OL FOLIE MANU AU Hh índála HUE PEL EU UU ut 1) (HO URL Heat asta di u SIIT 1029 ARE! HONTE) y i PRE YOR] (HA Lao î ped NTH ED RARE ER LIL LOT IE HN plat AIA ie hon babel Va ht) RER OU Wikis aes Y 140 tiny 049841 tail EME 1) EIER RUE tetarárt tás RENTE EM i. s pesaro NO apr ì aibime] Ni, am Kat fi Pt ana Mi Bat allen LICE Aa RFO ba a sr a Done RSS Int - fa: wt i sur a = peer iù Lt ké = EHEHENTE HERE + Vu spari 4 LC ti ri a AH ji _- ae 40 ah Rea aah sy anne ER Meran Hyg Pat Le ty) d RR da 42 Uae dr te IB ay 1 a os AA RACE RUS 4 M. KIR. MADARTANI INTÉZET. KÔNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT. ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY, INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE, AQUILA MADARTANI FOLYOIRAT. ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE. PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE. SZERK. REDACT. DR. CSÖRGEY TITUS DR. TITUS CSÖRGEY TOM. XXXVIII-XL1- BUDAPEST 1931-1984. ARA BELFÖLDÖN TIZENÖT PENGO. PREIS FUR DAS AUSLAND 20 PENGO. È DELHETO A M. KIR. MADARTANI INTEZETNEL — ZU BEZIEHEN VOM K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUT BUDAPEST, II. HERMAN OTTO-UT 15. “we Tan À pr A Pas AQUILA BUE ——— A MAGYAR KIRALYI MADARTANI INTÉZET FOLYOIRATA ZEITSCHRIFT DES KÔNIGLICH UNGARISCHEN ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES | 3 À = GEGRÜNDET VON OTTO HERMAN "MEGINDÍTOTTA HERMAN OTTÓ SZERKESZTI DR. CSÖRGEY TITUS REDAKTEUR DR. TITUS CSÖRGEY XXXVII-XLI. ÉVFOLYAM € 1931—1934. » JAHRGANG XXXVIII-XLI. 2 TÁBLÁVAL ÉS 17 SZÖVEGÁBRÁVAL. MIT 2 TAFELN UND 17 TEXTFIGUREN. BUDAPEST A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVÁNYA. EDITION DES K. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 1934. Kiadatott 1935 mäjus 15. — Frs | i a i fi BUDAPEST, 1935. ' MAGYAR KIRALYI ALLAMI NYOMDA. Eee 2504/1988. | I. TARTALOM. ANNOK SZABO JANOS: Középső sárszalonka fészkelése . . . m mern BÁRSONY GYORGY: A debreceni erdők madärfaundja . . 2 . . . . mern Kr — — A házi rozsdafarku beszürödese az alföldi városokba , . » . . 2 2 2 , . . — — Reznektüzok Mikepércsen . . . . 2 2 2 . . . ais AVE hp eure — — A sordély megfogyatkozása Borsod megyében , . 2 2 . m m .......... BODNAR BERTALAN: Fakökeselyü gyakori megjelenése 1933 őszén Hódmezővásárhelyen DR. BOROS ISTVÁN : Rendellenes csőrképződés a kis fakopáncsnál (1 ábrával) . , . . . BUTURLIN SERGIUS: A vetési lúdfajták szemléje. . . . . , a 2. er CHARTERIS GUY: A rövidujjü pacsirta fészkelése a Hortobagyow CIRO LAGO CUOCO CSATH ANDRAS: Gatyäs ölyv tömeges megjelenése . . . . . . m m m en ESORNAHRICHÄRD-ERReher-vadiudakeuar ANNEE NES LL ASP A CE MNT e iN Madarfogassaszentaio TIszamentén vali SON NE ER DR. CSORGEY TITUS: Madärvédelmi tanulmányok 1931—34-böl. 8 ábrával . . . . . . Ze EAN SEDONATOlGBKAK+ madärellensegei: CAE EURE, PRE ROME che i RODA massy Gyorgy DEKTOIORUSaN N Me ate — — Dr. Berlepsch Janos baéré-nekrologusa : . : a a 2. 2 2 .. 20% ROMENA = —illi#WFernbach:-Karolyné nekrologusa ‘i de MEN EU NINE IAA e E — — gyulai Gaäl Gaszton nekrologusa . . sak . . 2 2 000600 000 Bibs Cae DR. DORNING HENRIK : A sarlösfecske fészkelése Budapesten 1934-ben. . . . . . . . DRSENTZ GÉZA S Hakökeselyii Tihanybanı ee EM EURE OPEN a a FARKAS JANOS: Az erdei szalonka fészkelése az Alföldön . . . . 2 , . . . = USE FRIEDRICH OSZKAR: Phalaropus fulicarius mäsodik elöforduläsa en re GONVERDEZSORE Gyureyalag Kötyent in... LU CORDON NO SEA aunty o TENTE GROTE HERMAN: A vetési lüdfajtäk inmertet6 jegyei . . .:. A hen X 5 HAGEN WERNER: A vonulö madarak tavaszi erkezese Liibackben HMS amit hottie lo HAUSMANN ERNŐ : Megjegyzések a keresztesörü magyarországi inväzi6ihoz , . . . . . — — Az 1931 évi augusztusi és szeptemberi rossz időjárás hatása a madärvilägra Türkösön a AN GE MAS UNE (OM AO N leere HEGYMEGHY DEZSŐ: Lanius senator Győr megyében. . . 2 . En nenn Er SZ Düvar KeSGi ClOLOTGUIASAe (élsz zat ALU AN ARE en otic tet the re Sarınelkullepitetb.Tustiriecake-teszeki fit. AL aha soe HOCHEKKER ALAJOS: Énekes hattyúk a Balatonon. . . . . . . . . . . . . . . . . HORVATH JÖZSEF: A Terek eank6 (Terekia cinerea Güldenst.) első előfordulása MASYALOLSZARNONE te data atta ha tar a hat Hel fee lee vetné s HRABÁR SANDOR: Kék vércse beözönlése az Erdős Kárpátok alján . . . . , . . . . ne ATAZROVV-INVAZAOK) I ee ON at RINO ta De tele rebelle KABACZY ERNŐ : A réti fülesbagoly újabb fészkelése Tarpan. . . . . . . . . EU KALMAR ZOLTAN: Nyaktekeres második kôültése . . . 2 . . . 2 . . . . MS ENS KAMNER ALFRED: A Buturlinlüd Erdélyben . . . . . . . . . . . . . Bho AMIE un Stercorarius parasttieus IE SN oy cl sie ees ee ol le Ge ee KIRALY IVAN: A csiesörke a Kisalföldön. . . : 2: 2 2 2 2 2 ee. we Sc aa ele DR. KLEINER ENDRE: Vörösfejű gébics Magyaróváron . . . . . . . . . . bte u A SATIOSPLOCEKE2SODLOMDAN! ES, rn ce ee ehe eee Talia ele tele — — A lôcsér újabb előfordulása hazánkban . . . . . . . 2 . . . ON — — Dolmänyos varjak vetési varjütelepen . ... . . . . . ER oeil et et ete lue — — A billegeté canké büyärfutäsa . . . . . . . rate USENET SAONE — — A VIII. Nemzetkôzi Madärtani Kongresszus Osfürdban SAR aes Ve EPA ‘DR. LAMBRECHT KALMAN: Robert Wilson Shufeldt nekrologusa . . » . 2 2 22 . , v. LAZAR FERENC: Az erdei szalonka tavaszi megjelenésének egyik jele . . . . . . . LINTIA DENES: A réti fülesbagoly újabb fészkelése Temesváron . . 2 2 2 2 « «+ . . v. LOKCSANSZKY ANDRAS: A tolnamegyei gyurgyalagtelepek . . , 2 22220205 LÜHNSDORF FRIGYES: Vonul foglyok c : ... ÉTÉ Got oe MATUSOVITS PETER: Szemelvények a madarak CRIS munkájából Re ae ete 367 396, 397 367 397 219—222 346, 347 371 381 396 9—20 253—255 472, 473 473, 474 474, 475 475 358 367 356 369, 370 354 211—214 114 378, 379 380 397 355 372 390 372 362 371 371 352 389, 390 227, 228 381 360 355 358 371 389 392 471, 472 485 385 353 179—182 379 398, 394 9 TARTALOM DR. MAUKS KAROLY: Lanius senator újabb fészkelési helye a borsodi Bükkben — — A csicsörke elterjedésének újabb adatai . . “2. 2. 2 nn mn . . 0 e nen — — Az 1880-as évekből származó csicsôrke adatok . . . . . 2 2 2 2 2 . . 3 Weta —— —— ‘Damusicolurio madarpuszhitàsa vt. jele lta e e mune. E ee: MIKOLAS KALMAN: Gulipän Szil vidékén . . . . . 2 2 2 2 2 . . RITA NAHEN DR. NAGY JENŐ: A rövidujjü pacsirta (Calandrella brachydactyla Leisl. Ji uj feszkelömadär MAZAnE Dan i ee Eee NI O SUSINO CIRO A ES AE I I en — — A vetési ludak üjabb rendszertani Re ER State La ara es Me ua hie ine PE O 5 — — A balkáni kacagó gerle (Turtur decaocto decaocto Friv.) új | fészkelémadér RA OFSZALON MSI EN UNE A RI RA TSI CS CE AT — — Az első csizfeszekalj danse orne ety RI ee FAT CITE Lee ara — = — A h4zi rozsdafarkü fészkelése a Nagyalfoldon 5.2.00 % e NM ana == == A ‘esicaorke fészkelése ‚az-AHoldon NARNIA VU AUS canal ie RNA = \4— A nyirfajd ia Magyar ‘Alfold6n: e ee su le pie DE RL ERI == Oolymbüus: archicusn TÀ CAO ONE fe RE NE SR RE Le CO Kelten iota ORE — — Nagy daruvonuläs 1933 GL 22-6 -enlDeprecen Helett ee ‚Kerle — — Keresztesörüek a debreceni Nagyerdöben . . . . . . . . . . An s Ate, deo LIS — — A gödenyek újabb előfordulása Magyarországon . . . . . . . . . . PE AN « — — Megfigyelések a füleskuvik (Otus scops L.) életéből . . . . . AER ee IE — — Az Uria és Somateria nemzetségbe tartozó fajok helyes magyar nevei . Jeers NAGY LASZLO: Adalékok ritkább madaraink újabb elöforduläsähoz . . . . . . . . . . NEMETH SANDOR: Adatok az 1934 évi őszi vadlüdvonuläshoz a Hortobágyon . . . . — 1— Bikfarku halfarkasta SHOrtoDAgYON AH MMA ee Re IE CINE I PÄLDY GEZA: A gyurgyalag fészkelése Mezökomäromnäl 1934- ben yt re er he ZIE PATKAI IMRE: Csizek a Hanysägban ........ a TR ee EN ESS Ripa So. — — A kis lile fészkelése Budapest-Lägymänyoson. . . n° Me | a Svan ad ake RE RE TN NN Ie PORGÄNYI LASZLO: Gyurgyalag fészkelése Mohäcs vidékén oh LE RI ase a he seo — — Vörösgem telep Mohácson ....... oP ezret ch te Mongol LOVE RE DATES folate RER — -— Päsztorgemek előfordulása Mohäcs vidékén. . . . Lele e JUN le ww ow ole — — A fekete gólya fészkénél (1 fényképpel) . . . . . 22. 2. 2 + 2 2 ee ewes are DR. REISER OTMAR: Dr. PonebSek János nekrologusa . . . . 2 . 2 . . . . . . . . SALMEN JANOS: Adatok a csuszka kôltéséhez .'. . s 2 2 2 ee eee eee je TIE — — Nagy örgebies fészkelése Häromszekben . . . . . . . . . . . . AE ASS — — Mikor alusznak el és mikor ébrednek madaraink . . . . . . . . . 2 2 2 2.0 ua SCHENK HENRIK:.: Nagy .Kocsag BACSDALI 1.2 ein dee (e te e I Let — — Fehércsillagos kerti rozsdafarkü . . . . . Su PSE MS PS Ne POSE DANS SUR — — Sasölyv Overbâszon . . . . . . RE EEE er ner NOR A — — Reznektüzok előfordulása . . . & 2 sai — — A berki poszáta (Cettia cetti cetti Mahn), újabb előfordulása Den PT — — Dendrocopos syriacus balcanicus Gengl. et Stres. újabb előfordulása . . . . . SAUVE — — Hydrochelidon leucopareia Tenni; télen LL NE CN ET — — Ritkán telelő: vadrécék ia cl AMOR ERA Vote MOST Ud È PLATS — — Szäresa tömeges telelése . . . . . . 2 . . . . Pate RA re ti Késelidaruvonulis I. HONOR A I EIRE NE ER CIA RAA ie ie Le ME — — Megjegyzések az 1932 évi RE WODULASHOZ IE RO Ne — — Miként vonulnak. apré énekes madaraink . . . . 2: 2 2 2 2 . 2 ee e ee È — — Orosz tőkés réce nyári előfordulása . . . . . . . . . A os Te E APE APE ate "4 Támadó fakévikeselytt TS EE ROME NE ir CHENE Of Ste ete ic n SCHENK JAKAB: A M. Kir. Madärtani Intézet 1931—32 évi madérjelôlései. XIV, jelentés;\(CX RVs Svioly am) ar le. e TAN NME CNE MERE TEE — — A päsztormadär 1932 és 1933" évi fészkelési inváziója Magyarországon (2 ábrával) . — — Toväbbi adatok az Anser neglectus Sushk. — és Anser carneirostris But.-r6l. . . . — — Kôcsagvédelem—Természetvédelem. 1932—34 évi jelentés . . . . . . 2 . . . . . — — Alkalmi adatok a Hortobágy madärvilägähoz . . . . . a Eau noté De es rare: dere — — A tavi cankó fészkelése a Fertő mellett. . . . . . sv SC at da ts — — A réti fülesbagoly fészkelése Apaj pusztán 1933-ban .......... PEI Ra — — Merops apiaster L. Mez6koméromnél . . S. . . . . … . ss MODE Le Se - — \|— A sarlôs fecske Budapesten |... 4.4 fois erik ns RE PRE CRE OU ET TT — .— A jeges búvár előfordulása kon N RSA UN a bo (SAP re le Be — — A berbersölyom a magyar madártani irodalomban . . . . . . 2.2 2202000 — — Késői gölyavonuläs Magyarországon 1933 őszén ..... SEEN Te AE — — Adatok az északi särga billegetö (Motacilla flava Thunbergi Billb.) "elöforduläsähor [Aquila Oldal 354, 355 361 361 394, 395 367 153—157 229—237 347, 348 348, 349 356 358—360 362—364 372 373, 374 379 382—384 390, 391 398, 399 364, 365 344 381 353 350 351 353, 354 357 365 388 482, 483 269, 270 355 393 357, 358 366 366 367 370 370, 371 372 372 373 375 376, 377 379 384 392 32—90 121—136 193—201 329—334 339—341 350, 351 351, 352 353 358 365, 366 366 375, 379 382 1931/34] TARTALOM SCHENK JAKAB : Mergus merganser L. nyäri elöforduläs . Er SS HRYSZIIINRUZOKTOJAR Est, a en SEE — — Mezei pacsirta 9-es fészekalja. NON CS RER ER a ES s — — Seregély fészkelése gölyafeszekben | . . : : : ii. a ra a . : — — Tömeges kekvercsetojäs pusztulás. . — — Kabasölyom és mezei pacsirta közös halála a ans a fényképpel) — — Bau Sándor nekrologusa . . . . . . . . . . — — Dr. Hartert Ernő nekrologusa. . . . . — — Dr. Heinroth Oszkárné nekrologusa . — — Loos Kurt nekrologusa . Faj — — Dr. E. D. van Oort ban È — — Parthy József nekrologusa — RIS Way, RODErbINEELOLOEUAR 2-0... x) a) of en tt eta els a — — Dr. Rôssler Erwin nekrologusa Ge STE M Re ostie Ro Schiffer. AliMed nekrologusa "re ie QU Ten ot a tr ae — — Stoll Ernő nekrol6gusa . . . . 22 2 2 . . . s — — Wachenhusen Antal nekrologusa IE DR. SEBESS GEZA : Ornithofaunisztikai TER dot "vidékéről pet PE Sue SPIESS SILVIA: Fürjesô . . TS ee Et A Ml ee Se ‘acte — — A lilikvonuläs SIERRA 1933 ni ale ae STUDINKA LASZLO: Faunisztikai adatok a lébényi Hansägbél RE ő — — A nagy kárókatona fészkelése Moson megyében . . . . . . . . . — — Az erdei szürkebegy fészkelése Moson megyében . . . , A KONGYOS LOC NY ALM CIO TAUIASA ts! = NE ENT o LL SN CET ET. — — A kerceréce késői előfordulása . . . Ste Aun oak sen Fe ch n SA SARI CERI ASE LE: SZALAY L. ELEMER: Reznek túzok PROPIO & SZEMERE ZOLTAN: Jelentés a Szent Margitszigeten 1931. bea N Aneeflareilsckrer © id. SZOMJAS GUSZTAV : Pusztulö madaraink védelme . . . : : 2 2 2 2 2 2 2 2 . . . SZOMJAS LÁSZLÓ : Madártani hírek a Lors — — Buhu az Alföldön . 3 — — Nagy daruvonulás a non. SRE HO PE DR UA RUAN TIBOR: Szekieger 12. UN OU da PS sa tortte — — Kigyäszölyv Kigyöson . . . ep CARTE EURE DAS TASCH PAL: Vörösfejü gebies Sento Loren AN RER LER TOLVALY FERENC: A gyurgyalag viselkedese a ae ar UNGER-ULLMANN ELEK : Erdei szalonka nyári húzása . . . . STR VICZIAN ANTAL: A fehér gölya telepes fészkelése. (1 fényképből? A er ÉL LENE VIDACS JULIA: A madarak mikroskopikus csontszerkezetének typusai, femur diaphysis harántcsiszolatok alapján. (3 ábrával). . . . . . . . RESET DR. VERTSE ALBERT: Bugac puszta madärviläga 1934 Sense DR ees DR. VASVÁRI MIKLOS: Avifaunânk néhány új és ritka alakjáról. . — — A hamvas rétihéja täplälkozäsäröl. . . . . Lo Te Re aile ble — — A barätkeselyü egykori fészkelése az Erdélyi rohe raiohen ERA O alat kéjes ar Küralykakınyarı el6tordulasa Darkban ea le ea n ee ele is) ele ehe ete — — A seregély terjedése Budapesten . . . . . . . . . FAN AE ENTER RO MORO ne R'ECSKCIC UL DAP Y VALOSDAN 0. x fei sj ee — — Eikfarkü halfarkas nyári előfordulása . . . . . . . . . . . . — — Nagy godäk juliusi ôsszesereglése . . . . . OURS SES EU — — A réti fülesbagoly reämegy az idegen aan. ER Gy UE Ve MR rc et Spe Dw OGLE — — A Dendrocopos maior téli doboläsäröl. . . . . . . Bee DR. WAGNER JÄNOS: Merops apiaster L. Pécs közelében NN a WARGA KALMAN: Phaenologiai és nidobiologiai adatok a kisbalatoni nagy osa (Eqretia alba L.) telepről (6 eredeti fényképpel az I. táblán) . . . . . . . . 5 Me — — A kis kôcsag (Egretta garzetta L.) újabb fészkelései a Kisbalatonon (6 eredeti fenykégpel SIT GAD LT) ate erat EN el hs ne ee Rhee Bids RENE ERE — — Egy széncinke-pâr fidkaetetésének tre THEPTIPVOIORET Mares a le le RTE chm) syle) tore, a — — Megjegyzés Dr. Nagy Jenő cikkéhez ....... Adee eases BE “Pare — — Intézeti ügyek. . . . . . ee MERE En RIO a RR ee ee Vol e rie — S MUTECZR VD LEU VAI) NEETOIOSUBAGI AE CUS ae ol ish NN TS NAN [ei ehi ef ne à — — Müller Péter nekrologusa . . . . . RE ae DENIED IE MN RE M EE WAHL IGNAC: Uj jüvevény Apatin shader ilagaban Seat To DEE RR PIERRE 484, 485 380, 381 248—250 355, 356 357 385 385 367 273, 274 277, 278 341—344 367 374, 375 358 366 354 280, 281 356 386, 387 283—287 186—189 289—297 308—324 361 361, 362 368 368, 369 381 384 392 392, 393 354 164—173 174—178 258—264 349 464—467 479, 480 480, 481 481 348 TARTALOM WITHERBY H. F.: Londonban meggyürüzôtt mandarinrécék Magyarországon . . . . , . v. ZERGÉNYI ANDRAS: A fekete harkály terjeszkedése Somogy megyében . . . . . È Hi bi bi ee bi fa NO © mom m © © m N 6 Or ih WNT Kisebb/KkoOzrlemenvek tata is hole NTIC Ne NC OC Re U E SÜSS Intezetisugyek vs... UNSS ora) is Dole Wer helle Ú fe oi ERE NS Do lee CT Personalia.) 3° e en RO Dee tee le Aa Eee CCE TagsarilKinevezések he a En RE ME AT ats Me LES NE NT MIO ts un ENS E Nekrologusok . „we aller "ar "vala NE EN IUT CN Ne e Me ae te Mel in ce DCI Index alphabeticus /aviuml en, e ea ee BL Ne anes tes Rea TABLAK JEGYZEKE. . Nagy kôcsag. (6 fénykép)....... DICE: Vente le ae eal Coe Ve lier te Liste Nous Reng elie RATE II. Kas KOCBaR; (B-IENykEepy Le e PU SS OU REP EE RER KÉPEK jo res “AVerebhäritö, TOnáL la TOPIVUR CIO an ke Re EU Ce Ra IT CNE ER . A verebhärtto, roplyuk-elötet szerkezete I» urn ella een see . Verébhérité rôplyuk-elôtét . . . . . 2 . . . NEE ei ARD ae On Ő ee . Tolvaly Ferenc verébcsapdäja . . . . . . . Fe A PMO "A: verebesapdagyljtoladaja ns EN da ele he dai e ba ea Se e D . Fészekodvak vascsére valo felerésitése . . . . . . . . ee es ee eevee . Vascsövön levő miiodi a pécsi Zrinyi-Föreäliskola parkjában. Házi rozsdafarkü tanyája . A Páldy-féle macskafogóláda . . . . . . . Sitesi, ie Rare E VISTO sr fas ITEM . A päsztormadär feszkelötelepe Karcagon 1933-ban LE ET ME Re TE Oat So ‚nA DABZtOrMadäar"B-aB Teszekaljar <2) jive te nein ce ee We. eB te a Le E RE s Larus fuscus (lı.)’esontszerkezeti typus 2 +. 2a = oer «© ye leh cris es . Anas sp. csontszerkezeti typus . . . . . mia e Melle nie Vel (o tau fe ie a UT Br DRS . Struthio camelus (L.) csontszerkezeti typus . » . 2» 2 2 2 2 2 0 . . . 0 Sea tor A « MAPMOSl ROSY ata.) vas e Nets IR ete de ee eee Ce IT . Fekete gölya fiökäk a fössokben seit do heolle de ler Kasten fie ke VAIO eee Mace RI er Be) PUSZtal KUCKAVA a ve ate te cls! vot im. i Let yah te) Keil atelte yo | Ss Me ER EEE NE [Aquila Oldal 378 368 339—399 464—467 468, 469 470, 471 472—486 487—493 10 11 11 13 13 15 16 16 126 129 285 285 286 387 388 396 397 1931/34] INHALT INHALT. ANNOK SZABO JOHANN: Gallinago gallinaria O. F. Müll... . . . 2 2220220. BÁRSONY GEORG: Die Vogelfauna der Debrecener Walder . . . 2 . 22 2 . .. . . . — — Das Vordringen des Hausrotschwanzes in die Städte der Tiefebene . . 2.2... n — NCTE CELT UT. ak ab N ento ME Vat Wh lemon el anette a terre — — Rückgang des Grauammerbestandes im Komitate Borsod . . . . . . . . . , +» BODNAR BARTHOLOMAUS: Häufiges Vorkommen des Gänsegeiers im Herbste 1933 in HOdMEZOVARATHEIV AT en NU cet sal) jak ae ee a SERIE E a POME 6 do DR. BOROS STEFAN: Abnorme Schnabelbildung beim kleinen Buntspecht. Mit 1 Abbildung BUTURLIN SERGIUS: Übersicht der Saatgansrassen . . . . . . ot ei cis M nee CHARTERIS GUY: Das Nisten von Calandrella cinerea brachydactyla Leisl. auf der FOLCODARY= E USZEA A rs, near en elle ee éle való ella, «ere dies ő CSATH ANDREAS: Massenhaftes Auftreten des Rauhfussbussards CSORNAI RICHARD: Weisse Wildgänse . . . . . . . . . . . MEETS, PIS aks ry gs + — Vopeltang an! der Tisza Del Zenta ei ss he RE i. /s SIE al ie ete DR. CSÖRGEY TITUS: Vogelschutzstudien aus den Jahren 1931—34. mit 8 Textfiguren . — — Die Vogelfeinde der Getraidewanzen . . . . . EL TONI RI A e DR. DORNING HEINRICH: Das Nisten des Mauerseglers in Budapest im Jahre 1934.. . DR. ENTZ GÉZA : Gänsegeier in Tihany ....... st Rl AR eos Ma einen ee FARKAS JOHANN: Nisten der Waldschnepfe im Alföld FRIEDRICH OSKAR: Zweites Vorkommen von Phalaropus fulicarius in Ungarn. GÖNYE DESIDERIUS: Bienenfresser in Kéty GROTE HERMAN: Die Kennzeichen der Saatgansrassen . . . 2 2 2 2 0 so + + eo s HAGEN WERNER: Frühlings-Ankunftstermine der Zugvögel in Lübeck . . . » , . è» HAUSMANN ERNST: Bemerkungen über die Kreuzschnabelinvasionen in Ungarn , , . . — — Die Wirkung des schlechten Wetters im August u. September 1931 auf dieVogelwelt LI ARV EGS. SEGA BSF CEE Be HED Sn MED D RONA TS LRO RE oats A Bic — — Eine seltene Varietät von Buteo communis ..... PO CRE Spa Pie de RIACE HEGYMEGHY DESIDERIUS: Lanius senator im Komitat Győr . . . . . Ve sente — — Spates Vorkommen des Nordseetauchers . . . — — Ohne Lehm gebautes Rauchschwalbennest c HOCHEKKER ALOIS: Singschwäne auf dem Balaton PIV SIE Ctv ERS alles HORVÁTH JOSEF : Das erste Vorkommen von Terekia cinerea Güldenst. in Ungarn HRABÁR ALEXANDER: Invasion von Cerchneis vespertinus im südlichen Vorlande der Waldkarpathen (la Ha NRC ee : — — Pernis apivorus Invasion ACE RE DIA ie. ete oat ar ciel cil of fel Sieh tah chet KABACZY ERNST: Neuerliches Nisten der Sumpfohreule bei Tarpa . . KALMAR ZOLTAN: Zweite Brut von Jynz torquilla L. KAMNER ALFRED: Die Buturlingans in Siebenbürgen . . . . . — — Stercorarius parasiticus L. . . . . . . . KIRÄLY IVAN: Der Girlitz in der Kleinen Tietebene aoe Er DR. KLEINER ANREAS: Rotkopfwürger in Magyaróvár . . . . 2 2220. — — Der Mauersegler in Sopron . . . . ONE a Mo nd Bono ION — — Neueres Vorkommen von Sterna caspia ‘Pall. ins Ungar. < « — — Nebelkrähen besetzen eine Saatkrähenkolonie . . . . . . . . . . 2 . ... . . . . — — Das Tauchrennen des Actitis hypoleucos L. . . . È É 2 ALS ng WE VO PA LEE át LAZAR FRANZ: Ein Anzeichen des Eintreffens der Waldschnepfe im | Frühling IR, LINTIA DYONISIUS: Neueres Brüten der Sumpfohreule in Temesvär . . 2». . . . s, « . LOKCSANSZKY ANDREAS: Die Bienenfresser-Kolonien des Komitates Tolna. . . . . . LÜHNSDORF FRIEDRICH: Ziehende Rebhühner . . . . . . . . . atom rt Bra MATUSOVITS PETER: Unsere Vögel als Insektenvertilger . . . . . . . . . 2 2 + + . DR. MAUKS KARL: Neues Brutvorkommen von Lanius senator im Borsoder Bükkgebirge rile ue Da Loner) VerbreitungrdestGiritztr a Seen chs) late date tele — — Daten über das Vorkommen des Girlitz in den 1880-er Jahren . . è... +...» — — Lanius collurio als Vogelmörder. . . . . . . . sur et, tel, on ate. due (ee) dt ye cf "ave C4 el eh sirei ee = sn ee eo ee aris Kun ehe ar at ala Seite 406, 463, 419 407 420 431 463 431 464 222—226 407, 446, 408 436 447 462 20—31 255—257 430, 422 431 419 434 417 214—218 115—121 443, 445, 435, 414, 228, 444 446 463 418 436 457 437 413 436 436 415 455 229 447 424 418 422 435 454 457 451 415 182—186 445 459, 460 417, 418 424 425 460, 461 6 INHALT MIKOLAS KOLOMAN: Recurvirostra avocetta L. in der Gegend von Szil ........ DR. NAGY EUGEN: Die Kurzzehige Lerche (Calandrella brachydactyla Leisl.) ein neuer Brutvogel Ungarns . . . . . . RENI Nota Le Eee vale Nite ste — — Über die neuere systematische Einteilung de PRATICA FRS OMERO Si et tt Sa — — Die richtigen ungarischen Trivialnamen der in das Genus Uria und Somateria ge- horigen „Vogelarten ri. e wis Le Clo RS abet LR Me o Mae — — Die Orientalische Lachtaube (Streptopelia decaocto decaocto Friv.) ein neuer Brut- vogel Ungarns. . . . . DRE Le LUE te RI RI CRE Ne NAS ASD LI ALDI CONS ete ne Garen Tuner NER ee MIO, Wer Or IA Bu sd hte PARLES LA — — Britten des Hausrotschwanzes in der Tiefebene .. . . , . 2. 2 2 2 2 2 2 mn © . — Das’ Brüten:des ‚Girlitzin der Tiefebene UMR EI 2.2 ea e NS Kae el ee ee — u — Das Birkbuhnsim ungarischen AIO MEME mare Ve desde! ee a Ae de aa! el wet baa) Tee — — Columbus arcticus . . . alta LS le ARS GA at ESRI Ao E — — Grosser Kranichzug über Delbono am ‘99 Oktober 1938. bie RIRES EE ASA RO EE — —. Kreuzschnäbel in Debrecen . . . . UE Gy OF Or OT POW OD OL A RU Sr. — — Neueres Vorkommen der Pelikane in ee SPOT AS ts etés (Ont CNT — — Beobachtungen aus dem Leben der Zwergohreule (Otus 4 scops TL LR (elses Te NAGY LADISLAUS: Beiträge zum Vorkommen einiger seltener Vogelarten . . . . . . . NEMETH ALEXANDER: Daten zum Zuge der Wildgänse auf der SE Puszta im Herbste. 1934. ... ... a le VET Te (ei RENTE MEME — — Stercorarius parasiticus in der open Beasts! SAR ay MO RE PALDY GEZA: Nisten von Merops apiaster bei Mezökomärom im "Fähre, 1934. Sal ene We PATKAI EMERICH I Hrlenzeisigeliin der Hansag. sa 2) OT alles + of es inte dl betes — — Charadrius dubius.Scop. Brut in Budapest... . . i EU A. PORGANYI LADISLAUS: Nisten des Bienenfressers in der Gegendk von Mdhses UE. BR =) -—= #4. Kolonie. des Purnpuirelhers bel Mohacs ir. rn os bolder Rol fe, ER Sees szi — Bubuleus .ibis iL. in der Gegend von Mohaes ... vat vat . 6. 5. 2 NO e eee =" Am Horst des Schwarzstorches Mat. Aphildung "FUME ee ER SALMEN HANS: Beiträge zur Fortpflanzungsbiologie des Kleibers (Sitta europaea caesia Wolf) — — Nisten des Lanivs excubitor L. im Komitat Háromszék — — Wann schlafen unsere Vögel ein und wann wachen sie auf? ......... SCHENK'HEINRIGH:Silberreiber inMBACE (ELEMENT MEN lente deel salah aueh ne ==) — | WISSSHETHIZEL) GATbENLobSCcHWAnZU e N e SS fell Noth CITE RE — — Buteo ferox..... . . APRES EEE ARTE en AT AR 0 ln — — Vorkommen der ne RATE oii ot VMS EE 2 — — Neueres Vorkommen von Cettia cetti coni Mara in ov cu Shs aan. — — Neueres Vorkommen von Dendrocopos syriacus balcanicus Gengl. et Be seh bat He — — Hydxochelidon, leucoparea Temm. im Winter M". UMP CC ite) ele) elie — — Selten überwinternde Wildenten . . . . MSN TER RE EC GS — — Massenhaftes Überwintern von Fulica ara PR eS Pile Oi DIE AE Ce OR NE or à — — Später Kranichzug . . . . SE e a att s eher tod oN FA A — — Bemerkungen zum Fate dea eee 1932. ie de ae? be de Ca tele DT — — Wie wandern unsere kleinen Sanger? . . . . . . 6+ 5 © ee ee on e § — — Sommer-Vorkommen einer russischen Stockente. . . . . 2 2 + +.» +r +e — — Angrifislustiger Gyps fulvus ... LINE LU te ENT SCHENK JAKOB: Die Vogelberingungen dee Kgl. rei Omithologischen Institutes in den Jahren 1931—32. XIV. Bericht. (XXV. Jahrgang.) . . . . . 2.2.00. — — Die Brutinvasion des Rosenstares in Ungarn in den Jahren 1932 und 1933. Mit 2 Textfiguren. . . . . RATE Te A keltés rte à — — Weitere Daten über Anser US Sushk. dl Anser carneirostris But. . . . . + — — Edelreiherschutz-Naturschutz. Bericht 1932—34. . . . . PE IO PT ee — — Gelegenheitsdaten über die Vogelwelt der Hortobägy- Lada. = ha le Me: RL RR Oa TER — — Das Brüten der Teichwasserläufers am Fertosee . . . . è + è + 00 000 ele e — — Nisten der Sumpfohreule auf der Apaj-Puszta im Jahre 1933. NT A EURE — — Merops apiaster Kolonie in Mezö6komärom ...... Se 2 ne een eee ey =) Der ‚Mauersegler dn) Budapesti a MUR MENT t= IT e kt Ars ee — — Das Vorkommen der Eistaucher in Ungarn . . . MEE. et Terz PROC — — Der Berberfalke in der ungarischen EL LOS ELLE etre APE OM Rn — — Später Storchzug in Ungarn im Herbste 1933. . . . . . . sie ASS tiert — — Daten zum Vorkommen der Nordischen Schafstelze (Motacilla Fava Thunbergi Billb.) — — Sommervorkommen von Mergus merganser L. . ~~... 2 2 2 eee eee eee — -— EFinfarbiges Ei der Grosstrappe . + è ea See nu ee ew ew eh ee pe ee [Aquila _ Seite 431 158—163 238—247 398 408, 409 410 419, 420 422—424 425—427 437 438, 439 444, 445 448—450 456, 457 427, 428 405, 406 447 416 411 412 416 421 428 454 270—273 418 459 421 429, 430 430 431 434, 435 435 436 437 437, 438 440 441—443 445 450, 451 457 91—114 136—153 201—210 334— 838 399—402 411, 412 413, 414 415, 416 421, 422 429 433, 434 440, 441 447, 448 451 451, 452 1931/34] INHALT SCHENK JAKOB: Neun Eier in einem Neste der Feldlerche , . . . 2.22.» — —~ |Nisten des’ Stares in’einem'Storchnest . 2... leiser. Mi la late.» — — Massenhaîte Vernichtung von Rotfussfalkeneiern . . > — — Gemeinsamer Tod von Falco subbuteo und. Alauda arvensis im Brunn. Mit 1 Abbildung DR. SEBESS GÉZA :. Ornithofaunistische Daten aus der Gegend von Szeged . . . , . . . SPIESS SILVIA: Wachtelregen . . Done — — Riickstromung des De | im | Herbst 1933. A oa Ma STUDINKA LADISLAUS: Faunistische Daten aus der Hines bei Lébeny Ho — — Nisten der Kormoranscharbe im Komitate Moson . . . . . . . — — Das Brüten von Accentor modularis L. im Komitate Moson . . SL SOMMELVOrkKOMMENLVON Nyroca fuligula . Vs ee alate Ten ber ele ee le — + Spates: Vorkommen. von Nyroca clangula-. a 2.2 2 0 me are in ne SZALAYL. ELEMÉR : ONE ATEN n . SZEMERE ZOLTÄN: Bericht über die dollar an dee Marékésteníüseki im 7 slug 1931, SZOMJAS GUSTAV sen.: Schutz unserer aussterbenden Vogelwelt . . . . . REN, SZOMJAS LADISLAUS: Ornithologische Nachrichten aus der Hortobägy- Biases Sear — — Uhu auf dem Alföld . . . . . $ ER ICH a M oo wad — — Starker Kranichzug in der Her aaa, Pa irk: oer > TO AMOR LÉ DRATARJANETIBERIUS Brachschwalbenvs ce, ¢ Sac LI Lan a RRS — — Circaëtus gallicus L. . . . . . . . È Bab oS lino AD TASCH PAUL: Lanius senator in der Trugsbune von Eon Pf i ia ed TOLVALY FRANZ: Das Verhalten des Bienenfressers am BIT TE Ro LA UNGER-ULLMANN ALEXANDER: Sommerstrich der Waldschnepfe . . . . dE DR. VASVÄRI NIKOLAUS: Über einige neue oder seltene Vögel unserer Ours R — — Uber die Ernährung der Wiesenweihe . . . . PPT Ds QUES — — Sommerliches Vorkommen von Goldhähnchen in einem | Park Tae are RO TE — — Das einstige Briten des Mönchgeiers im Siebenbürgischen Erzgebirge ...... — — Die Ausbreitung von Sturnus vulgaris als Brutvogel in Budapest. . . . . . . . . ot Ziegenmelker in der Gross-Stadt M ME Ce MA NE ET AS — — Das Vorkommen der Schmarotzer-Raubmöwe im Sommer 2 — — Grosser Flug von Limosa aegocephala Bechst. im Juli... 2. 2 2 2 2 . . 2 22. — — Asio accipitrinus frisst auch eine fremde Beute an. . . . . . 2 22 2 2 . — — Das winterliches Trommeln von Dendrocopos maior . . . ete PMO RA DR. VERTSE ALBERT: Die Vogelwelt der Bugac-Puszta im Renee 1934. . VICZIAN ANTON: Das kolonieweise Nisten des weissen Storches. Mit 1 Abbildung VIDACS JULIA: Typen der mikroskopischen Knochenstruktur der Vögel. (Auszug.) Mit 3 Textfiguren . . . BIT e te O DR. WAGNER HANS: Merops ERRO i: in has Nähe : von Pécs Ér eb de ays WARGA KOLOMAN : Phaenologische und nidobiologische Daten aus der Kolonió von agree alba (L.) am Kisbalaton. Mit 6 Original-Photos auf Tafel I. ......... — — Neueres Nisten von Egretta garzetta L. auf dem Kisbalaton. Mit 6 Original-Photos, aut Patel ile) UN STO eo not ch ae ehe — — Positive Beobachtungen über die Fütterung der Tunken bei einem Koliıneiienpaar — — Bemerkungen zu dem Artikel von Dr. Eugen Nagy. . . . . 2 2 2 2 2 2 2 202% — — Instituts-Angelegenheiten . , . . 2 2 . . . TRI Re ee ee Re WAHL IGNATZ: Eine neue Vogelart in Welt VOT ADAM me cloth cities of aya WITHERBY H. F.: In London beringte Mandarinenten in Ungarn . . . . . . . . . . . ZERGÉNYI ANDREAS: Die Ausbreitung von Dryocopus martius L.im Komitate Somogy Rieinere MIEL EN PENE Men We, IT tention RU Male Ken élés ala instituts-Anpelezenhelteriery fon oh icl aot Tien ás Kis I RIM at ee ee e Personalia Ne dela Sent cols) aie le late RO wie a piel Peel fe Lo le ha STORIA ee en eee date FL à Me Me IAT AA et Me ae el le es Indextalphabeticussauiumf ck os VEL EC at ŐS et aa ento) te 7 Seite 452 453, 454 461, 462 462 430 446 446 250—253 418, 419 420 451 451 431 275, 276 278, 279 402—405 431 439, 440 421 430 417 281—283 419 298—307 324—329 413 425 432 432, 433 447 450 457, 458 458, 459 189—193 452, 453 287, 288 416 164 174 265—268 410, 411 467, 468 409 443 432 399—464 467, 468 469, 470 470, 471 487—493 II. NÖ BP OND H . Sperlings-Abwehr-Faden vor dem Flugloche . Die Konstruktion der Abwehrplatte . Sperlings-Abwehr-Platte . Sperlingsfalle, Modell Tolvaly . Sammelkasten der Sperlingsfalle INHALT VERZEICHNIS DER TAFELN. ÆEgretta alba: 6: Photos je. ta! a Like. = © Fie Egretta garzetta Is 6 Photos. % 6:2 lele etto ce 0 cn EE VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN. Ain tie ni eh la, elle) into tte el ia m m, Lelőtte "ip When, Mae! ee even re (bn Tele See later (men Jo due le Ve AI 2 MR) eyes te MORO sile [sì "fs Tu lite le la Mio, ite: hehe ten An eiserne Kesselröhre montierte Nisthöhlen . An eiserne Kesselröhre montierte Nisthöhle im Parke der Zrinyi-Oberrealschule in Pécs. Nistplatz ides Hausrotschwanzes dist nun nn. è le ste Helma) a) m Ss. Matzentalle., Modell. "Paldy i) na. ms. Kl are ae 5 HEC È 9. Brutkolonie des Rosenstares in Karcag im Jahre 1933. . . . . . . . . .... Das 10. 8-er:Gelege ides /Rosenstares tan erat e Val IE RO ASE ne EEE EE 2 11. Larus fuscus(L.) Knochenstruktur-Typ . .« . . . . . . . anta lc, oc A 12 Amás: Sp. Knochenstrüuktur-Typass tte ee del toes wits EE EN ES ER isle. fel tree 13. Struthio camelus \(L.) knochenstruktur-Lyp 0000 ee OO EN ER 5 14. Der SLOrCROAUMBVOD Harmosin jai eee ee e TE ee NE ÉSÉE > 15. Nest des, Schwarzstorches mit Jungen. u nn e 6) 6) MN AA 16: Brünnen-Kranz in.der Pusztas Br oe elie Pole) ao Re e UC Re STE 17. Kleiner Buntspecht mit abnormer Schnabelbildung . . . . . . . ho Use PARA [Aquila 126 129 285 285 286 387 388 396 397 1931/34] MADARVÉDELMI TANULMANYOK 1931—34-BÖL 9 Madarvédelmi tanulmányok 1931—34-bô1. Irta: Dr. CsÖRGEY TITUS. A legutóbbi beszámolóm óta eltelt 4 év alatt intézetünk kutató munkája főképen a gyakorlati madárvédelem három rendezetlen kérdé- sének további tanulmányozására irányult. Ezek : a veréb- és macska- kérdés, valamint a gyümölcsfák mérgező anyagokkal való permetezésé- nek a rovarevő madarak védelmével való összeegyeztetése. A verébkérdés megoldása is 3 irányba tagozódik, u. m. a verebek- nek a mesterséges fészekodvaktól, majd a téli etetőktől lehetőségig való távoltartására, végül a verebek számának apasztására. A téli etetők megóvása a már ismertetett szerkezeti módosításokkal lényegileg megoldottnak tekinthető. A fészekodvaknak európaszerte keresett mentesítése azonban még mindig megoldásra vár. Mint ismeretes ugyanis, főképp a cinegéknek szánt műodvak röplyukának 28, vagy éppen 27 mm-re való szűkítésével nem érünk célt, mert az ilyen oduba a tömegénél fogva legfontosabb széncinege sem képes betelepülni s a még a nálánál kisebb termetű fajok is inkább a 32 és 46 mm-es röplyukú odvakat választják. A megoldást tehát más irányban kellett keresnünk : vagy a röplyuk alakjának módosításában, vagy a röplyuk elé szerelt oly akadályban, amely a verebeket a durva fészekanyag behurco- lásában meggátolja, anélkül azonban, hogy a finomabb anyagból építő cinegéket a fészekrakásban akadályozná. Ily irányban már 1914-ben megkezdtem a kísérleteket, még pedig Dr. Féxyes Dezsö és neje kezdeményezéséből, akik azt javasolták, hogy az általuk a téli etetőkre szerelt verébhárító fonalakat") célszerű volna a röplyukak védelmére is kipróbálni. Ez azon az elgondoláson alapult, hogy a röplyuk elé bizonyos távolságban kifeszített fonál nemcsak riasztja a verebet, hanem gátolja is a fészekanyag behurcolásában, a nála ügyesebb cinegére nézve azonban nem lesz akadály. Ezt a hárító- fonalat a mellékelt 1. ábra szerint drótvázra feszítettem és a készüléket ily alakban küldtem kipróbálásra lelkes munkatársunknak, DR. THÓBIÁS GyuLi-nak. 1915-ben kelt levele szerint a fonalat legcélszerűbb a röp- lyuk alsó széle fölött 11, cm-re s az odutól 3 cm-re alkalmazni. , Eddig egyetlen hárítós oduban sem költött veréb, a széncinege ellenben beköl- tözött és 8 tojást tojt." *) Aquila 1916. p. 56—73. 10 DR. CSÖRGEY TITUS [Aquila E készüléket azonban az els6 pröba eme sikere ellenére sem mertem propagälni. Egyrészt azért, mert kezelése ebben az alakjäban nagyon körülmenyes, miért is a fonalat megfelelöen kiszabott és 2 oldalan fel- hajtott szelü badoglemezre kellene erösiteni. Masrészt meg azért, mert az egyetlen év tapasztalata még nem bizonyithatta, hogy a készilék valóban häritö-e, vagy csak oly riasztó, amelynek hatása a megszokás folytán elmúlik? Más irányban kutatva, ismét Dr. Tuösıks Gyuri-t kértem fel arra, hogy a fészekodvak egy részének röplyukát lefelé ékalakúra kivágva tegye a verebekre kényel- | | | | metlenné. Az elsö evrölazt tudatta ugyan, hogy az ilyen odvak egyi- kében sem költött veréb, csupän cinege ; az eredményben még sem mertem bizni, mert a verebek nem voltak végszükség elé allitva. Idöközben magam is probal- koztam, sima, fenyes bädoglap- pal, amely a röplyuk alsö felet kibelelve az odu elejére is leert és amelyröl felteves szerint majd le- csúszik a veréb, mig a cinege oldal- rôl is könnyen behatolhat. Ez sem vält be, mert a bädog idövel érdessé oxidälédott és riasztó fényét is elvesztette. Kisérleteim sora ezzel hosszú időre megszakadt és csak a legutóbbi években folytatódott. Még pedig ama körülmény kényszerítő hatására, hogy a verebeknek, kivált a városszéli kertekben észlelhető tolakodása sok kezdő madárvédőnek szegte kedvét, látva, hogy az oly nagy örömmel várt cinegék helyett verebek települnek a műodvakba. S bár a kis mezei veréb tapasztalat szerint tavasztól őszig szorgalmasan irtja a rovarokat; kizárólagos jelenléte sokakban kelt oly csalódást, amely a gyakorlati madárvédelem propagálását erősen hátráltatja. Ebben a végszükségben jöttem arra a gondolatra, hogy egy le f e 1 é ékalakú kivágással ellátott lemezt erősítsek a röp- lyuk elé, amely az odutól bizonyos távolságban elhelyezve legalább is megnehezíti, de talán lehetetlenné is teszi a verébfészek durva anyagá- nak behurcolását és a fészekrakást csupán a cinegének engedi meg. A mellékelt 2. sz. ábrán bemutatott előtét első mintája 34 mm vastagságú celloidin-lemezből készült, 5%, cm-re lenyúló ékalakú kivá- gással és 1 cm vastagságú paradugó-darabon keresztül volt az odura szegezve. A közvetlenül az odura szegezett előtét ugyanis teljesen hatás- talan, mert a verebek rajta könnyen átnyúlva a röplyuk falába kapasz- 1. ábra. — Fig. 1. Verébelhárító fonál a röplyuk előtt. Sperlings-Abwehr-Faden vor dem Flugloche. 1931/34] MADARVÉDELMI TANULMANYOK 1931—34-BÖL 11 kodnak. Minél tävolabb van tehät az elötet az odutél, annäl nagyobb a gátló hatása. Eme előtéttel az odukészletnek már eleve is csak felerészét készül- tem ellátni, tekintettel ama hasznos odulakókra, mint a rozsdafarkú füle- mülek, légykapók, stb., amelyeket mint a cinegéknél kevésbbé ügyes kúszókat, az akadály a fészkelés- ben meggátolna. De tekintettel a verebekré is, amelyek a nehézség- től feltehetőleg visszariadva, a szabad röplyukú odvakba fognak települni s az előtétes odvakban békén hagyják a cinegéket. Vala- mennyi odu említett módon való felszerelését már azért sem tervez- JA NE à A, tem, mert nem akartam a verebe- A verébhárító röplyuk-előtét szerkezete. ket oly kényszerhelyzetbe hozni Die Konstruktion der Abwehrplatte. és ezzel közismert alkalmazkodó képességük oly fokozására késztetni, amely őket ezen az akadályon végül is átsegítené. Ezt a feltevésemet már az első év tapasz- talata igazolta. Azon a 3 helyen ugyanis, ahol kísérletképpen valamennyi odura hárítót tettünk, a verebek a szokott- nál finomabb építőanyagra tér- ve at, az 1, sőt a 114 cm távolságba szerelt hárítón keresztül is behordták a fészket ! Torn Epr kir. fővegyész, aki a M. kir. Vegykísérleti Állomásnak mind a 14 fészek- odvát hárítóval zárta le, tanúja volt, hogy a szalmaszállal érkező mezei veréb a hárítón elakadva, a szalmaszálat eldobta és helyette finom fűszálat vett, azt lábával lefogva cso- móba csavarta és így vitte be az oduba ! A 14 odu közül ilymódon 12-t foglaltak el a verebek és csupán kettőben fészkeltek a széncinegék, amelyek termé- szetesen a verebeknél is könnyebben győzték le az akadályt. Magam pedig a kiskunhalasi városi gyümölcsösben tapasztaltam, hogy abban a 12-es oducsoportban, amely mind hárítót kapott, a verebek fészke csaknem kizárólag a könnyen behurcolható házityúk-tollakból volt felhalmozva. ! Az előtét gátló hatását tehát növelnünk kell, nehogy a veréb ott 3. ábra. — Fig. 3. Verébhárító röplyuk-előtét. Sperlings-Abwehr-Platte. 12 Dr. CSÖRGEY TITUS [Aquila is úrrá legyen, ahol az odvaknak csak fele száma van haritéval ellátva. Ezt úgy vélem elérhetőnek, hogy az ékalakú kivágást lefelé 2 cm-rel meghosszabbítom. Tapasztaltam ugyanis, hogy a madarak, ha valamely okból lassan értek az oduhoz, nem tudtak tehát a hárító nyílásának felső részén lendülettel átjutni, egyik lábukkal a kivágás alsó csúcsára támaszkodva, oldalt bújtak be. A kivágás meghosszabbítása tehát ezt az oldalról való bekapaszkodást van hivatva megnehezíteni. Ha ezzel, az 1935 év tavaszán kipróbálásra kerülő új előtét-mintá- val célt érünk, akkor már csak a készüléknek olcsó tömegcikk-képpen való előállítása vár megoldásra. A celloidin (Rhodoid stb.)-lemezek ugyanis drága voltuk miatt alkalmatlanok erre. Helyettük tehát a. 3, mm vastagságú, lágy aluminium-lemezt választottam, amely könnyen stancázható és kivágásának széle terpentinbe mártott csiszoló- papírral könnyen lesímítható annyira, hogy a madarak talpát fel ne sebezhesse. Ez utóbbi követelmény nagyon fontos és ez késztetett arra, hogy a legolcsóbb anyagul kínálkozó horganybádog alkalmazását aggá- lyosnak minősítsem. A kísérletek, mint láthatjuk, még nem fejeződtek be és a módosítá- soknak még mindig tág a tere, de bízom benne, hogy már is sikerült. arra az útra kerülnünk, amelyen a gyakorlati madárvédelemnek ez a. nehéz, de éppen nehéz volta miatt nagyon érdekes problémája végül is megoldható lesz. A fészekodvaknak és téli etetőknek megvédéséhez kapcsolódik a gyümölcsfák termésének és egyes kerti veteményeknek a verebektől való mentesítése is. Az e téren Németországban is folyó kísérletek során. Kırneen A., intézetünk régi levelező tagja ezt ajánlja :*) Szalmaval kitömött macska- vagy nyúlbőrt hosszú póznára tűzve, úgy tamasszuk a cseresznyefa koronájába, mintha az állat a fa tetején ülne. Az ilyen fát biztosan elkerülik a madarak, kivált, ha a riasztó helyzetét gyakran változtatjuk. Ugyanő ismerteti azt a riasztó-eljárást is, amelyet a see- bachi madárvédelmi kísérleti állomás alkalmaz azon az alapon, hogy a verebek és más gyümölcsevő madarak is feltünően riadoznak a kék színtől. Az állomás eddigi kísérletei szerint a fa koronája felett lebegő. ócska kék köténydarab biztos védelmet nyújt. Kisebb fákat és eper- ágyakat pedig a fölöttük áthúzott fekete cérnafonalakkal lehet meg- óvni. Ha ugyanis a madár a láthatatlan fonalakat érinti, elriad a veszé- lyesnek érzett helyről. Az említetteknél nem kevésbé nehéz feladat a kivált a mi gabona- termő országunkban óriási tömegekben élő verebek számának apasztása. is, mert csak többféle eljárással és sokaknak egyidejű közreműködésével *) Zeitschrift f. Obst-, Wein- u. Gartenbau, Dresden, 1933 p. 106. 1931/34 MADARVEDELMI TANULMANYOK 1931—1934-BÖL 13 oldhatö meg. A gyeritesnek eddig alkalmazott mödjain &s eszközein kívül — u. m. a fészekaljaknak a fészekodvakbél és a virág cserepekböl készült csalogatö-odvakböl való rendszeres eltávolítása, a tölcséres fedelű fogókosarak alkalmazása, lőfegyverrel való irtás — újabban a téli etetőből alakított csapdára is rá került a sor. Ez utóbbi téren Torvazy Ferenc pókai földbirtokos végzett úttörő kísérleteket. Az az első — automatikus — készüléke azonban, amellyel az egyik enyhe télen is 1500-nál több verebet fogott el, sokkal is kompli- káltabb volt, semhogy széltében elterjedhessen. Kérésemre annyira. egyszerűsítette készülékét, hogy az most már házilag is könnyen elő- állítható. Miként a mellékelt két ábra mutatja, a készülék dúcra erő- 4. ábra. — Fig. 4. 5. ábra. — Fig. 5. TOLVALY FERENC verébcsapdäja. A verébesapda gyüjtölädäja. Sperlingsfalle, Modell Torvary. Sammelkasten der Sperlingsfalle. sitett etetöasztal, amelynek keretes fedele pecekkel van feltämasztva. A pecket az ablakkeretbe fürt lyukon ätvezetett fonällal a szobäböl is elranthatjuk. A fedél lecsapédasakor sötetbe került verebek a hätsö nyílás elé akasztott „gyüjtöläda“ üvegablakänak repülnek, arról a láda aljára csúsznak s az alsó, drótrácsos ablaknál gyülekeznek. A szer- kezetnek ez a gyűjtőláda a legfontosabb része, mert leemelhető lévén, zárt helyiségben üríthető ki, anélkül, hogy a szabadon maradt verebek elfogott társaik sorsának tanui lehessenek. Ez a tömegcsapda, amelyet verebek fogására gabonahulladékkal és kölessel csalizunk, ha ezek helyett napraforgó- és tökmaggal van meg- rakva, a cinegéknek gyűrűzés céljából való elfogására is kiválóan alkal- masnak bizonyult, Ámde talán még e készüléknél is hatásosabb volna oly bódítószer alkalmazása, amely lehetővé tenné, hogy a verebek közé keveredett 14 È DR. CSÜRGEY TITUS [Aquila hasznos madarak felébredésük utän szabadon bocsäjtassanak. Ennek egyik mödja az el6bb vizben felduzzasztott, majd alkoholba rakott búzával vagy hámozott kölessel való etetés, amelyet a csak vízbe azta- tott magvakkal való szoktatás előzne meg. Ezzel a szerrel hazánkban eddig csak tökéletlen sikerű próbálkozások folytak. Teljes sikerű kísér- letet végzett azonban WIRKER JAnos, rákoskeresztúri gyógyszerész, bar nem alkoholos magvakkal hanem nàtrium veronäloldatba áztatott tengeridarával. Értesítése szerint: „Az egész madárhad elaludt. A hasznos fajokat szerapáltam és felébredésük után kieresztettem. ‘‘ Az eljárás ez volt: 5 gr veronäl nátriumot, néhány sacharin-tab- ‘ lettät (izjavitäs céljából) és 1, gr zöld vagy vörös anilint 2 deciliter forrövizben oldott fel és azon forrön annyi tengeridarät szört bele, amennyi az oldatot felinni képes volt. 24 öra mulva az egeszet sütöbe téve, jöl kiszäritotta s a szép zöld vagy vörös darat peremes deszkalapra tere- gette. A deszkät vagy a földre tette, vagy kis oszlopra erösitette. Bär ez az eljárás csak havas téli időben jar sikerrel és a keverék magánúton nem, hanem csupán gyógyszerésszel készíttethető el, alkal- mazása ily korlátok között is nagy segítség lehetne a verebek számának korlátozásában. Hogy azonban kitartó munka árán helyenként már most is lebírható a verebek tömege, annak a soproni Erdészeti Főiskola brandmajori kísérleti telepén láttam szép példáját. Ott ugyanis részint a lőfegyverrel, részint a virágcserepekből készült számos csalogató-odunak, valamint a hasonló célra is felhasználható falirés-oduknak alkalmazásával sikerült a házi verebek népes hadát kiirtani. Nyilván ennek is tulajdonítható, hogy a cölöpökre helyezett műodvak oly dúsan népesültek be hasznos madarakkal, noha a mintaszerűleg megalapozott és nevelt Berlepsch- rendszerű madárvédelmi ültetvények még nem érték el a teljes magas- ságukat. Miként a verébkérdés, a macskakérdés is három irányba tagozódik, u. m. : az odvakban, valamint a szabadon fészkelő madarak költésének biztosítására, a fölös számban tenyésztett házi-, valamint a gazdátlanul kóborló macskák gyérítésére, végül a vadászati törvény oly módosításának szorgalmazására, amely a kóborló macskák elfogását a városi és városszéli kertek tulajdonosainak is megengedi a jogos önvéde- lem címén. Az odulakó madarak védelme terén jelentékeny haladást értünk el azáltal, hogy a fészekodvakat lehetőleg nem élőfákra, hanem a fák és bokrok tisztására állított cölöpökre vagy karókra erősítjük 2 m magasságba és az odvak alá tövises galyakat kötözünk. Ennél is nagyobb biztonságot nyújt az elhelyezésnek az a módja, amelyet Pirny Géza, a 1931/34] MADARVEDELMI TANULMÁNYOK 1931—34-BÖL 15 pecsi Mecsek Egyesület madärvédelmi osztälyanak elnöke foganatosi- tott és propagäl. Ő ugyanis az odvakat kiselejtezett kazancsévekre, ügyn. „forresövekre‘‘ erősíti a mellékelt 6. számú ábrán látható kétféle módon. i Tehát: a vascs6 végébe vert facöveket vagy tülhajlö szélekkel készítve, vagy deszkatetövel védve a beäzästél. Az a feltünően jó ered- meny, amelyet a vascsövekre helye- 7 = | zett odvakkal elért, nyilvan annak tulajdonithaté, hogy az ily elhelye- zés nagyban nôveli a madar bizton- sägerzetet legnagyobb ellenségével, a macskával szemben. Pirpy azáltal, hogy ezeket a vascsöveket és a deszkatetőket olaj- festékkel színezi, a csövek tövét kövekkel rakja körül és ezek réseibe virágokat ültet, oly dekorativ hatást ér el, amely a fészekodut egyben a kert ékességévé is avatja. Első, még ; |! Dt nem dekorält vascsövekkel elért si- | sure kereit a pécsi Zrinyi-föreäl parkjában 6. abra. — Fig. 6. szemlelhettem, ahol a tagas pazsit- Fészekodvak vascsöre valö felerösitese. mezőn lévő vascsôves odvak sora a A” eiserne Kesseiréhre montierte Nist- szencinegeken és nyaktekercsen ki- vil a házi rozsdafarkünak (Erithacus titys 1.) is szállást adott. (L. a 7. abrat.) Ugyancsak Pirny propagálja a főképp éjjelenként kóborló macskák elfogására kiválóan alkalmas és házilag is könnyen előállítható csapóládát is. A mellékelt (8. sz.) ábrán látható láda fedele 2 forgó- pánttal van felerősítve és 2 vékony léccel van feltámasztva, amelyek egyikére veréb- vagy egérhulia, halacska vagy csirkebél van esalétkül rádrótozva. A fedél pedig rádrótozott téglával vagy kődarabbal van nehezítve. A megfogott macskát a tolóajtó elé tett, rácsos elejű kifogó- ládába riaszthatjuk és ládástul víz alá nyomva végezhetjük ki a leg- humánusabb módon. | Ez a készülék azt is lehetöve teszi, hogy a gondozottnak felismert macskät tulajdonosänak visszaadhassuk és 6t a macskänak a fészkelés idején valé zarvatartasara figyelmeztessük. Ämde itt van a bökkenö ! A magyar vadászati törvény csupán a laköhäzaktöl távol kóborló macskák korlátlan elpusztítását engedi meg a vadászatra jogosultaknak. Ellen- ben, háziállatnak minősítve a macskát, nem vette be ama kártevők sorába, amelyeket mint pld. a görényt, nyestet stb. bárki a házak közelé- höhlen. 16 DR. CSORGEY TITUS - (Aquila ben levö kertjében is elfoghat és elpusztithat. (E téren a németorszagi madarvéd6k sincsenek jobb helyzetben, mert náluk is csak a laköhelyek- től legalábbis 200 méterre elköborlö macskák pusztithatök, a városszéli 7. ábra. — Fig. Vascsövön levő műodu a pécsi Zrinyi-Főreáliskola parkjában. Házi rozsdafarkü- fülemüle tanyaja. An eiserne Kesselröhre montierte Nisthöhle im Parke der Zrinyi-Oberrealschule in Pécs. Nistplatz des Hausrotschwanzes. 8. abra. — Fig. 8. A PAupy-féle macskafogöläda. — Katzenfalle. Modell Pinpy. kertekben tehät védve vannak. A német polgari törvenykönyv 228-ik $-a ugyan azt mondja. hogy a macska megölhetö, ha kärtetele nagyobb, mint a macska értéke. Ennek elbiräläsa azonban nem mindig könnyü és gyakran követelhet hosszadalmas bizonyitö eljarast.) 931/34) MADARVEDELMI TANULMANYOK 1931—34-BOL 17 Az a magyar madärvedö tehat, aki, hogy a gyümölcstermes védel- mére megtelepitett madarait megmenthesse, a kertjébe betòr6 macskät elpusztítja, azt kockáztatja, hogy a bíróság elmarasztalja, idegen ingó vagyon rongálása címén. E bajon pedig az sem segít, hogy törvény- gyakorlatunk különbséget tesz a gondozott és a gondozatlan macskák között. Mert miről ismerjük meg, melyik macska tekinthető magán- tulajdonnak, amikor azon semmi jel sincsen ? Azt kellene tehát mindenekelőtt elérnünk, hogy a gondozott macskák oly nyakörvvel láttassanak el, amelynek vékony fémlemezén a tulajdonos neve,läthaté. Ez esetben nem volna akadälya annak, hogy a varosi kertekben, parkok- ban es temetökben ijesztéen nagy szamban köborlö, többnyire gazdatlan macskák összefogassanak és a közéjük került gondozott macskákat tulajdonosaik megfelelő illeték árán kiválthassák. Amíg a tulajdonosok nevének feltüntetése meg nem történik és ez okból a gazdátlan macskák ellen sem lehet irtó háborút indítani, a madárvédők és a macskabarátok közt tovább fog dúlni a harc. Ez az áldatlan állapot pedig mindaddig oly rendelettel sem volna enyhíthető, amely a macskák tulajdonosait a fiókanevelés idején, tehát május és június hónapokban, állatjaiknak zárva tartására kötelezi. A madárvédő tehát jelenleg csak annyit tehet kockázat nélkül, hogy odulakó madarait a fészekodvaknak fentemlített elhelyezésével iparkodik a macskáktól megvédeni, a szabadon, fákon és bokrokon fészkelő fajok védelmére pedig riasztöszimatot alkalmaz. Igy az úgyn. franciaolajat (Oleum animale foetidum), a fészek köze- lébe akasztott rongydarabra öntve vagy a Bűzös aszat (Ferula asa foetida) nevű drógot, mely poralakban alkalmazható. Végül pedig próbátteheta Kornitol nevű szerrel is, amely újabban már hazánk- ban is kapható. Eddig ugyan túlnyomórészt a növényevő vadak kár- tételének elhárítására szolgált, de lehet, hogy a macskával szemben is be fog válni. E sorok írása közben érkezett intézetünkbe Északamerika leg- nagyobb madárvédő egyesületének, az Audubon Societies-nek röpirata, amely a , The problem of the wagrant cat" címén a macska- kérdés megoldására irányuló javaslatokat ismerteti. Ez a javaslat a többi kôzt a macskaadó behozatalát is ter- vezi olyképpen, hogy minden 6 hónapnál idősebb hímmacskáért 1 dollár, nőstényért pedig 2 dollár évi adó volna fizetendő, tartási engedély címén. Az illeték lerovását a macska nyakörvére akasztott érmével kell igazolni, amely a hatósági engedély számát viseli. Minden ily jellel el nem látott, tehát gazdátlan macskának humánus módon való elpusztítására bármely 21 évnél idősebb magánszemély jogosult, a rendőr pedig kötelezve van. 9 a 18 DR. CSÖRGEY TITUS [Aquila Tekintve a macskaadé behozatalának nagy nehézségeit, a magam részéről megelégednék a fentiekben javasoltakkal. Tehát azzal az elemi követelménnyel, hogy a gondozott macska magántulajdon-jellege a tulajdonos nevét viselő fémlemezzel legyen feltüntetve. Az eddig említetteknél nem kevésbbé nehéz kérdés a mérges, kivált az arzéntartalmú szerekkel való permetezésnek a rovarevő mada- rak védelmével való összeegyeztetése is. Tárgyalásával — kellő tapaszta- lat híjján — mostanáig kellett várnom, annyira ellentmondók voltak az első értesüléseim. Igy pl. Kecskemét határának északi részén, Laky- telken, ahol Muraxözy Dezsö, a kiváló madárvédő, a legintenzívebb permetezés mellett sem tapasztalta, hogy rovarevő madarai kárt szen- vedtek volna, ugyanakkor Kecskemét déli határában több madár elhul- lását észlelték a permetezés idején. Ujabb értesüléseim azonban már határozottabb jellegűek és súlyos károkról szólnak. FERNBACH IKÁROLYNÉ, aki időközben — a madárvédelem nagy veszteségére — elhúnyt, azt tudatta, hogy babapusztai mintatelepének rovarevő madarai az arzénes permetezés következtében elpusztultak és pótlásuk 2 évi munka árán sem sikerült. Hasonlóról értesít DR. Zoncor Jixos ügyvéd Celldömölk- ről. Ott csupán 2 kertben is 25 madárcsalád pusztult el a hernyók ellen történt permetezéstől és a veszteség ennél is sokallta nagyobb, mert a gyümölcskerteknek egész során haltak ki az énekesmadarak. A her- nyók ama része azonban, amelyet permet nem ért, tovább pusztított. Ezzel szemben a nagyközség külterületén, ahol a hernyóirtást kézzel végezték, az ott megtelepített madársereg közreműködésével teljes sikert értek el. E kérdés ugyan még eme példákkal sincsen teljesen tisztázva és az említett ellentmondó tapasztalatok magyarázatához az illető területek sajátosságait és a szerek alkalmazásának idejét és módját is behatóan kell még tanulmányoznunk. Mégis mindenképpen kívánatos volna, hogy a gyümölesfák rovar-kártevőinek irtása lehetőleg oly szerekkel történjék, amelyek a rovarevő madarakra kevésbé veszedelmesek, mint az arzénes oldatok. Hogy tehát e célra inkább csak a karbolineum és a gyorsan bomló nikotinoldat alkalmaztassék mindott, ahol a terület a rovarevő madarak megtelepítésére is alkalmas. Az arzénes szerek használata pedig azokra a kultursivatag-jellegű területekre szo- rítkozzék, amelyeken rovarevő madarak meg nem telepíthetők. A gyakorlati madárvédelem említett 3 nehéz kérdésének, tehát a közeli jövő célkitűzéseinek vázolása után az elmúlt 4 évnek a régi alapon végzett propaganda-munkájáról is be kell számolnom. Szólnom kell tehát ama vidéki szervekről, amelyek működésére intézetünk leg- inkább támaszkodhatik. Ez a tevékenység főképpen 4 helyről sugárzik ki, ú. m. Debrecenből, a Tiszántúli Madárvédő Egyesület székhelyéről, 1931/34] MADARVÉDELMI TANULMANYOK 1931—34-BÖL 19 melynek Dr. NaGy JEXG az ügyvezető elnöke, Kecskemét-Lakytelekrél, ahol Muraküzy Drzsö buzgélkodik, Pécsről, a Mecsek Egyesület szék- helyévelés vegül Sopronböl, ahol a Magyar Ornithologusok Szövetsegenek BREUER GyörcYy vezetése alatt működő helyi körzete fejt ki elismerésre méltó munkálkodást. Ezeken kívül számos más helyen láthatunk sikert ígérő kezdeményezést. A legszélesebb körű és legintenzívebb működést most is a pécsi Mecsek Egyesület madárvédő osztálya fejtette ki, élén P4rny GÉzá-val, akinek érdemeit már 4 évvel ezelőtt méltattam. Ő azóta 92, vetített képekkel kísért madárvédelmi előadást tartott, főképpen a Dunántúlon, de részben a Nagyalföldön is. Kieszközölte továbbá a MÁV több üzlet- vezetőségénél, hogy az állomások és őrházak környékén fészekodvak és téli etetők helyeztessenek el, újabban hasonlót érve el a győr—soproni vasútvonal mentén is. Betetőzte ezt a legutóbb Pécs környékén meg- indított ama akciója, amely szerint a körlevélben történt felkérés ered- ményeképpen, egyéni adakozásokból újabb 100 fészekodut sikerült . a Mecseken elhelyeznie. Ezek az odvak, a fent ismertetett módon, mind vascsövekre vannak felerősítve, 10-es csoportokban erdőtiszti- és altiszti lakok közelében elhelyezve és minden odun zománcozott tábla mutatja az adományozó nevét. Ehhez csatlakozik Baranyavármegye alispánjá- nak ama rendelete, amelyben minden községi jegyzőt arra hív fel, hogy a Madártani Intézettől beszerzett útmutató értelmében indítsa meg a madárvédelmi propagandát és iparkodjék ezt jó példával is elősegíteni. Ami végül a Madártani Intézet további idevágó munkálatait illeti, újabb 2000 példányban osztotta szét a Csörskr : , Madárvédelem a kertben" című illusztrált füzetet, folytatta a madártelepítés eszközei- nek állami adományképpen történt kiosztását, kiegészítve ezt helyszíni szemlékkel, valamint a felvilágosító és buzdító tartalmú levelek nagy tömegével. Ujból és most már jobb kilátásokkal kísérelte meg a madár- védelmi propaganda egyik legfontosabb eszközének, a szöveges, színes madárképes levelezőlapok és falitáblák kiadásának szorgalmazását. Ha- sonlóképpen jobb kilátásokkal szorgalmazza néhai HERMAN OTTÓ : ,, A ma- darak hasznáról és káráról" című, a madárismeret- és szeretet terjesztése terén páratlan hatású népszerű művének újból való kinyomatását is. Elkészítette az új madárvédelmi törvény tervezetét a 3 évtizedes tapasztalatok alapján, kiterjeszkedve a pusztulóban lévő ritka madár- fajok fokozottabb védelmére is. E törvénytervezet keretében kísérli meg a szobamadártartás nehéz kérdésének megoldását is, azokra a hazai és külföldi tapasztalatokra támaszkodva, amelyek az eddigi generális tilalomnak bizonyos mértékig való felfüggesztését teszik szükségessé. Az intézet az itt ismertetett útján anyagi nehézségekkel is küzdve kénytelen haladni. De állandó bátorítást merít abból a jelenségből, 2 * 20 DR. CSÖRGEY TITUS [Aquila hogy több évtizedes kutató munkájának, belső es külső munkatársai buzgalmának jutalmaképpen a kunyhók és paloták lakói közt egyaránt egyre szélesebb körben terjed a megértés a madarak szeretete és védelme iránt, ami pedig nemzetünk magas kultúrfokának is egyik örvende- tes jele. Vogelschutzstudien aus den Jahren 1931—1934. Von Dr. Trrus CsöRGEY. In den 4 Jahren, die seit Erscheinen meines letzten Berichtes vergangen sind, war die Forscherarbeit unseres Institutes haupt- sáchlich auf das weitere Studium der drei ungelösten Fragen des prak- tischen Vogelschutzes gerichtet: die Sperlings- und Katzenfrage, sowie die Frage, ob das Spritzen der Obstbäume mit Gift-Stoffen mit dem Schutze der insektenfressenden Vögel vereinbar ist. Bei der Lösung der Sperlingsfrage sind wieder drei Gesichts- punkte massgebend, u. zw.: möglichst wirksame Abwehr der Sperlinge von den künstlichen Nisthöhlen, von den Winterfutterapparaten, sowie Verminderung der Anzahl der Sperlinge. Die Abwehr von den Winterfutterapparaten mit den schon bekann- ten konstruktiven Abänderungen kann im Grossen und Ganzen als gelöst bertrachtet werden. Dagegen harrt die in ganz Europa aktuelle Frage des Schutzes der Nisthöhlen gegen die Sperlige noch immer ihrer Lösung. Bekanntlich hat die Verengung des Flugloches bei den in erster Linie für die Meisen bestimmten Nisthöhlen auf 28 oder gar 27 mm nicht zu befriedigenden Ergebnissen geführt, weil sich in einer solchen Nisthöhle auch die infolge ihres massenhaften Auftretens wichtigste Kohlmeise nicht ansiedeln kann, und selbst die kleineren Meisenarten lieber Höhlen mit 32 und und 46 mm Fluglochweite wählen. Die Lösung musste also in anderer Richtung gesucht werden : entweder durch Abänderung der Flugloch form, oder durch An- bringung eines Hindernisses vor dem Flugloche, welches den Zweck hat, den Sperlingen das Eintragen ihres groben Nistmaterials unmög- lich zu machen, ohne dass die mit viel feinerem Material arbeitenden Meisen am Nestbau gehindert werden. Versuche in dieser Richtung begann. ich schon 1914, u. zw. auf Initiative von Dr. Dresiperius Fenves und seiner Gattin, die den Vorschlag machten, die von ihnen bei den Futterapparaten ver- wendeten Sperlings - Abwehrfäden auch für den Schutz der Fluglöchern auszuprobieren. ite = 1931/34] VOGELSCHUTZSTUDIEN AUS DEN JAHREN 1931—34 21 Dieser Vorschlag beruhte auf der Überlegung, dass ein in einer bestimmten Entfernung vor dem Flugloche ausgespannter Faden die Sperlinge nicht nur abschrecken, sondern auch am Zutragen ihres Nistmaterials hindern würde, während er für die viel geschickteren Meisen kein Hindernis darstellen könnte. Den Abwehrfaden spannte ich, wie Abbildung 1 zeigt, auf ein Drahtgerippe und sandte die ganze Vorrichtung zwecks Erprobung unserm begeisterten Mitarbeiter DR. Jurius THosrds. Auf Grund seines Briefes aus dem Jahre 1915 ist es am zweckmässigsten, den Faden 1'/» cm über dem unteren Flug- lochrand und 3 em von der Höhle entfernt anzubringen. ‚Bis jetzt brütete in keiner einzigen derart adjustierten Höhle ein Sperling, während die Kohlmeise einzog und 8 Eier legte.‘ Trotz diesem Anfangserfolge wagte ich doch nicht, für diese Vorrichtung Propaganda zu machen. Einerseits weil die Handhabung in dieser Form sehr umständlich ist, weshalb der Faden auf einem entsprechend ausgeschnittenen und an beiden Seiten mit aufgebo- genem Rande versehenen Blechstreifen befestigt werden müsste, andererseits, weil die Erfahrungen eines einzigen Jahres noch nicht entscheiden konnten, ob die Vorrichtung tatsächlich abwehrend, oder blos abschreckend wirkt, wobei zu bedenken wäre, dass die abschreckende Wirkung durch Gewöhnung wieder verloren gehen könnte. Ich forschte also in anderer Richtung weiter und ersuchte wieder Herrn Dr. Junius THOBIAs, an einem Teile der Nisthöhlen die Fluglöcher nach unten keilförmig auszuschneiden und auf diese Art für die Sperlinge unbequem zu gestalten. Obwohl er mir auf Grund der Erfahrungen des ersten Jahres mitteilte, dass in keiner einzigen derart gesicherten Nisthöhle ein Sperling gebrütet habe, sondern nur Meisen, konnte ich mich trotzdem auf diesen Erfolg nicht verlassen, weil die Sperlinge nicht vor die äusserste Notwendigkeit gestellt waren. Inzwischen machte ich selbst Versuche mit glatten, glänzenden Blechplättchen, die zur Bekleidung der unteren Hälfte des Flug- loches verwendet wurden, derart, dass auch ein Teil der vorderen Höhlenwand bedeckt war. Ich nahm an, dass der Sperling abrutschen würde, während die Meise auch von der Seite leicht einschlüpfen könnte. Auch diese Schutzvorrichtung bewährte sich nicht, weil das Blech mit der Zeit durch Oxydierung rauh wurde und auch seinen abschreckenden Glanz verlor. Meine Versuche wurden damit auf längere Zeit unterbrochen und erst in den letzten Jahren wieder aufgenommen und zwar durch die zwingende Wirkung des Umstandes, dass die auffallende Zudring- lichkeit der Sperlinge — besonders in peripherisch gelegenen Stadt- 22 DR. TITUS CSÖRGEY [Aquila gärten — vielen jungen Vogelschützern alle Freude an ihrer Arbeit nahm, weil sie sehen mussten, dass an Stelle der so freudig erwar- teten Meisen nur. Sperlinge die Nisthöhlen bezogen und der kleine Feldsperling, obgleich er sich erfahrungsgemäss vom Frühjahr bis zum Herbst als fleissiger Insektenvertilger betàtigt, durch seine blosse An- wesenheit bei vielen Vogelschützern eine Enttàuschung auslòst, die für den praktischen Vogelschutz von grossem Nachteil ist. In dieser äussersten Notlage kam ich auf den Gedanken, eine Abwehrplatte mit unten keilförmigem Ausschnitt vor dem Flugloch zu befestigen, welche — in bestimmter Entfernung von der Hôhle angebracht — den Sperlingen das Eintragen des groben Nistmateri- als zum mindesten erschweren, wenn nicht unmôglich machen sollte, sodass also der Nestbau nur für die Meisen in Frage käme. Das erste Muster dieser in Fig. 2 9.11 dargestellten Vorlage stand aus einer ?/ı mm starken Celloidin-Platte mit 5!/2 cm langem, unten keilförmigen Ausschnitt. Sie war auf zwei 1 cm dicke Kork- stopfen aufgelegt und mit diesen zusammen an die Höhle angenagelt. Die unmittelbar auf die Höhle genagelte Vorlage ist nämlich voll- kommen wirkungslos, weil die Sperlinge mit Leichtigkeit durchgreifen und sich an der Wand des Flugloches anklammern. Je weiter also die Vorlage von der Höhle entfernt ist, desto grösser die hemmende Wirkung. Ich hatte gleich von vornherein die Absicht, nur die Hälfte der vorhandenen Höhlen mit dieser Vorlage zu versehen u. zw. mit Rücksicht auf jene nützlichen Höhlenbrüter wie Gartenrotschwanz, Fliegenschnäpper u. s. w., welche im Klettern weniger geschickt sind als die Meisen und durch diese Abwehrplatte am Nisten verhindert worden wären, dann aber auch mit Rücksicht auf die Sperlinge selbst, die — durch das Hindernis voraussichtlich abgeschreckt — die Nist- höhlen mit freiem Flugloch beziehen und so die Meisen in den mit der Vorlage versehenen Höhlen unbehelligt lassen würden. Sämt- liche Nisthöhlen auf die erwähnte Art zu adjustieren, lag schon aus dem Grunde nicht in meiner Absicht, weil ich die Sperlinge nicht in eine Zwangslage versetzen wollte, aus der heraus sie durch höchste Steigerung ihrer allbekannten Anpassungsfähigkeit schliesslich doch Herr über dieses Hindernis geworden wären. Diese Annahme wurde schon durch die Erfahrungen des er- sten Jahres rechtfertigt. An jenen 3 Stellen nämlich, wo wir versuchs- weise sämtliche Höhlen mit Abwehrplatten versehen hatten, gingen die Sperlinge zur Verwendung von fei- neren Nestmatrial über und trugen dasselbe durch die auf 1 cm, ja sogar auf 14% em Entfernung angebrachten Abwehrplatten hindurch in die Höhlen hinein ! 1931/34) VOGELSCHUTZSTUDIEN AUS DEN JAHREN 1931—34 23 Epuarn Tora, kgl. Ober-Chemiker, welcher sämtliche 14 Nisthöhlen der Chemischen Versuchsstation mit Abwehrplatten ver- sehen hatte, war Zeuge, wie der mit dem Strohhalm im Schnabel anflie- gende Feldsperling — durch das Hindernis aufgehalten — den Stroh- halm fallen liess, ein feines Hälmchen Heu aufnahm, dieses mit den Füssen festhielt, zu einem Knäuel formte und so in die Höhle hinein- trug! Von den 14 Höhlen wurden auf diese Weise 12 von Sperlingen okkupiert und nur 2 von Kohlmeisen bezogen, welch letztere selbstver- ständlich das Hinderniss noch leichter überwanden als die Sperlinge. Ich selbst machte in den städtischen Obstanlagen von Kiskun- halas die Erfahrung, dass bei einer Gruppe von 12 Nisthöhlen, welche durchwegs mit Abwehrplatten versehen waren, die Nester der Sper- linge fast ausnahmslos aus leicht eintragbaren Hühnerfedern gebaut waren! Die hemmende Wirkung der Vorlage muss also gesteigert werden, damit der Sperling sich nicht auch dort durchsetzen kann, wo nur die Hälfte der Nisthöhlen mit dem Hindernis ausgestattet ist. Ich glaube dies dadurch erreichen zu können, dass ich den keilförmigen Ausschnitt nach unten um 2 cm verlängere. Ich habe nämlich die Erfahrung gemacht, dass die Vögel, falls sie aus irgend einem Grunde mit geringer Geschwindigkeit an die Höhle gelangen, also nicht mit einem gewissen Schwung durch die obere Öffnung des Hindernisses einfliegen können, sich mit einem Fuss auf die untere Spitze des Ausschnittes stützen und von der Seite her einschlüpfen. Die Ver- längerung des Ausschnittes hat also den Zweck, dieses seitliche Ein- schlüpfen zu erschweren. Sollte sich diese im Frühling 1935 auszuprobierende Vorlage als zweckentsprechend erweisen, dann wäre nur noch die Frage zu lösen, wie sie als billiger Massenartikel hergestellt werden kann. Celloidin (Rhodoid etc.) Platten kommen, weil zu teuer, hierbei nicht in Betracht. Ich habe deshalb eine */; mm starke Platte aus weichem Aluminium gewählt, das sich leicht stanzen lässt. Die Ränder des Ausschnittes können mit in Terpentin getauchtem Schmirgel- papier derart abgeschliffen werden, dass sie die Füsse der Vögel nicht verletzen. Die letztere Forderung ist sehr wichtig, weshalb ich auch von der Verwendung des allerbilligsten Materials, des Zinkbleches, abgesehen habe. Wie wir sehen, sind die Versuche in dieser Richtung noch nicht abgeschlossen und auch für Abänderungen viele Möglichkeiten offen! Trotzdem bin ich überzeugt, dass es uns bereits gelungen ist den Weg zu finden, auf welchem dieses schwere, aber gerade deshalb so interessante Problem des praktischen Vogelschutzes einer endgültigen Lösung zugeführt werden kann. 24 DR. TITUS CSÖRGEY [Aquila An die Sicherung der Nisthöhlen und Winterfutterapparate schliesst sich die Fernhaltung der Sperlinge von Obstgärten und Gemüseanlagen an. Auf Grund der diesbezüglich auch in Deutschland gemachten Versuche empfehlt A. KLENGEL, ein langjähriges korresp. Mitglied unseres Institutes, Folgendes : *) Ein Katzen- oder Hasen- fell wird mit Stroh ausgestopft, an einer langen Stange befestigt und so in die Krone eines Baumes versetzt, dass der Eindruck erweckt wird, als ob das Tier in der Spitze des Baumes sässe. Ein solcher Baum wird von den Sperlingen bestimmt gemieden, besonders wenn die Stellung der Vogelscheuche oft geändert wird. KLENGEzL beschreibt ferner einen Abschreck-Vorgang, den die Seebacher Musterstation für Vogel- schutz anwendet. Er beruht auf der Tatsache, dass sowohl Sperlinge als auch andere obstfressende Vögel sich vor der blauen Farbe auf- fallend fürchten. Nach den bisherigen Versuchen dieser Station bietet ein über der Baumkrone wehendes blaues Tuch schon sicheren Schutz. Kleinere Bäume und Erdbeerbeete können mit Hilfe von darüber gespannten schwarzen Fäden geschützt werden. Wenn nämlich der Vogel die unsichtbaren Fäden berührt, erschrickt er und meidet den Ort. Eine nicht minder schwere Aufgabe als die bisher besprochene Sperlingsabwehr ist auch die Dezimierung dieser Vögel, welche be- sonders in Agrarstaaten, wie es auch Ungarn ist, in ungeheuren Mengen vorkommen. Diese Aufgabe kann nur bei Anwendung ver- schiedener Methoden und gleichzeitiger Mitarbeit Vieler gelöst werden. Ausser den bisher gebräuchlichen Methoden und Mitteln der Dezi- mierung — z. B. regelmässiges Entfernen der Gelege aus Nisthöh- len und Blumentopf-Lockhöhlen, Verwendung von Fangkörben mit trichterförmigen Dach, Vernichtung mittels Schusswaffen — kam in neuerer Zeit die mit einem Futterapparat kombinierte Sperlingsfalle in Gebrauch. Bahnbrechende Versuche in dieser Richtung hat der Pökaer Grundbesitzer Franz ToLvarLy gemacht. Sein erster auto- matischer Apparat, mit dem er auch in einem milden Winter mehr als 1.500 Sperlinge fing, war aber viel zu kompliziert um für die all- gemeine Verwendung in Betracht zu kommen. Auf mein Ersuchen vereinfachte er schliesslich diesen Apparat derart, dass er jetzt von Jedermann zu Hause leicht hergestellt werden kann. Wie die beiden Abbildungen (4. u. 5. p. 13) zeigen, besteht die Vorrichtung aus einem Fut- tertisch, der auf einen Pflock montiert ist. Das mit einem Rand ver. sehene Dach dieses Tisches wird durch einem Bolzen gestützt. Wenn wir die Zieh-Schnur durch ein in den Fensterrahmen gebohrtes Loch führen, kann der Fangapparat sogar vom Zimmer aus bequem behand- Zeitschrift f. Obst-, Wein- u. Gartenbau. Dresden 1933 pag. 106. 1931/34] VOGELSCHUTZSTUDIEN AUS DEN JAHREN 1931—34 25 habt werden. Beim Zuklappen des Deckels geraten die Sperlinge ins Dunkel, fliegen gegen das Glasfenster des vor die rückwärtige Öffnung gehängten Sammelkastens, gleiten ab und sammeln sich bei dem mit Drahtgeflecht versehenen Fenster am Boden des Kastens. Dieser Sammelkasten ist der wichtigste Bestandteil der ganzen Vorrichtung, weil er abnehmbar ist und in geschlossenem Raume entleert werden kann, ohne dass die im Freien gebliebenen Sperlinge etwas über das weitere Schicksal ihrer gefangenen Genossen erfahren. Diese Massenfalle, welche für den Sperlingsfang mit Getreide- abfällen und Hirse zu ködern ist, hat sich, wenn als Lockspeise statt dessen Sonnenblumen- und Kürbiskerne verwendet wurden, auch zum Fang der Meisen zwecks Beringung als hervorragend geeignet erwiesen. Noch wirksamer als dieser Apparat wäre jedoch die Verwen- dung irgend eines Betäubungsmittels, welches uns die Möglichkeit gibt, die unter die Sperlinge geratenen nützlichen Vögel nach ihrem Erwachen wieder freizulassen. Zu diesem Zwecke füttern wir Weizen oder geschälte Hirse, welche zuerst in Wasser geweicht und dann mit Alkohol getränkt wurden. Um die Vögel daran zu gewöhnen, muss eine Fütterung mit nur in Wasser aufgeweichten Körnern vorausgehen. Die Versuche, die bei uns bisher mit diesem Mittel gemacht wurden, sind nicht vielversprechend. Einen durchschlagenden Erfolg dagegen erzielte JOHANN Wirker, Apotheker in Rákoskeresztúr, mit in Nat- rium Veronal-Lösung getränktem Mais-Schrot. Er schreibt hierüber : „Das ganze Vogelheer schlief ein. Die nützlichen Arten sonderte ich aus und liess sie nach dem Erwachen frei.“ Der Vorgang war folgender: 5 gr. Veronal Natrium, einige Sacharin-Tabletten (zur Verbesserung des Geschmacks) und !/? gr. grünes oder rotes Anilin wurden in 2 Deziliter kochendem Wasser auf- gelöst, und in diese Lösung soviel Mais-Schrot geschüttet, als die Lösung aufzunehmen vermochte. Nach 24 Stunden wurde das Ganze in der Bratröhre gut getrocknet und das schön grün oder rot gefärbte Schrot auf ein mit Schutzrand versehenes Brett gestreut. Das Brett wurde entweder auf den Boden gelegt oder auf einem kleinen Pfosten befestigt. Obgleich dieser Vorgang nur im Winter bei Schneewetter Erfolg verspricht und die Mischung nur vom Apotheker gemacht werden darf, könnte diese Methode trotz der genannten Einschränkungen eventuell doch eine wichtige Rolle bei der Sperlingsverminderung spielen. Dass durch ausdauernde Arbeit die Sperlingsmassen auch mit den bisherigen Mitteln bis zur Vernichtung bekämpft werden können, sah ich deutlich auf der Brandmajor-Versuchsstation der Forsthoch- schule zu Sopron. Dort war teils durch Gebrauch von Schiesswaffen, 26 DR. TITUS CSÖRGEY [Aquila teils durch Verwendung zahlreicher Blumentopf-Sperlinsfallen, sowie der zu ähnlichen Zwecken benützbaren Mauer-Nisthöhlen die Ausrot- tung der riesigen Sperlingsscharen fast restlos gelungen. Diesem Umstand ist es offenbar zuzuschreiben, dass die an Pfählen angebrachten künst- lichen Nisthöhlen dort in ausgiebigstem Masse von nützlichen Vögeln bezogen wurden, obgleich die musterhaft angelegten und gepflegten Berlepsch’schen Vogelschutzgehölze noch nicht ihre volle Höhe erreicht hatten. Ebenso wie die Sperlingsfrage gliedert sich auch die Katzen- frage in drei Abschnitte: 1. Schutz der Bruten von Höhlen- und Frei- brütern, 2. Verminderung der überflüssigen Haus- sowie der herrenlos umherirrenden streunenden Katzen, 3. Abänderung des Jagdgesetzes dahingehend, dass den Gartenbesitzern in Städten und an deren Peri- pherien der Fang von streunenden Katzen als berechtigter Selbst- schutz gestattet werde. Auf dem Gebiete des Schutzes unserer Höhlenbrüter erzielten wir einen namhaften Fortschritt dadurch, dass wir die Nisthöhlen nach Tunlichkeit nicht an lebende Bäume befestigen, sondern an Pfosten oder Baumpfähle in 2 m Höhe anbringen. Diese Pfähle werden an freien Stellen zwischen Bäumen und Sträuchern eingerammt und können unterhalb der Höhlen noch mit dornigen Zweigen versehen werden. Noch grössere Sicherheit gewährleistet die Anbringung der Nisthöhlen nach der von Gunza PArvy, Leiter der Vogelschutz-Abteilung des Mecsek- Vereins eingeführten und propagierten Methode. Genannter befestigt die Höhlen an eiserne Kesselröhren "u. zw. auf zweierlei Art, wie aus Fig. 6 p. 15 ersichtlich ist. Entweder hat der in das Röhrenende eingeschlagene Pflock überhängende Ränder, oder er wird durch eine separate Holzdecke vor Eindringen der Nässe geschützt. Die auffal- lend guten Ergebnisse die Pirpy mit seinen an Kesselröhren befes- tigten Nisthöhlen erzielte, sind offenbar dem Umstande zuzuschreiben, dass dadurch das Sicherheitsgefühl des Vogels vor seinem grössten Feinde, der Katze, in hohem Masse gestärkt wird. Pirpy erzielt dadurch, dass er diese Kesselröhren und die Holz- deckel mit Ölfarbe anstreicht, den Fuss der Röhren mit Stein um- rahmt und den umrahmten Teil mit Blumen bepflanzt, eine derart dekorative Wirkung, dass diese Nisthöhlen gleichzeitig eine Zierde des Gartens bilden. Von den ersten Erfolgen, die er mit seinen Kesselröhren aufzuweisen hatte, konnte ich mich selbst im Parke der Zrinyi- Oberrealschule in Pécs überzeugen, wo die auf weiter Rasenfläche an Kesselröhren angebrachten Höhlen nicht nur den Kohlmeisen und Wendehälsen, sondern auch dem Hausrotschwanz (Hrithacus titys L.) als Nistplatz dienten (Siehe Fig. 7 p. 16). 1931/34] VOGELSCHUTZSTUDIEN AUS DEN JAHREN 1931—34 97 Pirpy hat ausserdem eine zum Fange der hauptsächlich nachts umherstreichenden herrenlosen Katzen hervorragend geeignete Kasten- falle konstruiert, welche auch mit häuslichen Mitteln leicht'herzustellen ist. Der mittels zweier Scharniere befestigte Deckel (Fig. 8 p.16) wird durch 2 dünne Stäbe oder Latten gestützt, deren eine mit einem toten Sper- linge, oder einer Maus geködert ist. Zum Beschweren des Deckels dient ein mit Draht befestigter Mauerziegel, oder ein Stein. Die gefangene Katze wird durch eine Schiebetür in den seitlich angebrachten kleineren Fangkasten gejagt, dessen Vorderwand aus Drahtgeflecht besteht. Die gefangene Katze kann dam durch Unterwassertauchen des Kastens auf die humanste Weise vernichtet werden. Diese Falle gibt uns auch die Möglichkeit, gepflegte und edlere Katzen ihrem Besitzer zurückzugeben und ihm nahe zu legen, seine Katzen während der Brutzeit unserer Singvögel eingesperrt zu halten. Aber gerade hier liegt die Schwierigkeit ! Das ungarische Jagdgesetz gestattet den Jagdberechtigten nur die uneingeschränkte Vernichtung solcher Katzen, die in grösserer Entfernung von Wohnhäusern wildernd angetroffen werden. Weil aber die Katze als Haustier gilt, ist sie nicht in die Liste jener Schädlinge aufgenommen worden, welche, wie z. B. Iltis, Marder u. s. w. von jedermann in den Hausgärten gefangen und vernichtet werden dürfen. (In dieser Beziehung sind auch die Vogel- schützer Deutschlands nicht viel besser daran, denn auch dort dürfen nur Katzen vernichtet werden, die mindestens 200 m von Wohnstätten entfernt umherstreifen. In den Hausgärten der Städte sind sie also geschützt. Der Paragraph 228 des Deutschen Bürgerlichen Gesetz- buchesspricht zwar aus, dass jede Katze getötet werden darf, wenn der durch sie verursachte Schaden höher ist als ihr eigener Wert. Die Fest- stellung dieser Tatsache und des Wertes ist aber nicht immer leicht und kann in vielen Fällen ein langwieriges Beweisverfahren erfordern.) Wenn also ein ungarischer Vogelschützer, um seine zum Schutze der Obsternte angesiedelten Vögel zu retten, die in seinen Garten einge- drungene Katze tötet, setzt er sich der Gefahr aus, wegen Beschädigung. fremden beweglichen Eigentums durch das Gericht verurteilt zu werden. Dabei hilft es ihm nicht viel, dass unsere Gesetsgebung in der Praxis einen Unterschied zwischen gepflegten und herrenlosen Katzen macht. Denn woran sollen wir erkennen, ob eine Katze Privateigentum ist, oder nicht, wenn sie kein sichtbares Zeichen trägt? Vor allen Dingen müsste also erreicht werden, dass jede in Pflege gehaltene Katze mit einem Halsband versehen werde,aufdessendünnen Metallschildder Name des Besitzers eingraviert ist. Wenn dann die in Stadt- gärten, Parkanlagen und Friedhöfen in erschreckend grosser Zahl 28 DR. TITUS CSÖRGEY [Aquila streunenden Katzen zusammengefangen werden, kònnen die eventuell mitgefangenen gepflegten Katzen ihren Besitzern gegen ein entsprechen- des Lösegeld leicht zurückgegeben werden. Solange die Kenntlichmachung des Besitzernamens nicht durchgeführt wird und aus diesem Grunde der Vernichtungskrieg gegen die herrenlosen Katzen nicht möglich ist, wird der Streit zwischen Vogelschützern und Katzenfreunden fort- dauern. Dieser unerfreuliche Zustand wirde selbst durch die Verord- nung nicht gemildert werden, dass die Katzen während der Aufzucht der Vogeljungen, also in den Monaten Mai und Juni, eingesperrt zu halten seien. Der Vogelschützer kann also gegenwärtig ohne Risiko nur soviel tun, dass er seine Hühlenbrüter durch die oben geschilderte Anbringung der Nisthöhlen vor den Katzen zu schützen trachtet, während er zum Schutz der auf Bäumen und in Sträuchern frei brütenden Arten Abschreekwitterung verwendet. So z. B. das stinkende Tieröl (Oleum animale foetidum), welches auf einen in der Nähe des Nestes aufgehängten Fetzen geschüttet wird, oder Stinkasant (Ferula asa foetida), eine Droge, die in Pulverform verwendet werden kann. Schliess- lich kann er auch einen Versuch mit ,,Kornitol‘‘ machen, das in letzterer Zeit auch in unserm Lande erhältlich ist. Es diente allerdings bisher hauptsächlich zur Fernhaltung von pflanzenfressendem Wild, kann sich aber möglicherweise auch bei der Katzenabwehr bewähren. Während diese Zeilen geschrieben wurden, traf in unserm Institut eine Flugschrift der grössten Vogelschutzvereinigung Nordamerikas, der Audubon-Societies ein, welche unter dem Titel ,, The prob- lem of the wagrant cat" Vorschläge zur Lösung der Katzenfrage enthält. Diese Vorschläge sehen unter anderem auch die Einführung einer Katzensteuer vor, derart, dass für jeden mehr als 6 Monate alten Kater jährlich 1 Dollar, für jede weibliche Katze dagegen jährlich 2 Dollar als Gebühr für die Bewilligung zur Haltung dieser Tiere zu zahlen wären. Die erfolgte Abstattung dieser Gebühr ist durch eine am Halsband des Tieres angebrachte Marke zu beweisen, welche die Nummer der behördlichen Bewilligung enthalten muss. Jede Katze, die mit einer solchen Marke nicht versehen ist, also als herrenlos gelten muss, darf von jeder über 21 Jahre alten Privatperson auf humane Weise vernichtet wer- den, während für Polizeiorgane eine diesbezügliche Verpflichtung besteht. Mit Rücksicht auf die grosse Schwierigkeit der Eintreibung dieser Katzensteuer würde ich für meine Person mit meinem oben dar- gelegten Vorschlag zufrieden sein: also mit jener elementaren For- derung, dass der Charakter einer im Privatbesitz befindlichen Katze durch eine mit dem Namen des Besitzers versehene Metallplatte kennt- lich gemacht werde. 1931/34] VOGELSCHUTZSTUDIEN AUS DEN JAHREN 1931—34 29 Nicht weniger schwerwiegend als die soeben besprochene Ange- legenheit ist auch die Frage, wie das Spritzen der Obstbäume mit giftigen, vornehmlich arsenhaltigen Stoffen, mit dem Schutz der insektenfressen- den Vögel in Einklang gebracht werden kann. Mit der Behandlung dieser Frage musste ich — in Ermangelung entsprechender Erfahrung — bis jetzt zuwarten, weil die ersten hierauf bezüglichen Berichte sich vielfach geradezu widersprachen. Während z. B. in dem nördlichen Teil von Kecskemet, auf ,,Lakytelek‘‘ unser hervorragender Vogel- schützer Drsiperios MurAarözy trotz intensivster Spritzung nicht beobachten konnte, dass seine insektenfressenden Vögel irgend welchen Schaden erlitten hätten, wurde gleichzeitig in dem südlichen Teil von Kecskemét während der Spritzzeit das Eingehen zahlreicher Vögel festgestellt. Die neueren Meldungen sind jedoch schon viel bestimmter und sprechen von schweren Schäden. Frau KARL v. FERNBACH, die inzwischen — ein grosser Verlust für den Vogelschutz ! — gestorben ist, schrieb mir, dass die insektenfressenden Vögel ihrer Musterstation auf Babapuszta infolge der Arsenspritzungen fast glänzlich vernichtet wurden und ihr Ersatz trotz zweijähriger Arbeit nicht mehr möglich war. Ähnliches berichtet Rechtsanwalt Dr. Jomann Zoncor aus Cell- dömölk. Dort gingen durch das Spritzen zur Vernichtung der Raupen in 2 Gärten insgesamt 25 Vogelfamilien zugrunde, wobei natürlich der Verlust bedeutend grösser ist, weil in einer ganzen Reihe von Obst- gärten die Singvögel ausstarben. Jener Teil der Raupen aber, welcher von der Einwirkung des Spritzmittels verschont geblieben war, setzte seine Vernichtungsarbeit ungestört fort. Dagegen konnte an der Peri- pherie dieses Städtchens, wo die Raupenvertilgung mit der Hand durchgeführt wurde, im Verein mit den dort angesiedelten Vögeln ein durchschlagender Erfolg erzielt werden. Diese Frage ist nun allerdings durch obige Beispiele nicht restlos erledigt. Es müssen zur Erklärung der erwähnten widersprechenden Beobachtungen auch die Eigentümlichkeiten der betreffenden Gebiete sowie Zeitpunkt und Verwendungsart der Spritzmittel eingehend stu- diert werden. Trotzdem wäre es wünschenswert, dass bei Bekämpfung der für den Obstbau schädlichen Insekten nach Tunlichkeit Mittel in Anwendung kämen, die für die insektenfressenden Vögel weniger gefähr- lich sind, als Arsenik-Lösungen. Man sollte also zu diesem Zwecke dort, wo das Gebiet für die Ansiedlung der insektenfressenden Vögel geeignet erscheint, nur Karbolineum oder die sich rasch zersetzende Nikotinlösung gebrauchen. Die Anwendung arsenhaltiger Mittel müsste nur auf Gebiete mit Kultursteppen-Charakter beschränkt bleiben, in welchen sich insektenfressende Vögel nicht ansiedeln lassen. Nach Besprechung der drei schwierigen Fragen des praktischen 30 | DR. TITUS CSÖRGEY [Aquila Vogelschutzes und Andeutung der Zielsetzungen für die nächste Zukunft will ich noch einiges über die auf der alten Basis geleistete Propaganda- Arbeit der letzten 4 Jahre berichten. Ich muss hierbei vor allem einiger Organisationen aus der Provinz gedenken, die infolge ihrer besonders regen Tätigkeit unser Institut am meisten unterstützen. Solche Aktivität geht hauptsächlich von 4 Orten aus : von Debrecen, dem Sitz des Vogel- schutzvereins jenseits des Tiszaflusses mit seinem Vorstand und Leiter Dr. Evern Nacy ; von Kecskemét—Lakytelek, wo DESIDERIUS MURA KÖZY eifrig tätig ist; von Pécs, dem Sitz des Mecsek-Vereins unter den mustergültigen Leitung von Géza Pärpy, und endlich von Sopron, wo die unter der Leitung von GEoxG BREUER stehende Orts- gruppe des Bundes Ungarischer Ornithologen besonders beachtenswerte Arbeit leistet. Ausserdem können auch an zahlreichen anderen Orten Erfolg versprechende Anfänge beobachtet werden. Die ausgedehnteste und intensivste Tätigkeit entfaltete auch diesmal die Vogelschutzabteilung des Mecsek-Vereins mit Grza PAnpy an der Spitze, dessen Verdienste ich schon vor 4 Jahren gewürdigt habe. Er hat seither 92 Lichtbildervorträge über Vogelschutz gehalten, haupt- sächlich im Gebiete jenseits der Donau, aber zum Teil auch im Alföld. Er setzte ferner bei mehreren Amtsstellen der Ungarischen Staats- bahnen durch, dass in der Umgebung von Bahnhöfen und Wachter- häusern Nisthöhlen und Winterfutterapparate angebracht wurden, neuerdings auch an der Strecke Györ—Sopron. Ein schöner Erfolg war seiner letzthin in der Umgebung von Pecs eingeleiteten Aktion beschieden, wo als Ergebnis eines durch Rundschreiben erfolgten Auf- rufes aus freiwilligen Spenden im Mecsek-Gebiet wieder 100 neue Nist- höhlen angebracht werden konnten. Diese Höhlen sind, wie eingangs geschildert, sämtlich auf Kesselröhren montiert und stehen in Gruppen von je 10 Stück in der Nähe der Wohnungen von höheren und subal- ternen Forstbeamten. Jede einzelne Höhle trägt eine Emailtafel mit dem Namen des Spenders. Sehr erwähnenswert ist ferner der Erlass des Vize- gespans von Baranya, durch welchen sämtliche Ortsnotäre aufgefordert werden im Sinne des vom Ornithologischen Institut bezogenen Weg- weisers die Vogelschutzpropaganda einzuleiten und mit gutem Beispiel zu unterstützen. Zum Schluss noch einiges über die Propagandatätigkeit des Institutes selbst. Es wurde durch die materielle Unterstützung des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums ermöglicht Csôrczy’s illustrierte Broschüre ,,Vogelschutz im Garten‘ in weiteren 2.000 Exemplaren herauszugeben. Dieselbe Unterstützung ermöglichte die unentgeltliche Verteilung von Vogelschutzgeräten an führende Vereinigungen und Privatpersonen an den Peripherien zum Propagieren des Vogelschutzes. 1931/34] VOGELSCHUTZSTUDIEN AUS DEN JAHREN 1931—34 31 Diese Propagandatätigkeit ergänzten Besichtigungen und an Ort und Stelle gegebene Ratschläge, sowie zahllose Briefe aufklärenden und aneifernden Inhaltes. Unseren ständigen Bestrebungen zur’ Heraus- gabe der mit Text versehenen, farbigen Vogelbilder-Korrespondenzkarten und Wandtafeln, die sich als ein sehr wichtiges Mittel der Vogelschutz- propaganda erwiesen haben, scheinen diesmal ein günstiger Erfolg beschieden zu sein. Unter ähnlich günstigen Aussichten wird auch an der Neuausgabe des Werkes von weiland Orro Herman: „Nutzen und Schaden der Vögel‘ gearbeitet, das sich als Mittel zur Verbreitung der Vogelkenntnis und Erweckung der Liebe zur Vogelwelt einer unvergleichlichen Volkstümlichkeit erfreut. Unser Institut hat auf Grund 30 jähriger Erfahrungen den Ent- wurf des neuen Vogelschutzgesetzes fertiggestellt und dabei auf den intensiveren Schutz der gefährdeten seltenen Vogelarten ein besonderes Gewicht gelegt. Im Rahmen dieses Gesetzentwurfes versucht es auch die Lösung der schwierigen Frage der Stubenvögelhaltung und stützt sich dabei auf die einheimischen und ausländischen Erfahrungen, welche die teilweise Aufhebung des bisherigen allgemeinen Verbotes notwendig erscheinen lassen. Das Institut hat auf dem hier bezeichneten Wege weiter zu schreiten, wenn auch in stetem Kampf mit materiellen Schwierigkeiten. Ständige Aneiferung schöpft es dabei aus der Erscheinung, dass die Liebe zur Vogelwelt und das Verständnis für die Notwendigkeit ihres Schutzes in den weitesten Kreisen unseres Volkes — von der Hütte des Armen bis zum Palast des Reichen — dauernd zunimmt, gleichsam als Lohn für unsere jahrzehntelange Forscher- und Propaganda-Arbeit und des Fleisses unserer zahlreicher Mitarbeiter, zugleich aber auch als ein erfreuliches Zeichen der hohen Kultur unserer Nation. DC bo SCHENK JAKAB [Aquila A m. kir. Madártani Intézet 1931—32 évi madärjelölesei. Irta: ScHENK JAKAB. XIV. Jelentés. (XXV. Évfolyam.) Az 1932-es evvel a madär madärjelölesek negyedszazados évfor- duléjähoz érkeztünk. MORTENSEN 1899 évi, mondhatni korszakalkotó kezdeményezése, majd THIENEMANN 1903 évi követése után 1908-ban kezdeményezésemre Magyarország mint harmadik kapcsolódott bele ebbe a kutatási módszerbe, amelynek alkalmazása aztán később szerte a világon folytatódott és helyenként valósággal óriási méreteket öltött. Igy pl. Amerikában már sok százezerre — ha nem millióra — rug a meggyűrűzött madarak száma. Azonban az európai állomásokon is óriási méretű munka folyik. Igy pl. Helgoland gyűrűivel már 350.000 madarat gyürüztek meg. Fiatalos lelkesedéssel, töretlen munkabírással, az Intézet akkori- ban még jelentékeny anyagi eszközeinek alig korlátozott igénybevételé- vel s a madárvonulási megfigyelések révén jól iskolázott és lelkesedéssel rendelkezésre álló munkatárs-táborral szervezhettem meg a magyar madárjelöléseket. A negyedszázados évforduló alkalmával a lelkesedés most is töretlen, nemcsak bennem, hanem a munkatársak táborában is. Ennek ékesen szóló bizonyítéka az a tény, hogy az 1931 évben 8.500-nál több madár gyűrűztetett Csonkamagyarországon, holott a világháború előtt a Nagymagyarországon egy év alatt meggyűrűzött madarak legnagyobb száma kb. 5.500 volt. Jogos örömmel és büszkeséggel ünnepelhetjük tehát a negyedszázados évfordulót, mert munkatársaink folytonosan fokozódó mértékben vettek részt a munkában, amellyel intézetünk az egyetemes madártani tudomány terén is közbecsülésben részesülő nevet vívott ki a magyar tudománynak. Magától értetődik, hogy ez az eredmény nemcsak erkölcsi, hanem egyúttal anyagi feltételekhez is volt kötve s ezzel a meg- állapítással kapcsolatban nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékez- zem fölöttes hatóságunk megértő támogatásáról. Dr. UsHELyI ANDOR *) Az előző jelentések az Aguila következő helyein találhatók: 1908 p. 294, 1909 p, 245, 1910 p. 219, 1911 p. 326, 1912 p. 321, 1913 p. 434, 1915 p. 219, 1919 p. 26, 1922 p. 51, 1923/24 p. 145, 1925/26 p. 24, 1927/28 p. 16, 1929/30 p. 170. 1931/34] AZ 1931—32 EVI MADÄRJELÖLESEK 33 miniszteri tanácsos, a kiserletügyi osztály vezetője és Dr. VIczENIK Ferenc miniszteri osztalytanacsos, intezetünk ügyeinek előadója az utóbbi esztendők súlyos gazdasági viszonyai, az állandó költsegadomany csökkentések dacára is mindig módját tudták ejteni annak, hogy a legszükségesebb utazási költségekre, a nélkülözhetetlen gyűrűmennyi- ség beszerzésére, a madárjelölési törzskönyvekre és járulékos kellékekre még jelenleg is rendelkezésre álljanak az anyagi eszközök s hogy ezáltal az intézetnek ez a nagymultú és világszerte nagyrabecsült működése lehetőleg a régi keretekben fönnmaradhasson. . Lelkiismereti kötelességet teljesítek, amikor ezt a tényt, a magyar madártani kutatás történetéhez szükségképpen hozzátartozó adalékot, a 25 éves jubileum alkalmából minden kommentár nélkül megrögzítem. A súlyos gazdasági helyzet hatása nem is annyira a munkálatok folytonosságának a veszélyeztetésében nyilvánult meg legerősebben, mint inkább az eddig elért eredmények tervezett ismertetésének elma- radásában. Arra számítottam, hogy módomban lesz fajonként földol- gozva megfelelő szemléltető térképekkel kisérve ismertetni a negyed- százados eredményeket. Erről a jelen viszonyok között le kell mondanom és csak általánosságban tartott rövid beszámolóval kell megelégednem. Mondhatom, hogy ezt nem könnyű szívvel teszem, mert tartozom vele egyrészt az egyetemes tudománynak, másrészt magyar munkatársaink- nak, akik joggal elvárhatják, hogy önzetlen buzgósággal végzett mun- kásságuk eredményeit közreadjuk. A magam részéről azonban mégis azt vallom, hogy ha választani kell a munkálatok folytonosságának a lehetősége és az eredmények összefoglalása között, akkor inkább az előbbit választom, mert az összefoglalást későbbi időpontban is még mindig el lehet végezni, de a munkálatok folytonosságában beállott hézagot később már semmi áldozattal se lehet helyrepótolni. Általánosságban tartott rövid beszámolóm a kezdettől fogva követett munkatervnek megfelelően két részre oszlik. Az elsőben ismer- tetem a migrációra, vagyis a vonulásra vonatkozó eredményeket — mely madaraink merrefelé vonulnak, milyen átvonulási területeik és téli szállásaik vannak stb. — a másikban a települési és egyéb oekologiai viszo- nyokat ismertetem a magyar madárjelölési kísérletek eredményei nyomán. Ezzel a beosztással kapcsolatosan megjegyzem, hogy míg a külföldön végzett madárjelölések legalább is kezdetben kizárólag a migrációs viszonyok tisztázására vonatkoztak, addig a magyar madár- jelölési munkálatok irányításában már kezdettől fogva egyenlő fontos- ságúaknak minősítettem az oekologiai viszonyokra kiterjedő kutatásokat, amelyekre nézve szintén a gyűrűzés bizonyult a legmegbízhatóbb mód- szernek. 34 SCHENK JAKAB [Aquila Közbevetöleg mindenesetre meg kell emlitenem azt, hogy mär nem első ízben adtam előzetes tájékoztató közléseket a magyar madar- jelölések eredményéről. Az első idevágó közleményem az Aguila 1915 évi kötetében jelent meg a 219 laptól kezdődően, a következő ismer- tetésem pedig az Aguila 1923/24 évi kötetének 45 lapjától kezdődően. Már ezekben az előzetes jelentésekben rá kellett mutatnom arra a föltünő jelenségre, hogy a kárpáti medencéből elvonuló madarak leg- nagyobb része Délnyugat felé eső téli szállásba vonul és csak töredék az, amely Délkelet felé veszi az útját. | A délnyugati csoport tagjai a következök : Podiceps nigricans Scop. — Kis vöcsök. Larus ridibundus L. — Dankasiraly. Hydrochelidon nigra L. — Kormos szerkö. Charadrius alexandrinus L. — Szeki lile. Vanellus capella SCHAEFF. — Bibic. Pavoncella pugnax LL. — Pajzsos cankö. Totanus calidris L. — Vöröslabü cankö. Limosa aegocephala Brcust. — Nagy goda. Numenius arquatus L. — Nagy pöling. Gallinago gallinaria O. F. Mürr. — Középső sárszalonka. Rallus aquaticus L. — Guvat. Gallinula chloropus L. — Vizityuk. Fulica atra L. — Szaresa. Ardea cinerea L. — Szürke gem. Ardea purpurea L. — Vörös gem. Egretta garzetta L. — Kis köcsag. Coturnix communis Bonn. — Für]. Columba oenas L. — Kék galamb. Columba palumbus L. — Örvös galamb. Circus pygargus L. — Hamvas rétihéja. Milvus ictinus Savic. — Vörös kanya. Cerchneis tinnunculus L. — Vörös vércse. Iyna torquilla L. — Nyaktekercs. Hirundo rustica L. — Fiisti fecske. Sturnus vulgaris L. — Seregély. Coccothraustes vulgaris Pati. — Meggyvago. Fringilla coelebs L. — Erdei pinty. Ligurinus chloris L. — Zoldike. Alauda arvensis L. — Mezei pacsirta. Parus major L. — Széncinege. Turdus musicus L. — Enekes rigé. 1931/34] AZ 1931—32 EVI MADARJELOLESEK 35 Turdus merula L. — Fekete rigé. Saxicola oenanthe L. — Hantmadar. Erithacus rubecula L. — Vörösbegy. A délnyugati és délkeleti vonulók között némileg átmenetet vagy összeköttetést alkotnak egyes fajok, amelyek bár javarészükben dél- nyugat felé távoznak, de azért délkeleti irányban elvonulók is akadnak közöttük. Ezek a fajok a következők : Platalea leucorodia L. — Kanalasgém. Nycticorax griseus L. — Bakcsó. Ardeola ralloides Scor. — Üstökös gém. Egretta alba L. — Nagy kócsag. Oriolus galbula L. — Aranymálinkó. Egészen különleges helyet foglal el a batla (Plegadis falcinellus L.), amely, azt lehet mondani, a szélrózsa minden irányában szokott eltávozni tőlünk, főleg azonban mégis csak délnyugat felé. A két utóbbi csoport tagjai azonban az észlelt elvonulási irányok túlnyomó többsége alapján valamennyien a délnyugati csoporthoz szá- mithatök. Ezek száma egyelőre összesen 40. Azért mondom, hogy egye- lőre, mert ez a szám a folytatólagos kísérletek alapján előreláthatóan lényegesen bővül majd. A tiszta Délkelet felé vonulók csoportjába az eddigi adatok alapján sorolhatók a következő fajok : | Ciconia alba Becust. — Fehér gólya. Turtur communis SeLB. — Gerle. Cerchneis vespertinus L. — Kek vérese. Cuculus canorus L. — Kakuk. Coracias garrulus L. — Szalaköta. Upupa epops L. — Bübos banka. Lanius minor Gm. — Kis 6rgébics. Lanius collurio L. — Tüvisszüré gebics. Pastor roseus L. — Päsztormadar. Sylvia atricapilla L. Barätka poszäta. Rendkivül feltiin6 és gondolkodöbaejtö ez a jelenseg ! Miert vonul a karpati medence madarainak 80%-a delnyugat felé? Miért nem valamennyi ? Emberi elgondoläs szerint ilyen egyseges terület vonulö madarainak egyforman kellene viselkedniök ! Ami egyik madärfajnak kedvező, miért ne lehetne kedvező a többinek is! Mert hiszen nem az eletmödban megnyilvanulö különbseg valasztja el a delnyugati csoportot a delkeletitöl. Mindegyikben vannak üsz6- és gázló és énekes madarak. Ha nem tájékoztattak volna a vonulási adatokból leszűrt ered- mények a kárpáti medence madárvonulási viszonyairól, akkor azt vár- 3* 36 SCHENK JAKAB [Aquila hattuk volna, hogy az idevalési vonulé madarak a medence vizeinek lefolyäsa iranyaban vonulnak, tehät a Fekete Tenger felé. A hatalmas Duna folyam mint a medence vizeinek levezetöje — emberi elgondoläs szerint — mint természetes irany- vagy ütmutatö éppen olyan levezetöje lehetett volna a medence madärtömegeinek is a Fekete Tenger felé, ahonnan aztán mar eltajekozödtak volna az ázsiai vagy afrikai téli szállások felé. Ezzel szemben a madárvonulási adatok földolgozása révén elért eredményekkel egyezően a gyűrűzési adatok is a kényelmes és biztosnak látszó délkeleti elvonulással szemben a kietlen és magas Karszt- vidék s végeredményében az Adria felé való elvonulást, valamint az onnan való visszatérést bizonyították. Habár ez az eredmény tulajdonképpen nem volt meglepő, mert hiszen teljesen megegyezett a régebbi, bár más úton elért eredmények- kel, de azért mégis csak súlyos problémát vetett fel. A magyarázati kísérleteknek, sajnos, még csak a legkezdetén vagyunk. Nincs tudomásom róla, hogy a természettudományok más ágazatában fölmerült-e hasonló kérdés a kárpáti medencére vonatkozó- lag, de ezen túlmenőleg azokban az országokban, ahol már huzamosabb ideig folynak a madárgyűrűzési kísérletek, mindezideig nem jelentek meg összefoglaló ismertetések a vonulási viszonyokról. Ilymódon teljesen ma- gunkra hagyatottan nem találunk alapot az összehasonlító vizsgálatokhoz. Idevonatkozó vizsgálataim és elmélkedéseim alapján eddig két olyan szempontot véltem találni, amelyek a kérdés megoldásában eset- leg figyelembevehetők. Az egyik szempont meteorologiai természetű és az a kiindulási pontja, hogy azok a melegebb területek, amelyekre télire elvonuló madarainknak szükségük van, tőlünk délre, illetőleg in- kább délnyugatra vannak. A másik szempont kiindulása földrajzi ter- mészetű — a kárpáti medence vonuló madarai délnyugat felé vonulva érik el a legrövidebb uton és idő alatt, tehát a közbeékelődő Karsztvidék dacára is a legkönnyebben, legbiztosabban, legkevesebb áldozattal a téli szállást. Hogy ez az elgondolás mennyire fog majd beigazolódni, az a jövő kérdése. (Csak mellesleg akarom megjegyezni, mert az összefoglaló tör- neti jelentés keretébe ez is beletartozik, hogy ebből a jelenségből még 1919-ben azt a következtetést vontam le, hogy Magyarország politikai tájékozódásának is szükségképen délnyugatinak kell lennie. Ez a dél- nyugati tájékozódás, tehát első sorban az olasz, a kárpáti medence madarai zömének átvonulási területe és téli szállása felé, eddig be is következett. Miként az eredeti elgondolásnak az igazolása, úgy ez is a jövő kérdése.) ") *) Idevágó cikkeim, amelyek részletesen tárgyalják ezt a kérdést; Politik und Ornithologie, Pester Lloyd 1918. évf. dec. 21-iki 299. szám és Területi integritás és madártan, Uj Nemzedék 1919. évf. dec. 28-iki 76. szám. 1931/34] AZ 1931—32 EVI MADARJELÜLÉSEK 37 Ez a magyarazasi kiserlet természetesen csak a kärpäti meden- cere alkalmazhatö, mert hiszen mikent fentebb emlitettem, mäs terü- letekre vonatkozölag meg nem rendelkezünk megfelelö összehasonlitö vizsgálati adatokkal. A legnépszerübb elmélet amely a vonuló madarak jelenleg követett utainak megmagyarázására törekszik a Palmén- féle , útvonal" -elmélet, amelynek az a kiindulása, hogy a vonuló madarak az utak , öröklött ismerete" alapján jutnak el a téli szállásba és onnan vissza a fészkelési területre. Az elmélet szerint a mai vonulási utak nem egyebek, mint azok az ősi utak, amelyeken a faj az Egyenlítő felől beáram- lott a jégkorszakok lezajlása után a mérsékelt égővi és sarki tájak felé. Amilyen tetszetős ez az elgondolás, oly kevéssé tudtam azt magamévá tenni és , Az erdei szalonka vonulása Európában" című tanulmányom- ban (Aguila 1923/24. 56 oldal stb.) határozottan szembe is szállottam vele, mert a magyar madárjelölések tanulságai szerint semmi alap sincs ilyen öröklött útvonalak ismeretének a föltételezésére. Ezt a körülményt ebben az összefoglaló jelentésemben azért is hangsulyozom ilyen kifeje- zetten, mert egyes madárjelölési jelentéseimben, de főleg az 1920/22 éviben (Aguila 1922, p. 51 ect.) a kárpáti medence délnyugat felé vonuló csoportja által követett utak megjelölésére oly kifejezéseket használtam, amelyek emlékeztettek PALMÉN útvonal megjelöleseire (pl. via padana tyrrhenica, via siciliaca tunisica) s ezért alkalmat adtak arra a föltevésre, hogy a már túlhaladott útvonal híveinek táborához tartozom. Ezúttal is hangsulyozni kívánom, hogy ezeket a megjelölé- seket csak a vonulás közben érintett területek és útszakaszok rövidebb megjelölésére és könnyebb szemléltetésére használtam, nem pedig a régi útvonal elmélet igazolására, vagy éppen rögzítésére. Azt az állításomat, hogy semmi alap sincs annak a föltételezésére, hogy a kárpáti medence madarai a vonulási utak öröklött ismerete alap- ján vonulnának, néhány példával illuszträlhatom. Így pl. a magyar bíbicek téli szállása Olaszország, Tunisz, Algir, Spanyolország, Francia- ország, sőt kivételesen Belgium és Anglia. Van olyan esztendő, hogy Északafrikában egyetlen bíbic sem telel és Spanyolországba se jutnak el. Más években viszont Franciaországból se jelentenek egyet sem. Már most az a kérdés, hogy a sok és mindig más és más időben látogatott téli szállás között melyik az, amelyet az útvonal öröklött ismerete alap- ján talál meg a bíbic, illetőleg hogyan találja meg azt, amely nem az öröklött útvonal mentén fekszik ? Vagy valamennyi téli szállásba örök- lött ismeret alapján tud eljutni ? Valamennyi föltevés teljes mértékben valószínűtlen, nem is szólván arról, hogy még sokkal valószínűtleneb- bek volnának, ha ugyanazokata kérdéseket a batlára vonatkozólag tennők föl, amely a Kisbalatontól elvonulva Egyptomtól az Atlanti Óceánig, de ezenkívül Hollandiában, Norvégiában, sőt a Volga mentén is előfordul. 38 SCHENK JAKAB [Aquila Kétségtelen, hogy ezek a tények és a hozzajuk füzhetö magya- räzasi kisérletek a vonuläsi utak öröklött ismeretenek föltevese ellen szölnak, azonban ezzel meg nem kaptunk fogantyüt annak a kerdesnek a megvizsgalasara, hogy ugyanarröl a területröl miért vonul a madarak egyik resze delnyugat fele, a mäsik ezzel szemben következetesen del- kelet fele. Egyelöre, sajnos, meg kell elegednünk ennek a kerdesnek a fölvetesevel — összehasonlitö adatok hijjan jelenleg meg kezdetleges magyarazasi kiserletekre sincs mödunk. Mint a madarjelélési munkálatok egyik gyakorlati eredményét meg fölemlitem, hogy az 1928-ig terjedö eredmenyek alapjan meg- szerkesztettem , Magyarországi Madarak Vändorutjai“ című fali iskolai térképemet, az első ilynemű térképet, amely az iskolai oktatást szolgálja. A vonulási — migrációs — viszonyokra vonatkozó eredmények vázlatos összefoglalása után most már rátérhetek a magyar gyűrűzési kísérletek azon eredményeinek az ismertetésére a melyek a települési és egyéb oekologiai jelenségeket érintik. A magyar madárjelölési kísérle- teket, amint azt már említettem, már kezdettől fogva nemcsak a vonulásikérdés kutatására állítottam be, hanem egyúttal más oekologiai kérdések vizsgálatára. Már az 1910 évi, tehát harmadik jelentésemben azt írtam , kétségtelenül bebizonyult, hogy ez a legtermékenyebb módszerünk a madár oekologiai vizsgálatok kimélyítésére és kiterjesz- tésére. Ezért már kezdetben is nemcsak vonuló madarakat gyürüztünk és gyűrűztettünk, hanem az állandóakat és kóborlókat is. Egyrészt azt akartuk megállapítani, vajjon a vonuló madarak visszatérnek-e régi fészkelő területükre, hol helyezkedik el az új nemzedék, ha mindkettő visszatér a család biotopjába — életterébe, továbbá hogyan viselkednek ebből a szempontból az állandó és kóborló madarak, milyen berendezések vannak az esetleges beltenyésztés meggátlására, vajjon az egyes párok egy életen át összetartanak-e, vagy milyen időközökben változtatják élettársukat, milyen életkorban válnak ivaréretté az egyes fajok, mikor szűnik meg az ivadéklétrehozás képessége, stb., stb. Ezen a téren annyi kérdés vetődött föl a kutatás nyomán, hogy bajos volna azok sorát kimeríteni. Mindezekre a viszonyokra is már több ízben kitértem előző jelen- téseimben, így ezúttal szintén csak röviden érintem azokat. Az öreg madarak és a fiatal nemzedékeknek az eredeti élettérbe való vissza- téréséből, illetve az abban való megmaradásra vonatkozólag már 1915- ben megállapítottam a fészkelési terület legjobb kihasználásáról szóló törvényszerűséget. Ez a további eredmények alapján folytatólagosan beigazolódott. Ennek a törvényszerűségnek az a lényege, hogy az állandó madár helybenmarad, a vonuló és kóborló fészkelés céljából pedig következetesen visszatér a régi fészkelő területére s mindkettőnek 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 39 az első őszt és telet túlélt új nemzedéke is majdnem egészében az elődök fészkelő területén települ meg. Ez a berendezés rendkívül fontos fajfönntartó tényező, mert lehetővé teszi a fészkelő területek legzavartalanabb birtokbavételét és ezzel az utódnevelésnek a faj egész életterében a legkedvezőbb viszonyok között való elvégzését. Sajnos teljesen hiányzanak az idevágó más területeken végezhető kisérletek, habár azok végrehajtása kisebb szigeteken nem ütköznék leküzdhetetlen nehézségekbe. A települési viszonyokat nemcsak Magyar- országra, hanem a másutt elért gyűrűzési eredményekre alapozva egész Európára kiterjesztve összefoglalóan ismertettem , Néhány palaearktikus madárfaj települési viszonyai" című tanulmányomban, melyet az 1927 évben Budapesten tartott nemzetközi zoologiai kongresszuson adtam elő (megjelent Aguila 1927/28, pag. 85—101). Ebben a tanulmányomban a kérdés egyéb vonatkozásaira is kiterjeszkedtem, nevezetesen a fajok állan- dóságának s a földrajzi alfajok, vagy tájfajták képződésének föltételeire. Nagyjában az az eredmény szűrődött le, hogy az eredeti életterülethez való ragaszkodás lényeges föltétele a faj állandóságának, mert nincs meg a lehetőség más területeken fejlődött fajtákkal való kereszteződésre s így új tulajdonságoknak átörökités útján a régi életterületen megrögzített fajok szervezetébe való bevitelére s ezáltal új tájfajták keletkezésére. Az eredeti életterületből, illetőleg annak közelebbi környékéből való kilépésre és ezzel más életterületbe való áttelepülésre eddig csak igen gyér adataink vannak. Először az üstökös gémre sikerült meg- állapítani, hogy ivarérett korában a fészkelés ideje alatt a születési gémteleptől nagyon távoleső gémtelepen helyezkedett el — bizonyára ott is fészkelt. Ez több ízben is előfordult. 3 éves üstökös gémek kb. 300 km távolságban találtattak május havában a szülői teleptől, oly helyeken, ahol fészkelőtelepek lehetségesek. Ugyancsak áttelepedett egy 3 éves bakcsó is 800 kilométer távolságban lévő új telepre. Majd későbben egy magyar kék vércse 5 éves, tehát ivarérett korában Orosz- országban került kézre a fészkelés időszakában. Ebben az esetben is nyilvánvalóan áttelepülésről van szó. Az idei jelentésben foglalt adatok szerint egy 6 éves, tehát ivarérett kanalas gémet a fészkelés időszaká- ban Bulgáriában találtak meg, továbbá, hogy egy fióka korban gyűrű- zött bíbic élete első évében, tehát már szintén ivarérett korban Orosz- országban, szülőhelyétől északkeletre 1.600 kilométer távolságban, a fészkelés ideje alatt került kézre. Még érdekesebb eset adódott e közle- mény korrekturája közben. 1934 július havában holt gyürüs bibicet talált Rırzartsch Westfalia Voltlage községében. Ezt mint fiókát jelöltem 1927 július 6-án Ürbő pusztán. A bejelentő szerint a bibic a lelőhelyen rendes fészkelő madár s így nem térhetünk ki a föltevés elől, hogy ez a 7 éves bibic is áttelepült az eredeti életteréből az 1.000 kilométer- 40 SCHENK JAKAB [Aquila nyire északnyugati iranyban levö Westfaliaba (52° 34', 7° 56'). Cikkem korekturaja alkalmával ujabb értesítést kaptunk a bibic attelepiilésérél ; egyik 1931 tavaszan fiöka korban jelölt bibic 1934 aug. havaban Cseljabinszk környeken került kézre. Harom éves koräban tehät idegen fészkelő területen tartózkodott. Ez is egyik ritka példája az attelepii- lésnek a bibicnél, melyről pedig azt tartottuk hogy nagyon is ragasz- kodik a származási helyéhez. Nagy kérdés természetesen, hogy ezek a szórványos áttelepülések, milyen szerepet játszhatnak az új életterületen az illető fajok állandóságának fönntartásában. Hiszen az új jövevény öröklési állományát föltehetőleg már nagyon rövid idő alatt közömbösíti a felvevő öröklési állomány, úgy hogy ezek a ritka alkalmak valószínűleg csak ugyanazt az alárendelt szerepet játsszák az új életterületen talált fajok öröklési állományának megváltoztatásában, mint a hullócsillagok a Föld tömegének a gyarapításában. Ezzel a megállapítással szemben van az a tény, hogy ha egy adott területen rendszeresen gyűrűzzük is a fészkelő állományt és az utódo- kat, ezekből a gyűrűzött példányokból a későbbi években történő rend- szeres lefogäsok alkalmával nagyon kevés példány kerül kézre — a nagy többség gyűrűzetlen. Vajjon honnan származik ez a gyűrűzetlen állomány — még megoldatlan kérdés ; nem lehet azonban kitérni annak a föltevésnek a valószínűsége elől, hogy egy adott területen a legnagyobb rendszeresség mellett is a mindenkori állománynak csak egy töredék részét sikerül meggyűrűzni. A többség gyűrűzetlen marad, s minthogy a gyűrűzetlen állományból a természetes pusztulás következtében a következő idényben főleg az új nemzedékből csak egy töredék tér vissza, azért oly kevés az újrafogásoknál a gyűrűzött példányok száma. Meg- közelítőleg csak akkor tudnánk világosságot deríteni ezekre a viszonyokra, ha izolált fészkelőterületek teljes állományát lehetne néhány éven át meggyürüzni és lefogni. Sajnos a magyar kutatás ezen a téren is egyelőre teljesen magára van hagyatva, mert egyéb madárgyűrűző intézmények mindezideig nem adtak sem összefoglaló ismertetéseket, sem valamelyes magyarázási kísérleteket ennek a kérdésnek a taglalására vonatkozólag. Az ivarérettség alsó korhatárára vonatkozólag a magyar gyűrű- zések általában azt az eredményt szolgáltatták, hogy az apró madarak már egy éves korukban elérik ivarérettségüket. (Füsti és molnárfecske, szén-, kék- és barátcinege, seregély, nyaktekercs, kerti rozsdafarkú). Valósággal meglepő volt azonban az az eredmény, hogy a nagyobb fajoknál, így pl. a bíbicnél, godánál, dankasirálynál, kormos szerkőnél és széki lilénél is egy év az ivarérettség alsó határa. Egyedül a fehér gólyára nézve adódott az eddigiek szerint 5 éves alsó korhatár az ivar- érettség elérésére. Ebben a kérdésben azonban a magyar kutatás nem 1931/34] AZ 1931—32 EVI MADARJELOLESEK 41 all egyedül, mert Németországban és Dániában is foglalkoztak vele és mindakét helyen egyöntetűen 3 évben állapították meg a gólya ivar- érettségének alsó korhatarät.!) Minthogy a németországi eredmények a miénknél jóval nagyobb anyagra támaszkodnak és különösen a kelet- poroszországi gólyanemzedéknek jelentékenyen kedvezőbb települési viszonyokban van részük, azért ezt a három éves alsó korhatárt a gó- lyára nézve el kell fogadnunk. Nagyon bizalmatlan vagyok azonban azokkal a rendkívül fel- tűnő — hogy ne mondjam szenzációs — híradásokkal szemben, amelyek arról szólnak, hogy a fecskefiókák kikelésük után egy-két héttel már fészkeltek volna. Ketten is vannak, akik ezt állítják. Az egyik Frey H.?) Azt mondja, hogy 1926 nyarán meggyűrűzött füsti fecskefiókák kire- pülésük után szüleik fészke mellé ujabb — bár nem tökéletes — fészket raktak s abban kiköltötték fiaikat, amelyeket az észlelő azután szintén meggyűrűzött. Még azt is hozzáteszi, hogy egy és ugyanazon fészekalj- ból származott ez a fecskepár s így kétségtelenül beltenyésztés, egyuttal testvérfiókák házasságának esete forog fenn. A másik esetet MATTHIESSEN C. említi. ?) Azt mondja, hogy vidékén előző esztendőben senki se gyűrűzött fecskéket. 1931-ben az első költés- ből 40 fiókát gyűrűzött. Junius 20-dikán repültek ki ezek a gyűrűs fiókák, amelyek közül 2 pár július 8-án kezdte meg a fészekrakást. Mind a két pár eredményesen költött, de csak az egyiknek sikerült 4 fiókáját kirepíteni, a másik pár fiai valamilyen zavarás miatt elpusztultak. Az észlelő szerint azonban kétségtelen, hogy füsti fecske fiókák kikelésük évében már fészkelnek és pedig sikeresen. Részemről az ilyen merőben új és az eddigi tapasztalatokkal szembenálló megállapításokat sohasem merném kockáztatni a gyűrű- számok pontos megállapitása és megemlítése nélkül. Bármennyire is való- színű az a föltevés, hogy a kérdéses fészkelő fecskék csakis az illető terü- letről, vagy annak legközelebbi környékéről valók voltak, a gyűrűszámok azonosítása nélkül a megfigyelésekből levont következtetés csak föltevés marad. Megállapíthatom még ezzel kapcsolatosan, hogy a magyar madár- gyűrűzések eddigelé hasonló eredményeket nem szolgáltattak, habár éppen a fecskére vonatkozólag igen kiterjedt és nagyon beható vizsgá- latokat folytattak munkatársaink, főleg Dr. THÓBIÁS GyuLA, aki egy- maga sok ezer fecskét gyűrűzött és rendszeresen végzett fogásokkal ‘) Brutnachweise dreijähriger Störche. Der Vogelzug 1932, p. 176, 177. *) Frey H. Materialien zur Avifauna Bayerns. Anzeiger d. Ornith. Gesellschaft in Bayern. I. No. 12. 1928 p. 154. 3) MATTHIESSEN C. Eine Schwalbenstatistik (2 Jahr 1931). Beiträge zur Fort- pflanzungsbiologie der Vögel. VIII. 1932 p. 103. 49 : SCHENK JAKAB [Aquila igyekezett ezekre a kérdésekre világosságot deríteni. Nagy kar, hogy idevágó sok évi fáradságos működése eredményeinek az összefoglalását még mindig nélkülöznünk kell. Az ivarérettség alsó korhatárának megállapításánál sokkal nehe- zebb a felső korhatárnak — ha egyáltalában van ilyen — a megálla- pítása, ameddig még utódokat tudnak létrehozni az egyes madárfajok. Esetleg arra gondoljunk, hogy többnyire rövidre szabott életük végéig nevelnek utódokat ? Még túlrövid a madárjelölési idő ahhoz, hogy erre vonatkozólag döntő jellegű adatokat szolgáltathatna, de már most kell figyelemmel kísérni ezt a kérdést, amely szintén egyik érdekes fejezete a madár oekologiának. Első meggondolásra szinte azt lehetne hinni, hogy ennek a kérdésnek az eldöntésére alig is áll rendelkezésünkre meg- felelő vizsgálati anyag. A kiindulást az a tapasztalat szolgáltatja, hogy egy és több éves gólyák a fészkelési idő alatt még a téli szállásban, vagy átvonulási területeken tartózkodnak. Ebből a jelenségből joggal arra lehet következtetni, hogy ezek a madarak még nem ivarérettek. Már most fordítva — ha ivarérett korban lévő madarak a faj normális fész- kelési ideje alatt a téli szállásban vagy az átvonulási területeken tartóz- kodnak, abból is joggal arra lehet-e következtetni, hogy akár betegség, akár a magas kor miatt elvesztették szaporító képességüket? Egyelőre nagyon kevés idevágó adattal rendelkezünk, azokat is elsősorban csak azért említem, hogy mintegy kiindulási pontját adják az arra vonatkozó vizsgálatoknak. Nagy goda. Fészekről fogott, ismeretlen korú példány 12 év mulva március 21-én még Olaszországban tartózkodott, holott származási helyén Ürbő pusztán már március 7-dikén megérkeztek a godák. Az eddigi föltevés szerint azt lehetett volna várni, hogy ez a példány az elsők között lesz, amely visszatér a régi fészkelőhelyre. A szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy ezt a példányt meg is vizsgálhattuk ; fejlődésében vissza volt maradva, ami szembetűnően látszott a tollazatán. Lehet- séges, hogy beteg volt, de az is lehetséges, hogy elöregedett példány volt. Életkora ismeretlen, éppen úgy, mint annak a példánynak a kora, amely szintén fészekről fogva 16 év mulva március 16-án Algirban ke- rült kézre. Ennek a testi kondíciójáról nincsenek adataink, de korához képest sokáig maradt a téli szállásban. A kormos szerkőről két adatunk van, amelyet ide lehetne vonat- koztatni. Fészekről fogott példány 5 év mulva július 4-dikén Olasz- országban került kézre, tehát olyan időben, amikor a nálunk fészkelők még nem vonulnak el. Viszont egy fészekről fogott példány 16 év mulva aug. 18-dikán szintén Olaszországban került kézre, tehát olyan időben, amikor kormos szerkőink már részben el szoktak vonulni. Ez a két adat tehát erre a kérdésre vonatkozólag lényegeset nem nyújtott. 