des Kropfes, der Brustseiten-, Weichen- und Hosen- federn, sowie die Innenseite des Tarsus zeigt Tafel I, den Kopf Tafel IH. h) d ad. 12. April 1S',)7 'rnm-sin, l)j. Sidi Ali ben Aoun. Scheitel oben in der Textzeich- nimg als dunkelste Kopffärbung von F. H. erlangen abgebildet. Federn von Kropf, Brust- seite und Weichen sowie die Hosenfedern ah- gebildet auf Tafel I. r) j ad. 14. August 1897 Marocco, Tanger. Kopf genau wie bei u), Zeichnungen dunkler, unten aui mehr weissein Grunde, oben mit 37 liarántszalíigokkal, a hiit teteje vöröses, haránt- szalagok nélkül. Hogy a iinifocrdi sólymok (talán a spanyol- országiakkal egyetemben) esetleg általában sö- tétebbek-e, azt ama kevés maroccoi példány alapján, ii, melyet láttam, nem tudom meg- mondani. .4. Magíjdi- Scíiitríi Miizcmii tulajdonában (megtekintésre szívesen megküldve i. '/. i ad. 1894. YII. 14. (i((lir>i. Egészen öreg (a mit sok öreg tolla bizonyít) ritka üdeségü tollazatban. A dolmánytollak lialványvöröses szegésekkel. Minden testrész nagyon világos, feje teteje h szövegábrán fölül, mint az Erlan- geri színezetének világos extrémje van ábrá- zolva, csaknem folt nélkül. A rózsaszínnel fut- tatott hasi oldalnak elenyésző finomságú í'olto> zata s a háti oldalnak inkább szívalakú, mint harántszalagos rajzolata igazolja azt a törvényt, hogy: «Minél kevésbbó sötét és kiterjedt a raj- zolat, annál kevésbé közeledik az a haránt- rajzolathoz. e. i juv. 1S94. június lí), Lu Sl.irni Tun to. világos fészekmadár, még ki nem nőtt evezö- tollakkal. Teljesen megfelel a (/-betűs rózsás színű darabnak, ugyanazon fázis ifjúkori ruhá- zata. i> /-töl "-ig. /•-"/■/'/ ////ry a i'nii Mit zríniiiiiKil.- példányai (1- K. Journ. f. Orn. ISDS. tab. IX. Hg. 1- — 5. 7'ín/<'s/.s-(7/r Hnr^li'öijrl). ji. A Kői/lij professortól Bonnban /'r;//V/v'-beu tartott, általa ajournai für Ornithologie lapjain (1892, p. 341, 1895, p. 156.) többszörösen tár- gyalt nőstény, melyet sajnos ujabban a vándor- sólymok megöltek, színezetben a '/-betűs pél- dánynak teljesen megfelel s :M'7 cm. hosszú szárnya s 19-o cm-es farka van. (j. König prof. voliere-jéből való liiiti^zi fiatal hím, világos fejtetővel, világosan rozsdás szegé- sekkel kivált a dolmánya alsó felén s a szárnya hajlásán, de meglehetősen széles foltokkal a hasi oldalán. Köiriij professor szép, sólymokban gazdag gyűjteményének többi példányát többszörösen megtekintettem ugyan, de nem vizsgáltam be- hatóbban s nem hasonlítottam egybe más da- rabokkal. grauen Querbinden, Oboirückeii nliiir löthliche Querbänder. Ol) die iiiaroccaìiiìirìicìì Falken (etwa mit don spanischen zusammen) etwa durchgehends diüikler sind, vermag ich nach den wenigen niaroccanisc-hen Stücken die ich sah, nicht zu sagen. Ln 1"iu/((iis<-lii'ii Naiioiiitl-Mnxnnii imir gü- tigst zur Ansicht übersandt): IÁ) d ad. 14. TU. 1894 Oabes. (iajiz alt (wie viele alte Federn beweisen), in selten frischem Gefieder. Mantelfedern mit blassrothlichen Säu- men. Alle Theile sehr hell, Scheitel oben in der Textfigur als helles Färbungsextrem von erlan- gen abgebildet, fast ungefleckt. Die verschwindend feine Fleckung der rosig angeflogenen Unterseite und die mehr herzför- mige als querbindenartige Zeichnung der Ober- seite beweisen die Richtigkeit des Gesetzes : «Je weniger dunkel und ausgedehnt die Zeichnung ist, desto weniger nähert sie sich der Quer- zeichnung. 1) c) d" juv. 19. Juni IS94, L<( Skirrn Tu ufo, junger Horstvogel mit noch nicht aiisgewachse- nen Schwungfedern. Genau dem vorigen Stück (d) entspreclieiid, diesellic Phase im Jugend- kleid. 1) Ijis o) Exemjdare des Muneioiis C. von Eblanger (siehe Journ. f. Orn. 1898, Tafel IX. Fig I bis 5. Titiiesi:n ilonnor la description et des figures dans de nos Abhandlungen«). A LiclitriiKlciii-d'le la tiuisiemc livraison de nos Abhandlungen n ). 39 múzeum-név természetesen nem érvényes közrc- bocsájtás. Az első 23ublikáczió következéskép lùilni hiiiiijiliTUfi Scliìcfirì. Krit. Übersicht II. pag. 11. (1844), (Abbandlungen III. pag. 2., iS. tab. 12. ad. és 13. juv. pag. 16).* luth-ii liiinii'iiiK iiijilnnifl Schlegel partim. Abhandlungen III. pag. Ifi., 17. tab. 14. ide tartozik, mert az ábrázolt madár Egyptomból való s nem lehet áttévedt feldeggi, mert fejtete- jének és gatyájának rajzolata egy sötét tanyp- terus jegyeit mutatja. Palco biarmicus, Falco tanypterus. Falco cervicalis Brehm Alfred és C. L. Brbhm, Nau- mannia 1S56, pag. 222, 225, 229; 330, 331. (Kitűnő pontosságú leírások a nomenklatúrá- ban való tévedés föntartásával ; Brehm junior azonban az első két színezetet már azonosnak tártjai. Falco lanarius nubiens Schlegel, Mus B. P. p. 15. (1562). Száriiyiiosíizuság 37"3 cm.-íg. Minden ///í/'.s IcI.inlcHirii n F. H. i'rliiiigi'ri- licz teljéiben IkisíiuIó (legíTilebb a színekben élénkebb kissé). De erősebben variál ez az alak, azaz gyakrabban fordulnak elő xölélchh mada- rak, a melyek .sö/c7 fejlctn-rlojühkcl a F. H. bi- armicushoz, Ikiííí olihíhik iiiiiji/obh loltjaii'dl a F. H. feldeggihez közelednek s igy bizonyos mértékben kapcsolatul szolgálnak e kettő szí- nezete közt, míg a iKKiíjíiihid a tanypterust a Saeer- és a Lanner-sólyomok közötti középalak- nak mutatja. .1 jeldiilgozoll iini/dii : A berihii múzeumban (a tanypterus Licht, tipuszai, tehát a tanypterus Schlegel-nek is). (I. No. 1000 í ad. Xubia (Hemprích & Ehren- berg gyűjt.) líléuk színezetű, alul durvábban foltozva, felül sötétebb, mint F. H. frlangeri. Fejének ábrája a III. táblán. * Az évszám, miut luár föntebb említve volt. 1843 vagy 1849 és 1853 közt van. Ugy látszik, hogy a III. lüzc't első része (p. 1 — 11) csak a folytatással (pag. I :! — 20| együtt került nyilvánosságra. Schlegel azt állítja ugyan a i'l. oldalon, hogy több év telt el a munka első felének kiadása óta, de az én példányom- nál a 11. és \'i. oldal ogy és ugyanazon papírlapra van nyomva, tehát nom adathatott ki különböző idő- ben. A7. O. LiOHTENSTEiNs Muscumsnamc ist iiiitiii-licb keine giltige Veröffentlichung. Die erste Publikation ist mithin : Falco tanijplerus Schlegel, Krit. Übersicht n. pag. 11 (1844), Abhandlungen III. pag. 2, 8. Tafel 12, ad. und 13. juv. pag. 16.* Falco hhinciiis (lijihíiiiet Schlegel partim. Abhandlungen III. pag. 16. 17. Tafel 14 gehört hierher, weil der abgebildete Vogel aus Ägyp- ten ist, und er kann kein herübergeflogener feldeggi sein, weil er in Scheitel und Hosen- zeichnung die Charaktere eines dunklen tany- pterus besitzt. Falco biarmicus. Falco tanypterus. Falco cervicalis Alfred Brehm und C. L. Brehm, Naumannia 1856, pag. 222, 225, 229; 330, 331. (A^orzüglich genaue Beschreibungen unter Vor- behalt von L-rthümern betreffend die Nomen - clatur, Brehm junior hält aber schon die beiden ersten Färbungen für identisch.) Falco lanarius nubiens Schlegel, Mus. P. B. p. 15. (1862.) Flügellänge bis 37"3 cm. A//e.s- andere F. H. erlangeri ganz nlmlich, (höchstens die Farben etwas lebhafter). Doch variiert diese Form mehr d. h. es kommen öfter dmd.iere Vögel vor, welche sich durch ilmd.len Vorderteil eitel dem F. H. biarmicus, durch r/cö-s.se/'e Flecken der Fnterseitc dem F. H. fel- deggi nähern und so gewissermassen Mittel- glieder zwischen der Färbung von beiden dar- stellen, während die Crröftse von tanypterus ihn als Mittelglied zwischen den Saker und Lanner- falken erscheinen lässt. Material : Im Berliner Museum (Typen von tanypterus Licht., also auch die von tanypterus Schlegel). a) Nr. 1000 cT ad. Nubien (Hemprich & Eh- renberg leg.). Lebhaft gefärbt, unten gröber gefleckt, oben dunkler als F. H. erlangeri. Kopf abgebildet auf Tafel III. * Die .lalireszahl liegt zwischen 1843 oder 18411 und 1853, wie schon oben bemerkt. Es scheint, dass der erste Theil von Heft III (pag. 1 — 11) erst mit der Fortsetzung (pag. \'2 — "10) veröffentlicht wurik'. ScHLEOKL sagt zwar pag. 1^, es sei ein Zeitraum von mehreren -Jahren seit der Herausgabe der ersten Hälfte verflossen, aber in meinem Exemplar sind Seite 11 und Iá auf demselben Papierblatt gedruckt, können also nicht zu verschiedener Zeit lieiausgego- lieu sein. (>■ 'v/. 40 h. No. 998. 9 :k1 Nubia iHempr. (-s Ehrh.). Egészen hasonló színezetű, csak feje halványabb. Fejtetejének egész felületén (tehát annak hátsó felén is) erősebben vonalozott, mint az erlangeri. c. No. 16720 j ad. Nnbia. Bizonyára igen öreg. Feltűnően világos, felül erősen szalagozva, alul finoman pontozva, de a gatya kissé szala- gos, feltűnően kopott ruházatban, már néhány vedlési toll található rajta, pld. a nem teljes farok középső tollai újak. Az igen világos fej (csaknem fejtetőrajzolat nélküli a III. táblán van ábrázolva. (/. No. 16719 Ì ad. Nubia (Wilke gyűjt.), ha- sonló az a-betüs példányhoz, de alsó oldala kissé vöröses, a fejszinezete kevésbbé kirívó, a fejtető hátulja rajzolatlan. A SENKENBERü-múzeumában hrn nhfinilin n : e. i Dongola. /. J Dongola, junior, a fej elül sötét. y. S Abesszínia, feje a biarmikusra emlé- keztet, h. i juv. Abesszínia. ?'. A mahizi múzeumban 2 madár van lelő- hely nélkül. Az Egyptomban gyűjtött F. sakerek sokszo- rosan idetartozó madarak lehetnek, így a her- lim múzeum 1029. számú darabja. /*) Nr. 998 ç ad. Nubien (Hempr. & Ehrknb.í ganz ähnlich gefärbt, nur Kopf blasser. Mehr über don ganzen Scheitel hin (also auch auf dessen hinterer Hälfte) gestrichelt als erlangeri. C> Nr. 10720 y ad. Nubien, sicher sehr alt. auffallend hell, oben stark gebändert, unten fein punktiert, doch Hosen etwas gebändert, auffallend abgerieben, schon einige Mauser- federn vorhanden, z. B. Mittelfedern in dorn unvollständigen Schwanz neu. Der sehr lichte Kopf (fast ohne Scheitelzeichni;ng) aligebiidet auf Tafel III. (I) Nr. 16719. rf ad. Nubien (Wilke leg.), (leni Exemplar a) ähnlich, aber Unterseite etwas röth- lich, Kopffärbuug -weniger grell, hintere Schei- telhälfte ungezeichnet. Im Senckeììberg'schenMusenm in Frankjnri : e) c? Dongola. /') Ç Dongola, junior. Kopf vorn dunkel. (/) d Abessynien, Kopf an biarmicus erin- nernd. h) c? juv. Abessynien. i) Im Mií(í-;ít Museum 2 Vögel ohne Fundort. In Ägypten gesammelte F. sacer mögen viel- fach hierhergehörige Vögel sein, so Nr. 1029 des fìi'vliner Museums. A felsorolt madarak méretei. — Maasse der aufgezählten Vögel. Példány Exemplar Szárny ~ - Flügel Farok - Schwanz a középső tollak tövétől mérve von (1er Stelle, wo die Mittelfederu die Haut verlassen jobb reclits bal links hegyéig bis zur Spitze (többé vagy kevésbé elkoptatott hegy- szegéssel) (mit dem mclir oder weniger ahgescbliffi'- in'ii Spit/.eiisjiiim) liegyszegés nélkül ohne Spitzensaum az utolsó sötét rajz , az utolsó sötét begyéig '^^"";'^,?f^f/'^'^" bis zur Spitze des j,;^ ^^,„, ^„t„„ i;^^^^ letzten dunkeln ^j^.,, ,^4^^^,^ dunkeln ZeichnuuK (Juerbinde a cf i*d . 31,4 31,3 15,80 — 15,2 h ÍÍ « :í7,:í 37,1 -J0,( 1 — 19,(1 r i « :í.5,1 +x 36,0 17,3* 17,6** Hi,7 ,1 (f X .32,50 32,4 15,8 — '■ & H3,ü 34,8 — — — f Î :w,:í 37,3 — — 9 d' 32,5 32,5 — — h cT juv. 31,5 31,5 — — i ? ad. 37 — — — — * Még nincs kifejlődve. Nodi nicbt ;msKe\vac-bseu. ** líitruindik toll lii'lulről. Dritte l'V'der voli in 41 A König profeHsortól az Abhanrllungen und Berichte des Kgl. Zool. Museums zu Dresden 1S9S 99, VII. No. 2. p. 5. említett, a Ghizeb- pyramisokról vaio tojások természetesen csak a tanypterus tojásai lehetnek. König azt mondja ezekről: «A tojások feltűnő nagyságúak, inkább a Saker-sólyom tojásaira it. i. mint az erlange- riére) emlékeztetők, a melyhez tartozóknak vé- lem is azokat". A tapasztalt ornitologus oologiai éleslátása tehát ebben a meghatározási kísérletben íi va- lódi tényállást épen a tojásoki-ól ismerte fel, tehát, hogy a F. H. tanypterus a saker s az er- langen közt áll, mint a hogy ezt a madarak mértékadatai világosan mutatják. Dio von Professor KöNKi in den Abliaiidlnn- gen und Berichten des kgl. Zool. JMuseunis zu Dresden lhí9S,99, VII. Nr. i. pag. 5 envähnten j Eier von den Pyramiden von Ghizeh können natüi-lich nur Eier von tanyjiteriis sein. KÖNir, : sagt v(ui ihnen : nDie Eiei- sind auffallend gross, mehr an die Eier des Saqer- Falken (sc. als au die von erlangeri) iiiuneind, dem ich sie audi zurechne». Der oologisclie Scharfblick der erfahrenen Oniitliiildgcn hat also gerade in diesem Bestim- niungsversuch die richtige Thatsache an den Eiern erkannt, dass F. H. tanypterus zwischen saeer und erlangeri steht, wie dies die Aus- messungen der Vögel deutlieli zeigen. 10. Alak. Délafrika. (Észak feló meiWig ?) Fonn 10. Südafrika. iWie weit nördlich?) Név : — Name : Falco biarmicus Temm. Délafrikai sólyom. — Südafrikanischer Lanner, etc. Tájékoztató jegy : • — Orientierende Bezeichnung : Fnlto Hierofalco biarmicus (Temm.). lùilni hiarmicMS Temm. Pl. Col. 1. pl. 324. (1825.) lúilco rhicqucr ni lieti Smith. S. Afr. 0. Journ. I. p. 233. (1830.) h'iilcii Itiiiarius cerviaili.'i Schlegel, Abhandlungen. III. Fortsetzung. ]>. 17. l-'iilc kiese csekélyebb nagyságuk és élénkebb szint.' - zetük által különböznek (Journ. f. Orn. 1899).* A berlini múzeumból való két darabot beha- tóbban megvizsgáltam ; az egyik igen vén j i\ípap\vából (Böhm gyűjt.), a melynek fejét a III. táblán ábrázoltam. A háti oldal igen sötéten kékszürkén szalagozott. A hasi oldal igen szépen rózsás-vöröses, középen folt nélkül, az oldala- kon erősen foltos, a gatya hátul harántul foltos. Méretei : Szárnyhossz 35,3; farokhossz 19,7 (19,3). Egy fiatal S , XI. ii. Magú (Niansa, Fischer gyűjt. Gyomrában egy egér!) farkának középső tollai is harántul szalagosak. Nagysága : Szárnyhossz: 32,6. 32.3: farokhossz 18,2 (17,6). A farok a F. H. biarmicusnál föltűnően hosz- szúnak látszik. Nem származhatott-e a sokat vitatott biar- micus = Permi sólyom-név a szürkehátú. vörös- fejű F. H. uralensisről szóló jelentéstől? luid lebhaftere Färbung unteisi-lieidfu. i.Tdurn. f. Orn. I S99.)* Ich untersuchte 2 Stücke aus dem Berliner Museum genauer, ein sehr altes j Mpapwa (Böhm leg.), dessen Ivdpf ich auf Tafel 111 ab- gebildet habe. Dio Oberseite ist sehr dunkel blaugrau gebändert. Die Unterseite sehr scliöu rosig röthlich. in der Mitte ungefleckt, Flanken stark gefleckt. Hosen hinten quergefleckt. Flügel 35-3. Schwanz 197 U9-3). Ein junges d , 12. XL Magu (Niansa, Fischer leg.) (Mageninhalt eine ^laus ]) hat auch auf den Mittelfedern quergebiinderten Schwanz. Grösse: Flügel 32-6, 32-3, Schwanz 18-2 (17-6). Der Schwanz scheint bei F. II. binrmicus auf- fallend lang zu sein. Sollte der viel discutierte Name biannicus Permscher Falke etwa durch eine Nachricht von graurückigen. rothköjd'igen F. H. uralensis entstanden sein? IL Alak. India. Form H. Indien. Név : — Name : Falco juggur Gray. Indiai sólyom. Jugger, Indischer Würgfalk. Tájékoztató jegy : - Orientierende Bezeichnung: Falco lüerofdlco juggur (Ge.íy). Nomenklatorikus kimutatás ; — Nomeuclatorischer Ausweis ; Falco juggur J. E. Gray. III. Ind. Orn. II. pl. 26. (1833.1 Filici) lugger Schlegel. Abhandlungen III. Fortsetzung, p. 17. Tab. XV. Egy példányt sem vizsgáltam meg behatób- ban, illetve hasonlítottam össze. A fejtető vöröses, szárfoltokkal ; az arcz, begy és mell fehéres, utóbbi sötét szárvonalakkal. E világos színezettel ellenkezik a lágyék- uak s a háti oldalnak csaknem egyszínű barna szine s eme ellentét révén emlékeztet ez a ma- dái- a Humes Falco hendersoni-jára (1. F. H. * \ Falco fascinuclia J{chnvv. Neuni., a luely az álira szei-inl |.I. f. (). IN'.)!), tab. I.) bizonyosan vándor- sólyom, bíi csakngyan a F. niüior világosabb hímjei- től is különbözik, analógiával szolgálhatna. O. KI. leli habe kein Exemplar eingehender uiitor- sufht. beziehungsweise verglichen. Sclieitel röthlicli mit Schaftflecken, Wangen. Kropf und Brust weisslich. letztere mit dunklen Si'haftstricheu. Mit dieser hellen Färbung kon- trastiert das fast einfarbige Braun der Weichen und der Oberseite und durch diesen Conti-ast eviniifi-t der \'ogel an Hunics Falco bendersoiii * Fak'O fascinuolia licliw. XueM., der der Abbibluug (.J. f. O. 1899. Taf. I) nach sicher ein Wanderfalke ist, würde, wenn er wirklieh auch von helleren .Miinn- (dien des !•'. niiimr vei'sehiedon ist. eine Aiial ahhoz segíteni. De jogosan mondja erre Herman 0. (Aquila VI. p. 33), hogy ,. A vándorsólyom-koponyák továbbá a szemek közt rövidebbek s mélyebben barázdáltak, a fej- hátulján pedig az erőteljesebb nyakizomdudorok miatt nem annyira gömbölydedek, mint a gyr- falco-koponj'ák. 1 darab van F. H. islandusból (a fönt emiitett labradori madárból). 4 darab a F. H. erlangeri- ből (mindannyi Tuniszból), 5 darab a P. Pere- grinusból (csupa rajnai fészkelő madarak). A mellcsontok, legalább a ragadozó mada- rakéi, nagyságban és domborodásban rendkívüli módon variálnak. Ez okból a méretek nem ad- nak pontos képet. NACHTIiAti. Nach Abschluss obiger Arbeit kam mir noch einiges Material zu, das werth ist. nachträg- lich besprochen zu werden ; so traf vor allem ein nach meinen AVirschriften mit vollständi- gen Knochen präparierter Balg eines weissen F. H. islandus von Labrador (ßama) vom 8. De- zember 1898 samt den zugehörigen Kiioclnn des Brustbeins ein. Ich kann daher einige Vi'rli mellcsonttaraj mutatkozik. A !•'. H. islandiisnál inindkút oJtlalon 7 hi)i-:l(i- nijiilriinii van, valamennyi F. H. erlangerinél 6, a F. Peregrimisoknál 6, a melyek közül azon- ban a legelső gyengén fejlett s egy példánynál a baloldalon el is esenevészett. Talán kiderül, bogy a feltűnően rövid ter- metű, az Atlasz vidékéről való V. l'eregrinnsnak il'\ barbarus auct.) is egygyel kevesebb bordája van, mint az északinak. A közös alakkör 2 alakjának a F. H. islan- dusnak és a F. H. erlangerinek csonttani elté- rése mindenesetre nagy érdekességű tény. .1 liiliisdiihil.liil II az alakkörök eltérései igen határozottan mutat- koznak .s méretek által könnyen szemléltet- hetők ; !''. ti. islandus : F. l'ei'enrinus : t'zomlj Lábszár ( lliei-aohenkel Uutersfheiikrl 8-6 cm. 9-í) cm. Dif (jer 5 ^Vaiulfríalkeii zeigen alle rinen - besonders vorn höheren Brnstbeinkamm. Bei dem F. H. islaudus tiudcu sich jederseits 7 Hippe ii(nit<('if:i\ bei sämmtlichen F. H. erlangeri nur 6, bei sämmtlichen F. Peregrimis (i, \vi>von dei- vorderste al)er schwach entwickelt und bei einem Exemplar linksseitig sogar verküm- niei't ist. Vielleicht wird sich herausstellen, dass der auffallend kurz gehaute F. Peregrinus der Atlas- länder (F. barbarus auct.) auch einen Rippen- ansatz weniger hat als der nordische. Jedenfalls ist schon die Verschiedenheit zwi- schen F. H. islandus und F. H. erlangeri zwi- schen 2 Formen desselben Formenkreises in osteologischer Hinsicht eine Thatsache von grossem Interesse. A)i di'ii Bein- Kiiil l-'tissLiiiicIieii zeigen sich die Unterschiede der Formenkreise sehr deut- lich und können hier beipieni durch Masse ver- anschaulicht werden : /■Ó !J-25 C'süd Fnss Középső ujj * Mittclzehe* Bflst) iijj Inneuzehf Külső ujj Aussenzelie G"l cm. 4--7Ò cm. 3-15 cm. 3-2 cm. 5-35 « 5-l.j « 3-0 « 3-75 « liögtön szembeötlik, hogy a F. Peregrinusnak Es springt sofort in die Augen, dass F. Pere- rclative sokkal hosszabb lábszára, középső és } grinus relativ viel längeres Schienliein, Mittel- külső ujja, s rövidebb csűdje van. j und Aussenzehe, uml kürzm-en Fuss hat. Az egyes alakokhoz még a következőket kell ! Zn einzelnen Fornim ist ncich íolgcndrs csatolnom : j nachzutragen : h'i(lei) Ilicrdfítlco (/i/rfalco (L.) Egy utólago- san Lapplandból tiaival a fészekről szerzett Falco Hierofiücit m/rfalco (L.) Ein nachträg- lich von Lappland erhaltenes am Horst mit den öreg tojó oly világos, mint az islandus átlagos j Jungen erbeutetes ganz altes Weibchen ist so színezete. hell wie die Durchschnittsfärbung von islandus. iaii-ii llirnifiili-ii síírcr (Gm.). Az Auer mellett Kelet-Poroszországban 1899 május 2-án lőtt s jelenleg a berlini mezőgazda- sági főiskola tulajdonát képező hím példányt a D. 0. G. utolsó évi gyűlése alkalmából megvizs- gálhattam. Fiatal madár, fejteteje csaknem oly sötét, mint a gyrfalconál, dolmányának egyes új tolla rozsdavörösen szegett. Ez állat kétség- telenül igazi Saker. Szárnya méretei 3.5"3 -f x és 35'4 + .'?•; a faroké 18'6, az utolsó sötét sza- l'iilrti Hicfiifiilrii saeei' (Gm.i Das bei Auer in Ostpreussen am 2. Mai 1899 erlegte, jetzt in der Sammlung der landwiith- schaftlichen Hochschule zu Berlin befindliche männliche Exemplar kcrnnte ich gelegentlich der letzten Jahri'sversanimluug der 1). 0. G. untersuchen. Es ist ein jungci- \'ogel, dei- Sclieitil last sd dunkrl. wie bei gyrt'alcn. eiiizflnc ncur Fedcni auf dem Mantel tragen rostrothe Säume. Zwei- fellos ist das Th'cr ein ächter Saker. Die Flügel messen 3.")'3 -|- \ und 35"4 -\- x cm., der Schwanz * Az iijjiik csontjai a Uhimhu-soiiI nélkül mòrve. I>ir Kiiniiii'ii lier Ziihcu iiliiio Klíillc.jielii'il. lag végéig 17 '9, :i, sötét farokhegy végéig 18-3 +£ccm. Ennek a nyilván délkeleteurópai madárnak Kelet-Poroszországban való előfordulása, vala- mint a Buteo ferox, Carpodacus erythrinus stb. elöjövetele becses bizonyítéka az észak-délkeleti vonulási iránynak, a mely a nyugoteurópai vo- nulási irányokkal nem párhuzamos. Ugyanezen alkalommal láttam a berlini mú- zeumban egy Máriabrunnból való kerecsent, a melynek lábain még föl nem bontott bőrpárnák vannak. halni I lici'ii/'alcd. It ) iirhiiinli'iil miti. Dr. Suschkin, a kivel e madár ügyében beszél- tem, ügy gondolja, hogy az talán a F. H. itllitifiis-hoz tartozik, a melynek pontos leírá- sát még nem láttam. lùilftì HieroftilfO (aiitiplcriis (8chleg). König professor a D. 0. G. utolsó évi gyűlé- sén ennek az alaknak általa Egyptomban gyűj- tött 3 remek darabját mutatta be, 2 öreget s egy fiatalt itjúkori ruházatban. Az a körülmény, hogy az utóbbi fölött vita támadt, vájjon az a tanypterushoz vagy a sakerhez tartozik-e, csak az általam föntebb a tanypterusról mondottakat s az erlangeri alak önállóságát bizonyítja. Az utóbbiból Spatz 4 darabot mutatott be a gyüle- kezetnek. 30-8, 34-6, 34-7 és 34-7 cm. volt a szárnyuk hossza, tehát ugyanazon csekély mére- teket mutatták, mint az általam megbeszélt pél- dányok. Mindazt a mit fentebb kifejtettem iga- zolja a T. H. tanypterusnak egy remek párja, a melyet ujabban számomra Schrader Abesszy- niában gyűjtött. 17 IS-ß, bis zuui Ende der letzten ilmikleii 15inde 17-Í) bis zum Ende der di;nkeln Spitze 18'3 -^ x cm. Das A'orkommen dieses offenbar südost- europäischen Stücks in Ostpreussen ist neben dem Vorkommen von Buteo ferox, Coi-podacus erythrinus etc. ein werthvoUer Beweis für eine nord-südöstliche Zugrichtung, die den west- europäischen Zugrichtungen nicht parallel ist. Bei derselben Gelegenheit sah ich im Berli- ner Museum einen Würgfalken von Mariabrunn mit Lederkissen an den Fängen, die noch nicht geöffnet sind. Ftilfti I lieft)['tilfo vtni ) iifl.t'itil. Herr Dr. SüSCHkin, mit dem ich iibei- diesen Vogel sprach, meint, dass er vielleicht zu F. H. aUait-ii^ gehöre, dessen genaue Beschreibung ich noch nicht sah. FttICO Hil'Voflllftl íítittljllfnts (SCHLEG.). Herr Professor König legte auf der letzten Jahresversammlung der 1). O. G. '.Ì von ihm in Ägypten gesammelte prächtige Stücke dieser Form vor 2 alte und einen Vogel im Jugend- kleid. Dass über Letzteren eine Diskussion ent- stand, ob er zu tany]3terus oder saker gehöre, beweist nur das von mir oben über tanyptcrus Gesagte und die Selbstständigkeit der Fiu-m erlangeri. ^'on letzterer legte Spatz der Ver- sammlung 4 Stücke vor. Sie hatten 3(I'S, 34'6, 34-7 und 34-7 cm. Flügellänge, zeigten also dieselben geringen Masse wie die oben von mir besprochenen Exemplare. Ein prächtiges altes Pärchen von F. H. tanypterus das Schradeh neuerdings für mich in Abessynien sammelte, bestätigt gleichfalls in allem das oben Gesagte. Megjegyzés a fenti értekezéshez. A Magyar ürnithologiai Központ kezdettől fogva a madárvonulás kutatását tartotta fő- feladatának, mert az ornithologia éppen ez ágának, a mi az egyöntetű, igazi, módszerrel végzett feldolgozásokat illeti, nem egy gyön- géje és fogyatékossága volt és tényleges meg- figyelések helyett csak úgy burjánzott már a sokféle föltevés és szenteueziázás. A M. 0. K. meggyőződése ma is az, hogy törekvése nem volt és még ma sem czéltalan. Ellenben ki- zárólagos irányról komoly, tudományos okok- ból szó sem lehetett, és ezért az intézet munka- Bemerkung zu vorstehender Abhandlung. Es ist wahr, dass die Ungarische Ornitholo- gische Centrale das Hauptgewicht ihrer Thätig- keit gleich zu Beginn, ihres Bestehens der Er- scheinung des Vogelzuges widmete, weil dieser Zweig der Ornithologie, was einheitliche, wirk- liche, methodische Bearbeitungen betraf, viel- fache Mängel und Lücken aufzuweisen hatte und das h^^pothetische Sentenzwesen denn doch vielfach zu überwuchern begann, u. zw. auch j auf Kosten der eigentlichen Beobachtung. Die ü. 0. C. ist auch heute überzeugt, dass ihr , Bestreben kein überflüssiges war und ist. Von ts rendjében ki is iiionilotta - iiA(|UÍl;i" I. 1SÍ)4. pag. 2. — hogy folyóirata az ornithologiai liiologiának, anatómiának, physiologiának s leiró természetrajznak, tehát a niadárrend- szertannak is nyitva .ill. Az okok részben azok is, a melyeket itt tisztelt tagtársunk Klein- SCHM1DÏ Ottó lelkész említett (pag. 48.). Sőt több ! Értekezésemlien : «A madárvonn- lásról positiv alapon» — » Aquila d YI. 18'J9. pag. 23. már határozottan kiemeltem : «Hogy a kérdésnek a legapr(')bb részletei szerint vab) kidolgozásában a subsfecifikus alakok, ezeknek elterjedési körei, a telelési helyek és ezek beállí- tásának kérdései lépnek előtérbe, az csak magá- tól értetődik, valamint az is, hogy ilyen alazak- toknak vonulás közben való felismerése magára a vonulás lefolyására is vethet némi világos- ságot, stb.« A madárpluenologia megoldásának lényegét ma már nem is kizárólag az arctí- kus és palœarctikus, hanem a subaeijuatoriális régiók phaenologiájának felderítésében látom ; azaz nem a vándorfajok költési területein meg- figyelt jelenségek ismeretében, a mely bizo- nyos fokig már előrehaladott, hanem az áf- Ifh'lési tcrülrlcl: iilKd'iioloíiiáJrÍHiil.' Lello frl- ilfríténélicii. E helyen ezt is felemlítendőnek tartottam. Az «Aquila» -tkezdetlien esak aM. Ü. Központ szerény dotatiója korlátozta. Ekkor még czél- szerübb is volt az ornithologia egyik ágának intenzív kutatása, hogy az intézet minél előbb mutathasson fel eredményt, a mely számára bizalmat és nagyobb javadalmazást jelentett. Tekintve a fenti értekezés fontosságát, és azt, hogy viszhang nélkül alig fog maradni, sőt ellentétes nézeteket is provokálhat, az «Aquila» ezek számára nyitva áll. Budapest, ItlOl jatuuir '.! án. Ilcrmaii Ottó. cinci- Ausschliesslichkeit koiiiilc jcdiicii ans ernsten, wissenschaftlichen Gründen keine Rede sein, und wurde auch schon im Programm der Anstalt «Aquila» I. 1894, pag. 2. aus- gcs2)rochen, dass die eben angeführte Zeit- sclirift auch Abhandlungen gewidmet sein soll, welche Biologie, Anatomie, Physiologie und descriptive Naturgeschichte — mithin Syste- matik - der Vögel zum Gegenstaude haben. Die Gründe hiefür sind auch jene, welche un- ser verehrtes Mitglied, Pastor 0. Kleinschmidt, hier pag. 43 — anführt. ■la, noch weiter, ich habe in meiner Abhand- lung: «Vom Zuge der Vögel auf positive Grund- lage» «Aquila» VI, 1899 pag. ^'^, schon aus- drücklich hervorgehoben : «Dass bei der fein- sten Ausarbeitung der Frage (des Ziiges) die subspeciüsehen Formen, ihrer Brut und Win- terungsgebiete und ihre Einoi'dnung, in den Vordergrund treten wird, versteht sich V(Ui selbst, wie auch, dass das Auffinden solcher Formen während des Zuges geeignet sein wird, auf den Verlauf des Zuges selbst ein ginvisses Licht zu verbreiten u. s. w. » Der Kern ilei' Lösung der Frage des Zugsphäuomens liegt ja heute meines Dafürhaltens gar nicht mehr so ausschliesslich in der Erkenntniss der Erschei- nungen des arctischen und ])ala>arctischen Ge- bietes, sondern /// der Erkcviiliiiss jeiirr . : der "A i,$h M erfolgenrici Tek; azt, sőt I «A qui kezés fontosságát. <■ kill alig fog maradni.i md uui^ 111, um auf l;\U^(_'ll, " ' -tandes. ii 13ud / /■'/ //(((/( ( ';7c. lílllKIII. Aquila Tom. VHI. (1901). Tab. L FALCO HIEROFALCO. 0. Kleinschmidt del. E tábla feltünteti : 1. Az alsó oldal és gatya toUain levő rajzolatok terjedelmét és intensivitását. '■2. A CBŰd tollazatának terjedelmét és színezetét a Falco Hier, feldeggi-nél. ®te íafel jeigt: 1. Sie Sluábe^nung unb Sntenjtoitat ber Seicfinung auf ben gebern ber Unterfeite unb §ofen. 2. Sie Slu5be()nung ber îatfenbefieberung unb iljre gärbung bei Falco Hier, feläeggi. Aquila Tom. VHI. (1901. Tab. II. FALCO HIEROFALCO. -, 2. a O. KIriiiscliniiill del. I. Lenkoran. 2. Danubius. 3. G l'iteci a. A II. III. táblához. A iej rajza tömörül s az inteuzivitás középpontja a fej hátsó részéről (1. kép) az elö- lészre húzódik (ü. kép), minél délibb az alak termőhelye. Görögország és .africa eleven, sötét színben találkozik. Aquila Tom. Viti. (1901.) Tab. IH. FALCO HIEROFALCO. 6. 4. Tnnesia. .5. Niln.s. 0. h'teiHfichmtdt del. 0. Africa meriilionali 3» ìajel II. III. rie .«opúeidjniiiig coticnitriert íiíl| iinb ifji- Siitciijioitätäcemnim viictt nom Jjintevtopf (gig. 1.) afdiiä^lid) auf ben äjctbeifovj (Jig. (1. ), je roeiiei imd) aübeii bie jsoim n)o[;nt. tìiiedjeiilanb l)at mit ttiibafiica lebfjafte, buiifle gäibung gemein. 49 Pótlék. A Hierofalco értekezéshez. «Aquila», Vili, 1901. p. 1. Falco Hierofalco loreuzi és altaicus. A Falco Hierofaleoról írt munkám nyomatá- sának ideje közben* a «Bulletin of the Bri- tish Ornithologists' Club» -ban (LXXIV. 1900 ok- tóberében) ehhez az alakkörhöz (jobban mondva alakg3'ürühöz) tartozó új alak leírása jelent meg, a melynek tartózkodási helye Közép-Sibiria (Tomsk és télen Jeniseisk) : Falco Hierofalco lorenzi (Menzbier fide Suschkin). Ez a madár (mely három példányban isme- retes) felfogásomnak legszebb bizonyítékát szol- gáltatja, minthogy összekapcsolja a világos kere- cseiiynek jellegeit a nagy északi vadász- sólymok kékesszürke színezetével és szalagos rajzaival. A csííd csak közepéig tollas. Más kérdés az, vájjon a F. H. lorenzi nem szürke fázisa-e egy különben barnább madár- nak, hasonlólag a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő nevezetes gurneyi-tollazathoz, továbbá mi- ben különbözik a F. H. lorenzi az altaicustól. A Falco Hierofalco altaicusnak (Mknzbier l!S92 Orn. d. Turkestan) csűdje SuscHKiN-nak a fönt idézett helyen való közlése szerint több mint felényire tollatlan s a SnARPE-tól ábrázolt yarkandi madár tényleg ehhez a formához tar- tozik. További tanulmányok még inkább bezárják majd a gyűrűt s jobban kitöltik az alakok közötti hézagokat, azaz ily értelemben vett átmeneteket derítenek fel : de más gyűrűhöz, a Falco Peregri- nushoz való átmeneteket soha. Kleinschmidt 0. * Jc-gyzet. A F. H. Feldeugi autorát és közzététe- lének elátumát illető nehéz kérdés ügyében utalok Brehm C. L. SuSEMiHL-t illető levélbeli megjegyzésére HoMEYER E. F. «Ornithologisehe Briefe» 81-ik lapján. Ugy látszik ezek után, hogy Schlegel megrendelte az ábrát, de utóbb egyenetlenség támadt közte és Suscmihl közt. K. O. Nachtrag. Zur Abhandlung über Hierofalco. «Aquila», Vili, 1901, pag. 1. Falco Hierofalco lorenzi und altaicus. Während meine Arbeit über Falco Hierofalco sich im Druck befand,* erschien im «Bulletin of the British Ornithologists' Club LXXIV (Octo- ber, 1900) die Beschreibung einer neuen Form dieses Formenkreises (oder besser gesagt: For- menrings) von Central- Sibirien (Tomsk, und Jeniseisk im Winter) : Falco Hierofalco lorenzi (Menzbier fide Suschkin). Dieser Vogel (es sind drei Stücke bekannt) liefe) t den schönsten Beweis für meine Auffas- sung, denn er verbindet die Charaktere eines hellen Würgfalken mit den blaugrauen Farben und der gebänderten Zeichnung der grossen nordischen Jagdfalken. Die Tarsen sind nur bis zur Hälfte befiedert. Eine andere Frage ist die, ob F. H. lorenzi nicht ähnlich dem berühmten Gurneyi-Kleid im Ungarischen Nationalmuseum die graue Phase eines für gewöhnlich brauneren Vogels ist und wie sich F. H. loreuzi und altaicus unter- scheiden. Falco Hierofalco altaicus (Menzbier, 1893, Orn. d. Turkestan) hat nach den Mitteilungen Suschkin's (an oben citierter Stelle) mehr als die Hälfte des Tarsus unbefiedert und der von Sharpé abgebildete Vogel von Yarkand gehört wirklich zu dieser Form. Weitere Studien werden den Piing noch mehr schliessen, und die Lücken zwischen den For- men mehr ausfüllen, d. h. Übergänge in diesem Sinn entdecken, aber Übergänge zu einem ande- ren Ring, zu Falco Peregrinus niemals ! 0. Kleinschmidt. * Anmerkung. Zu der misslichen Frage nach dem Autor und dem Publicationsdatum von F. H.Fbldeggi vergleiche man die briefliche Bemerkung über Süse- MiHL von C. L. Beehm in R. F. von Homeyer's Orni- thologischeu Briefen, Seite 81. Es scheint danach, dass Schlegel die Abbildung angeordnet hat, dass aber nachher ein Zerwürfniss zwischen ihm und SusE- MiHL eintrat. 0. K. Aquila. \1U. 50 A madárvormlás Magyarországon az 1899. év tavaszán. A Magyar Oriiiiliologiiii Központ VI. évi jclciilése. Feldolgozta Schenk Jakab 11 M. 0. K. első assistense. ^er ^ogcljug in ltit()nni int ^-níljjalirc IS!M>. VI. 3a^re5berid)t bci Uiuv Dvn. (íonívalc. Gearbeitet uon 3akob $d|tiil:. (Svftev Slffiíteiit bev U. D. (Î. Örömmel konstatáljuk, hugy az idei jelentés is méltóan sorakozhatik a korábbiak mellé. A megfigyelők száma, részben önként jelentkezők, részben felhívásunk alapján hozzánk csatlako- zottak által jelentékenj'en szaporodott. Ennek megfelelően gyarapodott a vonulási anyag. A füsti fecskéről 1899. tavaszán is párját ritkító anyagot kaptunk, több mint 4000 adatot, melyet főként hazánk néptanítói gyűjtöttek. Ennek a nagy anyagnak a feldolgozását ismét Gy. Gaál Gaston úr végzi, a beküldött anyag második részének feldolgozását a Magy. Ornith. Köz- pont mélyen tisztelt főnöke reám szíveskedett bízni. Rendes megfigyelőink lankadatlan buzgalom- mal küldik évről-évre terjedelmes jelentéseiket, az erdészeti állomá.sok pedig a két kötelező fajon — t. i. füsti fecske és fehér gólya — kívül még számos fajról küldenek jelentéseket, mi lehetővé tette mind több és több faj felvonulá- sának behatóbb tárgyalását. Természetesen csak annyira, a mennyire ezt egy év adatain alapuló feldolgozásban, melynek fő czélja az anyag kri- tikai rendezése, lehetséges. Ezen főfaladat mel- lett azonban kiváló gondot kellett fordítanunk módszereink bírálására és megvizsgálására. Különösen abból a szempontból indulva számí- tottuk ki az idén számos faj felvonulásának a culminátióját, hogy megtudjuk mennyire állandó és jellemző ez valamely fajra és mily befolyások és okok változtatják ezt meg. Tjáthattuk hogy egyes esetekben igen jól használható, s ennél- ÍRtt ^reubcu föniien luir coiiftaticroii, bufi fid) cali) ber heurige -Serici)! íeii üorancieganűeneu unir: big anrei£)t. ®te 3afjt ber 58eot)ad)ter íjat íiá) theite bura) fid) fveimillig 3luíd)tie6enöe, theilô unferem álufrufe í^-olgenbe bebeutenb uevmeljrí. roiu ent= fpred)enb oermetirte fid) aud) bao eingegangene ,3iigèninteriale. SBom ^na,e ber 3iand)fd)H)a(í)e er: I)ietten lüir and) í)euer ein l'ìaterialo, luekheè feineê fâleid)en índ)t, mel)r nlè 40i)() ^ugôbaten, roeldje íjauptfac^íid) won ben SSotfêfdjuIleijrern gefammelt ii'urben. 'î^ie Bearbeitung biefes großen 'Díateriales lüirb lüieber non ^)errn & a ft o n u. (*i a d 1 ju 0i)ula auegefüíjrt ; bie Bearbeitung Der anberen âtrten iinirbe burd) bie ®üte beê t)od)iierebrten Gbefê ber Ungariíd)en Crnitbologifdien (Centrale mir anuer: traut. Vlnferc ftänbigen Beobadjter fenben une jal;rauê jahrein mit unermüblid)cr âtuêbauer ií)re utnfangreidien 33erid)te, bie ^orftäniter beridjten außer ben giuei 3lrten, i^u meld)en fie aintttd) «er: pflid)tet fini, nninlid) 3iandjfd)roalbe nnb löeifjer Stord), nod) über nu'bvere Strien, fo òai, es une ntbglidj mar, ben ,3i'g üoii immer mcl^r unb ineijr 9lrten eingebenber ju unterfudien. 'Katürlidj nur fo eingeijenb, unb nur fo lueil, ata eê eine foldje, auf einjcibriger í8eobad)tung bafierenbe Bearbeitung, bereu .'òaupt-iuiea oao fritifdK Orbnen unb 3"- fammenftellen beè Sliaterialeâ ift, geftattet. hieben biefer ,'òauptanfgabe mufìten mir aber and) grofees (i3etDid)t auf bie (Erprobung unb Ueberprüfung un: ferer íMíett^oben legen. Befonberè aus biefem ®runbe bered)neten mir ^ener bie 3"Öeci'f'"'i"i= tionen nu4)rerer 3lrten, um jn erfahren, inroiefern biefe confiant u)ib für gemiffe 3trten cbarafteriftifd) finb, unb 0011 meldten (Sinfiüffen unb Urfad)en bie: felben neränbert mevben. ^^n einigen fällen ^leigte fid) biefe Beredjnung ber 3ugöculmination für oor: 51 fogva tanulmányoznunk kell tulajdonságait. Eddigi — igen kevés - tapasztalataink szerint jelzi az elterjedés gyors vagy lassú lefolyását és a vonulás megszakítását. Legjobb hasznát vettük most is a Herman Ottó által először alkalmazott t(;rületi közép- számoknak. Ezek adják a vonulás lefolyásának legjellegzetesebb vonásait, s úgyszólván csak ezek alapján tudjuk a különböző vonulási typu- sokat határozottan felismerni. Ezekről a vonulási typusokról most még be- hatóbban nem beszélhetünk. Látható úgy az idei. mint a korábbi feldolgozásokból, hogy igen nagy részük rendkívül állandó, úgy hogy nem változik még utótelek behatása által sem, mint a hogy p. o. az idén a gólya vonulási typusa, daczára a márcz. 21). körül beállott utótéluek, nem változott. Jelentőségük annyiban igen nagy, a mennyiben már tisztán az a tény, hogy létez- nek, amellett szól, hogy a meteorológiai ténye- zők mellett más befolyások is idézik elő a vo- nulást. Erre a kérdésre nézve is gyűjtjük a tapasztalatokat, a beható méltatás csak ezután következhetik. A középszámok meghatározásában azonban az idén már más módszert alkalmaztunk. Ed- digelé tudvalevőleg csak a két szélső — legko- rábbi és legkésőbbi — adat által meghatározott ingadozást feleztük és így számítottuk ki a középső napot. Az 1899. szept. 25 — 29-ig Sara- jevóban tartott ornithologiai gyűlés által a ma- dárvonulás megfigyelésében és feldolgozásában követendő egységes módszerek megállapítása czéljából kiküldött specziális bizottság — mely- ben a Magyar Ornithologiai Központ is képvi- selve volt úgy határozott, hogy a középszá- mok ezentúl az összes adatok felhasználásával számíttassanak, még pedig ügy, hogy az összes adatok összege elosztandó az adatok számával. Sokat lehetne arról írni, hogy mennyiben van jogosultsága a régebbi és ujabbi módszernek addig, a meddig iiagj/obb területek középszámá- ról van szó, a vége azonban úgy is oda conclu- dál, hogy ha már középszámot használunk, akkor az arithmetikai közép inkább közelíti meg a valódi középszámot, tehát helyesebb eredmé- tíjeitljaft, uiiP luar tiieíollu' ein fehr braud;bare5 .'gülfsmittel, mir miiiien Datier bie ©iqeiifcijafteii bériéiben ju erforfdjen írnd)ten. 3íad) iinferen biè= fierigen, íe(;r ijeriiigen erfafjruiujen giebt bie 6ul= miimtion ben Söemeié einer raíd)en,reíp. Inniifomen í^erbreituncj, nnb ,^etflt bie euentneűen ^'^ugêunter: bredjungen an. 9Im brand^burften erioiefen fid) uiiebev bie non Dtto .^erman äuerft in ííniuenbuncj cjebrndjteu ílíittel ber nier ijeograpljifdjen ©ebiete. í)icíe jeigen uné bie djarofteríftifc^en 3ü9e beê ^ugâoerlaufeê, unb nur mit .'piífe biefer fonnten loir bie oerfáiie; benen ^ugâttjpen beftiniuit erfennen. Ueber biefe ^iiöstnpen tonnen mir una jc^t nod) niá)t etngefienber auofpredien. 3iuê ben feurigen, fomie anè ben früberen ^öearbcitungen ift su er= ief}en, òa\ì ber größte îljeit berfelben \á)x confiant ift, unb ntd)t einmal bnrc^ ftarfe 3iad;minter oer; änbert roirb, mie bieê j. S. fieuer bei bem ©tord): juge t)erüorgel;t, befjen d)arafterit"tiid)er2:i)puô trol5 beê am 20. 'Dîara eingetretenen '3iad)miitterê un= oeränbert blieb. ®ie Sebeutung biefer 3ii9êti)peii ift infofern fef)r grof?, aie fd)on bie einfadje 2;i;at= fadje, i)ü^ foídje egiftieren, bacon ii\\.o,ì, òa^ ber 3ug neben meteorologifdjen ?Çactoren and) no(^ con anberen ©iiifinffen "ab[)tingig, refp. bebingt ift. 3(nd) über biefe ^rage fammein mir bie fid) geben; ben Se£)ren, bie eingebenbe (Srörternng faun natüt^ lic^ erft fpäter folgen. Sei ber 33eftimmung ber ?DfitteI luanbten mir i;euei' eine anbcve ^Ketbobe an. iöiefjer ergab fid) baê 3)ïittel ans ber Halbierung ber burd) bie sroei ©rtremc — frül)efte unb fpäteftc litnfunft ht- ftimmten öd)TOanfnng. î)aè üon ber oom 25 —29. Sept. 1899. in Sarajeoo abgel)altenen ornitl)oto: gifc^en 3Seriammlung jnr ^ycflftellung beè in 336= obad)tung unb Bearbeitung bee 3?oge[,yigeß anju; toenbeuben einbeitlid)en 'i'erfabrene entfanbte Speciakomite in meld)em aud) bie Ungarifc^e Drnit[)o(ogiid)e (Centrale oertreten mar — fprad) fid) baljin aus, isa^ bie3)iittel fünftigl)in mit .s^iuäu- nal)me iämmt[id)er 3i'Ôôbateu bered)net merben, nnb jroar fo, bafe bie ©umme fämmtlid)er Bi'9ê= baten mit ber Stnjabi berfclben biuibiert roerbe. ÍDÍan fönnte oiet barüber id)reiben, meld)e oon bei; ben 3Jlet^oben 33ered)tignng l)abe, fotange eê ftc^ um bie 5)iitte[ g r ö f3 e r er @ c b i e t e banb elt, aber bas (Snbe unferer Erörterungen mürbe bod) bat)in conclubieren, ha^ roeun luir 3Jiittei bered^nen, eè jmerfmäfeiger ift, bie arttbmetifd)en3){ittel3n faered): nen, inbem biefetben bem maí)ren "íbatbeftanbe bod) näbcr fomiueu unb fo befferò 3íefultate erge; /* 52 nyéket is ári. Kisebb ingadozásnál a kettő kö- zött alig van különbség, de ha oly nagy inga- dozások lépnek fel mint p. o. az idén a gólya vonulásánál, akkor már tetemes eltérések me- rülnek fel. Még egy változtatást kell felemlítenünk, t. i. a régibb nomenclatura helyett bevezettük a «Nomenclator Avium llegni HuugariaB» nomen- claturáját. Az átmenet megkönnyítése végett mindegyik fajnál zárjelben odatettük a régi nevet is. Az anyag legnagyobb részét rendes és privát megfigyelőink, továbbá a m. k. erdőhatóságok szolgáltatták be. Felhasználtuk még e mellett a II Vadászlap» közleményeit az erdei szalonkáról, és a néptanítók által küldött fecskelapokat, a hol a füsti fecske mellett különösen a fehér gólyáról kaptunk még jelentéseket. Fogadják mindnyájan köszönetünket, hogy ügyünket ennyi buzgósággal és kitartással tá- mogatták. Az 1899. évi megfigyelők névsora : Bajai Béla — priv. megf. — Isaazeg. Balla Balázs - priv. megf. - Eötvösfalu. Bikkessy Guido — rend. megf. — Miklósfalu. Boroskay János — lev. tag. — Zólyom. Bozsolik Ferencz — priv. megf. — Decs. Buda Ádám — lev. tag. — Réa. Cerva Frigyes priv. megf. — Sziget-Csép. Chernél István — lev. tag. — Kőszeg. Craus Géza A. — priv. megf. — Nagy-Sink. Csató János — tiszt. tag. — Nagy-Enyed. Csikesz Sándor — priv. megf. — Szaporcza. Dely Imre — priv. megf. — Puszta-Peres. Dörner István --- priv. megf. — Bocsár. Dusza Károly — rend. megf. — Horka. Erdelyán Péter -- priv. megf. — Homolicz. Erdöliatóságok, magy. kii". — sok száz állomás. Erti Gusztáv — lev. tag. — Liptó-Ujvár. Fászl István — lev. tag. — Sopron. Földes János — lev. tag. — Lippa. Forgách Károly gróf tiszt. tag. — Ghymes. Friedrich István priv. megf. — Sinatelep. deit. i^ei fleringerer Sáiroaiifuiui evçjicbt fiel) fniiin ein Uiiteríí^ieb aroifd^en kiben 9J{ett)oben, roenn bie ©djioanfinui aber fo çi,to§ ift, mie i. S3, heuer in bem ©tordjäuge, fönnen fid) jeljr bebentenbc 3lb: loeid^ungen bemerfbar maáien. ílod) einer 3lbänberunii müíien mir ermübnen : an Steile ber frütjeren Jionicnclatur fubrton luir biejenige con n Nomenclator Avium Regni Hun- gáriáé« ein. Um ben Uebergang ju etleiá)terii, TOurbe bei jeber 3irt bie früljere S^enennung in ^arantljcfe beigefügt. 3)er größte í^íieit bea 3)íaterialeö lonrbe uon un; feren ftiinbigeu unb priiiaten 33eobad)teru unb non ben f. uug. g^orfiämtern eingefanbt. hieben biefeu Derioenbeten luir nocb bie 33eriá)te ber «Vadászlap » (^agb^eitung) über bie 3Balbîd)uepfe, unb bie con ben 'l?olföfd)ubIiebrern eingefanbten Sdimalben^ ! iarten, lueldie neben ber 9ìaud)fd)roa(be audi bie unb ba Seridite uom Storáie entbielten. Empfangen fie alle unferen !ìanf für ben CJifer unb bie 3tnsbauer, mit meldjer fie unferer ©aci)e biêi;er beigeftanben £;aben. !JÌ«iniciiel»cvjei(^ni^ ber sBcobadjtcv im !^íiI)i-c 1899. lixfíü Î5él!x — prit). SBeob. in — Sî^f^'g. ïlalla IBlixstus priu. '^eob. in — eötöböfaln. lîihlicasn (guibo üon orb. 33eob. in "JJÌiflóé; falu. Porosliau îlobannuon — corr. 3)?tgb. in ^ólnom. ÎJrîsolilî Jraitj prio. 33eob. in — 3)ec5. §uiia <^i)am non corr. 3)Ugb. in — 'Siivi.. ffierba Jfrieiiridj -- prit). $8eob. in ©5iget=(£êe'p. (Êlja-nd .^tcpban non - corr. 9)îtgb. in ^ijfeeg. (Kraus ®. %. — prin. 58eob. in — 9'iagt):Sinf. ffaató loljann pou ÊÎ)ren:ÎOitgb. in 9îagt)= (Sni)eb. ffiaihcsj Aleianirer — prio. i^eob. in ©s«POï*^aû- §cly (Bma-idj non - prit). iBeob. in — 'i-Uifeta: ^îereo. Corner .^teplian - prit). 33cob. in — 33ocâar. ÎBnsja Iftarl — orb. 'Seob. in §orfa. (frùclnan f ctrr — prio. SBeob. in — .'0omolic,v flfrtl (ßustab corr. ÏÏÎtgb. in 2iptó=Uji)(ír. JFásjl .^trpban bodiiu. - corr. ïlîtgb. in Sopron. 3FÖ1ÍICS 3loljann corr. 3)ftgb. in Sippa. jForçiarlj Ilari t)on, ©raf — Œ-£)ren=llîtgb. in Wbpnieci. jforstbeljarùEn, liönígl. ung. — mebrere bunbert Stationen. Jricbrxrlj ftrpban prit), tx'ob. in Sinatelep. 5B Gyulai öaál Gaston — lev. tag. — Rév-Fülöp. Gesztes Lajos priv. megf. — Felsö-Tárkány. Greisiger Mihály dr. — lev. tag. — Szepes- Béla. Gretzmacher Gyula — lev. tag. — Selmecz- bánya. Hauer Béla — lev. tag. — Kis-Harta. Havlicek József — rend. megf. — Kupinovo. Honéczy Ödön — priv. megf. — Ujvásár. Horváth Jeromos dr. - - priv. megf. — Baja. Hosszufalussy Andor priv. megf. — Nyék. Juhász Béla- — priv. megf. — Kőhid-Gyarmat. Kalmár Lajos - priv. megf. — Csany. Kemptner Ernő — priv. megf. Simontornya. Kiss Lajos — ren 1. megf. — Debreezen. Kocyán Antal — lev. tag. — Zuberecz. Komoróczy Sándor — priv. megf. Eör. Kostka Ágost — priv. megf. — Déva. Kostka László — rend. megf. — Izsák. Kostyák János — priv. megf. — Frigi. Szt.-Iván. Kunszt Károly — lev. tag. — Cs.-Somorja. Lahocynski Adolf— priv. megf. — F.-Tárkány. Láng Frigyes dr. — priv. megf. - Zomba. Lészai Ferencz - priv. megf. — Magyar-Gorbó. Linder Károly dr. - Majláth József gróf - rend. megf. — Kolozsvár. - rend. megf. — Perbenyik. Medreozky István — lev. tag. — tTngvár. Menestorfer Gusztáv — rend. megf. — Temes- Kubin. Mohács István priv. megf. — Czibakháza. Nagy Pál priv. megf. — Nagy-Hantos. Neupauer István - priv. megf. — Viszoka. Pfennigberger József — lev. tag. — Béllye. Róza Lajos priv. megf. — Nagy-Jeszenicz. Sárkány János - priv. megf. — Szarvas. Schenk Henrik — priv. megf. — Ó-Verbász. Schenk Jakab — rend. megf. — Budapest. Schönitzky Gyula — priv. megf. Kaproncza. Stettner Marko — rend. megf. — Felsö-Lövő. Szabó György — priv. megf. ■ — .Jánosháza. Szalay Lajos Elemér — rend. megf. — Fonyód. Sziklay Ede — rend. megf. Jáuok. (Saál (Bastott uon, ^u ®t)u[a corr. ajfta,b. in 9íéo:^-ülöp. (Sesjtcs liuötoíg uoii - prii». iíeob. in %el\'ó- Xátíánx). (Sreisígcr iílidjatl. ^ï. — corr. "^IJÍtgö. in — ©acpeê=58éfa. (Breíjmatber Julius — corr. 3)Ugb. in — ©eítnecj- hánya. ^axtcr ^éía. üon — corr. Slítgb. in - Ëiê:.ôartn. ^ablifck JlosEpIr ovb. 23cob. in — .Vl'iipinooo. ^onéczv (Biímunb — \mv. 58eob. in — Ujoafar. : Horbátlj ^ücronimus, T)r. — prin. ''Seob. in 33aia. iltossjufalussj ^nùreas oon — prio. Seob. in — S8.=9Í9éf. Ilubásj gÉla — prit). i8eob. in .töt)ib=®i)armot. Ifialmár Ijuíitnig • — prio. $8eofa. in Géant). itîcmptnEr (Ernst - prit). 33eo£). in — ©intontornt)a. Btss liuòtuig »on • — orb. 33eob. in Tiebrecjen. liorgán ^nton non — corr. îlîtgb. in — ^I'l'^recj. ïiomoroijg ^U-îanùer t)on — prit). Seob. in — ©őr. ißostka August oon — prit). 33eob. in — S5ét)a. ÜDűjtka ICaírislaus t)on — orb. 33eob. in — Sajáf. liostgáU 3ffl;ann — prit). 33eob. in — '^írigí. ®ät.= 3üán. "Jftunsjt l&arl — corr. ÍOitgb. ín — 6ê.=©oinoria. Ifaljotgnakí ^öolf - prit). Seob. in — %eí[ó' Xáxfánx). ^án0 jFráörídj, S)r. — prit). SSeob. in — 3onií"i. ^rsjai JFraítj oon — prit). Seob. in — 9Jíagtjar- ©orbo'. fíinittr l&arl ÍDr. — orb. SBeob. in — Sïoioaêoar. iHajláílj Joseph oon, @raf — orb. S3eob. in — ^U'rbenpif. Ittíítrccjky ^tcpljan oon corr. îOîtgb. in — Ungoár. illcntstorfer (iustab — orb. Seob. in — '^.- Aubin. illoljárs ^tcpljau prio. Söeob. in - Éjibafíjá^o. ílagn ^mú — prio. 33eob. in — 9iagt):.^antoê. íieupaucr ^tcpljan — prio. 33eob. in — Siifeofa. ^3fcnnigbcrgcr Inscplj — corr. 9)ítgb. in Sedile. Ílója liuíiÍDig — prio. 33eob. in — ííagv^SeBenicj. .^árhánn Soljann — prio. 33eob. ín - ©jaroaê. .^djcnk Heinridr — prio. 33eob. in — Ó:a3erbá^. ÄcÖEttk llakob — orb. 33cob. in — Stibapeft. i^rljöttifjkj Julius — prio. Seob. in .^npronc^a. .^tcttncr iïlarcus — orb. íöeob. in — Aetíö--Söoö. ß'yßba Oitorg — priü. 58eob. in — íjánoeliája Äjalag |fuÍriDíg Slcme'r oon — orb. 'Seob. in — ■ ?5oni)ób. ^jiklan (Pìruarù oon — orb. "^eob. in — ■ ií^ánof. 54 Szilvássy László rend. megf. — Meleghegy. Szlávi Kornél rend. megf. Újvidék. Szüts Béla — lev. tag. — Tavarna. Tarján Géza priv. megf. Békés-Csaba. Tarján Tibor — rend. megf. Kolozsvár. Teleky Jenő gróf - rend. megf. — Pribékfalva. Teleky Pál gróf — rend. megf. — Pribékfalva. Tilsch Károly — rend. megf. - Nádasd. Tóth Ede priv. megf. — Balatonfökajár. Tóth Mihály dr. — rend. megf. • — Nagyvárad. Vadas Jenő — lev. tag. - Selmeczbánya. Vadászlap 1899. évf. sok állomás. Varga Gusztáv — priv. megf. Petrozsény. Varga Lajos — priv. megf. — Sárköz-Ujlak. Wachsmauu János — priv. megf. — Pápa. Wokrzál Tódor — priv. megf. — Palota-Ilva. ^>ilbáasg ïtaùialaits uoii — orb. 'öeob. in — l'ic(eçilf)eçii). %lábi (Tnrncl orb. söeob. iii — Ujuiíef. %üts löcia non — oröentí. 33c'oli. in i;auarna. STarfán (Stja — priü. 33eob. in — 33éfcô:Êiaba. (Tarián ffibor — orö. Seob. in — ."doíojeüdr. (Tclehu (Pugtn non, ©raf — orb. iV^ob. in — ípribéffatüa. öíulEhg \3a\ú von, (Brnf — ori). iÔeob. in ^^ri: béffaíua. ttlsdj liarl — orb. 33eob. in — îîdbaêb. ÍIdíIj (fùitarù oon prio. Seob. in - 33alatoufö= íajár. fótb iHídjatl. X'X. üon — orb. 33eob. in — ))laa,i)- váxab. ITaùas tPunrn ron — corv. ílítc^b. in — ©eímeca: báni)a. llabáajlap '^aí)xa,. 1899 — oieíe Stationen, íínrga ®ustab - - prio. 'Seob. in ^^etroaícni). Uarga ìt'uùtois prín. ^i^eob. in SórfiJ^vUJlaf- Marbsmann Jlobann — prit). Seob. in "^iiípa. cffilokrjal (îbcoùor — prio. '-öeob. in — ^;palotQ=Slf «• Új megfigyelési állomások az 1899. év tavaszán. ''}íeiie 58eoíind)tiingeítationcn im g-rübial)re b. % 189[). Mitrovicza - — Szerb-Pozsezsena XLIVa. zóna. — XLIY«. Qom. 44°30'— 45°. 44°58' :^7°16 44°46'20" E. sz. (N. B.) ,, „ , '"' '^- :^7°16'30" K. h. ,ö. L.) ^°"^- ^''''''■ 79 m. 59° 14'- Krassó-Szörénv. Glina ,. Piros Gilád Malomvíz Kimpulujnyág XLV. zóna. — XLV. ^om. 45° 45°30\ Ilii— 220 m. 85 m. 83 m. 490— 1249 m. 792—1440 m. 45°20'35" E. sz. (N. B.) 33°45'30" K. h. (Ö. L.) 45°17'40" 37°24'35" " 45° 28'— 38°48'— 45°29'5n" 40°31'30" " 45° 18' 15" II II 4U-42".í(l ' Com. Zágráb. II Bács-Bodrog. II Temes. II Hunyad. 5o Merisor (J57- — 14aH m. Vulkan f')00"900 in. Livazény (-.86—983 m. Petrozsény ._ ._ ._ , 610—944 m. Szurduk szoros (^a§) 550—1113 m. Petrilla 728— 1159 m. 1.ô°27'55" É. sz. (N.B.) ^ 40°54' 5" K. h. (Ö. L.) ^"'^- ^"^y^^- 45°22'30" 40°57'— 45° 23' 10" 41° 2'45" 45°25' 5" 41° 2 '30" 45°21'10" 41° 3'— 45°27'20" 41° 6'30" XLV«. zóna. — XLVa. 3one. 45°30'— 46°. Szentes ,_, Detkováez Priglevicza Szt.-Iván Tisza Szt.-Miklós Eötvösfalva Bulz Klicsova Preguza Bukova.„ ._ _ ._ Branyicska _ ..,. . Hátszeg ... ._ „. Algyógy Alsó-Pián Szeráta Alsó-Ucsa Felső -ücsa Valea Pojana 124 m. 106 m. 89 m. 85 m. 104 m. 234 m. „ 142 m. . 273—321 m. 480—1300 m. . 202—531 m. 316—506 m. . 228—529 m. 266—639 m. 405—525 m. 428 m. . .„ 497 m. 688—1100 m. 45°59'55" É. sz. (N. B.) 35° 5'10" K. h. (Ö. L.) 45°53'30" 35°15'15" " 45°40'50" 36°45'- " 45°53'30" 37°50'10" 45°37'15" 39° 6'20" 45°53'— 39°31'— 45°47'35" « (I 39°38'— 45° 58'— 39°43'— 45°30'30" 40°18' 5" 45°55' 5" 40°26'50" 45°36'50" 40°37'— 45°54'50" 40°52'30" 45°56'— (I « 41° 9'20" 45°44'30" 42° 10' 30" 45°47' 5" (( « 42°20'20" 45°45'20" 45°39'15" 42°57'— Com. Somogy. (I Veröcze. « Bács-Bodrog. II Torontál. (I Temes. II Krassó-Szörény. Hunyad. Szeben. Fogaras. 5fi Juta Gyékényes Cflurgó ,, Alsók Üiaros-Berény Csic80„ Felsü-Segesd Babócsa _ Péterhida Böhönye Rinya-üjlak Mesztegnye ._ Görgeteg Visonta Csokonya Kutas Jákó.„ _ „ _ „ Homok- Sz t.- György Szenna Töröcske Vaszar Hőgyész Bonyhád Baja XL VI. zóna. 46°- 159 m. 124 m. 147 m. 140 m. 192 m. 15ß m. . 187 m. 123 m. 115 m. 162 m. . 135 m. 140 m. 145 m. 143 m. 140 m. 157 m. 167 m. 149 m. 160 m. 150—260 m. 153—290 m. 167— 220 m. 125 m. 99 m. XL VI. Bone. -46°30'. 46°24'20" É. sz. (N. B.) 34' 24' 5" K. h. (0. L.) 46"14'15" 34°40'30" 46° 16'— 34°45'35" 46°14'25" (I II 34°46'35" 46° 21 '50" 34°46'50" 46°18'55" « Il 34°47'55" 46°21'— 35° 0'40" " 46° 2'25" 35° 0'50" 46° 0'40" 35° l'25" " 46°24'20" 35° 3'30" 46° 5'10" 35° 5'- " 46°29'55" 35° 5'15" " 46° 8'35" 35° 6' 5" '■ 46° 5'40" 35° 6'30" 46° 4'20" 35° 6'35" " 46°20'— 35° 7'- " 46° 20'— Il II 35° 13'— 46° 7'— 35°14'10" " 46°18'30" 35°23'55" " 46°18'10" 35-27'- " " 46°14'30" 35°53' 5" " 46°29'50" 36= 5' 10" " 46°18'- 36° 11 '45" " " 46°10'45" 36°37'— Com. Somogy. Baranya. Tolna. (I Bács-Bodrog. 57 Vaskút Jankovácz Sámson Sinatelep Battonya Lalasincz Kisindia Borossebes Giiravoj Aesuva Nagy-Halmágy Lupsa Alsó-SzolcBva Magyar-Bagó Buzás-Bocsár Csiifud Kányád Darócz Homoród-Almás Kezdi- Martonos 105 m. 140 m. 'Jl m. 100 m. 104 m. 143—365 m. ^18 m. 148—370 m. 293—531' m. 226—369 m. 244—500 m. 515—1060 m. 462—1069 m. 293- 457 m. 250—407 m. 257' 374 m. 54S — 777 m. 450—601 m. 550—802 m. 567—858 m. 46° 6' 10" 36°39'15" E. sz. K. h. (N. B.) (Ö. L.) Com, . Bács-Boclrog. 46° 18'— 37°20'— fl H « fl 46°25'— 38°17'15" <( i{ fl Békés. 46=' 6'15" 38°3S'40" « (( fl TenieB. 46°17'15" 38°41'— fl (t (( Csanád. 46° 4' 15" 39°40'25" {( <( (1 lírassó -Szörény, 46°17'20" 39°46'— (( H « Arad. 46°22'30" 39°47'55" « (( fl (1 46°17'40" 40° 3 '30" fí (1 « (1 46°20'15" 40° 9' 5" « (( friiíiefte Satiini max (nâtjer ber "H't. ^iiär^. Se^r fruì) fiiib nod) Ejibafbaja unb Eaproncja. Sie 3'îeif)e ift ungemein bunt, o£)ne irgenbiuetd^- áiegel^ niaf5igfeit. T^erBiiö tiefer 31rt fc^eint bal)er größten: tljeiis (ocalen (Sinflüiieu iintcnuorfen ju fein. L. (F.) — Mart. 27. ~ (in) Czihakháza. (XL Via.) — Lk. (Sp.) — Mai 7. — Acrocephalus palustris, (Rechst.) 1 Acrocephahis palustris, Bechst. i XLIV«. — Mai 4. -— (in) Mitrovicza. XLVIö. —Mai 11.— « Kolozsvár.— (Linder.) XLVin. — Apr. 22. — .. Cs.-Somorja. XL Villa. — Mai 7. — « Zólyom. L. (F.) — Apr. 22. — (in) Cs.-Somorja. — (XLVIII.) Lk. (Sp.) — Mai 1 J . — (I Kolozsvár. — ■J. (Seh.) — 20 nap (STageì. (XL VI«.) K. (M.) — Mai 4. 4. < — > Acrocephalus streperus, iVusill.) L. (F.) . Pal.v If /• , ÍNA.lasiUXLVII«). - íebl. K). (m) li,,!^^,^ ,XL\TI1«) Lk. (Sp.) — Mart. 19. - « Rèa. (XLV«.) J. (Seh.) - 32 nap (2:age). K.(M.) Febr. 27. (Acrocephalus aTundinaceiis, Gm.) XLV«. XLVIII. Apr. 26. « 22. (in) O-Verbász. « Cs.-Somorja. -> Alauda arborea, L. (Alauda arborea, L.) XLV«. XL VI. XLVI«. — Mart. 19. - — Febr. 17. Mart. 3. - -(in - <( — (1 ) Rèa. Magyar-Bagó. Izsák. XLVII«. XL Vili. XL Vili«. — Febr. IG. - — - Mart. 8. - — Febr. 16. - Nádasd. Cs.-Somorja. Zólyom. « — « 22. - — « ïa várna. « -- Mart. 0. - (( Ungvár. G. ■<^-> Alauda arvensis, L. (Alauda arveusÍK, L.I XLIV«. XLV. « XLV«. XLVI. XXVI«. XLVII. (( XLVII«. XLVllI. — Febr. 11. — Mart. 4. - — Febr. 4. - — Mart. 15. - — Febr. 22. - Í . Telelt [ lÜbcnBinterte) — Mart. 23. - — Apr. 4. — Mart. 98. — Jan. 10. - I Telelt |_ lüberroink'itej — Apr. 10.- — « 5. — Mart. 19. — « 5. - — Febr. 12. - — Mart. 24. - — Febr. 15. - — Mart. 5. - — Febr. 13. — « 13. f Telelt I ttìberrointettcj — Febr. 14. - — « 24. - — « 10. - — « ^2. - — Mart. W. — Febr. 1). - J Telelt |_ UlbenoiiUciicj Ì Telelt 1 lübenrintevtel — Febr. 10. - — « 14. - — « 10. - — Mart. 16. — Febr. 11. — Mart.il. - — Febr. 11. - _ (.. Telelt i Itìbmuinteite/ — Febr. IG. - — « IG. - - MuH. 10. (in) Kupinovo. CI Homolicz. « Temes-Kubin. « Fuzsine. « Cséb. « Újvidék. (1 Merisor. II Vulkáii. Il Szaporcza. Il Béllye. (I 0- Verbász. Il Bukova. « Déva. II Rèa. Il Zomba. Il Királyhalom. Il Siiiatelep. ^5 gleid)t lieinahc gaii,^ bem inniä(;rigeii, mir ii't ber 3»g - bem miiben álUiu ter uiib früt) eingetretenen ?frül)linge entípre= áienb — etmaö früt)er, maö üorsiiglid) in bet Êul= mination jmn Sliiêbrncîe fommt, roeícíie iin oorigen ^a^ve jiniídjen \)i\\ 24—28. "Jebv., íjener aber òipì^ 65 idn'ii pen lo 14-. Min. fiel. Tao l'aiiPi'C'iuittel ift Ijeiiev eiiuao \patn, ì>k \\v\aá)e ift etiierfeitö öie natimjemäfie Sdimanhiiu^ beè elften 3(nfmift5= taacö, máá)cx in beiDen 3al)ven auf Januar fallt, anberfeitê bie fefir fpciten î'aten auè ber 9ieti)eäat= ©egenb laJfeiifor, 9îe'a), meld)e fid) tjcgenfeitig becfenb, nid)t eliminiert merően főnneii. ì^on biefen unb einigen anbereu augenfdjeinlicl) ju fpäteii Tia- ten aligefelicn, giebt bie fieurige 9ieil)e ein flareê 58ilb 00 n bem 3»9P- Sie frnbeften 3)aten giebt bie iiefebene, luo bie iierd;e an mehreren fünften jaljlreid) überwinterte; biefer folgt Mi ^ügellanb jenfeitô ber '3)onau, mo bie Verd)e ebenfalls überiointcrte: biefeê ©cbiet ieigt faum etmaè fpätere 3)oten als bie î^iefebene- 3n ber 9ieil)e ber 3.lîittel folgt bann bie nbrblid)e (Sriiebung, umo uorjüglid) burd) bie frütien Taten ber 3]orgcbirgc uerurfadjt mirb: befonbers bie meft: lidjen Tbeile jeigen beftänbig frübe Taten. Tao DcrhältniBmäf^ig felir fpäte Witlel ber iiftlid)eii tSr= tjebuiig loirb jum íljeilo burd) bie fvaten Taten ber ìlietpesótgegenb oeriirfaá)t, anberfeitê jeigt une aber bie í)ieilje, ba^ bie öftlid)en fôegenbcn im 3111= gemeinen immer fpätere Taten aufiueifen ale bie meftlid)en. Ter >]ugèii)puê uon Alauda arvensis gleidjt baber bem non Motacilla alba, bei meldjer nämlid) bie meftlidien Oiegeuben uiu)orl)ältniBmäf5ig frübere Taten aufiueifen als bie bftlidjen. Tiefeô 9îefultat faun freilid^ nod^ einigermaßen angeíiüei= felt merbcn, inbem mir auè bem ôiigellanbe jen= feitê ber Tonau nur 3 Taten befilj;en, menu man aber eriuíigt, ba^ bie nörblid)e Êrbebung entfpre; d)enb frübe, bie őftlidje aber entfpred)enb fpät ift, faun baâfelbe bod) angenomnu'u merben. Ter burd) bas biologifd)e ÍJÍoment uerftärf'te t;ijPÍometriíd)e (Sinfíuf; ift and) in ber heurigen íHeilje unuerfenntlid) nadjroeiâbar. Országos közép : l'anbeêmittel : L. (F.) Jan. 29. (in) Mocsár. — (XLVIII«.) Lk. (Sp.) — Mart. 23. — « Merisor. (XLV.) •T. (Sch.) — 72 nap (3:age). K. (M.) — Febr. 22. 7. V Alauda sibirica. Gii. (Melaiiocoriiíha leucoptera, Pall.i XLIX. Febr. 2tì. - (in) Liptó- Újvár. S. J Ampelis garrula, iL.) lAiupelis ifurnila. I,.l XLVn«. — Febr. 23—24. (in) Nàdasd. XLVIII«. Febr. Ü. — Mart. 1. « Tavama. « — Mart. 6. — « Ungvár. XLIX. Febr. -i6. — Apr. 8. « Zuberecz. « - - Febr. (■) — 10. « Liptó-Ujvár. y. -œ^ Anas boschas, L. ( Anus jjoscha.'i, L.l XLV. XLV«. _ K Teli'lt 1 _ .• lUberrointerte/ '^'" — (1 — (( ) Újvidék. Ó- Verbász. XL VI«. — « — (1 Kolozsvár. « — Mart. 10.— « Laposnya. XLMl. — (1 3. — « Kőszeg. XLVIII. nibevrointcrtef - Mart. 1. — « Jánosházű . Meleghegy. XLVIU«. Febr. 25. — « Tavarna. XLIX. — Mart. 22. — « Liptó-Ujvár. <( — (( 21. — « Szepes-Béla. L. (F.) - - Febr. 25. — (in ) Tavarna. — (XLVIII«.) Lk. (Sp.) — Mart. 22. — « Liptó-Ujvár. — (XLIX.) J. (Sch.) 26 nap (Xaqe). K. (M.) Mart. 10. iO. — > Anas crecca, L. iQueniiUMlula crecca, L.l XLV«. 1 Telelt 1 (• ) ()- Verbász. " — Febr. 12. Ó -^'erbász. Venu lók • — 3"öißi'- « — Mart. 22. — <■ Rea. XLVI«. — Febr. 18. — " Izsák. XLVII. _ Í Telelt 1 „ llUicntiinteric/ — Mart. 12. Kolozsvár. Kőszeg. XLVIII. — <■ 22. — « Cs.-Somorja. XLVIII« — 0 28. -- « Zólyom. L. (F.) — Febr. 12. - (iu) Ü-Verbász. — ! (XLV«.) Lk. (Sp.) - Mart. 28. — e Zólyom. (XLVIII«. 1 , J. (Sch.) — 45 nap (Tage). K. (M.) — Mart. 10. Ai|uila. Vili. fi6 11. 1^^ Anas penelope, L. (Mareca ])Cii(ili)|H', l-ì XLV«. Mart. d. — Apr. 3. (in) Ü-Verbász. « - - Mart. 22. — « Eéa. « — Febr. 1.5. » B.-Csaba. (I — Anas querquedula, L. (Querquedula cirt'ia, L. i XLIV«. — Mart. 18. (in) TemesKubin. XLV. — <' 1. - Plávna. (1 — Febr. 14. — « Cséb. XLV«. — Mart. 5. — « Ó-Verbász. « - - (I 22. — ' — Mart. 4. — « Izsák. (. Febr. II. — n B.-Csaba. XL VII«. - (, 11. — « Nádasd. « « 28. (I Budapest. XL VIII. — Mart. 1."). — Anser fabalis, Lath. (Anser segetuiii, Gm.) XLVI«. - { ^f^^í,::'^,;;^, } (in) Kis-Harta. « — Mart. 19. - (in) Izsák. Utolsó. - Üe^íe. „ / Egész télon át l ,;„-) Ti .Hoahn II — Mart. 15. - (in) Cs.-Somorja. Még van. — 5Í0CÍ) í\m. 15. ■< — > An thus campestris, (L.) lAnthus caiu])estris, L.) XLVI«. • — Apr. 7. — (in) Izsák. XLVIII. — II 15. — II Cs.-Somorja. An thus pratensis, iL.) (Anthus pratensis, L.) XLIV«. — Mart 17. (in ) Temes-Kubin XLVI«. - Febr. 27. « 1 Áttelelt 1 lÜbeviDinteitel " — Mart. 29. — « Kis-Harta. Izsák. Szarvas. « — II 19. -■ .1 Kolozsvár. — « — II 17.— 11 (Tarján.) Kolozsvár. - (Linder.) XLVII«. — (1 21. — II Nádasd. XLVIII. — II 15. — II Cs.-Som(u-ja. XLVIII«. — Anthus triviális, L. (Antluis triviális, L.) XLV«. XL VI. XLVI«. XLVIIr/. XLYIII. XL Vili«. Apr. 5. « 13. « 13. Mail. 10. Apr. 9. « 20. 0 17. <' J 5. (iu) 0-\'erL)ász. Il Nagy-Enyed. « Kolozsvár. — (Linder.) " Nádasd. « Cs.-Somorja. « Zólyom. « Tavarna. « Ungvár. Ndddííd túlkorai és ellentmond az összes idei adatoknak, minélfogva egyelőre figj'elmen kívül hagyjuk a középnap megállapításánál. 3)a5 íatuiii uoii OíáDaoD ift ^u frül) iiiiö mi^ beríprid^t alien lieurigen ^ateii, roeêroegen tuir baè- felbe eiiiftroeiteii bet ber :öeftimiiuiiu3 ^er mittleren ÍQűie nuBer 3((í)t (aifen. L. (F.) — Apr. .5. — (in) Ó-Verbász. (XLVa.l Lk. (Sp. — (1 '20. — (1 Zólyom. — (XLVIIÍ«.) J. tSch.^ 16 aap (ïage). K. (M.) Apr. 13. IS.^ -> Aquila maculata, (hi. (Aquilii iia'viii, (ìm.) XLIX. - Apr. 8. (in) Zuberecz. (1 « IG. — Archibuteo lagopus, Brunn. (Archiliuteo lagopus. (iM.i XLVI«. — Mart. 8. — (ini Kolozsvár. — Utolsó. — C'eÇter. XL VIL Jan. 11 — 17. XLIX. — Febr. IG. - Kőszeg. Liptó-Ujvár. - Utolsó. — Setter. ^0. < — > Ardea alba, L. (Ardea alba, I.. i XLnV/. - Mart. 28. - (in) Temes-Kubin. 21. XLIV«. (I XLV. XLV«. XL VI. XLVI«. -> Ardea cinerea, L. (Arilea cinerea, L.i XLVII. - Febr. 15. - Mart. 13. (I 4. « 13. .< 20. Febr. 26. Apr. 15. Mart. 15. Apr. 6. Mart. 11. « 20. Apr. 2. Mart. 3. 3. « 30. Apr. 4. Mart. IS. 18.— XLVÍI«. — (I — XLVIII. - (I (I XLVIII«. — « — (I — XLIX. - « 18. « 28. 15. « 26. Apr. 5. Mart. 30. « 27. Febr. 8. Jail. 6. Mart. 20. Apr. 9. « 10. « 11. « 10. Mart. 24. Apr. 6. (in) Kupinovo. ic Temes-Kubin. « Plávna. « Szaporcza. n 0-Verbász. •I Kiszetó. " Sárkány. « Zomba. (I Sinatelep. « Nagy-Enyed. (I Siófok. « Símontornya. ■ Ardea garzetta, L. (Ardoa garzetta, L.) XLIV«. Apr. a. Mai 1. - (in) Kupinovo. ■ — « Teines-Kubiu XLV«. — Mart. 22. — 1. O-Verbász. Temes-Kubin túlkésőnek látszik. 3;eineê = Ëubin erfdjeint 511 Ípat. Ardea purpurea, L. (Ardea purpurea, L.) — Apr á3. ^ XLIV«. (I XLV. (I XLV«. ioaf)v= ftj^einlid) burd) bnô cjrofic ©ájneeaeftbbcr im lelten 3)rittcl bee 93íonatc6 9)fav5 ucnuiadit loiirbe. 2íii(^ biefe 9íeif;c ifi fel^r bunt. -« — >- á4. Ardea ralloides. Scoi'. (Ardea couiata, I'ai.i,.) XLIV«. — Mart. 23. — (in) Kupinovo. (I - Apr. 3. - II Temes-Kubin. XLV«. — II 1(). — II ()-Verbász. XLVL — .1 20. — II Zalatiia. L. (F.) — Mart. 23. — (in) Kupinovo. — (XLIV«.) Lk. (típ.) Apr. IG. (im Zulatua. (XLVL) J. (Sch.) K. (M.) Apr. 7. 2.5 nap (3;a9e), 25. -< — > Ardetta minuta, iL.i lAiilea miuuta. L.i XLI\í/. Apr. 21. — (in) Temes-Kubin. XLV«. - II 22. — II Ó-Verbász. XL VIL — Mai 12. - - « Cs.-Somorja. 2(j. "^' Asio accipitrinus, Pall. XLVl«. XLVII. 27. <- XLIV«. XLV«. XLVI. XLIV«. XLVII. XLVIIL XL VIII«, L. (F.) Lk. (Sp.i .1. (Sch.) K. (M.) lAsio accdpitrinns, Pall.1 " iüSU (in) Kolozsvár. Jan. Kőszeg. Botaurus stellaris, (L.) iBotaurus stellaris, L.l — Mart. 14. — — - II 10. — — Apr: 18.- — Mart. 8. — — i( 11. — _ I Telelt 1 lílbcm'intcrtel — Apr. 8. — — Mart. 8. -- Apr. 8. (in) Kupinovo. Il O-Verbász. (I Sinatelep. Il Izsák. Il Balatoni'ö-Kajár. Il Cs.-Somorja. Il Tavarna. (in) Izsák. (XLVIrt.) 11 Tavarna. - (XLVIII«.) 31 nap (íüage). Mart. 16. ^ L. (F.) — Mart. 24. — (in) O-Verbász. - (XLV«.) XLV. Lk. (Sp.) Apr. l(j. II Cs.-Somorja. XLVI«. J. (Sch.) K. (M.) (XLVIII.) ' "~ 24 nap iXa^e). Apr. 5. XLVII. XLIX. 28. -f^* Buteo buteo, (L.) (Buteo vulgaris, Bechst.I — (I II B.- Csaba. — Calamodus schœnobaenus, (L.) (Acrofopluilus ])liragjxiitis, Iìechst. l XLV«. Apr. 13. — (in) Ó-Verbász XLVI«. « 23. — II Kis-Harta. Cannabina linaria, (L.) (Aciinthis I'lmnahiiia, L.) XLVIII«. — Febr. (J. — (in) Tavarna. Utolsók. 2)te îeÇteu. 31. < — ^>- Caprimulgus europaeus, L. iCiipriimilKii!^ fiii'opLruK, L.) XLV«. Apr. 2o. (in) Béllye. XLVII. - II 12.— 11 Velencze. XLVIIa. — Apr.-20. - n Nádasd. II — II 27. — II Debreczen. XLVIII. — .1 24. — II Cs.-Somorja. II — Marl. i?4. " Ihtsh/aiidza. L. (F.) — Apr. 12. — (in) Velencze. (XLVII.) Lk. (Sp.) - II 27. — (I Debreczen. (XLVII«.) J. (,8ch.) 16 nap (S^age). K. (M.) Apr. 21. 32. ■<-&* Cerchneis tinnunculus, (L.) (Cercilmeis tinnmicula, L.I XLV«. — (I II 0- Verbdsz. XL VI«. — Api'. 4. - II Kis-Harla. -{übmuinm-te} « I^^ák. (I — II II B.-Csaba. II — Mart. 2!). — « Magyar-Gorbó. — {libSnte} " Kolozsvár. XLVII. —Mart. 27. - « Felső-Lövő. — ittbmmntevte} " KOi,zeg. <• -- Apr. 5. — II Jánosháza. XLVII«. —Mart. 21.— « Mácsa. II — II Hi. — II Valkó. XLVIII. — Apr. 7. — II Cs.-Somorja. I' — II 4-. — II Meleghegy. XLVIII«. — Febr. 13. — « Zólyom. XLIX. — Apr. 8. — II Znberecz. Kis-Harta adata Izsák mellett nem állhat meg. !î)aô Tiatum tion .Ri s^.'oartn fnnn neben gsíáf nid)t in "-yctradit gebogen lucrbcn. L. (F.) — Febr. 13. — (in) Zólyom. — (XLVIII«.) Lk. (Sp.) — Apr. 8. — n Zuberecz.(XLIX.) ■T. (Sch.) — 55 nap (2:age). K. (M.) — Mart. 25. 33. i—y Cerchneis vespertinus, (L.) (Cerchneis vespertina, L.) XLIV«. — Apr. 17. (in) Kupinovo. II — Febr. 15. « Ternes- Knbin. 12 drb. ->D. 12 St. -^S. I' Apr. 20. II Temes-Kubin. XLV«. II 17.— II Ó-Verbász. XLVI. Mai 5. .1 Lippa. II — Apr. 19. — Il Nagy-Enyed. XLVI«. — (I 15. — (I Kis-Harta. II - II 29. II Izsák. XLVIII. — .1 24. — II Cs.-Somorja. Megmagyarázhatatlan Temcs-Kubiti február 15-i adata: mint túlkorai elesik. ©nnj iincrfiärlid) ift baá S)ntiim uon X c m e i,-- Ë It (i i n, rocldjeò nie alliiifni[;eê uiifeer 3ld)t ge^ íafíen loirb. L. (F.) - Apr. 15. — (in) Kis-Harta. — (XLVI«.) Lk. (Sp.) — Mai 5. — n Lippa. (XLVI.i. J. (Sch.) — 21 nap (STuge). K. (M.) — Apr. 22. 34. ^> Charadrius dubiu s, (Scop.) (Aegialites flnviatilis Bechst.) XLV«. — Mart. 23. — (in ) Ü-Verl)ász. (1 — Apr. 19. — II Eéa. XLVI. — (1 .5. — II Nagy-Enyed XLVI«. — II 15. — II Kolozsvár. - (Linder.) XLVII. — Mart. 28. — « Eévfülöp. XLVII«. — II 28. — II Pribékfalva. XLVIII. — Apr. 9. — II Cs.-Somorja XLVIII«. — II 3. — II Zólyom. « — II 6. — II Tavarna. XLIX. -- „ 2). __ „ Liptó-Ujvár. Az adatuk eloszlása majdnem teljesen ellen- kezik a multévivel, a mennyiben a legkorábbi adatok az idén alföldiek, a legkésőbbiek pedig a hegyvidékekről valók. ®ie 3?ertl)eihing iíer 4)atcit ift heiu-r eine bei; naí)e eiitgegengejeete §ur norjaíingen, iiibem bic frülicfteu l)euer bem 3:'iefÍQnbe, bie fpateften ber ©eínrgsregion entftammeii. L. (F.) — Mart. 23. — (in) Ó-Verbász. — (XLV«.) 70 Lk. (Sp.) ^ Apr. 21. (in) Liptó-Ujvár. (XWX.) •J. (Sch.) — ;5() nap i'Ia(\e). K. (M.) — Apr. 6. 35. f — > Charadrius hiaticola, L. (Aegialites liiaticiilii, l,.i XLVIIa. — Mart. 2,s. — (in) Pribéli falva. 36. •<-«* Charadrius pluvialis, L. (Charailrius :i|irieaj-iiiN. L.i XLIV«. — Mart. 18. — (in) Temes-Kubin. XLVII«. — II 15. — « Sopron. 37. -< — > Chelidonaria (Clieliilon urbic, XLIV«. Mart. 30. — (. 30. » — « 22. - XLV. — Mai 13. - » — Mart. 26. - «I Apr. 9. - XLV«. XLVL XLM«. XLVII. « 6. 3. 'J. « 22. .. 16. « 24. « 19. « 16. 3. « '21. « 17. <■ 14. « 14. Mart. 31. Apr. 15. 6. — 4. 2. 7. 14. 13 21 5 12 urbica, (L.) !l, L.I - (in) Kupinovo. • " Temes-Kiibin. " Ogradina. II Fnzsiiif. - II Kimpuhijnyág. - I' Vulkán. II Ivanovoselo. - II 0-Verbász. - II Déva. - Il Algyógy. - Il Sárkány. - (I Alsó-Venicze. - Il Ujsinka. - Il Kovászna. - Il Bonyhád. - (I Sinatelep. Il Nagy-Enyed. Il Buzás-Bocsárd. - Il Homoród-Almás. - (I Kévftìlop. - Il Simontornya. Kis-Harta. - Il Csany. - Il Csaba. Il Magyal- Gorbó. I' Kolozsvár. — (Linder.) Il Kolozsvár. (Tarján.) Il Apahida. - Il G.-Szt. Imre. Il Felsö-Lövö. - (I Borostyánkő. Il Kéthely. - Il Csém. XLVIT. Apr. !^. (in) Rohoncz. (1 — Il 10. — Il Bozsok. Il II 16. Il Kőszeg. Il II 13. — Il Jaák. Il " 14. — Il Heri'iiy. (1 — Il !S. • — Il Szombathely. « — Il 11. Il -Tánosháza. XLVII«. — Il 14. — I. Nádasd. Il — Il 16. — Il Budapest. Il - Il 5. — Il Felső -Tárkány. Il — Il 6. - Il Debreczen. Il — Il 14. — Il . Pelső-Fernezely. 11 II 13. — Il Felsö-Vissó. XLVIJI. Il 18.— Il Cs.-Somorja. Il — Il 22. — Il Selmeczbánya. Il — (I 15. — Il Melegliegy. Il — Il 15. — Il Nagy-Tárkány. Il ti 7. — Il Kőrösmező. 11 — Il 8. — Il Kőrösmező. XLVIll«. Il 18. — Il Kis-Garam. Il II 16. — Il Uj vásár. Il — Il 5. — Il Horka. Il — Il 17. — (I Alsó-Meezenzéf. (I — Il 17. — Il Tifvarna. (I — Il 1. — Il Viszoka. Il — Il 11. — Il Ungvár. Il — Il 21. — Il Petrócz. Il — Il 14. — 11 0-Kemencze. 11 — Il 9. — (I Dubrinics. 11 — Il 10. — Il Kosztrina. Il — 11 11. — Il Sztavna. XLIX. — Il 12. I' Nagy-Jeszeuicz. Il — Il 13.— (I T.-Szt.-Márton. Il — Il 30. Il Zuberecz. 11 Mai 2. — Il Liptó- Újvár. Il Apr. 11. - Il Szepes-Béla. Il 11 15. — 11 Kaproncza. A négy földrajzi terület középszámai : ®ie îlîittel ber nier geogropíiiíc^en ©etnetc : Alföld. - Sicfibiiic. L. (F.) — Mart. 22. — (in) Ogradina. Lk. (Sp.) - Aju-. 18. — Il Cs.-Somorja. J. (Sch.) 28 nap (Stage). K. (M.) Apr. 5. Dnnántúli douilivìdék. — .i(>ii()elliiiiA jciif. ïcv ^niinii, L. (F.) Mart. 31. - (in) Révfülöp. Lk. (Sp.) —Apr. 16. — « Bozsok, Kőszeg. J. (Sch.) 1 7 nap (Xaç^i). A'. (M.) Apr. 10. 71 Keleti hegyvidék. Ccfllirt)c (Srlieltmirt. Ij. (F.) - Mart. iati. (in) Kimpiilujnyág. Lk. (Sp.) — Apr. 24. — « Alsó-Venicze. J. (Sch.) - - 30 nap (STage). I\.(M.) Apr. 14. Északi hegyvidék. — viilidic (.frhetiinin. L. (F.) — Apr. 5. — (in) Horka. Lk. (Sp.) — Mai ± — .. Liptó-Ujvár. J. (Sch.) — 28 nap (íage). K. (M.) Apr. 15. A ciilminátió. — Í)ie ßulminntion. III. III. IV. IV. IV. IV. IV. IV. V. iá-áU. 27—31. 1-5. 6—10. Il— 1.-,. Ki— 211. -n—ìò. ili— so. 1-5. 2. 3. 9. 11. 21. 12. 6. 1. 1. Az adatok eloszlása nagyon különbözik a multévitöl, a mit különösen a culminátiók el- térése tüntet fel. A múlt évben t. i. kettő volt a culminátió, az egyik márczius végére, a másik pedig április közepére esett, az idén pedig csak egy culminátió van április 11 — 15-én. Evvel egyelőre tárgytalanná is válik a multévi feldől gozásban iidott magyarázat, hogy a második culminátió a hypsometrikus befolyás eredmé- nye, értve ezt úgy, hogy az alföldnek is meg a hegyvidéknek is van egy-egy külön culminátiója. E jelenségnek magyarázatát adni ezek folytán nem kisérthetjük meg, várnunk kell addig, míg e téren több tapasztalattal rendelkezünk. A négy földrajzi terület középszámainak egy- máshoz való viszonya szintén megváltozott ; a múlt évben az alföldnek és a dunántúli domb- vidéknek volt egyforma középszáma, az idén pedig a dunántúl középszáma alig korábbi a keleti hegyvidékénél. Az északi hegyvidék az idén is tetemesen késik a többihez képest, a mi a geographikus és hypsometrikus befolyások erős érvényesülése mellett szól. ^ie JOertí;eiíuiig bev Taten ift inm ber uorjäljri; gen feljr üerfd)ieben, uuiô befonbei'ê in ber ^ex- fcínebcntieit ber (ìuliniuation 9íu^rucf erfiält. 3m uorigen ^nljvc ergab bio 33eobadjtungôreii)e jiueí uoUfoininen präctfierte (îulminationen, uon u)eí= d)en eine auf ©ubo îlîarj, bie aubère auf ÍJfiíte 3ípril fiel, luäbrenb bie öeurige ÍReilje nur eine &üU mination aufmeift, meldje äiuifc^en ben 11. — 15. 9(pril fällt. Samit unrb and) bie in ber i'orjätirigen 1 33earbeituug aufgeftetite Í3íöglid)feit, baf5 nämlid) ' bie boppeite (Euhnination non bem hijpfoinetriidjen (Sinfluffe ücrurfad^t unirbe, nnb jinar fo, ba^ bie 2:iefeiiene nnb ba? Giebirge je eine Gulmination befi^e, einitiueiien gegeiiftaubeios ; luir tonnen bie ©rilärung biefer ®rfd)einung bafier nod^ nic^t »er: flicken, nnb müfien abmavten, biô mir mef)r ®rfab = rungen auf biefem ©ebiete befi^en. Sa§ 3Seri)ä[tiiif5 bev Sliittet ber uiev geograpiji; fd)en ©ebicte bat fid) ebenfalls geíiníert; im öori; gen lyabre inatte bie Tiefebene unb ba§, ^ügeííanb jenfeitG ber Tuonan baôfelbe aìiittel, loaíjrenb bener baè .^ügellanb cin fauni etmao friibereè ìOìittel aufineift a(ò ilo öftíidfe (i-rljebiing. Tie nörblid)e (Srfjebnng uerfpatet and) bener bebentenb gegen bie anberen ©ebiete, luaè bafür fprid;!, òa^ öev geogra^ pbifd)e nnb l)i)píometrifd)e einftnfe siemtid^ juv @el: tung gelangt. Országos közép : Sanbeêmittet: L. (F.) — Mart. 22. — (in) Ogradina. — (XLIVa.) Lk. (Sp.) — Mai 2. — <. Liptó-Ujvár. — (XLIX.) J. (Sch.) - 42 nap (STage). K. (M.) -Apr. 12. 38. <-»* Chloris chloris, (L.) (Liguriuus chloris, L. XLVI«. XLvn. XL VIII. I Telelt 1 lUbentiintertcJ ' Mart. S. - (in) Izsák. « Kőszeg. Il Cs.-Somorja. « Selmfczhámjíi. « Liptó-Ujvár. « 27. . Mart. If). — (iu) Fuzsine. — 732—88.5. Apr. .5. — « Vojnic. — 146—209. Horvát dombvidék. (»"rpoJifi^c? .<Öiigi-llaiiA. Mart. S. — (in) tílina. — 112 220. Apr. 2. — " Lipovljani. — 143. Alföld. — íicfcUcHC. Mart. "IX. — (in) Jasenovac. 94. Apr. 1. — - üjgradiska. — 129. Mart 20. — « Zupanja. — 86. « 21. — « Nemei. — 90. (í 24. — « Plávna. — 80. <( 29. — « Karavukova. — 84. « 22. — « Morovic. — 85. « 22. — « Cséb. — 85. (( 25, 31. « Újvidék. - 84. -vÉ. - « 28.- « Kovil. — 81. Apr. 17. - « Nagy-Becslicrrk. 83 Mart 28. — « Gilád. — 83. -N. 29. Verseez. 93 ^52. Keleti hegyvidék. — Ccfllirtif (»'i-lKUiiiin. Mart. 30. — (in) Merisor. — 657-1433. — 140 drb. délről jőve, nyugat télé. 140 ©t. non Síiben fom; ineub. >W. « 28.— « Vulkán. — 600— 900. Nagyobb csapat keletről — > É. felé. — ©röterer j^tuoi oon O. und) — >-N. Apr. 2. — « Livazény. — 686 983. — ^D. Mart. 27. — fin) Szurduk wzoros C-^ofi). — -5.50 1113. — 83 drb. jött kelet- ről, egy napig píbeiit és aztán —> É. ment. 83 St. fameu DOH Often, rul)ten einen íaii, unb entfernten fid) imiui — >N. « 98. — « Sznniuk. — 30 drb. keletről. 