FOR THE PEOPLE FOR EDVCATION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY AQUILA A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNI- THOLOGÎSCHEN INSTITUTES MEGINDÍTOTTA HERMAN OTTÓ szerkeszt! chernelkAzi CHERNÉL ISTVÁN feL^ GEGRÜNDET VON OTTO HERMAN REDAKTEUR STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÄZA XXVII. ÉVFOLYAM ♦ 1920 ♦ JAHRGANG XXVII. 1 ARCKÉPPEL, 1 tABLÄVAL, 1 TÉRKÉPPEL ÉS 1 SZÖVEGÁBRÁVAL. MIT 1 PORTRAIT, 1 TAFEL, 1 KARTE UND 1 TEXTILLUSTRATION. BUDAPEST A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVÁNYA. VERLAG DES K. UNO. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 1920. Kiadatott 1921. ináj'cius 15. — Herausgegeben am 15. März 1921. Megjelenik 450 példányban. — Erscheint in 450 Exemplaren. BUDAPEST, 1921. MAGVAP, KiriÁÍ.YI ÁLLAMI íNYOMDA. U2. TARTALOM. — Oldal Babthos Gyula: Adalékok az erdei szalonka vonulási viszonyaihoz 2jò Bertalan Szilágyi János: A biharmegyei Sárrét leírása 1827 60 — 69 Cerva Frigyes: A környezet hatása a vedlésre és a szinezödésrp 258, 269 — Károly: Recurvirostra avocetta 254 Chbrnelházi Chernél István: Törvény- vagy rendelettervezet honi madaraink védelméről 7—11 Adatok a Balatoni és Velenczei tó madárfaunájához 244, 245 Hegyi billegetők (Motacilla boarula L.) az etetőn 263 Csörgey Titüs: Madárvédelmi tanulmányok az 1919—20. évekből 16—21 Dr. Dorning Henrik: Akácfán fészkelő kerti sármány 257 A búbos banka fészkelése padlásokon 257, 258 Db. Greschik Jenő: A kerti sármány (Emberiza hortulana) budapesti előfordu- lásáról 254 — — Tortrix viridana és a madárvilág " 261 — — A házi veréb a selyemhernyót is megeszi 261 — — Dr. Fürbringer Miksa nekrelogusa 293, 294 Djí. Laübmann Alfréd: Madárvonulási adatok az 1901—1920. évekből Kaufbeuren vidékéről 246, 247 M. KiR. Madártani Intézet: A madarak bogyótáplálékáról 262 Nagy László: Vörösfejü gébics 254 RÁcz Béla: Madárállományunk fölszaporodása 259, 260 Schenk Jakab: Madárvonulási adatok Magyarországból 39 — 55 — — Zeyk Miklós élete és működése 71 — 86 — — A dunna réce magyarországi előfordulása 248 — 260 — — Cygnus musicus 250 Tadorna cornuta 250. 251 — — Cinegehéju dió 260 — — Madarak kártételei az eredő szőlőben 261, 268 — — Hauer Béla nekrelogusa 294, 295 Szemere László: A kis békászó sasról 55 — 59 — — Különféle adatok a buhúról 255 — 257 — — A konyhakertet ásassuk fel minél későbben , 262, 263 — — Népies madárnevek 264 If.3. Szomjas Gusztáv: Hortobágyi levél • 254, 255 Dr. Tab.ján Tibor: Egyes madárfajok terjedése a városokban 258 — — A meggyvágó viselkedése a párzás alatt 258 — — A béka mint madárfióka pusztító 263 Vitányi László: Madárvédelmi kísérletek és megfigyelések 31 — 36 Warga Kálmán: Adalékok Budapest orniszához 2òl — 154 — — Acanthis flavirostris 254 4 TARTALOM — CONTENTS — TABLE DES MATÉRIES Oldal Zetk Miklós: Erdély madarai . • • 87 — 144 — — Ornithologiai Naplók 145—164 Levelezés: J. E. M. Mellor levele a Passer hispaniolensis ügyében és az arra adott válasz : 282— 28& Intézeti ügyek 290, 291 Personalia 292 Nekrologns (De. Fíjrbringer M. és Hauer Béla) 293 — 295 Index alphabeticas ayium 299 — 304 : CONTENTS. Page CsÖRGEY Titus: Studies on the protection of birds in Ihe years 1919 and 1920 in Hungary • . . . . 29 Schenk James: To the memory of the forgotten hung.-irian ornithologist Miklós DE Zeyk (1810—1854.) 242, 243 Vitányi L.íszló: Extract from the article about „Experiments and observations . on Bird protection" 38 1 •■ » TABLE DES MATERIES. psöBGEY Titus : Études sur la protection des oiseaux en 1919 — 20 30 J. E. Mellor: Lettre au sujet de Passer hispaniolensis et réponse de l'institut . 285 — 290 INHALT. Seite Babthos Julius: Beiträge zux' Kenntniss der Zugsverhältnisse der Waldschnepfe 266 Bebtalan Szilágyi Johann : Beschreibung des grossen Sárrét-Sumpíes im Komitate Bihar aus dem Jahre 1827 69, 70 Cerva Friedrich: Einfluss der Umgebung auf Mauser und Färbung des Gefieders 276 — 278 — Karl: Recurvirostra avocetta 272 Chernél Stefan v. Ghernelháza: Entwurf einer Verordnung oder eines Gesetzes betreffend den Schutz der heimischen Vögel . 11 — 15 — — Beiträge zur Vogelfauna des Balaton und Velenceer Sees 26é — 266 — — Gebirgsstelzen (Motacilla boarula L.) am Futterplatze 281 CsÖRGEY Titus: Studien über den Vogelschutz in Ungarn in den Jahren 1919—1920 22—28 Dr. Dorning Heinrich: Das Nisten der Gartenammer auf einem Akazienbaum , 275 Das Nisten des Wiedehopfen auf dem Dachboden der Häuser .... 275, 276 Dr. Greschik Eugen: Zum Vorkommen der Gartenammer (Emberiza hortulana L.) bei Budapest 272 Tortrix viridana und die Vogelwelt • . . 279, 280 — — Der Haussperling verzehrt auch Seidenraupen 280 — =- — Necrolog von Dr. Max Fürbringer 295 — 297 Dr. Laubmann Alfred: Ankunftsdaten für die Umgebung von Kaufbeuren im bayrischen Algau aus den Jahren 1901—1920 246, 247 Nagy Ladislaus: Rotköpfiger Würger 272 RÁCZ Béla: Die Vermehrung unseres Vogelbestandes . 278 Schenk Jakob: Vogelzugsdaten aus Ungarn 39—55 — — Leben und Wirken von Nikolaus Zeyk 165 — 183 — >• — Das Vorkommen der Eiderente in Ungarn 266 — 269 — — Cygnus musicus 269, 270 — — Tadorna cornuta 270 — — Meisenschalige Nüsse 278, 279 — — Vogelschaden im Weingarten 280, 281 — — Necrolog von Béla Hauer 297, 298 Szemére Ladislaus: Über den Schreiadler 59, 60 — — Ungarische Vogeltrivialnamen • 264 — — Allerlei Beobachtungen über den Uhu 273 — 275 — — Das Aufgraben des Küchengartens 281 Szomjas Gustav jun: Brief aus der Hortobágy Puszta 273 Dr. Tarján Tiberius: Der Einzug einiger Vogelarten in die Städte 276 — — Das Verhalten des Kirschkernbeissers während der Paarungszeit .... 276 — — Der Frosch als Vogelschädling . . , . 281, 28E 6 INHALT Seit« ViTÁirn Ladislaus: Versuche und Beobachtungen auf dem Gebiete des Vogel- schutzes • 36, 37 Wabga Kolomann: Beiträge zur Ornis von Budapest 270—272 — — Acanthis flavirostris 272 Zbyk Nikolaus: Siebenbürgens Vögel 165—242 Institntsangelegenheiten 291 Personalia • • 292 Necrolog (Db. M. Fürbkingeh, Bkla Hauer) 295 — 298 Index slphabeticns avinm 298 KEPEK JEGYZEKE. Oldal Aquila pomarina Tab. 1 58 fészke Tab. 1 58 A biharmegyei Sárrét térképe az 1880-as évek elején 61 Zbyk Miklós arcképe Tab. II 70 Nagyenyed látképe, az előtérben a Bethlen-kollégium épülete 164 VERZEICHNISS DER ABBILDUNGEN. Seite Aquila pomarina Tab. 1 58 Horst von Aquila pomarina Tab. 1 58 Der Sárrét-Sumpf Anfang der 1880-er Jahre • 61 Portrait von Nikolaus Zeyk Tab. II 70 Ansicht von Nagyenyed, im Vordergrunde das Gebäude des Bethlen-Kolleg. . . 164 TÖRVÉNYTERVEZKT MADARAINK VEDEUŒROL Törvény- vagy rendelettervezet honi madaraink védelméről. Irta : Chernelházi Chernél István. „Aquilánk" múlt évi (1919.) kötetében közöltem azt a nemzetközi madárvédelem érdekében irott emlékiratomat, mely a párisi béketanács- kozások alkalmából készült, de rendeltetését el nem érhette, mert hiszen a világháború borzalmasságainak nem béketárgyalások, hanem a győztes hatalmak i'eánk parancsolt határozatai vetettek véget, azok szabályozták egyoldalúan világrészünk jövőjét, uj rendjét. Hogy ez az uj szabályozás, mely Európa legtöbb államainak régi kereteit fenekestül felforgatta és a nemzetek nyugalmát felzaklatta, mikor érleli meg azt az állapotot, amit a béke áldásaiban óhajtunk megtalálni? s mikor hozza el azt az idő- pontot, melyben a népek felkavart élete annyira kiegyensúlyozódik, hogy a nemzetközi ügyek során a madarak védelme is — mint az emberiség közös érdeke — megértő méltánylásra fog találni és vállvetett egyet- értéssel fog lárgyaltatni? Azt egyelőre nem is sejthetjük, de tartunk tőle, hogy egyhamar nem. Bármint legyen is azonban, mi a magunk részéről megtettük e tekintetben a tisztünkből sugalmazott s kötelességünknek érzett lépést s emlékiratunk közzétételével szaktársaink összessége, minden nemzetbeli képviselői előtt feltártuk a madarak nemzetközi védelme dolgában elfoglalt álláspontunkat, hogy módot adjunk nekik felfogásunk megismerésére, megfontolására, mérlegelésére és megvitatására. Emlékiratunk kiegészitéseképen most azután azt a „tervezetet" is közreadjuk, mely a nemzetközi madárvédelem rendezésével párhuzamosan az országos, tehát az általánossal szemben a szükebbkörü, helyi vagyis a hazai rendezését madaraink védelmének célozza. Igaz ugyan, hogy Magyarország már régebben különféle törvényes intézkedéseket alkotott a madarak hathatós oltalma érdekében s az ügyet kielégítő módon rendezte^) ; ámde azóta évek multak, a viszonyok változtak s tapasztalataink is öregbedtek. Bizonyos fogyatékossága volt a mi madár- védelmi intézkedéseinknek, hogy nem külön madárvédő törvényben vagy rendeletben foglaltatnak, hanem különböző más törvények vagy rendeletek részeit, azoknak bizonyos szakaszait alkotják. ') 1883: XX. l-c. a Vadászatról 9., 12., 15., 20., 30. §§. 1894 : XII. t.-c. a mezőgazdaságról és mezörendörségről 57., 58. §§. A földmivelésügyi minister 1901. mare. 18-án kelt 24.655/YII. 1. sz. kön-endelete. 8 CHERNELHÂZI CHERNÉL ISTVÁN Gyakorlati követelmény tehát e törvényes intézkedések hatályossá- gának fokozására, hogy egyetlen törvényben vagy rendeletben foglaltas- sanak, még pedig mostanság már a fejlődés menetét is kifejezésre juttatva a várható nemzetközi megállapodásokkal összhangzásban. Mindezeket figyelembe véve szerkesztettük meg e tervezetet s kivált abban is javítani igyekeztünk a régebbi kormányrendeleten, hogy ahhoz nem a védendő madárfajok névjegyzékét csatoljuk, hanem ellenkezően a pusztithatókét. Az utóbbi csoport mindössze kevés fajt foglal magában, tehát a köztudat e néhánynak nevét könnyebbszerrel beveheti, emléke- zetbe vésheti, mint sok-sok fajnak hosszú lajstromát. Ama kéréssel közöljük e tervezetünket szaktársainkkal, hogy meg- ismerve felfogásunkat, elveinket és nézeteinket, azokat esetleg birálat tárgyává tehessék, megvitathassák s igy annak lényegét és részleteit meg- hánytorgatva szövegünket megrostálhassák avagy kiegészíthessék, hogy azután e tervezet a végleges megszövegezésben madaraink oltalmát ne csak szándékolja és parancsolja, hanem minden izében kifogástalanul biztosítsa is. Örömmel és készségesen vesszük hát szaktársaink indokolt és a dolog lényegébe vágó észrevételeit, megjegyzéseit, söt azokat a jó ügy érdekében melegen kérjük. Tervezetünk íme a következő : í. Minden vadon élö madár köztulajdon. Minthogy pedig madaraink — kevés számú Juhiyomóan Jcáros'' fajtól eltekintve — az emberi érdekeknek nincsenek ártalmára, sőt jórészük hathatósan közremunkálkodik a különböző gazdasági ágak természeti ellenségeinek (káros rovarok, dudvák) apasztásában; minthogy továbbá valamennyi madár kivétel nélkül nevezetes tényezője környezetünk, a Természet, megélénkitésének, meg- szépítésének; s minthogy emberi érzésünk is sugalja, hogy e vonzó lényeket oltalomba fogadjuk ; s minthogy végül még az ember érdekeit károsító fajoknak is van létjogosultságuk a Természet egyetemében s teljes kiirtásuk már csak tudományos szempontból is pótolhatatlan vesz- teség volna : mindezen okokból madarat bántani, elfogni, megölni, vala- mint a madarak fészkeit, tojásait, fiókáit háborgatni, megsemmisíteni, velük és madarakból eredő anyagokkal (tollak) kereskedni, azokat szállítani, más területekről behozni vagy másokra kivinni általában tilos. n. Ez általános tilalom alól kivételnek annyiban van helye, amennyi- ben esetről-esetre, meghatározott helyen és időközben megengedtetik, hogy indokolt kérelemre : TÖRVÉNTTERVEZET MADARAINK VÉDELMÉRŐL 9 1. tudományos célból szakemberek vagy a művelődést szolgáló inté- zetek megbízottai gyűjteményeik részére madarakat, fészkeket, tojásokat és madárfiókákat meghatározott számban és időközben gyüjthessenek és megfigyelés vagy tanulmányozás céljából foghas- sanak és fogságban tarthassanak ; 2. házak, lakások tulajdonosai, haszonélvezői a belső területeken alkalmatlanságot okozó madárfészkeket eltávolithassanak ; 3. kedvtelés céljából kalitkában bárki gazdaságilag közömbös mada- rakat tarthasson. (Kanári madarak, tenyésztett és háziszárnyas számba menő fajok tartása természetesen szintén szabad.) 4. Külön íelhatalmazott és vadászati engedéllyel bíró egyének külső területeken — kérelem nélkül is — elejthessék és foghassák a következő fajokat s ezek fészkeit, tojásait és fiókáit pusztít- hassák : a) Minden időben korlátlanul í Héját {Astar palumbarius), Karvalyt (Accipiter nisus), Rétihéjákat (Circus), Dolmányos várj ut (Corvus comix), Fekete varjut (Corvus corone) , Szarkát (Fica rustica), Házi verebet (Passer domesiicus), Mezei verebet (Passer montanus), Bukókat (Mergus), J e g e s b u V á r o k a t (Colymbìis) . h) A költés szakának, azaz márc. 15-től— jul. l-ig kivételével, a következőket; Sólymok (Falco) minden faját, kivéve a vércséket: kék vércsét (Cerchneis vespertinus), vörös vércsét (Cerchneis iinnunculus), fehér- karmú vércsét (Cerchneis Naumanni). Búbos vöcsök (Pocliceps eristatus), Kárókatonák (Phalacrocorax)^ Szürke gém (Ardea cinerea). Vörös gém (Ardea purpurea), Szajkó (Garridus glandarius) , Nagy őrgébics (Lanius exciihitor). 5. Az előbbi b) pont alatt felsorolt s minden egyéb időként és helyenként a gazdaság különböző ágainak és egyéb emberi érdekeknek kártokozó madárfajok ellen szőlőkben, kertekben, fa- iskolákban, ültetvényekben, bevetett területeken bármikor szabad védekezni. A kárositás azonban minden esetben megokoltan 10 CHERNELHÁZI CHERNKL ISTVÁN bejelentendő, mire a kérelmező a védekezésben követendő eljárásra tüzetes utasítást kap. 6. Vad számba fogható, tehát szorosan a vadászat körébe tartozó madárfajokról, melyek húsa konyhára kerül s így köztáplálék, a vadászatról szóló törvény s az azt kiegészítő rendeletek külön intézkednek. Az e fajoktól eredő tollakkal kereskedni, azokat ipari célokra felhasználni csak ugy szabad, mint akár a házi- szárnyasok tollait. III. A madarak megismerésére, jelentőségük ismeretére ugy a nép-, polgári valamint a középiskolák tanulói eleve kioktatandók, hogy az idevágó tudnivalók általánosan beszivárogjanak a serdülő ifjúság fogékony lelkébe. Szintug^i^ tanitandó az észszerű gyakorlati madárvédelem. Mindezek meg- valósításának hatásos eszközei és intézményei minők : az „Ifjúsági Madárvédö Liga'* és a „Madarak és fák naj)ja'\ és azok fejlesztése, minden iskolában kötelezően elrendeltetnek. IV, Minden a madárvédelem érdekében létesített ültetvénynek, mester- séges fészekodunak, etetőnek s egyéb madárvédö berendezésnek bántal- mazása és rongálása tilos. V. A mezőgazdaságra alkalmatlan kopár területek (vízmosások, partok, szakadékok stb.) bokrokkal és fákkal beültetendők. Az ilyen régebben beültetett, elbokrosodott területek tisztítása, kiirtása tilos. Kertek, szőlők, rétek s egyéb területek mesgyéin eleven gyepük (élősövények) ültetése nagyon ajánlatos. A már meglevőket nyomós ok nélkül kiirtani nem szabad. A délről északi irányban fekvők azonban IV2 méternél, a nyugat- keletí irányban fekvők pedig 1 méternél magasabbak csak az esetben lehetnek, ha a határvonaltól legalább 2 méternyire esnek, de akkor is 3 méternél magasabbak nem lehetnek. VI. Minden e törvényben (rendeletben) emiitett engedélyért az elsőfokú közigazgatási hatóság (vármegA,'ékben a járási főszolgabíró, városokban a polgármester) utján a „Magyar Királyi Madártani Intézethez" (Buda- pest, Debrőí-ut 15.) kell folyamodni, sürgős esetekben táviratozni. Ugyan- csak oda intézendő minden bejelentés. A kérelem dolgában az intézet véleményezése alapján a m. kir. Földmívelésügyí Minister dönt. Emiitett intézet szolgál egyúttal minden madárvédelmí és egyéb a madártan körébe vágó ügyben tanáccsal és útbaigazítással. GESETZENTWURF ZUM SCHUTZ DER VÖGEL. 11 VII. E rendelet ellen vétők — kiskorúakért szülőik vagy gyámjuk felelő- sek — kihágást követnek el, mely a beszámítás mértéke szerint 100 — 2.000 koronáig vagy behajtathatatlanság esetén megfelelő elzárással büntethető, VIII. A törvény (rendelet) kibocsájtása napján nyomban érvénybe lép s egyben minden régebbi a madarak védelmére vonatkozó törvényes intéz- kedés hatályát veszti. Badacsony, 1920. szeptember 22-én. Entwurf für eine Verordnung oder eines Gesetzes betreffend den Schutz der heimischen Vögel. Von Stefan Chbenel von Chernelháza. Im Jahrgang 1919 unserer „Aquila" habe ich meine für die Friedens- beratungen in Paris bestimmte Denkschrift, betreffend der Regelung des internationalen Vogelschutzes veröffentMcht, welche jedocli ihre Bestim- mung nicht erreichen konnte, weil ja den Schrecknissen des Weltkrieges keine normalen Friedensverhandlungen folgten, sondern vielmehr nur die Machtsprüche und Befehle der Siegerstaaten, durch welche die Zukunft und die Neuordnung unseres Weltteiles ganz einseitig aufgebaut wurde. Wann diese Neuregelung, welche die alten Rahmen der meisten europäischen Staaten zerrissen und ihre Grenzen gänzlich umgeändert hat, jenen Zustand zeitigen wird unter welchen wir uns die ersehnten Seg- nungen eines Friedens vorstellten? und wann wohl der Zeitpunkt näher rücken wird, in dem das aufgewühlte Leben der Völker soweit wieder ausgeglichen und beruhigt sein wird, dass man in der Reihe internatio- naler Angelegenheiten auch den Vogelschutz, als gemeinsames Interesse der Menschheit, in gemeinsamer Arbeit zur Beratung und Erledigung heranziehen wird? lässt sieh vorderhand kaum ahnen; eher dürften wir die Ansicht aussprechen, dass es sobald kaum geschehen wird. Es sei dem wie immer, wir erachteten es trotzdem als unsere Pflicht und Aufgabe diesbezüglich einen Schritt vorwärts zu machen und mit der Herausgabe unserer Denkschrift unseren Standpunkt betreffs des internationalen Vogelschutzes vor die Augen unserer Fachgenossen zu führen, dieselben der Gesamtheit der Vertreter des Vogelschutzes bekannt zu machen, damit sie in Kenntnis unserer Auffassung dieselbe erwägen, diskutieren und ein Urteil darüber fällen mögen. 12 STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÁZA Als Ergänzung unserer Denkschrift wollen wir nun auch einen Ent- wurf für ein Vogelschutzgesetz veröffentlichen, welches gewissermassen im Einklang der eventuellen Neuregelung der internationalen Vogelschutz- frage, die gesetzlichen Bestimmungen speciell für Ungarn ins Auge fasst. Allerdings hat Ungarn schon vor längerer Zeit durch verschiedene gesetzliche Massregeln den Vogelschutz erspriesslich gefördert und tadellos geordnet*); doch sind seither Jahre verflossen, die Verhältnisse erfuhren seitdem auch eine wesentliche Änderung und unsere Erfahrungen eine Erweiterung. Es erscheint daher gehoten, nun endlich die bisherigen in verschiedenen Gesetzartikeln und Verordnungen zerstreuten Vogelschutz- verfügungen in einem besonderen Vogelschutzgesetze zu vereinigen, den neueren Erfahrungen gemäss zu verbessern und zu modifiziern, dabei aber auch mit den erhofften von uns in unserer Denkschrift angebahnten internationalen Abmachungen in Einklang zu bringen. All dies in Betracht gezogen, haben wir den folgenden Entwurf ausgearbeitet. Wir trachteten auf eine bündige, kurze Fassung des Textes und haben die lange Liste der zu schützenden Vogelarten, welche unserer früheren Vogelschutzverordnung beigefügt war, gänzlich weggelassen, an Stelle derselben aber jene der nicht- oder nur zeitweise (Brutzeit) zu schützenden Vogelarten aufgenommen, da es ja auf der Hand liegt, dass durch die Kenntnis eines, ganze Reihen von Namen enthaltenden Verzeichnisses das Gedächtnis viel zu viel belastet wird, um in die Allgemeinheit zu dringen, hingegen die Namen einiger Arten von jedermann leicht gemerkt werden können. Wir übergeben hiemit unseren Entwurf mit der Bitte an unsere heimischen Fachgenossen, sie mögen denselben in Kenntnis unserer Ansichten und Prinzipien einer Beurteilung unterziehen, den ursprüng- lichen Text nach eigener Erwägung verbessern, ergänzen oder umschreiben, damit man dann nach Aufarbeitung der verschiedenen Bemerkungen und Äusserungen die endgültige Abfassung des Textes in Angriff nehmen könne und derselbe seinen Zweck, den nachhaltigen Schutz der Vögel zu erlangen, nicht nur bestrebe, sondern in vollem Masse, unanfechtbar tatsächlich sichere. Wir nehmen daher alle diesbezüglichen Bemerkungen und Äusserungen unserer Fachgenossen stets mit Freude entgegen und bitten sie auch darum im Interesse der guten Sache. Nun möge der Text des Entwurfes folgen: I. Alle wildlebenden Vögel bilden ein Gemeingut, Da nun unsere Vögel — mit Ausnahme einiger, .vorwiegend schädlichen" Arten — •) XX. G. A. V. J. 1883 über die Jagd. §§ 9., 12., 15., 20., 30. XII. G. A. V. J. 1894 über Landwirtschaft und Feldpolizei. §§ 67., 58. Gire. Verord. des Ministers f. Landwirtschaft No 24., 655/ VII. 1 v. 18. März 1901. GESETZENTWURF ZUM SCHUTZ DER VÖGEL I'd die menschlichen Interessen nicht schädigen, vielmehr die meisten zur Verminderung der natürlichen Feinde (schädliche Insekten, Unkraut) der verschiedenen Zweige unserer Wirtschaft erheblich beitragen, da nun ferner alle Vögel ausnahmslos einen wichtigen Faktor zur Belebung und Verschönerung unser Umgebung und der ganzen Natur darstellen, da aber auch unser menschliches Gefühl dem Zuge der besseren Überzeugung folgend, uns dazu anspornt, dass wir diese reizenden Wesen in Schutz nehmen sollen; und da nun endhch selbst die den menschhchen Inte- ressen schädlichen Arten eine Existenzberechtigung in dem Naturganzen haben und ihre Ausrottung schon aus wissenschaftlichen Gründen einen unersetzlichen Verlust bedeuten würde, ist daher aus all diesen erwähnten Ursachen im Allgemeinen verboten; der Fang, das Töten und Beschädigen der Vögel, das Stören, die Wegnahme oder das Vernichten ihrer Nester, Eier und Jungen, gleichwie der Handel mit denselben, der Transport derselben und von Vögeln herstammenden Materialien (Federn), sowie die Ein- Durch- und Ausfuhr von all diesem. IL Von diesem allgemeinem Verbot sind insoferne Ausnahmen gestattet, indem nach Einbringung eines motivierten Gesuches von Fall zu Fall, für bestimmte Gebiete, zeitweise die Erlaubnis gegeben werden kann: 1. dass für wissenschaftliche Zwecke Fachmänner oder die Bevoll- mächtigten der interessierten Kulturinstitutionen für ihre Samm- lungen Vögel, Nester, Eier und Jungvögel in bestimmter Zahl und bestinmitem Zeitraum zu sammeln und behufs Beobachtung und Studium Vögel zu fangen und zu halten berechtigt sind; 2. dass Eigentümer und Nutzniesser von Häusern, Wohnungen die an oder in den Gebäuden und inneren Hofräumen stehenden nicht erwünschten Vogelnester entfernen dürfen; 3. dass jedermann wirtschaftlich indifferente Vögel aus Liebhaberei als Käfigvögel zu halten berechtigt sei. [Das Halten von Kanarien- vögeln oder gezüchteten Arten (Hausgeflügel) ist natürlich erlaubt]. 4. dass eigens Bevollmächtigte und Inhaber eines Jagdscheines auf extravillanem Gebiet — auch ohne besondere Erlaubnis — die folgenden Arten erlegen oder fangen, ihre Nester und Eier ver- nichten dürfen: a) Zu jeder Zeit schrankenlos: Habicht (Astnr palumbarius) , Sperber (Accipittr nisus). Weihen (Circus), Nebelkrähe (Cor vus comix), U STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHAZA Rabenkrähe ( Corvas corone), Elster fPíca nistìca), H a II s s p e r 1 i u g (Passer domestìeus), F e 1 d s p e r 1 i n g (Passer mont anus). Säger (Mcfffits), Eistaucher (Colymhus). b) Mit Ausnahme der Brutzeit, vom 15. März bis 1. Juli : Edelfnlkeii (Falco) alle Arten mit Ausnahme des Rolluss- f a 1 k e n (Cerchneis vespeiiinus), R ö t e 1 f a 1 k e n (Cerchneis Naunumm), 'V u r m f a 1 k e n (Cerchneis tinnuncnlus), Haubensteisi'uss (Podiceps crlstatns), K 0 r m o r a n e (Phalacrocorax), Grauer Reiher (Ardea cinerea), P u r p u r r e i h e I- (Ardea purpurea), Eichelhäher ((jrarrulvs ghmdarhis). Grosser R a u b w ü r g e r (Lanins excubitor) . Ï1. Es ist jedoch in jeder Zeit gestattet die Verteidigung sowohl gegen alle unter dem letzthin erwähnten Punkt b) aufgezählten und allen anderen jeweilig oder örtlich den verschiedenen Kulturzweigen und den menschlichen Interessen schädhchen Arten in Wein- gärten, Gärten, Baumschulen, auf Saaten und angebauten Flächen. Die Schädigung ist jedoch in jedem einzelnen Falle motiviert anzumelden, auf das hin der Anmelder die nötige Instruktion für die Abwehr erhalten wird. 6. Über das Flugwild, d. h. über die zur Jagd gehörenden Vogel- arten, deren Wildpict fiii' Küchenzwecke verwendet wird und als Volksnahrung dient, verfügen das betreilende Jagdgesetz und die dasselbe ergänzenden Verordnungen. Die vom Flugwild stam- menden Federn dürfen zwecks gewerblicher Aufarbeitung benützt werden und ist daher auch der Handel mit denselben erlaubt, gleichwie mit den vouì Hausgeílügel herrührenden Federn. III. Zur Kenntnis der Vögel und ihrer Bedeutung sind die Schüler der Volks-, Bürger- sowie Mittelschulen gehörig zu unterrichten, damit das dies- bezügliche Wissen in der Seele der Jugend allgemein Wurzel fasse. Gleich- falls ist der rationelle, praktische V^ogelschutz und dessen zwecìtdienliche Mittel zu lehren. Ferner sind Institutionen wie solche „Der Jugendbund für Vogelschutz'^ „Der Vogel- und Bawnlag" darstellen, in den ange- führten Schulen offiziell einzuführen und zu fördern. GESETZENTWURF ZUM SCHUTZ DER VÖGEL 10^ IV. Das Zerstören, die Beschädigung und Beunruhigung der im Interesse des Vogelschutzes geschaffenen Anpflanzungen, künstlicher Nisthöhlen, Futterapparate und anderer Vogelschutzeinrichtungen ist verboten. V. Für landwirtschaftliche Zwecke ungeeignete öde Stellen und Gründe (Hohlwege, Wasserrisse, Uferböschungen) sind mit Buschwerk und Bäume zu bepflanzen, etwa schon bepflanzte zu schonen und ist deren Ausrodung verboten. An den Grenzen der Gärten, Wiesen, Weingärten ist die Pflan- zung von lebenden Zäunen oder Hecken sehr zu empfehlen; schon vor- handene dürfen ohne ernsten Grund nicht beseitigt werden. Die voït Süd nach Nord sich erstreckenden Hecken dürfen aber höchstens nur IV 2 Meter, die von West nach Osten verlaufenden höchstens 1 Meter hoch gehalten werden ; nur wenn dieselben von der Grenzlinie 2 Meter ent- fernt stehen, kann ihre Höhe bis zu S Meter erreichen. VI. Eine jede laut dieser Verordnung einzuholende Erlaubnis ist auf dem Wege der Verwaltungsbehörden erster Instanz (in Bezirken der Ober Stuhlrichter, in Städten der Bürgermeister) von dem „Kön. ung. Institut für Vogelkunde" (Budapest, II. Debröi ut 15) einzuholen, eine jede Anmeldung dorthin zu richten, u. zw. in dringenden Fällen tele- grafisch. Nach Gutachten des genannten Institutes entscheidet darüber der kön. ung. Minister für- Landwirtschaft. In allen den Vogelschutz oder überhaupt die Vogelkunde betrefíenden Fragen und Angelegenheiten gibt das kön. ung. Institut für Vogelkunde Aufschluss und Anweisung. VII. Zuwiderhandlungen gegen diese Verordnung werden nach dem Masse des Vergehens mit 100 bis 2.000 Kronen Geldstrafe, oder mit entsprechender Haft bestraft. Für Minderjährige haften die Eltern oder der Vormund. VIII. Diese Verordnung tritt am Tage der Herausgabe in Kraft und sind damit ältere, den Vogelschutz betreuende Gesetze und Verordnungen ausser Kraft gesetzt. Badacsony, 22. September 1920. 16^ CSÖRGEY TITUS Madárvédelmi tanulmányok az 1919—20. évből. Irta: Csörgey Titüs. Amikor ezelőtt 15 évvel a gyakorlati madárvédelem állami meg- szervezéséhez láttunk, a kincstári, valamint az állami kezelésben levő több millió holdnyi erdőterületeket választottuk kiindulásul. Tervünket arra a számításra alapítottuk, hogy a kiváló erdészeti tisztikarunktól várható buzgalom és a velejáró eredmény szélesebb társadalmi körben is serken- tőleg fog hatni, követésre fog ösztönözni. A közvetlen, gyakorlati eredményt pedig abban reméltük, bogy a Kárpátok lejtőin tömegesen termelt hasznos madárivadék, főképen cinege, az eddiginél nagyobb számban fog telenként. Alföldünkre özönleni s egyrészt az itteni gyümölcsösökben az annyira fontos téh rovarirtást fogja végezni, részint az itt is kihelyezett fészekodvakat a téli kóborlásból visszamaradok fokozatosan be fogják népesiteni. Az esz- mének társadalmi téren való terjedését röpiratoknak, valamint madár- védelmi eszközöknek díjtalanul történt szétosztásával is iparkodtunk elö- segiteni, óvatosan kerülve minden rátukmálást, lehetőleg az önként vállal- kozókra támaszkodva, ezeknek példájától várva a szétsugárzó hatást. Az eddigi eredmények szerint számitásunk helyesnek is bizonyult. Ámde a közbejött végzetes események következménye, országunk szét- daraboltatása, csaknem összes kincstári erdőbirtokaink elvesztése e 15 éves munka eredményét is javarészben megsommisitctte. Legkiválóbb munka- társaink elüldöztetésével megszűnt a szellemi irányítás s a kihelyezett fészekodvak ezrei és téli etetők százai felügyelet hijján pusztulásnak van- nak kitéve. A Kárpátok felől tehát egyelőre nem számíthatunk hasznos madarak fokozottabb betelei)ülésére ; ehelyett az elszakított terület kultur- tnvójának sülyedése folytán annál több emlős és szárnyas ragadozó," fészekrabló szarka és szürkevarju bevándorlására lehetünk előkészülve. Munkatervünk a vázolt állapotokhoz képest oda módosul, hogy kincstári erdőterület hijján Csonkamagyarország egyéb állami intézményeit, elsősorban erdő- és mezőgazdasági tanintézeteit és az állami mezőgazda- sági birtokokat vesszük alapul és erőnk maradékával az Alföld terjedel- mes gyümölcsöseiben iparkodunk a madárvédelmet tovább fejleszteni. E téren dicséretes kezdeményezésképen említem buzgó munkatársunknak, DE. BPJ. Thóbiás Gyulának a magyaróvári gazdasági akadémia területén vállalt közreműködését. Tervünk megvalósításának azonban egyelőre súlyos akadálya van : a madárvédelmi eszközök hiánya és előteremtésüknek nagy nehézsége. MADÀRVÉDELMl TANULMÁNYOK 17 Az EIsö Magyar Fészekodugyárnak sikerült ugyan fúrógépeit a román megszállás elöl megmenteni és régi telepén, Baranyakárászon felállitanL A nyersanyag, a szerelvény és a munkabér szédületes emelkedése folytán azonban egyhamar alig lesz képes az eszközöket elfogadható árban elö- állitani. Készlete pedig csupán téli etetőben van; fészekoduból csupán a nagy Z>-minta áll csekély mennyiségben rendelkezésre. Egyelőre tehát csak arra a 2.000 fészekodura számithatunk, amelyet a forradalom idején készíttettünk a kalocsai méhészeti egyesület telepén^ az Aquüa XXlII.-ik (1916.) kötetében ismertetett deszkaodu mintájára. E készlet egy részét már felhasználtuk Kiskunhalas, Kiskörös, Kecskemét és Nagykörös gyümölcsöseinek felszerelésére, továbbá a budapesti erdő- ségek és a budapest — salgótarjáni vasúti vonal telepeinek felújítására. A megmaradt rész a Dunántúlra van szánva. Mindez természetesen kez- detnek is kevés s ezért a magántulajdonú telepek berendezőit újból a fészekodvak házi előállítására kell felhi\Tiunk. Amennyiben pedig a deszkaanyag drágulása a háborús pótlékul szerkesztett deszkaodu elő- állitásáí is akadályozná, talán célszerűbb lenne íátörzs-odut készíteni : a lágy fa-tönköt előbb hosszában kettéfűrészelve, az üreget két fél részben homorú véső vei kivájva, majd a két részt bádogszalaggal vagy kátrány- lemezzel egyesítve, amint azt az Aquila XlX-ik (1912.) kötetében leírtam. Ezen kivül a kertre néző falak vagy kerítésoszlopok üregeit is szükséges volna mindenütt fészkelésre berendezni, ugy elzárva azokat deszkával fedőcseréppel vagy élére áüitott tégladarabba], hogy csak 4 — 5 cm-es bejáró nyilas maradjon szabadon. A helyesen készült falirés-oduk oly tartósak, hogy érdemes azokat ép falakon, téglák kiemelése árán is elő- állítani. Végül még ághónaljba vagy ágvíllákra szegezett fakéregből is lehet odulakóinknak ideiglenes fészkelőhelyeket készíteni, ezeket azonban rülandóan gondoznunk kell, hogy a lecsurgó esővíztől felülről mindig védve legyenek. A beérkezett észleleti anyag csekély volta miatt egybefoglaló jelentést ]iem adhatok. Egyenként közlöm tehát ezeket, kezdve az intézetünk egykor mintatelepéről, a kiskunhalasi Fehértóerdőről szóló adatokkal, melyeket, miként a kecskeméti jelentést is, Seltmesst Feeencz m. kir. erdőtanácsos buzgalmának köszönhetünk. Ezen a 400 holdas, tipikus alföldi erdöoázison az odulakó madarak mintegy 5 évvel ezelőtt már csaknem teljesen a mesterséges fészekodvakba voltak áttelepítve. A szálerdő ugyanis, melynek harkályvájta valamint természetes üregeiben eddig tanyáztak, fokozatosan vágás alá került. A háború és forradalom éveiben ezek a müodvak is elpusztultak, ugy hogy egyidöre mindössze 4 műodu maradt az erdőben. Egyidejűleg elpusz- tultak azok a speciáhs odutipusok is, amelyeket az eddig természetes: faodvakban tanyázó denevérek (Pterygistes noctula Scheeb., Flecotris AquiJa 2 18 CSÖRGEY TITUS aurítus L. és P. pipistrellus Schkeb.^ áttelepítésére szerkesztettem.*) Itt az a cél vezetett, hogy ezeknek a rendkiviil hasznos és oly érdekes kis eni- - lösöknek ne csupán nyári szállását, hanem telelőhelyét is pótolhassam. Erre pedig a madái-odu nem alkalmas, mert nyilasa felül lévén, a téli hideg levegő azon a fenékre áramhk, egyidejűleg pedig az ott pihenő állat kisugárzó nielege felemelkedve eltávozik. Az ily odu levegője tehát annyira lehűl, hogy abban a denevér téli álmát nem alhatja. Ennek tulajdonitható, hogy a madárodvakban csakis nyáron találunk denevéreket. Az ideiglenesen 2 5-oduból egyesitett denevérodunak ez okból alul volt a bejárója sa denevéreknek a felső boltozatban volt a pihenőhelye, hova a sűrűbb hideg levegő fel nem hatolhat, testűk melege ellenben a boltozatban rnegmarad. Ez az odutipus tehát lényegileg a fejjel lefelé forditoll madárodunak felel meg. Hogy a betelepülést siettessem, csalogató szimatot is alkalmaztam; denevérguánó vizes oldatát öntöttem az odvakba, melyeket, mihelyt a próba beválik, egyetlen fatörzsdarabból akartunk elő- állitani. Ámde mindez elpusztult, mielőtt eredmény mutatkozott volna s ennek tulajdonithatók azok az érdekes tünetek, melyeket Selymbssy Feeencz az idei őszi revizió alkalmából feljegyzett. A telep felujitása csak 1920 tavaszán volt lehetséges, egyelőre 30 deszkaoduval, melyekhez a megmaradt 4 régi fatörzsodu járult. Hogy az első őszi vizsgálat mégis oly jó eredményt mutat, annak nyilván az az oka, hogy az apró odu- lakók a szomszédos erdőségekben sem tudtak elhelyezkedni, amennyiben az általános tüzifainségnek első sorban azok a korosabb szálerdők estek áldozatul, melyeknek odvai eddig oly sok madár szállásai voltak. A megvizsgált 34 odu közül 21 volt lakott s ezekben 28 fészek volt (tehát részben 2 is egymás fölött); még pedig 10 kékcinege, 16 szén- cinege és 1 kerti rozsdafarkú lakott fészke, mig mesei veréb mindössze 1 odúban epiteti, de költéshez itt sem jutott. A törpe denevérekből (P. inpistrelhis Schreb.^, melyek régebbi évek nyarán gyakran csapatosan tanyáztak az üresen maradt müodvakban, ezidén mindössze 2 volt található. Ezek helyett 42 leveli béka (Hyla arborea h.) szunnyadt az od vakban; egyikben 12 volt egy rakáson, másikban a törpedenevér társaságában is akadt egy. Öt odúban a gyapjas pille (Ocneria dispar h.) petecsomói voltak, melyeket könnyű szerrel lehetett megsemmisíteni. Ujabb példája ez annak, hogy a kellőképen gondozott müodvak káros rovarok csalogatására és irtására is alkalmasak. A telep régebbi lakói közül egyelőre kimaradt a nyaktekercs és a seregély. A kihelyezett odvak száma ezidén 74-re emel- kedett és még 70 odu van tartalékban. A téli etetés, addig is, amig a szintén elpusztult etetőkunyhó pótolható lesz, egyelőre az erdészlak pad- lásán történik, hova a cinegék már a múlt télen is rendesen bejártak. ' *) A kezdeményezés érdeme Malonyaï Gyula, sátoraljaújhelyi földbirtokosé, aki ez ügyben már 1913-ban intézetünk közreműködését kérte. Cs. T. MADARVEDELMI TANULMÁNYOK 19 Kecskemét város koháriszentlörinci erdeje: Amint az Aquila líXIII. kötetében megemlitettem, ezt az erdőt azért jelöltük ki tenyésztő- telepnek, mert a város közelében lévő gyümölcsösökben a cinegetelepités a verebek tolakodása miatt alig volt lehetséges. Ide tehát célszerűbb volt inkább a téli etetőket helyezni, hogy a külterület erdeiben elszapori- tott cinegék rovarirtó munkáját legalább télire biztositsuk a gyümölcsö- sökben. Ismeretes u. i. hogy a téli etető köré sereglett cinegék naphosszat a közeli fákon tartózkodva, azokat igen alaposan tisztogatják. A régi szerelvénybői mindössze 1 fatörzsodu maradt, mihez az 1920. márc. 30-án Stxymesst által kihelyezett 33 deszkaodu járult. Ezekben 12 széncinege, 5 kékcinege és 1 kerti rozsdafarkú fészke volt; 5 odúban 8 törpedenevér, 2 odúban 1 — 1 leveli béka, 8-ban darázsfészek és 2-ben gyapjaspille petecsomója került szem elé ; 4 odút a harkályok rongáltak meg. Az odúk számát a jövő évben jelentékenyen szaporítjuk. Kecskemét város nagynyiri erdeje : A 12 uj deszkaodu közül mindössze egyben volt használt cinegefészek, verébfészek ellenben 9 odú- ban ; l-ben törpedenevér szunnyadt. Itt eg\' előre nem tanácsos több odút elhelyezni, mert az erdő nagyobb része fiatalos, az álló részben pedig a fokozatos felujitó vágás hátráltatja a megtelepülést. DR. IFJ. THÓBIÁS GYULA adatai Felsőlánczról : A házi gyümöl- csösben lévő mindössze 10, de jól gondozott müoduban 7 év alatt összesen 140 széncinege- és 27 nyaktekercsfióka nevelődött fel. A téli etetés a németországi Antispatz-készülékkel verebektől háborítatlanul folyt ; 1919/20. telén 69 nap alatt 15 liter kendermagot fogyasztott el a 4 — 5 cinege és 1 — 2 csuszka. Annál több bajt okoztak a rendkívül elszaporodott verebek a fészkelés idején. A cseh megszállás folytán lőfegyverrel nem lehetett ellenük védekezni s emiatt a fészekodvak naponkénti gondos ellenőrzésével sem sikerült eredményt elérni. Többször megtörtént, hogy az egyik napon készülőben talált einegefészek másnapra már tyúktollal és kóróval volt átépítve. Ez okból az eddigi 6 pár széncinege közül 1919-ben csak 2, 1920-ban már csak 1 volt képes fiakat nevelni.*) Pazonyi Elek Árpád közlései Sajószentpéterről: A házilag készült 50 odu nagy része be van telepítve. Emellett azonban a szőlőben leásott függőleges vascsövekben is csaknem minden évben van cinege fészek és 2 — 3 év óta egy cserépből készült virágváza letört alsó részében is cinege fészkel; egy izben 11 fiat repített. A téli éjjeleket pedig e ma- darak a tejesköcsögök alatt töltik, amelyek az udvaron lévő állványra vannak borítva. Nyilván a cinegék munkája következtében ezidén már egyetlen almában sem volt almamoly; csak az araszolóhernyóval nem *) A verebek távoltartására illetőleg utalok Vitíníi LÁszLÓ-.iak az Aquila Jelfía iötctébeu közreadott kísérleteire. Os. T. '^Ö CSÖRGEY TITUS tudtak még eléggé megküzdeni. A bokorlakó énekesek számára Beelepsch- rendszerü ágcsomók készültek; ezzel s a macskák távoltartásával reméli a fülemiléket is megtelepíteni. Kártevő szárnyasok viselkedése és irtása: A vadászfegyvereknek a forradalom, majd az ellenséges megszállás idején történt elkobzása folytán nemcsak a verebek, hanem a varjúfélék is rendkívül elszaporodtak. Még pedig nem csupán a rovarokkal, egerekkel és magvakkal élő veUd varjak, hanem a fészekrablásukról ismeretes szürkevarjak és szarkák is, Ezelmek mostani tömege az énekesmadarak, apró szárnyas és emlősvadak, végül a házi szárnyasok fiainak is oly nagy veszedelme, hogy leküz- désére már a végső eszközhöz, a méreghez kell nyúlnunk. A m. kir. Földmivelésügyi Minister e téren országos akciót tervez, melynek beveze- téseképen ez év tavaszán körrendeletben hivta fel a hatóságokat a szarkák és szürkevarjak mérgezésének propagálására, egyidejűleg intézetünk részéről engem bizva meg a tavaszi Irisérletek végrehajtásával. Az ü'odalomból ismert módszerek közül a tyuktojáshéjakba rakott foszforos hus vagdalék alkalmazását választottam, mert ez csakis a fészekrabló állatokra lehet veszélyes s minthogy a foszfor csak bizonyos idő multával öl, a kártevők nem pusztulnak el ott helyben, a hulláikkal nem riasztják el az újonnan érkezőket. Az eljárás nagyon egyszerű. Fasorok és erdőszélek mentén a réteken vagy tavaszi vetésekben ökölnyi mélyedést kaparunk, maroknyi száraz füvei béleljük s végül minden ily mesterséges fészekbe 2 — 2 fél tojáshéjat teszünk, hegyükkel felfelé, hogy tartalmukat eső ne érhesse. A RákoskereszturróL Wirker J. gyógyszerésztől beszerzett foszforszörpből V» kilogrammnyi husvagdalékhoz 3 kávéskanálnyit kell vennünk, a húsból pedig minden tojásl)a 2 kávés- kanálnyit teszünk. A fehér tojáshéj csakúgy világlik a vetés között s igy minden látótávolba került fészekrablót odacsal. Az eredmény nem is maradt el, de nem is volt meglepő ama kísérletek után, melyeket Hegendokf (Ludvig V. Méret) Terragraph cimü kiváló művében ismertet. Önműködő villamos jelzőóráját 1912, áprihs 21-én reggeli 6 órakor helyezte el a varjaktól látogatott hereföldön. Kontaktusul egy fészekszerü mélyedésbe tett, gipszszel töltött tyúktojást alkalmazott. A villamos óra esti '/28 óráig 50 látogatást jelzett. E szám még nagyobb lett volna, ha a készüléket már előző este helyezte volna ki, mert ugy tapasztaltuk, hogy a legtöbb fészekrablás már a hajnali szürkületben történik s az esténkint kirakott foszforos tojások többnyire már reggeli 5 óráig eltűnnek. Ez az egyetlen kísérlet is meggyőzhet bárkit is afelől, mi sor vár a szarka vagy szürkevarjii szeme elé kerülő bármilyen tojásra — még ha azt a nagy előnyt is számításba vesszük, amit a vadmadarak tojásaínak védő színezete és fészkűknek többé-kevésbé rejtett volta nyújt. És megértjük, hogy amily mértékben szaporodik valahol a szarka és szürkevarju, ugyanoly^ MADÁRVEDELMI TANULMÁNYOK 21 mértékben pusztul az énekesmadár, a szárnyas és emlős apróvad és sok helyt a házi szárnyas ivadéka is. A hivatalos mérgezési kísérleteket április és részben május havá- ban Boglár, Lel le, D ég, Bábolna és Isaszeg határában végeztem. A módszer helyesnek bizonyult, amennyiben az esténként kirakott tojások rendesen már másnap délelőttre eltűntek, akár 20, akár 50 volt belőlük egyszerre elhelyezve. A legjobb eredményt a 7.000 holdas bábolnai állami ménesbirtokon értük el s ezt első sorban Kemény Géza jószágigazgató és Babik József föállatorvos példás buzgalmának és szakértelmének köszön- hetjük. Mire odaérkeztem — április 22-éig — a szarkák és szürkevarjak tömegének mintegy ^/lo-ed része el volt már pusztítva. Ehhez 300 tojás volt szükséges. Ottlétem idején ujabb 120 tojást raktunk ki. Az addig talált mintegy 100 madárhulla főképen a vizerek mentén, részben a víz- ben is feküdt, hova a mérgezettek égető szomjukat oltani szálltak. A hullák egy részét a nyomok szerint a szintén rendkívül elszaporodott rókák falták fel. A jószágigazgató értesítése szerint ,,a mérgezés befejezése után a tavaszi megmunkálás alá kerülő táblákon igen sok szarka- és szürke- varju-hiűlát találtak az emberek. A nyár folyamán szarka és szürkevarju alig volt látható az uradalomban; kevés család töltötte itt a nyarat. A hideg idő beálltával azonban — sajnos — igen megszaporodott a számuk, valószínűleg bevándorlás folytán, miután tudomás szerint a kör- nyéken senki sem végezte a mérgezést. Ezen okból kifolyólag az igaz- gatóság a téli mérgezést vette tervbe . . . . " A szokásos téli mérgezési módok közül kettőt ajánlottam. Egyik a hóra terített foszforos marhavér alkalmazása. Ennek csak az a hátránya, hogy az ilyen vérfoltra a vetési varjak is seregesen szállnak, eleszik a csalétket a szarkák és szürkevarjak elől s így elpusztulnak ott is, ahol gyérítésük nincsen szándékunkban. Célszerűbbnek tartom tehát a másik módot, a hóra fektetett kisebb dögtetem használatát, melynek kitisztított has- és mellüregébe foszforos husvagdalékot rakunk s ezt a töltést szükség szerint folyton megújítjuk. Itt csak arra kell ügyelnünk, hogy a dögtetem fáktól távol, tágas mezőn legyen, ne pedig erdőszélen vagy kisebb tisztáson, mert különben a cinegék is rájárnak és halálukat lelhetik. A bábolnai tapasztalatokból kétségtelenül megállapítható a többi közt az is, hogy a szarkák és szürkevarjak mérgezését országosan kell végeznünk és folytatnunk mindaddig, amíg a kártevők számát annyira nem apasztottuk, hogy további fékentartásukra újból elég lesz a fészkek elpusztítása és az öregeknek lőfegyverrel való gyérítése is. Amikor tehát már nem leszünk kénytelenek ezekre a különben oly érdekes, magasfoku értelmességükkel is vonzó, ligeteinket és mezeinket annyira élénkítő szái'nyasaínkra a hosszantartó, heves fájdalmat okozó méreggel támadni. 2â TITUS CSÖRGEY Studien über den Vogelschutz in Ungarn^ in den Jahren 1919-1920. Von Titus C s orge y. Als wir vor 15 Jahren die staatliche Organisierung des praktischen Vogelschutzes in Angriff nahmen, wählten wir die mehrere Millionen Joch umfassenden ärarischen und staatlichen Forste zum Anfang. Wir rechneten hierbei, dass der Eifer unserer vorzüglichen Forstbeamten und das damit verbundene Resultat auch in weiteren Kreisen der Bevöl- kerung anregend wirken und zur Nacheiferung führen wird. Einen unmittelbaren praktischen Erfolg erwarteten wir von dem auf den Li>bnen der Karpathen massenhaft erbrüteten nützlichen Vogelzuwachs, besonders Meisen, welcher in grösserer Anzahl, wie bisher im Winter unsere Tiefebene besuchen und teilweise in den dortigen Obstbaum- pflanzungen die sehr wichtige Insektenvertilgung während des Winters bewerkstelligen, teilweise die auch dort ausgehängten Nisthöhlen — vom Winterstrich zurückbleibend — langsam bevölkern würde. Die Verbrei- tung dieses Gedankenganges auf gesellschaftlichen Gebiete gedachten wir durch Flugschriften und unentgeltliche Verteilung von Vogelschutzmitteln zu erlangen, jeden Zwang vorsorglich meidend, tunlichst auf Volontäre sich stützend, vom Beispiele der letzteren den entscheidenden Erfolg erwartend. Nach den bisherigen Resultaten erv^riesen sich unsere Erwar- tungen auch richtig. In Folge der eingetretenen katastrophalen Ereignisse, welche unser Land verstümmelten und uns fast alle ärarischen Forste raubten, wurden jedoch auch die Ergebnisse der 15-jährigen Tätigkeit grösstenteils ver- nichtet. Durch Vertreibung unserer besten Mitarbeiter hörte die geistige Führung auf. Tausende von ausgesetzten Nisthöhlen und Hunderte von Winterfütterungsapparaten gehen mangels an Aufsicht zugi'unde. Von den Karpathen können wir nun vorläufig auf eine grössere Menge sich ansiedelnder nützlicher Vögel nicht rechnen, statt ihrer ist auf Grund des gesunkenen Kulturniveaus der entrissenen Gebiete, eine umso grössere Einwanderung von Raubsäugern und Raubvögeln, von Nester zerstörenden Ehtern und Nebelkrähen zu erwarten. Unser Arbeitsprogramm w^urde in Folge der geschilderten Zustände dahin modifiziert, dass wir statt den verlorenen ärauischen Forsten, die übrigen staatlichen Institutionen des zerstückelten Ungarns, in erster Linie die Forst- und Ackerbauschulen und die staatlichen Güter als ■ Accentor modularis. III. 27. az első — die erste. -< — >■ Alauda arvensis. 1919. XII. 29. L ig van don egyesek és egy iO főnyi csapat, 30-án szintén 3 — 4 főnyi társaságok a mezőn — am 29. XIÍ. 1919 in Ligvánd einzelne und ein Flug von 40 St., am 30-ten ebenfalls einzelne und Flüge van 8 — t St. ; I, 17, 4 db. — 4 St.; I. 21. 2 db., 2 St. Felsőpulya; I. 28. egyesek — einzelne; I. 30. T ö m ö r d ö n kisebb társaságok és 25 főnyi csapat — in T ö m ö r d kleinere Gesellschaften und ein Flug von 25 St.; II. 21. először énekel — erster Gesang. <^a->- Anas boschas. II. 24. ^f 9- ^-t'-v Anas crecca. III. 24. <-/-> Anas penelope. III. 23. 2 çf , 3 $. Anscr fabalis. I. 30. nagy csapat — grosser Flug. ■< — > AnfJws triviális. IV. 7. szól — singt. Archibuteo lagopus. I. 27. 1 db. — 1 St. O Buteo communis. IL 26. 2 db. — 2 St. QO Cinclus aquaficiis médius Brhm. I. 15. 1 db. — 1 St. < / > Circus cyancus. II. 27. ad (^. < — > Columba oenas. IL 26. az első 3 db. — die ersten 3 St.; III. 28. 4—5 pár megtelepedve — 4 — 5 Paare angesiedelt. < — > Columba palumbus. IL 27. az elsö 2 db. — die ersten 2 St.; III. 6, többfelé szól — mehrerorts rucksend ; IV. 13. a házi kertben 1 db. szól, eddig még sohasem volt — im Hausgarten 1 St. rucksend, bisher noch nie hier beobachtet. < — >• Coiurnix communis. V. 4. szól — schlägt. ■< — > Cucuhts canorus IV. 13. szól — ruft. ■< — >■ Cyiiselus apus. IV. 28. az elsö 3 db. a várnál — die ersten 3 SI. a. : Schloss; V. 1. 5 db. u. ott — 5 St. ebendaselbst. ■< — > Erithacus phoenicwus. IV. 10. első cf ad — erstes (f ad ; IV. 13. több, $ is — mehrere, auch 9- ■ Erithacus rubecula. I. 11. 1 db. a szőlőkben — 1 St. im Weingarten: 111, 4. énekel — singt; III. 6. többfelé — mehrerorts; III, 7. felszaporodott — hat sich vermehrt; IV. 1. mindenfelé sok — überall häufig. < — > Erithacus titys. III. 26. az első vén çf — das erste alte ^T > ^V. 1. töl)b helyt a városban çfçf — an mehreren Stelleu in der Stadt cfcf ; IV. 12. sok felé — an vielen Stellen. ■<-y->- y Falco peregrinus. IL 26. ^T ^d. ■<-e-> Fringilla coelebs. I. 31. nagy csapat cTcT — grosser Flug ^TcT '> 11^- 2. első énekel — erster singt; III. 14. sok felé — an vielen Stellen. < — >■ Hippolais icterina. V. 14. az első — der erste. •< — > Hirundo rustica. IV. S. az elsö 4 db. házi kertünk fölött — die ersten 4 St. über dem Hausgarten; IV. 8. 1—2 db. látható — 1—2 St.; IV. 11. fölszaporodott-- hat sich vermehrt; IV. 13. a házban fészkelő egyik párocska megjött — eines von deu am Hause nistenden Pärchen ist angekommen. < — > Lanius collurio. Y. 10. az elsö (^ ad — das erste cf ad; V. 1.3. egyes cfc^ — einzelne cf çf ; V. 17. sok, egyes 99 is — viele, auch einzelne 99. © -< — > Lanius minor. V. 17. első — der erste. -< — > Ligurinus chloris. IL 27. az első 5 cf — die ersten 5 (j^ ; III. 31. 3 db., J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN él eddig még többet nem láttam — 2 St., bisher weitere noch keine gesehen; IV. 5. több — mehrere; IV. 6. szól a házi kertben — singt im Hausgarten. -< — >• Locustella fluviaiilis. V. 17. pirreg — schwirrt. Loxia curvirostra. III. 7. Kup falva mellett csapat — ein Flug bei K u p f a 1 V a ; IV. 13. egy párocska az alsó ei'dőben — ein Pärchen im unteren Wald. < — >■ Motacilla alba III. 2. az első — die erste ; III. 24, 2 db. ^ É, — 2 St. -> N. GO Motacilla boarula. I. 9. 1 db. — 1 St. < / > Motacilla flava. IV. 1. az első — die erste. < — > Muscicapa coliaris. IV. 25. az első — der erste ; V. 6. több — mehrere : V. 12. sok — vide. < — > Muscicapa grisola. V. 4. első — erster. < — >• Oriolus gtdhula. IV. 30. az első — erster ; V. 7. 1 dl), a házikertben — 1 St. im Hausgarten; V. 12. több felé — an mehreren Stellen. < — >■ Phylloscopns collyhita. III. 18. sok helyen szól — an vielen Stellen singend ; HI, 28. dtto. < — *■ Phylloscopns frochilus. IV. 9. az elsö szól — der erste singend. <-?ie> Pyrrhula rubicilla. I. 13. 4 çf ; III. 2. 2 db. — 2 St. <^> Regulus cristatus. I 11. 1 db. — 1 St. ; HI. 24. dtto. < — >■ Scolopax rusticola L. HI. 2. az első az ,Óházi vágásban" esti húzáson — die erste am Abendstriche im Schlag beim „Óház". III. 3, u. o. 1 db. — ebendort 1 Stück. III. 4 — 13.-ig semmi — nichts. IH. 14. Esti húzásoa 1 db.-ot hallottam az „alsó erdőben" — am Abendstrich 1 Stück gehört im „Unteren Wald". HI. 21—22. A szomszédos ï ö m ö r d község erdejében este 3 — 4 db. húz. — In den Wäldern der naclibahrlichen Gemeinde Tömör d streichen 3—4 St. des Abends. Ezentúl több nem került elő — Seither keine mehr gesehen. < — >• Seriniis canarius horttdanus. IV. 1. az első énekel — der erste singt ; IV. 5. többfelé szól — mehrerorts singend; IV. 13. sok felé — an vielen Stellen. < / > Spatula clypeata. HI. 24. G y ö n g y ö s a p á t i b a n 2 ^f lövetett — in G y ö n g y ö s a p á t i 2 çf erlogt. < — > Sturnvs vulgaris. 11. 27. az elsö 4 db. Vanellus-ok társaságában fölriasztva a bibiczekkel együtt elvonulnak -> ÉK kb. 300 méter magasságban — die ersten 4 St. in Gesellschaft von Kiebitzen, mit welchen sie dann zusammen -> NO weiter ziehen in ungefähr 300 Meter Höhe. -< — > Sylvia atricapilla. III. 26. házi kertünkben az elsö çf énekel — das erste cf singt im Hausgarten ; IV. 5. a szőlőben is énekel — auch im Weingarten singend ; IV. 8. 1—2 db. énekel — 1—2 St. singend; IV. 12. sokfelé énekel — an vielen Stellen singend. < — > Sylvia communis. IV. 13. az elsö szól — die erste singend. ■< — >• Sylvia CUI ruca. IV. 17. első szól — die erste singt. ■< — > Sylvia nisoria. V. 10. az első 2 db. — die ersten 2 St. < / > Turdus iliacus. 11. 28. 3 db. — 3 St. •< — > Turdus miisicus. II. 28. 2 db. a szőlőskertemben, ilyen korán még sohasem láttam — die ersten 2 St. im Weingarten, so früh noch nie gesehen ; III. 1., 2. 1 db. — 1 St. ; III. 4. énekel — singt; III. 17. sokfelé énekel — vielerorts singend; IV. 1. két átvonuló csapat — zwei Flüge durchziehend. Upupa epops. IV. 13. 1 db. — 1 St. < — >■ Vancllus capella. II. 27. az elsők, 42 db. pihen, majd -> ÉK vonul kb. 300 méter magasságban — die ersten, 42 St. ruhen und ziehen dann in ungeführ 300 Meter Höhe -> NO. Bakthos Gtüla, Nagykanizsa. Tavaszi vonulás 1920. — Früh j ahr szug 1920. Anas boschas. V. 28. röpképes fiatalok — flügge Junge. — Anthus lyratensis IW 8. — Ciconia alba IV. 7. — Coracias garrula V. 4. — Cotumix communis IV. 19. — Cuculus canorus IV. 7. — Erithacus hiscinia IV. 13. — Erithacus rubecula III. 23. — Hirundo rustica IV. 4. — Lanius collurio IV. 19. — Lanius minor V. 2. — Milvus ictinus IV. 16. — Motacilla flava IV. 8. — Oedicnemus scolopax VI. 24. lövetett G y ó t a pusztán, Zala megye déli részén ; 20 év után az első, melyet itt láttam ; 10 — 12 év előtt figyeltek meg Nagykanizsa mellett őszi átvonuláson egy párt — am 24. VL wurde ein Stück boi G y ó t a im südlichen Teile des Komitates Zala erlegt ; des erste Stück, welches ich seit 20 Jahren zu Gesicht bekam; vor 10 — 12 Jahren wurden bei Nagykanizsa 2 Stück auf den Herbstzuge beobachtet. — Oriohis galbula V. 3. — Flegadis falcinclhts VI. 2., 13. egy-egy példány — je ein St. — • Scolopax rusticola III. 1. — Turdus pilaris III. 25. utolsó csapat — letzter Flug. — Turtur communis IV. 13. — Uptipa epops IV. 1. — Vanelbts capella 11. 26. kis csapat — kleiner Flug. Bessenyet István, D é g (Veszprém m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Accentor modularis III. 2S. — Acrocephalus arnndinaceus III. 23. — Acrocephalun streperus HI. 18. — Actitis hypoleucus 111. 23. -r- Alauda arvensis III. 7. — Anthus campestris IV. 30. — Ardea cinerea. III. 23, — (Jiconia nigra III. 23. — Columba palumhus III. 3. — Coturnix communis IV. 29. — Cuculus canorus III. 2. — Delichott urbica III. 23. — Egretta alba III. 23. — Erithacus luscinia IV. 16. — Erithacus phoenirarus III. 17. — Erithacus rubecula III. 23. — Erithacus titys HI. 17. — Falco subbuteo HI. 27. — Fulica atra III. 5. — GalUnula chloropus HI. 23. — Hirundo rustica HI. 28. — Jynx torquilla IV. 2. — Lanius collurio IV. 20. — Lanius minar IV. 29. — Ligurinus chloris III. 3. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa coliaris IV. 6. — Oriolus galbula IV. 27. — Faconcella puguctx. HI. 16. — Phylloscopus collybita III. 28. — Phylloscopus trochilus IV. 6. — Fodiceps nigricans HI. 23. — Fratincoki rubelra HI. 28. — Fralincola rubicola III. 17. — Ilallus aquaticus HI. 20. — Saxicola oenanthe III. 20. — Sylvia atricapilla IV. 23. — Sylvia rurruca IV. 13. — Totami» fuscus HI. 21. — Turtur communis IV. 17. — Upupa epops HI. 28. Atte lelök 1919/20. telén. — Überwinternde im Winter 1919/20. Archibuieo lagopus sok — vitűe. — Bìiteo communis. — Cerchneis tinnunculus. — Columba oenas. — Emheriza calandra — Emberiza schoeniclus. — Falco aesalon. — Fringilla montifringilla. — Larns ridibundus. — Ligurinus chloris. — Nyroca clangula Jan., február hónapokban kisebb csapatolv, február végén föltűnően sok, 200—300 darab a 15 holdnyi vizén ; áprilisig folyton fogyott a számuk s ápr. 1-én már csak ő darabot, az utolsókat figyeltem meg — im Jänner und Feber kleinere Flüge, Ende Feber auf- fallend viele, 200—300 St. auf einen 8 Hekter grossen Teiche, bis April in immer abnehmender Anzahl, am 1. April die letzten 5 St. — Nyroca fuligula február és J. SCHENK — YOGELZUGSDATEN 43^ niárczius hónapokban nem ritka, március 28-án az utolsó — im Feber und März nicht selten, am 28-ten März die letzten. — Otocorys alpestris I. 5., 6 db. — 6 St. — Plectrophenax nivalis I. 12. 3 db, — 3 St. — Sturnus vulgaris. — Turdus pilaris. Tavaszi vonulás 1920. — Früh jähr s zug 1920. Acrocephalus streperus IV. 4-. — Alauda arvensis IL 21. — Arms acuta II. 28. — Anas querquedula III. li. — Anas streperà II. 28. — Anser ferus II. 28. — Antfms pratensis III. 25. — Ardca cinerea III. 21. — Ardea purpurea III. 28. — Botaurus stellaris III. 21. — Ciconia alba IV. 4. — Circus aeruginosus III. 21. — Circus cyaneus III. 25. — Circus macrourus III. 25. — Clivicola riparia IV. 4. — Colámba nalumbus II. 28. — Delichon iirbica IV. 3. — Fulica atra II. 12. — Gallinago gallinaria III. 14-. — Gallinago gallinula III. 21. — Gallinago major III. 21. — Gallinula choropus 111. 28. — Hirundo rustica IV. 1. — Motacilla alba III. 21. — Motacilla flava III. 28. — Numenius arquatus III. 14. — Nyroca ferina III- 21. — Nyroca ferruginea II. 28. — Pavoneella pugnax II. 29. — Phylloscojms collybita 111. 28. — Podiceps cristatus III. 21. — Podiceps griseigena III. 25. — Podiceps nigricans III. 28. — Podiceps nigricoUus III. 25. — Rallies aquaticus 111. 21. — Saxicola ocnanthe IV. 3. — Ser inn s canarius hortulanus IV. 3. — Spatula c.lypeata III. 21. — Totanus calidris II. 28. — Totatms ochropus III. 25. — Turtur communis IV. 14. — U2}upa epops IV. 1, — Vanellus capella II. 28. Bodnár Bertalan^ Hódmezővásárhely. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrs zug 1918. A február 27.-töl márczius 24.-ig tartó déli és délnyugati szelek a korai fajokat siettették, ellenben a márczius 25-én beállott északi szél és reggelenként — 6°-ra esett hőmérséklet, mely a hó végéig tartott, a vonulás derekát erősen késleltette. Ez magya- rázza meg a Botaurus és Motacilla alba korai s a Charadrius, Delichon és Gallinula szokatlanul késői érkezését. Die Süd- und Südwostwinde in dem Zeitintervalle von 27-ten Feber bis 24;-ten März liessen die frühen Arten früher ersheinen, während der am 25-ten März herein- gebrochene Nordwind, sowie das Fallen der Temperatur (morgens bis —6°) den Hauptzug stark verspäten Hess. Dadurch erklärt sich das frühe Erscheiiaen [von Botaurus und Motacilla alba, sowie das ungewöhnliche Verspäten von Charadrius, Delichon und Gallinula. Acrocephalus anmdinaceus IV. 8. hirtelen főimelegedést (20''C középhőmérséklet) hozó déli széllel az elsők — erscheint bei Südwind, welcher plötzliche Erwärmung 20°C mittlere Tagestemperatur mit sich bringt. — Alauda arvensis II. 28. délre fordult tartós északi szél után 6° — bei Südwind, welcher nach einem andauernden Nordwinde einsetzte, 6°. — Anas boschas II. 21. az elsök érkezése északnyugati széllel — die oi'sten mit NW-wind. — Anas crecca II. 28. — Anas querquedula III. 4. 13°. — Anser ferus III. 10. nagy csapatok -> ÉK. — grosse Flüge ->• NO. — Ardea cinerea III. 19. jiyugati széllel, 12'=* — l)ei Westwind, 12°. — Ardetta minuta ÍV. 1. déli széllel, 14° — mit Südwind, 14°. — Botaurus stellaris III. 6. keleti szél, 9° — Ostwind, 9°. — Charadrius apricarius IV. 7. sok — viele. — Ciconia alba IV. 5. dél szél, elsők a városi fészeknél — Südwind, die ersten am Horste in der Stadt. — Clivicola riparia IV. 8. esőben, déli széllel, 20° — bei Regen, Südwind, 20°. — Coturnix communis IV. 14. eső, déli szél — Regen, Südwind, — Caculus canorus IV. 21. tartós déli szél után, 12° — nach andauerndem Südwinde, 12°. — Delichon urbica IV. 10. déli szélben — bei Südwind. — Erithacas phoenicurus IV. 10. erős déli szél, 15° — bei 44 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSl ADATOK starkem Südwinde, 15°. — Gallinago gallinula III. 12. — Gallinula rhloropus IV. 9. déli szél, 15° — Südwind, 15°. — Hirundo rustica IV. 8. zöme csak IV. 16.-án érkezik a városba — das Gros zieht erst am 16. IV. in die Stadt ein. — Lanius collurio IV. 30. déli szél, 18° — Südwind, 18°. — Lams rídihundus III. 18. — Motacilla alba III. 3. déli szél, 15° — Südwind, 15°. — Motacilla flava IV. 3. déli szél, 18° — Südwind, 18°. — Oriolus galhula IV. 1. — Ortygometra porzana IV. 11. déli szél — Südwind. — Rallus aquaticus III. 2i. — Scolopax rusticola III. 4. első húzásuk a. Tisza mentén déli szélben, 14° — erster Strich längs des Tiszaflusses bei Südwind, 140. — Sterna hirundo IV. 13. — Sturnns vulgaris III. 1. déli szél, 8° — Südv\ind, 8°. — Sylvia atricapilla IV. 9. — Tardus merula IL 16. több példány bejött a botanikus kertbe a fagyaibokrokra. — 1° — mehrere Exemplare kamen in den botanischen Garten auf die Ligusterstauden bei — 1°. — Upupa epops iV. 12. — VancUus capella III. 4. Öszi vonulás 1918. — Herb.stzug 1918. Alauda arvensis X. 23. délkeleti széllel, 18°, kezd költözni — Beginii des Zuges bei Südostwind und 18°. — Delichon urbica X. 12. utolsók, tartós szép idő mellett — die letzten bei andauernd schönem Wetter. — fihus communis X. 30. északkeleti szélben vonulnak az első csapatok -> Dííy. — bei Nordostwind ziehen die ersten Flüge ->■ SW. — Hirtmdo rustica X. 26. az utolsók, délkeleti szél, 15° — die letzten, Süd- ostwind, 15°. — Oriolus galbula IX. 24. déli széllé! kezd költözni, 25° — bei Südwind beginnt der Zug, 25°. Áttelel ök 1918/19-ben. — Überwintertende im Winter 1918/19. Az esős enyhe október sok madarat csábitott az itt maradásra és a 0° alá alig sülyedö középhőmérsékletü deczember és január hónapokban is itt maradtak. Január 30-tól kezdve azonban hidegre fordult az idő ( — 11° volt pl. február 11-én) s emiatt elkésett költözésre kényszerültek Anas boschas, Céreknei'^ iinnnnculus. Colmriha oenas. Emberiza calandra, Scolopax rtisticola. Turdus merula. Der sehi* milde Oktober verlockte mehrere Vogelarten zum Hierbleiben, ebenso waren auch die Monate Dezember und Jänner durch milde Witterung ausgezeichnet. da die Mitteltemperatur kaum unter 0° sank. Vom 30-ten Jänner an wurde es jedoch kalt ( — 11° am 11-ten Feber), wodurch die folgenden Arten zum verspäteten Wegzuge gezwungen wurden : Anas boschas, Cerchneis tinnunculus, Columba oenas, Emberiza calandra, Scolopax rusticola, Turdus merula. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. A február első felében uralkodott erős hidegek a korai fajokat késleltették, mig az enyhe márczius a későbbieket siettette. Die strenge Kälte, welche in der ersten Hälfte des Februar herrschte, liess die am frühesten erscheinenden Arten verspäten, während infolge des milden Märzes die später ankommenden sich relativ verfrühten. Acrocephalus arundinaceus IV. 8. eros szél, 15° — starker Wind, 15°. — Alauda arvensis II. 27. déli szél, 10° — Südwind, 10°. — Anas boschas III. 2. az első vissza- térők, alig egy hónapig voltak oda — die ersten Zügler. — Anas crecca III. 8. eső. nyugati szél — Regen, Westwind, — Anser ferus II. 21. déh szélben kis csapat -> ÉNy. — bei Südwind zieht ein kleiner Flug ->• NW. — Ardea cinerea III. 25. 16°. — Botaurus stellaris III. 25. — Buteo communis III. 1. keleti szél, 6° — Ostwind, 6°. — Caprinmlgus europaens IV. 1. — Charadrms dubius III. 4. — Cerchneis tinnunculus J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 4& IL 24. — Ciconia alba III. 26. elsők a város fölött — die ersten über der Stadt. — Coiurnix communis IV. 30. déli szél, 8° — Südwind, 8°. — Crex pratensis IV. 29. — Cuculus canorus IV. 6. északi széllel, 13°-nál sok érkezik — bei Nordwind und 13° erscheinen viele. — Delichon urbica IV. 2. északi szél, 10° — Nordwind, 10°. — Erithacus plioenicurus IV. 12. északnyugati szél, 17° — Nordwestwind, 17°. — Eri- thaais rubecula III. 13. északnyugati szél, 12° — Nordwestwind, 12°. — Fulica atra ill. 9. — Gallinago gallinula III. 16. északi szél, 8° — Nordwind, 8°. — Gallinula ckloropus III. 24. tartós déli szél után — nach andauerndem Südwinde. — Hirundo rustica IV. 8. déli szélben tömegesen érkezik — erscheint massenhaft bei Südwind. — Lanius collurio V. 1. dèh szél — Südwind. — Lullula arborea III. 4. déli szél, 8° — Südwind, 8°. — Motacilla alba keleti szél, 6° — Ostwind, 6°. — Motacilla flava III, 14. északi szél, 12° — Nordwind, 12°. — Oriolus galbula IV. 26. — Rallus aquaticus 111. 21. — Scolopax rusticola III. 6. — i^turmis vulgaris III. 6. — Sylvia atricapilla ÎV, 1. — Upupa epops IV. 1. — Vanellus capella II. 28. délkeleti széllel 7° mellett érkeztek — erschienen mit Südostwind bei 7°. Öszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. A meleg szeptember erősen visszafogta vonulóinkat, sok faj szokatlanul későn vonult el. Der warme September hielt viele Zugvögel zurück und wanderten dieselben ungewöhnlich spät. Alauda arvensis X. 31. havas esőben, déli széllel 5° mellett az utolsók — in schneegemischtem Regenwetter mit Südwind bei 5° die letzten. — Clivicola riparia IX. 30. északi szél, 16° — Nordwind, 16°. — Coturnix communis X. 26. — Delichon urbica X. 5. északnyugati szélben az első elvonulók, 19° — bei Nordwestwind 19° die ersten weggezogen. — X. 13. hirtelenül északra fordult szélben, ködben, 9°, az utolsók — bei plötzlich nach Nord umgesprungenem Winde, Nebel, £°, die letzten. — Grus communis X. 26. nyugati szélben 10°-nál az első csapatok ^- DNy — bei West- wind, 10°, die ersten Flüge -> SW. — Hirundo rustica X. 11. erős északnyugati széllel 8°-nál indulnak — bei starkem Nordwestwinde, 8°, Beginn des Wegzuges. — X. 25. nagy ködben, nyugati szélben 10°-nál az utolsók — im starken Nebel mit Westwind bei 10° die letzten. —■ Oriolus galbula IX. 29. borus időben indulnak 20°-nál — Abzug in trüben Wetter bei 20°. — Sylvia borin IX. 12. kezd tartós déli szél és 21°-nál költözni — Beginn des Zuges mit starkem Südwind bei 21°. — IX. 20. utolsó — letzte. — Totanus calidris X. 13. kezd költözni északnyugati szélben 7°-nál — Beginn des Zuges mit Nord- westwind bei 7°. — Upupa epops IX. 22. délnyugati szélben, viharos napon 12°-nál az elsők költöznek — mit Südwestwind bei 12° an einem stürmischen Tage Beginn des Wegzuges. — IX. 28. utolsó — letzte. Áttelelök 1919/20. telén. —Im Winter 1919/20. überwinterten. Anas boschas, Fulica atra, Turdus merula. A hideg esős, havas november nem kedvezett a telelésnek. — Der kalte, regnerische, schneereiche November war dem Überwintern nicht günstig. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Acrocephalus arundinaceus IV. 11. déli széllel 17°-nál az elsők — mit Südwind bei 17° die ersten. — Alauda arvensis III. 1. dèh széllel 8°-nál az elsők — bei Süd- wind 8° die ersten. — Anas crecca III. 8. — Anas querquedula III. 9. tartós déli szélben 19°-náí — bei andauerndem Südwinde 19°. — Ardea cinerea III. 18. — Botaurus 46 SCHENK J. - MADÁRVONULÁSI ADATOK stellaris III. 16. nagy szél után 5'^-nál — nach starkem Winde bei 5°. — Caprimulgus europaeus IV. 19. — Cerchneis tinnunculus IV. 28. — Charadrius dubius III. 20. — ■Ciconia alba IV. 2. déli széllel elsők a városban — bei Südwind die ersten in der Stadt. — Coturnix communis IV. 29. délnyugati széllel érkeznek az elsők — die ersten -bei Südwostwind. — Crex pratensis V. 1. — C'uculus canorus IV. 15. délnyugati szrl után 2C°-nál szól az első — nach vorangehendem Südwestwinde bei 20° der erste Ruf. — Delichon urbica IV. 15. tartós déli szél után 19°-nál az elsők — nach andauerndem Südwinde bei 19° erste Ankunft. — Erithacus phoenicurus IV. 10. déli szél, 18° — Südwind, 18°. — Erithactis riihccnla III. 19. — Fulica atra III. 9. — Gaîlinula chloroptis Ili. 28. — Hirundo rustica ÍV. 6. nyugati széllel érkeznek a városba 15°-nál — mit Westwinde die ersten in der Stadt bei 15°. — Lanius collurio IV. 30. — Motacilla alba ÎI1. 9. — Motacilla flava Ili. 18. — Oriolus galbula IV. 26. északi széllel 17°-nál sok érkezik — bei Nordwind und 17° viele. — Rallus aquaticus III. 18. — Scolopax rusticola III, 12. — Sinrnus vulgaris III. 8. — Vanellus capella III. 2. keleti szélben 10°-nál — mit Ostwind bei 10°. Csapó Dániel, Ten geliez (Tolna m.) Tavaszi vonulás 1920. — F r ü h j a h r z u g 1920. Ardea cinerea III. 2. — Coracias garrula V. 2. — Cuculus canorus IV. 20. — ■Cypselus apus VI. 15. kb. 40 — 50 főnyi csapat északkeleti irányban ; kb. 30 esztendőre visszaemlékezve még soha ezen a vidéken nem láttam — ein Flug von ungefähr 40 — 50 Stück -> NO ; seit .30 Jahren beobachtete ich diese Art hier zum erstenmale. — Gallinula chloropus IV. 12. — Scolopax rusticola III. 6. — Sturnus vulgaris 111. 10. — Turiur communis IV. 30. — Upupa epops IV. 13. GSÖEGEY TiTUS. Megfigyelések 1920-ban. — B e o b acht unge n im Jahre 1920. Coracias garrula V. I. Nagyczenk. — Cypselus apus Vili. 9., 27. IX. 1. Rendes, egy-egy csapat — je ein Flug. — Hirundo rustica IV. 2. Nagyczenk. — Oriolus galbula V. 1. Nagyczenk. Endbet Eleméé. A ni. k. Országos Meteorológiai Intézethez beküldött megfigyelések az 1920. évből. — Beobachtungen vom Jahre 1920., welche an das k. ung. Meteorologische Institut eingesandt wurden. Ciconia alba IV. 15. Kalocsa. — Hirundo rustica IV. 3. Albo, IV. 9. Kalocsa, Z a 1 a e g e !• s z e g. Fernbach Káboltné, Baba puszta (Bács-B. m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Anser fabalis 1919. XI. 1 — 28. állandóan nagy csapatok a vetékeken — ständig grosse Flüge auf den Saaten. — Cerchneis tinnunculus 1 példány áttelelt — einer überwinterte. — Cerchneis vespertinus IV, 23. — Columha oenas III. 5. — Columha palumbus IL 29. — Cuculus canorus IV. 9. — Emberiza calandra II. 19. — Erithacus luscinia IV. 9. — Erithacus phoenicurus IV. 9. — Erithacus rubecula telelt — über- winterte. — Fringilla coelebs III. 5. — Gallinago gallinaria 1919. XI. 14. — Hirundo rustica IV. 2. — Lanius collurio V. 4. — Lanius minor V. 1. — Ligurinus chloris III. 8. — Motacilla alba III. 4. (II. 10. Z o m b o r). — Muscicapa coliaris IV. 12. — J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 47 Muscicapa grisola V. 2. — Oriolus galhula IV. 27. (IV, 13. S z o n d). — Phylloscopus sïbilator IV. 12. — Scolopax rusticola III. 1. (1919. XI 10.) — Sturnus vulgaris III. 5. — Sylvia atricapilla IV. 15. — Tardus iliacus IV. 11. nagyobb csapatok átvonulóban — grössere Flüge durchziehend. — Turdus merula IV. 11. nagyobb csapatok átvonulóban — grössere Fülge durchziehend — Turdus musicus IV. 11. nagyobb csapatok átvo- nulóban — grosse Flüge durchziehend. — Turdus pilaris 1919. XI. 15 — 26. nagyobb csapatok — grössere Flüge. — Turtur communis IV. 21. — Upupa epops III. 80. iFJ. Geaefl Andor, Kétutköz (Heves m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Anas penelope III. 18. — Ardea cinerea III. 24. — Pavoncella pugnax III. 28. — Phylloscopus collyhita III. 28. — Saxicola oenanthe III. 28. Db. Kelleb Oszkáe, Keszthely. Tavaszi vonulás 1920. — F ruh jähr s zu g 1920. Anser ferus II. 24. (Kisbalaton) — Ardea cinerea telelt — überwinterte. — Botaurus stellaris III. 3. — Ciconia alba III. 18. (IV. 1. Vörs). — Clivicola riparia IV. 12. Fonyód. — Columba oenas IL 27. — Columba palumbus III. 2. Haláp. — Coracias garrula V. 2. — Coturnix communis IV. 27. — Cuculus canorus IV^ 5. — Delichon urbica IV. 2. — Egretta alba IV. 10. Kishalait on (jelenleg 10 — 12 pár fészkel — derzeit horsten hier 10 — 12 Paare). — Erithacus philomela IV. 15. — Gal- linago galUnaria] I. 4. Haláp. — Gallinago gallinula I. 4. Haláp. — Hirundo rus- tica IV. 2. — Jynx torquilla V. 9. — Lantus callurio V. 13. — Motacilla alba IL 29. Haláp. — Muscicapa grisola IV. 17. — Oriolus galbula V. 2. — Platalea leu- corodia IV. 10. Kisbalaton. — Plegadis falcinellus IV. 2. Kisbalaton. — Sco- lopax rusticola IL 26. (Halastó, Zala m.. III. 7. — IV. 8). — Serinus canarius hortulanus IV. 8. — Sylvia atricapilla III. 28. — Sylvia curruca IV. 11. — Upupa, epops IV. 13. Balatonboglár. — Vanellus capella II. 29. Kisbalaton. KiBÁLT Iván, Bogyoszló (Sopron m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis IL 16. — Ciconia alba IV. 11. (IV. 17. fészkére jön — erscheint am Horste). — Columba oenas III. 2. — Corvus frugilegus IL 18 elvonulás kezdete -> ÉNy. — Beginn des Wegzuges -> NW.. — III. 6 tömeges elvonulás — massenhafter Wegzug. — Delichon urbica IV. 17. — Fringilla coelebs III. 3. — Hirundo rustica IV. 1. — IV. 15. elfoglalja a fészkét — Nestbesiedelung. — Jynx torquilla IV. 15. — Ligwrinus chloris III. 2. — Motacilla alba III. 6. — Muscicapa grisola IV. 15. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus collybita IV. 7. — Sturnus vulgaris II. 27. — Sylvia atricapilla IV. 11. — Turtur communis IV. 29. — Vanellus capella II. 25 csekély számban vonul -► ÉNy. — in geringer Anzahl -> NW. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Ciconia alba VIII. 20. — Hirundo rustica IX. 10. zöme eltűnt — Masse abge- zogen. — X. 2. elkésett csapat északkelet felöl — ein verspäteter Flug von Nordost. i8 SCHENK J. — MADARVONULASI ADATOK Kovács István, Rezét, Bajaszentistván. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Ardea cinerea telelt — überwinterte. — Ciconia alba IV. 14. — Ciconia nigra 111. 20. — Columba palumhus III. 15. — Crex pratensis V. 7. — üuculus canorus IV. 5. — Erithacus rubecula III. 24. — Fringilla coelebs III. 15. — Fulica atra II. 15. — Hirundo rustica IV. 10. — Motacilla alba III. 1. — Oriolus galbula IV. 18. — Phala- crocorax carbo III. 16. — Scolopax rusticola II. 28. — Sturnus vulgaris II. 16. — Turtur communis V. 2. — Upupa epops III. 31. — Vanellus capella II. 16. NÁDAS8Y KÁLMÁN, Szentgotthárd (Vas m.) Alauda arvensis III. 11. — Caprimulgus europaens IV. 15 (sok van, egy esti lesen 15—20 darabot láttam — häufig, auf einem Abendanstande beobachtete ich 15 — 20 St.) — Cerchneis tinnunculus III. 4. — Ciconia alba III. 23. — Circus macrourus IV. 3. — Columba palumbus II. 23. — Coturnix communis IV. 29 (gyakori — häufig). — Crex pratensis IV. 29. — Cuculus canorus IV. 4. — Cypselus apus V. 2. (V. 15, 23-án 80 — 100 darabot, VI. 4-én pedig este 6 — 8 óráig folyton nagy számban vonult — am 15. 23. V. beobachtete ich 80 — 100 St., am 4. VI. zogen viele abends 6 — 8 Uhr) — Delichon urbica IV. 8. — Erithacus luscinia IV. 17 (egész tavaszon csak egyet hallottam — im ganzen Frühjahre nur eine gehört). — Erithacus phoenicurus IV. 12. — Erithacus titys III. 19. (gyakori — häufig). — Falco subbuteo IV. 15. — Gallinago gallinaria II. 29. — Hirundo rustica III. 28. — Lanius collurio IV. 18. — Motacilla alba II. 24. — Mus. cicapa grisola V. 2. (gyakori — häufig). — Oriolus galbula IV. 30. — Fhylloscopus collybita III. 14. — Saxicola oenanthe IV. 29. — Scolopax rusticola II. 25. — Sturnus vulgaris II. 11. — Sylvia atricapilla IV. 14. — Turdus musicus II. 29. — Turtur communis V. 3. — Upupa epops IV. 5. — Vanellus capella II. 28. Fióka repítés: — Ausfliegen der Jungen: Columba palumbus V. 7. — Motacilla alba V. 21. — Parus ater V. 7. — Parus major V. 21. PÉTEB Imbe, Szada (Pest m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 27. — Buteo communis III. 4. — Columba oenas III. 3. — Columba palumbus II. 28. — Coracias garrula IV. 19. — Coturnix communis IV. 18. — Cuculus canorus IV. 11. — Erithacus luscinia IV. 7. — Erithacus phoenicurus IV. 7. — Erithacus rubecula III. 4. — Hirundo rustica IV. 5. — Jynx torquilla IV. 12. — Lanius collurio IV. 23. — Lanius minor IV. 29. — Motacilla alba II. 26. — Oriolus galbula IV. 17. — Fhylloscopus collybita III. 3. — Pratincola rubicola IV. 2. — Scolopax rusticola III. 8. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops IV. 7. — Vanellus capella III. 2. PoLAxovics Gtüla, Vácz (Pest m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 23. elsők — die ersten; III. 5. mindenfelé szól — überall singend. — Erithacus luscinia IV. 7. — Erithacus rubecula II. 29. az első — das erste ; III. 11. a többi is megjött — auch die übrigen angekommen. — Hirundo rustica IV. 2. az első — die erste; IV. 9. mind megjöttek — alle angekommen. (IV. 10, Kr i van J. SCHENK — YOGELZUGSDATEN 4» Zólyom m.) — Jynx forqnilla III. 31. Hegybánya Hont m. — Motacilla alba III. 7. — MotaciUa boarula telelt — überwinterte. — Scolopax rusticola III. 10. Püspökhatvan Pest ni. m. 15. Pomáz, Pest m. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. A)uis boschas X. 15. 10 főnyi csapat -► K. — ein Flug von 10 St. ^-0. — Amer fabalis X. 2. az első csapat — der erste Flug. — Hirundo rustica IX. 4. egy része elköltözött — ein Teil weggezogen; IX. 11. a zöm elvonult — Masse weggezogen; IX. 27. utolsó csapat — letzter Flug. — Motacilla alba X. 21. — Motacilla boarula X. 25. még itt — noch hier. RÁCZ BÉLA, Szerep (Bihar m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis li. 18. — Cerchneis tinnunculus telelt — überwinterte; III. 25. első érkező — erste Ankunft. — Ciconia alba HI. 27. 70 — 80 darabot számláló csapat átvonulóban — durchziehender Flug von 70 — 80 St. ; IV. 10. fészkére érkezett — Ankunft am Horste. — Coturnix communis IV. 10. — Cuculus canorus V. 1. — Delichon iirbica IV. 5. — Erithacus luscinia IV. 11. — Erithacus philomela IV. 10. — G-rus commums III. 26. 38 darabból álló átvonuló csapat — durchziehender Flug von 88 St.; VI. 26. 35—40 darab átvonul -> ÉÉNy. — 35-40 St. ziehen -> NNW. — Hirundo rustica III. 30. első — erste ; IV. 4. tömeges érkezés — massenhaft anget kommen ; IV. 10. fészekre érkezett — am Neste erschienen. — Lanius minor V. 6. — Motacilla alba III. 11. — Motacilla flava III. 29. — Muscicapa coliaris IV. 29. — Muscicapa grisola III. 16. (?) méhesemben — in meinem Bienenhause. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus collybita III. 27. — Begulus eristatus IV. 5. — Saxicola oenanthe III. 12. — Turtur communis IV. 28. — Upupa epops IV. 12. — Vanellus capella II. 21. Öszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Alauda, arvensis X. 23. — Cerchneis iinnunculus telelt — überwinterte. — Ciconia alba IX. 2. — Coturnix communis X. 16. — Delichon urbica IX. 29. — 6rrws communis X. 8. 25 drb -> DK ; — 25 St. -> SO. — Hirundo rustica IX. 29. — Moia- cilla alba X. 13. — MotaciUa flava IX. 13. — Oriolus galbula IX. 16. — Phylloscopus collybita X. 5. — Begulus cristatus X. 7. érkezés — Ankunft. — Saxicola oenanthe iX. 30. — Turtur communis IX. 22. — Vanellus capella XI. 15. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 28. — Cerchneis tinnunculus telelt — überwinterte. — Ciconia alba IV. 3. — Coturnix communis IV. 14. — Cuculus canorus IV. 17. — Delichon urbica IV. 4. — Erithacus philomela IV. 17. — Hirundo rustica IV. 9. — Lanius minor V. 4. — Motacilla alba III. 9. — Motacilla flava III. 30. — Muscicapa coliaris V. 6. — Oriolus galbula IV. 26. — Phylloscopus collybita iV. 2. — Saxicola oenanthe IV. 15. — Turtur communis V. 1. — Vanellus capella II. 28. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Alauda arvensis X. 25. — Cerchneis tinnunculus X. 27. — Ciconia alba Vili. 28. — ; Coturnix communis X. 23. — Delichon urbica IX. 20. tömeg — Masse, IX. 30. utolsó — letzte. — Grus communis még soha annyi át nem vonult vidékünkön, mint az idén, az elsö 13 főnyi csapat IX. 24-én vonult -> D, X. 6-án négy csapat, egyenként ŐO — 70 főnyi Aquila * 50 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK vonult ->• D., az utolsó 30—35 főnyi csapat X. 10-én vonult át t^zintén -► D. — noch niemals sind so viel Kraniche hier durchgezogen, als heuer ; der erste aus 13 Stück bestehende Flug zog am 24. IX. ->■ S., am 6. X. zogen vier Flüge je 50 — 70 St. -^ S., der letzte aus 30—35 St. bestehende Flug zog am 10. X. -> S. — Hirundo rustica IX. 23. tömeg — Masse ; IX. 30. utolsó — letze. — Lanius minor IX. 2. — Motacilla alba X. 10. — Motacilla flava IX. 23. — Oriolus galhiila IX. 20. — Phylloscopus collyhita X. 9. — Saxicola oenanthe IX. 90. — Turtur communis IX. 23. — Vanellns capello X. 28. Radetczkt Dezső. Tárnok (Fejér m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frülij ahrszug 1920. Acrorephalus arundinaceus IV. 24. — Acrocepimlus schoenobaenus IV. 20. — Alauda arvensis II. 22. — Anthus campestris IV. 29. — Antlms pratensis Ili. 8. — Arithus triviális IV. 20. — Ardea purpurea IV" 8. — Ciconia alba IV. 6. — Columha oenas II. 15. — Coracias garrula IV. 26. — Coturnix communis IV. 17. — Crex pratensis IV. 26. — Cuculus canorus ÌV. 21. — Delichon urbira IV. 10. — Erithacits luscinia IV. 10. — Eritiiacus svecica cyanecula III. 30. — Erithacus titys II. 18. — GalUnago gallinaria IV. 2. — Hippolais icterina V. 10. — Hirundo rustica IV. 3. — Jyìix torquilla IV. 5. — Lanius collurio IV. 20. — Lnnius minor IV. 30. — Locustella luscinioides IV. 25. — Motacilla alba II. 27. — Motacilla flava III. 28. — Muscicapa grisola V. 12. — Oriolus galbula IV. 28. — Fratincola rubelra IV. 28. — Pratincola rubicola III. 15. — Saxicola oenanthe IV. 1. — Sylvia communis IV. 15. — Totanvs calidris III. 28. — Tardus musicus IV. 3 — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 10. — Vanellus capella II. 22. Ifj. Radvánti László, Kótaj (Szabolcs m.) Őszi vonulás 1919. — Herbstzng 1919. Buteo communis XI. 2. — Ciconia alba Vili. 29. — Clivicola riparia IX. 30. — Coturnix commAwis Vlíl. 21. — Delichon urbica IX. 20. — Erithacus luscinia VIII. 30. — Fulica (Ura Xi. lU. — Hirundo rustica IX, 10. — Motacilla alba X. 9. — Oriolus galbula VIIl. 2. — Scolopax rusticola X. 2.. — Turtur com,niunis Vlll. 30. — Upupa epops VÍII. 1. — Vanellus capella IX. 12. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 24. — Ciconia alba, IV. 10. — Columha oenas II. 19. — Columba, palumbus III. 19. — Coturnix communis IV. 19. — Crex pratensis IV. 20. — Cuculus canorus IV. 15. — Delichon urbica. IV. 1. — Fringilla coelebs III. 18. — Hirundo rustica IV. 7. — Motacilla alba 111. 1. — Muscicapa coliaris IV. 19. — Phylloscopus collybita IV. 12. — Scolopax rusticola III. 2. — Sturnus vulgaris IV. 10. (?) — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 9. — Vanellus cajjella III. í. Schenk Jakab, Budapest, Rendes (Zala m.) Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Áprihs 11-én tömeges vonulás Rendesen, amely főleg sok éneklő faj megérke- zésében nyilvánult — am 11. April Massenzug in Rendes, welcher sich besonders in der Ankunft vieler Kleinvögel offenbarte. Actitis hypoleucus IV. 11. Rendes. — Acrocephalus arundinaceus IV. 11. Rendes. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 11. Rendes. — Alauda arvensis III. 1. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 51 Budapest. — Anthus triviális IV. 11. Rendes. — Columba oenas III. 7. Budapest. — Ouculus canorus IV. 13. Rendes. — Erithacus luscinia IV. 11. Rendes; IV. 13. Budapest. — Erithacus phoenicurus IV. 11. Rendes. — Erithacus rubecula III. 30. Budapest. — Hippolais icterina V. 15. Budapest. — Hirundo rustica IV. 6. Budapest. — Jynx torquilla IV. 1. Budapest. — Lanius collurio V. 8. Budapest. — L(mius minor V. 8. Budapest. — Ligtirinus chloris Ul. Sì. Budapest. — Locustella luficinioides IV. 11. Rendes. — Lusciniola melanopognn IV. 6. Rendes, már itt — .schon hier. — Muscicapa^ grisola V. 7. Budapest. — Oriolus galbula V. 1. Budapest. — Phi/lloscopus collyhita 111. 30. Budapest. — Phylloscopus sibilator JV. 13. Rendes; IV. 17. Budapest. — Phylloscopus trochilus IV. 11. Rendes. -- Podiceps cristaius III. 25. Budapest. — Serinuscanarius luiriulan,us IV. 3. Budapest. — .Sylvia atricapilla IV. 16. Budapest. — Sylvia borin IV. 25. Budapest. — Sylvia communis IV. 10. Rendes. — Sylvia currtica IN . 11. Reudos; IV. 17. Budapest. — Sylvia nisoria V. 4. Budapest. — Turdus musicus III. 6. Budapest (az idén föltűni) gyakori ; a Rókushegy kertjeiben legalább 5 pár s a Várhegyen is 1 pár — heuer auf- fallend häufig ; auf dem Rókusberge wenigstens 5 Paare, auf dem Schlossberge eben- falls 1 Paar). — Tiiritir communis V. 1. Budapest. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Hirundo rusUca X. 8. Budapest utolsó 4 drb — die letzten 4 St. — Merops ■npiaster Rendes IX. 4. két csapat -> Ny., az első csapatnak csak a hangját hallottam, a második kb. 30 föböl állott ; nem vonultak egyenes vonalban, hanem folytonosan keringve és cikázva húzódtak kb. 300 méter magasságban ->■ Ny. ; 1919-ben ugyanebben az időtájban ezen helyen szintén megfigyeltem az elvonulást. — Am 4. IX. zwei Flüge -> W. ; den ersten Fhig kormte ich nicht sehen, nur hören, der zweite Flug bestand aus etwa 30 Stück, welche nicht in gerader Linie zogen, sondern fortwährend kreisten und so langsam nach W. zogen in ungefähr 300 Meter Höhe ; im Jahre 1919 beobachtete ich de)L AVegzug an dem gleichen Orte in nahezu demselben Zeitpunkte. Stoll Eeno, N y i r e g y h á z a. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 15. — Ciconia alba III. 4. (?). — Columba oenas III. 14. — ■(Juculus canorus IV. 13. — IJeliclion urbica IV. 7. — Grus communis IV. 2. — Hirundo rustica IV. 3. — Moiacilla alba IH. 4. — Oriolus yalbula IV. 15. — Scolopax rusticola 11. 27. — Turttir communis IV. 6. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella II. 25. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrs zug 1920. Alauda arvensis 111. 7. — Ciconia alba III. 11. — Columba oenas IH. 10. — i'oim-nix communis V. 15. — Cuculus canorus IV. 18. — Dcliclion urbica IV. 16. — Fulica atra IH. 11. — Hirundo rustica IV. 9. — Motacilla alba HI. 19. — Oriolus galbula IV. 24. — l'urtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 9. — Vanellus mpella HI. 12. Szabó Lajos, Balatonszentgyörgy (Kisbalaton), (Somogy m.) Tavaszi vonulás 1920. — F r ü h j a h r s z u g 1920. Alauda arvensis 111. 2. — Ardea cinerea III. 10. — Ardea purpurea IH. 22. — KJlc.onia alba HI. 25. — Columba oenas II. 20. — Columba palumbus II. 23. — Coturnix communis IV. 20. — Cuculus canorus IV. 9. — Delichon urbira IV. 7. — Egretta alba 4* 52 SCHENK J. — MADARVONÜLÁSI ADATOK IV. 22., 8 drb — 8 St. — Motacilla alba II. 29. — Platalea leucorodia IV. 22. — Scolopax rusticola III. 2. — Sturnus vulgaris telelt — überwintei'te. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 12. — Vanellus capella II, 26. SzEÖTS BÉLA, Miskolc. Tavaszi vonulás 1920. — Früh jahrsz ug 1920. Alauda arvensis II. 20. — Anthus triviális IV. 3. — Cerchneis tinnuneulus II. 28. — Circus cyaneus ül. 5. — Cohimha oenas II. 17. — Columba palumbus III. 8. — Coturnix communis IV. 20. — Crex pratensis IV. .30. — Ctirulus canorus IV. 23. — Cypselus apus V. 11. — Delichon urbica IV. 11. — Emberiza calandra m. 6. — Erithacus luscinia IV. 12. — Erithacus phoenicurus IV. 18. — Erithacus rubecula IV. 2. — Erithacus titys III. 21. — Híppolais icterina V. 14. — Hirundo rustica IV. 7. — Jynx forquilla IV. 14. — Lanius collurio V. 7. — Lanius minor V. 1. — Ligurinus chloris IV. 2. — Milvus migrans III. 17. — Milvus ictimis III. 7. — Motacilla alba III. 8. — Muscicapa atricapilla IV. 30. — Muscicapa grisola V. 3. — Muscicapa parva V. 3. — Oriolus galbula IV. 28. — Phylloscopus trockilus IV. 2. — Pralincola rubelra IV. 17. — Pratincola rubicola III. 6. — Saxicola oenanthe IV. 17. — Scolopax rusticola III. 7. — Scrinus canarius hortulanus IV. 2. — Sturnus vulgaris II. 21. — Sylvia atricapilla IV. 18. — Sylvia curruca IV. 17. — Sylvia nisoria IV. 30. — Turtur communis V. 1. — Upupa epops IV. 30. Db. Szlávt Tibok, Vágbánya (Trencsén m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Accentor modularis III. 23. - — Alauda arvensis, II. 26. — Columba oenas II. 28. — Eritliacus luscinia IV. 12. — Eritliaeus phoenicurus IV. 4. — Erithacus rubccula III. 15. — Erithacus titys III. 25. — Hirundo rustica IV. 6. — Jî/na; torquilla IV. 8. — Lanius collurio V. 7. — Muscicapa collar is iV. 14. — Oriolus galbula V. 5. — Phylloscopus collybita III. 25. — Saxicola oenanthe IV. 22. — Scolopax rusticola III. 12. — Serinus canarius hortidanus IV. 6. — Sylvia atricapilla IV. 16. — Sylvia nisoria V. 1. — Twrdtts musictts III. 8. — Upupa cpops IV. 8. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 28. — Buteo communis II. 26. — Columba oenas II. 28. — Columba palumbus III. 3. — Erithacus rubecida III. 8. — Erithacus titys III. 9. — Fringilla eoelebs III. 7. — Motacilla alba III. 6. — Scolopax rusticola III. 7. — Turdns musicus III. 5. — Vanellus capella II. 29. Db. Tabján Tibor, Békéscsaba. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Acrocephalus arundinacem IV. 16. — Anthus pratensis III. 13. — Caprimulgus europaeus V. 6. — Columba palumbus 111. 27. — Delichon urbica IV. 3. — Erithacus luscinia IV. 3. — Erithacus phoenicurus IV. 2. — Gallinago gallinaria III. 13. — Hirundo rustica IV. 1. — ./î/n.x torquilla IV. 2. — Lanius collurio V. 4. — Lanius minor V. 4. — Motacilla alba III. 11. — Muscicapa atricapilla IV. 3. — Oriolus galbula IV. 22. — Phylloscopus sibilator. IV. 7. — Phylloscopus trochilus IV. 3. — Sylvia atricapilla IV. 9. — Sylvia curruca IV. 4. — Turtur communis IV. 18. — FííhcWíís capella II. 21. J. SCHENK — VOGELZUGSDATEN 53 Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Acrocephalus arundinaceus ÍV. 16. — Acrocephalus palustris IV. 9. — Coiurnix <;ommunis IV. 8. — Gallinula chlor opus IV. 1. — Hirundo rustica IV. 3. — Jynx torquilla IV. 12. — Lanius minor IV. 22. — Muscicapa grisola IV. 23. — Phylloscopus ■collybita III. 15. — Phylloscopus sihilator IV. 9. — Sylvia atricapilla IV. 17. — Sylvia curruca IV. 7. — Turtur communis IV. 19. Db. Thóbiás Gyula, Felsöláncz, (Abauj Torna m.). Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis II. 23, — Ciconia alba III. 21. — Columba oenas II. 22. — Columba palumbus II. 28. — Coturnix communis IV. 16. — Cuculus canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 4. — Erithacus luscinia IV. 12. — Erithacus rubecula III. 12. — Erithacus titys III. 15. — Hirundo rustica IV. 6. — Jynx torquilla IV. 5. — Lanius collurio IV. 22. — • Moiacilla alba III. 1. — Mtiscicapa collaris IV. 7. — Muscicapa grisola IV. 20. — Oriolus galbula IV. 19. — Sturmts vulgaris II. 27. — Turtur communis IV. 9. — Upt^pa epops III. 30. Ujváey Jenő, Polgár di, (Fejér m.). Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis III. 7. — Columba oenas II. 27. — Columba palumbus III. 2. — Cuculus canorus IV. 12. — Delichon urbica IV. 2. — Erithacus luscinia IV. 12. — Hirundo rustica IV. 1. — Scolopax rusticola III. 12. Vasvìbi Miklós, Ormánd, (Zala m.). Őszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Caprimulgus europaeus IX. 26. — Coracias garrula IX. 6. — Erithacus titys XI. 8. — Hirundo rustica X, 21. — Motacilla alba X. 26. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Alauda arvensis III. 1. — Ciconia alba III. 23. — Coracias garrula V. 1. Taródháza. — Coturnix communis IV. 27. Taródháza. — Crex pratensis V. 2. Taródháza. — Cuculus canorus IV. 9. — Cypselus apus V. 4. Taródháza. — Delichon urbica IV. 6. — Erithacus hiscinia IV. 9. — Erithacus rubecula III. 6. — Hirundo rustica IV. 3. — Lanius collurio IV. 24. Taródháza. — Lanius minor V. 2. Taródháza. — Motacilla alba II. 26. — Muscicapa grisola V. 1. T a r ó d h á z a. — Oriolus galbula IV. 30. T a r ó d h á z a. — Scolopax rusticola II. 29. — Sylvia atricapilla IV. 8. — Totanus ochropus IV. 3. — Turtur communis IV. 17. Taródháza. — Upupa epops IV. 11. — Vanellus capella II. 20. Warga Kálmán, Budapest (Városliget). Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Cerchneis tinnunculus III. 8. — Chrysomitris spinas IV. 15. 1 pár — 1 Paar. — Ciconia alba IV. 15. — Delichon urbica IV. 13. — Erithacus luscinia IV. 17. — Erithacus rubecula IV. 1. — Fringilla coelebs telelt — überwinterte. — Hippolais icterina V. 6. — Hirundo rustica IV. 9. — Jynx torquilla IV. 7. — Lanius collurio IV. 7. (?). — Ligurinus chloris IV. 1. — Muscicapa atricapilla V. 25. egy elkésett pár. 54 SCHENK J. — MADÁRVONULÁSI ADATOK többször nem láttam — ein verspätetes Paar, später nicht mehr gesehen. — Muscicapa coliaris V. 4. — Muscicapa grisola V. 4. — Oriolus galbula IV. 25. — Phylloscopas collybita IV. 2. — Phylloscopus trochilus IV. 6. — Serinus canarius hortulanus IV. 7. — %Zwa atricapilla IV. 12. — -S'î/Zot« curruca IV. 10. — .SiyZi^i« nrsona V. 3. — TJpvpa epops IV. 7. Egyéb megfigyelések — Sonstige Beobachtungen. Corvus comix IV. 1. fészket rak — Nestbau. — Corvus frugilegiis IV. 4. fészek- telepen fészkel rak — Nestbau in der Kolonie. — Erithacus luscinia VI. 26. anyányi fiókák — flügge Junge. — Fringilla coelebs III. 10. elsö éneke — erster Schlag. — Lantus collurio VII. 6. anyányi fiókák — flügge Junge, — Sylvia atricapilla VII. 18. második költésből eredő anyányi fiókák — flügge Junge aus der zweiten Brut. — Turdus merula IL 19. első ének — erster Gesang. Öszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Cerchneis tinnucidus X. 5. — Delichon urhica IX. 23. — Erithacus luscinia IX. 8. — Erithacus phoenicurus X. 1. — Erithacus rubecula XI. 23. — Hippolais icteria IX. 24. — Hirundo rustica IX. 28. — Jynx torqulla IX. 7. — Lanitis collurio VIII. 31. — Ligurinus chloris IX. 24. — Muscicapa atricapilla IX. 24. — Muscicapa coliaris Vili. 27. — Muscicapa grisola IX. 24. — Phylloscopus collybita X. 1. — Phylloscopus sibilator Vili. 31. — Phylloscopus trochilus IX. 26. — Regulus cristatus X. 19— XI. 23. — Scrinus canarius hortulanus IX. 28. — Sylvia atricapilla IX. 28. bodzán bogyózva — HoUuuderbeeren verzehrend. — Sylvia curruca IX. 24. — Sylvia nisoria Vili. 28. — Turdus mtisicus X. 5. — Turtur communis IX. 7. — Upupa epops VILI. 29. Tavaszi vonulás 1920. — Frühjahrszug 1920. Accentor modularis IV. -4. — Alauda arvensis III. 7. — Cerchneis tinnunculun III. 7. — Ciconia alba IV. 11. — Columba oenas III. 10. — Delichon urbica IV. 13. — Erithacus luscinia IV. 18. ezidén soha nem tapasztalt számban, kb. 20 párban fész- ]çelt — nistete heuer in einer bisher unerhörten Anzahl, 20 Paare. — Erithacus phoenicurus IV. 6. — Erithacus rubecula III. 14. — Hirunds rustica IV. 11. — Jynx torquilla IV. 10. — Lanius collurio V. 9. — Ligurinus chloris 111. 21. — Milieus migrans IV. 4. — Muscicapa atricapilla IV. 6. — Muscicapa coliaris IV. 4. — Muscicapa grisola V. 6. — Oriolus galbula IV. 24. — Phylloscopus collybita IV. 6. — Phylloscoptis sibilator IV. 4. — Phylloscopus trochilus IV. 4. — Regulus cristatus III. 15 — IV. 5. — ■ Serinus canarius hortulanus IV. 11. — Sylvia atricapilla IV. 11. — Sylvia borin V. 9. — Sylvia curruca IV. 8. — Sylvia nisoria V. 2. — Turdus mttsicus III. 25. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 10. Egyéb megfigyelések — Sonstige Beobachtungen. Aegithalos caudatus europaeus IV. 18. fészekrakás — Nestbau. — Cerchneis tinnunculus V. 24. fészkén ül — im Horste brütend. — Corvus frugilegus III. 19. a fészektelepnél tömegesen fészket êpit és javit — in der Kolonie werden Horste gebaut und ausgebessert; IV. 4. párzás — Paarung; V. 2. fióka etetés — Füttern der Jungen ; V. 16. kiröppent fiókák — flügge Junge. — Dendrocopus major pinetorum III. 7. először dorombol — erstes Trommeln; V. 13. kotol — brütet; V. 16. fiókák a fészekben — Junge im Nest ; V. 24. fiókák kirepültek — Junge ausgeflogen. — Erithacus luscinia V. 30. kotol — brütet. — Fringilla coelebs III. 7. első ének — erster Schlag ; V. 13. xepitett fiókák — ausgeflogene Junge. — Hirundo rustica V. 2. fészekrakás — Nest- SZEMERE LASZLO — A KIS BEKASZO SASRÓL 6& bau. — Jynx torquilla IV. 25. odúját tatarozza — reinigt die ÍJislhöhle ; V. 2. kotoI — brütet ; VI. 3. fiókák a fészekben — Junge im Nest. — Lanius collurio VI. 3. kotoI — brütet. — Ligurimis chloris VI. 3. anyányi fiókák — flügge Junge. — Muscicapa yrisola V. 23. fészekrakás — NesLbau. — Parus caeruleus VI. 3. fiókák fészekben — Junge im Neste. — Partis major V. 13. kirepitett fiókák — ausgeflogene Junge. — Passer domcsticiis IV. 18. párzás — Paarung ; V. 2. fiókák a fészekben — Junge im Neste; V. 13. kirepitett fiókák — ausgeflogene Junge. — Passer montanus IV. 25. párzás — Paarung. — Sitta earopaea caesia V. 13. fiókákat etet — füttert die Jungen. — Sylvia atricapilla V. 2. fészekrakás — Nestbau ; V. 30. anyányi fiókák — flügge Junge. — Turdus mernla III. 7. elsö ének — erster Gesang. Öszi vonulás 1920. — Herbstzug 1920. Anser fabalis X. 2. éjjel 10 — V2l2-ig több csapat hangosan átvonul — nachts von 10 bis V2I2 mehrere Flüge über die Stadt ziehend. — Chrysomitris spinus XL 14. — Delichon urhica IX. 18. — Erithacus phoenicurus X. 17. — Erithacus rahectdd XII. 5. — Hirundo rustica IX. 16. — Lanius collurio IX. 12. — Ligurinus chloris IX. 26. — Motacilla hoarula XI. 14., XII. 5. — Muscicapa atricapilla IX. 20. — Muscicapa grisola IX. 21. — Phylloscopus collyhita X. 17. — Phylloscopus sibilator IX. 12. — Phylloscopus trochilus X. 17. — Pyrrhula rubicilla europaea XI. 1 — XII. 8. — Regulus cristatus X. 3 — XII. 8. — Begulus ignicapillus XI. 1. — Sylvia atricapilla X. 3. — ■ Sylvia communis IX. 18. — Sylvia curruca IX. 21. — Turdus musicus X. 17. A kis békászó sasról. (Aquila pomarinçi Beehm.^ Irta: Szemébe László. Ezen sas Csikmegyének legközönségesebb ragadozó madarai közé tartozott a háború kezdetéig. Mivel a megye időnként harctér volt, azért számuk 1918-ra nagyon megcsappant. Annakidején főleg a tavaszi vonulások alkalmával lehetett csoportosan is látni e sasokat, és pedig 5 — 15 darabot kitevő laza társaságokban. Több példány fordult meg kezemen s 4 fészkét is leltem, ezekről szólnak az itt következő adatok. 1. 1910 április 13-án Gsikcsatószeg mellett lőtt foltnélküli, barna példány, már citromsárga szemmel, szemeiben azonban a barna szin márványozásszerüleg még visszamaradt. Méretei: H: 62, sz: 48, f: 24, cs: 3-4, 1: 9-5 cm. Röptére 1-38 m. 2. 1910 május 15-én C sikcs ekef al ván fészkéről lőtt öreg tojó. Citromsárga szeméből már hiányzik a barna márványozás. Igen fakó- barna, minden nagyobb folt nélkül, csak a feje világosabb. Méretei: H: 60, sz: 49, f: 24, 1: 9*5 cm. Súlya 1-75 kgr. A fészek vékonyabb fenyőfán volt, a csikcsekefalvi Csipkésvápa nevű hegy keleti lejtőjén levő fenyvesben, nem messzire egy kígyászölyv fészkétől. Fentirt napoa S6 SZEMERE LÁSZLÓ két gyengén kotolt tojás volt benne. Foltozásuk tipikus, belsejük kifuvás után világos fűzöldnek látszott. Méreteik: I. 64 — 51*5, II. 66 — 53 cm. Az erdő tengerszinfeletti magassága kb. 1.000 — 1.100 méter között lehet, kivülröl fenyvest mutat, de fiatal, elég sürü bükk aljnövényzettel. Az erdő állománya igen vegyeskoru és vastagságú fákból áll, a fészek egy vékonyabb fenyőfán kb. 6 — 7 m. magasan volt. Szilárd alapzata volt, amennyiben a fa azon magasságban régebben kettétörött s egy oldalág vette át a vezérhajtás szerepét, de a törzstől annyira távol, hogy a fészek a letört törzsön centrikusán nyugodhatott. Egyébként lazán volt meg- építve. Déli irányban kis kirepülő tisztása volt. Ugyanazon erdőben 1911-ben — július 10-én — ismét leltem egy kis békászó sasfészket, ahg 200 méterre a leirt fészektől. Ez is egy vékonyabb fenyőnek 6 — 7 méter magasan levő kigörbülésébe volt épitve. Kirepülő tisztása igen kicsiny. Egyetlen egy, gyér pettyezésü, jól kinőtt fióka volt a fészekben. Barna tollain még imitt-amott rajta volt a pihe. Megjelöltem a M. kir. Madártani Intézet 3447. számú sasgyürüjével. Az öreg madarakat nem bántottam, azon reményben, hogy ott 19r2-ben újra kapok fészket, esetleg a gyűrűzött fiókát is viszontlátom. 1912-ben azonban ismét más fészekben költött a saspár, ráakadni azonban nem tudtam, bár az öregeket többször láttam s hallottam a fióka hangját is. Nagyon tömött az erdő, azután meg a hely valóságos ragadozómadár- kolónia, kirepített egerészölyveh és karvalyok lármájukkal untalan félre- vezettek. Ott szólt a kígyászölyv fióka is, hangja nyomán annak a fészkét meg is találtam. (Közölve az 1912 évi Aquila 449. oldalán.) Mindezeknek a nyávogását a szajkók mesterileg utánozgatták s hizony sokszor megesett, hogy egy-egy vijjogás után megindulva, szajkót kaptam. Valószínű, hogy a békászó sasok titokban szerencsésen felnevel- ték fiaikat. 3. 1910 augusztus 1-én Gsikcsatószegen lőtt tojó. Nagyon kopott. Csak tarkótollazata világosabb feltűnőbben, kevésbbé a szárnytő a szárnyhajlásig. Szeme barna. Méretei: H: 66, sz: 47-5, f: 24, 1: 10. Röptére 1*5 m. 4. 1911-ben Marostordamegyében lőtt, csinos pettyes példányt kaptam." Méretei: H: 65, sz: 45, f: 23, 1: 10. cs: 4*7 (viaszhártyával). Röptére: 1-4 m. Gyomrában egy patkány volt. 5. 1911 április 18-án Csikszentsimonon lőtt vén tojó példány. Méretei: H: 59, sz: 45'5, f: 24, 1: 9, súlya 1*2 kgr. Kopottas, egyszínű barna, farkán 10 jól kivehető sötétebb keresztsáv, az alsó farkfedők végei pettyesek, szárnyán a harmadrendű fedők (fent, párhuzamosan a vállal) erősen világosbarnák, inkább mocskos fehérek. Szeme világosbarna. 6. 1911 augusztus 3-án nálam nyaraló unokaöcsém lőtt egy szép A KIS BEKÁSZO SASRÓL 57 barna, tömött tollazatú kis békászó sast a csikszent mártó ni Telek - aszó nevű erdőségben. 9- Méretei: H: 63, sz: 45, f: 24, 1: 9, cs: S'o (viaszhártya nélkül). Röptére r48 m. Súlya 1'5 kgr. 7. 1911 szeptember 4-én az uzvölgyi Aklos-csárda nevű hely köze- lében lőtt fiatal (?) példányt vettem, ez sötétbarna színű, világos okker pettyezéssel a háton, szárnyon, fejen, farkfedökön, combon. Gyérelibeu az alsó testen is. Méretei: H: 56, sz: 46, f: 24, 1: 8, cs: 4'3 (viasz- hártyával). Röptére 1"4 m. Súlya l'-25 kgr. Szeme barna. 8. 1912 június 18-án Csikszentmártonon Finta József járás- biró lőtt egyet, melyet nekem ajándékozott. Ez vedlés által igen meg- gyérült tollazatú § példány volt. ügy láttam, hogy nyáron az álltoUai fel- tűnően meggyérülnek e sasoknak. Méretei: H: 60, sz: 45, f: 22, 1: 8. cs: 5 (viaszhártyával) (8 anélkül). Röptére 1'52 m. Kopott tollazata alól rendes barna, csak az alsó farkfedők világos okkersárgák, csaknem fehérek. Álláról feltűnően sok toll hiányzik, kevesebb a tarkójáról is, de azok már utónövésben vannak, sötétbarna színükkel (barna heggyel) élesen kirínak a környező világosbarna, kopott tollak közül. A hát is vegyes szinű, főleg a válla erősen világos, csaknem mocskosfehér. A bal vállon is van uj növésű toll, ezek csaknem feke- ték, barna pettyel a végeiken. A kisebb szárnyfedők rendes barnák, széles, világos okker szegessel, erősebben felfelé. A másodrendű evezők és a nagyobb fedők sötétbarnák, főleg előbbiek határozottabban csiko- zottak. Kimetszésükig az elsőrendű evezők is ilyenek, innét csaknem feketék. Felső farkfedők barnák, világos okker hegyekkel. Az alsó 8 — 10 tollról a vitorla felülről 8—10 centiméter hosszant lekopott. Ilyen meg- tépett toll akad az alsó farkfedők között is. Láthatjuk tehát, hogy az előtörő (uj növésű) tollak a sas minden részén sötétebbek a régi tollazatnál, sőt pettyesebbek is, ugy hogy a sas a kivedlés után jóval pettyesebb lett volna. Ezen példány szeme barna volt. 9. 1912 juhus 17-én Csikszentmártonon unokaöcsém lőtt egy vékony termetű, igen tarka-barka tollazatú § példányt. Ez igen jámboran bevárt minket egy utszéU fűzfa hegyén, még a békászó sasoknál tapasztalható csekélyfokú óvatosságot sem tartotta be. Méretei: H: 59, sz: 47, f: 23, 1: 9'5, cs : 4-3 viaszhártyával, anélkül 3 cm. Röptére: 1'58 m. Szine kopott, de határozott barna, álltol lai jórészt hiányoznak. A régi barna tollazaton a pettyezés első szemlélésre általánosan piszkos- fehéret mutat. Előtörő barna tollak, világosbarna heggyel, az egész testen elszórva találhatók, legsűrűbben pedig a tarkón. Nyaktőtől az alsó farkfedökig is barnaszinű, minden tollhegyen 1 — 3 cm. hosszú piszkosfehér pettyel. Ilyenek a szárnyhajlásban levő fedők is. Evezők és fark sötétbarnák, harántcsikozás nyomaival. Az evezőtollak 58 SZEMERE LASZLO — A KIS BEKASZO SASRÓL feletti szárnyfedők is kopott-barnák. Ellentétdús a csüd és lábszár, ahol a barna tollakon nagyobb a folt s világosabb is az okkerszin (a foltok). Az uj tollazata ennek is a 8. szám alatt leirt példány tollazatához lett volna hasonlatos, a mostani tollazata azonban amazénál jóval ])ettye- sebb. Szeme barna, átmenet a sárgába. 10. 1913 június 4-én Csíkszeredán lőtt § példány méretei: H: 62, sz: 47, f: 24, 1: 9*3, cs: 2"8 em. (Leirási adatai felett most nem rendelkezem). 11. 1913 augusztus 19. Beregszászról kaptam egyet. Alól gyér pettyes, fölül főleg a válltollak pettyes végűek. Tarkó sötét okkerbarna. A madár fő alapszíne sötét csokoládébarna. Méretei : H : 62, sz : 45, f: 24-5, 1: 10, es: 3-5 cm. 12. 1913 szeptember 5. Csíkszereda § példány, határozottan barna szemmel, más adatai, mint a méretei, nem állnak rendelkezésemre. H: 62, sz: 47, f: 23"5, 1: 9"5, cs: 3*4 cm (viaszhártyától ivben). Mivel a szin és nagyságbeh adatokon kívül adataim e sas elterjedési köréhez is támaszpontok, azért fentieken kívül korábbi, részletesebb leírás nélküli adataimat is közlöm. 13. 1907 augusztus 7-én Farkasfaluról (Szepes m.) kaptam egyet. Méretei: H: 60, sz: 46, f: 26, 1:9, cs: 2-5 (viaszhártyától a hegyéig). Röptére 1"4 m. Súlya (üres gyomorral) r35 kgr. 14. 1907 augusztus 6-án Vitányi László barátomtól kaptam egy öreg 9 példányt Királyhelmeczről (Zemplén m.). Szeme sárga volt. Méretei: H: 61, sz: 48, f: 25-5, 1: 8-5. Súlya l'ö kgr. Röptére Vò m. Zemplénmegye erdős részein is közönséges, vagy legalább is volt régebben, amerre megfordultam, észleltem is. Két darab van a sáros- pataki ev. ref. Kollégium gyűjteményében is. Közelebbi adatok hijján méreteiket nem közölhetem. 1908 augusztus 25-én azonban egy bizonyító példány is megfordult a kezemen és pedig Tavarnán (Zemplén m.), ahol id. SzEÖTS Béla uradalmi intéző ur — intézetünk levelező tagja — • vendégje voltam s ahol mint kezdő, a madártanba bevezetést is nyertem. Ezeken kivül fészkelési időben észleltem Keletgaliciában 1915-ben, Keresztényfalván (Brassó m.) 1916 tavaszán és nyarán, H e r k u 1 e s- fürdőn 1913 tavaszán, végül Csikmegyében 1918-ban (tavasszal és nyáron) ugy az északi (gyergyói), mint a déli (alcsiki és felcsiki) részeken. Adataim szerint is (dacára, hogy kevésről van szó) látnivaló, hogy e sas az egész Kárpátokban elterjedt, mert a közbülső megyékből is bőven került lőtt példány a tömészekhez és a gyűjteményekbe; ezeket azonban, nem lévén célom itt e sas elterjedési körét tárgyalni, nem emlitem fel. Részemről főként azt akartam kidomborítani, hogy a kis békászó sas színezetének kiinduló pontja — pettyes toUazat, barna szem — és vég- AQUILA TOM. XXVIÎ. 1920. TAB. I. Pilot. Du. Szuvvr Tir.oi;. Aquila poniarina. Phot. Dil. S/.LAVÏ Tiv.nn. Aquila pomarina fészek. = Horst von Aquila pomaiina. LAÖISLAUS SZEMERE — ÜBER DEN SCHREIADLER 59 állomása — fakóbarna, alig pettyes tollazat, citromsárga szem — között időlegesen a réginél sötétebb tollazat meg-megszakitja a fokozatos át- menetet, lehet ugyan, hogy csak látszólagosan. Ugyanis a napfény szintompitó (fakitó) hatását is számításba kell venni, mert az tény, hogy az uj tollak a régi, napfénynek sok időn át kitett tollaknál sötétebbek, de az nem bizonyos, hogy sötétebbek még a korábbi tollazat kezdeti színénél is, míg t. i. az ki nem fakult. Az 1. ábra egy bükkfán lévő fészket ábrázol, ezt egy kissé kotolt tojással 1913 május 16-án leltük Fitód község (Csik m.) alsó bükkösében. Mivel Gsikmegye javarészt fenyves, e sasok ott ugy látszik, túlnyomólag fenyőfára rakják fészkeiket. 1913 tavaszán Zsögöd község Rejtekvölgy nevű erdejében is leltem egy fészket, ez vastagabb fenyőfán kb. 8 méter magasan a törzs közelében, az oldalágakon nyugodott. Ezen fészekben két egymásután következő éven költött, egy izben a tojást kiszedtem. A 2. ábra egy G s i k s z e n t m á r t o n r ó 1 származó, sebesült példányt ábrázol és pedig 1913 május hóból, méreteit és leírását azonban nem rögzíthettem, mivel a sas a fényképezés után eltűnt a sürü aljnövényzetü erdőben, nagy bosszúságára dr. Szlávy Tibob barátomnak, kivel ezen felvételeket eszközöltük. Budapest, 1920 szeptember hó. Über den Schreiadler. (Aquila pomarina Brehm). Von Ladislaus Szemébe. Deutscher Auszug. Es vi^erden die Masse und teilweise Beschrei- bung von 14 Exemplaren des Schreiadler gegeben. Ausser den unter No 4, 11, 13 und 14 beschriebenen, stammen sämtliche aus dem Comitate Csik in Siebenbürgen, wo dieser Vogel ziemlich häufig ist. In den Jahren 1910 bis 1914 als ich ständig hier wohnte, habe ich hier viele gesehen. Wenn man die Daten anderer Sammlungen, sowie die Litteratur herbei- zieht, so kann man ganz bestimmt behaupten, dass der Schreiadler in den Karpathen überall verbreitet ist. Die Masse geben der Reihenfolge nach die Totahänge, dann die Länge des Flügels, Schwanzes, Laufes und Schnabels an. Stellenweise wird die Flugbreite und auch das Gewicht angeführt. Bezüglich der Färbung möchte ich hervorheben, dass der successive Übergang vom Jugendkleide — geflecktes Gefieder, braunes Auge — zum Alterskleide — fahlbraunes, kaum geflecktes Gefieder, zitronengelbes 60 B. SZILÁGYI JÁNOS — A BIHARVÁRMEGYEi SÁRRÉT LEÍRÁSA 1827. Auge — bei den älteren Exemplaren zeitweise und möglicherweise nur scheinbar durch lichtere und mehr gefleckte Farbenkleider unterbrochen wird. Es muss hier nämhch auch der Einfluss des Sonnenlichtes in Betracht gezogen werden, da infolgedessen das abgenützte Gefieder lichter erscheint, als es ursprünglich war. Einen Horst fand ich am 15-ten Mai 1910 in Csikcsekefalva mit zwei Eiern; die Masse waren 64x51-5, 66x53 cm. Der Horst stand auf einer Fichte. Ebendort und ebenfalls auf einer Fichte fand ich am 10-ten Juli 1911 einen Horst, welcher ein flüges Junges enthielt. Ausser diesen fand ich noch mehrere Horste, hauptsächlich auf Fichten, am 16-ten Mai 1913 einen Horst in Fi tód auf einer Buche. Diesen Horst zeigt die eine Abbildung. Die andere Abbildung zeigt ein Exemplar, welches im Mai 1913 verwundet fotografiert wurde, nach dem fotografieren jedoch entfloh. A Biharvármegyei Sárrét leírása 1827. Irta Bertalan Szilágyi János. biharnagybaj orni réf. pap.*) Ez a rétség napkeletéről kezdődik csaknem éppen a Bakonszegi határ, hol Bakonszegi végződik és napnyugot felé nyúlik három jó magyar alföldi mértföldekre és végződik az úgynevezett Bue s a pusz- tájában, mely Szerephez tartozik. Szélessége hasonló jó egy olyan mértföld. Délre fekszik a Sákai puszta Tsifi és Füzesgyarmati határokban. Éjszak felé a puszta Rét Szent-Miklósi, Nagy Rábai, Bajon i. Udvari és Szerepi földön ugy, hogy a Sárrétinek köze- pén menvén, az emiitett helységeknek határi fele amoda, fele pedig az innen levő Helységeknek határaihoz tartozik. Ez az ennyi térséget magába foglaló rétségre nézve megjegyzésre méltók a következendők : 1-ször mindenütt igen szép nádak teremnek benne, kivált a Bajoni határban van egy Láp, mellyet Bat any ás z-nak neveznek; bámulatra méltó magas, vastag nádak teremnek itten, ugy, hogy ha távolról néz is az ember a rétre, mint egy magas laponyag a sík téren, úgy emelkedik fel a többi nádak felett. Hossza vagy magossága a három ölet is kiüti, vastagsága egy jó hüvelyknyi, mindazáltal botanikai visgálás szerént *) A Sárrét, a hajdani hires magyar madártanya alanti, eredeti formájában való leírását db. Györffy István, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgató öre találta meg a Múzeum kézirattárában. (Quart. Hung. 897.) Az eredeti kéziratnál szerző nem szerepel, azonban dr. Györffy más irányú munkálata közben megáll apitotta, hogy azt Bertalan Szilágyi János bajomi református pap irta. A BIHARVÁRMEGYEi SÁRRÉT LEÍRÁSA 1827. 61 í-sak az, ami a fedönád. Ez nem fedöléknek való, aminthogy mintegy 2.000 □-ölet magába foglaló lápon terem, hanem ezt igy használják mégis, hogy a szegényebb sorsú emberek hármat-négyet ezekből gyékénnyel öszve kötvén, szöllőkarók gyanánt három esztendeig is szöllöjöket igen csinosan felkarózzák vele. De kivált a bordakötök igen szép alkalmatos szövő bordákat készítenek belölle, mellyeket nemcsak a körülbelöl lévő, de még a távolabb helységekbe is elhordanak a szövő asszonyok. 2-szor. Ennek a nádat termő rétségnek tisztája vagy tisztán álló \úze nincs, kivévén az Udvari határban a Tsarna, kis és nagy Halas nevezetű tavakat, ezekben lehet csak nagy hálókkal potykákat, csukákat s egyéb féle keszegeket halászni. A Csarnába száraz időkben kevés viz marad, de a két Halas soha ki nem szárad és ez a forrás kútfeje az egész Sárrét-ének. 4ri6' 'Wt' es 'oyarmßLy^ 'W^ . n^^,»^ VFJ- A biharmegyei Sárrét térképe az 1880-as évek elején. Der Sárrét-Sumpf Anfang der 1880-er Jahren. A honnan gyönyörűség őszi időkben szemlélni, hogy mely szörnyű soka- sággal, hosszan elnyúlt rendekben a uad ludak, gyöngyvérek elegy kelle- metes hangzású gegegéssel estenden az itt körűi belől lévő szántóföldek- ről, tarlókról, vetésekről azon tokra takarodnak, kivált száraz időkben éjszakai hálásra. Reggel hasonlóképpen vissza a vetésekre. Ködös időkben mitsoda panaszolkodó lármákkal tévelyegnek ők is a levegőben, sokszor olyan alantan, hogy a puskások szerencsés vadászatot tesznek ezen, már akkor szépen meghízott kövér madarakban. 3-szor. Ezen rétnek az olyan helyein, ahol a víz egy vagy két öl mélységű, ott az ostorindás vizi plánták tanyáznak, melyek is gyökereknél fogva a színföldben a víz fenekén tartózkodván, hosszú indákat bocsá^ tanak szintén a víz színéig és ottan leveleket hajtanak, virágoznak, gyü- mölcsöznek a napnak tenyésztő melegén: milyenek a vízi fejér nimfa, Nymphaea alba, melyet a köznép vízitöknek nevez levelezésénél fogva» mivel vastag bőrlevelei hasonlítanak az úH tök leveleihez, melyeket a «2 B. SZILAGYI JÁNOS kertekben termesztenek. Hlyen továbbá az Imer kolokán. Stratiotes aloides. Melynek tüskés aloe forma leveleik alatt az úszó madarak : szárcsák Fulica atra kiváltképpen szeretnek bujkálni, bogarászni. De ők is íiasítá- sokat a rétben elvégezvén, őszi idő fele a tiszta tavakra bánmlásra méltó sokasággal Mjönek. Szemem láttára esett, egyszer egy szélesem terjedő nagy tó mellett járván, mellynek színe a s.mrcsákr\Sik sűiíisége miatt feketéllett, amikor egyszer nagy vízzúgásokat hallok, tekintvén arra, hát a teménytelen madárság mind a víz színén repdesnek, szárnyaikkal, lábaikkal harsog- tatják a vizeket, mert ők fent nem igeii repkednek, valamint szárazon tehetetlenek, hogy lábaikon elébb mehessenek, mivel lábaikat egyedül az úszásra testeknek hátulsó részébe helyheztette nékiek a természet. Széjjel tekintek, hogy valyon mi lehel ezen ő nagy megzavaro- dásoknak oka. Hát egy nagy sast fent a levegőben vettek észre feléjek közelíteni, de ezen hatalmas prédáló ellenségeink előtt is a vízbe bukás által mesterségesen tudják magokat elrejteni és meg- menteni, mert ha mélyecske vízbe elbukhatnak, egy fertályig vagy tovább is elvagynak a víz alatt és csak orraikat ütvén fel, egy kevés lélekzet vételre. 4-szer. Ahol ezen rétségben a víz rendszerént csekély szokott lenni és száraz időben hellyel hellyel ki is szárad; a színföldje tiszta és nem gazos, az ilyen helyeken két ember együtt dolgozván alkalmatos téli időben, egyik az ő mesterségesen készült nádvágó tolókájával a jég hátán kéve számra tolja rakásra a nádat és iparkodjon a másik utánna, hogy kévékbe öszve kötözhesse s ketten legalább is 200 jó kéve nádat rakásra tesznek estvére, mely rendszerént 4 szekérre való és egy sze- kérért, ha D ebre ezen h e viszik 50 s 60 garast megkaphatnak, mely város Bajon-hoz négy országos mértföld. Megjegyzésre méltó, hogy ahol téli időn az ilyen nádak levágattatnak, tavasszal a kijövésekkel vagy újrakihajtásokkal az együgyű, de tapasztaláson fundált népnek ítélete szerént jelennek meg először az éjjelenként alkalmatlankodó csípős és marós szúnyogok. Majd annakutána a víz színén a nádak levelezni kezdenek, levelezéseknél fogva jőnek vélek együtt a vízalóli. a szúnyo- gokat, legyeket, lepkéket sőt még a méheket is sáskák módjára pusztító acsáknak (Libellula) sokasága, és ha az essős idő, zivatar őket nem pusztítja, száraz időkben még a méhek sem mernek kijönni miattok kassáikból. Ez nálunk a méhes gazdákra nagy csapás, kivált eresztés idején, fogdosnák bár a haszontalan heréket, de az annyokat, melyet legkönnyebben elkaphatnak, ha elfogják, már egész kiirunk' megvan. Annyi jót csakugyan ezen éménkes állatok tesznek, hogy mig divatjában vágynak, mintegy nyár kezdetéig, a szúnyogok sem az embe- reken, sem az állatokon, barmokon nem igen hatalmasodhatnak. Továbbá : A BIHARVÁRMEGYEI SÁRRÉT LEÍRÁSA 1827. 63 5-szöi'. Megjegyzésre méltó ezen rétségre nézve is, hogy ahol a iiádtermő helyek a télnek viszontagságai miatt le nem vágattathatnak, tavasszal, mikor árviz nem jö a rétre, az olyan helyeket a rétet bujkáló emberek önként megszokták gyújtani, noha ez tilalomba van, mert Füzes Gyarmat tövébe lévén éppen ezen rétségnek, megesett már az, hogy észak szél támadván, a helységben is gyuladások történtének, mind pedig azért, hogy az ollyan megégett helyek azon a nyáron gyikinnyel fordulnának fel, azaz a nádtermö helyeken a gyikiny adja fel magát, mégpedig oly sűrűséggel, mint a nád a földjének tulajdona szerént itt mogyoró gyikiny, amint ök szokták nevezni (Tyi)ha angustifolia) amott Latifolia: Háti gyikiny. Mind a kettő Bajonira nézve igen fontos dolog. és még több hasznú, mint a nád is. A Háti gyikiny a szőllő kötésre a legalkalmasabb és a bodnározásia úgyannyira, hogy nem vághatnak annyit, hogy mindenfele jópénzért el ne kapkodnák. A mogyoró gyikiny pedig melyet az ö gömbölyű szárái-a nézve különböztetnek meg a lapos szárú gyikinytől, mikor amaz nincs, ebből is készítenek ugyan gyikinyt, de amaz mindenkor alkalmatosabb és csinosabbakat is készítenek belőle. Ezelőtt 20 vagy ;30 esztendőkkel esmeretlen volt és csak kapogatták némely nem restelkedő asszonyok és leányok a gyikinyszövésnek mesterségét, de már most úgy lehet ké|)zelni az egész Bajont, mint egy Jiagy gyikinytkeszítő fabrikál. Még a gyermek is, mihelyt járni tanult, már az ő gyermeki játékához illő foglalatosságot talál a gyikinykészítés numkájában, melyet szemlélni gyönyörűség a gyermekekben is. Oskolából kikelvén pedig a leány gyermekek mihelyt két karjával szövőjének bordáját eléri, már pénzt keresnek: mert ez az, ami őket ezen mesterségben szorgalmaztatja, még a restet is ez ébreszti, mert minden nap pénzt lát belőle, s szükségét mindjárt van miből pótolni. Sőt találkoznak akármennyién olyan munkás leányok, kik elnyomorodott atty okért az adót is lefizetik s ruházatjok is van. Meg is tetszik rajtok kinek-kinek szorgalmatossága, mert innej) napokon úgy feltudnak öltözködni, hogy idegen látván őket, meg nem tudná kü*lönböztetni, melyik legyen tehetős gazda, melyik szegény ember gyermeke. Ez a munka pedig csak az ollyan háznál akad meg még téli időben is, aki nyáron nem vághatott elégséges gyikinyt. téli munkájára és keresetére valót is. Valamint nyáron az udvarokon szín alatt, úgy télen a meleg házban egyaránt mívelik ezt a munkát. Szakadatlan minden időben a szorgalmatosoknál a pénzkereset. Csak az a kár. hogy a Bajoni «löljáróság, a nemesi fundusokat ellepő sidóság miatt ezt a nagy gyikiny fabrikát még jó rendbe nem vehette, akik miatt magok a lakosok is munkálkodásokban megkárosíttatnak, mint pedig mesterségek tökélletesí- tésébcn hátráltatnak, holott a jól készült g^dkinyért helyben is 20—22 garast megkapnak. Nem különben a férfiak nyáron télen takarnak, amiatt ^maz kenyeret úgy a nádvágás pénzt ad kezekbe, nnkor a téli idő alkal- U B. SZILÁGYI JÁNOS matos ezen munkára. De mikor a tél lágy, vagy zúzos, a legnyomorú- ságosabb ezen téli munka, mivel ha zúzos a nád, a vágás közben omlik rajok a zúz, a munkában iexö test pedig izzad és lajta elolvad, merő csaták minden ruhája mikor estenden házához megy. Ha pedig fagy nincs, még csónakokból is vágják vízben is, nemkülönben hozzákészült öltöze- tekben. A haszon, a szükség így hajhássza, így szorgalmatoskodtatja az emberekot. Innen kitetszik az, hogy a Bajoni szegények közt csak az nem lát pénzt, aki restelli a munkát, vagy hogy egészségtelensége miatt nem dolgozhatik, de az is igaz, hogy sehol egy-egy ilyen helységben annyi bor, pálinka el nem kél, mint Baj ónba. 6-szor. A Sárrétének a víz színén feljebb emelkedett tájéka, a som- bokos helyek, aholott is szintúgy teremnek nádok, de már ezek nem oly tiszták, gazosok, de fedöléknek még alkalmatosabb az ilyen. Az ilyen sombokos helyekből áll nagyobb részént a Sárréle, mely is iszonyatos, aki ahoz nem szokott, vagy még olyan helyeken nem járt. Magam tapasz- talásából írhatom. 1811-dik esztendőben árvíz nem jővén télire a rétbe, gyalog is lehetett által menni Füzes Gyarmatra. Nagy mortalitás lévén nállunk azon esztendőnek elein, megszólít a rektor, ő is én is belefáradván már a sok éneklésbe, temetkezésbe, mond: Tiszieletes úr, szökjünk meg már. En is örömest kapván rajta: de hova? s elvégezzük magunk közt, hogy gyalog G y a r m a t r a a réten keresztül. Megfogadunk egy rétes vagy amint szokták nevezni az ollyast, pákász embert vezérül, másnap reggel el is indulunk és estvére érénk Gyarmatra. Ezen ugyan csudálkozhatna valaki, hogy egy nap, bár téli időben, minden tévelyedés Isavargás nélkül egyenesen tsak egy mérföldet tudánk haladni. A követ- kezendő d(jlgok világosítják az egész utazást. líleinte bátran lépegettünk egyik sombok hátáról a másikra, mert a közei közt levő víz befagyott, de mikor a mélyebbére jutottunk, minden lépésünket figyelmessé tette annak látása, hogy a kemény téli időben is híg vizek vágynak a sombokok közei között, még annyival rémítőbb lett egyik sombokrot a másikra való lépésünk, mikor nádszálakkal kezdénk méregetni a híg víz mélységét, itt egy ölnyi majd mélyebb, sőt még fenekét sem éri nádszálunk, és borza- dozással egész vízi pokolnak képzeltette velünk azon helyet, hol csak a csíkok laknak a nékiek rendeltetett országokban, és ők az ilyen helyeken nagY bőséggel fogattatnak téli időn, mikor árvíz el nem borítja a rétet és ő érettek a Palótzok Eger tájékáról eljővén, az itt lévő tsikászoknak pénzt adnak és magok is jó nyereséget kapnak, mhit szintén akik Debreczenbe takarítják. Az ilyen kotús réteket soha képzelhetőbbekké nem lehet tenni, mint már a Kőrös mellyékén a K o m á d i és Vésztői lápos és kotús i-étek bámulásra méltó nagy munkával canalisok által lecsapoltattak, úgy hogy a kotúk víz nélkül maradván, a sombokok úgy állottanak, mint a kőrako- A BIHARVÁRMEGYEI SÁRRÉT LEÍRÁSA 1827. 65" Hiányoknak boltozatait tartó oszlopok, és az emberek bátorsággal és nagy bámulással járhattak alattok. Szerentsésítette az idő járása is ezen nagy^ munkát, mert száraz esztendők fordulván elő, a nyári hévség miatt a sombokoknak s több olyan helyeken termő vizi plántáknak gyökerei meg- száradván és ősszel meggyújtatván, a színföldig hamuvá lettének, és mint legkövérebb itt szántóföldül, amott kaszálóul haszaálhatták is ideig a határos birtokosok. De vizes esztendőkben mindazon vidékek egész tenger- színben látszanak, de mégis azzal a haszonnal, hogy menedéke lévén a víznek, az apadással együtt eltakarodnak igazított utjokon. Ennek példája szerént a Sárrétének is, határa közepén végig a víz szabados folyásának, hogy eanahs készüődjön, munkába van véve. Mivel amiolta a Berettyó folyása a Bakonyszegi határban a Sárrétének igazí- tódott; ezelőtt mintegy 50 vagy 60 esztendővel, azolta a Sárrété mellett levő helységek pascuumába s kaszállójokba sok károkat tészen, a két szélére vévén magát a Berettyó folyása, minthogy szabados folyása egyéb- fele nincs. Azelőtt pedig, míg a Tiszából kiszakadó és kiömlő M i r h ó el nem gátoltatott mely is a Kunságon jővén keresztül, a Sárrétét is mindenkor tele öntötte, de az mégse terjeszthette ki a széleken a Sárrétét annyira, mint a mennyire a Berettyó már most azt kiterjesztette. Ezen nagy károsításoknál fogva indultának ezen rétségnek helységei a canalis készítéséhez, melynek használatos voltát, ahol már el van készítve, hatha- tósan tapasztalják csak eddig is. Végezetre: 7-szer. Vágynak még a Sárrétében ollyan nagy lápok, mellyeket a földből nőtt plántáknak gyökerei nem tartanak, hanem csak a viz tetején feküsznek és a viz áradásával felly ebb emelkednek, a viz alá- szállásával azok is alább szállanak. Az illyen lápok füvet, szénát termő helyek, kaszállók, hol semmi nád, káka, gyikiny nem terem, hanem szarvasmarhának való sás, fenyer, tippan s több effélék. Az ilyen lápok egy-egy helyt mintegy 10 — 20 köblös földet foglalnak magokba. A földláp pedig, mellyet úgy neveznek, 50 köblös van. Mellyeknek az alj vagj' szinföldjét csak úgy lehet képzelnünk, mint a szikes, salétromos földet^ mellyek ezen a földön a pascuumokon, sós tavakban a szinföldén is eléggé találtatnak. Az ilyen nemű földek semmiféle plántát magokba meg- gyökerezni nem engednek, de a plántáknak sem kell és tapasztalásom szerént mások utánn is csak a szilfa Ulmus campestris gyökeredzik és jól nevelkedik benne, minden egyébb plántának a gyökerét, sőt akár- mennyi ráhalmozott trágyát, sőt még a jóféle kövér fenékföldet is takarítsák rá, mind megemészti, haszontalanná teszi. Az illyen helyt levő lápoknak eredeti nem századokra, hanem ezereknek esztendeire mutatnak, ahol is a rétből giz-gazok megtorlódván, a szelek által ide s tova a Rét közepén nem hányatván, ott álló helyekben időről-időre rothadásba jővén, bémohosod- tanak, meggyepesedtenek, gyökereik rothadásából rothadásra menvén, Aquila 5 66 B. SZILAGYI JÁNOS a viz tetején is kövér földekké formálódtanak, úgy annyira, hogy taláni a minden emberi dolgokat ellátó isteni munka ezeket a lápokat készítette előre, hogy az országokat kóborló ellenség előtt illyen helyeken is talál- hasson menedéket a Sárrét mellyéki lakosság. Ahonnan még kutakat is készített maga a természet, az ollyan lápokon, úgy hogy azt soha bé nem nőheti semmitele vizi plánta. A Tsikászok, mikor a rétnek nincs áradása, használhatják az olyan kutakat, fogott tsikjaikat azokba töltik és mintegy kútból, amikor eladják, hálójokkal meregetik ki. Ami pedig ezen Kétségnek állatait, madarait és plántált illeti, a nevezetesebbek ezek : 1-ször. Az állatok országából a vidra (Lutra vulgaris) ez a halakat és csikókat és ha talán a piócákat is csemegélni szerető állat, sem télen, sem nyáron nem éhezik. Télen a csikók pesegnek előtte, nyáron a piócák, úgy hogy a viz szinén ásott lyuka szájából ha ki nem jő is, eledelét bőséggel halászhatja. Bőrét ezen állatnak a vadászok vadász-tarisznyának kedvellik, de igen érzékeny állat a viz mellyékén és ritka pákász az, aki elfogásával dicsekedhetne. Ilyen a nyérc (Lutra minor). Találtatnak menyét neműek is u. m. hölgy (Mustella Erminea), Görény (Mustella putorius). Vágynak kártékony patkány neműek is, azok közt első maga a patkány, melly mikor elszapo- rodik, egész csapás a háznál, hanem ahol jó kutyák és egerésző macskák vannak, olyan helyeken nem sokat alkalmatlankodik, bár a szomszéd háznál minden ennivalót puszticsanak is. Hlyen az ő faja a pocz (Marena amphibius), mely árvizes időben ha elszaporodik, a gyümölcsös fákban is károkat tesz, azoknak gyökereit elrágván. Az amphibiumok közzül a tekenös békáról méltó a megjegyzésre, hogy ez a szárazon egy tehetetlen lomha állat, a lakó vizében pedig nincs nálla virgoncabb. Halászatját próbáltam, veszekedtünk vele tovább egy óránál, mint már úgyis fogollyal, mig a vészből kezünkre tudtuk keríteni. Ez a halá- szatunk mulatságos volt és nevetséges, de leírása tzélomhoz képest rövid- séget nem enged. 2-szor. Nemcsak a vizi, hanem még a szárazon erdőkön, magos fákon költő vagy fiasitó madaraknak fészke a Sárrété. Nem is emlitem a vadludakat, melyeknek libái gyenge korokban elfogdostatván, a leg- szelídebb és emberek társaságát keresők, de mégis mindég nyughatatlan- kodók, szökők, kóborlók, a legnagyobb vigyázat mellett is hirtelen eltudnak tűnni, kivált őszi időn, midőn természetekbe oltott meneteleket érzik, lehetetlen tartani és akkor szárnyra ha kaphatnak, végbúcsút mondanak az őnékiek leghűségesebben gazdálkodó asszonyoknak is, mely történet szemem láttára esett. De minden vizi madarak között, melyek a Sárrét mellyékén szeretnek tanyázni és költeni, megjegyzésre méltóbbak a gémek. A BIHARVÁRMEGYEI SÁRRÉT LEÍRÁSA 1827. 67 A fészkeiés idején legelsők a kalános gémek,^) ezek kezdik el a geometriai rendet a fészkeknek készitésében egyenes lineában, hig viz canalist csinálván fészkeik előtt, egy ölnyi szélességűt, minden giz-gazt alájok takarítván a fészkek ajjának, mert ö nekiek az a tulajdonok, hogy mig tojásokon ülnek is, mindig vizbe kalánozzanak orraikkal, de főképpen fiaikért, mikor kelnek, az előttök levő tiszta vizben úszó bogarakat, nadályokat s több efféléket el kapkodván, fiaikat azzal táplálják. Aki ezen ő fészkeléseknek rendét látja, bámulással telik el, mely tökélletes rendet tartanak fészkelésekben, a készített canalisoknak két oldalain oly tökélletes- séggel tudják egy jó lépésnyire egymástól csinálni fészkeiket, mintha valamely geometra mérte volna ki fészkeknek egymástól való távoly- ságokat. Másod rendben ezeknek, felettek mintegy második contignációban ugyanazon renddel, magassággal az avas nádat, gyikinyt, kákát alájok letördelvén, a kék^^) fejér gémek,^) kis^) és nagyobb^) kócsagok. (A na- gyobbak ugyan ritkábbak és ritka nyár az, amelyekben csak annyi jelent volna is meg; mint az 1826. esztendőben akkor a puskások tudtomra három vagy négy szép kócsagot kaphattak.) Ezek mind egy barátságos tanyában fiasitanak. Még pedig úgy, hogy ha a rétnek fekvése engedi, egy egész tökélletes □ quadrátumot formálnak. Ezek közül ismét a sáskák,*^) ezek is gémfajok, de kisebbek, mint egy varjú és krákogó hangjoknál fogva vizi varjuknak is nevezi őket a köznép. Ezeknek tulajdonok az, hogy azon gémek tanyájok körül kereken renddel fészkelnek és magossabban, minteg\- harmadik contignációban. Én ugyan ezeket szemeimmel nem láttam, noha minden igéretemet ajánlottam a pákászoknak, csakhogy ezt a remekelt fészkeléseket ezen madaraknak láthassam. De hogy ők is ajánlásokat nem teljesithették, ez az oka, mert az olyan helyeket, ahol az ilyen madarak tanyát vernek, úgy kikeresik, hogy még az ember is csaknem lehetetlenséggel küzködő munkával juthat el hozzájuk. Szerencsés pákászok azok, kik sok munkájok s fáradságok után egy ilyen költő madaraknak tanyáira eljuthatnak. Egy öreg, nálam is lakott ember szavai ezek. Fiatal korában rétet bujkáló volt. Soha az ember madaraknak annyi sokaságát egy rakáson nem lát, mint az oUyan helyet. Ugy, hogy az ég madárfellegbe borul. Soha olyan sipitásokat, lármát nem hall, mint az ollyan madarak csinálnak akkor, de soha annyi tojásokat •) Platalea leucorodia. ^) Ár dea cinerea és Nycficoraœ griseus. ') Ardeola raUoides. *) Egretta garzetta. ö) Egretta alba. ^) Valószinüleg Plcgadifi vagy Fhalacrocorax pygmaeus. 5* €8 B. SZILÁGYI JÁNOS egy rakáson nem találhat, ugy hogy három csónakkal voltak és mind a hármat amint csak bírhatta, tojásokkal rakták tele. Darvak is fiasitnak ezen rétségben, de ezen vigyázó állatok olyan tanyákat keresnek, alujl még csak ember sem járhat az ö fiasitásoknak idején. Legnevezetesebbek a Sasoh (fekete sas: Falco Melanaetus)^^) ezek a magos fákon fiasitani szerető nagy madarak, de a Sárrétben is fiasitani szeretnek, és amely pákász sasfészekre és fiakra talál, már ott egész halászat tanyára talált, mivel ezek halakkal, vad madarakkal, rucákkal táplálják fiaikat. Melyet is a réti pákászok magok hasznokra igy játcódoznak : Megcölöpölik láboknál fogva a sas fiakat fészkekbe, hogy el ne repülhessenek. Az anyjok pedig nappal vad madarakat, éjjel pedig halakat annyit hord tápláltatásokra, hogy emészteni nem győzik fiai, de reggelre már ott vannak a pákászok és a szép potykákat, nagy csukákat elragadozzák előlük. A fiaik sipitnak, az anyjok pedig még inkább hordja nékik az ennivalókat, de mindazokat a lesi pákászok emésztik meg. Több efféle nemű sólyom, karolyi) madarak is szaporitnak ezen rétben. 3-szor. A palánták országára nézve csak azt jegyezhetem meg, hogy minden abban levő gyönyörűségem itt hólt el ; nem elevenittetvén semmi ujabb tárgyak által, melyek már előttem esmeretesek azelőtt is ne lettek volna. Ide botanikus ne jöjjön, mert sikertelen lészen, minden vizmellyéki plánták körül való fáradozása. Mindazáltal megjegyzésre méltó 1-ször a gyilkos csomorika {Cicuta rirosa), mely bőven terem ezen rétségnek mellyékén, még pedig ott, ahol a szarvasmarhák is hasig érő vizben a sások között legelnek és ezen plántának leveleit is minden ártalom nélkül lerágják. Torzsájában van csak a megölő méreg, mely ollyan formájú, mint a karalábé. Ennek próbatéte- lében magam egy virtsének gyilkosa lettem. Három s négy kis szeletet belőle szájába beadván, mellyeket jó ízűn bé is falatozott, de alig tölt el öl minutum, reszketésbe jött ártatlan foglyom és nagy rángatódással terült el a földön. Szántam szegényt, de kívánságomnak néki kellett áldozatja lenni. A esomorikának mérges torzsáját, mely édes ízűn ízlel, csak a juhok szeretik csemegélni, de ez is csak téh időben szokott megtörténni, mikor a rét fagyban lévén, a juhászok nyájaikat a rétbe is bebocsájtják és ha valamely juhot észrevesznek, hogy csomorikát evett és ledobbant, a már nállok készen lévő orvoslását, a sót szájába benyomják, vagy pedig, ha az nincs, szájába pesel és semmi baja nincs. 2-szor. A szarvasmarháknak ártalmas fűnek írják a botanicusok is a kolokányl, mely bővséggel van ezen rétben ott is, ahol marhák legelnek, és írják ezen plántárói, hogyha ezt megeszi, a több füvek között felpuffantván a marhát, megöli. A köznép az ilyen esetben azt tartja, hogy vízi pókot *) Tán inkább a Haliaetus albicilla? Szebk. ^) Valószinüleg Circus-ok. Szerk. A BIHARVÁRMEGYEI SÁRRÉT LEÍRÁSA 1827. 69 evett és amiatt puffadt fel. Mások, hogy nyári esőzésekben a fodor sás {Poa aquatica) szintúgy megüszgösödik és ennek megétele okozná a marháknak azon veszedehnét. Akármely ok légyen ezek közül az, de legtermészetesebb oka ennek az, hogy a barmok is sokszor szintúgy szorulásba, még pedig mint az emberek, makacs obscructioba esnek, az embereken klystély által szok- tak segíteni; az ollyan marhákon pedig ezzel, hogy az ember a végbél hurkáján bé nyúl és kihúzza kezével a ganéját ameddig csak lehet, ekkor tölcsön a marhának szájába tojással összehabart egy pohár jó borecetet, magába feláll a marha és semmi baja nincs. Ezt szemem láttára egy csordástól tanultam. Óh fájdalom, hog)- helységek még ebben tudatlanok és megesett káron csak sopánkodnak. Én is azóta tele torokkal papolom, hogy a pásztor nevet sem érdemli meg az olyan ember, akinek keze alatt vértályogban döglenek a marhák, mert igy nevezik az olyan dögét a marhának, mivel a nagy erőszak miatt a vérerek megszakadoznak és az olyan marhának orrán száján adja ki magát a vér, s belső részét is elfutja. Ez a nyavalya pedig valamint a gyermeken, úgy a szopós borjúkon is, melyek még füvet nem kóstoltak, megesik, az állat szintén úgy fel- fúvódik, izzad, erőszakot szenved, a ganéját azonképpen csak ujjal, ameddig egy leány gyermek elérheti, kihúzattam belőle, ecetet a szájába és megszabadult nyavalyájától. Akármi okból származzon a barmoknak ezen nyavalyájok, de az bizonyos, hogy ők is szorulásba, sőt ami vesze- delmesebb, vizellet megrekedésbe is esnek, melyet ha az ember orvosolni nem tud, vagy pedig már az orvoslás is késő, veszettségbe esnek. Beschreibung des grossen Sárrét-Sumpfes im Komitate Bihar aus dem Jahre 1827. VON Johann Bertalan Szilágyi. Ref. Geistlicher in Riharnagyb ajom.*) Der grosse Sumpf Sárrét war eine der ausgedehntesten und be- rühmtesten Sumpfgegenden Ungarns, von dessen Vogelreichtum die mündliche Überlieferung auch heute noch Wunder erzählen kann. Eine Beschreibung fehlte jedoch. Aus den Aufzeichnungen des reformierten Geistlichen Johann Bertalan Szilágyi vom Jahre 1827, w^elche im unga- rischen TexLe im Originalw^ortlaute gegeben werden, entnehmen wir hier die folgenden Notizen, welche von ornithologischem Interesse sind. *) Manuscript im National-Museum (Quart Hung. 897.) aufgefunden von Dr. Stefan Győrfft. 70 J. B. SZILÁGYI — BESCHREIBUNG DES SÁRRÉT-SUMPFES 1827. Der Sumpf hat stellenweise einen kolossalen Rohrwuchs. Der Halm ist daumendick und erreicht ein Höhe bis zu 3 Klaftern. Dasselbe ist so haltbar, dass die Einwohner drei Stücke zusammenbindend dieselben als Weinstockpfähle verwenden. Von den Säugetieren werden Fischotter, Nörz, Hermelin und andere Marderarten und Wasserratten als Bewohner erwähnt. Die freien Wasserflächen werden von Unmassen von Wildgänsen und Blnsshühnern belebt. Die Reiherkolonie besteht aus Löffel-, Grau-, Seiden-, Silber- und Nachtreihern, denen sich noch Sichler oder Zwerg- scharben (welche Art kann nicht genau bestimmmt werden) beigesellen. Der Süberreihcr ist ziemlich selten und es kommt nicht oft vor, dass man, wie im Jahre 1826, drei bis vier dieser schönen Vögel erlegen kann.*) Über die Masse der hier brütenden Reiher kann der Umstand einen Begriff geben, dass bei einer Gelegenheit 3 Kähne voll Eier von den Pákász-en herausgebracht wurden. Auch Kraniche brüten im Sumpfe, ebenso auch Adler**) („Schwarzer Adler Falco Melanaetus% welche ansonsten auf hohen Bäumen horsten, pflegen sich in dem Sárrét-Sumpfe fortzupflanzen. Wenn nun die Pákász-en (Moor- oder Sumpfgänger, Leute welche die animalen und vegetativen Produkte der Sümpfe verwerten und davon ihre Lebensbedürfnisse bestreiten und daher eine sehr genaue Kenntniss über die Beschaffenheit, Tierwelt u. s. Av. der Sümpfe haben) einen solchen Horst auffinden, so haben sie schon eine wahre Speisekammer entdeckt, denn sie binden die Jungen im Horste an Pfähle, so dass sie nicht wegfliegen können und deshalb die ganze Zeit hindurch von ihren Eltern versorgt werden, welche ihnen Karpfen, Hechte und Wildgeflügel in Menge zuführen. Morgens pflegen dann die Pákászen zu erscheinen und nehmen die bis dorthin zugetra- genen Fische weg. Ausser den Adlern brüten noch andere Raubvögel im Ried (warscheinlich Circus Arten). *) Wie dei' Verfasser angibt ^Falco mclanaetus" ; wahrscheinlich jedoch Haliaehis albiciUa. Red. **) Es geht aus dieser Angabo ganz deutlich hervor, dass ich mich in meiner Annahme, dass der Silbereiher auch in früheren Zeiten kaum ein häufiger Vogel in Ungarn gewesen sein mag. (Die einstigen und gegenwärtigen Brutkolonien der Edelreiher in Ungai-n Aquila XXV. Beilage), kaum geirt haben düi-fte. Wenn der Verfasser dieser Aufreihungen auch kein Fachmann war, so erhellt do(;h aus seinen Ausführungen, dass er seine Daten von gut informierten Gewährsmännern, von den sogenannten „Pá.kász"-en erhielt, denen die Häufigkeit der Edelreiher schon mit Hinsicht auf ihr Gewerbe genau bekannt war. Es kann hier also kaum eine grösser Kolonie bestanden haben, wenn das Erlegen von t Exemplaren in einem Sommer eine Aufsehen erregende Begebenln^it war. In meiner Ansicht werde ich noch durch die unten folgende (nur in ungarischer Sprache erschienene) Notiz von Zetk bestärkt. Dieser hervorragende ungarische Orni- thologe fand im Jahre 1849 bei einer Excursion in eben dieses Gebiet insgesamt 8—10 ,sehr siïheue Silberreiher". Zur Beurteilung der früheren Verbreitung des Silberreihers in Ung.'trn ergeben diese Aufzeichnungen einen sehr wertvollen Beitrag. J. Schenk. AQUILA TOM. XXVII. 1920. TAB. II. SCHENK J. — ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 71 Erdély madarai. Zeyk Miklós hátrahagyott kézirata. Közreadja és bevezetéssel ellátta Schenk Jakab. 1 arcképpel. BEVEZETÉS. ZEYK MIKLÓS élete és működése. A XVIII. század végén és a XIX. század kezdetén csodálatosan hatal- mas eröfolyamat járta át a nemzetnek majd ezer esztendős törzsét és oly számban fakasztotta ki rajta a nagyobbnál nagyobb tehetségeket, mint soha azelőtt és azóta. Ezeknek a tüneményes tehetségeknek — Széchényi, Kossuth. Deáx, Aeant, Petőfi, Vöeösmarty, hogy csak a legnagyobbakat említsem — a munkája volt a közbejött 1849. évi katasztrófa dacára is a modern Magyarország kialakulása, a magyarság európai színvonalra emelése. Erre az óriási, a nemzet sorsát döntően irányító nmnkára nemcsak istenadta tehetségük képesítette őket, hanem egész lényüket átható altruisztikus, mély hazafias érzésük és nemes tettrevágyásuk, amely tán soha se buzogott a- magyarságban oly lángoló hévvel, mint ebben a korszakban. Ez a jelenség a nemzeti fejlődés és erőgyültés minden terén mutat- kozik, így a magunk szerény körében, a magyar madártan terén is ez a korszak szülte az első igazi tehetségeket és a leglelkeseljb apostolokat. Első helyen áll közöttük Petényi János Salamon, a korát megelőzött nagy tudós és fáradhatatlan agitátor, a második hely Zeyk Miklós nagyenyedi tanárt, a külföldi egyetemeket járt tudóst és kora legmo- dernebb paedagogusát illeti meg. Mind a kettőnek nemcsak egész lénye^ lángoló hazafisága, a nemzeti kultúráért való tudatos odaadó munkássága kapcsolódik szorosan és szei^vesen kora légkörébe, hanem tragikus sorsa is. Amint az akkori magyar államférfiak és hadvezérek minden tehet- ségét, hazafiságát, az egész nemzetnek páratlan hősiességét és áldozat- készségét nem a siker, hanem a világosi katasztrófa fejezte be, ugy ennek a két kutatónak a működése is befejezetlen maradt. Sem Petényi, sem Zeyk nem adhatta ki élete müvét s a sors csak annyiban volt kegyes hozzájuk, hogy kézirataik, habár csak i-észben is, fönnmaradtak, igy legalább a történelem számára maradi meg az emlékük. 72 SCHENK J. A véletlen ugy akarta, hogy a következő korszak vezető magyar és erdélyi ornithologusainak, Hbbman OTTó-nak és Csató JÁNOs-nak jusson az a föladat, hogy emléküket és hátrahagyott kézirataikat átmentsék az uj kor- szakba. Herman Ottó volt tudvalevőleg az, aki szerenesés kézzel fölkutatta, szívós akarattal kiadatta és érvényre juttatta Petényi nagyértékü irodalmi hagyatékát, mig Zetk iratait az erdélyi ornithologusok vezére Csató JÁNOS őrizte meg az utókor számára. Hogyan jutott a kéziratokhoz és Zeyk életrajzi adataihoz, azt az alábbiakban maga mondja el abban a bevezetésben, amelyet Zeyk legértékesebb madártani kéziratának a készülő kiadásához ii-t. CsATó-nak ez a jó szándéka azonban nem járt sikerrel — a balsors még másodszor is meghiusitotta az értékes kézirat megjelenését. Még talán az is hozzátartozik Zeyk tragikumához, hogy annyi viszontagságon átment irodalmi hagyatéka, melyet ünnepi iratnak szántam az Aquila XXV. jubileumi kiadásába, csak most láthat napvilágot, amikor Erdélynek mag^^ar épitette kultúráját újból pusztulással és kisajátitással fenyegeti ugyanaz az oláhság, amely 1848-ban tönkretette élete munkáját, fölgyújtotta Nagyenyedet, a magyar kultúrának ezt az ősi fészkét, elűzte őt eredményes tudományos és oktató működésének szinteréről, földön- futóvá tette és tulkorán bekövetkezett halálát is okozta. Zeyk sorsa mintegy szimbohzálja a magyarság évszázados zizifuszi küzdelmét Erdély kultúrája érdekében, amelyet konok következetességgel mindig újból és újból megakaszt és elgáncsol hol a tatár, hol a török, majd meg az oláh dúlás. Mikor ..Régi hires erdélyi madár gyűjtemények^' cimü tanulmányomhoz (Aquila XXHI. 1916. p. 163.) adatokat gyűjtöttem, akkor bukkantam rá Zeyk MiKLós-nak a Magyar Királyi Madártani Intézetben levő irodalmi hagyatékára, melynek nagy tudományos becsét azomial föl kellett ismernem. Akkoriban még könnyebben lehetett volna kiadni a kéziratot, de nem volt sajtó alá rendezve. Csató kézirata csak félig volt készen, részben csak német nyelven. Ezenkívül Csató igen jelentős kihagyásokkal, a rendszer, a magyar elnevezések, a lokális elterjedési viszonyok és majdnem az összes oekologiai és ethologiai elemek mellőzésével adta volna ki a munkát s ezért elhatároztam, hogy újból sajtó alá rendezem azt, teljesen az eredeti szövegben, hogy ilymódon méltóan képviselhesse azt a korszakot, amely- nek egyik büszkesége lett volna, ha megjelenhetett volna. A Csató által közölt életrajzi és irodalomtörténeti adatok is héza- gosak voltak, igy elhatároztam, hogy ebben az irányban is tovább kutatok. Első sorban fölkértem Dr. Szilády Zoltán barátomat, ZEYK-nek utódját a nagyenyedi kollégium természetrajzi tanszékén, hogy a kollégium levél- tárában esetleg meglevő vagy szájhagyományban élö adatok megszerzésé- ben segítségemre legyen. Kaptam is tőle nemcsak érdekes adatokat, hanem ZEYK-nek egy fiatalkori Barabás mestertől való arcképének fényképét is. ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 73 Még ujabb adatokat is helyezett kilátásba, közlök ZETK-nek egy öreg- kori igen jó és kedves arcképét is, melyekre a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban bukkant rá, söt azzal is biztatott, hogy apósa megirja Zetk életrajzát, de mindebben megakadályozta az oláh megszállás, a mely elöl SziLÁDY is Magyarországba menekült, éppen ugy, mint 1848-ban Zeyk Miklós az oláh fölkelés elöl. Másodsorban, minthogy Zetk a beriini egyetemet is látogatta, Schalow HEEMAN-hoz, a kiváló ornithologushoz, intéztünk mindenkori jó barátjához lordultam adatokért, főleg azért, mert igen valószínűnek látszott, hogy Zetk berlini tartózkodása alkalmával szerezte madártani és muzeologiai tudását. Kimerítő és becses adatai alább következnek. Itt még csak azt a kellemes kötelességet teljesítem, hogy ugy SziLÁDT-nak mint ScHALOw-nak hálás ki3szönetet mondjak eredményes fáradozásukért, amelyet az elfele- dett tudós apotheozisa érdekében kifejtettek. CsATó JÁNOS valószínűleg a „Zeitschrift für die gesammte Ornithologie" czimü folyóiratba szánta a kéziratot, de ennek a folyóiratnak a meg- szűnése következtében már nem jelenhetett meg, azután pedig jelenleg már ki nem puhatolható okok akadályozták meg a kiadást. A bevezetés mely csak németül volt meg, magyar fordításban a következő : ^ Alsófehér és Hunyad vármegyék madárvilágára, vonatkozó, a Zeitschrift für die gesammte Ornilhologíe II. 1885. évf. 392 — 522. lapjain megjelent tanulmányomban már emiitettem, hogy Zetk Miklós nagyenyedi tanár Krdély egyik legkorábbi és legkiválóbb ornithologusa volt. Minthogy azonban madártani megfigyeléseit nem adhatta közre, velem együtt mások is azon a véleményen voltak, hogy kéziratai elkallódtak. Nagy és örömteljes volt tehát a meglepetésem, amikor mélyen tisztelt özvegye kitüntetett azzal, hogy rendelkezésemre bocsátotta férjének szeretettel őrzött természetrajzi vonatkozású kéziratait. Az iratok között volt két nagyobb madártani munka, amelyek közül az egyik a madárvonulást tárgyalta, a másik pedig Erdély madaraira vonatkozó jegyzeteket tartalmazott. Utóbbi munkában vannak tulkorán elhunyt első erdélyi madártani kutatónknak a legnagyobb gondossággal és lelkiismeretességgel gyűjtött adatai, amelyek azért is rendkívül érdekesek a honi madártan szempont- jából, mert abból a korból valók, amely a madárvilág számára még sokkal kedvezőbb viszonyokat nyújtott, mint a jelen kor. Abban az időben Erdélybe még nem vonult be a gőz korszaka s a folyton terjedő földmívelés még nem irtotta ki az utolsó bokrot a mezőkről s a fakereskedelem még nem szállította le erdeinket a keres- kedelem tárgyává. Hány gyönyörű, árnyas folyómenti ligetünk adott azóta helyet az «kének! Hány szálerdőnket irtotta ki a fejsze! Hány apró tócsánk, amelyben akkoriban még élénk madárélet vidította fel a természetkedvelőt, 74 SCHENK J. lett azóta kiszárítva! Véget értek a keselyük és más hatalmas ragadozó- madarak közös lakomái, amióta az elhullott marhát azonnal el kell földelni ! Ahol néhány századdal ezelölt az őserdők sűrűjében a bölény oltotta szomját a kristálytiszta hegNa patakban, ott most vasúti vonatok viszik súlyos terhüket, vagy nn'iiűakon élénk forgalmat bonyolitanak le s széles és termékeny folyóvölgyeinkben ez még sokkal inkább van igy. A madárvilág alkalmas fészkelő és tartózkodási helyei közül jelenleg már nagyon sok elpusztult és mindinkább elmúlik az az állapot, amelyben Zetk Miklós figyelte meg madárvilágunkat s űzte kedvenc tudományunkat. Mindez elmúlt és többé nem is tér vissza. Azt hiszem ennélfogva, hogy a hazai madártan érdekében cselek- szem, amidőn a rendelkezésemre bocsátott adatokat közreadom. Mielőtt azonban rátérnék magának a munkának a közlésére, előre- bocsátok még néhány adatot a szerző életrajzáról. Zetk Miklós 1810-beii született Bécsben, ahol édesatyja Zetk JÁNOS udvari tanácsos volt. A gymnáziumot és a felsőbb osztályokat Nagvenyeden végezte s miután Marosvásárhelyen a jogot hallgatta, tudományos képzettségének kibővítése céljából két évig a b é c s i és három évig a berlini egyetemet látogatta. 1838-ban választották meg Nagyenyeden a természetrajz tanárává s ezt a választást ő csak a tudomány ii'ánt való szeretetből s azzal a nemes elhatározással vállalta el, hogy a természettudományoknak minél több hivet és mivelőt nevel. 1842-ben megnősült. Meghalt 1854-ben N a g y e n y e d e n." Bármilyen becsesek az itt közölt életrajzi adatok Zetk Miklós életéről és működéséről, mégse lehet elhallgatni, hogy azok nagyon hiányosak. Hiszen még azt se mondják meg, hogy ki volt Zetk mestere, ki oltotta belé a természettudományok iránt való szeretetet, kinek a hatása alatt lett ornithologus. Hiába keresünk azonban életrajzi adatokat az idevágó irodalomban. Szinntei József Magyar irók élete és munkái cimű nagy müve ZETK-nek még csak a nevét sem ismeri. Emiit ugyan rgy idősebb Zeyk Miklós n a g y e n y e d i tanárt, akinek Írásai E n y e d pusztulása alkalmával szintén elvesztek, de az nem azonos a mi ZETK-ünkkel. A kortársak is bár dicsérőleg emlegetik mindenütt Zetk Miklós nevét, életrajzi adatokat nem nyújtanak. Petényi a következő szavakkal emlékezik meg róla. „Erdély állattani tekintetben" cimű munkájában. (A magyar orvosok és természet^izsírálók Pécsett tartott VI. nagygyűlésé- nek munkálatai 1846. p. 383.): „Méltán tündöklik az erdélyi madárbuvárok elején Zetk Miklós is, nagyenyedi tanár, kinek az erdélyi ornithologia több honi ritkaságok fölfedezését már is köszöni, de majd még bizonnyal többeket fog köszönni". Hanák János „Az állattan története és irodalma ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 75 Magyarországon" ciniü 1849. megjelent munkájának 180 lapján is csak a következőket irja róla: ..ifj. Zeyk Miklós nagyenyedi tanár alapos készültséggel és ernyedetlen buzgalommal vizsgálja Erdély állatait és szaporítja a collegium állatgyüjteményét." Ezután közel 50 esztendeig hiába keressük nevét az irodalomban. 1885-ben jelenik meg Csató munkája Alsófehér és Hunyad vármegyék madárvilágáról a Zeitschrift für die gesanmite Ornithologie IL kötetében s itt a 395 lapon ZEYK-ról is esik szó, mint aki STETTEa-rel egyidöben alapított gazdag madártani gyűjteményt Enyeden s hogy nemcsak nagytudományu férfin volt, hanem kiváló megfigyelő is, aki azonban megfigyeléseit nem közölhette. Csató itt ugylátszik csak visszaemlékezéseit vetette papirra, akkoriban még nem került hozzá Zetk irodalmi hagyatéka, de már négy évvel későbben az Orvos- és Természettudományi Értesítő 1889. évi kötetének 39 — 56 lapjain Dr. Entz Géza kiadja a Csató kezéhez került irodalmi hagyatékból „A madarak költözése" cimü érte- kezést. Ettől fogva most már állandóan, kisebb-nagyobb időközökben talál- kozunk Zeyk nevével a madártani szakirodalomban. Ornithologiai naplóiból Hebman Ottó közölt egyes adatokat „A madárvonulás elemei Magyar- országon 1891-ig" cimü 1895-ben megjelent müvében. Ugyanitt a 77 lapon rövid kivonatát adja a madarak költözése cimü értekezésének, de életrajzi adatok nélkül. Az Aquila IV. 1897. évi kötetében (p. 164—169). újból szóba kerül Zetk hagyatéka és némileg működése is ; ezúttal a hagyatékában talált Dr. Knöpfler ViLMOS-féle gyűjtemény jegyzéke lett kiadva. Részletesebb adatokat tartalmaz Dr. Szilády Zoltán székfoglalója „Bethlen kollégiuma és a természettudományok" (Nagyenyed 1904.), de itt főleg a kiváló tanárt és paedagogust ismerteti. ZF.YK-ről szóló tudásunk fogyatékosságát tán legjobban jellemzi az úgynevezett „Fauna- katalogus", melyet a Természettudományi Társulat megbízásából irtam a Magyarország ezer éves fennállásának emlékére kiadott gyűjteményes mű számára, befejeztem 1914-ben, megjelent 1917-ben. Ebben PETÉNYr mellett, mint korának egyetlen számottevő ornithologusát csak STETTBK-t nevezem meg. Az Aquila 1916. évi kötetében ,,Régi hires erdélyi madárgyüjte- mények" cimü munkámban p. 166 már részletesebben, de még mindig igen hézagosan ismertetem működését s csak az Aquila 1918. évi köte- tében az emiitett Faunakatalogus német fordításában (p. 41 — 42) tudtam Zeyk életét részletesen ismertetni és működését méltatni. Dr. Szilády Zoltán, Schalow Herman és a fent fölsorolt irodalmi források mellett most már csak a legautentiloisabb forrás van hátra, t. i. saját följegyzései, anK.'lyekből még néhány adatot ki lehet tallózni. Ezen 76 SCHENK J. följegyzései alapján bizonyosra kell vennünk, hogy madártani tudását és tán hajlandóságát is Berlinből hozta magával. A bécsi egyetemen ugyan Htetl JózsEF-nek a növendéke volt, akitől anatómiai praepará- tumok elkészítését sajátította el, de a inadárpraeparálást a „berlini módszer" szerint végezte, ellentétben a többi hazai [gyűjtővel, akik szerinte a bécsi vagy francia módszer szerint dolgoztak. ZEYK-nek ez a följegyzése határozottan megkülömbözteti öt a többi erdélyi gyűjtőtől és ornithologustól, akik valamennyien közvetlenül -STETTEß-töl*), illetőleg ennek a közvetítésével PETÉNYi-töl kapták meg az első ösztökélést a madártan mivelésére és tőle tanulták meg a madár- tömést. Ai'zén szappan készítésére szolgáló receptje azonban ugyanaz volt, amelyet Petényi is használt s az ö utasítása alapján Heeman KÁEOiiY, Heeman Ottó édesatyja, amint ezt Zeyk receptjére Heeman Ottó sajátkezüleg rávezette. Ez a recept a következő : „Végy: 1. Finomul megtört egérkövet (Arsenísche Säure) vízzel annyira nyirkitva, hogy pora ne terjedjen a töréskor 4 latot 2. Késsel faricskált orvosi szappanyt 4 ,, 3. Oltatlan meszet (kaubtischer Kaik) 1 „ 4. Lugsót (Pottasche) 3 „ Ezeket egy Reibschaléban kámforos spirituszt csepegtetve belé, dör- zsölés által elegyítsed ugy egybe, hogy sűrű tejfelkinézésü tésztává váljon. Tedd üveg- vagy porcellánedénybe. Jegyezd: Becsaur egérköves szappanya kitöltendő állatok praeserválására használandó az én fele- lősségemre. Zeyk Miklós tanár." Alatta Heeman Ottó sajátkezű írásával „Ez Petényi és apám receptje is." A mi Zeyk följegyzései alapján csak valószínűnek látszott, hogy t. i. Berlín-ből hozta magával madártani tudását és madártömésí készségét, az ScHALOW levélbeli értesitésének adatai szei-int egészen bizonyosra vehető. Tanító mestere nem lehetett más mint Lichtenstein M. H. Káeolt, aki Zeyk diáksága idején a berlini egyetemen a természetrajz tanára volt. LiCHTEN8TEiN-ről följegyezték, hogy igen nagy hatással volt növen- dékeire különösen azért, mert lebilincselő és tanulságos elméleti előadásai alkalmával mindig szemléltette és bemutatta a megfelelő természetrajzi objektumokat, a bemutatott tárgyakat diákjaival meghatároztatta és ilyen irányban gyakorlati tanfolyamokat is tartott. Növendékeivel meglátogatta az állatkertet — melyet az ő kezdeményezésére alapitattak — a mena- zsériákat és tisztán gyakorlati irányú kirándulásokat is tett velük, min- denütt oktatva őket és megismertetve velük az állatokat. Lichtenstein főleg orníthologus volt s így csak természetes, hogy növendékeit is főleg *) Lásd Steuer : Adatok Erdély ornithologiájához. A magyar orvosok és természet- vizsgálók Kolozsvárott tartott V. nagygyűlésének munkálatai 18i5. p. lit és 159. ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS &ÍÜKÖDÉSE 77" a madártanban oktatta. Ezenkívül Lichtenstein volt a b e r 1 i n i zoológiai múzeum igazgatója s éppen ő alatta dolgozott ott abban Rammelsberg preparátor, aki a Hoffmann által föltalált u. n. berlini preparálási módszernek a tökéletesitöje volt. Azt hiszem, nem szorul bizonyításra, hogy Zetk LiCHTENSTEiN-től nyerte természetrajzi és főleg ormithologiai elméleti és gyakorlati tudását s hogy a berlini zoológiai múzeumban tanult meg a berlini módszer szerint preparálni. ScHALOw megemliti még azt is, hogy Zeyk a berhni egyetemen valószínűleg együtt jár CABANis-szal, a XIX. század legnagyobb német ornithologusával. Ez tényleg nagyon valószínű, különösen ha meggondol- juk, hogy Cabanis is az 1835 — 39 években járt a b e r 1 i n i egyetemen, tehát 3 évig együtt lehetett ZEYK-kel. Alig hihető, hogy két fiatal ember — Zetk akkor 25 éves volt, Cabanis 20 — akik közösen lelkesedtek a madár- tanért ne találtak volna egymásra. Zetk írásaiban azonban ennek semmi nyomát se találjuk, éppen így CABANie-nál sem. Zetk saját följegyzéseí és Szilády barátom szóbeli közlése alapján életrajzi adatait még a következőkkel lehet kiegészíteni. 1848. november 8-án az oláh dúlás következtében elhagyta Nagyenyedet. Ö maga is fegyvert fogott s feg^^veres diákjait vezette a bán ff y hunyadi csatában, amelyben diákjai közül többen el is estek, ami az érzékeny lelkű tudóst egész életére beteggé tette. Álhtólag itt szerezte korai halála csiráit. A szerencsétlen kimenetelű csata után Magyarországon Tiszaroffon telepedett meg, mint menekült. Innen 1850. november 8-án Miskolcra költözött és csak 1851. április 25-én tért vissza R offra. 1851. május 27-iki és június 3-ikí följegyzéseí szerint visszatért Enyedre. Augusztus 7-én átköltözött a Nagyenyed közelében fekvő Diódra. Jegyzeteiben ezután nincs többé nyoma annak, hogy tartózkodási helyét megváltoztatta volna, de azért biztosra kell venni, hogy állandó lakhelye mégis Nagy- enyed volt. Régi és uj diákjai itt is felkeresték, bár rendes előadásokat a kollégiumban többé nem tartott. Iratai szerint a szabadságharc után tanári működésének az volt az akadálya, hogy a megszokott gazdag gyűjtemény hiányzott. Többször hozzákezdett a tanításhoz, de a hiányok miatt kedvét vesztve, tanári fizetését sem vette föl és tanítás helyett lakásán foglalkoztatta az érdek- lődőbb ifjakat és itt kezdett újra praeparálgatní a Bethlen-utcai régi tanári házban. Tervezetet is nyújtott be az intézetnek a teendőkről és reformokról, de ez már nem valósulhatott meg. Halálának pontos napja nem ismeretes, de 1854. március havában történt. Utolsó madártani jegyzete 1854. január 5-én kelt, utolsó meteorológiai följegyzése ennek az esztendőnek február havára vonatkozik. Erdélyből menekültéről és további útjáról ornithologiai naplójába a következőket írta: „Eddig terjed naplóm e villangós évben. Ez időtől 78 SCHENK J. fogva a hadi készületek és utóbb a háborúzások minden munkásságomat és időmet igénybe vették. November 8-án elhagyva N.-Enyedet a tábor- ral jöttem B.-Hun vadig. Innen 19-én indultam N.-Várad felé s 25-én érkeztem Roffra. Decembernek 10 első napját Pesten töltöttem. Mindez- alatt csak az utón s a Pesti Múzeumban szerezhettem néhány tudományos adatot. A Magyarországra vonatkozó tapasztalataimat külön naplóban jegyeztem fel. Leend-é valaha alkalmam ezen Erdélyi naplót folytatnom, Isten tudja! Én nem hiszem. Enyed nincs. Azon tömérdek kincs, melyet egy évtizeden keresztül a Múzeumba gyűjtögettem, papirosaimnak leg- nagyobb részével hamuvá lett." Ezt az idézetet főleg azért tartottam szükségesnek, mert bizonyos támaszpontokat tartalmaz arra vonatkozólag, mikor irta Zeyk ezt a mun- káját. Minden jel arra vall, hogy magyarországi tartózkodása alatt. Emellett szól elsősorban Zeyk fenti kijelentése, hogy Írásainak legnagyobb része megsemmisült. De vannak közvetlen bizonyítékok is. Jgy az Anas purpureo-viricUs leírásánál szórói-szóra a következőket mondja : „Ezen récze, valamint rajza és leirása. melyet mielőtt kitöltöttem volna, róla készítettem. En y eden elpusztultak. Ezért csak emlékezetemből irha- lom itt le." Természetes dolog, hogy az ..itt" nem vonatkoztatható egy- szerűen Tiszaroff-ra, de hogy mégis ott kellett azt megirnia, azt egész világosan mutatja kéziratnak a Strix noctiia-ra. vonatkozó része. A kézirat véges-végig állandóan ugyanazzal a tintával ugyanazzal az egyöntetű írással van Írva. Láthatólag egyfolytában megszakítás nélkül készült a kézirat s igy a későbbi betoldásokat élesen meg lehet különböztetni az eredeti Írástól. A kuvikról már most azt írja, hogy Erdélyben ritka, ellenben az Alföldön a Tisza mentén gyakori. A mikor tehát ezt leírja, akkor már részben ismerte uj tartózkodási helyének, Tiszaroffnak madártani viszonyait. Most jön aztán a pótlás, mely szerint Erdélybe való %dsszatérése után a kuvik sokkal gyakoribb volt, mint annak előtte. Ezt a megfigyelést mindjárt 1851 augusztus 19-én és 21-én tette — ornithologíai naplójának tanúsága szerint — tehát azonnal a visszatelepülése után való első hetek- ben s igy kétségtelen, hogy kéziratának ezt a részét készen magával hozta. Kéziratának és ornithologíai naplójának tüzetesebb összehasonlítása minden egyes fölmerülő esetben azt eredményezi, hogy kéziratát Tiszaroffon írta s a legnagyobb valószínűség szerint 1849 szeptember második fele után kezdte meg. Ezt közvetlenül bizonyítja a Muscicapa parva-Ta vonat- kozó leírás, mely szinte szószerint egyezik ornithologíai naplójának ide- vágó és 1849 szeptember második felében kelt részletével és ugyanazt a rajzot is tartalmazza, amely a kis légykapó farkatartását szemlélteti. Kétségtelen, hogy kéziratának ez a része a fenti dátum után készült. A készülés hozzávetőleges időpontjára nézve tehát két határértékünk van, egyrészt 1849 szeptember, másrészt 1851 augusztus. ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 79 Ezt az időközt aztán némileg megró viditi és jobb megközelitését engedi ZETK-nek 1850 január 23-án kelt Gáspár JÁNOS-nak Pestre címzett levele — az egyetlen Zetk levél, amelyről tudomásom van s ame- lyet a Petényi levelezése között találtam meg. Valószínűleg a címzett adta át PsTÉNYi-nek az abban foglalt kérések foganatosítása céljából ZEYK-nek ez a levele a következőképpen hangzik : „Édes Gáspár Cr! Utolsó kérésem nyomán arra szólítom fel, hogy legyen szíves nekem a következendő könyveket megszerezni, néhány hetekre. Pontosan vissza fogok mindent küldeni. Die Wirbelthíere Europas von G. Keyseelink und Blasiüs. A Magyar Természetvizsgálók 1844-ben Kolosvártt tartott nagygyűlésének munkálatai. Vollständiges Handbuch der Naturgeschichte der Vögel Europas von L. Glogek. Ha ezen könyvek nem volnának megka|)hatók néhány hétre is, azon esetben arra kérném, hogy jegyezze ki azokból számomra legalább a következő adatokat, vagy ha ideje nem volna, jegyeztesse ki valaki által. A Természetvizsgálók Munkálataiból a Stetter által közrebocsátott lajstromát az Erdélyi Madaraknak, de csak a neveket jegyezze le. GLOGER-ből mindaz, ami mondatik énekéről a következendő Sylvia fajoknak: Sylvia palustris B., aS'. arundinacea Lath., S. fluviatilis Wole., S. phragmitis Bechst., S. cariceti Natjm., S. hortensis, S. cinerea., S. prasinopyga., S. trochilus.'" (Ezután következik 2 Totanus faj s a Limosa hosszú leírása meg- határozás végett). „Még több hasonló nemű kéréseim is volnának, de ezúttal nem akartam többekkel alkalmatlankodni. Szeretném, miután több mint egy éve hogy itt lakom, ezen vidéket természettudományi tekintetben leirní, bárha töredékesen is s így a haza ösmeretét bár egy lépésecskével elébb mozditni, de minden könyvek és tudományos eszközöktől megfosztatva, az utolsó időkben még lőfegyveremtől is, aüg tudok haladni. A Pesti Múzeum, Természetvizsgáló Társulat, ha önérdekét és kitűzött célját érti, ugy vállalatomat pártolni fogja. Ezeket is azért írom, hogy ez alkalommal puhatolja ki, hogy mennyi segítségre számolhatok. Ha lesz pártolásom, aklíor majd több kéréseimet is fogom közölni." „Vajda urat azon kérjük, hogy látogasson meg időről-időre leveleivel, hogy tudhassunk mi is valamit a világ dolgairól, mert ha a tudományt űzni bajos itt, még bajosabb tudni valamit arról, mi a helység határain tul történik." Tehát 1850. elején foglalkozott azzal a gondolattal, hogy leírja Tis zar off vidékét természettudományi tekintetben. Azonban kétségtelen, hogy nemcsak ez lehetett a szándéka, mert hiszen Tiszaroff madár- világának ismertetése céljából mi szüksége lett volna Stetter munkájára Erdély madarairól? Ezen az alapon a munka készülésének éve minden valószínűség szerint az 1850-iki esztendő volt, és pedig annak első fele, 80 SCHENK J. a mire rávilágít az a tény, liogy 1850. áprilisában már igen jól ismeii a Sylvia communis-t, holott a kézirat szerint a szabadban még össze- téveszti más Sylvia-íaiokked. A fentközölt levél alapján még egy érdekes kérdés kínálkozik tisz- tázásra s ez ZETK-nek viszonya PETÉNYi-hez. A madártani napló fent- idézett nézete szerint Zeyk Erdélyből menekülte után 10 napig Pesten tartózkodott s ekkor megnézte a Muzeumot is, de később is föl- fölrándult Pestre, igy biztosan találkozott PETÉNTi-vel. Kétségtelennek tartom, hogy a kettőjük között lefolyt beszélgetésből tudta meg Zetk az Aquila clanga fajnak Petényi és Naumann által megállapított magyarországi előfordulását, mert hiszen ennek az irodalomban nyoma nincsen. Hogyan történhetett mégis, hogy hazánknak e két akkoriban mindenkép vezető ornithologusa között nem fejlődött bensőbb összeköttetés vagy barátság? Hiszen Petényi annak idején mindenkivel összeköttetésben volt, mindenkit buzdított és segített, aki a magyar madártan szolgálatára csak félig- meddig is alkalmasnak látszott. Még csak nem is leveleztek egymással. Mindenesetre föltűnő és a tudomány szempontjából is fölötte sajnálatos, hogy ez a két első igazi ornithologusunk, akik egyforma hozzáértéssel és lángoló buzgalommal mivelték Magyarországon a madártant és álta- lában a természettudományokat s akik sajnos még abban is hasonlítanak egymáshoz, hogy életük virágjában, életük müvének befejezése és mun- kájuk közreadása előtt ragadta el őket a korai halál a magyar madártan pótolhatatlan kárára, nem tudtak egymás között szorosabb kapcsolatot és együttműködést létesíteni. Mi volt az oka, nem tudjuk, semmiféle adatunk nincsen a kérdés tisztázására. A napvilágra került életrajzi adatok, de főleg az irodalmi hagya- tékában, nevezetesen ornithologiai és gyűjtemény naplóiban található adatok alapján most már elég plasztikusan áll előttünk Zeyk Miklós nemes céloktól áthatott munkás élete. A bécsi és berlini egyetemekről hazahívott fiatal 28 éves tanár a régi nagyhírű enyedi főiskolán, amelyben ő is tanult, átveszi a természetrajzi tanszéket. Természetesen nagyfokú elmaradottságot tapasztal különösen a természetrajzi oktatás terén és kitűzi magának a célt, hogy mindezen változtat. Fiatalos lelkesedéssel és ambícióval fog hozzá a nagy munkához, hogy külföldön szerzett készültségét és tapasztalatait idehaza a magyar természettudo- mányok fejlesztése érdekében gyümölcsöztese és azok számára minél több s lelkesebb tanítványt neveljen. Megkezdte a kollégiumnak 1796-ban megnyílt és elég tekintélyoíí anyaggal rendelkező de elavult és rendezetlen gyűjteményének *) rendezé- sét és kibővítését s ebben oly buzgalommal és sikerrel járt el, hogy *) Dr. Sziládt Z. Bethlen kollégiuma és a természettudományok 1904. p, 19, ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 81 1848-ban már igazán nagyszabású s csak Nemzeti Múzeuméval összehasonlitható értékű gyűjteményt szerzett, melyet „Régi hires erdélyi madárgyüjtemények" cimü közleményemben (Aquila XXIII. 1916. p. 166. i'észletesen ismertettem. Ezzel egyidejűleg kisebb tankönyveket ir a ter- mészettudományok minden ágából tanítványai számára, melyek kéziratosán forogtak közkézen. Ezek közül ránk maradtak a növénytanra, emlősökre, kőzettanra és kristallografiára vonatkozók. Ezek mellett megkezdi madár- tani, meteorológiai és phytophaneologiai jegyzeteit, szóval gyűjti az anyagot Erdély természetrajzi viszonyainak ismertetéséhez. Ö volt az első, aki rend- szeresen figyelte és jegyezte a madárvonulási jelenségeket és pedig már az 184.0-es évek elejétől kezdve és párhuzamosan a meteorológiai jelen- ségekkel. Meteorológiai naplójában errenézve a következő érdekes beve- zetés található: „Ezen időjárási észrevételeknek célja az, hogy a madarak délire költözésének, visszajövetelének és néha történni szokott, utazás közbeni messzi eltévedésének jelenései az idő járásával egybehasonlittassanak. Ezért is thermometernek és barométernek állásai nincsenek ide felje- gyezve, mint a célra nézve szűkség feletti aprólékosságok. Szűkség lett volna a szeleknek irányára és erejére, de széliránymutató és szélerő- mérőknek birtokában nem lévén, csak nagyjában jegyeztem föl a szeleket is, ugy amint azoknak irányát és sebességét, a fellegek és a fűst moz- gásából ki lehetett venni." Ebben a sokalaku és eredményes működésében éri el az 1848-iki esztendőt, majd az oláh dulást, mely megsemmisíti munkájának legérté- kesebb eredményeit, őt magát pedig földönfutóvá teszi. Magyarországi tartózkodása idején érlelődik meg az addig folytonos munkához szokott férfiúban az az elhatározás, hogy megirja Erdély madaraira vonatkozó tapasztalatait s minthogy erre vonatkozólag megfelelő gyűjtemény állott rendelkezésére, melyet annak elpusztítása után is emlékezetből és meg- felelő jegyzetek alapján jól ismert s minthogy egyúttal ismerte kortársainak Db. KNŐPFLER-nek, Stettee ViLMOs-nak és Buda ELEK-nek gyűjteményeit, ezt a munkáját el is végezhette, bár annak megjelenését már meg nem érhette. Ugyanakkor, valószínűleg már ennek a munkájának a megírása közben, gondolt arra, hogy uj lakhelyének, a Tiszamentének természet- rajzi viszonyait is tanulmányozza és ismerteti, minthogy azok lényegesen eltértek az erdélyiektől, különösen a vízimadarak sokasága által, de ezt a tervét már nem tudta végrehajtani. Hiányzott a lőfegyver, amellyel gyűjteményt szerezhetett volna s hiányzott az irodalom, amellyel a szülí- séges meghatározásokat eszközölhette volna, de hiányzott egyéb irodalmi tevékenységéhez is a megfelelő irodalom, ugy hogy itt csak a madártani naplóit vezette. Àquila 82 SCHENK J. Irodalmi munkásságai Erdélyije való visszatelepülése után folytatta. Kimutathatólag ebből az időből szái-mazik a madarak költözéséről s való- szinüleg a hazai kártékony állatokról szóló kézirata. Mindezekből semmi se jelent meg, bizonyára azoknak a nyomasztó viszonyoknak a hatása alatt, melyek szabadságharcunk véi-be fojtása után uralkodtak hazánk- ban. Talán betegsége is megakadályozta abban, hogy munkáit kiad- hassa. Kéziratait azonban özvegye megőrizte, átadta CsATó-nak. akinek a révén a M. Kir. Madártani Intézetbe jutotlak, hogy végre mégis meg- menthessék érdemes szerzőjük nevét a feledéstől s végtére mégis esak elfog- lalhassa az öt megillető helyet a magyar természettudományi irodídombaii. Petékti mellett Zetk Miklós volt az akkori legképzettebb magyar omithologus. Ha nem is ér föl teljesen Petp;nyi nagyságához, ha szak- ludásban nem is egyenrangú vele, de éppen olyan lelkes apostola voit ;i magyar madártannak s általában a természettudományoknak mint nagy kortársa. Háli-a van még irodalmi hagyatéka legértékesebb részének, amely Erdély madárvilágát tárgyalja, rövid ismertetése és jellem- zése. Ez a kézirat minden jel szerint a maga egészében maradt ránk s a cim, valamint a bevezetés hijjával teljesei] készen volt. A kéz- irat áttanulmányozása után azonnal tisztáiban voltam vele, hogy a ma- dártani irodalomnak egyik gyöngye, hogy értékre megközelíti Petényi irodalmi hagyatékát. A mü tiszta képet nyújt Erdély madárvilágának akkori állapotáról s az erdélyi madártani kutatás színvonaláról s hivatva lett volna arra, hogy megvesse a későbbi fejlődés alapjait. Szerzője avatott szakember, mert az egyes fajok előfordulásának megállapítását lehetőleg csakis gyűjteményekben meglévő példányokra alapítja. Egész munkájában mindenütt az önmagát állandóan bírálgató és ellenői-ző szigorú szakember áll előttünk. Elve : „inkább keveset, de biztosat irni. mint sok kétessel megzavarni a tudományt és megnehezíteni az utána következő búvárok munkáját". Munkájában ennek az elvnek szigorú érvényesülését láthatjuk. Nem igyekszik azon, hogy minnél több fajt mutason ki Erdély- ből s igy nem is találjuk nála a Cypsehis melba. MonUeola solitaria^ Lagopus, Columba livia stb. stb. kétes fajokat, amelyek annyira ártanak a régebbi madártani munkák hitelének, de találunk ezzel szemben nála oly megállapításokat, amelyeket csak jó félszázaddal későbben fedezett föl újból a tudomány. így ő már tudta azt, hogy Erdélyben a két fülemile faj közül a philomela a gyakoribb, pontosan vázolta a Lyrurus tetrix előfordulási viszonyait, ugy ahogyan azokat később Csató János tisztázta s pl. a Syrinium uralense faunisztikáját csak' 1907-ben tudtam azzal a precizitással jellemezni, amelyet az ő munkájában találunk. Kézirata csupa eredeti pontos megfigyelést és igen kevés kivétellel az akkori gyűjtemé- nyek (Stettee, Buda Elek, Dr. Knöpfler és saját nagyenyedi ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE 8^ gyűjteménye) példányai által hitelesített adatot tartalmaz. Első sorban ez az eredetisége és megbízhatósága emeli a kortársai fölé s munkáját értékesebbnek kell minősíteni akár Stetter. akár Bieltz idevágó mun- káinál, dacára annak, hogy ő jóval kevesebb fajt mutat ki Erdélyből, mint azok. Ami a szóbanforgó kéziratot az utókor számára különösen érté- kessé teszi, az az a körülmény, hogy Zeyk elsősorban faunisztíkus volt. Nem meghatározó könyvet akart írni, hanem elsősorban a fajok elő- fordulására s kisebb részben azok oekologiai viszonyaira terjeszkedett ki. Igaz, hogj' ha a munka a maga idejében meg tudott volna jelenni, akkor éppen hibája lett volna ez a körülmény, mert akkoriban jó hasz- nálható meghatározó könyvre lett volna inkább szükség, de jelenleg már sokkal nagyobb értékűek a faunisztikai adatok. Hiszen a fajok meg- határozó bélyegeinek leírását, továbbá az oekologiai és ethologíai viszo- nyok kutatását a jelen korban is meg lehet csinálni, erről még nem kés- tünk le, de ma már nem lehet megállapítani azt, hogy régebben hol fordulták elő és mekkora mennyiségben lakták hazánkat. Áll ez külö- nösen azokra a fajokra, amelyek az azóta gyökeresen megváltozott viszonyok következtében pusztulásnak indultak. A hajdani faunisztikai viszonyokat csakis az egykorii adatok és megbízható megfigyelők följegy- 'zéseiből ismerhetjük s minél régebbi időkre vonatkoznak azok, annál becsesebbek. Zeyk kézirata az idevágó adatok valóságos kincsesbányája s bár alig hét évtizedes múltra vonatkoznak, mégis Petényi- éi mellett a legkorábbi rendszeres megfigyeléseket tartalmazzák s ezért a magyar madártan legértékesebb emlékei és ereklyéi közé tartoznak. Minden egyes fajnak az ismertetését a faunisztikai jellemzéssel kezdi meg. Tömören néhány szóval elmondja, hogy gyakori vag^' ritka, költöző vagy átvonuló, téli vendég xagy rendkívüli jelenség-é, melyik évszakban hogyan viselkedik, ugy az előfordulást, mint a vonulást illetőleg, melyek a jellegzetes előfordulási tájékai stb. Idevágó megállapításai rendkívül pontosak, mert tisztára saját megfigyelésein alapulnak s nagyjában a mai állapotokat is visszatüki'öztetik. A faunisztikai viszonyok mellett igen jól ismerte a vonulási viszonyokat is és azokat minden egyes fajnál tömören néhány szóval, de rendkívül szabatosan tárgyalja. így pl. már igen jól tudja, hogy nagyon kevés az abszolút állandó madár. Legtöbb madarunk költözik, vagy télire legalább is alacsonyabban fekvő vidékeket keres föl. Különösen a fiatal példányok szoktak eltávozni s helyüket északról érkező fajtársaik foglalják el. A faunisztikai és pliaenologiai viszonyok mellett a fészkelésre vonat- kozókat is tárgyalja. Azuüln következnek egyes oekologiai, esetleg ethologíai megfigyelések, továbbá a táplálkozásra vonatkozó adatok, javarészt az elejtett példányok beg\'- és gyomortartalom vizsgálatai alapján. Stílusa 6* S^ SCHENK J. mindenütt tömör, világos és nagyon kifejező, ugy hogy néhány szóval is teljésen határozott képet szokott adni valamely faj faunisztikai és egyéb viszonyairól. Feljegyzései alapján szinte fölelevenedik előttünk az 1848. előtti Erdély madártani arculatja: a dögön gyülekező keselyücsaipailok, a ^^asfajok gyakorisága, az apró ragadozóh sokasága, a szőlők, gyümölcsösök, kertek változatos és gazdag madárélete, a völgyekben, berkekben, havasalji erdőkben gyülekező apró madárvilág, a tavakon és a folyók mentén lejátszódó vizimadáréiet, a szálerdők és havasok, végül a kopasz havas madárvilága, valamennyi az őt jellemző keretben, évszakok szerint is pompásan beállitva, mely fajok mikor vonulnak, mikor mily vidéken bolyongnak, hol fészkelnek stb. stb. A fölsoroltakon kivül még egy igen értékes elem van ebben a kéz- iratban: a pompás magyar madárnevek*), ezek jó részükben ma iS érvényben vannak. Az elmondottak Zetk MiKLós-nak ezt a kiadatlan kézkatát külföldi viszonylatban is kora színvonalán álló szakmunkának mutatják be s ezért nem is volt nyugtom addig, amig állandó betegeskedésem dacára és saját megkezdett és félben levő munkáim rovására is sajtó alá nem rendeztem azt. Hangsúlyozni kivánom, hogy minden változtatás nélkül, teljesen az eredeti nyelvezetben rendeztem sajtó alá s éppen csak azokat a fajokat hagytam el, amelyeknek csak pusztán a nevük volt meg a kéziratban. Az Erdély madarait tárgyaló (jelen) kézirat közreadásával Zeyk Miklós madártani vonatkozású irodalmi hagyatékából már csak madártani naplói maradnának kiadatlanul. Először jelent meg a madarak költözéséről szóló értekezése az Orvos Természettudományi Értesitő XIV. 1889. II. Természettud. Szak XI. kötet 39 — 56. lapjain, mely az első idevágó, kora színvonalán álló s alapvető magyar munka. Madártani naplóinak egyes adatai Herman Ottó „A madárvonulás elemei Magyarországon 1891-ig" című müvében jelentek meg. Az Aquila IV. 1897. évf. 164 — 169. lapjain jelent meg a hagyatékában talált Dt. KNÖPFLES-féle madárgyüjtemény jegyzéke és „Régi híres erdélyi madárgyüjtemények" cimü tanulmányomban (Aquila XXIII. 