1931/34] AZ 1931—32 EV1 MADÄRJELÖLESEK 43 A vörösläbü cankönak egy feszekröl fogott példánya 14 ev mulva júl. 2-ân került kézre 160 kilométernyire a régi fészkelő területétől. Vagy ättele- pült, vagy elöregedett példány volt. 19 éves fehér gólya április 14-én 250 kilométeres távolságban találtatott oly helyen, ahol a gólya nem szokott fészkelni. Kérdés, hogy tényleg elöregedett, vagy csak elkésett példány volt. Míg az eddigi adatok inkább csak negativok voltak, addig a kö- vetkezők pozitiv adatokat szolgáltatnak, hogy milyen életkorban fész- kelnek egyes madárfajok. Legidősebb egy 16 éves vörös gém, amely június elején került kézre abban a gémtelepen, amelyben világrajött. Ez a madár a fészkelés ideje alatt, hogy úgy mondjam otthon volt s így bizonyára fészkelt is itt. Tudunk ezenkívül egy 10 éves bibicrél és dr. TnóBrás GyurA eredményei alapján egy 8 éves füsti fecskéről, végre egy 6 éves kerti rozsdafarkúról. Ennyi az, amit erről a kérdésről a magyar eredmények alapján elmondhatunk. Tán ha más területen végzett idevágó tanulmányok eredményeivel megismerkedünk, akkor a mi eredményeinket is jobban tudjuk majd értelmezni. A beltenyésztéssel kapcsolatos kérdések egyik további csoportját szolgáltatják azok az adatok, amelyek a házastársak kiválasztására, összetartásuk időtartamára stb. vonatkoznak. Fölmerült az a kérdés, vajjon előfordul-e az, hogy testvérfiókák összeházasodnak, vagy esetleg szülők a fiaikkal. A magyar kutatások ebben az irányban nem szol- gáltattak adatokat, így a legnagyobb mértékben meglepett, amikor Lampert H. cikkét olvastam (Geschwisterehe der Schwanzmeise, 8. Jahresb. d. Zweigberingungsstelle Untermain 1932 p. 31), mely szerint két gyűrűs őszapó 1931 május 15-én együtt etette a fiait. Gyűrűzési föl- jegyzéseiből kitünt, hogy ezt a két őszapót az előző esztendőben mint testvérfiókákat gyürüzte meg, és pedig ugyancsak Fechenheimben, ahol aztán fészkeltek. Nincs tudomásom róla, hogy másutt is meg- figyeltek volna hasonló esetet, de ez a megfigyelés is kívánatossá teszi az idevonatkozó adatok összefoglaló földolgozását az egyes gyűrűzési központokon. Mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy az együttes fióka- etetés még nem teljes értékű bízonyiték az együttes fészkelés mellett, mert aránylag elég gyakori eset, hogy a szülők mellett, vagy az egyik elpusztult szülő helyett a fajtársak segítenek a fióka etetésben. Testvérfiókák házasságára vonatkozik Frey fentebb idézett közle- ménye. Egyéb idevágó esetekről nem : tudtam, azonban még közlemé- nyem lezárása előtt kaptam Nicr M. idevonatkozó levélbeli értesítését az amerikai eredményekről. Szerinte Melospiza melodia beata Banas. fajnál egyetlen egyszer megfigyelte, hogy fivér és nővér egy nyárra összeházasodtak. Más esetben a Dryobates pubescens medianus nevű Cc amerikai harkalyfajnal észlelték, hogy ugyanannak a 9-nek udvarolt 44 SCHENK JAKAB [Aquila apa és fivér; a 9 az utöbbit valasztotta és ki is költöttek 4 fidkat. Ezek tehát az első biztos adatok a testvérfidkak összehäzasodasaröl. Látható hogy ezek rendkivül ritkák. A házastársak együttélési idötar- tamára vonatkozólag a magyar gyűrűzések azt az eredményt adták, hogy a huzamosabb együttélés a kivétel, ellenben a szabály a házastárs gyakori változtatása. Ezen a téren is sürgős szükség volna más területeken végzett gyűrűzési eredmények összefoglaló ismertetésére, A gyűrűzési kisérletek a madarak házassági viszonyaira nézve azt eredményezték, hogy a kimondottan többnejűségben élő madarak- tól eltekintve a szabály az egynejűség. Egész kivételes jelenségként azonban előfordul a kétnejűség, amelyet nagyritkán észleltek nemcsak Magyarországon, hanem külföldi madárjelölési szervezetekben is. A madárjelölések révén elért egyéb oekologiai eredményekhez csat- lakoznak végül a pusztulási arányra és az életkorra vonatkozó adatok. Ha végigtekintünk a 25 éves statisztikán, hogy a legalább 100 példányban megjelölt fajok közül melyiknek legnagyobb a pusztulási aránya, akkor legnagyobb megdöbbenésre a kócsag vezet 25.9%-kal. Egyetlen egy madárfaj sincs, amelynek még csak megközelítő pusztu- lási arányszáma volna. Nem hangulatkeltés tehát, ha a kócsagot a , pusztuló madarak" közé soroljuk s ha úgy a belföldi, mint a nemzet- közi madárvédelem legsürgősebb föladatai közé a kócsagvédelmet köve- telik a madár- és természetvédők. A kócsagvédelemmel kapcsolatosan nem kevésbé sürgősnek minősíthető a többi gém védelme, mert a kócsag után ezeknél mutatkozik a legnagyobb pusztulási arányszám. A szürke gémnél 8.4% a pusztulási arány 1171 gyűrűzött madár után, a 661 gyűrű- zött kanalas gémnél a pusztulási arány 6.9%, a 2161 számban gyürü- zött bíborgémnál 5.294, a 2621 példányban gyűrűzött bakcsónál 5.1%. Ezeknél nagyobb pusztulási arányszámot túlnyomóan csak kis számban gyűrűzött madárfajok mutatnak, amelyeknél azonban ez az arányszám nem reális. Egyedül a ragadozó madaraknál található még nagy pusz- tulási 94, akár kisebb, akár nagyobb számban jelölték azokat, így fel- tétlenül ezeknél is megokoltak a madár- és természetvédők aggályai, hogy kellő védelem nélkül ezek a fajok is pusztulásra vannak ítélve. Meglehetősen nagy pusztulási arányszámmal szerepelnek még a cinege- fajok, igy a 413 példányban gyűrűzött kék cinege 5%-kal, a 4876 pél- dányban gyűrűzött széncinege 5%-kal s a 292 példányban gyürüzött barátcinege 13:7%-kal, de ezeknél tekintetbe kell venni, hogy ezek nagy része nem elpusztult, hanem a téli etetőnél ujrafogott példány, úgy hogy ezek a pusztulási arányszám megállapításánál nem jöhetnek tekintetbe. Hasonló összefoglaló statisztikák egyéb madárjelölési szerveze- teknél még egyelőre csak igen csekély számban vannak, így talán sza- 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 45 bad azt a tapasztalatból fakadó tanácsot adnom, hogy azok összeälli- tásánál válasszák külön a tényleg elpusztultak számát az újra elfogottak számától, ha súlyt helyeznek arra, hogy reális pusztulási arányszámot kapjanak. Igaz, hogy még ebben az esetben is a véletlen szerepe meg- hamisíthatja a valóságot, mert pl. alig tudom elhinni, hogy 427 gyűrű- zött mezei pacsirtánk közül csak kettő került volna kézre. Még kevésbé valószínű, hogy 8341 molnárfecskénk közül egy se került volna meg a téli szállásban, illetőleg, hogy 19.576 füsti fecskénk közül csak egy került volna kézre — nem is a téli szállásban, hanem az átvonulási terü- leten Olaszországban. Hogy ennek az eredménynek a létrehozásában minő tényezők működnek közre, arra nézve megfelelő támpontok nélkül nem lehet véleményt kockáztatni és pedig annál kevésbé, mert hiszen más területek fecskéiről a magyar eredményekkel ellentétben elég sok adat került felszinre az átvonulási területekről és a téli szállásokból. Miként a cinegéknél, úgy a fecskéknél is teljesen hamis képet ad a kézrekerü- lési % a pusztulási arányszámról, mert hiszen ezeknél is túlnyomó rész- ben az újra elfogott, tehát élve elfogott és élve újra elbocsátott madarak szolgáltatják a visszajelentett gyűrűs madarak °%-at. Ugyanezeket a szempontokat kell figyelembe venni az életkor- statisztikáknak abban a részében, amely az ismeretlen korban jelölt madarakra vonatkozik. Ebben a statisztikában egyik-másik madár nemcsak kétszer, hanem többször is szerepel, mert meggyűrűzése után nemcsak egy ízben, hanem több ízben is élve elfogatott és újból elbo- csáttatott. Nem lehetetlen, hogy az ebben a statisztikában mint már elpusztultként szereplő madár még a mai napon is életben van. Ezt a körülményt csak a más madárjelölési szervezetek részéről várható életkor- statisztikák készítésénél követendő eljárásra vonatkozólag hangsúlyo- zom ilyen kimondottan, hogy teljesen megbízható eredményeket nyer- jenek. A magyar eredmények ebből a szempontból nem tökéletesek, mert az üjrafogäsokat nem választottuk el a valóban elpusztultaktól. Igaz, hogy ez nem is könnyű feladat. Tulajdonképen csak úgy lehet ezt a statisztikát teljes pontossággal megcsinálni, ha külön választjuk az élve szabadon bocsátott madarak statisztikáját az elpusztultaktól. Közlöm ezek után az 1908—1933 végéig tartó életkorstatisz- tikákat. Az első táblázat a fiatal korban gyűrűzöttek, tehát a biztos életkoruak kimutatását tartalmazza, a másik az ismeretlen korban jelölt, sok esetben fészekről vagy a téli etetőnél élve elfogott és szaba- don bocsátott madarak életkorstatisztikáját. Az erre vonatkozó kiegé- szítő, illetőleg magyarázó megjegyzéseket már megelőzően megadtam. [Aquila SCHENK JAKAB 6 rca e RS ECS ee et i I "I ele ON der ae pae AT. Sao SNO) | "Ze 7 Cose ai are er OS arte RO ee ig tore te ee + + + ‘qpes sronuroo mami, | ‘Te I one RAS se ri ALLO, teste se + + + + + «+ seuso equinjog | "T Seyosog seuy G F SR Nele ie > Sa © Ig IZ SE RATE TAN OPUS AC xe LODO TOR EE | e E ie Se a Co REG Sell ac = ld ea = e” "T eaistu uopreyoorpAy | “eg LPI DIE ER DE Ac CPC SDS EC Boon HT AR Fame JOG TITI ‘TT snpungıpra snıeg | ‘Z z a DAS AE Sn eue | ESC ar er : ie IT scie 2 * + ‘doog sueoragiu sdesıpog | ‘I | | ő eg st |st ar |91 er er Jet ee | Ce eas || ill ON 58 5 BE : = Jay top OUEN — esozoaousour [eg UBZS BB U9IUUf UI 197[V S9FU9I0IIM — U29Qy9A9 JOY QITH -10Q B "SE61 SIQ 8061 UOA u1edun ur [989 A 4197801199 Susan SIC YirsiyersıayV "819894 £E61 194-8061 UOSEZSIOLEAZEN eleyyzsyersiongojp Yesepew oznınAdsaw weqioyeyolg AZ 1931—32 EVI MADARJELOLESEK 1931/34] Aa eK Oma NE NE Ns Ho ra vaj I & € G I I A I I I 8 8 & iv I G 6 Si 2 | 61/8. LT 91 jer [pr Jer el ‘UdT[OS UOUTOUISI9 JUOTIO uageIedos WIOUTA UI 9U9T9AM ‘SVITOH], "AN "YA UOA Ayegnsay USTTOAIIOM Ios JIP Uo]yoj so ‘SIPUBISIIOAUN YIISTyeIg osarp IST U9JIV leap 9S91p J0qfA — “Sour yauuajal usgAugWweTZzoN uomy yoATour ‘roAuout -P919 S9H9919 UBOJBAIN "AD SVIAUET ‘UCI 9uUu9g Yeuzez[e[soy wou ‘e%I9Zs19e9gs e zo SOAUBIy Se[ozoyxqeuoa tale; UIOIBY è EU (x trjorl6|s]% 9 19 10 D ri i HN SO UE Sem mm © + . usumiresnz u9S9ZSS() usayef UI 19[Y S9JUOIOIIM — Usqy—aAe IO JO * "T snueguour Josseg ‘7 Sn9TJs9Wop dosseqg : ‘TT SN9SOI 107884 "T suRsma snuangg ‘rg epngfed snjoug ‘Ty snizepurls snpnares ‘doog worgsna Borg "T snsoepisnay snarog "T XIUIO9 SNAIO) " rg oranitos sniuerr ‘UL JOUIUI SNIUBTT "T emedri BIOJTATTO (x "I eorgan UOYITIC (x "T B9I19SNI OPUNI (x tt eerpsdode edndy * * * * I SNIIBS ‘seroe109 umaogourd 10feur sodosoipusq ERETTI pio EU ‘UIY9IG] 787908 Bowure]F XIIIG TE RE "T oonje wumIiuIAg “red Snumgrdwoe omy tee + + + y sn9o o1sy "T snurqidsaa srouyoies ‘ry SN[NOUNUUIR stOUYIII) * "err oagngqns ose * “TT SSINOT 22812 " ‘USIARG SNUIJOT SNATIN * * "ry snioaide stux4 ‘UOSS9T STUNUTUIOD 0970 "T snuequunged angsy * rg snsaesAd smar Jay a9p OUEN — osozoAoudout le] UIRZS -108 SCHENK JAKAB [Aquila 48 SINS II GR A FUMI 09 ua9wwesnz One | ae oe) 108 |€F 28 91 ler FI 1-6 |1-€ #-9 eet mi CI 691 966 | uowruresnz — uosozssQ | ( | Cere ee ee er a ee Son | ZIBSIU9ZOAT — Yel[ezezg . . . . . "T ejnosqnı sNogYLIH ‘TT snanorusoyd snoeygtazg Cog ie CER NATO SE MAO any sAygıg SNOBYILIHT "T OyyUBU90 B[ODIXEg ° + err Sud SNPINT, I ne en UA "T SIIOAIOSIA snpany, e tete eee tee “nD gnoisnur snpany I CIRIE AB Dept © lern eıprdeoriye VIATÁS A "o" © "ugy snoëdome snyepnes snpeygiday F SAR SI NI FA * * “gony suagsnped snaegq A EL i Ae O O "T snamnaogo snaeg vá Ce DES QE RC EL ‚arm Se lag] gofeur snieg eS ass ‘FIOM BISORO wmoudome 4419 Fort ot ee ee ++ + + “ay grstioage epnepy " "T Sog snunmätT SU age O16, > OO RCN CO "T Sq9]909 e[]id UTI q *Il@d SIIBSMA soqysneryz09909 ee . . . . . . . . AZ 1931—32 EVI MADARJELOLESEK 1931/34] (3 ! | | ! | | | | | | | | | e "45997 STIR][oo edeorosnqy | ‘ze 090 | | | | . . pe OF > an are Er i). ego Aquiog "Te Di . . . e als ST e) isis SS O STE dai erediI BIOOTAITO) (Le. "0g II | . . . . . Zz 6 . . . . . . . . . . . QT Borqaun UOUOI[9(T (x "68 £OI | | 5 le an ac ae ea ch) 2 e oe anna "I Borgsna OpunatH („ | ‘87 F 2 Iz Z Fos ities Saat E i) “LZ I | . ° I mousy na el aoleur sodoooapusc | '9z e . | . . . le : : * "T eıpmbaog xuAg | ‘cz 9 | . 9 “VISAE 8784405 BOAUIUIVIJ XIIIS | “Fz $ : i he ‘doog enjoou sueyyy | ‘ez I | ET ‘TT oonje wnrusfg | 'zz E & 1 teen OV Te à) g walt de " 7 snpnaunuur stauyoreg | "07 I I wysag eurmwwod elmby | ‘GI e . . . : le set Er ap sndoger :093NQIHOTV 1287 z 5 pec : |g Forts se + + + + * *Sse] srunwruroo oagng | "ZT c 5 ‘II # Se > ern snsiu Jsogldrooy | “97 I . . . . . . I ES de N ET, snizegumjed ans y ‘CI FI na . AS AIT "cof ss adog stunwuuwoo XIUINYO() | “FT FI . alle - II le [ot tetes te + + “uae waren XIpiod | ‘eT 9€ . . * (OL (sen ; iii SNOTU909 snuviseyg | “ZI I CUI e Le RARE e A ge o ch - + orp exe torma | "TT I . . . nia ai aes . . . . . . . . . a . . . I I cafe dae Se ee NR snorgenbe snijeg "OT I 7 po het . = . . . a . . . . e . s ir . Are AT AE RO B[oorIsmI xejodoog ‘6 I . . . . . . . . . . . . . . . . . I serre "TAN erreurnjed odeunpen ‘8 13 I . I . € 8 is (GI |" ° °° * * * + ‘48400g e[eydasoda8 eso] | *, OT ca lk átó | I = a HE Be MiA ce DA * "Ty supyu snueor, | -9 G9 eal ee aaa fe e il cee aoe |S" Ne Ge je IP, 16. 167, [Sat 7 © tee e SRO mifodeo-engjeue‘ |" 9 ARR eat LS ao "ler LOR eo ós e Ener ing a ES pis Foros ss + 4 + +] snuupuexoje snipereyg | + I . . : . I REM © "TT BUTI] BOOIJÁN | ‘e Zz . ze . . . . . . . . . . en . . . . eae Si e IUT uopioyoompAH | *z I . . . . . . . . . . . . . . . . . ‘ART prés eng suworadru sdoorpog | ‘I È E LT |9T er FT IT OT s | ls 5e Si OIN 9 N 3 È 2 usayef ur Ao9jesuageT seqyoredia SUNSULHO Jap youn HN ÉD SUNSET ÉSA a ae or ueqyeAg 10749]9 19] uegn soznmA3 y ws "EE6I 2PUA SIQ 806] UOA UseBUQ UI [939 A 4973U119q A9fesusga] wojuueyaqun ur YISIJe4SAS}]V "819894 SEG6I 194-8061 UOSEZSIOSEATEN efeynzsiıyejs1oy}>]9 Yeıepeım JOZNHJNÁS uvqgsoy}a]9 U9]}3J9 WS] {Aquila SCHENK JAKAB ‘LE oyIag me Sunyaourag arp syarg — "uofepfo ‘1% è yojyozABol e T (x 001 i zz OR COM 2 0 ZT “1218-0 | " 18.T 10:3 [9-9 |G.9T 9.74 zqesquosorg — xorezezg LL9 sz SLI Sa ST ab. az " (8 |9I lep [SII (267 | uournuesnz — uosozss( = a Se a RP er u RATE Teoh oe ee ee + + TÓ RIUIOSN] SOU | ge 91 . . . . . . . . . . . . . . . oh £ II Sr fief SENATORI EEC SUE ‘I sninoruooyd SN9BUJTANT "Te 87 . . . . . . . . . . . . . . . I VA 9 GI e eee AT MO Tt ‘Zony sragsnped snieg ‘OG I fr SER e ES SR A MER RE RS he EE 7e à ttes eee eee + + + +] gage snzeg | ‘65 BT: «e e ST a ene lage le al ne renom enr GGI e e O I e e enna 6 5 È n c È E e A a 5 2 5 È ¢ 3 |] lg SES MARIO M HOM BIsavo esaedoma egyig | ‘OF I Sell TE i i e a e SE EN CEA CES ON E PET " " ‘QquIojg TUUBWPS9IIS SNEIUIOYOS eziIoqud | "ep z Sa e i a e SE eal eal ec Ra eee ee ee + + rp BUIO ezxqu | "pp I e ee rea ee eg, tee + ttt + + +] BAgSOITAIMO, exo | ‘ep I A - F ő . § a ailes e a s 5 , 5 3 c è I Maha etto D ULUOIST goleur ejporgna emuu 4 Ch P . . . . . . . . . . . . . . . . I . £ SOLE eo te e STI ‘ydogg sus SION PIE) ‘IF z . . . Dia . . . . . . . . . . . . . 8 Pme ST. m DR ea.) case "T SLIO[U9 SNUTINITTT "OP I : a a 3 È È È a . é 3 È a È Éj 7 : 5 I CIRIE e[péuuyquour edu ‘6 I . . . . . . . . . . . . . . . . . . IT fa di Sgr 27 CORRE LA ERRO RTS UT yy "ge z 5 5 5 - a = 5 È = c c e - c a ir N re ZO Licio. SOISNBIYI0900) “Le | L . ae ET . a . . . . . . . . . ‘ . ő IZ e (UP DARI Re ee SE SNOTISIWLOP Iasseg ‘9€ T . . . . . . . . . . . . . . . . . . I CIAO . . EL ET e da | SITES NA snuangg “ce I . . . . . . . . . . . . . . . . . . IT . . . . . . . . . . . "TI SNIIBPURIS snjnare* "Pe I “ei eee rai « [ee ee ee ee + E + +7 + oumjjoo summer | «ge Riesci, | ha | RES È GI SI | LT 9T | ST PL OIL [ST | IL 07 6 | 8 | 2 Era OIN 5 È usayep ur dopesuogort soquorozio SunSuweg dap YEN —— fi EYED SION — ER! Ria: 5 UEsqyeAg 10[39[9 3I9]9 uggn soznanA3 W IPS 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÖLESEK 51 Az 1923 evig (Aquila 1923, p. 153, 154.), tehät 10 évvel ezelött adott életkor statisztikatöl a jelenlegi csak egyes szämadatokban ter el. A lényeg az, hogy a gyürüzött madarak legtöbbje a gyürüzést követő esztend6ben kerül kézre — a mostani kimutatàs szerint majdnem 75%-ban; meg a mäsodik és harmadik evben is szämottevö a kézre- kerülesi szazalek, ügy hogy a gyürüzest követö elsö 3 esztendöböl szär- mazik a viszszajelentettek több mint 90%-a. Azontül mär csak kivé- telesen akad visszajelentett gyűrűs madár, ami azt jelenti, hogy magasabb életkort csak igen kevés madár ér el. Az említett 1923 évi statisztika szerint a legnagyobb kort egy vörös gém érte el, mely 13 éves korban került kézre azon a területen, ahol világra jött. A 25 évre vonatkozó statisztika szerint a legmagasabb életkort 19 évvel egy fehér gólya érte el. Legalább 18 éves korban pusztult el egy öreg korában megjelölt kormos szerkő, legalább 17 éves korban egy ugyancsak öreg korban jelölt nagy goda, 16 éves korban egy vörös gém és legalább 15 éves korban egy öregen fogott vöröslábú cankó. A szabadon élő madarak életkorának eddig ismeretes felső határát adják ezek az újabb adatok. A történelmi visszapillantás után még csak egész röviden ismer- tetem az 1931/32 évi munkálatokat és a fontosabb újabb eredményeket. A munkálatok egyrészt a régi célkitűzésekkel, másrészt újabb fajok bekapcsolásával folytak az 1931 és 1932 években. Munkatársaink még mindig a legkönnyebben elérhető fajokat jelölik a legnagyobb számban. Igy most is vezet a füsti fecske 3467, a molnár fecske 1705 és a fehér gólya 1524 jelöléssel. Mindjárt utánuk következnek az Intézet tisztviselői által végzett gém-, bíbic- és széncinege jelölések. A bíbic- jelölésekre vonatkozólag azt a sajnálatos bejelentést kell tennem, hogy azok a goda, vöröslábú cankó és széki lile gyűrűzésekkel együtt folytonosan csökkennek, mert Ürbő puszta kiszárításával itteni munká- lataimat fokozatosan be kellett szüntetnem. Ujabban fölkarolt fajok a búbos banka, a vadgerle, a tövisszúró gébics, a kis őrgébics, a fűrj, a nyaktekercs és mások. Szóval a régi vágányon haladó munkálatok mellett, amelyek értékét éppen a folytonosság, a részletek megállapítása és evvel az illető fajra vonatkozó ismeretek rögzítése és kidomboritàsa adja meg, párhuzamosan haladnak azok a törekvések, amelyek olyan fajok vonulási és intimebb oekologiai viszonyainak a kiderítését célozzák, amelyek eddig nem lettek bekapcsolva ebbe a kísérletbe. Kissé lassúnak látszik ezen a téren a haladás, különösen ami az oekolo- giai viszonyok kutatását — visszatérés az eredeti életterületbe, házas- társak összetartása, új házastársak választása, ivarérettség elérése, stb. — illeti, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a vizsgála- tok nemcsak sok időt és fáradságot, hanem sokszor még anyagi áldoza- 4* 52 SCHENK JAKAB [Aquila tokat is igényelnek, ügy hogy munkatärsainknak csak elismeréssel adöz- hatunk önzetlen és eredményes munkájukért. Külön említést kell tennem a hozzánk csak időszakosan érkező madárvendégekről, amelyek gyűrűzését az Intézet mindig a legnagyobb eréllyel szokta fölkarolni. Így az 1932/33 évi emlékezetes tömeges esonttollü madár invázió alkalmával Warca KÁLMÁN 1371 példányt tudott meggyürüzni s bár nem tartozik az 1931/32 évi jelentés keretébe, mégis fölemlítem ebben az évfolyamban megjelent közlemé- nyem kapcsán, hogy az 1933 évi pásztormadárinvázió alkalmával 1489 példányt tudtunk meggyűrűzni ebből a fajból. Munkatársaink tájékoztatása és működésüknek a lehetőséghez képest való irányítása céljából fölsorolom — nagyjában — azokat a fajokat, amelyek vonulási és oekologiai viszonyai még nagyon kevéssé ismeretesek, dacára annak, hogy meggyűrűzésük nem ütköznék leküzd- hetetlen akadályokba. Éppen csak kiragadok néhány fajt: nádi rigó, mezei pacsirta, törpe gém, kék vércse, örvös és kék galamb, vetési varjú, fürj, erdei pinty, fehér és sárga billegető, légykapók, hantmadár, csi- csörke, lángbagoly, poszáták, rigók és egyebek. Hogy mely fajok milyen mennyiségben jelöltettek az eddigi 25 esztendőben, azt az alább talál- ható statisztika pontosan megmutatja. Az 1932, illetőleg 1933 év végéig beérkezett visszajelentések alapján még röviden ismertetem az újabb eredményeket. Előljáróban meg kell jegyeznem, hogy a statisztikák — így a kézrekerülési % is csak 1932 végéig vannak összeállítva. Az 1933 évben beérkezett kézrekerű- lési adatokat csak azért vettem föl utólag még ebbe a jelentésbe, hogy nyilvánosságra kerüljenek és ne a fiókban várják a következő — esetleg hosszabb idő mulva megjelenő — jelentést. Működési tervezetünk ismertetésének befejezéseként még kel- lemes kötelességként megemlítem, hogy annak igen értékes kiegészí- tését alkotta a Székesfővárosi Állatkert bekapcsolódása a munkálatokba. Az idevágó eredmények ismertetésével egyuttal rátérek a gyűrűzött madarainkra vonatkozó visszajelentések méltatására. A Székesfővárosi Állatkert területén régóta állandóan félszelidített állapotban, de teljesen szabadon fészkelnek a tőkés récék, amelyek fiaikat az Állatkert alkal- mas helyein nevelik föl. Fölmerült az a gondolat, hogy vajjon ezek a récék elvonulnak-e és ha igen, akkor hová ? Meg lehet állapítani, hogy nem nagyon igyekeztek valami meghatározott téli szállásba. Túlnyomóan a magyar Duna mentén töltötték a telet. Nagyon kockázatos dolog a többi adat kommentálása, (a március végi bulgáriai előfordulás már ottani fészkelésre engedne következtetni,), mert hiányzik az összehason- lité alap — a teljesen szabadon élő tőkés récék vonulásának az ismerete. Az idevágó jövő kutatások érdekében nagyon fontos volna a sza- 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 53 badon élő tőkés récék minél nagyobb mértékben való gyürüzese, kapeso- latban az állatkerti tőkés récék további rendszeres gyürüzésével. Különösen sok új és érdekes adatot szolgáltattak az ürbő-pusztai gyűrűzési kísérletek. A kormos szerkőre vonatkozólag újból beigazolódott a délnyugati elvonulás. Az eddig ismert franciaországi és olaszországi előfordulás- hoz újabb olaszországi előfordulás járul. Ugyancsak újabb adat mutatja a széki lile délnyugati vonulását — ezúttal Szicilia szigetén kézrekerült példány erősíti az eddigi eredményt. . A bíbic vonulási és oekologiai viszonyaira vonatkozólag párat- lanul gazdag és értékes anyagot szolgáltattak az előző években végzett rendszeres gyűrűzések. Kettőtől tíz éves korban visszatértek az itt jelölt fészkelő bíbicek a régi fészkelő területre. Egyetlen eset, hogy az egyik bíbic egy éves korában Olaszországban Twer mellett telepedett meg, mint új telepes. (Azóta két újabb áttelepülést jelentettek: Német- ország nyugati részéből, ahol 7 éves bibicet találtak a fészkelés ideje alatt és Nyugat Szibériából, ahol 3 éves példány került kézre.) A téli szállásban és az átvonulási területen is meglepően sok maga- sabb korú, legalább 5—6 éves bíbic került kézre; egyébként az átvonulási területek és téli szállások túlnyomó nagy részben a régiek maradtak. Eltérések az a legalább 5 éves korban jelölt bíbic, amely még március végén Tirolban került kézre, tehát oly időben, amikor már Ürbőn fészkelnie kellett volna, továbbá az a bfbic-fiéka. amely a Kis- Alföldről elindulva Angliába tévedt el, ahol eddig még sohasem talál- tak magyar származású bíbicet. Egyik megemlítésre méltó eredménye az alább közölt adatoknak, hogy ezúttal se került kézre gyűrűs bíbic a jelölési hely és az olasz első leszállási terület között. Mindössze azt lehet megállapítani, hogy az egyhuzamban megtett út Ürbő és Olaszország között 460 kilométerre rövidült. A goda vonulására vonatkozólag is az eddigi eredményeket rög- zítették az alább közölt adatok. Az átvonulási terület és téli szállás délnyugat felé esik — Olaszország, majd Északafrika. Az útrakelési helytől legközelebb eső leszállási terület — miként a bíbicnél — 460 kilométer távolságra van. Ezúttal is van adatunk a szabadon élő godäk csőrnövekedésére vonatkozólag. Az 1929-ben fészekről fogott példány csőrhossza 102 milliméter volt; 1933-ban, amikor ismét lefogtam a fészkéről, a csőrhossza 109 milliméter volt. Négy év alatt tehát 7 milli- méter volt a növekedés. A nagy póling hansági fészkelésének fölfedezésével egyidőben megkezdődtek a gyűrűzések is, amelyek már mindjárt kezdetben ered- ménnyel jártak. A nagy póling egyéb gázló madarainkkal együtt dél- 54 SCHENK JAKAB [Aquila nyugat felé vonul. Egy példányt Olaszországból jelentettek, egyet pedig Algirból. Egész sajátságos és váratlan eredményeket adott az első kézre- került magyar gyűrűs erdei szalonka. A várt délnyugati elvonulás helyett 2 hónap mulva 1200 kilométer távolságban északkeleti irányban került kézre. Eddig ez az egyetlen adatunk a magyarországi erdei szalonka vonulásáról, így nincs összehasonlító anyagunk annak elbírálására. Ugyan- így vagyunk első haris-adatunkkal. Fiatal korban megjelölt haris egy év mulva a költés időszakában 1200 kilométernyi távolságban észak- nyugati irányban Hollandiában került kézre. Egyelőre nem tudunk hozzászólni, de nem térhetünk ki az elől a föltevés elől, hogy áttelepe- désről van szó. A guvat-ról szintén ezidén kaptuk az első adatot — egy Zentán megjelölt példányt Olaszországban találtak. A batla eddigi valósággal kalandos vonulási viszonyaira vonat- kozólag alig merült föl újabb mozzanat — éppen csak az olaszországi sűrűbb előfordulások tünnek föl. Ezt a maga nemében egyedül álló vonulást csakis összefoglaló földolgozás keretében lehet majd megfelelően ismertetni. A kanalasgém vonulási viszonyairól újabb mozzanatok nem me- rültek föl, de nagyon föltűnő a május havában 6 éves korában a jelölési helytől 800 km távolságban kézrekerült példány, Ez biztos áttelepe- dés esete. A fehér gólya vonulására vonatkozólag szintén nem merültek föl lényegesen újabb mozzanatok, éppen csak szokatlanul nagy a ma- gasabb életkorban kézrekerült gólyák száma. Akadt 3 darab 3 éves, 6 darab 4 éves, 1 darab 5 éves, egy 6 éves, két 7 éves, egy 10 éves és végül egy 19 éves. Utóbbi egyuttal eddigi jelölési eredményeink szerint a leg- magasabb életkor, amely gyűrűs gólyáinkra vonatkozólag tudomá- sunkra jutott. A gémeknél is főleg az életkorra vonatkozó újabb adatokat kell kiemelni, a vonulási viszonyokra nézve lényegesebb ujabb adatok nincsenek, éppen csak megemlíthetem, hogy a gémfélékre vonatkozólag Magyarországon gyűjtöttük össze eddigelé a legtanulságosabb anyagot. A tenyésztési illetőleg vérfölfrissítési célokra más területekről beszerzett és szabadonbocsátott fácánra és fogolyra vonatkozólag a gyűrűzések azt eredményezték, hogy még 4 év mulva is akad belőlük a kibocsátási területen, azonban idegen területen nem — tehát a kísérlet eredményeként a honosítási és tenyésztési kísérlet föltétlenül ajánlható. A fürj-re vonatkozó gyűrűzések számottevő eredménnyel vég- ződtek. Ez a madárfajunk is túlnyomó nagy részében délnyugati vonuló, amit bizonyítanak azok az adatok is, amelyeket az olaszországi gyűrű- 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELOLESEK 55 zesi allomasok munkälatai altal értek el. Azok a fürjek, amelyeket ott, mint ätvonulökat gyürüztek meg, majdnem kivetel nelkül Magyar- orszagon kerültek kézre, mint fészkel6k. Fürjeink tömege tehät Olasz- ország felé vonul. Anyagi eszközök híján sajnos, az idevágó kísérleteket be kellett szüntetnünk. Az örvös galamb téli szállására vonatkozólag most kaptuk az első adatokat. Ugy látszik, hogy ez is délnyugati vonuló, ellentétben a gerlé-vel, amely a régibb és jelenlegi adatok szerint is Olaszország helyett Görögországban telel. A vadgalambfélék vonulási viszonyai még további tisztázásra szorulnak s így nagyon ajánljuk ezek nagyobbarányú gyű- rűzését munkatársaink figyelmébe. A ragadozó madarak vonulási és oekologiai viszonyaira vonatkozólag még soha se kaptunk annyi adatot, mint a mostani jelentés keretében. A hamvas rétihéja elég korán távozik arról a környékről, amelyen kikelt s attól kisebb-nagyobb távolságban a szélrózsa minden irányában szóródik szét. Az eddigi egyetlen vonulási adat szerint Olaszország felé távozik. A héja inkább a szülők fészkelési körzetében marad szárnyrakelése után s még november közepén is ott található — valószínűleg nem vonul el. A barna réti héja 2 év mulva a szülők fészkelési körzetébe tért vissza, minden valószínűség szerint fészkelés céljából. Ezt a jelenséget már a régebbi gyűrűzések is igazolták. A karvaly megmarad a régi fészkelő területén, amit bizonyít az a pél- dány, amely 5 év után a jelölés helyén került kézre. Ugyancsak ezt bizo- nyítja a vörös vércse, amely fióka korban jelöltetett és 10 év után, mint áttelelő került kézre a jelölési hely tőszomszédságában. Az egerészölyv szintén visszatér a származási hely közelebbi, néha azonban távolabbi környékére. Vonulásáról még nincsenek adatok. A kék vércséről most kaptuk az első adatot az átvonulási területről — egy példány már szeptember elején Salamis szigetén került kézre, tehát ez a faj úgy lát- szik a délkeleti csoporthoz tartozik, ami meg is felelne annak a jelen- ségnek, hogy ez a faj Délafrikában telel. Nagyon ajánljuk ezt az Alföldön helyenként tömegesen fészkelő madárfajt gyűrűző munkatársaink figyelmébe. A baglyok-ról ezúttal csak egy adatot kaptunk. Egy macskabagoly két esztendő mulva március elején még a származási helyén került kézre, tehát állandó és helybenmaradó madárfaj. A nyaktekercs ezúttal is a szülőföldjére való visszatéréséről tett tanuságot. Mint külön érdekességet említem, hogy a Margitszigeten kikelt fióka két év mulva az Intézet parkjában fészkelt mesterséges fészekoduban. Vonulási viszonyára vonatkozólag igen érdekes adatok birtokába jutottunk. Egyik példány már augusztus 15-én az afrikai partok és Szicilia között elterülő Pantelleria szigetkén került kézre. Még két példányt találtak Olaszországban és pedig szintén elég korán 56 SCHENK JAKAB [Aquila szeptember 10 körül. A nyaktekercs ezek szerint a delnyugati vonulök- hoz tartozik. Ezzel szemben első szalaköta adatunk Görögországból való s ennek érdekességét növeli az a körülmény, hogy 5 éves példányról van szó ; ez a faj tehát előreláthatóan a délkeleti csoporthoz tartozik. Nagyon kívánatos volna minél nagyobb számban való jelölése. Ugyan- ezt lehet mondani a bubos banka-ra vonatkozólag is. Az eddigi adatok szerint túlnyomóan délkelet felé vonul s ezt mutatja az idén Görög- országban kézrekerült példány is, azonban már Olaszországban is akadt gyűrűs példányunk. | A füsti- és molmarfecske-re vonatkozölag lényeges eredményt szol- gáltató újabb adataink nincsenek. Föl-fölmerül az a gondolat, vajjon folytassuk-e ezek gyűrűzését, tekintettel arra, hogy átvonulási terü- leteiket és téli szállásaikat az eddigi nagyszámú jelölések (együttesen több mint 30000) dacára se lehetett megállapítani és csak állandóan ismétlődnek azok az adatok, amelyek a származási helyre való visszatérést, a régi fészkelési területhez való ragaszkodást bizonyít- ják. Nézetem szerint az eddigi sikertelenség nem ok a kísérlet abba- hagyására, hanem inkább annak fokozására. Igen szép anyagot kaptunk a csonttollú madár-ról, de ennek mél- tatását egyelőre mellőzöm, mert nem akarok elébevágni a gyűrűző összefoglaló munkájának. Ujabb adatot kaptunk az örvös légykapó visszatéréséről a régi fészkelő területre. Ez az adat annál jelentősebb, mert öreg korban jelölt példányról van szó, amely 5 év mulva a régi fészkelő területét foglalta el. A kis örgebicsröl most kaptuk az első adatokat. Jellegzetes dél- keleti vonuló, mely már igen korán, augusztus végén található Görög- országban. További minél nagyobb méretü jelölését a legmelegebben ajánljuk, ugyszintén a tövisszúró gébics gyűrűzését is, amelyről végre- valahára 1000-nél több gyűrűzés után megkaptuk az első külföldi kézre- kerülési adatot Görögországból. Ez is valószínűleg a délkeleti vonuló csoporthoz tartozik. Egyik legnagyobb meglepetéssel szolgált az aranymálinkó, amelyre vonatkozólag eddig 3 délnyugati adattal rendelkeztünk. Az 1931—33 évekből származó 4 adat ezzel szemben valamennyi Görög- országból való. A pásztormadár-ra vonatkozó adatokat ebben a kötetben meg- jelenő külön közleményemben méltatom, — pag. 121—135. Az erdei pintyről most kaptuk az első külföldi adatot és pedig Olaszországból, úgyszintén a nálunk átvonulóban megjelölt fenyőpinty- ről, amely szintén délnyugati irányban került kézre a téli szállásban. A széncinege adatainak ismertetését ezuttal mellőzöm. Sok ismétlődés- sel találkozunk, azonban még itt is sok kérdés vár tisztázásra, neve- 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 57 zetesen a fiatal nemzedek elhelyezkedésére, a häzastärsak rokonsägi viszonyainak megallapitasara vonatkozölag stb., ugyhogy a tovabbi cél- tudatos és rendszeres jelölések és ellenőrző ujrafogäsok még jelentős eredményekkel kecsegtetnek. Ugyanez vonatkozik egyéb cinegefélé- inkre is. Az énekes rigó eddigi délnyugati adataihoz ujabb kettő járult, végül a kerti rozsdafarku-ra nézve több izben is bebizonyosodott a szár- mazási, illetőleg régi fészkelő területre való visszatérés. Ezuttal 3 drb 3 éves és egy 6 éves példány igazolta ezt a tényt. . Az eredményeknek ezt a vázlatos méltatását és ismertetését elsősorban kedves munkatársaink tájékoztatása érdekében tartottam szükségesnek, hogy munkaprogrammjukat ennek figyelembevételével tüzhessék ki. Ezek után következnek a szokásos statisztikák — ezuttal a 25 évre való tekintettel kissé kibővítve — és pedig a gyűrűző munka- társak névsora, a meggyűrűzött fajok jegyzéke a kézrekerültek számá- val és százalékarányával, az évenként megjelölt madarak száma 1908-tól 1932-ig, majd a gólyaszaporodási statisztika az 1931 és 1932 évekből. Mindezeket a statisztikákat ezuttal is Warca KÁLMÁN főadjunktus állította össze a tőle megszokott gondossággal. Kötelességem, hogy ezt megállapítsam és ezért a jelentős munkateljesítményért a megérdemelt elismerést és köszönetet fejezzem ki. Ugyanezt a megérdemelt elismerést és köszönetet fejezem ki önzetlenül közreműködő hűséges munkatársainknak is, akik nélkül bizony jóval kevesebb eredményről tudnánk beszámolni. Arra kérem őket, hogy a jövőben is az eddigi odaadással és lelkesedéssel támogassák az Intézet működését ezen a téren is. Köszönetet kell még mondanom külföldi barátainknak is, akik a kézrekerülő madarak bejelentésében támogatnak. Első sorban olasz barátainkat kell megemlíteni, így a castelfusanoi és bolognai madárjelölő állomásokat, azután Görögország földmivelésügyi miniszteriumának vadászati osztályát. Közreműködésük nélkül jelentékeny számu ada- tunk kallódott volna el. Most pedig búcsúzom, mert a következő jelentést sok egyéb befejezésre váró munkám miatt már nem vállalhatom, hanem rábízom eddigi érdemes munkatársamra, WarGa Kärmin-ra, aki az eddigi munkálatoknál és jelentéseknél végzett eredményes közreműködésével bizonyságot adott arról, hogy ez az örökség jó kézbe kerül. 58 SCHENK JAKAB iA quila Az 1808—1932 évi jelölö munkatärsak névsora. Namenverzeichnis der Mitarbeiter in den Jahren 1908 1932. = Munkatärs neve Ö | szäm 1908—30 | 1931 1932: | Die | Name des Mitarbeiters Zusammen | Nro | a a Ie ooo pe ele 1 1 Aczelne Stoll Ida 6 — — | 2. | Agárdi Ede . 1.940 — — 1.940 3. | Aigner G. NETT 2 = 2 4. | Annök Szabò Janos 124 51 44 219 OI MADEONVMBÉlAMEMENCN Le — 20 — 20 6. | Vizconde de la Armeria 36 — 2 38 7. | Baar Jozsef . 18 — — 8. | Babnigg Imre . — 27 30 57 9. | Baghy Pal — 2 — 2 10. | Bakosy B. 3 — — 3 11. | Baky Miklös 182 — | — 182 12. | Barcza Sandor. 2 — — 2 13. | Bärdiö Adolf 22 — | = 22 14. | Bársony György 2.006 340 316 2.662 15. | Bazsa Aron. 19 | = = 19 16. | Bédé Paul 31 | — — 31 17. | Berger A.. 2 — — 2 18. | Bessenyei Laszlò. — 368 445 813 19. | Bessenyey Istvan 70 — — 70 20. | Blaskö Mihäly 31 — — 31 21. | Bogär Vencel . 3 = s 3 22. ] Bognermayer M. 1 — — 1 23. ] Bohrandt Lajos . 1.800 = — 1.800 24. | Bohus Käroly . 7 = — A 25. | Börzsönyi Gyula 30 = — 30 26. | Breuer Gyòrgy 1.224 | 5 17 1246 27. | Buda Ádám ‘ 11 — 11 28. | Dr. Buresch Iván . 11 — 11 29. | Burger Andräs — — 4 4 alls |) NBurian ING 1 6 — — 6 31. | Burnovszky Istvän 49 — — 49 32. | Capek Vaclaw . 17 — — 17 33. | Cerva Frigyes . 33 | — — 33 34. ] Creplin Béla 132 — — 132 35. | Csák L.. RISE 26 — — 26 36. ] Csapó Ferenc . —- 2 — 2 37. | Csath András . 6 | — — 6 38. | Cseh Käroly 24 — — 24 39. | Csikai Päl . — | 53 — 53 40. | Csillag Vilmos — 33 1 34 41. | Csornai Richärd . = — 37 37 42. | Dr. Csöndes Läszlö cs — 2 2 | 43. | Dr. Csòrgey Titus . 268 1 269 44. | Czirfusz Ödön . 4 — — 4 | 45. | Dalotti Aladär 23 — —— 23 46. | Danielsz BE. .... 1 — — Ta 47. | Gröf Dessewffy Aurel — 10 — 10 48. | Doczkalik Jenö = 9 — u 9 49. | Dr. Dorning Henrik . 4 — — 4 | 50. | D’ Ouvenon Leonard 3 —- — 3 | öl. | Dörgö Däniel . ae 30 — —- 30 52. | Dr. des Echerolles K. G. 47 —- — 47 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADÄRJELÖLESEK 59 s | Rai Munkatärs neve Összesen szam 1908—30 1931 1932 N Name des Mitarbeiters | Zusammen ro | 53. | Erdélyi Agost . 7 3 5 15 54. | Erdöss Zoltän . 250 | — | -— 250 | 55. | Dr. Erpff Ede. 1 ==. | — 1 56. | Faba Laszlo. 2 — | — 2 57. | Farkas Janos 21 — | — 21 | 58. | Fazekas Laszlò 335 49 | 34 418 | 59. | Fehér Béla TONI -- 10 60. | Fekete Karoly. 29 18 | 18 65 61. | Fernbach Károlyné 1.016 = == 1.016 62. | Fett Mihaly . — — 4 4 | 63. | Fodor Jözsef 75 — | — 75 64. | Fogassy Sándor 43 | — | = 43 | 65. | Gróf Forgách László 16 | 16 | 66. | Forgacs Janos 29 28 || 27 84 67. | Frang Jenö 11 — | — 11 | 68. | Gaäl Janos . 5 3 | = 6 69. | Gacsalyi Gusztav 11 — — 11 70. | Géczi Andräs . — — 2 2 | 71. | Dr. Gelei József . 1 = — 1 | 72. | Gosztonyi Istvan 1 2 == 3 | 73. | Graefl Andor 122 — | =: 122 | HAN I Grein. ml a 1 = | — 1 75. | Dr. Greschik Jenő 68 = | = 68 76. | Gulyäs Jözsef 9 — | — 9 77. | Hajdu Istvän 11 — 11 78. | Hajek Antal 115 1 2 136 | 79. | Hausmann Erno 1 — | — 1 80. | Hegyfoky Kabos 6 6 | 81. | Hegymeghy Dezsö . 278 24 25 327 | 82. | Hennel G. : — | — 2 | 83.) | Hesz Béla "as 147 — = 147 | 84. | Hidvéghy Sandor 6 —- — 6 85. | Holieska Janos 7 — — 7 86. | Hollán Ernő 101 — 101 | 87. | Horn Janos . . . 298 25 | 17 340 88. | Horvath Aladar . 593 — | = 593 89. | Horvath Andras 3 4 — ul 90. | Horvath Jozsef 6 — = 6 91. | Horvath Laszlo . 10 — — 10 | 92. | Hugai Ilona SN: 1 — — 1 93. | Inkey Zsigmond . . . 3 — == 3 | 94. | Ivanszky Laszlo . _ 68 68 95. | Jagodics C. . 6 — — 6 | 96. | Jakab Endre 4 — _ 4 | 97. | Jankö Gyula 5 | — — 5 | 98. | Janossy Sandor 1 — — 1 | 99. | Jozsa D. Jézsef . 129 — — 129 100. | Juharos Dezső — — 67 67 | 101. | Kabäczy Ernö È 1.338 225 | 212 1.775 | 102. | Dr. Kagyi Aladár . — — | ies 73 | 103. | Kálmán Sandor . 407 — — 407 | 104. | Kalmär Zoltän == — | 13 13 | 105. | Gr. Kärolyi Istvan _ 8 | — 8 | 106. | Kasik Janos. Sp: — 45 74 119 107. | Kasparek F. Károly . 6 | — | = 6 108. | Gr. Keglevich Péter . 15 | 9 | _ 24 60 SCHENK JAKAB (Aquila peor: Munkatars neve Osszesen | szam 1 4 1908—30 1931 1932 | wee Name des Mitarbeiters Zusammen HO Osa ES SI IA RS amet 8 _ — 8 110. | Dr. Keller Oszkär aio es 163 — = 163 E11.) Kenessey Laszlo 9.9.5. RO 56 — — 56 Kar Kerekes. Jozset “FS 2 is zum il -- — 51 BS. 4) Keresztes Venczel . . "MERE 10 — — 10 Das ART Ivan ade ns re, 297 20 16 333 115. | Kirenbauer Janos... „ri. 12 — == 12 1161» KusseSundor rer... NI 1 — — I) KÉZ Dr Kuss Vilmosse 0 RITO 15 = — 15 1183| AR aan Daniel: a. a seis 4 — = 4 os (Dry Kleimer Endre ©. Neal 25 1 = 26 120:\| Klinovszky Jozsef... m... 4 —— — 4 TAT RKoltayı Gyulamıe ce per 116 14 6 136 1921 vl Komjathy20szkar Ten §- 12 10 22 123.4] KovacssaGywWanır ne eee edie ae 2 — | — 2 194.71 IKrajesoyatsuerene DE RI 19 — | = 19 125.3 ERTaUuSZ RERO ly Roe RN 347 116 264 727 196.212 DrasKreszrlJakabr. o ee 1 — — 1 HOW. Sakon) element AMENER 15 9 13 37 128 2 EKübneleMäriont ar. ee Eee 34 — u 34 1999 |&ueber>Antall. er Ro ebake 480 — — 480 SOs) PBencvelhEmreme Cu ee, 52 | — — 52 ia: WberneriGyulaa rn ki 17 _ — 1 132 1IMLezniczkyatBertalant arad 10 39 — — 39 NEB Bab Witney Dénes Woy mer bee: 6 32 5 43 134... ity: Pantie Memes (la NEC TE. — 8 11 19 135. a bleugeb VAs ira. LM rue 50 13 23 86 lR6NIMLOASCNR MB ET N sete. eevee 2 — | — 2 137.2 MOOS MENUITEM EE EU A RENTE 586 —- — 586 NS Son EMa ER ErON EEE ee 9 — — 9 139 | Magjerszkyalstvan |<. 2 eh, 201 — — 201 AOE 1) arm per AOL CN NE 1 — — 1 TRINO MER GIE TE MERE 10 — — 10 142) EDEMauksiKRaroly enon. 203 2 13 218 143° INMauksch\Vilmasts * Rea 232 13 4 249 144 Mester Rarolyaı. FUSO 112) — — 11 145. N MeszanosuGyörey. cn ik NC 127 145 115 387 146. | Meszleny Mimmi. .. +) . une 17 — — 17 A7 MINE CIS Kalmanın en ern 71 —— — 71 148.2] 0MelnsrıGyular.a., „em Er 327 — — 327 1405 |e Molnars Bajosz in ee — 2 — 2 1502 (WY etsy Ae) oe) bo EE El Allen 5 — — 5 61 Mahe EME VE PE SEEN 170 = — 170 1525 Müller OO o i ee Renee 21 - —— 21 153. | Müller Péter SS Serie rét KOLY 2.633 396 — 3.029 1541) Dr Nage Jen. I. Lern. 1177| 16 5 138 DES WN aly OZSCL wer M mens: 44 — — 44 15621 Napyalajosiı.r ar... oe 77 11 = 88 197211, Nagy VESTA a ah A Store 64 27 66 157 1582 1 Nova RATE a. ccs Ne ite wats deat a8 24 = — 24 159. | Nuridsän Lajos EME Er ©) | — = 9 160 NV ZI ee AUTRES 72 — | — 72 | 161: Org „Berene gol E EU TRES 4 | — | — 4 162. | Paal Géza SOC, sees 2 — — 2 L635 HPAkozdt Hine in rar Bee ringe 150 — -— 150 164 \\Pap£Eirzsebetwn EM M Eur ász — | 1 | — 1134 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELOLESEK 61 | | SPE Munkatärs neve | Összesen szam i j 1908 —30 1931 1932 | Name des Mitarbeiters Zusammen | 165. | Patatics-Pätkai Imre. — | 50 | 12 62 | 166. | Patatics Vilmos . — | == | 59 59 | 167. | Pawlas-Parlay Gyula 554 | — | 554 | 168. | Péter Imre . ST TN) — | — 7 169. | Platthy Arpàd 141 — | — 141 170. | Poferl Ferene . 82 — — 82 | 171. | Polgäry Lajos. 60 | — | == 60 | | 172. | Polka Ernò . 4 | — | — 4 | 173. | Porganyi Laszlo . 18 | — | 17 35 174. | Pözner Bödog . 61 — | = 61 175. | Prim Istvän. — —— 80 80 176. ] Rácz Antal 140 S — 140 177. | Rácz Béla 362 — — 362 178. | Radetzky Dezső. 447 ao — 447 179. | Radics Lajos _ 47 1 48 180. | Reisz F. 5 18 | — — 18 181. | Réz Endre A 324 | 83 | 76 483 | 182. | Rhédey György . 149 —— — 149 183. | Rhédey István 14 48 9 71 184. | Rhédey Zoltän 803 | — 803 185. | Rohony Lajos — 50 — 50 186. | Rohoska Soma 30 — — 30 187. | Rózsa Mihály 36 4 | 30 70 | 188. | Rôder E. . où — 3 189. | Rusz Dénes . 3 | —- — 3 190. | Sági Dezső 11 | — | — 11 191. | Salmen János . : 59 | 6 — 65 192. | Sarvajez-Simon De : 105 — | — 105 193. | Schädl Dezsö — | — 9 9 194. | Schenk Henrik 242 | 2 7 251 195. | Schenk Jakab . 16.523 | 451 soi? Taito 196. | Scherg Käroly — | — 4 4 |} 197. | Scherg Lőrinc . 17 | — = 17 | 198. | Schiebel in 9 | — —— 9 if 199. | Schneider R. 9 | — — 9 200. | Schoupa H. . 3 — — 3 | 201. | Schuh Viktor 156 | — -— 156 | 202. | Schuh Viktorné i 98 | = m 98 | 203. | Seifert L.. . 1 | — — 1 204. | Sikó Szilárd . 12 | 2 7 21 205. | Simak Ferenc 8 | = -— 8 206. | Simon Jolän. — | 4 | 4 8 | 207. | Simon Jözsef =; | a2 54 54 | 208. | Simon M. 20 | = — 20 | 209. | Sipos Ana, 2 97 — | — 97 210. | Dr. bàrò Sélymosy László 983 560 | 301 1.844 | 211. | Spiess Agost ai 105 | 12 | — HART | 212. | Steger Pal 11 — | E) 213. | Steinfatt Otto. — | 14 14 | 214. | Stoll Ernö 3 10 | —— 10 215. | Straka-Szabolcs Fret 19 | 26 — 45 216. | Studinka László . | 57 | 86 143 | 217. | Suhajda Lajos 2 4 | — — 4 | 218. | nemestöthy Szabó György 10 — | — 13 219. | Dr. Szabò Kälmän 13 | = u 10 | 220. | Szabò Marton . . A 7 — | — TA il 62 SCHENK JAKAB [Aquila es Munkatärs neve Összesen szam : 1908 — 30 1931 1932 Nird Name des Mitarbeiters Zusammen || 221. | Szalay Béla . 50 ! == — 50 | 222. | Szalay Péter — 23 10 33 223. | Szaszy Janos 4 — — 4 224. | Szekeres Sändor —- — | 4 4 225. | Szemere László 121 — | — 121 226. | Szemere Zoltän 334 84 — 418 227. | Szeöts Bela 4.717 —— — 4.717 228. | Sziraczky Sándor 154 — | — 154 229. | Szivés Jänos 3 | = 3 230. | Dr. Szlavi Kornél 7 = = 7 231. | Szombath László — 39 = 39 | 232. | Szomjas Gusztàv 32 — — 32 i 233. | Szomjas Laszlò 70 12 — 82 || 234. | Szöcs Jozsef 39 7 56 102 | 235. | Tauszky Henrik . 10 — —- 10 | 236. | Tavassy Zoltán 40 — — 40 | 237. | Thassy Géza . 169 | — | 169 238. | Dr. Thobias Conley, 9.565 2.289 | 1.323 13.177 239. | Tolvaly Ferene 283 4 111 398 240. | Tompa Kalman . 453 — = 453 241. | Toth Kálmán 113 — — 113 242. | Tratz E. P. 12 -— -— 12 243. | Tschusi Viktor loves: 20 — — 20 244. | Vancsura Antal . 24 — — 24 245. | Varga Jänos È — 10 — 10 246. | Vásárhelyi Istvan 100 29 13 142 247. | Vass L. Rudolf : 22 _ — 22 248. | Dr. Vasväri Miklés. 198 — 153 351 249. | Vatter Gyula . 1 — — 1 250. | Veress Gabor 45 7 — 52 251 Vermes Viktor _ — 3 3 252. | Dr. Vertse Albert . 7 = 11 18 253. | Viczian Antal . — 218 158 376 254. | Visontay J. 21 — 21 | 255. | Wähl Tenäe.. N c 361 = — 361 | 256. | Dr. báró Waldbott Fee - — 48 95 143 257 Walzel-Csaba Jözsef . a ee 358 126 114 598 258. | Báró Wardener Mihály . 338 — 34 372 259. | Warga Kalman 8.926 1.909 1.662 12.497 260. | Weninger Antal 13 = = 13 Il 261. | Witz Gyula . 1 _ — E À | 262. | Zagoni Kalman — 20 — 20 | 263. | Ziringer Jézsef — — | 5 5 | 264. | Zsarkovics Zsivkö . 2 _ = 2 i 265. | Zselénszky Janos — — 40 40 | 266. | Zsindely Endre 93 ! il = 93 | | | | Összesen — Zusammen 69.226 | 8.529 | 6.870 84.625 | | 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 63 Az 1908—1932 években gyürüzött és kézrekerült madärfajok jegyzéke és mennyisége. Verzeichnis und Anzahl der in den Jahren 1908--1932 beringten und zurückgemeldeten Vogelarten. 1 2 3 4 5 6 Mafssulilot (110 Kézrekerült N Zurückgemeldet § E) J N | f 4 o Hagy UN AE = | 1931 | 1932 5 = pi IMI eZ J 5 ő s 8 |u8 22 88 a as PE 3 E PSS Ba] % se du S 8 [6 „u: la 8 o 8 ® m a 3 |5.2|97| 03 2 rl SS ON 2/3. ON 1. | Acanthis cannabina . . 71 8| 134 213} — | — | — | — 2. | Acanthis linaria . . . . 29 1 2 SE ee 3. | Accentor modularis . . 3 — 1 diede dee 4. | Accipiter nisus . . . . 31 5 6 42 1 2 zei 5. | Acrocephalus arundina- | CEUS Ne tI 128 9 12 149 — — | — | — 6. | Acrocephalus palustris . 9 — — ON 7. | Acrocephalus schoeniclus 24] — 1 25) — | — | — | — 8. | Acrocephalus streperus . 39 1 1 41; — | — | — | — 9. | Acrocephalus streperus herbieolus ern... Bs III — — 11] — | — | — 10. | Aegithalos c. europaeus . 18} — — 18 2, > 2 11:-] 11. | Alauda arvensis... . 363 38 26 427 2 — 2 Tom Alcedorıspidas® > „u. 1 — — | —|— | — | — 13.2 #Anası boschas! RUE 50 51 7 108 2 GERS ANT 14. | Anas crecca ll — — 1 — 7 d se 15. | Anas querquedula . 7 3 2 12) — | —}|— | — | 16. | Anser fabalis . 4 — — 44— | — | —}] — 17. | Anser ferus . : 25 2) — 27 The LT 18. | Anthus campestris . 4 — —- i ne I — I 19. | Anthus pratensis | — — 1—]—]—] — | 20. | Anthus trivialis . 21 4 6 31 — — | — | — | 21. | Aquila chrysaëtus . | — — Li bian Malati fl 22. | Aquila heliaca al di — — bn dos | 23. | Aquila pomarina . . . 10) — — 10 ll — li 10-0 24. | Archibuteo lagopus . . 5 3 — 8 3] — Slt By 25. | Ardea cinerea. . . . . 978} 102 91| 1.171] 69) 30! 99) 8-4] 26. | Ardea purpurea . . . .| 1.712 394 553 2.161} 81| 32) 113, 5-2 27. | Ardeola ralloides. . . . 747 58 19 824 24 20026023: 1 28. |Ardetta minuta c a + c 38 3 10 51; — |} — | — | — 29. | Asio accipitrinus .. . di 1 1 9 me 2 1-13 3021 Asıol ObUS iv... 33| — 1 34 3 — | 3| 8-8 31. | Astur palumbarius . . 17 Al 19 4 — | 4 210 32. |Athene noctua. . . . . 37 ll — 38 4 — | 4 10:5| 33. | Bombycilla garrula . . 62) — 665 727 2 — 2} "0°21 34. | Bonasa bonasia . . . . 4] — — 4 —|—|— | — | 35. | Botaurus stellaris . . . 5 4 1 10 —|— ı—- — | Sea Bubotisnavusta js + 3. 1 3 — ciba À gen te 37. | Buteo communis. . . . 40) 5] 10 55 4 6| 10; 18-1) HS MOUbeO TeErOX mi ca 2° à li — | — 1} — — |] — | — 39. | Calidris arenaria . . . bm —&l 1] — |} — | — | — 40. | Caprimulgus europaeus . 18] 2| 4 24 — | — | — | — 41. | Cardaelis elegans . | .| 342! 2a 126] anal al "a 6- 1-2) 42. | Cerchneis Naumanni . . i _ | 1 | — | — | | 64 SCHENK JAKAB [Aquila 2 43. | Cerchneis tinnunculus. . 133 11 44. | Cerchneis vespertinus . 239) — 45. | Certhia familiaris, auct. . — 9 46. | Certhia f. macrodactyla . 2] — 47. | Charadrius alexandrinus. 260 15 48. | Charadrius dubius . 1| — 49. | Charadrius hiaticula . 21 — 50. | Chryomitris spinus .. 116 20 DE GICONIa alone. cel 1 9078 636 522 INCicomiannıgra S 2 dá 50] — 53. | Circaëtus gallicus . . . 1| — | 54. | Circus aeruginosus . . . 38| — | bos NiCircusmeyaneusm „m. 6 — | 56. [Circus pygargus . . . .| — 6 Morea Oliyıcolasııpamam rare: 907 114 58. | Coccothraustes vulgaris . 49 6 59. | Coloeus m. spermologus . 15] — = | 60. [Columba livia. . . . . 2 — — | — | — 61. | Columba oenas . . . . 28 2| — 13:3 62. | Columba palumbus . . 36 16 1.4 8 82377 | 63. | Colymbus arcticus . . . | — 1 — | — | — | 64. | Coracias garrulus . . . 63 13 1 2 18 1265.21, Oorvusfkeornsr M MA] S — 100272 66. | Corvus frugilegus . . . 25) — — | = | = | 67. | Coturnix communis. . . 345 199 LOW, ALD eG 68. | Crex pratensis . . . . 32] — il Li 26 69/1 Cuculus canorus e 13 3 = | | — 70. | Cygnus musicus . . . . 8; — ef 2. |\Cypseluszapus.. te 00 511 — — 5 98 72. | Delichon urbica . . . . | 6.636) 1.206 56, 246 2-9 | 73. | Dendrocopos major pine- CORUM FH IE IS a 61 20 74. | Dendrocopos medius . . 20) — | 75. | Dendrocopos minor | hertorumy es)... Bi = 76. ||/Bgretta alba... 0° 92 3 77. | Egretta garzetta . . . 16 8 78. | Emberiza calandra . . 49 5 79. | Emberiza citrinella . . 197 9 80. | Emberiza hortulana . . LI 81. | Emberiza schoeniclus. . Oi == 82. | Erithacus luscinia . . . 103 20 83. | Erithacus phoenicurus . 474 46 | 84. | Erithacus rubecula . . 124 1 | 85. | Erithacus sv. cyanecula . 9 2 — | — | — 86. | Erithacus titys . . . . 264 14 1 3 aa 87. | Falco aesalon . . . . . Di — 1 li 33°3 | 88. | Falco peregrinus ... ll — — | =|] = 89. | Falco subbuteo . . . . 2 1 1 2 666 90. | Fringilla coelebs . . . . 211 19 2 a pall | 91. | Fringilla montifringilla . 87 3 1 I nt Ir 922 Búlica A TAN Au 2 2 8: 139 7 — IN 16:0 93. | Galerida cristata . . . 45 1 — | — | — | 94. | Gallinago gallinaria . . 15) — — 2| 133 95. | Gallinago gallinula . . 2] — — | — | — | 96. | Gallinula chloropus . . 37| — — I 08:5 | 97. | Garrulus glandarius . . 24 14 1 4 91 | 98. | Glareola pratincola. . . 8] — | Sia 99. | Haliaétus albicilla . . . 25 2] 1 4 148 1931/34] AZ 1931—32 EVI MADARJELOLESEK 2 Himantopus candidus Hippolais icterina Hiraaétus pennatus Hirundo rustica . Hydrochelidon leucopa- NORA Seca tattten! Lees Hydrochelidon leucoptera Hydrochelidon nigra . Jynx torquilla : Lanius collurio Lanius minor . Lanius senator Larus ridibundus Ligurinus chloris. Limosa aegocephala Locustella luscinioides Loxia curvirostra Lullula arborea : Lusciniola melanopogon Merops apiaster . Milvus ictinus . Milvus migrans Monticola saxatilis Motacilla alba Motacilla boarula Motacilla flava Muscicapa atricapilla . Muscicapa collaris . Muscicapa grisola Muscicapa parva. Neophron percnopterus Numenius arquatus Nycticorax griseus . Nyroca ferina . Nyroca ferruginea . Oedicnemus scolopax Oriolus galbula Ortygometra parva Ortygometra porzana Ortygometra pusilla . Otus scops a Panurus b. russicus Parus ater Parus caeruleus . Parus major 3 Parus palustris, auct. . Passer domesticus . Passer hispaniolensis . Passer montanus Pastor roseus . Pavoncella pugnax Pelecanus crispus Perdix cinerea Pernis apivorus . . | . Phalacrocorax pygmaeus Phasianus colchicus Phasianus e. torquatus . Phylloscopus collybita Phylloscopus sibilator 16.109 3 1.25119.576 483, 72 555, 2-8 ei álsz 51.040" 911 Sol 013) nat 6] all Wo] — Wert 1,007, 148 — | 148 43) — aheral 0:4 Ly 02459] Led 31 en dl | ESE ESE a 8}, „1104| 0:86! —|—|— | — Url) 0472 90 451 135 5-1| 1] —| 1 25-0) re 3.31.06) E ES el sr Lens || ei cat pani ei | Li 1 del) Ph eal te à Ce à À 226) 22) 248) 5:0| 40 — | 40) 13:7 ll —.|-11;..1:9 SI — | — | — il 23 1:8| APTE) 0:2) 1 — I 14 ee, à SNS MI 253) My Der 2) 33-81 | | di 42] 26 9 35 90 2 — 2) 12:5 2| — 2 5| la 66 SCHENK JAKAB [Aquila Phylloscopus trochilus . 5} — — 5 — | — | — — Pree: Tustiea nn. da 46, — 5 51 4 2 670107 Picus canus . ; Dl. ae = DIRTI en RE LUPA Picus vir. pinetorum 15) — — 15) — | — | — — Platalea leucorodia. 473) 100 88 661 36; 10) 46 6-9 Plectrophenax nivalis . 21 — — 2 —|— | — u Plegadis falcinellus 2.685) 537| 369] 3.591 60| 28) 88 2°4 Podiceps cristatus . 2] — — 2) — | — | — — Podiceps griseigena . . 2 — | — 2) — | —| — —— Podiceps nigricans. . . 9 1 1 11 2 — 3, ars Podiceps nigricollis. 10) — — 10 — | — | — — Pratincola rubetra . . 221 — 5 27 — | — | — — Pratincola rubicola. . . 13) — — 1 N 7 — = Pyrrhula r. major . . : 71 3 4 78 1] — 1 1-3 Rallus aquaticus . . . 2] — 1 3 — 1 ll 33-3 Recurvirostra avosetta . 44 — — 41 — 7 (i = Regulus cristatus . . . 1 — — | — ] — | — — Saxicola oenanthe . . . 24 3 6 33 1} — 1 30 Scolopax rusticola . . . 20 1 2 23 4 1 DIL az Serinus c. hortulanus . . 91 25 18 134, — | — | — — Sitta-e. caesia . . - 102 23] 4 129 11| — 11 85 Sterna hirundo . . . . 33 9 — 42 — | — | — = Strix flammea guttata . 29 2 1 32 10) — 107 3462 Sturnus vulgaris . 948 7 8 963 22 2] 24 2:5 Sylvia atricapilla 95 14 11 120 1 = 1 0-8 Sylvia borin 48 4 — AO — — Sylvia communis 51 5 6 62] — | — | — — Sylvia curruca . . . . 43 10 ü = = Sylyaaınısorla Ne . ee 22 14 7 43; — | — | — = Syenrunmsalıcor . ers 20 88 7 35 Pie i 3 8:5 Syrninum uralense . . . | — -— | — | — | — — Tetrao urogallus . ll — — 1 ll — 1} 100-0 Totanus calidris . 466 53 34 553 13 1 14 2:5 Totanus glareola . . . . 4) — — 4) — | — | — DNA SAlDINAN EN CR 6) — — QUEUES | E = Troglodytes parvulus. . 24 2 — 26) — | — | — = Turdus merula : 249 55 42 346) — | — | — — DTurdus MUSICUS . nn 225 31 25 281 Al 3 10 Durs DIAES ak atás 41 — 1 42 2) — 2 47 Turdus viscivorus . . . 14, — 2 16 1 — 1 6-2 Turtur communis 264) 104 124 492 + 3 7 14 Upupa epops 303] 102 92 497 2 1 3 0-6 Vanellus capella . 2.624] 415] 235] 3.274] 103] 36] 139] 42 Összesen — Zusammen 0.2 8.529| 6.870] 84.625) 2.054) 45312507 2:9 1931/34] AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 67 Az 1908—1932 években meggyürüzött madarak mennyisége. Anzahl der järlich beringten Vögel in den Jahren 1908—1932. GITES A NER ER ie 1.064 OE a Nee Da RETI a) alte 2.388 er EEE TEE 2.930 11: ZS ÉSE N A te 2.274 TECH): E we er 2.649 ee RES EN en NS 6.182 N Be Fe RE EEE 1.837 LIEBER RR es 3.871 Size Ro A RS ae 5.581 Ne A Pe RE Le 4.559 ROS Rie perte ln 4.938 LOZ SS eet MORALE, cl 6.563 POMC So Pie Le à SUG nt 5251 PAUSE MERE NET ER LC PTT e 6.006 VON oct u Er SCORE ET BEST 1.365 LOS ire lic nbs nate ore a 7.039 IIIE—-IILE nn à Area 2.550 DORA on eee tee mi elec atk à 8.529 20-1922. re ee abe cn HN: 2.179 LISE ee, A TE 6.870 Összesen — Zusammen 84.625 Gölyaszaporodäsi kimutatäs az 1931 évrôl. Storchvermehrungs-Statistik des Jahres 1931. Fészek — Horst mit 3 ni ER ca Jelölö ällomäs 7 as szam : n 1 | 2, |. 3 | 4-5 6 | 8 |#=& | No Markierungs-Station Seas |3 32. fidkaval — Jungen eae eee | 1. | Abauj-Torna megye — Komitat| 2 | 9 | 16 | 25 9 | — 61 213 | 2. | Apatin . DRE RE + EU NE sa ea, = E 19 49 | FSI PRE APN EE ES CO RS rt A 1 34 Bee Peresdarde et gica den ea 5 15 | DM |PDELESSUTANYe ir... Ba I Be en 3 8 | 6. | Beregszäsz À AE, Nh A IS, le ei ee e 1 3 TA NASA SE. ea ean! 2 | — Be 6 15 | 8. | Büdszentmihäly . i MANS 6 | — | — 14 45 | 9. | Csaroda Sl ee 6 17 | 10. | Csikösgorond NE) E 1 3 | ll Csorna . 1] — 1 | 1 | — 3 9 | 12. | Ebergöcz . MS 2 5 13. | Fejercse s Sa EE 1 i 14. | Fürged . e pre = pi Ri er ee 1 3 | 15. | Gasztony . ahd En bal EE ME Nee a) fp ee | — 1 3 Bea Gelen st cl Beet 3 3 | 1] — 7 26 Ie xelénes . 1 Za II DEA — 16 46 18. | Guläcs ala ei | 12 30 19. | Hete . — 1, — | |; — | — 1 Zali 20. | Jaszkisér —|—|- |; — | — 1 4 21. | Jaszladany —"| — INI — | — 1 3 | 22. | Märok —|— | 21 —|1- | — 2 6 | 23. | Mérokpapi 1. Caire 3 9 | 24. | Mezgesat . | ah ee 371 ,°810:) 25. | Nagykörös — |—-|—-|1|—-|—- 1 4 | 26. | Pély . nt CD een on ar = 25 95 | ZITO Pinnye . l'| — OR EE RE 2 4 | 28. | Sajokaza —|<|-pf—- 1|—- 1 5 | 29. | Szeged 1|— | — 2; — | — 3 Ga | 30. | Tärnokreti — | — Da Da |. es 4 14 | 31. | Tarpa DAT, Aa Er A A RAI 2 21 55 | 32. | Tiszaug — |" Ppa pepe | 1 2 33. | Vajdacska. cs 7.21.27) | — 5 16 | Összesen — Zusammen | 11 | 44 | 96 | 68 | 15 | — | 234 | 734 | | Szaporodäsi aranyszäm : — Vermehrungs-Koeffizient : 3.13. 68 SCHENK JAKAB {Aquila Gölyaszaporodäsi kimutatäs az 1932 évrél. Storchvermehrungs-Statistik des Jahres 1932. Fészek — Horst mit E È nn Jelölő állomás SS (33, szám : i 1 2 | 3 | 40 05 | 6 [421,6 vid Markierungs-Station 2381535 PAL 2 AH iio SE fiökäval — Jungen Én © wees 1 Abauj-Torna megye — Komitat| 1 | 17 | 35 | 42 7T | — 102 343 2 Alsöbereczki pos desi | —— hea 2 ] — | — 2 8 La, 648 Apatin . Soll 5 8 1 | — 28 77 | 4. | Battyän : —|—|—| 1|—|— 1 4 5. | Bäränd-puszta — | — NAS 1 3 216 Beregdaróc — ] — 2 3 1 | — 6 23 Per Beregsurany — 1 2 1); — ] — 4 12 8 Bés — ll | -|ı — | — 1 2 | 9. | Budaörs = == Pate = 1 3 10. | Bugyi — | — 3 li ur + 13 11. | Csaroda — | — 1.19 20 Ae 5 117] 12. | Ebergöc 1 | — War 2 4 1322| Kabian a as — 1l|- || — | — 1 2 14. | Felsöleperd . — NN S 1 2 15. | Fürged . — | — 2 — | — | — 2 6 16. | Gasztony . NA 1|— | = 1 + 17. | Gelej . 32102 7332]219 2 | — 67 208 | 18. | Gelénes . — 4 ] 11 5 l | — 21 66 | 19. | Guläcs 1 5/11); — | — | — 17 44 20. | Hanság . I — 3 122 — 62 5 14 21. | Hete . — We | es Ne | = il 2 22. | Iharospuszta L= = | — | = 1 1 23. | Ikervár . — 1 — = | — 1 2 24. | Izsák 1 | — 1|=| — | — 2 4 25. | Jaszladany — | — 1 Ia 2 a 26. | Jéke . — | — | — l ] — | — 1 4 27. | Kecskemét 1 | — 4 3 3 | — 11 40 28. | Kiskundorozsma . — | — hf = |= | = 1 3 29. | Lebuj-puszta — | — | — Dh = 1 4 | 30. | Lébény . —- 1 1 1l— | — 3 9 31. | Märok : — il MEN 2 7 32. | Märokpapi .. 1 1 2 | == | = 5 13 33. | Mosonszentmiklés RENE DEN — == | —= 1 3 34. PN yireosyhaza. ci SUR LS NS 1 2 — | — | — 3 8 35.1] Oyerbasz sun. ea al 1 2 DB: AI PÉLYTE su, aan. m i 1 4 5 | 20 8 4 42 168 37. | Rinyaszentkiräly. . . . . . . | — | — I. = | = 1 3 38. (|rSajokaza . : 5 4. 6. a ed 1|— | — 1 4 39.}|Sarospatak .. + 41. . 2.1 | | — Jalla 1 4 40. | Sopronnémeti . i 3... 6. — 1);—)—/—] — il 2 41.5 | SSzomlajom N. 2 RR 1| | — 1 4 42. | Tärnokreti | = 4 2 == 6 20 AS. Pielarpaaı ar MO eg 1 6 | 13 3 ] — | — 23 64 44. | Temesvar . SRO MISERA Cy 1 he | — 2 5 ADE FLISZADECS lg e RA et dod IN ENS I 1 2 46. Ole Turkeve jen ur oe REA 3 === || = 4 9 AT HI azalaapati ve ee Gots RE CREER lee 1|—- | — | — 1 3 Összesen — Zusammen | 16 | 73 |153 1123 | 23 | 4 | 392 | 1252 | Szaporodási arányszám : — Vermehrungs-Koeffizient : 3.19. 69 AZ 1931—32 ÉVI MADÄRJELÖLESEK 1931/34] ‘PSoAqnIY JouoB UE 9959N WIOA — ‘1epeur 940807 [91792591 © (5 49M=M IO= ‘png=¢ ‘PION=N : JOUU9I9Z04 AyaneagaNn) U9TBUOIFBEUIOQUI map peu U,pPpIoM UOBUNUOTISJOUUIF dI — ‘JPÉNAN=M PPM=H PAaA=s ‘ezsg= N : Sour ynlpe jossezjaf IZzoxgozuiou ev yeyoAuvat zy (, "geuon] Joqnepeq oy “IR pr J99n0poq aa ! uoqodadue oyorrde aoyosıedun ur INU J9Y]Y Sep PIIM S99xa 7], sop Sunzinyqy spnyagg (, MSM |00L |OUL A9 I| —0I ‘8,97 Osrowauog| "LZ "IX "0861 ti E | © ‘6L'AI ‘8861, “ 99626 MS 1097 |9U6 49 È :9T08I ‘9097 8221489 ]| ‘LG "IIX ‘6861 ji a ©'L'AI ‘8861, ‘PV | LOTEF 7 “a A9 ¢ Q0IA| "6S ‘AI ‘GE6I 5 x: | 5 “| 48928 “n "E: A9 Pp gain) @'SL'A "IS6I fi i | "A 'LGGT| “ | F9SLE MNM |00TT A9 9 PEF ‘8206 Ausıyyy ‘OT "AI TI£G6I pò = | "a "IA ‘SG6T} Id | Z9F6I = == AOL odin| O°LS ‘AI ‘IS6E: PATTES, /OT.61 ‚„OT.LF 9410 © ‘OF °A ‘YG6E) ‘PV 19961 "zZUgary — ‘AIAVHOS DJados snyjauvy — ‘dIQIgG MSS 10021 ou L OTPT Pole ep) ST ‘ITX "TERN AUS /OT.6T ‘8027 ‘fedv| © ‘68 “AI ‘I867) ‘PV | 98619 *19J197du982199S — ‘SNULAPUDXA]D SNIAPDADY) — ‘II DIIZS SOL SULA. 189081 ‘049% SARA "e "III '8861| ‘I Torey 19) 31061 “88017 994] ‘8 “IITA "I86I| “ 67997 N [SG AD VeT| STo61 ‘ SFoLP SONBIPIZS "86 ‘A “S861 à 3 i a 88EPOI "gi a PTE qsodepng| '8T "IIX ‘I86I ni A IT (1661). | 788901 HN |8 OU 1,9061 SELF eyoTedsoyeg "6 "II ‘3661 = x , È 088701 MSM [OLI ou 49 109091 ‘8047 WY ‘Pa I "7661 7 si î = LLEFOL S 166 ou AL 189081 ‘09,9% SA8A "6T “II "3861 ù x È 5 GLEFOI HS |SF9 QU 6 GES “OF GF Li eragäpng ‘omeyosyessnyy] ‘88 ‘III ‘3861 ci à “ | 048901 MNM (071 ou 49 /9BoLT ‚8061 “6ZoLF “,OGoLF A8POGSI ST “I ‘GE6I] "I YFEqUIOZGI 007 ysodepng "PV IIA "IS6II ‘ANS | EGEFOT *91U9%901S — ‘TT SDYIS0Q SDUF — ‘2994 SINOL MS 1019 AQ LI 19681 “ESF @I{83] “JUUA9T 0910d| ‘ST "IIIA ‘TE6T "fr YUSEYS) OTT SOT. 941 (e © ‘ET IA ‘FIGE "PW | FOZL *2QIPMUIS99SIONCII — "I VASIU uopyay9oapAHy — ‘QYI9ZS SOWAOY ur | Jung «ce 1997 qIO-pun,g umyeq-pung AL Sunsurog Free 209 ‘ON SUIT MOFA (ug oÂçoy efquodopr SER 350 UIRZS das (103 : PI 2AOU elquodopi 10% 5 (GAugaT| over SITNIONOIZYM SOI YO1ZOM oznam Ar) Loy soznan49 soznin{r) “mn OI 6 8 L 9 d P € & I ‘JOSOASULY U9)9p}au98#9ninz CoG] — 16] uoiyef usp ur 19P SIUYIISZIAA ‘ayazABal yesepew sHINAS 31N49H91Z9IH UIQHIAP? EEGI_IE61 ZV [Aquila SCHENK JAKAB ‘061 "d 08/6761 eımby ‘uoSueos 99104510999 um 6761 "A "2 we [oFoAqnag] 199]? ayep UTI SI? IOYIOA 9PANAM [980 À ASOTCT HN |0091 A9 I EGE ‘06.99 PML) O'S ‘AI ‘8861 'MNA 0901 A9 TI — .9°%,%.65 queaessed) ‘GI "III ‘8861 | MSM |00L ou e 83501 ‘OC Fr BIBI] "ereursserg) ‘EG ‘IX "TESTI MS [084 A9 & ‚8901 ‘999% 2A814 *L ‘IIT ‘6661! MS 0091 [OU L 49 I ‚01.9 ‘01.98 | 109]y ‘unpneageyp To ees MS 1009 ou 8 CET | “PLS eue] ‘orprdpoques "0€ "I ‘386I| MS 10081 QU L ‚9508 ‘:VS068 1181880] “FS ‘IIX ‘ISGI MSA (OZII ou 9 ‚729 ‘STEP MOL eT] ‘8% ‘IX ‘I661 MS 10081 ou 9 (M) ‚08:0 ‘56€ | eruedsiH ‘onbraogIy ghee lb caulk sae MS |08L ou L 01031 93.05 04190) "OT "IIX “IE6T| | MSM |00L QU OL] ,ST.01 ‘18,9% Bueysuoy| “ET “III 'ZE6L M (0011 oy e ‚0905 ‘,99.9# 9OUBI 4 ‘XN9][IESI9 A ‘5 OC “LE6I | MSA 1009 A9 TI ,095II ‘6,9% 0UBUSIIO "PM A MSM |00£1 | A9 I SFG ‘81,87 sdwog| ‘FI "III "TE6I MS (00FI [948 49 Z| —.OT 108.98 PAIBL IPIS "8 "I 8861 MSM 062 A9 T 168001 “GS .8F BTOISIA ‘7 "III ‘I861 MS 1009 ou 8 NA AI ‘Got Tuueaorm ueg| ‘IE ‘IIX ‘0861 MS (0011) OU OI epnsuj BIUIpaeg ‘I ‘II ‘I861 = Er AQ & gain] @'9°A ‘2861 MS (008 A9 We 0881 “OF 2uguoq SEE “I (CRG == = A9 Z oqin| © ‘8ST ‘AI "TE6L == = A9 & oqin| "EZ ‘IA ‘I86I = = A9 £ 9410 © "9 "A ‘3861 MSM |OSTI A9 Pl =, L¥ob ‘99,87 UOUSIAY| ‘0% ‘III ‘3861 MS 1008 A9 g ‚82081 ‘001% 8913814 "à ‘III ‘8861 MS 008 (949 49 g| SIF“ SF.OF OUT] “OS IX "TE6I MS 1008 AQ F 10-61 08,19 “eıpe4] ‘eos ojuoq| “TE III ‘2861 =.) 5 a A9 E oqiN| ©°9T ‘AI "LIEGI M 1099 A9 P 0812729 EH “Fo “IIE Sel OI 6 8 L 9 | (13 “ pP yuoyag Ue) ce 66 | "LT FAT ©'9T'AI ESISTA DIGA © ‘IS ‘A N ‘97 | ‘13: A A ICRA N © ‘3'A © S "A © ‘Le ‘AI STIA © ‘OT ‘A © ‘OT ‘A ‘6 ‘A © ‘LT AI © ‘IT AI "LG IA © ‘IT ‘IA LOI AN "GE6l "GE6L "TE6L ‘TE6I “TS6E "TE6L "T861 "1861 "TE6L ‘T86I “TS6E “TE6E “TS6E "0861 "0867 "0867 "0£6I ‚0867 ‘086 ‘6661 ‘6061 ‘6661 "6367 ‘8661 ‘8661 "8567 ‘8761 "8361 "8361 — ‘061 "d ‘08/6261 Nb ‘] UPATEY 18999 MZs B W1B430F [91292897 UBAYION SoAQ T Bo[9Z919 ayur U9-L "A ‘6361 3AuBpr9d è 924 (x AU "Py OLSTL PL8IL O€8LL 698IL [ILIL LS8IL V8LIL 78799 [6912 OL9TL 6L9TL G66LL G96TL CHESS 60988 LOGOF 68289 F9F6S £OF6S L88939 OFIZE 69978 08089 SLEEP (x LPEEP LOLOF GLIOP GIGEP srLer AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 1931/34] D | | | x | M | 099 OU AT! ,0F,31 99.97 SUOISPIOO| ‘9% ‘ITX ‘ZE61| "a IBUIOSO] ,9,08 ‘99,9% wjuoz| SEX ‘861 "PV | LELOL ‘OITEIIOSSEAM — "7 *Snoszonbo snjpoy — "yeann) GIN [0#ZI ou & 189098 ‘09089 | /GL6T “GOLF | pues ‘(qediog) nyaeL| "27 ‘ITA ‘2861 "H 294 gualsorcg "IE “A “GS6T| ‘IA | 26434 “ojdouyospreM — "7 pjosısna xpdojosg -- "eyuojezs 19p44 MS |0SF OÙ Al 21061 ‘8,94 OA ogzog] ‘FI “IIIA ‘8861 "1 sorgegedi È | ‘I “IIA 6661) “ | 098801 MS (0881 QU Ar _ 1900 ‘98,98 | : | J99]y ‘xnvedsedi9 gq) "Ss "IX "7661| "d BYUIPNIS| ,1Z.L1 VEFOLE Augqory "OG ‘IA ‘“GE6I| ‘Id | 30399 "IPSOAUOEAY 49SS017) — 7 snzonban smuowunN — ‘Suryod Agen S| SE QU g ,91061 ‘84097 sepgzsdommg| ‘8 “TILA ‘3861 = à ol ‘IA ‘686I| ‘Id | 6FLIOI = = AQ P oqin © '£ ‘A 'EE6L = È © "SZ "AI "ezet “ 39929 MS |09F A9 Pp OTET ‘,99097 | eıpe9] agunder] outre "9 "AI ‘2861 "f yuayas Q0IN| @'6L ‘AI ‘8261| ‘PV | OFIEF ‘axdouyosis;n SdIzuemyssziemyss — ‘ISHOug ByoYdar0dav vsouuy — *‘epo3 AdeN H JOT où Az! fedy| ‘83 ‘ITA "ZEGTI "fr yuoyog| san OLA ‘SEE ‘PV | 904789 ‘TSXUSYOSIOH — "IT Si4pyvs snuvjoy — "OHUEI ngefso1oA M 10081 ou § (M) ‚60 15.38 ureqiig 48019 ‘Surpredg) ‘13 ‘IITA ‘8£6I| "IT exUIpnyg| ‚711 SOPoLP ATOM BEN “GEOL, > ESIOL MSM |OOFT |QU p A9 I| ,L308 ‘87,85 9eSUSIOLH| ‘SZ "XI ‘SE6T 4 À “lp TA Teen CS 1089 MSM |008T QU LI ,LEob ‘415,89 sonbinog| ‘0% ‘IIX ‘I861I 3 ye "OT "A ‘IS6I| ‘IMd | 99979 MNM 0071 ou 9 10708 ‘67009 Ausg ‘0% ‘IX ‘IS6I| ‘I oAUossog ‚080% ‘,6G0LF ÂI94 © ‘6 “A 'TE6L "PV | 61939 M |09€T A9 I (M) ‚90 ‘98.97 QOUBIT ‘mounesgeuo! °F "III "TEGTÍ ‘INHI8AS BA adi ,01.08 ‘91,97 pedezg! "98 “A 'OEGI|) ‘ANG | gggeg MSM 1006 A9 I 11608 ‘,/910PP BUOABS| “LT "III ‘IL6I 5 a 54 A 8LL89 M |00F1 AQ Il 610 09,9% SISI) 99] ‘IT "III ‘IS6I À 19061 OGLE Áuosyeg, 18 AL “GORGE, 0 94489 MS 008 1046 497 16908 168081 /STSh Bley] ‘OUBAOSTA "OT "I ‘8861 5 “01,5% SPÄuurg "TT "A "0g6II > 9£999 MS |004 OU 9) ,0S0TI “EFF 8IAQBIS| ‘LZ "IX "0£6I è 198061 ‘04,9% 985ng "9 ‘IA "6261 i 19338 MS (0077 QU 8/18 — 9 997048 BIITAOS "PT "II 'EE6I dà i LG "A “SECT ISISS MS 0891 ou 8 0569 ‘98.98 193]y ‘urumumwm peng LE sk “Sel "£ Aus oqan 93 “A ‘3S6I| ‘IMA | 69189 net bce eri a Le i gia Gen le EL LL at sep Li Feen OI 6 8 È | 9 g F | € | 2 I _—-----rrrrrrrrv————r"'—--.-.........................s;;o:::::::::OdUdLNÉ LQB]| cl [Aquila SCHENK JAKAB “ce (13 MN OLT OGG SES 09% OSE 083 OLE OLI SOT STE 078 008 097 009 009 OST OTE OFS 008 009 006 0096 SOT OOTT 0071 ‚0981 88.95 soedoy WAS GR TORE yoaraysooq Ase Ny ‚1861 “SToSh N9SNS ‚88061 “SL Gh WATTS 181008 ‘19% 1289 /SP.6L ‘,gE,9F seureqyquezg ‚820% “EGF ®PIOL ‚0981 ‘88,6% sovdoyy 196081 9995 ZOIBM 81,08 ‘087 oBAOUIIGO ‚08:08 ‘,0SFF PBisoog ,69,8I ‘8-08 OPOOL ‚820% ‘31,9% 2881190 109083 “SEF NSI0EN ‚088% ‘09,8% CUIR) ‚6981 ‘08,9% 241ed ‚620% ‘09,77 Auowrz ‚EF8T 8897 PATPA (M) ‚09.0 ‘98 Bo Ias[y ‘neopog ,/0P.IG ‘88014 999149] ‚898% ‘080% DITUOIRS D LS RAA LAS erpe4] (estig) BUSEULE]TLA ‚99.82, ‘01,6% AVIS ‚98.88 ‘01.97 wenssy ‚9261 ‘04,97 AUBAOSIQ »9E8T “61,18 UTI] *I9[YoIS JIUNCIY > ‘ «9909 66068 RIPURIIOH ‘uodurey ‘GI IIA ‘Ge IIIA ‘06 “IITA ‘61 “ITA «80 SITA ‘ST IIIA ‘66 ‘ITA ‘Gl SIEN ‘6 “IITA oS; SEIEN "ge IIA "PI el LS] Po EI LAN dCI ONAN "8 "IIIA 197 ZAN GELIDA ‘96 “IIA 10 EXT “LI ITA ANSE TI SIRIA TG NT LOT SE un "0£6I "1861 "@Ee6l = VASI A "ZE6I di ZEGI È ‘861 Ar ‘861 a ‘861 NI ‘3861 5 "TEGT $ ‘1861 si ‘I861 e *I861 "1861 s *I861 SS "TE6I ss "1861 i "I861 a *IS61 sj ‘1861 pi "6761 5 ‘1861 È ‘8261 $ "C861 "M CSM "GZ "IA "TEGII "S ANZOVIIZE 6e ‚SToLT ‘04597 uoyejegsty "1 snyjausjpf sıpodalg — “epeg ‚87.05 “84,97 SOTOpuo N | *BLUOMIOIYOEM — “ISHONG sısuagwad X949 — ‘SICH ‘GL EHEN O86) ATÓ 888501 198201 LS860I E68401I 088201 L88601 cS8GOIT IS660T GLYCOL LOSGCOL 79897 Fal89 STIS9 79997 90967 68629 60699 983997 LE9SF F1699 c6LL9 GLEPS O8LES CPSP E798% GGOGF SPESP T660P OG8LE 68989 "o "o ee] Swan JG „= le "o a eg SN ‘O Si AZ 1931-32 EVI MADARJELOLESEK ro 1931/34] € 189018 ,8387 7616 61.87 DOUTOUAÂTEITI LAS ZEBT s POSNJOSIV| ‘OI ‘ITA ‘6261; “ SPOTP pi 198088 ‘0097 188008 ‘6E08F IBAT9YFENAL) "9 ‘IA 7861 È rye luro y [GTA “Scan S £O01F i 100088 ‘98,98 AD ,0F.08 ‘67,87 JOUTUI BISY ‘S9IIMOB]W "8 "A ‘OS6I| SBIQQUL “IT ednyi9g ‘6 CHA GOT 2866 L| ‚0691 szolal :9LT “SS.9F ovdiod| "FZ "IIIA ‘386I "9 [ped g018quozserez| ‘I "IIIA “SZ6T| “ F6ES A9 OL ‚0861 “018% # IsopaoyAugsogzg) ‘6% ‘ITA “S861 È ‚91061 “PIL Weg ao TAI a 9ISL AQ E 18T0PG ‘Got POPPY] ‘PH “IITA "7E6I "T seyszeg Li METTA ESZÉN * OTGIF A9 T 14081 ‘6,9% BIR "08 “IA ‘0861 S 50161 ‘,gToLr Ang TR en 96868 A9 GI] ‚09088 ‘,99,97 u 169008 ‘09017 prAunp vosunyT Boe A “Pha. We ELI “pf yueys, » I8SI0ZOM "2 "IIA ‘FIGI| ‘INA | 98F9 *‘U910]S A9SSI9M — “SHOT 0Q]D vıuosıy) — ‘CÂIOS 419491 G ‚0808 “08,61 uepng "erosuodg Got. EAT si A a A 1 WI A ST) i OLFLOT L DEE "08 qdA3H (carey) pee) “FZ “ITX ‘8861 È = 2 “| 9ZFLOI € ,6.81 ‘CPL WOIBUION LESSE SERGI + à 9 RA CEE ss LOFS9 6) ,ZFGS “ZE.6E BITeURyy "97 ‘II ‘S&6T Y u GE A 441 e ek £££89 G| 00€ ‘990€ INSS08]| ‘GG "IIIA ‘3861 a af Sh I in ate 5 RC 1SO£OT 009 SF OSFI 0081 098 OOLE OSFI 0001 00% HS [0008 MN (SF HS (06€ MN [SL MS [007 MSS |0¥ HS |O0TZ OLg 008 A9 I oy Al ou %E 18P8L ‘QToLF yoAuseujode y 66081 7 LSoLk IBA 196000 “1906 99ABaq 186011 ‚999 B£AUONOSO OZO TA 196068 ‘09058 IOUIUI BIS ‘BIUOM ‚89065 ‘93,68 elıyeqnly 109016 ‘GPoPP seznqfuosozg STS “FAI uepng ‘TIN eq ‘BIOPIS 196068 OGLE BIENUV 19086 ‘107 IOUIUI BISY ‘ISBWLALS] 169088 ‘88,94 A39q1989s0Au8IY ‚9388 ‘09,86 ymoakag 101066. 86087 IBALUBI]AOH 91088 ‘01,9% S9AUAH /SPolG ‘08,8% Auen 168081 “LESh PIC a ZI "UI IBUIZRZS ‘U9199079 TN /GoLE ‘1,98 Moxuesog 198098 ‘08097 A[QUIBSBASOIB]N AGIO? (euUOII9A) OZZBTTEISBD ALA eZeyAZ9IJOM IOUIUI BISY ‘USE UBUIS 67088 ‘80017 ATPPIH ‘SOdETUBIO ‚1008. ‘97087 ISOUR f "9 X ‘6661 "© XI 8861 "Té IIIA DEN OLX ‘86 “IIA "OT IIIA (GSS Se ANI Fe MILAN ASIN KETTEN “LI AT ‘66 ‘A ‘06 “IIA "e "A ‘26 ‘III KON ‘LG “TITA ZEN GA 82 SITA 9 ‘8661 ‘6861 ‘8661 ‘GEGI "1861 "TE6l ‘GEGI ‘GEGI ‘6661 ‘8661 “S61 "TE61 ‘GEOI ‘GEGI ‘6661 ‘6661 "T861 ‘GEGI "8861 "EE6L "GE6l "GE6l "Ag 1002] "4 zsneiy "r fizg "£ some]? ‘V y9PAIOH ‘pf BBIe A "d Weyisg ‘TT 1oAuassog “Vv Ajjmossoq "ag ‘A Azovqey ‘I ARIDI ‘AD SBTQOU sa 9 18Vo8T ‘FELL 1999dquazsozse ey (91981 FF OF POSIT /GPOLT ‘6897 woleurozg 189006 ‘9087 SALI OLEH SI ‚71508 *,LEoLP I9STAZSE 16006 0519 FRS90ZON AAD IRE SOIOHASEN 08.08 ‘,6&LP 419d 70801 0 Lost OTIPS2U9 A 198088 ‘808% sommi (13 168008 ‘01,8% pores") (13 (13 106,88 ‘8,8% dae] ‚88066 ‘808% sogno «LToLI ‘“,L80L7 BUIOS) /LTOLT “L80L9 rofeurexatA Ny /GLoLT “, TPoLF Sepesoy 188008 “8,89 138 luo N ‚0908 ‘08,8F SBIpUBJU9ZSEUIOT, ‚08.08 ‘38087 opresgapiy 189008 ',8087 n]e;{neSuo v ‘OL TILA "6 HA ‘SG "TA ‘OL “IA “6G IIA "6 IIA na ‘IG IA 681901 86L601 FOF90I COF9OT &9G90T 68€90T 098901 99999 68889 SPICE 9LOOTT PEE90I LY8IP GOT 96FIF F9FIF GGLGE ILGIY 9896 7096 08901 FOLFOI 869IP AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 1931/34] MS MSS IS HSS HSH UNU IS HS CI USS MS IS USS MS HSH USS MS IS MS MS HS MSS HSS 069 OSOT 069 OGL 061 OLE OL 08 0077 008 OLI 09 OOIT 099 088 OSOT 087 OGF 000€ OOLI 081 96 GL 008 OOTT A9 ou où Z ou %g oy AI I © = “ A9 21,98# ‘0:97 BIT BSIOM > o + ‚69oll OCA I]B3]I “8]|[PUTIB] UBS 184031 ‘;IPoLE BIJIDOIS ‘OUBIJIATOISBAD ‚9991 ‘SIP Meg ‚821% ‘94,0% BULIOLA 98061 ‘,ST9% BIF919 ‚31018 ‘,8€0LP £88q0910H IVANA MESERO: BAUOHOS90Z9 IN | ‚88011 01097 APIPWeWY ‚8161 ‘060€ L2G 11876 ‚29T ‘0,9% BUTJAONSPIT /IZoLT ‘91,9% PeyeAden 166016 PoL£ tueıfedaeH -SToll ,GPoEP eıje4] ‘SNJ IP Ooo, 18PoLG “OSPP BIANH ‚7906 SS quer, FEET ‘9687 QUOSN] /GPoLI ‘SEP BUIPBISPOKT AAS) CC RR Eh (M) ‚9.8 ‘9,07 Bouon) ‚6081 4997 HOUR ‘QI ‚SoLl ‘689P PIPUTA :8GoLT SN BO0UTBIADOULOS 18PolG ‘01597 BIISITIS Vo ,9808€ BII9IBIH) ‘eoqny ‘S9B19StUO yy UOPRLVASTST 19801 ‘80098 een “wungez SGN OT 6G “IIA "GR RT AAA RIINA ALGA "PG AI ATP ‘86 IIIA ESTER SE SAUT ‘06 XI FE N “Vike. “WIE ‘16 “IIA ‘LG ‘IA MOTI SILVA Tall SAN ‘06 “IA "6661 'EEGI "GE6l "TE6L "TE6L "TE6L "TE6L “GEGT "cS6I "TE6L 'EEGI “SE6L “L861 “CE6L 'TE6I “TE6L “GE6T “GEOGL ‘6661 ‘GE6I "TE6L “TE6T "TE61 "TE6L "0861 "GE6l "0861 ‘MN VIIBA "fr yusyog 66 ‘M BIIBM “p uoyos ‚SToLl ‘,07.9# uoyejegsiyy) *ASUISAJYIEN — "TI SHNASLAT XDAOI1IÂN — "osoyeg [8nJ104 seAoovoly 2 | UM)Lo8 2688 | | "OT "I ‘E8GI 9 BLIQUIY "A | ( CM) eV ,9900% eruedsiH 'edusaay P "TE61 "1861 "0861 "DE6L "0861 "0861 "0861 6661 ‘6661 "6561 "6561 ‘8661 ‘8661 ‘8661 ‘8661 'LEGI CICCF SEL L9 r7199 PEL99 19129 FOLLY S9TL9 968801 17289 LGGES 0€899 sIrrg LALA 88960 65989 LG96G SLESP G9078 123417 18797 cI60P 68197 9968 6888 6988 rase 10868 68968 [Aquila SCHENK JAKAB “ US 066 097 0€ 001 OPE 088 OFT OSOT 00€ 0081 00€ 066 OSOL ‘8 “A "E61 "LT "A ‘TE6I 112 ‘> SIM (13 UOFB]eqsny *194192Jd049S — ‘109S Sap1ojjva vjospap — “wt9Ss0Y091SA "i ‚1803 ‘089% "u [eqUOIO], ‘BA]BJUI]ereH A9 gl ,6F61 ‘81,9% Hoprala ou e /SToPI ‘09,0% Bund OU AT OZLI S SFoLF deyeoqey AQ TI ,EGPI “PELE OUI9784 oy KI ‚FOL {6.9 BAOFUEN AQ TI ‚87.78 ‘69,08 BIBZUEM Où | ‚9918 ‘44,68 CZHPIEY Où Ar 61083 96,09 HIUPNH OU ZShoFS ‘41,67 PAMozspog oy Z| ,0I9I ‘9.19 ZHUSerT oy I (08041 ‘18,9% zsley OU ¢ 82] ,68008 ‘,31,8€ 11098031y où HI ‚SPoLl ‘13097 pedaoysıy “ | ,— ST 61,69 sneyney OY Z| ,0S.61 ,‘OGLF SOWIE] OY AT , GT {61.6% SmeynaN oy Ag 6,91 “Sher eedoy, "a 4 GILL ‘69,9% OIZSBIA N ‚6081 ‘9097 PUPPY OÙ & J080LT ‘18,9% zs(eg où HI Sat Of SAUUI ABIZSNH A9 Z| ‚918 ‘,0F.9P egesasoy9gl oy | ‚270% “OF.6§ BUIUUE ( OU S| ,L&S8I ‘04,9% OAOdTUEA OU $| . ‚7008 “LPoLE ‘ojuez où ME ,SS8I OF SF esndeg| où £|,F800% ‘0498 Bssnourean| | OU & ‚11.04 ‘8,6% OURS A9 & 104391 ‘1088 OIS59Y ou ng /LoGl ‘08018 CIue78)| 8 L "GG “XI "1861 "8I IIIA Té6I ‘96 A “G&6I 6 IIIA "7861 6 A “GE6I "EI X “T&6I EP CIES USGL 6 “XI TI6GI "IE ‘ITA ‘8861 ‘8 ‘IIA ‘£86I| "TX A II "Te IIA "8861 ‘66 IIA "8861 ‘SG "IIIA "E61 G “IIIA ‘6861 ‘66 (IX “GE6T| ‘7 IIIA ‘6861 "IT ITA ‘6861 ‘FG IIIA TS6I OS TEA ico ‘0G IIA "8861 ‘66 IX “IS861| "LE OX 1861 ‘SX "1861 ‘06 ‘XI "1661 28 EXT 160) TE "TEN AMG "GA ‘6661 ‘06 ‘XI I£661| 9 "An, SOIPZSOIN ‘I Ape “ “ “ “ SOAZLLA TOG PTE EST DIL eSae AA G 08061 ‘09,9% OULIOTJUOZSÄATBYONM ,OTOLT ‘SELF BUIOSI (13 66 (13 66 :GPoIG ‘96,89 Aypyfnelreroqes 6% ‘IA'IS6I fs IBAN # SO) PLAC GGG se JP ANNÉE OI ss ‘9 TA ‘8661 = ‘PI IA ‘6861 > "ES “A "661 £ ‘0G “IA IS6I + IT SA LEG ‘9 "IA I66GT uoyefegqstyy ‘SIA "1861 F 6 7 "st IA Al CAN ‘6661 ‘8661 IG ‘IA TE6I 'L “ITA "1861 ‘66 "IA ‘I&GI ‘96 "IA “GE6T “ 46 | | | | (13 Ted MIR 00987 69297 9OLCOT 07897 606801 Era Tall! LE6EOI 806801 916801 ECOLEOT PE8901I CELEOI 0EL90I 079901 09901 &GOEOT 970£0T POSTOI 80GG0T 88901 61687 LAIT 2 LEGL9 LOGLY GGOL9 8PEL9 GPGLY LGGLY G9GL9 G8OL9 OLGGF AZ 1931—32 ÉVI MADARJELOLESEK 1931/34] MS HSH MNN USS | ou & oy F oy & OU OT où & oy Al où € QU Az QU KI ,6F091 ‘61.97 ‘UL Bez NIOQUIOPOSTV ‚8861 3197 BIqAPM ,0POT ‘6,87 ZITALOTITTAT ‚2291 ‘08,9% NOZSIZS SI “SE FF fuesay) /OGoLT ‘41,9% FESUOUIG ‚LIoLT ‘83.9% OU] ‚0881 ‘6,88 tuvdeary, GPLI ,0SLP S09NH /6TOLT “31,9% AUBIUT, TIFOGT " LoLP HOPSIOTH) 189,91 ‘88097 9p[0319939dquazg 164,61 ‘94,09 Un299g /EGoF I ‘90,87 201AOSOMEBIS 16011 “88097 Augi9qsoreyy /OFoLT 9596 PTT ‚BEST ‘,L69P FINquen ‚83081 ‘18,9% OIA ‘d ‚SE61 ‘04,48 UBULIOG (96081 “1308 OUBIISTA 108083 09.87 1089N ‚IIoLT ‘98,99 ULOIBULOYSTY /G6oL1, 26.9% Aupaogsorgy | 198081 ‘938 099107] ‚8991 ‘,SoLP PSOHIN /6oL1, 66.9% AUgdoqgsorey] ‚LIo@l ‘6349 TUISIOD "d 109081 ‘88,9% sovdoy 19081 ‘88087 OPIBULION) SEI RX GG "IIIA IDE "GT "IITA SG alt ‘QT “IIIA STi ASS 20 RT ‘Comal ‘06 "IIA IRE 9T IIIA Vie ELE "8I "IIA LO exe THU LEI L/AN "GATS ‘06 “XI l'A RATE ‘GT “IITA {EAN ‘86 "III ORALI ‘06 ‘IA IGEN SAL ‘66 III “GEG ‘GEGI 'GEGI "GE6l "GE6l "TE61 "TE61 "TE6L "TE61 "TE61 "TE61 "TE61 "TE61 "TE6l "TE61 ‘TEG6I ‘1861 'TEGI "Te6I "T66I "TE6I "0861 “S61 "GE6l "GE6l ‘8661, ‘GGI ‘8661 "TE61 ‘My 8318 M "£ US ‘My BdauM ‘fr sgÂmyY ‘yy BSIR AA SR EMS ‚SToLI OF 9F uoyejegstyy *ADYIOAYISL — “] V249U19 DOPAF — "ui93 ayınzs N SITE TEN "6 A "GEGT "GE6l ‘CEI "CECI "TE6I "TE6I "TE61 "TE6I "Te6I "0£61 ‘6661 "6561 ‘8661 "6661 ‘8661 ‘8661 ‘8661 "8661 "Le6l 'EG6I | | 069801 989801 GP9EOT 69889 £LO89 6089 L6089 18089 g8089 L8089 8L089 11089 69089 81089 29089 0.799 86299 E9E9F 66196 LTL99 cI8IP LO9SS 889IP 186€ 16668 POLL LIP TL86 L9 [Aquila SCHENK JAKAB H | oy Ag ,080LI ‘88,97 18dquezg] "ZT ‘IIIA "TE6I = ig È >: 28619 HS 037 ou Z ‚61.61 ‘93.95 SORA) ‘à ‘IIIA ‘IS6I 5 sà > = 08619 MSS 0031 |9Y 9492) ,ISoPI 8998 EHEM ‘6 ‘ITX "8861 i à | F = 81619 a 011 OU Z| ,38,81 ‘19097 SEIIZSI9Y| "87 "IIA ‘I86I È ai | ETA TEGO E 60089 ASS 0001 A9 7 /GPolS ‘91088 S81384 "PI "A ‘E86I 4 di = È 9TFIF “ 009 = ‚6301 ‘7387 ee] ‘oueuSiso”| “Cl "XI "TE6I È sà | 5 si 67619 MS |0SF ou Ag 08€ “SEF BUOOUY| “Il "XI ‘IEGI = 7 | à s 90649 S 004 > 60051 ‘67,0% | | eyez] ‘B0UBI] BUILIENI| "TE “TITA ‘TE61I ci | = | 3 mar FF6L9 ASH (SE où E|,6E0LI ‘98,97 18AASOWOS| ‘67 “IIIA "TE6I 4 > = i 8I6L9 HN 1001 4 iol PAL JOSO] "9 "IIIA "TEGI i 3 4 LELLO a (CF OU & ‚18091 ‘849% PIRIT] ‘98 IIA “TE6T 2 È "2 TA ‘I861| “ | 80629 MNAM 10001 oy Al ,180à ‘98,89 SOUQUO| ‘SI “ITA ‘EEGI cé | = | Up NOG = 10819 MS |0€F AQ 5 186061 “GP AOL) ‘08 “IIIA "EEGI 5; | ci SE PA GO IT) ae FOCE HS [OST “ | ,9%081 ‘09,9% OAOdIBA "67 FELA “TEO È x *L'ESTA 262611. — 637188 MSS |0F Ag & ,OTOLT ‘12,9% SOIBUI| ‘IG “ITA ‘ISGI = n 3° Es 69998 ANG |OTE A9 Bi,SlolS ‘,8£0LP ASBMOHMOH| ‘FI ‘ITA ‘IS6I a VE 91 “TA 1061. = 8990 MS 1099 A9 F "See OI eıpe9] ‘OUOUTISBIT, ‘OBT SENT “CECT x | = x à BESTE ANG 018 “ | SLolS 8819 £9eqogioH| "9 "IIIA “IS6I 4 ss "Eh PA MHEG + ELSTE USS |09€ A9 Pl 1,9291 0887 oreredg "SG AT “TESOL = | si n° sé OGFE MSS |OGOT A9 G G-OT OGLE OMZzod| ‘8% ‘III ‘861 ‘M 28312 AM ‚SToLL ‘,0P79P uoye]eqsIM| "62 ‘A ‘LGGI| ‘IMd | 1978 *xoyroiandang — ‘I va4ndand vopap — "u33 SQIOA S |0£ OU I — 6T ‘67:97 HOS) ‘I IIA ‘OSGI| ‘V Wureryos) ‚99.81 ‘GOLF PRAEN FEN 0 90189 HN 10€ OU Z| Ho IS O SIANO | È V COG SA Ceo = LLG£OT SIOS8ST |04 949 I ‚800% ‘—088 !seduag| "07 "IIX ‘E86I SoABU | ‚09018 ‘98087 | | POAPIEM “I Apoyfneffeaogegi ‘62 ‘IA ‘I&GI| © | 976801 | MS 0088 oy AI) PET “98h 8Iajosııy| "4 "IIIA ‘8E61I s | as LOS SASSO. ae I6LE01 MNN |082 ou € 06.91: VEr.sr Rel “Et XI “See : | x | di = 18489 AN [001 ou I ‚gTo8T SZToLP 1989| "TT “ILA ‘EE6I È | x "SEAS EEG. er O£FS9 H 106 OU & 183081 9097 eslen ‘LZ "IIA ‘8861 cd > | GTA SCEGL US ESPLOT MS OT où A| ,LoLI ‘68097 18q8ZSe187Z| ‘GI “IIIA ‘EE6I È is GF STAG S EGB = 9EFLOT MSS |00LF ou 48 ‚089 “01.9 CUSHUO ‘OL "II ‘8861 x A zZ STA GET Se 86889 “ 1009 OU 6 19908 9807 eıpeg] ‘osserdagergqy ‘I “II ‘8861 + ss CEA Gee <= | 20689 MS 081 oy 48 169091 “08.8% 1990 "Ig "I :8£61 "3 edie uoyejegqsty ‘SS “A “GS6I| ‘Md | 09889 il 9 G 79 AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 1931/34] MS 008 où gi BOT GET PP MOHI OT XI «1661! "Hm esem uoyejeqsty "LT “TA ‘IS6I| ‘IA | 14897 *IOUISAIUSPISS — "T 27721038 07424157 — '3eSsI0N SIM HS |OLT ou Hg .64081 ‘88,9% PATIPG| “SI “XI "O£6II "Mm sien UOFE]EgSTsI | "L ‘IA ‘O&61! ‘Ma | 89799 *IOUISIISQIS — "T 0970 033945] — '3es9oy AdeN MS [ça oy I 10081. 2.20.05 | | eAuoyfedgewen| ‘pa ‘TIA ‘ZE6I| 7 tAuess0d) ,1F.81 ‘69,9% SOBUONI ‘IG IA “GE6T) " 28919 S 1096 AQ § RO ARA AC 194091 ‘89017 erpe4] “OD O1ssey “esororo| — "97 "AT ‘IEGT "Am. doneig eapeguequoson ‘G “ITA 8261 “ 02963 MSM |0021 | 94 %£ ‚99.8 “Tot (ee soueıg ‘ueusIdiag | "SX ECHT % x È 9CZFOI 101000 OY 8] - ‚Insel 68.27 OIL : GT "XI "8861 ù A k e F6LEOL MS |008 ou & /PLoOEI ‘94:97 9UIPN| “ST "IIIA ‘EE6I KA 26 TA EC ON 997POT AS |OZT oy £ ZBLESL 10507 > OTZSTASOIT OL ‘XI “S861 4; Si > ZIF89 MN |028 ou Az ,9781 ‘91.09 UePOYD| ‘9% ‘IIIA ‘S861 3 x SL TA “S86 FIFS89 USS 199 QU AI /ETOLT ‘809% E AyearyquezseAury| ‘61 "IIIA ‘3861 = a "6 (IIA 2661 969801 MSS 10001 ou € 168081 %T8E Taedury,| “FL “XI ‘ISEI n h È È EZCL0I H 108 oy 47 81081 8897 ISgweL “Ca zet PR Gil À EISEOI MS ST ou & 1900 2800 4 À UIOIBUIONSIM| “GT "IITA ‘IS6I ù iF ZFESEOT H JOTT QU AT ,38,8I ‘19,99 SBNZSIONI| "87 "IIA ‘I8GI 8 K ‘GI "TA "1861 8 8OSEOT MSS |000T OU PI ,6Z08I ‘9088 IZZBIBOIH “gp TE Vt i È 88189 S 001 OU | =, 8ZoLT ‘09,8% 920919 A| "9T “IIIA “1861 25 19789 H 106 = ‚1281 “,88.9F à A 3 qnysepryozsey) 'L "IITA ‘IT86I i 3 x G9Z89 HN |OOT n "OISE CAPOT ITA “LEG i ; 4 11289 4 106 où 41 186081 ‘9809 eslem| "8 "IIIA ‘IS6I > ST EIN FA 09789 MNM |SZ1 ou 47 188081 ‘99:97 a xIBULIIIZS “yoeqyaay “OZ “IIIA ‘TE6I 3 b "9 "IA "TE6I 97089 S 1099 où 46 ‚09691 ‘SIP Meg] ‘CI "III "7£61 ‘ > bs 04649 “ 1083 È ‚68.08 ‘08097 | E "ur ]equo1o], ‘Rio ABeN| ‘0% ‘TITA ‘T861I + à $ 82089 AS |OLT QU Z| OF. 81 ‘88,9% sovdoy| "PIT "IIIA ‘1861 "3 esem ; GTOLT ‘,0P9P uoyejegsty " ‘IA ‘IS6I| "Mad | 31619 OT oe 8 1 9 g 2 £ 8 I SCHENK JAKAB [Aquila 80 “ |OOTT ou HI “ |OSTT “ 1096 A9 T 20087. (94 Sao t MSS 10001 A9 T [cal ta) — 68021 “1,88 O1880% A9 YT ,9P1I OLE 833981087189) ‚9891 ‘99,88 14991848 ‘9 “XI VEGI ‘T ‘IIX 1861 ‘66 ‘AI "1861 “ 861. ELP 1I28BIBUBUNCT (13 00 0001 SOTJTUIU9ZSIOF1Zg 71801 89.98 BEN “Il “XI TEGI È ä 161 ji .68081 “1,88 tuederzi ‘93 ‘AI ‘I661| “M ede posuoq *[PIY9EM — 'NNog Sszunmwwos Kuno) — “fant Auope[104 ‘9 “XI 'gE6L| M UOSHINET| ,0#91 ‘9013 201498) “ \ PI X ‘Z£61 “ “ U999149(T TX 'Z&61| “Ap Auosreg 19668 “ELLE "d Sosouoy LOT "I1E61 AD SOIBZSON U999149(T 66061 ‘8,9% ‘d Fosouoy ‘youtaysoo MN "PG “ITA I66T ‘GI “A ‘0661 ‘76 "IA ‘0661 *8.‘A ‘086I| £ ‘PV ‘OL ME RERL ENS "SL ALT GG ON PV "ST "I ‘1661| © ‘PV [9804 99290s08sne Zundanqurg synyeq pun spusurureys U9goIrgop, UstopuB UOA "BIBPBUL 949049890414 BIO]99 18972S9ÂU97 S9 OZBULIYZS [9Q199M199I SEN -uynygay — vr] D240U19 xipsag — "40304 (13 ABIZSOBZSLL, U99914{9(T 66 IOJSOUOUTYISIZG "LT “I ‘6661 ‘LG IX ‘6861 ‘6 IX ‘“GE6L "TE X GE6I 8 X “GE6I LOG TIENNE ON de DE lies OIL “ce ‘rT selwozg “ (13 “ (13 ‘Ay Auosieg (13 ‘H IPZONBd (13 196018 ‘9089 ABIZSOBZSLL, 66 198088 SELF U999149(T ‚8061 ‘IPoLP 109 S0UOUIZITIZE ‘GI “AI ‘I86I ‘66 "III GEGI ‘PI ‘I 8616 PV ‚9304 993zJos08sne Zunasdanqurg synyeq pun apuowuregs U9991qoy), UstopuBv UOA “HUIRPEUL I9048S90A1] BIYO]9O 1894289AU9} SQ OZBULIBZS [9149]NI94 SENI *UESeJ — "T SN2142]09 SNUDISDY]J — ‘UPILA SSecL $6669 66669 16789 91269 GLIEG GEOOOT FEOOOT L&E068 PELOV GGLOP 6GEPOI 7886801 888601 SL8EOI 868601 66968 89964 AZ 1931—32 EVI MADÄRJELÖLESEK SI 1931/34] HS US CI MN MS 08 SI 006 006 ou 9 oy */,| oy % ou y I “ | ” 6 / CU AG DUAN A9 "IT A9 Z| QU OI oy Al QU I ou 47 | sLboll “CPOLPE BPIVI 798011 ‘SFOLF 1949 768011 ‘FPoLP LU9A99IO] ‘GG ‘IX 8661| 6 IIA "8861 "rs IA "6861 "T ByUrpngg “ ce ‚IGoLl “SFoLF AU99T Syargeyasuyny — "T snzavqunjod anısy — "(5H 64.61 ‘48087 BAOYNOM 19081 ‘9087 ‘ur BAJTÁN ‘AugansAdeN ‘GEST “6017 SO]OQRZSBIZSNA ‚LEOLT S PPOLP SBILS SPSL “OF GF 2UO]SI9SE9 | "Te IIA '8861 “SL IIIA 8861 "St “IIIA "1861 "PT IIIA: TEST SIERT TEEN (13 ‘TT eyumpnIs (13 (13 | „IGoLl ‘,9F0LP AU9GIT *OULSMU9ISSIM — "I sndupdäd SNA — ‘Bl9yngI seaweg ‚98081 ‘949% BHP ‚21008 ‘61068 1S) eA LEG "EI “XI “G&6I "M TABIZS IC) ,1Po8I 6995 SOBUONI *OUI9MAUOY — "I SHSOULTNAID SNA) — *ElIYMII euaeg 66 FOOT val lay Ais BIDOUAL) “ST IXeg ‘uorey opozsorde ], ajezsorde ], TEXT" TE6L "V URIZOIA ajazsorde ], 168091 ‘09017 uoadog| ‘GI “ITA ‘I86I "f exe uoadog “qneysran]L — AIG SIUNMIUOI ANJANT — "3 jan ie ‘,E7L.5 SOUSSIBAZENI| ‘6% "IIIA ‘8861 "A UPIIOH| ,1@LI ‘,080LP HBIQZIN 1806 ‘0808 BOISION) ‘6109 BIO OUUT *G ‘IL ‘$861; I BHUIPNIS! , [SLI ‘,CFoLP AUDIT ‚98.01 ‘,FSLP BUOY "SI "X: “TROI ‘d ‘08061 ‘,88F ‘aqne:pdurg — "I 198091 “S68 018zu878) 20801. zelo OZUIIOT ueg 94JOT, /18c8P ey Lok ET /OT8T ‘FLP Seles) ‚820% “ISF AUOWIZ 1606 ‘01,68 11188) L "L "A ‘88611 "83 ‘AI ‘9% "IIIA ITTA ‘8 "IIIA "GS6I ‘TE6I 'TE6I "TE6l "66 XI IGG6I 9 UOIA9[DOY "19 snquinjog vqunjo 66 "MI CIM Le) qumxyA]od] — 'qweje3 soar “ ALTO 00547 IPOUTUOSTY ‚88081 S IToL PAOMOVY 12 ‘66 IIA OL wil ‘86 “IIA ‘LG ‘IA "VI IIA a EGER s LA DIN TAN IDEEN ERHIELTEN DOATTEN sell TIAN ‘OL FI ‘ITA "IIA "OT IIA STRATI € 'EEGI 'EEGI “SE6L "TE6L "TE6L "6561 ‘GEGI "TE61 "0861 "GE6l ‘GEOI ‘8661 “LE6L “1861 "TE6L "TE6L "TE6L “ [17 S0880L FrS9OI SPS90T O6F80T 0LP80I 87799 97999 67099 87997 19789 FIGSL 99159 68001 8199 GOLEP 97899 06618 06381 68618 ELESL PIIOP I 86091 = OÙ OT) ,S&.8T “OSL P4801] ET ‘AI ‘886I| “AD Jonaig “OL QAQquoxdogi “ST "TA ‘2861! ‘Mad | 90687 3 OU M| OFT ‘,EE,9# UISNOIT ‘€ ‘IA ‘3861 *£ aodurz UWI9YOIX "98 ‘A ‘3861; è “ | 1999 2 + ‚3161 “SPL PRU ‘86 ‘II "2861 "M wesen 9981 “15% PIX "à "I ‘G86I| © ‘PV| 99061 3 ou Z| 1906 99.97 OUIQIV| 61 "XI "TEGI “I ASOUTÂIOS "I EFIT “SE,LF SZOTASVN| ‘EI "IIA ‘IS6I| “ LOLOF A9 OT ‚19661 ‘680LP qUITEGNQIO I "GT ‘I 'zE61| "a Azzgopeg] ‚19.81 ‘66017 HOUIBL| ‘9% TA ‘326I) ‘IMa | 0397 ‘oy[eguran J, — AI: snjnDunuunz SIOUY9I497) — "I9SIAIIA SQIOA oy %|TZ61 827 egesosogeg ‘IG 'IIX 'ZE6T! "3 esem] 81.61 ‘9827 SOdOIOM!| — ‘6 "IIX ‘E86I, SANE] L9061 ‚Oyfezjumaspy — ‘ISNN] UO]0S8D 09]9,7 — "woAJos sty OU AT 28.61 ‘1214 epezsordey,| oa. DET ae | "V URIZOIA| oppzsordeL ‘8% “ITA ‘IS6I! IMA | SSLIOT ‘ogje;guneg — "I Oajnqqns 09]DJ — ‘wodjoseqey ou AT 881% ‘48,99 Quelsty ‘IS “ITA ‘IS6I| ‘V ssordg ,‚Gg#.87 “9. FF 80018806 ‘PI ‘A ‘IS6T: ‘Id | 06 A "X9IPU99S — “I 0//121Q]D snjgvyvH — "ses DIN = = OU 1,0881 ‘6,9% SPTOAEZS'M| "87 “IITA ‘“I8G6I! "Ff egerIs 01061 “LPOG SeseA ‘6 "IIIA ‘ISGI IMA | 06999 ő "pxaessngusdsom — "TI snyoaidv siusag — *adjoszeaeq | A = | OU OT) Soll ‘0843 EJSOUOQ| “ST ‘III “E861 = | “ se ae IS6Z0T 9 HET :6PLT ‘GPoLP | UBATJUOZSIOAÂX) "6 'X ‘SEGI| ‘TT EAUIPNIS) ,IZ0oLI ‘,CP.LP AUOT ‘98 ‘A ‘2861| md | 286201 OU OT ‚706 Tac PMONM Diam 67 -TITEZEET FOTO] SSL SLA SOIBUISTY | ‘9 ‘IA "TEGTI ‘Ane | FIGLI A9 I GPOST LI9F 899d ‘9% ‘A "TEGT 5 x È = EC99P QU OT) ‚8008 “EGoLP_ HOIUZSIT, SEIT SIERT "4 99104 LOST *,6.9F eleg] "IT ‘A ‘OS61| ‘IMa | £L99F A9 €] 20911. .109% © | | | poa1puouoge]eg TIRAGES > x 5 “AN? | 79197 | A9 TI 168041 9897 PIET ‘GI ‘X ‘0861 ‘sz AoyuUy prey} ‘8 ‘IITA ‘GGGI| ‘IMd | 89195 -piıessngasnew — ‘ssil'| SIUNLUIMOID oajng — "AÁJO zS9193q OÙ 1 i "cs ‘I ‘3861 È = I ZZETEKETEGŰ PE Ergo oy ¢| | 199081 ‘“PSoLP mySoprysad| ‘ST ‘III "TEGI na | quyFoprygsod| ‘II "X ‘08GI| 6 “ | 19061 A9 GI sodasoyl "28 "AI ‘££61 ‘MH eS18/M|,8161 ‘9817 soderoy| “FZ "TIT ‘8Z61| © ‘PV| 21061 aaqıaads — "T snsiu 12714199} — *Apearey GN (00) AZ 1931—32 ÉVI MADARJELÜLÉSEK 1931/34] "JSunoqun 9IIedayg Joep Jem oiyef uogsyoRu um ZÉP Zug uop aqgeSoyng op Inıy Zundumg sop az mz — 'uopgnınkd efued uoqopuoyzso *AOY B ‘ZE HOA efred uofapi somaioxeizost (xx ‘0NI@g-SN9Ig su] WI [oDOAISIN ‘[PSU] usygeawdıepy Jap me dung — ‘ueqyred 149Z99U] Ze 3[PyZS9] ‘U99081ZSJI8IU ® SAJOPPL (+ — == A9 I = ‘Tan Leer si È "8 "IA ‘086I| ‘IMA | LEP e. ea A9 I [73 é "Il "TA *IC6I « [73 « 5 « Zep At Hs. A9 7 = "T ‘IA ‘Z86E 2 A regen” új 4 10664 MSS |006 où 47 ‚1391 ‘490% eıpeg4] ‘OZUSIOT Sao) ‘OI "XI “C861, "IN IIBASBA "Id * "OS DA “Geel wi 9066L = = A9 T ysadepng "I ‘A ‘Z86I "fr soB31og > ET STA “TESTS LIGGL as = 19% (,jsedepng "IT "IA “ZS6E ce di PA LA OCG bl n 02908 MS [0021 AQ ME RE A SSA MAS eıporg Suondege)| “El ‘XI ‘3861 "7 QIQUIZE] , 8,61 ‘0827 1S0depng ‘ST ‘IA ‘6861| ‘IMd | 88108 *‘SIEY9PUSM — "I vıpınbaor xudy — ‘S9IINIINCAN > sc A9 Z| ‚68001 ‘2087 WINNA]OdI| — *L ‘III "ZEGT ‘d | | | UOTAOTS9 I "1 qgamyAjody] FI "AI "0£6I! ‘Md | 9ILEF "zıneypfeM — "I 09njD mnius ág — *Ajoseqeysoepw “ foot | 49 %I| .‚7808% “29,48 STUBS! 9 “XI ‘8861 E Di = “| 800001 ASS 169 I AR asi "GZ ‘A ‘8861 I AHZSUBAI holon LOL | ezeyASorAN| "LZ ‘IA ‘SS6T! ‘IMA | 23789 -ayjejssnpoyg — "I Snumuodssa SIOUYIAST) — "359494 NIM Mc A9 I] ,0gs61 “IzoLà Puyal “OL “TA ‘'SÉGI “y URIZIIA| ‚2.61,09.LH0[22sordeL| °L "IIA ‘286 “ 906001 "x OU 3) ,IZ0L1 ‘9919 ZUOGNT| ‘13 “IITA ‘EE61 ‘] someyed| £AU9GRT| ‘LG ‘IA ‘666T| ‘Md | SLE8OT N | | 9 | e | | € fő I * [Aquila SCHENK JAKAB ose uuBY 199[V fuopunjzo3 aysoN WI orump SIE Opin Mm ‘A9 E—Z WU] ABI Baoyy ‘U0qxozs9y 1991 B BAPOTFAIFTUMUL FMOYSON (+ ‘06 egeg Une oyarg — ‘06 ‘Sed 8911 psury (444 ‘ieedgnig — ‘avd oppyzsog (44 "ISBN uodLıyplaoa UT 979901 — ‘I[9NZS9] Usqoyzsey 1594 (4 ‘uopunjoSjne JOT, — “VATRTVT UBIOH (xx | — |,81061%IT02} Seqeposıv 5 ‘I ‘8661 à = di > PB “ALF BIVIÁSBN ‘08 ‘I ESŐT a = À A9 I —c01 19 edaoL a | 44 = Ù | A9 I) ,OT8S ‘66,69 BATEN| ‘9% IX ‘EGGI n | 5 È (e == oP “LI,9% BUBIAOTI ‘93 ‘II ‘8861 R | 5 | à = 0161 AFLF SUIV CSD ‘M Bau Mm ,G61 ‚08.14 yodepng, ‘0% ‘IIX | (LL|'zuemgosuopreS — "I pjnaunZ pjpsdqwog — "APE n]jo3}}uos]) 49% 188008 | ‘88,9% YoroysooqASen| "Os "AI “€S6T\AOSPIqoUL IG) = 801% ‘61,8% Quod! ‘IS ‘TIA | à 3 © ‘SZ ‘A "3861 É a N A9 I ő (11) OSZ TA" ZEGT di 4 POSE ees LAC 197 x = Ta 92 u a [49 3 © ‘9% "A ‘3861 "i “ mo | Yas" AugyysoASeN) 5-77 JA ‘1861) 86 “IA 3 Aueyesoksen| OLT “IA "TEGI si x 2 TA È (LAueygesoAäeN OLT IA 'TE6L 58 | > ®© ‘Le ‘IA A9 I Aueyesoksen) © ‘LY ‘IA "TEST "£ pzpeM (6200). LEE. | | AuvyesoA5EN) — ‘9% ‘IA sgreayssyyaw — "TT Paıqan uoyayaq — 335937 ABU[OW A ‚18.53 ‘8.87 edel © “OF ‘A "TEGI "(A Azovqeyy| edae] "OL ‘IA > ‚1961 ‘02:97 p9392S| © ‘SZ "IA “TEST. "d IRAN p9807S) © ‘OI “A A9 I 701961 “0T5LF7 9din] © ‘EA E86 "fr guoyog vain! © ‘92 ‘A A9 & ‚1991 ‘,68LP PUN] "GZ ‘A ‘8E61 a “SCIA A9 TI ,9FoLI S EBoLP 9951044 a ao 4 & "6 ‘IA où TT ‚EIoLT ,08.0F FUEIV], TAS Eee) = a 03 ‘IA A9 T|,GPoLI ‘8819 (xx PS°AQM| "97 “ITA "TEST ALI ASOUIATOS “IL |, FPoLI ‘4819 SZOTASEN Gli AQ €| ,GEoLT S TPOLP (xSOOHUT ‘68 “AI ‘6861 G AuSomAñor, SOOMVT| ‘GI ‘IA L 9 | | ‘ules QIYB( g 19PO 7 "CEGT| ANT "1861 ‘PV Teon + DE. * "0861 ‘Id °0861 ‘PV ‘0861) ‘Id "0861| "TA “086 * "2g6t ‘PV TEST " “Tee — < DEEE." WEG a = "661 ‘Md 19666 683189 6LEEE VOPLE 9EPEE 99VES &&09L COLI LLIF9 02829 g1879 80879 60829 LEVI 82909 08309 OGELE 8469 60094 86979 78079 06977 85 AZ 1931—32 ÉVI MADÄRJELÖLESEK 193134! | 0011 OU Z| ,99.0%8 ‘,LP.LE 27UOZ Sz “XI '8£6I T7 Hd] 108018 S GPoLP | | Auguniozsognpl[eH "eZ ‘IA "8861. “ 30318 OSII UZ AP I 199098 ‘,LGOLE SOJÁSI ‘LG “IITA ‘EE6I “y UBIZOIA | 189061 ‘0317 | 3 ; | apezsordvy, "LZ "IA 'ZE6T| "INA | 60461 0031 A9 MI ,€8.8% “OGLE SUIS] ‘08 ‘XI "ZEGI "A uejfoH| ,IG04I S 6ToLP USD] ‘PFI “IA "IEGI “ANE | 61989 | "ISZINMUINSZIEMYUIS — ‘KH AOUIUL SNIUDT — ‘S9IQ9IIO SIM Le + a9 9| Jsodepng OPI ‘IA ‘3861 A ed GG ‘08,13 sedepng "9 "A ‘LZ6T © PV | ogrze "saddeuyssusäsmyjpuegspey — ‘1SH05 S2407J05 vdvoissny — ‘odexA89] SCAIQ OOLT A9 T,I9,1€ 19,60 Bymorqng A "PROT È | i * 1 68788 08% ge | 190OPI ‘,69.F57 (USS) ‘83 ‘III 'EE6L 2 | > | új “ANE | OLIES OLT =. ‚8991 Por | | | | JoleurfnoAuos) "ST "II ‘8861 vi | È | “Te tesori DA GOTES 0£P = J08FI ‘097 | OUI JOUEZ) #98, SITI ‘8661 3 | o 5 "PV | IOIES 08 — 1,8561 ‘PFOOP J9U0HS09 M "OT "II E61 5 | É "ga OC BT co 89088 8 — | ‚0161 ‘8%L7 Isodsıy "0831 “EE0T a > Pi "Ane | 00848 09 “ra (81061 ‘09,1% Quolsorg TECH “Seer x | = à "PV | ZLPPE 8 || eee (0161 ‘84017 3edsry ‘874 Lx €861 * | x | DE SIERO Le OSFFE 8II st di (8Fo8I ‘8609% PPEA| ‘SI "III "EE6I à | % | E; M TOPPE (OST — 1,1508 “OF .9F sBuozsABen III “FET x | is Le a 969EE 07 = —.61 ‘SELF zewog ‘PS "I ‘8861 a | È | RISI BEB LEOEE 98 = OF8T OEL ASG "83 ‘I “S61 z i ‘i ‘ant | ZOCEE 081 == /STLI ‘92017 Äuezg "08 ‘I “S861 si si È "PV | 61908 08 — 81061 ‘CFL Tpoweusıy ‘0% ‘I ‘8861 » x» | ‘GI ‘I ‘&86I| “Ane | 28708 09F = FEET VET EP OUBUSSTI4) ‘GT ‘II ‘S861 | is | = "PV | 98984 OI DE ‚8981 “SZLF SI08png PICS "EGON + ” | "9 ‘I 'EE6T| “Ane | 69808 006 ‚19.91 “LPP Sollapoe4yzsng “az ‘IT ‘8861 ‘i 2 n: LE98L TI a :0T106I "SEL Ajeyruruszssoyeg “0S “II “8861 i | u A 5 18908 08€ = oF “6019 Woqrayog > “TT: "Ego 2 | < BE TER “See = 19629 OTT — MELT IFOLP 1949 °c “ELL “Reet ez | à BEN ze S 99984 OLE — 781606 WHICH PIL) __ ‘9 “IIL ‘ECO > È > È OLFE9 OF = 168061 “MELF BAN, "ENT “Ecol à À à + 1£98L OST — 1,0041 ‘09,9% BHASSUION "Oc. 11 “EST "HM Sem ysodepng| ‘#4 "IIX ‘£Z6I| "ant | eppe9 | tot. Pom dda L | 9. a nz € 8 I [Aquila SCHENK JAKAB “ [0013 OU KI JOFFE “09.08 gurgsojeg (8338 C) ATAY [PL ‘08 “IIIA “S861 ‘f YUIYS) ‚99.08 “OZ .LF 90018 eA Seen. SSSR HS 1006 QU AS) ,SPLG S 9TOGP BUANIM| “OL "XI ‘SE6I| IN MPASEA "Id ,28.08 ,ISLF 139M! ‘8 "IIA ‘3861 ‘IMa | #386L ‘AUISU9SOYH — "I SN2SO4 403SD] — ‘IPPEWIIOJZSE M [0% ou Ag 189081 ‘,8POLP PsPAOyweBIBH "= "XI ‘IST "d Auoguy|,g9,81 S 9PoLP PPIBASIA| “ZS IA ‘I86I| * 89684 MS 100LT ou 8 19108 "87.98 eredj ‘nosey de) °6T. ‘I “161 "A ÆIMN| ‚01.08 91 OF P9307$ ‘68 "A '0861| ‘INA | £0309 ‘IIS — “J szavőjne snuanzs — *A[9F919S “ |00FI ou 8 ‚65058 ‘03098 LIE KT BERN "I wg 189061 “019 210981!) "83919 ‘oOUTAUIOYH ÁAugurgozsognplem MOTTE 80ZL8 “ [OTT ou & mea. tole TESTRSZENT "V UVIZOIA 189061 ‘,180LF BIOIBIY) ‘TUISSOT opozsordeL| ‘63 ‘IA ezet “ OCF “ [008 QU £| ,9088 ‘036€ ‘Sepeydog RENI NET "M 999794! _,8968I ‘01,97 eleg GLAS TEA I [zt 63989 HSS 0901 où g 206000 CHESS "SG ‘IIIA ‘G661| "TI AXHZSUBAI 19Pol8 ‘,8COLP BOULE) ‘STAIEUD ezpyASomhN| ‘0% ‘IA ‘8£61| ‘Ida | ZOTLL OUT — I DINGIOE SNJOUO — "oyureuáuery gg QU Fr | | 9018 “891% ezey saath NI "87 ‘X "GE6II "TI Ayzsuvay BZEUASOIAN| 7% ‘TA "TEGI! md | IOLGL aayeyjaysrg — "I SALADPUD]S snjnssvyH — 'oylezs AN [OI ou 8 19Pol& 9085 SOTTOZSITÁN "€ "I ‘8861 ss È di st FHISL H|cz QU YS] 8.65 ‘99028 990070) ‘OI ‘IX 'ZE6L| ‘TT Äyzsura] 194018 ‘89017 ezeyAdartd Ny ona eni DE IFISL MS Ig ou L 108061 0ZoLF MA "Lu "I ‘1861; "AD Aeoy]|,0861 92,5 QIUOAN "G ‘IA 0861| ‘Id | 31299 °191ST4 — "400998 DILISNA DITT — *EYIEZS MN 04 ou L 10881 “SELF BIRT] °L IIX "££6I 2 ws PDA ARRE je 63599 AN ‚08 OU %E! ,81061 “SZoLF 89899A; ‘0% “IIIA ‘8861 "3 USM ,89,8I “SIL dosp FA ‘£66I| ‘Md | 09389 syenmpees — "I snsajisnaf snaszoyg — 'nlaeA 1S939A | = | ‚8981 “082 | | HS |OQET 194 3 A9 I| "89.98 BToseın ‘OUITEO|] "IE "IIIA ‘ZE6T "3 Bde MA 1zsoyepng| ‘E "IIA ‘1861! P'PV | TOIEE *"193INM AIIYINAOY — |] 0247109 SHIUDT — *so1qo3 OANZSSTAOL | Or =| 6 | L | 9 | e | F 3 I 8 I AZ 1931—32 ÉVI MADÄRJELÖLESEK 1931/34] | | MS ER OU EITFST 97,4 FUNBINQOL| ‘8 "TIX "7861 = | si "ZT “XI ‘861 “ | 90808 os = OUT) £0.61 ‘08,29 wodepng ‘IL X 61) "V 30M “agi ,8061 ‘9847 Sodomy| 6 "XI “ZEGT| P Auf, 90808 *ZMIS9NS — ‘HAULS suvsaja syanpavg — ‘osyasuay — — | 94 Al asodepngi ‘OI “AT ‘6661 "HM eSieM ‚861 ‘08014 wodepng “GZ "III ‘£861 È ‘ANI 27609 | "315197 — "I snuds SIAUUOSAAYTD) — ZISZ — — AQ 1 ajezsordy | "8 ‘A ‘8861 "WV UBIZOIA| 79061 “12044 002891491] “Le "TA “GE6I| ‘TN | TOZ6L MS JEG QU E) —61 " B7oLP ASIQAUSIOM| "LT “ITX ‘6861 ua ‚81.61 ‘,9£,L9 50492 ‘Fa X "7661 © “ | 89189 MSS 1092 ou Az —81 ‘01,9% ‘POI ‘6 ‘I ISGI| ‘M Be) 18061 ‘SSL | | | 394982194894 ‘Fa "X 0861| £ PVI 99319 | "Suunag — "TT S240]49 SNULANTIT — “NIPIOZ | MS 0011 QU E] ‚968° EGP DOLMEN ‘38 ‘ST. "I “TE61 "Mare 8060 “9TLE | | | | 4999821948941, PZ 'X ‘0861! P'PV | 19719 yurj3ıagg — "1 pjpedunafızuom vyp Zug — "Ayurdokusg NES Fa BE | ‚38081 S PELP | | | isovaoyAdeN| "SS "AL ‘EEGI ‘> essem ISORAONABENI 85 “A “TEGT). “ | 62809 MS (0071 A9 YT == HE Ben) ILL ST “vee! Ja | | | ÁSOUIÁTOS IT POI “88027 SZOIATENI “FI “LA ‘6261! ‘INA | 08809 *“yuizyong — ‘I 5927309 vjjiőuiag — "Ayurd 19414 — — AQ TI WWONSOOM ‘FAL ‘TE6T| M 99828 “AC | ,0r061 “80027 gwoywoy| "ES “IA “OSGI IMA | 98779 *J9SSIOQUIINYOSITM — WIV SI4DS]nA soJsnDAyJ0990) — ‘93vAf339 fi @© ‘08 "A ‘IS6I = = *LT “A 0861| ‘Id |(; 80F8E = = se È @ ‘82 ‘A ‘IS6I % si © LI "A 0867 2 "PV |(: LESFF = = A9 I “ @ ‘83 ‘A ‘IS6I ph qsodepng| ©'£I ‘A ‘0861 è "PV |(: 988FF >= = A9 %8| £61 Ok LT sedepng) ©'82 “A ‘I861) ‘MH PBIB qsodepng| ‘FI 'IIX “LZ61| 2 PV |(; 9STLE == = où Pl e119sny ‘CH peq| ‘SI ‘IX ze6Il “AD Jonerg! ,GZ.F1I ‘GOLF TIBH PRA] . "EL “ITA “GE6T| “AML | 80LEL ‘ostoumpyoy — I] 40fpm snavg — *9YUIIUIZES 89 AZ 1931—32 EVI MADARJELOLESEK 1931/34] ‘6261 “A ‘88 we A pe spe Sung uop gpprqio SOUIIOM ‘LGGFF ON SunSsuriog Jop oz anz urggeSayg — 'youBAan ‘87 "A ‘6Z61 190999 0T0f Ajour ‘L665% è pe Teuse3oy fn ze elieg aayapA UT ‘OIJHOUJSON uayaısunsg? usqfasasp ur 2999MIT — ‘JO uaqAjaure AQ GI ysodepng (; © ‘EL “IA ‘L861, EIA "E61 snansiusoyd SNIDYFIAT — ‘NYIBJEPSZOI 11194 qsodepng | "ZUBMUSSIOFUSIIEN) — I /LPOST ‘86019 BIE: "ZUBMAUSSIOASNEH — 16801 ',89.9# PTOQIOL / 628 I 8 Loh 981998 | G'S Tin CIEL: Td: OL BO X ‘8861, “ | “sy ere zog "I SCI) snaoynug — ‘NYICJEPSZOI IZEH "d Aeezg 1 ASOUIA]OG ‘I *[PSSOAPAUIS — ‘TT S221SN snpany ‚08088 ‘8,8% edıeL 66 pesezg posezs ‚010% “LI9F pesezs (ICI. “GEOFF OPUBITUISSNT 06 [23 ‘6 “ 181061 ‘98,27 sedorsyy L "Le SIT Söt °77 SSE, ‘OT ‘II Zr LIT (x°9 "III ST “A © ‘08 ‘IA © ‘SI ‘IA "TE6I "TE61 "TE6L "TE61 "TE6L "TE6I “TE6L “TS6E “TS6E "6661 “SE6L "8661 ‘DIESE ‘CY TCX ‘7 "IX G£6I SIR ES do ol "IT “IX "7861 ‘HA Azovqeyy (13 (13 | "a OT ( ‘uase]yoses aagasdg woA "29307]9 AfeAreyy ( ‘uopunjoSjne joy, — 'eAJeJe} uegpoH ( "agzjdniyos sesesiojsour e ueggy ( HK sne 19 I 440910 wWeqnpoyezsoy CCE8E GI166G “e | "SI "A ‘8Z61 “ ‚861 08,17 1Sodepng "OG A 9660 1d ‚9061 ‘9923 guolsorq| ‘LT ‘ITA '086T. ‘IMA 01689 16081 “SFLF 99408 "IT IA TE6T ADE LE9G9 /VPolTl PELA | SZOTASEN ‘zZ — ‘9311 soyoug TANI LISTA] &L909 12909 49909 £9909 L1909 £6929 (191209 66979 FOFO9 "TE6I "0861 ‘0861 ‘0861 ‘0861 "TEGT "0£61 ‘0861 ‘061 [73 Sr I "i ‘6% ‘IIX 2 Paix (13 OF TX edieLi "$s ‘II (13 "e “IT (13 Tai "A (12 "61 =] pesezg| "oT (13 | 06 ENT 5 "I “TTTA À ‘EG ILA “ce ‘0g "x ce "97 sodo1o yy N'YA 97108 GO6PS E708L &I08L TIO8L 80081 ‘8861 ‘8861 ‘8861 ‘TE6I ‘T861 ‘c861 SCHENK JAKAB [Aquila 90 ‘98—8 UNS Youe ayaıg — ‘98—58 ‘Sed : Fou psy (+ 3 ‘85 "I ETT ce 4 À È “160988 si "88 ‘I ‘S861 È = = 3: 00988 és "97 "TI “E61 fs 3 FIT “Seer @ s 989££ = "PR, “Seer k 5 eek een = SECEE sf ‘88 “TE “e861 sa si a a; 68981 È "FI ‘I ‘SE6I + bi GET EEGNT = * 8F98L È “PE “Te GEG “ = ” x Ga8cL 5 ‘GI ‘8861 si x 06ER Er 16629 “i "Ig "I ‘8861 = 4 SA 4 9LG8L a TESI SET % jó fő ‘ANE | 89F8L È "GI ‘EE6I = i: T "PV | 18982 x ‘QI ‘8861 + e STR GEOL) as ELegL 4 SIT “Sear x a 3 x (14749) ép "65 ‘IIX "7E6I 78 3 $ ss 99FE9 x RE Ube. RCE à 28 Vo TIM “GET a= C8FE9 “ A HI F à “ Es GPLE9 à "PT "I ‘€861 = | ét > st ELZEE 2 "PG 'IIX "7661 4 | . áró A > CEON = GLLEO ysodepng TESTS go ‘MH CSM 061 ‘68047 edepng| ‘0% ‘IIX '7861 "auf | 89#8£ (x 'ZUEMUOISUSPI9S — "TI VINADE v]pofquiog — 'ıepew njjo3Juosy "IE6T ‘TA "ET We oSuejiopor Ai wep 19q 093edoyH I19p IBM aqposiap “4JeTYIe 8Z6I "A “ST WB 19 UOUIIOM ‘97888 ON Fury Usp 9738890 Joep Jorge Sunsuleg Jep 1197 nz (; "EL IA ‘TE6I ‘qeuseSozeiln ze efied e qjoa zouvdSn ‘q90odey uB-81 "A "8Z6I 994]9w ‘agposta quan so-ezegg e elied peAaguexe soznanAd y (. "JOLI FZIEE ON Fury usp soyapA ‘aweg sogFuriogqun ule JIPOIM sa 299ey 23ug] -19poI A U99SYOBU 94 ‘Aporya19 LETE9 ON Sury usp soyopem ‘orgeg UogFuriaqun wlouls Fur eqjassep 2997014 TE6T “A "EZ we oduwpropar M unog {pryao LGGI "A ‘Pa we ysqjasepueqe usgfesusp soyojlom ‘0FTHE ON Fury Jop usypusmw ums Anıy SunZuriog sop az anz (, -eydey qnainds so-p7z1g 8 aoyye Ajoure ‘qeised uspnank3 ‘81 "A 'ZE6T 9909eToz]p Baln { eydey so-,ETEg BS oA uayyna -nA3 elied jeavurpeyye esedorealn 9u99109 104-87 "A 1861 ‘Juan A8 8 wydey u9-pz "A “LEGIT Apour “OFGOE TeABwpeye soporof e elaeg (, | A9 € jasodepng © ‘92 ‘IA ‘3£61|\ er | | r = BE | io 3 \asedepng| © "ET ‘IA ‘I861 j | 1sodepng "82 "A ‘6861 à a :L69FP | 498 Jısedepng © '8T ‘A ‘2861 edıe d an. RO | = 197 Usodepng © ‘sz a 'ıeer) © bi 188 I SRI dé = a or [ 6 Ha L 9 | F | £ ee 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 91 Die Vogelberingungen des Kgl. Ungarischen Ornitholo- gischen Institutes in den Jahren 1931 —1932. Von JAKOB SCHENK XIV. Bericht.) (XXV. Jahrgang.) Mit dem Jahre 1932 hat die ungarische Vogelberingung das erste Vierteljahrhundert ihrer Forschungsarbeit hinter sich. Nach den geradezu epochemachenden Anfängen durch Morrensen im Jahre 1899, denen 1903 THrEnemAanN folgte, schloss sich auf meine Initiative im Jahre 1908 Ungarn als Dritter dieser Forschungsmethode an, die dann später auf der ganzen Welt in Anwendung kam und stellenweise wahrhaft kolossale Dimensionen annahm. So beträgt beispielsweise in Amerika die Zahl der bisher beringten Vögel viele Hunderttausend — wenn nicht Millionen. Aber auch in den europäischen Ländern wird eine riesige Arbeit geleistet. So wurden mit Helgoländer Ringen schon über 350.000 Vögel markiert. Mit jugendlicher Begeisterung, ungebrochener Arbeitskraft, mit unbeschränkter Inanspruchnahme der damals noch namhaften materi- ellen Mittel des Institutes und gestützt auf eine durch mehrjährige Vogelzugsbeobachtungen gut geschulte und mit Begeisterung sich zur Verfügung stellende Mitarbeiterschar organisierte ich damals die unga- rische Vogelberingung. Heute, an der Vierteljahrhundertwende, ist die Begeisterung noch immer ungebrochen, nicht nur bei mir, sondern auch im Lager der Mitarbeiter. Als schlagender Beweis hierfür kann die Tatsache gelten, dass im Jahre 1931 in Rumpfungarn mehr als 8.500 Vögel beringt worden sind, wogegen die Höchstzahl der vor dem Krieg in Grossungarn innerhalb eines Jahres markierten Vögel 5.500 betrug. Mit berechtigter Freude und mit Stolz können wir also das 25 jährige Jubiläum feiern, denn unsere Mitarbeiter nahmen in immer gesteigerterem Masse an jener Arbeit Anteil, durch welche unser Institut der ungarischen Wissenschaft auf dem Gebiete der Ornithologie einen guten Namen erkämpft hat. *) Die früheren Berichte sind an folgenden Stellen der Aquila zu finden: 1908 p. 294, 1909 p. 245, 1910 p. 219, 1911 p. 326, 1912 p. 321, 1913 p. 434, 1915 p. 219, 1919 p. 26, 1922 p. 51, 1923/24 p. 145, 1925/26 p. 24, 1927/28 p. 16, 1929/30 p. 170. 92 JAKOB SCHENK [Aquila Es versteht sich von selbst, dass dieser Erfolg nicht nur an mora- lische, sondern auch an materielle Bedingungen geknüpft war. Im Zu- sammenhange mit dieser Feststellung kann ich es nicht unterlassen, der tatkräftigen und verständnisvollen Unterstützung durch unsere vorgesetzte Behörde Erwähnung zu tun. Ministerialrat Dr. ANDREAS UsHernyı, Leiter der Versuchsabteilung, und Sektionsrat Dr. FRANZ ViczEnIK, Referent unserer Institutsangelegenheiten, fanden trotz der schweren wirtschaftlichen Verhältnisse der letzten Jahre und trotz allgemeiner Verminderung der Staatsausgaben immer noch Mittel und Wege, um das nötige Geld zur Deckung der allernotwendigsten Reise- spesen, zur Anschaffung der unentbehrlichen Vogelringe, der Grund- bücher für die Beringungen, sowie sonstiger Erfordernisse zur Verfü- gung zu stellen, damit diese bisher so erfolgreiche und in der ganzen Welt hochgeschätzte Arbeit des Institutes nach Möglichkeit in dem früheren Rahmen erhalten werden könne. Es ist für mich eine Gewissenspflicht, wenn ich diese Tatsache als einen mit der Geschichte der ungarischen Vogelforschung innig verbundenen Faktor gelegentlich des 25-jährigen Jubiläums ohne jeden Kommentar festlege. Die Auswirkung der schweren Wirtschaftskrise äussert sich nicht so sehr in der Gefährdung der ununterbrochenen Fortdauer unserer Arbeit, als vielmehr in dem Ausbleiben der geplanten Veröffentlichung unserer bisher erreichten Erfolge. Ich hatte damit gerechnet, die 25- jährigen Forschungsergebnisse nach den einzelnen Vogelarten bear- beitet und mit entsprechenden Karten versehen veröffentlichen zu können. Hievon muss ich jedoch unter den jetzigen Verhältnissen leider absehen und mich mit einem ganz allgemein gehaltenen kurzen Bericht begnügen. Ich muss sagen, dass ich dies nur schweren Herzens tue, denn ich schulde einen ausführlichen, eingehenden Bericht nicht nur der allgemeinen Wissenschaft, sondern auch unseren Mitarbeitern, die mit Recht erwarten können, dass die Ergebnisse ihrer mit uneigennitzigem Fleisse geleisteten Arbeit zur Veröffentlichung gelangen. Meinerseits will ich aber trotzdem eingestehen, dass, wenn die Wahl getroffen werden muss zwischen der Möglichkeit der Konti- nuität der Arbeiten einerseits und der Zusammenfassung der Ergeb- nisse andererseits, ich lieber das erstere wähle, denn die Zusammen- fassung lässt sich auch zu einem späteren Zeitpunkt noch immer durch- führen, wogegen Lücken in dem Fortgang der Arbeiten später auch mit den grössten Opfern nicht mehr ausgefüllt werden können. Mein allgemein gehaltener kurzer Bericht zerfällt, entsprechend dem von Anfang an eingehaltenen Arbeitsplan, in zwei Teile. Im ersten Teil werde ich die auf die Migration, also auf den Vogelzug bezüglichen 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 93 Ergebnisse besprechen u. zw.: welche Vögel unseres Landes ziehen, wohin ihr Weg führt, wo ihre Durchzugsgebiete und Winterquartiere liegen. Im zweiten Teil sollen die Siedlungs- und sonstigen oekologischen Verhältnisse auf Grund der Ergebnisse der ungarischen Vogelberingungen erörtert werden. Im Zusammenhang mit dieser Einteilung bemerke ich, dass während die ausländischen Vogelberingungen — wenigstens im Anfangsstadium — sich ausschliesslich auf die Klärung der Migrations- verhältnisse bezogen, ich als Leiter der ungarischen Beringungsarbeiten gleich von Anfang an die auf die oekologischen Verhältnisse bezügliche Forschungstätigkeit für ebenso wichtig hielt; hat sich doch auch auf diesem Gebiet die Beringung als die verlässlichste Methode erwiesen. Jedenfalls muss ich hier erwähnen, dass ich mehr als einmal orientierende Vorberichte über die Ergebnisse der ungarischen Vogel- beringungen veröffentlicht habe. Mein erster derartiger Bericht erschien im Jahrgang 1915 der Aquila von S. 219 beginnend, die nächstfolgende Veröffentlichung im Jahrgang 1923/24. der Aquila von S. 45 an. Schon in diesen Vorberichten musste ich auf die auffallende Erscheinung hinweisen, dass der Grossteil der aus dem Karpathenbecken wegziehenden Vögel den Weg nach den Winterquartieren in südwest- licher Richtung nimmt, und nur ein geringer Bruchteil nach Süd- osten zieht. Die Vertreter der südwestlichen Gruppe sind folgende : Podiceps nigricans Scop. — Zwergsteissfuss. Larus ridibundus L. — Lachmöwe. Hydrochelidon nigra L. — Trauerseeschwalbe. Charadrius alexandrinus L. — Seeregenpteifer. Vanellus capella SCHAEFF. — Kiebitz. Pavoncella pugnax L. — Kampfläufer. Totanus calidris L. — Rotschenkel. Limosa aegocephala Brscur. — Uferschnepfe. Numenius arquatus L. — Grosser Brachvogel. Gallinago gallinaria O. F. Mürr. — Bekassine. Rallus aquaticus L. — Wasserralle. Gallinula chloropus L. — Grünfüssiges Teichhuhn. Fulica atra L. — Blässhuhn. Ardea cinerea L. — Fischreiher. Ardea purpurea L. — Purpurreiher. Egretta garzetta L. — Seidenreiher. Coturnix communis Bonn. — Wachtel. Columba oenas L. — Hohltaube. Columba palumbus L. — Ringeltaube. 94 JAKOB SCHENK [Aquila Circus pygargus L. — Wiesenweihe. Milvus ictinus Savia. — Roter Milan. Cerchneis tinnunculus L. — Turmfalke. Jynx torquilla L. — Wendehals. Hirundo rustica L. — Rauchschwalbe. Sturnus vulgaris L. — Star. Coccothraustes vulgaris Pall. — Kirschkernbeisser. Fringilla coelebs L. — Buchfink. Ligurinus chloris L. — Grünling. Alauda arvensis L. — Feldlerche. Parus major L. — Kohlmeise. Turdus musicus L. — Singdrossel. Turdus merula L. — Schwarzdrossel. Saxicola oenanthe L. — Steinschmätzer. Erithacus rubecula L. — Rotkehlchen. Gleichsam einen Ubergang zwischen Südwest- und Südost- wanderern bilden einzelne Arten, die zwar grösstenteils nach Südwesten ziehen, unter denen aber trotzdem auch Exemplare vorkommen, die ihren Weg nach Südost nehmen. Es sind dieses folgende : Platalea leucorodia L. — Lôüffelreiher. Nyeticorax griseus L. — Nachtreiher. Ardeola ralloides Scop. — Schopfreiher. Egretta alba L. — Silberreiher. Oriolus galbula L. — Pirol. | Eine Sonderstellung nimmt der Braune Sichler (Plegadis falci- nellus L.) ein, welcher nach allen Richtungen der Windrose fortzuziehen pflegt — hauptsächlich aber wohl doch nach Südwest. Die Vertreter der beiden letzteren Gruppen können jedoch laut überwiegender Mehrzahl der beobachteten Zugsrichtungen sämtlich zu der südwestlichen Gruppe gezählt werden. Ihre Zahl beträgt vorläufig 40. Ich sage ‚vorläufig‘, weil diese Zahl durch die fortgesetzten Ver- suche voraussichtlich noch bedeutend steigen wird. Zu den ausgesprochen nach Südost ziehenden Vögeln können nach den bisherigen Ergebnissen folgende gerechnet werden : Ciconia alba Becust. — Weisser Storch. Turtur communis Sets. — Turteltaube. Cerchneis vespertinus L. — Rotfussfalke. Cuculus canorus L. — Kuckuck. Coracias garrulus L. — Blauracke. Upupa epops L. — Wiedehopf. Lanius minor Gm. — Schwarzstirnwürger. 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 95 Lanius collurio L. — Rotrückiger Würger. Pastor roseus L. — Rosenstar. Sylvia atricapilla L. — Mönchgrasmücke. Eine ausserordentlich auffallende und zum Nachdenken ver- anlassende Erscheinung ! Warum ziehen 80% der Vögel des Karpathen- beckens nach Südwest ? Warum nicht alle? Nach menschlichen Begriffen müssten die Zugvögel eines so einheitlichen Gebietes sich gleich verhalten ! Was für die eine Vogelart günstig ist, könnte doch auch für die übrigen zweckentsprechend sein ! Denn es ist ja nicht der Unter- schied in der Lebensweise das Trennende zwischen der südwestlichen und südöstlichen Gruppe. Hier und dort finden wir Schwimm-, Wat- und Singvögel. Wenn uns die Ergebnisse der Vogelzugforschung über die Zug- verhältnisse der Vögel des Karpathenbeckens nicht anders belehren würden, könnten wir erwarten, dass die hieher gehörenden Zugvögel in der Abflussrichtung der Gewässer des Beckens fortziehen, also gegen das Schwarze Meer. Der mächtige Donaustrom als Ableitung der Gewässer des Beckens könnte — nach menschlichem Gedankengang — als natür- licher Richtung - und Wegweiser ebenso gut der Wegweiser zur Ableitung des Vogelstromes aus dem Karpathenbecken zum Schwarzen Meere sein, von wo aus sich die Vögel dann auf ihrem weiteren Flug in die asiati- schen oder afrikanischen Winterquartiere orientieren könnten. Demgegen- über ergibt aber die Bearbeitung der Zugsdaten in Übereinstimmung mit den Ergebnissen der Beringung, dass unsere Zugvögel nicht den bequem und sicher erscheinenden Weg nach Südost wählen, sondern über das öde und hochgelegene Karstgebiet gegen die Adria ziehen und auf demselben Wege wieder zurückkehren. Obwohl dieses Ergebnis eigentlich nicht überraschend war, weil- es mit den früheren, wenn auch auf anderem Wege erzielten Ergebnissen vollständig übereinstimmt, so hat es doch ein schwieriges Problem auf- geworfen. Leider stehen wir mit den Erklärungsversuchen noch ganz im Anfangsstadium. Es ist mir nicht bekannt, ob in anderen Zweigen der Naturwissenschaften eine ähnliche Frage in Bezug auf das Karpathen- becken aufgetaucht ist ; jedenfalls sind aber in den Ländern, in welchen schon seit längerer Zeit Vogelberingungen durchgeführt werden, bis jetzt keinerlei zusammenfassende Darstellungen der Zugsverhältnisse erschienen. So sind wir ganz auf uns selbst angewiesen und können keine Grundlage zu vergleichenden Untersuchungen finden. Auf Grund meiner hierauf bezüglichen Forschungen und Medita- tionen glaube ich bisher zwei Anhaltspunkte gefunden zu haben, die bei der Lösung dieser Frage in Betracht kämen. Der eine Gesichtspunkt 96 JAKOB SCHENK [A quila ist meteorologischer Natur und fusst auf der Tatsache, dass die wärmeren Länder, welche von unseren Zugvögeln während des Winters aufgesucht werden, von uns aus gegen Süden bezw. Südwesten gelegen sind. Der zweite Gesichtspunkt ist geographischer und oekologischer Natur: die Zugvogel des Karpathenbeckens erreichen bei Benützung des Süd- westweges in kürzester Zeit, daher trotz der dazwischenliegenden unwirtlichen Karstgegend am leichtesten, sichersten und mit den gering- sten Opfern ihre Winterquartiere. Inwieweit sich dieser Gedankengang als richtig erweisen wird, ist eine Frage der Zukunft. Nur ganz neben- bei will ich erwähnen — denn auch dieses gehört in den Rahmen des zusammenfassenden historischen Berichtes — dass ich aus dieser Erscheinung schon 1919 die Folgerung abgeleitet habe, dass auch die politische Orientierung Ungarns naturgemäss südwestlich sein muss. Diese südwestliche Orientierung, also gegen Kroatien und Italien hin, wo die grosse Menge der Vögel des Karpathenbeckens ihre Winter- quartiere findet, ist bisher zum Teil schon eingetroffen.*) Dieser Erklärungsversuch kann selbstverständlich nur auf das Karpathenbecken angewendet werden, weil wir ja, wie früher erwähnt in Bezug auf andere Gebiete noch nicht über entsprechende vergleichende Untersuchungsergebnisse verfügen. Die weitverbreiteste Theorie, welche die gegenwärtig eingehaltenen Wege der Zugvögel zu erklären versucht, ist Paum£n’s „Zugstrassen-Theorie‘‘. Sie beruht auf der Annahme, dass die Zugvögel auf Grund vererbter Kenntnis des Weges in die Winterquar- tiere gelangen und von dort aus wieder zu ihren Brutplätzen zurückkehren. Nach dieser Theorie sind die jetzigen Zugstrassen nichts anderes als jene uralten Wege, auf welchen die betreffende Art am Ausgang der Eiszeit vom Aequator her in die gemässigten und polaren Zonen vorgedrungen ist. So einschmeichelnd auch diese Theorie erscheinen mag, konnte ich mich niemals mit derselben befreunden und habe ich dieselbe in meinem Artikel „Der Zug der Waldschnepfe in Europa‘ (Aquila 1923/24, p. 56 ff.) ent_ schieden bekämpft, weil nach den Ergebnissen der ungarischen Vogel. beringungen absolut kein Grund zur Annahme derartiger vererbter Zugstrassenkenntnis vorhanden ist. Diesen Umstand betone ich in meinem gegenwärtigen Übersichtsbericht schon deshalb mit aller Entschieden- heit, weil ich in einigen meiner früheren Berichte, hauptsächlich in dem auf die Jahre 1920/1922 bezüglichen (Aquila 1922 p. 51 ff.) zur Bezeich- nung der von der Südwestgruppe benützten Zugwege Ausdrücke ge. braucht habe, die an PALMEN’s Zugstrassenbezeichnung erinnern (z. B. via paduana tyrrhenica, via siciliana tunisica etc.) und deshalb den Schluss *) Meine diesbezüglichen Artikel, welche die Frage eingehend erörtern, sind in Nummer 299. vom 21. Dec. 1918 des Pester Lloyd und in No 76 vom 28. Dec. 1919 Uj Nemzedek erschienen. 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 97 zuliessen, dass auch ich zu den Anhängern der schon überholten Zugstras- sentheorie gehöre. Ich will auch hier betonen, dass ich diese Bezeich- nungen lediglich zur kürzeren Benennung und zum leichteren Verständ- nis der auf dem Zuge berührten Gebiete und Wegstrecken gebraucht habe, keinesfalls aber zur Rechtfertigung oder gar Bekräftigung der alten Zugstrassentheorie. Meine Behauptung, es sei gar keine Veranlassung zu der Annahme vorhanden, dass die Vögel des Karpathenbeckens auf Grund vererbter Kenntnis der Zugstrassen ziehen, kann ich durch einige Beispiele illus- trieren. So sind z. B. folgende Länder die Winterquartiere der unga- rischen Kiebitze : Italien, Tunis, Algerien, Spanien, Frankreich, aus- nahmsweise sogar Belgien und England. Es gibt Jahre, in denen in Nordafrika kein einziger Kiebitz überwintert und auch in Spanien keiner anzutreffen ist. In anderen Jahren wieder wird auch aus Frankreich kein einziger gemeldet. Es fragt sich nun, welches von den zahlreichen und immer zu verschiedenen Zeiten aufgesuchten Winterquartieren dasjenige ist, wohin der Kiebitz auf Grund vererbter Kenntnis des Zugweges hingelangt, beziehungsweise wie er das Gebiet findet, welches nicht an der angeborenen Zugstrasse liegt? Oder vermag er in alle Winterquartiere auf Grund vererbter Kenntnis des Weges zu gelangen? Alle diese Annahmen sind in höchstem Grade unwahrscheinlich, ganz zu schweigen davon, dass sie noch viel unwahrscheinlicher wären, wenn wir dieselben Fragen in Bezug auf den Braunen Sichler aufwerfen würden, welcher — vom Kisbalaton fortziehend — in dem Raum zwischen Aegypten und dem Atlantischen Ozean anzutreffen ist, ausser dem aber auch in Holland, Norwegen, ja sogar an der Wolga vorkommt. Es besteht kein Zweifel, dass diese Tatsachen im Verein mit den darauf bezüglichen Erklärungsversuchen gegen die Annahme der vererbten Kenntnis der Zugwege sprechen. Damit haben wir aber noch immer keine Handhabe für die Untersuchung der Frage, warum die Vögel aus ein und demselben Gebiete teils nach Südwesten ziehen, teils konse- quent die südöstliche Richtung einschlagen ? Vorläufig müssen wir uns leider mit dem blossen Anschneiden dieser Frage begnügen, weil in Ermangelung der nötigen Vergleichsdaten momentan nicht einmal die Grundlage für Erklärungsversuche gegeben ist. Als ein didaktisches Resultat der ungarischen Vogelberingen möchte ich noch ernähnen, dass ich auf Grund der bis 1928 erreichten Resultate eine Schul- wandkarte zum Gebrauche von Elementar und Mittelschulen verfasste, meines Er- achtens die erste, welche dem Zwecke diente die Vogelzugsverhältnisse eines Landes für den Schulunterricht darzustellen. Nach dieser knappen Zusammenfassung der auf die Migrations- verhältnisse bezüglichen Ergebnisse will ich nun auf die Besprechung der Siedlungs- und sonstigen oekologischen Ergebnisse der ungarischen { 98 JAKOB SCHENK [Aquila Vogelberingungen übergehen. Ich hatte, wie erwähnt, die ungarischen Beringungsarbeiten gleich von Anbeginn nicht nur auf die Erforschung des Vogelzuges eingestellt, sondern auch auf die Untersuchung oekolo- gischer Fragen. Schon im Jahre 1910 schrieb ich in meinem dritten ‘Bericht: , Es besteht kein Zweifel darüber, dass dieses unsere ergie- bigste Methode zur Vertiefung und Verbreitung der oekologischen Vogelforschung ist." Deshalb beringten wir gleich von vornherein nicht nur Zugvögel, sondern auch Stand- und Strichvögel. Einerseits wollten wir feststellen, ob die Zugvögel wieder zu ihren alten Brutplätzen zurück- kehren ; dann aber suchten wir auch Antwort auf eine Reihe anderer Fragen: wo siedelt sich die junge Generation an? Kehrt sie mit der alten in das Familienbiotop zurück ? Wie verhalten sich in dieser Hinsicht die Stand- und Strichvögel ? Welche Einrichtungen gibt es zur Verhinderung der eventuellen Inzucht? Bleiben die einzelnen Paare für eine Lebenszeit zusammen? Wenn nicht, in welchem Zeit- abschnitten wechseln sie ihren Ehegatten ? In welchem Alter werden die einzelnen Arten geschlechtsreif ? Wann erlischt die Zeugungs- fähigkeit? u. s. w., u. s. w. So zahlreich sind die hier auftauchenden Fragen, dass es schwer wäre, sie vollzählig anzuführen. i Alle diese Fragen habe ich in meinen früheren Berichten bereits öfters besprochen, sodass ich sie diesmal nur kurz erwähnen will. Aus der Rückkehr der Elternvögel samt der jungen Generation in den ursprünglichen Lebensraum, bezw. aus ihrem Verbleiben dortselbst, hatte ich schon 1915 das Gesetz von der optimalen Ausnützung des Brutgebietes aufgestellt. Dasselbe ist auch durch die neueren Forschungs- ergebnisse immer wieder bestätigt worden. Das Wesen dieser Gesetz- mässigkeit liegt darin, dass der Standvogel an Ort und Stelle verbleibt, der Zug- und Strichvogel dagegen zum Nisten konsequent in sein altes Brutgebiet zurückkehrt, während bei beiden die neue Generation, welche die Gefahren des ersten Herbstes und Winters überlebte, fast vollzählig in den Brutgebieten der Vorfahren verbleibt. Diese Einrichtung ist eine ungemein wichtiger arterhaltender Faktor, weil dadurch die unge- störteste Besitznahme der Brutgebiete ermöglicht wird, wodurch ander- seits das Brutgeschäft auf dem gesamten Lebensraume unter den gün- stigsten Auspizien begonnen werden kann. Diese Siedlungverhältnisse habe ich, basiert auf die unga- rischen und ausländischen Beringungsergebnisse, in meiner Abhandlung ‚Die Siedlungsverhältnisse einiger Vögel der paläarktischen Fauna“ mit Bezug auf ganz Europa zusammenfassend erörtert und hierüber auf dem Internationalen Zoologenkongress. in Budapest 1927 auch einen Vortrag gehalten (erschienen im Bericht des X. Internat. Zool. Kongresse Budapest 1927 p. 1386) In dieser Studie beleuchtete ich 931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 99 auch andere Seiten dieser Frage, besonders die Voraussetzungen für die Beständigkeit der Arten und für die Bildung von geographischen Unterarten. Im grossen und ganzen ergab sich, dass die Anhänglichkeit an den ursprünglichen Lebensraum eine wesentliche Bedingung der Artbeständigkeit ist, weil so die Möglichkeit einer Kreuzung mit aus anderen Gebieten stammenden Individuen des Artbestandes nicht vorhanden ist und infolgedessen auch die Übertragung neuer Erban- lagen in den Organismus der im alten Lebensraum sesshaften Formen und somit die Bildung neuer Unterarten ausgeschlossen erscheint. Bezüglich der Übersiedlung aus dem ursprünglichen Lebens- raum oder dessen näherer Umgebung in andere Lebensräume stehen uns bisher wenig Daten zur Verfügung. Zuerst gelang bei dem Schop- freiher die Feststellung, dass sich ein Exemplar im geschlechtsreifen Alter während der Brutzeit in einer vom Geburtsort weit ent- fernt gelegenen Reiherkolonie niederliess- und später auch dort brütete. Dies kam sogar mehrere Male vor. Dreijährige Schopfreiher wurden im Monat Mai ca. 300 km von ihrer Geburtskolonie entfernt an Orten angetroffen, wo Brutkolonien möglich sind. Desgleichen übersiedelte ein 3 jähriger Nachtreiher in ein 800 km entferntes neues Brutgebiet. Später wurde dann noch ein fünfjähriger, also geschlechtsreifer, unga- rischer Rotfussfalke während der Brutzeit in Russland erbeutet. Auch in diesem Falle handelt es sich offenbar um Übersiedlung. Den dies- jährigen Meldungen zufolge wurde ein 6 jähriger, also geschlechts- reifer Löffelreiher während der Brutzeit in Bulgarien angetroffen, ferner ein als Nestling beringter Kiebitz im ersten Lebensjahre, also ebenfalls schon fortpflanzungsfähig, während der Brutzeit in Russ- land, 1.600 km in nordöstlicher Richtung von seinem Geburtsort entfernt erbeutet. Ein noch viel interessanterer Fall wurde noch während der Korrektur dieses Berichtes gemeldet. Im Juli 1934 wurde nach Lehrer RiesarrscH in Voltlage in Westfahlen ein toter Ringkiebitz gefunden, welcher laut der Aufschrift am 6. Juli 1927 von mir in Ürbö als Nestling beringt wurde. Laut RınzarrscH ist der Kiebitz am Fundorte regelmässiger Brutvogel und kann deshalb mit Berücksichtigung des Funddatums die Annahme nicht abgewiesen werden, dass dieser 7 jährige Kiebitz den ursprünglichen Lebensraum verlassen hat und nach dem 1000 Kim. nordwestlich gelegenen Westfahlen (52°34', 7°56') übersiedelte. Während der Korrektur gelangt die Nachricht zu uns, dass ein 3 jähriger Kiebitz im August in der Gegend von Tscheljabinsk in Westsibirien angetroffen wurde, also wieder ein hochinteressanter Fall von Übersiedelung bei dem als sehr ortstreu angenommenen Kibitz. Es ist selbstverständlich schwer zu sagen, ob diese vereinzelten Über- siedlungen bei der Erhaltung der Artbeständigkeit in dem neuen Lebens- TE 100 JAKOB SCHENK [Aquila raum überhaupt irgend welche Rolle spielen kònnen. Das Erbgut des neuen Ankòmmlings wird voraussichtlich schon in sehr kurzer Zeit durch das Erbgut der stationàren Individuen neutralisiert, sodass diese seltenen Fälle bei der Beeinflussung der Erbmasse des in den neuen Lebensräumen angetroffenen Artbestandes wahrscheinlich nur dieselbe untergeordnete Rolle spielen, wie etwa die Meteore bei der Vergrösse- rung der Masse unseres Erdballes. Dieser Feststellung stehen allerdings folgende Tatsachen gegen- über : wenn wir in einem bestimmten Gebiet die Brutvögel und Jungen systematisch beringen und nach einer Reihe von Jahren die Vögel ebenso planmässig wieder einfangen, bekommen wir sehr wenig Ring- exemplare in die Hand. Die grosse Merhrzahl ist unberingt. Von wo diese unberingten Vögel stammen, ist eine ungelöste Frage. Doch ist die Annahme wahrscheinlich, dass in einem bestimmten Gebiet trotz aller Planmässigkeit doch immer nur ein Bruchteil des jeweiligen Bestandes beringt werden kann. Die Mehrzahl bleibt unberingt, und weil von diesen unberingten Vögeln infolge natürlichen Abganges im nächst- folgenden Jahre — hauptsächlich von der jungen Generation — nur ein Bruchteil zurückkehrt, ist die Zahl der wiedergefangenen Ring- vögel so klein. Es könnte nur dann einigermassen Licht in diese Ange- legenheit gebraucht werden, wenn es gelänge, den gesamten Bestand isolierter Brutgebiete mehrere Jahre hindurch zu beringen und ein- zufangen. Leider fehlen derartige Experimente bisher gänzlich, wo doch die Durchführung solcher auf kleinen Inseln nicht un- möglich wäre. Die ungarische Forschung ist auch auf diesem Gebiete vor- läufig ganz auf sich selbst angewiesen, weil andere Beringungszentren bisher weder eingehende Berichte, noch irgendwelche Erklärungs- versuche über diese Frage veröffentlicht haben. Bezüglich der unteren Grenze der Geschlechtsreife haben die ungarischen Beringungen im allgemeinen ergeben, dass die Kleinvögel schon im Alter von einem Jahre geschlechtsreif sind. (Rauch- und Mehlschwalbe, Kohl-, Blau- und Sumpfmeise, Star, Wendehals, Garten- rotschwanz). Geradezu überraschend dagegen war die Feststellung, dass auch bei grösseren Arten wie z. B. Kiebitz, Uferschnepfe, Lach- möwe, Trauerseeschwalbe und Seeregenpfeifer die untere Grenze der Geschlechtsreife ein Jahr ist. Nur beim weissen Storch beträgt sie nach unseren bisherigen Beringungsergebnissen 5 Jahre. In dieser Be- ziehung steht die ungarische Forschung nicht isoliert da, weil auch in Deutschland und Dänemark dieser Frage Aufmerksamkeit gewidmet wurde. In beiden Ländern wurden beim weissem Storch übereinstimmend 3 Jahre als untere Grenze der Geschlechtsreife 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 101 ermittelt.!) Nachdem sich die deutschen Ergebnisse auf ein bedeutend reicheres Material stützen als die unsrigen, und die Siedlungsverhält- nisse besonders der ostpreussischen Störche viel günstigere sind, müssen auch wir diese 3 Jahre als untere Grenze der Geschlechtsreife beim weissen Storch als richtig anerkennen. Sehr misstrauisch bin ich aber gegenüber jenen äusserst auffallen- den — um nicht zu sagen sensationellen — Behauptungen, dass Jung- schwalben schon ein bis zwei Wochen nach Verlassen des Nestes brüten sollen, was von zwei Beobachtern behauptet wird. Der eine ist H. Frey. Er berichtet, dass junge Rauchschwalben, die er im Sommer 1926 beringte, nach dem Flüggewerden ein neues — wenn auch nicht ein- wandfreies — Nest bauten und darin ihre Jungen ausbrüteten, die er dann gleichfalls beringte. Er fügt noch hinzu, dass dieses Schwalbenpaar aus ein und demselben Gelege hervorgegangen war und somit erwiesener- massen ein Fall von Geschwisterehe vorliegen würde.?) Der zweite Bericht stammt von C. MATTHIESSEN.?) Er schickt voraus, dass in seinem Beringungsrevier in früheren Jahren niemand Schwalben beringt habe. Im Jahre 1931 markierte er 40 Junge der ersten Brut, welche am 20. Juni die Nester verliessen. Von diesen begannen 2 Paare am 8. Juli mit dem Nestbau. Beide Paare brüteten mit Erfolg, doch gelang nur dem einem die Aufzucht der Jungen, während die des anderen Paares durch irgendwelche Störung zugrunde gingen. Nach Marruressen besteht kein Zweifel darüber, dass junge Rauchschwalben schon in ihrem Geburtsjahre mit Erfolg nisten. Für meine Person würde ich es niemals wagen solche ganz neue und den bisherigen Erfahrungen geradezu widersprechenden Feststellun- gen ohne exakte Identifizierung der Ringnummern zu machen. Wie sehr auch die Annahme wahrscheinlich ist, dass die fraglichen Brutschwalben tatsächlich aus der betreffenden Gegend, oder aus deren nächster Umge- bung stammten: ohne Identifizierung der Ringnummern bleibt die aus den Beobachtungen gezogene Schlussfolgerung blosse Annahme. Im Zusammen- hange damit kann ich feststellen, dass die ungarischen Vogelberingungen bisher keine ähnlichen Ergebnisse aufzuweisen haben, obwohl gerade auf dem Gebiete der Schwalbenberingung unsere Mitarbeiter sehr weit- gehende und gründliche Arbeit geleistet haben, vor allen Dr. Junius TuÙoòBris, der allein viele Tausend Schwalben beringte und durch den planmässigen Wiederfang derselben Licht in diese Frage zu bringen ‘) Brutnachweise dreijähriger Störche. Der Vogelzug 1932 p. 175/177. °) Frey H. Materialien zur Avifauna Bayerns. Anzeiger d. Ornith. Gesell- schaft in Bayern. I. No. 12. 1928 p. 154. 3) MATTHIESSEN C. Eine Schwalbenstatistik (2. Jahr 1931). Beiträge zur Fortpflanzungsbiologie der Vögel. VIII. 1932 p. 103. 102 JAKOB SCHENK [Aquila versuchte. Schade, dass wir seinen lange erwarteten Bericht welcher die Resultate seiner mehrer Jahre lang mit grosser Miihe und Opfern gesammelten Daten enthalten wird, noch immer entbehren müssen. Bedeutend schwieriger als die Feststellung der unteren Grenze der Geschlechtsreife ist die Ermittlung der oberen — wenn es eine solche überhaupt gibt — also die Frage, bis zu welchem Alter die ein- zelnen Vogelarten Nachkommen zu zeugen imstande sind. Oder sollen wir meinem, dass sie bis zum Ende ihres meist kurzbemessenen Lebens Junge aufziehen? Die Vogelberingung ist noch viel zu jung, um dies- bezüglich entscheidende Daten liefern zu kònnen, doch müssen wir diese Frage jetzt schon mit Aufmerksamkeit verfolgen, weil sie ein besonders interessantes Kapitel der Vogel-Oekologie bildet. Auf den ersten Blick scheint uns zur Lòsung dieser Frage fast kein entsprechen- des Untersuchungsmaterial zur Verfügung zu stehen. Den Ausgangs- punkt bildet die Erfahrung, dass ein- und mehrjährige Störche während der Brutzeit noch in den Winterquartieren oder in den Durchzugsge- bieten angetroffen wurden. Hieraus kann mit Recht gefolgert werden, dass diese Vögel noch nicht geschlechtsreif waren. Nun aber umge- kehrt : wenn Vögel in geschlechtsreifem Alter sich während der normalen Brutzeit der betreffenden Art in den Winterquartieren oder Durch- zugsgebieten aufhalten, so kann daraus ebenso mit Recht gefolgert werden, dass sie infolge Krankheit oder hohen Alters ihre Fortpflanzungs- fähigkeit eingebüsst haben. Vorderhand stehen uns diesbezüglich sehr wenig Daten zur Ver- fügung ; ich führe sie auch hauptsächlich nur deshalb an, weil sie gleich- sam einen Ausgangspunkt für die weiteren Untersuchungen in dieser Richtung darstellen. Ein vom Nest gefangenes Exemplar der Uferschnepfe also unbe- kannten Alters, hielt sich 12 Jahre später am 21. März noch in Italien auf, wo doch an ihrem Brutort Ürb6-Puszta die Uferschnepfen schon am 7. März angekommen waren. Nach der bisherigen Annahme hätte man erwarten können, dass dieses Exemplar als eines der ersten zu den alten Brutplätzen zurückkehren würde. Ein glücklicher Zufall wollte es, dass wir den Balg dieser Uferschnepfe untersuchen konnten. Es war ein in der Entwicklung zurückgebliebenes Exemplar, was aus der Beschaffen- heit des Gefieders deutlich hervorging. Vielleicht war es krank, vielleicht handelte es sich aber um ein greisenhaftes Exemplar. Das Alter ist unbekannt, ebenso wie bei jenem andern Stück, welches — gleichfalls ein vom Neste gefangener Brutvogel — nach 16 Jahren am 16. März in Algerien erbeutet wurde. Über die körperliche Verfassung dieses Vogels liegen keine Daten vor, doch blieb er für einen alten. Vogel etwas zu lange im Winterquartier. 