30 ©t. oon Dften. « '■JO. — II SzUrduk. — Kis csapat kelet- ről — >É. — .ftleinev ^hui von Oft ->N. Nafjii-Becííkerek az idén is túlkésö. A tenger- parti vidék az előző évvel szemben igen korai, Glina pedig éppen rendkívül korainak mond- ható, mely azonban tekintettel az idei rend- kívüli korai adatokra elfogiidand('). 'Jiagij^SSecêferef ift and) lienev jn fpät. Tao .tüftenlanb ift gegen baó uovige ^ahx fel^r früí), ©lina fogar aufíevorbentlid) früí), mufi aber mit ^infid)t auf bie ungemein frühen Taten biefeê :3a[)reê occeptiert merben. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Sch.) A'. (M.) Mart 13 Ny. 7 St. — >\V. (I Priglevicza-Szt.-Ivàn. — 89. (I Szonta. 87. — Il Doroszli'i. 91. Ó-Verbász. — 85. — >Ny. ->W. Tiszn-Szt.- Mildm. — 85. Bocsár. 85. Borsár. — 100 drb. — >É. 100 St. — >N. Csákóvá. — 83. Mehala. 89. Liget. — 88. Unip. — 91. Eötvösfalva. — 104. Tomes- iiékás. 106. Apr. .-J. 7:'. Jan. 30. — lini Kiszetó. — 1 IO. Harmmluapra visszavonult. ;]oç\ fief) iiad) brei í^agen äuriirf. Mart. "J"J. — « Kiszetó. • — Iljbííl megjelent. (íríc[)itMi 511111 aiueíteiuualc. „ 2ü. — (I Bálincz. 125. N. « Labasincz. - 163 291. 30 (Irb. — >É. 30 ©t. ->N. « Labasincz. — 7 clrb. — >E. 7 ót. « Petirs. 200 30:i. (I Klicsova. • — 142. « Facset. — 21'i. u Valyemare. 152—278. « Ohába-Bisztra. 271. « Déva. — 184. .' Réa. 36(t. " Szeráta. — 405 525 (I Streza-Kercisora. drt. — ^Ny. 40 St. — > « Alsó-Ucsa. — 428. « 27. « 30. « 23. (I 2>s. « 18. . 10. « 31. . 22. « 3( I. Apr. 17. Mart. 20. <( 29. Apr. IS. Mart. 25. « 17. Mart. 21. Apr. 8. .Tan. 28. Mart. 21. « 23. « 18. « 27. ■ — >Ny. 491. 40 30. (( Felső-1k-st(. 497. « Alsó-Vist. — 420. (I Nagy- Sink. — 476. " Fogaviií. ■ — 430. (I Sárkány. — 470. « Ujsinkn. - 531—1221. (I Valea pojana. 088 — 1100. ÉNy. Sííeiiiert' ^iiifle — >NW. « Kovászna. Nagyobb csapatok. — vÉNy. (Bröfeere ?cíüge -*NW. Azonnal szembeötlenek a korai januáriusi és februáriusi adatok, melyek a kiválóan enyhe tél és korai tavasznak következményei. Minthogy ily korai érkezések több helyről is jeleztettek, ezek nem eliminálbatók, hanem a középszám képzésénél igen is figyelembe veendők. Már ebben a zónában mutatkozik az a jelen- Aquila. VUI. ség, hogy a keleti hegyvidéken az t'gyöntetü márcziusi adatok sorozatába itt-ott áprilisi ada- tok is lépnek, melyek rendesen két és több heti különbséget mutatnak fel a márcziusi adatokhoz képest. .Jellemző ezekre Alsó és Felső- Uesa — két közvetlenül egymás mellett fekvő hely adatai, melyek között két heti különbség van. .Szer* (írtnak még ennél is későbbi adatát szintén elimináljuk. Hasonlólag eliminálható Uj -Sinica és Fogaras adata, melyek a múlt évhez képest egy hónapi késést mutatnak. Az alföldi adatok között &Oíite áprilisi adatát nem eliiuinálhatjuk a mennyiben majdnem az összes délbáeskai adatok márczius vége felé conveigálnak, ellen- ben Tisza-Szt.-Miklós adata túlkésőnek látszik a szomszédos Bocsár mellett. 91(q %oíú,c beé fclir iiülDiMi ^.JiMiitevê iiiiD bee jeíir früf) eiiujetveteiien (^rüliliuoio evícíiieii ber Stord; í)éun fdjon nii metireren otntioiieti int Jänner unb (^efier : iiibem biefe früíieii ^^eriditc doh moíivoven Seiten beftätigt univbeii, inűiíen biefelbeu bei ber 33eftimiminii beö mittleren Tcn^eô in 'i8etrad)t a,e-- jogen merben. @d)on in bicjer 3oih' iiindit fid) bie (í-rfdieinniu] bemerfbar, i)a^ in ber öftlidien l£"vl}ebiuui in^vuifdjeii ber einl;eitlid)en 9îeit)e con frül)eii ■äOiarjbiUeii f)ie iinb ba einige 9(prilbateii auftreten, meUte geuiölni; lid) jipei iiiiCi nief)r 'Jl>od)en llnterfd)ieí) jeigen ije: genüber ben îlînrjbaten. )^m foíd)e Tnten finb bie= jenígen lum 91 í f ó = unb g e 1 f ö - U c 0 n — juiei unniittetbar mben einanber liegenbe Stationen — diarafteriftifá), inbein jroifdjen benfelbeii eincS)iffe: reiij üon äiret 3Bod>'n bcfteí)t. 2)nô nod) bebeiitenb filatere 55aiuini)on ©cerata lutrb baber anáj (ÌU ininiert. Gbenfo diejenigen non U j f iuta iiiib % 0- g a r a â, meldie beat uorigen 3ai)re gegenüber um beinahe einen ÍOioiuit uerfpoten. Unter ben 3)aten beò iîieflanbeô fönnen mir baëjeiiige uoa 3 3 0 n t a nic^t gilt eliminieren, inbeni fämmtUdie Säten ber füblid^en ScTcèfa auf ©nbe 9)îarj fallen ; òaè 'Sa- turn von 2; i fi a -- S Í e 11 1 : 90i i 1 1 0 è aber erf d}eiiit neben bem benadjbavten 33oceár 311 fvät, befonberê roenn man in Setrad)t jieljt, òa^ì ì3aè ©ebiét jeu: feits ber îbeifi nerbaltniêmofiig fviilier ift, alô bie anderen îbeile beô ^^ieflanbeè. L. iF.) Jan. 28. ~ (in) Valea pojana. Lk. (Sp.) — Apr. 5. - — « Szonta. J. (Sch.) — 07 uap (îtage). K. (M.) ^ Mart. W. Kl 74 XLVl. zólla. XLVl. 3^'^'. Dniiautúli dombvidék. — .t>iigrllniiA jnif. »rv 'Íuiinii. Apr. 3. — (in) Belezna. — 20"). Mart. 29. — Apr. 3. — Mart. 29. — Apr. 3. — Mart. 29. - « 29. — « 30. - « 18. — Apr. 1. — Mart. 14. - <( 28. - (. 28. - Apr. 3. - 2. - Mart. 23. (( 18. - « 30. « 2(1. - « 18. - « 28. - « Gyékényes. — 124. « Alsók. — 140. « Csicsó. — l.'id. « Tarany. — 134. « Háromfa. -115— 126. « Görgeteg. 145. <( Szakáll-Högyész. — 1 67—220. « Zomba. - 130. Alföld. — Íicfcliciic. (in) Szegzilrd. — I lü. « Decs. — 93. (I Baracska. — 94. « Baja. — 99. « Vaskút. - 105. i( Jankó vácz. — 140. " Királybalom. 102. « Szeged. 84. " Sámson. '••!. (1 Szemlak. 107. .. Sinatelep. — 100. « Pécska. — 102. Mart. Keleti hegyvidék. 29. (in) Lippa $4. - 23.— Apr. Mart. Mart. Apr. Mart. 208. Sólymos. — 206. Sólymos. — 206. 31.— « Sistarovecz. — 245. 100 drb. — >É. 100 ©t. -^N. 9. — II Si.'^tarovecz — 50 drb. —> É. .50 ®t. ->N. Mészdorgos. — 1 4S. Dorgos. — 245. Zabálcz. — 217— 26G. Lalasincz. 143—365. Kisindia. — 218. Borossebes. — 148 — 370. Tótvárad. - 189- 270. 20 drb. — >É. 20 St. — >N. Tótvárad. — 200 drb. -^ É. 200 St. ->N. Guravoj. 293 -532. 8. — É. (N.) 0. I' Msó-\'i(lri(. (141— 9s7. 28. - 28. — 18.- 19. 22. — 2. — 23. — /. -; Apr. 14. ~ (iii)Tup(iiil'alva.- 540 '.»00. « t>7. — II Abrudfaiva. - fiOO. Mai 10. ' « Umpoly völgy (Í^^al). — 652—1123.* " Mart. 26. - « Lupsa. — 515—1060. Apr. 8. — II Zalatna. 440—630. II 5. — « Galacz. — 460. Mart. 2.— « Alsó-Szolcsva. — 462— 1069. Apr. 6. — (I Krakkó. — 275—500. Mart. 26. — « Nagy-Enyed. — 270. - Apr. 4. — 50 drb. 2lpr. 4. — 50 St. — Mai 20. — Két nagy csapat. 3)íai 20. jioei grofee (^füge. II 19. — (I Kányád. — 548-777. II 23. — II Székely- Udvarhely. 508 625. (I 26.— (I Darócz. — 450—601. « 27. — 0 Gyepes. — 700- 804. II 21. - II Tizenhétfaln. - 800. II 22. — Ny. ->W. Az adatok eloszlása nagyjában véve ugyan- olyan mint a múlt évben. A dunántúli dombvi- dék áprilisi és késő márcziusi adatokat mutat, az alföld korábbi, de csak nagyon kevéssel. Átlag legkorábbi a keleti hegyvidék keleti része, mig a nyugati ismét vegyes, kcztük késő májusi adatokat mutat fel. Az a magyarázat, melyet erről a jelenségről t. i. a kettős bevonulásról, a múlt évben adtunk, az idén is megállhat, és semmi ellentmondásba se ütközik. .Jellemzők a felvo- nulásnak eme sajátságára Sistarovecz, Zabálcz és Ompoly völgy adatai : az első két állomás tavaly túlkéső adatot szolgáltatott, az idén pedig nor- málisát, Ompoly völgy pedig az idénre túlkéső, holott tavaly normális volt. Ezek alapján a késő adatokat ismét eliminálhatjuk. E hosszú átvo- nulás okára kiterjeszkednünk természetesen most sem lehet, csak azt konstatálhatjuk, hogy az adatok karakteristikus eloszlása ugyanaz mint a múlt és az előbbi években, s hogy ezen az idei meglehetősen megkésett vonulás se vál- toztatott. Í)ie í^ertöeiíung ber î)aten ift im firo^cn un? ©aiiäen MefcIlH', mie im Doriijcn ^n'jff- -i^ô ÍQn- 75 lU'lluiií ieiiieitê ber 1)oiiaii ,ìeii\t iHpvil uiib ivate Itiävjbaten, bie S^iefebeiie ift ctumo niil)er, n&ev luiv um )dn menili. 5?urd)idìiiittlid) am fviiljefteu iftberöttlidifteiheil ber oftlidien 6rl)elniniv UHil)reiib ber roeftlidìe 2:t;eil berfelben mieber .^iemlid) bunte, barunter unite fliaibaten aufmeiit. 25ie (Srfiäruuiv uield}e mir in ber uoriäljriijen iìearbeitunii (\abm, niimlid) bie lange S)urd)äU9abauer, finbet and) in ber heurigen ílíeiöe feinen 'JlMberiprud). 6[)arafte= riftifd) für biel'e ©igenjeit beo ®tord)äugeö finb bie ®ateu uou ©iftarooeä, ^aínílej nnb Cmpoín^ííiial; bie beiben erften gaben im oorigen '•^ai)xi: ^n jpäte íDaten, [jener aber normale : Cmpotn^î'lml ift liener fetjr ipät, mar aber im norigeu "-^alm normal. iìBir fbnuen bal)er bie aUjuÎpaten ®aten aud) i)euer mit gutem Ànige eliminieren. 3tuf bie Urfadie bieiev langen 3)nrd)ängebauer fönnen mir bie niiter)ud)ung uatiirlid) and) jefct nod) nid)t erftrerfen, nur fo uiei fönneu mir fonftatieren, baß bie d)arafteriftiid)e 'Bex- ti)eilung ber 5^aten bicfelbe ift, mie im uorigen unb in ben früljeren :^al)ren, unb baf; ber l)eurigeòiem: íid^ oerfpätete 3ii9 barane teine 3luêna£)me macf)t. « 10. - fl Mart . -28. (( i< 18.— (* « 24.— fl (( :22. (( (r 21. « üncIlnM* joiif. íol- 'X'OMrtU. Apr. 1 ;». — (in Szt.-Gotthárd. — 232. " 16. — II Pincze. — 1.36—265. « 16. — II Lendva-Ujfalu. — J51. « 13. — II Szécsi-Sziget. - 158-31 1. (1 ;î. — II Szőke-Dencs. — 1 1 6 131. « 4. — II Sümegh. — 182. « 4. — II Balaton-Berény. — 122. Il 5. — « Balaton-Keresztur. — 120. Il 3. — II Simontornya. - 103—220. Mart. 21). — II Nagy-Györgyszállás. — 159. Alföld. — îicfeUciic. Apr. 1. - w Kis-Harta. — 98. « 2. 0 Szabadszállás. — 99. Mart. 29. ■ — II Izsák. — 106. Il 30. — II Csany. — 87. Apr. 1 . (1 Czibakháza. — 92. Mart. 28. — II Szarvas. — 85. Il 99. — Il Csaba. — 90. (Tarján G.) Jan. 31. - (( Csaba. — 90. (Linder.) Keleti hegyvidék. — Cvftlirtii- (>'i'lu-l>iiiiii- Apr. 1 3. — (in) Albák. 716 1 58 1 . Magyar-Gorbó. 41 í— 690. Kolozsvár. — 349. Torda. — 391. Herbus. 370. Maros-Kövesd. — 435- 808. Görgény-Szt.-Imre. 421 — 700. Görg.-Libánfalva. 487—724. Görg.-Üvegcsür. — 544 — 1284. Palota-Ilva. — 800. — 20 drb. — ^Ny. 20 ét. -^W. Az adatok eloszlása ismét ugyanolyan mint a milyen volt a múlt évben. Legkésőbbi ismét a Dunántúl, az Alföld korábbi, legkorábbi a Keleti hegyvidék keleti része. A Keleti begy- vidék nyugati része ebben a zónában nem olyan feltűnően kevert mint az előbbiben, mi tán az adatok hiányának is tudható be bizonyos részben, s csak Albák és Magyar-Gorbó adatai- ban jelentkezik. Paloía-llva tiilkésö adata el- marad. ®ie aSertheitung ber îaten ift mieber gleid) ber i)oriäi;rigen. 9lm fpäteften ift mieber baê ."Qügellaub jenfeitá ber 3)ouan, bie SEiefebene ift früljer, ha^:» frübefte ®ebiet ift roieber ber i)ftlid)e Íbeií ber oft; Iid)en Erhebung. Ser meftlid)e 'íí)ei( ber öftíidjen ©r^ebung ift in biefer í^one nid)t fo bunt, maô and) einigermaßen in ber geringen 9(n,^abl ber íDaten ^n fnd)en ift, unb mirb biefer îbeil nur burd; 3i[bdf unb 3)îagi)ar=@orbo' »ertreten. Saâ ju fpäte 5)Qtum Don 'i? a Í 0 1 a : !^s 1 n a bleibt meg. L. (F.) — Jan. 31. lin) Csaba. Lk. (Sp.) — Apr. 19. — « Szt.-Gotthárd. J. (Seh.) - 79 nap (STage). K. (M.) — Mart. 31. XL VII. zóna. — XLVII. Sone. 470_47°30 . Dnnántúli dombvidék. iÇ>ii(|cllnii>i imi. bei- Sonnii. Mart. 16. - - (in) Alsó-Lövő. — 261—397. Apr. 6. - Il Felső-Lövő. — 350—410. Mai 20. " « Pörgölin. 368—443. Óvár. — 277— 415. Kőszeg. 274. Doroszló. — 305. Jaák. 219. Herény. — 223. Apr. 15. — i( 15. — Mart. 21. — 8. - Apr. 7. — ö. Sorok. 202. 10* Apr. o. Cl 3. (( 1. Mart. 27. (1 29. Mart. Kelt 28. (1 28. « 20. <( 12. « 9. (1 30. « 29. a 28. Apr. 11. Mart. 15. Apr. Ő2. (( 11. Apr. I . — (ini Szombathely. 221. « 15. « Köveskút. — 221. (( 2. — " Jánosháza. — 1 79. Mart. 31. — « BahitontVikajár. — 128. Alföld. — Tiefebene. (in) Zichyfalva. — 104. « Szabad-Eattyán. — 112. II Veleucze. — 114. " Puszta-Peres. — 110. « Nagyvárad. — 12(). Keleti hegyvidék. Ceftlirtu" ©rlicbiniB. (in) Szilágy- Somlyó. — 231^ — 596. « Zilah. — 267—667. « Magy-Ilonda. — 230. « Deés. — 251. 30 drb. — >ÉNy. 30 St. — >NW. « Bethlen. — 250. « Naszód. 326 — 700. er= l)altni6 biefcr beiben 3onen int norii^en ^sal)re gan,^ baôfelbe mar, mie liener. -ínoii ben ioaIui'cI)einíicI)en Urjadien bicfev Í^eripiitnng beò ^üi^ellanbcci l)aL'cn rair fd)un in ber üorjäbrigen 'i^earbeitnnii ineiprod)en nnb tonnen and) anf Wrnnb ber heurigen Taten nur bieielbe iSrfläning geben, nämlid) bie, bai? ber Stordì im ^ügellanbe íd)on jicmlid) leiten nnb be; reite an feiner 'iierbreitungegrenje angelangt ift. Tie Tiefebene giebt mieber eine Uemiidi cinbeitlidie íReilje, nur finb bie Taten etroaa fpätev, alo im uo^ rigen Satire. Ter roeftlidie Ttieil ber öftlidien ®rlie= bnng ,^eigt — ebenfo mk in ben norigeul^çahren — feine anffaílenb fpäte Taten, biefe merbcn im ®e= gentlieil nadi ber öftlidien .'oälfte uerfdioben. So ift bieè biefelbe (Srfdieinung, roeldie §err ® a ft o n o. ©aa'l ,^11 Wiinia in Der í^earbeitung beè 1895=er 3ugeö conftatierte. ^in ^aljvc 1896 nnb 1897 loa; ren bie Taten biefet ©egenb fe^r niangeUiaft, fo bafe biefe Srfáieinnng iiidit bcmcrfbar nmr. L. (F.) Lk. (Sp. J. (Seh.) K. (M.) Mart. 8. - (in) Jaák. Apr. 15. — " Ovar. Kőszeg, Köveskút. 39 nap (Tage). Milli. 'JJ. XLVll«. zóna. - XLVII«. 3one. 47°30'-48°. Dnnáutúli dombvidék. .'ô^inelInll^ jciU". Sci- 'îniinii. Apr. 7. — (in) Nádasd. — 289— :!C)7. • Alföld. îicfcliciic. Mart. 15. — lin) Magyar-Óvár. - 122. Apr. 4. — « Ekecs. — 111. Mart. 30. — » Szőllős. - 150. Északi előhegység. i)íürS!irf).->? 'l'oi'flcbiroc. Febr. 14. — (in) Köhid-gyarmat. — 114—224. Mart. 3(». « Mácsa. 150. (( 10. « Isaszeg. — 201.500. drb. ~->E. 500 ©t. — >N. Apr. 4. — « Valkó. — 148—188. <■ 13. « Gyöngyös-Pata. — 202—357. Mart. 30. — « Terpes. — 175. Apr. 2. — « Eger. — 1 70—266. Mart. 24. -- ^ Felső-Tárkány. — 218—666. Apr. 4. — .' B-Nyék. - 185. Alföld. Sicfcbcnc. Mart. 28. — (in) Poroszló. — 93. Apr. 1. — " Debrcczm. — \-2[. 7-7 Jan. I'G. — Mart 31.— É. (N.) .( Budfalva. 560—906. — >Ny. i W. ) « Nayij-Bocskó. — 307 . — >É. (N. ) « Barczafalva. — 344 — 646. « Trebusa. — 367- 1241. 60 drb. -.É. 60 ®t. ^-N. « Konyha. — 406—604. (I Alsó-Vissó. — 455— 83i\ « Felső- Visfió. — 481—830. « Felső-Vissó. 481—830. A régiók felosztásában nem tartottuk magun- kat teljesen a korábbi felosztásokhoz, hanem felvettünk e zónában még egy régiót, az északi előhegységet. Az adatok eloszlásában semmi lényeges eltérés nincs a multévihez képest, és teljesen ugyanazt a typust mutatja. 3n ber ©intfteilung ber Sïegionen dielten mir une ni(í)t uötíig on bie früheren Sintl)eiíungen, jonöern naljmcn nod) eine neue ^Region, baô nörb^ M)t 3?űrge(nrge, auf. 3n ber58ertí;ei[nngber 3^aten tft feine bebeuten^e î^eranberung gegenüber ber «orjäi^rigen eingetreten, unb ^eigt bieíeíbe gnn^ benfeiben 2;i)puö. L. (F.) — .Jan. 26. — (in) Nyíregyháza. Lk. (Sp.) — Apr. 14. — (1 Felsö-Fernezely. J. (Seh.) - 79 nap (t;age). 7v. (M.) ~- Mart. 96. XLVIII. zóna. - XLVIII. ^onc. 48°— 48°30 . Alföld. — ÜcfeUciie. Mart. 29. — (in) Cs.-Somorja. 130. Északi hegyvidék. - 'JiörMitlic O'clicbuiig. Mart. 22. — (in) Aranyos-Maróth. — 196. Apr. 5. — « 5—20. « 2. — 3. — 9. — Mart. 28. — Felső-Hámor. — 269. Garamrév. 211-700. Bacsófalva. — 427—618. Selmeczbánya. — 593 — 942. Sekély. — 630. Ipolyság. — 1 37. Apr. 8. - (i 6. — Mart. 15.— (1 25.— « 19.— Apr. 12.— Mart. 30.— Apr. Mart. 1. — 30.— Északi Apr. Mart. 10. 20. — Apr. 13. — Mart. 24.— (in) Tópatak. - .Î94. « Balassa-Gyarmat. — 148. « Losoncz. — 191-271. n Meleghegy. — 214-477. « Felső-Hámor. 468—744. « Paraszűya. 183— 30U. Alföld. — Íicfcbcíic. (ini Sátoralja-Ujhely. — 117. " Leányvár. — 1 10. <■ Nagy-Tárkány. — 103. hegyvidék. — 9íüv&li((|C (*>;r()cbiiiig. (in) lluszt. — 168. » Huszt. — 168. " Visk. — 200. 15. ot. — >N. *!. 2 iSt. (N.) / 1 1 drb. ^DK. I 11 @t. ->S0. 1 drb. — >É. 1 (St.(N.i I 600— 800 drb. legel. Mai 28. 600—800 ®t. auf I ber äßciiie. Úrmező. -- 215 — 459. Kökényes. — 286 — ^620. 3 se- reg, egyenkint 100 — 150 drb. 3 ^(üge üoii je 100—150 ©t. Dombó. — 283—900. Felső-Apsa. — 302—444. Kabolapolyána. — 410—1000. Kőrösmező. — 647. 16 drb. — >K. 16. ©t. — >0. Bustyaháza adatsorozata igen jól mutatja, hogy miként vonul fel a gólya a hegyvidéken ; ugyanaz a jelenség a mit tavaly Kőrösmező adatsorozata mutatott. Az adatok elosztása ebben a zónában is teljesen egyezik a multévivel. %\t ®atenreií)e Dim 58uetijoI)á,ía ift febr geeignet ben ,3w9 bee etordjeő im ©ebirgélanbe ju erflö: ten ; biejelbe (Srfdjeinung, roeídje ím oortgen 3ûf)i'e bie íí)atenrei()e »on u^öröemeäij aufmieê. $Die 93er: tbeihing ber íTiaten gletd)t nud) in biejer .i-^nne loieberum gänäüd) ber uorjäbrigen. L. (F.) — Mart. 15. — (in) Losoncz. Lk. (Sp.) — Apr. 18. — « Kökényes. J. (Sch.) — 35 nap (2:age). A'. (M.) — Apr. Í. 78 Apr. 3. (1 4. (1 11. i( 1) Apr. 5. 1 (1 Mart. 1 4. Apr. 1. (( ö Mart, m « 1 VI XIjVIII«. zóna. - XLVni«. ^]om. hegyvidék. — íiűvSliilif (Srlioüiiiin. (ill! Pálos-Nagymező. — őöG. « Madarasalja. — 400— 82í2. " Gyertyánfa. — 400. « Kevistyeváralja. — 398. .. Geletnek. ~- ÏÎ3ÇJ-- 500. « Lutilla. — 294—500. « Felső- Apáthi. — 291— 62Í9. <- G.-Szt. Kereszt. — 242 395. « Szklenó. — 393-700. — 80drb.->ÉNy.- - 80 m\. " Kunosviifjás. - 795—938. « Kaproncza. — 60<> — 749. « Jánosrét. — 565 — 777. « Bartos. — 350—700. .' Alsó-Turesek. — i;r,!)— 1004. <• Kékellő. — 872- 1062. " Dallos.-- 550-827. <• .íálna. — 268— (100. « Felső-Bessenyő. — 500 — 624. " Kovácsfalva - 289 — 416. (' Dobróváralja. — 447 — 753. << Óhegy. 470-1000. « Badin. — 373—600. <■ Zólyom. 295- .500. '■. « Zólyom. — Átvonulok. — 'íiurdjjücílcv. « Zólyom -Lipcse. ■ — 375 — 600. ->"DNy. (SW.) « Mezőköz. --393— 578. i< Bukócz. 538 — 1566. 250 drb. ->É. — 250 3t. — >N. (( Szt.-András. 424—494. '• Borosznó. 424-863. <■ Garam- Szt.-Miklós. 556 789. « Garam-Hidvég. 561 681. <■ Jeczenye. — .507— 1100. (. Lopér. — 479—945. <■ Bezsőpart. 490 - 900. » Hezsöpnrl. - 500 drb. -^ÉNy. 500 @t. — >NW. <• Kis-Garam. 492 800. .' Breznóbánya. 498 900. - - Mart. 27, 30. Átvonulok. (3)uvd^= Sügler.) 100 drb. — ^ÉNy. 100 ®t. — > NW. 100 drb. -> ÉNy. 100 ®t. ->NW. Apr. IO. (in Északi Apr. IO. (( 18.— Mart .25. Apr. 4. - Ny. — 33iö @nbe 3íprií niele ^- W. Klenócz. - 358—545. Ujvásár. 294—447. — > É. íN.^ Horka. — 228—400. Rozsnyó. — 314—797. Oviz. — 815—1100. — >K. ÍN.I Szomolnok. — 563—900. Jánok. — 168—267. Réka. — 700. Kakasfalva. — 375 — 700. Kecser-Peklén. — 328. Tavarna. — 163—300. Tavarna. — Nagy csapat — >E. ®ro6ev Aíiig — >N. Alföld. Sicfcbtiic. (ini Kazsu. — 110. II Mocsár. — 112. « Viszoka. 109. « Ungvár. — 1 20. • — Mart 97 f Csapat -> D. Mait. 27. , ^j^^^ -.S. « 31. (( ->K. (0.) . „ ^,1 Vonulók -^ K. Apr. 8-21.] 3..,.^,^,. _Q Apr. 7. ^ügler Hosszumezö. • — 109. Apr. IN. Északi hegyvidék. — 9iüi-l>lirf|i- K-i-ftcbiiiií). Apr. <■). — (in) Gerény. — 174— 2.53. « 1. .' Nagy-Berezna. — 210—587. 5 drb. — > DNy. 5 5t. -^ SW. « 77 — "26 « Nagy-Berezna. — Vonulók ->ÉK. gügler -^NO. Mart. 22. « Dubrinics. 169—400. Apr. IS. — « Kosztrina. 298—600. (( 7. « Csornoholova. — 240- 600. « I . « Sztavna. — 379 700. « -3(1. « Ticha. 592—972. 1. " Uzsok.- 561— 1115. Mai. 4. — « Kelecaéxy. — 52() 827. A zóna idei sorozata is hasonló sajátságokat mutat, mint a multévi. Az északi hegyvidék egész szélességében vegyes, igen korai már- cziusi és igen késő áprilisi vagy májusi adatok vannak. Az átvonulás igen hosszú ideig tart, a mit különösen az egyes állomások (Zólyom, Breznóbánya, Tavarna, Nagy-Berezna tadatsoro- zatai mutatnak. Az egyes túlkéső adatok tehát se a hyiísometrikus, se a geographikus befolyás 79 késleltető hatásának nem tulajdoníthatók, ha- nem csakis a gólyának sajátságos felvonulási viszonyainak. Az április végére és május elejére eső adatokat ennek alapján elhagytuk, mig pl. Lopér rendkívül korai adatát figyelembe vesz- szük. Az a jelenség, a mit a multévi feldolgozás- ban említettünk, hogy t. i. minél nyugatibb valamely állomás annál későbbi és minél kele- tibb fekvésű annál korábbi, az idén nem nyer oly határozott kifejezést mint a múlt évben, de ettől eltekintve, az adatok eloszlása teljesen azonos a multévivel. íEie Ijeiirige Sateiiveiljo íiejer B^no jáat bieíe[= ben Êigenfd)afteii une die oorjäljvioie. í?ie nörbli($e ©rfiebiing ift in if>rev ganzen 'Breite lutnt, ungemein friilie iJiär^öaten loedifeln mit \el)x fpäten Slpril- unb iUiaibateii. iCie ©urdi^ugèbaner ift idjt taug, wie bieê befonbera burc^ bie 33eobad)tungen cinjei: ner Stationen i3íti)om:"J^ve,vióbáni)rt, í^annma, 9îagi)=58ereana) beruovgebt. ^ie ^n fpäten íDaíen fönnen babér lueber bura) ben bi)pfometrifd)en, noc^ Durd) ben geograpbifdien (Sinfluf; iierurfad)t mer: ben, fonbern nur burd) ben eigentbünilid)en 3i'9 beê Stord)eê. Saber mnvben bie alljnfpnten 9ípri[: unb Üiaibaten eliminiert, roäbvenb oaîi ungemein frü(;e î>atum non Sop ér beibebniten mürbe. î)ie: jenige (£rfd)einniig, uiekte mir in ber uorjäbvigen Bearbeitung erioäbnten, iia^ nätnlid) eine Station nmfo fpätere íDateu jeigt, je roeftiid)er fie (legt, unb nmfo früijere, je öftiidier ilire Sage, fann bencrjumr nid;t mit berfelben 33eftimmtt)eit nad;gemiefen roer^ ben, boc^ ift bie Bertl^eifuugber Daten, í)ieDon ab- gelesen, gan;; biefelbe mie im vorigen ,"sobre. L. (F.) — Mart. 4. — (in) Lopér. Lk. (Sp.) - Apr. IS. — (1 Madarasalja. J. (Seh.) — 46 nap (STage). K. (M.) — Apr. g. XLIX. zóna. — XLIX. 3one. 49°— 49°30'. Északi hegyvidék. — 9iäcMirl)o CTrhcbuiig. Apr. 4. ~ (in) lUava. — 250. Mart. 3. — « Nagy-Jeszenicz. 341 — 641. 40 drb. — vÉ. 40 @t. — >N. Apr. 3. — « Turócz-Szt.-Márton. — 390. Mart. 3.- « Alsó-Kubin. - 4fi8 700. Cl â9.~Apr. lis. lìózsahegy. - 496 — 900. Apr. 16. - « Veszele. — 731 .S7G. Apr. 15. « 10. « S. (( 10. (1 2-). (I 98. (( 6. Mart .31. .">1. « Námesztó- - 614 — 925. .. Klin. — 64G 926. « Rabcsa. - 654 -922. « Nizsna. — 573- 8.50. (I Ui^ztye. — 588 948. (. Trszteua. — 607—770. « Liptó-Ujvár. 652—1200. « SzepesBéla. — - 631-800. — A vonulás tartott Apr. 7-ig. î)er ,3119 banerte biê 7. 2(pr. « Bártfa. - 277—388. « Kaproncza. — 223— 36s. « UjSztuzsicza. — 430-1214. A zóna jellege a mult évivel szemben nem változott lényegesen, bár itt se látható most oly tisztán az említett törvényszerűség, hogy t. i. nyugati fekvésű állomás aránylag késői, keleti pedig aránylag korai adatokat ad. Az adatok zöme ugyanis most is a zóna nyugati felére esik, lehetetlen tehát, tiszta képet nyerni. 2)er (£í)arafter ber ,^o\\t uerauberte fid) gegen: über bem oorjaíirigen uidjt bebentenb, obmoí^í fid) bie erroaí)nte ©efeliinäfeigfeit, baf? näm(id) ii)eftlid)er Sage oer()ä[tniamäf,ig fpäte, ö)"tlidier aber oerijält: niőmdfng frütje Taten entfpredjen, and) [)ier nid)t f (ar imd)roeifen (äet. 3)aê Giroè ber 5)aten fällt näm= lid) and) (;euer auf bie mej'tiid)e .s?älfte ber '^owt, unb ift eâ baber nidit moglid), ein flares 3iitb ju erbalten. L. (F.) — Mart. 3. — (in) Nagy-Jeszenicz, Alsó-Kubin. Lk. (Sp.) — Apr. 22. - « Nizsna. J. (Sch.) — 51 nap (2;age). K. (M.) — Apr. 3. A részletes tárgyalás megejtése czéljából következnek most: a zónák középszámának az összeállítása, a négy földrajzi terület közép- száma, s végül az egyes zónák és földrajzi terü- letek culminátiói, utóbbiaké perczentekben is kifejezve. Hm bie eingeí;enbere nnteríud)uug auéfübren sn fönnen, folgen nun : bie 3iM'f ii""eiiitíl'i'"9 ber 9.líittel ber etuäelnen Sonen, bie 'íOíittel ber oier geo: grapl)if(^en ©ebiete, uno bie Gulminationen ber ein.ielnen '^owu nnb geograpbifdien (^íebittc, lettere and; in ì^^er^enten bcredjuct. 80 Zóna Lúgkor. Legki'S. liigail. Kijzóp 3011c iyvürjcft. Spöteít. 'S (1)111(1 iif. aUttcl XLIA"«. Mart. 7. Mait. -24:. IS Mait 17. XLV 8. Apr. 5. ■27 « I'd. XLV«. Jau. '2S. 0 5. 67 « -i( 1. XLVI Mart. í. 8. 3S « --'7. XLVI«. •Jan. 31. a 19. 7!) 1 « :;i. XLVII Mart. 8. . lő. 39 « 'ül. XLVlIt!. Jau. ^2G. « 14. 79 5 » -Jli. XLVIII Mart. 10 « 18. 30 Apr. 1. xi^vniíí. 4. « 18. 4(i « -J. XLIX « 3. „ -22. Ô1 11 3. Alföld. íicfcUiiu-. L. (F.) — Jan. y(). (in) Nyíregyháza. Lk. (Sp.) — Apr. 7. — « Hosszumező. J. (Sch.) - 72 nap (Ím^e). K. (M.) — Mart. '23. Dnnáutúli douibvidék. — .ii(|olliiii& ji'iif. "bn 'Íuiinii. L. (F.) — Mart. S. — (in) Jaák. Lk. (Sp.) — Apr. 19. — .. Szt. Gotthiud. J. iSch.) - 43 nap (Íage). A'. (M) Apr. 3. Keleti hegyvidék. — d-ftliri)c (»ilii-liiiiiH. L. (F.) — Jan. 38. (ini \'alea pojana. TJv.iSp.) • — Apr. 14.- (I Felsö-Fernezcly. J. (öeh.) — 77 nap (í^age). A' (M.) — Mari. W. Északi hegyvidék. díövMirfii' ("'rlictMiHH. L. (F.) — Febr. J i. - (in) Kőhid-Gyarmat. Lk. (Sp.) -- Apr. 22. - - « Nizsna. J. (Sch.) - 68 nap (^Qi^f 1. A'. (M.) — Apr. 'J. Zolin — .;3'^'>'' J'entádok — itientabcu I II i j "1 IV 2CâO| 31 4 5!) lO-U 15-19 ^ 20 24 j 25 1 20 711 121« 1721 22-2« 27-:}l 15 (1 III Il 15 Hi 20 21-25 XLIW;. — — — 1 2 4. 1 — -- — -- — XLV. — — — — — 1 1 2 Í S 4 — - ~ XLW;. -_) — — 1 1 2 H» ,*^ 14 1 — j -- XLVI. — — — 1 1 : 10 1-2 14 11 3 1 XLVI«. — ! 1 — — 2 3 6 S I y XLVII. ' 2 •^ 2 -- S e 2 ") — XLVII^-. 1 1 — — — 1 •J 1 2 7 1 1 :î — XLVIII. — — — 1 2 3 7 5 4 0 1 XLVIlIa. —- — — — — 1 - ;; .) 4 3 18 14 b 1 XLIX. — 2 — 1 -- 3 2 4 2 0 1 Összeg l li limine ;; 1 1 1 Í (5 16 36 37 70 (i2 2'.l 2(1 Í 1 Kógió — ;Kt9Íoii l'eiitádok — -;!eiitiibcn I II IIl| IV ! 1 20-30 31-4 5 9 10-14 15-19 20-24 25-1 1 2 6 7-11 1216 1721 22-26 2731 1-5 e 10 11-15! 16 20 2125 AlfoW 1 ìicjcbciic J 2 1 — 1 .» 7 14 lü 2N M 1 — Dimántúli dombvidék ( .•Òiigettaiib jcnjeiti. íi. Soiinu ( — — — — 1 1 2 ' - ' 7 il 3 4 3 1 — Keleti hegyvidék | Cflfid;c (Sr^clniun 1 1 — — ~ — — 1 1 ."i l."i 20 22 8 ' 4 .T — — líszaki hegyvidék 1 'líiJrMiclic övliclmiuí í — — 1 3 1 7 11 27 21 , Il 4 1 Összeg : — Summe : 3; ' 1 1, 1 i Ò 1Ò 36 , 37 6S 60 ái» 20 i 7 1 llégió ilifiiioii tJgynnaz |ierczeiitekbeu - riejclbeii in i*ei«nt('n hovcdjiu't Alföld 1 iiejebcíif j 2 • 5 1 ■ 2 — 1-2 2-d 8-7 I7-.") 12-r.35-Ü 17-5 1-2 — Dunántúli dombvidék 1 .>>ii(ir(laiib icnfcltâ b. 'SoiiaiiJ — 3-1 3-1 6-2 21-0 34-4 9-412-Ô '.1-4 Keleti hegyvidék | őftticl;c (Svlicbimg [ 1-2 1-2 1-2 6-1 18'3 24-4 27-0 1 9-7 4-S 61 líszaki hegyvidék ÎÏ5ib(id)c (trfieliiiiifl ~- 1-0 — 3-2 i-0 2-1 5-3 7-4 11-7 28-7 22-.311-7! 4-9 1-0 81 Már az egyes zónák tárg.yalásánál iy mind- untalan rámutathattunk arra, hogy az adatok jellemző eloszlása a korábbi évekhez képest nem változott. A zónák eulminátiói ugyan nem adják azt a szabályos sorozatot mint a múlt évben, a földrajzi területek culminátióinak egymáshoz- való viszonya szintén megváltozott némileg, t. i- az északi hegyvidék az idén a dunántullal együtt culminai, míg a múlt évben alföld, keleti és északi hegyvidék culminait együtt, de azért az eltérések általában csekélyek. A négy terület közé23számának helyzete egymáshoz képest nem változott, ismét legkorábbi az alföld, ezt követi a keleti hegyvidék, ezt az északi hegyvidék, leg- későbbi a dunántúli dombvidék. Tehát n vonulás lefolyása léiiyegében nem változott, cs ugyanazt a vonulási typust mufaf/ja. A csekély számban előforduló változások a márczius 20-a körül be- köszöntött utótél következményei. Valószínű- leg ez az oka annak, hogy néhány zóna két- szer, sőt háromszor is culminai. A culminá- tió tudniillik nem fejlődhetett ki teljesen, a mi által szabálytalanságok állottak elő. Az enyhe, tél következtében egyesek már január és február hóban kezdtek jelentkezni. A tömegesebb meg- jelenés a szokott időben, márczius elején kezdő- dött, és haladt szép fokozatosan körülbelül márcz. 30-ig, akkor egyszerre megszakadt, a mit Inzonyit az a körülmény, hogy a márcz. 17 — 21. pentádba esik 3() érkezés, az utána következő 22 — 26-ba pedig még mindig csak 37. Az egész felvonulás culminátiója sem jut oly szépen ki- fejezésre mint a múlt évben, a mennyiben a cul- minalo pentádban csak 68 adat foglaltatik, az utána következőben pedig még mindig 62. A márcz. 20. körül beállott utótél hatása nyilvá- nul ebben, még pedig úgy, hogy a vonulást megkésleltette. De fontos és kiemelendő az, hogy bár a vonulás idejét megváltoztatta, későbbé tette, különösen az északabbra fekvő vidékekét, a felvonulás sajátságain, az adatok jellegzetes eloszlásán nem változtatott. A mete- orologiai tényezők közvetlen behatása a vonu- lásra csak kései, esetleg korai érkezésben és a már megindult vonulás megakasztásában nyil- vánul, de magát a felvonulás jellegét nem ha- tározza meg, arra tehát hatással nincsen. A meteorológiai tényezők közvetett nyilvánu- lásai mint geographikus és hypsometrikus be- folyás, melyek kisebb-nagyobb mértékben vala- mennyi faj felvonulásának jellegére befolynak, hatásukban a korábbi évekhez képest változatla- Aquilii. VUX. nok maradtak. A földrajzi befolyás okozta késés miként eddig minden évben, úgy most is kimu- tatható, sőt jóval nagyobbnak látszik mint más években, éppen azért mert az említett utótél job- ban széttolta az egyes vidékek vonulási idejét. A hypsometrikus befolyás se a keleti, se az északi hegyvidéken nem nyilvánul észrevehetőleg, mindkettőben vannak az alföldével egyenlő korai érkezések, még pedig nagy számban. Egyedül a dunántúli dombvidéken mutatható ki a hypso- metrikus befolyás, tehát azon a területen, a melyen a gólya meg is telepszik. De itt is habo- zunk ezt a nagy késést tisztára a hypsometrikus befolyásnak tulajdonítani, közbejátszik itt még a biológiai momentum és egy a felvonulás irá- nyától függő tényező. Az adatok évi eloszlása azt a tanúságot adja, hogy a gólya kelet-nyu- gati vagy délkelet-északnyugati irányban szállja meg hazánkat, s így természetes hogy nyugaton és északnyugaton érkezik meg legkésőbben, a mint tényleg hazánk nyugati és északnyugati vidékei adják a legkésőbbi és a legtöbb késői adatokat. Ha az országot nyugatról keletfelé haladva három részre osztjuk: 32° 36^'-ig, 36° — 40-ig és 40° — 44 hosszúsági fokig, és kiszámítjuk e három rész középszámait, ezek így adódnak : Mart. 31. 32 — 36° között levő szelet középnapja .( 28. 36—40° « « « « « 27. 40—44.° « « « « A fokozatos késés nyugatfelé tehát határozot- tan kifejezésre jut. Látható, hogy a gólya felvonulása mennyire bonyolult a füsti fecskééhez viszonyítva, nem is említve még azokat a nehézségeket, melyek a hosszú átvonulás nyomában járnak. E hosszú átvonulás okozta megkésések különösen a két hegyvidéken nyilvánulnak, a hol a gólya majd- nem kizárólag csak átvonuló l-«-^.^), míg az alföl- dön és a dunántúli dombvidéken, a hol meg is telepszik, meglehetős egyöntetű érkezéseket mutatnak. E bonyolult jelenségek főleg az át- vonulás i'*-'^) jelenségével kapcsolatosan merül- nek fel, tehát evvel vannak szoros összefüggés- ben. Lesz alkalmunk még rámutatni erre a jelenségre oly fajnál, a melyre nézve hazánk nem átvonulási terület, a melynek felvonulása sokkal egyszerűbb és sokkal könnyebben ele- mezhető. ©í)iiii liei iiev iöeljanbtung bcv einjeíiten Boiieii II 82 fonnten nur immer uno immer lüiebev barauf i)in: meifen, baf? bie aiaraftcriftifclie Síertlieiíutig ber "î^ûtcn gegenüber ben frül^ercn ^nlu'en feine :ì5cr: iinbernng erlitt. SDie Êuiminationen ber 3onen ge^ ben sroar ieinc lotd)' regelmtifìige 3ieil)e, roie im 00= rigen Salire, and) dot fid) bas gegenieitigc i!erl)ält= nit? ber (Kulminationen ber rier geogrupljifdjen &e- bicte einigermaßen üeríinbert, inbem Ijener bie nbrblid)e (Srtielning mit bem ."oiigetlanbe jenfeitê ber îionan culminiert, miiljrenb im uorigen 3^')« baè STieflanb, bie öftltd)e nnb nörblid)e (Srl)ebung mit cinonber cnlminierten, bod) finb bie ilbiucid)un gen im ©anjen gering nnb nnbcöcntenb. îaô gè; genfeitige aSert)ältnife berüíittel beruier gcograp£)i= íá)en ©ebiete blieb nnoeränbert, baê früljefte ©e; biet ift bie Tiefebene, biefer folgt bie öftlid)e ®r- bebung, biefer bie nővblid;e (Srljebung nnb jule^t bas iQügeűanb jenfeitê ber ® onau. 2)er33er(anfbcö 3 u g e 0 ì)at f t (^ alfe ro e f e n 1 1 i d) n i di t Ü e r ä n b e r t, uni ,5 e i g t b e n f e l b e n 3 1' Ö 0= 1 1) p u è, mie in f r ü Í; e r e n 3 a [; r e n. iDie in geringer 2inäaf)l üorl)anbenen SSeränberungen loer- ben burd) ben am í2(). 93iär;, eingetretenen ^laá)-- minier erflärt. ©ine iual)rfd)einlid)e 'Jolge biefeô !Jîad)œinterê ift bie, bafe einige 3otit'n äroei=, fogar breimaf cnlminieren. l^k (înlminatinn tonnte fid) nämlid) nidjt red)t enímideln, looburd) Unregel= mäfeigfeiten entftanben. 3"fotííe beê fel;r miiben 3Binterô erfdjienen einige fd)on im ^január nnb ^Çebruar. 3)er malire 3119 begann in ber geuiöt)n-- tid)en 3>^it = atnfangê 2){är,i unb entiuid'elte fid) Siemlid) normal biê beiläufig ^nm !á(). ajîarj, rourbe bann aber pUifelid) unterbrod)en ; in bie 17- -21. íl)íor,v^|íentaíiC fallen nilmlid) :>(> ainíunftöbaten, in bie ^^entabe t)om 22— 2G. îliarj aber nod) immer nur 'iiT. Sie (ìulinination beè ganjen S^iiiei-^ fonunt and) iiid)t fo präcis smn ílnsbruri', mie im norigen :^at)re, inbem auf bie cnhninierenbe ^^entabe (58 ®aten entfallen, auf bie unmittelbar nad) bcrfelben folgcnbe aber nod) immer ()2, (So ift bieê bie ^folge beë 3iad)unutero, meld)er ben 3"Ö imterbrad) unb üerfpätete. $erüorsul)eben nnb non befoiiberer 'JBicljtigfeit aber ift bie iliatfadje, òa^, obroobl fid) ber 3"9 jiemlid) uerfpätete, befonberô in ben jiörblid)eren (Segenben, bie (£igentl)ümlid)feiten unb d)aratte= riftifd)en ïïferfmale beë ©tord):,ugeö confiant blie= ben. Set birefte(Sinflnfsbermeteorolűgifd)eit 3^atto= ren -- olfo bie töglídje aüitteruiig - bemirft nur fpäteren, refp. früheren 3it9/ ober eine Unter^ bredjung beè fdjon begonnenen 3i'9cö i^md) 3lad)= lüinter ; ben (I.l)arat'ter, refp. Tijpuê bee ^iiQiè aber bcrütjrt biefer birefte (Sinfln^ nid)t, ift alfo nöllig unabhängig »on bemfelbett. î-ie inbircf ten (£-inmirfungen Per ineteorologifd)eii gaftoren alo gcograpljifdjer nnb bçpfometrifdier ©iilflufe, ioeld)e in gröfeeretn ober gerin ercm Diaafee ben 3i'gëd)arafter jeber 3lrt beeinflnffen, blieben in ibren aBirfungen ben friU;eren :3"i^i-"2" gegenüber unoeränbert. Sie burd) ben geograpljifdien (iinflufi üernrfad)te a>erfpätnitg ift, mie biôljer in jebent ,;)abre,nad)ioeÌ5bar, erfd)eint fogar infolge ber 3>'Ö-'= nnterbredjung beê 3íad)tt) intere nod) grbfeer. T>ex bnpfometrifdie (Sinflnfe läfn fid) weber in ber bft= lid)cn, nod) in ber nörblid)eu (ìrtjcbung nnumftbf^ lid) nad)n)eifen, in jeber fommen frül)e, benen beQ S^ieflanbeè faum nad)ftet)enbe Saten in großer 3tn= Sabl »or. 9îur itt bein .s^iigellanbe jenfei io ber Sonau läjjt fid) ber t)i)pfoiitctrifd)e (^•inflnf3 itadjmeifcn, alfo auf bem ©ebite, roeli^eê ber 6tord) befieoelt. ^rei= lid) barf bie große îierfpatung biefeê ©ebieteô nid)t »öllig bem bi)pfoinetrifd)eit (Sinfluffe ^iugffcijvieben werben, eê niirfen babei uod) baê biologifdje 3)lo= ment, bie 9iäl)e ber ioeftlid)en l^erbreitnngêgreuae uno ein non ber 3iigr ditnng abbängeitber )vaftor. Sie jäljrlidje inilbeilung ber Säten jeigt uno, ba^ ber ©tord) Uitgaru itt oftmeftlid)er, refp: füboft= norbroeftlid)er i)îid)tung befiebelt, eè ift baber ganj natürlid), tia'è ber Stord) in ben meftlidjeit, refp. norbmeftlid)en ©egenben am fpäteften antommt, unb faftifd) jeigen eben biefe ©egenben bie fpäteften unb bie meiften fpäteit Säten. Sie oflMueftlidie'^iro; greffion ^eigt fid) ans ber ttntenfolgenben 3nfam= meitftellnng. Sas ganje ©ebiet mirb iit brei S^beile getljeilt, t)om 32— 3(i £. l'., non 36—40'' unb 40 ■ 44° unb lüerben bonn bie Dîittel biefer Xi)e\k bered); net. Siefe ergaben fid) mie folgt : gjiart. 31. bas ÍJÍittel beê ©ebietee noit 32^—36° « 28. » " .' « « 36°— 4U'-\ « 27. « (I II — > Circus aeruginosus, ^L.) (Circus aruginosus, L.) XLV«. — Mart. 29. — (in) Béllye. (t — Jan. 5. — « Ó- Verharz. (( — Mart 13.— <( 0-Verbász. Vonu- lók. — .3"90öge[ XLVI«. — <( 10.- <' Izsák. XLVII«. K 28. — « Pribékfalva. XLVIII. — Apr. 22.— (( Cs.-Somorja. Cs.-Somorja túlkésőnek látszik, de mivel év- ről-évre ily késő érkezéseket mutat, elfogadandó. 0- Verbászon ismét telelt egy példány. ße. = iSomoriü eríd)eint ju fpöt, ninfe aber in "iBetradìt ge.^ogen merbcn, inbem biefe Station jä^r^ lid) |"o ípntc XatŒ aufmeift. ^n Ó = a3erbtt§ über rointerte roieber ein ©femplar. L. (F.) Mart. lU. - (in) Izsák. iXLVI«.) Lk. (Sp.) — Apr. 22. — « Cs.-Somorja. — (XLVIII.) ' J. (Sch.) — 44 nap (2;age). K. (M.) - Mart. 27. 42. -<-&> Circus cyaneus, (L.) XLV. XLVI. XL VI«. XLVII. XLVm. XLVIII«. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Sch.) K. (M.) (Circus cyaneus, L.l - {üi^mLI (in) Újvidék. — Febr. 12. ^ ( Áttelelt 1 I tìbcirointerte J — « — Febr. 18. — Mart. .5. - — « 1. - Királyhalom. Kolozsvár. Kőszeg. Cs.-Somorja. Zólyom. Tavarna. — Febr. 12. - (in) Királyhalom. — Mart. 5. — « Zólyom. — (XLVm«.) — 22 nap (íEage). Febr. 23. 43. < — >■ Circus pygargus, (L. XLVII. XLVIII. 44.^ (Circus pygargu.s, L.) — Apr. 6. — (in) Felső -Lövő. - — « 22. — « Cs.-Somorja. Cs.-Somorja. Tavarna. Viszoka. Clivicola riparia, (L.) (Cotile riparia, L.l XLIV«. — Apr. 1. — (in) Homolicz. « — « 21. — II Temes-Kubin. XLV«. — II 8. — I' 0-Verbász. XLVm. 11 15. I. XLVIII«. — Mai 15. - I. 11 — Apr. fi. — Tavarna túlkéső. íCararna ifi ju fpöt. L. (F.) — Apr. 1. — (in) Homolicz. — (XLIV«.) Lk. (Sp.) — II 21. — II Temes-Kubin, (XLIVa.) J. (Sch.) — 21 nap (í:age). K. (M.) Apr. 10. 11* 84 45. *■&* Columba œnas . L XLVI./. Apr. IO — (i i) Alluil: 1 Columba ii'uas, 1 i.t (1 — Mart. 1 . — 1 • Áttelelt ) ' ítberroiiiterlcf * Magyar-Gorbú. Kolozsvár. XLIV«. — Febr 10. — (in) Zengg. (1 — Febr. 6. — < G.-Szt.-Imre. i< « 20. — (1 Kupinovo. (( — Il 25. — 1 G.-Üvegcsür. « — Ma7-t Í7. — « Homolicz. XL VII. — (1 13. — Oláh-Czikli. « — Jan. 23. (1 Temes-Kubin. « — jciif. ber îonnii. Mart. 5. « Badin. L. (F.) - - Jan. 30. — (ini Szombathely. Febr. 17. fl Zólyom. Lk. (Sp.) - - Mart. 14. « Szerdahely. Mart. 1 7. (1 Osszada. J. (Sch.) 44 nap (%(x%t). « 18. « Szikla. K.(M.) - - Febr. Tl. 9. « Kubach. Febr. 13. <( Kakasfalva. Alföld. îicfcltcm-. Mart. 4. -— (( Kecser-Peklén. L. (F.) - Jan. 23. — (in) Temes-Kubin, Febr. 15. « ïavarna. Piros. Jan. 27. — fl Mocsár. Lk. (Sp.) - - Mart. 7. — « Nagyvárad. Mart. 2. „ Ungvár. J. (Sch.) — 44 nap (îage). Febr. 19. — H Petrócz. A'. (M.) - Febr. 19. « 12. « Hosszúmező. « 10. « Nagy-Láz. Keleti hegyvidék. Ceftlirtír @rficbung. « 12. — ^ (( Dubrinics. L. (F.) - Jan. 24. — (in) Kisindia. Apr. 4. « Kofiiiii|. « 20. (t Szepes-Ofalu. L. (F.) - - Febr. 7. (in) Felsö-Zsadány. Apr. 10. l( Kaproncza. Lk. (Sp.) - J. (Sch.) - - Mart. 23. « Nagy-Jeszenicz. 45 nap (Í^agc). ik a négy culminátií foldr it. ijzi terület közép- K.(M.) - Mart. 3. A culminátió. — Tik Gulmination. I. n. m. 21—25. Jtí— 30. 31—4. 5—9. 10—14. 15—19. ÍO— 24. 25-1. 2—6. 7—11. 12—1(1. 17—21. 22— 2lí. 3. 3. 1. 6. 24. 15. 6. 13. 11. 12. 8. 6. 1. A középszámok egymáshoz való helyzete tel- jesen megváltozott az előbbi évekhez képest, a dunántúli dombvidék túlságosan megkésett, a keleti hegyvidék pedig nagyon is korai. Tekin- tetbe veendő ugyan, hogy az idei középszámok más alapon számítattak, de az eltérések még igy is igen nagyok. A behatóbb tárgyalástól ennélfogva egyelőre tartózkodnunk kell. ®ie liegenfeitige Sage ber 3KitteI íjat fid) ben írü()crcn $5a£)ren gegenüber öoűig ueränbert, baè eügelínnb jenfeitë ber 2)onau Ijnt fid) überaué oer^ fpätet, iDöíjvenb bie öftliáie 6rf)ebimg für beiier un= gemein fruì) ift. ©è ift woí)l in 33etrad^t ju jteíien, ha'^ bie 3}íitteí in ben üorigen Sitji'^n nad) einer anbeten 2)íeíí)obe bered)net tourben, boá) finb bie 31buiei^ungen fo bebeutenb, ha^ luir um einer ein; geíjenberen Unterfudjimg bei'äeit nod) entf)aíten muffen. L. (F.) — Jan. 23. — (in) Temes-Kubin. - (XLIVa) Lk. (Sp.) — Mart. 23. — « Nagy-Jeszenicz. (XLIX.) J. (Sch.) — 60 nap (ÍTage). K. (M.) Feb. 23. 46. < — > Columba palumbus, L. (Colnmba paliinilms, L.) XLIVa. — Febr. 8. — (in) Temes-Kubin. XLV. — Mart. P2. « Prdima. « — (I 3. — (I Cséb. « — Febr. 12. — « Malomviz. 86 XLV«. — Marl. 25. XLVL — « 2i. XLVIT. —Febr. 17. Mart. 14. XLVIIa. —Febr. 9. « — Mart. 1 L « Febr. 14. « — " 21. « "15. XLVIII. - « 22. « — Mart. 1. « — « 12. « — Febr. 21. (I — (1 22. Mart. 19. Apr. 18. 4. ■ Mart. 16. « 15. « 17. . 17. XLVIII«. XLIX. — 0.- Ver bas:. Baracska. Felső-Lövő. Kőszeg. Nádasd. Sopron. Magyar- Ovar. Mácsa. Sajó. Cs.-Somorja. Ghymes. Selmeczbánya. Felső-Hámor. Leányvár. Mihálytelek. Javorinka. Úiiiz. Ta várna. Zuberecz. Liptó- Újvár. Szepes-Béla. L. (F.) ~ - Febr. 8. (in) Temes-Kubin. (XLIVa.) Sk. (Lp.) Mart. 19. « Mihálytelek. - (XL VII«.) J. (Seh.) 40 nap (^age). K. (M.) Febr. 28. ' 47. V Colymbus auritus, L. (Podiceps auritus, Jj.l XLVIII«. — Mai 2. — (in) Zólyom. 48. < — > Colymbus cristatus, T^. (Podiceps cristatus, L.l XL IV«. XLVa. XLVI« XLVII. Mart. 12. (in) Homolicz. « 23. - - « Ó-Verbász. Apr. 16. « Déva. II (). — II Simontornya. Mart. 12. Déva túlkéső. SCDO 5U ípöt. L. (F.) - Mart. 12. L. (Sp.)' ; -^ Apr. Cl. Zsáka, (in) Homolicz, — (XLIVa.) Zsáka. (XLVn.) II Simontornya. (XLV1«.> lí). <-&* Colymbus fluviatilis. Tinsi . (Porücops luiuor. (Im.i XLV«. {tt™|:|U} ^n. Ó-Verbö.z. II Felír. 21. « 0-Verbász. Vonu- lók. -- ßügler. XLVI«. .ipr. 5. i> Csaba. XLVIII. Jan. 2?. ,i Coturnix coturnix, (L.i K-'oturnix dactvlisouaus. Mey. ) XLIVa. — Apr. 19.— (in ) Kupinovo. (< — « 2L — « Temes-Kubiu. XLY«. Mart. 30. (1 Szaporcza. (( — rebr. 28. — M Réllye. (( — Apr. 1.5. — « Béllye. Szól. ©d)íagí. (l — Apr. 14. — « Ó-Verbász. « — Mai 8. — (( Petirs. (1 — Apr. 20. - (1 Déva. ti — « 29. — (( Réa. XLYI. — « 21. — « Babócsa. « — i< 2L — « R.-Szt.-Király. <( — (. 21. — {( Csokouya. (( — « 25. — (1 Zomba. r[)a(tnife ber aJíittel ber üier geograpíiiíc^en ©ebiete jeigt une, ha^ ber 3u9 ^»16= íer 9írt nur bem geogrnpbiiéen iinb uornef)inIidi bem ln)píoinetriid)en lî'influjfe untermorfen ift, iii bem bie SOíittel bem orograplnfiíien (S^arafter beè föeíiieteő eníjprecftenb ucrtbetlt finb. S)ie 5ßerti)et= lung ber 5?ateii ift bíejelbe nnc bei ber 9ìau($: fáiroalbe, unb gehört bal)er ber 3"Ö öer 9Bad)tel bem î:t)puê beë ©djuialbcnjuges 311. 5}ie (£ulmino= tion ift eine einfad)e, roas infofern lum ÍBebentnng ift, aló audj Ijier, mie bei Chelidon urbica, Ijeruor^ geí)t, bafe eine boppette (Suhnination nid)t bem Um= ftanbe .^ujufdireiben ift, bafí fkf) ber bppfoinetrifdie ÉinfíuB bebeutenb geltcnb mad)t ; ift bod) öicfer bei biefer 3írt felír bebeutenb unb roirb nodi burd) òaè bio[ogifd)e 3)íoinent nerftärft, mnhrcnb bie (Sulmi^ nation bod) einfadi bleibt. L. (F.) — Mart. 30. - - (in) Szaporcza. - (XLV«.) Lk. (Sp.) — Mai 19. — « Szepes-Béla. — J. (Sch.) — 52 nap (Jage). K. (M.) Apr. 26. -> Crex crex, (L.) lOrtygoniptra cro\, L.i XLIV«. Mai (i. - iin ) Temes- Kubin. XLVl. Apr. 25.-- (1 Zomba. Cuculus canorus, L. iCuCUlllS CiHlol'US, ],.) XLIV«. XLV. XLV«. XLVI. — Apr. I I . — « U. 8. — 7. — 13.— 13.— 10.— 10.— 11.— 17.— 18.— « o. 3. « 18. 9. « 4. 5. 3. Mart. 14. Apr. 10. (I 7. ■ Mai Apr. « — Mai Aiiuila. VITI. 9. — 11.— 11. — 16. — 20. — 21. — 21. — 20. — 21.— 20.- í>, 7. — 14. - -Jl. 2. 4. - 4. 5. — 3. — Ò. — 4. - 6. — 7. — 1. — 9. — 10.— C) (in) Zengg. (I Kupinov«. « Temes-Kubin. « Berzászka. (I Ujgradiska. « Plávna. (I Kimpulujnyág. a<3 9Jìittel bec. jQugellanbeo gleid) bem ber nörblid)en lïrbebung ift, mäbrenb ìia^j Mittel ber öftíid)en Grbebnng nod) früher ale òaii beâ Tieflanbeô ift. 'Jìad) ber heurigen 5ßertbeitung ber 'Daten neigt fibber 3ug6= tt)pu5 beo Äiifufe nu'br bem beè Storages ^u, roe-- nigftene in Ungarn. îiefe Uebereinftinunung ift aber íeine oollftänbige, menu roir and) annel;meii, bafe bie 2^iefebene l;euer infolge ber nerljältnife; möBig geringen ^ai)l ber 3^aten surüáblieb, unb mbd)tc fid) aud) in biefem 'Jatte nur auf bie Heber; einftimmuug ber Ü)íittel ber geograpí)if(^en ©ebiete rebueieren ; anberroeitige Uebereinftímmnngen finb nic^t nad)meiíibur. Siner eingebenberen Unter^ iuá)ung muffen roir une auc^ jeÇt — ebenfo roie im uorigen ^atjre — entbalten, iubem fid) fin ber jäbrüdjen 3]ertí)ei[ung ber Taten biôbcr febr roenig confiante Si'Sf nad)roeifcn laffen«. L. (F.) Apr. 1. (in) Topánfalva, Deés. L. (Sp.) — Il 3*1. - Il Zubcropz. J. (Sch.) - " 30 nap (STage). K. (M.) Apr. 15. 55. -'—> Dalila acuta, (L.) (])atila ;ii-iita, L.l XLVö. XLYI«. Il - Mart. 18. — (in) Ó-Verbász Il 30. — Il Boglár. « 5. - - Il Izsák. 56. -f^^> Emberiza calandra, L. (Kmbfri/.a luiliarn, L.l , XLV«. - iüJ^iäU (^^Ó-Verbász. XLM« — Il — I' Cmba. Il - « - Il Kolozsvár. XLVIf. — Il — Il Kőszeg. Il — Il — Il Jánosháza. XLVIII. — Mart. M. — « Cs.-Somorja. LXVIII«. I. âO. — Il Tavarna. Il — Apr. 4. — Il Ungvár. 57. -t^* Emberiza schœniclus, L. (Embei'iza schœniclus, Ij.i {uSLc} U^' Ó-Verbász.- Apr. 5. távoztak az utolsók. 3lpr. 5. äogen bie lelten ab. XLVl«. — » — II Kolozsvár. XLVIII. — Mart. 8. - « Gs.-Somorja. XLVIll«. — II 1. — (I Zólyom. ,"),s. <«->- Erithacus rubecula, (L.) lEritliacns rnbociila, L.) XLl\"a. Mart. 5. — (in) Kupinovo. II II 31. " Temes-Kubin. 0- Verbász. Mart. 15. — « Eéa. XLVI. - II 18. — II Berzencze. II II 18.—- liibiii unì) iysftí! finii jn fpät. Febr. 23. XLIX. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Seb.) K.(M.) — Mart. 10. — — « 20. — — « 16. — - Febr. 24. — (ini Koi^zefj. « Cs.-Somorja. IC Selmeczbánya. " Zólyom. II Ungvár. I' Ungviir. Vonulók. 3üg(er. II Nagy-Jeszenicz. II Zuberecz. II Liptó-Ujvár. Febr. 24. - (in) Liptó-Ujvár. Mart. 20. — « Nagy-Jeszenicz. 25 nap (íEagc). Mart. 10. in) Magyar-Ovár. — (XLVII«.) « Selmeczbánya. (XLVIII.) 4S nap rSage). Mart. 20. Falco merillus, (Gerini.) (Falco regnlus. Páll.) XLVII. Jan. 10— Febr. 3. (in) Kőszeg. XLIX. — Mart. 25. — « Liptó-Ujvár. — Utolsó. — 2e|ter. L. (F.Ì Lk. (Sp.) — Apr. I 1 J. (Seb.) K. (M.) 59. (■)2. -*-*->- Fringilla montifringilla, iL. iFriniíilla inontiiViiiirill;i, 1..) 60. Falco subbuteo, L. (Falco subljnteo, L.) XLV. —Jan. 93. XLVII«. Apr. 16. XLIX. — 11 28. (in) Piros. II Nádasd. II Liptó-Ujvár. Piros adata csak telelési lehet, s mint ilyen eddig egyedül áll a magyar irodalomban. S)aê Satum »on ^^iroê fann nur ein Uebenoin; terungêbatuiu fein, uni) ftcljt aie fold)eC' in ber un= 9ariid}en Literatur bisber ganj ifoliert. 6 1 . ve-»- Fringilla cœlebs, (L.) (Fringilla cœlebs, L.) ^LV. {r^^J (in) Újvidék. XLV«. — XLVI«. — II 0- Verbász. « Kolozsvár. Az utolsó! £ : Sic Icljtcii : XLV«. — Apr. 15. — lin ) Ó-Verbász.Azöm Febr. elején távo- zott.— !Ser größte %{)t\{ jog 3lnfang Jeber ab. XLVI«. ~ Mart. 28. — II Kolozsvár. XLVIII« . — Apr. 15. « Ungvár. 63. V Fringilla nivalis, L. (Moiitilringilla liviilis, L.I XLIX. — Febr. 28. (in) Szepes-Béla. 64. ^ > Fulica atra. L. (Fulica atra, - -) XLIV«. -Febr. 19. -(in Temes-Knbin. XLV. ~ Mart. 3. — II Plávna. II S. II Cséb. XLV«. — Felai-. 12. K Szaporcza. « — II 2. II 0-Verbász. XLVI. — Mart. 2. II Zomba. <( -Febr. 13. « Királyhalom. (f — II 2. II Sinatelep. (t — Apr. 2. II Battonya. XLVI«. - - II 2. (1 Simontornya. « — Febr. 18. « Izsák. (( — Mart. 1. II Czibakháza. « — Apr. 11. II Kolozsvár. XLVII. <■ 17. II Kőszeg. 11 — Mart. ;! 1 . 0 Jaák. II — Apr. <25. II Herény. II — Mart. 20. « Balatonfőkajár. 93 XLVII. - Mart. 1 2. — (ini Zsáka. XLVIII. Apr. 30. — « C^.-Somorja. Feltűnően szét válnak az alföld februáriusi és a dombos hegyvidék"'márcziusi, sőt áprilisi adatai, bizonyságául annak a nagy hatásnak, melyet a hypsometrikus befolyás ennek a faj- nak a vonulására gyakorol. 6el)r auffaűenb ift ber Untcrfcbieb <;u)iíd)en ben gebetbaten beê Siefianbeô unb ben ')Mxi-, fogar aiprilbaten bea .^ru^eU unb SBerglonbeâ; ein S5e= raeiê, rote feljt ber 3"9 öiefer 3lrt bem ^ijpi'ometri- jdien Êinffniîe unteriuorfen ift. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Sch.) K. (M.) Febr. Í. - (in) Ó-Verbász. — (XLVa.) - Sina- telep. (XL VI.) Apr. 17. — « Kőszeg. (XLYII.) 75 nap (ÍCnge). Mart. 6. 65. <** Fuligula fuligula, (L.) iFulis cristata, L.) XLVIII. — Apr. 17. — (in) Cs.-Somorja. 06. **> Fuligula hyemalis, iL.i iHarelda glaciális. L.I XLVIII. - Apr. 24. — (in) Cs.-Somorja. 67. <— > Fuligula nyroca, (Güld.) (Nyroca leucophthalmos, Ij.I XLVI«. — Apr. 3. — (in) Izsák. 68. •<-&>■ GaUinago gallinago, (L.) (Gallinago scolopaoiaa, Bp.) XLIVa. XLV«. (I XLVI. XLVI«. - Mart. 10. — (in) Temes-Kubin. II 5. — (I 0-Verbász. — I. 14. — — Apr. 16.— Temesvár. Nagy-Eiiyed. Mart. 24. — « Eévfülöp. — (I 10. - « — Grus grus, iL.) Mart. 24. — « Leányvár. XLIV«. XLV. (drus c-inurua, l;.l — Mart. 10. II 29. (in) Kupinovo. 11 Vulkán.— >K.(0.) 94 X].\ «. ^- Mart. 39. " — Apr. 10. « — Mart. 17. II « 28. II — Apr. 7. II — Maxt. 24. XI.YI. — .. 6. 3. II — II IS. N. XL Vir/. XLYI]. XLYlIa. XL VIII. XLVIII«. (•>. Apr. 13. II 14. Mai 7. Mart. 19. II 24. Apr. 4. 1. Mart. 16. " 1.5. I. 28. 10. Apr. 19. -2H. Mart. 1 8. Apr. SO. Mart. 1 5. Ap7\ -20. ■ Mart, j 5. ■ Apr. 29. (NO. I lini Labasincz. 36 drb. -^ 36 et. -) " Petirs. II Lugo s . ->ÉK. I' Holbák. Il Nagy-Borosnyó. Il Kovászna. Il Sinatelep. Il Lippa. Il Tótvárad. — 50 drb. -^ É. - 50 2t. -> N. " Lemhény. Csapat É.-róI -> Ny. — ?ííU3öonN. -^W. I' Sósmező. Csapat É.-ról -^ Ny. — ^luguonN. ^W. I' Czibakháza. Il Jaák. » Szombathelìj. « Puszta-Peres. Il Sárköz-Ujlak. Il Leányvár. Il Nagy-Tárkány. Il Körösmező. Il Mocsár. Il Yiszoka. Il 0-Kemencze. — -^ ÉK. (NO.Ì Il Nagii-Berezna. — > E. (N.) (I Nagy-Berezna. ->É. (N.) " Dnbrinics. Il KoszLrina. Il Csornoholovii. Il Sztavuu. I' Lyuta. Il Ticha. Az idei sorozatb(')l is látható a daru felvonu- lásának hasonlósága a gólyáéhoz, az adatok el- oszlása teljesen ugyanaz, még a hosszú átvo- nulás okozta megkésesek is láthatók Petirs, Nagy-Borosnyó, Nagy-Berozna stb. adataiból. Az a kevés adat, a mi a dunántúli dombvidék- ről való, szintén igen késői. A csekély anyagból sajnos nem lehet e két felvonulás közti liason- lósáffot még behatóbban részletezni. -'lud) am Der Ijeuriöcii 3ieil)e ift Pie eU'opc Ueber= einftiminung bee Avanic^jiigcs mit öem beê ©tordieè ,^u eríehen ; bie 3>evtí)oilung ber Taten ift ganj bie= feíbe, fogar bie biircli Pen íanoien ìurdì-iuj neriir: íaá)ten íBerÍpatungen finb aus ben Taten uou '|>etir5, ilagDi'Soroeniip, ííagiv^-öere^na u. \. m. ev ííd)tbar. Tie roenigeu Taten, meídje bem .'oiigel íanbe ienfette ber Tonau entflammen, jeigen audi bebeutenbe 5l^erfpätung. älne bem geringen 'û)îate= riale laffen fid) leiber bie 3tnalogien biefer jioei 3üge nid)t eingebenber oerfolgen. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Seh.) K. (M.) 73. <- XLIY«. XLYI«. — Mart. 3. — (in) Lippa. (XL VI. — Apr. 14. ~ II Jaák. (XLYll. - 43 nap (Sage). Mart. 23. ■ Himantopus himantopus, iL.) iHimantopus autumnalis, Haas, i Apr. 18. 3. (in) Temes-Kubin. II Boglár. 74. < — >■ Hirundo rustica. L. (Hirundo rustica, L. ) Az 189'J. év tavasza beérkezett kb. 4000 adut alapján feldolgozza Gy. Gaál Gaston úr. Tie im ^vrübíinge 1899 eingefanbten ca. 4oOO Taten luerben Don §erru ©a ft on non ©aiíl ju &x)\úa bearbeitet. 75. < — ^>- HydroGhelidon leucoptera, (Mkisn. et ScHiNz.) ( Hydrochelidou leucoptera, Mbisn.) — Mai 6. — (in) Temes-Kubin. Hydrochelidon nigra, (L.) iHyilrocliclidon fipisses, L.) — Apr. 19. — (in) Temes-Kubin. — « 22. — II Ó-Verbász. — Mai 10. — (I Sinatelep. — .\pr. 8. — (I Cs.-Somorja. XLIVa. 76. XLIV«. XLV«. XLVL XLYIII. Sinatelep túlkésö. Sinatelep ^u fpät. 77. '— > Hypolais hypolais,, (L.i (-Hypi)lais icterina, Vieill.) XLV II. — Mai 14. (in) Kőszeg. XLYIII. Apr. ('). — . II Cs.-Somorja. 95 78. XLV«. « XL VI. XL VI«. Jynx torquilla, L. (Yuiix torquilla. L.) Apr. 1(1. Mart. 21. « 27. • — Mai Apr. XL VII. « XL VII«. XL VIII. (, XLIX. L. (F.) Lk. (.Sp.i J. (Sch.i K. (M.) 10. - 9. — 12.— 13. — IS. — 8. - T). — 9. — 11. — '21. ~ [-2. - 21. — 18. — 28. - Mart. 21. Apr. 27. — 38 iiap (2;ai}e) Apr. 10. (in) Béllye. (I Kéa. (I Nagy-Enyed. « Révfülöj). (I Csaba. « Kolozsvár. — (Linder.) (I Kolozsvár. — (Tarján.) (I Felső-Lövő. Il Kőszeg. Il Nádasd. Il Cs.-Somorja. I' Selmeczbánya.- (Vadas.) Il Selmetjzbánya. ( Gretzmacher. ) Il Tavarna. Il Ungvár. Il Liptü-Ujvár. «' Szepes-Béla. (in) Eéa. (XL Va.) Lanius coUurio, L. il^ainus collurio, L.l XLVIII. XLVIII«. (t XLIV. T»Iai 11. II l^>. 1. 11 10. II 9. - liii) Sclmeczbánya.- (Gretzmaeher.) " Selmeczbánya - (Vadas.) II Zól.yom. II Tavarna. II Ungvár. II Zubereuz. Homolic:, Temes-Kubin, Déva, Zomba és ííoniáf-Löó' adatai túlkoraiak, s azért a közéj)- szám megállapításánál egyelőre nem jönnek figyelembe. A multévi feldolgozásban említett jelenség, hogy a legkorábbi adatokat — még a történelmi anyag tanúsága szerint is — mindig a dunántúli dombvidék adja, ezektői eltekintve az idén is kifejezésre jutna, természetes azon- ban, hogy ily körülmények között az eredmény bizonytalan s igy a behatóbb tárgyalástól még tartózkodnunk kell, míg nagyobb anyag áll ren- delkezésünkre. Sie Sateii oon .ipoinolicj, 3; e m e s = 11 ub in, ® é u a, 3 0 m ha. unb ^ o v luí t ^^ Ä ö b fino ^u f nilj unb roerben befeíiatb bet ber 33eftimiiiuiig bee mitt; leren S^ageê einftroeilen unfeer 3tc^t geíaiien. ®ie in ber üorjäbrigen 33eavbeitnng erroäi)nte (Stîd)ei= niiiuj, ììo.^ — OiUá) lant bea í;i)'toriíd}en 9J{ate= riafeè — ìxxè i^ügellanb jenjettê ber 2)onau immer bie friilìeften 3)aten abgebe, märe, abgefeben uon biefen alläufrüben Xaten, and) benor jn erfeben, nnter földben Umftänben aber müjjen mir Sebeuten tragen, bie eingebenbere Unterincbniuj fortäufegen, unb muffen marten mit berfelben, biè une reid)(i= d)ereâ îlîateriale jur SÍerfügung ftebt. XLIV«. — Mai 5. - - (ini Mitrovicza. 1 (( - Apr. "2. - (1 Homolicz. L. (F.) — Apr. 14. - - (in) 1 .Jaák. (XLVII.Ì <( — Mart. 25. II Temea-Kubin. Lk. (Sp.) — Mai 15. — II Zuberecz (XLIX) XLV. - Mai 6. - (1 Újvidék. J. (Sch.) — 32 nap (Í^age). XLV«. — Apr. 5. t( Déva. K. (M.) Mai 4. XLVI. — « 5. K Zomba. — — Mai 6.- — II Sinatelep. 80. ^-^ - Lanius minor, Gm XLVI«. — (1 — fl 5. 10. II Nagy-Enyed. Izsák. 1 Lanius niiiior, Gm.) (( — II 4.^ (1 Csány. XLV«. — Mai (1. — (in 1 Béllye. « (( 6. - - II Csaba. {i Apr. 30. II Ü-Verbász. « — II 7. - — (( Kolozsvár. XLVI. - Mai 9. — II Nagy-Enyed. XLVII. — Mart. 7. - -- II Horvát-Löö. XLVI«. — II 2. - II Izsák. (( Mai ?,.- — I( Kőszeg. « - Apr. 29. II Csaba. « Apr. 14.- - ,. •Taák. II — Mai G. — " Kolozsvár. (Lin (( — Mai 3. - — « Herény. der.) « Apr. 2.5.- — Luscinia luscinia, (L.) (Erithacns luscinia, L.i XLYIa. 18. — 11 Izsák. 82. ■<^y>- Larus ridibundus, L. (Laj-iis riilibuiiiliis, ],.) XLIV«. — Febr. 20. — (in) Temes-Kubin XLV«. Mart. i8. « 0- Verbmz. XLVI«. - Febr. 18. - - II Izsák. Locustella fluviatilis, Wolf. (Locustella Huviatilis. Wölk.) XLVI«. — Mai 8. — (in) Kolozsvár. XLVIII«. — Apr. 3(». - II Cs.-Somorja. 84. <—* Locustella luscinioides, (Hav.) I líocnstclla liisciiiioiili's. Sav.I XLVI. - Apr. 22. — (in) Nagy-Enyed. XliVI«. II 10. II Kolozsvái'. (Linder.) Ki AHI. II :í(). II Cs.-Somorja. 85. ■< — ^^ Locustella naevia, (Bodd.) (Lüfiistella na'via, Bobd.i XLV«. Api-. 23. — (in) Ó-\erbáHz. XLVI 11. I. 30. (' Cs.-Somorjii. XLIV./. XLV«. Luscinia philomela, (Bbchst.) ( iM-itliai-iis [)liiliiin(;la, T>.) XLM. — Apr. 17. — (in) Királybaloiu. (I II 22. — II Nagy-Ku}ud. !)7 XLM«. Apr. '.I. (ill) Csabu. (I - « 13. « Kolozsvár. XL VIII«. — « 14. — « Zólyom. « — CI 17. — (I Ungvár. L. (F.) — Apr. t». — (in) Csaba. Lk. iSp.) « 2:2. « Nagy-Enyed. J. (Sch.) 1 4. nap (2;at3e). K. (M.) Apr. 15. SS. -^*->- Mergus albeUus, L. (Mergus albellus, L.) XLVIIl. — Mart. S. — (in) Cs.-Somorja. 89. f-*^ Mergus merganser, L. (IMei'gus merganser, L.l XL VIII. Jan. 15 — Apr. 8. (in) Cs.-Somorja. XLVIIl«. — . 23. - « Zólyom. 90. < — > Merops apiaster, L. (Merops apiaster, L.) XLIV«. — Mai 13. (in) Mitrovicza. II — Apr. 2(». — Milvus migrans, (Bodo.) (Milvus Korscliun, Gm. I XLIV« — Mart. 28. — (in) Temes-Kubin. XLV«. — II 29.— I. Béllye. XLVI«. — Apr. 14.- II Kolozsvár. (Lin- der.) Il - « 15. — « Kolozsvár. (Tar- ján.) XLVIIL — (I 1. — (I Cs.-Somorja. L. (F.) - Mart. 28. — « Temes-Kubin — (XLIV«.) Lk. (Sp.) — Apr. 14. — Il Kolozsvár. (XLVI«.) J. (Sch.) - 18 nap (Xaù,e). K. (M.) - Apr. 2. 93. -e— > Milvus milvus, (L.) (Milvus ictinus, Sav.i XLVI. — Febr. 23. (in) Nagy-Enyed. XLVI«. — Mart. 10. — « Kolozsvár. (Tar- ján.) XL VIII«. — .1 10. — II Zólyom. •1 — « 29. — II Tavarna. L. (F.) Febr. 23. « Nagy-Enyed. — (XLVI.) Lk. (Sp.) — Mart. 29. « Tavarna. — J. (Seb.) — 35 nap (STage). (XLVIIIa.) K. (M.) Mart. 11. 94. <— > Monticola saxatilis, (L.) (Monticola saxatilis, L.) XL VIII. Mai 5. - (in) Selmeczbánya. 95. *— > Motacilla alba, (L.) (Motacilla alba, L.i XL1\«. Febr. 23. - (in) Zengg. f Telelt I r- . — i Übeiimntevte / " hnpm.OVu. 13 08 XLIVm. XL^^ — Febr. ;3. — Mart. 15. — (in fl ) Temes-Kubin. Fuzsine. XLVI. (( — Mart. i>l. — fl 8. — Ún fl ) Nagy-Enyed. Kézdi-Martonos. « — « 2. - fl Plávna. XLVI«. — fl 11.— fl Marczali. « — Febr. 15. ■ Telelt 1 tìbcnointertc ( — Febr. 1 5. - (1 « Karavukova. Újvidék. Malomviz. 4. fl 10. - fl 15. - fl fl Izsák. Csany. Csaba. — Apr. 10. - « 9.- fl Merisoi. ' Vulkán. « — " 12. - 2. — fl Albák. Eeketó. XLVa. - Mart. <28. — Febr. 18. — H fl Petrilla. Ivanovoselo. fl — « 11. fl (1 Majuidi'- dorilo. Kolozsvár. « (( (( <( <( « — Mart. 7. — fl 4. — — Febr. 27. — — fl 23. — — Febr. 18. — 1 Telelt 1 'Ükvrointcitcl — Mart. 15. — fl « fl (( fl (1 (( Szentes. Szaporcza. Béllye. Apatin. Szonta. 0- Verháaz. Kövesd. « « fl fl /4. - fl 13. — « 18. — fl 1 5. — — fl 98. - — fl 14. — H fl fl fl fl fl (Tarján.) Kolozsvár. Linder. Torda. Herbu s . G.-Szt.-Imre. Görí/.-UvcgrHfir. Palota-Ilva. <( <( — Febr. 24. — — Mart. 1. — fl fl Kiszetó. Petirs. XLVIl. — fl 14. - — Febr. 12. — (1 Laposnya. Felső-Eör. (( — « 14.— fl Bulz. fl - fl 12.- fl Felső-Lövő. (t « (( — fl 15. — — Apr. 10. — — Mart. 18. - (1 fl « Preguza. Bukova. Déva. (( fl « Apr. 15. - — Mari. 29. — — Febr. 25. - fl fl fl Grodnó. Sámfáivá. Rohoncz. « <( (1 — Febr. 18. — — « 18. — — Mart. 16. - fl fl fl Béa. Nagy-Sink. Kovászua. (( fl <( — Mart. 4. — — Febr. 15. — — Mart. '28. — fl « fl Kőszeg. Perenye. Jaák. XL VI. « — fl 7. — — Febr. 9. - fl (( Berzencze. Háromfa. - Febr. 20. — « 21. — « « Herény. Sorok. (( (( — Mart. 7. — — fl 7. — fl fl Babócsa. . Péterhida. fl — Mart. 10. — - « 10. - fl fl Szombathely. Köveskút. « fl « — Febr. 9. - — « 11.— — fl 9. - — Mart, li.— — fl 11. — — fl 11.— fl fl fl fl fl fl Rinya-Szt-Király. Mesztegnye. Csokonya. Kutas. Nagy- Korpád. Jákó. « XLVll«. (( iiii(i Keleti hegyvidék. — Ocfllirtiir CTrlictmiig. L. (F.) — Febr. 15. - (in) Malomviz. Lk. (Sp.) — Mart. 26. — « Felső-Fernezely. L. (F.) — Febr. 12. — (in) Horka. Lk. (Sp.) - Mart. 20. - « F.-Nagymezo etc. J. (Sch.) — 37 nap (^age). K. (M.) Mart. 10. Culminátió. — Sie (Culmination. I. 11. m. 31—4. 5—9. 10—14. 15—19. 20-24. 25—1. -2— li. 7-11. 12-it;. 17— Jl. --'2 -20 2. 4. 5. 12. 8. 9. 13. 38. 32. 11. 1. Az adatok szabályszerű eloszlása a multévihez képest némileg megváltozott. Az Alföld most is a legkorábbi, következik két nappal későbben a dunántúli dombvidék, körülbelül ugyanaz az in- tervallum, a mi a múlt évben volt, 'A különbség az északi és keleti hegyvidék középszámainak viszonyában nyilvánul, a mennyiben az északi hegyvidék a múlt évben korábbi volt a keletinél, az idén pedig későbbi, igaz hogy csak két nap- pal. Azonban az adatok idei eloszlása is ugyan- azt a vonulási typust mutatja mint a tavalyi, a dunántúli dombvidék majdnem olyan korai, mint az alföld, tehát aránylag korai, a keleti hegj'vidék középszáma mindössze két nap2Dal korábbi, mint az északi hegyvidéké, tehát arány- lag késő. Látható, hogy ennél a fajnál a bevo- nulás iránya nyugat-keleti, éppen ügy mint a múlt évben. Az alföld és északi hegyvidék középszámai között kétheti különbség van, a mely főleg a hypsometrikus befolyásnak tulajdonítandó; lát- juk, hogy ez igen jelentékeny. A culminátió kettős; a miért? kérdésének fejtegetésébe nem bocsátkozhatunk, mert még nincs elég tapasztalatunk ezek állandóságára nézve. S)ie regelmäßige SSertíieiíung ber Datm í)at fid) öer i)oriäf)rigen gegeuüder einigermaßen geänbert. 2)aê ^ieflanb f)at aná) Iieucr òaè früljcfte 2)iittel, bte; fem folgt mit einer SBerfpätung non jiuei Xaa,en — lieinat)e baôfeibe Jjuteroall, rote im üorigen "^ai^xe — ì}aè §üge(Ianb jenfeitê ber ®onou. S)er Unterfcliieb gegenüber bem üortgen ^aljre jeigt fid) in ber 33er= anberung ber ÏÏiittel ber öftlid)en nnb nbrblid)en ®r: Hebung ; biefeê roar nämlid) im üorigen ^al)ve ein früt)eree, unif)renb eê l)cner ein fpäteree ift, obgleid) bie îtifferenj nur jroei Xage beträgt. SDod) 5eigt ain^ bio beurige 33ertl)eiiung ber Daten benfelben 3i'l}ö= tDpus, roie bie üorjäbrige : bnö ~J)îittel beo .§ügel= lanbeo jenfeite ber 3^onau ift betnaije fo frnl}, roie i)a§: ber S^iefebene : auf biefem ©ebiete uoIiäiei)t fid) beninad) bor 3"9 oer bä Í tnifjmäßi g früí), bie öftíídje (Sríjebung ift nur jroei %aQe frűí)er atê bie nörblid;e, unb ift bemnad) üerbä(tni§ = mäßig f p ä t. @ê ift ju erfel)en, ha'^ bie Sefiebe; hing in einer roeft:őftlid)en 9ìid)tung nor fid) get)t, gerabe fo, roie im oorigen ^a^re. ®ie aKittel beê 2;tefianbeê unb ber nijrblid)en (Srf)ebung jeigen eine 5^iffcren3 iron ^yuci ÍBoáen : biefe íDifferenj muß größtcntljeile bem b'jpfoiuetri-- fedeli ©infíuffe äugefd)rieben roerben, roe(d)e beni: nad) feijr bebentenb ift. Die Kulmination ift eine boppelte: Mi, «aßaruiUi' fönnen roir freilid) nod) nid)t beantioorten, ba roir bieder nocb ju roenig ®rfai)rung über bie ©tabilität berfelben beft^en. Országos közép : Sanbeêmittel : L. (F.) — Febr. 3. ~- (in) Temes-Kubin. - (XLIV«.) Lk. (Sp.) — Mart. 26. — " Felsö-Fernezely iXLVII«.) J. (Sch.) — 52 nap (STage). K. (M.) Mart. 5. 1)6. -S-&* Motacilla boarula, Tenn. (Motaeilla lioarula, L.l XLV. XLVa. XLVla. « I Tel oit 1 (Ül>cnBÍntcrte( Mm-t. '27. - ( Tflelt I ittbcrroiiUcvtcj (.in) Újvidék. (( 0- Verbász. « Csaba. " Koloszvár. « KŐKzcg. 101 XLYIl«. Mart. 11.— XLvm. — Febr. 4. — (1 — Mart. 1.-- l( — .. IG. — XLYIII«. — .. 11. XLIX. — « 16.— « - Febr. "2. — « 1 Telelt 1 ' ítbenrintettcf « — Mart. '.». Cs.-Somorja valószínűleg telelési adat. a ê.i© û m 0 V j a 3)atum bebeutet roabvfí^einUc^ Überrointerung. L. (F.) ~ Mart. 1. (in) Meleghegy. — (XLVm.) Lk. iSp.) - « 16. — " Körösmező. — (XL Vili.) etc. J. (Seh.) — 15 nap (ï^age). K.(M.) Mart. 11. lin) Nyék. XL VI«. — Apr. 19. (in) Kolozsvár. — « Cs.-Somorja. (Linder.) « Meleghegy. XLVII«. — « 15. Il Budapest. « Kőrösmező. XL Vin. . — (( 22. « Cs.-Somorja. « Osszada. XL Vili«. ' — (( 15. — Il Zólyom. « Zuberecz. fl — fl 17. — « Tavarna. « Liptó- Újvár. (Erti.) L. (F.) — Apr. 15. — (in) Csaba. (XL Via.) " Liptó- Újvár. — etc. Erdöhatóság. — Lk. (Sp.) — (1 22. — Il Cs.-Somorja. — ^orftbeljörbe. (XLVm.) ' « Szepes-Béla. J. (Sch.) — S nap (iîage). \ arr i-a} r\^ Ác'i o í"1 o T. K. (M.) — Apr. 17. 97. <- XLIVa. XLV«. XLVI. XLVIa. Motacilla flava, (L, iMotacillii flava. L.) XLVIL XLVIII. XLVIIIa. L. (F.) Sk. (Sp.) •T. (Sch.) K. (M.) — Apr. 15. — Mart. 22. - — Apr. 8. — Mart. 26. — Apr. 11.- — Mart. 30. - — Apr. 1. — Il 13. — >: 3. — (I 5. - Il 6. Mai 2. Apr. 12. Mart. 22. (m) Mai 2. Il 42 nap (î^age). Apr. 8. Temes-Kubin. O-Verbàsz. Sinatelep. Nagy-Hantos. Izsák. Szarvas. Csaba. Kolozsvár. — (Linder.) Velencze. Cs.-Somorja. Jálna. Zólyom. Tavarua. 0-Verbász. (XLV«.) Zólyom. — (XLVIIIr/.) 08. < — >■ Muscicapa atricapilla, L. (Muscicapa atricapilla, L.l XLVI«. - Apr. 15. — (in) Csaba. II Kolozsvár. — • (Tarján.) Apr. 15. Il IS. 99. " — > Muscicapa coliaris. Sechst. (Muscicapa coliaris, Bechst.) XLV«. — Apr. 15. — (in) 0-Verbász. XLVI«. — Il 15. — K Csaba. Il II 18. — (I Kolozsvár. (Tarján.) XLVII. — « 25. - Il Kőszeg. XL Vin. - - Muscicapa parva, Bkchst. (Mnseioaiui parva, Bechst.i XLVm. — Apr. 10. — (in) Meleghegy. 10:*. -«^^Numenius arcuatus, iL.) (Nnmeuius arciuatus, L.) L. (F.) — Febr. 5. — (in) Kis-Harta. iXLYI«.) Lk. (Sp.) — Mart. 1 2. — « Ó-Verbász (XLV«.) •T. (Sch.ì - 36 nap laflcM. K. (M.) — Febr. 24. 103. -<-^ Numenius phaeopus, (L.) (Numenius phiBopus, L.) XL VI«. — Febr. 23. - (in) Izsák. 104. XLIV«. XLV. XLV«. Nycticorax nycticorax, (L.) ÌNyctiaradea nycticorax, L.) Mai 6. — (in) Zengg. — Apr. 15. (( Kupinovo. Mart. 12. — « Temes-Kubin. Apr. 10. — (I Plávnii. Il 10. — (I Ó-Verbász. XLIV«. Febr. 15. - (in Ì Temes-Kubin. XLV«. Mart. 12— Apr. 9. « Ó-Verbász. XLVI«. - Febr. 5. 11 Kis-Harta. « ^- « 23. - II Izsák. « -üíarí.27. - II Csaìtij. « — Febr. W. — « Csaba. (Linder). <( — 11 1 5. (( Csaba. (Tarján.) XLVII. — A}yr. 3. II Felsó'-Eör. (1 Mart. '1. II -Jaák. II — Apr. A. II He.rény. (1 — Oedicnemus œdicnemus, (L.) (Oedicjiemus ci'epitaiis, L.l XL VI«. — Apr. 15. — (in) Izsák. XLVIII. — Il 20. — Il Cs.-Somorja. lOß. <— > Oriolus oriolus, (L.) (Oriiilus liall.iula, L.) XLIV«. — Apr. 20. — (ini Kupinovo. fl — « 21. — II Temes-Kubin. XLV. — (1 26. — II Plávna. H — (1 7. — ' Czibahhdza. Il — Il 24. — Il Csaba.. Il — Il 28. Il Magyar-Gorbú. Il — Il 21. — Il Kolozsvár. (Tarján.) (I — Il S?y. — Il Kolozvár. — (Linder.) Il — Mai 3. — Il G.-Szt.-Imre. 4. - Ortigometra porzana, (L.) (Ortygometra porzana, L.) XLIVa. — Apr. 25". — (in) Temes-Kubw. XLVa. — « 9. — " Ó-Yerbász. XLVIa. - « 16. " Izsák. « - (I 9. — « Kolozsvár. XLVIII. — (I 4. - « Cs.-Somorja. XLVIUa. — « 18. — « Tavarna. Temes-Kubin túlkésönek látszik. Az idei fel- vonulás a multévihez képest nagyon megkésett. 2; e m e ê = Ä u b i n erfdjeint su fpät. S)er f)eurtge 3ug f)at fid) bem üorjöbrigen gegenüber ungemein üerfpätet. L. (F.) — Apr. 4. — (in) Cs.-Somorja (XLVIII). " Lk. (Sp.) — Pavoncella pugnax, (L.) (Pliilomaclms pnguax, 1^1 XLIV«. — Febr. 15. — (in) Temes-Kubin. XL VI«. — ■ Mart. 18. — « Kolozsvár. XLVII. Apr. 3. I' Velencze. XLVII«. Mart. 27. — « Pribékfalva. L. (F.) - Febr. 15. — (in) Temes-Kubin. (XLIVa.) Lk. (Sp.) — Apr. 3. — « Velencze. — (XLVII.) J. iScb.i 48 nap (î^age.) K.(M.) Mart. 17. " 114. <-*-> Pelecanus onocrotalus, L. (Pelecaiius onocrotalus, L.) XLIV«. Apr. 30. (in) Temes-Kubin. 115. -< — >- Phalacrocorax carbo, (L.) ((iraculus Ciirbo, I,.) XLIVa. Apr. 11. (in) Temes-Kubin. XLVin. — Mart. 8. « Cs.-Somorja. 105 \l(\.< — ^Phalacrocorax pygmœus, (I'atj..) ! Lk. (8p.) ((Iracnlns py^maiis, Pali,.) XTjR'a. Apr. 4. - (in) Kupinovo. « — II J1. — (I Temes-Knliin. 1 1 7. -! — >- Phylloscopus acrediila, (L.) J. (Sch.i K. (M.) Apr. JC). (ill) Lipti')- Újvár. iXlJX.) Î0 nap (î^age). Mart. 29. 11'^. < > Phylloscopus sibilator, (Bf.chst.; iFicetliilM sybilatrix, L.i I r ictîauiïi J lilt t, j)ki;b SI.; XLV«. — Apr. 21.- Un Ó-Verbász. XLIV«. — Mart. 13. -(in) Ïemes-Kubin. XLVI«. (( 16.— « Kolozsvár. — XLV«. — 11 29. — <( 0-Verbász. (Linder). XL VI. Apr. 15. « Zomba. XLVII. - - (' 22. — (( Kőszeg. (' 4. « Sinatelep. XL VII«. (1 22. — « Nádasd. K — Mart. 31. — (( Nagy-Enyed. « <[ 19. « Budapest. XLVI«. - - Apr. 5. (( Eévfülöp. XLVIII. fl 20. (1 Cs.-Somorja. Phylloscopus trochilus, (L.) « (( — Mart. 10. Apr. 19. (( <( Kőszeg. Jaák. (Ficedu a trnchi ns, J-.i « — II 1. (( Herény. XLVII. — Apr. o. (in ) Veleucze. « — II 2. — « Sorok. XLVII«. — II 22. - (1 Nádasd. « — Mart. 25. (( Szombathely. <( — Il 8.- II Sopron. XLVII«. — II 20. ^ (( Nádasd. (( — Il 15.— II Budapest. « — I. 21. (. Sopron. XLVIII. — Il 9. — II Cs.-Somorja. ii — Apr. 3. « Budapest. XLVIII«. — (1 26.— 11 Zólyom. XLVTII. — Mart. 8. « Cs.-Somorja. XLIX. — Il in. - II Zuberecz. (( -'Apr. IJ. « Meleghegy. XL VIII« . — II 5. (1 Zólyom. L. (F.) — Apr. 3. — II Velencze. — « — Mart. 30. (i Tavarna. (XLVII.) II — 11 28. « Ungvár. Lk. (Sp.) — Il 26. — II Zólyom. — XLIX. — Apr. 4. <( Nagy-Jeszenicz. (XLVIII«.) « — .1 10. 11 Zuberecz. J. (Sch.) — 24 nap (S^^nge). (I — II 16. — II Liptó-Ujvár. K. (M.) Apr . 13. Zomba, Izsák etc. túlkésö, valamint Cibak- háza túlkorai adatait elhagytuk. Dk su ipäten î)aten non 3 o m b a, 3 ,^ s lí f f tc- unît haè alísiifrüíje Don 6 5 i 6 a f (; á ä a lourìieii meggeiaffeii. L. (F.) — Mart. 8. — (in) Cs.-Somorja. (XLVIII.) Aquila. MU. 1 20. -< — > Platalea leucorodia, L. (Platalea leucorodia, L.I XLIV«. — Mart. 16. — (in) Kupinovo. II — Apr. 30. — II Temes-Kubin. XLVI«. — Mart. 28. - « Eévfülöp. « — 11 12. — II Izsák. 14 106 l!21. - Plegadis falcinellus, (I l'Ibis falcinellus, L.) XLIVa. Apr. is. — (ini Kupinovo. « — « 18. « Temes-Kubin. XLYI«. — (1 11. CI 0-Yerbász. XL VI. — Juii. (I — « Sinalelep. XLVI«. -- Apr. IC. « Kolozsvár. (Linder.) (1 — (t 77.— " Kolozsvár. — (Tarján.) L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Seh.) K. (M.) 122. -<- XLY«. XLVL (I XLYI«. — Apr. 11.— - « IS. — IS nap (î^age). Apr. 16. 0-Verbász. — (XLYa.) Kupinovo. — (XIJY«.) etc. Pratincola rubetra, (L. iPratincola rubetra, h.) -Apr. 18. — (in)Eéa. XL VII. XLVII«. XLYin. II XL VIII«. XLIX. 8. Mart. 30. ^ Mai 8. Apr. 77. - « I (■). - Mart. -27. « 18.- Apr. -2± — •20. — ■ .( 28. — — « 20. — — Mart. 17.— Mai 1 2. — Apr. 25. — Sinatelep. Nagy-Enyed. Izsák. Kolozsvár. — (Tarján.) Kolozsvár. — (Linder.) Felső-Lövő. Sopron. Cs.-Somoria. Meleghegy. Zólyom. Tavarna. Ungvár. Zuberecz. Szepes-Béla. Jzsák adata tiílkéső. Safáfé ©atiim ift ,íu |>ttt. (F. L.) — Mart. 17. — (in) Ungvár. Lk. (Sp.i — Mai 12. — « Znberecz. .1. (Seh.) — 57 nap (Snçie). K. (M.) — Apr. 14. 123. -í — ^>- Pratincola rubicela, iL.1 XLV«. (l'ríitincolu ruliicola, Ij.i XLVl. — XLYI«. XL VII. XLVII«. XLVIII. Il XLVIII«. Ajir. 15. Mart. 9. « 14. (I 11. I. 24. .1 10. (I 13. Apr. 1. Mart. 3. 1. 31. « 18. Ai)r. '20. Febr. 25. Mart. 20. (in) SiiuiU'lcp. II Krakkó. II Nagy-Enyed. II Csufud. II Izsák. II Kolozsvár. II Kőszeg. n Nádasd. II Sopron. II Nagy-Somkút. II Cs.-Somorja. " Meleglwgii. II Zólyom. II Tavarna. Béíi. Sinatelep és Meleghegy a többi állomás- hoz képest túlkéső. 3)ie ®aten »on "Sica, ® i ii a t e I e p un^ 'JJÎ e = I e 9 {) e g i) ítn^ öen aníeren otationen gegemiber 3" ÍPfit- L. (F.) — Febr. 25. — (ini Zólyom. — (XLVIII«.) Lk. (^Sp.) — Apr. 1. — (I Nádasd. ■ — (XLVII« .Ì J. (Seh.) — 3(i nap (STage). K. (M.) Mart. 15. 124. -<-&>Rallus aquaticus, L. (Rallus aquaticus, L.) XLV. XLV«. ïeli'lt 1 rointertcj I Teil. (Übcvroir Mart. Ifi XLVI«. (in) Újvidék. II 0- Verbász. (I Ó-Verbász. Vonu- lók. — Si'fll'-'^'- « Kolozsvár. I . Ti.lrlt I lilbenoìtitcìtcl XLVII«. — Febr. 19. - « Nádasd. Apr. 18. - Kén. .\ádasd adata valószínűleg telelés. ®aê S)atum non 5Ì á b a ê b tiejielit ficb uuidr; fáieiníict) auf Überunnteruiig. 125. <— > Ruticilla cairii, ( Gerbe.) XLIX. — Apr. 6. - (in) Lii^tó-Ujvár. 126. <— > Ruticilla phœnicura, (L.) XLIV«. l\Iart. 13. — (in) Temes-Kubiii. XLV«. — II 19. — II Eéa. XLVL Apr. 7. — « Nagy-Enyed. XLVI«. - Mart. 21.— « Eévfülöp. I(t7 XLVI«. Mart. 12. (in Csalia. « — Apr. 12. (1 Kolozsvár. — (Linder.) XL VII. - - (( 15. (( Felső-Lövő. XLVII«. Mart 31. « Sopron. XL VIII. Apr. 22. (( Cs.-Somorja. « — (( 3. <( Selmeczbánya XL VIII«. — (( 19. « Zólyom. « — « 7. « Tavarna. (( — (( 13. (( Ungvár. XLIX. — « 30. « Zuberecz. <( — (( 20. — — (( Liptó-Ujvár. L. (F.) Mart. 12. - (in) Csaba. (XLVIa.) Lk. (Sp.) — Apr. 30. - « Zuberecz. J. (Seh.) — 50 nap (iTage). (XLIX.) K. (M.) — Apr. 6. 127. ^-> Ruticilla tithys, L. (Ruticilla tithys, Scop.) XLVa. — Mart 22. — (in ) 0-Verbász. XLVI. -- Apr. 7. — (1 Nagy-Enyed. XLVI«. (1 9. — (( Izsák. « — (1 15. (1 Csaba. XLVII. — Mart. 16. ^ (1 Kőszeg. XLVII«. „ 18. - « Nádasd. (( — « 17. (( Sopron. XLVIII. • 0 22. . <( Cs.-Soiiiorja. XL VIII«. -— • 28. - (( Zólyom. ■ (I — (1 20. — (1 Horka. (( — « 24.— (1 Tavarna. (( « 18.— Scolopax rusticola, L. (Scolopax rusticola. L, XLIV«. XLV. XLV«. 1 , Ï0ll>lt [ lübmuimovlcl (in K'upiiioi'o. Mart. 19. — « Homolicz. " 18.-- II Temes-Kubin. II 10. — il Karavukova. II 29. — II Malomvicz. Apr. 5. — (1 Vulkán. Mart. 8. - II Ivanovoselo. Febr. 2(5. — (1 Delkovácz. í Telelt 1 lülieiiniiitcvtel « Béllye. Mart. U.— <( Béllye. Vonulók 3ügler. Febr. 15. ^ (1 Szonta. Mart. 6. — « Doroszló. « 23. — K Temesvár. II 20. — II Kövesd. Febr. 8. (1 Kiszetó. Mart. 20. - II Labasiucz. II 23. — II Petirs. II 15. - « Bulz. Apr. 7. — (( Bukova. Maii. m. - (1 Déva. (Kostka.) 22. — II Déva. (Erdő hat.) (. 17. — Sterna hirundo, L. iStenia tiuviatilis, Nai'M.i XLIY«. Fehr. 1. -- (in) Ternes- Kv bin XL\a. — Apr. !). « O-Verbász. XLYI. Mai 13. — « Sinaielcp. XLVIII. Apr. 1.5. — (1 Cs.-Somorjii. Temes-Kubiii adata túlkorai és eddig párat- lanul áll irodalmunkban ily korai érkezés. Siimtelep aránylag késő. T^aê ®atum non Í* e in e s = Ë n b i ii ift \u friib, biober [)aben mir in unferer i'itteratur fein Seifpiel non einem fo früben 3"9^- © i n a t e 1 e p ift vex- pltnifimafíig fpöt. l;i-J. -(-©-> Sturnus vulgaris, (L.) (Stuj'ims vulgaris, L.l Umftanbe erííart, baf; fid) ber <őaupt,^ug beuer be= XLIV«. — Febr. 20. - (in ) Kupinovo. beutenb fpäter nottäcig aie im uorigen '^al)xt. 35ic « — Alari. 19. « Homolirz. (£uiminatiou ift eine boppelte, maê auf eine Unter-- « 1 ïdelt 1 ) tìkvnjìnlevle ( i( Temes-Kubin bred)ung beê ,3ngeê beutet. XLV. - Mart. ^8. — « Pldvna. XLV«. — « 4. — (( Szaporcza. L. (F.) —Febr. 8. — (in) Kiszotó. (XLY«.) (1 í Telelt 1 1 Übetraiiitfvto ( « Béllyc. Lk. (Sp.) — Apr. 18.— « Szikla. — (1 — (1 « 0- Verbdsz. (XLVIII«.) « — Febr. 11.— (f Kövesd. J. (Seh.) — 7(» nap i%ai\c). « — i( 14. ~ (1 Kiszetó. K. (M.) Mart. 20. (( — Mart. 2. — {{ Labasincz. (( — Febr. 20. - » Petirs. lliO. -K>-> Serinus serinus' (L.) « — Apr. 15. — <( iJrva. (( — Febr. 1 2. — « Rèa. iSei-inus liiirtulainis. Koch.i XLVI. — Apr. W. — (1 Zomba. XLV«. — Apr. 7. — (im Ó-Verbász. (( — Febr. 10. — (( Sinatelep. XL VII. « IG. « Felső-Lövő. (( — « 11.-- (( Sistarovecz. '< — Febr. S. — « Kőszeg. (( « 15. — « Mészdorgos. XLVIII. —Apr. 18.— « Cs.-Somorja. (( — « 14. — (( Dorgos. XLVIII«. — V 7. — « Ungvár. « — .c 1.5. — « Zabálcz. XLIX. — " 10. .. Znbereez. (( — .. 21. — (( Lalasincz. " — « 20. - 11 Liptó-Ujvár. (( — (. 26. — (( Topánfalva. « — " 14. - (1 Szepes-Béla. fl — Mart. 14. — « Lupsa. « — .. 17. — 41 Galacz. Kőszeg valószínűleg telelésre vonatkozik. fl — « 2. — « Alsó-Szolcsva. Köfíeg's Tatum bejiebt fid) maí)rfd)ein[id) auf « — Febr. 15. — (1 Nagy-Enyed. ílberminterung. XLVI«. — « 12; — « Misefa. « - Mart. 24. - (( Simontornya.. L. (F.) - Apr. 7. (in) Ó-Verbász. - « Í Telelt 1 Übcnointcttc ) l( Izsák. (XLVcí.) (( — Febr. 12. — (( Csany. Lk. (Sp.) — « 20. — « Liptó-Ujvár. .1 — Mai y. — « Czibakiiáza. (XLIX.) « — Mart. 8. — (1 Csaba. J. (Sch.) - 14 nap (STage). (í — « 20. — (1 Albák. K. (M.) Apr. 13. « — « 3. — (t Magyar Gorbó Ill XLVl«. — Mart. 3. — « — Febr. 6. — " ■ — Apr. '■Jl. « Febr. 18. -Mart. 18. ~ (I — A}»: 6. — — Febr. 28. — — « 27. - — Apr. 10. — « — Mart. 20. — « — « 20. - " — « 23. - XLVII«. - Febr. 18. — « — <. 