1916. p. 168. etc.) közöltem a nagyenyedi kollégiumban megvolt gyűjteményének jegyzékét és eredeti gyűjtemény-naplóit. Attól tartok, hogy ha most az Erdély madárvilágát tárgyaló kézirattal egyidejűleg nem közölném az eredeti ornithologiai naplókat is, akkor már alig van rá kilátás, hogy azok valaha is a nyilvánosság elé kerüljenek. Pedig Zetk Miklós ornithologiai működésének minél tökéletesebb jellemzése s a bennük foglalt történeti és tudományos becscsel bíró adatok értékesit- *) Számos helyen a népies elnevezések hiányzanak, ellenben a madarak költözés^ cimü, már megjelent kéziratában megvannak. Ilyen esetekben az utóbbi kéziratból pótoltam a népies elnevezéseket, de ezeket az eredeti kéziratban levőktől *)-gal külörí- höztetleip. meg. ZEYK MIKLÓS ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE ^ íietése Céljából mindenképpen érdemesek a közreadásra, dacára annak hogy anyaguk egy része már megjelent. Heeman Ottó föntidézett müvében azonban csak a tavaszi vonulásra vonatkozó adatok vannak felvéve s ezek is helyenként korrekturára és kiegészítésre szorulnak, mert az adatok kiírását nem előzte meg a kéziratok tüzetesebb áttanulmányozása, minek következ- tében több faj kiírása téves. Nem jelentek meg azonban az őszi vonulási és faunisztikai adatok, pedig utóbbiak között igen becsesek azok, amelyek a Tiszamentére és a bihari Sárrétre vonatkoznak. Habár ZEYK-nek ezen a naplóin nagyon is meglátszik, hogy ö Erdélyben szerezte madártani tapasztalatait, amelyek ennélfogva az apró madárvilágra vonatkozólag, soklíal gazdagabbak és pontosabbak voltak, mint a vizimadárvilágra vonatkozók s habár fegyver hijján nem is tudta utóbbiakra vonatkozó tudását a kellő mértékben tökéletesíteni, ezek a naplói mégis kiváló történeti becscsel bimak s mint a legrégibb ilynemű magyar feljegyzések is teljes mértékben megérdemlik a közreadást. Miután választanom kellett a közlés alakját illetőleg, ugy határoz- tam, hogy nem fogom feldolgozni az anyagot, mert hiszen az erdélyi adatokat Zetk úgyis feldolgozta, hanem a naplókat azon eredetiben adom közre, ahogyan azokat Zeyk maga irta. Azért választottam ezt a formát, mert igy közvetlen betekintést nyerünk Zeyk megfigyelési módszerébe és mindenkinek lehetővé teszi a kritikát. Látható ezekből a naplókból, hogy Zeyk mint úttörő, nemcsak a szigorúan vett vonulási jelen- ségeket jegyezte fel, hanem az összes ornithologiai tüneményeket, akár phaenologiára, akár faunisztikára vonatkoztak azok, mert hiszen ö neki magának kellett azt megállapítani, hogy mely fajok költözők (vonulók), melyek bolyongnak (kóborlók), melyek a téli vendégek melyek állandók s melyek a rendkívüli jelenségek. Naplóiból is világosan és határozottan bontakozik ki Zeyk egyénisége, a gondos és lelkiismeretes megfigyelő, aki csak azt irja meg, amit pontosan tud, vagy amiről leg- alább is meg van győződve, hogy pontosan tudja, aki nem hallgatja el kételyeit, jegyzeteket csinál ott, ahol tudása fogyatékos s mindezzel lehetővé teszi azt, hogy a kétes fajokat még utólagosan is biztosan meg lehet határozni. Zeyk Miklós hátrahagyott kézirati anyagának madártani része jelen közleménnyel teljesen közre lesz adva, kivéve a madárrajzokat, amelyek Enyeden vannak; az egyéb vonatkozásuakat alább még felsorolom, hogy az érdekelt tudományszakok tudomást vehessenek róluk és a magyar kuhura emlékeiként megfelelően értékesíthessék. Zeyk kézirati anyaga a következőkből áll: ^ ZEYK MIKLÓS 1. Ornithologiai rész. 1. Erdély madárvilága közölve jelen közlemény keretében. 2. Ornithologiai naplók „ , ,, , 2/a Madárképek. 3. A nagyemjedi kollégium 1849. előtti gyűjteményére vonatkozó különféle jegyzetek az állattan minden köréből. A madártani vonatkozásuakat felhasználtam „Régi hires erdélyi madár-gyűjtemények" cimü közlemé- nyemben Aquila XXIII. 1916. p. 163. 4. Ornithologiai gyűjtemény-lajstromok a nagyenyedi kollégium irattárában. 5. A madarak költözése. Megjelent: Orvos Természettud. Értesítő XIV. 1889. II. Term. Tud. Szak. XI. p. 39—56. 6. Dr. Knöpfler Vilmos erdélyi madárgyűjteménye 1848. május 22-én. Megjelent: Aquila IV. 1897. p. 164—169. IL Egyebek. 7. A hazai kártékony állatokról. 8. Az ember életét veszélyeztető állatokról. 9. Orvosi alkalmaztatással biro állatokról. 10. .-1 hazai emlősállatok rövid leírása. (Nem Zetk kezeirása, való- színűleg tankönyv célját szolgáló jegyzet az ifjúság számára).*) 10/a Leírása az erdélyi vadon élő emlős állatoknak. Készítette tanít- ványai számára Zeyk Miklós nagyenyedi tanár 1842-ben. Tömösvári példánya, de Zeyk kezeirása. De. í^züts Andor ajándéka a M. K. Madár- tani Intézetnek. 11. A növények kihajtása és virágzása^ több füzet. 12. Vegyes növénytani jegyzetek. 13 — 15. Herpetologiai ichthyologiai és rovartani naplók. 16. Időjárási fűzetek 1843. novembertől kezdve. 17. Nevelésünk ügyében (röpirat). 18. Ásványtan (tankönyv-jegyzet az ifjúság számára). 19. Kristallographia ., .> » „ 20. Növénytan » » » » 21. Lélektan vázlat. 22. Gyermek lélektani megfigyelések. A 2/a, valamint a 17 — 22. számú kéziratok Db. Sziládt Zoltáit birtokában vannak N a g y e n y e d e n. ERDÉLY MADARAI 87 Erdély madarai. RAGADOZÓK. DÖGEVÖK. CATHARTES III. 1. CATHARTES PERCNOPTERÜS (Neophron percnopterus L.) HOLLÓ KESELYŰ, DÖGKESELY, TÖRÖK KESELYŰ. Ritka. 1823-ik nyárban H un y ad vármegyében láttam egy kiszíne- zett példányt. Ez oly vigyázó volt, hogy nem lehetett elejteni. Alig ült egyhuzamban 5 perczet a dögön s megint körülnézte magát. 1847 szep- tember közepén mutatta magát kettő Enyeden egy dögön. Ezek is kiszinezettek voltak, de nem oly félénkek, mint a fentebbi. Hihetöleg- csakis az év melegebb részében vetődnek el hozzánk. Többször Erdélyben e fajt nem tapasztaltam s még a felhozott esetek közül is a másodikról nem kezeskedhetek, mert azt segédem után irom, ki e fajt csak rajzokból és leírásokból ösmerte, bárha leírása szerint nagyon való- színű, hogy nem tévedett. VULTUR. 2. VULTUR FULVUS (Gyps fulviis Hablizl.; FAKÓ VAGY FEHÉRNYAKU KESELYŰ. Nem ritka. Télben sohasem láttam, de az évnek meleg részében gyakori jelenés, valahol csak dög van. Legtöbbször mutatkozik a Mező- ségen, de a nagyobb völgyekben is láthatni. Néha 15 — 20-ból álló, sőt néha nagyobb csapatokban is jelenik meg a dögöknél. Valódi tanyája az Erdélyt környező nagy havasok, melyek közül a Radnai havasokban láttam legtöbbet. Naumann kapott itt utaztában egy fészekből kivett fiókát a Me hadi ai havasokról. Hihetőleg minden nagyobb havasainkon fész- kezik. Nehézsége 15 font, széle 8 és 9 láb között. Fakó színe de még inkább hosszú fejér nyaka távolról megkülönbözteti ezen fajt, 3. VULTUR GINEREUS (Vultur monachus L.) FEKETE KESELYŰ, KESELYFEJŰ SAS. Nem ritka. Dögnél nem találtam oly nagy csapatokban, mint a fakót, de a havasokban jóval gyakrabban találkoztam ezen fajjal. Azt hiszem. hogy ezen faj eleven állatok megfogására nagyobb képességgel bir, mint a másik. Hogy nálunk fészkeznék, biztos adatom nincs rá, ámbár nagyon hihető. Ezen faj télben is mutatkozik nálunk. A Tisza mentén télen által gyakori jelenés. Nyaka viszonyosán rövidebb, mint a fakónak, feje nagyobb,, testben is nagyobbat mutat, ámbár nem nagyobb, mert nehézsége ennek 88 ZEYK MIKLÓS is 15 fout körül jár. Gyakran találhatni ezen fajt udvarokon megszeliditve, hol két gazdát is kiél. Tudok bizonyos esetet rá, hogy nagyon teli éve magát néha bottal is agyon lehet verni. Jegyaés. A szárny vége mind a két keselyű fajnál csaknem elcsapott, s mikor kering 1-sö rendű evezőtoUai szerte állanak,*) a mint azt még az egyébaránt a kese- lyükhöz sokban közelálló F. alhicillánál sem tapasztaltam, annál kevésbbé más sasoknál. Ez és a hosszú nyak távolról ismertető a keselyűt. ÖLÖK. GYPAËTOS. 4. GYPAËTOS BARBATUS (Gyppaëtus barhatus grandis Stoeb.) SASKESELYŰ, SZAKÁLLAS KESELYŰ. Erdélyben sohasem láttam, ámbár nagyon hihető, hogy lakja hazán- kat. KűszTEL GxnDÓ birja lábait és fejét egynek, mely a me hadi ai havasokban, tehát aHátszegvidéki havasok szomszédságában lövetett. Buda Elek azt irja nekem, hogy a Retyezát megett látott egyet s táv- csővel megbizonyosodott, hogy nem tévedik a fajban. Kedvencz eledele a saskeselyünek a zerge, déliszélbeli havasainkat nagy számmal lakja (éven- ként körülbelül 40 — 50 darab ejtetik el) juhok is nagy számmal legelnek tavasztól őszig a legmagasabb havasokon s gyakran hord el bárányokat a sas (hihetőleg ezen faj s tán a F. fulvus). A hegyi egér (Marmotta alpina) is gyakori havasainkban; egyszóval minden feltétele megvan létezhetésének. FALCO. SÓLYMOK, SZÉLLELJÁDZÓK. 5. FALCO CENCHRIS (Cerchneis Naumanni Fleisch.) SZÉLLELJÁDZÓ, KICSINY VÉRCSE, DÉLI VÉRCSE V. SZÉLLEUÁDZÓ. Nyárban és télben nem láttam, csak költözködéskor tavasszal. Kezem- ben csak kettő volt (egyik kiszínezett, másik ifiu) mindkettő Enyednél lövetett 1841-ben Martins utolsó hetében. Nem lehetetlen, hogy F. rufipeaek közt többször is láttam, anélkül, hogy megbizonyosodhattam volna róla. Mondják, hogy Háromszéken 2 verese faj fészkelnék, ha ez való, akkor az egyik ezen faj lehet. 6. FALCO TINNUNCULUS (Cerchneis tinnunculus L.) SZÉLLEUÁDZÓ, TORONYI VÉRCSE, VÉRCSE. Mindenütt. Fészkezik jócska számmal tornyokra, sziklákra, és ber- kekben nagy fákra, Martiusban és szeptemberben és októberben észre- vehetőleg költözik, csakugyan télben is mindig lehet egyeseket látni, bár mekkora legyen is a hideg és hó. A fészkezés ideje alatt főleg, de máskor is nagyon veri a ragadozó madarakat és bagolyhoz is rendesen legelőbb *) A kéziratban a röpképről ZETK-nek egy bár parányi és kezdetleges de egyéb- ként igen találó tollrajza található. ■ '. ■ : ERDÉLY MADARAI 89 jeleíiik még. Fijai júliusban már ki vannak repítve, de szeptemberig néha tovább is együtt tart a család. 7. FALCO VESPERTINÜS bske (Cerchneis vespertinus L.) VERESLÁBÚ VÉRCSE, KÉK SZÉLLEUÁDZÓ. Nyárban és télben nem tapasztaltam soha, csak tavasszal és ősszel költözködéskor. Tavasszal rendesen átköltözködik hazánkon és pedig nagy vagy erősen nagy csoportokban. Ilyenkor erdőszéleken, berkekben és a mezőkön gyakran megállapodik, főleg ha már jár a csere és a szentgyörgy bogár és késő östvig bogarászik. Tavaszi költözködése áprilisnak utolsó és májusnak első hetében van, leggyakrabban április 25. és 30. közt találtam, őszi költözését csak 1848-ban szeptember 20-án tapasztaltam. Ekkor mintegy 30-ig való csapat mutatta magát az En y e di határon. A fel- bontottaknak gyomrában csupán szentgyörgy és cserebogarakat találtam. Hangja, melyet Magyarországon a Tisza mellett*) ösmertem meg, hol jócska számmal fészkezik, leginkább hasonlít a F. suhhuteo-nak hangjá- hoz s főleg, mikor fiait kirepíti, gyakran hallható. A fészekből kivett fiaknak, melyeket a Tisza mellett láttam, lába világos sárga volt, színe- zetben alig voltak megkülönböztethetők az ifiu subhuteo-t6i. VALÓDI SÓLYMOK. 8. FALCO AESALON (Falco aesalon Tunst.) PÚJA SÓLYOM. Tavaszi és őszi költözéskor, mely rendetlenül történik, gyakran lát- hatni egyenként, alant és sebesen a mezők felett elsietni, vagy határ- köveken doroncsokon pihenni. Télben is tapasztaltam néha egyeseket, de nyárban sohasem láttam, ámbár Bieltz azt állítja, hogy fészkét lelte volna a s z e b e n i havasaljban. Igen bajos lövésre keríteni futékonysága miatt, különben nem nagyon félénk, Kiszinezettet nagyon ritkán lehet látni nálunk. Kezemben csak egy példány volt, mely 1841-ben tél vége felé lövetett Mocs-nál a Mezőségen; ifiu volt. 9. FALCO SUBBUTEO (Falco subhuteo L.) MADARÁSZ V. KIS SÓLYOM, PACSIRTA SÓLYOM. Nem ritka, szinte gyakorinak nevezhető. Télben észrevehetőleg kisebb számban mutatkozik, honnan azt következtethetni, hogy részint délebbre húzódik, anélkül azonban, hogy költözése kitűnő lenne. Tudtomra mindig fán fészkezik, néha gyümölcsösekben, falvakhoz közel. Leggyakoribbnak találtam Hátszeg vidékén, Gáld és Diód körül. Nem félénk, az ifiak pedig augusztusban a balgatagságig bizodalmasak, befogatva is rendkívül könnyen szeUdülnek. Hangja néha rendkívül hasonlít a nyaktékercs-éhez. •) Tiszaroff vidékén, a hová az oláh fölkelés elöl elmenekült. Sch. J. 90 ZËYK MIKLÓS 10. FALCO PEREGRINUS (Falco peregrinus Tünst.) VÁNDOR SÓLYOM, FOGjASZ SÓLYOM. Csak egyszer láttam tél vége felé két sólymot Gáld és Tövis között, melyeket peregrinusnak tartottam. A Buda Elek, Stetteb és Knöpler hazai gyűjteményeikben is hiányzott ezen faj. Hogy Három- széket s a Brassó vidékét nem lakja-e nagyobb számmal, nem tudom, de ha ezen minden sólymokra nézve nagyon kedvező helyen nem honol, úgy Erdélyt bizonyosan nem lakja s még vándorlásaiban is nagyon ritkán érinti ezen bérezés vidéket. FALCO LANIARIUS (Falco cherrug Gbat.) KERECSEN SÓLYOM. A Brassói gymnasium gyűjteményében van egy nagy sólyom faj kitöltve, mely a vidéken lövetett, de magam nem láthatván, nem vagyok bizonyos laniarius-é vagy candicans. Ök az utolsónak tartják, én hajlandó vagyok ellenkező véleményt táplálni. A többi hazai gyűjteményekben nem találtam egy nagy sólymot is. A szabadban is csak egyszer láttam nagy sólymot (1848-ban augusztus 26-án) a Tövisi mezőn. Falco pulumharius nagyságú volt és sebesen haladott végig a mezőn. Háronaszéken s a Brassó vidékén ha meg nem található ezen faj, a többi Erdélyben bizonyosan rendkívüli ritkaság. FALCO CMDICAKS. Vadász sólyom, izlandi, északi sólyom, Fojéreslö sólyom. Lásd a F, lamarinsi-ól mondottakat. SASOK. 11. FALCO HALYAËTOS (Fandion haliaëtus L.) HALÁSZ SAS. Ritka. Kezemben csak egy példány volt, mely a kercsedi tónál lövetett áprilisban 1843-ban. A nagyobb mezőségi tavaknál hihetőleg gyakrabban mutatkozik. 12. FALCO ALBICILLA (Haliaëtos albicillo, L.) FEJÉRFARKU SAS, SÁRGA ORRÚ SAS, TENGERI SAS. A leggyakoribb sasok közé tartozik Erdélyben. Fészkezve találtam Huny ad vármegyében a Bánpataki erdőben, Alsófejérv. megyében Csesztvén és a Kecske kő megett. Tapasztalatom szerint legnagyobb számmal mutatkozik Huny ad vármegyében, Rad na környékén és Háromszéken. A Marost, Oltót s más nagyobb vizeket gyakran meglátogatja s örömmel múlat a folyók partjain és szigetein, de halászni nem láttam soha. Ellenben nyulat vettem el tőle és dögnél is sokszor találtam. Azon pár, mely a Csesztvei erdőben fészkezik, majd minden KEDÉLY MADARAI ét nap látható volt Enyednél, szorgalmasan felkereste a városból kihányt dögöket s más állati hulladékokat, melyeket a patak leszállított. Minden sasok közt ezt láttam leggyakrabban földre szállani. Egy, melyet fészekből vettem ki s felnevelve 7 évig tartottam kalitkában, gyakran szóllott s csengő ugató hangja nagyon messze halszott. Távolról fejér farka és nagyon világos barna felső része könnyen ösmerhetövé teszi. 13. FALCO FULVUS (Aquila chrysaëtos L.) KÖVI SAS, PARLAGI SAS, FEKETE SAS. Nem ritka, főleg a havasokon és sziklás helyeken. Buda Elek, Stettee, Knöpfleb s én is birtunk gyűjteményeinkben ^zép példányokat. Az enyém T o r o c z k ó mellett lövetett a Rákosi határon, amidőn egy nyúlnak evésével foglalkoznék. A Kákovai köven rendesen fészkezik egy pár. Egyébaránt megjegyzendő, hogy a szabadban, főleg távolról rend- kivül bajos ezen fajt megkülönböztetni egy néhány atyafias fajoktól, milyenek F. imperialism a még problematical Aquila clanga (Petenti és Naumann) s még Falco naevius is, úgy hogy biztosan csak akkor fogjuk tudhatni az itt nevezett fajok viszonyos gyakoriságát, amidőn a hazai sasolíból számos példányokat fogunk gyűjteményeinkben birni. Szárnya vége észrevehetőleg lekerekített s igy butább, mint az ezután következő sasfajoknál, szine pedig távolról nézve csaknem fekete. 14. FALCO IMPERIALIS (Aquila heliaca Sayign.) HAVASI-, KIRÁLY-, BARNA SAS. Eddigi tudomásom szerint nagyon ritka. Stettek talált egyet egy kapura szegezve Zárán db an. Petényi látott egy mást, de csak távolról, a Verestoronynál. A hazai gyűjteményekben, tudtomra, mindenütt hiányzott ezen faj. Csakugyan lásd a F. fulvusról mondottakat. 15. FALCO NAEVIUS (Aquila pomarina Brehm.) RÉCZESAS, Nem nagyon ritka. Buda Elek és Knöpfleb birtak egy egy példányt gyűjteményeikben, én is neveltem tel egy fiókát, melyet F. naeviusnak tartottam. Ez mindig nagyon felegyenesedve szeretett állani, nem szólott gyakran és mind végig vad volt. 16. FALCO PENNATÜS (Hiraaëtus pennakis Gm.) PÚJA SAS. Ritka. Stetteb lőtt egyet a R a d n a i havasokon, Buda Elek egy mást a Hátszegi hegyen. Hogy többször kézre került volna, nincs tudomásomra. 17. FALCO LEÜCOPSIS (Circaëtus gallicus Gm.) kígyó sas. Nagyon ritka. Stetteb lőtt egyet Huny ad megyében, többszöi- tudtomra nem került kézre. m ZEYK MIKLÓS A sasokról általánosan. A sas Erdélyben igen gyakori jelenés. A havasokban mindig lehet többeket látni, keringve és bércek mentén vizsgálódva vagy sziklákon és oldalakon pihenve. A Toroczkói, Remetei, Kákovai s más hasonló sziklás helyeken hasonlólag. De a völgyekben sem hiányoznak, Martiusban és Okióberben leggyakoribb jelenések mindenütt. Augusztusban is mindig láthatni sasokat a mezőkön, főlog mig a boglyák bé nem hor- datnak. De megkülönböztetni a fajokat a szabadban, az már nagyon bajos. F. albicillát megösmerteti fejér farka, a nőstény F. fulvust nagysága, a többieknél legfennebb a szárnyaknak szabása szolgálhat némi ösmertető jelül. Annyi bizonyos, hogy a kicsiny fajok jóval gyakoribbak, mint a nagyok. Eleinte én azt hittem, hog^' F. naevius a leg- gyakoribb, de az ujabb időkben kétkedni kezdettem rajta, mert többek kerültek élőmbe, melyekre F. naeviwsnak leirása ép oly kevéssé illett, mint a többi apró sasfajoké, kivéve A. clanga név alatt Pkténvi és Naumann által újonnan felállított faját. Meg vagyok győződve róla, hogy a hazai apróbb sasíajok koránt sincsenek még jól megkülönböztetve, legalább én sok példányoknál bizonytalan voltam, hogy mely fajnak tartsam azokat. Ezért fenntebb az egyes fajoknál csupán oly eseteket hoztam fel, melyeknél a deter- minálásban teljesen bízhattam. Jobb keveset biztosan tudni, mint sok meg nem alapított véleménynek igazság gyanáuti felvétele és közrebocsátása által zavarni a tudományt s terhesiteni a későbbi vizsgálódóknak munkáját. Jelenlegi véleményem szerint Aquila pennata és A. clanga (ha ezen faj megálland) leggyakoribbak a hazai apró sasfajok közt. De ez csak vélemény, mert biztosan csak annyit tudok, amennyit fenn az egyes fajoknál megjegyeztem, ahol A. clangát is hallgatással mellőztem, mivel mint faj még nincsen megállapítva. Egykor lőttem kemény télben egy sasát egy farkasnak dögén, zömök termetű, de nem nagy sas volt. Zömökebb naeviMsnál, kisebb fuhmsnál, nagyobb pennatusnál. KARULYAK. 18. FALCO PALUMBARIUS (Astur palumbarius L.) NAGY, GA[>AMBÂSZ KARÜLY. Gyakori mindenütt. Fészkezés ideje alatt ritkán lehet látni, kivéve a hegyallyi nagy erdőket, ahol fészke van. Augusztusban már megjelennek, az ifiak szép tollazatban, egyes vének is a legrongyosabb tollazatban, a völgyekben. Szeptemberben s Októberben mind többek jönnek le s tele- pednek meg a falvak körüli berkekben. Legnagyobb számmal azonban télben mutatkoznak, mikor az első hó lehull. Ősszel több ifmt mint vénet láthatni, télben alig emlékszem, hogy ifiut láttam volna ; tán délebbre vonulnak. A völgyekből és falvak közeléből későre mennek vissza, tavasz- szal, álló helyeikre, rendesen Április elejére. 19. FALCO NISUS (Accipiter nisus L.) KIS-VEREBÉSZ-, MADARÁSZ-KARULY. Gyakori mindenütt. Nyárban csak a havasallyi erdőkben láthatni, hol jócska számmal fészkezik. Ősz felé kezd leereszkedni, de későbbre, mint a nagy karuly, ugy hogy Oktoberig nagyon keveset láthatni a falvak körül, főleg himet, télben mindennapi, ámbár akkor is kevesebb him kerül kézre, mint nőstény. Láttam egykor K é m é n d e n, hogy egy kis karuly, (hihetőleg ERDÉLY MADARAI 9^ him, mert a szarkánál kisebb volt) néhány szarkától üldöztetve, rögtön megfordult, egyet megfogott s vele együtt a földre esve szerte tépte és részint megette. A többi szarkák, ahogy a veszedelmet észrevették, pillanatilag hallgatva eltűntek. KÁNYÁK. 20. FALCO BUTEO (Buteo communis Lesson.) EGERÉSZ KÁNYA. Gyakori. Majd minden nagyobb erdőkben fészkezik, de nem nagy számmal. A bugjákon nyárban mindenütt láthatni. Őszi költözködése Septemberben, de főleg Októberben van, mikor 20 — 30-ból álló csapa- tokban is mutatkozik. Télben is mindig láthatni, ámbár nem nagy számmal. Tavaszi költözködése nem oly észrevehető. Az egerén kivül nagyon vadássza a prücsköket. Ilyenkor a földön leskelődik utánuk s futva vagy ugorva hajhássza azokat. 21. FALCO LAGOPUS (Archihuteo lagopus Beűnn.) NADRÁGOS- GATYÁS- FEJÉR KÁNYA. Gyakori. Fészkezve sohasem találtam, nyárban nem is láttam. Ősszel későbben érkezik le, mint az egerész, de télben minden felé láthatni és pedig nagyobb számmal, mint az egerész kányát. A hogy a hó elmenjen, megint eltűnik. Ez és az egerész kánya legörömestebb száraz magános vagy tetőző vékony ágakon nyugszik. Ritkán ug^^an, de még is lehet néha a F. lagopust látni (és huteot is) repülés közben megállapodva olyanformán verni szárnyaival, mint a szélleljádzók. Mind ezt, mint huteot lőttem dögnél télben. 22. FALCO APIVORUS (Pernis apivorus L.) MÉHÉSZKÁJMYA. Ritka. Kezemben csak egy volt, mely Alsófejérben Diódon lövetett 1844 Septemberben. Azután egy pár évvel még láttam egyet ugyanott Októberben, ez is bizonyosan F. apivorus volt, a mint fejének nagy tollairóí és feje tartásáról ösmerni lehetett. Még többször is láttam a fenn emiitett hónapokban s tavasszal Áprilisban s nyár elején kányákat, melyeket haj- landó voltam méhészkányának tartani, annélkül, hogy meggyőződhettem volna véleményem igazságáról. Nézetem szerint gyakoribb lehet, mint eddigi biztos adataimból lenni láttatik. A hazai gyűjteményekben tudtomra mindenütt hiányzott. Hihetőleg fészkel nálunk. Gyakran repül minderi szárnyverés nélkül, nyaka csigolyáját behúzva csőrét előre (nem lefelé) nyújtva s szárnya hegyét kevéssé hátra szegve. Mikor nyugszik, rendesen a fa koronájának közepében valamely vastag ágra ül (mit a többi kányák nagy ritkán tesznek) s a legnagyobb sűrűségbe rejtezik. •94 2EYK MIKLÓS HÉJJÁK. 23. FALCO MILVUS (Miíims ictinus Savion.) FECSKEFARKÚ HÉJJA, RÓSDAFARKÜ HÉ.JJA. Gyakori. Fészkeznek a magasan fekvő nagy erdőkben (p. o. az Aj toni s többi F ele ki erdőkben) de nem a Havasokban. Ősszel és tavasszal nagyon észrevehető költözése van s ilyenkor leggyakoribb t. i. Martins és Április s September és Október hónapokban. Kemény és hóval gazdag télben nagyon ritka jelenés. Kevés ragadozó madár van, melyet oly bajos volna lövésre keriteni, mint ez. Kétszer találtam dögön. 24. FALCO ATER (Milvus migrans Bodd.) BARNA HÉJJA. Nem ritka, de mindenesetre ritkább, mint F. milvus. Fészkezéséröl nem tudok bizonyost, ámbár hajlandó vagyok hinni, hogy F. milvussal fészkez ez is, mert néha láttam ezen fajt is nyáron a magas erdőkben. Ősszel és tavasszal, mikor F. milvus költözik, mindig lehet ezen fajt is látni kisebb számmal. Ez is nagyon vigyázó. Repülése nem oly szép és könnyű, mint F. milvusé. Sötét szinü (nem kellemes rósda veres) és kevésbé kivágott farka távolról megkülönbözteti. ÖLYVEK. 25. FALCO RUFUS (Circus aernginosus L.) NÁDI ÖLYV, TÓI ÖLYV. Nagyon gyakori, mindenütt, hol nádas tavak vannak s ha a hely kedvező, néha nagyon kicsiny terjedelmű tavaknál is megtelepedik. Ősszel Septemberben már elmenyen; tavasszal Aprihsban kerül vissza. Fiait július végén rendesen kirepíti, Augusztus elején minden esetre. Télben egyet sem láttam soha. 26. FALCO PYGARGUS (Circus cyaneus L.) MEZEI ÖLYV, BAGOLY FEJŰ, FEJÉR ÖLYV. Gyakori. Fészkezve nem találtam, ámbár kétségtelen, hogy jócska számmal fészkel mezeinken. Augustusban már bolyonganak az ifiak, Sep- temberben és Oktobei'ben még nagyobb számmal láthatni ifiakat és véneket. Tavasszal Martiusban legészrevehetőbb költözésök. Csakugyan télben is mindig lehet egyeseket látni, főleg véneket. A rigók s apró éneklő madarak nagyon félnek tőle. 27. FALCO PALLIDUS (Circus mucrourus Gm.) Petényi Salamon találta egyszer Erdélyben, ha a determinálásban valami csalódás nem volt. ERDÉLY MADARAI 96 28. FALCO CINERACEÜS (Circus pygcmjus L.) HOSSZÚ SZÁÜNYU MEZEI ÖLYV. Nem nagyon ritka. Hogy fészkelne Erdélyben nincs tudomásom felölle, nem is tartom hihetőnek. Nyárban Augustusban mindig lehet kevés számmal ifiakat látni, néha Septemberben is. Kezemben csak kettő volt, egyik Aug. 16-án, másik 21-én lövetett Alsóiejérmegyében Diódon, mindkettő ifiu volt, alatt egyszinü semlyesárga. Kiszinezettet kétszer hiszem, hogy láttam, ősszel és tavasszal egyet, ámbár nem bizom magam- baji, hogy távolról biztosan megkülönböztessem ezen fajt F. py gar g us- to). Knöpflek és Buda Elek is birtáJí ezen fajt gyűjteményeikben (tán ifiu példányokban). Gyomrálian azon kettőnek, melyeket felbontottam, csupán egereket találtam. Általános jegyzés a Falco nemüekrol. Hideg télben 1 e g g y a k r a 1) b a u mutat k óznak: F. lagoima, pcdum- barius. nistis, btiteo. Valamivel ritkábban és részint kevesebb számmal: F. pygar. gus, tinnunculus, sasok és sólymok (F. albíeilla és apró sasok, a sólymok közül /"'. «esalon, subbuteo és peregrinus.) Nagyon ritkán: F. müvus. A meleg évszakban kora tavasztól késő őszig leggyakoribb jelenések: F, tinnunculus. subbuteo, rufus, pygargus, milvus, ater és sasok. Ritkábban mutat- koznak: F. nalumharins és nisus (legalább alant a völgyekben) F. buteo, cineraceus, apivortis. Ősszel és tavasszal csak költözéskor tapasztaltam ezeket: F. cenchris. rufipes, halyaët'Hs. Még kétséges, ha lakják-é hazánkat : F. candicans, leucocephalus, melanopterus. Ezekről még azt sem tudom biztosan, legalább jelenleg, ha raeglátogatják-é Erdél'j'i valaha- A sasokról lásd fentebb az áhalános megjegyzést. STRIX. NAPPALI BAQJAK. STRIX KIVEA ÏHUNB. (Nyctea nivea Thu^íí.) HÓBAGÓJ. 29. STRIX URALENSIS {Syrnium. uralense Fall.) URÁLI BAGÓ.J. Nem ritka. 5 évek alatt 6 példány került kezemhez. Knöpfler. Buda Elek és Stetter is bírtak több példányokat ezen fajból. Ezeken kivül még láttam néhányat, melyeket nem tudtam elejteni. Én ezen fajt October elejétől Április végéig találtam mindig, leggyakrabban Decemberben. A meleg évszakban pedig sohasem láttam, mégis hajlandó vagyok hinni, hogy nálunk fészkezik. A felbonlottaknak gyomrában csupán egereket találtam nagy számmal. Egész nap egerésztek egy berekben s a mezőkön, annélkül, hogy a varjaktól üldöztettek volna. Repülésük könnyű és biztos, sokban hasonló a F. apirormého:. 96 ZEYK MIKLÓS SÏRIX NISORIA (Surnia ulula L.) •> KARUJ BAGÓJ. 30. STRIX PYGMEA (Glaucidium passerinum L.) PUJA BAGÓJ, Nem nagyon ritka, azonban igen bajosan föllelhető. Buda Eltík. Siettek, Knöpfler és én is birtunk egyes példányokat gyűjteményeinkben, melyek Huny ad vármegyében és Zalát na környékén lövettek. Magam sohasem láthattam a szabadban ezen fajt, bármekkora gondot is fordí- tottam felkeresésére. Ugy lehet, hogy az Enyed környékét nem lakja. Hogy fészkezik-é nálunk, nincs rá semmi adatom, azt sem tudom, mely évszakban lövettek a fenn emiitett i)éldányok. Különösen szép kis madárka. ÉJJELI BAGJAK. 31. STRIX NOGTUA (Athene noctua Scop.) HALÁL BAGOLY. Ritka. Buda Elek lövetett kettőt H u n y a d vármegyében, melyek közül egyet kitöltve nekem küldött. Stetteb is mondja, hogy egyszer találta volna ugyanott. Többször nem tudom, hogy tapasztalhatott volna. Magam sohase láttam a szabadban. A T i s z a mentén s az egész Alföldön, a mint mondják, nagyon gyakori, de öntapasztalatom nincs róla. 1852 Febr. Érdekes jelenet, liogy azon faj, mely a mint fennebbi jegyzeteim mutatják ritkán mutatkozott Erdélyben, jelenleg nem oly ritka jelenés, és pedig éppen azon helyeken, hol régebben nem tapasztaltam, p. o. E n y e d e n. Diódon. Tán a honban történt dulásak által elő- állított sok romnak és lakatlan házaknak tulajdonithatni elszaporodását, vagy ide telepedését. A diodi (1851 aug. vége) gyakran megjelent nappal is, órákig ült a kéményen, a fedelén, néha repdesett is, kevéssé volt vigyázó. A varjak nem ügyeltek rá, a szarkák egy párszor körül- vették, de vigyázva közeledtek hozzá, ő pedig bátran nézett szemökbe, csak egyszer menekült előlük a hijuba. Az apró madarak gyakrabban csá- rogtak rá illő távolból, a fecskék (főleg H. urUca) nagyon verték, ezek értesítettek mindig, mikor a hijuból kibátorkodott. Nagyon ives repülését szárnyainak rhitmusos tercsegetése okozza. Hangja puuha, vagy chuuhu, messze hangzó, ámbár szuszogó és siket némileg. 32. STRIX ALUGO (Syrnium aluco L.) CSUVIK BAGOLY. Leggyakoribb bagójfaj Erdélyben. Nyárban ritkán mutatkozik, hihe- tőleg mivel a nagyobb erdőkbe vonul vissza, ősszel és télben nagyon gyakori. A szürke varietás nálunk ritkább, mint a rósdásbarna. Kemény télben istálókba, sőt házakba is béjö, különben mindig az erdőket és ERDÉLY MADARAI ^7 nagyobb gyümöltsösöket lakja, hol legörömestebb uduba rejtezik nappalra s csak ennek nem létében sürü falomb közé. Augustus végén és Septem- berben kezd legelőbb a falvakhoz levonulni, a mikor könnyen utánoz- ható hangját gyakran halszatja, melyet „kuvit, kuvií, kuvit, vagy kuhit, kuhit, kuhit" szavakkal lehet legjobban kifejezni. Az utolsó tagot meg- nyújtja és hangban igen felemeli utolján pedig majd mindig egy némileg röfögő szuszogó hangon végzi a sajátos énekét. 33. STRIX DASYPUS (Aegolius Tengmalmi Gm.)' LOMBOS LABU, POFOTYOS, MACSKAFEJÜ BAGOLY. Ritka. Buda Elek, Knöpflee és én birtunk egy-egy példányt gyűjteményeinkben, melyek mind Nagyág és Csertés környékéről kerültek bé télben. Többször tudtomra nem tapasztaltatott. 34. STRIX FLAMMEA (8trix flammea guttata Bkehm.) TORONYI BAGÓJ, GÖNGYÖS BAGOLY, SIVÓ V. SIVÍTÓ BAGOLY. Gyakori. Főleg télben, mikor néha kézzel engedi magát megfogatni, ha nagy hó és kemény hideg miatt elkényszeredik. Találtam fészkezve tornyokban, bástyákban és ház hijjakon, de erdőben és uduban ritkán tapasztaltam. Hangját csak Augustusban hallottam, mikor fijait kirepítette. Láttam egy igen szép varietast, melynek egész alsó része hófejér és selyemfényű volt. 35. STRIX OTUS (Asio otus L.) ERDEI FÜLES BAGÓJ. Gyakori. Többször kaptam, Juhusban, fészkekből kivett ifiakat. ügy látszik fészkét nem nagyon rejti el. Leggyakoribb ősszel és télben. Nap- pal jócskán lát s az üldöző szajkók ellen oly ügyesen védi néha magát, hogy azokat megszalasztja. Házakban és uduban soha sem találtam, hanem mindig fákon szabadon, legfennebb a torsokhoz simulva. Ősszel és télben a berkekben és gyümöltsösökben tanyázik, nyárban a hegyallji nagy erdőkben, hol Martiusban igen gyakran lehet huhogó hangját hal- lani. Birtam kitöltve egy nagyon világos, csaknem fejéreslő példányt. Hogy hová rakja fészkét, még nincs adatom rá. Télben néha 6 — 7-et is lehet ugyanazon fán látni. 36. STRIX BRACHYOTUS {Asio accipitrinus Páll.) RÉTI, MEZEI FÜLES BAGÓJ. Nem ritka. Csak ősszel és télben találtam ezen fajt, de ezen évszakban minden évben is mutatkozik. Mindig a földről repítettem fel, hol néha kicsiny társaságban is találtam. Rendesen sás, vagy fü vagy apró bokrok közt nyugszik. Fészkelése körül nincs semmi tapasztalásom^ de hihetőnek tartom, hogy itt-amott fészkezik. Aquila ' ^8 ZEYK MIKLÓS 37. STRIX SCOPS (Otus scops L.) KICSINY FÜLES BAGÓJ. Ritka. 1841 Septemberben mutatta magát kettő egy szőlőben, melyek közül az egyik elevenen megfogatva kezemhez került. Többet soha sem láttam. Buda Elek birt egyet gyűjteményében, mely a Sztrigy- menti erdőkben lövetett, a mint tudom, nyárban. 38. STRIX BUBO (Bnho ignavus Forst.) NAGY FÜLES BAGÓJ. Gyakori. A Havasi bérczeket kivéve minden sziklás helyeken honol Erdélyben jócska számmal. Fészkekből kivett ifiak is gyakran kerülnek piaczra. Egyébaránt találtam nagy erdőkben is s hajlandó vagyok hinni, hogy fészkezikis ott, főleg a M aro s -menti százados iákkal biro berkekben. Általános jegyzés a bagjokról. Leggyakoribbak: St. aluco, otus, uralensis. Gyakoriak: St. flammea, bubo, hrachyotus. Ritkák, vagy nagyon ritkák: St. da f y pus, pygmaea, sco2)s, noctua. Még nem találtam ezeket: St. nivea, nisoria, barbata. ÉNEKLŐK. LANIUS. 39. LANIÜS EXCUBITOR (Lanius excuUtor L.) NAGY SZARKAKERGETÖ — GÉBICS. Nem ritka. Berkekben s erdőszéleken fészkezik nem nagy számmal, ugy, hogy nyárban a lakottabb helyeken (gyümöltsösökben, szőlőkben stb.) alig láthatni. Ősszel Septemberben, néha Octoberben jelenik meg a köze- lebbről emiitett helyeken s ez időtől fogva tavaszig mindig láthatni egye- seket a szőlőkben, gyümöltsösökben és berkekben. Télben mindig csak egérnek és madárnak maradványait találtam gyomrában. Egyszer egy általam lőtt rigót, mig hozzá érkeztem, meg kezdett. Apró madarakat {Fringilla monti fringilla, Parus cmidatus stb.) többször fogott szemem láttára s felbojgatva csőrében elvitte. 40. LANIUS MINOR (Lanius minor Gm.) CSEREGÖ SZARKAKERGETÖ. * FEKETEHOMLOKU SZARKAKERGETÖ. Gyakori. Csak nyári madár, ősszel Septemberben már elhagy minket, tavasszal Április közepe, sőt vége felé érkezik vissza. Legörö- mestebb a falvakban benn, vagy azoknak köruyékében fekvő gyümöltsö- sökben fészkezik. Többnyire alma, vagy szilvafán találtam fészkét, néha jegenye nyárfán. Többféle madárhangokat jól utánoz. ERDÉLY MADARAI 99 41. LANIUS COLLURIO (Lantus collurio L.) VERESHÁTU SZARKAKERGETÖ, TÖVISSZÚRÓ. Nagyon gyakori. Fészkét erdőszéleken, szőlőkben rendesen bokrokon helyezi, ritkábban a falvakhoz közel eső gyümöltsösökben. Septemiierben már elhagy minket s tavasszal csak Aprihs végén vagy Május első napjaiban érkezik vissza. Fészkét a legnagyobb sűrűségekben egész jól el tudja rejteni. Több madarak énekét tudja utánozni, p. o. a fecskéét, a mezei verébét. LANIUS RUFICEPS (Lanius senator L.) VERESFEJÜ SZARKAKERGETÖ. CORVUS. 42. CORVUS CORAX (Corvus corax L.) HOLLÓ. Nem ritka. Fészkét magasan fekvő erdőkbe, milyen p. 0. a Feleki, Aj toni sat. helyezi, de a hegyallji erdőkben is fészkel. Júniusban, leg- fennebb JuHus elején már kirepíti fijait. Kemény télben kevesebb szám- mal mutatkozik, mint máskor, ilyenkor kevésbé is vigyázó, főleg az országos utakon. Szehdeket láttam macskával küzdeni hús felett és többnyire győztesek voltak. A kár, melyet a vadakban teszen, nem lehet nagy. 43. CORVUS GORNIX (Corvus comix L.) SZÜRKE VARJÚ. Gyakori mindenütt. Az alsó völgyekből a havasokig, hol csak ember lakik, mindenütt jó számmal honol. Fészkét örömestebb helyezi a falvakhoz közel eső gyümöltsösökbe, mint berkekbe vagy erdőkbe. Hogy télen elköl- töznék, nem hihető. Nyárban (Augustusban főleg, mikor toll változása is van) sok kárt tészen a búzában, míg a kalangyák és keresztek künn állanak. Többeknek találtam gyomrát tiszta búzával telve. Ősszel a török búzát látogatja meg s a diót hordja el. A többi évszakokban nagyon hasznos szolgálatot teszen a gazdának. Sok egeret, csimaszt, bogarat, sáskát pusztit el. Szereti a folyók partján, főleg árvizek alkalmával, szedegetni csigát, kagylót s mindent mit a viz hajt. Főleg fészkezési ideje alatt dühösen üldöz minden ragadozó madarat a sasig. Nagy szemtelenség- gel ragadozza el majorokban a tyúk s ludfìakat. Első a dögön a szarkával. A fekete fajtát (Corvus corone auct,) sohasem láttam Erdélyben, de igen egyet, melynél a feketeség mején sokkal messzebb terjedett le, mint rendesen szokott. 44. CORVUS FRUGILEGUS (Corvus frugilegus L.) FEKETE — TELEKI — VETÉSI VARJÚ. Nagyon gyakori a Mezőségen sa tágasabb völgyekben, de a hegyallján már alig láthatni, a hegyek és havasok közt pedig sohase 7* 100 ZEYK MIKLÓS mutatkozik. Oetoberben és Martiiisban észrevehető költözése van, de télben is lehet mindig jócska számmal látni. Fészkét berkekben és benn a fal- vakban nagy fákra rakja, melyeken néha 5 — 6 s több fészket is lehet látni — 18 fészket is egy fán. Teszen némi kárt a török búzában, egyéb- aránt a leghasznosabb madár, nélküle aligha gazdáink tönkre nem jutnának. 45. CORVÜS MONEDULA (Coloeus monedula spermologus Vieill vagy Caloeus monedula coliaris Drumm.) CSÓKA. Nagyon gyakori. Fészkezik berkekben, hol százados udvas fákat szeret leginkább, továbbá kősziklákra a hegyek közt is és tornyokra s bástyákra. Ősszel és télben észrevehető költözködése van, de szabálytalan, egyébaránt jócska számmal telel nálunk is. Az oeconomiát illetőleg közeJ oly szerepet visel, mint a vetési varjú, ámbár nem oly mértékben hasznos. Ost ve szereti apróbb nagyobb seregekben darabig bolyongani, mig végre hálóhelyeire (ősberkekben) letelepedik. 46. CORVUS PICA (Pica rustica L. SZARKA. Mindennapi, de számra alig Vg annyi lakja Erdélyt, mint csóka vagy vetési varjú, mert csupán az emberi lakok körül tartózkodik, hol fészkét többnyire gyümöltsösökbe helyezi, ha csak lehet magas fákra. Télben, nyárban hejt marad s mégis van némi költözködése, mely főleg ősszel tapasztalható, mikor Novemberben néha nagy csapatokban bolyong. Tán az éjszakból jönnek le az odavalók. Rendkívül sok kárt teszen a tojás és ifiu majorságban, a miért a madarak éppen ugy félnek tőle, mint a ragadozó madaraktól s némely éneklők hasonlólag üldözik is. Czélszerü volna mentől inkább megkevesitni számát. A dögöt minden időben felkeresi. 47. CORVUS GLANDARIUS (Garrulus glandarins L.) SZAJIvÓ, MÁTYÁS. Gyakori. Lakja a makkos erdőket, honnan csak nyár vége felé ereszkedik le a szőlőkbe, gyümölcsösökbe. Itt tölti aztán az őszt, télben pedig minden felé bolyong. Költözködése észrevehető s mégis mindig nem csekély számmal telel nálunk, tán az éjszakból jövök váltják fel az innen eltávozottakat. Hóval gazdag és kemény télben szükséget lát, ilyenkor a török búza kasokat szorgalmasan meglátogatja s a legnagyobb szükségben a dögöt is felkeresi. Utánzó tehetsége ösmeretes. Az egerész hányának nyávogását, a. szarkának csergését, a t'arjw-nak károgását s egyszer a kecske- gidának mekegését is igen jól hallottam tőle utánoztatni, mind ezeket a szabadban. ERDÉLY MADARAI 101 48. CORVÜS CARYOCATACTES (Nuáfraga caryocatactes L.) HAVASI SZAJKÓ. Gyakori a Iiavasolcban, ho) a fenyvesekben tanyázik. Ősszel vala- mivel lejebb ereszkedik s néha, de nagyon ritkán, megtörténik, hogy egyeseket távol a havasoktól is lehet látni, igy p. o. Marosvásárhelyt és Csombordon emlékszem, hogy ejtettek el egyesek, ha emlékezetem nem csal, ősszel Octoberben.*) Hangja, módja, repülése nagyon közel helyezi ezen fajt C. glcmdariushoz, innen a nép száján forgó neve : havasi szajkó. Sápogó hangját minden lépten hallhatni a havasokban. Nagyon szereti a fáknak legraagasb csúcsára szállani, mint Coracias garrula. GRACULA. 49. GRACULA ROSEA (Pastor rosms L.) RÓSASZIN RIGÓ, RÓSASZIN SEREGÉLY. - PÁSZTOR. Ritka. Csupán nyárban vetődik néha bé keletről. Magam a szabadban soha sem láttam. Az Enyedi gyűjteményben volt két kiszínezett pél- dány, még néhai Benkő Fekencz szerzetté volt S z eb en vidékéről (lásd Benkö F. Parnassusi időtöltés), hol a mint látszik, legelőbb lehet fel lelni, mikor bé jő. Marosvásárhelynél is mondják, hogy lőttek volna egy párt, néhány évek előtt, mikor a sáskák (Gryllus migratorius) benn jártak. Stetter is birt példányokat S z eben környékéről. Zeykfalván lövetett egy félig kiszínezett példány 1843. június 4-én. Magányosan jelent meg s egy kerítésről lövetett le. STURNUS. 50. STURNUS VULGARIS (Sturnus vulgaris L.) SEREGÉIA'. Nagyon gyakori mindenütt. Fészkel berkekben s a völgyekhez közel fekvő erdőkben fa uduba. Julius elején már egybesereglenek a kirepített ifiak s meglátogatják a gyümölcsösöket, hol az epret és nyári körtvélyt, valamint cseresznyét ós megygyet keresik fel legelébb. Későbbre a kaszá- lókon és legelőkön lehet őket látni mind nagyobb és nagyobb csapatokban. Ilyenkor hálni mindig a nádasokba mennek. Ősszel October végén, sőt néha November elején hagy el minket, tavasszal Martins elején, néha Februárius végén már itt van, s megtelepedik a berkekben s erdőkben fészkelő helyein, annélkül, hogy seregelne a mezőken. Szereti utánozni sárgarigónak fütyölését, a fecskének s verébnek csevegését s még más madarak hangját is, mit főleg kora tavasszal teszen. Az ornithologus vigyázzon, ne hogy rászedje. •) Tán Nudfraga caryocatactes mao'orhynchos lehetett? Sch. J. 102 ZEYK MIKLÓS SAXICOLA. SAXICOLA SïAPAZINA (Saxicola hispanica xanthomelaena Hempr & Ehrenb.) A Sii*) völgyben a Vulkánon tul láttunk egy kővike fajt, mely a mennyire kiösmerhettük, egyik sem volt a három közönségesen ösmeretes fajok köizül, de nem ejthetvén el nem bizonyosodhaltunk meg melyik faj lett légyen. 51. SAXICOLA OENANTHE (Saxicola oenanthe L.) SZÜRKEHÁTU — MARTI KÖVIKE. Gyakori. Martos, omladványos kopár helyeken és sziklák tövénél, úgyszintén a havasokon is, hol p. o. a Retyezáton a kopasz havasban is találtam (feljül az erdőken, sőt a futó fenyőn is) Augustus elején. Tavasszal Áprilisnak első hetében érkezik meg s tudatja bus, de kellemes énekével itt létét. Ilyenkor épületeken s közfalakon is megtelepedik, futólag fatönkre is száll, néha benn a városokban. Augustusban már el is hagyják fészkelő helyeiket s családonként bolyongnak a szántásokon, uéha a rakott utakon is. Septemberben bucsut vesznek tőlünk. Ősszel többször láttam boki-ok tetejére szállani. Fészkét kövek alatt találtam 5 — 6 kellemes világos zöld tojásokkal. 52. SAXICOLA RUBICOLA (Pratincola ruhicola L.) * FEKEÏETORKU KÜVIKE. Gyakori. Réten vagy mivelt földekre rugó erdöszéleken, szőlőkben, gyümölcsösökben s valahol mivelt földek közt apró bokrok vagy messze benyúló eleven kerítések vannak. Martius első hetében rendesen már itt van (Mart. 12-nél tovább nem marad ki soha), még azon esetben is, ha nagy hó borítja a földet. September végén vagy October első felében elutazik. Nyár végén gyakran láthatni légykapó módjára magas fák tetejéről legyek után repkedni. Tavasszal könnyű fogni a fülemile hálóval. Fészkét a földre, vagy közel a földhöz rakja s Április végén már tollasodó fiai vannak. Őszi bolyongásakor a török búzákban telepedik meg legnagyobb számmal. Jócska utánzó tehetséggel bir, melyet főleg tavasszal gyakorol. 53. SAXICOLA RUBETRA (Pratincola ruhetra L.) Gyakori, de csupán a völgyekben fekvő réteken és törökbúza földe- ken s így jóval kevesebb számmal lakja Erdélyt, mint Saxicola ruhicola. Áprilisban érkezik meg, Szeptemberben elmenyen. Magas fákon sohasem láttam, hanem apró bokrokon, kórókon s törökbúzákon. *) Zsil. ERDÉLY MADARAI tOa TURDUS. ERDEI RIGÓK. 54. TURDUS MUSICUS (Turdus musicus L.) ÉNEKLŐ RIGÓ, HÚROS MADÁR. Leggyakoribb rigó faj Erdélyben. Martius első felében már itt van s megtölti énekével az erdőket. Fészkezés ideje alatt a hegyallyi bükkös és tölgyes erdőket lakja. Júliusban már kezdenek, főleg az ifiak a szőlőkbe és gyümölcsösökbe levonulni. Szeptemberben kezdődik valódi költözések, melynek dereka October 12- ike körül esik s ez időtől fogva egész Novem- berig mindig tele vannak a szőlők éneklő rigóval. Novemberben nagyon meggyérülnek, Decemberben már csak nagyon ritkán lehet még egyeseket látni. Ősszel bodzagyümölcscsel és szőlővel táplálkozik mindenek felett. Decemberben fordult meg kezemen egy példány, melynek lábai élénk viaszsárgák voltak. Kivétel-e ez vagy ezen évszakban szabály? nem tudom. Testben legkisebb a hazai rigófajok közt. 55. TURDUS VISGIVORUS (Turdus viscivorus L.) LÉPRIGÓ. Gyakori. Kevesebb számmal, mint az éneklő rigó, de mindenütt fészkezik, hol az, t. i. a hegyallyi bükkös- és tölgyesekben és a hegyek közé messzebb felterjed. Költözése nagyon észrevehető Martiusban és Novemberben, mely alkalommal, főleg tavasszal messze kijár a mezőkre. Az ilyenkor lőtt példányoknak gyomrában földi gelesztákat találtam. Ősszel Octoberig nem igen lehet a szőlőkben látni s ekkor is csak kevés szám- mal és futólag jelenik meg ott. Amelyek télen által nálunk maradnak (ezeknek száma pedig nem csekély) azok a nagy erdőkben bolyongnak, hol sok a lépfa (Viscum album) s örömest vegyülnek Turdus püarisok közé. Tavasszal néha Turdus torqimtus társaságában költöznek. 56. TURDUS PILARIS (Turdus pilaris L.) FENYŐ RIGÓ. Nem ritka. Csak téli madár. Ősszel majd minden évben lehet egye- seket vagy családokat látni szőlőkben és bogyókkal gazdag berkekben s erdőkben, hol Ligustrum vulgarisok bogyóját eszik. Nagyobb számmal csak némely években, főleg hóval gazdag és hideg tél alkalmával jelent- keznek és telelnek nálunk. 1841-ről 42-re jó számmal tanyáztak berkeink- ben. 1847-ről 48-ra még nagyobb számmal, amikor Decemberben több százra menő seregekben bolyongtak. Januárban már kevesebbet lehetett látni, azután egyet sem. Egyik hangja nagyon hasonlít a Libuczéhoz. Mig a hó le nem hull, a mezőkre is kijár. 1852 Április 7-én 40 — 50-böl álló 104 ZEYK MIKLÓS csapatokban találtam ezen fajt a szőlőkben; énekeltek és eledel után jártaJC; nem láttattak sietni. TURDUS ÎLIACUS CTurdus üiacui^ L.) Nagyon ritka. Egy ideig azt hittem, hogy első éves ifiakat találtam éneklő rigók közt, de utóbb meggyőződtem. hog>' tévedésben voltam és soha egy Turdns iliacu? \'i- kezemen meg nem fordult.*) 57. TURDUS TORQUATUS (Turduts torfUatus alpestris Bkehm.) ÖRVES- HAVASI RIGÓ. Gyakori a havosokban mindenütt. Közép magasságú hátakon, ho egyes fenyőfák közt gyalogfenyö (Juniperus communis) tenyészik, legnagyobb számmal laknak, egyébaránt a kopasz havason is lehet őket látni bolyongva a legmagasb csúcsokig fel. Tavasszal Martiusban érkeznek nieg, mindenült a bérczeket és hegysorokat követve. Ősszel nem tudom, mikor mennek el, mert őszi költözéseket sohasem tapasztaltam, csak annyit tudok, hogy télben egy se mutatkozik nálunk. Tavasszal az erdők melletti legelőket és réteket meglátogatják seregekben s léprigók társaságában földi gelesztákat szedegetnek. Éneke kellemes, hasonlít valamit az éneklő rigóéhoz, de azon Idvül sok van benne, mi a Sylvia ttirdina énekére emlékeztet. 58. TURDUS MERÜL A (Turdus merala L.) FEKETE RIGÓ. Gyakori. Fészkezés ideje alatt leginkább szereti a patakok mellett fekvő bükköseket, főleg hol sűrű bokrok közt egyes terepély fák állanak, Augusztusban az ifiak lejönnek a szőlőkbe és gyümölcsösökbe, hol egész szüret utánig mind nevekedő számmal mutatkoznak. Költözése (mivel nem szeret seregelni s alig lehet 15 — 20-ból álló csapatokat látni) sokkal kevésbé feltűnő, mint a többi rigóké, nem is mennek c! mind soha. Az itt telelők a berkekben tanyáznak s főleg Ligustrum bogyóval élnek; ezek többnyire vének. KÖVI RIGÓK. 59. TURDUS SAXATILIS {Monticola saxatUis L.) KÖVl RIGÓ. Nem ritka a sziklás és szakadásos helyeken. A havasokban is lehet kissebb számmal látni, néhol a fenyveseken felyül is. Fészkezve találtam a Turi, Tor dai, Toroczkói és Kákovai köveken. Stetter szerii^t fészkezik a DévaiVárhegyen. Május végén már kirepített fijai vannak. *) Tehát akkor az a két példány, amely gyűjtemény jegyzéke szerint 1841 okt. 8-án Diódon lövetett volna, szintén nem T.Uiams. kqpiltx XXIll. 1916. p. 178. Sch. J. ERDÉLY MADARAI 106 SYLVIA. VERES FARKUAK. 60. SYLVIA ÏITHYS (Erithams titys L.) KÖVÍ VERESFARKU. * KÖVI RÓSDAFARKU. Gyakori a sziklás helyeken. A havasokat kivéve mindenütt, hol Turdus saxatilis lakik. Martins utolsó vagy Április első napjaiban érkezik meg és Szeptemberben elmenyen. Költözése nagyon észrevehetetlenül történik, csak azon veszi észre magát az ember, hogy kedvelt kövei közt megtelepedett, ősszel pedig, hogy eltűnt. 61. SYLVIA PHOENIGURUS (Erithams phoenicurus L.) KERTI VERESFARKU. * KERTI RÓSDAFARKU. Gyakori, Martins utolsó hetében, vagy Április első napjaiban meg- érkezik. A fészkezés ideje alatt berkekben és hegyallyi erdőkben láthatni csak, főleg patakok közelében. Augusztusban már bolyongva indulnak az ifiak s ez időtől fogva szőlőkben, gyümölcsösökben s erdőszéleken min- denütt számosan mutatkoznak, egész novemberig, mely hónapnak első felében (ha az idő sanyarú, előbb is valamivel) el hagynak minket. Ősszel a veteményes kerteket is meglátogatják. A fülemile hálóval tavasszal könnyű fogni. Észrevehetőleg nagyobb számmal lakja Erdélyt, mint Sylvia tiihys. FÖLDIEK. 62. SYLVIA RUBECULA (Erithacus ruhecula L.) VERESBEGY, RÓSDABEGY. Gyakori majd mindenütt. Lakja nyárban a hegyallyi erdőket, a legnagyobbakat is, kevesebb számmal a berkeket, a havasokban nem emlékszem, hogy láttam volna. Tavasszal korán érkezik meg. Martins közepe után már itt van (20 — 23-dika között legnagyobb költözését tapasz- taltam több években). Az ifiak Augusztus vége felé kezdenek lejönni a szőlőkbe és gyümölcsösökbe, hol mind nagyobb és nagyobb számmal mutatkoznak egész Novemberig, amikor aztán, főleg ha az idő sanyarú, délebbre vonulnak. Szelid időben. November közepe tájatt is lehet még egyes véneket látni. Nagyon szereti, ősszel főleg, az eleven kerítéseket, bébokrosodott árkakat, sánczokat s általyában a sűrűséget, mely tekin- tetben nagyon hasonlít az ökörszemhez (Troglodgtes) s a csalogányhoz (Accentor moduláris). 106 ZEYK MIKLÓS 63. SYLVIA GYANEGULA (Erithacus svecica cyanemla Meter & Wolf.) KÉKBEGY. Ritkácska. Gyermek koromban néhányszor láttam ősszel gyümölcsö- kökben, de kezemben csak egy példány volt, mely T ó h á t o n (fekszik a Mezőségen s náddal gazdag nagy tavai vannak) lövetett Martins 25-én 1840-ben. Kköpfleb, Stbtter és Buda Elek is bírtak egyes példányo- kat gyűjteményeikben, de azokat is sok utánnajárás mellett voltak képesek beszerezni. 64. SYLVIA LUSCINIA (Erithacus luscinia L.) FÜLEMILE Gyakori, de észrevehetőleg kevesebb számmal lakja Erdélyt, mint a mindjárt alább következő faj. Inkább az erdőkben, mint a berkekben telepedik meg. Ezen kellemes énekü madárkákból sajnáltam sokat meglőni, mire egyébaránt szükség lett volna, hogy megtudhassam mindig: ^S*. luscinia vagy S. philomela közül tettem-e tapasztalásaimat, a szabadban pedig nem tudtam mindig a két fajt egymástól megkülönböztetni, azért hogy bizo- nyost bizonytalannal ne vegyítsek egybe, együtt mondom el a két fajról életök módját illető tapasztalatimat. Áprilisban érkeznek meg, mikor a cserjék már ki vannak zöldelve s a galagonya kezd virágozni. Megérkezésök nagyon észrevehetetlenül tör- ténik, csak azon veszi észre magát az ember, hogy álló helyeiket elfog- lalták. Augusztusban kezdenek bolyongani, főleg az ifiak s Augusztusnak utolsó felében, valamint Szeptembernek első napjaiban gyümölcsösökben, szőlőkben, veteményesekben mindenütt nagy számmal bolyonganak s költöznek. Ilyenkor a bodzagyümölcs fő eledelök. 65. SYLVIA PHILOMELA (Erithacus philomela Bechst.) FATTYÚ FÜLEMILE. CSATTOGÁNY. Nagyon gyakori, gyakoribb S. lusciniánál. Inkább a berkekben, mint hegyallyi erdőkben tanyázik. Ha közel észreveszi az embert, sajátságos sápogó hangjával adja tudtul társainak a veszélyt vagy jelenti ki csodál- kozását, néha két-három lábnyira közeledve is közben az emberhez. Sanyarú időben találtam a szabadban dögölve, hasonló esetben néha szobámba is bejött. 66. SYLVIA ABIETINA*) (Phylloscopus coUyhita Vieill.) * HAVASI KIS DALÁR. Igen gyakori. Fészkezés ideje alatt legnagyobb számmal a havasokat *) A Phyllosco2:)us genusnak nem adott magyar nevet, de a kéziratból világosan Játható, hogy nem sorolja az előző „Földiek" alá. ERDÉLY MADARAI 107 lakja, de a hegyallyi nagy erdőkben is jócska számmal található, gyümöl- csösökben, berkekben ilyenkor nem lehet látni. Martius közepén, néha néhány nappal korábban is, már itt van s ez időtől fogva Áprihs vége feléig, mikor álló helyeit elfoglalja, jnindenütt lehet hallani csalóka hangját és egyszerű énekét. Augusztusban bolyongani kezdenek előbb az ifiak, azután a vének is, s költözésök November közepe feléig tart. Tavasszal^ ha ide érkezte után hó hull s az idő meghűl s nagyon megszigorodik, szinte kézzel lehet fogni. 67. SYLVIA SIBILATRIX (Phylloseojms sibilator Bechst.) Gyakoricska. Április végén és Május elején érkezik meg. Fészkelő helyül a hegyallyi nagy erdőket választja, hol Májusban és Júniusban mindig lehet egyszerű csipegő énekét hallani. Szeret a legmagasb fák lombjai közt bujkálni, hol alig képes az ember őt meglátni. Őszi költö- zése alig észrevehető. 68. SYLVIA HIPOLAIS (Hippolaù iderina Vieill.) Ritka, legalább eddigi tapasztalatom szerint. Csupán őszi bolyon- gásakor. Augusztus második felében tapasztaltam néha gyümölcsösökben s eleven kerítéseknél, mindig 3 — 11 tagból álló családokat. Kezemben csak egy volt, melyet Diódon lőttünk augusztus közepén. De. Knöpflee és Stettee is kevés számmal találták. Híres szép énekét sohasem volt alkalmam a szabadban hallani. NÁDIAK. 69. SYLVIA TURDINA (Acrocephalus arunäinaceas L.) NÁDI RIGÓ. Jócska gyakori mindenütt a Mezőségi tavak nádasaiban. 70. SYLVIA ARUNDINACP:A B. (Acrocephalus streperm Vieill.) Gyakori. A Mezőségi nádas tavaknál a kisebbeknél is, ha sűrű a náderdö. 71. SYLVIA PALUSTRIS (Acrocephalus palustris Bechst.) Nagyon gyakori. A vizenyős helyekkel határos vetések közt s az apróbb tavak fűzesei és nádasai közt. 72. SYLVIA CARICETI (Arroccphaìus aquatieus Gm.)*) Nem ritka. Apróbb tavaknál. *) Valószinüleg Acroccplidlus tírJtociiolxw.nus L. 108 ZEYK MIKLÓS 73. SYLVIA LOCUSTELÍ.A (Lomstella naevia Bodd.) Nem lehet ritka álló helyein (de mivel még nem volt alkalmam nádas tavainkat jól megvizsgálni, áltáljában a nádi Sylviákról kevés tapasz- talatom van). Egyszer lőttem*) egyet késő tavaszon, költözködési ideje alatt Csombor don egy kicsiny tónál. Azután is tapasztaltam vagy kétszer költözés alatt, berkekben s egyszer egy hegyallyi szőlőben süríi bokrok közt. Hangja rendkívül hasonlít a sáskáéhoz, úgy hogy mikor legelőbb hallottam, egy uj sáskafajt reménylettem kézre keríthetni, míg végre egy füzágon megláttam a teli torokkal zizegő madárkát. CSALYÁNCSAPOK. 74. SYLVIA NISORIA iSylria nisoria Bechst.) * KARUJ CSA-IÁNCSAP. Gyakori. Sürii eleven kerítéseket, szőlők körüli bvkrukat és felhagyott elbokrosodott gyümölcsösöket szeret fészkelő helyül. Ilyen helyeken 8 — 10 holdnyi helyen néha 4 — 5 pár is fészkezik, igy p. o. Diódon Vojvoda nevű szőlősben, E n y e d e n is az Örhegyi szőlők közt. Április második felében érkezik meg. Septemberben elmenyen. Április végén és egész Májusban cseng a hely telyes hangú kellemes énekétől. Csudálkozom, hogy Stettee nem ösmerte, legalább 1845-ben kiadott lajstromából kihagyta. 7ö. SYLVIA HORTENSIS (Sylvia borin Bodd.) * KERTI CSA.JÁNCSAP. Gyakori. Fészkelő helyül eleven kerítésekéi, szőlők közti elvadult gyümölcsösöket választja főleg, de benn a városokban és falvakban ritkán telepedik meg. 76. SYLVIA CINEREA (Sylvia commimi? Lath.) * GYEPÜf f.SAJÁNCSAP. Nem ritka, mennyire eddigi tapasztalásaiiu terjednek, de tán mégis ritkább S. hortensisnél. Ezen két fajnál (S. cinerea és S. hortensis) kevés biztos tapasztalásom van. Nem lehetetlen, hogy a szabadban egybe is vétettem néha a két fajt.**) 77. SYLVIA CURRUCA (Sylvia nirruea L.) * CSÁCSOGÓ CSA.JÁNCSAP. Nagyon gyakori. Minden csalyáncsapoJ: közt ezen faj szeret leg- inkább az emberi lakok közelében telepedni meg. Gyakran találtam fészkét •) Gyűjteményében nem volt meg, s nem volt benne egyetlen eg^- Aerocephalus, vagy Locustella faj sem. **) Tényleg a jelen esetben is minden valószinüség szerint összetéveszti a két íajt, legalább a mit a S. hortensisról mond, ráillik a einer eára, de nem a hortensUre. Sch. J. ERDÉLY MADARAI (JOS falusi s városi kertekben a legjárattabb utakat környező veresszölő spalie- rokban; egyébaránt szőlőkben s erdőszéleken is jócska számmal fész- kezik. Április első hetében (légfennebb 10-ig) mindig megjő. Ősszel későre hagy el minket, néha még October vége felé is lehet egyeseket látni. 78. SYLVIA AÏRICAPILLA (Sylvia atricapilla L.) * CSUKLYÁS. Gyakori. Április második felében érkezik meg s Septemberben elhagy minket. Állóhelyei berkek, hegyallyi nagy erdők, kevésbé a gyümölcsösök. Benn a falvakban és városokban nagyon ritkán telepedik meg. ACCENTOR. 79. ACCENTOR ALPINÜS (Accentor coliaris Scop.) Nem lehet ritka havasainkban, mert Stetter szerint minden évben többen jönnek le telelni a Dévai Várhegyre s ott töltik Decembernek végét és Januáriusnak elejét. Két példányt birtam is, melyek a nevezett helyen lövettek. Állóhelyeiken nem volt alkalmam őket fellelni, hihetőleg mivel Augustusban tettem expeditioimat, mikor már nem énekelnek és rendkivü) sanyarú csúf idők zavartak mindig vizsgálódásimban. 80. ACCENTOR MODULARIS (Accentor modularis L.) CSALOGÁNY. * KERTI CSALOGÁNY. Nagyon gyakori. Tavaszi, de főleg őszi költözése alkalmával eleven kerítéseknél, bébokrosodott árkoknál, valamint szőlőkben és gyümölcsö- sökben minden lépten nagy számmal láthatni. Ilyenkor a falusi és városi kertekben is gyakori jelenés. Tavasszal, ha jól emlékszem, Martins második felében költöznek leginkább, ősszel már Augustus végén nagyon bolyongnak, Septemberben és Octoberben legnagyobb számmal költöznek. Egyébaránt télben is lehet mindig egyeseket látni, bármekkora legyen a hó és hideg. Fészkezés ideje alatt alig lehet őket látni, hihetőleg a nagyobb hegyi erdőkbe vonulnak. TROGLODYTES. 81. TROGLODYTES PARVÜLÜS (Troglodytes parmdus Koch.) ÖKÖRSZEM. Gyakori. Költözése legészrevehetőbb Martius végén és October végén. Egyeseket télben is lehet mindig látni, főleg közel az emberi lakokhoz. REGULUS. 82. REGULUS FLAVICAPILLUS (Regulus eristatus Koch.) Nem ritka. Octoberben és Áprilisban (néha Martius utolsó 3-dában már nagyon költöznek — vonulnak vissza a havasokba), gyakran lehet 110 ZEYK MIKLÓS látni költözködő családokat erdöszéleken, szőlőkben és gyümölcsösökben. Télben nagyobb csoportokban bolyongnak a bokrosokban, néha a szálos erdőkben is. Fészkelni a fenyvesekbe vonul s ez idő alatt a havasokon kivül nem láthatni. 83. REGULÜS IGNICAPILLUS (Regulus icjmcapülus Temm.) Kezemben csak egyszer volt. Enyed környékén lövetett 1846. Martins 23-án nehányok közül egy kiszínezett him. Meglehet, hogy több- ször is láttam u másik fajnak társaságában, anélkül, hogy tudtam volna. A szabadban könnyen egybe lehet véteni a két fajt. ORIOLUS. 84. ORIOLUS GALBULA (Oriolus gamia, L.) SÁRGA RIGÓ. Nagyon gyakori. Fészkezés ideje alatt berkekben, szőlőkben, gyü- mölcsösökben tartózkodik, gyakran benn a falvakban. Függő fészkét*) 6 — 7 lábnál magasban sohasem találtam. Április legutolsó, vagy rendesen Május első napjaiban érkezik meg. Augustus végén délebbre vonul, az utóisók még September közepéig itt-amott láthatók. Tavasszal csaknem kizárólag hernyókkal táplálkozik, nyárban az epret, meggyet, cseresnyét s nyári körtvélyt kedveli mindenek felett. CINCLUS. 85. GINCLUS AQUATIGUS (Cinclus aquatkus médius Bbhm.) vízi rigó. Gyakori, majd minden hegyi pataknál, főleg zuhatagok és malmok környékeiben. Mentől sziklásabb a környék, annál inkább szereti. Kemény télben minden zugókat felkeres a patakokon és nagyobb folyóinkon. Egy télen Diódon, benn a faluban 4-et lőttünk kevés napok alatt. Bizonyosan tudom, hogy a víz alatt szárnyait éppen ugy használja, mint a levegőben. MOTACILLA. 86. MOTACILLA ALBA (Motacüla alba L.) barázdabillegető, fehér barázdabillegető, leánykamadár. Nagyon gyakori. Megérkezik Martius első felében. A nyarat patakok és folyók mellett tölti. Septemberben bolyong már családonként s ilyenkor nagyon gyakori az udvarokon és fedeleken egész October végéig. Egye- seket Novemberben is lehet még látni. Martiusban és Octoberben a mezőkön és néha nagy csoportokban telepedik meg. *) A kéziratban a fészeknek egy vázlatos, de igen jó találó rajza van. ERDÉLY MADARAI 111 87. MOTACILLA BOAKULA LATH. (Motaálla boarula L.) HAVASI- HOSSZUFARKU BARÁZDABILLEGETŐ. Gyakori a havasallyban és hegyi patakok mellett. Ha nem csalódom, valamivel későbbre érkezik és hamarább elhagy minket, mint M. alba. Költöz- ködés közben a fennebbivel egyenlő helyeken nyugszik meg, sőt a telkekre is béjő néha és házfedelekre szál. A havasallyban M. albaval együtt lakik, 88. MOTACILLA FLAVA (Motaálla flava L.) RÉTI, SÁRGAHASU BARÁZDABILLEGETŐ. Gyakori a Mezőségi tavak környékén s vizenyős réteken. ANTHUS. 89. ANTHUS AQÜATIGUS (Anthus spinoletta L.) * HAVASI PIPISKE. Gyakori minden havasainkban, hol legnagyobb számmal a hegy- hátakon, ha vizenyős helyek nem hiányoznak s a kopasz havason (az erdőken felyül) tanyázik. Főleg sanyarú esős időben mindenfelé lehet a havasban csipogó keserves hangját hallani. A völgyekben csak költözködé- sekor lehet látni a folyók mellett, tavasszal Martiusban, de főleg ősszel Octobernek végén s November elején. Néha Decemberben is mutatkoznak egyesek. 90. ANTHUS PRATENSIS (Anthus pratensis L.) * RÉTI PIPISKE. Nem ritka mocsáros tós helyeken. Ősszel és tavasszal a szántó- földeken is megtelepedik néha. Áprilisban, néha már Mártius közepén megérkezik. Octoberben, mikor elmenyen, sokkal észrevehetőbb költözése, mint tavasszal, „iszt, iszt, iszt" hangja s repülése könnyen megösmerteti. Legügyesebb futó minden Anthusok közt. 91. ANTHUS ARBOREUS (Anthus triviális L.) * FÁI PIPISKE. Gyakori. Fészkelő helyül a hegyallyi erdőket s a havasi alsóbb helyeket választja, hol az erdők közt és mellett tisztások vannak. Áprilisban és Octoberben nagy költözése van. ÁpriHs vége felé eltűnik a völgyekből, Augustusban már lejönnek egyes ifiak a szőlőkbe, gyümölcsösökbe, azután mind nagyobb számmal mutatkoznak majd mindenütt, még a falusi s városi kertekben is, valamint a mezőken mesei pacsirták közt. Nagyon kellemes énekét Áprilisban már elkezdi és Junius vége feléig hallszatja. Igen szereti mély fü közt keresgélni, hanem felrepittetve rendesen fákra vagy szőlőkarókra száll. 112 ZEYK MIKLÓS 92. ANTHÜS CAMPESTRIS (Anthus campestris L.) Nem ritka, mondhatni gyakori. Fészkelő helyeit eddig nem volt alkalmam felfedezni, de meg vagyok győződve, hogy magasabh tereinken s hegyallyi kopár oldalakon és kisebb hegyhátakon mindenütt leszkel, mert nyárban hamar és jócska számmal jelenik meg. Én ugyan eddig csak a Diodi, Tövisi, Gáldi és F e lg y ógyi határokon tapasztaltam, de hiszem, hogy hasonló fekvésű helyeken másutt is mutatkozik. Diódon Augustusnak első napjaiban már lehet, főleg ifiakat a tarlókon és uga- rokon látni, azután mind nagyobb számmal mutatkoznak, kivált az ugarokon egész September közepe feléig, amikor apránként eltűnnek. Tavasszal csak egyszer tapasztaltam költözését ezen fajnak, de nem tudom meg- mondani mely hónapban. Hangja a fehérhasu barázdabillegetőnek és mezei verébnek hangja közt áll, néha pedig az utolsóéhoz annyira hasonlít, hogy alig lehet megkülönböztetni. Általában nem emlékszem, hogy hangját hallottam volna, melyet főleg akkor hallszat, mikor magasan repül, vagy mikor kötekedve kergetődzik a mezőkön, mint a mezei pacsirta is szokott tenni. Nyár végén a vének rendkívül sáppadt halvány földszintiek. Csodál- kozom, hogy Db. Knöppler, Stettee, és Buda Elek nem ösmerték, mint hazai madarat. ALAUDA. 93. ALAUDA ARVENSIS (Alauda arvensis L.) MEZEI PACSIRTA. Nagyon gyakori. Februárius végén már itt van, de Mártiusban is folytonosan tart költözése. Fészkét főleg vetések közzé helyezi s kisebb számmal réteken is. Ősszel Septemberben már kezd bolyongva költözni. Octoberben legnagyobb számmal utazik hazánkon által, ha erősecske délnyugati szél fú, a földhez közel repül. Egyeseket télben is lehet nálunk találni, ha hótlan lágy idők járnak. 94. ALAUDA ARBOREA (Lullula arborea L.) FÁI PACSIRTA Gyakori. Kopár oldalokat, hasonló minőségű hegyhátakat és magas téreket lakik. Mártiusban, valamint későbbre, miután fijait kirepítette t. i. Augustus, September és October hónapokban majd mindenütt mutatkozik, a havasokat s a legalantabbi völgyeket kivévén. Rendkívül kellemes énekét a legelső szép tavaszi napokban már hallhatni. Az ifiak néha ("»sszel is énekelnek. ALAUDA ALPESTRIS (Otocorys alpesiris flava Gm.). * ÉJSZAKI PACSIRTA. ERDÉLY MADARAI US' 95. ALAUDA CRISTATA (Galerida cnstata L.) KONTYOS PACSIRTA. Gyakori télben, nyárban, de jóval kisebb számmal lakja Erdélyt, mint .4. arvensis, vagy A. arborea. Észrevehető költözése nem igen van. Eledelét többnyire töltött utakon, udvarokon, csűrösökben s szemétdombok körül keresi. Főleg télben gyakran száll épületekre is. Fészkelő helyeire nézve nem tudok bizonyát mondani, de annyi bizonyos, hogy fészkelni sem távozik messze az emberi lakoktól s a töltött utaktól. EMBERIZA. 96. EMBERIZA NIVALIS (Plectrophenax nivalis L.) HÓSÁRMÁNY. Nagyon ritka. 1847 December 4-én mutatta magát az Enyedi patak torkolatánál egy begyepesedett porondon egy 26 — 30-ból álló csapat. Sebesen futkostak s fűmagvakat szedegettek. Nem voltak félénkek. Fel- repittetve darab idei bolyongás után délire elhaladtak. Hangjok hasonlított a szemeli pinty (Fr. coelebs) tavaszi hangjához „r r r r". A repülő csapatnak hangja inkább a tengelicéhez volt hasonlítható. Három meg- íövetett közülök, mind három nőstény volt és nem nagyon fejéres. A gyomrokban és begyökben talált apró fényes fűmagvakat nem ösmer- tem. elültettem, hogy a fajról meggyőződhessem, de nem keltek ki. Dr. Knöpplfr is talált (ha nem csalódom ugyanazon időben) egy párt Zalatna körül s a nőstényt elejtette. Hogy többször Erdélyben meg- fordult volna, nincs tudomásom róla. 97. EMBERIZA CITRINELLA (Emheriza citrinella L.) KÖZÖNSÉGES SÁRMÁNY. SÁRMÁNKÓ. Nagyon gyakori. Fészkét a földre vagy bokrok tövébe közei a föld- hez rakja, erdöszéleken, tisztásokkal váltogató bokrosokba, szőlőkbe, gyümölcsösökbe, valahol csak bokrok s eleven kerítések vannak. Augustus- ban már nagyon bolyonganak, főleg az ifiak, szőlőkben, gyümölcsösökben s a szomszéd tarlókon. Később mind nagyobb számmal sereglenek a nevezett helyeken, mig végre a hó leestével temérdek számmal bevonul- nak a csűrös kertekbe s falusi telkekre, honnan azonban legnagyobb részint hálni minden östve az erdőkre takarodnak. A hogy a hó elmenyen, hamar elszélednek s elfoglalják álló helyeiket. 98. EMBERIZA CIA (Emheriza eia L.) Nem nagyon ritka. AToroczkói s Kákovai sziklák környékében fekvő tövises oldalakon többször láttunk néhányat az Enyedi határon is a Cifrafogadó felett Martiusban és Aprihsban. Télben főleg December- 114 ZEYK MIKLÓS ben, az Enyedi szőlőkben is lehet néha apró csapatokat látni a gyepük- ben bujkálva. 99. EMBERIZA SCHOENICLÜS (Emberim schoenichis Canneti Brhm.) NÁDI SARMÁNY. Gyakori a nádas tavaknál. így a Mezőséget a legnagyobb száni- mal lakják, de a völgyekben levő kisebb tavaknál is (p. o. a Ka pu di tónál), ha van nád és füzes bokor mindig több párak íészkeznek. Kora tavasztól télig nem igen hagyják el álló helyöket, legfennebb a környék- beli mezőkön bolyongnak. Télben (főleg nagy hidegben) mindenütt láthatni őket a völgyekben, sőt néha a szőlőkben is, kisebb csapatokban bolyon- gani. A hideget nagyon jól állják. 100. EMBERIZA MILIARIA (Emberiza calandra L.) SORDE, SORDÉLY. Gyakori mindenütt. Fészkezés ideje alatt a réteket lakja a völgyek- ben s a mezőségen, hol itt amott bokrok állanak. Osz felé apró csapa- tokban kezd bolyongani a tarlókon, Octoberen kezdve pedig mind nagyobb és nagyobb csapatokba seregei egybe. Lágy és hótlan időben az egész telet a mezőken tölti a berkek körül, ha nagy hó hull, a csűrösökbe s falusi telkekre vonul a sármánnyal együtt, de mindig észrevehetőleg kisebb számmal, mint a sármány. Azt hiszem, hogy részint mindig délebbre költözik. Perczegő jelszavát, mely főleg mikor nagy csapatok szállanak fel, sajátságosan hangzik, csak ősszel és télben hallszatja. EMBERIZA PITYORNIS Páll. (Emberiza leucocephalos Gm.) FENVÔSÂRMÂNY. FRINGILLA. FRINGILLA NIVALIS (Montifringüla nivalis L.) HÓPINTY. 101. FRINGILLA COELEBS (Fringüla coelebs L.) ' SZEMETI PINTY. Nagyon gyakori. A fészkezés ideje alatt minden hegyallyi erdőkben hallhatni énekét. Augustusban megindulnak az ifiak családonként bolyon- gani a szőlőkben, gyümölcsösökben és veteményes kertekben. September- ben még nagyobb számmal bolyonganak ugyanott. Septembernek második felében, de főleg Octoberben van valódi költözések, mely Novemberben is tart. Azonban sohasem hagynak itt minket mind, a legkeményebb tél- ben is, még a hímek sem, ámbár azok észrevehetőleg kevesebb számmal ERDÉLY MADARAI 11& telelnek nálunk, mint a nőstények.*) Az itt telelök Fr. montifringilláYaly Fr. campestrissel s néha Fr. cannahinaxa] a melegebb oldalakon, szőlő- sekben s a törökbuza tarlón tartózkodnak, mig a hó lehull, aztán a falusi telkekre és csűrösökbe vonulnak. Nagy hóban és hidegben nagyon szen- vednek, néha az ember szemeláttára elfagynak. Tavasszal Februárius második és Martius első felében utaznak vissza. Martius közepe felé már lehet hallani „r r r r" hangjokat. 102. FRINGILLA MONTIFRINGILLA (Fringilla montifringilla L.) ÉSZAKI-, HEGYI-PINTY. LUGOVICS. Mint téli madár gyakori. Minden évben rendesen nieglátogat minket és általköltözködik hazánkon. October elején már lehet apróbb költöző csoportokat látni, későbben nagyobb csapatokban költözik. Télben is min- dig maradnak nálunk, de egyenetlen mennyiségben, néha rendkívül keve- sen, néha igen nagy számmal. Annyit sohasem láttam, mint az 1840/41-beli télen, mikor csűrösökben, telkeken, utczákon még a városokban is minde- nütt seregeltek. Februáriusban már kezdenek visszautazni, Martius első felében majd mind elhagynak minket. Martinson túl soha egyet sem láttam. Az itt telelők a szőlőkben, gyümölcsösökben s törökbuza tarlókon tartózkodnak s csak nagy hó és hidegben vonulnak bé a telkekre. FRINGILLA ROSEA (Carpodacus roseus Páll.) Rózsaszín pintw 103. FRINGILLA DOMESTICA (Passer domesticus L.) HÁZI-, KÖZÖNSÉGES VERÉB. VERÉB. Nagyon gyakori mindenütt, hol ember lakik. Álló madár, milyen kevés van rajta kivül. Fészkét szalmás fedelekbe s a középületeknél mindennemű jukakba, néha elrabolt fecskefészekbe rejti. Tavasszal a vete- ményesekben és a telkek körül fekvő gyümölcsösökben keresi eledelét. Teszen némi kárt az ifiu borsóban s más veteményben is, de temérdek hernyónak, hamuféregnek s bogaraknak elpusztítása által 10-szerte többet használ. Nyárban a búzát veri, de csak a falvakhoz közel fekvő földeken. Télben major udvarokon, disznóólak körül s csűrösökben seregei a sármá- nyokkal, mezei verebekkel. Nagyon szereti a sűrű (Lythium, Berberis, sat) eleven kerítéseket. Ha ilyen nincs, a kerítésekhez hozott vessző és tövis *) Eleinte azt hittem, hogy ZEYK-nek az az álhtása, hogy több nőstény telel, mint him, csak iráshiba, minthogy azonban más munkájában is ugyanazt álUtja el kell azt fogadnom. Ez igen nevezetes jelenség, mert az én hosszú időre terjedő megfigyelé- seim szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz, de viszont ZEYK-nek mint igen lelki- ismeretes megfigyelőnek az állítását igaznak kell elfogadni. Csató. Nézetem szerint Zkyk itt határozottan tévedett. Sch. J. 8* 116 ZEYK MIKLÓS közé rejtíizik nagy sergekben s csiripolással néha mcgsiketiti az embert. Egyszer láttam két párt egy nagy diófának tetejére fészkelni. 104. P'RINGILLA CAMPESTRIS Schek. (Passer montmms L.) MEZEI-, TÉLI VERÉB. Nagyon gyakori. Ezen faj sem távozik messze az emberi lakoktól, de nem épületekbe, hanem udvas füz- és gyümölcsfákba helyezi fészkét, néha gyepük alá a földre. Eizen kivül lakja a falvakhoz és városokhoz közel fekvő füz- s más berkeket, úgyszintén szőlőket és külső gyümöl- Tísösöket. Amelyek künn fészkeltek, télben is künn laknak (a szőlőkben és berkekben a lcenderikéick%\, szemeti és hegyipinty ekkei), mig nagy hó és hideg mindnyájukat beszorítja ; beköltözve pedig egyszer a telkekre, ha meglágyul is az idő, többé ki nem mennek, mig a fészkezés ideje bé nem áll. A sürü eleven keriiéseket, tövisét sat. éppen ugy szereti, mint a házi veréb. A hideget igen jól tűri ezen faj. Mikor seregestöl szedeget a földön szokása, minden észrevehető ok nélkül gyakran felreppeni.* FRINGILLA PETRONIA (Petronia rupcstris Brehm.) KÖVI VERÉB. 105. FRINGILLA CARDUELIS (Carduelis degans Step.) TENGELIC. Gyakori. Fészkét szőlőkben és gyümölcsösökben fákra, néha szőlő- tökre helyezi. Lakja a berkeket is. Augustusnak második felében már kezd családonként bolyongani. Octoberben, főleg ezen hónapnak vége felé nagy költözésök van, annélkül, hogy mind idehagynának minket télire. Az itt telelők, nem nagy csoportokban, folytonosan bolyonganak a berkekben, szőlőkben, országutak körül s a falusi- és városi kertekben is, vala- hol D-ípsamis, Ardictim, Onopordon és Carduus tenyészik. Tavasszal megint nagy költözésök van Áprihsban, amikor a szőlőkben és külső gyümölcsösökben főleg nagy számmal láthatni őket. Csinos fészkét rende- sen ló- és marhaszőrrel bélleli meg. 106. FRINGILLA SPINÜS (Chrysomitris spinm L.) csíz. Gyakori. A fészkezés ideje alatt csak a havasokban láthatni. Költöz- ködés közben és télben majd mindenütt megfordul, főleg hol éger és nyárfa van. Septemberben már láthatni apróbb bolygó csapatokat. October- ben nagyon költöznek. Télben inkább csak ott tartózkodnak, hol éger- és nyárfákkal bővelkedik a környék, egyeseket azonban Decemberben és * Igen érdekes, finom megfigyelés. Hasonlít ez a szokása az egereknek ahlioz a szokásához, hogy lakmározás közben, teljes sötétségben és zavartalanságban is» minduntalan beszöknek lyukaikba. Sch. J. ERDÉLY MADARAI J.17 Januáriusban is láthatni, másutt is bolyongva. Martiusban, legfennebb Áprilisnak elején fészkelő helyeikre vonulnak. Mig a nyír- és égerfának magva éretlen, főleg virágok magvaival táplálkoznak erdőszéleken és mezőken. FRINGILLA CITRINELLA (Chrysomitris citrinella L.) HAVASI csíz. 107. FRINGILLA LINARIA (Acanthis linaria L.) LENIKE, ÉJSZAKI CSÍZ. Nem nagyon ritka. Mint téh madár gyakran meglátogat minket, de nem minden évben és sohasem oly nagy seregekben, mint p. o. Németország- ban szokott megjelenni. Az 1840/41-beli és 1843/44-beli teleken kerültek kezemhez egyes példányok, az 1847/48-diki télen még nagyobb számmal mutatkoztak. Ez évben November 8-án lövetett az első egy szálas erdővel határos szőlőben. Azután November 13-án mutatta magát megint egy, December 8-án, 14-én és 24-én apróbb és nagyobb csapatok, Januárius 16-án és 18-án is 15 — 20-ból álló csapatokban bolyongott. Januárius 23-án benn a városban is láttunk egyet. Ez időtől fogva eltűntek. Egészen kiszínezett példány sohasem került kezemhez. 108. FRINGILLA GANNABINA (Acanthis cannabina L.) KENDERIKE, PIROSBEGY. Nagyon gyakori. Nem csekély számmal fészkezik szőlőkben, gyümöl- csösökben s erdőszéieken. Augustusban családonként bolyongnak. September- ben már csapatocskákat lehet együtt látni, Octoberben és Novemberben legnagyobb csapatokban seregeinek a berkekben és szőlőkben s az azok körül fekvő mezőken. Télben ritkán lehet nagy csapatokat látni (hihetőleg részint délebbre mennek), de apróbb csapatok mindig mutatkoznak egész télen által. Nagy hóban és hidegben igen elszigorodik s csaknem kézzel lehet fogni. Télben a törökbuza tarlókat s vizmenti apró füzeseket keresi fel leggyakrabban. 109. FRINGILLA CHLORIS (Ligurinus chloris L.) ZÖLDIKE. Gyakori. Erdőszéleken, szőlőkben és gyümölcsösökben fészkel fel a havasallyig. Augustuson kezdve mindenfelé bolyong gyümölcsösökben, veteményesekben és szőlőkben. Octoberben és November elején nagy csapatokban seregei a mezőken és szőlőkben és költözik. Télire kevesek maradnak nálunk, ámbár egyeseket a legnagyobb hóban és hidegben is mindig láttam. Ilyenkor a legnagyobb szükségben a pukkantónak (Datura Strammonium) magvát veszi ki. Ezt még csak a szemeli pinty (Fr. coelebs) teszi hasonló esetben. Külömben kedvenc eledele a zöldikének a kender 118 ZEYK MIKLÓS és napraforgó mag. Tavasszal Áprilisban megint nagy költözések van. Azután csakhamar állóhelyeikre vonulnak. 110. FRINGILLA PYRRHULA (Pyrrhula ruhicilla europaea Vieill.) HAVASI .PINTY. SÜVÖTYÖ. Nem ritka. Fészkelés ideje alatt csak a havasokban s magasb hegyi erdeinkben láttam, hihetőleg csak ezen helyeken fészkezik. October máso- dik felében jelenik meg legelőbb a völgyekben. Martiusban megint vissza- vonul. Némely télen alig lehet egyet-kettőt látni sok vizsgálódás után is, máskor megint családonként s 10— lo-böl álló csapatokban lehet őket mindenütt látni, hol Ligustrum vulgare és Amaranthus hybridus található. 111. FRINGILLA COCCOTRAUSTES (Coccothraustes vulgaris Pall.) MEGYGYVÁGÓ, MAGTÖRÖ. Gyakori. Fészkező helye a hegyallyi erdők, külső gyümölcsösök és szőlők, de ezen utolsó helyeken csak kevesen fészkeznek. Az ifiak (tán családok) cseresnyeéréskor már megjelennek a kertekben, benn a falvakban és városokban. Miután a cseresnye és megygy elfogy, a somnak s ősszel a szilvának magvát törik fel. Október végén és Novemberben, valamint Martiusban jócska költözések van. Rendesen kevesen telelnek nálunk, némely években azonban, és pedig mikor hóval gazdag és hideg telek vannak, nagy csapatokban seregeinek erdeinkben (hihetőleg az éjszakiak nyomulnak le ilyenkor nagyobb számmal) s a lépfának (Vise um album) magvával táplálkoznak. Kora nagy hó néha úgy elszigoritja, hogy kézzel ehet elfogni. LOXIA. 112. LOXIA CURVIROSTRA LmN. (Loxia curvirostra L.) KERESZTORRU PINTY v. MADÁR, Némely években nagyon gyakori havasainkban, p. o. 1843-ban ősszel a Borszéki havasokban roppant számmal tanyáztak, A Z a 1 a t n a és Abrudbánya környékén is mutatkoztak néhány évekkel ezelőtt. Mind ezen helyekről több példányok kerültek kezembe elevenen és kitöltve. Hír szerint a Székely Havasokban áltáljában gyakran jelennek meg. BOMBYCILLA. 113. BOMBYCILLA GARRULÜS Vieill. (BombyciUa garrula L.) SELYEMFARK, FENYŐMADÁR, FENYŐPINTY. Nem ritka, mondhatni gyakori, de rendetlen téli madár. 1827-ben (roppant hideg s hóval gazdag tél volt) nagy számmal tanyáztak egész télen által a Szeben körüh havasokban. 1840-ben Decemberben találtam ERDÉLY MADARAI 119 egyeseket a Csombordi erdőben. 1844-ben Január végén több csapatok mutatkoztak Nagy Enyeden, benn a városban, kertekben, hol bogyók voltak. 1848-ban Februárban többek jelentek meg a Beresztelki erdőkben, ugyanez évben Martins 12-én egy csapat mutatta magát Nagy- Enyedhez nem messze a M i r i s z 1 ó i erdőn. Ezek a fatetőkről rovarok után repkedtek. A közhiedelem, miszerint a himnek megkülönböztető jele volna, hogy azoknál az elsórendbeli evező tollak egészen sárga szegővel vannak prémezve, tévedésen alapul. A vén hímeknél igen is igaz a nevezett criterium, de ifiu himeket többeket találtam, melyek e részben tökéletesen olyanok voltak, mint a nőstények, hogy pedig valósággal himek voltak, azt a Sectio kétségkivülivé tette. Több és igen szép példányokat birtam, de egyet sem, melynek kormánytollán is meg lettek volna a veres pikkelyek, PARUS. 114. PARUS MAJOR (Parus major L.) SÁRGAHASU CZINEGE. Gyakori. Fészkét rendesen fauduba teszi, gyümölcsösöben és hegy- allyi erdőkben, valamint berkekben. JuUusban (néha már Junius végén) bolyongani kezd családonként a gyümölcsösökben. Októberben és Novem- berben jócska költözések van, valamint Martiusban is. Mindamellett ren- desen jó számmal telelnek nálunk. Az itt telelők folytonosan bolyonganak gyümölcsösökben, berkekben s erdőben, honnan csak nagy hó és hideg kényszeríti őket, hogy részint a telkekre bevonuljanak. Temérdek hernyót pusztítanak el nyárban és télben, ősszel magvakkal táplálkoznak, melyek közt a napraforgó, dinnye, tök és kender magot kiváltképpen szeretik. Hallottam egyeseket, melyek különösen jól utánozták a mezei verébnek csiripel ését. 115. PARUS LUGUBRIS (Parus luguhris Temm.) HAMVAS, HAMUSZÍN VAGY GYÁSZCZINEGE. Nem ritka. Fészkezéséről semmi tapasztalásom nincs, de nagyon hihető, hogy fészkezik nálunk, mert Júniusban, tehát a fészkezés ideje alatt is találtam egyeseket. Septemberben néha mutatkozik egy-két pár a külső gyümölcsösökben s erdőszéleken, hol egyes vaczkor vagy vad- almafák állanak vagy ilyen fákból eleven kerítések vonulnak a gyümöl- csösök felé. Októberben és Novemberben nem emlékszem, hogy láttam volna. Decemberben leggyakoribb, ezen hónapban majd mindennap láthatni a fennevezett helyeken apróbb csapatokat. Más évszakban nem tapasz- taltam, kivéve egy esetet, amikor Junius 5-én láttam néhányat. Csergő hangjáról (mely némileg a mesei verébnek egyik hangjához, sokkal nagyobb 120 ZEYK MIKLÓS mértékben azonban a Sylvia nisoria kurrogó hangjához, melyet ád, ha embert vészen észre fészkéhez közel, hasonht), könnyű messziről is ráismerni. A Lanius coUurio-nak is van néha ily forma hangja. Egyszer láttam, hogy egy Gardmis félének magvait szedegette. 116. PARUS PALUSTRIS (Parus palustris stagnatïlis Bbbhm.) FE.JÉRHASÜ CZINEGE. Gyakori. Fészkezés ideje alatt a berkekben, füzesekben s hegyallyi erdőkben tartózkodik, hihetőleg azon helyeken fészkezik. Augusztuson kezdve mindenfelé bolyongnak. A kertekben a napraforgónak, töknek, ugorkának magvát szeretik mindenek felett. Októberben van némi költö- zésök, de télen által is mindig maradnak többek nálunk. Észrevehetöleg kisebb számmal lakja Erdélyt mint P. major, coeruleus és caudatus. 117. PARUS ATER (Parus ater L.) FEN\'VESI CZINEGE. Gyakori, minden havasainkon, hol szinte kizárólag a feny\^esekben tartózkodik. Másutt még költözködés ideje alatt sem tapasztaltam soha. PARUS CRISTATUS (Parus eristatus mitraius Brehm.) KONTYOS CZINEGE. 118. PARUS COERULEUS (Parus coeruleus L.) KÉKFEJÜ CZINEGE. Nagyon gyakori. A belső kerteket kisebb számmal látogatja meg, mint P. major, de a külső kertekben, szőlőkben, berkekben és edőkben nagyon gyakori, főleg Septembertől Áprihsig mindenfelé nagy csapatokban bolyong, nem ritkán más czinegefaj okkal együtt, néha egyes Sitták is vannak a csapatban. Nagy hóban és hidegben erősen elszigorodik. Télen által csaknem kirekesztőleg pillangótojással és telelés végett fészkekbe rejtezett apró hernyókkal táplálkozik. Hogy magvakat evett volna, soha sem láttam. Ősszel nagyon jár a hamuférgek után. PARUS GYANÚS (Parus cyanus tianschanicus Menzb.) KÉK CZINEGE, ÉJSZAKI, SIBÉRIAI CZINEGE. 119. PARUS CAUDATUS (Aegithalos caudatus europaeus Htbm.) HOSSZUFARKÜ CZINEGE. Nagyon gyakori. Kevés számmal a szőlőkben és külső gyümölcsö- sökben is fészkezik, legnagyobb részint azonban a hegyallyi nagy erdők széleire vonuhiak, hol a gyéren bokrokkal benőtt oldalakat felhagyott irtásokat és tövis bokrosokat szeretik leginkább. Októberig ritkán s csak kevés számmal mutatkoznak az alsóbb völgyekben, de ez időtől fogva ERDÉLY MADARAI 121 egész Áprilisig mindenütt nagy csapatokban bolyongnak, erdőkben, ber- kekben, de főleg szőlőkben és gyümölcsösökben. Eledelére nézve teljesen megegyezik a Jcékfejü czinegével. Télben ez a leggyakoribb czinegefaj nálunk, amikor a Lanius excubito7' legtöbb kárt teszen bennek. A telkekre soha sem jő bé. 120. PARUS PENDULINUS (Anthoscopus pendulinus L.) FÜGGŐ CZINEGE. Nem ritka a nádas tavak mellett fekvő füzesekben. 1846 Junius első napján két fészket találtunk a Ka pu di tónál. Az egyikben már tollasodó fiókák voltak. Azutáni évben Május végén megint találtunk ugyanott egy készülőben való fészket. Benkö Ferbncz a Fejérvári berekből kapott egy fészket. Másutt ugyan magam nem tapasztaltam, de hihetőleg csak azért, mivel nem volt alkalmam l'észkező helyein utána vizsgálódni ezen kicsiny s elrejtett élete módjánál fogva bajosan észre- vehető madárkának. Egy nőstényt férjével és fijaival együtt darabig szo- ' hámban tartottam. Nagy szorgalommal táplálta fijait hernyókkal, melyeket apró hernyókkal megrakott s a szobába helyezett ágakról szedegetett. . Később az anya elszerencsétlenedvén, keményre főtt tojással és apróra vagdalt hússal még néhány napig tápláltam a fíjakat, mig egyszer a meg- savanyodott eledeltől kevés órák alatt eldöglöttek. 121. PARUS BARBATUS (Panurus hiarmicus russicus Beehm.) NÁDI-SZAKÁLLAS CZINEGE. Gyakori a Mezőségi nagy nádasokban, hol télben nyárban nagy számmal laknak. Költözése, sőt bolyongása is alig van, csakugyan néha megtörténik, hogy a nevezett helyektől messze is mutatkoznak egyesek füzesekben s vizmenti berkekben. Fészkét nem láttam. SITTA. 122. SITTA EUROPAEA (Sitta europaea caesia Wolf.) TÜJTÜJ-KÜLLÖ, KÉK KÜLLŐ. Gyakori. Nagy szálas erdőkben fel a havasokig. Nyár vége felé lejebb ereszkedik s itt-amott a gyümölcsösökben is látható. Ősszel, Octoberben és Novemberben leggyakoribb jelenés az alsóbb erdőkben, berkekben és gyümölcsösökben. Télben néha sok, néha kevés mutatja magát. Gyakran elegyedik a czinegék közé. Szereti a mogyorót, napraforgó és tökmagot. TICHODROMA. 123. TICHODROMA PHOENICOPTERA (Tichodroma muraria L.) Ritkácska. 1841 JuHusban került három darab kezemhez, melyek a Remetei sziklán (hol a Tövisi patak partjait alkotva meredeken 122 ZEYK MILLOS roppant magasan emelkedik) lövettek. 1848 Április 5-ik napján mutatta magát kettő a K á k o v a i köven. Feätschkeb (a Brassói Gymnasium Rectora) azt állitja, hogy néha a városba bejönnek. A Vajda Hunyadi vár falán is mutatkoznak néha egyesek állítólag. Dr. Knöpfler birt egy példányt gyűjteményében, de honnan szerezte nem tudom. CERTHTA. 124. CERTHIA FAMILIÁRIS (Certhia familiáris L.) FATETÜ. Gyakori. Minden nagy erdőkben, honnan őszire és télire az alsóbb erdőkbe, berkekbe és gyümölcsösökbe ereszkedik. Némely télen rendldvül nagy számmal bolyongnak a nevezett helyeken, máskor nagyon keveset lehet látni. Ősszel s még télben is néha egyesek a czinegékhes és Regu- lusokhoz tartják magokat hihetőleg a jelszónak némi hasonlatossága csatolja egybe ezen egyébaránt sokban különböző természetű madarakat. MUSCICAPA. 125. MUSCICAPA PARVA (Muscicapa parva Bechst.) KICSINY LÉGYKAPÓ. Ritka. Kétszer találtam ezen fajt, mindig Augustusban Diódon egy gyümölcsösben. Előbbször csak egyet láttam Augustusnak 5-én egy nagy diófának koronájában repkedett, az alsóbb ágakon pihengetve. Egyszerű hangja, mely által figyelmemet magára vonta, sokban hasonlított a hosszu- farku czínegének ,,trr trr" vagy „czrr czrr" hangjához. Módjában némileg hasonlitott Sylvia abietinához, ámbár másfelől könnyű volt a légykapóra ráösmerni. Félig kiszínezett him volt, színezetben csaknem teljesen egyező az éneklő rigóval, kivéve a rigónak babjait, moly ennél teljesen hiányzott. Más alkalommal Augusztus 16-án találtam egy családot ugyanazon helyen, hasonlólag egy nagy diófa koronájának allyában repkedve. Amelyet meg- lőttem ezek közzül ifm volt. Ezekből nagyon hihetőnek tartom, hogy nálunk fészkezik. Farkát gyakran billegeti s tartja felemelve, melyet M. grisola sohasem teszen s a többiek is ritkán és nem nagy mértékben. Mikor repül, nagyon kitűnő farkának fejéren szegett széle. 126. MUSCICAPA LUCTUOSA (Muscicapa atricapilla L.) GYÁSZ, FEKETEHÁTU LÉGYKAPÓ. Ritkácska. 1845 Április 12-én lövetett kettő Enyedhez nem messze. Ezeken kivül még láttam és lőttem is Augustusnak utolsó hetében szőlők- ben néhány ifiu Muscicapát, melyek közül vagy kettő nagy hihetőséggel ezen fajhoz tartozott, annélkűl azonban, hogy azt telyes bizonyossággal ERDÉLY MADARAI 123 állithatnám, mert M. luduosa és M. coliaris ifiu korokban rendkívül hason- litnak egymáshoz. Db. Knöpfles birt egy példányt gyűjteményében. 