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 103 Über die Trauerseeschwalbe haben wir zwei Daten, welche hier verwendet werden könnten. Ein vom Nest gefangenes Exemplar wurde nach 5 Jahren am 4. Juli in Italien erbeutet; zu einer Zeit also, wo die bei uns brütenden Artgenossen noch nicht fortziehen. Andererseits wurde ein vom Neste gefangenes Exemplar nach 16 Jahren am 18. August ebenfalls in Italien gefunden, also zu einer Zeit, wo unsere Trauersee- schwalben schon zum Teil wegzuziehen pflegen. Diese beiden Date können also zur Klärung der Frage nichts Wesentliches beitragen. Ein vom Neste gefangener Rotschenkel wurde nach 14 Jahren am 2. Juli 160 km von seinem früheren Brutplatz entfernt erbeutet. Entweder handelt es sich um ein übersiedeltes, oder um ein vergreistes Exemplar. | Ein 19 jähriger weisser Storch wurde am 14. April in 250 km Entfernung an einem Orte angetroffen, wo die Störche nicht zu brüten pflegen. Es ist fraglich, ob es sich hier tatsächlich um ein sehr altes oder nur um ein verspätetes Exemplar handelt. Während die bisherigen Daten eigentlich bloss negativ sind, liefern die folgenden Angaben Positives darüber, in welchem Alter einzelne Vogelarten brüten. Den Rekord hält ein 16 jähriger Purpur- reiher, welcher Anfang Juni in derselben Kolonie festgestellt wurde, wo er zur Welt gekommen war. Dieser Vogel war zur Brutzeit — um mich so auszudrücken — , zu Hause‘, sodass er hier sicher auch brütete. Ausserdem haben wir Kenntnis von einem 10 jährigen Kiebitz und — ein Erfolg von Dr. Junius Tuösıks — von einer 8-jährigen Rauch- schwalbe, endlich von einem 6-jährigen Gartenrotschwanz. Das ist alles, was wir über diese Frage auf Grund der ungarischen Ergebnisse sagen können. Wenn uns vielleicht einmal die hierauf be- züglichen Daten aus anderen Forschungsgebieten zur Verfügung stehen, werden wir auch unsere Ergebnisse besser verwerten können. Eine weitere Gruppe des mit der Inzucht zusammenhängenden Fragenkomplexes bilden jene Daten, welche sich auf Gattenwahl, Zeit- dauer des Zusammenlebens etc. beziehen. Es ist die Frage aufgetaucht, ob es wohl möglich sei, dass Geschwisterpaare eine Ehe eingehen, oder eventuell Eltern mit ihren Jungen? Der ungarischen Forschung stehen diesbezüglich keine eigenen Daten zur Verfügung. So war ich denn im höchsten Masse überrascht, als ich den Artikel von H. LAMBERT las (Geschwisterehe der Schwanzmeise, 8. Jahresb. d. Zweigberingungs- stelle Untermain 1932, p. 31), wonach zwei beringte Schwanzmeisen am 15. Mai 1931 zusammen ihre Jungen fütterten. Aus seinen Berin- gungsnotizen ging hervor, dass er diese beiden Schwanzmeisen im Jahre vorher als Nestgeschwister markiert hatte u. zw. in Fechenheim, wo sie auch brüteten. Es ist mir nicht bekannt, ob auch anderswo ähnliche 104 JAKOB SCHENK [Aquila Fälle beobachtet wurden. Jedenfalls wäre es wünschenswert, dass die hierauf bezüglichen Daten in den einzelnen Beringungszentren zusam- menfassend aufgearbeitet werden. Ich muss jedoch bemerken, dass das gemeinsame Füttern der Jungen noch kein vollwertiger Beweis für das gemeinsame Nisten eines Vogelpaares ist, weil es verhältnis- mässig oft vorkommt, dass ausser den Eltern, oder an Stelle des einen verunglückten Ehegatten die Artgenossen bei der Aufzucht der Jungen mithelfen. | Auf Geschwisterhe würden der schon oben angeführte Artikel von Frry hinweisen. Andere diesbezügliche Fälle waren mir nicht bekannt. Noch vor Abschluss erhielt ich eine diesbezügliche Mitteilung von Frau Mare aner M. Nice über die amerikanischen Resultate. Sie konnte bei dem Singammer in einem einzigen Falle feststellen, dass ein Ge- schwisterpaar für einen Sommer eine Ehe einging. In einem anderen Falle wurde bei Dryobates pubescens medianus beobachtet, dass Vater und Sohn um das nämliche © (Tochter und Schwester) warben. Das © wählte den Bruder, mit welchem es auch 4 Junge hochbrachte. Dies wären also die ersten Daten über Geschwisterehen. Dieselben sind wie zu sehen äusserst selten. Bezüglich der Dauer des Zusammenlebens der Ehegatten haben die ungarischen Beringungen ergeben, dass Dauerehen Ausnahmen sind; Regel ist der häufige Wechsel der anderen Ehehälfte. In den meisten Fällen liess sich aber eigentlich nur feststellen, dass der eine beringte Gatte teils schon bei der zweiten Brut, meist aber erst gelegentlich der Bruten in den folgenden Jahren ein unberingtes, also neues Paar hatte. Über das weitere Schicksal des verschwundenen beringten Gatten liess sich meistens nichts mehr ermitteln, doch kam es vor, dass sich derselbe einem anderen Ehegatten angeschlossen hatte. Möglicher weise war der frühere Gatte zugrunde gegangen und infolgedessen die Ehe- gemeinschaft aufgelöst worden. Auch hier wäre die zusammenfassende Bearbeitung bezw. Verwertung der in anderen Gebieten erzielten Be- ringungsergebnisse im Interesse der Lösung genannter Probleme dringend nötig. Es gibt wohl diesbezüglich vereinzelte Mitteilungen, die aber für die zusammenfassende Behandlung der Frage unzureichend sind. Die Beringungsversuche ergaben bezüglich der Eheverhältnisse der Vögel, dass — abgesehen von den ausgesprochen polygam lebenden Vögeln — die Monogamie Regel ist. Als ganz ausnahmsweise Erscheinung kommt Bigamie vor, welche sehr vereinzelt sowohl in Ungarn, als auch durch andere Vogelberingungszentralen festgestellt wurde. Im Anschluss an die oekologischen Ergebnisse der Vogelberin- gungen wollen wir noch einige Daten bezüglicher Vernichtungs-Ziffer und des Lebensalters der Vögel behandeln. 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 105 Wenn wir unsere 25 jährige Statistik daraufhin ansehen, welche von den in mindestens 100 Exemplaren beringten Vogelarten den gröss- ten Prozentsatz an Verlusten haben, dann müssen wir zu unserer gröss- ten Bestürzung feststellen, dass an der Spitze der Silberreiher mit 25.9% steht. Keine andere Vogelart weist einen auch nur annähernd so grossen Vernichtungskoeffizienten auf. Es ist also mehr als blosse Stim- mungsmache, wenn wir den Silberreiher zu den aussterbenden Vögeln zählen, und wenn Vogel- und Naturschützer die Erhaltung dieses Vogels für eine der wichtigsten Aufgaben des heimischen und inter- nationalen Vogelschutzes halten. Im Zusammenhang mit dem Schutze des Silberreihers muss als nicht minder dringend der Schutz aller übrigen Reiher angesehen werden, denn nach dem Silberreiher zeigt sich bei diesen der grösste Verlust. Beim Fischreiher beträgt der Verlustkoeffi- zient nach 1.171 beringten Exemplaren 8.4%, beim Löffelreiher (661 Ringvögel) 6.9%, beim Purpurreiher (2.161 beringte Stücke) 5.2%, beim Nachtreiher (2.621 Ringexemplare) 5.1%. Noch grössere Verlustziffern weisen hauptsächlich nur Vogelarten auf, die in geringer Zahl beringt wurden, bei denen aber diese Ziffer nicht real ist. Nur bei den Raub- vögeln kann noch ein grosser Prozentsatz an Verlusten festgestellt werden, gleichgültig ob sie zahlreich oder in geringer Menge markiert wurden. Es sind also jedenfalls auch hier die Bedenken der Vogel- und Naturschützer vollauf berechtigt, dass in Ermangelung entsprechenden Schutzes auch diese Arten dem Untergang geweiht sind. Ziemlich gross ist ferner die Verlustziffer der Meisenarten. Sie beträgt z. B. bei der in 413 Exemplaren beringten Blaumeise 5%, bei der Kohlmeise (4.876 Ringexemplare) 5%, bei der Sumpfmeise (292 Ringexemplare) 13.7%, wobei aber in Betracht zu ziehen ist, dass es sich bei einem grossen Teil derselben nicht um zugrunde gegangene, sondern bei den Winter- futterapparaten wiedergefangene Exemplare handelt. Die letzteren dürften also bei Ermittlung des Verlustkoeffizienten nicht in Betracht kommen. Ähnliche zusammenfassende Statistiken sind bei anderen Vogel- beringungs-Zentralen vorläufig in nur sehr geringer Zahl vorhanden. Ich darf deshalb wohl den auf Erfahrung beruhenden Ratschlag geben bei Zusammenstellung derartiger Statistiken die umgekommenen Exemplare von den wiedergefangenen streng zu trennen, falls Gewicht darauf gelegt wird, ein reale Verlustziffer zu ermitteln. Allerdings kann selbst in diesem Falle das Spiel des Zufalls die Wirklichkeit fälschen, denn ich kann z. B. kaum glauben, dass von unseren 427 beringten Feld- lerchen nur 2 wieder erbeutet wurden. Noch weniger wahrscheinlich ist die Annahme, dass von unseren 8.341 beringten Mehlschwalben keine einzige in den Winterquartieren wiedergefunden, bezw. von unseren 106 JAKOB SCHENK [Aquil 19.576 Rauchschwalben nur eine einzige erbeutet worden wàre — und auch die nicht im Winterquartier, sondern im Durchzugsgebiet Italien. Welche Faktoren beim Zustandekommen dieser Ergebnisse mitspielen, darüber kann man ohne entsprechende Anhaltspunkte nicht einmal Mutmassungen äussern umso weniger, als über die Ringschwalben anderer Lànder — im Gegensatz zu den ungarischen Ergebnissen — ziemlich viele Daten sowohl aus den Winterquartieren als aus den Durchzugsgebieten bekannt sind. Ebenso wie bei den Meisen gibt auch bei den Schwalben der Prozentsatz der Rückmeldungen ein ganz falsches Bild von dem Verlustkoeffizienten, denn auch bei diesen liefern ja zum überwiegenden Teil die lebend wiedergefangenen und freigelassenen Vögel den Prozentsatz der rückgemeldeten Ringvögel. Dieselben Gesichtspunkte müssen auch bei jenem Abschnitt der Altersstatistik in Betracht gezogen werden, der sich auf die in unbekanntem Alter beringten Vögel bezieht. In dieser Statistik kann der eine oder andere Vogel nicht nur einmal, sondern vielleicht auch zu wiederholten Malen vorkommen, weil er nach seiner Beringung eventuell nicht nur einmal, sondern mehrmals lebend gefangen und wieder freigelas- sen wurde. Es ist nicht unmöglich, dass ein Vogel, der in dieser Statistik als gestorben ausgewiesen ist, auch heute noch lebt. Diesen Umstand betone ich mit solchem Nachdruck hauptsächlich mit Rücksicht auf den von anderen Beringungszentren zu erwartenden Vorgang bei Anfer- tigung der Altersstatistiken, damit sie vollkommen verlässliche Resultate erzielen. Die ungarischen Ergebnisse sind in dieser Beziehung nicht ganz einwandfrei, denn die wiedergefangenen Exemplare wurden von den tatsächlich umgekommenen nicht streng getrennt. Allerdings ist dieses keine leichte Aufgabe. Ganz genau wäre diese Arbeit nur dann, wenn eine Statistik der lebend wiedergefangenen Vögel, und getrennt davon eine solche über die zugrunde gegangenen Exemplare gemacht würde, was bei uns nachträglich nicht mehr möglich ist. Im Folgenden veröffentliche ich nun die Altersstatistiken von 1908 bis Ende 1933. Die erste Tabelle p. 46—48. enthält die als Nestlinge beringten Vögel, deren Alter also mit Sicherheit festgestellt ist; die zweite Tabelle p. 49—50. behandelt die in unbekanntem Alter beringten, in vielen Fällen vom Neste oder an den Futterapparaten lebend gefangenen und wieder freigelassenen Arten. Die diesbezüglichen ergänzenden bezw. erklärenden Bemerkungen habe ich bereits im Vorstehenden gegeben. Von der bis zum Jahre 1923 (Aquila 1923, p. 153, 154) sich erstreckenden, also vor 10 Jahren herausgegebenen Altersstatistik weicht die gegenwärtige nur in einzelnen Zahlenangaben ab. Das Wesent- liche ist, dass die Mehrzahl der beringten Vögel in dem der Beringung nächstfolgenden Jahre zurückgemeldet werden — nach vorliegendem 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 107 Ausweis fast 75%. Auch im zweiten und dritten Jahr ist der Prozent- satz der Rückmeldungen noch ziemlich bedeutend, sodass mehr als 90% aller zurückgemeldeten Ringvôgel aus den ersten 3 Jahren nach der Beringung stammen. Nach dieser Zeit wird nur noch ausnahms- weise ein Vogel zurückgemeldet, woraus hervorgeht, dass ein höheres Alter von sehr wenigen Vögeln erreicht wird. Nach der erwähnten Statistik vom Jahre 1923 erreichte das höchste Alter ein Purpurreiher, der mit 13 Jahren in seiner Geburtskolonie erbeutet wurde. Nach der auf 25 Jahre sich erstreckenden Statistik hat ein weisser Storch mit 19 Jahren das Höchstalter erreicht. Im Alter von mindestens 18 Jahren starb eine schon als Altvogel beringte Trauerseeschwalbe, mit mindes- tens 17 Jahren eine gleichfalls als Altvogel beringte Uferschnepfe, mit 16 Jahren ein Purpurreiher und mit wenigstens 15 Jahren ein alt gefan- gener Rotschenkel. Dies sind die neueren Daten über die obere Alters- grenze freilebener Vögel. Nach diesem historischen Rückblick möge nur noch ein ganz kurz gefasstes Resume über die Arbeitsleistung des Institutes in den Jahren 1931/32 und über die wichtigsten Ergebnisse neueren Datums folgen. Die Tätigkeit während der Jahre 1931/32 wurde bestimmt einer- seits durch die Weiterverfolgung der früher gesteckten Ziele. anderer- seits durch Einbeziehung neuer Arten in den Rahmen dieser Forschungs- methode. Unsere Mitarbeiter beringen die am leichtesten erreichba- ren Arten noch immer am ausgiebigsten. So führt auch jetzt die Rauch- schwalbe mit 3.467, die Mehlschwalbe mit 1.705 und der weisse Storch mit 1.524 Beringungen. Gleich nach ihnen kommen die von den Beamten des Institutes beringten Reiherarten, dann Kiebitz und Kohlmeise. Bezüglich der Kiebitzmarkierungen muss ich leider die bedauerliche Mitteilung machen, dass diese — ebenso wie die Beringungen der Uferschnepfe, des Rot- schenkels und Seeregenpfeifers — immer mehr zurückgehen, weil ich infolge Trockenlegung der Ürbö-Puszta meine dortige Arbeit nach und nach einstellen musste. In neuerer Zeit wurden folgende Arten besonders berücksichtigt : Wiedehopf, Turteltaube, rotrückiger Würger, Schwarzstirnwürger, Wachtel, Wendehals u. a. Neben den auf der alten Basis fortgesetzten Arbeiten, deren Wert gerade in ihrer ununter- brochenen Fortdauer, in der Ermittlung von Einzelheiten und damit in der Erweiterung unserer Kenntnisse über die berteffenden Arten zu suchen ist, war unser Bestreben darauf gerichtet, die Zugs- und intimeren oekologischen Verhältnisse solcher Arten zu klären, welche bisher nicht in den Rahmen dieser Forschungsmethode aufgenommen wurden. Der Fortschritt auf diesem Gebiet scheint ein etwas langsamer zu sein, beson- ders was die oekologischen Verhältnisse betrifft — Rückkehr in den 108 JAKOB SCHENK [Aquila ursprünglichen Lebensraum, Zusammenbleiben der Ehegatten, Wahl neuer Ehegatten, Erreichung der Geschlechtsreife u. s. w. —, doch darf nicht vergessen werden, dass diese Untersuchungen nicht nur viel Zeit und ‘Miihe, sondern oft auch materielle Opfer erfordern, sodass wir unseren Mitarbeitern für ihre selbstlose und erfolgreiche Arbeit nur zu Dank verpflichtet sind. Besonders muss ich die periodisch erscheinenden Vogelgäste erwähnen, auf deren Beringung das Institut stets ein grosses Gewicht gelegt hat. So konnte Koromax Warea gelegentlich der grossen Seidenschwanz-Invasion von 1931/32: 1371 Exemplare beringen, und obgleich es eigentlich nicht in den Rahmen des Jahresberichtes 1931/32 gehört, will ich doch erwähnen, dass wir im Jahre 1933 anläss- lich der Rosenstar-Invasion von dieser Art 1489 Exemplare beringt haben. Um unsere Mitarbeiter zu orientieren und ihre Tätigkeit, soweit das möglich ist, in die richtigen Bahnen zu lenken, zähle ich hier — im Grossen — jene Arten auf, deren Migrations- und oekologische Ver- hältnisse noch sehr wenig bekannt sind, trotzdem ihre Beringung nicht auf unüberwindbare Schwierigkeiten stossen würde. Ich will nur gerade einige Arten herausgreifen : Drosselrohrsänger, Feldlerche, Zwergreiher, Rotfussfalke, Ringel- und Hohltaube, Saatkrähe, Wachtel, Buchfink, weisse und Gebirgsbachstelze, Fliegenschnäpper, Steinschmätzer, Gir- litz, Schleiereule, Grasmücken, Drosseln u. andere. Aus der diesbezüg- lichen (p. 63—66.) Statistik ist übrigens genau zu ersehen, welche Arten in den abgelaufenen 25 Jahren beringt wurden, und in welcher Anzahl. Auf Grund der bis 1932, bezw. Ende 1933 eingelaufenen Rück- meldungen will ich noch kurz die neuesten Ergebnisse bekanntmachen. - Ich muss aber von vornherein bemerken, dass die Statistiken — so auch der Prozentsatz der Zurückmeldungen — nur bis Ende 1932 zusam- mengestellt sind. Die im Jahre 1933 eingelaufenen Rückmeldungen nahm ich nur aus dem Grunde noch nachträglich in diesen Bericht auf, damit sie jetzt schon veröffentlicht werden und nicht in der Schub- vielleicht erst nach längerer Zeit erscheinenden — Bericht zu warten brauchen. Schliesslich ist es mir eine angenehme Pflicht zu erwähnen, dass unser Arbeitsplan durch Einbeziehung des Budapester Tiergartens eine wertvolle Bereicherung erfuhr. Mit der Veröffentlichung der hierauf bezüglichen Ergebnisse komme ich zugleich auf die Würdigung der Rückmeldungen unserer Ringvögel zu sprechen. In dem Tier- garten nisten schon seit langer Zeit halbzahme, aber vollständig frei lebende Stockenten, die ihre Brut an geeigneten Stellen der An- lagen aufziehen. Es tauchte die Frage auf, ob diese Enten wohl lade auf den nächsten 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 109 wegziehen, und wenn ja — wohin? Man konnte feststellen, dass sie sich nicht sehr bemühten, irgend ein bestimmtes Winterquartier aufzu- suchen. Zum grössten Teile brachten sie den Winter an der ungarischen Donau zu. Die Kommentierung der übrigen Daten ist eine sehr gewagte Sache (das Vorkommen in Bulgarien Ende März könnte schon auf ein dortiges Brüten schliessen lassen), denn es fehlt die Vergleichsbasis : die Kenntnis des Zuges der ganz frei lebenden Stockenten. Im Interesse der diesbezüglichen zukünfigen Forschung wäre sowohl eine möglichst umfangreiche Beringung der frei lebenden Stockenten, als auch die weitere systematische Markierung der Stockenten im Tiergarten sehr wichtig. Besonders viele neue und interessante Daten brachten die Berin- gungen von Ürbö-Puszta. Bei der Trauerseeschwalbe wurde der Wegzug in südwestlicher Richtung von neuem bestätigt. Zu den bisher bekannten Fundorten in Frankreich und Italien kommt eine neue Rückmeldung aus Italien. Ausserdem wird auch der Südwest-Zug des Seeregenpfeifers durch eine neuere Angabe bekräftigt : diesmal wurde ein Exemplar auf der Insel Sizilien erbeutet. Ein besonders reiches und wertvolles Datenmaterial lieferten die planmässigen Kiebitz-Beringungen der letzten Jahre. Die hier beringten Kiebitze kehrten im Alter von 2—10 Jahren in die alten Brut- gebiete zurück. Nur in einem einzigen Falle liess sich ein einjähriger Kiebitz als neuer Ansiedler bei Twer in Russland nieder. (Seit dem wurden noch zwei Fälle von Übersiedelung bekannt. Ein 7-jähriges Exemplar wurde in Westfahlen während des Brutzeit, ein 3-jähriges in Westsibirien angetroffen. S. weiter oben). Auch in den Winterquartieren und Durch- zugsgebieten wurden auffallend viele ältere Kiebitze (mindestens 5—6 jährige) erbeutet. Im übrigen sind Durchzugsgbebiete und Win- terquartiere zum überwiegenden Teile die alten geblieben. Auffallend ist ein im Alter von wenigstens 5 Jahren markierter Kiebitz, welcher Ende März aus Tirol zurückgemeldet wurde, zu einer Zeit also, wo er in Ürbö schon brüten müsste, weiters ein Kiebitz, der sich gleich auf seiner ersten Herbstreise von der Kleinen Tiefebene nach England verirrte, wo im Laufe von 20 Jahren seit Beginn der Kiebitzberingungen bisher nicht ein einziger ungarischer Ringkiebitz angetroffen wurde. Besonders erwähnenswert ist, dass auch diesmal kein Ring- kiebitz zwischen dem Beringungsort und dem ersten Landungsgebiet in Italien erbeutet wurde. Es lässt sich bloss feststellen, dass der in einem Zuge zurückgelegte Weg zwischen Ürbö und Italien auf 460 km abgekürzt wurde. Auch bei der Uferschnepfe wurden die bisherigen Daten bestätigt. Durchzugsgebiet und Winterquartier liegen im Südwesten : Italien 110 JAKOB SCHENK [Aquila und Nordafrika. Wie beim Kiebitz betràgt auch hier die Entfernung zwischen Beringungs- und erstem Landungsort 460 km. Über das Schnabelwachstum freilebender Uferschnepfen konnte eine neue Beo- bachtung gemacht werden. Die Schnabellänge eines im Jahre 1929 vom Nest gefangenen Exemplares betrug 102 mm ; im Jahre 1933 mass der Schnabel dieses am Neste wiedergefangenen Vogels 109 mm. In 4 Jahren betrug also das Wachstum 7 mm. Gleichzeitig mit der Feststellung des Grossen Brachvogels als Brutvogel im Hansäg begannen auch die Beringungen dieser Art, die gleich im Anfang Erfolg hatten. Der grosse Brachvogel zieht, wie unsere übrigen Watvögel, nach Südwesten. Ein Exemplar wurde aus Italien zurückgemeldet, ein anderes aus Algerien. Ein ganz eigenartiges und unerwartetes Ergebnis brachte die erste zurückgemeldete Walsdchnepfe Ungarns. Statt des erwarteten Wegzuges in südwestlicher Richtung wurde sie nach 2 Monaten 1.200 km entfernt in nordöstlicher Richtung gefunden. Es ist dieses bisher das einzige Beringungs-Ergebnis über die ungarischen Waldschnepfen, dessen Beurteilung wegen Mangels an Vergleichmaterial unmöglich ist. Ebenso verhält es sich mit unserer ersten Wachtelkonig-Meldung. Ein als Jungvogel beringter Wachtelkönig wurde nach einem Jahr während der Brutzeit 1.200 km vom Beringungsort entfernt in nord- westlicher Richtung in Holland erbeutet. Vorläufig lässt sich hierüber nichts sagen, doch glauben wir annehmen zu dürfen, dass es sich hier um Ubersiediung handelt. Auch von der Wasserralle erhielten wir diesmal die erste Nach- richt — ein bei Zenta beringtes Stück wurde in Italien gefunden. Bezüglich der bisherigen geradezu abenteuerlichen Zugsrich- tungen des Braunen Sichlers haben sich keine neueren Momente ergeben — bloss dass häufigere Vorkommen in Italien fällt auf. Diese einzig- artige Zugsweise könnte nur im Rahmen einer zusammenfassenden Bearbeitung entsprechend beleuchtet werden. Die Zugsverhältnisse des Löffelreihers erfuhren ebenfalls keine neuere Bereicherung. Sehr auffallend ist aber ein 6 jähriges Exemplar, welches im Mai 800 km vom Beringungsort gefunden wurde. Ein sicherer Fall von Ubersiedlung. | Auch über den weissen Storch lässt sich nicht wesentlich Neues sagen, nur ist die Zahl der in höherem Alter erbeuteten Störche unge- wöhnlich gross. Es wurden drei 3 jährige, sechs 4 jährige, ein 5 jähriges, ein 6 jähriges, zwei 7 jährige, ein 10 jähriges und endlich ein 19 jähriges Exemplar festgestellt. Im letzteren Falle handelt es sich übrigens um das Höchstalter, das auf Grund der bisherigen Beringungsergebnisse von unseren Störchen bekannt geworden ist. 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 Lit Auch bei den Reihern müssen wir hauptsächlich die auf das Alter bezüglichen neueren Daten hervorheben. Über die Zugsverhältnisse dieser Vögel ist wesentlich Neues nicht bekannt geworden. Ich könnte gerade nur erwähnen, dass hinsichtlich der Reiherarten das lehrreichste Material bisher in Ungarn gesammelt wurde. Von den zur Zucht bezw. Blutauffrischung aus anderen Gegenden importierten und freigelassenen Fasanen und Rebhühnern wurden nach 4 Jahren einige im neuen Siedlungsgebiet angetroffen, während in fremden Gebieten keine festzustellen waren. Es ist also auf Grund dieses Ergebnisses der Einbürgerungs- und Züchtungsversuch unbedingt zu empfehlen. Die Wachtelberingungen schlossen mit einem nennenswerten Erfolg ab. Auch diese Vogelart zieht grösstenteils nach Südwesten, was auch die Ergebnisse der italienischen Beringungsstationen beweisen. Die Wachteln, welche man dort auf dem Durchzug beringte, wurden fast ausnahmslos in Ungarn als Brutvögel ermittelt. Die grosse Masse unserer Wachteln zieht also nach Italien. In Ermangelung materieller Mittel mussten wir leider unsere hierauf bezüglichen Versuche einstellen. Über das Winterquartier der Ringeltaube erhielten wir jetzt die erste Nachricht. Auch dieser Vogel scheint ein Südwestwanderer zu sein, im Gegensatz zur Turteltaube, die nach den älteren und neuesten Daten in Griechenland überwintert. Die Zugsverhältnisse der Wildtauben bedürfen noch weiterer Klärung, weshalb wir unseren Mitarbeitern die intensivere Beringung dieser Vögel besonders empfehlen. Über die Zugs- und ökologischen Verhältnisse der Raubvögel erhielten wir noch nie so zahlreiche Daten, wie im Rahmen des jetzigen Berichtes. Die Wiesen- weihe verlässt ziemlich früh ihren Geburtsort und zerstreut sich dann, in grösserer oder kleinerer Entfernung, nach allen Richtungen der Windrose. Nach dem einzigen bisherigen Zugsdatum scheint sie ihren Weg in der Richtung auf Italien zu nehmen. Der Hühnerhabicht bleibt nach Verlassen des Horstes meistens in der Umgebung des elterlichen Nistplatzes, wo er noch Mitte November anzutreffen ist — wahrschein- lich zieht er nicht fort. Eine Rohrweihe kehrte nach 2 Jahren in den Brutrayon der Eltern zurück, aller Wahrscheinlichkeit nach, um zu nisten. Diese Erscheinung wird auch durch die älteren Beringungen bestätigt. Der Sperber verbleibt in seinem alten Brutgebiet, was ein Exemplar beweist, welches nach 5 Jahren am Beringungsort erbeutet wurde. Dasselbe gilt für den Turmfalken : ein als Nestling beringtes Exemplar wurde nach 10 Jahren als überwinternder Vogel in unmittel- barer Nachbarschaft des Beringungsortes angetroffen. Der Mäuse- bussard kehrt ebenfalls in die nähere, manchmal aber auch in die weitere Umgebung seines Abstammungsortes zurück. Über seinen Zug ist noch 112 JAKOB SCHENK [Aquila nichts bekannt. Vom Rotfussfalken erhielten wir jetzt die erste Nach- richt aus dem Durchzugsgebiet : ein Exemplar wurde schon Anfang September auf der Insel Salamis erbeutet, sodass also diese Art zu der Südostgruppe zu gehören scheint, was auch der Tatsache antsprechen würde, dass sie in Südafrika überwintert. Diesen im Alföld an manchen Orten massenhaft brütenden Vogel empfehlen wir ganz besonders der Auf- merksamkeit unserer Mitarbeiter ! Über die Eulen erhielten wir diesmal bloss eine einzige Nach- richt. Ein Waldkauz wurde nach 2 Jahren Anfang März am Ort seiner Abstammung erbeutet. Diese Eule scheint also Standvogel zu sein. Der Wendehals kehrt, wie auch bisher schon bekannt, in seine Heimat zurück. Als besonders interessante Tatsache erwähne ich, dass ein auf der Margareteninsel ausgebrütetes Exemplar nach zwei Jahren im Parke des Institutes in einer künstlichen Nisthöhle brütete. Über die Zugsverhältnisse dieses Vogels stehen uns sehr interessante Daten zur Verfügung. Ein Exemplar wurde schon am 15. August auf der kleinen Insel Pantelleria — zwischen der afrikanischen Küste und Sizilien — erbeutet. Zwei weitere Wendehälse wurden in Italien ange- troffen und zwar ebenfalls ziemlich früh, um den 10. September. Der Wendehals gehört also auch zu den Südwestwanderern. Demgegen- über stammt unsere erste Angabe über die Blauracke aus Griechenland. Dieser sehr interessante Fall wird noch besonders wertvoll durch den Umstand, dass es sich um ein 5 jähriges Exemplar handelt. Diese Art gehört also voraussichtlich zu der südöstlichen Gruppe. Möglichst um- fangreiche Beringungen wären sehr erwünscht. Dasselbe kann auch von dem Wiedehopf gesagt werden. Nach den bisherigen Daten zieht er grössentteils nach Südosten, was auch das heuer aus Griechenland zurückgemeldete Exemplar beweist. Allerdings wurden auch Wiede- höpfe in Italien erbeutet. | Über Rauch- und Mehlschwalbe lässt sich nichts neues sagen. Langsam beginnt der Gedanke aufzutauchen, ob wir die Schwalben- beringungen überhaupt fortsetzen sollen, im Hinblick darauf dass trotz der bisherigen grosszügigen Beringungen — zusammen mehr als 30.000 — weder Durchzugsgebiete noch Winterquartiere dieser Vögel ermittelt werden konnten ; es wiederholen sich immer wieder jene Daten, welche die Rückkehr zu dem Abstammungsort, also die Anhänglichkeit an das alte Brutgebiet beweisen. Meiner Ansicht nach ist die bisherige Erfolg- losigkeit kein Grund zum Einstellen des Versuches, sondern eher zu dessen Steigerung. Ein sehr schönes Material erhielten wir über den Seidenschwanz. Ich möchte aber vorläufig hierüber nichts berichten, um der zusam- menfassenden Arbeit des Beringers nicht vorzugreifen. 1931/34] DIE VOGELBERINGUNGEN IN DEN JAHREN 1931—32 113 Eine neue Meldung liegt über die Rückkehr des Halsband- fliegenschnäppers in das alte Brutgebiet vor. Diese Angabe ist umso bedeutungsvoller, als es sich um ein alt beringtes Exemplar handelt, welches nach 5 Jahren sein früheres Brutgebiet wieder bezog. Auch über den Schwarzstirnwürger liegen jetzt zum erstenmal Nachrichten vor. Er ist ein charakteristischer Südostwanderer, welcher schon sehr früh, Ende August, in Griechenland anzutreffen ist. Seine weitere möglichst intensive Beringung möchten wir wärmstens em- pfehlen, desgleichen die Markierung des rotrückigen Würgers, von welchem wir endlich — nach mehr als 1.000 Beringungen — die erste Fernmeldung aus Griechenland erhielten. Auch dieser Vogel gehört also wahrscheinlich zur Gruppe der Südostwanderer. Eine besonders grosse Überraschung brachte der Pirol, von welchem wir bisher 3 südwestliche Daten hatten. Die in den Jahren 1931—33 erhaltenen 4 neuen Daten stammen demgegenüber sämtlich aus Griechenland. Die Rosenstar-Daten werde ich in einem besonderen Aufsatz in diesem Bande p. 136—152 würdigen. Über den Buchfink erhielten wir jetzt die erste Fernmeldung u. zw. aus Italien, ebenso über einen bei uns auf dem Durchzug beringten Bergfink, der ebenfalls in südwestlicher Richtung im Winterquartier erbeutet wurde. Von der Besprechung unserer Kohl- meisen-Daten willich diesmal absehen. Wir finden viele Wiederholungen, trotzdem warten aber zahlreiche Fragen der Klärung, besonders in Bezug auf die Siedlungsverhältnisse der jungen Generation, Ermitt- lung der Verwandtsehaftsverhältnisse, der Ehegatten u. s. w., so dass die weiteren zielbewussten und planmässigen Beringungen noch bedeut- same Erfolge versprechen. Dasselbe gilt für alle übrigen Meisenarten. Die bisherigen Südwest-Daten der Singdrossel wurden durch zwei weitere bereichert. Bezüglich des Gartenrotschwanzes liess sich die Rückkehr in das Abstammungs- bezw. in das frühere Brutgebiet in mehreren Fällen wieder feststellen. Drei 3 jährige und ein 6 jähriges Exemplar sind die neueren Belege hiefür. Diese skizzenhafte Bekanntgabe und Würdigung der Beringungs- erfolge habe ich in erster Reihe zwecks Orientierung unserer Mitarbeiter für nötig gehalten, damit sie ihr Arbeitsprogramm unter Berücksich- tigung des Gesagten ausarbeiten können. Es folgen nun die üblichen Statistiken p. 58—68, diesmal im Hin- blick auf die 25 Jahre etwas erweitert, und zwar : Namensliste der Mit- arbeiter, Verzeichnis der beringten Arten mit Zahl und Prozentsatz der Rückmeldungen, die Anzahl der jährlich beringten Vögel von 1908—1932, die Storchvermehrungs-Statistik der Jahre 1931 u. 1932. 8 114 JAKOB SCHENK [Aquila und als Schluss das Verzeichnis der in den Jahren 1931—33 zurück- gemeldeten Ringvögel mit den entsprehenden Daten. Alle diese Sta- tistiken hat auch diesmal Oberadjunkt KoLoman Warca mit der ihm eigenen Sorgfalt zusammengestellt. Es ist meine Pflicht, dieses fest- zustellen und ihm für seine bedeutende Arbeitsleistung Anerken- nung und Dank auszusprechen. Dieselbe wohlverdiente Anerkennung und derselbe Dank sei auch unseren selbstlos tätigen treuen Mitarbeitern ausgesprochen, ohne die wir zweifellos bedeutend geringere Erfolge aufzuweisen hätten. Ich bitte sie, die Bestrebungen des Institutes auch in Hinkunft mit derselben Hingabe und Begeisterung wie bisher zu unterstützen. Ferner muss ich noch unseren ausländischen Freunden danken, die uns durch Rückmeldung der erbeuteten Ringvögel behilflich waren — in erster Linie den italienischen Beringungsstationen von Castel. fusano und Bologna, dann der Jagdabteilung des griechischen Ackerbauministeriums. Ohne ihre Mitwirkung wäre ein guter Teil unserer Daten verloren gegangen. Und nun nehme ich Abschied! Die Abfassung des nächsten Berichtes kann ich leider mit Rücksicht auf zahlreiche andere Arbeiten, die ihres Abschlusses harren, nicht mehr übernehmen und betraue damit meinen bisherigen verdienten Mitarbeiter KoLoman WaRrca. Seine bisherige erfolgreiche Beteiligung an den Beringungsarbeiten des Institutes bietet die sichere Gewähr dafür, dass dieses Erbe in gute Hände gelangt. A vonulö madarak tavaszi erkezese Lübeckben. Irta: Hagen WERNER. Az alabbiakban közreadom sok even at gyüjtôtt adataimat a vonulö madarak tavaszi érkezéséről Lübeck városában. Legnagyobb részük saját megfigyelésem, de más megbízható megfigyelők adatait is fölhasználtam, így különösen ScHomBuRG tanárnak 1919—1926 között gyűjtött adatait. Utóbbiak különösen azért becsesek, mert akkoriban én voltam az egyetlen megfigyelő s így nem volt alkalmam arra, hogy adataimat megfelelően ellenőrizzem. Az alábbi vonulási adatok tehát igen nagyfokú megbízható- ságra tarthatnak számot és ezáltal Lübeck városát a Keleti Tenger nyugati partján lefolyó madárvonulás kutatásának sarokpontjává teszik, más- részt pedig arra is alkalmasak, hogy a madárvonulási adatok alkalmazásá- nak módszereit vizsgálhassuk ezeken a megfigyelési sorozatokon, Az alább következő jegyzékben a hónapok nevét római számmal, a megfigyelés napját arabs számmal jelöljük. A megfigyelés évét mindig teljesen kiírjuk, nehogy tévedésekre legyen alkalom. Da llett 1931/34] FRÜHLINGS-ANKUNFTSTERMINE DER ZUGVÜGEL IN LÜBECK 115 Frühlings-Ankunftstermine der Zugvögel in Lübeck. Von: WERNER HAGEN. Nachstehend übergebe ich der Offentlichkeit meine seit vielen Jahren gesammelten Frühlings-Ankunftstermine der Zugvogel in Lübeck, Der grösste Teil derselben stammt von mir selbest, doch erhielt ich von anderen glaubwürdigen Vogelkennern, die in anderen Teilen Lübecks wohnen, vielfach Unterstützung. Hervorgehoben seien unter diesen die Beobachtungen von Prof. D. ScHompure aus den Jahren 1919—26, zu welcher Zeit ich fast ganz allein beobachtete und daher wenig Vergleichs- möglichkeit hatte. Dieses vielfach kontrollierte Zugsdaten-Material besitzt daher wohl einen hohen Grad von Zuverlässigkeit und ist als solches geeignet, einerseits als Angelpunkt des Vogelzuges an der Nord- westküste der Ostsee zu dienen, anderseits ein Untersuchungs-Material für die Verwendbarkeit der Zugsdaten zu ergeben. Zu den nachfolgenden Zugsdaten sei bemerkt, dass der Beobach- tungstag in arabischen, der Monat in römischen Lettern gegeben wird. Das Beobachtungsjahr wird immer voll ausgeschrieben, um Irrtümer zu vermeiden. Nomenklatur die in der Aquila gebräuchliche. Podiceps cristatus L. III 29 1925, III 20 1926, III 10 1927, III 25 1928, III 30 1929, III 13 1930. Sterna hirundo L. IV 30 1903, IV 20 1904, IV 27 1905, IV 26 1906, V 4 1907, IV 30 1908, IV 27 1909, IV 27 1910, IV 25 1911, IV 26 1912, IV 28 1914, V 3 1916, IV 28 1918, V 4 1919, IV 18 1920, IV 29 1921, IV 27 1922, IV 27 1923, IV 25 1924, IV 22 1925, IV 26 1927, IV 24 1928, VI 1929, IV 26 1930, IV 26 1931, V 5 1932, IV. 25. 1933. Sterna macrura Naum. V 3 1908, V 4 1921. Hydrochelidon nigra L. V 7 1907, V 6 1908, V 15 1911, V 10 1912, V 14 1919. Charadrius hiaticula L. III 25 1906, III 3 1912, III 18 1916, III 25 1923. Charadrius alexandrinus L. III 8 1910, III 26 1911. Vanellus capella ScHArrr. III 5 1870, II 18 1875, III 25 1878, II 19 1880, III 9 1888. II 24 1897, II 21 1900, III 15 1901, III 24 1902, III 15 1903, III 29 1905, III 6 1906, III 4 1907, II 19 1908, III 13 1909, III 6 1910, II 18 1911, II 18 1912, III 15 1916, III 1 1917, III 17 1918, II 29 1920, II 27 1921, II 25 1922, II 8 1923, III 5 1924, III 1 1925, II 16 1926. IT 20 1927, INI 251928, ITR 10:1929) IIE’ 3 1930; LIT 3 1931, III 5 1932, PPT 1933; Actitis hypoleucos L. IV 12 1910, III 25 1916. 116 WERNER HAGEN [Aquila Totanus calidris L. IV 4 1909, III 27 1910, III 19 1911. III 31 1912, III 18 1916-1123 1921, TH 291926 21173071928: Numenius arquatus L. IV 20 1927, III 26 1928, TV 25 1929, III 18 1930, IV 13 1931. Gallinago gallinaria O. F. Münv. III 16 1921, III 7 1927, II 24 1929, III 12 1930, IV 4 1932, III 12 1933. Scolopax rusticola L. III 17 1900, III 19 1901, III 16 1902, III 16 1903, II 25 1904, III 17 1905, III 3 1906, III 21 1907, III 22 1908, III 29 1909, III 5 1910, III 6 1911, III 7 1912, III 14 1913. III 26 1916, IV 1 1918, III 20 1922, III 18 1923, III 7 1927, III 27 1930, III 8 1931, TIT:-25 1933: Crex pratensis Brecust. V 13 1909. Rallus aquaticus L. III 20 1913. Grus communis BEcasr. III 20 1916, III 27 1923, III 7 1928, III 20 1931» ELE 26) 193200241933: Ciconia alba BrcHsr. IV 4 1888, IV 3 1897, III 25 1900, IV 3 1901, III 28 1902, IV 6 1903, IV 9 1905, IV 1 1906, III 30 1907, III 25 1908, IV 5 1909, III 30 1910, IV 5 1911, IV 7 1912, III 20 1914, III 25 1915, III 25 1916, III 29 1917, IV 6 1918, IV 6 1919, IV 28 1920, III 23 1921, IV 3 1922, III 29 1923, IV 2 1924, II 22 1925, IV 5 1926, III 28 1927, IV 8 1928, IV 10 1929, III 19 1930, IV 6 1931, III 25 1932, III 15 1933. Ardea cinerea L. III 13 1899, III 10 1911, III 3 1912, III 18 1916, IV 5 1917, III 27 1918, III 14 1921, IV 10 1923 ITT 27.1926, TIT 141827; Columba palumbus L. III 31 1918, III 12 1919, III 25 1921, III 5 1923, LID 17 1923; IV 2 1925; 11 231926} KI 27 127 III 2 USER E33 1933. Columba oenas L. IV 2 1916, III 27 1918, III 23 1921, III 14 1926, ITI 5 1927. Coturnix communis Bonn. V 10 1908, V 10 1909. Circus aeruginosus L. Ill 4 1928. Cerchneis tinnunculus L. III 12 1918, III 12 1919, II 17 1920, III 19 1922, III 19 1923, III 18 1924, III 1 1925, III 4 1928, III 23 1929, III 2 1930, III 13 1933. Cuculus canorus L. V 3 1897, V 4 1900, V 12 1901, V 6 1903, V 1 1904, V 4 1905, V 1 1906, V 4 1907, V 9 1908, V 8 1909, V 7 1910, IV 24 1911, V 5 1912, V 3 1914, V 6 1916, V 5 1917, IV 25 1918, V 11 1919, IV 21 1920, V 4 1921, V 3 1922, V 1 1923, IV 27 1924, V 9 1925, IV 30 1926, V 4 1927, (IV 281928.) IV 30.1929) V1411980; VIS 493 PR 1932, V 6 1933. Jynx torquilla L. IV 8 1909, IV 26 1923, V 10 1931. Caprimulqus europaeus L. V 20 1918. Cypselus apus L. V 7 1897, V 4 1898, V 5 1903, V 8 1904, V 6 1905, 1931/34] FRÜHLINGS-ANKUNFTSTERMINE DER ZUGVÜGEL IN LÜBECK 117 V 1 1906, V 5 1907, V 1 1908, IV 26 1909, V 7 1910, V 5 1911, V 1 1912, IV 30 1914, IV 27 1916, V 5 1917, V 6 1918, V 8 1919, IV 30 1920, IV 29 19219161922, V9241923, TV 2401924, V 6:1925,:V 21926; V'2 1927, V 4 1928, V 4 1929, V 12 1930, IV 28 1931, IV 28 1932, IV 28 1933. Hirundo rustica L. IV 14 1888, IV 27 1903, IV 13 1904, IV 17 1905, IV 14 1906, IV 20 1907, IV 27 1908, IV 18 1909, IV 14 1910, IV 19 1911, IV 20 1912, IV 15 1913, IV 5 1914, IV 19 1916, IV 30 1917, IV 15 1918, IV 15 1919, IV 9 1920, IV 27 1921, IV 15 1922, IV 12-1923, TV 13 1924, IV 16 1925, IV 4 1926, IV 13 1927, IV 9 1928, IV 15 1929, IV 18 1930, AV IE 1931, TV 1151932, LV. 1 1933. Delichon urbica L. V 5 1905, IV 20 1906, IV 16 1909, IV 19 1912, Ve 911919, IV 211920, IV 22 1922, IV 281923, IV 24 1924, V 10 1925, Wiis! 19275 TV 129) 1928.) Vit: 1929,18 119307 V:1-19312 V2 1932, IV 21 1933. Clivicola riparia L. IV 30 1905, V 5 1907, IV 25 1909, V 2 1910, IN 1920; TV 23: 1922;1V 12011923; 7104925, IV 21 1927; IV 27.1928, Wea 1929 (TV 24019304 9.221931, VAE 1982) IV 2271933: Muscicapa grisola L. V 4 1901, V 4 1902, V 8 1903, V 4 1904, V 7 1905, V 20 1906, V 10 1908, V 12 1909, V 8 1912, V 2 1914, V 6 1916, V 11 1917, V 8 1918, V 9 1919, V 3 1920, V 9 1921, V 14 1922, V 5 1923, V 7 1924, V 10 1925, V 11 1926, V 1 1927, V 4 1928, V 7 1929, V 9 1930, V 10 1931, V 9 1932, V 4 1933. Muscicapa atricapilla L. V 1 1901, IV 29 1903, IV 23 1904, IV 29 1905, IV 22 1906, V 6 1907, V 5 1908, IV 26 1909, V 13 1910, IV 26 1911, IV AMI Ve LOIS EV 24010914! DV 25-1916) V 541917, TV 29 1918, IV 26 1919, IV 18 1920, IV 29 1921, IV 25 1922, IV 22 1923, IV 26 1924, IV 26 1925, IV. 18 1926, IV 23 1927, IV 12 1928, IV 36 1929, IV 24 1930, 2902721931, PV 211932, “IV! 19: 1933! Acanthis cannabina L. III 21 1902, III 1 1903, III 12 1904, II 26 1905, III 7 1906, III 26 1907, II 17 1909, III 12 1919, II 25 1923, 112231924} vIIT 14. 1932: TE, 191933. Lanius collurio L. V 4 1907, V 13 1909, V 15 1912, V 24 1927, V 28 1928, V 16 1929, V 14 1930, V 18 1931, V 16 1932. Oriolus galbula L. V 15 1896, V 2 1898, V 10 1906, V 9 1907, V 3 1909, V 5 1910, V 15 1911, V 6 1923, V 10 1925, V 1 1926, V 8 1927; M 131932. Sturnus vulgaris L. IT 15 1897, II 16 1900, II 7 1901, II 11 1902, I 30 1903, II 16 1904, II 8 1905, II 10 1906, II 11 1907, II 8 1908, II 8 1909, II 16 1910, II 28 1911, IT 11 1912, IT 8 1913, IT 1 1914, II 17 1915, JOKES 1916; INISE1917,.11<15:-19185/ TE 16 1919, TE 161920) IT 13 1921, II 25 1922, II 3 1923, II 18 1924, IT 8 1925, II 5 1926, II 24 1927, II 15 1928, III 8 1929, II 20 1930, II 13 1931, III 16 1932, II 11 1933. 118 WERNER HAGEN [Aquila (III 1 1870, II 17 1875, III 20 1878[?], II 14 1880, III 8 1888) nach einer lübeckischen Zeitung! Egy lübecki hirlap utan!) Emberiza schoeniclus L. III 11 1904, IV 3 1909, III 13 1910, III 10 1911, III 20 1912, III 18 1916, III 21 1920, III 13 1921, ÍV 15 1922, III 25 1923, III 24 1926, III 16 1927, III 19 1928, IV 4 1929, III 7 1930, III 29 1932, III 17 1933. Emberiza calandra L. II 5 1932. Emberiza hortulana L. III 26 1932. Serinus canarius hortulanus Koch. IV 25 1916, IV 6 1918, IV 28 1919, III 25 1920, III 20 1921, IV 25 1922, IV 6 1923, IV 2 1924, III 25 1925, III 22 1926, III 28 1927, III 20 1928, IV 28 1929, IV 12 1930, IV 27.4931; IV 761933 IV 1041933: Anthus trivialis L. IV 26 1908, IV 23 1910, IV 21 1912, IV 18 1914, IV 17 1916, V 5 1918, IV 18 1919, IV 16 1920, V 8 1921, IV 15 1922, IV 29 1923, IV 26 1924, V 4 1925, IV 19 1926, IV 21 1927, IV 16 1928, V 1 1929, III 23 1930, IV 24 1931, IV 22 1932, IV 20 1933. Anthus pratensis L. III 13 1910, IV 3 1912, III 7 1920, III 17 1921, III 5 1922, III 21 1923, III 22 1924, III 11 1926, III 6 1927, III 4 1928, III: 26, 1929,; ILL: 721930, TL. 22 4981,- LIT 171932; TEL (19333 Motacilla alba L. III 31 1897, III 13 1899, III 18 1900, III 22 1902, III 6 1903, III 13 1904, IV 4 1905, III 18 1906, III 24 1907, III 21 1908, III 19 1909, III 13 1910, III 16 1911, III 3 1912, III 8 1913, III 19 1914, III 19 1916, IV 5 1917, III 25 1918, III 6 1920,. III 13 1921, III 1 1922, III 14 1923, III 8 1924, IV 1 1925, III 27 1926, III 6 1927, III 4 1928, TET, 161929, TIE 9 1930, EL 21 1931, 147. 1932,11 3 11958 Motacilla flava L. V 7 1902, V 3 1903, IV 16 1904, IV 25 1905, V 2 1906, IV 19 1908, IV 29 1909, IV 27 1910, IV 19 1911, III 24 1912, IV 19 1919, V 8 1921, IV 26 1923, IV 24 1924, IV 21 1927, IV 22 1928, IV 28 1929, IV 23 1930, IV 26 1931, IV 24 1932, IV 22 1933. Alauda arvensis L. II 16 1906, II 24 1907, II 19 1908, III 14 1909, II 5 1910, IT 17 1911, IL 11 1912, IT 7 1913, II 3 1915, I 23 1916, I 20 1918, I 16 1920, 130 1921, II 19 1922, I 9 1923, II 1 1925, II 5 1926, 1 12 1927, 1 16 1928, III 13 1929, L 1671930, /L:3 1931, 7 5.1932, 2 193522 Lullula arborea L. III 16 1897, III 18 1906, III 17 1907, III 21 1909, III 8 1910, IT 24 1911, III 3 1912, III 16 1914, III 9 1919, III 7 1920, III 6 1921, II 26 1922, III 13 1923, III 23 1924, III 1 1925, II 23 1926, III 4 1927, III 4 1928, III 9 1930, III 22 1931, III 21 1932, III 10 1933. Accentor modularis L. III 10 1918, III 8 1919, III 7 1920, III 16 1921, III 11 1922, III 20 1923, III 19 1925, III 30 1926, III 11 1927, III 21 1928, III 12 1929, III 5 1930, III 16 1931, III 29 1932, III 9 1933. Sylvia communis Latu. V 6 1906, V 3 1908, V 9 1909, IV 24 1910, 1931/34] FRÜHLINGS-ANKUNFTSTERMINE DER ZUGVÖGEL IN LÜBECK 119 IV 23 1911, IV 28 1912, V 3 1916, V 9 1918, V 13 1919, V 1 1920, V 11 1924, V 10 1925, V 4 1927, IV 29 1928, V 6 1929, IV 25 1930, V 3 1931, V1 .1932, -V. 6 1933. Sylvia curruca L. V 1 1909, IV 23 1910, IV 23 1911, IV 25 1912, IV 24 1913, IV 15 1914, IV 17 1916, IV 19 1918, IV 18 1919, IV 12 1920, IV 13 1921, IV 16 1922, IV 28 1923, IV 25 1924, IV 19 1925, IV 17 1926, IV 24 1927, IV 24 1928, V 2 1929, IV 22 1930, IV 26 1931, IV 20 1932, BV) 25-1933. Sylvia borin Bon». V 1 1920, V 7 1923, V 11 1924, V 10 1925, V 6 1927, V 6 1928, V 15 1929, V 14 1930, V 3 1931, V:8 1932, V 6 1933. Sylvia atricapilla L. IV 29 1897, IV 20 1902, IV 29 1903, IV 22 1904, IV 30 1905, IV 26 1906, V 3 1907, IV 27 1908, IV 26 1909, IV 23 1910, IV 25 1911, IV 20 1912, IV 24 1913, IV 14 1914, IV 17 1916, V 5 1917, IV 19 1918, IV 28 1919, IV 13 1920, IV 12 1921, IV 17 1922, IV 13 1923, IV 27 1924, IV 26 1925, IV 10 1926, IV 28 1927, IV 16 1928, V 1 1929; IV: 13:1930, IV 27 1931, IV. 22: 1932, IV 19 1933. Acrocephalus arundinaceus L. V 6 1903, V 12 1904, V 7 1905, IV 29 1906, V 16 1909, V 21 1910, V 19 1911, V 6 1912, V 10 1914, V 7 1928, V 11 1932. Acrocephalus streperus Viren. V 11 1909, V 8 1910, IV 19 1911, Waid 11919. Acrocephalus schoenobaenus L. IV 26 1928, IV 23 1930, IV 26 1931, PV30 1933. Acrocephalus palustris Brecusr. V 12 1909, V 15 1910, V 1 1917, V 7 1920, V 9 1921, V 23 1930, V 19 1932. Locustella naevia Bonn. V 9 1921, V 5 1932. Hippolais icterina Vicini. V 15 1903, V 17 1905, V 11 1906, V 13 1907, V 14 1908, V 16 1909, V 15 1910, V 15 1912, V 8 1914, V 6 1916, V 10 1917, V 7 1918, V 13 1919, V 9 1920, V 11 1921, V 15 1922, V 6 1923, V 9 1924, V 7 1925, V 9 1926, V 8 1927, V 16 1928, V 8 1929, V 10 1930/0V Wi 103% V712 1932: 0V 6 11933; Phylloscopus sibilator Becust. IV 29 1903, IV 23 1904, IV 29 1906, IV 25 1909, V 1 1910, IV 27 1913, IV 18 1914, IV 22 1916, V 5 1917, IV 29 1918, IV 26 1919, IV 13 1920, IV 28 1921, IV 27 1923, IV 27 1924, IV 24 1925, IV 18 1926, IV 24 1927, IV 15 1928, V 6 1929, IV 22 1930, IVo 26 11931, EV 24 (1932) TV 25 1933. Phylloscopus trochilus L. IV 27 1900, IV 28 1903, IV 14 1904, IV 22 1905, IV 15 1906, IV 29 1907, IV 25 1908, IV 15 1909, IV 18 1910, IV 2 1911, IV 21 1912, IV 24 1913, IV 12 1914, IV 19 1916, IV 14 1918, IV 14 1919, IV 10 1920, IV 15 1921, IV 15 1922, IV 19 1923, IV 15 1924, IV 13 1925, IV 7 1926, IV 22 1927, IV 11 1928, IV 28 1929, IV 11 1930, IV 25 1931, IV 14 1932, IV 16 1933. 120 WERNER HAGEN [Aquila Phylloscopus collybita Viet. III 31 1903, IV 14 1904, IV 19 1905, IV 7 1906, IV 3 1907, IV 5 1908, IV 4 1909, ITI 30 1910, IV 7 1911, III 31 1912, III 31 1914, IV 1 1916, IV 9 1918, III 31 1919 (egy maganos meleg deli széllel mar III 13-án!) (einer einzelner mit warmen S-Windschon III 13!) III 25 1920, III 21 1921, IV 11 1922, III 25 1923, IV 12 1924, IV 2 1925, III 27 1926, III 26 1927, III 24 1928, IV 21 1929, III 30 1930, IV 6 1931; IV 4 1932). III 26 1933. Regulus ignicapillus Temm. IV 5 1920, IV 3 1921, IV 15 1922, III 25 1923, IV 9 1924, IV 7 1925, IV 1 1926, III 29 1927, IV 15 1928, IV 13 1929, IV 8 1930, IV 17 1931, IV 4 1932, III 19 1933. Turdus musicus L. III 17 1897, II 24 1901, III 21 1902, III 8 1903, III 20 1904, III 15 1905, III 18 1906, III 20 1907, III 17 1908, III 21 1909, III 5 1910, III 31 1911, III 8 1912, III 10 1913, III 5 1914, III 19 1916, III 18 1918, III 10 1919, III 1 1920, III 10 1921, II 22 1922, III 2 1923, III 23 1924, III 1 1925, II 28 1926, II 27 1927, III 5 1928, IV 3 1929, (einer, egy III 17 1929), III 9 1930, III 23 1931, III 29 1932, III 4 1933. Turdus iliacus L. III 23 1920, III 9 1927, III 24 1928, III 25 1929, FIT: 16 "ESZO IM 26%1931,* TDI 2941932, TOs 19332 Turdus viscivorus L. III 12 1919, III 13 1921, III 5 1922, II 27 1927, III 8 1933. Saxicola oenanthe L. IV 27 1903, IV 4 1907, IV 23 1909, IV 11 1911, IV 7 1912, IV 25 1919, IV 15 1922, IV 19 1923, IV 13 1924, IV 5 1927, DV 10.1928::!1V-277°1930. IV SSL EM 421932 Pratincola rubetra L. V 4 1902, V 10 1905, V 5 1908, V 2 1909, V 1 1910, IV 28 1912, IV 28 1914, IV 30 1916, IV 28 1919, IV 21 1920, V 6 1921, V 7 1922, V 8 1923, IV 25 1924, V 10 1925, IV 28 1926, V 5 1927, IV 22 1928, V 7 1929, IV 21 1930, IV 26 1931, IV 23 1932, IV 25 1933. Erithacus titys L. IV 7 1901, IV 4 1902, III 20 1903, III 31 1904, III 28 1905, IV 3 1906, III 25 1907, IV 2 1908, IV 4 1909, IV 5 1910, III 30 1911, IV 4 1912, III 22 1913, III 31 1914, III 31 1916, IV 6 1917, IV 1 1918, IV 1 1919, III 12 1920, ITI 19 1921, III 6 1922, III 22 1923, III 24 1924, IV 4 1925, III 29 1926, III 20 1927, III 24 1928, III 17 1929, III 28. 1930) TIT 22719312 IV 221 193227 IT 71024932. 3 Erithacus phoenicurus L. IV 20 1903, IV 5 1904, IV 20 1905, IV 21 1906, IV 16 1908, IV 15 1909, IV 18 1910, IV 19 1911, IV 15 1912, III 31 1913, IV 12 1914, IV 24 1916, IV 26 1917, IV 19 1918, IV 11 1919, IV 6 1920, IV 17 1921, IV 15 1922, IV 10 1923, IV 20 1924, TV 17 1925, IV 13 1926, IV 25 1927, IV 11 1998, IV 17 1929, IV 11 1930, IV 16 1931, IV 22 1932, IV 10 1933. Erithacus rubecula L. III 17 1897, III 21 1903, III 23 1904, III 15 1905, III 31 1906, III 25 1907, III 16 1908, III 21 1909, III 8 1912, III 1 1920, III 10 1922, ILL 18 1923. MII 271924 HI 11925 Tram 1931/34 FRÜHLINGS-ANKUNFTSTERMINE DER ZUGVÖGEL IN LÜBECK 121 III 11 1927, III 16 1928, III 14 1929, III 11 1930, III 20 1931, III 29 1932, III 6 1933: Erithacus svecica cyanecula MEYER et Worr. III 26 1903, III 30 1904, IV 10 1910, IV 2 1911, IV 3 1912, IV 4 1920, IV 30 1921, III 30 1923. Erithacus luscinia L. IV 26 1887, IV 29 1888, IV 23 1891, V 1 1896, IV 29 1897, IV 30 1898, IV 30 1899, IV 27 1900, V 3 1901, IV 30 1903, IV 23 1904, IV 30 1905, V 6 1906, V 7 1907, V 1 1908, IV 21 1909, IV 20 1910, IV 24 1911, IV 28 1912, IV 25 1913, V 1 1914, V 3 1916, V 5 1917, V 3 1918, IV 23 1919, IV 18 1920, V 2 1921, IV 28 1922, IV 25 1923, IV 25 1924, IV 25 1925, IV 21 1926, IV 30 1927, IV 26 1928, V 4 1929, V 41930, V 2 1931, V 5 1932, IV 29 1933. A pasztormadar 1932 és 1933 évi fészkelési invazidja Magyarorszägon. Irta: SCHENK JAKAB. Az 1925 évi nagy invázió után a päsztormadär több éven at csak egészen szórványosan jelent meg Magyarországon. Az 1926 évi meg- jelenés adatait az Aguila 1927/28 évi kötetének 113 és 114 lapjain közöltem. Akkoriban mindössze nyolc helyen mutatkozott. A. következő három év mindegyikében csak egyetlen helyről jeleztek pásztormadarat és pedig: 1927-ben május 30-dikán Hracymrecuy Dezső észlelt 5 darabot a Győr közelében levő Likócs pusztán, 1928-ban DR. SCHÖBRR EMIL 2 példány elejtését jelentette junius végéről Szatmárnémetiről és 1929-ben Dr. VasvArı MikLòs figyelt meg egy magányos példányt május 28-dikán Szegeden. 1930-ban és 1931-ben sehonnan se jelentettek pásztormadarat. 1932-ben ismét jelentkezett és fészkelt is, azonban a megjelent madarak számát tekintve ez az invázió a legkisebbek közé tartozik, amennyiben a fészkelő párok száma csak kb. 300 volt s a fészkelő helyeken kívül mindössze 4 helyen észlelték. A megjelenési adatok a következők. Az elsőket jelezte EcsEpi Csapó FERENC junius 1-jén a pestmegyei Állam pusz tá-ról. Junius 5-dikén DR. Nacy JEvő a Hortobagy-on észlelte őket s ennek a megfigyelésnek a nyomán a sajtó útján fölhívta a nagyközön- ség figyelmét a pásztormadarakra. A M. Kir. Madártani Intézet ugyan- csak fölhívást tett közzé a pásztormadarak megfigyelésére és az adatok bejelentésére s ezt a fölhívást a rádió is leadta. Ha tehát nagyobb invázió lett volna, azt a közönség biztosan jelezte volna tömegesebb adat- beküldéssel. 122 SCHENK JAKAB [Aquila Junius 13-dikäröl Baroc Imre jelentette, hogy a szolnokmegyei Kötelek közelében nagyobb mennyiségben látható s hogy itt valö- szinüleg fészkel is. Tekintettel arra, hogy itt junius 24-dikén már fiókák voltak, a megjelenést junius első napjaira lehet tenni. Az itteni telep madarait a szembenlevö Tiszaparton is látták. SAnpor Läszrö szerint junius eleje óta 10—16-os csapatokban mutatkozott Fegyvernek határában. Ugyancsak junius elején jelentkezett Puszta Ecseg-en BERNTHRÁTH Istvan szerint. Itt is fészkeltek. : Valószínűleg ugyanebben az idötäjban érkeztek a Puszta Taskony-ifeszkelötelepre, ahonnan pAstya1 HoLrtzer Löränr jelentette 6ket junius vegeröl. Ezenkivül mar csak néhäny adat van réluk. Kb. junius 12-diken Dr. LázáR Erxò látott néhányat Budapest-en s ugyancsak innen jelentett egy darabot julius 3-dikan SzILÁGYI FEKETE Zsiamoxp, végül Grész Mixnos értesítése szerint julius 20-dikán láttak 2 példányt Kisvejke tolnamegyei községben. A gyérszámú megjelenési adat fölsorolása után rátérhetek a fész- kelési területek ismertetésére és az ott szerzett ujabb megfigyelések közlésére. A legnépesebb telep volt Kőtelek szolnokmegyei község határá- ban. A helység Szolnoktól északkeletre fekszik a Tisza mellett. Földrajzi koordinátái: 47° 20, 20° 25’. Junius 24-dikén kerestem föl atelepet. A Kőtelek-től N ag y- körü felé vezető Tiszagát mentén az árterületen lévő füzesben kb. 3 kilo- méter hosszúságban települtek meg a pásztormadarak. Ez a települési mód teljesen új volt. Az eddigi magyarországi pásztormadarak sokféle fészke- lési módjában még nem volt rá eset, hogy faodvakban költöttek volna. De ettől eltekintve is, nagyon idegenszerűen hatott a pásztormadár fészkelési tanyák ismerősére, hogy ily nagy területen és ennyire gyéren helyezkedjenek el. A pásztormadár fészkelőtanyák legfőbb jellemzője a tömeges együttlét. Mindez hiányzott a kőteleki fészkelőhelyen. A vízben álló ártéri fűzfák egyik-másikában ugyan két, esetleg három fészek is volt, de akadt igen sok, amelyben nem volt fészek. A település tehát nagyon gyér volt s ezért igen szokatlanul hatott az a nagy csend, amely teljes ellentétben volt a pásztormadártanyákon szerzett korábbi tapasz- talatokkal. Hiányoztak a csoportosulások és a kotló madarak is szokat- lanul óvatosak voltak ; egyetlen egyet sem tudtam megfogni és meg- gyűrűzni. Rögtön megérezték, amikor a famászó gyerek fölkapaszkodott a fészekfára. Ezért közelről alig láttam néhányat, de ezek is a fa sűrű ágai és gallyai között ugy elsurrantak, hogy lehetetlen volt annak a megálla- pítása, van-e közöttük gyűrűs, vagy sem. Pedig jövetelemnek éppen az volt az egyik legfőbb célja, hogy viszontlássak egyet az 1925-ben 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 EVI FESZKELESI INVAZIOJA MAGYARORSZAGON 123 Magyarországon gyürüzött 2726 pasztormadarunk közül, vagy esetleg egyet a 3000 közül, melyeket SZEREBRENNIKOV gyürüzött meg 1929-ben es 1930-ban Turkesztanban a Csatkal hegység délnyugati lejtőin levő nagy telepen Dahan Bulak közelében. A pásztormadarak igénytelensége a fészkelőhely tekintetében ezuttal is kifejezésre jutott. A fészkek majdnem kizárólag alacsony, lebotozott fűzfák, ritkábban nyárfák természetes odvaiban voltak elhelyezve, olyan alacsonyan, hogy kinyujtott kézzel is lehetett elérni néhányat. A leboto- zott fűzfák tetején is akadt fészek. Ez fölfelé teljesen nyitott volt. A fészek anyaga száraz fű, gaz és hasonló anyag. A tojások száma 4 és 6 között váltakozott. A többség 5-ös volt, a 6-os azonban igen ritka. A fészekaljak jun. 24-én már majdnem mind teljesek voltak. Ezen a napon kezdődött a fiókák kelése. A fészkek alatt és azok környékén mindenütt sok tojás- héj hevert szanaszét, melyet az anyamadarak hordtak ki a fészekből. Ugy látszik, hogy a telepet közel egyazon a napon foglalta el a pásztor- madarak serege, mert minden megvizsgált fészekben úgyszólván teljesen azonosan egy-két éppen kikelt fiókát és közvetlenül kikelés előtt álló tojásokat találtunk. Az állomány megbecslése nagyon nehéz volt a telep nagy kiterjedése miatt. Legfeljebb 150—200 párra becsültem a fészkelők számát. Dr. VasvArı Mixrós, aki jul. 8—10-én látogatta meg a telepet a fiókák gyű- rüzese céljából Dr. Srrrvrarr Orró német ornithológus kíséretében. 120—150 párra becsülte akkor a fészkelő állományt.") A fiókák akkor már közvetlenül kirepülés előtt voltak. Sokan már a famászók előtt elhagy- ták a fészket belepotyogtak a fészekfák alatt elterülő vízbe, s úgy kellett őket onnan kihalászni. A nehéz terep miatt mindössze 58 darabot lehetett meggyűrűzni. Táplálkozásukról magam nem tudtam részletesebb adatokat szerezni. A bejelentő Baroc Imnr szerint a Tisza védgáton bogarásztak főleg reggelenként 10—16-os csapatokban. DR. Vasvari háromnapos meg- figyelései szerint főleg a szederfák gyümölcsével éltek, de a Tiszagát füves részén bogarásztak is. A tápláléknak ez a megváltoztatása különben ren- des folyamat : először a rovar, aztán az érő gyümölcs. 1925-ben is így volt N ov a j-on, SZEREBRENNIKOV is ezt figyelte meg Turkesztánban. *) STEINFATT Orró erről, valamint a későbben ismertetendő hortobágyi feszkelö- telepről , Rosenstarbeobachtungen in der ungarischen Tiefebene (Alföld), im Juli 1932" cimen részletes leirást adott a Beitráge zur Fortpflanzungsbiologie der Vögel cimü folyóirat 1933 évf. 80 stb. lapján. A telep kiterjedésére és fészkelő állományára vonatkozó adatai részben eltérők. A fészkelő párok számát csak 50-ben állapi- totta meg. Ezek az állomány becslések többnyire eltérők, különösen ha a becslés időpontja nem ugyanaz. Jelentőségük nem is olyan nagy, mert hiszen a jelen esetben is a fődolog magának a fészkelő telep létezésének a megállapítása, valamint az ökologiai jelenségeknek a pontos megfigyelése. Sca. J. 124 SCHENK JAKAB Aquila A Puszta Ecseg-en (földrajzi koordinátái 47° 12, 20° 55’) levő telepről Bernrritu IstvAn ärvizmentesitö gépész adott részletesebb adatokat. Ebből először is megtudjuk azt, hogy a pásztormadarak 1925-ben is fészkeltek itt. Akkoriban erről a telepről nem volt tudomásunk. A be- jelentő szerint akkor a szivattyútelep udvarán fölhalmozott kő és árvé- delmi karórakásokban fészkeltek, tehát ugyanúgy, mint a közeli Villogó gátőri lakásnál (Karcag város határa), ahol 1925-ben 600 pásztormadár- fiókát gyűrűztem. Akkoriban százával fészkeltek ezen a helyen és a gépész szerint a legnagyobb bosszúságára leszedték az érett szedergyümölcsöt az udvaron álló fáról. Azóta azonban már megbocsátotta nekik ezt a tevékenykedésüket, mert az elhullajtott szedermag a konyhakert föl- ásott földjében kikelt és jelenleg már 13 fából álló szederfa erdő van az udvarán. Akkoriban a távozásukat is megfigyelhette, ami augusztusban történt. Azt írja erről a kevéssé megfigyelt és ismert jelenségről, hogy a hajnali órákban kezdődött az elvonulás 4—6 főből álló csapatocskák- ban. A föld színéről emelkedtek föl és alig I méter magasságban vonultak tovább. A csapatok sűrű egymásutánban következtek és teljes két órán át gyönyörködött bennük, de még így sem tudta megvárni az elvonulás végét. 1932-ben jóval kevesebben és jóval később érkeztek. Körülbelül junius első felében jelentkeztek, amikor is sürgősen hozzáláttak a fészek- rakáshoz. Ezen a telepen az 1907 évi fészkelési invázió idején a H o r- tobágyon észlelt fészkelési módot választották, amennyiben az épületek ereszei alatt, nádtetők üregeiben, falmélyedésekben, azonkívül kiálló vascsövekben s az ereszek csatornáiban rakták meg fészkeiket, szóval minden olyan helyen, ahol eddig a verebek fészkeltek. Érkezésük- kor a verebeknek már fiaik voltak, de a pásztormadarak ezzel mitsem törődve birtokba vették a fészkeket, a verébfiókákat egyszerűen kido- bálták és a kész fészkeket elfoglalták. A fészkek elég könnyen hozzá- férhető helyen voltak. A fiókák száma 3—4 volt. Julius 14-dikén már egyes fiókák ki is repültek a fészkekből s mikor Warca KÁLMÁN julius 19-én meglátogatta a telepet, hogy gyűrűzéseket végezzen, akkor már csak két fészekben etettek fiókákat. A fészkelő állomány ezen a telepen körülbelül 100 párra volt becsül- hető — tehát szintén kicsiny volt a telep. Egész kis telep volt Puszta-Taskonyban (47"30 20°30’), Tiszaabádszalók község határában, a kőteleki telep közelebbi környékén. Itt mindössze 10—15 pár fészkelt, miként Kőteleken a Tisza árterületén levő odvas füzfakban. A negyedik telep a Hortobágyon volt (47"35" 21°10'), a nagy kőhid közelében, deszkarakásban. Az elsőket Dr. Nacy JExő még junius 5-dikén figyelte meg és 21-dikén állapította meg, hogy ott fészkelés céljából megtelepedtek. A telepet egyrészt hermelinek pusztították, 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 ÉVI FÉSZKELÉSI INVAZIOJA MAGYARORSZAGON 125 mäsreszt az emberek ellen is csendörökkel es fölfogadott emberekkel Griztette. Dr. Mauxs KArony julius 2—3 napjaiban látogatta meg a telepet. Akkor mar tokos fidkakat talält, amelyeket a hermelinek ällan- déan pusztítottak, úgy hogy amikor julius 12-dikén Dr. VasvArı MIKLÓS jart a telepen, körülbelül 25 elpusztult fidkat talalt ott, melyek a her- melineknek estek äldozatul. Ezeknek a gyomräban szinte kizärélagosan säskät talált. A fészkelő tanyát tömegesen lepte el egyik atkafaj, amely az emberre is rátelepedett és erős bőrviszketegséget okozott. A fiókák a jelzett napon már kirepültek és az öreg madarakkal együtt elhagyták a telepet. Mindössze 1—2 öreget és ugyanannyi fiatal madarat tudott megfigyelni. A fészkelő párok száma körülbelül 40—50 pár lehetett. Az 1932 évi invázió alkalmával a fészkelő párok számát a fent emlitett 4 telepen mindössze 300—400 párra lehet becsülni. Az invázió tehát a kisméretűek közé tartozott. A fészkelési hely tekintetében az 1932 évi inváziónál két új mozzanat merült föl: a faodvakban való fészkelés egyrészt, a verébfészkek elfog- lalása másrészt. A táplálék tekintetében újabb adatok nem kerültek felszínre. Főtáp- lálék a sáska, szöcske, esetleg egyéb rovar, majd mint alkalmi táplálék az érő gyümölcs, főleg a fiókarepítés után. Az 1933 évi fészkelési invázió teljesen egyedülálló az eddigiek között. Az egész országban, dacára a nagy nyilvánosság széleskörű tájé- koztatásának a napi sajtó és a rádió útján a fészkelő telepen kivül csak " egyetlen egy helyről jelezték őket, a Kiskunhalas területéhez tartozó Kötöny pusztärrél, ahol Berxı Anpor szerint jun. 4-én 4 darab, jun. 6-án 70—80 darab jelent meg. A fészkelési hely Karcag város területén volt a Budapest-Szent- lőrinci és Tatai Cserép- és Téglagyár telepén. A pásztormadarak itteni megtelepedéséről Szosxa Ferenc püspökladányi vasuti mérnök értesítette az intézetet junius 8-án, azzal a megjegyzéssel, hogy junius 1-én a madárvendégek még egész biztosan nem voltak ott. A jelentést kiegé- szitette TüriNGEr JözsEer gyártelepvezető, aki a telepőr JÁNosY Gyuna bemondása alapján arról adott hírt, hogy a pásztormadarak junius 5-én érkeztek a telepre. Mindjárt előljáróban megköszönöm a gyárvezető TÜRINGER JOZsEF úr részéről tapasztalt előzékenységet. Minden kérésünket teljesítette, úgy, hogy a pásztormadarak magyarországi fészkelési viszo- nyait több olyan mozzanatában is meg tudtuk figyelni, amely a korábbi fészkelési inváziók alkalmával nem sikerült tökéletesen. Nagy segít- ségünkre volt ebben a kirendelt telepör, JAnosy Gyura, aki a legnagyobb buzgósággal, lelkiismeretességgel és a vendégmadarak iránt való legna- gyobb szeretettel végezte a rábízott föladatokat. 126 SCHENK JAKAB [Aquila Megfigyelesei közül erdemesnek talälom röviden megemliteni, hogy kezdetben csak napközben jöttek a pasztormadarak a teglagyär területere. Ejszakära eltävoztak, nem maradtak ott éjjeli szälläsra, csak kés6bben, amikor mar véglegesen megtelepedtek. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban fölmerülhet az a gondolat, hogy a pásztormadarak talán azért telepedtek meg minél későbben, hogy ezáltal is csökkentsék a fészkelő telepnek a kínzó atkákkal való megfertőzést. A fészkelő telep megszállásának ezt a kezdeti mozzanatát eddig nem lehetett másutt megfigyelni. | A feszkelö hely némileg emlékeztetett az 1907 évi hortobagyi szan- dalékeri telephez. Ott annakidején valyogtéglarakasokat foglaltak el — x a CA 4 e ae de ds 9. âbra. A pasztormadar fészkelôtelepe Karcagon 1933-ban. Fig. 9. Brutkolonie des Rosenstares in Karcag im Jahre 1933. a puszta kellős közepén, távol minden forgalomtól. A jelenlegi telep azonban a rendkivül forgalmas Budapest—Debreceni fő vasúti vonal mellett terült els naponta legalább 50 vonat robogott el a telep mellett. Eleinte a vasútvonalhoz legközelebbre fészkelők még föl-föl- rebbentek, ha vonat haladt el mellettük, de később már alig hederi- tettek a vonatokra és az azokból kinézegető hangos közönségre. Ítt is ugyanazzal a velük született bizalmassággal viselkedtek, mint eddig minden egyes fészkelő telepükön. Junius 12-én látogattam meg első ízben a fészkelő telepet s ekkor a pásztormadarak már javában el voltak foglalva a fészekrakással. Már igen sok helyen készen volt a fészek s megkezdődött a tojások lerakása. A legtöbb fészek még üres, de imitt-amott van már egyes tojás, kevésben kettő, míg 3 és 4 tojást csak egy-egy fészekben tudtam fölfedezni. 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 ÉVI FHSZKELESI IN V AZIOJA MAGYARORSZÁGON 127 A fészkek a teglarakäsok réseiben, üregeiben, törmelekhalmazokban, az égető kemence és szárító pajtàk ereszaljaban voltak elhelyezve. Ame- lyik nyíláson csak be tudtak bujni, ott kihasználták a helyzetet és meg- telepedtek. A tetöcsereprakasok között levö hosszu keskeny järatokat 2—4 meter hosszaban végig telehordtäk fészekanyaggal. Ezekben 4—7 fészek is volt egymás mellett 10—30 cm. távolságban egymástól. A feszek- anyagot a közeli kaszalö szolgältatta. Mindenféle Graminea, aztàn Achillea és sok mas növeny, amely a kasza utan adja a szenät, valogatas nélkül belekerült a fészkekbe. Igen bösegesen allott rendelkezésre a fészek- anyag s így szinte szokatlanul rendes fészkeket raktak pasztormadaraink. Első látogatásom alkalmával 300—500 párra becsültem a fészkelők állományát, de második, junius 18-diki látogatásomkor azt láttam, hogy az állomány megnövekedett, mert az eladdig nem lakott helyeken is igen sokan megtelepedtek. A fiókáknak julius 11-én befejezett gyűrűzése alkalmával megejtett ismételt becslés alapján Warca Karman adjunktus kereken 1000 párra becsülte a karcagi fészkelő állományt. Ezt a becs- lést előző megfigyeléseim alapján megfelelőnek tartom. A fészkelő telep- nek idejekorán történt bejelentése és könnyű hozzáférhetősége követ- keztében módunkban volt eddigi ismereteinket a pásztormadár fész- kelési biológiájáról kiegészíteni. Még az 1907 évi hortobágyi invázió ismertetésekor nem tudtam pontosan választ adni arra a kérdésre, hogy mennyiben hűek egymáshoz a házastársak, hogy poligámiában, vagy poliandriában élnek-e? A karcagi telepen végzett megfigyelések alapján inkább az utóbbit tartom való- színűnek. A hímek száma itt feltűnően nagyobb volt, mint a nőstényeké. Mindig a hímek voltak azok, amelyek a fészekhelyet elfoglalták és annak birtokáért heves küzdelmet vívtak a rájuk támadó más hímekkel. Oly hevesek voltak ezek a harcok, hogy a madarakat meg lehetett fogni a fészeküregekben. Két ilyen veszekedő hím még a kezeim között is tovább verekedett s oly erősen volt összeakadva, hogy alig tudtam sérülés nélkül szétválasztani őket. Egy-egy nősténynek 2—4 hím is udvarolt egyszerre s megtörtént, hogy a nőstény az egyik hímmel történt párosodás után rögtön másik hím- mel is párosodott. A párzási táncot itt nem tudtam megfigyelni, tán azért, mert a hím kénytelen volt állandóan strázsálni a fészeküreget, mert amint otthagyta azt, rögtön más hím foglalta el s akkor megkezdődött a harc. A párzási ethologia egyéb mozzanataiban is lényeges eltéréseket figyeltem meg. 1907-ben a Hortobägy-on azt tapasztaltam, hogy a hím trrtyityi-trrtyityi szóval jelezte párzási hajlandóságát, melyre aztán a nőstény „eilij-eilij‘‘ szélammal válaszolt, ezzel jelezvén a pár- zásra való készséget. Ezuttal ezt a ,,cilij-cilij . . ." szólamot a hím kezdte s ezt verdeső szárnnyal, kitárt torokkal és a végsőig felborzolt bóbitával 128 SCHENK JAKAB [Aquila adta elö. Azert terjeszkedem ki reszletesebben erre a jelensegre, mert kénytelen vagyok saját megfigyeléseimet — nem korrigálni — hanem kiegészíteni s rámutatni arra, hogy az eltérő megfigyelési eredmények nem írhatók mindig a megfigyelő rovására. Igy mindig csodálkoztam azon, hogy a pásztormadár párzási ethologiáját ismertető leírások miért nem emlékeznek meg a jellegzetes párzási táncról, amelyet a Hortobágyon 1907-ben (Aguila 1907. p. 257.) sokszorosan és közvetlen közelről figyel- tem meg és írtam le, sőt képben is bemutattam. (Aguila 1907. p. 208. és Verhandl. d. VI. Int. Ornith. Kongress in Kopenhagen 1926. Berlin 1929. Taf. VI.) Már most az 1933 évi karcagi fészektelepen saját magam- mal történt meg, hogy szintén nem láttam a pásztormadarak párzási táncát, pedig hát föltehető, hogy igen nagy sulyt fektettem annak meg- állapítására, nehogy saját magamat meghazudtoljam. Ugyanilyen elbí- rálás alá esik az a megfigyelésem az 1907 évi hortobágyi fészkelés alkal- mával, hogy a párzási időszak előrehaladásával mindig a nőstény volt a párzást követelő fél. Most mindig a hím volt az, amely a párzási aktust erőszakolta s a nőstény volt az, amely szinte közönyösen hallgatta a párzást teljes erővel sürgető hímet, amely ebben az esetben még azt is megcselekedte, hogy a saját párzási hívása helyett a nőstény párzási hívását adta elő. Az eltérő megfigyelések magyarázataként egyrészt azt lehet föl- hozni, hogy ezek a párzási ethologiára vonatkozó megfigyelések nem vo- natkoztak a párzási folyamatnak ugyanarra a fázisára (föltehetőleg korábbi volt á fázis Karcagon, mint a Hortobágyon), másrészt azt a megfigyelést, hogy Karcagon jelentékenyen nagyobb volt a hímek száma, így a nős- tényekért való vetélkedés következtében az egész párzási aktust mintegy le-egyszerűsítették a pásztormadarak. Mindezekre a kérdésekre azért terjeszkedem ki részletesebben, hogy mintegy emlékeztetőt adjak arra nézve, hogy valamelyik következő magyarországi fészkelési invázió alkalmával a párzási ethologia milyen mozzanataira vonatkozzanak a tüzetesebb megfigyelések. Ugyancsak kiegészíthetem ezuttal az oologiai viszonyokra vonatkozó ismereteinket is, ami annál könnyebb volt, mert a téglagyárból a dolgok természetes rendje szerint állandóan vitték a téglákat az arra rászorultak s így elég sok fészekaljat tudott az előzékeny gyárvezetőség az intézet rendelkezésére bocsátani. Ily módon alkalmam volt 140 tojást megmeretezni. Ezek középmérete 28:0 20°5 mm. Legnagyobb méret 31-0 x20:5 és 29:0 X21:5; legkisebb méret 24:0 X 18:5 mm. JOURDAIN a saját, továbbá Rey és Reiser gyűjteményében levő összesen 86 tojás alapján a következő méreteket kapta: Középérték: 28:8 X 21:0; legnagyobb méret: 32:0 x20*8, illetve 29:8 x22-0 ; legkisebb méret 26-0 X 21-3, illetve 26°5 x 193 mm. A 226 tojásméret alapján most már a középméret 28:4X 20°7 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 EVI FESZKELESI INVAZIOJA MAGYARORSZAGON 129 mm. À legnagyobb méret 32:0 X 21:0, illetve 29°8 x 22:0, a legkisebb méret : 240 X 18:5 mm. A karcagi päsztormadarak tojásai tehát észrevehetően kisebb kézépméretet adtak, nem érték ela Jovrpain által adott legnagyobb méretet, ellenben a legkisebb méretnél még kisebb méretet mutattak. Ezuttal első ízben sikerült pontos adatokat szerezni a pásztormadár fészekaljáról. Rey azt irja, hogy fészekalja 4—6, kivételesen 8.!) Hogy hány tojásból áll a pásztormadár fészekalja, azt a kérdést a kopenhágai nemzetközi madártani kongresszuson tartott előadásom alkalmával még nem tudtam véglegesen eldönteni.?) Az ok az volt, hogy akkoribar a päsztormadarak költese annyira előrehaladott stá- diumbaz. volt, hogy a fiókák a fészkekből szerte széledtek s így az egy fészekaljban lévők számát nem lehetett a kívánatos pontossággal megállapítani. Akkoriban még nem tudtam határozni abban, hogy a 8-as fészekaljak egy vagy két pártól származtak, mert hiszen a pásztor- madarak telepes fészkelése következtében nagyon természetes az a föl- tevés, hogy az ilyen népes fészekaljak úgy keletkeznek, hogy két pár hasz- nálja ugyanazt a fészket. Az idei karcagi megfigyelések teljesen tisztázták ezt a kérdést. A pásztormadár fészekalja 5—8 tojásból áll. Tulajdonképpen nem is a 8-as a ritka fészekalj, hanem a 7-es, amelyből egyet sem tudtam föl- fedezni, dacára annak, hogy kerestettem. A kezembe ke- rült 27 fészek aljban a követ- kező volt a tojások száma : 5-ös fészekalj volt 10, 6-os 11, 7-es —, 8-as 4, 9-es 1, 13-as 1. A 8-as feszekaljak prepa- ralasanal is észrevehet6 volt, hogy a kés6bb letojt tojasok frissebbek voltak, mint a kezdetiek, de azért a toja- 10. Abra. A päsztormadär 8-as fészekalja. sok üsszetartozäsa kétségtelen Fig. 10. 8-er Gelege des Rosenstares. volt. A 9-es fészekaljnal mar ketsegtelenül meg lehetett ällapitani, hogy 4erösen kotlott tojas mellett 5 teljesen friss tojas volt, tehät ebben a fészekben 2 madar fészekalja volt együtt. A 13-as fészekaljnak egyik tojasa elpusztult, mielött kezemhez jutott volna. A megmaradt 12 tojas egyforman kotlott volt, de 6 kerekded, 6 pedig hosszukäs úgy, hogy minden nehézség nélkül meg lehetett állapítani, 1) Die Eier der Vögel Mitteleuropas. Lief. 23—24. 1904. p. 349. *) Die Brutinvasion des Rosenstares in Ungarn im Jahre 1925. Verhandl. d. VI. Int. Ornith. Kongr. p. 254. 130 SCHENK JAKAB [Aquila hogy a fészekalj két madärtél szamazik. Ezekből az adatokból biztosan meg lehetett állapítani, hogy a pasztormadar maximális fészekalja 8 tojásból all s az ennél nagyobb feszekaljak két pártól származnak. Még élesebben mutatkozott meg ez a tény a fiókák gyűrűzése alkal- mával. Minthogy a téglarakásokat nem lehetett széjjelszedni, azért a fiókák gyűrűzését abban az időben kellett elvégezni, amikor azok még annyira fejletlenek voltak, hogy zavarás esetén is megmaradtak a fészekben — nem széledtek széjjel. Ilymódon sikerült pontos statisztikát kapni arról, hogy az egyes fészkekben mennyi volt a fiókák száma. A fent említett különbség a tojások kotlottsági fokában, a fiókák fejlettségi fokában is megnyilvánult. Akárhány fészekalj volt olyan, hogy a fiókáknak csak egy részét sikerült meggyűrűzni, mert a későbben kelt fiókák annyira fejletlenek voltak, hogy a gyűrű lecsúszott a lábukról. Más, igen érdekes jelenség is mutatkozott a gyűrűzés alkalmával. A fejlett és fejletlen fiókák mellett záptojások is voltak. Volt olyan fészek, hogy egy fióka mellett 4 záptojást is találtam. Tehát az 5-ös fészekaljból csak egy fióka nevelődött. Kiválóan érdekes volt az a megállapítás, hogy a gyűrűzés kezdetén, julius 2-dikán még sokkal nagyobb volt a záptojások száma a fészkekben, mint később. Az általam gyűrűzött 101 fészekaljban a záptojások száma 28 volt, ezzel szemben a Warca KÁLMÁN által gyűrűzött 258 feszekalj- ban már csak 5 záptojás volt. A madarak tehát a záptojásokat eltävoli- tották. Ezt a körülményt azért tárgyalom részletesebben, mert ennek figyelembevétele nélkül a fiókák száma alapján hamis képet nyerünk arról, hogy mennyi a pásztormadár normális fészekalja. A korán gyűrű- zött fészekaljaknál a fészekaljak 32%-a 6-os, a későbben gyűrűzötteknél azonban a 6-os fészekaljak %-a már csak 10 és a legnagyobb %-ot a 4-es feszekaljak adják 28%-kal. Tehát mindössze egy heti időtartamkülönb- ség a fészekaljakra ily eltéréseket adhat s az összefoglaló kutató aztán törheti rajta a fejét, hogy kinek adjon hitelt, holott mindkettő kifogás- talan jóhiszeműséggel járt el és csak a látottakat jegyezte föl. A julius 2-diki jelölés alkalmával a következőképpen alakult a fészek- aljakban talált fiókák és záptojások létszáma : l-es 2es 3-as 4es 5-ôs 6-08 7-es 8-as fészekalj 2 — 7 20 30 32 7 3 %-ban 2 == 7 20 30 32 4 3 Ezzel szemben Warea KÁLMÁN által julius 9—11-én a pontosan az általam kezdeményezett eljárás mintájára végzett statisztikai felvétel alapján a következő volt a helyzet : 1-es 2-es 3-as 4-es 5-ös 6-08 7-es 8-as fészekalj 14 30 46 72 64 25 5 2 ban CALAGE SMART OUAIS ANUS 0-9 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 EVI FESZKELESI INVAZIOJA MAGYARORSZAGON 131 Ezt a nagy eltolódást egyrészt a zaptojasok eltávolítása, másrészt a fejlettebb fiókáknak a gyűrűzéssel együttjáró zavarás elől való elmene- külése magyarázhatja meg. Hozzájárul azonban mindenesetre az is, hogy az ilyen nagy telep közelebbi környezetének táplálékmennyisége foko- zatosan kimerül úgy, hogy a későbben kotló madarak jóval huzamosabb ideig kénytelenek tojásaikról távolmaradni, minek következtében a megzápulás veszélye jóval nagyobb. Igy magyarázható az a megfigyelésem, hogy volt olyan fészekalj is, ahol 1 fióka mellett 4 záptojás volt. Mindezeknek a megfigyeléseknek a tanulsága az, hogy normálisan a pásztormadár legkisebb fészekalja 5, leggyakoribb fészekalja 6, a leg- nagyobb fészekalja 8 tojásból áll. Nagyobb fészekaljak 2 vagy több pártól származnak. Ez a megállapítás azonban elsősorban csak oologiai vonatkozású. A tényleg fölnevelt fiókák száma rendszerint kisebb. Igy pl. egy fészek- ben 8 fiókát egyáltalában nem találtam. Az egy fészekben talált fiókák legnagyobb száma 7 volt. Ezt is csak egyetlen egy esetben észleltem. A pásztormadár szaporodási arányszáma a karcagi telepen végzett meg- figyelések alapján 4.2. A szaporodási arányszámot a fölnevelt fiókák számának és a fészkelő párok számának a hányadosa adja. Itt is azonban szembetűnő a különbség a korábbi és későbbi fészekaljaknál. A korábban jelölt 101 fészekaljnal a szaporodási arányszám 4-8, a későbben jelölt 258-nál azonban már csak 3:9. Ennek a jelenségnek az előidézésében mindenesetre döntő szerepet játszik a táplálkozási viszonyok fokozatos rosszabbodása. A karcagi pásztormadarak kezdetben kiadós táplálkozási területet találtak a téglagyártól délre elterülő kaszáló- és legelőterületen, ahol állítólag emberemlékezet óta nem volt annyi sáska és szöcske, mint a pasztormadarak letelepedése idején. Ez meg is látszott a fészkelőhelyen, mert a téglarakásokat borító ürülékréteg jellegzetesen vörhenyes árnya- latú volt az elfogyasztott sáskáktól. Közbevetőleg megemlítem ezzel kapcsolatban, hogy a pásztormadarak a téglagyár területén egyáltalában nem voltak kivánatos vendégek, mert ürülékükkel bemocskolták a tég- lákat s minthogy lemoshatatlanul megtámadta azok felületét, azért a legfinomabb, úgynevezett , klinker" téglákban meglehetős károkat okoz- tak. Nem tagadhatjuk meg a gyárvezetőségtől azt az elismerésünket, hogy az előre nem látott s ezért már későbben elháríthatatlan kár dacára is pártfogásba vette a madárvendégeket és megvédelmezte azokat a fészek- fosztogatók ellen. A pásztormadár táplálkozási viszonyainak további ismertetésével kapcsolatosan megemlítem azt, hogy ezúttal találtam "először ép köpe- teket. 1907-ben a Hortobágyon is találtam már köpetek nyomait, azonban ezek mindig félig mállottak voltak. A jelenleg talált köpetek 9 * 132 SCHENK JAKAB [Aquila körülbelül 15—20 mm. hosszúak és 8—10 mm. szélesek, tehát hosszúkás alakúak. Főleg saskabél állanak, amiről mar vöröses színük is tanus- kodik. Ezenkivül apró ganajtúró és futó bogarak maradványait tartal- mazzák. A köpeteket igen gyér számban találtam, dacára annak, hogy igen nagy figyelmet fordítottam rájuk s a telepőr is nagy buzgalommal kereste őket. Mint külön érdekességet említem, hogy a telepen több ízben talál- tam agyonvágott Trochosa singoriensis hullákat is, jeléül annak, hogy szíkes legelőinknek ezt a jellegzetes pókfaját se kimélték meg, ha eléjük került; vajjon el is fogyasztották és fiaikat is etették vele, még nincs eldöntve. Itteni tartózkodásuk vége felé más helyeken is észlelt szokásuk szerint az érő gyümölcsre is rájártak, főleg a cseresznyére és szederre. Az 1933 évi pásztormadárinvázió fenológiai adatai: Megérkezés junius 5. Fiókakelés kezdete jun. 23. Elvonulás kezdete julius 14. Ettől a naptól kezdve julius 18-ig nap-nap után csapatokban távoztak úgy, hogy julius 18-aig az állomány 70%-a költözött el tőlünk. Julius 21-én már csak 5 család tartózkodott a telepen, míg az utolsó 2 családot július 28-án lát- ták utoljára. Az elvonulás rohamos lefolyására való tekintettel valószínü az a föltevés, hogy öregje és fiatalja együttesen vonult a téli szállás felé. Amilyen észrevétlenül érkeztek, éppen olyan észrevétlenül távoztak is a karcagi pásztormadarak. A fészkelőtelep elhagyása után a gyár- teleptől két kilométernyire nyugati irányban látták őket utoljára — azontúl nyomuk veszett. Az ország területéről több jelentés nem érkezett. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy az 1932 és 1933 évi fészkelési invázió a kisebbméretűek közé tartozott. A megjelenés jdőpontját tekintve, mindakét invázió mérsékelten korainak minősít- hető. A nagyon korai novaji 1925 évi invázió alkalmával a fiókakelés időpontja junius 17 volt, az 1932 és 1933 evi invaziö alkalmával körül- belül egy héttel későbben. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk SZEREBRENNIKOV turkesztáni adataival, akkor a pásztormadár magyar- országi fenológiája majdnem pontosan egy hónapi késést mutat. T u r- kesztánban a tömeges megjelenés május 7-dikén kezdődik s úgy mint nálunk, ott is azonnal megkezdődik a párzás. Már május 23-dikán keltek az első fiókák. Ott is megtörténik, hogy az összes jelentkezők nem találnak fészkelőhelyet s ilyenkor más helyen igyekeznek elhelyez- kedni a kiszorultak. Ezek május 12—14 között távoztak s a főtelep közelében levő másik fészkelőhelyen telepedtek meg. Sajnos, arra nézve semmit sem tartalmaznak SZERRBRENNIKOV értékes megfigyelései, hogy milyen okok kényszeríthetik a pásztormadarakat arra, hogy turkesztáni fészkelőhelyeiket elhagyva, hozzánk Magyarországra jőjjenek fészkelni. A legnagyobb figyelemmel nézegettük a nálunk 1932-ben és 1933-ban 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 ÉVI FÉSZKELÉSI INVAZIOJA MAGYARORSZÄGON 133 feszkelö pasztormadarakat, hatha latunk közöttük gyürüsöket. 1926-ban 2726-ot gyürüztünk Magyarorszagon, 1929-ben és 1930-ban SZEREBRENNIKOV Turkesztänban 3000-et gyürüzött, tehät nem volt teljesen kilätästalan, hogy ezek közül talan sikerül legalabb egyet a fészkel6k között fölfedezni. Jinosy Gyuna telepör látni vélt egy gyűrűs madarat, de sajnos, ezt az észlelését nem lehetett sem a gyűrűvel, sem ismételt észleléssel iga- zolni. Magam órákon keresztül nézegettem a téglarakások tetején udva- rolgató pásztormadarakat, amelyek csüdje egyenes tartásuk miatt tisztán látható volt, de mindig teljesen csupaszcsüdü példányokat láttam. Ugyanilyen eredménnyel észlelt Warca KÁLMÁN is. Habár a fészkelőtelepeken eredménytelen volt a kutatás a gyűrűs pásztormadarak után, az ott lefolytatott gyűrűzések mégis új és jelentős adatokat szolgáltattak. 1932-ben Dr. VasvArı MikLòs 57 fiókát gyürüzött meg Köteleken és Dr. Mavxs Kärory 5 drbot a Hortobágyon. 1933- ban Karcagon Warga KÁLMÁN 1025-öt, JAxosy Gyuna 151-et, magam pedig 313-at, tehát összesen 1489-et gyürüztünk. A Kőteleken 1932 jul. 8-an meggyűrűzött fiókák közül 1932 szept. 10-ike körül Kjupria (42°15’, 26745.) bulgáriai községből jelentettek egyet. Az elejtesi hely a Fekete Tenger partján fekszik, 900 kilométernyire délkeleti irányban a jelölési helytől. Az 1933 évi jelölésből származó hat visszajelentett példány közül kettő Olaszországban, kettő Görögországban, egy Kis- ázsiában és egy Palesztinában került kézre. Az adatok a következők : Aug. 20. Tel Aviv (Jaffa) 2.100 kilométer DK. Aug. 21. Szamosz szigete 1.150 kilométer DDK. Aug. 26. Castenedolo (Brescia) 800 kilométer DNY. Szept. 5. Trecenta (Rovigo) 750 kilométer DNY. Szept. 18. Levadia 950 kilométer DDK. Okt. 31. Tarihinde (Adana) 1.650 kilométer DK. Igen nevezetes mozzanat a pásztormadár vonulása és tájékozódása tekintetében az a jelenség, hogy mindezeket a gyűrűs pásztormadárfiakat teljesen egyedül találták az elejtési helyeken. Ezek tehát ugy vonultak egymagukban szülői vezetés nélkül, mint akár a kakukfióka, akár a tövisszúró gébics fiókája. Habár a jelen esetben nem valószinü, hogy az anyamadarak és fiókák külön-külön vonultak volna el, mert hiszen a megfigyelések szerint az állomány 70%-a távozott el julius 14 és 18 között, azonban vannak régebbi megfigyelések is, amelyek szerint az anyamadarak és fiókák külön-külön vonultak. Igy első sorban 1909-ben a sóskuti telepen figyelte meg Raprrzky DeEzső, hogy az anyamadarak a fiókák előtt költöztek el. Amikor annak idején meglátogattam a telepet, már csak fiatalokból álló csapatokat figyeltem meg. (Aguila XVI. 1909. p. 297, 298.) Az 1925 évi nagy invázió alkalmával is megfigyelték 134 SCHENK JAKAB [Aquila a Karcag határában volt Villogó telepen, hogy az anyamadarak előbb költöztek el, mint a fiókák (Aquila, XXXIV/XXXV. 1927/1928. p. 110.). | Ezek alapjän ketsegtelennek kell tartanunk, hogy a pasztormadar fidkak tekintélyes része szülöi vezetés nelkül vonul. Valöszinü, hogy ennek a jelenségnek is van szerepe abban, hogy a pasztormadarfiak nagyon különböző utakon indulnak az Indiában lévő szállás felé s hogy oda a legkülönbözőbb időben érkeznek meg. Mindenesetre nagyon föltünő, hogy az aug. 20-án, tehát a legkorábban, Tel Avivban megkerült példány tette meg a leghosszabb utat s volt legközelebb a téli szálláshoz. Ez a példány közel 60 kilométeres utat tett meg napi átlagban. (Ugyan- ilyen átlagos napi utat tett meg egy 1925-ben Karcagon gyürüzött pél- dány, mely Astrosban, Görögországban került kézre, Aguila 1925/26. p. 49.) Ezeknek az adatoknak teljes értékű értelmezéséhez szükségünk volna a turkesztáni jelölések révén elért eredményekre is. Sajnos, ezek- ről nem tudunk semmit s idevágó tudakozódásaim nem vezettek ered- ményre. A pásztormadárnak Turkesztánban levő rendes fész- kelő telepein végzendő rendszeres megfigyelések és gyűrűzések szükségesek ahhoz, hogy az elterjedési terület nyugati részén levő fészkelőterületek , elsősorban a magyarországi päsztormadaraknak vonulási viszonyait megismerhessük s ezek alapján tájékozódásuk módjáról hozzávetőleges képet nyerhessünk. Megállapítható, hogy az 1932 és 1933 évi fészkelési invázióval kapcsolatos megfigyelések jelentékenyen bővítették a päsztormadär oekologiájára vonatkozó ismereteinket. Maradt azonban még annyi föl- derítésre váró részletkérdés, hogy a legnagyobb érdeklődéssel várhatjuk az ujabb inváziót. Pótlás. Az Aguila megjelenésében beállott kényszerü késedelem miatt még a következő pótlások váltak szükségessé : A fenti visszajelentésekhez eddig (1934. szept.) csak egyetlen egy ujabb adat járult. Ezt 1934. jun. 14-ről jelentik El Aziz mellől, Török- országból. Másfélezer gyürüs pásztormadarunkról tehát a jelölést követő esztendőben csak egy visszajelentés érkezett. Ez a jelenség teljesen meg- felel a korábbi tapasztalatoknak, amikor 2726 gyürüs pásztormadarunk- ról a jelölést követő esztendőben csak kettőről érkezett hiradás, illető- leg, hogy a Turkesztánban gyürüzött 3000 példánynak teljesen nyoma veszett. Elegendőnek vélem rámutatni erre a jelenségre anélkül, hogy többé-kevésbé meddő magyarázási kisérletekbe bocsátkoznám. Az 1934 év tavaszán nagyarányunak igérkező beözönlés indult meg, amely azonban nem fejeződött be fészkeléssel. Ennek a be- 1931/34] A PASZTORMADAR 1932—33 ÉVI FÉSZKELÉSI INVAZIOJA MAGYARORSZÄGON 135 özönlesnek két rendkivüli sajätossäga volt : egyik a rohamos lefolyàs — elsők V. 27-én, utolsók VI. 13-án — a másik a nyugati irany- ban való messze előretörés. Valószinü, hogy Európa egyéb részein is észleltek az idén pásztormadarakat s ezért, mint ennek a beözön- lésnek egyik részletét, csak egész röviden fölsorolom a hozzánk beér- kezett adatokat. V. II. kb. 62 drb. Tibold-Daröcz. SáRxKözv-Prrny Marcir grófnő. V. 15. tajan Sopron, állítólag néhány; Tascu P. V.27. Recsk, Heves m., kb. 20 drb, az utolsók VI. 2. Puszray J. V. 31. Emőd, Borsod m., kb. 25 darabból álló csapat. Imkeu L. :V. 31. Nagyröcze,5 darab, VI. 1. 11 drb." ENDERLA J. V.31. Nin (Knin) Dalmácia 15—20 drb. VI. 2—VI. 15-ig csapa- tok. Ugyanakkor Obrovac és Graëac községekben is látták. Masrrovrë A. VI. 1.Körösszakäl, Bihar m., kb. 100 darab a gyümöl- esösben. Buzissy Barna. VI. 1. Sopron, kb. 30-as csapat. Brever GYÖRGY; VI. 7. 12—14 drb. Tasca P; VI. 8. 40—50-es csapat. Ny. GRAESER. VI. 1. Obrovae, Dalmácia. Kb. 60 darab. 1908 óta most jelent meg ujra. Prof. Dr. Hırrz M. jelentése. Kiválóan értékes adat. Nehéz elhinni, vagy elképzelni, hogy ezek a pásztormadarak is az északkelet felől beözönlő csoporthoz tartoznak mint pl. a nagyrőcei, kőrösszakáli és soproni példányok ; ezek talán Görögország, esetleg Bulgária felől érkeztek. 3 VI. 2. Beregszász. Több ezer példány szállt a várost átszelő folyócska medrébe és a partmenti fákra. VI. 3-án ezekből már egyetlen példány se volt itt, azonban ugyancsak VI. 3-án délután 3—5-ig ren- geteg pásztormadár érkezett északkeletről. Ezek azonban nem szálltak le, hanem kb. 5 kilométer hosszuságu csapatban déli irányban vonul- tak tovább a Nagy-Alföld felé. Izsik Lagos. Mig az előbbi megfigyelés a pásztormadár európai beözönlésére vonatkozólag nyujtott kiválóan értékes adatot, addig ez a beregszászi megfigyelés a magyarországi beözönlés irányára szolgáltat rendkivül érdekes és becses adalékot. Már eddig is az volt az elgondolásom, hogy a pásztormadarak északkelet felől, a vereckei szoros felől, a magyarok honfoglalási utja mentében érkeznek hozzánk s ezt az elgondolást az idei beregszászi megfigyelés nagy meggyőző erővel támogatja. VI. 2. Debrecen. 3 darab. Vitéz SzENTGYÖRGYI Lagos. VI. 3. Ricse, Zemplén m. Szederfákon kb. 15 darab. Dr. Görcs S, VI. 4. Szentes. 11 darab szederfákon. BLÁzsSIK IstvAn. VI. 5. 25—30 darab szederfákon. Kuras JAnos. VI. 4. Celje közeleben (46° 15', 15° 12') Dr. PoneBSEK J. értesitése szerint 9 darab; ezek is a délkelet felől erkezökhöz tartoznak. 136 JAKOB SCHENK [Aquila VI. 6. Laskod, Szabolcs m. 60—70 darab szedegeti a szederfàk gyümölcsét. Valyogvet6 helyen valószinüleg fészkelő helyet kerestek, de nem maradtak itt. TÉGLÁSSY BÉLA. VI. 7. Denta. 50—60 darab szederfákon. DEvALD MIHÁLY. VL SZ Temes remete.nehäny. LrvrrakD: VI. 7. Zsebely; 25 drb az országuti szederfakon. Lintia D. VI. 8, 13. Zenta. Kevés. CsornAI RicHARD. VI. 8. Dj ala. Néhány. Csornar RICHÁRD. VI. 8. Balatonujhely. 7—8 par. Kurima Janos. VI. 9. Nagycsalomja. 3 darab. KÉGL ELEMÉR. VI. 12. Nagylozs, Sopron m. 20—22 darab. Dr. Biro SOLYMOSY LÁSZLÓ. VI. (18.?) Kolozsvár. Sok. Báró Borxemisza ADÉL. Jul. (?) 2 drb. Szentgaloskér, Somogy m. ZERGENYI A. Die Brutinvasion des Rosenstares in Ungarn in den Jahren 1932 und 1933. Von JAKOB SCHENK. Nach der grossen Brutinvasion des Jahres 1925 erschien der Rosen- star mehrere Jahre hindurch nur in ganz geringer Anzahl in Ungarn. Die Daten des Jahres 1926 habe ich in Aquila 1927/28 p. 121 verôffent- licht. Der Rosenstar erschien damals nur an 8 Orten. In den darauf fol- genden drei Jahren wurde der Rosenstar nur von je einem Orte gemel- det: am 30. Mai 1927 von Destprrtus HEGymEGHY aus Liköcs bei Győr, wo 5 St. gesichtet wurden ; Ende Juni 1928 von Dr. Emin SCHÔBER aus Szatmarnémeti, wo 2 St erlegt wurden; am 28. Mai 1929 von Dr. Nrxonaus VasvArı aus Szeged, bei welcher Gelegenheit nur ein einziges Exemplar zur Beobachtung gelangte. Aus den Jahren 1931 und 1932 wurden kein Rosenstare aus Ungarn gemeldet. Im Jahre 1932 erschien der Rosenstar wieder in erheblicherer Anzahl in Ungarn und schritt auch wieder zum Briiten. Indem jedoch die Anzahl der Brutpaare nur ungefähr 300 betrug und der Rosenstar ausser den Brutplatzen nur an weiteren 4 Orten konstatiert werden konnte, muss diese Brutinvasion zu den kleinsten gezählt werden. Die Erscheinungsdaten sind die folgenden : Die ersten meldete F. Csapó aus der Allam Puszta Kom. Pest vom 1 Juni. Am 5 Juni wurden einige von Dr. Eucex Nacy in der Horto- bagy Puszta beobachtet. Auf Grund dieser Beobachtung erliess 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932—33 137 er einen Aufruf in der Tagespresse zur Beobachtung und Anmeldung der Rosenstare. Auch das [Institut erliess einen solchen Aufruf, welcher auch im Rundfunk mitgeteilt wurde. Wenn daher eine grössere Invasion stattgefunden hätte, so wäre dieser Umstand in den Meldungen des gros- sen Publikums jedenfalls zum Ausdruck gekommen. Am 13 Juni berichtete E. Banoc, dass sich in der Gemeinde Kötelek im Komitate Szolnok eine grössere Anzahl zeige und dass dieselben dort auch wahrscheinlich zur Brut schreiten werden. Indem hier am 24 Juni schon einen Tag alt Jungen vorhanden waren, kann das Erscheinungsdatum auf die ersten Junitage gesetzt werden. Die Vögel dieser Kolonie wurden auch am gegenüber liegenden Tisza-Ufer beobach- tet. So berichtet L. Sixnor, dass seit Anfang Juni Flüge von 10—16 Stück in Fegyvernek gesehen wurden. Ebenfalls Anfang Juni zeigten sich die erstenin Puszta Ecseg, wo sie später auch nisteten. Wahrscheinlich kamen sie zu selbiger Zeit auch in die Brutkolonie Puszta Taskony. Ausser diesen besitzen wir nur noch wenige Daten. Ungefähr am 12 Juni sah Dr. Erxsr LÁZÁR einige Exemplare in Budapest. Eben- dort beobachtete SIGISMUND FEKETE VON SZILAGY ein Stück am 3 Juli, und schliesslich wurden laut Mitteilung von Nıxoraus Grész am 20 Juli 2 Exemplare in Kisvejke, Komitat Tolna, gesehen. Nach Aufzählung der spärlichen Daten über das Vorkommen des Rosenstares im Jahre 1932 kann ich nun auf die Brutgebiete und auf die dortselbst gemachten neueren Beobachtungen übergehen. Die volkreichste Kolonie befand sich in der Gemarkung der Gemeinde Kötelek im Komitat Szolnok. Diese Ortschaft liegt an dem Tisza- flusse nordöstlich von Szolnok. Geographische Lage : 47°20', 20°25’. Ich besuchte die Kolonie am 24 Juni. Entlang des nach Nagy- körü führenden Tiszadammes hatten sich die Rosenstare in dem Weidenwäldchen des Überschwemmungsgebietes in einer Ausdehnung von etwa 3 Kilometern angesiedelt. Diese Art der Ansiedlung war voll- kommen neu. Bei aller Mannigfaltigkeit in der Nistweise der ungarischen Rosenstare hat sich bisher noch niemals der Fall ereignet, dass sie in Baumhöhlen brüteten. Aber ganz abgesehen davon wirkte auf den Kenner der Rosenstarkolonien auch die Tatsache befremdend, dass sich diese Vögel auf einem so ausgedehnten Gebiet und derart schütter angesiedelt hatten. Das hauptsächlichste Charakteristikum der Rosenstarkolonien ist das massenhafte Beisammensein der Brutvögel. Gerade dieses fehlte bei der Köteleker Kolonie. Wohl fanden sich in dem einen und dem andern Weidenbaum des Überschwemmungsgebietes — die Bäume standen mitten im Wasser — 2 oder auch 3 Nester, dann aber gab es wieder Bäume, die kein einziges Nest trugen. Die Besiedlung war also sehr 133 JAKOB SCHENK [Aquila schütter, und infolgedessen wirkte die dort herrschende grosse Stille ganz ungewohnt, jedenfalls vollkommen im Gegensatz zu den früher gesammelten Erfahrungen. Auffallend war das Fehlen der hofierenden, schwätzenden, kämpfenden Gruppen. Jeder Vogel kümmerte sich nur um sein eigenes Heim. Auch die brütenden Vögel waren aussergewöhnlich vorsichtig, und scheu, sodass ich nicht einen einzigen fangen und be- ringen konnte. Sie merkten es sofort, wenn der Kletterbube den Nist- baum zu ersteigen begann. So konnte ich aus nächster Nähe bloss einige wenige zu Gesicht bekommen und auch diese verschwanden in dem dichten Gezweig so rasch, dass es unmöglich war festzustellen, ob sich darunter Ringexemplare befanden, oder nicht. Und doch war gerade dies der Haupt- zweck meiner Reise nach Kötelek : festzustellen, ob von den im Jahre 1925 in Ungarn beringten 2700 Rosenstaren nicht einige hier anzutreffen seien, oder eventuell einer von den 3000 Exemplaren, welche SSEREBREN- nikov 1930 und 1931 in der, an den Südwesthängen des Tschatkal- Gebirges in Turkestan befindlichen grossen Kolonie in der Nähe von Dahan Bulak beringte. Die Anspruchslosigkeit des Rosenstares bei der Auswahl des Nist- platzes kam auch diesmal zum Ausdruck. Die Nester befanden sich fast ausschliesslich in den natürlichen Höhlungen niedriger Kopfweiden, seltener in Pappeln, so niedrig, dass einige mit ausgestreckter Hand erreicht werden konnten. Auch freistehende Nester auf Kopfweiden gab es. Diese waren oben vollständig offen. Das Nestmaterial bestand aus trockenem Gras, Unkraut und dergleichen. Die Zahl der Eier schwankte zwischen 4— 6, in den meisten Fällen waren es 5 Stück, sehr selten 6. Fast sämtliche Gelege waren am 24. Juni schon vollzählig. Um diesen Tag begannen die Jungen zu schlüpfen. Unter den Nestern und in deren Umgebung lagen zahlreiche Eierschalen zerstreut umher, die die Brutvögel aus den Nestern getragen hatten. Die Rosenstare scheinen die ganze Kolonie an ein und demselben Tage besetzt zu haben, denn in jedem untersuchten Nest fanden sich fast genau übereinstimmend 1—2 soeben geschlüpfte Junge sowie unmittelbar vor dem Ausschüpfen befindliche Eier. Die Schätzung des Bestandes war infolge der grossen Ausdehnung der Kolonie sehr schwer. Ich schätzte die Zahl der brütenden Vögel auf höchstens 150—200 Paare. Dr. NıkoLaus VasvArı, der vom 8 bis 10 Juli in Begleitung des deutschen Ornithologen Dr. OTTO STEINFATT die Kolonie zwecks Beringung der Jungen besuchte, schätzte den dama- ligen Bestand auf 120—150 Paare.') Die Jungen waren damals schon ') Von dieser Kolonie, sowie von der unten zu erwähnenden Kolonie in der Horto- bagy Puszta gibt auch Dr. O. STEINFATT eine Beschreibung unter dem Titel „Rosen- starbeobachtungen in der ungarischen Tiefebene (Alföld) im Juli 1932" in der Zeitschrift Beiträge zur Fortpflanzungsbiologie der Vögel. Jahrg. 1933 p. 80 etc. Bezüglich der 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932—33 139 unmittelbar vor dem Ausfliegen. Viele verliessen bereits vor den Kletter- buben das Nest, fielen in das unter den Nistbäumen befindliche Wasser und mussten von dort herausgefischt werden. Infolge des schwie- rigen Geländes konnten bloss 58 Stück beringt werden. Über die Nahrung der Rosenstare konnte ich selbst keine ein- gehenderen Beobachtungen machen. Angeblich machten sie auf dem Schutzdamm des Tiszaflusses Jagd auf Insekten, hauptsächlich des Morgens, in Schwärmen von 10—16 Stück. Nach den dreitägigen Beobachtungen Dr. Vasvärı lebten sie hauptsächlich von den Früchten der Maulbeerbäume, doch fingen sie auf den grasigen Stellen des Tisza- dammes auch Insekten. Über die Kolonie auf der Puszta Ecseg (geographische Lage 47°12', 20755") verdanken wir dem Maschinisten des Pumpwerkes zum Schutze gegen Hochwasser STEFAN BERNTRÁTH nähere Angaben. Zunächst erwähnt er dass die Rosenstare auch im Jahre 1925 hier gebrütet haben. Seinerzeit hatten wir von dieser Brutkolonie keine Kenntnis. Nach Angaben des Berichterstatters brüteten sie damals in den auf dem Hofe des Pump- werkes zum Schutz gegen Hochwasser aufgeschlichteten Stein- und Holz- haufen, also ganz so, wie bei der in der Nähe befindlichen Wohnung des Dammwächters von Villogó, wo ich im Jahre 1925 ungefähr 600 Rosenstarjunge beringte. Damals brüteten sie zu Hunderten an diesem Orte und frassen nach Angaben des Maschinisten zu dessen grösstem Aerger die reifen Maulbeeren von dem auf dem Hofe stehenden Baume weg. Seither hat er ihnen diese Tat aber schon verziehen, denn die zerstreuten Maul- beerkerne gingen in dem aufgegrabenen Boden des Gemüsegartens auf und gegenwärtig ziert ein kleiner Wald von 13 Maulbeerbäumen den Hof. Damals konnte er auch den Wegzug der Rosenstare beobachten, welcher im August stattfand. Er schreibt über diese noch wenig beobachtete und bekannte Erscheinung, dass der Zug in den frühen Morgenstun- den begann und zwar in kleinen Scharen von 4—6 Stück. Die Rosenstare erhoben sich über den Erdboden und flogen in einer Höhe von kaum 1 Meter weiter. Die Schwärme folgten dicht einer auf den andern. Zwei volle Stunden lang ergötzte er sich an dieser Erscheinung, ohne dass während dieser Zeit der Zug sein Ende gefunden hätte. Im Jahre 1932 erschienen die Rosenstare in bedeutend geringerer Zahl und bedeutend später. Sie trafen ungefähr in der ersten Hälfte des Juni Ausdehnung der Kolonie und des Bestandes an Brutvögeln gibt er teilweise andere Zahlenwerte an. So hätte nach seinen Angaben der Bestandan Brutpaaren nur 50 betra- gen. Solche Schätzungen pflegen ja selten zu übereinstimmen, besonders wenn der Zeit- punkt der Schätzung nicht der gleiche ist. Die Bedeutung derselben ist ja auch nicht besonders gross, weil ja die Hauptsache, das Feststellen der Brutkolonie, sowie die Beobachtung der oekologischen Verhältnisse ist. Scan. J. 140 JAKOB SCHENK [Aquila ein und begannen sofort in grösster Eile mit dem Nestbau. In dieser Kolonie wahlten sie die wahrend der Invasion des Jahres 1907 auf dem Hortobägy beobachtete Nistart: sie legten ihre Nester unter den Vordächern der Häuser, in Öffnungen von Rohrdächern, in Mauerlöchern, ausserdem in hervorstehende Eisenröhren undin den Rinnen der Vordächer an, mit einem Worte an Orten, die bisher den Sperlingen als Niststätten dienten. Bei ihrer Ankunft hatten die Sperlinge schon Junge, aber die Rosenstare nahmen unbekümmert darum die Nester in Besitz, warfen die Spatzenjungen einfach hinaus und richteten sich in den fertigen Nestern häuslich ein. Die Nester befanden sich an ziemlich leicht zugänglichen Orten. Die Zahl der Jungen betrug 3—4. Am 14. Juli flogen einzelne Junge schon aus, und als Konoman Warca die Kolonie am 19. Juli besuchte, um die Beringungen durchzuführen, fand er nur noch in zwei Nestern Junge. Der Bestand der Brutvögel in dieser Kolonie konnte auf etwa 100 Paare geschätzt werden, es war also auch diese Kolonie ziemlich klein. Eine ganz kleine Kolonie befand sich in Puszta-Taskony (47°30', 20°30')in der Gemarkung der Gemeinde Tiszaabädszalök, in der näheren Umgebung der Köteleker Kolonie. Hier nisteten insge- samt 10—15 Paare, ebenso wie in Kötelek im Inundationsgebiete des Tiszaflusses in Höhlungen von Kopfweiden. Die vierte Kolonie war auf dem Hortobágy (47°35’, 21°10') in der Nähe der grossen Steinbrücke, in einem Bretterhaufen. Die ersten Rosenstare beobachtete Dr. Evcex Nacy hier bereits am 5. Juni und stellte am 21. Juni fest, dass sich diese Vögel hier niedergelassen hatten, um zu brüten. Ein Teil dieser Kolonie fiel Hermelinen zum Opfer, ferner mussten zum Schutz der Brutvögel vor den Menschen Gendarmerie und gedungene Knechte aufgeboten werden. Dr. Kart Maurs besuchte die Kolonie am 2. und 3. Juli. Damals fand er schon Junge mit Feder- kielen, welche von den Hermelinen ständig dezimiert wurden, sodass Dr. Nrxoraus Vasvari am 12. Juli dort ungefähr 25 tote Junge fand, lauter Opfer der Hermeline. In den Mägen dieser Vogeljungen fand er ausschliesslich Heuschrecken. Diese Kolonie war von einer Milbenart befallen, welche auch den Menschen belästigte und starkes Hautjucken verursachte. Die Jungen flogen an dem genannten Tage bereits aus und verliessen mit dem alten Vögeln zusammen die Kolonie. Im ganzen konnte er 1—2 alte und ebensoviele Jungvögel beobachten. Es dürften hier etwa 40—50 Paare gebrütet haben. Die Zahl der Brutpaare gelegentlich der Invasion von 1932 in den oben erwähnten 4 Kolonien kann auf insgesamt 300—400 geschätzt werden. Diese Invasion gehörte also zu den kleineren Brutinvasionen. Bezüglich des Nistplatzes traten bei der Invasion von 1932 zwei 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGÄRN 1932—33 141 neue Momente in Erscheinung : das Nisten in Baumhöhlen einerseits und die Beschlagnahme von Sperlingsnestern andererseits. Hinsichtlich der Nahrung wurden neuere Beobachtungen nicht gemacht. Hauptnahrung bilden Heuschrecken, Grillen und eventuell andere Insekten, dann gelegentlich reifende Früchte, besonders nach dem Ausfliegen der Jungen. Die Brutinvasion des Jahres 1933 steht unter allen bisherigen Inva- sionen einzigartig da. Trotz weitestgehender Orientierung der breiten Öffentlichkeit durch Tagespresse und Radio wurden im ganzen Lande die Rosenstare ausser dem Brutplatze nur an einer einzigen Stelle beobachtet, u. zwar auf der Puszta Kötöny zur Stadt Kiskun- halas gehörend, wo nach Avpreas Berkı am 4. Juni 4 St., am 6. Juni 70—80 St. gesichtet wurden. Der Brutplatz, befand sich in der Gemarkung der Stadt Karcag, auf dem Fabriksgrunde der Budapest-Szentlörincer und Tataer Ziegel- fabrik. Von der Existenz dieser Rosenstarkolonie verständigte Eisen- bahn-Ingenieur Franz Szosxa aus Püspökladány das Institut am 8. Juni mit dem Bemerken, dass am 1. Juni die Vogelgäste noch ganz bestimmt nicht dort gewesen waren. Die Meldung wurde ergànzt durch Fabriks- leiter Joser TÜRINGER, der auf Grund der Angaben seines Wächters JuLius JANosy dem Institute berichtete, dass die Rosenstare am 5. Juni auf dem Fabriksgebiete erschienen seien. Ich môchte gleich im Voraus Herrn Direktor Joser TÜRINGER Dank sagen für seine Zuvorkommen- heit. Er erfüllte uns jede Bitte, sodass wir in der Lage waren, über die ungarländischen Brutverhältnisse des Rosenstares mehrere neue Be- obachtungen zu machen, die gelegentlich der früheren Invasionen nicht völlig geglückt waren. Wertvolle Hilfe leistete uns dabei der dorthin beorderte Wächter Junius JAnosy, der mit Eifer, grösster Gewissen- haftigkeit und Liebe zu den Vogelgästen die ihm gestellten Aufgaben restlos zu lösen verstand. Von seinen Beobachtungen verdient unter andern erwähnt zu werden, dass in der ersten Zeit die Rosenstare nur tagsüber in der Um- gebung der Fabrik zu sehen waren. Gegen Abend verschwanden sie, übernachteten also zunächst nicht dort, sondern erst später, nachdem sie sich endgültig niedergelassen hatten. Im Zusammenhang mit dieser Erscheinung taucht der Gedanke auf, dass die Rosenstare sich viel- leicht aus dem Grunde möglichst spät ansiedelten, um die Verunreini- gung der Brutkolonie durch das quälende Ungeziefer nach Tunlichkeit zu vermindern. Diese Phase bei der ersten Besetzung des Brutgebietes konnte bisher anderswo nicht beobachtet werden. Der Brutplatz erinnerte einigermassen an die Kolonie von 1907 142 JAKOB SCHENK [Aquila am Szandalék-Flüsschen im Hortobagy. Auch dort wurden seiner- zeit von den Rosenstaren Lehmziegelhaufen in Besitz genommen, jedoch inmitten der Puszta, fern von jedem Verkehr. Die jetzige Kolonie dagegen lag unmittelbar an der sehr verkehrsreichen Haupteisenbahnlinie Budapest—Debrecen, wo täglich mindestens 50 Züge vorbeibrausen. Anfangs flogen die der Bahnstrecke am nächsten brütenden Rosenstare beim Herannahen eines Eisenbahnzuges hie und da noch auf, später aber schenkten sie den Zügen nicht die geringste Aufmerksamkeit, ebensowenig den hinausschauenden Reisenden. Auch hier legten sie dieselbe angeborene Zutraulichkeit an den Tag, die wir bisher in jeder Brutkolonie beobachten konnten. Am 12. Juni besuchte ich die Kolonie zum erstenmal und fand ich die Rosenstare schon stark mit dem Nestbau beschäftigt. An sehr vielen Stellen waren die Nester fertig und das Eierlegen hatte begonnen. Die meisten Nester standen noch leer, hie und da war ein einzelnes Ei zu finden, zwei Stück schon seltener, während ich 3 und 4 Eier bloss in je einem Nest entdecken konnte. Die Nester waren in Spalten und sonstigen Hohlräumen der Ziegel- haufen, in Schutthaufen und in den Dachrinnen des Ziegelofens und der Trockenspeicher angelegt. Jede Öffnung, in welche die Vögel hineinschlüpfen konnten, wurde ausgenützt. Die langen schmalen Durchgänge zwischen den Dachziegelhaufen wurden in einer Länge von 2—4 Metern mit Nistmaterial vollgestopft. In diesen Gängen waren häufig 4—7 Nester zu finden, eins von dem andern ca. 10—30 cm. ent- fernt. Eine nahe Wiese lieferte das Material zum Nestbau. Allerhand Gramineen, Achillea und zahlreiche andere abgemähte Pflanzen, fanden wahllos zum Nestbau Verwendung. Das Nestmaterial stand in sehr reichem Masse zur Verfügung, sodass sie auffallend ordentliche Nester bauten. Gelegentlich meines ersten Besuches schätzte ich den Bestand der Kolonie auf 300—500 Brutpaare. Bei meinem zweiten Besuch am 18. Juni stellte ich aber fest, dass der Bestand wesentlich zugenommen hatte, da sich noch sehr viele Rosenstare auch an bisher unbewohnten Stellen angesiedelt hatten. Nach Beendigung der Beringung, am 11. Juli, nahm der Adjunkt Koroman WarGa eine neuerliche Schätzung vor und gab den Bestand der Brutkolonie von Karcag mit rund 1000 Paaren an. Diese Schätzung halte ich auf Grund meiner früheren Be- obachtungen für entsprechend. Die rechtzeitige Meldung über die Existenz der Brutkolonie und ihre leichte Zugänglichkeit setzten uns in die Lage, unsere bisherigen Kenntnisse über die Brutbiologie des Rosenstares wesentlich zu ergänzen. Bei meiner Beschreibung der Invasion des Jahres 1907 auf dem Hortobagy konnte ich noch keine genaue Antwort auf die Frage 1931/34] DIE BRUTINVFSION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932—33 143 geben, wie es um die eheliche Treue der Rosenstare bestellt sei, ob sie in Polygamie oder in Polyandrie leben ? Auf Grund meiner Be- obachtungen in der Brutkolonie von Karcag halte ich eher das letz- tere für wahrscheinlich. Die Männchen waren in auffallend grüsserer Anzahl vertreten, als die Weibchen. Stets waren es die Männchen, die einen Nestplatz besetzten und gegen andere ihres Geschlechtes hart- näckig verteidigten. Diese Kämpfe wurden derart erbittert geführt, dass man die Rivalen in den Nesthöhlungen fangen konnte. Zwei strei- tende Männchen liessen selbst in meinen Händen vom Kampf nicht ab und waren derart ineinander verkrallt, dass ich sie nur mit Mühe unversehrt von einander trennen konnte. Einem Weibchen machten oft gleichzeitig 2—4 Männchen den Hof und es kam vor, dass das Weibchen nach erfolgter Paarung sofort von einem andern Männchen wieder getreten wurde. Den Hochzeitstanz konnte ich hier nicht beobachten, vielleicht deshalb, weil das Männchen den Eingang zur Nesthöhle ständig bewachen musste. Verliess es seinen Posten, dann wurde derselbe sofort von einem andern 3 besetzt und der Kampf entbrannte von Neuem. Auch in anderen Erscheinungen der Paarungs-Ethologie stellte ich wesentliche Abweichungen fest. Im Jahre 1907 hatte ich auf dem Ho r- to b 4 g y beobachtet, dass das Männchen mit ,,trrtjitji —trrtjitji‘‘ Rufen seiner Paarungsbereitwilligkeit Ausdruck verleiht, worauf das Weibchen Hier dagegen begann das Männchen mit ,,cilij —cilij‘ und trug diesen Gesang unter Flügelzittern, mit weit geöffneter Kehle und äusserst emporgerichteter Holle vor. Ich gehe deshalb auf diese Erscheinung näher ein, weil ich mich gezwungen sehe, meine eigenen Beobachtungen — nicht zu korrigieren — sondern zu ergänzen und darauf hinzuweisen, dass abweichende Beobachtungsergebnisse nicht immer dem Beobachter selbst zuzuschreiben sind. So wunderte ich mich immer darüber, dass in Abhandlungen über die Paarungs-Ethologie des Rosenstars nirgends der charakteristische Paarungstanz erwähnt wird, den ich im Jahre 1907 (Aquila 1907, p. 257) auf dem Hortobägy öfters und aus unmittelbarer Nähe beobachtet hatte und auch beschrieb und im Bilde vorführte (Aquila 1907, p. 208 u. Verhandlungen des VI. Int. Ornith. Kongresses in Kopenhagen 1926 Berlin 1929 Taf. VI.). Auch SSEREBRENNIKOW erwähnte denselben nicht, trotzdem er seine Beobach- tungen in einer sehr volkreichen Kolonie machte. Nun aber erging es mir in der Karcager Brutkolonie 1933 selbst so, dass ich den Hochzeitstanz der Rosenstare nicht zu sehen bekam, wo doch anzunehmen ist, dass ich hierauf ein sehr grosses Gewicht legte, um mich selbst nicht Lügen zu strafen. Unter die gleiche Beurteilung fällt auch 144 JAKOB SCHENK [Aquila meine Beobachtung auf dem Hortobägy im Jahre 1907, dass bei fortgeschrittener Paarungszeit stets das 9 zur Paarung aufforderte. Jetzt war es immer das J, welches den Begattungsakt forderte, während das 9 die Werbungen des liebestollen Gatten fast gleichgültig anhörte. Das Männchen ging in diesem Falle sogar so weit, dass es statt des eigenen Paarungsrufes den des Weibchens hören liess. Zur Erklärung dieser abweichenden Beobachtungen kann einerseits gesagt werden, dass diese auf die Paarungsethologie bezüglichen Angaben sich nicht auf ein und dieselbe Phase des Paarungsverlaufes bezogen (vermutlich handelte es sich in Karcag um eine frühere Phase als auf dem Hortobágy), andererseits waren bei Karcag die Männ- chen zahlenmässig bedeutend überlegen, so dass die Rosenstare infolge der grossen Rivalität im Kampfe um die Weibchen den ganzen Verlauf des Paarungsgeschäftes bedeutend vereinfachten. Ich erachte es für nötig, auf alle diese Erscheinungen näher einzu- gehen, um einen ungefähren Fingerzeig dafür zu geben, auf welche Momente der Paarungsethologie sich bei einer künftigen Brutinvasion in Ungarn die eingehenderen Beobachtungen zu erstrecken haben. Auch unsere Kenntnis der oologischen Verhältnisse konnte ich in Karcag ergänzen, was umso leichter war, als aus der Ziegelei ständig Ziegel abgeholt wurden. Die zuvorkommende Fabriksleitung reservierte dann die auf diese Weise blossgelegten Gelege dem Institute. So hatte ich Gelegenheit, 140 Eier genau zu messen. Die Durch- schnittsgrösse beträgt 28:0 x 20:5 mm. Grösstes Mass 31:0 x 20:5 bezw. 29:0 x 215, kleinstes Mass 24:0 x 18.5 mm. Jourpaın ermittelte auf Grund der Messungen von insgesamt 86 Eiern seiner eigenen, sowie der Sammlungen von Rey und Reiser folgende Werte: Mittelwert 28°8 x 210. Maximalmass 32:0 x 20:8 bezw. 298 x 22:0. Minimal- mass 26:0 x 21:3, bezw. 26:5 x 19:3 mm. Auf Grund der Masse obiger 226 Eier ergibt sich als Mittel 28:4 x 20:7 mm, Maximum 32:0 x 21:0 bezw. 298 x 22:0, Minimum 240 x 18:5 mm. Die Eier der Karcager Rosenstare weisen also eine merklich geringere Durchschnittgrösse auf, als die von Jourpaın angegebene; das Maximalmass erreicht nicht das von Jourpatn angegehene dem gegenüber bleiben die Minimal- masse unter dem Jourdainschen Minimum. Gelegentlich der Invasion von 1933 gelang es zum erstenmal genaue Daten über das Gelege des Rosenstars zu sammeln. Nach Rry enthält das- selbe 4—6, ausnahmsweise 8 Eier. (Die Eier der Vögel Mitteleuropas, Lief. 23—24. 1904. p. 349.) Die Frage, aus wie viel Eier das Gelege des Rosen- stars besteht, konnte ich in meinem Vortrag auf dem Internat. Orni- thologen Kongress zu Kopenhagen noch nicht endgültig entscheiden. (Die Brutinvasion des Rosenstars in Ungarn im Jahre 1925. Verhandl. 