23. — (' — Mart. 8. — II — II 13. — XLYIII. - Febr. 22. — II — (I 16. II — II 15. - (I — 0 16. — II - Mart. 1.5. — II — II 18. - II II 15. — XLVm«. — Febr. 24. II — Mart. 3. — II — Febr. 27. II — Mart. 20. — (I 10. - XLIX. — Febr. 21. — II Apr. 5. — (I — Mart. 30. — (in) Kolozsvár. « G.-Szt. Imre. II Bó'dö)i. Il Felső-Ijövö. (I liohoiK'z. « Jaák. « Herény. II Sorok. II Szombati lelij. (I Deés. II Nagy-Honda. II Bethlen. (I Nádasd. (I Magyar- Óvár. II Felsö-Tárkány. II Debreczen. II Cs.-8omorja. 1' Ghymes. II Melegbegy. II Leányvár. (I Nagy-Tárkány. II Bustyaháza. II Körö.smező. II Zólyom. II Tavarna. II Mocsár. II Viszoka. « Ungvár. II Nagy-Bittse. II Liptó-Ujvár. II Szepes-Béla. Lk. (Sp.) — Api Egyes szemmelláthatólag tülkésö adatokat elhagytunk. Az anyag sajnos csekély, s ig}' nem bocsátkozhatunk a felvonulás behatóbb tárgya- lásába. Annyi látható, hogy tetemes késés mu- tatkozik a legészakibb és az északkeleti része- ken, mig az alföld és a dunántúli dombvidék, továbbá az előhegységek koraiak. ©inige augenfáieiiilid) jii fpäte Taten iimríeii eliminiert. SDaë Sliateriaíe i)"t íeiber aeriutj, fo bafe mir eine einç(ef)eiiiioro llnteriudiiiiui beo S^HU'S biefer ?lrt einer fprtteren 3eit ontjeimftellen tniifien. ©0 uiel ift 5u erfeijeii, bafe bie nijrbiidjften nnb oie norbi.i|tlid)en S^fieile Deo Saiibes bebeutenb ueripä= ten, luiilirenb bie Xiefebeue, bas eügelíanb jenfeitâ ber ®onan unb bie 'i'orgeöirge feíjr frii[;e 9(nfnuft jeigen. L. (F.) - Febr. 6. — (in) Görg. Szt.-Imre. (XLVI«.Ì .J. (Sch.i K. (M.) 133. < XLVI. (( XLVI«. XLYU. Ő. — (in) Liptó-üjvár. tXLIX.) — 5Í) niip (!Ìage). Febr. 28. Sylvia atricapilla, (L.) (Sylvia iUricapilla. \..) Apr XLVII. XLVII«. — Apr XLVIII. — Il XLVin«. 16.— II 23. — 16.- 1 6. — 19.-- Feln: 16. - 16. - 8. — 11.— 26.-- 17.— 10. in) Sinatelep. II Nagy-Enyed. (I Kolozsvár. (I Felső- Lövő. Il Kőszeg. Il Pápa. Lőve. — Geschossen. Il Nádasd. Il Sopron. Il Cs.-Somorja. Il Zólyom. Il Ungvár. Il Zuberecz. Habár ez a faj már részben Dalmácziában is telel, mégis étrhetetlen jelenség Pápán&k febr. 16-iki adata. Inkább telelésnek lehet azonban tartani, a mennyiben ezt a fajt hazánkban néha deczember havában is lehet találni, míg ily korai érkezésre még nem volt példa. r(iuHi(}I bieíe 9írt tfieidueife fájon im lüblidjen Salnirtjien übevmintcvt, ift biefeö früljc Tatum uon ^^dpa büd) unerflaríid). (Sljev fönnte eâ fi($ bod) um Übevaiinterung íianbeln, inbem biefc 9lrt bei iinS mand)innl noá) hn Te.^ember jn finben ift, nuitjvenb eine földje fvüt)e 2lnfunft gan5 beifpieHoô baftel)t. L. (F.) Apr. 8. (in) Sopron (XLVil« Lk. (Sp.) — (I 26. — II Zólyom. (XL VIII«.) .1. (Seb.) - 19 n ip rXage). K. (M.) — Arp. 16. i:!l..<- -> Sylvia cur ruca, (L.) (Syh-ia iMiiTuca. L.) XLV«. — Apr. 23. — (in) liéa. XLVI. — II 8. ~ II Nagy-Enyed. XLVI«. — (1 9.— II Csaba. (( — 1. '■•. — « Kolozsvár. (Linder). XLVII. - 20. II Felső-Lovő. (( — II 17. II Kőszeg. Ili XLVII. — Apr. 11.- (in) Velencze. XLVII«. — « 2á. II Nádasd. « — Mart. 18. - - II Sopron. II — Apr. 1 G. - - Il Budapest. XLVIII. — (I 22. Il Cs.-Somorja. Sylvia nisoria, (IJechst.) (Sylvia nisoria, Bechst. I XLV«. XLVII. XLVIII. XLVIII«. Apr. 30. Mai 4. Apr. 29. Sylvia simplex. Lath. (Sylvia liortensis, Kechst.) XLVII. — Apr. 24. — (in) Kőszeg. XLVII«. — ,1 22. — Il Nádasd. XLVIII. - (I 22. — (I Cs.-Somorja. XLVIII«. — Il 21. — Il Tavarna. « — Il 17. — (I Ungvár. XLIX. — Mai 22. — Il Zuherecz. Zxiherecz ismét egy hónapi különbséget mu- tat fel a többi adatokkal szemben, de daczára annak, hogy ez a késés bizonyos fokig állandó, nem vehetjük figyelembe. A yonulás t. i. az egyes fajok elterjedésének határpontjain — a milyennek Zuberecz is látszik rendetlenül szokott lefolyni és gyakoriak az ilyen késések. 3 über e e .^ ueiipätet roiebcr unt cinen i'olleii "Híonat iiei^en ^ie anberen Stationen; tvo(;beni bieíe ~ÍHn'Ípatniii^ bio auf einen ijeiuitfen WvaD confiant eríd)eint, foiineii luii- biefeè SDatunt bod) nic^t accep= tieren. !Der 3iiö '}.d)i ndmítd) an ben ©renäpunften ber aSerbreitunö einer 3lrt — aio iiield)er and) -^^w- berecä ju betraditen ift — gcrobijnlid) imrelniä§iii ror fii^, unb fommcn foldiei^eripätungen öfter por. L. (F.) — Apr. 17. — (in) Ungvár. — (XLVIII«.) Lk. (Sp.) — II 24, - .1 Kőszeg. (XLVII.) J. (Sch.) 8 nap (%üa,ei. K. (M.) Apr. 21. 137. XLV«. XLVI. XLVI«. -> Sylvia Sylvia, ( L.) (Sylvia ciuci-Bii, Bechsï.) - Apr. 15. — (in) O-Verbász. — (I 22. — II Nagy-Enyed. XLVII«. (I XLvni. XLVIII«. (( XLIX. II 22. — 21. ~ 19. Mart. i8. — Apr. 22. ~ II 28. — II 24. — II Kolozxvár. — (Tarján.) Il Kolozsvár. — (Linder.) Il Nádasd. 'I Sopron. Il Cs.-Somorja. Il Zólyom. Il Tavarna. — Mai 22. — Il Zuberecz. Zuberecz túlkésö és Sopron túlkorai adatai elmaradnak. ^aè alljufpäte 3)atnni uoii 3 " l^ ^ i" ^" ^' í ""i^ bas ailäufrübe mm Sopron bleiben meg. L. (F.) — Apr. 15. — (in) Ó-Verbász. - (XLV«.) Lk. (Sp.) ^ II 28. — II Zólyom. — (xiiVIlIa.) J. (Sch.) — 14 nap (îage). K. (M.) — Apr. 21. 1 38. < — > Totanus glareola, (L.) (ïotaims glareola, 1j.) XIjV«. - Mart. 22. (in) Ó-\ erbász. r.i'.l. ^ ' Tetanus hypoleucus, (L.) (ïringoidus liypoliüieus, !..( XliV«. — Mart. 24. (in) Ü-Verbász. (1 -Apr. IC. - Il Eéa. XLVi. Il 7. — Il Nagy-Enyed XLVI«. Il 5. — « Kolozsvár. XL vu. - Apr. S. — (in) Velencze. XLYIII. — Febi: 4. — « Ca.-Somoija. " — Ai)r. 9. — « CK.Soiuorja. XLVIIIa. -' Mai 10. — « ZóUium (( - — Mart. 30. — " Ungvár. XLIX. Apr. 22. — « Liptó-Ljvár. Cs.-Somorjáról már a második telelési ada- tot kapjuk erről a fajról, az első J8ÍÍ7. január IG-ika volt. Zólyom túlkéső. 2>oii 6ê.:@otnoria eröatteii luir jdjou baê sroeite ÍUicrmiiiteniiigebatuin, öaö evfU' luar^nn- 1 '>/ 1 8!I7. 3üli)om i|t all ípat. L. (E.) — Mart. 24. - ún) Ó-Verbász. — iXLV«.) Lk. (Sp.) — Apr. 22. - « Liptó-üjvár. — (XLIX.) J. iScb.) — oO nap (í^age). K. (M.) Apr. 7. 140. < — >- Totanus nebularius, Gunx. (Totauus glottis, L.l XLIV«. — Mai 6. - (in) Temes-Kuliin. 141. -«-e-í- Tetanus ochropus, (L.) (Totaims ocliropus, L. ) XLV«. Mart. 13. — (in) Ó-Verbász. XLYI«. — « 17. — " Kolozsvár. — (Linder.) " " 18. - II Kolozuvár. — (Tarján.) XL Vila. — Il 27. — « Pribékfalva. XLVIII. — Febr. 4. — « Cs.-Soiiioij<(. r's.-.SV/wíO/;/'« valószínűleg telelési adat. (Se. = © 0 morj a'ê Satum lu'sioiit fid) roaí)r= frfieinlid) auf ílíieririinterunii. 142. -< — »-Totanus stagnatilis. Buchst. (Totaniis stagnatilis, Iíechst. I XLIV«. — Febr. 28. (im Temes-Kubin. 1 43. -e&> Totanus tetanus, (L.) (Totamis t-alidris, L.l XLVr/. — Mart. lU. - (in) Ó-Verbász. XLVI«. — Mart. Is. (ini Kolozsvár. XLVII«. — II 27. — (1 Pribékfalva. L. (F.) - Mart. 5. — (in) Izsák. (XLVI«, Lk. (Sp. — II 27. II liévfüJöp. — (XLVItt.) etc. J. (Sch.) — 23 nap (îîage). K. (M.) Mart. 20. XLVI«. « Aquila. Vm. 27. II Révfülöp. 5. — II Izsák. 1 44. ^^^ Tringa alpina, L. (Ti-iiiga alpina, L,) XLA7II«. — Apr. 5. — (in) Zólyom. 1 45. -s^-* Tringa minuta, Leisl. (Tringa minuta, Leisl.I XLVIII. — Apr. 20. — (in) Cs.-Somorja. 14(i. -f-,^ Turdus iliacus, L. (Tnrdus iliacus. L.i XLV«. Mart. 17 — Apr. Ki. (in) Ó-Verbász. XLVIIL — Febr. 14. — i. Cs.-Somorja. 1 47. <«^ Turdus merula, L. (in) Homolicz. II Vulkán. II 0-Verbász. II Déva. II Zomba. « Sinatelep. II Kézdi-Martonos. II Sósmező. II Kis-Harta. II Csany. II Magyar- Gorbó. II Palota- Uva. II Jánosháza. II Balatonfőkajár. II Puszta-Peres. II Nádasd. II Felső- Tárkáiuj. II Cs.-Somorja. II Selrneczbánija. II Nagy-Tárkány. II Kőrösmező. II UJvásár. II Oviz. II Nagy-Jeszenirz. (I Kaproncza. 1.5 XLIV«. - Mart. 22. XLV. 1 Telelt 1 ' UÈerraiiitcvtel XLV«. — Febr. 23. Turdus musicus, L. lïurdus musicus, L. XLIY«. XLY«. XLVI. XLVII. « XLVII«. « XLVIII. « XLVIII«. (I (I XLIX. — Mart. 10. — Febr. 2ü. -Mart. 1. -- Febr. 13. — « 11. — « 14. — « is. Mart. 5. — « 12. — Febr. 19. •— Mart. 3. — Febr. 23. — « 14. Mart. 4. — (I 5. — Apr. 2. — Mart. 15. " 20. - Apr. 8. — Mart. ;), — Turdus torquatus, L. iTui'ilus torquatus, I,.| - Mart. 29. — (in) Csaba. -Apr. 11.-- II Palota-Ilva. — II 5. — II Körösmező. — Mart. 26. — « Ungvár. — Apr. 8. — II Zuberecz. — Mart. 19. — « Szepes-Béla. — Mart. 19. — (in) Szepes-Béla. (XLIX.) — Apr. 11. — Il Palota-Ilva. (XLVI«.) — ' 24 nap líiage). Apr. 1. 151. < — >■ Turtur turtur, (L.) (Turtur auritus, Gray.I XLIV«. XLV. XLV«. XLVI. Apr. 14. — (in ) Kupinovo. Mart. 17. « Honiolicz. Apr. 4. - « Ïemes-Kubin .1 15.— (( Vojnic. Mart. 30. — (( Plávna. Apr. 15. - (( Cséb. Apr. Ki. « Béllye. .1 16. — (l O-Verbász. « 20. — l< Kövesd. (1 28. — {( Labasincz. 24. — (( Petirs. 5. - .. Zomba. Mart. 18. <( Baracska. Apr. 22.— 0 Sinatelep. II 14. - l( Lippa. (1 20. — (1 Sistarovecz. 115 XTjVI. Ain: 30. — (in) Mészdorgos. « n 18. — (I DorgoR. « — « 20. « Zabák-z. en biober befannten, nähert fidi aber am meiften bem ber ?)iaud)fd)iualbe. Tie (iulmiiuv tion ift eine einfad)e unb — obuiol;! um eine '^^en^ tabe früher — ber uorjäbrigen beinahe uöllig g(eid). L. (F.) Mart. 30. - (in) Plávna (XLV). Lk. (Sp.) —Mai 1.— « Horka (XLVm«). J. (Scb.) 33 nap ('Zaç^(). K. (M.) — Apr. 19. l.J2. <- -> Upupa epops, L (Upupa epops, L.i XLIV«. — Apr. 3. — (in ) Zengg. « - ,. 8. ~- (( Kupinovo. <( — Mart. 27. — <( Temes-Kubin. XLV. - Apr. 13. — (( Cséb. XLV«. — » 10. (1 Béllye. <( — « 10. (I Apatin. « - Mart. 17. - (1 ()-Verbász. « - Apr. 4. — l( Kövesd. <( — Mart. 17. — 4( Kiszetó. (( — Apr. (>. — (( Labasincz. (( — « 11.— (1 Petirs. « — Mart. 29. - (( Branyicska. « — » 21. - « Eéa. XLVL — Mai 3. — (( Zomba. (1 Mart. 25. - <( Királyhalom. <( — Apr. 18. — (( Siuatelep. (( — « 2. — |t Brattonya. <( — Mart. 27. — (( Lippa. <( — Apr. 4. — (( Sistarovecz. II — Vanellus vanellus, (L.) (Vanellus cristatus, L.l XLVI«. XLVII. XL VII«. XLIV«. (( Febr. 23. - - « 13. (in ) Kupinovo. Temes-Kubin. XLY. — Mart. 10. — (( Karaviikova. XLVa. <( (( <( — Febr. 28. — — « 21. — — « 24. — — (( 15. — Szaporcza. Béllye. Apatin. Szonta. « •- « 20. - (1 Ó-Verbász. <4 — mifl. L. (F.) — Febr. 17. — (in) Nagy-Enyed. Lk. (Sp.) —Mart. 28. - « G.-Libanfalva. •J. (Sch.) — 40 nap (%aqe). K. (M.) — Mart. hJ. Északi hegyvidék. Slüriilic^c (Sttfebiins. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Sch.) A'. (M.) Jan. 25. (ini Köhidgyarmat. Mart. 28. — « Zólyom. 63 nap (S^age). Culminátió. — ®ie (íulminatíon. I. IX. 21—25. 36-31». 31— i. 1. 1. 1. m. K»— 14. l.^i— 19. 20—24. 25—1. 2—6. .5. 6. 8. 6. 13. -11. 12— 16. 17—21. 22—26. 27—31. 5. 1. 1. 4. 3. A sorozat meglehetősen tarka, a mi úgy a középszámok elhelyezkedésében mind pedig a oulminátióbau is nyilvánul. Hozzájárul ehhez, hogy a keleti és északi hegyvidék csak kevés adattal van képviselve, a dunántúli dombvidék adatainak a fele pedig cumulative érkezett be. Mivel következtetéseink igen gyenge alapokon állanának, ennélfogva a behatóbb tárgyalástól még tartózkodnunk kell. T'ie 9icil)c ift jiemlid) hunt, luaè and) tuis ber Ííertfjetlung ber ÌDÌittcl uno ano ber Eulmination ,ìii erfehcn iit. 3iufecrbeiu unii; n.od) in 33etrad)t i^c^ogen luerboii, baf; bie öftlidje mib iiörbliáie ®r= ÌH'buiuTi äiemltd) íáinHic^ oertveten ift unb bie §älfte ber TìQten bea |>tìge[ianbeè jenieitò ber ì^onau cu: inulatiu an une gelangten. Unfcre g-oigerungeu luiirìieii ttuf ^n idiuiadicr ©ruublage fufeen, fo bafì mir bie eingehenbere llnteriuc^ung unteriaffeu. L. (F.) Lk. (Sp.) J. (Sch.) K. (M.) •Jan. 2.5. — (in) Köhidgyarmat.— (XLVIII.) - Mart. 28. - « Görgény-Libán- falva (XLVIr/ì. - Zólyom. — (XLVIII«.) — 63 uap (ì^age). — Febr. 27. Már a bevezetésben és a feldolgozás folya- mán kiterjeszkedtünk mindarra, a mire egy ilyen, egy év adataira támaszkodó feldolgozás- ban kiterjeszkedni lehet, már csak a rendes ki- mutatások vannak hátra : az áttelelt fajok, a megszállás időtartama és a vonulási naptár. Az áttelelök száma az enyhe tél következté- ben ismét megszaporodott, mindössze 35 faj telelt át. Eendkívül feltűnő Cerchneis vesper- tina, Sterna hirundo, Sylvia atricapilla és Tota- nus hypoleucus téli előfordulása. A másik két kimutatás alig ad tanúságot ; lát- ható az a mit már Middendorf Sándor felis- mert, hogy minél korábbi az érkezés, annál nagyobb az ingadozás. Ez természetesen nem állhat meg egészen, a mennyiben az ingadozás más tényezőktől is függ, nemcsak a korai ill. késői felvonulástól. A korábban, megfelelően és későbben érke- zett fajokról való kimutatás az idén elmaradt, mivel a történeti anyag középszámai még a régi módszer segélyével vannak kiszámítva, s így az ideiekkel nem hasonlitliatók össze. Mivel az átszámítás meglehetősen hosszadal- mas munka, ez akimutatás a jövő esztendei fel- dolgozásra marad. Az idei év jellege, hogy t. i. késő-e vagy korai, ennélfogva eldöntetlenül marad. 3n bem SBormorte unb im tìaufe ber Bearbeitung berührten nur fdjou beiläufig aûe fragen, meld)e mau in einer iold)en, nur auf einjä£)rigen, jiemlidi lüdeniiaften 33eobaá)tungen bafierenben Bearbeitung berühren tann; eè folgen nun nod) bie geuiöí)nlicE)en í^abeűen : Überiuinterung, Befiebelungebauer unb Sugêfatenber. Sie 3tii)I ber übeninnternben Strien Ijat fid) in^ folge bes íeí)r gelinben ÎSinterê mieber üermel)rt^ inègefammt űbenuinterten 35 3írten. Befonbers auffallenb ftnb bie Überrointerungabaten con Cer- chneis vespertina, Sterna hirundo, Sylvia atri- capilla unb Totanus hypoleucus. Sie jiuei folgenbeu Xaliellen geben uno fauni 120 etimtô Seiiicvfenôuu'vtl)cô, iiiiv bic fdioii non 9Í. v. W i b Í c n ti 0 r f f aiiëiieiprocl)ciio Iheic îiaf? bie ©aliuanfunçi iimio gvofìcv" ift/ je friiljer bie (ietiTf= fenbe 3lrt anfonimt, ift aiiè benfeiben cifid)tlid). ^reiiid) ift audi biefe îocfe iiid)t (■\aiis unaufeditbav, inbeiii bic 3d)uiüiiíiiiuv aiifìor ber früljcii rcfp. fpäten 31nfunft and) noc^ uon anbercn ^actoren ttb= flängig ift. Sie Überfiditötttbellc uou ben früber, ,;nv i)ouuil)n= ten Seit ""^ ipäter nnoiefoninieuen 3(vten mnfite bcuer megbleiben, inbem bie Üiittel beö l)iftonfd)en îlîoterialeè nad) einer anbeven 3)ietbobe bered)net untrben, unb fo bie ^Bergleif^ung nic^t geftattet ift. "3^0 bie 58eved)nung ber neuen ïïîittel eine iieniltdi lüngmierige l'lrbeit ift, luirb biefe Überfidit erft in ber foígenben "i^earbcttung erfd^einen. î^ev Cit)araf= ter beo i^sn&reè, nnmlidi ob früb oíev fniit, bíeibt bnber eiuftiueilen uueutfdiieben. -<-^> Accentor viodularis (h.) -^«-> Alauda arveìisis Ij. Anas òo.sc/i((.s L. Anas crecca L. Aìiser anser L. Anlhus pratensis (L.) Ardeu cinerea L. Botaurus stellaris (Ti.ì Buteo ìruteo (L.) Cercìineis tinmiiìcnla (,L.) Chloris cldoris (L.) Cirais aerugiìiosus (Ij.) Circus cyaneus (L.) Columba oeuas L. Columbus fluvialiìis Tunst. Coturni:!' cotnrni.r (L.) Emberiza calandra L. Emberiza scboen ictus L. Erithacus rubecuìa (L.i Falco subbuteo L. Fringilla coelebs (L.) Gallinula cJiloropus (L.) Motacilla allia (L.) Motacilla boarula Tenn. Numenius arcuatus (L.) Pratincota rubicola (Íj.) Battus aquaticus Tj. Scolopax rustirola L. Serinus serimis (Tj ) Sterna Idrwulo (L. i Stitrnus vulgaris (L.) Sylvia alricnpilta (L.) Totanus hypoteucus (L.) Totanus ochropus (L.) Turdris meruta L. <-e->- ■«-&> ■i-e->- •«-e-»- Az 1899. év folyamán átteleltek : Jsm :yaf)re 1890 iiberrointevtcn : (in) Ungvár. « XTjvidék, Béllye, ()-^'t■l■bász, Izsák, Nádasd, Cs.-Somorja, Szombatliely. « Újvidék, O-Verbász, Kolozsvár, Jánosháza. « O-Verbász, Kolozsvár. « Kis-Harta. " Izsák. 1' Cs.-Somorja. n Cs.-Somorja. II Újvidék, Csaba, Kolozsvár, Kőszeg. ie fotgeiibeii Sírten 4*11111011 SüSCii s7 Turtur turtur 33 75 Alauda arborea 32 1± Lanius collario 32 70 Botaurus stellaris 31 (•i3 Charadrius dubius 30 t)3 Cuculus canorus 30 B3 Merops apiaster 30 c.á Micropus apus 30 60 Totanus liypoleucus 30 59 Luscinia luscinia 29 57 Anas boschas 26 57 Colymbus cristatus 26 56 Fringilla cœlebs 25 55 Euticilla tithys 25 53 Ardea purpurea . 24 52 Phylloscopus trochilus 24 52 Turdus torquatus 24 50 Ciconia nigra 23 48 Totanus totanus 23 48 Circus cyaneus 22 45 Cerchneis vespertina 21 45 Clivicola riparia 21 44 Muscicapa grisola 21 43 Acrocephaius palustris 20 42 Larus ridibundus 19 42 Muscicapa coliaris 19 42 Sylvia atricapilla 19 42 Milvus migrans 18 40 Anthus triviális 16 40 Caprimulgus europœus 16 4^ Sylvia cuiTuca 16 38 Motacilla boarula 15 37 Ortygometra porzana 15 36 Luscinia philomela 14 30 Serinus serinus 14 36 Sylvia Sylvia 14 36 Lanius minor 13 36 Phylloscopus sibilator 11 36 Muscicapa atricapilla 8 35 Plegadis falcinellus 8 35 Sylvia nisoria 8 34 . Sylvia symplex 8 Aquila. \XÚ. lü 122 Magyarország vonulási naptára 1899-re. UiuKivnë ^-{ugöJdalenbcv füv IS'.t'.l. Mil Ap 3br. 22 *•»->- Alauda arvensis Ij. « 23. *^>- Circus cyaneus (L.) a 23. <«-> Columbíi (jL'nas (L.) « 24. -«-'^Numenias.arcuatus (L.) « 26. ■«-'^ Anas penelope L. « 27. *—> Alauda arborea L. « 27. <-&> Larus ridibundus L. .. 27. ^^—> Vanellus vanellus (L.) « 28. < — > Columba palumbus L. « 28. ■*-©* Sturnus vulgaris (L.) art. 1 <—> Anser anser (L.) '1. < — > Turdus musicus (L.) ]\Iotacilla alba (L.) .( 6. -t— > Fulica atra L. « ',). < — > Anas querquedula L. (. 10. -<-e^ Anas boschas L. fl |t». -( — >■ Anas erecca L. (1 10. <-&> Fringilla cœlebs ( 1 j. i c. II. '— > I\Iilvus milvus (L.) « 11. -<^^ Motacilla boarula Tenn. (( 14. -<-e^ Gallinago gallinago L. « 14. -i-e^ Turdus merula L. « 15. -< — >■ Pi-atincola rubetra (L.) « IC). < — > Botaurus stellaris (L.) (. 17. < — > Pavoncella pugnax (L.) « 20. -te^Erithacus rubecula (L.) « 20. *^*> Scolopax rusticula L. « 20. -^-e^ Tetanus totanus (L.) « 21. -<^^ Anthus pratensis (L.) « 21. •<—> Ardea cinerea L. (1 21. -< — Í- Colymbus cristatus L. « 23. -< — >■ Grus grus (L.) « 24. *-e->- Accentor modularis (L.ì « 2.5. ■«-&->■ Cercbueis tinnuucula (L. « 25. *— > Euticilla titbys L. « 27. <— > Circus aeruginosus (L.) « 28. -< — >- Ciconia ciconia (L.) « 29. < — > Pbylloscopus acredula (L )r. 1. < — >- Gallinula chloropus iL.) 1. -< — > Turdus torquatus L. « 2. ■< — > Milvus migrans (Bodd.) « 2. -< — >■ Saxicola œ nan the L. Apr. 5. < — > Ardea purpurea L. < — ^>- Charadrius dubius (Rop.) -<^ — ^>- Ciconia nigra (L.i < — > Nycticorax nycticorax (L.) ■f — >- Euticilla phœnicura (L.) -<— > Upupa epops L. " — > Totanus hj'jjìoleucus (L.) -t— > Motacilla flava (L.) -< — > Clivicola riparia (L.) -< — >- Jynx torquilla (L.) ■< — > Ortygometra porzana (L.) -< — ^ Chelidonaria urbica (L.) -»-&> Serinus serinus (L.i -< — > Anthus triviális (L.) -« — > Phylloscopus trochilus (L.l -< — ^>- Pratincola rubetra (L.) < — >■ Cuculus canorus L. - — > Luscinia philomela ^Bechst.) -< — > Acrocephalus arundinaceus (L.) < — > Coracias garrula L. < — >- Muscicapa coUaris (Bechst.1 •hèy>- Plegadis falcinellus (L.) -< — > Sylvia atricapilla (L.) < — > Sylvia curruca (L.) -* — >- Muscicapa atricapilla L. -< — > Luscinia luscinia iL.) -< — >■ Turtur turtur (L.ì f — > Pbylloscopus sibilator Bechst. < — > Caprimulgus europœus L. -f — >■ Sylvia simplex Lath. - — > Sylvia Sylvia (L.) < — >■ Cerchneis vespertina (L.) -< — ^>- Coturnix coturnix (L.) ■Í — >• Oriolus oriolus (L.) < — > Muscicapa grisola L. < — > Sylvia nisoria (Bechst.) <— >- Merops apiaster L. < — > Micropus apus (L.i ■< — >■ Acrocephalus palustris (Bechst.) < — ^ Crex crex (L.) 4. < — >■ Lanius collurio L. ì. -< — >■ T;anius minor Gm. <( ('). (( ti. .< 6. (. 6. « 6. « 7. (l 8. (( 10. (( 10. e 11. « 12. (( 12. K 13. (1 13. « 14. « 15. (1 15. (1 IC. a Ili. (( U). (1 IC. {( 16. » IC). « 17. (( 18. (t 19. <( 20. II 21. <( 21. (1 21. (1 22. ti 26. « 26. « 2Í). (( 30. Mai 1. II 1. fl 4. ereifri- ger «Vogelschützler'i diiekt ins Tííicbirlichc ge- zogen wurde. 125 Ez a tanulság szabja ttliát meg a jiJvöbeu követendő eljárásunkat s buzdít az egyedül helyes csapás betartására, mely lösiden ki- mondva, következő tételen sarkallik: Miiilliogjl a iiKiilnrak jelvidoségc nemcHitl; iiazdaságuiik, egyéni jólétünk azcnnionljáliól itéllielő meg, hanem — és e: l.iválódn (Ioni éiiékük niellett — aestefikdi szeiiijioiilhól <.s, veiük szemben követendő magunktartásáhaii is anyagi és ethikai elvek együttesen vezethet- nél: csak. Igen természetes. Hiszen értelmi és érzelmi fejlettségünk pai'aucsolja, bogy azokat a fajo- kat, melyek javunkat előmozdítják, vagy ba kultúránk érdekéből közömbösek is, de más- különben szépséges megjelenésükkel elbájol- nak, életmódjuk megható kedélyességével, el- i-agadó dalukkal, kellemes és behizelgően bizal- mas viselkedésük útján lebilincselő hatással vannak reánk, megoltalmazzuk ; vagyonosodá- sunk károsítói ellen pedig csak ott és akkor védekezzünk, a hol és a mikor szükségesnek mutatkozik, de ne irtsuk ki őket s ha tizedel- jük is, ne kínozva öldököljünk, igen sokszor czéltalanul és az emberies érzülettel homlok- egyenest ellenkező kegyetlenséggel. És itt nyomban önként ötlik fel a kérdés : mi módon dönthetjük el a madarak káros vagy hasznos voltát? Erre természetesen csak az lehet a felelet, hogy csupán közvetetlen és közvetett jelentősé- gük iiclijes fetisnierése révén, még pedig külön- böző, különös körülményeket figyelembe véve. A nuidarak közvetetlen jelentőségének érté- két, úgy hiszem, nem nehéz megismerni. Aestetikai teldutetljen alig akadhat olyan madár, mely üldözést érdemelne, ellenkezőleg az egész madárvilág annyira hivatva van a ter- mészet szépségeinek öregbítésére, mint egyet- Die hieraus resultierende Lelire bestimmt also die Eichtung füi' die Zukunft und ermun- tert zur strengen Einhaltung desjenigen Pfades, der allein zum Ziele führen kann und der in kurzen Worten durch die folgenden Direktiven gekennzeichnet erscheint : Naclidem die Bedeutung der Vögel nicht nur ntfclt dem materiellen, ivirtschaftticiien Maasslabe zu messen, sondern — und dies ist ein hcì-vorrugcìnler Val.ior ihrer Wert- scliätzung — nach vom aeslhctischen Gesiclds- fninklv ans zu licuiilieilen ist, su lann luiser Vcrinilten ihnen gegenüber nur durch die ge- vu'insunie Würdigung sowohl materieller, als auch ethischer Principien geregelt und geleilet werden. Ganz natürlich ; denn die Entwicklungsstufe unseres Geistes und unseres Gemüthes befiehlt ja schon, diejenigen Arten, die zu unserem Wohlergehen beitragen, oder die — wenn sie auch in wirtschaftlicher Hinsicht von keinerlei Bedeutung sind — uns abei- durch die Schön- heit ihrer Erscheinung entzücken, durch ihre anrnuthige Leljeusweise, ihren süssen Gesang, ihr einschmeichelnd-zutrauliches Gebahren zu fesseln vermögen, zu schützen und zu schonen; diejenigen Arten aber, welche i;ns materiell schädigen, nur dort und zu jener Zeit zu ver- folgen, wo und wann dies nothwendig erscheint, nicht aber, diese Letzteren mit Stumpf und Ì Stiel auszurotten oder ihre gebotene Decimie- rung in mörderischer, (|uálerischer Weise vor- zunehmen, mit zweckloser, dem menschlichen Gefühl Hohn sprechender Grausamkeit vorzu- gehen. Und hier taucht sofort von selbst die Frage auf : wie dürfen wir über die Nützlichkeit oder Schädlichkeit der Vögel ein gerechtes Uilbeil fällen ■? Die Frage beantwoitet sich von selbst : einzig und allein auf Grund einer riclitigen Kennt- niss ihi'cr mittelbaren und unmittelbaren Be- deutung, u. zw. unter Berücksichtigung ver- schiedener besonderer Verhältnisse. Ich denke es sei nicht schwer den Werth der [ anmittelbaren Bedeutung der Vögel zu erken- nen. Vom iesthetischen Standpunkte aus dürfte es wohl kaiim einen Vogel gel)en, der verfolgt zu werden verdiente. Im Gegentheil ! Die Vogel- welt ist mehr als jede andere Klasse des Thier- reichs berufen die Schönheit der Natur zu he- Ijen, und wir können mit gulem Grund von ihr I 20 len más állatosztály sem s mcltiin mondhat- juk : főhivatásúk az, lioj^y a minket környező természetet megélénkitsc'k s annak gazdag és elbűvölő diszéül szolgáljanak. íip így egyetlen egy madárfaj sincs, mely mérges volna s igen kevés nálunk azonban egy se , mely az ember életét veszélyez- tetné. Hogy tojásaik, pecsenyéjük s egyéb kö/.vc- tetlen szolgálataikkal, mely fajok s minő mér- tékben támogatják j()létünket, szintén tudjuk. Nehezebb megbii-álni a közvetett jelentősé- get és nyiltan kimondom : ezt illető tudásunk a legtöbb fajról jelenleg még legalább is hé- zagos, fogyatékos, sőt igen sokszor nagyon hamis. Ennek megoldásában azután nem az érzel- mek, hanem csakis alapos tudás kalauzolhat, melynek uUipfcUélclrl iicdi aoipáv a mdda- vdl; életének, iiuneiii I;ivál6(iii lápldlkozásának és táplálékának isvwrele kéjiezí, felölelve inivd,- iizokut a viazonyokat és eoiiatkozásokat, a iiie- lijek a szárnyasok világát az emberrel, más állatnkkal és növényekkel, sőt az egész termé- szel házlartásának ■boni/odalmas háiázatálian külön és azokat egyniás közalt is összeszővil.-. Tudnunk kell tehát a madarak tevékenységé- nek biztos mértékét, a melylyel az állatok és nö- vények terjesztésére — szaporítására és viszont korlátozására, — apasztására befolynak, de ismernünk kell ezen tényezőknek azt a gazda- sági értékét is. melylyel e tevékenységük bír, még pedig nem látszólagos becslés, hanem való bizonvítckok iivoinán. Ám ezt a feladatot, a madarak gazdasági ér- tékének mérlegelésében, már azért is első- rangúnak kell tekintenünk, mert a legtöbb madárfaj csak közvetve válik hasznunkia vagy kárunkra. A madárvédelem kéi'désének e sarkalatos iiindulüjára kellett volna tehát már eleve fő behaupten, dass sie in unersetzbarer Weise die uns ximgebende Natur belebe, ihr zum reich- sten, zum reizendsten Schmucke gereiche. Es giebt keinen Vogel, der giftige Eigenschaften besässe, sehr wenige — in unseren Regionen überhaupt keinen — der des Menschen Leben unmittelbar gefährden könnte. Hingegen wissen wir wohl, dass manche Vogelarten — und wir kennen dieselben auch genau - durch ihr Fleisch, durch ihre Eier, ja durch unmittelbare Dienstleistungen uns materiellen Nutzen ge- währen und wii' sind voll in der Lage diesen Nutzen zu bewerthen und abzuschätzen. Schwerer ist die mittelbare Bedeutung zu bemessen, und ich gestehe es offen, dass gegen- wärtig unser Wissen in dieser Eichtung bezüg- lich der meisten Arten noch ein mindestens lückenhaftes, unvollständiges, ja häuhg sogar recht falsches ist. Die Klärung dieser Frage ist nicht Gefühls- sache, sondern die Aufgabe gründlichen, posi- tiven Wissens, dessen Grundlage nicht nur eine genaue Kenntniss des Vogellebens, sondern vor Allem die Kerrntniss der Kimährung und der Ndlirsloß'e de>' Vögel sein muss, eine Kennt- niss, nudehe sieli anf alle jene Vcrhiillnisse und lielalionen ausdehnen innss, die iin krau- sen Geu'irre des Naturhauslialtes die Vogel- weit mit dem, Mensehen, mit dem übrig en Thier- reicli iiiid mit dem Pflanzenreirhe in ernem srliiei- unentu'ii'rbaren Netze von Werhsel- tieziehungen veì'binden und verßeehlen. Wir müssen also das Maass kenneu, mit welchem die Thätigkeit der Vogelwelt an der Weiterver- breituug, beziehungsweise an der Verbreitungs- einsehränkung - d. h. an der Vermehrung und Verminderung — der Thier- und Pflanzenwelt, betlieiligt ist, u. zw. müssen wir unser ein- schlägiges Wissen nicht schätzungsweise, nach dem Augenmaasse, sondern aiif Grund vollgül- tiger Beweise erwerben. Wir müssen ferner den wirtschaftlichen Werth jener î'aktoren berech- nen, welche den Inhalt dieser Thätigkeit bil- den, um da)-aus den Werth der Thätigkeit selbst zu erkennen. Es ist diese Aufgabe bei der wirtseliaft liehen Wertschätzung der N'ogelwelt schon deshalb an eistor Stelle zu setzen, weil die meisten Vögel nur ííí///t'//'(/r nützlieh oder schädlich zu werden pflegen. Von Anfang an hätte man also auf dieses Grundprincip der Vogelschutz-Frage das aller- 127 ügyeimet fordítani s rendszeres munkát vé- gezve, a homályt szétoszlatni, hogy mielőtt cselekedni akarunk, hiztosan tudjuk, melyik faj érdemli jóindulatunkat s melyik ellen kell védekeznünk, esetleg támadólag fellépnünk. Igaz ugj'an, hcigy kezdettől fogva ez volt a czél; de az eszkíiz, a módszer, moly annak elérésére vezetett volna, c-sodálatosan felületes, gyermekes és következetes csak hiányosságá- ban volt. Nézetek, egyéni sokszor csak helyesnek látszó téves és ellenőrizhetetlen megfigyelé- sek, vélemények, merő látszat, hozzávetőle- ges becslés, helyi, időleges és kivételes tapasz- talatokból levont általánosításokra vezető kö- vetkeztetések, sőt előítélet és babona volt a mértékadó. Igj' tehát a valóság igaza nem volt megkö- zelíthető s oly Ítéletek kimondásához veze- tett, melyek hitelét legfeljebb egyéni tekintély erősítette, nem pedig, a mi az egyedüli szilárd bizonyság: pozitív tény. Ez utóbbi tekintetben pedig a madarak vé- delmét tárgyazó irodalomban csak elszigetelt kísérletekre akadunk, melyek nem állanak sok- kal magasabb színvonalon s értékük sem több, mint például egyes helyeken rendszertelenül feljegyzett vonulási adatoké a madárvonulás mikéntjének megfejtése szempontjából. Eendszeres, a tudomány komolyságához illő munka helyett, mely behatol a lényegbe és elemezve bonczol, módszeresen gyűjtött igaz- ságokat összefoglal, merő feltevés, találgatás, tapogatódzás uralkodik. Laikusok nagy hangon hirdetnek oly dolgo- kat, mikhez nem értenek s azok, kik még a madárfajokat sem ismerik, birákként akarnak szerepelni. Hasonlattal élve, olybá tűnik fel a legtöbb (I madárvédő» tevékenysége, mintha például grösste Gewicht legen und iu ziclbewusster Ar- beit gerade dieses Postulat dergestalt klären sollen, dass bezüglich der einzelnen Arten vor Beginn jedweder ernsten Aktion schon sicher festgestellt worden wäre, in welchem Maasse sie unseres Schutzes theilhaftig gemacht werden sollten, in welchem Maasse wir uns gegen die- selben zu vertheidigen, beziehungsweise gegen dieselben angriffsweise vorzugehen berechtigt und geuöthigt seien. Es ist allerchngs richtig, dass das angestrebte Ziel a priori das eben angedeutete war, aber die Mittel und Wege, welche zix dessen Erreichung benützt wurden zeichneten sich leider durch unglaubliche Oberflächlichkeit und Naivität aus und zeigten nur in ihrer Unzulänglichkeit eine rüln-eude ('(msequuuz. Subjektive Ansichten, falsche, uukoutrolierbare, oft nur scheinbar zu- treffende Beobachtungen, ungenaue Schätzun- gen, undefinierbare Pivatmeinungen, aus ein- zelnen Ausnahmsfällen kritiklos gezogene Schlussfolgerungen und deren Generalisierung, ja sogar Yorurtheil und blinder Aberglaube lie- ferten den gesuchten Maasstab und es ist dem- nach kein Wunder, dass man derartig nicht zu den Thatsachen der Wii-klichkeit, sondern zu solchen Urtheilen gelangte, deren Richtigkeit höchstens durch den Schimmer persönlicher Autorität, niemals aber durch das elementare Licht der positiven Wahrheit erhellt wurde. Positiven Daten begegnen wir in . der Vogel- schutz-Literatur eigentlich nur in hie und da vereinzelt auftauchenden Versirchen, die denn auch auf keiner höheren Entwicklung stehen imd keinen grösseren inneren Werth besitzen, wie z. B. die systemlos gesammelten lokalen Zugsdaten bezüglich der Erscheinung des Vogel- zuges. An Stelle gründlicher, dem Ernst der Wissen- schaft entsprechender Ai-beit, welche in das Wesen der Dinge eindringt, die Details studiert und aus dem systematisch gewonnenen Sum- marium der Thatsachen ihre Schlüsse zieht, herrscht Unsicherheit, tastendes Suchen, ja die leere Hypothese. Laien verkünden — sit venia verbo — grossmäulig allerlei Dinge, deren Alpha und Omega sie nicht verstehen : Leute, die nicht einmal über die bescheidenste Form- , kenntniss verfügen, maassen sich ein unfehl- I bares Urtheil an. Bildlich gesprochen, erscheint i die Thätigkeit der meisten dieser « Vogelschütz - ! 1er» so, als ob Jemand auf der weiten, breiten 128 Viilìiki a me.sszo siksàgban Ìelismt'rliclctJen fe- kete tömegre azt mondana egész határozottság- gal: Ott 200 főnyi katonaesapat áll, :i helyett, hogy közelebbre menne, míg bizton felismer- hetné és megszámlálhatná a talán csak 100 darabból álló gulyát. Számba véve még az embereknek azt a gyön- géjét is, hogy inkább szeretnek sötét szem- üvegen át nézni, a hibát, rossz tulajdonságot inkább szeretik felfedezni, emlékezetben tar- tani, mint az erényt méltányolni, nem csudál- kozbatunk azon, hogy tisztázás helyett zűrzavar keletkezett, még pedig bámulatos tarkaságban, szélsőségelíben csajiongí'», mely a középutat mindig újabb göröngyökkel takarta be. A görbecsorü, karmos madarakat kivétel nél- kül - analógiák révén — mind károsaknak nyilvánították, a magevőket közömböseknek, vagy szintén károsaknak tartották, a rovar- evőket többnyire hasznosaknak, noha bizonyos fajok fölött mérges viták támadtak. Később, mikor komolyabb vizsgálatok indul- tak meg, pozitív alapra helyezkedve kezdtek bí- rálni, e beosztás és felfogás tarthatatlansága menten kiviláglott, noha ezeknek a kutatások- nak sem lehetett megnyugtató eredménye, mert többnyire nem elegendő anyagból meríttettek és érvényességük is inkább csak szűkebb körre terjedt, vagy talán éppen csak egyetlen terület időleges viszonyait ölelte föl. Igy i)éj(laul Altum vizsgálatainak a harkályok jelentőségét illetőleg, csupán Németországban, annak is talán egy részében van érvénye, de nálunk Magyarországban nincs, mert erdészeti viszonyaink mások. Ilyen elégtelen, hiányos, helyi érdekű kuta- tások általánosítása termetté azután az cilyféle nézetek hirdetésí't is, hogy a rosarpusztító madajak közt is lehetnek csak károsak, mert Ebene //(// dllt'i' lli'sliiniiil liril \e]'siehern würde, die fern am Horizont in duiikler Staubwolke verschwimmende Masse sei ein Soldatentru])p in der Stärke von 200 Manu statt sich cUeser schwarzen Masse zu nähern und zu konstatie- ren, dass sie aus einei- Einderherde von nur 100 Stück bestehe. Wenn man nun noch die menschliche Schwäche in Betracht zieht, die darin l)esteht. Alles durch schwarze Brillen zu betrachten, lieber Felder und böse Eigenschaften aufzu- stöbern und im Gedächtnisse zu bewahren, als Vorzüge anzuerkennen und zu würdigen — so kann man sich nicht wundern, dass an Stelle der Klarheit ein erstaunliches Maass von Ver- wirnmg gezeitigt worden ist, welches mit seinen bunten, sich in den bizarrsten Extremen gefal- lenden Auswüchsen, dem geraden Wege dei' ernsten Forschung neue und neue Hindernisse entgegenthürmte. Die krummschnäbligen, krallenbewehrten Vö- gel galten — natürlich per analogiam — aus- nahmslos als «Schädliches« ; die Pflanzen-, respektive Körnerfresser wurden für schädlich, im besten Falle für indifferent erklärt; die Insektenfresser wieder wurden meist als nütz- lich proklamiert, obschon ganz grimmige Pole- miken bezüglich einiger dieser letztgenannten Arten geführt wurden. Später, als man in ernsterer Weise zu unter- suchen begann, als man von einer positiveren Grundlage ausgehend die Sache zu beurtheilen anting, zeigte sich sofort die Unlialtbarkeit die- ser Auffassung und Eintheilung, obschon selbst diese besseren Untersuchungen noch immer kein befriedigendes Ergebniss zu liefern ver- mochten, weil sie meist nur aus ungenügendem Datenmateriale schöpften und ihre Giltigkeit sich in der Hegel nur auf ein relativ sehr be- schränktes Gebiet, oft sogar nur auf gewisse zeitliclie Verhältnisse eines kleinen Territo- riums bezog. So hallen ■/.. li. die l'ntersuchungen Altum's inbezug auf die Bedeutung der Spechte nur für Deutschland, víeheieht sogar nur für einen gewissen Theil davon, Geltung ; für uns in Un- garn sind sie jedoch nicht zutreffend, weil un- sere forstlichen Verhältnisse ganz anders liegen. Die (reneralisierung solcher lokalgefärbter Un- tersucliungen erzeugte denn auch Thesen, wie diejenige, welche die absolute Sfái ins Auge gefasst und die Wege hiezu geebnet, so dass thatsächlich seitens Sr. Excel- lenz des königl. ungar. Ackerbaumiuisters die Ausgabe eines solchen angeordnet wurde und ich den ehrenvollen Auftrag erhielt, dasselbe zu verfassen. Mit den Zielen und dem Umfang der Aufgabe vertraut geworden, ging ich denn ohne Zögern daran, meine Arbeit auf jener Basis aufzubauen, welche ich in dem bisher gesagten charakteri- * Ornith. Monatsschrift. I89G. p. 205—212. ** Das neu erstandene Comité f. orn. Beob.-Stat. in Österreich hat, gleich d. U. 0. C, auch das Sam- meln von Zugsdaten im Verein mit dem Sammeln der Ernährungsweise der Vögel bezüglichen Daten als ihre Aufgabe hingestellt. 137 nek anyaga gjomoi-tartalmak, ctulgombóczok, ürülék stb., szóval azokl)ól az elemekből ke- rült ki, egyeztetve és magyarázva saját és mások hiteles tapasztalataival és megfigye- léseivel egyetemben, melyeket, mint az ez irányú munkálkodás positiv anyagát, előbb ismertettem, azokkal a vezérlő elvekkel együtt, a melyek szei-int a feldolgozás is foganatosí- tandó. Inglnviale-gyüjteményem Í2000 és néhány száz példányból ered, mihez járul a húsevők tápláléka, melyeket nem őriztem meg, csak czédulázva jegyeztem föl gyomoi'- és begytar- talmuk elemzésének eredménveit. Kiválólag a kétes és vitás fajokra vetettem figyelmet, így például a baglyok és ölyv étel- gombóczaiból számos helyen ezernyit vizs- gáltam. Külön szemmel tartottam a madarak magatartását egérjáráskor, cserebogaras évben, fellépett hernyószaporodáskor, rovarcsapás al- kalmával, valamint a dudvák korlátozására irányuló tevékenységüket, szintügy a friss ve- tésre való látogatásaikat, a szőlőterületen, erdő- ben stb. helyeken való szereplésüket, még pedig különböző vidékeken. Egy szóval tiszta képet óhajtottam szerezni, hogy különféle területe- ken és viszonyok közt miként alakul életmód- juk és táplálkozásuk s gondosan ügyeltem, hogy a mi rendes, azt a véletlentől elvá- laszszam. A gyomortartalmak elemzését részben az állami Rovfirtani, részben a Vetó'magvizíigáló állomás végezte, kivált a kényes s kiváló szak- ismeretet feltételezőket. Ez elemzések egy pél- dáját ez alkalommal bemutatott nyomtatvá- nyaink között volt szerencsénk előterjeszteni. Természetesen távol áll tőlem az a gondolat, hogy munkám bevégzett egész. Én csak arra törekedtem, hogy kritikailag összefoglaljam azt a positiv anyagot, a mit ez idő szerint Ma- gyarországon ismerünk s ennek nyomán bírál- jak, igy vetve meg a szilárd alapot, melyen tovább építhetünk. De már ebből is igen sok, Aquila. Vm. siorte, das beissi ich ging von den positiven Daten aus, die mir eigene und fremde — aber mir verlässliche ~ Beobachtungen boten und die aus dem Hilfsmaterial der gesammten In- gluvialien etc. festgestellt werden konnten und bearbeitete dieselben kritisch, unter steter Be- folgung der leitenden Principien, die ich dies- falls schon ausführlich besprochen habe. Meine Ingluvialiensammhmg stammt von 2000 und einigen Hunderten von Individuen, dazu kommen die Serien der Fleischfresser, deren Magen- und Kropfinhalt ich nicht kon- servierte, sondern nur eingehend untersuchte und die Befunde an genauen Notizen in Form eines Zettelkataloges verwahrte. Vorzüglich wandte ich meine Aufmerksamkeit Arten von strittiger oder zweifelhafter Bedeutung zu ; so untersuchte ich z. B. Gewölle von Bussarden und Eulen an verschiedenen Orten in verschie- denen Zeiten zu mehreren Tausenden. Ich wandte mein Augenmerk dem Gebahren der Vögel besonders zu in den Zeiten der Mäuse- plage, in Maikäferjahren, bei auftretendem Eaupenfrass, Ijei Gelegenheit bedeutender In- sektenkalamitäten : ich verfolgte ilire Thätig- keit inbezug auf die Einschränkung der Un- kräuter, ebenso che Rolle, die sie während ihrer Besuche auf den Saaten, die sie in Wein- und Obstgeländen, sowie in den Wäldern etc. sjjie- len und dies Alles natürlich in verschiedenen Gebieten. Mit einem Worte : icli strebte dahin, ein reines Bild davon zu erhalten, wie die Le- bensweise und Ernährungsweise der Vögel sich unter verschiedenen Aussenverhältnissen, an verschiedenen Lokalitäten und zu verschiede- nen Zeitläuften modificiert und achtete ganz besonders scharf darauf, das Eegelmässige und das Zufällige kennen und von einander unter- scheiden zu lernen. Die Analysen an den In- gluvialien -— besonders die heiklen, die ein hohes Specialwissen erfordern — besorgten die staatlichen üutersuchuugs-Anstalten, u. zw. die entomologische Station und die Samenkontrols- Anstalt. Es liegt mir selbstverständlich fern, meine Arbeit als abgeschlossenes Ganzes hinzustellen. Mein Streben war nur dahin gerichtet, das po- sitive Material, welches uns gegenwärtig be- treffs Ungarns zu Gebote steht, kritisch zusam- menzufassen und darnach zu urtheilen, zugleich aber auch jene feste Grundlage zu schaffen, auf welcher wir weiter bauen können. Selbst auf 18 I:{8 a öt a legtöbb iáj jeientöségc meg volt álla- pítható, legalább is úg_y, hogy az ítélet aet hiszem lényegileg nem igen változik, legfeljebb itt-ott módosul. Kétségtelenül megállapíthattam például a réti fülesbagoly (Asio acdpitriims) gazdasági jelentőségét Magyarország területére ilyen- formán : Átvonuló faj, mely csak a kíiltózködés sza- kában jelenik meg rendes körülmények között. Gyengébb teleken át azonban, főleg ha egér- járás van, a sújtott területeken áttelel, sőt egyes párok fészkelésre is ott maradnak. Számuk az egerek tömeges vagy csekélyebb számban való elöfoi'dulása szerint váltakozik. Egérjáráskor ők is igen nagy számban mu- tatkoznak a veszélyeztetett területeken s addig kitartanak, míg a hólepel mindent elföd. 1897-ben Nyugat-Magyarország nagy részét ellepték az Arvicola arralìs rengeteg ivadékai. Ez évben szeptember végétől a következő év április haváig ez a bagolyfaj is oly rojjpant számban mutatkozott a sújtott vidékeken, hogy alig pár holdnyi vágásokból 40 — 100 darai) is felreblient. Ez időszakban különböző megyék külön- böző helyeiről származó ezernyi ételgombó- czait vizsgáltam meg e madárnak, melyek faj szerint jellemző hosszúkás szürke itatóspapiros- szinü és szerű, kolbászalakú gombóczok s ben- nük egérszőr és az egerek í2 — 3 ép koponyái találhatók, a többi bagolyfaj ételgombóczaitól, úgy az ölyvekétől mindig biztosan megkülön- böztethetők. Ezek az ételgombóczok sokszor kosárszám hevertek nemcsak e baglyok hálótanyájául szolgáló fák (Schlafbäumc) alatt, hanem a me- zőn álló egyes bokrok, határkövek, fák és a diese Weise war es möglich die Bedeutung ^eler, ja der meisten behandelten Vogelarten festzustellen, so dass ich glaube, die Mehrzahl der auf dieser Basis formulierten Urtheile werde auch künftighin nicht wesentlich geändert, son- dern nur hie und da gelegentlichen Modifika- tionen unterworfen werden. So war ich z. B. in der Lage, die wirtschaft- liche Bedeutung der Sumpfohreule (Asio acci- pitrinus) für das Gebiet Ungarns in unzweifel- hafter Weise festzustellen, u. zw. in folgender Form : Es ist dies eine durchziehende Art, welche unter normalen Verhältnissen nur zur Zugzeit erscheint. Während milder Winter, besonders wenn damit eine Mäuseplage verbunden ist, überwintert sie auch in den betreffenden Ge- genden, ja es schreiten sogar im kommenden Frühjahre vereinzelte Paare daselbst zum Nist- geschäfte. Ihre Zahl schwankt je nach dem massenhaften oder mehr sporadischem Vor- kommen der Mäuse ; zur Zeit einer Mäuseplage erscheinen sie in grosser Menge auf den in- ficierten Gebieten und halten dort Stand, bis nicht eine Schneedecke die ganze Gegend be- deckt. Im Jahre 1897 wurde das westliche Un- garn durch eine Massenübervölkerung der Fehl- iuülihiiaiis (Arvicola arvalis) heimgesucht. In diesem Jahre erschien auch diese Eule in der Zeit von Ende September bis zum Monate April 1898 in so ungeheuren Mengen in den bedroh- ten Strichen, dass es kein Ausnahmsfall war beim Durchgehen kleiner Kulturen von wenigen Jochen Ausdehnung 40-100 Stücke aufzu- stossen. In dieser Zeit untersuchte ich einige Tausende Gewölle dieser Art, welche aus ver- schiedenen Lokalitäten veischiedener Comitate stammten. Alle diese Gewölle sind speciiisch charakterisiert, bestehen aus länglichen, nicht sehr dicken, wurstförmigen Gebilden von der Farbe und Struktur des grauen Fliesspapieres, enthalten Mäusehaar und 2 — 3 noch wohlerhal- tene Mäuseschädel, wenige Knochenreste, even- tuell Insektenfragmente und sind unter allen Umständen von den Gewöllen anderer Eulen- arten und auch von denen der Bussarde sicher zu unterscheiden. Diese Gewölle lagen oft in Massen aufgehäuft nicht nur unter den gewöhn- lichen Schlafbäumen der Eulen, sondern auch unter einzelnen Feldgebüschen und Bäumen, neben Grenzsteinen, ja sogar neben berasten alten Maulwurfshaufen auf den Wiesen — kurz I :^í) rétek begyei^fsecletl vakaudturásai, Hzóval bi- zonyos, a síkságból kiemelkedő pontokon. Úgy ezek, valamint a frissen lövöttek gyo- mor- és begytartalma azt a tanulságot szol- gáltatta, hogy leszámítva egyesek bogártáplá- lékát, néhányban előforduló veréb- vagy sár- mánymaradvánj'okat, majdnem kizárólag csakis az Arvicola arvalist pusztították. Ez a bagolyfaj nálunk tehát merőben csak hasznot tesz s gazdáink valóságos «eleven hohenheimi egérfogót« üdvözölhetnek benne és pedig a legtökéletesebli és legolcsóbb ki- adásban. Egérjáráskor működésében a vörös vércsék, egerész- és gatyásölyvek, szarkák, varjak, sőt a réti héják közül a Circus macrurus, cyaneus és pygargus is támogatták. Lássunk már most egy magevőt, minő a gerle (Turtur turtur L.), melynek jelentőségé- ről az ország különböző helyéről származó május-augusztusi időközben gyűjtött 30 darab begy- és gyomortartalma, nemkülönben szá- mos, a szabadban végzett megfigyelés nyomán most még kielégítően nem nyilatkozhatunk. Egyelőre csak az bizonyos, hogy tápláléká- ban, kivált vetés és aratás idején, az árpa-, kukorieza-, len-, bükköny-, muhar-, köles-, mák-, kender-, repcze-, répa-, pohánka-mag uralkodó. Ez időszakon kívül erdei magvak s minden időben sokféle dudva-mag alkotja élelmének zömét; egy példányban talált 1932 darab Itupliorliia salicifolia mérges növény magja némi világot vet a gyomok korlátozásában ki- fejtett tevékenységének mértékéről. Ott, a hol friss vetés — főleg repcze, mák, kender — folyik, nagy csapatokban rendesen meg szoktak jelenni s ha a vetőmag nem bőven került a földbe, érzékeny kárt tehetnek, mert hozzájuk szegődnek más károsító fajok is. Ez a helyi neben und unter allen über der Ebene domi- nierenden Objekten. Die Untersuchung dieser Gewölle, sowie die Untersuchung des Magen- und Kropfinhaltes frisch geschossener Sumpf- ohreulen ergab die Lehre, dass alle die Exem- plare - mit Ausnahme ganz vereinzelter, bei denen sich Insektenreste oder Überbleibsel von verzehrten Sperlingen oder Goldammern vor- fanden, nahezu ausschliesslich sich der Verfol- gung von Arvicoiit arvalis gewidmet hatten. Es wirkt diese Eulenart bei uns also in hohem Maasse nützlich und unsere Landwirthe können dieselbe «als lebende hohenheimer Mäusefalle» und zwar als deren vollkommenste und billigste Ausgabe - nur mit Freude begrüssen, umso- mehr, da während der Mäuseplage ihre Thätig- keit auf das eifrigste von Thurmfalken, Mäuse- und Eauhfussbussarden, von den Elstern und Krähen und aus der Gi'uppe der Weihen von der Steppen-, Wiesen- und Kornweihe unter- stützt wird. Betrachten wir nunmehr einen Körnerfres- ser — die Turteltaube (Turtur turtur) — über deren Bedeutung wir allerdings gegenwärtig auf Grund der aus verschiedenen Gegenden des Landes in den Monaten Mai — August gesam- melten 30 Stück Ingluvialien, sowie der ziem- lich zahlreich vorliegenden Freilebensbeobach- tungen noch keine ganz erschöpfende Mitthei- htng zu machen in der Lage sind. Vorläufig können wir nur mit Sicherheit konstatieren, dass den Hauptbestandtheil ihrer Nahrung zur Zeit der Aussaat und Ernte folgende Sämereien bilden : Gerste, Weizen, Roggen, Mais, Flachs, Hanf. Hirse, Wicken, Erbsen, Mohn, Eeps, Eübensamen und Buchweizen. Ausserhalb der genannten Perioden enthält ihre Nahrung auch allerlei Waldsamen und zu jeder Zeit — selbst vorwiegend oder im Ganzen — aus den Samen der verschiedensten Unkrautarten ; die in einem einzigen Exemplare gefundene Menge von 1932 Stück Samen der giftigen ßyj/ior/i/a salicifolia beleuchtet einigermaassen die Rolle, welche der Turteltaube bei der Bekämpfung des Unkrautes zugetheilt ist. Auf frischer Aussaat, besonders von Rübsen, Mohn, Hanf erscheint diese Taiibe gern in grossen Flügen und da vermag sie wohl empfindlichen Schaden zu verursachen, beson- ders wenn das Saatgut nicht allzu reichlich ge- säet wurde, umsomehr als bei solchen Gelegen- heiten sich andere schädigende Arten ihr oft anzuschliessen pflegen. Dieser von ihr verübte IS* 14(1 és időleges kártételük, melyek elleii védekez- hetünk is, szembeállítva dudvamag-pusztítá- sukkal és aestetikai értékükkel, általános üldöz- tetésére nem jogosít. Forduljunk tőle a rovarovőkhöz, közülök a i.ahikdt (CuculuH eanorus L.) választva ki. Az I89r.. , l.SÍ)7., 1898. években április 15. — aug. 13-ig terjedő időszak alatt külön- böző helyeken gyűjtött i20 gyomortartalom és életmódjára vonatkozó tapasztalatok szintén még nem engedik meg jelentőségének megbirá- lását, noha oly döntő tényezők sülnek ki e cse- kély anyagból is, hogy lényeges módosulást ez előzetes Ítéletünk is alig fog szenvedni. Ezek a fontos bizonyságok arra vallanak, hogy ott, a hol a cserebogarak, nemkülönben az erdőgazdának oly veszedelmes Üeneria disjxw és (hietltocdinpa proce»>^innea hernyók igen elszapyrodtak, táplálékukat túlnyomóan, sőt kizárólag ezek alkotják. Egy-egy gyomortartalomban szám szerint legtöbb volt: cserebogár 12 darab, Ocneria 49, Cnethocampa 88 darab középfejlődésü hernyó. Ezeken kívül az elemzett ingluvialékban ke- vés bogár, szitakötő, különféle más hernyó — a rövidség okáért e helyen őket uévszerint nem sorolom föl - de fűmag s egyéb növényi ma- radványok is kerültek. Biztos megíigyelések ála|3Ján meg van álla- pítva, hogy ott, a hol az Ocneria, (hieíiio- cmnpa s más hernyók, ki\ált szőrös fajok el- szaporodtak, a kakukok összecsoportosulva, huzamos ideig tartózkodtak (részt vettek e mun- kában az Ocneria leküzdésében például Lovas- Berényben — Fehérmegye — a Sitta, CertMa, Dendrocojnis ìnajor és miììor. Parus major, cocrulcus és comiinmis, Acgithaliis rmidatiiH, Fringilia cocieba, melyek részben már a peté- ket is különösen pusztították). Mikor az összecsoportulás a hernyócsapás kezdetén történt, azt mindjárt csírájában el is fojtották. lokale und an gewisse Zeitpunkte gekniipftt' Schaden, gegen welchen man sich übrigens nicht schwer zu schützen vermag, berechtigt gegenüber der erwiesenen Unkrautvertilgung und dem festhetischen Wertbe des Vogels nicht zu einer aligemeinen Verfolgung. Wenden wir uns nun den Insektenfressern zu, aus deren Reihe wir den Kal.uk (Cuculus canorus) hervorgreifen wollen. Die in den Jahren 1896 1899 in der Zeit zwischen dem 15. A23ril und 10. September an verschiedenen Stellen gesammelten 24 Stück Ingluvialien im Vereine mit den angestellten Freilebensbe- obachtungen bieten zwar auch noch nicht ge- nügend sichere Handhaben, um jetzt schon über den wirtschaftlichen Werth der Art vollständig klar zu sehen, doch ergiebt selbst dieses recht geringe Materiale schon so positive Ergebnisse, dass unser über den Vogel geschöpftes Urtheil sich auch in Zukunft kaum im Wesentlichen verändern dürfte. Die wichtigen Beweismittel die gefunden, sjirechen niimlich dafür, dass die Nahrung des Kukuks. dort, wo Maikäfer oder gar die dem Forstwirtbe so gefährlichen Rau- pen von Ocneria dispar oder Cneliiocampa processionea in Mengen auftreten, zum über- wiegenden Theile, ja fast ausschliesslich aus die- sen Schädlingen bestehen. Die bedeutendste in den untersuchten Mägen nachgewiesene Menge zeigt folgende Ziffern : 1 2 Maikäfer, 49 Ocneria- Raupen, 88 Stück halbwüchsige Raupen des Processionsspinners ! Ausserdem enthielten die Ingluvialien auch spärliche Käferreste, Libel- len, sowie Raujien verschiedener anderer Spe- cies, die ich hier der Kürze halber nicht auf- zähle, ja sogar Grassamen und andere pflanz- liche Bestandtheile fanden sich vor. Sichere Beobachtungen stellen fest, dass überall dort, wo Ocneria und CneUiocamp(t, sowie andere, vor Allem «rauhhaarige Raupen» überhand- nahmen, auch die Kukuke in grösserer Menge sich zusammenfanden und längere Zeit an Ort und Stelle verblieben. (An diesem Werke der Vertilgung von Ocneria-Raupen z. B. in Lovas- Berény I Stuhlwcissenburger Comitati betheilig- ten sich ausserdem : Siila ^ Cerlitia, Dendroco- pus major und minor, Paras naijor, coeruleus ■anàcotnmunis, Aefiilindns caadalas, FringiUa coelebs, welche tbeilweise schon insbesondere auch die Eier vernichteten.) Wo das Erscheinen der Kukuke im Beginne der Raupenplage statt- fand, wurde dieselbe auch stets im Keime er- 141 A kakuli tehát főleg szőrös hernyókat s igen veszedelmes erdőrontó rovarokat eszik, ezek túl- szaporodását meg is akadályozhatja. Érdekes, hogy növémi táplálékhoz is fordul néha, még pedig a kinőtt fiatal is. Azzal, hogy a fiatal kakukok többnyire hasz- nos madárfajok fészkében nevelődve, mostoha testvéreiket kiszorítják a fészekből, nem sok kárt tesz, mert egyetlen kakukfi neveltetése közben legalább annyit eszik, mint tönkre- ment apró mostoha testvérei ettek volna, más- részt meg e rossz tulajdonságát kiegyenlíti, hogy egy-egy kakuk 20 — 22 tojást is tojik. Mindezt összevéve, őt bizvást erdeink egyik leghasznosabb madarának tarthatjuk. Legnehezebb a miudeutevők időszakosan, helyenként más és más jelentőségű fajok gaz- dasági megbirálása, már csak azért is, mert működésük igen sok érdekkört érint. Ilyen madár például u dolmáiiijns varjú (Corvus co- rone cornix). A magyar vizsgálatok alapján következőleg bírálhatom meg: Tápláléka révén a gazdaság különböző ágai- nak hol kárt, hol hasznot hajt, a vadászat, sőt halászat szempontjából sem közömbös. Tavaszkor a szántás-vetés idején az ekét csapatosan kisérik, temérdek káros rovarálczát szednek föl, drótférget és csiniaszt; de a vető- magot sem vetik meg, sőt a csirázó friss vetést ki is tépik. A madarak költési idejében fosztogatják kivált a nyíltan fészkelő fajoknak — tojásait, fiókáit, sok hasznos madarat elemésztenek, szintúgy vadat, még nyulat is. Meztelen csi- gákat, szöcskéket, különböző bogarakat — sok cserebogarat is — esznek, egerészni járnak, hulladékokat szedegetnek, szemétdombokat lá- togatnak. Nyáron folytatják életmódjukat, az érni kezdő gyümölcsöt is kóstolgatják, gabonakévóket meg- dézsmálnak. Öszszel megint a vetést járják, a gyümöl- csökre szorgalmasan látogatnak. stickt. Es lebt daher der Kukuk vorzugsweise von haarigen Eaupen und sehr gefährlichen Forstschädlingen und vermag deren Vermeh- rung nicht unerheblich zu beeinflussen. Es ist interessant, dass er — selbst in der Jugend — hie und da auch vegetabilische Nahning auf- nimmt. Der Umstand, dass die jungen Kukuke — die meist in den Nestern nützlicher Vogelarten aufgezogen werden — ihre Stiefgeschwister aus dem Neste drängen, fällt in der Nützhchkeits- frage nicht so sehr ins Gewicht, denn ein ein- zelner junger Kukuk verzehrt während seiner Wachsthumsperiode mindestens ebensoviel als seine kleinen Stiefgeschwister zusammen ver- zehrt hätten und anderseits gleicht sich diese üble Eigenschaft daduicli aus, dass dasKukuks- weibchen jährlich etwa 20—22 Eier zu legen pflegt. Dies alles in Betracht gezogen, können wir den Kukuk einen der nützlichsten Vögel unserer Wälder nennen. Am schwersten ist die Bestimmung der wirt- schaftlichen Bedeutung der Allesfr esser, die je nach Zeit und Ort anders zu beurtheilen sind, gerade deshalb, weil ihre Thätigkeit so viele und verschiedene Interessensphären tangirt. Ein derartiger Vogel ist die Sehelkrahe. Auf Grund der" ungarischen Beobachtungen beur- theile ich ihn wie folgt : Die Krähe ist in Folge ihrer Ernährung den verschiedenen Zweigen der Landwirtschaft bald schädlich, bald nützlich ; auch ist sie vom Standpunkt des Jagdwesens, sowie der Fischerei durchaus nicht indiÖ'erent. Ln Frühjahr zur Ackerzeit folgen die Krähen schaarenweise dem Pflug, picken unzählige schädliche Insekten- larven auf, z. B. Engerlinge, Drahtwürmer etc.; aber sie verschmähen auch das Saatgut nicht und zupfen selbst die frischkeimende Aussaat aus. Zur Brutzeit plündern sie die Eier und Nestlinge besonders derjenigen Vögel, die frei- liegende Nester bauen, sie vertilgen zahlreiche nützliche Arten und vergreifen sich auch am Wilde, ja sogar Hasen fallen ihnen ziim Opfer. Nachtschnecken, Heuschrecken, allerlei Käfer — darunter viele Maikäfer - sind ihnen willkom- mene Beute ; sie jagen auf Mäuse, fallen auf Luder iind besuchen die Düngerhaufen. Im Sommer verleiben sie das reifende Obst ihrem Speisezettel ein und nehmen auch von den Ge- treidegarben der Ernte ihren Zehent. Im Heibst besuchen sie wiederum die Saaten, vergessen es aber auch nicht den Obstbäumen ihre Auf- J 42 Arány ^tt^'áíini^ il tîiplAlék iMoiiiiyisógí'lH'ii <■> miii<ís«'>s:<'b<'n ,^ltiif(()cn dunntitöt unti Clualitöt ber 9ial)ritii() tion (liO pld.) (30 (*)ç<)I.) Cerchneis tinniinciúus (L.). , Irrirola Arvicola Arvicola , Irricola arvalis arvalis m arvalis arvalis Arvicola . Irricola Arvicola Arvicola arvalis arvalis arvalis arvalis Arvicola rlrvicola Arvicola Arvicola arvalis arvalis arvalis arvalis Arvicola . irvicola Arvicola arvalis arvalis arvalis Lacerta sp. / Dyticüs LamflU- coriiia Gryllus campestris (TVTjllotaliia vulgaris niarg inal is Insecta indeterm. Melotontha l'HÌf/az-i.s ff lUppocastaiii Lari'ui/ indi'turm. Silplia atr ita Begytartalom ] í drb. Sngtuotatiei: / 1 ©t. Vidék I Ca.-Somürja (6), Haraszti ["!), M.-Szecsöd (3|, Gödöllő {"!], Budaiiüst (1), Fraukó [-1), Bors- @egenb j monostor (ll, Vose (1), Fogaras dl, Kőszeg (1). Idő I Febr. (.3j, Mart. (31, Apr. (7), Mai (4), Juni (1), Sept. (2), 3eit J 1896 (1), 1897 (Egércsapás! — ailäufeplage ! loi, 1898 (2), 1899 (2). 143 Arány a növényi és rovartáplálékbau, az 1899 július havában lőtt házi verebeknél. ber ticoetatiilifcften unb 3nfcrtci^9ia^runQ ím 5"'* IH»» erlegter $au«ii>at;cn. Passer domesticus L. Vidék : ©egenb : Hely : Ort; Idő: Kőszeg (Vasm. — Házi kert. ^ausgatten. d. e. 10—13 óra. Som. S5aâ.) Seit: / Sormittog 10—1:2 U^r. Rovartáplálék. gntecten-íía^rung. Növényi táplálék. (A főtömeg : mezei terraések, fái-eper, málna, virágbimbólí.i Segetabiltidje 3îat)i'ung (Sie çouptmenge : ^elb-- frii^te/Dimilbeeren, Himbeeren S8lütf)entnoÍpen. 144 Télen — ha már i'iölib nem tették - uyilt folyók körül gyaki-an láthatcjk, balásznak, rákot is fognak. A kazalokat is fel-felkeresik s megrongálják úgy, hogy eső és szél könnyeb- ben végezhet rajtuk rombolást. Az erdei mag- vakat is üiegdézsmálgatják, ha alkalmuk van reá. Az efilcsziK'k erdei magvak elköltésével, hasz- nos madarak pusztításával, sőt az ágak letör- delésével kárt okozhat, de másrészt meg erdő- routó rovarok fogyasztásával használ. Mily mértékben? az egyelői'e el nem dönthető s további adatoktól várható. A i'dilász csak ellenséget lát benne s ren- des vadászterületen, általában ott, a hol a vadászati érdek elsőrangú, például fáczános- ban, kiadóan pusztítandó. A haláaz szintén irhát bűnlajstromára vá- dakat. Ivivált pisztrángos viznél. Erdélyben egy megfigyelő szerint nemcsak silányakat, hanem 23^/2 cm. hosszú példányt is rabolt. A hol gémtelepek vannak, esetleg bizonyos hasznot is tehet e halellenségek tojásainak fosztogatá- sával. A kertész és gyümölcs termelő időnként — gyümölcséréskor — nem láthatja szivesen, máskor meg — például cserebogárszaporodás- kor — nem vethet szemére bűnöket. A mezőgazdának időnként hasznos, mert csi- maszokat, lótetűt, egeret fogdos, más fajok hasonló szolgálatait is támogatja. Időnként és helyenként azonban a vetésben, kukoriczacsé- vékben kárt is tehet. Nálunk néha nagy szám- ban s i-endesen megszállják a sertéscsordát s élősködőket szedegetnek. Vájjon károssága a haszon serpenyőjét fel- billenti? még bizton el nem dönthető, helyen- ként és időnként hol érdekünkben, hol ellenünk meiksamkeit zu widmen. Im Winter oft auch zu anderen Jahreszeiten sii ht man sie hauüg an offenen Gewässern: sie tischen und fangen Krebse ! Auch die Tristen werden v(m ihnen heimgesucht und deren Gefüge gelockert, so dass Regen und Bturm leichter Zutritt linden. Wenn sie Gelegenheit dazu haben, vergreifen sie sich sogar an den Waldsamen. Dem Forslinaiiìì verursachen sie Schaden durch ihre.Eingriffe in den Waldsamen, dun b die Vertilgung zahlreicher nützlicher Thiere, eventuell ' sogar durch Brechen und Knicken von Zweigen, aber anderseits nützen sie ihm dui'ch Decimierung waldverderbender Insekten. In welchem Maasse dies Letztere statthat, ist vorlaufig noch unentschieden und muss erst aus weiteren Daten ergründet werden. Der Jage)- kann in der Krähe nwv einen Feind erblicken, wenigstens soweit es sich um Nieder- jagd handelt. In gehegten Revieren, überhaupt dort, w& das jagdliche Interesse in den Vorder- grund tritt, wie z. B. in Fasanerien, ist sie aus- giebigst zu verfolgen. Auch der Fischer kann mit Recht Anklagen gegen die Krähe erheben, besonders wo es sich um Forellenwässer handelt. Aus Siebenbürgen meldet ein Beobachter, sie habe nicht nur kleine Fischchen, sondern auch solche von bis zu 23^/2 cm. Länge geraubt. Wo noch Reiherkolo- nien bestehen, kann sie eventuell auch einigen Nutzen verursachen, durch die Eierdiebstähle, die sie an den Nestern dieser Fischräuber aus- führt. Der darf HCl' und ühstzüchter sieht den Vogel zeitweise nicht gern - - besonders zur Obstreife nicht — , vermag ihr aber sonst, z. B. in Mai- käferjahren, kein besonderes Vergehen nachzu- weisen, höchstens die Decimierung der nütz- liehen Vögel. Dem Laiid'ivirl ist sie zu Zeiten nützlich, indem sie Engerlinge, Maulwurfsgrillen, Lar- ven, Mäuse etc., also schädliche Thiere, weg- fängt und ähnliche Dienste anderer Arten un- terstützt. Zeitweise und an manchen Orten verursacht sie aber Sehaden in den Saaten und an den Maiskolben, also in der Frucht. Bei uns setzen sie sich oft und gerne — hie imd da in grosser Zahl — '■ auf das in Herden gehende Borstenvieh und reinigen dasselbe von Schma- rotzern. Ob ihr Schaden die Wagschale des Nutzens emporschnellen lässt, ist vorläufig nicht mit Sicherheit zu entscheiden. Fest steht nur. 145 működik : ;iz tisztán áll. Nagyobb s/áiiiban való költése alig kivánatoa bárhol is. Olyan faj tt'liát ő, mely tüzetes vizsgálatunkra első sor- ban számot tarthat. A kérdést különben teljesen megvilágítja a Cerrliuris és Passer táblázat. (L. pag. 142 és 148.) Nem lehet czélom még több példának fel- említése, mert azt hiszem, a kritikai és mód- szeres eljárás némi megvilágítására ennyi is elég. Még csak arra figyelmeztetek, mire volna az idevágó anyag gyűjtésében kiválóan aúly fektetendő, hogy a feldolgozást, az eredményt biztosíthatnók. Szerintem a következőkre : 1 . Annak a vidéknek — illetőleg a megfigye- lési állomásnak -- jellemzése, kivált gazda- sági szempontból, a honnét az adatok szár- maznak. Ezek értéke azonban csak akkor teljes, lia a faj neve, az egyén ivara, kora, a napszak, óra, időjárás, dátum és egyéb mellékes körül- mények is megadatnak. 2. Egy-egy helyről csakis az év minden sza- kából származó, annak minden területéről és különböző viszonyai közt gyűjtött sorozatos anyag bir értékkel. 3. Gyűjtendők és vizsgálandók : gyomor- és Itegytartalmak, ételgombóczok, ürülékek, a táp- lálkozás közben kifejtett mechanikai munka nyomai, a fészkek alatt etetés közben lehullott ételmaradványok. Ezeket lehetőleg biológiai megfigyelések, utóbbiakat pedig ezek a tárgyi I)izony8ágok támogassák. 4. Kiváló figyelem fordítandó rendkívüli kö- rülmények, például egérjárás, hernyószaporo- dás stb. alkalmával a madarak viselkedésére. Mely fajok s minő mértékben, alkalmilag vagy rendesen munkálkodnak-e a baj leküzdésében ? Szintúgy a dudvákra, friss vetésre micsoda fajok járnak csoportosan, vagy egyenként'? ki- AiiuUa. vm. dass sie je nach Ort und Zeit bald in unsercni Interesse thätig ist, bald gegen dasselbe wirkt. Ein reichlicheres Brüten der Art dürfte wohl kaum irgendwo wünschenswerth sein. Es ist dies also eine Art, welche in erster Linie auf unsere eingehendsten Untersuchungen rechnen kann. Die Frage, um was es sich handelt? beleuch- ten die Tafeln über Cerchneis und Passer. (S. pag. 142 und 143.) Doch genug des Beispiels ! Zur Beleuchtung des kritisch-methodischen Vorgehens mögen die eben besprochenen ausreichen. Ich möchte nur noch auf jene Punkte aufmerksam machen, auf welche bei der Sammlung einschlägiger Daten, im Interesse der Bearbeitung, besonderes Ge- wicht zu legen ist, um ein günstiges Ergebniss zu sichern. Es sind dies meiner Ansicht nach die folgenden : 1. Die Charakteristik der Gegend oder der Beobachtungsstation — besonders in landwirt- schaftlicher Beziehung —, aus welcher die Da- ten stammen. Was seinerseits den Werth dieser Daten selbst lietrifft, so sind sie nur dann voll- ständig, wenn in denselben der Name der be- treffenden Art, Alter und Geschlecht des Indi- viduums, Datum, Tageszeit, Stunde, Witterungß- verhältnisse und andere derlei scheinbar neben- sächliche Umstände airgeführt erscheinen. 2. Aus je einem Orte hat nur das Material einen Werth, welches als Suite über den Zeit- raum mindestens eines Jahres, aus allen Loka- litäten der Umgebung und mit Berücksichtigung aller verschiedenen gegebenen Bedingungen ge- sammelt worden ist. 3. Zu sammeln und zu untersuchen sind: Magen- und Kropfinhalte, Gewölle, Excremente; dann die Spuren der beim Nahnmgscrwerb ge- leisteten mechanischen Arbeit und die unter den Nestern verstreuten Nahrungsreste. Jene sollen nach Thunlichkeit durch Freilebenbe- obachtungen, diese durch die gesammelten Be- weismittel erhärtet werden. 4. Besondere Aufmerksamkeit ist dem Ge- bahren der Yögel bei anormalen Vorkomm- nissen zuzuwenden, z. B. bei Mäuseplagen, Eaupenfrass etc. Welche Arten und in welchem Maasse nehmen gelegentlich oder regelmässig an der Bekämpfung des Übels theil? Welche Arten gehen auf die Saaten oder auf das Un- kraut? Geschieht dies einzeln oder in Schaa- ren? Ausnahmsweise oder regelmässig? Was 19 146 vetélésen, vagy rendesen? Nagyobb madárcso- poi-tosulásoknak micsoda oka van? 5. Fiókáik etetése szintén figyelmet kö- vetel; hányszor hoznak a fészekhez eledelt? mit? 6. Kalitkában tartott madarak elé különböző étel teendő kiválogatásra. Mit esznek elősze- retettel ? mit unnak meg ? Étvágyuk nagysága, illetőleg napi élelcmszükségletük lehetőleg szin- tén megállapítandó, még pedig súlyához, nagy- ságához mérten is. 7. Kisérletek volnának eszközlendők, vájjon olyan területrészleteken, melyeken a madara- kat oltalmazzuk, szaporodásukat — talán fész- kelő ládikákkal, ültetésekkel — előmozdítjuk, akár rovarok és más káros állatok, akár dud- vák elszaporodása tekintetében, — különbséget olyanokkal szemben, a hol a madarak semmi oltalomban sem részesülnek, sőt üldöztetnek, mutatnak-e ? 8. Bizonyos fajok szaporodása, mások fogyása mennyiben függ össze a gazdasági viszonyok változásával ? Mennyiben változik, alkalmaz- kodik ez, vagy az a faj a viszonyokkal? 9. Bizonyos faj egyes egyénei nem-e árul- nak el a faj többi egyéneinek többségével szem- ben eltérő ízlést táplálékuk megválasztásában? Céak a főbb dolgokra akartam utalni, hiszen a munkálat folyamatában esetről-esetre merül- hetnek még föl számos tényezők, körülmények, melyek talán, így általánosan beszélve, fonto- saknak nem látszanak. Az alkalom majd meg- tanít többre is. Az azonban kétségtelen, hogy az ilyen módon begyűjtött anyag évenként fel- dolgozva, ingluvialé, ételgombóczok stb. pontos elemzése eredményeinek tanulságaival, esetleg diagrammokban való szemléltetéssel, a táplálék százalékának meghatározásával okvetlen rá- vezet a fajok napi élelemszükségletének és az élelem specifikus minőségének ismeretére, te- hát a gazdasági jelentőség positiv megbirál- hatására. Egy oly fontos, úgy tudományos, mint gazda- sági tekintetben oly jelentős feladat előtt, talán már kezdetének kezdetén álliink tehát, mely- nek megoldása immár halasztást nem tür. Meg- nyugvásunkra szolgálhat, hogy habár későn, de még e század alkonyán rakhattuk le azo- kat az alapokat, melyeken a módszeres, rész- letes kutatás a munkafelosztás nag}' elvének ist (1er niutlnnaasslichc Grund dei- auftretenden Vogelkoncentrationen ? 5. Auch die Ernährung der Jungen erfodert Aufmerksamkeit ; wie oft wird Futter zum Nest gebracht ? woraus besteht es ? f). Gefangenen Vögeln ist verschiedene Kost zur Auswahl vorzulegen. Was nehmen sie mit Vorliebe ? Wovon werden sie bald überdrüssig ? Auch ist der tägliche Nahrungsverbraucli des- selben festzustellen soweit dies möglich ist, und zwar auch im Verhältniss zur Grösse und Ge- wicht. 7. Es wäre experimentell zu erhärten, ob zwischen Gebietstheilen, wo die Vögel speciell geschützt und gehegt werden und solchen Lo- kalitäten, wo dieser Schutz nicht stattfindet, wo eventuell sogar die Vögel Verfolgungen aus- gesetzt sind — ob zwischen solchen Lokalitäten Unterschiede bezüglich der Überhandnähme von Insekten oder anderer schädlichen Thiere oder des Unkrautes konstatierbar sind oder nicht ? 8. Wie hängt die Vermehrung oder die Ver- minderung einzelner Arten an Individuenzalil mit Verschiebungen in den landwirtschaftlichen Verhältnissen zusammen? Inwieweit passt sicli eine oder die andere Art den Verhältnissen an? 9. Verrathen einzelne Individuen einer Art nicht bei der x^uswahl ihrer Nahrung einen Ge- schmack, dei- vim der Geschmacksrichtung der Individuenmehrzahl jener Art verschieden ist? Ich wollte nur auf die wichtigsten Dinge hin- weisen, denn im Verlaute der Arbeit können ja von Fall zu Fall zahlreiche Faktoren auftau- chen, welche uns heute bei oberflächlicher Be- trachtung noch als unwesentliche erscheinen. Die Gelegenheit wird da i;nsere Lehrmeisterin sein. Zweifellos ist es aber, dass ein so gesam- meltes Materiale, welches jährlich bearbeitet, mit den Ergebnissen der genauen Untersuchung von Ingluvialien, Gewöllen etc. belegt, even- tuell durch Diagramme übersichtlich gemacht und durch Percentualbestimmungen der Nah- rungsbestaudtheile erweitert wird, ìinhediììcft zur Kcnnliihft dos täglichen Xaliruiigsver- braucliea der Arten und dessen sperifl.tclier Zusawinensetzung führen rmiss — das liehst also zur Fälligkeit, die wirlschaftliehe Redni- tuvg positiv zu beurtheilen. Wir stehen also am ersten Beginne der Lö- sung einer Aufgabe, welche sowohl in wissen- schaftlicher, wie in ökonomischer Beziehung 17 is búdrtlva s mógis az erőket egyeailNe, bar- monikusan fogja felépíteni azt az épületet, melynek eddig, ide-oda kapkodva, vagy ötlet- szerűen, hol félig kész oldalfalait rakosgatták, hol tetejét foltozták, hol alapjait csak meg- vetni készültek, többnyire minden biztos terv és határozott elv nélkül. Ebbe vetett erős hitünkkel, az üdvös fejlő- dés és czéltudatos haladás biztos reményével, szakunk lelkes meleg szeretetével nézhetünk hát mi, ornithologiisok is a jövő század haj- nalára, nagy idők nagy fordiilójának, nagy ki- tartást, sok munkaerőt követelő, — mert nagy, de valóban becses eredménynyel kecsegtető — új munkakörére. von eminenter Bedeutung ist und deren Durch- führung nunmehr aitch keinen Aufschub zulässt. Es mag uns zur Beruhigung dienen, dass wir — wenn auch spät, so doch — noch in diesem Jahrhundert die Fundamente legen konnten, auf welchen eine methodische, gründ- liche Thätigkeit, dem Principe der Arbeiti*thei- lung folgend und doch mit vereinigten Kräften, in harmonischem Zusammenwirken, jenes Ge- bäude wird zu Ende führen können, an welchem bis jetzt rhapsodisch, systemlos herumgeflickt und herumgekleistert wurde, ohne dass es zu einem eigentlichen Bau kam, zu dem ja vor Allem der richtige Plan und der leitende Ge- danke fehlte. Kölcsönös megállapodás a madárvonulás megfigyelésére. Megállapitva az 1900 szeptember 25 — 29-ikén Sarajevoban tartott Ornithologiai gyűlésen. Érvényes : Magyarországra, Ausztriára és Bosznia- Herczesíovinára. Gegenseitige Vereinbarung hinsichtlich der Beobachtung des Vogelzuges. Vereinbart zu Sarajevo auf der Ornithologi- schen Versammlung von 25 — 29. Sept. 1900. Giltig für: Ungarn, Oesterreicli, Bosnien und Herze- govina. A külön bizottság : Elnök : Herman Ottó. Előadó : Liburnaui Lorenz Lajos dr. Capek Venczel. Gyulai Gaál Gaston. Hegyfoky Kabos. Knotek János. Reiser Otmár. Többszörös tanácskozás után az albizottság tagjai a következő pontokban egyeztek meg, mint a melyek a három megfigyelő hálózat részéről a vonulás megfigyelésénél és az adatok feldol- gozásánál figyelembe veendők. I. Ornithologiai szempontok. Al .Megegyezések a voiuolási jelenség meg- figyelésére. 1. §. Az aviphíenologiai kutatás főfeladata egy- előre a vonulás lefolyásának felderítése, mi- vel az okok felderítésére csak akkor lehet ki- terjeszteni a vizsgálatot, a mikor magának a tünemcnvnek lefolyása már ismeretes. Das Specialcomité. Vorsitze iiih' r : Otto Herman. Referent: Ludwig Dr. Lorenz v. Liburnau. Wenzel Capek. Gaston v. Gaál zu Gyula. Jakob Hegyfoky. Johann Knotek. Othmar Eeiser. Li mehreren Beratliungen einigten sich die Mitglieder des Specialcomités über folgende Punkte, welche die drei Beobachtungsnetze bei Beobachtung und Bearbeitung des Vogelzuges beachten sollten. I. Ornithologisohe Gesichtspunkte. A) Vereinhavungeii beziiglicli der Beobach- tung (1er Zugserscheinung . § 1. Hauptaufgabe der aviphienologischen For- schung ist, zunächst die Ergründung des Zugs- verlaufes, indem man erst nach der Kenntniss der Erscheinung die Ei-forschung ihrer Ursachen in Angriiï nehmen kann. 19* 14N 2. §• Erre a czélra mindenek előtt megfigyelése- ket kell gyűjteni : a) tavaszszal a vonuló madarak első meg- jelenéséről, illetőleg első megszólalásáról és első énekéről ; és h) őszszel az elvonulásról, illetve utolsó mu- tatkozásról, minthogy az eddigi tapasztalatok szerint a vonulási jelenség összes mozzanatai között ezek az adatok a legalkalmasabbak a madár- vonulás rejtélyének a megoldására. Ezek mellett még kívánatos lévén a vonu- lás localis lefolyásának az ismerete, röviden, de határozott formában érinttessenek a töme- ges vonulás, visszaütések, megszakítások, utó- csapatok, átvonulási jelenségek, s a mennyi- ben lehetséges, az átvonulás iránya és időtar- tama. 3. §. A megfigyelés tárgyai mindenekelőtt azok a kétségtelenül vonuló és gyakran előforduló fajok, melyeket a laikusok is könnyen és biz- tosan tudnak megfigyelni, a melyekről ennél- fogva nagyobb anyagot lehet gyűjteni. Szak- embereknek valamennyi vonuló fajt figyelem- mel kell kisérniők. 4. §. Könnyen és biztosan megfigyelhető, tehát a megfigyelésre leginkább ajánlható fajok a kö- vetkezők : A) A tavaszi vonuláskor : Különösen 1. Hirundo rustica L.* Füsti fecske. E. M.