127. MUSCICAPA COLLARIS (Muscicapa coliaris Bechst.) ÖRVES LÉGYKAPÓ. Nem ritka. Tavasszal Áprilisnak 7-ike és 18-ika közt főleg, mindig lehet egyeseket látni a szölök közti gyümölcsösökben. Sanyarú időben a falusi s városi belső kertekben is látható, hol a fülemile hálóval nagyon meg engedi magát fogatni. Fészkezés ideje alatt soha sem láttam, hihe- tőleg M. luctuosa-yal együtt a nagy erdőkbe vonul. Augustusnak végén és Septembernek elején megint lehet látni gyümölcsösökben és szőlőkben, de többnyire csak ifiakat. Kiszinezett himet őszi tollazatban csak egyszer láttam. Ezen évszakban szereti szőlőkarókra szállani. Tavasszal és ősszel a berkeket is meglátogatja. 128. MUSCICAPA GRISOLA (Muscicapa grisola L.) KÖZÖNSÉGES, SZÜRKE, NAGY LÉGYKAPÓ. Gyakori. Fészkezve találtam a hegyallyi nagy erdőkben nem csekély számmal. Tavaszi költözködése nem nagyon észrevehető, csak itt- amott lehet külső gyümölcsösökben, de főleg berkekben egyeseket látni Áprilisban, őszi költözése ellenben rendkívül nagy, Augustusnak 10 — 14;-dike körül már megjelennek a szőlőkben és gyümölcsösökben s ezentúl mindenfelé lehet őket látni (néha egyszerre 7 — 8 van a levegőben) egész Octoberíg, mely hónapnak első napjaiban rögtön eltűnnek. Hűvös esős időben a városokban benn is látható az ablakok előtti fákon, „cs, cs-cs" hangját ősszel szünetlenül hallszatja, mindannyiszor felkapva szárnya végét. HIRUNDO. 129. HIRUNDO RUSTICA (Hirundo rustica L.) FÜSTI, FALUSI FECSKE. Nagyon gyakori. Csupán házaknál találtam fészkét. Április 3-ika és 5-ike közt érkeznek meg a legelsők, de csak Áprihs 15 — 18 felé jőnek meg mind. Megérkezésök észrevehetetlenül történik. Augustusnak második felében seregeinek és bolyongnak s ilyenkor ezerenként szálhiak hálni a nádasokba. Septembernek első felében elhagynak minket, néha 18 — 20-ig mind tart költözésök. Apró elmaradott csapatokat láttam Octoberben is. Septemberi sanyarú esős idő igen szigorltja őket, annél- kül, hogy nagyon sokat elpusztitna közülök. 124 ZEYK MIKLÓS 130. HÍRÜNDO ÜRBICA (DeUcìum nrbiva L.) VÁROSI, FEJÉRTORKU FECSKE. Gyakori. Kőépületeken kivül meredek sziklákat is választ fészkezö helyül, az alsóbb havasi völgyekig fel. Tavasszal egy pár nappal rendesen későbbre jö meg mint H. rustica és ősszel hamarább menyen el. Hűvös esős időben sokan elpusztulnak, még nyárban is, annyival inkább Septem- berben. Ennek igen kitűnő példáját láttam 1848 Septembernek 17. és 18. napján. Sept. 14 és 15-én nagy költöző csapatokat lehetett mindenfelé látni. 16-án sanyarú esős idő állott bé, mely nagyon megszigorította őket, de még folyvást költöztek, 17-én és 18-án sok hó hullott még az alsóbb helyeken is és sanyarú széllel apró eső hullott csaknem folytonosan. Ezt már nem tudták kiállani. A hideg és étlenség miatt nem voltak képesek tovább költözni, hanem bádgyad repüléssel bolyongtak a házak közül és folytonosan hullottak el. Ereszek által védett nagy épületek párkányaira ezrenként gyűltek halomba egymást melengetni s folytonosan hullottak le hidegtől dermedten és éhelholtan. Csupán egy helyen egy nagy épület párkánya alatt 60 döglött fecskét számláltam, az utcákon és piacokon is minden lépten lehetett döglötteket és haldoklókat találni. A ragadozó madarak, még a vércsék is ezen napokban többnyire mind fecskével táplálkoztak. Ez alkalommal csak Erdélyben sok millió pusztulhatott el. 131. HIRUNDO RIPARIA (Clivìcolo. riparia L.) PARTI VAGY MARTI FECSKE. Nagyon gyakori. Későbben jő meg, mint H. urhica és hamarabb elmenyen. Fészkét csak folyók martjaiba vési bé. Sokan pusztulnak el a martok béomlása miatt. Messze a folyóktól csak költözködés ideje alatt lehet őket látni, mikor más fecskék közé vegyülve néha még a hegyek közt is láthatni egyes bolyongókat. HIRUNDO RUPESTRIS (Climcola rupesíris Scop.) SZAKADÁSI FECSKE. HARKÁLY FELEK. CYPSELUS. 132. CYPSELUS APUS (Cypselus apus L.) VISnÓ, FEKETE, TORONYI FECSKE. Nem ritka. Városainlíban sehol sem találtam fészkelve (ha csak Brassóban és Székelyföldön nem fészkezik, hol nyárban nem utaztam) s áltáljában fészkelő helyeiket felfedezni nem voltam képes. Mint a mellett meg vagyok győződve, hogy Erdélyben több helyeken ERDÉLY MADARAI 125 fészkezik sziklás Iielyeken, mert Auguslusban, söt Júniusban is többször láttam egyeseket és csapatokat. Tavaszi költözködések Májusban esik, az őszi Augustiisnak másDdik felében. Nyári hüves esős időben gyakran vélet- lenül nagy csapatok jelennek meg a völgyekben bolyongva. Ilyenkor könnyű lőni őket, máskor magasan repülnek és sebesen elhaladnak. Ha a sanyarú idő több napokig tart a városokba béjönek s ugy elbád- gyadnak, hogy kézzel lehet egyeseket elfogni. CAPRIMULGUS. 133. CAPRIMULGUS EUROPAEUS (Cajmmulgus europaeus L.) ÉJJELI FECSKE. LAPPANTYÚ. Gyakoricska. Legnagyobb számmal lakja Havasaink ally át, hol öst- i^énként néha 3— 4-et lehet egyszerre látni. Lakik hegyi erdeinkben is, de az alsóbb, tagosabb völgyeket, kivéve a költözködés idejét, ritkán látogatja meg. Tavasszal alig lehet észrevenni költözését. Nyár végén Augustusnak második és Septembernek első felében jócska költözésök van. Ilyenkor a völgyi réteket látogatják meg főleg. Egyeseknek, melyeket késő östve lőttem, néhány éjjeli pillangó mászott ki szájából s próbálta elrepülni. CUCULUS. 134. CUCULUS CANORUS (Cucuhis canorus L.) KUKUK, V. KAKUK. Gyakori. Gyümölcsökben, berkekben s hegyallyi erdőkben. Áprihs 8-ánál korábban sohasem láttam. Hangját Apr. 12-dike és 16-dika közt kezdi hallszatni. Tavasszal, főleg az Anthusok nag^ on \ évik és hajhásszák, Augustusban ellenben a tehetetlen ifiakat gondosan táplálják. A rósda- színü varietás nem ritka E n y e d környékén. Amelyeket megvizsgáltam mind nőstények voltak. CORACIAS. 135. CORACIAS GARRULA Bbűnkicu (Coracias garrula L.) KÉK CSÓKA V. VARJÚ. SZÁLA KISTA. Nem ritka. Fészkelő helyeikről semmit sem tudok, de költÖzködési ideje alatt (Áprilisban s Május elején, valamint Augustusban s September elején) minden évben tapasztaltam majd mindenütt. Amennyire eddigi íapasztalásim férjednek D e é s környékén s az egész Szamos mentén gyakoribb, mint másutt. Hihetőleg a Mezőséget környező apróbb erdőkben fészkezik. Enyed és Diód vidékén a fenn nevezett hóna- pokban mindig lehet költözködőket látni. Nagyon szereti egyedül álló 126 ZEYK MIKLÓS fáknak tetőző ágaira szállani. Repülése a libucéhoz s a galambéhoz sok tekintetben hasonlit. Élete nagyon szijjas. MEROPS. 136. MEROPS APIASTER (Merops apiaster L.) GYURGYALAG, MÉHÉSZ BANKA. Nem ritka. A Kükül lő partjaiban, Mikálczfalva és Oláh- Csesztve közt, főleg az 0 b r á s a i határon minden évben sokan fész- kelnek. Májusban érkeznek meg, Augustusban elmennek. Május 29-én már nagyobbára ki voltak vésve mély barlangjaik, mely munkával csak- nem kirekesztőleg a nőstények foglalkoztak. Augustus közepe tájatt elhagyva fészkelő helyeiket bolyongani indulnak s ilyenkor a maros- menti berkekben is mindenfelé lehet kisebb-nagyobb csapatokat látni vagy legalább éles hangjokat hallani egész Septemberig. Augusztus leg- utolsó napjaiban azonban mind elhagynak minket, ugy hogy September- ben soha egyet sem láttam. Állítólag a Marosnál is fészkezik Kuty- f a 1 V á n á 1 s a S z a mo s mentén is. Egy elevenen kezemhez került méhészbanka a legelső legyet, melyet eleibe tartottam, elvette, s minden sáskát, prütsköt, darást megevett, melyet eleibe vetettünk. Azután magá- tól is fogdosta a körülte repkedő legyeket. Semmit sem nyelt le, mig néhányszor fel nem vetette s újból ki nem kapta, vagy legalább több- ször meg nem forgatta szájában s jól egybe nem roncsolta. Csőre ilyen- kor csattanó hangot ád, mely mikor sokan vannak együtt a gója kele- peléséhez hasonló, de gyengébb hangot állit elő. ALCEDO. 137. ALCEDO ISPIDA (Alcedo ispida L.) JÉGMADÁR. Nem ritka, a nagyobb tiszta havasi folyóink mentén. Legtöbbet Zarándban a Körösnél, továbbá aSztrigynél, Kenyérvizénél s a Szamosnál találtam. Nagy számmal sehol sem lakik. Az apróbb havasi patakoknál, hol Cinclus aquaticus szereti, fészkelve nem találtam, hihetőleg mivel nincsen partjok, hová fészekbarlangját bevésse. Ősszel és tavasszal majd mindenütt bolyong s néha apró tavaknál is megállapo- dik, ilyenkor és télben a Marost is uieglátogatja. JYNX. 138. JYNX TORQUILLA (Jgnx torquilla L.) N.UÍTEKERCS. Gyakori, Április 8-dika körül megérkezik, néha már 5-ikén itt van. Septembernek első felében elhagy minket. Egyeseket azonban néha ERDÉLY MADARAI 127 September 20-ika körül is lehet még látni. Egyszerű „híncs, híncs, híncs" hangja, melyet tavasszal ki fáradhatatlanul hallszat, néha a csalódásig hasonlít Falco siibhuteo hangjához. Legkedvesebb eledele a hangya és hangyatojás (hangyabíjl) s mégis a midőn három ifiat, melyeket otthon neveltem egy hangyabój mellett ezen eledellel megvendégeltem, eldöglöttek. PICUS. 139. PICUS MARTIUS (Dnjocopus martius L.) FEKETE HARKÂ.LY. Gyakoricska havasainkban, hol a fenyveseket s fenyvesekkel elegy erdőket lakja. Télire rendesen lejebb ereszkedik a havasallyi erdőkbe. A többi hegyi erdőkben és berkekben rendkívül ritka. Részemről csak egyet találtam egy hegyallyi szálas erdőben 1843 December 7-ik napján. 140. PICUS MAJOR (Dendrocopos major pinetorum Bbehm.) NAGY TARKA HARKÁLY, BARNAHOMLOKU TARKA HARKÁLY. Gyakori minden tölgy és csere erdőkben. Fészkelési ideje alatt a völgyi gyümölcsösökben egyet sem lehet látni, x^ugustusban jőnek le a legelsők s azután egész tavaszig mindenütt bolyonganak az alsóbb erdők- ben, berkekben és gyümölcsösökben. Ősszel nagyon szereti a diót. 141. PICUS MEDIUS (Dendrocopos médius splendidior Pareot.) KÖZBELSÖ TARKA HARKÁLY. Gyakori. Fészkel ugyanazon helyeken, hol P. major, néha azonban a belső gyümölcsösökben is megtelepedik. Télen által nagy számban lakják a hegyallyi nagy erdőket, de a berkekbe és gyümölcsösökbe keve- sebb számmal jőnek le, mint P. major. Ha nem csalódom, ezen faj nagyobb számmal lakja Erdélyt, mint P. major. 142. PICUS LEUCONOTUS (Dendrocopos leucotos Rechst.) FEJÉRHÁTÜ TARKA HARKÁLY. Ritka. Magam sohasem láttam a szabadban, pedig főleg az utolsó néhány években nagy gondot fordítottam felkeresésére. Dr. Knöpfler a Nagyág és Zalatna vidékén, Buda Elek a Hátszegvidéki havasallyban tapasztalták s általok én is birtam azon vidékekről egy pár darabot. Stetter is találta, ha nem csalódom R a d n a vidékén. 143. PICUS MINOR (Dendrocopos minor hortorum Bbehm.) KICSINY TARKA HARKÁLY. Nem gyakori. Fészkezés ideje alatt sohasem láttam, hihetőleg a legfélreesőbb nagy erdőkre vonul vissza. Octoberen kezdve lehet mindig 128 ZEYK MIKLÓR egyeseket látni a berkekben, alsó erdőkben, szőlőkben és gyümölcsösök- ben, néha benn a falvakban is, de egyenetlen számmal a különböző években, némely télen alig 3 — 4-et. 144. PICUS TRIDACTYLUS (Picoides tridadylus alpinus Beehm.) HÁROM UJJÚ HARKÁLY. Ritka. Én sohasem láttam a szabadban. Dk. Knöpfler és Buda. Klek birtak néhány példányt gyűjteményeikben. Buda Elek a Hátszegvidéki havasokban néhányszor találta. Dr. Knőpfler nem tudom, hol szerzetté példányait. 145. PICUS CANUS (Picus eanus Gm.) SZÜRKÉSZÖLD KÜLLŐ, ZÖLDKÜLLÖ V. HARKÁLY. Gyakori. Télben, de főleg ősszel Octoberben és Novemberben nagyon gyakori jelenés a berkekben ; a hegyallyi erdőkön kevesebb számmal mutatkozik. Ilyenkor a belső gyümölcsösökben is megfordul s néha íaépületeken, gémes kutakon is kopácsol. Láttam törökbuza kórókon is. Nyárára a nagy szálas erdőkre vonul. 146. PICUS VIRIDIS (Picus viridis lyineiornm Brehm.) ZÖLD KÜLLŐ, V. ZÖLD HARKÁLY. Nem ritka, de kevesebb számmal lakja Erdélyt, mint P. eanus ^ ritkábban is j(") bé a telkekre és belső gyümölcsösökbe. Télben, nyárban a hegyallyi nagy szálas erdőket lakja legnagyobb számmal. UPUPA. 147. UPUPA EPOPS (Upupa epops L.) BÜDÖS BANKA, PUPUZA. Gyakori. Megérkezik rendesen Április ö-dike és 10-dike közt, elme- nyen Augustiisnak végén és September elején. Elmenetele nagyon észrevehetetlenül történik. F'észkei helyéül nagy udvas fákat választ rétek és legelők mellett, néha közel a falvakhoz. GALAMBFÉLÉK. COLUMBA. 148. COLUMBA TURTUR (Turtar comnmms Selb.) GrcRr,iczF.. Nagyon ritka. Április elején vagy köze{)e tájatt érkezik meg, Sep- terabei- elején elmenyen. Fészkezik a hegyallyi szálas erdőkben. Júliusban és Aiigustusban a kalangyákon és tarlókon mindennapi jelenés. ERDÉLY MADARAI 129 149. COLUMBA OENAS (Columba oenas L.) VADGALAMB, KÉK VADGALAMB. Gyakori. Mártius végén, néha korábban is már itt van. Oktoberben menyen el. Fészkezik a hegyallyi szálas erdőkben, főleg azokban, melyek lapályosabb helyen feküsznek. Augustusban és Septemberben nagy csapa- tokban seregei a mezőken. Szereti a sós és szikes helyeken fekvő forrásokat. 150. COLUMBA PALUMBUS (Columba palumhus L.) ÖRVES, NAGY VADGALAMB. Gyakori. A nagy hegyi és hegyallyi erdőkben fészkezik, távolabb az emberi lakoktól, mint a két fennebbi. A hegyek közt, aratás után, nagyon gyakori jelenés a tarlókon és réteken, de az alsóbb völgyekbe ritkán mutatja magát. COLUMBA LIVIA (Columba livia Gm.) KICSI V. SZIKLAI GALAMB. A Kákovai kősziklán (Alsófejér vármegye) fészkezik minden évben több galambpár, de hihetőleg csak elvadult házigalamb, nem pedig eredeti vad C. livia. TYÚKFÉLÉK. PERDIX. 151. PERDIX CINEREA (Perdix cinerea Lath.) FOGOLY.MADÁR, KÖZÖNSÉGES FOGOLYMADAR. Gyakori. Álló helyei berkek, erdöszélek, csiherek s egyes bokrokkal benőtt kősziklás oldalak (ezen utolsó helyet a hegyek és havasok közt választja). Mikor fijai rigó nagyságúak felkeresi a közel fekvő vetéseket. Télen által a faluk és városok környékére vonul, szőlőkbe és gyümölcsö- sökbe, főleg ha nagy a hó és hideg. PERDIX SAXATILIS. KÖVI FOGOLY. 152. PERDIX 'COTURNIX (Coturnix communis Bonn.) FÜRJ. Gyakori. Megérkezik Május első napjaiban, egyesek gyakran már ÁpriHs utolsó hetében; Septemberben elmenyen, de néha Octoberben is lehet még egyes elmaradottakat látni. A hegyekre nem igen magasan terjed fel, úgy hogy a magasban fekvő zab s tavaszi vetésekben sohasem láthatni. Leggyakoribb a nagyobb völgyekben. Aquila " 130 ZEYK MIKLÓS TETRAO. 153. TETRAO UROGALLUS (Tetrm urogallus L.) FENYÔFAJD, VADPÁVA. Gyakori, minden szélbeli havasainkban, lig^^ Zalatna, Abrud- bánya vidékén és a Kalotaszegi havasokon. Enyedre a Topán- falvi járásból kerül legtöbb, hol Áprilisban vadásszák a hímeket, Augustuson tul a fiókákat és tyúkokat. 154. TETRAO TETRIX (Lyruras tefrix L.) NYIRFAJD. Ritkácska. A Radna vidékéről került néhány példány kezemhez, másutt seholsem tapasztaltam. Régebben a Kalotaszegi havason is találtatott. 155. TETRAO RONASIA (Bonasa bonasia L.) MOGYORÓFAJD, CSÁSZÁRMADÁR. Gyakori a havasallyi és hegyi erdőkben, hol főleg a mogyoróval gazdag bükkös erdőket választja álló helyül. Többnyire az árkokban tartózkodik. TETRAO LAGOPUS (Lagopus nmtns Montin.) HÓFAJD, HÓTYUK. GLAREOLA. 156. GLAREOLA AUSTRL\CA (Glareola pratincola L.) Ritka. 1845 Május l-jén lövetett Nagy-Enyed mellett egy vizenyős réten egy kiszínezett hím, ugyanazon évben Május 6-án megint mutatta magát ott egynéhány, melyek közül elejtetett egy nőstény, többször nem tapasztaltam Erdélyben. Stetter találta Dévánál 1846-ban. GAZLOLABUAK. OTIS. 157. OTIS TARDA (Otis tarda L.) TÚZOK, NAGY KÖZÖNSÉGES TÚZOK. Gyakori a Keresztes mezőn. Nem ritka a Kenyérmezőn, a G á 1 d i téren s hihetőleg a Háromszéki téren is. Néha H u n y a d vármegyében is mutatkozik a Rézmezőn, Ősszel bolyongva meglátogatja a Mezőséget s a Maros völgyét. 1847 October 20-án az Enyedi határon is láttam 8-at. OTIS TETRAX (Otis tetrae L.) REZNEK, PÚJA TÚZOK OTIS HOUBARA (Houbara Macqueeni Gray.) GALLÉROS TÚZOK, ARAB TÚZOK. ERDÉLY MADARAI IBI OEDICNEMUS. 158. OEDICNEMUS CREPITANS (Oedicnemus seolopax Gm.) TÚZOKSNEPF. Nagyon ritka. Egyszer láttam Octoberben egy párt a D i ó d i határon a tarlókon. CHARADRIUS. 159. CHARADRIUS AURATUS Suckow. (Charadrius apricarius L.) * ARANYOS PORONDI FUTÓ. Nem ritka, mint által költözködő madár. Novemberben néha nagy csoportok telepednek meg útközben a mocsáros réteken, egyeseket majd minden évben lehet a nevezett hónapban találni. Tavaszi költözködéskor soha sem láttam. 160. CHARADRIUS MORINELLUS Linn. (Charadrms morinellus L.) Ritka. 1842 Novemberben lövetett egy Zeykfalván. Többször nem tapasztaltam Erdélyben, csakugyan hajlandó vagyok hinni, hogy Ch. auratus-sal együtt gyakrabban mutatkoznak, annélkül hogy észrevétetnének. 161. CHARADRIUS MINOR Meyeb. (Charadrius duhius Scop.) * KICSINY PORONDI FUTÓ. Gyakori. Majd minden nagyobb folyóinknak és sok patakainknak porondjain. Tavasszal és ősszel a patakokat is megkeresi. VANELLUS. 162. VANELLUS CRISTATUS (Vanellus capella Schaeff.) LIBUCZ. BIBICZ. Gyakori. Februárius 25 — 27-ike körül rendesen megérkezik. Octo- berben elmenyen, elmaradókat Novemberben is lehet azonban látni. November 10-én egyszer nagy csapatokat is láttam a vetéseken megtele- pedve. Más alkalommal November 24-én is sokat láttam a réteken. Április 18-án a nagy rész már ül tojásain. HAEMATOPUS. 163. HAEMATOPUS OSTRALEGUS (Haematopus ostralegus L.) RiELTZ találta egyszer a S z e b e n vize mellett, de mely évszakban nem tudom. Stettee is találta 1846-ban D é v á-nál. MACHETES. 164. MACHETES PUGNAX (Pavoncella pugnax L.) VEREKEDŐ MADÁR. Gyakoricska. Fészkezve nem találtam, mégis hihetőnek tartom, hogy több helyeken fészkezik nálunk, mert 1846 Julius 6-án és 7-én nagyocska 132 ZEYK MIKLÓS csapatok mutatták magukat az E n y e d i határon s azok közt több hímnek dísztoUazatban, némelyeknél a gallért alkotó tollak már hnllani kezdettek, vagy egészen ki is hullottak. Ősszel minden évben jócska számmal átköl- köznek Erdélyen, Augustusnak 2-dik felében már lehet egyeseket látni a vizenyős réteken és apróbb tavakon, de költözésüknek dereka szeptember- ben van. Tavasszal sohasem láttam. TRYNGA. 165. TRYNGA SUBARQUATA (Trínya ferruginea Bkünn.) Gyakoricska, mint költöző madár, ősszel, a folyók partján, főleg az apróbb mellékvizek torkolatainál levő porondokon. Tavasszal sohasem tapasztaltam, ellenben egyszer (1846-ban) találtam nyári tollazatában Julius 20-án Maros-Ujvárnál, miért is hajlandó vagyok hinni, hogy ha nem is Erdélyben, de a közel szomszédságban fészkezik. Ősszel mindig Septemberben találtam 3. és 18-dik közt. Leggyakoribb Trynga Erdélyben. 166. TRYNGA ALPINA*) (Tringa alpina L.) Nem ritka ugyanazon helyeken, hol T. suharquata szereti. Ezen fajt csupán őszi költözködése alkalmával találtam Septembernek közepén és vége felé. Mindig apró (6 — 10-ből, legfennebb 20-ból álló) csapatok- ban költözik. 167. TRYNGA MINUTA (Tringa minuta Leisl.) Ritka. 1846 September közepén mutatta magát a Maros mellett egy csapatocska, melyből néhány ellövetett. 1845-ben is találtam egyet T. Temmingkii társaságában, melyet T. minuta-nak tartottam, de annyira el volt lőve, hogy biztosan determinálni nem lehetett. 168. TRYNGA TEMMINGKII (Tringa TemmincMi Leisl.) Ritka. Csak egyszer találtam 1845 Augustus 25-én egy kicsiny réti tónál a T ö V i s i határon néhányat, melyek közül egy meglövetett. Ugyan- ezen apró Carex fajokkal benőtt apró tócsánál a többi Trynga fajok is örömest mulatoznak, főleg éjjel. TOTANUS. 169. TOTANUS GLOTTIS (Totanus nebularius Gunn.) * NAGY VIZI FUTÓ. Nem ritka, ősszel csaknem gyakorinak nevezhető. Fészkelve nem találtam. Tavasszal Április második és Május első felében költözik. Ősszel •) Valószínűleg Tringa alpina Schinzii, mert T. alpina Erdélyben eddig még; nem fordult elö. Csató J. ERDÉLY MADARAI 133 Septemberben költözik legnagyobb mértékben, csakugyan Augustus utolsó napjaiban és Octobernek elején is mutatkoznak egyesek. 170. TOTANUS GALÍDRIS (Totanus calidris L.) Igen gyakori tavaszi és őszi költözésekor. Április végén és Májusban, valamint Augustus végén és Septemberben. Tavasszal nagyobb költözése van, mint ősszel. 171. TOTANUS GLAREOLA (Totanus glareola L.) Ritka.**) 172. TOTANUS OGHROPUS (Totanus ochropus L.) * BABOS VIZI FUTÓ. Gyakori kora tavasztól késő őszig. Néha Máritusnak 19-én már itt van kisebb nagyobb csapatokban, Mártius 26-dika körül mindenkor meg- érkezik. Ősszel October második felében is lehet még egyeseket látni. 173. TOTANUS STAGNATILIS (Totanus stagnatilis Bechst.) Ritka. Buda ELEK-től kaptam egy példányt, mely H u n y a d vár- megyében lövetett, hol magam is lőttem régebben Augustusban néhányat. 174. TOTANUS HYPOLEUCUS (Actitis hypoleums L.) * KICSINY VIZIFUTÓ. Gyakori. Inkább a folyó vizek mellett, mint a tavaknál. Áprihsban és Septemberben nagy költözése van, de sohasem jár nagy csapatokban, mint T. calidris, T. glottis és T. ochropus. RECURVIROSTRA. 175. RECURVIROSTRA AVOCETTA (Recurvirostra avosetta L.) Nagyon ritka. Dr. KNÖrrLEK birt egy példányt gyűjteményében, mely az Aranyosnál Z a 1 a t n a vidékén lövetett. HIMANTOPUS. 176. HIMANTOPUS RUFIPES (Himantopus candidus Bonn.) GÓJA SNEPF. Ritkácska. Három került kezembe néhány évek alatt, mindegyik Áprih s közepe tájatt lövetett az Enyedi és G ál di határakban. Stette» is találta Déva nál. •*) Megfigyeléseim szerint gyakori. Csató J. 134 ZEYK MIKLÓS SCOLOPAX. 177. SCOLOPAX RUSÏICULA (Scolopax rusticola L.) SZALONKA. ERDEI SZALONKA. Gyakori. Mártiusban és Octoberben költözik. Fészkelve is találtam, az E n y e d körüli szálas erdőkben s hoztam bé fijait Julius végén. 178. SCOLOPAX MEDIA (Oallinago major Gm.) Ritkácska. Április végén és Májusban találtam néhányszor tavaknál. Kezemben csak kettő volt. 179. SCOLOPAX GALLINAGO (Oallinago gallinaria Mull.) * MOCSÁRI HOSSZÚCSÖRÜ SZAI^ONKA. Nagyon gyakori. Augustus utolsó felében már jócska számmal jele- nik meg a vizengős réteken s egész Septemberben és Octoberben folyvást költözik. Tavaszi költözése solvkal kevésbé észrevehető. 180. SCOLOPAX GALLINOLA (Gallinago gallinula L.) * KIS MOCSÁRI SZALONKA. Gyakori. Mártius végén és Áprilisben, megint Septemberben és Octoberben költözik, de néha egész Decemberig mindig lehet egyeseket látni. NUMENIUS. 181. NUMENIUS ARQUATA (Numenius arquafus L.) * GOIZER. Ritkácska. Augustusnak utolsó felében és September elején néhány- szor találtam egyeseket, vagy 4 — 5-ből álló családokat a réteken a T ö v i s i és Enyedi határon. Tavasszal is hallszatja néha fütyülő hangját útközben. 182. NUMENIUS TENUIROSTRIS (Numenius tenuirostris Vieill.) Ritka. Stetter találta M. Németinél Septemberben. Én is láttam egy párszor N. arquatanái kisebb Numeniusoksit, de nem keríthetvén kézre, a fajra nézve bizonytalanságban vagyok. IBIS. 183. IBIS FALCINELLUS (Plegadis falcinellus L.) Ritka. 1846 Julius 23-án mutatta magát egy család M. Újvárnál^ kettő (egy ifiu s egy vén nőstény) meglövettek. Ezenkívül még láttunk 4-et Május elején az Enyedi határban. Stettee és Buda Elek is talál- ták néhányszor H u n y a d vármegyében. ERDÉLY MADARAI 135 PLATALEA. 184. PLATALEA LEUCORODIA (Platalea leucorodia L.) KALÁNOS GÉM. Ritka. A mezőségi tavaknál néha lehet látni tavasszal és ősszel. Kezemben csak egy volt, mely a Kajáni tónál lövetett. CICONIA. 185. CICONIA ALBA (Ciconia alba Bechst.) FEJÉR GÓJA. Gyakori. Fészkelve csak a Mezőségen és a Maros és Kük üllő közt egy néhány helyen találtam, a többi részeiben Erdélynek csak ősszel és tavasszal költözés alkalmával jelenik meg, Mártius 25 — 26-dika és Augustus 20 — 25-ika körül. Pontosban alig tartja meg költözésének idejét egy madár, mint a gója. 186. CICONIA NIGRA (Ciconia nigra L.) FEKETE GÓJA. Nem ritka. Augutusban és Mártiusnak utolsó hetében minden évben mutatkoznak a Maros mentén s a hegyi patakok völgyeilien. Fészkelve nem találtam ugyan ezen fajt, de mivel Zaránd megyében nyár derekán is láttam egy párt, hajlandó vagyok hinni, hogy ott és hasonló helyeken fészkezik. GRUS. 187. GRUS CINEREA (Grus communis Bechst.) DARÚ. Nem nagyon ritka. Mártiusban és Septemberben költöznek által, ősszel útközben néha meg is telepednek, tavasszal nagyon ritkán. A Fekete ügy mocsarait kivéve sehol sem fészkelnek Erdélyben. ARDEA. 188. ARDEA CINEREA (Ardea cinerea L.) SZÜRKE-FOSÓ GÉM. Gyakori. Fészkezik nagy számmal a Mezőségi tavak hozzájárul- hatatlan nádassal közt és némely berkekben, p. o. a Megykeréki berekben, úgy szmtén magas hegyi erdőkben, is p. o. az Aj to ni szálas erdőben. Augustusban már mindenfelé láthatni az ifiakat, folyamok és tavaknál egész October közepe tájáig. Tavasszal Mártius második felében érkezik meg. 189. ARDEA PURPUREA (Ardea purpurea L.) BIBORGÉM. Gyakori. Nagy számmal fészkezik a mezőségi tavak nádassal közt, a szürke^ éjjeli és a nagy dobos gémmel együtt. Természeténél fogva 136 ZEYK MIKLÓS sokkal ritkábban lehet látni, mint a szürke gémet, bárha közel akkora számmal lakja Erdélyt, mint amaz. 190. ARDEA EGRETTA (Egretta alba L.) NAGY KÓCSOG. NAGY FEHÉR GÉM. Ritka. Néhányszor tapasztaltam, kezemben csak egy volt, mely M.-Uj várnál lövetett 1846 Julius 20-án. Nem hiszem, hogy Erdélyben soha fészkezzék. 191. ARDEA GiVRZETTA (Egretta garzetta L.) KIS KÓCSOG. Nem nagyon ritka. Főleg Aiigustusban és Septemberben nmtatkozik nálunk, néha tavasszal is, de csak mint vándormadár, mely bizonyosan nem fészkezik itt. Kezemben csak egy volt, mely Septemberben lövetett Gyéres Szt. Királyt. 192. ARDEA STELLARIS (Botawus stellaris L.) DOBOS GÉM, NAGY DOBOS GÉM, NÁDI BIKA. Gyakoricska. Fészkezik minden nagyobb nádas tavainknál. Április közepe felé már fijai vannak. Március elején itt van, October első felében elmenyen. 193. ARDEA NYGTICORAX (Nycticorax grlseus L. VAKVARJU GÉM, ÉJJELI GÉM. Gyakori. Fészkezik minden nádas tavainknál, a kissebbeknél is, közepes számmal, a mezőségi tavaknál nagy mennyiségben. 194. ARDEA GOMATA (Ardrola ralloides Scop.) Ritkácska s a hol van is bajosan észrevehető. Csak egy példány volt kezemben, mely Enyednél Május elején lövetett. 195. ARDEA MINUTA (Ardetta minuta L.) PÚJA GÉM. Éppen nem ritka főleg Háromszéken. Kiszínezett példány csak kettő került kezembe Április végén és májusban. Ifiak gyakran mutatkoz- nak nyár végén és ősszel főleg September utolsó harmadában elmenő útjokban. RALLUS. 196. RALLUS AQUATICUS (Ballus aquaticns L.) Gyakori a nagyobb (Mezőségi) nádas tavaknál. Mártiusban már itt van s csak Octoberben költözik el. ERDÉLY MADARAI i^Z CREX. 197. CREX PRATENSIS (Crex pratensis Bechst.) HARIS. Nagyon gyakori. Vizenyős sással benőtt réteken s az ilyen helyekkel határos búzaföldeken, néha távolabb is, GALLINULA. 198. GALLINULA GHLOROPUS (Oallinula chloropus L.) zöldlAbú \1zrrYÚK, nagy, fekete vízityúk. Gyakori. Minden nádas tavaknál. Április második felében érkezik meg, September végével elmenyen. 199. GALLINULA PORZANA (Ortygometra porzana L.) FEHÉREN PETTYEGETETT, PORCELLÁN VÍZITYÚK. Gyakoricska a nagyobb nádas tavaknál. Mártiusban már itt van, Octoberben menyen el. FULICA. 200. FULICA ATRA Linn. (FiUmi atra L.) HÓDA. SZÁRTSA. Nagyon gyakori minden nádas tavaknál. Tavasszal nagyon korán megérkezik, néha már Martins elején, mindenesetre közepe tájatt ; úgy hogy nem ritkán a jég nem bomlott még fel a tavakról. A nép állítása szerint némelyek itt is telelnek a forrásos helyeken conservákkal táplál- kozva. PHALAROPUS. 201. PHALAROPUS TENUIROSTRIS (Fhaluropus lobatus L.) Rendkívüli jelenés. 1848-ban September 26-án mutatta magát kettő a K a p u d i határon (Alsó Fejér megye) egy tócsában réczék közt úszkálva, melyek közzül az egyik kezemhez került. USZOK. COLYMBUS. 202. COLYMBUS GRISTATUS Linn. (Fodiceps eristatus L.) KONTYOS SZ.4RTSA VAGY VÖCSÖK. Gyakoricska. Nem csekély számmal lakik és fészkezik a mezőségi nagyobb tavakon. Az apróbb tavakon csak ősszel és tavasszal mutatkozik egyenként, a folyókon még ritkábban. Tavaí^szal, mihelyt a jég a tavakról 138 ZEYK MIKLÓS felolvad, 8 — 10-böl álló csapatok jelennek meg. Martins végén és Április- ban legnagyobb számmal láthatni őket a mezőségi nagy tavakon. 203. GOLYMBUS RUBRICOLLIS L. (Podiceps griseigena Bodd.) SZÜRKETORKU VÖCSÖK VAGY SZÁRTSA. Gyakoricska. Ugyanazon helyeken, hol a közelebbi, de mindenütt és mindig egyenként. Ősszel és tavasszal a legkisebb tavakat is felkeresi. A folyókon ezt is ritkán lehet találni. A nagy nyílt vizén ritkán tartóz- kodik, hanem a nádak közti apróbb tisztás helyeken, hol veszedelem esetében, lebukva rögtön a nád közé menekülhetik. 204. GOLYMBUS AURITUS Linn. (Podiceps nigricollis Beehm.) COL. VAGY PODICEPS OBSCURUS AZ IFIU. Nem gyakori, ámbár nem is ritka. Fészkezik a nagyobb mezőségi tavakon. Költözködéskor inkább a folyókon mutatkozik és pedig rendesen kisebb-nagyobb csapatokban. Kiszínezett egyszer sem volt kezemben. 205. GOLYMBUS MINOR Linn. (Podiceps nigricans Scop.) PUJA SZÁRCSA VAGY VÖCSÖK. Nem ritka. Költözködéskor inkább a folyókon mutatkozik, ősszel apró csapatokban. Fészkelni hihetőleg csak a mezőségi nagyobb tava- kat keresi fel, hol csekély számmal már kora tavasszal látható. EUDYTES. 206. EUDYTES SEPÏEMTRIONALIS 111. (Colymbus lumme Günn.) ÉJSZAKI Bm'^ÁR. Éppen nem ritka.*) Minden évben mutatkozik késő ősszel és kora. tavasszal páronként vagy apró társaságokban, de legnagyobb részint ifiui (alól fehéres, fenn szürke v. szürke alapon számos hosszuzó fejér babokkal behintett) tollazatban. Ősszel a folyókon sem hiányzik soha, tavasszal inkább csak a mezőségi nagy tavakon található. Apróbb tavakon soha sem találtam. Gsak téli madár, 207. EUDYTES ARETIGUS III. (Colymhus arcticus L.) SZÜRKEFEJŰ — FEKETETORKU BÚVÁR. Nem nagyon ritka. Kilenc évek alatt négy darab került kezembe, mind kiszinezettek és pedig mindegyik Novemberben. Az ifiak az ifiu Eud. septemtrioiialisstű könnyen egybevethetők lévén, tán ezen vétség: következtében nem tapasztaltattak eddig, mert rendesen minden északi •) Ezt és a következő fajt a szabadban részben összetévesztette, amit a következő fajnál (') maga is valószinünek tart. Sch. J. ERDÉLY MADASAI 139 madárfajból több ifm, mint vén szokott minket meglátogatni. A hozzám beküldött négy példány közzül kettő a Sztrigyen, egy a Maroson, egy Hadadnál lövetett. Tavasszal nem tapasztaltam. Egyszer láttam E n y e d e n futólag egy ifiu Eudytcst s a septemtrionalishoz hasonlított, de szeme veres volt, váljon nem ifm Eud. arcticus volt? EUDYTES GLACIÁLIS Likn. (Colymbus Immer Brönn.) ÖRVES V. NAGY BÚVÁR. HALIEUS. 208. HALIEUS GARBO III. (Phalacrocorax carbo L.) KARAKATNA, KORMORAN. Ritka. 1 825-ben mutatkozott késő tavasszal a Maros nál H u n y a d - vármegyében egy csapat, 1827-ben ugyancsak a Marosnál Maros- vásárhelyen felyül, 1844-ben Augusiusban kaptam egyet a Sztrigy- röl. Többször én nem tapasztaltam Erdélyben. 209. HALIEUS PYGMAEUS (Phalmrocorax pygmaeas Páll.) Ritka, kell hogy legven. Magam sohasem láttam Erdélyben. Stetteb azt Írja, hogy Mártiusban a Sztrigyen találta nem csekély számmal. De. Knöpfler is birt egy példányt gyűjteményében. PELECANUS. 210. PELECANUS ONOCROTALUS Linn. (Pelecanus onocrotalus L.) KÖDÉNY. PELIKÁN. * GÖDÉNY. Nem ritka. 1817-ben (ha nem csalódom ősszel) nagy seregek mutat- koztak Erdélyben és többek lövettek meg p. o. Hunyad vármegyében, 1823. közül Marosvásárhelynél jelent meg egynéhány és lövetett meg egy. Alvincznél is lőttek hármat 1841. körül s az Olt mellett is néhányat kevés évekkel ezelőtt. Stetter találta Dévánál. STERNA. 211. STERNA LEUGOPTERA Schinz. (Hydrochelidon kucoptera Temm.) FEJÉRSZÁRNYÜ SIRÁJ. Gyakori. Nagy hihetőséggel fészkezik a mezőségi tavaknál. Tavasszi költözéskor, minden tavaknál láthatni néha 50— 60-ból álló csapatokban, Májusban. Augustus 2-ik és September 1-sö felében is mutatkozik néha, de csak egyenként. Májusban gyakran egyesül St. nigroval és St. Icuco- pareiavai. 140 ZEYK MIKLÓS 212. STERNA NIGRA Linn. (Hydrochelidon nigra L.) (ST. PLUMBEA jobb név volna.) Ónszínű sirâ,j. Gyakori, legközönségesebb faj Erdélyben. Fészkezik jócska számmal a Mezőségi tavaknál. Nyárban, mikor a szél a vizet felkavarja, nagy sergekben repked a tavak felett. Májusban (főleg ezen hónapnak derekán és második felében) az apróbb tavaknál és folyó vizek felett is gyakori jelenés, rendesen nagy társaságokban. September közepén túl soha sem láttam egyet is. 213. STERNA LEUGOPAREIA (Hydrochelidon leucopareia Temm.) Ritkáeska. Kétszer találtunk egy-egy nagy csapatot, mindig St. leucopterával vegyesen, az E ny ed- vidéki tavaknál s a ^Marosnál, Májusnak második felében. 214. STERNA HIRUNDO Linn. (Sterna hirundo L.) Ritkáeska. Néhányszor láttunk egyeseket a Maros mentén, de kezemben nem volt egy is. De. Knöpfler birt egy hazai példányt gyűjteményében. Nem hiszem, hogy fészkezzék Erdélyben. 215. STERNA MINUTA Linn. (Sterna minuta L.) PUJA SIRÁJ. Ritkáeska. július második felében és Augustusban majd minden évben mutatkoznak egyesek a folyók és tavak felett. Kezemben csak kettő voh, mintkettő ifiu, az egyik Julius 24-én, a másik Augustusban lövetett. LARUS. 216. LARUS RIDIBUNDUS Linn. (Larus ridibimdns L.) nevető CSÜLLÖ. * KACAGÓ CSÜLLŐ. Gyakori. Nem csekély számmal fészkezik a Mezőségi tavaknál. Már kora tavasszal itt van és későre menyen el. Octoberben még 20 — 25-ből álló csapatokat lehet a Mezőségi tavak felett látni. Egyszer kaptam egyet az Aranyos-ról December 11-én kemény télben. Április elején még, October közepén már téli köntösben van, a nyárit tehát kevés ideig viseli. 217. LARUS TRIDAGTYLUS Linn. (Rissa tridactyla L.) HÁROM UJJÚ CSÜLLŐ. Nagy ritkaság. 1843-ban Január 6-án (nag)- hidegben) kaptam egyet elevenen az Aranyos-ról. Annyira el volt gyengülve (és soványkodva) ERDÉLY MADARAI 141 hogy egy kézi hálóval borították le. A fogságban nem evett semmit és kevés napok múlva megdöglött 218. LARUS CANUS Linn. (Larus ccmus L.) Ritka. Költözködés idejekor mutatkoznak néha egyesek Erdélybén. Én egyet kaptam Bethlen-böl (a Szamosról), Db. Knöpfleb is birt egy hazai példányt gyűjteményében. 219. LARUS FLAVIPES Meter. (Larus fuscus L.) Nem nagyon ritka. Két darab került a kezembe, az egyik Április végén lövetett, mely alkalommal 5 mutatkozott a Maro s-nál, a másik még később tavasszal, ha emlékezetem nem csal Junius elején. Mások is találták egyenként. 220. LARUS MARINUS Linn. (Larus marinus L.) Nagyon ritka. 1847. October 8-án kaptam egy ifmt az Aranyos- ról, többször nincs tudomásom róla, hogy Erdélyben tapasztaltatott volna. LESTRIS. 221. LESTRIS POMARINA Temm. (Stercorarius pomarinus Temm.) Nagyon ritka. 1841-ben Septemberben kaptam egy ifiu példányt Sáromberkéröl a Maros-ról, többször nem tudom, hogy mutatkozott volna Erdélyben. 222. LESTRIS PARASITICA III. (Stercorarius parasiticus L.) 1851-ben késő ősszel lőttek egyet a Mezőségen a czegei tón, (gerhce nagyságú, feketéslő szinü, szarkafarku, fekete uszólábu vizimadár, igy Írták le nekem, mert számomra kikészített bőrét egy kutya elszaggatta). CYGNUS. 223. CYGNUS MUSICUS Bechst. (Cygnus musicus Bechst.) Nem nagyon ritka. Kettő fordult meg kezemen, mindegyik H u n y a d megyében lövetett tavasszal, az egyik Februárban, a másik késő tavasszal. 224. CYGNUS OLOR III. (Cygnus olor Gm.) Nem nagyon ritka. Egyszer öt mutatta magata Maroson Cseszt- vénél télben, melyek közzül egy ifiu meglövetett és kezemhez került. A mezőségi tavakon is, a mint mondják, mutatkozik néha, főleg kora tavasszal hattyú, de melyik faj, nem tudom. 142 ZEYK MIKLÓS ANSER. 225. ANSER SEGETUM Bbchst. (Amer fabalis Lath.) Nem ritka. Inkább ősszel, Octoberben lehet látni rendesen nagyobb csapatokban a Maroson s vetéseken: nag^^ csapat ritkán telepedik le. Egyszer kaptam eg^'^et Decemberben is a Maros-ról. Tavasszal nem láttam. ANAS. 226. ANAS CLIPEATA L. (Spalvla clypeata L.) KALÁNYOS RÉCZE. Nem ritka. Költözködve jócska számmal mutatkozik ősszel is, de főleg tavasszal (Novemberben és Mártiusban s Áprilisban). Tavasz vége felé páronként jár. Nagy hihetőséggel fészkezik nálunk kevés számmal. 227. ANAS BOSCHAS Linn. (Anas boschas L.) VÁKOGÓ, TŐKÉS RÉCE, KÖZÖNSÉGES VADRÉCE. Gyakori. Jócska számmal költözik ősszel, de főleg tavasszal, mihelyt a hó elment s lakik minden időben nálunk. A legkeményebb hidegben is mindig lehet látni. Fészkel majd minden tavaknál a m ez ős égi éknél nagyocska számmal. 228. ANAS STREPERÀ Linn. (Anas streperà L.) Nem ritka, mint költöző madár. Ősszel kevés számmal mutatkozik, tavasszal (a mezőségi tavakon) korán érkezik meg (apró 8 — 10-ből álló csapatokban) s múlat Április végéig. Nyárban nem láttam. 229. ANAS QUERQUEDULA Linn. (Anas querquedula L.) CSÖRGŐ, KÖZÖNSÉGES PERGŐ RÉCE. * SALLANGOS PERGŐ RÉCE. Minden időben (a hideg telet kivéve) gyakori. Mártius vége felé érkezik meg nagy csapatokban, Augustusnak 2-dik felében és September- ben elmenyen, ilyenkor, főleg Augustusban, mindenfelé láthatni. A hideg iránt nagyon érzékeny, ha tavasszal visszajötte után a hideg megújul, úgy megszigorodik, hogy 15 — 20 lépésre bevárja a vadászt. 230. ANAS GREGG A Linn. (Anas crecca L.) APRÓ. NYÁRI PERGŐ RÉCE, KERCZE. * KIS PERGŐ RÉCE. Gyakori minden időben. Augustusban a nagyobb rész elhagy minket, csak maradozók költöznek még Septemberben. Tavasszal Mártius végén, Tészint Áprilisban jő meg. 231. ANAS AGUTA Linn. (Anas acuta L.) Ritkácska. Menyire ösmeretem eddig terjed, csak költözve érinti ERDÉLY MADARAI us Erdélyt. Tavasszal Mártius végén s Április elején mutatkoznak néha apró csapatok. Más évszakban nem tapasztaltam, mások sem találták tudtomra. 232. ANAS PENELOPE Linn. (Aìias penelope L.) Nagyon gyakori, mint költöző madár. Septemberben, de főleg Octoberben s megint Mártius második felében s Április elején nagy sere- gekben költözik, nagyobbakban, mint minden más récefaj. Egyeseket Májusban is lehet néha látni, de nyárban és télben sohasem láttam. 233. ANAS LEUCOCEPHALA Páll. (Erismatura leuocephala Scop.) Nem ritka, mint költöző madár. Mártius második felében jócska nagy csapatokat lehet látni a mezőségi nyilt tavakon. Kevesen maradnak itt Április végéig. Más évszakban nem tapasztaltam, ámbár hihető, hogy ősszel is általköltözködik Erdélyben. Kezemben csak egy ifiu nőstény volt, mely Áprihs 18-án lövetett Tó hát on. 234. ANAS FUSCA Linn. (Oidemia fusca L.) Ritka. Csak átköltözködésekor látható néha. Csak egy (szép kiszíne- zett) példányt bírtam, melyet Desibé a Mezős égről hozott. 235. ANAS FÜLIGULA Linn. (Nyroca fuligula L.) Rítkácska. Egy igen szép kiszínezett hímet kaptam Mártius 13-án, egy mást, melynek nagyon elviselt tollazata éppen vedlett Julius 30-án. Ezért nem tartom lehetetlennek, hogy kevés számmal itt-ott fészkezik is nálunk. 236. ANAS FERINA Linn. (Nyroca ferina L.) Nem ritka, mint költöző madár. Tavasszal Mártius közepétől Április közepéig nagyon költözik, amikor a Mezőségi nyilt tavakon csaknem számosnak nevezhető. Néha Áprihs végén, sőt Májusban is lehet egyeseket látni. Ősszel September végén és Octoberben költözik. Más évszakban nem tapasztaltam. 237. ANAS NYROCA (Nyroca ferruginea Gm.) » FEJÉRSZEMÜ RÉCE. Gyakori. Majd minden évszakban lehet látni, inkább a nédas, mint nyílt tavakon, az apróbbakon is, csak hideg télben nem láttam egyszer is. Nagyon hihető, hogy fészkezik Erdélyben. 238. ANAS KUFINA Pallas. (Nyroca riifimz Pall.) Ritka. Csak egy volt kezemben, mely Tövisen lövetett tavasszal. 144 ZEYK MIKLÓS 239. ANAS CLANGULA LiNN/iVyrom clangala L.) * SÍA^ÖLTÖ VAGV sípoló RÉCE. Nem ritka, mint költöző és téli madár. November közepétől Mártius végéig mindig Láthatni apró, ha a tél kemény, nagyobb csapatokban. Nagyon ritkán jelenik meg Septemberben, valamint az is rendkívüli eset, hogy a jég felbomlása után még itt mulatozzék. A kiszinezett hímek nagyon ritkák. ANAS PURPUREO VIRIDIS Schinz. Egyszer kaptam Octoberben egy nagyon különös vadrécét, melyet több vadrécék közül lőtt a M a r o s on egy parasztpuskás. Egy ösmeretes récefajnak leirása is nem ülett rá azomban sokban hasonlított ahhoz, melyet a fenntebbi név alatt Schinz leír, s amely hihetőleg nem egy külön fennálló faj, hanem korcs A. hoschas és A. moschata közt. Ezen réce, valamint rajza és leírása, melyet, mielőtt kitöltöttem volna, róla készítettem Enyeden elpusztultak. Ezért csak emlékezetemből írhatom itt le. Nagyobb A. boschasnál^ valamivel nyúlánkabb is. Csőre erős, nem keskeny, de tőben magas, színére sárga és feketével tarka. Lábai nagyok, alkotásban mint a bukkó récék lábai, színükre sárgák, barna tarkasággal, sárga úszóbőrrel. Ruganyos tollakból alkotott liosszú farka hegyes. Feje, nyaka szürkésbarna, az utolsó finoman fejéren tarkázva. Testének egész felső része farkát is beleértve nagyon sötétbarna, gyenge acélfénnyel. Ilyenek szárnyai is, de az evező tollakon szabálytalan nagy fejér foltok. Testének alsórésze, mint nyaka, t. í. szürkésbarna, fmom fejér tarkaság- gal, hasánál csaknem fejéreslő. MERGUS.*) 240. MERGUS ALBELLUS Linn. (Mergus alhelhis L.) * FÜRÉSZ BÚVÁR. Gyakori, mint költöző és téli madár. December elejétől Mártius végéig, Mártiusban 20— 30-ból álló csapatokban bolyong a Mezőségi tavakon. Télben a folyóvizeken, hol a jégen nyílás van, de csak apróbb csapatokban vagy egyenként. Kíszinezettek és ifiak egyenlő gyakoriak. 241. MERGUS MERGANSER Linn. (Mergus merganser L.) Nem ritka, mint téli madár. Folyóinkon, hol a jégen nyílás van, de csak a tél derekán és annál kevesebb számmal, mentől lágyabb a tél. Többnyire kíszínezetteket kaptam s főleg hímeket. *) Csodálatosképpen kihagyja a Mergus serrator-í, mely gyüjteményjegyzéke é& naplója szerint is 1848 febr. 8-án lövetett volna a Maroson Nagy enyeden. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK 14& Ornithologiai Napló. Folytatás. IV. füzet. A 3 első füzetek Enyeden elégtek. 1847. Nagyenyed. *) Oct. 20. Otis tarda, 8 a Hótmaros mellett, minden futás nélkül, könnyen repül- tek fel, szárnyverésük lassúbb a vádiadénál és nagyon suhogó, számyok öblös. Falco btiteo és F. nisus néhány. T\irdus viscivorns sok. Regulus néhány. Fr. montifri. itt, ott. Scolopax rusticula költöznek. Tengelic, Kenderike nagy csoportokban bolyongnak, czinegék is. — Oct. 23. Egy fejér Csiillö, tán L. ridibundus a Maros felett. Méczék, Totanusok. — Oct. 24. Anser segetiim 16 a Maroson. Anas penelope s egy más faj 3 nagy csapatban. Tengelicz és Csiz nagy csoportokban. Emheriza schoen. néhány. Anth. aquat. és A. prat. néhány. Motacilla alb. egy család. Libuc néhány. Totanus néhány. Scolop. gallinag. sok. Se. gallimila néhány. Sordé^) csapatokban. — Kányák^ — Oct. 29. Antìms aquaiicus sok. Csíz, Kenderike, Sorde apró csapatokban Ember, schoenic. néhány. Scolop. gallinago sok. Récze néhány, Vákoyó^) s más faj. Kánya. ^) — Oct. 30. Tardus musicus egy, más és több nem volt a szöllök- ben, csak az erdőben néhány. T. menda. Csekelakán is nagyon kevés Rigó mu- tatkozik az őszön. Parus caudatus sok. Fring. cardticlis. Fr. chloris. Fr. cannabina. Fr. spinus mindezen pintynemüek nagy csapatolvban. Fring. montifring. néhány. Fr. pyrrhula egy család. Sylvia cui'ruca egy. Falco nisus eg^^ — îîov. 1. Fring. pyrrhula egy család. Fr. spinus költöző csapatok. Troglodyt. parv. a telken és kertben. — Xov. 2. Falco pygar. *) Fring. carduelis nagy csapatok. Fr. chloris többek. Troglod. parvulus majd min- den nap találok vagy kettőt kertemben. — îïov. 4. Fring. montifr. néhány. Fr. chloris néhány. Troglodytes parv. kertemben. Czinegék főleg P. major. — Nov. 8. Fring. linaria egy. Fr. carduelis sok. Fr. montifring. sokacska. Fr. chloris családok. Sár- mánya) sok. Turdus menda néhány. Troglod. parv. kertemben. Falco palum. és F. nisus minden nap 2 — 3 látható. — Nov. 13. Fring. linaria egy a Bükkös felé nyúló szöllökben. Scolopax gallinago néhány a hideg kútnál. — Dec. 4. Nagy-Enyeden a patak torkolatánál a porondon mutatta magát egy 25— 30-ból álló csapat Emberiza nivalis. Sebesen futkostak, nem voltak félénkek, felrepittetve sokat bolyongottak ezen hely felett, végre délire elhaladtak, hangjok hasonlitott a szemeli pintynek^) tavaszi hangjához „rrrr". A repülő csapatok hangja hasonlitott a repülő tengeliczekéhez. Három közülük meglövetett. Mind a három nőstény, nem nagyon fejérek. — Dec 8. Fring. linaria egy csapat, Turdus viscivorus, T. menda sok. Alcedo ispida Maros mellett. — Dec. 10. Fring. linaria (?) Fring. spinus bolyongva, Troglod parv. kertem- ben. — Dec. 14. Turdus pilaris, Emberiza eia, Fringilla linaria, két csapatocska, Troglod. parv. mindenfelé, közel a telkekhez. Colymbus septcntrionalis, egy a Maroson *) Ezek az adatok részben Herman 0. A madárvonulás elemei Magyarországon 1891-ig czimü müvében „Kraély" alatt vannak közölve; bizonyos azonban hogy Zetk ezeket a megfigyeléseit Nagy enyeden végezte, mert hiszen ott működött mint tanár. ') Emberiza calandra. — -) Buteo communis. — -y Anas boschas. — ■•) Circus cyaneus. — "■) EmberUa citrinella. — *) Fringilla coelebs. Aquila 10 146 ZEYK MIKLÓS lövetett, ifjú példány, de szeme veres. — Dec. 11. Larus rídibundus, G e r e n d e íi lövetett az Aranyoson, lábai hussszinbe ;menô narancsszinüek, csőre tőben veres, vége felé feketébe menve által. Ki van töltve 158 N.-rus alatt. — Dec. 18. Anas clanguîa. egy a Maroson. NB. a Maros az éjjel (eljesen által állott, de még nem megjárható. Turdus pilaris és T. viscivorus, többek a Hótmaroson, egyes T. D!crwíáA"is. — Dec. 19. Turdus pilaris, egy 150 — 200-ból álló csapat; Turdus viscivorus, többek; Túrd. meruln egyesek ; Fring. cordudis, csapatocskák több helyeken ; Fr. chloris egyesek ; Fring. pyrrhula családok ; Parus coeruleus egyesek mindenfelé ; Lantus excubitor egy. Egy szélleljádző (tán F. tinnunculus), sármányok, szemeli pintyek kevesen, ökörszem. Csóka és varjú egy sem volt sem ma, sem tegnap, tán délire nyomultak. — Dec. 21. Faleo palumb. kettő ; Szélleljádző egy ; Turdus pilaris sok száz ; T. visciv. solv ; T. merulo néhány ; Fr. pyrrhula többek ; Fr. eannab néhány ; Fr. roelebs nem sok ; Fr. montifr. néhány; Sórde, ^) Sármány'^) csapatokban. Parus coerul. többek; P. major kevés; Certhia néhány ; Csóka nincs. Lantus exc. egy ; Sittát egyet sem láttam. Accentor modularis egyesek. — Dec. 22. Turdus pilaris 15—20 a szőUőkben, széllel szemben ÉK-re haladva. Szemeli pintye) és sármány sok bolyong, Tengelicze családonkénl, hosz- szufarku czinege sok, sárgahasu*) kevésbé. Anas clangula egj. — Dec. 23. Parus hi- gubris egy, P. j^alustris néhány, P. coeruleus többek, P. caudatus sok. Tengeliczek, sármányok, léprigók, Ökörszem- Sitta és hrtrkály nagyon kevés. Zöld küllőt az őszön egyet sem láttam. Ttirdus pilaris csak néhány, a nagy csapat ehnent. Fr. pyrrh. töb- bek, Fr. cannabinanagY csapatok énekelnek a Hólmarosban. — Dec. 24. Turdus liilaris szöl- lőkben és Hotmarosban 100-nál több, mezőkben is; T. visciv. 15 — 20. T. menila né- hány, Partis palustris néhány, P. major néhány, P. coer. és caud. sok ; Fringilla lina- ria néhány. Havasi pinty, 6) szemeli pinty, 6) tengelicz, sármány, sorde mindenfelé, ken- derike családonkénh Picus minor 2, Pi^us médius néhány, Sitta. néhány. Accentor, Troglodytes itt-amott. — Dec. *25 — 27. Mergus albellus csapatok az Aranyoson és Maroson. ~ Dec. 27. Turdus pilaris nagyon sok, T. visciv. sokacska, Túrd. merula néhány, Parus major sok, P. caud. sok, P. coer. többek. Fr. pyrrhula több családok, Fr. coclebs sok. Néhány csóka. Anas clangula négy. — Dec. 28. Ember iza eia minl- egy 20-ból álló csapat a szőllökben, Fr. pyrrhula ugyanott. ~ Dec. 29 — 30. Kánya'^) egy, Túrd. pil. néhány, T. merula többek. Fr. pyrrhula kevés. Czinegék mint fennebb. Anas clangula néhány. Certhia egy, Fring. montifr. egy, Fr. coelebs és Emb. citr. között. NB. Vákogó réczét^) egész November és December hónapokban egyet sem láttunk, Fr. monti fring illát áltáljában keveSid, főleg October óta. Zöld küllőket scto láttam az őszön. 1848. Nagyenyed. Jan. 2. Fr. pyrrhula több családok, Fr. carduelis családok, Turdus pilaris néhány, T. visciv. et merula néhány, Parus caudatus két nagy csapatok, köztük J'. coeruleus, sok P. major és palustris néhány. Picus major, P. médius és P. minor egyenként, kevés. Kevés csóka. NB. Sittát, Certhiát és ragadozó madarakat is nagyon kevepet lehetett a közi - lebbi hónapokban látni. Ellenben kitünteti a közelebbi őszt az, hogy lejött Emberiza nivalis. Fr. linaria jócska számmal, Larus marinus juv. Turdus pilaris roppant számmal, Mergus albelhis csapatocskák, Anas clangula páronként s egyenként is. Jan. ;í. Fringilla pyrrhula sok, Mátyás néhány, az őszön rendkivül keveset lehe- tett látni. Csíz egy. Lép- és Fekete rigó néhány, Anas clangula egy. — A diligentia ') Emberiza calandra. — 2) Emberiza citrinella. — ') Fringilla cuclcbs. — '') Parus major. — *) Pyrr- hula rubicilla vagy rub. europ. — *) Frinr/illa coelebs. — ') fíuteo ':onimunis. — ^) Anas boschas. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK 147 l»éállván, már ezután rilkári fordulhatok meg a sza])a(i ég alatt és sok jelenés fogja figyelmemet elkerülni. — Jau. 7. Az apró madarak (pinty, sármány, hegyipinty) nagyon kezdenek közeledni a telkekhez s vélek egy-egy F. nisus is mutatja magát pár na]) óta. Czincgék is nagy csapatokban a kertekben, főleg P. eaudatus. — Jan. 9. Tnrdus pilaris 50 — 60-ból álló csa))at, Fringilla spinus egy. — «Tan. 14. Turdus pila- ris 15 — 20, Fr. spinus egynéhány. — Jan. 8—15. Fringilla pyrrhida családok, Fr. montifr. egyesek és családok, de kevés s nem minden nap, Fr. carduelis családok és nagy csapatok mindig, Fr. chloris egyesek, Fr. cannabina egyesek. Továbbá fekete- és léprigó itt-ott. Sok Fringilla coelebs, Emheriza citrinella, czinegék, föíeg hosszufarku nagyon sok. Vagy kél Falco palumbarius és egy Buteo. — Jan. 16. Fringilla linaria mintegy 20, Emberiza sclioeniclus egyesek az Őrhegyen más sármányok közt, Turdus pilaris egy jó csapal. — Jan. 18. Fringilla pyrrkula sok, Fr. linaria sok, Circus cyaneus kiszínezett, Fringilla chloris néhány, Fr. cannab. családok, Fr. carduelis néliány, Parus coerulcus néhány, nag\'on elszigoi'odva. A telkeken sok apró madár. F. nisus egy. Strix flammea elevenen fogatott. — Jan. 23. Fr. linaria benn a város- ban. — Jan. 28. Fr. pyrrhula néhány, Fr. card, néhány, Czinege vagy kettd* a Hót- maroson, egyebet alig lehet látni a mezőn. ?^(ilco lagopiis. Jan. 16. óta az Őrhegyen a diófákon minden nap egész Februárinsig. — Febr. 3. Be resztéi kén lövetett egynéhány Bombycilla garrula. — Felli". 7. Fr. montifr ingilla, bolyong, miután rég nom mutatkozotl. Troglodytes p. a telken, J^. lagopus, F. nisus, C. cyaneus ifiu. — Febr. 8. Mergus serrator Maroson lövetett, fem. adnlt. — Febr. 10. Turdus pilaris, két jó csapat, egy darab idő óla mostanig nem láttuk. Fr. pyrrhula sok, Parus cau- datus sok, másféle czinegék is. Áltáljában sok apró madár, azok közt Fr. montifring. is bolyongva. — Febr. 18. Strix uralensis a bükköslien lövetett, Certhia fam. sok, Fring. spinus egy csapat. Fekete- és léprigó néhány. — Febr. 25. Vanellus eristatus meí>érkezett. — Febr. 36. Alauda arborea megérkezett. Béczék kezdenek bolyongani. — Febr. 28. Alauda arvensis megérkezett, Béczék csapatokban bolyongnak, Emberiza echoeniclus bolyongva. — Mart. 4. Saxicola riibicola megérkezett. — Mart. 5. Saxi- cola rtibicola, szól kertemben. Stuì'ìius vulgaris és Motacilla alba hasonlólag megérke- zett. Scolopax gallinago most legelőbb. Vanellus eristatus néhány. — Mart. 12. Bom- bycilla garrula, lövetett egy ?> közül a M i r i s z 1 ó i erdőn. A fatetökről rovarok után repkedtek. — Mart. 13. Ardea cinerea és Anthus pratensis megérkeztek. — Mart. 14. Turdus niusicus, Sylvia abietina, ') Sylvia rubecula ezen 3 madár mutatta magát leg- előbb, a rigó táa régebben is megjött, csak nem vettük észre. Nagyon énekelnek az erdőken : Fringilla coelebs (rrrr hangját adja csak) Fr. coccoihraustes költözik, Czine- gék. Állitólag a szalonka is itt van. A seregély és Saxicola rubicola is énekelnek. Ma ösIve jól járt a szalonka.^) — Mart. 18. A vércsék'^) költöznek. — Mart. 19. Mint- egy ■íO-böl álló Totanus csapat mutatta magát, egy T. ochropus meglövetett. — Mart. 23. Anas fuligula lövetett egy kiszinezett példány. — Mart. 26. Ciconia alba egy nagy csapat költözött által. — Apr. l. Mutatta magát 2 Anas acuta az Inczédi tónál és Apr. 2. egy Falco halyaetos (?) sas nagyságú és széllelj ádzott. — Apr. 5. Sylvia iithys többek, Sylvia abietina többek, Saxicola oenanthe néhány, tán most érkezett, Emberiza eia többek, Tichodroma phoenicopt kettő a Kákovai kősziklán, Hirundo rustica 2, most legelőbb. Upupa most legelőbb, vércsék s egy sas. — NB. Egy néhány hetek óta ritkán tehetvén excursiókat, naplóm nagyon hiányos. Ezután reménylem, hogy pontosb figyelmet fordithatunk megint az ornithologiai jelenésekre. — Apr. 8. Hirundo rustica 1, Hir. urbica 1, most legelőbb, Junx torquilla megjött, de még nem szóll. Falco milvus. — Apr. 10. Sylvia eurruca most legelőbb, Fecske (tán íf. rustica) egynéhány. — Apr. 12. Anthus arboreus most legelőbb, Hirundo rustica M Plii/lloscopns coUybita.. — ^) Scolopax runticola. — ^) Cerchneis tiiinuiicitlus. 10* 148 ZEYK MIKLÓS néhány, Falco milvus 2, Junx torquilla énekel, Cuculus canorus, ma szóllott legelőbb^ Totanus ochropus, Hirundo rustica és urbica többek. — Május. 10. lövetett En y eden 1 Anas penelope kiszínezett him s egy Anas ferina ifîu vagy nőstény. — Május. 11. Sterna leucoptera többek mutatkoztak, egy lövetett. — Május. 12. Anas ferina kiszi- nezett tűm lövetett egy, többek között. — Május. 14. Sterna nigra a napokJjan lövet- tek az E n y e d i határban, mint látszik nagyon járnak. 1848. Diód.*) Aug. 2-án Diódra mentem, miután az egész tavaszon és nyáron majd egy excursiót sem tehettem, de itt is csak Sept. 20-ig volt nyugtom. — Aug. 2 — 3. Anth- campestris többeket hallhatni az ugarokon. — Aug. 6. Anthus arboreus most legelőbb hallottam a Vojvodában, — Aug. 7. Muscicapa grisola ma legelőbb a szöllőkben. — Aug. 15. Merops apiaster néhány a Tövisi berekben. — Aug. 17. Merops apiaster T ö V i Sítől G á 1 d t ő-ig mindenfelé nagyon sok, most költöznek Scolopax gallinago temérdek, Trynga pugnax néhány. — Aug. 19. Sylvia hy palais néhány, legyek után kapkodva. — Aug. 26. Coracias garrnlus néhány, Sylvia hypolais néhány, Caprimnl- gus egyesek, Ciconia alba két erősen nagy költözködő csapat. Egy nagy sólyom (F. candicans vagy F. laniarius lehetett). — Aug. 30. Merops 60-ig való csapat. Trynga puguax néhány. Totanus glottis és calidris többek. — Sept. 2. Coracias gar. többek, Parus luguhris kettő. Muscicapa gris, néhány nap óta sok. Hirtindo rustica nagy költöző csapat. — Sept. 7. Caprimulgus eg\% Anthus campestris és Anthus arboreus mindenfelé sok. Muscicapa coliaris néhány ifiu. — Sept. 11. Coracias gar. egy, Totanus glottis sok. Sitta 9-ike óta a kertekben is. — Sept. 13. Totanus glottis sok, Trynga subar- cuata két csapatocska, Trynga egy más- nagyobb faj, egy csapat. — Sept. 15. Hirundo urbica egy nagy csapat pihent útközben a házfedelen, egyesek is költöznek. Hirundo riparia költöznek, Trynga suharcnata többek, Anas ferina 30-ig való csapat. A réczék nagyon költöznek Charadrius minor s egy nag^^obb faj. — - Sept. 16. Hirundo urbica nagyon sok, útközben elszigorodva a sanyarú idő miatt, H. rustica egyesek bolyongva. — Sept. 17 — 18. Rendkivül bolyong és költözik minden madár, nagyobbára elkény- szeredve az idő miatt. A mezőkön sok a széllelj ádzó^) s inás ragadozó. A Maroson sok vadlúd, récze és snepf. (Totanus és Scoi, gallinago). Hirundo rustica lüdeg és ellenség miatt kezd dögleni, H. urbica százanként döglött. Eszterkák alá párkányokra 100-anként halomba gyűlnek egymást melengetni s folytonosan hullanak le hidegtől dennedten s éhenholtan. Az Enyedi kolégyum párkányain sok ezer telepedett meg, alatta csupán egy helyen 60 döglöttet számláltam meg. A ragadozó madarak, a vércsék is többnyire mind fecskével élnek. Motacilla alba és pintywemüek seregeinek, de nem nagyon szenvednek. Muscicapa grisola a városban a házak mellett nagyon elgyen- gülve. — Sept. 20. Falco rufìpes 25— 30-ig való csapat a mezőken. Fecskék egyesek elfáradva, .hmx eg^^ Motacilla alba nagyon sok. — Sept. 26. Phalaropus tenuirostris kettő mutatta magát réczék közt egy tóban. Kapu d-nál, az egyik meglövetett s ki van töltve. — Oct. 2. Ardea stellaris néhány, egy Kolcsog.'^) — Oct. 17. Egy hét óta többször hallottam Fringilla monti fr ingillát, egy pár nap óta jócskán költöznek. NB. Eddig terjed naplóm e villangós évben, ez időtől fogva a hadi készületek és később a háborúzások minden munkásságomat és időmet igénybe vették. Nov. 8-án elhagyva N.-E n y e d e t, a táborral jöttem B.- II u n y a d i g. Innen 19-én indultam N.-V á r ad *) Hogy a jelen esetben és később is Dió d-ia vonatkoztatott megfigyeléseket tényleg ott, vagy javarészükben, N agyenyedengyiijtöttc-é Zetk, azt nem lehet mindig pontoean megállapítani, de ez nem is lényeges, mert a két hely oly közel van egymáshoz, hogy bizvást helyettesíthető egymással. ') Cerc/tneis. — '') Egretta alba. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK U9 felé s 25-én érkeztem Roff-ra. Decembernek 10 első napját Pesten töltöttem. Mindez alatt csak az utón s a Pesti Múzeumban szerezhettem néhány tudományos íidatot. A Magyarországra vonatkozó tapasztalataimat külön naplóban jegyeztem fel. — Leend-é valaha alkalmam ezen Erdélyi naplót folytatnom? Isten tudja! Én nem hiszem. E n y e d nincs. Azon temérdek kincs, melyet egy évtizeden keresztül a Muzeumbau gyűjtögettem, papirosaimnak legnagybb részével hamuvá lett. 1846. Diód.') Aug. 24. Hirtmdo rustica nagyon seregei, ma több 100 ezernyi szállott belé a Tövis i tonali nádba. Ugyanott lövetett 2 Anas lencophthalnios ifiu. — Aug. 25. Mutatta magát Sylvia trochilus (v. S. hippolais ?) s lövetett egy Coracias garrula. — Aug. 26. Ma is láttam Vojvodában egy vén him Lanius colluriot. A réczéknek, főleg A. crecca és A. querquedula fajoknak nagy költözése van a Maros mentén, a Merops apiaster nagy csapatokban bolyong ugyanott, tán költözők is. Scolopax gallinago min denfelé, Totanns ochropus és glareola is sok. Sylvia phoenicurus sok, ifiui tollazatban Parus major és coeruleus mindenfelé bolyong. — Aug. 28. A fülemile erősen költözik (Sylvia hiscinia) ugy S. phoenicurus is. Sylvia ruhecula egy pár nap óta a fiókák megindultak. — Aug. 29. Anas crecca a Maros mentén nagy csapatokban erősen köl- tözik, Merops apiaster seregei és költözik, Totanus glottis, ochropus. glareola és hypo- leucus nem ritkán mutatkoznak több helyeken. — Aug. 30. Mutatták magukat ezek : Anthus campestris páronkint és 4 — 5-ből álló családokban az ugarokon, Saxicola oenan- the mióta itt vagyok mindig látható az ugarokon családonként, néha bokorra, söt fákra is száll. Muscicapa grisola temérdek mindenfelé, Lanius collurio ifiui tollazatban elég, Anthus arboreus elég, Sylvia ruhecula fiókák. Ezeken kivül sármány, czinegék, tengeliczek, csajáncsapók. *) Emheriza miliaria a mezőkén csapatokban bolyong. — Aug. 31. A t övi si tónál láttam ezeket : Anas leucophthalmos ifiak és vének, A. quer- quedula, Scolopax gallinago sok, Totanus glareola nagyon sok, Trynga pugnax 2, Emheriza schoeniclus mindenfelé, Hirundo rustica temérdek bolyongott a mező felett erre-amarra, de nem költöző modorból. Sorde is van apró csapatokban. — Aug. 29. jött kezemhez egy hihetőleg ifiu Merops apiaster elevenen. A legelső legyet, melyet eleibe tartottam elvette, azután is minden legyet, sáskát, prücsköt, darazsat megett, mit eleibe tartottunk vagy a földre vetettünk. Csakhamar a körülte repkedő legyek után is kapkodott s azokat igen nagy ügyességgel fogdosta, rendesen helyt ülve, néha egy nem nagy, de serény ugrással kapva utánnok. Semmit sem nyelt le egyszerre, hanem egy néhányszor felvetette s újból kikapta vagy legalább többször meghányta forgatta szájában s csőrének éles ormai közt több helyen egyberoncsolgatta, eközben vagy mikor valamihez kapott, mindig hallható csattanással történt csőrének betéteié (amikor sokan vannak a gójáéhoz hasonló kelepelő hangot állit elő). Hátrafelé és oldalt- félt apró de szapora lépésekkel ügyesen tudott futni, elé felé rendesen kicsiny serény ugrásokat tett. Nyugvásban mindig sarkára ereszkedett. GewöUét vetett ki időről-időre mint a Laniusok és Ragadozók. Mikor hangot adott, száját a legkevésbé sem nyitotta ki. Harmadnapra megdöglött, tán régibb betegsége miatt. *) Ebben a füzetben volt egy magános lap az 1846-iki naplóból, amely a Merops-ta, vonatkozó «rdekes megfigyeléseket tartalmazza. Ezt szintén itt közlöm. ») St/lvia. 160 ZEYK MIKLÓS Ornithologiai napló. Magyarországra vonatkozólag. 1848-ban Oc tob. 20-án jöttem ki a Királyhágón adataimat g y ü j t é m, főleg R o f f o n s környékén. 1848. Tiszaroff. Nov. 24. Otis tarda néhány egy repczefölden. Vanellus crist. sok a réteken. — ííov. 25. Numenius többek Roff mellett a földeken. — Dec. 11. Otis tarda két csapat, egyildjen 23, másikban 24, lövésre várták a szekeret. — Dec. 15. Strix oius ötöt láttam egy gyümölcsösben, köztük tán St. brachyotiis is ; itt kevés lévén az erdő és gyümölcsös, reménylem, hogy könnyű lesz az erdei bagolyfajokat egybegyűjteni. — Dee. 18. Strix otus azóta minden nap megtaláltam ezen bagolycsaládot ugyanazon kert- ben. — Dec. 22. Strix otíis minden nap a kertben találhatók. Falco jndumbarius és nisus 20-ika óta gyakran látom őket. A kertben havasi pinty, ') ökörszem, fatetü'^) s más apró madarak. — Dec. 23. Strix otus ma 7-et láttam ugyanazon kertben. A varjaktól nem sokat szenvednek; egyszer, mikor felrepitettem őket, űzőbe vették a varjak, de azután sokszor tettem ugyanazt, anélkül, hogy egy varjú is jelent volna meg. Meglepő, hogy a legtisztább napfényen milyen ügyesen repülnek. Fringilla pyrrhula egy csapat. — Dec. 25. Strix otus, 6 a kertben. — Dec. 26. Strix otus 7 ugyanott. — Dec. 27. Strix otus detto, Karuljak'-') néhány, vércse*) 1, sármánya) néhány, czinege néhány, sárgahasu.^) — Dec. 31. Strix otus detto, Parus major néhány, Ökörszem 1. 1849. Tiszaroff. Jau. 2. Strix otus 6, egyet akaratom ellen meglőttek. — Jan. 5. Fringilla pyrrhula sok, czinegék néhány. — Jan. 10 — 26. Falco lagopus többek, F. tinnunculus néhány, F. pygargus'') néhány, Strix otus 1, Fringilla pyrrhula sok, Fr. chlor is néhány, Fr. monti fringilla néhány, Fr. coelebs néhány, Fr. cannabina többek, czinegék főleg sárgahasu^) Alauda eristata sok a telkeken. — Jan. 29. Vultur tán cinereus 2, vércse 1, Tarka harkály 1, czinegék néhány, főleg sárgahasu. — Jan. 31. — Febr. 3. Sasok, tán F. fulvus, vércsék, kányák, ®) Falco pygargus. Túzok többet láttam 100-n ál a kakadi és fegyverneki határokon. Kenderike sok. — Febr. 4—25. Fring. pyrrhula 10 — 15-ből álló csapatok. Parus coeruleus és major egyesek a kertekben. Szemeli pintye'') egész télen át alig láttam 5-öt. Sármány ^^) kicsiny csapatok, Picus major 1, túzok a Gyendai pusztán sok. — Febr. 27. Vadlúd*'') néhány napok óta érkeznek gágogva hosszú sorolíban. Vanellus eristatus megérkezett apró csapatokban Béczék nagy csapatokban érkeznek, a télen egy sem volt a nagy hideg miatt. Snepf- félék is jöttek, de nem tudom mely fajok. Alauda arvensis megérkezett és énekel. Fringilla pyrrhula egy jó csapat, Fr. cannabina többek. Kontyos pacsirta, szarka, varjú (fekete és szürke) csóka s verebek mint a télen. — Mart. 1. Vadlúd (Anser ciwereiís 150— 200 a nagy tón es költözve). JSéc^e'Â; (A. cMergíteíÍMZa és crecca legtöbb, de még vagy 5 — 6 másféle faj is több 100). Numenius (tán arquata) egy nagy csapat és egye* ') Pyrrhula rubicitla. — ^) Certhia. — ') Acoipiter nisus. — *) Cerchneis tinn. — '•>) Ember iza citrinelhi. — 8) Parus major. — ') Circus cyaneus. — ") Paras major. — ^) Bateo communis. — '") Fringiíla coelebs. — ") Emb. citrinella. — '^j Bizonyára Anser feras. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK 161 sek. Kányák^) néhány, sas, túzok 9, Sturnus vulgaris jó csapatok, most legelőbb. — Mart. 5. Sas vagy keselyű. Vadlúd (tán A. cinereus) több nagy csapatok. Vadrécz& sok száz, kőztek tán Mcrgtisok is, Numenius arcuata két csapat és egyesek, Vanellus egy csapat. Kenderike s a rendes madarak. — lilart. 10. Egy nagy csapat Grrus cinerea megérkezett. — Mart. 21. Tur dus musicus néhány, FringiUa pyrrhula családok, Fr. cannahina néhány. Mezei ós kontyos pacsirta elég, Numenius -í, Vanellus 1. Réczék csapatok a Tiszáin, Certhia familiáris egyesek, Motacilla alba egy. — Mart. 24. Cico- nia alba egy költöző csapat, most legelőbb. Csüllök, darvak. Réczék bolyongva nagy számmal. — Mart. 26 — 28. Falco milvus 1, Falco pygargus^) kiszínezett és ifiu né- hány, F. nisus 1, Ttirdus musicus többek, énekelve részint, T. merula 1, Parus major sok, P. coeruleus néhány, FringiUa pyrrhnla családok és párok. Accentor modularis 2, Begulus már több napok óta itt-ott néhány, FringiUa coelebs költöznek. Kenderike csapalocskák, Anthus (tán pratensis vagy aquaticus^) nagy csapat és egyesek). Totanus ochroptis néhány, Numenitis arquata mindenfelé a mezőken 4 — 6, egy nagy snepf (csa- patok a tavak mellett). Récze sokféle, legtöbb querquedula, nagy és apró csapatok, vad- Iád néhány, Larus (tán ridibundus) néhány, Vanellus eristatus többek. Sylvia abietina*) 1, Ciconia nigra néhány. — Mart. 30. — Apr. 1. Nagy fekete sas 1, F. milvus 1, F. pygargus kiszínezett s ifiu, Troglodytes 1, Regulus néliány, Sylvia rubecula 1, S. abie- tina 2, Tur dus musicus 1, Anthus pratensis néhány. Parus major és coeruleus néhány.. Hirundo rustica 5 s azután egyesek, én Ápr. 1-én láttam legelőbb, de mások Mart. 30-án mondják, hogy látták. Emberiza ciir. 2, FringiUa coelebs néhány, Fr. cannábina néhány itt ott. Darvak többek, Numenius arquata sok mindenfelé, Totanus ochropus itt-ott egyesek. Vadlúd néhány. Réczék sok mindefelé, csüllö 8 — 10, tán ridibundus. — Apr. 3. Falco tinnunculus néhány költözve, F. pygargus 1, Saxicola oenanthe most legelőbb, Sylvia eurruca 1, most legelőbb, Hirundo rustica többek, Parus major uéhány, Eniberiza miliaria néhány énekel, Turdus musicus 1, FringiUa pyrrhula 1 pár, Fr. cannábina mindenfelé énekel. Upupa epops most legelőbb, Numenius arquata sok mindenfelé, Numenius — tán phaeopus néhány, Ardea cinerea 2. Réczék többek, főleg A. boschas és cly peata. — Apr. 4 — 6. Falco pygargus 1, Regulus többek, Motacilla alba 1, Iliìtmdo rustica egyesek s egy 30 — 35-ből álló csapat a mezőken, Hirundo nrbica 3, mosL legelőbb. Turdus viscivorus 1, T. musicus 8 — 10, Saxicola oenanthe 1. Parus major néhány, FringiUa coelebs néhány, Fr. cannábina többek. Sármány egy pár, Vanellus néhány, Anas crecca 6, csüllö 2 pár, de melyik faj ? Hosszú hegyes íízárnya feketéslő végű farka egészen fejér, rövid, kicsiny és héjjaz. Hangja károgó és vinyákoló, nem nagyobb Sterna hirundo-nki.^) Mezei veréb és szarka sok a szőlők közti gyümölcsösökben. — Apr. 7. Vércsék többek fészkelnek, kánya — tán egerész, néhány, Motacilla alba 1, Numenius arquata többek itl-ott. Libucz °) elég, Anas crecca néhány s más más faj is kevés. Limosa lövetett 8 többek közül, Himantopus rufipes i. — Apr. 8. Falco ater 1, Parus coeruleus 2, Hirundo rustica néhány. Kenderike többek, Ardea nycticorax a k a k a d i berekben fészkelő helyén megjelent. — Apr. 13-- 14. Kakád és Roff. Falco milvus néhány, F. rufus 2, F. tinnunculus 2 pár, •/''. buteo néhány, egy nagy fekete sas. Motacilla alba néhány, M. flava mindenfelé a vizes réteken, Anthus pratensis sokacska, Anthus arboreus most legelébb néhány.. Saxicola oenanthe sok a sánczok körül, Sylvia eurruca 1, Muscicapa coliaris most leg- i-lőbb, Sylvia abietina 1, Parus coeruleus néhány, Parus major néhány, Túrd. musicus 1, Sordi elég, Numeniusok (csapatok), Totanus ochropus és egy kisebb faj, néhány,. Anas boschas és A. querquedula többek. Ciconia alba két bolygó csapat, 60-ig össze- >) Buteo communis. — '') Circus cyaneus. — !*) Bizonyára pratensis, mert csak ez szokott ar Alföldön ilyentájt csapatosan megjelenni. Az Alföldnek ez a faj ilyenkor typikus jelensége. — *) rhtjllof-- C'ifus coUybita. — ^) Legnagyobb valószínűséggel Larus minutus. — ") Vanellus capelia. Ig2 ZEYK MIKLÓS sen. — Apr. 15 — 16. Cuculus canorus most legelőbb, de még nem szóll, Muscicapa coliaris 1, Sylvia curruca 2, Sylvia (tán hypolais alatt nagyon fejér), Sylvia (tán sibi- íoírix, ^) éneke ip szipp szipp szipp szrrr, a sorde énekére emlékeztei, kevésbé a szemeti pintyére). Anthus arboreus néhány, Trynga pugnax sok, még nincs disztollok, legalább nem volt 2 hímnek, mely kezembe került. Numeniusok többek. 1849. Apr. 17—19. Sártóközi*) expeditió Ecseg mellett. Falco peregrinus 1, F. rufipes néhány és egyesek, F. tinnuncidus többek, F. milvus 2, F.rufus mindenütt a nádasoknál, F. pygargus-) többek mindenfelé. Saxicola oenanthe sok, énekelnek. Sylvia egy '"■ádi már megérkezett, Sylvia sibilatrix a nádban néhány, tán trochilus is. Motacilla flava sok, minden réten, M. alba néhány, Anthus pratensis többek, Soráé elég. Kenderike sok. Hirundok {íirbiea is sok, már megtelepedve) Glareola austriaca többek a mezőkén, sirájrepülése van. Túzok itt ott néhány és párok. Trynga pugnax több százakra menő nagy csapatok Kakád és Roff között, főleg a mezőken. Totanus^) kicsike, hosszú csőre és lábai, az utolsók barnásló okkersárgák, fenn fényes szürke kevés sötét tarkasággal, háta fejér, nyaka és begye fejér kerekded gyéren álló apró babokkal. Fütyölése nagyon kellemes, a fái pacsirtára emlékeztet, éneklés közben néha helyt tartott szárnyakkal lassan halad, néha merőbe függ — ilyent 4—5 párt láttam, nem félénk. Totanus*) lábai és csőre nem oly hosszak, ez tőben, valamint lábai kláris veresek, háta hasonló, de még világosabb amazénál, sűrűbben bár keveset hullámzó barnás tarkasággal, nyakán és mejének elején nem gyér kerekded, hanem sürün álló hosszad, elmosott foltok és a mi legkitűnőbb, 2-od rendbeli evezői fejérek, hangja nem nagy és kevésbé fütyülő, nem is kellemes. Néhány párt láttam. Totanus glottis néhány, Totanus egy nagyobb faj, egy pár. Limosa néhány, nem tudom melyik faj.*) A mezőkön valami zömök termetű, de nagyon rövid lábú snepf, sok százakra menő seregekben sebesen futkosnak.^) Libucz sok, részint már nagyocska embrió tojá- saikban, részint tojnak most, a rendes szám 4 tojás. Numenius néhány, Platalea 1, Ciconia nigra 1, a fejér gója már fészkczik mindenütt. Ardea cinerea, a hol a kőra- katnak halásznak, nag^'^on sok, A. piurpurea 10 — 15, A. stéllaris bőg itt-ott, A. egretta 8 — 10, félénkek. Fulica atra nagyon sok. Egy kis vízityúk. Podiceps eristatus néhány, P. subcristatus néhány. Carba cormoranus több százak költözve és halászva, részint kígyózó sorokban repülnek. Sterna nigra s még két faj, néhány. Anas párjával sokacska, A. querquedula néhány, A. crecca párjával többek, itt kercze, A. leucophthalmos egy pár száz, Anas — tán fuligula, nagyon fekete fenn, szép fehér tarkasággal, többek. Anas streperà néhány pár. Még vagy két ösmeretlen réczefajból egyesek vagy apró csapatok. NB. A vízimadár költözés ezelőtt 2 héttel volt ott legnagyobb, a mint mond- ják, Mergusok M. serrator legtöbb, alhellus is sokacska, köztük tán merganser is, összesen 50 — 60-ig való. 1849. Tiszaroff. Apr. 20 — 23. Falco rufipes egyesek mindenfelé szélleljádzva és apró csapatok. F. ater nagyon sötétszinü példány. Muscicapa luctuosa 1, Muscicapa No. 3. minden nap egy — kettő a gyümölcsösben. Muscicapa gr isola most legelőbb 1. Sylvia (Laub- vogel) nagyobb abietinán&l, csibegő hangja „cs cs cs cs cs cs" vagy „esi esi esi esi esi esi", néha „csibe csibe csibe csibe csibe"* apránként nevekedő hangon, 8 — 10 bolyong a gyü- *) A bihari vagy Nagy Sárrét nyugati széle. *) Tényleg Phylloscopus sibitator. — -) Circus cyaneus. — ") ÁcHtis hypoleucas, Herman 0. A madái- vonulás elemei 1881-ig, p. 234 alatt tévesen mint 7*. fnscus van fölvéve. — *) Totanus ealidris. — ^) Biz- tosan Limosa aegocephala. — *) Bizonyára Pavoncella pugnax. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK Îj58 mölcsösben majd mindennap. Sylvia curruca már megtelepedett nem nagy számmal. 8. abietina 4, Sylvia (csalyáncsap), kicsike „cs cs" hangja jellemzi. Fr. chloris néhány, Fr. cannabina több, Regulus néhány, Parus lìeyidulina néhány a gyümölcsösben majd mindennap látható, kékfejü czinege módjára szedeget a fákról tojást és hernyót, gyenge jelszava és alig hallható éneke teljesen czinegeszerü ; a mint mondják nagy számmal fészkezik a Tiszai berkekben. Cucultis canorus rendes színezetű és r-ufus, de még szólni nem hallottam. Nítmenius No. 1. apró 8 — 10-ből álló csapatok a mezőkén. Trynga pugnax csapatok a mezőkén és tócsáknál. Mezei snepfçk *) zömök termetű, fenn sötét pacsirta szinü, alatt fejéres, egyesek a mezőn ; ezt láttam nagy mennyiségben a Sártóközi expeditióban. — Apr. 24. Falco subbuteo 2, Regulus néhány, szemköze TJlágos. Sylvia csalyáncsap cs cs cs hangú. Sylvia abietina 1, Muscicapa luctuosa 1, Muscicapa No. 3. néhány. Muscicapa grisola 1, Sylvia luscinia legelőbb hallottam énekét. — Apr. 25. Falco ater 1, F. pygargus 1, Lanius minor most legelőbb, Saxi- cola oenanthe elég, Atithus patensis elég, Motacilla flava elég. Muscicapa coliaris egy hím, Cuculus legelőbb hallottam szólni. Fürj legelőbb szóUott, Glareola iorqnata 2, Totanusok sok, fejérszárnyu s még 4 faj, Trynga pugnax 90 — 100, Numenius No. h 3—400, ü ü ü ü ü gyenge, alig fütyülő hangon. Anas boschas, crecca, qucrquedula néhány mindegyikből, vadlúd 1 pár, Sterna fissipes 50 — 60-ig való. — Apr. 28. Sylvia atricapilla legelőbb, Sylvia sibilatrix néhány, Lanius minor többek, Falco rufipes 8 — 10 egj'enként, Numenius No. 1. 30 — 35. — Apr. 27. Falco rufipes mindenfelé egyenként, Glareola torquata néhány, Totanusok, Numeniusok, Sternák. NB. Ez naptól Május 8-ig Pesten voltam. — Május 8. Beindultam Erdélybe. Falco rufipes, Glareola, Saxicola rubicolát N.-V árad környékén láttam legelőbb. Visszaérkeztem Junius 2-án. — Augustus-ban megbojdultak a vizi madarak, főleg a gázlólábuak. Aug. közepén nag\^ sereg kalános gémeket láttam a tavak mellett és folytonosan érkeztek uj meg uj csapatok északról, Kormoránok mindenfelé bolyongtak, néha több 100-ból álló seregek telepedtek le a mezőkre a tavak mellé. Mindenütt lehetett lálni Ciconia albát és nigrát. Ardea cinereát, nycticoraxoi — itt-ott purpureat, comatat és garzcttat. A snepffélék közül : Trynga pugnax, a Totamisok csaknem minden faja, köztük T. fuscus. Scolopax gallinago nagy mennyiséglien mutatkoztak. Numenius arquata, Limosa (tán melanura) kevesebb, de mégis elég. Ibis falcinellus 5 — 15-ből álló csapatok. Ezeken kivül még néhány ösmeretlen snepffajok, tán a Trynga és Charadrius nemekből. Vadlúd, de mely fajok nem tudom az A. segetiimon kivül, több vadrécze fajok nagy sergekben. Néhány Mergus és Podiceps. Kétféle csüllö, tán L. ridibundus és L. fuscus vagy éppen L. marimis ifiak. Öt vagy hatféle siráj, kőztek S. nigra, leucoptera, minuta. Sok hóda. Augustus második felében az elköltözött gójákat kivéve ugy tartott a költözés, mint azelőtt, de a snepffélék száma szaporodott, Ardea cornata és garzella is több mutatta magát. Az éneklőknél Augustus-ban kevés változást lehetett látni. Sirundo rustica és urbica nagyon seregeltek s néha-néha ugy eltűntek, hogy napokig ahg lehetett néhányat látni a faluban. Muscicapa grisola és coliaris aug. közepe óta mindig mutatkoztak, mentől tovább, annál gyakrabban, de grisola kevesebb mint coliaris. Kenderike, Meggy- vágó és Anthus arboreus aug. vége felé bé kezdettek jönni a kertekbe, de a két utolsó ritkán s csak egyenként. Fülemile egy néhány, kétféle csaljáncsap^) nagyobbacska számmal költözgettett. Sylvia phoenicurus egy. Más éneklő ezen egész hónap alatt nem mutatkozott. Egy tarka harkályt láttam a gyümölcsösben egyszer. A ragadozók közt bolyongottak augusztusban nádi s mezei Ölyvek,^) egy-egy liéjja főleg Falco ater, továbbá F. rufipes sok, F. tinnunculus elég. ') Bizonyára Pavoncella pugnax lesz, esetleg Charaârius. — a) Syltia. — ') Circus aeruginosu* és ojaneus. 154 ZEYK MKLÓS September-ben a vizi madarak mine] nagyobb mennyiségben bolyongtak és költöztek. Ezen hónapnak első felében : a sirájok nagyon megkevesbedtek s rendre majd mind eltűntek. Septembernek második felében nagyon bolyongottak a vadludak, főleg Lilik. '^) Numeniusokat is lehetett látni, arquatát és a fejérhátut. Siráj^) csak itt-ott mutatkozott, csillUP) több. Mivel ezen idő alatt majd egyszer sem voltam a mezőn, keveset tudok a víziekről mondani. Az éneklők Sept. első felében : bolyongnak és költöznek Muscicapa grisola, coliaris, luctnosa, de mindnyájan kevés számmal. Csaljáncsapok — curruca s tán hortenis vagy cinerea egy-egy Anthus arboreus béjő a kertekbe. Sept. 12-én és 13-áii erősen nagyon költöztek a fecskék, főleg JET. urbica ; csaknem folytonosan mentek nagy csapatok el fejünk felett, 14-én kc^■esebb számmal. Ragadozót keveset lehetett látni, vci-cse, apró sólyom, héjjá, nádi s mezei ölyv itt-ott kevés számmal. Sept. 2-ik felében. Mascicapa grisola mind nevekedő számmal költözött ezen hcmap vége feléig, azon túl egyet sem láttam. Muscicapa luctuosát csak vagy kétszer láttam 16-án s az azt követő napokban. Muscicapa coliaris majd mindennap látható volt egyenként szept. 26-ig, azután egyet sem láttam. Muscicapa parva, néhányat láttam 18-án, 22-én, 24;-én, 27-én azután eltűnt. M. parva „czrrrr" hangját néha hal- szatta, mely rendesen hosszabban van nyújtva, mint Parus caudatusnak hasonló hangja. Farkát billegeti, melynek fejér szélei, főleg mikor repül jól kivehetők s gyakran felemeli; lattana kiszinezettet is veres torokkal. Lanius collurio ezen hónapnak végéig látható volt, aztán eltűnt. Lanius minor még hamarabb elment. Sylvia abietina mind nevekedő számmal költözik ezen egész hónapban. Sylvia rubecula egyszer-másszor főleg szeptember vége felé. Sylvia phoenicura majd mindennap lehetett 2 — 3-at, néha többeket is látni. Sylvia cinerea Sept. 25-én 2-őt láttam. Sylvia curruca egyenként néha. Anthus arboreus néha mutatkozott 2 — 3, Turdus musicus majd mindennap láthatni egye- seket, néha többeket. T. merula csak egyszer hallottam hangját szept. végén. Hirundo rusticct és urbica néhányszor láttam kisebb-nagyobb csapatokat bolyongani és költözni, még szept. utolsó napján és 2 csapat urbicát. Reyulus, tán flavicajnllus szept. 25-én kezdve gyakran hallottam hangjokat, 28-án láttam egy bolyongó családot, Parus coerul. Sept. 24-én láttam legelőbb egy családot a kertben, azután mindennap bolyongott családonként ezen hónapban. Más czinegefaj nem volt látható. Fringilla coclebs és chloris néhány- szor mutatkoztak egyesek vagy csapatoeskák. Fr. cannabina folytonosan nagy számmid látható. Alauda arvensis csaknem folytonosan költözgetett, főleg reggelenként, Motacilla alba hasonlólag. Ragadozók: Falco nisus 25-ike óta egyenként, sasok néha keringnek a magasban egy-egy sólyom F. subbuteo és verese látható. Harkály nagyon kevés. October első felében. Víziek: A vinyákoló lilik majd mindennap kisebb- nagyobb csapatokban bolyong vagy legel a mezőkén, néha 100 is egy csapatban. Gágogó vadlúd {Anser cinereus vagy scgetum, nem tudom) csak néhányszor volt látható egy-(^gy kicsiny csapatban. A Réczék erősen bolyongnak és költöznek, főleg A. penelope, több 100-ból álló csapatokban, A. nyroca is nagy számban, kőztek A. cly peata, clangula, tán streperà is (a hazai legközönségesebb réczéket nem láttam ez időben, milyenek A. bosehas, querquedula, crecca). Trynga pugnax mindennap nagy csapatokban látható a tavaknál s mezőkon, néha sok 100. Hallottam hangját egy kissebb Trynga fajnak is. Numenius arquata majd mindennap kisebb csapatokban. Több Toíawws-fajok. Egy Podiceps minor. Libucz nagyon sok bolyongva. Gémek, A. cinerea, A. nycticorax- Éneklők: Parus coeruleus mindennap lehet családokat látni bolyongva. Regulus családonként bolyongva gyakran mutatkoztak. Sylvia abietina minden nap több-kevesebb. ') jinser albi/rons. — 2) Sterna. — ■>) Larus. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK Î55 néha nag\'on sok. Sylvia phoenicurus többször láttam néhányat vagy egyeseket, Sylvia ruhectda néhányszor mutatkoztak egyesek. Sylvia tán curruca egyet láttam. Turcììtn musicus majd mindennap láthattam 1 — 2-öt, néha többeket, T. menda eg^'et láttam. AnÜnts aqualicus egyesek vagy csapatocskák költözve, letelepedni a földre sohasem láttam. Anthns arboreus csak egy mutatkozott. Accentor modularis egy-kettő ininden nap. Alauda arborea kétszer egy-egy költöző csapat repülve. Alauda arvensis költöznek, főleg 11-ike körül sokan. Fringilla coelebs mindennap családok bolyongva s költözve. Fr. chloris néhányszor egyesek bolyongva. Fr. carduelis 8-dika óta néhányszor családok bolyongva. Fr. monti fringilla 6-dilta óta kétszer fenn repülve. Fr. spinus 10-én egy jócska költöző csapat s egyesek és azután is még egyszer hal- lottam egyet. Hirundo rustica 2-án egy csapat sietve. Bagadozók. Falca buteo kettő, F. palumbarius kettő, F. rufus néhány, F. pygargus néhány, F. nisns \agy kettő, apró sólyom tán F. subbuteo s egy még kisebb, tán F. aesalon. Ficus major néhányszor, más harkál^'fajt itt sohasem láttam. October második felében. Viziek. Trynga piignax 17 -én GO — 70-ig való csapat, azután is csapatok Sá-ig, azután egyet sem latiam. Nmneniiis arquata mindig lehetett többet-kevesebbet látni 8 — 20-ig való csapatokban. Scolopax rusticola egyet láttam a kertben 18-án. Vanellus crisiatus eleintén mindenfelé, főleg a mezőkön temérdeket lehetett látni, 24-én tul csak apróbb csapatokban mutatkoztak főleg a tavak mellett s ezek is fáradtaknak látszottak. Réczék 17-én és 18-án nagy csapatok a tavakon A. penelope és nyroca s más északi fajok, azután alig lehetett egyet-kettőt látni. Vadlúd, lilik (vinyá- koló) 17-én egy nagy csapat s apróbb csapatok, azután egyei ^em láttam. Gágogó nagy vadlúd 25-ig majd mindennap lehetett >> alakban költöző csapatokat átvonulni látni, 24:-éu egy óra alatt 5 csapatot láttam. Ardea cinerea költöző csapatok > alakban repülve, főleg 18-án, azután keveset láttam. Toíanws-fajok itt-ott. Éneklők. Rrgulus folyvást bolyongott és költözött jó számmal 19 — 21 körül legnagyobb mennyiségben. Sylvia abietina 24ig mindennap lehetett néhányat látni, azután egyet sem. Sylvia ruhecula az utolsó napokat kivéve mindig lehetett egyeseket látni, 20 körül néhányat. Troglodytes majd mindennap egy-kettő. Sylvia phoenicurus 25-ig majd mindennap egy-kettő. Parus cocrnleus vagy kétszer láttam 1—2 családot bolyongaiii. Parus major 24-dike óta mindennap 1 — 2 vagy többek is. Anlhus arboreus 16-áu egy, azután nem láttam. Anthns aquaticus többször mutatkoztak családok. Accen- tor modularis vagy kétszer hallottam hangjokat. Alauda arvensis költözgetnek, főleg 24-dike előtt, azután kevés mutatkozott. Fr. coelebs majd mindennap csapatocskák s egyesek, nagyon csalogatva, 19 — 20-án legtöbb. Fr. carduelis az elein nagy csapatok, azután családok s egyesek 28-ig, későbbre nem láttam. Fr. montifringilla 16-án néhány, 19— 20-án 10 — 12-ig való csapatok, azután 24-ig családok bolyongva. Fr. spinus majd mindennap költöző csapatocskák, 25-én legtöbb. Fr. pyrrhula mindennap családok s egyesek. Alauda arborea 26-án egy család. Tardus musicus többször egyesek vagy néhány. T. merula 1 — 2 többször mutatkozott. Motacilla alba néha-néha egyesek. Varjak, csókák, 21 — 22-ike óta temérdek bolyong főleg öslve háló helyet keresve, néha több ezernyi csapatok járkálnak. Ragadozók. Vultur fulvus 29-én 1, Falco buteo 27-én és 29-én egyesek. Falca palumbarius vagy kétszer egyesek. F. nisus többször 1 — 2, F. milvus 1, F. pygargus majd mindennap egyesek, F. rufus 20-ig egy-kettő a mezőkén. Harkály. Pictis major egyesek néha. November első felében. Viziek. Vanellus eristatus nagy csapatokban s elszórva a mezőken, néha költözve. Totanus, tán glareola s más fajok is nem nagy számmal,, néha. Charadrinus auratus néhány 15-én. Vadlúd rendkívül sok a mezőken legelve 16g ZEYK MIKLÓS ■mindennap bolyongva, költözve > és — alakban nagyobbrészint vinyákoló (lilik) közben csapatokban repülve gágogó nagyféle ludak, a mezőkön legelök sötétszürkék voltak, farkuk alatt fejérek, fenn minden toll szélesen fejéren szegve. Láttunk egy- néhány fejér ludat is, valyon nem A. niveus-é'^ Réczék. Nov. 13-a óta nagyon sok a tavakon, többfélék ; A. penelope legtöbb, azután A. nyroea, néhány clangula és boschas s másfélék is, de nem lehetett őket megkülönböztetni, néha 400— öOOból álló csapatokban. Éneklők. Parus cocnileus majd mindennap bolyongva, néhány vagy nagyocska családok. Parus major majd mindennap, de kisebb számmal, mint P. coer. Troglodytes egyenként majd mindig. Certhia fam. néhány és egyesek a hónap elsőbb napjaiban. Regulus flavicap. mindennap, néha számos társaságokban. Sylvia ruhecula Nov. 7-én, egy. Turdus pilaris háromszor láttam, egyszer egyet, azután egy párt és végre néhányat. Corvus glandarius nov. 9-én látott Kkmént G. kettőt, én R o f f o n eg^'et sem láttam egy kerek év alatt. Fringilla spinus, majd mindennap apró bolyongó csapatok. Fr. pyrrlmla apróbb társaságok mindig, néha sokíelé. Fr. coelebs bolyongott kicsiny csapa- tokban többször. Fr. montifringilla kétszer láttam néhányat bolyongva. Emheriza citrinella egyszer láttam 7-et, más alkalommal egyel. Earujak^) egyszer-másszor egye- sek. Kányák') kevés néha-néha. Falco pygargus^) egy-kettő a mezőken majd mindig látható volt. F. rufus nov. 6-án kettőt láttam. Sas egy. Aj^ró sólyom kevés. Fakó keselyű egy. November második felében. Viziek. Vanellus eristatus nov. 18-ig sok, azután nem láttam. Numenius arqu. nov. 22-én néhány. Vadlúd nov. 21-dikéig sok, azután csak költözködő csapatok. Récze nov. 18-ig sok, azután egyes költöző csapatok. Éneklők. Parus coeruleus folytonosan jócska társaságokban bolyongott. P. major néhányszor kicsiny társaságokban. Troglodytes majd minden nap bolyongva egyesek. Certhia fam. egyesek és néhányok gyakran mutatkoztak. Regulus flav. apró társaságok többnyire. Turdus pilaris nov. 27 és 28 néhány. T. torquatus Nov. 27 óta egyesek és párok nagyon elszigorodva a veres kőris fákon a kertben s udvaron. Fringilla spinus egyszer hallottam egynek hangját. Fr. coelebs egyszer egy bolyongó család. Fr. montifringilla egyszer egyet láttam. Fr. pyrrhula jócska társaságok folytonosan a Sorbus aucuparián és Ligustrumon. Fr. carduelis néhány egyszer. Anthus aquaticus nov. 21-én egy. Emberiza citrinella kétszer láttam néhányat. E. miliaria nov. 27-én néhány. Bagadozók. Karujak*) nem ritkák. Kányák^) néhány hébe-hóba. Falco pygaryus^) néhányszor egyesek. Vércsék egy pár. December első felében. Viziek. Legnagyobb részint mind eltűntek, csak néha lehet egy-egy kicsiny csapat réezét látni. Éneklők. Certhia kétszer néhány. Troglodytes egyenként. Parus coeruleus egyszer egy társaság. P. major néhány egyszer. Ttirdus pilaris egy dec. 1-én. T. torquatus egy ugyanakkor. Fr. coelebs többek költözve és bolyongva. Fr. pyrrhula sok folyvást a nevezett helyeken s az Amaranthus hybriduson. Fr. carduelis nagy csapatok bolyongva. Emberiza citrinella apró csapatok. E. schoeniclus benn a kertekben sok, míg a hideg idő tartott. Fr. cannabina n&gy csapatok mindenfelé. Bagadozók. Karujak néhány. Falco tinnunculus egy pár itt a kertben tartóz- kodott és madarakat is fogdosott. F. pygargus háromszor láttam egyeseket ifiui toUa- zatban. December második felében. Vízieknek hire sincs. Éneklők a telkek körül nagyon kevesek, főleg Fr. pyrrhula, Emberiza schoeniclus és citrinella kevés, kenderike, veréb több. Ragadozók. Karujak és egy Falco peregrinus. ') Accipiter niiut. — '') Bnteo communis. — *) Circus ciiimeus. — *) Accijiiler nisus. — *) Buteo ■communia. — *) Circus cyanetis. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK ÍÍSr 1850. Tiszaroff. Január. Rendkívül kevés madár. Varjak, főleg C. frugilegus ée csókák, verebek, Fr. pyrrhula és egy-egy család Parus coeruleus. Egyes ragadozók Karujak és sólymok. Ember iza citrinella kevés itt-ott. E. schoeniclus néhány egyszer. Certhia fam. vagy kettő. A nagy hó, hideg és dühöngő északkeleti szelek miatt nagyon elszigorodva- Mondják, hogy kontyos pacsirtát fagyva is lehetett az utakon találni. Jancsó József látott 3-szor egy-egy család Fringilla seritiust. Ezen hónap vége felé Fr. montifringilla újból mutatkozott és néhány Fr. coelebs. Tán a vad idő és temérdek hó űzte ezeket éjszakibb tartományokból ide. Mondják, hogy a tengelicze is nagy csapatokban bolyong. — Febr. 5. Bombycilla garrulus egy. — Febr. 7. Bomb. garr. ugyanott egy, tán ugyanaz. Fringila montifringilla 10 — 15-ből álló csapat a gabonás előtt. Emberiza citrinella 15 — 20 az istálló előtt. Fringilla coelebs néhány, Fr. pyrrhula néhány. — Febr. 16. Alauda arvensis most legelőbb, 12 egy csapatban s kettő külön bolyongva fenn. Falca pygargus iűn. Egy szép nagy sólyom, tán F. peregrinus. F. pygargus vén. — Febr. 19. Réczék a Tisza fölött most legelőbb. Ugy tetszett, hogy vadludat is láttam V igy repülve ez napon, de a nagy távolság miatt kétes ez az észrevételem. Falco nisus egy him. — Febr. 24 — 28. Vadlúd nagy gágogó, tán A. segetum^) érkeznek sorokban \, 8, 10 egy sorban, néha 20 — 24; is. Réczék nagy csapatok érkeznek s bplyongnak. Vaiiellus eristatus megérkezett, egyesek s csapatok sokfelé. Scolopax ruHicula egyet mondják, hogy láttak volna. Alauda arvensis nagyon költöznek, énekelnek is. Martius első felében. Víziek. Vadlúd^) nagyféle, folytonosan érkeznek, 11-cn legnagyobb költözések volt, néha 30 — 50-böl álló csapatok 10 minutányi közökre. Bécze nagyon érkeznek, főleg nagy csapatokban A. penelojie s még A. boschas is. Larus néhány itt-ott. Halieus carbo Mart. 9-én legelőbb. Fulica atra Mart. 9-én legelőbb. Numenius Mart. 8 -10-én néhány. Éneklők. Alauda arvensis énekelnek, Sturnw^ vulgaris Mart. 3-án legelőbb, Sylvia abietina Mart. 5-én legelőbb. Motacilla alba Mart. 5-én legelőbb. Anthus aqua- ticus^) Mart. 5-én legelőbb. Parus major Mart. 1. sok, azután is folytonosan, Parus coeruleus 6-ika óta gyakran mutatkoztak. Rcgulus favicapillus 11-én néhány költöző család. Emberiza citrinella 8-án néhány. Fringilla coelebs 6-dika óta mind nevekedő száramai költöztek, de sohasem nagy csapatokban. Fringilla pyrrhula 7-dike óta majd minden nap néhány, de még nem nagyon sietnek el. Tur dus merula 9-én egy, 11-én kettő mutatkozott. Ragadozók. Falco aesalon 3-án egy, F. albicilla néhány a tavak mellett. F, buteo és F. lagopus ezen hónap első napjaiban nagyon költöztek, főleg az utolsó miuden- felé^látható volt. F. nisus 6-án egyet láttam. F. pygargus néhány. Martius második felében. Víziek. Sanyarú hideg idők és havazások nagyon megzavarták a költözést 19-ig, ug^' hogy ezen napok alatt semmi sem érkezett déliről, sőt a vadludak nagy sorokban folytonosan mentek vissza délire. A Libucz a faluk mellé vonult, benn a telkeken is látható volt. 19-én és 20-án kezdett a Md (nagy gágogó) érkezni apró csapatokban s Réczék is, ámbár a tavak még ekkor is bé voltak jól fagyva. Csak 25-én innen indult meg a költözés megint rendesen és folyt a következők szerint : Vadhld (nagy gágogó) mind nevekedő számmal érkeznek és tanyáznak a mezőken és a nagyobb tavakon, ezen hónapnak utolsó napjaiban százakat lehetett naponta látni. Anas acuta több száz a tavakon. A. boschas több százak. A. penelope mind nevekedő számmal mutatkoztak a tavakon, utoljára ezerenként. A. nyroca itt-ott kevés. A. querquednla 29-dike óta apró csapatok mutatkoztak. Csüllok egyesek, Larm •) Nagvobbára Aiiser fetus lehetett, mert ez a fuj szokott az Alföld keleti részén nagy számmal átvonulni. — ') Valószinüleg A. pratensis. 158 ZEYK MIKLÓS ridibundìts és nagyobb fajok is. Scolopax rusticula 2Ü-áii a kertben egy. Trynga pugnax 29-dike óta csapatokban mutatkozott. Numenius arquata 29-én néhány. Ardea cinerea 29-én legelőbb. Libucz ezen hónap végén megint nagyon költözött. Éneklők. A hideg idő miatt alig lehetett éneklő madarakat látni, Anlhus aqua- ticus'^) érkezett apró csapatokban, Czinegék bolyongtak néha a kertekben s veréb, sár- mány mutatkozott a telkek körül, a megérkezett Sylviák hihetőleg mind elpusztultak- Bagadozók. Falco tinnunciilus néhány, F. nisiis egy, F. müvus 29-én legelőbb egy, F. rufus egy, sas kettő. Április első felében. Viziek. Vadlúd (gágogó, nagy) 9-ig mind jíUtek apróbb csapatokban s bolyongtak, azután alig láttam néhányat. Anas penelope folytonosan érkeztek s alig mulatva egy éjjel a tavakon, megint tovább mentek; a tavakon ren- desen 2 — 300-nyi, néha 5 — 600-nyi sergekben lehetett őket látni minden nap. Anas acuta nagyon költöztek, de számra alig Vs annyi mint A. penelope. Anas clypcata 8-dika óta mindig lehetett a tavakon látni 5— 6-ot, néha 10 — 15-öt. A. boschas kevés, páronként, a legnagyobb rész már fészkelő helyére szállott. A. querquedula gyenge költözése volt, sohasem láttam egyszerre 25— 30-nál többet, E r d é 1 y-ben ezert'nként szokott költözni. A. nyroca 20 — 25-böl álló csapatokat néhányszor találtam, rendesen alig lehetett egy néhányat látni. A. streperà 13-án láttam néhányat. Larus — több fajokat láttam, de mindig csekély számmal, leggyakoribb L. ridibundus. Podiceps cri- status összesen is alig láttam néhányat. Numenius arquata 12-ig keveset lehetett látni, ezután nagyon kezdettek költözni és bolygani. Numenius pJiaeopus 12-dike óta majd mindenfelé. Trynga pugnax folytonosan költözött, rendesen 60 — 70-ből álló csapatokban bolyongva. Trynga variabilis'^) 12-én egy csapatot láttam. Glareola torquata 7-én legelőbb hallottuk hangját. Ciconia alba 3-án legelőbb, nagyon későre érkeztek. Ardea nyetieorax 12 én nagyon költöztek. Éneklők. Saxicola oenanlhe 2-án érkezett meg a legelső. Sylvia rubecula 2-án legelőbb, nagvon kevés számmal mutatkozott az egész tavaszon. Sylvia sibilatrix 10-én legelőbb. Sylvia curruca 13-án legelőbb. Sylvia luscinia, 13-án hallottam egyet pihenés közben énekelni, másnap az is tovább ment. Accentor modularis kevés mutatkozott. Turdus musiciis jócska nagy költözések volt, a nagyobb rész a Tisza-menti berkeket követte, gyümölcsösökben kevés mutatkozott. Anthíis campestris 12-én egy nagyocska csapat. Anthus aquaticus^) egyesek, 13-án egy nagy csa]iat. Muscicapa coliaris 12-én legolőbb, azután gyakran. Motacilln flava 7-én legelőbb. Hirundo rustica 3-án legelőbb. Regulus fluvicapillus 8-dika óta nagvon költözött. Reyulus ignicapillus 13, 14 és 15-én családonként. Fringilla serinus 12-én láttam egyet, a legelsőt a szabadban. Anthus arboreus kevés. Harkályfélék. Upupa epops 12-én érkezeit meg. Bagadozók. Mezei ölyvek, nádi ölyv bolyganak nevekedő számmal. Falca rufipes 12-én legelőbb láttam. F. lagopus 12-éu még láttam egy párt. F. ater lo-án legelőbb láttam egyet. Április második felében. Víziek. Vadlúd (nagy gágogó) alig lehetett néhányai itt-amott látni, mind fészkezni takarodott. Vadlúd*) (vinyákoJó) 18-án és 20-áii nagy érkező csapatok, sem azelőtt, sem azután többet nem láttam, tehát sokkal kisebb volt a költözés, mint ősszel. Anas penelope, A. acuta, egy darabig még mutatkoztak, az első 50 — 60-ból álló csapatokban, a másik alig Vs akkora számmal, de 25-én tul majd egyet sem láttam, mind fészkelni mentek. Anas clypcata 8 — 10 gyakran volt látható- A. boschas és A. querquedula is nagyon csekély számmal mutatkozott itt-ott. Larus ridibundus mindenfelé, a nagyobb résznek feje 23-án már fekete volt. Larus tán camis ') Bizonyára A. pratensis. — -) Tringa al/jina. — ^) Bizonyára A. praten.Hs, — ■•) Lilik, Anser ORNITHOLOGIAI NAPLÓK 159 vagy flavipes néhány. Numeniusok az elein még mind érkeztek, azutáji is mindenfelé Játhatók voltak a niezőn egész 2'í-ig, azontúl alig mutatkozott egy-kettő. Éneklők. Lanius minor 28-án éi'kezett meg. L. collurio 30-án legelőbb. Sylvia phoenicurus egy, Sylvia irochilus 2'i-ig majd minden nap láttam néhányat — hangját a szemeti jnnty ')-ére lehet némileg hasonlitani : Sylvia sibilatrix az elein nagyon kc'iltözütl, leginkább 18-ári ; a hónap vége felé keveset lehetett látni ; hangja némileg a sordé^) énekéhez hasonlitható. Sylvia cinerea 23-án vetteni legelőbb észre, azután gyakori volt ; a legközönséges(íbb csaljáncfiap faj ezen vidéken, gyakoribb S. currucanàì is. Sylvia curruca meg van telepedve csekély számmal. Sylvia luscinia 29-én és 30-án hallottam egyet pihenés közben énekelni, mert ezen a földön nem lészkel. Anthus arhoreus kevesen mutatkoztak. Tur dus musicus 18-án még láttam néhányat. Fringilla serinus 18-án 3 egy gvümölcsösben. Parus jìcndulinus 19-dikétôl 24-dikéig mindig bolygott családonként a belső gyümölcsösíikben, azután csak a vizmenli berkekben volt látható. Begulus flavicapillus 24-én és 25-én láttam az utolsó bolygó családokat. Muscicapa coliaris 17-én legelőbbegyet; az idei költözés nagyon gyenge volt, tán a sanyarú idők miatt sokan elpusztultak. Hirundo rusiica már megtelepedett Hirundo urhica 22-én láttam a legelsőt Roffon. Harkályfélék. Cueulus canorus 17-én láttam a legelsőt, gyakori madár itt. Cyj)- selus apus 23-áu latiam egyet. Coracias garrulus 23-án láttam hármat, sem azelőtt, sem azután nem vettem észre ezeji a földön. NB. Jégmadarat. Nyaktekercset egyet sem láttam a Tisza mentén. Kagadozók. Falca rufipes 23-ika óta jócska számmal nmtatkoztak, de nem oly nagy sergekben. mint E r d é l y-ben. F. subbuteo néhány gyakran mutatkozott. F. nisus egyesek vagy kétszer. F. milvus kevés. F. ater kevés. F. rufus többek. Május első fele. Víziek. Vadlúd (nagy gágogó) négy. Anas boschas, acuta és querquedula már mind meg vaimak teleped\e. Sterna nigra sok mindenfelé. Sterna, más fajok is, de nem ösmerem biztosan őket. puskám nincs. Platalea 7-én kettő. Éneklök. Lanius collurio jócska számmal költözött. [Sylvia sibilatrix 8-án még láttam egyet, van ogy siránkozó egyszerű hangja „tyij" vagy „tyie". Sylvia^) (csalján- csap) közel akkora, mint nisoria, fenn egyszinü világos szürkés barna, alatt szennyes fejér, éneke hasonlít S. atricapillaéhoz, de vége nem oly fütyülő és hangos, mindig állva énekelt, néha fülemile hangot is adott, gyakran repült egyilí fáról a másikra, lassan haladva terengetett szárnyakkal; 6-dikától 12-dikéig gyakran láttam. Oriolus (jalbula 1-én láttani a legelsőt. Muscicapa coliaris és luctuosa 6-dikáig lálbató volt még ezen a vidéken. Muscicapa grisola 16-án érkezett meg, összesen is alig láttam néhányat. Harkályfélék. Mcrops apiaster 7-én legelőbb láttam egyet. Ragadozók. Falco ruppes 9-dikéig nagyon sokat láttam, de még sem oly egybe- tartó és nagy seregben, mint Erdély-ben szokott költözni. F. ater gyakran lehetett «gyet-kettőt látni. Május második fele. Éneklők. Lanius collurio folytonosan költözik. Harkály- félék. Mcrops apiaster Ití-án a Tisza mellett többek, tán fészkelnek is. Ragadozók. Falco mßpes nagy számmal fészkel. F. subhdeo néha látható. NB. június Bún még láttam egy Lanius colhiriót, azután megint nem, gyanítom, hogy csak elmaradott volt, mert fészkelve tavaly nyáron sem találtam itt. 1850 őszi költözés, csak Oct. 8-ig voltam Roffon s áltáljában keveset naplóztam. Caprimnlgus europaeus Augustus végén nag>'on költözött, a kertben is vertem föl egyet. Septembernek első harmadában is még nagyon tartott a költözés. >) Fringilla coele.bs. — -) Kinljcriza calandra. — ^) St/lvia borin. 160 ZEYK MIKLÓS Strix aluco. Septembevben liallottaui hangját öslvénként. Parus ater Sept. 19-ón egy nagyocska csapat bolyongott költözve a tiszamenti füzesekben s az azok mellett fekvő gyümölcsösökben. Nagyon bizakodók voltak, 5—6 lépésnyire várták az embert. Azutáni napon is hallotlam hangjokat. Ez, amint látszik, költözésök derekának ideje. Különös, hogy Érdél y-ben sohasem találtam őket köb tözve, csak nyárban, a havasokban. 1851. J>lartius. Ezen naplóknak ') kiegészitésérc felhasználandók a Jascsó Józskp levelei, aki 1850-beli Április óta V á r k o n y-ban van, S z o 1 n o k-hoz nem messze s több érdekes ornithojogia tapasztalatait közölte velem egy levelében (egy 2-dik levele elveszett a postán). Kíizelebbröl is vettem levelét, melyben igéri, hogy 1851-beli tavaszon a madarak megérkezéséröli naplóját közlendi velőm. 1851. Mískolcz. A télen kevés adatot gyűjtöttem, nem is igen vaunak közel jó helyek, a piaczra is ritkán hoznak madarat. Fringilla pyrrhnla egész télen jócska szánmial voltak a szőlősökben. A rendes czinege fajok is (P. major, palustris, coerulcus, eaudattis). Karujt láttam néhányai, más ragadozót nem. A hótlan lágy tél miatt nem is közeledtek a városhoz. — Mart. 17. sok Bomhyeilla garrulust hoztak a piaczra a falusi asszonyok. Lejött tehát ezen (leg- alább itt) hótlan s lágy télen is s Mart. 17-ig itt mulatott Érdél y-ben legkésőbbre Martius 12-dikén találtam 1848-ban. — Mart. 23. Saxicola ruhicola 1. Szemeti pintyek, kenderikék, mezei pacsirták, czinegék. Gyenge költözi'ís. Pieus minor néhány. — Mart. 24. Saxicola ruhicola néhány. Regulus flavicap-iUns sok. Sylvia abietina többek. Pintyek, kenderikék. Accentor modularis sok, énekelnek is. — Mart. 29. Egy ösme- rösöm látott két fecskét. Én láttam egyet — Hirundo urbicáf. Ily korán eddig nem láttam. Sylvia rubccula néhány nap óta többek. S. abietina többek. — Mart. 30. Hirundo itrbica sok, egyszerre 15-öt is láttam repdesni, néhányat főleg délután, majd mindig lehetett látni. ügy tetszik, hogy láttam egy Hirundo rustieát is. — Mart. 31. Bombycilla garrulus kaptam a piaczról egyet. Lábai, szárnyainak is utolsó ize. teljesen szárazak, de nem büdös. Ha egy helüs, pedig lehetetlen, hogy ily ineleg időben egy hét alatt meg no büdösödjék, azon esetben 24-dikén lövetett, tehát ily későre még itt volt. Ugy lehet, liogy -4—5 naposnál nem régibb, azon esetben 26— 27-én lövetett. — Apr. 4. Hirundo tirbica többek ; H. rustieát is ugy tetszett nekem, hogy láttam egy párt, de a távolság miatt nem vagyok ])izonyos benne. Sylvia rubecula többek, Accentor modularis többek, Sylvia abietina néhány, Parus coeriileus néhány, Tengelicze sok bolyong, Zöldike és Kenderike is. — Apr. 9. Grus cinerea egy nagy csapat > alakban ÉKre haladva csikorgó hangjokat hallszatva. Fringilla coelebs „rrrr" hangját nagyon hallszatja. Hirundo urbica többek. — Apr. 18. Sylvia (ìiortensis?) most legelőbb egy pár. Kukukkot még nem hallottam, nyaktekercset sem, rendkívül szegény az ornithologiai fauna. Hirundo rustica most legelőbb. — Apr. 19. Sylvia curruca ma legelőbb í^zólott, 1851. Tiszaroff. Apr. 25-töI 30-ig naponta több Falco atert láthatni, hordják a csirkéket "a tel- kekről. Amhit látszik, itt ez a legkártékonyabb ragadozó madár. — Apr. 24. Falco rufipes ezen naptól fogva mindig látok egyeseket vagy néhányat, de nagy csapatot az idén sem láttam (Apr. 30-ig). Hangja leginkább a F. subbuteoéhoz hasonlit s igy Jiémileg a nyaktekercséhez is, de gyengébb. Stei'na fissijics nagyon sok bolyongott a T. i. a Tiszarofíiaknak. ORNITHOLOGIAI NAPLÓK 161 vetések felett. — Apr. 26. itt volt az Oriolus galhula, ily korán nem emlékszem, hogy megérkezését tapasztaltam volna. — Május. 2. Kaptam Roffon eg^-- Parus pendulinus fészket tojásokkal, két nyilasa volt egymással átellenben, egyik nagyobb, mint a másik, mindkettő függőlegesen hosszúkás kiálló cső nélkül. Anyaga is -ugyanolyan volt, mint a Junius 2-án Érdél y-ben általam talált fészeknek. Ez hihetőleg fűzfa barkából amaz nyár és fűzfának gyapjas magvából volt készítve. — Május 3—7. Lanius collurio majd mindennap néhány. Fcdco ater gyakran, párjával is. Falco rufipes van egy hosszú nyújtott siránkozó hangja is; már tojása van. Falco suhhìdeo egyesek. Csaljáncsap^) két szélső farktolla fejér, éneke sokban hasonlít Sylvia atricapillaéhoz. Muscicapa gtisola néhány, hallottam egy a meggyvágóéhoz hasonló éles hangját ; eddig csak az iíiakat hallottam gyengén csipogni. 1851. Nagyenyed. *) Május 27. Coracias garrula egy, ilyenkor fészkének is kellene lenni, ha nem egyedül bolyong. Varjúnak láttam kirepített fiait. — Junius 3. Merops apiaster kettő repülve a kert és Őrhegy felett. Láttam, hogy egy F. milvus egy F. palumhariust, mely egy csirkét vitt és hihetőleg fijainak akarta vinni, a varjaktól űzetve, nagy bajjal keringve emelkedni akart, erősen űzőbe vett, de hogy mire ment nem láthattam, mert az Őrhegy megé haladtak. — Aug. 11-én hallottam legelőbb fülemilét kertemben, tehát már bolyongni indultak. 1851. Diód. Aug. 19. Coracias négy a Vojvodában, hihetőleg egy család. Strix noctua Retz. Az első, melyet Erdélyben láttam a szabadban: a szomszéd telken tartózkodik a hijjakban, kétszer láttam nappal repkedni, a mint látszik, jól lát, a fecskék verték csak, de nem sokat félt tölek, azt hiszem hogy fióka, s azért oly iágyázatlan. Fülemilék nagyon bolyongnak s tartózkodnak, hol borza bogyó van, melynek érése az ő megbolydulásuk idejével egybe esik. Anthus campestris minden nap hallom hangjokat a tarlókon és látok egj''eseket s családokat 17-dik óta, mióta Diódra jöttem. — Aug. 23. Coracias néhány, Strix noctua azután is láttam, többször fényes nappal kijárkálni s a fedél tetején vagy a kéményen huzamos ideig ülni. Nagyon ives repülését egyenetlen szárny- verése okozza. Muscicapa grisola az egész nyáron kettőt láttam, ma néhány mutatta magát. Parus caudatus már bolyong a kertekben ugy a kékfejü,^) sárga^) és fejérhasu*) czinegék is még régebb óta. — Aug. 24. Sylvia rubecula most legelőbb ifiakat bolyongva a kertben. — Aug. 25. Coracias kettő az alsó kertben. Fülemile nem nagy számmal. Strix noctua. A napokban láttam, a midőn nappal kijárkált, hog\' a szarkák körülte gyűltek — vigyázva közeledtek hozzá, anélkül hogy megtámadni merték volna. A bagoly bátran nézett vélek szembe s még helyét sem változtatta. Egy más alkalommal, midőn a szarkák újból megtámadták, a végén megunva a feszült helyzetet, a hijúba menekült előlök, de csakhamar megint eléjött s általyában majd mi félelmet sem mutatott. A verebek, czinegék. pintyek is lármáznak rá, midőn meglátják, de csak távolról, a fecskék leginkább verik. A varßi rá sem néz. — Aug. 30. Czinegék nag^^ számmal bolyongnak, •) Zeyk itt nem jegyezte be a helyváltozást s csíik következtetni lehet, hogy Május 29-iki bejegy- zése már Na gy enye d-re vonatkozik. Május 27 előtt az utolsó bejegyzés május 3 7. még biztosan Tiszaroff-ra vonatkozik. Május 27. után az első bejegyzés Junius 3. már biztosan Nagy enye d-re vonatkozik, mert ott van az Őrhegy, igy minden valószínűség szerint 1851 május 27-én már Nagy- enyed e n volt. Sch. J. ') Sylvia borin. Hermák 0. A madárvonulás elemei p. 233. alatt mint Si/lvia communis tehát hely- telenül van felvéve. Sch. J. — -) Parus coeruleus. — *) F. major. — *) P. palustris, Aquila 11 162 ZEYK MIKLÓS P. caudaíus is, eszik a szilvát. Fülemilék naponta többek csalogatnak. — Sept. 1. Muscicapa grisola többek majd minden felé. Muscicapa — tán collarisl Sept. 4. Merops apiaster néhánynak hangját hallottam s ily későre sohasem tapasztaltam. Azután megláttam őket a Vojvodában 30 — 35-ön voltak, bolyongtak, azután keringve emelkedtek s délire elhaladlak. — Sept. 5. Falco pygargus*) kettő, most legelőbb bolyongva az ifiak a szőlősökben. Muscicapa grisola elég mindenfelé. Muscicapa luctuosa vagy coliaris néhány ifiu. Czinege (P. major, coeruleus) sok, caudatus, palustris kevesebb. Nyár. Kkmíny JÁ>os a Mezőségen látott nyár derekán Falco rufipest. — Oct. 13. Fringilla montifringilla ma legelőbb, Sylvia abietina költöznek. Oct. 14. östve vadludak gágogva repültek felettünk. — Okt. 29. Anthus aquaticus néhány bolyog\'a. 1852. Nagyenyed. Tavaszi költözés. Csak töredék adatokat jegyezhetek fel, nem lévén puskám s ritkán járván a szabadba. Mart. 11. Falco milvus most legelőbb kezdenek bolyongani, Fringilla montifrin- gilla Mart. első hetében még láttam. — Mai't. 14. Saxicola rubicola most legelőbb az idén. — Mart. 29. Saxicola rubicola mindenfelé, Sylvia abietina most legelőbb, Turdus pilaris 30 — íO-ből álló csapatok a szőlőkben. — Apr. 1. Saxicola oenanthe ma jött meg ; csalóka hangja egy éles, de nem kellemetlen visitas s utána egy Saxicola féle csrr. — Apr. 2. Sylvia rubecula most legelőbb. — Apr. 3. Hirundo rustica most legelőbb 2, Sylvia abietina kevés. — Apr. 4. Hirundo rustica most legelőbb, többek. — Apr. 5. Jynx torquilla most legelőbb. Hirundo rustica és urbica többek. Sylvia abietina néhány. Sylvia rubecula kettő. Turdus pilaris 40 — 50-böl álló csapat, a sző- lősben énekeltek a Turdus musicuséhoz némileg hasonlólag nem kellemetlenül. Sylvia eurraca most legelőbb egy a kertben. — Apr. 7. Falco milvus 2, Sylvia abietina, S. rubecula, S. curruca itt-amott néhány. Turdus pilaris csapat énekelve ugyanott, hol 5-én. Turdus merula és musicíis itt-ott a gyümölcsösökben. Anthus arboreus énekel a bükkös allyában, Uptipa most legelőbb szóll már. Fecskék minden nap többek, városi több, mint falusi. Nyaktekercs mindenfelé. — Apr. 8—9. Falco milvus sokan bolyong- nak. Hirundo rustica többek énekelnek, urbica néhány. Gója egy északra haladva. — Apr. 10. Turdus pilaris éneköket hallottam az Őrhegyen ablakomból. A hó és sanyarú idő miatt a visszaérkezett gyengébb madarak szenvednek. — Apr. 17. Turdus pilaris itt-ott néhány, musicus mindenfelé. A 8 napok óta tartó sanyarú, részint téli idők miatt nagyon szenvednek a visszaérkezett madarak. Fecskét alig lehet látni, itt-ott néhány bolyong. Feltűnő volt ezen tavaszon általyában, hogy kevés számmal érkeztek vissza a madarak és nagyobb részint későbbre mint szoktak. Anthus campestris 2 a Hollóson. — Apr. 30. Fecskét alig lehet itt-ott néha látni, a melyek megjöttek volt vagy vissza- mentek, vagy elpusztultak. Kukukkot sem nem láttam, sem nem hallottam még. Egy barátom monda ma, hogy 3 héttel ezelőtt látott volna egyet, hihetőleg, a mely itt volt, elpusztult. Lanius minor és collurio még nem jöttek meg. A Sylviák közzül is csak iS". abietina, phoenicurus, cinerea, curruca s tán trochilus voltak ma láthatók. Hihetőleg a márcziusi szélvészek a Közép tengeren, melyekről a hírlapok szólnak, sok gyengébb költöző madarat pusztítottak el és téritettek ki útjából, a mely pedig ekkor megmenekedett» azt az április derekán beállott tél pusztította el. Ha Anthus arboreus, Zöldike. Kenderike, Tengelicz és a legújabban megjött Sylvia cinerea nem elevenítenék énekükkel a vidéket, ki lenne halva a természet. Ezeken kivül még a nyaktekercs és pupusa hallszatják hangúkat itt-ott, de ritkán. Ily néma ápr. 30-dikára soha sem emlékszem. — Május. 2. Tegnap és ma nagyon bolyongtak a ragadozó madarak. Sasát láttam hetet (kicsinyfélét) *) Circus c>/aneus. ORNiTHOLOGIAI NAPLÓK 163 Falco milvust 9-et, Falco atert egyet, Karnlyt néhányat. Vercse-léìéi hasonlólag. Sólymot (F. subbuteo vagy még nagyobb faj) egyet, mindezeket kertemből, anélkül, hogy rajok figyelmet akartam volna fordítni. Meleg és jó déh ós délnyugati szél volt ezen napokban. Fecskét még most is alig lehet látni, ma egész nap csak egy H. rusticát láttam. — Május 5. Fürj megérkezett ma este s szólt. Hirimdo rustica néhány. Oriolus mintha hallottam volna fütyörlését távúiból tegnap. — Május 6. Kukukk ma haliam hangját legelőbb. Fecskék ma már többecskén mutatkoznak, főleg H. rustica. Fülemile énekel. — Május 10. Fülemile énekel. Fecskék ma észrevehetöleg többen vannak, mint eddig s egyet hallottam csevegni is. Sas, Héjják •) s F. subbuteo mutat- koznak. — Május 12. CypseUis apus. Kettő gyorsan haladva fenn. Haris énekel. Ragadozók főleg Héjják^) sok bolyong. — Május 15. Sárgarigó három nap óta fütyöről itt-ott. Sylvia locustella kertemben egy énekelve. Cypselus néhány. — Május 17. Sylvia locustella többek énekelve kertemben és a külső gyümölcsösökben, Fringilla coccothraustes bolyongnak. Ekkor láttam egy madarat, melyet Bombycillának tartottam de nem bizonyosodhattam meg felöle. — Május 18. Sylvia locustella énekel kertemben Merops néhány költözve. Sylvia tán palustris^) pár napok óta énekel kertemben. Kenderike, tengelicz, veréb, czinege, fecske hangokat vegyit énekébe. Lanius collurio néhány napok óta sok, mikor érkezett, nem tudom, de nem régen. Fekete gója néhány szór láttam az Őrhegy felett délután Toroczkó felé repülni egyedül és párjával. — Május 19. JS^agy sas Falco fulvus (?) egy, mikor ver szárnyaival, szerte állanak 1-ső rendű evezői, mikor kering, hegyesecskén egybe meniiek, farka rövid, nyaka rövid. Sylvia locustella és palustris *) kertemben énekelnek. Egy nagyon kicsiny sas. — Május 21. Cypselus apus négy, bolyongva az Őrhegy felett. Sylvia locustella többek a külső gyümölcsösökben énekelnek. Sylvia pialustris^) ugyanott énekelnek. Héjják (M. regalis). — Sept 3. Lőttek az línyed vidékén egy nagy kocsogat (Egretta alba)' Sylvia abietina és phoenicurus Oct. 23-ìg' mind költözött azután nem láttam egyet is ; Sylvia rubecula Oct. 26-áu láttam az utolsót. — IVov. 3. Regidus most legelőbb a. kertemben. Fringilla montifringilla most legelőbb. Accentor modularis most legelőbb kertemben. — Dec. 20. Turdus pilaris az Őrhegyen apró csapatok. Accentor modularis kertemben többek. 1853. Nagyenyed. Febr. 17. Fringilla montifringilla néhány ; november eleje óta most hallottam hangjokat az idő sanyarodásával. Február. Ezen egész hónapban sokat bolyongtak a Hollók az Őrhegy felett, főleg szeles, különben langyos napokon, néha egyszerre 12-őt is lehetett a széllel jáczadozva látni. — Mart. 1. néhány napok óta megjelent Falco milvus. — Mart. 14. Saxicola rubicola ma legelőbb, néhány ; ugy rémlett, hogy 5 — 6 napok előtt még hallottam kétszer-kétszer hangját, de nem lévén bizonyos felőle, nem jegyeztem fel. — Mart. 15. Motacilla alba legelőbb a városban, házfedeleken, Saxicola rubicola többek. Parus caudatus bolyongva. — Mart. 16. Saxicola rubicola mindenfelé. — Mart. 17. Mezei ölyv^) most legelőbb. — Apr. 1. Sylvia abietina most legelőbb ; 5 nappal ezelőtt ugy tetszet, mintha hallottam volna. A szarkáask fészke majd készen van ; a veréb rakja azt. — Apr. 2. Sylvia curruca legelőbb. — Apr. 4. Sylvia curruca másodszor. — Apr. 5. Saxicola oenanthe legelőbb, Regulus flavicapillus bolyongva. Sylvia curruca folytonosan. — Apr. 7. Saxicola oenanthe másodszor. Regulus bolyongva, többek, egész nap a kertemben. — Apr. 8. Falco ater néhány napok óta egyesek. Sylvia curruca egy énekelve. Regulus néhány. — Apr. 11. Jynx torquilla most legelőbb énekelve. — Apr. 12. Sylvia rubeada legelőbb. — Apr. 24- >) Milvus ictinus. — '') Vagy tán llippolait icterina? — ^) Circus cyaneus. IV 164 ZEYK MIKLÓS — ORNITHOLOGíAI NAPLÓK Hirundo rustica legelőbb 3 — soha nem emlékszem, hogy ennyire elkéseti volna a. fecske. Jynx torquilla mindenfelé volt. Saxicola oenanthe az idevalók is megérkeztek és megtelepedtek. — Apr. 27. Hirundo rustica többször néhány. Pupusa ') szólt. AntJms arboreus énekel itt-ott. Parus caudatus bolyongva néhány. — Apr. 29. Hirundo rustica többek énekelve is. — Apr. 30. Ciconia alba egy nagy csapat költözve, egyesek 3 hetekkel ezelőtt is mutatkoztak s apró csapatok. Sylvia cinerea legelőbb énekel az ÖrhegA-en. — Május 2. Ciconia alba egy nagy csapat kíiltözve magasan. Kukukkot én még nem hallottam, nem is láttam, mások mondják hogy ápr. 27. és 28-ai napjain hallották volna. Városi fecskét sem láttam még egyet is. Hirundo rustica már sok; keresnek fészkelő helyet. — Május 5. Hirundo urbica most legelőbb, egy kicsiny csapat a város felett. 7iííA:MA'kot ma már én is hallottam. — Május 6. Ciconia alba egy csapat, 25 — 30 költözve egyenesen éjszakra. Rendkivül rendetlenül és későre érkeznek haza a költöző madarak. — Május 7. Ciconia nigra 5 költözve magasan. Sylvia palustris ma legelőbb énekel kertemben. — Május 8. Falco rufipes néhány, — Május 9. Hirundo urbica, ò-ìke óta csak most láttam megint kettőt. Lanius collurio legelőbb kertemben. — Május 12. Ciconia alba 26— 30-ból álló költöző csapat. — Aug. 31. Ciconia alba 1.000-ből álló nagy csapat költözve. — Sept. 10. Oriohis yalbula máig mindennap lehetett látni néhány iíiat. — Oct. 1. Hirundo rustica^ néhány bolyongva. — Okt. 4. Sylvia abietina még szólt itt-ott. — Oct. 10. Ökörszem legelőbb a kertben az őszön. Oct. 12. Sylvia abietina még láttam ma. Fringilla montif ring illa ma érkezett meg az első. — Oct. 20. Sylvia abietina még ma hallottam hangját. Nov. 12. Tegnap óta Falca milvus igen bolyong, 2 — 3-at is lehet egyszerre látni. 1854. Nagyenyed. Jan. 5. Falco lagopus egy keringve, első s egyed idi, melyet ezen a télen láttam. Nagyenyed látképe, az előtérben a Bethlen-Kollégium épülete. Ansicht von Nagyenyed im Vordergrunde das Gebäude des Bethlen-Kolleg's. 1) Upupa epops. J. SCHENK — DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 165 Die Vögel Siebenbürgens. Hinterbliebenes Manuscript VON Nikolaus Zeyk. Mit dem Bildnis des Verfassers, herausgegeben von* Jakob Schenk.. EINLEITUNG. Das Leben und Wirken von Nikolaus Zeyk. Zu Ende des XVIII. und zu Beginn des XIX. Jahrhunderts durch- rieselte ein Kräftestrom von wunderbarer Stärke den fast tausendjährigen Stamm der ungarischen Nation und Hess demselben eine solche Menge der grössten und glänzendsten Talente entspriessen, wie nie zuvor und nachher. Die Arbeiten dieser hervorragenden Geister — Széchényi, Kossuth,. Deák, Akant, Petőfi, Vöeösmabtt, um nur einige der allergrössten zu nennen — legten das Fundament des modernen Ungarns auf welches dann,, trotz der Katastrophe des Jahres 1849, der moderne ungarische Staat aufgebaut werden konnte. Zu dieser, das Schicksal der Nation entschei- denden Leistung waren sie nicht nur durch ihre phänomenalen Talente befähigt, sondern auch durch ihre, bis zum tiefsten Inneren altruis- tische und patriotische Gesinnung und durch ihren edlen Tatendrang^ welche Eigenschaften die berufenen Männer des Ungartums vielleicht noch nie in solchem Masse und in solch hehrer Reinheit beseelten, als gerade in diesem Zeitalter. Diese Erscheinung lässt sich auf allen Gebieten des nationalen Auf- schwunges nachweisen, so auch in unserem bescheidenen Arbeitsfelde, auf dem Gebiete der ungarischen Ornithologie, für welche ebenfalls in diesem Zeitalter die ersten grossen Talente und die eifrigsten Apostel erstanden. Die erste Stelle gebührt unbestreitbar Johann Salomon Petényi, dem gi'ossen Gelehrten und unermüdlichen Agitator, an die zweite Stelle muss Nikolaus v. Zeyk, Professor in N a g y e n y e d, der von den aus- ländischen Universitäten heimgekehrte Gelehrte und modernste Pädagoge seiner Zeit gestellt werden. Das innerste Wesen der beiden Forscher, ihre lodernde Vaterlandshebe, ihre aufopfernde hingebungsvolle Tätigkeit zur Hebung der nationalen Kultur prägt sie zu tipischen Kindern ihres Zeit- alters, mit welchen sie auch durch ihr tragisches Ende auf dass innigste 166 J. SCHENK verknüpft sind. So wie alle Talente und die hehre Vaterlandsliebe der damaligen Staatsmänner und Heerführer, die unvergleichliche Selbstauf- opferung und des Heldentum der ganzen Nation nicht durch den Erfolg gekrönt, sondern durch die Katastrofe bei Világos beendigt wurden, ebenso konnte auch die Tätigkeit der beiden Forscher das künftige Arbeits- feld nicht befruchten und mussle fast alles von neuem begonnen wer- den. Weder Petényi noch Zeyk konnte sein Lebenswerk herausgeben und w^ar ihnen das Schicksal nur insoweit hold, dass ihre Manuscripte wenigstens teilweise der Nachw^elt überliefert und ihr Andenken für die Geschichtsschreibung erhalten werden konnten. Der Zufall wollte es, dass gerade die Führer der ungarischen und sie- benbürgischen Ornithologie des nächsten Zeitalters, nämlich Otto Herman und Johann Csató die Manuscripte und das Andenken ihrer Vorgänger in das neue Zeitalter überliefern sollten. Otto Hebman war es, der Petényi"s w^ertvollen handschriftlichen Nachlass mit glücklicher Hand entdeckte und mit unermüdlicher Energie und Ausdauer herauszugeben wusste dem gegenüber war es Johann v. Csató, der den handschriftlichen Nachlass Zeyk"s der Nachwelt überlieferte. Auf welche Weise er zu diesem Nachlasse und zu den biographischen Daten Zeyk's gelangte,rfahren wir weiter unten vom ihm selbst in der Einleitung, welche er zu einer beabsich- tigten Ausgal)e von Zeyk"s wertvollstem Manuscripte schrieb. Der gute Wille Csató"s war jedoch noch immer nicht genügend, das ungnädige Schicksal vereitelte nunmehr schon zum zweitenmale die Herausgabe dieser wertvollen Schrift. Es gehört jedenfalls noch zur Tragik Zeyk's, dass sein von so vielen Schicksalstücken verfolgtes Manuscript, welches ich als Festschrift für den XXV. Jubiläumsband der Aquila herauszugeben gedachte, erst jetzt veröffentlicht werden kann, nachdem die von Ungarn aufgebaute Kultur Siebenbürgens wieder von denselben Rumänen vernichtet oder expropiiert werden soll, welche auch im Jahre 1848 sein Lebens- werk vernichteten, Nagyenyed, diese alte Stätte ungarischer Kultur einäscherten, ihn von der Stätte seiner erfolgreichen wissenschaftlichen und didaktischen Tätigkeit verjagten, heimatslos machten und dadurch auch seinen allzufrühen Tod verursachten. Zeyk's Schicksal symbolisiert den seit Jahrhunderten währenden sysifusischen Kampf des Ungarntums für die Kultur in Siebenbürgen, welcher mit starrer Konsequenz immer und immer, einmal von den Tataren, dann von den Türken und nunmehr durch die Rumänen vereitelt wird. Als ich zu meiner Abhandlung „Altberühmte siebenbürgische Vogel- sammlungen "" (Aquila XXHL 1916 p. 468 etc.) das Datenmateriale sammelte, fand ich den handschriftlichen Nachlass von Nikolaus v. Zeyk in der U. 0. C, darin auch die erwähnte Einleitung Csató's und das in redestehende DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK ^7 Manuscript, dessen hoher Wert mir sofort auffallen musste. Damals wäre es freilich noch leichter gewesen dasselbe zu veröffentlichen, doch Avar es nicht druckfertig. Das Manuscript von Csatú war nur halb fertig, nämlich teilweise nur in deutscher Sprache, teilweise ganz bedeutend abgekürzt. Es fehlten das System gänzlich, ebenso die ungarischen Trivialnamen der Arten die sehr interessanten Daten über die lokalen Verbreitungs-Verhält- nisse u. s. w., so dass ich mich entschloss, das ganze Manuscript vollständig im originalen Wortlaute herauszugeben. Indem auch die von Csató angegebenen biographischen Daten sehr lückenhaft waren, ergab sich die Notwendigkeit auch in dieser Richtung eingehendere weitere Erhebungen zu pflegen. Ich wandte mich diesbe- züglich an De. Szilady Zoltán, einen Nachfolger Zetk's am Bethlen- Kolleg zu N agyenyed, ob es ihm nicht möglich wäre im Archive befind- liche, oder aber eventuell auch mündlich überlieferte biographische Daten über Zeyk"s Leben und Wirken zu erhalten. Sziladt übermittelte mir nicht nur interesante Daten, sondern auch die Fotografie eines vom Meister Barabás stammenden Jugendbildnisses von Zeyk. Ausser diesen versprach er mir noch weitere Daten, auch ein anderes sehr schönes anziehendes Bildnis Zetk's aus späterer Zeit, welches er in der üniver- sitätsbibhothek zu Kolozsvár fand. Sein Schwiegervater begann Zeyk' s Biographie zu schreiben, alles war im schönsten Gange, als die rumänische Besetzung von N agyenyed erfolgte, vor welcher sich Szilády ebenso nach Ungarn flüchtete, wie Zeyk zur Zeit des Rumänen-Aufstandes im Jahre 1848. Indem Zeyk 3 Jahre an der Berliner Universität verbrachte und allem Anscheine nach von dort seine ornithologische Bildung mit sich brachte, wandte ich mich an Hermann Schalow den hervorragenden deutschen Kenner der ornithologischen Litteratur und Geschichte, zugleich ein ständiger Freund und Gönner unseres Institutes, in der Hoffnung, dass ich von ihm einige diesbezügliche Daten erhalten könne. In meiner Erwartung wurde ich auch nicht getäuscht, was die untenfolgenden interessanten und erschöpfenden biographischen Daten zur Genüge bewei- sen. Hier bleibt mir nur noch die angenehme Pflicht den Herrn Schalow und Szilády herzlichsten Dank zu sagen für ihre erfolgreichen Bemühungen im Interesse der Apotheose des fast verschollenen ungarischen Forschers. Die erwähnte Einleitung Csató's war wahrscheinHch in die „Zeil- schrift für die gesammte Ornithologie" bestimmt, konnte jedoch infolge, Eingehens dieser Zeitschrift nicht mehr erscheinen. Die spätere Veröffent- lichung wurde durch derzeit nicht mehr eruierbare Ursachen vereitelt. Die nur in deutscher Sprache vorhandene Einleitung Csató's lautet folgendermassen : .Bereits im Jahre 1885 im IV-ten Hefte der „Zeitschrift für die 168 J. SCHENK gesammte Ornithologie" erwähnte ich in meinem Artikel „Über den Zug^ das Wandern und die Lebensweise der Vögel in den Komitaten Alsófehér und Hunyad", dass Nikolaus v. Zeyk einer der ersten und eifrigsten Ornithologen Siebenbürgens war. Da er aber seine ornithologischen Be- obachtungen nicht veröffentlichte, waren sowohl andere, als auch ich der Meinung, dass sein handschrifthcher Nachlass in Verlust geraten ist. Gross war folghch meine freudige Überraschung, als seine hochgeehrte Wittwe mich damit auszeichnete, dass sie die liebevoll aufbewahrten naturwissen- schaftlichen Schriften ihres verewigten Gemahles mir zur Verfügung stellte." „Unter diesen Schriften befinden sich zwei grössere Arbeiten ornitho- logischen Inhalts, wovon eine den Zug der Vögel behandelt, die andere Beobachtungen über die in Siebenbürgen vorkommenden Vögeln enthält." ., Letztere Arbeit, welche die mit der grössten Gewissenhaftigkeit gesammelten Beobachtungen unseres viel zu früh verstorbenen ersten Ornithologen enthält, ist auch aus dem Grunde für die siebenbürgische Ornithologie von grossem Interesse, weil diese Daten in einer Zeit gesam- melt wurden, welche für die befiederte Welt in Siebenbürgen viel .gün- stigere Verhältnisse bot, als die gegenwärtige." „Es war nämlich damals das Zeitalter des Dampfes in Siebenbürgen noch nicht eingezogen, die sich immer mehr ausbreitende Bodenkultur und der Holzhandel hatten noch nicht die letzten Gebüsche von den Feldern ausgerottet und unsere Waldungen zum Handelsartikel gemacht." .,Wie viele der schönen schattigen Auen an unseren Flussufern haben seit jener Zeit dem Pfluge weichen müssen! — wie viele unsere hoch- stämmigen Waldungen sind der Axt verfallen und wie viele jener kleinen Teiche, an welchen zu jener Zeit noch ein reges Vogelleben den Natur- forscher erfreute, sind bereits trockengelegt worden ! ! — auch die gesell- schaftlichen Mahlzeiten der Geier und anderer Baubvögel haben ihr Ende gefunden, seitdem das gefallene Vieh sofort verscharrt werden muss. Wo vor einigen Jahrhunderten noch der Auerochs unter dem Schatten der Urwälder seinen Durst im klaren Gebirgsbache löschte, brausen jetzt schwerbeladene Eisenbahnzüge dahin, oder wird auf Kunststrassen ein reger Verkehr abgewickelt und in unseren breiten fruchtbaren Tälern findet dies in noch viel grösseren Masse statt." „Sehr viele der geeigneten Brutplätze und Standörter der Vögel be- stehen jetzt nicht mehr und vermindern sich fortwährend und jene schö- nen Zeiten für die Vögel, in welchen Nikolaus v. Zeyk seine Lieblings- Wissenschaft pflegte, sind für Siebenbürgen verschwunden und werden auch nie mehr zurückkehren." „Ich glaube also im Interesse unserer heimatüchen ornithologischen Wissenschaft zu handeln, wenn ich im Folgenden die mir gütigst zur DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 169 Verfügung gestellten Beobachtungen; sowohl im Original-Texte, als auch ins Deutsche übersetzt hier veröflentliche." „Bevor ich aber die Arbeit folgen lasse, möchte ich noch über die Biographie des Autors einiges mitzuteilen." „Nikolaus v. Zetk war im Jahre 1810 in Wien geboren, wo sein Vater Johann v. Zeyk als Hofrat wohnte. Das Gymnasium und die höheren Klassen absolwirte er in Nagyenyed und nachdem er die Rechte in Marosvásárhely studiert hatte, besuchte er, um seine wissenschaftliche Ausbildung zu vervollständigen, durch zwei Jahi'e in Wien und drei Jalire in Berlin die Academic. Zum Professor der Naturwissenschaften in Nagy-Enyed wurde er im Jahi^e 1838 gewäWt, welche Wahl von ihm nur aus Liebe zu den Wissenschaften angenommen wurde, u. z. mit dem schönen Vorsatze, je mehr Jünger für die Natur- wissenschaften zu erziehen." „Er vermählte sich im Jahre 1842 und starb in Nagy-Enyed im Jahre 1854." Obwohl die hier niedergelegten biographischen Daten über das Leben und Wirken von Nikolaus v. Zeyk grossen Wert liaben, so darf doch nicht verhehlt werden, dass dieselben noch sehr lückenhaft sind. Dieselben ent- halten keinen Hinweis, wer der Meister Zeyk's gewesen, wer ihm die Liebe und Begeisterung für die Naturwissenschaften eingeflösst hat, wessen Einfluss es war, dass er Ornithologe wurde. In der einschlägigen Literatur suchen wir aber umsonst nach eingehenderen biographischen Daten. Das grosse Werk von Josef Szinnybi „Ungarische Schriftsteller, deren Leben und Werke" kennt nicht einmal Zeyk's Namen. Es wird zwar ein Nikolaus Zeyk senior, ebenfalls Professor zu Nagy-Enyed erwähnt, dessen Schriften ebenfalls in Nagy-Enyed der Feuerbrunst zum Opfer fielen, doch ist derselbe mit unserem Zeyk nicht identisch. Die Zeitgenossen erwähnen zwar Zeyk's Namen überall lobend, geben jedoch keine biographischen Daten. Petényi gedenket seiner in der Abhandlung „Siebenbürgen in zoologischer Hinsicht" (Arbeiten ungarischer Ärzte und Naturforscher, VL Generalversammlung in Pécs 1846 p. 383) mit folgenden Worten: „Mit Recht glänzet an der Spitze der siebenbürgischen Ornithologen Nikolaus Zeyk Professor in N a g y - E n y e d, dem die sieben- bürgerische Ornithologie die Entdeckung schon so mancher Seltenheit verdankt und sicher auch noch mehr verdanken wird. " Bei Johann Hanak finden wir in seinem Werke „Geschichte und Literatm- der Zoologie in Ungarn 1849" p. 180 folgende Stelle: „Nikolaus Zeyk jun. Professor zu Nagy-Enyed erforscht mit gründhchem Wissen und unermüdhchem Eifer die Tierwelt Siebenbürgens nnd vermehrt die Sammlung des Kollegiums." Von dieser Zeit angefangen sucht man fast 50 Jahre hindurch den 170 J. SCHENK Namen Zeyk's umsonst in der Litteratur. Erst im Jahre 1885 erscheint eine Arbeit von Csatí) „Über den Zug, das Wandern und die Lebens- weise der Vögel in den Gomitaten A 1 s ó - F e h é r und H u n y a d (Zeitschrift f. d. ges. Ornith. II. 1885. p. 392 — 522), in welcher Zeyk wieder gedacht wird. CsATÓ schildert ihn nicht nur als einen hochgelehrten Herrn, sondern auch als nusgezeichneten Beobachter, der jedoch seine Beobachtungen leider nicht veröffentlichte. Csató scheint hier nur seine Reminiscenzen wiederzugeben, den handschriftlichen Nachlass Zeyk's besass er damals noch nicht und erst im Jahre 1889 veröffentlichte Dr. G. Entz die von ihm erhaltene Abhandlung „Der Zug der Vögel" im Orvos. Természettud. Értesítő p. 39—56. Von nun an finde! sich Zeyk's Namen fast ständig in der einschlä- gigen Litteratur. Aus seinen ornithologischen Tagebüchern veröffentlichte Otto Herman verschiedene Daten in seinem Werke ..Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn bis 1891" (Budapest 1895) und wird darin auch ein kurzer Auszug der Arbeit .,Der Zug der Vögel" gegeben, jedoch ohne biographische Daten. Im IV. Bande der Aquila (1897. p. 164 — 169) wird Zeyk vmd sein handschriftlicher Nachlass wieder erwähnt und diesmal das Verzeichniss der ebenfalls im Jahre 1848 von den Rumänen vernichteten De. KNÖPELER'schen Vogelsammlung veröffentlicht. Ausführlichere Daten enthält Dr. Szilády's Abhandlung „Das Bethlen Kolleg und die Naturwissenschaften" (Nagyenyed 1904), doch wird hier in erster Linie der hervorragende Lehrer und Pädagoge gewürdigt. Am bezeichnendsten für die Unkenntniss von Zeyk's Leben und Wirken ist vielleicht meine im Jahre 1914 abgeschlossene, aber erst 1917 erschienene Arbeit in dem Sammelwerke Fauna Regni Hungáriáé, welches von der königl. ung. Naturw. Gesellschaft zur Millenarfeier Ungarns heraus- gegeben wurde. Hier nannte ich neben Petényi als einzigen wirklichen Ornithologen nur Wilhelm Stettee. In meiner Arbeit Altberühmte sieben- bürgische Vogelsammlungen (Aquila XXHI. 1916. p. 471) behandelte ich Zeyk's Leben und Wirken zwar schon zutreffender, aber noch immer sehr lückenhaft und gelang es mir erst im Jahre 1918 in der Abhandlung „Übersicht der Geschichte der Ornithologie in Ungarn" Zeyk seinem Verdienste nach zu würdigen. Neben den von Szilády und Schalow erhaltenen und ausser den in den obenangeführten Litteraturquellen befindlichen biographischen Daten bleibt nunmehr nur noch eine, jedenfalls die am meisten authentische Quelle übrig, nämlich seine eigenen Notizen, aus welchen sich noch einige Daten herausfinden lassen. Auf Grund dieser Daten kann es als feststehend angenommen werden, dass Zeyk sein ornithologischës Wissen, vielleicht auch seine ornithologischen Neigungen aus Berlin mit sich brachte. An der Wiener Universität war er zwar Schüler des berühmten DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 171 Professors Josef Htetl's, wo er sich auch das Herstellen von anato- mischen Präparaten aneignete, die Vögel präparierte er jedoch nach der y Berliner Methode" im Gegensatze zu den übrigen damaligen ungarischen Forschern, welche sich der Wiener oder französischen Methode bedienten. Diese Aufzeichnung Zetk's sondert ihm gänzlich ab von den damaligen Ornithologen Siebenbürgens, welche den Ansporn zur Ornithologie und die Anleitung zum Präparieren sämtlich von Stettee*) erhielten und des- halb indirekt insgesamt Petenti's Schüler waren. Sein Rezept zur Her- stellung der Arsen-Seife w^ar jedoch ganz dasselbe, welches auch Petenti benützte und welches von diesem Karl Herman, der Vater Otto Herman's erhielt, wie dies Otto Herman eigenhändig auf Zetk's Rezept aufnotierte. Dieses Rezept lautet folgendermassen : Nehme: 1. Fein zerstossene Arsenische Säure mit Wasser nur so viel befeuchtet, dass dieselbe beim^Zer- stossen nicht stäube 4 Lot 2. Mit Messer zerschnittene Medizinal-Seife .... 4 3. Kaustischen Kalk 1 „ 4. Pottasche 3 „ Das ganze gebe in eine Reibschale, tröpfle Kampfer-Spiritus darauf, vermische es mittels Reibens, so dass es das Aussehen eines dichten milchigen Teiges erhalte. Gebe es in einen Glas- oder Porzellanbehälter. Notiere es : Becsaur's Arsenüv-Seife, zum Praeparieren ausgestopfter Tiere zu benützen auf meine Verantwortung Nikolaus Zetk Professor. Darunter die eigenhändige Aufzeichung Otto Herman's : ^Dies ist Petenti's Rezept und auch das meines Vaters'" Was man auf Grund der ZETK'schen Aufzeichnungen nur für war- scheinlich halten durfte, dass er nämlich seine ornithologischen Neigungen und Kenntnisse, sowie sein museologisches Wissen aus Berlin mit sich brachte, ergibt sich aus Schalow's erwähnten brieflichen Daten mit vollständiger Gewissheit. Sein ornithologischer Lehrmeister kann niemand anders gewesen sein, als M. H. Karl Lightens tein, der zur Zeit als Zetk in Berlin studierte an der dortigen Universität die ordenthche Professur der Naturwissenschaften innehatte. Man weiss von Lichtenstein allgemein, dass er auf seine Schüler einen grossen Einfluss ausübte besonders deshalb, weil er bei seinen anregenden und lehrreichen Vor- lesungen auch die betreffenden naturhistorischen Objekte vorlegte, diesel- ben durch die Hörer bestimmen Hess, diese daher zu Bestimmungen anregte und auch tüchtig üben liess. Er besuchte auch mit seinen Stu- *) Stetter : Adatok Erdély ornithologiájához. A magyar orvosok és természet- vizsgálók Kolozsvárt tartott V. nagygyűlésének munkálatai 18i5 p. 141 und 159. 172 J. SCHENK denten den auf seine Initiative begründeten Zoologisehen Garten, dann Menagerien und machte mit ihnen auch praktische Excm-sionen, wobei er sie überall belehrte und sie im Erkennen und Bestimmen der Tiere unterrichtete. Lichtenstein lieferte hauptsächlich ornitholo- gische Beiträge und erscheint es deshalb natürlich, dass er seiner Schüler hauptsächlich in der Ornithologie unterrichtete. Ausser dem war Lich- tenstein auch Direktor des Berliner Zoologischen Museums und iirbeitete gerade unter seiner Leitung der Präparator Rammelsberg, der die von einem gewissen Hoffmann erfundene sogenannte Berliner Taxi- dermie ausbaute und vervoUkommte. Es dürfte auf Grund dieser Daten kaum ernst bezweifelt werden können, dass Zeyk seine naturwissen- schaftliche und besonders ornithologische Bildung von Lichtenstein erhielt und dass er unter seiner Leitung im Berliner Zoologischen Museum nach der „Berliner Methode" präparieren konnte. ScHALOW glaubt schliesslich auch darauf hinweisen zu müssen, dass Zeyk an der Berliner Universität wahrscheinlich mit Jean Cabanis, dem grössten deutschen Ornithologen des XIX. Jahrhunderts zusammengekom- men ist. Es ist dies sehr wahrscheinlich, zumal wenn man in Betracht zieht, dass Cabanis in den Jahres 1835 — 39. die Berliner Universität besuchte, daher waren sie 3 Jahre hindurch Studien Kollegen. Es wäre kaum glaubhch, dass zwei für die Ornithologie begeisterte junge Männer — Zeyk war damals 25, Cabanis 20 Jahre alt — bei ihren gemeinsamen Studien nicht Fühlung mit einander genommen hätten. Auf Grund von Zeyk' s eigenen Aufzeichnungen und den mündlichen Mitteilungen Szilady's lassen sich Zeyk's biographische Daten noch durch die folgenden ergänzen: Am 8-ten November . 1848 verhess er Nagy- E n y e d infolge des Rumänenaufstandes. Er selbst griff auch zur Waffe und führte seine ebenfalls bewaffneten Schüler in der Schlacht bei Bánffy-Huny ad, in welcher mehrere seiner Schüler den Heldentot starben, was dem empfindlichen Gelehrten so sehr zu Herzen ging, dass er für sein ganzes übriges Leben erkrankte. Angeblich sollte er in dieser Schlacht die Keime seines allzufrühen Todes erworben haben. Nach dem unglückhchen Ausgange dieser Schlacht hess er sich als Flüchtling in T i s z a r 0 f f nieder, von wo er am 8-ten November 1850 nach M i s k o 1 c z übersiedelte. Am 25-ten April 1851 kehrte er wieder zurück nach Tisza- roff. Laut -seinen Notizen vom 27-ten Mai und 3-ten Juni war er wieder in Nagy- E ny ed, von wo er am 7-ten August nach Diód übersiedelte, welches in nächster Nähe von Nagy-Enyed gelegen ist. Aus seinen Notizen lässt sich weiterhin keine Ortveränderung mehr nachweisen, doch scheint es ganz sicher zu sein, dass er doch in Nagy-Enyed seine ständige Wohnung hatte. Seine früheren und neueren Schüler besuchten ihn auch hier, aber ordentliche Vorträge hielt er keine mehr. DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 173 Nach seinen Aufzeichnungen war das grösste Hinderniss seiner Lehrtätigkeit nach dem Freiheitskriege der Mangel an den gewohnten reich- haltigen Sammlungen. Er begann zwar mehrmal zu dozieren, doch verlor er infolge dieser Mängel die Lust, behob auch seinen Gehalt nicht mehr, sondern beschäftigte die sich Interessierenden auf seiner Wohnung und begann auch hier im alten Professorhause in der Bethlengasse wieder zu präpa- rieren. Er arbeitete auch einen Reformplan für das Kolleg aus, doch konnte dieser nicht mehr verwirklicht werden.'' Über seine Flucht aus Siebenbürgen und seinen weiteren Weg ent- hält sein ornithologisches Tagebuch wörtlich folgendes : „Bisher reicht mein Tagebuch in diesen unruhigen Zeiten. Von diesem Zeitpunkte an nahmen die Vorbereitungen zum Kriege und später der Krieg selbst alle meine Zeit in Anspruch. Am 8-ten November ver- hess ich Enyed und gelangte mit den Truppen bis Bánffy-Hunny ad. Von hier reiste ich am 19-ten gegen Várad und erreichte am 25-ten Roff. Die ersten 10 Tage des Dezembers verbrachte ich in Pest. Während dieser ganzen Zeit konnte ich nur auf der Reise und im Pester Museum einige wissenschaftliche Daten erwerben. Meine in Ungarn ge- machten Beobachtungen habe ich in einem separaten Tagebuche auf- notiert. Ob es mir vergönnt sein wird dieses Tagebuch über Siebenbürgen noch einmal fortzusetzen, weiss Gott! Ich glaube es nicht. Enyed ist nicht mehr. Die vielen Schätze, welche ich während eines Dezenniums im Enyeder Museum aufstapelte, sind mitsamt dem grössten Teile meiner Papiere eingeäschert worden." Dieser Teil des ZETK'schen Tagebuches ist neben den biographischen Daten auch noch deshalb von Wichtigkeit, weil dasselbe einige Halte- punkte zur Bestimmung der Zeit bietet, zu welcher Zetk dieses Manus- cript verfasste. Allem Anscheine nach geschah dies während seines Auf- enthaltes in Ungarn. Dafür spricht in erster Linie die obenangeführte Aussage Zeyk's, dass der grösste Teil seiner Papiere zugrunde ging. Doch gibt es auch unmittelbare Beweise dafür. So schreibt er bei der Be- sprechung von Anas purpureo-viridis wortgetreu das folgende : Diese Entenart, sowie deren Beschreibung und Abbildung, welche ich vor deren Ausstopfung gemacht hatte, sind in Nagy-Enyed vernichtet worden, weshalb ich dieselbe hier nur aus dem Gedächtnisse beschreiben kann." Freilich darf man das „hier" nicht gleich auf Tisszaroff beziehen, dass er aber dieses Manuscript dennoch hier schreiben musste, geht ganz Mar aus dem auf Strix noctua bezüglichen Texte hervor. Das Manuscript zeigt nämhch in seinem ganzen Verlaufe die haargenau gleiche Hand- schrift und Tinte und wurde daher allem Anscheine nach in einer Flucht ohne Unterbrechung geschrieben und beendet, so dass sich nachträgliche Aufzeichnungen und Ergänzungen sehr scharf von der ursprünglichen Í7i ' J. SCHENK Schrift unterscheiden. Bei dem Steinkauze beginnt nun der Originaltext damit, dass derselbe in Siebenbürgen selten, im Tieflande entlang der Theiss aber häufig ist. Als er dieses niederschrieb, mussten ihm des- iialb die ornithologisehen Verhältnisse seines neuen Aufenthaltsortes Tiszaroff schon einigermassen bekannt sein. Nun folgt mit anderer Tinte und abweichender Schreibart, die ergänzende Notiz, laut welcher der Steinkauz nach seiner Rückkehr in Siebenbürgen viel häufiger war, als früher. Diese Beobachtung machte er laut seinem ornithologisehen Tage- buche gleich am 19-ten und 25-ten August 1851, also fast sofort nach seiner Übersiedelung von Tiszaroff nach Siebenbürgen, woraus also klar hervorgeht, dass er diesen Teil seines Manuscriptes schon fertig mit sich gebracht haben musste. Eine genaue Vergleichung seiner ornitho- logisehen Tagebücher mit den entsprechenden Stellen des Manuscriptes ergibt in jedem einzelnen Falle das Resultat, dass er dieses Werk in Tiszaroff und zwar aller Wahrscheinlichkeit nach Ende September des Jahres 1840 begann. Einen unmittelbaren Beweis dafür liefert die Beschreibung von Muscicapa parva, welche fast in wortgetreuem Texte seinem ornithologisehen Tagebuche aus der zweiten Hälfte September des Jahres 1849 entnommen wurde und auch dieselbe winzige Abbildung der Schwanzhaltung des Zwergfliegenschnäppers enthält. Es ist feststehend, dass er diesen Teil seines Werkes nach der zweiten Hälfte des Septem- ber 1849 niederschrieb. Für den annähernden Entstehungszeitpunkt seines Werkes haben wir daher zwei Grenzwerte, nämlich September 1849 und August 1851. Dieser Zeitintervall wird einigermassen abgekürzt und noch näher bestimmt durch einen vom 23-ten Jänner 1850 datierten und an Johann GÁSPÁE in Budapest gerichteten ZjiYK'schen Brief, den einzigen, welcher mir bekannt isl. Derselbe befand sich unter den Briefen Petényi"s und gelangte wahrscheinlich deshalb an ihn, weil er ihm behufs Erledigung übergeben wurde, da er der einzige war, der die darin enthaltenen Fragen und Wünsche Zeyk's beantworten, resp. erfüllen konnte. Dieser Brief Zeyks hat folgenden Wortlaut : „Lieber Herr Gáspár! Auf Grund meiner letzten Bitte möchte ich Sie ersuchen mir für einige Wochen die folgenden Bücher zu verschaffen. Ich werde alles gewissenhaft zurückschicken: Die Wirbeltiere Europas von G. Keyseelink und Blasiüs. Die Arbeiten der ungarischen Naturforscher und Ärzte auf der Generalversammlung vom Jahre 1844 in Kolozsvár. Vollständiges Handbuch der Naturgeschichte der Vögel Europas von L. Glogee. Wenn diese Bücher auch nur für einige Wochen nicht zu erhalten wären, so möchte ich Sie bitten aus denselben die folgenden Daten zu excerptieren oder excerptieren zu lassen. Aus den Arbeiten der Naturforscher die Liste der von Stetteb für Siebenbürgen nachgewiesenen DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 175 Vögel, aber nur die Namen derselben. Aus GiíOger alles, was über den Gesang der folgenden Sylvia Arten enthalten ist : Sylvia palustris B., 8. arundinacea Lath., S. fiuvíatilis Wolf, S. phragmitis Bechst, S. cariceti Naum, S. hortensis, S. cinerea., S. prasinopyga., S. trochilus/' Es folgt dann eine ziemlich lange Beschreibung zweier Totaniden und der Limosa behufs Bestimmung derselben. „Ich hätte noch mehrere ähnhche Anliegen, doch möchte ich sie jetzt nicht mit denselben belästigen. Ich möchte, da ich nun schon über ein Jahr hier wohnhaft bin, diese Gegend in naturhistorischer Beziehung beschreiben, wenn auch nur fragmentarisch um dadurch die Kenntnis des Vaterlandes, wenn auch nur um einen Schritt vorwärts zu bringen, doch kann ich ohne Bücher und ohne wissenschafthche Hilfsmitteln, in der letzten Zeit auch schon ohne Schiesswaffe nur sehr schwer vorwärtsschreiten. Das Pester Museum, sowie die Naturwissenschafthche Gesellschaft werden mein Vorhaben unterstützen, da dasselbe mit deren Zielen und Interessen übereinstimmt. Ich schreibe Ihnen dies deshalb, damit sie sich erkundigen, ob ich irgendwelche Unterstützung erwarten kann. Wenn man mir Hilfe angedehein lässt, dann werde ich auch meine übrigen Bitten mitteilen." „Herrn Vajda lassen wir bitten, uns von Zeit zu Zeit mit seinen Briefen zu besuchen, damit auch wir etwas von dem Laufe der Welt erfahren, denn wenn es schon schwer ist hier die Wissenschaft zu pflegen, so ist es noch schwerer etwas darüber zu erfahren, was über den Grenzen des Dorfes hinaus vor sich geht. Ihr Freund N. Z." Aus diesem Briefe geht es hervor, dass er sich Anlang des Jahres 1850 mit dem Gedanken beschäftigte die Gegend von Tiszaroff in naturhistorischer Hinsicht zu beschreiben, dass aber nicht nur dies sein Ziel sein konnte, geht auch schon aus der gewünschten Literatur hervor. Um die Vogelwelt von Tiszaroff zu beschreiben, hätte er wahrlich das STETTER'sche Verzeichnis der Vogelwelt Siebenbürgens nicht gar so be- sonders notwendig gehabt. Als Entstehungszeit des Werkes kann nun auf Grund des bisher gesagten der Anfang des Jahres 1850 festgelegt werden- und zwar musste der auf die Singvögel bezüghche Teil schon vor dem April dieses Jahres fertiggewesen sein, da er im Manuscripte die verschiedenen Grasmücken im Freien noch zu verwechseln angibt, während er dieselben laut seinem ornithologischen Tagebuche in der zweiten Hälfte des April 1850 schon ganz gut von einander zu imterscheiden gelernt hat. Noch eine Frage ist es, welche sich hier der eingehenderen Erörte- rung bietet. Nach den obenzitierten Tagebuchnotizen begab sich Zetk nach seiner Flucht aus Siebenbürgen auf 10 Tage nach Pest, wo er auch dem Museum einen Besuch erstattete. [Auch später kam er nach Pest und musste daher jedenfalls auch mit Petényi zusammengekommen sein. Ich halte es nämlich für unzweifelhaft, dass er das von Petényi und 176 J. SCHENK Naumann festgestellte Vorkommen von Aquila clanga in Ungarn nur aus einem mit Petényi geführten Gespräche erfahren konnte, da ja in der damaHgen Literatur diesbezüghch nichts enthalten war. Wie kam es den- noch, dass zwischen diesen beiden Männern, den ohne Zweifel hervor- ragendsten Ornithologen Ungarns zur damaligen Zeit, keine engere Ver- bindung oder Freundschaft entstand?! Petényi war doch ein wahrer Apostel seiner Lieblingswissenschaft, der seinerzeit mit jedermann in Ver- bindung trat, jedermann aneiferte und unterstüzte, der ihm auch nur einigermassen geeignet erschien der Sache der ungarischen Ornithologie zu dienen. Nicht einmal eine Korrespondenz konnte sich zwischen ihnen entwickeln, Zeyk schrieb nicht an Petényi sondern an Gáspár, damit er sein Anliegen an das Museum und an die Naturwissenschaftliclie Gesell- schaft vermittle. Es ist jedenfalls auffallend und ungemein bedaueriicb, dass die beiden ersten wirklichen Ornithologen Ungarns, welche mit der gleichen Begeisterung und Hingebung im Interesse der Förderang der Naturwissenschaften in Ungarn wirkten und die auch durch das gleiche tragische Geschick ereilt wurden, dass sie an der Beendigung ihres Lebenswerkes zum unersetzlichen Verluste der ungarischen Ornithologie durch den allzufrühen Tod verhindert wurden, zu gemeinsamer Arbeit sieh nicht inniger aneinander schliessen konnten. Was die Ursache daA^on war, ist uns nicht bekannt und besitzen wir auch nicht die mindeste Handhabe um auf diese Frage wenigstens durch eine Mutmassung zu antworten. Auf Grund der voranstehenden biographischen Daten, liauptsächlich aher auf Grund seiner Notizen, welche sich in seinen ornithologischen Tagebüchern befinden, steht nun das von idealen Zielen durchdrungene arbeitsvolle Leben Zeyk"s klar vor uns. Der 28-iährige von den Wiener und Berliner Universitäten heimgekehrte Professor übernimmt den Lehr- stuhl für Naturwissenschaften ander altberühmten Hochschule zu Nagy- Enyed, wo auch er selbst einst Zögling war. Natüriich findet er den westlichen Kulturstätten gegenüber eine grosse Zurückgebliebenheit, besonders auf dem Gebiete der naturwissenschaftlichen Erziehung und nimmt sich vor dem allen abzuhelfen. Mit jugendlicher Begeisterung und Ambition macht er sich an die grosse Arbeit seine im Auslande erwor- benen Kenntnisse zum Frommen der heimischen Naturwissenschaft zu verwerten und dieser je mehr Jünger zu erziehen. Als erste Aufgabe betrachtet er die im Jahre 1796 entstandenen und schon damals nicht unbedeutenden jedoch veralteten und nicht museologisch behandelten Sammlungen*) des KoUeg's zu erweitern und zu modernisieren und tat dies mit solchen Eifer und Erfolge, dass die Schule ") Dr. Szilády Z. Bethlen Kollégiuma és a Lerniészeltudományok. 1904. p. 19. DAS LEBEN UND WIRKEN VÖN NIKOLAUS ZEYK 177 im Jahre 1848 schon eine wirkhch grossangelegte und nur mit der Sammlung des National Museums vergleichbare wertvolle Sammlung besass. Diese Sammlung habe ich in meinem Artikel „Altberühmte Vogelsamm- lungen in Siebenbürgen" (Aquila XXIII. 1916. p. 166.) ausführlich besprochen. Gleichzeitig mit dem Anlegen der Sammlungen schrieb ei- kleinere Lehrbücher über alle Zweige der Naturkunde. Erhalten sind uns diejenigen über Kristallo- graphie, Mineralogie, Botanik und Mammalogie. Ausserdem begann er seine ornithologischen, meteorologischen und phytophaenologischen Beobachtun- gen, um durch dieselben die Kenntnis der naturwissentschaftlichen Ver- hältnisse Siebenbürgens zu fördern. Es kann hier nicht unerwähnt blei- ben, dass Zetk der erste OrnithoJoge in Ungarn war, der den Vogelzug systematisch beobachtete, seine Beobachtungen genau notierte und zwar schon vom Beginne der 1840-er Jahre an. Bemerkenswert ist noch, dass er gleichzeitig auch die meteorologischen Elemente beobachtete und zwar in Erkentnis des Zusanunenhanges der ornithophaenologischen und meteorologischen Erscheinungen. Er schreibt diesbezüghch als Einleitung^ seines meteorologischem Tagebuches folgeedes : „Zweck dieser meteorologischen Notizen ist, dass die Erscheinungen des Wegzuges, der Rückkehr und der manchmal vorkommenden Ver- irrungen der Zugvögel mit der Wätterung verglichen werden können. Deswegen fehlt hier auch der Stand des Thermometers und Barometers,, welche für diesen Zweck unnötige Details wären. Notwendig gewesen wäre die Windrichtung und die Windstärke, da aber entsprechende Instru- mente fehlten, konnte ich die Winde nur annähernd aus der Richtung und Bewegung der Wolken und des Rauches bestimmen." Inmitten dieser vielseitigen und erfolgreichen Tätigkeit erreiehte ihn dann der grosse Schicksalschlag, der Rumänenaufstand im Jahre 1848, welcher die wertvollsten Elemente seiner bisherigen Tätigkeit vernichtete, ihn selbst heimatslos machte. Während seines Aufent- haltes in Ungarn reift in ihm der Gedanke heran, seine Kenntnisse über die Ornitholngie Siebenbürgens auch schriftlich niederzulegen. Die vernichtete ornithologische Sammlung war ihm auf Grund seiner Notizen aber auch nach dem Gedächtnisse wohl bekannt, ebenso kannte er die bedeutenderen Sammlungen seiner Zeitgenossen, namentlich Dr. Knöpfleb, Wilhelm Stetter imd Alexius Buda, so dass er das notwendige Materiale beisammen hatte. Diese Arbeit hatte er auch beendigt^ obwohl er deren Erscheinen nicht erleben konnte. Während dieser Arbeit mag ihm auch der Gedanke gekommen sein, die naturwissentschaftlichen Verhältnisse seines neuen Aufenthaltes, der Theissgegend, zu beschreiben^ da ja diese von Siei)enbürgen so sehr verschieden war, besonders in Bezug auf die grosse Menge der Sumpf- und Wasservögel, doch konnte er diesen Plan nicht melir durchführen. Es fehlte ihm das Schiessgewehr. Aquila 12 178 J. SCHENK welches er zum Anlegen der notwendigen Sammlung benötigt hätte, es fehlte ihm die einschlägige Literatur, welche die Determinierung der ihm bisher unbekannten Arten ermöglicht hätte, ebenso fehlten ihm auch andere wissenschaftliche Hilfsmittel, so dass er sich auf das Führen seiner ornithologischen Tagebücher beschränken musste. Nach seiner Rückkehr nach Siebenbürgen konnte er dann seine literarische Tätigkeit fortsetzen. Nachweislich stammen aus dieser Zeit seine Manuscripte über den Zug der Vögel in Siebenbürgen und über die schädhchen Tiere der Heimat. Von allen diesen Arbeiten konnte jedoch nichts erscheinen, jedenfalls unter dem Drucke der ungünstigen politischen Verhältnisse, welche nach dem Niederbruche des ungai-ischen Freiheits- kampfes herrschten. Möglich, dass ihn auch seine Krankheit an der Ver- öffentlichung verhinderte. Seine Manuscripte wurden jedoch von seiner Wittwe aufbewahrt und der Vernichtung entzogen, indem sie dieselben an Johann Csató ausheferte. Von ihm gelangten dieselben in das Könighch Ungarische Ornithologische Institut, von welchem sie schliesslich doch veröiFentlich werden konnten, um den Namen ihres verdienstvollen Ver- fassers vor dem Vergessen zu bewahren imd demselben die ihm gebüh- rende Stellung in der ungarischen Naturwissenschaft zu sichern. Neben Petényi war in jenem Zeitalter Zetk unser am gründhchslen gebildeter Ornithologe. Wenn er auch nicht ganz an die Grösse Petényis heran- reicht, wenn sein Fachwissen auch nicht so gründlich und umfassend war, so war er dennoch ein nicht minder begeisterter Apostel der Ornithologie und der allgemeinen Naturwissenschaften, als sein grosser Zeitgenosse. Es verbleibt mir nun noch die Aufgabe das wichtigste und wert- vollste Stück seines handschrifthchen Nachlasses, welches die Vogelwelt Siebenbürgens behandtilt, kurz zu charakterisieren. Dieses Manuscript wurde uns allem Anscheine nacli in seinem ganzen Umpfange überliefert und war abgesehen von dem Fehlen des Titels und der Einleitung druckfertig. Bei der Durchsicht desselben musste man sofort die Überzeugung ge- winnen, dass dasselbe eine Perle der ungarischen ornithologischen Lite- ratur ist und dass dasselbe fast gleichwertig mit Petényi"s ornithologischen Nachlasse ist. Das Werk gibt ein klares Bild über den damaligen Bestand der siebenbürgerischen Ornis und das Niveau der damaligen ornitholo- gischen B'orschung und wäre berufen gewesen den Grundstein zur weiteren Entwickehmg zu legen. Der Veriasser zeigt sich überall als gewiegter Fachmann, der schon damals den einzig richtigen Stand))unkt vertrat. dass eine Vogelart nur dann als sicher vorkommend betra(;htet werden kann, wenn von derselben in irgendeiner Sammlung ein Belegsexemplar vorhanden ist. Überall, das ganze Manuscript hindurch steht der sich stets streng überwachende Fachmann vor uns, der „lieber weniger, aber nur Sicheres niederschreiben will, als durch viele zweifelhafte Daten die DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 179 Wissenschaft zu trüben und die Arbeit der späteren Forscher zu er- schweren." In seiner Arbeit über die Vogelwelt Siebenbürgens ist die peinlichste Einhaltung dieses Prinzipes wahrzunehmen, Zbyk wird nicht von dem Bestreben geleitet je mehr Arten aus Siebenbürgen nachzu^ weisen ; so findet man zu B. bei ihm nicht die Cypselus melha, Monticola solitaria, Lagopus mutus, Cokimba livia u. s. w. Arten angeführt, ^v(?lche die Glaubwürdigkeit der früheren omithologischen Arbeiten so stark beeinträchtigen, im Gegenteil findet man bei ihm solche Feststellungen, M^clche erst nach gut einem Jahrhundert wieder von neuem entdeckt werden mussten. Er wusste schon ganz genau, dass in Siebenbürgen der Sprosser viel häufiger ist, als die Nachtigall die Verbreitungsverhältnisse des Birkwildes schilderte er ganz in der Weise, wie dieselben später von CsATó geklärt wurden, und gelang es mir erst im Jahre 1907 die Faunistik von Syrnium uralense in der Weise zu klären, wie sie ihm schon bekannt war. Sein Manuscript enthält durchwegs originale Beobachtungen und fast ausnahmslos nur solche Arten, deren Vorkommen durch Belegsexemplare in den damaligen Sammlungen (Stetteb, Alexius Buda, Dr. Knöpflee, sowie seine eigene Sammlung in Nagy-Enyed) einwandfrei festgestellt war. Es ist in erster Linie die höhere Glaub- würdigkeit und die Originahtät, welche seine Arbeit über die einschlägigen Arbeiten von Stetter und Beeltz erheben, trotzdem er eigentlich bedeutend weniger Arten für Siebenbürgen nachwies, als diese. Was das nachstehende Manuscript für die heutige Forschung ganz besonders wertvoll macht ist der Umstand, dass Zeyk in erster Linie Faunistiker war, der kein Handbuch zur Bestimmung der Arten schreiben wollte, sondern das Hauptgewicht auf das Vorkommen legte und zum geringeren Teile auch die oekologischen Verhältnisse und die Ethologie berücksichtigte. Wahr ist jedenfalls, dass gerade dieser Umstand ein Mangel gewesen wäre, wenn sein Werk zu seiner Zeit erscheinen hätte können, da ja damals ein gutes brauchbares Handbuch notwendiger gewesen wäre, heut zutage sind uns jedoch die faunistischen Daten die wichtigeren, da nur diese eine annähernde Kenntnis der einstigen Verbreitungsverhältnisse ermöglichen, besonders bei jenen Arten, welche infolge der von Grund auf geänderten Verhältnisse einer rapiden Vernichtung anheimfielen. Je älter diese Daten sind, je weiter dieselben zurückreichen, umso wertvoller sind sie.- Zetk"s Manuscript ist eine wahre Schatzkammer solcher ornithohistorischer Daten und gehören dieselben trotz ihres verhältnismässigen geringen Alters — kaum 7 Dezennien — zu den wertvollsten Grundsteinen und Reliquien der ungarischen Ornithologie, da sie neben Peténti's Aufzeichnungen die ältesten systematischen Beobachtungen aus Ungarn darstellen. Die Besprechung jeder einzelnen Art wird mit deren faunistischer Charakteristik begonnen. Es wird in gedrängter Form mit einigen Worten 12* 180 J. SCHENK angegeben, ob die betreffende Art häufig, oder selten ist, ob sie Zugvogel^ Durchzügler, Wintergast, oder eine aussergewöhnliche Erscheinung ist, in welche Jahreszeit das Vorkommen, das Ziehen oder Durchziehen fällt, welches die bevorzugten, charakteristischen Aufenthahsplätze sind u. s. w. Seine diesbezüghchen Daten sind sehr prägnant und genau, da dieselben seine eigensten Beobachtungen sind und vielfach auch noch die heutigen Verhältnisse zurückspiegeln. Neben den faunistischen werden noch die Zugsverhältnisse berücksichtigt, welche er ebenfalls aus eigener Beobachtung sehr gut kannte. Dieselben werden zwar ebenfalls nur in ganz gedrängter Form, aber sehr genau dargestellt. So war es ihm schon bekannt, dass es sehr wenig absolute Standvögel gibt. Unsere meisten Vögel sind in grösserem oder geringeren Massstabe Zugvögel und auch jene, welche den Winter bei uns verbringen, beziehen im Winter meistens andere Standörter, als sie im Sommer innehaben. Besonders die Zugvögel sind es, welche im Winter wegziehen und wird deren Stelle durch andere Exem- plare derselben Art, welche aus nördlicheren Gegenden heranziehen, besetzt. Neben den faunistischen und phaenologischen werden auch die nidologischen Verhältnisse geschildert, dann folgen oekologische, eventuell ethologische Wahrnehmungen und scMiesslich Beobachtungen über die Nahrung der betreffenden Art, hauptsächlich auf Grund von Magenunter- suchungen. Der Stil ist überall gedrängt, aber immer klar und ausdrucksvoll, so rìass er mit nur wenigen Worten immer ein klares und komplettes Bild über die faunistischen und übrigen Verhältnisse irgend einer Art entwerfen kann. Seine Aufzeichnungen ergeben ein getreues Spiegelbild der Ornis Siebenbürgens vor dem Jahre 1848: das Ansammeln der Geier auf dem Aase, die Häufigkeit der Adler, die Menge der kleineren Raubvögel, das reiche rege Vogelleben in den Wein-, Obst-, Stadt- und Landgärten, die massenhaften Kle'mvögel in Auen, Tälern, Tal und Hügelwäldern, das reiche Wasservogelleben an Seen und Flüssen, das Vogelleben im Hochwalde and schliesslich im bewaldeten und kahlen Hochgebirge — jede Art in dem für sie charakteristischen Gelände und Jahreszeit prächtig eingestellt. Ausser dem schon angeführten hat das Manuscript noch einen ganz wertvollen Vorteil, nämlich die ausgezeichneten ungarischen Trivialnamen der Vögel, deren grosser Teil fast wörtlich derselbe ist, welcher im Nomenciator Avium Regni Hungáriáé im Jahre 1898 Aufnahme fand. Auf Grund des bisher gesagten erscheint Nikolaus v. Zbyk mit dem Massstabe seines Zeitalters gemessen auch in internationaler Relation ein auf der Höhe seiner Zeit stehender hervorragender Forscher, und gehört als solcher zu den Grossen der ungarischen ornithologischen Forschung. Diese Er- kenntnis liess mich auch nicht ruhen und rasten, bis ich trotz stetiger Krankheit und trotz mehrerer .eigener unvollendeten Arbeiten sein wert- DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 181 volles Werk nicht unter Druck fertigstellte und zwar besorgte ich die Herausgabe in der Weise, dass ich weder in der Sprache noch in sonst - irgend etwas eine Veränderung machte und nur diejenigen Ai-ten nicht aufnahm, welche bloss dem lateinischen Namen nach angeführt waren. Mit der Veröffentlichung dieser Arbeit wäre nun mit Ausnahme seiner ornithologi sehen Tagebücher der ganze ornithologische Nachlass Zeyk's pubhziert. Als erste erschien seine Abhandlung über den Zug der VögeL (Orvos-Természettudományi Éi-tesitö XIV. 1889. II. Természettud. Szak. XI. p. 39 — 56), welche die erste moderne und auf dem Niveau des Zeitalters stehende ungarische Abhandlung auf diesem Gebiete ist und auch die Zugsverhältnisse Siebenbürgens ziemlich genau und ausführlich behandelte; weiters erschien das Materiale seiner ornithologischen Tagebücher in Otto Hekman's „Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn'' und schliesslich wurde auch das bei ihm aufgefunde Verzeichnis der Vogelsammlung des Dr. Knöpfler in Aquila IV. 1897 p. 164 — 169 publiziert. In meinem Artikel „Altberühmte siebenbürgerische Vogelsammlungen (Aquila XXIII. 1916. p. 468 etc.) veröffentlichte ich das Verzeichnis seiner Vogelsammlung und seine originalen Eintragslisten. Wenn ich jetzt die oben erwähnten Tagebücher nicht veröffentliche, so kann es als sicher angenommen werden, dass dieselben niemals der Öffenthchkeit übergeben werden. Ich entschloss mich daher diese Tagebücher wenigstens in ungarischer Sprache als Anhang zum ungarischen Texte herauszugeben. Dieselben gehören mit zur Charakteristik der ornithologischen Tätigkeit und Bedeutung Zeyk's und besitzen zugleich hohen Wert als ornitho-historische Daten. Ein Teil derselben ist zwar schon in Otto Herman's Werk: „Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn" erschienen, doch wurden hier nur die auf den Frühjahrszug bezüglichen Daten plubliziert und auch diese bedürfen stellenweise einer Ergänzung und Korrektur, weil das Excerptieren der Daten ohne ein vorheriges ein- gehenderes Studium der Tagebücher erfolgte, weshalb mehrere Arten falsch bestimmt wurden. Unveröffenthcht blieben jedoch die Daten über den Herbstzug und die faunistischen Elemente und doch sind auch unter letzteren sehr wertvolle historische Daten erhalten, so besonders über die damalige Ornis der Theissgegend und des berühmten grossen Sumpfes S á r - rét im Biharer Comitate. Wenn man es auch diesen Tagebüchern an- sieht, dass ihr Verfasser die Grundlagen seines ornithologischen Wissens in Siebenbürgen erworben hat, dass nämlich seine Kenntnis der Kleinvogel- welt viel umfangreicher und genauer ist, als diejenige der Sumpf- und Wasservögel und dann schüesslich, dass er seine Kenntnis dieser infolge des Schiessgewehrverbotes nicht genügend erweitern konnte, so besitzen diese Tagebücher dennoch einen hohen historischen Wert und müssten auch schon deshalb veröffentlich werden, weil es die ältesten auf uns verbliebenen systematischen Zugsbeobachtungen sind. 182 J. SCHENK Bezüglich der Form der Publikation entschied ich mich diese Tage- bücher ganz im Originaltexte, sowie dieselben von Zetk niedergeschrieben wurden, zu veröffentlichen. Es bot sich zwar noch eine andere Form, nämlich das ganze Materiale zu bearbeiten und nach Arten gesondert zu veröffentlichen, doch gab ich der vorigen Publikationsweise den Vorzug, da man dadurch eine unmittelbare Einsicht in die Beobachtungsmethode Zeyk's gewinnt und zugleich auch eine Kritik ermöghcht wird. Es ist aus Zeyk's Tagebüchern zu ersehen, dass er als bahnbrechen- der Forscher nicht nur die ausgesprochenen Zugserscheinungen notierte, sondern sämtliche Bewegungserscheinungen — ob phaenologische, ob faunistiche — in der Vogelwelt, da es ja seine Aufgabe war festzustellen, welche Arten in Siebenbürgen Zugvögel, welche Strichvögel, welche Stand- vögel u. s. w. sind. Auch aus diesen Tagebüchern sehen wir Zeyk als genauen und gewissenhaften Beobachter, der nur das notiert, was er sicher weiss, oder w^ovon er zum mindenstens die feste Überzeugung hegt, dass er es sicher weiss, der auch seine Zweifel anführt, ergänzende Notizen macht, wo sein Wissen unzureichend ist und dadurch die Bestimmung der zweifelhaften Arten auch nachträglich ermöghcht. Alle diese Eigen- schaften stempeln seine Tagebücher zu den wertvollsten Quellenwerken der ungarischen ornithologischen Literatur. Mit dieser Veröffenthchung erhält die Publikation des ornithologischen Teiles von Zeyk"s handschriftlichen Nachlasse ihren Abschluss. Unver- öffentlicht bleiben nunmehr nm* seine Vogelbilder, welche sich derzeit für uns unerreichbar in Nagy-Enyed befinden. Was sonst noch vor- handen ist, werde ich untenfolgend anführen, um die Aufmerksamkeit der zuständigen Fachkreise auf diese Reliquien zu lenken, damit dieselben zum Wohle und zur Ehre der ungarischen Wissenschaft verwertet werden kön- nen. Obwohl Zi-.YK vielleicht in erster Linie Ornithologe war, so ver- läugnet sich in keiner seiner Schriften der gründlich gebildete vielwissende Fachgelehrte, besonders aber der ausgezeichnete moderne Pädagoge, so dass jede seiner Arbeiten Beachtung verdient. Der handschriftliche Nach- lass Zeyk's besteht aus folgenden Teilen : I. Ornithologischer Teil. 1. Die Vogelwelt Siebenbürgens. Veröffentlicht im Rahmen dieser Pubhkation. 2. Ornithologische Tagebücher. Veröffentlicht im Rahmen dieser Publikation — aber nur in ungarischer Sprache. 2/a. Vogelbilder. 3. Verschiedene Notizen über die naturwissenschaftlichen Sammlungen von dem Jahre 1849. Die auf die Ornithologie bezüglichen veröffentlichte DAS LEBEN UND WIRKEN VON NIKOLAUS ZEYK 18» ich in meiner Arbeit „Altberühmte siebenbürgerische Vogelsammlimgen". Aquila XXIII. 1916. p. 163. 4. Tagebücher über den Zuwachs der Sammlungen im Besitze des Bethlen-Kollegs zu Nagy-Enyed. 5. Über den Zug der Vögel. In ungarischer Sprache erschienen in Orvos Természettud. Értesitö XIV. 1889. II. Természettud. Szak. XL p. 39—56. 6. Die Sammlung siebenbürgerischer Vögel Dr. Knöpflers in Aquila ÍV. 1897. p. 164—169. IL Diverse Manuscripte. 7. Über die schädliche Tierwelt der Heimat. 8. Über diejenigen Tiere, welche das Menschenleben gefährden. 9. Über diejenigen Tiere, welche in der ärztlichen Praxis Verwen- dung flnden. 10. Kurze Beschreibung der Säugetiere der Heimat. (Nicht Zetk"s Handschrift.) 10/a. Beschreibung der in Siebenbürgen wild vorkommenden Säuge- tiere verfasst für seine Schüler von Nikolaus v. Zetk Professor zu Nagyenyed im Jahre 1842. Das Exemplar eines gewissen Tömösváei. Geschenk des Herrn De. Andeeas v. Szüts an das K. Ung. Ornith. Institut. 11. Das Wachsen und Blüten der Pfl,anzen. (Mehrere Hefte.) 12. Diverse botanische Notizen. . 13 — 15. Herpetologische, ichtyologische und entomologische Notizen.. 16. Meteorologische Tagebücher vom November 184-3 angefangen. 17. Im Interesse unserer Erziehung (Flugblatt). 18. Mineralogie (Lehrbuch für die Jugend). 19. Kristallographie (Lehrbuch für die Jugend). 20. Botanik (Lehrbuch für die Jugend). 21. Skizze ei/ner Psychologie. 22. Beobachttmgen über die Psychologie der Kinder. Die unter Nr. 2/a, 17 — 22 angeführten Manuscripte befinden sich im Besitze De. Zoltán Szilády's in Nagy-Enyed. im NIKOLAUS ZKYK Die Vögel Siebenbürgens. RAUBVÖGEL. AASVÖGEL. CATHARTES íll. 1. CATHARTES PERCNOPTERUS {Xeophron percnopfrrvs L.) Selten. Im Sommer des Jahres 1823 habe ich einen ausi^efärbten Im Huny ad er Comitate i^esehen. Dieser war so sehen, dass er nicht »n-legt werden konte. Kaum sass er 5 Minuten lang auf dem Aase, als er wieder Umschau hielt. Im Jahre 1847 Mitte September zeigten sich zwei bei Nagyenyed auf einem Aase. Auch diese waren ausgefärbte Vögel, aber nicht so scheu als der obige. Wahrscheinlich kommen sie nur in der wärmeren Jahrzeit zu uns. Öfters habe ich diese Art in Sieben- bürgen nicht beobachtet und auch für den zweiten der angegebenen Fälle kann ich mich nicht verbürgen, indem ich diesen nach der Angabe meines Assistenten schreibe, dem diese Art nur nach Beschreibung und Abbildung bekannt ist, obzwar nach seiner Beschreibung ein Irrtum kaum möghch erscheint. VULTUR. 2. VULTUR FULVUS {Gijps fnlcus Holizl.) Nicht selten. Im Winter habe ich ihn nie gesehen, aber in der warmen Jahreszeit ist er eine häufige Erscheinung, wo es nur ein Aas gibt. Am häufigsten zeigt er sich auf der Mezőség*), aber auch in den grösseren Täler ist er zu sehen. Er erscheint bei den Äsern manchmal in Gesellschaft von 15 — 20 Stücken, manchmal sogar in grösserer Anzahl. iSeine wahre Heimat sind die Siebenbürgen umgebenden Hochgebirge, »uiter welchen ich ihn auf den R a d n a e r - Hochgebirgen am häufigsten beobachtet habe. Naumann erhielt bei Gelegenheit seiner hiesigen Reise von den Gebirgen bei Mehád i a ein aus dem Neste genommenes Junges. Walu'sclieinlich horstet er auf allen unseren höheren Gebirgen. Sein Gewicht beträgt 15 Pfund, sein Breite zwischen 8 — 9 Fuss. Seine lichte Färbung, vornehmlich aber sein langer weisser Hals lassen diese Art schon von weitem erkennen. *) Die waldlose hügelige Gegend in der Mitte Siebenbürgens führt den Nansen Mezőség. CsATÓ. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 185 3. VÜLTUR CINEREUS (Vultur monachits L.) Nicht selten. Beim Aase habe ich ihn nicht in so grosser Anzahl angetroffen als den Gänsegeiei^ aber auf den Hochgebirgen bin ich dieser Art viel häufiger begegnet. Dass er bei uns brüten sollte, darüber besitze ich keine sicheren Daten, obwohl es sehr wahrscheinhch ist. Diese Art zeigt sich auch im Winter bei uns. In der Theissgegend ist er im Winter eine häufige Erscheinung. Sein Gewicht beträgt ebenfalls ungefähr 15 Pfund. Öfters ist er auf Höfen gezähmt anzutreffen, wo er auch zwei Herren überlebt. Mir sind Fälle bekannt, dass er sich derart vollgefressen hatte, dass man ihn mit den Stock erschlagen konnte. Bemerkung'. Die Flügelspitzen scheinen bei diesen beiden Geierkrten fast wie abge- schnitten und wenn sie kreisen, stehen die Schwingen auseinander, was ich nicht einmal bei F. albicilla, welcher den Geiern ansonsten am nächsten steht, beobachten konnte, geschweige denn bei anderen Adlern. Diese Kennzeichen*), sowie der lange Hals lassen die Geier schon von Weitem ekrennen. SCHLÄGER. GYPAËTOS, 4. GYPAËTOS BARBATUS {Gypaëtus barbatus grandis Stoee.) In Siebenbürgen habe ich ihn nie gesehen obwohl es sehr wahr- scheinlich ist, dass er unser Vaterland bewohnt. Guido Küsztel besitzt die Fänge und den Kopf eines Exmplares, welches auf den Gebirgen von Mehádia, also in der Nachbarschaft der Hátszege r Hochgebirge erlegt wurde. Alexius von Buda schreibt mir, dass er hinter der Retyezát-kuppe einen gesehen habe und mit dem Fernrohre sich versicherte, dass er in der Art sich nicht getäuscht hat. Die Lieblings- speise des Bartgeiers, die Gemse bewohnt unsere südlichen Rand-Hoch- gebirge in grosser Anzahl (es werden jährlich ca 40 — 50 erlegt), auchr Schafe weiden vom Frühjahre bis in den Herbst in grosser Anzahl auf dem Hochgebirge und werden von Adlern (wahrscheinlich von dieser Art und von F. fulvus) joft Lämmer geraubt. Das Murmeltier ist eben- falls häufiger Bewohner unserer Hochgebirge, so dass also sämtliche Lebens- bedingungen des Bartgeiers vorhanden sind. FALCO. FALKEN. 5. FALCO CENGHRIS {Cerchneis Naumanni Fleisch.) Im Sommer und Winter habe ich ihn nicht gesehen, nur zur Zugs- zeit im Frühjahr. In meinen Händen habe ich nur zwei gehabt (emen *) In Manuscripte befindet sich hier eine von Zeyk stammende zwar winzige und primitive, aber ansonsten ganz gute zutreffende Feder-Zeichnung des Flugbildes. Sch. J. 186 NIKOLAUS ZEYK ausgefärbten und einen jungen), beide wurden bei N.-Enyed im Jahre 1841 in der letzten Woche März erlegt. 6. FALCO TINNUNCULUS {Cerchneis tinnuncidus L.) Überall. Horstet in ziemlicher Anzahl in Türmen, an Felsen, in Auen, auf grossen Bäumen. Im März, dann im September und Oktober hat er einen gut wahrnehmbaren Zug, doch sind auch im Winter, sei die Kälte und der Schnee noch so gross, einzelne zu sehen. Während der Brutzeit, aber auch zu anderen Zeiten verfolgt' er die Raubvögel sehr stark und erscheint auch ])ei den Eulen zumeist als erster. Im Juh sind seine Junge schon flügge, doch verbleibt die Familie noch bis September, oft auch noch weiter beisammen. 7. FALCO VESPERTINUS Bske {Cerchneis vespertinus L.) Im Sommer und Winter habe ich ihn nie beobachtet nur im Früh- jahre und Herbste am Zuge. Im Frühjahre zieht er regelmässig immer durch unser Vaterland u. z. in grossen oder sehr grossen Flügen. Bei solchen Gelegenheiten verweilt er öfters an Waldrändern, in Auen und auf Feldern, besonders wenn die Mai- und Junikäfer herumfliegen, und geht denselben bis spät Abends nach. Sein Durchzug fmdet in der letzten Aprilwoche, oder in der ersten Maiwoche statt, am häufigsten fand ich ihn zwischen dem 25-ten und 30-ten April. Seinen Herbstzug beobachtete ich nur im Jahre 1848 am 20-ten September. Bei dieser Gelegenheit zeigte sich eine Gesellschaft von beiläufig 30 Stücken im Gebiete von Nagy- E n y e d. In den Mägen der untersuchten Exemplare fand ich nur Mai und Junikäfer. Seine Stimme, welche ich in Ungarn in der Theissgegend*) kennen gelernt habe, wo er häufiger Brutvogel ist, gleicht am meisten der des F. subbuteo und lässt er dieselbe hauptsächlich zur Zeit des Aus- iliegens seiner Jungen hören. Die aus dem Horste genommenen Jungen, welche ich in der Theissgegend sah, hatten hellgelbe Fusse und waren ihrer Farbe nach kaum von den Jungen des subbuteo zu unterscheiden. EDELFALKEN. 8. FALCO AESALON {Falco acsalon Tünst.) Am Frühjahrs- und Herbstzuge, welcher sehr unregelmässig vor sich geht, sind einzelne des öftern zu sehen, wie sie niedrig und schnell über die Felder dahineilen oder auf Grenzsteinen und Erdschollen ruhen. Auch im Winter beobachtete ich mitunter einzelne, aber im Sommer *) In der Gegend von T i s z a r o í f, wo er nach dem Rumänenaufstande als Flüchtling lebte. 3- Seh. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 187 habe ich ihn nie gesehen, trotzdem Bieltz angibt, dass er ihn in dem Szebener Gebirge brütend angetroffen habe. Er ist seiner SchneUigkeit wegen sehr schwer zum Sehiiss zu bekommen, trotzdem er ansonsten nicht scheu ist. Ausgefärbte kann man bei uns nur selten sehen, in meinen Händen befand sich nur ein Stück, welches im Jahre 1841 gegen Ende des Winters bei M o c s in der Mezőség erlegt wurde. 