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932—33 145 des VI. Int. Ornith. Kongr. p. 254.) Der Grund war der, dass das Brut- geschäft der Rosenstare damals bereits in einem derart vorgeschrittenen Stadium war, dass die Jungen schon teilweise die Nester verliessen, sodass die Zahl der zu einem Gelege gehörenden Vögel nicht mit der erwünschten Genauigkeit festgestellt werden konnte. Damals vermochte ich auch die Frage noch nicht zu entscheiden, ob die 8-er Gelege von einem oder von zwei Paaren herrühren, indem infolge des kolonie- weisen Nistens der Rosenstare die Annahme sehr natürlich erscheint, dass solche grosse Gelege auf die Weise zustande kommen, dass zwei Paare ein und dasselbe Nest benützen. Die Beobachtungen bei Karcag im Jahre 1933 brachten eine vollständige Klärung dieser Fragen. Das Gelege des Rosenstars besteht aus 5—8 Eiern. Und zwar ist nicht das S-er Gelege das seltene, sondern das 7-er Gelege, wovon ich trotz eifrigen Suchens nicht ein einziges finden konnte. Von den 27 Gelegen, welche ich in die Hände bekam, waren : 10 Stiick, 5-er Gelege 4 Stück, S-er Gelege 11 E, 6-er „ 1 DE) 9-er DE) 0 DE) 7-er „> 1 E) 13-er >) Beim Präparieren der 8-er Gelege konnte man bemerken, dass die später gelegten Eier frischer waren als die früheren ; die Zusammengehörig- keit aller Eier stand jedoch ausser Zweifel. Bei dem 9-er Gelege liess sich schon einwandfrei feststellen, dass neben 4 hochbebrüteten Eiern 5 vollständig frische lagen, sodass also in diesem Nest die Gelege von 2 Paaren beisammen waren. Von dem 13-er Gelege ging ein Ei zugrunde, ehe ich es in die Hände bekam. Die übrigen 12 Eier waren gleichmässig hochbebrütet, doch hatten 6 Eier eine rundliche und 6 eine längliche Form, sodass ohne die geringste Schwierigkeit festgestellt werden konnte, dass das Gelege von 2 Brutpaaren stammte. Aus diesen Daten ergibt sich mit Sicherheit, dass das stärkste Gelege des Rosenstars 8 Eier ent- hält, während Gelege mit grösserer Eierzahl von zwei Paaren herrühren. Noch deutlicher trat diese Erscheinung bei der Beringung der Jungen zu Tage. Da die Ziegelhaufen zum Zwecke der Beringung nicht demoliert werden konnten, musste die Markierung zu einem Zeitpunkt vorgenom- men werden, wo die Jungen noch derart unentwickelt waren, dass sie bei Störungen das Nest nicht verliessen und sich nicht zerstreuten. Auf diese Weise konnte die Anzahl der Jungen in den einzelnen Nestern sta- tistisch genau ermittelt werden. Der oben erwähnte Unterschied im Bebrütungsstadium der Eier trat auch in dem Entwicklungsstadium der Jungen wieder zu Tage. Es fanden sich Gelege in reicher Zahl, bei welchen nur ein Teil der Jungen beringt werden konnte, da die später 10 148 JAKOB SCHENK [Aquila geschlüpften Jungen noch derart unentwickelt waren, dass der Ring von ihrem Fusse abglitt. Auch eine andere, sehr interessante Erscheinung ergab sich bei der Beringung. Neben den entwickelten und unentwickel- ten Jungen lagen auch faule Eier. Es gab Nester, in welchen sich neben einem Jungen 4 faule Eier fanden. Von einem solchen 5-er Gelege kam also bloss ein einziges Junges hoch. Ganz besonders wertvoll war auch die Feststellung, dass zu Beginn der Beringung, am 2 Juli, die Zahl der faulen Eier in den Nestern bedeutend grösser war als später. In den von mir beringten 101 Gelegen fand ich 28 faule Eier, während Koroman WarGa eine Woche später in 258 Gelegen nur noch 5 Stück feststellte. Die Vögel hatten also die faulen Eier entfernt. Ich gehe absichtlich auf diesen Umstand näher ein, weil wir ohne dessen Berücksichtigung, ledig- lich auf Grund der Anzahl der Jungen ein falsches Bild von der normalen Stärke eines Rosenstargeleges erhalten würden. Unter den früher beringten Gelegen betrug die Anzahl der 6-er Gelege 32%. Bei den später beringten betrug der Prozentsatz der 6-er Gelege bloss 10%, wahrend den grössten Prozentsatz die 4-er Gelege mit 28% aufweisen. Im Laufe von bloss einer Woche ergab sich also bei den Gelegen schon ein derart grosser Unterschied, so dass sich dann der Forscher, der einen zusammenfassenden Überblick gewinnen will, den Kopf darüber zerbrechen mag, welchem Beobachter er mehr Glaubwürdigkeit bei- messen soll, wo doch beide in einwandfreier Weise vorgegangen sind und nur die tatsächlichen Beobachtungen aufgezeichnet haben. Bei der Beringung vom 2. Juli war die Situation der Gelege (auf Grund der in den Nestern gefundenen Jungen und faulen Eier) folgende : l-er 2er 3er 4er 5er 6-er 7-er 8-er Gelege — 7 20 30 32 7 3 7 20 30 32 7 3 Demgegenüber war das Bild am 9—11. Juli als WirGa Koroman die Beringungs-Statistik genau nach in der von mir begonnenen Weise fortsetste, folgendes : l-er 2er 3er 4er 5-er 6-er 7-er 8-er Gelege Stück : 14 30 46 72 64 25 5 2 non Oe SUE GMT SMS TIRE JT 19 0-9 Diese grosse Verschiebung findet ihre Erklárung einerseits in der Entfernung der unbefruchteten Eier, andererseits in dem Umstand, dass die bereits entwickelteren Jungen infolge der mit der Beringung verbundenen Störung die Nester vorzeitig verliessen. Zweifellos trägt aber auch die Tatsache dazu bei, dass in der näheren Umgebung einer so grossen Brutkolonie die Nahrungsquellen sich allmählich erschöpfen, sodass die später brütenden Paare schon bedeutend länger von ihren Eiern fernbleiben müssen, wodurch natürlich die Gefahr des Faulwerdens. Stück : = DIE ın /0 * bo N | 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932—33 147 viel grösser wird. So lässt sich auch die Beobachtung erklären, dass in einzelnen Nestern neben einem Jungen 4 faule Eier zu finden waren, Das Ergebnis aller dieser Beobachtungen lässt sich wie folgt zusam- menfassen : normalerweise besteht das kleinste Gelege des Rosenstars aus 5, das häufigste aus 6, das grösste aus 8 Eiern. Grössere Gelege stammen von 2, oder mehr Paaren. Diese Feststellung hat aber in erster Linie bloss oologischen Charak- ter. Die Zahl der tatsächlich aufgezogenen Jungen ist gewöhnlich kleiner. So fand ich beispielweise 8 Junge in einem Nest überhaupt nicht. Die Höchstzahl der in einem Nest ermittelten Jungen betrug 7. Und dieses auch nur in einem einzigen Falle. Der Vermehrungskoeffizient des Rosen- stars beträgt nach den Beobachtungen in der Brutkolonie von Karcag 42. Er ergibt sich aus dem Quotienten der Zahl der aufgezogenen Jungen dividiert mit der Anzahl der Brutpaare. Doch ist auch hier der Unter- schied zwischen frühen und späten Gelegen auffallend. Bei den zuerst beringten 101 Gelegen beträgt der Vermehrungskoeffizient 4,8, bei den später beringten 258 Gelegen jedoch nur 3,9. Jedenfalls spielt die fortwährende Verschlechterung der Ernährungsverhältnisse hierbei eine entscheidende Rolle. Die Karcager Rosenstare fanden ein ausgiebiges Nahrungsgebiet auf den südlich der Ziegelfabrik gelegenen Wiesen und Weiden, wo angeblich seit Menschengedenken die Heuschrecken und Grillen nicht so massen- haft vorkamen, wie zur Zeit der Ansiedlung der Rosenstare. Das war auch schon an dem äussern Bild der Brutkolonie zu erkennen, denn die Kotmassen, die überall die Ziegelhaufen bedeckten, hatten die von der Heuschreckennahrung herrührende charakteristische rötliche Färbung. Im Zusammenhang damit möchte ich nebenbei erwähnen, dass die Rosen- stare auf dem Fabriksgrund absolut nicht erwünschte Gäste waren, denn sie beschmutzten durch ihre Exkremente die Ziegel und richteten an den feinsten, sogenannten ,,Klinker‘‘ Ziegeln sogar erheblichen Schaden an, weil deren Oberfläche durch den säurehaltigen Kot angegriffen wurde und die angegriffenen Stellen unabwaschbar waren. Wir können der Fabriksleitung unsere Anerkennung dafür nicht versagen, dass sie trotz des unvorhergesehenen und deshalb später unabwendbaren Schadens die Vogelgäste in Schutz nahm und gegen Nestplünderer verteidigte. Bezüglich der Nahrungsverhältnisse des Rosenstars erwähne ich hier, dass es mir diesmal zum erstenmal gelang, unversehrte , Gewölle"" . zu finden. Zwar fand ich auch im Jahre 1907 auf dem Hortobägy Spuren von Gewöllen, die aber immer schon halb vermodert waren. Die bei Karcag gesammelten Gewölle sind ca. 15—20 mm lang und 8—12 mm breit, haben also eine längliche Form. Sie bestehen hauptsächlich aus Heuschrecken, worauf auch schon ihre rötliche Färbung hinweist. LOS 148 JAKOB SCHENK [Aquila Ausserdem enthalten sie die Überreste von kleinen Dung- und Lauf- käfern. Die Gewölle fand ich in sehr geringer Anzahl vor, trotzdem ich ihnen meine besondere Aufmerksamkeit zuwandte und auch der Wächter mit grossem Eifer danach suchte. Als besonders interessant erwähne ich ferner, dass ich in der Kolonie mehrmals die Kadaver getöteter Trochosa singoriensis fand, ein Beweis dafür, dass die Rosenstare auch diese für unsere natronhaltigen Weide- plätze charakteristische grosse Spinnenart nicht verschonten, falls sie ihnen in den Weg kam ; ob sie dieselbe auch verzehrten, resp. dem Jungen ver- abreichten, bleibe dahingestellt. Gegen Ende ihres hiesigen Aufenthaltes machten sie sich auch an reifende Früchte, hauptsächlich an Kirschen und Maulbeeren. eine Gewohnheit, die auch an anderen Orten schon beobachtet wurde. Die phänologischen Daten. der 1933-er Rosenstarinvasion sind fol- gende : Ankunft 5. Juni. Beginn des Ausschlüpfens der Jungen 23. Juni. Beginn des Wegzuges 14. Juli. Von diesem Tage angefangen bis zum 18. Juli zogen sie Tag für Tag in grossen Flügen fort, sodass bis zum 18. Juli 70% des Bestandes die Gegend verlassen hatten. Am 21. Juli hielten sich nur noch 5 Familien in der Kolonie auf. Die letzten 2 Familien wur- den am 28. Juli gesehen. Mit Hinsicht auf diesen in so kurzem Zeitraume erfolgten Wegzug kann angenommen werden, dass Jung und Alt gemeinsam nach dem Winterquartiere abgezogen ist. Unbemerkt, wie sie gekommen waren, zogen die Karcager Rosen- stare auch fort. Nach Verlassen der Kolonie wurden sie 2 km westlich der Fabrik noch einmal gesehen — dann waren sie spurlos verschwunden. ‘Weitere Meldungen über sie kamen von keimem Orte des Landes. Auf Grund der obigen Daten kann festgestellt werden, dass die Brutinvasionen der Jahre 1932 und 1933 zu den Invasionen kleineren Umfanges gehörten. Im Hinblick auf den Zeitpunkt des Ein- treffens können beide Invasionen als mässig früh bezeichnet werden. Bei der sehr frühen Invasion von Novaj im Jahre 1925 begann das Ausschlüpfen der Jungen am 17. Juni, bei den Invasionen von 1932 und 1933 also ungefähr eine Woche später. Vergleichen wir diese Daten mit den Angaben SsEREBRENNIKOY'Ss aus Turkestan, so zeigt die ungarische Phänologie des Rosenstars eine Verspätung von fast genau einem Monat. In Turkestan setzt die massenhafte Ankunft am 7. Maiein, und es beginnt sogleich, wie bei uns, die Paarung. Schon am 23. Mai schlüpften die ersten Jungen. Auch dort kommt es vor, dass nicht alle Ankömmlinge entspre- chende Nistplätze finden, sodass die Verdrängten an anderen Orten unterzukommen trachten. Solche zogen zwischen dem 12. und 14. Mai weiter und siedelten sich an einem andern Brutplatz in der Nähe der Hauptkolonie an. Leider enthalten die sehr interessanten Beobachtungen 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932 —33 149 SSEREBRENNIKOV’s keine Angaben darüber, welche Beweggründe die Rosenstare wohl dazu , veranlassen, ihre turkestanischen Brutplätze zu verlassen und zur Abwickelung ihres Brutgeschäftes zu uns nach Ungarn zu kommen. Die in den Jahren 1932 und 1933 bei uns brütenden Rosenstare beobachteten wir mit der grössten Aufmerksamkeit, um unter ihnen einen Ringvogel ausfindig zu machen. Im Jahre 1926 beringten wir in Ungarn 2726 Rosenstare, SSEREBRENNIKOV in den Jahren 1929 und 1930 in Turkestan 3000 Stück, sodass es gar nicht so aussichtslos war, von diesen vielen Tausenden wenigstens ein einziges Ringexemplar in der Kolonie festzustellen. Der Wächter Junius JAnosy glaubte auch einen Ringvogel gesehen zu haben, doch konnte die Stichhaltigkeit dieser. Beobachtung leider weder durch den Ring noch durch eine neue Beobach- tung bewiesen werden. Ich selbst sah. mir oft stundenlang die auf den Ziegelhaufen eifrig hofierenden Rosenstare genau an, deren Läufe sich bei der aufrechten Haltung dieser Vögel sehr deutlich abhoben. Ein Ringexemplar konnte jedoch auch ich nicht feststellen. Dieselbe Erfahrung machte auch Koromax Warga. Wenn auch in den Brutkolonien die Suche nach beringten Rosen- staren erfolglos blieb, so lieferten die dort vorgenommenen Beringungen doch neue und bedeutungsvolle Daten. Im Jahre 1932 beringte Dr. Nrxonats VasvArı 57 Junge in Kötelek und Dr. Kani, Mavuxs in der Hortobágy Puszta 5 St., im Jahre 1933 Koromax Warea bei Karcag 1025, Junius JAnosy 151 und ich selbst 313 Stück, insgesamt also 1489 Exemplare. Ein am 8. Juli 1932 bei Kötelek beringter Jungvogel wurde um den 10. Septemiber 1932 aus der bulgarischen Ortschaft Kjupria (42° 15', 26° 45') in 900 Kilometer Entfernung südöstlich vom Berin- gungsorte entfernt, zurückgemeldet. Der Fundort liegt am Ufer des Schwarzen Meeres, also in der Richtung der indischen Winterquartiere des Rosenstares. Von den im Jahre 1933 beringten Exemplaren wurden bisherzwei aus Italien, zwei aus Griechenland, 1 aus Kleinasien und 1 aus Palestina zurückgemeldet. Die diesbezüglichen Daten sind die folgenden: 20. Aug. Tel Aviv (Jaffa), 2100 Kilometer SO. 21. ,, InselSamos, 1150 28 SSO. 26. ,, Castenedolo (Brescia), 800 ke SW. 5. Sept. Trecenta (Rovigo), 750 4 SW. 18. " ,, Levadia 950 SSO. 31. Okt. Tarihinde (Adana), 1650 he SO. Es ist ein sehr bemerkenswertes Moment für die Frage über Zug und Orientierung des Rosenstares, dass man sämtliche oben angeführte Ring-Rosenstar-Jungvögel nicht in Gesellschaft, sondern ganz allein 150 JAKOB SCHENK {Aquila am Fundorte angetroffen hat. Diese sind daher ebenso ganz allein weggezogen, wie z. B. die Jungen des Kukuks, oder des Dorndrehers. Im gegebenen Falle ist es zwar augenscheinlich, dass Alt und Jungvögel nicht separat abgezogen sind, da ja nach den obigen Beobachtungen 70% des Bestandes zwischen dem 14—18 Juli vom Brutorte weggezogen sind, doch gibt es für den separaten Zug der Jung und Alt-Vögel frühere Beobachtungen. So berichtete Drsiprrius Raprrczxy gelegentlich der Brutinvasion im Jahre 1909 in der Gemeinde Söskut, dass die Eltern- vögel vor den Jungvögel weggezogen waren. Ich konnte diese Beobach- tung bei meinem Besuche des Gebietes bestätigen — ich fand ausschliess- lich aus Jungvögeln bestehende Flüge vor. (Aquila XVI. 1909, p. 27, 298). Auch während der grossen Brutinvasion im Jahre 1925 wurde die Beobachtung gemacht, dass die Elternvögel vor den Jungen abzogen (Aquila XXXIV/XXXV., 1927/28. p. 118). Auf Grund dieser Beobachtungen kann es nicht bezweifelt werden, dass ein beträchtlicher Teil der Nachkommenschaft des Rosenstares auch von diesen nur unregelmässig besuchten Brutstätten ohne elter- liche Führung den Zug nach dem indischen Winterquartiere unternimmt und auch auszuführen im Stande ist. Dieser führerlose Zug diirfte es vielleicht erklàren, dass die Rosenstaren-Junge in sehr verschiedenen Richtungen nach dem Winterquartiere aufbrechen und in den verschie- densten Zeiten dort ankommen. Die Beringungsergebnisse des Jahres 1933 geben diesbeziiglich sehr lehrreiche Beitràge. Das am frühesten, am 20. August in Tel Aviv angetroffene Exemplar befand sich auf dem geradesten Wege und am nächsten zu dem indischen Winterquartiere. Das einen Tag später auf der Insel Samos angetroffene Exemplar befand sich ebenfalls auf dem richtigen Wege. Ob die nach Italien verirrten Vögel überhaupt das Winterquartier erreicht hätten, kann nicht bestritten werden, mit Hinsicht darauf, dass ein Exemplar die Gegend von Adana, welche ebenfalls auf dem Wege nach Indien liegt erst am 31. Okt. erreicht hatte. Welche Umwege dieses Exemplar wohl machen musste, dass es erst zu so später Zeit auf den rechten Weg gelangte, dass lässt sich natür- lich gar nicht ahnen. Aus den Daten des in Tel Aviv aufgefundenen Exemplares lassen sich auch annähernde Schlüsse auf die maximale Zugs-Geschwindigkeit der jungen Rosenstare ziehen. Dasselbe volbrachte annähernd eine durchschnittliche Tagestour von 60 Kilometer. Beiläufig dieselbe Tages- leistung vollbrachte ein Exemplar des Jahres 1925, welches ebenfalls in Karcag beringt und dann im Golfe von Astros in Griechenland auf- gefunden wurde (Aquila 1925/26. p. 64). Zur vollwertigen Ausnützung dieser Daten würden wir die Berin- 1931/34] DIE BRUTINVASION DES ROSENSTARES IN UNGARN 1932—33 151 gungsergebnisse von Turkestan dringend benötigen. Leider wissen wir darüber nichts, und auch unsere Nachforschungen in dieser Richtung blieben ohne Erfolg. Systematische Beobachtung und Beringung der Rosenstare in ihren gewohnten Brutgebieten in Turkestan wären nötig, um. die Zugverhältnisse der im westlichen Teile ihres Verbreitungs- gebietes, in erster Linie in Ungarn nistenden Rosenstare erforschen zu können, um dann auf Grund dieser Erkenntnisse ein ungefähres Bild über die Art und Weise ihres Orientierungsvermögens zu erhalten. Abschliessend darf behauptet werden, dass die Beobachtungen, welche während den Brutinvasionen 1932 und 1933 gemacht werden konnten unsere Kenntnis über die Oekologie des Rosenstares bedeutend erweiterten, dass jedoch noch immer eine solche Menge zu bereinigender Fragen übrigblieb, dass wir kommenden Brutinvasionen mit grösstem Interesse entgegensehen können. * Nachtrag. Infolge der durch Zwanglage erfolgten Verspàtung im Erscheinen der Aquila, können dem obigen Berichte noch folgende nachträgliche Daten zugefügt wereden. Zu den obigen Rückmeldungen gesellt sich (bis Sept. 1934) nur noch eine neue. Ein mit Ring No. 83988 gezeichneter Rosenstar wurde etwa am 10. Juni 1934 in den Maulbeerpflanzungen, des in 8 Kim. Ent- fernung von der Stadt El Aziz gelegenen Dorfes Percenc erlegt. Von den 1500 Ringexemplaren wurden also im nächstfolgenden Jahre nur mehr ein Exemplar zurückgemeldet. Diese Erscheinung korrespondiert mit den früheren Erfahrungen, laut welchen von unseren 2726 Ring-Rosen- staren im nächstfolgenden Jahre nur mehr 2 Exemplare zurückgemeldet wurden (seitdem kein einziges mehr) und dass die 3000 Ring-Rosenstare von Turkestan gänzlich verschollen sind. Ich erachte es bei dieser Gelegenheit für genügend auf diese Erscheinung hinzuweisen, ohne mich in mehr oder weniger sterile Erklärungsversuche einzulassen. Im Frühjahre 1934 setzte sich eine als gewaltig verheissende Invasion ein, welche sich jedoch nicht zur Brutinvasion entwickelte. Diese Invasion zeigte zwei interessante Eigenheiten — als erste einen ganz rapiden Verlauf — die ersten am 27. V., die letzten am 13. VI., — als zweite einen weiten Vorstoss nach Westen. Es ist sehr wahrschein- lich, dass man diese Invasion auch in Westeuropa wahrnehmen konnte und veröffentliche ich daher als vorläufigen Bericht und als eine Episode dieser grösseren Invasion die an unser Institut eingesandten Daten. 11. V. Etwa 12St. Tibold-Daröcz. Gräfin MARGARÂTHE S {RKÔZY-PECHY, Etwa Mitte V. angeblieh einige in Sopron. 27. V. Recsk. Ca 20 St., die letzten am 2. VI. 31. V. Emöd. Flug aus ca 25 St. bestehend. 152 JAKOB SCHENK [Aquila 7 31. V. Nagyröce. 5 St. Am 1: VI. 11 St. 31. V. Nin (Knim), Dalmatien 15—20 St: 2—15 VI: in Flügen. Zur selben Zeit auch in Obrovac und Graëac beobachtet. A. MaStrovic: 1. VI: Körösszakal. Ca 100 St. 1. VI. Sopron. Flug von etwa 30 St., am 7. VI. 12—14 St: am . VI. ein Flug von 40—50 St. 1. VI. Obrovac, Dalmatien. Ein Flug von etwa 60 St. Seit 1908 zum ersten Male wieder in dieser Gegend beobachtet. Bericht von Prof. Dr. M. Hrerz. | Ein ganz ausserordentlich interessantes Vorkommen. Es ist sehr schwer sich vorzustellen, dass diese Rosenstare ebenfalls zu den von Nordosten aus einwandernden gehören, wie z. B. diejenigen von Nagy- röce, Körösszakäl und Sopron. Es ist vielmehr wahrscheinlich, dass- diese von Griechenland, eventuell von Bulgarien aus eingewandert sind. 2. VI. Beregszäsz. Mehrere 1000 Exemplare auf den Uferbäumen des durch die Stadt fliessenden Baches. Am nächsten Tage war von diesen kein einziger mehr hier, aber nachmittags zogen von 3‘bis 5 Uhr in einer 5 Kilometer langen Kette Flug auf Flug von Nordosten her und wandtensichnach Süden in der Richtung dergrossen ungarischen Tiefebene. Während die vorangehende Beobachtung für die Einwanderungs- richtung der nach anderen Teile Europas gerichteten Rosenstar-Fnvasion von Wichtigkeit ist, hat diese Beobachtung ein ganz besonderes Inte: resse für die Einwanderungs-Richtung der nach“ Ungarn ziehenden Rosenstare. Es war schon bisher meine Überzeugung, dass die in Ungarn erscheinenden Rosenstare von Nordosten her durch den Pass von Ve- reczke sozusagen auf dem Wege der landokkupierenden Urmagyaren nach Ungarn ziehen und wird diese Ansicht durch die obigen Beobach- ns in Beregszäsz in hohem Masse unterstützt. . VI. Debrecen. 3 St: 3. VI. Riese. Auf Maulbeerbäumen etwa 15 St. 4, VI. Szentes. 11 St. auf Maulbeerbäumen ; am 5. VI. ebendselbst 25—30 St. 4. VI. In der Nähe von Celje (46°15’, 15°12’) nach Dr. J. PONEBSEK 9 St. Diese dürften auch zu den aus Süd, oder Südost erscheinenden gehören. 6. VI. Laskod. Ca 60—70 St. auf Maulbeerbäumen. An einer Lehmziegelei nach Nistplätzen suchend, jedoch verblieben sie nicht hier. . VI. Denta. 50—60 St. auf Maulbeerbäumen. —1 7. VI. Temesremete; einige auf Maulbeerbäumen D. Linrra. 7. VI. Zsebely ; 25. St. auf Maulbeerbäumen. D. Liytta. 8., 13. VI. Zenta. Einige. 8. VI. Djala, cinige. 8. VI. Balatonujhely. 7—8 Paare. 1931/34] A RÖVIDUJJU PACSIRTA UJ FESZKELÖ MADAR HAZANKBAN 153 9. VI. Nagycsalomja. 3 St. 12. VI. Nagylozs, etwa 20—22 St. 18. (?) VI. Kolozsvár. Viele. Baroness ADEL BoRNEMISSZA. (2) Juli. 2. St. Szentgalosker. Kom. Somogy. A. ZERGENYI. A rövidujju pacsirta (Calandrella brachydactyla Leisl.) uj feszkelömadär hazankban.') Irta: Dr. Nacy JENÒO. Alföldünknek a déloroszorszägi és balkäni steppe-területekkel körülbelül egyező természeti viszonyaiból következtetve, mar régóta meg voltam győződve, hogy e fajnak, mint fészkelőnek is elő kell fordulnia hazánkban. Hogy előfordulása mindeddig oly ritkán volt megállapítható, azt kevéssé feltűnő voltának kell tulajdonítanom. 1931 augusztusában végre főképen a pacsirtáknak szentelhettem pár napota Hortobágyon, melynek kiszáradását a folyószabá- lyozás is fokozta, úgy, hogy az egykor vízjárta zöld legelő a füves pusz- tából helyenként már-már sivataggá kezd változni. A felröppenő mezei pacsirták közt rögtön feltüntek a kicsi fakósárga példányok; amelyeknek hangja is idegenszerű volt. Másnap, aug. 23-án fegyverrel menve ki, végre kezemben volt az első fiatal példány, amelynek faroktollai még nem voltak teljesen kinőve s így már ebből is bizonyosnak vettem, hogy idevaló költésből származott. Ugyane napon még vagy 15—20 példányt láttam és közülük 2 teljesen kifejlődöttet el is ejtettem. Az 1932-ik évben azután már valamennyi hortobágyi kirándulá- somon találkoztam e rövidujjú pacsirtákkal, így május 17., 18., 29-én, június 5. és 21-én, sőt október 6-án is. 1933-ban is találkoztam velük, május 28-án egyízben, június 4-én pedig 6—10 példány is került szemem elé. Kettőt el is ejtettem közülük, amelyek közül az egyik még fejletlen tollazatú, rövidfarkú fiatal volt. Június 15-én ismét igen sok példánnyal találkoztam, melyek közül igen sok repülni csák gyengén tudó fiatal volt, amelyek 1—2 lépésre is bevártak, meglapulva a szikes legelőn. Minden egyes alkalommal láttam a már ismert területen magasban éneklő hímeket is. Fészkét, amely szintén a legkiégettebb, leggyérebb növényzetű szikes helyeken van, csak egy izben találtam meg, s akkor is oly szeren- csétlen helyen, hogy az országút mély, vízzel telt árka miatt nem tudtam hozzáférkőzni. Ellenben távcsövemmel figyelve a leszálló éneklő hímet ') E közleményemet 1933 tavaszán írtam s küldtem be a szerkesztőségnek. 154 DR. NAGY JENÖ [Aquila meglattam a fészkén ülö nöstenyt, amely körül a him felborzolt fejjel bökolgatva szaladgalt. A költesi idöben a kisült szikes legel6 felett ällandöan naszdalukat eneklö himeket is sikerült latnom, ami itteni rendszeres fészkelésüknek mar magäban is elégséges bizonyitéka. A SCHENK JAKAB altal 1907 jünius 21-én szintén a Horto- bagy on talalt egyetlen példany is feltetlenül az itt fészkel6k közül valé. E pacsirta énekét megismerve, most mar vissza tudok emlékezni arra, hogy ezeket az akkor ismeretlen csippegö hangokat mar azelött is sokszor hallottam a Hortobagy környeken. Itt élt tehat mar időtlen idők óta, csak nem vettük észre. A puszta újabban egyre terjedő kiszáradása bizonyára egyre több fészkelő helyet biztosít számára, — s így újabban több is van, mert csak a nagyon kopár, vadszikes területeket szereti. Dalolás közben épp úgy szállnak a hímek ég felé, mint a mezei pacsirták, de nem folytonos szárnycsapással, hanem szakaszosan Anthus módra szökkelve. Énekük azonban nem az a szépen egybefolyó gördülé- keny csicsergés, hanem sokkal egyszerűbb és szakaszos s amit szavakkal így tudok visszaadni : csôp-côp-cirileürilécirüé. Két rövid és egy hosszú trillázó csicsergés, mely utóbbi hasonlít a Sylvia communis (Lath.) énekéhez. Ilyenkor hullámvonalakban száll és lassú köröket ír le. Minden második hullámvölgyből emelkedve énekel, ezért szakaszos a dala. Szökkelő hullámos vonalban való felfelé törekvése közben kicsi alakjával, rövid farkával inkább valamilyen Anthusnak látszik, semmint pacsirtának. Amikor pedig dalolás után rézsút aláhullik, a föld felett ismét Anthusra emlékeztető szökelléssel száll tova, mielőtt megülne. Ahol a szikes terület legsivárabb, ahol a Festuca pseudovina pirosas virágbugái vörhenyes színt adnak a legelőnek és a kis Festuca-csomók mint kis zsombékok merednek fel ritkásan a vadsziken: itt van e pacsirta igazi hazája. Mezei pacsirták itt nincsenek; azok ott szólnak és szálldosnak, ahol magasabb és zöldebb a legelő. 1933 május 4-én, amikor 8 rövidujjú pacsirta énekelt körülöttem, az egyik hím kis körökben szaladgált a nőstény körül, csiripelő hangokat hallatva, fölfelé szállva, énekét is a párja körül ugráló hím háziverébre em- lékeztető csiripeléssel kezdte: csrôp-cip-csep-csrrôp. Azután a búbos pacsirta tüvidüü, majd meg a füsti fecske vigyü-vi hangját, valamint a mezei pacsirta énekének pár dallamos részletét hallatta és csak már jó magasban kezdett rá a maga jellegzetes nótájára. E madár jóval kisebb, mint a mezei pacsirta s ezzel, valamint fakó sárgásbarna színével rögtön feltünik. Hasi oldala egészen világos, hiányzik róla a pacsirták kendermagos pettyezése ; némelyiknél a torok két oldalán lévő sötét folt is felismerhető. 1931/34] A RÜVIDUJJÜ PACSIRTA UJ FESZKELÖ MADÁR HAZÁNKBAN 155 Feltűnően rövid labujjain kívül még egy jó rendszertani bélyege van e fajnak: az elsőrendű és másodrendű vällevezök egymáshoz való viszonyában. Az Alauda és Alaudula genusnál ugyanis az elsőrendű evezők jóval hosszabbak, mint a vállevezők, a Calandrella genusnál pedig az említettek vagy egyenlő hosszúak, vagy az utóbbiak csak kevés- sel rövidebbek az elsőrendüeknél. Bár eddig gyűjtött sorozatom még kiegészítésre szorul, megkísér- lem e madarunk rendszertani hovátartozóságára vonatkozólag is némi következtetést vonni. STRESEMANN a macedóniai, valamint a Mallorca szigetéről és Spanyolországból származók össze- hasonlításából azt következteti, hogy a Calandrella genusnak Európában két földrajzi fajtája van: Calandrella brachydactyla brachydactyla (LEIsL), a másik a délkeleteurópai, balkáni C. br. moreatica (MÜHLGF) !). Szerinte a balkáni fajta jóval nagyobb az ibériai példányoknál és fejteteje soha- sem oly vörhenyes, mint az utóbbiaké. Magyar példányaimat eddig csupán a Dorueın és Mürrer-Mainz által gyűjtött balkániakkal hasonlíthattam egybe.**) A hat hortobagyj példány (4, 19 és 1?), 4 macedóniai (25 és 29), 1 romániai és 1 ómoldovai példány méreteinek középszámát alábbi táblázat mutatja : RE sz : Cs. Hossza Szár; Csüd Csőr szél. I mag. nya hossza ZA (a töven) 6 drb hortobagyi példany | (4d, 19, 1?) 154 1948 1205 10-0 5-1 5:7 4 drb macedöniai (23 és 29) 155 | 92-2?) | 18°75 | 10-75 Deo 6-1 fakó izabella ! 1 drb romániai 160 | 96 21 10 5 6 szinű 1 drb ómoldovai 152 | 95 21 10 51 51 vörhenyes E táblázatból kitűnik, hogy a hortobágyi példányok nagyságra, főképen pedig szárnynagyságra nézve majdnem teljesen megegyeznek a balkániakkal, s így nagyságra nézve közelebb állnak a balkáni moreatica 1) HARTERT a moreatica nevet a brachydactyla szinonimájának veszi (Die Vögel d. pal. Fauna. Bd. I. p. 215) és a kiegészítő kötetben (Ergänzungsband 1933. Heft 2. p. 104) sem veszi föl külön formának. HARTERT szerint a faj neve Calandrella cinerea brachy- dactyla Luisi. A vörhenyes ómoldovai példány valószínűleg a C. cinerea longipennis (Evers.) SCH. J. 7) Az összehasonlitäshoz szükséges anyag rendelkezésemre bocsátásáért e helyt is köszönetet mondok Dr. LAUBMANN ÁLFRÉD-nek, a müncheni Zool. Muz. őrének. Dr. N. J. 156 DR. NAGY JENÖ [Aquila ! fajtähoz, mint a delnyugati törzsalakhoz a Calandrella. brachydactyla brachydactyla-hoz, amelynek átlagos szärnyhossza Jorpans szerint 90—92 mm.") Színre nézve azonban már a hortobágyi példányok nem egyeznek a balkániakkal. A balkániak felül mind általában rozsdavörös árnyalatúak, főképen pedig a fejtetőn, amely szín egyetlen hortobágyi példanynal : sincs meg. Hasonlókép vörhenyes az ómoldovai (aldunai szoros) pél- dány is, amely tehát szintén a balkáni fajtához tartozik. | Epen ilyen fak6 rozsdäs felül az egyetlen romaniai — közelebbi adat hiányzik — példány is (június 15). Az eddig megvizsgált hortobágyi példányok között kétféle szín-. árnyalat van, egyik szürkésbarna, ez sötétnek látszik, a másik pedig fakó agyagsárgás, ez világosabbnak látszik. Ez utóbbiak — augusztus. végén elejtett példányok — teljesen hiteles fiatal példányokkal való össze- hasonlítás után, az évi fiataloknak látszanak, míg a sötétebb szürkés. júniusi példányok öregeknek. Ez utóbbiaknak a csőrük sötét szaru- szürkés, hosszabb, mig az előbbieknek rövidebb, hajlottabb ormü, : egészben kúposabbnak látszó csőrük van. Ha ez a megállapításom nagyobb anyagból való vizsgálat után is helytálló lesz; akkor csak a júniusi szürkés öreg példányokat lehet összehasonlítani a szintén öreg balkáni példányokkal, ámbár így se egy időből valók, mert a balkániak a IV. és V. hónapból, míg a horto- bágyiak a VI. hóból valók. Ez összehasonlításokból az tünik ki, hogy a hortobágyi példányok szárnynagyságra ugyan megegyeznek, színre nézve azonban elütnek a balkániaktól. További következtetéseket azonban még nem akarok levonni, mert egyrészt kevésnek tartom még a hortobágyi anyagomat, másrészt nem volt alkalmam még tipikus délfrancia példányokat megvizsgálni, és végül még nem gyűjtöttem a IV—V. hóból való pacsirtákat, hogy ezeket a szintén a IV—V. hóból származó balkáni példányokkal össze- hasonlítsam. Magyarországi régebbi előfordulási adatai: Bacsfalu (Brassó mellett); 1902. ápr. 13., Hortobágy 1907. június 21, Csikma- daras 1911. apr. 16, Omoldova 1912. Apr. 21. (L. Aquila 1913. p. 181. és 209.) Ezek közül 4 feltétlenül vonulé; de egy, a hortobagyi, feltétlenül fészkelő példányra vonatkozik. Biztosra veszem, hogy ez a pacsirta a Nagy-Alföldön más szikes legelöterületeken is megtalálható, pedig még fökepen a Tiszän- *) STRESEMANN ugyan (Avifauna Macedonica pag. 59) a macedóniai példanyoknak egy nagyobb sorozatból kiszámított közép-szárnyhosszát 95 mm ben adja meg. DR.N.J. 1931/34] A ROVIDUJJU PACSIRTA UJ FESZKELÖ MADÁR HAZÁNKBAN 157 tulon.*) Igen fontosnak tartom tehät azt, hogy felhivjuk erre az igénytelen kis madárra a madärkedvelö nagyközönség figyelmét, hogy az felismerve jellemző repülése és éneke után e madarat, majd hírt ád az előfordulásáról. Ezt a fajt eddig , rövidujjú pacsirta" néven emlegettük. Mióta azonban rendes fészkelő hazánkban, meg kell különböztetnünk a szintén rövidujjú Alaudula-genusbeli fajoktól, így a Déloroszországban is elő- forduló Alaudula heinei (HoMEYER) vagy másként Alauda pispoletta heinei (Hom.) fajtól, amely nálunk is előfordulhat. Az összetévesztések elkerülése végett tehát a Calandrella brachy- dactyla (Letsu.) faj mint a kisült szikes legelők tipikus fészkelő madara részére a sziki-pacsirta nevet ajánlom. Pótlás. Most a napokban, azaz 1934 május közepén, fenti közle- ményem kefelenyomatának a javítása idejében, a debreceni kollégium régi tojásgyűjteményének a rendezgetése közben, kezembe akadt egy magános tojás Alauda brachydactyla névvel. A tojást dr. Somogyi Zor- rÂx-nal együtt óvatosan megtisztitottuk s ime egy színezésre, mint nagy- ságra nézve valódinak látszó Calandrella tojást kaptunk. A tojásgyűjtemény régi katalógusában is benne szerepel Phileremos brachydactyla név alatt. A tojásra ceruzával rá van írva : Alauda brachy- dactyla, amit Kovács JAxos egykori kollégiumi tanár, a gyűjtemények lelkes szervezője sajátkezűleg írt reá. Sajnos, lelőhely nincs megadva, azonban mivel Kovács J4xos apró madár tojásokat külföldről nem kapott, így a legnagyobb valószínűség szerint magyar származású. Szár- mazäsa idejét összehasonlítás alapján kb. a mult század 50-es éveire teszem, s így alighanem ez az első Calandrella tojás a hazai gyűjteményekben. Mindenesetre feltűnő azonban, hogy a régi kollégiumi madár gyűjtemény katalógusában nem szerepel a Calandrella. Igy tehát abban az időben igen ritka madár lehetett, s habár tojását meg is találták a gyerekek, de már a madarat, amit csak rendszeresen dolgozó és kutató ornithologus tud megtalálni, abban az időben még nem találták meg. Maga Kovács JA4xos se volt kutató ornithologus, habár az általa össze- gyűjtött madárgyűjtemény egyike volt az elsőknek az egész országban. A tojás mérete : 20.3 x15.5, tehát megegyezik az átlagos mérettel, a színe és pettyezése is, eltekintve a nagy idők okozta fakulástól, meg- felel a normális Calandrella tojás színének. Debrecen, 1934 május 22. Dr. Nagy JEX6. *) A Duna— Tisza közén lévő sok székes pusztán, főleg a rendkívül székes Szu- nyog és Apaj pusztákon eddigi közel 30 éves megfigyelésem alatt sohase találkoztam ezzel a fajjal, habár főleg az utóbbi időben rendszeresen kerestem. Sok száz pacsírtafészket találtam ezeken a területeken, több száz példányt fészekről fogtam s meggyűrűztem, de soha egyetlen rövidujju pacsírta példányra se akadtam, tehát valóban a Tiszántulon kell keresni a rövidujju pacsirta egyéb előfordulási területeit. ScH. J. 158 DR. NAGY EUGEN [Aquila Die kurzzehige Lerche (Calandrella brachydactyla Leisl.) — ein neuer Brutvogel Ungarns.) Von Dr. NAGY Eucen. Die Tatsache, dass die Naturverhältnisse unseres Tieflandes mit denen Südrusslands und der Steppengebiete des Balkan ungefähr über- einstimmen, hatte in mir schon seit langem die Überzeugung gefestigt, dass diese Art in unserem Lande auch als Brutvogel vorkommen müsse. Dass ihr Vorkommen bisher so selten nachgewiesen werden konnte, glaube ich ihrer geringen Auffälligkeit zuschreiben zu müssen. Im August 1931 war ich endlich in der Lage, auf dem Hortobäzy einige Tage ganz besonders der Beobachtung der Lerchen zu widmen. Die Austrocknung dieses Gebietes wurde in letzter Zeit durch plan- mässige Flussregulierungen noch gefördert, sodass die ehemals von Bächen durchzogenen grünen Weideplätze der Puszta allmählich den Charakter einer Wüstenlandschaft anzunehmen beginnen. Unter den auf- fliegenden Feldlerchen fielen mir sofort kleinere, fahlgelbe Exemplare auf, deren Lockruf ebenfalls fremdartig anmutete. Tags darauf, am 23. August, nahm ich mein Gewehr mit und hatte bald das erste Exemplar in der Hand : einen Jungvogel, dessen Schwanzfedern noch nicht völlig ent- wickelt waren. Schon daraus schloss ich mit Sicherheit, dass dieser Vogel hier erbrütet worden sein müsse. An demselben Tag sah ich noch 15—20 Stück und konnte auch 2 vollständig entwickelte Exemplare erlegen. Im Jahre 1932 traf ich dann auf meinen sämtlichen Ausflügen auf dem Hortobägy die kurzzehigen Lerchen an, so am 17, 18, 29 Mai, am 5 u. 21 Juni und sogar am 6 Oktober. Auch im Jahre 1933 beobachtete ich diesen Vogel, u. zw. am 28 Mai ein Exemplar, am 4 Juni 6—10 Stück. Von den letzteren konnte ich 2 erlegen, darunter ein noch nicht ausgefiedertes Junges mit kurzem Schwanz. Am 15 Juni sah ich wieder sehr viele Exemplare, von denen ein grosser Teil aus Jungvögeln bestand, die nur schwach fliegen konn- ten und mich auf 1—2 Schritte herankommen liessen. In jedem einzelnen Falle traf ich auch hoch in der Luft singende Männchen an. *) Dieser Beitrag wurde von mir im Frühjahr 1933 verfasst und der Redak- tion eingesandt. 1931/34 DIE KURZZEHIGE LERCHE EIN NEUER BRUTVOGEL UNGARNS 159 Das Nest dieses Vogels, welches an den ausgetrocknetsten, vege- tationsärmsten Stellen zu liegen pflegt, fand ich nur ein einzigen Mal, leider an einem derart ungünstigen Ort, dass eine Annäherung wegen des tiefen, mit Wasser gefüllten Chausseegrabens nicht möglich war. Trotzdem konnte ich durch das Fernglas beobachten, wie sich das aus der Höhe singend herabsenkende Männchen bei dem im Nest sitzenden Weibchen niederliess und mit aufgerichteter Holle balzend um dasselbe herumlief. Auch gelang es mir einzelne Männchen zu beobachten, die hier während der Brutzeit über den ausgetrockneten natronhaltigen Weide- plätzen ständig ihren Hochzeitsgesang hören liessen, — an sich schon ein genügender Beweis für das regelrechte Nisten unseres Vogels. Auch das von JAKOB Schenk am 21 Juni 1907 ebenfalls auf dem Hortobagy angetroffene vereinzelte Exemplar gehörte zweifellos zu den Brutvögeln dieser Gegend. Jetzt, nachdem mir der Gesang dieser Lerche vertraut ist, kann ich mich erinnern, diese mir damals unbekannten pipsenden Laute auch früher schon auf dem Hortobagy des öftern gehört zu haben, Dieser Vogel lebte also hier schon vor sehr langer Zeit, nur wurde er nicht bemerkt. Jedenfalls hat die neuerdings immer weiter fortschreitende Austrocknung der Puszta unserer Lerche zahlreiche neue Brutplätze gesichert, sodass sie in letzterer Zeit häufiger vorkommt. Sie bevorzugt nämlich die kahlsten, trockensten Gebiete. Während des Singens steigen die Männchen, ebenso wie bei der Feldlerche, in die Lüfte, aber nicht mit fortwährendem Flügelschlag, sondern in abgebrochenem hüpfendem Flug nach Art der Pieper. Auch ist ihr Gesang nicht jenes schön ineinanderfliessende, leicht rollende Zwitschern, sondern ein viel einfacheres und abgeteiltes Lied, etwa wie : tschöp-zöp-zirile-ürilezirüe. Zwei kurze und ein langer Triller, letzterer ähnlich der Strophe von Sylvia communis (Lath.). Der Vogel fliegt dabei in Wellenlinien und beschreibt langsame Kreise. Beim Aufsteigen aus jedem zweiten Wellental singt er, daher die Teilung des Liedes. Während des Emporsteigens im hüpfenden Wellenflug gleicht der Vogel mit seinem kleinen Körper und kurzen Schwanz eher einem Pieper als einer Lerche. Und wenn er sich nach Beendigung des Ge- sanges steil herabfallen lässt, gleitet er über dem Boden — wieder nach Art der Pieper — in hüpfendem Wellenflug weiter, ehe er sich nieder- lässt. Wo das Trockengebiet am ödesten ist, wo die rötlichen Blüten- knoten der Festuca pseudovina der Weide eine purpurne Färbung geben und die Festuca-Büschel wie kleine Torfschollen vereinzelt aus dem natronhaltigen Grunde hervorragen: dort ist die eigentliche Heimat 160 DR. NAGY EUGEN [Aquila der kurzzehigen Lerche. Feldlerchen gibt es hier nicht. Diese singen und schwingen sich dort, wo die Weiden üppiger und grüner sind. Am 4. Mai 1933 sangen rings um mich 8 kurzzehige Lerchen. Das eine Männchen lief in engen Kreisen um das Weibchen herum, liess zwitschernde Laute vernehmen, flog dann empor und begann im Aufstieg sein Lied mit tschilpenden Tönen, die an den Gesang des bal- zenden Haussperling-Männches erinnerten : tschröp-zip-tschep-tschrröp. Dann folgten das ‚tüvidüü,, der Haubenlerche, ein ‚witt-wi‘“ ähnlich der Rauchschwalbe und schliesslich einige melodische Partien des Feld- lerchengesanges. Erst in ziemlich grosser Höhe begann das charakte- ristische eigene Lied. Dieser Vogel ist bedeutend kleiner als die Feldlerche und fällt dadurch, wie auch durch seine fahle gelblichbraune Färbung sofort auf. Die Bauchseite ist ganz hell, ohne die Sprenkelung der Lerchen. Bei einigen Exemplaren ist auch der an beiden Kropfseiten befindliche dunkle Fleck erkennbar. Ausser den auffallend kurzen Zehen ist ein weiteres sicheres systematologisches Merkmal dieser Gattung das Verhältnis der Schwung- federn erster und zweiter Ordnung zueinander. Während nämlich bei den Gattungen Alauda und Alaudula die Handschwingen bedeutend länger sind als die Armschwingen, sind beim Calandrella-Genus beide entweder gleich lang. oder aber die letzteren nur um weniges kürzer als die ersteren. Obwohl meine bisher gesammelte Serie noch der Ergänzung bedarf, möchte ich doch versuchen, auch bezüglich der systematolo- gischen Zugehörigkeit unseres Vogels einige Schlüsse zu ziehen. Strese- mann folgert aus dem Vergleich der mazedonischen, spanischen und der von der Insel Mallorca stammenden Exemplare miteinander, dass das Genus Calandrella in Europa zwei geographische Formen habe : Calandrella brachydactyla brachydactyla (LersL.) und die südosteuro- pàische, balkanische Form Calandrella brachydactyla moreatica (MtHLE)! Seiner Behauptung nach sind die Vertreter der Balkanform bedeutend grösser als die iberischen Exemplare und die Kopfplatte bei ersteren niemals so rötlich wie bei letzteren. Meine ungarischen Exemplare habe ich bisher bloss mit den von 1) Harrert hält die Bezeichnung moreatica für ein Synonym von brachy- dactyla (Die Vögel der pal. Fauna Bd. I. p. 215) und führt sie auch in dem Ergänzungsband (1933 Heft 2 p. 104) nicht als besondere Form an. Nach HARTERT ist der richtige Name dieser Art Calandrella cinerea brachydactyla Lrisr. Das röt- liche Exemplar von Ömoldova ist warscheinlich Calandrella cinerea longipennis EvERSM. ScHENK J. 1931/34 DIE KURZZEHIGE LERCHE EIN NEUER BRUTVOGEL UNGARNS 161 Doflein u. Müller — Mainz gesammelten balkanischen verglichen.!) Die Durchschnittsmasse der untersuchten Stücke sind aus nachstehen- der Tabelle zu ersehen. Es handelt sich um 6 Exemplare aus dem Hor- tobagy (4 0°, 1 © und 1 ?), 4 mazedonische (2 7° und 2 9), 1 rumä- nisches und 1 von Ömoldova. Schmatch Schna-| ; Länge | Flügel| Lauf Hi Breite | Höhe e jan der Wurzel 6 St. Hortobägyer Exempl. (4 er 1 O, LD) 154* | 94-8 20-5 10-0 Del TR 4 St. mazedonische (23, 2 Q) 155* | 92-2*)| 18°75] 10-75 5-5 6-1 1 rumänisches St, 160. | 96-— | 21: 10- 5 6— | isabell | 1 St. von Ömoldova 152 19-—421r-—-lıo—| 51 | 51 | rötlich | Aus dieser Tabelle geht hervor, dass die Hortobägyer Exemplare hinsichtlich der Grösse, hauptsächlich aber hinsichtlich der Flügellänge mit den Balkan-Exemplaren fast genau übereinstimmen, also in dieser Beziehung der balkanischen Form moreatica näher stehen als der süd- westlichen Stammform Calandrella brachydactyla brachydactyla deren durchschnittliche Flügellänge nach Jordans 90—92 mm. beträgt.?) Bezüglich der Färbung stimmen jedoch die Hortobägyer Exem- plare mit den balkanischen nicht überein. Die Balkanexemplare sind auf der Oberseite im allgemeinen rostrot gefärbt, besonders auf der Kopfplatte, während diese Färbung bei keinem einzigen Hortobägyer Exemplar vorkommt. Aehnlich rötlich ist auch das Stück von Ömoldova an der unteren Donau, welches also ebenfalls zur Balkanform gehört. Ebenso ist auch das einzige rumänische Stück — nähere Daten fehlen — auf der Oberseite fahl-isabellenfarbig (15. Juni). Bei den bisher untersuchten Hortobägyer Exemplaren lassen sich zwei Farbentöne unterscheiden : ein graubrauner, der dem Vogel ein dunkles Aussehen gibt und ein fahl-lehmgelber, der einen helleren ') Für die Überlassung des zu meinen Untersuchungen benötigten Vergleichs- materials sei auch an dieser Stelle dem Kustos des Münchener Staatl. Zoologischen Museums, Herrn Dr. Atrrep LauBMaxx, mein Dank ausgesprochen. *) S2RESEMANX gibt allerdings (Avifauna Macedonica pag. 59) den Mittelwert der Flügellänge auf Grund zahlreicher Messungen an mazedonischen Exemplaren mit 95 mm an. DEI Hey IN: 11 162 DR. NAGY EUGEN [Aquila Gesamteindruck erweckt. Die zur letzteren Kategorie gehòrigen, Ende August erlegten Exemplare scheinen auf Grund der Vergleichung mit absolut authentischen Jungvögeln diesjährige Junge zu sein, die dunkleren grauen Stücke aus dem Juni dagegen Altvögel. Der Schnabel der letzteren ist dunkel horngrau und länger, bei den ersteren dagegen kürzer, mit etwas gebogenerem First, im ganzen kegelförmiger erscheinend. Sollten sich meine obigen Feststellungen auch nach Prüfung eines grösseren Untersuchungsmaterials als stichhaltig erweisen, dann dürfte man bloss die alten, grau gefärbten Juni-Exemplare unserer Hortobagyer Vögel mit den ebenfalls alten Balkanexemplaren ver- gleichen, obwohl auch in diesem Falle das Alter nicht genau stimmen würde, denn die Balkanvögel stammen aus den Monaten April und Mai, die Hortobagyer dagegen aus dem Juni. Aus diesen Gegenüberstellungen geht also hervor, dass die Hor- tobagyer Exemplare hinsichtlich der Flügellänge mit den balkanischen übereinstimmen, in Bezug auf die Färbung aber von diesen abweichen. Weitere Folgerungen möchte ich jetzt noch nicht ableiten, einmal mit Rücksicht auf das meiner Ansicht nach zahlenmässig noch unzu- reichende Untersuchungsmaterial aus dem Hortobägy, ferner weil ich ‚bisher nicht Gelegenheit hatte, typische südfranzösische Stücke zu untersuchen, und endlich, weil ich noch keine Lerchen aus dem April- Mai sammeln und mit den gleichfalls aus dem April-Mai stammenden Balkan-Exemplaren vergleichen konnte. Aeltere Daten über das Vorkommen der kurzzehigen Lerche in Ungarn : Bäcsfalu (neben Brassö) 13. April 1902, Hortobägy 21. Juni 1907, Csikmadaras 16. April 1911, Ömoldova 21. April 1912 (siehe Aquila 1913, p. 181 u. 209). Von diesen Daten beziehen sich 4 unbedingt auf ziehende Exemplare. Bei dem Hortobägyer Stück dagegen handelt es sich zweifellos um einen Brutvogel. Ich bin fest davon überzeugt, dass diese Lerche auch in anderen natronhaltigen Weidegebieten der grossen ungarischen Tiefebene anzu- treffen ist, u. zw. hauptsächlich im Raume jenseits der Theiss.') Ich halte es daher für sehr wichtig, die Aufmerksamkeit sämt- licher Vogelfreunde auf diesen unscheinbaren kleinen Vogel zu lenken, damit jeder, der denselben an seinem charakteristischen Flug oder Gesang erkennt, sofort Meldung erstatte. ') Auf den zahlreichen Puszten zwischen Donau und Theiss, insbesondere auf den überaus natrondaltigen Puszten , Szunyog" und ,,Apaj‘‘ habe ich während meiner fast 30 jährigen Beobachtungszeit diese Art niemals angetroffen, obgleich ich sie — hauptsächlich in letzterer Zeit — regelrecht suchte. Ich fand dort viele Hundert Lerchen- nester, beringte Hunderte von Lerchen, traf aber nicht ein einziges Exemplar der kurz- zehigen Lerche in dieser Gegend an. SCH. J. 1931/34 DIE KURZZEHIGE LERCHE EIN NEUER BRUTVOGEL UNGARNS 163 Nachtrag. In diesen Tagen, d.h. Mitte Mai 1933, während der Korrektur des Bürstenabzuges obiger Abhandlung, bekam ich gelegent- lich der Neuordnung der alten Eiersammlung im Debrecener Kollegium ein vereinzeltes Ei in die Hand mit der Bezeichnung ‚Alauda brachy- dactyla‘. Im Verein mit Dr. ZoLTÁN Somogyi reinigte ich das Ei auf das sorgfältigste und siehe da: wir erhielten ‘ein nach Färbung und Grösse als unbedingt echt anzusprechendes Calandrella-Ei. Auch in dem alten Katalog der Eiersammlung kommt es unter dem Namen Phileremos brachydactyla vor. Auf dem Ei selbst steht mit Bleistift geschrieben : Alauda brachydactyla. Es ist die eigenhän- dige Schrift des ehemaligen Professors am Kollegium Jonann Kovacs, des begeisterten Organisators der dortigen Sammlungen. Leider ist kein Fundort angegeben. Nachdem aber Jonann Kovács Eier von Klein- vögeln aus dem Auslande nicht bezog, kann mit grösster Wahrschein- lichkeit angenommen werden, dass es sich hier um ein Ei ungarischer Provenienz handelt. Den Ursprung desselben verlege ich auch Grund von Vergleichen etwa in die 1850-er Jahre, so dass wir es vermutlich hier mit dem ersten Calandrella-Ei unserer heimischen Sammlungen zu tun haben. | Jedenfalls ist es auffallend, dass in dem Katalog der alten Vogel- sammlung des Kollegiums die Calandrella nicht vorkommt. Sie dürfte also zu jener Zeit ein sehr seltener Vogel gewesen sein, deren Ei zwar von Schülern gefunden wurde, während der Vogel selbst, den nur der geschulte Ornithologe entdecken kann, zu jener Zeit noch nicht fest- zustellen war. JoHanw Kovács selbst war nicht zünftiger Ornithologe, wenngleich seine Vogelsammlung damals zu den bedeutendsten des Landes gezählt werden musste. Das Ei misst 20°3 x15:5, stimmt also mit dem Durchschnitts- mass überein. Auch in Farbe und Fleckung entspricht es dem normalen Calandrella-Ei, abgesehen von der Verblassung, die auf hohes Alter zurückzuführen ist. Debrecen, 22. Mai 1934. Da. Ecezx NAGY. LI 164 WARGA KALMAN [A quila Phaenologiai és nidobiologiai adatok a kisbalatoni nagy köcsag (Egretta alba L.) teleprôl.! 6 eredeti fényképpel, az I. táblán. Phaenologische und nidobiologische Daten aus der Kolonie von Egretta alba (L.) am Kisbalaton.? Mit 6 Original- Photos, auf Tafel I. Irta: Warca KALMAN A köcsagvedelmi mozgalmat Magyarországon ScHENK JAKAB, a M. Kir. Madartani Intézet aligazgatéja inditotta meg 1917-ben (1), és 1918-ban (2) e tárgyban megjelent két, társadalmilag is nagyhatású tanulmányával. SCHENK utóbbi művének különösen Hollandiában kelt erős visszhangja, hol a ,,Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels", illetve annak lelkes titkára: J. Drisver gyűjtést indított a kiveszőben lévő utolsó magyar nemes kócsagok megmentése érde- kében. A nemeslelkű holland nemzet példáján felbuzdulva a napi- sajtó és szaklapok útján felhívást intéztem a magyar társadalomhoz, mire nagybányai Hortuy Mixrôs, Magyarország kormányzója nyitotta meg az adakozók hosszú sorát. SCHENK JAKAB azután a külföldi és hazai adományokból, illetve később a m. kir. Földmivelésügyi Miniszterium által erre a célra állandóan nyújtott dotációból GuLyAs Jézser, Vörs községi lakos, volt balatoni halászmester személyében 1922 június óta egy ráter- mettségével, hozzáértésével, megbízhatóságával és odaadó buzgalmá- val minden tekintetben megfelelő kócsagőrt alkalmazott a gémtelepen. A köcsagör mindjárt kezdetben azt az utasitast kapta, hogy minden hó végével küldjön jelentést, melyben a madárélet havi mozgal- máról beszámol, éspedig arról, hogy az egyes, általa ismert madárfajok tavasszal mikor érkeztek meg, ősszel mikor távoztak el ; hogy tavasszal mikor kezdték meg a fészek építését ; mikor rakták le az első tojást ; mikor keltek ki az első fiókák ; végül, hogy a fiókák mikor hagyták el a fészket, és hogy mikor távoztak el a fészektelepről. Ezek a havi jelen- 1) Az 1934. VII. 2—7 napjain Oxford-ban megtartott VIII. nemzetközi madártani kongresszusra beküldött német nyelvű előadás magyar szövege. *) Ungarischer Text des an den VIII. Internationalen Ornithologischen Kongress — Oxford, 2—7. VII. 1934. — in deutscher Sprache eingesandten Vortrages. — Die Tabellen sind auch mit deutschen Texte versehen. 1931/34] ADATOK A KISBALATONI NAGY KÖCSAG-TELEPRÖL 165 tesek lehetö hü kepet nyüjtjak a Kisbalatonon feszkelö madarak leg- fontosabb életjelenségeinek. Ezeket a havi jelentéseket a fészkelési idöben évente végzett gyürüzési munkälataim alatt szerzett sajat megfigyeléseimmel szoktam megfelelöen kiegesziteni. A kisbalatoni nagyköcsag-telepet a szakirodalomban legelöször Szikra GÁBoR, a néhai kiváló . székesfehérvári ornithologus tárgyalta, bár közleményében általában csak a ‚‚Balaton‘‘-röl beszél. Ezen bevezetés után a Kisbalatonon évente fészkelt kócsagok hozzá- vetőleges, illetve 1922-től kezdve úgyszólván teljesen pontos szám- szerinti mennyiségét a vonatkozó irodalmi feljegyzések, illetve főleg SZIKLA GÁBOR (3), Dr. Lovassy SÁNDOR (4), SCHENK JAKAB (5), DR. KELLER OszxAr (6), Gurvis Jözser (7) és Warca KÁLMÁN (8) adatai alapján alábbiakban tüntetem fel : — 1886 : 100 par; — 1891—94: évenként mintegy 100 pár; — 1895 : csak 7 pár telepedett le fészkelés végett, részint azért, mert előző évben az összes fiókákat kiszedték, és részint mert az ezévi téli rendkívüli jégzajlás a fészkelésre alkalmas tavalyi avas nádat csaknem egészen letarolta ; — 1896—1903 : 7—10 pár ; — 1906 : 30—40 pár ; — 1909 : 15 pár ; — 1913 : 10 par ; — 1916 : 10—12 pár ; — 1917 : 8 pár ; — 1919 : 6 pár ; — 1920 : 12 pár ; — 1921 : 10 pár, nyári állomány fiókákkal együtt 35 drb ; — 1922:16 pár, nyári állomány fiókákkal együtt 50 drb ; — 1923 : 24 pàr; — 1924: 26 pár ; — 1925 : 10 pár, nyári állomány fiókák- kal együtt 38 drb ; — 1926 : 11 pár, nyári állomány fiókákkal együtt 43 drb ; — 1927 : 17 pár, nyári állomány fiókákkal együtt 86 drb ; — 1928 : 7 pár; — 1929:6 pár; — 1930:7 pár; — 1931: 3 pár; — 1932 : 4 pár ; — 1933 : 5 pár ; — 1934 : 16 pár, nyári állomány fiókákkal együtt 67 drb. Az 1927 és 1934 években alkalmam volt valamennyi fészket és fiókát sorbavenni. Ennek a kétesztendőnek fiökaszaporodasi statisztiká- ját a következő táblázat mutatja : — Kócsagfészek — Fész- | Fiò- La Silberreiher Horst mit kek | kék | Szaporodasi | Kisbalaton l szama|szama| aranyszam È | DANS | 4 | 5 Anzahl | Anzahl | Vermehrungs- En der der Koeffizient fidkaval — Jungen Horste | Jungen feszek Horste 2 3 6 4 2 17 à 1927 fiéka 3:06% 3 2 6 18 16 10 — 52 ungen feszek Horste 2 10 3 1 = 16 Ex 1934 SE, a SI IS ii ia ii = ” 218% à 2 20 9 A SIA TESE 35 Jungen 166 - WARGA KALMAN [Aquila A fiökaszaporulat 1927-ben igen kedvezö volt, pedig ez az esztendö a Kisbalaton környékén az úgynevezett , száraz" esztendők közé tartozott, amennyiben a költési szezonban, április május—június hónapokban a csapadék 30, 42, illetve 22 mm-rel kevesebb volt a normalisnal. A kócsag tápláléka, 12 évre terjedő megfigyeléseim és a fészkeknél észlelt és gyűjtött köpetek, ökrendések és taplalékmaradvanyok alapján halakból, vizi- és szárazföldi rovarokból, egerekből (Mus) és pockokból (Arvicola) all, melyekhez gyakran gyikok és békák járulnak. Nedvesebb években a halakon és vizi rovarokon, míg szárazabb években a kisemlősökön és száraz- földi rovarokon van a túlsúly. Az 1934-es esztendő szintén erősen száraz jellegű, és a szaporulat igen kedvezőtlen volt. Ennek egyik magyarázata, hogy 1934-ben az egérjárás jóval kisebb méretű volt, mint 1927-ben. Itt megemlítem, hogy 1934-ben aránylag igen sok fidka-kadavert találtam az egyes fészkekben, összesen 9 darabot, éspedig 2 fészekben 2—2 darabot, 5 fészekben 1—1 darabot. Ezek közül 2 drb 3 napos, 1 drb 5 napos, 5 drb 1 hetes, 1 drb 3 hetes korában pusztult el. A fiókák kora approximative van feltüntetve. A fiókáknak ez a 25%,-os, még a fészek- ben való elpusztulása igen magas fokú és alig magyarázható valamivel, mert az életben lévő fiókák jól voltak táplálva, mit a fészekben talált és gyűjtött különböző kategóriájú táplálékmaradványok mennyisége is bizonyított. Lehetséges, hogy a fiókák e nagymérvű pusztulásámál szerepet játszanak azok az apró, csak néhány malliméter nagyságú paraziták, melyek nagyszámban élősködnek a kócsagfiókák szajüregeben!- Ezeket a parazitákat kivétel nélkül minden egyes kócsagfiókában megtaláltam, és pedig föleg a nyelv tövén és a nyelv alatt, az alsó csőrkáva belső felén, szorosan odatapadva, valószinüleg vért is szíva. Számuk 4— 8, 10—15 között váltakozott, sőt az egyik fióka nyelvtövén 18 darabot olvastam meg! . . . Megjegyzem hogy a többi gémfajok, valamint a Platalea és Plegadis fiókátin — bar direkt kerestem — nem találtam ilyen parazitäkat. Egyedül két Ardea cinerea-fibka képezett kivételt, melyeknek nyelvtövén szintén találtam 5— 6 ilyen parazitát. Ezekből a parazitákból gyüjtöttem is néhány példányt, melyeket Di. MônunGEr GuszrÂv, egyetemi magántanár, a budapesti tudomány- egyetem állattani intézetének adjunktusa volt szives meghatározni, miért részére e helyen is hálás köszönetem fejezem ki. Dr. MônrinGEr meghatározása szerint ezek az endoparazitäk a Laposfergek (Plathelminthes) osztályába s a szivöfergek (Trematodes) rendjének Clinostomum genusäba tartoznak. Valöszinü, hogy a gyüjtött egyedek a Clinostomum complanatum Ru». fajt kepviselik, melyet külföl- dön a szürkegem (Ardea cinerea L.) garatiiregéb6l és bärzsingjaböl 1931/34] ADATOK A KISBALATONI NAGY KÖCSAG-TELEPRÖL 167 (nyelöcsöveböl) mutattak ki. A fereg közti gazdaja: a sügér (Perca fluviatilis L.) Lehetséges azonban, hogy ezek a paraziták a Clinostomum folii- forme Braun faj kepviselöi, melyek a vörösgem (Ardea purpurea L.) garatjäban és bärzsingjaban élősködnek. A fajt egész pontosan meg- hatärozni csak üjabb gyüjtes utän lehet. Ezek a Clinostomum-fajok hazánk faundjaböl eddig még nem voltak kimutatva. 1927-ben egyetlenegy kócsagfióka sem pusztult el. A nagy kócsag tavaszi megérkezésének régi országos középnapja : III. 15. A Kisbalatonra vonatkozó tavaszi érkezési adatok DR. Lovassy SÁNDOR illetve DR. KELLER OSZKÁR szerint a régebbi években a következők voltak : — 1894. III. 1, — 1895. III. 23, — 1896. III. 3, — 1897. II. 15, — 1898. III. 3, — 1920. IV. 10, — 1921. III. 12, — 1922. III. 16. Legkorábbi adat : II. 15, legkésőbbi : IV. 10, ingadozás 54 : nap. Az utolsó őszi mutatkozás adatai fenti években a következők volta ad 97 MOT XIV ELÉD? X 682 Kezép X'S: A nagykócsag életének egyes főbb fazisait az alábbi phaenologiai és nidobiologiai adatok tüntetik fel. Ezt a táblázatot a Kisbalato- non évről-évre személyesen végzett megfigyeléseimnek a kócsagőr rendes havi jelentéseivel való egybevetése alapján állítottam egybe. Egretta alba L. — Nagy kócsag. Fészek- hagyás Ankunft Ei Flügge Wegzug Winterdaten Junge ì Érkezés | Tojäs Tavozas Téli adatok drb. drb. drb. . VIII. 7—X. 30. MSI: . VIII. 12—X. 25. . 28. 3 drb. CIC . 19. 4 drb. E21, . 28. 5 drb. I. 4—6. 2 drb. | XI. 30—XII.4.6drb. . 19—XI. 16. RT. 30—XII. 5. 4 drb. I. 31. 2 drb., tI. 13. 2 drb. “QU Sar i . 22—XI. 4. . 20— XI. 3. 168 WARGA KALMAN Nahe Legkorabbi adat: II. 19, legkés6bbi: III. 23, ingadozäs 32 nap. Érkezési közep: III. 9, tävozäsi közep: X. 23. Fenti adatokböl kitünik, hogy a kotlas mintegy 3—4 hétig tart, és hogy a fiókák átlagosan 5—6 hétig tartózkodnak a fészekben. A tojások megerlelese, illetve a fiókák ròpképessé válása részben a kotläs gondossä- gatol, sőt a napközi höfoktöl, illetve részben a fiókák taplalasatdl figg. Az öszi elvonulas augusztus—oktoberben kisebb turnusokban, tehat nem egyszerre törtenik. Az indulas a fiatal madarak fejlettségi fokätöl függ. Ez a gemfeleknel altalanos. Egyes elmaradt példanyok még novem- ber—decemberben is akadnak. Az ältalam a kisbalatoni gémtelepen 1931-ben megkezdett fészek-, tojas- és fidka-méretezést és mérlegelési műveleteket a többi gém- fajok mellett a nagyköcsagra is kiterjesztettem. Mivel az ingovanyos mocsárban és sűrű näderdöben való gázolás mellett preciziös mérleget nem vihettem magammal, meg kellett elégednem egy fadobozban vállra, akasztva hordható grammos levélmérleggel, mellyel 1000 grammig lehetett mérni. Így az 1 kilogrammnál nehezebb 5—6 hetes fiókákat már nem mérhettem meg. A hosszméreteket rugalmas acélszalaggal mértem. 1932-ben 4 és 1934-ben 16 nagykócsag-fészek méreteit vettem fel. A fészkek kizárólag tisztára száraz nádszárakból voltak építve és mind- össze csak 3 fészek volt nádlevelekkel is kibélelve. A fészkek méretei a következők : — 1932-ben: — 110, 24, 110, — 88, 22, 80, — 88, 28, 86 — és 80, 16, 52 em. 1934-ben : — 96, 20, 114, — 103, 15, 96, — 96, 18, 90, — 98, 18, 108, — 56, 21, 108, — 92, 18, 98, — 121, 14, 118, — 84, 21, 110, — 100, 19. 131, — 110, 19, 101, — 60, 24, 92, — 120, 21, 106, — 100, 24, 124, — 74, 21, 120, — 98, 18, 118, — és 88, 38, 88 cm. Fenti méretekben az első szám a fészek felső szegelyenek a talajtól illetve vizszintől való magasságát, a második szám a fészek vertikális irányú vastagságát, a harmadik szám pedig a fészek atmérojét jelenti. A fészekméretek középátlagai: 93 cm magasság, 21 cm vastag- ság, 102 cm átmérő. 1932. V. 20-án egy fészekben 3 drb friss és tiszta, valószinűleg utó- vagy pótköltésből eredő tojást volt alkalmam méretezni : — 52:5 X 37.5 mm, = súlya 45 g. DOD: RG ENT NE 64°5 x 38.5 ” = 5, 52 99 Ugyanekkor egy másik fészekben két darab 2—3 napos fióka mellett levő két tojás méretei a következők voltak : — 63 X 42 mm — súlya 53 g (benne vajudó fióka) 63..%X AL... ya, A(raptoias)- 1931/34] ADATOK A KISBALATONI NAGY KÖCSAG-TELEPRÖL 169 Következnek az 1932-ben és 1934-ben eszközölt nagyköcsag - fidka méretezések tablazatba foglalt adatai : — Egretta alba L. fiökameretek: 1932. — Masse der Jungen. Kor Co La .. napok- Csör Csüd. | Középujj Hüvelyk Súl ban È y Culmen | Tarsus Mabel Hallux E Alter zehe Gewicht mi uf / d. Junge ‚m fut m/ jm 8 in Tagen 315 325 1006 1000-ren felül, über Az 1934-ben felvett fióka-méretekre nézve előre kell bocsájtanom, hogy a javarészt már igen fejlett, 4—5— 6 hetes fiókák közül közeled- tünkre egyesek saját fészkeiket elhagyva, a szomszédos fészkekre men- tek át és így sajnos, nem mindig volt megállapítható, hogy mely fiókák tartoztak ugyanegy fészekbe. Éppen ezért a fiókák korát egész pontosan csak a szeparáltan állott fészkeknél mutathatom ki. A méretek a felvételezés sorrendjében következnek. Itt megemlítem, hogy a gemfajok fibkai korának pontos megállapít- hatása céljából a tavaszi telepkeresés idején mindazokat a fészkeket, melyekben egy tojás, vagyis első tojás van: a kócsagőr útján számozott vignetákkal megjelöltetem. 170 WARGA KALMAN x [Aquila Egretta alba L. fidkaméretek: 1934. — Masse der Jungen. Kor Csôr Csüd Közepujj Hüvelyk Szärny vi Suly Datum Alter dai enter Te Ge- in Wochen,| men £ zehe $ länge Gefieder- |wicht! resp. Tagen My "m My “hn my, Phase g | VI. 6. f| 5 hét 95 150 91 36 358 |nagytollas”) LIE 107 178 100 40 381 dI VA OT Dire, 90 142 95 38 305 28 Ri bis 88 119 88 35 313 À | 5, LS 80 110 81 35 256 | közeptollas Ru Ba 95 158 93 38 333 | nagytollas sa DES 98 176 97 39 348 a | | 5 DO 86 137 96 37 298 so 88 Di 97 154 92 36 320 is | bi Dal 99 154 97 39 355 en | À SER 96 163 100 39 340 > | 5 Grr 102 178 102 40 388 kN | Vis 85 EURE 98 156 87 37 354 È » DIR, 99 155 101 39 362 È > DIN 83 124 85 34 295 x 5 RATE 92 145 89 35 303 5 | 3 Den, 96 151 91 34 361 53 is By? ag 99 166 97 39 327 5 a 4 het 82 111 81 36 255 | középtollas » || 20 nap 56 75 77 35 116 |bontakozö’)| 542 „ SMI 22 nap 62 92 89 36 160 kistollas 751 | 7 5 hét 81 131 91 37 295 | nagytollas RAS 5 hét 85 142 95 40 308 8 | a 31 nap 69 108 93 37 203 | kistollas 871 } 4 hét 74 117 97 40 234 | kôzéptollas | af DI 92 155 95 38 323 nagytollas a DINE 93 160 101 39 308 pi DI dd 75 115 91 37 248 közeptollas | ss DS 88 145 93 37 280 | nagytollas È; Dr 92 158 94 38 342 to | | 3 4 gs 78 126 99 39 221 | közeptollas + Du 85 137 90 35 265 nagytollas ! ” ON; 90 154 99 39 263 È. n J 21 nap 52 65 65 32 103 bontakozö | 538 | » \| 24 nap 58 88 78 32 162 | kistollas 792 | VI. 19. | 35 nap") 74 109 84 34 254 | kôzéptollas | 915 | | ') A 24 napos példány méretei 11 nappal későbben, — Masse des 24 Tage alten Exemplares 11 Tage später. *) Fast völlig ausgewachsene Schwungfedern = nagytollas, — halb ausge- wachsene Schwungfedern = közeptollas, — wenig ausgewachsene Schwungfedern = kistollas. °) Bontakozéò — bedeutet sprossende Schwungfedern. — Bontakozéò : azt jelenti, hogy a szárny tokos evezötollai a tokokbél már kibujni, kibontakozni, kibom- lani kezdenek. 1931/34] ADATOK A KISBALATONI NAGY KÖCSAG-TELEPRÖL 171 Ezeket a 3—6 hetes köcsagfiökakröl felvett méreteket a fiókák ötnaponkénti átlagos növekedésének minimál-maximál értékei szerint oly- kép foglaltam átnézetes táblázatba, hogy abban a fokozatosan emelkedő irányú fejlődés törvényszerűségének mértéke szembetűnően megnyilatkozzon. Másszóval, ebből az alábbi összevont kimutatásból kitűnik, hogy a csőr hosszának 10—10 milliméterenként való növekvése mellett ugyanakkor milyen arányban növekszik a csüd, középujj, hüvelyk és a szárny hossza. Megállapíthatom, hogy a két legfontosabb tényező: a csőr és szárny fejlődésmenete mutatja a legarányosabb emelkedést, és hogy a szárny növekedése a legnagyobb mértékű. Ezzel szemben a csüd növe- kedése lüktető, vagyis emelkedő-csökkenő tendenciát mutat, míg a közép- és hüvelykújj korán éri el fejlődési maximumát, és azután már csak minimális arányban növekszik. Vagyis egy normálisan fejlődött fióka korát a csőr és szárny méretéből hozzávetőleges pontossággal meg lehet állapítani. Természetesen vannak az átlagosnál fejlettebb vagy fej- lettlenebb fiókák is. Mivel a gyakorlatban a már nagyobb fiókák korát hozzávető- legesen hetekben szoktuk felbecsülni, a kort nemcsak ötnaponkint, de hetek szerint is feltüntetem. Igen kívánatos lett volna, ha az 1—15 napos fiókákról is hasonló mennyiségű méretfelvételt eszközölhettem volna, — de erre talán a jövőben még alkalmam lesz. A kócsagfiókák korszerinti fejlődésének átlagos méretei. Durchschnittliche Masse der Silberreiher-Jungen nach Alters-Stufen. Közepujj - Mittel- n zehe ') Wochen 4 ny, m/ my jm m mt ym jm ym Kar Csör Csüd Hiivelykujj| Szárny Kor Hallux |) Flügel Alter in | Alter in Culmen Tarsus 51—60 65—90 65—80 32—34 101—160 61—70 91—110 81—100 32—40 161—200 71—80 111—120 81—100 32—40 201—260 5 81—90 121—150 81—100 34—40 261—300 | 31—35 „ > 91—100 | 151—170 91—100 34—40 301—360 | 36—40 ,, 65, 101—110 ! 171—180 | 101—110 34— 40 361—400 | 41—45 ,, A kisbalatoni kôcsagtelep allomanya, mint a fentebb közölt évi allomäny-kimutatasböl kitűnik, a telep leggondosabb őrzése és védelme 1) Közép- és hüvelykujj karom nélkül mérve. — Mittelzehe und Hinterzehe sind ohne Kralle gemessen. 172 WARGA KALMAN [Aquila dacára is, — eleinte csak stagnált, de később határozottan fogyó ten- denciát mutatott. Ez több okra vezethető vissza. Az 1927 évi gyűrűzési kisérletek szomorú tanúsága szerint a megjelölt 48 fiókából még ugyan- abban az évben 15 példány került kézre (31299). A fészkelés idejében rengeteg sok gémtojást, köztük kócsagtojást is és sok apró, néhány- napos fiókát pusztit el a Circus aeruginosus L. sőt a Corvus cornix L. is. És nem utolsó sorban itt vannak a sokszor túlzásba vitt téli nádégetések is. A tavasszal visszaérkező kócsagok a tavalyi kolónia helyén nem találnak avas nádat, mert azt télen leégették, az új, Íriss nádban viszont nem telepszenek meg. Igy azután tovább vándorolnak, igen sok esetben a Ferto-re. 1933-34 telén azonban a Fertőn is nagy nádégetések voltak, és így onnan 1934 tavaszán visszatelepedtek a Kisbalatonra . . . * Az Egretta alba L. vonulasara és téli szállására a M. Kir. Madär- tani Intézetnek ScHExk JAKAB igazgató által vezetett madärgyürüzesi kísérletei vetnek világosságot. Az 1908—1932 években összesen 104 kócsagfiókát jelöltünk meg, melyekből 27 darab került kézre (25°9%). Ezekből Magyarország határain kívül 15 drb került meg. A 104 darabból 70 darabot személyesen gyűrűz- tem meg (67"394), 1934-ben pedig ezeken kívül még 35 darabot, vagyis összesen 105 darabot jelöltem. A külföldre vonatkozó kézrekerüléseket irányok (égtájak) és országok szerint csoportosítva : a következő képet nyerjük. A gyűrűzés évében meg- került madárnál a kor nincs kiírva. Északnyugat. — Nordwest-Richtung. Ausztria:— VIII. 28. Délnyugat. — Südwest-Richtung. Olaszorszag:— XI. 17.— X11.5.— egyéves pédany: XII. 18. — XII. 22. — XII. 28. Szardinia: — XI. 25. Del. — Süd-Richtung. Bosznia: — IX. 21. — XII. 23. Dalmäcia:— 2 éves példäny : IX. 4. — XI. 19. Albania: — 1 éves példány : IV. 10. Délkelet. — Südost-Richtung. Görögország: — XII. 19. — egyéves példány : XII. 20. — 2 éves példäny : I. 1. * 1931/34] ADATOK A KISBALATONI NAGY KOCSAG-TELEPROL 173 Ezeket a kézrekerülési adatokat hónapok rendjében csoportosítva, lényegük szerint a következő kategóriákba sorolhatjuk : — 1) Kóborlás : VIII. — Ausztria. Vonulas: IX. — Bosznia, Dalmacia. XI. — Dalmácia, Olaszország, Szardinia. Telelés : f XII. — Bosznia, Olaszország = 4 drb, Giorno Po Rs zag! =2"drb. | I. — Görögorszäg. Elmaradas: IV. — Albania. Mivel a nagyköcsagnak Magyarorsagon IV. 10. körül rendszerint mar tojásai vannak, az Albanida-ban áprilisban meg- került egyéves példany talan nem is elkésetten visszaterö, hanem inkabb elmaradt, vagy attelepedett madar volt. A nagy köcsag teli szallasanak az eddigi eredmények alapjan tehat foleg Italia, Szardinia és Görögorszag tekintheto. * A Kisbalatonon az 1923—1934 evekben a költesi szezon alatt összesen 105 napon keresztül tanulmányoztam az ottani vizimadar- viläg nagyszerü életjelenségeit és a Kisbalatonröl sz6l6, keszülöben levö müvemhez igen sok adatot gyüjtöttem. Irodalom. — Literatur. 1. Schenk JAKAB: A köcsagok alkonya. (Termtud. Közlöny.) 1917. 2. SCHENK JAKAB: A kócsag hajdani és jelenlegi feszkelötelepei Magyarországon (Aquila.) 1918. 3. Szikra GÁBOR : II. Jahresbericht d. Com. f. Beob.-Station in Österreich- Ungarn, TscHusi Victor. 1883. — V. Jahresbericht etc... 1886. 4. Dr. Lovassy SANDOR: A Balaton gém-fajai. (A Balatoni Muzeum-Egyesület elsö evkönyve.) 1903, 5. ScHENK JAKAB : A kisbalatoni köcsagtelep jövőjéről. (Aquila.) 1927—28. 6. Dr. KELLER Oszxir: Madärvonuläsi adatok Magyarországból. (Aquila.) 1919., 1920., 1921., 1922. 7. GunyAs JÓZSEF : in litt. 8. WARGA KÁLMÁN: A kisbalatoni köcsagtelep multja és jövője. (Növeny- vedelem.) 1930. Kepek jegyzeke. — Verzeichnis der Photos. Egretta alba L. — Kisbalaton. 1. 3 pulli 1931. VIS ULS: 2. 3 pulli 193, WES 18. 3. 3 pulli 1932VT. 2s 4. 4 semijuv. 1929. VI. 17. 5. 1 semijuv. 1929. VI. 24. 6. 1 semijuv. 1929. VI. 17. 1) Köborläs = Strich, Vonuläs = Zug, Telelés = Winterquartier, Elmaradas = Verbleib oder Übersiedelung. 174 WARGA KALMAN [Aquila À kis kôcsag (Egretta garzetta L.) ujabb fészkelései a Kisbalatonon. ! 6 eredeti fényképpel a II. tablan. Neueres Nisten von Egretta garzetta L. auf dem Kisbalaton.? | Mit 6 Original-Photos, auf Tafel II. Irta: Warca KÁLMÁN. A M. Kir. Madártani Intézet főnökének: Dr. CsôrGEy Tirus. kisérletügyi főigazgatónak megtisztelő bizalma folytán 1923 óta a fészkelési szezonban évről-évre felkeresem a Kisbalaton gemtelepeit, azok fiókáinak meggyűrűzése és a különböző fajú gémek biológiájának tanulmányozása végett. Az 1886 óta, illetve intenzívebben 1922 óta folytatott lecsapolási munkálatok különösen a „Diäs‘ nevű sziget átvágása folytán ugyan alaposan megváltoztattáka Kisbalaton viztükret, de ennek ellenére ez a tipikus ősmocsár, úgyszólván alig vesztett valamit eredeti jellegéből. A gémfélék (Ardeidae) és ibiszfélék (Ibididae) Magyarországon elöfor- duló mind a 10 féle faja megtalálja itt táplálkozási és fészkelési lehetőségét. Ebből a 10 féle fajból kettő, és pedig a bölömbika ( Botaurus stella- ris L.) és a poc gém (Ardetta minuta L.) csak szórványosan, és a többi fajhoz viszonyítva igen szerény mennyiségben, mindössze néhány pár- ban szokott fészkelni, és sohasem elegyedik az úgynevezett gémfalvak közé. A többi 7 faj, úgymint: a szürke gém ( Ardea cinerea L.), a vörös gém (Ardea purpurea L.), a nagy kócsag (Egretta alba L.), az üstökös gém (Ardeola ralloides L.), a bakcsó (Nycticorax griseus L.), továbbá a kanalas gém (Platalea leucorodia L.) és a batla (Plegadis falcinellus L.), részint nádban, részint rekettyefűz bokrokon fészkelve — a nagy kócsag kivé- telével — igen népes kolóniákat alkot. A §-ik faj: a kis kócsag (Egretta garzetta L.) az előbbiekkel szemben nemcsak a jelen, de a mult században is, a Kisbalaton legritkább jelenségei közé tartozott. ‘) Szerző által az 1934. VII. 2—7 napjain Oxford-ban megtartott VIII. nemzet- közi madártani kongresszusra beküldött német nyelvü előadásnak magyar szövege. *) Ungarischer Text des an den VIII. Internationalen Ornithologischen Kongress — Oxford, 2—7. VII. 1934. — in deutscher Sprache eingesandten Vortrages des Verfassers. — Die Tabelle ist auch mit deutschen Text versehen, 1931/34] A KIS KÖCSAG UJABB FESZKELESEI A KISBALATONON 175 A Kisbalaton legrégibb és egyik legjobb ismeröje, Dr. Lovassy SÁNDOR szerint (1) 1891-ben 2 par, 1892-ben 1 par kisköcsag fészkelt a Kisbalatonon, mig 1893—94-ben nem fészkelt. — Lovassy. szerint (2) 1895-ben üjra 2 pär fészkelt, azöta azonban tudomäsa szerint még csak nem is jelentkezett. SCHENK JAKAB a nagy és kis köcsag-kolöniakröl szóló klasszikus művében (3) írja, hogy 1908-töl 1918-ig háromszor látogatta meg a kisbalatoni gémtelepet, de oti kis köcsagot sohasem látott. Ezekutän komolyan mondhatom, hogy abban a kivételes szerencsé- ben részesültem, hogy az utolsó 12 Ev alatt 3 izben allapithattam meg hitelesen a kis köcsagnak a Kisbalatonon való költeset, minden alkalommal a fészkét is felfedezve. Első izben 1928-ban. Ebben az évben VI. 4—7, VI. 14—17, és VII. 9—10 napjait töltöttem a Kisbalatonon. Mikor VI. 7-én a , Cölömpös"" nevü telepen järtam, a telep fölött keringö Plegadis, Platalea, Ardea cinerea, N ycticorax es Ardeola ralloides-ek között egy, a ralloides-nél vala- mivel nagyobb, de annál lassübbröptü hófehér madarat pillantottam meg! Később megjelent a párja is (4). GuLyAs Józszr köcsagörrel lesbeáll- tunk, fészkét azonban ekkor nem tudtuk felfedezni. Június 14—17 napjain minden nap láttuk a garzetta-párt, repülve, vagy a rekettyefűzekre szállva. Egy alkalommal 10—12 lépésről, rej- tekből figyelve őket, konstatáltam, hogy csak a nászruhás c7-nek volt meg a kontya. Június 20-án Dr. Bastian Scumip (München) kereste fel ezt a telepet, és részére az egyik fészekből egy 4—5 napos élő gém- fiókát emelt ki a kócsagőr, — mely fióka azután kis kócsagnak bizonyult (5). Ez a fészek volt tehát a garzetta fészke! A fészek 120 cm magasságban, tehát viszonylag igen alacsonyan, rekettyefüzön épült, füzgallyakböl. Nagyságra nézve a Nycticorax és Ardeola fészke között volt. Július 9-én már szép nagyok voltak a garzetta-fidkak, több mint 3 hetesek, és közeledtünkre mind a négyen fürgén kúsztak le a fészekről (6), és rögtön eltüntek. Csak másnap sikerült az egyiket meggyűrűz- nöm. Masodizben 1931-ben találkoztam a garzettak-kal. Ez évben rendkívül magas volt a Kisbalaton vízállása, úgy, hogy csak esolnakkal, es két evezöhajtö emberrel — (egy ugyanis kevés lett volna) — jar- hattam be a telepeket. Gäzolni nem lehetett. Ällitölag 30 &ve nem volt ilyen magas vizallas. Ez évben VI. 1—6 és VI. 15-20 napjait töltöttem a gém- koléniäkon. Nagy szerencsém volt, mert mar június 2-an az „Alsö- Zalas" nevű näderdö-parcella egyik rekettyefüzbokrosa fölött 2 par kis köcsagot láttam repülni és az egyik par fészkét — az I. számút — 176 WARGA KALMAN [Aquila még az nap sikerült felfedeznem. 6 tojas volt benne, melyek közül 5 kotolt volt, mig az egyik zäpon maradt. A kócsagőr jelentése szerint VI. 9-én ebben a fészekben 2 aznap kikelt fióka és 4 tojás, — VI. 15-én pedig 5 fióka és 1 tojás volt. Június 17-én meggyűrűztem az 5 fiókát és a legkisebb, a középső, és a legnagyobbnak súlyát is megmértem levélmérlegen. Ezek a súly- méretek a következők : — cca 2 napos — 25 g, — cca 4 napos — 46 g, — cca 8 napos — 80 g. | Jünius 20-an a két legnagyobb fiöka közeledtünkre elhagyta a fészket. Ezeket nem zavartuk. A másik háromnál megmértem a csör és a csüd hosszát, valamint a test súlyát. Ezek a méretek a követ- kezők : — cca 5 napos:csör 18 mm,csüd 18 mm, süly 60 g. L'A coh UNE Ant O pigri Lab solo ager deine Ugyancsak VI. 17-én sikerült felfedeznem a II. számú garzetta- fészket is, mely a közvetlenül szomszédos rekettyebokron volt, valamivel magasabban, mint az I. számú fészek. 4 fias tojás és 2 fehérpelyhes fióka volt benne. A cca 2 napos fióka súlya 26 g, a másik cca 3 napos fióka súlya 38g volt. Ezt a két utóbbi fiókát VI. 20-án meg is gyűrűztem. A két garzetta-fészeknél acélszalaggal megmértem a fészek felső peremének vizszintol való magasságát, a fészek vertikális vastagságát és átmérőjét, továbbá megállapítottam és feljegyeztem, hogy a fészek milyen növényi anyagokból van rakva. Utóbbinál a sorrend mennyiség- szerinti. I. számú fészek : — 130, — 12, — 34 cm. Fészekanyag : rekettyefűz, fűz, nád, ebszőlő (Solanum dulcamara, vékony gallyak). II. számú fészek : — 160, — 18, — 33 cm. Fészekanyag : ebszőlő, rekettye, nád, sás. A két fészek egymástól való távolsága légvonalban 5 méter volt s ez a közelség okozta később azt, hogy az eledelt hozó szülőszomszédok élénk ‚‚kre-kre-kre‘‘ hangon szólva, egymással gyakran összezördültek. Az I. számú fészek tojasainak 1931. VI. 5-én felvett méretei a-kôvet- kezők : — 45 X 335 mm, súlya: 23 g (zaptojas) 45"5 X 325 „ , 225 „ (kotolt) 46: Bab SB gle (ru DES 46 X 33 “4 . Dire ae 5 465 X 315 ,, at a È 475 X 32 > 25 23 99 A II. számú fészek tojasainak 1931. VI. 17-én felvett méretei a kovetkezok : — 1931/34] A KIS KOCSAG ÚJABB FÉSZKELÉSEI A KISBALATONON 177 465 X 33 mm, súlya: 27 g (kotolt) 465 X 335 ,, TEE. » 47 XxX 33 2) 2 24°5 99 5) 485 X 335 „ 5 255 „ » Megjegyzem, hogy 1931-ben mind a 4 öreg madar kontyosfejü volt. Ez a ket par kis köcsag egy mintegy 12 X 16 méternyi területen fekv6 rekettyebokor-csoportozatban feszkelt, 4 par szürke gem, 20 par bakcsö, 2 par kanalasgem és 10 par batla közös társaságában. Harmadizben 1934-ben találkoztam a garzettd-val. Június 8, 9, 18 és 19 napjain lattam egy-egy adult példanyt röpülni és VI. 9-én az „Alsö-Zalas‘“ nevű nädparcella egyik rekettye-bokros terüle- ten sikerült a fészkét is felfedeznem, melyben 3 fióka és 2 tojás volt. A fészek felső peremének a vizszintöl való magassága 244 cm, vertikális irányú vastagsága 14 cm, átmérője 28 cm. Feszekanyag : rekettye ebszölö. Minthogy 1931 öta a gyürüzesi munkälatok, biolögiai megfigyele- sek es taplalékvizsgalati gyüjtesek mellett intenzív nidobiolögiai studiu- mokat is vegzek, — azöta minden egyes kezembe kerülö gémfidkanak megmérem csöre, csüdje, közepujja, hüvelykujja — utóbbiakat karom nélkül — továbbá szárnya hosszát milliméterekben, feljegyzem a szárny- tollak fejlődési fázisát és megmérem a madár súlyát is grammokban. 1934-ben ezt a garzetta-fiókáknál is alkalmaztam, alábbi táblázat szerint. Egretta garzetta L. fiökameretek: 1934. — Masse der Jungen. Közepujj | Hüvelyk Szárny Tollazat- Súly dis: fázis | Mittel- | N Ge- Tarsus Hallux Flügel Ceres sek MI im Phase sz6ròs') | ” ” szörös | tokos?) | | bontakoz63) | | 1) szőrös = flaum. *) tokos = Schwungfedern in Kielen. 3) bontakozé == sprossende Schwungfedern. ") Bontakozò : azt jelenti, hogy a szárny tokos evezötollainak hegyei a tokokböl mar kibujni, kibomlani, kibontakozni kezdenek. 12 WARGA KALMAN [Aquila m =] (0 2} A két tojás VI. 9-én felvett méretei a következők : — 465 X 32:5 mm, súlya 24 g. ATS KBB 5, see Bathe A mintegy 10 X 15 méternyi területet kitevö rekettye-csoport bokrain, hol az Egretta garzetta költött, rajta kívül még 27 par bakcsö, 5 par üstökös gem és 1 par szürke gem is feszkelt. Június 20-án rettenetes erejű szélvihar, valóságos felhőszakadás és erős égiháború tombolt a Kisbalaton nádrengetege fölött, mely igen sok gémfiókát pusztított el. | Es VI. 21-en ott talältam mind az 5 gyönyörü szep fejlödesben lévő garzetta fiókát is, elpusztulva, holtan ... Az öreg madarak nem mutatkoztak. Guivis JózsEF köcsagör azonban VII. 31-én 6 drb, VIII. 16-án 10 drb és VIII. 24-én 12 drb garzettät észlelt a Kisbalaton vörsi határában. Megjegyzem, 1934 julius, augusztus, szeptember havában hazánkban több helyen is láttak garzettákat. Érdekesnek tünik fel, hogy a kis kócsagok minden 3-ik esztendőben jelentkeztek a Kisbalatonon. Irodalom. --- Literatur. 1. Dr. Lovassy SAnpor: A Balaton madárvilágának rendes jelenségei. Madarak. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei.) 1897. 2. Dr. Lovassy SÁNDOR: A Balaton gém-fajai. (A Balatoni Múzeum-Egyesület. első évkönyve.) 1903. 3. Scnenk JAKAB: A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelőtelepei Magyarországon. (Aguila.) 1918. Mina à: 4. WARGA KÁLMÁN: Egretta garzetta fészkelése a Kisbalatonon. (Aquila.) 1927—28.. 5. Warca KiLmAni A kisbalatoni köcsagtelep multja és jövője. (Nôvény- vedelem.) 1930. 6. Dr. Scumip Bastian: Biologische und psychologische Beobachtungen an Jungreihern und Ibisvögeln. (Zoologische Jahrbücher.) 1931. Kepek jegyzeke. — Verzeichnis der Photos. Egretta garzetta L. — Kisbalaton. l. nidus, 6 ova, JO SAVIANO: 2. 2 adulti et pulli, 1931. VI. 17. 3. 5 pulli ROSE UT 4. detto 19317 VL. 17: 5. 2 adultiet pulli 1931. VI. 20. 6. 1 adult 19317 "VISSZOS Tab. I. Aquila Tom. XXXVIII— XLI. 1931/34. balaton. 1S = K — Egretta alba L. s r ocsa Nagy k Photo: Warga Kälmän. Aquila Tom. XXXVIII—XLI. 1931/34. Kis kócsag. — Egretta garzetta L. — Kisbalaton. Photo: Warga Kalman. % D rx lag in ue vy os = mi ee SE di a) rec) x Yan 4% N #3 ni F i R I n a a vy IR) N | 4 : A i i iy | I Va Le i 7 i Î bel i, ur Der ì ha N oe | ‘ © di i ts a by. | N ; Pi Id, Y La N | i pe, 7 ipa \ N LR I 4 re Bi 7 , n + { leg i : | } È QE ' Hi ey us i SALA I î } NEA NI TA ) a at 2 1931/34] A TOLNAMEGYEI GYURGYALAG-TELEPEK 179 A tolnamegyei gyurgyalag-telepek. Irta: virez LoxcsAnszkY ANDRAS. Az 1930 ev folyaman Tolna megyében tartézkodvän, több helyröl ertesültem arröl, hogy a gyurgyalag a varmegye több helyén feszkel, söt egyik-mäsik helyen meglehetösen népes telepeket alkot. A régibb idök- böl csak azt az egy adatot kaptam, hogy kb. 30 évvel ezelött a szälläs- pusztai erdészlakhoz vezetö mely üt meredek oldalaban volt egy fészek- telepük. Annál több adatot szerezhettem ennek a gyönyörű madarunk- nak a jelenlegi fészektelepeiről. 1929 junius havában Kölesd és Pél puszta között egy erdei mély út meredek lösz-falában 25—30 fészekből álló telepük volt. 1930-ban május 10-dikén érkeztek meg az elsők Gyönkre a Sut- KOVSZKY hercegi park egyik eldugott méhese közelébe. Közel harmincan lehettek s itt maradtak egész elvonulásig, tehát itt volt valahol a fészkelő- telepük, de azt sajnos nem tudtam megtalálni. A Gyönktől 3 kilométer távolságban levő Szakadát községben 1930 május végén találtam 5 pár által lakott kis telepet. A madarakat több ízben láttam a községhez közeleső mély utak oldalfalaiban tanyázó poszméhekre és földi darazsakra vadászni, vagy a darázstanyák fölött vércsemódra függögetni. A községben is sokszor láttam őket, amint az egyik méhesből szedték a dézsmát, majd két nap alatt szinte utolsó darabig elfogdosták a községháza eresze alatt levő kilenc kecskedarázs- fészek lakóit. Egy ízben azt is láttam, amint egyik elcsipte a táviróoszlop odujából kiröppenő hatalmas kék fadongót. (Xylocopa violacea F). A legtöbb és legnagyobb telepeket Simontornya környékén találtam. Ez a terület a gyurgyalagnak valósággal klasszikus fészkelő tanyája. Az első telep magában a község belsejében van a levente-lőtér köz- vetlen közelében, ahol mitsem törődve a délutánonként sűrűn pattogó fegyverekkel, 8—9 pár fészkelt a golyófogó domb levágott partoldalában a parti fecskék társaságában. 1930 június 2-án partszakadás következ- tében itt láttam az első gyurgyóka fészket is, mely a 78 centiméter hosszú vájat végében feküdt s 6 erősen kotlott tojás volt benne. A , Temető" melletti domb szakadékos oldalában 32 fészekből álló telepük volt, hol mint huszonkét párnál megfigyeltem és nyilvántartot- tam, a fiókák száma fészekaljanként tizennyolc fészeknél 5—6, háromnál 7 darab volt, a huszonkettedik pár azonban rendellenesen későn költve augusztus 5 és 10 között 9 fiókából álló fészekaljat vezetett elő. A szőlő- 12 180 vitéz LOKCSANSZKY ANDRAS [Aquila hegyek mély útjai — úgynevezett „horhö“-i, „horhos“-ai — meredek part- oldalaiban kilenc helyen volt fészektelepük, átlag 6—9, egyik helyütt — a , Mózsé hegy"-en — pedig 12 fészkelő párral. A , Simontornyai erdő" alatt északról délnek húzódó , Pokolhegy" meredek agyagos partoldalai- ban, homokgödrei falában elszórtan kisebb-nagyobb telepekben 50—60 pár is fészkelt, melyeken kívül sokszor és sokat láttam még ott az elha- gyott pincék sötéten ásító száján ki-be szálldosni, melyek fészektelepei minden valószínűség szerint az elhagyott pincék falaiba voltak vájva. A tényről, hogy ez a valószínűség fedi a valóságot, később meg- győződtem. Ugyanis a Pokolhegy egyik elhagyott pincéjében a pince- toroktól 8—10 lépést befelé haladva, hol még a legerősebben verő nap- fényben is alig dereng némi világosság, 3 fészekből álló kis telepükre buk- kantam. A Pokolhegy elhagyott öreg pincéiben még több ilyen dugott fészektelepük is rejtözhet, mert sokszor és többet láttam közülük még három-négy más elhagyott pincébe is ki s beszálldosni, melyek gádora azonban be lévén omolva, oda — az alig emberfejnyi, vagy csak jó ökölnyi réseken, nyilásokon — behatolni, követni nem lehetett őket. Csodálatos ellentét, hogy ez a pazar színpompájú s a káprázatos, perzselő napfényt, a napsugár elömlő aranyában tobzódó levegőeget kedvelő gyönyörű madár otthonát következetesen — szinte törvény- szerüleg — a föld sötét mélyébe rejti. Az 1930 évben — hacsak a legkisebb valószínű létszámot veszem alapul — közelítőleg a következő volt a fészkelők létszáma és a kiköl- tött fiókák állománya (egy fészkelő párra átlag 4 fiókát számítva) : Levente-lőtér .. 8 fészkelő pár, 32 fióka, Temetöuısı. Jax 30 * P209xa,, Szölöhegyeken . 48 N 192 tits Pokolhegyen .. 50 i; 200 összesen: 136 fészkelő par, 544 fidka — és 272 fészkelő összesen 816 madár. A megye területén fölfedezett egyéb telepek még a következök : A keszöhidegküti ällomäs kôzelében lev6 téglagyàr mögött nagy parti fecske telepen kb. 17 pàr gyurgyalag is fészkelt. Itt is megällapit- hattam egy nagyon kesöi költest, amennyiben augusztus 14-én az egyik feszkelöpär 3 fidkab6l álló fészekaljat vezetett. Diösbereny mellett a Csernyéd-puszta fölött fekvő erdő egyik hosszan elnyuló mély szakadékos vízmosásában május 17, 20, 21 és 23-án láttam szálldosni 18—21 darabot. Csernyéd-puszta emberei szerint ezek a madarak itt állandóan láthatók. Reggelenként kiröppennek, estére visszatérnek. Népies neveik : gyurgyóka, cifra rigó, földi rigó. Őszi elvonulásukra vonatkozólag arról értesültem, hogy a simon- tornyai gyurgyalagok a HERCEG Surkovszxy-féle park egyik terebélyes 1931/34] A TOLNAMEGYEI GYURGYALAG-TELEPEK 181 fajan szoktak gyülekezni, hol szaz, söt neha meg ennel több madarat is összeolvasnak. Nem nagyon hittem ebben a hirben, azonban 1930 október 3-an a tolnanémedi-i gyanti szölöhegyen még hihetetlenebb, valöszinütlenebb látványnak voltam tanúja. Déli harangszóra értem ki erre a helyre, ahol a legnagyobb meg- lepetésemre száz meg száz élénkszínű madár kapott szárnyra s teljesen megzavarodva lengtek szerteszét, kisebb-nagyobb csapatokban kering- tek, majd összeverődve, laza csapatban szállottak tova déli irányba. . . Legalább is ötszáz darabból álló csoportot vertünk föl a szőlőtőkék közül. Gyurgyalagok voltak. A gyurgyalagok elvonulását a Bácskában szeptember 10—15 között figyeltem meg. A simontornyai megfigyelések szerint a gyurgyalagok szeptember közepén szoktak elvonulni, de szept. 15-ét már mint végső határidőt hallottam emlegetni, így tehát érthető, hogy ily kései időben ily tömeges vonulásuk rendkívül meglepett. Még nagyobbra vált meg- lepetésem, mikor október 10 és 15 között 17—20 madárból álló kis csapatot napról-napra a tolnanémedi-i és gyánti szőlőhegyekben láttam kóborolni. Október 16-tól azután nyomuk veszett. Kései elvonulásuk oka azt hiszem, hogy az állandóan száraz, verőfényes és rendkívüli meleg szeptember és október volt és a szőlőket még októberben is milliószámra látogatták a darázsfélék, úgy hogy volt elegendő táplálékuk. * Érdekes tény, hogy ezeket az egyébként oly óvatos, sőt vad, ijedős madarakat a fegyverdörrenés csak ideig-óráig tartja távol a megszokott helyüktől, míg társuk kifüggesztett hullája végleg elriasztja, száműzi őket. Erről több ízben meggyőződtem. A HERCEG SULKOVSZKY VIKTOR már említett parkjában 1930 nyarán gyurgyókát lőttek megszokott megszálló fáik, kedves pihenő- helyeik közvetlen közelében. A gyurgyókák a lövések dacára a következő nap már ismét visszatértek s továbbra is hívek maradtak elvonulásukig megszokott kedves megszálló-pihenő helyeikhez. 1914 augusztusában ugyanezt tapasztaltam Bácskában egyik szabadkai tanyaház méheséhez közel, hol egy erecske melletti kis liget szélén több példányt lőttem s hová. a gyurgyókák ennek dacára visszatértek. Nem zavarta a leventepuskák mindennapi sűrű pattogása azokat a gyurgyóka párokat sem, melyek fészektelepe Simontornyán a levente-lőtér természetes golyófogóját képező meredek part oldalába volt vajva. Azt a tényt, hogy a gyurgyókákatlelőtt társuk kifüggesztett kadávere végleg elriasztotta megszokott vadászterületükről, hová táplálékért hóna- pokig naponta eljártak, kellőképen illusztrálja nehány a simontornyai határban tett megfigyelés . . . A gyurgyalagok a simontornyai , Mózsé hegy" szőlőiben a gyakori 182 vitéz LOKCSANSZKY ANDRAS [Aquila puskäzäsok s ezek következtében több puskavégre került társuk elriasztó példája dacára több méhest kipusztítottak. Ez a veszély fenyegette egyik jónevű méhészünk nagyobb méhgazdaságát is, ki végre is több lelőtt gyurgyalagot függesztve ki méhesei oltalmára, méhesét megmentette, mert a másnap ellátogató cifra köntösű „mehesz“-ek társaik kifüggesz- tett tetemét látva, vad sikongások között suhantak-nyilaltak szerte- széjjel s többé a méhesek táján nem is mutatkoztak . . . Hasonló két esetet hallottam másoktól is, amikor is a gyurgyalagok egyik esetben sem törődtek a reájuk eredménnyel, vagy anélkül eldur- rogtatott puskalövésekkel. Szét suhantak, szerte nyilaltak, másnap vissza- tértek és újból pusztítottak, míg azután váratlanul szembetalálva magukat társaik kifüggesztett élettelen hulláival, az ezektől oltalmazott méhe- seknek még csak felé sem néztek. . . Ezt a kérdést azért tárgyaltam részletesebben, hogy méhészeink, akiknek a gyurgyalag kétségtelenül nagy károkat okozhat, megfelelő módon tudjanak védekezni. Nem szükséges ezt a természeti emlékként védendő gyönyörű madárfajunkat utolsó szálig kipusztitani. Elég, ha egy-kettőt elejtenek, a hulláikat kiakasztják és így védekeznek az alkal- matlan látogatók ellen. Még célszerűbb volna kitömött példányokkal elriasztani őket, amelyek évről-évre újabb pusztítás nélkül szolgálhatnának riasztás céljára, de ez még nincs kipróbálva. Die Bienenfresser-Kolonien des Komitates Tolna. Von ANDREAS LOKCSÁNSZKY. Während meines Aufenthaltes im Komitate Tolna im Jahre 1930 erhielt ich zahlreiche Nachrichten, dass der Bienenfresser an mehreren Orten des Komitates niste, ja sogar stellenweise ziemlich volkreiche Kolonien bilde. Aus älterer Zeit konnte ich bloss eine einzige Angabe in Erfahrung bringen: vor ungefáhr 30 Jahren befand sich eine Brut- kolonie dieses Vogels in der Steilwand eines tief eingeschnittenen Hohl- weges, welcher zum Forsthaus der Szállás Puszta führte. Umso zahlreichere Daten konnte ich nun über die derzeitigen Brut- kolonien dieses herrlichen Vogels sammeln. Im Juni 1929 befand sich eine Kolonie von 25—30 Nestern in der steilen Lösswand eines Waldweges zwischen Kölesd und Pél Puszta. Im Jahre 1930 kamen in Gyönk die ersten Bienenfresser am 10 Mai an und liessen sich in der Náhe eines versteckt liegenden Bienen- standes im Park des FÜRSTEN SULKOVSZKY nieder. Es dürften etwa 30 Stück gewesen sein, die bis zum Herbst dort blieben. Sie hatten also 1931/34] DIE BIENENFRESSER-KOLONIEN DES KOMITATES TOLNA 183 irgendwo in der Umgebung ihre Brutkolonie, die ich aber leider nicht auffinden konnte. Drei Kilometer von Gyönk, bei der Ortschaft Szakadät, fand ich Ende Mai 1930 eine kleine Kolonie von 5 Paaren. Oft beobachtete ich die Vögel bei der Jagd auf Hummeln und Erdwespen, die in den Erdwänden von Hohlwegen in der Nähe der Ortschaft hausten. Manchmal ‚‚rüttelten“ die Bienenfresser auch nach Art der Turmfalken über den Behausungen der Wespen. Auch in der Ortschaft selbst sah ich sie öfters: einmal holten sie aus einem Bienenstand ihre Beute ; ein andermal vernichteten sie binnen zwei Tagen die Bewohner von neun Wespennestern, die unter der Dachrinne des Gemeindehauses hingen. Einmal sah ich auch, wie ein Bienenfresser eine eben aus dem Innern einer Telegraphenstange herausfliegende grosse blaue Holzbiene (Xylocopa) wegschnappte. Die meisten und grössten Kolonien fand ich aber in der Umgebung von Simontornya. Dieses Gebiet kann geradezu als klassischer Brutplatz der Bienenfresser bezeichnet werden. Die erste Kolonie liegt im Innern der Ortschaft selbst, in unmittel- barer Nähe des Militär-Schiessplatzes. Unbekümmert um das tägliche heftige Gewehrgeknatter nisteten 8—9 Paare in der abgestochenen Ufer- wand des Kugelfanges in Gesellschaft von Uferschwalben. Am 2 Juni 1930 bekam ich gelegentlich eines Ufereinsturzes das erste Bienenfresser- nest zu Gesicht. Es befand sich am Ende einer 78 cm langen Röhre und enthielt 6 hochbebrütete Eier. In dem rissigen Abhang eines Hügels neben dem Friedhof war eine Kolonie mit 32 Nestern. Bei 22 Brutpaaren gelang es mir die Anzahl der Jungen, nesterweise, zu beobachten und evident zu führen. In 18 Nestern befanden sich je 5—6, in drei Nestern je 7 Junge, während das zweiundzwanzigste Paar, welches ausserordentlich spät gebrütet hatte, zwischen dem 5 und 10 August neun Junge hervorbrachte. In den Steil- wänden der tief eingeschnittenen Fahrwege in den Weingärten befanden sich an neun Stellen Brutkolonien mit durchschnittlich 6—9, an einer Stelle — auf dem ‚Mözseberg‘‘ — mit 12 Brutpaaren. In den steilen Lehmwänden des unterhalb des Simontornyaer Waldes sich hinziehenden „Pokolhegy‘‘ (Höllenberg) sowie in den Sandgruben dortselbst brüteten zerstreut in grösseren und kleineren Kolonien 50—60 Paare. Ausser diesen sah ich dort noch öfter zahlreiche Bienenfresser in die dunkel starrenden Eingänge der verlassenen Keller ein- und ausfliegen, sodass mit grosser Wahrscheinlichkeit anzunehmen war, dass diese Vögel ihre Nester in den Wänden dieser Keller hatten. Von der Richtigkeit dieser Annahme konnte ich mich später selbst überzeugen. Ich trat in einen dieser verlassenen Kellerräume des Höllen- berges ein und fand in dessen Innern, etwa 8—10 Schritte vom Eingang 184 ANDREAS LOKCSANSZKY [Aquila entfernt, an einer Stelle, wo selbst bei herrlichstem Sonnenschein kaum ein Lichtstrahl hinfallt, eine kleine Kolonie von 3 Nestern. In diesen alten verlassenen Kellern des Höllenberges sind sicher noch mehrere Brutkolonien verborgen, denn ich sah noch bei 3—4 anderen Kellern die Vögel ein- und ausfliegen. Da aber die Eingänge dieser Keller ein- gestürtzt sind und die Vögel durch Spalten von der Grösse eines Men- schenkopfes, ja bloss einer Faust, in die unterirdischen Räume einfliegen, ist an ein Nachfolgen nicht zu denken. Ein seltsamer Gegensatz, dass dieser herrlich befiederte Vogel, der den gleissenden Sonnenschein, den im Gold des Sonnenstrahls zittern- den Aether so liebt, sein Heim konsequent — fast gesetzmässig — im dun- keln Schoss der Erde verbirgt ! Wenn ich bloss den kleinsten wahrscheinlichen Stand als Grund- lage nehme, so stellte sich im Jahre 1930 die Zahl der Brutvögel und der Bestand der ausgeflogenen Jungen (auf ein Brutpaar duree 4 Junge gerechnet) annäherd wie folgt : Schiessplatz : 8 Brutpaare, 32 Junge Friedhof : 30 5 120018 Weingärten: 48 + 1.92} sr Pokolhegy : 50 si 200: Zusammen 136 Brutpaare mit 544 Jungen, d. i. im ganzen 816 Vögel. Die übrigen auf dem Gebiete des Komitates entdeckten Kolonien sind folgende : Bei der Ziegelfabrik in der Nähe der Station Keszöhidegkut brü- teten in einer grossen Uferschwalbenkolonie etwa 17 Paar Bienenfresser. Auch hier konnte ich ein sehr spätes Brüten feststellen : am 14 August führte das eine Paar seine aus 3 Jungen bestehende Brut. Bei Diösbereny sah ich in einem sich weit hinziehenden tiefen Wasserriss in dem oberhalb der Csernyéd Puszta gelegenen Wald am 17, 20, 21 und 23 Mai 18—21 Bienenfresser herumfliegen. Nach Aussage der Pusztabewohner sind diese Vögel hier ständig zu sehen. Morgens fliegen sie auf die Puszta hinaus und kehren abends wieder zurück. Bezüglich des Fortzuges im Herbst wurde mir gemeldet, dass die Bienenfresser von Simontornya sich auf einem riesigen Baum im Park des Fürsten Sunkovszky zu versammeln pflegen, wo hundert und mehr Exemplare gezählt werden können. Ich schenkte dieser Nachricht keinen besondern Glauben, doch war ich am 3 Oktober 1930 in einem Weingarten von Tolnanémedi Zeuge eines noch unglaublicheren, unwahrscheinlicheren Anblickes. Genau um die Mittagszeit kam ich mit 3 Begleitern an jenen Ort, wo wir zu unserer grössten Überraschung zwischen den Weinstöcken einen 1931/34] DIE BIENENFRESSER-KOLONIEN DES KOMITATES TOLNA 185 Schwarm von wenigstens fünfhundert Bienenfressern aufscheuchten, die zuerst in grösseren und kleineren Trupps umherkreisten, sich dann zusam- menschlossen und in lockerem Verbande in südlicher Richtung abflogen. In der Bacska beobachtete ich den Wegzug der Bienenfresser zwi- schen dem 10. und 15 September. Auf Grund der Beobachtungen von Simontornya pflegen die Bienenfresser ebenfalls Mitte September fort zuziehen, doch wurde mir der 15 September als äusserster Endtermin genannt. Es ist also verständlich, dass mich ein derartiger Massenzug zu einem so späten Zeitpunkt ganz besonders überraschte. Meine Über- raschung wurde aber noch mehr gesteigert, als ich zwischen dem 10 und 15 Oktober in den Weinbergen von Tolnanémedi und Gyant täglich einen kleineren Trupp von 17—20 Exemplaren umherstreichen sah. Am 16 Oktober waren sie dann verschwunden. Den Grund dieses späten Wegzuges erblicke ich darin, dass in den Monaten September und Okto- ber ständig trockenes, klares und aussergewöhnlich warmes Wetter herrschte, sodass die Weintrauben noch im Oktober von Millionen ver- schiedener Wespen aufgesucht wurden, welche den Bienenfressern eine ausgiebige Nahrung lieferten. Es ist eine interessante Tatsache, dass diese vorsichtigen, ja scheuen und furchtsamen Vögel sich durch Gewehrfeuer nur für kurze Zeit von ihren gewohnten Plätzen vertreiben lassen, während die aufgehängte Leiche eines ihrer Genossen sie endgültig zu verscheuchen vermag. Davon konnte ich mich in mehreren Fällen überzeugen. In dem bereits erwähn- ten Park des FÜRSTEN SuLkovszky wurden im Sommer 1930 mehrere Bienenfresser in unmittelbarer Nähe ihres gewohnten Rastbaumes abge- schossen. Trotzdem kehrten die Vögel schon am nächsten Tage wieder zu ihrem Lieblingsplatz zurück und blieben ihm treu bis zu ihrem Weg- zug. Im August 1914 machte ich dieselbe Erfahrung in der Bäcska, bei dem Bienenstande eines Meierhofes in der Nähe von Szabadka. Dort schoss ich am Rande eines Wäldchens mehrere Exemplare, wodurch sich deren Gefährten aber nicht abschrekken liessen, sondern immer wieder an diesen Platz zurückkehrten. Selbst tägliches heftiges Gewehr- geknatter konnte jene Brutpaare von Simontornya nicht vertreiben, die — wie eingangs berichtet — in dem natürlichen Kugelfang der Schies- stätte ihrem Brutgeschäft oblagen. Dass durch die ausgehängte Leiche eines erlegten Kameraden die Bienenfresser aus ihrem gewohnten Jagdgebiet, das sie auf der Suche nach Nahrung monatelang täglich durchstreiften, endgültig vertrieben werden können, bezeugen einige Beobachtungen bei Simontornya. | Die Bienenfresser hatten in den Weingarten des ,,M6zséberges‘ bei Simontornya trotz häufiger Schreckschüsse und Abschusses einiger 186 ANDREAS LOKCSANSZKY [Aquila Exemplare mehrere Bienenstànde gepliindert. Diese Gefahr drohte auch der grossen Imkerei eines unserer bekanntesten Bienenziichters, dem es aber durch Aufhängen mehrerer Bienenfresser-Leichen gelang, die Gefahr rechtzeitig abzuwenden. Als nämlich tags darauf die Vögel wieder bei den Bienen erschienen und die hängenden Leichen ihrer Gefährten erblickten, stoben sie mit wildem Geschrei auseinander und waren seit- her in der Umgebung der Imkerei nicht mehr zu sehen. Zwei ähnliche Fälle wurden mir auch von anderer Seite berichtet. Auch hier kümmerten sich die Bienenfresser um die mit mehr oder weniger Erfolg abgegebenen Schüsse nicht viel, stoben wohl auseinander, kehrten aber am nächsten Tage wieder zurück und setzten die Verwüstung der Bienenstände fort, bis sie schliesslich eines Tages unerwartet der aus- gehängten Leichname ihrer Kameraden ansichtig wurden. Seit der Zeit mieden sie selbst die weitere Umgebung dieses Ortes, — die Bienen waren gerettet. Ich habe mich mit dieser Frage eingehender befasst, um unseren Imkern, denen der Bienenfresser zweifellos grossen Schaden zufiigt, entsprechende Schutzmassnahmen zu zeigen. Es ist nicht nötig, diese herrliche Vogelart, die als Naturdenkmal unsern Schutz verdient, mit Stumpf und Stiel auszurotten. Es genügt, ein bis zwei Exemplare abzu- schiessen, die Leichen aufzuhängen und sich auf diese Weise vor den unliebsamen Besuchern zu schützen. Noch zweckmässiger wäre es, sie mit Hilfe ausgestopfter Exemplare abzuschrecken, da diese jahraus jahrein ohne neueren Abschuss gebraucht werden könnten. Erprobt ist diese Methode aber noch nicht. Bugac puszta madarvilaga 1934 augusztusäban. Irta: Dr. VERTSE ALBERT. Az Alföld rendszeres madártani kutatásának az alapját — az Alföld- kutatás megindulásával kapcsolatban — ScHenk JakaB kisérletügyi igazgató vetette meg a dabas-ürböi, valamint az ezekkel szomszédos homokerdő és szikes mocsárterületeken végzett tanulmányaival (Aguila 1911. p. 417.). Ezeknek a területeknek mintegy folytatását képezi Bugac puszta, amelynek madártani fölvétele már csak azért is kívánatos, mert ez ősi tájék évről-évre összébb zsugorodik, különösen a háborús évek után létesült és a pusztát derékban kettészelő gazdasági vasút nyomán felburjánzó települések következtében. 1934 augusztus 4-től 23-ig a pusztán tartózkodva főképen a jövő- beni kutatást kívántam megalapozni, annál is inkább, mert ez a ki- szállásom madártani megfigyelésekre a lehető legrosszabb időben történt, 1931/34] BUGAC PUSZTA MADARVILAGA 1934 AUGUSZTUSÄBAN 187 amikor a költesi idöszak befejezése utäni és az 6szi vonulas kezdete közti átmeneti idő sivarsagat az idei nagy szárazság még kirivöbbä tette. Célom ez alkalommal egységes képbe tömöríteni Bugacról mindazt, ami madártani szempontból érdeklődésre tarthat számot, kidomborítva az idei szárazság hatását. A fészkelő fajokról csak általánosságban szólok. Bugac képviseli ma még az Alföldön legnagyobb terjedelemben azt a mindinkább eltűnő ősi täjtipust, amely a délorosz steppékkel rokon nagyméretű füves puszta képében annak egyben legnyugatibb képviselője is. Ennek a még ma is nagyrészben feltöretlen, homokos talajú füves pusztának madártani jellegzetességei három, növenyvilaguk szempontjából egymástól elütő élettérhez kapcsolódnak, amelyek külön- bözőségei végeredményben a puszta három szintkülömbségéből adódnak, ezek : a legalacsonyabb szintek vakszikes tavai és zsombékos rétjei, az uralkodó szintek füves pusztája és a legmagasabb részben kötetlen homokbuckás szintek borókásai. Ez egymással váltakozó, de egymástól élesen különböző ősi élet- terek madárvilágának megoszlását és kapcsolatát vizsgálni volna a fő kutatási irány, amelynek végeredményeképen az ősi puszta madártani képe megrajzolható volna. A szikes tavak alsóbbrendű állatélete és növényvilága a nagy sziksótartalom és a gyakori kiszáradás miatt rendkívül gyér. Megérke- zésünkkor ezek a vakszikes tavak teljesen ki voltak száradva. A kopár tófenéken gyér, csenevész náderdő tengődött ugyan, állatéletnek azon- ban még csak nyomaira sem sikerült bukkannunk. Víz csak a puszta északnyugati szögletében lévő Nagyszekercés-tóban volt, ahol a környék madárvilága, főképen récék összeverődtek. Megállapítható fajok : Anas boschas, Spatula clypeata, Anas guerguedula és crecca, 1 drb. Numenius arquatus, néhány Totanus calidris és Pavoncella pugnax voltak. Tanyank- tól délnyugatra fekvő, szintén kiszáradt Fekete-tóból megérkezésünk napján 3 drb. Recurvirostra-t repítettünk föl, ott tartózkodásunk idején még egy ízben szemünk elé kerültek, továbbá aug. 5-én 2 drb. kb. 3 hetes Recurvirostra fiókát hozott a tanyänkra két gyerek. Kukoricatáblák között fogták, a nyilvánvalóan a szárazság miatt kóborló, éhségtől agyoncsigázott fiatal madarakat. 12-én kiadós zápor nyomán a tófenék legmélyebb pontjain megállt a víz s a Vén-tóban egyszerre megelevene- dett az élet : Totanus calidris, ochropus, Charadrius alexandrinus, Larus ridibundus és Vanellus capella néhány példánya termett ott az esővel. Másnapra eltűnt a víz és eltűntek a madarak. E szikes tavak és közvetlen környékük dúsabb füves szegélye a ritkább vízi szalonkafélék számára is kedvelt fészkelő hely. Jellemző fészkelők : Charadrius alexandrinus, Recurvirostra, Himantopus, Vanellus és Limosa aegocephala. A költés eredményességét a vízállás nagyméretű ingadozása azonban bizony- 188 DR. VERTSE ALBERT [Aquil a talannà teszi. Az iden tavasszal volt nagy esözesek, a nyar elejen bekö- szöntö abnormis szárazság az idei költest nagy részben tönkre tette. Hasonléképen nagy veszedelmet jelentenek az állandó csordajäräs és a pasztorkutyak. A zsombekos-nädas réteket a szikes tavakkal ellentétben a szik- sötöl mentes viz, a tartösabb vizallas, ennek következteben a düsabb növeny- és ällatelet jellemzik. A zsombékosok vizének ällandösägät a nagyobb vizmélységhen és a sürüen álló zsombekfejek (Carex) teljes árnyékot adó, nap és szél kiszärité hatásától védő tulaj donságában kell keresnünk. A zsombékok közti nyiltabb helyeken feltűnő tündér- rózsa (Castalia alba) levelei, a mocsári csigák (Limnaeus) és egy mocsári teknős (Emys orbicularis) tanúskodtak a kedvezőbb életviszonyokról. Jellemző fészkelői az Anatidák (Anser ferus), az Ortygometrák és a nádi poszáták soraiból kerülnek ki. A zsombékosokban majd mindenütt volt még némi víz, azonban ennek ellenére kevés volt a madár. Az erdő- vel határos , Nagyzsombos"-ban pl. egyik alkalommal mindössze 4 drb. Anas boschas-t, egy másik alkalommal pedig mindössze 1 drb. Circus aeruginosus-t sikerült kiröpítenünk. Az úgynevezett Dékány-rét leg- délibb és egyben legmélyebb részén, kb. 50 négyzetméternyi területű nyiltvíz sűrítette össze a maradék madárvilágot. Augusztus 10-én ezen a kis viztükrön néhány Anas boschas, Vanellus, 4 Ardea cinerea, 1 Ciconia alba, 3 Ardea purpurea, 1 Totanus ochropus, 2 Limosa aegocephala és egypár Motacilla flava és alba voltak. 14-én érkeztek meg a Gallinago gallinaria-k. A kis vizes folttal kapcsolatos nyirkos nádtarlót lepték el, estefelé a nyiltvízen verődtek össze. Gémekkel az egész pusztán csak itt találkoztunk. A kis vizes folt esti vendégei a Turtur communis, Columba palumbus, Cerchneis vespertinus és Corvus cornix, valamint C'. frugilegus-ok. A zsombékosban észlelt madarak voltak még Ortygo- metra porzana, Emberiza schoeniclus, Acrocephalus schoenobaenus és Nycticorax griseus. A száraz füves puszta uralkodó madarai a Numenius arquatus-ok és Cerchneis vespertinus-ok voltak, gyakori volt még ezeken kívül a Coracias garrulus is. Ciconia alba aránylag ritkán került szemünk elé. 10-én kb. 30 drb. vonult dél felé. A homokbuckás borókaerdő eredetileg valószínűleg nyárfával kevert ritka borókás, azonban a mesterséges erdősítés következtében a boróka erdőalkotó szerepe másodrangú. A borókásokon kívül a tisztán telepítés útján létesült kisebb akácerdők szakítják meg a füves puszta egyöntetűségét. Tipusos fészkelő itt az Oedicnemus. Az erdő rendkivül kihalt volt ottjártunkkor. Néhány Columba palumbus, Turtur, Muscicapa grisola, Sylvia communis, Lanius collurio és egy kis csapat Acanthis cannabina került a szemünk elé, ezenkívül 1 Circaétus gallicus, 1 Buteo 1931/34] BUGAC PUSZTA MADARVILAGA 1934 AUGUSZTUSABAN 189 communis és egy par Astur palumbarius. Oedicnemus-sal nem talalkoz - tunk, csupán a hangjukat hallottuk a pusztát délnyugatról határoló erdőben. Az erdőszélen szemünk elé került még egy kis csapat Pratincola rubetra. Az erdész állítása szerint az elmult télen egy feketeharkályt, Dryocopus martius-t látott. A puszta és a kulturterületek érintkező vonalán a madárvilág megváltozik. Anthus campestris-t például csak a veteményes táblák között találtunk, ugyanígy a vonulásban lévő Saxicola oenanthe is kerülte a pusztát. Az elszórtan található, kicsiny, de mélyvizü vályogvető göd- rökben került szemünk elé a Podiceps nigricans két példánya. A puszta egészben nagyon sivár képet mutatott s minden való- színűség szerint minden év augusztusa, ha nem is ilyen nagymértékben, de holtszezön jellegű. Ez érthető, hiszen Bugac madárvilágának zömét vízimadarak alkotják s a közeli Tisza-morotvák állandó vize a már ekkor seregekbe verődő vízimadárvilág számára kedvezőbb létet nyújt. A puszta ősi állapota, a művelés alá vett területek rohamos tér- hódításától eltekintve, legfőképen a kötetlenebb részek mesterséges fölerdősítésével, továbbá a zsombékos nádas rétek és a szikes tavak náderdejének időszakos kitermelésével és a nádsarjak lelegeltetésével szenved némi változást, tekintélyes részében azonban tájképi értelem- ben még érintetlennek mondható. Die Vogelwelt der Bugac-Puszta im August 1934. Von DR. ALBERT VERTSE. Den Grund zur ornithologischen Erforschung des Alföld legte — im Zusammenhange mit der allgemeinen Erforschung des Ungarischen Tieflandes — JAKOB SCHENK, Direktor für Versuchswesen am Kgl. Ung. Ornith. Institut, mit seinen Studien über die Vogelwelt der Puszten Dabas-Ürbő sowie der angrenzenden sandigen Tief- landwálder und natronhaltigenen Sumpfgebiete (Aguila 1911, p. 417) Gleichsam die Fortsetzung dieser Gebiete bildet die Bugac-Puszta deren ornithologische Exploration schon aus dem Grunde wünschens- wert erscheint, weil diese urwüchsige Landschaft von Jahr zu Jahr mehr und mehr zusammenschrumpft, besonders infolge der zahlrei- chen neuen Siedlungen, die als Begleiterscheinung einer in den Nach- kriegsjahren guer durch die Puszta gebauten Industriebahn entstan- den sind. Vom 4.—23. August 1934 hielt ich mich auf dieser Puszta auf mit der Absicht, blosse Anhaltspunkte und Richtlinien für die künf- tige Forschung festzusetzen, umsomehr als mein Aufenthalt in die 190 DR. ALBERT VERTSE [Aquila für Vogelbeobachtungen denkbar ungüstigste Zeit fiel. War es doch die Übergangszeit zwischen Beendigung des Brutgeschäftes und Beginn des Herbstzuges, deren allgemeine Vogelarmut durch die grosse Trockenheit dieses Jahres noch wesentlich gesteigert wurde. Ich will also bei dieser Gelegenheit ein möglichst einheitliches Bild davon geben, was vom ornithologischen Gesichtspunkt aus in Bugae Anspruch auf Interesse erheben kann, wobei die Folgeerscheinungen der diesjährigen grossen Trockenheit besonders unterstrichen werden sollen. Von den brütenden Arten soll nur im allgemeinen die Rede sein. Bugac ist heute noch auf dem Alföld der an Fläche aus- gedehnteste Vertreter jenes immer mehr schwindenden urwüchsigen Landschaftstypus, welcher charakterisiert ist durch die mit den süd- russischen Steppen verwandten weiten Grasflächen ; zugleich ist dia Bugac-Puszta der westlichste Vertreter dieses Steppentypus. Die Charaktervögel dieser auch heute noch grösstenteils brachliegen- den Gras-Puszta mit sandigen Boden sind an drei in Bezug auf ihre Pflanzenwelt von einander abweichenden Lebensräume ge- bunden, deren Verschiedenheit letzten Endes durch die Dreigestal- tigkeit der Oberflächenform gegeben ist: die natronhaltigenen Teiche und Sumpfgebiete an den am tiefsten gelegenen Stellen ; die Grass- steppe auf den Trockenflächen, und endlich die Wacholdergestrüppe auf den am höchsten gelegenen Sandhügeln. Hauptforschungsziel wäre also die Untersuchung über Grup- pierung und Verbindung der Vogelwelt in diesen mit einander abwech- selnden, aber von einander grundverschiedenen Lebensräumen ; in Verfolg dieses Zieles könnte dann ein Bild von der Vogelwelt der Ursteppe entworfen werden. Das niedere Tierleben sowie die Pflanzenwelt der Teiche sind infolge des starken Natronsodagehaltes und der häufigen Austrock- nung ausserordentlich spärlich. Bei unserer Ankunft waren diese Teiche vollständig ausgetrocknet. Auf dem Grunde vegetierte zwar ein schütterer, verkümmerter Rohrbestand, doch war nicht die geringste Spur eines Tierlebens zu entdecken. Wasser befand sich nur in dem in der nordwestlichen Ecke der Puszta gelegenen Nagy- szekercés-Teich, wo sich die Vögel aus der Umgebung, haupt- sächlich Enten, zusammenfanden. Es wurden festgestellt: Anas boschas, Spatula clypeata, Anas querquedula u. crecca, 1 St. Numenius arquatus, einige Totanus calidris und Pavoncella pugnax. An dem von unserm Standquartier südwestlich gelegenen, gleichfalls ausgetrock- neten „Fekete=Schwarzen Teich“ machten wir am Tage unserer Ankunft 3 St. Recurvirostra hoch, welche dann während unseres dortigen Aufenthaltes noch einmal beobachtet wurden. Am 5. August 1931/34] DIE VOGELWELT DER BUGAC-PUSZTA IM AUGUST 1934 191 brachten zwei Kinder 2 St ungefähr 3 Wochen alte Recurvirostra- Junge in unsere Hütte. Diese offenbar infolge der Trockenheit umher irrenden, halbverhungerten Tierchen waren zwischen Maisfeldern gefangen worden. Am 12. August ging ein ausgiebiger Gewitterregen nieder, sodass an den tiefsten Stellen des Teichgrundes das Wasser stehen blieb. In dm , Vén Teich‘ wurde es mit einem Male lebendiger : einige Totanus calidris, ochropus, Charadrius alexandrinus, Larus ridibundus und Vanellus capella waren plötzlich da. Tags darauf verschwand schon das Wasser und mit ihm auch die Vögel. Der vegetatiosreichere Saum dieser Natron-Teiche und ihrer unmit- telbaren Umgebung ist auch ein beliebter Brutplatz der selteneren Sumpfschnepfen- Arten. Charakteristische Brutvögel: Charadrius alexandrinus, Recurvirostra, Himantopus, Vanellus und Limosa aego- cephala. Der Erfolg des Brutgeschäftes wird aber durch die strarke Schwankung des Wasserstandes sehr in Frage gestellt. Heuer hat die auf grosse Regengüsse im Frühjahr einsetzende abnorme Trocken- heit zu Beginn des Sommers die Bruten grösstenteils vernichtet. Ausserdem bedeuten die ständig weidenden Viehherden und die Schäferhunde eine grosse Gefahr für die Brutvögel dieser Gegend. Die Sumpfgebiete sind im Gegensatz zu den trockenen Teichen charakterisiert durch natronfreies Wasser, durch beständigeren Wasser- stand und infolgedessen durch reicheres Pflanzen- und Tierleben. Die Ursache der Beständigkeit des Wassers in diesen Sümpfen ist in der grösseren Wassertiefe und in dem Vorhandensein der dicht aneinander stehenden Gras-Kufen (Carex) zu suchen, welche viel Schatten spenden und die Fläche vor Austrocknung durch Sonne und Wind schützen. Die Blätter der an freieren Stellen der Sümpfe auffallenden weissen Seerose (Castalia alba), die Sumpf- schnecken (Limnaeus) und eine Sumpfschildkröte (Emys orbicularis) legen Zeugnis ab von den günstigeren Lebensmöglichkeiten in diesen Gebieten. Die charakteristischen Brutvögel rekrutieren sich aus den Reihen der Anatiden (Anser ferus), Ortygometriden und Rohrsänger. In den Sümpfen war zwar überall etwas Wasser vorhanden, trotzdem aber eine sehr spärliche Vogelwelt. In dem an den Wald angrenzen- den „Nagyzsombos‘ z. B. sahen wir einmal bloss 4 St. Anas boschas, ein andermal nur eine einzige Circus aeruginosus. Die übrige Vogel- welt war auf einer etwa 50 Quadratmeter grossen freien Wasserfläche in dem südlichsten und zugleich tiefsten Teile der sogenannten Dékäny- Wiese zusammengedrängt. Am 10. August tummelten sich auf diesem kleinen Wasserspiegel einige Anas boschas, Vanellus, 4 Ardea cinerea, 1 Ciconia alba, 3 Ardea purpurea, 1 Totanus ochropus, 2 Limosa aegocephala und einige Motacilla flava und alba. Am 14. August kamen 192 DR. ALBERT VERTSE [Aquila Gallinago gallinaria an. Sie liessen sich auf den an dieses kleine Wasser angrenzenden Sumpfflachen nieder und kamen gegen Abend auf das offene Wasser. Reiher trafen wir auf der ganzen Puszta nur an dieser Stelle an. Die Abendgäste dieses kleinen Wassertiimpels sind Turtur communis, Columba palumbus, Cerchneis vespertinus, Cor- vus cornix und C. frugilegus. In dem Sumpfe wurden ausserdem noch Ortygometra porzana, Emberiza schoeniclus, Acrocephalus schoenobeanus und Nycticorax griseus beobachtet. Die dominierenden Vögel der trockenen Gras puszta waren Numenius arquatus u. Cerchneis vespertinus, ausserdem war auch C ora- cias garrulus häufig. Cicoma alba kam uns verhältnismässig selten zu Gesicht, am 10. August sahen wir etwa 30 Stück nach Süden ziehen. Die Wacholderbestände auf den Sandhügeln waren wahrschein- lich ursprünglich viel schütterer und mit Pappeln vermischt. Jedoch spielt infolge der künstlichen Aufforstung der Wacholder als waldbildender Faktor eine untergeordnete Rolle. Ausser diesen Beständen wird die Einförmigkeit der Grassteppe durch kleinere Akazienwälder unter- brochen, welche durch Anpflanzung entstanden sind. Typischer Brut- vogel dieser Gebiete ist Oedicnemus. Der Wald war zur Zeit unseres Besuches wie ausgesterben. Wir trafen einige Columba palumbus, Turtur, Muscicapa grisola, Sylvia communis, Lanius collurio und einen kleinen Schwarm Acanthis cannabina an, ausserdem 1 Circaetus gallicus, 1 Buteo communis und ein Paar Astur palumbarius. Oedic- nemus sahen wir nicht, hörten aber seine Stimme in dem südwest- lich angrenzenden Walde. Am Rande des Waldes stiessen wir noch auf einen kleinen Schwarm Pratincola rubetra. Der Waldheger behaup- tet, im vergangenen Winter einen Schwarzspecht (Dryocopus martius) gesehen zu haben. An der Berührungslinie von Puszta und Kulturlandschaft ändert sich das Bild der Vogelwelt. Anthus campestris z. B. fanden wir nur auf den Saatfeldern, auch Sazicola oenanthe mied auf dem Zug die Puszta. In den vereinzelt anzutreffenden kleinen, aber mit tiefem Wasser angefüllten Gruben der Ziegelbrenner sahen wir zwei Podiceps nigricans. In Ganzen bot die Puszta ein sehr eintöniges Bild ; wahr- scheinlich hat im allgemeinen der Monat August, wenn auch nicht in dem Masse wie heuer, mit Bezug auf die Vogelwelt den Charakter der „toten Saison.“ Das ist ja auch verständlich, weil die grosse Masse der Ornis von Bugac aus Wasservögeln besteht, und die ständig offenen Gewässer der nahen Tisza-Sümpfe dem um diese Zeit schon zu Scharen zusammengerotteten Wassergeflügel viel günstigere Lebensmöglichkeiten bieten. 1931/34] DIE VOGELWELT DER BUGAC-PUSZTA IM AUGUST 1934 193 Der Urzustand der Puszta erleidet wohl durch künstliche Auf- forstung gewisser Teile, durch zeitweilige Ausbeutung der Rohrwäl- der in den Sümpfen und natronhaltigen Teichen sowie durch Abweiden der Rohrstoppeln eine gewisse Veränderung, doch kann diese Puszta — abgesehen natürlich von dem rapiden Vordringen der Kulturland- schaft — heute noch zum grössten Teil als unberührte, urwüchsige Landschaft angesehen werden. Tovabbi adatok az Anser neglectus Sushk.- és Anser carneirostris But.-röl. Irta: ScHENK JAKAB. Az Aquila 1929/30. evf. 65—67 oldalain irt idevonatkozé legutolsé tanulmänyom éta ismét megkerült néhäny idetartozö példany s ezeket meg is vizsgälhattam. A vizsgälatok eredmenyei alkalmasak arra, hogy a gege- és Buturlin-ludakröl valé eddigi ismereteinket kibövitsek, ezert itt azokat röviden összefoglalva közreadom. Nagyon érdekes gegelüd példányt ejtett el Szomsas LÁSzLó a Hortobágy pusztán 1932 november 30-án, A lúd egyedül húzott fölötte és a gegelúdra annyira jellemző ,,Ge-Ge" hangját hallatta, így annak faji hovátartozása iránt semmi kétség nem merülhetett fel. Ennek a példánynak méretei : hossza 760, szárny 450, farok 135, csőr 51, láb 75 mm. Súlya 2780 gramm. Csőrkerülete a tővénél 85, csőrkörömnél 50 mm. Egészen fiatal madár volt ez, melynek ivarát még nem lehetett megállapítani. Méretei normálisak voltak, csak a csőr volt feltünően rövid. Bizonyára még nem volt teljesen kifejlődve és igy a rendellenes rövidség érthető volna. Ennél a föltevésnél a szabadon élő nagy godáknál tett megfigyeléseimre támaszkodom. Több éven keresztül rendszeresen megmértem a csőr hosszát a fészekről lefogott nagy godáknál, s a mikor több év mulva elfogtam valamelyiket, megállapítottam, hogy eközben a csőr megnőtt. A csőrszín normális volt, vagyis a csőrgyűrű színe vörös volt. Legfeltünőbb volt a lábak színe. Ez ugyanis nem volt vörös, hanem első pillantásra narancssárgának tünt fel, így az ember ezt a példányt amelyet a hangja alapján kétségtelenül gegelúdnak kellett meghatározni, utólagosan Buturlinlúdnak kellett volna minősíteni. Azonban a láb- színnek közelebbi vizsgálata azt bizonyította, hogy annak félreismer- hetetlen vörös árnyalata volt, amely a vetési lúd lábszínétől merőben különbözik. Száradó állapotban ez a vörös árnyalat uralkodó színe volt 13 194 SCHENK JAKAB |Aquila a lábnak, így ezt a példányt a sargalabù vetési- és Buturlinludaktél minden tovabbi nélkül meg lehetett különböztetni. Meg rövidebb csőrű példány volt az, amelyet Linrra DENES Anser brachyrhynchus BaArLL. néven írt le (Beiträge zur Kenntnis der Vogelfauna von Rumänien. Publicatiunile Societatii Naturalistilor din Romania No. 10. 1932). Ezt a példányt 1931 február 20-ân Gyülvészen (Giulvaz) Temesvarhoz közel ejtették el. Ennek a © példanynak méretei Lixrra szerint : hossza 720, szárny 425, lab 65, csőr 49 mm. A leíráshoz mellékelve van a példánynak fényképe, valamint a fej életnagyságú színes képe, amelyek alapján ezt a madarat kétségtelenül gegelúdnak vélem. A csőr ugyan abnormisan rövid, azonban még mindig fölötte van annak a legnagyobb méretnek, amelyet K6nic 20 drb. öreg 9 alapján 47 mm-ben adott meg az Anser brachyrhynchus számára (Avi- fauna Spitzbergensis 1911 p. 210). A csőrforma jellegzetes A. neglectus csőr. Ezt a nézetemet még az is alátámasztja, hogy néhány nappal későb- ben, február 25-én ugyancsak Gyülvészen egy második gegelúd példányt ejtettek el, melynek méretei Lintia szerint a következők voltak: hossza 850, szárny 475, láb 80, csőr 60 mm. Ez a madár © példány volt. Ezeken kívül még egy példányt leírt KAMNER ALFRÉD. Ezt a példányt 1932 március 21-én Schellenbergben, Nagyszebennél ejtették el. Ennek a c7 példánynak a méretei Kamner szerint (Die siebenbürgi- schen Gänse. Verhandl. u. Mitteil. d. siebenb. Vereins f. Naturw. zu Hermannstadt, Jg. 1931/32. p. 35.) a következők : hossza 860, szárny 490, láb 75, csőr 66, csőrkerület tövénél 100, csőrkörömnél 49 mm. Az ötödik példányt Szomsas LAszuö ejtette el Tiszalökön 1934 november 19-én. Ez teljesen tipikus szinezetü példány volt vilá- gos rózsaszínű csőrgyűrűvel és világos lilapiros lábakkal, valamint kormos csokoládébarna fejtetővel és felső nyakéllel. A csőr hossza 62, a csőrkerület a tövénél 115, a csőrkörömnél 45, a csüd 75 mm. Ezen öt példány között a két első törpe, az ötödik középnagy gegelúdnak bizonyult, míg a harmadik és negyedik példány a rendes- nél nagyobb volt. STRESEMANN szerint (Zum vierten Mal eine Suschkingans in Deutschland erlegt. Ornith. Monatsberichte 1934 p. 22.) 1933 október 4-én Strahlenburgban elejtették a negyedik németországi példányt. Az 55 mm. csőrhosszúság alapján ez a példány a közepes nagyságúak- hoz tartozik. A gegelúdra vonatkozó újabb adatok ismertetésével kapcsolato- san egyúttal fölhasználom az alkalmat, hogy a legutóbbi közleményem- ben (Aguila 1929/30 p. 59) a fordítás révén becsúszott tévedést helyre- igazítsam. Ugyanis azt a részt ,,1920 dec. 9—10. Hortobágy; a gegelúd az itteni vadlúdállomány !/s része. Dr. Nacy JENÒ (25)" a következőként 1931/34] TOVABBI ANSER NEGLECTUS ES A. CARNEIROSTRIS ADATOK 195 kell helyesbíteni : 1923 dec. 9—10. Hortobágy; a gegelüd az itteni vadlid- állomány 3 százaléka. Da. Nacy JENÒ (25). Hogy a gegelud fészkelő ill. származási helyéről újabb adatokat nyerjek, STEGMANNX B.-hez fordultam, kitől 1932 novemberében a következő érdekes levelet kaptam: ‚Az Anser neglectusról semmi újat nem tudunk. Minden esetre ezt a formát mint fészkelő madarat sehol sem találták. Ez annál sajátságosabb, mivel az utóbbi időben északi tájainkat több ízben átkutatták. Novaja Zemlján, ahonnan állí- tólag szarmaziok kellene, csak sárgacsőrű Anser segetumot találtak.) | „Ami mar most az Anser carneirostris Bur. ludat illeti, ügy meg kell jegyeznem, hogy ezt az alakot egyetlen példäny alapjan irta le à szerző. Azóta az orosz kutatók csak a vetési lúd szinonimajanak tart- ják, mert fölötte valószínűtlen, hogy északi vidékeinken két olyan lúd- féle is volna, amelyek fészkelő területeit még nem fedezték volna föl. Varcx jekaterinoszlavi ornithologus fogságban tartott vetési ludaknál azt tapasztalta, hogy a csőrgyűrű sárga színe ősszel pirosra színeződött. Jó volna az idevágó kísérleteket állatkertekben megismételni." STEGMANN B. föntebbi véleményét igen jól kiegészíti legujabb közleménye: ‚Hol fészkel az Anser neglectus Suscuxin?“ (Ornith. Monatsberichte 43. 1935 p. 27—28.). Ebben szószerint a következőket írja : „Ami az Anser neglectust illeti ebben a kérdésben még mind- nyájan tanácstalanok vagyunk. Hogy ez a lud a fabalisnak alfaja volna, ') Ez az észrevétel bizonyára a SzamoyLo:1cs R. S. vezetése alatt állott Novaja Zemlja tanulmányútra vonatkozik, mely az 1921—27 években történt. Ennek az expediciónak az eredményéről szóló dolgozatok Moszkvában jelentek meg az északi sarkvidék kutatására szolgáló Intézet kiadványaként 1929-ben. Ezek között van a 224—239 lapon GorBuxov G. munkája : Novaja Zemlja emlös- és madárvilága. A vetési ludak közül csak az Anser fabalis fabalis LarH. van megemlítve. A 14 elejtett példány 1923, 1925 és 1927 évekből származik és mind ehhez a formához tartozik. A gyakran és nagy mennyiségben megfigyelt libák között, Gozguwxov véleménye szerint, Anser arvensis BREHM és Anser neglectus S5sux. is elöfordulhattak. Mindenesetre sajnálatos, hogy az expediciö megfigyelései és gyüjtesei a költési időszaknak a végén vagy annak elmultäval törtentek és hogy nem gyüjthettek nagyobb anyagot. Ha az ember 14 elejtett vetési lud között gegeludat nem talál, azon nem csodálkozhatunk. Meg kell gondolnunk, hogy a Hortobágy pusztán ezer és ezer elejtett liba között csak egy gegelüd akad. Sajnos, a gege- és Buturlinludakból a véletlen sem juttatott egyetlen példányt sem a kutatás kezére és így ez a kutató út elmult anélkül, hogy a kérdés felderítésében említésre méltó eredményt ért volna el. Az egyetlen gegelüd - példány Novaja Zemljáról a norvég Novaja Zemlja expediciótól ejtetett el. 1921 július 16-án a Belusi öbölben. H. Tuo. L. SCHAANNIXG, aki ezt a példányt megvizsgálta, nem határozta meg tökéletesen gegelúdnak (Report of the Scient. Results of the Norwegian Expedition to Nowaja Zemlya 1921. No. 11. p. 14.), mivel a bőr igen száraz állapotban volt, mégis a lábak színe és a esörgyürü piros volt, tehát a tipikus vetési lúd példányok színétől eltérő. Sen. J. 15* 196 SCHENK JAKAB {Aquila elöttem kizartnak latszik. Ellenkezö esetben a neglectusnak az északi vidékeken külön területet kellene elfoglalnia, amely területen belül mas vetési lüdforma nem fordulhat elö. Azonban a särgacsörü fabalisok a tundranak és az északi erdövideknek minden részében elöfordulnak. Nem marad mas hatra, mint hogy a neglectust vagy külön fajnak, vagy egyéni valtozatnak minösitsük. Egy ideig mindannyian az utébbi nézet felé hajoltunk, azonban az utöbbi években Német- és Magyar- országon megkerült újabb példányok másra tanítottak. Tanacskoztam erről a kérdésről GoRBunov-val is. Ő úgy véli, hogy nem valószínű az Anser neglectusnak Novaja Zemlján való fölfedezése, mivel ez a vidék napjainkban már jól ismert, viszont az is bizonyos, hogy a Ferenc József Földön és az ettől délkeletre lévő szigeteken és Szevenaja Zemlján vetési ludak költenek. A Ferenc József Földről egyetlen egy Anser brachyrhynchus ismeretes, a többi szigetről azonban semmi adatunk sincs. Lehet, hogy a gegelúd ott költ. Meg kell azonban említeni, hogy a vonulási út iránya ezt a sejtést nem teszi valószínűvé. Eddigi ismereteink szerint a Jenisszeitöl keletre fészkelő vetési ludak délkelet felé vonulnak. A nyugatszibériai vetési ludak pedig úgy látszik Tur- kesztán felé vonulnak és először Novaja Zemljától kezdődően vonulnak nyugat felé. Így tehát még soha se sikerült a gegeludat a költőhelyén elejteni. BUTURLIN , carneirostris"-a Novaja Zemljaröl később vetési lúdnak bizonyult. Így tehát az Anser neglectusról semmi lényegeset nem közölhetek. Amellett az egész ügy meglehetősen reménytelennek látszik előttem, hacsak költőhelyét valamelyik előbb említett északsarki szigeten föl nem fedeznék." Minthogy ezekről a fejtegetésekről az volt a véleményem, hogy nagyon alkalmasak a kérdés további megvilágítására és ismereteink gyarapítására, azért határoztam el magamat arra, hogy azokat itt szó- szerint közreadjam. STEGMANN most azt az álláspontot foglalja el, hogy a gegelúd önálló lúdfajt alkot. Nézetem szerint ez az álláspont teljesen logikus. Ha valamely állatformát mindig biztosan föl tudunk ismerni és meghatározni, akkor semmi ok sincs arra, hogy annak faji önálló- ságát kétségbe vonjuk. Hiszen a legtöbb, amit valamely formától követelhetünk az, hogy azt mindig biztosan meg lehessen határozni. Eddigelé nem ismerünk átmeneti alakokat a gegelúd és vetési ludak között s így nem látom megokoltnak alfaji rangba való lefokozását. Az a bizonytalanság, amely a fészkelőterület ismeretében még jelenleg fenn- forog, nem lehet ok arra, hogy faji önállóságát kétségbevonjuk. Ami már most a csőrgyűrű és láb színének elváltozását illeti, arra nézve meg akarom említeni, hogy a budapesti Állatkertnek már régóta van egy gegelúd példánya, sőt régebben két és három példánya is volt. Ugyanakkor állandóan volt ott vetési lúd, néha 10 példány is. 1931/34| TOVABBI ANSER NEGLECTUS ÉS A. CARNEIROSTRIS ADATOK 197 Sohasem figyelte meg azonban sem Cerva FRIGYES a kitűnő ornitho- logus, a madártani osztálynak hosszú éveken at volt főfelügyelője, sem Dr. VasvAri Mix1és az Állatkert szorgalmas látogatója, hogy a vetési ludak sárga esörgyürüje bármikor is pirosra változott volna. Magam is régóta figyelemmel kísérem a két vadlúdfajt és állíthatom, hogy minden esetben első látásra meg lehetett őket egymástól különböztetni. Idény- től függő átszíneződést a csőrgyürün szintén nem tudtam megfigyelni. Kétségtelen, hogy a vetési lúd lábszíne mindig teltebb sárga, mint a csőr- gyürü színe, amelyen alkalmilag nagyon halvány rózsás futtatás is előfordulhat, amely azonban távolról sem vetekedhetik a gegelúd csőr- gyürűjének vörös színezetével.!) Ami a Buturlinludat illeti, úgy erről a formáról is újabb adato- kat kaptunk, és pedig meglepő nagy számban. Ennek a formának a faji önállósága még távolról sincs azzal a biztonsággal megállapítva, mint a gegelúdé. Nem akarom azonban útját vágni annak, hogy ezzel a kérdéssel tovább is foglalkozhassunk. Nem akarom ezt a kérdést mint elintézettet levenni a napirendről s azért egyelőre fönntartom ezt az elnevezést. Vörös csőrgyürüs és sárga lábu vadludak vannak, tehát azokkal foglalkozni kell. A következő táblázatban áttekintést adok az eddig ismert példányokról, kihagyom azonban a Hrucuın-felet (Journal f. Ornith. 1872 p. 121.) a leírásában előforduló pontatlanságok miatt. A táblázatban közöltek kiegészítéséül nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy Joan Berry tanulmänyommal kapcsolatban a legszeretetreméltébban támogatott. Az edinburghi skót királyi múzeumban lévő libafej-gyüjtemenyböl két fejet H. W. FETELDEN gyűjtött Novaja Zemlja szigetén. Az egyik példányt 1897 julius 23-án a Belocsa öbölben ejtették el és mint ;,Anser segetum"-ot határozták meg ; méretei alapján azonban J. BERRY Anser carneirostris példányt sejt benne. A második példányt 1895 julius 20-án Neckato- 1) A következő színleírások, amelyek a budapesti Állatkert élő példányairól valók, Dr. VASVÁRI MıKLös-töl származnak. 1932 febr. 17-én a gegelúd csőrgyürüje halvány rózsaszínű, a láb élénk sötét vörösessárga. Í 1932 november. 5 drb. Anser fabalis van 1 drb. Anser neglectus-sal egy csapat- ban. Az A. fabalis 4 példányának csőrgyürüjén halvány vörös futtatás van, lábuk sárga ; az ötödik Anser fabalis példánynak sárga csőrgyürüje és sárga lába van, de a láb színe teltebb, mint a csőré ; az A. neglectus esörgyürüje rózsaszínü, lába narancsvörös, azonban sokkal sötétebb árnyalatban mint az Anser ferus-é. 1934 május 26. Anser neglectus csőrgyürűje és lába pirosas sárga, inkább tégla. vörös, sem mint narancsszinü. A csörszin sötétebb, mint az Anser ferus csörszine, a lábak színe ugyanilyen. Az Anser ferus lábszíne inkább húspiros, a talpa még sötétebb mint a láb többi része. A színek két egymás mellett álló példányon ällapittattak meg. Scx. J. 198 SCHENK JAKAB [Aquila | | © alsó | LIRE | E 8° Lelöhely Dätum | I Se Fra i eee ee (ES | Gyüjtemény Le le e e | sie ee Sasa | NAHE OO [ő | a {| Zeeland‘)... |. 