** 1. Ciconia ciconia (L.) Fehér gólya E. M. 3. Cuculus canorus L. Kakuk E. Sz. Továbbá ajánlhatók : 4. Chelidonaria urbical (L.) Molnár fecske E. M. 5. Columba œnas L. Kék galamb. E. M. (). Coturnix coturnix L. Fürj. E. Sz. 7. Micropus apus (L.i Sarlós fecske. IS. Fulica atra L. Szárcsa v. Hóda. E. M. 9. Grus grus L. Daru E. M. 10. Lanius collurio L. Tövisszúró gébics. E. M. * Latin és magyar elnevezések a «Nomeiiclator Avium Eegni Hungarise» szerint. ** E. M. ~ Első megjelenés. E. Sz. = Első szólás. Zu diesem Behüte sind vor allem Beobach- tungen a) im Frühlinge iiber das erste Erscheinen, resp. über den Zeitpunkt des ersten Eufes oder ersten Gesanges der Zugvögel, und h) im Herbste über den Zeitpunkt des Weg- zuges zu sammeln, da nach den bisherigen Er- fahrungen, unter sämmtlichen Momenten des Vogelzuges diese Beobachtungen am geeigne- testen erscheinen, die Lösung der Frage des Vogelzuges herbeizuführen. Ausser diesen Zeitpunkten wäre das Bild des loealen Verlaufes des Zuges durch Beobaehtiing weiterer Erscheinungen, wie: Massenzüge, Eück- schläge, Unterbrechungen, Nachzüge, Durch- züge, womöglich Pachtung und Durchzugsdauer in bestimmter und bündiger Form zu entwerfen. § 3. Beobachtungsobjekte sind vor Allen jene un- zweifelhaften und häufig vorkommenden Zug- vögel, welche sich auch von Naturfreunden leicht und sicher beobachten lassen, über welche daher ein grösseres Materiale gesam- melt werden kann. Fachornithologen sollen allen ziehenden Arten ihre Aufmerksamkeit zuwenden. §4. Leicht und sicher zu beobachtende, daher für die Beobachtung am meisten zu empfeh- lende Arten sind folgende : A) Für den Frühjarszug : Vornehmlich : 1. Hirundo rusticaL.'^Eauchschwalbe.E.E."''* 2. Ciconia ciconia (L.) Weisser Storch. E. E. 3. Cuculus (iauorus L. Kukuk. E. E. Ferner wären zu empfehlen : 4. Chelidonaria urbica(L.)Mehlschwalbe.E. E. 5. Columba œnas L. Kohltaube. E. E. 6. Coturnix coturnix L. Wachtel. E. E. 7. Micropus apus (L.) Thurmsegler. E. E. 8. Fulica atra L. Blässhuhn. E. E. 9. Grus grus L. Kranich. E. E. 10. LaniuH collurio L. Eothrückiger Würger. E. E. * Nouicnclutur iiauli : «Nomeuclator Avium llegni Hungária". » ** E. E. = Erstes Erscheinen: !■'.. (i. = Krstev Clesang : E. E. = Erster Ruf. 149 11. Larus ridibiiuiliis L. Daaka sirály. E. M. 12. Motacilla alba ^L.) Barázda liillegető. E. M. 13. Oriolus oriolus (L.í Sárga rigó. E. Sz. 14. ßuticilla phtenicura L. Kerti rozí?dafarkú. E. M. 1.5. ßuticilla tithys L. Házi rozsdafarkú. E. M. 16. Scolopax rusticola L. Erdei szalonka. E. M. 17. Upupa epops L. Búbos banka, E. M. 18. Vanellus vanellus L. Bibicz. E. M. 19. Alauda arvensis L. Mezei pacsirta. E. M. 20. Sturnus vulgaris L. Seregély. E. M. 21. Pbylloseopus acredula (L.) Csilp-csalp füzike E. Sz. 22. Acrocephalus arundinaceus (Ij.) Nádi rigó. E. Sz. 23. Turtur turtur L. Gerle. E. Sz. B) Őszi vonulásra : Ugyanazok a fajok, kivévén azokat, melyek- nél az elvonulás időpontja nem állapítható meg biztosan, p. o. Cuculus canorus és Acro- cephalus arundinaceus. 5. §. Gondoskodni kell arról, bogj' az ornitho- logiai központok törekvései és czéljai a leg- szélesebb körben elterjedjenek, hogy minél több megfigyelőre lehessen szert tenni. E czél- ból természettudományi, gazdasági, és erdé- szeti társulatok, meteorológiai intézetek, és tanítói egyesületek hivatalos közlönyeiben tájé- koztató megjegyzésekkel kisért felszólításokat kell közzétenni, melyek a czélokat és eszkö- zöket megvilágítsák és a megfigyelésre buz- dítsanak. 6. ïî. Hogy a megfigyelő feladata megkönnyíttes- sék, czélszerü volna a megfigyelésre ajánlott fajokat leírni, röviden vázolni különös és fel- tűnő ismertető jeleiket, különösen pedig azokat, melyek a rokon fajok megkülönböztetésére szolgálnak. Ezeket a leírásokat valamennyi megfigyelőnek meg kellene küldeni. 7. §. A megfigyelők érdeklődésének folytonos ébrentartására, — a mi hosszabb sorozatok el- nyerésére feltétlenül szükséges --- a megfigye- léseket már a megfigyelési évet követő tava- 11. Larus ridihuudus L. Lachmöve. E. E. 12. Motacilla alba (L.) Weisse Bachstelze. E. E. 13. Oriolus oriolus (L.) Pirol. E. E. 14. Piuticilla phœnicuraL. Gartenrothschwanz. E. E. 15. Piuticilla tithys L. Hausrothschwanz. E. E. 16. Scolopax rusticola L. Waldschnepfe. E. E. 17. Upupa epops L. Wiedehopf. E. E. 18. Vanellus vanellus L. Kiebitz. E. E. 19. Alauda arvensis L. Peldlerche. E. E. 20. Sturnus vulgaris L. Star. E. E. 21. Phylloscopus acrednhi (L.) Weidenzeisig. E. G. 22. Aci'ocephalus arundinaceus (L.ì Piohrdros- sel. E. E. 23. Turtur turtur L. Turteltaube. E. E. B) Für den Herbstzug : Dieselben Arten mit Ausnahme solcher, hei welchen der Zeitpunkt des Wegzuges nur sehr unsicher konstatierbar ist, wie z. B. Cueulus canorus und Acrocephalus arundinaceus. §5. Es ist zu sorgen, dass die Bestrebungen der ornithologischen Centralen in den weitesten Kreisen bekannt werden, um eine möglichst grosse Anzahl von Beobachtern zu erhalten. Zu diesem Zwecke sollen in amtlichen Organen naturwissenschaftlicher, oekonomischer und forstlicher Gesellschaften, dann von Lehrer- vereinen, meteorologischen Listituten u. s. w. Aufrufe mit orientierenden Bemerkungen er- scheinen, welche Zweck, Ziele und Methode bahandeln und zur Beobachtung auffordern. §6. Um den Beobachtern ihre Aufgabe zu erleich- tern, würde es sich empfehlen, die oben zur Beobachtung vorgeschlagenen Arten zu be- schreiben, die besonderen und auffallenden Kennzeichen kurz zu schildern, und zwar vor- züglich jene, welche zur Unterscheidung der näher verwandten Arten dienen. Diese Besehrei- bungen wären sämmtlichen Beobachtern zu- zusenden. §7. Um che Aufmerksamkeit und das Interesse der Beobachter rege zu erhalten, was zur Ge- winnung längerer Eeihen unumgänglich uotli- wendig ist, sollen die Beobachtungen schon in dem, auf jedes Beobachtuugsjabr folgenden 150 szón kell liözzétenni és minden megfigyelőnek Frülilin;^'e pulilizicri und siinimtliilicii líc- díjmentesen megküldeni. obaclitcrn gratis /iifícstollt werden. 8. §. Néhány fajra nézve bizonyos meghatározott években egész elterjedési körükre kiterjedő tömeges megfigyelések szervezendők, még pe- dig olyfajta kérdőlapok segélyével, a minőket a Magyar Ornith. Központban a füsti fecske megfigyelésére Heeman Ottó alkalmazott elő- ször, s a melyek Magyarországon jiortómente- sek voltak. E lapok kérdőpontjait fajokként és a min- denkori megegyezés szerint mindig külön kell megállapítani. E kérdőlapokra az illető fajoknak egy lehe- tőleg hü képe kerüljön. B) Az adatok feldolgozására és közzétételére vonatkozó egyezmények. 9. §. Az adatok feldolgozása és összehasonlítása geographiai alapon történjék. Meg kell adni valamennyi állomás geographiai elemeit, úgy mint a földrajzi szélességet és hosszúságot s magasságot a tengerszine fölött. A földrajzi szélességek alapján — az állomásokat, az ada- tok összehasonlítása czéljából — egy fél szé- lességi foknak megfelelő zónákba sorozzuk. Ezeken a zónákon belül aztán a földrajzi hosszúság szerint, még pedig nyugatról kelet felé haladva, rendeztetnek az állomások. 10. §. Tömeges megfigyeléseknél alosztás is történ- hetik, ügy hogy zónaszeleteket veszünk egj^sé- gül, p. o. egy fél szélességi fok és egy egész hosszúsági fok által határolt foknégyszöget. A határ azonban mindig földrajzi szélességi, ill. hosszúsági fok legyen, nem pedig politikai határ. 11. §. Az adatok a zónák szerinti csoportosítás mellett még másképpen is csoportosíthatók, p. o. egy jellegű vonulási területek vagy hegy- es vízrajzi viszonyok szerint. Ilynemű csopor- tosításokra nézve általánosan érvényes szabá- lyokat nem lehet IVlállitani. §8- Über einige Arten sollen in l^estimmten Jah- ren sich auf den i^anzen Yerbreitungski-eis er- streckende Massenbeoiiachtungen ()rganisi(>rt werden, n. zw. mit Hilfe von Fragekorrespon- denzkarten älinlieh den von der Ungarisclien Ornitholügischen Centrale durch Otto Herjlvx für die Rauchschwalbe in Ungarn in Anwen- dung gebrachten, welche dasellist Portofreilieit genossen. Die Fragepunkte auf diesen Karten werden je nach den Arten und nach jeweiliger Verein- barung bes(mders zu stellen sein. Auf diesen Karten sollen die betrefl'enden Arten durch ein möglichst getreues Bild dar- gestellt sein. B) Vereinbarungen hezüglicii der Bearbei- tung und Piiblikation der Daten. Die Yergleichung und Bearbeitung der Daten soll auf geographischer Grundlage erfolgen. Die geographischen Elemente jeder Station sollen angegeben werden, u. zw. die geographische Breite und Länge und die Höhe über dem Meere. Auf Grund der geographischen Breite, werden die Stationen zum Zwecke des Yerglei- chens der Daten nach Zonen von je einem hal- ben Breitengrade geordnet. Innerhalb dieser Zonen werden die Stationen weiters nach der geographischen Länge von Westen nach Osten fortschreitend gruppiert. § 10. Bei Massenbeobaehtungen, kann eine Unter- theilung stattfinden, indem Längenabschnitte der Zonen als Einheit genommen wei-deu, z. B. ein durch einen halben Breitengrad und einen ganzen Längengrad gebildetes Rechteck. Die Grenzen sind aber innner die geographischen Breiten- und Längengrade, nie politische Grenzen. § 11. Neben dieser Gruppierung der Daten nacli Zonen, können dieselben auch nach etwaigen migratorischen Gebieten, oro- oder hydrogra- phischen Verhältnissen gruppiert .werden. Pur diese Gruppiei'ungen können allgemein gültige Regeln nicht aufgestellt werden. 151 12. §. A földrajzi hosszúságok a ferrói délkörtől kezdődöleg számíttassaoak, még pedig azért, mert ez a délkör azt a három világrészt, me- lyek a mi fajaink vonulásánál tekintetbe jön- nek, sehol se metszi, a miért is a keleti hosszú- ságok megszakítatlan számlálására ill. a moz- gási jelenség előrehaladásának vizsgálatára a legalkalmasabb kezdőpontot képezi. 13. §. Minden hosszabb sorozattal biro állomásra, minden zónára, ill. négyszögre vagy más állo- máscsoportra fölállítandó egy aviphsenologiai formula, még pedig a követkéz : a) a tavaszi megfigyelésnél megállapítandó a legkorábbi és legkésőbbi érkezés napja, a kettő közötti különbség ingadozás - és a középnap, ill. az érkezés átlagos napja; b) az őszi vonulásnál ugyanez az eljárás követendő, ^még pedig az eltávozás legkorábbi és legkésőbbi napja alapján. Egy-egy állomás hosszabb sorozatainál tel- jesen ugyanaz az eljárás. 14. §. A középnap megállapításánál kizárólag az arithmetikai közép számítandó. Ha a^ a^, r/3, . . . a„ az adatok, és számuk n, akkor a közép- napot a következő formula adja : «I-M2 + «3 + ••• + O'ii n 15. §. A középnap mellett megállapítandó még a eulminatió, mely lehetőleg graphikusan is elő- állítandó. 16. §. Az aviphœnologiai jelenségek a meteoroló- giaiakkal kapcsolatba hozandók, s az ornitho- logusok gondoskodjanak arról, hogy a meteo- rológusokat az ügynek megnyerjék s hogy minden, a mi nekik erre a czélra szükséges, rendelkezésükre álljon. Az e mellett köve- § 12. Die geographischen Längen sollen von dem Meridian von Ferro aus gerechnet werden, u. zw. aus dem Grunde, weil derselbe die als Zugsgebiet in Betracht kommenden drei Welt- theile nirgends schneidet, somit als Ausgangs- punkt für die kontinuierliche Zählung der öst- lichen Längengrade beziehungsweise Fortgang der Bewegungserscheinung am geeignetesten ist. § 13. Für jede Station mit längeren Beobachtungs- reihen, für jede Zone, resp. für jedes Eechteck oder auch für Stationengruppen ist eme avi- pha^nologische Formel aufzustellen u. zw. : a) Bei der Frühjahrsbeobachtung ist der früheste und sj)äteste Tag des Erscheinens, der Abstand zwischen beiden (Schwankung) anzu- geben, und das Mittel, resp. der durchschnitt- liche Ankunftstag zu berechnen. h) Bei der Herbstbeobachtung ist das gleiche Verfahren zu beobachten und zu befolgen, u. zw. auf Grund des frühesten imd spätestens Tages des Verschwindens. Bei längeren Serien eines und desselben Be- obachtungsortes ist ganz dasselbe Verfahren anzuwenden. § 14. Zur Feststellung des mittleren Ankunftstages sollen ausschliesslich die arithmetischen Mittel berechnet werden. Sind n,, (U, a.. . . . ((,, die Daten, und 11 deren Anzahl, so wird das Mittel durch die Formel gewonnen ti-i + «2 + % + ••• + «)t n § 15. Ausser den mittleren Tagen ist die Culmina- tion festzustellen, und womöglich auch gra- phisch zu veranschaulichen. § 16. Die aviphsenologischen Erscheinungen sind mit den meteorologischen zu vergleichen, und sollen die Ornithologen danach trachten, die Meteorologen für die Sache zu gewinnen und ihnen alle nöthigen Mittel zur Verfügung stel- len. Die hieliei zu liefolgendeu Methoden u. s. 152 tendo eljárások megállapitásii st.b. már nem tartozik az albizottság hatáskörébe. Sarajevo, 1899 szept. 28-án. II. Meteorológiai szempontok. (Benyújtotta Hegyfoky Kabos.) 1. Klimatológiai szempontból néhány ka- rakteristikus ismert vonuló faj választandó, melyek átlagos érkezési, ill. elvonulási ideje közel egyenlő távolságban van egymástól. 2. A megfigyelést lehetőleg sok helyen, má- sodrendű állomásokon kellene végezni, hogy meg lehessen állapítani a tengerszin fölötti magasság és a földrajzi coordináták befolyását. 3. Lehetőleg sok fajt figyeljenek a szak- ornithologusok néhány jól választott ponton, elsőrendű állomásokon, még pedig tekintettel a földrajzi coordínátákra és a topographiai viszonyokra. 4. Megadandó a megfigyelés órája vagy leg- alább a napszaka. 5. Figyelembe veendő vájjon a megjelenés ill. eltávozás egyes példányokra vagy töme- gekre vonatkozik, történt-e eltűnés és újra való megjelenés. E mellett positiv számadatok kívá- natosak, legyenek ezek bár csak megközelítők is ; általános kifejezések, mint : sok, több, ke- vés stb. kerülendők. 6. Az elsőrendű állomásokon nap -nap után meg kell adni vájjon egy bizonyos 'faj vonult-e, mily számban mutatkozott és milyen irányban vonult? 7. A másodrendű meteorológiai állomásokhoz hasonló meteorológiai napló vezetendő az első- rendű állomásokon, ha a környéken meteoro- lógiai állomás nincs. 8. Hogy az adatokat minél előbb közzé le- hessen tenni, külön jelenjenek meg az érke- zésre és a távozásra vonatkozó adatok. 9. Az évkönyvekbe felveendők: az állomás neve, a földrajzi coordináták és a tengerszín fölötti magasság, a megfigyelő és annak állása, az állomás helyzetére vonatkozi» megjegyzések ; w. zu präzisieren entzielit sich diiii Wiikniigs- kreise des Comités. Sarajevo, den 28. September 1S99. n. Meteorologische G-esichtspunkte. (Kiiiííei-picht Mill .íalioh Hegylbkv.l 1. Vom kliiiiatnhigischon Staudpnidite ge- nommen sollen einige cliarakteristische, be- kannte Arten gewählt werden, deren mittlere Ankunfts- und Abzugszeiten iDniefäiii- gloicji weit von einander abstehen. 2. Die Beobachtung derselben soll an mög- lichst vielen Orten, an Stationen IL Ordnung angestellt werden, um den Einfluss der Seehöhe I und der geographisclien Coordinateli bostiniiiieii zu können. 3. Thunlich \ielo Arten sollen Fachmänner an einigen gut gewählten Punkten, an Stationen 1. Ordnung observieren und zwar mit Piücksicht auf geograj^hische CoorcUnaten und lopogra- phische Verhältnisse. 4. Die Stitnde oder wenigstens Tageszeit der Beobachtung soll festgestellt und angegelien werden. 5. Es ist anzuführen, ob das Erscheinen oder Wegziehen einzelner Individuen oder Massen gemeint ist, ob Verschwinden und Wieder- erscheinen stattfand. Hiebei erscheint es er- wünscht, dass positive Zahlen angegeben wer- den, wenn dieselben auch nur annähernde sind; vage Ausdrücke wie: viele, mehrere, we- nige und dergl. sind zu vermeiden. 6. An Stationen I. Ordnung soll Tag für Tag angegeben werden, ob eine gewisse Art wahr- zunehmen war oder nicht, ob wenige oder viele Exemplare sich zeigten, und in welcher liich- tung sie zogen. 7. Analog den meteorologischen Stationen IL Ordnung soll an Stationen I. Ordnung für Aviphœnologie in dem Falle ein meteorologi- sches Tagebuch geführt werden, wenn in der LTmgebung keine meteorologische Station an- zutreffen ist. 8. Damit die Daten möglichst bald im Drucke erscheinen können, sollen die auf die Ankunft und den Wegzug sich beziehenden separat pu- bliziert weiden. 9. In den .lahrbüchern sollen angeführt sein : Namen der Station, geographische Coordinaten und Seehöhe, Beobachter und Stand desselben, Bemerkung über die Lage der Station ; dann die 153 azután az egyes fajok megérkezése és eltávo- zása minden egyes állomáson fajok és állo- mások betűrendje szerint, végül több hasonló fekvésű állomás összefoglalása folyórendsze- rek vagy orographiai viszonyok szerint. 10. A magasság méterekben adandó, a hosz- szusági fokok Greenwichtől számíttassanak (fo- kok és perczek untig elegendők). (Az ornithologusok utólag a 12. íi-ban föl- sorolt okokból a Ferro-tól való számítást fogud- ták el). 11. Eégebbi adatok csakis a megfigyelő meg- nevezésével a magasság és földrajzi coordiná- ták megadásával tétessenek közzé. 12. A középszám csak hosszabb sorozatok- kal biro állomások valamennyi egy-egy fajra vonatkozó adataiból állapítandó meg. 13. Az egyes állomások hosszú sorozatai, valamint egyes területek egy évről való ada- tai pentádok szerint csoportosíttassanak, esetleg graphikuson is állíttassanak elő, hogy nagyobb rendellenességek feltűnjenek s ily módon meg lehessen ismerni a vonulás lefolyását. 14. A 73 jjentád január 1-től számítandó; a febr. 25-től márcz. l-ig terjedő pentad szökő- évben 6 napot tartalmaz. 15. Megszakítatlan egységes sorozatoknál megvizsgálandó, hogy mily mértékben térnek el egymástól egyes rövidebb időszakokról (5, 10, 15 és több évből) alkotott középszámok. 16. Dy megszakítatlan egységes sorozatok középeltérése a teljes középtől lehetőleg sok állomásra számítandó ki, hogy meg lehessen tudni, vájjon mindenütt egy közel állandó érték-e az, vagy sem. 17. Egy sorozat legkorábbi és legkésőbbi adata megadandó, hasonlóképpen e két szélső-. ség közötti különbség, vagyis az absolut inga- dozás. 18. Igen ajánlatos a napi synoptikus idő- járási térkéjDek tanulmányozása, mivel ezek felvilágosításokat adhatnak az időjárásnak a vonulásra való hatásáról. .Vnliuufl uiul (1er Weg/ug der einzelnen Arten an jeder Station. Arten und Stationen in alpha- iietiseher Oiduuug. endlich Zusammenfassung mehrerer ähnlich gelegener Stationen laut Flussgebieteu oder orographischcu Verhält- nissen. 10. Die Seehühe werde in Metern, die geogra- phische Länge nach Greenwich angegeben. Grade und Minuten sind hinlänglich. (Die Ornitholügen einigten sich nachträglich aus den in § 12 angeführten Gründen in der Beibehaltung von Ferro). 11. Altere Daten sollen nur mit Angabe des Beobachters, der Seeliöhe und geographischen Coordinaten publiziert werden. 12. Das Mittel berechne man nur aus allen Daten einer Station mit langen Serien. 13. Die Daten einzelner Stationen mit lan- gen Serien ebenso, wie die Daten einzelner •lahigänge eines Landes gruppiere man pen- tadenweise und stelle sie eventuell auch gra- phisch dar. um grössere Unregelmässigkeiten entdecken zu können und den Verlauf des Zu- ges dai-zuthuu. 14. Die 73 Pentaden sind vom 1. Januar an zu zählen ; diejenige vom 25. Peber bis 1. März eutliält in Schaltjahren G Tage. 15. An ununterbrochenen, homogenen Serien werde geprüft in wieweit Mittel aus kürzeren Perioden (5, 10, 15 und mehr .Jahren) von ein- ander abweichen. 16. Die mittlere Abweichung solcher homo- genen, ununterbrochenen Serien vom General- mittel des langen Zeitraumes ist für möglichst viele Punkte zu berechnen, um zu eriähj;ßu, ob dieselbe aller Orten eine nahezu constante Grösse ist, oder nicht. 17. Das früheste und späteste Datum einer Serie soll angegeben werden; ebenso die Zahl der Tage zwischen beiden Extremen, nämlich die absolute Schwankung. is. Es wird das Studium der täglichen synop- tischen Wetterkarten bestens anempfohlen, um Aufschlüsse in Betreff des Einflusses der Witte- rung auf den Ziig zu erhalten. Aiiuila. Vm. 154 Eövid kivonata a magyar, osztrák és bosznia-herczegovinai or- nithologusok és aviphaenologusok között 1899 Sarajevoban létrejött egyezményeknek. A madarak vonulása a liárom megfigyelő területen ugyanazon elvek szerint figyeltessék és az adatok ugyanazon elvek szerint dolgoz- tassanak fel. A legfontosabb pontok a következők : A) A megfigyelés terén : 1 . Tavaszi vonulás. Adott fajnak Legkorábbi érkezése Legkésőbbi érkezése 2. Őszi vonulás. Adott fajnak Legkorábbi távozása Legkésőbbi távozása minden állomáson. minden állomáson. Mindkettőnél : Tömeges vonulás, megszakítások, visszaüté- sek, utócsapatok, átvonulás és az átvonulás időtartama, illetve a megszállás időtartama tavaszszal. Csak könnyen és biztosan megfigyelhető fa- jok választandók Törekedni kell minél több megfigyelő szer- zésére, mert tény az, hogy minél sűrűbb a hálózat, annál jobb az eredmény. Főleg figyelendők : Füsti fecske, Hirundo rustica L. Fehér gólya, Ciconia ciconia (L.) Kakuk, Cuculus canorus L. Egyéb fajokat az ornithologiai központok külön megfognak állapítani és a megfigyelők- nek ajánlani. B) A feldolgozás : A földrajzi fokhálózat alapján ejtendő meg. A hosszúsági fokok Ferrótól számíttatnak. Az északi szélességek Va foknyi zónákba osztatnak, a melyek ismét oly szeletekre oszt- hatók, a melyek egy-egy hosszúsági foknak felelnek meg; az adódó négyszögek elegendő adatok mellett egységül veendők és mint ilye- nek dolgozandók fel. Minden állomás földrajzi elemeit, valamint für jeden Ort iiii((riiU(s is üla2)arton. (apály). A fövénybalmok l'enyőerdőcskéjé- ben, ugyanott a Licjurinu!^ rhìariii egy S pél- dányát láttam. - Beküldetett hozzám Lig. chloris-nak egy í -e Texel szigetéről : s l-l példány Piecirnphntax nirnih j és Antim s oh^tcurtis ó . 18. Hága város közelében a réteken sok Ldvus ridiiinndiis. Beküldetett Larus ar- geiitdihia j var. alba a Gronningeni partról. 20. Az erdei fenyvesben egy Pirus viridis-t találtam, mely magát mélyen beásta a Fortiiica rufn bolyába. Accoifor modularis énekel. 26. Fagy, erős ÉK. szél. Nagy raj ftcregélii (az elsők). -— Beküldetett 1 Gitllinuln clilorn- piis a gronningeni parti('il. 28. Srregéiyel; énekelnek a magas hikkfák csúcsain. Beküldetett egy (tííIí. clihiropin^ ^ az előbb nevezett partról és Tui-diix pihíris és Aegialiteíi hiaticuhi a Scheide folyi'i part- jairól. 31. Egy fiatal lidri'nlij hini alilakoni táblá- jának i'dhanva szörnyet halt: bizoiiyára az ablak között elhelyezett kalitkában tartott csizre és zsezsére czélozott. Ugyané napon egy, hasonló módon kézrekerült másilí, már fejlett koi'ú bim kiiri'fihi is küldetett be. Február. 2. Egy l:'(i>>ncr uiindiiiius, kertecskémbeu. H. Töbl) darab l'ti^s. iiioidd mis. A zoidikr énekel. 4. Nagyobb falka AcgiUialtin caudal us ve- gyesen széli- és kék czinegékkel és királgkákkai. (Utóbbi fajok nagyon, előbbiek kevésbé közön- ségesek). - - Beküldetett Limosa lappoiiira è és j és Pelidiia alpina, Texel szigetéről. 8. Egy Ijulluln arhorea vonulóban EK. - Beküldetett Hágáb(')l I Dcadrocopus major -^ . 10. Széji, enylii' idő: lióvirág teljes virág- •Tauiiar. 16. Am Strande bei Scheveningen : stürmi- h'cher Südwind. Zahlreiche Möven, meist L. argentatus, auch 10 Stück 7^. tiiariuus sitzen am Meeresiifer (Ebbe). Im Tannenwäldern auf den Dünen daselbst ein lÀgurìmis cliloris ^ gesehen. — Erhalten : ein S L. chloris von der Insel Texel; eine Pleciropliniax nivalis j und ein Anflnis oh^cnrus Í . IS. Sehr viele Larus ridilamdiis ani' den Wiesen nahe der Stadt Haag. — Erhalten : Ijinis argi'nlalus ç , var. alha, von der (rroninger Küste. i'O. Im Kiefernwalde einen Pivus viridis an- getroffen, der sich tief in einen Haufen von Forniica ruf a eingegraben hatte. Avvrnfor mo- duláris singt. 20. Frost, starker NO. Wind. Grosser Flug Stai'i' (die Ersten). — Erhalten : eine Galli nula cliloropiis i von der Groninger Küste. 28. Stare singen in den Wipfeln der hohen Buchen. Erhalten : eine G. cldoropus J von der obengenannten Localität ; auch T'urdiiis pilaris und Aegialilrs Irialicala von den Ufern des Scheldeflnsses. 31. Ein junges ^j>i;/7icnnännchen fliegt sieh an die Scheibe meines Fensters todt; wohl stossend nach den im Bauer vor dem Fenstei- gehaltenen /eisigen und Leinfinken. Ein zwei- tes auf ähnliche W^eise eingegangenes Sperber- männchen (adult) wird mir an diesem Tage eingeliefert. Februar. 2. Ein Pisscrmontaniis in meinem Gärtchen. '.]. Mehrere P. monlaims. (jrünlninjUnfi singt. 4. Grösserer Flug Aegillialiis raudalus ge- mist'ht mit Kohl- und Blaumeiseii und Gold- hähiiclien. (Letztere Arten sehr gemein, erstere nur wenig.) — Erhalten: Limosa lappoiiira i und J und Pelidna alpina von der Insel Texel. 8. Eine Lulhila arharra ziehend NO. — ► Erhalten : Drndroçopus major -^ aus Haag. 10. Schönes, wai'ines ^\■ette^; Schneeglöck- 157 zásban ; egyes lepkék, mint egyebek között Rhodocena rhammi repkednek. — Sok seregéhj énekel : 1 Lnlhila arborea vonulóban ÉK. 11. Somvirág nyílik; nagyon sok Passer monlainis és két Emheriza ritrinelia. 12. Egy falka éneklő csíz (Chrijsoiidlr. spi- iras). Beküldetett Texel szigetéről 8 dib. .Sco- lopax ejallinugo. 15. Az első énekes rigó. -- Beküjdetelt egy Laras ridibuìidus j , nagyon kicsi. 1(). Erdei [li ahi első éneklése. — Bekülde- tett ('.haradriiis falvas J , Friesland provin- eziából (nyugoti tengerpart) ; még csak a har- madik ismeretes példány Holland területéről. 17. Scheveningen és Hœck van Holland kö- zött a tengeiparton 10 drb. Arqaaleila iiairi- litaa és 3 drb. Calidris arenaria lövetett: az idő euylie, sőt meleg. Sok Laras argeaíaias és aatriiiHs. Mezei pacsirtái: a tenger felől a száj-az felé vonulnak. Egy A allias ohscaras és a fövenypartokon több drb. Aalh. jiraíeasis mutatkozik. 18. (lzitroin,-sármő.ayok énekelnek. Bekül- detett egy nagyon sötét Buteo buleo J . Márczins. 1. Egy Pyrrhala J mutatkozott. 2. Párokba verődött lökés réczékel láttunk a vonatról: sok Galiiaala cidoropas is. lla.n\\n- culus ficaria virágzik. 3. Sok madár szépen énekel. Az első barázda- billegető. 6. Egy réten, seregélyek és néliány libucz között 3 drb. Tardus pilaris is látható. Ezek az elsők, a melyek szemem elé kei'ültek. A meg- előző (1898) évben e rigófaj február és márczius hónapokban nagy számmal vonult át EK. irány- ban. < alle (L.), a gronningeni partr()l kaptam. 14. Procellaria Irucorrhoa V. S és ç jött ugyanonnan. 15. Uria ri ny Itta Brünn j . ugyanonnan. 16. Oidemia fmca,' (L.) i juv, ugyanonnan. Texel szigetéről kaptam Plcrlropht'iiax nivalin (L.) S és J A. és U. ulle-t. 20. Tardaa (hibi-as Beclist. öreg hímét kap- tam Friesland proviucziából. Erről a Hollan- diára nézve új madárfajról Dr. Reichenow Ornith. Monatsberichte-jének 1900. évi 2-ik füzetében adtam értesítést. 27. Turdus pilaris L. erős vonulásban. Az idő esős és borult. Deczember. 4. Texel szigetéről egy S Rissa Iridaci i/ la (L.) küldetett. 5 — 8. A gronningeni tengei-partról 5 drb. Laras úrinutus Pall, egy S és 4 j küldetett be. Ott nagyon soli tengeri madarat fognak hálóval. 6. Ugyanonnan egy öreg Fulniarus glaci- ális (L.) i -et kaptam. Meglehetősen ritka jelenség. Egy pár nappal előbb e fajból még egy példányt fogtak és elevenen eladták az amsterdami állatkert számára. Ugyanazon na- pon még egy liissa tridach/la is küldetett. 14. Egy scheveningeni vadásztól jött: (1 Tringa canuta Tj., egy Calidris arenaria (Tj.), egy Tolanas lutanus (L.), egy Mergas alhellas L. Ç és nyolcz Pelidva alpina (L.), mindnyájan teljes téli öltözetben, a nyári meznek minden nyoma nélkül. 18. A Scheide i)artjáról két ánvw.h C.anaa- hina cannabinn (Tj.) küldetett be. 24- 31. A hágai városligetben sok szőlőrigó tartózkodik, a mint rendesen minden télen történni szokott. 28. Erős havazás mellett nagyon sok jiacsirla — arvmsis és arborea esik zsákmányul a. madarász-tanyákon. Tudakozódásomra azt a feleletet kaptam, hogy azt nagyobbára Párisbii szállítják. 10. Erhalten ein S von Badglcs jlavus Haii (Bp.) vom Direktor des Zoologischen Gartens in Haag. Dieser Vogel wurde im vorigen Herbst in der Nähe dieser Stadt auf einem Vogelherde gefangen. 13. Mergalas alle (L.) j erhalten von der Groninger Küste. \i^. P-ocellaria leacorrhoa (V.) t und Ç er- halten von der Groninger Küste. 15. / ria riitgcia iììriiun) Ç ci-hiilten von iler Groninger Küste. 16. Oideinia fasca (L.) S ju\-. ei-halten von der Groninger Küste. Pleciropheaax airalis (L.) á und 5 , und M. alle erhalten von Texel. 20. Turdvs dubius (Bechst.) altes Männchen erhalten aus der Provinz Priesland. Über die- sen für Holland neuen Vogel berichtete ich in Nr. 2 von 1900 von Dr. A. Reichenow's Ornith. Monatsberichte. 24. Starker Zug von Tardas pibtrish. AVet- ter regnerisch und trübe. Dezember. 4. Erhalten ein Î von l{iss(i h-iiba-lijla (D.) von Texel. 5-8. Erhalten fünf Stück von Laras aiina- lus Pali., ein 5 und vier J von der Gronin- ger Küste. Daselbst werden viele Seevögel in Stellnetzen gefangen. 6. Einhalten von derselben Lokalität ein altes S von Fulmarus glaciális (L.). Ziemlich seltene Erscheinung. Ein Paar Tage vorher war noch ein Stück dieser Art daselbst gefangen und le- bend verkauft an den Zoologischen Garten in Amsterdam. — Am selben Tage noch eine Bissa tridacti/la erhalten. 14. Erhalten von einem Jägei- in Sclievonin- gen : sechs Triaga camita L., eine C.alidris arenaria (L.). ein Tolaiias lobi a as (L.), ein Mergas albellus L. ^ und a,cht R'iidna alpiaa [Ïj.]. aile im Winterkleidi^ ohne lìeste des Som- merkleides. 18. Erhalten zwei ('.iiiniabiiui camialii na \\i.') vom Scheideufer. 24 — 31. Im Stadtwalde bei Haag halten sich viele Weindrosseln auf. wie dieses meist jeden Winter vorkommt. 28. Bei starkem Sclineefall wurden sehr viele Lerche» (arrcasis und crrliorca) auf den Vogel- herden in den Dünen bei Scheveningen erbeu- tet. Auf meine Nachfragen wurde geantwortet, dass dieselben meist nacli Paris verkauft werden. 165 Nidologia et Oologia. Közli Ertl Gusztáv. - Mitgetbeilt von Gustav Ertl. L LiptóiTiegye. — I. Comitat Liptó. 1. O Bubo bubo. (L.) - [Bubo ignavus iFohst.)! Nafiji fnlc^lKdjnli/. — (iro^iif Ohn-iilc (l'Ini). E bagoly fészkelési helyét hosszabb keresés után, a Szent-Ivány község határában fekvő Kanienicsna nevű meredek hegyoldahiak majd- nem függőlegesen emelkedő egyik sziklafalá- ban, 750 m. tengerszin fölötti magasságban» 1897 aprii h(') "I^-én találtam meg. A fészek, ha ugyan annak nevezhető, a me- redek sziklafal bemélyedésében állott, melyet felülről egy kiállt) szikladarab védett, és egy- szerűen, csak a vízszintes sziklalapon lévő tör- melékek között kotrott, csekély mélyedésből állott. A fészekalj 2 drb. gömbölyded, fehér tojást tartalmazott, melyeken a költés nyomai már láthatók voltak : A tojások méretei : Nach längerem Suchen gelang es mir den Nistplatz dieser Eule, am 22-ten April 1897 auf der steilen Lehne des in der Szent-Iványer Ge- markung gelegenen Kamenicsna-Berges, auf einem beinahe senkrecht abfallenden Felsen, in einer Höhe von 750 m. über dem Meere anf- zuiinden. Das Nest, wenn man es ein solches nennen kann, befand sich in einer nach oben durch einen überhängenden Felsen geschützten Ver- tiefung einer steilen Felswand, und bestand aus einer auf dem horizontal gelegenen Grundfelsen im Schutte ausgescharrten unbedeutenden Ver- tiefung. Das Gelege bestand aus zwei rundlichen weissen Eiern, an welchen die Bebrütung be- reits bemerkbar war. Die Maasse der Eier sind : A tojásnak ~ - ÎC'j Çies Szám hosszúsági átmérője yiinílacuvcbmejjei haránt átmérője C.iieiturc^mfjîer köbtartalma l»iibifinI)ott súlya C^croicí)t A tojáshéj súlya @croi(^t ber etjc{)alc 1. mm. 57-8 Eûm. 48-1' cm'* 70-13 gr. 74-62 gr- 6-80 <-2, 58-3 48-7 71-58 76-17 6-90 2. -^^ Orex crex. (L.) — [Ortigometra crex iL.ii Haris. — W'drhlclLöiiifi, Wirsrm^cliixirri'r. Ezen fészek 1897. évi juUus 1 5-én a Vichoduai község határában fekvő Feketevági réteken ka- szások által, véletleni ottlétemkor, a földön 750 m. tengerszin fölötti magasságban talál- tatott. A fészket egy kikapart mélyedés képezte, fűszálak- és igen kevés mohával kibélelve ; külső átmérője 12, l)első átmérője 10 és mely- sége 6-5 cm. volt. A fészekalj állott 7 drb. tojásdad, alig meg- Dieses Nest wurde den 15. Juli 1S97 auf den in der Vichodnaer Gemarkung 750 m. über dem Meere gelegenen Schwarzwaager Wiesen auf der Erde, — in meiner zufälligen Gegenwart — von Mähern gefunden. Das Nest bestand aus einer ausgekratzten Vertifung, welche mit Grashalmen und etwas Moos ausgefüttert war, sein äusserer Durch- messer betrug 12, der innere 10 und die Tiefe 6'5 cm. Das Gelege bestand aus 7 Stück eiförmigen, 166 kotlott tojásbi)!, melyek egyiké) a kasza tönkre tette. A halaváuy rozsdasárga alapon, kisebb hamuszinü alfoltokkal tarkáit, a vastagabb vé- gen sötétebb vörös rozsdabarna felfoltokkal és pontokkal stìrtìblìen beliiatott tojások méretei a következők : etwas bel)rüteten Eiern, wovon (nns dnrcb die Sense zerbrochen wurde. Die auf blass rostgel- bem Untergründe mit kleinen ascligranen l'n- terfleeken, am dickern Ende mit rötblich rost- braunen Obertlecken und Punkten dichter ge- zeichneten Eier haben folgende Maasse : A tojásnak - Ses Sica Szám hosszúsági átmérője Songâbuvdimcijcv haránt átmérője Cufiburchmeflfr köbtartalma tMibifinfinlt súlya 1. mm. :!8-() mm. 25-!2 cm-' 12-32 gr- 13-03 o :i7-3 25-8 12-22 12-94 3. 3 7-0 26-0 12-46 13-17 4. 35-8 26-2 12-41 13-13 5. 36-1 26-4 12-51 13-22 6. 37-4 25-7 12-37 13-07 A tojáshéj súlya Isícitiid)! bi'v gr- 0-98 0-97 1-00 0-99 1-00 0-98 Összetörött Zerbrochen. II. Bács-Bodrogmegve. - 11. Bács-Bodrogher Comitat. Az 1897. évi aprii hó 24-én hosszabb időre Bács-Bodrogmegye Bács községébe kelletett lerándulnom. Ott tartózkodásom alatt, szabad időmet az e község határában és környékén fészkelő madarak fészkelési viszonyainak meg- ismerésére forditottnm. Mattanovic'h K.íroly, kalocsai érseki ura- dalmi főerdész és Schweitzer János, gazdasági bérlői kasznár urak előzékenységének köszön- hetem, hogy a kellő litbaigazításokat megad- ván, az erdőőröket és csőszöket kalauzul át- engedvén, és minden tekintetben kezemre járva, lehetővé tették némely madárf-aj íészkelését megügyelnem és róluk némi adatokat szerez- nem, melyekből azon sorrendben, a mint azo- kat találtam, a következőket sorolom fel * : * Az összes itt előforduló lelőhelyek átlagos ten- ger szinfeletti magassága Sfi ni. Am 24-ten April des Jahres 1897 musate ich auf längere Zeit in die im Bács-Bodrogher Co- mitate gelegene Gemeinde Bács reisen. Während meines dortigen Aufenthaltes wollte ich die ei-- übrigte freie Zeit zur Beobachtung des Nist- geschäftes der in der Bácser Gemarkung und Umgebung nistenden Vögel verwenden. Den Erfolg kann ich zum grössten Theile der Zuvorkommenheit des Kalocsaer erzbischöf- lichen Oberförsters, Herrn Karl von M.-rrT.\No- vicH und dem Kastner der erzbischöflichen Pachtung, Herrn Johann Schweitzer verdanken, welche mir bereitwilligst die Forstwarte und die Feldhüter als Führer überliessen und mir in jeder Hinsicht an die Hand gehend die nö- thige Orientierung gaben. Nur auf diese Weise gelang es mir einige Daten über das Nist- geschäft einzelner Arten zu sammeln, von wel- chen ich einige hier anführen werde.* * Alle die hier augeführten Fundorte liegen dureli- sehnittlieh 8ti in. lilier ih-ni Jleeresniveau. ir,7 1. <-&> Anas boschas (L.) T'ökésrécze. Fészkét 1897. évi aprii 27-én Bacs község batávábnn fekvő Tercseneki ]iusztáii a talajon, egy V)úzaíöldöu találtam. A fé.'icroi(^t ber IÇijdjale 1. mm. 59-6 mm. 39-1 cm^ 44-68 47-69 gr- 4-50 2. 61-U 40-9 52- 1 1 55-62, 4-85 ■3. 58-8 41-() 49-70 53-40 ' 4-60 4. 59-7 41-6 50-08 53-46 4-20 5. 55-() 40-(:) 44-75 48-51 4-35 6. 57-0 39-0 44-58 47-58 4-45 7. 57-8 40-5 49-36 52-68 4-90 8. 57-9 4M 50-27 53-66 4-85 9. .-.9-3 40-1 49-12 52-43 4-85 10. 60-5 40-0 49-41 52-73 4-75 2. -<— > Anas querquedula iL.). jBö/// récze. — Kiiakcìiti'. Ezen fészket ugyanaz nap, azaz április 27-én a Bácsi határban fekvő Tercseneki pusz- tához tartozó legelőn egy bokor mellett a föl- dön találtam, a fészek mélyedésben állott, fű- szárak és fűszálakkal kirakva, és a költő madár pelyhével vékonyan kibélelve ; külső átmérője 20, belső 15 és mélvsége 9 cm. volt. A fészekalj 1 1 drb. sárgásfehér tojásból állott; ezek méretei : Dieses Nest fand ich ebenfalls am 27. April auf der in der Bácser Gemarkung zur Terese- neker Puszta gehörigen Hutweide, auf der Erde neben einem Strauche. Das Nest stand in einer Vertiefung, welche mit Grasstengeln und Gras- halmen ausgelegt, und mit den Daunen des Brutvogels schwach ausgefüttert war. Das Nest hatte einen äussern Durchmesser von 20, einen innern von 15 und eine Tiefe von 9 cm. Das Gelege bestand aus 1 1 Stück gelblich- weissen Eiern, deren Maasse sind : I(i8 Uzám Mi 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. A tujásnuk — Scä gicö A tojáshéj súlya l»»croicf)t ber Stilale hosszúsági átmérője Söiigabuvciimcfjcv h uránt átmérője Ouetbmdjmejjcv kiibtiirtalmii SiiWíinlialt súlyu ©eroidjt mm. 44-() mm. 33-0 cm-i 24-32 gr- 25-96 gr- 1-90 44-5 34-0 26-15 27-91 1-86 43-7 32-7 23-35 24-93 1-90 45-5 33-7 25-86 27-60 1-97 45-3 32-1 23-36 24-94 1-98 43-9 32-0 22-87 24-41 1-96 46-1 32-6 24-6] 26-27 1-88 46-2 33-9 27-02 28-84 2-04 45-8 33-5 2 '1-38 27-08 2-02 4Ô-8 33-1 24-()7 27-40 200 '{■±7 31-5 21-44 22-87 1-80 3. <— > Aquila maculata {(Uì.) (naevia (hu). Liiriiifh srt.s'. — Schrcùtdìer. Két fészket találtam, egyiket ápvil 28-án a Bács község határában fekvő Risztovácz, a má- sikat niájuH 12-én ugyancsak a Bács község ha- tárában fekvő Széplak nevű erdőrészben. Mind a kettőt tölgy-szálerdőben, kimagasló fák ko- ronái alatt : egyiket 22, a másikat 26 méternyi magasságban a told felett. A fészkek külső építő anyaga, vagyis alap- zata vastagabb faágakból állott, melyeken fino- mabb faágak és ágacskák képezték a kibéle- lést. Építőanyaguk rossz minősége azt a be- nyomást tette, mintha már a megelőző évek- ben is lakták, s ez évre csak kitatarozták volna őket. Egyiknek külső átmérője 60, belső átmérője 30, mélysége 9, a másiknak külső átmérője 70, belső átmérője 35. mélysége 10 cm.-nyi volt. A fészekalj az elsőnél 2 drl). gömbölyded, a másiknál 1 drb. tojásdad alakú tojás, előb- beni piszkosfehér alapon világos rozsdaszinű al- és sötétebb rozsdabarna felfoltok- és pon- tokkal, utóbbiak ugyancsak líiszkosfehér ala- pon szürkésbarna al- és rozsdabarna felfol- lokkal és pontokkal voltak tiirkálva,. Tojások méretei : Habe zwei Horste, einen am 28. April in dein in der Bácser Gemarkung gelegenen Waldtheile, liisztovacz. den anderen am 12. Mai in dem ebenfalls in der Bácser Gemeinde gelegenen Waldtheile, Széplak, in alten Eichenbeständen, unter den Kronen dei- den Bestand überragen- den Stämme, in einer Höhe von 22. respective 26 m. gefunden. Das Äussere oder Fundament des Horstes bestand aus stärkeren Ästen, das Innere aus dünneren Ästen und Zweigen. Die Horste mach- ten auf mich, in folge ihres deruten Nistmate- rials den Eindruck, als wenn sie schon in den vorhergehenden Jahren benützt itnd dieses -Jahr nur ausgebessert worden wären. Bei dem ersten war der äussere Durchmesser 60, der innere 30 und die Tiefe 9, bei dem zweiten der äussere Durchmesser 70, der innere 35 und (he Tiefe 10 cm. Das Gelege bestand bei ersterem aus zwei rundlichen Eiern, bei letzterem aus einem Stück eiförmigen Eie. Die ersteren waren auf schmutzigweisser Grundfarbe mit licht rostfar- bigen Unter- und dunklen rostbraunen Ober- Hecken und Punkten, das letztere auf gleicher Grundfarbe mit graulichbraunen Unter- und rostbraunen Oberflecken und rmiktcn gczcicii- net. Die Maasse der Eier : 169 A tojásiiíilí — îicù l^ii'vi Hzáin hosszú sá<,'i haránt átmói'öju Uabtaitulniii 3»t)i Siiuçisburdjmejjcv Oueibiiicbnicíjcr (5uliitinl)iilt mm. mm. cm'' I. 1. (1 1 -0 53-0 82-30 2. (ío-d 50-0 72-85 II. la. 64-7 50-2 83-20 Slilvil (íicuiicl)t gr- 8S-(tO 77-34 88-13 súlya (»ieraicljt in eijd;cilc gr. 8-80 7-65 4. ^—> Oicoüia ciconia (L.) (alba Bechst.). Fészkeit nagy számban lehet Bács község belsőségében látni, néha egy háztetőn három is van. Én csak két fészket szedettem ki aprii 28-án, melyet a madarak későbli úJIkU meg- népesítettek. Mindkettő már évek líta ott volt, és minden évben kijavittatváu, már 70 cmnél is vastagabb lett. Építőanyagukul vastagabb ágak, s ezt követőleg vékonyabliak, miglen kibélésül hant- darabok, gyökerek és rongyok szolgáltak. A fészkek méretei : I. külső átmérő 110, belső átmérő 34, mély- ség 12 cm. II. Külső átmérő 120, belső átmérő 36, mély- ség 15 cm. A fészekaljak 4 4 darab piszkosfehér, kissé megköltött tojásb(')l állottak. Tojások méretei: HtnixstoiTÍi. Deren Nester waren in der Gemeinde Bács in so grosser Anzahl zu sehen, dass es nicht zu den Seltenheiten gehörte, auf einem Haus selbst dreic anzutreffen. Ich liess bloss zwei Nester, am 28. April, ausheben, welche von den Vögeln später ue übe Völker t wurden. Die zwei ausgehobenen Nester standen schon seit Jahren, wurden aber alljáhrlich ausgebes- sert, so dass sie schon eine Dicke von mehr als 70 cm. erreicht hatten. Das Nistmaterial be- stand aiis starken Asten, auf welche schwächere folgten, die Ausfütterung bestand aus Rasen- stücken, Wurzeln und Fetzen. Die Masse der Nester waren : I. äusserer Durchmesser 110, innerer Durchm. 34, Tiefe 12 cm. — IL Aeusserer Durchmesser J 20, inne- rer Durchm. 36, Tiefe 15 cm. Das Gelege bestand in beiden Fällen aus je 4 Stück, bei ersteren cylindi-ischen, bei letzteren eiförmigen schmutzigweissen, unbedeutend be- brüteten Eiei-n, deren Maasse sind : A tojásníik — ?c3 &ei< II. Szám hosszúsági átmérője haránt átmérője kobtartfthna â"lll Viiniiübiívd^mejjei Ouevbiivdjinejicr iniliiïiiil)cilt mm. mm. cm'' J. 73-8 54-0 109-14 2. 72-9 53-1 100-37 3. 73-1 52-6 101-62 4. 7 1-.") 52-1 100-38 la. 73-0 54-0 102-24 2a. 72-9 51-6 99-81 3a. 70-0 52-3 95-55 4a. f,9(t 53-2 9(i-r,i súlya, Ò>ClDÌii)t gr- 116-15 106-81 108-14 106-82 108-14 105-57 101-06 102-19 A tojáshéj súlya l>ÍCUHCl)l bei líijdjalc 10-80 10-20 11-55 Il -.50 10-70 11-92 11-20 1 2-00 Aquila. Vm. á2 170 -" Milvus milvus (Tj.i (ictiiius s Vörfi^ l.i'iiiijii. — ( rdhclii'fihi'. AV.). Két: fészket , egyet aprii -IS-àn ]5ács község határában fekvő Ris/.továcz nevű erdőrész szá- las erflejébeii 15 métoniyi földfölötti magas- ságban, a másikat aprii 29-én, Deronya község határában fek\ő Kledits nevű erdőrész szálas erdejében 20 m. földfölötti magasságban egy tölgvfa-korima als(') ágai között találtam. A fészek épitő anyaga mind a kettőnél vasta- gabb és vékonyabl) faágakliól, a kibélelés pedig kócz-, rongyok- és szemétből (gaz) állott. I. Külső átmérő 50, belső átmérő 20, mélység 10 em. — II. Külső átmérő 55. belső átmérő 22, mélysége 1:5 cm. A fészekalj mindkét fészekben 3 — 3 darab dnrva héjú, inkább gömbölyded mint hossznkó, fehér alapon nagyobb és kisebb rozsdabarna foltok- és pontokkal tarkított toj'ásbiM állott Tojások méretei : Zwei Nestrr IimIic idi gcfiiniliii. hit von eins am 28. April in dem in der Báeser Gemarknug gelegenen Waldtheile Eisztovaez, im Hoch- walde 15 m. über der Erde: das zweite, den 29. April, in dem in der Deronyaer Gemarkung gelegenen AValdtheile Kledits im Hochwalde, einer Eiche, 20 m. über der Erde; in beiden Fällen standen die Nestci' in den luitern Asten der Krone. Das Nistmaterial bestand bei beiden aus stiir- keren und schwächeren Astcheu, die Ausfütte- rung aus Werg, Fetzen und allem möglichen Mist. I. Äusserer Durchmesser 50, innerer Durehmesser 20, Tiefe 10 cm. - IL Äusserer Durchm. 55, innerer Durchm. 22, Tiefe 13 cm. Das Gelege bestand in beiden Nestern aus je 3, rauhschaligen, mehr rundlichen als eiför- migen, auf weissem Grunde mit grössern und kleineren rostbraunen Flecken und Punkten gezeichneten Eiern, deren ]\Iaasse sind : A tojásuak — Se§ liieä Szám hosszúsági íitméröje haránt átmérője köbtartalma â'iM Viinnêtiinrfimfjicv Ducibmdmifjier iMibifinljiilt mm. mm. cm» 1. 55-2 44-1 54-32 2. 55-9 44-1 54-90 3. 55-6 43 0 50-54 la. Ò2-2 419 46-34 2a. 53-J 41-2 47-05 ■.'.a. 520 42- 1 47-20 súlya ©eit)ici)t gr- 57-45 58-08 49- 30 50-10 50-25 A tojáshí'i súlya (Weroi^t ber C*ijct)nlc er. 5-30 5-05 4-98 4-62 5-33 5-12 7. OD Garrulus glandarius (L Szdjl.ó. — l'jciiflliiilii'r. Ápiil 29-én a Déronya község határában fekvő Branyevina nevű erdőrészben, mintegy 30 éves vegyes állományban, 2-5, illetőleg 2 m. földfölötti magasságban két fészket ta- láltam. A fészek épitő anyaga mindkettőnél vékony ágacskákból, a kibélelés finom fagyökcrekből állott. I. Külső átmérője 18, a belső átméiő 13, Am 29. April híibe ich in dem in der Dero- nyaer Gemarkung gelegenen Waldtheile Bra- nyevina, in einem beiläufig 30-jährigen ge- mischten Bestand, in einer Höhe von 2-5, re- spective 2 m. übei' der Erde, zwei Nester ge- funden. Das Nistraaterial bestand bei beiden aus feinen Ästchen, die Ausfütterung aus feinen Baumwürzelcben. Das I. hatte einen äusseren Durchmesse!' von 18, einen lunei'U \()n 13 171 mt'lNSt'g 7 cm. volt. — II. Külső I'ttin. 17. lielsi'i iitm. 13, mélység ß-.j em. A fészekalj az egyiknél 5, a másiknál 6 dvb. piszköszöldes alapon, íinom szürkésbarna vo- nalacskákkal, a vastagabb végen sűrűbben ügy szólván koszorú alakban tarkított tojás- b(')l állott. Ezek méretei : uiiil eine 'l'ii'IV von 7 i-iii. — 11. Äusserer Durcli- messer 17, innerer Duichm. 13, Tiefe 6"5 cm. Das Gelege bestand bei eraterem aus 5, bei letzterem ans 6 Stück auf schmutzig-grünem Grunde, mit feinen, kurzen granlichbraunen Stricheln, am dicken Ende dichter, sozusagen kranzförmig gezeichneten Eiern, deren Maasse sind : A tojásnak — Scä 6ieè II. zám hosszúsági átmérője Vänc(äbm-(^me|'jev liaránt átmérője Ouevbiivdjmcjjcï köbtartalma líubitiiiljalt súlya ©croient 1. mm. 33-6 lum. 23-7 8-78 9-28 2. 31-8 23-7 8-39 8-87 3. 33-0 23-5 8-58 9-08 4. 32-0 23-3 8-15 8-62 5. 33-8 24-0 8-92 9-44 la. 29-8 21-0 6-21 6-.57 2a. 28-8 21-6 6-22 6-58 3a. 29-0 21-2 6-23 6-60 4a. 29-5 21-0 6-31 6-67 5a. 290 21-5 5-97 G-31 (Ja. 27-7 21-2 5-88 (')-22 A tojáshéj súlya Öeiuidjt ber tóijd;alc gl'- 0-68 0-59 0-60 0-59 0-65 0-51 0.52 0-51 0-52 0-51 0-50 8. 00 Astur palumbarius (L.t. Közönséfjefi héja. — Hülmer-Htililrlil. Fészkét aprii 29-én a Déronya község hatá- rában, 86 m. tengerszín fölötti magasságban fekvő Kledits nevű szálerdőben, 20 méternyi földfölötti magasságban, egy tölgyfán talál- tam. A fészek építő anyaga faágakbc'd, liélelése finomabb ágacskákból és az anya pelyhéből állott. Külső átmérője 50, belső 25, mélysége 1 1) cm. volt. A fészekalj 4 drb. inkább gömbölyded, durva héjú, piszkos zöldesfehér alapon igen világos, elmosott, rozsdasárga felhőzettel némileg tar- kított tojásból állott. Tojások méretei: Am 29. April habe ich in dem in der Dero- nyaer Gemarkung, 86 m. über dem Meere gele- genen Kleditser Hochwald, in einer Höhe von 20 m. über der Erde, auf einer Eiche einen Horst gefunden. Das Nestmaterial des Horstes bestand aus schwachen Asten, die Ausfütterung aus feinen Ästchen und etwas Flaum des Muttervogels. Das Nest hatte einen äusseren Durchmesser von 50, einen Innern von 25 und eine Tiefe von 16 cm. Das Gelege bestand aus 4 Stück rundlichen rauhschaligen, schmutzig grünlichweissen, mit sehr lichtem, i-ostgelblichera, verwaschenem Ge- wölke gezeichneten Eiern, deren Maasse sind : 22* ni A tojásDiik — ÎK> (îicS Szám Baili iVtïuéroje l'nngêb«r($mc)ici harâut átmérője Qucibuvdjmeijcr kôbtartalmn (nibifinl)alt 1. mm. 54-0 mm. 45-() 56-07 2. 52-7 44-0 51-44 3. 54-8 44-5 54-00 4. 54-4 44-0 54-14 súlya ©croici^t gr- 59-73 54-90 57-58 57-67 A tojáshéj súlya O^croic^t ber PrijdjcilE gr- 5-30 5-05 5-10 5-15 9. <—> Anas streperà (L.). Chaulelasmus streperus iL.)]. ì\i'iitlvriii(iii<)>; récze. — Scliiidlh^renlr. Két fészket találtam, egyiket áj)!-!! :*8-án, másikat május 16-án, a Bács határában elvo- nuló Mostonga-vizen, sűrű sás között. Mindkét fészek száraz sás- és kákából volt építve és a madár pelyheivel kibélelve. I. Külső átmérő 3:2, a belső átmérő -21). mélysége 12 centiméter volt. II. Külön átmérő 35, belső átmérő 20, mély- ség 12 cm. A fészekalj élőbbemnél 8. utubliiiiiil 7 darab kissé megköltött, piszkos, világos olajbarna tojásb(')l álliitt. melyeknek méretei: Habe zwei Nester gefunden, das eine am 28. April, das andere am 16. Mai, auf dem durch dieBácser Gemarkung sieb hinziehenden Mostonga-Gewässer, im dichten Schilf. Beide Nester waren aus Schilf und Binsen gebaut, und mit den Daunen des Vogels ausgefüttert. I. Äusserer Durchmesser des Nestes war 32, der Innere 20, die Tiefe betrug 12 cm. IL Äusserer Durchm. 35. innerer Durchmesser 25, Tiefe 12 cm. Das Gelege liestand bei den ersteren aus 8, bei den letzteren aus 7 Stück schwach bebrüte- ten, schmutzig licht olivbraunoii Eiern; deren Maasse sind: A tdjásnak — ?eä 6ies n. Szám hosszúsági átmérőJK haránt átmérője köbtartalma áa^l Vniigâimv(^mcjjcr C.iieríiinc^mcJH'v l^ u Ili rin balt mm. mm. t:m- 1. 57-3 43-1 54 04 2. 57-0 42-0 50-37 3. 57-1 420 50-47 4. 56-5 42-3 5076 5. 57-0 42-3 5 1 -53 6. 57-4 42-5 . 51-33 7. 56-0 41-2 47-29 8. 57-0 42-0 50-85 la. 57-0 42-5 53-45 2a. 57-1 41-8 'i'.l (1IÎ 3a. 57-8 41-6 523S 4a. 57-5 42-0 45-20 5a. 57-0 411 49-S5 6a. 57-0 41-2 49-87 7a. 57-5 42-0 52-39 súlya ©citií^t gr- 57-51 53-60 53-70 54-02 54-84 54-64 50-32 54-12 56-5:i 52-53 55-39 47-81 52-72 52-74 55-40 A tojáshéj súlya @eroicl)t tci gr- 4-62 4-50 4-41 4-56 4-57 4-52 4-30 4-51 4-63 4-65 4-90 4-70 4-72 4-66 4-68 173 Fászl István.* 1 sas -1 '.MIO. Irta: Cheenel István. Stephau Fászl. ♦ 1888 lüiili. A'on Stefan v. Chernél. Egy éve múlt, hogy e lajjokon szomorú köte- lességet teljesítve, Czynk Ede emlékének róttam le a kegyelet adóját. Most ismét gyászról, vesz- teségről kell írnom, mert körünkből másodiknak, intézetünk levelező tagja és rendes megfigyelője, a Fertő madárvilágának legavatottabb ismerője, Friszi Istoáit. sz. benedek-rendi [áldozó pap és nyugalmazott tanár távozott el örökre. Kort ért, pályafutása nem szakadt meg, ha- nem befejeződött, egész valójában előttünk van, tehát teljességgel megítélhető. És mégis, tevékenységének méltatása nem könnyű feladat; mert csendben, távol a nyilvá- nosság zajától, feltűnést nem keltve folyt az ő élete s munkássága nem volt olyan természetű, mely a közfigyelmet magára irányozta volna. A ki nem ismerte őt közelebbről s nem töltött vele sok, sok órát, az legföljebb sajátságos, érde- kes embernek tartotta ; de a ki többször talál- kozott vele s élesen megfigyelte és mélyebben tekinthetett lelkületébe, az csakhamar tisztába jöhetett az iránt, hogy Fászl éppen nem közön- séges, sőt ellenkezőleg igazán kiváló egyéniség. Olyan egészen más volt ö, mint ennek a felületes kornak igazi jellemben szűkölködő, a lelkesedést csak érdekből, önzésből, hiúságból ismerő, népszerűséget hajhászó, külső sikerek- ért és a látszatért dolgozó divatos gyermekei. A szerzetes, tanár, tudós e fogalmak leg- nemesebb értelmében — tükröződött vissza lé- nyében ; ezt a három hivatást töltötte be ritka lelkiismeretességgel — egy lépést sem kalan- dozva, csapongva más irányban, mert tökélete- sen akarta betölteni. * Ez életrajzot hely szűke miatt mustaniií iieui ar liattuk. Szei'k. Ein .lalii' ist erst vertlosson, seit ich an dieser Stelle dem Andenken Eduard Czynk's die Erin- uerungszeilen der Pietät widmete, imd muss jetzt wieder von Trauer und Verlust berichten ; als zweiter entfernte sich aus unserm Kreise Stephan Fászl, ständiger Beobachter und cor- respondierendes Mitglied unseres Institutes, dei- beste Kenner der Yogelwelt des Fertő, Mess- priester des Set. Benediktiner-Ordens und Pro- fessor im Piuh estand. Er erreichte das Alter, seine Lebensbahn \Mirde nicht entzweigerissen, sondern fand ihren Abschluss, sie steht in ihrer ganzen Be- deutung vor uns, und kann daher vollständig gewürdigt werden. Und doch ist die Würdigung seiner Thätig- keit keine leichte Aufgabe : sein Leben verfloss im Stillen, fern von dem Lärme der Welt, und seine Arbeit war keine solche, welche die all- gemeine Aufmerksamkeit auf sich gelenkt hätte. Wer ihn nicht näher kannte und nicht viele viele Stunden mit ihm verbrachte, der hielt ihn höchstens für einen eigenthümlichen interes- santen Charakter ; wer aber öfter mit ihm um- ging, ihn scharf beobachtete und tiefer in seine Seele zu dringen vermochte, wurde gar bald davon überzeugt, dass Fászl durchaiis keine alltägliche, sondern ganz im Gegentheil eine wahrhaft hervorragende Persönlichkeit ist. Er war so ganz anders als die modernen, wahren Charaktei's entbehrenden, die Begeiste- rung nur für die eigenen Interessen, für Selbst- sucht und Eitelkeit ausnützenden, nach Popu- larität jagenden und nur für den Schein und für äussere Erfolge arbeitenden Kinder unseres oberflächlichen Zeitalters. In seinem Wesen spiegelte sich der Mönch, der Lehrer und Gelehrte - im edelsten Sinne der Worte — diesen drei Berufen lebte er mit seltener Gewissenhaftigkeit — und wich und wankte keinen Schritt von der Pachtung, weil er seinen Beruf vollkommen erfüllen wollte. * Wegen Mangels an Bi aug. 22-éii áldozó pai)pá szenteltetett. Tanár- kodásának első négy évét szülővárosában töl- tötte. I S68-ban azután a rend soproni főgymná- ziuruához helyeztetett át, a hol 1895 ig tanított. Ekkor, megrendült egészségi állapota miatt, nyu- galomba vonult s mint házi lelkiatya maradt élete vegéig az ottani székházban. Mindössze ennyi, a mi haszl életrajzában ki- domborodó adat. «Békés, érdekes fordulatokban szegény volt az élete» mondhatják, a kik mű- ködésének nem voltak szemtanúi. Hát igaz, ese- ményekben nem, csak fáradozásban és erények- ben gazdag ez az emberi élet, de ép ezért érté- kes és tiszteletre méltó. Alighogy Fiíxzl Sojironba került s megismerte a Fertőt és Hanyságot, ezeket a természet- vizsgálónak szemében igazán csábító területeket, benne is felébredt a kutatás vágya és lángra lobbant az a szunnj'adó szeretet, melyet a nagy természet iránt 'magában hordozott. Rendszere- sen kezdte a vidék faunáját, flóráját és ásvá- nyait tanulmányozni s különösen az állatvilág, s ebben a «levegőég repeső szárnyasai», kapták meg érdeklődését. De más egyéb is érdekelte pályája kezdetén. Kedvvel és szorgalommal fes- tett, majd megtanult gordonkázni s pihenő órái- ban a zenében keresett szórakozást. A tudomá- nyok körében pedig a felsőbb mathezis, a csilla- gászat és khemia voltak azok a tárgyak, melyek iránt - dédelgetett gyermekén, a természet- rajzon kívül kiváló érdeklődést tanúsított s melyek lényegébe behatolni törekedett. A fő- gymnáziumban éveken át tanította is a mathe- matikát és khémiát s a mire itt külön nem is kell czéloznom, a természetrajzot, mely minden- kor főtárgya volt. ^ Sohasem fogom a vele töltött órákat elfelej- teni ! Mennyi buzdítást, oktatást, tudást köszön- hetek ö neki, kivel jó sorsom már 15 éves ko- romban összehozott ! Nemcsak tanárom volt, hanem az az egyén, ki példájával, hatásával a megnem állapodott, bizonytalanságban hullámz('i ifjú életet először érdekli s bizonyos határozott (liis ffierliclif (lelübdf ;i.li mid wurdr ani áiá. Aug. 1862 zum Messpriester geweiht. Die ersten vier Jahre seines Lehramtes verbrachte er in seiner Heimath, im Jahre 1868 wurde er an das Soproner Gymnasium des Ordens versetzt, wo er bis 1895 lehrte. Dann ging er - - infolge sei- ner zerrütteten Gesundheit - in den Ruhe- stand, und blieb als Hausbeiclitvater bis an sein Lebensende in der dortigen Kathedrale. Das sind aber auch sämmtliche hervorragende Momente in dem Lebenslauf Faszl'.s. «Ein stil- les, an interessanten Wendungen armes Ijeben» müssen diejenigen sagen, die nicht Augenzeu- gen seiner Thätigkeit waren. Es ist wahr, dieses Leben war an Ereignissen arm. aber reich au Mühsal und Tugenden, und ist gerade darum werthvoll und beachtungswerth. Kaum dass Fászl nach Sopron kam und den «Fertő» und das «Hanyság» — diese für einen Naturforscher so überaus verlockenden Ge- biete — kennen lernte, erwachte in ihm der Drang nach der Erforschung derselben, und die schlummernde Liebe zur Natur, welche er mit sich brachte, schlug auf zur lodernden Flamme. Er begann die Fauna, Flora und Mineralien der Gegend systematisch zu sammeln, beson- ders interessierte ihn die Thierwelt und unter diesen wieder vorzüglich die «beflügelten We- sen der Luft. » Doch fesselten ihn auch andere Gegenstände am Beginne seiner Lebensbahn. Er malte sehr fleissig und mit grosser Lust, lernte dann Cello spielen und suchte in seinen Mussestunden in der Musik Zerstreuung. Aus dem Reiche der Wissenschaft waren es die hö- here Äfathematik, die Astronomie und Chemie für welche er sich — neben seinem ausgespro- cheiieu Lieblinge, der Naturkunde ausser- ordentlich interessieite, und in deren inneres Wesen zu dringen er versuchte. An dem Ober- gymnasium lehrte er während Jahren hindurch die Mathematik und Chemie, und, was ich be- sonders nicht hervorzuheben lirauche, die Na- turkunde, welche immer sein Hauptgegenstand war. Nie werde ich jener Stunden vergessen, wel- che ich mit ihm verbrachte ! Wie viel Anregung, Belehrung und Wissen verdanke ich ihm. mit dem mich mein guter Geist schon im 15. Le- bensjahre zusammenbrachte. Er war nicht nur mein Lehrer, sondern der Mann, der mit seinem Beispiel, mit seinem Einflüsse zuerst in das unbeständige in l'iitjewissheit sclnvebende Le- 170 irányba tereli. 0 szította honnem a természet iránt val(í szeretet tüzét, ő fejlesztette palántává a madarak iránt való érdeklődésemnek azt a csiráját, mely családi örökségként jött velem a világra. Tőle tanultam kitömni, ö vezetett be a szabadban való kirándulásokon a madárélet megfigyelésébe, ő tanított meg hogyan kell a ki- ránduláson nemcsak nézni, hanem látni s a lá- tottakból tanulságot szerezni. Fii:e utaztunk, az Ili folyam mellett fekvő (orosz) kazak faluba, hova embereimet és lovainkat előre küldtem volt. A helyszínén lígy mint már azelőtt is Vjer- noében az idő előrehaladottságára való tekin- tettel azt tanácsolták nekünk, hogy tervünk egyik részét — a kirándulást a Balkhas-tó partjára — inkább halaszszuk az őszre, mert ily késő tavaszszal a nomád kirgizek is el- hagyják a tó mocsaras vidékét, és lovaink- és tevéinkkel alig lennénk képesek nyár dere- kán az utat visszafelé megejteni. Az Iliszk környékén elterülő üröm-, fű- és homokpusztákba, de különösen az Ili-folyó mocsaras árterületeibe tett kirándulásaink csak- ugyan meggyőződtettek csakhamar bennünket, hogy a rohamosan növekedő hőség, de még inkább a szúnyogok és legyek napról-napra érezhető szaporodása folytán, mely utóbl)i máris majdnem lehetetlenné tette a nedves lapályokban való tartózkodást, nem látszik ajánlatosnak a csakis lovaink és tevéink koczkáztatásával lehetséges — Balkhas kirán- dulást ebben az évszakban megtenni. így te- hát arra a megállaijodásra jutottunk, hogy a Balkhas-expedicziót alkalmilag az őszre fog- juk halasztani, ezidőszerint pedig csak egy schungsreiso in den russischen Thoil des cen- tralen Thiën-Shan-Systemes, speziell in das Gouvernement Ssemirjetschensk und in die Umgebung der Seen nalcliitxi'i) uml hsyk-Kul ausgearbeitet : Dank dem wohlwollenden Ent- gegenkommen der russischou Regierung stand der Verwi'rcklichung dieses Planes nichts im Wege, und am 20. lläiy. liloO traten wir von Budapest aus auf dem Doiuiuwege über Galatz- Batum die Reise an. In iniserer Gesellschaft befand sich Cand. med. Robert von Lansku in der Eigenschaft eines Arztes, und in Tijlis, wo wir uns einige Tage aufhielten, stiess iiot-b der deutsche Colonist Adam Klippbrt zu uns, di-v als Dolmetsch und Prseparator engagiert worden war. Ohne weiteren Aufenthalt setzten wir die Reise über den Kaspi-See und die Transkaspische Bahn liis Taschkent und von hier auf der Post- strasse nach Wjernoe, dem Hauptorte des Gou- vernements Ssemirjetschensk fort, wo wir am 26. Af)ril eintrafen und bis zum 7. Mai Aufent- halt nahmen, um die letzten Vorbereitungen zur eigentlichen Expedition zu treffen. Am S. Mai fuhren wir per Post nach dem Kasaken- iliirfchen llisl,-, der ehemaligen «Veste am Ili", wohin ich Leute, Pferde und Bagage voraus- dirigiert hatte und wo zugleich ein Kasalien- liaus als Hauptquartier gemiethet worden war. ilit Rücksicht auf die vorgeschrittene .lahres- zeit war uns von allen Seiten - auch schon in Wjernoe selbst — davon abgerathen worden, den ersten Theil unseres Programmes, nämlich das A''ordringen an den Balchasch-See, jetzt auszuführen, sondern diese Exkursion ai;f den Herbst zu verschieben. Einige Ausflüge in die Sümpfe des Ili, .sowie in die rings um Ilisk ge- legenen Wermuth-, Gras- und Sandsteppen be- lehrten uns denn auch thatsächlich, dass die rapid steigende Temperatur, vor allem aber die in den feuchten Niederungen unerträglich wer- dende Insektenplage, die in ihrer vollen Entfal- tung den Aufenthalt im eigentlichen Sumpfter- rain für Last- und Reittbiere einfach unmöglich macht, einen längeren Ausfliig in die Balchascb- niederung, wenn auch vielleicht nicht unmög- lich, so doch keinenfalls rathsam erscheinen liesse. So beschlossen wir denn, nur eine Rekö- gnoscierungstour den Ili hinab zu unternehmen und den Besuch des Balchasch gegebenenfalls auf die Herbstmonate zu verschieben. Die Kir- gisen, die im Winter und Frühjahr jene Distrikte bewohnen, hatten ihre Sommerwanderung schon l8;-i tájékoztató kirándulást eszközlünk az Ili folyam mentében annak deltája felé. A kazak-kirgizek, kik télen és kora tavaszszal a tó partjain legeltetnek, már megkezdették nyári vándorlásukat és nagy nyájaikkal lassan- lassan már a hegyek felé húzódtak, úgy hogy meglehetős nehézségembe került podgyászunk szállításához a szükséges tevéket beszerezni. Karavánunkat néhány nappal hamarább út- nak indítva a folyam balpartján, társaságunk egy pár orosz kazak- és kirgiz-munkás kísé- retében május 22-én indult el ladikon az Ili- folyam széles tükrén. Meghatározott pontokon találkoztunk karavánunkkal, és e módon majd ladikon, majd lóháton utazva a Kok- Dsigde nevezetű partvidékig nyomultunk elé, a régi Ili-delta kezdetéig, hol a jelenleg száraz — Lok-Bakanasz medrét elhagyva az Ili-folyam nyugatnak veszi útját. Útközben átkutattuk a mélyen bevágott ár- területek roppant kiterjedésű, részben víz alatt álló ősnádasait és sűrű, járatlan füzeseit, úgy mint az ezeket mindkét parton szegélyző kiet- len, halálos csendben elterülő, borzasztó saxaúl- sivatagokat, de a nélkül, hogy kielégítő ered- ményre szert tehettünk volna. E vidék faunája szegény, csak a rovarvilág gazdagaVib. de itt is inkább az egyedek számára, mint a fajok változatosságára való tekintettel ; a madár- fauna éppen szegényes - néhány Saxicola-faj, egy-két Sylvia, kevés vízi madárfaj elvétett, egyes példányai - ezek jellemzik a madár- világot. De mégis sikerült egyes érdekesebb alakra szert tennem, melyek közül említésre méltó Cyauistes Thiénshanicus, Grus virgo, Phasianus mongolicus és Circaetus gallicus. Lovaink, de leginkább tevéink roppantul szenvedtek a legyek kínzásai alatt, különösen néhány œstrida-faj nappal egy pillanatig sem hagyott nyugtot szegényeknek ; ezért vissza- felé éjjel voltunk kénytelenek utazni, és ezen éjjeli menetek reánk, kik a nappali gyűjtés fárad- ságaitól is el voltunk kissé csigázva, felejthetet- len emléket képeznek, oly enyhítőén, felfris- sitően hatott a jó hűvös esti levegő a nap tik- kasztó hősége után a néma, végtelen sivatagon. •Junius 3-án érkeztünk vissza Iliszkbe és rögtön hozzá láttunk eddigi gyűjteményünk elcsomagolásához. Míg csúszó-mászó, hal és különösen rovar tekintetében eredményünk kielégítő volt, madárbőr-gyűjteményüuk vajmi csekélynek tűnt fel. Klippert npneparatorunk- begonnen und zogen in hellen Schaaren den Gebirgen zu, so dass es mit einigen Schwierig- keiten verbunden war, die nöthigen Kameele zum Transport unserer Bagage aufzutreiben. Ich sandte den Tross mit unseren Pferden und Leuten einige Tage vor uns auf dem Landwege am linken Ili-Ufer stromab, und wir folgten am 22. Mai vermittelst eines grossen russischen Fischerbootes auf dem Flusse selbst na.ch. Dergestalt drangen wir bis in die Landschaft /vo/i-D.sc/i?(/(/e imd an den Beginn des alten Ili- Deltas bei der Abspaltung des (trockenen) Ar- mes Log-Bakamifi vor, die theilweise über- schwemmten enormen Eohrfelder und Weiden- gestrüppe des breit eingeschnittenen eigent- lichen Fh;ssthales und die grauenhaft öden Saxaulwüsten, die beiderseits des Flusses lie- gen, so gut als möglich durchsuchend. Im All- gemeinen muss ich die Fauna dieser Gegend als arm bezeichnen, nur die Insekten weit war, wenigstens den Individuen nach, reichhaltig; die Ornis sj)eziell geradezu dürftig. Einige Saxi- colaformen, wenige Sylvien, eine ganz spärliche Wasserornis charakterisieren das Gebiet. Inter- essante Erscheinungen waren Cyanistes thian- schanicus, Grus virgo. Phasianus mongolicus und Circaîtus galhcus. Unsere Thiere, vor Allem die Kameele, litten entsetzlich unter der Insektenplage, besonders verschiedene Oestriden Hessen die Armen tags- über keinen Moment zur Ruhe kommen. So mussten wir die Rückreise in Nachtmärschen zurücklegen, die gegenüber der trockenen Hitze des Tages auch den Menschen erquiekende Ab- kühhing brachten. Am 3. Juni traf die Espedition wieder in Ilisk ein, wo wir sofort daran gingen, die bis- her gesammelten Objekte zu verjjacken und zum Heimtransport vorzubereiten. An Fischen, Reptilien und Insekten war unsere Ausbeute befrieditiend. weniger ausreichend in Bezug auf 1S4 ról» ugyanis csakhamar kisült, hogy a prai- paráláshoz éppenséggel sehogyan sem ért, és hogy azonfelül látszat szerint egyáltalában sincs szándéka vezetésem alatt e mesterséget elsajátítani. Ezért persze elkergettem ö kel- mét, és vele együtt egy pár emberünket is, kik az úton sehogy sem váltak be és a kik fegyelmetlenségiikkel expedicziónkban sok min- denféle apróbb-nagyol)b hajt okoztak. Lanser szigorlóorvos szintén arra határozta el magát, hogy Iliszkböl visszatér haza. Stummer dr. tehát Yjernoéba utazott, hogy Lanser és Klippert ügyeit rendezze, mig én magam egy nagy szekérkaraván élén az Ili völgy mentén keletfelé vonultam a kuldsai karaván úton, Csilik (Zaiczevka) városkán át az Orta-Kuduk nevezetű Kerván-szarájig, mely nagy kiterjedésű saxaiil-sivatag közepén egy iható vizű kút mellett épült. Itt társamra várva az időt Stellio és Agama (gyik-)fajok gyűjtésével és az Antüope gutturosá-ra való vadászattal töltöttem úgy a hogy. Stummer dr. június 25-én érkezett tábo- runkba, a mire aztán együtt folytattuk utun- kat az Ili-völgy mindenféle sivatagjain (van ott minden fajtából, tetszés szerint : űröm-, saxaúl-, fű-, esi-, agyag-, homok-, székes-, sós-, kavics puszta, az utóbbi a legsivárabb, legborzasztóbb) keresztül, át a dungánok- és tarancsik-lakta buján termő kulturterületeken Csarym és Csuundsy falvak környékén egészen a Temirlik-Tau hegylánezig, melynek körül- belül 1750 m. magasságú szorosát június 2í)-én léptük át. A következő napon Karkcmi fensíkra értünk, hol egész nyáron át nagy «országos» vásárt tartanak a kirgizek (kazákok úgy mint kara- kirgizek). Itt néhány napig megállottunk és érdekkel figyeltük a vásár valóban közép- ázsiai, sajátsz erűen tarka és változatos képét. Julius 4-én szekérkaravánunk áthatolt a nagy- hírű Szan-Tas szoroson, átlépte a Kyzyl-Kijah hegyláncz meredek szorosát és a reákövetkező nap délutánján szerencsésen bevonult Przse- valszk (Karakol) városkába, melyet ezentúl megejtendő Thiëu-Shan kirándulásaink bázisául szemeltünk volt ki. A városban székelő orosz hatóságok, de még inkább magánosok - különösen a városi iskola inspektora és a gyógyszerész, ez utóbbi eszthlandi származású — nagy előzékenység- gel és szívességgel segédkeztek nekünk minden Vögel, da es sich sehr l)ald herausgestellt hnttc. dass unser «Prœparator» Klippert es absolut nicht verstand Bälge anzufertigen, und ausser- dem auch nicht die geringste Lust an den Tag legte, diese « Kunst n zu erlernen. Ich entliess ihn daher in Ilisk und mit ihm einige andere unserer Leute, die, unsere Un- keuutnissder^'erJiältuisseniissbrauchend, einen unerträglichen Zug der Unordnung und Di- sci])linlosigkeit in unsere Karawane gebracht hatten. .\uch Cand. med. von Lanser beschloss. von Ilisli aus die Heimreise anzutreten. Während Dr. v. Stummiír nach Wjernoe fuli]-. die Angelegenheiten der Heimreisenden zu er- ledigen, zog ich - diesmal mit einer Wagen- Ivarawane — am 15. -iuni dem mächtig breiten Ilithale folgend, auf der Kuldschaner Karawa- nenstrasse nach Osten, über Tschilik (Zaitzewkai nach dem Brunnen und Kerwan-Sarai Orta- Kiuliik, wo ich von Stdmivœr erwartete, mir die Zeit mit der -Jagd auf Kropfantilopen (.Antilope gutturosa) und mit dem Fange von Agamiden und Stellioniden vertreibend. Auch hier in den Saxaulwüsten und dürren, öden Wermuth- und Kiessteppen eine relativ arme, wenig interes- sante Fauna ! Am 25. .Juni traf Dr. von Stummer im Lager ein und wir zogen nun in langsamen, ausgiebi- gen Märschen durch das von Dunganen und Tarantschi's bewohnte Kulturland über die Dör- fer Tscharym und Tscliuundschy an den Fuss des Temïrlik-Tau, den wir am 29. Juni über- querten. (Passhöhe circa 1750 m.) Am folgenden Tag erreichten wir Karkara, wo den Sommer über ein origineller Jahrmarkt der Kirgisen stattfindet, dessen Getriebe wir durch einige Tage mit Interesse verfolgten. Am 4. .Juli überschritt unsere Wagenkarawane den bekannten Sau-Tasch-Pass und die Kyzyl- Kijah-Kette und am Nachmittag des nächstfol- genden Tages trafen wir in dem Städtchen Przewalsk (Karakol), welches als Basis füj- die weiteren Thiën-Shaii-Exiiursionen ausei'seheu war, ein. Auf's Beste mmi den Behöixk'U und den Be- wohnern Przewalsk's unterstützt Ijesonders der Inspektor der städtischen Schule, sowie der Apotheker, letzterer ein Esthländer, gingen uns in ausgiebigei' Weise mit Bath und That an die I8r tekintetben, ügy hogy csakhamar elrendezked- hettünk és megkezdhettük a környékre való kirándulásokat. Társam a Knugei-Ala-Tau hegységen keresz- tül átrándult Vjernoéba, oda az ismeretes Saty-szorost (körülbl. '.XiOO láb) és a Csilik- völ- gyét követve, visszafelé pedig útját az eddig még európai utazóktól meg nem látogatott Almatinka és Koj-Szu (mindkettő 10,000 lábon felül) szorosoknak véve ; én ezalatt a ïerszkei- Tau éjszaki lejtőin, különösen a Karakol- völgyben dolgoztam és jó zsákmányra tettem szei't e nagyszerű erdő- és hegyivilág érdekes faunájából. Hogy az időt jobban lehessen felhasználni és hogy minél nagyobb területen kutathassunk, elhatároztuk, hogy különválva egy-egy nagyobb kirándulást fogunk tenni, melyen mindegyi- künk önállóan, saját szakállára munkálkodhat. Augusztus IS-án elhagytam Przsevalszkot, a Türgeu-szoroson átléjjtem a Terszkei-Tau hegy- lánczát és alaposan bejártam a «Szyrtet», a Száry- Dsász folyó (9 — 11 ezer lábnyi magasságban fekvő fensíkszerű völgj'ét a hatalmas, torony- szerűén felmeredő Khan-Tengzi (34 ezer láb), vagy — a hogy a kara-kirgizek nevezik — Khan- Tau környékén. Innen éjszak felé fordultam és a Tekkesz völgyében, Naryn-Kol kazak sztanicza közelében a chinai határhoz értem, melyen nagy sajnálatomra azonban a chinai forrongások következtében nem léphettem át. így tehát ismét visszafelé fordultam a Szyrt laktalan és sivár, de magasztosán szép és fenséges hegyvidékére, a honnan 52 napi kó- borlás után az érdekes Kok-Dser völgyön át végre ismét visszakerültem Przsevalszkba, egé- szen kielégítő gyűjteményt hozván magammal, melynek legértékesebb részét a hatalmas hegyi vadjuhok és vadkecskék bőrei, koi^onyái és csontvázai, számos hal (a Szary-Dsasz folyó már a Lop-nor vízrendszeréhez tartozik) és last not least ■ — a hegyi orniszra vonatkozó bőrökből és jegyzetekből álló gazdag anyag képezte. Említenem lehet még, hogy e kirándulás alkalmában módomban állott földrajzi tekin- tetben is munkálkodnom, a mennyiben a Thién-Shan rendszer ezen legmagasabban fekvő de csak tökéletlenül ismert góczpontjába meg- lehetősen sikerült behatolnom. Eredményem e téren abban áll, hogy a Szary-Dsász folyó fílförésél (a szó szoros értelmében) a Küljü- Aquila. Vin. Hand — halton wir uns bald hauslit-li einge- richtet und die sehr erfolgreichen Orientirungs- ausÜüge in die Umgebung konnten beginnen. Dr. V. Stummer machte einen Ausflug über den Kungei-Ala-Tau nach Wjernoe, auf dem Hinwege den bekannten Scbaty-Hochpass (circa 9600 Fuss) und das Tsehilik-Thal l)onützend, auf dem Eückwege aber die von europäischen Reisenden noch nicht gequerten Hochpcässe Al- matinka und Koj-Su (beide über 10,000 Fuss hoch) überschreitend. Ich hatte mittlerweile an den Nordhängen des Terskei-Ala-Tau, besonders im Karakol-Thale gearbeitet und in dieser hen-- lichen Wald- imd Hochgebirgswelt eine in jeder Beziehnug reicbe und interessante Fauna vor- gefunden. Um ein möglichst grosses Terrain dnrchfoi-- schen zu können, beschlossen wir, von einander getrennt, zwei grössere Exkursionen vorzuneh- men und dergestalt unabhängig von einander zu operieren. Ich brach am 8. August von Przewalsk auf, überschritt auf dem Türgen-Passe den Terskei- Tau und durchforschte gründlich den dSyrt«, das plateauartige Hochthal des Sary-Dschas- Plusses in der. Umgebung des mächtigen, thurm- gleich emporragenden Khan-Tengri (Khan-Tau der Kara-Kirgisen). Von hier wandte ich mich gegen Norden und erreichte bei Naryn-Kol im Tekkes-Thal die chinesische Grenze, die ich aber leider infolge der chinesischen Wirren nicht überschreiten durfte. So kehrte ich denn wieder in die zwar rauhe, aber herrlich schöne freie Hochgebirgswelt des menschenleeren Syrt zurück und erreichte nach .52-tägiger Abwesen- heit, dem interessanten Kok-Dscher-Thale fol- gend, Przewalsk wieder, wohin ich eine reiche Ausbeute besonders an Bälgen und Skeletten der mächtigen Bergschafe und Steinböcke, an Fischen aus dem Sary-Dschas-Gebiete, diesem dem Lopnor-Becken angehörigen Fluss-Sy- steme und last not least von schönem Materiale an Bälgen und Notizen ülier die Gebirgs-Ornis mit mir brachte. Erwähnt sei, dass es mir bei dieser Exkur- sion auch vergönnt war, ein klein wenig geogra- phisch thätig zu sein und nicht uninteressante Einblicke in diesen wenig bekannten, höchst er- hobenen Knotenj^unkt des Thieu-Shan zu ge- winnen, deren Ergebniss in der Constatierimg eines rhirehhruclies lim engen Sinne des Wor- tes) des Flusses Sary-Dschas durch die einiieil' 5i4 180 Tau és Szary-Dsiiszyn-Taii cfnisracs hegyián - czolatán át konstatálhattam, én hogy a Hzary- Dsasz rendszerhez még egy harmadik, párhu- zamos hegylánczot «fedezhettem fel» az Ücs-Csát-Taut a hozzátartoz() hosszú Kaindy völgygyei együtt. Stummer dr. néhány nappal utánam hagyta el Przsevalszkot, a Dzsouku-szoroson át a Nagy-Naryn völgyébe nyomulva elő és útköz- ben a híres Péter-glecscsert látogatván meg. Innen délnek fordult, a Csakyr-Kurum és Kübergenti szorosokon átkelve az Ak-Szai fensík széléig hatolt, majd pedig, Szewertzow útját érintve, a Dsaman-Icske és Toszor szo- rosokon át ismét visszatért az Iszyk-Kul-tó déli partjához. Harmincz napig tartó kirándulásáról ö is gazdag anyagot hozott magával, különösen madárböröket és rovarokat nagy mennyiség- ben ; azonfelül neki is módjában állott map- l^áink hiányos voltát sokhelyütt megállapítani és a helyszínén a megfelelő helyreigazításo- kat foganatosítani. Przsevalszkon való meg- érkezésemkor ö már megint az Iszyk-Kul partján táborozott és a tavi fauna tanulmá- nyozását folytatta jó eredménynyel; okt. 3-án csatlakoztam hozzá és segédkeztem ezen tevé- kenységében. Időközben őszi jelleget öltött az időjárás, az alsóbbrendű állatvilág mindinkább eltüne- dezett kevés kitartóbb alak kivételével, de annál élénkebben fejlődött a madárfauna őszi vándorlása, úgy hogy főtevékenységünk las- sankint majdnem kizárólagosan ezen állat- osztályra irányúit. Kisebb kirándulások az Iszyk-Kul partjaira, Przsevalszk környékére és a közeli hegyekbe érdekes formák gyűjté- sére adtak alkalmat; egyebek közt a régóta, de hiába keresett gyönyörű Lcptopoecile sophiae Sew. is ezen időben került végre meg. Közbe-közbe gyűjteményünk elcsomagolásá- val is foglalkoztunk — (az állattani részen kívül egy elég gazdag néprajzi gyűjteményünk is halmozódott fel), de ezen munka a helybeli mesteremberek ügyefogyottsága következtében szerfölött elhúzódott, úgy hogy csak nov. fl-én, már teljesen téli időjárásban, kaptuk meg az utolsó ládákat és fejezhettük be csomagolási munkánkat. A uNadezsda» nevezetű szállítási vállalatnak Przsevalszkban 22 ládát körülbe- lül '2000 kgnyi összsúly lyal adtunk át. Melegen elbúcsúzva kedves przsevalszki Urbi' Kette Küljü-Tau und Sai'v-Dscliasyn-Tati, und in der «Entdeckung» cinev tiriti e h Parallel- Kette zum Sary-Dschas-System, dem Űtsch- Tschat-Tau nelist dazu gehörigem Kaïndy-Tliale gipfelt. Dr. von Stummer war einige Tage später \(m Przewalsk aus über den Dschouku-Pass in das Thal des grossen Naryn vorgedrungen, hatte dem berühmten Peters-Gletseher einen Besiich abgestattet und war dann südwärts über die Patìse Tschakyr-Kurum und Kül)ergenti bis an den Band des Ak-Sai-Plateaus gelaugt, von wo er, SsEWERTZow's Eoute berührend, über die Pässe Dschaman-Itschke und Tosor wieder an das südliche Ufer des Issyk-Kul zurückkehrte. Auch er hatte reiche Aiisbeute, besonders an Vogelbälgen und Insekten, von seiner di-eissig- tägigcn Tour mitgebracht und hatte ebenfalls mannigfaltig Gelegenheit gefunden, die Unge- nanigkeit unseres Kartenmateriales zu konsta- tieren und an Ort und Stelle die entsprechen- den Eektifikationen vorzunehmen. Nun. bei meiner Eückkebr nach Przewalsk, war er schon wieder an den Issyk-Kul selbst hinausgezogen, um dort der Seefauna seine Aufmerksamkeit zu- zuwenden, wohin ich ihm am 3. Oktober zu kur- zem Aufenthalte folgte. Die Witterung hatte mittlerweile einen mehr und mehr herbstlichen Charakter angenommen, das niedere Thierleben war bis auf wenige aus- dauernde Formen unsichtbar geworden, dafür aber hatte die Herbstwanderung der Vogelwelt in voUem Umfange eingesetzt, so dass sich un- sere Hauptthätigkeit nunmehr auf diese Klasse richtete, ans welcher wir in der Umgebung Przewalsk's, an den Ufern des Issyk-Kul und auf kleineren Ausflügen in's Gebirge werthvolle Exemplare sammeln konnten, unter Anderem endlich auch die bisher tiifrigst, abei- vergeblich gesuchte, reizende Leptoporcile fiophiac Sew. - - Gleichzeitig verpackten wir unsere Sammlun- gen, welche auch dm-ch eine ziemlich umfang- reiche ethnographische Collektion bereichert worden war, konnten aber infolge der äusserst unzulänglichen und langsamen Leistungen der uöthigen Arl)eiter, Tischler etc., diese Arbeiten erst am 9. November - schon bei Eintritt fast vollständigen Winterwetters — zum Abschlüsse bringen. 