9. FALCO SUBBTJTEO {Falco subbuteo L.) Nicht selten, fast kann man ihn häufig nennen. Im Winter zeigt er sich in auffallend geringerer Anzahl, woraus man folgern kann, dass er zum Teile südwärts zieht, ohne jedoch, dass er eine auffällige Zugs- bewegung hätte. Meines Wissens horstet er immer auf Bäumen, manch- mal in Obstgärten, in der Nähe der Dörfer. Am häufigsten sah ich ihn in der Hatsz ege r Gegend, bei Gáld und Tövis. Ist nicht scheu und die Jungen sind im August bis zur Dummeit zutrauhch, auch einge- fangen sind sie äusserst leicht zu zähmen. Seine Stimme gleicht manch- mal ganz ausserordenthch dem des Wendehalses. 10. FALCO PEREGRINUS {Falco peregrinus Tünst.) Nur einmahl habe ich gegen Ende des Winters zwei Falken swischen Gáld und Tövis gesehen, welche ich für peregrinus ansprach. Auch die Sammlungen einheimischer Vögel von Alexius v. Buda, Stetter und Db. Knöpfler enthielten keine Exemplare dieser Art. ADLER. 11. FALCO HALYAËTOS {Fandion haliaëtus L.) Selten. In meinen Händen befand sich nur ein Exemplar, welches am Teiche bei Keresed im April des Jahres 1843 erlegt wurde. Auf den grossen Seen der Mezőség zeigt er sich wahrscheinlich häufiger. 12. FALCO ALBICILLA {Ealiaëtos albicilla L.) Gehört zu den häufigsten Adlern in Siebenbürgen. Horstend fand ich ihn im Huny ad er Comitate in den Wäldern von Bánpatak, im Alsófehérer Comitate bei Csesztve und hinter dem Kecskék ö. Nach meinen Erfahrungen zeigt er sich in grösster An- zahl im H un y ad er Comitate, in der Umgebung von Radna und im Háromszék. Besucht oft die Maros, den Alt und andere grössere Flüsse und verweilt gerne an deren Ufern und Inseln, aber fischen habe ich ihn nie gesehen. Hasen habe ich ihm jedoch schon abgenommen Und auch beim Aase beobachtete ich ihn öfters. Jenes Paar, welches im Walde bei Csesztve gebrütet hat, war fast jeden Tag bei Nagy- 188 NIKOLAUS ZKYK Enyed zu sehen und besuchte fleissig die aus dei- Stadt hinausgetra- genen Aeser und andere tierische Abfälle, welche der Bach hinunter- schwemmte. Unter allen Adlern sah ich diesen am öftersten auf der Erde sitzend. Ein Exemplar, welches ich aus dem Horste nahm und auf- zog, lebte bei mir 7 Jahre lang im Käfige. Dieser hatte eine sehr hell- tönende bellende Stimme, welche sehr weit zu hören war. Von Weitem lässt er sich an seinem weissen Schwänze und lichtbraunen Oberkörper sehr leicht zu erkennen. 13. FALCO FULVUS {Aquila chrysaëtos L.) Nicht selten besonders auf den Hochgebirgen und an felsigen Plätzen. Alexius Buda, Stetter, Knöpfler und auch ich besassen in unseren Samlungen schöne Exemplare. Der meinige wurde nächst T o r o c z k ó auf dem Gebiete von Rákos erlegt als er mit dem Verspeisen eines Haasens beschäftigt war. Auf den Felsen bei Kákova horstet gewöhnlch ein Paar. Es muss übrigens bemerkt werden, dass diese Art hu Freien von verwandten Arten, so von F.. imperialis von dem noch problematischen Aquila clanga (Petenti und Naumann), sogar auch noch von F. naevkis sehr schwer zu unterscheiden ist, weshalb die relative Häufigkeit dessel- ben erst dann ermittelt werden kann, wenn wir von unseren heimischen Adlerarten zahlreiche Exemplare in unseren Sammlmigen haben werden. Sein Flügelende ist merklich abgerundet, daher viel stumpfer als bei den folgenden Arten, die Färbung erscheint von weitem fast schwarz. 14. FALCO IMPERIALIS {Aquila heliaca Savign.) Nach meinem bisherigen Wissen sehr selten. Stetter fand ein Exemplar auf einem Tore aufgenagelt im Zar ander Comitate. Petényi sah einen anderen, aber von weiten beim Rothenthurm Pass. In den heimischen Sammlungen fehlt er meines Wissens überall. 15. FALCO NAEVIUS {Aquila pomarina Beehm.) Nicht sehr selten. Alexius Buda und Knöpfler besassen je ein Exemplar in ihren Sammlungen, auch ich zog ein Junges auf. 16. FALCO PENNATÜS {Hiraëhis pennatus Gm.) Selten. Stettee schoss einen auf den Radnauer Hochgebirgen, Alexius Buda einen anderen auf dem Hátszege r Gebirge. Dass er noch öfters erbeutet worden wäre, darüber habe ich keine Kentniss. 17. FALCO LEUCOPSIS {Circaëtus gallicus Gm.) Sehr selten. Stetter erlegte einen im Huny ad er Comitate, öfters wurde er meines Wissens nicht erbeutet. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 189 Über die Adler in allgemeinen. Die Adler sind in Siebenbürgen sehr häufig. In den Hochgebirgen sind deren immer mehrere zu sehen, über den Gipfeln kreisend und spähend oder auf Felsen und Lehnen ruhend. Eben so sind sie auch auf den Toroczkóer, Remeteer, K á k o V a e r und anderen Felsen anzutreffen. Aber auch aus den Tälern fehlen sie nicht. Im März und October sind sie überall häufige Erscheinungen. Auch im August sind immer Adler auf den Feldern zu sehen, hauptsächlich so lange die Schober noch nicht abgetragen sind. Die Arten im Freien zu erkennen ist jedoch sehr schwierig. F. albi- cilla ist am weissen Schwänze, F. fulvus Weibchen an seiner Grösse zu erkennen, bei den übrigen könnte höchstens die Flügelform einigermassen als Kennzeichen dienen. So viel ist sicher, dass die kleineren Arten viel häufiger sind, als die grossen. Anfangs glaubte ich, dass F. naevius die häufigste Art sei, doch glaubte ich in neuester Zeit daran zweifeln zu müssen, da ich mehrere Exemplare in meinen Händen hatte, auf welche sich die Beschreibung von F. naevius ebensowenig beziehen Hess, als auf die übrigen Kleinadler, mit A unahme auf den von Petényi und Naumann neu beschriebenen A. clanga. Ich bin überzeugt davon, dass unsere Kleinadler bei weitem noch nicht genau genug beschrieben worden sind, wenigstens war ich in vielen Fällen im Zweifel darüber, als welche Arten ich dieselben bestimmen sollte. Deshalb habe ich bei den oben angeführten Arten nur diejenigen Fälle angeführt, in welchen ich betreffs der Bestimmung mich ganz sicher fühlte. Es ist besser, weniger gut zu wissen, als viel ungewisses als Wahrheit aufzutischen und dadurch in der Wissenschaft Ver- wirrungen anzurichten und die Arbeit der späteren Forscher zu erschweren. Nach meiner jetzigen Überzeugung sind Aquila pennata und A. clanga (falls diese Art als selbstständig anerkannt wird) die häufigsten Kleinadler in Siebenbürgen. Es ist jedoch dies nur eine Meinung, da ich nur so viel sicheres \ieis, als ich oben anführte, wo ich auch A. clanga stillschweigend überging, das die Artbeständigkeit desselben bisher noch nicht festgelegt wurde. Einmal erlegte ich in einem strengen Winter auf einem Wolfaase einen Adler von gedrungener Gestalt, aber nicht von beträchtticher Grösse. Derselbe war gedrun- gener als naevius, kleiner als fulvus, grösser als pennatus. HABICHTE. 18. FALCO PALUMBARIUS {Astur palumbarius L.) Häufig überall. Während der Brutzeit kann man ihn wenig sehen, ausser in den grossen Bergwäldern, wo er seinen Horst hat. Im August erscheinen bereits Junge in schönem und einzehie Alte in ganz zerschhs- senem Gefieder in den Tälern. Im September und Oktober folgen immer mehrere und nehmen Stand in den die Ortschaften umgebenden Auen. Am häufigsten aber zeigen sie sich im Winter nach dem ersten Schnee- fall. Im Herbst sind mehr Junge als Alte zu sehen, während ich mich fast kaum erinnern kann im Winter einen Jungvogel gesehen zu haben ; wahrscheinlich ziehen sie südwärts. Aus den Tälern und aus der Nähe der Dörfer ziehen sie sich gewöhnlich Ende April an ihre Standörter zurück. 19. FALCO NISUS {Accipiter nisas L.) Häufig überall. Im Sommer ist er nur in den unteren Gebirgswäl- dern zu sehen, wo er in ziemlicher Anzahl brütet. Er zieht gegen den- 190 NIKOLAUS ZEYK Herbst und später als der Habicht nach den Tälern and zwar in dei- Weise, dass bis Oktober nur wenige und hauptsächhch nur Männchen in der Nähe der Dörfer zu sehen sind. Im Winter ist er tagtäghch zu sehen, doch werden jetzt weniger Männchen erlegt als Weibclien. Einmal beobachtete ich in der Gemeinde Kernend, dass ein kleiner Sperber von einigen Elstern verfolgi, sich plötzlich umwandte, eine ergrifí" und mit derselben zu Boden fiel, wo er sie verriss und zum Teil aufzehrte. Die übrigen Elstern, wie sie die Gefahr bemerkten, verschwanden im selben Augenblicke stillschweigend. BUSSARDE. 20. FALCO BUTEO {Buteo communis Lesson) Häufig. Horstet fast in jedem grösseren Walde, aber nicht in grosser Anzahl. Im Sommer ist er überall auf den Schobern zu sehen. Sein Herbstzug findet im September, hauptsächlich aber im Oktober statt ; zu welcher Zeit Flüge auch von 20 — 30 Stücken sich zeigen, im Winter ist er auch immer zu sehen, aber nicht in grosser Zahl. Sein Friihlingszug ist nicht so bemeikbar. Ausser Mäusen jagt er üeissig Grillen, nach welchen er auf dem Boden sitzend ausspäht und sie dann laufend oder springend verfolgt. 21. FALCO LAGOPUS {Ärchibnteo lagopns Bkünn.) Häufig. Horstend habe ich ihn nie gefunden, im Sommer auch gar nicht gesehen. Im Herbste erscheint er später als der Mäusebussard, im Winter aber ist er überall zu sehen und zwar in grösserer Anzahl, als der Mäusebussard. Sobald der Schnee vergeht, versehwindet er wieder. Dieser, sowohl als der Mäusebussard, ruht gewöhnlich am liebsten auf einzelstehenden trockenen Gipfelästen. Zwar selten, doch kann auch diese Art (ebenso auch F. huteo) rüttelnd gesehen werden. 22. FALCO APIVORÜS {Pernis apivorus L.) Selten. In meine Hände gelangte nur ein einziges Exemplar, welches in Diód, Komitat Alsó-Fejér, im September 1844 erlegt wurde. Dann beobachtete ich einige Jahre später ebendaselbst im October einen Vogel, welcher bestimmt F. apivorus war, was besonders an seinen grossen Kopffedern und an der Haltung seines Kopfes zu erkennen war. Auch sonst habe ich noch in den erwähnten Monaten und im Frühjahre im April, sowie zu Beginne des Sommers Bussarde beobachtet, welche ich für Wespenbussarde zu halten geneigt war, doch konnte ich mich über die Richtigkeit meiner Meinung nicht überzeugen. Ich glaube, dass er viel häufiger ist. als es sich nach meinen bisherigen sicheren Beobachtungen DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 19 L schliessen lässt. Meines Wissens ist er in den heimischen Sammlungen nirgends enthalien. Wahrscheinhch ist er bei uns Brutvogel. Er schwebt oft ohne Flügelschlag dahin, den Hals eingezogen, den Schnabel gerade aus (nicht abwärts) haltend und die Flügelspitzen etwas zurückgezogen. Aufbäumend setzt er sich gewöhnlich in die Mitte der Baumkrone auf einen dickeren Ast (was die anderen Bussardarten nicht zu tun pflegen) und versteckt sich immer im dichtesten Laube. MILANE. 23. FALCO MILVUS {Milvus ictinus Savign.) Häufig. Horstet in hochgelegenen zusammenhängenden Wäldern (z. B. im Aj toner und Feleker Walde), aber nicht im Hochgebirge. Hat im Herbste und Frühjahre einen sehr auffälligen Zug und ist zu dieser Zeit im März und April, dann in September und October am häufigsten. In kalten schneereichen Winter ist er eine sehr seltene Erscheinung. Es gibt wenig Raubvögel, welche so schwer zum Schusse zu bekommen wären, als diese Art. Zweimal fand ich dieselbe auch am Aase. 24. FALCO ATER [Milvus migrans Bodd.) Nicht selten, jedoch jedenfalls seltener, als F. milvus. Über sein Brüten ist mir nichts bekannt, obwohl ich anzunehmen geneigt bin, dass derselbe mit dem F. milvus zusammen brütet, da ich beide zusammen im Sommer in den Hochwäldern beobachtete. Im Herbste und Frühjahre zur Zugzeit von F. milvus ist auch diese Art immer zu sehen, aber in geringerer Anzahl. Auch diese x^rt ist sehr vorsichtig. Der Flug ist nicht so leicht und schön, wie der des F. milvus. Sein dunkler (nicht ange- nehm rostfarbener) und minder gegabelter Schwanz lassen ihn schon von Weiten von seinem Vetter unterscheiden. WEIHEN. 25. FALC(J RÜFÜS [Circus aeruginosus L.) Sehr häufig, überall, wo sich rohrbestandene Seen befinden und wenn die Verhältnisse günstig sind, lässt er sich auch an kleineren Teichen nieder. Im Herbste zieht er schon im September weg, im Frühjahr kehrt er im April zurück. Die Jungen sind Ende Juli gewöhnlich schon flügge, jedenfalls Anfangs August. Im Winter habe ich niemals einen gesehen.: 26. FALCO PYGARGUS [Circus cymieus L.) Häufig. Brütend habe ich ihn nicht angetroffen, obwohl ich es für unzweifelhaft halte, dass er auf unseren Feldern horstet. Im August 192 NIKOLAUS ZEYK streichen schon die Jungen, im Septemher und October sind noch mehr Jungvögel und Alte zu sehen. Der Frühjahrszug ist im März am meisten bemerkbar. Auch im Winter sind gewöhnlich einzelne zu sehen, besonders alte Vögel. Die Drosseln und kleinen Singvögel fürchten sich sehr vor ihm. 27. FALCO PALLIDUS {Circus macrouru.^ Gm.) Von Salamon Petenti einmal in Siebenbürgen angetroffen, falls die Bestimmung der Art richtig war. 28. FALCO CINERACEUS (Circm pygargus L.) Nicht sehr selten. Dass er in Siebenbürgen brütet, ist mir nicht, bekannt, auch nicht wahrscheinlich. Zur Sommerzeit im August sind immer in geringer Anzahl Jungvögel zu sehen, ebenso auch im Septem- ber. In meine Hände gelangten zwei Exemplare, einer wurde am 16. August, der andere am 21- ten in Diód, Comitat Alsó-Fejér erlegt. Beide waren Jun^vögel, an der Unterseite einfarbig semmelgelb. Ausgefärbte Exemplare glaube ich zweimal gesehen zu haben, einen in Herbste, den anderen im Frühjahre, obwohl ich dessen nicht ganz sicher bin, da ich diese Art von F. pygargiis aus der Ferne nicht sicher unterscheiden kann. Knöpfler und Alexius von Buda besassen in ihren Sammlungen Exemplare dieser Art (wahrscheinlich Jnngvögel). Im Magen der zwei Exemplaie, welche ich untersuchte, waren nur Mäusereste vorhanden. Allgemeine Bemerkungen über die Falkenarten. in kalten Wintern sind am häufigsten a u z u t r e lì e n : F. lago- pus, ■palumharius. nisus, buteo. Etwas seltener und in g e r i a ir e r Anzahl: F. pygargus, Hnnun- culus, Adler und Falken {F. albicilln und Kleivaiiln: von den Falken F. acsalon, subbtdeo und peregrinus. Sehr s e 1 t e n : i<'. milvus. In der warmen Jahreszeit sind von Früh im Früjahre bis spät in den Herbst die häufigsten Erscheinungen: F. tinnunculus, subbuteo, rufus, pygar- gus, milvus, (iter und Adler. Seltener sind zu sehen: F. pahimbarmH und nisus (wenigstens unten in den Tälern) F. buteo, cineraccus apivorus. Im Frühjahre und Herbste nur während der Zugzeit beobachtete ich:. F. cenchris, rufipcs. halyaëtus. Bisher noch zweifelhafte Bewohner Siebenbürgens sind: F. candicuns, leucoce- phalus, melanopterus. Von diesen könnte ich derzeit nicht einmal das angeben, ob sie Siebenbürgen jemals besuchen durften. Bezüglich der Adler verweise ich auf die oben angeführten Bemcrkung^'n. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 19^^ STRIX. TAGEULEN. 29. STRIX URALENSIS {Syrnium uralense Fall.) Nicht selten. In fünf Jahren erhielt ich sechs Exemplare. Knöpfler, Alexius Buda und Stetter besassen auch mehrere Exemplare von dieser Art. Ausser diesen sah ich noch mehrere Exemplare, welche ich nicht erlegen konnte. Ich fand diese Art immer von Anfang Oktober bis Ende April, im Dezember am häufigsten. In der warmen Jahreszeit aber habe ich sie nie gesehen, doch glaube ich dennoch annehmen zu können, das diese Art hier brütet. In dem Magen fand ich bloss Mäuse. Den ganzen Tag hindurch stellten sie den Mäusen nach in einer Au und auf. den Feldern, ohne dass sie von den Krähen verfolgt wurden Der Flug ist leicht und sicher, vielfach dem des F. apivoriis ähnelnd. 30. STRIX PYGMAEA {Olaucidium passerinrnn L.) Nicht sehr selten aber sehr schwer aufzufinden. Alexius Buda, Stetter, Knöpfler und auch ich besassen einzelne Stücke in unseren Sammlungen, welche im Hunyader Comitate und in der Umgebung von Z a 1 a t n a erlegt wurden. Im Freien konnte ich diese Art niemals beobachten, so eifrig ich auch nach ihr forschte. Wie es scheint, bewohnt sie die Umgebung von N.-Enyed nicht. Über das Brüten bei uns habe ich gar keine Daten und weiss auch nicht in welcher Jahreszeit die oben erwähnten Exemplare erlegt wurden. Ein ungemein schönes AT'ögelchen. NACHTEULEN. 31. STRIX NOGTUA {Athene noctua Scop.) Selten. Alexius Buda erlegte zwei Stücke im Hunyader Comitate von welchen er mir ein ausgestopftes Exemplar übersandte. Stetter gibt an ebenfalls ein Exemplar dort gesehen zu haben. Öfters wurde er meines Wissens nicht beobachtet. Ich selbst sah ihn nie im Freien. In der Theissgegend und in der ganzen Tiefebene soll er sehr häufig sein, eigene Erfahrungen besitze ich jedoch diesbezüghch keine. Feber 1852. Eine merkwürdige Erscheinung ist es, dass diese Art, welche laut meinen obigen Aufzeichnungen in Siebenbürgen selten war, heutzutage nicht mehr so selten ist und zwar eben an jenen Localitaten, wo ich sie früher nicht beobachtet habe, z. B. in Nagy-Enyed, Diód. Vielleicht gaben die durch die in den Jahren 1848 — 49 in unserem Vaterlande stattgefundenen Verheerungen entstandenen Ruinen und leer- gebUebenen Wohnungen Veranlassung zu ihrer Vermehrung oder Ansiedelung. Das Dioder Exemplar (Ende August 1851) zeigte sich sehr oft auch Aquila 13 19* NIKOLAUS ZEYK zur Tageszeit und sass stundenlang auf dem Dache und Schornsteine, flog auch umher und war gar nicht scheu. Die Krähen kümmerten sich nicht um ihn, die Elstern umringten ihn zwar einigemale,* näherten sich ihm jedoch sehr vorsichtig. Er zeigte auch meistens keine Furcht und nur einmal flüchtete er sich vor ihnen auf den Speicher. Die Kleinvögel schrieen ihn oft an aus geziemender Entfernung, die Schivalhen (haupt- sächlich H. urbica) stiessen stark nach ihm und gewöhnlich waren sie es, welche mich auf den Kauz aufmerksam machten, wenn er sich vom Speicher herausgetraute. Sein stark hogiger Flug wird durch den ryth- mischen Flügelschlag verursacht. Seine Stimme lautet puuhu oder chuuhu, ist weittönend, doch auch etwas fauchend. 32. STRIX ALÜCO {Syrnium aluco L.) Die häufigste Eulenart in Siebenbürgen. Im Sommer zeigt sie sich selten, wahrscheinlich weil sie sich in die grösseren Waldungen zurück- zieht. Die graue Variatät ist bei uns seltener als die rostbraune. In strengen Wintern kommt sie in die Stallungen und sogar in die Häuser, sonst bewohnt sie immer die Wälder und die grösseren Obstgärten, wo sie sich am liebsten in Baumhöhlen versteckt und nur, wenn solche nicht vorhanden sind, das dichte Laub aufsucht. Ende August und im September beginnt sie sich zuerst nach ben Dörfern zu ziehen wo sie oft ihren Lock- ruf hören lässt, welcher „kuvit, kuvit, kuvit" oder „kuhit. kuhit, kuhit" lautet. Die letzte Silbe wird sehr lange gezogen im Tone sehr stark überhöht und dann der ganze eigenartige Gesang mit einem grunzenden fauchenden Tone beendigt. 33. STRIX DASYPUS (Aegolius Tengmalmi Gm.) Selten. Alexius Buda, Knöpflet und auch ich besassen je ein Exemplar in unseren Sammlungen, welche alle aus der Umgebung von Nagy-Ág und Gsertés im Winter erbeutet wurden. Öfters ist sie meines Wissens nicht konstatiert worden. 34. STRIX FLAMMEA (Strix flammea guttata Behm.) Häufig, hauptsächlich im Winter, wenn sie bei starkem Frost und grossen Schneefällen so abgeschwächt wird, dass man sie mit der Hand fangen kann. Ich fand sie nistend auf Türmen und Hausboden, in Wäldern und Höhlen hingegen beobachtete ich sie selten. Ihre Stimme hörte ich nur im August beim Ausfliegen der Jungen. Habe eine sehr schöne Variatät gesehen, deren ganze Unterseite schneeweiss und seiden- glänzend war. DIE VOGEL SIEBENBÜRGENS 195 35. STRIX OTÜS {Asio otus L.) Häufig. Habe öfters im Juli aus dem Horste genommene Junge erhalten. Am häufigsten ist sie im Herbste und Winter. Am Tage sieht sie ziemlich gut und verteidigt sich manchmahl gegen die sie verfol- genden Häher so geschickt, dass sie dieselben in die Flucht treibt. In Häusern und Höhlen habe ich sie nie angetroffen, sondern immer im Freien auf Bäumen, höchstens an den Stamm angelehnt. Im Herbste und Winter haust sie in Auen und Wäldern, im Sommer in den grossen Gebirgswäldern, wo man ihre Huhustimme im März sehr oft vernehmen kann. Ich besass ein sehr lichtes, fast weisses Exemplar. Wohin sie ihren Horst baut, konnte ich noch nicht feststellen. Im Winter sieht man oft 6 — 7 auf einem Baume. 36. STRIX BRACHYOTUS {Asio accipitrinus Fall.) Nicht selten. Nur im Herbste und Winter fand ich diese Art, sie zeigt sich jedoch zu dieser Jahreszeit in jedem Jahre. Ich scheuchte sie immer vom Boden auf, wo ich sie manchmahl auch in kleiner Gesell- schaft antraf. Gewöhnlich rulit sie im Schilfe in hohem Gras oder unter kleinen Sträuchern. Über das Brüten ist mir nichts bekannt, doch scheint es mir glaubhaft, dass sie hie und da bei uns brütet. 37. STRIX SCOPS [Otus scops L.) Selten. Im September 1841 zeigten sich zwei in einem Weingarten, von denen die eine lebendig gefangen in meinen Hände kam. Sonst kam mir keine zu Händen. Alexius Buda besass eine in seiner Sammlung welche in den Wäldern des S z t r i g y-Tales. wie ich glaube, im Sommer erlegt wurde. 38. STRIX BUBO {Bubo ignavus Foest.) Häufig. Die Hochgebirge ausgenommen bewohnt er in ziemhcher Anzahl alle felsigen Plätze in Siebenbürgen. Aus dem Horste ausgehobene Junge werden häufig auf den Markt gebracht. Auch in grossen Wäldern fand ich ihn und bin ich geneigt zu glauben, das er dort auch horstet, besonders in den Maros- Auen. Allgemeine Bemerkungen über die Eulen. Am häufigsten sind: St. aluco, otus, uralensis. Häufig sind: St. flammea, bubo, brachyotus. Selten oder sehr selten sind: St. dasypus, pygmaea, scops, nodua. Noch nicht vorgekommen sind: St. nivea, nisoria, barbata. 13* 196 NIKOLAUS ZEYK SINGVÖGEL. LANIUS. 39. LANIUS EXCUBITOR {Laniiis excubitor L.) Nicht selten. Brütet in Auen und an Waldrändern in nicht grosser Anzahl derart, dass er im Sommer an bewohnteren Plätzen (Obst- und Weingärten u. s. w.) kaum sichtbar ist. Im Herbste erscheint er im Sep- tember, manchmal im Oktober und von dieser Zeit bis zum Frühjahre sind einzelne in Wein- und Obstgärten, sowie in Auen immer zu sehen. Im Winter fand ich im Magen immer nur Mäuse und Vogelreste. Einmahl zerriss er eine von mir erlegte Amsel bevor ich hinkam. Kleine Vögel (Fringilla monüfringilla , Parus caudatus) hat er vor meinen Augen oft gefangen und trug sie im Schnabel davon, wenn ich ihn störte. 40. LANIUS MINOR {Laniiis minor Gm.) Häufig. Nur Sommervogel, welcher uns im September schon verlässt und in Frühjahre Mitte oder Ende April zurückkehrt. Am hebsten nistet er in Obstgärten, welche in Dörfern oder in der nächsten Umgebung derselben gelegen sind. Sein Nest fand ich vorwiegend auf Apfel- und ßirn-, seltener auf Pappelbäumen. Er imitiert mehrere Vogelsstimmen ganz gut. 41. LANIUS GOLLURIO {Lanius collurio L.) Sehr häufig. Sein Nest baut er an Waldrändern in Weingärten, gewöhnhch auf Sträucher, seltener in Obstgärten ausserhalb der Dörfer. Im September verlässt er uns bereits und kehrt im Frühjahre erst Ende April oder in den ersten Tagen des Mai zurück. Sein Nest verdeckt er im dichtesten Gestrüppe sehr gut. Mehrere Vogelstimmen z. B. der Schwalben und Feldsperlinge kann er nachahmen. CORVUS. 42. GORVUS GORAX {Corvus corax L.) Nicht selten. Seinen Horst baut er in liochKegenden Wäldern, wie z. B. in den Wäldern von Felek und Ajton, doch horstet er auch in den Wäldern des Mittelgebirges. Im Juni, oder höchstens Anfangs Juli hat er schon üügge Junge. Im strengen Winter zeigt er sich in gerin- gerer Anzahl als sonst, auch ist er zu dieser Zeit weniger scheu, beson- ders auf den Landstrassen. Gezähmte sah ich oft mit Katzen wegen DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 197 Fleisches im Streite und blieben Sieger. Der Schaden, welchen er im Wildstande anrichtet, kann kaum bedeutend sein. 43. CORVUS CORNIX [Cormis comix L.) Überall häufig. Von den unteren Tälern bis ins Hochgebirge, wo nur menschhche Wohnungen sich befinden, haust sie überall in bedeutender Anzahl. Den Horst baut sie lieber in die den Dörfern nahehegenden Obstgärten als in die Auen und Wälder. Dass sie im Winter wegziehen sollte, ist nicht wahrscheinhch. Im Sommer (besonders im August, wenn sie mausert) verursacht sie nicht geringen Schaden im Getreide solange die Fruchtkreuze draussen sind. Im Magen vieler fand ich reinen Weizen vor. Im Herbste besucht sie die Maisfelder und stiehlt die Nüsse. In den übrigen Jahrzeiten macht sie dem Landwirt nicht unbedeutenden Nutzen durch das Verzehren vieler .^Mäuse, Maikäferlarven, Käfer und Heuschrecken. Sehr gerne hält sie sich an den Flussulern auf besonders bei Hochwassei-, wo sie dann Schnecken, Muscheln und alles, was im Wasser treibt auffischt. Hauptsächlich während der Brutzeit verfolgt sie jeden Raubvogel bis zum Adler mit grösster Vehemenz. In den Meier- höfen stiehlt sie mit der grössten Dreistigkeit die jungen Hühnchen und Gänschen. Beim Aase pflegt sie mit der Elster als erste zu erscheinen. Die .Rahenkrähe {Üorvus corone auct.) habe ich in Siebenbürgen nie beobachtet, wohl aber eine Nebelkrähe, bei welcher sich das Schwarze auf der Brust viel weiter herabdehnte, als es gewöhnlich der Fall zu sein pflegt. 44. CORVUS FRUGILEGUS {Corvus frugilegus L.) Sehr häufig in der Mezőség und in den weiten Flusstälern, im Mittelgebirge schon kaum, im Hochgebirge nie anzutreffen. Im Oktober und März hat sie einen auffallenden Zug. doch ist sie auch im Winter immer zahlreich zu sehen. Ihren Horst baut sie in Auen und im Inneren der Dörfer auf hohe Bäume, auf welchen manchmal 5 — 6 und mehrere Horste zu sehen sind, manchmal sogar 18 auf einem Baume. Einigen Schaden macht sie in den Maisfeldern, übrigens ist sie unser nützhchster Vogel, ohne welchen unsere Landwirte wohl zugrunde gehen müssten. 45. CORVüS MONEDULA {(■oloeus monedala spermologus Vieill oder coUaris Deümm.) Sehr häufig. Nistet in Auen, wo sie die hundertjährigen, hohlen Bäume bevorzugt, dann auf Felsen, auch im Gebirge und an Türmen und Basteien. Im Herbste und im Winter hat sie einen wohl bemerk- 198 NIKOLAUS ZEYK baren aber unregelmässigen Zug, überwintert aber in beträchtlicher Anzahl bei uns. In oekonomischer Beziehung fällt ihr nahezu dieselbe Rolle zu, wie der Saatkrähe, doch ist ihr Nutzen geringerer. Abends liebt sie es in grösseren und kleineren Scharen noch vorher herum zustreichen, bevor sie sich auf ihre Schlafstellen in Auen mit uralten Bäumen begibt. 46. CORVUS PICA {Pica rustica L.) Häufige Erscheinung, welche jedoch Siebenbürgen kaum zum Ve-ten Teil wie die Saatkrähe oder Dohle bewohnt, da sie sich vorzüglich um die menschlichen Wohnungen aufhält und ihr Nest besonders in Obst- gärten, womöglich auf hohe Bäume baut. Im Winter und Sommer hält sie Stand und doch hat sie einen, wenn auch geringen Zug, welcher besonders im Herbste bemerkbar ist, wenn sie im November inanchmal in grösseren Flügen herumstreicht. Vielleicht kommen von Norden die dortigen herunter. Sie macht ungemein viel Schaden durch das Eier- plündern und im Kleingeflügel, weshalb sie die Kleinvögel fast ebenso fürchten und ebenso verfolgen wie die Raubvögel. Es wäre angezeigt ihre Anzahl zu verringern. Das Aas sucht sie zur jeder Zeit auf. 47. CORVUS GLANDARIUS {Garrulus glandarius L.) Häufig. Bewohnt die Eichenwälder von wo er nur gegen Ende des Sommers in die Wein- und Obstgärten herabsteigt. Hier verbringt er dann den Herbst, im Winter aber streicht er überall herum. Er hat einen gut bemerkbaren Zug, doch überwintert er in nicht geringer Anzahl bei uns, vielleicht werden die von uns weggezogenen von den aus Norden kommenden abgelöst, in rauhen und schneereichen Wintern leidet er oft Not, und besucht zu dieser Zeit die Maisscheuern und in der grössten Not geht er auch auf das Aas. Sein Nachahmungstalent ist bekannt. Ich hörte ihn im Freien, wie er den Mäusebussard, die Elster, die Krähe und das Ziegenkitzlein sehr gut nachahmte. 48. CORVUS CARYOCATACTES {Nucifraga caryocatactes L.) Häufig in den Hochgebirgen, wo er sich in den Tannenwaldungen aufnält. Im Herbste steigt er etwas mehr herunter und manchmal, aber sehr selten, trifft es sich, dass man einzelne enfernt von den Hochgebir- gen zu sehen bekommt, so z. B. erinnere ich mich, dass bei Maros- Vásárhely und Csombord einzelne erlegt wurden, wenn meine Erinnerung nicht täuscht, im Herbste im Oktober.*) Stimme, Haltung und Flug gleichen sehr dem des Eichelhähers. Seine Stimme ist im *) Es dürften dies vielleicht N. c. macrorhynchos gewesen sein. Seh. J. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 199 Hochgebirge fast auf Schritt und Tritt zu hören. Er setzt sich mit Vor- hebe auf die höchsten Spitzen der Bäume, wie Coracias garrula. GRACULA. 49. GRACULA ROSEA {Pastor roseus L.) Selten. Nur im Sommer verfliegt er sieh zu uns aus dem Oriente, Selbst habe ich ihn im Freien nie gesehen. In der Sammlung in Eny ed befanden sich zwei ausgefärbte Exemplare welche noch der verstorbene Franz Benko von der Umgebung (siehe: Benkö Feeencz: Parnassusi idő- töltés) erhielt, wo man ihn, wie es scheint, am ehesten antreffen kann, wenn er zu uns kommt. Auch bei M a r o s -Y á s á r h e 1 y sollen vor einigen Jahren einige gesehen worden sein, als die Wanderheuschrecken dort auftraten. Stetteb besass Exemplare aus der Nagyszeben er Umgebung. Bei Z e y k- falva wurde im Jahre 1841 am 4-ten Juni ein halb ausgefärbtes Stück erlegt, welches allein erschienen war. STURNUS. 50. STURNUS VULGARIS {Stiirnus vulgaris L.) Sehr häufig überall. Nistet in Auen und in den an Tälern nahe liegenden Wäldern in Baumhöhlen, i^nfang Juli sammeln sich schon die flüggen Jungen in Scharen und besuchen die Obstgärten, wo sie am ersten die Sommerbirnen, Kirschen und Weichsel anfressen. Später sind sie hauptsächlich auf den Wiesen und Weiden anzutreffen, schlafen aber in den Rohrwäldern. Im Herbste verlässt er uns Ende Oktober, manch- mal sogar erst Anfang November, im Frühjahr ist er Anfang März, mitunter Ende Feber schon hier und besetzt dann sogleich seine Nistplätze ohne vorher auf den Feldern herumzustreichen. Er imitiert mit Vorliebe den Ruf des Pirols, das Zwitschern der Schwalben und Sperlinge, hauptsächlich im Frühjahre. Der Ornithologe muss achtgeben, damit er ihn nicht täusche. SAXICOLA. SAiJi^ICOLA STAPAZINA. (Saxicola hispanica xanthomelaena Hempr & Ehrene.) Im Z s i 1 1 a I e über Vulkán hinaus beobachteten wir eine Steinschmätzerart, weiche soweit wir sie erlicnneu konnten, keine der bekannten drei Arien war. Da wir den Vogel jedoch nicht erlegten, konnten wir auch seine Artzugehörigkeit nicht feststellen. 51. SAXICOLA OENANTHE {Saxicola oenanthe L.) Häufig. An abschüssigen Erdwänden und am Fusse von Felsen, aber auch im Hochgebirge, so im Retyezát, wo ich ilin im August 200 NIKOLAUS ZEYK auf dem nackten Felsengebiete ober der Wald- und Krunimholzregion antraf. Im Frühjahre erscheint er in der ersten Aprilwoche. Zu dieser Zeit lässt er sich auch auf Gebäuden und Steinmauern nieder, vorübergehend setzt er sich auch auf Baumklötze und zeigt sich manchmal auch im Inneren der Städte. Im August verlässt er seine Niststätten und streicht familienweise auf den Äckern, manchmal auch auf dem Kunststrassen. Im September zieht er weg. Im Herbste beobachte ich ihn öfters, wie er auf Sträuchern aufbäumte. Das Nest fand ich unter Steinen angelegt mit 5 — 6 angenehm grün gefärbtem Eiern. 52. SAXICOLA RUBICOLA {Pratincola rvhicoU L.) Häufig. An den an Wiesen oder bebauten Äckern grenzenden Waldrändern, in W^ein- und Obstgärten und überall wo zwischen Äckern kleine Gebüsche oder weit hineinragende lebendige Zäune sich befinden. In der ersten Woche des März ist er gewöhnlich schon da (erscheint niemals später als am 12-ten März) auch in dem Falle, wenn die Erde noch mit Schnee deckt ist. Ende September oder in der ersten Hälfte Oktober reist er ab. Ende des Sommers kann man ihn oft sehen, wie er von Baumwipfeln nach Art und Weise der Fliegenschnäpper nach Fliegen jagt. Im Frühjahre lässt er sich leicht mit dem Nachtigallnetze fangen. Das Nest wird auf den Erdboden oder nahe über demselben angelegt und Ende April gibt es schon flügge Junge. Auf dem Herbststriche ist er in grösster Anzahl auf den Maisfeldern zu finden. Er kann ziemlich gut fremde Stimmen nachahmen, was hauptsächlich im Frühjahre zu geschehen pflegt. 53. SAXICOLA RUBETRA {Pratincola ruhetra L.) Häufig, aber nur auf den in den Tälern befindlichen Wiesen und Maisfeldern und kommt daher in Siebenbürgen in viel geringerer Anzah! vor als Saxiola rubicola. Er kommt im April an und zieht im Septem- ber fort. Auf hohen Bäumen habe ich ihn nie gesehen, nur auf niedrigem Gesträuche auf Mais und anderen Stengeln, TURDUS. WALDDROSSELN. 54. TURDUS MUSICUS [Turdus musicus L.) Die häufigste Drosselart Siebenbürgens. In der ersten Märzhälfte ist sie schon hier und erfüllt die Wälder mit ihrem Gesänge. Während der Brutzeit bewohnt sie die Buchen- und Eichenwälder des Mittelgebirges. Im Juh beginnen die Jungen schon in die W^ein- und Obstgärten hinab- zusteigen. Im September beginnt der eigentliche Zug, dessen Höhepunkt DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS SOI ungefähr auf den 12-ten Oktober fällt. \"on dieser Zeit bis zum Novem- ber sind die Weingärten immer voll mit Singdrosseln. Im November vermindert sich ihr Anzalil sehr, im December kann man nur höchst selten einzelne beobachten. Im Herbste sind Wein, und Hollundertrauben ihre Hauptnahrung. 55. TURDUS VISGIVORUS {Tardas mseivorus L.) Häufig, kommt aber in geringerer Anzahl vor als die Singdrossel. Brütet wie dieselbe in den Buchen- und Eichenwäldern, steigt jedoch höher hinauf als diese. Hat im März und November einem gut bemerk- baren Zug, bei welchem sie, besonders ini Frühjahre, auch die Felder besucht. In den Mägen der zu dieser Zeil erlegten l'and ich Regenwüi-- mer. Im Herbste ist sie bis zum Oktober nur in geringer Anzahl und nur vorübergehend in den Weingärten zu sehen. Diejenigen, welche über Winter bei uns verbleiben — und deren Anzahl ist nicht gering — streichen in den grossen Wäldern herum, wo es viele Mispeln gibt und schliessen sich gerne den Wachholderdrosseln an. Im Frühjahre ziehen sie manchmal in Gesellschaften von Turdus torgimtus. 56. TURDUS PILARIS [Turdus pilaris L.) Nicht selten. Ist nur Wintervogel. Im Herbste kann man fast jedes Jahr einzelne oder Familien sehen in den Weingärten, Auen und Wäl- dern. In grösserer Anzahl erscheint sie und überwintert bei uns nur in manchen besonders kalten und schneereichen Jahren. Im Winter 1841/42 nahm sie in liedeutender Anzahl Zuflucht in unseren Auen und im Winter 1847/48 in noch grösserer Anzahl : im December wurde sie in Flügen von mehreren Hunderten beobachtet, im Jänner waren es schon weniger, dann verschwand sie gänzlich. Feiner ihrer Rufe erinnert sehr an den des Kiebitz. Solange es nicht schneit, beiliegt sie auch die Felder. Am 7-ten April 1852 beobachtete ich diese Art in Flügen von 40—50 Stück in den Weingärten, wo sie sangen und ihrer Nahrung nachgingen und es scheinbar durchaus nicht eilig hatten. TURDUS ILIACUS. (Tnrdus iliacus l.) Sein- aelteii. ich glaubte eine Zeitlang unter SingdrosselH einjährige Junge gesehen zu haben, doch überzeugte ich mich später, dass ich mich täuschte und dass ich nie eine Turdus iliacus in der Hand hatte.*) *) Es sind daher die beiden am 8. Okt. 1841 bei Diód angeblich erlegten und in den Sammelkatalog aufgenommenen Exemplare (Aquila XVIII. 1916. p. 178) keine T. iliacus. ^^^- •^' 202 NIKOLAUS ZEYK 57. TURDUS TORQUATUS {Tardus torquatus alpestris Brehm.) Häufig überall im Hoch- und Mittelgebirge, wo es zwischen einzelnstehenden Tannen Wachholder gibt, aber auch auf den kahlen Hochgebirgen bis zu den höchsten Kuppen kann man sie herumschweifend beobachten. Im Frühjahre erschienen sie im März überall den Gebirgs- wäldern und Bergzügen folgend. Wann sie im Herbste wegziehen, weiss ich nicht, da ich sie niemals am Herbstzuge beobachtete, nur so viel weiss ich, dass im Winter keine zu sehen sind. Im Frühjahi'e besuchen sie in Flügen die an den Waldrändern befindlichen Hutweiden und Wiesen, wo sie in Gesellschaft der Misteldrosseln Regenwürmern nach- stellen. 58. TURDUS MERULA {Turdus merula L.) Häufig. Zur Brutzeit liebt sie am meisten die an Bachuiern liegen- den Buchenwälder, besonders wenn zwischen dichtem Gesträuch einzelne grosse Bäume sich befinden. Im August erscheint die junge Generation in den Weingärten, und vermehrt sich hier ihre Anzahl bis zur Weinlese fortwährend. Da sie es nicht liebt in Flügen sich zu vereinigen und man kaum aus 15 — 20 Stücken bestehende Gesellschaften sehen kann, ist ihr Zug viel weniger auffallend, als bei anderen Drosselarten, es ziehen auch nie Alle weg. Die hier überwinternden sind meistens alte Vögel, welche sich von den Beeren des Ligusters nähren. STEINDROSSELN. 59. TURDUS SAXATILIS {Monticola saxatilis L.) Nicht selten an felsigen und abschüssigen Plätzen. Auch im Hoch- gebirge kann man sie in geringerer Anzahl sehen, an manchen Orten sogar ober der Tannenregion. Nistend traf ich sie an den Felsen bei Tur, Torda, Toroczkó und Kákova. Nach Stkttfb brütet sie am Schlossberg bei I) é v a. Ende Mai gibt es schon M\^q,Q Junge. SYLVIA. ROTHSCHWÄNZE. fiO. SYLVIA TITHYS {Erithams ütys L.) Häufig an felsigen Plätzen, mit Ausnahme des Hochgebirges überall dort, wo auch Turdus saxatilis vorkonnnt. In den letzten Tagen des März oder in den ersten Aprils koumit sie an und zieht im September fort. Der Zug geht sehr unbemerkbar vor sich, man sieht es auf einmal an seinen Lieblingsplätzen und ebenso plötzhch ist er auch im Herbste verschwunden. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 203 61. SYLVIA PHOENICURUS {Erithacus phoenicurus L.) Häufig, in der letzten Märzwoche oder in den ersten Tagen des Aprils kommt es an. Während der Brutzeit ist es besonders in an Bachufern befindlichen Auen und in den Wäldern des Mittelgebirges zu sehen. Im August beginnt der Zug und sind seit dieser Zeit die Jungen in Wein- und Obstgärten und an Waldrändern in beträchtlicher Anzahl bis in die erste Hälfte des Monates November zu sehen. Im Herbste besucht es auch die Gemüsegärten. Im Frühjahre kann es mit dem Nachtigallennetze leicht gefangen werden. Bewohnt Siebenbürgen in merklich grösserer Anzahl, als Sylvia tithys. ERDSÄNGER. 62. SYLVIA RUBECULA {Erithacus rubecula L.) Häufig fast überall. Bewohnt im Sommer die Wälder der Mittel- gebirge, selbst die ausgedehntesten, in geringer Anzahl die Auen. Im Hochgebirge erinnere ich mich nicht es beobachtet zu haben. Erscheint schon zeitlich im Frühjahre. Nach Mitte März ist es bereits hier; in mehreren Jahre beobachtete ich den Hauptzug zwischen 20 und 23-ten. Die Jung- vögel kommen vom August an in die Wein- und Obstgärten, wo sie sich in immer grösserer Anzahl bis November herumtreiben, bis die Witterung ungünstiger wird, worauf sie dann nach Süden ziehen. Bleibt das Wetter mild, so kann man auch noch Mitte November einige alte Vögel beobach- ten. Mit Vorliebe haust es — hauptsächlich im Herbste — in lebenden Zäunen, in buschbestandenen Graben und in allen ähnhchen Dickichten und gleicht in dieser Beziehung sehr dem Zaunkönige (Troglodytes) und der Reckenbraunnelle (Accentor moduláris). 63. SYLVIA CYANECULA {Erithacus svecica cyanecula Meteb & Wolf) Ziemlich selten. In meiner Kinderzeit sah ich es einigemale im Herbste in Obstgärten, in meine Hände gelangte jedoch nur ein einziges Exemplar, welches am 25-en März 1845 in Tóhát (in der Mezőség gelegen) erlegt wurde. Knöpfler, Stetter und Alexius Buda besassen in ihren Sammlungen ebenfalls Exemplare, welche sie jedoch nur mit grosser Mühe erwerben konnten. 64. SYLVIA LUSCINIA {Erithacus luscinia L.) Häufig, bewohnt jedoch Siebenbürgen in ganz bemerkbar geringerer Anzahl als folgende Art und lieber in Wäldern als in Auen. Es war mir immer leid diesen herrlichen Singvogel abzuschiessen, trotzdem es oft sehr nothwendig gewesen wäre, um feststellen zu können, ob ich S. luscinia und S. philomela vor mir habe, da ich die beiden. 204 NIKOLAUS ZEYK Arten im Freien nicht genau von einander unterscheiden kann. Um daher nicht Gewisses mit Ungewissen zu vermengen, führe ich meine über beiden Arten gemachten Beobachtungen gemeinsam an. Die Ankunft erfolgt im April, wenn die Sträucher schon grüne •Sprossen haben und der Weissdorn zu blühen beginnt. Die Ankunft erfolgt sehr unbemerkt, auf einmal sieht man, dass sie ihre Standörter besetzt haben. Im August beginnt der Abzug, besonders seitens der Jungen und sind sie Ende August und Anfangs September in allen Obst-, Wein- und Gemüsegärten in grosser Anzahl ziehend und streichend anzu- treffen. In dieser Zeit bilden HoUunderbeeren ihre Hauptnahrung. 65. SYLVIA PHILOMELA [Enthaeus philomela Bf.chst.) Sehr häufig, häufiger als S. luscinia. Bewohnt mehr die Auen, als die Bergwälder. Nimmt sie den Menschen in ihrer Nähe wahr, so kündigt sie die Gefahr ihren Gefährten mit einem eigentümlichen gezogenen Tone an, wobei sie sich dem Menschen oft bis auf zwei-drei Schritte nähert. Bei schlechter Witterung fand ich sie oft tot im Freien, vielmals kam sie auch in das Zimmer. 66. SYLVIA ABIETINA*) {Phylloscopus collyUta Vieill.) Sehr häufig. Bewohnt zur Brutzeit in grösster Anzahl das höhere Gebirge, aber auch in den niedriger liegenden grossen Waldungen ist er in bedeutender Anzahl zu finden, zu dieser Zeit kann man ihn in Auen nicht sehen. Mitte März, mitunter noch früher ist er hier und von dieser Zeit angefangen bis gegen Ende April, zu welcher Zeit sie ihr Standquartier beziehen, kann man überall ihren Lockruf vernehmen. Ihr Herbstzug dauert auch bis gegen Mitte November. 67. SYLVIA SIBILATRIX {Phylloscopus sibÜator Bechst.) ZiemHch häufig. Ende April und Anfang Mai kommt er an. Zum Brutplatze wählt er die niedrig gelegenen grossen Bergwälder, wo man seinen einfachen Gesang im Mai und Juni stets zu hören bekommt. Mit Vorliebe pflegt er in den höchsten Baumkronen herumzuhüpfen. Der Herbstzug ist kaum bemerkbar. 68. SYLVIA HIPOLAIS [Hippolais uterina Vikill.) Selten. Nur gelegentlich des Herbstzuges habe ich ihn manchmal beobachtet in Obstgärten und an lebenden Zäunen, in der zweiten Hälfte *) Der Autor hatte für die Laubsänger keine passende ungarische Benennung, doch ist es aus dem Manuscripte genau ersichtlich, dass er dieseU)en nicht zu den Erdsängern zählt. Seh. J. DIE VOGEL SIEBENBÜRGENS d. M. August immer familienweise zu 3—4 Stücken. In Händen habe ich nur ein Exemplar gehabt, welches Mitte August bei Diód erlegt wurde. Dr. Knöpfler und Stetter fanden ihn ebenfalls in geringer Anzahl. Seinen berühmten schönen Gesang konnte ich im Freien niemals hören^ ROHRSÄNGER. 69. SYLVIA TÜRDINA (Acrocephalus arundinaceus L.) Häufig überall in den Rohrwäldern der Mezősége r-Teiche. 70. SYLVIA ARUNDINAGEA {Acrocephalus streperiis Vieill.) Häufig in den mit rohrbewachsenen Teichen der Mezőség. 71. SYLVIA PALUSTRIS {Acrocephalus palustris Rechst.) Sehr häufig zwischen den an feuchte Stellen grenzenden Saaten, und in den Weidengebüschen und Röhrichten der kleineren Teiche. 72. SYLVIA CARICETI {Acrocephalus aquaticus Gm.)*) Nicht selten an kleineren Teichen. 73. SYLVIA LOCUSTELLA {Locustella naevia Rodd.) Dürfte an seinen Standörtern nicht selten sein (da ich jedoch noch keine Gelegenheit hatte unsere Rohrteiche genauer zu untersuchen, habe ich über die Rohrsänger ziemhch wenig Erfahrungen). Einmal erlegte**) ich einen spät im Frühjahre wärend der Zugzeit an einem kleinen Teiche bei Csombord. Später beobachtete ich ihn noch zweimal während der Zugzeit; einmal in einer Au, das andere mal in einem Rergwalde im dichten Gebüsche. Seine Stimme ähnelt sehr dem Schwirren der Heu- schrecke und als ich ihn das erstemal hörte, glaubte ich eine neue Heuschreckenart entdeckt zu haben, bis ich auf einem Weidenaste den mit voller Kehle schwirrenden Vogel erblickte. GRASMÜCKER. 74. SYLVIA NISORIA {Sylvia nisoria Rechst.) Häufig. Liebt dichte lebende Zäune, Weingärten umgebende Gebüsche und nicht in Stand gehaltene Obstgärten als Rrutplätze. An derartigen Stellen nisten auf 4 — 5 Hektar oft ebenso viele Paare, so z. R. in Diód in den •) Wahrscseinlich ist hier .4. schoenobaenus gemeint. Seh. J. **) War in der Sammlung nicht ausgewiesen, auch keine einzige Acrocephalus oder Locustella Art. Seh. J. 206 NIKOLAUS ZEYK Vojvoda -Weingärten und in En y ed in den Weingärten des Őrhegy. Erscheint in der zweiten Aprilhälfte, verlässt uns im September. Von Ende April angefangen den ganzen Mai hindurch wiederhallt der Brut- platz von ihrem volltönenden angenehmen Gesänge. Es wundert mich, dass sie Stetter nicht bekannt war, wenigstens ist sie in seinem Ver- zeichnisse vom Jahre 1845 nicht enthalten. 76. SYLVIA HORTENSIS {Sylvia borin Bodd.) Häufig. Wählt als Brutplatz lebende Zäune, zwischen Weingärten gelegene verwilderte Obstgärten und lässt sich nur selten im Inneren der Städte und Dörfer nieder. 66. SYLVIA CINEREA {Sylvia commums Lath.) Nicht selten, so weit meine bisherigen Beobachtungen reichen, doch vielleicht etwas seltener als S. hortensis. Über diese beiden Arten (S. hortensis S. cinerea) habe ich wenig sichere Beobachtungen, da ich diese beiden Arten im Freien womöglich auch verwechselte.*) 77. SYLVIA CURRUGA {Sylvia cnrruca L.) Sehr häufig. Von allen Grasmücken liebt diese Art am meisten die Nähe von menschlichen Wohnungen. Oft habe ich ihr Nest in Stadt- und Gemeindegärten entlang den meistbegangenen Wegen in Spalieren ange- troffen, nistet aber auch in den Weingärten und an Waldrändern in bedeutender Anzahl. In der ersten April -Woche (spätesten bis zum 10-ten) kommt sie immer an, im Herbste verlässt sie uns spät, und sind manche noch Ende Oktober zu sehen. 78. SYLVIA ATRIGAPILLA {Sylvia atricapilla L.) Häufig. In der zweiten April-Hälfte konunt sie an und verlässt uns im September. Ihre Standplätze sind Auen und grosse Bergwälder, weniger die Obstgärten. Im Inneren der Städte und Dörfer wird sie sehr selten angetroffen. ACCENTOR. 79. ACCENTOR ALPINUS {Accentor coliaris Scop.) Dürfte auf unseren Hochgebirgen nicht selten sein, da sie nach Stetteb in jedem Winter auf dem Schlossberge bei Déva überwintern. Ich besass zwei Exemplare, welche hier erlegt wurden. An ihren Stand- *) Stimmt. Aller Wahrscheinlichkeit nach hat er diese beide Arten auch im jetzigen Falle verwechselt, wenigstens stimmt das über S. hortensis gesagte mehr für S. cinerea. Seh. J. DIE VOGEL SIEBENBÜRGENS 207 ■örtern konnte ich sie nicht beobachten, wahrscheinHch deshalb, weil ich meine Excursionen immer im August machte, zu welcher Zeit sie nicht mehr sangen und immer sehr schlechte Witterung herrschte. 80. ACCENTOR MODULARIS {Accentor modularis L.) Sehr häufig. Bei Gelegenheit ihres Frühlings- besonders aber Herbst- zuges an lebendigen Zäunen, bebüschten Gräben, so wie in Wein- und Obstgärten fast auf Schritt und Tritt zu sehen. Zu diesen Zeiten ist sie auch in Stadt- und Landgärten häufig anzutreffen. Im Frühjahre ziehen sie in der zweiten Märzhälfte, im Herbste beginnt der Strich schon im August wärend der Hauptzug auf den September und Oktober fällt. Aber auch im Winter kann man einzelnen immer sehen, wenn auch der Schnee und die Kälte gross ist. Während der Brutzeit sind sie kaum zu sehen, wahrscheinlich ziehen sie sich in die grösseren Bergwälder zurück. TROGLODYTES. 81. TROGLODYTES PARVULUS {Troglodytes parvulus Koch.) Häufig. Sein Zug ist Ende März und Oktober am meisten war- nehmbar. Einzelne kann man auch im Winter immer sehen, hauptsächlich in der Nähe der Wohnungen. REGULUS. 82. REGULUS FLAVICAPILLUS {Regulus cristatus Koch.) Nicht selten. Im Oktober und April (manchmal ziehen sie sehr auffällig indem letzten Märzdrittel, wahrscheinlich in die höheren Lagen) kann man an Waldrändern, in Wein- und Obstgärten öfters wandernde Familien sehen. Im Winter streichen sie in grösserer Anzahl im Busch- dickichte, manchmal auch im Hochwalde. Zum Brüten ziehen sie in die Tannenwaldungen und sind zu dieser Zeit an anderen Stellen nicht anzutreffen. 83. REGULUS IGNICAPILLUS {Regulus ignicapillus Temm.) In der Hand habe ich nur ein ausgefärbtes Männchen gehabt, welches in der Umgebung von Nagy-Enyed am 23-ten März 1846 erlegt wurde. Möglicherweise sah ich diese Art auch ausserdem in Gesellschaft der vorigen, jedoch ohne sie zu erkennen, da im Freien, diese beiden Arten leicht zu verwechseln sind. 208 NIKOLAUS ZEYK ORIOLUS. 84. ORIOLUS GALBULA {Oriohis galbula L.) Sehr häufig. Während der Brutzeit hält sie sich in Auen-, Wein- und Obsgärten auf, oft drinnen in den Dörfern. Das herabhängende Nest*) fand ich nie höher als 6 — 7 Fuss. In den letzten Tagen des April oder in den ersten des Mai kommt er an, Ende August reist er ab, die letzten von ihnen sind aber hie und da bis Mitte September zu sehen. Im Früh- jahre nährt er sich fast ausschlisslich mit Raupen, im Sommer liebt er Erdbeeren, Weichsel, Kirschen und Sommerbirnen über alles. CINCLUS. 85. CINCLUS AQUATICUS {Cinclus aquaticus médius Bbhm.) Häufig bei jedem Gebirgsbache, besonders bei Mühlen und Stauanlagen. Je felsiger die Gegend, umso mehr behagt sie ihr. In strengen Wintern besucht sie die offenen Stellen der Bäche und unserer grösseren Flüsse. In einem Winter erlegten wir in Diód innerhalb einiger Tage 4 St. Ich weiss ganz bestimmt, dass sie unter dem Wasser ihre Flügel gerade so gebraucht, als in der Luft. MOTACILLA. 86. MOTACILLA ALBA {Motacilla alba L.) Sehr häufig. Kommt in der ersten Hälfte März an und verbringt den Sommer entlang der Bäche und Flüsse. Im September beginnt sie familienweise zu streichen und ist zu dieser Zeit in Gehöften und auf Hausdächern häufig bis Ende Oktober zu sehen. Einzelne bleiben bis November hier. Im März und Oktober sind auf den Feldern manchmal grosse Flüge anzutreffen. 87. MOTACILLA BOARULA {Motacilla hoarula L.) Häufig im Gebirge an Gebirgbächen. Wenn ich mich nicht irre^ kommt sie etwas später an und zieht etwas früher weg als M. alba. Während des Zuges hält sie sich an dieselben Stellen, vv^ie die voran- gehende Art, kommt sogar auch in die Gehöfte und auf die Hausdächer. Im Gebirge wohnt sie zusammen mit M. alba. 88. MOTACILLA FLAVA [Motacilla flava L.) Häufig in der Umgebung der Mezöséger Teiche und auf nassen Wiesen. *) Im Manuscripte befindet sich eine sehr gute Zeichnung Zeyk's welche das Nest des Pirols darstellt. J. Sch. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS ?P9 ANTHUS. 89. ANTHUS AQUATIGUS {Anthus spinoletta L.) Häufig auf unseren Hochgebirgen, wo er in grösster Anzahl an Gebirgsrücken, wenn feuchte Plätze nicht mangeln und ober der Baum- grenze auf den kahlen Höhen haust. Besonders bei kalter regnerischer Witterung ist auf den Alpen überall sein piepender, klagender Lockruf zu hören. In den Tälern kann man ihn nur während des Zuges an Flussufern sehen, im Frühjahre im März, hauptsächlich jedoch Ende October und Anfang November. Mitunter zeigen sich einzelne auch im December. 90. ANTHUS PRATENSIS {Anthus pratensis L.) Nicht selten an sumpfigen Stellen. Im Frühjahre und Herbste lässt er sich mitunter auch auf Äcker nieder. Im April manchmal Mitte März kommt er an und zieht im Oktober weg, zu dieser Zeit ist der Zug viel mehr bemerkbar als im Frühjahre. Ist am Fluge und an seiner „ist, ist, isf* Stimme leicht zu erkennen. Der beste Läufer unter den Anthus- arten. 91. ANTHUS ARBOREUS {Anthus triviális L.) Häufig. Zum Brutplatze wählt er Bergwälder und die niedrigen Gebirge, wo zwischen und neben den Wäldern Lichtungen vorhanden sind. Im April und Oktober hat er einen starken Zug. Gegen Ende April verschwinden sie aus den Tälern, im August erscheinen dann die Jung- vögel in den Wein- und Obstgärten. Später wächst ihre Zahl immer mehr an und smd sie dann überall, sogar in den Stadt- und Landgärten und auf den Äckern unter Feldlerchen zu sehen. Den sehr angenehmen Gesang beginnt er schon im April und lässt ihm bis Ende Juni hören. Er liebt es sehr im hohen Grase herumzusuchen, von wo er dann aufge- scheucht gewöhnlich aufbäumt oder sich auf einen Weinstock-Pfahl niederlässt. 92. ANTHUS CAMPESTRIS {Anthus campestris L.) Nicht selten, fast häufig zu nennen. Seine Brutstellen konnte ich bis jetzt nicht entdecken, doch bin ich überzeugt davon, dass er auf unseren Hochebenen auf den kahlen Lehnen des Mittelgebirges und auf den niederen Bergrücken überall nistet, weil er im Nachsommer sehr zeitig und zahlreich zu erscheinen pflegt. Bisher habe ich ihn zwar nur in der Gegend bei Diód, Tövis, G áld und Felgyógy angetroffen, doch muss er an ähnlichen Geländen ebenfalls vorkommen. In Diód sind auf Brach- und Stoppelfeldern schon in den ersten Augusttagen hauptsächhch Jungvögel anzutreffen, dann mehrt sich ihre Anzahl fort- Aquila 14 210 NIKOLAUS ZEYK während, besonders auf Brachfeldern bis Mitte September, von welcher Zeit angefangen sie dann allmählich verschwinden. Im Frühjahre traf ich diese Art nur einmal am Zuge an, doch kann ich nicht sagen, in welchem Monate. Seine Stimme liegt zwischen der der Feldsperlinge und der Bach- stelze und gleicht der ersten oft in dem Masse, dass man die beiden fast nicht von einander unterscheiden kann. Ansonsten kann ich mich nicht entsinnen, dass ich seine Stimme während des Fluges in grösseren Höhen, oder aber wenn sie sich gegenseitig nach der Weise der Feld- lerchen verfolgen, gehört hätte. Ende Sommer sind die alten Vögel ungemein blass erdfarbig. Es wundert mich, dass Da. Knöpflee, Stetteb und Alexius Buda diese Art nicht als siebenbürgischen Vogel gekanjit haben. ALAUDA. 93. ALAUDA ARVENSIS (Alauda o,rvensis L.) Sehr häufig. Ende Februar ist sie bereits hier, aber auch im März dauert ihr Zug an. Ihr Nest baut sie zwischen Saaten, in geringerer Anzahl auf Wiesen. Im Herbste ist sie im September schon am Striche. Im Oktober zieht sie in allergrösster Anzahl durch unser Vaterland. Wenn stärkerer Südwestwind weht, fliegen sie nahe der Erde. Einzelne sind auch in Winter bei uns anzutreffen, wenn dieser mild und schneearm ist. 94. ALAUDA ARBOREA [Lullula arborea L.) Häufig. Bewohnt kahle Lehnen und Bergrücken, so wie hochgelegene Ebenen. Im März und nachdem die Jungen ausgeflogen sind, im August, September und Oktober zeigt sie sich, die Hochgebirge und die am tiefsten gelegenen Thäler ausgenommen, überall. Ihren sehr angenehmen Gesang lässt sie schon an den ersten schönen Frühlingstagen erschallen. Die Jungen singen manchmal auch im Herbste. 95. ALAUDA CRISTATA {Oalerida cristata L.) Häufig im Sommer und Winter, bewohnt jedoch Siebenbürgen in merk- lich geringerer Anzahl als A. arvensis oder A. arborea. Zugsbeweguiigeii habe ich keine bemerkt. Ihre Nahrung findet sie hauptsächlich entlang den Strassen, in Gehöften, Tennen- und Müllhaufen. Vornehmlich im Winter fliegt sie auch auf die Gebäude. Über ihre Nistplätze habe ich keine sicheren Daten, doch kann ich soviel dennoch behaupten, dass sie sich auch zur Brutzeit nicht weit von den Wohnungen und Strassen entfernt DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 211 EMBERIZA, 96. EMBERIZA NIVALIS {Pledrophenax nivalis L.) Sehr selten. Am 4-ten December 1847 zeigte sich auf einer Gras- iläche an der Mündung des Enyeder Baches ein Flug von 25 — 30 St. Sie liefen hier lustig herum, lasen Grassamen auf und waren durchaus nicht scheu. Aufgescheucht entfernten sie sich nach einigem Herumfliegen in südhcher Richtung. Der Lockruf glich dem Frühjahrslockrufe „rrrr" des Buchfinken. Die Stimme im Fluge glich mehr dem der Stiglitze. Drei Stück wurden erlegt, sämtliche waren Weibchen und nicht besonders weiss. Im Kropf und Magen hatten sie einen unbekannten Grassamen, welchen ich zwar aussäte, doch ging er nicht auf. Auch Dr. Knöpflee traf (wenn ich nicht irre, zur nämlichen Zeit) ein Pärchen bei Z a 1 a t n a an, von welchem er das Weibchen erlegte. Dass er ausserdem noch zu anderen Malen in Siebenbürgen vorgekommen, wäre ist mir nicht bekannt. 97. EMBERIZA CITRINELLA {Emberiza citrinella L.) Sehr häufig. Das Nest steht auf der Erde oder im Gebüsch nahe zur Erde an Waldrändern iiïi Niederwalde, wo häufig Lichtungen vor- kommen und überall, wo es Gebüsche und lebende Zäune gibt. Im August streichen sie bereits herum, besonders die Jungvögel sind in Wein- und Obstgärten und benachbarten Stoppelfeldern anzutreffen, später schlagen sie sich immer in grössere Flügen zusammen, bis sie dann zuletzt nach dem Schneefalle in sehr grossen Schaaren in die Umgebung der Scheuern und auf die Höfe in den Dörfern einfallen, von wo sie aber jeden Abend zum Schlafen nach den Wäldern ziehen. Nach dem Schmelzen des Schnee's zerstreuen sie sich in kurzer Zeit und beziehen ihre Standörter. 98. EMBERIZA CIA {Emberiza da L.) Nicht sehr selten. Auf den mit Dornsgestrüppe bewachsenen, in der Umgebung der Toroczkóer und Kákovaer Felsen befindüchen Berglehnen haben wir öfters einige gesehen, so auch auf dem Gebiete von Nagy-Enyed im März und April, wo sie aber auch im Winter, besonders im December ober den Weingäi'ten mitunter in kleiner Gesell- schaft anzutreffen ist, 99. EMBERIZA SGHOENICLUS {Emberiza schoenidus canneti Behm.) Häufig an rohrbewachsenen Teichen. So bewohnt sie die Mező- ség in allergrösster Anzahl, aber auch die Teiche in der Flusstälern (so z. B. den Teich bei Kapud). Wo es Rohr- und Weidengebüsch gibt, brütet sie überall in mehreren Paaren. Von Frühjahrsanfang bis zum späten Herbst verlassen sie kaum ihre Standörter, höchstens streichen 14* 212 NIKOLAUS ZEYK sie auf den benachbarten Feldern herum. Auch im Winter kann man sie- in den Tälern sogar mitunter in den Weingärten in kleineren Flügen herumstreichend sehen. Die Kälte vertragen sie sehr gut. 100. EMBERIZA MILIARIA {Emheriza calandra L.) Häufig überall. Während der Brutzeit bewohnt er die buschbestandenen Wiesen. Im Herbste streicht er in kleinen Gesellschaften auf den Stoppel- feldern umher, von Oktober angefangen versammelt er sich in immer grösseren Flügen. Bei gelindem und schneefreiem Wetter verbringt er den ganzen Winter auf den Feldern in der Nähe von iVuen, wenn grosser Schnee fällt, zieht er mit den Goldammern zu den Scheunen und in die Höfe in den Dörfern, aber immer in bemerkbar geringerer Anzahl als der Goldammer. Teilweise zieht er jedoch nach Süden weg. Seinen pirrenden Lockruf, welcher besonders beim Aufiliegen einer Schar sehr eigentümlich klingt, lässt er nur im Herbste und Winter hören. FRINGILLA. 101. FRINGILLA COELEBS {Fringilla coelebs L.) Sehr häufig. Während der Brutzeit kann man in allen niedrigeren Bergwäldern seinen Schlag vernehmen. Im August beginnen die Jungen familien-weise herumzustreichen in Wein-, Obst- und Gemüsegärten. Im September streichen sie ebendort in noch grösserer Anzahl. Der eigent- liche Zug findet in der zweiten Septemberhälfte und im Oktober statt, dauert aber auch noch im November an. Gänzlich verlassen sie uns alle nie, auch im strengsten Winter nicht, nicht einmal die Männchen, obwohl diese in merklich geringerer Anzahl bei uns überwintern als die Weibchen.*) Diejenigen welche hier bleiben, schaaren sich mit Fr. montifringilla, Fr. campestris und manchmal mit Fr. cannaUna auf wärmeren Berglehnen in Weingärten auf Maisstorzenfeldern, bis der Schnee herabfällt, worauf sie sich an die Scheunen und in die Gehöfte zurückziehen. Bei strenger Kälte und vielem Schnee haben sie sehr viel auszustehen und erfrieren manchmal vor den Augen des Beobachter. Im Frühjahre kehi-en sie in der zweiten Feberhälfte und im März zurück. Mitte März kann man schon ihren „rrrr" Lockruf hören. *) Ich wäre geneigt gewesen die Behauptung, dass mehr Weibchen als Männchen bei uns überwintern sollen einem Schreibfehler zuzuschreiben, aber auch in einer anderen Arbeit des Verfassers ist diese Behauptung aufrecht erhalten, was sehr bemerkenswert ist, indem nach meinen vieljährigen Beobachtungen eben das Gegenteil stattfindet, die gewissenhaften Aufzeichnungen der Verfassers hingegen vollen Glauben verdienen. C^xt:ó, Zbïk hat sich hier ganz bestimmt geirrt. Seh. J. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 213 .102. FRINGILLA MONTIFRINGILLA {FringiUa montifringilla L.) Als Wintervogel häufig. Jedes Jahr besucht er uns regelmassig, -Anfang Oktober kann man bereits kleinere wandernde Flüge sehen, später zieht er in grösserer Gesellschaft. Auch im Winter verbleibt er bei uns, manchmal in ausserordentlich geringer, manchmal in sehr grosser Anzahl. So viele habe ich nie beobachtet als im Winter des Jahres 1840/1, zu welcher Zeit sie an Scheunen, in Höfen, auf den Gassen, sogar in den Städten überall herumschwärmten. Der Rückzug beginnt im Feber, in der ersten Märzhälfte verlassen uns alle, so dass ich später als im März niemals einen beobachtete. Die hier überwinternden halten sich in Wein- und Obstgärten auf, besuchen die abgeernteten Maisfelder und iommen nur bei sehr starken Frösten hinein in die Dörfer. 103. FRINGILLA DOMESTICA {Passer domestims L.) Sehr häufig überall wo Menschen wohnen. Standvogel, wie er wenig seines Gleichen hat. Sein Nest baut er in Strohdächer, in allerlei Mauer- löcher der öffentlichen Gebäude manchmal in Schwalbennester, aus denen sie die Eigentümer vertrieben. Im Frühjahre sucht er seine Nahrung in Gemüsegärten und in Obstgärten, welche in der Nähe der Dörfer gelegen sind. Er macht dabei einigen Schaden in den Erbsen und anderen Pflanzun- gen, doch macht er durch das Vertilgen von immensen Mengen von Raupen und anderen Schädlingen 10-mal mehr Nutzen. Im Sommer schädigt er den Weizen, jedoch nur auf jenen Feldern, welche sich in der Nähe der Dörfer befinden. Im Winter sammelt er sich in den Meierhöfen, bei den Schweine- ställen und Scheunen in Gesellschaft von Goldammern und Feldsperlin- gen. Er bezeugt grosse Vorliebe für alle Arten lebender Zäune (Lithium, Berberis u. s. w.). Falls solche nicht vorhanden sind, verkriecht er sich in das Dorngestrüpp und Reisig der Zäune. Hier sind sie manchmal in solcher Menge, dass sie einen ohrenbetäubenden Lärm machen. Einmal sah ich zwei Paare im Wipfel eines hohen VVallnussbaumes nisten. 104. FRINGILLA CAMPESTRIS Schrk. {Passei- montanus L.) Sehr häufig. Auch diese Art entfernt sich nicht weit von den menschlichen Wohnungen, doch baut dieselbe ihr Nest nicht in Gebäude, sondern in die Höhlen von Weiden und Obstbäumen, manchmal auch in das Gestrüpp auf den Erdboden. Ausserdem bewohnt er die nahe an Dörfern und Städten gelegenen Weiden und andere Auen, ebenso auch die Wein- und Obstgärten. Diejenigen, welche ausserhalb der Ortschaften nisteten, verbleiben auch den Winter hindurch draussen (in Weingärten und Auen in Gesellschaft von Hänflingen, Buch- und Bergfinken), bis grosse Schneefälle und starker Frost alle in die Ortschaften drängen. 21é NIKOLAUS ZEYK von wo sie sich dann auch nicht mehr entfernen, auch wenn milderes Wetter eintritt, bis sich nicht die Brutzeit einstellt. Die dichten lebenden Zäune, das Dorngestrüpp sind ihnen ebenso beliebt, wie den Haussper- lingen. Den Frost verträgt diese Art auch sehr gut. Wenn diese Vögel in Schwärmen beisammen vom Erdboden etwas auflesen, haben sie die Gewohnheit ohne irgendwelche wahrnehmbare Ursache häufig aufzu- fliegen.*) 105. FRINGILLA CARDUELIS {Carduelis elegáns Step.) Häufig. Das Nest steht in Wein- und Obstgärten auf Bäumen, manchmal in Rebenstöcken. Bewohnt auch die Auen. In der zweiten Augusthälfte beginnen sie schon familienweise zu streichen. Im Oktober, besonders gegen Ende dieses Monates findet der Hauptzug statt, ohne jedoch dass uns alle verhessen. Die hier überwinternden streichen in kleinen Gesellschaften fortwährend herum in Auen, Weingärten, an Land- strassen, in Gärten der Dörfer und Städte, überall wo es Dipsacus, Arcticum, Onopordon und Carduus gibt. Im Frühjahre im April hat er wieder einen starken Zug und ist er dann in Wein- und draussen liegenden Obst- gärten in grosser Anzahl zu sehen. Das hübsche Nest wird gewöhnlich mit Ross- oder Rinderhaar ausgepolstert. 106. FRINGILLA SPINUS [Chrysofnitris spinus L.) Häufig. Während der Brutzeit kann man sie nur im Hochgebirge sehen. Bei Gelegenheit ihres Zuges und im Winter erscheinen sie überall wo es Erlen- und Birkenbäume gibt. Im September sind schon kleinere streichende Flüge zu sehen. Im Oktober starker Zug. Im Winter sind sie hauptsächlich dort anzutreffen, wo es Erlen und Birken im Überflüsse gibt, einzelne sind aber auch an sonstigen Orten im Dezember und Jänner auf dem Striche anzutreö'en. Im März, spätestens Anfang April beziehen sie ihre Niststätten. So lange der Erlen- und Birkensamen nicht reif ist, ernähren sie sich vom Samen der Compositen auf den Feldern und an Waldrändern. 107. FRINGILLA LINARIA {Acanthis linaria L.) Nicht sehr selten. Als Wintervogel besucht er uns öfters, aber nicht jedes Jahr und niemals in solchen Mengen wie z. B. Deutschland. In den Wintern von 1840/1 und 1843/4 erhielt ich einige Exemplare, im Winter von 1847/8 zeigte er sich zahlreicher. In diesem Jahre wurde *) Eine sehr interessante feine Beobachtung. Diese Gewohnheit gleicht derjenigen der Mäuse, welche ebenfalls während der Nahrungsaufnahme auch in völliger Dunkelheit und Ungestörtheit immer und immer wieder in ihre Löcher flüchten. Seh. J. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS . 215 am 8-ten November der erste erlegt, im December und Jänner zeigten sich kleinere und grössere Flüge. Am 23-ten Jänner wurde auch im Inneren der Stadt ein Exemplar gesehen. Seit dieser Zeit wurden keine weiteren beobachtet. Ein ausgefärbtes Exemplar gelangte nie in meine Hände. 108. FRINGILLA GANNABINA {Äcanthis cannabina L.) Sehr häufig. Brütet in Wein- und Obstgärten und an Waldrändern in nicht geringer Anzahl. Im August streichen sie schon familienweise, im September sind schon kleine Flüge beisammen, im Oktober und November schwärmen sie in grossen Flügen in Auen und Weingärten, sowie auf den anrainenden Feldern. Im W^inter sieht man selten grosse Flüge (wahrscheinlich ziehen sie teilweise nach Süden), kleinere Flüg& sind jedoch den ganzen Winter hindurch zu sehen. Bei stärkerem Frost und grossen Schneefällen haben sie viel zu leiden und können manchmal mit der Hand gefangen werden. Im Winter besuchen sie am liebsten die Weidenauen entlang den Gewässern und die abgeernteten Maisfelder. 109. FRINGILLA GHLORIS {Ugurinus chloris L.) Häufig. Brütet an Waldrändern in Obst- und Weingärten bis zur Grenze des Mittelgebirges. Von August an streicht er überall herum in Obst-, Wein- und Gemüsegärten. Im Oktober und Anfang November sammelt er sich in grössere Flüge auf Feldern und in Weingärten und beginnt wegzuziehen. Im Winter verbleiben nur wenige hier, obwohl ich einige auch bei strengster Kälte und bei grossen Schneefällen beobachten konnte. Zu diesen Zeiten der höchsten Not ernährt er sich vom Samen der Datura Strammonium. Dies beobachtete ich nur noch bein Buchfinken in ähnlichen Fällen. Ansonsten sind seine Lieblingsspeisen Hanf- und Sonnenblumensamen. Im April haben sie wieder starken Zug, dann ziehen sie sich bald auf ihre Standörter zurück. 110. FRINGILLA PYRHÜLA [Pyrrhula ruhicilla europaea Vieill.) Nicht selten. Während der Brutzeit beobachtete ich diese Art nur in den höher gelegenen Gebirgswäldern und im eigentlichen Hochgebirge, und dürfte dieselbe wahrscheinlich nur hier brüten. In der zweiten Oktoberhälfte erscheint sie zuerst in den Tälern, im März zieht sie wieder hinauf. In manchen Winter sind trotz vielem Nachsuchen kaum ein-zwei Exemplare, zu anderen Zeiten wieder überall Flüge von 10 — 15 Stück und kleinere Familien zu sehen, hauptsächlich wo es Ligustrum ■eulgare und Amaranthus hybridus gibt. 216 NIKOLAUS ZEYK 111. FRINGILLA. GOGCOTRAUSTES {Coccothraustes vulgaris Fall.) Häufig. Seine Niststätten befinden sich in den Wäldern des Mittel- gebirges in den äusseren Obst- und Weingärten, an letzteren Örtlichkeiten jedoch nur in geringerer Anzahl. Die junge Generation (wahrscheinlich familienweise) erscheint schon zur Zeit der Kirschenreife in den Land- und Stadtgärten. Wenn es keine Weichsel und Kirschen mehr gibt, werden die Zwetschken- und Hartriegelkerne aufgebrochen. Ende Oktober und im November sowie im März haben sie einen bedeutenden Zug. Gewöhnlich überwintern nur wenige bei uns, in manchen besonders schneereichen und kalten Wintern aber schwärmen sie in grossen Flügen in unseren Wäldern (wahrscheinlich drängen sich bei solchen Fällen die nordischen weiter herunter) und nähren sich von den Früchten der Mispel. LOXIA. 112. LOXIA CURVIROSTRA Linn. {Loxia curmrostra L.) In manchen Jahren sehr häufig auf unseren Hochgebirgen, z. B. im Herbste des Jahres 1843 hausten sie in den Gebirgen von Borszék in ungeheurer Anzahl. In der Umgebung von Z a 1 a t n a und A b r u d- bánya zeigten sie sich auch vor einigen Jahren. Von allen diesen Stellen bekam ich mehrere Exemplare zu Händen, und zwar nicht nur ausgestopfte, sondern auch lebende. x\ngeblich sollen sie im Székely er Hochgebirge ziemlich häufig erscheinen. BOMBYCILLA. 113. BOMBYCILLA GARRULUS. Vieill. {BombyciUa garrula L.) Nicht seltener, fast häufig zu nennender, aber unregelmässiger Winter- vogel. In dem aussergewöhnlichen kalten und schneereichen Winter des Jahres 1827 hausten sie den ganzen Winter hindurch in grosser Anzahl in den Szebener Alpen. Im December 1840 fand ich einzelne in dem Csomborder Walde. Ende Jänner 1844 zeigten sich mehrere Flüge bei Nagyenyed in den Stadtgärten. Im Feber 1848 erschienen mehrere n den Beresztelkeer Wäldern, in demselben Jahre am 12-ten März zeigte sich eine Gesellschaft im M i r i s z 1 ó e r Walde bei Nagyenyed, welche von den Baumwipfeln auf Insekten Jagd machten. Die allgememe Auflassung, dass die gelbe Einfassung der Aussenfahne der Schwingen erster Ordnung ein Kennzeichen der Männchen sei, ist irrig. Bei den alten Männchen besteht dieses Kriterium tatsächlich, doch unter den durch Secieren genau festgestellten jungen Männchen fand ich mehrere, welche von den Weibchen nicht zu unterscheiden waren. Ich habe mehrere DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 217 sehr schöne Exemplare gehabt, aber kein einziges, welches die roten Schuppen auf den Steuerfedern gehabt hätte. PARUS. 114. PARUS MAJOR {Parus major L.) Häufig. Das Nest baut sie gewöhnlich in Baumlöcher in Obstgärten, in Wäldern des Mittelgebirges und in Auen. Im Juli (oftmals schon Ende Juni) beginnt der Strich famihenweise. Im Oktober und November haben sie einen bedeutenden Zug, so wie auch im März, doch überwintern sie regelmässig in bedeutender Anzahl bei uns. Diejenigen, welche bei uns übeinvintern, streichen ständig in Obstgärten, in Auen und Wäldern herum, von wo sie sich nur bei strenger Kälte und grossen Schneefällen in die Dörfer zurückziehen. Vertilgen im Sommer und Winter eine ungeheuere Anzahl von Rauppen, im Herbste ernähren sie sich vom Samen der Sonnenblumen, Kürbisse, des Hanfes und der Melonen. Ich hörte einige, welche das Gezirpe der Feld Sperlinge annähernd nachahmten. 115. PARUS LUGUBRIS {Parus luguhris Temm.) Nicht selten. Über ihr Brutgeschäft besitze ich keine Beobachtungen, aber es ist sehr glaublich, dass sie bei uns brütet, denn auch im Juni habe ich einzelne gesehen. Im September zeigen sich mitunter ein bis zwei Paare in Obstgärten und an Waldrändern, wo einzelne wilde Birn- und Apfelbäume stehen oder aus solchen Bäumen bestehende lebende Zäune sich gegen die Obstgärten hinziehen. Im Oktober und November kann ich mich nicht erinnern sie beobachtet zu haben. Im December ist sie an den obengenannten Örtlichkeiten am häufigsten, fast täglich anzutreffen. In den anderen Jahreszeiten habe ich sie nicht gesehen, ausgenommen einen Fall, in welchem ich am 5-ten Juni einige beobachtete. Man kann sie sehr leicht und schon von weitem an ihrem scharrenden Lockrufe erkennen, welcher einem Tone des Feldsperling s ^ vielmehr aber dem Angstrufe von Sylvia nisoria^ wenn sie den Menschen bemerkt, gleicht. Auch Lanius collurio hat manchmal einen gleichen Ruf. Einmal beobach- tete ich sie Cardus-SsimQïi fressend. 116. PARUS PALUSTRIS {Parus palustris stagnatilis Brehm.) Häufig. Während der Brutzeit hält sie sich in Auen, Weiden- beständen und in den Wäldern des Mittelgebirges auf, wo sie wahr- scheinUch brütet. Vom August angefangen streichen sie überall umher. In den Gärten suchen sie mit Vorliebe den Samen der Sonnenblumen, Kürbisse und Gurken. Im Oktober haben sie einen geringen Zug, doch 218 NIKOLAUS ZEYK bleiben auch über den Winter mehrere bei uns. Bewohnt Siebenbürgen in merkhch geringerer Anzahl, als P. major, coeruleus und caudatus. 117. PARUS ATER [Parus ater L.) Häufig in allen unseren Gebirgen, wo sie fast ausschUesslich in den Tannenwäldern sicli aufhält. An anderen Stellen sah ich sie nicht einmal zur Zugszeit. 118. PARUS COERULEUS [Parus caeruleus L.) Sehr häufig. Die inneren Gärten besucht sie in geringerer Anzahl als P. major, aber in den äusseren Gärten, Weingärten, Auen und Wäl- dern ist sie häufig, besonders vom September bis April, zu welcher Zeit sie überall in gi'ossen Flügen herumstreicht, oft in Gesellschaft anderer Meisen; mitunter befinden sich auch einzelne Kleiher in der Gesellschaft. Im Winter ernährt sie sich fast ausschliesslich von Schmetterlingseiern und von zum Überwintern in Raupennestern sich versteckten kleinen Räupchen. Ob sie auch Sämereien verzehrt, weiss ich nicht. 119. PARUS CAUDATUS [Aegifhalos caudatus europaeus Heem.) Sehr häufig. In geringer Anzahl brütet sie auch in den Wein- und äusseren Obstgärten, zum grössten Teile aber ziehen sie zu den Rändern der grossen unteren Bergwälder, wo sie hauptsächhch die mit schütterem Gebüsche bestandenen Lehnen, Schläge und Dorngestrüppe bevorzugten. Bis Oktober zeigen sie sich selten in den untern Tälern, aber von dieser Zeit angefangen bis im April streichen sie in grossen Flügen überall in den Wäldern, Auen und besonders in den Wein- und Obstgärten umher. Ihre Nahrung ist ganz dieselbe, wie diejenige der Blaumeise. Im Winter ist die Schwanzmeise die häufigste Meisenart bei uns und zu dieser Zeit vertilgt Lanius excubitor die meisten von ihnen. In den Gehöften zeigt sie sich niemals. 120. PARUS PENDULINUS [Anthoscopus pendulinus L.) Nicht selten in Weidenbeständen, welche sich am Ufer rohrbewach- sener Teiche und Seen befinden. Am ersten Juni des Jahres 1846 fanden wir zwei Nester beim Teiche von Kapud, in einem befanden sich schon befiederte Junge. Ende Mai des folgenden Jahres fanden wir wieder am nämlichen Platze ein im Bau befindliches Nest. Fbanz Benkö erhielt aus einer Au bei Gyulafehérvár ein Nest. An anderen Örtlichkeiten konnte ich sie zwar nicht feststellen, doch ganz bestimmt nur deshalb, weil ich diesem kleinen sehr versteckt lebendem Vögelchen an seinen Brutstellen nicht nachforschen konnte. Ein Weibchen mit Nest und Jungen DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 219 hielt ich einige Zeit in meinem Zimmer. Mit grossem Eifer fütterte sie ihre Jungen mit kleinen Räiipchen, welche sie von einem mit kleinen Räupchen besetzten und im Zimmer hingestellten Zweige abklaubte. Als dann später der Muttervogel verunglückte, fütterte ich die Jungen mit hartgekochtem Ei und klein zerschnittenem Fleisch, doch gingen dieselben nach einigen Tagen ein. 121. PARUS BARBATUS {Panurus biarmictis russicus Bbehm.) Häufig in den grossen Rohrwäldern der Mezőség, wo sie im Winter und Sommer in grosser Anzahl wohnen. Ziehen pflegt sie nicht, sogar kaum zu streichen, manchmal kommt es aber doch vor, dass sich einzelne weit entfernt von den erwähnten Lokalitäten in Weidenbeständen und entlang Gewässern befindlichen Auen zeigen. Ihr Nest bekam ich nicht zu Gesicht; es geschieht aber, dass in weit von den angegebenen Plätzen an Flüssen hegenden Auen mitunter einzelne sich zeigen. SITTA. 122. SITTA EUROPAEA {Sitta europaea caesia Wolf.) Häufig in grossen hochstämmigen Wäldern bis hinauf ins Hoch- gebirge. Gegen Ende des Sommers steigt sie mehr herunter und ist hie und da in Obstgärten sichtbar. Im Herbste im Oktober und November ist sie am häufigsten in den unteren Wäldern, Auen und Obstgärten. Im Winter zeigen sich manchmal viele, manchmal wenige. Sie verzehrt mit Vorliebe Haselnüsse, Sonnenblumen- und Kürbiskerne. TICHODROMA. 123. TICHODROMA PHOENICOPTERA {Tichodroma muraria L.) Etwas selten. Am 3-ten JuH 1841 erhielt ich di-ei Stücke, welche auf den Felsen bei Remete erlegt wurden. Am 5-ten April 1848 zeigten sich zwei am Felsen bei Kákova. Nach Frätschkbe (Rektor des Brassóer Gymnasiums) kommen sie manchmal auch in die Stadt herab. Auch auf den Mauern des Vaj da-Hunyader Schlosses zeigen sich angebhch manchmal einzelne. Dr. Knöpfler besass ein Exemplar in seiner Sammlung, von wo, kann ich jedoch nicht angeben. CERTHIA. 124. CERTHIA FAMILIÁRIS {Certhia familiáris L.) Häufig in allen grossen Wäldern, von wo sie im Herbste und Winter in die unteren Wälder, Auen und Obstgärten herabsteigt. In manchen W^intern streichen sie an den angegebenen Plätzen in grosser Anzahl 220 NIKOLAUS ZEYK umher, andersmal kann man nur sehr wenige sehen. Im Herbste und Winter schhessen sich einzelne den Meisen und Goldhähnchen an, mög- licherweise hält die Ähnlichkeit des Lockrufes diese gemischten Gesellschaf- ten zusammen. MUSCICAPA. 125. MUSCICAPA PARVA {Muscicapa parva Bechst.) Selten. Ich traf diese Art insgesamt zweimal in Dió d, jedesmal im August an. Das erstemal sah ich nur ein Exemplar am 5-ten August, welches in der Krone eines grossen Wallnussbaumes herumflog und auf den niedriger stehenden Ästen ausruhte. Der einfache Lockruf, welcher meine Aufmerksamkeit erregte, glich dem „trr trr" oder ,zrr zrr" der Schwanzmeise. Im Benehmen ähnelte der Vogel einigermassen an Sylvia abitina, doch war es anderseits ein Leichtes in dem Vogel den Fliegen- fänger zu erkennen. Es war ein halbausgefärbtes Männchen in der Färbung fast genau der Singdrossel gleichend mit Ausnahme der runden Flecken, welche bei diesem Vogel gänzlich fehlten. Bei der anderen Gelegenheit fand ich am 16-ten August eine Familie ebendort und ebenfalls in der Laubkrone eines Wallnussbaumes umherfliegend. Ein von diesen erlegtes Exemplar war ein Jungvogel. Aus diesem Umstände glaube ich folgern zu dürfen, dass diese Art bei uns Brutvogel ist. Der Vogel wippt oft mit dem Schwanz und hält denselben aufrecht in die Höhe, was Muscicapa grisola niemals zu tun pflegt, die übrigen nur selten und nie in solchem Masse. Im Fluge ist der weisse Saum des Schwanzes sehr auffälhg. 126. MUSCICAPA LUCTUOSA {Muscicapa atricapilla L.) Ziemlich selten. Am 12-ten April 1845 wurden 2 Exemplare unweit E n y e d erlegt. Ausser diesen beobachtete und erlegte ich in der letzten Augustwoche in Weingärten einige junge Fliegenfänger, von welchen der eine oder der andere dieser Art zugehört haben konnte, da jedoch die jungen Exemplare von M. luctuosa und collaris einander sehr ähnlich sind, konnte ich mir darüber keine Gewissheit verschaffen. Db. Knöpflee besass in seiner Sammlung ebenfalls ein Exemplar. 127. MUSCICAPA COLLARIS {Muscicapa collaris Bechst.) Nicht selten. Im Frühjahre besonders zwischen dem 7-ten und 18-ten April kann man immer einzelne in den zwischen Weingärten befìndlichen Obstgärten sehen. Bei rauhem Wetter ist er auch in den inneren Dorf- und Stadtgärten zu sehen und kann hier mit dem Nachtigallnetze leicht gefangen werden. Während der Brutzeit habe ich ihn nie gesehen, mög- licherweise zieht er sich zusammen mit M. luctuosa in die grossen DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 221 Wälder zurück. Ende August und Anfang September ist er wieder in Obst- und Weingärten sichtbar, aber meistens sind es nur junge Vögel. Ausgefärbte Männchen im Herbstkleide habe ich nur einmal beobachtet. Im Herbste pflegt er auf Rebenpfählen aufzubäumen. Im Frühjahre und Herbste besucht er auch die Auen. 128. MUSCICAPA GRISOLA {Muscicapa grisola L.) Häufig. Nistend habe ich ihn in den grossen unteren Bergwäldern in nicht geringer Anzahl angetroffen. Der Frühlingszug ist nicht besonders bemerkbar, nur hie und da kann man im April in den äusseren Obst- gärten, besonders aber in Auen einzelne sehen. Der Herbstzug hingegen ist auffallend stark. Um Mitte August erscheinen sie bereits in den Wein- und Obstgärten und sind dann später überall zu beobachten bis im Oktober. In den ersten Tagen dieses Monats sind sie dann plötzlich verschwunden. Bei kühlem regnerischem Wetter ist er auch im Inneren der Städte vor den Fenstern zu sehen. Sein „tsch tsch tsch" Lockruf ist im Herbste unaufhörlich zu hören und wird dabei jedesmal mit den Fliigeln gezuckt. HIRUNDO, 129. HIRUNDO RUSTICA [Hirundo rustica L.) Sehr häufig. Nur bei Häusern habe ich ihr Nest gesehen. Zwischen 3. und 5-ten April langen die allerersten an, aber nur gegen den 15 — 18-ten Aprili treffen alle ein. Sie kommen ziemlich unbemerkt an. In der zweiten Augusthälfte sammeln sie sich und streichen herum. In dieser Zeit schlafen sie zu Tausenden in den Rohrwäldern. In der ersten Hälfte^ September verlassen sie uns, mitunter dauert ihr Zug bis zum 18— 20-ten fort. Verspätete kleine Flüge sah ich auch im Oktober. Bei ungünstiger Witterung haben sie im September viel auszustehen, ohne jedoch in grösserer Anzahl zugrunde zu gehen. 130. HIRUNDO URBIGA {Delichon iirbica L.) Häufig. Ausser Steingebäuden wählt sie auch steile Felsen zu ihren Brutplätzen bis hinauf in die unteren Täler der Hochgebirge. Im Früh- jahre kommt sie um einige Tage später an als H. rustica und im Herbste reist sie früher ab. Bei kühler regnerischer Witterung gehen viele zugrunde selbst im Sommer, geschweige denn im September. Dafür erhielt ich am 17. und 18. September des Jahres 1847 ein eklatantes Beispiel. Am 14. und 15. September waren überall grosse ziehende Schaaren zu sehen, am 16. trat schlechtes Wetter ein, doch dauerte der Zug noch immer fort, am 17. und 18-ten starker Schneefall auch in den 222 NIKOLAUS ZEYK niedrigen Lagen, dabei kalter Wind. Diese Witterung konnten sie schon nicht mehr aushalten, infolge der Kälte und Hungersnot mussten sie den Zug einstellen, flogen ermattet um die Häuser herum und gingen in einemfort zugrunde. Unter Vordächern auf den Gesimsen der grösseren Gebäude sammelten sie sich zu Tausenden um sich gegenseitig zu erwär- men, fielen aber von Hunger ermattet und Kälte erstarrt herunter. Unter einem einzigen Gebäude fand ich 60 tote Schwalben, und auf den Gassen und Plätzen waren überall tote und sterbende zu finden. Die Raubvögel, sogar auch die Turmfalken lebten während dieser Zeit hauptsächlich von Sehwalben. Bei dieser Gelegenheit gingen nur in Siebenbürgen Millionen Schwalben zugi*unde. 131. HIRUNDO RIPARIA {Olivicola riparia L.) Sehr häufig. Kommt später an als H. urhica und zieht früher ab. Ihr Nest gräbt sie in die Ufern der Flüsse ein. Viele gehen zu Grunde in Folge das Einstürzens der Ufer. Entfernt von den Flüssen kann man sie nur zur Zugszeit sehen, bei welcher Gelegenheit sie mit anderen Schwalbenarten vermischt sogar im Gebirge auf dem Striche angetroffen wird. SPECHTVÖGEL. CYPSELUS. 132. CYPSELUS APUS [Cypselus apm L.) Nicht selten. In unseren Städten habe sich ihn nirgends brütend angetroffen und habe auch sonstens nirgends die Brutstellen auf- finden können, eventuell brüten sie im Székler-L an de oder bei Brassó. Von ihrem Brüten bin ich überzeugt, weil ich auch im August, sogar auch im Juni einzelne und Flüge angetrofíen habe. Der Frühlings- zug fällt auf den Mai, der Herbstzug auf die zweite Hälfte des August. Im Sommer bei kühlem regnerischen Wetter erscheinen unerwartet grosse Flüge in den Tälern herumstreichend. Bei dieser Gelegenheit sind sie leicht zu erlegen, während sie sonst sehr hoch und schnell fliegen. Bei schlechter Witterung ziehen sie sich in die Städte und ermatten so sehr, dass man sie mit der Hand ergreifen kann. CAPRIMULGUS. 133. CAPRIMULGUS EUROPAEUS {Caprimulgus europaeus L.) Ziemlich häufig. In grösserer Anzahl bewohnt sie den unteren Gürtel der Gebirge, wo man abends 3 — 4 zugleich zu sehen bekommt. Bewohnt DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 223 auch die unteren Bergwäldern, die tiefliegenden weiten Täler besucht sie jedoch mit Ausnahme der Zugzeit selten. Im Frühjahre kann man ihren Zug kaum bemerken. In der zweiten Hälfte August und in der ersten Septembers haben sie einen ziemlichen Zug. Bei dieser Gelegenheit besuchen sie die Talwiesen. Einzelne, welche ich spät abends erlegte, hatten Nachtfalter im Schlünde. CUCULUS. 134. CUCULUS CANORUS {Cuculus canorus L.) Häufig in Obstgärten, Auen und in den unteren Bergwäldern. Vor dem 8-ten April habe ich ihn nie beobachtet. Seinen Ruf lässt er zwischen dem 12 — 16. April hören. Im Frühjahre werden sie besonders von den Anthusarten sehr stark befeindet, im August pflegen sie aber die unbe- holfenen Jungen mit grosser Hingabe. Die rostfarbene Variatät ist bei Enyed nicht selten, diejenigen welche ich untersuchte, waren alle Weibchen. CORACIAS. 135. CORACIAS GARRULA Beünnich {Comcias garrula L.) Nicht selten. Im April und in der ersten Hälfte des Mai, sowie im August und in der ersten Hälfte Septembers habe ich sie jedes Jahr fast überall beobachtet. So weit meine bisherigen Beobachtungen reichen, ist sie in der Umgebung von Dees und am ganzen Szamoslaufe häufiger als anderswo. Die Brutstellen sind mir nicht bekannt. Wahr- scheinlich brütet sie in den kleinen Wäldern, welche die Mezőség umgeben. In der Gegend von Enyed und Diód kann man in den erwähnten Monaten immer Durchzügler antreffen. Sie setzt sich mit Vor- liebe auf dürre Gipfeläste der Bäume. Der Flug gleicht dem des Kiebitzes und der Taube. Sie hat ein sehr zähes Leben. MEROPS. 136. MEROPS APIASTER {Merops apiaster L.) Nicht selten. In den Steilufern des K i s kü k ül 1 ö-Flusses bei Miháiczfalva und Oláhcsesztve, hauptsächlich in der Gemarkung von Obrázsa nisten alljährlich sehr viele. Im Mai kommen sie an, im August ziehen sie weg. Am 29-ten Mai sah ich sie ihre tiefen Nistlöcher schon ausgegraben. Diese Arbeit wird wahrscheinlich nur von den Weib- chen verrichtet. Gegen Mitte August verlassen sie ihre Brutstätten und beginnen zu streichen, hauptsächlich in den Auen entlang des Maros- flusses, aber auch anderswo sind sie überall zu sehen und zu hören bis 224 NIKOLAUS ZEYK zum September. In den letzten Tagen des August verlassen uns alle und niemals habe ich im September auch nur einen einzigen Bienenfresser gesehen. Angeblich brüten sie auch an der Maros bei Kutyfalva, sogar auch an der Szamos. Einmal erhielt ich ein lebendes Exemplar; dasselbe nahm die erste ihm dargebotene Fliege und dann alle Gryllen, Heuschrecken, Wespen an und verzehrte sie. Später ergriiï er auch von selbst die umher schw^irrenden Fhegen. Der Vogel schluckte nichts, bevor er die Beute nicht einigemale in die Luft warf, dieselbe wieder erhaschte und mit dem Schnabel tüchtig zerstückelte. Sein Schnabel gibt hiebei einen klaffenden Ton und wenn viele bei einander sind, gleicht derselbe dem Geklapper des Storches, ist aber natürlich viel schwächer. ALCEDO. 137. ALCEDO ISPIDA {Alcedo ispida L.) Nicht selten an unseren grösseren klaren Gebirgsflüssen. Die meisten habe ich im Komitate Z a r á n d auf dem Körös ílusse, ferner an den Sztr ig y. Kenyér vize und S z am os Aussen gefunden, aber in grosser Zahl wohnt er nirgends. An den kleineren Gebirgsbächen, wo Cinclus wohnt, habe ich ihn nicht brütend gefunden, wahrscheinlich weil hier keine Ufer sind in welche er sein Nest eingraben könnte. Im Herbste und Frühjahre streicht er umher und lässt sich manchmal auch auf kleineren Teichen nieder, besucht auch bisweilen die Maro s. JYNX. 138. JYNX TORQUILLA {Jynx torquilla L.) Häufig. Um den 8-ten April konuiU er an, manchmal ist er schon am 5-ten hier, in der ersten Hälfte Septembers verlässt er uns. Einzelne aber kann man mitunter auch um den 20-ten d. M. noch sehen. Seine einfache „hintsch,hintsch, hintsch" Stimme gleicht der des Baumfalken oft zum Verwechseln. Seine Lieblingsnahrung bilden Ameisen und Ameiseneier. PICUS. 