1908 IL, 17 | — lo 781483 — Ii 3262 Mus. Leyden | es | | | 9 Ufa?) Frati. 1906 IV. 15 | ad. |—! — 1405] ey 76 56 | — |—| — ButurlinS. A. | | Atemar*) ...| 1918IV. 28 | ad. |—,— |—|—|—/55 | — | —| — | Mus. Pensa | | | | > | | Homokszent- hai KEN | Madártani l6rinc') ...| 1923 X.31 | I, | 64 52 | 77 | 40 — | Intézet Bacsszent- | | | | | | | | tamés') ...| 1928 X.20 | ad. — — 425 130 72 51°) 85 | 41 — | La | | | | ! SAWANT?) | Sy Gn Ae | 1932 XII. 24 ad. 764 445 175 77 56 | 87 | 44 2630 > | ses) | | i 1 Tayfield’) ...| 1933I. 5 ‘immi9 770 460 160 70 47 | 85 | 433050 J. Barry D Las | | i {| Nagyszeben") | 1933 X. 16 imm 710410 140 75 46 | 65 | 40 — Term. Tud. | | | | | | | | | | Tarsulat | ge AER pi al | Nagyszeben Szecsel’) ....| 1934 IX. 26 imml, 660.410 135 61 45 | 65 | 39 — x | | | | | | Kôzép ...... — È 756 434 151 72 52 | 80 | 40, — | = | A. neglectus . | — —|— 453 —| 74 58 | 92 | ci Me | — | 14 példány appl par | REN vanal ejtették el és ugyancsak ,,Anser segetum‘-nak határozták meg, azzal a megjegyzéssel, hogy Anser carneirostris But. is lehet. JOHN BERRY mind a ket fejet hozzam vizsgalatra megküldte. A méretek a következök : 1. példanynal csérhosszusag 53.5, csörkerület a csörkörömnel 52 ; 2. pel- danynal csörhosszüsäg 50, csorkeriilet a csörkörömnel 45 mm. A méretek alapjan kisértésbe eshetik az ember, hogy ezt a példanyt Anser carnei- rostris-nak hatarozza meg, minthogy azok valéban kistermetü példanyok. A csörforma alapjan azonban ezek megis tipikus vetési ludak, erösen kidomborodö alsé kavaszélekkel. Mindkettö zömök vetési lüd-, nem pedig karcsú gegelüd csőr, és pedig fiatal példányok csörei. Minden- ') BRISK H. F. van den. The occurence of Sushkins Beangoose in the Nether- lands. The Ibis 1930 p. 555— 559. 2) BuruRLIN S. A. Bean-Geese of Asia. Journal of the Bombay Nat. Hist. Soc. 1908 p. 555 etc. 3) BururziN S. A. levele. Moszkva 1933. V. 8. 4) ScHENK J. A gegelüd Magyarországon. Aquila 1929/30. p. 63. 5) Hanzézy E. levele, 1932 dec. 24. ©) Berry Joux. The occurence of an unusual Goose of the type Anser neglectus in Scotland. The Ibis 1934 p. 80 etc. 7) Kamner A. közlemenye. Aquila 1931/34 p. 227. ’) Ez a csorméret „A gegelid Magyarországon" című közlemenyemben Aquila 1929/30 p. 63 tévesen 66 mm-nek volt megadva. 1931/34| TOVABBI ANSER NEGLECTUS ÉS A. CARNEIROSTRIS ADATOK 199 esetre nagyon megörültem volna, ha a kisebb peldäny feje alapjan az elsö Buturlinludat hatärozhattam volna meg Novaja Zemljäröl, azon- ban nem volt meg hozza a meggyözödesem. Ha a fenti mértéktablazatot a gegelüd atlagos méreteivel össze- hasonlitjuk, akkor eredeti nezetem, hogy a Buturlinlüd kisebb termetü formája a gegelüdnak, amelynek azonban nem vörösek a lábai, hanem sárgák, meglehetősen igazoltnak látszik. Mindenesetre nem akarom elhall- gatni azt a lehetőséget, hogy némely Buturlin-lúdnak látszó példány talán csak a gegelúd fiatal példánya. Az a majdnem sárgalábú fiatal példány, amelyet a hangja alapján kétségtelenül gegelúdnak kellett meghatározni, tovabba azok a fiatal példányok, amelyeket Nacy JENŐ dr. szerint tipikus gegelúd csapatból ejtettek el, ezt a sejtést valószínűvé teszik. Mi tör- ténjék azonban azokkal az öreg példányokkal, amelyek lába sárgaszínű, minden vörös futtatás nélkül, csőrgyürüjük pedig vörös? A vetési ludaknak Bururuıy által adott alább következő átnéze- tében ez a kutató a carneirostris formát az Anser serrirostris-hoz tarto- zonak említi.) Minthogy nincs módunkban idevágó összehasonlító vizsgálatokra, azért ebben a kérdésben állást nem foglalhatunk. Az általa adott csőrméretek az eddig ismertek között a legnagyobbak. 1) Bururuın ezenkívül feltételezi, hogy a LÖNNBERG E. által leírt Anser fabalis curtus az A. carneirostris szinoním alakja. Hogy ez a nézet megállja-é a helyét, azt nem könnyű eldönteni. Minden esetre gondolkodásra késztet, hogy a LÖNNBERG által leírt A. f. curtus-t télen ejtették el Kinában. A mi carneirostrisunk ugyanis aligha vándorol annyira kelet felé. Nem tartom érdektelennek tanulmányaink kiegészítéseül az alábbiak- ban közölni LÖNNBERG-nek erre a fajra vonatkozó levélbeli értesítését : „Az Anser fabalis curtus 5 példányát kaptam Shanzi kinai tartományból, melyeket 1922 telén ejtettek el. Mindegyiknek rövid csőre van, a c tipusú példányé 55 mm. a többi négyé 53—55.5 mm. A csörköröm ezzel szemben meglehetősen nagy és hosszukás. Szélessége 13°5—14 mm., hosszúsága 17—20 mm. (A mi nyugateurópai fabalisainknál a csőrköröm rendesen inkább kerekded.) A szárnyméret körülbelül a rendes fabalis méret: 463 mm. a hímé, 416 mm. a legkisebb tojóé. A csüd cca 71—75 mm. A testszínezet körülbelül a rendes, de a fej és a nyak színezetében különbségek vannak. A fej felül sötétbarna, mint a rendes fabalisokénál, gyakran hasonló sötét folt van a csőr és a szem között, egyébként a fej oldalai és a nyak sokkal világosabbak, gyakran éles színhatárral a sötét nyakél és a világos nyakoldalak között. Egy sötét tubákbarna sáv folytatódik a háton át. A fejoldalak világos színe, a torok és a nyakoldalak nehezen írhatók le. Hasonló szín nincs a RipGway-féle nomenklaturában. Valamilyen világos homokszínű, hasonló a Cur- sorius somaliensis hátszínéhez, de világosabb és kevésbbé szürke, de nem oly vörhenyes mint a Oursorius cursor színe. A torok némelyiknél csaknem tejfelszínű sárgásszürke, a nyakoldalak kissé sötétebbek. Ez a világos nyakszín alul folytatódik és lassankint megy át az alsó rész szürkésfehér színébe. Hogy hol fészkel ez a lúdforma, természetesen nem ismeretes. Valószínűleg valahol Szibériában, de bizonyára oly messze keletre, hogy nem remélhető hogy ez a forma Magyarországon előfordulhatna. A csőr és a lábak eredeti színére nézve biztos adatokat nem lehet adni. A bőrökön ezek színe ugyanolyan volt, mint az Anser fabalis bőrökön."" Sca. J. 200 SCHENK JAKAB [Aquila A särgalabü és piroscsérü ludakhoz bizonyos körülmények között az Anser arvensis BREHM is besorolható. Ehhez a megjegyzéshez az szol- galtat alkalmat, hogy 1934 november 19-én gróf ESZTERHÁZY FERENC Tatáról két ehhez a formához tartozó példányt küldött intézetünknek. A két példány közül az egyiknek a csőrszíne teljesen ugyanaz, mint amilyennek azt ALPHÉRAKY festette le nagy munkájában, vagyis a felső káva majdnem egyszínű s csak a csőrnyergen húzódik végig fekete keskeny rövid vonal. A másiknak első pillantásra éppen olyan CSŐT- gyürüje van, mint a vetési lúdnak, azonban a színezés a felső káva alsó szélén, mint vékony csík majdnem a csőr tövéig húzódik. A színes csőr- részletek eredetileg sárgák voltak halvány pirosas futtatással, amely folytonosan élénkebb vörös lett. Most, 1935 február végén, amikor ezeket írom, a tipikus csőrű példányon a szín intenzív paprikavörös, a másikon valamelyest elhalványult, azonban a vöröses futtatás még mindig jelen- tős. A lábak színe eredetileg narancssárga volt. Később topázhoz hasonló sárgás-pirosas színűvé változtak, benne elszórt világossárga mezőkkel. Azonban a két ludat nem csak a csőrszín alapján lehetett mezei ludaknak meghatározni, hanem egyéb bélyegek alapján is. A csőr karcsúbb mint a vetési lúdé. A legjellegzetesebb ismertetőjel a csőrkörüli fehér hóka- töredék. A vetési ludaknál is előfordulnak olyan példányok, amelyek- nek fehér homlokfoltjuk van, mint ahogy azt én es VASvÁRI dr. 1934/35 telén a budapesti Állatkertben megfigyeltük, azonban az mindig csak apró köralakú folt a homlok közepén, amely a csőr tövéig soha- sem nyúlik le. Ezentúl a libákra jellemző általános tollszinezesben nincsenek különbségek, ha talán vannak is, azok nem feltűnőek. Ezen a két példányon kívül még egy harmadik példányt is kap- tunk ebből a formából. Ennél is megvan a hókatöredék a csőrtő körül A csőrszíne nagyjában egyezik a fent leirt második számu példányá- val. Egy negyedik példány ebből a formából már korábban a gyűjte- ményünkben volt, ennek is hasonló, majdnem tipikus csőrszíne van, azonban kevésbbé kiterjedt hókatöredékkel. A vörös futtatás a csőr színén még most, 6 év után is ésrevehető. Egy ötödik példány is van még, amelyet ide lehetne sorolni. Ez a legkevésbbé tipikus, a hókatöredék csak igen csekély kiterjedésű. A teljesség kedvéért ennek adatait is. közlöm. Méreteik a következők : Legna- Legki- Hossza Szárny Fark Csüd Csor gyobb sebb Súly esörkerület Tata 1934 XI. 19.ad ~ 883 482 173 90 66 105 49 4320 Tata 1934 XI. 19.ad 7 795 447 155 84 62 98 49 2922 Velencei tó 1934 XII. 10. ad.” 720 430 160 70 55 89 44 2427. Füzfö 1929 II. 19. ad — _- 435 145 79 55 90 45 — Nyiregyhaza 1930 XII. —— 445 180 63 58 95 45 — 1931/34} WEITERE ANSER NEGLECTUS UND A. CARNEIROSTRIS DATEN 201 Mostanáig ezek az egyetlen magyarországi példányok. FRIVALDSZKY szerint (Aves Hungariae 1891 p. 173.) a Magyar Nemzeti Múzeum gyüj- teményében volt néhány példány, ezek azonban ott jelenleg már nin- csenek meg s ezért ennek a formának a magyarországi előfordulására a mi példányaink a bizonyítékok. HARTERT nem ismeri el ezt a formát és a vetési lúdhoz tartozó- nak tünteti fel. A fenti példányok alapján azonban egyelőre még ezt a kérdést is függőben tartanám. Az À. arvensis példányok első pillantásra felismerhetők, elsősorban a csőrtövet körülvevő hókaképződmény, de a csőrforma és a csőrszín alapján is. Felfogásom szerint a biztos meg- határozás lehetősége elegendő a forma önállóságának elismeréséhez. Az , Új Naumann" IX. kötet p. 346. szerint öregebb korban a hókatöredék eltűnik, ezt az állítást azonban nem tartom egészen meggyőzőnek. Min- denféle hókának az a sajátsága, hogy idősebb korban mindjobban kiter- jed s így az A. arvensis-hóka visszafejlődése homlokegyenest ellenkező kivétel volna az általános szabály alól. Mindettől eltekintve azonban fel kell vetni azt a kérdést is, hogy miért nem mennek végig ezen az arvensis-stadiumon az összes vetési ludak ? A vetési lúdfajok kérdésének tisztázásához még több anyag szükséges. A további kutatás előmozdítása és helyes irányba való terelése végett megkértük a legilletékesebb kutatókat, hogy nézeteiket erre a kérdésre nézve fejtsék ki az Aguila hasábjain. Igy kerültek hozzánk BoruRrLIN és TuGARINOw tanulmányai, utóbbi Grore H. fejtegetéseivel, valamint TuGARIsow egy megjegyzésével bővítve. STEGMANN véleményét ennek a cikknek kapcsán már megismertük, úgyszintén GorBuxov G. hozzászólását. Ezt követi KAMNER Atrrep-nek a Buturlin-lúd erdélyi előfordulásáról szóló cikke, végül Nacy Jeno dr. tanulmánya. Remel- jük, hogy ezt a cikksorozatot szívesen veszi a kutatók tábora. Weitere Daten über Anser neglectus Sushk. und Anser carneirostris But. Von JAKOB SCHENK. Seit meiner letzten Publikation über diesen Gegenstand in Aguila 1929/30 p. 65—67 sind wieder einige hieher gehörige Exemplare bekannt und untersucht worden. Die Ergebnisse sind geeignet unsere bisherigen Kenntnisse über die Suschkin- und Buturlin-Gans zu erweitern, weshalb ich dieselben hier so kurz als möglich veröffentlichen möchte. Ein sehr interessantes Exemplar der Suschkingans wurde am 30-ten November 1932 aufder Hortobágy Puszta von LADISLAUS SZOMJAS erlegt. Dasselbe zog allein überhin und liess die bekannte 202 JAKOB SCHENK [Aquila charakteristische Stimme der Suschkingans nämlich ‚Ge-Ge“ erschallen, so dass an der Artzugehörigkeit kein Zweifel aufkommen konnte. Die Masse desselben sind: Länge 760, Flügel 450, Schwanz 135, Schnabel 51, Lauf 75 mm. Gewicht 2.780 Gramm, Schnabelumfang an der Wurzel 85, vor dem Nagel 50 mm. Es ist ein ganz junger Vogel dessen Geschlecht noch nicht bestimmt werden konnte. Die Masse sind normal, nur der Schnabel ist auffallend kurz. Möglicherweise ist der Schnabel noch nicht ganz ausgewachsen, wodurch die abnorme Kürze desselben verständlich wäre. Ich stütze diese Annahme auf meine Untersuchungen an frei- lebenden Schwarzschwänzigen Uferschnepfen. Mehrere Jahre hindurch pflegte ich die Schnabellänge der vom Neste gefangenen Uferschnepfen zu messen und konnte dann nach einigen Jahren gelegentlich des Wiederfanges feststellen, dass unterdessen der Schnabel an Länge zuge- nommen hatte. Die Schnabelfärbung war normal, d. i. der Schnabelring rot. Umso auffallender war die Färbung der Füsse. Dieselben waren nicht rot, son- dern erschienen auf den ersten Anblick fast orangegelb, so dass man dieses Exemplar, welches der Stimme nach zweifellos eine Suschkingans sein musste, eigentlich als Buturlingans zu bestimmen hatte. Eine nähere Betrachtung der Fussfarbe ergab jedoch, dass dieselbe einen unver- kennbaren roten, von der Farbe der Saatgans ganz verschiedenen Anflug hatte. Im trockenen Zustande wurde dieser rote Anflug zur dominieren- den Farbe der Füsse, so dass sich dieses Exemplar von den gelbfüssigen Saat- und Buturlin-Gänsen ohne Weiteres unterscheiden liess. Ein Exemplar mit noch kürzerem Schnabel wird von Dyxox. Linria beschrieben, allerdings unter dem Namen Anser brachyrhyn- chus BarLr. (Beiträge zur Kenntnis der Vogelfauna von Rumänien. Publicatiunile Societatii Naturalistilor din Romania No. 10. 1932). Dieses Exemplar wurde am 20. Februar 1931 in Gyülvesz (Giul- vaz) in der Nähe der Stadt Temesvär erlegt. Die Masse dieses 9 sind nach Lanria: Länge 720, Flügel 425, Lauf 65, Schnabel 49 mm. Der Beschreibung ist eine Photographie des Exemplares so wie eine lebens- grosse farbige Abbildung des Kopfes beigegeben auf Grund derselben ich dasselbe zweifellos als Suschkingans zu erkennen glaube. Der Schnabel ist zwar abnorm kurz, ist jedoch noch immer grösser als das Höchstmass welches Könıg auf Grund von 20 alten QQ für Anser brachyrhyn- chus mit 47 angibt (Avifauna Spitzbergensis 1911 p. 210). Die Schna- belform ist ganz typisch für A. neglectus. Meine Ansicht findet auch noch darin eine Stütze, dass einige Tage später, am 25. Feber ebenfalls in Gyülvész ein zweites Exemplar der Suschkingans erlegt wurde, dessen Masse nach Linvra (1. c.) die folgenden sind: Länge 850, Flügel 475, Lauf 80, Schnabel 60 mm. Dieser Vogel war ein J. 1931/34] WEITERE ANSER NEGLECTUS UND A. CARNEIROSTRIS DATEN 203 Ausserdem wurde noch ein Exemplar von Atrrep Kammern beschrieben. Dasselbe wurde am 21. März 1932 in Schellenberg bei Nagy- szeben (Hermannstadt) erlegt. Die Masse dieses X sind nach KamxrR (Die siebenbürgischen Gänse. Verhandl. u. Mitteil. d. siebend. Vereins f. Naturw. zu Hermannstadt Jg. 1931/32. p. 35). die folgenden: Länge 860, Flügel 490, Lauf 75, Schnabel 66, Schnabelumfang an der Wurze| 100, vor dem Nagel 49 mm. Ein fünftes, von Lapiszaus Szomsas am 19. Nov. 1934 in Tiszalök erlegtes, ist ein typisches Exemplar mit hellrosafarbigem Schnabelringe und hell lilaroten Füssen russ-dunkelschokolade-farbigem Scheitel und Halsrücken. Masse : Culmen 62, Schnabelumfang an der Wurzel 115, vor dem Nagel 45, Lauf 75 mm. Während von diesen fünf neuen Exemplaren die beiden ersten zu den Zwergen, das fünfte zu den mittelgrossen der Suschkingans gehören, kann das dritte und vierte Exemplar als übernormalgross bezeichnet werden. Nach STRESEMANN (Zum vierten Mal eine Suschkingans in Deutschland erlegt. Ornith. Monatsberichte 1934 p. 22) wurde am 4. Okt. 1933 in Strahlenburg das vierte Exemplar in Deutschland erlegt. Auf Grund der 55 mm betragenden Schnabellänge würde dieses Exemplar zu den mittelgrossen gehören. Um womöglich neue Beiträge über die Frage aus dem Stammlande der Suschkingans zu erhalten wandte ich mich an B. SreGmanx und ‚erhielt ich von ihm im November 1932 nachstehenden sehr interessan- ten Brief. ,,Uber Anser neglectus wissen wir nichts neues. Man hat jeden- falls diese Form nirgends brütend gefunden. Das ist um so sonderbarer, als in der letzten Zeit unser Norden vielfach besucht worden ist. Auf Nowaja Semlja, von wo ja neglectus stammen sollte, hat man nur gelb- schnäblige Anser segetum gefunden.‘‘) ') Diese Bemerkung bezieht sich wahsrcheinlich auf die Nowaja Semlja Expedi- tionen unter Leitung von R.S. SımoJLovIT:CcH in den Jahren 1921—27. Das Sammelwerk über die Resultate dieser Expeditionen erschien in der Ausgabe des Forschungs Institutes für den Norden in Moskau 1929. Es befindet sich darin auch eine Arbeit von G. GORBU- NOW : Berichte zur Säugetier und Vogelfauna der Nowaja Semlja, auf p. 224—239. Von den Saatgänsen wird nur Anser fabalis fabalis LxrH. erwähnt. Die 14 erlegten Exemplare stammen aus den Jahren 1923, 1925 und 1927 und werden sämtlich zu dieser Form gehö- rend angeführt. Von den oft und in grosser Anzahl gesichteten Gänsen meint GorBuxow, dass sich darunter auch Anser arvensis BREHM, und Anser neglectus SUSHK. befunden haben dürften. Es ist jedenfalls sehr zu bedauern, dass diese Beobachtungen und Sammlungen ganz am Ende der Brutzeit, oder nach derseiben stattgefunden haben und dass nicht ein grösseres Materiale gesammelt werden konnte. Wenn man unter 14 erlegten Saatgänsen keine Suschkingans findet, so ist dies durchaus kein Wunder. Man muss bedenken, dass 99% JAKOB SCHENK (A qui la , Was nun Anser carneirostris Bur. betrifft, so wurde sie nach einem einzigen Exemplare beschrieben. Seither wird sie von russischen Forschern als Synonim der Saatgans gewertet, denn es ist höchst unwahr- scheinlich, dass in unserem Norden 2 Arten Gänse wohnen sollten, deren Brutgebiete bis jetzt noch nicht entdeckt sind! Ein Ornithologe in Jekaterinoslaw, Herr Vaucu, hat übrigens Saatgänse gefangen ge- halten bei denen sich im Herbste das Gelb des Schnabels in Rot verfärbte. Man sollte doch in zoologischen Gärten solche Versuche wiederholen.“ | Zu den obigen Ausführungen von Srecmann B. gesellt sich nun als sehr willkommene Ergänzung seine Mitteilung ‚Wo brütet Anser neglectus Suscnxin?“ in Ornith. Monatsberichte 43. 1935 p. 27, 28. Er schreibt dort wörtlich : „Was Anser neglectus betrifft, so sind wir alle bis jetzt ratlos. Dass diese Gans eine Unterart: von fabalis ist, scheint mir ausgeschles- sen. Im entgegengesetzten Falle müsste ja neglectus im Norden ein eige- nes Gebiet besitzen, in welchem keine anderen Saatgänse vorkämen. Wir haben aber gelbschnäblige fabalis aus allen Teilen der Tundra und dem Norden des Waldgebietes. Es bleibt also nichts übrig, als neglectus entweder als eigene Art, oder als individuelle Aberration anzusehen. Einige Zeit her neigten wir alle zu letzterer Ansicht, doch haben uns die Funde der letzten Jahre in Deutschland und Ungarn eines anderen belehrt. Ich habe mich über diese Frage noch mit Gorrtxow beraten. Er meint, dass man wohl nicht erwarten kann, auf Nowaja Semlja Anser neglectus zu finden, da dieses Land zur Zeit schon gut bekannt ist: Ferner sagt er, dass auf Franz-Joseph Land, den Inseln südöstlich davon, sowie auf Sewenaja Semlja bestimmt Saatgänse brüten. Von Franz-Joseph Land besitzen wir eine A. brachyrhynchus, von den anderen Inseln aber nichts. Vielleicht könnte A. neglectus dort brüten. Es muss aber erwähnt werden, dass die Richtung der Zugstrassen eine solche Ver- in der Hortobägy Puszta nur unter Tausend und Tausenden Gänsen einmal eine Suschkingans erlegt wird. Leider brachte auch der Zufall kein Exemplar der Suschkin- oder Buturlin-Gans für die Forschung und verlief diese bedeutsame Forschungsreise für die Entscheidung unserer Frage ohne nennenswerten Erfolg. Das wahrscheinlich einzige Exemplar der Suschkingans von Nowaja Semlja wurde von der norwegischen Nowaja Semlja Expedition im Jahre 1921 am 16. Juli in der Beluschi Bucht gesammelt. H. Tuo L. SCHAANNING, der dieses Exemplar untersuchte, bestimmt dasselbe zwar nicht genau als Suschkingans (Report of the Scient. Results of the Norwegian Expedition to Nowaja Zemlya 1921. No 11. p. 14.) weil sich der Balg in sehr eingetrocknetem Zustande befand, doch ist sowohl die Farbe der Füsse als auch die Farbe der Schnabelbinde rötlichgelb, also von der Farbe der typischen Saatgänse Exemplare verschieden. SCHENK J. 1931/34] WEITERE ANSER NEGLECTUS UND A. CARNEIROSTRIS DATEN 205 mutung nicht sehr wahrscheinlich erscheinen lässt. Esist zur Zeit be- kannt, dass vom Jenissei an alle Saatgänse nach Südosten ziehen. Die westsibirischen Saatgänse scheinen vornehmlich nach Turkestan zu ziehen und erst von Nowaja Semlja ziehen sie nach Westen. So ist also A. neglectus in der Brutheimat noch nie erbeutet worden. BUTURLIN"s „carneirostris‘‘ von Nowaja Semlja hatten sich später als echte fabalis erwiesen. Zu meiner Beschämung kann ich Ihnen über A. neglectus nichts Ordentliches mitteilen. Dabei scheint mir die Sache überhaupt ziemlich hoffnungslos, wenn nicht etwa die Brutplätze und den vor- erwähnten arktischen Inseln gefunden werden sollten.‘ Indem diese Erörterungen mir sehr geeignet erscheinen die Frage zu beleuchten und die Kenntnis zu fördern, glaubte ich dieselben im originalen Wortlaute wiederholen zu müssen. STEGMANN nimmt nun den Standpunkt ein, dass Anser neglectus eine selbstständige Art ist. Meinerseits finde ich dieses Vorgehen als unbedingt logisch. Wenn man irgendeine Tierform auf den ersten Blick immer unzweideutig als zu einer bestimmten Form gehörend erkennen kann, so ist doch kein Grund vorhanden die Artselbstständigkeit zu bezweifeln. Es ist dies doch das Maximum was man von einer Form verlangen kann. Bisher sind keine Übergänge zwischen den ver- schiedenen Saatgänserassen und der Suschkingans bekannt weshalb die Degradierung zur Unterart durchaus nicht als gerechtfertigt erscheint. Die Unsicherheit, welche in der Kenntnis der Brutgebiete leider noch immer besteht, ist keine Ursache die Artselbstständigkeit zu bezweifeln. Was nun die Möglichkeit der Änderung der Schnabel- und Fuss- Farbe betrifft so möchte ich darauf hinweisen, dass sich im Zoologi- schen Garten zu Budapest seit vielen Jahren ein Exemplar der Suschkingans befindet. Früher gab es hier 2, einmal sogar 3 Exem- plare. Ebendaselbst wurden gleichzeitig auch immer Saatgänse gehal- ten, manchmal bis zu 10 Stück. Es wurde aber nie beobach- tet, weder von dem eifrigen Ornithologen Frirprich Cerva, dem langjährigen Oberinspektor der Vogelabteilung, noch von Dr. NikoLaus Vasviärı, dem eifrigen Besucher des Zoologischen Gartens, dass sich der gelbe Schnabelring der Saatgänse in Rot verfärbt hätte. Ich selbst widmete denselben ebenfalls andauernde Aufmerksamkeit und kann mit ruhigem Gewissen behaupten, dass ich die beiden Arten immer sofort auf den ersten Blick unterscheiden konnte. Eine saisonmässige Umfärbung des Schnabelringes konnte ich ebenfalls nicht beobach- ten. Jedenfalls muss jedoch bemerkt werden, dass die Fussfärbung bei der Staatgans satter gelb ist, als die Färbung des Schnabelringes, welche gelegentlich einen ganz leichten Rosa Anflug haben kann, welcher jedoch 906 JAKOB SCHENK [Aquila an Intensitàt mit der Rotfàrbung des Schnabelringes der Suschkingans nicht verglichen werden kann.) Was nun die Buturlingans anbelangt, so gelangten auch über diese Form weitere Daten zum Vorschein und zwar in überraschend grosser Anzahl. Die Artselbststàndigkeit dieser Form ist bisher bei Weitem noch nicht mit der absoluten Sicherheit festgestellt, wie bei Anser neglectus. Doch wollen wir uns nicht die Möglichkeit nehmen lassen, diese Frage auch weiterhin der Forschung offen zu lassen und dieselbe nicht als abgeschlossen zu begraben. Eben deshalb möchte ich bis zum Abschlusse der diesbezüglichen Untersuchun- gen den Namen vorläufig noch aufrechterhalten. Wildgänse mit roter Schnabelbinde und gelben Füssen sind vorhanden und muss sich die Forschung mit denselben befassen. In nachfolgender Tabelle gebe ich eine Übersicht aller bisher bekannten Exemplare, mit Ausnahme des von Hevcuin beschriebenen (Journal f. Ornith. 1872. p. 121), infolge der dort vorkommenden Ungenauigkeiten in der Beschreibung. Behufs Ergänzung dieser Tabelle möchte ich nicht versäumen zu erwähnen, dass Jonn Brrry mich in diesem Studium in liebenswürdigs- ter und ausgiebigster Weise unterstützte. Im Royal Scottish Museum in Edinburgh befindet sich eine Kollektion von Gänseköpfen, darunter zwei von Nowaja Semlja, welche von H. W. Firnprn gesammelt wurden. Das eine Exemplar wurde am 23. Juli 1897 in der Belotscha Bay erlegt und wurde als ,,Anser segetum‘ bestimmt; J. Barry vermutet darin infolge der Masse ein Anser carneirostris Exemplar. Das zweite Exemplar wurde am 20. Juli 1895 bei Neckatowa erlegt, ebenfalls für ,,Anser sege- tum‘ bestimmt, mit der Bemerkung jedoch, dass dasselbe ein typisches Exemplar von Anser carneirostris But. sei. J. Bi:xry hatte die grosse Güte mir beide Köpfe zur Untersuchung einzusenden. Die Masse sind die folgenden. Ex. 1. Culmen 53:5, Schnabelumfang vor dem Nagel ') Von Dr. N. Vasvärı erhalte ich übrigens folgende Farbenbeschreibungen, welche an lebenden Exemplaren im Budapester Zoo gemacht wurden. 17. Feber 1932 ist der Schnabelring bei der Suschkingans licht rosafarben, die Farbe der Füsse lebhaft dunkel rotgelblich. Nov. 1932. Fünf Exemplare Anser fabalis in Gesellschaft von einer A. neglectus Vier Ex. A. fabalis haben einen leisen roten Anflug am Schnabelring, Füsse gelb, das fünfte Ex. A. fabalis hat gelben Schnabelring und gelbe Füsse, aber die Farbe der letzteren ist satter gelb, als der Schnabel. Schnabelring von Anser neglectus rosafarben, Füsse orangerot, viel dunkler als bei Anser ferus. 26. Mai 1934 Anser neglectus. Schnabelring und Farbe der Füsse rôtlichgelb, mehr ziegelfarbig, nicht orangegelb. Schnabelring dunkler, als die Schnabelfarbe von A. ferus, Farbe der Füsse ebenfalls. Die Fussfarbe von A. ferus ist mehr fleischfarben, die Sohle jedoch dunkler als der Lauf. Die Farben wurden an zwei nebeneinander stehenden Exem- plaren festgestellt. SCH. J. 1931/34] WEITERE ANSER NEGLECTUS UND A. CARNEIROSTRIS DATEN 207 | a |S | è > | 00 do à |a dort | Dat 3 325% _ Sammlung Fundort atum rs s 3 À JE, 2 ammlung m = Sp © E De = sE È = | D (Sie lee = D | :3 | = © 8 | "© ST ao o | QO A ko || æ 2 © | © | | | Zeeland") ..... 1903 II. 17 | — |9 781463) — | — — | — | — 3262| Mus. Leyden| Ua. er 1906 IV. 15| ad |—| — (405) — | 7656 | — |— | — 18. A. Buturlin Atemani)i..... 1918 IV. 28 » — | = | |—|—)55 | —|—| — | Mus. Pensa | Homokszent- lőrinct) ..... 1923 x a re er PE és Mr) 40) | Kell Une. | ins hi Ornith. Inst. | Bäcsszent- | | | tamés')..... | 1928 X. 20 | ad |— — |425/130) 721519! 85) 41) — è | Sziigy®) ....... 1932 XII. 24| ad | 764/445 175 7756 | 87 4412630 3 | Tayfield®) ....| 1933 I. 5 imm. © 770,460 160, 7047 | 85 433050 Joux Barry | | Nagyszeben')..| 1933 X. 16 » |o {710/410 140 7546 | 65, 40) — Siebenb. | Hermannstadt | | | Naturw. es | RENE = | Verein | Sali 19341X.26.| „ [7660/4101135 61/45 | 65] 39] — | | Mittel ........ | — |-[756|434|151| 72152 | 80| 40) — au | Mittel von 14 | | | A. neglectus 453 74158 | 92) 45 — | — | 52, von Ex. 2. Culmen 50, Schnabelumfang vor dem Nagel 45 mm. Auf Grund der Masse kònnte man tatsächlich versucht sein diese Exemplare als Anser carneirostris zu bestimmen, da es kleingebaute Exemplare sind. Nach der Schnabelform sind es jedoch typische Saatgänse mit seitlich starker wulstiger Unterkiefer. Es sind massive Saatgans- nicht aber schlanke Suschkingans-Schnäbel, jedenfalls von jungen Exemplaren stammend. Es wäre mir ja natürlich ein grosses Vergnügen gewesen in ') Brink H. F. van den. The occurence of Sushkins Beangoose in the Netherlands. The Ibis 1930 p. 555—559. °) Bururniıs S. A. Bean-Geese of Asia. Journal of the Bombay Nat. Hist. Soc. 1908 p. 555. etc. 3) Burürzix S. A. in litt. Moskwa 1933. 8. V. 4) SCHENK J. Die Suschkingans in Ungarn. Aquila 1929/30. p. 67. 5) HanzELyY E. in litt. ‘) Barry Jonn. The occurence of an unusual Goose of the type Anser neglectus in Scotland. The Ibis 1934 p. 80 ete. ‘) Kamner A. Siehe dessen Artikel Aquila 1931/34. p. 2 5) Das Schnabelmass wurde in meinem Artikel Aquila 19 als 6:6 angegeben. 99 zu 2 9/30. p. 67. irrtümlich 208 JAKOB SCHENK [Aquila dem Kopfe des kleineren Exemplares das erste Buturlingans Exemplar von Nowaja Semlja zu bestimmen, doch fehlte mir dazu die Überzeugung, Wenn man die obige Masstabelle mit den Durchschnittsmassen der Suschkingans vergleicht, so scheint meine ursprüngliche Ansicht, dass die Buturlingans eine kleingebaute Form der Suschkingans, jedoch mit gelben anstatt roten Füssen darstellt, vorläufig gerechtfertigt. Aller- dings will ich die Möglichkeit, dass manche, als Buturlingans erschei- nende Exemplare vielleicht nur ein immatures Stadium der Suschkingans darstellen, nicht verhehlen. Das fast gelbfüssige immature Suschkingans Exemplar, welches auf Grund der Stimme sicher als solches bestimmt werden konnte, so wie die von Dr. E. Nacy erwähnten immaturen Exemplare, welche aus einem Fluge typischer Suschkingans-Exemplare erlegt wurden, machen diese Annahme sehr warscheinlich. Was soll jedoch mit den alten Exemplaren geschehen, welche sattgelbe Füsse ohne roten Anflug und dabei rote Schnabelbinden haben? In der untenfolgenden Übersicht der Saatgansrassen von Burur- LIN erwähnt dieser Forscher die Form carneirostris als zu Anser serrirostris gehòrig.') Ohne Vergleichsmöglichkeit der Exemplare kann ') BUTURLIN nimmt ausserdem an, dass die von E. LÖNNBERG beschriebene Anser fabalis curtus eine Synonime von A, carneirostris darstellt. Ob diese Ansicht stichhaltig ist, lässt sich nicht gut entscheiden. Jedenfalls ist es bedenklich, dass die von LÖNNBARG beschriebene A.f.curtus im Winter in China erlegt wurde. Unsere carneirostris dürfte kaum so weit nach Osten wandern. Bezüglich dieser Art halte ich es für nicht uninteressant eine briefliche Mitteilung von LòxNBERG behufs Vervollständigung unserer Studien nachfolgend zu veröffentlichen. ,, Anser fabalis curtus habe ich in 5 Exemplaren aus Shansi, China, im Winter 1922 geschossen (4 davon im Dez.) bekommen. Sie haben alle einen kurzen Schnabel, Culmen beim männlichen Typus 55 mm., bei den 4 anderen 53—55:5 mm. Dagegen ist der Nagel verhältnissmässig gross und länglich mit einer Breite von 13:5—14 mm., und einer Länge von 17—20 mm. (Bei unseren westeuropäischen fabalis ist der Nagel gewöhnlicher Weise mehr rundlich.) Flügelmasse ungefähr wie bei den gewöhnlichen, 463 beim Männchen, 416 mm. beim kleinsten Weibchen. Tarsus etwa 71—75 mm. Die Körperfarbe ist ungefähr wie bei den gewöhnlichen, aber Kopf und Hals verschieden. Kopf oben dunkelbraun wie bei den gewöhnlichen, oft auch ein ähnlicher dunkler Fleck zwischen Schnabel und Auge, übrigens sind aber Kopfseiten und Hals viel heller, oft mit einer scharfen Farbgrenze zwischen der dunklen Kalotte und den hellen Seiten. Ein dunkler sayal- oder schnupfbrauner Strich setzt sich auch fort den Halsrücken entlang. Die helle Farbe der Kopfseiten, Kehle und Halsseiten ist schwer zu beschreiben. Es gibt nichts ähnliches in Ridgways Nomenclatur. Es ist eine Art von heller Sandfarbe, nicht unähnlich der Rücken- farbe von Cursorius somaliensis, doch heller und weniger grau, aber nicht so rötlich wie die Farbe von Cursorius cursor. Die Kehle ist bei einigen beinahe rahmfarbig gelbgrau, die Halsseiten ein wenig dunkler. Diese helle Halsfarbe setzt sich unten fort und geht allmählich in die grauweissliche Farbe der Unterseite über. Wo diese Form nistet ist natür- lich nicht bekannt, wahrscheinlich irgendwo in Sibirien, aber wahrscheinlich so weit östlich, dass ich nicht hoffen kann, dass Sie einige solche in Ungarn treffen können.‘‘ Bezüg- lich der Originalfarbe des Schnabels und der Füsse konnten keine sicheren Daten angege- ben werden. An den Bälgen war diese Farbe dieselbe wie bei Auser fabalis Bälgen. Sch. J. 1931/34] WEITERE ANSER NEGLECTUS UND A. CARNEIROSTRIS DATEN 209 natürlich in dieser Frage keine Stellung genommen werden. Die von ihm angegebenen Schnabelmasse bilden jedenfalls das Maximum der bisher bekannten. Zu den gelbfüssigen-rotschnäbligen Gänsen könnte unter Um- ständen auch die Ackergans (Anser arvensis BREHM) gerechnet werden. Zu dieser Bemerkung gibt den Anlass, dass wir am 19. Nov. 1934 von Graf Franz v. EszrernAzy aus Tata zwei zu dieser Form gehörige Exemplare im Fleische erhielten. Eines derselben hatte die typische Schnabelfärbung, welche AIPHÉRAKY in seinem grossen Gänsewerke abgebildet hat, das andere hatte auf den ersten Blick nur einen Schnabel- ring, gleich der Saatgans, doch zog sich die farbige Partie längs der Unterkante des Oberschnabels als schmaler Streifen fast bis zur Schnabelwurzel. Die farbigen Schnabelpartieen waren gelb mit leisem rötlichen Anflug, welcher stetig intensiver wurde. Jetzt Ende Februar 1935 wo ich diese Notiz niederschreibe ist diese Farbe am Exemplare mit typischem Schnabel intenziv paprikarot, am anderen schon etwas abgebleicht, jedoch noch immer mit deutlichen Spuren des rötlichen Anfluges. Die Farbe der Füsse war ursprünglich hochorangegelb. Später verwandelte sich dieselbe in ein topazähnliches Gelbrot auf welchem einzelne hellgelbe Felder verstreut sind. Aber nicht nur die Färbung des Schnabels gestattet diese beiden Gänse als Ackergänse zu bestimmen, sondern auch andere Merkmale. Der Schnabel ist schlanker als bei der Saatgans. Das prägnanteste Erkennungszeichen ergeben die Blässen-Ansätze ringsum des Schnabels. Bei der Saatgans kommen ja gelegentlich ebenfalls Exemplare mit weissem Stirnflecke vor, wie dies von mir und Dr. VasvArı im Winter 1934/35 im Budapester Zoo beobachtet wurde, doch ist dies immer ein kleiner kreisrunder Fleck auf der Mitte der Stirn, welcher nicht bis zur Schnabelwurzel hin- abreicht. Ansonsten lassen sich in der allgemeinen Gänse-Gefiederfarbe keine Unterschiede erkennen, wenigstens keine auffallenden. Ausser diesen beiden erhielten wir noch ein drittes Exemplar von dieser Form, ebenfalls mit Blässen-Ansatz mit fast typischer Schna- belfärbung. Ein viertes Exemplar dieser Form gelangte schon früher in unsere Sammlung, Dasselbe hat ebenfalls fast typische Schnabel- färbung aber weniger ausgebreitete Blässen-Ansätze. Der rote Anflug an der Schnabelfarbe ist auch heute noch, also nach 6 Jahre bemerkbar. Wir besitzen auch noch ein fünftes Exemplar, welches als das am wenigsten typische bezeichnet werden muss, indem der Blässen-Ansatz bei demselben sehr schmal ist doch führe ich der Vollständigkeit wegen auch dieses Exemplar an. Die Masse dieser Exemplare sind die folgenden : 210 JAKOB SCHENK [Aquila Maximaler Minim. Länge Flügel Schwanz Lauf Culmen Senabeiumiane Gewicht Tata 1934 19. XI. ad 6 883 482 173 90 66 105 49 4320 Velencei to 1934 19. XI. ad c" 795 447 155 84 62 98 49 2922 Velencei tó 10. XII. ad 4 720 430 160 70 55 89 44 2427 Füzfö 1929 19. II. ad 3 — 435 145 79 55 90 45 — Nyiregyhaza 1930 XII. = 445 180 63 58 95 45 — Es sind dies die einzigen bisher bekannten dieser Form aus Un- garn. Laut Frivarpszxy : Aves Hungariae 1891 p. 173 wären einige Exemplare dieser Form in der Sammlung des Ung. National-Museums gewesen, doch sind dieselben dort nicht mehr vorhanden, so dass unsere Exemplare eigentlich die Belege für das Vorkommen dieser Form in Ungarn zu gelten haben. Von HARTERT wurde diese Form nicht anerkannt, sondern als zur Saatgans Anser fabalis gehörig bezeichnet. Auf Grund der obigen Exemplare möchte ich auch diese Frage vorläufig noch offen halten. Die Ackergänse sind laut diesen auf den ersten Blick als solche zu er- kennen, in erster Linie auf Grund der Blässen-Ansätze rund um die Schnabelwurzel, aber auch auf Grund der Schnabelform und Färbung. Meiner Ansicht nach müsste doch die Möglichkeit des sicheren Erkennens einer Form vollkommen zur Anerkennung derselben genügen. Wohl wird angegeben, dass im höheren Alter die Blässen-Ansätze in Verlust geraten (Neuer Naumann Bd. IX. p. 346), doch finde ich diese Angabe nicht für absolut zuverlässig. Die Blässen haben die Eigenschaft mit höherem Alter immer ausgedehnter zu werden — die Rückbildung dieser Blässen-Ansätze bei der Ackergans wäre daher eine ganz alleinstehende von der allgemeinen Regel diametral abweichende Erscheinung. Aber auch ohne dies muss man die Frage stellen-weshalb denn nicht alle Saat- gänse dieses ,,Ackergans‘‘-Stadium durchmachen ? Zur Klärung der Frage der Saatgansrassen ist noch weiteres Mate- rial erforderlich. Behufs Förderung der weiteren diesbezüglichen For- schung liessen wir es uns angelegen sein, die Frage von möglichst allen kompetenten Forschern beleuchten zu lassen und folgen nachstehend die diesbezüglichen Studien von BururLın und Tucarinow, letztere mit Erläu- terungen von H. Grore und einer Bemerkung von Tucarinow. Die Ansichten von STEGMANN sind schon im Laufe dieses Artikels wieder- gegeben, nebst den Beiträgen von G. Gorsuxow. Es folgt dann ein kleiner Artikel über das Vorkommen der Buturlingans in Sieben- bürgen von A. KAMNER und wird dann diese Artikelserie, von welcher wir annehmen, dass dieselbe der Forschung eine willkommene Gabe bildet, durch eine Studie von Dr. E. Nacy beschlossen. 1931/34] A VETESI LUDFAJTAK ISMERTETO JEGYEI 211 A vetési ludfajtàk ismertető jegyei. Irta: Grote HERMAN. A vetési lúdak még mindig igen nehéz fejezetet alkotnak a madár- tani kutatásban. Jelentékeny egyéni változóképességük több kutatót vezetett arra a tévútra, hogy elégtelen anyag alapján állítólagos uj fajtákat vagy alfajokat írjon le, amelyek azonban a tüzetesebb vizsgálatok után nem maradhattak fönn, mint pl. a BoruRLIN által elnevezett carneirostris.') Más alakok viszont, mint pl. a gegelúd, rendszertani helyzetüket illetőleg egészen a legújabb időkig nagyon vitásak voltak. Az európai múzeumok- ban levő anyag (amely túlnyomóan az átvonulás alkalmával elejtett példányokból áll), nem volt elég gazdag, hogy annak az alapján kielégítő eredményekre lehetett volna jutni. Most azonban orosz ornithologusok világosságot derítettek a vetési lúdak rendszertanára. A leningradi orosz tudományos akadémia hatalmas gyüjteménye?) szolgáltatták Szuskin P. ‘) Ugyanezt a nézetet vallja PLeskk T. is „Birds of the Eurasian Tundra"" című nagyszabású művében, mely 1928-ban Bostonban jelent meg. A 315. lapon így nyilat- kozik: A Novaja Zemlyáról való Melanonyx ( — Anser) segetum carneirostris Bur., amely a törzsalaktól csak a csőrgyűrű vörös, vagy húsvörös szinében különbözik, nézetem szerint a törzsalaknak csak egyéni, vagy esetleg korkülönbségen alapuló változata. Eddig ebből a formából csak kevés példány akadt Novaja Zemlyán. GROTE HERMAN. ?) Hogy a megvizsgált anyag mennyiségéről némi fogalmat nyerhessünk, magához TuGaRrINOW-hoz fordultam, aki nemcsak erre vonatkozólag adott szíves tájékoztatást, hanem a vetési lúdfajták egyéb kérdésére vonatkozólag is, úgyhogy a kérdés megvilágítása cél jából érdemesnek tartom az alábbiakban szószerint közölni értékes levelét. SCH, J. TuGARINow levele 1933. május 15-ről. „Szöbanforgö munkám tulajdonképen csak meghatározó kulcsot óhajt adni a sport- és vadászemberek számára s egyáltalában nem tart igényt arra, hogy a vetési lúdfajtákról tökéletes átnézetet nyujtson." ,, Ilyen átnézetet tervezett annak idején néhai Szuskın PÉTER professzor a leningradi Múzeum gyűjteménye alapján, amely 230 példányt tartalmaz a vetési lúdfajtákból. Ő volt az, aki megállapította annak a beosztásnak az alapvonalait, amelyeket aztán követtem a munkámban, Szuskin akkoriban arra a következtetésre jutott, hogy az általa annak. idején új fajként leírt Melanonyx neglectus csak egyik fajtája a Melanonyx fabalis-nak. Magam aztán újból átvizsgáltam az említett nagy vetési lúd anyagot s magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy Szuskin nézete helyes volt.“ »A Melanonyx fabalis carneirostris, valamint a M. f. mentalis és M. f. anady- rensis néven szereplő formákat nem tudom önálló fajtáknak elismerni, csak a M. fabalis egyéni változatainak. A csőrgyűrű színe a M. fabalis csoportban rendkívül változó és ezek a változatok a faj elterjedési körének legkülönbözőbb területein fordulnak elő. Ez az oka annak, hogy a fenti alakokat nem soroltam föl a szóbanforgó munkámban." ,: Részletesebben foglalkozom a vetési lüdfajtäkkal A jakutok földjének madarai című orosz nyelvű munkámban." 212 GROTE HERMAN [Aquila részére az alapot idevágó vizsgalataihoz. TuGarınow A. és STEGMANN B. folytatták ezeket a vetési ladra vonatkozó kutatásokat. Ezek eredménye az Anser fabalis formakör fajtáinak az a kiváló, áttekintő összefoglalása, amelyet Tucarınow A. adott közre legújabb munkájában: Szovjet- oroszország Madarai, 1. füzet (Anseriformes) Leningrad 1932. A munka sajnos csak orosz nyelven jelent meg. Különösen érdekes az a megállapí- tása, hogy a gegelúd az Anser fabalis egyik fajtája, továbbá, hogy nyugati Szibériában nem az ugynevezett , nominát" (először elnevezett) alak honos, hanem hogy ezen a tundraterületen az eredetileg leírt alaktól különböző és jól felismerhető fajta lakik. Előre kell bocsátanom, hogy egyes esetekben nehéz dolog a pél- dányok hovatartozását pontosan megállapítani, mert két forma határ- területén nem ritkán átmenetek fordulnak elő. Még nagyobb nehézségekbe ütközik gyakran a fiatal példányok meghatározása. Ezeknél a meghatá- rozást illetőleg sok esetben nem juthatunk tovább a találgatásnál. Tusarınow szerint az Anser fabalis') formakör a következő 5 for- mára tagozódik : 1. Anser fabalis fabalis. Öreg 5 és ©: A homlokon a csőr tövén többnyire keskeny fehér szalag található. A fej és nyak sárgásbarna, a nyak oldalai és a torok rendesen valamivel világosabbak. Ez a szinezet lassanként átmegy a válltáj szürkésbarna szinezetébe; a hát és farcsik színe feketésbarna. A nyak színe elől szintén folytonosan világosabb lesz a begy felé, mely éppen úgy mint a mell fehéres-szürkés színű. A törzs oldalai szürkésbarnák világosabb harántszalagokkal. A has és alsó farkfedők fehérek. Az első- rendű szárnyfedő tollak szürkék, a többiek barnák világos szegélyekkel. Az evezők feketésbarnák. A kormánytollak feketések, fehér vég- és oldal- szegélyekkel. Ezek az oldalszegélyek a középső farktollaktól kifelé mindig szélesebbek lesznek és a szélső farktollak már majdnem egészen fehérek. A felső farkfedőtollak fehérek. A láb sárga, a szem barna. A csőr hosszú- kás-nyújtott, a csőrköröm felülről nézve kerekítettnek látszik, az alsó csőrkáva egyenes, ugyszólván semmit se hajlott. A fogak száma a felső kávában 23—27, a csőr hossza a szájzugtól kezdve 59—63 mm, a csőr magassága a homloktollazatnál 27°7—29°5 mm. Egyéb vetési lüdfajtakkal összehasonlítva a csőr sárga színe ennél a fajnál a legkiterjedtebb. Néha egészen a homloktollazatig terjed. A fiatal madarak szinezete általában valamelyest sötétebb, a has szinezete inkább szürkés és finoman foltos. A csupasz részek szinezete kevésbbé tiszta. Méretek: szárny 410—505 mm; csüd 66—96 mm. 1) TucarINow-nal s általában az orosz kutatóknál mint Melanonyzx fabalis szerepel. 1931/34] A VETESI LUDFAJTAK ISMERTETO JEGYEI 213 Elterjedés : Skandinäviätöl kelet felé az Ob alsó folyäsäig, a Tasz és Jenisszei folyöig ; az Uralhegysegen tül az elterjedes északi hatära lejebb ereszkedik, ügy hogy itt ez a faj az erdei öv laköjava valik (a Jenisszei mellett meg a 64° alatt). Feszkel Kolgujev és Novaja Zemlya szigeteken és Szibéria nyugati részében. Az azsiai szarmazasuak nyilvan- valöan Turkesztanban telelnek. 2. Anser fabalis segetum. Szinezetében nem különbözik a ‚‚nominät‘“- alaktöl, azonban a csör masszivabb es magasabb, a csörköröm ovälis, a fogak száma a felső csörkavan 20—21, vagy kevesebb, a csőr hossza a szäjzugtöl számítva 57—61 mm, a csőr magassága 29—32 mm; az alsó kava észrevehetően hajlott. A csörön a sárga színeződés csak kister- jedelmű s többnyire csak a csőr első harmadában levő sárga szalag alak- jában van meg. Elterjedése: Fészkel Szibéria tundraiban az Uraltól a Taimyr- félszigetig, helyenként Novaja Zemlya és Vaigács-szigeteken, ahol elter- jedési területe a nominát-formáéval érintkezik. Az erdős övbe (Taiga) nem nyúlik bele az elterjedési köre!). Vonuláson a főtömegek Szibéria közepén át veszik útjukat a Jenisszei folyam mentén délkeleti irányban a Bajkál taváig, továbbá a felső Amurvidék mentén, Mongolia keleti részén, a Gobi sivatagon és Alasanon át a Kina északi részében levő téli szállásba. (Részemről azonban kételkedem abban, hogy a Gwmenrx-féle , segetum" név, amely angol származású példányokra lett alapítva, a nyugatszibériai vetési lüdakra alkalmazható volna. Bururnin ,,carnei- rostris" és Severzov „middendorffii‘‘ nevei erre a fajra vonatkozóan nem jöhetnek számításba, egyéb elnevezések azonban nem állanak rendel- kezésre.) 3. Anser fabalis serrirostris. A csőr ugyanolyan, mint az előbb ismertetett fajtánál, vagyis aránylag rövid, , massziv", az alsó káva nagyon hajlott, a csőrköröm ovális. A fogak száma a felső käväban 19—21, (ritkán 23: úgynevezett , mentalis",) a csőr hossza a szájzugtól 62—70, ritkán 72:5 mm. A sárga szín a felső káva első harmadára kiterjedő szalagot alkot. Elterjedése: Keleti Szibéria Tundra-vidéke a Taimyr-félszigettől kezdve a Csukcsok földjéig; hiányzik azonban a jakut partvidéken, ') Nagyon figyelemreméltó jelenség, hogy a nyugatszibériai Tundra-övben más vetési lúdfajta (segetum) él, mint a Taiga-övben, ahol a tipikus fabalis honos. Rámutathatok azon- ban arra, hogy ilyen jelenség más fajoknál is ismeretes. Igy pl. Naumow S. újabbkeletű (1931.) megfigyelései szerint a Tundra-övben él a Motacilla citreola citreola PALL. egészen európai Oroszországig, míg a Taiga-övben a Motacilla citreola werae BUTURLIN honos egészen Szibéria középső részéig. Legújabban azonban még az is kiderült, hogy ugyanezeken a területeken egyuttal két kékbegy fajta is található és pedig a Tundrában Luscinia suecica grotei Daments., a Taigában Luscinia suecica pallidogularis San. Grote H. 214 GROTE HERMAN [Aquila ahol különben semmiféle vetési lüdfajta se fordul elö. Âtvonul Keleti Szibérián Jakuezkon at, de Csitanal nem nyugatabbra. Gyakori az Amurnäl, az Usszuri-videken, tovabbä Szachalin szigeten. Telen at Fucsau- ban került kezre. 4. Anser fabalis sibiricus. Cs6ralkat tekintetében közel all az európai fajtához, vagyis az A. f. fabalis-hoz. A csőr meglehetősen hosszú, a csőrköröm kerekített, az alsó káva csak kevéssé hajlott. A fogak száma a felső kávában 25—30, csőrhossza 69—80 mm, magassága túlnyomóan nem több 35 mm-nél. A sárga szín a csőrkörömtől az orrlyukakig terjed. Elterjedése : Keletszibéria erdős területe Chatanga és Vilui között egészen Kamcsatkáig és az Amur alsó folyásáig, de utóbbi helyen a fész- kelés még nincs bebizonyítva. Fészkel továbbá a Szaján és az Altai-hegyek erdős vidékein. Vonuláson az említett területeken mindenütt előfordul, gyakori a Bajkál-tavon. Ázsia középső részében nem figyelték meg. Téli szállásait még nem ismerjük. Valószinűleg Kina keleti tartományai- ban vannak. 5. Anser fabalis neglectus. A csőralkat tekintetében a segetum fajtához hasonlít, de szinezete más: a csőr első harmada a körömtől az orrlyukakig nem sárga, hanem húsvörös. Ugyanilyen színűek a lábak is, amelyek a többi fajoknál mindig sárga színűek. Elterjedése : Fészkelő területei még nem ismeretesek. Ezekről csak annyit mondhatunk, hogy valahol az északi sarkvidéken vannak, de valószínűleg nem a kontinensen. Kézrekerült Novaja Zemlyán, európai Oroszország különböző területein, így Szamara, Penza, Rjazan és Poltava kormänyzösägokban. Tömeges vonulását Szuskın Baskiriában figyelte meg!). Ismételten előfordult Európa nyugati részében, így Dániában, Németalföldön, Németországban, Albániában, Bulgáriában. Évekkel ezelőtt nagy számban telelt Magyarországon. Ezeken kívül megfigyelték Turkesztánban, Perzsiában és Indiában. Die Kennzeichen der Saatgansrassen. Von HERMAN GROTE. Die Saatgänse sind immer noch ein schwieriges Kapitel in der Ornithologie. Ihre betráchtliche individuelle Variabilitát hat manchen Forscher verleitet, auf Grund unzureichenden Materials angeblich neue Subspecies aufzustellen, die einer Nachprüfung indes nicht standhalten !) Ujabban PErsakov A. a kazáni kormányzóságban is tömegesen figyelte meg. Grote H. 1931/34| DIE KENNZEICHEN DER SAAT GANSRASSEN 915 konnten, wie Z. B. BuruRLIN's sogenannte carneirostris!); andere, wie die Suscukin’sche Saatgans, waren bis in die jüngste Zeit betreffs ihrer syste- matischen Stellung stark umstritten. Das in den europäischen Museen vor- handene Material (das überwiegend aus auf dem Zuge erlegten Exemplaren besteht) war nicht reichhaltig genug, um befriedigenden Aufschluss geben zu können. Jetzt haben russische Ornithologen Klarheit in die Systematik der Saatgänse gebracht. Die gewaltigen Sammlungen?) der Russischen Akademie der Wissenschaften in Leningrad boten P. Suscuxiy die Unterlagen für seine diesbezüglichen Untersuchungen, und A. Teaarr- now und B. Stremann haben diese Saatgansstudien fortgeführt. Als Ergebnis derselben ist eine vorzügliche Übersicht der Rassen des For- menkreises Anser fabalis entstanden, die A. TuGarixow in seinem neuen Werke „Die Vögel Sowjetrusslands“, Lieferung 1 (Anseriformes), Lenin- grad 1932 (in russischer Sprache) veröffentlicht. Von besonderem Interesse 1) Diese Ansicht teilt auch Tu. PLESSKE in seinem grossen Werke ,,Birds of the Eurasian Tundra‘ Boston 1928 p. 315, wo er sich folgendermassen äussert : „„Melanonyx (= Anser) segetum carneirostris Bur. von Nowaja Semlja, welche sich von der typischen Form nur durch die rote oder fleischrote Färbung der Schnabelbinde unterscheidet, scheint mir nur eine individuelle Variation, oder vielleicht eine Alters Stufe der typischen Form zu repräsentieren. Bisher sind von dieser Form nur ganz wenige Exemplare von Nowaja Semlja bekannt. Grote H. ?) Um über den Umfang des Untersuchungs- Materiales zahlenmässige Auskunft zu erhalten wandte ich mich an A. TUGARINOW von dem ich dann nachstehendes Schreiben erhielt. Indem mir dasselbe zu weiteren Beleuchtung der Frage der Saatgansrassen wichtig erscheint, sei es mir gestattet seinen vom 15. Mai 1933 datierten Brief, in welchem er sich auch über seine hier im Auszuge wiedergegebene Arbeit äussert, zu veröffentlichen. ScH. J. Brief von A. TuGarınow vom 15. Mai 1933. „Diese meine Arbeit ist eigentlich nur ein Bestimmungs-Schlüssel für Jäger und Sportmänner, also nicht für Ornithologen bestimmt und enthält daher keine vollständige Übersicht der Gruppe.“ „Eine Übersicht der Gruppe der Wildgänse war von weiland Prof. Sy-cakıy auf Grund der Collection des Leningrader Muzeums (230 Exemplare) geplant. Er war es, ‚der die Grundlinien für die Einteilung legte, welche ich in meiner Arbeit befolgte. Damals gelangte ScscHKIN zu der Conclusion, dass die seinerzeit als neue Art beschriebene Melanonyx neglectus nur eine Rasse von Melanonyx fabalis sei. Ich untersuchte dann das obenerwähnte grosse Materiale von Neuem und fand, dass diese Conclusion SUSCHKIN s richtig war.“ „Die Rassen Melanonyx fabalis carneirostris, ebenso M. f. mentalis und M. f. anadyrensis können nicht als bestehend bezeichnet werden, sondern nur als individuelle Variationen von M. fabalis. Die Farbe des Schnabelringes variirt in der M. fabalis Gruppe ganz ausserordentlich und die nämlichen Variationen kommen in den verschiedensten Lokalitäten im Verbreitungsgebiete der Art vor. Dies ist die Ursache, dass ich die obener- wähnten Rassen nicht in meiner Arbeit erwähnte.“ „Ausführlicher behandle ich die Rassen von M. fabalis in meiner Arbeit Die Vögel des Landes der Jakuten.“ 216 VON HERMAN GROTE [Aquila ist die Angabe, dass die Suschkingans eine Rasse von Anser fabalis ist, und ferner die Feststellung, dass Westsibirien (Tundragebiet) nicht von der Nominatform, sondern von einer unterscheidbaren Rasse bewohnt wird. Es muss vorausgeschickt werden, dass manchmal einzelne Exem- plare hinsichtlich ihrer subspecifischen Zugehörigkeit nur schwierig zu bestimmen sind, da an den Verbreitungsgrenzen zweier Rassen nicht selten Übergangsexemplare vorkommen. Noch mehr Schwierigkeiten bereitet oft die Bestimmung junger Vögel; hier wird man hinsichtlich der Bestimmung vielfach nicht über Vermutungen hinauskommen. Nach Tucarinow gliedert sich der Formenkreis Anser fabalis') in folgende fünf Rassen : 1. Anser fabalis fabalıs. Adulte $ und ©: Auf der Stirn findet sich an der Schnabelbasis gewöhnlich ein schmales weisses Band. Kopf und Hals gelblichbraun, Halsseiten und Kehle in der Regel etwas heller. Diese Färbung geht allmählich in die graubraune Färbung der Schultergegend über ; Rücken und Bürzel schwarzbraun. Die Farbe des Halses wird vorn gleichfalls ständig heller nach der Kropfgegend zu, welche letztere ebenso wie die Brust weisslichgrau gefärbt ist. Die Körperseiten sind graulich-braun mit hellen Querbändern. Bauch und untere Schwanzdecken weiss. Hand- decken grau, die übrigen Flügeldecken braun mit hellen Rändern, Schwin- gen schwarzbraun. Steuerfedern schwärzlich mit weissen Spitzen und Seitenrändern, wobei sich die Menge der weissen Färbung von der Schwanzmitte nach aussen vergrössert, die äussersten Schwanzfedern sind fast ganz weiss. Oberschwanzdecken weiss, Füsse gelb, Auge braun. Schnabel langgestreckt, mit (von oben gesehen) gerundetem Nagel, Unterkiefer gerade, fast gar nicht gebogen. Zahl der Zähne im Ober- kiefer 23 bis 27, Schnabellänge vom Mundwinkel an 59 bis 63 mm, Schnabelhöhe an der Stirnbefiederung 277 bis 295 mm. Mit anderen Saatgansformen verglichen, ist hier die gelbe Farbe auf dem Schnabel am meisten ausgedehnt, sie reicht zuweilen bis zur Schnabelbasis. Die jungen Vögel weichen durch düsterere Töne der gesamten Gefiederfärbung ab, ferner durch graulicheren feingefleckten Bauch und weniger reine Färbung der nackten Teile. Masse : Flügel 410—505 mm ; Lauf 66—96 mm. Verbreitung: Von Skandinavien ostwärts bis zum unteren Ob, Tas und Jenissei; im Transuralgebiet senkt sich die Nordgrenze, so dass diese Rasse hier zu einer Bewohnerin der Waldzone (am Jenissei noch am 64° N. Br.) wird. Brütet auf Kolgujew und Nowaja-Semlja. ‘) Bei Tugarınow (und den russischen Autoren überhaupt): Melanonyx fabalis. 1931/34] DIE KENNZEICHEN DER SAATGANSRASSEN 217 Auf dem Zuge in Europa und Westsibirien ; asiatische Stücke überwintern offenbar in Turkestan. 2. Anser fabalis segetum. In der Färbung von der Nominatform nicht verschieden, aber der Schnabel ist „massiver“ und höher, Nagel des Schnabels oval, Zähne am Oberschnabel 20 bis 21 oder weniger, Schnabellänge von den Mundwinkeln an 57 bis 61 mm, Schnabelhöhe 29 bis 32 mm; Unterschnabel merklich gebogen. Die gelbe Färbung auf dem Schnabel nur wenig ausgedehnt und meist nur in Form einer gelben Binde im vorderen Schnabeldrittel vorhanden. Verbreitung : Brütet in den Tundren Sibiriens vom Ural bis Taimyr, stellenweise auch auf Nowaja-Semlja und Waigatsch, wo ihr Verbreitungsgebiet mit dem der Nominatform zusammenstösst. In die Waldzone (Taiga) reicht ihr Areal nicht hinein.') Auf dem Zuge ziehen die Hauptmassen durch das mittlere Sibirien längs des Jenisseisystems südöstlich zum Baikal, ferner durch das obere Amurgebiet, die östliche Mongolei, die Gobi und den Alaschan ins Winterquartier in Nord- china. Einzelne Exemplare kommen auf dem Zuge im europäischen Russland vor. (Referent möchte bezweifeln, dass der Guerin’sche Name „segetum“ der sich auf britische Exemplare bezieht, auf die westsibirische Rasse Anwendung finden kann. BururriN's „carneirostris“ und SEWERZow’s „middendorffii“ kommen für diese Form nicht: in Betracht ; weitere Namen scheinen nicht zur Verfügung zu stehen). 3. Anser fabalis serrirostris. Schnabel wie bei der vorhergenannten Rasse, d. h. verhältnismässig kurz, „massiv“, Unterschnabel sehr krumm, Nagel oval. Zahl der Zähne im Oberkiefer 19 bis 21 (selten bis 23: sogenannte , mentalis"), Schnabellänge von den Mundwinkeln an 62 bis 70, selten bis 72:5 mm. Die gelbe Farbe bildet eine Binde im oberen Schnabeldrittel. Verbreitung : Tundragebiet Ostsibiriens von der Taimyrhalbinsel bis zum Tschuktschenlande ; fehlt auf den Inseln der Jakutenküste (wo überhaupt keine Saatgans vorkommt !). Zieht durch Ostsibirien, durch Jakutsk und nicht westlicher als Tschita ; häufig auf dem Amur, ') Es ist beachtenswert, dass die westsibirische Tundrazone von einer ver- schiedenen Rasse (,segetum“) gegenüber der Taigazone (typ. fabalis) bewohnt wird. Referent möchte darauf hinweisen, dass analoge Verhältnisse auch von anderen Vogelarten bekannt geworden sind. So lebt — nach neueren (1931.) Beobachtungen S. Naumow’s — in der Tundrazone Motacilla citreola citreola PALL. (bis in das europäische Russland hinein), während in der Taigazone Motacilla citreola werae Butruruin (östlich bis Mittelsibirien) wohnt. In jüngster Zeit hat es sich ferner erwiesen, dass sich hier auch zwei Blau- kehlchenrassen vertreten : in der Tundra Luscinia suecica grotei DemENTI., in der Taiga Luscinia suecica pallidogularis Sar. 218 HERMAN GROTE {Aquila im Ussurigebiet sowie auf Sachalin; wurde im Winter in Futschau erbeutet. 4. Anser fabalis sibiricus. Der Schnabelform nach der europäischen Rasse A. f. fabalis nahestehend, d. h. Schnabel ziemlich gestreckt, Nagel gerundet, Unterkiefer nur schwach gebogen. Zähne im Oberschnabel 25 bis 30, Schnabellänge 69 bis 80 mm, Höhe meist nicht über 35 mm. Die gelbe Färbung erstreckt sich auf den Raum zwischen Schnabelnagel und Nasenlöcher. Verbreitung : Waldgebiet Ostsibiriens zwischen Chatanga und Wilui bis Kamtschatka und unteren Amur (doch steht der Nachweis des Brütens hierselbst noch aus). Brütet ferner in der Gebirgswaldzone des Sajan und des Altai. Auf dem Zuge überall in dem erwähnten Gebiet, zahlreich auf dem Baikal; wurde ferner in der nördlichen Mongolei gefunden. Aus Zentralasien liegen keine Beobachtungsfälle vor. Die Winterquartiere sind noch nicht bekannt, sie liegen vermutlich in den östlichen Provinzen Chinas. 5. Anser fabalis neglectus. Dem Schnabeltyp nach der Form segetum ähnlich, aber Färbung anders: das vordere Schnabeldrittel zwischen Nagel und Nasenlöchern nicht gelb, sondern fleischrot. Dieselbe Färbung haben auch die Füsse (bei allen übrigen Saatgänsen sind sie gelb). Verbreitung : Die Brutplätze dieser Gans sind noch nicht ent- deckt ; es steht lediglich fest, dass sie irgendwo in der Arktis, offenbar nicht auf dem Kontinent, liegen. Erbeutet wurde die Suschkingans auf Nowaja-Semlja und in verschiedenen Teilen des europäischen Russlands, so in Samara, Pensa, Rjasan, Poltawa ; Massenzug hat SuscHkin in Baschkirien festgestellt.‘) Wurde wiederholt in Westeuropa — in Däne- mark, Holland, Deutschland, Albanien, Bulgarien erbeutet; vor mehreren Jahren erwies es sich — dass sie in grosser Zahl in Ungarn überwinterte. Es sind ferner Fundorte in Turkestan, Persien und Indien bekannt. ') Neuerdings laut A. PERSCHAKOW auch im Gouvernement Kasan. (Ref.) 1931/34] A VETÉSI LUDFAJTAK SZEMLEJE 219 A vetési ludfajtàk szemléje. Irta: BUTURLIN SERGIUS A. E csoportnak rövid áttekintését, amely csakis a fészkelő és vonuló, nem pedig a telelő madarakra támaszkodik, a következőkben adhatom. . Négy úgynevezett "jó fajt különböztethetünk meg, u. m.: Anser brachyrhynchus BArn., A. neglectus SusHx., A fabalis Lave. és A. serri- rostris SwinH. E fajoknak és alfajaiknak rövid jellemzését és Orosz- orszá g-ban való elterjedési területét ismertetem. Anser brachyrhynchus Barni. Az északi atlanti oceäni területnek ezt a madarát nemcsak rövid csőre különbözteti meg, hanem tollazatának színezete is. Északnyugati Oroszorsäg nagyon ritka átvonulója.!) Anser neglectus Susux. Feszkelöterülete, úgylátszik, a Pecsora- Delta, ahonnan nyári példányokat kaptam, azután Novaja Zemlja (Nossilov és 1902-ben Koren Jan bizonysága szerint), talán Kolgujev- sziget (1900-ban és 1902-ben nem találtam ott), ahol Bartyr Trevor piroslábú és piros csőrgyűrűs vetési ludakat talált, azután a Bolzse- Zemlja-Tundra keleti részén és tovább keletre. A Jeniszei vidékén azon- ban nem fészkel. E ritka faj rögtön felismerhető a nagyon karcsú csőré- ről, rendkívül karcsú alsó állkapcsáról és a csupasz részeinek nyáron, vagy legalább a nyári félévben rózsapiros színéről. Az A. neglectus véleményem szerint karcsú csőréről, gyenge alsó állkapcsáról és inkább ovális csőrkörméről mindig biztosan megkülön- böztethető. Az alsó káva a csukott csőrőn az öregeknél 6—6.75 mm, a fiataloknál 5.5—6 mm magas. Az 54—69 mm hosszú csőr felső kávájá- nak oldalán kb. 23—28 fogat találunk, míg az A. serrirostris-nal és alfajainál 19—23, ritkán 24—25 a fogak száma. Nem hiszem, hogy eme alak csőrének szinezete egyes évszakokban megváltozhatnék. Legalább is nem észleltem a télen kapott vetési lud- fajtáknál. A fiatalok csupasz részeinek szinezete azonban nem mindig tipikus. Az Anser fabalis LatH. a vetési lúdfajták legnagyobb képviselője (kinőtt példányai, kivált a nyugati fajtabeliek 5 kgr-näl is nehezebbek) a leghosszabb, de nem nagyon magas csőrrel, rövid-kerek csőrkörömmel. Két meglehetősen eltérő alfaja (talán jó faja is) van : Anser fabalis fabalis Larnm. (Anser segetum Gm. nec Avo.) Fészkel Skandinaviában a 63-ik és 70-ik északi szél-fok között a Lapp- ') Tusarınow szerint legujabban az Ilmen-tönäl ejtették el. SCHENK J. 990 BUTURLIN SERGIUS A. [Aquila földön, Finnországban, Eszaknyugat-Oroszorszägban (a Peipusz-tavon Pskovnäl), Archangelskben, Kolgujevben, az Ob alsö folyasanal (de nem a Jamal-felszigeten), nagyon gyakori Novaja Zemljan, a Jeniszei alsó folyásán a 64. es 71-szél-fok között. Csőre 54—72 mm hosszú, esörgyürüje túlnyomórészt sárga, az alsó kava magassága csukott esörnel öregeknél 7—8.5 mm, fiataloknál pedig 6—8 mm. Az Anser fabalis sibiricus Arr. (A. middendorffi Auct. nec SEWERTZ.) valamivel nagyobb, csőre 64—83 mm hosszú, alsó kavaja 8.8—12 mm, igen fiataloknál 8 mm magas. A csőr tőfele, kivált az egészen öreg példányoknál, fekete. Fészkel a Taiga!) vidékén (nem pedig a Tundrán) a Taymir (Kotni folyó) délkeleti részétől keletre Kamcsatkáig. Fészkelőterülete délfelé Altajig, Sajanig, Tannu-Olaig és északi Mongoliáig terjeszkedik, északnyugatra Boganidáig, északra a Jana folyóig, de nem ér Indigirkáig és Kolymáig. Az Anser serrirostris NSWINH. (A. segetum AucT. nec Gm.) jelen- tékenyen eltér6. Sokkal kisebb, csak keleti alfaja er 4 kgr. föle és ha életben latjuk az A. fabalisok között (miként haromszor lathattam az Ilmen-tönal Novgorod mellett és egyszer a Keleti tenger partján) felismerhet6 a rövidebb zömökebb alakjaröl, amely miatt magasabb lábúnak látszik. Csőre rövidebb, de tövén aránylag magasabb, jelen- tékenyen erőteljesebb alsókávával, felülnézetben inkább ovális, alsó felén erősen legörbülő csőrkörömmel. Ez a faj tundramadár, amely a Taigában nem költ. i Ez az alak tôbb alfajra oszlik, amelyek azonban csak kevéssé eltérők. Valamennyinek narancssárga a lába ; csörüknek töfele fekete. Az Anser serrirostris serrirostris SWINH. (= A. oatesi RICKETT) esörhossza 58—72, többnyire 62—69 mm; az alsé kava magassaga 9—12, fiataloknál olykor 9 mm. A sárga cesörgyürü keskeny és néha az orrlyukak ala terjeszkedik. Fészkel a Lena deltäjätél a Tschaun-Bay-ig a Csukesok földjén, de nem az ujszibériai szigeteken. Délfelé a Wiljue folyéig terjed a feszkelö- területe. Csekely szamban a Taymir-felszigettöl delkeletre is költ, legalabb a Chatanga folyö mellöl kapott és megvizsgalt 57 példany közt kettö ehhez az alakhoz tartozott. Az Anser serrirostris mentalis Oaves valamivel nagyobb. Csőre 69—75 mm hosszú és 36—42 mm magas, az alsékäva magassága 13—15.5, ritkán 12 mm. A sárga csörgyürü messzire az orrlyukak alá terjeszkedik. Csak néhány példány ismeretes, amelyek mint ätvonulök, vagy téli ') A benszülöttek Tundra- es Taiga- vagyis erdei ludakat különböztetnek meg, miként ezt 80 évvel ezelőtt MIDDENDORFF és 1930-ban Csirkowa ANNA megállapította. 1931/34] A VETÉSI LÜDFAJTÄK SZEMLÉJE 221 vendégek Japanban, a déli Mandzsukuéban, a Kommandeur-szigeteken és a Kolyma deltäjäban fordultak elö. A Kolyma deltäjäban 1905 jülius 16-ân talaltam e fajt. Mindenesetre a Korjakok földjen fészkel, a Kolyma, Anadyr és a Kamcsatkai félsziget közötti teriileten, ahol azonban ornithologus még sohasem gyűjtött. Teljességgel valószínütlen, hogy ez az alak csupán az A. serri- rostris nagyon öreg példányait ábrázolja, mert társaimmal együtt 1905-ben több mint 200 À. serrirostris-példänyt szereztem és a ben- szülöttektől elejtetteknek még kétszer annyiját vizsgálhattam meg és mindezek közül csak egyetlen (valószínűleg kóborló) példány tarto- zott e nagytermetű keleti fajtához. Anser serrirostris anadyrensis Bur. (Nascha. Ochota 1908. nov. p. 26, 27). A tipus egy 1902 június 11-én az Anadyr torkolatánál elejtett ö, mely Meyzsrer M. A. gyűjteményében van. Ezenkivül csak 5 példány ismeretes ; 3-at SOKOLNIKOw gyűjtött, kettőt 1925-ben a wladivostoki múzeumnak adtam át. Eme alak méretei a két előbb említettekéi között állnak, de az előbbeniéhez közelebb. A csőr 65—70 mm hosszú, 38—41 mm magas, az alsókáva magassága 10—13.5. A csőrgyűrű rózsaszínű és messzire nyúlik az orrlyukak alá. Valamennyi ismert példány az Anadyr mellől való. Anser serrirostris rossicus Bur. (1933, .,Key to game birds and water-fowl‘‘ Moszkva p. 60, tipusa a moszkvai egyetem zool. múzeumában = A. segetum apud Bururuın 1902, ALPHÉRAKY 1904 ete. non GMEL.). Kistermetü nyugati alfaj. Csőre 50—63 mm hosszú, 26—33 mm magas, az alsó kava magassága 7.5—10 mm, az elterjedési terület keleti részén néha, de ritkán 10.5. A csőrgyűrű sárga és keskeny, nagyon ritkán ér az orrlyukak alá. Fészkel a Kolgujev-tundrákon, a Pecsora alsó folyá- sán, a Bolzse-Zemlszkaja-tundrán, valószínüleg a Jamal-félszigeten is, keletre a Chatanga-folyöig. Itt CsiRkova Anna 1930 nyarán 57 A. serrirostris-példänyt gyűjtött, amelyek közül 2 4. s. serrirostris, 5 átme- neti és 50 valódi A. s. rossicus volt. A Jeniszeinél a 69. és 71-ik fok közt gyakori ez az alak. Északabbra az Anser albifrons helyettesíti. Anser serrirostris carneirostris Bur. (A. segetum var. BILKEWITSCH. Tanulmányi anyag Novaja Zemlja emlőseiről és madarairól — oroszul — kiadta a kazáni egyetem 1904-ben p. 24, színes, de tökéletlen ábrával ; A. fabalis curtus LŐNNB. Fauna och Flora 1923 p. 277.) A , rossicus"-tól csupán piros vagy húsvörös csőrgyűrűje és sötétebb fejtollazata külön- bözteti meg. Ezt a fajt 1901-ben Heuglin leírása alapján ismertettem (Ornith. Novaja Semlja. Journ. f. Ornith. 1872 p. 121) azután BrrkewrrscH kézirati jegyzeteiből, amelyek 9 általa 1896-ban Novaja Zemlján, vala- mint Dusraco D. J. professor által gyűjtött példány alapján készültek : e jegyzetek azonban csak 1904-ben kerültek közlésre. Mindenesetre two bo to BUTURLIN SERGIUS A. Aquila szivesen elismerem, hogy egy madarfaj leirasanal ma övatosabb volnék, mint 30 évvel ezelött, amikor ezt a fajt leirtam, mert az els6 kezembe került példány egy oly bőr volt, amelyet Torsror A. P. gróf 1906-ban kapott Ufa kormanyzésagbol. Ezt a példányt ,.Bean-Geese of Asia“ cimén a Journal of the Bombay Nat. Hist. Soc. 1908 p. 556—557 irtam le. Maskülönben nem figyeltem meg ezt az alakot, mert Novaja Zemljan 1900-ban és 1902-ben csak az A f. fabalis és A.neglectus peldanyait láttam. Később Marırskı A. a pensai múzeum konzervatora tudatta, hogy 1918 április 28-án Atemarböl egy szärnyazott, élő ludat kapott, amely- nek lába sárga. csörgyürüje piros volt. Méretei: a csőr 55 mm, a csör- köröm 16.5 mm hosszú. A csőr tövén 32 mm magas, az alsó kava leg- nagyobb magassága 9 mm ; a fogak száma 19. Marırskı helyesen hata- rozta meg ezt a ludat A. carneirostris-nak. Scuirxow B. M. egyik levelében emliti, hogy e fajt a Jamal-félsziget északi részében talalta, de gyüjte- menyeben nem láttam ily példányokat. E fajnak néhány, az ufai és rjazani kormanyzösagokböl, valamint Lengyelországból származó pel- danya atvonulasakor észleltetett. E ladfajok meghatarozasanal mindenesetre tekintetbe kell ven- nünk. hogy a csör szine a halal beälltakor könnyen megvältozik. 1905 május 22-én a Kolyma-deltäban golyóval ejtettem el egy A. s. serri- rostris-t. A nagy höban a 280 lépésrél elejtett ludat csak 30 perc multan tudtam elérni s az eredetileg sárgának látott csörgyürü ezalatt mar pirosra változott. Az egyes fajok méretei mind egymásba nyúlnak. De ha csak öreg hímeket hasonlítunk össze öreg hímekkel, öreg tojókat öreg tojókkal, a méretek egymásbafolyása jelentékenyen csökken és csaknem vala- mennyi öreg madár, valamint a fiatalok jórésze is meghatározható a méretek alapján. Az egyes alakok közt természetesen átmenetek is vannak oly területeken, amelyeken két alak egymás mellett fészkel. Übersicht der Saatgansrassen. Von SERGIUS A. BUTURLIN. Eine kurze Übersicht dieser Gruppe, welche sich nur auf Brut- und Zugvögel, also nicht auf Wintervögel stützt, möchte ich im Folgen- den geben, Es können 4 sogenannte gute Spezies unterschieden werden u. zw. Anser brachyrhynchus Baıtr., A. neglectus Susux., A. fabalis Laru. und A. serrirostris SwısH. Eine kurze Charakteristik der Arten und Unterarten, sowie die Verbreitungsgebiete in Russland gebe ich nachfolgend. 1931/34] ÜBERSICHT DER SAATGANSRASSEN 293 Anser brachyrhynchus Batti. Ein Vogel des nördlichen Atlan- tischen Ozean Gebietes, unterscheidet sich nicht nur durch den kurzen Schnabel, sondern auch durch die Farbe des Gefieders. Ein äusserst seltener Durchzügler im nordwestlichen Russland.') Anser neglectus Susux. Brutgebiet anscheinend das Petschora-Delta, von wo ich Sommer-Exemplare erhielt, dann Nowaja Semlja (nachgewie- sen von Nossızrov und 1902 von Jan Koren), vielleicht auf der Insel Kolgujev (in den Jahren 1900 und 1902 habe ich dieselbe hier nicht angetroffen), wo Trevor Barrys Saatgänse mit roten Füssen und roter Schnabelbinde beobachtet hat, dann im östlichen Teile der Bolsche- Semlja Tundra und weiter östlich. Am Jenissei jedoch brütet sie nicht. Diese seltene Art ist sofort erkennbar an dem sehr schlanken Schnabel, mit ganz ausserordentlich schlanker Unterkiefer und der Rosa- Färbung der nackten Teile im Sommer, oder wenigstens in dieser Jahreshälfte. Meiner Ansicht nach kann A. neglectus immer sicher an dem schlanken Schnabel, an dem schwachen Unterkiefer, an dem schmalen Schnabel und mehr ovalen Nagel von andern Arten unterschieden wer- den. Der Unterkiefer besitzt bei geschlossenem Schnabel eine Höhe von 6—6°75 mm bei alten und 5:5—6 mm. bei jungen Vögeln. Die Länge des Schnabels beträgt 54—69 mm. mit etwa 23—28 Zähnen auf beiden Seiten des Oberkiefers, während bei A. serrirostris und deren Subspe- zien die Anzahl der Zähne 19—23, selten 24—25 beträgt. Ich glaube nicht an die Möglichkeit einer Farbänderung des Schna- bels bei dieser Form in den verschiedenen Jahreszeiten. Wenigstens habe ich dies bei den Saatgansrassen, welche ich im Winter erhielt nicht beobachten können. Bei den Jungvögeln ist jedoch die Färbung der unbefiederten Teile nicht immer typisch. Anser fabalis Laru. ist der grösste Verteter der Saatgansrassen (Erwachsene Exemplare bis über 5 Kgr. besonders bei der westlichen Rasse), mit dem längsten, jedoch nicht allzuhohen Schnabel, mit kurzem runden Nagel. Es bestehen zwei ziemlich differente Rassen (vielleicht gute Arten). Anser fabalis fabalis Larır. (Anser segetum GM. nec Auct.) Brü- tet in Skandinavien zwischen dem 63-ten und 70-ten Grad N. Br., in Lappland, Finnland, Nordwest-Russland (am Peipus See bei Pskov), Archangelsk, Kolgujev, Unterlauf des Obflusses, (aber nicht auf der Jamal Halbinsel), sehr häufig auf Novaja Semlja, am Unterlauf des Jenissei zwischen dem 64 und 71 Breitegrad. Schnabel 54 bis 72 mm. lang, Schmabeling meistens gelb, grösste Höhe des Unterkiefers bei geschlossenem Schnabel 7—8:5 mm bei alten und 6—8 mm. bei jungen Vögeln. ‘) Wurde nach TuGarınow A. in neuester Zeit am Ilmen-See erlegt Scu. J. 994 SERGIUS A. BUTURLIN [Aquila Anser fabalis sibiricus Aupn. (A. middendorffi Auct. nec SEWERTZ.) ist etwas grösser, Schnabel 64—83 mm. lang, Höhe des Unterkiefers 8:8—12 mm. bei ganz jungen Exemplaren 8 mm. Die Basalhälfte des Schnabels ist schwarz, besonders bei ganz alten Exemplaren. Brütet in der Taiga!) (nicht in der Tundra!) von dem südöstlichen Teile der Taymir (Kotui Fluss) östlich bis Kamtschatka. Südlich dehnt sich das Brutgebiet bis zum Altaj, Sajan, Tannu-Ola, und die nördliche Mongolei aus, im Nordwesten bis zur Boganida, nördlich bis zum Jana- Flusse aber nicht bis zum Indigirka und Kolyma. Anser serrirostris SWINH. (A. segetum Auct. rec GM.) ist merk- ich verschieden. Dieselbe ist viel kleiner, nur die östliche Rasse erreicht über 4 Kgr. und wenn man dieselbe lebend in Gesellschaft mit Anser fabalis sieht (wie es mir dreimal gelang am Ilmen-See bei Novgorod und einmal an der Küste der Ostsee) so erkennt man dieselbe an der kürzeren gedrungeneren Gestalt, so dass es scheint als ob sie höhere Beine hätte. Der Schnabel ist kürzer, an der Basis jedoch im Vergleiche höher, mit bedeutend kräftigerem Unterkiefer und länglichem, mehr ovalen (wenn man denselben von oben in horizontaler Projektion ansieht) an der unteren Hälfte scharf abgebogenem Nagel. Diese Art ist ein Tundravogel, welcher in der Taiga nicht brütet. Diese Form zerfällt in mehrere Rassen, welche sich jedoch nur wenig von einander unterscheiden. Alle haben orangegelbe Füsse ; die Basalhälfte des Schnabels ist schwarz. Anser serrirostris serrirostris SWIXH. (= A. oatesi Rıckrtr) hat eine Schnabellänge von 58—72, meistens von 62—69 mm; die Höhe des Unterkiefers beträgt 914,—12, bei jungen Vögeln manchmal 9 mm. Der gelbe Schnabelring ist schmal und zieht sich manchmal beider- seits auf dem Oberkiefer bis unter die Nasenlöcher. Brütet vom Lena-Delta bis zur Tschaun-Bay im Tschuktschen- lande, jedoch nicht auf den neusibirischen Inseln. Südlich reicht das Brutgebiet bis zum Wiljue Fiusse. In geringer Anzahl brütet sie auch südöstlich von der Taymir Halbinsel, wenigstens gehörten von 57 Exemplaren, welche ich vom Chatanga Flusse erhielt und untersuchte, zwei zu dieser Form. Anser serrirostris mentalis Oarrs ist etwas grösser. Der Schnabel ist 69—75 mm lang und 36—42 mm hoch, die Höhe des Unterkiefers beträgt 13—15:5, selten 12 mm. Der gelbe Schnabelring reicht rück- wärts weit unter die Nasenlöcher. Bekannt sind nur einige Exemplare welche als Durchzügler oder Wintergäste in Japan, im südlichen Mand- ') Die Eingeborenen unterscheiden die , Tundragans‘“ und die ,,Taiga- oder Wald- gans‘, wie dies schon vor 80 Jahren von MIDDENDORFF und im Jahre 1930 von Fr. TscHIRKOWA festgestellt wurde. 1931/34) UBERSICHT DER SAATGANSRASSEN 995 schukuo, auf den Kommandeur Inseln und im Kolyma-Delta, vorge- kommen sind. Im Kolyma-Delta fand ich diese Art am 16. Juli 1905. Jedenfalls muss sie im Lande der Korjaken briiten in dem Gebiete zwi- schen dem Kolyma, Anadyr und der Halbinsel Kamtschatka, wo jedoch noch niemals ornithologisch gesammelt wurde. Ks ist ganz unwahrscheinlich, dass diese Form nur sehr alte Indi- vidiuen von A. serrirostris darstelle, indem ich und meine Genossen im Jahre 1905 mehr als 200 A. serrirostris Exemplare am Kolyma erwar- ben und noch doppelt so viel von den Eingeborenen erlegte untersuchen konnten und von allen diesen gehörte nur ein einziges Exemplar (wahr- scheinlich ein Strichvogel) zu dieser grossen östlichen Rasse. Anser serrirostris anadyrensis Bur. (Nascha Ochota 1908 Nov. p. 26, 27). Der Typ, ein 5 erlegt am 11. Juni 1902 an der Anadyr-Mün- dung, befindet sich in der Collection von M. A. Menznirr. Ausserdem sind nur 5 Exemplare bekannt ; 3 wurden von SoKkoLNIKOW gesammelt, 2 wurden von mir im Jahre 1925 an das Museum in Wladivostok abge- geben. Die Masse dieser Form stehen zwischen den beiden vorangehenden Formen, jedoch näher zur ersten. Schnabel 65—70 mm. lang, 38—41 hoch, Höhe des Unterkiefers 10—13:5. Der Schnabelring ist rosenfarben und reicht rückwärts weit bis unter die Nasenlöcher. Alle bekannten Exemplare stammen vom Anadyr. Anser serrirostris rossicus Bur. (1933, „Key to game birds and ware-fowl‘‘ Moskau p. 60, Typ im Zool. Museum der Universität Moskau — À. segetum apud BUTURLIN 1902, ArpHuéragy 1904 etc. non GmEL.). Eine kleingebaute westliche Rasse : Schnabel 50—63 mm lang, 26—33 hoch, Höhe des Unterkiefers 7:5—10 mm, in den östlichen Teilen des Verbreitungsgebietes manchmal, aber selten 10°5. Schnabelring gelb und schmal, sehr selten unter die Nasenlöcher reichend. Brütet in den Tundren von Kolgujev, an dem unteren Laufe der Petschora, in der Bol- sche-Semlskaja Tundra, wahrscheinlich auch auf der Jamal Halbinsel, östlich bis zum Chatanga Flusse. Hier wurden im Sommer 1930 von Fräulein Anna TscHırkowA 57 Anser serrirostris Exemplare gesammelt, von welchen 2 A. s. serrirostris, 5 Übergänge und 50 richtige A. s. ros- sicus waren. Am Jenissei ist diese Form häufig zwischen dem 69 und 71 Grad. Weiter nördlich wird dieselbe durch Anser albifrons vertereten. Anser serrirostris carneirostris Bur. (A. segetum var. BILKEWITSCH Materialien zum Studium der Säugetiere und Vögel von Nowaja Semlja — russisch — herausgegeben von der Universität Kasan 1904 p. 24 mit einer farbigen-nicht gelungenen Abbildung ; A. fabalis curtus LòxxB. Fauna och Flora 1923 p. 277). Unterscheidet sich von ,,ros- sicus‘ ‘nur durch den roten oder fleischroten Schnabelring und dunklere Kopfbefiederung. Diese Art beschrieb ich im Jahre 1901 nach einer 15 226 SERGIUS A. BUTURLIN [Aquila Beschreibung von HreugLin (Ornith. von Novaja Semlja. Journ. f. Ornith. 1872 p. 121), dann auf Grund handschriftlicher Notizen von Brikewrrscx, welche sich auf 9 von ihm im Jahre 1896 auf Nowaja Semlja, sowie auf ein von Prof. D. I. DuBIAGO gesammeltes Exemplar stützten ; die diesbezüglichen Notizen wurden jedoch erst im Jahre 1904 ver- öffentlicht. Jedenfalls will ich gerne zugeben, dass ich heute in der Be- schreibung einer Vogelart vorsichtiger ware als vor 30 Jahren, als ich diese Art beschrieb, denn das erste Exemplar, welches ich in der Hand hatte war ein Balg, welchen ich von Graf A. P. Torsror aus dem Gouv. Ufa im Jahre 1906 erhielt. Dieses Ex. beschrieb ich in meinem Artikel „Bean-Geese of Asia‘ im Journal of the Bombay Nat. Hist. Soc. 1908 p. 556, 557. Sonst habe ich diese Form nicht beobachtet, denn ich sah auf Nowaja Semlja in den Jahren 1900 und :1902 nur Exemplare von Anser f. fabalisund A. neglectus. Später erhielt ich von A. MALITSKI, dem Konservator des. Museums in Pensa die Mitteilung, dass er am 28. April 1918 eine gefliigelte, lebende Gans von Atemar erhielt, welche gelbe Füsse und rote Schnabelbinde hatte. Die Masse waren folgende: Schnabel 55 mm, Länge des Nagels 16:5 mm. Höhe des Schnabels an der Basis 32 mm, grösste Höhe des Unterkiefers bei geschlossenem Schnabel 9 mm. Anzahl der Zähne 19. Manırskı bestimmte diese’ Gans richtig als Anser carneirostris. B. M. Scarrkow erwähnt mir in einem seiner Briefe, dass er diese Art im Norden der Jamal Halbinsel angetrof- fen habe, doch sah ich in seiner Sammlung keine Exemplare dieser Art. Einige aus dem Gouv. Ufa und Rjazan, sowie aus Polen: stammende Exemplare dieser Art sind dort auf dem Durchzuge beobachtet wor- den. Es muss bei der Bestimmung dieser Gänsearten jedenfalls in Betracht gezogen werden, dass sich die Schnabelfärbung nach dem Ein- tritt des Todes leicht verändert. So erlegte ich am 22. Mai 1905 im Kolyma Delta eine A. s. serrirostris mit der Kugel. Wegen dem tiefen Schnee konnte ich den auf 280 Schritte erlegten Vogel erst 30 Minuten später erreichen zu welcher Zeit der ursprünglich als gelb gesehene Schnabelring sich schon in rot verwandelt hatte. Die Masse der verschiedenen Arten greifen alle übereinander. Wenn man aber nur die Massen von alten Männchen mit denen von alten Männchen, solcher von alten Weibchen mit alten Weibchen usw. vergleicht, so verringern sich diese Übergreifungen ganz erheblich und können fast sämtliche Altvögel und ein guter Teil der Jungvögel auf Grund der Masse bestimmt werden. Freilich gibt es auch Übergänge zwischen den einzelnen Formen auf solchen Gebieten, wo zwei Formen nebeneinander brüten. 1931/34] A BUTURLINLUD ERDELYBEN DIO DI I A Buturlinlud Erdélyben. Irta: KAMNER ALFRÉD tanár. 1933 október 16-án RADLER Orró Nagyszeben (Hermann- stadt) mellett elejtett egy libát, amelyet egy másik vadász, ZICKELI Vixror, mint érdekes példányt hozzám küldött pontos meghatározás végett. Én a libát Buturlinludnak (Anser carneirostris Bur.) határoztam meg és így ebből a fajból ez az első ismeretes példány Erdélyből. : Szinei megegyeznek a SCHENK J : által közöltekkel (Aguila 1929/30 p. 67), de csak a csőrig. E példány csőrének az alapszíne ugyanis nem fekete, hanem mindenütt rózsaszínű, csak a csőrköröm feketésbarna és annak csúcsa világos sárgásszürke. Az alsó csőrkáva hegyén is kb. 1 cm széles- ségben világos-sárgásszürke. A felső és alsó csőrkáva szélével párhuza- mosan húzódik egy szurokfekete vonal a 25—26-ik csőrfogacskáig. A-felső vonal 1 mm, az alsó 2 mm széles. Az orrlyukak körül ugyancsak egy fekete vonal húzódik. A csőrszín tehát teljesen abnormális, mert a csőrtövétől a csőrgyűrűig terjedő fekete szín teljesen hiányzik. Mindamel- lett ez nem olyan fontos, ha az ember meggondolja, hogy pld. A. faba- lisnál a fekete színnek a kiterjedtsége a korral együtt mennyire változik. A csőr szine a kiszáradás után erősen megváltozott és vörösebb, majd egészen narancsszínű lett. A lábak színe világos okkerbarnának jelölhető, esetleg piszkos sárgabarackszínűnek, egyes helyeken vöröses aláfestéssel. Az uszóhártya inkább szürkés okker. Ez a példány egy kis termetű, nem egészen kifejlődött gunár, melynél a herék még felismerhetetlenek voltak. Méretei a következők : hossza 710, csüd 75, csőr 46. csőrkerület a csőrtőnél 65, csőrkörömnél 40, szárny 410, farok 140, középujj 76 mm. A csőrfogacskák száma 25—26. Az abnormális csőrszínezés ellenére a többi ismertetőjel alapján — kis termet, sárga lábszín, igen karcsú finom csőr, — ezt a példányt csak mint Buturlinludat hatärozhattam meg. Megjegyezhetem még, hogy a fej színe valamivel világosabb mint a gegeludé. Ez a példány az Erdélyi Természettudományi Egyesület gyüj- teményében van Nagyszebenben. Egy egészen hasonló példányt, egy fiatal c7-et ejtett el PLATTNER Kirory 1934. szept 26-án Sacel = Szecsel mellett. Ez valamivel kisebb, azonban itt a csőrnek a csőrkáva peremén kívül nincs fekete színe. A csőr egészen rózsaszínü, a szürkésbarna csőrkörömig. A láb színe 15" 298 KAMNER ALFRÉD [Aquila okker vagy piszkosokker, egyes helyeken vörös foltokkal. Méretei : hossza 660, szárny 410, farok 135, csüd 61, csőr 45, csörkerület töve- nel 65, csörköröm előtt 39 mm. Ez a példány szintén az Erdélyi Ter- mészettudomanyi Egyesület gyüjteményében van Nagyszebenben. Die Buturlingans in Siebenbiirgen. Von Prof. KAMNER ALFRED. Am 16. Okt. 1933 erlegte Orro RapLer bei Nagyszeben (Her- mannstadt) eine Gans, welche einem anderen Jäger VIKTOR ZICKELI als etwas besonderes auffiel und mir zur genaueren Untersuchung brachte. Ich konnte dieselbe nicht anders, als Buturlingans (Anser carnevrostris Bur.) bestimmen und wäre dies das erste bekannte Exemplar dieser Art aus Siebenbürgen. Die Färbung stimmt mit der von ScHENK J. in Aquila 1929/30 p. 67 angegebenen bis auf den Schnabel überein. Der Schnabel ist bei diesem Exemplare nämlich am Grunde nicht schwarz sondern ganz, d. h. überall rosa, nur der Nagel ist schwarzbraun und die äusserste Spitze desselben lichtgelbgrau. Auch der Unterschnabel ist an der Spitze in etwa 1 zm Breite lichtgelbgrau. Am oberen und unteren Kieferrande entlang zieht sich ein pechschwarzer Streif parallel zu den 25—26 Schnabelzähnchen. Der obere Streif ist 1 mm breit der untere 2 mm. Um das Nasenloch herum geht ebenfalls ein schwarzer Streif. Die Schna- belfarbe ist also ganz abnormal, da der grosse schwarze Basalfleck voll- ständig fehlt. Doch fällt dies nicht so sehr ins Gewicht, wenn man bedenkt, dass z. B. bei A. fabalis die Ausdehnung des Schwarz mit dem Lebensalter sehr variabel ist. Die Schnabelfärbung hat sich nach dem Trocknen stark verändert und ist mehr rot bis orange geworden. Die Färbung der Füsse kann als lichtockerbraun, vielleicht auch als schmutzigaprikosenfarben bezeichnet werden, mit etwas rötlicher Beimischung an einigen Stellen. Die Schwimmhaut ist mehr grauocker. Es ist ein auffallend kleingebautes, noch nicht ausgewachsenes Männchen, bei welchem die Hoden noch fast unbemerkbar waren. Die Masse sind die folgenden: Länge 710, Lauf 75, Schnabel 46, Schnabelumfang an der Basis 65, vor dem Nagel 40, Flügel 410, Schwanz 140, Mittelzehe 76 mm. Anzahl der Schnabelzähnchen 25—26. Trotz der abnormen Schnabelfärbung glaube ich auf Grund der übrigen Kennzeichen — geringe Grösse, gelbe Fussfarbe, sehr schlanker zarter Schnabel — dieses Stück nur als Buturlingans bestimmen zu können. Bemerken möchte ich noch, dass die Kopffärbung etwas heller ist als bei der Suschkingans. 1931/34) A VETESI LUDAK UJABB RENDSZERTANI BEOSZTASAROL 299 Das Exemplar befindet sich in der Sammlung des Siebenb. Vereines f. Naturwissenschaften in Hermannstadt. Ein fast ganz gleiches Exemplar, ein junges «, erlegte PLATTNER KARL am 26. Sept. 1934 bei Sacel=Szecsel. Es ist etwas kleiner, hat aber am Schnabel ausser dem Kieferrande ebenfalls kein Schwarz. Der Schnabel ist ganz rosa bis auf den graubraunen Nagel. Die Farbe der Füsse ist Ocker, oder Schmutzigocker mit rötlichen Flecken an manchen Stellen. Die Masse sind : Länge 660, Flügel 410, Schwanz 135, Lauf 61, Schnabel 45, Schnabelumfang an der Wurzel 65, vor dem Nagel 39 mm. Das Exemplar befindet sich gleichfalls in der Sammlung des Siebenb. Vereines f. Naturwissenschaften in Hermannstadt. A vetesi ludak üjabb rendszertani beosztäsäröl.!) Irta: Dr. Nacy JEN6, Debrecen. A libak zavaros rendszertana igen fogas kerdese a tudomanyos madärtannak s az is lesz mindaddig, mig a költöhelyeken nem vegzünk beható részletes vizsgálatokat és gyürüzeseket. Minél több anyagom gyűlt össze hosszú évek folyamán, — hisz ide s tova már 30 esztendeje, hogy különösebb figyelmet szentelek a libáknak, — annál nehezebben tudtam őket a megszokott fajok és fajták közé beosztani. Most már az a felfogásom, hogy a libák rendszertanát csak a költő- helyeken végzett tanulmányok alapján lehet rendbehozni, ahol egyrészt az öregeket mindjárt a fiatalokkal együtt lehet tanulmányozni, más- részt pedig az egyes földrajzi területeken, mégis csak észrevehető és kiválasztható lesz az a földrajzi forma, amely azon a területen, mint jellegzetes alak él és dominál. Ellenben az átvonulási vagy telelőhelyeken, óriási területek fajtái keverednek össze aránylag szűk területen, úgy hogy az itt összegyűjtött sokféle változat láttára szinte tanácstalanul áll a szakember, mert nem ismeri pontosan a fészkelő területeket, és nem ismeri az elejtett pél- dányok korát. Ez utóbbit természetesen csak a gyűrűzések alapján lehet megállapítani. Régi felfogásom volt, hogy például, a mai speciesek nem mind jó fajok, hanem legfeljebb csak subspeciesek vagy csak földrajzi formák. Igy 30 év alatt begyűlt megfigyelési anyagom alapján már régen csak subspeciesnek tekintettem az Anser arvensis Brenm-et, hovatovább 1) Ezt a tanulmányomat a M. K. Madártani Intézet felszólítására írtam meg BUTURLIN, SCHENK és TUGARINOv fenti közleményeinek az ismeretében, mert a föl- szólítás mellé a cikkek kefelenyomatai is mellékelve voltak. 930 DR. NAGY JENÖ \Aquila megerősödött az a véleményem, hogy a nagy és kis lilik csak fajtái és nem külön fajai az albifrons genusnak, tovabba az Anser neglectus sem ünallé faj, hanem csak egy varialö subspeciese az Anser fabalis fajnak, epügy mint az Anser brachyrhynchus. Evvel a felfogásommal akaratlanul is visszatértem CHERNEL IstvAn- nak a , Magyarország madarai" című korszakalkotó munkájában 1899-ben lefektetett felfogásához, amelyet pedig emlékszem, eleinte nem fogad- tam el. CHERNEL Istvan ugyan 1918-ban kiadott, a „Magyar birodalom madarainak névjegyzéke" című munkájában, már úgy látszik mintha a fentebb említett fajtákat önálló fajoknak fogadta volna el, legalább így veszi fel őket névjegyzékében. De valószínű, hogy őt is ez alkalommal csak az a gyakorlati cél vezette, hogy a közhasználatra egy jól taglalt beosztást adjon, amelynek alapján a libák zavaros rendszertana köny- nyebben áttekinthető legyen. | Engem is ugyanez a cél vezetett, amikor a vadäszok és nagyközön- ség részére írt, és 1928-ban megjelent , Uszómadarak meghatározója" című kis munkámban, külön fajoknak vettem, felfogásom ellenére a két lilik, a rózsáslábú (Anser neglectus) és piszecsoru (A. brachyrhynchus) fajtákat. Ezt a felfogásomat e helyen már akkor is leszögeztem. Nagy örömömre szolgál, amikor a legújabb irodalomban azt látom, hogy SuskHin, az Anser neglectus species felfedezője, legújabban na- gyobb anyag átvizsgálása után, a neglectus fajt subspeciesi rangra szál- lította le. Hiszem, hogy az újabb részletes, és amint már említettem, a költőhelyeken végzett — és a gyűrűzések eredményeit és nagyobb vizs- gálati anyagot is felhasználó vizsgálatok még a többi specieseket is le fogják fokozni egyszerű subspeciesek-ké vagy földrajzi formákká. Ugyancsak subspeciesnek veszi az Anser neglectus-t TUGARINOV is legújabb munkájában, s így elfogadja Suskum-nak, a legilletékesebbnek a véleményét. Ellenben BuruRLIN most legújabban megint fajnak veszi az Anser neglectus SuskHin név alatt. Azt látjuk, hogy a libák rendszer- tanában még maguk a legilletékesebbek, az orosz szakemberek között sincs egységesen kialakult vélemény, ami szintén csak azt mutatja, hogy még nem voltak teljesen exakt, nagy anyagot felölelő vizsgálatok. A legkirívóbb példája a kevésszámú példány vizsgálata alapján felállított libafajtäknak, az Anser (Melanonyx) mentalis OArvs, amit Oarrs irt le pár példány alapján, amelyek egymás között se egyeztek teljesen, — így írja le ALPHÉRAKY!) —se a csőrhosszra, se a csőrfogazat számára. Erről a vastagcsőrű vetési lúdról ALPHÉRAKY-nak is az a véle- ménye, hogy azok csak a szibériai vetési ludaknak nagyon öreg gúnárjai. ! ALPHÉRAKY: The Geese of Europa and Asia pag. 131. 1931/34] A VETÉSI LUDAK UJABB RENDSZERTANI BEOSZTASAROL 231 Bururzix legújabb beosztásában mar ezt is csak subspeciesnek tünteti fel Anser serrirostris mentalis OATES név alatt, s nem osztja ALPHÉRAKY véleményét, hogy az Anser mentalis-ok mind öreg vetési lúd gúnárok, mert ő, körülbelül 600 darab Anser serrirostris-t vizsgált meg a Kolyma folyó vidékén. A másik ilyen elhamarkodva csinált faj, az Anser (Melanonyx) carneirostris BUTURLIN. Ezt a fajt Bururun, Heucrix leírása után, tehát nem is látott példányok alapján állította fel. Az első példány, amit e fajból látott, egy ócska bőr volt, s ezenkívül amint ezt BUTURLIN őszintén be is vallja, soha egy darabot se látott se élve, se halva. BuTrTURLIN!) noha bevallja, hogy manapság már óvatosabb lenne egy faj felállításával, mint 30 év előtt, de azért mégse vonja vissza az ő carneirostris-ét, legfeljebb subspecies-sé degradálta, Anser serrirostris carnetrostris Bur. név. alatt. Pedig Bururnin tudja azt is, amint a legutolsé közleményében olvasom, hogy sok esetben egy sárgacsőrű liba csőre, a halál után pár óra alatt, pirosassá válik, s így ha az csak később jut a megfigyelő kezébe, akkor már esetleg ez egy carneirostris példányt lát benne. ‘ Hasonlókép nagyon bizonytalan alapon áll Bururrix Anser serrirostris anadyrensis Bur.: subspecies-e is, márcsak azért is, mert ebből a fajtából eddig mindössze csak 5, azaz öt darab ismeretes! Ennek a libának a csőrgyűrűje szintén piros, de a lába valószínűleg sárga. Dehát akkor miért nem carneirostris ez is? Azért, mert a csőre ennek — BUTURLIN szerint — 50—63 mm, míg az anadyrensis-nél 65—70 mm. Öt példány alapján, amelyek csupán csak rövidebb csőrükkel ütnek el a többitől — mindjárt új subspecies-t csinálni, egy kicsit merész dolog. Nagyon örülök, hogy felfogásom teljesen megegyezik TUGARINOV véleményével, aki már említett dolgozatában, a Bururrin által fel- állított Anser serrirostris carneirostris, Anser serrirostris mentalis, Anser serrirostris anadyrensis Bur. subspecieseket ilyeneknek nem fogadja el. hanem azokat csak egyéni valtozatoknak tartja. De minden szakembernek, sőt még a madärkedvelö, és azt ismerni is óhajtó vadaszembernek, még inkább örömmel kell üdvözölni Tuca- RINOV egyszerüsitö, bizonyos fokig rendet teremtö beosztäsät, amely- rol 6 ugyan maga ügy nyilatkozik, hogy csak ,,sport- es vadaszemberek szamara készült meghatärozé kulesnak, és nem tart szämot arra, hogy a vetési lüdfajtakröl tökéletes atnézetet nyujtson‘. - E munkát GRoTE Herman ismerteti az Aquila jelen kötetében. Nincs azonban itt elegend6 terünk arra, hogy a vetési lüdak eme két, Bururuıs és Treartnov-tol szarmazö rendszertani beosztását ') Bururtis : Übersicht der Saatgansrassen. Aquila 1931—34. p. 222. 239 DR. NAGY JENÖ [Aquila reszletes kritikai targyalas ala vegyiik, azért itt ez alkalommal csupan csak az üjabban olyan sokat emlegetett Anser carneirostris But. vagy Melanonyx carneirostris Bur.-ra vonatkozó saját megfigyeléseimet, illetve a kezembe került anyagböl leszurt velemenyemet adom közre. Az első pirosascsörü, de särgaläbü liba 1924 október havában került a kezembe, amelyet a csör alkotäsa és szine miatt biztos neglectus- nak jegyeztem fel, s az egész kiilseje utan fiatalnak allapitottam meg. Labai sötet kukoricasargak voltak, néhol pirosas ärnyalattal. Abban az idöben nem volt a kezem tigyében j6 praeparator, s igy a madarat nem tömettem ki. Szokasom ellenere ennek a madarnak nem készítettem el a pontos csér- és fejrajzat, s nem vettem fel a méreteit sem, valószínűleg azért, mert a madarat körülbelül október 28. táján friss bőrben a Madártani Intézetnek küldtem fel Budapestre.!) Ekkor még a carneirostris nem volt annyira az érdeklődés központ- jában, így én se sokat törődtem a sárgalábú piroscsőrű libákkal. 1927 november 7-én kezembe került egy nem fiatal liba, amely- nek a csőralakja neglectus jellegű, de a színezete már a csőr nyakán, a köröm mögött a másnapos színváltozást mutatta. Ugyanis ott pirosas kukoricasárgás, az alsó káván sötétebb színben. A sárgás mező a felső káva szélein felhúzódik a csőr töve fölé, mint az arvensisnél, s itt fehéres lilás színezést mutatott. E madárnak, amely tipikus átmenet a neglectus és a fabalis fajta között, a lába kukoricasárga, és méretei a következők : H — 81 em, Sz. 45, F. 18 cm, L. 8 cm, Cs. 62 mm. Csőrtő magasság 32 mm. Kifejlett öreg madár volt, amely most feltétlenül carneirostris név alatt vonult volna be az irodalomba, ha én nem ismerném némely libacsőrnek azt a tulajdonságát, hogy az néha már pár órával a halál után megváltozik, a sárgás pirossá, a kékesrózsaszín pedig fehéressé változik nagyon gyönge rózsás lehelettel. Megvagyok győződve, hogy nem egy carneirostris-nak nézett liba. eredetileg sárgacsőrű volt, és csak később vált a csőr pirosassá. 1931 október 3-án kaptam kézhez azt a piroscsőrű, sárgalábú libát, amely elejtésének különös szerencsés körülményei folytán úgy hiszem perdöntő bizonyíték lesz a carneirostris kérdésben. Ez egy tipikus neglectus jellegű csőrű liba, amelyről a libákat jól ismerő szakember az első pillanatra látja, hogy azévi, fiatal példány. Méretei a következők : H. 71 cm. Sz. 40 em. F. 15 cm. L. 7:3 em. Cs. 57 mm. Csőrmagassága a tövén 28 mm, szélessége 25 mm, a csőr nyaká- nak a magassága a csőrköröm mögött 11"5 mm. A csőr nyakán sárgás cseresznyepiros szalag, amely úgy a felső, mint az alsó kávát körülfogja s amely a felső káván a csőr töve felé elmosódva megy át a feketébe. ') Intézetünkbe ez a példány nem érkezett be. SCH. J. 1931/34) A VETÉSI LUDAK UJABB RENDSZERTANI BEOSZTASAROL 233 Ezt tehat minden gondolkodäs nelkül fiatal neglectus-nak vehet- jük, ha nem volna a laba kukoricasärga! Igy tehät ez volna az a rejtélyes carneirostris! Nagy szerencse volt, hogy ezt a libát egy tapasztalt, jó madär- ismerő vadász Simáczius LászLó intéző ejtette el Tiszapolgár mellett (Szabolcs m.), aki úgy az elejtés körülményeit, mint az elejtett példá- nyokat, mert csak egyet küldött el nekem, pontosan le tudta, irni. 1931 október 2-án 5 drb. nagy libát cserkészett be kukoricakúpok mögött úgy 30 lépésre, s közülük 4 darabot el is ejtett, a megmaradt egy nagy példány magasra szállva sokáig kóválygott a hely felett, mi- közben ghrrég-ghrrég hangot hallatott. A négy darabból — írja StmAcztus — csak egy volt öreg, de ez nagyon össze volt lőve (azért nem küldte el) míg a többi három teljesen egyforma fiatal volt — ebből küldött be egyet nekem. Lábuk az öreg kivételével — amely rózsaszínű volt — mindnek sárga volt! A csőr- gyűrű mindnél pirosassárga volt. Testre a három fiatal egyforma, míg az öreg egy kicsit nagyobb volt. A tollszínezet valamennyinél egyforma, volt, az öregnek talán egy gondolattal fakóbb volt a színe s törődöttebb a szárnytolla. ; Ime tehát előttünk áll a tény, hogy itt egy Anser fabalis neglectus család töredékéről van szó. SımAczıus jól ismeri a neglectus fajtát! Más- kor is meghatározta és küldött nekem ilyen libát és így teljes egészében elfogadom állítását. Tehát két öreg, amelyek közül az elejtett, tipikus rózsás- lábú pirosascsori példány volt, és így valószínű, hogy az elmenekült másik, amely a hang után a gúnár lehetett, szintén rózsaszínű lábú volt. A három fiatal sárgalábú példány pedig valójában enyári fiatalok voltak. Fiatal neglectus leírását ALPHÉRAKY nagy monographiáján!) kívül sehol se lehet találni az irodalomban. Itt is csak egy példányról van rövi- den annyi említve, hogy lábai piszkos málnaszínűek. Mivel ennek a libafajtának a költőhelyét teljes biztonsággal még nem ismerjük, így nincs is hiteles azévi fiatal példány egyetlen múzeum- ban sem, és e tekintetben a debreceni kollégiumi állattár gyűjteményében levő említett példány egyedülálló a maga nemében.) Nem akarom evvel azt állítani, hogy minden neglectus fiatal pél- dány ilyen sárgalábú, de az bizonyos, hogy vannak a fabalis speciesnek olyan, akár a vékonyabbcsőrű neglectus formájú, vagy vastagabb csőrű fabalis alakkörhöz tartozó egyénei, amelyeknek piros csőrük, de sárga lábuk van, főképen fiatal korukban. ') ALPHÉRAKY : The geese of Europa and Asia. Pag. 80. *) A Madártani Intézet gyűjteményében is van egy példány e kötet 193. lap- ján levő közleményem szerint. SCH. J. 234 DR. NAGY JENÖ [Aquila Ezt állítja ALPHÉRAKY is, egy Melanomyx segetum csapatból lőtt M. carneirostris példánnyal kapcsolatban, amikor is megjegyzi, hogy ez is azt mutatja, hogy a M. carnetrostris és segetum között nincs speci- fikus különbség, hanem itt, vagy csak korszerinti különbséggel, vagy csak egyéni változattal van dolgunk ! Ugyanilyen egyéni variatióknak veszi fel ALPHÉRAKY igen helye- sen a M. segetum serrirostris-nal azt a három példányt az Anadyr regió- ból. amelyeknek szintén piros csőrgyűrűjük van, s amelyeknek alapján Bururuın nagy merészen felállította az Anser serrirostris anadyrensis subspeciest. PLeske?) hasonlékép csak egyéni variatiönak, vagy egy bizonyos korban levőnek tartja a Melanonyx serrirostris carneirostris Bur.-t. 1932 október 4-én. tehát majd ugyanabban az időben, és ugyan- onnan mint az elöttevalö évben, újra kaptam egy pirosesérü és sargalabü ludat, amelynek a csőre azonban mar az arvensis felé hajlik, azaz vasta- gabb és nem a neglectus vékony karcsú csőre. Méretei : H. 78:5 cm. Sz. 44 cm. F. 16:5 cm. L. 8 cm. Cs. 56 mm, csőrtő magassága 32 mm. A felső kavan igen nagy a csörtö felé húzódó cseresznyepiros rész. Lábai sötét kukoricasárgák. Ugyanez év 1932 november 11-én megint kaptam egy sárgalábú, a csőrében fabalis tipusú, de a csörszinezeteben a neglectuséhoz közeledő libát, ugyancsak Tiszapolgár tájáról. Méretei : H. 74 cm. Sz. 44 cm. F. 16:5 em. L. 774 cm. Cs. 53 mm. Csőrén helyenként általában sárgás, de általában sötétcseresznyepiros szalag húzódik körül, az alsó káva ívelt. Csőrtő magassága 30 mm, szé- lessége 24 mm. Lábai kukoricasárgák. E két utóbbi példány csőralakja azt bizonyítja, hogy a fabalis-ok esöralakja, de színezete is mennyire variál, s hogy e variatiók legalább is színezésre nézve, még az egy fészekaljból származó egyének között is előfordulnak, azt bizonyítják az olyan esetek, amikor az egy csapatból elejtettek közül az egyik tipikus fabalis, keskeny csőrgyűrűvel, míg a másik arvensis tipusú, a csőrtő felé húzódó sárga folttal. Vagy pedig az egyik tipikus fabalis, a másik pedig neglectus tipusú volt. Az első esetet magam is észleltem, a másikat pedig gróf SzTArAY GÁBOR. Hogy a csőr- és lábszínezés is variál még az ugyanazon fészekalj egyénei között is, azt ALPHÉRAKY említi meg (pag. 89) , néhány kitűnő angol ornithologus állítása" szerint. Még pedig az Anser brachyrhyn- chus-nál, hogy egy fészekaljban, fogságban tenyésztve, némelyik sárga- lábú és csőrű volt, míg mások normális piroscsőrű és lábúak voltak. Ugyancsak ALPHÉRAKY. írja (pag. 93), hogy R. PAYNE-GALLVEY ") PLESKE : Birds of the Eurasian Tundra. Boston pag. 315. 31/34] A VETESI LUDAK UJABB RENDSZERTANI BEOSZTASAROL 235 azt irja, hogy 6 lött olyan Anser brachyrhynchus-okat, amelyeknek csöre és lába ép oly narancsszínű volt, mint a fabalis-oké. STEGMANN is azt írja, hogy Vatca Jekaterinoslav-ban, Anser fabalis-okat tartott fogságban, s ezeknek a csőre ősszel pirosra szinez6- dött. Hogy azonban ez a tünemény minden évben megismétlődött-e. vagy csak egy esetben. az STEGMANN leveléből nem állapítható meg. ALPHÉRAKY szerint (pag. 120) P. Sewenov lőtt piroscsérü sárgalábú libát egy csapat normális csör- és lábszínezetű Anser fabalis-ből. Ime ez a véleménye az e kérdésekben legilletékesebb orosz búvárok- nak, mint ÁLPHÉRAKY-nak, PLFSKE-nek, TuGartnov-nak, az Anser carnei- rostrisrol. Meg kell még jegyeznem, hogy én e felfogäsokat csak a legutolsó időben ismertem meg, amikor Scuenx Jakap-nak az Aquilaban meg- jelent közlemenye hatäsära behatöbban kezdtem tanulmänyozni az idevágó és rendelkezésemre álló irodalmat. Es mondhatom, hogy nagy örömömre szolgált, amikor azt láttam, hogy már régen kialakult véle- ményem egyezik az orosz búvároknak régebben és újabban publikált, de általam csak újabban megismert felfogásaival. i Hogy a csőr és lab színe nem olyan döntő tényező a fajok meg- különböztetésénél, azt a legújabb időben épen LÖNNBERG vizsgálatai is bizonyítják (Ibis 1933 pag. 47—50). Szerinte a láb és csőr színénél a sirályoknál a sárga szín egy előrehaladottabb stádiumot jelent, míg a halványrózsaszín vagy halványkékesszín esetében ugyanaz a festő- pigmentum még kevésbé van kifejlédve. STEGMANN a ,,nagy sirályok" új rendszertani beosztásánál is bebizonyítottnak veszi, hogy a lábak színezete egyénileg változik, a halvány hússzíntől kezdve egész a sárgáig. (Journal f. o. 934 pag. 340.) Az ALPHÉRAKY által említett, az Anser brachyrhynchus csőr és láb színezetére vonatkozó adatok csak még jobban megerősítettek abbeli véleményemben, hogy a brachyrhynchus nem species. hanem csak sub- species. | De különösen nagy mértékben megerösitettek e véleményemet azok az összehasonlító tanulmányok, amelyeket ép e nyáron (1934) végeztem a British Muzeumban, azután az oxfordi egyetem gyujteményé- ben és az amsterdami, bergeni, trondhjemi, tromsöi, rossitteni müzeu- mokban. Véleményem szerint tehát az Anser brachyrhynchus csak a fabalis genus nyugati, rövidcsőrű subspecies-e. A bizonyításra e helyen ez alka- lommal nem térhetek ki. Igaza volt tehát CHERNEL Is1vAn-nak, aki már 1899-ben is csak subspecieseknek vette úgy a neglectust, mint a brachyrhynchus-t. 236 DR. NAGY JENÖ [Aquila Helyesbitenem kell még az Anser fabalis neglectus-nak a magyar nevét is. Ugyanis a gege lüd kifejezés, illetve név nem helyes, mert vala- mennyi a fabalis specieshez tartozé öreg günär liba ad ge-ge, vagy ghrré, ghrréé hangot, amint ezt sokszor megfigyeltem ügy odakint a Horto- bägyon, valamint a fogságban tartott peldänyoknäl is. Ez a hang tehát nem jellemzé a neglectus fajtara. En a neglectus fajtára a vékonycsőrű vetési lid magyar elnevezést ajánlom, mert a piros lábú vagy rozsäsläbü elnevezés sok zavarra ad okot a nagy nyári ludnak (Anser ferus) rózsás lába miatt. Az eddig kezeim közé került vizsgálati anyag alapján tehát az a véleményem alakult ki, hogy az Anser carneirostris Bur. vagy fiatal neglectus forma felé hajló Anser fabalis, vagy pedig ez utóbbinak piros- csőrű egyéni változatai, amelyek a színeltérést a csőrön, esetleg idősebb korukban is megtartják. Ugy gondolom, hogy az ilyen piroscsőrű, sárgalábú libák vizsgálata csak még jobban meg fogja erősíteni azt a felfogást, hogy az Anser neg- lectus, Anser brachyrhynchus is csak subspeciesek és nem pedig fajok. cz | ai | a NS018Y L-7| soatd = NOE 89 s pl | GOT | FP FL | “Anl | è |IT'TX 266 sdosouzsIL | + & yBAUI9QSO 8 ‘q9AI so a BABY OS]e ‘snyo > SUSIUS E -uAyiAyouiq Asa à 3 quIiur ‘pIgsopraog | & en. o B = [essezou = | g0.£ | soardaku | — | gg 99 BOIS 8 |g.91 | FF |[c.8L & — |F x 766 BylsIVy ‘928 | € = -1z8 nsndIgq SISU9A x - 2891989 cl -1B ‘SOHSBA 94108) | F D 09 E 3 A 5 a 5 ra nsorey ‘nsndt} o 197-7 | soutdeAu 9 TT | 83 LG x EL SI | OF IL | «ant | — Ig ox 166 ausfodszers, | Z ra snyoapseu 21989 | = - 891989 ra 5 8 = E sedıes m ©. =) di = i E A nendry 5 & sein Mo &9 wduys 8 8I | 18 | PU è | L'IX 256 A3wqoyioH | I E sn999]89U 91089 ‘19U9J -B)HIOHNA = -sesoIId nn } ‘= A > ee ee < = |< = < x ofopI oAppy xosozA3a[3o NW a ke + ~ 7 soyloje zy o Cote - Es "erezgjgg} OF[UOSeYEZsSo Hepn] 159791 nquieSies so n19so-sesomd qmioy Zeyumezey Y 19 38 DR. EUGEN NAGY [Aquila Uber die neuere systematische Einteilung der Saatgänse.') Von Dr. Evern Nacy, Debrecen. Die verworrene Systematik der Wildgänse bildet eine sehr wichtige Frage der wissenschaftlichen Ornithologie und wird solange aktuell blei- ben, bis nicht an den Brutplätzen selbst eingehende Untersuchungen und Beringungen durchgeführt werden. Je mehr Material ich im Laufe der vielen Jahre zusammenbrachte — sind es doch schon 30 Jahre her, seit ich den Wildgänsen mein beson- deres Augenmerk zuwende —, umso schwerer wurde es mir, dieselben unter die bekannten Arten und Unterarten einzuordnen. | Heute vertrete ich den Standpunkt, dass die Systematik der Gänse nur auf Grund der an den Brutplätzen selbst vorgenommenen Studien entworren werden kann, weil einerseits die Elternvögel dort mit den Jungen zusammen beobachtet werden können, andererseits in den ein- zelnen Gebieten wohl sicherlich jene geographische Art herauszufinden sein wird, welche dortselbst als charakteristische Form lebt und dominiert. Dagegen finden wir in den Durchzugsgebieten und Winterquartieren die Vertreter der verschiedenartigsten, zum Teil riesengrosser Gebiete auf verhältnismässig engem Raum zusammengedrängt und vermischt, sodass unter dem Eindruck der grossen Mannigfaltigkeit der Fachmann fast ratlos dasteht, denn er kennt weder die Brutgebiete genau, noch das Alter der erlegten Vögel. Letzteres lässt sich selbstverständlich nur auf Grund von Beringungen feststellen. Es ist von jeher meine Auffassung, dass die heutigen Species nicht durchwegs gute Arten sind, sondern bestenfalls Unterarten oder bloss geographische Formen. | So betrachtete ich auf Grund meines im Laufe von 30 Jahren ge- sammelten Beobachtungsmaterials die Anser arvensis Burum schon seit langem als blosse Subspecies, weiterhin festigte sich meine Meinung, dass Bläss- und Zwerggans bloss Varietäten und nicht besondere Arten der Gattung albifrons seien, dass ferner auch Anser neglectus nicht eine besondere Art, sondern eine variierende Subspecies der Spesies Anser fabalis sei, ebenso wie Anser brachyrhynchus. Damit kam ich ungewollt zu der Auffassung STEFAN v. CHERNEL’S zurück, welche er im Jahre 1899 in seinem bahnbrechenden Werk ‚Die ') Diese Abhandlung schrieb ich im Auftrage des Kgl. Ung. Ornith. Institutes, unter Benützung der auf obiges Thema bezüglichen Veròffentliehungen von Bururuın, SCHENK und TuGarınov, deren Bürstenabzüge zur Verfügung gestellt waren. 1931/34] ÜBER DIE NEUERE SYSTEMATISCHE EINTEILUNG DER SAATGÄNSE 239 Vögel Ungarns‘ niedergelegt hatte und welche ich, wie ich mich erinnere, anfangs nicht akzeptierte. In seinem im Jahre 1918 herausgegebenen ,,Namensverzeichnis der Vögel des Ungarischen Reiches‘‘ schien STEFAN v. CHERNEL die oben erwähn- ten Spielarten als selbständige Arten zu behandeln, wenigstens nimmt er sie in seinem Verzeichnis so auf. Doch hat auch er hierbei wahrschein- lich bloss das eine praktische Ziel im Auge gehabt, für den allgemeinen Gebrauch eine gut gegliederte Einteilung zu geben, an Hand deren die verworrene Systematik der Wildgänse leichter überblickt werden konnte. Auch ich liess mich von dem gleichen Ziel leiten, als ich in meinem für die Jäger und das grosse Publikum bestimmten, im Jahre 1928-erschie- nenen kleinen ,,Bestimmungsbuch der Schwimmvögel‘“, gegen meine Überzeugung die Blässgans, Zwerggans, Rotfussgans (Anser neglectus) und Kurzschnabelgans (A. brachyrhynchus) als besondere Arten anführte. Dieser meiner Auffassung, hatte ich schon damals an jener Stelle Aus- druck gegeben. Es gereicht mir zu grosser Freude, aus der neuesten Literatur zu ersehen, dass SuskHIn, der Entdecker der Species Anser neglectus, neuer- dings, nach Untersuchung eines grösseren Materials, diese Neglectus- Species auf den Rang einer Subspecies zurückversetzt hat. Ich glaube fest daran, dass die neueren eingehenden Untersuchungen, welche — wie erwähnt — in den Brutgebieten durchzuführen sind und sich auf die Beringungsergebnisse und ein reicheres Untersuchungsmaterial stützen sollen, auch die übrigen Arten zu blossen Unterarten oder geographischen Formen herabmindern werden. Ebenfalls als Subspecies wird Auser neglectus auch in dem jüngst erschienenen Werke Tusarınov's angeführt, welcher sich somit der Meinung SusxHıns’s, des Kompetentesten, anschliesst. Dagegen betrachtet Bururrın sie in neuester Zeit wieder als Art und benennt sie Anser neglectus SuskHin. Wir sehen, dass bezüglich der Systematik der Wildgänse selbst unter den Zuständigsten, den russi- schen Forschern, noch keine völlige Übereinstimmung herrscht, was wiederum darauf zurückzuführen ist, dass ganz exakte, ein grösseres Material umfassende Untersuchungen bisher fehlten. Das augenfälligste Beispiel für eine auf Grund der Untersuchung von nur wenigen Exemplaren aufgestellte Art ist Anser (Melanonyx) men- talis OArEs. Oates hat dieselbe auf Grund von wenigen Exemplaren be- schrieben, welche — wie ALPHÉRAKY!) behauptet — auch untereinander nicht völlig übereinstimmten, weder in Bezug auf die Schnabellänge, noch hinsichtlich des Schnabelrandes. Von dieser dickschäbelingen ‘) ALPHÉRAKY : The Geese of Europa and Asia, pag. 131. 240 DR. EUGEN NAGY [Aquila Saatgans sagt ALPHERAKY, dass es sich bloss um sehr alte männliche Exemplare der sibirischen Saatgans handle. BururLın führt diese Gans in seiner neuesten Einteilung auch nur als Subspecies an, unter dem Namen Anser serrirostris mentalis OATES, und vertritt nicht die Ansicht ALpHERAky’s, dass es sich hierbei bloss um alte männliche Exemplare der Saatgans handle, nachdem er ungefähr 600 Stück Anser serrirostris in der Gegend des Flusses Kolyma unter- sucht habe. Eine andere so übereilt aufgestellte Art ist Anser (Melanonyx) car- netrostris BUTURLIN. Diese Art stellte Bururrın auf Grund der Beschrei- bung Hereuın’s auf, ohne je ein Exemplar gesehen zu haben. Das erste Stück, das er in die Hand bekam, war ein alter Balg. Ausser diesem hat BuruRLIN, wie er selbst aufrichtig zugibt, niemals ein Stück gesehen, weder lebendig noch tot. Obwohl Bururuın eingesteht, dass er heute bei der Aufstellung einer neuen Art vorsichtiger verfahren würde, als vor 30 Jahren (Burur- nin: Übersicht der Saatgansrassen. Aquila 1931—1934), nimmt er seine „carneirostris‘‘ doch nicht zurück, sondern degradiert sie bloss zu einer Subspecies unter dem Namen Anser serrirostris carnetrostris Bur. Und doch weiss BuruRLIN, wie ich in seiner letzten Abhandlung lese, sehr gut, dass in vielen FäHen der-gelbe Schnabel einer Gans schon wenige Stunden nach dem Tode sich rötlich verfärbt, sodass ein Beobach- ter, dem ein solches Stück etwas später in die Hände kommt, eventuell ein carneirostris-Exemplar darin erblicken kann. Ähnlich unsicher ist auch Bururrin’s Subspecies Anser serrirostris anadyrensis Bur., schon deshalb, weil von dieser Abart bisher insgesamt bloss 5, sage und schreibe fünf ! Exemplare bekannt sind. Bei dieser Gans ist der Schnabelring ebenfalls rot, aber die Füsse sind wahrschein- lich gelb. Warum ist dann also diese Gans nicht auch eine ‚‚carneirostris‘ ? Deshalb nicht — sagt Bururrinx — weil ihr Schnabel 50—53 mm lang ist, während er bei anadyrensis 65—70 mm misst. Auf Grund von 5 Exemplaren, welche bloss durch ihren kürzeren Schnabel von den übrigen abweichen, gleich eine neue Subspecies auf- zustellen ist jedenfalls eine etwas gewagte Sache ! Ich freue mich sehr, dass ich in meiner Auffassung mit TUGARINOV vollständig übere instimme, welcher in seiner schon erwähnten Abhand- lung die von Burururn aufgestellten Subspecies Anser serrirostris carnei- rostris, Anser serrirostris mentalis, Anser serrirostris anadyrensis Bur. auch als solche nicht gelten lässt, sondern dieselben bloss für individuelle Varietäten hält. | Nicht nur der Fachmann, sondern auch jeder Vogelfreund und lern- begierige Jäger wird Tucarınov’s vereinfachende, bis zu einem gewissen 1931/34] ÜBER DIE NEUERE SYSTEMATISCHE EINTEILUNG DER SAATGÂNSE 241 Grade Ordnung schaffende Einteilung mit Freuden begrüssen, wenn- gleich Tusarınov selbst darüber sagt, dass sie bloss ‚als Bestimmungs- schlüssel für Sportleute und Jäger verfasst wurde und nicht Anspruch darauf erhebt, einen vollständigen Überblick über die Saatgans-Arten zu bieten“. Diese Arbeit bespricht übrigens Grore HERMAN an einer anderen Stelle dieses Aquila-Bandes. Es würde den Rahmen dieses Aufsatzes weit überschreiten, wollten wir diese zwei — von Bururuın und TuGariNov stammenden — syste- matischen Einteilungen zum Gegenstand einer eingehenden Kritik machen. Deshalb will ich hier bloss meine eigenen Beobachtungen bezüglich der in letzter Zeit so oft erwähnten Anser carneirostris Bur. oder Melanonyx carnetrostris BuT., bezw. meine Meinung über das von mir untersuchte einschlägige Material nachstehend zur Veröffentlichung bringen. Die erste rotschnäbelige und gelbfüssige Gans kam mir im Oktober 1924 in die Hände. Wegen ihrer Schnabelbildung und Färbung notierte ich sie als einwandfreie ,,neglectus* und sprach sie nach ihrem Gesamt- habitus als Jungvogel an. Die Füsse dieser Gans waren kukuruzgelb, an manchen Stellen mit rötlichem Anflug. Damals konnte ich in meiner Umgebung keinen guten Präparator auftreiben, sodass ich den Vogel nicht ausstopfen liess. Gegen meine sonstige Gewohnheit fertigte ich auch keine genaue Schnabel- und Kopf- zeichnung an und nahm auch die Masse nicht auf, wahrscheinlich des- halb nicht, weil ich den Vogel ungefähr am 28. Oktober als frischen Balg dem Ornithologischen Institut nach Budapest einsandte.') Damals stand die ,.carneirostris‘ noch nicht so sehr im Mittel- punkt des Interesses, und so kiimmerte ich mich nicht weiter um den gelbfüssigen, rotschnäbeligen Vogel. Am 7. November 1927 erbeutete ich eine nicht mehr junge Gans, deren Schnabel die typische Neglectus-Form hatte, während in der Färbung des Schnabelhalses, hinter dem Nagel, schon am darauffol- genden Tage eine Veränderung zu erkennen war. Die Farbe des Schnabels ist nämlich dort rötlich kukuruzgelb, am unteren Rand mit dunklerem Farbton. Das gelbliche Feld zieht sich an den oberen Schnabelrändern nach aufwärts gegen die Schnabelwurzel zu, wie bei arvensis, und zeigt hier eine weisslich-lila Färbung. Die Füsse dieser Gans, welche eine typische Übergangsform zwischen neglectus und segetum darstellt, sind kukuruzgelb, die Masse des Vogels folgende: Länge 81 cm, Flügel 45, Bein 8 cm, Schwanz 18 cm, Schnabel 62 mm, Höhe der Schnabelwurzel 32 mm. !) Dieses Exemplar gelangte nicht in unser Institut. ScH. J. 16 DR. EUGEN NAGY [Aquila wo Es handelte sich um einen ausgewachsenen alten Vogel, welcher ganz sicher als ,,carneirostris‘ in die Literatur eingezogen ware, wenn ich nicht gewusst hätte, dass mancher Gänseschnabel die Eigenschaft hat, sich oft schon wenige Stunden nach dem Tode seines Besitzers zu verfärben, wobei gelb zu rot wird, bläulich-rosafarben dagegen sich in Weiss verwandelt, mit sehr zartem rosa Anflug. Ich bin überzeugt, dass mehr als eine als ‚„‚carneirostris‘ bestimmte Gans ursprünglich einen gelblichen Schnabel hatte, welcher erst später rötlich wurde. Am 3. Oktober 1931 endlich gelangte ich in den Besitz jener rot- schnäbeligen und gelbfüssigen Gans, welche infolge der besonders glück- lichen Begleitumstände ihrer Erbeutung wahrscheinlich eine aus- schlaggebende Rolle in der carneirostris-Frage spielen wird. Es ist dies eine Gans mit typischem Neglectus-Schnabel, bei welcher der Fachmann auf den ersten Blick erkennt, dass es sich um einen diesjáhrigen Jungvogel handelt. Die Masse sind folgende : Länge 71 cm, Flügel 40 cm, Lauf 7:3 cm, Schwanz 15 cm, Schnabel 57 mm. Höhe des Schnabels an der Wurzel 28 mm, Breite 25 mm, Höhe des Schnabelhalses hinter dem Nagel 11:5 mm. Am Schnabelhals ein gelblich- kirschrotes Band, welches sowohl den oberen als auch den untern Schnabelrand umschliesst und am oberen Rand gegen die Schnabel- wurzel zu allmählich in Schwarz übergeht. Diese Gans könnten wir also ohne viel Kopfzerbrechen als junge Neglectus ansprechen, wenn nicht die Füsse kukuruzgelb wären ! Sollte also diese ein junges Exemplar der rätselhaften carneirostris sein? Glücklicherweise wurde diese Gans von einem erfahrenen Vogel- kenner und tüchtigen Weidmann, dem Gutsverwalter LADISLAUS Siuiczits erlegt u. zw. bei Tiszapolgär im Szaboleser Komitat. Genannter hat sowohl die näheren Umstände der Erbeutung als auch die erbeuteten Exemplare selbst — ich erhielt nur eines davon — genau beschrieben. Am 5. Oktober 1931 pirschte er hinter Haufen von Maisstroh 5 grosse Gänse bis auf etwa 30 Schritte an und erlegte 4 Stück davon. Die mit dem Leben davongekommene Gans schraubte sich hoch in die Lüfte empor und kreiste lange über jener Stelle, wobei sie Laute wie „ghrreg-ghrreg‘‘ hören liess. Von den 4 erlegten Gänsen — schreibt SimAczios — war nur eine ein alter Vogel, leider aber so zerschossen, dass er ihn nicht einsenden konnte. Die übrigen drei waren vollständig gleiche Jungvögel, von welchen ich ein Exemplar erhielt. Die Füsse des Altvogels waren rosa- farbig, die der drei Jungvögel dagegen gelblich. Der Schnabelring war bei sämtlichen 4 Exemplaren rötlichgelb. Der Grösse nach stimmten 1931/34) UBER DIE NEUERE SYSTEMATISCHE EINTEILUNG DER SAATGANSE 243 die drei Jungen miteinander überein, während der alte Vogel etwas grösser war. Die Färbung des Gefieders war bei allen gleich, beim Alten vielleicht um eine Idee fahler und die Fliigelfedern des letzteren abge- nutzter. Wir stehen also einer héchst interessanten Tatsache gegeniiber : hier haben wir es mit dem Fragment einer Anser fabalis neglectus Familie zu tun! SımAczıus kennt diese Art genau. Auch früher schon hatte er mir solche Gänse eingesandt und richtig bestimmt, sodass ich seine Darstellung in ihrer Gänze annehme. Also zwei Altvögel, von denen der erlegte ein typisches rosafüssiges und rotschnäbeliges Exem- plar war, sodass der entkommene zweite Vogel — der Stimme nach zu schliessen das Männchen — wahrscheinlich ebenfalls rosafarbene Füsse hatte. Die drei jungen gelbfüssigen Exemplare dagegen waren ohne jeden Zweifel Jungvögel aus dem Sommer dieses Jahres. Beschreibungen junger neglectus findet man ausser in ALPpHERAKY’S grosser Monographie!) sonst nirgends in der Literatur. Nachdem wir das Brutgebiet dieser Gans noch nicht mit absoluter Sicherheit kennen, gibt es auch in keinem einigen Museum ein einwand- frei festgestelltes diesjähriges Jungexemplar, sodass in dieser Hinsicht das in der zoologischen Sammlung des Debrecener Kollegiums befind- liche obige Exemplar einzig in seiner Art dasteht.?) Damit will ich nun nicht behaupten, dass jeder Jungvogel von neglectus gelbfüssig sei, aber soviel ist sicher, dass bei der fabalis- Species Individuen vorkommen, bei welchen der Schnabel rot und die Füsse gelb sind — hauptsächlich im jungendlichen Alter —, mögen diese nun zum Formenkreise neglectus mit dünnerem Schnabel oder zur dickschnäbeligeren segetum-Form gehören. Dasselbe behauptet auch ALPHÉRAKY im Zusammenhang mit einer aus einem Schwarm Melanonyx segetum herausgeschossenen M. carneirostris, wobei er bemerkt, dass dieses auch ein Beweis dafür sei, dass zwischen M. carneirostris und segetum kein spezifischer Unterschied bestehe, sondern dass wir es hier entweder mit einem blossen Altersunterschied oder mit einer individuellen Varietät zu tun haben ! Ebenfalls als individuelle Varietät fasst AupHmraky sehr richtig auch jene 3 Exemplare von M. segetum serrirostris aus der Anadyr- Region auf, welche gleichfalls einen roten Schnabelring besitzen, auf !) ALPHÉRAKY : The geese of Europa and Asia, pag. 80. Auch bei ALPHERAKY ist bloss von einem einzigen Exemplar soviel erwähnt, dass die Füsse schmutzig yimbeerfarben sind. ?) Auch in der Sammlung des Kgl. Ung. Instituts befindet sich ein solches Exemplar. Siehe meine diesbezüglichen Ausführungen p.202. dieses Bandes. Sc. J. 16" 944 DR. EUGEN NAGY [Aquila Grund dessen Buturtin in kühner Weise die Subspecies Anser serrirostris anadyrensis aufgestellt hatte. Ähnlich hält Preskr!) die Melanonyü serrirostris sarneirostris Bur. bloss für eine individuelle Varietät oder für eine bestimmte Altersform. Am 4. Oktober 1932, also fast zur gleichen Zeit wie im Vorjahre, erhielt ich von demselben Orte wieder eine rotschnäbelige und gelb- füssige Gans, deren Schnabel aber schon mehr an arvensis erinnert, das heisst er ist dicker, also nicht, wie bei neglectus, dünn und schlank. Die Masse des Vogels sind: Länge 78:5 cm, Flügel 44 cm, Lauf 8 em, Schwanz 16:5 cm, Schnabel 56 mm, Höhe der Schnabelwurzel 32 mm. Am oberen Schnabelrand ist der gegen die Schnabelwurzel sich aus- breitende kirschrote Teil sehr gross. Die Füsse sind dunkel maisgelb. In demselben Jahre, am 11. November 1932, erhielt ich gleichfalls aus der Gegend von Tiszapolgar noch eine gelbfüssige Gans, deren Schnabelform dem fabalis-Typus entsprach, während die Schnabelfär- bung sich mehr dem neglectus-Typus näherte. Masse: Länge 74 cm, Flügel 44 cm, Lauf 7:4 cm, Schwanz 16:5 cm, Schnabel 53 mm. An dem Schnabel zieht sich ein stellenweise gelbliches, im allgemeinen aber dunkelkirschrotes Band entlang, der untere Schnabelrand ist gebogen. Höhe der Schnabelwurzel 30 mm, Breite 24 mm. Diese Füsse sind. kukuruzgelb. Die Schnabelform dieser beiden letzteren Exemplare beweist, wie stark bei fabalis sowohl Form als auch Farbe des Schnabels variieren. Und dass diese Variationen, wenigstens hinsichtlich der Färbung, selbst bei Individuen aus ein und demselben Gelege vorkommen können, zeigen Fälle, wo bei mehreren aus demselben Schwarm erlegten Exem- plaren das eine den typischen fabalis-Schnabel mit schmalen Ring auf- weist, während bei dem andern der Schnabel typische arvensis-Form hat, mit gelbem Fleck, der sich gegen die Schnabelwurzel zu ausbreitet. Das eine Exemplar also eine typische fabalis, das andere eine typische neg- lectus. Den ersteren Fall beobachtete ich selbst, den letzteren Graf GABRIEL SzTARAY. Dass Schnabel- und Fussfärbung selbst bei Individuen aus ein und demselben Gelege variieren, erwähnt Arrnékaky (pag. 89) „auf Grund der Behauptungen hervorragender englischer Ornithologen“. Und zwar wurde dieser Fall bei Anser brachyrhynchus beobachtet, wo von mehreren in Gefangenschaft ausgebrüteten Exemplaren aus demselben Gelege einige gelben Schnabel und gelbe Füsse hatten, wäh- rend die anderen normal rotschnäbelig und rotfüssig waren. 