22 Colli im Gesammtgewicht von etwa 2000 Kilogramm wurden hier der Gesellschaft Nadeshda zum Transporte übergeben. Nach webinüthigeni Alisciiiede \()n den lieb- 1R7 barátaiuktül Ó8 liűséges kirgiz vadúsziiink- ós j dsigitjeinktöl, nov. lO-én hagytuk el postán ! a várost és az Isz_yk-Kul éjszaki partja men- tén, majd a gyakran leirt Buamhasadékon és a Ivaztek-szoroson át Yjernoéba utaztunk, hova nov. 14-én érkeztünk és 18-ig megálla- podtunk, búcsút veendők a helytartótól és egyéb ösmeröseinktől és egyúttal Iliszki gyűj- teményünket — összesen (1 ládát szintén a «Nadezsda» vállalatnak hazaszállítás czéljá- ból átadva. Szokatlanul tartós esőzések olyannyira el- rontották a ïaskentnek vezető póstautat, hogy teljes nyolcz napot töltöttünk a nem egészen 800 versztnyi úton — persze sárban, hóban nem egyszer fennakadva, feldűlve és egyéb ily apró viszontagságokkal küszködve. Taskentben, úgy mint Szamarkandban is néhány napig tartózkodtunk, ezen időt az ér- dekes ázsiai városrészek és ezek gazdag ba- zárjainak és gyönyörű régi épületeinek szem- lélésére fordítván, majd pedig egyenesen Ba- kuba utaztunk, hol ismét egj' pár napot a Naphta-források és a e fekete város» ipari csudáinak szenteltünk. Az újonnan szervezett, roppant kényelmes berendezésű «szerdai Baku-Moszkva Express» - szel, decz. 5-én hagytuk el Bakut, 7-én D/m. Rosztov-ban átszállottunk a Yoloczyckába in- duló egyenes gyorsvonatba és decz. íl-én Pod- voloczyckánál léptük át az osztrák határt. Társam Krakkón át egyenesen Bécsbe ment, míg én Lembergböl a Beszkid-vonalon Buda- pestre utaztam, hova 5 napi fárasztó vasuta- zás után decz. 10-én megérkeztem — kilencz hónapig tartó távollét után örömteljes viszont- látást ünnepelvén itt váró családommal, melj'- nek körében csakhamar elfelejtettem az ázsiai nomádélet elkerülhetetlen apró viszontagsá- gait és fáradalmait. A ni. nemzetközi ornithologiai congressus Parisban. 1900. jnn. "26— 30-ig-. Jó kilencz esztendő után végre a III. nemzet- közi ornithologiai congressus is megszületett gewonnenen l'rzewalskcü- Freiuuleu und unsei-rii treuen kirgisischen Jägern und Dschigiten ver- hessen wir per Post am 10. November Przewalsk und fuhren längs des Issyk-Kul, durch die be- kannte Buam-Schlucht und über den Kastek- Pass nach Wjernoe, wo wir am 14./XI. eintrafen und bis zum 18. blieben, um unsere Absehieds- visiten beim Gouverneur etc. zu machen, sowie unsere Ilisker Sammlungen im Ganzen 6 Colli — der Transportgesellschaft Nadeshda zu übergeben. Schwere Eegeu- und Schneefälle hatten die primitive Poststrasse nach Taschkent derartig verdorben, dass wir unter allerlei Fährlichkei- ten, wie Steckenbleiben imKotli und im Schnee, Umwerfen und dergleichen mein', volle acht Tage brauchten, um die nicht ganz 800 "Werst lange Wegestrecke zurückzulegen. In Taschkent und in Samarkand nahmen wir kurzen Aufenthalt, der besonders den in- teressanten asiatischen Stadttheilen, ihren schö- nen alten Bauten und reichen Bazars galt und reisten dann ohne weiteren Aufenthalt nach Baku zurück, dessen Naphtafelder und indu- striellen Wunder in der «schwarzen Stadt» wir ebenfalls besichtigten. Mit dem neusystemisirten, wundervoll com- fortablen Mittwoch-Expresszug Baku-Moskau verhessen wir Baku am 5. Dezember, überstiegen am 7. in ßostow a./D. in den direkten Eilzug nach Woloczycka und überschritten am 9. De- zember bei Podwoloczycka die österreichische Grenze. Dr. von Stumjier fuhr direkt über Ki-akau nach Wien, während ich von Lemberg über die Beskid-Linie nach Budapest reiste, wo ich nach der ermüdenden, fünftägigen Eisenbahnfahrt am 10. Dezember eintraf und nach fast 9-monat- licher Abwesenheit ein frohes und glückliches Wiedersehen mit meinen mich hier erwarten- den Angehörigen feiern durfte, das mich bald alle die unvermeidlichen kleinen Widerwärtig- keiten und Entbehrungen des asiatischen Wan- derlebens vergessen und verwinden liess. Der III. internationale Ornithologische Congress in Paris. Vom 26—30. .inni. 1900. Nach gut neun Jahren kam endlich der III. internationale Congress in Paris zu Stande und 24* 188 Parisban, és itt e helyen szükséges volna a tájé- koztató beszámoló, ügy lefolyásáról mint hatá- rozatairól, már csak azért is, minthogy általános megszokás, mind annak, a mi Parisból jön, na- gyobb jelentőséget tulajdonítani. Fájdalom erről a feladatunkról egyelőre le kell mondanunk, mert a szervező bizottság annyira nem fektetett súlyt a résztvevők tájékoztatására, hogy még most, egy teljes félév leteltével sincs sem a con- gressus tagjairól, sem határozatairól hiteles értesítésünk. Az egyetlen hiteles okmányt dr. Oustalet Emil elnöknek és Claybeooke főtitkárnak kö- szönjük. Ez a következő szervezetet és a tiszte- leti tagokat sorolja fel : Tiszteleti tagok : Tiszteleti elnök : E. de Selys-Longchamps. Tiszteleti tagok: Bonaparte Pioland berezeg. Fery d'Esclaud « Gr. Perier de Larsan. Dr. Marmottan. Prof. Fürbringer. II Studer. « Newton. Eadde államtanácsos. Prof. Blasius KudoJf. Herman Ottó. Elnök : Oustalet. Alelnök : gr. Berlepsch. Bureau. Giglioli. Fatio. Blasius lì. Saint Loup. Saunders. Sharpé. Főtitkár : Claybrooke. Titkár: Arrigoni degli Oddi. Hartert. Leverkühn. Grette de Palluel. Debreuil Gadeau de Kerville. Ternier. Magán feljegyzés szerint képviselve voltak Prancziaországon kivül, Aiigolország : Sha.v'pe, Ilartert , Wilson ; Svájcz : Fatio és Studer ; llollaiulia : Büttikofer; Nonetorazág : a két Ber- lepsch, Blasius Pl., Fischer, Schalow, Nüsslin ; es sollte hier ein orientierender Bericht über Verlauf und J5esehlüsse umsoniehr folgen, als man ja vielfach geneigt ist. Allem, was von Paris kommt, eine grössere Bedeutimg beizumessen. Leider müssen wir der Pflicht vorläufig ent- sagen, weil das Comité, welches das Ai-range- ment besorgte, auf die Orientierung der Theil- nehmer kein Gewicht legte und wir leider selbst nach einem halben Jahre noch immer keine authentische, officielle Liste der Mitglieder und auch nicht der Beschlüsse besitzen. Das einzige authentische Document veixlan- ken wir dem Präsidenten Dr. Emile Oustalet irnd dem General-Secretär Jean de Claybrooke. Es enthält das Bureau und die Ehrenmitglieder wie folgt : Ehren-Mitglieder. Ehren-Piäsideut: E. de Selys-Longcharnps. Ehren-Mitglieder : Prinz ßoland Bonaparte. (I Fery d' Escland. Gf. Périei' de Lavsan. D. Marmottan. Professor Fürbringer. (I Studer. d : die beiden Berlepsch, E. Blasius, Fischer, Schalow, Nüsslin; Ocstcr- Í89 Auszlria : Frank, Lorenz; Maiiaixu'szdii : Cher- nél, Herman, Madarász ; HorválovHzdg : Bru- sina ; Bosznia : Kaiser ; Bulgária : Leverkühn ; Oroszország : Eadde ; OUtíízorszng : Arrigoni degli Oddi, Giglioli, Martorelli. A Budapesten 1891 -ben szervezett sectiokba való beosztás fentartatott ugyan ; de az anatómiai sectiot, a melj^ Budapesten szerepelt először és baladásnak vétetett, ismeretlen okokból elejtet- ték, lieferatumokról nem történt gondoskodás, innen volt az, hogy a szakosztályoknak nem volt összefoglaló központjuk. A sectiók szervezetéről és működéséről, mint- hogy nincs róluk hiteles kimutatás, nem szólha- tunk. Magyarországból mint jegyzőt Chernél Istvánt választották a gazdászati sectioba. Legélénkebben, több ülésen át, a madárvé- delmi Sectio tárgyalt, és részletes megvitatás után mindenekelőtt abban állapodott meg, hogy az államok, illetve törvényhozótestületekhez és kormányokhoz csupán kívánságok nem, pedig törvényjavaslatok terjesztessenek fel ; a forma meghatározására nézve a végrehajtásra hivatott közegek döntsenek. Hogy e kívánságokat itt közölhetjük, ezt is csak intézetünk tiszteleti tagjának, Fatio Viktor úrnak köszönjük, ki az utolsó szövegezést és a simítás munkáját végezte és azután az ornitho- logiai eougressuson elfogadott szöveget a föld- mívelésügyi congressuson is képviselte. Ez a szöveg a következő. reich: Frank, v. Loi-enz ; Ungarn. Chernél, Herman, Madarász ; (7ro((//e// .' Brusina: Bos- nien: Eeiser ; Bulgarien : Leverkühn; jRtí.s.s- land: Eadde; Ildiién: Arrigoni degli Oddi, Giglioli, Martorelli. Die 1891 in Budapest creirte Abtheiluug in Sectionen wurde beil)ehalten, doch wurde die Section für Anatomie, welche in Budapest auf- genommen als Fortschritt bezeichnet wurde, aus unbekannten Gründen fallen gelassen. Für Eeferate wurde überhaupt keine Vorsorge ge- troffen, woher es liam, dass den Sectionen rin zusammenfassender Kern mangelte. Den Apparat und die Leistungen der Sectio- nen können wir nicht geben, da keine authen- tische Quelle vorhanden ist. Von laigarn wurde V. Chernél in die öconomische Section als Schriftführer bestellt. Am lebhaftesten \erhandelte in mehreren Sitzungen die Section, wohin der Vogelschutz gehörte. Man einigte sich nach eingehender Berathung vor Allem dahin, den Staaten resp. Gesetz- gebungen und Eegierungen keine Gesetzent- würfe, sondern blos Wünsche vorzulegen und die Bestimmung der Form den zur Executive berufenen Factoren zu überlassen. Wir verdanken es unserem Ehrenmitgiiede, Herrn Victor Fatio, der die letzte Formulierung und Textierung besorgte und dann das Elaborat auch auf dem Congresse für Agricultur vertrat, dass wir diese Wünsche hier niittheilcü können. A madarak védelmére vonatkozó kívánságok, elfogadva a párisi 1900-iki nemzetközi Ornitholo- giai s azután a nemzetközi földmívelésügyi kongresz- szusok részéről.* 1. Mindazok a madarak, melyek általában nincsenek kétségbevonhatatlanul ártalmasaknak elismerve, a tenyészeti időszakot magában fog- laló 5 — 6 hónap alatt, a legfoganatosabb módon védelmezendők mindaddig, a míg a mindenütt és mindig hasznos madarak lajstromait össze- állítani nem sikerül. Kivételeknek lehet helye a tudomány érde- kében és törvényes védelem esetében. * A luegállapodásokbúl kdvet.kezik, hogy ezeknek a • megállapodásoknál; mindenekelőtt a paleárktikiis régi- ókban s azután a mennyire lehet, a különböző gyai-- inatokban kellene alkalmazásba vétetniök. Voeux concernant la protection des oiseaux adoptés par le Congrès ornithologique international de Paris en 1900 puis parle Congrès intei-national d'Agriculture.''' I. Protéger d'une manière efficace, durant les 5 à tì mois comprenant l'époque de repro- duction, tous les oiseaux qui ne sont pas géné- ralement reconnus comme incontestablement nuisibles, aussi longtemps que l'on n'aura pas réussi à établir des listes d'oiseaux partout et toujours utiles. Des exceptions pourront être prévues en fa- veur de la science et en cas de legitime défense. * Il ressort des délibérations (jue ces vœnx de- vraient être appliqués tout d'abord aux régions jjalé- ai'ctic|ues, puis, antant c|uc possible, aux différentes colonies. 190 2. Teljesen eltiltandók : minden tömeges fo- gási eljárások, a mennyiben ez eljárások alkal- masak ari-a, hogy egyszerre a madarakat nagy mennyiségben fogják (hálók stb.), vagy kelep- czékyagy török (hurok stb.), melyek nagy szám- mal felállítva ugyanazon eredményhez vezetnek. 3. Hasonlóképen megtiltandó a védendő ma- darakkal, azoknak tojásaival vagy fiókáival való kereskedés, házalás, adás-vevési üzlet, azoknak átszállítása, a védelem előírt korszakaiban. A költöző szárnyas pecsenyevadakat, külö- nösen a fürjet, mely mindirfkább apad, a véde- lemnek és tilalomnak ugyanazon jótéteményei- ben kellene részesíteni. 4. Felkérendő volna minden állam, hogy a maga területén, a fajok táplálékának meghatá- rozása s ezzel együtt a hasznosság fokának meg- állapítása végett, egyidejűleg ornithologiai és ontomologiai kutatásokat végeztessen. Ezen tanulmányokra vonatkozólag, 5 éves időközök- ben kellene jelentést tenni az állandó Nemzet- közi Ornithologiai Bizottsághoz.* 5. Elősegítendő minden eszközzel és móddal félősövény, költőládikók stb.) a hasznos mada- raknak, különösen a rovarevöknek szaporodása. B. Az ifjúság között terjesztendők általában a madarak életmódjára vonatkozó ép oly érde- kes mint hasznos ismeretek. Zermett (Svájcz), 1900. Vili. 11. Fatio Viktor. Igen fontos az a határozat, hogy az állandó nemzetközi ornithologiai bizottság áthelyeztetett Angolországba, minekutána legjobb emberünk, K. Bowdler Sharpé az elnökséget elfogadta. így a IV. congressus összejövetele Londonban t 904-l)en biztosítva van. Talán mégis csak juthatunk abba a helyzetbe, hogy az ügyről további értesítést adhassunk. A öarajevoban 1899-ben elfogadott Herman Ottó és Lorenz v. Liburnau-féle határozatokat a III. nemzetközi congressus is magáévá tette. Aquila. * -Miiitbugy a legközflübbi Xeiuzutkö/.i Oiuitlmlo- giai kongresszus négy év múlva log Londonban össze- üliii, iU jobb leiiJie az .5 év helyett 4-et tenni. 2. Interdire complètement tous les procédés de capture en masse, que ce soient des procédés capables de prendre les oiseaux en grande quan- tité à la fois (filets, etc.) ou des pièges ou engins (lacets, etc.) qui, disposés en grand nombre, puissent atteindre un même résultat. 3. Interdire également le commerce et le transit, le colportage, la vente et l'achat des oiseaux protégés et de leurs (pufs ou de leurs jjetits, pendant les époques de protection prévues. Le gibier migrateur, la caille en particulier, qui diminue toujours plus, devrait bénéficier, partout, des mêmes protections et interdictions. 4. Prier chaque Etat de faire faire sur son ter- ritoire, des recherches à la fois ornithologiques et entomologiques, en vue de déterminer l'ali- mentation des espèces et, par la, leur degré d'utilité. Rapport sur ces études devrait être fait au comité ornithologique international per- manent dans l'esjiace de .5 années.* 5. Favoriser par tous les moyens possibles (haies, nichoirs, etc.) la multiplication des oi- seaux utiles, insectivores, principalement. 6. Répandre dans la jeunesse des données en même temps intéressantes et utiles, sur la bio- logie de oiseaux en général. Zermett (Suisse) 11. VIII. 1900. Victor Fatio. Ein sehi- nichtiger Beschluss ist der, dass das Centrum des Permanenten Internationalen Ornithologischen (Àimités nach England ver- legt wurde, nachdem sich unser Aller R. Bowdler Sharpé entschloss, das Präsidium dieses Comité anzunehmen. Hiedureh ist der Zusauimentritt des IV. Congicsses im .Jahie 1901- in London als gesichert zu betrachten. Vielleicht .sind wir nächstens doch in der Lage, weitere Mit.theilungen zu machen. Die im .lahre 1899 in Sarajevo angenomme- nen Beschlüsse von Otto Herman und Lorenz von Liburnau wurden auch durch den III. in- tei'nationalen Congress acceptiert. Aijuiin. * Lo jn'üchain Congrès ornitliologique interna- tional (levant avoii- lieu dans quatre ans à Londres, il y aurait avantage à mettre ici 4 an lien de 5 années. 191 A «Deutsche Oniithologische Gesellschaft» ötven éves fennállásának ünnepe Lipcsében. KJOO-dik évi október 5— 8-án. A lefolyt 1900. évben volt a D. 0. Ü. ala- pításának ötvenedik évfordulója s ez alkalom- mal elhatározták e tudományág német műve- lői, hogy abban a városban, melyben meg- született, tartják meg a fennállás félszázados ünnepélyét is. A szülőhely egyik legkedvesebb, könyvkereskedelme révén világhírű és szelle- mileg mindig kiemelkedő város, Lipcse. Itt találkoztak már okt. 4én minden hivatalos, állami vagy városi ünnepélyeskedés nélkül, igazi ősnémet kedélyességben kevés kivétellel Németország ma élő és működő ornithologu- sai mind, társulatok, intézetek képviselői, s néhányan a külföldről is. Az ünnepélyes ülésen, okt. 6-án, a D. 0. G. elnöke, Blasius Eudolf tanár — Braunschweig elnökölt, a fáradhatatlan és körültekintő fő- titkár, Eeichenow tanár - Berlin közre- működésével. Jegyző Matschie Pál — Berlin. Az elnök megnyitó beszédében vázolta rövi- den az ornithologiaí kutatás korszakait Német- országban, melyek elseje Németország mada- rainak leírására irányította figyelmét ; a máso- dik az életszokások gyakorlati megfigyelésére, hasznosság vagy károsság tekintetbevételével; a harmadik korszak összeesik Németország politikai átalakulásával, mely messzebb nyúlt és messzebb nyúl a haza határainál: czélja a földkerekség madárvilágának tudományos ki- liutiitása. Lélekemelő és megható volt az erre követ- kezett üdvözlés KuNZ H. — Lipcse részé- ről, ki egyike a kevés még élő alapítóknak. Ez üdvözlésre Schalow Hermann — Berlin, az ünnepély Chrysoatomusának mesteri elő- adása következett. Eitkán élveztünk történeti előadást, melj', a nélkül, hogy a lényegesből csak egy betűt is feláldozott volna, anyagát mégis oly formába tudta önteni, hogy a figyel- met mindvégig lekötötte és senkise rövidült meg miatta. Történeti visszapillantások tudva- Die Feier des fünfzigjährigen Bestehens der Deutschen Ornithologischen Gesellschaft in Leipzig. Vom 5 8. Okfrilinr l'JIK). Ln \erll(issenen Jahre — 1900 — jährte sich zum fünfzigsten Male die Begründung der Devitschen Orni tliologi sehen Gesellschaft und fassten die deutschen Pfleger dieses Wissens- zweiges den Entschluss, in derselben Stadt, in welcher die Geburt erfolgte, auch die halbhun- dertjährige Feier des Bestehens festlich zu be- gehen. Der Geburtsort ist eine der lieblichsten, durch ihren Buchhandel weltberühmte und geistig stets hervorragende Stadt, Leipzifj. Hier trafen sich schon am 4. OIvtober ohne jeden offiziellen, staatlichen oder städtischen Prunk in urdeutscher Gemüthlichkeit, mit wenigen Ausnahmen die jetzt lebenden und wirkenden Ornithologen Deutschlands, die Vertreter von Gesellschaften, Listituten, auch solche aus der Fremde. Der Festsitziing vom (i. Oktober präsidirte der Präsident der D. 0. G. Professor PvUdolf Blasius — Braunschweig, unter Assistenz des unermüdlichen und umsichtiger General-Secre- tärs, Professor Keichenow Berlin. Protokoll- führer Paul Matschie - Berlin. In der Eröff- nungsrede skizzierte der Vorsitzende in bün- digster Form di-ei Perioden der Forschung auf dem Gebiete der Ornithologie in Deutschland, deren erste die beschreibende Eichtung der Vögel Deutschlands umfasste ; die zweite Pe- riode war die mehr praktische Eichtung der Lebensbeobachtung, unter Berücksichtigung der Schädlichkeit und Nützlichkeit ; die dritte Pe- riode fällt mit der politischen Erstarkung Deutschlands zusammen, welche über die Gren- zen hinausgriff und hinausgreift, ihr Ziel ist die wissenschaftliche Erforschung der A'ögel der Erde. Erliebend und rührend war die hierauf fol- gende Begrüssung durch H. Künz — Leipzig, einen der wenigen noch lebenden Begründer. An diese Begrüssung schloss sich der meister- hafte Vortrag — Hermann Schalow's — Berlin, des Chrysostomus der Feier, an. Selten haben wir einen geschichtlichen Vortrag genossen, welcher, ohne vom Wesentlichsten auch mir einen Buchstaben zu opfern, seineu Stoff' doch so zu gestalten wusste, dass die Spannung bis zum Schlüsse anhielt und doch Niemand zu VJ2 levőleg abban a hibában szenvednék, hogy hajlandók túlságosan sokat markolni és így agyon fárasztani, mit R(;halow finom tapin- tattal teljesen elkerült. Ecsetelte a társaság keletkezését igen sze- rény kezdetből és a két, élesen különböző korszakot. Az elsőt Naumann J., Brehm Ch. L. és Baldakius E., a másodikat Cabanis, Hart- laub és a nagy leiró, Buehm Alfred működése jellemzi. Az első korszakban szoros kapocs kötötte össze a magyar és német tudományos oinithologiát különösen Brehm Ch. L. és Bal- DAJius E. barátsága révén Petényi .János Sala- MONhoz, kiről Schalow a legnagyobb tisztelet- tel emlékezett meg. A két korszak eredménye kétségkívül az, hogy a D. 0. G. megvetette a szilárd alapot a tudományos ornithologia kiépítésére. A kö- vetkező félszázadot illetőleg a kutatásnak az egész földkerekségre való kiterjesztéséről van szó, mihez azonban az összes társulatok kö- zös törekvésére van szükség. E törekvés, a világ legrégibb ornithologiaí társaságától in- dulva ki, igen jogosult ós fontos. Sch.alow nagy tetszéssel fogadott előadása után az üdvöz- lések következtek. A sort Herman Ottó — Budapest — nyi- totta meg a M. 0. K. nevében, ki különösen a magyar és német ornithologia közt fenn- álló szoros kapcsolatot hangsúlyozta. Azután következtek: Dr. Chun titk. tan. Lipcse — a «Deutsche Zoologische Gesellschaft» nevében; Haktkut igazgató Tring, Anglia — a «British Ornithologists Union« nevében ; Dr. Hennicke — Genua a «Deutscher Verein zum Schutze der Vogelwelt« nevében; Blasius Vilmos tanár titk. tan. - Braun- schweig — a braunschweigi természettudo- mányi-társulat nevében ; de Neufville Robert — Frankfurt a/M - a «Senckenbergische Naturforscher Gesell- schaft» részéről ; KoLLiBAY R. A. — Neisse — a «Verein in (1er Ostmark» részéről; Lampert Curt tanár — Stuttgart — a «Ve- rein für vaterländische Naturkunde in Würt- temberg» képviseletében : kurz kam. (lesciiirlitlicht' liuckliJickL' leiden bekanntlich an der Neigung, zu viel zu geben und zu ermüden, was Schalow mit feinem Takt vollkommen vermied. Er schilderte die Enstehung der Gesellschaft aus sehr bescheidenen Anfängen und die zwei scharf unterscheidbaren Epochen. Die erste Epoche wird charakterisiert durchJ.F.NAUM^vNN, Ch. L. Brehm und E. Baldamus ; die zweite durch Cabanis, Hartlatjb und den grossen Sfhilderer Alfred Brehm. In der ersten Epoche knüpft sich ein festes Band zvpischen der unga- rischen und deutschen wissenschaftlichen Orni- thologie durch innige Freundschaft besonders Ch. L. Brehm's und E. Baldamus' zu Johann Salamon von Petényi, dessen Schalow ehrend gedachte. Das Ergebniss der beiden Epochen ist nun unzsveifelhaft das, dass die Deutsche Ornitholo- gische Gesellschaft den festen Grund für den Ausbau der ornithologischen Wissenschaft ge- fügt hat. Im folgenden Halbjahrhundert handelt es sich darum, die Forschung auf den ganzen Erdball auszudehnen, wozu aber gemeinsames Streben aller Gesellschaften nöthig ist. Diese Anregung, von der ältesten ornithologischen Gesellschaft der Welt aaisgehend, ist höchst berechtigt und wichtig. Nach dem mit grossem Beifall aufgenommenen Vortrage Schalow's folgten die Begrüssungen. Den Reigen eröffnete Otto Herman — Buda- pest, im Namen der üng. Orn. Centrale, der besonders die engen. Beziehungen zwischen un- garischer und deutscher Ornithologie betonte. Dann folgten : Geh. Hofrat Dr. Chun — Leip- zig, namens der Deutschen Zoologischen Ge- sellschaft. Direktor ILvrtert — Tring, in England, na- mens der «British Ornithologists Union». Dr. Hennicke Gera, namens des Deutschen Vereines zum Schutze der Vogelwelt. Geh. Rat Professor Wilhelm Blasius Braunschweig, namens des naturwissenschaft- lichen Vereines — Braunschweig. Robert de Neufville — Frankfurt a/M., sei- tens der Scnckenbergischen Naturforschenden Gesellschaft. \\. A. KoLLiBAY — Neisse, seitens des Vereines in der Ostmark. Professor Curt Lampert — Stuttgart, vom Verein für vaterländische Naturkunde in Würt- temberg. 19o Matschte Pál — Berlin - az «Ornitholo- gÍHcher Verein in München» képviseletében. Ezen kívül jött üdvözlés számos magános részéről, köztük Ferdinánd bolgár fejedelem- től is. Eriieztek üdvözletek a keleti félgömb egész területéről, még Abessiniából is. Végül kihirdette az elnök a társulat osz- totta kitüntetéseket, mely szerint a Társulat tiszteletbeli tagjaivá kineveztettek : Radde G. titk. tan. — Tiflis. Heeman Ottó — Budapest. ScLATEE Ph. L. — London. Shaepe E. B. — London. Salvadori gróf — Turin. Az első napot lelkes lakoma fejezte be a «Hotel zur Stadt Nürnberg» -ben, mely szálló a gyűlés egész tartama alatt valóságos főhadi- szállás volt. Okt. 7-én megkezdődtek az előadások. Nagy mennyiségű érdekes és figyelemre méltó elő- adást jelentettek be, úgy annyira, hogy az időből semmikép se futotta s így egy résznek előadását el kellett ejteni. Itt csak ezeket aka- rom felemlíteni : Beblepsch H. báró — Seebach, a nem- zetközi madárvédelemről ; Dr. Blasius V. titk. tan. — Braunschweig, a rübelandi barlangok fossil madárfaunájáról, továbbá malayi madarakról : TeiENEMANN J., egy ornithologiai megfigyelő állomás czéljáról Eossittenben ; Berlepsch H. gróf — Berlepsch vára — Bolivia madárvilágáról ; Dr. König A. tanár Bonn - a mediter- rán területek ritkább madárfajairól : Dr. Helm — Chemnitz — a vonuló mada- rak repülésének magasságáról : Dr. Eeichenow tanár - Berlin Afrika madárfaunájának viszonya más állatterülete- kébez ; Matschie P. — Berlin a madarak elter- jedéséről Mikronéziában ; Schalow H. — Berlin — Németország or- nithologiai köuyvészetéről. A jeleuvoltak meglátogatták Eey páratlan, érdekes sorozatokban rendezett és teljes fészek- aljakban látható kakuktojásgyűjteményét ; Chun tanár és titkos tanácsos nagyszerű mélyvíz- búvárlat anyagát s végezetül a híres állatkertet. Okt. 8-án kirándulás következett az Eisle- Aquila. Vin. Paul Matschie - Berlin, vom Oruitli. Verein München. Ausser einer gi'ossen Zahl persönlicher Be- grüssungen, darunter Fürst Ferdinand von Bulgarien, kamen solche aus allen Theilen der östlichen Halbkugel, sogar aus Abessynien. Zum Schlüsse verkündete der Vorsitzende die von der Gesellschaft verliehenen Ehrungen, wornach zu Ehrenmitgliedern der Gesellschaft die folgenden ernannt wiu-den : Geheimrat G. Eadde — Tiflis. Otto Herman — Budapest. Ph. L. Sclatee — London. E. B. Shabpe — London. Graf Salvadori — Turin. Diesen ersten Tag besehloss ein animiertes Festnial im Hotel zur Stadt Nürnberg, welches für die ganze Dauer der Jahres-Versammlung ein förmliches Hauptquartier bildete. Am 7. Oktober begannen die Vorträge. Es gab eine Fülle des Literessanten und Wissens- würdigen, so, dass die Zeit gar nicht genügte und ein Theil zurückgelegt werden musste. Es seien hier angeführt : Freiherr H. von Berlepsch — Seebach, über internationalen Vogelschutz. G. Hofrat Dr. W. Blasius — Braunschweig, über die fossile Vogelfauna der Eübeländer Höhlen, ferner über malayische Vögel. -J. Thienemann, über die Zwecke und Ziele einer ornithologischen Beobachtungsstation in Eossitteu. Graf H. von Berlepsch — Schloss Berlepsch, über die Ornis von Bolivia. Professor Dr. A. Koeniü — Bonn, über sel- tene Vogelarten aus dem mediterranen Gebiete. Dr. Helm — Chemnitz, über che Höhe des Wanderfluges der Vögel. Professor Dr. Eeichenow — Berlin, Bezie- hungen der Vogelfauna Afrikas zu denen an- derer Tiergebiete. P. Matschie — Berlin, über die Verbreitung der Vögel in Mikronesien. H. Schalow — Berhn, über die ornitholo- gische Bibliographie Deutschlands. Besichtigt wurden die wundervolle Samm- lung von Kukukeiern in vollen Gelegen und merkwürdigen Suiten des Herrn Eey ; die herr- lichen Materialien der Tiefsee-Forschung des Herrn G. E. Professor Chun, endlich der be- rühmte zoologische Garten. Am 8. Oktober folgte der Ausflug nach dem 25 194 beű melletti édes tóhoz s látogatás Klein- schmidt Ottó lelkésznél Volkinaritzbaii. Wie- senhausban, Eisleben mellett történt meg a befejezés. Már e futólagos vázlatból is kitűnik, hogy a csemete, melj^et félszázaddal ezelőtt komoly férfiak ültettek, a német tudomány dicsőségére és az egész tudományos világ hasznára hatal- mas törzset hajtott, s így az ősök törekvése áldást biztosított az egész jövőre. Aquila. Oeryle alcyon (L.) Európában. 1899. decz. 17-ikéu, Hollandiában az Arnheim várostól nem messze fekvő De-Steeg nevű falu mellett, egy halas tónál egy Ccryle alcyon (L.) J -et lőttek. Én ezt a darabot láttára, pompás tollazatban volt s a fogságnak legcsekélyebb nyoma sem látszott rajta. Hollandiában az összes állatkertek igazgatóinál, sőt Frankfurtban is Boettger tanár- nál tudakozódtam : nem tudnak-e valami ilyen madárnak megszökéséről, de az általános felelet csak az volt : hogy eddig Ceryle alcyon még tel- jességgel nem importáltatott Amerikából. Dr. FiNSCH Leidenben és én e madarat feltétlenül eltévedt vendégnek tartjuk. Amennyire végére járhattam, a múlt évben 3 amerikai ilyen ven- dég jegyezhető fel, úgy mint Querquedula discors (L.) és Ceryle alcyon (L.) Hollandiá- ban és Coccyzus americanus (L,) Nagy Bri- tanniában. Báró Snouckaerl van Schauburg. süssen See bei Eisleben und ein Besuch liei Pfarrer Otto Kleinschmidt in Vulkmaiitz. Im Wiesenhause bei Eisleben erfolgte der Schluss. Schon diese sehr flüchtige Skizze dürfte es vollkommen beweisen, dass die Saat, welche ernste Männer vor einem halben Jahrhiúidert gesäet haben zu Ehren deutschen Wissens und zum Nutzen der Gesammtwissenschaft ki'äftige Stämme ergab, das Bestreben der Alten also für alle Zukunft Segen stiftete. Aquila. Ceryle alcyon (L.) in Europa. Am 17. Dezember 1899 wurde ein S Co'yle alcyon (L.) an einem Weiher beim Dorfe De Steeg unweit Arnheim in Holland erlegt. Ich habe dieses Stück gesehen und fand es in prächtigem Gefieder, ohne jede Spur von Gefangenschaft. Ich habe liei allen Direktoren von zoologischen Gärten in Holland und auch bei Prof. Boettger in Frankfurt nach- gefragt, ob ihnen vielleicht etwas über das et- waige Entfliehen eines solchen Vogels bekannt sei, aber die allgemeine Antwort ist : keine Ceryle alcyon sei bis jetzt aus Amerika impor- tiert worden. Dr. Finsch in Leiden und ich hal- ten den Vogel unbedingt für einen Irrgast. Soviel mir bekannt geworden ist, sind im ver- gangenen Jahre 3 amerikanische Irrgäste zu verzeichnen : Querquedula discors (L.) und Ce- ryle alcyon (L.) in Holland und Coccyzus ameri- canus (L.) in Gross-Britaunien. Baron Snouckaert van Schauburg. INTÉZETI UGYEK. INSTITUTS- ANGELEGENHEITEN. A Magyar Oruitliolog^iai Központ az 1900-ik évi párisi világkiállításon kiállított térképeiért és irodalmáért az aranyérmet nyerte el. A Magyar Ornithologiai Központ az 1901. év január elsejével a m. k. vallás- és közoktatás- ügyi Ministerium ügyköréből a m. k. földmí- velésügyi Miuisteriuméba ment át, a hol a kir. meteorológiai központi intézet, a Rovartani, a Magvizsgáló- és az Ampelografiai állomások is vannak. Erre a változásra mi magunk is töre- kedtünk és dr. Darányi m. k. földmívelésügyi Minister részéről a legkészségesebb felvételt és támogatást találtuk. Tudva van, hogy dr. Die Ungarische Ornithologische Centrale erhielt für ihre ausgestellten Kar- ten und ihre Literatur auf der Welt- Ausstellung vom Jahre 1900 in Paris die goldene Medaille. Die Ungarische Ornithologisclie Centrale über- ging mit 1. Jäuncr 1901 aus dem Verbände des königl. ungarischen Ministeriums für Cultus und Unterricht in jenen des königl. ungarischen Ministeriums für Landwirtschaft, wohin nun auch schon die königl. Meteorologische Central- Anstalt , die Entomologische , die Sainen- Untersuchuugs- und die Ampelogra))hisclie Station gehört. Wir haben diesen Wechsel selbst angestrebt und fanden bei königl. Mi- 195 Darányi minister volt az, a ki chernelházi Cheruel István nagyszabásu ornithologiai mü- vét létrejőni segítette, s a kinek köszönhetjük a Herman Ottó tollából nemsokára kikerülő «Ma- darak hasznossága és károssága» ezimü nép- szerű műnek kiadását, szóval a ki mély belátá- sával az ornithologia terén úgy a tisztán tudo- mányos, mint a gyakorlatias irány felkarolásá- val elévülhetlen érdemeket szerzett. Ezzel az átmeneteilel egyengetve van az út, mely az Északamerikai Egyesült Államoknak tudományos tekintetben oly becses, gyakorlati- lag is oly hasznos systemájához vezet. Önként értetődik, hogy a Magyar Ornitho- logiai Központnak, valamint folyóiratának, az «Aquila» -nak eddigi irányában semmi változás nem lesz, legfennebb, hogy mostantól kezdve a madarak hasznosságára és Isárosságára vonat- kozó kutatások szélesebb alapon fognak tár- gyaltatni. E változás folytán intézetünk azon kellemes helyzetbe jut, hogy nagyobb helyiséget kap, így az eddig helyszűke miatt nagyon összeszo- rított gyűjteményeit fejlesztheti s ezen felül az ifjú erőknek több alkalmat nyújthat komoly törekvéseik érvényesítésére, a mint ez már mindjárt kezdetben is az intézet kitűzött czéljai- nak egyike volt. Mi a magyar Nemzeti Múzeum falait, mint a Magyar Ornithologiai Központ bölcsőjét, fájdalom érzésével hagyjuk el, a hol azonban igazi haladásról van szó, ott az alanyi érzéseknek nem lehet döntő szavuk. Ebből folyólag 1901 január 24-én a központ tisztelgett dr. D.\.r.(nti minister őexcellenciájá- nál és méltóságos Nemeskéri Kiss Pál állam- titkár urnái. Herman Ottó vezetése alatt meg- jelentek PüNGUR Gyula tanár, Hegyfoky Kabos plébános, dr. Krammer Nándyr tanár, Szalay Elemér assistens, Csörgey Titus tb. assistens, Soós Lajos gyakornok. Csató, Chernél és Gaál külső tagok a közbe jött akadályok miatt nem jelenhettek meg. A minister úr őnagyméltósága előtt Herman Ottó hangsúlyozta ama n^gy elévülhetlen érde- meket, melyeket őnagyméltósága a magyar ornithologia körül máris szerzett és azt a foga- dalmat tette, hogy a személyzettel együtt miu- nister für Ackerbau Dr. v. Darányi bereitwil- ligste Aufnahme und Unterstützung. Es ist bekannt dass es Minister v. Darányi war, der das gross angelegte oruithologische Werk Stefan Chernel's von Csernelháza zu Stande brachte ; dem wir nächstens die populäre Aus- gabe des Nutzens und Schadens der Vögel aus der Feder Otto Herman's zu danken haben werden ; kurz gesagt, der sich durch seine tiefe Einsicht unvergängliche Verdienste aiif dem Gebiete der Ornithologie sowohl in streng wis- senschaftlicher als auch in praktischer Eich- tung erworben hat. Mit diesem Übergang ist die Eichtung angebahnt, welche zu dem wissen- schaftlich so werthvollen, praktisch so nützli- chen Systeme der Vereinigten Staaten von Nord- Amerika führt. Es versteht sich von selbst, dass an der Eichtung der Ung. Ornith. Centrale und ihrer Zeitschrift «Aquila» absolut keine Aende- rung eintritt, es sei denn, dass von nun an eine Bereicherung der Untersuchungen hin- sichtlich des Nutzens und des Schadens der Vögel eintreten wird. Durch diesen Wechsel gelangt die Anstalt ' in die angenehme Lage, ein grösseres Local beziehen, mithin ihre jetzt räumlich sehr beeinträchtigten Sammlungen entwickeln zu können und überdies jungen Kräften mehr Gelegenheit zur Bethätigung ihres Eifers bieten zu können, was ja auch vom Beginne an in das Programm der Anstalt ge- hörte. Wir werden die Mauern des ungarischen National-Museums, der Geburtsstädte unserer Anstalt mit Wehmut verlassen : wo es sich aber um wahren Fortschritt handelt, dort haben subjective Gefühle kein entscheidendes Ge- wicht. Infolge dessen machte am 24-ten Jänner 1901 die Centrale ihre Aufwartung bei Sr. Excellenz Minister Dr. Darányi, bei Sr. Hochwohlgeboren Staatssecretär Paul Kiss de Nemeskéb. Unter Führung Otto Herman's erschienen Prof. Julius PuNGUR, Dechant Jacob Hegyfoky, Professor Krammee, Assistent Elemér v. Szalay, Hon. -As- sistent Titus Csörgey, Practikant Soós. Die Externisten Herren v. Csató, Chernél und Gaál wai-en am Erscheinen verhindert. Bei Sr. Excellenz dem Minister betonte Otto Herman die hohen unvergänglichen Verdienste, welche sich Se. Escellenz um die Ornithologie Ungarns schon erworben, und that das Gelübde, mit dem Personale vereint Alles aufbieten zu á5* I9G dent meg fog tenni, a mi a M. 0. K. czélját elő- mozdíthatja. A minister őnagyméltósága ezt válaszolta : örömére szolgál, bogy a M. 0. K.-ot fogadhatja, melyben teljesen bizik, mivel egyik munkatár- sának, egy oly férfiúnak vezetése alatt áll, kinek neve teljes biztosítékot nyújt, sőt teljes pro- grammot jelent. A minister minden támogatást megígért ; sőt magát is a Központ munkatársá- nak tekinti. Neivieskéki Kiss Pál államtitkár Herman Ottó beszédére hasonló értelemben válaszolt. Teljesen hízik a vezetésben, nemcsak azért, mert barátja a vezetőnek, hanem azért is, mert annak törek- véseit ismeri és méltányolja. Bizalmát kiter- jeszti a személyzetre is, mert jó vezérnek csak jó katonái lehetnek. 0 is teljes támogatását ígérte meg a Központnak. Végül meglátogatták a megjelentek az illető osztály vezetőjét, Mádat ministeri tanácsost s itt is a legelözékenyebb fogadtatásra találtak. M. 0. K. wollen, um die Ziele der ü. 0. C. zu fördern. Se Excellenz der Minister erwiderte, es gereiche ihm zur Freude, die U. 0. C. empfangen zu kön- nen, zu welcher er vollstes Vertrauen habe, da sie unter der Leitung seines Mitarbeiters stehe, eines Mannes, dessen Namen vollste Garantie bietet, ja ein vollkommenes Programm bedeutet. Der Minister sagte jede Unterstützung zu ; ja er betrachte sich als Mitarbeiter der Centrale. Staatssecretär Kiss von Nemeskér erwiderte auf die Ansprache 0. Herman's in gleichem Sinne. Er habe zur Leitung volles Vertrauen, nicht nur weil er ein Freund des Leiters ist, sondern weil er dessen Bestrebungen kennt und würdigt. Er übertrage das Vertrauen auch auf das Personale, weil ja ein guter Heerführer nur gute Soldaten haben kann. Auch hier wurde der Centrale vollste Unterstützung zugesagt. Zum Schlüsse besuchten die Erschienenen auch den Leiter der betreffenden Section, Mi- nisterialrat V. MÁDAY, wo sie das freundlichste Entgegenkommen fanden. V. 0. C. Az intézet gyűjteményei. Ujabb gyarapodások. 1. Bőr- és kitömött madarak gyűjteménye. Fajok. — Arten. 1. Phalacrocorax graculus demaresti 2. Larus canus 3. Sterna cantiaca 4. Mergus serrator 5. Botaurus stellaris 6. Colymbus nígrícollis , „ _ 7. Passer domesticus (chlorochr.) — . 8. Sylvia atricapilla 9. Falco subbuteo 10. Astur palumbarius 1 1 . Tringa temmíncki 12. Eallus aquaticuB Összesen Zusammen A gyűjtemény áll 305 darabból. Sammlungen des Institutes. Neuer Zuwachs. 1. Sammlung aufgestellter und in Bälgen präparierter Vögel. Ajándékozó neve. Name, des Gebers. Példánys'zám. Exemplarzabl. 1 Szlávi Kokkél (^ Újvidék). 3 2 1 1 1 1 1 1 1 SzÜTS Béla (Tavarna). « « Il Pfennigberger József (Béllye). Szabó György (Jánosháza). Kédli Béla (Duna-Mocs). Teleki Pál gróf (Pribékfalva). Wellibil Károly (Gács). 15 db. Stück. Diese Sammlung enthält 305 Stücke. 197 2. CoUectio ingluvialium. Fajok. Arte 1. Cerchneis vespertina 2. Erithacus rubeeula 3. Fringilla montifringilla 4. Kegulus regulus 5. Eallus aquaticus 6. Chrysosmitris spinus 7. Aegithalus caudatus 8. Perdix perdix 9. Yinx torquilla 10. Fringilla cœlebs 1 1 . Lanius Homeyeri 12. Sylvia curruea 13. Parus major 14. Cannabina cannabina 15. Certhia familiáris 16. Chloris chloris 17. Anas boschas 18. Pica pica 19. Vanellus vanellus . 20. Dendrocopus major 21. Tichodroma muraria 22. Coccothraustes coccotraustes. 23. Caprimulgus europseus 24. Paras major 25. Motacilla alba 26. Nycticorax nycticorax 27. Corvus cornix 28. Motacilla boarula 29. Troglodites troglodites 30. Phasianus colchicus 31. Accentor modularis 32. Calcarius nivalis 33. Passer montanus 34. Hydrochelidon nigra 35. Scolopax rusticola 36. Carduelis carduelis 37. Anas querquedula 38. Columba œnas 39. Begulus cristatus 40. Alauda eristata 41. Euticilla cairii 42. Cuculus canorus 43. Certhia familiáris 44. Yinx torquilla 45. Erithacus rubeeula 46. Pyrrhula pyrrhula 47. Parus cœruleue „ _. 48. Totanus hypoìeticus Darabszám. Az ajándékozó neve. Stückzahl. Name des Gebers. Wachenhusen a. Tarján Tibor Ertl Gusztáv 198 Fajok. — Arten. 49. Fringilla cœlebs 50. Corvus frugilegus 51. Astur palumbarius 52. Cinelus cinclus 53. Parus eristatus 54. Turdus iliacus 55. Parus ater 56. Columba palumbus 57. Tetrao urogallus 58. Cerchneis tinnunculus 59. Palco merillus .... 60. Fulica atra 61. Colymbus eristatus 62. Fuligula nyroca 63. Cieonia ciconia 64. Buteo buteo 65. Emberiza citrinella 66. Passer domesticus Diiriiüszáui. Az ajiindékozo neve. Stückzahl. Name des Gebers. Összesen Zusammen 2 Ertl Gusztáv 1 41 <( 1 {( (1 2 (( (( 2 (( <( 1 il {< 2 (( fl 1 (1 « 1 <( fl 1 « (1 1 <( <( 1 8 34 117 A gyűjtemény áll 1 238 drbból. Die Sammlung zählt 1 238 Stück. 3. Collectio anatomica. Fajok. — Arten. Mellcsont. - - Brustbein. Stückzahl. Name des Gebers 1. Cerchneis vespertina « fl 2 Wachenhusen a. 2. Palco sub buteo (1 « 1 « « 3. Buteo buteo iol:. — ■ Tansch-E.iemplare. 1. Akadémiai Értesítő. Budapest. 120—130. f. (1900). 2. Anales del Museo ^ac.ioìml de Montevideo. Tom. III. (1898) ; Tom. III. B^xsc. XI— XV. (1899). 3. Archiv für die Xatiirkundo Liv-, Estli- und Kurlands. Dorpat (Jurjeff). Bd. 1 — l., 6 — 10. 4. Atti della Società Toscana di Scienze Xaturali. Processi Verbali. Pisa. Voi. XII. pg. 1 — 13(). 5. Atti della Società Italiana di Scienze Naturali e del Museo civico di Storia Naturale. Mibiuo. Voi. XXXIX. Fase. 1. 6. Atti dell' I. R. Accad. degli Agiati di Rovereto. Vol. V., VI., 1 . 2. 7. Augustana Lihrarys PuhUcations. Eock Island. Illinois. 1900. Nr. 2. 8. Avicula. Giornale Ornithologico Italiano. Siena. Anno III. IV. fase. 23 — 36. 9. Bergens Museums Aarbog. 10. Bericht der Meleorolog. Commission des Naturforschenden. Vereins in Bninn. .Jahrg. 1 — 16. 11. Bericht — 34-ster — des Naturwissenschaftlichen Vereins f. Schwaben und Neuberg (&. Y.) Augs- burg, 1900. 12. Bericht der Naturwissenschaftl, Gesellschaft zu Chenmitz. 1 3. Bericht der Oberhessischen Gesellschaft f. Natitr- und Heilkunde. Giessen. 14. Bericht der Wetterauischen Gesellsrhaft f. die gesammte Naturkunde. Hanau. 15. Bulletin of U. S. Departement of Agriculture. Division of Biological Survey. Washington, Nr. 12, 14. 16. Bidletin de la Société Impériale des Natui-ulistes de Moscou. Nouv. Sér. Toms. XIII. 1 — 4. 17. Ciel et terre. Bruxelles. XX. Année, Nr. 21—24 ; XXI. 1—21. 18. Erdély. Kolozsvár. VIE. (1899) 8—12 : IX. (1900) 1 — 12. 19. Erdély Népei. Kolozsvár. ÜL (1900) 1—3. 20. Erdészeti Kísérletek. Selmeczbánya. I. (1899) 1—4; II. (1900) 1—2. 21. Erdészeti Lapok. Budapest. XXXVEI. II, 12; XXXIX. 1 — 12. 22. Értesítő. Erdélyi Múzeum-egylet Orvos-természettudora:ínyi szakosztályából. Kolozsvár. 23. nFaunao. Mittheilungen aus den Veremsitzungen vom Verein Luxemburger Naturfreunde «Fauna». Jahrg. 8, 9, 10. 24. Glasnik Hrvatskoga Nararoslovnoga Druztva. Zagreb. I. 4—6 ; II — XII. 25. Halászat. Budapest. I. 1899— 1900; U. 1—10. 1900—1901. 26. Helios. Frankfurt a/ü. Bd. XVI.,XVII. (1899, 1900). 27. Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpathenvereins. Hermannstadt. Jahrg. 1898, 1899. 28. Jahrbuch des Naturhistorischen Landes-Muscums von Kärnten. Klagenfurt. 29. Jahresbericht — Xl-ter — des Vereins für Naturwissenschaft zu Braunschweig. 30. Jahresbericht und Abhandlungen des Naturwissenschaftlichen Vereins in Magdeburg. 1898, 1999. 31. Jahresbericht der Naturforschenden Gcscllsch. Grauhündens. Chur. 32. Jahresbericht dos Ornitliologischen Vereins zu Müm-hen. 1899, 1900. 33. Journal of the Asiatic Society of Bengal. Calcutta. Vol. LXMÍI. Part. II. Nr. 2—4; LXIX. Part. II. Nr. 1. 34. Kisérletügyi Közlemények. Budapest. II. 5, 6; III. 1 — 6. 35. Leopoldina. Halle a/S. XXXV, XXXVI. 36. Memoirs (of the Australian Museum). Sydney. 37. Memorie. (Mus. Civico di Storia Naturali di IMìIkuo.) 38. M. kir. Meteorológiai Intézet Évkönyvei. 1 899, 1 9Û0. 39. M. k. Meteorológiai Intézet Hivatalos kiadványai. Bpest, 1900. 11. és III. kötet. 40. Mittheilungen aus dem Oslerlande. 41. Mittheilungen des NaturwissenscìiaftUchen Vereines für Steiermark. Graz. 1899. 42. Mittheilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines zu Troppau. 1899. 43. Museum caucasicum. Tiflis. I. 1899. 203 44. Mìisnnm f. Naturkunde. Berlin. 45. Naturae Novitates. Berlin, 1S99. Nr. 19—24; 1900. Nr. 1—19. 46. Nortii American Fauna. (U. S. Department of Agriculture i Washington. Nr. 17. IS. 47. Novitates Zooìogicae. (Edit, by Walt. Eotschild, E. Hartert iiml K. Jordan.) Vol. VI. 3. 4; Vol. 1. 2, 4. 48. Ornithologisclies Jahrbiicii. Hallein. IX. 5, 6 ; X. XI. 49. Ornithologische Monatsberichte. Berlin. VIEI. (190Ü1 1 — 12; IX. (1901) 1. 60. Ornithologische Monatsschrift. Gera-Eeuss. XXIV. (1899) 11. 12 ; XXV. (1890) 1—12. 51. Pótfüzetek. Budapest. LIV— LVni. (1900). 52. Proceedings of the American Academy of Arts and Scienrrs. Boston. XXXV. 1 — 27. 53. Proceedings of the United States National Museum. Washington. No. 1153, 1180, 1182. 1195 — 97. 54. Records of the Australian Museum. Sidney. Vol. III. No. (i, 7. 55. Report of the Secretary of Agriculture. Washington. 5G. Report of Trustees of the .Australian Museum. Sydney. 57. Revista do Museu Paulista publicada por H. von Ihering. S. -Paulo. \'ol. IV. (1899). 58. Rovartani Allomcis közleményei. Budapest. 59. Sitzungsberichte der Naturforscher- Gesellschaft hei der Universität Dorput. (Jurjeff.) 60. Dio Schwalbe. Berichte des Comités für Ornithologische Beobaehtungs Stationen in Oesterreich. Wien. Neue Folge. 61. Sknfter. (Kong. Norske Videnskabers Selskak.i Trondjem. 62. Smithsonian Miscellanioìts Collections. Washington. 63. Smithsonian Report. W'ashington. 64. Societatum Litterae. Frankfurt. Jhg. XIII. (1899) 1 — 12. 65. A Természet. Budapest. IH. (1900) X— XXIV; IV. (1900 1901) I— IX. 66. Természetrajzi Füzetek. Budapest. XXI. 3, 4: XXII. f. 1—4; XXHI. 1—4. 67. Természettudományi Közlöny. Budapest. 364. (1899) ; 365—376. (1900) ; 377. (1901). 68. The Auk. New-York. 1899. 1—4; 1900. 1—4. 69. Tromsö Museums Aarsbcrctning Tromsö. 70. Tromsö Musi-ums Aarshefter. Tromsö. 1899. 71. Vadászlap. Budapest. XX. 35, 36; XXI. 1 — 36. 72. Verhandlungen des Naturforschenden Vereins in Brunn. XXXIX. (^1898) XL. (1899). 73. Verhandlungen und 'Mittheilungen des Siebenbürgischen Vereines für Naturwissenschaften zu Hermannstadt. XLVHI. XLIX. 74. Yearbook of the United States Department of Agriculture. Washington, 1899. 1900. 75. Zeitschrift für Ornithologie und praktische Geßügelzucht. Stettin. XXIV. (1900) 1 — 12 ; XXV. (19011 1. NEKROLOG. MILNE-EDWAEDS ALFONS. (1835-1900). A híres tudós, Milne-Edwards Alfons, a mult 1900. év aprii havában a tudománynak szentelt éle- tét befejezte. 1860-ban, 25 éves korában, az orvosi tudomá- nyoknak, 1861-ben a bölcsészetieknek doktora lett; 1862-ben segéd a természetrajzi Múzeumnál, 1 864-ben rendkívüli, 1 865-ben rendes tanár a gyógy- szerészeti felsőbb iskola álattani tanszékén, lS69-tôl segédigazgató, 1880-ban rendes igazgató az egye- ALPHONSE MILNE-EDWAßDS. (is;3.^ - Uioij), Le célèbre savant Alphonse Milne-Edwaeds a fini le mois d'avril 1900 sa vie consacrée aux sciences. Il fut docteur en médecine en 1860, à l'âge de vingt cinq ans, 1861 docteur es sciences, 1862 aide naturaliste du Muséum d'Histoire naturelle, 1864 agrégé de l'Ecole supérieure de Pharmacie, 1865 professeur de Zoologie à la même école; 1869 vice- directeur du laboratoire zoologique de l'Université, 1873 membre de l'Académie dans la section d'Ana- 26* 204 temi zoológiai laboratóriumnál; 1873-ban az Aka- démia boncztani és zoológiai osztályának tagja, 1876-ban természetrajzi Múzeumnál zoológiai tanár, 1885-ben az Orvosi Akadémia tagja, 18!)2-ben a Muséum d'Histoire Naturelle igazgatója, végül 1900-ban a tudományos Akadémia alelnöke. Irt több, az általános zoológiára, az emlősök boncztanára, a j)aliEoutologiára, sőt az orvosi ishy- siologiára vonatkozó munkát. Készt vett mint ve- zető, mint igazgató több misszióban, melynek fel- adata volt a tenger mélységének állatéletét és né- pességét kikutatni. Munkásságának azonban legértékesebb kincsei azok az ásatag madarakra vonatkozó tanulmányai, melyekkel a tudományt gazdagította s melyekért úgy tekinthetjük őt, mint az őslénytani madártannak megteremtőjét. E munkáiból legyenek felemlítve a következők : li RecJierches anatoiniques et palacuidologiques pour servir à l'histoire oies- Oiseaux fossiles de la France.» 1866—1871. « Sur les Oiseaux fossiles des Dépôts eocenes de Phosphate de Chaux du Sud de la France», mely az 1891-ben Budapesten tartott II. nemzetközi Ornitbologiai Congressiison olvastatott volt fel s mely annak «Compte rendu» -jében és külün lenyo- matban publikáltatott. Halálával a Milne-Edwards családág megszakad. Intézetünk az elhunytban egyik lelkes tiszteleti tagját gyászolja. M. < >. K. tomie et de Zoologie, 1876 professeur de Zoologie au Muséum ; 1 880 directeur du laboratoire ; 1 885 membre de l'Académie de médecine ; 1892 directeur du Muséum d'Histoire naturelle, 1900 vice-prési- dent de l'Académie. Il a publié nombreux ouvrages et mémoires sia- la Zoologie générale, l'anatomie des mammifères la paléontologie, même sur la physiologie médecine. Il a pris part comme chef, comme directeur ' dans jilusieurs missions, l'objet desquelles était l'explo- ration des grandes profondeurs de la mer en égard de leurs popiilation zoologique. Mais les résultats les phis splendides de son assi- duité sont les déplorations faites sur les Oiseaux fossiles ; nous lui devons la découverte et la classi- fioation d'un très grand nombre d'Oiseaux fossiles. On le pourrait regarder comme un créateur de l'Ornithologie paléontologique. De ces œuvres nous ne mentions que : « Kecherches anatomiques et paléontologiques pour servir à l'histoire des Oiseaux de la France». (1866—71.) «Sur les Oiseaux fossiles des Dépots eocenes de Phosphate de Chaux du Sud de la France» ; lu 1891 à II. Congrès Ornithologique International à Buda- pest et communiqué dans le Compte rendu du même Congrès et dans un extrait séparé. Par sa morte s' éteint le nom célèbre d'Edwards. Notre Institut regret dans Mr. Milne-Edwards un excellent membre honoraire. H. C. 0. II. Elhaltak : Dr. Altum Bf.kx. titkos tanácsos, erdészeti aka- démiai tanár, Eberswaldeban, 1900 február 1-én; 76 éves korában. Báró De Sélys-Lüngchamps M. Epm., a belga kir. tud. akadémiának tagja, a francziaországi zoológiai Társaságnak, a M. Ornith. Központnak és sok más akadémiának és társulatnak tiszteletbeli tagja, Lüt- tichben, 190O deczember 11-ikén, 87 éves korá- ban. Verstorben : Dr. Beenh. Altüm, Gehoimrath, Prof. der Zoo- logie an der Forstakademie in Elberswalde, den 1. Februar 1900, im Alter von 76 Jahren. Baron M. Edm. De Selys Longchamps, Mitglied der köu. belgischen Akademie der Wissenschaften, Ehrenmitglied der Zool. Gesellschaft von Frank- reich, der Ung. Ornithol. Centrale und vieler ande- rer Akademien und Gesellschaften, am 1 1 . Dezemb.- 1900, in Lüttich, im 87. Lebensjahre. AQUILA. In f.vfrlsn f'hjil iiidiiin Hctfitm (iiuniii .... A lylAGYAK MADÁRTANI KÖZPONT FOLYÓIRATA. rElílOllUAL OK 0I1NITI1UI.UI1Y. JOURNAI, l'UUlí i/OlíNri'IIOl.OClIÍ. ZKITSi^lllíll'í FÜR ORNITHOLOUIE. HIMTKU HYTIIli IIUNUARIAN CENTRAl.-BUREAU l'UlìMli l'AR 1,E liUltliAU CENTRAI, l'UUU OllilAX DES IIN'IIARISCHHN CENTRAI.BUREAUS FOK ORNITHOLOGICAL OBSERVATIONS. LES OBSERVATIONS UKNITHOLOGKÍUIÍS. FÜR ORNITH. BEOBACHTUNGEN. Nr.3-4. sz.l901.Dec. 24. Budapest, József-körút 65. 1. Évfolyam VIII. Jahrgang Madárvédelem. Irta : Herman Ottó. Vogelschutz. Von Otto Hurman. Ide s tova egy emberöltőnyi az az idő, a mióta a hasznos madarak védelmére alakitandó nemzet- közi egyezmény kérdése a diplomacziai tárgya- lások útvesztőjében lassúskodik. Az ügy mostani állapotából Ítélve, lehet kilátásunk az egyez- mény létrejövetelére ; de sajnos, csak oly alak- ban, hogy Európa bizonyos déli államai, a me- lyek az átvonuló madarak tömeges gyilkolását «néptápláléknak« mondott megokolás alapján védelmükbe veszik, az egyezményhez nem fog- nak hozzájárulni. Ekörülmény természetesen nagy és erkölcsileg mélyreható dilemmát teremtene, a mely lénye- gében ez volna : Európa amaz államai, melyek a 46-ik szélességi foktól északra feküsznek, tulaj- donképen csak azért óvnák és gyámolitanák a hasznos vonuló madarakat, hogy a 46-ik széles- ségi foktól délre fekvő bizonyos államok tiszte- letreméltó lakossága annál bővebb «néptáplá- lékhoz» jiisson. Ez a felfogás nem tőlem ered ; általános ez a természet barátainak, de kivált a vadászoknak körében, a kik az apró vonuló szárnyasoknak, nevezetesen a fürjnek folytonos kevesbülését évről-évre jobban érzik, a kiknek továbbá az erdő elnémulása, a ligetek s a mezők kihaltsága szükségképpen feltűnik. Ezek az emberek így okoskodnak : minek kí- méljük s védjük mi az erdők, mezők és ligetek dalosait, mikor azok így is úgy is a Délvidék madárfogóinak áldozataivá lesznek. Miért kellene épen nékünk arról, a bár cse- Ariuila. VILI. Es wird bald ein Menwchenalter verílossen sein, seitdem sich die Frage einer internationa- len Convention zum Schutze der nützlichen Vögel durch alle Verschlingungen diploma- tischen Verkehres dahinschleiJi^t. So wie die Angelegenheit jetzt steht, ist ein Zustande- kommen der Convention nicht ausgeschlossen, leider aber nur in der Form, dass sich gewisse südliche Staaten Europas, wo der Massenmord der durchziehenden Vögel mit der Begründimg : (I Voll,'^iiiihrung» beschützt wird, der Conven- tion nicht anschliessen werden. Hiedurcli würde nun ein grosses und moia- lisch tief einschneidendes Dilemma geschaffen, dessen Wesen das folgende wäre : jene Staaten Europas, deren Gebiet nördlich des 4G-ten Breitegrades liegt, würden die nützlichen Zug- vögel eigentlich desswegen schützen und hegen, damit die ehrenwcrthe Bevölkerung gewisser Staaten südhch vom 46-ten Breitegrade umso reichlicher ihre « Volksnahrung» erhalte. Diese Auffassung ist nicht meinem Kopfe entsprungen ; sie entsteht bei Naturfreunden, ganz besonders bei Jägern, die von -lahr zu •Jahr die fortschreitende Verminderung des klei- neren, ziehenden Federwildes, namentlich der Wachtel zu spüren bekommen, denen ferner das Verstummen des Waldes, die Leblosigkeit der Auen und Fluren auffallen muss. Das Raisonnement dieser Leute lautet wie folgt : Warum sollen wir die Sänger des Waldes, der Fluren und Auen schonen und schützen, wenn sie doch unvermeidlich den Vogelstellern des Südens zum Opfer fallen ? Warum sollen eben wir uns den, wenn auch 37 206 kély s egyre csekélyebb haszonról lemondanunk, ;i mely különben okvetlenül a déli országok tömeges madárgyilkolásának válik javára, a nél- kül, hogy a Délvidék az erdők, mezők és ligetek dalosainak kíméletével és védelmével törődnék vagy ez ügyben csak valamicskét is fáradna? Nem oly időket élünk, a mikor a természet barátja, a földmives, a kertész, a vadász és más- féle alig szerezhet tudomást, hogy a Dél bizo- nyos piaczain a madár vonulás idején mi minden nem jelenik meg s mit adnak ott el ? A napi sajtó s a folyóiratok ma már teljesen szava- hihető tanuk észleleteit hozzák az egész olvasó, művelt világ tudomására, oly tanukéit, a kik szakemberek, a kik mint a tudományos világ ban elismert tekintélyek föltétlen bizalom ré- szesei ; a kiknek helyén van az eszük s a szi- vük. Csak tisztelt barátomat, Beblepsch János bárót említem itt, mint a ki egész lelkével buz- gólkodik ez ügyben. Nem is csoda, ha ama tény láttára, hogy a vonuló madarak bizonyos déli országokban való tömeges gyilkolásának még mindig nem lehet gátat vetni, oly körökben is felébred a haszonlesés, a melyek különben készek volná- nak a védelemre ? Az a magas idealizmus, a mely a madarat mély ethikai okokból még akkor is védi, mikor tudja, hogy ez a madár vonulása idején sehogy sem kerüli el a nyilvánosan jóváhagyott töme- ges gyilkoltatást, ez az idealizmus manapság ritkább a fehér hollónál ! Ily körülmények közt egyre nehezebbé válik, még a nagyon észszerű, pénzértékben kifejezett madárvédelem dolgában is valami eredményt elérni. Idáig jutva fejtegetésemben, könnyű volna nékem érzelmi húrokat pengetnem, megkérge- sedett szivekről panaszkodnom ; more consueto a magas «semmittevő kormányoknak» súlyos vádakat — nem előterjeszteni, - hanem mély bölcsességű fejükhöz vágni. Sőt az utóbbi dolgot helyzetemnél és állá- somnál fogva némi jogosultsággal is tehetném, minthogy a M. 0. K. a madárvédelem ügyében minden képzelhetőt megtehetett és tehet, még Ivedig azért, mert Magyarország kormánya az ügyet teljes érdeklődésével és messzeható tá- geriugi'ren und stets geringer werdenden Nutzen entgehenlassen, welcher ja sonst unbedingt dem südländischen Massenmorde der Vögel /ai Gute kommt, ohne dass sich der Süden um den Schutz und das Hegen der Sänger des Waldes, der Fluren und der Auen bekümmern oder auch nur im geringsten Ijemühen thäte? Die Zeiten sind eben dahin, wo Naturfreund. Landwirth, Gäi'tner, Jäger u. dgl. kaum etwas darüber erfahren konnte, was Alles zur Zeit des Vogelzuges auf gewissen Märkten des Südens erscheint und verkauft wird'? Die Tagespresse, die periodischen Schriften vermittelten heute die Beobachtungen von vollkommen glaubwürdigen Augenzeugen der ganzen lesenden, gebildeten Welt ; von Augenzeugen, die vom Fache sind, die in der wissenschaftlichen Welt als aner- kannte Auetoritäten, als unbedingt glaubwürdig gelten, die Kopf und Herz auf dem lechten Flecke haben. Ich nenne hier bloss meinen verehrten Freund Hans Freiherrn von Ber- LEPSCH, der sich mit ganzer Seele um die Ange- legenheit bemühet. Was Wunder, wenn angesichts der Thatsaclie, dass dem Massenmorde der ziehenden Vögel in gewissen Ländern des Südens auch heute noch immer nicht gesteuert werden kann, der Eigen- nutz auch in Kreisen erwacht, die sonst bereit wäi'en Schlitz und Hege zu üben ? Der hohe Idealismus, welcher den Vogel aus tief ethischen Gründen auch dann schützt, wenn er weiss, dass der Vogel, auf dem Zuge liegriffen, dem öffentlich gutgeheissenen Massen- morde nicht entrinnen kann, dieser Idealismus ist heutzutage wohl der allerseltenste Vogel ! Unter solchen Umständen wird es stets schwieriger, selbst in Sachen des sehr rationel- len, in Geldwerth ausgedrückten Vogelschutzes, einen Erfolg zu erzielen. An dieser Stelle meiner Erörterung angelangt, wäre es mir ein Leichtes Gefühlssaiten anzu- schlagen, über die Versteinerung der Herzen zu klagen: more consueto den hoheii «nichts- thuendeu Regierungen» schwere Anklagen nicht zu unterbreiten, sondern an den hoch- weisen Kopf zu werfen. Icli könnte das letztere in meiner Lage und Stellung sogar mit gewisser Berechtigung thun, da ja die U. 0. C. für den Vogelschutz alles Er- denkhche und zwar aus dem Grunde leisten konnte uiul kann, weil Ungarns Regierung der Sache \ ollste Aufmerksamkeit und weit- 207 mogatásával karolja fel; a vádak tehát nem szállanának a mi fejünkre vissza. Mindezek helyett mégis a tárgyilagos fejtegetés útját kö- vetem. Magyarországnak két IkiJIhII korú megfigye- lője van, a kik évtizedek óta évről-évre figyelik a madárvonulást, egyazon ponton, a legnagyobb lelkiismeretességgel. Az egyik Forgách Károlt gróf őkegyelmes- sége Ghymesen ; a másik az ismert ornitholo- gus a Királyhágón túl, Csató .Tános kir. tanácsos Nagy-Enyeden. Mindkettő évek sora óta küldi a tudósítást a megfigyelési területen fészkelő vándormadarak számának fokozatos csökkené- séről. Forgách gróf évek óta különösen a füsti fecskének feltűnő elmaradásáról tudósít. Ez évi jelentésének bevezetésében mondja: «Többször jelentettem már, hogy a madarak száma folyto- nosan csökken, mégis ez a szomorú jelenség az idén már valósággal megdöbbentő». Csató János azt írja, a madarak száma már oly csekély, hogy alig lehet a vonulásnak ért- hető képét nyerni. Ezek a megfigyelések azért oly nagyon fonto- sak, minthogy az illető területek természeti vi- szonyai alig vagy mindenesetre csak jelentékte- lenül változtak s minthogy a szavatolók régi megfigyelők lévén, föltétlenül megbízhatók és hozzáértők. Magamnak is feltűnt, hogy az Alföld legelőin való utaztomban csak itt-ott repülte körül a szekeret egy-egy füsti fecske, hogy a felzavart bogárfélét elkapdossa, pedig régebben 8-10 fecske is kisérte a járóművet hosszú darabon. Az óriási búzatáblákon, a melyek fölött a füsti fecske kivált a helységek közelében tömegesen nyilallt tova, manapság egész hajtásnyi utón egyet sem látni. Ugyanez az eset ötlik a Dunán is szembe. A chernelházi CnERNEL-ek kőszegi ősi kúriáján, a hol a madarak emberöltők óta a leggondosabb védelemben részesültek s egészen megszelídül- tek, ezelőtt rendesen volts — 6 füsti fecske s 1 — 2 molnár-fecskefészek. Chernél István mostani tudósítása szerint a molnárfecske két év óta egészen elmaradt : a régi füsti fecskék közül az idén csak egy hím tért vissza, a mely később párt szerzett magának. A szepességi Fekete- gehendste Unterstützung angedeihen lasst ; die Anklagen also nicht auf uns zurückfallen wür- den. Doch will ich statt allem diesen, den Weg der sachlichen Erörterung Ijetrcttn. Ungarn besitzt zwei iiociiljetagte Dcobachler, die seit .Jahrzehnten jaliraus-jahrein den Vogel- zug auf ein und demselben Punkte mit grösster Gewissenhaftigkeit beobachten. Der eine ist Exe. Graf Carl Forgách zu Ghy- mes ; der andere der bekannte Oruithologe jen- seits des Königssteiges, kön. Eath .Johann von Csató in Xagy-Enyed. Deide berichten schon seit einer Reihe von .Jahren über die sui.-cessive Abnahme der Zugvögel, welche innerhalb ihres Beobaehtungsgebietes brüten. Graf Forgách be- richtet seit -Jahren besonders über das auffal- lende Ausbleiben der Rauchschwalbe. In der Einleitung seines diesjährigen Berichtes steht zu lesen : «Ich habe schon mehrmals berichtet, dass die Zahl der A'ögel stetig abnimmt, diese traurige Erscheinung ist jedoch heuer schon geradezu konsternierend.» I Johann von Csató schreibt, die Zahl der Vö- I gel sei schon so gering, dass es kaum möglich wird ein fassliches Bild des Zuges zu erhalten. Diese Beobachtungen sind höchst wichtig, weil sich die Verhältnisse der betreffenden Ge- j biete kaum, jedenfalls aber nicht wesentlich ge- ändert haben und weil die Gewährsmänner alte Beobachter, absolut verlässlich und kundig sind. Mir selbst fiel es auf, dass bei meinen Touren j durch die Weideplätze des Tieflandes nur iiie und da eine Rauchschwalbe den Wagen umfiog, um die aufgescheuchten Insecten abzufangen, wo doch früher 8 — 10 Sehwalben das Gefährte auf weite Strecken begleiteten. Über den riesi- gen, mit Weizen bestellten Tafeln, über welchen besonders in der Nähe von Ortschaften die Rauchschwalbe in Menge dahinschoss, zeigt sich nun an ganzen Fluchten keine einzige. Die nämliche Erscheinung springt an der Donau in die Augen. Die alte Curie der Chernels von Chernelháza in Kőszeg, wo die Vögel Genera- tionen hindurch den sorgsamsten Schutz ge- nossen und ganz kirre wurden, hatte ehedem stets bis sechs Nester der Rauchschwalbe, bis zwei Nester der Hausschwalbe. Wie mir Stefan von Chernél nun mittheilt, blieb die Haus- schwalbe seit zwei Jahren ganz aus ; von den alten Rauchschwalben kam heuer nur ein Männchen zurück, welches sich später ein Weibchen suchte und antraute. Die ehemals a7* 208 begynek valiiliíi óriási molnárfecske-telejje, a hol a fészkek szőlőfürtök mórijára csüngtek egy- más fölött s alatt s a párok százainak adtak tanyát, \ ki résznyire zsugorodott össze! i 1 A Bükkhegység kedves Szinva-völgye, mely- 1 nek ornithologiai viszonyait gyermekkorom óta [ ismerem s a mely ezelőtt igazi madár-eldorado volt, manaiJ pusztaság. lOOOról 1 '.10 l-re hihe- tetlen a hanyatlás. A kövirigó, a mely ezelőtt minden mészkőormon s sziklás helyen közön- séges volt, teljesen elmaradt: a fülemüle dala, a mely azelőtt a völgyet a szó szoros értelmében betöltötte, a mely egész éjeken át a nyár köze- péig hangzott, ritkasággá vált! A barázdabille- gető, a mely ezelőtt s még l'.»00-ban is a tra- vertint élénkítette, az idén csaknem teljesen elmaradt, a hegyi billegetőnek száma pedig a Szinva felső folyásán 10 — 15 párról egyetlen párra olvadt le. A csodás szépségű, azelőtt élénk bükkös néma és kihalt, legföljebb ha egy árva pintyőke látható itt-ott. A völgy természeti viszonyai megváltoztak ugyan, de a madarak javára : a régi zakatoló vashámor feloszlott — megszűnt a hatalmas pörölyök zaja, nem szórják a szikrát a kohók — csend és nyugalom van tehát a madárélet javára és mégis minden elmarad ! A véletlen úgy hozta, hogy intézetünk leve- lező tagját, BoRosKAY erdömester urat megláto- gathattam Zólyomban, hogy bár kicsiny, de csodaszépen préparait gyűjteményében gyö nyörködhessem. Mentegetőzött, a miért hogy oly keveset küldhet csak intézetünkbe, de hát^ — úgy- mond - — nincs már madár. Kirándultunk. A vi- dék pompás, mintha csak a madarak számára volna teremtve: buja rétek, bok)-osok, imitt- amott egy kis nádas mocsárral, kis ligetek részben elszáradt csúcsú vén fákkal, szántások, kertek, szóval minden föltétele megvan a ma- dáréletnek - — csak épen madár nincsen ! Oly vidékeken, a hol én néhány lustrummal ezelőtt pointerem előtt egy rövid óra alatt tizen- két fürjet fűzhettem hurokra, még pedig napról- napra, a mig csak a zal) lábán állott, ott ma az egész nap alatt is csak 3 — 4 darab kerül lövésre. Nem is csoda ! Hiszen azt olvassuk a "Bund" október Kí-ik számában Dr. C. 0. jegy alatt, tehát tökéletesen megbízhatóan : «F. lió riesige Hausschwalben-Colonie in Feketehegy Szepes - v,-o die Nester traubenartig über- luid untereinander kleliten und hunderte von Paaren beherbergten, ging bis auf \io-tel ein ! Das liebliehe Szinva-Thal im Bükkgebirge, dessen ornithologische Verhältnisse ich von Kindesbeinen an kenne, ehedem ein Yogel- eldorado, ist wie entvölkert. Von 1900 auf 1901 ist der Eüekgang uuglauldich. Das Steinrötel, ehedem auf allen Kalkgraten und dem Gefelse ganz gewöhnlich, blieb vollkommen aus : der Schlag der Nachtigall, der das Thal ehedem förmlich erfüllte, die ganze Nacht hindurch und bis tief in den Sommer hinein hörbar war, wurde zur Seltenheit ! Die weisse Bachstelze, welche ehedem und noch 1900 das Travertin belebte, blieli heuer lieinahe ganz aus, die gelbe Bachstelze schwand am oberen Laufe der Szinva von 10 — 15 Paaren auf ein Paar heral). Der wundervollste, ehedem so belebte Buchen- wald ist stumm i;nd verödet, kaum dass sich hie und da noch ein Finklein blicken lässt. Die Verhaltnisse des Thaies änderten sich zwar, jedoch zu Gunsten der Vögel : das alte, jiochende Eisenwerk wurde aufgelassen — das Pochen der gewaltigen Hámmer, das Funken- sprühen der Essen hörte auf - es wurde still und ruhig, also für das Leben der Vögel vor- theilhaft, und doch bleibt Alles aus ! Der Zufall wollte es, dass ich das cori-espoii- dierende Mitglied unserer Anstalt, Herrn ^^'alll- meister von Boroseay in Zólyom besuchen konnte, um mich an seiner zwar kleinen, alicr wundervoll präparirten Sammlung zu ergötzen. Er entschuldigte sich, dass er der Anstalt so wenig zukommen lassen kann, aber — meinte er — die Vögel bleiben aus. Wir machten einen Ausflug. Die Umgebung ist herrlich, für Vögel wie geschaffen : saftige Wiesen, Gebüsche, hie und da ein kleiner Sumpf mit Piohrbestand, kleine Auen, mit zum Theile Wipfeldürren alten Bäumen, Ackerland, Gärten, kurzum alle Be- dingungen für Vogelleben ohne Vögel! In Gegenden, wo ich vor einigen Lustren in einer kurzen Stunde vor dem Pointer meine zwölf Wachteln auf der Schnur hängen hatte, und zwar Tag für Tag, so lauge der Hafer stand, schiesst man bciift' in cincin g;inzen Tage 3 4 Stück. Was Wunder auch ! Lesen wir ja im cBund» vom H). October dieses Jahres unter der Chiffre Dr. C. 0.. also voll(ouuiicn vertrauenswürdig : :>0í) 7-c'n N;ípül_\ Iliül HZ Alcxanclriáljül jövő "l'«.» gőzhajó, mely százezer rolliadásiial,' indull für- jet szállított, fertőtlenítve a. tenger szabadjára vitetett; a fürjeket megseiiiniisítették.» A für- jek rendeltetési helye eznttal is — mint leg- többször - Anglia volt ! De elég ebhöl ! Hiszen az okról van szó s arról, vájjon segíthetünk-e s miként ? A madárvédelemnek Európa legdélibb vidé- kére helyezett bajnoka, dr. Ohlskn Károly körözvény t bocsátott ki Rómábcíl lUOl nov. HO-áról keltezve, a melyben a párisi kongresz- szusból kiindulva, a fecske miatt emelt vádat Olaszországról el akarja hárítani. Megengedi, hogy a fecskét üldözik s pusztítják Olaszország- lián (ipsissima verba\ de nem oly mértékben, mint a többi rovarevöt s a fecskeirtás nincs is annyira növekvőben, hogy az a nagy megfogyat- kozásnak magyarázatát adhatná. Tehát imUiitl Lrll (iz (ihnt kcresiiüiil:. Ám legyen ! Nem bocsátkozom amaz irat bírálatába, mert ismerem s méltatom dr. Ohl- SEN Károly helyzetét. Az olaszországi ornitho- logusok amaz arczkifejezése, a mely rögtön megjelenik, mihelyt a madárvédelemről van szó, nagyon mélyen vésődött lelkembe : ez a «néptáp- lálék» fogalmából vette eredetét, és ránehezedik az mindenkire, a ki a 46-ik északi szélesség fo- kától délre a madárvédelemről akar szólani. Nem bocsátkozom amaz óriási méretű hálók fej- tegetésébe, általában nem szólok a fogó-eszkö- zök tökéletesbüléséről, a melyek a régi mada- rászó szerszámokhoz úgy viszonylanak, mint a Lyditgránátok a régi puskagolycihoz, vagy mint a gyorstüzű-ágyú a kovás puskához. Hiszen mindez nem zavar bennünket abban, hogy más okok után is kutassunk, és kivált abban nem, hogy mindannak szent kapui előtt, a mi magát nagyképűsködőn «tudománynak» nevezteti, egy kevéssé ne söpörhessünk. Rögtön ajánlkozik itt az ornithologiában fel- burjánzott nagy series-mánia. Azok az érző szivek, a melyek egy madártetem láttára gör- csökbe esnek, bizonnyára azt hiszik, hogy sors- jegyekről vagy egyéb értékpapírokról van szó, a hol a számok tömege seriesekbe van osztva. Szó sincs róla! Egy ornithologiai series i^l. ötszáz bőrrré változtatott kékbegyet, sőt fu sti «Am 7-(cii d. ward in Nea.2)eider aus Alexa.ndrien kommende Dampfer «Po», eine Ladung von einhunderttausend rwricet^lei) Wachteln führend, desinfiziert in liohe See gebracht. Dif Warhlcln sclbd wurden l'crnifldel.» Der Dcstimmungsort dieser armen Vögel war — wie meist — auch jetzt England!» Doch genug ! Es handelt sich ja um die Ur- sache ; und darum, ob und wie man helfen könnte ? Der am weitesten nach dem eui'opäischen Süden vorgeschobene Champion für Vogel- schutz, Herr Di-. Cabl Ohlsen, erliess ein Cir- cular ddto Korn am 30. November 1900, worin er vom Congress in Paris ausgehend, die An- klage von wegen der Schwalbe von Italien ab- lenken will. Er giebt zu. dass die Schwalbe in Italien verfolgt und vertilgt wird (ipsissima verba !), jedoch weniger, als andere lusecten- fresser, und ist die Schwalbenvertilgung auch nicht in solcher Zunahme begriffen, dass daraus die grosse Abnahme erklärt werden könnte. Man soll also nach anderen Ursachen forschen. Nun gut ! Ich entsage der Kritik des Schrift- stückes, weil ich die Lage des Herrn Dr. Carl Ohlsen kenne und würdige. Der Gesichtsaus- drack italienischer Ornithologen, der erscheint, sobald der Vogelschutz zur Sprache gelangt, hat sich meiner Seele sehr tief eingeprägt, er entspringt dem Begriii'e «Volksnahrung» ; er drückt .leden, der unterhalb des 46-ten N. Breite- grades über Vogelschutz sprechen will. Ich will mich nicht in Erörterungen über Netze ein- lassen, welche riesige Dimensionen haben, über- haiipt nicht über die Fortschritte der Fang- geräthe, welche sich zu den alten Vogelherden so verhalten, wie die Lyditgranate zur alten Flintenkugel, oder die Sehnellfeuerkanone zur Feuersteinschlossflinte. Das alles beirrt ja einen nicht amForschen auch nach anderen Ursachen, und besonders nicht daran, vor den heiligen Thüren alles dessen, was sich als «Wissen- schaft» breit und wichtig macht, so ein wenig zu kehren. Es empfiehlt sich hier sofort die grosse Series- Mani'e in dei- Ornithologie. Die empfindsamen Herzen, welche angesichts einer Vogelleiche in Ivi-ämpfe verfallen, glauben gewiss, dass es sich um Lose oder andere AVerthpapiere handelt, wo die Massen der Zahlen in Serien eingetheilt werden. Mit nichten ! Eine ornithologische Se- ries bedeutet z. B. fünfhundert in Bälge ver- 2ÌI(I fecskét stl). jelent, a mely azéri van, bogy a l(^g- csekélyebb külső eltérés is észrevebető, regisz- trálbató és rendszertanilag felbasználható le- gyen. Van itt mérés, jelzés, kettős, hármas stb. elnevezés. Az empirikus alapon kikutatott dol- goknak mélyebbre ható, kivált biológiai meg- okolása ki törődnék ezzel? Kétségkiviil al- kalmaznunk kell a sorozati- eljárást is ; de hová jutunk, ha minden kontár, a ki magát ornitbo- logusnak tartja, az összehasonlít(') módszer leple alatt seriesekben utazik, a nélkül, hogy azokat értékesíteni tudná? Ki ne ismerné azokat a po- ros, molyoktól hemzsegő fiókokat azokkal az összerágott niadárbőrökkel, a melyeket tulajdo- nosuk nagyon szerényen mint «bár nem szak- ember», de la tudomány érdekében» balomra öldösött ? Hiszen így lassankint ahhoz az elvhez jutunk, hogy a népiskolának a gyermekekkel nem a madár fogalmát, hanem a madár-seriesét kell megismertetnie. Nem is csoda ! ? Hiszen megértük, hogy a legjobb ornithologus fejek is megzavarodtak a szé- dületes, óriási seriesek hallatára s a dolognak — persze jóhiszemüleg - elvi formát adtak, mint- hogy ezt a dolgot lehetségesnek és szükségesnek tartották ! Idején volna már a series-fiókokban a tudományra nézve haszontalanul eltemetett madárélet statisztikáját összeállítani ! Ez volna tehát az ('(ifi'^h nl.ol; egyike. De menjünk tovább. Egy nag3' város - neve mellékes — felkért, hogy egy nagy gyűjteményt megtekintsek - hogy kié s hol van, szintén mellékes — és vé- leményt adjak róla — mi czélból, megint mellé- kes. A gyűjtemény azok közül való, a melyeket egyfelől eladnak, másfelől pótolnak, a melyek- ben tehát a tudomány az üzlettel, mondjuk, harmóniában van. Tekintettel az üzleti jellegre, az volt a czél, hogy a kelendő tárgyakliól nagy készletet te- remtsenek, így a madárbőrökből s madártojások- ból is. Nos, madárbőr volt ott nagy tömegben, köztük egy egész csomó lelőhely és datum nélkül, tehát a tudományra nézve csaknem WiUiilcllr I iliiillsi'lilc-licii, aneli Ila iicliscliw al lien etc., damit audi die kleinsten äusseren Unter- schiede bemerkt, legistriert und systematisch verwendet werden können. Es wird gemessen, gedeutet, l)iii;ir. trinar rte. benannt. Dii' tiefere, besonders liiolügiscbe Begründung des empi- risch Erforschten — wer soll sieb- damit ab- geben? Das steht ja ausser allem Zweifel, dass auch die Series-Procedur vorgenommen werden muss: wo kommen wir aber hin, wenn jeder Stümper, der da glaubt Ornitbologe zu sein, unter dem Deckmantel der vergleichenden Me- thode in Serien macht, ohne sie wissenschaft- lich verwerthen zu können? Wer kennt sie denn nii-bt, diese in Staub versunkenen, von ^főtten wimmelnden Schubladen, mit den zer- fressenen Yogelbälgen, welche der Besitzer, sehr bescheiden als «nicht vom Fach», doch dim Interesse der Wissenschaft» znsammengemor- det hat ? Wir kommen ja nach und nach so weit das Princip aufzustellen, dass die Volksschule dem Kinde nicht mehr den Begriff des Vogels, son- dern die Vogelseries zu entwickeln und beizu- bringen hat. Was Wunder auch ! ? Haben wir es ja erlebt, dass die bestgebnunten ornithologischen Köpfe angesichts von schwindelhaften, riesigen Serien in Irrthum verfielen und so der Sache princi- pielles Ansehen — freilich nur l)ona fide — ver- liehen, weil sie die Sache für möglich irnd für uothwendig erachteten ! Es wäre an der Zeit eine Statistik der in den Series-Schubladen ohne Nutzen für die Wissenschaft begrabenen Vogelleben zu verfassen ! Das wäre also eine der oììih'ren l'rslksnalu■ung». Im Principe ist also Alles einig. Sobald es sich aber darum handelt, die zu schützenden Vögel zu speciticieren, beginnt sofort der Streit und selbst die höchst autorisierten internationalen Conferenzen gehen resultatlos auseinander. Der Streit dreht sich oft um Themata, welche lebhaft an den Fall von Byzanz erinnern, wo man sich um einen Buchstaben stritt, indess der Heide schon das Thor bearlicitete. Die Con- ferenzen thun es gerade so mit Arten, die — wie oben angedeutet — schon im Niedergang begritïen sind. Dieser Streit gebar den Punkt in den «Wünschen» des Congresses von 1900 in Paris, welcher anstrebt, man solle die Nahrung der Vögel studieren, um den Begriff von Nütz- lichkeit und Schädlichkeit jjositiv bestimmen zu können. Das liesultat ist so weit als mög- lich dem nächsten Congresse in London zu unterbreiten. Das ist natürlich ein frischer Titel für einen neuen, wissenschaftlich «begründeten» — Mdxi^einiKird ilrr \'(ii/t'l. Man nuiss ja den Kropf und ^MageuinhaU, wenn schon nicht des Individuums was ja unmöglich ist doch der Species für 365 Tage und zwar von Zone zu Zone bestimmen, also möglichst 365 Exem- plare pro Zone und Art tödten ! Und dann wol- len wir wieder einmal berathen und voraus- sichtlich auseinandergehen. Kurz gesagt, die ganze Angelegenheit des A'ogelschutzcs mit ihren wissenschaftlichen, praktischen und auch gefühlvollen Verschlin- gungen bildet einen veritablen Gordiusknoten. dessen Entwirren so ziemlich mit dem Tode des al s sikerülni. Miigyarországon ezt a csomót vi- láguralmi szándékok nélkül egyszerűen ke- resztülvágtuk ,még pedig a következő módon : Dr. Dakányi kir. magy. földmivelésügyi mi- niszter egyetértve Széll belügyminiszterrel, je- lenlegi miniszterelnökkel, továbbá Hegkpüs kereskedelemügyi miniszterrel 1901 márczius 18-án 24,655 VII. 1. szám alatt körrendeletet bocsájtott ki, a mely törvényes erejű s a hasz- nos emlősök és madarak védelmét szabályozza. 