139. PICUS MARTIUS {Dn/ocopus martins L.) Ziemlich häufig auf unserem Hochgebirgen, wo er die Tannenwal- dungen und die mit Tannen gemischten Bestände bewohnt. Im Winter kommt er gewöhnlich in die tiefergelegenen Wälder des Mittelgebirges. In den übrigen Gebirgswäldern und in den Auen ist er ausserordentlich selten. Ich fand ihn ein einzigesmal in einem Hochwalde des Hügellandes am 7-ten December 1843. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 225 140. FICUS MAJOR {Dendrocopos major pinetorum Béehm.) Häufig überall in den Eichenwäldern. Während der Brutzeit ist in den Obstgärten und in den Flusstälern kein einziger zu sehen. Im August steigen die ersten herab in die Wälder der tiefergelegenen Gebiete und Streichen, dann bis zum Frühjahre überall in diesen Gebieten und Obst- gärten herum. Im Herbste frisst er mit Vorliebe Wallnüsse. 141. PICUS MEDIUS {Dendrocopos médius splendidior Paeeot.) Häufig an den nämlichen Örtern, wo P. major sich aufhält, doch nistet er zuweilen auch in den Auen und Obstgärten. Im Winter haust er in grösserer Anzahl in den Wäldern des Hügellandes, die Auen und Obstgärten besucht er jedoch zu dieser Zeit in geringerer Anzahl als P. major. Wenn ich nicht irre, ist diese Art in Siebenbürgen häufiger als P. major. 142. PICUS LEUCONOTUS {Dendrocopos leucotos Bechst.) Selten. Selbst habe ich ihn im Freien nie gesehen, trotzdem ich ihm besonders in den letzten Jahren eifrig nachstellte. De. Knöpflee beobach- tete ihn in der Umgebung von Nagyág und Z a 1 a t n a, Alexius Buda in den Gebirgswäldern des Hátszeger Tales und durch sie erhielt auch ich einige Exemplare aus diesen Gegenden. Auch Stettee traf ihn — wenn ich nicht irre — in der R a d n a e r Gegend an. 113. PICUS MINOR {Dendrocopos minor hortorum Beehm.) Nicht häufig. Während der Brutzeit habe ich ihn nie beobachtet, wahrscheinlich zieht er sich zu dieser Zeit in die am meisten abseits gelegenen Wälder zurück. Vom Oktober angefangen kann man einzelne in den unteren Wäldern, Auen, Wein- und Obstgärten, sogar auch im. Inneren der Dörfer sehen, aber in sehr ungleicher Anzahl, in manchen Wintern viele, in anderen nicht mehr als 3 — 4. 144. PICUS TRIDAGTYLUS {Picoides tridactylus alpinus Beehm.) Selten. Im Freien habe ich ihn nicht gesehen. De. Knöpflee und Alexius Buda besassen einige Exemplare in ihren Sammlungen. Alexius Buda fand ihn in der Hátszeger Gegend des öfteren. Von wo De. Knöpflee seine Exemplare her hatte, ist mir nicht bekannt. 145. PICUS CANUS {Picus canus Gm.) Häufig. Im Winter, besonders aber im Herbste, im Oktober und November ist er eine recht häufige Erscheinung in den Auen, während er in den tiefergelegenen Wäldern zu dieser Zeit in geringerer Anzahl Aquila 15 226 NIKOLAUS ZEYK vorkommt. Im Herbst und Winter besucht er auch die inneren Gärten und klopft auf Gebäuden oder Brunnenschwengel herum. Ich sah ihn auch an Maisstengeln. Im Sommer zieht er sich in die grossen Hoch- wälder zurück. 146. PICUS VIRIDIS {Picus viridis pinetorum Bbehm.) Nicht selten, bewohnt aber Siebenbürgen in geringerer Anzahl als P. canus, kommt auch seltener in die Auen und Obstgärten herunter. Im Winter und Sommer bewohnt er in grösster Anzahl die tiefergelege- nen grossen Hochwälder, UPUPA. 147. UPUPA EPOPS {Upupa epops L.) Häufig. Kommt regelmässig z^vlschen dem 5. und 10. April an, zieht Ende August und Anfang September fort. Die Abreise findet ganz unbemerkbar statt. Als Brutstellen dienen ihm grosse Bäume mit Höhlen, welche neben Wiesen und Weiden stehen, oft ganz in der Nähe der Dörfer. TAUBEN. COLUMBA. 148. COLUMBA TURTUR (Turtur communis Selb.) Sehr häufig. Anfang oder um Mitte April kommt sie an und zieht Anfang September fort. Nistet in den unteren Bergwäldern. Im Juli und August ist sie auf den Stoppelfeldern und den Fruchtkreuzen eine ge- wöhnliche Erscheinung. 149. COLUMBA OENAS [Columba oenas L.) Häufig. Ende März, manchmal noch früher ist sie bereits hier, im Oktober reist sie fort. Brütet in den hochstämmigen unteren Bergwäldern, hauptsächhch in jenen, welche im Flachlande gelegen sind. Im August und September ist sie in Scharen auf den Feldern zu sehen. Sie liebt die auf salzigen oder natronhältigen Gebieten befindlichen Quellen. 150. COLUMBA PALUMBUS [Columba palumbus L.) Häufig. Brütet in den grossen Berg- und unteren Bergwäldern von den menschhchen Ansiedelungen gewöhnUch weiter entfernt als die beiden vorangehenden Arten. Im Gebirge ist sie nach der Ernte auf den Stoppel- feldern und Wiesen eine häufige, in den tiefergelegenen Tälern eine seltenere Erscheinung. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 22: COLOMBA LIVIA. Auf dem Felsen K á k o v a nisten jedes Jahr mehrere Taubenpaare, doch sind «s wahrscheinlich nur verwilderte Haustauben und keine Columba livia. HÜHNERVÖGEL. PERDIX. 151. PERDIX CINEREA {Perdix cinerea Lath.) Häufig. Die Standplätze sind Auen, Waldränder, Gesträuche und mit einzelnen Gebüschen bewachsene felsige Lehnen (letzteren Platz wählt es sich im Gebirge und Hochgebirge). Im Winter zieht 'es in die Umgebung der Dörfer und Städte in die Wein- und Obstgärten, besonders wenn starker Frost und grosser Schnee herrscht. 152. PERDIX COTURNIX [Coturnix communis Donn.) Häufig. Erscheint in den ersten Maitagen, mitunter auch früher, im September zieht sie fort, man kann aber auch im Oktober zurückgebliebene antreffen. Im Gebirge steigt sie nicht weit hinauf, so dass man sie in den höher liegenden Hafer- und Halbfrucht-Saaten niemals antrifft. Am häufigsten ist sie in den breiteren Tälern. TETRAO. 153. TETRAO UROGALLUS {Tetrao urogallus L.) Häufig auf allen unseren Rand-Hochgebirgen, dann bei Zalatna und Abrudbánya und im Kalotaszeger Hochgebirge. Nach Enyed gelangen die meisten aus dem Topánfalvaer Dezirke, wo man die Hähne im April, die Jungen und Hennen nach dem August zu jagen pflegt. 154. TETRAO TETRIX {Lyriirus tetrix L.) Selten. Aus der Umgebung von Radna gelangten einige in meine Hände, anderswo habe ich diese Art nirgends beobachtet. Früher wurde dieselbe auch im Kalotaszeger Hochgebirge angetroffen. 155. TETRAO BONASIA {Bonasa bonasia L.) Häufig in den Berg- und unteren Gebirgswäldern, wo es die an Hasel- nüssen reichen Buchenwaldungen zu seinem Standquartiere wählt. GLAREOLA. 156. GLAREOLA AUSTRIACA {Glareola pratincola L.) Selten. Am 1-ten Mai wurde bei Nagy enyed ein ausgefärbtes 15* 228 NIKOLAUS ZEYK Männchen erlegt, am 16-ten selben Monats zeigten sich wieder einige, von welchen ein Weibchen geschossen wurde. Stettee fand ihn bei Déva im Jahre 1846. \VATVOGBL. OTIS. 157. OTIS TARDA {Otis tarda L.) Häufig auf dem Keresztesmező. Nicht selten auf dem Kenyér- mező, in der Gálder Ebene und wahrscheinlich auch auf der Háromszéker Ebene. Manchmal zeigt er sich auch im Hunyader Komitate auf dem R é z m e z ő. Auf dem Herbststriche besucht er auch die Mezőség und das M aro s tal. Am 20-ten Oktober 1847 traf ich bei Enyed 8 Stück an. OEDICNEMUS. 158. OEDICNEMUS CREPITANS {Oedicnemus scolopax Gm.) Sehr selten. Nur einmal sah ich ein Paar auf den Stoppelfeldern bei Diód im Oktober. CHARADRIUS. 159. CHARADRIUS AURATUS Sückow. {Charadrius apricarius L.) Nicht seltener Durchzügler. Im November lassen sich manchmal grosse Flüge auf den sumpfigen Wiesen nieder. Einzelne kann man fast jedes Jahr im angegebenen Monate sehen. Auf dem Frühjahrszuge habe ich ihn nie gesehen. 160. CHARADRIUS MORINELLÜS Linn {Charadrius morinellus L.) Selten. Im November 1842 wurde einer bei Zeykfalva erlegt, öfters habe ich ihn in Siebenbürgen nicht beobachtet, doch glaube ich, dass er in Gesellschaft von Ch. auratus häufiger vorkommt ohne bemerkt zu werden. 161. CHARADRIUS MINOR Meyeb (Charadrius duhius Scop.) Häufig auf den Sandplätzen fast aller unserer grösseren Flüsse und vieler Bäche. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 229 VANELLUS. 162. VANELLUS CRISTATUS {Vanellus capella Schaeff.) Häufig. Gewöhnlich kommt er um den 25 — 27-ten Februar an, im Oktober zieht er fort. Zurückgebhebene kann man aber auch im November sehen. Am 10-ten November sah ich einstmal einen grossen Flug auf den Saaten. Bei einer anderen Gelegenheit sah ich noch am 24-ten November viele auf einer Wiese. Am 18-ten April sitzt der grösste Teil schon auf den bebrüteten Eiern. HAEMATOPUS. 163. HAEMATOPUS OSTRALEGUS {Haematopm ostralegus L.) Bebltz fand ihn einmal am C i b i a n Flusse, doch weiss ich nicht in welchem Jahre. Stettee traf ihn 1846 bei Déva an. MACHETES. 164. MACHETES PUGNAX {Pavoncella pugnax L.) Ziemlich häufig. Als Brutvogel habe ich ihn nicht angetroffen, doch halte ich es für wahrscheinlich, dass er an mehreren Stellen Sieben- bürgens brütet, da sich am 6-ten und 7-ten Juli 1846 grössere Flüge auf dem Nagy-Enyeder Hotter zeigten, unter diesen mehrere Männchen im Prachtkleide, bei manchen von diesen begannen die den Kragen bil- denden Federn auszufallen, oder waren bereits alle ausgefallen. Im Herbste ziehen sie jedes Jahr in ziemlich grosser Anzal durch Sieben- bürgen. In der zweiten Augusthälfte sind schon einige auf den bewässerten Stellen zu sehen, doch fällt ihre Hauptzugzeit auf den September. Im Frühjahre habe ich ihn nie gesehen. TRYNGA. 165. TRYNGA SUBARQUATA {Tringa ferruginea Bbünn.) Ziemlich häufig als Durchzügler im Herbste auf den sandigen Ufern und Mündungsdeltas der Flüsse. Im Frühjahre habe ich ihn nie ange- troffen, einmal jedoch wurde er im Sommerkleide am 20-ten Juli 1846 bei Maros újvár erlegt. Im Herbste fand ich ihn immer zwischen dem 3-ten und 18-ten September. Es ist die häufigste Trynga- Art in Sieben- bürgen. 230 NIKOLAUS ZEYK 166. TRYNGA ALPINA {Tringa alpina L.)*) Nicht selten an denselben Plätzen, welche T. suharquata liebte Diese Art fand ich nur bei Gelegenheit des Herbstzuges Mitte und Ende Septembers in kleinen Gesellschaften. 167. TRYNGA MINUTA {TrÌ7iga minuta Leisl.) Selten. 1846 Mitte Septembers zeigte sich neben dem Maros- f lus se eine kleine Schaar, aus welcher einige erlegt wurden. 168. TRYNGA TEMMINCKII {Tringa Temminckii Leisl.) Selten. Nur einmal fand ich im Jahre 1845 am 25-ten August auf einer Wiese bei einem kleinen Teiche im Tövis er Hotter einige, von welchen einer erlegt wurde. An diesem kleinen mit Carea;- Arten bewach- senen Teiche pflegen sich auch die übrigen Trynga-Arten mit VorUebe aufzuhalten, besonders zur Nachtzeit. TOTANUS. 169. TOTANUS GLOTTIS {Totanus nebulanus Günn.) Nicht selten, im Herbste fast häufig. Brütend habe ich ihn nicht angetroffen. Im Frühjahre zieht er in der zweiten April- und in der ersten Maihälfte, im Herbste zeigen sie sich in grösster Anzahl im September,, einzelne aber auch im August und Anfang Oktober. 170. TOTANUS CALIDRIS {Totanus calidris L.) Sehr häufig auf dem Frühlings- und Herbstzuge. Ende April und im Mai, sowie Ende August und im September. 171. TOTANUS GLAREOLA {Totanus glareola L.) Selten.*) 172. TOTANUS OCHROPUS {Totanus ochropus L.) Häufig von Anfang des Frühjahrs bis spät im Herbste. Manchmal ist er am 19-ten März bereits hier und kann man auch in der zweiten Hälfte Oktobers noch einzelne sehen. *) Wird Tringa Schinzii sein, denn T. alpina fand ich bis jetzt in Siebenhürgeft- nicht. CsATÓ. *) Nach meinen Beobachtungen häufig. Csató. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 031 173. TOTANUS STAGNATILIS {Totanus stagnatilis Bechst.) Selten. Erhielt von Alexius Buda ein Exemplar, welches im Hunyader Comitate erlegt wurde, wo früher auch ich im August einige erlegte. 174. TOTANUS HYPOLEUCUS {Äctitis hypoleucus L.) Häufig, mehr an den Flüssen als an Teichen. Wandert im April und September, aber nie in grosser Gesellschaft, wie T. calidris, glottis und ochropus. RECURVIROSTRA. 175. RECURVIROSTRA AVOCETTA {Recurvirostra avocetta L.) Sehr selten. Ds. Knöpplee besass ein Exemplar in seiner Sammlung, welches am Aranyosflusse in der Zalatnaer Gegend erlegt wurde. HIMANTOPUS. 176. HIMANTOPUS RUFIPES {Himantopus candidus Bonn.) Etwas selten. Dreie kamen in meine Hände während einiger Jahre. Alle wurden um Mitte April auf dem Gebiete von Nagy-Enyed und G áld erlegt. Stetteb fand ihn bei Déva. SCOLOPAX. 177 SCOLOPAX RUSTICOLA [Scolopax rusticola L.) Häufig. Wandert im März und Oktober, auch nistend habe ich sie in den hochstämmigen Wäldern um Nagy-Enyed gefunden, wo ich Ende Juli Junge fand. 178. SCOLOPAX MEDIA {Gallinago major Gm.) Ziemlich selten. Ende April und im Mai fand ich sie einigemale an Teichen. Nur zwei Exemplare gelangten in meine Hände. 179. SCOLOPAX GALLINAGO {Gallinago gallinana Müll.) Sehr häufig. In der zweiten Augusthälfte erscheint sie bereits in ziemlicher Anzahl auf den sumpfigen Wiesen und den ganzen September und Oktober hindurch zieht sie fortwährend. Der Frühlingszug ist weniger bemerkbar. 180. SCOLOPAX GALLINULA {Gallinago gallinula L.) Häufig. Ende März und im April, dann im September und Oktober zieht sie, aber auch bis im Dezember kann man manchmal einzelne sehen. 232 NIKOLAUS ZEYK NUMENIUS. 181. NUMENIUS ARQUATUS {Numenius arquatus L.) Seltener. In der letzten Hälfte August und Anfang September fand ich einzelne oder aus 4 — 5 Stücken bestehende Famihen auf den Wiesen in dem T övi ser und Nagy-Enyeder Hotter, Ist manchmal auch im Frühjahre zu hören. 182. NUMENIUS TENUIROSTRIS (Numenius tenuirostris Vieill.) Selten. Stettek fand ihn bei Maros-Németi im September. IBIS. 183. IBIS FALGINELLUS (Plegadis folcinelhis L.) Selten. 1846 am 23-ten Juh zeigte sich eine Famihe bei Maros- üjvár, aus welcher zweie erlegt wurden, ausser diesen sahen wir noch viere Anfang Mai bei N a g y - E n y e d. Stetteb und auch Alexius Buda fanden einige im Hunyader Comitate. PLATALEA. 184. PLATALEA LEUCORODIA [Platalea lencorodia L.) Selten. Auf den Mezőséger Teichen kann man ihn manchmal beobachten im Frühjahre und im Herbste. In Händen habe ich nur einen gehabt, welcher auf dem Kaján er Teiche geschossen wurde. CICONIA. 185. CICONIA ALBA {Ciconia alba Bechst.) Häufig. Brütend habe ich ihn in der Mezőség und an einigen Plätzen zwischen der Maros und Kükül lő angetroffen, sonst kommt er in Siebenbürgen nur auf dem Frühjahrs- und Herbstzuge vor. Um den 25 — 26. März kommt er an und zieht um den 20 — 25-len August fort. Pünktlicher hält seine Zugszeit kaum ein anderer Vogel ein als der Storch. 186. CICONIA NIGRA [Ciconia nigra L.) Nicht selten. Im August und in der letzten Woche des März zeigen sie sich jedes Jahr am Laufe der Maros und in den Tälern der Gebirgs- bäche. Brütend fand ich zwar diese Art nicht vor, da ich jedocb auch im Komitate Zaránd Mitte Sommer ein Paar angetroffen habe, bin ich geneigt zu glauben, dass der Schwarzstorch dori und an ähnlichen Stellen brütet. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 233 GRUS. 187. GRUS CINEREA {Grus communis Rechst.) Nicht sehr selten. Im März und April ziehen sie durch, im Herbste während der Reise lassen sie sich auch nieder, im Frühjahre aber sehr selten. Ausser in den Sümpfen des Feketeügy-Flusses brüten sie nirgends in Siebenbürgen. ARDEA. 188. ARDEA CINEREA {Ardea cinerea L.) Häufig. Rrütet in grosser Anzahl in den unzugänglichen Rohrwäldern der Mezőség und in manchen Auen, z. B. in der Au bei Megykerék, so auch in hohen Bergwäldern, z. B. in dem hochstämmigen Walde bei Ajton. Im Frühjahre kommt er in der zweiten Hälfte des März an. Im August sind schon überall Alte- und Jungvögel auf dem Striche zu sehen; an den Flüssen und Seen und verbleiben sie hier bis ungefähr Mitte Oktober. 189. ARDEA PURPUREA {Ardea purpurea L.) Häufig. Brütet in grosser Anzahl in den Rohrwäldern der Mező- séger Teiche in Gesellschaft des Orausn- und Nachtreihers, sowie der Rohrdommel^ man kann ihn aber infolge seiner Lebensweise seltener sehen als den Graureiher, trotzdem er Siebenbürgen fast in derselben Anzahl bewohnt wie dieser. 190. ARDEA EGRETTA {Egretta alba L.) Selten. Einigemal habe ich ihn beobachtet, in die Hände bekam ich nur einen, welcher 1846 am 20-ten Juh bei Maros-Ujvár erlegt wurde. Ich glaube nicht, dass er in Siebenbürgen jemals gebrütet hätte. 191. ARDEA GARZETTA {Egretta garzetta L.) Nicht sehr selten. Vorzüglich im August und September zeigt er $ich bei uns, manchmal auch im Frühjahre, aber nur als durchziehender Vogel. In Händen habe ich nur einen gehabt, welcher im September bei Gyéres-Szt. -Király erlegt wurde. 192. ARDEA STELLARIS (Botaurus stellaris L.) Ziemhch häufig. Brütet auf allen unseren grösseren mit Rohr be- wachsenen Teichen. Anfangs März ist er hier, in der ersten Hälfte Oktobers zieht er fort. Mitte April hat er schon Junge. 234 NIKOLAUS ZEYK 193. ARDEA NYCTICORAX {Nydicorax griseus L.) Häufig. Nistet an unseren mit Rohr bewachsenen Teichen, an den kleineren in geringerer, an den Mezöséger Teichen in grosser Anzahl. 194. ARDEA COMATA {Ardeola ralloides Scop.) Ziemlich selten. In Händen habe ich nur einen gehabt, welcher im Mai bei Nagy-Enyed erlegt wurde. 195. ARDEA MINUTA {Ardetta minuta L.) Gar nicht selten, besonders in der Háromszék. Ausgefärbte Exem- plare gelangten nur zwei in meine Hände Ende April und im Mai. Junge zeigen sich öfters zu Ende des Sommers und im Herbste, besonders im letzten Drittel Septembers gelegentlich ihrer Abreise. RALLUS. 196. RALLUS AQUATICUS [Rallus aquaticus L.) Häufig an den grösseren Rohrteichen, besonders in der Mezöség.^ Im März ist sie schon hier und zieht erst im Oktober weg. CREX. 197. CREX PRATENSIS {Crex pratensis Rechst.) Sehr häufig auf mit Binsen und Schilf bewachsenen Wiesen und iii den an solchen Plätzen grenzenden Saatfeldern, mitunter auch weiter vom Wasser entfernt. GALLINULA. 198. GALLINULA GHLOROPUS {Gallinula chloropus L.) Häufig an allen mit Rohr bewachsenen Teichen. In der zweiten Hälfte Aprils kommt es an, Ende September geht es fort. 199. GALLINULA PORZANA [Ortygometra porzana L.) Häufig an den grösseren mit Rohr bestanden Teichen. Im März ist es bereits hier, im Oktober zieht es fort. FULICA. 200. FULICA ATRA Linn. {Falka atra L.) Sehr häufig auf allen mit Rohr umgebenen Teichen. Im Frühjahre kommt es sehr früh an, manchmal bereits Anfang März, derart dass nicht DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 236- selteii das Eis auf den Teichen noch nicht geborsten ist. Das Volk glaubt, dass einige an warmen Quellen auch hier überwintern und sich mit Conserven(?) ernähren. PHALAROPUS. 201. PHALAROPUS TENUIROSTRIS {Phalaropus lohatus L.) Aussergewöhnliche Erscheinung. Im Jahre 1848 am 28-ten Sep- tember zeigten sich zwei bei Kapud auf einem kleinen Teiche unter Enten schwimmend, von welchen einer in meine Hände gelangte. SCHW^IMM VÖGEL. COLYMBUS. 202. COLYMBUS CRIST ATUS Link. {Podiceps cristatus L.) Ziemlich häufig. In nicht geringer Anzahl wohnt und brütet er auf den grösseren Mezöséger Teichen, an kleineren Teichen zeigt er sich nur im Herbste und Frühjahre einzeln, auf den Flüssen noch seltener. Im Frühjahre, sobald das Eis auf den Teichen geschmolzen ist, erscheinen aus 8 — 10 Stücken bestehende Flüge. Ende März und Anfang April sind -sie auf den grossen Mezőséger Teichen in grösster Anzahl zu sehen. 203. COLYMBUS RUBRICOLLIS M. [Podiceps griseigena Bodd.) Ziemlich häufig, mit dem vorigen an gleichen Plätzen aber überall nur vereinzeint. Im Herbste und Frühjahre besucht er auch die kleinsten Teiche. An Flüssen kann man auch diesen nur selten sehen. Auf den grossen freien Gewässern sieht man ihn selten, gewöhnlich ist er in der Nähe des Röhrichtes in Lichtungen anzutreffen, wo er im Falle einer Ge- fahr durch Untertauchen alsbald den schützenden Rohrwald erreichen kann. 204. COLYMBUS AURITUS Linn. {Podiceps nigricollis Bbbhm.) Nicht häufig, jedoch auch nicht selten zu nennen. Er brütet auf den grösseren Seen der Mezőség. Während des Zuges zeigt er sich meistens auf Flüssen und gewöhnlich in kleineren Gesellschaften. Ein ausgefärbtes Exemplar konnte ich nicht erhalten. 205. COLYMBUS MINOR Linn. {Podiceps nigricans Scop.) Nicht selten. Am Zuge zeigt er sich mehr an den Flüssen und zwar vorwiegend im Herbste in kleineren Gesellschaften, zum Brüten besucht er wahrscheinlich nur die Mezőséger Teiche, wo er bereits früh im Frühling in geringer Anzahl zu sehen ist. 236 NIKOLAUS ZEYK ENDYTES. 206. EÜDYTES SEPTEMTRIONALIS III. (Colymìms lamme Ginn.) Durchaus nicht selten.*) Zeigt sich jedes Jahr im Spätherbste und Vorfrühlinge paarweise oder in kleinen Gesellschaften, überwiegend aber nur im Jugendkleide (Unterseite weisshch, Oberseite grau oder aul' grauer Grundlage mit länglichen weissen Tupfen übersät). Im Herbste fehlt er nie auf den Flüssen, im Frühjahre ist er vorwiegend auf die grossen Seen der Mezőség beschränkt. Auf kleineren Teichen habe ich ihn nie gesehen. Er ist ein ausgesprochener Wintervogel. 207. EÜDYTES ARCTICÜS III. {Colymbus ardicus L.) Nicht sehr selten. In einem Zeiträume von neun Jahren erhielt ich vier ausgefärbte Exemplare und zwar alle im November, von diesen wurden zwei an der Strich, einer am Maros -Flusse und einer bei Hadad geschossen. Im Frühjahre habe ich ihn nicht beobachtet. Die Jungvögel sind sehr leicht mit E. septemtrionalis zu verwechseln und wurde er wahrscheinlich infolge dieses Umstandes nicht öfters bei uns festgestellt. Von den nordischen Vögeln pflegen uns jährlich immer viel- mehr junge als alte Exemplare aufzusuchen. HALIEUS. 208. HALIEUS GARBO 111. {Fhalacrocorax earbo L.) Selten. Im Jahre 1825 spät im Frühjahre zeigten sich zwei auf der Maros im Hunyader Gomitate. Um das Jahr 1827 gleichfalls am Maros-flusse eine Gesellschaft bei Maros-Vásárhely. 1844 im August erhielt ich einen vom Sztrigy-Fluss. Öfters habe ich sein Vorkommen in Siebenbürgen nicht feststellen können. 209. HALIEUS PYGMAEUS {Fhalacrocorax pygmaeus Fall.) Muss selten sein. Ich habe ihn in Siebenbürgen nie beobachtet. Stettee fand ihn im März am S ztrigy- Flusse in nicht geringer Anzahl, auch Db. Knöpplee besass ein Exemplar in seiner Sammlung. PELECANUS. 210. PELEGANUS ONOGROTALUS Linn. (Felecanus onocratalus L.) Nicht selten. Im Jahre 1817, wenn ich mich nicht irre, im Herbste zeigten sich grosse Flüge in Siebenbürgen und wurden auch mehrere *) Diese und dio nächstfolgende Art hat Zkyk im Freien vielfach verwechselt» was auch aus seinen Äusserungen bei E. arcticus erhellt. J. Sch. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS WT erlegt, z. B. im Hunyader Gomitate. Um das Jahr 1823 erschienen bei Maros-Vásárhely einige und wurde einer erlegt. Auch bei Al-Vincz hat man um das Jahre 1841 drei geschossen und neben dem Alt-Flusse auch einige vor einigen Jahren. Stetteü fand ihn bei Déva. STERNA. 211. STERNA LEUCOPTERA Schinz. [Hydroehelidon leucoptera Temm.) Häufig. Nistet sehr wahrscheinhch auf den Seen der Mezőség. Auf dem Frühjahrszuge ist sie im Mai bei allen Teichen manchmal in Flügen von 50 — 60 St. zu sehen. In der zweiten Hälfte August und in der ersten Septembers zeigt sie sich auch mitunter, aber nur einzelnweise. Im Mai gesellt sie sich oft zu Sterna nigra und Sf. leucopareia. 212. STERNA NIGRA Linn. {Hydroehelidon nigra L.) Häufig, die gemeinste Art in Siebenbürgen. Auf den Mezőséger Teichen brütet sie in beträchtlicher Anzahl. Im Sommer, wenn der Wind die Gewässer aufpeitscht, schaart sie sich in grossen Flügen über den Seen. Im Mai, hauptsächlich in der zweiten Hälfte dieses Monats ist sie auch auf den kleineren Teichen und über den Flüssen eine gewöhnhche Erscheinung, meistens in grossen Flügen. Nach Mitte September habe ich sie nie gesehen. 213. STERNA LEUCOPAREIA {Hydroehelidon leucopareia Temm.) Ziemlich selten. Zweimal trafen wir je einen grossen Flug an, immer vermischt mit St. leucoptera auf den in der Umgebung von Nagy-Enyed befindlichen Teichen und auf der Maros in der zweiten Hälfte März, 214. STERNA HIRUNDO Linn. {Sterna hirundo L.) Ziemhch selten. Einigemale beobachteten wir einzelne am Maros- laufe, ich erhielt jedoch kein einziges Exemplar dieser Art. Dß. Knöppler besass ein einheimisches Exemplar in seiner Sammlung. Dürfte im Sieben- bürgen kaum Brutvogel sein. 21.5. STERNA MINUTA Linn. {Sterna minuta L.) Ziemlich selten. In der zweiten Hälfte des Juli und im August zeigen sich fast jedes Jahr einzelne über den Flüssen und Teichen. In der Hand liabe ich nur zwei Junge gehabt, von welchen das eine am 24-ten Juli. das andere im August erlegt wurde. -238 NIKOLAUS ZEYK LARUS. 216. LARUS RIDIBUNDUS Linn. {Larus ridibundus L.) Häufig. Auf den Mezöséger Teichen brütet sie in nicht geringer Anzahl. Sie ist bereits früh im Frühhng da und zieht spät fort. Im Oktober kann man sogar aus 20 — 25 Stücken bestehende Flüge über den Mezöséger Teichen beobachten. Einmal bekam ich vom Aranyos-Flusse eine, welche am 11-ten Dezember bei strenger Kälte erlegt wurde. 217. LARUS TRIDAGTYLUS Linn. {Rissa tridadyla L.) Grosse Seltenheit. Im Jahre 1843 am 6-ten Jänner bekam ich bei grosser Kälte eine lebendig vom Aranyos. Sie war derart abgeschwächt, dass man sie mit einem Handnetze überdeckte. 218. LARUS CANÜS Linn. {Larus canus L.) Selten. Zur Zugszeit zeigen sich mitunter einzelne in Siebenbürgen. Ich erhielt aus Bethlen vom Szamosflusse eine, auch De. Knöpflek besass ein einheimisches Exemplar in seiner Sammlung. 219. LARUS FLAVIPES Meteb. {Larus fuscus L.) Nicht sehr selten. Zwei Stücke kamen in meine Hände, das eine wurde Ende April erlegt, bei welcher Gelegenheit fünf Stücke sich bei der Maros zeigten, das andere noch später, wenn ich nicht irre, Anfang Juni. Sie \vurde auch von anderen vereinzeint angetroffen. 220. LARUS MARINUS Linn. {Larus mminus L.) Sehr selten. Am 8-ten Oktober 1847 bekam ich ein junges Exemplar vom Aranyos-Flusse, weitere Kenntnisse darüber, dass sie noch öfters in Siebenbürrgen beobachtet worden wäre, habe ich keine. LESTRIS. 221. LESTRIS POMARINA Temm. {Stercorarius pomarinus Teem.) Sehr selten. 1841 im September erhielt ich ein junges Exemplar aus Sáromberke vom Mar os-Flusse. Dass sie sich in Siebenbürgen öfters gezeigt hätten weiss ich nicht. 222. LESTRIS PARASITICA III. {Stercorarius parasiticus L.) 1851 im Spätherbste schoss man eine auf der Mezőség am Gzege-er Teiche. Der Vogel wurde mir als mitteltaubengrosser, schwärz- lich gefärbter Wasservogel mit schwarzen Schvidmmfüssen und Elster- DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 239 schwänz beschrieben. Der für mich präparierte Balg des Vogels wurde von einem Hunde zerrissen. CYGNUS. 223. CYGNUS MUSIGUS Bechst. {Cygnus mtisicus Bechst.) Nicht sehr selten. Zwei habe ich in Händen gehabt, beide wurden im Huny a der Gomitate geschossen, einer im Feber, der andere spät im Frühjahre. 224. GYGNUS OLOR III. {Cygnus olor Gm.) Nicht sehr selten. Einmal zeigten sich im Winter bei Magyar- Gsesztve fünf Stücke auf der Maros, von welchen ein junger Vogel erlegt wurde und in meine Hände gelang. Auch auf den Mezöséger Seen sollen sich hauptsächlich im Frühjahre Schwäne zeigen, doch welche Art, weiss ich nicht. ANSER. 225. ANSER SEGETUM Bechst. {Anser fabalis Lath.) Nicht selten. Man kann sie hauptsächlich im Herbste im Oktober sehen, gewöhnhch in kleineren Gesellschaften auf der Maros und auf Saaten. Einmal erhielt ich auch im Dezember ein Exemplar vom Maros-Flusse. Im Frühjahre habe ich sie nie gesehen. ANAS. 226. ANAS CLIPEATA L. {Spatula clypeata L.) Nicht selten. Ziehend zeigt sie sich in ziemlicher Anzahl auch im Herbste besonders aber im Frühjahre (im November, dann im März und Aprü). Gegen Ende des Frühjahres fliegt sie gepaart umher. Wahrschein- lich nistet sie in geringer Anzahl bei uns. 227. ANAS BOSCHAS Linn. {Anas boschas L.) Häufig, In ziemlich grosser Anzahl wandert sie im Herbste, besonders aber im Frühjahre, sobald der Schnee vergangen ist und wohnt zu jeder Zeit bei uns. Auch bei strengster Kälte kann man sie immer sehen, Sie nistet bei uns fast an jedem Teiche, in grösserer Anzahl an den Seen der Mezőség. 228. ANAS STREPERÀ Linn. {Anas streperà L.) Nicht selten als Durchzügler. Im Herbste zeigt sie sich in geringer Anzahl. Im Frühjahre kommt sie in kleinen Flügen früh an und verbleibt hier bis Ende April. Im Sommer habe ich sie nicht beobachtet. 240 NIKOLAUS ZEYK 229. ANAS QUERQUEDULA Link. {Anas querquedula L.) Häufig. In jeder Jahreszeit, ausgenommen in kalten Wintern. Gegen Ende März kommt sie in grossen Flügen an, in der zweiten Hälfte des August und im September zieht sie fort. Zur Zugszeit ist sie, haupt- sächlich im August überall zu sehen. 230. ANAS CHECCA Linn. [Aoias crecca L.) Häufig zu jeder Jahreszeit. Im Frühjahre kommt sie Ende März, teilweise im April an, im August verlässt uns der grössere Teil, nur verspätete ziehen noch im September. 231. ANAS ACUTA Linn. {Anas acuta L.) ZiemHch selten. Soweit meine Kenntnisse reichen ist sie in Sieben- bürgen nur Durchzugsvogel. Im Frühjahre Ende März und April zeigen sie sich manchmal in kleinen Flügen, zu anderen Jahreszeiten habe ich sie nicht beobachtet. 232. ANAS PENELOPE Linn. {Anas penelope L.) Sehr häufig als Durchzügler. Im September, aber besonders im Oktober, dann wieder in der zweiten Hälfte März und Anfang April wandert sie in grossen Flügen. Einzelne kann man mitunter auch im Mai sehen, im Sommer oder Winter jedoch habe ich sie niemals beobachtet. 233. ANAS LEUCOCEPHALA Fall. {Erismatura leuocephala Scop.) Nicht selten als Durchzügler. In der zweiten Hälfte des März kann man sie in ziemhch zahlreichen Flügen auf den Mezöséger offenen Teichen sehen, bis Ende April bleiben wenige hier. Während anderer Jahreszeiten habe ich sie nicht beobachtet, obzwar sie wahrscheinlich auch auf den Herbstzuge erscheint. In den Händen habe ich nur ein junges Weibchen gehabt, welches am 18-ten April bei Tob át erlegt wurde. 234. ANAS FUSCA Linn. {Oidemia fusca L.) Selten. Ist nur am Zuge manchmal zu sehen, ich besass nur ein ausgefärbtes Exemplar, welches in der Mezőség erlegt wurde. 235. ANAS FÜLIGULA Linn. {Nyroca fuligula L.) Ziemlich selten. Ein sehr schönes Männchen erhielt ich am 13-ten März, ein anderes, welches gerade in der Mauser war, am 30-ten Juh, weshalb ich ihr Brüten hie und da in geringer Anzahl nicht für ausge- schlossen erachte. DIE VÖGEL SIEBENBÜRGENS 2^1 236. ANAS FERINA Linn. [Nyroca ferina L.) Nicht selten als Durchzügler. Im Frühjahre von Mitte März bis Mitte April wandert sie in grosser Anzahl, zu welcher Zeit sie auf den offenen Mezöséger Teichen fast als zahlreich bezeichnet werden kann. Mit- unter kann man auch Ende April, sogar im Mai einzelne sehen. Im Herbste wandert sie Ende September und im Oktober. In anderen Jahreszeiten habe ich sie nicht beobachtet. 237. ANAS NYROCA {Nyroca ferruginea Gm.) Häufig. Fast zu jeder Jahreszeit kann man sie sehen, mehr auf den Biit Rohr bewachsenen als auf freien Teichen, nur im kalten Winter sah ich sie niemals. Sehr wahrscheinlich ist sie Brutvogel in Siebenbürgen. 238. ANAS RUFINA Pallas [Nyroca rufina Fall.) Selten. Nur eine war in meinen Händen, welche im Frühjahre bei Tövis erlegt wurde. 239. ANAS CLANGI] LA Linn. {Nyroca clangala L.) Nicht selten als Durchzügler und Wintergast. Von Mitte November bis Ende März sind immer kleine, wenn der Winter streng ist, grössere Gesellschaften zu sehen. Es kommt sehr selten vor, dass sie sich schon im September zeigt oder nach Beendigung des Eistreibens noch hier verbleibt. ANAS PURPUREO-VIRIDIS Schinz. Einmal erhielt ich im Oktober eine sehr merkwürdige Wildente, welche ein Jäger am Maros-Flusse unter mehreren wilden Enten erlegte. Keine Beschreibung der bekannten Entenarten passte auf sie, aber in vielem ähnelte sie jener Ente, welche Schinz unter obigem Namen be- schreibt und welche wahrscheinlich nicht eine selbständige Art, sondern ein Bastard von A. hoschas und A. moschata ist. Diese Ente, sowie ihr Bild und Beschreibung, welche ich von ihr^ bevor ich sie ausstopfte, anfertigte, wurde in Nagy-Enyed vernichtet*), aus diesem Grunde kann ich sie hier nur nach meiner Erinnerung beschreiben. Grösser als A. hoschas zugleich auch etwas gestreckter. Schnabel stark, nicht schmal aber an der Wurzel hoch, von Farbe gelb und schwarz gelleckt. Fusse gross, in der Form den Füssen der Tauchenten gleichend, von gelber Farbe braun gescheckt mit gelben Schwimmhäuten. Der aus elastischen Federn gebildete lange Schwanz endet spitz. Kopf, Hals grauhch- *) Im Jänner 1849 ali? der rumänische Landsturm Nagy-Enyed vorwüstete. Gsató. Aquila 16 242 braun, letzterer zart weiss gescheckt. Der ganze Oberkörper auch der Schwanz ist sehr dunkelbraun mit schwachem Stahlschimmer. Dieselbe Färbung haben auch die Flügel, aber an den Ruderfedern mit grossen unregelmässigen weissen Flecken. Der Unterkörper ist wie dei- Hals graulich-braun zart weiss gescheckt, ani Bauehe fast weisslich. MERGUS. 240. MERGUS ALBELLÜS Link. {Mergvs nlbeUus L.) Häufig als Durchzügler und Wintergast von Anfang Dezember bis Ende März. Im März streicht sie in aus 20—30 Stücken bestehenden Flügen auf den Mezöséger Teichen umher. Im Winter sind sie auf den Flüssen, auf den eisfreien Stellen anzutreffen, abei- nur in kleineren Flügen oder einzeln. Ausgefärbte und Jungvögel sind gleich häufig. 241. MERGUS MERGANSER Linn. {Mergus merganser L.) Nicht selten als Wintervogel auf unseren Flüssen, auf den eis- freien Stellen aber nur Mitte des Winters und in umso geringerer Anzahl je gelinder der Winter. Ich erhielt hauptsächlich ausgefärbte Exemplare und meistens Männchen. To the memory of the forgotten hungarian ornithologist Miklós de Zeyk (1810—1854). By James Schenk. Miklós de Zeyk professor at the College of Nagyenyed was one of the most renowned hungarian ornithologists. He occupied the second place by the side of Petényi, absolved the University at Vienna and Berlin, being at the latter a pu})ii of Lichtensteix, by whom he was instructed in practical and theoretical ornithology, especially the stuffing of birds, as well as museal knowledge. His great talent and enthusiasm for natural history urged him on to accept the place at the highschoo! at Nagyenyed, this ancestral domicile of hungarian culture, where in the year 1848 he was able to gather a large natural historic collection, which was next to the collection at the National Museum at Budapest the most precious one in the Kingdom. There he took dilferent notes about his scientific explorations. His successful teaching and productive work was interrupted hv the Roumanian revolt and the great fire at 248 Nagyenyed in the year 1848, when one part of his collection was robbed, the other, together with his notes, the result of 10 years of scientific •explorations, destroyed by the fire. During the war of liberty and after it's bloody end he lived in Hungary as a fugitive and it was there he began to write by memory, the results of his ornithological and scientific explorations; later on he returned to Transsylvania, wehere he continued his work, which however was interrupted by his untimely death at the age of 44 in the year 1854. As his literaiT activity fell in the time of supression. he could not publish anything. His widow preserved his manuscripts, which she handed over later on to János de Csató, the renowned ornithologist of Trans- sylvania. He forwarded them to the Royal Hungarian institute of Orni- thology and at last in tlie year 1848, the most precious part of his ornithological legacy concerning the avifauna of Transsylvania could be published, with illustrations and a diary. The greatest merit of his work is, that he took into consideration only such notes, which were prooved authentic by museal specimens, and that he published only selfdependant observations, so his work gives a true picture of the avifauna of Trans- sylvania as it was before the year 1848, which then was much richer in individuals as in the present, but in the relative abundance and rareness of the specimens we can see almost no difference. For instance Oypaëtus and Neophron were already then very rare, whereas the Gyps fulvus and the Vidtnr monachus very abundant. The Syrnium uralense was already then a nesting bird and the Erithacus philomela the most frequent Nightingale specimen in Transsylvania and not the Erithacus luscinia. His work is the pride and most precious relic of the hungarian Ornitholog\^ Zetk was the first, who made systematical notes about the migration of birds and who wrote a scientific dissertation on it. Besides he had notes concerning Phytophaenology, Botany, Meteorology etc. and was a very remarkable modern paedagog, who would have reformed the instruction of Natural History if he had lived longer. Characteristic however for the tragical destiny of the scientific Hungarian endeavours is, that he could not realise any of his great plans and that his most precious work could only been published at the time, when the same Roumanians, who destroyed the work of his life in the year 1848 and hindered his future scientific activity and were the cause of his early death; are threatening to expropriate and destroy the self- made culture of Transsylvania. 16' 244 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Kisebb közlemények. Adatok a Balaton és a Velencei tó madárfaunájához. Szokott őszi tartózkodásom ideje Badacsonyban ez idén mindössze két hétre — szept. 17-től okt, 2-ig — terjedt s igy eleve sem számitottam arra, hogy madártani naplómat bőséges anyaggal gazdagithassam. Am meg- figyeléseim eredményei még a legsoványabb reménységemet sem váltották valóra. A tartós szép idő, sőt nyárias forróság miatt a vonulásból szinte semmit sem lehetett látni. A Balaton teljesen néptelen volt, csak szept. 18-án láttam 2 drb. Ardea cínerea-i ÉK-> DNy.-nak vonulva, szept. 20-án pedig Badacsony és Balatonfüred közt a parti nádasokban ren- geteg Hirundo rusticd-t^ a partszegélyen pedig egy csapat Numenins arg'waí ws-t, néhány Vanelhis capella-t és Larus ridibundus-i. Badacsony táján az Aquila chrymëius sem mutatkozott, csak a sümegi erdők íolött láttam egy izben (szept. 17-én) kóvályogni 1 drb-ot, jeléül, hogy a kör- nyéktől nem pártolt el. Lehetséges, hogy az utóbbi években a bazalt- sziklák lielyett erdőben telepedett meg s valamelyik liatalmas fára rakta fészkét. Október 2-án pár napra G sah rend ékre mentem s útközben Sümegnél 1 drb. Corviis coroneA figyelhettem meg. Ez körülbelül a fekete varjú elterjedésének legkeletibb pontja hazánkban, mert eddig csak Sopron-, Vas- és Zala megye nyugati szélén, a Németausztria és Stájerország határával érintkező területeken került szem elé. Ugyanaznap érkeztek meg e vidékre az Anser fahaUs-ok első csapatai s számuk két nap múlva már legalább 1.000 főnyire szaporodott. Nappal az Ukk és Csabrendek között elterülő mezőkön tartózkodtak, estére azonban a Balatonra húztak, mert szokott éjjeli tanyájukon a „Bertény" nevű nagy legelő közepén levő fenékben, a máskor 20 — 30 holdnyi vízállás hiányzott. Okt. 23, és 24-ik napját a Velencei tónál töltöttem. A madár- világ itt is feltűnő szegényesen volt képviselve. Szárcsát egyet sem láttam a tavon, búbos vöcsköt csak 2 drb-ot, récét néhány csapatot s az „Öreg foknál" 2 drb Ardea cmerea-t. A halászok beszélték, hogy az utóbbi faj a nyáron gyakoribb volt, mint más években s nem ritkán 25 drb. is halászgatott a tónak e délkeleti részén benyúló félszigetén. Előfordult a kanalasgém és a batta, sőt egy példányban a nemes kócsag is, mely fajból egyet okt. 15-én --talán ugyanazt, mely nyárszakán mutatkozott — KISEBB KÖZLEMÉNYEK 245 Széchényi Zsigmond geóp (S arpente le) lőtt gyűjteménye részére a din nyesi vizeken. A nemes kócsag vajmi ritka vendég a tavon s az utóbbi H3 év során, mióta az ottani madárvilágot figyeltem, csak egyszer találkoztam vele, 1890. ápr. 30-án. A tó madáréletét ann^nru jellemző dankasirály és feketenyakú vöcsök fészektelepei ez idén hiányoztak. Az ok közelfekvö: a halászat, tekintettel a rossz élelmezési viszonyokra, a tilalmas időszakban is meg volt engedve kivételesen, ugy hogy a halászság a madarak költésének évadján is keresztül kasul bolyonghatott a nádasokban s kipusztitotta a netán fészkelök tojásait. Egyébként sem voltak a fészkelésre alkalmas viszonyok a tavon, mert a békanyál, mely más években a kisebb tisztá- sokat, ritkás nádasokat, a rigyás és buckás területeket ellepte, merőben kiveszett. Már pedig a sirályok, vöcskök, szárcsák, halászcsérek, szerkök, récék tanyájukat a békanyálnak a nap melegétől megkérgesedő felületén, az ott felhalmozódó avas nádtörmeléken, szemetes helyeken legszívesebben vetik meg. Remélhetően a jövő évben a halászati tilalmak ismét érvényesek lesznek s a h'iságokon újból nyugalmat élvezhetnek a vízimadarak, kivált a dankasirályok, melyek hathatósan pusztítják a tókörnyéki szántóföldek kártékony rovar világát s a mezőgazdának szívesen látott munkatársai. A késő őszi madárfaunát a velencei tavon vetési ludak és a lilikek rengeteg száma jellemezte. A két ludfaj körülbelül 5 : 1 arányban volt képviselve s esténkint ezernyi ezer húzott a szomszédos vetésekről kivált a dinnyési és agárdi tisztásokra. Chernél István. Adalékok az erdei szalonka vonulási viszonyaihoz. 1920-ban Nagykanizsa vidékén a tavaszi húzás a következőképpen fOi\i le: III. 1. első húz; III. 2. húz 2 drb ; III. 3. húz 3 drb ; III. 4— 11-ig húz 1—3 drb.; III. 12. húz 6 drb.; III. 13. húz 6 drb.; III. 14. húz 7 drb.; III. 15. húz 10 drb.; III. 16. húz 6 drb; III. 17-19. húz 6—6 drb.; III. 20—24. húz 4—4 drb. ; III. 25. húz 9 drb ; III. 26—27. nincs húzás ; III. 28. húz 1 drb. — utolsó. Ha a nappali vadászatoknál fölvert szalonkák számát arányba hozom az aznapi húzáson észlelt szalonkák számával, ugy az arány 10 : 4, vagyis 100 szalonka közül 40 volt húzáson. Két évtized óta igyekezem erre valamelyes törvényszerűséget találni, de a jelenség rendkívül ingadozó és változó. Lövetett összesen 31 drb erdei szalonka, ebből 8 húzáson. Az időjárás száraz volt, szalonkát csakis az égeres laposokon találtunk. Ugyanitt fészkelt is egy pár, mert erdőöröm ezidén fiait találta, magam pedig ugyanabból az erdőrészből VI. 12-én vertem föl egy példányt. A terület tengerszinfeletti magassága 80 méter. Barthos Gyula. 246 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Madárvonuiási adatok az 1901 — 1920. évekből Kaufbeuren vidékérőL Irta: Db. Laubmann í\lfebd. Kaufbeu ren városka Bajorországban fekszik az úev- iievezett Algauban 47° 52' 50" é. sz. és 28" 17' 15" k. li. íFerro) alatt, 680 tenger- szin feletti magasságban. Az 1901 — 1917. évek adatai túlnyomó részben Ebk DínibIi Kkkesztély avatott és gondos megfigyelőtől származnak, mig a későbbi megfigyelések vagy tőlem valók, vagy pedig megbizható megbizottamtól. Megjegyzem, hogy mindig az első mutatkozás időpontja lett följegyezve, amely esetleg átvonuló példányra is vonatkozhatott, igy az adatok nem vonatkoznak tisztán a megtelepedésre. • >> co a to '35 ű cu CO o CO 3 > e« 03 Ca o Ö ti 3 Ca ■TS "o Ca o CO m Daten- material zum grössten Teile von Ekk gesammelt, die späteren von mir selbst oder von meinen Gewährsmännern. Es wurde immer das erste Erscheinen notiert; die Daten beziehen sieh daher nicht zugleich auf die erste Besiedelung. :3 « I 5 •c o -£3 83 Ü III.30. ! ni.22. IV. 3. 1 III.21. ÎII.31. 1 111.25. IV. 4. 1 111.20. IV. 2. i III.22. IV. 3. 1 111.20. III.30. ! III.30. III.23. ■ III.23. IV. 9. 1 111.29. lY.U. IV. 4. IV. 8. IV. 4 IV.IO. IV. 2. IV. Í. III.29. III.27. IV. 4. III.27. IV. 9. IV. 9. IV. 4. IV. 7. IV. 1. IV. 3. IV. 4. IV.ll. IV. 2. IU.24. jIV. 6. IIÎ.29. III.31. III.30. ! IV. 8. 111.25. IV. 6. 111.26. IV. 7. IV. 6. 1 111.28. IV.22. IV. 4. ' 111.30. IV.13. IV.13.iIII.29.| IV.IO. IV.12. I III.27. 1 IV.15. III.23. ' 111.20. 1 111.27. IV. U. ! III.30. 1 IV.22. 23 , 11 , 27 IV. 5. 1 111.26.1 IV. 7. IV.21. IV.22. V. 2. V. 9. 1V.25. IV.28. V. 6. IV.29. IV.26. V. 9. V. 8. 1V.28. V. 18. V. 10. V. 16. V. 12. V. 11. V. 17. V. 7. V. 13. IV.21. V. 18. 28 V. 6. V. 12. IV.17. V. 4. V. 12. V.U. V. 8. IV.27. IV.28. ÍV.28. V. 19. V. 26. V. 9. V. 13. IV.17. V. 26. 40 V. 8. IV.23. V. 6. V. 5. V. 9. V. 1. V. 1. V. 4. 1V.29. IV.25. V. 8. V. 7. IV.29. IV.30. IV.28. IV.26. IV.22. IV 29. V. 3. IV.30. IV.28. IV.22. V. 9. 18 V. 1. IV.12. IV.15. IV.26. IV.15. IV.14. IV.16. IV.26. IV.23. IV.18. IV.15. IV.17. IV.14. IV.16. V. 10. V. 3. IV.22. IV. 20. V. 17. V. 8. IV.16. IV.12. V. 17. 36 IV.22. IV.21. ni. 8. IV. 9, IV.20. III. 6. IV.12. IV.27. II. 23. IÍI.18, V. 2. III. 8. IV. 8. IV.30. III.15. IV.12. IV.24. III.18. IV.16. IV.20, III.24. IV.ll. IV.20. III. 6. 111.30. IV.27. III. 4. IV.18. IV.29. II. 27. 111.22. V. 2. II. 23. III.20. IV.22. III. 6. IV. 6. IV.25. 11.27. IV.IO. IV.29. III.30, 111.26. V. 1. III.19. 111.29. IV.27. III.15. IV. 3. IV.27. HI.17. IV. 9. IV.23. III.13. III.18. IV.19. m.l2. III.12. IV.24. IL 29. m. 4. IV.19. IL 23. IIL 4. V. 2. III.30. IV.18. 17 36 i 46 IV.25. 111.14. IIII.31. V. 6. V. 19. V. 18. V. 24. V. 25. V. 14. V. 18. V. 17. V. 24. V. 19. V. 20. V. 9. V. 16. V. 24. V. 31. V. 26. V. 28. V. 25. V. 30. V, 26. V. 6. V. 31. 26 V. 21. 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 19l7 1918 1919 1920 *( Verfasser benützte eine andere Nomenklatur, doch wurde dieselbe im Interesse in die Nomenklatur der Àquila überschrieben. ") Fr. = früliestes Datum. Sp. = spätestes Datum. Si;h. i= Schwankung in Tagen. M. = Mittel. der Eintieitlichkeii Red. 248 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A dunnaréce magyarországi előfordulása. Nagyon sokáig: csak egyetlen példányunk volt. ebből a fajból. Ezt 1871. május 2-án Kocyán Antal ejtette el Ár va vára Íján az Árva folyón. A jelzett időben két példány mutatkozott, állítólag mind a kettő le is lövetett, de csak egynek a sorsa ismeretes, amely egy ideig az ár va vár alj ai gyűjteményben volt, de utóbb a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került, ahol jelenleg is megvan (1. Dr. Madarász Gy. Az egyptomi kánya a magyar madárfaunában. Természetrajzi füzetek VII. 1883. p. 4). Az elejtés időpontját illetőleg nem egyeznek az idevágó források. így a legrégebbi forrás szerint — Rowland W. Beitrag zur Kentniss d. Ornis d. Arvaer Kom. etc. Mittheil, d. Ornilh. Verein in Wien II. 1878. p. 97. — nem 1871-ben, hanem 1872-ben lövetett volna a 2 })éldány. Kocyán szerint azonban (Die Vögel d. Nord Tatra etc. Mittheil. d. Ornith. Verein in Wien VII. 1883. p. 235.), aki maga ejtette el a madarat. 1871. május 2-án lövetett két példány s ugyanez a dátum van FBiVALDSZKY-nál (Aves Hungáriáé p. 162.), amely dátum az eredeti \ignettáról lévén véve, kétségtelenül a leghitelesebb. Dr. Madarász Gyula adata (Magyarország Madarai p. 284.), hogy 1880 tavaszán lövetett volna, tehát bizonyára tévedés, amely aztán belejutott az u. n. Magyar Brehm-be is. A következő hiteles példányt többen láttuk (Csörgey, Dobning és én is; I. Dobning H. A dunnaréce ujabb előfordulása. Zool. Lapok XII. 1910. p. 10.) 1909. november 9-én Budapesten a Lágymányoson. Ezt egy- két nappal későbben lelőtték Szob mellett. A gyönyörű disztollazatn példányt ezidén az intézet gyűjteményének ajándékozta ifj. gróf Teleki József. A harmadik hiteles példány 1913. szept. 30-án lövetett Keszthely mellett (Db. Lovassy S. Dunnaréce a Balaton vidékén Természettud. Közlöny 1913. p. 805.) s a keszthelyi Balaton-Múzeum gyűjteményébe került. A negyedik példány 1915. szeptember 29-én lövetett Háromháza vasmegyei községben és Nádassy Kálmán szentgotthárdi megfigyelőnk gyűjteményében van (Aquila 1915. p. 437.). Az 1920-as évben újból jelentkezett Szob-on*) és pedig 4 példány. Ezek közül 2 példányt lőtt ifj. gbóf Teleki József s mind a kettőt húsban beküldte az intézetnek. Az elejtés körülményéről a következőket írja: „Lőttem a két madarat Szob-on a Dunának a község mellett folyó részén 1920. szept. 28-án. Mind a kettő teljesen meghitten úszkált a községi szelid ludak között ; közeledésemet föl sem vették, ugy hogy várnom kellett a lövéssel, mig tőlem kissé eltávolodtak, hogy szét ne lőjjem őket." *) A „Nimród- Vadászlap" IX. 1921. é\i. 11. szám 7. lapja szerint Hevescsány- ban is lövetett egy példány 1920-ban, valószinüleg december havában. Szerk. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 249 Mind ti két madár fiatalkoi-i tollazatban volt ; nemük nem volt meg- állapítható. Méreteik a következők : I. hossza 60, szárnya 29. farka 10, lába 5"5, csőre ò'5 cm., súlya 1-27 kgr. II. hossza 64, szárnya 29, farka 10, lába 5'5, csőre 5*5 cm., súlya 1*5 kgr. Az értékes adományért, amellyel a M. K. Madártani Intézet eg\szerre 3 Somateria példány birtokába jutott, ezen a helyen is hálás közönetet mondok az intézet nevében. Geóf Teleki Jenő szóbeli értesítése szerint ugyanabban az időben Szob mellett még két példány mutatkozott, amelyek közül a halász- mester el is ejtett egyet. Nem lehetetlen, hogy mind a négy példány egy családból volt s oly tanyáról kelt útra, a hol tenyésztik a dunnarécét, mert csakis igy érthető a nagy szelidsége. Ezek mellett a teljesen hiteles példányok mellett még számos hazai gyüjtményben vannak dunnarécék, de azok hazai származása nem bizonyos. A poprádi Magyar Kárpátegyesület múzeumában van egy isme- retlen származású példány. Nem lehetetlen, hogy az a Nemzeti Múzeumban levő Árvavárallyán lőtt példánynak a társa, mert a Kárpátegyesülel Múzeumában levő madarak nagy része KocTÁN-tól való, aki elejtette s bizonyára ki is tömte a két á r v a v á r a 1 1 y a i példányt. SzfiMERE LÁSZLÓ szerint az e g r i cistercita-rendi gymnaziumban is van egy ismeretlen származású példány. Hegymeghy Dezső a győri Szt. Benedekrendi Főgymnazium madár- ^yüjteményéJjen akadt egy példányra, amely vétel utján került oda. Halmay Máriusz szerint (Zool. Lapok XI. 1909. p. 68.) a pan csóva i főgymnazium gyűjteményében is van egy példány, amely az aldunai réten vagy Szemere László följegyzése szerint Zimony-ban lövetett volna. De. Lambeecht Kálmán megállapítása szerint ez a példány svédországi. Ugyancsak Halmay (Zoológiai Lapok Xll. 1910. p. 95.) látott volna 1909. dec. 21-én egy példányt az aldunai réten, de Halmay adatai általában megbízhatatlanok. Az utolsó kétes példány a z o m b o r i (Bács B. m.) főgymnazium gyűjteményében van s Dr. Lovassy levélbeli adatai szerint az 1880-as években lövetett Bács-Bodrog vármegye területén. Zsuffa Vincze akkori természetrajzi tanár kapta volna kézhez és maga is tömte ki. A kérdést teljesen tisztázó adatok beszerzése a megszállás következtében elmaradt. A hiteles példányok tanúsága szerint az utolsó évtizedben föltétlenül gyakrabban látogat el hozzánk a dtmnaréce, mint azelőtt. Hogy ez a meg- figyelők nagyobb száma miatt van-e, vagy pedig azért, mert azokon a vidékeken, ahonnan a mi dunnarécéink utrakelnek, nagyobb számban kezdik tenyészteni őket s igy több szelíd, bizalmas példány érkezik hozzánk s 250 KISEBB KÖZLEMÉNYEK kerül puskavégre mint azelöLt, vagy pedig arról van-e szó, liogy a dunna- réce az utóbbi években korán beálló erős hidegek következtében tényleg kiterjeszti a téli szállását, azt egyelőre még nem tudjuk eldönteni. Az idei esztendőre, amikor egyszerre 5 példányról kaptunk hirt, tán elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy a szokatlanul korán beálló erős hidegek sodorták le őket ilyen föltűnő nagy számban, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy egyéb északi madárvendégeink (Cygnus, Tadorna, Branta) is föltűnő nagy számban mutatkoztak. Schenk Jakab. Cygnus musicus 1920. őszén feltűnő nagy számban látogatta meg^ Magyarországot, ugy hogy hasonló méretű invázió már régóta nem volt. Az elsők nov. 15. körül mutatkoztak Inárcskakues (2 drb) és Hernád- németi vidékén. Mindkét helyről az elejtett példányok Aeanyossy Andeás budapesti vadkereskedésébe kerültek. Később még egy j^éldányt hoztak Hernádnémetiről, amely a M. K. Madártani Intézet gyűjte- ményébe került. Abantossy szerint a hernádnémeti-i vadász ugy nyilatkozott, hogy ott összesen 11 példány jelentkezett s ezek vala- mennyien teritékre kerültek. Ezeken kivül még a következő példányokról kaptunk hirt. A Nimród IX. 1921. évf. I. száma szerint dec. közepén a soroksári Dunaágon láttak egyet. Vasvári Mtklós szóbeh értesítése szerint a somogymegyei Mike mellett is láttak egy „hattyút", Szomjas Gusztáv alábbi közleménye szerint nov. közepén Balmazújváros mellett mutatkozott egy példány, s későbbi levelei szerint decz. .31-én láttak egyet Tarcal és Szerencs között, majd 1921. jan. 21-én a debreczeni határban is mutatkozott s február havában a hortobágyi halastavon 10 példány tartózkodott. Zergényi András levélbeli közlése szerint Keszthely mellett a Balatonon is jelentkezett egy 1921. január 10-én s Wirker János szerint 1920. deczember végén 3 darabot láttak Rákoskeresztúron. A Nimród-Vadászlap 1921. évf. 2. száma szerint 1921. jan. 16-án Berettyóújfalu mellett 9 darab akart leszállni s 1920. dee. 12-én lőttek egyet Kőrösladányban. Ez összesen 42 pél- dány — Csonkamagyarországon! A megszállott területről csak egy hir tudott átjutni Vitányi Béla utján s e szerint 1920. decz. közepén jelent- kezett egy példány Ab ara mellett Zemplén megyében. Ha mindezeket összeállítjuk és a be nem jelentettek valószínűleg nem csekély számát figyelembe vesszük, ugy oly hatalmas számot nyerünk, amely még egy századra visszamenőleg is imponálna. Biztosra kell venni, hogy az idei korán és hirtelenül beállott tél szorította le őket ily nagy mennyiségben. Schenk Jakab. Tadorna cornuta 1920. őszén föltűnő gyakran mutatkozott. Mig azelőtt évek telnek el ugy, hogy egy se került szem elé, addig ezidén 4 példányról kaptunk hirt. A Nimród VIII. 1920. évf. p. 195. szerint KISEBB KÖZLEMÉNYEK 251 nov. közepén lövetett egy példány Fülöpszálláson. A Vadászat III. 1920. évf. p. 104 lapja szerint Jászdózsa mellett is lövetett egy példány kb. nov. végén. Zeegényi András szóbeli közlése szerint december elején Keszthely mellett a Balatonon mutatkozott 2 példány. Schenk Jakab. Adalékok Budapest orniszához. Herman Ottó a Budapesti Hirlap 1911 IV./27-iki számában „A székesfőváros madárkérdése'' cimü cikkében a ligeti madárvilág pusztulására vonatkozólag azt irja: ^Pontosan meg- jelölhetném a helyet^ ahol az utolsó, éjjel zengő fülemile szólott.'' Herman Ottó ezen cikkére a Magyar Nemzet 1911. VII./29-iki számában ,A Város- liget madárfaunája" cimmel a Liget madárvilágának régi ismerője és alapos megfigyelője : Heltai Hellingeb István hirlapiró reflektált s röviden vázolta a Liget akkori madárvilágát. Azóta 9 esztendő múlt el s bár ez idő alatt a főváros a Ligetben nem valósította meg a fenti közleményekben sürgetett intézkedéseket a madárvédelem, etetés és telepítés ügyében, egészben véve mégis meg- lehetünk elégedve az itteni madárállománnyal. különösen az 1920. évi /w/emiíe-állománnyal . A Ligetben a fülemile az 1888 — 1895. években, ha nem is nagyon gA^akori, de mégis rendes jelenségnek volt mondható, kb. 8 — 10 — 12 pár szokott itt tartózkodni. A Liget mögötti villák kertjeiben is akadt egy-egy pár. 1895. őszén azonban a Millenáris Kiállításra való nagy előkészületek alaposan megváltoztatták, felforgatták az akkori „Városerdő" képét. Nagyon sok helyen kiirtották a fákat és bokrokat, hogy helyükbe ideiglenes pavillonokat vagy maradandó épületeket emeljenek s ennek következtében nemcsak a fülemilék, de egyébfaju madarak is elvesztették eddigi fészkelő területeiket. Mig 1894. és 1895-ben egyformán IV./27-én, tehát elég későn érkeztek az első himek, addig 1896-ban csak V./l-én, nagyon későn jött meg az első him, de azért még ebben az évben is fészkelt 2 — 3 pár a Kiállítás területén kivül maradt csalitos helyeken. 1897 — 1898 — 1899. években kimaradt, de 1900 — 1901. években ismét megjelent néhány párban. Az 1902 — 06. évekről nincsenek adataim, mert vidéken tartóz- kodtam. 1907-ben IV./24-én csak 2 — 3 pár jött, mig 1908-ban elég korán, IV,/17-én jelenve meg, mintegy 5 — 6 állandó helyen énekelt és való- színűleg fészkelt is, de azután az 1909 — 1910 — 1911. években ismét teljesen kimaradt. Az 1912. és 1913. években ismét távol voltam a fővárostól, az 1914 — 1918. években pedig katonai szolgálatot teljesítve megfigyelési adataim szintén nincsenek. Az 1919. évben IV./17-én jöttek meg a 252 KISKBB KÖZLEMÉNYEK fülemilék s a Ligetben 4 helyen állandóan énekelve, ugyanennyi párban fészkeltek is. 1920-ban azután egész váratlanul oly tömegesen jelentek meg, hogy megtelepedésük a Városliget általános viszonyait tekintve jogosan inváziónak minősíthető. IV. /18-án 4 helyen jelent meg. 23-án 6. 25-én 10, V./2-án 12, 13-án 16, 24-én 19, majd összesen 25 helyen énekelt s véleményem szerint legalább 20 helyen fészkelt is. Egyáltalán nem voltak vadak vagy félénkek, mert sokszor a sétáló közönségtől szinte hemzsegő helyeken, a játszó gyermeksereg lármás csoportjai, vagy a villamos csengése-bongása, autók tülkölése, kocsik robogása közepette énekeltek s nem is rejtőzködtek, hanem szabadón mutatkoztak s a fa alatt esetleg megálló, a dalolást gyíjayörködve hallgató járókelőkkel mit sem törődtek. Minden egyes himnek, illetve párnak megvolt a maga saját, külön területe, pasztája, melyre féltékenyen vigyázott, de nagyon gyakran láttam, midőn egy-egy him átrepült a legközelebbi pasztába, viszont ilyenkor ha ezt megsejtette, észrevette a szóbanforgó him egy másik szomszédja, ugy ez a szomszédos terület himje rögtön átcsapott ennek a területére s a legtöbb esetben ott mindjárt mintegy kihívóan dalba is fogott. Ennek azután kergetőzés, csetepaté lett a vége, mely legtöbbször a betolakodó kizavarásával végződött. Sok érdekes megfigyelést tehettem a tömegesen jelentkezett fülemilék életmódjára vonatkozóan, különösen a párzási és költési időszak alatt és kíváncsian várom már a tavaszt, hogy vájjon mennyi tér majd vissza belőlük. Az ősszel nagy alomgyüjtés folyt a Ligetben, az összes bokros helyek aljáról kertészeti célokra kigereblyézték a lehullott faleveleket s ezzel az intézkedéssel éppen a fülemilékel fosztották meg a legnagyobb mértékben a fészkelési alkalmaktól. Bezárólag még csak annyit tartok szükségesnek megeniliteni, hogy tudomásom szerint a fülemile sem a budapesti Köztemetőben, sem az Ujtemetőben, sem a M ar gi tsz i geten^ sem a budai oldalon eddig még egy esztendőben sem maradt ki. A Városliget másik madártani nevezetessége volt az 1920. évben a nagy vetési var^'w-telep. Úgyszólván 1888. óta kisérem állandó figyelemmel Budapestnek, főként a Városligetnek madárvilágát s igy biztosan állithatom, hogy 1919. előtt vetési varjú nem fészkelt a Ligetben. Csak 1 — 2 pár dolmányos varju. fészkelt a Platánosban, valamint a Fasor 32. számú ház kertjében, továbbá csókák az Iparcsarnok, Mezőgazdasági és Közlekedési Múzeum épületén, mig a szarkák a Liget mögött fekvő kertekben és a Lóversenytér fásításaiban fészkeltek. 1919. tavaszán a F'asor 32. számú villa kertjében 10 — 12 pár, a 35. számban 6 — 8 pár s a Városhget Platánosában 25 — 30 pár, tehát összesen kb. 50 pár vetési varjú telepedett meg. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 25» A Platánosban a költést háboriüanul sikeresen befejezték, június közepén eltávoztak, de ősszel újra megjelent néhány. 1920-ban újra fölkeresték a telepet, de már jelentékenyen nagyobb mennyiségben. Április 4:-én. kb. 50 fészket számláltam s később 4—5 pár csóka is csatlakozott hozzájuk. Május l6-án a Platános fölött az eddig már szárnyra kelt fiókákkal együtt röpködő varjúféléket számszerint hozzávetőlegesen a következőként becsültem meg: frugilegus 140 — 150, comix 40 — 50, monedula 60 — 80. A coniix-okióX nem tudom, hol fészkeltek, a csókák ellenben a ligeti muzeumokon költöttek. Junius 3-án a frugilegus-ok száma kb. 350 — 400 volt. Mikor aztán 1920. őszén számbavettem a fészkeket, a következő eredményre jutottam : Fasor 32. alatt egy se, 38. alatt 2 fészek, 35. alatt 5 fészek, 20. alatt 2 fészek, a Platánosban 75—80 fészek. Midőn számbavettem a fészkeket, találkoztam Hinkó József kar- társammal, aki a Fasor 32. szám alatt lakik gyermekkora óta s tőle a következő adatokat kaptam a varjakra vonatkozólag: A vetési varjak 1916. és 1917-ben 6—6 fészekben, 1918-ban 25—30 fészekben és 1919-ben 56 fészekben költöttek. 1920-ban március elején hamvas varjak érkeztek először, de két tojó lelövetése és a vetési varjak állandó zavarása következtében elmentek. Április végén a vetési varjak fészkeit leszedték s akkor 41 fészket számláltak össze. Szerinte 1920-ban még a Fasor 28/A., 28/B., 28/C., 30. és 40. szám alatti kertjeiben is volt összesen kb. 40 fészek. 1920-ban tehát a Városligetben s a Fasorban kb. 130 pár vetési varjú fészkelt.*) Nézetem szerint ezek a varjak a Rákospalota határában levő gróf KÁROLYI LÁszLó-féle ákácerdőből telepedtek ide,**) mert ezt az erdőt, ahol ezelőtt népes varjutelep volt, 1918/19. telén a nagy tüzifahiány következtében a nép majdnem teljesen kiirtotta. Mint nemcsak budapesti, hanem országos ritkaságot 1920. augusztus 30-án a budakeszi Erzsébet- Szanatórium parkjában (mely a buda- pesti Jánoshegy nyugati oldalán fekszik) egy gyönyörűen kiszínezett fehérszárnyú kerti rozsdafarkút (Erithaciis phoenicurus mesoleucus) figyeltem meg. Közvetlen közeibői 6-os Zeiss-szel kb. egy óra hosszat gyönyör- ködhettem a szép és ritka madárban. Színezete a következő volt: fejtető fehér, torok, begy és homlok fekete, melle vörös, a szárnyakon intenzív fehér, széles tükör, épen olyan, mint a titysnél, egyébként teljesen a *) Ckeva KÁROLY-lúI liallotlam, hogy a Felsőerdíisor egyik kertjében szintén fészkelt néhány pár. Sch. J. **) A Budafok határában levő Hárossziget erdőjét szintén kiirtották, mert a szigeten hajógyárat akartak berendezni. Sok érdekes madár (pl. Lomstella ßuviatilis) mellett az itt honos varjusereg is elvesztette évtizedes fészkelő tanyáját, esetleg innen is kaphatott lakókat a városligeti telep. Sch. J. 254 KISEBB KÖZLEMÉNYEK phoeniejir)!s-ìmz hasonlít, de felül inkább kékes, mint szürkés. Tévndés annál is inkább kizárt dolog, mert a budakeszi Szanatórium parkjában mind a két hazai rozsdafarlcu elég gyakori fészkelő madár, amelyeket szinte napról-napra bőségesen megfigyelhettem, ugy hogy az uj jövevény kirívóan eltérő színezete azonnal feltűnt. Mint a budapesti ornisz egy érdekes alakját megemlítem még a kis légykapót, melyet szintén a budakeszi Szanatórium parkjában 1920. augusztus 27-én figyeltem meg. Őszi tollazatú him volt, mely a jelzett nap délelőttjét töltötte csak nálunk, délutánra már eltűnt, alighanem átvonuló volt.*) ^^.^^^^ KÁLMÁN. A kerti sármány (Emberiza hortulana) budapesti előfordu- lásáról. Bár e sármány előfordulása Pestmegyében régóta ismeretes, ujabb biztos adataink nem voltak. Magam a főváros közvetetlen közelében 1919 májusában a F árka s vő Így elején és a Svábhegyen találtara. Az erdő szélét és mélyebben egyes tisztások környékét lakja. Kár, hogy ma ezek az erdőszakaszok a tüzelőanyag nagy hiánya kíJvetkeztében teljesen kopaszra víígattak. így vagyunk sajnos sok más erdővel is, ami a faunára is érez- tetni fogja hatását. Naumann szerint ez a sármány a vizes területeket lakja; a ..mor-saras bokrokat, a vizerektől átszelt mezei bozótokat, a folyók és patakok bokordús partjait*' szereti. Ezzel szemben lakóhelye a Budai hegyekben nagyon száraz, ami Ziemee németországi adataival egyezik. Dr. Geeschik Jenő. Acanthis flavirostris. 1920. december elején a nagytétényi határban kenderikék között egy sárgacsőrü kenderikét fogtak. A madár elevenen a budapesti állatkertbe került. AUitólag még 3 sárgacsőrü kende- rikét fogtak el ez alkalommal. ^^^^^^^^^ Kálmán. Recurvirostra avocetta fészkeit 1920-ban 2 pár P e s t s z e n t i m r e- P"^^t^^"- Cerva Károly. Vörösfejü gébics-et lőttem 1919. június 2ő-én D ég veszprénmiegyeí község határában. Vén him volt. Ugyanott másnap Bessenyey István lelőtte a párját is. Valószínűleg fészkelő pár volt. Fészkét nem kerestük. Ugyanitt 1919. okt. 21-én fiatal Buteo ferox példányt lőttem. Nagy László. Hortobágyi levél. Ezidén (1920) a sólymok és rétisasok szokatlanul nagy számban mutatkoztak a Hortobágyon és környékén. László öcsém *) A kis légykapót a Zugligetben több ízben a fészkelés ideje aLitt is meg- figyeltem, valószínű, hogy itt fészkel is. Sch. J. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 255 a télen szép vándorsólymot lőtt a tiszaeszlári határban, majd én febr. 21-én Tiszalök határában egy kerecsent, amely praeparálva birto- komban van. Eddig nem tudtam, hogy a kerecsen télen is megfordul nálunk.*) Okt. 8-án öcsémmel 1 — 1 szép öreg vándorsólymot lőttünk a Pap- egyházerdönél. Okt. 16-Hn öcsém egy /as sólymot, én pedig okt. 24-én egy vándorsólymot, melyet a Madártani intézetbe küldöttem. Bétisas egész éven át oly sok volt, hogy eddig már 18 példányt lőttülik. így okt. 8— 9-én 5 öi'eg példány került teritékre. Szép világos színezetükről Ítélve leginkább öreg himek lehettek. Egyik-másik szárny- tere a 235 cm-t is meghaladta. De nemcsak mi lőttünk belőlük, hanem mások is. Jelenleg még mindig van itt 4 élő példány, melyek éjjeli szállása a faluvéghalnii, szászteleki, paperi és juhosháti erdőkben van. Ezenkívül láttam egy vörös kányát és megfigyeltünk 2 pusztcuí ölyvet is, egyiket Darák s án, másikat a halastó mellett. November 13 — 14-éii fehünően sok Circus cy aneust és aeraginosust láttunk. Azt hiszem, a sok egér ennek az okít. Hazafelé jövet a Balmaz- újvárossal közvetlenül határos tavon, melyen házi kacsák és hbák is szoktak tartózkodni, egy hattyút láttunk. 300 lépésről tett lövésem, sajnos, célt tévesztett s a madár déh irányban elszállt. Husszinü csőréről Ítélve fiatal példány volt. Fekete gólya ezidén is előkerült 10 — 15 példány; egyet Tisza- e s z 1 á r o n is láttam ; kíméljük. Október elején Tiszaeszláron Anser fabalis-ok között Branta herniclat is láttam s novemberben a Horto- bágyon is láttak egy példányt ebből a fajból. A Hortobágyon az idei őszön milliószámra van Anser albifrons és erythrojms, kevés ferus és igen kevés neglectus. A szárazság miatt a homokos vidékekre járnak, ahol kikelt vetésre találtak. Sok volt a daru is ; esti húzáson 30 — 40 darabot láttunk s ugyanannyi kószált állandóan a balmazújvárosi határban is. Ifj. Szomjas Gusztáv. Különféle adatok a buhuról. 1910-ben G síkszent marton on láttam egy kitömött çf példányt, amelyet egy csüiről lőttek le. Párját az erdőn egy vadász lelőtte, ezután az emiitett huhu a faluig követte a vadászt, hol az egyik szélső csűrre szállt, ahol lelőtték. 1910. április 16-án Gsikmegye Kászonfeltiz határában, a Szarvaskő meredek, sziklás oldalában két kotolt lojásu fészket leltem. A falu végén levő vízierejü fürészmalom egész közel volt az amúgy is kényelmesen megközelíthető fészekhez, mikoi- ott jártam, akkor ott járt egy kopó is, valószínűleg nem először, s valószínűleg azért, hogy a buhu tojásait elorozza. Lehet, hogy efféle okból volt az egyik tojás bezúzva. *) Nem telelés, lianem a fajra jelleiuzö korai érkezés. Petényi (íszlelete szerint már februáriján elfoglalja fészkét. Ug>'anő telelését is jelzi Péteriből. Szkrk. 256 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A jól elérhető sziklaodú elég boltozatos volt, Jds mélyedésében az idők folyamán kevés föld gyűlt össze, ezen volt a két tojás. A teszek körül mókus, valamilyen egér, továbbá rák maradékokat találtam. A tojások méretei: 5*7 — 4*9 és 5"6 — 5*1 %,. 1910. április 29-én ugyancsak Csik- megye Kozmás községében, illetve annak északi szélétől kb. egy kilo- méterre levő erdejében egy h;irom tojásos fészekaljat találtam. Az u. n. Farkas vö 1 gyre lenéző, kb. 60 — 70 Fokos lejtő küzépmagasságában, déli lejten, a földön volt a fészek, de egy kisebb szikla boltozatosán föléje hajlott. A környék fenyővel gyéren, de mogyoró és fiatal tölgy aljnövény- zettel sürün volt benőve. A fészek környéken talált köpeteket szétszediem, azok lidnyomó- részt mókus és egér csontokból álltak, de rákpáncélt és ollót, halszálkát és sündisznótüskét is leltem benne. A madárvilágból csássármadár, hamvas rarju és szajkó maradványai voltak láthatók. Ha ott voltam, a fészekhez ritkán jöttek, egy izben ilyenkor az egyik, valószínűleg a Ç, kve-kve-kve-kve-kve-kvekk foimán szólt, (szapo- rázva) mire társa hanyagul odavetett púvu-val válaszolt. A tojásokat kotlós tyúk alá tettem, s május 10-én kikelt az egyik, mig a másik kettő za[)on maradt, mz egyik a tyúk alatt el is tört. Az épen maradt méretei : TyS — 4"7 cm. Mikor kikelt a fióka, nem voltam odahaza, akkor állitólag egészen csupasz lett volna. Másnap azonban már mindenütt fehér pihe volt rajta. Az első 24 órában semmit sem iulaltam neki, azután o drb, liissen lőtt verébnek belső részeit és agyvelejét elte ^neg. Csak éjjelre mertem a bagolytiat a kotló alá visszatenni, nappalon át egy lyukas oldalú dobozban volt, toll közölt. Ezen alkotmányt a kony- hában a sütő íV'lett inérsékeit temperatuiuju helyre tettejn. Hangja a kis biihúnak, amikor nincs haja, legfeljebb kissé éhes: jityityi — jityityi — jityityiíyitye, vagy röviden is szólt: jityityi, máskor: jity — jityityi. Ha valami nagy baja volt, akkor zsë, zszsë formán adott annak kifejezést. Megelégedettségét j-övid lyi, tyiszeiil pittyegéssel jelezte. 14-én már nem tettem vissza a tyúk alá. Vak volt niájus 24-ig, aznap reggel felluisadt a szeme, de azért lezárva lartolla másnapig, inert a hasadás nem volt elég hosszú. Filieje piszkosabb (szürkés) lett, hangja, pedig érdesebb. Ökölnyi nagyságot ért el. 27-én gy■ SW ziehend und am 20. September zwischen Badacsony und Balatonfüred im üferröhricht Unmassen von Hirundo rustica., ferner am lli'ersaum einen Flug von Numenius arquatus, einige Vanellus capella und Laras ridibnndus. Aquila chrysaMus fehlte auch heuer am Badacsony, doch konnte ich 1 Expl. bei Sümeg über den Wäldern kreisend am 17. Sept. beobachten. Also scheint der Goldadler die Gegend nicht verlassen zu haben, nur dürfte er seinen vorherigen Standort am Badacsony mit der Nachbar- schaft vertauschend vom Felsenbrüter Baumbrüter geworden sein. KLEINE MITTEILUNGEN 2C5 Am 2. OktoJDer fuhr ich für einige Tage nach C sah rendek und sah unterwegs hei Sümeg 1 Expl. von Corviis corone. Dieser Punkt dürfte die östhchste Verbreitungsgrenze der Rabenkrähe in Ungarn dar- stellen, weil sie bisher nur in den westliehen, an Deutschösterreich und Steiermark angrenzenden Teilen der Komitate Sopron, Vas und Zala gefunden wurde. Am selben Tage trafen auch in der Gegend die ersten Flüge von Anser fahalls ein. Nach zw^ei Tagen aber erreichte ihre Zahl wohl schon das Tausend. Tagsüber hielten sie sich auf den Feldern zwischen Ukk und Csabrc^ndek auf um nach Sonnenuntergang zum Balaton-See zu ziehen. ï)q\\ 23. und 24. Oktober verbrachte ich am V el enee er- See. Die Vogelwelt war auch hier auffallend spärlich vertreten. Fulica atra sah ich überhaupt nicht, Fodicejjs cristatus bloss 2 St., einzelne Flüge von Unten und an der Landzunge bei Velence 2 St. Arclea cinerea. Laut Aussage dei' Fischer, war letztere Art im Sommer häufiger, als in früheren Jahren und konnte man oft bei der erwähnten Landzuge gleich- zeitig 25 fischend beobachten. Als Sommergäste erschienen heuer : Platoleo. leucordia, Plegaclls falcineihis und auch 1 Expl. Egretta alba. Wahrschein- lich war es dasselbe, welches am 15. Oktober Gkaf Sigmund Széchenyi hi den südlichen Teilen des Sees für seine Sammlung erlegte. Der Edelreihcr gehört zu den seitesten Erscheinungen des Velenceer-Sees und bekam ich ihn während der verfiossenen 33 Jahre — seit ich die Vogelfauna des Sees beobachtete — nur einmal, am 30. April 1890, zu Gesicht. Die so sehr charakteristischen Brutkolonien dei' Laras ridihimdus und Podiceps nigricoUis fehlten heuer am See. Der Grund liegt nahe : es wurde nähmlich die Schonzeit für die Fischerei mit Rücksichl auf die misslichen Ernährungsverhältnisse, ausnahmsweise aufgehoben und konnten daher die Fischer- auch in der Brutzeit der Wasservögel ihr Handwerk betreiben und den See stets fortwährend beunruhigend, nebstbei auch die Nester und íjer der Brutpaare zerstören. Aber auch die geeigneten Brut- stellen fehlten dieses Jahr am See, w^eil die Characeen, welche in früheren Jahren weite Strecken der schütteren, lichteren Rohrbestände und die kleineren Wasserspiegeln zwischen den Rohrpartien gleichsam nüt einer dicken Schichte bedekten und mit denselben angesammelten i'bcrresten vertrockneter Wasserpflanzen eine sichere Unterlage für die Nester dei- Lachmüven, Seesch>ra,lhen, Sfeissfüsse. Eohrhähver und Enten bildeten, vollkommen verschwanden. Hoffentlich wird nächstes Jahr die Schonzeit für Fische wieder gesetzmässig in Kraft treten und werden auch die Wasservögel die er- wünschte Ruhe finden um sich unbelästigt ihrem Brulgeschäfte widmen zu können, denn die Verminderung solcher Arten wie z. B. der Lachmövc und SeeschwaJhen. j)edeute1 einen empfindlichen Verlust für die Landwirt- 266 KLEINE MITTEILUNGEN Schaft, da sie durch massenhaften Besuch der Felder und Vernichtung der dort auftretenden schädUchen Insekten einen nicht zu unterschätzen- den Nutzen anstiften. Die spätherbstliche Vogelfauna am Velenceer-See woirde be- sonders durch die Unmasse von Saaf- und Blässgänsen charakterisiert. Die Zahl der beiden Arten verhielt sich im Verhältniss 5:1. AUabendUch strichen sie in nach tausende zählenden Flügen nach dem See, besonders auf die Gewässer von Dinnyés und Agárd. Stefan von Cheknel. Beiträge zur Kenntnis der Zugsverhältnisse der Wald- schnepfe. Im Frühjahre 1920 vollzog sich der Abendstrich der Wald- schnepfe in der Gegend von Nagykanizsa in der folgenden Weise: 1. III. die erste zieht; 2. III. ziehen 2. St.; 3. III. ziehen 3 St.; vom 4 — 11. III. ziehen 1—3 St.; 12. III. ziehen 6 St.; 13. III. ebenfalls; 14. III. ziehen 7 St.; 15. III. ziehen 10 St.; 16. III. ziehen 6 St.; 17_19. in. je 6 St.; 20—24. III. je 4 St.; 25. III. ziehen 9 St.; 26—27. III. kein Zug; 28. III. zieht die letzte. Die Anzahl der während der bei Tageszeit abgehaltenen Jagden bemerkten Waldschnepfen verhält sich zu den beim Abendstriche beobachteten wie 10 : 4. Seit zwei Jahrzehnten versuche ich diesbezüghch irgendeine Gesetzmässigkeit festzustellen, aber wegen den allzugrossen Schwankungen bisher vergebens. Es wurden heuer insgesamt 31 Wald- schnepfen erlegt, davon 8 auf dem Abendstriche. Die Witterung war trocken, weshalb man die Schnepfen nur in den Niederungen finden konnten, woselbst heuer auch ein Paar nistete, was die von einem Waldhüter gefundenen Jungen beweisen. Auch ich fand am 12. Juni eine Waldschnepfe. Die Höhe des Gebietes über dem Meeresspiegel beträgt 80 M. j^^j^j^s v. Baethos. Das Vorkommen der Eiderente in Ungarn. Sehr lange Zeit hindurch besassen wir aus Ungarn nm' ein einziges Exemplar dieser Art, welches am 2. Mai 1871 in Ár va vár ally a auf dem Árvaflusse von Anton Kogyán erlegt wurde. Zur genannten Zeit zeigten sich zwei Exemplare und sollen beide erlegt worden sein, jedoch ist uns nur das Schicksal von einem bekannt, welches sich eine Zeit lang im Árvavár ally aer Museum befand, später aber in das National-Museum zu Budapest gelangte, wo es sich auch noch heute befindet (Dr. J. Madarász : Az egyptomi kánya a magyar madár faunában. Természetrajzi Füzetek VII. 1883. p. 4.). Bezüghch des Erlegungsdatums stimmen nicht alle Quellen überein. So soll nach der ältesten Quelle — W. Rowland Beitrag zur Kenntnis d. Ornis des Árvaer Kom. etc. Mitteil. d. Ornith. Verein in Wien KLEINE MITTEILUNGEN 267 II. 1878 p. 97 — das Erlegungsjahr nicht 1871 sondern 1872 gewesen sein. Nach Kocyán jedoch (Die Vögel der Nordtatra etc. Mitteil. d. Ornith. Verein in Wien VII. 1883 p. 235), der den Vogel erlegte und präparierte, zeigten sich die beiden Vögel am 2. Mai 1871, und muss daher dieses Datum, welches auch mit dem in Fkivaldszky Aves Hungáriáé 1891 p. 162 befindlichen, von der Originalvignette stammenden überein- stimmt als das richtige angenommen werden. Laut einer späteren Angabe von De. J. Madarász (Die Vögel Ungarns p. 575) soll der Vogel im Frühjahre 1880 erlegt worden sein ; es ist dies jedenfalls ein Irrtum, welcher sich dann auch in die ungarische Bearbeitung von Brehm"s Tier- leben hineinschlich. Das zweite Belegsexemplar wurde zuerst von uns mehreren gesehen (Csöegey, Dorning) und zwar am 9. November 1909 in Budapest auf dem Lágy mán y oser Altwasser (Dokning A dunna- récze ujabb előfordulása. Zool. Lapok XII. 1910. p. 10). Ein-zwei Tage später wurde dasselbe bei Szob erlegt und gelangte in den Besitz der Familie Teleki. Der schön präparierte Vogel im Prachtkleide wurde nun vom Grafen Josef v. Teleki jun. der Vogelsammlung des*K. Ung. Ornith. Institutes geschenkt. Das dritte Exemplar wurde am 30. September 1913 in Keszthely erlegt (Db. A. v. Lovassy Dunnarécze a Balaton vidékén Természettud. Közlöny 1913. p. 805) und gelangte in das Balaton-Museum zu Keszthely. Das vierte Exemplar wurde am 29. September 1915 in Három- háza, Komitat Vas. erlegt und befindet sich in der Sammlung unseres Beobachters Koloman.^ v. Nadassy in Szentgotthárd (Aquila 1915. p. 437). Im Jahre 1920*) erschien die Eiderente wieder in Szob u. zw. waren es diesmal 4 Exemplare. Von diesen erlegte Graf Josef v. Teleki jun. 2 St. und übergab beide noch im Fleisch unserem Institute. Über die Erlegung der Vögel berichtete er folgendes: „Die Vögel wurden am 28. September 1920 bei Szob auf einem Donauabschnitte neben der Gemeinde erlegt. Beide schwammen ganz zutraulich zwischen den Hausgänsen umher; meine Annäherung störte sie nicht im mindesten, so dass ich mit dem Schusse abwarten musste, bis sie sich etwas entfernten, um sie nicht gänzlich zu zerschiessen." Beide Vögel sind im Jugendkleide, das Geschlecht hess sich nicht ermitteln. Die Masse der beiden Exemplare betrugen : I. Länge 64, Flügel 29, Schwanz 10, Lauf ö'ö, Schnabel 5-5 cut. Gewicht 1-27 Kg. *) Laut „Nimród" IX. 1921 p. 7 wurde im Herbste 1920 auch in He ve sc san y ein Exemplar erlegt, walirsclieinlich im December. Rbd, 268 KLEINE MITTEILUNGEN II. Länge 64. Flügel 29, Schwanz 10, Lauf 5*5, Schnabel 5*o cm, Gewicht 1"5 Kg. Für diese wertvolle Spende, durch welche unser Institut auf einmal 3 ungarische Eiderenten-Exemplare erhielt, spreche ich auch hier den auf- richtigsten Dank des Institutes aus. Laut einer mündlichen Mitteilung des Grafen Eugtin v. Teleki haben sich zur selben Zeit noch zwei Exemplare in Szob gezeigt, von welchen der Fischer eines erlegte. Es scheint nicht ausgeschlossen, dass alle 4 Exemplare zu einer Famihe gehörten und dass sie von einem solchen Brutplatze stammten, wo die Eiderenten gehegt werden. Nur so ist ihre auifallende Zutraulichkeit verstèindlich. Neben diesen einwandfrei festgestellten Exemplaren befinden sich noch manche andere in den ungarischen Sammlungen, doch ist deren ungarische Provenienz nicht vollkommen sicher. Im Ungarischen Karpathen-Museum zu Poprád befindet sich ein Exemplar von unbekannter Herkunft. Es ist nicht ausgesclossen, dass dieser Vogel der Genosse des im National-Museum befindhchen Á r v a- váralyaer Exemplares ist. Die Vögel des Karpather-Museums wurden zu einem grossen Teile von Kocyan geliefert, der die Árva va rally aer Eiderenten erlegte und präparierte. Nach Ladtslaus Szrmere befindet sich in dem Zisterziten-Gymnasium zu Eger ein Exemplar von uiibekannter Herkunft. Im Benediktiner-Gymnasium zu Györ fand Desiderius Hbgymeghy ein Exemplar welches im Kaufwege dorthin gelangte. Nach Marius Halätat (Zoológiai Lapok XL 1909. p. 68.) befindet sich ein Exemplar in der Sammlung des Gymnasiums zu P a n c s o v a, welches im unteren Donauriede — nach Ladislaus Szemére bei Z imony — erlegt wurde. Nach der Feststellung von ì)r. K. Lambrecht ist dieses Exemplar schwedischer Herkunft. Ebenfalls nach M. Halmay wurde ein anderes Exemplar am 21-ten Dez. 1909 im unteren Donauriede gesehen, aber nicht erlegt (Zoológiai Lapok XII. 1910. p. 95). Halmay's Daten sind jedoch von problematischer Glaubhaftigkeit. Das letzte Exemplar von unbestinunter Herkunft befindet sich im Obergymnasium zu Zombor, Kom. Bács-B. Nach briefiichen Daten von Dr. A. V. LovASSY sollte dieses Exemplar in den 1880-er Jahren auf dem Gebiete des Koraitates Bács-B. erlegt worden sein und zu Händen des damaligen Lehrers der Naturhistorie Wenzel Zsuefa gelangt sein, der es präparierte. Die endgültige Klärung der Frage nmsste infolge der serbischen Besiedelung Zombors unterbleiben. Auf Grund der einwandfrei festgestellten Fällen scheint uns die Eiderente in den letzten Jahren häufiger zu besuchen, als in der voran- gehenden Zeit. Ob dieses häufioere Vorkommen auf die grössere Anzahl KLEINE MITTEILUNGEN 2G9 der Beobachter, zurückzuführen ist, oder aber dadurch bedingt wird, dass in den Gegenden, aus welchen unsere Eiderenten stammen, das Hegen der Eide- renten in grösseren Dimensionen betrieben wird und wir deshalb immer in grösserer Anzahl zutrauliche und leicht erlegbare Exemplare erhalten, oder aber ob die Eiderente infolge der jetzt immer sehr früh eintretenden starken Frösten ihr Winterquatier mehr nach Süden ausbreitet, muss vorläufig noch unentschieden bleiben. Für das heurige Erscheinen — aut einmal 5 Exemplare — kann wohl die Annahme akzeptiert werden, dass es der ungewöhnlich früh eingetretene Winter war, welcher das Erscheinen der Eiderente hervorrief, besonders wenn man in Betracht zieht, dass auch andere nordische Wintergäste (Cygnus, Tadorna, Branta) in auffahend grosser Anzahl erschienen. j^^^^^ ^^u^^^. Cygnus musicus besuchte im Herbste 1920 Ungarn in ganz auffallend grosser Anzahl, so dass eine Invasion von gleicher Dimension schon lange nicht stattfand. Die ersten erschienen Mitte November und wurden damals in Inárcskakucs 2 und in Hernádnémeti ebenfalls 2 St. erlegt. Von diesen gelangten 2 Exemplare in eine Budapester Wildprethandlung. Von H e r n á d n é m e t i gelangte später noch ein Exem- plar in die nämliche Wildprethandlung und von hier in die Sammlung der K. Ung. Ornith. Institutes. Laut dem Erleger sollen sich in Hernád- németi insgesamt 11 Exempl. gezeigt haben und wurden alle 11 Stücke erlegt. Ausser den genannten erhielten wir noch von den folgenden Nachricht : Laut No. I. des Jahrganges IX. 1921 der Jagd- Zeitschrift „Nimród" wurde Mitte December ehr Exemplar im S o r o k s á r e r Donauarme gesehen. Nach mündlichem Berichte von Nlkolaes Vasvári wurde in Mike Korn. Somogy ein „Schwan'' beobachtet. Laut der untenfolgenden Notiz von G. Szomjas wau-de Mitte November in Balmaz- uj város ein Exemplar gesehen und nach späteren brieflichen Mit- teilungen wurden am 31. Dezember 1 St. zwischen Tarcal und Szerencs am 21. Jänner 1921 einer in der Gemarkung von Debreczen und in Feber 10 Stück im Fischteiche der H o r t o b á g y - F u s z t a gesehen. Laut Andreas Zeegenti erschien am 10. Jänner 1921 auch ein Exemplar auf dem Balaton See bei Keszthely und laut Johann Wirker zeigten sich in Rákoskeresztúr 3 Exemplare. Nach No. 2 der Jagdzeitschrift Nimród-Vadászlap wurden am 16 Jänner 1921 bei Berettyóújfalu 9 Exemplare beobachtet und am 12 Dez. 1920 bei Köröstanyán einer erlegt. Es sind dies insgesamt 42 Exemplare für — Rumpf-Ungarn! Auch aus den besetzten Gebieten konnten wir durch Vermittelung von Béla Vitányi eine Nachricht erhalten, laut dieser wurde Mitte Dezember 1921 ein Exemplar bei A bar a im Komitate Zemplén 270 KLEINE MITTEILUNGEN beobachtet. Zählt man alle diese zusammen und nimmt man auch die kaum unbeträchtliche Anzahl der nicht angemeldeten hinzu, so erhält man eine solche Zahl, welche selbst ein Jahr hundert früher imponiert hätte. Es dürfte wohl kaum zu bezweifeln sein, dass der früh und plötzlich herein- brechende Winter diese auffallende Invasion verursachte. Jakob Schenk. Tadorna cornuta besuchte Ungarn im Herbste 1920 ebenfalls in auffallend grosser Anzahl, Mitte November wurde ein Exempler in Fülöp- szállás erlegt, Ende November ein anderes in Jászdósa, Anfag Dezember wurden zwei in Keszthely auf dem Balaton-See beobachtet. Jakob Schenk. Beiträge zur Ornis von Budapest. Die Nachtigall war im Budapester Stadt wäldchen in den Jahren 1888 — 95 ein zwar nicht häufiger aber jedes Jahr in 8 — 10 — 12 Paaren vorkommender Vogel, ausserdem hielten sich auch in den Villagärten der Umgebung einige Paare auf. Im Herbste 1895 wurden jedoch durch die Vorbereitungen zur Milleniums-Ausstellung grössere Veränderungen hier durchgeführt, so dass die Nachtigallen ihre bisherigen ßrutstellen einbüssten. Im Jahre 1896 brüteten noch etwa 2 — 3 Paare auf den von der Ausstellung ver- schont gebliebenen Gebieten. In den Jahren 1897 — 99 blieb die Nachtigall ganz aus, in den Jahren 1900, 1901 erschienen aber wieder einige Paare. Aus den Jahren 1902 — 1906 besitze ich keine Daten. Im Jahre 1907 kamen am 24. April 2 — 3 Paare an, im Jahre 1908 stellten sich die ersten am 17. April ein und waren in diesem Jahre 5 — 6 Paare vorhanden. In den Jahren 1909 — 1911 blieb die Nachtigall wieder aus. In den Jahren 1912 — 18 war ich abwesend. Im Jahre 1919 erscheinen die ersten am 17. April und nisteten in diesem Jahre 4 Paare. Im Jahre 1920 erschien nun die Nachtigall in solcher Anzahl, dass man fast von einer Invasion sprechen kann. Am 18. IV. hörte ich an 4, am 23-ten an 6, am 25-ten an 10, am 2-ten Mai an 12, am 13-ten an 16, am 24-ten an 19 und schhesslich an ins- gesamt 25 Stellen den Gesang und glaube ich, dass sie mindestens an 20 Stellen auch gebrütet hat. Die Nachtigallen waren nicht im mindesten scheu, versteckten sich auch nicht und zeigten sich und sangen ganz frei in Baumgruppen, welche von spielenden Kindern, Passanten umgeben waren. Jedes Männchen hatte sein bestimmtes Revier, welches eifersüchtig bewacht wurde. Bezüglich der Lebensweise zur Brutzeit konnte ich viele interessante Beobachtungen machen und erwarte ich mit Spannung den FrüMing des nächsten Jahres, wie viele von den heurigen Vögeln wohl zurückkehren werden. Leider ist die Aussicht recht ungünstig, da im KLEINE MITTEILUNGEN 271 Herbste 1920 das herabgefallene Laub überall peinlich zusammenge- sammelt wurde, so dass gerade die Nachtigallen keine entsprechenden Nistplätze haben werden. Zum Schlüsse möchte ich noch erwähnen, dass die Nachtigall auch noch im Ce ntral-Fr iedhofe, im Neuen Friedhofe, auf der Margarethen-Insel und auf der Budaer Seite bisher noch immer ständiger Brutvogel ist. Die zweite ornithologische Merkwürdigkeit des Budapester Stadt Wäldchens im Jahre 1920 war die grosse Saatkrähen-KolomQ. Seit 1888 beobachte ich die Ornis des Stadtwäldchens und kann ich dacher ganz bestimmt behaupten, dass sich vor dem Jahre 1919 daselbst keine Saatkrähen-Kolonie befand. Einige Nehelkrähen, dann Dohlen und auch einige Elstern waren hier die Repräsentanten der Corviden. Im Jahre 1919 jedoch erschienen im Parke des Hauses Fasor Nr. 32 etwa 10 — -12 Paare, im Hause Nr. 35 ebenfalls 6 — 8 Paare vmd auf den hohen Platanen des Stadtwäldchens 25 — 30 Paare, also insgesamt etwa 50 Paare der Saatkrähe. An letzterem Orte konnten sie auch die Brut grossziehen. Mitte Juni verhessen sie die Kolonie, einige kehrten jedoch im Herbste zurück. Im Jahre 1920 erschienen auf den Platanen wieder Saatkrähen, aber in viel grösserer Anzahl. Am 3-ten Juni zählte ich mit den inzwischen ausgeflogenen Jungen 350 — 400 Saatkrähen, Als ich im Herbste 1920 die Horste zählte, fand ich folgende Ziffern : auf den Pla- tanen etwa 80, in dem Garten des Hauses No 38 waren 2, unter No 35 fünf, unter No 20 zwei Horste. Im Garten des Hauses No 32 fand ich keinen einzigen Horst, erhielt jedoch von dem hier wohnenden Josef HiNKÓ die folgenden Daten : Im Jahre 1916 und 1917 horsteten hier je 6 Paare, im Jahre 1918 horsteten 25—30 Paare, im Jahre 1919 ins- gesammt 56 Paare. Anfang März 1920 erschienen einige Nebelkrähen, doch wurden diese von den Saatkrähen vertrieben. Ende April wurden die Saatkrähen-hoTsie zerstört und betrug die Anzahl derselben insge- sammt 41. Laut seinen Angaben horsteten ausserdem die Saatkrähen in den Häusern Fasor No 28/A, 28/B, 28/C, 30 und 40 in ungefähr 40 Paaren. Die Anzahl der Brutpaare betrug daher im Jahre 1920 im Stadt- wäldchen und in den erwähnten Häusern etwa 130 Paare*). Meiner Ansicht nach kamen diese Saatkrähen aus einem Akazien- wäldchen in Rákospalota. Dieses Wäldchen wurde im Winter 1918/19 infolge des Mangels an Heizmaterial fast gänzlich ausgerodet.