1) Preskk: Birds of the Eurasian Tundra. Boston. pag. 315. 1931/34] ÜBER DIE NEUERE SYSTEMATISCHE EINTEILUNG DER SAATGÄNSE 245 Wie ALPHÉRAKY berichtet (pag. 93), hat R. Payxe-Garrvey Exemplare von Anser brachyrhynchus erlegt, bei welchen Schnabel und Füsse orangefarbig waren, wie bei fabalis. Nach Srremann hat VarcH in Jekaterinoslav Anser fabalis in Gefangenschaft gehalten, deren Schnäbel sich im Herbst rötlich ver- färbten. Ob sich diese Erscheinung alljährlich wiederholte oder nur auf diesen einen Fall beschränkt blieb, ist aus SreGmanx°s Bericht nicht zu ersehen. § . Nach ALPHÉRAKY (p. 120) schoss P. Semenov eine rotschnäbelige und gelbfüssig Gans aus einer Schar Anser fabilis mit normaler Schnabel- und Fussfárbung heraus. Das wáren also die Meinungen der kompetentesten russischen Forscher wie ArPHÉRAKY, PLESKE, Tucarınov, über Anser carneirostris. Ich muss noch bemerken, dass ich mit diesen Dingen erst in aller- letzter Zeit bekannt wurde, als ich, angeregt durch JAKOB ScHENK'S Aufsatz in der Aquila, die diesbezügliche Literatur, soweit sie mir zugäng- lich war, eingehender zu studieren begann. Und ich muss sagen, dass es mir eine grosse Genugtuung war zu ersehen, dass meine schon seit langem feststehende Meinung in dieser Frage mit den Auffassungen der russischen Forscher übereinstimmt, wenn auch deren hierauf bezüg- liche Veröffentlichungen älteren und neueren Datums mir erst vor kurzem bekannt wurden. Dass die Schnabel- und Fussfärbung kein absolut entscheidender Faktor bei der Bestimmung der Arten ist, beweisen in neuester Zeit auch die Untersuchungen LôünxserG’s (Ibis 1933 pag. 47—50.). Seiner Ansicht nach bedeutet z. B. bei den Möwen das Gelb in Fuss und Schnabel ein fortgeschritteneres Stadium der Verfärbung, während bei hellröt- lichem oder hellbläulichem Farbton dasselbe Farbenpigment noch in geringerem Masse entwickelt ist. STEGMANN hält es auch bei der neuen systematischen Einteilung der , Grossmöwen" für erwiesen, dass die Färbung der Füsse individuell variiert, von blass fleischfarben bis zu gelb. (Jurnal f. Ornith. 1934 pag. 340.) Die von Arpueraxy erwähnten Daten bezüglich Schnabel- und Fussfärbung von Anser brachyrhynchus bekräftigen noch mehr meine Meinung, dass brachyrhynchus keine Species, sondern bloss eine Subspecies ist. Aber in noch viel höherem Masse wurde mir dieses zur Gewissheit durch die vergleichenden Studien, welche ich gerade in diesem Sommer (1934) im British Museum, nachher in der Sammlung der Oxforder Universität und endlich in den Museen von Amsterdam, Bergen, Trondhjem, Tromsö und Rossitten machen konnte. 246 DR. EUGEN NAGY [Aquila Meiner Ansicht nach ist also Anser brachyrhynchus bloss die westliche, kurzschnäbelige Subspecies von Anser fabalis. STEFAN v. CHERNEL hatte also vollkommen recht, als er schon im Jahre 1899 sowohl neglectus als auch brachyrhynchus als blosse Subspecies betrachtete. Ich muss auch noch den ungarischen Namen von Anser fabalis neglectus einer kleinen Korrektur unterziehen. Der Ausdruck bezw. Name ‚Gege-Gans‘“ ist nicht richtig, weil sämtliche zur Species fabalis gehörenden alten männlichen Gänse dieses ,,ge-ge‘‘ oder ,,ghrré-ghrré‘ ertönen lassen, was ich schon öfter beobachten konnte, sowohl draussen auf dem Hortobágy als auch bei in Gefangenschaft gehaltenen Exemplaren. Dieser Ton ist also für die Neglectus-Art nicht charakteristisch. Ich empfehle daher für Anser neglectus die ungarische Benennung „dünnschnäbelige Saatgans‘‘, weil die Bezeichnung ,,rotfissig** oder „rosafüssig‘‘ zu vielen Irrtümern Anlass geben kann, wegen der rosa- farbenen Füsse der grossen Graugans (Anser ferus). Auf Grund des mir bisher zu Händen gekommenen Untersuchungs- materials vertrete ich also den Standpunkt, dass Anser carneirostris Bor. entweder eine junge zur neglectus-Form hinneigende Anser fabalis ist, oder eine rotschnäbelige individuelle Varietät der letzteren, wobei die Abweichung der Schnabelfärbung eventuell auch im späteren Alter beibehalten wird. Ich glaube, dass weitere Untersuchungen von Gänsen mit rotem Schnabel und gelben Füssen die Ansicht nur noch mehr bekräftigen werden, dass sowohl Anser neglectus als auch Anser brachyrhynchus blosse Unterarten und nicht , gute" Arten sind. ÜBER DIE NEUERE SYSTEMATISCHE EINTEILUNG DER S 1931/34] yuepyos sTeppgqeuyas | ‘u930(4{98 | jun |: SIMJOUAI vi our yorpuye -SISU9AJE FunqIg q SJOIP ]oqRuyog yueyyos ‘snqoojsou SndAT, UIOA [ogeuyag sngoepsou SndAT, woA [oqeuyos usdunydo9uuy 11907 GU.TTpugoq OM SUMISOIION I9U999149( sep Sunquuureg t- a 80:€ GGG "Sy YOM yor pun Yyorpqas JOLYOSATS, JOIU9SITH yot1q198 JI ‘SSIOMY9I]Z0I | 0€ (49 66 99 ~~ g 69 quod qjesznanyny giesznanyny 8 alse au 48 = = 3 45\E3 | a E unie iy v N | © ung de yy ® SEC ON | d, B SS Bu ee 5 Teqeuyos ssn T ZUBMUIS 124 [sn LT FL due] "Anl TOY é qyaeaTyosay) 'IL'IX 7861 ‘GX 1661 "LIX L66I ume] asosovzsry, | ‘+ end ‘928 | € | avsjodezsig, | ‘à ASvqoyaof | *I 3410 TU8Z FT ‘asugdjees UISISsSHJqjas pun uaSijaqguyosjo1 USUSILOYH9S uapugH nz IW Jap 9[19q23S4919/8J9 À 248 STUDINKA LASZLO [Aquil Faunisztikai adatok a lébényi Hansagbol. Írta: STUDINKA LÁSZLÓ. A Hanság keleti részéről, amely L é bén y község (Moson-megye) határába is belenyúlik, eddig a madártan terén igen kevés adatunk van. Itt az 1931—33 évek alatt igen sok tapasztalatot szereztem, amelyek közül néhány elég nagy fontosságú. Helyszükére való tekintettel itt csak röviden fogom megemlíteni az egyes fajokat. 6 A ragadozók között a réti-héják a legérdekesebbek. es È A barna rétihéjän kivül csak a hamvas rétihéja költ, mégpedig nagy szamban ; 1933-ban is 24 par fészkelt a területen. 1933-ban az egész fészkelés ideje alatt tartözkodott köztük egy him fakó retiheja, de sajnos tojó nem volt. Tudomásom szerint ez az els6 eset, hogy ez a madar fészkelési idöben Magyarorszagon tartöz- kodott.!) Oktöberben nagy szammal érkeznek a kékes rétihéjak es itt is telelnek. 1933-ban november elejen estenkent 35—40 darabot olvastam meg, de ezek közt csak 6—7 him volt. Minden télen látni a környéken 3—4 r&ti-sast is; ezek marcius- ban elvonulnak. Nyäron ät 3—4 darab kis bekäszö sast lehet látni, de idáig itt még nem költöttek, ámbár sohasem bántjuk őket. 1933 Október elején látott az egyik vadőr , egy igen nagy, feltünően sötét szinezeth békászó sast", tehát valószínűnek tartom, hogy nagy bekaszö sas volt. 1) A fakó réti héjáról valóban nincsenek nyári adataink. A legkésőbbi adatok mäjusiak. Bupa ApAm gyűjteményében volt egy május 7-ikén 1864-ben Oláhbrettyén lőtt pél- ány s a nagyszebeni TH :11-féle gyűjteményben egy Kiscsürön 1901 május havában elejtett példány. Egyébként csak az őszi és tavaszi átvonulás, valamint áttelelés alkalmával elej- tett példányok ismeretesek. A fészkelésre vonatkozólag HERMAN OrTó ugyan megemlíti, hogy 1868 április 11-én látott egy példányt Mezőzáhon, amely fészekanyagot hordott. (A Mezőség II. Az Erdélyi Muzeum Egylet Évkönyvei VI. Kolozsvár 1873. p. 42—67.) úgyszintén LAKATOS KÁROLY több alkalommal is említi mint fészkelőt (A magyar örvölyös ölyvekről, Természettud. Közlöny X. 1878. p. 155; Magyarország nappali orvmadarai, Szeged 1882; Mocsári zsiványok, Vadászlap, IV. 1883. p. 117 ; A bagolyhéjákról, A Ter- mészet III. 1898. XVII. sz. p. 3; Magyarország orvmadárfaunája Budapest 1910.) s való- színűleg az ő nyomán tartja fészkelőnek CHERNEL IsrvAn is (BreHM: Az Állatok Világa Madarak, III. Kötet, Budapest 1904.), de ezeket az adatokat nem fogadhatjuk el, mert eddig még egyetlen egy fakó réti héja tojást vagy fiókát sem találtak Magyarországon. Minthogy a fakó rétihéja HARTERT szerint Romániában, a Dobrudzsában rendes fészkelő s Németországban is fészkelt már kivételesen, azért nem éppen lehetetlen, hogy Magyar- országon is akad fészkelő példány. (7 SCHENK JAKAB. 1931/34] FAUNISZTIKAI ADATOK A LEBENYI HANSAGBOL | 249 1933 április közepén délben a Fehérté fölött nagy magasságban láttam egy szitáló Pandion haliaetust, amely a Duna felől jött és néhány perc mulva a Fertő irányában repült tovább. Néhány nap mulva a Csikoségerben (Sopron-megye) voltam és kb. ugyanabban az időtájban láttam egy Pandion-t amely ugyancsak a Fertő felé vonult. Kirdny Ivan elmondta, hogy előzőleg is és még később is többször látta ugyanilyen körülmények között a madarat, tehát valószínű, hogy ugyanaz a példány lehetett. Vajjon miért tette meg mindennap ezt a hosszú utat ? . Vándorsól ymot igen ritkán látni ezen a vidéken. Én magam csak egyszer láttam 1933 november elején és az utóbbi négy év alatt tudomásom szerint összesen csak 3 darabot láttak. Legujabban 1933 nov. 27-én kaptam Lébényből egy o juv.-t. A tulajdonképpeni Hanság-ban még nem fordult elő a kerecsen sólyom, de egyszer láttuk; Dr. VasvArı Mixzôs-sal, 1932 junius 19-én Győr mellett. Télen át gyakrabban látni a kis sólymot is. 1933-ban L é:b én y-ben november 6-án lőtték az első gatyás öly v-et. 1932 szeptember 5-én lőttem Mosonszentmiklós mellett egy fiatal him fehérkörmű vércsét. A Hanságon a réti fülesbagoly is költ, de számuk esz- tendőnként az egerek mennyiségével változik. 1933-ban pl. egérjárásos esztendő lévén, hozzávetőleg 11 pár költött. November elején esténként 20—30 darabot is lehetett látni. A gázlók között legérdekesebb anagy pöling, amely a réte- ken igen nagy számban, átlag 100—120 párban költ. Körülbelül ugyan- annyira tehető a tüzok-feszkek száma is. 1933 október 8-án lőttek egy fiatal reznek túzok tojót. 1933 nyarán a környéken kb. 6 darab ugar- tyúkot láttak, de fészkét még nem találtam. Október 31-én is láttam 2 darabot. Azt mondják, hogy 15—20 évvel ezelőtt még költött a dar u is. 1929 szeptember 7-én láttam egy öreg hímet és a következő év augusztusában a Fehértónál két darabot. 1932 junius 24-en találtunk DR. Vasvari Mrk16s-sal egy fészek- alj egész fiatal harist. Kilenc darab közül 8 egészen fekete volt, egy- nek pedig a fél szárnya vége és a, jobb lábának két ujja tiszta fehér. A Fehértónál 1930 julius 23-án láttam egy nagy kócsagot. 1933 julius elején Pirxar Imre ugyanott 4 darabot látott. ; Augusztus végén ugyanott rendszerint van néhány kanalas- gém. 1930 juliusában pedig egy kb. 100 darabból álló csapat batla tartózkodott ott néhány hétig. 1933 julius 29-én ugyanott egy füstös cankót lőttem. Fekete gólyát kétszer láttam a Hanságon ; 1931 augusztus 11-én és 1933 junius 20-án. A Fehértón évenként költ egy pár nyár i- 250 STUDINKA LASZLO [Aquila lúd. Ősszel és tavasszal majdnem kizárólag vetési ludat látni, télen inkább nagy liliket. Az utóbbi két évben a környéken nagyon elszaporodtak a búbos bankák és két éve feltünően sok volt a szalaköta. 1932 telén nem volt sk csonttollú madár, de 1933 már- ciusban, visszavonuláskor sokat lehetett látni. Még április 15-én is láttam 2 darabot. Magtörők télen át nem igen fordulnak elő ezen a vidéken, de 1933 október 28-án lőttek a Hanságon egy szibériai mag- törőt. A Hanságon költ a csíz is; erre vonatkozólag bővebb adatokat közöl Pirxat Imrr ebben a kötetben. Egész éven át látni északi őszapót (Aegithalos caudatus caudatus L.) és európai őszapót (Aegithalos caudatus europaeus HERM.). A Hansägon költ a berki tücsökmadár és a réti tücsökmadár is, viszont a Fehértó nadasaibana réti és anádi tücsökmadár költ. A Hanságon vagyis a Rábca hullámterében lőttem 1932 junius 21-én egy tojó fenyvesrigót és ugyanott láttam két darabot is 1933 julius elején. Mindén évben szokott költeni a Hanság nádasaiban egy-két pár fehércsillagos kékbegy, a Fehértónál pedig a szakállas cinege is költ. Függő cinke az egész vidéken elszórva költ. Faunistische Daten aus der Hanság bei Lébény. Von: LADISLAUS STUDINKA. Aus dem östlichen Teile der Hansäg, welcher bis in das Gebiet der Gemeinde Lebeny (Komitat Moson) hineinreicht, sind bisher nur recht spärliche Daten ornithologischer Natur bekannt. Hier hatte ich nun in den Jahren 1931—1933 Gelegenheit sehr viele Erfahrungen zu sammeln, darunter einige von besonderer Wichtigkeit. Mit Rücksicht auf die Knappheit des zur Verfügung stehenden Raumes will ich im Folgenden die einzelnen Arten bloss kurz erwähnen. Unter den Raubvögeln sind am interessantesten die Weihen. Ausser der Rohrweihe ist bloss die Wiesenweihe als Brutvogel anzu- treffen, und zwar sehr zahlreich. Im Jahre 1933 brüteten 24 Paare in dieser Gegend. Während der ganzen Brutperiode von 1933 hielt sich unter diesen Wiesenweihen ein männliches Exemplar der Steppenweihe auf, leider ohne Weibchen. Meines Wissens ist dieses der erste Fall, dass die Steppenweihe in Ungarn während der Brutzeit angetroffen 1931/34] FAUNISTISCHE DATEN AUS DER HANSÄG BEI LEBENY 2; wurde.!) Im Oktober erscheinen die Kornweihen in grosser Zahl und überwintern auch hier. Anfang. November 1933 zählte ich allabendlich 35-40 Stück, darunter aber bloss 6—7 Männchen. Während des Winters können in dieser Gegend 3—4 Seeadler beobachtet werden ; diese ziehen im März fort. Im Sommer sieht man 3—4 kleine Schreiadler, die aber bisher nicht gebrütet haben, trotzdem sie in keiner Weise gestört werden. Anfang Oktober 1933 sah ein Heger „einen sehr grossen, auffallend dunkel gefärbten Schreiadler‘. Wahr- scheinlich handelt es sich um ein Exemplar des Schelladlers. Mitte April 1933 um die Mittagszeit sah ich über dem ,.Weissen See" in grosser Höhe einen rüttelnden Fischadler (Pandion haliaetus), der von der Donau her kam und nach Verlauf einiger Minuten in der Richtung des Neusiedlersees weiterzog. Einige Tage später beobachtete ich ungefähr um dieselbe Tageszeit im Csikoséger (Kom. Sopron) wieder einen Fischadler, der geichfalls dem Neusiedler-See zuflog. Iwan KIRÁLY behauptet, noch vor meinen Beobachtungen und auch später unter ähnlichen Umständen den Vogel öfters gesehen zu haben, sodass es nicht ausgeschlossen ist, dass es sich um ein und dasselbe Exemplar handelt. Warum legte er wohl jeden Tag diesen weiten Weg zurück ? Der Wanderfalke ist in dieser Gegend ein äusserst seltener Gast. Ich selbst bekam ihn nur einmal, Anfang November 1933 zu Gesicht. Während der letzten vier Jahre wurden meines Wissens insgesamt -bloss 3 Stück gesehen. Neuerdings erhielt ich am 27. Nov. 1933 ein O juv. aus Lébény. Der Würgfalke wurde in der eigentlichen Hanság bis jetzt noch nicht beobachtet, dagegen sah ich mit Dr. Nrxoravs ') Von der Steppenweihe haben wir tatsächlich keine Sommerdaten. Die späte- sten stammen aus dem Mai. In der Sammlung von Apam Bupa befand sich ein am 7. Mai 1864in Olähbrettye erlegtes Exemplar, ferner in der Tasir’schen Sammlung in Nagyszeben ein bei Kisesür im Mai 1901 erbeuteter Vogel dieser Art. Sonst sind bloss Exemplare bekannt, die auf dem Frühjahrs- und Herbstzug oder im Winter erlegt wurden. Bezüglich des Brut- vorkommens schreibt Orro HERMAN, dass er am 11. April 1868 bei Mez6zah eine Steppen- weihe beim Zutragen von Nestmaterial beobachtete (A Mezöseg II. Az Erdelyi Muzeum Egylet Évkönyve VI, Kolozsvár 1873, pag. 42—67), ebenso erwähnt sie KixL Laxaros beimehreren Gelegenheiten als Brutvogel (Über die ungarischen Weihen, Termé- szettud. Közlöny X. 1878 p. 155. Die Tagraubvögel Ungarns, Szeged 1882; Mocsari zsivanyok. Vadäszlap IV. 1883, p. 117; Uber die Weihen, „A Természet* III. 1898. XVII. p. 3; Die Raubvogelfauna Ungarns, Budapest 1904), desgleichen auch SrEFAN C 1Ern su — wahrscheinlich auf Grund obiger Berichte — (B :E£nu : Tierleben Vögel heraus- gegeben von CHERNEL St. III. Band, Budapest 1904). Alle diese Daten können wir aber nicht akzeptieren, weil bisher in Ungarn nicht ein einziges Ei oder Junges der Steppen- weihe gefunden wurde. Nachdem die Steppenweihe nach Hırrarı in Rumänien, in der Dobrudscha, regelmässig brütet und auch in Deutschland schon ausnahmweise genistet hat, ist es nicht ausgeschlossenen, dass auch in Ungarn Brutpaare gefunden werden können JAKOB SCHENK. 959 LADISLAUS STUDINKA [Aquila Vasvari am 19. Juni 1932 ein Exemplar bei Győr. Im Winter kommt der Merlinfalke häufiger vor. Am 6. Nov. 1933 wurde bei Lebeny der erste Rauhfussbussard geschossen. Am 5. Sept. 1932 erlegte ich bei Mosonszentmiklös einen jungen männlichen Rötelfalken. Auf der Hansag brütet auch die Sua pfohreule, deren Häufigkeit von dem Vorkommen der Feldmäuse abhängig ist. In dem ‚Mäusejahr“ 1933 z. B. nisteten dortselbst annähernd 11 Paare. Anfang November konnten jeden Abend 20—30 Stück beobachtet werden. Unter den Watvögeln ist am interessantesten der Grosse Brach- vogel, welcher auf den Wiesen in sehr stattlicher Zahl brütet (durch- schnittlich 100—120 Paare). Ungefähr gleich gross ist die Anzahl der Trappennester. Am 8. Oktober 1933 wurde ein junges Zwergtrappen- Weibchen erlegt. Im Sommer 1933 sah man in der Umgebung ca 8 Stück Triele, Nester waren aber nicht zu finden. Auch am 31. Oktober sah ich zwei Stück. Vor 15—20 Jahren soll hier angeblich auch der Kranich noch gebrütet haben. Am 7. Sept. 1929 sah ich einen Hahn und im August des folgenden Jahres beim Weissen See 2 Exemplare. Am 24. Juni 1932 fand ich mit Dr. Nrkonaus VasvAriI eine Familie des Wachtelkönigs. Von den 9 ganz kleinen Jungen waren 8 vollkommen schwarz, bei einem dagegen zeigten zwei Zehen des rechten Fusses, sowie das Ende des einen Flügels rein weisse Färbung. Am Weissen See sah ich am 23. Juli 1930 einen Silberreiher. An- fang Juli 1933 beobachtete Emerica PATKAI ebendort 4 Stück. Ende August sind dortselbst regelmässig einige Löffelreiher anzu- treffen. Im Juli 1930 hielt sich ein Schwarm von etwa 100 braunen Sichlern einige Wochen lang dort auf. Am 29. Juli 1933 erlegte ich einen dunklen Wasserläufer. data Schwarzstörche sah ich zweimal auf der Hansàg : am 11. August 1931 und am 20. Juni 1933. Auf dem Weissen See brütet alljährlich ein Paar Graugänse. Im Herbst und Frühjahr sind fast ausschliesslich Saatgänse zu sehen, im Winter besonders Blässgänse. In den letzten zwei Jahren hat sich der Wiedehopf in dieser Gegend stark vermehrt. Vor zwei Jahren waren auffallend viele Blauracken zu sehen. Im Winter 1932 gab es nicht viele Seidenschwänze, dagegen konnten im März 1933, beim Rückzug, viele beobachtet werden. Noch am 15. April sah ich 2 Stück. Tannenhäher kommen im Winter hier kaum vor, doch wurde am 28. Oktober 1933 auf der Hansäg ein sibirischer Tannenhäher geschossen. Auf der Hansäg brütet auch der Zeisig. Ausführlicheres hierüber veröffentlicht EurricH PArkat in diesem Bande. Das ganze 1931/34] FAUNISTISCHE DATEN AUS DER HANSÄG BEI LÉBÉNY 253 C3 Jahr hindurch ist die Nordische Schwanzmeise (Aegithalos caudatus caudatus L.) und die europäische Schwanzmeise (Aegithalos caudatus europaeus Herm.) anzutreffen. Auf der Hanság brüten auch der Flussrohrsänger und Heu-' schreckenrohrsänger, in den Rohrbeständen des Weissen Sees der Heu- schrecken- und Nachtigallrohrsanger. Am 21. Juni 1932 schoss ich am Rabca-Fluss eine Wacholder- drossel ©. Ebendort sah ich Anfang Juli 1933 zwei Exemplare. Alljährlich pflegen in den Rohrbeständen der Hansäg 1—2 Paare weissternige Blaukelchen zu brüten, am Weissen See auch die Bart- meise. Auch Beutelmeisen nisten vereinzelt in dem ganzen Gebiet. A gabonapoloskäk madärellenségei. Irta: De. Csércry Trrus. A gabonan élősködő mezei poloskäkat, az Hurygaster es Aelia fajokat, a több mint 30 év óta végzett gyomortartalom-vizsgalatok során gyakran találtam a mezei rovarokat fogyasztó madarak — főképp varjú- félék — járulékos táplálékaként. E jelenségnek a legutóbbi időkig nem tulajdonítottam gazdasági fontosságot. Inkább csak abból a szempont- ból értékeltem, hogy e madarak szaglása mennyire fejletlenebb és izlése mennyire más mint a rovarevő emlősöké. Ez utóbbiak ugyanis nemcsak a förtelmes bűzű Aeliákat, de bizonyára a gyengébben bűzlő Eurygastereket is elkerülik, míg a madarak mindezeket szivesen fogyasztják. Midőn azonban hírét vettem, hogy az említett poloskák 1931-ben feltűnően elszaporodva, súlyos károkat okoznak gabonatermésünkben és az úgyn. , fehérkalászosság" is ezeknek a műve, revideáltam a madár- tani intézet 25.000 gyomortartalomból álló gyűjteményének idevágó részét. Ennek eredményeképpen sikerült az ország 61 községéből 37 évre visszamenőleg kimutatnom a gabonapoloskák jelenlétét 20 madár- faj táplálékában. E fajok a következők : Dankasirály (Larus ridibundus L.), Vetési varjú (Corvus frugilegus L.), Dolmányos varjú (Corvus cornix L.), Szarka (Pica rustica L.), Szajkó (Garrulus glandarius L.), Csóka (Colaeus monedula L.), Seregély (Sturnus vulgaris L.), Szalakóta (Coracias garrula L.), Fehér gólya (Ciconia alba L.), Haris (Crex pratensis L.), Kék vércse (Cerchneis vespertinus L.), Kakuk (Cuculus canorus L.), Kis őrgébics (Lanius minor L.), Tôvisszuré gebies (Lanius collurio L.). Pàsztormadar. (Pastor roseus L.), Sordely (Emberiza calandra L.), Gyurgyalag (Merops DR. CSÖRGEY TITUS [Aquila DO Qt aS apiaster L.). Rozsdas csalanesuk (Pratincola rubetra L.), Facan (Phasianus colchicus L.), Fogoly (Perdix cinerea L.). Vizsgalataim egész anyagát az illetékes szakbizottsaghoz juttat- tam. Itt csak azokra a jelenségekre mutatok ra, amelyek a madar- és rovarbiologia kutatásának teren is értékesithet6k. Elsősorban az volt megállapítható, hogy a gabonapoloskak töme- ges fellépése — nyilvan a reajuk nézve kedvezö klimatikus körülmenyek halmozódása folytán — az 1901—1906-ig, 1915 —1917-ig és 1928—1931-ig tartó időszakokban mutatkozott. Kisebb mennyiségben mindig fellel- hetők voltak. Állandó lakói tehát a magyar földnek, tömeges fellépésük nem idegenből való beözönlésnek. hanem időszakos helyi túlszaporodás - nak tulajdonítható. Az a 10 Eurygaster és 4 Aelia pedig, amelyet egy 1930 dez. 5-én Szeged—Kiralyhalman lőtt fácán gyomrában találtam, azt bizo- nyitja. hogy e rovarok nemcsak — mint eddig vélték — a hegyek és dombok erdötalajan, hanem egyes sikföldi erdők száraz lombja alatt is telelnek. A szalakóták táplálékáról ezen kívül a gabonapolos- káknak az aratás után az erdőkbe való visszavándorlása is nyomon kö- vethető volt. Egy-egy szalakóta gyomorban (Herkályerdő 1902 VIII. 18.) 118 Eurygaster, (Pannonhalma 1915 VIII. 25.) 81 drb., (Kistima 1929 VIII. 20.) 28 drb., végül (Kecskemét 1930 VII.) 124 Eurygaster volt felismerhető ! A szalakótáéhoz hasonló nagy tömegben csupán a danka- sirály táplálékában mutatkozott a gabonapoloska. Így a balatonparti Lelle község halastavánál 1928 VII. 16-án lőtt 2 dankasirály gyom- rából szöcskéken kívül 154 Eurygaster került elő! Alkalmilag azonban a gólya is sokat felszed e kártevőkből, amint azta Keszegfalun praeparálás céljából 1904 VII. 20-án elejtett példányban talált 41 Eury- gaster és 7 Aelia bizonyítja. Aránylag nagy — 8— 10-ig terjedő — meny- nyiségben található végül a seregély táplálékában is. Vizsgálataim tanulságait röviden ezekben foglalhatom egybe : Madaraink túlnyomórészt mezei rovarokkal táplálkozó fajai azon kívül, hogy gyomruk tartalmával értékes adatokkal járulnak az emlitett kár- tevők életkörülményeinek vizsgálatához, e rovarok folytonos üldözésé- vel állandóan korlátozzák azok szaporodását, ritkítják vészes kiraj- zásuk eseteit. A rétek és kaszálók környékén leghathatósabban a dankasirály működik e téren. Táplálékának túlnyomórésze bizo- nyíthatólag a káros mezei és réti rovarokból, valamint egérfélékből kerül ki. Ennek tulajdonítható, hogy a gabonapoloskák legutóbbi kár- tételétől e sirály fészektelepeinek szomszédsága, a Velencei tó és a Balaton környéke mentes maradt. Ezzel is több körülmény szól tehát amellett, hogy e szép madarunkat az eddiginél is nagyobb védelemben részesítsük . 1931/34] A GABONAPOLOSK AK MADARELLENSEGEI 255 Vele egyenrangúnak tekinthető e rovarok korlátozása teren a vetési varjú. Ha tavaszi és nyareleji gyomortartalmaban kisebb, tehát 14— 18-ig ritkán emelkedő számban találjuk is a gabonapoloskäkat, de annál gyakrabban akad benne néhány. Ez a mezeinket állandóan járó madár tehát, amely a tavasszal az erdőkből a mezőkre kitelepülő poloskák megjelenésének kezdetén is jelen van, miként számos más kártevőnek, a gabonapoloskának gyérítését is jelentékeny mértékben végzi. Minthogy pedig végül a gabonapoloskák kemény fejváza a vetési varjú köpeteiben is felismerhető állapotban található, fészektelepei alatt tömegesen heverő köpeteinek vizsgálata már ebből a szempontból is kivánatos. Mert, miként azt már egy régebbi varjútanulmányomban hangsúlyoztam, a vetési varjú táplálékának maradványaiból mindig kiolvashatja a gazda, hogy vetését időről-időre mely rovarfajok veszé- lyeztetik leginkább, melyekkel szemben kell tehát esetleg különleges eljárásokkal is fellépnie. Die Vogelfeinde der Getraidewanzen. Von: Dr. Tırus CSÖRGEY. Die auf unseren Getreidesorten schmarotzenden Schildwanzen, die Eurygaster- und Aelia-Arten, fand ich bei meinen seit 30 Jahren syste- matisch durchgefühtren Mageninhalt-Untersuchungen oft als Gelegen- heistnahrung solcher Vögel, die sich hauptsächlich von Insecten des Feldes nähren, also besonders der Krähenarten. Dieser Erscheinung hatte ich bis in die letzte Zeit keinerlei wirtschaftliche Bedeutung beigemes- sen. Interessant war sie mir vielleicht bloss deshalb, weil daraus zu ersehen ist, wie viel unentwickelter der Geruchssinn und wie ganz anders der Geschmack dieser Vögel ausgebildet ist, als die gleichen Sinne der insektenfressenden Säugetiere. Die letzteren meiden nämlich nicht nur die abscheulich stinkende Aelia, sondern auch die bedeutend schwä- cher riechenden Eurygaster-Arten, während die Vögel beide gleich gerne verzehren. Als ich aber in Erfahrung brachte, dass die erwähnten Getraide- wanzen sich seit 1931 auffallend vermehrten und unserem Getraidebau schweren Schaden zufügten, ja dass auch die sogenannte ‚‚Weissährig- keit‘ ein Werk dieser Schmarotzer sei, unterzog ich den einschlägigen Teil der aus 25.000 Mageninhalten bestehenden Sammlung des Ornitho- logischen Institutes einer genauen Untersuchung. Dabei gelang es mir auf Grund des aus 61 Orten des Landes in einem Zeitraum von 37 Jahren 256 DR. TITUS CSORGEY [Aquila gesammelten Materials, die Bedeutung der Getraidewanzen fiir die Ernährung von 20 verschiedenen Vogelarten darzulegen. Es sind dies die folgenden: Lachmöve (Larus ridibundus L.), Saatkrahe (Corvus frugilegus L.), Nebelkrähe (Corvus cornix L.), Elster (Pica rustica L.), Eichelhäher (Garrulus glandarius L.), Dohle (Colaeus monedula L.), Star (Sturnus vulgaris L.), Blauracke (Coracias garrula L.), Weisser Storch (Ciconia alba L.), Wachtelkönig (Crex pratensis L.), Rotfussfalke (Cerchneis vespertinus L.), Kuckuck (Cuculus canorus L.), Schwarzstirn- würger (Lanius minor L.), Rotrückiger Wiirger (Lanius collurio L.), Rosenstar (Pastor roseus L.), Grauammer (Æmberiza calandra L.), Bienen- fresser (Merops apiaster L.), Braunkehliger Wiesenschmätzer (Pratin- cola rubetra L.), Fasan (Phasianus colchicus L.), Rebhuhn (Perdix cine- rea M Das gesamte Material, das bei meinen Untersuchungen Verwen- dung fand, liess ich den zuständigen Fachkomissionen zugehen. Hier will ich bloss auf einige Erscheinungen hinweisen, welche unter anderm bei der Erforschung der Vogel- und Insektenbiologie verwertet werden können. In erster Linie konnte festgestellt werden, dass das massenhafte Auftreten der Getraidewanzen — offenbar infolge Zusammentreffens für sie günstiger klimatischer Verhältnisse — in die Zeitabschnitte von 1901—1906, 1915—1917 und 1928—1931 fiel. In kleineren Mengen waren sie immer anzutreffen. Sie sind also ständige Bewohner des unga- rischen Bodens, und ihr zahlreiches Auftreten ist nicht etwa auf Inva- sionen von aussen her zurückzuführen, sondern auf periodisch auf- tretende lokale Massenvermehrung. Jene 10 Eurygaster und 4 Aelia aber, welche in dem Magen eines am 5. Dez. 1930 bei Szeged—Kiralyhalma erlegten Fasans gefunden wurden, liefern den Beweis, dass diese Insekten nicht nur — wie bisher angenommen wurde — auf dem Waldboden des Berg- und Hiigellandes überwintern, sondern auch unter dem trockenen Fallaub einzelner Walder des Tieflandes. Aus der Nahrung der Blauracken war ausserdem unzweideutig zu erkennen, dass die Getraidewanzen nach Einbringung der Ernte in die Walder zuriichwandern. In den Magen von je einer Blauracke fanden sich (Harkälyerdé 18. VIII. 1902) 118 Eurygaster, (Pannonhalma 25. VIII. 1915) 81 Stück, (Kistima 20. VIII. 1929) 28 Stück, (Kecskemét VII. 1930) 124 Stück ! In ahnlich grossen Mengen wie bei der Blauracke zeigte sich die Getraidewanze bloss auf dem Speisezettel der Lachméve. So fand man in den Magen von zwei am 16. VII. 1928 bei den Fischteichen von Lelle am Balaton erlegten Lachmöven 154 Stück Eurygaster! Gele- gentlich ist auch der Storch ein eifriger Vertilger dieser Schädlinge, 1931/34] DIE VOGELFEINDE DER GETRAIDEWANZEN e 1957 wie die 41 Eurygaster und 7 Aelia beweisen, welche dem Magen eines zwecks Präparierung am 20. VII. 1904 bei Keszegfalu erlegten Exem- plars entnommen wurden. In verhältnismässig grosser Zahl — 8 bis. 10 Stück — sind sie schliesslich auch in der Nahrung des Stares zu finden. Die Ergebnisse meiner Untersuchungen fasse ich kurz wie folgt zusammen : Unsere zum. überwiegenden Teil von Insekten des Feldes lebenden Vogelarten liefern durch ihre Mageninhalte nicht nur wert- volle Daten zur Erforschung der Lebensbedingungen obengenannter Schädlinge, sondern schränken durch unausgesetzte Verfolgung die- ser Insekten deren Vermehrung ständig ein, vermindern also die Möglichkeit ihres verheerenden Ausschwärmens. Auf den Wiesen voll- zieht die Lachmöve solche Säuberungsarbeit am gründlichsten. Der überwiegende Teil ihrer Nahrung besteht nachgewiesenermassen aus schädlichen Insekten der Felder und Wiesen, sowie aus Mäusen. Diesem Umstand ist es zuzuschreiben, dass die an Lachmövenkolonien angren- zenden Gebiete (die Umgebung des Velenceer und Plattensees) von dem letzten Getraidewanzen-Befall verschont blieben. Diese Tatsache sowie zahlreiche andere Umstände sprechen also dafür, dass dieser schöne Vogel mehr noch als bisher Anspruch auf unbedingten Schutz hat. Ein ihm gleichwertiger Faktor bei der Bekämpfung der genannten schädlichen Insekten ist die Saatkrähe. Wir finden zwar in den Mägen der im Frühling und Vorsommer erlegten Saatkrähen die Getraide- wanzen bloss in kleineren Mengen vor (selten mehr als 14 bis 18 Stück), dafür aber umso häufiger. Dieser Vogel, ein ständiger Gast unserer Fluren, der auch im Frühjahr, wenn die Rückwanderung der Getraide- wanzen aus den Wäldern in die Felder beginnt, schon zur Stelle ist, trägt also zur Verminderung dieser Schmarotzer — wie auch zahlreicher anderer Schädlinge — in hervorragendem Masse bei. Da der harte Kopfteil der Getraidewanzen ausserdem auch in den Gewöllen der Saatkrähe noch gut erkennbar ist, wäre die Unter- suchung der in den Brutkolonien dieses Vogels massenhaft vorhandenen Gewölle schon von diesem Gesichtspunkte aus sehr erwünscht. Denn aus den Nahrungsüberresten der Saatkrähe kann der Landmann, wie ich bereits in einer vor längerer Zeit erschienenen Veröffentlichung über die Krähen betont habe, jederzeit genau ersehen, welche Insekten- arten von Fall zu Fall seine Saaten am meisten gefährden, gegen welche er also eventuell besondere Abwehrmassnahmen zu ergreifen hat. DO 58 WARGA KALMAN [Aquila Egy széncinke-par fiökaetetesenek pozitiv megfigyelése. Irta: Warca KÁLMÁN. Igen sokszor hallottam és olvastam már adatokat arra vonatkozólag, hogy egyik-másik madárfaj naponta hányszor hoz eledelt fiókáinak, — de az idevágó adatoknak bizony sokszor csak 10—15 perces, vagy legfeljebb egy félórás megfigyelésre épített egyszerű szorzási művelet volt az alapja. Mivel a Manpdrrani Intezer ablakai mellé helyezett mesterséges fészekodvakban évről-évre költeni szoktak a széncinkék (Parus major L.), — 1927-ben elhatároztam, hogy ezt a kínálkozó alkalmat egyszer kihasználom, és időt, fáradságot és főleg türelmet nem sajnálva : a reggel 124-től este 158-ig tartó napi fidkaetetést pontosan végig fogom figyelni és jegyezni. Mivel azonban ezt a minuciózus gonddal végre- hajtandó megfigyelést egyetlenegy napon lebonyolítani, illetve végre- hajtani roppant fáradságos, főleg roppant idegölő munka lett volna, — célszerűbbnek tartottam a dolgot úgy intézni, hogy a megfigyelést több napra kiterjesztve: minden nap más és más órában figyeltem meg az etetés menetét úgy, ahogy azt egyéb elfoglaltságom megengedte. Ennek a több napra kiterjesztett megfigyelésnek amellett az az előnye is megvolt, hogy a napról-napra fejlődő, illetve fokozatosan idősödő és erősődő fiókák táplálásmenetére, illetve az öregmadarak naponkénti etetőkészségére és teljesítményére is rávilágított. Célom az volt, hogy pontosan megállapítsam, hogy az dtlag 14 napig tartó, fészekben való taplalasi, illetve nevelési időszak alatt a nap különböző óráiban hányszor hoz eledelt fiókáinak a him, hányszor a nőstény, hányszor visz ki ürüléket az oduból az egyik, hányszor a másik szülő, szóval, hogy mutatkozik-e lényeges különbség az etetés és tisztogatás terén az egyik vagy másik ivar javára, — végül hogy mennyit tesz ki az etetések egy teljes napi összege. Mert ez az összeg már egy olyan bázist képez, melyből hozzávetőleg elég pontosan ki lehet számítani a nevelési időszak alatt a szülők által teljesített fiókaetetések kikerekített végösszegét. És volt egy másik célom is : — hasonló megfigyelésekre példát nyúj- tani megfigyelőinknek. A megfigyelés technikájára és mikéntjére tájékozásul közlöm a következőket. Hogy az etető madarakat ne zavarja a megfigyelés, az ablaktáblát belül 3-szoros zöld organtinnal vontam be, melyen keresztül a madarak már nem vettek észre engem, én azonban igen jól láthattam 1931/34] EGY SZENCINKE-PÄR FIÖKAETETESENEK POZITIV MEGFIGYELESE 959 öket. Mivel a röplyukba sokszor villamgyorsan besurranö madär ivarat nem lehet mindig pontosan megallapitani: a megfigyelés megkezdese előtt előzőleg elfogtam az oduba szálló nőstényt, és annak farkát 1/3 rész- ben lenyesve: megkurtitottam.') Igy azutan akärmily gyorsan surrantak is oduba az etető öregek : a kurta farok mindíg csalhatatlanul jelezte a nőstényt. Ezekután az előkészületek után mar csak órával, jegyzöblokkal és ceruzával kezemben az ablak mögé kellett ülnöm, és egy-egy, de néha több, sőt egyízben öt órán keresztül is — szememet az oduról pillanatra sem véve le — feszülten figyelni és pontosan jegyezni az esemé- nyeket. Minden megfigyelés alkalmával feljegyeztem az időjárás általános jellegét, a légsúlymérő és hőmérő allasat, továbbá a fiókák korat és fejlődési fázisát. Az etetések jegyzésénél csak a perceket vettem figyelembe, a másodperceket elhagytam. Igy tehát ami pl. a 30-ik perc utáni 1—60 másodpercben történt, az a 31-ik perc alatt van feltüntetve. Ha vala- melyik szülő ürüléket vitt ki az oduból : azt *-gal jegyeztem meg. Alábbi adatsorozatban tehát például ,,31:9** azt jelenti, hogy a 31-ik percben a 9 hozott eledelt, és hogy etetés után ürüléket vitt ki az oduból. A vonatkozó nidobiologiai adatokat az adatsorozat elején mint szükséges általános tájékoztatást közlöm. Megjegyzem, hogy a fészekben lévő fiókák különböző fejlődési fokozataira a következő kifejezéseket tartom megfelelöeknek : csupasz, pelyhes, tokosodó, tokos, tollasodo, kistollas, tollas. A fészekből kiröppent fiókákra a , semijuvenis" (félanyányi) kifejezést használom. A ,.juvenis" megfelelő magyar ellenértékese az , anyányi", vagy , kifejlett fiatal". A részletes, percenkénti adatsorozat után egy megfelelő áttekintést nyújtó összesítő táblázatban állítom szembe a fiókákat etető széncinke-szülők óránkénti teljesítményét. Az adatsorozat és táblázatból a figyelmes olvasó előtt a fióka- etetésnek sok érdekes mozzanata bontakozik ki. Igy például az öregek etetési buzgalmára jellemző, hogy több ízben is 3-szor, sőt egy esetben 4-szer is jöttek etetni egy percen belül. Sorozatos egymásutánban a 3 négy- izben 5-ször, ketizben 6-szor, és egyizben 8-szor hozott eledelt, míg a © egyizben 5-s20r, haromizben 6-szor, és egyizben 7-szer egymásután jött a fiókákat megetetni. Az öregek az etetésben úgyszólván lankadatlan buzgalmat fejtettek ki, és csak 11 alkalommal tartottak 8—11 perces pauzákat, hosszabb szünetet pedig mindössze csak kétszer, mikor is 15, illetve 28 percig szünetelt az etetés a megfigyelés tartama alatt. ‘) Meg kell itt jegyeznem, hogy a farknak ez a kismervü megrövidítése a madarat mozgásában és röptében a legkisebb mértékben sem korlátozta. W. K. 7% i 260 WARGA KALMAN !Aquila Az etetési időszak első felében feltünő volt a g szorgos buzgalma, második felében pedig a ? fáradhatatlan kitartása, mely végül is teljes kiegyenlítésre vezetett, mert utolérte a g-et az etetésben. Csak termé- szetes, hogy a kotlásban kimerültebb ? az etetés első napjaiban nem tudott lépést tartani a fürgébb g-mel. Megfigyeléseim ideje alatt csak háromszor fordult elő, hogy az eledelthozó g-t61 az odunál időző © szárny- rezgetve elkérte a táplálékot, s azt ő vitte be a fiókáknak ; az ilyen ese- teket azért a g számlájára írtam, mert tulajdonkep ő volt az eledel- szerző. A him egy óra. alatti legnagyobb teljesítménye 28 etetés és 9 ürülékvitel, a nőstényé 26 etetés és 10 ürülékvitel volt ; — mindkét szülőé együtt egy óra alatt 49 etetés és 14 ürülekvitel. A két szülő a 22°C. legnagyobb hőmérséknél 23, ill. 20 etetést, és 4, ill. 2 tisztogatást végzett, — míg a legalacsonyabb, 8°C. hőmérséklet mellett 49, 45, ill. 38-szor etettek, és 14, 12, ill. 7-szer tisztogattak. Az etetés mcnnyisége tehát a hömersekkel fordított aranyban all. Mivel az etető madárszülők nem mindíg közvetlenül repültek az oduba, hanem igen sokszor előbb az odu fedelére vagy az ablak párká- nyára szálltak : alkalmam volt sokszor a hozott eledelt is úgy nagyjából szemügyre venni. A teljesség kedvéért felsorolom az így persze csak felületesen meghatározott táplálékot is, mely a következő volt : — kisebb és nagyobb sima zöld hernyók, sima sárgás hernyók, kis fehér kukacok, éjjeli pillék, fehér nyarfalepkek, tipulak, szúnyogok, legyek, fekete tücskök, — és természetesen különféle bábok és rovarok. Az etetni járó öregek általában 3-féle hangot hallattak. Kellemes és lágyan hangzó , hűj hij hűj" hangon egymást hivogatták a párok, a csengő , pink pink" szólam figyelmeztetésül szolgált, míg a zserregő „‚esincsarara-zserrere‘‘ tonussal aggodalmukat fejezték ki. A megfigyelés egyik érdekessége az volt, hogy az esti 7 óra 28 perckor történt utolsó etetés után a 9 bentmaradt az oduban, hogy a fiókák fölött őrködjön, míg a § valahol a. közelben keresett magának éjjeli szállást. Napkelte után, hajnali 3 óra 35 perckor jelent meg a g az odu melletti jegenyefän, és halk hivogatással kezdte költögetni az oduban éjjelező nőstényt. Tizenegy percnyi folytonos hivogatás után végre kicsalta párját az oduból, mire mindketten messze elrepültek, hogy saját reggelijük megkeresése után hozzáfogjanak szülői kötelességük buzgó teljesítéséhez. Reggeli 4 óra 1 perckor azután megkezdödött a fiókák szorgos etetése. Az összesítő táblázatból végeredményben az tünik ki, hogy a reggel 154-től este 148-ig terjedő, 16 órából álló egynapi etetési idő alatt 496-szor hoztak fiókáiknak eledelt az öreg széncinkék! Vagyis óránként átlag ol-szer. 1931/34] EGY SZÉNCINKE-PAR FIOKAETETESENEK POZITIV MEGFIGYELÉSE 261 Ezt a számot 500-ra kikerekitve, és a normális fiékanevelési időt 14 napnak véve : megállapíthatjuk, hogy egy széncinke-par kereken 7000- szer visz eledelt fiökainak, mig azokat fölneveli ! Es mivel megfigyeléseim szerint sokszor nemcsak egy, hanem 2—3—4 rovar is volt az etetö madàr csőrében, nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy szencinke-csalad felnevelése kereken 15.000 rovar, báb vagy hernyó pusztulásával "egyenlő! És ekkor még nem is számítottuk az öregek által elfogyasztott rovarokat. Meglepő, hogy az összesítő táblázat végösszege szerint úgy a J, mint a 9 egyformán 248—248-szor hozott eledelt, és egyformán 60—60- szor vitt ürüléket. De ez persze csak kizárólag a véletlen játéka. Ugyan- csak meglepő az is, hogy ezek a cinegefiókák a normális 14 napi időn felül igen sokdig: összesen 23 napig (!), tehát több mint 3 hétig tartózkodtak feszkükben, pedig igen jól tápláltak és jól fejlettek voltak ! ! Ezek után következik a megfigyelési adatsorozat és az összesítő táblázat. * Nidobiologiai adatok. — Nidobiologische Daten. Parus major L. — 1927. IV. 6 : 1 tojás — 1 Ei. — IV. 16: 11 tojás — 11 Eier. — IV. 29 : 11 csupasz fiöka — 11 nackte Jungen. — V. 4 : 11 pely- hes fi6ka — 11 Dunenjungen. — V. 6 : 10 tokosodé fiöka — 10 Jungen mit Blutkielen ; 1 Cadaver. — V. 9:10 tokos fióka — 10 Jungen mit Feder- kielen. — V. 12: 10 tollasodé fiöka — 10 halbbefiederte Jungen — V. 16: 10 tollas fióka — 10 befiederte Jungen. — V. 22 : fiékarepités — Ausflug der Jungen. Etetési adatok. — Fütterungs-Daten. 1927. V. 4. delutan — Nachmittag 16—17 6ra — Uhr. — Borult, enyhe — Trüb, mild. — Bm = Barometer 750 mm, Thm = Thermometer 20°C. — 6 napos fidkak — 6 Tag alte Jungen. — 16 öra (Uhr) 4 perc (Minute): g *, — 9:4, — 9:9, — 9:3, — 9:9, — 10:4, — 10: 9, —12:4, — 13:9, — 13:g, — 15:4, — 16:3, — 16:9, — 17:9, gg E21, rer loa ső N I EEE "AUTO +. ÁT ERBEN SE = de: — 48:4,—49:4, — 52:g *, — 53:g, — 54:4, — 55: Q. V. 6. delelött — Vormittag 11—12 öra — Uhr. — Felhös, enyhe — Bewölkt, mild. — Bm. 752, Thm. 22°C. — 8 napos fiókák — 8 Tag alte Jungen. — 28:38 *, — 30:9, — 40:4, — 4:d, —45:4, — 47:4, I aa Ont, — ol. fe As 9 DB Lo BA rá, — 55:9 *, — 55:g, — 56:g, — 58:9, — 58:4, — 59:g4, — 59:54. V. 7. délutän — Nachmittag 12—13 6ra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — Bm. 754, Thm. 22°C. — 9 napos fiókák — 9 Tag alte 262 WARGA KALMAN [Aquila Jungen. 18: sda gy — 16H I AI IH rest I A 31:9, —36: ,—42:9, — 45: 4 45:9 8 — 46:9 8,47: — 48149, ig 509 AM LI ON id BO — 55:4, — 56:4, — 59:53. V. 10. délután — Nachmittag 13—14 ora — Uhr. — Zivatar és zápor utän : borult, enyhe — Nach Gewitter und Platzregen : trüb, mild. — Bm. 742, Thm. 17°C. — 12 napos fiókák — 12 Tag alte Jungen. — 10: 9, — 11:9, — 11:9, — 16:9 *#, — 17:4 *,—19:9 *, — 20:3 * — 22:9 *, LOB Bee DT = 88, BSc 012286. GF *, — 9601003 — 38: 9, — 40:8 *, — 41:9, — 41:4, — 45: 9, — 47:4 *, — 49:0, — 52:9, — 54:9, — 59:4, — 59:53. V. 11. délelott — Vormittag 8—9 6ra — Uhr. — Derült, szeles, hideg — Klar, windisch, kalt. — Bm. 747, Thm. 8°C. — 13 napos fidkak — 13 Tag alte Jungen. — 1: 9, — 1:43, —1:9, —2:4, —2:4, —3:9, — 3:4, — 5:9, — 7:g*%, — 8:9*, — 11:43, —12: 4, — 12:9 *, — 13:3, — 14:4, — 14:9, — 15:9 *, — 15:9, — 15:4, — 19:9, — 20:9 *,— 21:4 *,-— 22:9 — 96:9 *,—. 30-4. = 50-0. 003 — 34:4, — 35:9 *, — 35:9, — 37:9, — 37:4, — 40:4, — 42:4, — 43:9 *,— 44:9, — 45:43 *, — 46:9, — 47: d, — 48:4, — 50: 9, — 50:4, — 51:9 *%, — 52:9, — 54:9, — 54:5 *, — 56:9 *, — 57:4 *, 5902. V. 11. délelőtt — Vormittag 9—10 óra — Uhr. — Időjárás : mint fent — Wetter: wie oben. — 3:9, — 5:g, — 6:44, — 7:2 *,— 11:9 *, 11319, di agi 1429) ine Made ETŐ — 22:9, — 23:4, — 23:9, — 26:d, — 27:9, — 30:9, — 30:4, — 96:90; — 36:4— 36:9, = 37:8 *% 238.0, 2. 30. ge — 40:4 *, —apo0:#. coorti 43 leo usa UT + dl; Jy —49: 9, 151: Qo lag 52: OLE Or — 55:4, — 57:9, — 58:4, — 59:9, — 59:90. V. 13. delutan — Nachmittag 14— 15 6ra — Uhr. — Delelött es6 volt ; délutan : borült, szeles, hideg — Vormittags Regen ; nachmittag : trüb, windisch, kalt. — Bm. 748, Thm. 10°C. — 15 napos fiókák — 15 Tag alte - Jungen. — -10:9, — 10:40 —.11l:&*, — Dog #, As — 161: LÉ, —16.: 9, 17.590,72 18 sh, — 19: O = 90 310, RES — 26: dt BT = 30:9, 30,43 8 = a2. 2 Sa open — 34:4, — 35:4, — 38:4, — 39:9, — 39:9, — 40:9 *, — 43:9, — 44:9, — 44:9, — 45:4, — 47:9, — 47:49 *, — 48:9, — 49:9, — 50:4, — 51:9, — 52:4, — 53: *, — 55:g, — 56: d *. — 57:4, — 58:9. V. 13. délután — Nachmittag 15—16 óra — Uhr. — Derült, szeles, hideg — Klar, windisch, kalt. —1: 9 *, —2: 9,—3:4,—9:9,—11: 9, — 1239, 1840 16:9 1004 fn 600,197 OS 1931/34) EGY SZENCINKE-PÄR FIÖKAETETESENEK POZITIV MEGFIGYELÉSE 263 — 24:9, — 29:9 *, — 30: 9, — 34:4, — 34: ? *, — 37:9, — 38:09, — 40:¢ *, — 41:9 *, — 42:9 *, — 42:9, — 45:9, — 46:9 *, — 49:4, — 54:4, — 56:4, — 57:53. V. 14. délután — Nachmittag 17—18 óra — Uhr. — Derült, szeles, hűvös — Klar, windisch, kühl. — Bm. 752, Thm. 11°C. — 16 napos fiókák — 16 Tag alte Jungen. — 2:3, — 3:9, —3: 97%, — 4:4, — ll: Q, A OM 2 END: 2 20: d, Mrd, — 232 D+ 260 *, an) eg lo) ana — BA a 204. — 33.2 Q, Santa AS a essa 7a \— 1387 : © — 41:4, — 48:4, — 46:43, — 46:9, — 47:3, — 48:9, — 49: 3, Be ee 50% OS ed oS BA: Ol Fes FBO, rer, Seo Fay gs 9 be ig ED fF, — BO: OF — 591: À V. 14. délután — Nachmittag 18—19 óra — Uhr. — Borult, szeles, hideg — Trüb, windisch, kalt. — Bm. 754, Thm. 8°C. — 1:9, — 1:4, — 1:9, — 2:g, — 4:1g, — 4:9, —5:9,—6:2, —6: 3, — 6: 9, ade Soh Oe ee 9 13: — 13:09, — 14:9, — 15:9 *, — 17:9, — 17 : d, — 25:9, — 26:9 *, — 27: 9, ao AUS aeneon dora er, US Or en SSeS, DD — BES *, RERO NE giro: V. 18. hajnal — Morgen 3—4 öra — Uhr. — 20 napos fidkak — 20 Tag alte Jungen. — 35 perc (Minute): a degy közeli fan hivogatni kezd — Das 3 beginnt auf einem nahen Baum zu locken. — 46 perc (Minute) : a ? a feszekoduböl kiröppent — Das © flog aus der Nisthéhle heraus. V. 18. reggel — Morgen 4—5 6ra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — 1:9, — 3:9, — 4:9, —6:9% —8:2*,—9:9, — 13:9, — 17:g, — 19:9, — 20:9, — 20:g, — 21:9, — 22:9, — 23:9 *, — 26:9, — 28:3, — 29:9, — 29 : d, — 29:g, — 30:4, — 30:38 *, — 31:¢*, — 31:9, — 42: d *, — 42:9, — 48:4, — 50:9, — 50: 4, — 51:9, — 51:g, — 58:9, — 59:9, — 59:53. V. 18. reggel — Morgen 5—6 óra — Uhr. — Időjárás : mint fent — Wetter : wie oben. — 1:g, — 3:g, — 3:9, — 6:2*, — 6:9%, — T7:9*%, — 7:3, —9:38*, — 9:9, — 9:4, —11:9,— 12:9, — 12:98, — 13:4, — 14:9, — 14:9, — 15:9 *, — 18:4, — 21:4, — 23:4, — 26:4, — 26:9, — 27 : d, — 28 : d, — 30:g, — 30:9, — 34:9 *, —43:4,—43:9,—45:4* — 46:g, —47: 9, —50:9* — 5:9 * V. 18. reggel — Morgen 6—7 6ra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — Bm. 752, Thm. 15°C. — 1:9, — l1:g* —69* — 14:g *, — 18:9, — 20:g, — 25:9, — 30:g, — 32: 9, — 39:g *, — 48:9, pata. agi via. 0: V. 18. reggel — Morgen 7—8 óra — Uhr. — Időjárás : mint fent — Wetter : wie oben. — 2:9, — 4:9, — 5: d, — 6:9, — 8: d, — 9:4, 264 WARGA KALMAN [Aquila — 9:9*, — 13:4, — 13:9*, — 15:4, — 18: 9; — 20: d, — 25:9, — 28:0% — 32:g*, — 38:9, — 42:9 %*, — 43:9, — 45:9, — 47:3, — 48:g, — 48:9, — 48:3*, — 51:4, — 54:4, — 54: 4, — 574 *. V. 18. délután — Nachmittag 19—20 óra — Uhr. — Derült, meleg — Klar, warm. — Bm. 753, Thm. 17°C. — 15:9 *, — 16:9, — 17:9, — 20:8 *, — 21:9, — 22:9, — 28:9, — és a © éjjelezésre végleg az oduban marad — und das 9 blieb zur Nachtruhe endgültig in der Höhle. V. 19. délelőtt — Vormittag 10—11 óra — Uhr. — Borult, enyhe, szeles, — Trüb, mild, windisch. — Bm. 752, Thm. 19°C. — 21 napos fiókák (!) — 21 Tag alte Jungen (!). — 3: 9, — 4:9, —6:9, —83:3*, —12: 9%, — 16:9 *%, — 17:9 *, — 17:2 *,— 18:9 *, — 19:9, — 22:4, — 28:9 # 51 80 : 9,4 30: 4, \— 324 DIS "— 184 Oey — SON — 43:9, — 44:9%, — 44:9, — 45:9, — 46:44, — 46: 9, — 47:9, — 50:g, — 50:9, — 51:9, — 54:9, — 56:9. * Összesitö táblázat. — Zusammenfassende Tabelle. Eledelt hozott Ürüléket vitt Fidkak kora Brachte Futter Entfernte Exkremente | napokban | fi i Alter der egyutt J Ro együtt Jungen in || = Zusammen Reese Zusammen Tagen 3 1 1 7 7 3 9 3 3 6 Osszesen Zusammen 248 248 1931/34 FÜTTERUNG DER JUNGEN EINES KOHLMEISENPAARES 265 Positive Beobachtungen über die Fütterung der Jungen bei einem Kohlmeisenpaar. Von Koromax WARGA. Sehr häufig schon hörte und las ich Angaben darüber, wie oft die eine oder die andere Vogelart ihren Jungen täglich Nahrung zuträgt. Diesen Daten lag aber meistens bloss eine Beobachtungsdauer von 10—15 Minuten, im besten Falle von einer halben Stunde zugrunde, sodass das Endresultat eigentlich bloss auf einer einfachen Multiplikation solcher kurzen Beobachtungsergebnisse aufgebaut war. In den künstlichen Nisthöhlen, die neben den Fenstern des ORNITHO- LOGISCHEN INSTITUTES angebracht sind, pflegen jahraus-jahrein Kohl- meisen (Parus major L.) zu brüten. Im Jahre 1927 beschloss ich, diese günstige Gelegenheit einmal gründlich auszunützen, und ungeachtet der Opfer an Zeit, Mühe und vor allem an Geduld, die Fütterung der Jungen im Laufe eines Tages d. i. von halb 4 Uhr früh bis halb 8 Uhr abends genau zu beobachten und aufzuzeichnen. Da aber diese mit pein- licher Genauigkeit vorzunehmende Beobachtung an einem einzigen Tage nur bei äusserster Anspannung aller Sinne hätte durchgeführt werden können und infolgedessen ungemein ermüdend und nerven- aufreibend gewesen wäre, hielt ich es für zweckmässiger, die Aufzeich- nungen auf mehrere Tage zu verteilen und den Gang der Fütterung täg- lich zu einer anderen Stunde zu beobachten, so wie es meine sonstige Inanspruchnahme gerade zuliess. Diese auf mehrere Tage verteilte Beobachtung hatte nebenbei auch noch den Vorteil, dass die Nahrungsaufnahme der von Tag zu Tag kräf- tiger werdenden Jungen, sowie auch die tägliche Leistungsfähigkeit der fütternden Elternvögel entsprechend beleuchtet werden konnte. Zweck meiner Beobachtungen war, festzustellen, wie oft während der durchschnittlich 14 tägigen Dauer der Auffütterung im Nest das Männ- chen zu den verschiedenen Tagesstunden den Jungen Nahrung zuträgt, wie oft das Weibchen, wie oft der eine und wie oft der andere Elternvogel Exkre- mente aus der Höhle entfernt, mit einem Worte : ob sich bei der Fütterung der Jungen und Reinhaltung des Nestes ein wesentlicher Unterschied zu Gunsten des einen oder des andern Gatten ergibt. Schliesslich : wie gross die Zahl der Fütterungen im Laufe eines Tages ist. Denn diese Zahl stellt schon eine Basis dar, auf welcher mit ziemlicher Genauigkeit die Endsumme der von den Brutvögeln während der gesamten Aufzucht- periode durchgeführten Fütterungen ausgerechnet werden kann. - 266 KOLOMAN WARGA [Aquila Und nochein Ziel hatte ich vor Augen: unseren Mitarbeitern Beispiel und Anregung für ähnliche Beobachtungen zu geben. Orientierungshalber noch einiges über die Technik und Durch- führung der Beobachtungen. Um die fütternden Vögel nicht zu stören, überzog ich die Fenster- scheiben innen mit dreifachem grünem Organtin, durch welches die Meisen mich nicht mehr bemerkten, während ich sie sehr gut beobachten konnte. Da das Geschlecht des oft blitzschnell zum Flugloch einschlüpfenden Vogels nicht immer mit Sicherheit festgestellt werden kann, fing ich vor Beginn der Beobachtung das Weibchen in der Nisthöhle und schnitt ihm die Schwanzfedern zu !/s ihrer Länge ab.') Wenn dann die fütternden Alten auch noch so schnell in die Nisthöhle schlüpften, war eine Ver- wechslung der Geschlechter ausgeschlossen, da der Vogel mit dem kurzen Schwanz sofort untrüglich als das Weibchen erkannt wurde. Nach diesen Vorbereitungen konnte ich mich nun, mit Uhr, Notizbuch und Bleistift in der Hand, an das Fenster setzen und eine oder mehrere, einmal sogar fünf Stunden hindurch, den Blick unverwandt auf die Nisthöhle gerichtet, gespannt beobachten und die Ereignisse notieren. Bei jeder Beobachtung vermerkte ich auch den allgemeinen Charakter der Witterung, Stand des Barometers und Thermometers, sowie Alter und Entwicklungsstadium der Jungen. Bei Registrierung der Fütterungen wurden bloss die Minuten berücksichtigt, die Sekunden dagegen ausser Acht gelassen. Was also beispielsweise 1—60 Sekunden nach der 30. Minute geschah, ist unter der 31. Minute angegeben. Das Fortschaf- fen der Exkremente aus der Nisthöhle ist durch ein * kenntlich gemacht. In der Datenreihe (p 261.) bedeutet also zum Beispiel: „31. 2 *“ so viel, dass in der 31. Minute das Weibchen Futter brachte und nach- her einen Kotballen aus der Nisthöhle entfernte. Die bezüglichen nidobiologischen Daten teile ich am Anfang der Datenreihe, als zur allgemeinen Orientierung notwendig mit. Für die ver- schiedenen Entwicklungsphasen der Nestjungen halte ich die folgenden Ausdrücke für zweckmässig : nackt, flaumbedeckt, mit vorsprossenden Blutkielen, mit unaufbrochenen Federkielen, mit entfalteten Federn, oder beginnendes Federkleid, halbbefiedert, befiedert. Für die das Nest ver- lassenden Jungen gebrauche ich die Bezeichnung ,,semijuvenis (halb- flügge). , Juvenis" bezeichnet das , flügge" oder ‚entwickelte‘ Junge. Auf die ausführliche, nach Minuten geordnete Datenreihe folgt dann eine zusammenfassende Tabelle, worin die stündlichen Leistungen der füttern- den Kohlmeisen-Eltern einander gegenübergestellt sind. ') Ich muss hier bemerken, dass der Vogel durch diese geringe Verkürzung des Schwanzes in der Bewegung und im Fluge nicht im geringsten beeinflusst wurde. K. W. 1931/34} FÜTTERUNG DER JUNGEN EINES KOHLMEISENPAARES 267 Dem aufmerksamen Leser enthüllen die Datenreihe und Tabelle (p 164.) viele interessante Momente. So ist es beispielsweise für den Eifer der fütternden Alten bezeichnend, dass sie innerhalb einer Minute ôfters 3-mal, in einem Falle sogar 4-mal mit Futter erschienen. In ununterbrochener Aufeinanderfolge brachte das 3 in vier Fällen 5-mal, in zwei Fällen 6-mal und in einem Falle 8-mal Futter herbei, während das 2 in einem Falle 5-mal, in drei Fällen 6-mal, und in einem Falle 7-mal nacheinander die Jungen fütterte. Die alten Vögel legten bei der Fütterung einen geradezu unermüd- lichen Eifer an den Tag und nur in 11 Fällen liessen sie Pausen von 8—11 Minuten eintreten. Noch längere Unterbrechungen kamen während der gesamten Beobachtungsdauer insgesamt bloss zweimal vor: einmal ruhte die Fütterung 15 Minuten, das anderemal 28 Minuten. In der ersten Hälfte der Fütterungsperiode fiel der besondere Eifer des g auf, in der zweiten Hälfte die unermüdliche Ausdauer des 9, wel- ches schliesslich die Leistungen des g wettmachte. Es ist ja nur natürlich, dass das durch das Brüten erschöpfte © in den ersten Tagen der Fütterung mit dem flinkeren $ nicht Schritt halten konnte. Während der Dauer meiner Beobachtungen kam bloss dreimal der Fall vor, dass das bei der Nisthöhle wartende © dem heranfliegenden g unter Flügelzittern das Futter abbettelte und dann selber den Jungen zutrug. In solchen Fällen schrieb ich die Fütterung dem § gut, weil ja eigentlich dieser Vogel das Futter verschafft hatte. Die Maximalleistung des 5 inmerhalb einer Stunde betrug 28 Fütte- rungen und 9 maliges Entfernen von Kotballen, die des 9 26 Fütterungen und 10 maliges Hinaustragen von Exkrementen. Beide Eltern zusammen brachten es innerhalb einer Stunde auf 49 Fütterungen und machten 14 Reinigungen. Die beiden Eltern fütterten bei der Maximaltemperatur von 22°C 23 bezw. 20-mal und machten 4 bezw. 2 Reinigungen. Bei der Minimal- temperatur von 8°C fütterten sie 49, 45 bezw. 38-mal und reinigten 14, 12 bezw. 7-mal. Die Intensität der Fütterung steht also zur Temperatur im umgekehrten Verhältnis. Da die fütternden Meiseneltern nicht immer unmittelbar in die Höhle einflogen, sondern sich vorher häufig auf dem Nisthöhlendeckel oder auf dem Fensterbrett niederliessen, hatte ich Gelegenheit, auch die Art des herzugetragenen Futters in Augenschein zu nehmen. Der Vollständig- keit halber sei dieses hier angeführt, freilich nur oberflächlich bestimm- bar : kleinere und grössere glatte grüne Raupen, glatte gelbliche Raupen, kleine weisse Maden, Nachtschmetterlinge, weisse Pappelschwärmer, Tipulen, Gelsen, Fliegen, schwarze Grillen und selbstverständlich verschiedene Puppen und Insekten. 968 KOLOMAN WARGA [Aquila Die alten Vögel liessen im allgemeinen dreierlei Töne hören. Mit angenehm und weich klingendem ,.hűj hűj hűj"" lockten die beiden Gatten. Das hellklingende ‚pink pink" galt als Warnungszeichen, während sie mit dem lärmenden ,.tschintscharara tscherrere‘‘ ihrer Angst Ausdruck verliehen. Ein sehr interessantes Moment der Beobachtung war, dass nach der letzten Fütterung, Abends 7 Uhr 28 Minuten, das © in der Nisthôhle blieb, damit es die Jungen behüte, inzwischen suchte sich das 3 irgendwo in der Nähe ein Nachtlager. Nach Sonnenaufgang um 3 Uhr 35 Minuten Morgens erschien das Männchen auf einem Pyramiden-Pappelbaum, neben der Nisthöhle, und begann mit leisem Lockrufe das in der Nisthöhle übernachtete Weibchen zu wecken. Nach einem 11 Minuten dauernden, fortwährendem Rufen, gelang es ihm endlich, sein Pärchen aus der Nisthöhle hervorzulocken. Beide flogen dann weg und, schritten, nachdem sie ihr eigenes Früh- stück beendet hatten, zur eifrigen Erfüllung ihrer elterlichen Pflicht. Morgens um 4 Uhr 1 Minuten begann demnach die sorgsame Fütte- rung der Jungen. Aus der zusammenfassenden Tabelle geht als Endergebnis hervor, dass die Kohlmeisen-Eltern während der 16 stündigen täglichen Fütterungszeit, also von halb 4 Uhr morgens bis halb 8 Uhr abends, ihren Jungen 496-mal Nahrung zutrugen! Also stündlich etwa 31-mal. Diese Zahl auf 500 abgerundet und die normale Fütterungszeit mit 14 Tagen angenommen, ergibt bei einem Kohlmeisenpaar rund 7000 Fütterungen bis zur vollständigen Aufzucht der Jungen. Da nun nach meinen Beobachtungen die fütternden Eltern nicht immer bloss ein Insekt, sondern oft 2—3—4 Stück auf einmal im Schnabel herbeitragen, kann ruhig be- hauptet werden, dass die Aufzucht einer Kohlmeisenbrut mit der Ver- nichtung von 15.000 Insekten, Puppen oder Raupen identisch ist! Und dann haben wir noch immer den eigenen Nahrungsbedarf der alten Vögel nicht in Betracht gezogen. Überraschend ist, dass laut der Tabelle sowohl das g als auch das 9 genau je 248-mal Fütterungen vollzogen und ebenso je 60-mal Exkremente fortschafften. Das ist natürlich bloss ein Spiel des Zufalls. Überraschend ist ferner, dass diese jungen Kohlmeisen weit über die nor- male 14 tägige Dauer, nämlich 23 Tage (!), also mehr als 3 Wochen in der Nisthöhle blieben, trotzdem sie sehr gut ernährt und entwickelt waren ! Die Datenreihe der Beobachtungen und die zusammenfassende Tabelle siehe Seite 261—264. 1931/34] ADATOK A CSUSZKA KÖLTESEHEZ 289 Adatok a csuszka költesehez. Írta: SALMENX JAnos, Brassó. A csuszka (Setta europaea caesia Worr) több tekintetben nagyon érdekes és sajátságos madár. Harkalyszeri küszäsa és kopäcsoläsa, kebbre, valamint feltünő tavaszi füttyögetese és hivöhangja mindig üj erdeklödest kelt a megfigyelöben. De legsajatosabbak a költesenek körülmenyei, amelyek még nin- csenek is kellökepen tisztázva. Minden mas apró énekesmadaréval ellen- tétben mind a kotlasanak, mind pedig a fiökai szärnyrakelésének idö- tartama jelentekenyen hosszabb. 1930 tavaszan egy csuszkapär az egyik B-oduba települt s ezzel mödot adott a röplyuk betapasztäsätöl a fiókák kirepüleseig az egész költés lefolyásának megfigyelésére. Az irodalom e madár kotlási idejét 13 napban, a fiókák kirepülé- séig tartó időt 13—16 napban állapítja meg. Ezzel szemben az említett csuszkapäron végzett megfigyeléseim szerint a költés: nem kevesebb, mint 9 hetet vesz igénybe, amiből a fészek- és tojásrakásra kb. 16 nap, a tojások kikeltésére kb. 20 nap, a fiókák szárnyrakeléséig 28 nap, tehát összesen 64 nap esik. A kerti rozsdafarkúnál pld. ugyanez a processzus 44 napig tart csak. (L. Aquila XXXVI—XXXVII. p. 127.) A csuszkáról szóló naplómból ezeket közölhetem: III. 14-én kezdődik a röplyuk körültapasztása ; III. 19-én a fészekanyagot hord- ják. IV. 9-én kotol a nőstény s a hím szorgalmasan eteti. V. 2-án már oly nagyok a fiak, hogy etetéskor hangosan cirpelnek. Az öregek gyakran visznek ki ürülékcsomókat. V. 12-én meggyűrűzöm az 5, már jól kitolla- sodott fiókát. V. 15-én a fiak már a röplyukig kúsznak fel és tátognak. V. 20-án kirepülnek. Di. HermrorH OszxAr , Die Vögel Mitteleuropas" című műve 1. kötetében (p. 132—133.) ezt írja a csuszkáról : ,, A költési időtartam- ról sajnos, mit sem tudunk. Nem vagyok hajlandó azt a többi apró- madáréval azonosítani, tehát egyszerűen 13 naposra becsülni. A kikelt fiókák fejlődése u. i. a velük egynagyságú énekesmadarakéhoz képest oly rendkívül lassú, hogy hosszabb kotlásidőt kell feltételeznünk, tekintve, hogy a lassú fiókafejlődéssel a legtöbb madár- csoportban hosszú kotlási idő szokott párosulni. Jó négy hétbe telik, míg a csuszkafiókák szárnyrakelve szüleikhez csatlakozhatnak." Evvel szemben a , Brehm s Tierleben" ezt írja : , A tojó egyedül kotol és 13—14 270 SALMEN JANOS [Aquila nap alatt keltet. A fiókák gyorsan nőnek, de minadaddig a fészekben maradnak, amíg repülni nem tudnak." Hogy mennyire igaza van Heryroru-nak a csuszkafiak ,,rend- kívül lassú" fejlődésében, azt fentemlített észleleteim kétségtelenül bizonyítják. A V. 12-én a gyűrűzéskor kezemben tartott fiókák fejlett- sége pontosan az említett mű 47. táblájának 6. és 7. ábráján látható ké- pének felelt meg, tehát 17—21 naposak voltak. IV. 21—25 között keltek ki, szárnyrakelésük napján tehát épen négy hetesek voltak. A kotlás tartamát ugyan nem tudom pontosan megadni, mert abban az időben, sajnos, ritkán vizsgáltam meg az odut. Annyi azonban kétségtelen, hogy III. 19 és kb. IV. 23 között, tehát 35 napon belül történt a fészekrakás, a tojáslerakás és a kikeltés. A fészekanyag egybe- hordása 3—4 nap alatt fejeződött be, az 5 tojás lerakása legfeljebb 8 napot vett igénybe, úgy, hogy a tulajdonképeni kotlásra még mindig legalább 20 nap esett. Ezt még csak meg is közelítő hosszúságú kotlási időt egyetlen kis énekes madarunknál sem találunk. Hogy az odubejárat betapasztásáról is szóljak, a 46 mm-es röp- lyuk kereken 28 mm-re lett szűkítve. Az új röplyuk nem volt köralakú, hanem vízszintesen 30, függőlegesen 26 mm átmérőjű. Nem is volt végig egyenlő tágasságú, mert közepéig tölcséresen szűkült s csak beljebb vált egyenletessé. Oly szűk volt, hogy a madár elég nehezen furakodott át rajta. A röplyukfalazáshoz használt agyagot vagy más földféleséget a csuszka — a fecskével ellentétben — nem csak tapasztja, hanem az erős csőrével össze is dagasztja, oly kemény és egységes állo- mányúvá, hogy megszilárdulása után csak erős késsel vagy vésővel választható le. Csaknem minden négyzetmilliméteren látható a csőre hegyének lenyomata. A gondosan lefejtett agyag súlya 50 gr volt. A fészek anyaga vékony, könnyű fenyő- és nyirfakéregdarabkák- ból állt és oly tömegű volt, hogy az odut kb. 12 cm magasságig töltötte meg. Az oduból — amikor fedelét a gyűrűzés céljából felemeltem — kellemetlen dohos szag áradt. Ürülék nem volt az oduban, de a fészek- anyagban hemzsegett a madárbolha. Beitráge zur Fortpflanzungsbiologie des Kleibers. (Sitta europaea caesia Wolf.) Von: Hıxs Sanwen, Brassó. Der Kleiber (Sitta europaea caesia Worr) ist ein in mancherlei Hinsicht überaus interessanter und merkwürdiger Vogel. Sein spechtarti- ges Klettern und Hämmern an Baumstàmmen (er wird im Volksmund 1931/34) BEITRAGE ZUR FORTPFLANZUNGSBIOLOGIE DES KLEIBERS 271 geradezu ,,Blauspecht‘* genannt), die Eigenschaft, das Eingangsloch seiner Nisthöhle mit Lehm zu verkleben, und nicht zuletzt sein auf- fallender Frühlingsruf und Lockton lenken immer wieder die Aufmerk- samkeit des Beobachters auf diesen muntern Gesellen. Besonders eigentümlich und biologisch interessant aber sind, wenn auch noch nicht genügend geklärt, die Fortpflanzungsverhältnisse dieses Vogels. Ganz im Gegensatz zu allen anderen kleinen Singvögeln ist sowohl seine Brutdauer als auch der Zeitraum vom Ausschlüpfen bis zum Flüggewerden der Jungen bedeutend länger. Im Frühjahr 1930 hatte ein Kleiberpaar meine Berlepsch’sche B-Höhle bezogen und es bot sich mir so Gelegenheit, das ganze Brutgeschäft vom Zumauern des Flugloches an bis zum Ausfliegen der Jungen zu beobachten. In der Literatur ist die Brutdauer des Kleibers wie auch der übrigen kleineren Singvögel mit rund 13 Tagen, die Entwickelungszeit der ausgeschlüpften Jungen bis zum Ausfliegen mit 13 bis 16 Tagen angegeben. Demgegenüber ergeben meine Beobachtungen an dem erwähnten Kleiberpaar, dass das Fortpflanzungsgeschäft dieses Vogels nicht weniger als 9 Wochen in Anspruch nimmt, wovon auf Nestbau und Eierablage etwa 16 Tage, auf das Ausbrüten der Eier etwa 20 Tage und auf die Entwicklung der Jungen bis zum Verlassen des Nestes rund 28 Tage entfallen, das sind also im ganzen ca. 64 Tage. Beim Garten- rotschwanz z. B. vollzieht sich derselbe Prozess in ca. 44 Tagen (siehe meinen Aufsatz ‚Ein Tag aus dem Familienleben des Gartenrotschwanzes‘‘ in Aquila Tom. XXXVI—XXXVII pag. 127.) Bezüglich des Kleibers entnehme ich meinem Tagebuch folgende Aufzeichnungen : Am 14. III. beginnt das Kleiberpaar, mit dem Zumauern des Flugloches. Am 19. III. wird Nistmaterial zugetragen. Am 9. IV. sitzt das brütende © fest auf den Eiern und wird vom fleissig gefüttert. Am 2.V.sind die Jungen schon so gross, dass beim Füttern laute Zirptöne aus der Höhle vernehmbar sind. Die Eltern tragen öfters Kotballen im Schnabel heraus. Am 12. V. beringe ich in der Höhle 5 schon gut befiederte Junge. Am 15. V. klettern die Jungen bis zum Flugloch empor und sperren. Am 20. V. sind die Jungen ausgeflogen. De. Oskar HerxrorH schreibt im 1. Bande seines Werkes ,, Die Vögel Mitteleuropas...“ S. 132 und 133 über unsern Vogel Folgendes : „Leider ist über die Brutdauer nichts bekannt. Ich möchte sie nicht mit der anderer Kleinvögel gleichsetzen und sie nicht ohne weiteres auf 13 Tage schätzen. Die Entwicklung der ausgeschlüpften Jungen geht nämlich im Gegensatz zu anderen ebenso grossen Singvögeln so ungemein langsam vor sich, dass man an eine längere Brutdauer glauben möchte, wenn man bedenkt, dass langsame Jugendentwicklung und 272 HANS SALMEN [A quila Langbrütigkeit bei den meisten Vogelgruppen Hand in Hand gehen... Es vergehen ziemlich vier Wochen, bis junge Kleiber, nunmehr flugfähig das Nest verlassen und sich ihren Eltern anschliessen können.‘ Dem- gegenüber lesen wir in ,,Brehms Tierleben“ : ; Das Weibchen bebrütet sie (die Eier) allein und zeitigt sie in 13 bis zum 14 Tagen. Die Jungen . . . wachsen rasch heran, sitzen aber so lange im Neste, bis sie fliegen können.“ Wie sehr HernrorH mit der „ungemein langsamen Jugendent- wieklung‘‘ des Kleibers Recht hat, geht aus dem vorliegenden Fall einwandfrei hervor. Die Jungen, welche ich am 12. V. zwecks Beringung in der Hand hatte, entsprachen in der Entwicklung — je nach dem Zeitpunkt ihres Schlüpfens — genau den auf Schwarztafel 47 des oben genannten Buches, in Fig. 6 und 7 photographierten Vögeln, hatten also damals ein Alter von 17 bis 21 Tagen. Ihr Aussschlüpfen fiel also in die Zeit vom 21 bis 25. IV., so dass sie am Tage ihrer Flugbarkeit ziemlich genau vier Wochem alt waren. Bezüglich der Brutdauer kann ich zwar keine präzisen Angaben machen, da ich damals leider versäumt hatte, die Nisthöhle öfters zu untersuchen. Soviel steht jedoch einwandfrei fest, dass in der Zeit vom 19. III. bis ca. 23. IV. also innerhalb 35 Tagen, Nestbau, Eierlegen und Ausbrüten erfolgte. Das Herbeitragen des Nistmaterials war in 3—4 Tagen beendet, das Legen der 5 (vielleicht waren es ursprünglich mehr) Eier dürfte wohl höchstens 8 Tage in Anspruch genommen haben, sodass auf die eigentliche Brutdauer noch immer mindestens 20 Tage entfallen. Eine auch nur annähernd ähnlich lange Brutdauer finden wir bei keinem unserer kleinen Singvogel ! Über das Verkleben des Höhleneinganges, seien ebenfalls einige Bemerkungen gemacht. Das im Durchmesser 46 mm weite Flugloch der künstlichen B-Höhle wurde durch das Vermauern auf rund 28 mm verengert. Das neue, verengerte Flugloch war nicht kreisrund, sondern mass an der engsten Stelle horizontal etwa 30, vertikal etwa 26 mm. Die neue Einflugöffnung hatte nicht in ihrer ganzen Länge dieselbe Weite, sondern verengerte sich trichterförmig bis gegen die Mitte, um dann bis zur Innenwand der Höhle ziemlich konstant zu bleiben. Die Öffnung ist jedenfalls so eng, dass es dem Vogel sichtlich Schwierigkeiten bereitet, sich hindurch zu zwängen. Das Baumaterial des Kleibers ist Lehm und Erde. Im Gegensatz zur Schwalbe klebt der Kleiber mittels seines Speichels nicht bloss ein Lehmkliimpchen an das andere, sondern knetet mit seinem kräftigen Schnabel diese Klümpchen derart an- und ineinander, dass die ganze „Einlage“ nach dem Erhärten eine einzige ungemein harte Masse darstellt, welche nur mit einem starken Messer oder Meissel abgestemmt werden 1931/34] BEITRÄGE ZUR FORTPFLANZUNGSBIOLOGIE DES KLEIBERS 273 kann. Fast jeden Quadratmillimeter sieht man deutlich den Abdruck der Schnabelspitze. Ich habe die Lehmwand sorgfältig abgestemmt und abgewogen. Das Gewicht betrug genau 50 Gramm. Das Nistmaterial bestand aus dünnen, leichten Kiefernrinden- stücken sowie aus Birkenrinde. Haare und Federn verwendet der Kleiber nicht. Die Stoffe wurden in solcher Menge in die Höhle eingetragen, dass dieselbe etwa bis 12 cm vom Unterrand des Flugloches damit ausgefüllt war. Als ich den Höhlendeckel zwecks Beringung der Jungen entfernte, entströmte der Höhle ein dumpfer, unangenehmer Geruch. Exkremente fand ich im Höhleninnern nicht vor, dagegen wimmelte es zwischen den Neststoffen von Vogelflöhen. Jelentés a Szent-Margitszigeten 1931-ben végzett megfigyelésekről. Irta: SZEMERE ZOLTÁN. Ebben az évben a Szent-Margitszigeten a következő fészkelő fajo- kat észleltem : (a zárójelben lévő első szám az 1929-es, a második az 1930-as állományt jelzi): Corvus cornix 2 pár (2, 2). Erithacus luscinia 8—10 hím szólt, (4—5, 1). Serinus canarius hortulanus 4 pár költött, (2, 2). Turdus merula ca. 80—100 fészkelő pár, (40—50, 60—70). Passer domesticus ca. 80—100 pár fészkel, (120—140, 100—110), míg Passer montanus mintegy 160—180 pár, (60—80, 130—140). A fészkelő Sturnus vulgaris párok számát 10—12 párra becsültem, (3—4, 8—10), Fringilla coelebsekét 15—20-ra, (20, 25). Sylvia atricapilla 6—8 pár fészkel, (6,6). . Muscicapa collaris 2, (?, 2), Muscicapa grisola 3 (3, 5). Lanius collurio 5 pár költött (5, 10), Lanius minor 4, (—, 2). Dendrocopos major csak 2 pár fészkelt, (6, 4), Sitta europaea caesia 5 pár, (6—7, 4—5), Parus major 6 pár (16—18, 8—10), Parus coeruleus 1, (—, —). 3 pár Upupa epops (3, 3), 6—8 pár Ligurinus chloris (10—15, 8—10), 5 par Turtur communis (5—6, 8—10), 3 par Oriolus galbula (3, 4), 2 pár Galerida cristata (—, —), 10—12 Jynx torquilla (6—8, 12—14), 1 pár Anas boschas (1, —) és 1 par Cerchneis tinnunculus (—, —). Meg a tavaszi vonulás idején, bar aránylag későn láttam a követ- kező fajokat : 2 Sylvia borin, 2 Sylvia communis, 1 Sylvia curruca, 1 Muscs- capa atricapilla, 15 Phylloscopus trochilus, 1 Phylloscopus sibilator, 1 Coccothraustes vulgaris. Egyszer hallottam Cuculus canorus-t szólni. Július 23-án egy Ardea cinerea keringett a sziget fái felett s való- színűleg le is szállt. Ugyanaznap láttam egy juv. Erithacus phoenicurus-t. 18 274 SZEMERE ZOLTÁN; (A guila Nem tartom valószínűnek, hogy ez a szigeten kelt volna, bizonyára. máshonnan látogatott el ide. Ezeket az adatokat az előbbi évek megfigyeléseivel összehasonlítva. szinte szembeszökő a Parus major és a Dendrocopos major számának csökkenése. Vajjon mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a Margit- sziget rendszeresen gondozott fáiban kevésbbé honosodhatik meg a. féreg, mint egy erdőben, azért mentek volna a harkályok másfelé ? Viszont miért nem költött az idén Dendrocopos mesterséges fészekodu- ban, hiszen neki a veréb talán csak nem lehetett akadály ? A cinegek elmaradását sem tudom egészen a verebek rovására írni, mert hisz azokat rendszeresen irtottam. Vagy talán már a költési időszak elején látták a cinegék a sok verebet s ezért nem is próbálkoztak az odúk elfoglalá- sával? Mindenesetre igen feltűnő, hogy míg 1929-ben Parus major à mesterséges fészekodvakban 14 fészekaljat nevelt fel, addig 1931-ben csak kettőt ! A mult évi állománnyal szemben feltűnő szaporodást mutat az Erithacus luscinia — ami azt hiszem, a macskák kiirtása mellett a bokro- sok szaporításának is köszönhető ; azonkívül szaporodott a Serinus canarius hortulanus, a Lanius minor, melyből a tavalyi 2 párral szemben mégegyszer annyi költött és új fészkelő fajként a Galerida cristata, meg a Cerchneis tinnunculus jelent meg. Az 1931-ben ellenőrzött 93 mesterséges fészekodú közül állandóan üresen maradt 5, míg az utolsó ellenőrzéskor — július 23-án — 89 volt üres. A 425 ellenőrzésből 56 alkalommal, illetve odúban találtam bizony- talan fajú Passer fészekanyagot, 41-szer Passer domesticus-t, 89-szer Passer montanus-t, 3-szor Parus major-t, 6-szor Sitta europaea caesia-t, 21-szer Jynx torquilla-t, 1-szer Sturnus vulgaris-t, 208-szor üres volt az odú. Mint 1929-ben és 1930-ban, úgy az idén is kénytelen voltam eré- lyesen fellépni a túlszaporodott verebek ellen, így elpusztitottam : 35 bizonytalan fajú pullus-t ; Passer domesticus-ból: 1 öreget, 58 fiatalt, 86 tojást ; Passer montanus-ból : 1 öreget, 59 fiatalt és 324 tojást. Kár, hogy technikai akadályok miatt május 26-ka és június 22-e között nem végezhettem odúellenőrzést s így 12 esetben történt meg, hogy a május 26-án üresen talált, illetve kiürített odúban június 22-én a kirepült Passer-ek által otthagyott fészket találtam. A Margitsziget Igazgatóságának a Madártani Intézet nevében itt. is köszöntet mondok azért a jóindulatú segítségért, melyben engem a szigeten végzett megfigyeléseim s az odvak ellenőrzése alkalmával része- sített. Külön ki kell még emelnem azt az elismerésre méltó tényt, hogy a sziget igazgatósága a szabadon fészkelő madarak megtelepedésének elősegítése céljából több helyen, az elszórtan álló cserjék közé s köré újabbakat telepítve összefüggő sűrű bokrosokat létesített. 1931/34) BEOBACHTUNGEN AUF DER MARGARETENINSEL 975 Bericht über die Beobachtungen auf der Margareteninsel im Jahre 1931. Von SZEMERE ZOLTÁN. Ich habe in diesem Jahre auf der Margareteninsel folgende brü- tende Arten beobachtet. (Die in Klammern stehende erste Zahl bedeutet die Anzahl der Brutpaare im J. 1929, die zweite die im 1930.) Corvus cornix 2 Paare (2, 2). Hrithacus luscinia 8—10 schlagende Männchen (4—5, 1). Serinus canarıus hortulanus 4 brütende Paare (2, 2). Turdus merula brütet in ca 80—100 Paaren (40—50, 60—70). Passer domesticus ca 80—100 Brutpaare (120—140, 100—110), dagegen Passer montanus 160—180 (60—80, 130—140). Die Anzahl der brütenden Sturnus vul- garıs Paare schätze ich auf 10—12 (3—4, 8—10), die der Fringilla coelebs auf 15—20 (20, 25). Sylvia atripacilla 6—8 Brutpaare (6, 6), Muscicapa collaris 2 (?), Muscicapa grisola 3 (3, 5). Lanius collurio brütet in 5 Paaren (5, 10), Lanius minor in 4 (—, 2). Dendrocopos major nur 2 brü- tende Paare (6, 4). Setta europaea caesia 5 (6—7, 4— 5). Von Parus major brüten 6 Paare (16—18, 8—10), von Parus coeruleus aber nur 1 (—, —). Es brüten 3 Paare Upupa epops (3, 3), 6—8 Paare Ligurinus chloris (10—15, 8—10), 5 Paare Turtur communis (5—6, 8—10), 3 Paare Oriolus galbula (3, 4), 2 Paare Galerida cristata (—, —), 10—12 Jynx torquilla (6—8, 12—14), 1 Paar Anas boschas (1, —) und 1 Paar Cerchneis tin- nunculus (—, —). Noch während des Frühjahrzuges — wenn auch recht spät — habe ich folgende Arten gesehen : 2 Exemplare Sylvia borin, 2 Sylvia commu- nis, 1 Sylvia curruca, 1 Muscicapa atricapilla, 15 Phylloscopus trochilus, 1 Phylloscopus sibilator, 1 Coccothraustes vulgaris. Einmal habe ich auch den Ruf des Kuckucks gehört. Am 23-ten Juli kreiste ein Fischreiher über den Bäumen der Insel und liess sich auch wahrscheinlich nieder. Am selben Tage sah ich ein junges Erithacus phoenicurus ; ich halte es für unwahr- scheinlich, dass es auf der Insel erbrütet wäre, vielmehr ist es von andersher gekommen. Wenn wir diese Daten mit denen der zwei vorangegangenen Jahre vergleichen, so fällt gleich die starke Abnahme von Dendrocopos major und Parus major auf. Was kann dies verursacht haben? Vielleicht der Umstand, dass an den gutgepflegten Bäumen der Insel sich das Ungeziefer kaum so vermehren konnte, wie in einem Walde? Deswegen wären die Spechte anderswohin gegangen? Und warum hat in diesem 18* 276 SZEMERE ZOLTAN [Aquila Jahre kein Dendrocopos in den künstlichen Nistkästchen gebrütet, den hätten daran die Sperlinge doch nicht verhindern kônnen? Das Fern- bleiben der Meisen kann meiner Ansicht nach auch kaum allein der Vermehrung der Spatzen zugeschrieben werden, da ich ja unter den letzteren tüchtig aufgeräumt habe. Oder hätten die Meisen schon am Anfang der Brutzeit die grosse Anzahl der Sperlinge bemerkt und des- wegen gar keinen Versuch gemacht die Nistkästchen in Anspruch zu nehmen? Es ist jedenfalls sehr auffallend, dass Parus major während der Brutperiode des Jahres 1929 in den künstlichen Nistkästehen 14 Gelege ausgebrütet und hochgezogen hat, im Jahre 1931 nur zwei! Im Vergleich mit dem Jahre 1930 zeigt Erithacus luscinia eine auffallende Zunahme, was meiner Ansicht nach ausser der Ausrottung der Katzen auch der Vermehrung der Gebüsche zu danken ist. Ausser- dem hat sich vermehrt Serinus canarius hortulanus, Lanius minor, bei welch letzterem sich der vorjährige Bestand von 2 Paaren verdoppelt hat. Als neue Brutvögel haben sich Galerida cristata und Cerchneis tinnunculus angesiedelt. Von den im Jahre 1931 kontrollierten 93 künstlichen Nistkästchen blieben 5 beständig leer und bei der letzten Kontrolle am 23-ten Juli waren 89 unbewohnt. Unter den 425 Kontrollen fand ich in den Kästchen 56-mal Passer Nestmaterial unbestimmter Art, 41-mal Passer domesticus, 89-mal Passer montanus, 3-mal Parus major, 6-mal Setta europaea caesia, 21-mal Jynx torquilla, 1-mal Sturnus vulgaris und 208- mal waren die Kästchen leer. Wie in den Jahren 1929 und 1930, so war ich auch im Jahre 1931 genôtigt energisch gegen die überaus vermehrten Sperlingen aufzutreten und so vernichtete ich : 35 Spatzennestlinge unbestimmter Art; von Passer domesticus : 1 alten Vogel, 58 Nestlinge, 86 Eier; von Passer montanus : 1 Alten, 59 Nestlinge und 324 Eier. Es tut mir Leid, dass ich wegen technischen Hindernissen zwischen dem 26-ten Mai und 26-ten Juni keine Kontrolle vornehmen konnte und so geschah es in 12 Fallen, dass ich in den am 26-ten Mai leer gefun- denen bzw. entleerten Kästchen am 22-ten Juni nur die hinterlassenen Nester der ausgeflogenen Sperlinge fand. Ich sage hier im Namen des Institutes der Direction der Margareten- insel aufrichtigen Dank für die Hilfe, welche mir während meinen Kontrollen und Beobachtungen auf der Insel geleistet wurde. Ausser- dem fühle ich mich verpflichtet die anerkennungswürdige Tatsache her- vorzuheben, dass die Direction zur Förderung der Ansiedlung der Frei. brüter an mehreren Stellen durch Einpflanzung von neuen Gebiischen unter den etwas lichter stehenden auf diese Weise zusammenhängende dichte Gestrüppe erzielte. 1931/34] PUSZTULO MADARAINK VEDELME 977 Pusztulö madaraink vedelme. Írta: ID. Szomsas GUSZTÁV. A természetben történt nagy átalakulásokat, amelyeket a népesség rohamos sűrűsödése és terjeszkedése s a civilizációnak ezzel járó tér- foglalása idézett elő, különösen az állatvilág szenvedi meg. Egyre több terület válik lakottá, erdőket irtanak, mocsarakat szárítanak s ezzel tömérdek állatot, kivált madarat fosztanak meg élet- feltételeitől. Megdöbbentő képét kapjuk ennek, hacsak a legutóbbi fél- század változásaira gondolunk is. Ez alatt tűntek el a nagy mocsarak, folyók ártéri tavai, a Sárrét, az Ecsedi láp. Velük tűntek el a nádi far- kasok, gyérültek meg a vidrak; eltűntek a köcsagok, selyemgémek, kanalasgémek, darvak, a réti ragadozómadarak s a keselyűk. Ahol nemrégiben még vízimadarak óriási tömegeiben gyönyörköd- tünk, ott ma már nem is ismerik a gulipánt, a gólyalábú töcsöt, a sirá- lyok, csérek, szerkők különféle fajait, a kormoránt s a gödényt. A nagy pusztákon, szikes legelőkön, hol a vonulás idején nyüzsögtek a part- futók, lilék, cankók, darvak, récefélék, stb., e szép és kedves madarakat ma már csak gyéren és apró csapatokban láthatjuk. A szélkiáltó mindhárom faja gyakori látogatója volt szántóföld- jeinknek ; ma már egy-egy méla , pül-pül" kiáltás is ritkaságszámba megy ott. Pedig ez a kedves mozgalom mennyire hozzátartozott a puszta hangulatához ! Költők énekelték meg, vadászok szíve dobbant az ismerős hangok hallatára. Átutazó és telelő vendégeink megfogyatkozását a puskások kap- zsisága, érzéktelensége és sokszor tudatlansága is növelte. Az északi országok, a tundrák világa még ma is megadja lakóinak a megélhetési és szaporodási lehetőségeket, de mi haszna, ha a vadászok óriásira szaporodott száma, a messzehordó, gyorstüzelő fegyver, a fékez- hetlen gyilkolási ösztön egyre gyéríti soraikat, úgy, hogy nemsokára szemünk láttára tűnnek el a természet eme remekei. A kultúrállamokban megvan ugyan a törekvés, hogy védett terü- letek létesítésével mentsék azt, ami még megmenthető, de ennek, sajnos, csak lokális jelentősége van. Ujabban oly irányú törekvéseket is látunk, hogy a vadászati törvény tiltó rendelkezéseivel mentsenek meg egyes ritka fajokat a kipusztulástól. Mi magyar gazdák, akik a madarak megfigyelésében elől járunk, azt is megállapíthatjuk, hogy a madarak pusztulásával egyenes arány- 278 ID. SZOMJAS GUSZTAV [Aquila ban terjed és fokozódik az élősködő állatok kártétele, amely maholnap katasztrófára vezethet. Helyénvaló és a magyar kultúrélethez is méltó kezdeményezés lenne tehát, ha nemcsak hazai madaraink fokozottabb védelmét sürget- nénk, hanem a hozzánk vendégképen érkezőkét is. Szigorú törvényes intézkedéssel kellene tehát biztosítanunk, hogy a tőlünk északra fekvő országok nekik annyira kedves és dédelgetett madarai is védelmet talál- janak nálunk. Ezen az alapon követelhetnők a tőlünk délre fekvő orszá- gok kormányaitól is, hogy hasonlóképen kíméljék a mi hasznos madár- munkatársainkat, szívet, lelket gyönyörködtető kedveltjeinket. Az emberi lélek újabban nagy hajlandóságot mutat az eldurvu- lásra, ami a világ állandó békétlenségére vezet. A madarak közösen meg- szervezett védelme egy lépés lenne a megbékülés útjain. Fontos azonban, hogy az ily célt szolgáló vadászati törvény meg- alkotásánál a biologusnak legyen a legfőbb szava ! Schutz unserer aussterbenden Vogelwelt! Von Gustav SZOMJAS sen. Die grossen Umgestaltungen unseres Naturbildes, die durch das Vordringen der Zivilisation mit ihrer rapid anwachsenden Bevöl- kerungsdichte und -ausbreitung hervorgerufen werden, ziehen beson- ders die Tierwelt stark in Mitleidenschaft. Neue und immer neue Gebiete werden wohnbar gemacht, Wälder gerodet, Sümpfe trockengelegt und dadurch unzählige Tiere, in erster Linie Vögel, ihrer Daseinsbedingungen beraubt. Denken wir nur an die Veränderungen im Laufe des letzten halben Jahrhunderts : in dieser kurzen Spanne Zeit verschwanden die grossen Sümpfe, die Teiche im Überschwemmungsgebiet der Flüsse, die , Sárrét", das Ecseder Moor. Mit ihnen verschwand der Rohrwolf, verminderte sich der Fischotter. Es verschwanden die Silberreiher, Seidenreiher, Löffelreiher, Kraniche, die Sumpfraubvögel und die Geier. Wo wir uns noch vor nicht zu langer Zeit an riesigen Mengen von Wasservögeln ergötzen konnten, sind heute der Säbelschnabel, Stelzen- läufer, die verschiedenen Arten von Möwen und Seeschwalben, der Kor- moran und Pelikan so gut wie unbekannt. Auf den grossen Puszten und natronhaltigen Weideplätzen, wo es zur Zugszeit von Strandläufern, Regenpfeifern, Wasserläufern, Kranichen, Entenarten u. s. w. wimmelte, können wir heute diese schönen und anmutigen Vögel nur noch selten und in kleinen Scharen antreffen. Alle drei Arten des Brachvogels waren häufige Besucher unserer 1931/34] SCHUTZ UNSERER AUSSTERBENDEN VOGELWELT 279 Ackerfluren ; heute wird ihr melancholisches ,,pül-pül nur äusserst selten gehört. Und doch, wie gehörte dieser leichtbeschwingte Vogel zum Stimmungsbild der Puszta! Dichter haben ihn besungen, Jäger- herzen schlugen höher beim Vernehmen der vertrauten Laute. An der Verminderung unserer Durchzügler und Wintergäste trägt schliesslich noch die Habgier, Gefühllosigkeit und oft auch Un- wissenheit vieler ,,Aasjager‘‘ Schuld. In den nordischen Ländern, den Tundren, finden die Vögel auch heute noch die natürlichen Grundlagen für ihre Lebenserhaltung und Fortpflanzung, aber was hilft es, wenn die ins Unermessliche ange- wachsene Zahl der Jäger, die weitteragenden Schnellfeuerwaffen, die ungezügelte Mordgier ihre Reihen immer mehr lichten, sodass über kurz oder lang diese wundervollen Geschöpfe der Natur vor unseren Augen verschwinden müssen. In den Kulturstaaten sind zwar Bestrebungen im Gange, durch Errichtung von Naturschutzparken zu retten, was noch gerettet werden kann, doch haben diese Bestrebungen leider nur lokale Bedeutung. Auch wird in neuerer Zeit versucht, durch einschränkende Bestimmun- gen der Jagdgesetze einzelne seltene Arten vor dem Untergang zu be- wahren. Wir ungarische Landwirte, die wir bei der Beobachtung der Vogel- welt mit im ersten Treffen stehen, können feststellen, dass mit der Ver- nichtung der Vögel Hand ind Hand die Zunahme und Verbreitung der schädlichen Tiere geht, was heute oder morgen zur Katastrophe führen kann. Es wäre also ein zeitgemässes und des ungarischen Kulturlebens würdiges Beginnen, wenn wir uns nicht nur für den intensiveren Schutz unserer heimischen Vögel nachdrücklichst einsetzen wollten, sondern auch für die Schonung unserer gefiederten Gäste aus fremden Ländern. Es müsste also durch strenge Gesetzesbestimmungen dahin gewirkt werden, dass auch die Vögel der nördlich von uns gelegenen Länder bei uns entsprechenden Schutz finden. Auf dieser Grundlage könnten dann auch wir von den Regierungen der südlichen Länder fordern, dass sie gleicherweise unseren nützlichen Mitarbeitern aus der Vogelwelt, unseren gefiederten Lieblingen, die Herz und Seele erfreuen, weitgehenden Schutz angedeihen lassen. Die menschliche Seele zeigt neuerdings einen entschiedenen Hang zur Verrohung, was zu ständigem Unfrieden in der Welt führt. Der gemeinsam organisierte Vogelschutz wäre ein Schritt auf dem Wege zur Versöhnung. Wichtig ist aber, dass bei der Abfassung der diesbezüglichen Jagdgesetze den Biologen das erste Wort zukomme ! 280 TOLVALY FERENC [Aquila A gyurgyalag viselkedése a méhesnél. Irta: TOLVALY FERENC. A pókai birtokomon megforduló gyurgyalagokban évek óta féltő gonddal gyönyörködtem. 1932 nyarán pedig, annak bebizonyítására, hogy e madár védelme és a méhészet összeegyeztethető, 8 kaptár méhet helyeztem ki kertem különböző pontjaira. Őszig nem is észleltem semmi bajt, csupán szeptemberben találtam úgy, mintha a gyurgyalagok kissé többet tartózkodnának a kertben és alantabban repdesnének a kaszáló fölött, mint máskor. Óvatosságból azonban 1933 nyarán a kaptárakat nem szétosztva, hanem kerti lakásom elé helyeztem. Május 4-én a szo- kottnál nagyobb gyurgyalagcsapat kereste fel a birtokomon lévő agyag- bányaomlásokat. Hűvös, szeles, esős napok jöttek s erre, mint rendesen, megjelentek madaraink. Egész nap a kaptárok fölött nyilaltak. Hiába kiabáltunk, dobáltunk feléjük, mit sem ért. A levegőbe tett lövésre szét- repültek, de azonnal visszajöttek. Végül is elejtettem közülük néhányat. Az egyik elejtett példányt lábánál fogva karóra függesztettem, melyet a kaptáraktól pár méternyire tűztem le. Meglepő jelenet következett : A méhek százai gyűltek a gyurgyalag hullájára és oly dühhel támadták azt, hogy alig lehetett a karóhoz jutni, hogy a madarat eltávolíthassam. A gyurgyalag hullája szürkéssé vált a tömérdek beleszakadt fullänk- tól! Két szemében 9 fullánk volt beleszakadva és tele volt velük feje, válla, combja. Ugy vélem, hogy ez a gyurgyalag ilymódon több méhnek okozta pusztulását, mint hogyha életben maradt volna. E jelenségben az a nevezetes, hogy a méhek felismerték a legnagyobb ellenségüket. Ezt kétségtelenül bizonyítja az a körülmény, hogy ugyan- akkor 25—30 más madárhulla is függött a kertemben : szajkó, szarka, nagy őrgébics és tövisszúró gébics — anélkül, hogy ezeket valaha is megtámadták volna a méhek ! Kiegészítésül fiam megfigyeléseit is közölnöm kell. Ugyanis, mint utólag értesültem 10—12 nap előtt ő is elejtett 2 gyurgyalagot, amelyet a méhestől 1 méternyire tett le a könyöklő deszkára. A méhek ezekre is gyűltek, körüljárták, tapogatták őket, de fullánkját egyikük sem használta, csendesen eltávoztak. 1931/34] A GYURGYALAG VISELKEDESE A MEHESNEL 9 (6 ©) > Ebböl az latszik, hogy az ältalam felfüggesztett, szeltöl erösen lengetett madarat elönek vélték, azert tamadtak meg.') Mehesemet kezelö fiam különben a fészekvajas közben is megfi- gyelte a gyurgyalagokat, abban remenykedve, hogy eközben elfoghat egyet közülük. Amde csalödott, mert az egész telep pärjai delelött 8—11 közt egyszerre fürnak s mig az egyik a földben van, tärsa ezalatt 6rt all és a legesekélyebb gyanüra éleset puttyant, mire az egész telep lakossäga pillanat alatt a légbe rebben. Ha zavartalan a környezet, a him halk pity- tyegéssel biztatgatja az alagutat készítő nőstényt. A munkában azonban nyilván a hím is részt vesz, mert lőttem olyan ragyogóan színes hímet is, amelynek agyagos volt a csőre. Das Verhalten des Bienenfressers am Bienenstand. Von FRANZ TOLVALY. An den Bienenfressern, die auf meinem Gut bei Póka alljáhrlich anzutreffen sind, habe ich schon seit Jahren meine Freude und lasse diesen Vögeln Schonung angedeihen. Um den Beweis zu erbringen, dass der Schutz dieser Vögel mit der Bienenzucht in Einklang gebracht werden kann, stellte ich im Sommer 1932 acht‘ Bienenstöcke an ver- schiedenen Punkten meines Gartens auf. Bis zum Herbst konnte ich nichts Besonderes bemerken, bloss im September hatte ich den Eindruck dass die Bienenfresser sich ein wenig länger in dem Garten aufhielten und niedriger über der Wiese dahinflogen, als sonst. Vorsichtshalber stellte ich nun im Sommer 1933 die Bienenstöcke nicht mehr im Garten zerstreut auf, sondern vor die Fenster meiner Gartenwohnung. Am 4. Mai erschien eine ungewöhnlich grosse Bienenfresserschar an den Steilwänden der auf meinem Gute befindlichen Lehm- und Tongruben. Es kamen kühle, windige, regnerische Tage und mit ihnen, wie gewöhnlich, unsere Vögel. Den ganzen Tag schwirrten sie über den Bienenstöcken umher. Vergeblich schrieen wir oder warfen nach ihnen : sie liessen sich nicht verjagen. Auf unsere Schreckschüsse flogen sie auseinander, kamen aber sogleich wieder zurück. Schliesslich erlegte ich einige Bienenfresser. 1) ToLvaLy Ferenc-nek ezek az Erdélyben szerzett, nagyon értékes megfigyelései, amelyek oly sokban egyeznek vitéz Lokcsánszky András tolnamegyei észleleteivel, megerő- sítik utóbbinak ama véleményét, hogy a gyurgyalagoknak a méhesektől való elriasztására frissen lőtt helyett tanácsosabb kitömött madarat alkalmazni. Feltehető ugyanis, hogy a praeparatum keményre száradt bőrén nem képes a méh fullánkja áthatolni s a készítméy idegen szaga is — amely esetleg petróleummal vagy terpentinnel is fokozható — riasztólag hat a méhekre. SZERK. 289 FRANZ TOLVALY [Aquila Ein Exemplar hing ich an den Beinen an einer Stange auf, die einige Meter von den Bienenstöcken entfert in die Erde gesteckt worden war. Und nun folgte eine überraschende Szene ! Hunderte von Bienen griffen in blinder Wut die Leiche des Bienenfressers an, sodass ich mich nur mit Mühe dem Pfahl nähern konnte, um den Vogel zu entfernen. Der Kadaver des Bienenfressers war grauschimmernd von der Unzahl von Bienenstacheln, die in thm stacken ! In den beiden Augen zählte ich 9 Stacheln, wahrend Kopf, Schultern und Schenkel des Vogels damit formlich übersät waren. Ich glaube, dass dieser Bienenfresser solcherart mehr Bienen das Leben gekostet hat, wie wenn er am Leben geblieben ware. Das Bemerkenswerte an diesem Vorfall ist, dass die Bienen ihren grössten Feind erkannten. Dies beweist einwandfrei der Umstand, dass zu gleicher Zeit auch die Leichen von 25—30 anderen Vögeln im Garten aufgehängt waren : Eichelhäher, Elstern, Raubwürger und Neuntöter, ohne dass diese auch nur im geringsten von den Bienen ange- griffen worden wären. Zur Ergänzung will ich auch die Beobachtungen meines Sohnes mitteilen. Wie ich nachträglich erfuhr, hatte er 10—12 Tage vorher ebenfalls 2 Bienenfresser geschossen und diese Vögel etwa 1 m. von dem Bienenstand entfernt auf die Brüstung gelegt. Auch hier sammelten sich die Bienen an, umschwirrten die toten Vögel, tasteten sie ab, ohne aber auch nur einmal ihren Stachel zu gebrauchen. Sie entferten sich immer in grösster Ruhe. Hieraus folgt, dass die Bienen den von mir aufgehängten, vom Wind stark hin und her bewegten Vogel für lebend hielten und sich des- halb auf ihn stürtzten.!) Mein Sohn, der meinen Bienenstand betreut, beobachtete übrigens die Bienenfresser auch beim Graben der Niströhren, in der Hoffnung, bei dieser Gelegenheit einen von ihnen zu fangen. Aber weit gefehlt ! Die Brutpaare der ganzen Kolonie graben nämlich vormittags zwischen 8—11 Uhr gleichzeitig. Während der eine Gatte in der Erde weilt, hält der andere Wache und lässt bei dem geringsten Verdacht einen scharfen Warnungsruf hören, worauf die Bewohner der ganzen Kolonie sich ') Diese aus Siebenbürgen stammenden, sehr wertvollen Beobachtungen FRANZ Tozvary’s welche in vielen Punkten mit den Erfahrungen von ANDREAS LOKCSANSZKY aus dem Komitate Tolna übereinstimmen, bestätigen die Meinung des Letzteren, dass zum Verscheuchen der Bienenfresser von den Bienenständen statt aufgehängter Vogel- leichen lieber ausgestopfte Vögel verwendet werden sollten. Es ist nämlich anzunehmen, dass der Bienenstachel durch die hart getrocknete Haut des präparierten Vogels nicht durchzudringen vermag, und dass auch der ungewohnte Geruch des Präparates, welcher eventuell durch Petroleum oder Terpentin noch verstärkt werden kann, auf die Bienen abstossend wirkt. Rep. 1931/34) DAS VERHALTEN DES BIENENFRESSERS AM BIENENSTAND 283 augenblicklich in die Luft erheben ; ist keine Gefahr vorhanden, dann spornt das © das im Tunnel arbeitende © durch leise Locktöne an. Offenbar nimmt aber das Männchen an den Erdarbeiten auch teil, denn ich erlegte schon herrlich ausgefiederte Männchen, deren Schnabel mit Lehm beschmiert war. A madarak mikroszkopikus csontszerkezetének typusai, femur diaphysis harantcsiszolatok alapjan. Írta: Vipacs JULIA. A „Zeitschrift für Anatomie und Entwicklungsgeschichte 1932, 97. kotet 1—2. fiizetében'), egy nagyobb tanulmany jelent meg, Mirvis Jrné és Szarô Minány tollából, amelynek egyik resze a különfele csontszerkezeti typusokröl szól és pedig kizárólag az emlősök köréből. Tanulmányai során Mirvis rájött arra, hogy a csontok belső mikroskopi- kus felépítése és az állatok életmódja között, nagyon sokszor correlátio van, azaz hasonló csontszerkezet, hasonló életmód következménye s így a csontszerkezet mintegy oikológikus jelenség. Az olyan csont- szerkezetet, amelyben ezt a correlátiot még nem tudta kimutatni, anoikotypikus csontszerkezetnek, ahol pedig ezt ki tudta mutatni, oikotypikus csontszerkezetnek nevezi. Az anoikotypikus csontokra jellemző bizonyos egyszerű csontszer- kezet, ezért primitiv csontoknak is nevezi ezeket. Az ilyen csont fala sokszor majdnem tömör, csak a széllel párhuzamos rétegvonalak a nagyitós csonttan terminológiája szerint: generális lamellák láthatók benne. Ha csontcsatornák: osteonok elő is fordulnak benne, azok sugárirányúak, hosszanti csatornák azonban ritkán és csakis a linea aspera tájékán fordulnak elő. Márvás-ék az oikotypikus csontszerkezeti formán belül két nagy csoportot különböztetnek meg. Először az átmeneti, másodszor a maga- sabbrendű csontszerkezetet. 1. Átmeneti formákról szólunk akkor, ha az osteonok közötti méretbeli különbségek nem nagyok, de radiális és hosszanti osteonok vegyesen fordulnak elő. Végül azt is megállapíthatjuk erre a csont- szerkezeti typusra, hogy az ide sorolható állatok főtáplálékát az Insectu- mok képezik és ezért ezt a csoportot insectivoroidnak is lehet nevezni. ') Das nähere Verwandtschaftsverhàltnis zwischen dem Menschen und den Anthro- poiden auf Grund mikroosteologischer Untersuchungen auch mit Rücksicht auf die feinere Knochenstruktur der Carnivoren und Ungulaten. 284 VIDACS JULIA [Aquila 2.Magasabbrendü csontszerkezetben többfele typust különböztetünk meg. Az összes idetartozé typusokra jellemzö az, hogy nagy- és kisosteonok vegyesen fordulnak elö és azok öveket formälnak. Ha a nagyosteonok ove belül, a kisosteonoké kivül helyezkedik el és az osteonok egyenkint különallök, akkor a tisztán húsevő csoport képe all előttünk, oikológiai neve szerint carnivoroid. Amikor a kisosteonos öv osteonjai, szakaszonkint körkörös csatornákba, úgynevezett circuláris synosteo- nokba futnak össze, vegyesétű állat csontszerkezeti képével van dolgunk, vagyis carniherbivoroiddal. Ha a külső synosteonos öv jut túlsúlyba és a nagyosteonos öv többé vagy kevésbé tönkre megy, herbivoroid typus alakul ki. Az utolsó csoportban éppen ellenkezőleg csak a belső öv marad meg nagyosteonjaival, mely szerkezeti kép az ontogenetikus vizsgálatok alapján újra vegyesétű lényt jelöl, de olyat, amely a növény- evésről tért át az alkalmi húsevésre, tehát herbicarnivorid, melyet hominoid typusnak is nevezhetünk, mert ez jellemző az emberre is. Ebben a beosztásban olyan nevekkel találkozunk, amelyek az állatok táplálékának anyagára vonatkoznak. De ez ne ejtsen tévedésbe minket, mert a különböző csontszerkezeteket nem a táplálék minémüsége hozza létre, hanem a különböző csontszerkezetek kialakulása, a táplálék megszerzésének különböző módjaira vezethetők vissza. Az már csak természetes folyomány, hogy hasonló tápláléknak a megszerzése hasonló szerzési módot kiván. Ha jól meggondoljuk a dolgot, rájövünk, hogy az oikológiai változások lényegükben csontmechanikai változások. Ezen eredményeken felbuzdulva határoztam el, hogy a madár combcsontok belső szerkezetét is megpróbálom a fent ismertetett typus csoportokba besorolni. Bármiféleképen is erőltettem azonban a dolgot, végül is kénytelen voltam belátni, hogy a madár combcsontokat ezen az alapon soha sem tudom majd osztályozni. Meggondolva azt, hogy az emlősállatok legtöbbször és főként négy lábon járnak, vagy futnak, holott a madarak két lábon mozognak. Ez és a származásnak még fontosabb körülménye szinte elvárhatóvá tette, hogy a két Gerinces klassis között a combcsont belső szerkezetének strukturáját azonos módon beskatujázni, rendszerezni ne lehessen. De maga a gondolat, hogy a madár combcsontokat strukturájuk alapján egy kettős morfológiai- oikologiai rendszerbe foglaljam, mégis tetszetős kérdés volt számomra. A madárcsontok belső strukturája, melyet a benne futó csatornács- kák irányaiból kiadódó rajzolat alkot, nagyjában egységes. Fő jellem- vonásuk az, hogy a csatornák tágassága nagyjában azonos, egy kereszt- metszeti képen belül. Ha tágméretű csatornák (osteonok) elő is fordulnak, azoknak a száma mindig csekély és leginkább a linea aspera tájékán helyezkednek el. Az egyformaságot az egységes reptilszármazás ered- ményezi. De mi okozza és hozza létre a különbözőségeket ? Mert tapasz- 1931/34] A MADARAK MIKROSZKOPIKUS CSONTSZERKEZETTYPUSAI. 285 taltam, hogy az egyes combcsontok keresztmetszetének belsö szerkezeti képe főleg különálló osteonos, mig a másiké összefolyt osteonos. Ez is többfele lehet: föleg körkörösen összefolyt osteonos, vagy hälözatosan összefolyt. A combesont struktura szempontjäböl feldolgozott madär- anyag életmódját kezdtem kutatni. Olvas- mányaim közben villant fel bennem elő- ször a gondolat, hogy a madárláb hely- változtatás közben különböző közegekben mozog, fut, uszik stb. Egyszer a szárazon mozog, máskor a vízben. Ilyen szempont- ból vizsgáltam meg az anyagomat és mindinkább meggyőződésemmé vált, hogy jó nyomot találtam. Vizsgálataim során mindössze három typust tudtam megkülönböztetni: 1 re- pülő, 2 uszó, 3 futó typust. 1. Az úgynevezett repülő typusra 11. ábra. — Fig. 11. jellemz6 a külônällé osteonoktöl egyen- Larus fuscus (L.). letesen kitöltött, tömött szerkezet. A Havers féle csatornak legtöbbje a csont hossztengelyével pàrhuzamosan fut le és a keresztmetszet sikjäba 12. äbra. — Fig. 12. Anas spec. esö csatornakeresztmetszetek kör- rajza, a legtöbb esetben kör, vagy ellypsis alakü. 2. Az uszömadär femurja- nak keresztmetszeti képe hälöza- tos. Amely kép úgy jött létre, hogy az osteonok itt többed- magukkal úgy az űrterükkel, mint a falazatukkal összefolynak a ke- resztmetszeti kép körvonalával párhuzamos, vagy erre ferde, illetve olykor merőleges irányban is. Igy a ferde csatornák sokszor két három hosszanti párhuzamos csatornát is összekötnek, ami által a kép sokszor teljes egé- szében, valamely háló, vagy szét- zilált fonat képéhez válik hason- latossa. 3. A harmadik emlitett typus a futö. Az osteonok itt is összefoly- nak, de az összefolyäs főleg a keresztmetszet kérvonalaval párhuzamosan, körkörösen következik be, s igy circuläris synosteosis äll elö. A szelsö- 286 VIDACS JULIA [Aquila séges szerencsés esetekben egy-egy ilyen körkörös irányban lefutó a keresztmetszeti kép fél, sőt háromnegyed szakaszán is követhető. Ezek után önkéntelenül is felvetődik a kér- dés, miért van a madaraknál csekélyebb számú csontszerkezeti typus ? A madarak háromféle közegben változtatják a helyüket. Vagy főleg repülve a levegőben, vagy a szárazföldön, illetve a vízben mozognak. A jólrepülők (a sokat repülőket értem alatta), mint már említettem a lábcsont- jaikban is mutatják a repülő typusra jellemző osteonozottságot. A futás és úszás erős, de egy- irányú munkát kiván a femuroktél és ezért alakul ki bennük a circuláris synosteonos, illetve a háló- zatos szerkezet. Három szót használok itt a nevezettanban : osteonos, körkörös vagy circuläris synosteonos és hálózatos vagy reticuláris synosteonos szerkezet. A két szélsőséges typust a tisztán osteonos és. circuláris synosteonos typus végső tagja, az úgy- nevezett lamináris szerkezet példázza előttünk. 13. ábra. — Fig. 13. A szárazföldön élő emlősök nagyobb mozgás- Struthio camelus (L) mechanikai változást mutatnak, melyek a táp- lálék megszerzésével kapcsolatosak. Ezzel szemben a madarak lábukkal kevesebb mozgásmechanikai lehetőséget tüntetnek fel, illetve csont- szerkezetükre, a három élettér valamelyike, amelyikben főként mozog- nak, nyomja rá a bélyegét. A madarak csontszerkezeti typusosságát élettéri bélyegnek mondom, mert az életterek különbözősége teremti meg azokat. Evvel szemben az emlősök csontszerkezeti formáját pedig egy élettéren belül a táplálék szerzési lehetőségek szabják meg. Az itt elmondottakat egy rövid táblázatba is összefoglalhatjuk : 1. osteonos vagy repülő, hálózatos (retikulárisan synosteonos) v. uszó, körkörös (circulárisan synosteonos) v. futó. Ezeknek elmondása után két dolgot kell még megemlítenem feltétlenül. Először azt, hogy a tiszta typusok ritkák és még ezek sem tisztán és kizárólag osteonos vagy synosteonos szerkezetüek, mert. minden madár a repülésen vagy úszáson kívül másképen is mozog. Az úgynevezett tiszta typusokon kívül sokkal gyakoriabbak az átmeneti typusok. Ha úszik de repül is, vagy repül de elég sokszor jár és fut is. a madár, úgy az átmeneti szerkezet tárul elénk. Amelyik a túlnyomó mozgási mód, az arra jellemző szerkezet jut aztán túlsúlyba a kereszt- metszeti képben. A másik dolog amit meg kell említenem az, hogy az 2. synosteonos< 1931/34) A MADARAK MIKROSZKOPIKUS CSONTSZERKEZETTYPUSAI. 287 összes feldolgozott anyagom kifejlett allatokböl került ki. Hogy az elözökben leirt megfigyeleseim mennyiben helytallök, vagy mennyiben nem azok, ha fiatal fejlődésben lévő szerveket teszünk vizsgálat tárgyává, nem tudom. Egy második és külön vizsgálat tárgyát képezhetné az a kérdés, hogy a három kategoriát fel lehetne-e állítani embryális és egészen fiatal anyag vizsgálatánál és az egyes kategóriák képe hogyan módosul, illetve milyen szerkezet előzi meg a kifejlett madár comb- csontjára jellemző szerkezeti képet. Typen der mikroskopischen Knochenstruktur der Vögel. (Auszug.) Von Vipacs JULIA. Maryds hat bei den Säugetieren festgestellt, dass zwischen der Lebensweise und der feineren inneren Struktur der Knochenkompakta — welche durch die verschiedene Richtung der Osteonen (Havers-sche Kanäle) bestimmt ist — ein Zusammenhang besteht. Innerhalb des Kreises der Säugetierfemora konnten auf Grund der mikroskopischen Morphologie vielerlei oekologische Knochengruppen aufgestellt werden. Ich habe die Vogel von diesem Gesichtspunkte aus untersucht, und bin zu dem Ergebnis gekommen, dass man erstens : die Vogel nicht nach demselben Schema in Klassen teilen kann, wie die Säugetiere, zweitens, dass man die oekologische Einteilung hier nur auf Grund der Bewegung in verschiedenem Medien versuchen kann. Der Vogel bewegt sich nàm- lich entweder auf dem Boden, oder im Wasser, oder in der Luft. Dementsprechend konnte ich auf Grund der mikroskopischen Struktur der Femur-kompakta drei Gruppen unterscheiden, und zwar: einen fliegenden, einen schwimmenden und einen laufenden Typus. 1. Fiir den fliegenden Typus ist die einzeln alleinstehende osteon- tische Struktur kennzeichnend. Siehe Abbildung 11. 2. Der Querschnitt vom Femur eines Schwimmvogels zeigt ein netzartiges Bild des Osteone. Hier verschmelzen mehrere Osteone sowohl mit ihrer Wandung als auch mit dem Hohlraum und zwar entweder paralell mit der Konturlinie des Querschnitts, oder schief, sogar senk- recht auf dieselbe stehend. So verbinden die schiefen Kanäle oft 2—3 paralelle Kanäle, wodurch das Querschnittsbild einem Netze, oder einem verwirrten Geflecht ähnlich wird. Siehe Abbildung 12. 3. Der dritte ist der laufende Typus. Auch hier fliessen die Osteone in einander, aber hauptsächlich parallel mit der Konturlinie des Quer- schnitts d. h. circulàr. Siehe Abbildung 13. 288 VIDACS JULIA [Aquila Weshalb gibt es nun bei den Vögeln weniger Knochenstruktur- typen, als bei den überwiegend am Boden sich bewegenden Säugetieren? Die am Boden sich bewegenden Säugetiere zeigen grössere Unterschiede in der Bewegungsmechanik, welche Unterschiede mit der Nahrungs- suche in Verbindung stehen [Gehen (auf ganzer Sohle, auf den Zehen, auf den Zehenspitzen — auf festem Boden, auf lockerem Boden, auf Felsboden uzw.), Laufen, Klettern, Kriechen, Graben, Hüpfen, usw]. Dagegen zeigen die Füsse der Vögel weniger bewegungsmechanische Möglichkeiten, d. h. unter drei Lebensräumen drückt derjenige seinen Stempel auf die mikroskopische Struktur der Knochenkompakta der Femur, in welchem sich der Vogel öfters bewegt. Mann könnte die Kno- chenbau-Typen der Vögel als Lebensraum-bedingte, die der Säugetiere als mit der Nahrungssuche verbundene bewegungsmechanische Ver- änderungen auffassen. Es muss bemerkt werden, dass bei den Vögeln die reinen Typen selten sind, wie es auch selten nur fliegende, nur schwimmende, oder nur laufende Vögel gibt, viel häufiger sind die Über- gangstypen. Schliesslich muss ich noch erwähnen, dass sich diese Untersuchun- gen bloss auf vollständig und normal entwickelte Vögel erstreckten. 1931/34] AVIFAUNANK NEHANY UJ ES RITKA ALAKJAROL 289 Avifaunank néhány uj és ritka alakjáról. Irta: Dr. VasvArt MIKLÓS. Falco cherrug saceroides MrxzB. Ennek az ázsiai kerecsen sélyomnak európai előfordulása általában a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Az itt ismertetett első magyar- országi példányt Perespusztän (Bihar m.) 1929 nov. 18-án PArLER JAnos ejtette el és az elejtő szívességéből a m. kir. Madártani Intézet gyüjte- ményébe került. A madarat eredetileg privát célból tömték ki és ezért kiterjesztett szárnyú helyzetben készíttetett el. A rendkívül érdekes példány megérdemli a részletesebb leírást már csak azért is, mert aránylag ebből vizsgálták a legkevesebb pél- dányt a kerecsen sólyom-formák közül. STEGMANN gazdag anyagában is kevesebb szerepel, mint a többi formákból (100 cherrug, 20 saceroides, 40 progressus, 35 milvipes ; a nem szorosan vett kerecsen sólymok közé tartozó ritka Falco altaicus Muxze.-böl is több, mert 24 példány állott rendelkezésére). A madarat már kitömve vizsgálhattam meg és így az ivar adatát csupán a nagyság és színezet után közölhetem. Kiszínezett öreg 4 példány. Színezete a következő: a homlok világos fehéres, egészen keskeny sötét szárfoltokkal, a fejtető rozsdás, erősen sötétfoltos, a tarkó mögött a nyakon fehéres és részint rozsdás színű sáv, a felső test tolla- zata kissé hamvas árnyalatú sötétbarna, illetve feketés, a tollszegélyek rozsdás színűek és ugyanilyenek a nagyszárnyfedők, valamint az első- és másodrendű evezők, továbbá a kormánytollak harantfoltjai is. A szárnyon lévők közül utóbbiak legélesebbek a nagy szárnyfedőkön, míg a másodrendű evezők közt akad olyan is, melyen hiányzik a folt. A farcsik, illetve felső farkfedök makkékes színűek, sötétebb haránt- sávokkal, tehát a jellemző g bélyeget jól feltüntetik, vagyis olyanféle színű ez a tájék, mint amilyen az öreg vándorsólyom felső teste általá- ban. Barkója elég éles és hosszú, meglehetős keskeny, az áll és alsó nyak, valamint a mell fehéres, utóbbin elég kicsiny sötét foltozás, míg a fehéres hason alul és oldalán a foltok nagyobbak, a combokon és gatyákon pedig a legsötétebbek, amennyiben azokon a tollazat sávozottságát a nagyobb fehéres és a kisebb rozsdás foltoktól tarkított sötét szárrész alkotja és utóbbi nagyobb terjedelmet ölt; néhány toll e tájékon hamvas 19 290 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila arnyalatü ; az als6 farkfedök feheresek, alig van rajtuk egy-két kicsiny folt. Az alsó szárnyfedők és hönaljtollak jórészt sötétbarnák, fehéren foltozva, helyenként rozsdás tarkítással. A láb sárgás, a csőr szarukékes. A méreteket a fentemlített okoknál fogva részben csak közeli- tőleg adhatom meg : szárnya cca 360, csőre (culmen) 22:5, lába 53 mm. Gyomortartalma seregélymaradványokból állt. A madárról felvett képeket elküldtük Dementtev G. (Moszkva) es Srecmann B. (Leningrad) uraknak, akik meghatározásomat meg- erősítették és szívességükért köszönettel tartozom. E helyen nem bocsát- kozhatom e lelettel kapcsolatban a kerecsen sólymok tüzetes tár- gyalásába, annál kevésbbé, mert hazai vonatkozásban több tekintet- ben óhajtom őket tárgyalni más alkalommal. Itt csupán annyit emlí- tek meg, hogy a Falco cherrug saceroides himjénél, valamint a Cerch- neis tinnunculus és Naumannı fajoknál a megfelelő testtájék, illetve farok színbeli jellege közt érdekes hasonlóság állapítható meg és külö- nösen az átszíneződéskor, mert a vércséknél a hamvasodás a faresikon indul meg és ez kisebb mértékben még idős tojókon is előfordul. Viszont a hamvasság, mint a hímek pigmentációs ivarjellege — ha különböző testtájakon is — de széleskörűen elterjedt a ragadozók sorában (kék- vércse, rétihéják, darázsölyv fejszíne). Ami a rozsdás-vöröses színt illeti, ez úgy látszik kelet felé foko- zódó intenzitásban, ill. kiterjedésben lép fel a kerecsen sólymokon, hogy azután a Falco cherrug milvipes-ben tetőfokát érje lel, annak a szinte vörösvércse színezetében (lásd: SEWERTZOV—MENZBIER : Ornithologie du Turkestan, Moscou 1888—1893., Pl. VI, ,,Hverofalco Hendersoni" néven). Úgy látszik azonban, hogy ez az erythrisztikus hajlam az előre haladó korral a mi nyugati kerecsen sölymaink egyes példányaiban is kibontakozik. Erre enged következtetni a magyar madártani irodalom- ban néhányszor említett fogsági példány, melyet CHERNEL IsrvAx 11 évig tartott (Dévény mellett szedték ki fészkéből 1886 junius 3-án és 1897 január 28-án pusztult el a fogságban) ; ennek fejtetején és felső testén a rozsdás tollszegélyek vörösebbek, mint az itt ismertetett sacerotdes-nál. A Falco cherrug saceroides költő területe STEGMANN!) szerint Tur- kesztán hegyes részei, Szemirecse, Dzsungária és Délkelet Altáj, szerinte Dk. Szibériában csak ősszel és télen kerül elő, míg utóbbi vidéken a szórványosan harántsávozott s valószínűleg a Falco cherrug gurneyi Mexz8.-hoz tartozó pédányok költenek. Eszerint a F. ch. saceroides 1) STEGMANN B.: Zur Phylogenese und Systematik der Edelfalken. Journ. f. Ornith. Ergänzungsband II, 1929, p. 143—154. és Die Vögel Süd-Ost Transbaikaliens. Ann. du Mus. Zool. Ac. Sc. del URSS. 1928, p. 83—242. 1931/34] AVIFAUNANK NÉHANY UJ ES RITKA ALAKJAROL 291 delnyugat felé aligha vonul rendes körülmenyek között és épen ezért szüksegkepen csak mint nagy ritkasag kerülhet el Euröpa közepsö részeibe, illetve Magyarországba. Viszont a gurneyi területe és Magyar- ország között eléggé forgalmas a madarak közlekedése (főleg a vadludak, mint az Anser albifrons de a Branta ruficollis is), ezért valószínűnek tartom, hogy a télen előforduló kerecsenpéldányok közt nem egyszer akadhat gurneyi. Ennek tartom némiképen azt az Óverbászról szár- mazó példányt is, melyet SCHENK HENRIK gyüjtött 1926 december 1-én. Ez felül eléggé harántul foltozott és világos hasú madár, melyhez többé- kevésbbé hasonlókat a Magyarországon fészkelők között is találtam ugyan, de az említett példány jellege, valamint a megkerülés időpontja, mégis inkább a gurneyi alak felé mutat.) DemeEntTIEV közölte velem (in. litt.), hogy Ausztriában, Enzen- dorf mellett is megkerült régebben ez az alak. Az illető példány a bécsi természetrajzi muzeum gyüjteményében van és alkalmam volt DR. Sassı szivessége folytán megvizsgálni. Színezetre hasonló a mi példänyunkéhoz, de a farcsik jóval kisebb mértékben kékesszürke. Egyébként az eredeti etikettcédula felírásából nem dönthető el hogyan került Ausztriába; a felírás ugyanis a következő : „1840. VIII. 1. Falco sacer Gmel. Oestlicher Falke. Ensendorf? Einzeln lebend gft. Oesterreich". Az irodalmunkban kétszer is említett, de fészeknél lőtt öreg hím kerecsen természetesen mint fészkelési időből való csupán öregkori abnormitásként fogható fel. Aquila clanga Parx. aberr. (?) „fulvescens Gray. Első bizonyító példánya 1934 okt. 18-án került meg Fegyver- neken (Szolnok m.) Schwartz Gruna birtokán; FÁBA Rezső preparató- riumába került tömésre, ahol alkalmam volt megvizsgálni, majd tulaj- donosa kérésünkre Intézetünk gyüjteményének volt szíves átengedni. A madarat, sajnos, kitömött állapotban kaptam már kézhez és így mére- teit részben csak közelítőleg adhatom. A madár ? példány. Méretei : ') Dresser: „A History of the Birds of Europe" c. műve VI. kötetében a 377-ik táblán ábrázolt és állítólag , tipus""-nak tartott Tarsus-ból (Kisázsia) származó példány felül erősen harántfoltosnak van feltüntetve, nagyon szembeszökők az alsótest oldalrészein levő szívalakú foltok is. Ami azonban , érthetetlenné" teszi a különben mes- teri képet az, hogy lábujjai (lába többi részét a képen a tollruha takarja) zöldes, kisebb részben kékes színt mutatnak, az ujjak talprészének oldala ellenben sárgásnak látszik és még hozzá a madár állítólag igen öreg példány (, very old bird“)! Mégha fogsági madär- ról is van szó, — a kérdéses példány ugyanis a londoni állatkertben élt, — akkor is nem könnyen magyarázható meg, miért ábrázolták így a madarat, nehezen képzelhető, hogy a fiatal lábszíne valamilyen, esetleg fogság-okozta gátló tényező hatására megmaradjon, Öreg madárnak egyébként mindenképen túl sötét tollazatú az ábrázolt példány. Szerző. 19* 292 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila sz. 525, csőr (culmen) 38, lab 100 mm. Mint látható a méretek megegye- zők az Aquila clanga tojók alsó, illetve közepes méretértékeivel. Színezetében az , Új Naumann"-ban közölt színes képpel (V. kötet, 47. t. 2. ábra) elég jól megegyezik. A test fakó rozsdássárga, legfakóbb a fejen, combokon és a gatyákon, míg a has és a szárny alja rozsdásabb és a vállak is ilyenek sötét foltozással, a fakószínű szárny- fed6k legtöbbjén szintén sötétebb foltozás, a farcsik rozsdás, illetve barnás tollakból áll, melyeknek vége világosabb. Érdekes, hogy a fiata- labb korú clanga-peldanyok fehéren foltozott faresikja annyiból meg- található, hogy azon a helyen vannak a legvilágosabb tollak, mert a végső farkfedők jórészt fehérek. Az evezők és kormánytollak feketés-barnák, legsötétebbek az elsőrendű evezők, míg a másodrendűek barnásabbak és hegyük még világosabb. A fegyverneki példány Európában — az oroszországiakat leszámít- va — tudomásom szerint a hatodik (2 németországi, illetve keletporosz- orszagi, 1 ausztriai, 1 albániai, 1 romániai). A pillaui és livlandi példány nagyságuk szerint (cfr. HARTERT II.) nem a clanga, hanem a pomarindhoz tartozók. Megjegyzem, hogy színezetre a fegyverneki példány hasonlít a pillauihoz is (Königsbergi museumban, színes képe : Journ. f. Ornith. I. kötet, 1853. T.4.). Sajátságos módon valamennyi előfordulás úgy a helyeket, mint az időpontot tekintve jól összevág a clanga vonulási viszonyaival (ápr.-máj., okt.-nov., nálunk a clanga főleg, ha ritkán is, áprilisban, illetve októberben szokott előfordulni). A Fünrer LaJos-tól annakidején Albániában elejtett példány, mint REISER OTTMÁR volt szíves közölni velem (in litt.), nincs a sarajevói múzeumban, hanem még akkoriban Tring b e került és legutóbb az ottani madárgyüjteménnyel együtt a new-yorki természetrajzi múzeumba. E helyen egész röviden óhajtanék a ‚‚fulvescens‘‘ taxonomiai értékelésére vonatkozólag néhány megjegyzést tenni. Szerintem ezt a színbeli fázist jól lehetne a clanga (melynél eddigi tudásunk szerint jóval gyakoribb, mint a pomarindnal) dichromatizmusänak körébe utalni. Nem látom semmi akadályát, miért ne lehetne pid. a Hiraaétus pennatus Gv. kétféle színezetű, t. i. sötét és világos fázisával összevetni, annál is inkább, mert ugyanúgy előfordul egy fészekaljban a kétféle színe- zetű példány, amint ezt SusHKIN!) bebizonyította. Hogy a clangánál gyakrabban fordul elő a világos színű változat, szemben a poma- rinával, ezt az előbbi sötétebb színezetével, vagyis nagyobb pigment- gazdagságában is sejthető, illetve éppen ezzel kapcsolatos nagyobb- ') SUSHKIN, P. P.: Die Vogelfauna des Minussinsk Gebietes, des westlichen Teils des Sajan Gebirges und des Urjanchen-Landes. Bull. Soc. Imp. d. Nat. de Moscou. Nouv. Ser. I. XXVI. 1912, p. 345. 1931/34] AVIFAUNANK NÉHANY UJ ES RITKA ALAKJAROL 293 fokú szinbeli plaszticitasaval hozhatjuk összefüggésbe. A békasz6 sasok általában és a kis hejasas is részint , erdei fajok" és hihetőleg a pig- mentäciös tényezők szempontjából állandóan küzd bennük egymással az erdő és steppe hatása (majd világos, majd sötét színváltozat). HARTERT azt mondja, hogy az nincs bebizonyítva, vajjon a világosszínű madarak később nem sötétednek-e meg, azonban más ragadozók szí- nezetbeli tendenciájára, vagyis arra gondolva, hogy a világosodás, illetve kifeherüles ellenkezőleg éppen az idősebb korban lép fel (nagy sólymok, Gypaëtus és Circus hímek példájára hivatkozva), arra aligha lehet számítani. GuDE és KLE:NscHMIDT!) ugyan zsemlyesárga fiatalkori és fahéjbarna idősebb kori tollruháról beszél, azonban ha a SEVERTZOV*) dolgozatához csatolt VII. tábla színes ábráit nézzük, ismét csak az tűnik ki, hogy az „l. g subadultus‘‘-nal a ,,2. & sen."-al jelzett kép leg- alább is alsótestén világosabb példányt mutat; kétségtelen, hogy a subadultus, vagyis a fiatalabb képe felül világosabb, mint az idős § példányé, előbbi t. i. némiképen hasonló az Aquila heliaca fiataljához, a fej rozsdás-vöröses, míg az idősé fakóbb, tehát ez a rész szintén világosabb. Ha Gune és Krrixscampr álláspontja a fulvescens kérdés- ben az, hogy a clanga , nagyon kikülönült (differenciált) variációs extrem-je, amely talán klimatikus viszonyokra (steppe, száraz vidék) vezethető vissza", vagyis tulajdonképen a fentebbi saját vélemé- nyünkkel megegyező, — úgy megint hivatkoznunk lehet a kis héjasasra, melynek világos példányai fiatalkorban a hasoldalon rozsdás árnya- latúak és később fehérebbek (a világosodást főleg a hasoldalra értem általánosságban, a Gyps fulvus példáját is idecsatolva). Úgy látszik, hogy a fulvescens-alak nem túlságosan ritka, sőt egyes vidékek populációiban tetemesebb számban lép fel. Erre enged következtetni, hogy Kurrmscumipr gyűjteményébe Irbit (Ural) vidékéről 7 példány került. Fünrer az albániai példány elejtésekor még kettőt látott, újabban Horrmann G. Rastenburg vidékén (Kelet-Poroszország) látott egy valószínűleg fulvescens-nek tartható madarat. HRABÁR SÁNDOR pedig arról értesített (in litt.), hogy 1933 őszén Ungvár felett látott egy jól felismerhető példányt. Astur palumbarius buteoides Mrnzs. (= poecilopterus LÜNNs.) A vilagosabb szinezetü orosz héjak eddig alig ismeretesek még Magyarországról. Említett alakhoz tartozónak tartom azt a fiatal 2 !) GupE, H. Uber Aquila fulvescens Gray. Falco, XX, 1924., p. 9—13. KLEINSCHMIDT, O. : Bemerkungen über Schreiadler. Falco, XX, 1924., p. 13—14. 2) Severrzov, N. A.: Études sur les variations d’äge des Aguilinés paléarctiques et leur valeur taxonomigue. Nouv. Mém. Soc. Imp. d. Nat. Moscou. I., XV. Livr. 3., 1885., p. 84—118. 294 DR, VASVARI MIKLÖS [Aquila példányt, mely a m. kir. Madártani Intézet birtokába CHERNEL ISTVÁN gyűjteményével került. A madár lelőhelye Csala (Fejér m.) s 1894 márc. 18-án ejtették el. A szárnyfedők tarkasága különösen feltünő és eléggé megegyezik úgy a LÖNNBERG-től (Fauna och Flora, 1922. p. 22. és The Ibis, 1923, pl. XI.), valamint a SusuKın-töl közölt ábrákkal (Proc. Boston Soc. Nat. Hist., Vol. 39, No. 1., Pl. 1.). Mindenesetre érdekes, hogy ehhez hasonló példányok oly ritkák nálunk, legalább is a sok héja közt, melyet eddig látni, illetve megvizsgálni alkalmam volt, nem találtam ezzel megegyezőt. Úgy látszik, hogy a vonuláskor sem keresik föl Magyarországot rendszeresen az északkeleti alakok. SUsHKIN szerint az említett alak a héjafajták között a leginkább költöző, de úgy látszik inkább csak az európai Oroszország belsejéig és Skandináviáig húzódik le ősszel. Igaz, hogy Németországban STRESEMANN!) és TiscHLER?) bizony- sága szerint nem éppen ritka. E tekintetben egyébként a keleti vándor- sólyomnak (Falco peregrinus calidus LATH.) sem valami gyakori látogatá- sával dicsekedhetünk, mert csak négy biztos előfordulását ismerjük Magyarországból, míg Lengyelországban, amint DoMANIEWSKI szíves volt közölni velem (in litt.), nem ritka. Tapasztalásom szerint nálunk csaknem mindig a sötétebb színű alakokkal találkozhatunk, még vonulás és telelés idején is. Astur brevipes SEx. E faj harmadik erdélyi példánya került meg Pókán (Maros- Torda m.) 1930. augusztus 17-én ; akkoriban huzamosabb ideig végez- tem ott ornithologiai kutatásokat és Torvany Ferenc ejtette el a mada- rat. Fiatal ? példány, mellyel kapcsolatban részletesen foglalkoztam más helyen e madár erdélyi elöfordulasaval.’) Csonkamagyarország területén za első bizonyító példány PoreAnyı LÁSszLzó szívességéből került a m. kir. Madártani Intézetbe. Ez szintén fiatal 9, úgyszólván teljesen megegyező a pókai példánnyal. A madarat SzrARcsEvirs erdővéd Mohács mellett a Bédai Dunaágnál 1934, júl. 20-án ejtette el ; karmai között állítólag vizicsibét vitt, mig gyomortartalma gyikmaradvanyokbél all. Tekin- tettel az előfordulás időpontjára, joggal lehet (állatföldrajzi okokból is) a közelbeni fészkelésre gondolni, annál is inkább, mert eddig ismert legközelebbi fészkelőhelyei főleg Dalmáciában vannak. Szomov*) szerint ') STRESEMANN E. : Nordische Hühnerhabichte in Deutschland. Orn. Monatsber. XXXII, 1924, p. 128—132. ?) TiscHLeR F,: Die Vögel der Provinz Ostpreussen. Berlin. 