1. §. Elsorolja a védelmet érdemlő emlősöket és madarakat, utóbbiakból 125 fajt, köztük még vitásakat is. 2. §. A kihágás büntetését 100 koronában állapítja meg. 3. §. A tudományos czélból való gyűjtést ha- tósági engedélytől teszi függővé. 4. §. Az engedély hivatalos kiszolgáltatását szakintézetek vagy ismert szakemberek bizonyít- ványától teszi függővé. 5. §. A tudományos czélból gyűjthető tárgyak számát 10-re korlátozza, föltéve, hogy ez a szám az illető fajra nézve nem jelent irtást. 6. 7. §§. A gyűjtéshez és szállításhoz szüksé- ges hatósági engedélynek formáját állapítja meg. 8. §. A gyűjtési engedély érvényességét 14 napban állapítja meg. Ugyanennyi időre van a szállítási engedély is megállapítva. '■>. §. A hatóságok végrehajtó működését sza- bályozza. Minthogy pedig nagyon fontos, hogy a védeni valót meg is ismertessük. Darányi kir. magy. földmivelésügyi miniszter arról is gondoskodott, hogy államköltségen egy alapvető munka jelen- jék meg Magyarország madarairól, különös te- kintettel azok mezőgazdasági jelentőségére, a mely művet a Magy. Ornith. Központ segise alatt jól ismert ornithologusunk, chernelházi Cheknel István fényesen meg is alkotta. A mi- niszter kívánatára én írtam továbbá egy kicsiny, teljesen a nép számára készült illusztrált művet a madarak hasznáról és káráról, illetőleg védel- méről, a mely könyvet minden jelentkező pap, Aquila. \TII. letzten Vogels gelingen diirfle. In Ungarn wurde nun dieser Knoten — ohiu- Absichten auf Welt- herrschaft — einfach durdigeliauen. und zwar wie folgt : Der königlich ungarische Minister für Acker- bau Dl-, von Dabányi erliess im Kinvernehmen mit dem Minister l'iii- das Innere, derzeit Mi- nisterpräsident von SzBLL, und jenem für Han- del, von Hegedűs, am 18. März 1901 sub Nr. 24,655 VII. 1. eine Circular- Verordnung, ^Yelche Gesetzkraft besitzt und den Schutz der nützlichen Säugethiere und Vögel regelt. § 1. Zählt die zu schützenden Säugethiere und Vogelarten auf, von letzteren 125 Arten, darunter auch noch strittige. § 2. Normiert die Strafe für Übertretung mit einhundert Kronen. § 3. Macht das Sammeln zu wissenschaft- lichen Zwecken von einer l)ehördlichen Erlaub- niss abhängig. § 4. Macht die behördliche Ertheilung der Erlaubniss von dem Zeugnisse von Fachinsti- tuten oder bekannter Fachmänner abhängig. § 5. Beschränkt die Zahl der zu wissen- schaftlichen Zwecken sammelbareu oruitholo- gischen Objecte auf 10, vorausgesetzt, dass diese Zahl mit I'ücksiclit auf die Art nicht den Charakter einer Scliädigung bedeutet. §§ 6. 7. Bestimmen die Formulare der behörd- lichen Erlaubnissscheine für Sammeln und Transport. § 8. Bestimmt die Giltigkeit des Sammler- scheines auf vierzehn Tage. Auf die gleiche Zeitdauer wird auch der Transportschein be- stimmt. § 9. Eegelt die Executive durch che Behörden. Da es nun aber von grösster Wichtigkeit ist, das zu Schützende auch bekannt zu machen, hat königl. ungar. Ackerbauminister v. Darányi auch dafür gesorgt, dass auf Staatskosten ein Fundamentalwerk ülier die Vögel Ungarns njit l)esonderer Rücksicht auf deren landwirthschaft- liehe Bedeutung verfasst werde, welches Werk unter der Aegide der Ung. Ornithol. Centrale der wohlbekannte Ornithologe Stefan Chernél von Chernelháza auch glänzend zu Stande brachte. Ferner verfasste ich auf Wunsch des Ministers ein kleines, ganz volksthümlich ge- haltenes, illustrirtes Werkchen über Nutzen und Schaden resp, Schutz der Vögel, welches jeder sich darum meldende Pfarrer. Lehrer, Student, Dorfnotär, Feldhüter etc. etc. unent- 28 âu tamil'), diák, falu jeRVünjc, niuzöör sll». ingyen kapta meg. Ezenkívül gondoskodva van arról is, hogy a M. 0. K., a mennyiben az irtás nélkül lehetsé- ges, pozitiv alapon állapíthassa meg a hasznot és káit : ez a begy- és gyomortartalmak vizsgá- lata révén történik. Ezzel tehát Magyarország államilag szabá- lyozta a madárvédelmet, s ezt vezető államfér- fiaink mély belátásának, gyöngéd érzésének, valamint törvényhozásunknak köszönjük. gfltlicli crliifll. I'linc I'i'iiIji' ill ili'iitsclicr Sprache folgt in diesem Hefte der «Aquila«. Ausserdem ist Vorsorge getroffen, dass die Ung. Ornithol. Centrale, so weit es ohne Scha- den thunlich ist, die Bestiinmung der Nützlich- keit und Schädlichkeit auf positive Grundlage stelle, was vermittelst der Kropf- und Magen- untersuehungen geschieht. Somit hat T'ngarn, Dank der tiefen Einsicht und Feiufüliligkeit seiner leitenden Staats- männer und der Gesetzgebung, den Vogelschutz staatlich geregelt. A varjak mezőgazdasági jelentősége. (Két i'ibráviü a szíves között s egy táblával.) JaBLONOWSKI JÓZSEF-tŐl, a m. kir. Rovartani ÁUomáR fí'niökétöl. Die landwirthschaftliche Bedeutung der Krähen. (Hit ä Ahliilihingcu im Texte unii einer 'l'afel.l Von J. .Jablonowski, Dir. d. kiiii. Hilf;. Entomolog. Veisiielisstatioii. Hiidapest. I. Ä varjuügxj általán cni , A varjak mezőgazdasági jelentősége olyan kérdés, a mely nemcsak a madarak életét kutató előtt fontos, hanem nagy fontossággal bír az a mezőgazdára is, a kit a varjak élete sokszor igen közelről érint. Ugyancsak nagy fontosság- gal bir az a mezőgazdasági entomologusra is, a ki hivatásánál fogva gyakran bírói székbe kénytelen ülni és ítélni, hogy az egyes felmerülő esetben, mikor a varjak érdeke a gazdaember érdekével összeütközik, s a mikor a panaszos gazdával szemben a varjú is megtalálja a maga prókátorát, kinek van igaza ? Hogy én a varju-ügyet itt felvetem, annak több oka van. Első és legfőbb oka az, hogy noha e peres kérdés már nagyon régi, az még koránt- sem ért meg annyira, hogy előttünk egy hatá- rozott, minden kétséget és homályosságot kizáró ítélet feküdnék, és nekünk már tisztázott fogal- munk és határozott véleményünk volna a varjak mezőgazdasági jelentőségéről, vagyis más szó- val, hogy tisztában volnánk azzal, vájjon a var- jak a tágabb értelemben vett mezőgazdaságra nézve hasznosak-e, vagy kártékonyak-e ? Már pedig a varju-per eme határozatlansága mellett, mikor nem tudtam, hogy hol van tehát az igazság, nagyon siilyosnak éreztem a helyzetemet akkor, a mikor mint mezőgazdasági entomologusnak I. 7>/V' K'i-iïliciifT'igr im .llli/riiiciHen. Die lanchvirthsuhaftliche Bedeutung der Krä- hen ist eine Frage, welche nicht blos für den Ornithologen ein Interesse hat, sondern sie hat auch eine grosse Wichtigkeit für den Landwirth, den die Lebensweise der Krähen oft von der nächsten Nähe angeht. Von gleichgrosser Wich- tigkeit ist sie auch für den landwirthschaftlicheu Entomologen, der zufolge seines Berufes, das Urtheil zu sprechen hat, wer eigentlich Eecht- hat, wenn eines gegebenen Falles das Interesse der Ivrähe mit dem des Landwirthes in Konflikt geriethe und wenn wider den anklagenden Wirth auch die Krähen ihren Anwalt finden. Es hat viele Gründe, warum ich hier die Krä- henfrage aufwerfe. Der erste und zugleich der Hauptgrund ist, dass obzwar diese strittige Frage sehr alt, sie bei weiten noch nicht genug klar ist, um ein bestimmtes, jede Zweideutig- keit ausschliessendes Urtheil zu schöpfen, und von der landwirthschaftlicheu Bedeutung der Krähen einen klaren Begriti" und eine entschie- dene Meinung zu bilden ; oder anders gesagt, dass wir im Keinen wären, ob die Ivrähe der im weiten Sinne genommenen Landwirtlischaft nützlich oder schädlich sei '? Nachdem sich die Sache so verhält und ich nicht wusste, auf wel- cher Seite das Recht sei, war meine Lage sehr schwer, als ich als landwirthschaftlicher Ento- mologe in mehreren Fällen über die Krähen Ge- iü több adott csctbun törv(''nyt kcUutt iilnöiu a var- jak felett és Ítélnem felettük, hogy vájjon vassal, vagy inkább ólommal irtandók-e mint gonosz rablók, miként azt a panaszos fél követelte, avagy kímélendők- e, mint a gazda jó barátjai, a hogyan azt a védő állította. Itt uem arról volt szó, hogy elméleti tanításokkal álljak elö, hanem peres ügyről, vagyoni sérelemről, a mikor az egyik fél, ha igaza van, kártérítést követelt. Több eset közül csak egyet, a legnevezeteseb- bet hozom fel. Egy nagyobb uradalmunkban, a mely három négyszög mérföldnél is nagyobb kiterjedésű, az uradalom feje több oknál fogva nem engedi, hogy valaki az uradalomban a var- jakat irtsa. Neki, már tudniillik az ő felfogása szerint, szüksége van varjakra, mert az uradalomhoz tartozik egy czukorgyár is, a melynek számára ő czukorrépát termeszt. Minthogy azonban az évről-évre jelentékeny, í250U kat. holdon, vagy ennél is nagyobb területen termesztett czukor- répa lehetővé teszi, hogy e növény ellenségei, kivált a hamvas vinczellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) és a lisztes répabogár (Cleonus puncti- ventrís) is szintén igen bőven elszaporodjanak és minthogy az ezek ellen a bogarak ellen alkal- mazott eljárás nemcsak igen költséges, hanem sokszor olyan lassú volt, hogy mielőtt az irtás megkezdődhetett volna, a répa máris régen egé- szen oda volt, mert a bogarak 3 — 3 nap alatt tisztára megették : azért az uradalom feje a var- jak segítségéhez fordult. Elrendelte, hogy az uradalomban a varjakat nem szabad bántani. S a varjak ezért nagyon hálásak voltak. Az ura- dalomnak majdnem 2000 kat. holdnyi erdejé- ben, mely 100 — 180 kat. holdnyi, vagy még ennél is kisebb, számszerint, azt hiszem, 21 területre van beosztva, a varjak szépen elszapo- rodtak és tavaszra kelve, mikor a bogarak a répatáblákon mutatkoztak, megtették kötelessé- güket; neki estek a répát rongáló apró állatok- nak és annyi kárt tettek bennük, hogy habár a rendesnél valamivel sűrűbben vetett répa még szenvedett, mégis annyi maradt belőle, hogy nem kellett újra vetni. Ezelőtti esztendőkben pedig gyakran megesett, hogy háromszor is kel- lett vetni és ez nemcsak az elhasznált mag és az új vetéshez szükséges munka miatt volt költ- i-irlit JKilttn und iuilicili]i iiiiisslc, db sic mit Eisen odor viclniebr mit 151ri anszurotteu sind, als böse Räuber, wie das dci- Ankläger forderte, oder ob sie zu schonen wären als Freunde de.s Wirthes, wie dies der Vertbeidigcv behauptete. Hiev liaiidcltc es si<-li iiiciit imi theoretische Lehren, sondern um eine praktische strittige Frage, um eine Störung der privaten Interessen, wo der sich beschwerende Wirtli, wenn er Recht hatte, Genugthuung forderte. Von den vielen mir vorgekommenen Fällen, führe ich hier nur den wichtigsten an. In einer unserer Staatsdomänen, welche von einer mehr als drei Quadratmeilen grossen Ausdehnung ist, gestattet der (-intsdirektor aus mehreren Grün- den nicht, dass man die Krähen auf dem Gute verfolge. Er hat, seiner Auffassung nach, die Krähen nöthig, weil zum Gut auch eine Zucker- fabrik gehört, für welche er Zuckerrüben bauen muss. Indem alier der, auf eineiu. von Jahr zu Jahr sich stets vergrössernden Areal (2500 Kat. Jocli und mehr) fortgesetzte Rübenbau die ausserordentliche Vermehrung der Rübenschäd- linge, Jiesouders des Lappenrüsslers (Otiorrhyn- chus ligustici) und des puuktbäuchigeu Rüben- rüsselkäfers ((Ucomis jtHnctirentfiA) begünstigt, und ferner weil das gegen diese Käfer ange- wandte Verfahren nicht nur sehr kostspielig, sondern oft ein so langsames ist, dass bevor dasselbe eingeleitetwurde, die Rübe schon längst dahin ist, die Käfer frassen dieselbe binnen 3 — 4 Tagen gänzlich auf. Unter solchen Umstän- den wandte sich die Güterdirection an die Krä- hen, sie ordnete an, dass es auf dem Gute un- tersagt sei, die Krähen zu stören. Und die Krä- hen waren sehr dankbar dafür. In der, beinahe 2000 Kat. Joch grossen Waldung, welche in 21 Parzellen, in der Grösse von 100-180 Kat. Joch, oder noch weniger, getheilt ist, vermehr- ten sieh die Saatkrähen ungehindert. Im Früh- linge, da sich die Käfer auf den Rübenschlägen eingestellt hatten, leistete die Krähe ihre Dienste. Sie gieng über die Rüben fressenden Kerfe her und vernichtete davon so viel, dass obzwar die etwas dichter als gebräuchlich ange- baute Rübe etwas litt, davon doch noch genug übrig blieb und man nicht genöthigt war, die- selbe nochmals anzubauen. In den früheren Jahren geschah es sehr oft. dass man die Rü- bensaat dreimal wiederholen musste, was nicht nur wegen des verbrauchten Samens und zu dem neuen Anbau benöthigter Arbeit wegen theuer -2S* 216 scgcs, hanem azi'rl is, irurt az ilkóseti répuvrlcs sokszor nagyon gyenge, a mely nagy hasznot nem igen hajt. Ha pedig a kártékony bogarak évadja még nem kezdődött meg, vagy már el- múlott s a varjak neki estek volna egyéb gazda- sági vetésnek (tavaszi gabonaféléknek, tengeri- vetésnek), az uradalom feje őrt állított a fenye- getett tábla mellé, a ki a közelgő varjakat el- riasztotta. így tehát a dolognak a veleje az volt, hogy a varjakat megtűrő uradalom békességben volt velük. De nem úgy a szomszédok, a kiknek leg- többje apró parasztbirtokos volt. A varjaknak enni kell — az ő gyomruk is csak valami ! Mint- hogy az uradalom vendéglátását csak a szállás- adásig terjesztette ki, de az asztalt nem teritette meg a varjak számára : ez utóbl)iak ott igyekez- tek boldogulni, a hol az lehetséges volt. Neki mentek a szomszédságnak. Előbb az elvetett, majd a kicsírázott magot szedték ; később a ko- rán érő gyümölcsöt, majd a gabonát, végül az érő kukoriczát bántották, még pedig igen csúnya mértékben, mert az érő és érett gabonákban nemcsak azzal tettek kárt, hogy sokat megettek belőle, hanem azzal is, hogy háromszor-négy- szer annyit még külön is elpocsékoltak, mert a kalászból vagy a kukoriczacsőből kivert szem földre hullott s a gazdára nézve teljesen el- veszett. A szomszédok ezt látva, panaszra mentek. Hogy okuk volt reá, azt senki sem vonta kétségbe. Mindazonáltal, mikor arra kerül a sor, hogy el is kell ám dönteni, hogy «ujuid iuris'?», akkor nem annyira a szigorú igazság, mint inkább a csendes megalkuvás segített ki a hínárból, hogy a varju-per mégis csak dűlőre jutott. Ámde mi lett volna akkor, ha a felek olyan hevesebb természetűek lettek volna, kik a jus- sukat el nem hagyják, hanem a pert elviszik, ha kell — mint Arany .1. a fülemile-perről mondja — a királyig? Azt hiszem tehát, hogy a felhozott egy eset is elég bizonyságot tesz amellett, hog^' a varjak mezőgazdasági jelentőségének kérdése nemcsak tudományos, hanem egyúttal nagyon is fontos mezőgazdasági, tehát gyakorlati kérdés és mint kain, sdudcrii aui/li deswegen, weil die spate liűbe oft so schwach war, dass sie keinen ent- s])rechenden lirtrag bringen lionntc. Vor odei' nach der Kafersaison, wiihii'inl welcher die öechsfüssler seliadlioli waicn. und die Krähen andere landwii-tliscliaftliche Saattii (Getreide- und JMaissalen) anzugehen versuchten, Hess die Verwaltung die bedrohten Felder bewachen und die nähernden Krähen wegscheuchen. Die Sache verlief nun so, dass die Domäne mit den geduldeten Krähen in Frieden lebte. Indessen nicht so die Nachbarschaft, welche zu- meist aus kleinen Landwirtlien bestand. Die Krähen wollten ihre Nahrung haben, ihre Mä- gen forderten aneli ihr üeelit! Da aber dii' Gast- freundschaft der Domäne ihnen Idos die Wohn- stätte bot, den Tisch aber für sie nicht decken liess, so suchten diese Thiere ihr Heil dort, wo es möglich war. Sie giengen über die bena.ch- barte Gegend los. Ziierst sammelten sie den ge- säeten, dann auch den gekeimten Samen; sj)äter das iViihreifende Obst, nachher das Getreide, und schliesslicli den reifenden Mais, und zwar in arger Weise, denn sie schädigten das reifende, und reife Getreide nicht blos dadurch, dass sie vieles davon frassen, sonilern insbesondcrlich dadurch, dass sie drei- viernnil mehr davon zugrunde richteten. Die aus den Ähren und Maiskolben ausgehackten Samen fielen zu Bo- den rmd waren für den Landwiith so gut wie verloren. Als die Nachbaren diese Krähenwirthschaft sahen, erhoben sie ihre Klagen. Dass sie dazu ihre beste Ursache hatten, daran zweifelte Nie- mand. Doch als es zwischen den Streitenden zur Entscheidung ledeutnng der Krähen nicht })l(is eine wissenschaftliche, sdudern eine landwirthscliaftliche, und somit eine Frage von Aquila Tom. Vili. (1901) Tab. IV. 2. ifjn. y.:v. Vetési varjú. — Saatkrähe. ((^íinuis fniíiilrijiis L.) 1. öreg, aduit. Dolmányos varjú. — Nebelkrähe. {Connis comix L.) Titus Csörget/ ad. nai. 217 ilyi'ii nagyon is megkívánja, bogy az minél előbb megoldassák. Mielőtt azonban a megoldásához hozzáfog- nék, meg kell említenem, hogj' tulajdonképen melyik varjúról beszélek? Mert, mint tudjuk, nálunk öt vaiju-faj (Corvidai honos, úgymint: a IkiIIó, a cclrsi luívjn, a dolmányos vagy szürke vai'ju, a fekete varjú és a csóka. A hollót és a csókát ezúttal egészen figyelmen kívül hagyom és csak a vetési varjúval ipápista varjú Cov- imi frucjUegux — ) és a dolmányos varjúval (kálomista, szürke, ködmenhátu varjú — Corvus coniix — ) foglalkozom. Az ötödik varjúnk, az igazi fekete varjú (Cortui^; corone) nálunk csak Vas-, Sopron- és Zala vármegyékben elvétve fordul elő ; * hogy fészkel- e is nálunk, azt nem tudom. Alábbi soraimban csak a két számottevő var- júval, a vetési és a hamvas varjúval foglalkozom. Hogy melyikről van szó, az a szövegből kitet szik. Leírásukat ezúttal nem adom ; a kinek erre szüksége van, az olvassa el az állattani kézi könyvek idevonatkozó részeit. praktischer Bedeutung ist und dass sie als solche ' ihre je frühere Losung fordert. 1 Bevor ich aber diese Lösung der Frage bc- I ginne, will ich hervorheben, von welcher Krähe Í ich eigentlich spreche. Wie wir wissen, sind bei uns in Ungarn 5 echte Krähenarten heimisch, u. z. der Kolkrabe, die Saatkrähe, die Xebel- i krähe, die Eabenkrähe und die Dohle. Den Kolk- raben und die Dohle lasse ich ausser Acht, und befasse mich mit der Saat- und Nebel- krähe. Unsere fünfte Krähe, die Rabenkrähe (Corvus corone) kommt bei uns im Westen Un- garns nur sporadisch im Comitat Vas, Sopron und Zala vor, also an der österreichischen Grenze ; "" ob sie bei uns auch nistet, weiss ich nicht. In den uaclifolgenden Zeilen befasse ich mich blos mit unseren zwei Krähenarten, mit der Saat- vmd Nebelkräbe. Der Text giebt immer an, von welcher die Rede ist. Ihre Beschreibung gebe ich nicht ; wer in dieser Hinsicht Bescheid sucht, mag darüber die betreffenden Stellen der zoologischen Haiidliücher nachlesen. //. ./ varjuk mezügazduíiúgi Jelentősége u kiiz- vetetlen megfigyelés alcipjún-. Midőn mintegy öt évvel ezelőtt a varjak peres ügye elébem került, a magamszőrű ember meg- szokott módja szerint legelőször is hamar végig futottam a szakirodalmon, a mely azonban édes- keveset nyújtott. Biztos adatot sehol sem ta- láltam. A kár és haszon kérdése mindenütt nagyon ingadozott : egyik azt vallotta, hogy a haszon nagyobb a kárnál, míg másik az ellen- kezőjét vitatta, de senki sem mondta, hogy mi- lyen alapon szerezte meg e véleményt. A haszon- nak olyatén hánytorgatása, a mely nagyon is subjectiv érzelmek kifolyása volt és inkább csak az állat iránt táplálandó jóindulatból eredt, tehát csak merő etikai értékű volt, az itt figyel- men kívül esik. Körülbelül ugyanazon időben történt, hogy a varjú- ügy másokat is foglalkoztatott, mert ez az idő egybeesik majdnem azon áramlat kezdeté- vel, mely a varju-ügyet a varjak gyomortartalma alapján akarta és akarja tisztázni még most is. Végre is ez a legbiztosabb és legsikeresebb eljá- rásnak ígérkezik : mert a mit a varjú gyomrá- * C'heunkl: Magyarország madarai, riCill. laji i>s A(|inla, ISOS. (V.i OSU. s köv. 1. 11. Die land icii-tlificliaftl iche Bedeutiomj dei- Ki'älieii auf Grund uinuiflelharei- Beoliaelitung. Als mir vor etwa fünf Jahren die Krähenfrago vorgelegt wurde, war mein erstes, dass ich nach gewohnter Art, erst die Fachliteratur zu Rathe zog, welche jedoch sputwenig bot. Sichere An- gaben fand ich nirgends. Die Frage des Scha- dens und Nutzens schwankte überall sehr. Der eine Verfasser gab an, der Nutzen wäre grösser, als der Schaden, der andere behauptete das Gegentheil, doch keiner gab an, worauf seine Meinung fusse. Solche Angaljeu, welche blos Ausfluss einer subjektiven Empfindung waren und mehr aus einer allgemeinen Gewogenheit entsprangen, welche man auch für die Thiere haben soll, also blos von einem ethischen Werthe war, liess ich hier ausser Achtung. Es war beiläufig um diese Zeit, dass die Krä- henfrage auch andere Forscher beschäftigte, denn diese Zeit fällt mit dem Anfang jenes Auf- schwunges zusammen, wo man die Krähenfrage auf Grund der Magenuntersuclauigeu lösen wollte und auch heutzutage noch will. Es scheint dies im Allgemeinen das sicherste und erfolg- * C'heenel : Ungarns Vögel (blos ungarisch erschio- non!) p. 550 und Aiiilii lS!i,s iBd. V.i p. ^89. 218 ban találunk, azt meg is ette : és ha ez az el- í'ogyasztott táplálék a gazda vagyonát kiseb- bítette, abban kárt tett, akkor nyilvánvaló, hogy a varjú kártékony. Ha ellenben a gyomortarta- lom oly állatokból áll, a melyek a gazdát káro- sítják (kártékony ro\arok, poczkok), akkor bizo- nyos, hogy a varjú közvetve hasznos. Ez volt a varjugyomor-vizsgálatoknak az az illőszaka, mikor mind a német részről, mind a többi nemzetek részéről is a szakemberek nagy munkásságot fejtettek ki. Noha e vizsgálatban az amerikaiak és az angolok is részt vettek, legnagyobb mértékben mégis csak a németek dolgoztak. Noha ez az irány nagyon csábított és a dol- got csak úgy nagyjából megfontolva, talán eredménynyel is kecsegtetett, én sohase bírtam belátni azt, hogy azzal mi módon lehetne két- ségbevonhatatlan bizonyítékát adni, hogy a varjú csakugyan hasznos, vagy kártékony-e ? Felfogásom e tekintetben az volt, hogy a varjú gyomortartalma csak azt bizonyítja, hogy ez az állat közvetlenül lelövése előtt mit evett? De hogy ebből azután következtetést lehessen vonni arra is, hogy az az egész éven át mennyi hasznot, mennyi kárt tett és hogy melyik volt nagyobb, valamint hogy az a nagyobbnak talált mennyi- ség mennyivel volt nagyobb a másik kisebb- nél? — azt, ismétlem, nem birtam belátni. S így tehát ezt az utat nem is követtem. Honi kutatóink közül, ha tudomásom helyes, csak egyedül Lovassy Sándor kedves barátom, a keszthelyi Gtizdamíji Tiivivlézel tanára volt az, a ki a varjak — mint ö mondja — mező- gazdasági értékét a lelőtt madár gyomrában talált anyagok alapján igyekezett eldönteni.'*' Vizsgálataiban azt tartotta zsinórmértékül, hogy e kérdés eldöntésénél nem a helyi, hanem az általános tekintetek mértékadók és így járva el kimondja, hogy a hamvas vagy dolmányos varjú fí,V(//v/s conii.T) a gazda szempontjából hasz- * Ijovassy S.índok : Dnlfínzatok a keszthelyi m. kir. Gazdasági Tanintézet terniészetrajzi tanszéke köré- ből. (Különlenyomat a taiiinté/.ct IS!»:-iil47 neki, mert Eökig dr.-nak tudnia kellett azt is, hogy az egér (már t. i. a poczok) nem megy el messze a tanyájától s ha mégis kénytelen el- távozni, akkor előbb szökölyukról gondoskodik. Ez az ö biztos menedékhelye. S azután a varjú azért sem tehet kárt a poczokban, mert mig az elébbi vadászik, addig az utóbbi fészkében tanyá- zik s ott meghúzódva tölti a napot ; s mikor délután, vagy télen estefelé mozgolódik, czikká- zik és játszik a poczok, akkor a varjú már régen elült. Milyen más pl. az egerész-ölyv I Valódi poczokvadászatát csak este folytatja, akkor jele- nik meg az egérlepte területen, a mikor varjut már sehol sem látunk többé, mert mind éjjeli szállására húzódott ; de ha az ölyv egyedül is van, még az ő helyzete is igen nehéz s ha czél- hoz könnyű szerrel akar jutni, akkor nem any- nyira a poczkos földön, hanem inkább a magá- nos szalmakazlak táján vadászik. Hogy a varjú a poczok-tetemet szívesen eszi, azt tudtam s e hitben ez idén is megerősödtem. Mikor tavaly 1 1900-ban) a lepsényi uradalom a hohenheimi egérfogókat még novemberben al- kalmazta s az elfogott poczkot a fogóból egy- szerűen a vetésre dobták, a varjú szívesen felszedte. Valaha, a mig saját szemmel meg nem győ- ződtem, hogy a varjúnak milyen élete van, ma- gam is hittem, hogy a varjú, mely mindent eszik, kárt tehet a poczokban ; ma már túl va- gyok e hiten. Ha valahol, akkor itt van helyén a közvetlen megfigyelés. A Rörig dr. gyűjtötte adatok alapján emiitettem már le dolgozatom 235 — '.56. lapján) a fekete és a hamvas varjaknak ide vonatkozó 1898. és 1899. évi októberi feljegy- zését; e szerint Kelet-Poroszországban 189S-ban 181 adat alapján a varjak 39"86o/o-a egérrel élt, ellenben egy évvel későbben 243 darab varjúból marosak O'Sao/o-ában akadt poczoknyomokra. E o/o -különbséget megfejti ugyan az, hogy az egyik év egérjárásos volt, holott a másik nem. de hogy e megfejtés helyes legyen, és hogy he- lyét feltétlenül megállhassa, szükséges volna még azt is tudnunk, hogy az egérjárásos esz- tendőben a '\arjak csakugyan eleven poczkokat szedtek-e magukhoz, vagy csak tetemöket-e'? Mert a mikor sok a jjoczok, pl. az egérjárásos esztendőnek október havában, ott bőven akadt I)r. líöBiG sollte auch das wissen, dass sich die Maus von ihrer Stätte nicht weit entfernt und wenn sie dazu gezwungen ist, so besorgt sie zuerst ein ZuHuchtsloch. Das ist ihr sicherer Schlupfwinkel. Und ausserdem kann die Krähe der Maus auch deswegen keinen besonderen Sehaden zufügen, weil wenn che erstere jagt, letztere im Loch verborgen bleibt. Wenn die Maus Nachmittag, oder gegen Abend im Win- ter beweglich wird, herumspringt und spielt, dann hat sich die Krähe zur Euhe begeben. Wie anders ist z. B. der Mäusebussard ! Seine Mäusejagd betreibt er nur gegen Abend : zu dieser Zeit erscheint er auf dem von den Mäu- sen befallenen Platze, wenn mehr keine Krähe da ist, weil sich diese zu ihrem Nachtlager be- gab. Und wenn der Bussard auch allein herum- zieht, so ist seine Arbeit doch schwer. AVenn er aber zum Ziel auf leichte Art gelangen will, so jagt er nicht auf dem von Mäusen befaUeuen Felde, sondern mehr in der Gegend einzeln stehender Strohtristen. Dass die Krähe die Mäuseleichen gerne frisst, dass wusste ich, und in dieser Meinung wurde ich auch jüngst befestigt. Als im vergangenen Winter (1900) die Gutsvei-waltung von Lepsény zur Vertilgung der Mäuse die Hohenheimer Fallen verwendete, und die gefangenen Mäuse aus den Fallen einfach auf die Saaten werfen liess, da sammelten die Krähen sie sofort auf. Bevor ich mich nicht selbst über die Lebens- weise der Krähe orientiert habe, glaubte ich selbst, dass die Ki-ähe, welche alles frisst, auch der Maus schade : heute ist es mit diesem Glau- ben aus ! Wenn irgendwo, so ist hier die un- mittelbare Beobachtung uöthig. Ich erwähnte schon auf Grund der Dr. RöRio'sclien Daten ipag. 235 — 36 dieses Aufsatzes) die Oktoberaugaben des 1898- und 1899-er Jahres, welche sich auf die Nebel- und Piabeukrähe beziehen ; diesen Daten entsprechend fand man in Ostpreussen im .Jahre 1898 von den angegeben 181 Krähen in 39"86o/o Mäusespuren, dagegen ein Jahr später fand man von den 243 Krähen nur noch in 0'82"/o Mäusespuren. Diesen "/o-Ujrterschied erklärt wohl der Umstand, dass das eine Jahr ein Mäusejahr war, das andere aber nicht, doch da- mit die Erklärung richtig sei und ihren Platz auch behaupte, wäre es nöthig zu wissen, ob die Krähen im Mäusejahre wirklich lebende Mäuse zu sich nahmen, oder blos ihre Leichen"? Denn wenn es viele Mäuse giebt, z. B. im Okto- 32* "248 szanaszét beverő poczok-tetem ; de könnyen megesik, hogy a varjú összeszedi azokat az élettelen poczkokat is, a melyeket fogóval fog- tak össze és azután a földön heverve hagyták, mint akár a mi lepsényi esetünkben. Hogy tehát itt mi a helyes, azt csak a közvetlen megfigyelés dönthetné el, de erre Rörig dr. keveset hajt. Nemcsak én becsülöm kevésre a varjak ege- résző erényét, de azok is. a kik a közvetlen megfigyelésre valamit adnak. Eitzema Bos dr.- ról mindenki tudhatja, a ki könyvét ismeri, hogy a földi poczkokról szóló részét nem mások után állította össze, mert hiszen a hozzáértő rögtön észreveszi, hogy látott, tapasztalt dol- gokról számol be. «Mezei poczkot is esznek ugyan az összes varjak, írja ö, de rendesen csakis a betegek és gyöngéket, a melyek poczok- járásos esztendőben késő őszszel nagy számban fordulnak elő a szántóföldeken. Az egészéges egerek gyakran jóval gyorsabban bújnak el a földben, mintsem hogy a varjak elfoghatnák őket.* Hogy egérjárásos esztendőben, a mikor az egér hemzseg és szinte kiszorul a földből, elfoghat egyet-kettőt a varjú is, az bizonyos, de nagy haszon nincs benne. Hiába mondja azt tehát dr. Kökig olyan szé- pen, hogy «a mikor a mezőség mind kopár, az egerek azonban szívesen élveznék a szép őszi napokat a tanyájukon kívül», hogy akkor a varjú legtöbb kárt tesz bennök. Nos, a földi poczkok még nem igen rajonganak a természet szépségeért és a kellemes őszi napokért. És II azokon a hosszú hónapokon át, a mikor Mäecker tanár szerint, a növényi élet a hó és jég védőtakarója alatt pihen», a mikor a varjú «rendkívül éles érzékével már messze távolból meglátja az út szélén az egérkét», kértem több gazdaembert, hogy lövessen számomra varja- kat, hadd lássam, mennyi benne az egér- maradék ? Kérésemnek volt foganatja, mert a kitől kér- tem, majdnem mind küldött lőtt varjut.** Nem * RiTZKMA Bos 3. : Tierische Schädlinge u. Nütz- linge. Bei-Hii, ISIII. l.VJ. 1. ** Hogy a küldött varjiigj'omrokban luit találtam, arról ber eines Mäusejahres, da giebt es auch eine Menge herumliegender Mausekadaver. Es kann auch geschehen, dass die Krähe auch jene Mäuse aufsammelt, welche mau mit Fallen fing und dann auf dem Felde herumliegen Hess, wie dies in unserem Lepsényer Fall geschah. Was hier also das richtige ist. das kann nur die unmittelbare Beobachtung entscheiden ; doch darauf legt Dr. Rörig wenig Gewicht. Nicht nur ich schätze die mäusevertilgende Arbeit der Krähen gering, sondern auch jene Forscher, welche auf die unmittelbare Beobach- tung etwas geben. Von Eitzkma-Bos weiss Je- derman, der sein Buch kennt, dass er den Theil von der Feldmaus nicht andern Verfassern nachschrieb, denn der sachkundige bemerkt sofort, dass er von gesehenen, erfahrenen Din- gen spricht. «Zwar fressen alle Krähenarten auch Feldmäuse, schreibt er, jedoch gewöhn- lich nur die Kranken, schwächlichen, welche in einem Mäusejahre im Spätsommer in grosser Anzahl auf den Äckern vorkounneu. Die gesun- den Mäuse verkriechen sich oft zu schnell in den Boden, als dass sie von den Krähen ergriffen werden könnten».* Dass im Mäusejahre, wenn es von Mäusen wimmelt und selbe aus dem Boden fast hinausgedrängt werden, die Krähe einige Mäuse fangen kann, ist sicher, doch ist das kein Nutzen. Umsonst sagt es Dr. Rörig so schön, dass «wenn die Felder alle kahl sind, die Mäuse aber noch gern die schönen Herbsttage ausserhalb ihrer Löcher geniessen», die Krähe ihnen da- mals den grössten Schaden zufügt. Nun, die Mäuse schwärmen vorläuhg noch nicht beson- ders für die Naturschöulieiten. und für die an- genehmen Herbsttage. Und «in den langen Monaten, wenn nach Prof. Märcker's Angabe, alles jjtlanzliche Leben unter der schützenden Decke von Schnee und Eis ruht», wenn die Krähe «mit ihren ausser- oi-dentlich scharfen Sinnen . . . das Mäuslein am Wegrande schon aus weiter Ferne erkennt und . . . sich davon, so gut es geht, nährt», wen- dete ich mich an einige Landleute, sie möchten für mich etliche Krähen schiessen lassen, damit ich sehe, wie viel Mänsereste darin wären '/ Meine Bitte hatte einen Erfolg.** Ich bat nicht * RiTZEMA-Bos J. : Tierische Schädlinge und Nütz- linge. Berlin, ISOl. p. 151 ** Darüber, was ich in den Krähenmägon fand. U9 sokat kértem és 1901. évi január 11-étöl február 12-ig összesen 38 vetési és 10 drb hamvas var- jut és néhány egérevő ragadozó madarat is kaptam. Az eredmény az, bogy összesen egy vetési varjiiban (Lepsényben, Veszprém várm.) és egy hamvas varjúban (Fogaras) volt apró csontmaradék, a melj' valamely apró gerinczes- ből, talán a földi poczokból származott, a többi- ben legtöbbuyire gazdasági mag volt. Lepsényről tudjuk, hogy ott a varjak a fogókkal összefog- dosott, a földeken szanaszét hagyott poczkokat ették ; hogy Fogarason hogyan jutott a hamvas varjü a poczokhoz.azt nem tudom, de az ottani kincstári uradalom gazdaságában, a kazlak mentén könnyen juthatott hozzá. Minthogy ez utóbbi esetben a kis csontmaradék mellett sok kukoricza-korpa, félig fölemésztett kukoricza- szem volt, valószínű, hogy a varjú a poczokat a kukoriczaszárak boglyái körül fogta, tehát ott, a hol kukoriczaszemeket is szedte. Ez a néhány adat világosan mutatja, hogy a varjú télen nagy kárt nem tesz a poczkokban. így tehát kár volt azt a néhány egérnyomot egyszerre 145,000 darab poczokra szaporítani. Vagyis a '.'98 kétes származású egérnyomról egyszerre 14,000 márkányi hasznot feltüntetni. Nekünk, kik a tudományos állattannal gyakor- lati irányban foglalkozunk, csak akkor hiszik el a gazdák, hogy a varjak tettükben is hasz- nosak, ha maguk is látják, hogy a varjú csak- ugyan gyakran fog eleven poczkot, és hogy ezzel valóban észrevehető mértékben kevesbíti a számát, de ha mi az élet tapasztalatával, te- hát azzal a mit a közvetetlen megfigyelés nj'ujt, nem törődünk, akkor ne csodálkozzunk, ha In- telünk a gazda szemében csökken. Ámde lássuk a varjak további hasznát: a varjak fogyasztják a kártékony rovart, még pe- (egyéb anyaggal egyntti majd az Aquila egy későbbi számában részletesen számolok be, itt csak meg aka- rom röviden köszönni azoknak az líráknak a szíves- ségét, a kik kérésemet teljesítették. Igaz örömre szol- gál, bogy Balassa Lajos (Lepsény), Otocska Béla (Somogy vár), dr. Strasser Imre (Polgárdi), Damaszkin Arzén (Tstvánvölgy). Bendi Godofréd (Kisbér), Fridrik Géza (Fogaras), Kajtsán János és Hajdú István (Valkó), valamint Szilassy (Duna-Szt-Györgj-) uraknak e he- lyen őszinte és bálás köszönetemet fejezhetem ki. viel und bekam vom 11. .Januar 1901 bis \i. Februar zusammen 38 Saat-, 10 Nebelkrähen und ausserdem einige Eaubvögel. Das Resultat war, dass im Ganzen in einer Saatkrähe (Lep- sény) und in einer Nebelkrähe (Fogaras) einige kleine Knöchelchen waren, welche von irgend- einem kleinen Wii-belthiere, vielleicht von der Maus stammten, in den übrigen waren blos landwirthschaftliche Samen. Von Lepsény wis- sen wir, dass dort die Krähen von den mit Fal- len gefangenen und auf den Feldern hegen ge- bliebenen Mäusen sich nährten ; wie aber die Nebelkrähe in Fogaras zur Maus kam, das weiss ich nicht, doch konnte sie dort auf der dortigen Staatsdomäne längs den Strohtristen überall welche angetroffen haben. Und da im letzteren Falle neben den Mäuseknochen auch Maiskorn- kleie und halbwegs verzehrte Maiskörner waren, so scheint es wahrscheinlich, dass die Krähe die Maus zwischen den Maisstaudenhaufen fieng. also dort, wo sie auch welche Maiskörner fand. Diese Daten legen die Sache klar, dass die Krähe im Winter der Maus nicht vieles zu Leide thut. Und so war es Sehade, die wenigen Mäuse- spuren sofort in 145,000 Stück hinauf zu mul- tiplizieren, d. h. nach 398 Daten zweifelhaften Ursprunges auf einmal einen Nutzen von 14,000 Mark nachzuweisen. Uns, die wir die wissen- schaftliche Zoologie in praktischer Richtung betreiben, glauben die Landwirthe nur dann, dass die Krähen thatsächlich nützlich sind, wenn sie auch selbst sehen, dass die Krähe wirklich lebende Mäuse fängt, und dass sie ihre Zahldadurch in wirklich bemerkenswerter Weise vermindert ; wenn wir jedoch um die Lebens- erfahrung, also darum, was die unmittelbare Beobachtung reicht, uns nicht kümmern, dann soll es uns nicht wundern, wenn unsere Glaub- würdigkeit in den Augen der Landwirthe zu sinken beginnt. Betrachten wir nun den weiteren Nutzen : die Krähen vertilgen die schädlichen Insekten, werde ich spater und ausführlich Rechenschaft geben, hier will ich nur meinen Dank aussprechen für die freundliche Gefälligkeit jener Herren, die meine Bitte erfüllten. Es gereicht mir zur wahren Freude, dass ich den Herren : Ludwig v. Balassa (Lepsény), Béla V. Otocska (Somogyvár), Dr. Em. Strasser (Polgárdil, Arsen von Damaszkin (Istvánvölgy), Godofred Bendi (Kisbéri, Géza Fridrik (Fogaras), Job. Rajtsán und Stef. Hajdú (Valko), dann v. Szilassy (Duna-Szt-György) auch hier meinen aufrichtigen und herzlichen Dank sagen kann. 2ô() dig nagy mennyiségben. így mondják azt ! Ks RöRiG dr. kimutatja, hogy a vizsgálat bárom éve alatt 037 drb hamvas és fekete varjú gyom- rából összesen :í46í)'5 grm rovartörmeléket sze- dett. Ebben benne van vegyesen mindenféle kártékony, hasznos és közömbös rovar. Eörig dr. a rovarok irtásából keletkező hasznot nem a fönnebbi két kg.-nyi rovartörmelékből számítja ki, hanem más alapot keres. 0 följegyezte, hogy I8í)8- és 1899-ben pajor és bagolypille-hernyó 124 drb, drótféreg pedig 13i2 drb varjúban akadt.* Azonkívül följegyezte, hogy 2ü drb varjú gyomrában összesen 447 pajor és bagolypille - hernyó volt, egy varjura tehát 17 drb lárva jutott s ebből kiindulva a fönnebbi 124 varjú 124x17 pajort és bagolypille-heruyót fogyasz- tott el, vagyis 2128 drb-ot. Följegyeszte továbbá, hogy 24 varjú gyomrában 1672 drb drótféreg volt ; egyben tehát átlag 69 drb s ez szorozva 132-vel (lásd fönnebb), kitűnik, hogy a 132 varjú a két év alatt 9196 drb drótférget evett meg. E két évnek ilyen módon nyert adata alapján azután átlagos számitással kitünteti, hogy 1897-ben 51 varjii l()34 pajort és bagoly- pille-hei-nyót és 54 varjú 4487 dr()tférget pusz- tított ki. E szerint a '.i év alatt egy-egy étkezés alkal- mával a 175 varjú kerekszámban 3U()() pajort és bagolypille-hernyót és a 1 86 varjú kerekszámban 13, ()(»() drótférget tett tönkre. Mennyit ettek meg tehát egy év alatt összesen ? Szorozz jó- akaró olvasóm, mint fönnebb: elébb 5-tel, az- után 365-tel és meglátod, hogy a megvizsgált 3259 varjú 5. 500, ()()() pajort és bagolypille- hernyót és 24.500,000 drótférget szedett össze és fogyasztott el. Mennyi haszon az pengő pénz- ben ? Dr. RöRiG megfejti azt is. Egy drótféreg 10, egy pajor, vagy egy bagolypille-hernyó pedig 20 gabonanövényt tehet tönkre. A fönnebbi két rendbeli millió-rovar tebát, ha a varjak ideje- korán össze nem szedték volna, összesen 355 millió vetésbokrot lett volna tönkre. De varjak kipusztították a kártékony rovarokat, tehát e * A BöKiG dr.-íélc vizsgálat első ávébeii nem történt a följegyzés, liogy akkor hány varjúban talált pajort és drótférget. De RöMO dr. pótolja a mulasztást. Hogy liogyan, azt későbben látjuk meg. u. ZW. in einer bedeutenden Menge. So sagt man es. Und Dr. Eörig beweist es, dass er in den drei .Jahren seiner Untersuchungen in 927 Nebel- und Kabeukrähen zusammen 2469'5 gr Insektenreste fand. Darin ist alles vermischt ; schädliche, nützliche und indifferente Insekten. Dr. Körig berechnet den Nutzen, den die Krähe durch Insektenfrass verursacht, nicht auf Grund der obigen 2 Kgr Insektenreste, sondern sucht sich eine andere Grundlage. Er verzeichnete, dass in den .Jahren 1 S98 und 1899 Engerlinge und Erdraupen in 1 24 und Drahtwürmer in 132 Krähenmägen gefunden wurden.* Ausserdem verzeichnete er, dass in 26 Krähenmägen 447 Engerlinge und Erdraupen waren, auf eine Krähe entfallen also 1 7 Larven und hievon aus- gehend haben die obigen 124 Krähen 124-mal mehr Engerlinge und Eulenraujjeu aufgezehrt, d. h. 2128 Stück. Er verzeichnet weiter, dass in den Magen von 24 Krähen 1672 Drabtwürmer waren ; in einem also durchschnittlich 69 Stück und dies multipliziert mit 182 (siehe, wie oben), so sehen wir, dass die 132 Krähen 9196 Draht- würmer assen. Auf Grund der Angaben dieser zwei Jahre und einer Durch Schnittsberechnung nimmt er an, dass im 1897 -er .Jahre 51 Krähen 1034 Engerlinge und Erdraupen und 54 Krähen 4487 Drabtwürmer frassen. Demzufolge haben während den drei -Jahren bei je einem Mahl die 175 Krähen rund 3000 Engerlinge und Erdraupen, und die 186 Krähen rund 13,000 Drahtwürmer vertilgt. Wie viel vertilgten sie also in einem Jahre? Multipli- ziere, mein gütigei Leser, wie sonst, erst mit 5, dann mit 365 und du winst sehen, dass die untersuchten 3259 Krähen 5.500,000 Engerlinge und Erdraupen, und 24.000,000 Drabtwürmer gesammelt und verzelirt haben. Wie viel Nutzen ist das in klingender Münze ? Dr. Eöp.ig löst auch diese Frage. Ein Drahtwurm kann 10, ein Engerling oder eine Erdraupe aber 25 Getreide- pflanzen vernichten. Die obigen zwiefachen Millionen von Insekten hätten, wenn sie von den Krähen nicht vertilgt würden, zusammen 355 Millionen Pflanzen vernichtet. Da aber von den Krähen die schädlichen Kerbthiere ausge- rottet wurden, so blieben uns alle diese Pflan- ■ Im ersten Beobaelitungsjahr der Rörig'schen Untersuchung verzeichnete man nicht, in wie viel Krähen man Engerlinge und Erdraupen fand ? Doch Dr. Rurig ersetzt diesen Mangel; die .\rt und Weise werden wir später sehen. 251 soli millió palánta megmaradt s ez basznunk. Dr. EöRiG azután kiszámítja saját vetésű ga- bonája alapján (megfelelő szorzás, osztás és megint szorzás utján i, bogy ez a haszon 35, ()()() csengő márka. Ez a baszon azonban megint csak számtani- lag helyes. Eörig dr. jól szorzott, de szorzásá- nak alapját sívó futóhomokra helyezte. Nem két- kedem, hogy a mit ő az ő vaijuiban megtalált, az mind kártékony pajor, mind kártékony bagoly- pille-hernyó, mind kártékony drótféreg nem lett volna. Ismétlem, nem kétkedem benne, bár erre a kétkedésre nagy okom volna, ha másért nem, akkor legalább azért, mert ő tölgyfa zöld ilon- czájának hernyóját még öszszel is keresi a vai'- jakban. il. 84. I.) Pedig ez a rovarfaj köztudo- más szerint már június elején bábozódik és legfeljebb ji;lius közepéig rajzik, hogy az- után legtöbb entomologus véleménye szerint mint tojás (az én véleményem szerint pedig mint 1— i' mm-nyi apró hernyó a tölgy kérge alatt félrehúzódva) az őszt és a telet kihúzza. Okom volna a kétkedésre azért is, mei-t nem minden pajor, nem minden bagolypille-hernyó és nem minden drótféreg kártékony, holott ne- künk — egy-két állatot nem számítva — még nincs módunk, hogy a kártékony lárvát a kö- zömböstől megkülönböztessük s így vájjon ki tudja megmondani, hogy a varjugyomorban talált kisebb-nagyobb és félig felemésztett pajor- törmelék, a bagolypille-hernyójának fejtöredéke, vagy a drótféreg egy kis testrésze melyik fajé ? Olyan pajoré, mely csak a korhadó, trágyás részeken él, olyan bagolypille-hernyójáé, mely valamely gyom levelén eszegetett-e, vagy olyan drótféregé, a melyre a varjú valamely korhadó fadarabban, vagy szintén rohadó növénj'ek kö- zött bukkant ? Ismétlem, ezt nem kutatom : de a szorzásainak végtelen sorát megelégelem már. Itt megengedi Eörig dr., hogy segélyül hívjam a közvetlen megfigyelést is és magam is szoroz- zak egy keveset. Eörig dr. kimutatja, hogy a varjú gyomrában egyszerre, tehát nem napon- kint, átlag 17 drb pajor és bagolypille-hernyó akadt és hogy naponkínt annak ötszörösét, azaz vegyesen 85 drb pajort és bagolypille-hernyót fogyaszt el. Ezzel szemben ne feledjük el, hogy Zi'u und darin liegt unser Nutzen. ])r. Eörig berechnet darauf auf Grund eigener Anbauver- suche (mit Hilfe zweier Multiplicationen und einer Theilung), dass dieser Nutzen 3.'),()00 klingenden Mark entspricht. Dieser Nutzen ist abermal nur mathematisch richtig. Dr. Eörig multiplizierte gut, doch der Grund seiner Multiplication ruht auf bewegli- chem Flugsande. Ich zweifle nicht daran, dass was er in den Kvähenmägcn vorfand, alles schädliche Engerlinge, schädliche Erdraupen, schädliche Drahiwürmer waren. Ich wiederhole es, dass ich daran nicht zweifle, obzwar ich zu diesem Zweifel sonst grosse Ursache hätte, wenigstens deswegen, weil er die grünen Eau- pen des Eichenwicklers selbst noch im Herbste in den — Krähen sucht (I, p. 84), wo doch diese I Insektenart, wie allgemein bekannt, sich schon j anfangs Juni verpupt und höchstens bis zur Mitte Juli ausschwärmt, um dann nach An- nahme der meisten Entomologen, als Ei (nach meiner Annahme aber als 1 — â mm kleine Eäuijchen unter der Einde der Eiche) den Herbst und Winter zu verbringen. Zu dem Zweifel hätte ich auch darum Ursache, dass nicht jede enger- lingförmige Larve, nicht jede Erdraupe und nicht jeder Drahtwurm schädlich ist, und \ov einigen Thieren abgesehen, wir nicht imstande sind, die schädlichen von den indiflerenten zu unterscheiden. Und nachdem dies so ist, wer kann da sagen, zu welcher Ai-t die im Krähen- magen aufgefundenen und halbwegs schon ver- dauten Engerliugreste, oder der Kopf einer Erd- raupe, oder ein kleiner Körpertheil des Draht- wurmes gehört? Gehört er solch einem Enger- ling, welcher blos im vermoderten Holze, oder von faulenden Pflanzentheilen lebt, oder solch einer Erdraupe, welche an irgend einem Blatte eines Unkrautes frass, oder solch einem Draht- wurme, welchen die Krähe in morschem Holze, oder unter faulenden Pflanzenresten antraf? Ich wiederhole, dass ich diesem nicht nachforsche, doch die endlose Eeihe der Multiplicationen wird am Ende doch zu stark. Hier gestatte mir Dr. Eörig, dass ich die unmittelbare Beobach- tung zu Hilfe nehme und ein wenig selber — nachmultipliziere. Dr. Eörig weist nach, dass er in dem Kräbenmagen auf einmal, also nicht pro Tag, durchschnittlich 17 Engerlinge und Erdraupen fand und dass die Krähe täglich das fünffache, also 85 Engerlinge und Erdraupen verzehrt. Dem entgegen vergessen wir nicht. 252 EöBiG dr. számításainak egyik alapja az, s ezt ö maga állapította meg, hogy a varjú állati és növényi anyagokból naponkint :^5 grm száraz táplálékot vesz fel. Nos, ha ez csakugyan így van : akkor lássuk csak, hogy annak a 85 pajor- nak és hernyónak mennyi a súlya? Ennek ki- derítésére f. é. márczius végétől június hó vé- géig több ízben szedettem elő pajort (csupa Me- lolontha- lárvát) s azt találtam, hogy több száz pajorból egynek az átlagos súlya 1-6 grm; ugyanezt tettem a bagolypillék-hornyóival (Ag- rotis tritici-vel s a gyomon élő egy fajjal, áprilisban s egynek az átlagos súlya M grm volt. Ezeket figyelembe véve 8.5 drb élő pajor... _. .... — - 8.5 « « bagolypille hernyója ,_ 13tí-Ü0 gr. 93-00 « lesz 170 « pajor és bagolypille hernyó 229-00 « « és fele, vagyis 85 ilrb pajor és bagolypille hernyó 114-50 « « Hogy ha most Kökig dr. szerint felvesszük, hogy e 114-5 gr.-nyi nyers állati tápláléknak csak 30 "/o-a száraz anyag, akkor az 34-35 gr. száraz anyagnak felelne meg. Ámde a varjú a fönnebb említett 35 gr.-nyi száraz anyagot csak vegyes anyagokkal való táplálkozása esetén eszik meg s akkor e vegyes anyagnak "'Im-e nö- vényi és ä/io-e állati eredetű. így tehát az a 34-35 gr., melyet fönnebb magam kisokszoroz- tam, a varjú vegyes táplálékának még csak */io-nyi állati része : hol van még a '/ lo növé- nyi rész, a mely nem foglal kevesebbet magá- ban, mint 80'15 gr. száraz anyagot? Ez tehát azt jelenti, hogy a varjak Eörk; dr. etető kísérlete szerint vegyes táplálékukban na- ponkint 35 gr. száraz anyagot fogyasztanak el, de számítása szerint nem kevesebbet, mint 114-5 gr.-t, vagyis háromszozosát. Nos melyik az igazi szám ? Most már igazán félek : hogy egy sem! De hát úgy jár az, a ki a szemmel látható dolgokban, a közvetetlen megfigyelések- ben nem bízik. Ne is bízzék az akkor a mathe- matikájában sem, ha az alap nem szilárd és nem való ! Kört« dr. azoiilian tovább szoroz.- az 5 után következik a 3().")-tel való szorozás. Ezt bizony már csakugyan abba hagyhatta volna. Mert a varjú nem juthat mindennap nemcsak a 85 ki- sokszorozott pajor- és pillehernyóhoz, de az évnek 320^ — 330 napján egy pajorhoz sem. Mi- kor a föld fagyott, mikor a hó borítja, a mikor dass eine, von Dr. Körig selbst aufgestellte. Basis seiner Berechnung die ist, dass die Krähe täglich 35 Gramm Trockensubstanz gemischter Nahrung zu sich nimmt. Wenn dies nun wirk- lich so ist, so wollen wir einmal nach sehen, wie schwer diese 85 Engerlinge und Erdraupen sind? Ich habe dieses Jahr vom Ende März, bis Ende Juni mehrere male lebende Engerlinge (lauter Melolontha-Larven) eingesammelt und fand, dass von mehreren Hundert Engerlingen das Durchschnittsgewicht 1-6 gr war; dasselbe that ich mit den Erdraupen im April (es war Agrotis tritici und eine auf Unkraut lebende Art) und fand, dass diese Larven durchschnitt- lich 1-| tir schwer sind. 85 Engerlinge wären mm 85 Erdraupeu « « 136"00 gr schwer 93-00 « « 170 Engerlinge und Erdraupen zusammen... 229-00 gr schwer und die Hälfte davon, also 85 Engerlinge und Erdraupen wären 1 14-5 gr. Wenn wir nun nach Dr. KöRiG annehmen, dass in diesen 114-5gr Nahrung 30 ", o Trockensubstanz enthalten ist, so entspräche das 34-35 gr. Nun al)er nimmt die Krähe die obenerwähnten 35 gr Trocken- substanz blos bei gemischter Nahrung, wovon \ '/lo pflanzlichen, ^ io aber thierischen Ursprun- ges sind : also die, meinerseits herausmultipli- I zierten 34-35 gr bilden erst die ^/lo thierische Substanz der Krähenkost : wo sind nun noch die '/io pflanzlicher Nahrung, welche nicht we- niger als 80-15 gr Trockensubstanz enthalten? I Das bedei;tet soviel, dass die Krähen nach Dr. Rörig's Fütterungs versuch en täglich 35 gr Trockensubstanz gemischter Nahrung, nach seiner Berechnung aber nicht weniger als das dreifache, also 1 14-5 Gramm Trockensubstanz nehmen ! AVelche Angabe ist nun die richtige ? Jetzt fürchte ich nur zu sehr, dass - keine ! Es ergeht aber Jedermann so, der den liandgreif- liehen Sachen, den unmittelbaren Beobachtun- gen nicht traut. Er möge auch seiner Mathe- matik wenig trauen, wenn die Basis nicht sicher und nicht wahr ist ! Dr. Körig multipliziei-t noch weiter : nach dem 5-er folgt die Multi])lication mit 365. Dies hätte er wohl lassen können. Denn die Krähe gelangt täglich nicht zu ihren ausmultiplizier- ten 85 Engerlingen und Raupen, sondern in 320-330 Tagen des Jahres oft zu gar keinem Engerling. Wenn die Erde gefroren ist, wenn 253 novcjiiliciiöl luárcziusi}^' e pajor 1(1 TjO, olyKor 70 — 90 cm.-nyi mélységbe húzódott, a mikor a bagolypille-hernyók legtöbbje HO — 40 cm.-nyi mélysi'gben tanyázil<, bogy ehetik akkor belőle a varjú ? Azut;'iu a, varjú nyáron sem jut hozzá, ha csak nem szántáskor, vagy nem akkor, a mikor a pajor a sekély vetést bántja. A szántás napjai pedig nagyon csekély számmal vannak. Úgy kellene lenni, hogy a földet évenkint leg- alább háromszor-kétszer szántsák iiieg : de hát legtöl)!} gazda három helyett kettővel és kettő helyett egygyel éri be, a többit legtöbbször egy Ids fogasolással vagy boronással pótolja. Mond- jrik azonban, hogy háromszor szántanak. Az első legyen őszi. Ilyenkor a pajor ritkán van olyan magasságban, hogy az eke fölvesse s nem veti azt föl márcziusig sem. (ßöiuo dr.-nak van ugyan egy adata 1897. évi márczius 3-áról, mely szerint valamely varjúban — nem a veté- siben ! - 50 pajort talált II. ò'-iQ. 1., de a rész- letes táblázatban nyomát sem találom, mert az említett napon feltüntetett varjúban (C. cornix) csak :!'Ogr. bogártörmelék van, s a jegyzet nem említi, hogy e törmelék mi legyen ? Más varjú 1897-ben ezzel az időjelzéssel nincs.) Márczius- tól azután akad pajor, a hol sok van, gyakran és tömegesen, a hol kevés van, ott elvétve. Ba- golypille-hernyó pedig legfeljebb májusig köze- líthető, de akkor is nehezen, mert a gazban, gyomban, vagy a növények lombozatában úgy bújik el, hogy a varjú még a csodálatos szagló érzékével nem egyhamar akad reá. Azonkívül napjjalra legtöbbje földbe húzódik. A szántás idejének eme napjain szedhet a varjú pajort és tudjuk, hogy szed is ; ha ezt elmulasztja, akkor a mulasztást nem pótolhatja többé. Hogy ez úgy van, azt Üoiug dr. is kénytelen lesz belátni, ha gondolkodik az adatain és ke- resi az okát, hogy az összes .")14S drb varjúból miért talált ő csak 2B-ban, vagyis 300 drb varjú közül átlag csak egyben számot tevő mennyiségben pajort Ha gondolkozik rajta, akkor lehetetlen lett volna, hogy be ne lássa hibáját és ne jöjjön tisztába azzal, hogy az ő szoi'ozásbeli minden- napi pajor-mennyiséggel nincs egészen rend- Aqnila. MH. sic der S(-lj lice bcílcrkl unii wenn ilei' l'jngi'rljiig vom November bis März sieh in eine Tiefe von 40 — 50, oft von 70 90 cm li inabzog, wenn die meisten der Erdraujicn in einer Tiefe von 30- 1-0 cm liauscn : wie lianii davon die Krähe etwas bekommen? l)M,nn kommt die Krabe auch im Sommer niclit dazu, mit Ausnahme der Muge- zeit, oder aber, wenn der Engerling irgend eine seichte Saat verwüstet. Die Zahl der Pfiügetage ist sehr beschränkt. So sollte es sein, dass man den 15oden jähriicb wenigstens i — 3-mal ackere; die meisten Landwirtlie begnügen sich statt zwei mit einem Male, dass übrige ersetzen sie mit einem Aboggen der Fläche. Nehmen wir alter an, dass iDan dreimal pflügt. Das erste Pflügen ge- schieht im Herbst. Damai ist der Engerling selten so hoch, dass er vom Pflugschaar auf die Erdoberfläche geworfen werden könnte, und bis zum nächsten März geschieht das auch nicht. Dr. PiitBKi hat wohl ein Datum vom 3. März 1897, dass- in irgend einer Krähe — nicht in einer Saatkrähe — 50 Engerlinge gefunden woi'den (II, p. 336), doch in den Anhaugstabel- len finde ich keine Spur davon ; denn die am erwähnten Tage angegebene Krähe (C. cornix) enthält nur 3'0 gr Insektenreste und die Be- merkung sjiczifiziert nicht den Inhalt dieser Pieste. Eine andere Ki-ähe ist mit diesem Datum vom Jahre 1897 nicht angeführt. Vom März angefangen giebt es Engerlinge und wo es viele giebt, öfters und massenhaft, wo sie aber weni- ger vorhanden sind, dort sind sie einzelweise. Die Erdraupen sind höchstens bis Mai zu haben, doch auch zu dieser Zeit kaum, weil sie im Un- kraut und dem Laube der Pflanzen so versteckt sind, dass sie von der Krähe selbst mit ihrem grossartigen Geruchsinn nicht zu erreichen sind. Ausserdem verkriechen sich die meisten den Tag über in die Erde. Nun also, in den Tagen des Ackerns kann die Krähe Engerlinge sammeln, und wir wissen es, dass sie dies auch thut ; wenn sie dies aber veralfsäumt, dann kann sie dies nicht mehr nachholen. Dass dies so ist. das muss unbedingt auch Dr. Eörig einsehen, wenn er über seine Angaben nachdenkt und nach der Ursache fragt, wonach er von allen seinen 5148 Krähen nur in 26, d. h. von 200 Krähen blos in euer Krähe Engerlinge fand ? Wenn er darüber nachgedacht hätte, so wäre I es unmöglich, dass er seinen Fehler nicht ein- gesehen hätte und niciit ins Peine gekommen I wäre, dass die Sache mit seiner täglichen En- 33 ■Ibi ben a ilol^ii. De mintbogy ezt rem lette, azért szívesen adok neki igazat abban, hogy az az .") és 24 mill ill lárv;i, a melyet összeszoroz, igen sok. «Ezek a számok, úgymond üöuk; dr. ill. 846. 1.), rettenetes (ungeheuer) nagyoknak lát- szanak, de a valóságnak még csak távolról sem felelnek meg !» Igaza van ! Hiszen láttuk, hogy rettenetes nagyok és hogy nem felelnek meg a valónak még csak — közeli ól sem ! S ezzel immár végére értem a varjúgyomor- adatok elemzéseinek. J\Iost már láttuk, hogy a Rurig dr.-tól kimutatott haszon és kár, a mely a varjak nyomán jár, légből kapott állitás, a melynek igazolására a tudós szerző temérdek sok táblázattal állott elő. Midőn kutatásait vizsgálgattam, részrehajlás nélkül jártam cl. A ki fejtegetéseimre vissza- gondol, belátja, hogy én ez ügyben nem vagyok a varjú barátja, de nem a varjú ellensége sem, hanem csak egyesegyedül birája. S e tisztemben eljárva pártatlanul kimutattam, hogy Körig dr. egyáltalában nem járt el helyesen, a mikor a varjak ügyét a maga módja szerint akarta meg- oldani. Adattömegéről kimutattam , hogy az nem a «megfigyelések kifogástalan anyaga», mert hiányzik belőle éppen a megfigyelés, a melyre ő — mint láttuk — csakugyan teljes követ- kezetességgel semmit sem hederit. Midőn te- hát vizsgálatának ezen részével leszámoltam, engedje meg Hörig dr., hogy az ő következteté- séről is csak azt mondhassam, a mit ő lS98-ban GiLMouR J.-ről mond (II. 96. 1.). Azt a következ- tetést, a melyet Eörig dr. vizsgálataihoz füz, megokoltuak semmi esetre sem tarthatom. Leg- főbb hibája az, hogy hibásan összeszedett adat- tömeg alapján ott akart általános érvényű Íté- letet hozni, a hol az egyszerűen ki van zárva. VII. .// vurjiik iii('Zn(j(isi/tis/í(/i Jeh'iitiísége hioioi/i/ti n/J'i/(}k iiliipjáii. Az előbb részletesen vázolt, megbírált adatok után most már az a kérdés merül, hogy vájjon a gyomortartalmak vizsgálata alapján lehet-e remény, hogy a varjak hasznos, vagy kártékony volta egyáltalában lesz-e megállapitliató? Hogj' a remélt haszon, vagy a Fzenvodett kár nagv- gerlingra.le nicht j^aiiz in ( )iiIiiiiii,lí isi. l'a er aller dies nicht that, so gelie icii iliiii gerne zu, dass diese .") und 24 ^lillionen l.ar\in. welche er zusainmenmultipliziert, selir viel sind, «Diese /allien scbeiiieii iiiigelieuer liiicli, sagt Dr. Iv'i- iiiG (II. p. ;54()), und docli ilitrjicii sie der \\'ii-k- lielikeit nocii bei weiten Jiiclit entsprechen.» J'jr hat recht I Wir sahen ja, dass sie ungeheuer hoch sind und dass sie der Wirklichkeit, be- sonders näher besehen, nicht entsprechen. Und hiemit wäre ich an das Ende dei- Magen- iiihaltanalysen gekommen. Wii- sehen ijun, dass der von Dr. Pn'lniü ausgewiesene Nutzen und Schaden der Krähen und zu dessen Begründung der gelehrte Verfasser eine enorme Menge von Tafeln construirte, eigentlich aus der Luft hei- gegriffen ist. Bei der liesprecliung seiner Untersuchungen verfuhr ich unparteiisch. Wer aut meine Er- wägungen zurückdenkt, wird einsehen, dass ich weder ein Freund, "och ein Feind, sondern un- parteiischer Richter der Krähe bin. Und als solcher habe ich parteilos den «Bew^eis geführt», dass Dr. Rörig's Vorgehen, in dem er die Frage auf seine eigene Art lösen wollte, durchaus nicht richtig war. Ich habe nachgewiesen, dass ': die Menge seiner Angaben kein «einwandsfreies Beobachtungsmaterial» sei, weil daraus eben — die Beobaclitung fehlt, worauf er, wie wir es sahen, consequent gar kein Gewicht legt. In- dem ich also die Kritik dieses Theiles seiner I Forschung schliessc, gestatte mir der kais. Eeg.- Rath Prof. Dr. Rörig, dass ich von seiner Fol- gerung ebendasselbe sagen kann, vvas er im •Jahre IS98 von J. Gilmour sagte (II. 96). Ich kann diese S(-hlussfolgerung, welche Dr. Rörig an seine Untersuchung knüpft, auf keinen Fall als begründet erachten. Sein grösster Fehler war der, dass er auf Grund irrig gehäufter An- gabeudiirt ein allgemein giltiges Urtheil schöj)fen wollte, wo dies eben vollkiuniucn nusgeschlos- sen ist. VII. I>ic lit 11,(1 iri i-l,harh(i ftliclic Urdciitii ikj inif (h-iiiid l)i()Jo(/i,srli/'r .Ihtlrii. Nach der gründlichen Besprechung der ange- führten Daten, taucht die Frage auf, ob Hoff- nung vorhanden ist, dass man auf Grund der Mageninhaltuntersuchungen die Nützlichkeit oder Schädlichkeit der Krähen überhaupt fest- stellen kann? Dass durch die Krälienmagenun- tersuchungen die Grösse des erwarteten Nutzens liì-ì saga a varjú-gyomor iiiegvizsgálásii után pon- tos számban ki legyen tüntethető, i^rről már eleve is le kell momlanunk. Hogy miért, arra már az előző fejezetben is reámutattam s aláb- biakban még elég módom lesz, hogy azt köze- lebbről is megvilágosítsam. A ki a varjúgyomor-vizsgálatot nem merő ma- thematikai szórakozásból folytatja, hanem hasz- nát is akai'ja látni, annak első kötelessége, hogy nemcsak a gyomorban talált anyagot vizsgálja meg, hanem tartsa szeme előtt a varjú életét, valamint azokat a, gazdasági viszonyokat is. a melyek között a varjúnak jelentősége lehet. Első feladata az ilyen kutatónak, hogy tisztá- ban legj'en a varjúval, de nemcsak a könyvek mondása szerint, hanem ismerje azt a maga feltétlen szabadságában is. Tudjuk, hogy a varjak vad madarak ugyan, de nem a szabad természet vadjai, mert létök az emberi kultúrához van kötve. Én a varjút meg nem szelídített házi vadnak tartom. Nem él ugyan velünk egy portán, de kezünk munkájá- ból mégis csak kiveszi a maga részét. Az em- beriség művelődésének fokozatos fejlődése év- ezredek óta kihatott e vadra is. E kihatás követ- kezménye legszebben télen látható, a mikor a varjú táplálék hiányában néni követi a vándor- madarak szokását, hanem az ember hajlékához húzódik s az éhhalál ellen ott keres mene- déket. A varjú a szárnyasok között ugyanaz, a mi az emberi társadalomban a falu végén meghú- zódó czigány. Eászorul a művelődésre, hasznát búzzíi, de maga nem művelődik s ha igen, akkor nincs köszönet benne. Másodszor a varjú határozottan magevö ma- dár. A varjú mindent megeszik, az igaz, de gyomrának szerkezete szerint a varjút mégis csak magevőnek keli tartanunk. A ki nem saj- nálja a fáradságot ós összehasonlítja a magevő és ragadozó madár izomgyomrát (zúzáját), az rögtön láthatja, hogy a varjú gyomra szakasz- tott olyan, mint a valódi magevőké. Nem hívom fel a figyelmet arra, hogy a dán Neeegaard már oder eriitti'nm Sc-hadciis in püiikl lirluii /ahitii auszuweisen möglich wäre, dcni uiíisscn wir im \'orbinein entsagen. Auf das Warum liahc ich schon in den früheren Kapiteln hingewiesen und in dem späte]- Gesagten werde ich noch genug (ielegenheit haben, dieses des Näheren zu lieleuchteii. Wer die Kiiiliemnaeenunlersuchuug niebt liK)s als mathematische Zerstreuung betj-eiht, sondei'u wer auch einen Nutzen davon haben will, dessen erste Pflicht ist es, dass er nicht blos das im Magen gefundene Materiale unter- suche, sondern dass er auch das Krähenleben und jene iandwirthschaftlichen Verhältnisse vor den Augen halte, unter welchen die Ivi-ähe eine Bedeutung haben kann. Die erste Pflicht des Forschers ist. dass er mit der Krähe im Pieinen sei, dass er sie nicht blos aus Büchern, sondern sie auch in ihrer un- l)edingten Freiheit kenne. Wir wissen, dass die Krähen wilde Vögel sind, doch sind sie nicht das freie Wild der Natur, denn ihre Existenz ist vielfach an die mensch- liche Kultur gebunden. Ich halte die Krähe für ein nicht gezähmtes Hauswild. Sie lebt mit uns nicht in einem Heim, zieht aber dennoch ihren Vortheil aus der menschlichen Arbeit. Die seit Tausenden von Jahren fortschreitende Ent- wickeluug der menschlichen Kultur hatte ihre Folgen auch auf dieses Wild. Die Folgen davon sehen wir am schönsten zur Winterszeit. Vom Futtermangel geplagt, befolgt die Krähe nicht die Gewohnheit der Zugvögel, sondern sie zieht sich an den menschlichen Herd und sucht dort Hchutz gegen die Hungersnoth. Die Krähe ist in der geflügelten Welt das, was die am Ende des Dorfes hausenden Zigeu- nerbanden in der menschlichen Gesellschaft sind. Die Krähe beiicitliigt wie der Zigeuner — die Kultur, zieht ihren Vortheil davon, sie sellisi unterwirft sich aber derselben nicht, und wenn doch, dann ist es nicht des Dankes werth. Dann ist die Krähe entschieden ein samen- fresseuder Vogel. Die Krähe frisst alles, das ist wahr, aber dem Baue ihres Magens nach, müs- sen wi]' sie für eine Samenfresserin halten. Wer die Mühe nicht scheuet und den (Kau-) Magen eines Samenfressers und den eines Piaubvogels vergleicht, der wird sofort einsehen, dass der Krähenmagen ganz so ist, wie jener der echten Sauienfresscr. Ich deute blos an, dass der Däne 33* 256 l80C>-l)an * kiiiitnidja, hogy még a holló gyomra is a magevôk gyomrához hasonlít s nem hivat- kozom sem az idevágó ornithologiai, sem az állattani összehasonlitó anatómiai irodalomra sem, mert a ki e tekintet- ben tájékozódásra szorul, az vessen egy pillantást az idevonatkozó helyekre és rögtön tisztában lesz a dologgal : e helyet azzal érem be, hogy a csatolt 1 . ábrán egy tyúk, egy ve- tési s egy hamvas varjú gyomra képét mutatom be. ^ Az izomzat vastagsága ter- 41 mészetesen nem egyenlő, hanem arányos az illető állat nagyságával : legvas- tagabb a tyúké, legvéko- nyabb a hamvas varjúé. /, ._-i A gyomor falának erős izomzata, valamint belső szarunemü burkolata vi- lágosan mutatják,hogy az a magevőknél (a varjak- nál is) mennyijre hatalma- san van kifejlődve, még pedig azért, hogy a beléje kavicscsal összekeverten kerülő mag a gyomor szarunemű fala között va- lósággal megőrölhető és további emésztésre minél elébb alkalmassá tehető legyen. A vetési varjú felső gyo- morizma majdnem kétszer olyan vastag, mint a dol- mányos varjúé. Hogy így van-e a dolog mindig, azt nem tudom. Azok- nál a varjúgyomioknál, a melyeket én lát- tam, így van, s ha ez általánosan is így van. l. i'thra. A varjak és ;i tyiik zúzáinak összehason- lító képe. A legfelső a tyúk. a középső a vetési varjú, lesalsó a dolmáiivos varjú gyomra, a — a-nál látható a zúza felső izmának vastagsága. (Mintegy Va nagyságban, Eredeti felvétel.» H(í. 1. Das vergleiehenile Bild dei- Kaumägen der Krähen und der Henne. Zu oberst ist der Hennen, in der Mitte der Saatkrähen und zu unterst der Nebelkrähenkaumagen. liei n— a ist die Dicke des oberen Kaumagenmnskels ersichtlich. (Rtiva -/:■■ nat. (irösse. Orig. Aufnahme. I Neergaard * sellini im .hilirc ISO(') aussagte, dass sell)st der Magen des Kolkraben dem Magen der Saiuenfresser ähnlich ist und ich beiufe mich elicli nur ;iuf die bezüglichen Stellen der oriiitlio- loi^isclicii und comparativ- iiiiatomisch - zoologischen Lilteraiur, denn wer hier i'iiiir( )ri('nlici-ung bedürf- tig ist, der mag auf die lictreffenden Stellen nur einen lîlick werfen und wird mit der Sache sofort im lioinen sein: statt all- dem begnüge ich mich, .liiss idi Fili. 1 das Bild des Magens einer Henne, einer Saat- und einer Ne- liclkriihe \ iirfulii-e. Die Dicke dei- Muskelwand ist natürlich nicht gleich, son- dern steht im Verhältnisse mit der Grösse des Vogels : am dicksten ist sie bei der Henne, am dünnsten bei der Nebelkrähe. Die star- ken Muskeln der Magen- wa^ud, so auch die soge- n;innte Hornhaut des Ma- gens zeigen deutlich an, wie sie bei den Samen- fressern (auch bei den Kra- llen) mächtig entwickelt sind, u. A. deswegen, da- mit der Samen, welcher mit Steinchen gemischt in sie hineinkommt, von der horuharten Wand wahr- haftig zerrieben und zur weiteren Verdauung ge- eignet kann. Der obere Kaumagen- muskel der Saatkrähe ist fast zweimal so dick, wie jener der Nebelkrähe. Ob es immer so ist, weiss ich nicht, alier bei je- nen Krähenmägen, welche ich sah, war es immer so ; und wenn dies auch im allgemeinen gemacht werden * Neerga.mîI). .Jens, W. : Vergi. Anatomie und | * Nekih;.\aed, .Jens, W. : Vorftl. Anatomie und Plij-siologie der Vcrilaimugswerkzcuge der Säugetliiere Physiologie und Vevdaunngswerkzeuge der Säuge- und Vötfel. r.orliii. ISOli. 301. 1. tliiere und Vögel. Berlin, ISOn. S. 201. 257 iikkor w/, csak azt jelenti, Imgy az cli'lil)! varjú- faj nagyobb magevő, mint az utól)bi, s az élet, úgy látom, ezt igazolja is; a hamvas varjú több apró gerinczest pusztít el, mint a vetési varjú. Baromfirablással a uép csak a hamvas varjút vádolja; a vetési varjú nevéhez hiven inkálib a vetésekben a vetőmagban s általában magvak- l)an tesz nagyobb kárt. Ellenben a ragadozó madár gyomrának a fala vékony. Ez már nem az többé, a mit népiesen zúzának hívunk. Az csak vékonyfalu zacskó, a mely a benne lévő tájjlálékhoz képest hol kisebb- nek, hol nagyobbnak látszik. Az oka az, hogy az elfogyasztott állat búsát nem kell úgy meg- apritani, mint a sokszor kemény hurokba zárt szilárd magot ; a gyomor egyéb szerkezete és a nyálmirig3'ek nedve megteszik itt a magukét zúzógyomor nélkül is. Az igazi rovarevő madár gyomrának izomzata kevés, a gyomor fala igen vékony, de egyúttal igen nynlékony és a kecske- fejőnél (Caprimulgus-nál), melynek határozott rovarevő voltához szó sem fér, annyira tágulhat az, hogy szinte átlátszó.* Hogy a varjúnak nincsen olyan zacskóalakú begye, mint pl. a magevő tyúknak, az — úgy hiszem — a varjak magevő természetéből sem- mit sem von le, mint a hogyan a liba bárzsing- jának hosszában való megtágulása sem avatja ezt a házi szárnyasunkat ragadozó madárrá. Hogy a varjú valóban magevö legyen, azt Köbig dr. több izben tagadólag említi. A ham- vas varjúra nélkülözhetetlenül szükségesnek tartja (H. 321J. 1.) az állati táplálékot; a vetési varjúról pedig mondja, hogy nála a növényi tápláló anyag csak kiegészítője az állati anyag- nak annyiban, a mennyiben az elég nem volna (H. 375. 