*'") *) Von Herrn Kakl Cerva erhielt ich die Nachricht, dass in der Gasse Felső- erdősor in einem Garten ebenfalls einige Paare horsteten. J. Sch. **) Der Wald auf der Insel Háros bei Budafok wurde ebenfalls ausgerodet, wodurch die vielen Vögel der Insel, namentlich Locustella fluviatiUs und auch eine grosse Saatkrähen-kolonie heimatslos wurde. J- Sch. 272 KLEINE MITTEILUAGEX Als eine Seltenheit nicht nur von Budapest, sondern des ganzen Landes, beobachtete ich am 30. August 1920 im Parke des Sanatoriums XU Budakesz ein schön ausgefärbtes Exemplar von Erithacus phoenicurus ntesoleucus das dritte Exemplar, welches bisher in Ungarn registriert ist. Als eine interessante Erscheinung der Budapester Ornis möchte ich noch den Zwergßiegenfänger er\vähnen, welchen ich am 27-ten August, wahrscheinlich auf dem Herbstzuge*) beobachtete. KOLOMANN W'aRGA. Zum Vorkommen der Gartenammer (Emberiza hortulana L.) bei Budapest. Obzwar das Vorkommen dieser Anmier im Komitate Pest seit langem bekannt ist, fehlten doch neuere sichere Daten. Ich fand diese Art in der unmittelbaren Nähe der Hauptstadt im Mai 1919 am Anfang des Wolftales (Farkasvölgy) und am Schwabenberge. Sie bewohnt die Waldesränder und einzelne lichtere Stellen weiter im Walde. Schade dass heute auch diese Stellen, wie fast alle Waldungen in Folge des grossen Mangels an Heizmaterial kahl ausgeschlagen sind, was auch auf die Fauna nicht ohne Einfluss bleiben wird. Nach Naumann soll sie Gegenden mit Wasser, „sumpfiges Gesträuch, mit Wassergraben durch- schnittene Feldliecken, die buschreichen Ufer der Flüsse und Bäche" bevorzugen. Dem entgegen ist ihr Aufenthaltsort im Ofner Gebirge sehr trocken, was mit den deutschen Beobachtungen Ziemer's übereinstimmt. Dr. Eugen Greschik. Acanthis flavirostris. Anfang Dezember 1920 wurde in Nagy- tétény ein Exemplar gefangen, welches lebendig in den Budapester Zoolo- gischen Garten gelangte. Angeblich sollen bei dieser Gelegenheit noch 3 Exemplare nntgefangen worden sein. Kolomann AVarga. Recurvirostra avocetta brüteten 2 Paare im Sonnner 1920 in Pestszentimre. ^^^^^ ^^^^^^ Rotköpfiger Würger. Am 25. Juni 1919 erlegte ich in Dé g Komitat Veszprém ein Männchen des Rotkopf-Würgers. Ebendaselbst wurde am nächsten Tage von Stefan v. Bessenyey ein Paar erlegt. Wahi'scheinlich war es ein Brutpaar. Das Nest wm'de nicht gesucht. Ebendaselbst erlegte ich am 21. Olrtober 1919 einen jungen Buteo t'"'^^^^- Ladislaus Nagy. *) Den Zwergfliegeufänger beobachtete ich im Zugliget schon inelmnals, auch während der Brutzeit und halte ich es für wahrscheinlich, dass er hier brütet. J. Sen. KLEINE MITTEILUNGEN 273 Brief aus der Hortobágy Puszta. Heuer (1920) zeigten sich die Falken und Seeadler in auíTallend grosser Anzahl im Gebiete der H o r- t o b á g y-P u s z t a. Während des Winters wurde ein schöner Wanderfalke in ïiszaeszlar erlegt, am 21-ten Feber ein Würgfalke, welcher sich in meiner Sammlung befindet. Aui 8-ten Oktober wurden 2 Wanderfalken, am 16-ten Okt. ein Merlin und am 24-ten Okt. wieder ein Wanderfalke erlegt. Seeadler waren das ganze Jahr hindurch so häufig, dass wir bisher schon 18 Exemplare erlegten. Am 8. und 9-ten Okt. gelangten 5 alte Exemplare zur Strecke, von welchen einige bis zu 235 cm. klafterten. Ausserdem wurden auch noch von anderen Seeadler erlegt und sind jetzt jioch immer 4 lebende Exemplar hiei-. Am 8 — 9-ten Okt. ei-legte ich nocli eine Gahelweihe und beobachtete zwei Buteo ferox. Am 13 — 14 Nov. zeigten sich auffallend viele Circus aeraginosus und cyaneas, wahrscheinlich \veil wir heuer viele Mäuse haben. Am 14. Nov. beobachtete ich bei Balmazújváros auf einem Gewässer, welches sich knapp neben dem Dorfe befindet, einen Schtvan, welcher einen fleischfarbenen Schnabel hatte, daher wohl ein junges Exemplar des Singschwanes war. Schwarzstörche wurden auch heuer 10 — 15 Exemplare beobachtet; einen sah ich in T i s z a e s z 1 á r, wir schiessen diesen Vogel nicht. In T i s z a e s z 1 á r beobachtete ich Anfang Oktober anter mehreren Saat- gänsen auch eineBranta bermela und wurde von dieser Art im November auch im Hortobágy cin Exemplar erlegt. Im Hortobágy waren im heurigen Herbste Millionen von Anser alhifrons und erythropus, nur wenige A. ferus und ganz wenig A. neglectus. Wegen der grossen Trockenheit besuchen sie die sandigen Gegenden, wo sie schon aufge- schossene Saat finden. Häufig war auch der Kranich-, am Abendstriche bemerkten wir 30 — 40 St. auch sonst sind in der Gegend von Balmaz- újváros immer 30 — 40 Exemplare zu sehen. Gustav Szomjas jun. Allerlei Beobachtungen über den Uhu. Im Jahre 1910 sah ich in Csikszentmárton ein ausgestopftes Uhu cT. Das 9 fheses Vogels wurde im Walde von einem Jäger erlegt; auf dem Wege in das Dorf folgte diesem das cT bis an den Dorfeingang, wo es sich auf eine Schelme niederliess. Hier wurde es dann erlegt. Am 16-ten April fand iclyn K ász on f e Iti z an der Steilwand des Szarvaskő einen Horst mit zwei bebrüteten Eiern. Der Horst war leicht ersteigbar und befand sich in nächster Nähe eines Sägewerkes. Zur Zeit als ich dort war, besuchte auch ein Hund den Horst, wahrscheinlich um Aquila 1^ 274 KLEINE MITTEILUNGEN die Eier zu rauben. Die Schale eines Eies war eingebrochen, möglicher- weise war der Hund der Täter. Die leicht erreichbare Felsennische war gewölbt und hatte sich darin im Laufe der Zeit etwas Erde angesammelt, auf welcher die beiden Eier in einer kleinen Vertiefung lagen. In der Nähe des Horstes fand ich Eich- hörnchen, Maus- und Krebsreste. Die Masse der Eier sind : 5"7x4*9, 5-6x5'l cm. Am 29-ten April fand ich in einem Walde der Gemeinde Kozmás, Komitat Gsik, ebenfalls einen Horst. Derselbe fand sich auf dem Erd- boden in der Mitte eines unter 60 — 70 Grad herabfallenden Südhanges. Die Umgebung war spärhch mit Nadelhölzern und sehr dicht mit Hasel- nuss und Jungeichen bestanden. In den Gewöllen, welche in der Nähe des Horstes herumlagen, fand ich Eichhörnchen- und Mäuseknochen, Krebs- panzer und Krebsscheren, Fischgräten und Igelstacheln, Haselhuhn^ Nebel- kräheti und Eichelhäherreste. Wenn ich mich in der Nähe des Hortes befand, erschienen sie selten und gab bei einer solchen Gelegenheit wahrscheinlich das cf folgende Töne: „que-que-que-que-quekk" (rasch nacheinander), worauf das 9 n^it einem nachlässig hingeworfenen „puhvu" antwortete. Die Eier gab ich unter eine Gluckhenne, aber nur ein Ei war be- fruchtet. Eines zerbrach die Gluckhenne, die Masse des dritten betrugen 5-8x4;-7 cm. Als das Junge ani 10. Mai ausschlüpfte, war ich nicht zu Hause. Dasselbe soll angeblich ganz kahl gewesen sein. Am nächsten Tage war es jedoch schon überall mit weissem Flaum bedeckt. In den ersten 24 Stunden erhielt es gar keine Nahrung, dann verzehrte es die inneren Teile und das Gehirn von drei frischerlegten Sperlingen, über die Nacht gab ich es unter die Glucke, tagsüber hielt ich es in einer Schachtel auf Federn. Diese Schachtel befand sich in der Küche ober dem Herde, wo es immer eine gemässigte Temperatur gab. Wenn ihm nichts fehlt, so schreit der junge Uhu ,jitjitjijitjitji-jitjitjitjitje" oder „jitjitji", auch „jitjitjitji". Passiert ihm irgend ein grösseres Malheur, so schreit er „sehe, schsche'". Seiner Zufriedenheit gab er durch ein kurzes „tji, tji' Ausdruck. Vom 14-ten an gab ich ihn nicht mehr unter die Henne. Bis zum 24-ten Mai war er blind, am Morgen dieses Tages platzte die Hülle, abei- nicht ganz, weshalb er die Augen bis nächsten Tag geschlossen hielt. Der Flaum wurde etwas schmutziggrau, die Stimme rauher. Bis zum 27-ten, wo er infolge Darmkatarrhs einging — in meiner Abwesenheit wurde er schlecht gefüttert — erreichte er Faustgrösse. Im Jahre 1911 horsteten die beiden Paare in der Nähe ihres vor- jährigen Horstes wieder. Den Horst des Kozmás er Paares konnte ich nicht auffinden, aus dem Kászonfeltizer erhielt ich am 15-ten Jun KLEINE MITTEILUNGEN 275 ein ausgewachsenes Junges, welches ich bis zum 1-ten August 1914, also bis zur Mobilisierung lebend erhielt. In der Uhuhütte begann ich denselben im Herbste 1912 zu verwenden und erfüllte er seine Auf- gabe recht gut. Am Horste fand ich am 15-ten Juni 1911 einen ganzen Junghasen und die Hälfte eines älteren Hasen, ausserdem Eichhörnchen oder Rattenreste. Ausser den genannten zeigte man mir in Csikszent marton ebenfalls an einem steilen Abhänge einen Horst, andere fanden die Eier in den Höhlen alter Buchen. » Die Mauser begann mein Uhu im Mai 1912, Bis 1-ten Juni verlor er 10 — 20 etwa spannenlange Bauch- und Rückenfedern, dann eine 36 cm. lange Steuerfeder, Die Uhupaare beginnen einander schon im Jänner anzurufen und beobachtete ich auch einmal einen, welcher im FJuge sein „buhu", aber nur ein einzigesmal hören Hess. Die Masse der Uhu's, welche zu mir gelangten, sind die folgenden : 1. 30-ten Dez. 1911 Marosvásárhely Q. L. 67-5, Fl. 49-5, Schw. 28, L. 9, Sehn. 5-3 cm. 2. ? 1912 Gern y e szeg $. L. 70, Fl. 48, Schw. 29-5, L. 8*2, Sehn. 3-8, Gewicht 2.8 Kg. 3. 15, Dez, 1912 Zsögöd ad Ç. L. 66, Fl. 45, Schw. 27, L. 8-3, Gewicht 2*1 Kg. Die Wachshaut war fast schwarz (dunkel schiefergrau). An den Afterflügeln dieses Exemplares fand ich 6 — 7 Millimeter lange Flügelkrallen. 4. ? 1913 Ko vászna Ç. L. 68, Fl. 49, Schw. 28, L. 8, Sehn. 4*2, Gewicht 2*9 Kg. Ein sehr gednmgenes Exemplar (ich glaube mich dies- bezüglich an gewisse Unterschiede erinnern zu können). Die Krallen des rechten Fusses hatten, im Bogen gemessen, folgende Masse: Hinter- kralle 4'2, Aussenkralle 3*9, Mittelkralle 4*5 und schhesslich die innere Kralle 4'6 cm. Ladislafs Szemeké. Das Nisten der Gartenammmer auf einem Akazienbaume. Schon im Jahre 1919 machte ich die Beobachtung, dass sich in den Weingärten, welche zur Gemeinde Csömör gehören, 1 — 2 Paare des Ortolans aufhalten. Am 10. Juli 1920 fand ich nun das Nest mit 5 Eiern in einen kleinen Akazienwalde auf einer Akazie in kaum Manneshöhe. De. Heineich Doening. Das Nisten des Wiedehopfes auf dem Dachboden der Häuser. In den W^eingärten der Gemeinde Csömör nisten jedes Jahr 5 — 6 Paare des Wiedehopfes in Ermangelung an geeigneten Höhlen auf dem Dach- boden der Häuser. Es wird kein eigentliches Nest gebaut, sondern die 18* 276 KLEINE MFO'EILUNGEN Eier werden auf den blossen Boden gelegt. Es ^eigt sich auch hier, dass dor Wiedehopf in der Wahl seines Nistplatzes wenig wählerisch ist. Db. Heineich Dobning. Der Einzug einiger Vogelarten in die Städte. Es ist eine durch Beobachtungen festgestellte Tatsache, dass gewisse Vogelarten, wenn sie sonst ihre Lebensbediugimgen dort finden, auch in die Städte einziehen, und sich dort häuslich niederlassen. Dass sich dieses in der heutigen Zeit öfters beobachten lässt, glaube ich der immer mehr fort- schreitenden Vogelschutz-Aktion zuschreiben zu können. So beobachte ich schon seit mehreren .lalu-en, dass die Turfeltcmhe in der Stadt Békéscsaba sich in Höfen und Gärten niedergelassen hat. Ihre Nahrung kann sie hier leicht erwerben, da sie mitsamt dem Kleinvieh das diesen vorgestreute l^utter frisst. Ebenfalls im Wachsen ist der Bestand des Grauen Fliegenschnäppers begriffen. Früher beobachtete icli denselben hauptsächUch als Durchzügler, während er jetzt schon häufiger Brutvogel ist. Demgegenüber muss ich bemerken, dass früher der Han- ging ein häufiger Brutvogel war, jetzt aber ist er ganz verschwunden und hat es den Anschein, dass seine Stelle der Stieglitz einnimmt. Db. Tibebius Tarján. Das Verhalten des Kirschkernbeissers während der Paarungs- zeit. Am 11. Mai 1919 beobachtete ich in Békéscsaba ein Paar das KirschJcernhcissers, welches nach Nahrung suchte. Eigentlich suchte nur das Männchen, während das Weibehen demselben überall nachfolgte, die von dem Männchen dargebotene Nahrung verzehrte und dabei dieselben Flügelbew^egungen ausführte wie der flügge Vogel, wenn er seine Eltern um Nahrung anbettelt. Dieselbe Erscheinung beobachtete ich auch bei Parus palustris^ Lanius collurio und Muscicapa grisola. Db. Tiberius Tarján. Einfluss der Umgebung auf Mauser und Färbung des Ge- fieders. Im Dezember des Jahres 1915 erhielt der Budapest er Tier- garten ein Männchen des kleinen Sägers im vollen Prachtkldioe. Ich liess das Tier in einen separaten Käfig unterbringen und mit kleinen Fischen, da er die ersten Tage jede ihm dargereichte Nahrung verweigerte, stopfen. Als der Vogel allein zu fressen anfing, kam ich in Verlegenheit, wo ich denselben unterbringen soll. Der kleine Weiher schien mir nicht genug passend zu sein, denn nicht nur die Furcht vor Ratten, welche oft in der verwegensten Weise Enten, Hühner, Fasanen und andere frei herum- laufende Tiere angreifen, hessen mich von diesem Gedanken abweichen, sondern auch die grösseren Teichbewohner, besonders Halsbandkraniche KLEINE MITTEILUNGEN 277 pflegen oft iimtwillig kleinere Arten zu insultieren. Auch die Edelreiher- Voliere schien mir nicht ganz geeignet zu sein, denn unter den Edel- reihern befinden sich Individiuen, welche frische Ankömmlinge mit wuch- tigen Sehnabelhieben gerne traktieren. Da wir nur das einzige Exemplar besassen, so wollte ich es vor jeder Unbill schützen und beschloss das- selbe in die grosse Glasvoliere des Vogelhauses, welche verschiedene Strandläufer und kleine Sumpfhühner beherbergt, unterzubringen. In dieser geheizten Voliere behielt der Säger sein Prachtkleid den ganzen Winter hindurch. Bei Antritt des Frühjahres (es war zwischen April und Mai) verlor er sein weisses Gefieder und nahm seine bräunhch-graue Sommerfärbung an. So verging der Sommer und kam der nächste Winter, die Färbung aber bheb die alte. Es verflossen 2 Jahre (1916 — 17) ohne dass der Vogel sein Sommerkleid gewechselt hätte. Nun kam ich zu dem Entschluss den Vogel Ende Oktober des Jahre 1918 aus seinem gegen- wärtigen Asyl zu entfernen und trotz der bevorstehenden Gefahr, eines böswilligen Angriffes von Seite der Edelreihers ausgesetzt zu wissen, denselben in die runde Edelreihervoliere zu unterbringen. Kaum waren 2 Monate verstrichen als der Säger seine bräunlich-graue Färbung all- mählig verlor und an deren Stelle ein blendend weisses Kleid hervortrat. Diese Färbung wurde bis Mitte Sommer des nächsten Jahres bewahrt, wo sie dann nach und nach zu schwinden begann, bis das Sommerkleid gänzlich zum Vorschein kam. Seit 3 Jahren, seitdem der Vogel in seinem Standquartier ist, geht die Verfärbung jeden Winter und Sommer regel- recht von statten, und wenn auch ab und zu kleine Verzögerungen statt- finden, bekommt der Säger dennoch jeden Winter sein blended weisses Gefieder, welches er im Sommer, oder Spätsommer durch ein graues vertauscht. Dass der Säger durch 2 volle Winter md 3 Sommer seine Farbe nicht wechselte, vermute ich die Ursache darin zu finden, dass die Temperatur in der Glasvoliere im Winter, als auch Sommer eine gleich- massige war, und der Vogel wegen Mangel an äusseren Einflüssen und Feuchtigkeits Wirkungen seine Färbung nicht wechselte. Ein zweiter, nicht weniger interessanter Fall spielte sich bei einer Feldlerche ab, welcher ebenfalls einen Beweis für den Einfluss der Um- gebung liefert. Diese Lerche hatte die Gewohnheit sich während der ganzen Dauer ihrer Gefangenschaft (ca. 5 Jahre) in einem ejigen, ganz dunklen Raum aufzuhalten. Dieser Raum entstand dadurch, dass die Doppelthür einer Gesellschaftsvoliere, w^o sich einheimische kernfressende Vögel befinden, stets offen blieb und sich, durch das Ofl"enhalten an die Seiten- mauern anschloss, so, dass zwischen Tür und Mauer nur ein ca. 12 — 15 cm. enger Raum entstand. In diesem gangartigen Raum hielt sich die Lerche, mit Ausnahme der Zeit, wo sie Nahrung und Trank zu sich nahm, fort- 278 KLEINE MITTEILUNGEN während auf. Das Ergebniss davon war, dass innerhalb dieser Zeit eine auffallende Farbenreaktion eintrat und das ganze Gefieder so dunkel wurde, wie das eines Schwarzdrossel-Weibchens, welches mit Recht als Melanismus angesprochen werden kann. Das Exemplar befindet sich heute in der naturwissenschaftlichen Abteilung des National-Museums. Fbiedrich Cebva. Die Vermehrung unseres Vogelbestandes. Nach dem Unwetter vom 17. August 1914, welches so grosse Verheerungen in unserem Vogel- stande ansichtete, erhielt ich von dem K. ung, Ornith. Institute den Auftrag das allmähhche Anwachsen des Vogelbestandes mit Aufmerksam- keit zu verfolgen und darüber gelegentlich zu berichten. Erst jetzt bin ich in der Lage darüber etwas zu berichten, da der Vogelbestand imserer Gegend erst heuer, im Jahre 1920 seine gewesene Höhe vom Jahre 1914 ^vieder erreicht hat, Pirole, Turteltauben^ Feldlerchen haben sich stark vermehrt, die Sperlinge sind wieder in grosser Menge zu sehen und auch die Wachtel und das Rebhuhn beleben unsere Felder in grosser Anzahl, besonders sind viele Eebhuhn-Ketten zu sehen und sind auch die Fasane, welche nach dem Unwetter last gar nicht zur Beobachtung gelangten, wieder häufig geworden. Auch die grössere Anzahl der Elstern ist bemerkenswert, da seit dem Kommunismus fast gar keine Horst- bäume vorhanden sind, alle wurden nämlich abgehauen. BÉLA RÁCZ, Szerep. Meisenschalige Nüsse nennt man in den Gebieten jenseits der Donau die dünnschahgen oder Papirnüsse und zwar auf Grund der Beobachtung, dass diese von den Meisenarten angepickt und teilweise angefressen werden. Diesen geringfügigen Schaden der Meisen konnte ich im August und September 1920 in der Ortschaft Rendes am Balatonsee sehr ausgiebig beobachten. Unter einem früh reifenden Nussbaume beobachtete ich schon im August viele herabgefallene Nüsse, welche an der Spitze aufgehackt und teilweise angefressen waren. Der Sache nachgehend, beobachtete ich dann ständig einige Kohlmeisen, hie und da aber auch eine Blaumeise, wie sie die wahrscheinlich von Peronospora befallenen an ihrer schwarzen erweichten Hülle erkennbaren Nüsse beflo- gen mid dieselben aufhackten, bis diese sich schhesslich vom Stiele ablösten und herabfielen. Natürlich vergriffen sie sich auch an dem gesunden Obste. Wenn die vielen Nüsse, welche sie auf diese W^eise anhackten, alle gesund gewesen wären, so hätten die Meisen hier einen nicht geringen Schaden verursacht, so aber kann derselbe kaum in Betracht gezogen werden, zumal sie diesen Schaden durch das Verzehren vieler Raupen der Apfelmotte (Carpocapsa pomonella), welche heuer in KLEINE mTTElLUNGEN 279 ziemlieh grosser Anzahl auftraten, wettmachten. In viel geringerem Masse beobachtete ich diesen Schaden auch schon in anderen Jahren, im Jahre 1920 war derselbe wahrscheinhch deshalb auffallender, weil in diesem Jahre ein ausnahmsweiser grosser Ertrag war, weshalb die Menge der kranken Nüsse relativ und absolut bedeutend grösser war, als in anderen Jahren. Jakob Schenk. Tortrix viridana und die Vogelwelt. Eine Waldpartie mit Eiehenbeständen des Ofner Gebirges in der Nähe der Haupstadt wurde in letzterer Zeit alljährlich von Grünwicklerraupen befallen, so dass die Bäume nach dem Kahlfrass ein zweites Mal austrieben. Neben Calosoma inquisitor L., in dessen Gesellschaft auch die blaue Abart dieses Puppen- räubers (a. violaceum Westh.^ sehr häufig auftrat, waren es besonders die Vögel, welche diese reichliche Nahrung an sich lockte. Obzwar diese Kalamität im Mai sich einstellte, wo also unsere Vögel bereits zur Brut schreiten, waren doch unsere kleinen Singvögel meistens noch in kleineren Gesellschaften mit dem Abklauben teils der Raupen, teils der Puppen zu beobachten. So bemerkte ich gleich beim Eingange des Waldes unseren Haussperling in grösserer Anzahl von den nahen Meierhöfen dieser leckeren Kost sich bedienend. Stieglitze in kleinen Truppen von 5 — 8 Stücken, einzelne Buchfinken, Grünlinge, Kernbeisser und Goldammern waren gleichfalls mit dem Ablesen des Schädhngs beschäftigt. Die bereits ausgeflogenen Staare der ersten Brut bildeten kleine Flüge und waren so erpicht auf diese Nahrung, dass sie aufgescheucht, immer wieder zurück- kehrten. Schwarzdrossel, Nachtigall, Pirol konnte ich auch beim Ablesen der Räupchen beobachten. Besonders beliebt waren sie unter den Sylvien dem Schw^arzplättchen. Ich bemerkte ein Männchen dieser Art, das sich durch seinen besonderen Gesang auszeichnete, weit von seinem Brutplatze sich den halben Vormittag hier herumtreiben. Auch die Zaungrasmücke sprach dieser Nahrung zu. Manchmal kamen Kohlmeisen, Kleiber, Weiden- laubvögel und Waldlaubvögel von dieser Nahrung zu naschen. Wenn diese gemischte Vogelgesellschaft nun der Kalamität auch nicht Herr werden konnte, so trug sie doch zur Dezimierung des Schädlings nicht unwesentlich bei.. Die grünhchgelben Räupchen und — wenn auch weniger gern ge- nommen — die Puppen dieses Kleinfalters werden auch von den in der Gefangenschaft gehaltenen Sylvien und Nachtigallen sehr gern genommen, wie ieh dies an meinen Käfigvögeln beobachten konnte. Hiedurch an- geregt stellte ich Fütterungsversuche auch mit den Raupen der Spindel- baum-Gespinstmotte (Hyponomeuta evonymella Scop.j an, dieselben wurden jedoch nur von einem Zeisig in einigen Exenplaren angenommen, Stieglitz lind Hänfiing, sowie Singdrossel rührten sie nicht an. Dagegen wurden^ 280 KLEINK MIlTEiLUNGEN die Raupen des Dörrobslzüiislers (Ephestia elutella üübn.) sehr geni ver- zehrt, sie bilden wahre Leckerbissen für Grasmücken und Drossehi. Dk. ErGEN Gkesòhtk. Der Haussperling verzehrt auch Seidenraupen, wie ich das hu Sommer 1920 in Szekszárd in den Zuchtlokalitäten des Seidenbau- Landesinspektorates beobachten konnte. Die im Hofe des Gebäudes nisten- den Sperlinge kamen durch die offenen Fenster in die Zuchträume und holten sich Raupen selbst nach der vierten Häutung, um sie entwedei- auf den Hürden oder verscheucht auf dem Dache in aller Ruhe zu ver- zehren. Auch die ausgeschlüpften Falter wurden nicht verschmäht. De. Eugen Gkeschik. Vogelschaden im Weingarten. Als ich im Herbste 1906 am Südufer des Fertö-Sees die Vogelwelt beobachtete, fiel es mir auf, dass der Weingarten zur Zeit der Reife der Weintrauben von so manchen unseren ansonsten nützlichen Vögeln als gedeckter Tisch betrachtet wird. Die Staaren-Massen, dann die Fasanen., Drosseln, B/iehfinken, (TrasmücJcen, sogar auch die Meisen machten sich alle über die süssen Weintrauben her. In den Weingärten in der Balaton -Gegend mache ich schon seit Jahren die Beobachtung, dass die frühreifenden Tafeltrauben von den Vögeln konsequent verzehrt werden und dass sich die Tafeltraubenkultui- nur dort rentiert, wo man dieselben ständig unter Aufsicht halten kann. Vorwiegend waren es die Drosseln (aber auch Hunde und Füchse), welche ich bisher als die Missetätei- erkannte. Im Sommer 1920 konnte ich jedoch auch Emheriza citrinella als ständigen Verehrer dei- frühen Wein- trauben nachweisen. Während in dei' Nähe des Waldes gewöhnhch die Singdrossel und Amsel an der Weintrauben naschten, scheuchte ich in den unteren, aber vom Wohnhause aus nicht sichtbaren fragen innner den Goldammer aul'. Anfangs war er mir nicht verdächtig, später aber fiel es mir doch auf, dass ich ihn immer dort fand, wo aiigenaschte frühe Tafeltrauben waren. Von einem grossen Schaden kann jedenfalls keine Rede sein, da der Vogel nicht massenhaft vorkommt, ärgerlich isl nur der Umstand, dass jeder Stock und jedei' Hengel — die schönen ganz gewiss — angenascht wird, so dass von einer Verwertung der Tafeltrauben gar keine Rede sein kann. Selbst den Gästen legt man nur ungern solche abgebeerte Weintrauben vor. Wenn auch keinen grossen Schaden, aber ziemhch viel Ärger verursacht der (ìoldammer durch dieses Abbeeren und zwar auch dadurch, weil man den Missetäter anfangs in ganz anderer Richtung sucht. Als grosser Liebhaber der Weintrauben zeigte sich auch Anthiis triviális, besonders im Herbste 1920, als sie schon am 15-ten August KLEINE MITTEILUNGEN 281 in Menge auf dem Durchzuge angetroffen wurden, während der Hänßing welcher bei uns schon ein typischer Weingartenvogel geworden ist — in einem Weingarten von 1 Hektar brüteten nicht weniger als 5 Paare — in den reifenden VVeintraul)en gar keinen Sehaden anrichtet, da er zur Zeit der Reife schon längst andere Standörter bezogen liat. .Iakob Schenk. Das Aufgraben des Küchengartens solhe aus vogelschiüzleri- schen Gründen je später und womöglich nicht auf einmal, sondern in kleineren Partien nacheinander geschehen. Unseren kleinen Küchengarten in Budapest konnte ich diesen Herbst (1920) nicht bei Zeiten auf- graben und jetzt, da ich dazukomme, finde ich jeden Tag auf dem frischgegrabenen Erdboden 5 — 6 Amseln, ebenso viele Kohhneimn und Sperlinge, welche dort nicht erfolglos nach Nahrung herumstöbern. Nur eine Amsel hält sich separat und verzehrt die Beeren des roten Hollun- ders (Sambucus racemosa) und die schwammigen Beeren von Staphylea pinnata, welche Beeren von den Vögeln bisher nicht besonders gewürdigt wnirden. , ^, Ladislaüs v. Szemére. Gebirgsstelzen (Motacilla boarula L.) am Futterplatz. Es dürfte wohl ein gewiss seltener Fall sein, dass diese im Winter von den höheren Lagen in das Tiefland hinunterziehendc Art sich an einer Futterstelle einfindet. Dass man aber auch diese treue Begleiterin der Gebirgsbäche und Wasserläufe mit entsprechenden Nahrungsmitteln anlocken kann, davon geben die nachstehenden Zeilen einer beherzten Vogelfreundin, der Wittwe Ladislaüs von Baücza, in C s a b r e n d e k {Korn. Zala) einen Beweis. Vom 9-ten d. M. schreibt Sie: „Jetzt habe ich in einem Pärchen der Gehirgsstehe liebe Kostgänger. Im Turmfenster gibt es noch eine ganze Menge von Fhegen, welche ich sammle und auf dem Fenstervorsprung ausstreue. Die Gebirgsstelzen kommen nun ganz vertraulich zum gedeckten Tisch." Es sei bemerkt, dass die Villa der Frau von Bakcza mitten im Ort gelegen mit"; der^ Front nach einer Gasse schaut und dass an einem Fenster des Turmes ein ständiger Futterplatz eingerichtet ist. Stefan von Cheenel. Der Frosch als Vogel-Schädling. Mitte Mai 1920 beobachtete ich in Békéscsaba im Körös-Kanale mehrere Jungen der Stockente, welche etwa 1 — 2 Wochen alt sein konnten. Dieselben wurden von Kindern beworfen und flüchteten sich in den dichtbewachsenen Uferrand. Als ich den Entchen hier nachstöberte, sah ich eines auf dem Rücken liegen 282 LEVELEZÉS und krampfhaft strampeln. Sofort nahm ich dasselbe anf und hing daran zu meiner grössten Überraschung ein dicker Frosch, welcher sein Opfer erst losliess, als er schon ziemlich hoch über dem Wasser war. Das Entchen ging bald darauf ein.*) j3^_ Tiberius Tarján. Levelezés. A „Gordon Memorial College" (Khartum, Angol-Szudán) asszisz- tense J. E. M. Mbllor úr a következő levelet intézte Schenk Jakab adjunktushoz : „Éppen most kaptam egy levelet H. F. Withebbt úrtól (London) az afrikai vagy berki veréb (Passer hispaniolensis) ügyében. Nekünk itt Angol-Szudánban a verébkérdés igen súlyos problema és Witherby úr azt a tanácsot adta, hogy forduljak Önhöz s ha vannak idevágó tapasztalatai, ugy kétségtelenül közölni fogja azokat velünk. Mindenesetre nagyon örülnénk, ha tanácsát vagy észrevételeit közölné velünk ebben a kérdésben, amely annyi gondot okoz nekünk. Ezek a verebek 1914 óta minden esztendőben sáskarajokhoz hasonló roppant tömegekben érkeznek, néha már szeptemberben, de legtöbbször október vége felé. Északról jönnek a N i 1 u s mentén és D o n g o 1 a tar- tományban elpusztítják a „durra" vetéseket. Kiszámították, hogy ebben a tartományban minden esztendőben a gabonatermés felét tönkre teszik. De csak átvonulóban vannak nálunk; itt nem fészkelnek. A legutóbbi években próbáltunk védekezni ellenük és pedig fegyverrel, mérgezett magvakkal, nagy hálókkal és fénnyel. A madaraknak ugyanis az a szokásuk, hogy napközben elszélednek a vetéseken, amiért is nehezen hozzáférhetők, de este 6 óra felé össze- gyülekeznek bizonyos bozótokban. Ez a legkedvezőbb pillanat a rajta- ütésre, mert aránylag kis területre szoktak ilyenkor összezsúfolódni. Elég nagy tömegeket pusztítottak el a fentemiitett módszerekkel s a lámpákkal és hálókkal is néhány százat. De hogy vidékünket ezektől a pusztitóktól megmenthessük: vagy tökéletesíteni kellene ezeket a módszereket, vagy pedig ujakkal pótolni. *) Am Franzenskanal (Kom. Bács-B.) konnte ich häufig beobachten, dass der Frosch den Kopf der kleinen Hausentchen einschnappt, dieselben unter das Wasser zieht und solange dort hält, bis sie ersticken. Nachdem sie ersticlct sind und leblos auf der Oberfläche liegen, kümmert er sich weiter nicht mehr um dieselben, meine Ansicht nach deshalb nicht, weil sie sich nicht mehr bewegen. Obwohl es ganz sicher ist, dass er diese Entchen nicht verzehrt, nicht verzehren kann, verursacht der Frosch dennoch oft empfindlichen Schaden und bin ich überzeugt, dass er auch die Jungen anderer Wasservögel auf diese Weise tötet — kleinere eventuell auch verschluckt. Jakob Schenk. LEVELEZÉS áSS Nekem az a nézetem, hogy miután ezek a madarak nem fészkelnek itt Szudánban, hanem csak vendégek, azért az itteni tartózkodásuk alatt alkalmazott pusztitási módszerek nem érhetnek el teljes eredményt. Azt mondják, hogy a berki veréb Déleurópából jön s irtam is erre nézve Witheeby úrnak, vájjon az tényleg igaz-e, egyúttal arra is kértem lépjen érintkezésbe a déleurópai kollégákkal, hogy megtudhassuk hol fészkelnek és miként lehetne azokat a fészkelési területen pusztítani. Főnökömnek is azt tanácsoltam, hogy csináltassunk jelölő gyűrűket, amilyeneket Witherbt úr is nagy számban alkalmazott már, hogy ezek- kel a szezon végén, amikor kártevőink visszavonulnak észak felé, meg- jelölhessük őket. írtam is Witherbt úrnak, hogy csináltasson részünkre néhány ezer alkalmas gyürüt „Gordon College Sudan" fölirattal. King úr, a főnököm egy hónapja Dongolába utazott, sajnos nem tudtam elkísérni. King úr katonai fényszóróval és óriási hálókkal szerelte fel magát s reményli, hogy ezekkel éjnek idején nagy tömegeket foghat. Witheeby úr azt a megjegyzést tette, hogy a gyürük alkalmazá- sával is bizonyos nehézségekkel találkozunk majd. Valószinünek tartja ugyanis azt, hogy ezek a verebek Kisázsiában fészkelnek és nem Déleurópában, s ebben az esetben, minthogy a törökök nem pusztítják az apró madarakat, esetleg nagyon kevés hirt kapunk majd a gyürüs- madarakról. Azt tanácsolja tehát, hogy inkább a fészkelési helyen kísé- reljük meg a gyürüzést. Ez a terv persze költségesebb volna, mert hiszen sokkal több gyűrűre volna szűkség. De ha az ember találhatna oly omi- thologusokat, vagy más embereket, akik a dolog iránt érdeklődnek, ugy azok tán elvégeznék a gyürüzést. Ugy tudom, hogy Ön igen sok madarat gyűrűzött hazájában. Nagyon örülnénk, ha tanácsát közölné velünk és esetleg közreműködését is meg- nyerhetnők. Tudna-e esetleg érintkezésbe juttatni olyan Kisázsiában vagy Déleurópában lakókkal, akik a kérdés iránt érdeklődnek?" Fogadja stb. A levélre az intézet a következő választ küldte: „A verébkérdés megoldására a M. K. Madártani Intézet a gyürüzést kísérletet tartja a legalkalmasabbnak, mert csak ezzel véü megoldhatónak az első és legfőbb kérdést, hogy hol fészkelitek ezek a kellemetlen vendégek és milyen terűleteken vonulnak át, mielőtt Szudánba érkeznének. A pusztítást azután a fészkelő területen lehet kezdeni, az átvonulási terűlet alkalmas pontjain folytatni és Szudánban befejezni. Minthogy a csapás 1914-ben kezdődött, közel fekszik az a föltevés, hogy ez is a háborús gazdálkodással van összefüggésben. Lehetséges, hogy valamely uj termelési ág föllendülése nagyon kedvezett az elszapo- 284 LEVELEZÉS dásukuak, esetleg egy másik termelési ág beszüntetése készteti őket kivándorlásra, esetleg mind a két ok egyidejű hatása idézi elő a töme- gesen elszaporodott madarak vándorlását. Ezt a kérdést csakis a fészkelési helyen lehet tanulmányozni s ennek eredményeként esetleg ideiglenesen meg keJl szüntetni azt a bizonyos termelést, ami a verebek tömeges elszaporodásának kedvez, hogy ily módon gyökerében támadhassuk meg a verébkérdést. Budapesten erre vonatkozólag igen tanulságos esetünk van. A háború előtt Budapest külvárosában Kőbányán nagy sertés- hizlalók voltak, amelyek rendkívül kedveztek az itteni verebek elszaporo- dásának, ugy hogy Budapest belső területére estefelé nagy seregekben jöttek éjszakai szállásra. Egyes nagyobb fás tereken milhószánua koncer- teztek esténként s ürülékük mint sürü eső hullott a vigyázatlan járó- kelökre. A háború alatt a tengeri zárolása következtében ezek a hizlalók beszüntették működésüket s ma Budapesten a verebek száma ismét normális. Csak annyi van, a mennyit a malmok redukált üzeme el tud tartani. Ezeknek a megfontolásoknak az alapján az intézet azt javasolná, Jiogy a gyürüzést Szudán])an kell kezdeni s egyszerre minél nagyobb mennyiségű verebet kell gyűrűzni. Minthogy a gyűrűk nem lehetnek nagyok, azért ügyelni kell arra, hogy a fölirat tiszta s jól olvasható legyen. A gyürüzési kísérletet ismertetni kell a szudáni s az attól északra fekvő területek napi sajtójában, egyúttal fölhívandó rá a valószínű fészkelési és átvonulási területeken működő összes konzulátusi hivatalok íigyelni(\ hogy ezek is értesíthessék expozituráikat és levelezőiket. Az intézetnek sajnos kevés összeköttetése van a szóbanforgó terűletekkel, de föltétlenül ajánlja Schmitz E. pátert Tabgh a-ban, a Genesareth-tó mellett, akit jó volna egyúttal gyűrűkkel is ellátni, mert éppen legújabban irt a berki verebek kártételeiről és reiidkivűli szaporaságáról. Ezenkívül ajánlhatjuk az össze- köttetést BÉDÉ P. úrral S fax-ban, Tunisban. aki már sok tudósítást küldött gyűrűs madarainkról. Igen ajánlatos volna a kérdést a számításba jöhető Vadászlapokban is ismertetni. A fészkelési területen azonban nemcsak a termelési viszonyok ideiglenes megváltoztatásával lehetne megtámadni a verebeket, hanem más módokon is. Magyarországon ezelőtt törvény kényszeritette a lakos- ságot arra, hogy évenként és fejenként bizonyos számú verébfejet és verébtojást szolgáltasson be a hatóságnak. Ez rendes adó volt. Való- színű azonban, hogy ennél sokkal jobb eredményt lehetne elérni a fészkelési terűletek elpusztításával. Ezek a verebek a szakkönyvek szerint nagy tömegekben együtt fészkelnek mocsaras berkekben, bozótokban stb. Alkalmas szél idején gáztámadással lehetne ily együttfészkelő tömegeket az egész szaporulattal együtt elpusztítani. Erre vonatkozólag természetesen csak a helyszínén végzett vizsgálatok lehelnek mérvadók. LKVfíLEZRS - CORRESPONDANCE 285 A gyürüzési kísérletek révén az átvonulási területek is megismer- hetők s kedvező körülmények összetalálkozása esetén itt is eredményesen pusztithatók az átvonuló vereliek, nevezetesen lia valahol keskeny szorosokon halad át az útvonal. Ezeken a helyeken mesterséges pihenő-, itató- és etetőhelyeket lehet berendezni, azután ragadozó madarat imitáló sárkányokkal (repülőgépekkel), fényszórókkal, vagy más alkalmas eszközzel leszállásra birni a vonuló tömegeket és az olasz mintára készítendő, esetleg a helyi viszonyoknak megfelelő újonnan föltalált fogó- eszközökkel tömegesen összefogdosni. Végül a Szudánba érkező maradékot ott kell megtámadni és a hálótanyákon szintén mérges gázokkal elpusztítani — ha azt a helyi viszonyok megengedik. É^rdekesnek tartom megemlíteni, hogy King ur pusztitási módszerét primitivebb formában Magyarországon mái- az 1718. évben alkalmazták a seregélyek ellen, melyek a T'erto-tó nádasaiban szoktak tömegesen éjjeli szállásra gyülekezni, nappal pedig a partmenti szőlőket pusztították. Az éj beálltával az erre a célra kirendelt emberek a hálótanyák mögött zajt csaptak és a madarakat a hálók felé hajtották, amelyek közelében égő fáklyák is csalogatták a felriadt madarakat. (Aquila XXIV. p. 103.) ílymódon tömérdek madarat tudtak összefogni s nem kételkedem benne, hogy King nr is igen jó eredményeket fog elérni. Amennyiben a területen vízhiány volna, ugy még azt az eljárást is ajánlanám, hogy a madarak részére mesterséges itatókat kell berendezni alkalmas helyeken s ugyanott tömeges fogóeszközöket is felállítani. íly- módon az egész pusztitási hadjáratot központositani lehetne. Nagy örömünkre szolgálna, ha tanácsaink valamelyikének hasznát vehetné. Kérjük egyúttal, hogy a rendkívül érdekes problémára vonatkozó kísérleteit és azok eredményeit velünk közölni szíveskedjék. Á mellékelt gyűrűket kérem felhasználni jelölésekre s a felhasználás után közölni, hogy 1. mikor, 2. hol, 3. mily korú, 4. milyen fajta madár jelöltetett minden egyes gyűrűvel, bogy ezeket az adatokat madárjelölési törzskönyveinkbe bevezethessük s ha ilyen gyűrű visszakerül hozzánk, a kérdezőnek a fölvilágositásokat megadhassuk." Fogadja .stb. Correspondance. M. J. E. M. AIelloe. assistant au „Gordon Memorial College"^ Khartum, Soudan Anglais a adressé la lettre suivante à M. J. Schenk, adjunct de Tlnstiíut royal ornithologique, Budapest: •286 CORRESPONDANCE „Je viens de recevoir une lettre de M. H. F. VVitherbt, London, au sujet des Moineaux Espagnols (Passer hispaniolensis) dont je l'avais écrit il-y-a un mois. Nous avons ici au Soudan Anglais un problème redoutable ; et M. WiTHEEBY vient de me donner l'avis de m'adresser à vous, Monsieur, en écrivant que sans doute vous auriez la grande bonté de nous faire part de votre expérience et peut-être de votre concours, si par hasard vous avez jamais éprouver une difficulté pareille. Toutes fois il nous fera grande honneur de recevoir votre avis et vos remarques quelquonques au sujet qui nous donne tant de souci. Chaque année depuis 1914 ces Moineaux sont venus en bandes immenses, comme celles des Sauterelles, vers la fin du mois d'Octobre ou même en septeml)re. Ces vastes troupes viennent du nord suivant le Nil et ravageant les récoltes de Durra au Province de Dongola. On a fait calcul que la moitié de la récolte des grahis de ce Province est prise chaque année. Ces oiseaux viennent seulement en migration et pas pour nicher. L'année dernière on a tâché de les combattre avec des grains empoisonnés ; avec des fusils ; avec de grands filets et des lumières. Les oiseaux ont l'habitude de se disperser le jour dans les récoltes, qui fait que ce soit difficile de les toucher; mais le soir vers 6 heure ils se font réunion dans certains buissons. C'est le moment le plus favorable pour l'attaque aux oiseaux, car ils se sont assemblés dans un espace beaucoup réduit. On a tué un assez grand nombre par les méthodes ci-dessus, quelques centaines avec les lampes et les filets. Mais pour que le Province se débarrasse de ces ravageurs, il faut ou perfectionner les méthodes dont on s'est servies jusqu'à présent, ou désormais trouver un moyen meilleur. Il me semble que comme les oiseaux ne sont que des visiteurs au Soudan et ne s'y font pas de nids, avec les moyens pris pendant leurs séjours ici on ne peut pas arriver à des résultats satisfaisants. On dit que l'espèce de „Moineau Espagnol" vient du Midi de TEurope et je viens d'écrire à M. Witheeby l'interroger si c'est bien un fait établi ; et de lui prier de me mettre en rapport avec des collègues du Midi de l'Europe pour que je m'informe s'il serait possible de découvrir où ces oiseaux ont l'habitude de nicher; et, d'ailleurs, si on pourrait les y harasser. Je viens de suggérer à mon chef que nous faisions faire de petites bagues (les mêmes dont M. Witheeby a fait tant d'usage) afin de les mettre aux oiseaux à la fin de la saison lorsqu'ils commencent à repartir vei-s le Nord. A ce but j'ai écrit à M. Withekby en le priant d'avoir la CORRESPONDANCE 287 bonté de nous faire faire quelques milles bagues marquées de „Gordon College, Soudan". M. King, mon chef, est parti pour Dongola, il-y-a un mois. Il s'est fourni d'un „search-light" militaire et de très grands filets sur perches, avec lesquels il espère attraper grands nombres la nuit. M. WiTHERBT nous fait remarquer qu'il-y-aura quelques difficultés en se servant de bagues ; par exemple il nous dit qu c'est probable que les oiseaux nichent en Asie Mineure (il ne croit pas qu'ils le font au Midi de l'Europe) et, en ce cas, comme les Turcs tirent très peu aux petits oiseaux, et de plus, comme ils seront soupçonneux d'un oiseau avec bague, nous recevrions peut-être très peu de nouvelles d'oiseaux attrapés. Il nous suggère que nous tâchions de trouver moyens de mettre les bagues aux Moineaux aux pays où ils nichent et d'où ils peuvent venir au Soudan. Ce plan serait naturellement plus coûteux car on aurait besoin de beaucoup plus de bagues. Mais si on pourrait trouver un Ornithologiste ou des gens assez intéressés aux oiseaux pour s'en occuper, peut-être ca vaudra la peine d'un essai. Je comprends que vous vous êtes beaucoup servi de bagues aux oiseaux dans votre pays. Nous serions très heureux de recevoir votre avis fort estimé et peut-être de gagner votre concours. Est-ce que vous pouvez nous mettre en rapport avec quelqu'un qui pourrait s'intéresser à ce sujet dans le Midi de l'Europe et en Asie Mineure? Il nous fera grand plaisir de vous envoyer des Moineaux empaillés pour comparaison." Agréez, etc. J. E. M. Melloe. Sur la lettre ci-dessus notre institut a donné la réponse suivante : „L'institut royal ornithologique de Hongrie tient de son côté les experiments avec les bagues comme le moyen le plus susceptible pour la solution de la question des Moineaux Espagnols, parce que ce doit être le moyen unique pour trouver la réponse sur la question première et la plus importante c'est-à-dire la découverte du pays de nidification de ces hôtes désagréables et de ceux qu'ils traversent en migration, avant d'arriver au Soudan. En l'ayant découvert, on peut commencer leur ravage par les com- battre dans le pays où ils nichent, le continuer à des points convenants des pays qu'ils traversent et l'achever au Soudan. 288 CORRESPONDANCE Comme cette question a commencé à exister en J914, il est probable, qu'elle est en cohésion avec un résultat quelconque économique de Ja guerre. Il est possible qu'une branche de production était très tavorable pour la nmltiplication extraordinaii'e des moineaux ou par hasard la cessation d'une aulre les a forcé à (Quitter leur ancien pays, ou peut-être ces deux causes Tune avec l'autre ont résulté la migration en masses de ces oiseaux. On ne peut d'ailleurs étudier cette question que dans le pays où ces moineaux ont l'habitude de nicher et il y faudrait par hasard sus- pendre par intérim cette production, qui a causé la multiplication si extraordinaire des moineaux ; ce serait la solution la plus radicale de cette question. Nous avions ici, à Budapest, concernant ce problème, un cas bien édifiant. Avant la guerre il-y-avait à un faubourg de Budapest, à Kőbánya de grands établissements pour engraisser les porcs, qui étaient bien favorables pour la multiplication de nos moineaux. Vers le soir ils venaient en grandes troupes vers le centie du métropole pour y passer la nuit. Sur des places assez grandes ils faisaient chaque soir leurs concerts et leurs déjections tombaient comme une pluie épaisse sur des passants imprévoyables. Pendant la guerre, h; maïs étant réservé pour l'ahmentation de l'habitation, ces établissements ont cessé de fonctionner et dès ce moment-là le nombre des moineaux à Budapest est redevenu normal. D'après ces considérations notre institut se jjermet de vous donner le conseil de baguer les moineaux au Soudan ; il en faudrait charger une telle quantité, qu'il est possible. Mais (iomme les bagues ne doivent pas être grandes, il faut prendre garde à ce que l'adresse soit bien lisible. Il faut alors publier cet experiment avec les bagues dans la presse périodique de Soudan et des pays situés au nord de Soudan, puis en avertir les consulats des pays où les moineaux peuvent nicher et qu'ils doivent traverser, afin qu'ils pourraient avertir de \n\v tour les expositures et leurs correspondants. Notre institut a — bien ivgrettable — peu de relations avec les pays susdits, mais nous proposons toutefois de vous mettre en rapport avec J\I. Pater Schmitz E. à Tobgha, sur le lac de Génézarelh, qui devrait être aussi muni d'une (fuantité de bagues, parce qu'il a écrit nouvellement du ravage et de la multiplication extraordinaire des moineaux Espagnols ; puis avec M. P. Bédé, à Sfax, Tunisie, (jui a déjà envoyé des communications nombreuses sur nos oiseaux bagués. Il serait encore courrait ainsi concentrer cette campagne entière, menue contre les moineaux. Àquila 1° 290 INTÉZETI ÜGYEK Il nous fera grand plaisir si vous pouviez faire usage d'un ou d'aulre de nos conseils. Nous vous prions à la fois de nous faire part de vos experiments eoneernant ce problème bien intéressant et des résultats des moyens pris. Nous vous prions de faire usage de ces bagues ci-jointes et de nous ^mmuniquer les dates suivantes : 1. quand, 2, où, 3. de quel âge, 4. de quel espèce d'oiseaux furent marqués avec une bague spéciale, pour que nous les puissons introduire dans notre grand-livre de baguement el que nous pourrions donner des renseignements précis si on nous renverra les bagues." Agréez, etc. Intézeti ügyek. A M. kir. Madártani Intézet iij elhelyezése. A világháború kitörése idején az Országos Szőlészeti Intézet debröi uti telepe, melynek egyik pavillonját a M. kir. Madártani Intézet foglalta el, mint annyi más intéz- mény is, hadikorház céljaira lett igénybe véve, később pedig a háborúban megvakult katonák lettek ide helyezve. Ezen igénybevételek következtében mi is elveszítettük helyiségeink tetemes részét, ug^- hogy mindezideig az intézet könyvtára s különböző gyűjteményei annyira össze voltak zsúfolva, hogy szinte hozzáférhetetlenek voltak s igy a kellő gondozás hijján is sokat szenvedtek. A megvakult katonák kitelepítése után a fölszabaduló helyiségeket újból átadják tudományos rendeltetésüknek s ebből az alka- lomból az intézet is uj elhelyezést nyer és pedig a főépület 11. emeletén, ahol egy szintben 8 tágas világos helyiséget nyerünk, amelyek igen alkalmasak gyűjteményeink elhelyezésére. Végre talán megvalósíthatjuk azt a régi tervünket, hogy gyűjteményeinket a nagy közönség számára is megnyithatjuk. Az ..Aquila" 1920-as évfolyama a sokféle nehézség ellenére is a múlt évinél jóval nagyobb terjedelemben jelent meg. Köszönhető ez egyrészt annak, hogy az 1920/21. évi költségvetésűnkben az Aquila tétele lényegesen íölemeltetett, másrészt azonban főleg annak, hog^- az előállítását a M. kir. Állami Nyomda volt szives elvállalni, minek következtében az Aquila a mostoha viszonyok dacára is még mindig eléggé tetszetős kül- sőben és a körülményekhez képest jelentékeny terjedelemben szolgálhatja hivatását. Becsületbeli kötelességet rovunk le akkor, amikor hálás köszö- netet m o adunk Dbéhe János ministeri tanácsos urnák a M. kir. Állami Nyomda igazgatójának, hogy a magyar tudomány válságos állapotát föl- INTÉZETr ÜGYEK ^t ismerve megengedte az Aquilának a M. kir. Állami Nyomdában való elő- állitását. Köszönetet mondunk egyúttal Illés István főosztályvezető úrnak is, aki mindig a legnagyobb előzékenységgel és szívességgel intézi el a kiadás körül fölmerülő ügyes-bajos dolgainkat. Itt emiitjük meg, hogy Febnbach Kábolyné, az intézet levelező tagja, a magyar madárjelölés céljaira 500 koronát adományozott. Meg- hatottan mondunk köszönetet ezért az adományért, amely az intézet iránt érzett szeretetnek és munkája megbecsülésének a jele. Institutsangelegenheiten. Das neue Heim des Institutes. Zu Anfang des Krieges wurden die wissenschaftlicheu Institute welche sich auf der Debröer Strasse Nr. 15 befinden, darunter auch mehrere Räumlichkeiten des Institutes als Kriegs-Spital in Anspruch genommen, später aber den im Kriege erblindeten Invaliden als Heimstätte zugewiesen. Nachdem nun diese anderwärts disloziert wurden, können sich auch die hier untergebrach- ten wissenschaftlichen Institute weiter ausbreiten. Gelegentlich dieser neuen Dislozierungen erhielt auch unser Institut ein neues Heim und zwar in der zweiten Etage des Hauptgebäudes, wo uns 8 grosse lichte Räumlichkeiten zugewiesen wurden, welche zur Unterbringung unserer Sammlungen etc. sehr gut geeignet sind. Vielleicht werden wir nun- mehr im Stande sein unsere Sammlungen auch dem grossen Publikum zugänglich zu machen. Der Jahrgang 1920 der „Aquila"" konnte trotz der enormen Schwierigkeiten heuer in grösserem Umfange erscheinen, einerseits deshalb, weil man den diesbezüglichen Posten unseres Etats bedeutend erhöhte, andererseits aber deshalb, weil die Herstellung durch die Königl. ung. Staatsdrukerei erfolgte. Wir erfüllen eine Ehrenpilicht, indem wir Herrn Ministerialrat Johann Dbehb, Direktor der Staatsdrucker.ei für sein Vor- gehen im Namen der ungarischen Wissenschaft unseren tiefgefühlten Dank aussprechen. Ebenso danken wir auch Herrn Sectionschef Stephan Illés für die stets bereitwillige Hilfe. Gerührt und herzhchst dankend gedenken wir hier noch der 500 Kronen Spende der Frau Kabl Febnbach zu Zwecken der Vogel- markierungen. Wir erblicken darin eine Ehrung unseres Institutes und eine Anerkennung unserer Arbeit. 19* 292 PKRSONALIA Personalia. AM. K. Madártani Intézetnél ezidösz érint mint önkéntesek De. SCHEBMANN Sziláed középisk. helyettes tanár és Vasvábi Miklós tanár- jelölt teljesítenek szolgálatot egyelőre minden külön dijazás nélkül, csupán a tudomány iránt való lelkesedésből. Dem Königl. Ung, Ornith. Institute haben sich als Volontäre vor- läufig ohne Gebühren Db. Szilábd Schebmann Gymnasial - Hilfslehrer und Nikolaus Vasvábi stud. rer. nat. angeschlossen. A következő kinevezések történtek: Folgende Ernennungen fanden statt: 1. Tiszteletbeli tagokká: — Zu Ehrenmitgliedern: Bakeb E, C. Stüabt London. Db. Habtebt E. Tring. De. Hellmatb C. E. München. Lucanus Fb. Berlin. ScHALOW H. Berlin. Snouckaebt van Schaubüeg R. CH. báró Doom. 2. Levelező taggá: — Zum correspondierenden Mitgliede: Db. Stbesemann E. München. 3. Rendes megfigyelőkké: — Zu ständigen Beobachtern: Db. Dobning Henbik Budapest. KxBÁLY Iván Bogyoszló. Szabó Lajos Balatonszentgyörgy. Db. Szlávy Tibob Vágbánya — Budapest. Vitányi László Nagyatád. Wabga Kálbián Budapest. NEKROLOGÜS ä9a NEKROLOGUS. Fürbringer Miksa. 1846—1920. 1920. márciu.s 6-án hunyt el Hcidelbergben Dr. Fűrbbingbb Miksa professzor alig hogy 74. életévét január 30-án átlépte. Az anatómiának volt a tanára előbb Amsterdamban, azután Jenában, majd Gegenbaub nyugalomba vonulása után 1901. ápr. 1-én annak heidelbergi tanszékére került. FÜBBBiNGEB-rel egyikét a legkiválóbb morphologusoknak vesztettük el a nagy Gegenbaub iskolájából. Munkásságának java része a gerincesek mellső végtagja izmainak és idegeinek összehasonlító anatómiája terén mozgott. A múlt század 60-as éveinek a végén, amikor a fiatal Fübbeingee snunkásságát megkezdte, erről a sokszor földolgozott tárgyról ugyan már nagy irodalmunk volt, de ez az irodalom nem az összehasonlító bonctan nézőszögéből vizsgálta az izmokat, hanem tisztán az izmok leírására szorítkozott. Ennek következtében gazdag sikert igért oly méretű <)sszehasonlltó anatómusnak, amilyen Füebbingee volt és csakhamar megjelenő munkái valóban úttörők. Fttörök, mert ő volt az első, aki hangsúlyozta, hogy az Izmok földolgozásánál az Izmokat beidegző Idegekre is tekintettel kell lenni, ideg és izom együvé tartozik és motorikus egy- séget képez. Az izmok az idegek végkészülékei. Csak az idegek segít- ségével hasonlíthatók össze rendszeresen az Izmok. Az Idegek a külső és belső alkalmazkodási feltételeknek kevésbbé vannak kitéve, mint az Izmok, ezért jobban megtartják az eredetibb vonásokat. Segítségükkel könnyebben mutatható ki tehát az Izmok homologlája. Nem feladatom e helyütt a morphologus Fübbingbb tudományos működésének további vázolása, ■Si következő sorok az ornithotomust illetik. Fűbbeinger az ornithologusok körében 1888-ban megjelent hatalmas müve révén vált Isirieretessé : Untersuchungen zur Morphologie und Systematik der Vögel. Zugleich ein Beitrag zur Anatomie der Stütz- und Bewegungsorgane. I. B. Amsterdam und Jena. Ehhez a munkához — évekig tartó folytonos munka eredménye — a gazdag anyagot az amsterdami „Natura Artls Magistra" eimü királyi zoológiai társulat állat- kertje szolgáltatta. Vele az eddig csak egyes bélyegekre támaszkodó ornithologlal rendszertant biztos tudományos alapra helyezte. A vállöv, mellcsont, felsőkarcsont, a váll és felsőkar idegeinek és Izmainak alapos alaktani tárgyalása után kritikailag meg%'ilágltja a madártest külső alkat- részeit, az oologiai, bonctani, ontogenetlkai, biológiai, palaeontobgiai, ^94 NEKROLO&US földrajzi kutatások eredményeit és megvizsgálja rendszertani értéküket^ miközben a fősúlyt a belső bonctani bélyegekre fekteti. Mindezen vizsgá- latok alapján, tehát nem csupán az izmok és idegek alapján, azután egy genealógiai madárrendszert állit föl. Ebben Fűebringbr csak kivételesen terjeszkedik ki az alcsaládokra és nemekre, a fajokra pedig egyáltalában nincs tekintettel. Ki kell emelnem, hogy ebben a művében a madaraknak a többi sauropsidához való viszonyát is fejtegeti, ahogy ez benne munkássága közben kialakult. A munka minden sorából a kiváló képzett- ségii összehasonlító anatómus szól hozzánk, aki közli velünk kételyeit is s az egészen oly szerénység ömlik végig, mely ritkítja párját. 'Már ;1751 foliooldalas és 30 táblával diszitett munkája előszavának végén mondja: „Ha csak egy ember merit buzdítást belőle további gyümölcsöt fakasztó munkához, akkor célját elérte." E munkával uj korszak kezdődött a tudományos madártanban és minden időkre megmarad a madáralaktan és madárrendszertan egyik legbecsesebb forrásának. Hisz belőle fakadt ^gész mai rendszertanunk. A Journal für Ornithologie 1889. 37. kötetében megjelent tőle : Einige Bemerkungen über die Stellung von Stringops und den eventuellen Herd der Entstehung der Papageien, sowie über den systematischen Platz von Jynx'' és az Ornith. Monatsschrift 1890. 15, kötetében: „Über die systematische Stellung der Hesperornithidae". Az 1891-ben Budapesten megtartott és eredményeiben oly gazdag n. nemzetközi madártani kongresszus magyar tudományos bizottsága föl- kérte FÜEBBiNGEBt, hogy 3. 3. sectio, a madarak anatómiája részére vállalja a referensi tisztséget. Fürbbingeb nagyon örült, hogy ez a kon- gresszus elsőnek a madáranatomia részére külön sectiot biztosított és felejthetetlen Herman OTTÓnk szavait idézve „csodálatra méltó körül- tekintéssel és világossággal megfogalmazott" referátumot küldött be a madarak anatómiájáról, mely az 1887 — 1890. évek irodalmát felöleli. Maga személyesen betegsége folytán nem vehetett részt a kongresszuson. 1902-ben egy nagyobb munkában : „Zur vergleichenden Anatomie des Brustschulterapparates und der Schultermuskeln der Vögel" még egyszer visszatért egykori tárgyához. A Magyar Királyi Madártani intézet a nagy ornithotomusban tisz- teletbeli tagját gyászolja. Emlékét mindenkor tisztelettel őrizzük. Dr. Gbeschik .Ienö. Hauer Béla. 1847—1920. Áldásos munkás életének 74-ik évében 1920. augusztus 8-án halt meg Hauee Béla hart ai földbirtokos, intézetünknek 1898 óta levelező NËCROLOG 295 tagja és törekvéseinknek luindenkoron szives és kézséges támogatója. 1847 február 27-én született Budapesten s a keszthelyi gazdasági akadémia sikeres elvégzése után egyideig mint uradalmi intéző működött", majd pedig saját hart ai gazdaságát vezette, [gazi színmagyar jelleni volt, aki élénk részt vett községe és megyéje közéletében, vagy félszáz nobile officiumot viselt, de jövedelmező tagságot egyet sem. Távoli rokoir- ság és mély barátság fűzte Hebman OTTó-hoz, akinek néprajzi gyűjtéséhez igen sok adattal jártdL hozzá. Melegszívű madái'védő és élesszemű megT figyelő volt, amiről tamiságot szolgáltat egyetlen nagyobb madártani közle- ménye: „A vetési varjú életmódja és gazdasági jelentősége kishartai gazn daságomban", mely az A(|uila 1904. évi XI. évfolyamában p. 318 — 327 jelent meg. Ebben nnntaszerű gondos, az év minden egyes napjára kiterjedő megfigyelések alapján vázolja a vetési vcirja. életmódját és gaz- dasági szerepét, ugy hog^' az idevonatkozó irodalom legértékesebb közleményei közé tartozik. Mint Pestmegye közéletének egyik igen ti^kih^ télyes tagja természetesen szálka volt a gyászos emlékű vörös m-alom szemében, amelynek pribékjei öt is halálra Ítélték, melytől csak öngyil' kossági kísérlete mentette meg. Megérte még a rémuralom összeomlását a gondos ápolás még egy ideig talpraállitotta. de a kiállott izgalmak idő előtt sírba vitték. Emlékét kegyelettel őrizzük. a^„^^^^ i.-^.-c - "^ oCHEínK JAKAB. NECROLOG. Max FOrbringer 1846—1920. Ám 6. März 1920 verschied in Heidelberg Prof. Dev Max P^ürbbingek- nachdem er kaum sein 74. Jahr (am 30. Januar) übersclu-itt. Als Priilessop der Anatomie erst in Amsterdam, dann in Jena tätig, wurde er nachdem Gegenbaur in den Ruhestand trat, als dessen Nachfolger nach Heidelberg berufen, welche Stelle er am 1. April 1901 anti-at. Mit Fübbbingee ist einer der bedeutendsten iVIorphologen aus der Schule des grossen Gegen.-,- baür's heimgegangen. Sein Hauptarbeitsgebiet war die vergleichendei Anatomie der V^ordenixtremität der Wirbeltiere mit ihren Muskeln und, Nerven. Zu Ausgang der 00. Jahre des vorigen Jahrhunderls. in welchei: Zeit der junge Fürbeinger zu arbeiten begann, lagen zwar schon viele Muskelbeschreibungen dieses so oft behandelten Gebietes vor, diese waren jedoch blosse Beschreibungen, ohne vergleichend anatomisch verwertet zu sein. Ein reiches Feld winkle hier einem vergleichenden. Anatomen vom Schlage Fürbringee's nnd seine bald darauf erscheinenden Arbeiten 296 NECROLOG wirkten bahnbrechend. Bahnbrechend, weil er als erster betonte, dass bei der Bearbeitung der Muskeln auch die dieselben innervierenden Nerven berücksichtigt werden müssen, Nerv und Muskel gehören zusammen und bilden eine motorische Einheit. Die Muskeln sind als Endorgane der Nerven zu betrachten. Eine methodische Vergleichung der Muskeln ist nur mit Hilfe ihrer Nerven möglich. Die Nerven sind weniger den äusseren und inneren Anpassungsbedingungen ausgesetzt, als die Muskeln und darum zeigen sie ein ursprünghcheres V^erhalten. Mit ihrer Hilfe ist es daher leichter die Homologie der Muskeln festzustellen. Es ist liier nicht der Ort weiter auf die wissenschaftliche Tätigkeit Fürbbingeb's als Morphologen einzugehen, die nachstehenden Zeilen seien dem Oniithotomen gewidmet. FüEBßiNOEE wiu'de den Ornithologen durch sein im Jahre 1888 erschienenes Riesenwerk : Untersuchungen zur Morphologie und Systematik der Vögel. Zugleich ein Beitrag zur Anatomie der Stütz- und Bewegungs- organe I — 11. Amsterdam und Jena, bekannt. Mit diesem VV^erke, au welchem er jahrelang arbeitete und zu welchem das reiche Material dei- Zoolog. Garten der kgl. Zoolog. Gesellschaft „Natura Artis Magistra" in Amsterdam lieferte, wurde die bisherige nur auf einzelne Merkmale sich stützende ornitbologische Systematik eigentlich erst auf eine sichere wissenschaftliche Basis gestellt. Es werden darin Brustgürtel, Brustbein. Oberarmknochen, Nerven und Muskeln der Schulter und des Ober;irms eingehend mor[)holo- gi.sch behandelt, dann werden die äusseren Bestandteile des \'ogelkörpers, die oologischen, anatomischen, ontogenetisehen, biologischen, paläontolo- gischen, goographischeii Untersuchungen kritisch beleuchtet und ihr taxo- nomi-cher Werl geprüft, wobei auf die inneren anatomischen Merkmale das Hauptgewicht gelei^i wird. Auf Grund alier dieser L'ntersuchnngrn wird hierauf ein genealogisches Vogelsystem gegeben. Hierbei geJil FüBBEiNGER nur ausnahmsweise auf Subfamiüen und Gattungen ein. die Behandlung der Species lag ihm fern. Hervorzuheben ist, dass er hier auch seine Anschauungen über die Beziehungen der Vögel zu den anderen Sauropsiden niederlegte. Aus jeder Zeile spricht der durch und durch geschulte vergleichende Anatom, dei- uns auch seine Zweifel nicht vor- enthält mit einer Bescheidenheit, die ihresgleichen sucht. Sagt er doch gleich um Ende des Vorwortes zu dem 1751 Folioseiten und oO Tafeln umfassenden Werke: „Gaben sie auch nur einem Menschen Anregung zur weiterer fruchtbringender Arbeit, so haben sie ihre Bestinunung erfüllt". Mit diesem Werke begann eine neue Epoche in der wissen- schaftlichen Vogelkunde und es wird für alle Zeiten eines der wertvollsten Quellen der Vogelmorphologie und Vogelsystematik bleiben. Ruht doch auf demselben unsere ganze heutige Systematik. Im Journal für Ornithologie Bd. 37, 1889 erschien von ihm: , Einige NECROLOG 297 Bemerkungen über die Stellunjí von Stringops und den eventuellen Herd der Entstehung der Papageien, sowie über den systematischen Platz von ilytix" und in der Orntth. Monatsehrift, Bd. 15, 1890: „Über die syste- matifhe Stellung der Hesperornitliidae". Vom ungarischen wissenschaftlichen Comité des an Ergebnissen so reichen iL Internat. Ornitholog. Congresses zu Budapest 1891 wurde FüBBBNiGEE zuui Reicrcnten der 3. Section, Anatoinie der Vögel auf- gefordeit. welcher AnlTorderimg er mit grosser Freude Folge leistete — da dieser Congress der erste war, der eine besondere Section für die Anatomie der Vögel aufstellte — und ein „wundervoll umsichtig und klar verfasstes" — (Worte unseres unvergessJichcn Otto Hermak's) — Referat über die Anatomie der Vögel der Jahre 1887 — 1890 einsendete; aus gesimd beiti ichen Rücksichten konnte er am Congress persönlich nicht teilnelmien. im Jahre 1902 kam Fűbbeingeb in einer grösseren Arbeit: „Zur vergleichenden Anatomie des Brustschulterapparates und der Schulter- Muskeln der Vögel" noch einmal auf sein einstiges Thema zurück. Das Kiinigl. Ungarische Ornithologische Institut betrauert in dem grossen Ornithotomen sein Ehrenmitglied. Sein Andenken werden wir stets in Ehren halten. De. Eugen Gbeschik. Béla von Hauer. 1847—1920. Am 8-ten August 1920 starb im 74-teii Lebensjahre Bela v. Hauer, Grvmdbesitzer in Harta, seit 1898 correspondierendes Mitglied des Insti- tutes, ein stets bereitwilliger Fördei-er unserer Bestrebungen. Hauer wurde am 27-ten Feber 1847 im lUidapest geboren, betätigte sich nach der erfolgreichen Absolvierinig der landvvirtschafthchen Akademie zu Keszt- hely einige Jahre als Gutsverwalter und bewirtschaftete dann seinen eigenen Grundbesitz in Harta. Er war ein typischer ungarischer Charak- ter, nahm regen Anteil am öffenllichen Leben seiner Gemeinde und des Pester Komitates und bekleidete als solcher ein halbes Hundei-I Ehren- stelleii, aber keine einzige, welche ihm ausser der Ehre noch irgend etwas eingetragen hätte. Mit Otto Herman verband ihn eine weitläufige Verwandschaft und eine ungemein innige herzliche Freundschaft, welche von der Zeil ihi-es gemein schafthchen ethnographischen Sammeins datierte. Er war ein warmherzigei- Vogelfreund und scharfsichtiger Beobachter, wovon seine einzige grössere ornithologische Pubhcation: „Lebensweise und landwü^tschaftliche Bedeutung der Saatkrähe auf meinen Landgute 298 NECROLOG bei Kisharta". welche im XI. Jahrgange (1904) der Aquila p. 318—327 erschien, ein beredtes Zeugnis ablegt. In dieser wird die Lebensweise und die Rolle der Saatkrähe in der Landwirtschaft von Tag zu Tag in mustergültiger Weise geschildert und gehört dieselbe zu den wert- vollsten Produkten der einschlägigen Literatur. Als leitende Persönlich- keit der ganzen Umgebung war er natürlich dem roten Regime im Wege und wurde er auch zum Tode verurteilt, welchem er nur- durch einen misslungenen Selbstmordversuch entgehen konnte. Den Zusammen- brach der roten Herrschaft konnte er noch erleben, die sorgsame Pflege hielt ihn auch noch einige Zeit lang aufrecht, infolge der ausgestande- nen Aufregungen ereilte ihn jedocs der Tod vor der Zeit. Ehre seinem Angedenken. .Jakob Schenk. INDEX ALPHABETICUS AVIUM. A zárójelben levő számok az idegen nyelvű szövegre vonatkoznak, ha az illető fajok egyúttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten ZaUen beziehen sicli auf den fremdsprachigen Text, wenn die b e t r e.f- f e n d e n Arten auch im ungarischen Texte angeführt sind; die Seitenzahl der i m gemeinsamen Texte be fi ii d 1 i che n N amen w i r d o Ii ne Kl a m ni e r a n g ei f ü h ]• l. Acanthis cannabina 40, 115, 116, 117, 145, 146. 147, 150, 151, 152, 153, 154, 156, 160, 162, 163, (215), 258, 261, 262, (276), (279), (280). — flavirostris 254, (272). — linaria 117, 145, 146, 147. (214). " Accentor coliaris 109, Í206). — moduláris 40, 42, 52, 54, 109. 146, 151, 154, 155, 158, 160, 163, (207). Accipìter nisus 9, (13), 56, 92, 95, 145, 147, 150, 151, 154, 155, 156. 157, 158, 159, 160, 163. (189), (192). Acrocephalas aqnaticus 79, 107, (175), (205). — arnndinaceus 42, 43, 44, 45, 50, 52, 53, 79, 107, (175), (205). — palustris 53, 79, 107, 163, 164, (175). — schoenobaenus 50, 79, 107, (175). (205). — streperus 43, 107, (205). Actitis hypoleucus 42, 50. 133, 149, 152. (231), 247. Aegithalos caudatns europaens 54, 120, 145, 146, 147. 154, 159, 160. 161, 162, 163, 164, (218). Aegolius Tengmalmi 97, 98, (194), (195). Alauda 112. — arvensis 40, 42—45. 47—54, 112, 147, 150, 151, 154, 155, 157, 160. (210), 246, 259, 260, (277), (278). Alcedo ispida 12C,, 145, 159, (224). Anas acuta 43, 142, 147, 157, 158, 159, (240). — boschas 40, 42, 43, 44, 45, 49, 142, 145, 146, 151, 153, 154, 156, 157, 158, 159, (239), 263, (281). — crecca 40, 43, 44, 45, 142, 149, 150, 151, 152, 158, 154, (240). — penelope 40, 47, 143, 145, 148, 154, 155, 156, 157, 158, (240). Anas querquedula 43,45. 142, 149, 150, 151, 152, 153, 154, 157, 158, 159. (240), 264. — purpureo-viridis 78, 144, (173), (21^1). — streperà i-3, 142, 152, 1.54, 158, (239). Anser albifrons 154, 155, Ï58, 245, 255, (266), (273). — erythropus 255, (273). — fabalis 40, 46, 49, 55, 142, 145, 153, 154, 157, (239), 244, 245, 255, (265), (266), (273). — ferns 43. 44, 47, 61, Í70), 150, 151, 154i 155, 157, 158, 159, 255, (273). — hyperborens 156. — neglectus 255, (273). Anthoscopus pendnlinus 121, 153, 161, (218). Anthus canipestris 42, 50, 112, 148, 149, 158, 161, 162, (209). — pratensis 42, 43, 50, 52, 111, 145, 147, 151, 152, 153, 157, 158, (209). — spinoletta Ili, 145, 151, 155, 156,157, 158, 162, (209). — triviális 40, 50, 51, 52, IH. 147, 148, 151, 152, 153, 154, 158, 159, 162,164, (209), 262, (280). Aquila clanga 80, 91, 92, (188), (189). — chrysaëtus 88, 91, 92, 150, 163, (188), (189), 244, (264). — heliaca 68. (70), 91, (188). — pomarina .55—60, 91, 92, (188), (189). Archibuteo lagopus 40, 42, 93, 95, 147, 150, 157. 158, 164, (190), (192). Ardea cinerea 9, (14), 42, 43—48, 51, 67, (70), 135, 147, 151, 152, 153,154,155, 158, (233), 244, (264), (265). — purpurea 9, (14), 43, 50, 51, 135, 152, 153, (233). Ardeola ralloides 136, 153, (234). 300 INDEX ALPHABETICIIS AVIUM Ardetta minata 48, 136, (234). Agio accipitrinas 97, 98, 150, (195). — otas 97, 98, 150, (195). Astur palumbarins 9, (13), 92. 95, 145, 146, 147, 150, 155, 161, (189), (192). Athene noctua 78, 96. 98, 161, (174), (193), (195), 264. Bombycilla garrula UH, 147, 157, 160, (216), 264. Bonasa bonasia 130, (227). Botanms stellarÌ8 43, 44. 45, 47, 135, 136, 148. 152, 163, (233). Branta bemicla 255, (273). Babo igrnavus 98, (195), 255 — 257, (273 -275^ Bateo communis 40, 42, 4i, 48, 50, 52, 56, 93, 95, 100, 145, 146, 147. 150, 151, 155. 156, 157, (190). (192). — ferox 254, 255, (272), (273). Caprimulgas eoropaeas 44, 46, 48, 52, 53, 125, 148, 159, (222), 264. Cardnelis elegáns 116, 145, 146, 147, 149, 155. 156, 157. 160, 162, 163, (214), 258. 261, (276), (279). Carpodacas rosens 115. Cerchneis Nanmanni 9, (H), 88, 95. (185), (192). — tinnuncnlas 9, (14), 42, 41, 46, 48, 49, 52, 53, 54, 88, 95, 146, 147, 150, 151, 152. 153, 154. 150. 158, (186), (192). -r- vespertinus 9, (14), 46. 88, 89, 95, 148, 152, 153, 158, 1.59, 160, 161, 162, 164, (186), (192). Certhia famiUaris 122. 116, 147, 150, 151, 156. 157, (219). Cbaradrins apricarius 43, 131, 1.55, (228). — dubins 44, 46, 131, 148, (228). — morinollQS 131, (228). Chrysomitris citrinella 117. — spinas 53, 55, IIB, 145, liö, 147, 155, . 156, (214). Ciconia alba 42—51, 53, 54, 135, 147. 148, 149. 15Î. 152, 153, 158, 162, . 164, (232). — nigra 42, 48, 135, 151, 152, 153, 163. 164, (232), 256, (273). Cinclas aquaticus médias 40, HO, (208). Circaëtaa galUcos 55, 56, 91. (188). Circas 9, (13), 68, (70). — aeraginosas 43, 94, 95, 151, 152, 153, 154. 1.55, 156, 158, 159, (191), (192). 255, (173). — cyanens 40, 43, 52, 94. 145, 147, 150, 151, 152, 15.3. 154, 1.55, 156, 157, 158. 162, 163, (191), (192), 255, (273). — macrouras 43, 48, 9i, (192). — pygargus 95, (192). Clivicola riparia 4;!, 45, 47, 50, 121, 148. (222), 247. — rapestris 121. Coccothranstes vulgaris 118, 147, 153, 160, 163, (216), 258, 261, 26Í-, (276), (279). Coloeus monedula 1 16, 150, 155, 157, 252, 2.53. (271). collaris 100, (197). — — spermologns 100, (197^ Columba livia 82, 129, (179), (227). — oenas 40, 42, 44, 46, 47, 48, 50, 51, 52, 53, 54, 129. (226), 247. — palumbus 10. 12, 43, 46, 47, 48, 50, 51. 52, 53, 129. (226), 217. Colymbus 9, (14). — articus 138, (236). — Immer 139. — lumme 138, li5, (236). Coracias garrula 42, 46, 47, 48, 5i), 53, 125. 148. 149, 159, 161, (199), (22.3). Corvas corax 99, 163. (196). — comix 9. (13), 16, 20, 21, (22), (26), (27), (28), (29), (30), .54, 99, 150, 155, (197), 252, 253, (271). — corono 9, (14), 99, (197), 2 li, (265). — frugilegus 20, 21, (26), (28), 47, 54, 99, 116, 150, 157, (197), 2i7, 252, 253, (271), 295, (297). Cotnrnix communis 40, 42, 43, 45, 46, 47, 48, !9. 50, 51, 52, 53, 129, 153, 163. (227), 260, (278). Crex pratensis 45, 46, 48, 50, 52, 53, 137, 163, (234). Cuculus canorus 40, 42, 43, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 125, 148, 152, 153, 159, 100, 102, 163, 164, (223), 247. Cygnus musicus 141, (239), 250, 255, (269), (270), (273). — olor 141, (239). INDEX ÄLPHABETICUS AVIUM 301 Cypselüs apus 40, 46, 48, 52, 53, 124, 169, 163, (222), 247, 264. — melba 82, (179). Delichon urbica 34, 35, (37), (38), 42—55, 96, 124, 147, 148, 151, 152, 153, 154, 159, 160, 162, 164, (194), (221), 247. Bendrocopus lencotos 127, (225). — major 36, 150, 155. pinetorum 54, 127, 146, (225). — médius splendidior 127, 146, (225). — minor 32, 160. hortorum 127, 146, (225). Dryocopus martins 127, (224). Egretta alba 42, 47, 51, 67, (70), 136, 148. 152, 163, (233), 244, (265). — garzetta 67, (70), 136, 153, (233). Elanus coernleus 95, (192). Emberiza calandra 42, 44, 52, 114, 145, 146, 149, 151, 152, 156, 159, (211). — eia 113, 145, 146, 147, (212). — citrinella 113, 145, 146, 147, 149, 150, 151, 156, 157, 158, (211), 261, 262, (279), (280). — hortulana 254, 257, (272), (275). — lencocephalos 114. — schoeniclus 42, 145, 147, 149, 156, 157. Canneti 114, (211). Erismatnra leucocephala 143, (240). Erithacus luscinia 20, 42, 46, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 82, 106, 149, 153, 158, 159, 161, 162, 163, (179), (203), (243), 251, 252, 261, (270), (271), (279). — Philomela 47, 49, 82, 106, 161, 162, 163, (179), (203), (204), (243). — phoenicurus 18, 19, (25), 40, 42, 43, 45, 46, 48, 51, 52, 54, 55, 105, 149, 153, 154, 155, 159, 162, 163, (203), 247, 254. — — mesoleucus 253, (272). — rubecula 40, 42, 45, 46, 48, 51, 52, 53, 54, 55, 105, 147, 149, 151, 154, 155, 156, 158, 160, 161, 162, 163, (203). — svecica cyanecnla 50, 106, (203). — titys 40, 42, 48, 50, 52, 53, 105, 147, (202), 247, 254. Palco 9, (14), 88. — Basalen 42, 89, 95, 155, 157, (186), (192), 255, (273). Palco candicans 90, 95, 148, (192). — cherrng 90, 148, 255, (273). — peregrinus 40, 90, 95, 148, 152, 156, 157, (187), (192), 255, (273). — subbuteo 42, 48, 89, 95, 153, 154, 155, 159, 160, 161, 163, (187), (192). Pringilla coelebs 40, 46, 47, 48, 50, 52, 53, 54, 114, 116, 145, 146, 147, 150, 151, 154, 155, 166,157,159,160,(187), (212), 261, 262, (279), (280). — montifringilla 42, 115, 116, 145, 146, 147, 148, 150, 151, 155, 156, 157, 162, 163, 164, (213). Pulica atra 42, 43, 45, 46, 48, 50, 61, 62, (70), 137, 152, 153, 157, (234), 244. 245, (265). Oalerida eristata 113, 150, 151, 157, (210). Gallinago gallinaria 43, 46, 47, 48, 60, 52, 134, 145, 147, 148, 149, 153, (231). — gaUinula 43, 44, 45, 47, 134, 145, (231). — major 43. 134, (231). Gallinula chloropus 42, 43-46, 53, 137, (234). Garrulus glandarins 9, (14). 100, 146, 156, (198). Glareola pratincola 130, 152, 153, 158, (2271. Olaneidium passerinum 96, 98, (193), (195). Grus communis 44, 45, 49, 51, 68, 135, 151, 160, (233), 255, (273). Gypaëtus barbatus 88, (185), (243). Gyps fulvus 87, 156, (184), (243). Haematopns ostraleg^s 131, (229V Haliaëtus albiciUa 68, (70), 88, 90, 92,95, (187), Í192), 254, 255, (273). Himantopus eandidns 133, 151, (231). Hippolais icterina 40, 50, 51, 52, 53, 64, 107, 148, 149, 152, 163, (204), 246. Hiraaëtus pennatus 91, 92, (188), (189). Hirundo rustica 40, 42—55, 123, 147, 148, 149, 161, 152, 163, 154, 155, 168, 159, 160, 162, 163. 164, (221), 244, 247, (264). Houbara Maequeeni 130. Hydrochelidon leucopareia 140, (237). — leucoptera 139, 148, 153, (237). — nigra 140, 148, 152, 163. 159, 160, (237). 302 INI)EX ALPHABETICUS AVIUiM Jynx torquilla IS, 19, (25), (2ö). 31, 32, (36), (37), (38), 42, 47—55, ,89, 126, .•147, 148. 159, 160. 162. 163, 164, (224). iagopus mntns 82, 130, (179). Lanins collurio 40, 42, 44 — 48, 50—55, 99, 149, 154. 159, 161. 162. 1(^3. 164, (196), 258, (276). — excubitor 9, (14), 98, 146, (196). — minor 40, 42, 46, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 98, 153, 154, 159, 162, (196). — senator 99. 254, (272). Larus canus 141, 158, (238). — fuscus 141, 153, 159, (238). — marinus 141, 146, 153. (238). — minntus 151. — ridibnndus 42. 44, 135, 140, 146, 151, 153, 158, (238), 244, 245, (264), (265). Ligorinns chloris 40, 42, 46, 47, 51, 52, 53, 54, 55, 117, 145, 146, 147, 150, 153, 155, 160, (215). Limosa aegocephala 79, 151. 152, 153, (175). Locastella fluviatilis 41, 79, (175), 253, (271). — naevia 108, 163, i (205). — lascinioides 51, 53. Loxia curvirostra 41, 118, (216). Lullula arborea 45, 112. 147, 155, (210). Lnsciniola melanopogou 51. Lyrurus tetrix 82, 130, (179), (227). Mergus 9, (14), 151. — albollus 144, 146, 152, (242), 258, 259, (276), (277). — merganser 144, 152, (242). — serrator 144, 147, 152. Merops apiaster 51, 126, 148, 149, 159, 161, 162, 163, (233), Milvus ictinus 42, 52, 94, 95, 147, 148, 151, 152, 158, 159, 161, 162, 163,164, ., (191), (192), 255, (273). — migrans 52, 54, 94, 95, 151, 152, 153, 158, 159, 160, 161, 163, (191), (192). Monticola saxatilis 104, (202). — solitaria 82, (179), Montifringilla nivalis 114. Mfptacilla alba 41~54s 110, 145, 146, 148, 151,152,154, 155, 157, 163, (208), 246. Siotacilla boarula 41, 49, 55, 111, (208)v 263, (281). — flava 41—46. 49, 50, 111. 151, 152, 153, 158, (208). Muscicapa atricapilla 52. 53, 54, 55, 122, 152, 103, 154. 159, 162, (220). — collaris 41, 42, 46, 49, 50, 52, 53, 54, 123, 148, 151, 152, 153, 154, 158, 159, 162, (220). — grisola 41, 47, 49, 48, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 123, 148, 149, 152, 153, 154. 159, 161, 162, (221), 258, (276). — parva 52, 78, 122, 154, (174), (220), 254, (272). Neophron percnopterns 87, (184). Nucifraga caryocatactes 101, (198). macrorhynchos 101, (198). Numenius arquatus 43, 134, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 156, 157, 158, 159, (232), 2t4, (264). — phaeopus 151, 153, 154, 158. — tenuirostris 134, (232). Nyctea nivea 96, 98, (195). Nycticorax grisens 67, (70), 136, 151, 154, 158, (234). Nyroca clangala 42, 144, 146, 154, 156,(241). — ferina 43, 143, 148, (241). — ferruginea 43, 143, 149, 152, 154, 155, 156, 157, 158, (241). — fulignla 42, 143, 147, 152, (240). — rufina 143, (241). Oedemia fusca 143, (240). Oedicnemns scolopax 42, 131, (228). Oriolus galbula 41, 42, 44—54, 101, 110, 159, 161, 163, (208), 260, 261, (278), (279). Ortygometra porzana 44, 137, (234). Otis tarda 130, 145, 150, 151, 152, (228). — tetrax 130. Otocorys alpestris flava 43, 112. Otus scops 98, (195). Pandion haliaëtus 90, 95, 147, (187), (192). Pannrus biarmicus rnssicus 121, (219). Parus ater 48, 120, 160, (218). — caeruleus 18, 19, (25), 33, 34, 35, (37), (38), 55, 120, 146, 147, 149, 150, 151, 154, 155, 156, 157, 160, 161, 162. (218), 260, (278). INDEX ALPHABETICUS AVIUM 303 Paras cristatas mitratns 120. — cyanns tianschanicas 120. — lugubris 119, 146, 148, (217). — major 18, 19, (25), (26), 31, 32, 33, 34, 35, 36, (37), (38), 48, 55, 119, 145, 146, 149, 150, 151, 155, 166, 157, 160. 161, 162, (217), (218), 260, 261, 262, (278), (279), (281). — palustris 33, (37), (38), 146, 160, 161, 162, 258, (276). stagnatilis 120, (217). Passer doraesticas 9, (14), 32, 33, 34. 35, (37), (38), 55, 115. 150, 156, 157, 161, 163, (21.3), 260, 261, 262, (278), (279), (280), (281), 284, 288. — hispaniolensis 282—285, (286—290). — montanas 9, (14), 18, (25), 32, 33, 34, 35, (36), (37), (38), 55, 99, 115, 150, 151, 156, 157, 161, (213). Pastor roseas 101, (199). Pavoncella pugnax 42, 43, 47, 131, 148, 149, 152, 153, 154, 155, 158, (229). Pelecanus onocrotalus 139, (236). Perdix cinerea 129, (227), 260, (278). Pei-nis apivorus 93, 95, (190), (192). Petronia rupestris 116. Phalacrocorax 9, (14). — carbo 48, 139, 152, 153, 157, (236). — pygmaeus 67, (70), 139, (236). Phalaropus lobatus 137, 148, (235). Phasianus colchicus 260, 262, (278), (280). Phylloscopns Bonellii 79, (165). — collybita 41, 42, 43, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 106, 147, 151, 153, 154, 155, 157, 160, 162, 163, 164, (204), 246, 261, (279). — sibilator 47, al, 52, 53, 54, 55, 107, 152, 153, 158, 159, (204), 261, (279). — trochilus 41, 42, 51, 52, 54, 55, 79, 149, 152, 159, 162, (175). Pica rustica 9. (14), 16, 20, 21, (22), (27), (28), (29), (30), (37), 93, 96, 100, 150, 151, 163, (194), (198). Picoides trydactylus alpinus 128, (225). Picas canus 128, (225). — viridis pinetomm 128, 146, (226). Platalea leucorodia 47, 52, 67, (70), 135, 152, 153, 159, (232), 244. (265). Plectrophenax nivalis 43, 113, 145, 146, i211). Plegadis falcinellus 42, 47, 67, (70), 134, 153, (232), 244, (265). Podiceps cristatus 9, (14), 43, 51, 137, 153, 158, (235), 244, (265). — griseigena 43, 138, (235). — nigricans 42, 43, 138, 154, (235). — nigricolUs 43, 138, 152, (235), 245, (265). Pratincola rubetra 42, 50, 52, 102, (200). — rubicola 42, 48, 50, 52, 102, 147, 153, 160, 162, 163, (200). Pyrrhula rubicill# 41. europaea 55, 118. 145, 146, 147, 150, 151, 155, 156, 157, 160, (215). Ballus aquaticus 42, 43, 44, 45, 46, 136, (234). Recurvirostra avocetta 133, (231), 254, (272). Regains cristatus 41, 49, 54, 55, 109, 145, 151, 153, 154, 155, 157, 158, 159, 160, 163, (207). — ignicapillus 55, 110, (207). Rissa tridactyla 140, (238). Saxicola hispanica xanthomelaena 102, (199). — oenanthe 42, 43, 47, 48, 49, 50, 52. 102, 147, 149, 151, 152, 153,158,162. 163, 164, (199). Scolopax rusticola 41, 42, 44 — 53, 134, 145, 147, 155, 157, 158, (231), 245, (266). Seriaus canarins hortalanus 41, 43, 47, 51, 52, 54, 157, 158, 159. Sitta europaea caesia 19, 55, 121, 146, 148, (218), (219), 261, (279). Somateria moUissima 248—250, (266—269). Spatula clypeata 41, 43, 142, 151, (239). Storcer arins parasiticus 141, (238). — pomarinns 141, (238). Sterna hirundo 44, 140, 151, 153, (237). — minuta 140, 153, (237). Strix flammea guttata 97, 98, 147, (194), (195). Stumus vulgaris 18, 41, 43, 44—48, 50, 52, 53, 101, 147, 151, 157, (199), 246, 261, 262, (279), (280), 285, (289). Sumia ulula 96, 98, (195). Sylvia atricapilla 41, 42, 44, 45, 47, 48, 51, 52, 53, 54, 55, 109, 153, 159, 161, (206), 246, 261, (269). 304 INDEX ALPHABETICXiS AVIUM Sylvia borin 45, 51, 54, 108, 164, 160, 161, (175), (206), 246. — communis 41, 50, 51, 55, 80, 108, 154, 159, 161, 162. (175), (206). — cnrruca 41, 42, 47, 51, 52, 53, 54, 55, 108, 145, 147, 151, 152, 153, 154, 155, 159, 160, 162, 163, 164, (206), 246, 261, (279). — nisoria 41, 51, 52, 54, 108, 169, (205). Syrnium aluco 96, 98, 160, (194), (196). — uralense 82, 96, 98, 147, (179), (193), (19.5), (243). Tadorna cornuta 250, 251, (270). Tetrao urograllus 130, (227). Tichodroma muraria 121, 147, (219). Totanus 79, 145, 147, 153, 154, 155. — calidris 43, 45, 50, 133, 148, 152, (230). — fnscus 42, 152, 163. — glareola 133, 149, 155, (230). — nebularius 133, 148, 149, 152, (230). — ochropus 43, 53, 133, 147, 148, 149, 151, (230). — stagnatilis 133, (231). Tringa alpina 132, 168, (230). Schinzii 132, (230). — ferruginea 132, 148, (229). Tringa minuta 132, (230). — Temminckii 132, (230). Troglodytes parvulus 109, 145, H^. 147, 150, 151, 155, 156, (207). Turdus 103 145. — iliacus 41, f7, 104, (202). — morula 44, 45, 47, 54, 55, 104, 145, 14(5, 147, 151, 155, 157, 162, (201), 261, 262, (279), (280), (281). — musicus 41, 47, 48, 50, 51, 52, 54, 55, 103, 145, 1Ì7, 151, 165, 158, 159, 162, (200), 246, 261, 262, (279), (280). — pilaris 41, 42, 47, 103, 145, 146, 147, 156, 162, 163, (201). — torquatus alpestris 103, 104, 156, (201). — viscivorus 103, 145, 146, 147, 161, (201), 246. Turtur communis 42, 43, 46 — 54, 128, (226), 258, 2()0, (276), (278). Upupa epops 42— .54, 128, 147, 151, 158, 162, 164, (226), 257, (275). Vanellus capella 42—53, 131, 145, 147, 150, 151, 152, 154, 155, 156, 157, 158, (229), 244, (264). Vnltur monachus 87, 150, (185), (243). r M. KIR. MADÁRTANI INTÉZET. KÖNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT. ROVAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE. AQUILA MADÁRTANI FOLYÓIRAT ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE PERIODICAL OF ORNITHOLOGY JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE SZERK. REDACT. CHERNÉL ISTVÁN STEPH. v. CHERNÉL TOM. XXVII. BUDAPEST 1920. ARA HATVAN KORONA. MEGRENDELHETŐ A JV. KIR. MADÁRTANI INTÉZETNÉL - ZU BEZIEHEN VOM K. UNG. ORNITHOLOGI.SCHEN ' INSTITUTE (BUDAPEST, II. KERÜLET DEBRÖI-UT 15. SZíÁM). PREIS 200 KRONEN. - PRICE 2C0 CROWNS. - PRIX 200 COURONNES. Munkatársainkhoz ! Az Aqiűlába szánt összes közleiiiéiiyeket kérjük mindig legkésöJ)b az illető év iioveniber hó l-ig a M. Kir. Madártani Intézet „Aquila szer- kesztősége'' cíniéie Budapest, II., Dehrői-út l-ö. beküldeni. E határidőn túl beérkező közlemények csak a következő évfolyamba v(4ietők fel. Rendes és magánmegfigyelőinket kérjük, hogy voimlási jelentéseikben lehe- tőleg a madarak latin neveit használják és már betűrendben s z (^ d v e küldjék b e. Minden közleményt az ívnek csak egyik oldalára szíves- kedjenek Írni, Korrektúrát csak hosszabb cikkekről küldünk, azt is csak egyszer. A korrekturában hosszabb javítások vagy átdolgozások kerülendők. Hosszabb közleményekrí'il a szerzők 30^ — 40 drb különlenyomatra tarthalnak igényt. Az Aquila szerkesztősége. An unsere Mitarbeiter! Sämtliche Beiträge fiii- die Aquila bitten wir jedesmal spätestens bis zum 1. November des betrelfenden Jahres an die Adresse des Jvönigl. Ung. Institutes für Ornithologie, „Redaktion der Aquila" Budapest, IL, Debröi-iit 15. einzusendeii. Die nach diesem Termin einlaufenden Beiträge können, nur für den folgenden Jahrgang: Aufnahme finden. Unsere Beobachter bitten wir, die Vogelzugsdaten nach den lateinischen Namen der Vögel alphabetisch geordnet einzusenden. Die Manuskripte sind nur ein- seitig beschrieben einzuliefern. Korrekturbogen werden nur von grösseren Abhandlungen und nur einmal gesendet. Bei der Korrektur sind grössere Verbesserungen oder Umarbeitungen zu meiden. V^on grösseren Abhand- lungen erhalten die Verfasser 30 — 40 Stück Sonderdrucke. Die Redaktion der Aquila. Magyar Ornithologusok Önéletrajzai. Minthogy a M. kir. Matlártani ìjitézetbeii a fenti rím alatt össze akarjuk gyűjteni a hazai omitholugusok, főképpen pedi^' megfigyelőink és numkatcársaink önéletrajzait, azért felkérjük őket életrajzi adataik megírására és beküldésére. Tartalmazza ez az ön- életra^jz a szorosan vett életrajzi adatok rövid foglalatját, főképpen azonban azt. hogy milyen körülmények, vagy kinek a hatása tették órnitholognssá, milyen helyeken és mióta figyeli a madár- vonulást, mi volt a fömüködési iránya, tartalmazza azonkívül teljes irodalmi működésének s esetleges gyűjteményeinek jegy- zékét, amelyek évről-évre kiegészítendök s minden életrajzhoz mellékelendő egy fénykép, amelyhez a későbbi években ujabbak is járulhatnak.. Nem kételkedem benne, hogy megfigyelőink és munkatár- saink öröjnmel tesznek majd eleget ennek a felhívásnak s ebben az a belátás vezérli őket, hogy ezekkel az életrajzokkal becses és szívesen fogadott kultúrtörténeti okmányokat szolgáltatnak a magyar madártan jövő történetírói számára, akik alig tudnák azt megérteni, hogy a magyar madártani kutatás magas fejlettsége mellett miért részesült ép])en a történetre vonatkozó rész ily viszonylag mostoha, elbánásban. A beszolgáltatott életrajzok gondo- zásáért és kiegészítéséért felelősséget vállal Sc/ienk J. Autobiographien Ungarischer Ornithologen. Es werden alle ungarischen Beobachter und Mitarbeiter ersucht ihre Autobiographien, Literatur un Sauimlungen-Verzeich- nise, sowie Portraits für die diesbezügliche Sammlung des K. Ung. Institutes für Ornithologie behufs Aufbewalu'ung einzusenden. Kérelem az intézet tiszteletbeli és levelező tagjailtoz. | Az intézet cddigeló tisztára a szaktudások iránt való megbecsülése jeléül küldte ír." ..Aquila'' tolvíjiratát a külföldi tiszteletbeli és levelezi") tagúknak, a viszonzásnak minden várása és reménykedése nélkül. A jövőben se kívánunk ezen változtatni. Átmenetileg azonban kénytelenek vagyunk figyelmét íVilhivni országunk súlyos gazdasági helyzetére, pénzünk majdnem teljes elértlj telenedésére és arra. hogy ebből kifoly(')lag az intézet képtelen a külföldi szakmunkák beszerzéséi? Abban reménykedünk, hogy tagjaink átéi-zik az intézet súlyos helyzetét s külön lenyomataik, valamint önálló míiveik beküldésével legalábl) részlxín lehetővé teszik könyvtárunknak a szakirodalom termékeivel vall» í^yarapitását. I Cine Bitte an unsere £liren und Korrespondierenden Mitgliede^ Das k. inig. Ornitliologische Institut iihéiieichtc bisher seinen Alilgiiedern die Zeitschrift ..Aquila" íiussehliessiich nui- als Würdigung der Tätigkeit des Fachgelehrten, ohne dafür irgendeine Entscliädigung zu holTen oder zu erwarten. W'ii- vertreten auch jetzt und für die Zukunit diesen Standpunkt, doch (inden wir uns intei-imislisch gezwungen die Aufmerksamkeit unserer geehrten jMilglieder auf die schwierige wirtschaftliche iJage unseres Landes und nu\' die fast gänzliche AVertlosigkeil iiiiscicr Valuta aufzurufen, da uns dadurcii das IJeschaiïen der ausländischen Fach- lithMatiir ziii- Unmöglichkeit wird. Wir glauben _die Hollnung hegen zu dürfen, (lass uns unsere Mit- glieder in dieser schwierigen Lage beistehen werden und durch das Zusenden ihrer Separata und sclb^läiidigen Arbeit(>n wenigstens einen Teil der mangelnden Fachlitteratur beschaffen helfen. Request to our Honorary and corresponding. members^ The l!(i\al fhuigarlan Instidite of Oniithology liad Ihe custom tosend Ihe periodical „Aquila" !•> Il ^ honoi'jiry ;iii(| con-es|)onding jiiciiihcrs, as a .r l'attention de nos mem.bres trés honorés siu- ce fait, dans l'espoir, qu ils nous enverront tous lein-s ouvrages séparés et indèi)endants,: nous aidant de cette façon d'enrichir notre hil)liothèque ornithologiipie. aiilrement imparfaite. MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KÖNIGLICH UNG. ORNITHOLOGISCHES INSTITUT — ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY — INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE. BUDAPEST, II. KER., DEBRÖI-ÚT 15. SZÁM.