1.). De elfelejti, hogy e két állításnak nemcsak a varjúgyomor szervezete, hanem a megvizsgált 51 4S varjúgyomor is ellene mond, a melynek segítségével kimutatja, hogy a varjak táplálékának ^/lo e állati ós '/lo-e növényi szár- mazású. Hogy azonban a varjú, mint magevő, a jelen- legi gazdasági viszonyaink között létét bizto- sítsa, nem marad feltétlenül hü e természeté- hez, mint pl. a fürj vagy a fogoly, hanem vál- toztat rajta annyiban, hogy ha a szükséges táp- * Bronn, Klassen des ïbierreielies. Aves (VI.) -(i76. C der Fall ist, si> licdeiitet das soviel, dass der erstere Vogel ein grösserer Samenfresser ist, als der letztere und die Thatsache, so weit ich es sehe, bestätigt es auch. Die Ncbelkrahe vertilgt mehr kleine Tliien\ als die Saatkrähe. Des (ietlügelrau])es wird vom Volke nur die Ncbel- ki-;ihe angeklagt ; die Saatkrähe, ihrem Namen entsprechend, schadet mehi- dem Saatkoni und anderen Sämereien. Die Magenwandung des liaubvogels ist dage- gen dünn. Das ist nicht mehr das, was man volks- thümlich einen Kaumagen nennt. Das ist ein dünnwandiger Sack, der seinem Inhalt ent- sprechend, bald kleiner, i)ald grösser erscheint. Die Ursache davon ist die, dass das Fleisch des gefressenen Thieres nicht so zerstückelt zu wer- den braucht, wie der oft mit einer harten Schale bedeckte Samen ; dei- weitere Magenorganismus, sowie auch die Speicheldrüsen leisten das ihrige auch ohne dem Kaumagen. Die Magenmuskula- tur des echten insektenfressenden Vogels ist gering, die Magenwand ist dünn, jedoch zugleich sehr dehnbar und bei dem Ziegenmelker, der gewiss ein Insektenfresser ist, ist sie so dehn- bar, dass sie fast durchsichtig wird.* Dass die Krähe keinen solchen sackartigen Kropf hat, wie z. B. die samenfressende Henne, das, glaube ich, ist kein Beweis gegen the sameu- fressende Natur der Krähe, wie auch die Eitítí- terung des Oesophagus der Gans dieselbe gar nicht zu einem Raubthieie macht. Dass die Krähe ein wirklich samenfressendes Thier ist, das führt Dr. Rökig öfters verneinend an. Für die Nebelkrähe hält er die thierische Nahrung als unentbehrlich nöthig (IL p. H-i'.M: von der Saatkrähe sagt er soviel, dass liei ihr die pflanzliche Nahrung nur die Ergänzung der thierischen sei, wenn diese nicht genügend wäre (IL p. 375). Doch er vergisst, dass dagegen nicht nur der Magenorganismus, sondern auch die untersuchten 5148 Krähenmägen sprechen, wo er ja anführt, dass ^/ lo-tel der Krähennahnrng thierischen und '/lo-teljpflanzlichen Ursprunges sind. Damit aber die Krähe, als Sameniresser, ihr Dasein unter den jetzigen Verhältnissen sichere, bleibt sie nicht unbedingt ihrer Natur treu, wie z. B. die Wachtel oder das Kebhuhn, sondern sie ändert daran soviel, dass wenn das nöthige * Bronn, Klassi-n di^s S. 4-67Ö. 'l'InVrreiehes. Aves (VI.) 358 lálók a magból nem tilnék ki, azt más anyagból pótolja. Hogy ez a más táplálék mi legyen, abban a varjú válogatós ngyan, de szükség pil- lanatában jó lehet minden : ma friss nyúlhús, holnap lótrágya is jó ; ma pompás kukoricza- szem bővében, holnap egy darab hurkabör, ma halhús, liolnap nádtörmelék, ma egynéhány jó termetes pajor, holnap az üres pelyva, ma egy csomó bogár, holnap egy rozsdás gomb stb. A ki ezt a lehetetlennek látszó sorozatot foly- tatni akarja, az nézze meg Rörig legutóbbi dol- gozata (II ) tábláin a jegyzet-rovatát és meggyő- ződik, hogy a világon nincs semmi, a min a varjú nem próbálná ki gyomra emésztő erejét. Hogy a varjú magevő természetének eme módosítása mióta van meg, azt természetesen nem tudom, de hogy a gazdasági viszonyaink okozhatták, az nyilvánvaló, valamint nyilván- való az is, hogy csakis ez a módosítás tette lehe- tővé, hogy az állandóan nálunk marad, akár mint helyet változtató, akár mint kdliorló madár.* Egy további figyelembe veendő mozzanat a varjú fészkelése. A varjú ott fészkel, a hol fészke és élelme dolgában biztosítva van. De első sor- ban a fészkelés helye a mértékadó. Az néha mel- lékes, hogy ilyen tájon nincs állandóan elég tápláléka : ha fészke biztonságban van, szárnyá- val majd megszerzi a gyomrának valót is. Ezzel szemben vegyük szemügyre azt, hogy a tágabb értelemben vett mezőgazdasági viszo- nyok nem mindenütt egyformák : itt mindenek- előtt a természeti viszonyok a mértékadók. A hol a talajviszonyok kedvezők, ott helyén van a szűkebb értelemben vett mezőgazdaság valamely ága, de a hol a talajjal szemben az ember kézi munkája hiába való volna, ott igyek- szik a kinálkozí) természeti őserőt úgy értékesí- teni, a hogyan lehet: megmarad az erdőgazda- Samenfutttr nicht genügt, sie dasscllic mit ande- rem Material ersetzen kann. Was dieses andere Material sein kann, darin ist die Krähe wühle- risch, doch in den Tagen der Noth ist ihr alles gut ; heute frisches Hascnfleisch, morgen ist ihr auch Pferdemist gut : heute prächtige Maiskör- ner in Fülle, morgen ein Stück Wursthaut : heute Fisch, morgen Scliilfreste : heute einige stattliche Engerlinge, moi-gen leere Spelzen : heute eine Menge Käfer, morgen ein rostiger Hosenknopf. Wer diesen fürunniöglieh erschei- nenden Speisezettel weiter fortsetzen will, der mag in Dr. liÖRtc's neuester Arbeit (H), in den Bemerkungen seiner Tabellen nachsehen und wirdi-ieh überzeugen, dass es auf der \\\\t nichts giebt, woran die Krähe die Y ci'iliiunn' skiaft ihres Magens nicht versucht. Seit wann diese samenfressende Natur der Krähe eingeschränkt ist, weiss ich natürlich nicht : doch dass dies eine Folge unserer land- wirthschaftlichen Verhältnisse ist, das ist offen- bar, wie es auch offenbar ist, dass nur die Ein- schränkung es möglich macht, dass die Krähe bei uns ständig \crbleibeu kann, thcils als sei- neu AVohnort ändcrndei-, theils als Strichvogel.* Ein andeier, in Betracht kommender Mo- ment ist das Nisten der Krähe. Die Krähe nistet dort, wo ihr Nest und ihre Nahrung gesichert sind, doch ist vor allem der Nistplatz mass- gebend. Es ist manchmal Nebensache, dass sie in solcher Gegend nicht genug Nahi'ung hat : wenn ihr Nest einmal gesichert ist, so wird sie sich mit Hilfe ihrer Flügel das für den Magen Nöthige schon verschaffen. Hier ist dann zu berücksichtigen, dass die im weiteren Sinne genommenen landwiithschait- lichen Verhältnisse nicht überall gleichförmig sind. Wo die Bodenverhältnisse günstig sind, dort ist irgend ein Zw'eig des Landbaues im engeren Sinne genommen am Platze, doch wo die Arbeit der Menschenhand zu schwach wäre, dort ver- sucht der Mensch die Urkräfte der Natur so wie möglich auszunützen : er bleibt bei der Forst- * Köbig dr. Észak-Németor-szágra a linmv.is és a. fekete varjut viiudoiiiiadániak tartja. (11. 'M'i. 1.) Ez, ha jól fontolom meg a dolgot, szintéu a varjú luiig- evő természete uiellett vall. A magas északon csak úgy akadna némi vad. mint akár déübb tájon, de mag már nein akad annyi s e magliiány az, a mi a vai'jut télen a havas észaUról Iclelé. a inagti-ruiesztti délre szorítja. * ])r. Iíökk; liíilt dio Nebel- nini l.'alicnkrälie i'ür Norddeutschland für einen Zugvogel (II., ]>. 30^). Wenn icli dies überlege, so zeugt das für die samen- fresscndo Natur der Krähe. Tm hohen Norden lande sie eben so \\'ild, wie in den südlicheren (legenden, jedoch Samen liiulct sie nicht, und es ist der Samen- mangel, welcher die K)-ähe im Winter vom eisigen Niprden nach ilem Kanicnbaiicnb dadurch ein Nutzen oder Schaden entstand, oder keines von beiden. Die soi-gsame, auf- merksame Untei'suchung der lokalen Verhält- nisse, dann die unmittelbare Beobachtung kann wohl ein sclnvaches Licht aiif die Ernährungs- verhältnisse der Krähen werfen, aijer vollkom- men wird sie dieselbe nicht beleuchten. Und dass der gefundene Mageninhalt eine in Ziffern pünktlich ausdrückbare Grösse des Schadens nicht geben kann, ist aus dem Gesagten wolil ersichtlich. Das ist die erste Jahreszeit, uun folgt der Winter. Während das Krähenheer in der ersten -Tah- reszeit den Menschen nur von der Ferne be- obachtete, und sich höchstens in seine Land- wirthschaft traute : zieht es sich iui \\'inti'i- in seine nächste Nähe, treibt sich um sein Haus herum und lebt, wenn auch verstohlenerweise von der Nahrung unserer Hausthiere. Mit dem letzteren schadet sie der Landwirthschaft we- nig, und anderswo kann sie nicht schaden. Die eingefrorene, oft vom Schnee bedeckte Saat er- reicht sie nicht, und öfters ist letztere so weit entwickelt, dass sie der Krähe nicht mehr ent- sjDricht, denn oft wächst die Saat schon im Herbst so weit, dass sie für die Krähe unbenutz- bar wird. Und die Krähe bleibt auch nicht melir auf den Feldern. In den wärmern Tagen sucht sie auf den Wiesen herum, in den kälteren aber zwischen den landwirthschaftlichen Gebäuden und den Häuserchcn kleinerer Ortschaften : sie scharrt fast immer auf dem Düngerhaufen. fiirs<-lit und sucht lä.iigs den Fahrwegen etwas, von dem sie ihr Leben fristen konnte. Hier sehen wir ihre wahre Zigeunei-natur. Dem wirklich gesundem Wilde schadet sie jetzt nicht, doch auch der Fcbhnaus nicht, denn diese verbleibt wenig diaussen und wenn sie an mani-iieh wiirnieren Taireu aus ilireni hiu-lie 263 akkor csak estefelé látható, a niilioi'it viirjú már elült. ^ Ániilf. ha a varjú gyomrát ilyenkor is vizsgál- juk, a tartalom most is vádolni fogja és minden- frlr tolvajlás sül ki e madárról. .\z előbb cmlí- tt'tttm már, hogy az lÜOl. évi január havában, a mikor magas hó boritotta a mezőt, a lelőtt varjak gyomrában majdnem mindenkor búzát, rozsot, árpát, zabot és tengerit találtam, olykor jelentékeny mennyiségben s a mi legtöbbet jelent, csirázott, gyökeres árpamagvakat is. Pedig ezzel a varjú senkinek sem ártott, mert csak azt a ma- got szedte össze, a mely úgyis vészesnek indult s a mely utak, kazlak, szérűk, majorsági épüle- tek mellett szanaszét heverve, vagy az egerek zsákmánya lett volna, vagy tavaszszal kicsirázva, ott hajtott volna ki, a hol nem lett volna reá szükség s a hol csak a gyomot szaporította volna. A kiaggatott és szabadon csüngő kukoriczát bántja ugyan, de ki tudja megmondani, hogy a lelőtt varjú gj'omrában talált ép kukoricza- Bzemek között melyik hulladék-szem és melyik való a kiaggatott csőből"? Itt tehát a gyomor- tartalommegint nem bizonyít a varjak kártékony vagy hasznos volta mellett. Következik a tavasz s a tavaszi vetések ideje. A míg a tavaszi vetés magja ki nem kel, árpa, zab és legkivált a kukoricza. naponkint fenye- geti a veszedelem, hogy a varjú kiszedheti és mint az élet mutatja, nagyon sokszor ki is szedi, kivált ha az ilyen vetés közel esik a varjú-telej)- hez, vagy olyan fás helyhez, a hol sok varjú fészkel. Ilyen helyen a csírázó kukoriczát nem lehet megóvni e tolvaj madártól.-" De hát elmúlik az is ; a mit a vetőmagból a varjú tönkre nem tett, az csakhamar annyira megnő, hogy kárt * Az idei tavasz nekem e tekiiitethen liataluias l)élilát adott. Bizonyos nagy területen, a hol két nagy varjutelep van, márcziustól június végéig őrizték a csalamádévetést, azonbau liiália. A 1.5 kat. Imlilr;! átlag 10 csősz ügyelt, de a szárnyas tolvajoknak ez tel- jességgel nem imponált. A megindult vetést iiárnui- w/.m- kellett megújitani s mégis gyalázatosan nc'zett ki. Az egész tábla hézagos volt. lioranski-ifclit. so lat sie nur gegen AVicnd sicht- bar, wenn die Krähe sich schon längst zur liulie begab. Wenn wir aber den Kiähenmagen aucii zu dieser Zeit untersuchen, würde sie der Inhalt auch jetzt anklagen, und es kamen viele Eäu- liereien dieses Vogels an das Tageslicht. Ich er- wähnte sellini zuvor, das.s icli im Jänner des .Talnes 19()1, als das I'eld von hohem Schnee i)edeckt war, in den Mägen der geschossenen Krähen fast immer Weizen, Roggen, Gerste, Hafer und Mais fand, oft in bedeutender Menge, und was am schwersten wiegt, gekeimten, be- wurzelten Gerstensamen ! Damit hat die Krähe niemanden geschadet, denn sie klaubte nur jenen Samen auf, der aneli so schon ver- loren war, der längs den Fahrwegen, Tristen, Schenerii. landwirthsciiaitlichen Gebäuden ver- stretit war, und den Klausen, Sperlingen etc. zur Beute gefallen wäre, oder im Frühjahre dort gekeimt hätte, wo es seiner nicht nöthig war, und wo er lüos das Unkraut vermehrt hätte. Die ausgehängten und uubewachten Maiskolben fällt sie an, doch wer kann nach- weisen, oIj zwischen den ganzen Maiskörnern, welche man in dem Magen einer geschossenen Ki'ähe ündet, Körner vom Abfall oder von den ausgehangenen Kolben stammen? Somit be- weist der Mageninhalt wieder gar nichts. Es folgt der Frühling und die Frühlings- saatenzeit. So lange dei- Snatsamen des Hafers, der Gerste und insbesondere des Maises nicht ganz answächst itnd Wurzeln fasst, droht täg- lich die Gefahr, dass die Krähe denselben auf- klauben wird, und wie die Erfahrung lehrt, ihn auch aufklaubt, besonders wenn so eine Saat nahe der Kräheucolonie, oder so einer Baum- püanzung liegt, wo viele Krähen nisten. Auf solchen Orten ist es itnmoglich den keimenden Mais vor diesem Dieb zu hüten.* Doch es ver- streicht auch das und was die Krähe vom Sa- men da Hess, das keimt, wächst schnell, so dass * Der heurige Frühling hat mir in dieser Hin- sicht ein mächtiges Beispiel geboten. Auf einem gros- sen Gute, wo es zwei Saatkrähencolonien giebt, hütete man vom Miirz bis Ende .Juni die Futtermaissaaten und doch vergebens. Auf 1.5 Kat. .loch fielen verhält- uissmässig 10 Hüter, und doch imponierte das dem geflügelten Dieb gar nieht. Die ;rafgelaufene Saat musstc dreimal oder nioliinial nachgesäet werden, und doch war sie absein iilieli allzu^eben. T)as ganze b'eld war lückenhaft ! ,^4* 264 nem tehet többé benne. I'g^'anakkor vége sza- kadt azonban a varjii magevésének is. A mi hulladék-mag még volt, azt akkorára már vagy a \arji'i, vagy egyéb vadállat felszedte s a mit nem szedett fel. az megint vagy kicsirázott és szaporította a gyomot, vagy elrohadt és mindkét esetben a varjú táplálkozására alkalmatlan. Ez körülbelül április vége. Ámde áprilisban már nemcsak fészke, hanem tojása és íiókája is van a varjiinak. E madárnak most nemcsak magáról, hanem ivadékáról is kell gondoskodnia, tehát sok táplálék kell. Ez a sok már nem telik ki a szaporátlan magból, itt más, kiadósabb tájjlálék kell. S a varjú meg is találja azt a vele egyidejűleg szaporító állat- világban. Okossága nem hagyja cserben : ráveti magát a tehetetlen állatokra s azokat irtja. Összeszedi a tunya, lassú mozgású bogarakat, lárvákat, kiiszsza a madarak tojását, megöli és megeszi az apró vad tehetetlen fiát. És mindig következetes marad, hogy azt választja ki, a mihez könnyebb szerrel jut s a mi kiadósabb ; a rosszabbra csak akkor szorul, a mikor jó nincs. E helyen meg akarok emlékezni a liiii'drhnii AlloiiKÍf^ néhai assistensének, Vellat InRÉ-nek egy szeged-vidéki érdekes megfigyeléséről, a melyet velem évekkel ezelőtt közölt. Szeged vá- rosa határában, a hol csak néhány magasabb fa van s a hol néhány varjú fészkelni tudott, azt látta Vellay, hogy a varjak tavaszszal nem any- nyira szántóföldekre, hanem inkább a homoki hitvány legelőre vetik magukat és ott vadász- nak. Feltűnt neki. hogy a varjak itt-ott apró hancsikot (egy kis fűjjamatot gyökerestől) tépnek ki. Az így kitépett hancsikokból négy darab ter- mészetes nagyságban a 2. számú ábrán látható. Vellay eleinte nem volt tisztában, hogy ez a hancsik-tépdelés miféle varjú-mulatság, míg egyszerre észre nem vette, hogy a varjú a kité- pett hancsikkal együtt egy kisebb termetű pajort is vet föl a felszínre. Tehát a varjú pajort szedett, alkalmasint valamely gabonaszipoly (Anisoplia ) lárváj át, mert a kifejlődött Anisopliá- k ott gyakoriak. Ez az adatnemcsak a várj li élelmessége mellett lizonyit, de a mellett is, hogy esetleg ott is hajt- die Krähe der l'Hanzc iiiclit imlii- \ id schadet. Zu glejcher Zeit nimmt íiIkt iiucli der Samen- IVass der Krabe ihr Ende. Was vom Abfall- Samen noch da blieli, das hatte mittlerweile entweder die Krähe oder ein anderes Wild aii- gesammelt, was aber am ßoden blieb, das keimte schon auf und vermehrte die L'ukrautmenge, oder aber es verfaulte und ward in beiden Fäl- len untauglich zur Ernährung der Ivrälie. Dies ist beiläufig das Ende vom April. Im April hat aber die Krähe ihr Nest \(ili mit Eiern, oder vielinelii- mit ihren .Jungen. Jetzt muss sie nicht nur für sich, sondern auch für ihre .Jungen sorgen, sie braucht also viel Nahrung. Dieses «viel» reicht nicht mehr aus aus dem Samen, sie muss sich nach einer a\is- giebigeru Kost umsehen. Und die Krähe findet sie in der mit ihr zugleich brütenden ver- mehrenden Thierwelt. Ihre Klugheit lässt sie nicht im Stich ; sie wirft sich auf die macht- losen Thiere und plündert sie. Sie sammelt die langsamen, sich schwer bewegenden Käfer, Larven, trinkt die Yogeleier aus, tödtet und verzehrt die machtlosen .Jungen der Kleinthiere. Sie bleibt aber immer folgerichtig, dass sie das ■wählt, wozu sie mit geringerer Mühe gelangt, mid was ausgiebiger ist ; zum minder guten greift sie nur, wenn nichts gutes da ist. An dieser Stelle will ich einer interessanten Beobachtung gedenken, welche der verstorbene Assistent der lùiloiiiolnrjiiiclu'ii ['ci'sucbsnUdioii, Emerich Vellay in Szeged machte und welche er mir vor Jahren mitgetheilt hatte. In der (tc- markung der Stadt Szeged, wo nur einige hohe Bäume da sind, und wo etliche Krähen zu nisten pflegen, bemerkte Vellay, dass die Krähen im Frühjahr nicht auf die Acker zogen, sondern sich mehr auf die ärmliche Flugsandweide be- gaben und dort jagten. Es fiel ihm auf, dass die lii-ähen hie und da kleine Grassbüschchen sammt Wurzeln herauszupften. Vier solcher Grass- büschchen sind Figur 2 zu sehen. Vellay war anfangs nicht im reinen, was die Krähen mit diesem Grassauszupfen vorhätten, bis er nicht wahrnahm, dass die Krähe mit dem Grass- büschchen auch einen kleinen Engerling auf- warf. Also die Krähe jagte auf Engerlinge, wahrscheinlich auf irgend eine Aitir^oplin-Ari. denn diese Käfer sind um Szeged gemein. Die I3eobachtung weist nicht nur darauf, dass die Kiiihe sich auf ihren Vortheil gut versteht, sondern auch darauf, dass sie auch dort, wenn 565 hat liiisy,ii(}| is sejtené. li!il);ir kc\i'sc(. il hol az ciiihci- nein Ez a tavaszi időszak tehát kényszeríti a var- jút, hogy húsevő legyen. M:ir nincs mag s ha akad is, összeszerzése szajiorátlan munka ; de van helyette sok tehetetlen és fiatal állat s ez pótolja a hiányt. S ez az állapot, a mely tisztán a termt'szet rendes folyása szerint következik be, az, a mikor a varjú kétes helyzetbe kerül, azaz sokszor nagyon is hasznosnak látszik. S ez az állapot az, a mely annyira megtévesztheti az embert, hogy a var- jút húsevőnek is tar- taná. A varjú tavaszszal rovart eszik : eszik kár- tékony rovart, nem kár- tékonyát és hasznosat. Ezt készségesen el- ismerem, de csak any- nyiban, hogy akkor és ott eszi ezeket, a hol s a mikor magvas táplá- léka nincs ; de ha szert tehet az utóbbira, vagy ha hozzáfér nagyobb, kiadósabb vadhoz : az erdei vagy bokorbeli kis énekes madár tojá- sától, fiókájától kezdve a nyúl fiáig, akkor a kevésbbé kiadós bogarat nem igen bántja. Itt tapasztalatból beszélek. Láttam sok ezer holdnyi répavetést, a melyről kosárszámra szedték a répabogarat, holott a répatábláktól csak 6 — 7 Km-nyire voltak a varjútelepes ligetek, de azért a varjú nem jött bogarászni. Aratás után azonban a varjú már a tarlón lakott. Ez ismert tény. S ismert tény az a Naumann- féle cserebogár- adat, mely Naumann óta majdnem valamennyi munkába belekerült, a mely a varjakról szól. NaujViann megfigyelte egy cserebogaras helyen, hogy a varjak egy része a fára szállott és le- verte a bogarakat, míg másik része a fa alá telepedett és a levert cserebogarakat ette. Hasonló esetet említett az ő könyvében Chernél István igen tisztelt barátom. NAUjiANN-nak és CnERNEL-nek aiii-li wriii;^, doch iiiil/.tn k,-iini. wn niaii cs sonst niclit aliiicn würde. Dieser Frülijalii'sabí-c-huitt zwin^^t dio Krabe also, dasfi sie eine ]''leischfresscrin werde. Es gielit keinen Samen mclii- und wenn er zufällig auch da ist, ist sein Ver.scliaÜ'en langwierig: statt dessen gieltt es viele machtlose und junge Thicre und diicn Masse ersetzt den Mangel au Samen. Und dieser Zustand, welclier die Folge des gewöhnlichen Ganges der Natur ist, ist es, welcher die Krähe in eine zweifelhafte Lage bringt, d. h. dass sie öfters als nützlich erscheint. Und diese Lage ist es, w'elche den Menschen so iir(.' leiten kann, dass er die Krähe für eine Uleischfresserin zu halten geneigt ist. Die Krähe i'risst im Frühjahr Insekten : frisst schädliche und unschädliche , auch nützliehe. Das gebeich bereitwilligst zu, aber nur insoferne, dass nur damals und dort, wo und wann sie Säme- reien nicht findet; wenn sie aller letztere be- kommt, oder aber ein grösseres, ausgiebige- res Wild antrifft, daini lässt sie den w^eniger ausgiebigen Käfer wohl in Kuh. li-h rede aus Erfahrung. Ich sah Zuckerrübenfelder von mehr als tausend -Joch, wo man die Piübenkäfer (CIcoiiuíí) in Körben sammelte, und wo die von den Krähen be- wohnten Haine blos in einer Entfernung von R 7 Km. waren, aber keine Krähe kam Kä- fer klauben. Nach der Ernte war die Krähe auf dem Stoppelfelde. Das ist eine bekannte Thatsache. Und bekannt ist die Naumann- sche Angalie , welche seit Natjilvnn überall angeführt wird, wo man von Krähen spricht. Naumann beobachtete in einem Maikäferjahre, dass ein i heil der Krähen sich auf die Bäume begab, der andere sich aber unter den Bäumen niederliess und die herabgeschlagenen Maikäfer aufsammelte. Einen gleichen Fall führt in seinem grossen Werke auch mein geehrter Freund von Chernél aus. Haben Naumann und ti/ji-ii. A varjaktól lîiti'pett Laiicsikok ítuvestűl rs CKOiunn- kint kitépett fűszálak) Szeged batáiából. (Tormészetes nagyságban. Eredeti fotografia.) Fig. 2. Von den Kiähen ansgeziipte Grasbiischl. (In nat. Grösse. Orig. .\iifnabme.) Ï>(1C) niiu-s tiih'ui ifiaza'.' \'iiii, liözvctcilun megligycló- süket feltétlenül elismerem, de ezen megfigyelé- sük mellé állitol; még egy harmadikat : az egy gazclaembertől származik, a ki Holluung dr.-lioz intézett levelében * egy helyen a következőket Írja: >' lS'J.j-ben csak úgy hemzsegett itt (Olden- burg mellett Holstein- ban) a cserebogár és meg- figyeltem, hogy a csókák (Dohlen) miként falják ezeket a bogarakat: a vetési varjak szintén szökdécseltek köztük gallyról-gallyra, de nem i láthattam, hogy vagy egy bogarat megettek volna. Néhány nap múlva lelőttem egy nyárfa- sorban, a hol a csókák meg a seregélyek és i különösen a nagy barnahátú gébics megint a cserebogarakra vadásztak, két vetési varjút és azt találtam, hogy egyetlen egy bogár sem volt gyomrukban (az egyiknek gyomrában frissen csirázó csillagfürt-mag, a másiknak pedig min- denféle keverék-trágya és zab- meg nyulszapuka stb. mag-maradék volt).» Vájjon Naumann mel- lett nincs-e igaza ennek a holsteini gazdának ? Hiszen ö is a varjú gyomortartalmára hivatko- ' zik, tehát arra, a mit látott. Bizony neki is van igaza. Az ő megfigyelése szintén megerősíti az én állításomat, hogy a varjú első sorban mag- evő s csak másodsorban húsevő. E holsteini ' esetben a varjú bőséges csirázó vetőmagra akadt s igy azután természetes, hogy cserebogár nem kellett neki. Ebben az esetben tehát nyilvánvaló dolog, hogy a mikor mi a varjak jelentőségét kutatjuk, nem szabad egyszerűen megállanunk annál a fénynél, hogy a varjú bogarat eszik, és hogy az ennél az oknál fogva hasznot hajt. A haszon, ha a dolgot így egyszerűen fölvetjük, nyilvánvaló, de nem egészen így van az, ha a való életet is figyelemre méltatjuk. A varjú bogarat eszik. Az helyes állítás, de a mezőgazdaság szempontjából csak akkor lesz teljesen igaz. ha megtoldjuk azzal a megjegyzés- sel, hogj' bogarat eszik, mert magja nincs, vagy mert a bogárnál jobb, kiadósabb táplálékra nem tehet szert. Tehát nem azért eszik rovart a varjú, j mert ez természetes tápláléka volna, hanem azért, mert jobb és reá nézve természetes enni- valója nincs. így felfogva a dolgot, beláthatjuli. \nli ( IlKKNKI. nielli l'cc-lil '? (Icwís^l liirc Ulllllit- tclhare Jjêoliacbtuiig ncliiiic icli liedíiiguiigslos a7i, jedoch füge ich diesen lieobachtungen noch eine dritte bei. Sie stammt von einem Laiid- wirtb, der in einem Briet' an ])r. IIollrun*; au einer Stelle folgendes schreibt:* «1895 wim- melte es hier von Maikäfern und ich beobach- tete die Dohlen beim Fressen dieser Käfer; die Saatkrähen biiprieji aneli daz\visrln'ii xnn Zweig zu Zweig, doch konnte ich nicht sehen, dass sie einen Käfer fingen. Nach einigen Tagen scboss ich aus einer Pappcl-AUee, in der Dohlen, Staare und besonders der grosse braun- rückige AVürger wieder Maikäfer jagten, zwei Krähen herunter und fand, dass diese nicht einen der Käfer in sich hatten (eine hatte frisch gekeimte Lupinen, die andere allerlei Com- post-Funde : Hafer-, Seradella- etc. Restéi im ]\fagen. i> Hat lU'ben Naumann dieser holstei- nische Landwirth nicht auch recht? Er beruft sich ja auch auf den Mageninhalt der Krähe. also auf das, was ersah. Wahrlich, er hat auch recht. Seine Beobachtung rechtfertigt meine Aussage, dass die Krähe in erster Reihe eine Samenfresserin und nur in zweiter eine Fleisch- fresserin ist. In dem holsteinischen Falle fand die Krähe genug Saatsamen und so ist es natür- lich, dass sie die Maikäfer stehen Hess. In diesem Falle wird es ganz klar, dass wenn wir die Bedeutinig der Krähen untersuchen, dürfen wir nicht einfach bei der Thatsache stehen bleiben, dass weil die Krähe Käfer frissi, sie deshalb schon nützlich sein muss. Wenn wir die Sache einfach aufwerfen, so ist der Nutzen allerdings ersichtlich, doch idcht ganz so verhält es sich, wenn wir auch das wirk- liche Leben betrachten. Die Krähe frisst Käfer. Das ist eine richtige Aussage, doch vom Standpunkte der Ijandwirth- sehaft wird sie nur damals ganz wahr sein, wenn wir noch bemi'rkeii, dass sie Käfer frisst, weil sie keinen Samen hat, oder weil sie etwas besseres odei- ausgiebigeres nicht balien kann. Also nieht deswegen frisst die Krähe Insekten, als wenn das ihre natürliche Nahrung wäre, sondern deswegen, weil sie eine bessere und ilir inelir entspiceliende Xahi'ung nicht liat. * Ac'liter .liiliresberiolit üher ilic 'l'liätif;lifit dor * Achtor Julircsljci-ielit ülier die ThatÌKlung mid'^Pttan- i zensclmtz zu Halle a. S. INlKi. p. 70. Port ist dri- zcnschutz zu Halle a. S., I.SOG. 70. 1. ]•] hplyeu olvas- ' Naiur iiml Wul t des lietrelTciidiii I Iwirtlips zu liati'i az illető "azda neve és lakúlielve. lesen. Hu hogy miórl nein lehet :i varjúi sem leltellüuül hasznosnak, sem feltétlenül kártékonynak tar- tani : hogy egyikké, vagy másikká váljék, azzá a körülmények teszik. Innen van, hogy a gaz- (l;ik, hol feltétlenül kártékonynak, hol hasznos- naktartják. Ehhen igazuk lehet, do nem általá- nosságban, hanem csakis saját gazdasági viszo- nyaikra nézve, ott, a hol ők gazdálkodnak. A vadászember, a ki vadját gondozza, már más véleményen lesz, mert léjíten-nyomon látjn, hogy tavasztól kezdve egészen a nyár derekának a beköszöntéséig, tehát addig, a míg a vad fia- talja meg nem erősödik és a maga erejéből nem kereshet menedéket, a varjú, vetési vagy bár- mely más varjú, nagy kárt tesz beniie. Ez tapasz- talati tény s azon semmit sem változtat az efl'éle őszi, vagy téli megfigyelés, hogy a varjak és egyéb vad, pl. nyúl, fogoly, fáczán későbben sokszor egy falkába verődnek össze és a vadnak nem esik bántódása. Ez természetes. Az erős, megnőtt vaddal szemben a varjú úgy sem érné czélját. Azután a varjú nem is a vad öregjét, hanem a tehetetlen fiatalját bántja. Az erdész-ember megint úgy van, mint a gazda- ember, azzal a különbséggel, hogy a varjú az erdő kártékony rovarait csak akkor bántja, ha az erdő vadja, vagy a mezőgazdaság kellő táplálékot nem nyújt. Mindezeknek figyelembe vétele azonban még nem mindaz, a mit a varjú gyomor-tartalom vizsgálatánál tekintetbe kell venni. Tegyük fel, hogy a varjú sok kártékony bogarat eszik. Akkor kétféle eshetőséggel áll szemben, vagy van sok bogár vagy nincs. Ha van, akkor sok bogarat eszik meg és kérdés, hogy megeszi-e mind, hogy ezzel a rovarkárt valóban meg is akadályozza:' Én nem tudok reá esetet. Azok az orosz adatok, hogy a varjak buzgó rovarirtása miatt felesle- gessé vált a bagolypille-hernyók továblíi szede- tése (EÖRiG dr. 11. 349 — .359. 1.), nem tartoznak ide, mert nem mondják meg, hogy a kár csak- ugyan a varjak munkája folytán és nem egyéb körülmény folytán múlt el. Itt elengedhetetlen a Wiiiii wii (111' SariK' s(i aiiH'a>,seii, ilaiiii -;cluii es wir ein, wanini mau die Krillie eiitscliicilcn wcider nützlic-h, uoi-li schiidlicli iialtcii kann : dass sie von beiden eins werde, dazu machen sie die Umstünde. Datier kduimf es, dass sie die Landwirthe eutwcdei- unbedingt füi- sc-hildiich, oder für nützlich lialten. In dieser Hinsicht hallen sie \( ill lo im men recht, aber nicht im Allgemeinen, sondern blos in fiezug auf ihre eigenen hmdwirthschaftlichen Verhältnisse, dort, wo sie selbst wirthschaften. Der Jäger, der sein Wild hegt, ist einer an- deren ^feiniuig, weil er auf Schritt und Tritt seilen kann, dass vom Frühling an bis zni' Mitte des Sommers, also solange das junge Wild nicht genug stark wird, und aus eigener Kraft seine Rettung nicht suchen kann, die Krähe ihm Schaden zufügt und zwar die Raat- und die Nebelkrähe gleichermassen. Das ist eine durch Erfahrung erhärtete Thatsaehe, und da- ran ändert gar nichts eine solche Herbst- oder Winterbeobachtung, dass die Krähe und ein anderes Wild, z. B. die Hasen, Wachteln, Fa- sanen später sich in einem Rudel herumtreiben und dass dein Wilde gar nichts zu Leide ge- schieht. Das ist natürlich. Gegenülier dem star- ken, ausgewachsenen Wilde erreicht die Krähe ihr Ziel nicht. Und dann geht die Krähe das alte "Wild ülierhauiit nicht an. sondern nur das junge. Der Förster ist darum mit dem Landwirthe in gleicher Lage, mit dem Unterschiede jedoch, dass die Krähe die schädlichen Lisekten des Waldes nur damals vertilgt, wenn das Wild des Waldes, oder die Landwirthschaft nicht genug Nahrung bietet. Aller auch das Angeführte ist noch nicht alles, worauf man bei der Untersuchung des Magens der Krähen sein Augenmerk zu richten hat. Nehmen wir an. dass die Krähe viele schädliche In.sekten vertilgt. So sind zwei Möglichkeiten vorhanden : entweder sind viele Insekten da, oder nicht. Wenn ja, dann frisst sie auch wohl viele auf, und es fragt sich, ob sie alle vertilgt, ob sie damit den Insektenschaden in Wirklich- keit verhindert? Ich kenne keinen Fall. Die russischen Angaben, wogegen der andauernden Arbeit der Krähen das sammeln der Raupen überflüssig wurde (Rörig IL p. 349-3.59), ge- hören nicht hieher, weil sie nicht angeben, ob der Schaden thatsächlich von den Krälien, oder von andern Umständen verhindert wurde. Hier 208 közvetlen megligyclcs. Meri lia u kár megszűnt, de nem azért, mert a hernyókat a varjak ették meg, hanem azért, mert azokat vagy valami apró ellenségük (gomba, vagy élősködő állat) tette tönkre, vagy mert épen letelve az idejük, i)ebábozódtak, kikeltek és eltűntek, akkor azt senki sem fogja a varjak javára irni. Magam, ismétlem, ilyen esetet nem láttam és feltétlen megbizhatíí adatot nem is olvastam. Ha pedig ez így van s a varjú csak annyi rovart eszik, hogy a megmaradó része mégis ártalmamra vau, akkora varjú hasznos munkája csekélyebb értékű. Ha a télen leégő házam meg- mentésére a jó felebarátim segítségemre sietnek s a tüzemnél megmelegednek, az épen úgy nem haszon reám nézve, mint nem haszon az, a mikor a czukorrépámat a répabogarak százezrei tisztára megeszik, de a bogár néhány ezrével a varjak is jóllaknak. Viszont, ha kevés a bogár, akkor megint úgy áll a dolog, hogy a varjú nem törődik az 'úyeu helylyel, a hol a táplálék szerzése sok fáradság- galjárna, hanem oda száll, a hol bőségben élhet. S így történik meg azután, hogy a kevés bogarú helyen 4 — 5 év alatt a kártévők háborítatlanul annyira elszaporodhatnak, hogy csapásszámba mennek. De ez csak a külső tények megfigyelése. A ren- delkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy egy-egy varjú 50 drb pajort, 5-50 drli levélsodró hernyót, 211 drb drótférget, 46 drb bagolypille- hernyót, 28 drb pattanó bogarat (a drótféreg ki- fejlődött bogarát), 57 drb nagyobb légyuyüvet, 150 drb alkalmasint apróbb termetű trágya- bogarat, 56 drb egész hamvas vinczellérbogarat, 92 darab ugyané fajú bogárnak a törmelékét, 27 drb ép cserebogarat stb. ehetik meg.* E szá- mok bizonyára azt jelentik, hogy a varjak sok rovart esznek, de semmiesetre sem azt, hogy a varjú egj'-egy nap eszik annyit. A lelövés pilla- natában a felsorolt rovarmennyiség benne volt a varjú gyomrában, de hogy hány nap óta, vagy helyesebben mennyi idő alatt szedődött az annyira össze, azt megtudni nehéz. * lí számokat Rurig és Hoi.luun'í; doktoroknak többször említett dolf'ozataiból vottom. isi ilic iiniiiillelliiin líeoliac'lil IMII,' iiiiiiilljilir- iic-li. l)i'iiii wrim (1er Schaden aufgehört liât, jedueli nil-lit deswegen, ^veil die Krähen die Eaupen aiifldauliten, suiideni deswegen, weil letztere irgend ein kleiner Parasit d'il/, nder Tliiei-) vernichtete, oder id)cr weil ihre Zeit um war, sie sieh ver])upten und später ansehwärin- tcn : so wird das Niemand den Krähen zuschrei- ben. Ich selbst habe noch keinen solchen Fall erlebt und habe auch von keinem einwamlfreien Fall gelesen. Und wenn das so ist, dass die Krähe nur so viel Insekten vei-tilgt. dass der bleil)ende Rest noch immer scliailet, so ist die nutzbi-ingende Arbeit del- Krähe sofort minderwertliig. \Venn zur lîettung meines, im ^\'iuter abbrennenden Hauses meine Nachbarn herbeieilen und sich bei meinem Feuer wärmen, so ist das für mich elienso wenig Nutzen, wie es auch kein Nutzen ist, wenn meine Zuckerrübe von Tausenden von Piüsselkäfern ganz abgefressen wird, an den Käfern alier sich auch die Krähen gütlieli thun. Wenn es dagegen nur wenige Insekten giebt, so verhält sich die Sache wieder so, dass sich die Krähe um einen solchen Ort, wo die Be- schaffung ihres Futters nur mit grosser Mühe möglich, wenig kümmert. Sie zieht dahin, wo sie im Überflüsse leben kann. Und so kommt es, dass auf einem gegebenen Orte, wo es nur wenige Insekten gab, diese sich ungestört während 4 -5 Jahren so vermehren, dass sie zur Plage werden. Das ist l)l(is die Beobachtung der äussern Thatsacheu. Die uns zur Verfügung stehenden Angaben weisen nach, dass eine Krähe auf ein- mal 50 Engerlinge, 550 Wickler ( — ?)raupen, 211 Drahtwürmer. 46 Erdiauiieii, 28 Schnell- käfer, 57 grössere Fliegenpuppen. 150 Stück wahrscheinlich kleinere Mistkäfer, 56 ganze Lappenrüssler, und Reste von !)2 Käfer dersel- ben Art, 27 Maikäfer verzehren kann.* Diese Zahlen bezeugen gewiss, dass die Krähe viele In- sekten fressen, aber keineswegs das, dass die Krähe an einem Tag so viel frisst. Im Momente des Abschiessens waren die aufgezählten Men- gen wohl in den Mägen der Krähen, doch seit wieviel Tagen, oder während welcher Zeit sie sich dort so a,nsammelten, das zu wissen ist * Diese ZaJik'ii cntniiiim it-li den Dr. liöRio'scheii und Dr. HoLLRCNu'sc-lien Arbeiten, web-lie ieli fn'iliev uiigel'ührt habe. 269 tiogy cKiikufíyan nera cp;y iiiiin nuiiiiyiség, firról egyszerű etető kísérlettel győződünk meg. Magam e ezélra tyiikot használtam, mert tél köze- pén más rovarevő szárnyasom nem volt. A varjú és tyúk gyomra nagyjából egyforma, de már táp- lálkozásuk viszonyai nem egyformák ; végre is a tyúk nem követi a varjú ragadozó természetét, eleven gerinczest nem bánt s ebből következik, hogy emésztésének lefolyása is más ; de mert vo- varevő is, azt hiszem, hogy az alábbi két etető- próba elég világosságot vet az itt fölvetett kér- désre. 1901 január 5.-én két tyúkot zártam el, a mely 5.-én, 6.-án és 7.-én búzát, árpát és tiszta homokot kapott. A tyúkok csak a búzához nyúl- tak. Január 8.-án mindenik tyúk iO — 30 darab cserebogarat és 30 — ;íO drb bundásbogarat (Ce- tonia hívta) kapott, a mely megelőző nap es- téjétől vízben ázott. A tyúkok, minthogy aznap búzát még nem kaptak, neki estek a bogaraknak s egy részöket elfogyasztották : a többi az ázás ellenére szétpergett. Utána pedig búzát kaptak. Másnap, 9.-én a tyúkok ürüléke tele volt a bo- garak keményebb részeinek törmelékével, 10.-én, a megelőző nap délutáni 5 órájától a másnapi 10 óráig szedett ürülékben még van bogár-tör- melék. Az ugyanaznap leölt egyik tyúk begyében már csak tiszta búzát, ellenben a zúzájában tartalmának mosásakor bogártörmelék nyomait találtam, de olyan jelentéktelen és parányi nyo- mokban, hogy ha nem tudtam volna, hogy a tyúk zúzájában az is fordulhat elő, bogártörme- léknek nem néztem volna. A január 11.-én leölt tyúk begye és zúzája tiszta volt. A következő két tyúkot január 21. -étől január :26.-áig elébb tiszta búzával tartottuk, mert az egyik beteg volt és rosszul emésztett : -11 .-én mind a kettő 25 — 25 drb cserebogarat, 30 — 30 drb bundás- bogarat és 10 — 10 drb vinczellérbogarat kapott, a melyet alapos felázás ^ égett már ib.-én lefor- ráztunk. 28.-án leöltük a két tyúkot. Mindkettő- nek zúzájában bogármaradék volt : az egyiknek begyében egy ép cserebogarat, míg a másikéban 7 drl), majdnem ép cserebogarat, több bundás- Aqiiüa. Vin. schwer, l'ass cs nicht \iiu cinem l'age stammt, davon übeiv.eugte ich mich im vergangenen Winter mit einem Fütterungsversuch. Ich hielt zu diesem Zweck Hühner, weil ich in der Mitte des Winters über keinen anderen Vogel verfügte. Der Magen der Krähe und der Henne ist gleich- gebaut, doch ihre erniihruugsverháltuisse sind nicht die gleichen, denn die Henne befolgt nicht die räuberischen Gewohnheiten der Krähe, greift lebendige Wirbelthierc nicht an und daraus folgt, dass ihre Verdauung auch eine andere ist ; doch weil sie auch Insekten frisst. glaube ich, dass die beiden Fütterungsversiiche genug Licht auf die hiei- aufgeworfene Frage werfen. Im Jahre 1901 Hess ich am 5. Januar 2 Hühner einsperren, welche am 5., 6., 7. Januar mit Weizen und Gersten gefüttert wurden und frischen Samen bekamen. Die Hühner fi-assen nur den Weizen. Am 8. Januar bekam jede Henne 20 Stück Maikäfer und 30 Cetonia hirta, welche ich tagszuvor in das Wasser einweichen liess. Da die Hühner an diesem Tage noch keinen Weizen bekamen, machten sie sich sofort über die Käfer und nahmen ein Theil davon zu sich, der andere Theil aber, weil die Käfer immerhin noch i'echt hart waren, wurde nur zerbröckelt. Nachher bekamen sie Weizen. Am andern Tag, am 9-ten, waren die Hühnerexcre- mente voll mit den klein zerstückelten härteren Theilen : am 10-ten waren in den Excrementen von 5 Uhr tagszirvor bis 10 Uhr des anderen (10) Tages noch immer Käferreste. Und in dem Kröpfe der an demselben (10.) Tage abgeschlach- teten Henne fand ich blos reinen Weizen, im Kaumagen dagegen fand ich noch Spuren von Käfertheilen, jedoch in solchen bedeutungs- losen, winzigen Spuren, dass wenn ich nicht gewusst hätte, dass im Kaumagen auch so etwas vorkommen kann, die Eeste kaum für Insekten- reste gehalten hätte. Der Kaumagen und der Kropf der am 1 1 . Januar geschlachteten zwei- ten Henne war ganz rein. Die zwei folgenden Hennen liess ich vom 21. bis 26. Januar zuerst mit reinem Weizen füttern, weil eine Henne kränklich war und schlecht verdaute : am 27. be- kamen beide je 25 Maikäfer, je 30 Cetonien und je 10 Lappenrüssler (Otiorrhynchus ligu- stici), welche ich, damit sie gründlich aufweichen schon am 25. abbrühen lieas. Am 28. liess ich die beiden Hühner abschlachten. In beiden Kaumägen waren Käferreste : im Kröpfe der einen war ein ganzer Maikäfer, während in dem 85 270 bogarat és néhánv vinczelléiliogár-daialiol ta- láltunk. Ebből nyilvánvaló, hogy a tyúkban, mint i-ovarevő madár gyomrában az előző napi bogár- törmelék megmarad és H6 óra lefolyása előtt nem hagyja el az emésztő szervét. E tényből pe- dig a varjakra nézve nemcsak ugyanannyit, ha- nem még többet is következtethetünk. A varjú emésztés dolgában követi azoknak a madarak- nak a példáját, a melyek a táplálék meg nem emészthető, vagy durva részeit nem a végbélen iit adják ki magukból, hanem a szájon át, azaz az emészthetetlen és föl nem apritható anyagot zúzájukban egy csomóba összegyűjtik és azután kiökrendezik. így teszik azt a nappali és éjjeli ragadozók, így a rovarevő gébicsek és a gyur- gyalagok (Merops), igy a gólya, ha poczokkal él, így a gémek és jégmadarak, a melyek hallal élnek. A varjú azonban ezektől abban különbö- zik, hogy az állati maradékon (egércsonton, szőrön, keményebb bogárrészeken) kívül még az elfogyasztott árpa és zab héját, vagy mint azt igen tisztelt barátom, Chernél István I'.IOI. évi január 17.-iki küldeményéből is látom, a kö- zönségesen vadszőlőnek nevezett Ampélopsis száraz magját is kiökrendezik. A kérdés már most az, hogy a varjú ezeket a meg nem emészthető anyagokat milyen idő- kiizökben veti ki gyomrából ? Sajnos, hogy biz- tos adatok hiányában itt megakadok. E jelensé- get, a kiökrendezés mikéntjét, a varjaknál senki sem tanulmányozta tüzetesebben. Ha tehát ez utón nem is állapíthatom meg, hogy a varjú gyomrában több napon át gyűlik össze a ki- ökrendezett anyag, elérhetem a czélt más úton. Bőrig dr. azt mondja, hogy egy varjú gyom- rában 50 drb pajor és Hollruxg dr. pedig, hogy 56 drb hamvas vinczellérbogár van. Ennek meg- felelve megállapítottam, hogy 50 darab pajor köbtartalma épen 100, az 56 drb vinczellér- jjngáré 17 köbczentíméter : az elébbi, mint- hogy puha és könnyen összenyomható állatról van szó, pontosan víz segélyével van meghatá- rozva, holott a kemény bogár már nehezebben nyomható össze s azért köbtartalmát egyszerűen űrmértékkel határoztam meg. lízzel szemben a lier aiidfri'H 7, fast ganze !\hii|vaf(i-, mclircre Cetonieu und einige Otiorrhyuchus da waren. Daraus wird es klar, dass im Magen der Henne, also eines halbwegs insektenfressenden Vogels, die Käferreste bis zum folgenden Tag verbleiben und dass sie die Yerdauungsorgane binnen 36 Stunden nicht verlassen. Und von dieser Thatsache können wir auf die Kiiiheii nicht nur ebensoviel schliessen, sondern noch mehr. Die Krähe befolgt in der Verdauung die Art jener Vögel, w^elche die unverdaulichen, oder groben Theile der Nahrung nicht durch den Enddarm entfernen, sondern durch den Schlund, d. h. welche die unverdaulichen und unzerstückelbaren Theile im Magen in Kneuel- form sammeln und dann durch die Schnabel- ötfnuug als Gewölle auswerfen. So machen es die Tag- und Nachtraubvögel, so die insekten- fressenden Würger, der Bienenfi-esser, der Storch, wenn er sich von Mäusen nährt, so die Eeiher und der Eisvogel, welche von Fischen leben. Die Krähe aber unterscheidet sich von diesen darin, dass sie ausser den thierischen Resten (Mäuseknochen, Haare, festere Insek- tenreste) auch noch die Schale von der verdau- ten Gerste und dem Hafer, oder wie ich es aus der Sendung, welche mir mein sehr geschätzter Freund von Chernél am 17. Januar 1901 zu- kommen liess, ersah, aucli noch die trockenen Körner der als Wildrebe benannten Ampélopsis auswerfen. Die Frage ist nun, in welchem Zeitraum die Krähe diese unverdaulichen Theile auswirft? Schade, dass ich hier wegen Mangel positiver Angaben nicht weiter kann. Diese Erscheinung, das Auswerfen des Gewölles, hat bei den Krähen noch niemand näher untersucht. Wenn ich aber auf diesem Weg nicht feststellen kann, dass sich das Gewölle in den Ki'ähenniägen während mehreren Tagen ansammelt, so erreiche ich doch mein Ziel auf andere Art. Dr. RöRiG giebt an, dass im Magen einer Krähe 50 Engerlinge, Dr. Honr.KiiNo aber, dass 56 Lappenrüssler gefunden wurden. Dem ent- sprechend l)estimmte ich, dass das Volumen der 50 Engerlinge genau 100. das der 56 Dappen- rüssler 17 Kuhikcentimetcr sei ; die erstere Be- stimmung, weil die Engerlinge weich und zusam- mendrückbar sind, geschah mit Wasser, die zweite aber, weil die harten Käfer schwer zu- sammen zu pressen sind, geschah blos mit einem Hohlmaasse. Das innere Volumen des Krähen- 271 xarjii gyoini'áimk. LcIhií iin'iifk ;i l<öl)liiitaliiiM. lia telisded tele van tömve növényi táplálékkal (búzával, biizakorpával, trágyával) és a vele járó kavicscsal 15 — 18 köbczentiméter : tehát vilá- gos, hogy ebbe a 1 7 IS köbczentiméteres varjú- gyomorba a 100 köbezentiméternyi pajor, vagy a 17 köbczentimóteinyi hamvas vinczellérliogár a hozzávaló kavicscsal és egyéb anyaggal együtt egyszerre nem fér be és nyilvánvaló dolog, hogy a varjú a gyomrában talált emészthetetlen anya- got hosszabb időn át szedegette össze, nyilván- való továbbá, hogy az semmiféle számitásnak biztos alapjáTil nem szolgálhat és még kevésbbé jogosit arra, hogy a talált gyomortartalom átla- gának ötszörösét, mint azt Korig dr. tette, a varjú egynapi táplálékának vegyük. E szerint tehát a varjú tavaszi gyomorvizsgá- latával is úgy vagyunk, hogy az a haszon meny- nyisége tekintetében semmiféle biztos támasztó pontot nem nynjt. Hasznosságának látszata mellett a rovar- fogyasztás bizonyít, de hogy ez a látszat meny- nyire felel meg a valónak, azt csak az döntheti el, hogy vájjon tényleg sikerül-e a varjúnak, hogy rovarfogyasztásával termesztett növényeink megóvásához ő is járuljon hozzá. Ez pedig, mint előbb láttuk, csak ott következhetnék be, a hol a varjú mageleség és jobb állati táplálék hiá- nyában a rovarokra szorulna. Ilyen eset alig van. Ez után következik a nyár vége és az ősz. A rovai-világ ideje, legalább a kártevők tekin- tetében, nagyjából elmúlott, az apró vad nagy része megerősödött, ez tehát a varjúnak már nem nyújthat elegendő táplálékot, mert táma- dását kikerüli. A gabona és a gj^ümöles érni kezd és igy a varjú megint az eredeti tápláléká- hoz, a növényi eleséghez jut. A nyári és őszi szántáson már ritka a varjú, mert ha csak egy kis gabonatermesztés van e vidéken, akkor az elmaradhatatlan maghulladék sokkal több és könnyebben megszerezhető eleséget nyújt neki, mint az eke után kiboruló egy-egy pajor, vagy egyéb rovar.* A varjúfiak is felnevelke ;tek és inagf'iis alici-, wenn vv mil pllaiüíliclirn l'iiuib u imit Weizen, Weizenkleie, Mist) mid don dazu gehörenden Steinchen vollgepfropft ist, beträgt 15-18 Kubikcentimeter : daraus folgt nun, dass in den 17 18 K^^bikcentimeter fassenden Ma- gen, mit dem dazu gehörigen Sand weder die 100 Kubikcentimeter Engerlinge, noch die 17 Kubikcentimeter Lappenrüssler Platz linden und es ist wieder einleuchtend, dass die Krähe das in ihrem Magen aufgefundene unverdau- liche Material während längerer Zeit sammelte, und weiterhin ist es klar, dass das als feste Grundlage zu Berechnungen nicht genommen werden darf. Noch weniger sind wir befugt — wie es Dr. Eörk; that, das FünÖ'ache des durch- schnittlich gefundenen Mageninhaltes als eine Tagesration anzunehmen. Somit sind wir auch mit derFrühjahrsunter- sucbung so weit gelangt, dass sie hinsichtlich der Grösse des Nutzens keinen festen Anhalts- punkt bietet. Für den Schein ihrer Nützlichkeit zeugt ihre Insektenvertilgung, doch inwiefern dieser Schein der Wirklichkeit entspricht, dass kann nur ent- schieden werden, wenn wir wissen, ob es der Krähe gelingt, dass sie mit ihrem Insektenfrass zum Schutze unserer Kulturpflanzen im wesent- lichen etwas beiträgt? Und das geschieht, wie wir es früher sahen, nur dort, wo die Krähe aus Mangel an Samen und einer besseren thie- rischeii Nahrung nothgedrungen Insekten frisst. Nun folgt das Ende des Sommers und der Herbst. Das Insektenleben, wenigstens das der schädlichen, ist im Grossen vorbei ; das Wild ist erstarkt und kann der Krähe nicht mehr als Futter dienen, denn es entgeht ihrem Angriffe. Das Getreide und Obst beginnen zu reifen, und die Krähe kehrt wieder zu ihrer ursprünglichen, pflanzlichen Kost zurück. Im Sommer und im Herbst begleitet die Krähe schon seltener den Pflug, denn wenn in der Gegend nur irgend eine kleine Samenproduktion da ist, so bietet der un- vermeidliche Samenabfall eine viel leichter zu beschaffende Nahrung, als der von dem Pfluge aufgeworfene Engerling oder ein anderes Insekt.* * Ezt nemcsak a megfigyelések alapján állítom, de liizonyitja azt Rörig dr. két tálilájának adata is (II. 330. én 384. I.l, a hol a tömeges rovarpiisztitások kö- zött az őszi pajorfogyasztásról szó sincs. Annál töblj van a bagolj-pillék liernyóiból, a melyek őszszel akár a kikelő félben levő vetést a varjakkal együtt, akár későbben egyedül bántják. * Hier rede ich nicht hlos ans Erfahrung, sondern dies beweisen auch Dr. EöEio's Angaben (II. p. 33(; und 384, wo zwischen den massenhaften Insektenver- tilgungen von einer herbstlichen Engerlingvertilgung keine Spur zu sehen ist. Um so mehr giebt es Erd- raupen, welche im Herbste theils mit den Krähen, oder allein die auflaufenden Saaten vernichten. 35* 27â min(lenii;ii)i elcségükről maguk gondoskodiiali. Hogy a varjú mikor tesz kárt az érő gyümölcs- ben, azt a nagyobb koronájú iáknál ritkán lát- juk közvetlenül, mert e tolvajlásál)an is annyira óvatos, hogy kártételét legfeljel)b a csőrével tönkretett és levert gyümölcs árulja el. Tömege- sen ritkán jön a gyümölcsösbe. E lenben az érő galionát, heverjen az a földön akár mint dűlt, vagy akár mint learatott gabona, a varjú már tömegesen pusztítja, s ugyanígy jár el az érés- nek induli) knkoriczával is addig, a mig azt le nem törik. A hol tehát akár a gyümölcsös, akár gabonatermesztés számot tesz, ott a tömeges varjúsereg semmi esetre sem Jiasznos. De a gyomortartalom vizsgálata ilyenkor sem nyújt határozott felvilágosítást arról, hogy váj- jon az a táplálék, a melyet a varjú elfogyasztott, valóban megkárosításunkkal jár-e, mert az ere- dete itt is ezerféle lehet, és határozottsággal soha sem állíthatjuk, hogy a gyomrában talált mag hulladék-e, vagy olyan-e, a melyet reánk nézve joggal veszteségnek, szenvedett kárnak mondhatnánk. Ha most az egyenkint kifejtettekből a végső következtetést levonjuk, akkor tisztában leszünk azzal, hogy abból, a mit a lelőtt varjú gyomrá- ban megtalálunk, minden bizonynyal csak a varjú táplálékának változatosságára következ- tethetünk, de nem arra, hogy vájjon az kárté- kony, vagy hasznos állat-e ; ez utóbbiról csak a közvetetlen megfigyelés nyújthat teljes bizony- ságot. EöRiG dr. egyik dolgozatában megismerteti velünk,* hogy a Németbirodalomban évente i'3 — '2-8 millió vetési varjú van és hogy ezeket, kártékonyságuk csökkentésére ugyancsak éven- kint Brandenburgban 10-szer, l'ommerániában 17-szer, Elzász-Lotharingiában Iß-szor, Hesz- sziában 18-szor, a rajnai porosz tartományok- ban pedig éppenséggel áO-szor lövetik le és egy-egy lövésdíj fejében 3—40, sőt Elzászban 50 tilléi-t is fizetnek. Ezen ismertetések kapcsán Röuifi dr. némi hallgatólagos szemrehányással illeti a véreit, hogy ezt a sok varjúirtást való- ságos népünnepséggó avatják fel. «Zeneszó ki- |)ii' Jiiiii^kraiii'ii sind aurli auí^cwiiclistai uml sorgen für ilii-c Nabiung selbst. Wann die i\rähe das Obst beschädigt, das beobachten wir bei den Bäumen mit einer grösseren Krone sel- ten unmittelbar. Denn bei dieser Eäuberei ist die Krähe sehr vorsichtig und den Schaden ver- rilth nur das mit dem Schnabel abgeschlagene Obst. Massenhaft kommt sie in den 01)Htgarten selten. Das reifende Getreide aber, mag es blos gelagert da liegen, oder schon gemäht sein, plün- dert die Krähe in ausgiebiger Weise und ebenso verfährt sie mit dem reifenden Mais, bis er nicht eingesammelt wird. Wo also die Obstzucht oder der Getreidel)au von l'edcutung ist. dort ist die Krähenschaar niemals nützliidi. Aller die Magenuntersuchung giebt hier keine entschiedene Aufklärung darüber, ob die Xali- rung, welche die Krähe zu sich nahm, mit unse- rer Schädigung verbunden war, denn ihr Ur- sprung kann auch in diesem Falle ein vielfälti- ger sein. Mit Sicherheit können wir niemals be- hau])teii, dass der im Magen gefundene Samen vom Abfall stammt, oder solch einer sei, welchen wir mit Recht auch ohne Krähe als Verlust für uns, als unseren Schaden betrachten könnten. Wenn wir nun von den einzeln behandelten Momenten das Endresultat ziehen, so kommen w'ir bald ins Beine, dass daraus, was man in dem Magen abgeschossener Krähen findet, al- lerdings auf die Mannigfaltigkeit ihrer Nahrung schliessen kann, nicht aber darauf, inwieferne die Krähe ein schädliches oder nützliches Thier sei ; vom letzteren bietet uns nur die unmittel- bare Beobachtung eine vollkommene Sicherheit. Dr. PiÖrk; giebt in einer seiner Arbeiten an,* dass im deutschen Reiche jährlich 2'3 2'8 Mil- lionen Saatkrähen vorhanden sind; dass man diese, um ihre Schädlichkeit zu vermindern, in Brandenburg jährlich 10-mal, in l'ommern 17- nial. in Elsass-Lothringen IG-mal, in Hessen 18-nial, in den preussischen Rheinprovinzen so- gar 2n-mal abschiessen muss, und dass ein Schuss auf 3 40 Pfennige, in Elsass sogar 50 Pfennige zu stehen kommt. Bei der Erwähnung dieses Verfahrens nuicht Dr. Röitu; seinem Volke einen stillen Vorwurf, dass es diese Krähennit- tunK zu einem walnen A'olksfest mache. crtönt das ängstliche Geschrei der ihre Nester umfiiegen- ilen Kriilieneltern.» Anderswo schlagen die Krá- henjäger ihre Zelte auf und während ein Theil der Anwesenden tanzt, geht der bewaffnete Theil über die Krähen los. Wie man über dies Verfahren denken soll, (las ist selbstverständlich für uns ganz neben- sächlich ; doch eines ist sicher: was das Volk so macht, wie wir es hier sehen, darin müssen wir eine Erscheirning erblicken, welche gewiss ihre Ursache hat. Diese zum Volksfeste gewordene Krähenjagd ist nicht die Folge eines zufälligen Einfalles. Die ersten Begründer dieses Volks- festes und deren heutige Nachkommen haben gewiss diese Frage aufgeworfen : was ist besser, vielleicht, dass die Krähe ihre Tage verbringe fröhlich und das A'olk für das Wohlsein der Krähen den Preis bezahle, oder aber dass das Volk sich unterhalte und die Kosten der Volks- unterhaltung die Krähe trage ? Und wie wir sehen, befolgten die tanzenden Völker nicht den Befund der Magennntersuchungen, sondern das, was sie mit ihren Augen im landwirthschaft- liclien Leben sahen. Die unmittelbare Beobach- tung belehrte sie, dass die Interessen der Krähe und die der Landwirthschaft nicht immer in Ein- klang zu bringen sind, ohne dass der eine Theil dabei verkürzt werde. Und aus diesem Grunde greift das Volk so oft als nöthig, selbst jährlich bis 20-mal zu den Waffen, um das tägliche Brod vor den Krähen zu retten. Und die, ihren Tanz von Jahr zu Jahr wiederholenden schlichten Bauern liefern einen klaren Beweis dafür, dass eine auf unmittelbarer Beobachtung fussende Er- fahrung mehr werth ist, als eine Lehre, welcher Dr. RöEiG mit seiner weitläufigen Arbeit Anhän- ger verschaäeu will. Er, Dr. K(")Rig, rechnet den Nutzen in Milhouen, wo die Kleinwirthe den in hundertfache]- Weise sieh wiederholenden Schaden blos in Gröschchen berechnen. Der parteilose Eichter wird diesen Eecht geben und nicht dem auf falscher Fährte schreitenden, auf unhaltbarer Grundlage der statistischen Daten arbeitenden Gelehrten. . . . Hiemit glaube ich ist genügend dargestellt, dass die Untersuchung des Magens der Krähen allein hinsichtlich der landwirthschaftlichen Bedeutung der Krähen keine triftigen Beweise liefert. Li dieser Bezielning kann in erster Reihe ■27i csak a közvetetlen tapasztalat nyújthat biztos felvilágosítást, a gyomorvizsgálat pedig legfel- jebb kétséges esetben kiegészítheti vagy megerő- sítheti az előbbit. Osszef(iij/a/(íti. Az előadottak alapján láttuk, h(jgy a varjak élete jelenleg szoros összeköttetésben van a tá- gabb értelemben vett mezőgazdasági életünkkel ; láttuk, hogy a varjak már gyomruk szervezeté- nél fogva is magevök. Táplálékuk zömét a nö- vények világa, még pedig a termesztett gabona- nemiünk magja adja ; de abban az időben s azon a helyen a hol a varjú efféle növényi eredetű cleséghez nem jut, ott állati eredetű táplálékkal is beéri. Előbbi esetben a varjú a termesztett gabona- nemünkben tehet és tettében tesz is kárt; utóbbi esetben jelentősége attól függ, hogy az állati táplálék honnan kerül ki : a kártékony rovarok világából-e, vagy a hasznos apró vad állományából, s akkor ez a vad tulajdonosára nézve kár, amaz a gazdára haszon. A hamvas varjú is, meg a vetési varjú is állandó magevők ugyan, de az előbbi nagyobb ragadozó az utóbbi- nál s azért az apró vad fiataljára veszedelme- sebb. Hogy pedig a haszon, vagy a kár nagyobb-e, azt, a tágabb értelemben vett mezőgazdaság érdekét szem előtt tartva, nem az általános szempontok szabják meg, hanem mindig a helyi érdek, már csak azért is, mert a kóbor termé- szetű szárnyas madarunk nem mindig annak a gazdának, annak a vidéknek hajtja a hasznot, a kit, vagy a melyet megkárosított. Ebből tehát az következik, hogy a varjút nem szabad általá- nosságban sem hasznosnak, sem kártékonynak tartani, mert itt egyrészt a viszonyok nagy vál- tozatosságának, másrészt ezen állatnak felette nagy alkalmazkodó természetének, és talán a rossz megszokásnak is nagy szava van. Innen van, hogy a hány gazda, a hány vadász, a hány erdész van, az mind más és más véleménynyel van a varjúról. S ez a sok egymástól nemcsak eltérő, hanem egymással sokszor szemben álb) vélemény egyenkint és a maga szűk körében, ott a liei vi viszonvok behatása alatt, valóbiin nur (lie unmittelbare Beobachtung einen siche- ren Aufschluss geben ; die Magenuntersuchung kann höchstens in zweifelhafton Fällen die erstere ergänzen und bekraf'tiii-. Dich luil)en tau- send Jahre mit wenig Freude, aber mit einem Meere von Leiden, von Blut und Schweiss an diese Scholle gekettet. Sie ist Dir gerade dadurch so theiier. Die Scholle ist, wie das Wort des Dichters lautet: «Deine Wiege, einst Dein Grab», Dein einziges, ungarisches Vaterland. Du weisst es gut, mein Volk, dass Du das Va- terland nur durch Fleiss und Kenntniss erhalten kannst : dass Du die geringe Zahl deiner Söhne mi sávíil jKitoUiiitod meg: Impiy ('■liclcuiliöl fiikadó szeretettel I- eli közeledned mindnyájunk szülő anyjához, a természethez, mely alkotó, de rom- lioló hatalmával is oktat, vezérel, hogy meg- találhassad a magad és cseléded kenyerét, liazád földjén i)oldogulásodat. Te vagy az, a ki elveted a jnagot, látíxl csírá- zását, a zsenge palánta első kihúvását; a ki megfigyeled növekedését el a megérésig : látod láhas ji)szágodnak, majorságodnak életre keltét, növekedését, megerősödését ; de látod minden- nek vesztét, elsatnyulását, kimaradását is : ke- resed az okot: — néha meg is találod, néha nem. Ea ha nem találod, akkor kezdődik azok- nak a kötelessége, a kik tudásuknál, tapaszta- lásuknál fogva megad- hatják a felvilágosítást, a mint megadom Te- néked én az ég mada- rainak hasznáról és ká- ráról a mezőgazdaság- ban. Fogadd a felvilágo- sítást oly szeretettel, a minővel nyújtom. ""*-' A madárképeket egy derék magyar itjú, CsÖRGBY Titusz, mellet- tem készítette. Benne elevenen lüktet a termé- szet iránti szeretet és ezt képeiben ki is tudta mondani. írtam Budapesten, a Magyar Madártani Köz- pontban, 1901 ú év napján. A magyar nép és a madár. A jiplduheszéd taju/s/ir/tefe/i'i. Nem igen van a földkerekségnek oly népe, a mely a madár életének megvigyázásában és^raa- gyarázásálian vetekedhetnék a magyarral. Nagy mondás ; de be is bizonyítjuk. A nép tudása és bölesesége őseredetű példa- beszédben nyitja legszcbli virágát: a példabeszéd Pilii-iiő jiilií'iszkák. — Kiilieiidr KeR|.]i]if,if(.r nur ihucli Sfliiirl'c des \ rr.staudes vermehren kannst; dass Du nur uiil de r. dem Verständ- nisse entspringenden Liebe, unser aller Mutter, der Natur nahen darfst, welche Dich mit ihrer schaffenden, aber a neh zerstörenden Macht be- lehrt und leitet, damit Du dein eigenes Brod nnd jenes deines Hausgesindes erwerben kannst und so auf der Scholle des ^'aterlandes auszu- harren veimagst. Du säest den tíameu, siehst den Keim, das Erscheinen des zarten Sprösshngs ; Du siehst das Werden, das Wachstlnnn, das PL-staiken bis zur Ernte ; Du siehst die Geburt deines Haus- gethieres, sein Wachsen, sein Erstarken Du siehst aller auch das Verkommen, das Aus- iileiben all' dessen ; Du forschest nach der Ur- sache, bald findest Du sie, oft aber auch nicht. Und wenn nicht, dann .-,^ beginnt die Pflicht .Je- ner, die vermöge ihrer Erfahrung, ihres Wis- sens Dir die Aufklä- rung geben können, wie ich sie Dir über den Nutzen und Schaden der Vögel hier ertheile. Empfange sie mit derselben Liebe, mit welcher ich sie Dir überreiche. Die Bilder hat ein junger, wackerer Un- gar, TiTus CsÖRGEY, an meiner Seite verfertigt. Er ist erfüllt von der Liebe zur Natur und hat dies in seinen Bildern auch zum Ausdrucke gebracht. Budapest U. 0. C. zu Neujahr lUUJ. Das ungarische Volk und der Vogel. Die Lehren aus rleiu Sprirlncurfe. Es giel)t kaum ein zweites Volk auf dem Er- denrund, welches sich in der Beobachtung und Erklärung des Vogellebens mit dem ungarischen messen könnte. Das besagt viel, kann aber auch bewiesen werden. Das Wissen und die Weisheit des Volkes öffnet in den uralten Sprichwörtern seine schönsten Blüten; das Sprichwort ist so zugleich dieZeu- 282 pedig luinzcili'lícli 1,ii|i:is/.lal;is;ín;tk világos timú- ságtétclc. Ezért iutcs a Jiagynilátó, de dologtalan, lusta embernek ez a moudáa : iiSt'iil;'iiii'l,' sem ri'ijuil a szájúiul u siili ijaluuili.« No nem! Meg kell a falatot miiiikával, szor- galommal keresni ; meg kell szolgálni ! És milyen mélyre vág a példaszc) : mSzr'li'mi i'irluil,' i/dliiiiihiliirz n iiK'sziirszi'liC « Bizony, lia elprédálta örökét, ha kerüli a mun- kát, még ezen alul is sülyedhet : de liezzeg nemcsak az lír, hanem a legkisehh gazda is. ha préda és czéda I «ilolló luillóiKii,- iinii riijjii l;i ii sziiiiiil.« Nem bizony, mert dögön feléhe, íiúmadár pusztításban maga is tìzi a holló-gonoszságot. «Holló frszl.rii Imi 1 11 ill Li'rrs.n Bolondnak vállalkozása ott keresni a tiszta fehéret, a hol a fekete terem, — az ártatlan- ságot a bűn tanyáján. És mikor a varjú fölkap a házorom károgi)- jára, mit is kiált csak"? iihiir. I.iir \ iii'Jii I ''il IToi/i/ II fi' i I'll I'll- » Vagyis, hogy megérett az igy megszólt ember akár a hóhér pallosára ! «Sol; hill illsziiiil i/ili'iz.« Ez arról is szól, hogy a gyenge, nagy szám- ban egyesülve, letorkolhatja az erősét. De más ám a lúdrcil szóló tanúság ebben : nAhiirnii'ililii/ iii'i'i'li'il II liliiil, i'siil; li'iil írsz iilihól.» Más szóval : a kinek czinegefog() a feje, abból a nevelés sem teremt bölcset. II Sn/; sifs, so/,- il ill /.H Mily remek, igaz képe az erőszaknak és kö- vetkezésének ; de szól ám a példabeszéd a sas nemes tulajdonságairól is, a mikoi- mondja : «.SV/s iH'iii fiii/ilos li>i/i/rl.t> Nem is illenék a hatalmas madár nemessé- géhez, hogy hitvány légybe vágj a karmait : - intés ez a hatalmas embernek is, hogy kímélje gyönge embertársát. «.SVj/.(íí iil;i(r II sziirl.ii, tic nem iiirl a jiirl.ii.« gonsrhafi (lel- l'lrfalinui^; iiiirriiiamkT íolgi'ndi'i- Geschlechter. Eben deswegen ist es eine Warnung für den hoftartigen, aber müssigen und faulen Menschen: II .\ii'niiiiiili'iii /lii'i/l ilii' i/i'hriili'iii' liiiilii' in ili'n Minili .'« Gewiss nicht ! ^faii inuss den liissen mit Fleiss und Ariiéit eiwcrlieii : man nuiss ihn verdienen. «///r l-'lrisrhliiinl; ilrs iirinrn lli'rrn isl ilrr Tuiilini- srlilini. « Gewiss ; wenn er das Ererbte verprasste, wenn er arbeitsscheu ist, kann er noch tiefer sinken : doch nicht nur der Herr, sondern auch der kleinste Wirth, wenn er Verschwender ist. «/',//( linlir limili ili'iii iinili'ri'n ihr Am/i'n nirlil Ulis. » Gewiss nicht ; sie theilen sich ins Aas ; doch wenn es gilt Nestlinge zu rauben, treibt jeder die Rabenbosheit tur sich. »/',"/■ smiil Hilf ilrni lliihrnni'sl ilrii Sriiiriin.o Das thut der Narr, der das Schneeweisse dort sucht, wo das Schwarze wächst — die Unschuld im Süudenneste. Und wenn die Nebelkrähe auf dem Gieliel sitzt, was krächzt sie denn ? «SrliKii, srimii, 1 nri/n /'"/. Iliiss ilrin Ki'jif imrli slrlil !« Das lieisst. dass der Kopf des durcli den A'o- gel beleumundeten Mannes langst für das Richt- sehwert reif ist. ii\ii'lr Criinsr hrsiri/rn i'in Srinri'in.« Das besagt, dass der Schwache, vei'eint. über den Starken siegen kann. Anders lautet aber die folgende Lehre : «Ihi iimii^l iliis liiiiisilirn imrli so liini/r rrzirlii'n. rs ii'iril iliirh nur riiir (inns ilnriins.« Mit einem Worte : dessen Kopf hohl ist, aus dem wird aucli diarch Erziehung kein Weiser. « l irl Ailli'r. rli'l Ans.» Ein treffendes, wahi'es Bild der Gewaltthätig- keit und ihrer Folgen. Doch erwähnt der Volks- mund auch die edle Eigenschaft des Adlers: «Di'r Am- i/rrifl iiirlil muli Flirgi'n.i Es würde sich für den gewaltigen Vogel gar nicht schicken, dass er seine Fänge in Fliegen schlage : das ist aber auch eine Lehre für den starken Menschen, damit er den schwachen Nächsten schone. II l)ir KIsli'r irill nllrs i/nnz. Ilorli rrlriiijl rs nirlil ihr Srlnrnnz.' ä8i^ llizony nein is i^íon voll ;i viláj^ í(il\ ásálmii (luwiss failli es im l,iiiilV der Welt nie eine uuiiyi nagyot akaró, ke\esft liii(') cmhcrs/.arka, solche Mengu von eitel streliemlen Menscheu- niint van ma. elsteni, wie heiitzutage ! Ganz anderes liesagt das Sj)rieli\vort : Egéi3zen mást és igazat mond ez : « í.'sc/'í'í/ (( •'l>ir F.lsirr sriirril : l:ni (iiisl hiiiiniil .'» J.)as ist gar kein Aberglaube. Die Pjlster ist ein sehr aufgeweckter, wachsamer Vogel, sie wird laut, wenn sie einen Fremden l)liekt; der ist oft ein (last. «I'.lii sriili'flili'r \ (ii/i'l. ili'r srin rii/riirs \i's! hr- srhiinilzl . » Das zielt auf den Vogel, trifft al)er den Men- schen ; er ist ja auch nicht selten der Böse- wicht, der selbst sein eigen Nest nicht ver- schont. Der arme Mann sagt von seinem Hause, es sei sein Se.sl ; die Ähnlichkeit ist ja vorhanden : das Nest des kleinen A'ogels besteht aus Gras- halmen und ist mit Haaren und Federn ausge- polstert, der belaubte Zweig beschützt es vor dem Blicke des Nesträubers ; das Haus des klei- nen Mannes ist mit Stroh gedeckt ; den Schlaf- platz füllt die Dunne, der Polster ; der Baiim breitet über das Haus sein Gezweige,giebt Schat- ten : hieher sehnt sich das Menschenkind immer zurück, denn dieses Häuschen ist ja sein süsses Heim, sein Nest. «hin si'l/rni'i' \ ni/i'l — ilir ijnlr llinisfvini.n Und doch gehört eine solche in das Menschen- uest, welches ohne diesen Schatz wüst ist. Wo die- I ser Schatz fehlt, giebt es bald Trauer, Schande, wovon schon llir Siiiilzrii Hilf (Im I hirhrrii limi xi ml.« Es sei so viel genug ; denn wenn ich meiner Feder freien Lauf lasse, giebt es nicht sobald ein Ende dessen, was die Weisheit des Volkes dem Vogel und seiner Natur entnahm. Ich beende also diese Reihe mit dem Liedchen des treuesten Freundes der mit Stroh gedeckten Hütten, jenem der Rauchschwalbe, welche in Stall, in Hausilur, Küche, ja in die Esse ihr Nest baut, vor Deinen Augen die Kleinen erzieht, freundlich und vertraulich in das Leben des Hauses hernieder blickt — welche zwar für den Winter fortzieht, aber mit dem Lenz getreulich wiederkehrt, um Dich wieder zu erfreuen. Das Liedehen lautet : . /ú'r.-íí/ '( l.irsìiicl;. iiii'iiinl ii h'hhiiifl;.^ Minden családos ember számára ez a leg- drágább példa ! Als ich fortgczofîen :<: Waren alle Kisten-Kasten srhirrr .' Als ioli wietlerkaui : : Waren alle Kisten-Kasten /ivc .' * Die schönste Mahntiiii! i'iir den ernsten Mann! A madár mint szerszám. De most már nagy ideje, hogy a madárral mint élő lénynyel alkotása szerint is közelebb- ről megismerkedjünk. Azt ugyan mindenki tudja, hogy a madár testét toll meg pehely bo- rítja és hogy az, a mi az emlős állatnál az élő- láb, az a madárnál a szárny, mely, nagy irigy- ségünkre, arra szolgál, hogy a madár liiptìl- hessen. Igen ám, de a hányféle a madár, annyiféle a röpülés, mert más-más a szárny alkotása. A fecske szárnya — a) — meg a kerecsen sólyomé hegyes és e madarak csak xigy nyi- lainak a levegőben : ezek röpűh'c fofijál: ci apródul, (I iiii'liili/rl liipiáll.iizndl:, iiiáHÍ.i'j) n/ci/ seni i'lhrtiK'i/cl:. A fogoly szárnya — b) — ellenben el van kerekítve, kemény, nem hasítja a levegőt, csak sebesen verdesve bírja keléskor a madarat, éppen azért burrog ; és ha nagy a fogoly- csapat, bizony dörög is. A fogolynak nem is arra való a szárnya, hogy röpüléssel fogdossa a prédáját, hanem csupán arra, hogy helyről helyre költözve, egyébként gyalog szedje táp- lálékát. Mit tanulunk ebliöl? Azt, hogy annak a sok- féle szárnynak megfelel a sokféle röpülés és hogy a szái'nyaknak ez a sokfélesége is reá- szorítja a madarat bizonyos feladatnak a tel- jesítésére. Olyan ez, mint a hadsereg, mely csak akkor tökéletes, ha gyalogsága, lovassága, tüzér- sége és a többije van. Ezek is más-másképpen mozognak : de azért egyenként és összesen szükségesek, egymást nem pótolhatják. No de a szárny még csak hagyján ! Ká kell nézni arra a kéjjre, a mely a fejeket és kivált a csőröket ábrázolja (286. old.). Akár csak a kör- orvos úr szerszám táskáját nyitnók ki. Nézzük csak össze a tábla számait a fejekkel és a cső- rökkel. 1. Az erdei szalonka; csőre olyan, mint az esztergályos kanalas fúrója, hozzá hegyén érező, mint az emlier ujja. Ez az eleven fúró benyo- Der Vogel als Werkzeug. Es ist Zeit, dass wii- uns mit dem Baue des Vogels näher vertraut machen. Das ist ja all- bekannt, dass den Körper dt s Vogels Federn und Flaum bedecken, und das, was beim Säuge- thier Vorderfuss, beim Vogel Flügel ist ; der vielbeneidete Flügel, der das Fliegen er- möglicht ! .Ta wohl ; aber so viel Vogelarten, so viel Flug- arton, weil der Bau der Flügel verschieden ist. Der Flügel der Schwalbe — a) — ist spitz, wie jener des Lannerfalken und zu pfeilschnel- lem Fluge geeignet : diese Vögel ergreifen ihre Nahrung im Fluge und könnten anders gar nicht leben. Der Flügel des Rebhuhnes — h) - ist dage- gen abgerundet, hart, er schneidet nicht die Luft und trägt nur mit harter Arbeit die Last des Vogels; er schnurrt beim Aufflug; ja, ist die Kette volkreich, donnert er gar. Der Flügel des Rebhuhnes ist nicht zur Verfolgung der Beute geschaffen, sondern blos zum Ortswechsel : im Übrigen muss der Vogel seine Nahrung zu Fusse suchen. Was ist nun hievon die fjehre '.' Der Vielge- staltigkeit des Flügels entspricht die Verschie- denartigkeit des Fluges und diese Vielfältigkeit zwingt den Vogel zur Lösung verschiedener Auf- gal)en. Dies erinnert uns an ein Heei-, welches erst dann vollkummeu sein kann, wenn es aus Fusstruppe, Berittenen, Kanonieren u. s. w. be- steht. Auch diese bewegen sich verschieden, sind aber alle erforderlich um einander zii ergänzen. Das ist aber erst der Flügel. Nun folgt Kopf und besonders der Schnabel (S. pg. 28(;). Man glaubt die Instrumententasche des Herrn Kreis- arztes vor sich zu haben ! Also : 1. Withhi'liiiepfi' : die Form wie der Löffel- l)ohrer des Drechslers ; au der Spitze empfind- lich, wie ein Fingei-. Dieser lebende Bohrer * Die imgarische Form ist nicht gut wiederzn- geheii, die hier angeführte lelit im dentschen Volks- miindo und ist eine trefl'endc KinUliidung des Scliwiil- heugosanges in Mcnschenworte. 285 múl az erdő puha földjébe, hegye kitapogatja és elcsípi a gilisztát és egyebet. 2. A muszkahúvár csőre kampós is, széle sze- rint fűrészes is ; mindez arra való, hogy a leg- síkosabb halat is biztosan elfoghassa. 3. A meggyvágó csőre hatalmas kúp és arra való, hogy a legkeményebb cseresznye- vagy meggymagot is könnyű szerivel ropogtassa. dringt in den weichen Boden und fühlt und tastet das Gewürm hervor. 2. Sägetaucher; der Schnabel ist hakig, an den Schneiden gezähnt, also geeignet selbst den glattesten Fisch zu ergreifen. 3. Kerììheisser; sein Schnabel ist kurz, dick und stark ; dazu geschaffen, um seihst den här- testen Kirschkern aufzuknacken. CI) Fecskeszáruy. — Flügel iler Schwalbe. — òj Fogolyszániy. — Flügel des Rebhuhnes. 4. A kedves barázdabillegetó' csőre árforma ; a természet tisztára szúnyogszedésre alkotta. 5. A nagy szürkegém csőrének káva-élei akár a kés, oly vágók; — bezzeg jaj is még a síkos czompóhalnak is, ha az élek közé kerül. 6. A pòli, vagy teös-teös madár csőre lefelé görbül, behatol az iszapba, hogy mélyről is szedje eleven féreg-eledelét. Aiiuíla. vin. 4. JSac/ís/c/cc; der Schnabel des lieben Vogels ist pfriemenförmig, von der Natur zum Fange der Gelsen wie geschaffen. 5. Grauer Reiher; die Schneiden beider Schnabelhälften sind scharf wie Messer und wehe selbst der schlüpfrigsten Schleihe, wenn sie da hineingeräth. 6. Brachvogel ; der Schnabel ist wie eine Sichel nach abwärts gekrümmt, dringt tief in den Schlamm, um des Gewürmes Herr zu werden. 286 7. Az ó'szapó-ezinege csorocskeje ezekhez liersäiiic)' umgekehrt wie jener des Brachvogels — 6. — , nach aufwärts gebogen, er greift auf, der Brachvogel greift zu. Diese Vielfältigkeit belehrt uns, dass auch die Vögel einer Gemarkung eigentlich eine regel- rechte Gemeinde bilden ; wäre doch die mensch- liche Gemeinde unvollkommen, wenn ihre Be- wohner nur einen Beruf hätten ; es gehören dazu viele Handwerker, mit vielerlei Werkzeug, um vielerlei nöthige Arbeit zu verrichten — genau so, wie die vielfach gestalteten Vögel es in der freien Natur der Gemarkung thun. Beschreibungen. Der Eichelhäher. (Garrulus glandarius.) BesclireihiiiKj. Kleiner als die Dohle. Das Ge- fieder rötlichgrau : der Zügel schwarz, breit. Oberkopf weisslieh mit schwärzlichen Längs- flecken. Bürzel und Unterschwanzdecke weiss. Auf dem Flügel ein weisser Spiegel. Der Schwanz schwarz, bei den Alten am Grunde mit blassen blauen Querbinden. Die grösste Zierde des Vo- gels bilden die Flügeldecken, welche weiss, schwarz und schön blau quergestrichen sind. Das Auge ist lichtblau, lebhaft. Das Nest steht bald hoch, bald niedrig auf Bäumen ; darin ein Gelege von 5 — 9 Eiern, welche auf blassem, manchmal grünlichen Grunde dunkel, dicht und fein gesprosst sind. I.ebciisioeise. Wo der Häher lebt, dort ist der Wald laut, er ist voll des Eufes, der wie « Matjäs» klingt, daher sein ungarischer trivialer Name «Mátyás.» Das alte Wörterbuch des Herrn Sán- dor nennt ihn auch «Zajgó» vom Lärm, den er schlägt. Er ist ein lebendiger, unruhiger Bewoh- ner des Waldes, aber auch des Gebüsches und der Gärten. Er ist unersättlich und frisst alles : Wallnüsse, Haselnüsse, Buchekern, Beeren und Obst ; dann folgt, mit dem Regenwurm begin- nend, durch Laufkäfer und Heuschrecke hin- durch alles, was da lebt ; alles wandert in den Kropf. Was hartschalig ist, wandert in Höhlun- gen und Ritzen der Bäume, wo es aufgespeichert wird. Das wäre ja noch erträglich : aber es kommt 37* 288 hog.y zajgó úr ő kegyelnie még gébicsnél, szarká- nál is nagyobb fészekrabló. Tojás, meztelen ma- dárporonty, a fészek szélén üldögélő és anyját váró tokos poronty, az mind Mátyás úr prédája. Ezekért aztán még a galagonya tüskés bokrát is bújja. Szóval, nagyon káros és nem ajánlható kegyelemre. Itjan elfogva, ha nem is válik egészen kezessé, das liöso nach : Herr Zajgó jdündert die Nester kleiner Vögel, mehr als Würger und Elster zu- sammengenommen ! Eier, nackte Nestlinge, halbbewachsene Jungvögel, die ihre Mutter am Eande des Nestes hockend erwarten, das alles ist des Hähers Beute. Um es zu erlangen, wird selbst der dichte Dornbusch durchsucht. Somit verdient der Häher keine Gnade. A mátyás szajkó. — Der Eichclheher. de kalitkában és folyosókon tartva, nagyon mu- latságos madár, mert utánzásaival nagy imposz- tor. Először is eltanulja a majorság minden hangját, csipog, kukorékol, gágog, pityereg ; közbe nyávog egyet, mint a macska, majd meg nyikorog mint az ajtó kenetlen sarka, vagy a targoncza kereke, szóval mulatságos egy kópé biz ö. Felelget is a hangokra; a kakasnak kaka- sul, a lúdnak lúdúl és innen ered a népszó : Igen örvend a rigó, felel neki a szajkó. Hazánkban még jócskán van ; külsejével pe- dig az erdő disze. Jung gefangen, wird er zwar nie vollkommen kirre, im geräumigen Bauer gehalten ist er aber ein sehr vergnüglicher nachäffender Kumpan. Zuerst lernt er die Stimmen des GeÜügelhofes : er piept, schnattert, kräht, dass es seine Art hat ; dann miaut er dazwischen, um wieder wie die ungeölte Thürangel oder das Ead des Schub- karrens zu knarren und zu knirschen. Er ant- wortet dem Hahn, der Gans, mit einem Worte : ein lustiger Bruder. Er ist bei uns nicht selten und eine Zierde des Waldes. 58'.} Az oszujjó. (Aegithaììts caudahis L.) Leirds. Ökörszemnyi, de igen hosszúfarkú, piczinke csőrü, ezért kerekfejű madárka : feje fehér, nagj-on emlékeztet a galambősz apóra, innen és liosszú, látszólag ckalakra végződő farka után van az őszapó és rudas stb. neve. Hátának eleje feketés, dolmánya halavány vö- röses ; szárnya feketés, fehér vállfolttal ; farka feketés, három szélső tolla nagyrészt fehér és lépcsőzetes ; a két középső rövidebb a mellette állónál ; hasafele rózsaszínes. Fekete csőröcs- kéje nagyon picziny, lábai feketések. Fészkéről és fészekaljáról alant lesz szó. Die Sckwanziihiiise. (Aegiiitalus caudatus L.) Beschreibuiifi. So gross, wie ein Zaunkönig. Ein rundköpfiges Vögelchen mit winzigem Schnabel und sehr langem Schwänze. Der Kopf ist weiss und erinnert lebhaft an ein eisgraues Grossvater-Köp feilen, daher der ungarische Na- men « Grossväterchen i> — Őszapó — ; vom lan- gen Schwanz zu deutsch «Pfannenstiel», ung. rudas. Vorderrücken schwärzlich mit weissen Schulterflecken. Der Schwanz schwarz, die drei äusseren Federn grössteutheils weiss und abge- stuft; die beiden mittleren Federn etwas ver- kürzt. Das schwarze Schnäbelchen ist winzig klein: die Fusse schwärzlich. Über Nest und Eier sprechen wir besonders. ê Az őszapó. — Die SchwanzmciSf. Élete iiKÌdJK. Igazi cziuege, mely sohasem pihen 8 pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bujkál, keres ; hozzá a hajh'kony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a leg- ügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólom- madár. Nincs kedvesebb és tanúságosabb láto- mány, mint az a társaság, a melyben a rudas- vagy őszapó többedmagával is a nagymester. Egybeverődnek ők, a szénczinkék, fenyves és kék czinkék, vagy egy fakúsz és egy-egy tarka harkály meg egy csuszka, mint valami mester- ember csapat és ekkor sorban pásztázzák az erdőt, kiki a maga ügyességéhez, de teste, csőre alkotásához képest is : végig kutatják a fát a törzs kérgétől a legvékonyabb ágacska csúcsáig, a melyen aztán mindég az őszapó a mester ; azért is, mert könnyű a teste, így a legvéko- nj'abb ág is csak hajhk és nem törik alatta, de Lehensiueii^e. Eine echte Meise, die nie ruhet und vom Morgengrauen bis zi;m Abend uner- müdlich schlüpft, sucht und in Bewegung ist, überdies auf den feinsten, biegsamsten Zweigen gymnastische Übungen ausführt, wogegen der gliederverrenkende Marktschreier ein wahrer Bleivogel ist. Nichts Lieblicheres als die Gesell- schaft, worin die Schwanzmeise der Gross- meister ist. Darin sind vereint die Kohlmeisen, Blau- und Taunenmeisen, ein bis zwei Baum- läufer und Buntspechte und eine Spechtmeise. Das Ganze ist eine Haudwerkerbrigade, welche den Wald, den Garten durchstreift und nach Massgabe ihres Körperbaues arbeitet. Sie durch- suchen den Baum von der Rinde bis zur Spitze des dünnsten Zweigleins, wo dann Meister Pfan- nenstiel daheim ist; ist ja sein Leib federleicht; das Zweiglein biegt sich, bricht aber nicht; — 21)0 azért is, mert hosszú farkával úgy dolgozhat, mint csak a kötéltánczos a rúdjával. Végig ke- resik ezek aztán az erdőt és késő őszszel ren- desen bizonyos órában térnek vissza ugyanarra a heh're, de mindég más-más részeken keres- gélve. Az őszapó is merő káros bogársággal él, és a hol fészkét rakja és pásztáz, kincset érő hasz- not hajt kertnek és erdőnek. Még nem ritka, nagyon megbecsülendő. und erst der lange Schwanz ! - - das ist ja die Ba- lancierstange ! Im Spätherbst erscheinen diese Gesellschaf- ten zur selben Stunde am selben Ort um immer neue Theile abzusuchen. Die kleine Schwanzmeise lebt von schädlichen Insekten und wo sie ihr Nest baut, ist sie für Wald und Garten ein unbezahlbarer Schatz. Az őszapó fészke. Nemcsak a rai égtájunk alatt, hanem messze délszakon is, a hol a természet mintha csodá- kat teremtene ; a hol a kis koUbri madár, mely akkora testű, mint egy gyermekujjnak egy íze, megragyog a napfényben, mint a gyémánt és a rul)int és oly fészket rak, mint a jércze szüz- tojásának a fele ; mondom, nem csak itt nálunk, hanem azon a csodás tájon is számot teszen a kis őszapó fészke, mely a legszebb, legkedve- sebb, legmesterségesebb és legmelegebb madár- otthonok közé tartozik. Néha gömbölyűsen rakja ágak hónaljába, melyek úgy fogják, mint az em- beri kéz ujjai ; de olyan is akad, mely valami Das Nest. Nicht nur unter unserem Himmelsstriche, sondern auch weit im Süden, wo die Natur wahre Wunder schafft, wo der kleine Vogel Kolibri — nicht grösser vom Leibe, als das Glied eines Kindertingers — im Sonnenschein wie Diamant und liubin erglänzt und ein Nestchen baut, nicht grösser als ein kleines, halbes Hühnerei, wie gesagt, nicht nur bei uns, sondern auch im südlichen Wunderlande gilt das Nest unserer Schwanzmeise als Meisterstück und gehört zu den schönsten Vogelbauten : das lieblichste, schönste, wärmste Vogelheim. Manchmal ist es rund, die Zweige halten es, wie die Finger der CU ç-f > <§. 0 •Ű di 'K cd XX CO >. to Ü :0 >> O 1) tD 0 ^ ^> m J -fH w ■g 1 .1 (h o -oj "a •d S Ctf ä a tD •tu ■-^ CENTRAL Aquila Tom. Vili. (1901). Tab. VI- ■■Á'-\ l Gerle. — Turteltaube. (Turlur luitiir L.) Őrgébics. — Raubwürger. {Líiiüiis v.vcnhitor L.) Csörgey-Uhli'j ad, naf, del. Aquüa Tom. Vili. (1901). Tab. Vil. % Kanalas rucza. — Löffelente. {S])iiíiil(t liiipcalii L.) T^BW**^ -t"^^ Vízi tyúk. — Grünfüssiges Teichliulmi {Gdlliimla rhloiopiis L.) Titus Csörgey ad. not. 291 fatönkre szabadon és úgy oda vau állítva, mint valami picziny méhköpü, a melyhez ekkor ha- sonlít is. Szépen be van boltozva : oldalt oly ki- és bejáró lyuka van, mint valami öreg poszméh- nek való és az egész alkotmány a legfinomabb száraz mohából, zuzmóból , nyárfa és más növények gyapjából van fölépítve, oly tömötten és mégis puhán rakva, hogy nincs kalapos, a ki utána csinálhatuá. Ebbe a puha és meleg otthonba rakja le az a picziség a fészekalját, mely kilencz, néha tizenkét apróka tojásból való ; ezek fehérek, a vastagabb végen finom rozsdaszinű szeplöcskékkel. Ezt a fészekalját a kis pár felváltva 14- nap alatt költi ki és ekkor kezdődik a nagy munka : azt a tizenkét poron- tyocskát finom eledellel kell ellátni. Hiszen igaz, hogy nagy a fecske buzgósága; de mikor az öszapóéké még sokkalta nagyobb ! A fecske röptében és csak száját tátva kapdossa el a pré- dát ; a kis őszapók ágacskáról, rügy mögül, füg- gögetve és himbálva nagy munkával keresik a piczi falatokat. És az már igaz, hogy kő van annak az embernek a szive helyén, a ki nem bír gyönyörködni a kis madárcsalád szeretetén, a mint az a tizenkét, apróka madárfiú lenge ágon szorosan összeül és a kicsike szülők, soha- sem lankadva, folyton hívogatva felváltva jön- nek-mennek ; szép sorjában rendre adogatják fiaiknak az eledelt. Embernek példa; de intés is ! Menschenhand ; manchmal steht es frei, wie ein kleiner Bienenstock. Es ist schön gewölbt, hat seitlich ein Schlupfioch wie für eine grosse Hum- mel ; es ist aus feinstem Moos, aus weichster Pflanzenwolle der Weiden und Pappeln ; es ist weich und doch so dicht gefügt, dass es ihm kein Hutmacher nachmachen kann. In dieses weiche, warme Heim legt diese Vogelwinzigkeit ihr Ge- lege, welches aus neun, oft zwölf Eierchen be- steht ; diese sind weiss, am dickereu Ende mit feinen, rostfarbenen Sprossen. Das Gelege brü- tet das Pärchen abwechselnd in vierzehn Tagen aus und dann beginnt die grosse Arbeit ! Es han- delt sich um Versorgung von zwölf Kleinen, und zwar mit dem feinsten Futter. Es ist ja wahr, dass der Fleiss der Schwalbe gross ; wenn aber jener der Schwauzmeise noch viel grösser ist! Die Schwalbe ergreift ihre Beute im Fluge, sie braucht nur den Schnabel zu öffnen — die Schwanzmeise muss aber von Zweig zu Zweig suchen, bald hängend, bald schaukelnd arbeiten um die winzigen Bissen zu erwerben. Und es ist wahr : wen der Anblick dieser in Liebe verein- ten winzigen Familie nicht erfreut, wer nicht davon gerührt wird, wie die /,n-#!f Vöglein eng an- einander geschmiegt auf schwankendem Zweige dasitzen und wie die kleinen Eiterchen fort- während rufend kommen und gehen, bringen und die Kleinen der Reihe nach füttern — wenn dies nicht erfreut, der hat statt einem Herzen einen harten Stein in der Brust. Dieses Bild ist für das Menschenkind ein Bei- spiel und eine Warnung zugleich ! KISEBB KÖZLÉSEK. - KLEINERE MITTEILUNGEN. A fenyőrigó (Tiirdus pilaris L.) fészkelése Magyarországon. A fenyőrigó legdélibb fészkelő helyei köztu- domás szerint Csehországban és Galicziában vannak. Igaz ugyan, hogy Altum egy Magyarország- ból származó fiókát is említ, Kotz báró pe- dig Brassó vidékéről közli, hogy 1879 június 29-én a Schuller-hegységben, a Christian-máren 2000 m. magasságban i drbot lőtt, ámde e két adatot leszámítva, irodalmunkban semmi egyéb nyoma nincsen e madár hazánkban való költé- über Nisten der Wacholderdrossel (Tardus pila- ris L.) in Ungarn. Als die südlichsten Nistplätze der Wachol- derdrossel sind allgemein Böhmen imd Galizien bekannt. Wohl erwähnt Altiiin ein aus Ungarn stammendes Junge ; wie auch Baron Kotz aus der Umgebung von Brassó erwähnt, am 29-ten jun. 1879 im Schuller-Gebirg, am Christian- mare in der Höhe von 2000 m. 2 Stücke erlegt zu haben, dennoch sind ausser diesen zwei Da- ten keine weiteren Spuren des Brütens dieses Vogels in unserem Vaterlande zu finden, und aus dem Umstände, dass auch unsere heimi- Sí)^ sének s megfigyelőink sem tudnak róla, a mi csak arra vall, hogy — ha csakugyan fészkel ez inkább északi rigófaj hazánk területén, — vajmi kivételesen teszi. Ilyen kivételes esetnek végre megdönthetetlen bizonyságát tudatta velem Molnáe Lajos kör- jegyző, ki f. é. máj. 17-én a Vasmegyében fekvő Molna-Szecsőd felső erdejében fenyőrigó fészket talált, 6 drb friss, alig kotlott tojással. Levelé- ben a következőket írja. «A fészek 3 m. maga- san, igen sűrű galagonyabokor koronájában állott. A környék szinte tele van galagonya és bo- rostyán bokrokkal, nagy területen. Ez a tér- ség sertéslegelőül szolgál, melynek északi részét szántók és legelők szegélyezik, közvetetlenül délről, keletről és nyugatról pedig fenyő és öreg tölgyerdők állanak. A tojó ülte a tojásokat s egészen közelre engedett, de a hím a közeli bokrokon ugrált s hallatta hangját, tehát telje- sen meggyőződhettem, hogy a madár Titrdns pilari . A tojót meg akartam fogni, de kétszer is elmenekült, mert a sok galagonyatüskétől nem tudtam fészkére szorítani, meg attól is féltem, hogy vele a tojásokat agyonnyomom. Különös, hogy ez idén igen későn is még láttam csapat- ban 10 — IT) TnrdiíS pilaris-t nálunk, sőt máj. 12-én az alsó erdőn este későn, egy elég magas sűrű bokorból vagy 6 — 7 drbot rebbentettem ki, melyeket ismeretes hangjukról és repülésükről határozottan felismerhettem, d Hogy a megfigyelésnek teljesen meg legyen hitele, kérésemre az öregeket is meglőtte, a tojásokat pedig megtekintés czéljából elküldte. Színezetükre nézve igen hasonlítanak a fekete rigó tojásaihoz, de rozsdás foltozásuk közt egyes sötétbarna, vagy feketésbarna fröccsök vagy pety- tyek is láthatók, kivált három darabon, a mi a fenyőrigó tojásaira jellemző. Mértékük: Íossz. Vastags. 25 19 25-2 1!) 25-5 19-3 25 19-2 25 18-8 26 19-2 mm seben Beobachter keine Kenntniss über diese Sache haben, ergiebt sich wohl die Folgerung: brütet wirklich diese mehr nördliche Drosselart in Ungarn, so geschieht dies wohl nur höchst ausnahmsweise. Den unumstösslichen Beweis eines solchen Ausnahmsfalles theilte mir endlich der Bezirks- Notär Ludwig Molnár mit, der am 17-ten Mai 1. J. im Comitate Eisenburg in dem oberen Walde Molna-Szecsőd ein Nest der Wacholder- drossel mit 6, kaum bebrüteten Eiern fand. In seinem Briefe berichtet er folgendes : «Das Nest stand 3 m. hoch in der Krone eines sehr dich- ten Weissdorn-Busches. Die Umgebung ist eine weite Fläche voll Weissdorn- und Syringasträu- eher. Diese als Schweineweide benützte Fläche ist von Norden mit Ackern und Weideplätzen umrandet, während gegen Süd, Ost und West alte Fichten- und Eichenwaldungen stehen. Das Weibchen sass auf den Eiern und liess ganz an sich herkommen, während dem das Männchen auf den benachbarten Sträuchern umherhüpfte und seine Stimme zu hören gab. Ich wurde also vollkommen überzeugt, dass der Vogel Turdux pilaris ist. Das Weibchen wollte ich ergreifen, doch entkam dieses zwei- male, da ich dasselbe durch die vielen Dornen behindert nicht auf das Nest niederdrücken konnte ; ich befürchtete auch wohl, dass ich mit demselben auch die Eier zerstöre. Auffal- lenderweise sah ich heuer noch sehr spät 10— 15 TiO'dus pilaris in einer Schaar bei uns, ja sogar am 12-ten Mai scheuchte ich im unte- ren Walde spät Abends aus einem ziemlich ho- hen Busche 6 — 7 Stücke auf, welche sich mit ihren bekannten Stimmen und dem Fluge be- stimmt erkennen Hessen». Zum Zwecke einer vollen Glaubwürdigkeit seiner Beobachtung, erlegte er die Alten und sendete mir die Eier zur Untersuchung. Die Färbung letzterer kommt der der Amseleier recht nahe, doch sind zumal auf drei Stücken unter den rostfarbigen Flecken auch einzelne dunkelbraune oder schwarzbraune Schmitze oder Flecke sichtbar, was für die Eier der Wa- cholderdrossel charakteristisch ist. Die Maasse : änge : Dicke : 25 19 25-2 19 25-5 19-3 25 19-2 25 18-8 26 19-2 mm 29.? MoLNÁB Lajos a fészket a fának jó részével együtt megőrizte úgy, hogy az öregek fészkestül, tojásostul csoportba állíthatók s méltó helyükre, a vasvármegyei kultúregyesület építendő mú- zeumába kerülhetnek. Kőszeg, 1901 június 24-én. Chernél Ishuíi Diőormis csőrű madarak. Evekkel ezelőtt már megemlékeztem néhány hazánkban kézrekerült torzcsőrű madárról. Azóta ismét sikerült néhány példányt elejte- nem, s gyűjteményemet velők gazdagítanom. Leírásukat a következőkben adom : Túzok fO^'s tarda L.). — 1890 február 24-én, a madárvonulás «nagy megfigyelése» alkalmával, Dinnyésen a nádasokat járva, a fejem fölött el- szálló 3;') drb közül a legnagyobb kakast kilőt- tem a csapatból. Zsákmányom nemcsak hatal- mas, szép darab volt, hanem egyszersmind né- mileg torzult csőrü is, a mennyiben csőrének töve s így szájnyílása is ferdén áll, azaz a jobb szájzug körülbelül 1 cm.-nyivel magasabban van. mint a bal s megfelelőleg a felső káva orma is kissé jobbra csavarodik. Északi búvár (Gavia septeiitrioimliti L.). — 189:í nov. 20-án a Velenczei-tavon egy fiatal hímet lőttem, melynek felső kávája rendes, az alsónak utolsó harmada (hegyet azonban balra fordul s a felsőt keresztezi. Búbos vöcsök (Ciiliiinhua cridatitx L.). — Ugyancsak Velenczén 1892 márcz. 26-án lőttem a tavon egy tojót, melynek felső kávája tőben vagy 1'5 mm. -rei szélesebb mint az alsó, minek kö- vetkeztében a kávák nem záródnak egymásra s az alsó káva hegye — a nélkül hogy meggör- bülne — a felső káva hegyével szöget alkot. Alulról vagy felülről nézve e csőr alakját, meg- nyújtott szorzási jegy jut eszünkbe. Vihar sirály (Larus canus L.). — 1891 no- vember 30-án Hegykőn a Fertő taván lőttem egy fiatal hímet, melynek alsó kávája 1"5 mm.- rel nyúlik ki a felső hegye mellett s azt ke- resztezi. Aquila. Vili. Ludwig Molnák bewahrte das Nest sammt einem bedeutenden Theile des Baumes, so dass die Alten sammt Nest und Eiern zu einer Gruppe vereint auf einem würdigen Orte, in dem vom Cultur- Verein des Eisenburger Comitates zu errichtenden Museum Platz nehmen werden. Kőszeg, am 24-ten Juni 1901. Stefan Chinici von Chernelháza. Vögel mit difforme!! Schnäbeln. Vor Jahren gedachte ich schon einiger aus Ungarn herstammenden Vögel mit missbildeten Schnäbeln. Seither gelang es mir abermals einige Exemplare zu erlegen und meine Samm- lung mit selben zu bereichern. Ihre Beschrei- bung gebe ich im I''olgenden : Trappe (Olia tanta L.) — Zur Zeit der «gros- sen Beobachtung» des Vogelzuges am 24-ten Februar 1890 die Eöhrichte bei Dinnyés durch- streifend, schoss ich von den über meinem Kopfe vorbeistreichenden 33 Stücken den stärksten Hahn aus der Schaar heraus. Meine Beute war nicht nur ein mächtiges, schönes Stück, son- dern gewissermassen auch von diffonner Schna- belbildung, indem der Grund seines Schnabels, folglich auch die .Mundöffnung schief steht, das heisst der rechte Schnabelwinkel um circa 1 cm. höher als der linke liegt und dementsprechend auch der First des Oberkiefers sich etwas nach rechts biegt. 'Roi^eìAìaMcìier ( Gavia AejAe lit iioii(it is L.) — Am 20-tenNov. 1893 erlegte ich am Velenczeer- See ein junges Männchen, dessen Oberkiefer nor- mal erscheint, das End-Drittheil des Unterkie- fers aber nach links gebogen den oberen kreuzt. Haubensteissfuss (Columbus Cìistatus L.). — Ebenfalls in Velencze schoss ich am 26-ten März 1892 am See ein Weibehen, dessen Ober- kiefer am Grunde um 1"5 mm. breiter als der untere ist, wesshalb die Kiefer nicht genau auf- einander passen und die ünterkieferspitze — ohne gekrümmt zu sein — mit der des Ober- kiefers einen Winkel bildet. Von unten oder von oben betrachtet, erinnert uns der Schnabel au ein verlängertes Multiplikations-Zeichen. Sturm-MövefLfl/'íí.s caausL.). — Am30-ten Nov. 1891 erlegte ich bei Hegykő am Fertő-See ein junges Männchen, dessen Unterkiefer um 1 '5 mm. neben der Spitze des oberen hervorragt und diese kreuzt. 38 2í)4 Siketfajd í Tclnto iu--oceedings of the American Academy of Arts and Sciences. Boston. XXXVI. 1 — 29. 66. Proceedings of the California Academy of Sciences. Zoology. Vol. III. Nr. 1. 67. Proceedings of the United States National Museum. Washington. No. 1153, 1180, 1182, 1195—97. 68. Records of the Australian Museum. Sidney. Vol. IV. No. 1 , 3, 4. 811 69. 70. 71. 72. 73. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. tleport of the Secretary of Agriculture. Wasiiingtoü. Report of TruHees of the Australian Museum. Sydney. Revista do Museu Paulittta publicada por H. von Ihering. S. -Paulo. Vol. IV. (1900). Rovartani Állomás közleményei. Budapest. Sitzimgsbenchte der Natur forscher- Gesellschaft hei der Universität Dorpat. (Jurjeff.) Die Schwalbe. Berichte des Comités für Oruithologische Beobachtungsstatiouen in Oesterreich. Wien. Neue Folge. II. 1900 — 1901. Shifter. (Kong. Norske Videnskabers Selskak.) Trondjem. Smithsonian Miscellanious Collections. Washington. Smithsonian Report. Washington. Societatum Liticrae. Frankfurt. Jhg. XIV. (1900) 1 — 12. A Természet. Budapest. IV. (1900/1901). X— XXIV ; V. (1901/1902). I— VI. Természetrajzi Füzetek. Budapest. XXIV. (1901) 1—4. Természettudományi Közlöny. Budapest. (1901) 378 — 387. füzetek. The Auk. New-York. 1901. 1—4. Troniso Museums Aarsheretning. Tromsö. Tromsö Museums Aarshefter. Tromső. Vadászlap. Budapest. XXII. 1—33. Verhandlungen des Natur for sehenden Vereins in Brunn. Verhandlungen und Mittheilungen des Siebenbürgischen Vereines für Naturwissenschaften zu Hermannstadt. .Jg. L. Volksblatt. Landwirthschaftliche Wochenschrift. Budapest. VIII. (1901) 1 — 47. Yearbook of the United States Department of Agriculture. Washington, 1900. Zeitschrift für Ornithologie und praktische Geflügelzucht. Stettin. XXV. (1901) 2 — 10. Két halott. Zwei Todte. A (iJoiirnal für Ornithologie» XLIX. évfo- lyama III. füzetének, 1901,3^7 — 359-ik oldalán Leverkühn Pál úr, a szófiai fejedelmi múzeum igazgatója, »Zur Erinnerung an Dr. Gustav Huìilaub« czímen emléksorokat ir e meghalt kutatóról, a meljekben a Haetlaub részéről Leverkühn úrhoz intézett levelekből is közöl kivonatokat. Mindjárt az elején — a 339-ik lapon — egj' Magyarországot érintő levélidézetet találunk, a mely 1840-re vonatkozik s a mely így hangzik : lm Jahrgange XLIX. Heft UI. 1901, pag. 337 bis 359 des «Journal für üi-nithologie» giebt Herr Paul Leverkühn, Director der fürstlichen Museen in Sofia, unter dem Titel «Zur Erin- nerung an Dr. Gustav Hartlaub>^ einen Nach- ruf für diesen todten Forscher, worin sich Aus- züge aus Briefen vorfinden, welche Haetlatjb an Herrn Leverkühn gerichtet hat. Gleich zu Beginn — pag 339 — finden wir eine auf Ungarn bezügliche Briefstelle, welche sich auf 1840 bezieht und folgenden Wort- laut hat : «Ich habe Ihnen noch wenig erzählt von einer Eeise, die ich als Wiener Student nach Süd- imgarn und Kroatien machte und an die ich, ein paar Einzelheiten abgesehen, mit grösstem Ver- gnügen zurückdenke. Meiner Freundschaft mit den beiden Söhnen J. Natterer's * verdanke ich es, dass ich mich einer wissenschaftlichen Expedition anschliessen durfte, die auf kaiserliche Kosten gemacht wurde und zu deren Aufgaben unter Anderem gehörte, Näheres über die Lebens- * Nyilván Natterer JózsEFröl van itt szó, a kinek JÁNOS nevű testvére volt. Józsefnek, a császári Na- turalien-Cabinet eustosának, 2 fia volt, a mint azt alább láthatjuk. * Es bandelt sich hier offenbar um Josef Natterer, der einen Bruder Johann hatte. Josef war Custos am kaiserl. Naturalien-Cabinet und hatte '2 Söhne, wie wir weiter unten sehen werden. 40* 3(3 weise und die Fundstellen eines merkwürdigen, in Löchern nnf sunipfigen Wiesen bansenden Fisches (Cyprinodon Krameri) zu erkunden. Wir erwischten ihn glücklich am Balaton. Es war eine höchst vergnügliche Eeise. Ich schoss Muscicapa jjarva (die ich nach Bremen schickte) und Lanius major am Plattensee, lebte eine Woche mit den gastfreien Mönchen des Cistercienser- Klosters Tihanyi (Komitat Zala), die sich in der Fastenzeit gebratene Enten wohl schmecken Hessen, weil dieselben nach der in lateinischer Sprache während der Cœna vom Prior gegebenen und gleichsam rechtfertigenden Erklärung ,al8 W^asservögel sanguinem frigidum hätten'. Uh ! Auf dieser Eeise war es, wo wir in Pest den' Director ^ des Zool. Museums "^ Petényi sehr nahe kennen lernten. Er bat schmeichlerisch, sich unserer Expedition als supernumerarius anschliessen z\i dürfen. Aber oh weh! TlVr konnten uns nur zu Imld von dem perfiden Character imseres Reisegefährten überzeugen und mussten uns glücklich schätzen, dass es gelang ihn alizuschüt- teln. Petényi war ein unbequem disponierter Mensch von alberner Empfindlichkeit und sehr an- masslich, mit dem wir uns schliesslich gründlich überwarfen. Das Wort bieder und zuverlässig schien er nicht zu kennen. Icii hatte Gelegenheit dies zu erfahren,» Eddig tart a Petényire vonatkozó rész, a melyhez Levkrkühn úr a következőket csatolja : («Nehéz azt manapság eldönteni, vájjon Hart- laubnak a nagy magyar ornithologusról mon- dott nagyon is éles Ítélete nem lépi-e át a tár- gyilagosság határát. A Herman-féle szép élet- rajzból merítve más és csakis elön3'ös képet al- kothatunk magunknak felőle. Lev.»)Leverkühn úr azt is hozzáteszi, hogy a tőlem eredő Petényi- biográfiában a szóban forgó utazásról csak rö- vid jegyzetet adok és itt mindjárt meg kell je- gyezni, hogy abban a jegyzetben semmiféle egyenetlenségnek még nyoma sem látszik, noha valamennyi szereplőt felsoroltam, ú. m. Heckel Jakabot, az ichtbyologust, Hartlaub dr.-t és az ifjabb NATTEEERt. Heckel Jakab volt bizonyára az expediczió vezetője s ő volt az, a ki PETÉNYinek ha- láláig barátja maradt s a ki jó 19 é\'vel — 18o8-ban — amaz expediczió után és 3 évvel Petényi halála után épen e barátjának, PETÉ- NYinek, a Barhxis Petévyii Heckel fajt dedi- kálta.^ Már ez a nálunk általánosan ismert és leve- lezések révén megszilárdult tény elég arra, hogy a Hartlaub dr. «irir« -jéhöl Heckel Ja- kabot kirekeszszük. így tehát Hartlaub dr. és Natterer fiai van- nak még hátra, a kik, mint látni fogjuk, mind- ketten az expediczióval tartottak. Mindenekelőtt azt kell helyreigazitanom, hogy az a kirándulás nem 1840-ben, hanem i839-hen ' Petényi nem volt igazgató, haucm custos. - A pesti Múzeum nem zoológiai, hanem nem- zeti. " Heckel und Knee, «Die Süsswasserfische der Oesterreiehischen Monarchie», 1858. So weit die auf Petényi bezügliche Stelle, welcher Herr Leverkühn folgendes beifügt : ("Es ist schwer heute darüber zu urtheilen, ob Hartlaub's reichlich scharfes Urtheil über den grossen ungarischen Ornithologen nicht über die Grenze der Objectivität hinausgeht. Aus der schönen Herman'sehen Biographie gewinnt man ein anderes und nur vortheilhaftes Bild von ihm. Lev.i)) Herr Leverkühn fügt auch noch hinzu, dass ich in meiner Biographie Petényi's über die betreffende Eeise nur eine kurze Notiz gebe, und es möge hier bemerkt werden, dass in der Notiz keine Spur irgend eines Zerwürf- nisses angeführt erscheint, obzwar alle Perso- nen : der Ichthyologe Jakob Heckel, Dr. Hart- laub und der jüngere Natterer bei mir ange- führt sind. Jakob Heckel war offenbar der Expeditions- leiter, und bliel) bis zum Tode Petényi's dessen Freund, der gut 19 Jahre — 1858 — nach der Expedition und 3 Jahre nach Petényi's Tode eben diesem Freunde Petényi die Art Barhiis Petémjii Heckel dedicierte.^ Schon diese bei uns allbekannte und auch aus Briefschaften erhärtete Thatsache genügt, aus Dr. Hartlaub's «»'i'm Jacob Heckel aus- zuschliessen. I'"s bleiben also Dr. Hartlaub und Natterer's Soline übrig; da wie wir sehen werden, beide mit waren. Es ist vor allem zu berichtigen, dass die Ex- cursion nicht 1840, sondern 1839 stattfand. ' Petényi war nicht Director, sondern .Custos. ^ Es gab in Pest kein Zoologisches, sondern ein National-Museum. ^ Heckel und Kneu, «Die Süsswasserfische der Oesterreiehischen Monarchie», 1858. 313 történt. Hartlaub dr.-uak Leverkühn úrhoz intézett levelei ellenben, melyek ama báutií részleteket tartalmazzák, 1891-hü], «öt IVW-hòì vaunak keltezve.^ Hartlaub tehát 52, illetőleg 61 évvel ama kiráiidulás és liarminczhét évvel Pi'léiii/i italála után kéjies volt a legádázabb ijijülöll'ödé^ri', a leysúli/osabb bfcsűlclí^érlésre, a nélkül, hoi/ii (i:l eímcfleii h'iijinjii'l /.s /»c//- okolta volna. Már ez utóbbi körülménynek is csak az a ha- tása lehet, hogy azok a gyűlölködő szavak nem érhetik Petényit, hanem inkább azok >izcrzó'jére szállnak vissza. E dolgot természetesen közelebbről kell tái-- gyalnom. A LEVERKÜHN-féle emléksorok megjelenése után azonnal — és megvallom kemény szavak- kal — felszólaltam LEVERKÜHNnel szemben és 'lényeket követeltem tőle. Egyik válaszában azt mondja Leverkühn ür, hogy Haktlaub gyűlöl- ködő szavai bizonyára tényekre tániaszkodiiak ; újabb, nagyon éles hangú követelésemre ellen- ben csak annyit kaptam feleletül, hogy niost már bizotiji nem leiwt tényeket clölcrendeni ! Mint Petényi biografusának most már nekem becsületbeli kötelességem, hogy tényeket elő- teremtsek s azt meg is teszem a következőkben. Mint föntebb láttuk, minden okunk meg van arra, hogj- HECKELben Petényi haláláig és az- után is Petényi barátját lássiik. Sem Kubinyi Ferencznél '^ sem az általam ismert levelekben legkisebb nyoma sincs valami egyenetlenkedés- nek, a mi pedig okvetlenül meg lenne, ha Pe- tényi rászolgált volna a Hartlaub dr. rossz- hiszemű leírására. Kollár, a bécsi Hof-Naturalien-Cabinet igaz- gatója, Heckel főnöke és felesége révén Petényi vérrokona, soha viszálykodásról nem szólt. Kollár nejének Petényihez intézett leveleiben sincs ilyennek nyomai Natterer József marad még hátra, mint a kinek fiai a kirándulásnak közvetetlen részesei voltak. A szerencsés véletlen úgy akarta, hogy Natterer .Józsefnek ez a döntő fontosságú le- vele megmaradt s így hangzik : ' Leverkühn 1. c. pag. 340, a kivonat végén. " Petényi hátrahagyott iratai életrajzzal együtt; kiadta a magy. tud. Akadémia 1864-ben. Dr. Hartlaub's Briefe an Herrn Leverkühn, worin die Stelle enthalten ist, wurden dagegen im Jahre 1801 und sogar 1900 geschrieben. ^ Hartlaub hat daher nach 52, beziehungsweise 61 Jahren nach der Excursion inid siebenund- dreiíiíiifj Jahre nacii Petényi's Tode, diesem die volhle Geinissiykeit, die schwerste Schädiyuny an der Elirr nachyflniyi'n, oline auch nur eine einziye Thalf^at-hc znr lieyrilnduinj an- zuführen. Schon dieser letztere Umstand bewirkt es, dass die gehässigen Worte Petényi nicht tref- fen können und eher auf den Urheber zurück- prallen. Natürlich muss ich cUeser Sache noch näher treten. Nach dem Erscheinen des LEVERKÜHN'schen Nachrufes habe ich sofort — und ich gestehe in scharfen Worten — bei Leverkühn Ein- spruch erhoben und habe Thatsachen gefordert. In der einen Antwort sagt Herr Leverkühn, Hartlaub's gehässige Worte seien gewiss auf Thatsachen gestützt ; aufmeineueuere schärfste Eequisition erhielt ich aber zur Antwort, That- sachen können jetzt allerdings nicht mehr be- schafft werden ! Als Biograph Petényi's habe nun ich die Ehrenpflicht Thatsachen herbeizuschaffen und thue dies wie folgt. Wie wir oben gesehen haben, ist aller Grund vorhanden, Heckel bis zu Petényi's Tode und darüber hinaus als Freund zu betrachten. We- der bei Franz von Kubinyi,- noch in den Brief- schaften, die ich kenne, findet sich auch nur die leiseste Spur irgend eines Zwiespaltes, was doch unvermeidlich gewesen wäre, wenn Pe- tényi dem Bilde und Auwurf des Dr. H.\rtlaue entsprochen hätte. KoLLAE, Dii-ector des Wiener Hof-Naturalien- CTabiuetes. Heckel's Vorstand und durch seine Frau mit Petényi blutsverwandt, schrieb nie ein Wort über irgendein Zerwürfniss. Li den Briefen der Frau Kollár an Petényi keine Spur! Es bleibt nunmehr Josef Natterer übrig, dessen Söhne an der Excursion unmittelbar be- theihgt waren. Ein gütiger Zufall wollte es nun, dass gerade der entscheidende Brief Josef Nat- terer's erhalten blieb, der wie folgt lautet: ^ Leverkühn 1. e. pag. 340 am Ende des Auszuges. * Petényi's hinterlassene Schriften mit Biographie, herausgegeben von der ung. Acad. der Wissenschaften. 1864. Ungarisch. 311 «Wien, den 9. Mai 1840. «Hochgeehrtester Herr und Freund ! Verzeihen Sie mir gütigst, dass ich Ihnen auf Iliren angenehmen Brief nicht früher Antwort gab, allein da die Petersburger Akten an der Kabinett's Jriibliothek nicht gehalten werden und ich selbe aus der Hof-Bibliothek nicht erhalten konnte, da kein Jouinal früher als bis es gebunden ist, ausgegeben wird : so habe erst kürzlich aus der Isis, wo auch der Artikel über den Sturnus roseus von Herrn Nordmaun abgedruckt war, herausschreiben lassen, und nun die Ehre Ihnen selben hier beygelegt zu überschicken. Dank habe ich Ihnen bester Freund für die vielen Crefälligkciteii die, Sie meinen Söhnen vorKjefi Jahr* ani ihrer Reise in dem mit so vielen Aatur.^chönheite)i rjcsefinelen l'nçiarn er- iviesen hatte)!, noch abzustatten und liitte Sie gefälligst, da ich noch Ihr grosser Schuldner bin, mir wissen zu lassen, was ich noch zu bezahlen habe, um es Ihnen allsogleich übermachen zu können. Die künftigen Ferienmonate wollen meine Söhne zu einem Ausflug nach den Küsten Dal- matiens benützen, wo besonders für die Fisch-Sammlung manches noch Neue zu erhalten seyn dürfte. Von Pepi und Fany viele Empfehlungen und Grüsse, auch von meinen zwei Töchtern, welche alle recht gesund sich befinden. In der Hoffnung Sie einmal wieder in Wien zu sehen, habe ich die Ehre mit ausgezeichneter Hochachtung zu verbleiben Ihr ergebenster Freund Jos. Natterer Custos.» A levél hátán Petényi kezétől: «Legidősb Natterer Józseftől, a bécsi cs. k. Naturalien-Ka- binett legidősebb custosától. 184().i) (A M. 0. K. levéltárában.) A közvetlenül érdekelteknél tehát semmi nyoma valami változott hangulatnak, semmi hivatkozás erre a közelállók részéről ! A fön- maradt levelezés Brehm apótól és Baldamustól kezdve az utolsó kis gyűjtőig s tisztelőig csupa szívesség, hála és tisztelet Petényi iránt. Az azonban nyilvánvaló, hogy HíVrtlaub dr. szavai, bár mennyire szubjektivek is, végre sem lehetnek légből kapottak. Feladatom tehát az is, hogy a dolog nyitját lélektani téren keressem. A kirándulás idején — 1839-ben — Petényi 41 éves érett férfi volt — 1 798-ban született — Hartl.\ub dl-, ellenben, saját szavai szerint, diale. Petényi eredetileg lutheránus tiszteletes volt; legbizalmasabb barátainak, köztük atyámnak, bizonysága szerint szigorú moralista, a ki az erkölcsösség terén nem értett tréfát s ama kor- nak szelleméhez képest, a mikor még nem vol- tak kiváltságos »ifjú óriások», mint manapság, a fiatalságtól illő tiszteletet várt, sőt köve- telt, tehát hajlandó volt dorgáló beszédre is. Ugj' érzem tehát, hogy a Hartlauli dr. levclei- * A kirándulás tehát lti39-beű történt. Auf der Eückseite des Briefes von Petényi's Hand : «Von Joseph Natterer, geltest. Custos des Wiener k. k. Naturalien-Kabinett. 840». (Archiv der U. 0. C.) Nirgends eine Spur von Verstim- mung der unmittelbar Betheiligten, nirgends eine Andeutung der Nahestehenden ! In den Briefschaften von Vater Brehm, Baldamus an bis zu den kleinsten Sammlern und Verehrei'n nichts als Herzlichkeit, Dankbarkeit. Verehrung- für Petényi. Das liegt aber auf der Hand, dass auch Dr. Hartlaub's Worte, so subjectiv sie sein mö- gen, am Ende doch nicht aus der Luft gegriffen sein können. Ich habe also die Aufgabe, den Schlüssel auf jjsychologischem Gebiete zu suchen. Zur Zeit der Excursion — 1839 — war Pe- tényi ein ausgereifter Mann von 41 Jahren — geboren 1798 — Dr. Haktlaub dagegen nach eigenen AVorten Student. Petényi war ursprünglich lutherischer Pas- tor; nach dem Zeugnisse seiner intimsten Freunde, so aueh meines Vaters, strenger Mo- ralist, der auf dem Gebiete der Moral keinen Spass verstand und im Geiste der damaligen Zeit, wo es noch keine privilegierte «jwuje Rie- seii « wie heutzutage gab, von der Jugend ge- hörigen Eespcct erwartete, ja forderte, mithin geneigt wai' Standpi-edigten zu halten. Ich habe nun den Eindruck, dass die Worte, wie «un- * Die Excursion gescliah also ISo'J. 315 ben található ilyen szavaknak oka, mint a n kel- lemetlenül diszponált ember», «oktalan érzé- kenység". Il nagyon elbizakodott» bizonyosan a lutheránus tiszteletesnek eme szigorú, a üatal- ságnak — manapság is — gyakran kényelmet- len erkölcsi felfogásában gyökerezik és liogy ez esetben Hartlaub dr. első sorban mint diák jö tekintetbe; mert hiszen így végzi szavait : «iVt'- kei» — tehát már nem »ekibik — volt alkal- mam ezt tapasztalhatni». Mindenesetre jellemző, hogy Hartlaub dr. mint koros férfi, fél évszázaddal, az expediczió és nagy idővel Petényi halála után még min- dig valóságos gyűlölködéssel eresztette harag- ját szabadjára, a nélkül, iioyn csak eíjt/etlen tényt is felenilílett volna. A természetvizsgálónak si^eoziális lélektani felfogása azonban itt is megadja a dolog nyitját. Mert hiszen ez a szerzet is ingerlékeny és — sajnos — többnyire engesztelhetetlen ; a riva- litás s az autoritásra való törekvés ezt a lelki vonást is megmagyarázza. Azt kérdezem nyu- godtan : melyikünk nem kapott még oszlopos férfiaktól is oly leveleket, a melyek rivalitásból vagy ilyes valamiből irigységgel és szubjektivi- tással telve fordulnak egyes tiszteletreméltó személyek és körök ellen, még pedig minden tényleges ok említése nélkül ? De ép ily nyuga- lommal kérdem azt is : melyikünk volna haj- landó, kivált az érintett személyek halála ?(/í(/í, ilyen leveleket a tényleges állapot szorgos ki- derítése nélkül «csak úgy» kiadni ? Hiszen a biográfusnak és az emléksorok Írójának már a józan ész is megmondja a helyes eljárást, mely abban áll, hogy bizonyíték hijján ne részletez- zünk, hanem maradjunk meg a diszkrecziónál. Mert kinek jutna eszébe, hogy két, a tudomány terén érdemeket szerzett férfit haláluk után, tényleges megokolás nélkül ellenségekként állít- son szembe? Ha úgy járunk el, hogy minden diskrécziót félre téve, mindent a maga nyerse- ségében akarunk adni, akkor jellemrajzok he- lyett vakító fényből és sötét árnyból álló torz- képeket kapunk. Használhat ez a holt kutató emlékének vagy a tudománynak? Hogy higgadt férfiak hogyan nyilatkoznak emberi gyarlóságokról, arra nézve példával szolgálhatok. Kubinyi Ferencz, Petényi első biográfusa azt mondja jellemvázlatában : «Pe- tényi gyakran felhevült, kivált ha hivatali kör- l)equem disponierter Mensch», «alberne Em- ptindlichkeit», «sehr anmasslich» in Dr. Hart- laub's Brief wohl hier, in der strengen, der Jugend oft — auch heute noch — unbequemen Auiïassuug der Moral des lutherischen Pastors ihren Ursprung haben und dass hiebei Dr. HL^rt- LAUB, der Student, in allererster Pieihe in Be- tracht kommt; schliesst er doch seine Worte wie folgt : i'Ich — also nicht mehr irir — hatte Gelegenheit dies zu erfahren». Bezeichnend bleibt es aber, dass Dr. Hart- LAUB den Groll nudi einem halben .Jahrhun- dert nach der Expedition und lange nach dem Tode Petényi's ohne eine einzige Thatsache anzufülvren, mit ganzer Gehässigkeit Ausdruck verliehen hat. Die specielle Psychologie des Naturforschers giebt uns aber auch hier den Schlüssel in die Hand. Dieses Genus ist ja auch reizbar und zu- meist — leider — unversöhnlich : Pdvalität, das Streben nach Autorität, macht ja diesen Zug auch verständlich. Ich frage ruhig : wer von uns besitzt denn nicht Briefe von Grössen, welche aus Eivalität oder so etwas, voll Miss- gunst und Subjectivität gegen ehrenwerthe Ein- zelne und Kreise gerichtet sind u. zw. ohne thatsächliche Gründe anzuführen ? Ich frage aber auch ebenso ruhig : wer von uns will denn, besonders nach dem Tode der Betroö'enen, solche Briefe ohne genaue Prüfung des That- sä&hlichen «nur so» herausgeben? Dem Bio- graphen vmd Nachruf Schreiber dictiert ja schon der gesunde Menschenverstand das richtige A'erfahren, welches darin besteht: ohne Be- weise nicht zu specißcieren, sondern Discre- tion zu üben. Wem wird es den beikommen zwei wissenschafthch verdiente Männer nach deren Tode ohne thatsächliche Begründung einander feindlich gegenüber zu stellen ? Wenn wir darnach verfahren wollen, alle Discretion bei Seite zu schieben und alles im Piohen zu geben, so werden wir statt Charakterbilder nichts als Zerrbilder mit grellen Lichtern und tiefen Schatten erhalten. Sollte das den Ma- nen todter Forscher, oder der Wissenschaft nützen? Wie sich besonnene Männer über mensch- liche Schwächen äussern, dafür habe ich Bei- spiele. Franz von Kubinyi, Petényi's erster Bio- graph sagt in der Charakterskizze : «Petényi war oft gereizt, besonders wenn er im Amtli- 316 ben hanyagságot tapiisztall ; ha ellenkezőről győződött meg, ő keresett alkalmat a kibékü- lésre » . FiNSCH Ottó flr. pedig — bizonyára leg- jobb barátja HARTLAUBnak — azt mondja Lei- denből, 1901 jul. ;25-éről keltezett levelében, i hogy: «Hartlaub jú ember volt, de kevés volt az emberismerete és élénk véralkatánál fogva hamar készen volt az Ítéletével» : most meg- tudjuk még, hogy Hartlaiib a síron túlig engesz- telhetetlen volt. Kell ennél több ? Végezetül még a következőket jegyzem meg Leverkühn Pál igazgató úrnak : halottakkal szemben vagy a szerint az axióma szerint já- runk el, hogy : «De mortuis nil, nisi henct', vag,y pedig a szerint, amely az n miteni verwmii- mal végződik. De azután az utóbbi esetben kell, hogy az igazság érdekében tényeken alapuló, megdönthetlen bizonyítékaink legyenek ; a ki- nek ilyen nincs és mégis íÍí/í/ ír, azt — mint jelen esetünkben Leverkühn Pál urat — a meg- gondolatlanság vádja éri ; hiszen halottakról van szó, a kiket felelősségre vonni nem lehet s a kik nem is védelmezhetik magukat ; éri pedig ez a vád annál inkább, minthogy módjában volt jobb informáczióhoz jutni, sőt ennek kere- sése kötelessége annak, a ki halottakról ir. Nagyon is elkelt volna, hogy Leverkühn Pál igazgató úr, már mint a M. 0. K. levelező tagja is, hozzám, a vezetőhöz és biográfushoz fordult volna felvilágosításért, mert hiszen mindaz a kezemben van, a mi az igazgató úrnak termé- szetesen nem áll s nem is állhat rendelkezésére. Az ok, a miért a rövid elutasítás helyett a bizonyítás útjára tértem, abban van, hogy Lever- kühn igazgató úr ópusza a «Deutsche Ornitho- logische Gesellschaft" szakközlönyében, tehát a legelőkelőbb folyóiratok egyikében jelent meg. Remélem, hogy a nevezett folyóirat szerkesztő- sége hajlandó lesz tudomást venni erről ahelyre- igazításri)!, a mely oly két férfit illet, a kik egy- kor a társulat bölcsőjénél állottak. Budapesten, l'.)01 augusztusában. Herman Ottó. chen Nachlässigkeit zu bemerken glaubte ; bes- ser überzeugt suchte er aber selbst die Gelegen- heit zur Aussöhnung». — Dr. Otto Finsch, ge- wiss der beste Freund und Kenner Dr. Hart- laub's, sagt in seinem Briefe, dtto Leiden áo. .Tuli IltOl: «Hartlaub war ein guter Mensch, aber mit wenig Meuschenkenntniss und bei sei- nem lebhaften Wesen rasch mit seinem UrthoiJe bei der Hand». Wie wir nun sehen, war Hart- LA-UB überdies bis über den Tod hinaus unver- söhnlich. Braucht es da noch mehr? Ich habe nun zum Schlüsse Herrn Director Paul Leverkühn das folgende zu erklären : Ent- weder verfährt man Todten gegenüber nach dem Axiom: «De mortuis nil, iiírí hcite«, oder nach jenem, welches mit «indem verum» endet. In letzterem Falle muss man aber für die Wahrheit auf Thatsachen gegründete, unum- stössliche Beweise haben ; wer solche nicht hat und doch schreibt, den trifft — wie in unserem Falle Herrn Paul Le\'erkühn — die Anklage der lieichtfertigkeit, weil es sich um ïodte han- delt, welche weder zur Rechenschaft gezogen werden können, noch sich zu vertheidigen ver- mögen ; und umsomehr, weil die Möglichkeit vorhanden war, sich besser zu informieren, was ja auch Pflicht derjenigen ist, die über Todte schreiben wollen. Es wäre also zum mindesten angezeigt gewe- sen, dass Herr Director Paul Leverkühn, schon als correspondierendes Mitglied der U.O.C., sich bei mir, dem Leiter und Biographen, um Auf- klärung bemühet hätte, weil ich ja all' das bei der Hand habe, was dem Herrn Director natür- licherweise nicht zur Verfügung stellt und auch nicht stehen kann. Der Grund, warum ich statt einer kurzen Ab- fertigung den Weg des Beweises angetreten habe, besteht übrigens darin, dass das Opus des Herrn Director Leverkühn im Organ der DeuUehrii ()riiilholo(/ificiien Gesellscliaff, also in einer der vornehmsten wissenschaftlichen Zeitschriften erschien. Ich hoffe, dass sich die Redaktion dieser Zeitschrift bewogen finden wird, von dieser Berichtigung, welche zwei Män- ner betrifft, die der Wiege der Gesellschaft nahe standen, Notiz zu nehmen. Budapest, im August 1901. Otto Herman. INDEX ALPHABETICUS AVIUM. Acanthis cannabiua (ti9 : 30) Accipiter nisus 198 : 8 Accentor moduláris Oá : 1 : \i<) : 121 ; 122; 106; 197-: 31 Acrocephalus arundinaceus 62 : 2 (63 : 4) ; 121 ; 122 ; 149 : 22 — palustris 63:3; 121 ; 122 — phragmitia (68 : 29) — turdoides (62 : 2) ; 159 ; 160 — streperus 03:4; 160; 161 Actitis hypoleucus 162 Aegialites alexandrinus 160 — fluviatilis (69 : 34) — hiaticula (70:35) 156; 157; 101 Aegithalus eaudatiis 140; 150: 197 : 7; 289 Alauda arborea 63 : 5 ; 121 ; 122 — arvensis 63:6; 120; 121; 122; 149 : 19 — eristata 197 : 40 — sibirica 65 ; 7 Alcedo ispida 160 ; 198 : 10 Ampelis garrula 65 : 8 Anas boschas 65 : 9 ; 120 ; 121 ; 122 ; 161; 167 : 1; 197: 17 — creeoa 65:10; 120; 121; 122 — penolope 66 : 11 ; 121 — querquedula 66 : 12 ; 121 ; 122 ; 167 : 2 ; 197 : 37 — strejjera 172 Ancylocliylus subarcuatus 163 Anser anser 60 : 13 ; 120; 121; 122 • — cinereus (66 : 13) — fabalis 66 : 14 — • segetum (66 : 14) Authus campestris 159 — eervinus 177 — obscurus 156 ; 157 ; 158 ; 163 — pratensis 66 : 10 ; 121); 121; 122; 157 — triviális 07 : 17 ; 121 ; 122 ; 158 Apus apus 159 Aquila maculata 07 : 18 ; 168 : 3 — uœvia (67 : 18); (168 : 3) Arehibuteo lagopus 67 : 19 Ardea alba 67 : 20 — cinerea 67 : 21 ; 120 ; 121 ; 122 ; 159 — garzetta 68 : 22 — minuta (68 : 25) — purpurea 68 : 23 ; 121 ; 122 — ralloides 08 : 24 Ardetta minuta 68 : 25 Arenaria interpres 159 Arquatella maritima 157 ; 163 Asio accipitrinus 68:26; 138; 159 j Asio otus 199 : 25 I Astur palumbaris 158 ; 171 ; 196 : 10 ; 198 : 51 ; 4 Auerbalin 294 Bachstelze 285 : 4 — weisse 149 : 12; 157 Barázda billegető 149 : 12 ; 157 ; 285:4 Bíbicz 149 : 18 ; 101 Billegető, sárga 161 — barázda 149 : 12 ; 157 ; 285 : 4 Blässhulm 148 : 8 Blaumeise 156 Botaurns stellaris 68 : 27 ; 120 ; 121 ; 122; 196: 5 Böjti récze 167 : 2 Brachvogel 285 : 6 Bubo bubo 165 : 1 ; 198 : 14 — ignavus (165 : 1) Búbos banka 149 : 17 Búbos vöcsök 293 Bucephala clangula Buchfink 157; 158 Budytes flavus 158 ; 104 Buteo buteo OS : 28 ; 120 ; 157 ; 198: 04; 3 — vulgaris (68 : 28) Búvár, északi 293 C'alamodus aquatica 177 — melanopogon 177 — schoenobEPnus 68 : 29 Calcarius nivalis 197 : 32 Calidris arenaria 157 ; 162 ; 104 Cannabina canuabina 161 ; 164 ; 177 ; 197 : 14 — linaria 69 : 30 Caprimulgus europaeus 69 : 31 ; 121 ; 122; 197 : 23 Carduelis carduelis 197 : 36 Cerchneis 145 — tinnuncula 69 : 32 ; 120 ; 121 ; 122; 159 — tinnunculus 142 ; 198 : 58 ; 199: 24 — vespertina 69:33; 121; 122; 197 : 1 ; 198 : 1 Certhia 140 — familiáris 197 : 15 ; 43 Ceryle alcyon 194 Charadrius apricarius (70:35) — dubius 69 : 34; 121 : 122 — hiaticola 70 : 35 — fulvus 157 — pluvialis 70 : 30 Chaulelasmus streperus (172:9) Chelidon urbica (70:37); 159; 162 Chelidonaria urbica 70:37; 121; 122; 148:4 Chloris chloris 71 : 38 ; 120 ; 197 : 16 Chrysomitris spinus 157 ; 158 ; 197 :6 Ciconia alba (71:39); (169:4) — ciconia 71 : 39 ; 121 ; 122 ; 148 : 2 ; 154; 169:4; 198:63 — nigra 83: 40; 121 ; 122 Cinclus cinclus 198:51; 11 Circus aerugiuosus 83 : 41 ; 120 ; 121 ; 122 — macrurus 139 — cyaneus 83:42; 120; 121; 122; 139 — pygargus 83 : 43 ; 139 Olivicola riparia 83 : 44 ; 121; 122 Coccothraustes coccothraustes 160 ; 197 : 22 Coecyzus americauus 194 ColsBus monedula 158 Columba œnas 84:45; 120; 121; 122; 148:5; 159; 197:38 — palumbus 85 : 46 ; 121 ; 122 ; 198:56; 198:9 Colymbus auritus 80 : 47 — eristatus 80:48; 121; 122; 198: 01; 293 — fluviatilis 86 : 49 ; 120 — nigricollis 86:50; 158; 103; 196:6 Coracias garrula 80 : 51 ; 121 ; 122 Corvus corone 217 — corone cornix 141 — corax 163 ; 217 — cornix 197 : 27 ; 198 : 13 — frugilegus 198:50, 22; 217 Cotile riparia (S3 : 44) Coturnix coturnix 87 : 52 ; 120; 121; 122; 148:3 Crex crex 88 : 53 ; 121 ; 122 ; 165 : 2 Csérek 102 Csilp-csalp füzike 149:21 Csiz 157 Csóka 217 Cuculus canorus 89 : 54 ; 121; 122; 140; 148:3; 154; 101 : 197:42 Cygnns olor 177 Cypselus apus (97 : 91) Gzankó, vöröslábú 100 — paizsos 161 Czinege, kék 156 — szén 156 Czitrom sármány 157 Danka sirály 149: 11 Daru 148:9 Aquila. Vm. 41 318 Dafila acuta 91 : 55 Demlrocopus major 140; 150; 107:20; 198: 15 — minor 140 ; Dohle 217 Dolmányos sirály Ifil — varjú 141 ; 517 Dompfaff 160 Drosseln 163 Egerészölyvek 139 ; Eichelhäher 170; 287 Elstern 139 Emberiza calandra 91:56; láO — citrinella 157; 198:65, 17 — hortulana 159 — miliaria (91 : 56) — schœniclus 91:57; ISiO; 158 Erdei jjacsirta 157 — pinty 157 ; 158 — szalonka 149 : 16 ; 284 : 1 Énekes rigó 157 ; 158 Ente 286 : 10 Enten 162 Erismatura leucocephala 177 Erithacus luscinia (96 : S6) — Philomela Í96:87) — rubecula 91:58; 120; 121; 122; 197 ; 2, 47 Eudromias moriuellus 159 Ezüstös sirály 161 Falco 5 — barbarus 33 — biarmicus 39 ; 41 — cervicalis 39 ; 41 — eherrug 13 — chicqueroides 41 — cyanopus 13 — erlangeri 33 — feldeggi 27 — gyrfalco 9 ; 46 ■ — hendersoni 13 — hierofaleo 1 ; 5 — — altaicus 49 biarmicus 41 erlangeri 33 feldeggi 27 islandus 6 ; 45 juggur 42 lorenzi 49 — — mexicanus 26 sacer 13 ; 46 tanypterus 38 ; 45 — — uralensis 10 — hypoleucus 43 — islandus 6 — jugger 42 — juggur 42 — lanariuB 13 ; 20 alphanet 28 — — caj)6nsis 41 Falco lanarius grsecus 28 nubiens 39 — merillus 92 : 59 ; 198 : 59, 7 — mexicanus 26 — inilvipes 13 — peregrinus 45 — — anatum 43 — — barbarus 43 — — brookei 43 — — faseinulii 43 — — leucogenj's 43 — — minor 43 — jiolyargus 27 - regulus (92 : 59) — rubeus 28 — sacer 12 — stellaris 13 — subbuteo 92:60; 12(t: 196:9; 198:2 — subniger 43 — tanypterus 38 ; 39 — tunicus 28 — uralensis 10 Falcon bluefooted 13 — starry 13 Fecske, füsti, 148: 1 ; 154; 297 — molnár 148 : 4 — sarlós 1 48 : 7 Fehér gólya 148:2; 154; 1()9:4 Fekete varjú 217 Feldlerche 149: 19; 157 Fenyő rigó 291 Fenyves rigó 158 Ficedula rnfa (105: 117) — sibilatrix (105; 118) — trochilus (10: 119) Pitisz füzike 161 Fitislaubsänger 161 Fogolymadár 157 Fringilla montifringilla 92 : 62 ; 158 ; 197 : 3 — nivalis 92 ; 63 — coelebs 92:61 ; 120; 121 ; 122; 140; 158; 197 : 10; 198:49 Fulica atra 92 : 64 ; 121 ; 122 ; 148 : 8 ; 160; 161 ; 198:60 Fuligula fuligula 93 : 65 — hyemalis 93 : 66 — nyroca 93 : 67 ; 198 : 62 Pulix eristata (93 : 65) Fulmarus glaciális 164 Fülemile 159 Fülesbagoly, nagy 165: 1 -- réti 138 Füsti fecske I4n: 1 : 154; 297 Fürj 148 ; 6 Füzike, csilp-esalj) 149:21 — fitisz 161 Gabelweihe 170 Galamb, kék 148 : 5 Gallinago gallinago 93: 6S • |21 : 122 Gallinago gallinula 93:69 — major 93 : 70 — scolopacina (93 : 68) Gallinula chloropus 93: 71 ; 120; 121; 122; 156; 157 Garrulus glandarius 170; 287 Gartenrothschwanz 194: 14- Gatyásölyvek 139 Gavia sejitentrionalis 293 Gébics, tövisszúró 148: 10 Gelbe Sehafstelze 161 Gennaia sacer gurnoyi 13 Gerle 139:23 Goldammer 157 Goldhähnchen 156 Gólya, fehér 148 : 2 ; 154 ; 1 69 : 4 ; 298 Graeulus carbo 104; 115 — pygma?us (105; 116) Grasmücke 161 Grauammer 287: 13 Grauer Reiher 285 : 5 Grosse Ohreule 165 : 1 Grus cinerea (93 : 72) — grus 93: 72; 121 ; 122; 148: 9 177 Grünhänfling 156 Gulipán 287 : 14 Halfarkas 162 Hœmatopus ostrilegus 160; 161 Hänfling 161 Harelda glaciális (93: 66) Haris 165: 2 Harkály 286 : 9 Haubensteissfuss 293 Hausrothschwanz 149 : 15 Hauspatz 143 Hausstorch 169 ; 4 Házi rozsdafarkú 149 : 15 Házi veréb 143 Héja, közönséges 171 Heliodromas ochropus 161 Himantojnis autumnalis (94 : 73) — himantopus 94 : 73 Hirundo rustica 94: 74; 148: 1; 151; 162; 163; 297 Hóda 148: 8 Holló 217 Holztaube 161 Hühnerhabicht 171 Hydrochelidon flssipes (94: 76) — leucoptera 94:75; 177 — nigra 94: 76; 197: 34 — nigrum 159 ; 161 Ibis falcinellus (106: 121) Jyns torquilla 95; 78; 121 ; 122 Kakuk 140; 148: 3: 154; 159; 161 Káliiiiiistii viii'jú 217 319 Kan))itliiiliii Kii Kánya, vörös 170 Karvaly 156 Kecskefejő 286: 8 Kék czinege 151 Kenderike 161 Kendermagos récze 172 : 9 Keresztcsőrű madár 287 : 1 2 Kernbeisser 285 : 3 Kerti rozsdafarkú 149 : 14 Kiebitz 149: 18; 161 Királyka 156 Knäkente 167 : 2 Kohlmeise 156 Kohltaube 148: 5 Kolkrabe 217 Kornweihe 139 Ködmenhátú varjú 217 Közönséges héja 171 Krähen 139; 214 Kraniche 148 : 9 Kreuzschnabel 287 : 12 Kukuk 140; 148: 3; 154; 159; 161 Lachmöve 149: 11; 286: 11; 296 Lanius coUurio 95: 79; 121; 122; 148: 10; 159 — minor 95 : 80 ; 121 ; 122 ; — homeyeri 197: 11 ; 296 Lármás sas 168 : 3 Larus argentatus 156 ; 157 ; — argentatus var. alba 156 — canus 96 : 81 ; 196 : 2 : 293 — fuscus 177 — marinus 156 ; 157 — miuutus 164 — ridibundus 96: 82; 121; 122; 149: 11; 156; 157; 161 Leptopoecile sophite 186 Lerche 163 ; 164 Libucz 157 Ligurinus chloris (71 : 38) ; 156 Limonites temmincki 159 Limosa lapponica 156 Locustella fluviatilis 96: 83; 177 — Iviscinioides 96: 84; 177 — uo-via 96: 85; 177 Loxia curvirostra 198: 16 Luscinia luscinia 96: 86; 121; 122 — philomela 96 : 87 ; 121 ; 122 Lullula arborea 156; 157 Mantelmöve 161 Mareca penelope (66: 11) Mátyás szajkó 287 Mäusebussarde 139 Mehlschwalbe 148 : 4 Meggyvágó 285 : 3 Mergulus alle 164 Mergus albellus 97: 88; 164 — merganser 97 : 89 — serrator 177 ; 196: 4 Merula torquata 159 Merops apiaster 97: 90: 121; 122 Mezei pacsirta 149: 19; 157 Micropus apus 97: 91: 121; 122; 148: 7 Milvus ictinus (97: 93) (170: 5) — korschun (97 : 92) — migrans 97: 92; 121 ; 122; — milvus 97: 93; 121 ; 122: 170 Molnár fecske 148 : 4 Monticola saxatilis 97 : 94 Motacilla alba 97: 95; 120; 121; 122 ; 149 : 12 ; 197 : 25 — boarula 100: 96; 120; 121 ; 122; 197 : 28 — flava 101 : 97 ; 121 ; 122; — melanope 158 Möven 162 Muscicapa atricapilla 101:98; 121; 122; 159; 163 — collaris 101: 99; 121; 122 — grisola 101 ; K 0 ; 121 ; 122 ; 159 ; 163 — parva 102 : 101 Muszkabuvár 285 : 2 Nachtigall 159 Nádiposzáta, nagy 161 Nádirigó 149: 22 Nagy nádiposzáta 161 Nagy fülesbagoly 165: 1 ' Nebelkrähe 141 ; 157 ; 158; 163; 217 ! Numenius arcuatus 102: 102; 120; 121 ; 122 ; 158 ■ Nucifraga caryocatactes 163 Numenius arquatus (102: 102) — phœopus 102 : 103 Nyctiardea nycticorax (102: 104) Nycticorax nycticorax 102: 104; 121; 122; 198": 6: 197: 26 Nyroca leucojíhtalmus (93: 67) Nyaktekercs 159 : 160 Oedicnemus oedicnemus 102 : 105 — crepitans (102: 105); 158 Ohreide, grosse 165: 1 Oidemia fusca 164 Oriolus galbula (102 : 106) ; 122 ; 159 — oriolus 102: 106; 121 ; 149: 13 Ortygometra crex (88 : 53) ; (165 : 2) — minuta (104: 107) — porzana 104: 108; 121 ; 122 — parva 104 : 107 — pygmsea (104 : 109) — pusilla 104 : 109 Otis tarda 293 Otocoris alpestris 104: IUI Ökörszem 161 Őszapó 289 Oszapó-czinege 286 : 7 Pacsirta mezei 149: 19: 157 — erdei 157 Pacsirták 163 Paizsos czankó 161 Pápista varjú 217 Pandion haliaetus 104: 111 Parus ater 158; 198: 55; 21 — communis 140 — eristatus 198: 53 — coeruleus 140; 197: 47 — major 140; 197: 13; 197:24; 198: 18 Passer 145 — domesticus 143; 196: 7; 198: 66 — montanus 156; 157; 197: ;;3 Pastor roseus 104: 112; 299 Pavoncella pugnax 104:113: 121; 122 Pelecanus onoerotalus 104: 114 Pelidna alpina 156; 164 Perdix perdix 197 : 8 Phalacrocorax carbo 104: 115 — graculus demaresti 196 : 1 — pygmaeus 105: Ufi PhalaroiJus hyperboreus 162 ; 163 — lobatus 295 Phasianus colchieus 197 : 30 Philomachus pugnax (104: 113) Phylloscopus sibilator 105: 118; 121 ; 122; 159 — trochilus 105: 119 : 121 ; 122 ; 158 — acredula 105: 117; 121; 122; 149: 21 — rufus 158; 163 Pica pica 197 : 18 ; 198 : 12 Picus viridis 156 Pinty 163 — erdei 157 ; 158 Pirol 149: 13 Plectrojihenax nivalis 156 ; 164 Platalea leueerodia 159 — leucorodia 105 : 120 Plegadisfalcinellusl06: 121 : 121 ; 122 Podiceps auritus (86: 47l — ■ eristatus (86 : 48) — minor L. (86 : 49) — nigricollis (86 : 50) Pòli 285 : 6 Poszáták 161 Pratineola rubetra 106: 122; 121; 122; 158; 161 — rubicela 106: 123; 120: 121; 122; 157; 158; 163 Procellaria leucorrhoa 164 Pyrrhula 157 — pyrrhula 197: 46 Querquedula circia (66: 12) — crecca (65 : 10) — discors 163 ; 194 Eabenkrähe 217 Rallus aquaticus 106:124; 120; 197:5; 196:12 41" 340 Rauehschwiilbe 148 : 1 ; 104; 207 Bauhfussbussarde 139 Recurvirostra avocetta Mil • : 177 Eebhiibner 157 Eécze 162 — böjti 167 : 2 — keiidermagos 172 : 9 — tőkés 157 : 167 : 1 Kegulus eristatus 197 : 1 — regulus 197 : 4 Reiher, grauer 285 : 5 Réti fülesbagoly 138 — héják 139 Rhyacophilus glareola 161 Rigó, énekes 157 — fenyves 158 — sárga 149 : 13 Eissa tridactyla l(i4 Rohrdrossel 149:22 Rothkehltaucher 293 Rothrückiger Würger 14t<: lU Rozsdafarkú, házi 149:15 — kerti 149: 14 Eucza 2.S6: lu Rutieilla cairii 106:125; 197:41 — phœnicura 106 : 126 ; 121 ; 122 ; 149: 14; 158 — tithys 107 : 127 ; 121 ; 122: 149: 15 158; 163 Saatkrähe 163; 217 Sägetaucher 285 ; 2 Sárga billegető 161 — rigó 149 : 3 Sármány, czitrom 157 Sarlós fecske 148 : 7 Sas, lármás 168 : 3 Saxicola œnanthe 107: 128; 121 ; 122; 158; 161 Schafstelze, gelbe 161 Schnatterente 172 : 9 Schreiadler 168:3 Schwanzmeise 28(1 : 7 ; 289 Scolopas gallinago 157 — rustieola 107: 129; 120: 121 ; 122; 148: 16: 197:35 Seeschwalben 162 Seregély 149:20; I5(); 157 Serinus hortolanus (110: 130) — serinus 110:130; 120; 121 ; 122 198:20 Siketfajd 294 Silbermöve 161 Singdrossel 157 Sirály, danka 149: 11 ; 296 — dolmányos 161 — ezüstös 161 — vihar 293 Sirályok 156; 162 Sitta 140 Spatula ely peata 161 Specht 286 : 9 Spei'ber 156 Star 149:20: 156; 157 Steppenweihe 139 Stercorarius crepidatus 1 77 — pomarinus 162 — pomatorhinus 177 Sterna contiaca 159: 162; 196:3 — fluviatilis (110: 131) — hirundo 110: 131 ; 12(i; 160; 161 — ruacrura 161 — minuta 161 Stockente 157 Storch, weisser 149:2; 154; 298 Sturm-Mőve 293 Sturnus vulgaris 1 10 : 132 ; 120 ; 121 ; 122; 148:20 Sumpfohrente 138 Surgyé-sármány 287 : 13 Süvöltő 160 Sylvia atricapilla 111 : 133 ; 120 ; 121 ; 122; 158; 163; 196:8 — cinerea (112: 137) — curruca 111:134; 121 ; 122; 197: 12 — hortensis (112: 136); 161 — nisoria 112:135; 121; 122 — simplex 112: 13'i; 121; 122; 159 — Sylvia 112; 137; 121; 122; 159 Szajkó 170 — mátyás 287 Szalonka, erdei 149: 16: 284: 1 Szárcsa 148 : S Szarkák 139 Szén czinege 156 Szőlőrigó 158; 164 Szürke gém 285 : 5 — varjú 157; 158; 163: 217 Tadorna tadorna 160 Tetrao tetrix 157; 177 — urogallus 198:57: 294 Thurmfalken 139 Thurmsegler 148 : 7 Tichodroma muraria 177; 197:21; 198: 19 Totanus calidris (113 : 143); 157; 158 — glareola 112: 138 — glottis (113: 1401 — hypoleucus 112: 139; 120; 121; 122 ; 197 : 48 — ochropus 113: 141; 120 — nebularius 113: 140 — stagnatilis 113: 142 — totanus 113 : 143 ; 121 ; 122 ; 160 ; 164 Tőkés récze 157 Tövisszúró gébics 148: 10 Trappe 293 Tringa alpina 113: 144 — canuta 164 Tringa minuta 113: 145; 163 — temmincki 196 : 12 Tringoides hypoleucus (112:139) Troglodytes troglodytes 197 : 29 Turdus dubius 164 — iUacus 113:146: 158; 198:54; 199 : 23 — menila 113:147; 120; 121; 122 — musicus 114: 148: 121 ; 122 — pilaris 114: 149: 156; 157; 159; 164; 291 — torquatus 114:150: 121: 122 Turteltaube 139; 149:23; 161 Turtur auritus (114: 151) — tnrtur 114: 151; 121; 122; 139; 149:23; 159 Túzok 293 Uhu (165:2) Upupa epops 116: 152; 121; 122; 149: 17 Uria ringuia 164 Urinator septentrionalis 158 ; 159 Vanellus eristatus 1 118: 153) — vanellus 118:153; 121; 122; 149: 18; 197: 19; 198:5 Varjak 139; 124 Varjú, dolmányos 141 ; 217 — fekete 217 — ködmenhátu 217 — pápista 217 — szürke 157; 158; 163: 217 — vetési 163; 217 Vetési varjú 163; 217 Vihar sirály 293 Viztaposó 296 Vöcsök, búbos 293 Vörös kánya 170 Vöröslábú czankü 160 Wacholderdrossel 158:291 Wachtel 148 : 6 Wachtelkönig 165 : 2 Waldschnepfe 149 : 16 ; 284 : 1 Wassersäbler 287 : 14 Weidenzeisig 149 : 21 Weindrossel 158 ; 164 Weisser Storch 148:2; 154; 298 Weisse Bachstelze 149 : 12 ; 157 Wendehals 159 ; 160 Wiedehopf 149 : 17 Wiesenschnarrer 165 : 2 Würger, rothrückiger 148 : 10 Yinx tori|uilla 95 : 78 ; 197 : 9 ; 44 Yuiix tori|uilla (95:78) Zaunkönig 161 Zeisige 157 Ziegenmelker 286 : 8 Zöldike 15() A Magyar Ornithologiai Központ ajánlja cseréhe oriiitliolíigiai szakmíivek, zoológiai munkáh, továbbá régebbi magyar szótárah, szójegyzékek sth. könyvekkel szénibe, — mig a készlet tart, — a következő nyom- tatványokat : Die Ungarische Ornithologische Centrale offerirt gegen zoologi sc lie, Itauptsäohlic/i aber gegen ornitliologisclie Faehwcrke, dann gegeii ältere ungariselie Wörterbilclier, Wörterverzeichnisse etc. — solange der Vorrath langt — folgende Publicationen : Álmásy, Gy. Dr. : Madártani betekintés a román Dobrudsába 1 térképpel és 14' fototip. képpel. Ornithologische Eecognoscirung der rumäni- schen Dobrudscha. Mit 1 Karte und 14 photo- typ. Bildern. Budapest. 1898. 4°. 1—206. [7 K].* Blasius.Dr. R. : Entwiirf der Statuten des permanen- ten internationalen ornithologischen Comités. Budapest. 1891. 4°. 1—2 S. [0-10 K]. — Bericht über das permanente internationale ornithologische Comité und ähuUche Einrich- tungen in einzelnen Liindern. Wien. 1891. (Sonderabdruck aus «Ornis» .Jahr- gang 1891.) 8°. 1 — 15 S. [0.30 K]. — Bericht an das ungarische Comité für den II. internat, ornithologischen Congress in Budapest. — Budapest, 1891. 4°. 1 — 5 S. [0-10 K]. Chernél István : Megjegyzések a mocsári poszáta ( Acrocephalus palustris Bechst.) válfajáról. Bemerkungen über die Varietät des Sumpf- rohrsängers, Acrocephalus palustris Bechst. Budapest, 1894. (Aqu. I. pag. 123-129). [0-10 K]. — A költözködő madarak tavaszi megjelenése Kőszegen. Die Frühjahrs-Ankunft der Zugvögel in Kőszeg. (Aqu. m. 1896. pg. 126—136). [0-20 K]. — A fekete varjú (Corvus corone L.) Magyarország madárvilágában. Die Kabenkrähe (Corvus corone L.) in der Ornis Ungarns. — (Aqu. V. 1898. pag. 289—292). [0-10 K]. — A madarak védelme. — A nemes kócsag. (Képpel). Vogelschutz. — Edelreiher. (Mit 1 Abbildg.). (Aqu. VI. 1899. pg. 329—373. [1-50 K]. — CzynkEde. (1 képpel). Ed. Czynk. (Mit 1 BUd). . (Aqu. VI. 1899. pg. 70—81). [0.20 K]. Chernél István : A madarak hasznos és káros vol- táról positiv alapon, l'ber Nützlichkeit und Schädlichkeit der Vögel auf positiver Grundlage. (Aqu. VIII. 1901. pg. 123—147). [0-50 K]. — Rapport sur l'ouvrage intitulé : Les Oiseaux de la Hongrie et leur Importance économique. Av. 11 PI. [1-50 K]. Compte-rendu Internat. I. Partie — Budapest. 1900. 4° Pg. 1—22. du II. Congrès ornithologique officielle. — Budapest. 1892. 4°. Budapest. 1892. Avec 1—227. [2-50 K]. II. Partie scientifique. 2 Planches. — 4°. 1—238. [3 Kl. Csörgey Uhlig Titusz vide Petényi. Czynk, E. : Az urali bagoly (Syrnium Uralense Pali). Die Uraleule (Syrnium Uralense Pali). (Aqu. IV. 1897. pg. 150—155). [O'IO K]. — A kígyászölyv (Circœtus gallicus L.) Der Schlangenbussard (Circ;ïtus gallicus L.). (Aqu. IV. 1897. pg. 254—259). [0-10 K]. Erti, G. Nidologia et Oologia. I. (Aqu. IV. 1897. 155—159). IL (Aqu. VIII. 1901. pg. 165—172). [0-20 K]. Fischer- Sigwart: A kakuk vonulása a svájczi fensikon s az ezzel szomszédos területeken. Über den Zug des Kukuks in der schweizerischen Hochebene und angrenzenden Gebieten der Schweiz. (Aqu. VL 1899. pg. 252—261). [0-20 K]. Floericke.Dr. C. : A 98-iki tavaszi vonulás az Alföldön. Der 98-er Frühlingszug im Alföld. (Aqu. VL 1899. pg. 262—315). [1 K]. Föjelentés (a IL nemzetk. Ornith. Congress). L Hivatalos rész. Budapest. 1892. 4°. 1 —227. [2-50 K]. H. Tudományos rész. Budapest. 1892. (2 táblá- val). 4°. 1—238. — (L. Hauptbericht, Compte- rendu). [3 K]. * A [ ] között levo számok az árakat jelentik korona értékben. Die in [ ] gesetzten Zahlen bedeuten den Preis in Kronen. Frivaldszky, J. : Aves Hungariœ. lindapest. 1891. lilustrii-t. 8° 1—197 pg. [2 K]. Fürbringer, M. : Anatomie der Vögel. Referat. Budapest. 1891. 4°. 1—48 S. [1-50]. Gaal, Gaston : A madárvonulás Magyarországon az 1894. év tavaszán. Der Vogelzug in Ungarn während des Fräh- jahres 1894. (Arili, n. 1895. pg. 3—84). [2-50 K]. — A madárvonulás Magyarországon az 1895. év tavaszán. Der Vogelzug in Ungarn vpährend des Früh- jahres 1895. (Aqu. m. 1896. pg. 7— llö). [3 K]. — A madárvonulás Magyarországon az 1896. év tavaszán. Der Vogelzug in Ungarn während des Früh- jahres 1896. (Aqu. IV. 1897. pg. 44—104). [2-50 K]. — A madárvonulás Magyarországon az 1 897. év tavaszán. Der Vogelzug in Ungarn während des Früh- jahres 1897. (Aqu. V. 1898. pg. 226—279). [2-50 K]. — Adalékok a madárvonulás kutatásához a füsti fecske 1898. évi magyarországi nagy tavaszi megfigyelése alapján. 39 táblával. Beitrage zur Erforschung des Vogelzuges auf Grund der grossen Frühjahrs-Beobachtung der Rauchschwalben in Ungarn im Jahre 1898. Mit39Tafeln.-iAqu.VII. 1900. 1—391 ).[16K]. Gegenseitige Vereinbarung hinsichtlich der Be- obachtung des Vogelzuges. — Vereinbart zu Sarajevo auf der Ornithol. Versammlung vom 25—29 Sept. 1899. — (Aqu. VUI. 1901. pag. 147—155). [0-20 K]. Hauptbericht: (II. Internat, ürnith. Congress, Budapest 1891). I. Officieller Theil. Budapest 1892. 4°. 1—227. [2-50 K]. IL Wissenschaftlicher Theil. Mit 2 Tafeln. 1892. 4°. 1—238. [3 K]. Hegyfoky, K. : Meteorológiai adatok az 1895. évi tavaszi madárvonulás jelentéséhez. Meteorolog. Angaben zum Il-ten Jahresberichte über denFrühjahrszug der Vögelim Jahre 1 895. (Aqu. m. 1896. pag. 117—123). [0-20 K]. • — A vándormadarak megérkezési adatainak inga- dozása. Die Schwankung der Angaben über die Ankunft der Zugvögel. (Aqu. IV. 1897. p. 1— 25Ì. [0-50 K]. — A fraucziaországi mad;lrvonulásról. Der Vogelzug in Frankreich. (Aqu. VI. 1899. pag. 41— 56). [0-30 K]. ■ — Referat über aviphänologische Beobachtungen und Bearbeitung der Daten. — Budapest und Sarajevo. 1899. 4°. 1—4. [0-20 K]. Hegyfoky, K. : A csehországi madárvouulásról. Über den Vogelzug in Böhmen. — (Aqu. IV. 1897. pag. 198—213). [0-30 K]. Herman, 0. : Petényi J. S., a magyar tudományos madártan megalapítója. 1799 — 1855. Életkép. Budapest 1891. Arczképpel és szines táblákkal. 4°. pag. 1—128. [8 K]. — .1. S. V. Petényi, der Begründer der wissenschaft- lichen Ornithologie in Ungarn. 1799 — 1855. — Ein Lebensbild. — Budapest 1891. Mit 1 lithogr. und einer Farbendrucktafel. 4°. 1—137 S. [8 K]. — Über die ersten Ankunfts-Zeiten der Zugvögel in Ungarn. — Budapest 1891. 4°. 1—42 S. [1-50 K]. — A füsti fecske — Hirundo rustica — tavaszi vonu- lásáról. Der Frühliugäzug der Rauchschwalbe — Hirundo rustica L. Budapest 1894. 1—20 (Aqiüla L). [0-50 K]. ■ — A madár vonulás elemei Mag3'arországban 1891-ig. (Történeti vázlattal, átnézeti és tájrészi térké- pekkel s 4 táblázattal). — Budapest 1895. 1—237. [5 K]. — Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn bis 1891 . (Mit 1 Übersichts-Karte, 4 Detail-Karten und 4 Tabellen).— Budapest 1895.4°. 1—212. [5 K]. -^ Éles határok és látszólagos megkésések, ezek jelentősége a madarak tavaszi vonulásában. Scharfe Grenzen und seheinbare Verspätungen ; ihre Bedeutung für den Frühlingszug der Vögel. (Aqu. IIL 1896. pag. 1—6). [0-20 K]. — Francziaország és a madárvonulás. La France et la migration des Oiseaux. (Aquila IV. 1897. p. 39— 43K [0-10 K]. — A mimikrismusról. Über den Mimikrismus. (Aqu. IV. 1897. p. 146—150). [0-20 K]. — Eszaknémetország madárvonulásának jelenlegi sarkpontja. Der gegenwärtige Angelpunkt für den Vogelzug in Nord-Deutschland. — (Aqu. IV. 1897. pag. 230— 253). [0-50 K]. — A madárvonulásról positiv alapon. Vom Zuge der Vögel auf positiver Grundlage. (Aqu. VI. 1899. pag. 1—40). [1-50 K]. — A madárvédelem. Vogelschutz. — (Aqu. Vin. 1901. pag. 205—214). [0-20 K]. — A madarak hasznáról és káráról. Szövegképekkel és 3 táblával. Mutatvány. Vom Nutzen und Schaden der Vögel. Mit Text- abbildungen und 3 Tafeln. Probe. (Aqu. VIIL 1901. pag. 279—291). [0-6Ü K]. — et Hegyfoky : Csehország vonulási adatainak biráiiita. Recension (1er Zugsdaten aus Biihmen. (Aqu. IV!"l897. pag. 192—213). [0-50 K]. 3 Jablonowski, J.: A varjak mezőgazdasági jelen- tősége. Két szöveg-ábrával és 1 táblával. Die landwirthschaftliche Bedeutung der Krä- lien. — Mit 2 Abbildungen im Teste uud einer Tafel. (Aqu. VITI. 1901. p. 214—278). [2 K]. Kleinschmidt, 0. : A Falco Hierofalco alakköre s a magyarországi kerecsenynek benne elfoglalt helyzete. Der Formenkreis Falco Hierofalco und die Stel- lung des ungarischen Würgfalkes in demselben. (Aqu. Vm. 1001. pag. 1-491. [2 K]. Kölcsönös megállapodás a madárvonulás meg- figyelésére. Megállapítva az 1900 szeptember 25 — 29-ikén Sarajevolian tartott Ornithologi,ai gyűlésen. — (Aqu. Vni. p. 14-7—155). [0'20K]. Liebe, Dr. Th. uud J. v. Wangelin : Referat über den Vogelschutz. Budapest. 1891. 4°. 1— IS. S. — [0-40 Kl. Lovassy, S. dr. : Az ornithologiai kiállítás magyar- országi tojás- és fészekgyüjteményónek Kata- logusa. Catalog der Ungarischen Eier- und Nester- sammlung. Budapest 1891. 8°. 1—56. [0-50 Kj. Madarász, Gy. dr. : Magyarázó a második nemzet- közi ornithologiai congressus alkalmával Buda- pesten rendezett magyarországi madarak kiállí- tásához. — Budapest. Illustrirt. 8°. p. 1 — 124. [1-50 K]. — Erläuterungen zu der aus Anlass des II. internat. ornithologischen Congresses zu Budapest ver- anstalteten Ausstellung der Ungarischen Vogel - fauna. — Budapest. Illustrirt. 8°. 1 — 124 S. [1-50K]. — A Baldamus fürjről — Coturnix baklami Chr. L. Brehm. (I színes tabi.) Die Baldamus-Wachtel. (Mit 1 Col. Taf.ì. (Aqu. III. 1896. pag. 206—208). [0-50 K]. Máday, I. : Referat über den internationalen Schutz der für die Bodenkultvir nützlichen Vögel. — Budapest. 1891. 4°. 1—17. S. [0-40 K]. M. 0. K. : Az ornithologusok gyűlése Sarajevóban az 1899. évi szeptember 25 — 29-én. (Jegyző- könyvek). Die Ornithologen -Versammlung in Sarajevo vom 25—29. September 1899. (Protokolle). 4° pag. 1—20. (Aqu. VI. 1899. pag. 380—400). [0'20 K]. Medreczky. J. : Az éneklő madarak színváltozása a szabad természetben és a fogságban. Die Farbenveránderung der Singvögel im Freien und in der Gefangenschaft. (Aqu. VI. 1899. pag. 374—3^9). [0-10 K]. Meyer, A. B. : Entwurf zu einem Organisations- plan des permanenten internat, ornith. Comités. Budapest. 1891. 4°. 1—10 S. [0-20 t]. Newton, Alfred : Fossil Birds from the forthcoming «Dictiouaiy of Birds». — Budapest. 1891. 4°. pag. 1—15. [0-30 K]. Palacky, J. : A madarak vándorlása I., II. La migration des Oiseaux. I. II. (Aqu. IV. 1897. pag. 213—230; — V. 1898. pag. 280—289.) [IK]. Palmen, Prof. Dr. J. A. : Referat über den Stand der Kenutuiss des Vogelzuges. — Budapest. 1891.4° 1 — 13 S. [0-30 K]. Petényi, J. S. ornithologiai hagyatéka. Petényi kézirataiból feldolgozta Csörgey Titusz. — . I. Pastor roseus L. ; — II. Falco sacer Briss. ; — ITT. Ampelis garrula L. — 3 színes táblával és szövegképekkel. Ornithologischer Nachlass. Aus den Hand- schriften J. S. v. Petényi's bearb. von Titus Csörgey. — I. Pastor roseus L. ; — II. Falco sacer Briss. ; — III. Ampelis garrula L. — Mit Textbildern und 3 col. Tafeln. — (Aqu. HI. 1896. p. 149—187 ; -- IV. 1897. p. 105—1.39; — V. 1898. p. 213—226.) [2-50 + 1-50 + 1 K = 5 KJ. Reicheuow, Dr. A. : Entwurf von Regeln für die zoologische Nomenclatur. - Budapest. 1891. 4M— 14S. [0-30 K]. Reiser, 0. : Die Vogelsammlung des bosnisch- hercegovinischen Landesmuseums in Sarajevo. Illustr.— Budapest. 1891.8° 1— 148S. [1'50K]. Rzehak, Em. : A seregély — Sturnus vulgaris L. — érkezési középszáma Morvaországra nézve. Der mittlere Ankunftstag des Staares — Sturnus vulgaris L. — für Mähren. (A.iu. IlL 1896. pag. 197—205). — [0-20 K]. Schenk, J. : A madárvonulás Magyarországon az 1898. év tavaszán. Der Vogelzug in Ungarn wahrend des Früh- jahres 1898. (Aqu. VI. 1899. pag. 168— 251 1. [2 K]. — A .madárvonulás Magyarországon az 1899. év tavaszán. Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1899. (Aqu. VIIL 1901. pag. 50-122). — [1-60 K]. Sclater, Philip Lutley : The geographical distribu- tion of birds. — Bpest. 1891.8°. 1—45 S. [1 K]. Sharpé, Bowdler R. : A review of recent attempts to classify birds. — Budapest. 1891. 8°. 1—90 S. [2 K]. Snouckaert van Schauburg : Ornithologiai naplóm kivonata 1 890. évről. Auszug aus meinem ornithologischen Tage- buche. (Aqu. vm. 1901. pg. 156—164.) — [0-20 K]. Szikla, G. : Egy érdekes levél a Száva partjáról. Közli a M. Orn. Közp. Ein interessanter Brief aus der Save- Gegend. Mitgetheilt v. U. 0. C. (Aqu. IV. 1897. pg. 140—145). — [O'IO K]. Thaisz, L. : Növényekkel táplálkozó madarak hasz- Tschusi zu Schmidhoffen, V. Eitt. v.: A fürjről nos vagy káros voltának elbírálása. (Coturnix coturnix auct.) és annak alakjairól. Kritische Bestimmung der Nützlichkeit und Bemerkung über die Wachtel (Coturnix cotur- Schiidlichkeit der pflanzenfressenden Vögel. nix auct.) und ihre Formen. Budapest. 1899, 4°. pg. 1—36. — [1 K]. (Aqu. IV. 1897. pg. 37—39). [0-20 K]. .'ic ide vonatkozó ajánlatoh és hivánlatoh, valaiiiiiit áltuJábaii miiideniirinü kül- demény píc Herman Ottó főnök nevére az intézet kiad óh ivdtal aha Budapest, VIII. József - körút (Jő. 1. czimzendök. Dieshezügliehe Offerte und Desiderata, soivie iilierliaiipt alle Sendungen sind an die Adresse von, Otto Herman. Chef d. TJiig. Omith. (Centrale, für das Expedit. Budapest, VIII. József-kíJnU Gö. I, zu richten. A lu. k. íoltlinivelésüg.vi minister kiadváiiyai : Im Aviftrage des k. uiig. Ministers für Ackerbau erschienene AVerke: Cheenel István: Magyaroj^szág madarai különös tekintettel gazdasági jelentősé- gökre. Két részben; 58 szövegképpel, 15 fekete és 40 szines táblával. Budapest, 1899. Steph. V. Cheenel : Die Vögel Ungarns mit besonderer Rücksicht auf ihre wirtschaft- liche Bedeutung. In 3 Theileu, mit 58 Textillustrationen, 15 schwarzen iind 40 colorierten Tafeln. Budapest, 1899. In ungarischer Sprache. Megrendelhető a k. va. Természettudományi Tár- Bestellbar bei der kön. Ung. Naturwissenschaft- sulatnál Budapesten (Vili. Eszterbázy-utcza 16). Bolti lichen Gesellschaft (Budapest, Vili. Eszterházy-utcza ára 40 korona, félbőrkötésben 46 korona; a Term. 16). Ladenpreis 40 Kronen, in Halbleder gebunden tud. Társulat és az Orsz. Erdészeti Egyesület tagjai, 46 Kronen. Die Mitglieder der. K. Ung. Naturw. valamint intézetek 24 koronáért, félbörkötésben 30 Gesellschaft und die des Ung. Forstvereines, so wie koronáéi't kapják. Institute können es für 24 Kronen, in Halblederband für 30 Kronen erhalten. Heeman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. Képekkel ellátta Csörgey Titusz. 100 képpel. Budapest, 1901. Népies kiadás. Otto Heeman: Über die Kiltzliclikeit und Sckivlliciikeit der J'őgel. Illu- striert von Titus Csörgey. Mit 100 Abbildungen. Budapest. 1901. Volkausgabe. In ungarischer Sprache. Megrendelhető a k. m. Természettud. Társulat- Dies Werk ist auch durch die K. Ung. Natúr- nál (VUI. Eszterházy-uteza 16). Ára vászonkötésben wissonschaftl. Gesellschaft (VITI. Eszterházy-utcza 16. i 2 kor. ">() filier. zu beziehen. Preis für ein in Leinwand gebundenes Exemplar 2 Kronen 50 Heller. franklin-tAb8ulat nyomdája. H- en b t TO 1-^ OO