1914. *) VasvArI M.: A kis héja erdélyi előfordulása. — Das Vorkommen des Zwerg- habichts in Siebenbürgen. Állattani Közlemények, XXVIII, 1931, p. 91—102. 1) Szomov N.: Beitrag zur Kenntnis des Zwerghabichts (Astur brevipes Srv.) Ornith. Jahrb. II, 1891, p. 121—151. 1931/34] AVIFAUNANK NÉHANY UJ ES RITKA ALAKJAROL 995 a fiatalok , julius első harmadának közepétől, második harmada végéig" terjedő időben hagyják el a fészket; GROSSMANN!) szerint Dalmáciában, Kattaró vidékén csak május második felében vannak tojásai, tehát későn fészkelő faj. Dendrocopus syriacus balcanicus GENxcL. et STRES. SCHENK HENRIK Överbäszon 1928. nov. 10-én © példányát gyűjtötte. Ez az első bizonyító példányunk rendellenes színezetű, t. i. részlegesen flavisztikus, amennyiben a másodrendű evezők fekete alap- -színe helyett fakó sárgásbarnák. Más helyen bővebben foglalkoztam -ezzel az előfordulással.?) Larus leucopterus FABER. Balatonszemesen 1934 december 10-én került meg egy immatu- rus példánya (tojó?), melyet a halászok fogtak, szájában nagy gardá- val. DR. Szazay L. ELEMÉR közbenjöttevel SCHREY ELEMÉR volt szíves beküldeni az Intézet gyüjteményébe. Nagy példány, szárny: 430 mm. A cadavert az Állatorvosi Egyetem Kórbonctani Intézetében vizsgálták meg és Dr. JArmay KÁROLY professor közlése szerint a belek régi eredetű hashártyagyulladás miatt összenövést mutattak, a hasüregben pedig eltokolt izzadmány foglalt helyet. Különös, hogy ilyen betegen is ily messze eljutott. Belföldön a legnagyobb ritkasäg-szamba megy. Itt meg kell említenem azt az érdekes sirályt, melyet GRÓF KEGLE- vicH PÉTER 1933 februárjában Ipolykürtőn (Nógrád m.) ejtett el és ki- tömve, vizsgálat céljából szíves volt megküldeni. A körülbelül két éves- nek látszó madár több tekintetben a Larus argentatus és fuscus közt áll és jól megkülönböztethető a nálunk előfordulni szokott fiatal ezüst- sirályoktól. A két említett alak közti kereszteződés eredménye is lehet, bizonyos okokból azonban egy nálunk eleddig nem észlelt keleti ezüst- sirály alak is sejthető benne. Méretei : sz. cca 415, láb 55, csőr 51 mm Ezzel kapcsolatban szükséges kiemelnünk, hogy a legújabb kutatások tükrében?) !) különösen az argentatus cachinnans, illetve Michahellesi ügye a hazai előfordulásokat tekintve rendkívül bonyolultnak látszik 1) GrossMANN: Astur brevipes SEv., der Sommerhabicht.(kurzzehiger Sperber), Brutvogel in der Bocche di Cattaro. Orn. Jahrb., XIX, 190, p. 48—54. ?) VASVÁRI M.: Uj harkály a magyar faunäban. — Ein neuer Specht in der Bu rischen Fauna. Allattani Közlemenyek, XXVIII, 1930, p. 93—97. 3) Dwicut, J.: The Gulls (Laridae) of the World; their plumages, Moults, Varia- tions, Relationstrips and distribution. Bull. Am. Mus. Nat. Hist. New-York LII, Art. III, 1925. 4) STEGMANN, B.: Über die Formen der grossen Möven (subgenus Larus) und ihre gegenseitigen Beziehungen. Journ. f. Ornith., LXXXII, 1934, p. 340—380. 296 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila és ezért fokozott figyelmet, illetve tüzetes vizsgalatot igényel minden elejtésre került , nagy sirály". Cursorius gallicus L. Zenta vidékén Tornyos község mellett (Bács-Bodrog m.) 1930 novemberében ejtettek el egy példányt, amely DrmITRIEvIcs Bosk6- hoz került, akinek gyüjteményében 1933 nyarán akadtam reá. Fiatal példány. Méretei : szárnya cca 146, csőre 24, lába 54 mm. Fej eleje, hom- loka és a mögötte levő rész rozsdássárga, a fej hätsöfele szürke, fehér és fekete szegéllyel. A hát izabellaszínű, elsőrendű evezők fehérek, másod- rendű evezők rozsdásak, több szárnyfedőn szürke zeg-zugrajzolat, alsó- test gerleszürke, farok rozsdás, végén feketés, sárgás szegéllyel. Általában az európai előfordulások szintén október-novemberiek szoktak lenni. Ez a második példány faunánkból; az első tudvalevőleg szintén őszi példány, mely a pozsonymegyei B ö ő s-ön 1882 szept. 25-én került meg. Nyugateurópai előfordulási adatai sokkal számosabbak a keletieknél. Északnyugati Afrikából, tehát igen , kiadós" elterjedési területéről jön a legtöbbje a nyugateurópai országokba. Tringa canutus L. A szegedi Fehér-tón került meg 1934 szeptember 19-én § juv. példánya, melyet ott Dr. BERErzx PÉTER, akinek társaságában kirán- dulást tettem a tóhoz, ejtett el. Méretei : hossz 253, szárny 155, fark 76, csőr 30, láb 31 mm. Súlya 132 gramm. Ez a nálunk igen ritkának tartott faj hihetőleg gyakrabban fordul elő, mint gondoltuk, erre lehetne következtetni a HILDEBRANDT-tól" ) említett magatartásából a sósvíz iránt is. A nyugatibb országok belvizei- nél egészen kivételesen fordul elő, míg nálunk az eddigi előfordulások- ból gyanítva, mások a viszonyok. Szíkes vizeinknél ugyanis úgy látszik átvonulásakor nemcsak megszáll, de éppen a szíksós vizek nyujtotta életlehetőségeket bizonyos ideig kihasználni is tudja. Ugyanígy magya- rázom a Phalaropus lobatus viszonylagosan gyakori hazai előfordulásait. Anser indicus (Larn.). Egy példányát Bonchida mellett (Kolozs vm.) 1934 aug. 30-án Dr. Bon Pérer ejtette el, aki szíves volt a kitömött madár képét elküldeni (megjelent a Nimród-Vadászújság 1935. évi máj. 1-i számában). A madár a háziludakhoz akart csatlakozni. Mint e faj más európai elő- fordulásakor, úgy ez alkalommal is állatkertből való szökésre gondol- 1) HILDEBRANDT, H.: Wie sind die Vögel zum Salzwasser eingestellt. Journ. f. Ornith. Ergänzungsband. 1929, p. 221—229. 1931/34] AVIFAUNANK NÉHANY UJ ES RITKA ALAKJAROL 297 hatnank. Feltünönek találom azonban, hogy az ismert előfordulások egy része némiképen egyezö az idöpontot tekintve az erdélyivel. Legutöbb Mecklenburgban Gistrow mellett figyeltek meg 2 példanyt.') Az ilyen eset csak erösitheti annak az 6hajnak jogossagat, hogy az állatkertek szabadonjarò madarai kivétel nélkül jelzögyürükkel lattas- sanak el. Ezzel sok bizonytalansägtöl szabadulna meg az euröpai avi- faunistika. Függelékképen megemlítjük, hogy a gyöngybagolynak (Strix flammea guttata BREHM) egy érdekes színezetű példányát gyüjtötte Scnenk HENRIK Överbäszon 1926. október 10-én, melynek mellén igen nyitott szárú V alakú harántrajzolatok vannak. Mint ismeretes, haránt- rajzolatú gyöngybagoly-alak csak egy ismeretes [glaucops (Kaup), St. Domingo. Haiti]. A Berajah-ban KiEnscHmipr rajzaival összehason- lítva az itt közölt példányt, a harántsávok ennél fejlettebbek és más alakúak. Egy másik, ugyancsak Overbäszrél származó példányon is lát- szanak a mellen halványabb és nem annyira átmenő harántsávok és az alsó farkfedőkön szintén, ismét egy további 6verbaszi példány lágyéka . oldalán kevésbbé kifejezett, alsó farkfedöin ellenben átmenő a sávozás. Egy Szerepről (Bihar m.) való madár (1908 máj. 7.) lágyékoldalán néhány erősebben átmenő harántsáv van, az alsó farkfedőin szintén eléggé ki- fejezett sávok, mig egy B aj a -ról származó (1928 dec. 15.) alul elég nagy és sötét pettyekkel tarkított példány lágyékoldalán és hasán elég erős, átmenő, alsó farkfedőin pedig gyengébb, de eléggé látható sávokat tüntet fel. A Madártani Intézet többi 15 magyarországi példánya közt hasonlókat nem találtam. 1) ROSENTHAL C. O.: Anser indicus (LATH.) in Mecklenburg beobachtet. Ornith. Monatsb., XLII. 1934, p. 155. 298 DR. NIKOLAUS VASVARI (Aquila Ùber einige neue oder seltene Vogel unserer Ornithofauna. Von Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Falco cherrug saceroides MExzs. Das Vorkommen dieses asiatischen Würgfalken in Europa ver- dient das grösste Interesse. Das hier beschriebene erste ungarische Exemplar wurde in Perespuszta (Kom. Bihar) am 18. Nov. 1929 von J. PapLeR erlegt und gelangte in die Sammlung des kgl. ung. Ornith. Institutes. Dieses ausserordentlich wichtige Belegstück möchte ich hier ausführlicher beschreiben, umsomehr, da diese Form unter den Würg- falkformen bisher in minimaler Anzahl untersucht wurde. In dem rei- chen Materiale von STEGMANN (100 cherrug, 20 saceroides, 40 progressus, 35 milvipes und von dem nicht streng zu den ,,Wiirgfalken‘‘ gehörenden altaicus MEexz8. 24 Exemplare) ist diese Form in den wenigsten Exempla- ren vertreten. Dieses Exemplar konnte ich nur in ausgestopftem Zustande untersuchen, weshalb das Geschlecht nur auf Grund der Grösse und Färbung angegeben werden kann. Es ist ein augefärbtes altes Männchen. Die Färbung ist die folgende : Stirn hell, weisslich mit ganz schmalen dunklen Schaftstrichen, Oberkopf rostfarbig, stark dunkel gefleckt, hinter dem Nacken am Oberhals ein weisslicher zum Teil rostfarbener Streif, Ober- körper dunkelbraun bis schwärzlich, mit wenig aschgrauem Anflug, die Federkanten rostfarbig und ebenso die Querflecke der grossen Flügel- decken, wie auch der Schwingen erster und zweiter Ordnung, sowie der Steuerfedern. Von den Flügelflecken sind die auf den grossen Flügel- decken befindlichen die schärfsten, während es unter den Schwingen zweiter Ordnung auch solche gibt, die eines Fleckes entbehren ; Bürzel resp. obere Schwanzdecken mohnbläulich gefärbt, mit dunkleren Quer- streifen, also kommt hier das charakteristische 4 — Merkmal der Form gut zum Ausdruck und der Vogel ist an diesem Körperteil etwa so gefärbt wie der Oberkörper eines ausgefärbten Wanderfalken. Bart ziemlich scharf und lang, auch ziemlich schmal, Kinn, Hals und Brust weisslich, auf der letzteren mit ziemlich kleinen dunklen Flecken, auf dem weiss- lichen Bauch aber unten und seitlich gröber gefleckt, die dunkelsten Flecken sind an den Schenkeln und Hosen und auf diesen werden durch die grösseren weisslichen und die kleineren rostfarbigen Flecke wie 1931/34] NEUE VÜGEL D. UNG. ORNITHOFAUNA 299 auch durch den dunkeln Schaftteil der Federn eine Streifung gebildet. Der dunkle Schaftteil nimmt hier eine grössere Stelle ein und einige Federn haben einen geringen aschgrauen Anflug ; die unteren Schwanz- decken weisslich mit kaum einigen kleinen Flecken, die unteren Flügel- decken und Achselfedern meist dunkelbraun, mit weissen Flecken und stellenweise rostfarbig gesprenkelt. Lauf gelblich, Schnabel hornbläulich. Indem ich den Vogel nur als Stopfpräparat mit ausgebreiteten Flügeln untersuchen konnte, kann ich hier die Masse zum Teil nur annähernd mitteilen : Flügel ca. 360, Culmen 22:5, Lauf 53 mm. Der Mageninhalt bestand aus Sturnus vulgaris-Resten. Die Photographien des Vogels wurden an Herrn G. DEMEN- TIEW (Moskau) und B. Srecmanx (Leningrad) geschickt, die meine Deter- mination bestätigen konnten, wofür ich meinen Dank hier aussprechen möchte. Ich möchte mich diesmal nicht in die eingehende Behandlung der Würgfalken einlassen, da ich diese Gruppe mit besonderer Berück- sichtigung des ungarischen Würgfalken später einmal zu besprechen beabsichtige. Hier erwähne ich nur so viel, dass zwischen Bürzel- (und z. Teil Schwanz-) Färbung bei F. ch. saceroides, sowie von Cerchneis tinnunculus und Naumanni eine interessante Konvergenz feststellbar ist und besonders während der Umfärbung der erwähnten Cerchneis- Arten, bei den Männchen, aber auch bei den alten Weibchen, da die ,.Mohnfarbigkeit am Bürzel beginnt. Diese letztere Färbung, als Pigmentationsmerkmal der Männchen erscheint — obwohl auf ver- schiedenen Körperteilen — weitverbreitet unter den Raubvögeln (Abendfalk, Weihen, die Kopffarbe bei Wespenbussard etc.). Was die Rostfarbigkeit oder rötliche Färbung betrifft, tritt diese, wie es scheint bei den Würgfalken nach Ost in gesteigerter Inten- sität, resp. Ausbreitung auf um bei F. ch. milvipes JERD. in seiner fast Turmfalkenfärbung eine Kulmination zu erreichen. (Cfr. SEWERTZOW— MenzsIer : Ornithologie du Turkestan, Moskou, 1888—1893, Tafel: „Falco Hendersoni‘‘). Diese erythristische Beanlagung entfaltet sich mit dem höheren Alter vielleicht auch bei einzelnen Exemplaren unserer westlichen Würgfalken. Dies lässt auch ein zwar Gefangen- schaftsvogel vermuten, der in der ungarischen ornithologischen Lite- ratur einigemale schon erwähnt wurde ; das Exemplar wurde bei Deveny am 3.Juni 1886 aus dem Horst genommen und lebte bei Sr. CHERNEL in Köszeg bis 28. Januar 1897, hat also ein Alter von 11 Jahren erreicht. Die rostfarbigen Federkanten auf dem Oberkopf und Oberkörper dieses 2 Stückes sind rötlicher als bei unserem saceroides Exemplar. Die Brutgebiete des saceroides nach STEGMANN sind die gebirgi- gen Teile von Turkestan, Semiretsche, Dzungarien und SO. Altai und kommt diese Form nach ihm in SW. Sibirien nur im Herbst und Winter 300 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila vor, während in letzterer Gegend wohl der F. ch. gurney Mexz».!)?) brütet. Falco ch. saceroides zieht daher normalerweise nicht nach Südwest und ebendarum kann er nur als eine grosse Seltenheit nach den zent- raleren Teilen von Europa und so nach Ungarn kommen. Hingegen wird zwischen dem Gebiet von gurneyi und Ungarn eine lebhafte Ver- kehrsstrasse aufrechterhalten (hauptsächlich durch die Wildgänse, wie Anser albifrons, auch Branta ruficollis), daher halte ich es für wahr- scheinlich, dass unter den Winterexemplaren von Falco cherrug wenn auch nicht häufig, doch mehr als einmal ein gurneyi vorkommen könnte. Für ein zu dieser Form gehörendes halte ich mit einigen Vorbehalt das Exemplar aus Överbäsz (Kom. Bäcsbodrog), das am 1. Dezember 1926 durch H. Schenk gesammelt wurde (Sammlung des kgl. ung. Ornith. Institutes).* (Über ungarische Würgfalken siehe bei CsòrGer*) und KLEINSCHMIDT*).) Nach der Mitteilung von G. DEMmENTIEw (in. litt.) siehe auch?) wurde saceroides früher einmal bei Enzendorf in Österreich erlegt. Das betreffende Exemplar befindet sich im Naturhist. Museum zu Wien und durch die Güte des Herrn Dr. M. Sassi hatte ich die Gelegenheit dasselbe zu untersuchen. In seiner Färbung ist es ähnlich zu unserem Exemplar, aber sein Bürzel viel weniger bläulichgrau. Übrigens ist * Anmerkung. Der auf Taf. 377 abgebildete und vermeintlich als Typ gehaltene Vogel aus Tarsus (Kleinasien) im VI. Band von Dresser ,,A History of the birds of Europe“ ist oben stark quergefleckt gezeichnet und auch die herzförmigen Flecke an den Seiten des Unterkörpers sind sehr auffallend. Was aber das übrigens Meisterbild zu unverständlich macht ist das, dass die Zehen (die übrigen Teile des Laufes nämlich durch das Gefieder gedeckt) grünlich zum kleinen Teile bläulich gefärbt, während die Seiten der Fusssohlen gelblich sind und dazu wäre dieses Exemplar ein sehr alter Vogel (‚very old bird‘)! Wenn es sich auch um einen Gefangenschaftsvogel handelt, — da das erwähnte Stück im Londoner Zoo lebte, — könnte man nicht leicht erklären, warum dieser Würgfalk so abgebildet wurde, da es schwierig vorstellbar ist, dass die jugendliche Fussfarbe durch einen. eventuellen Gefangenschaftsfaktor gehemmt persistierend wäre. Übrigens ist das Stück als alter Vogel auch im Gefieder zu dunkel gefärbt. Der Verfasser. !) STEGMANN, B.: Zur Phylogenese und Systematik der Edelfalken Journ. f. Ornith. Ergänzungsband II, 1929, p. 143—154. *) STEGMANN, B.: Die Vögel Süd-Ost Transbaikaliens. Ann. du Mus. Zool. Ac. Sc. del URSS. 1928, p. 83—242. 3) CsôrGey, T.: Falco sacer Brisson 1760. — kerecsensólyom. Der Würgfalke. PETÉNYI SALAMON J. hagyatékából feldolgozta és bezáró szóval ellátta. — Aus dem handschriftlichen Nachlasse J. SALAMON Prr&xvr’s bearbeitet und mit Schlusswort ver- sehen. Aquila IV, 1897, p. 105—139. 1) KLEINSCHMIDT, O.: A Falco Hierofalco alakköre s a magyarországi kerecsenynek benne elfoglalt helyzete. — Der Formenkreis Falco Hierofalco und die Stellung des ungari- schen Würgfalken in demselben. Aquila, VIII, 1901, p. 1—49. °) BUTURLIN, S. A. — DEMENTIEW, G. P.: Systema avium rossicarum. L’Oiseau et la Rev. france. d’Ornith. III, 1933, p. 468. 1931/34] NEUE VÖGEL D. UNG. ORNITHOFAUNA 301 aus der Aufschrift des originalen Etikettenzettels die oesterreichische Herkunft nicht sicher zu entscheiden. Die Aufschrift lautet nämlich so: „1840 VIII. 1. Falco sacer Gmel. Oestlicher Falke. Ensendorf ? Einzeln lebend gft. Oesterreich.“ Aquila clanga Pıur. aberr. (?) „fulvescens Gray.“ Das erste Belegexemplar bei uns wurde bei Fegyvernek (Kom. Szolnok) im Grundbesitze von Gy. Schwarz am 18. Oktober 1934 erlegt; der Vogel gelangte zum Ausstopfen in das Präparatorium von R. FÁBA, in Budapest, wo ich dies zu untersuchen die Gelegenheit hatte und nachher wurde es durch den Besitzer auf unsere Bitte der Sammlung des kgl. ung. Ornith. Institutes überlassen. Denselben erhielt ich leider schon im ausgestopften Zustande und so kann ich seine Masse nur annähernd angeben. Er ist ein Weibchen ; Masse sind: FI. 525, culmen 38, L. 100 mm., wie es scheint, stimmen die Masse mit den unteren resp. mittleren Werten der Masse von clanga 9% überein. In seiner Färbung ist er dem Bilde im , neuen Naumann‘ (Band V., Tafel 47., Abb. 2.) ziemlich ähnlich. Der Körper ist fahl rostgelb- lich am fahlsten auf dem Kopf, den Schenkeln und Hosen, während der Bauch und Innenseite des Flügels röstlicher wie auch die Schultern ; letztere aber dunkel gefleckt ; auf den Seiten der fahlgelblichen Flügel- decken sind ebenfalls dunklere Flecken ; der Bürzel besteht aus röst- lichen, resp. bräunlichen Federn, deren Ende heller sind. Es ist inte- ressant, dass der weissgefleckte Bürzel der jüngeren clanga-Exemplare wenigstens in Spuren wieder gefunden werden kann, nämlich die hin- tersten Federn an dieser Stelle sind auch die hellsten ; Schwingen und Steuerfedern schwärzlich, die Schwingen erster Ordnung sind dunkler als die von zweiter Ordnung, die mehr bräunlich und am Ende heller sind Das Exemplar aus Fegyvernekistin Europa (excl. Russland) meines Wissens das sechste (2 aus Deutschland, Ostpreussen, 1 aus Österreich, 1 aus Albanien, 1 aus Rumänien). Das Pillauer und Liv- länder Exemplar gehört nämlich (cfr. auch Harrerr) nach Grösse nicht zu clanga, sondern zu pomarina. Es sei aber bemerkt, dass unser Exemplar in der Färbung auch an das von Pillau (Königsberger Museum) sehr erinnert. Eigentümlicherweise stimmen alle Vorkommnisse sowohl die Orte, als die Zeitpunkte betreffend mit den Zugsverhältnissen der clanga überein (Zeit: meist April, Mai, resp. Okt., Nov.; in Ungarn pflegt sie meist — wenn auch überhaupt ziemlich selten — im April, resp. Oktober vorzukommen). Der seinerzeit durch L. Fünxer in Albanien erlegte Vogel steht, wie O. Reiser mitzuteilen die Güte hatte (in litt.), nicht im Sarajevoer Museum, sondern gelangte noch seinerzeit nach Tring und letzthin 302 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila. mit der dortigen Vogelsammlung nach dem New-Yorker Naturhistori- schen Museum. An dieser Stelle möchte ich ganz kurz bezgl. der taxonomischer Bewertung von ,,fulvescens‘‘ einige Bemerkungen machen. Meines Erachtens könnte man diese Färbungsphase in den Bereich des Dichro- matismus von clanga (wo nach unseren bisherigen Kenntnissen viel häufiger als bei pomarina vorkommt) überweisen. Es liegt kein Hinder- nis vor, weshalb man dies mit der zweierlei — dunkeln und hellen — Färbungsphase des Zwergadlers (Hiraaétus pennatus Gm.) nicht ver- gleichen könnte, umsomehr, da in demselben Horste die zweierlei Fär- bungen ebenso vorkommen, wie dies durch Susuxın!) bewiesen wurde. Dass die hellfarbige Färbungsvariante bei clanga häufiger als bei poma- rina vorzukommen scheint, könnte man dies mit der dunkleren Färbung bezw. mit gròsserem Pigmentreichtum und mit der eben dadurch beding- ten hochgradigeren Farbenplastizität in Zusammenhang bringen. Die Schreiadler und auch der Zwergadler sind z. T. Waldvögel und ver- mutlich kämpft in ihnen bezgl. die Pigmentationsfaktoren die Wirkung des Waldes und der Steppe (bald in lichter, bald in dunkler Farben- abwechslung). Nach Harrerr ist es nicht bewiesen, ob auch die hellen Vögel später nicht nachdunkeln, doch an die Färbungstendez anderer Raubvögel denkend, bezw. dass die Nachhellung d. h. Weisswerdung entgegensätzlich gerade im späteren Alter auftreten (grosse Falken, Gypaëtus und Circus-Männchen etc.) kann man darauf kaum rechnen. Gupe und Kreryscumip1*) spricht zwar über ein semmelgelbes. Jugendkleid und ein darauf folgendes zimmtrotes Kleid, wenn wir aber die VII. Tafel in der Sewerrzow-schen Arbeit?) betrachten, wird sich heraustellen, dass Abbildung ‚1 g subadultus‘‘ an der unteren Seite weniger hell, als bei Abb. ,,2. & sen.‘‘. Es ist unzweifelhaft, dass das jüngere Exemplar umgekehrt oben heller gefärbt, als das ältere, welch letzteres hinwiederum einen fahleren Kopf als voriges, das mehr einen solchen röstlicheren, hat ; das jüngere bezügl. Oberseite erinnert einiges. an das Jugendkleid von Aquila heliaca. Wenn nach dem Standpunkte von Gupe und KLEINSCHMIDT fulvescens als ,,ein sehr differenziertes Varia- tions extrem des grossen Schreiadlers‘‘ aufgefasst wird, welches viel- 1) SusHKIN, P.P.: Die Vogelfauna des Minussinsk Gebietes, des westlichen Teils. des Sajan Gebirges und des Urjanchen-Landes. Bull. Soc. Imp. d. Nat. de Moscou, Nouv. Ser. I. XXVI. 1912, p. 345. *) GUDE, H. : Über Aquila fulvescens Gray. Falco, XX, 1924, p. 9—13. KLEINSCHMIDT, O.: Bemerkungen über Schreiadler. Falco, XX, 1924, p. 13—14.. 3) SEWERTZOW, N. A.: Études sur les variations d’äge des Aquilinés paléarctiques et leur valeur taxonomique. Nouv. Mém. Soc. Imp. de Nat. Moscou. T. XV. Livr. 3., 1885. p. 84—118. + 1931/34] NEUE VÖGEL D. UNG. ORNITHOFAUNA 303 leicht auf klimatische Verhältnisse (Steppe, Trockengebiet) zurück- zuführen ist, also eigentlich mit unserer obenerwähnten Meinung über- einstimmend, so könnten wir uns wieder auf den Zwergadler berufen, dessen hellfarbige Exemplare in der Jugend an der Bauchseite röst- licher, später aber heller, weisslicher werden (das Hellerwerden verstehe ich nämlich im allgemeinen besonders betreff. der Bauchseite, auch das Beispiel von Gyps fulvus anführend). Es scheint übrigens als ob die ,,fulvescens-Form‘ nicht. zu selten wäre, ja in Populationen einzelner Gebiete vielleicht in grösserer Anzahl auftritt. Auf dies musste man auch daraus folgern, dass K£LEINSCHMIDT für seine Sammlung angeblich aus der Gegend von Irbit (Ural) 7 Exemplare erwerben konnte. Beim Erlegen des albanischen Stückes wurden durch FÜHRER noch zwei weitere beobachtet. In neuerer Zeit hat G. Horrmass in der Gegend von Rastenburg (Ostpreussen) einen wahrscheinlich echten ‚‚fulvescens‘‘ gesehen und von A. HRABÁR erhielt ich die Nachricht (in litt.), dass er in Ungvár im Herbst 1933 ein Exemplar beobachten konnte. Astur palumbarius buteoides Mrnzs. (= poecilopterus LiòxxB.) Die helleren russischen Habichte sind bisher aus Ungarn kaum bekannt. Ich halte als zur genannten Form gehörend -das junge Exem- plar, welches in die Sammlung des kgl. ung. Ornith. Institutes mit der CHERNEL-Kollektion gelangte. Die Angaben sind: Csala (Kom. Fejér), 18. März 1894. Die Buntheit der Flügeldecken ist besonders auffallend und gleicht ziemlich sowohl den Abbildungen von LÜNNBERG und SCHAANING wie von SusakiN. Es ist jedenfalls interessant, dass diesem ähnliche Exemplare so selten bei uns vorzukommen scheinen, wenigstens habe ich unter den vielen Habichten die ich bisher zu sehen, bezw. zu unter- suchen die Gelegenheit hatte, keinen übereinstimmenden finden konnte. Es scheint, dass die nordöstlichen Habichtformen normalerweise Ungarn auch während des Zuges nicht aufsuchen. Nach SusaxiN gehört die erwähnte Form unter den Habichtsformen am meisten zu den Zugvögeln, aber vermutlich zieht sie meist nur nach dem Inneren des europäischen Russlands und nach Skandinavien. Hingegen gehört das Vorkommen dieser Form in Deutschland — besonders in Ostpreussen — nach STRESEMANN!) und TIscHLER*?) nicht zu den Seltenheiten. In dieser Hinsicht können wir uns auch mit dem häufigeren Besuch des östlichen Wanderfal- ken (Falco peregrinus calidus Latu.) nicht rühmen, da uns aus Ungarn nur 1) STRESEMANN, E.: Nordische Hühnerhabichte in Deutschland. Orn. Monats- ber. XXXII, 1924., p. 128—132. 2) TISCHLER, F.: Die Vögel der Provinz Ostpreussen. Berlin, 1914. 304 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila vier sichere Vorkommnisse bekannt sind, während in Polen, wie Herr Dr. v. Domantewskt mir mitteilen so gütig war (in litt.) nicht selten vorkommt. Nach meinen Erfahrungen kommen bei uns fast immer die dunkleren Formen vor, auch während der Zugs- und Winterzeit. Astur brevipes SE. Das dritte siebenbürgische Exemplar wurde am 17. Aug. 1930 durch Franz Tornvary bei Pók a (Kom. Maros-Torda) erlegt, wo ich damals einige Wochen lang ornithologische Untersuchungen machte. Es ist ein junges Weibchen, damit im Zusammenhang ich über das siebenbürgische Vorkommen dieser Art an anderer Stelle Näheres erörtert habe.') Aus dem Gebiet von Rumpfungarn gelangte das erste Belegstück durch die Güte von L. PoreAnvt in die Sammlung des kgl. ung. Ornith. Institutes. Dieses Exemplar ist ebenfalls ein junges 9, sozu- sagen ganz übereinstimmend mit dem Pökaer Vogel. Er wurde durch Waldhüter Srarosewirs bei Mohács, am 20. Jul. 1934 erlegt. Er trug in seinen Klauen angeblich ein Sumpfhühnchen, während sein Magen- inhalt aus Fidechsenresten bestand. Angesichts des Vorkommenzeit- punktes kann man mit Recht (auch aus zoogeographischen Gründen) auf ein nahes Horsten schliessen, umsomehr, da die bisher bekannten nächsten Horststellen besonders in Dalmatien sind. Nach Ssomow?) verlassen die Jungen den Horst ,,von der Mitte des ersten Drittels Juli bis Ende des zweiten Drittels‘‘; nach Grossmann’) sind in Dalmatien in der Gegend Cattaro nur in der zweiten Hälfte Mai Eier, also eine spät brütende Art. Dendrocopus syriacus balcanicus GENGL et STRES. Ein Exemplar wurde in Överbäsz am 10. Nov. 1928 durch H. SCHENK gesammelt. Dieses erste Belegstück ist abnormal gefärbt, nämlich partial flavistisch, indem die Schwingen zweiter Ordnung anstatt der schwarzen Grundfarbe fahl gelblichbraun sind. An anderer Stelle habe ich mich mit diesem Vorkommen ausführlich befasst.*) ') VasvARI, M.: A kis héja erdélyi előfordulása. — Das Vorkommen des Zwerg- habichts in Siebenbürgen. Állattani Közlemények, XXVIII, 1931, p. 91—102. *) Ssomow, N.: Beitrag zur Kenntnis des Zwerghabichts (Astur brevipes Se.) Ornith. Jahrb. II, 1891, p. 121—151. 5) GROSSMANN : Astur brevipes Skv., der Sommerhabicht (kurzzehiger Sperber), Brutvogel in der Bocche di Cattaro. Orn. Jahrb., XIX. 1908, p. 48—54. 1) Vasvärı, M.: Uj harkály a magyar faunaban. — Ein neuer Specht in der ungari- schen Fauna. Állattani Közlemények. XXVIII, 1930, p. 93—97. 1931/34] NEUE VÜGL D. UNG. ORNITHOFAUNA 305 Larus leucopterus FAPER. Ein immat. Exemplar wurde bei Balatonszemes, am 10. Dez. 1934 durch Fischer gefangen, im Schnabel mit einem, grossen Fisch, mit Vermittlung des Herrn Dr. L. E. Szaray wurde dasselbe durch E, Scurey in die Sammlung unseres Institutes eingesandt. Der Vogel hat eine Flügellänge von 430 mm. Dies ist das erste Belegstück in der ungarischen Fauna. Der Kadaver wurde im pathologisch-anatomischen Institut der tieràrztlichen Universitàt untersucht und nach Mitteilung des Prof. Dr. K. JÁRmaY haben die Gedärme wegen veralterter Bauch- fellentzündung ein Zusammenwachsen gezeigt. In der Bauchhöhle dagegen setzte sich ein Exsudat fest. Es ist merkwiirdig, dass dieser kranke Vogel so weit nach dem Siiden fliegen konnte. Ich muss hier jene interessante Möwe erwähnen, die Graf P. v. KesrevicHa bei Ipolykürt (Kom. Nógrád) im Februar 1933 erlegte und ausgestopft zwecks Untersuchung mir zu übersenden die Güte hatte. Der augenscheinlich zweijährige Vogel steht in mehreren Hin- sichten zwischen Larus argentatus und fuscus und kann man ihn von den bei uns vorkommen zu pflegenden jungen Silbermöwen gut unterscheiden. Es kann auch das Resultat einer Kreuzung zwischen den zwei erwähnten Formen sein, aus gewissen Gründen könnte ich aber darin eine bei uns bisher nicht konstatierte Silbermüwenform vermuten. Damit im Zusammenhang ist es angebracht hervorzu- heben, dass im Lichte der neuesten Forschungen’), *) besonders das Vor- kommen von argentatus cachinnans resp. Michahellesi in Ungarn äusserst verwickelt erscheint und daher verdient jede zur Erlegung gelangende ,,Grossmüwe‘ eine gesteigerte Aufmerksamkeit resp. eige- hendste Untersuchung. Cursorius gallicus L. Ein Jungexemplar war in der Gegend von Zenta bei Tornyos (Kom. Bacs-Bodrog, Jugoslavien), im November 1930. erlegt und wurde in die Sammlung von B. Drirrievics eingereiht, wo ich dasselbe im Som- mer 1933 vorfand. Die Masse: Flügel etwa 146, Schnabel 24, Lauf 54 mm. Stirn und Vorderkopf röstlichgelb, Hinterkopf grau mit weissem und schwarzem Rande. Schwingen erster Ordnung weisslich, die von zweiter Ordnung röstlich, an mehreren Flügeldecken graue Zick-Zack-Zeichen. Unterseite ‚‚turteltaubgrau‘ Rücken isabellenfarbig, Schwanz röstlich, ') Dwicur J.: The Gulls (Laridae) of the World ; their plumages, Moults, Variations Relationstrips and distribution. Bull. Am. Mus. Nat. Hist. New-York LII, Art. III, 1925. 7) STEGMANN B.: Ueber die Formen der grossen Möven (subgenus Larus) und ihre gegenseitigen Beziehungen. Journ. f. Ornith., LXXXII, 1934, p. 340—380. 20 306 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila am Ende schwärzlich mit gelbem Rande. Im Allgemeinen sind die europàischen Vorkommnisse meist aus Oktober und November herrührend. Dies ist das zweite Exemplar unserer Fauna, das erste ist bekanntlich auch ein Herbstexemplar, das am 25. Sept. 1882 bei Böös, (Kom. Pozsony) geschossen wurde. Es sind die westeuropàischen Angaben über Vorkommen dieser Art viel zahlreicher als die mehr östlicheren, Aus Nordwestafrika — also einem sehr ‚‚ausgiebigen‘‘ Verbreitungsgebiet — kommen die meisten nach den westeuropàischen Ländern. Tringa canutus L. Ein juv. Exemplar wurde am Fehérté bei Szeged am 19. Sept. 1934 durch Dr. P. BERETZK, in dessen Gesellschaft ich eine ornithologische Excursion nach dem See gemacht habe, gesammelt. Die Masse sind : Lange 253, Flügel 155, Schwanz 76, Schnabel 30, Lauf 31 mm, Gewicht 132. gr. Diese bei uns als sehr selten gehaltene Art kommt vermutlich häufiger vor, als man früher dachte, darauf kônnte man auch aus dem von HiLpeBRANDT!) erwähnte Benehmen gegenüber demSalzwasser folgern. Bei den Binnengewässern der westlicheren Länder kommt sie ganz aus- nahmsweise vor, wogegen bei uns aus den bisherigen Vorkommnissen fol- gernd die Verhältnisse anders sind. Bei unseren natronhaltigen Gewässern lässt sie sich während des Durchzuges nicht nur nieder, sondern kann auch die durch die Natrongewässer gegebenen Lebensmöglichkeiten eine gewisse Zeit ausnützen. Auf dieselbe Weise erkläre ich auch das verhältnissmässig häufige Vorkommen von Phalaropus lobatus sowie von einigen anderen Vogelarten bei den ungarischen natronhaltigen xewassern. Anser indicus (LATH.). Ein Exemplar dieser Art wurde am 30. August 1934 bei Bon c- hida (Kom. Kolozs, Siebenbiirgen) durch Dr. P. Bop erlegt und der- selbe Herr war so gütig eine Photographie über den ausgestopften Vogel einzusenden. Der Vogel wollte sich Hausgänsen anschliessen. Wie auch bei anderen europäischen Vorkommnissen’), so könnten wir auch in diesem Falle wieder an ein Entkommen aus irgendeinem Zoo denken. Ich halte es aber fiir auffallend, dass der Zeitpunkt eines Teiles der bis- her bekannten Vorkommen in Europa mit dem siebenbürgischen ziem- lich gut übereinstimmt. ') HILDEBRANDT H.: Wie sind die Vögel zum Salzwasser eingestellt. Journ. f. Ornith. Ergänzungsband. 1929, p. 221—229. ?) ROSENTHAL, C. O.: Anser indicus (Lath.) in Mecklenburg beobachtet. Ornith. Monatsb., XLII. 1934, p. 155. 1931/34] NEUE VÖGEL D. UNG. ORNITHOFAUNA 307 Derartige Fälle verstärken nur jenen berechtigten Wunsch, dass alle freifliegenden Vögel der zoologischen Gärten mit Ringen versehen werden müssten. Durch dies könnte man von der europäischen Ornitho- faunistik viele Ungewissheiten fernhalten. * Nach diesen bemerkenswerten Vorkommnissen können wir an- hangsweise erwähnen, dass ein überaus interessant gefärbtes Exemplar der Schleiereule (Strix flammea guttata Breum) in Överbäsz am 10. Okt. 1926 durch H. Schenk gesammelt wurde. Dieser Vogel hat an der Brust regelrechte Querzeichnungen. Bekanntlich hat unter den Schleiereulen-Formen nur glaucops Kaup (St. Domingo, Haiti) der- artige Zeichnungen (nach Harrert ,,Zick-Zack Linien“. Die Quer- linien unseres Exemplares verglichen mit den Zeichnungen von Kırm- SCHMIDT in ,,Berajah‘‘ erscheinen wohlentwickelter und anders geformt, gut „durchgehend“. Ein anderes ebenfalls aus Överbäsz stammendes Exemplar zeigt auf der Brust und den unteren Schwanzdecken blassere und nicht ganz durchgehende Querstreifen, wieder ein anderes Över- baszer Stück hat an der Weichenseite eine weniger ausgeprägte, an den unteren Schwanzdecken hingegen gut durchgehende Streifung. Ein Vogel aus Szerep (Kom. Bihar, 7. Mai 1908) .ist an der Seite der Weichen mit einigen scharfen, durchgehenden Querstreifen, an den unteren Schwanzdecken mit solchen ziemlich ausgeprägten versehen, ein Exemplar aus Baja(15. Dezember 1928) — Unterseite mit gröberen, dunklen Flecken — zeigt an der Weichenseite und am Bauch ziemlich scharfe, durchgehende, an den unteren Schwanzdecken schwächere, aber doch genug sichtbare Querstreifen. Unter anderen 15 Schleiereule- Exemplaren der Sammlung des Instituts (aus Ungarn) habe ich keine solche Stücke gefunden. 20* 308 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila A hamvas rétihéja taplalkozasarol. Irta: Dr. Vasvari MIKLÓS. Rétihéjäink közül a hamvas rétihéja volt az, amelyet szemben többi härom fajrokonäval nälunk eleg ritka madärnak tartottak meg vonuläson is. Csak az utolsó években, 1929 óta tudtuk meg, hogy egyes vidékeinken költ, söt helyenkint nagyobb szamban. Ennek tulajdonithatö azutän, hogy a taplalkozastani kutatäsok keretébe is csak legüjabban sikerült oly mertekben bevonni, hogy ma elég vilägos képet kapunk mar e faj taplalkozasara nézve. Vizsgälataimat 81 példany gyomortartalman végeztem, tovabba összesen 27 fészeknél gyüjtött eledelmaradvany és köpet elemzése útján. A gyomortartalmak legnagyobb része a lébényi Hansägon elejtett hamvas retihejakböl szärmazik, melyeknek gyéritését, nagy szamban valé fel- lepesük miatt, az okszerü facan-, ill. aprövadtenyesztes érdekében foga- natositottak. A vizsgálati anyag túlnyomórészt Stupınka LAszi.6 kitünő ügybuzgésägänak köszönhető, aki kérésemre szíves volt a fészkeknél is gyüjteni az emlitett taplalkozasi maradvanyokat, amiért neki halas köszönetet mondok. A gyomortartalmak a következők: Die Mageninhalte sind folgende; 1. Kula, 1914 febr. 10. Pacsirtafele — Lerchenart. 2. Csorna, 1931 apr. 28. Pacsirtafifka — Lerchenjunge. 3.Saraspuszta, 1931 aug. 14. Egész kevés (meghataroz- hatatlan) toll- és névénymaradvany (sas). — Ganz wenige undeter- minierbare Feder- und Pflanzenreste. 4. Tura, 1931 aug. 31. Kisnyül — Junghase. 5. Ujverbäsz, 1932 jan. 4. 1 Alauda arvensis. 6. Overbasz, 1932 febr. 15. 1 pintyféle, valószínűleg Acanthis — Finkenvogel, verm. Acanthis. 7.4 Lébény, 1932 apr. 29. 1 Alauda arvensis és fészekalja — Lerche und Gelege, 1 Lacerta sp. 8. d Lébény 1932 apr. 29. 1 Microtus arvalis, 5 Lacerta vivipara, bogarmaradvany (gyikokböl) — Käferreste (aus Eidechsen- magen). 1931/34] A HAMVAS RÉTIHÉJA TAPLALKOZASAROL 309 9. 9 Lebeny, 1932 maj. 16. 19" 1 Alauda arvensis, 1 Lacerta vivipara, bogarmaradvany, valószínűleg a pacsirta gyomrából — Käferreste, wahrscheinlich aus dem Lerchenmagen. 10. d Lébény, 1932 maj. 17.2 Alauda arvensis, ezek gyomor- tartalmaböl bogarak — aus den Mägen derselben Käferreste, 1 Tro- pidiscus planorbis. 11.gLébény, 1932 maj. 17. 4 Lacerta vivipara és néhány tojas- héj (pacsirta?) — Eischale (von Alauda?). 12. QLébény, 1932 maj. 17. Kisnyül, kismadár — Junghase, Kleinvogel — 1—2 Lacerta vivipara. 13. g Lebeny, 1932 aug. 18. Facancsibe — Fasanküchlein. 14. g Lébény, 1932 aug. 18. 1 Alauda arvensis. 15. Lebeny. 1932 aug. 18. Microtus arvalis (sz6r- és fog- maradvany — Haar- und Zahnreste), 1 Lacerta vivipara, 2 Mantis reli- giosa, 1 Acridvidae. 16. d Lébény, 1932 aug. 18. 1 Phasianus pull., 1 Acridiidae, ormänyosbogär (lehet, hogy fäcanböl) — Rüsselkäfer (vielleicht aus dem Fasan). 3 17. ? Lébény, 1932 aug. 18. 1 Microtus arvalıs. 18. juv. Lébén y, 1932. aug. 18. 1 Alauda arvensis, 1 Lacerta vivipara. | 19. Lébén y, 1932 aug. 18. 1 Microtus arvalis, 1 Alauda arvensis. 20. Lébén y, 1932 aug. 18. Kisnyül — Junghase. 21. & Lébén y, 1932 aug. 25.4 Lacerta vivipara, bogarmarad- vány (syikgyomorböl) — Käferreste (verm. aus Eidechsenmagen). 22. 9 Lébén y, 1932 aug. 25.1 Alauda arvensis, pacsirtatojas- hejak — Lercheneischalen. 23. Csór, 1932 aug. 28. Kevés aprömadärtoll, sáska — wenige Kleinvogelfedern, Heuschrecke. 24. d Ketütköz, 1932 aug. 30. Microtus, 2 Pratincola (rubetra?), saskamaradvany — Heuschreckenreste. 25. Csibräk, 1932 szept. 6. 1 Microtus arvalis, 15—16 szöcske — Heupferde. 26. (,,Fészkel6 — ‚„nistend“.) Orosháza, 1933 apr. 25. Kisnyül — Junghase. 27. g Lebeny, 1933 apr. 28. Tojashej, fü — Eischale, Gras. 28. Q Lébény, 1933 apr. 28. 1 Alauda arvensis. 29. g Lébény, 1933 maj. 15. 1 Alauda arvensis (juv?), 1 Lacerta (vivipara?). 30. g Lébény, 1933 maj. 26. 2 Alauda juv., Alauda-tojàs- héjak — Eischalen, 1 Lacerta agilis. 31. g Lébén y, 1933 jun 5. 6" 1 Alauda-lab — Fuss. 310 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila 32: Lébény, (fig.*) III.) 1933 jun. 28. (20" 30') 1 Arvicola sherman juv., 2 Microtus (?) 1 Alauda. 33. Lebeny, (fig. III.) 1933 jun. 29. 1 Alauda juv. 34. juv. Lébény, (fig. III.) 1933 jul. 4. 2 Alauda arvensis, 1 mas aprömadar — ein anderer Kleinvogel. 35. g Lebeny, (fig. III.) 1933 jul. 5. 2 Alauda juv., 1 Alauda- tojas — Ei. 36. d Lébén y. (fig. X.) 1933 jul. 5. Fiatal nyúl — Junghase, fiatal madar, ennek gyomra rovarokkal és néhany maggal — Jung- vogelreste, mit Magen, und darin mit Insekten und einigen Körnern, 1 Locusta fej — Kopf. 37. Lébén y, 1933 jul. 5. 1 Phasianus pull., bogàrmaradvanyok — Käferreste. 38. Lebeny, 1933 jul. 5. 1 Phasianus pull. 39. QLebeny, (fig. IX.) 1933 jul. 6. 1 kisnyúl — Junghase, 1 Locustella naevia, szarny — Flügel, 1 Phasianus pullus, 1 Decticus verrucwvorus. | 40. 9. Lébény, (fig. IX.) 1933 jul. 6. Microtus- ill. apröemlös- ször, 1 Phasianus pull. (?), keves rovar maradväny (bizonyära mäsod- lagos) — Kleinsäugerhaare, Insektenreste (wahrscheinlich secundär). 41. g Lébén y, (fig. III.) 1933 jul. 8. 1 Alauda arvensis. 42. 2 Lébény (fig. IIT.), 1933 jul. 10. Egerször — Mäuse- haare. Aprémadärfiéka — Kleinvogeljunge, 2 Decticus verrucivorus, rovarmaradvänyok és hangyatojas — Insektenreste und Ameisenpuppe. 43. $Lebeny, (fig. IX.) 1933 jul. 11. Aprömadartoll — Klein- vogelfedern, Lacerta vivipara és ennek tojäsmaradvänya — und Reste von ihrem Hie, Locustidae pete — Ei, kevés chitinmaradvany — wenige Chitinreste. 44. © Lebeny, (fig. IX.) 1933 jul. 11. 1 Phasianus pull. 45. 9 Lébén y, (fig. X.) 1933 jul. 11. 2 Microtus arvalis, 1 Pratincola rubetra. 46. $ Lébény, 1933 jul. 11. 1 Alauda arvensis, pacsirta tojáshéj — Lercheneischalen. 47.9 Lébén y, 1933 jul. 11. 1 Microtus arvalis, 2 Phasianus pull. 48.9 Lébén y, 1933 jul. 11. 1 Phasianus pull, valószinűleg pa- csirtatojäshéj-tôrmelék — Eischalenfragmente, wahrscheinlich von Lerche. *) A „fig“ jelzés azon négyszögletes területeket jelenti, melyeken régebben tözeget termeltek ki és később réti növényzet sással és gyér nádassal honosodott meg. E helyek a lébényi rétihéják igazi fészkelő tanyái. : Die Bezeichnung „fig.“ bedeutet die viereckigen Stellen, wo früher Torf aus- geschnitten wurde und später Wiesenpflanzen, vorzüglich Schilf und Rohr sich ver- breitet hatten und die vorzüglichen Brutplätze für die dortigen Wiesenweihen lieferten. 1931/34] A HAMVAS RÉTIHÉJA TAPLALKOZASAROL 311 49. juv. Lébén y, 1933 jul. 11. Egerször és nyülször — Mäuse- und Hasenhaare, 1 Pratincola rubetra. 50. juv. Lébény, 1933 jul. 11. 1 Phasianus pull. 51. © Lébény, 1933 jul. 11. 1 Phasianus pull., tojashejtörme- lék (pacsirta?) — Eischalenreste (Lerche?), 3—4 Decticus verrucivorus, bogarmaradvanyok, bizonnyal másodlagosan — Käferreste, verm. sekundär. 52. ¢K ét atk bz, 1933 aug. 31. (ca 18") 3—5 Microtus arvalis, gyikpikkely — Eidechsenschuppe. 53. d juv. Ketütköz, 1933 aug. 31. (ca 18") 4—5 Microtus arvalis (nehany szem vörös köles, valöszinüleg a pockokböl — einige Hirsenkörner, wahrscheinlich aus den Wühlmäusen). 54.2 Kétütkôz, 1933 aug. 31. 2—3 Microtus arvalis, 1 Mus spicilegus, 1 Lacerta agilis. 55. 2 Ketütköz, 1933 aug. 31. 2 Microtus arvalis. 56. g Lebeny, 1934 apr. 16. Fiatal nyül — Junghase, tojas- hejtörmelek (pacsirta?), — Eischalen-Fragmente (Lerche?), gyikmarad- vány — Eidechsenreste, bogärmaradväny — Käferreste. 57. & Lebeny, 1934 äpr. 23. Fiatal nyul — Junghase, tojashejtörmelek (pacsirta?) — Eischalenreste (Alauda?). 58. g Lébény, 1934 apr. 26. 1 Macrotus arvalis, pacsirta- tojashéj — Lercheneischale. 59. Lebeny, 1934 maj. 1. Alauda juv., tojashejtörmelek — Eischale (Alauda?), rovarchitintörmelek — Chitinreste. 60. Lébén y, 1934 mäj. Microtus arvalis, 2 Alauda (juv.?), 1 Lacerta-maradvany — Reste. 61. Lébén y, 1934 mäj. 3 Alauda (juv.?), tojashej (pacsirta?) — Eischale (Lerche?), Lacerta. 62. Lébény, 1934 maj. 3 Microtus arvalis, fiatal nyúl — Junghase, pacsirta(?)-tojashéj — Lerchen (?)-Eischale. 63. Lébén y, 1934 mäj. 21. 2 Alauda és tojashéj — Eischale. 64. Lébén y, 1934 maj. 21. Microtus szőr — Haar, 1 Alauda. 65. Lebeny, 1934 mäj. 21. Alauda juv. maradväny — Reste, pacsirtatojashéj — Lercheneischale, Lacerta vivipara, Carabidae — (szarnyfedö — Flügeldecke), rovarchitinmaradväny — Insektenchitinreste. 66. 9 Lébén y, 1934 maj. 21. Apröemlösször — Kleinsäuger- haare, 1 Locustella naevia, 1 Lacerta vivipara, nòvénymaradvany (sas) — Pflanzenreste. 67. d Lébény, 1934 maj. 28. , Apró madár" kevés marad- vanya — wenige Reste von Kleinvogel, tojashéjtérmelék — Eischa- lenfragmente. 68. g Lébény, 1934 maj. 28. Alauda juv. 312 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila 69. & dto. Kevés aprömadarmaradvany (2 Alauda?), ezeknek a gyomra is, bogarakkal — wenige Kleinvogelreste (vermutlich von zwei Alauda, mit den Mägen, darin auch Käfer). 70. & dto. 1. Microtus arvalis, Alauda-tojashejak — Alauda- Eischalenreste, 1 Lacerta. 71. © dte. Aprömadär keves maradvänya — wenige Reste von Kleinvogel. | 72. 9 dto. 1 Lacerta, sasmaradvany — Schilfreste. 73. dto. 1 Alauda. 74. Maglöd 1934 maj. 31. Alauda, Ligurinus chloris evezö- tollai — Schwingen von Ligurinus chloris. 75. Lébén y, 1934 jul. 4. 2 Microtus arvalis. 76. Lébén y, 1934 jul. 5. 2 Microtus arvalis, 1 Alauda arvensis juv., 1 Lacerta vivipara. 77. dto. 2 Alauda arvensis, 1 Locustella naevia. 78. g Lébény, 1934 jul. 24. 1 Alauda juv, Alauda-tojashej (?) — Alauda-Eischale. 79.g Lébén y, 1934 jul. 24. 1 Pratincola rubetra. 80.2 Lébén y, 1934 jul. 27. Microtus arvalis, főleg szőr, köpette alakulva, kevés csont — besonders Haare als Gewölle geformt, wenige Knochen, Alauda-maradvany hogärmaradvanyckkal — Reste von Alauda mit Käferresten. 81. dto. 2 Alauda juv. A fészkeknél gyüjtött köpetek és eledelmaradvanyok elemzésének eredmenyei — Analyse der bei den Horsten gesammelten Gewöllen und Nahrungsresten: 1932. 1. feszek — Horst. 5 juv. VI. 20. 1 Emberiza calandra, 1 Phasianus pull. VI. 21. Ca 7 köpet — Gewöllen, 1 óriási köpet — Riesengewölle : 46 x2x13, egyéb mérhető — anderen messbaren 3°3 X1°7 X1'2 cm, Microtus ször — Haare, Alauda arvensis, gyikpikkely, rovarmaradväny es kavicsok, sasdarabok — Eidechsenschuppen, Insektenreste, Steinchen und Schilfreste. VI. 27. 1 Alauda juv. evező tolla és néhány csontja — Schwinge und einige Knochen von Alauda juv. VI. 28. Ca 2 köpet: apré emlösször, tollak, néhány gyikpikkely, rovar- és növenymaradvanyok — zwei Gewölle: Kleinsäugerhaare, Federn, einige Eidechsenschuppen, Insekten- und Pflanzenreste. VII. 2. Ca 7—8 köpet, egyik mérete 2:8 x1:3 cm., a többi is hasonló nagyságú: nyül- és egerször, aprémadär (Alauda?), rovarmaradvany — Hasen- und Mäusehaare, Kleinvogel (Alauda?), Insektenreste. VII. 14. Pratin- 1931/34] A HAMVAS RÉTIHÉJA TAPLALKOZASAROL 313 cola rubetra, Phasianus pull. (?), rovarmaradvanyok, apré kavies — Insektenreste, winzige Steinchen. VII. 20. Egerször, pacsirtatollak és csontok, gyikpikkely, rovarok, növényi magvak a madärgyomorböl — Mäusehaare, Alauda Federn und Knochen, Eidechsenschuppen, Insek- ten und Pflanzensamen aus dem Lerchenmagen. 2. fészek — Horst. 5 juv. VI. 29. 3—4 köpet (2:5 x1'5 cm), nyül- ször, Locustella naevia, apré madärgyomor, rovarmaradvänyok, apré kavics, sas — Hasenhaare, Locustella naevia, Kleinvogelmagen, Insektenreste und Steinchen, Schilf. VII. 2. 7—8 köpet, (2°3 x15 cm), sok apröemlösször, néhány madärcsont, kevés gyikpikkely, apró rovar és mag (bizonyára főleg a madárból), búzaszem — viele Kleinsäugerhaare, einige Kleinvogel- knochen, wenige Eidechsenschuppen, kleine Insekten und Samen (wahrscheinlich besonders aus dem Vogelmagen), Weizenkorn. VII. 14. Néhány köpet — einige Gewölle, 1 mérhető 3 x14 x1'4 cm. A köpetek tollböl álltak és belőle kikerült még Alauda hats6ujj karma és csördarabja is. Tovabba mint maradvänyok : Phasianus pull., Turdus juv., Alauda-toll, rovarmaradvanyok, gabonaszemek és mäs magvak, säsfele maradvanyok — die Gewölle bestanden aus Federn, Hinterkralle und Schnabelstück von Alauda. Weiters als Nahrungsreste : Phasianus pull., Turdus juv., Feder von Alauda, Insektenreste, Ge- treide- und andere Körner, Schilfreste. VII. 20. Egerször, madärtollak és csontok, gyikpikkelyek, gabonaszemek — Mäusehaare, Vogelreste : Federn und Knochen, Eidechsenschuppen, Insektenreste und Getreidekörner. 3. fészek — Horst. 4 juv. VI. vege — Ende: 1 Alauda juv., 1 Phasianus pull.; circa 2—3 köpet pacsirta- és facancsibe tollaiböl, rovarmaradvanyok, säsmaradvänyok — 2—3 Gewölle aus Lerchen- und Fasankückenfedern, Insektenreste, Schilfreste. VII. 2. Locustella naevia ad. evezö-, hat és hastollak — Schwin- gen-, Rücken- und Bauchfedern. VII. 10. Aprömadärtollak és csontmaradvanyok, rovarmarad- vanyok, aprö kavics — Kleinvogelfedern und Knochenreste, Insekten- reste, kleine Steinchen. 1933. I. Figura a) feszek — Horst. 5 juv. VI. 26. 4—5 köpet — Gewölle, valöszinüleg a fiataloktöl, egérszér, aprömadärtoll, gyikpikkely, rovar- es növenymaradvanyok — Mäuse- haare, Kleinvogelfedern, Eidechsenschuppen, Insekten- und Pflanzen- reste. VII. 11. 14 köpet — Gewölle, 6 darab merete — Messungen von sechs Stücken: 1.) 36x1'7, 2.) 4 X1°9, 3.) 31x19, 4.) 45x18, 5.) 24 x1'2, 6.) 23 x14 cm. 1.): egerször, zapfog, tollak, bogarmaradva- 314 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila nyok — Mäusehaar, Zahn, Feder, Käferresten, 2.): egerször, Alauda-tollak, hätsökarom, labszarcsont, bogarmaradvanyok — Mäusehaare, Alauda- federn, Hinterkralle und Fussknochen, Käferreste, 3.): egerször (legna- gyobbrészt), apró madärtoll, kevés csont, rovar- és növényi marad- viny — Mäusehaare (zum grössten Teile), Kleinvogelfedern, wenige Knochenreste, Insekten und Pflanzenreste, 4.) : toll, rovarmaradvanyok — Feder und Insektenreste, 5.): toll, rovarmaradvänyok, aprö magvak — Feder, Insektenreste, kleine Körner, 6.) : egerször, keves csontmarad- vány, gyikpikkely, rovarmaradväny, mag — Mäusehaare, wenige Knochenreste, Eidechsenschuppen, Insekrenreste, Samenkorn, 7.): eger- szőr, csontmaradvany, apré toll, gyikpikkely — Mäusehaare, Knochen- reste, kleine Feder, Eidechsenschuppen, 8.) : egerször, toll, gyikpikkely, novénymaradvany, mag — Mäusehaare, Feder, Eidechsenschuppen, Pflanzenreste, Samenkorn, 9.): toll, névénymaradvany — Feder und Pflanzenreste, 10.:) toll, rovarmaradvanyok — Feder, Insektenreste. 11.) : szőr, rovarmaradvany — Haar, Insektenreste. 12.) : toll, rovar- maradvány — Feder, Insektenreste, 13.) : toll, rovarmaradvany — Feder, Insektenreste, 14.) : toll és nôvénymaradväny — Feder und Pflanzenreste. I. Figura b) fészek — Horst. 1 juv. VII. 11. Cca 2 köpet — Gewölle: Egerször, madärtoll, keves csontmaradvany, gyikmaradvany, Locustidae ragdja, 1 csiga madar- gyomorböl, 2 szem kukorica — Mäusehaar, Federn, Eidechsenreste, wenige Knochenreste, Mandibeln von Locustiden und 2 Maiskörner, Schnecke aus dem Vogelmagen. II. Figura a) fészek — Horst. 5 juv. VI. 23. 1 Locustella naevia szárnyak és farok nélkül — ohne Flügel und Schwanz. VII. 5. Cca 1 köpet — Gewòlle: Alauda-tollak — Federn, Emberiza schoeniclus (?) tollak — Federn, 1 Locusta, magvak — Samen- körner. II. Figura c) feszek — Horst. 4 juv. VI. 22. Emberiza schoeniclus (?)-toll — Feder. VI. 23. Apró emlösször, apré tollak, talán nádi sarmanyé — Kleinsäugerhaare, Kleinfeder, vielleicht von Rohrammer. VII. 3. 1 köpet mérete : 2:4 x 1:5cm. Alauda juv., ennek gyomrából rovartörmelek és két mezei poloska, Eurygaster, magvak — aus dem Lerchenmagen Insektenreste, zwei Feldwanzen, Eurygaster, Samenkörner. VII. 6. 3 Alauda arvensis juv. maradványai — Reste. VII. 7. Két, keskeny orséalaku köpet: 3:2x1:2, 27x1'5 cm. Egerször, fogak, apré toll, gyikpikkely, bogär- és növenymaradvany, 1931/34] A HAMVAS RETIHEJA TAPLALKOZASAROL 315 kavics — Mäusehaare, Zähne, Kleinfedern, Eidechsenschuppen, Käfer- und Pflanzenreste, Steinchen. VII. 7. 1 Passer domesticus 9, 1 Alauda ad., 1 Alauda juv., 1 Phasianus pull. VII. 9. 3 Alauda maradvänyai — Reste, rovarmaradvanyok a pacsirta-gyomorbél — Insektenreste aus dem Lerchenmagen. VII. 11. Cea. 7 köpet — Gewòlle : 1. Apró tollak, bogàrmarad- vanyok — Kleinfedern, Käferreste ; 2. egerször — Mäusehaare ; 3. toll, rovar, apró kavics, nôvénymaradväny — Feder, Insekten, Pflanzen- reste, Steinchen ; 4. toll, sasmaradvany — Feder, Schilfreste ; 5. toll, rovar — Feder, Insektenreste ; 6. toll — Feder ; 7. toll, aränylag nagy kavics — Feder, Steinchen (0°5 x0:5 cm). II. Figura d) feszek — Horst. 4 juv. VII. 6. 3 köpet — Gewölle: Phasianus juv. toll — Feder, ‚tollak‘‘ — undet. Federn, rovarmaradvanyok, mag — Insektenreste, Samen- körner. Továbbá — weiters: 1 Microtus arvalis. VII. 11. Cca. 15 köpet — Gewölle: 2 darab merhetö — zwei messbaren Stücke: 4:6Xx 1:8, 3:9x1:5 cm. A köpetek főleg pocokszörböl allnak, keves koponya- és fogmaradvännyal, tovabba keves kisnyül- szörböl, kevés csontmaradvänybél. — Die Gewölle bestehen meist aus Feldmaushaaren und wenigen Schädelknochen und Zahnresten, aus wenigen Junghasenhaaren und einigen Knochen. — Tovabba — weiters: Alauda juv. evezöje, aprö tollai es csontmaradvanyai — Schwinge, Kleinfedern und Knochenreste, Locustidae cca. 3, bogär-, nòvénymarad- vanyok, mag — Käfer-, Pflanzenreste, Samenkörner. II. Figura e) fészek — Horst. 3 juv. VII. 4. Cea. 2 köpet — Gewölle : Mezeipocokször, toll, gyik- pajzsok, bogarmaradvanyok — Feldmaushaar, Feder, Eidechsenschuppen, Käferreste. VII. 6. 2 köpet — Gewülle : Aprö madärtollak, rovar és sas, mag — Kleinvogelfedern, Insekten, Schilf und Samenkörner. II. Figura f) fészek — Horst. 4 juv. VII. 3. 1 Alauda arvensis juv. VII. 11. 1 köpet — Gewölle: apré tollak — Kleinfedern, madär- maradvänyok, rovar — Vogelreste, Chitin. II. Figura g) feszek — Horst. 4 juv. VI. 29. Locustella naevia fej es nyak — Kopf und Hals. 316 DR. VASVARI MIKLÖS (Aquila VII. 3. 1 köpet — Gewölle (cca. 33x1'5 cm.): Egerször, esetleg igen kevés nyülször is, apró madartoll, kevés csont, rovar, füfele, magvak és aprö kavics — Mäusehaare, event. auch wenige Hasenhaare, Kleinvogelfeder, wenige Knochen, Insekten, Gras, Samenkörner und winziges Steinchen. VII. 11. 6—7 köpet — Gewölle : Egerször, apró madärtollak, gyikpajzsok, bogarmaradvanyok, növenyi részek — Mäusehaar, Klein- vogelfedern, Eidechsenschilder, Käfer- und Pflanzenreste. II. Figura h) fészek — Horst. 4 juv. VII. 11. cca. 14—15 köpet — Gewölle : kevés egerször és nyül- ször, sok toll (Locustella naevia, Phasianus pull., Circus pygargus juv.), madärcsontok, gyikpikkely, bogarmaradvänyok, gabonaszem, apró kavicsok — Wenige Mäuse- und Hasenhaare, viele Federn (Locustella naevia, Phasianus pull., Circus pygargus juv.), Vogelknochen, Eidechsen- schuppen, Käferreste, Getreidekorn, winzige Steinchen. II. Figura 1) fészek — Horst. 4 juv. VII. 11. cca. 12 kòpet — Gewölle: (z. B. 34x14, 3:5x1°6, 43 x1'7 cm.): Pocokször, kisnyülször, pacsirtatollak, bogàrmaradvanyok, kis kavicsok, apré magvak, füfele; azonkívül Microtus feje, Alauda arvensis Juv. tolla, csontmaradvanyok — Feldmaus-, und Junghasenhaare, Ler- chenfeder, Käferreste, winzige Steinchen und Samen, Gras; ausserdem Kopf von Microtus, Federn von Alauda arvensis juv., Knochenreste. VII. 6. 6 köpet — Gewöllen (2:7 x15 cm.) : Pocokször, pacsirta- tollak, csontmaradványok, rovarmaradvany, növenymaradvanyok — Feldmaushaar, Lerchenfedern, Knochenreste, Insektenreste und Pflan- zenreste. III. Figura a) fészek — Horst. 4 juv. VI. 23. Alauda arvensis apré tollai — Kleinfedern. VI. 26. 1 Phasianus juv. tolla — Feder. VII. 7. 5 köpet' = Gewölle (66 x18; 36 x16) Spa ae 48x16; 51x15 cm.).: Pocok-, nyulször, apr6madartoll, facantoll, Locustella naevia-toll (?), rovarmaradvänyok, kavicsok, növenymarad- vanyok — Feldmaus-, Hasenhaar, Kleinvogel-, Fasan-, Locustella naevia(?)-Federn, Insektenreste, Steinchen, Pflanzenreste. — Azon- kívül fiatal nyúl lába, fiatal fácán szárnyai és lába — ausserdem Junghasenlauf, Flügel und Fuss von einem Jungfasan. VII. 11. Fiatal fácán (körülbelül gerlenagyságú) lába — Fuss von einem Jungfasan (cca. von Turtur-Grösse). 1931/34] A HAMVAS RÉTIHÉJA TAPLALKOZASAROL 317 IX. Figura a) fészek VI. 20. 1 Alauda arvensis juv. VI. 26. cca. 2-3 köpet — Gewölle : pocokször, madärtollak (Emberiza schoeniclus ?), rovarmaradvänyok, növenyi részek, mag, aprô kavicsok — Feldmaushaar, Federn (Emberiza schoeniclus?), Insekten- reste, Pflanzenreste, Samenkörner, winzige Steinchen. VII. 1. 1 köpet — Gewölle (3°7 x1:8 cm): pocokször, koponya- darabok tollak (Hmberiza schoeniclus?), rovarmaradvanyok, csigahéj- darab, növenymaradvänyok, apré mag — Feldmaushaar, Schädelreste, Federn (Emberiza schoeniclus?), Insektenreste, Schneckenschalestück, Pflanzenreste, winzige Samenkörner. VII. 6. 4 köpet — Gewölle (3:5 x1'4 cm.): apró madartollak (Em- beriza schoeniclus?), rovar és kavics — Kleinvogelfedern (Emberiza schoeniclus?), Insekten und Steinchen. Horst. 4 juv. IX. Figura b) feszek — Horst. 4 juv. VII. 2. 4—5 köpet — Gewöllen : pocokször, apré madartoll és csontmaradvanyok (Locustella naevia?), gyikpikkely, rovarmaradvany, aprö kavics — Feldmaushaar, Kleinvogelfedern und Knochenreste (Lo- custella naevia ?), Eidechsenschuppen, Insektenreste, winzige Steinchen. VII. 6. 1 Phasianus pull., 1 Microtus arvalis. X. Figura a) fészek — Horst. 4 juv. VI. 21. 1 köpet — Gewölle : pocokször, apró madartollak, rovar- maradväny — Feldmaushaare, Kleinvogelfedern, Insektenreste. VI. 22. 1 köpet — Gewölle : pocokször, aprö madärtoll — Feld- maushaar, Kleinvogelfeder. VI. 28. 1 Pratincola rubetra juv. VII. 1. 1 köpet — Gewölle : apró madärtollak (Emberiza schoe- niclus?), bogarmaradvanyok, sasreszek, aprö kavicsok — Kleinvogel- federn (Emberiza schoeniclus?), Insektenreste, Schilfreste, winzige Steinchen. VII. 3. 3 köpet — Gewölle : pocokszér, apré madartollak és csontok (Pratincola rubetra?), rovarmaradvany —- Feldmaushaar, Klein- vogelfedern und Knochen (Pratincola rubetra?), Insektenreste. VII. 3. 1 Passer sp. VII. 6. cca. 3 köpet — Gewülle : pocokször, koponyarészek, aprömadärtollak és egyéb maradványok : (Motacilla flava és valöszinü- leg Pratincola rubetra is), rovar- és növenymaradvänyok, mag és kavics — Feldmaushaare, Schädelteile, Kleinvogelfedern und andere Reste (Motacilla flava und event. Pratincola rubetra), Insekten- und Pflanzen- reste, Samenkörner, Steinchen. 318 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila X. Figura b) fészek — Horst. 5 juv. VI. 22. Alauda arvensis tollai — Federn. VI. 28. 1 köpet — Gewölle : tollak (Pratincola v. Emberiza schoe- niclus), gyikpajzsok, rovar-, nôvénymaradvänyok — Federn (Pratincola oder Emberiza schoeniclus ?), Eidechsenschuppen, Insekten-, Pflanzenreste. VII. 1. Pratincola rubetra tollai — Federn. VII. 3. 1 Alauda arvensis, 1 Phasianus juv. VII. 6. Emberiza calandra (?) maradvänyai — Reste. X. Figura c) fészek — Horst. 4 juv. VI. 22. Alauda arvensis pull. VI. 23. 1 köpet — Gewölle: aprömadärtollak (Pratincola?), tojashéj-, rovarmaradvanyok — Kleinvogelfedern (Pratincola ?), Ei- schalen-, Insektenreste. VI. 26. apröemlöscsontok — Kleinsäugerknochen, 1 Alauda arvensis juv. VI. 28. 1 Alauda arvensis fej nelkül, kopasztva — ohne Kopf, gerupft. VI. 28. 2 köpet — Gewölle (2°7 x1:7; 2:3x1'4 cm.): pocokszér, aprömadärtollak (Emberiza schoeniclus?), csontmaradványok, gyik- pajzsok, rovarmaradväny, apré magvak, apró kavicsok — Feldmaus- haare, Kleinvogelfedern (Emberiza schoeniclus?), Knochenreste, Ei- dechsenschuppen, Insektenreste, kleine Samenkörner, kleine Steinchen. VII. 3. 1 Alauda arvensis juv. ; 1 Phasianus juv. — lab — Fuss. VII. 6. 3 köpet — Gewölle : pocokször, pocok zapfoga, keves nyülször, aprömadärtollak, gyikpajzsok, rovar-, növenymaradvänyok, aprö kavicsok — Haare und Mahlzahn von Feldmaus, Hasenhaare, Kleinvogelfedern, Eidechsenschilder, Insekten-, Pflanzenreste, kleine Steinchen. X. Figura d) fészek — Horst. 3 juv. VI. 22. 1 Perdix pull. VI. 23. Alauda 3 tolla — 3 Federn. VII. 3. 1 Perdix pull. VII. 6. Pratincola rubetra juv. tollai Federn. VII. 9. 4 köpet — Gewölle : pocokször, aprömadärtollak (Em- beriza schoeniclus ?), kevés csontmaradvany, bogár, növenymaradvä- nyok, magvak — Feldmaushaare, Kleinvogelfedern (Emberiza schoe- niclus?), wenige Knochenreste, Käfer, Pflanzenreste, Samenkörner. XI. Figura a) fészek — Horst. 2 juv. VI. 21. 1 köpet — Gewölle : pocokször, aprömadärtoll, rovar- maradvany — Feldmaushaare, Kleinvogelfeder, Insektenreste. 1933/34] A HAMVAS RÉTIHÉJA TAPLALKOZASAROL 319 VI. 26. 1 köpet — Gewölle : apröemlösször, aprömadärtollak (Motacilla flava és Emberiza schoeniclus?), csontmaradványok, rovar- maradvany — Kleinsäugerhaare, Kleinvogelfedern (Motacilla flava und Emberiza schoeniclus?), Knochenreste, Insektenreste. VII. 3. cca. 2 köpet — Gewülle : aprömadärtollak, csontmarad- vanyok, gyikpajzsok, 1 gabonaszem, növenyreszek — Kleinvogelfedern, Knochenreste, Eidechsenschuppen, 1 Getreidekorn, Pflanzenreste. VII. 6. cca. 5 köpet — Gewölle (3°5 x1:8 cm): mezei pocok- és nyulször, apromadartoll (Emberiza schoeniclus?), madärcsontmarad- vanyok, gyikpajzsok, szécske-mandibula, rovarmaradvänyok, apré mag, aprö kavics — Feldmaushaare, Hasenhaare, Kleinvogelfedern (Emberiza schoeniclus?), Vogelknochen, Eidechsenschuppen, Mandibel von „Heupferd“, Insektenreste, kleines Samenkorn, kleines Steinchen. VII. 9. 4 köpet — Gewölle: nyülször, Pratincola-toll (?), gyik- pajzs, rovar, sas, mag, kavics — Hasenhaare, Pratincola-Feder (?), Eidechsenschuppen, Insekten, Schilf, Samenkörner, Steinchen. Az anyag becsét növeli, hogy túlnyomórészt a fészkelési időre vonatkozik és úgy öreg madarak, mint fiókák táplálkozására nézve szolgáltat bizonyítékokat. A gyomortartalmakban szereplő táplálék a következő arányban van képviselve, a gyakoriság sorrendjében feltüntetve azt : Besonders wertvoll ist dieses Material dadurch, dass es haupt- sächlich aus der Brutzeit stammt, wodurch Einblicke in die Ernáhrung sowohl der alten Vögel als auch der Jungen ermöglicht werden. Die in den Mageninhalten vorgefundene Nahrung ist, in der Reihenfolge der Häufigkeit angeführt, in Prozenten wie folgt vertreten: Alauda arvensis 34 eset (12 juv.) — Fälle 41:9% Microtus arvalis A FIORA si 259%, Lacerta 21 (L. vivipara 11, L. agilis 2, L. sp. 8) 259%, Tojas — Ei 20 eset — Fälle 246%, Phasianus pull. LS sa 13°5% Lepus BOUT a 12:30 Apromadar Kleinvégel Bu; i 65%, Apröemlösször — Kleinsàugerhaar 4 ,, je 499 Acridiidae do a4 49% Pratincola rubetra Sa DA amy Locustella naevia St vis i Suo »Madartoll* — ,,Vogelfeder“ 3 „ à 337%, Locustidae Sita i 32% Decticus verrucivorus ill 5 IY Mus spicilegus (?) ie ta 1:29, 320 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquita Arvicola sherman 1 eset — Falle 1.297 Acanthis cannabina (?) bar a; 1,20%, Ligurinus chloris Liz 4. 1:2% Mantis religiosa lots 54 12% A köpetek és eledelmaradvanyok alapjan megällapitott tap- lalek pedig — szintén a gyakorisági sorrendben feltüntetve — : Die aus den Gewöllen und Beuteresten sich ergebende Nahrung ist — ebenfalls in der Reihenfolge der Häufigkeit angeführt — folgende: „Madär“ — „Vogel“ 31 eset— Fälle 424%, Alauda arvensis 200 pi (12; ju.) 342% Microtus 2:14} Là 287% Lacerta JON, $ 273% Phasianus pull. et juv. 19, 4 16°4% Muridae LOE, Hb 13:6% Lepus juv. 9% yh 12:3% Locustella naevia GES L 68% Pratincola rubetra Day i bb 68% Emberiza schoeniclus bue PI 68% Locustidae Des 5 68% Emlösször — Säugerhaar ER 3 54% Motacilla flava Dia ki à 2:07, Perdix pull. Ds n 2196 Passer Dies la DAN AIA Emberiza calandra bre: da 1:39, Pratincola sp. ind % 1:3% Turdus juv. Lavia is 1394 Tojáshéj — Eischale Lie 2 1:3% Emlösesont — Säugerknochen 1, Li Lisi Madartoll — Vogelfeder pais. A 135% Acridiidae (?) Line? a 13% Gryllus a > 1:39 Mint az összehasonlitasböl kitünik, nagy egyöntetüseg allapit- ható meg a gyomortartalmak és a köpetek, ill. eledelmaradvanyok nyuj- totta tanulságok között, ami azt bizonyítja, hogy az áprilistól szeptem- berig terjedő időszakban madaraink — és pedig úgy az öreg, mint a fiatal madarak — tápláléka csaknem azonos. A hansági élettér bőségesen nyujtja a táplálékot, alkalmam volt magamnak is egy héten keresztül annak a biotopnak , fajbeli összetételét" tanulmányozni és a zsákmányo- lási arányszámot ilyen tekintetben is megokolva láthattam. Szembe- szökő különbséget alig tudunk találni, még leginkább ilyennek mond- ható az, hogy tojások a fiókák táplálásában alig szerepelnek, ellenben 1931/34] A HAMVAS RETIHEJA TAPLALKOZASAROL 321 fiatal madarak, különösen a mär röpkepes, de meg eléggé ügyetlen fiatal pacsirtàk gyakran szolgalnak eledelükül. A ket ivar közti nagysäg-, illetve testsülybeli különbseg nem oly nagymérvű, hogy a teljesitéképességhen, a táplálkozás teren szembe- szököbb különbséget tételezhetnénk fel; a hímek átlag 260—305 gr., a tojók átlag 340 gr. súlyúak; a 7 tehát nem egyszer kisebb súlyú, mint a karvaly-tojö (mértem csupán 254 gr. sülyüt is). Mint legkisebb retiheja-fajunknak taplalékszerzési ratermettségét kiesinysege is elömozditja. A hamvas-retiheja madärtäpläleka ältalaban mezei pacsirtäkböl all. Paris P. 75 (illetve 71, mert 4 gyomor üres volt) peldany közül 13-ban talált mezei pacsirtàt. Ezeken kívül 12-ben találta a pacsirta-tojasok maradványát, míg más aprómadár tojását 4 esetben. Az általa vizsgált gyomortartalmak szintén a fészkelési időből, május, június és július havából — valók voltak. Apró emlős-maradványokat 37 esetben talált, a gyíkok 27 példány gyomrában szerepelnek, v.i. eléggé meg- egyezően a magyarországi anyaggal. GuÉRIN május, július, augusztus és szeptember hónapokból származó 28 példány gyomortartalmát vizssgálta meg, pocok mindnyájában volt. Madarak közül három gyomrában volt pipis, 1—1-ben pedig őrgébics és tövisszúrógébics ; 6 példányban volt szöcske és négyben sáska. DE LA Fuvr 6 példány közül 4 esetben rágcsálót, ill. emlőst, 2 esetben pacsirtát, ill. madarat, 1 esetben béka- csontot, 1—1 esetben rovart, ill. Vespa crabro-t talált. Mapon 10 majus— augusztusi gyomortartalomban pockot 6 esetben, cickányt (Sorex) 1 esetben, pacsirtát, pipist 1—1-szer, Decticus-t 2-szer, Locusta-t l-szer, Polycleis-t 1-szer talált. Rörı« 31 példányban 28 egeret, 1 vakondot, 8 pacsirtat, 2 sármányt, 1 pipist, 1 erdei pintyet, 1 foglyot, 3 apró madarat, 2-szer tojáshéjat, l-szer szöcsket talált; LrersewIrz 9 példányból madarat öt esetben (Alauda-t egyszer), Micro- tus arvalis-t ötször, Lacerta agilis-t egyszer mutatott ki. UTTENDÜRFER a fészekhez hozott zsákmányból mezei pacsirtat (többnyire fiatalt) hétszer, fiatal guvatot egyszer és békát kétszer határozott meg, 14 köpetben pedig legnagyobbrészt mezei pocokszőrt talált; a köpetek legtöbbje egészében vagy részben ebből állt, néhány azonban csekély részben tollból és gyikpikkelyböl, egy pedig fiatal nyúl szöreböl, ismét egy részint tojáshéjból, kettő pedig meghatározhatatlan madár- tollböl; véleménye szerint főzsákmánya a mezei pocok (v.6.: Schuster). Doggricx kétszer talált citrom sármányt a fészkeknél. JÄcKEL hivatkozva Leu-re mezei pockot, cickányt, sarmanyt, pacsirtát, gyíkot és vetési varjút említ zsákmányként. CHERNEL 6 példányban mezei pacsirtát 2-szer, bubos pacsirtát 1-szer, foglyot 2-szer, egérmaradványokat 1-szer talált. Bırtera 13 hamvas réti héjában Microtus arvalis-t négyszer, , pockot" 21 322 DR. VASVARI MIKLOS [Aquila ketszer, egerszört kétszer, Cricetus-t kétszer, Alauda-t egyszer, Emberiza citrinella-t egyszer, fogoly fidkat egyszer, tollat ketszer, Lacerta-t egy- szer, szöcsket kétszer, saskat egyszer, Gryllus melas-t egyszer talált. FERDINAND és PALUDAN 2 c példányban pacsirtát 1, apró madarat és szöcsket 1—1 esetben találtak. JARKOFF és TERLoFr 19 példány gyom- rában 2 Apodemus agrarius, 1 Apodemus flavicollis, 11 Microtus arvalis, 1 Evotomys glareolus, 1 Arvicola amphibius, 3 Coturnix communis, 1 meghatärozhatatlan madär, 1 Lyrurus tetrix, 1 Acanthis, 1 Passer domesticus jelenlétéről számol be. DomBrowskI szerint a hamvas rétihéja elöszeretettel fogja el a fürjet és az apré emlösöket, de gyikot, bekät és nagyobb rovart is gyakrabban talält a gyomrukban s szerinte tavasszal sok költés elpusztítása által igen kärossa válik. Ha a fenti adatokon végigtekintünk, látjuk, hogy a hamvas réti- héja föleg pocokkal, apró madarakkal és gyikokkal táplálkozik. Röviden úgy fejezhetnénk ki madarunk táplálkozástani jellegét, hogy elsősorban a fűben, sásban bujkáló kisebb gerincesek speciális üldözője, hosszú, vékony csüdje is elárulja, hogy a sűrűségből ügyesen tudja kifogni zsák- mányát. Ez utóbbi általában jellemző tulajdonsága a rétihéjáknak, karvalyéhoz hasonló, hosszú, vékony csüdjük a fenti célt szolgálja. A hamvas rétihéja nagy ügyességét és rátermettségét bizonyítja a Locustella naevia szereplése is, mely a gyomortartalmakban 3, a fész- keknél gyüjtött anyagban pedig 5 esetben, tehát összesen nyolcszor fordul elő, ami elég nagy gyakoriságnak mondható, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy UTTENDÖRFER összesen 5 példányát mutatta ki ragadozók- nál (4 a karvalyfészkeknél, 1 példány mint Circus sp. zsákmánya. A változó hőmérsékletű gerincesek, különösen a gyíkok, jelentékeny mennyiségben szerepelnek, a Circus-ok általában nem igen idegenked- nek az efféle zsákmánytól, bizonyára erre vezethető vissza az afrikai „Circus ranivorus Johnst." név is. Egyik ca. 1 hetes hamvas rétihéja- fióka szájából igen nagy Lacerta agilis-t vettem ki, melynek farka jó darabon kilógott. A gyikfogäs terén általában kitűnik ez a faj; a gyo- mortartalmak száma szerint 25.9%-ban, a feszkeknel gyüjtött táplál- kozási bizonyítékok szerint pedig 27.3%-ban van a Lacerta-nem kép- viselve, tehát a harmadik helyen áll gyakoriság szempontjából, az apró- madár és mezei pocok után következik. A franciaországi anyagban (Paris) még több (38.0%) a gyik. Ragadozó madaraink közül talán csak a vörösvércse vetekedhetik vele a gyikevesben. A réti héják közül csupán a Circus aeruginosus szerepel ritkábban a gyikvadäszat terén minálunk, úgylátszik azonban, hogy az ilyen tekintetben alkalmasabb területen, pl. Afrikában más a helyzet, mert Cirarın 6 példányból 4-nek a gyomrában talált gyíkot és pedig 3-éban fiatal Varanust (!), 1-ében pedig egyéb gyíkot. 1931/34] A HAMVAS RETIHEJA TAPLALKOZASAROL 393 A hamvas rétihéja a rovar-evés teren is meglehetösen kivalik, noha a többi Circus-faj szintén eszik rovart csekélyebb mertekben. A kö- petekben talält kisebb rovarok azonban bizonnyal csaknem mind mäsod- lagosan, föleg aprö madarakkal és esetleg a gyikokkal kerültek a raga- dozö gyomräba. A teli szallison valé rovarevés példajaként felemlit- hetem Chuarm adatát, amely szerint egy Belga-Kongöban elejtett példány gyomrában (immat. d, május 6) csupán nagy szöcskék maradványait találta; azonban egy barna réti héja gyomrában is volt szöcske. A fentieket összefoglalva, nem tagadható, hogy a hamvas réti- héja rátermettségénél fogva egyaránt képes megkeresni és felszedni a pacsirtafiökät és a pacsirtatojást, a fűben és sásban bújkáló apró mada- rat, a fogoly- és fácáncsibét, valamint a kis nyulat, pockot és gyíkot is. Ebből következik, hogy vadgazdasági szempontból, ott tudniillik, ahol különösebb gonddal tenyésztik az apró vadat, kárt tehet. Az apró madarak pusztításában ellenben nehéz lenne elmarasztalni, mert a számbajövő fajok szaporasága miatt, állományuk nincs veszélyeztetve. Ilyen tekin- tetben a gyíkok pusztítását sem vethetjük szemére. Másfelől azonban határozottan hézagpótló szerepet visz bizonyos mértékig az apró emlősök fogásában, amelyeket a vegetäciöban gazdag idöszakban, különösen a dus és magas füvü réteken, nyär idejen a nem emrerwermett,. mis testalkatú lés "más módon va- dasz6 vércsék és ölyvek kevésbbé tudnak meg- S#erez'ni A hamvas réti heja daniai és egyéb orszägi településeit is tekin- tetbe véve (v. 6. Weis, Schuster L. CLauDon) és összehasonlítva a hansägi viszonyokkal, észre kell vennünk, hogy e faj megtelepedésének, ill. valamely helyen való fennmaradásának olyan előnyös feltételei vannak adva, amilyenek egyéb Circus-oknál nincsenek meg. Értem azt, hogy pl. Dániában az erdőkitermelés alkalmával ujra „benövönyesedö“ helyeken települt meg és sza- porodott el, aranylag rövid id6 alatt, nalunk pedig; mint láttuk, a hansagi tözegvagässal előidézett uj formáció a fészke- lési helye. Éppen az ilyen alkalmas fészkelő helyek és a bő táplálékot, tömeges, szapora, kisebb állatokat nyujtó biotop teszik lehetővé számára acsaknemtelepesnek mondható fészkelést, kapcsolatban azzal is, hogy elég kevés időt tölt a területen, azt a legnagyobb bőség és változatosság idején éli föl, mintegy nyaralás- képen (V. 6. a kékvércse telepes fészkelésének feltételeit). A gabon a- mezökenel ösibb viszonyokat, allandébb täp- lalkozasi lehetőségeket nyujtö rét éppen a kiterjedt 21 * 324 DR. VASVARI MIKLÖS [Aquila rétgazdalkodas révén megadja neki több, egyébként kulturterületen valószinüleg a jövőben is a fennmaradási módokat. Bizonyos érte- lemben tehát ez a madár a , jövő rétihéjäja‘. Über die Ernährung der Wiesenweihe. Von Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Die Wiesenweihe wurde bei uns, im Gegensatz zu ihren drei übrigen Artgenossen, selbst zur Zugszeit für einen ziemlich seltenen Vogel gehalten. Erst in den letzten Jahren, seit 1929 stellte es sich heraus, dass sie in einzelnen Gegenden unseres Landes auch brütet, stel- lenweise sogar in grösserer Anzahl. Es konnte also auch die Erforschung der Ernährungsverhältnisse dieses Vogels erst in neuester Zeit einen derartigen Umfang annehmen, dass wir uns heute schon ein ziemlich klares Bild über die Ernährung dieser Vogelart machen können. Mein Untersuchungsmaterial bestand aus 81 Mageninhalten, ferner aus Nahrungsresten und Gewöllen, die bei insgesamt 27 Horsten gesammelt wurden. Der grösste Teil der Mageninhalte stammt aus der Hanság bei Lebeny, wo eine Verminderung der äusserst zahlreich auftretenden Wiesenweihen im Interesse der Fasanenzucht und der Niederjagd geboten erschien. Die Beschaffung des Untersuchungs- materials verdanken wir zum überwiegenden Teil dem grossen Eifer unseres Mitarbeiters Lapistaus STUDINKA, der auf meine Bitte die erwähnten Nahrungsreste bei den Horsten bereitwillig sammelte, wofür ihm wärmster Dank gebührt. Das Rohmateriale über die in Mageninhalten, Gewöllen und bei den Horsten gefundenen Nahrungsresten befindet sich als parallel- ler Text im ungarischen Teile p. 308—319. Eine zusammenfassende Dar- stellung der in Mageninhalten, Gewöllen und Beuteresten gefundenen Nahrungstieren befindet sich in zwei Tabellen ebenfalls im ungarischen Texte p. 319, 320. Ein Blick auf die beiden Zusammenstellungen lässt die grosse Übereinstimmung der Mageninhalte mit den Gewöllen bezw. Nahrungs- resten erkennen, ein Beweis dafür, dass in der Zeit vom April bis September die Nahrung der Wiesenweihe — sowohl der alten als auch der jungen — fast die gleiche ist. Auffallende Unterschiede können wir kaum feststellen. Am merkwürdigsten ist wohl die Tat- sache, dass Eier auf dem Speisezettel der Jungen kaum vorkommen, während junge Kleinvögel, besonders die schon flüggen, aber noch ziemlich unbeholfenen jungen Lerchen, zahlreich vertreten sind. 1931/34] ÜBER DIE ERNÄHRUNG DER WIESENWEIHE 325 Der Unterschied in der Grösse resp. im Körpergewichte ist bei den Geschlechtern nicht so bedeutend, dass man in der Leistungsfähig- keit zur Beschaffung der Nahrung wesentliche Differenzen annehmen könnte. Das Körpergewicht der gg beträgt durchschnittlich 260—305 gr während die 9? ein dunkschnittliches Gewicht von 340 gr haben. Die 44 haben daher manchmal ein geringeres Körpergewicht als die Sperber 29. In einem Falle wog ein Exemplar nur 254 gr. Die Ernährungs- weise dieser kleinsten Weihe wird eben durch ihre geringe Grösse ermöglicht. Die Vogelnahrung der Wiesenweihe besteht im allgemeinen aus Lerchen. Paur Parts fand bei 75 (bezw. 71, da 4 leer waren) untersuchten Exemplaren in 13 Fällen Feldlerchen. Ausserdem in 12 Mägen die Uber- reste von Lercheneiern. Die von ihm untersuchten Mageninhalte stammen ebenfalls aus der Brutzeit, aus den Monaten Mai, Juni und Juli. Reste von Kleinsäugern stellte er in 37 Fällen fest, Eidechsen in 28 Fällen, im ganzen also ziemlich übereinstimmend mit dem ungarischen Material. GUÉRIN untersuchte die aus den Monaten Mai, Juli, August und September stammenden Mageninhalte von 21 Wiesenweihen. Feldmäuse waren in sämtlichen Mägen vorhanden. An Vögeln fand er in 3 Fällen Pieper, in je einem Falle Raubwürger und rotrückigen Würger. In 6 Exem- plaren waren Gryllen und in 4 Exemplaren Heuschrecken. DE LA FuyE fand in 6 Exemplaren Feldmäuse in 4 Fällen, bezw. andere Klein- säuger, in 2 Fällen Lerchen resp. Vögel, in einem Falle Froschknochen, in je 1—1 Falle Insekten (einmal Vespa crabro). Mapox fand in 10 Magen- inhalten aus Mai—August Feldmaus in 6 Fällen, Spitzmaus (Sorex) in 1 Fall, Lerche und Pieper 1—1-mal, Decticus 2-mal, Locusta 1-mal, Polycleis l-mal. Rörıc in 31 Exemplaren 28 Mäuse, 1 Maulwurf, 8 Lerchen, 2 Ammern, 1 Pieper, 1 Bergfink, 1 Rebhuhn, 3 Jungvögel, 2-mal Eischalen, 1-mal Grashüpfer. Lersewrrz stellte bei 9 Exemplaren Vögel in 5 Fällen fest (Alauda 1-mal), Microtus arvalis fünfmal, Lacerta agilis 1-mal. UTTEN- DÖRFER bestimmte aus der zum Horst getragenen Beute Feldlerchen (meistens junge) 7-mal, junge Wasserralle einmal und Frösche 2-mal ; in 14 Gewöllen fand er Haare von Feldmäusen, wobei die Mehrzahl der Gewölle ganz oder teilweise aus solchen bestand, während einige Gewölle zum geringen Teile aus Federn und Eidechsenschuppen, eins aus Haaren von Junghasen, ein anderes zum Teil aus Eierschalen, zwei aus undefinierbaren Vogelfedern zusammengesetzt waren. Seiner Ansicht nach ist die Hauptbeute der Wiesenweihe die Feldmaus. Dosgrick fand am Nest zweimal Goldammern. JAECKEL erwähnt mit Berufung auf Leu als Beutetiere : Feldmaus, Spitzmaus, Ammer, Lerche, Eidechse und Saatkrähe. Birrera fand in 13 Wiesenweihen Microtus arvalis 4-mal, Mäuse 2-mal, Mäusehaar 2-mal, Cricetus 2-mal, 326 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila Alauda 1-mal, Emberiza citrinella 1-mal, Rebhuhnjunges 1-mal, Federn 2-mal, Lacerta 1-mal, Grashüpfer 2-mal, Heuschrecken 1-mal, Gryllus melas 1-mal. JARKOFF und TERLOFF konstatierten in den Magen von 19 Exemplaren 2 Apodemus agrarius, 1 Apodemus flavicollis, 11 Mic- rotus arvalis, 1 Evotomys glareolus, 1 Arvicola amphibius, 1 Lyrurus tetrix, 1 Cannabina, 1 Passer domesticus und 3 Coturnix communis, sowie einen undeterminierbaren Vogel. Nach DomBrowskt schlägt die Wiesenweihe mit Vorliebe Wachtel und Kleinsäuger, doch fand er in Mägen öfters auch Eidechsen, Frösche und grössere Insekten. Seiner Ansicht nach wird die Wiesenweihe im Frühjahr durch Vernichtung zahlreicher Vogelbruten sehr schädlich. Ein Überblick über die oben angeführten Daten zeigt, dass die Nahrung der Weisenweihe hauptsächlich aus Wühl- mäusen, Kleinvégeln und Eidechsen besteht... Die Ernährungsweise der Weisenweihe lässt sich also kurz so charakterisieren, dass sie in erster Linie ein spezieller Verfolger der im Gras und Ried hausenden kleineren Wirbeltiere ist ; ihr langer, dünner Lauf verrät schon zur Genüge, dass sie ihre Beute aus dem Dickicht geschickt herauszufangen vermag. Dieses ist im allgemeinen eine bezeichnende Eigenschaft der Weihen. Ihr sperberähnlicher, langer, dünner Lauf dient ganz diesem Zwecke. Die grosse Geschicklichkeit und Leistungsfähigkeit der Wiesen- weihe in dieser Hinsicht wird auch durch die Rolle des Heu- schreckensängers bewiesen, der in den Mageninhalten 3-mal, in dem an Horsten gesammelten Material aber 5-mal, also zusammen 8-mal vorkommt ; diese Häufigkeit ist ziemlich gross, besonders wenn in Betracht gezogen wird, dass UTTENDÖRFER nur 5 Heuschreckensänger als ,,Raubvogeltaten‘‘ fand (4 bei Sperberhorsten und 1 bei Circus sp.). Die wechselwarmen Wirbeltiere, besonders die Eidechsen, kom- men in namhafter Menge als Beutetiere vor. Die Weihen verschmähen im allgemeinen derartige Beute nicht, worauf jedenfalls auch der Name Circus ranivorus JoHNsT.‘“ zurückzuführen ist. Aus der Mundhöhle eines Jungvogels, welcher etwa eine Woche alt sein konnte, habe ich ein grosses Exemplar von Lacerta agilis heraushohlen können, deren Schwanz zu einem guten Teile heraushang. Die Wiesenweihe betätigt sich ganz besonders an dem Eidechsenfang — laut den Mageningalten besteht die Nahrung zu 25.9% aus Eidechsen, laut den am Horste gefundenen Nahrungresten aus 27.3%, es folgt daher nach den Klein- vögeln und der Wühlmaus die Eidechsen-Nahrung an dritter Stelle. In Frankreich ist der Prozentsatz der Eidechsen-Nahrung 38%, also noch höher. Vielleicht nur der Turmialk kann in dieser Hinsicht mit ihr wetteifern. Unter den Weihenarten dürfte bei uns wohl die Rohr- 1931/34] ÜBER DIE ERNÂHRUNG DER WIESENWEIHE 327 weihe am wenigsten Eidechsenjäger sein, obwohl auf günstigereren Gebieten das Verhältnis ein anderes sein kann, z. B. in Afrika, wo Chapin im Magen von 6 Exemplaren 4-mal Eidechsen vorfand, darunter 3 junge Varanus (!) und eine andere Eidechsenart. Die Wiesenweihe nimmt auch als Insektenvertilgerin eine Son- derstellung unter den Weihen ein, obwohl auch die übrigen Circus- Arten — wenn auch in geringerem Masse — Insekten verzehren. Die in den Gewöllen vorkommenden kleineren Insekten gelangen aber jedenfalls fast immer indirekt, hauptsächlich mit kleinen Vögeln und eventuell mit den Eidechsen in den Magen des Raubvogels. Als Bei- spiel dafür, dass die Wiesenweihe auch in den Winterquartieren Insekten frisst, erwähne ich die Angabe Cuarm’s, welcher in dem Magen eines in Belgisch-Kongo erlegten Exemplars (immat. g, 6. Mai) aus- schliesslich Überreste von Heupferden fand. Zusammenfassend lässt sich also sagen, dass die Wiesenweihe befähigt ist, sowohl das Lerchenjunge und Lerchen-Ei, den im Gras und Ried verborgenen Kleinvogel, das Rebhuhn- und Fasanenküken, als auch den Junghasen, die Maus und Eidechse aufzustöbern und zu ergreifen. Daraus folgt, dass sie dort, wo auf dieHege desniederen Jagdwildes besonderes Gewicht gelegt wird, schäd- lich werden kann. Der Schaden, den sie der Kleinvogelwelt zufügt, fällt kaum ins Gewicht, denn der Bestand dieser Vögel ist bei der grossen Fruchtbarkeit der in Frage kommenden Arten nicht gefährdet. Aus demselben Grunde können wir ihr auch den Abfang von Eidechsen nicht zum Vorwurf machen. Andererseits füllt sie beim Fang der kleinen Säuger bestimmt eine gewisse Lücke aus, weil diese Tiere in der vegetationsreichen Jahres- zeit, besonders auf Wiesen mit dichtem und hohem Graswuchs also im Sommer, von den hierzu nicht geeigneten, weil anders gebauten und anders jagen- den Turmfalken und Bussarden nur schwer erbeutet werden können. Die Siedlungsverhältnisse der Wiesenweihe auch in Dänemark sowie in anderen Ländern (cfr. H. Weis, L. SCHUSTER, CLAUDON) in Betracht ziehend und mit den in der ungarischen , Hanság" ver- gleichend, müssen wir gewahren, dass für die Ansiedlung resp. für das Fortbestehen der Art stellenweise so vorteilhafte Bedingungen gegeben sind, wie dieselbe bei anderen Weihen nicht vorhanden sind. Ich verstehe darunter, dass sie in Dänemark besonders in den bei der Aufforstung neu bewachsenen Stellen, seit relativ kurzer Zeit, angesiedelt und sich ver- mehrt hatte, bei uns in ,,Hansàg aber sind hauptsächlich die bei den Torfausschnitten hergestelletn neuen ‚Formationen‘ ihre Horststellen. 328 DR. NIKOLAUS VASVARI [Aquila Und ebensolche passende Fortpflanzungstellen und der an Nahrung, besonders an massenhaft vorkommenden, sich stark vermehrenden Kleintieren reiche Biotope ermöglichen ihr jenes fast kolonienweise Nisten, — im Zusammenhang auch mit dem Umstand, dass unser Vogel im Gebiete ziemlich wenige Zeit, aber bei der grössten Reichhal- tigkeit und Abwechslung an Nahrung, etwa als ,,Sommerfrischler‘, verweilt (cfr. die Bedingungen für das kolonienweise Nisten von Cerchneis vespertinus). Die Wiesenlandschaft, welche dem bebauten gegenüber Urlandschaft Charakter hat und ständigere Ernährungs- möglichkeiten bietet, eben durch die in mehreren Ländern wichtige Wiesenwirtschaft, wird ihr auch in den übrigen Kulturgebieten wahr- scheinlich auch in der Zukunft die zur Erhaltung geforderten Ver- hältnisse schaffen. In gewissem Sinne ist daher dieser Vogel eine „Weihe der Zukunft“. Idezett irodalom. —- Zitierte Literatur. BITTERA Gy.: Nappali ragadozó madaraink gyomortartalom-vizsgälata. — Magenunter- suchungen unserer Tagraubvögel. Aquila, XXI, 1914, p. 231—232. CHAPIN J. P.: The Birds of the Belgian Congo. Part I. Bull. Am. Mus. Nat. Hist., Vol. 65, 1932, p. 600. CHERNEL I.: Adatok húsevő madaraink taplalkozasanak kérdéséhez. — Beiträge zur Nahrungsfrage unserer carnivoren Vogelwelt. Aquila, XVI, 1909, p. 148. Craupon, A.: Le Busard cendré, Circus Pygargus (L.) dans le Département des Vosges. L’Oiseau et la Rev. Franc. d’Ornithol., vol. V, No. 2, 1935, p. 322—329. DosBrick L.: Studien an Horsten der Wiesenweihe. Journ. f. Orn., 65 Jahrg., 2. Band, 1917, p. 16—27. DomBrowsKI R.: Ornis Romaniae. Bukarest, 1912. FERDINAND, JOHS. — PALUDAN, Kxup: Fortsatte underösgelser over danske rovfugles og uglers fode. Dansk ornithol. Forening Tidsskrift. 25, 1931, p. 99. JARKOFF I. V. — Tertorr V. P.: Materials on feeding of the birds of prey. Kaboty Voljsko-Kamskoi Zonalnoi okhotmitchié pronyslowoi biologitcheskoi stanzii, (Kazan) 1932, p.165 (orosz nyelven, angolnyelvü kivonattal — russisch mit engli- schem Resumée; e közlemény megküldését DEMENTIEV G. prof. úrnak köszönhetem — ich verdanke die Zusendung dieser Arbeit Herrn Prof. G. DEMENTIEV). JÄCKEL, A. J.: Systematische Übersicht der Vögel Bayerns. München u. Leipzig 1891. Leisewirz, W.: Untersuchungen über die Nahrung einiger land- und forstwirtschaft- lich wichtigen Vogelarten. Verh. d. Ornith. Ges. in Bayern, VI, 1905, p. 197. Mapox, P. : Les Rapaces d’Europe, leur régime, leurs relations avec l’Agriculture et la chasse. Toulon, 1933. PARIS, P. : Sur le Busard Montagu. Revue frang., d’Ornith., I, 1910, p. 146—147. — — Examen du contenu stomacal de quelques rapaces. Ibid., III, 1914, p. 357—358. Roric, G.: Magenuntersuchungen land- und forstwirtschaftlich wichtiger Vögel. Arb. Biol. Abt. f. Land- und Forstwirtschaft ete., Berlin, I, 1900, p. 24. — — Untersuchungen über die Nahrung unserer heimischen Vögel, mit besonderer Berücksichtigung der Tag- und Nachtraubvögel. Ibid., IV, 1903, p. 64. — — Magenuntersuchungen heimischer Raubvögel. Ibid., V, 1905, p. 244. — — Magen- und Gewölluntersuchungen heimischer Raubvögel. Ibid., VII, 1910, p. 488. 1931/34] ÜBER DIE ERNÄHRUNG DER WIESENWEIHE 329 SCHUSTER, L. : Beobachtungen an den Horsten der Kornweihe Circus cyaneus cyaneus (L.) und der Wiesenweihe Circus pygargus (L.) Beiträge u. Fortpflanzungsbiol. der Vögel mit Berücks. d. Oologie, II, 1925, p. 127—136, 145— 151. UTTENDORFER, O.: Weihengewölle. Beitr. u. Fortpflanzungsbiol. d. Vögel etc., II, 1925, p. 152—154. — — Studien zur Ernährung unserer Tagraubvögel und Eulen. Abh. d. Naturf. Ges. zu Görlitz, 31. B., 1. H., 1930. Weis, H.: Life of the Harrier in Denmark. London—Copenhagen, 1923. Köcsagvedelem — Termeszetvedelem. 1932—34 évi jelentes. Irta: SCHENK JAKAB. Legutolsö jelentesemben azt a sajnälatos körülmenyt kellett meg- állapítanom, hogy a kisbalatoni kécsagallomany erősen megfogyat- kozott. Szinte arra kellett gondolni, hogy a szabályozási munkálatok és a vele kapcsolatos zavaró körülmények, így a forgalom erős meg- növekedése, mely a Zala-folyó mindkét parti töltésén lezajlott, a kócsa- gokat elijesztették. A kócsagállomány folytonos csökkenése, mely 1933-ban érte el mélypontját, amikor az állomány 3 párból állott és azok mindössze 3 fiat neveltek föl, míg a többi elpusztult, érthető aggodalmat keltett a kócsagtelep fönnmaradására nézve. Annál örven- detesebb a helyzet alakulása az 1934-ik évben, amikor 16 pár költött, és a költő párok összesen 35 fiat neveltek föl. Az állománynak ez az újabb, örvendetes megnövekedése a Fertő-tavi kócsagállomány csökkenésével függhet össze. Ez természetesen csak föltevés, amely bebizonyitäsra vár, ezidőszerint azonban határozott párhuzamot mutat a két telep állományának hullámzása. Az egyik telepről a másikba való áttelepedés közvetlen oka úgy látszik az avas nádasok égetése. 1933-ban a Kis- balatonon voltak nagyarányu nádégetések, viszont 1934 tavaszán hír szerint a Fertőn történtek óriási nádégetések. Ezeknek a következménye lehetett 1933-ban a kisbalatoni kócsagállomány visszaesése, majd örvendetes emelkedése 1934-ben. Mint hasonló jelenséget megemlíthe- tem, hogy 1933-ban a nádégetés majdnem teljesen tönkretette a velencei tavon a régi népes gémtelepet. 1934-ben ennek a gémtelepnek az állo- mánya megnövekedett. 3 Természetes dolog, hogy a kócsagállomány megmaradása nemcsak a fészkelő területeken foganatosított védelmi intézkedésektől függ, hanem attól is, hogy milyen intézkedéseket tesznek azokban az orszá- gokban, ahol a kócsag mint átvonuló vagy téli vendég jelenik meg. Indítványomra az Amszterdamban 1930 junius 2—7-én tartott VII. 330 SCHENK JAKAB [Aquila Nemzetközi Madärtani Kongresszus V. szakosztälya a következö hatà- rozatot hozta : „Minthogy a kócsag a déleur6pai államokban (Jugoszlávia, Albania, Bulgaria, Görögország, Törökország és Olaszország) törvényes védelem- ben nem részesül, úgy hogy a Magyarországon védett és őrzött kócsag a nevezett államokban korlátlanul pusztítható, azért a Kongresszus azt a sürgős kérelmet terjeszti a nevezett országok kormányai elé, hogy a kócsag hathatós védelme érdekében mielőbb alkalmas intézkedéseket léptessenek életbe." | Hogy ennek a hatärozatnak milyen következmenyei voltak, arról még nincs hivatalos értesítés. A Nemzetközt Madarvédelmi Bizott- sag brüsszeli titkarsagatöl vett értesülés szerint Romania területén a kócsag egész éven át védve van. Olaszországban ez a védelem április 1-től augusztus 9-ig, Görögországban március 1-től aug. 16-ig tart s hogy Bulgáriában még nincsenek törvényes intézkedések a kócsag- védelemről. A többi említett országból nincs még hiradás a kócsag- védelemre vonatkozólag. A többi gemfaj állományában nem volt jelentős csökkenés a Kisbalatonon, csak a batla mutatkozott kisebb számban 1934-ben. Ezzel szemben meg kell említenem azt az örvendetes eseményt, hogy a kiskócsag az 1931 évben két párban, az 1934 évben pedig egy párban költött a Kisbalatonon. A részletes adatokat lásd Warca IKÁLMÁN cikkében, Aguila 1931/34 p. 174. A Kisbalatonnak védett területté való nyilvánítására vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak s remélhető, hogy azok kedvező ered- ménnyel végződnek még mielőtt késő volna. A volt Ürbő-pusztai védett területre vonatkozólag sajnos semmi kedvezőt nem jelenthetek. Igaz ugyan, hogy a földművelés a nagy- kiterjedésű szikes talajok miatt nehezen haladhat előre, úgy hogy új emberi letelepülések igen gyéren vannak, azonban a vidék kiszáradása gátolja az ősi madárvilág megtelepedését. Bibicek még mindig nagy számban fordulnak elő, a vöröslábú cankó és a nagy goda, valamint a széki lile még költenek, azonban a gólyatöcs, gulipán, törpe vízicsibe, nyári lúd, a vadrécék, paizsos cankó, a csérek, szerkők és más azelőtt megszokott fajok mind eltüntek. A széki csérek közülévenként még fel- tünedezik néhány pár, azonban ritkán eredményes a költésük. Régi fészkelőhelyükről kiüldözve a kukoricaföldeken próbálnak költeni, ahol tojásuk a kapások zsákmánya lesz. A földbirtokosok panaszai következ- tében komoly viták folynak a lecsapolt vidékek mesterséges öntözéséről, azonban arról, hogy az esetleges öntözés nyomán a madarak vissza- települnek-e, vagy sem, csak sejtelmeket lehetne nyilvánítani. A lecsapo- lásnak egyetlen örvendetes eredménye a túzokállomány növekedése. 1931/34] KOCSAGVÉDELEM — TERMÉSZETVÉDELEM 331 A magänkezekben levö termeszetvedelmi területekkel kapcsolat- ban, melyekröl legutöbbi beszamolömban megemlékeztem (Aquila 1929/30 p. 362—363.) semmi üjat nem jelenthetek. Mint a természet- védelem terhöditäsanak örvendetes jelét meg kell azonban említenem, hogy özv. Gróf NEMEs Jixosxé Kunhegyes vidékén levő birtokán levő alföldi erdőkben védelem alá helyezte azokat a fákat a melyeken fészkel a holló. A holló tudvalevőleg az Alföldön ritka és pusztuló fészkelő madár s így ez az intézkedés hozzájárul ennek a veszélyezte- tett fajnak az Alföldön való fönnmaradádásához. . Örvendetes adatokkal szolgálhatok azonban a magyar törvény- hozásnak a madár és természetvédelem érdekében tett intézkedéseiről. Az alábbiakban mutatom be az új törvénynek a védelmi időkre vonatkozó határozatait, Ezeket a M. kir. Földmivelesügyi Miniszter 38.500/1933. sz. alatt kelt módosító rendelkezései tartalmazzák. Ennek a rendeletnek az értelmében a barät- és fakókeselyű, kígyászölyv, darázsölyv, szirti sas, réti sas, ráró csak a Földmivelesügyi Miniszter engedélyével ejthetők el; a két utóbbi csak halastavaknál. A vándor- sólyom, kerecsen sólyom, valamint a holló védelmi ideje március 16-tól junius 15-ig tart, a nyári lúd és tőkésréce pedig március 1-től junius 30-ig áll védelem alatt. A gémek védelmi ideje április 16-tól junius 30-ig tart, a védelmi időn kívül is csak halastavaknál lőhetők. Egész évi tila- lom alatt állanak a következő fajok : házi galamb, valamennyi éneklő- madár, nagy kócsag, kis kócsag, kanalasgém, üstökös gém, batla, reznek, gólyatöcs, gulipán, nagy goda, ugartyúk, bíbic, vörös vércse, fehérkörmű vércse, kék vércse, egerész ölyv, minden bagolyfaj és a dankasirály. A vízimadarak a költés ideje alatt, április 16-tól junius 30-ig védettek. Az erdei szalonka az északibb vidékeken miniszteri engedéllyel április 30-ig vadászható, különben április 15-től augusztus 15-ig védett. Egész éven át vadászható, illetőleg elejthető fajok : a csapatosan járó vadludak, vadrécék, a buvárok (Colymbus), a kánya, karvaly, héjja, rétihéják, gatyás ölyv, szarka, szajkó, varjak, verebek és a seregély, az utóbbi csak szőlő- és gyümölcsös kertekben. Ez a rendelet kétségkívül haladás a korábbival szemben, dacára annak, hogy a fehér és fekete gólya, amelyek a korábbi rendeletben egész éven át védve voltak, most csak a vízimadarak általános védelmi ideje alatt (ápr. 16.— jun. 30. ) élvezik a törvényes védelmet, mégis sok kívánnivalót hagy hátra ahhoz képest, amit intézetünk a modern madárvédelemtől vár. Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására Dr. Csérery Tirus főigazgató madárvédelmi törvénytervezetet dol- gozott ki, amely az eddig elhanyagolt szobamadártartást is szabályozná. Ez a tervezet ez idő szerint még fölöttes hatóságunk a Földmiveles- ügyi Miniszterium döntése előtt áll. Remélhetőleg legközelebbi jelenté- 332 SCHENK JAKAB [Aquila semben megnyugtaté eredményt közölhetek. Ehhez a tervezethez egy elöterjesztest is csatolt, mely a madarvédelem propagalasat és a madar- védelmi törvenyek könnyebb és biztosabb megismerését segitené elö színes madärkepeket ábrázoló levelezölapok útján, amelyek hasznos és védett madarainkat ábrázolnák s ilymódon azokat a széles néprétegek is megismernék. Ennek a tervnek a megvalósítására vonatkozólag megnyugtató kilátásaink vannak. A magyar természetvédelem terén határkövet jelent a most életbe lépő magyar természetvédelmi törvény. Hosszú, fáradhatatlan küzdelmei koronájakép megjelent Kain Kirozy pompás kiállítású kiváló munkája : ,, Természetvédelem és természeti emlékek" címen, mely munka a magyar természetvédelmi törvény forrása volt. A törvényt 1934-ben a képviselőház elé terjesztették, amely elfogadta; a még hiányzó törvényes fórumok jóváhagyása után életbe lép. Az előttünk fekvő törvény csak kerettörvény, mely általánosság- ban intézkedik a védendő vidékek kiválasztásáról, kezeléséről és kisajá- tításáról. Ez csak a természetvédelmi törvény adminisztrációját tartal- mazza. A természetvédelmi vidékek és természeti emlékek kijelölése az Országos Természetvédelmi Bizottság feladata. Ezt a Bizottságot a Földmívelésügyi Miniszterium nevezi ki, mint amely minden természet- védelmi kérdésben a legmagasabb és egyedül illetékes hatóság. A ter- mészetvédelemnek a Földmivelesügyi Miniszteriumban való központo- sítása igen kedvező megoldásnak tekinthető, mert fennhatósága alá tartozik az ország valamennyi erdeje, tehát azok a vidékek, amelyek elsősorban jöhetnek számításba, mint természeti emlékek. Ennek követ- keztében csak rendeletre van szükség s az arra alkalmas vidékek védet- teknek nyilváníttatnak. Azonban minden más esetben is az első és leg- súlyosabb szó a Földmívelésügyi Miniszteriumé, úgy hogy az erre vonat- kozó lépések mindig a legilletékesebb helyről indulnak ki és ezért a legnagyobb eredményt igérik. A törvény értelmében a természetvédelem tárgyai a következők : a) Azok a vidékek és tájalakulatok, amelyekhez történelmi emlékek fűződnek, vagy amelyek valamely művészi emlék alapzatául vagy diszéül szolgálnak. b) Azok a vidékek és formációk — hegyek, sziklák, kőzetek, barlangok, források, vízesések, tavak, magános fák, facsoportok, — melyek a tudomány szempontból, vagy különösségüknél fogva érté- kesek. c) Azok a tájak és tájrészek, amelyek különös természeti szép- ségűek, vagy a turisztika és sport szempontjából értékesek. d) Azok az állat- és növényfajok, amelyek állományukban veszé- lyeztetve védelemre szorulnak, valamint a hasznos vadak. 1931/34] KÖCSAGVEDELEM — TERMESZETVEDELEM 333 e) Azok a forräsok es patakok, amelyek mint ivöhelyek az ott elö allatoknak feltetlenül szükségesek. Tovabbi hatärozatai szabalyozzak a vadaszat és turisztika érde- keit a természetvédelemmel összeegyeztetve. Megnyugvässal fogadhatjuk a törveny rendelkezeseit; ha a gyakor- latban hiányok mutatkoznänak, azok későbbi rendeletekkel kiküszö- bölhetők. Ennek a kerettörvénynek az a legfontosabb határozata, hogy ha a természetvédelmi terület állománya a birtokos kezén nincs biztosítva, úgy az kisajátítható. A madártani vonatkozásban hosszú éveken át vívott természet- védelmi harcainkban örömmel üdvözöljük ezt a törvényt, amely lehetőséget nyujt arra, hogy azokat a vidékeket, ahol még eredeti madárélet van, mint természetvédelmi területeket védelemre ajánljuk. Az intézet minden lehetőt elkövet, hogy ezeket a vidékeket megmentse az utókor számára és minden előkészület megtörtént, hogy a megadott lehetőségek alapján a kisbalatoni csodálatos gémtelep, ahol még fészkel a nagy kócsag és a kis kócsag, természetvédelmi területté nyilváníttas- sék. Még nem késő, hogy ezt és más vidékeinket, ahol az ősi gazdag madárélet töredékei még föllelhetők, — mintegy képet a mult időkből — megmentsük az utókor számára. Nem volna teljes ez a beszámolóm, ha elhallgatnám, hogy a magyar természetvédelmi törvényt dr. KAuzay Mik16s ny. földmiveles- ügyi miniszter vitte a törvényhozás elé, hogy dr. DARÁNYI KÁLMÁN jelenlegi földmívelésügyi miniszter hozta tető alá s hogy NAGYSZALÁNCZI Bruno miniszteri tanácsos kodifikalta. Amilyen örömmel fogadtuk ezt a természetvédelmi törvényt s amilyen hálával kell megemlékeznünk azokról a férfiakról, akiknek fen- költ lelkülete hozzásegítette hazánkat ehhez a mivelödestörtenetünk- ben oly jelentős alkotáshoz, éppen olyan szomorúan kell megemlékez- nünk arról, hogy Dr. Navratri Dezső országgyűlési képviselő, a MOSZ. elnöke, a természetvédelmi törvényjavaslat parlamenti tárgyalása alkal- mával történt felszólalásában nemcsak hogy egyetlen szóval sem emléke- zett meg a Madártani Intézetnek a magyar természetvédelem terén kifej- tett idestova két évtizedes működéséről és annak örvendetes eredményei- ről, hanem a következőként nyilatkozott az Intézetről (Kócsag 1934 évf. p. 71) : , Ez az intézet az ő nagy trénjével ma ilyen értelemben parlagon fekszik. Kívánatos volna, hogy ... a miniszter úr összevonná ezt az intézményt ... és így ezen intézetből budgetilag fennmaradt részt szubvenciéképen nyújtaná nekünk segélyül.." Ez a kívánság nem jelent egyebet, mint a Herman Orró által 1893-ban alapított és tudato- san naggyá fejlesztett M. K. Madártani Intézet megcsonkítását és ezzel 334 SCHENK JAKAB [Aquila fokozatos megszüntetését. Kivanja ezt annak az alakulatnak a letesitöje, aki mindig ‚HERMAN Orró nagy szellemében" való működésével hivalko- dik, ezzel szemben éppen HERMAN Orró centennáriumának küszöbén sürgeti Herman Orró egyik legszebb, világhírnek örvendő alkotásának a lerombolását. Edelreiherschutz — Naturschutz. Bericht 1932— 34. Von JAKOB SCHENK. In meinem letzten diesbezüglichen Berichte musste ich von der betrübenden Tatsache Bericht erstatten, dass sich der Bestand der Silberreiher in der Kolonie des Kisbalaton stark verminderte. Es schien, als ob die Regulierungsarbeiten und die damit verbundenen Störungen, der bedeutend gesteigerte Verkehr, welcher sich auf den beiderseitigen Dämmen des Zalaflusses abspielte, die Silberreiher vergrämt habe. Die stetige Abnahme des Bestandes steigerte unsere Besorgnis, welche ihren Höhepunkt im Jahre 1933 erreichte, als der Bestand nur 3 Paare erreichte und auch diese nur einen Nachwuchs von 3 Jungen produzierten. Der übrige Teil der Nachkommen verunglückte. Umso erfreulicher gestaltete sich die Lage im Jahre 1934 in welchem der Brutbestand 16 Paare betrug, welche insgesamt eine Nachkommenschaft von 35 Jungen erzielten. Inwieweit dieses neuerliche erfreuliche Anwachsen des Bestandes mit der gleichzeitigen Verminderung im Fertö-See zusammenhängt, mag dahin gestellt sein. Jedenfalls schien sich diesbezüglich eine gewisse Parallelität zu zeigen. Die unmittelbare Ursache der Übersiedelung von einer Kolonie in die andere scheint das Abbrennen des überständigen Rohres zu sein. Im Frühjahre 1934 wurden im Fertö gewaltige Rohr- brände durchgeführt und darf angenommen werden, dass als deren Folge dann der Silberreiherbestand im Kisbalaton so hocherfreulich zugenommen hat. An diese Bemerkung anknüpfend möchte ich erwähnen dass die Rohrbrände im Frühjahre 1933 die frühere schöne Reiher Kolonie im See von Velence fast total vernichteten. Im Jahre 1934 hatte jedoch auch hier der Bestand etwas zugenommen. Selbstverständlich ist die Erhaltung des Silberreihers nicht nur von den Verfügungen abhängig, welche in den Brutgebieten desselben getroffen werden, sondern auch von den Massregeln, welche in den- jenigen Ländern zum Schutze desselben getroffen werden, wo der Silber- reiher Durchzügler oder Wintergast ist. Auf meinen Antrag hatte der VII. Internationale Ornithologen Congress in Amsterdam, 2—7 Juni 1930 in seiner V. Sektion folgenden Entschluss angenommen : 1931/34] EDELREIHERSCHUTZ — NATURSCHUTZ 335 „Da der Silberreiher in den südeuropäischen Staaten (Jugoslavien, Albanien, Bulgarien, Griechenland, Türkei und Italien) noch jedes gestzlichen Schutzes entbehrt, sodass die in Ungarn geschützten und gehüteten Reiher in den genannten Staaten unbeschränkt gejagt werden können, richtet der VII. Ornithologische Kongress an die Regierungen dieser Staaten die dringende Bitte, so bald wie möglich zum Schutze dieses Vogels Massregeln zu ergreifen.‘ Welche Resultate bei den obengenannten Regierungen dadurch erzielt werden konnten, darüber fehlen noch genaue Daten. Das europäische Sekretariat des Internationalen Committees zur Erhaltung der Vogelwelt in Brüssel konnte mir nur so viel mitteilen, dass in Rumänien der Silberreiher das ganze Jahr, in Italien vom 1. April bis 9. August, in Griechenland von 3. März bis 16 August geschützt sei. In Bulgarien bestehen noch keine gesetzlichen Bestimmungen für den Schutz der Silberreiher. Aus den übrigen Ländern ist nichts bekannt. Der Bestand der übrigen Reiherarten im Kisbalaton zeigte keine merklichen Schwankungen, nur war der Sichler im Jahre 1934 in auffal- lend geringerer Anzahl vertreten. Dem gegenüber muss als erfreuliches Moment das Brüten des Seidenreihers angeführt werden, welcher im Jahre 1931 in zwei Paaren, im Jahre 1934 in einem Paare brütete. Siehe diesbezüglich den Artikel von KoLoman Warca p. 174—178 in diesem Bande. Die Erklärung des Kisbalaton als Naturschutzgebiet steht noch immer aus, doch sind die diesbezüglichen Verhandlungen auch weiterhin im Gange und werden hoffentlich noch ein günstiges Resultat ergeben bevor es noch zu spät ist. Bezüglich des gewesenen Schutzgebietes auf der Puszta Ürbö kann leider wenig günstiges berichtet werden. Die Kultivierung schreitet zwar infolge des überwiegend natronhaltigen Bodens nur sehr langsam fort, so dass menschliche Ansiedelungen nur in ganz geringer Anzahl entstanden, das Austrocknen des Gebietes verhindert jedoch das Ansie- deln der alten Vogelwelt. Kiebitze sind zwar noch immer in grosser Anzahl vorhanden, auch Rotschenkel und schwarzschwänzige Ufer- schnepfen, sowie Seeregenpfeifer brüten noch, aber Stelzenläufer, Säbel- schnäbler, Zwergsumpfhühnchen, Wildenten, Wildgänse, Kampfläufer, Seeschwalben und andere früher gewöhnliche Arten sind verschwunden. Brachschwalben pflegen noch jährlich in einigen Paaren zu erscheinen, bringen es jedoch kaum zu einer erfolgreichen Brut. Von ihren alten Brutstätten verdrängt siedelten sie sich wiederholt auf Maisfeldern an, wo die Eier dann den Feldarbeiten zum Opfer fielen. Infolge der Klagen der Bodeneigentümer sind ernste Verhandlungen im Gange zur künst- lichen Bewässerung des einsichtslos entwässerten Gebietes — wie jedoch 336 JAKOB SCHENK [A quila diese Verhandlungen enden werden und welche Resultate die eventuelle Bewässerung für das Wiederansiedeln der einstigen Vogelwelt haben kônnte, darüber liessen sich nur Vermutungen äussern. Als einziges erfreuliches Ergebnis der Entwässerung kann das Anwachsen des Grosstrappenbestandes erwähnt werden. Über die in privatem Besitze befindlichen Naturschutzgebiete, welche in meinem letzten Berichte (Aquila 1929/30 p. 362—363) erwähnt sind, kann nicht Neueres berichtet werden. Als erfreuliches Moment für das wachsende Interesse für den Naturschutz möge hier angeführt werden, dass Gräfin Wittwe Jonann von Nemes auf ihren Grund- besitzen in Kunhegyes und Umgebung in der Tiefebene die Hortsbäume nebst umgebenden Anwäldchen für die dort angesiedelten und in der Tiefebene ziemlich selten nistenden Kolkraben unter Schutz stellte. Umso erfreulichere Nachrichten kann ich bezüglich der ungari- schen Gesetzgebung im Interesse des Naturschutzes geben. In zeitlicher Reihenfolge sollen die Bestimmungen des neuesten ungarischen Gese- tzes über die Modifizierung der Schonzeiten — Verordnung No 38.500/1933 des Kgl. Ung. Ackerbauministers — angeführt werden. Laut dieser Ver- ordnung dürfen Mönch- und Gänsegeier, Schlangenadler, Wespenbussard, Stein-See- und Fisch-Adler nur mit Erlaubnis des Ackerbauministeriums erlegt werden — die beiden letzteren nur an Fischteichen. Wander- und Würgfalken, sowie Kolkrabe haben Schonzeit vom 16. März bis 15. Juni, Graugans und Stockente vom 1. März bis 30.Juni. Reiher sind vom 16. April bis 30. Juni geschützt, können ausser dieser Zeit nur an Fisch- teichen abgeschossen werden. Während des ganzen Jahres sind geschützt folgende Arten: Haustaube, alle Singvögel, Silber-, Seiden-, Löffel-, Schopfreiher, Sichler, Zwergtrappe, Stelzenläufer, Säbelschnäbler, Schwarz- schwänzige Uferschnepfe, Triel, Kiebitz, Rötel-, Turm- und Abend- Falke, Mäusebussard, alle Eulenarten und Lachmöve. Wasservögel sind während der Brutzeit vom 16. April bis 30 Juni geschützt, die Wald- schnepfe kann bei spätem Zuge in nördlichen Gebieten ausnahmsweise und mit besonderer ministerieller Erlaubnis bis 30 April gejagt werden, ist jedoch bis 15 August geschützt. Das ganze Jahr hindurch dürfen gejagt, respective erlegt werden : in Scharen ziehende Wildgänse und Wildenten, Seetaucher, Milane, Sperber, Habicht, Weihen, Rauhfuss- bussard, Elster, Eichelhäber, Krähen, Sperlinge, und Star, letzterer jedoch nur in Wein und Obstgärten. Abgesehen davon, dass diese Verordnung bedauerlicher und ganz unbegreiflicher Weise den Schutz des Weissen und Schwarzen Storches, welcher laut der früherer Verordnung für das ganze Jahr hindurch dauerte, auf die Zeitspanne vom 16. April bis 30. Juni anberaumte, bedeutet dieselbe unzweifelhaft einen Fortschritt den früheren gegenüber, 1931/34] EDELREIHERSCHUTZ — NATURSCHUTZ 337 bleibt aber noch immer von den Forderungen zurück, welche unser Institut an ein modernes Vogelschutzgesetz stellt. Ein dies- bezüglicher Entwurf von Oberdirektor Dr. Trrus Csérary, welcher auch die bisher vernachlässigte Frage der Stubenvogelhaltung regeln soll, liegt derzeit vor dem Ackerbauministerium, unserer über- stehenden Behörde behufs Entscheidung. Hoffentlich kann im nächsten Berichte schon ein günstiges Resultat mitgeteilt werden. Diesem Ent- wurfe wurde zugleich ein Vorschlag beigelegt zur Propaganda des Vogel- schutzes und zur leichteren und sicheren Handhabung des Vogelschutz- gesetzes die nützlichen und geschützten Vogelarten mittels farbigen Abbildungen im Wege von Postkarten in je breiteren Volksschichten bekannt zu machen. Es sind diesbezüglich günstige Aussichten vor- handen. Als Markstein in den ungarischen Naturschutzbestrebungen muss dass nächtens ins Leben tretende ungarische Naturschutzgesetz bezeich- net werden. Als Krönung seines langjährigen mit unermüdlicher zäher Energie geführten Kampfes im Interesse des ungarischen Naturschutzes konnte Kain Karu sein glänzend ausgestattetes, hervorragend geschriebenes Werk ‚Naturschutz und Naturdenkmäler‘“ erscheinen lassen, welches dann die Quelle des ungarischen Naturschutzgesetzes wurde. Dasselbe wurde Ende des Jahres 1934 dem ungarischen Abgeord- neten-Hause vorgelegt und angenommen, so dass nur noch die vor- geschriebenen gesetzlichen Formalitäten zu erwarten sind, damit das Gesetz in Kraft trete. Der uns vorliegende Entwurf zeigt, dass dieses Gesetz vorläufig nur ein Rahmengesetz ist, welches nur allgemeine Bestimmungen über die Auswahl, Behandlung, Expropriation usw. der zu schützenden Gebiete und Objekte enthält. Dasselbe enthält vorwiegend nur den ad- ministrativen Teil des Naturschutzes. Diejenigen Gebiete und Objekte auszuwählen, welche als Naturschutzgebiete und Naturdenkmäler zu bestimmen sind, ist Aufgabe des Landes-Naturschutz-Kommittees, welches vom Kgl. Ungarischen Ackerbauministerium als allerhöchster und einzig zuständiger Behörde in allen Naturschutzfragen ernannt wird. Diese Zentralisierung des Naturschutzes im Ackerbauministerium, welchem sämtliche Forste des Landes unterstehen, also diejenigen Ge- biete, welche wohl in erster Linie als Naturdenkmäler in Betracht kom- men, kann jedenfalls als eine sehr günstige Lösung bezeichnet werden, weil es im Falle von Waldungen nur einer Verordnung bedarf um ein Gebiet als Naturschutzgebiet zu erklären. Aber auch in anderen Fällen hat das Ackerbauministerium überall das erste und gewichtigste Wort, so dass alle diesbezüglichen Schritte immer von der am meisten zuständigen Stelle ausgehen und deshalb den grössten Erfolg versprechen. 22 338 JAKOB SCHENK [Aquila Laut dem Gesetze sind die Objekte des Naturschutzes die folgenden : a) Diejenigen Gebiete und Formationen an welche sich Sagen oder Legenden historischer Ereignisse kniipfen, oder als Staffage von Kunstdenkmälern dienen. b) Solche Gebiete und Formationen (Berg, Fels, Gestein, Hôhle, Quelle, Wasserfall, See, einzelne Bàume, Baumgruppen), welche infolge ihrer wissenschaftlichen Bedeutung oder besonderen Gestaltung wert- voll sind. c) Solehe Landschaften oder Teile derselben, welche als Natur- schönheiten einen besonderen Wert für Turistik oder Sport besitzen. d) Diejenigen Tier- und Pflanzenarten, welche in ihrem Bestande gefährdet, daher schutzbedürftig sind, sowie das nützliche Jagdwild. e) Diejenigen Quellen und Bäche, welche als Trinkplätze für das Gedeihen der dort lebenden Tierwelt unbedingt nötig sind. Weitere Bestimmungen regeln die Interessen der Jagd und Turistik um dieselben mit dem Naturschutze in Einklang zu bringen. Die Intentionen des Gesetzes sind mit Genugtuung entgegenzu- nehmen; wo sich Mängel in der Handhabung zeigen werden, können die- selben später im Wege der Verordnungen beseitigt werden. Als eine sehr wichtige Bestimmung dieses Rahmengesetzes mag hervorgehoben werden, dass wenn der Bestand eines Naturschutzgebie- tes in der Hand des Eigentümers nicht gesichert erscheinen sollte, so kann dasselbe von Staate expropriiert werden. In unseren langjährigen Kämpfen im Interesse des Naturschutzes in ornithologischen Beziehungen können wir dieses Gesetz mit Freude begrüssen. Dasselbe gibt uns die Möglichkeit solche Gebiete, auf wel- chen auch noch derzeit ein urwüchsiges Vogelleben besteht, als Natur- schutzgebiete anzuempfehlen. Das Institut wird es nicht unterlassen alles Mögliche zu veranlassen um diese Gebiete der Nachwelt erhalten zu können. Es sind jetzt schon alle Vorbereitungen getroffen um im gegebenen Momente die wundervolle Reiherkolonie des Kisbalaton mit den dort noch nistenden Silber- und Seidenreihern als Naturschutz- gebiet erklären zu lassen. Es ist noch nicht zu spät, weder für dieses Gebiet, noch für manch andere. Wohl sind überwiegend nur noch Reste des einsti- gen Vogelreichtums vorhanden, aber auch diese geben noch ein Bild der Vergangenheit, welches wert ist der Nachwelt überliefert zu werden. Dieser Bericht wäre nicht vollständig wenn ich nicht die Namen derjenigen anführen würde, die sich an dem Zustandekommen dieses Gesetzes beteiligten. Der Gesetzenwurf wurde vom Ackerbauminister a. D. Dr. Nigovavs v. KALLAyY eingereicht und vom jetzigen Minister f. Ackerbau Dr. Kotoman DARÁNYI unter Dach gebracht. Der Kodi-. fikator war Ministerialrat Bruno NAGYSZALÁNCZY. 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK DI C9 9 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Alkalmi adatok a Hortobágy madárvilágához. Majdnem 25 évi szünet után 1933 tavaszán újból meglátogathattam a Hortobágyot. NÉMETH SÁNDOR főintéző lekötelező szívessége folytán módomban volt arány- lag rövid idő alatt is nagy területeket bejárni s így általános képet nyer- nem a Hortobágy akkori madárállományáról. Az első kirándulás angol madarász vendégek kiséretében folyt le május 21 és 22-dikén; a máso- dikat egyrészt madárgyűrűzések, másrészt a pásztormadarak után való kutatás céljából végeztem. A Hortobágy mindig kedvenc tanyája volt a pásztormadaraknak s így némi joggal remélhettem, hogy a junius 16- és 17-diki kirándulás alkalmával itt is találkozom velük, miután Karcagon, vagyis a Hortobágy tőszomszédságában már megtelepedtek fészkelés céljából. Ez a föltevésem sajnos nem bizonyult helytállónak , azonban sikerült néhány adatot megrögzítenem a Hortobágy akkori madárvilágáról s ezeket egész röviden a következőkben közlöm. Teljesen új faunisztikai területet alkotnak a régi rendkívül székes , Csunya Földek"-en mesterséges gátak segítségével létesített ,,Halas Tavak". A terület régebben klasszikus libazö vidék volt, ellenben nya- ranta, a fészkelés ideje alatt vajmi kevés madárfajnak adott megélhe- tést. Mostani alakjában azonban változatos és gazdag madárvilág tanyázik benne. Természetesen távol áll tőlem, hogy erről a madárvilág- ról két rövid ideig tartott szemle alapján még csak közelítőleg kimerítő képet adhassak. Éppen csak néhány érdekesebb adatot akarok föl- említeni. Május 21-dikén a legérdekesebb madarvendég volt a Hali- aetus albicilla egy példánya. Másnap is találkoztam vele. Honnan kerül ide ez a madár, amelynek fészkelő területei oly messzire esnek ettől a gazdag táplálkozási területtől — oly kérdés, amelyre választ adni nem tudunk. A. kedvezőtlen idő miatt azon a napon alig mozdult a madár- világ, azonban föltűnt a sok barna rétihéja, amelynek több teljes fészek - alját találták. Junius 16-dikán sokkal mozgalmasabb volt a Halas Tavak madárélete. Javában fészkelt a dankasirály. Sok tojás mellett már fiókák is voltak, úgy hogy közel 50-t tudtam meggyűrűzni. Ugyanekkor kormos szerkő és folyami csér fészkeket és tojásokat is találtam. A dankasirály telepen feketenyakü vöcsök telep is volt. A. fészkekben 1—2 tojás akadt. Látha- tóan a dankasirályok után telepedtek ide. Ezuttal is állandóán láttam szürke és vörös gémet, továbbá bakcsót. Sok volt a szárcsa, amely elő - szeretettel telepszik meg ezen a területen, ahol à haletetés következtében. 22* 340 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila böseges taplaléka akad. Oly tömegekben települt meg régebben, hogy irtö hadjaratot kellett ellene folyamatba tenni, mert a halak elöl elették a mesterséges táplálékot s így súlyos károkat okoztak. Egyik esztendő - ben 10.000-nél több tojást pusztíttatott el az intézőség. Ettől fogva enyhült a helyzet. Egyéb fajok közül följegyeztem a nádi tücsök madarat, a nádi rigót, a cserregő és énekes nádi poszátát, a fülemile sitkét, a függő és szakállas cinegét. Az időpontot tekintve ezek a fajok bizonyára fészkelnek a területen. 1934 jun. 17.-én a függő cinege fész- két találtam. A cigányrécét biztos fészkelőnek állapítottam meg, mért több teljes fészekalját is találtam a tavakat egymástól elválasztó töl- tések oldalán. A puszta maga 25 év óta alig változott, csak az erdők öregedtek meg feltünő módon. Az erdők madárállományában a legfeltűnőbb vál- tozást abban találtam, hogy míg régebben a kék vércse volt az uralkodó madárfaj, addig a jelen esetben az Alföldnek ez a jellegzetes madárfaja alig néhány párban fészkelt a hortobágyi erdőkben. Több volt bennük a vörös, mint a kék vércse. Feltünö mértékben szaporodott el a kis 6r- gébics ezen a neki rendkivül kedvező területen. A puszta a maga bőséges rovarvilágával igen kedvező életföltételeket nyujt, úgy hogy a rendel- kezésre álló kevés fészkelési területet valósággal túlzsúfolják az ide- csődülő kis őrgébicsek. A Hortobágy folyó szabályozása, valamint egyes vizek, így a régi Papere levezetése a Halas Tavak vizének levezető csatornajaba a haj- dani vízimadár világot némileg megritkították. AMatyó és Hoszu Fenéknél régebben?!) fészkelt széki cséreket mar nem találtam ott 1933-ban, azonban 1934 junius 17.-én néhány párt láttam. Fészkeltek azonban más helyen néhány párban a legszikesebb területen, ugyan- ott, ahol a rövidujju pacsírta is fészkelt. A Hosszu Fenék vizénél néhány nagy godát, továbbá bibicet és egy pár széki lilét találtam fészkelve. A vasútvonaltól délre eső részen a Kun György tavánál az 1907 évben még 8 pár széki lilét találtam fészkelve?) Most mindössze csak egy párat tudtam megállapítani. 1934 április havában azonban legalább 10 madarat számláltam össze. Ezen a területen nagy godát nem lát- tam, bíbicet is csak nagyon keveset. Az endemikus madárvilág nagy csökkenése mellett nagyon érdekes átvonuló madárvilág enyhítette a Hortobágy madárszegénységét. Május 21- és 22-én az összes hortobágyi erdőcskében megfigyeltem az apró légy- kapót. Ez a madárfaj nálunk is fészkel, érkezésének középideje m ájus 7. 1) Aquila 1907. p. 240. :) Ibid. p. 241. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 341 Minthogy észak felé való elterjedésének határa kb. Szentpetervar— Nyugat Szibéria hasonló északi szélességű területe, ezért nem is csodál- kozhatunk ezen a késői átvonuláson. Hogyha hazájukban gyűrűznék őket, úgy egyáltalában nem csodálkoznám azon, ha a hortobágyi erdőkben kézrekerülne egy orosz gyűrűs példány. Sokkal inkább csodálkozom az ujjas lile előfordulásán. Ezt a fajt az utóbbi negyedszázad alatt csak kétszer figyelték meg s legtöbb elő- fordulási helye Dunántúlra esik, ahogyan azt a magyarországi előfor- dulási viszonyokra összefoglaló ismertetésében részletesen kimutattam az új Magyar Brehm 1929-ben megjelent 9-ik kötetének 362 lap- ján. Ezért nagyon meglepődtem, amikor május 22-dikén az egyik tocso- gónál 20 példányt figyeltem meg, — felerészben hímek, felerészben nőstények voltak. Junius 17-diki második látogatásom alkalmával már egészen más, idegen eredetű madárvilág tartózkodott a Hortobágyon. Akkor már nem az észak, ill. északkelet felé a fészkelő területre siető átvonulók pihenő és várakozási állomása volt a Hortobágy, hanem itt gyülekeztek egy- részt a fészkelő területeikről már elvonult korai fészkelők, másrészt a valószínűleg meddően maradt madarak. Igy láttam néhány száz fehér gólyát, egy fekete gólyát, kilenc darut, két szirti sast, négy barna kányát, egy kerecsen sólymot, egy réti sast, tehát csupa olyan madarat, amely a területen nem fészkel, vagy csak elenyésző kis mennyiségben, mint a fehér gólya s mint tavaszi átvonuló már sokkal korábban szokott mutatkozni a Hortobágyon. 1934 junius 17-én legalább 1000 fehér gólya, nehány fekete gólya és kb. 50 daru tartózkodott a területen. Ezeket a töredékes adatokat azért közlöm, hogy egyrészt kiegé- szítsem a Hortobágyra, mint kiválóan fontos átvonulási területre vonat- kozó adatokat, amelyek részint a magam, javarészt azonban a Szomsas család, továbbá Dr. Nacy JENő és Dr. TARJÁN TiBoR közleményeiben jelentek meg 1907 óta, másrészt, hogy rávilágítsak a mai viszonyokra, amelyek legfontosabb eleme az ujonnan létesített Halastó rendszer, ahol merőben új madárvilág áramlik a régi helyébe. Ennek alapos isme- rete és ismertetése természetesen csakis állandó megfigyelés mellett lehetséges. Örvendetes dolog, hogy a Halastavak főintézője NÉMETH SÁNDOR nemcsak érdeklődik a madárvilág iránt, hanem képzett meg- figyelő is, akinek működésétől jelentős eredményeket várunk ennek à rendkívül exponált madártani területnek a további kutatásában. SCHENK JAKAR. Madártani hírek a Hortobágyról. 1932 nov. 11-én Kecskés pusztán a Hortobágy északnyugati szélén libavadászaton voltunk és ketten 90 darabot ejtettünk el. Ezek közül Anser fabalis 2 darab, Anser ery 342 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila thropus 6 darab, Anser albifrons 82 darab. Mint látható ebből, ezúttal is dominält a nagy lilik. Nagyon ködös volt az idö s azt tapasztaltam, hogy a vadlibák egész nap köboroltak össze-vissza, mintha teljesen elvesztették volna a tájékozódási képességüket. Máskor meglehetősen szabályos a mozgalmuk : reggel kimennek a vetésekre, este vagy éjjel vissza húznak a vizekre. Másnapra a köd eloszlott s távcsövemmel jól megfigyelhettem a Hortobágyon mutatkozó madárvilágot. A következő madarakat láttam : 4 réti sas, nehány egerész és gatyás ölyv, 1 vándor- sólyom, 2 holló, 35 darab túzok, kevés bibic, néhány seregély, tőkés és apró réce, nehány nagy póling s havasi sármány. Nov. 30-dikán 32 vadlibát lőttünk ugyancsak Kecskés pusztán és pedig 1 gegeludat és 31 nagy liliket. A gegeludat reggeli húzáson lőttem. Magányosan jött felém, miközben „ge-ge“ hangot hallatott. Ez volt a 2.000-dik vadlibám, amit életemben lőttem. Sajnos az évek óta megfigyelt vadlúd albinókat eziden nem láttam, valószínűleg azért, mert azok leginkább a Hortobágy szivében a Pente- zúgban szoktak tartózkodni. Nézetem szerint 1932 őszén több volt a vadlúd a ER mint az utöbbi evekben. Lehet hogy jö volt a költesük, de az is lehet, hogy a bőséges legelő miatt gyülekeztek ide nagyobb mennyiségben. Egyebekben nov. 30-án is nagyjában a nov. 11-dikén látott mada- rakat figyeltem meg, éppen csak a havasi sármány volt jelentékenyen nagyobb számban. Több ízben is láttam nagyobb csapatokat, köztük olyant is, melyben legalább 5—600 darab volt. 1933-ban csak okt. 21 és 22-én jutottam a Hortobágyra. Olyan daruvonulást figyeltem meg, mint még sohasem. Erről más közlemé- nyemben emlékszem meg. Egyéb madarak közül sok vadıibät láttam. A 38 darab lőtt példány közül 36 volt a nagy a lilik, 2 pedig a kis lilik. Észleltünk ezenkivül nehány nyári és vetési ludat, tőkés és csörgő récét, danka és heringsirályt, nagypólingot, közép sárszalonkát, bibicet, - seregélyt, 2 darab réti sast, 2 hollót, egerész és gatyás ölyvet, vörös vércsét és egy darab fehérfarku ölyvet. Utóbbi mindig ritkább lesz Hortobágyon. Régebben minden kirándulásunk alkalmával láttunk 2-3 példányt, most azonban már csak kivételes jelenség. Eszleltünk egy vándorsólymot is, amely kitartóan csapkodott egy csörgő récére ; a réce kis pocsolyában ült és a sólyom minden támadása alkalmával a viz alá bukott.Huszszor is rácsapott a sólyom, hogy fölrepülésre késztesse a récét, ez azonban nem engedett bevált védekezéséből s mindannyiszor a viz alá menekült a támadás elől. Örvendetes jelenség, a a tuzok még elég nagy szamban tanyäzik a Hortobagyon. Okt. 21. 22-dikén még kb. 60 darabot lattam. 1934. őszén óriási tömegekben jelentkezett a vadlüd a Howe 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 343 északnyugati részében Kecskés pusztán. Évek óta nem volt ennyi. Harman 3 nap alatt 201 darabot lőttünk, ezek közül 6 darab volt a kis lilik, a többi nagy lilik. Nagyon feltünő volt ezúttal a majdnem tiszta fehérhasú nagy lilikek száma. Ezek csak két éves pédányok lehetnek, mert még nincs hókájuk. Ezek a fiatal példányok a teljes állománynak majdnem 60%-at alkották. Önálló csapatokban jártak, ami annál feltűnőbb, mert rendesen közös csapatokban szoktak járni a nagy lilik öregjei és fiataljai. Lehetséges természetesen, hogy ezek a fiatal példányokból álló csapatok éppen a mi területünkön gyülekeztek, de érdekes pár- huzam mutatkozik ebben a jelenségben Warca KÁLMÁN-nak a csont- tollú madárra vonatkozó megállapításával, mely szerint több mint 1.000 megvizsgált példány közül csak 20% volt az öreg madár, a többi 80% mind juvenis példány volt. Ezúttal is megjelentek az évek óta nyilvántartott nagy lilik albinók. Az egyik majdnem tiszta fehér, csak kevés szürkés árnya- lat van a hátán, szárnyán és nyakán. Amikor fölröpül majdnem tiszta fehérnek látszik, különösen napos időben. Mellén sötét foltok látsza- nak s ebből állapítottam meg, hogy nagy lilik. Társa, amellyel mindíg együtt szokott lenni messziről szennyes fehérnek látszik, kissé szürkés, azonban erős sárga árnyalattal. Sajnos ezek még 300 lépésre sem vár- tak be így elejtésük ezúttal se sikerült. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor november 4-én 175 lépésről elejthettem egy szintén részleges albinónak látszó flavisztikus nagy lilik példányt, amely a libatömegből messzire föltünt. Ez a rendkívül érdekes példány fiatal 7 volt, nem lehetetlen, hogy egyik utódja a fennt említett albinóknak, Az egész madár világos-fakószürkés félreismerhetetlen sárgás árnyalattal. A sárga színárnyalat legerősebb a vállakon, de a nyakon is észrevehető. Az első és másodrendű evezők szürkések, a farcsik szürkésbarna, a felsö- farkfedőtollak fehéresek, a kormánytollak világosfakószürkék. A fej- tető és nyakhát sötétebb barnásszürke, a nyak világos barnás, a pofák csőrtövi része sötét-barnás-feketés fehér hókatollakkal vegyítve ; ilyen az áll is. A has világosszürkés, illetőleg fehéres, de sárgás árnyalattal. A csőrköröm tőrésze fehére, a csőr és szem színe normális. A lábszín is normális, a karmok azonban fehéresek s az úszóhártyán helyenként sárga szín tör elő. Az érdekes madarat a M. K. Madártani Intézetnek adományoztam. November 5-dikén Kecskés pusztán 2 vörösnyakú ludat is láttunk s úgy tudom, hogy 1934 őszén többet lőttek is ebből a fajból. Egyéb madárfajok közül megemlítem, hogy november 5-dikén a szokott útvonalon észak felől két csapat dari érkezett (42+6 darab) délután 4 óra körűl. Az előző évi nagy darú vonulás elmaradt, csak ritkán vonúl keresztül 1—1 csapat. Láttunk még 4 darab réti sast, 344 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila nehány egerész és gatyás ölyvet, vandorsolymot és vörös véreséket, tovabba 24 darab nagy pölingot, aprö és t6kés récét, kevés bibicet és seregélyt. November 19-dikén löttem Tiszalökön egy Anser neglectust, melyet nagy boszüsagomra kutyám ésszemarcangolt, így csak fejét és lábát tudtam megküldeni a M. K. Madártani Intézetnek. Méretek: Csőr hossza 62, csőrkerület a csőrtövön 115, a csőrköröm előtt 45, csüd 75 milliméter. A csőrgyűrű világos rózsás, a láb színe világos lila- rózsás, a fejtető és nyakhát majdnem kormos sötét csokoládészínű, a fej és nyak többi része sötét csokoládébarna. Ezen színek alapján a példányt biztosan fölismertem. Dec. 1-jén a régi libaállományunk már csak !/ı részét találtuk a Hortobágyon. Ezúttal 41 nagy liliket, 1 kis liliket és 1 vetési ludat i Szomsas LÁSZLÓ. Adatok az 1934 évi őszi vadlidvonulashoz a Hortobágyon. A nagy vadlüdmozgalom 1934 6szén oktöber h6 els6 napjain kezdödött és pedig nemcsak nalunk a Halastavaknal, hanem a Hortobagy többi részében is. Mas évekhez képest ezidén rendkivül sok vadlüd jelent- kezett. Zömük estenkent a Halastavakba vonült s igy a vadaszok is javarészt annak kerületében äsattäk meg lesgödreiket. Oly tömeges húzás volt, hogy egyes vadászok egy este folyamán 90 libát is lőttek. A nagy mennyiségben teritékre került vadlüd nagyon nyomta a kör- nyékbeli községekben a piaci árakat. Kezdetben 40 fillér volt egy liba ara, kés6bb lezuhant 20 fillérre. Az első vonulási hullám közel két hétig tartott, azontúl csük- kent a számuk, de november elején újra tömegesen érkeztek és még 1935 jan. végén is igen sok van. Rendszeresen húznak a tavakra. Mint különlegességet említem, hogy láttak egy fehér vadludat is, továbbá lőttek 15—18 darab vörösnyakú ludat. Még az ősz folyamán, okt. közepétől 3 esett a tavakon és 2 a Hortobágy más részében. A tava- kon később is előkerült, így 1935 január 9-én egyik halőröm 6—8 tagú csapatból egy lövésre 3 darabot lőtt. Ugy látszik, hogy 1934/35 telén ebből-a fajból kisebb invázió volt. A Halas tavakon 1930 tavaszán lőtték nálunk az utolsó vörösnyakú ludat. Nahe Seon A debreceni erdök madärfaunäja. Debrecen sz. kir. värosnak, beleértve a Szabolcs vármegye területén fekvő erdösegeit is, 26.871 kat. hold erdeje van, amely nagyobbreszt akäcos és tölgyes, azonban ezek nem alkotnak üsszefügg6 erdöt, hanem külön-külön önallö birtoktestek, melyeket az alábbiakban csoportositok. Nagyerdö. 2236 kat. hold. A väros északi részén terül el. 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 245 Nagyobbrészt tölgyes és akacos, de vannak benne öreg nyärfäsok is. Madarvilaga a következö : Fészkel benne kb. 20 par barna kanya, leg- utoljara 1926-ban költött egy par vörös kanya közvetlenül a gazdasägi akadémiahoz vezető ut melletti tölgyfan ; 50—60 par dolmänyos varjú, néhány par vetési varjú, az ‘reg tölgyek odvaibansok seregély és szalaköta, kb. 20—25 par bubosbanka, szép szammal nagy, közep, keves kis fako- panes és zöld küllő, egy-két par szürke küllő. A nyarfasokban 5—6 csóka, 150—160 par gerle, 15—20 par örvös galamb (székäcs), ritkán 1—2 par énekes rigó, 30—40 par fekete rigó, 5—6 par szajkó, 2—3 par kabasélyom. Az egyetemi klinika és a nagyerdei park területén 1929-ben fészkelt 50—60 par fülemüle (átlag évenkint költ 25—30 par), 10—12 par kakuk, 8—10 par nyaktekercs, 10—12 par aranymälinké. Az erdö ritkás részein 10—12 par meggyvägé. Az öreg fák odvaiban gyakori a mezei veréb; a legutóbbi évben kézrekerült, mint érdekesség egy négylabu. A galagonyasokban sok a tôvisszüré gébics, az akacosokban akad böven kis örgebics. Az eneklök közül szép szammal kôltenek : baratka, ritkán a karvaly, kis és mezei poszáta, erdei pinty, erdei pacsirta, erdei pityer, ritkán erdei szürkebegy, cigány csaláncsuk, csilesal füzike, citromsarmany, kerti rozsdafarkú, fitisz füzike, örvös és szürke légykapó, tengelic és vörösbegy. A baglyok közül az erdei füles- bagoly, kuvik és macskabagoly elég szép számmal van. A cinkék közül sok szén és kék, kevés barátcinege és őszapó. Feltünően sok a csuszka. Az ölfarakásokban fészkel az ökörszem és a barázdabillegető. Az 1932 évben fészkelt egy pár erdei szalonka is. Mint a debreceni vadász- társulat vadkamarája, bőven van fácán, kb. 2500 drb, ellenben kevés a fogoly. Apafaerd ő. 320 kat. hold. Nagyobbrészt akácoserdő. Madár- világa azonos a jellegzetes alföldi erdők madárállományával. Itt már fészkel a szarka. Gutierd ő. (Szabolcs vármegye.) 6134. kat. hold. Nagyobbára tölgyesekből álló összefüggő erdő. Madárvilága azonos az alföldi nagy- erdők madárvilágával. Itt már fészkel a héja (Astur palumbarius) és akad télen néhány fekete harkály is. Fancsika: 1900 kat. hold. Nagyobbrészt akácos és tölgyeserdő. Madárvilága azonos az alföldi erdők madárvilágával. Haläp. 6432 kat. hold. Nagyobbrészt akácos és télgyeserdé. Nem összefüggő. Sok közte a szántóföld, a kaszáló és a legelő. Minden évben látható itt május—június havában a gyurgyalag (Merops apiaster) (8—10 pár). Fészkel néhány pár héja is. Madárvilága azonos a nagyobb alföldi erdők jellegzetes madárállományával. Nagycsere. 5700 kat. hold. Nagyobbrészt akácos és tölgyes. Nem összefüggő erdő. Sok közte a szántóföld, kaszáló és a legelő. Fogoly- 346 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila állománya bő és sok a fácán. Akad szép számmal szalakéta, bubosbanka, szajkó, kis 6rgébics és tüvisszüré gébics. Fészkel néhány par kabasélyom és héja. Madarvilaga ezenkivül azonos az alföldi erdök madärällomä- nyaval. Monostorerdö. 854 kat. hold. A varos északi részén, Debre- centöl 6 km-re, a Nagyerdötöl egy km-re elterülő akäcos és tölgyeserdö. Madärfaunäja és erdei jellege azonos a Nagyerd6ével, dacára annak még sem fészkel benne a barna kánya. Ellenben több a dolmányos varjú, az aranymálinkó, kis őrgébics, mint a Nagyerdőn. | Ohatierdé. 441 kat. hold. Debrecen városától 50 km-re a Hortobägy nyugati részén elterülö nagyobbrészt tölgyes, nyärfas és akacos erd6. Telepesen fészkel kb. 3000 pàr vetési varjü és kb. 5—600 pär kék vércse. Egyes fákon 10—12 varjú és 3—4 kékvéresefészek is van. Itt mar fészkel néhány par barna kanya, kabasölyom. Madärvilaga azonos az alföldi erdők dis madarallomanyaval. Pacierdö. 1500 kat. hold. Nagyobbrészt akäcos és tölgyes. Minden évben látható május és június havában 8—10 par gyurgyalag, tekintettel azonban, hogy ezen erdő a halápi erdőhöz közel esik, való- színű, hogy a gyurgyalagok kóborlás közben járnak egyik erdőből a másikba. Fészkel néhány pár héja és kabasólyom. Madárvilága azonos az alföldi erdő jellegzetes madárállományával. Savóskutierdő. 1354 kat. hold. Nagyobbára tölgyes és akácos. Madárvilága azonos a nagyobb alföldi erdők jellegzetes madár- állományával, itt is fészkel 2—3 pár héja és kabasólyom. Bsrsony GYÖRGY. A rövidujjú pacsirta fészkelése a Hortobágyon. Az 1933 évi május 22-diki madártani kirándulás alkalmával a rövidujjú pacsírta két fészek- alját találtuk. A fészkek a Hortobágy északi részében a Gät- hátja nevű területen voltak, alig 50 méternyire a Hortobágy folyótól. A jószágjárta területet kisebb tócsák borították. A fészkek apró túrások alján a madarak által kapart gödrökben voltak. A fészekanyag belül száraz füszálakból és finom gyökerekből, azonkívül kevés gyapjúból állott. A fészkek külső része durvább anyagból készült. Két fészekaljat találtunk, egyet 3 tojással, egyet pedig 4-gyel. A 3-ast magam leltem, a 4-est GILBERT-né. Találtunk egy harmadik fészket is két kiszivott tojással, amelyek alakjából arra következtettem, hogy a 4-es fészekalj nősténye tojhatta őket. Ott, ahol ezeket a fészkeket találtuk, fészkelt legalább 15 pár székicsér ; 10 fészket láttunk tojásokkal. A rövidujjú pa- csírta fészkek közlében fészkelt a mezei pacsírta is. Az egyikben 5 fiókát, a másikban 5 tojást találtunk. Minthogy arról értesültem, hogy a magyarországi gyüjtemenyek- 1931/34] KISEBB KÖZLEMÉNYEK " 347 ben még eddig nem voltak magyar származású rövidujjú pacsírta tojások, azért ezt a két fészekaljat a M. Kir. Madártani Intézet gyűjteményének adomanyoztuk.' ) Arra nézve nem nyilatkozhatom pontosan, hogy a hortobägyi rövidujjü pacsirta melyik formához tartozik, mert példányt nem gyüj- töttem, így erre vonatkozó vizsgálatokat sem végezhettem. Fölmerült az a gondolat, hogy a Hortobágyon a ,,hermonensis‘‘ forma lehet ott- honos. A kérdés eldöntését a magyar ornithologusokra bízom.) CHARTERIS G. A balkäni kacago gerle (Turtur decaocto decaocto (Friv.) uj feszkelö- madár Magyarországon. 1932 március 3-an Dr. Marsay Barna révén egy gerlét kaptam Berettyöüjfalu-böl (Bihar m.), amely madar- fajt 6 mar ott régebben ismerte s amelyekröl mint különös madarak- rol nekem mar régebben is beszélt. A mi házi, kacagó gerlénknél nagyobb és sötétebb madarat meg- látva rögtön a FRIvALDSZKY által felfedezett Turtur decaocto-ra, a bal- kani kacagé gerlére, vagy ahogyan én szeretném elnevezni, a török gerlére gondoltam. 1932 nyaran magam is kimentem e madarat tanul- manyozni, hol ezt a különös madarat meg is talaltam egyes hazak kertjé- ben. Fakon fészkelnek, télen is itt maradnak, s a faluból sohasem mennek ki, a hangja pedig egészen más, mint a szelíd kacagó gerléé, azaz tompa, mély ghuu-khuuu-val fejezhető ki. Ezt hallva bizonyossá vált előttem, hogy ez a madár a balkáni kacagó gerle, azonban még vártam a balkáni összehasonlító anyagra. 1933 februárban ismét kaptam egy példányt ugyancsak DR. MAR- JAY Barna révén s ezt, a már akkor megérkezett balkáni anyaggal összehasonlítva teljes biztossággal megállapítottam, hogy itt a balkáni Turtur decaocto decaocto Friv.-val van dolgunk. Első tudakozódó felhívásomat 1933 február 20-án küldtem be a berettyóújfalui helyi lapnak, s ez azt március 16-án közölte is. Azután az egész ország napi és szaklapjait elárasztottam tudakozódó felhívások- kal, de csak egy helyről kaptam pozitiv adatot, Dr. MAuxs ViLmos és SZEMEREY ENDRE uraktól, amelyek szerint megállapítottam, hogy ez a madár még M o n o r-on is él, ugyancsak a község kertjeiben. ') Az Intézet nevében hálás köszönetet mondunk az értékes ajándékért, amely gyüjteményünk legértékesebb darabjai közé tartozik. SZERK. *) A hortobágyi példányok (1907 VI. 21, továbbá a DR. NAGY Juno által gyűjtött példányok 1931 VIII. 23 és 1933 VI. 4), valamint a Bácsfalun elejtett példány (1902 IV. 13) feltűnően egyeznek színezetben és kétségtelenül a Calandrella cinerea brachydactyla Leisn. formához sorozhatók fakó szürke színezetük miatt. Ezzel szemben az 1912 ápr. 12-én az ómoldovai szigeten elejtett példány vörhenyes színe alapján inkább a Calandrella cinerea longipennis (EvERsm.) formához áll közelebb. SCHENK JAKAB. 348 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Mindkét helyen eddigi adataim szerint csak 5—7 ev öta ismerik e madarat, s így az az első feltevés, hogy esetleg a Balkánról hozott példányok szabadultak el. Azonban erről se tud senki semmit, így a balkáni kacagó gerlének Magyarországon való hirtelen megjelenése eddig még rejtély. : Ezúttal még az Uj Magyar Brehm-ben levő tévedésre akarok figyelmeztetni. A 9.-ik kötetben p. 289 a kacagó gerle Streptopelia deca- octo Friv. névvel van ellátva, holott a házi kacagó gerle neve Turtur risoria. A balkáni kacagó gerle az Uj Magyar Brehmben nincs ismer- tetve, mert a fordításra szolgáló német eredetiben sincs leírva. Dr. NaGY JENŐ. Uj jövevény Apatin madárvilágában. 1934 május 20-dikán föltünt községünk parkjában egy sajátságosan turbékoló galambpár. Hangjukat szótagolva a következőképpen tudnám visszaadni : ,,Tu-Tuu-Tu, Tu- Tuu-Tu, Tu-Tuu-Tu, Tu-Tu, stb. A Tu-Tuu-Tu szólamot 3—5-szòr ismétli s utána legtöbbször még két rövid Tu következik befejezésül. Az első Tu-Tuu-Tu után a szólam félhanggal esik. A hangszínezet a kék galambéhoz hasonlít, azaz kb. olyan mély a hangja, mint azé. A mély hang mellett mellékzörejként valami magasabb hang is hallatszik, amely azonban csak közelről vehető észre s nagyon hasonlít a házi gerle hang- jához. A turbékolás után nem szokott kacagni s ebben nagyon külön- bözik a házi gerlétől. Maga a madár jóval testesebbnek látszik a házi gerlénél s különösen feltűnő rajta hosszu farka. Hangja és színezete alap- ján kétségtelenül a balkáni kacagó gerle (Turtur decaocto decaocto Friv.) telepedett meg nálunk, mint uj jövevény. Junius eleje óta mindennap ellátogat ez a nálunk megtelepedett egyetlen pár az udvarunkba s fenyőfáink legmagasabb ágáról sokszor már reggel 4 órakor hallatják jellegzetes hangjukat. Nagyon bizalmas madarak, amelyek kíváncsian nézegetik az udvaron járó-kelőket. Junius végén eltüntek. Eltűnésük okáról sajnos semmi közelebbit nem sikerült megtudnom. WÁHL IGNÁTZ. Az első csíz fészekalj Magyarországról. Az Aquila 1916-ik évfo- lyamaban (p. 360) már egyszer kifejtettem, hogy miután a liptömegyei fenyvesekben, főképp Fenyőházán julius és augusztus hónapokban nap-nap után láttam a csapatokban lévő fiatal csízeket, sőt egy megbízható erdővéd fészekanyagot gyűjtő csízpárt is figyelt meg, e madárnak a Tátra aljában való fészkelését biztosra vettem, noha fészkét nem sikerült felfedezni. 1932 nyarán már julius közepétől kezdve láttam a csízeket napon- ként, fiatalokat is. Ez évben végre magyarországi fészkelésének hiteles adatát is sikerült megtalálnom. Hozzám került ugyanis néhai ERTL 1931,34] KISEBB KÖZLEMENYEK 349 GuszrAv kitünő oologusunk tojasgyüjtemenyenek beszerzési katalógusa, amelyben ezt talaltam : ,,Csiz, Chrysomitris spinus, Szentgyörgy, Pozsony megye, egeresben, 130 m. tengerszinfeletti magassagban, 1895 május 15, egerfa kinyúló again, 15 m. a föld felett, finom ägacskäk, moha, gyapju, füszal, beles gyapjù, külsö atm. 8:5 cm, belsö atm. 5 cm, melysege 3:5 cm‘. A harom darabböl allo feszekalj tojasainak méretei és sülya pontosan meg vannak adva. Ez a fészekalj az iràsok szerint a budapesti Mezőgazdasági Muzeumba került. Meg kell itt még a citromcsízről (Chrysomitris citrinella L.) is emlékeznem, amelynek kitömött példányát találtam 1932-ben a poprádi múzeumban. Lelőhely nincs rajta, de még is nagy a valószínűség, hogy e madár a Tátra környékéről való. A debreceni Kollégium természetrajzi múzeumában, a Kovács JAxos tanár által összehozott tojásgyűjteményben is vannak csíztojások. Ez a gyüjtemény 1896-ban még több, mint 200 faj tojásait foglalta ma- gában, értékét azonban nagyon csökkentette az a körülmény, hogy sem a lelőhely, sem az időpont nem volt megadva az egyes tojásoknál. Igy van ez a gyűjteményben levő csíztojásoknál is, úgy hogy csak valószínű- nek lehet minősíteni, hogy azok legalább részben Magyarországból szár- maztak. Ezek kb. az 1860-as 70-es évekből valók s így ezek lehetnének az első magyar csíztojások. ‘Dr. NAGY Tite Megjegyzés Dr. Nagy Jenő cikkéhez. Néhai Erri, GuszTAv nagy- szabású tojäsgyüjteménye a M. Kir. MezòcazpasAer Muzrum-ba került, hol 1908-ban Cerva Fricyrs barátommal együttesen végeztük e gyűjtemény revidealäsi és rendezési munkálatait. A Dr. Nacy JEN6 által emlitett 3 tojásból álló csiz-fészekalj most is meg van a gyüjte- menyben. Erről a feszekaljröl Errı, sajatkezirasü eredeti gyüjtemeny- katalogusäban a következö adatok és méretek vannak feljegyezve : — Chrysomitris spinus L. 1895 V. 15., Szentgyörgy, Pozsony megye, 130 m tengerszinfeletti magasság. Egererdöben egy kinyúló ágon. Fészek- anyag : finom agacskak, moha, gyapjü ; belese : gyapjü. A fészek ätme- röje 8.5, a belső mélyedés átmérője 5, mélysége 3 cm. A 3 tojás mére- tei a következök : 1. 16.0 mm hossz, 12.1 mm haránt átmérő, 1.06 cm? köbtartalom, 1.13 g süly, 0.07 g hej-süly. 2. 16.2 mm hossz, 12.2 mm haránt átmérő, 1.06 cm? köbtartalom, 1.23 g süly, 0.07 g hej-süly. 3. 15.9 mm hossz, 12.0 mm haránt átmérő, 1.00 cm? köbtartalom, 1.07 g süly, 0.07 g hej-süly. Az Erri-féle tojasgytijteményt s annak értékes adatait alkalmilag ismertetni és közreadni fogom. RC DT 350 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila Csizek a Hanysagban. 1933 július 9-dikén Lébény területén csiz csaladot figyeltem meg. Lattam két öreg madarat és 3 fiatalt. Utöbbiak csak néhany nappal azelött hagyhattak el a fészket, mert farktollaik még nem voltak egészen kifejlödve. Az öregek még etették 6ket. Valé- szinünek tartom, hogy a hanysagi nagy éger erdökben költöttek. Két héttel későbben a Duna szigetein több ízben is talaikoztam csizekkel. PATKAI IMRE. A tavi canko fészkelése a Fertö mellett. A tavi cankö valamikor gyakori fészkelő madár volt Magyarország egyes vidékein, így különösen Apaj-, Szúnyog- és Ürbő pusztákon, ahol egy év tavaszán — 1896-ban 100-nál több tojást gyűjtöttek. A következő években is nagy számban fészkelt még az említett területen s talán alig van európai köz- és jelentősebb magángyűjtemény, amelynek tavi cankó tojás példányai nem erről a vidékről származnának. Fokozatosan azonban mindinkább gyérült az állomány és 1906-ban fészkelt állítólag az utolsó pár. Azóta a tavi cankóról az a vélemény alakult ki, hogy Magyar- országról mint fészkelő madár kipusztult. Fészkelt ugyan még állítólag egy" ízben Tarnok-on 1922-ben, amint azt Raperozxy Dezső közli az Aquila 1923/24 évfolyamának 296 lapján, de ezt az adatot az ,,Uj Magyar Brehm" 1929-ben megjelent IX. kötetének 386. lapján kény- telen voltam kétségesnek minősíteni, egyrészt azért, mert a gyűjtött fészekalj oly területről származik, amely nem felel meg a tavi cankó települési igényeinek, másrészt azért, mert nem lehetett kétségtelenül megállapítani, hogy a fészekalj valóban tavi cankótól származott. Ez lett volna Magyarországon az ismert legnyugatibb fészkelő hely, amely azonban még mindig a régi fészkelő hely távolabbi környékéhez tartozott. Nagy volt tehát a meglepetésem és kéte- lyem, amikor Concreve M. őrnagy arról értesített, hogy birtokába jutott egy tavi cankó fészekalj, amelyet 1914-ben a Fertő mellett gyűjtöttek. Tudakozódásomra aztán megírta, hogy a gyűjtő WENNER M. V. volt, akitől a következő felvilágosítást kaptam. 1914 május havában 14 napot töltöttem a Fertő keleti partján. Május 25-én a Pátfalutól délre fekvő , Grundlacke" nevű hely környékén sok itt fészkelő vöröslábú cankó között másik és pedig zöldlábú cankófajt is figyeltem meg, amely valamivel kisebb termetű volt. Ebből a fajból több pár tartózkodott a területen. Egyiknek meg is találtam a fészkét s minthogy érdekelt az eset, el is vittem magammal s megmutattam azokat régi barátomnak Hover Epr-nek, aki azokat a tavi cankó tojásainak határozta meg s WI leirasom alapjan a lätott canköfajt is annak minösitette. 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 351 Minthogy a tavi cankö az irodalmi adatok alapján a Fertön csak ritka. átvonulóként szerepelt, azért egyáltalában nem látszott valószínű- nek a fészkelése. Megkértem tehát CuwxGREvE-et, hogy tüzetesebb vizs- galatok alapján tisztázzuk a dolgot. El is küldte a tojásokat JoURDAIN- nek, a kiváló oológusnak, aki azokat szintén tavi cankó tojásoknak is- merte el. Hogy utolsó kételyeimet is eloszlassa 1934 év tavaszán Buda- pesten való átutazása alkalmával magával hozta a kérdéses tojásokat, amelyeket aztán a Nemzeti Muzeum páratlanul gazdag tavi cankó tojás- gyűjteményével való összehasonlítás után kétséget kizáróan tavi cankó tojásoknak kellett elismerni. Ezzel a megállapítással Magyarország ornithographiája nagyon értékes történeti adattal gyarapodott. ARRET MEN A kis lile fészkelése Budapest—Lagymanyoson. 1932 mäjus havä- ban kb. 6 pär fészkelt a Boräros-teri épülé hid töfelöli kaviestöltesen. Sem tojást, sem fiókát nem találtam s azt hiszem, hogy a költés meg- semmisült. Aug. 4-dikén ezen a töltésen 12 darab fiókát találtam. Ezek tehát a második, ezúttal sikerült költésből valók voltak. 1933 tavaszán újra itt találtam a kis liléket, de a költési idő alatt nem volt módomban idejutni ; biztosra veszem, hogy akkor is költöttek itt. PÁTKAI IMRE. A réti fülesbagoly fészkelése Apaj pusztán 1933-ban. A réti füles- bagoly fészkelését az Apaj pusztával egy területet alkotó Ürbő és Szunnyog pusztákon 1896-ban állapította meg Crrva FRIGYES. Azóta csak 1925-ben sikerült ujból találkoznom vele, dacára annak, hogy 1908 óta állandóan és sűrün látogattam a területet. 1925-ben sem találtam fészkelve. Junius 11-dikén észleltem nehányat avas növény- zettel borított területen. Amint estefelé áthaladtunk 2 helyen több darab szállt fől a magas növényzetből, de habár a legnagyobb gonddal kerestük végig a területet, nem tudtunk fészket találni. Hálótanyákra akadtunk ugyan, de azokban még köpeteiket sem tudtam meglelni. Az időpontot tekintve okvetlenül fészkelnie kellett a területen, azonban sem tojását, sem fiókáit nem tudtam megtalálni. 1933 május 19-én találtam meg a fészkét, miután már előzőleg több ízben láttam a madarat. A fészek a földön volt mult évi avas iglice (Onion) bokorban. Bélése avas növényi részek és kevés toll. Az iglice szépen beboritotta és takarta a fészken ülő madarat, csak két nyílás volt rajta, a bejárat és a farok helye. Május 19-én 2 tojás volt a fészek- ben, 25-én 5. Ez a fészekalj a M. Kir. Madártani Intézet gyűjteményében van. Mind a két látogatás alkalmával a fészkén ült a bagoly és kb. 10 lépésre várt be. Párja jóval messzebb volt a fészektől. Egyik se volt 352 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila agressziv. Ezenkivül még 2 helyen észleltem reti fülesbaglyot, ugy hogy 1933 tavaszän a területen legalabb 3—4 par fészkelt. Az emlitett fészek- aljon kivül azonban sem ujabb fészket, sem fidkakat nem tudtam talalni. Junius 21-én jartam utoljàra a területen s akkor még két maganyos peldänyt lättam. Mindkettönek ällandé tanyäja volt védett fübokorban, ahol nehany köpetet is talaltam. Az idei fészkelés okät abban sejtem, hogy rendkivül hosszü volt a tel s ezért a madár belső fejlődése előbb következett be, mint a külső körülmények kedvező alakulása, úgy hogy a szaporítási ösztön jelentke- zése megelőzte a vonulásit. Említésre méltó, hogy 1933-ban Magyarországon nemcsak itt maradtak vissza fészkelők, hanem ujra fészkelt Tarpán és ujonnan a Hansägban. L. erre vonatkozólag Kasiczy E. és Srupinka L. közleményét Aquila 1931/34. p. 352, 249. Sziléziäban is feszkelt 1933-ban, mint azt ScHLorr irja (Berichte d. Ver. Schles. Ornithologen la NS ZET a SCHENK JAKAB. A reti fülesbagoly ujabb fészkelése Tarpan. Az Aquila 1929/30 évi köteteben (p. 91.) adtam hirt a réti fülesbagoly elsö tarpai fészkelésé- röl. Ket évi szünet utan 1933-ban ujböl fészkelt videkünkön ez a madär- faj. Ezuttal is harom part figyeltem meg. Az elsö fészket majus 5-én leltem. Egy ugynevezett gözüturäs szetkapart földjere volt rakva min- den feszekanyag nelkül. Majus 7-dikén 6 tojas volt benne. A mäsik fészket majus 16-dikan leltem kb. 80 cm magas tölgycsemete mellett. Eléggé fedett fészek volt füszalakkal és kevés tollal belelve, 3 tojas volt benne. Majus 19-dikén a fészek tires volt, az öreg madarakat a környeken sehol sem lattam. A harmadik fészket mäjus 19-dikén leltem 8 darab igen erösen kotlott tojassal. Ez is tölgycsemete töveben volt elhelyezve magas fübokor közepén, igen jól elrejtve. Péntek késő délután találtam meg a fészket s bár a területen nem járt senki, az erdőkerülőt a fészek táj szi- gorú őrizetével bíztam meg. Ennek ellenére vasárnap hajnalban a fészek üres volt. A fészek környéke teljesen érintetlen volt és így nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a madár elhordozta tojásait biztosabb helyre. Megerősít ebben a föltevésemben az a körülmény, hogy az 1930-as fészkelés alkalmával szintén volt ilyen rejtélyes eltűnési esetem. Az üres fészekben találtam egy sérült, kifolyt tojást. A sérülés valószínűleg a bagoly karmától eredt. Érdekesnek tartom még megemlíteni, hogy csak azokból a fészkekből hordta el a bagoly tojásait, melyeket vizslámmal találtam meg. KapAczy ERNŐ. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 353 A réti fülesbagoly újabb fészkelése Temesváron. Az 1930 évben sikerült első ízben megállapítanom a réti fülesbagoly fészkelését vidé- künkön. (Kócsag 1930 p. 24). Az 1933 évben újból fészkelt, még pedig szokatlanul korán. Már április 11-dikén találtak egy 6-os fészekaljat, amelyet azonban a dolmányos varjak kifosztottak. M” di Lintia DENEs. Merops apiaster L. Mezökomäromnäl. 1932 mäjus 22-én kerestem fel ezt a községet (46744, 18°19’), ahol állítólag nagyobb telepe van a gyurgyalagnak. Egy magas agyagfalban találtam is elég számos fészek- üreget, de csak nagyon kevés fészkelő párt. Legfeljebb 5 pár volt. E telep közelében egy csupán 2 párból álló fészkelőhelyet láttam egy erdei út melletti agyagfalban, majd ugyanezen út mentén egy harmadi- kat, szintén 2 párral, közvetlenül a keskenyvágányú vasútvonal mentén. Viselkedésük szerint ezek a madarak már elpárzottak, úgy hogy az állomány felvételének pontosságát biztosra vehetem. De lehet, hogy még nem érkezett meg valamennyi lakó. A távolabbi környéken állí- tölag még több fészektelep van és örvendetes meglepetésként hat, hogy ez az eddig oly ritkának vélt madár .— LoxcsAnszxy érdekes köz- lései szerint p. 179. a dunántúli dombvidék keleti felén ily nagy szám- EN SCHENK JAKAB. A gyurgyalag fészkelése Mezökomäromnäl 1934-ben. A Mezö- komarom környékén levé 5—6 kilométeres vonalon elhuzödö löszpartok- ban rendszeresen feszkelö gyurgyalagokrél 1934-ben a következö ada- tokat szereztem. Május 26-dikan d. e. 11 órakor deli irányból mintegy 160—200 darab érkezett meglehetős fáradtan s a vasuti állomásná- levő dróthuzalokon és fákon pihentek meg. Kb. 2 órai pihenő után szét- oszlottak, hogy elfoglalják az említett fészkelőhelyeket. A junius 10-diki szemle alkalmával az állomás előtti partoldalon 2 pár fészkelt, a község- től távolabbra eső , Marhaállás" es ,,Oroszi puszta" nevű helyeken összesen 20—30 fészkelő párt találtam. Egyéb helyeken még kb. 30 pár fészkel. Az állomás mellett fészkelők rendkívül bizalmasak s egész nap az állomás tetején s az előtte levő fákon tartózkodnak. Az 1934 évben tehát jóval több gyurgyalag fészkelt a vidéken, mint más években. PALDY GEZA. Gyurgyalag fészkelése Mohäcs vidékén. 1932 julius 2-diki tanul- manyutam alkalmäval a Mohäcs-Szölöhegy és Somberek közötti uton 3 fészket találtam. Kettöben fiókákat, egyben tojásokat állapítottam meg olymódon, hogy tükörrel világítottam bele a fészkekbe. Somberek köz- ségben (10 km északra Mohácstól) az egyik szőlőben a pincebejárat fölött levő magas agyagpartban hét fészket láttam. Ezek közül négy volt lakott. i 23 354 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila A falutól 3 kilométer távolságban levő melyuton 8 fészeklyukat szam- laltam meg. Ezek közül csak három volt lakott. Kettöben fiókákat alla- pitottam meg, egyikben tojasokat. Poe tee Aa Merops apiaster L. Pécs kézelében. Pécs mellett, a tettyei romokon, 1929 jülius 9.-én 2 darab Merops apiaster-t figyeltem meg. Dr. WAGNER JANOS. Gyurgyalag Kétyen. 1932 junius 26-án Kéty tolnamegyei községben megjelent a Merops apiaster egy példánya, amely ott nagy ritkaság s így mint feltűnő jelenség elejtetett. CPE Vörösfejü gébics Sopron környékén. Az „Uj Magyar Brehm“ 8-dik kötetében (Budapest, 1929 p. 338) Schenk JAKAB a vörösfejü gebies magyarországi előfordulási viszonyainak ismertetésében azt mondja, hogy , egyik legbiztosabb előfordulási helye a Dunäntulon Sopron környéke, ahol 1896-ban Fiszr Isrvix figyelte meg május 26-án és augusztus 18-án, ahol tehát bizonyára fészkelt. Előfordult itt 1898 május 7-én, majd 1899-ben gyűjtötte Csörery Trrus, 1911-ben pedig Szasó Gvôrey talált a pócsi dombon egy egész családot. Állítólag mostanában is állandó fészkelő." Ezeknek az adatoknak a kiegészítése- ként közölhetem, hogy 1933 nyarán is megfigyelték ezt a fajt Sopronban, 1934-ben pedig legnagyobb meglepetésiinkre öt fészkelő párt sikerült fölfedezni. Az egyik fészket kb. 12 méter magas akacfa egyik kinyuló ágán 9 méter magasságban találtuk meg. Ebben 5 fióka volt, amelyek julius 17-én kirepültek. Pe Lanius senator újabb fészkelési helye a borsodi Bükkben. 1926 öta (1. Aquila 1927/28. p. 378.) figyelem a vörösfejü gébicset a diösgyöri vasgyár melletti , Ládi erdő" szélén, hol azóta is évente költ néhány párban. A jelzett helyen kívül csak 1928 június havában akadtam rá Parasznya község határában. 1932-ben oly helyeken kerestem madarunkat, ahol ritkán álló fákkal benőtt közlegelők erdőszélével határosak, mert ily környezetben van , Ládi erdői" klasszikus fészkelő helye is. 1932 V. 22-dikén Sajóbábony község határában akadtam a vörös- fejü gébics fészkére, még pedig a ,,Kis Tető"-n lévő közlegelő szélén, tölgyfán, kb. 10 méternyire a talaj felett. A fészek ágcsomóba volt helyezve, közvetlenül a törzs mellé. Abból a körülményből, hogy a szülők sűrün repültek a fészekre, arra következtetek, hogy apró fiókákat etettek, mert időnként több időt is töltöttek a fészekben. 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 355 Jelzett közlegelö túlsó szélén ugyancsak tölgyesben szintén láttam vörösfejü gébicseket, ezek fészkét azonban nem sikerült megtalálnom. 1932 VI. 29-dikén Alacska község határában akadtam a vörösfejű gébicsre és már kiröpített — de még nagyon esetlen — fiókáira. A mada- rakat a közlegelő szélén húzódó kincstári tölgyes első fáin találtam meg, a községtől délkeletre. A két szülő szorgalmasan etette fiókáit. — Ugyane tölgyes szélén még egy további Lanius senatort is láttam, tehát itt is több mint egy pár fészkelhetett. Dem | Lanius senator Györ megyében. Az 1915 ev majus 9-dikén löttem egy him peldänyt a györmegyei Liköcs pusztän. Ugyanabban az évben jünius 3-dikan is löttem egy himet. 1916 mäjus 21-diken ugyanott egy nösteny került kezre. Azöta többe nem lättam. ee Di Vörösfejü gebics Magyaröväron. A magyaröväri szärazföldi ärkäsz- gyakorlöter környeken 1932 jün. 2 es jün. 17 között majdnem minden- nap láttam egy vörösfejü gébicset. Jún. 8-an talán 2 példányt is. Feszket felkutatni nem sikerült. Degen Nagy örgebics fészkelése Häromszekben. Mälnäs-fürdôn az Oltszem kastély parkjában 1931 nyarán fészkelt egy par nagy 6rgébics. A fészek magas, öreg erdei fenyöre volt rakva sürü ägak köze, ügy hogy nem is volt látható. Jelenlétét a fészek alatt fekvő maradványok árulták el: apró madarak és patkányok. SAEMEN JANOS! Brass! A nagy kärökatona fészkelése Moson megyében. Azelôtt a csallö- közi ősi fészkelő területről még nem telepedett át ez a madárfaj Csonkamagyarország területére. Mindössze egy kis telep volt Günyünél. 1933-ban aztán azt az értesitést nyertem DR. Szı.Avy TrBoR-tól, hogy Lipótnál (Győr-m.) uj telep keletkezett, ezuttal magyar területen. Mivel már julius közepére járt az idő, nem sok eredményt várhattunk a gyürüzesi kiserletektöl, de azért PArkat IMRE barátommal mégis átmen- tünk. Ez a telep a Nagy-Duna partján volt, a fészkek mind magas nyár- fákon, legnagyobbrészt, azok legtetején. Némelyik fán 5—6 fészek volt. Futólagos becslésünk szerint kb. 50—60 kárókatona fészek volt, ezen- kívül kb. 30—40 szürkegém-fészek és 1—2 barna kánya fészek. A jelzett időben már az összes kárókatona fiókák kirepültek, csak néhány gém- fióka álldogált még a fészkekben. A barna kánya fészkekben 1—1 fiókát találtunk. Ezek már egész tollasok voltak, de sehogysem tudtuk őket elzavarni. Igy mindegyik fészekhez felmásztunk, de gyűrűzni nem tudtunk, mert a fiókák az utolsó pillanatban mégis szárnyrakaptak. Majdnem két héttel később megint jártunk a telepen. Akkoriban DO 356 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila mär majdnem az összes gém elszéledt és csak néhäny darab volt a telep körül. A barna kanyak még ott repkedtek. A fäk között egy haläszsast lattam és kés6bb is még ott keringett a fak felett. A Nagy-Dunära néz6 oldalról halk károgó és korrogé hangokat hallottam. Vigyazva oda- cserkeltem és rengeteg kärökatonät láttam. Amint a fákról elrepültek, megszämoltam 6ket, 187 volt. Erdekes, hogy alig lehetett fiatal, vagyis szürkehasü kärökatonät látni, csupa öreget. Valószínű, hogy a felső Dunánál van még egy fészektelep; a halászok azt állították, hogy Oroszvárnál is fészkel a kárókatona, de ezt nem tudtam ellenőrizni. STUDINKA LÁSZLÓ. Az erdei szalonka fészkelése az Alföldön. Az erdei szalonka még átvonulóban is jóval gyérebben fordul elő az Alföldön, mint az erdős hegyvidéken. Annál föltünőbb jelenség, hogy 1932-ben több pár fész- kelt a pestmegyei Ócsa községhez tartozó Felsőbabád pusztán. Még június havában is voltak rendes pisszegéssel és korrogással szép esti húzások. BALATONI FARKAS JANOS. Erdei szalonka nyári húzása. Szepetnek zalamegyei község határá- ban 1932 június 17.-én két ízben is láttam és hallottam korrogva húzó erdei szalonkát este 8 órakor. ÚN GERE Ulti DES Középső sárszalonka fészkelt 1933 nyarán Bugac pusztán. Állan- dóan két párt figyeltem meg nászrepülésben. Axx6K SAR inde A häzi rozsdafarkü fészkelése a Nagyalföldön. A häzi rozsdafarküt mindig csak hegyi rozsdafarkünak neveztem, mert mint feszkelö madär- ral csakis a hegyvidéken találkoztam vele. Nyíregyházán, ahol gyermek- koromat töltöttem a mult század végén, ezt a madarat nem ismertem és Debrecenben is csak az 1923 évben találkoztam vele először, amikor a ref. gimnázium épületén fészkelt. 1926-ban egy kissé kitágított szájú cementodút függesztettem ki az épület egyik kéményének oldalára s a har- madik esztendőben már fészkelt benne. De csak az első költésre használta ; a másodikat valahol a tető hézagaiban végezte. Azóta rendesen használta ezt a fészkelő helyet. Azonban nem ez volt az egyetlen fészkelő helye, hanem megtaláltam Debrecen egyéb épületein is, de mindenkor csak a legmagasabb épületek ormain. 1930-ban aztán Nyíregyházán is föl- fedeztem madarunkat s biztosra veszem, hogy jelenleg már ott is fészkel. Kétségtelennek tartom, hogy mindkét esetben új betelepülésről van szó s így érdemes ezt a terjeszkedő folyamatot egyéb városokban is figyelem- mel kísérni. DR. NAGY JENŐ. 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 357 A házi rozsdafarkü beszürôdése az alföldi városokba. A házi rozsda - farkú az utóbbi években nagyobb számban szűrődik be Debrecen varo- sába, ahol most már rendszeresen fészkel is. Különösen az 1930 és 1931 években észleltem nagyobb számban, mint fészkelőt. BÁRSONY GYÖRGY. Az erdei szürkebegy fészkelése Moson megyében. Az erdei szürke- begy magyarországi feszkeleseröl ScHENK JAKAB az , Uj Magyar Brehm" 1929 évben megjelent 8. kötetének 357. lapján azt írja, hogy , hazánkban gyakori, rendes fészkelő madár, de csak egyes vidékeken. Az Alföldön hiába keressük fészkelés idején . . " Ezek után nagyon meg- lepődtem, amikor 1934 junius havában a mosonmegyei Lipót község dunai erdeiben GILBERT H. A. és CHARTERIS G. angol ornithologusok- kal gyakori fészkelő madárnak találtuk az erdei szürkebegyet. Junius 2-dikán találtuk az első — még üres — fészket. Ugyanezen a napon még egy 2-es és 5-ös fészekalj akadt. Junius 7-dikén összesen öt fészket talál- tunk köztük egy 6-os feszekaljat, egy fészekben pedig 3 fióka volt. Igy egész kis helyen összesen 8 fészket találtunk. Máshol nem is kerestük őket, így biztosra kell vennünk, hogy ezen a jellegzetes alföldi területen az erdei szürkebegy gyakori fészkelő. Egyéb alföldi területekről mint fészkelő madár egyelőre még ismeretlen, de valószínűnek tartom, hogy a kis Alföldön egyebütt is fészkel. RER RI Vörösgem telep Mohäcson. Az ugynevezett Boki Dunäban kb. 2—3 kilóméter hosszú és 50—300 meter szélességű nádasban 1932 junius 21-&n kb. 30 pär altal lakott vörösgem telepet fedeztem föl. Ezt a nadast a nagy vadra valö tekintettel sem levagni sem égetni nem szokták. Ilymödon a telepfönnmaradäs biztosítva volna, ellenben azt tapasztaltam, hogy a ragadozó madarak tesznek nagy kárt a fiókaállo- mányban. A jelzett napon kb. 20 fióka volt a telepen, ezekre egy törpe- sas vadászott oly szemtelenül, hogy 20 méterre is megközelített bennün- ket s alig tudtuk elzavarni. Amikor egy hét mulva ujra meglátogattam a telepet, akkor az összes vörösgém fészkek üresek voltak. Nem repül- hettek még ki, mert egy héttel ezelőtt még oly kicsinyek voltak, hogy meg se tudtam gyűrűzni őket. Biztosra veszem, hogy az említett törpe- sas fosztotta ki a fészkeket. PH EL ASZ LŐ. Nagy kócsag Bácsban. 1932 június havában gyönyörű nőstény példányt kaptam Bács községből. A vizsgálat szerint majdnem teljesen érett tojások voltak benne. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy a Mosztonga vizének egyik nádasában huzamos ideig tartózkodott egy pár, amely ott bizonyára fészkelni szándékozott. Csakis a madár lelö- 358 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila vése akadalyozta meg a fészkelést, ami szerfölött sajnalatos, mert ezen a területen mar régóta nem fészkelt kócsag. Some Henrik, Överbäsz. Székicsér. Kisebb székicsér csapatot lattam Türkeve és Gyoma között a Csudaballa puszta szikesein. Habär fészket nem sikerült talal- nom, biztosra veszem, hogy a jelzett területen feszkeltek. Dr. TARJAN TiBor. A sarlös fecske Budapesten. Amióta Dr. Dorninc HENRIK a buda- pesti madarvilagra vonatkozé ezt a rendkivül érdekes kérdést fölvetette, azóta fokozott figyelemmel kisérem a sarlés fecske megjelenését szükebb körü megfigyelési területemen a Lövőház-utca környékén. 1912 óta lakom a fővárosnak ezen a helyén, azonban csak 1921-ben május 8-dikán láttam először a sarlós fecskét ezen a részen. Azóta több alkalommal is láttam, de nem rendszeresen minden esztendőben, egyik évben több napon át figyeltem meg 2—3 párt, amint az egyik ház tűzfalában az ott fészkelő házi verebek helyét akarták elfoglalni. A kisérlet meddő maradt. Ismét több év mult el, míg 1933 tavaszán junius 8-dikán ujra megjelentek s a Fény- és Fillér-utca sarkán épült új háznak a tűzfalán vakolatlanul maradt téglarésben akart megtelepedni egy pár. Ez a tégla- rés azonban nem volt elég mély s így a fészkelés kisérlete ezúttal is meddő maradt. Ugyanez ismétlődött 1934 junius 8-án, amikor 2 pár is küz- dott a fészekfülkéért, de egyik se telepedett meg. Quang JAKAB. A sarlós fecske fészkelése Budapesten 1924-ben. A sarlós fecske budapesti megtelepülési folyamatának a hazai madártörténetírás részére való megörökítése céljából közlöm, hogy a Kléh István és Fery Oszkár utca sarkán lévő házban, ahol már 1916-ban is fészkeltek, 1934-ben is fészkelt 2—3 pár. Fészkelt ezenkívül még Óbudán a kiscelli kastély falában, valamint ismeretlen helyen a Verpeléti út környékén. DR. DORNING HENRIK. A sarlósfecske Sopronban. A sarlósfecske 1932-ben már igen korán, ápr. 19-én érkezett meg Sopronba a huszár-laktanyába. Ápr. 28-dikán az egy emeletes kaszárnyaépület eresze alá láttam besurranni őket. Ezek az óvatosságukról ismert madarak éppen a legforgalmasabb épületet választották ki. Ezt a mozgalmat még két napig figyelhettem és amikor két hónap multán, jún. 28-án egy napra visszakerültem Sopronba, szintén ugyanott találtam őket 5—6 párban. DE KES FE A csicsörke fészkelése az Alföldön. Az Aquila 1925/26 evfolyamaban p. 128 jelent meg Scurnk JAKAB monographikus összefoglalása a 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 359 csicsôrke magyarországi előfordulási és fészkelési viszonyairól, amelyek aztán legújabb összefoglaló munkánkba, az Uj Magyar Brehm 1929-ben megjelent 8-dik kötetébe is átmentek. Ez a két összefoglaló ismertetés egyaránt azt mondja, hogy a csicsörke az Alföldön nem fészkel. Megfigyeléseim ezzel szemben azt mutatják, hogy a csicsörke az Alföldön is fészkel. Ezeket a megfigyelé- seimet egyéb csicsörke előfordulási adatokkal kiegészítve az alábbiak- ban adom közre : 1906 jul. 1, 1912 auguszt. 14, 1918 július, Ránkfüred, Abauj-T. m. 1906 június 17, Nagysáros, igen sok. 1909 auguszt. 7—10, Szliács, Zólyom m., igen sok. 1913 június 8, Vrdnik, Fruska Gora. 1915 június 15, igen sok, 1926 május 21—23, igen sok, 1927 július 25, Eger. 1916 auguszt. 5, Fenyöhäza, Liptó m. 1918 június 15, Karlóca, Fruska Gora. 1918 június 20, Ilok, Fruska Gora. 1923 május 13, 1927 május 22, 1931 június 14, Tarcal, Zemplén m. 1933 július 30, Lillafüred, Borsod m. A fenti adatok vagy a hegyvidékre, vagy az Alföld peremére vo- natkoznak, amely helyekről tudjuk, hogy ott a csicsörke fészkel. Eddigi adatainkhoz mint teljesen újak járulnak a Fruska Gorából valók. Az Alföldön való fészkelésre vonatkozólag eddig az irodalomból csak egy adat ismeretes: az Apatinban való fészkelés (Aguila 1927/28. p. 390, Wánr I. adata). Ehhez járul most már a debreceni fészkelés. Debrecen- ből 1923 óta a mai napig összefüggő megfigyelési sorozatom van, mely- nek adatai a következők : 1923 április 24, sok énekel. 1924 április 10, elsők. 1925 április 24, már itt. Szeptemberben már nincs. 1926 március 30, elsők. Szeptemberben már nincs. 1927 április 8, elsők. Augusztusban már nem látom őket. 1928 április 13, elsők. Szeptemberben még énekel. 1929 április 24, elsők. Aug. 7 utolsó. 1930 április 23, már itt. Szept. 29 még itt látom őket. 1931 április 18, elsők. Szept. 9. utolsók. 1932 április 13, elsők. Szept. 20 utolsók. 1933 április 14, elsők. Szeptemberben még itt vannak. Ebből a 11 évet felölelő sorozatból tehát látható, hogy a csicsörke évről-évre megjelenik Debrecenben. Az érkezés középnapja április 18, az elvonulás szeptemberre esik, de sok esetben már augusztus végén 360 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila is eltávozik itteni feszkelöhelyeröl. Elterjedésük itt csak aránylag kis területre szorítkozik, még pedig főként a Nagyerdő déli szélének kert- ségekkel érintkező területére. Itt közel 5—10 pár fészkel s pallagi gazda- sági akadémia kertjeiben és gyümölcsöseiben is 2—3 pár. Fészkét több ízben találtam. Ezt a rendkívül föltűnő elszigetelt debreceni fészkelési előfordulást csak a nyírségi erdők különleges állatföldrajzi helyzetével tudnám meg- magyarázni. Ezek az erdők ugyanis még a közel multban is többé- kevésbbé összefüggő erdőtakarót alkottak, amely kelet felé összefüggött az Északkeleti hegyvidék erdőségeivel s így az Alföld peremén élő madár beterjedt egész az erdős terület legnyugatibb pontjáig, a debreceni Nagyerdőig. Ebből a feltevésemből azonban az is következik, hogy akkor a csi- csörkének fészkelnie kell a többi nyírségi erdős vidékeken is, sőt még- inkább a szatmári és beregi síkságon és a hegyvidék lábánál is. Eddigi ismereteink ezt ugyan nem erősítik meg, amennyiben se a Nyírségen, se a szatmári síkságon én eddig még nem találtam meg. Egyedül az ungvári előfordulása bizonyítja azt, hogy tényleg az Alföld északkeleti öblének a peremén, a hegyvidék lábánál előfordul. Én tehát biztosra veszem, hogy a csicsörke a Nyírségről a szatmári és beregi síkságról is elő fog kerülni, mint fészkelő, csak hívjuk fel a figyelmet jobban erre a kicsi, de azért nagyon könnyen felismerhető madarkara. Ha arra a kérdésre akarunk felelni, hogy vajjon ebben a debreceni fészkelésben újabb települést lassunk-e, vagy pedig mar régóta itt él a csiesörke, akkor erre vonatkozólag a Ref. Kollegium gyűjteményének alapjan adhatnänk välaszt. Ebben a gyüjtemenyben van két esicsörke- tojás, de lelőhely nélkül. Valószínűleg azonban Debrecenből valók. Biztosan debreceni származású az a csicsörke tojás, amely DR. SOMOGYI ZOLTÁN ma is meglévő magángyűjteményében van s amely kb. az 1860— 80-as évekből származik. Tehát a csicsörke debreceni fészkelése nem új betelepülés, hanem fészkelt itt ez a faj már az 1860—80-as években is, ha nem is valami nagy számban. Dk Nice lee A csicsörke a Kis Alföldön. Erre vonatkozölag az Aquila 1927/28 kötetének 390 lapján megjelent kòzleményem kiegészítésére a követ- kező adatok szolgálnak: Az 1931 ev tavaszán Csornán, április 17-dikén, Beleden április 19-dikén érkezett meg. A csornai állományt kb. 4—6 párra becsülöm, a, beledit ugyanannyira. Az állomány tehát változatlan. 1931 június 28-dikán Rábatamásiban is hallottam énekelni, ami ter- jeszkedésre enged következtetni. Fészkét azonban ezúttal sem tudtam megtalálni. KIRÁLY Ivan. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 361 A csicsörke elterjedésének ujabb adatai : 1932 V. 29. Barosaknya : Parasznya közseg hatäraban (Borsod m.) 1932 VI. 5. Nagyvisnyö : egy drb éneklő «. 1932 VI. 19. Szögliget (Abauj m.) éneklő 3. 1932 VII. 19. — VII. 21. Tatra Lomnicz (862 m. t. sz. f.) gyakori. 1932 VII. 17. Lersch villa (M. Tatra alja 790 m.) 1 drb co. 1932 VII. 22. Kassa (vasutallomas melletti nagy park) gyakori: (juv és adult). Dr. Mauxs KÁROLY. Az 1880-as évekből származó csicsörke adatok. A Magyar Karpat- egyesület 1884-es évkönyvében jelent meg Dr. GREISIGER MIHÁLY értekezése Szepesbéla madárvilágáról. DR. SCHERNER a Késmárkon ki- adott ,,Karpathenpost‘ 1885-ös évfolyamában ismertette ezt a munkát és közben kiegészítette azt saját megfigyeléseivel is. A 12. számban talál- juk a következő részt: , Csodálkozom, hogy GREISIGER nem említi a vastagcsőrűek rendjébe tartozó kedélyes éneklő madarat, a csinos apró, fölül olajzöld villásfarkú csicsörkét. Szerző bizonyára csak elnézte ennek a madárkának a jelenlétét ... Ismerets dolog, hogy ez az apró madár régebben nem fordult elő nálunk, azonban most fokozatosan terjeszkedik észak felé. Gyermek és ifju koromban, amikor éppen annyira figyeltem a madárvilágot, mint manapság, Késmárkon még nem láttam. Most azon- ban itt is, meg Önöknél is mindenütt gyakori a kertekben, fasorokban és ligetekben. Föltűnő nagy számban köszöntött bennünket ez a madárka a Szezavniczaba történt kirándulás alkalmával a Vörös Klastrom arsfain. PALS harsfa Dr. Mauxs KÁROLY. A barätkeselyü egykori fészkelése az Erdélyi Érchegységben. Magyarfenes-en járva 1929 augusztusában, említette nekem néhai Taszırr Rezső, gróf Anprassy SÁNDOR uradalmának jószágigazgatója, hogy a barátkeselyű (Vultur monachus L.) Járaviz e területén (Torda- Aranyos m.) 1906 körül fészkelt. Egy a fészekből szedett már anyányi fiatal madár fényképét meg is mutatta. Tudomásom szerint ez volna az egyetlen adat a keselyűknek Erdély belsejében való fészkeléséről, minthogy a többi fészkelési adatok különösen a déli határhegységekre vonatkoznak. Mai nap az említett belső vidékeken a keselyük előfor- dulása csupán nyári kóborlásaikra szorítkozik, főleg juhvész idején. DR. Vasvari MIKLÓS. Királykák nyári előfordulása parkban. Tordaszentlászló-n 1928 augusztus 1.-én az ottani gróf Széchen-féle parkban több Regulus cristatus-t láttam, amelyek akkor éppen a lomblevelű fákon és nem a park fenyőin foglalatoskodtak. Lehet, hogy már az előző napokban is 362 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila ott voltak, csupàn kikerülték figyelmemet. Legérdekesebb azonban az, hogy tíz nap mulva, azaz aug. 11.-én egyik kirälyka repülős fiatalt ete- tett. Egyébként még augusztus 28.-an is észleltem e madarakat a park- ban, ameddig ott tartózkodtam a község területén. A fentiek alapján, ha nem is teljes bizonyossággal lehet következtetni a királykák ottani fészkelésére, mégis a fióka etetése nagyon valószínűvé teszi, hogy leg- alább is a közeli környékben költhettek ezek a kis madarak, annál is inkább, mert arra aligha gondolhatunk, hogy közvetlenül a fióka repítés után valamely madár a még gyenge és részben etetésre szoruló fiatalok- kal távolra elkóboroljon vagy elvonuljon. Minthogy az augusztusi meg- figyelés a fenti esetben a második költés befejezte utáni időre vonatkozik, lehet, hogy magában a parkban fészkeltek a királykák, — a vidék ala- csony fekvésének dacára. A királykák kóborlása vagy vonulása augusz- tus havában bizonnyal túl korai lenne. Dr. Grescutx JENG (Kócsag, II, 1929, p. 165.) 1929 aug. 6.-án a Lőcse—Lublói hegység Csurk o v- völgyében figyelt meg öt fiatal, szüleiktől etetett sárgafejű királykát. DR. Vasvari MIKTÓS. A Terek-cankó (Terekia cinerea Güldenst.) első előfordulása Magyarországon. A Terek-cankó mindeddig nem került kézre Magyar- országon. 1934 szeptember 3-án erősen szeles, borús időben, Bicske község (Fejér m.) északkeleti szélén fekvő II-es számú tó partján cser- készve kis csapat cankóra lettem figyelmes. Az ismert szürke-cankón (T. nebularius Gunn.) és vöröslábú cankón (T. calidris L.) kívül 3—4 drb. idegenszerű cankóféle is volt a csapatban. Közeledtemre a csapat ismert tagjai szárnyra kaptak, az idegenek azonban bizalmasan bevártak mintegy 20—30 lépésre. Szerencsés golyólövéssel Terek-canké egy © pél- dányát sikerült belőlük elejtenem, amelyet preparálva a m. kir. Madár- tani Intézet gyüjteményének ajándékoztam. Méretei: hossza 27°95, szárnya 13°6, farka 5-8, csüdje 2°9, középső ujj 1'9, karom 0-4, hátsó ujj 0-8, petefészke 0-9x 0-2 cm. ann A nyirfajd a Magyar Alföldön.) A Magyar Alföld északkeleti öblenek s itt a Nyirségnek és az Ungi—Szatmari siksagnak az ällat- földrajzi fejlődése kétségtelenné tette, hogy itt a nyirfajdnak is elő kellett fordulni. Szinte önkent következik ez a Nyirseg különleges természeti viszonyaiböl, ahol az egykori szubarktikus flora-faunanak annyi relictuma maradt fenn mind a mai napig. A nyirfajd, azaz egykori előfordulási adatai mar regen hiányoztak nekem a Nyírségből. Ilyenek azonban, az egyetlen Havas S.-féle vadá- ') Rövid kivonat a debreceni Tisza István Tudományos Társaság-ban 1932 február 25-én tartott előadásomból. 1931/34] . KISEBB KÖZLEMÉNYEK 363 szati leírást?) kivéve, teljesen hiányoznak az irodalomban. A köztudat is, általánosan elfogadott felfogás szerint, a nyírfajdot kizárólagosan hegyi madárnak tekintette. : 1926-ban bukkantam rá az első alföldi nyírfajdadatra, amiket egy szemtanutöl, BR. KENDE ZsiGmonp, túristvándi, szatmármegyei földbirtokostól hallottam. A szak- és napisajtóban közzétett felhívá- saimra azután 17 lelkes, nemesen gondolkozó igazvadásztól az adatok- nak egész sorozatát kaptam, amelyekből most már kétségtelenül meg- állapíthatjuk, hogy a nyírfajd úgy a Nyírség, mint az Ungi— Szatmári síkság erdőségeinek még a mult század második felében is rendes lakója volt. . Es pedig található volt a Nyfrségen, az Ecsedi lap felé eső Nyir- bator—Vallaj—Fény és Nyirbeltek között elterülő erdőségekben, kb. 1870-ig, a Nyírség északi csücskében, a tornyospalcai erdőségekben pedig az 1880—90-es évekig. Ebből önként következik az is, hogy regen meg nagyobb volt az elterjedesi területe. Az Ungi—Szatmäri siksagon f6képen a Szernye mocsärtöl nyugatra s Beregszásztól északra 1887-ig még ezrével tanyázott és költött. Ekkor azután 1887/88 telén hirtelen eltüntek, illetve erősen megcsökkent a számuk. Az utolsó síkterületről való nyírfajd előfordulásaink az 1890-es évekből valók, a Szernye mocsár mellől. 1896-ban már csak Bereg- megye északi hegyes részeiben voltak nyírfajdok. A rendelkezésünkre álló kevés adatból is meg lehet állapítani, hogy a nyírfajd a mult század közepén a neki megfelelő helyeken a Nyírség keleti felében sporadikusan, de az Ung—Beregi—Ugocsai—Szat- mári síkságon még mindenütt el volt terjedve. A 60—70—80-as években már a Nyírségen annyira összeszükül- hetett elterjedési területük, hogy csak egyes szigeteket alkottak, ott ahol még leginkább megmaradtak az ősi állapotok. Az Ungi—Szatmari síkságon ezidőben azonban még elég gyakori lehetett. A 90-es években azután már eltünt az utolsó nyírfajd is a Nyír- ségből, még pedig az utolsó menhelyéről, a tornyospálcai erdőből, s a 90-es évek végén már az Ungi—Szatmäri síkságon sincs nyírfajd, leg- feljebb a Szernye mocsárnál akad még egy kettő. Az Alföld északkeleti öblében az egykor őshonos vad, tehát fokozatosan húzódott északkelet felé s egyre jobban megszűkült elter- jedési területe, míg végre jelen századunkban már nem számíthatjuk többé alföldi madaraink közé. 2) Havas SÁNDOR: A Nyír és a Rétköz. Berczy KÁROLY: Hazai és külföldi vadászrajzok című munkájában. Pest 1863. 364 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila Alföldünk ősi faunája ismét szegényebb lett egy szép vadmadarral, amely nem tudta elviselni a kultúra térhódításait, a szeszgyárak sipo- lását, a vasutak dübörgését, s az erdőirtó ember nyugtalanítását — s felhúzódott oda a havasok csendjébe, ahol a magas hegység embertől mentes magánya még egyideig háborítatlan otthont nyújt neki. Dr. Nagy JENŐ. Adalékok ritkább madaraink ujabb elofordulasahoz. Az , Uj Magyar Brehm"-ben minden egyes fajnál részletesen vannak ismertetve a magyar faunisztikai vonatkozások. Ezek tanulmányozása közben észrevettem, hogy több olyan adatom van, amely ezeket az adatokat kiegészíti s ezeket az alábbiakban közlöm. Phalaropus fulicarius L. Egyik barátom 1925 őszén a Hortobágyon lőtt egy példányt, de lapos csőréről azt hitte, hogy apróbb fajta kacsa s így a konyhára adta. Leírásából a fajt pontosan meg tudtam állapítani. Charadrius hiaticula L. A Magyar Brehm a parti lilét igen ritka fajnak minősíti, mert . . , 1910 óta egyetlen egy példányt se lőttek". Ezt a fajt Szabolcs megye nagy szikes tavainál minden esztendőben meg - találtam, ugy tavasszal mint ősszel s rendesen a kis lilék társaságában, de legtöbbet csak 3—4 darabot egy csapatkában. Minthogy az ottani tavakon a széki lile után kutattam (de sohasem találtam), így lőttem aztán parti lilét olyan esetekben, amikor nem voltam teljesen bizonyos abban, hogy széki, vagy parti lile van-e előttem. 1921 szept. 2. Ujfehértó, 1 drb. 1925 okt. 3. Nyiregyháza 2 drb. 1926. május 23. Nyiregyháza 1 drb. 1926 szept. 8. Császárszállás 1 drb. 1926 okt. 3. Ujfehértó 1 drb. 1927 szept. 18, okt. 5. Nyiregyháza 1—1 drb. 1933 Sárszentágota (Fejér m.) 1 drb. Ugyanitt 1934 május 31-dikén 8 főből álló csapatot találtam s itt végre találkoztam a régóta keresett széki lilével is, amely itt évről évre 8—10 párban költ. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy ezen az utóbbi terü- leten sohase találkoztam a kis lilével, amely pedig Nyiregyháza vidékén közönséges jelenség volt. Squatarola helvetica L. és Charadrius apricarius L. Ugyszólván minden esztendőben figyeltem meg mindakét fajt ugy a szabolcsi, mint a fejérmegyei szikes tavaknál. Ujjas lilét utóljára 1934 május 31-én láttam a sárszentágotai Sóstó-nál. 3 darab gyönyörűen kiszínezett pél- dány volt nyári díszruhában. Ugyanekkor két pettyes lilét is láttam s ebből a fajból még junius 7-dikén is láttam egy példányt Dinnyésen. Glareola pratincola L. Hajdani fészkelő helyéről Dinnyésről ki- veszett. 2 példányt azonban 1933 május 22-dikén mégis megfigyelhet- tem itt. Limosa lapponica L. 1931 julius 25-én láttam egy példányt Dinnyésen. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 365 Egrette garzetta L. 1931 aug. 26-an lattam egy peldänyt Dinnyesen. Bubulcus ibis L. A päsztorgemböl 1931 julius 29-én 3 darabot talaltam Dinnyésen. Habär mind a harmat lelöhettem volna, utölagos nagy sajnälatomra egyet sem löttem belölük. EE TA Päsztorgemek előfordulása Mohács vidékén. 1934 aug. 11-én a kölkedi hatär felé esö töra mentem alkonyat felé récelesre. Egyik lövesre kb. 30—35 lépésnyi távolságból két fehér madár szállt föl, amelyekről azt hittem, hogy kis kócsagok, így nem is lőttem rájuk. Leszállás után darab ideig nézegettem őket, de akkor semmi különöset se láttam rajtuk. Ujabb lövésre megint fölröpültek, de akkor már hárman voltak, amelyek egész alacsonyan a fejem fölött keringtek. Nem volt szívem rájuk lőni s csak mikor már távozóban voltak vettem észre, hogy a hátukon nagyon halvány szürkés vagy vöröses árnyalat van. Egyébként a madarak formája a bakcsóra emlékeztetett, de tollazatuk tiszta hófehérnek lát- szott, lábuk és csőrük is világosabb volt, mint a bakcsóé. Biztosra veszem, hogy pásztorgémek voltak s utólag nagyon sajnáltam, hogy bizonyító példányt nem szereztem belőlük. Pe Teens) A jeges búvár előfordulása Magyarországon. A Magyar Birodalom Állatvilága című gyűjteményes kiadványnak , Madarak" című 1917-ben megjelent kötetének 106. lapján ennek a fajnak az előfordulását — az iroda- lomban fölsorolt sok kétes adat kiselejtezése után — a következő helyekről adtam meg: Hódmezővásárhely, Oraviez, Trsztena, Morvaszentjános, Szamos, Marosszentkirály, Fenyőfalva. Az Uj Magyar Brehm 1929-ben megjelent 10. kötetének 367. lapján a példányok tüzetes megvizsgálása alapján ezekből hiteles példány csak egy maradt, és pedig a hódmező- vásárhelyi gimnáziumban levő, amely azonban nem ott lövetett, hanem a Wacxer-féle gyűjteménnyel került oda és 1859-ben Hátszeg közelé- ben lövetett a Sztrigy folyón. BODNÁR BERTALAN régi megfigyelőnk beküldte a madár fényképét, amelynek alapján a faji hovatartozást kétségtelenül meg lehetett állapítani. A Csaró-féle marosszentkiralyi — nem pedig lérincrévei, ahogyan az Uj Brehmben tévesen írtam — a Madártani Intézetben van s megállapíthattam róla, hogy nagytermetű sarki búvár. Ezenkívül a régi Magyarország területéről csak egy példány volt eddig ismeretes, amelyet 1908 június 8-dikán lőttek a horvátországi Lasinja mellett. Ennek a példánynak a fényképét a Priroda folyóirat 1929 évi kötetében adta közre Dr. Hrrrz M. s kétségtelenül jeges búvár, aminek Dr. NaGy JEN6 már korábban meghatározta. (Aquila 1916 p. 350). A madár díszruhás hím. Az újabb időben még két példány került meg, az egyik 1929 dec. 15-én Balatonkenesén, a másik 1930 dec. 9-én Dinnyésen (Kócsag 1929 p. 164 és 1931 p. 40). 366 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila A fehércsőrű jeges búvár egyetlen példánya a zágrábi Zoologiai Múzeumban van s 1908 dec. 19-én lövetett a horvátországi Babina Greda mellett. SCHENK JAKAB Fehércsillagos kerti rozsdafarku. 0 ver b 4s z-on 1929 május 2.-án gyüjtöttem egy d példányt, melynek fekete torka közepén egy kb. 14 em széles és 1 cm hosszú oválisalakú fehér foltja van, de a többi egyéb- ként fekete tollak egy részének széle is fehéres szélű. Ez tehát a KLEIX- SCHMIDT-től ,,aberratio natorpi"-nak nevezett változathoz tartozik. A madarat a Madártani Intézet gyüjteményének ajándékoztam. SCHENK HENRIK. Ornithofaunisztikai adatok Szeged vidékéről. A Szegedi Tudomány Egyetem Állatrendszertani Intézet részére történt madárgyűjtések alkal- mával volt módomban az alábbi érdekesebb faunisztikai adatok szerzésére. Anser hyperboreus Parr. 1931/32 telén 4 darabból álló csapatot láttam a Cserepessori tó jegén. Tisztán láttam a fehér ludakon a fekete evező tollakat. Elejteni sajnos nem lehetett egyet sem. Totanus maculatus Tunsr. 1933 április 30-án esett egy példány a Fehér-tó mellett. Ősszel 3 pédány lövetett és pedig aug. 3-an, okt. 6-an és nov. 21-én. Recurvirostra avosetta L. A Fehér-tavon 1932 június 9-én és 16-án lövetett egy-egy példány. Ugyanakkor ott kb. 20 darabot láttam s 1933 június 3-án alig néhány napos fiókát találtunk. Charadrius morinellus L. Ujszeged 1933 okt. 29. Phalaropus lobatus L. 1933 szept. 2-án 8—10-es csapat uszkált Szegeden a Cserepessori tavon. Sterna minuta L. fészkel a Fehér tavon. Ardeola ralloides Scor. 1932 június havában egy példány Szent- mihálytelek. 1932 aug. 5-én szépen színezett hím és fiatal tojó Szeged Cserepessori tó. Egretta garzetta L. 1932 aug. 20. Szeged. Dr. ZILAHI SEBESS GÉZA. Kigyászölyv lövetett 1933 okt. 25-én a kígyósi uradalomban, Békés megyében. DR. TARJÁN TIBOR. Sasölyv lövetett 1934 aug. 14-én Overbäszon, ahol ez a faj igen ritkán fordul elő. Fiatal © példány volt, a mely anyavesztett gyöngy- tyukfalkára kapott rá s abból 10 darabot el is pusztitott, a míg a gazda lelőhette. SCHENK HENRIK. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 367 Fakö keselyü Tihanyban. 1933 märcius 4-dikén delelött 11 örakor Tihany-ban a Biologiai Intézet fölött átrepült a fakó keselyű egy példánya. Alacsonyan szállt, úgy hogy a meghatározás biztossagahoz nem férhet kétség. 1926 szept. 26-án látták utoljára ezen a vidéken. (Aguila, 1927/28. p. 386.) de akkor 11 példány mutatkozott. DR. Entz GEZA. Fakókeselyü gyakori megjelenése 1933. őszén Hódmezővásár- helyen. Még sohasem láttam annyi fakókeselyüt határunkban, mint 1933. őszén. Három csapat érkezett s mind a három jól megfigyelhetően Arad és Lugos felől érkezett fáradtan és kiéhezve. Az első csapat kb. szept. 10-én érkezett s 3 darabból állott. Az első leszállott s a gazda, aki még sohasem látott ilyen óriási madarakat, rögtön lelőtte. A második csapat 12 darabból állott s kb. szept. 24-én érkezett. Ebből 3 darabot lelőttek, egyet pedig valósággal lebunkóztak. A harmadik csapat szept. 24-én érkezett, de már csak 3 darabból állott. Ezek leszállás nélkül tovább repültek. Az első két csapat tagjai — 15-en — csupa fiatalok voltak, az utolsó 3 azonban öreg példány volt. Legutóbb 1929-ben tévedt hozzánk egy kinőtt öreg him, mely a gimnázium muzeumába került. BODNÁR BERTALAN. Buhu az Alföldön. 1932 dec. 11.-én Debrecen város guthi erdejé- ben fácánvadászat közben egy buhu jött rám. INR I FIS Gulipän Szil vidékén. 1930 aug. 11-dikén Szil sopronmegyei közsegben 16 darabböl allö gulipàn csapat jelent meg, amelyek közül egyet lelőttek. Ez a madärfaj itt eddigelé sohase fordult elő. Videkünkön alkalmas helyek a gulipán számára nincsenek, a Fertő pedig innen 60 kilométernyi távolságra van. ; ato ny 8 MIKOLÁS KALMAN. Reznek tüzok elöforduläsa. Ez a madar régebben jöval gyakoribb volt nálunk mint jelenleg. 1929 óta nem láttam. 1932 dec. 10-diken kaptam egy példanyt Futakröl, 1932 dec. 20-dikan pedig egyet Bacs- keresztürröl. ; Schenk HENRIK, Overbasz. Reznek tuzok lövetett 1934 dec. 16-dikan a Hajdumegyei Mik e- pércs határában. Tudomásom szerint a megyében 10 év óta még vonuláson se észlelték. BÁRSONY GYÖRGY. Reznek tuzok lövetett 1934 dec. 31-dikén Fon y 6 d-on. SZALAY L. ELEMÉR. 368 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila A fekete harkaly terjeszkedése Somogy megyében. Amikor 1922- ben a somogymegyei Somodor környekere kerültem, sohse lattam vagy hallottam fekete harkalyt. 1931 öta vettem észre, hogy itt is. ott is föltűnt egy par. A távolabb eső lapai és raksii erdőkben 1932 óta figyel- tem meg az elsö part, ma ugyanott mar 3—4 par van. Ezek az erdök tül- nyomöan lomberdök, melyekben gyéren elszórva található kevés fenyő. További terjeszkedésüket a fiókák gyűrűzésével igyekezünk majd meg- állapítani. VITÉZ ZERGÉNYI ANDRÁS, 1934 dec. havában. A seregély terjedése Budapesten. Az Aguila 1927—28 évi köteté- ben közöltem, hogy a Sturnus vulgaris a budai oldalon, a második kerület egy pontján kis számban fészkel. Azóta (1931) Budapest más helyein is előkerült mint fészkelő és pedig a Város m a j o r-utca kör- nyéki kertekben, magában a Varosmajor-park odvas nyárfáiban ésa Trombitás-út és Rózsadomb környékén is fészkelt, leg- újabban pedig a Madártani Intézet környékén, ill. az intézeti parkban is megtelepedett. SZEMERE Zorráv a Margitszigeten is észlelt néhány fészkelő párt. A Városliget területén az Állatkert-ben bizonyult be a fészkelése, hol szintén fészkelt néhány pár. Június hó folyamán gyakran láthatók élelem keresés közben a Vérmez6-n is csókákkal együtt. Érdekes jelenség, hogy szeptember végén megfigyel- hettem , búcsúzó" megjelenésüket a városmajor-utcai fészkelőhelyük közelében és hasonló megfigyelésről E r d é | y-ben is értesültem ToLvany Ferexc-töl. A Zugliget egyes részein és Mariamakk-on az odvas tölgyfákban gyakori fészkelő. Da. Vágy Ve Kecskefejö a nagyvárosban. Bu dapest—K 6 b à n y a-n, 1929 juniusaban lakasom elött repült el este egy Caprimulgus es a környeken való kerdezösködesemre megtudtam a Rottenbiller-kert jé madärismerö kerteszetöl, hogy május havában, esténként párban látta a kecskefejôt cserebogarakra vadászni. A budai Vár-ban, 1931 május 26.-án este 8 óra körül megint láttam egy repülő példányt es Fipa Liszrò szóbeli közleseböl tudom, hogy a Vär-ban más években is előfordul, sőt öt nap mulva, május 31.-én szintén látott egyet a környéken. E fészkelés időből való adatokból joggal következtethetünk arra, hogy a kecskefejő a közelben költhet is. Ha valahol, hát a nagyvárosok esti világítása, az utcai gáz- és ívlámpák csakugyan elősegítik e faj táplálkozását, mert az éjjeli lepkék és más rovarok a lámpák fényére csoportosulnak még a városok belsejében is. A Caprimulgus fészkelési módjára nézve igénytelen, táplálkozásában pedig inkább , specialista" lévén, könnyen érthető is, ha az utóbbi okból a nagyvárosban is megtelepszik, melynek parkjai, kertjei, fasorai amúgyis biztos megélhetést nyujtanak a rovarvilág révén, a 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 369 lámpák esti fénye pedig összegyüjti a rovarokat és így azok kényelme- sebben, illetve bőségesebben megszerezhető táplálék gyanánt kínálkoznak. A kecskefejő táplálkozása szempontjából az is előnyösebb, hogy a mester- séges fényforrások segítségével a táplálkozás időtartama is meghosszab- bodik. Ha az amerikai lappantyúkról, főleg a Chordeiles virginianus-röl szóló fészkelési adatokat figyelembe vesszük, amikor pl. nagy városok- ban lapos háztetőkön költ, vagy a vasuti pályaudvaron egyik félreeső, de használt sínpár között, stb. (l., Bird Lore" 1922, p. 200, 201, 1925, p. 251, 252), úgy azt hiszem bebizonyítottnak látszik, hogy ezek a mada- rak nem kerülik el a lakott helyeket sem. — Itt említem meg, hogy a füleskuvik (Otus scops L.) is valószínűleg hasznát veheti a városok részint világítás által , 6sszesùritett‘ rovarvilaganak. E kis bagoly budapesti előfordulásának ismertetésekor (Aguila, 1925/26, p. 251—252) közöltem, hogy a budai V 4 r-ban is megkerült mar; Dr. Lovassy SÁNDOR pedig a keszthelyi ligetben villamoslámpa vezetékének nekirepült pél- dányról ad hírt (Aguila, 1927/28, p. 412—413); e példánynak gyomrában, amint erről később meggyőződtem, cserebogarak voltak, lehet, hogy azokat ott fogdosta a lámpák környékén és éppen vadászat hevében járt pórul. DR. Vasvirr MIKLÓS. A berbersólyom a magyar madártani irodalomban. Dr. RÖSSLER Ervin: Popis ptica hrvatske fauna (Glasnik hrvatskoga narav druztva XIV. 1902.) című érdemes munkájában, amelyben a zágrábi természet- rajzi muzeum madártani anyagát ismerteti, az 52. lapon a berbersólymot (Falco peregrinus pelegrinoides Trmm.) is fölsorolja a Horvátországban előforduló madarak között. Ezt a példányt, amely 1882. augusztus havá- ban lövetett Stakorovec mellett, annak idején bekértem tüzete- sebb vizsgálás céljából. A kérdéses madár a vándorsólyom fiatal © pél- dányának bizonyult s annak határozta meg HARTERT Ernö is. Ennek a megállapításnak megfelelően helyesbítendők azok a források, amelyek ezt az adatot mint a berbersólyomra vonatkozót közölték, tehát első- sorban Rossier fenti adata, továbbá BRusrva Sp. adata a Journal f. Ornith. 1902. p. 465., végül a Magyar Birodalom Állatvilága, Madarak Budapest 1917. című munkám 100. lapján közölt adatom. A példány jelenleg a M. Kir. Madártani Intézet tulajdona. SER mer Phalaropus fulicarius mäsodik elöforduläsa Magyarorszagon. 1931 oktöber 15-en Mohäcson elöttem ismeretlen madarfajt löttem, amelyet beküldtem a M. Kir. Madärtani Intezetnek. Az értesités szerint a kérdéses madar Magyarorszag egyik legritkabb madarfaja, a laposcsörü viz- taposó, amely eddig csak egyszer fordult elő és pedig Kunszr KÁROLY lőtte 1904 július 23.-án a pozsonymegyei Gutor községben. (Aguila 24 370 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila 1905 p. 344). Az altalam lött példany fiatalkori ruhäzatban volt. Nemét nem lehetett megállapítani. A példányt a M. Kir. Madártani Intézet. gyüjteményének adomanyoztam. Faro OST A berki poszäta (Cettia cetti cetti Marm.) üjabb eléfordulasa Over- baszon'). Az Aquila 1929/30 évfolyamanak 303 lapjan megjelent közle- menyem kiegészítéseként közölhetem, hogy a berki poszáta 1931 őszén is jelentkezett vidékünkön. Nov. 20-án szép napos időben láttam az elsőt. Jókedvüen énekelgetett. 20-tól 24-ig figyeltem meg, azután ismét dec. 1-től naponta. Minthogy éneklése alapján nem ismertem rá egész biztosan, azért végre is rászántam magam, hogy lelövöm, nehogy eltávozása után a fajazonosság miatt kételyek maradjanak. A dec. 7-dikén elejtett madár tényleg berki poszátának bizonyult. Szép himpéldány volt; a M. Kir. Madártani Intézet gyűjteményében van. Három évi szünet után 1934 dec. 6-dikán újra láttam és hallot- tam egy pédanyt. Ezt el is ejtettem és c7-nek bizonyult. A következő napon hallottam egy második példányt, de csak dec. 21-dikén tudtam újra. kézrekeríteni egy %-t. Dec. 29-dikén fiatal példányt lőttem, melynek nemét nem lehetett meghatározni. Ez a Madártani Intézetben van. Az eddig általam Overbäszon elejtett és megvizsgált példányok méretei a következők : Szárny Fark Csöv Csüd 1919 u 125; 63 65 13 24 1926 XII. 30. 66 68 16 24 19371 XL 46 65 67 12 23 19314: RER .C7 63 67 12 23 1934 XII. 6 65 61 12 23 1934 XII. 21 63 68 12 23 1934 XII. 29 62 63 11 22 SCHENK HENRIK. Dendrocopus syriacus balcanicus Gengl. et Stres. ujabb előfordulása. A mióta Dr. VasvAri Mrx16s ismertette ezt a fajt az általam 1928 november 10-én Överbäszon elejtett példány alapján (Állattani Közleme- nyek XXVII. 1930. p. 93.), fokozott figyelemmel vizsgáltam a. kezembe: kerülő harkályokat. Egy 1932 dec. 30-án Óverbászon elejtett harkály- : !) A korábbi idevágó közleményekben az óverbászi berki poszätät a faj balkáni formájának tekintettük s ennek megfelelően Cettia cetti sericea Temm. névvel láttuk el. (A balkáni berki poszáta Cettia cetti sericea Temm. Délmagyarországon. Állattani Közlemények 1927 p. 46). HARTERT és STEINBACHER a Vôgel d. paläarktischen Fauna kiegészítő kötetében p. 257 az összes berki poszáta formákat egyesítették és. a Cettia cetti cetti Marm. nevet adták a fajnak. Scu, 9105 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 371 ban aztán tényleg sikerült a balkáni fakopäncs egy ujabb példányát felismernem. A szép himpéldány fejrajza egészen jellegzetes, azonban az alsó farkfedők valamivel élénkebb vörösszínüek, mint az első példánynál. Ugyancsak eltérés mutatkozik a kormánytollak alsó szinében, amennyiben ezeknél a fehér sávozás sokkal szélesebb. Méretei : Szárny 24.3, Fark 18:7, Csőr 2:9, Csüd 2-6 centiméter. ee A. löcser újabb előfordulása hazánkban. A Duna egyik zätonyän Gönyünel 1933 április 16-ikan 3 drb. lécsért (Sterna caspia Pall.) sikerült megfigyelnem 3 viharsiräly (Larus canus L.), 3 nagy kärökatona (Phalacrocorax carbo L.) és 28 tőkés réce (Anas boschas L.) társaságában. Hazánkban ez a löcser harmadik előfordulása. Dal nee aa Kék vérese beözönlese az Erdös Karpatok aljan. 1925 augusztus második felében és szeptember havában a kék vércse óriási tömegei lepték el az Erdős Kárpátok alatt elterülő síkságot az Ondava folyótól Husztig, egy kb. 40 kilométeres széles sávban. Az inváziós terület kiter- jedése közelítőleg 5.000 négyzetkilométer. À madarak javarésze az évi költésű fióka volt, természetesen megfelelő arányban öreg madarak is voltak közöttük. Számukat sok-sok ezerre, tán százezerre is lehetett becsülni. Az invázió: okának: tarthatom azt, hogy ugyanakkor nagysza- bású egérjárás volt ezen a:területen. A kék vércsék majdnem tisztára egerekkel táplálkoztak. Igen kedves látvány volt, amikor a táviró dró- tokon szorosan egymás mellett üldögélt 60 darab is, vagy amikor napraforgó tányérokról, karóvégekről, vagy egyéb kiemelkedő tárgyak- ról egy-egy felbukkanó egér után tömegesen fölröppentek. Szeptember végéig lassanként elszivárogtak s október elején csak szórványosan maradt belőlük. Vajjon honnan származott ez a tömérdek kékvércse ? . HRABÁR SÁNDOR. Darázsölyv-invázió. 1934 őszén az Erdős Kárpátok alján Szob- ránc, Ungvár, Szerednye és Munkács vidékén föltűnően gyakori volt a darázsölyv. Augusztus végétől október. elejéig tartózkodtak ezen a hatalmas terüléten. Többnyire: egyes példányokat láttam, néha azonban 2—5 darabból álló: csapatokban is. Számuk nem volt tömeges, de föl- tünő volt állandó jelenlétük. Nagyon bizalmasak voltak. Sétáimon 5—6 lépésre is bevartak. Túlnyomóan világos kävebarna színű fiatalok voltak. <5 patie gt rn HRABÁR SÁNDOR. Gatyás ölyv tömeges megjelenése. Az 1931/32 telén Doboz békés- megyei község környékén föltűnő nagy számban mutatkozott. 8 dara- bot kaptam kitömésre. CSATH ANDRÁS. 24* 379 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Északi búvár késői előfordulása. Ez a nálunk elég gyéren előforduló faj túlnyomóan csak ősszel szokta fölkeresni vizeinket, éppen azért érdemesnek találom fölemlíteni, hogy 1931 május 2-dikán lőtték egy példányát Szany sopronmegyei községben. A madár még a téli ruháját viselte, mindössze itt-ott ütköztek ki belőle a nászruhára valló tollak. Tudomásom szerint csak egy ennél későbbi példányt találtak és pedig 1885 június 14-dikén a horvátországi Bukovje községben. Ez a példány a zágrábi természetrajzi múzeumban van. Hic Di Hydrochelidon leucopareia Temm. télen. A fattyù szerk6 a vonu- lasi naptár szerint a legkés6bben érkező madarunk, melynek országos középérkezése május 14. Őszi vonulási idejéről még kevés adatunk van, de az eddigi legkésőbbi adat okt. 1-je. Ezen a napon lőttem egy juv. példányt 1928-ban Överbäszon. 1934 dec. 15-dikén ismét lőttem egy juv. példányt Óverbászon. Mindkét példány a M. Kir. Madártani Inté- zetbe került. SCHENK HENRIK. Colymbus arcticust 1932 őszén 3 drb.-ot kaptam. Lelőhelyek: X. 26. Tisza-Igar, Heves m., X. 27. Sáránd, Bihar m., XI. 14. Derecske, Bihar m. Mindhármat élve fogták; az első kettő kiszáradt szikes tófenéken csüszott-mäszott bekamödra, míg teljesen lesoványodva kézre nem került. E madarak éjjeli-hajnali vonulásuk alkalmával a feherlö vakszikes területeket víznek nézték és leereszkedtek. Persze a szárazföldről többet nem tudtak felszállni, hanem csak békamódra kúsztak, amíg teljesen le- soványodva fogságba nem kerültek. Hasuk, a helyenként még nedves szikes talajtól teljesen be volt kenve és sározva. Fiatal példányok voltak. DR. NAGY JENŐ. Ritkán telelő vadrécék. Noha itt Overbäszon csaknem minden télen vannak vadrécéink, oly fajoknak jelenléte, amelyek más években nem telelnek itt, 1933 januárjában nagyon feltünően mutatkozott. Ugyanis 1-től 14-éig állandóan láttam 8 Anas strepera L.-t. 30 év óta csak másodszor történt e récefaj telelése. Anas acuta L. január 1—3 közt 1 darab, Anas penelope L. 4—7. közt kis csapatban. Nyroca ferrugi- nea L. január 25-éig maradt, amikor még 3 példányt láttam. Schenk HENRIK. Énekes hattyúk a Balatonon. 1934 március 9-dikén öt darab énekes hattyút láttam Balatonmáriafürdőn. Már több nap óta tartózkodtak ott. Egy lelőtt példányt Dr. Kerr O. énekes hattyünak határozott meg. Állítólag 7 példány tartózkodott itt, 4 öreg és 3 fiatal. HOCHEKKER ALAJOS. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 373 Szärcsa tömeges telelése. Az 1931/32 évi hosszü tél nagyon sokat ärtott Överbäszon a szärcsaällomänynak, ügy hogy a feszkelö pärok szama mindössze csak 20 volt, a szokasos 200—250 pärral szemben. Annäl nagyobb volt az ättelelök szama az 1932/33 telén. Mär szeptember folyaman kezdödött a bearamlas és november és december folyaman kb. 1.000—1.200-ra szaporodott az állomány. Ezek itt gond nélkül éldegéltek egészen január 22-ig, amikor a hirtelenül beállott hideg véget vetett a dolognak. Az összes vizek befagytak, s a már jelzett napon egyetlen helyen 8 megfagyott szárcsát találtak. Az elvonulás jan..23-án és 24-én történt déli és délnyugati irányban. A vízi tyúkokra is nagy csapás volt ez a hirtelen erős hideg. Ugyan- akkor ebből a fajból is mintegy 10 megfagyott példányt találtak. SCHENK HENRIK. Nagy daruvonulás 1933 október 22.-én Debrecen felett. A napok óta tartó északi szeles, hideg esős időre következő eme verőfényes napon, gyenge északkeleti széllel, remek látványban volt részem. D. e. 10 és 11 közt csaknem minden 5—7 percnyi időközben egyre újabb daru- falkák érkeztek nagy krúgatással és krügetéssel. Mindegyikben 40-től 100 darab is volt és valamennyi megközelítőleg déli irányban repült, még pedig igen nagy, 800—1000 méteres magasságban. Kisebb megszakításokkal kb. d. u. 3 óráig ment ez így. Ettől kezdve ritkultak a csapatok s az utolsó, kb. 60 főnyi falka 5 óra tájban, már alkonyodó időben zárta be a vonulást. Ezek az utolsók már jóval alacsonyabban szálltak. Hogy fent Északon hidegebbre fordult az idő, azt az élénkebb vadlibavonulás is mutatta, amely 17, 18, 19 és 20-án este hullámzott végig Debrecen felett. A város fölött 22-én átvonult darucsapatok számát kb. 50-re becsülve és átlagban csak 50 darabot véve egy falkában, ez 2500 darabot jelent. Bizonyosra vehető azonban, hogy a darvak nem csak Debrecen fölött. hanem a Tisza vonala és a szatmári meg bihari hegyek közt elterülő kb. 150 klm. széles területen is mindenütt vonultak, ha nem is oly tömegben, mint Debrecen és Hajdúszoboszló környékén, ahol sűrűbben használt vonulási út vezet. Ezt több megfigyelő egyidejű eszlelete bizonyítja. Igy ip. Szomsas Guszráv a Tisza melléki Kis- fástany án 30, 70, 200, 140, 200 és 180 főt számláló csapatokat látott mintegy 150 m. magasságban Ek—Dny. irányban átvonulni. Ugyan- ekkor az egész Hortobágyon is a szokottnál nagyobb tömegek- ben észlelték e madarakat. Tiszaigaron d. u. 3-kor három, 80—100 darabból álló csapatot észlelt ms. SZÉkY PÉTER. Prarry ÁRPÁD Tisz a- tarján felett látott 6 csapatot DNy. irányban, nagy magasságban 374 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila átvonulni. Dr. TARJÁN Tisor pedig Békéscsabán volt nagy daruvonulás tanuja. Grör DÉGENFELD PAL, a hajdu megyei Téglason továbbá a szabolesmegyei Nyírbaktán, okt. 21—23. közt észlelte e madarak oly nagy számát, hogy a Nyírségen átvonultakét száz- ezrekre becsüli. Számításaimat folytatva, a Debrecen felett áthaladó 2.500 darab alapján az egész 150 km. széles területeken bízvást felvehetünk húszszor annyit, tehát 50.000 darabot. Minthogy pedig ez csak egyetlen napon érkezetteknek a száma s a darvak vonulása szeptember és október hónapokban úgyszólván állandóan folyik, talán nem túlzott a szàmi- tásom, ha a két hónapi időtartamra az okt. 22-én észleltek tízszeresét vesszük, azaz 500.000 darabot. A magasságbeli becslésemet Ganyò IstvAn szobránci észlelete is megerősíti, aki kb. 2.000 darabot látott a Vihorlát 1.060 m. magas csúcsa felett átvonulni. Az okt. 22-iki emlékezetes napon ismét megfigyeltem e madarak ama érdekes szokását, hogy amint a város fölé érkeztek, megtorpan- tak, a V alak felbomlott, keringeni, örvényleni kezdtek, miként a gólyák vagy a vetési varjak időjárás változása előtt szoktak. Krúga- tásuk pedig talán még fokozódott. Ez az örvénylés 2—3— 5 percig tartott, majd ismét V alakba rendeződve folytatták útjukat a régi irányban. Az volt a látszata, mintha itt tájékozódni akartak volna s miután ismét megtalálták a helyes irányt, folytatták útjukat. A hir- telen felbukkanó nagyvárosnak ezt a zavaró hatását különben nem. egyszer a nappal vonuló vadludaknäl is megfigyeltem. De az is fel- tehető, hogy az ilyen pár perenyi keringést pihenésre is felhasználják a hosszú úttól elfáradt madarak. Végül pedig a szóban lévő napnak vonulásra kiválóan alkalmas voltát az is mutatja, hogy ugyanekkor a vetési varjak is csaknem egész nap vonultak laza csapatokban, kb. 400 m. magasságban, nagy károgással. Dr. Nacy JENO. Nagy daruvonulas a Hortobágyon. 1933 okt. 21. és 22-dikén a Hortobágy északi szélén tömeges daruvonulasban gyönyörködtem. 21-dikén délután már két csapat volt letelepedve 12 és 30 darab. Nap- nyugta után a 30-as csapat fölkerekedett és 40 méter magasságban felém húzott. Ebből a csapatból egy szép hímet kilőttem. Dísztollai fejlődésben voltak. Több dísztoll még tokos, alig 6—8 cm., de vannak köztük szépen fejlettek is. Okt. 22-dikén délután kezdődött aztán az igazi tömeges vonulás, amelyhez hasonlót még nem láttam. Az első csapat — 70 darab —- délután 1—2 óra között érkezett 100 méter magasan észak felől és folytatta 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 375 útját a Hortobágyon keresztül del felé. Később 2—4 óra között ugyanazon a vonalon újabb csapatok — 180, 40, 120, 16, 80 darab — érkeztek. Egyszerre két csapat is volt látható, a mint egymás után haladtak ca. 300 méter távolságban. Valamennyien a Tokaji hegy irányában vonultak Hajdúnánáson keresztül. Kétségtelennek tartom, hogy ugyanazokat a csapatokat figyeltem meg, amelyek ugyan- akkor Tiszalökön keresztül vonultak. A csapatok száma és az időpont is nagyjában egyezik, mert meg- figyelési helyem a Hortobágyon kb. 50 kilométernyire volt lég- vonalban Tiszalöktől s a csapatok kb. 1% órával későbben értek ide. A fővonulás okt. 21-től 30-ig tartott Tiszalökön, ez alatt az idő alatt mindennap vonult 3—4 csapat. Legtöbb okt. 22-én és 29-én. Egy het alatt 1.000-nél több darabot figyeltünk meg. A legöregebb pásztorembe- rek sem emlékeznek ilyen tömeges daruvonuläsra. ers Kesei daruvonuläs. 1932 december 14-én mintegy 120 föböl allö darucsapatot lättam Överbäszon. Ez a nagyon kései vonuläs annäl is feltünöbb volt, mert délnyugat-északkeleti iranyban haladt, noha az öszi vonulas ellenkez6 iranyü szokott lenni. ne Késői gölyavonuläs Magyarországon 1933 őszén. A rossitteni madärvärta 1933 6szén tudvalevöen kiserletet végzett a gölyaval annak a kerdesnek a tisztazasara, hogy a gölyak szülöi vezetéssel vonulnak-e, vagy anélkül is megtalálják az utat a téli szallasba. A kísérlet céljára Rossittenben fölneveltek 200-nal több gélyafiékät s ezeket a gólyák elvonuläsa utan bocsätottäk szabadon, egyrészt Rossittenben, mäsreszt elfuvaroztak 6ket Németorszag nyugati részébe, annak a megallapitàsa céljából, hogyan tájékozódnak az ismeretlen környekböl ütrakenyszerülö gólyafiókák. A kísérlet minél nagyobb sikere érdekében Intézetünk is lehető széles körben tájékoztatta a nyilvánosságot ennek a kísérletnek a jelentőségéről és úgy a rádió, mint újságközlmények útján kérte az 1933 évi őszi gólyavonulás megfigyelését. A fölhívások nyomán elég sok adatot kaptunk, de egyetlen egyet sem a kísérleti gólyákról. Az aláb- biakban közlöm a beküldött adatokat, egyrészt annak az igazolására, hogy Magyarországon élénk figyelemmel kísérték az őszi gólyavonulást, így a kísérleti gólyákra vonatkozó ádatok hiánya nem tulajdonítható teljesen a hiányos megfigyelésnek, másrészt pedig azért, hogy rámutassak arra a lehetőségre, hogy a kísérleti gólyák a késői útrabocsátás dacára is találkozhatnak szabadon élő, vonuló gólyákkal. Már most, hogy ezek tapasztalt vezetőkkel vonulnak-e, vagy éppen olyan magukrahagyottak, mint a kísérleti gólyafiak, azt természetesen nem lehet eldönteni. 376 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Az Intézethez beküldött szeptember havi és kés6bbi gölyavonuläsi adatok a következök : Szept. 8. Dombovar. 3 család eltávozott, egy darab läbserüles miatt visszamaradt. si 11. Tiszatarjan. 6 drb. magasan hüz DK. felé. SA 12... Vaie. Ldrb; Da 13. Szeged. 3 drb. igen magasan DDK. felé. si 16. Kecskemét. 11 drb. os 17. Szentes. Egy drb. törött labbal leesett az udvarra. à. 18. Kesmärk. 2 drb. is 18. Kecskemét. 11 drb. és «19. Tiszatarjän. 1 drb. vörösmellű DK. felé. Minthogy a ros- sitteni madarvarta altal titokban tartott festéseket nem ismertük, azt hittük, hogy ez a példäny egyike a kiserleti gölyaknak. A madärvärta értesitése sze- rint azonban piros szint nem alkalmaztak, igy ennek a piros mellü példanynak a szärmazäsi helye és rendeltetese bizonytalan. | Szept. 26. Kecskemét. 2 drb. 1. Överbäsz. 15 drb. D. felé. 2. Sajdecseg. 2 drb. pirosmellü. Erre nézve lásd a fenti megjegyzest. 4. Balassagyarmat. 1 drb. alacsonyan D. fele. 5 8. Nyiregyhäza. 2 drb. magasan DK. felé. 8. Teglas. 2 drb. 4 24. Nyiregyhäza. 11 drb. igen magasan DDNY. felé. Nov. 2. Tiszatarjan. 3 drb. DNY. fele, festes nem latszott. SCHENK JAKAB. Megjegyzesek az 1932 evi tavaszi vonuläshoz. Idestova 3 evtize- den át figyelem a madärvonuläst Överbäsz környékén, de még ilyen lefolyastra, mint az 1932 évi korai tavaszira nem emlékszem. Emléke- zetes, hogy milyen hosszü volt a tél, ügy hogy märcius elején még mindeniitt vastag jégréteg boritotta a vizeket és ugyancsak vastag höreteg a földeket. Marcius 4-diki körutam alkalmaval néhany kar- valy és északi sólyom mellett, amelyek főleg az itt telelő nádi sär- mányokból és barkós cinegékből tengetik életüket még egerész ölyvet és kékes rétihéját láttam. Utóbbiak ilyenkor tisztára fogolyhuson élnek. Jellegzetes téli kép volt a gyönyörű napsütéses délutánon és nem is gondoltam még a tavaszi vonulás kezdetére, amikor nyugat- ról keletre haladó madarat láttam, amelyről meg kellett állapítanom, hogy bibic. Tehát megjelent az első vonuló. Másnap már két darabot lát- 1931/34] : KISEBB KÖZLEMÉNYEK i 377 tam, 7-dikén pedig két nagyobb csapatot; 8-dikan 3 darab borzas cankôt, 7-dikén pedig egy bölömbikät lattam. Mivel taplalkoztak itt ezek a mada- rak, arröl fogalmam sincs, mert ugyanebben az idöben 1 darab bölöm- bikát is hoztak hozzám teljesen lesoványodott állapotban. Ezt azért említem, mert a bölömbika nálunk rendes telelő madár. Enyhébb tél idején az itt maradottak minden nehézség nélkül kitelelnek, ellenben az 1932-es- hez hasonló zord időben valószínűleg utolsó szálig elpusztulnak. Nagyon érdekesen alakult a szárcsa vonulása és viselkedése. Az öszröl visszamaradtak közül az utolsók február 7—8-dikán vonultak el. A legelső vonulót aztán március 7-dikén vettem észre olyanformán, hogy a hóban megláttam a nyomát. 11-dikén aztán láttam egy darabot a szabad vizen, 14-dikén pedig 3 darabot. Ezek a szárcsák a kis számban előforduló szabad vizek közelében levő réteken és vetéseken tartózkod- tak s ott táplálkoztak, hogy miből, azt sajnos nem tudom s csak akkor röpültek a vízbe, ha zavarták őket. Sokáig azonban nem birták a hideg vizet, tán azért se, mert igen soványak voltak. Ilyen alkalmakkor a röpü- lésük is teljesen eltért a szokottól, mert lábukat nem nyujtották ki hátrafelé, ahogyan szokták, hanem behuzták a tollazat alá. Dacára a kedvezőtlen viszonyoknak nem vonultak el, hanem itt maradtak. Több példányt kaptam megfagyottan. Az 1932-es fészkelő állomány pedig oly csekély volt ennek következtében, mint eddig még sohasem. Ugyancsak az időjárásra való tekintet nélkül március 5-dikén érkez- tek az első seregélyek és pacsírták, amelyeknél a március 10-diki nagy havazás erőteljes visszavonulást okozott. Március 8-dikán érkezett a böjti réce és holtan találtak egy kanalas récét, a kendermagos réce és nagy póling 14-dikén érkezett, a házi rozsdafarkú 15-dikén, a bubos banka 16-án. Utóbbit tökéletesen lesoványodott állapotban elevenen fogták s ugyanilyen példányt találtak a szomszédos Torzsa községben is. Szinte teljesen lesoványodott és fagyott lábbal hoztak egy példány kanalas gémet Begecs-ből és elevenen fogott teljesen lesoványodott fekete gólyát Racsinovciról. A hantmadar március 18-dikán érkezett, a fülemile sitke pedig heves hóviharban március 22-dikén. Ha már most azt kérdezzük, hogy mi hajtja haza ezeket a madara- kat a kedvezőtlen időjárás dacára is, akkor a sokféle magyarázási kisér- lettel szemben csakis a leküzdhetetlen honvággyal tudnám ezt a visel- kedést megmagyarázni.!) EL 24 au . ‘) A honvágy a faj többi példányában is megvan, mert hiszen azok is hazajönnek, habár későbben és jobb viszonyok között. Vannak azonban mindig egyes , túlfütött"" egyének, amelyek esetleg igen kedvezően teleltek s igy előbb jelentkezik náluk a belső kényszer, melynek hatása alatt korábban kelnek utra, tekintet nélkül arra, hogy még igen kedvezőtlen viszonyokat találhatnak hazájukban. A fent leírt igen kirivó esetben is ilyen , túlfűtött" egyénekről van szó. Sou. J. 378 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Londonban meggyürüzött mandarinrécék Magyarorszägon. Az 1931 év április havában két gyűrűs mandarin récét lőttek a zalamegyei Péterfölde község területén levő halastavon. A gyűrű fölirata ,, Wit- herby High Holbern London AG/240 GR.,, Az erre vonatkozó közle- mény a , Kócsag,, 1931 évfolyamának 73. lapján jelent meg s a köz- lemény írója MrHAnovrIcs Sinpor szerint ezek a mandarinrécék vissza- tértek volna Magyarországba. Nehogy ebből a közleményből téves következtetéseket lehessen levonni, meg kell állapítanom, hogy ezek a mandarinrécék Kinából származtak és egyéb madarakkal együtt lettek kihelyezve 1930 január havában a londoni St. James parkban. Witenes! ER Megjegyzések a keresztesőrű magyarországi invázióihoz. Nagy érdek- jődéssel olvastam a keresztesörü 1927 (Aquila 1927—28. p. 437—38.) és 1928—30 (Aguila 1929—30, p. 167—70.) évi magyarországi inváziói- ról szóló jelentéseket. Ezek az inváziók azért keltették fel nagyfokú érdek- lődésemet, mert ezekben az években itt Erdély délkeleti részén Türkös környékén keresztcsőrű nem mutatkozott. Húsz évre visszanyúló meg- figyeléseim szerint a keresztcsőrű csak akkor jelenik meg, ha a luc- fenyőnek bő toboztermése van. Feltünő volt, hogy a keresztcsőrüek 1926 óta ezt a vidéket teljesen elkerülték, noha különösen 1928-ban mindenütt bő toboztermés volt, minden lucfenyő roskadozott a toboz- tömegek alatt, úgyhogy az erdőhivatal a fenyőtobozokat értékesítés céljából begyűjtette. A jó toboztermés ellenére, mint már említettem, 1926 óta egyetlen keresztcsőrű sem mutatkozott ezen a vidéken. Ebből a jelenségből azt következtetem — és talán ez az egyetlen elfogadható következtetés — hogy Magyarország más vidékein észlelt keresztcsőrüek külföldről, tehát északi vagy, északkeleti vidékekről származtak. A föntebbiek kiegészítésére közlöm a keresztesörüeknek vidékünkön való megjelenéséről szóló megfigyeléseimet. Az 1888 és 1889 években kevés volt. Hat példányt ejtettem el, amelyek közül 4 fiatal volt. Ezek az utcák nyárfáin tartózkodtak, ahol a leveleken levéltetveket keresgeltek. 1891, 1892 és 1893 évben szintén kevés volt. 1894 július 20-án a Garcsin-hegyen sokat megfigyeltem. Ezek akkor a fészeképítés körül szorgoskodtak. 1896 évben ismét jó toboztermés volt és nagyon sok csapatot láthattunk. Akkoriban 31 darabot ejtettem el különböző színruhában. Ez alkalommal megfigyelhettem azt, hogy a keresztcsőrű elég buta állat ; ugyanis amikor a fényők sudarából kilőttem nehányat s azok a földre estek, a többiek nyugodtan ülve maradtak és tovább szedegették a toboz- magvakat ; igaz, hogy a fenyőfák igen magasak voltak. 1931/34) KISEBB KOZLEMENYEK | 379 1897-ben ismét kevés volt és hosszu id6, teljes 8 év telt el amig 1905-ben üjra megjelentek fenyveseinkben. 1909, 1910 és 1911-ben ismét kevés volt és csak 10 darabot ejtettem el. Újból hosszabb ideig, 8 évig tartott, mig az 1919&vben ismét megjelen- tek a keresztesörüek. Vonüläsi mozgalomban voltak, mert laza összefügges- ben levé csapatocskäkban egész nap nyugatról kelet felé vonultak, több- nyire fent a magasban. , Gip-gip" hangjuk azonban jól lehallatszott és egyesek a magas gyümölcsfákra szálltak alá, ahol levéltetveket keres- géltek. . 1920, 1921-ben több erdőrészen észleltem és elejtettem 14 darabot. 1926 január óta, mint már említettem, dél-keleti Erdélyben keresztcsőrű nem mutatkozott, noha bőven volt táplálék. Hirte Keresztesörüek a debreceni Nagyerdöben. Az utöbbi években le- folyt keresztesöru invaziökröl (Aquila 1929/30 p. 164) Debrecenben, a Nagyerdei parkban végzett megfigyeléseim alapjan a következö ada- tokat közölhetem : 1924-ben XI. 27. es XII. 11. 1925-ben IX. 2—XI. 17. 1926-ban XI. 14. 1927-ben VI. 16, VII. 22, 28, 30, VIII. 5, 29, IX. 27—30, X. 6, 23, XI. 2, 20, 30, XII. 2, 14. 1928-ban I. 29, III. 5—27, IV. 24, VII. 15. 1929-ben VI. 15, 29, VIII. 3—18, IX. 15—28, X. 5—26, XII. 2, 11. Bose VI, 8-10,18,,119, u VER. 1031460, VL] w25,IX 17,026, X. 3, 20, 31, XI. 14—22, 1931 VIII. 29. Dr. Nacv Jen. Miként vonulnak apró énekesmadaraink ? 1932 április 16-änak kora reggelén 15—20 tagu kis madäresapatot láttam, amely délről jövet a villanyvezetéket repülte át. Egy példány a vezetéknek ütődve le- hullott. Szép hím Sylvia atricapilla L. volt. E poszáták tehát tavasszal nem egyenként, hanem kis csapatokban érkeznek. Vajjon az utrakelés kora reggel, vagy már éjszaka folyamán történt, ezt természetesen nem lehet eldönteni. Saint ER Vonuló foglyok. Ritka látványosságként 1934 november 20-án este 10 óra tájban kb. 30 darabból álló fogolycsapat ereszkedett le az Állami Nyomda előtt a Kapisztrán téren. Sűrű köd volt s emiatt a vonu- láson levő madarak nem láthatták az eléjük tornyosuló Várhegyet s az akadályok előtt kénytelenek voltak leszállani. Az idegen környezet- ben meglehetős zavartan viselkedtek, két példány menedéket keresve betévedt az Állami Nyomda épületének kapubejáratába, ahol aztán egyet elfogtak. A köd miatt nem is tudtak egyelőre tovább vonulni s még éjfél után 1 órakor is ott voltak a téren, de most már sokkal otthonosabban viselkedtek. Lüansporr FRIGYES. 380 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Az 1931 évi augusztusi és szeptemberi rossz időjárás hatása a madär- világra Türkösön. Már augusztus első napjaiban 11 darab sarlósfecskét kaptam a templom tornyából. Valamennyit holtan találták és egytől- egyig teljesen le voltak soványodva. Azt hiszem késői költésből vissza- maradt példányok voltak, mert a főtömeg már július 20-dikán távozott tőlünk. A húzamos ideig tartó eső következtében nem jutottak táplá- lékhoz. Szeptember havában az időjárás még rosszabbra fordult, annyira, hogy még az alacsonyabb fekvésű területeken is többször havazott. Ebben az időben igen sok molnár-fecske pusztult el. A hideg esős éjsza- kákon nagyon sok madár röpült neki a távirda huzaloknak. A Deresztye- Brassó útvonalon a következő madárfajokat találtam elpusztulva : 9 Tur- dus musicus, 1 Turdus pilaris, 1 Turdus iliacus, 10 Coturnix communis, 4 Crex pratensis, 2 Turtur communis, 1 Caprimulgus europaeus, 3 Orty- gometra porzana, 1 Ardetta minuta, 1 Sylvia atricapilla, 1 Acrocephalus schoenobaenus, 2 Scolopax rusticola és 1 Gallinago gallinaria. Hausmann Erno, Türkös. Fürjesö. ScHNFLL ezredes, vadászati felügyelő, tudatja velünk, hogy 1933 okt. 23-án Tulcea környékét oly tömegben lepték el a fürjek, aminő évek óta nem volt észlelhető. A fürjek ezrei hullottak a Dunába, ahol megfulladtak. Egy, Tulcea kikötőjében levő görög hajóról hálókkal fogták ki a holt fürjeket. A város utcáin pedig százá- val fogták meg a lakosok e madarakat. Az időjárás esős volt, nagyon hideg széllel. A fürjek teljesen kimerülve érkeztek. Hasonló jelenség mutatkozott Sulinában és a Kigyó- sziget-en, ahol sok száz fürj repült a világítótoronynak és lelte ott halálát. Ugyanekkor Tulceában és Sulinaban nagyon sok erdei szalonka is verődött le, úgy hogy a kerteket és szőlőket mindenütt ellepte. Meg- jegyzendő, hogy ez időben a Letea erdőben kevés volt a szalonka. Ugyanilyen fürjkatasztrófát jelentettek Silistra és Cernavoda tájáról, ahol ugyanazon a reggelen egy-egy vadász kutyája 60-nál is több fürjet megfogott. Spinse RA A lilikvonuläs visszaaramlasa 1933 6szén. 1933 szeptemberenek viharos és ködös időjárása a vadlibavonuläst siettetni látszott, amelyre azonban az enyhébbé vált októberben és novemberben visszaáramlás következett. Október 18-án és 24-én Nagyszeben fölött északkeletre szálló lúd- csapatokat észleltünk és atyám ugyanekkor magasan a Retyezát 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 381 fölött északnak vonuló vadludakat látott. November 11-én Nag y- szeben mellett még mindig északnyugatra vonuló madarakat láttunk. SPIESS SYLVIA. Feher vadludak. Az utöbbi evekben több izben jeleztek fehér vadludakat Magyarorszäg területeröl, azonban soha se lehetett biztosan megällapitani, hogy azok a sarki lud példänyai voltak, söt inkabb hatärozottan föl lehetett ismerni azt, hogy egyes peldänyok a nagy lilik albinöi voltak. Erdemesnek tartom ezzel kapcsolatosan megemliteni, hogy videkünkön szinten több izben figyeltek meg feher vadludakat. Mär 1928-ban löttek egy példanyt Szanad közsegben, ezt azonban egy- szerüen megettek anelkül, hogy szakember kezebe került volna. 1930 dec. 26-an lattunk 3 példänyt Zentän, s 1931 karäcsonya elött egy példany 8—10 napig tartözkodott a zentai hatärban. Chen Rete, Ekfarkü halfarkas a Hortobágyon. 1933 szept. 28-dikin a Hort o- bagyi Halastavaknäl ad. © lövetett ebböl a nälunk eléggé ritka fajbél. Ez az els6 példany, amely halastavainknal kézrekeriilt. A debreceni ref. Kollegium gyüjtemenyenek adomänyoztam. Ezzel kapcsolatban említésre méltónak találom, hogy 1933 nyarán a darvak igen korán érkeztek a Hortobágyra. Június 22-én már 17 dara- bot észleltem a Kondás fenéknél. Ugyanakkor 13 fekete gólya tartózko- dott a területen, valamint 350—400 fehér gólya. IE Sano Stercorarius parasiticus L. Ebből a ritka fajból 1934 szept. 9-dikén lövetett egy példány a biharmegyei Székelyhid községben, a mely a nagyszebeni Természettudowanyi Egyesület gyűjteményébe került. Ugyanitt van egy másik, ehhez a fajhoz tartozó példány, a mely 1849 telén lövetett Nagyszeben mellett. Ez a példány annak idején tévesen Stercorarius pomarinus Trmm.-nek lett meghatározva. KAMNER ALFRÉD Ékfarkú halfarkas nyári előfordulása. A Stercorarius parasiticus L. egy példányát ejtette el Dr. Szuuna IsrvAn Baracs mellett (Fejér m.) 1930 jun. 30.-án; a madarat FÁBA Rezső preparatoriumaban volt alkalmam látni. Gyomrában kisebb hal maradványain kívül hangyákat találtam. DR. KLEINER ENDRE szöbelileg közölte velem, hogy 1930 júl. 1.-én — tehát a baracsi példányéval csaknem azonos időben — a Csallököz-ben Vének és Bős közt látott 2 példányt, melyek egyik dunai zátony- ról repültek fel. DR. Nagy JEx6 1914 jún. 25.-én és 26.-án két példányt figyelt meg e fajból a PancsovaiNagyrét-en (Aquila, XXVIII. 1921, p. 72—74). DR. VASVÁRI MIKLÓS. 382 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Adatok az északi sarga billeget6 (Motacilla flava Thunbergi Billb.) eléfordulasahoz. A särga billegetönek ezt az elég jöl megkülönböztethetö alfaját Dr. ArmAsy GyöRGY vezette be a magyar madärfaunaba ,,Addenda zur Ornis Ungarns‘ című értekezésében, mely az Ornith. Jahrbuch 1898 evfolyamanak 83—112. lapjain jelent meg. A 4 példäny közül, amelyre az előfordulást alapította, kettő a CHERNEL Isrvix-féle gyűjteménnyel a M. K. Madártani Intézetbe került. Ezek: IV.8. 1892 Velence és V. 9. 1895 Csallóközsomorja. Mind a két példány jellegzetes északi sárga billegető. ArmAsy már akkor kifejtette azt a nézetét, hogy ez az alfaj nem tartozik madárfaunánk nagy ritkaságai közé s ezt a nézetét fogadta el CHERNEL IstvAn és DR. Maparisz Gyusa is. Mindazonáltal alig vannak adataink ennek az alfajnak az előfordulásáról s ezért érde- mesnek tartom megfigyelőink figyelmét erre a jól felismerhető sárga. billegetőre felhívni. Az alkalmat az adja, hogy Schenk HENRIK 1933 április 18 és 20 között több jellegzetes példányt ejtett el Ó ve rb á s z-on, amelyek a Madártani Intézet gyűjteményébe kerültek. Legjellemzőbb ismertetőjegye az északi sárga billegetőnek a szemsáv teljes hiánya, a sötétebb árnyalatú fejtető s a sötét, majdnem fekete fültáj. Miként a sárga billegetőnél, úgy ennél az alfajnál is akadnak példányok, amelyeken a fej- tető palaszín mezejében a hát zöldes színével teljesen megegyező kisebb- nagyobb foltok vannak. Ez a tőlünk északra és északkeletre fészkelő billegető nálunk főleg a tavaszi átvonulás idején fordul elő áprilisban és május első harmadában. Későbbi előfordulásáról nincsenek adataink. Elöforduläsi helyek az uj Magyar Brehm (I. kötet, Budapest 1929. p. 135.) adott összefogla- lisom "szerint: Novi, Zágráb, Kevevära, Kolozsvar, Velence és Csallóközsomorja. Ezekhez járul most. Överbäsz.!) Intézetünk elég bőséges sárga billegető gyűjteményé- ben ezeken kívül más lelőhelyről nincsenek példányaink, bár kétség- telennek kell tartanunk, hogy a tavaszi átvonulás idejében egyebütt is. előfordul. Őszi vonulásáról eddigelé nincsenek adataink. A fiatal pél- dányokat Harrerr szerint nem lehet a sárga billegető fiataljaitól meg- különböztetni, de öreg példányok mindenesetre akadnak a nálunk őszi átvonuláson előforduló rengeteg sárga billegető között. SCHENK JAKAB. A gödények ujabb előfordulása Magyarországon. A mult század közepe táján fészkeltek még e madarak a Magyar Alföld nagy mocsa- 1) Fenti közleményem német nyelvre való fordítója SALMEN J. arra figyel- meztet, hogy 1928 május 13-án Türkös mellett egyik kiránduláson, melyet Hausmann Ernövel végzett, két példányt ejtettek el ebből az alfajból. | Scu. J. 1931/34] KISEBB KÖZLEMÉNYEK 383 raiban. Legutolsó biztos adatunk 1868-ból való, amikor Hoprk az utolsó fészket találta a titeli fensik aljában húzódó mosorini ősmocsárban. Azóta a gödények mindkét faja csak vendégként jön fel hozzánk a Duna deltája felől, ahol még most is fészkelnek. Fökepen a Duna mentén jönnek fel tehát s innen kalandoznak el esetleg a Tisza mentére is. Szemtanútól tudom, hogy a torontálmegyei lukäcsfalvi Fehér tavon kb. 1885 táján 30—40 darabból álló csapat jelent meg, amely hosszabb ideig ott tartózkodott s a gödények szokásos raj- vonalban való halászati módját is gyakorolta. ‘Csapatosan legutóbb 1921. november 24-én jelentek meg a bács- megyei Dunagárdony mellett. Mind a 18 darab borzas gödény volt, nagyobbrészt barnásszürke fiatalok s belőlük 3-at el is ejtettek. 1925. decemberében pedig a Drávatoroknál jelent meg 4 darab. Ezek az adatok a fehértói előfordulás kivételével SCHENK JAKAB összefoglaló közleményében az új Magyar Brehmben is közölve vannak. Az 1931 és 1932 években több helyről hallottam, hogy állítólag több gödény fészkelt a Kunmadaras-környéki nagy mocsarakban. Hiteles megállapításom szerint a Hortobággyal határos Nag y- ivánnál lévő halas vizeken 1931 ápr. 16-án csakugyan megjelent. egy kormosszürke gödény és kb. 1 hétig ott is tartózkodott. 200 lépésre is bevárt, a gulyást még ennél közelebbre is. Olykor kelet felé a H o r- tobágyra is elszállt, de megint csak visszatért. 1932 május 4. és 5-ikén pedig a hortobágyi Halastavakon észleltek egy gödényt, mely pár nap mulva eltünt. Ez óriási madarak — mint említettem — a Duna mentén jönnek fel. Igy juthattak egészen Lobauig és Linzig, ahol egy darabot elért a végzete. A , Waidmannsheil" osztrák vadászati folyóirat 1932 szept. 12-iki száma szerint ugyanis Felsö-Ausztriäban, Allerheiligen mellett is lőttek egy gödényt, amely a linzi múzeumba került. A muzeum- igazgató kérésemre tudatta, hogy ez a példány 1927 julius 1-én ejtetett el. Dr. Taropor KerscaneR linzi és DR. SCHLESINGER bécsi muzeum- igazgató közlése szerint a fent említett időben a Bécs melletti Lobau környékén is láttak pár gödényt. Nem hagyhatom azonban szó nélkül az épp a , Waidmannsheil"" 1932 szept. 15-iki számában Tu. H. aláirású közleményt; amely szerint még sok gödény van Magyarországon és téves az az állítás, hogy ott már több évtized óta nem fészkel. Ezzel szemben azt állítja, hogy 1914- ben még több gödényfészkelőhelyet ismert s azok közül egyet a Duna- Tiszaközti nagy mocsarakban. A helyeket azonban közelebbről nem nevezi meg, noha erre felszólítottam. Az ilyen teljesen alaptalan híresz- telések ellen, amelyek hazánk faunáját teljesen hamis színben tüntetik. fel, tiltakoznunk kell. 354 KISEBB KÒ7LEMÉNYEK [Aquila 1886 június 3-an 26 darab rózsás gödény?) jelent meg a Paliesi tavon, amelyekből Minazovirs KornEL egy darabot el is ejtett, amely azután a zombori főgimnázium gyűjteményébe került. . Dr. Nacy JENO, Debrecen. Nagy godak juliusi Gsszesereglése. A Felsölajos határában (Lajosmizse vidéke, Pest megye) fekvő $S6st6-nal 1930 júl. 19.-én szokatlanul nagy csapat Limosa aegocephala-t láttam, úgy hogy számukat legalább is 350—400 esetleg 500-ra becsülhettem. Minthogy ez a faj május és júniusban költ, az észlelési időben nagy valószínűség szerint a már anyányi fiatalok összecsoportosulása történt. Noha azon a napon a cankófélék szempontjából elég mozgalmas volt már a környék — amennyiben többek közt elég sok Pavoncella-t, több Totanus glareola-t, néhány Actitis hypoleucos-t és két 7. nebularius-t is találtam, számuk összevéve sem volt annyi mint a godáké. Talán arra gondolhatunk, hogy a godacsapat az Alföldön, kivált Pest-megye területén elég sok- felé szétszórtan költő párok évi szaporulatából verődött össze. Ebben az esetben meglehetősen kielégítő állománnyal számolhatunk. Vajjon nem-e u. n. , koranyári vonulás" esetével van dolgunk? Dr. VASvÁRI MIKLÓS. Orosz tőkés réce nyári előfordulása. 1932. június 15-dikén a 17.889. számu moszkvai gyűrűvel jelölt tőkés réce gácsért kaptam Zomborból. Az Oroszországból nyert értesítés szerint ez a gácsér mint öreg vedlő madár kapta a gyűrűt a Wolga deltàban levő asztrachani védterületen 1931 július 28-ikán. A vizsgálat azt mutatta, hogy heréi rendkívül fejlettek voltak, így biztosra vehető, hogy ez a példány, miként más oroszországi származásuak is, idejött a téli szállásba, ahonnan többé nem tért vissza hazájába, hanem itt párosodott valami idevalósi réce- példánnyal. Ezzel az esettel kapcsolatosan megemlítem még azt, hogy 1931/32 telén vidékünkön valóságos tőkés réce invázió volt. 1931 dec. 16, 17 és 18-dikán oly tömegek vonultak keletről nyugat felé, mint soha azelőtt. Valószínünek tartom, hogy ezek legalább részben orosz madarak voltak. ScHENK HENRIK, Överbäsz. A rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus roseus Gm. vagy Pelecanus minor Rürr. tulajdonképpen a gödény apróbb termetü változata, a mely HARTERT szerint alfaj. Az 1886 évi palicsi megjelenést a Vadászlap VII. 1886-iki évfolyama is említi a 241 lapon , Ritka vadak" címmel. A közlemény szerint május havában 70 példány jelent meg, a melyekből egy a szabadkai főgymnázium gyüjteményébe került. Sou. J. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 385 Mergus merganser L. nyäri elöforduläsa. A nagy bukö rendes téli vendegünk, amely azonban nyäron csak nagyon kivetelesen mutat- kozik. 1932 junius 5-en Mohäcsnäl lättam egyet a Dunän. SCHENK JAKAB. A kontyos réce nyári előfordulása. 1932 július 23-án a mosonmegyei Dunaremete tavon két darab ©’ kontyos réce került teritékre. Mind- ket madär diszruhäban volt sa M. K. Madärtani Intézet gyüjtemenyebe került. 1933 július 24-én ugyanott megint látható volt egy diszruhas JI példánya ennek a fajnak. QD pin ren A kerce réce késői előfordulása. Az 1934 ev május havában 3 alka- lommal is lattam ket kerce réce példänyt Budapesten a Margit-hidnal. A ket madär nyäri tollazatban volt, mindig együtt tartözkodtak s ameny- nyire ki tudtam venni, az egyik © volt, a másik ©. Mindazonáltal nem tartom valószínűnek, hogy ott fészkeltek volna. git, Liszro. Az erdei szalonka tavaszi megjelenésének egyik jele. Hosszabb tapasztalat alapján úgyszólván biztos jelem van arra, hogy mikor vár- hatom az első tavaszi szalonkákat. Amikor reggel az erdőben járva meg - látom a földi giliszta bélsárcsomóit a gyalogutakon, vagy más letaposott földeken, akkor biztosra veszem az erdei szalonka érkezését és termé- szetesnek találom, ha az esti húzáson tényleg meg is pillantom. Arról természetesen nem nyilatkozhatom, hogy ez a két látszólagosan annyira egymástól távoleső jelenség milyen titokzatos kapcsolatban van egymással a messze idegenből érkező szárnyaló madár megjelenése és a gilisztának a föld mélyéből való előretörése, csak utalhatok arra a köztudomású tényre, hogy az erdei szalonka egyik legfontosabb tápláléka a földi giliszta, valamint a vele egyforma életközösségben levő egyéb állatok. virkz LÁZÁR FERENC. Egyszínű tuzoktojás. Az Ürbő pusztán végzett lecsapolások észrevehetően kedveztek a tuzokállomány elszaporodásának. 1932 tava- szán különösen sok tuzok fészkelt a területen s a kedvező viszonyok következtében úgyszólván minden egyes fészekaljban 3 tojás volt, ami annál feltűnőbb, mert más években csak ritkán akad 3-as fészekalj, legtöbbje 2-es. Rey szerint (Die Eier d. Vögel Mitteleuropas, Gera 1900, p. 424) igen ritkán előfordul, hogy egyes tojások egyszínű kékes-zöldek alig észrevehető ritkás foltokkal. Ilyen fészekaljat találtam 1932 május 20-dikán, amelyben 2 rendes színezetű tojás mellett a harmadik egyszínű fényes kékes-zöldes volt. Érdekesnek tartom annak a fölemlí- tését, hogy a Rey által említett ritkás foltozás kezdetben nem volt lát- 25 386 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila. ható, csak jóval későbben, úgyszólván két esztendő mulva jelentkezett. Az érdekes fészekalj a M. K. Madártani Intézet gyűjteményében van. SCHENK JAKAB. Mezei pacsirta 9-es fészekalja. 1934 május 24-én Apaj pusztán mezei pacsirta fészket találtam, amelyben 9 tojás volt. A fészket úgy- szólván szinültig megtöltötte a sok tojás, amelyek közül az egyik sérült és záp volt. A fészekaljat a M. Kir. Madártani Intézet gyűjteménye számára elvittem s a tojások kifúvásánál nem lehetett különbséget. észrevenni a kotlási fokban. Az összes tojás egyformán friss volt s így első látásra az volt a látszat, hogy ez a kilenc tojás mind egy nőstény- től való. A tojások tüzetesebb vizsgálata azonban azt eredményezte, hogy 6 tojás összetartozó fészekaljat alkot, míg a többi 3 színezete vala- melyest eltérő, így a tojások két nősténytől származnak. Az esettel kapcsolatosan megjegyzem, hogy Ürbő-, Apaj puszták környékén a. 6-os mezei pacsirta fészkaljak nem éppen ritkák, bár a normális fészek- alj Wiis az 9706. SCHENK JAKAB. A fehér gólya telepes fészkelése. A fehér gólya, amint ismeretes, túlnyomóan magános párokban költ egy-egy nagyobb fán, tetőn vagy kéményen. Telepes fészkelése elég ritka. Erről a telepes fészkeléséről először CHERNEL IsTvÁN ir „Magyar- ország madarai" c. művében. Itt említést tesz egy Fejér megyében lévő fasorról, melynek nagy fáin 4—5 fészek állt, továbbá Vas megyében Boba és Kis-Cell között, egy erdőben lévő telepről, melyben 1-1 fán 2—3 fészek is volt!) A gólyáknak hasonló telepes fészkeléséről kívánok említést tenni az alábbiakban, mely azonban sokkal nagyobb volt a CHERNEL által említetteknél. Ez Farmos község határában állt, évek hosszú során át s volt idő, amikor 30—40 fészket raktak rajta a gólyák. Amikor én láttam először 1926-ban, már csak egy fa volt meg, de ezen az utolsó fán is 13 lakott fészek állt. A fészkek falában töme- gesen fészkeltek a csókák (Coloeus monedula) s állandó lármájukkal betöltötték a környéket. A csókákon kívül természetesen a verebek óriási hada lakott itt, melyek nem maradhatnak el a gólyafészekből és egy vörös vércse (Cerchneis tinnunculus) pár, mely minden évben valamelyik fészek falában ütötte föl tanyáját. Igen érdekes, hogy a gólyák a legnagyobb egyetértésben megfértek egymással, sohasem ') Ez a telep Alsóság község egyik ősi ritkás tölgyerdejében volt emberemlé- kezet óta. 1908 óta többször jártam a telepen a gólyafiókák meggyűrűzése céljából. 1912-ben a fészkek száma 26 volt. Sajnos később kiírtották az erdőt s vele elpusztult. a gölyatelep is. Hasonló gölyatelep található még a jelenben is Fenék-pusztán. Sc. J. 1931/34] KISEBB KÖZLEMENYEK 387 voltak verekedések. Tavasszal elfoglalta mindegyik par az ő saját fészkét s teljes nyugalomban költötték ki és nevelték fel fiókáikat. A gólyatelep történetét, amennyire össze tudtam gyűjteni, az alábbiakban közlöm: A telep 6 fekete nyárfából (Populus nigra) állt, egy nagyobb tanya szélében, mindenfelől szántófölddel körülvéve. A fékat az 1800-28 Evek me legelején BÁRÓ Kaas : FRA Ivor ültette, valöszi- nüleg egyszerre. Hogy mikor telepedtek rajuk a gólyák? Nem sike- rült megtudnom. Mär a legöregebb ember is ügy emlekszik räjuk, mint gölyafeszkekkel teli fakra. A feszkek számának tetőpontját és azt, hogy mikor volt ez, szintén nem lehet tudni. A fák sor- sáról szintén keveset sikerült . megtudnom. Az egyiket kivágták, kettő kivételével a többi is elpusztult. Az utolsó két fa közül az egyiket villám sújtotta s így pusztult el míg végül csak egy maradt, mely még hosszú ideig állt magában. Ez az utolsó, a , gólyafa" lát- ható képünkön. Volt idő amikor 15 fészek volt rajta. A fészkek száma azonban nem volt állandó. Ha egyik pár nem érkezett meg idejekorán, úgy az üresen maradt fészket fölhasználták a többiek fészkeik kijavítására s így szétszedték azt. Most már ez az utolsó fa is elpusztult. 1928-ban letört egy hatalmas ága 3 fészekkel. Ezután már rohamosan pusztult. Minduntalan letört egy-egy ága. 1930-ban letört a koronája, míg végül 1931. nyarán egy szélvihar derékban kettétörte, úgy hogy csak egy utolsó fészek maradt rajta. : :: : i AS 4 14. abra. — Fig. 14. Farmosi gölyafa. — Der Storchbaum von Farmos. VICZIAN ANTAL. 25 * 388 KISEBB KÜZLEMÉNYEK [Aquila A fekete gölya fészkénél. A sätorhelyi föhercegi uradalom területén az 1932 évben közel 15 pär fekete gölya fészkelt. Dacära a szigorû véde- lemnek, amelyben ezek a pusztulö madarak az uradalom területen resze- sülnek, megis engedelyt kaptam egyes feszkek meglätogatäsära. Junius 14-én az egyik fészekben mar elég fejlett fiókákat találtam, amelyekről a mellékelt fényképet csináltam. A Madär- tani Intézet megbizata- sanak megfelelve min- den fészek alatt és a fészkekben is kerestem köpeteket, de ezekböl csak minimälis meny- nyiseget talältam. Ugy latszik, hogy a fekete gélya rokonaval, a fe- hér gélyäval szemben nem szokott oly nagy- mennyisegü köpetet al- kotni. Valöszinüleg ke- vesebb rovartaplalék- kal él. Az egyik fészek- ben beka- és halmara- dekot talältam, de ez nem volt ökrendes, a mäsikban 14 kis bekät leltem, amikor elöször fölmentem. 5 perccel kés6bb, mikor mäsodszor mentem föl a feszekhez, mär csak 15. ábra. — Fig. 15. Fekete golyafiékäk a fészekben. 6 darab volt. A többit Nest des Schwartzstorches mit Jungen. ezalatt elfogyasztottäk Photo: PORGÁNYI L. a fiatal gólyák. Ugy látom az öreg nem eteti a fiait, hanem csak a fészekbe rakja a hozott táplálékot s a fiókák onnan szedik föl. PorcANYI LÁSZLÓ. Seregély fészkelése gólyafészekben. Ezen a címen az Aquila 1929/30. évfolyamának 308. lapján megjelent közleménnyel kapcsolatban közölhetem, hogy 1932 június 23-ikän, tehát 3 év mulva ugyanabban a gólyafészekben ujra fészkelve találtam a seregélyt. Láttam, amint az anyamadár táplálékot hordott a fészekbe. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 389 Ezzel kapcsolatosan megemlitem, hogy a rendesi hegyen, a Bala- ton északi partján levő szölömben 1933 tavaszán első ízben fészkelt a seregély. Egyetlen pár telepedett meg az egyik mesterséges fészek- oduban. Harminc évre visszamenőleg nem tudok róla, hogy a seregély valaha is fészkelt volna ezen a területen. Egyébként ujabban Buda- pesten is feltünően több seregély fészkel, mint régebben. Az a lát- szatja van ennek a jelenségnek, hogy a seregély nálunk terjedőben van. SCHENK JAKAB. Dolmányos varjak vetési varju-telepen. 1928 április első hetében Gönyün (Győr-vm.) a helybeliek panaszai figyelmessé tettek, hogy az Eszterházy-parkban lévő vetési-varju-telepet dolmányos-varjak (Corvus cornix L.) foglalták el, cca. 25—30 párban és a vetési varjakat (Corvus frugilegus L.) csaknem teljesen kiszorították. Második az évi ottartóz- kodásom alatt augusztusban kizárólag dolmányos-varjak lepték el a telepet. A következő esztendőkben azonban ismét vetési-varjak köl- töttek a telepükön, és legfeljebb az őszi kóborláson keresik fel a dolmá- nyos-varjak azt (1934 aug.). DE “Revi! Fois Nyaktekercs második költese. A nyaktekercsröl (Jynx torquilia L.), mint még néhány egyszeri kôültésü madärröl, eddig is feltételezhető volt, hogy kedvezö körülmenyek között esetleg kétszer is költhet egy nyar folyaman. Bizonyitek azonban erröl eddig nem igen volt ismeretes. 1934 nyaran feszekodvaim egyikében megfigyelhettem a nyak- tekercs mäsodik költeset. Budafoki kertünkben az egyik feszekoduban evek öta költenek nyaktekercsek. 1934-ben a kedvezö idöjaras követ- keztében a tavaszi költest 4—5 nappal előbb kezdték meg, május első napjaiban. A meggyűrűzött 11 darab fióka június 9, 10, 11 és 12-én hagyta el a fészekodut. Már eddig is minden évben tapasztaltam, hogy a fiókák kirepülése után az öregek újra járják a többi odvakat, s e közben hallatják tavaszi hangjukat. Ezt a jelenséget az idén sokkal fokozottabb mértékben észleltem egy eddig üresen álló odunál. Valószínűleg azért másiknál, mert az általuk használt odu azon a nyáron még egyszer már nem lenne lakható a benne visszamaradó szenny miatt. A kiáltozásokra felfigyelve június 12-én megtekintettem a látogatott odut s benne 2 tojást talál- tam. Ezután, ellenőrzésem alatt, a tojások száma szabályosan, napon- ként eggyel szaporodott. 17-én este már az anyamadár is rajt ült az akkor már 7 darab tojáson. Ennek ellenére azonban még mindig tojt is hozzá, úgy hogy a teljes fészekalj most is 11 tojást tett ki. Július 1-én este keltek ki az első fiókák, de mindössze csak 9. Mind a 9 körülbelül egyformán fejlődött, nem volt köztük egy visszamaradott sem, mint 390 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila ahogy ez a rendes kültésnél mindig elöfordul. Jülius 15-en a tollasodé fiókák mar meggyürüzhetök voltak, 21, 22 és 23-án pedig mindnyájan elhagytak az odut. A mäsodik költes tehät szabälyosan megtörtent. Nagy kär, hogy a ket költesnel a szülök azonossäga pontosan nem volt megällapithaté. De ennek beigazoläsa nelkül is biztosra veszem, hogy a jelen esetben csak második költesröl lehet szó. A második költés elvégzéséhez több tényező játszott össze. A korai tavasz miatt az első költés kb. 5 nappal előbb kirepült, tehát idő maradt még reá. De a legfontosabb tényező, melynek okvetlenül meg kellett lennie, a szülők jóltápláltsága, a bő táplálék feltétele. Ez, úgy látszik, a környék dús gyümölcsöseiben, az esőtlen tavasz miatt felszaporodott rovarvilág sokaságában az idén szintén megtalálható volt. Igy tehát itt is beigazolódott, hogy a külső, főként klimatikus tényezők hatására az egyes madárfajok kivételes életmegnyilvánulásokat mutathatnak. vagyis életmódjukban változások állhatnak be. Kár, hogy ennek az aránylag rejtett életű madárnak szokásai, hajlamai nehezen, s csak kevesek által figyelhetők meg, s így nem csoda, hogy a második költésről is hiányoznak még eddig az észleletek. Remél- hetjük azonban, hogyha jobban megfigyelés alá kerül, kapunk még adatot ehhez a jelenséghez. Kairi Ze Sar nélkül épített füsti fecske-fészek. Dr. Nyáry Liszro kórházi f6orvostél nyert értesülésem szerint a győri közkörhäz lepesö- házában 1929-ben egy füsti fecskepàr a mennyezetről függő villany- lámpára rakta fészkét. A fészeképitéshez azonban sarat nem használt, hanem csupán szárazfüvet rakott a villanylámpa gyengén feldudorodó tányérjára ! Az 5 fióka közül hármat sikerült felnevelnie. A következő évben nem tért vissza ez a pár, noha NyAry LäszuLö a folyósó abla- kait már a tavaszi érkezés kezdete előtt kinyittatta a visszavárt fecs- kék szämära.*) HEGYMEGNnY Dezső. Megfigyelések a füles kuvik (Otus scops L.) életéből. 1930 julius havában kaptam a Bükk hegységből Pereces (Borsod m.) mellől egy fiatal, anyányi, de még repülni jól nem tudó példányt. Az első perctől kezdve igen szelíd volt, sohasem csípett és haragudott, szépen elüldögélt az ember kezén is. A szobában is szabadon röpködött egyik bútorról *) A fészkelésnek ez a módja egyrészt az alkalmazkodási képességnek rendkivüli nagy mértékét, másrészt a kiválasztott helyhez való makacs ragaszkodást mutatja. Ez utóbbi késztethette a fecskéket arra, hogy bár a fészeképítésnek eddigi ismereteink szerint elengedhetetlen feltétele, tehát a szárazidőben is feltalálható sár hiányzott, a fészek alap- anyagát száraz fűvel helyettesítették. Csi. {1931/34 KISEBB KOZLEMENYEK 391 a másikra. Legjobban szerette a szöcskeket és tücsköket ; a földön futó bogärra magasra feltartott szärnyakkal ugrott ra, mindkét karmäba fogta és csőrével párszor belecsípett. Majd azután egyik lábával magasra tartotta a bogarat és onnan a karmai közül mintegy kézből behunyt szemmel csipegette ki zsákmányát. Evett egeret is, de ez úgy látszik nem neki való zsákmány volt, mert sohse tudta felszakítani az egér bőrét. Szerette a nyers húsdarabokat is, és ezeket szívesen elvette a kezemből a csőrével. Érdekes, hogy a büdös húst meg-megcsípte, de azután kiejtette a csőréből. Vizet sohasem ivott. Ha éhes vagy nyugtalan volt, akkor csup-csup hanggal fejezte ezt ki. Ha kézről vagy egy magasabb tárgyról lerepült, akkor az új helyen egy kellemes dallamos füttyöt hallatott, amely tüö szóval fejezhető ki legjobban. Ezt máskor is hallatta, ha jól érezte magát. Ha megfogtuk vagy hosszas egyedüllét után közelítettem feléje, akkor éles pergő füttyöt hallatott : phtrrrrrüü, amely a vércse vircsogásához hasonlított, csak halkan és finoman. Pista nevét mintha értette volna, legalább is hívásra mindig csüp- csüp-el vagy fínom tüö-vel felelt. Estefelé mindig élénkebb volt. Éjjel, ha a mosókonyhában szabadon volt, egész éjjel az ablaküvegnél vergődött, ott akart kimenni. Ha kalit- kában volt, onnan is ki akart szabadulni éjjel, és állandóan neki-neki ment a drótoknak ; emiatt a fejéről le is volt verve a toll. Sokszor ült kint a kertben egy lugasoszlop tetején. Ilyenkor nagyon érdekesen viselkedett, ha egy kutyát látott meg. Rögtön oly soványnyá lett, füleit magasra kihegyezte úgy, hogy alig volt madárformája ; irtóztatóan kidüllesztett szemeit azonban állandóan a kutyára szegezte s annak min- den mozdulatát hűen követte. Hogy nappal is nagyon jól látott, bizo- nyítja az is, hogy úgy a kutyát, mint a levegőben repülő madarakat is nagyobb távolságból is észrevette. Egy ízben egy élő lappantyút (Caprimulgus) tettem elébe a földre, Erre felfújta és felborzolta magát, fejtollait magasra emelte, szárnyait uhumódra feltartotta, csőrét kinyitotta, s a szemei pedig majd kiugrottak üregükből. Ha még közelebb helyeztem hozzá a madarat, akkor mind- két lábával neki is ugrott. Majd a fejét lóbálva, hajlongva kuvikmédra ijeszteni akart, s csőrével néha egyet-kettőt kattogott. Két hónap mulva már jól tudott repülni, s ekkor két ízben is meg- szökött, amidőn kihoztam este a verandára; de sohse szállt messzire, csak a kertbe, ahol azután csup csup hangja után megint meg is találtam. Egyik este pedig felszállt a csatornára, majd onnan a ház gerincére, s onnan kb. 80 lépésre levő szomszéd eperfára. De innen is be tudtam őt fogni, 1930 november végén azután a budapesti állatkertnek ajándékoztam az igen kedves és barátságos kis madarat. Dr. Nagy Jeno, Debrecen. 392 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila A billegető cankò buvärfutäsa. Nacy JOZSEF erdész úrral végzett gyűjtő utunkon Gönyün (Györ-vm.) érdekes megfigyelést tehettünk a billegető cankön (Actitis hypoleucos L.). Egy haslövést szenvedett pél- dány a vízbe futott és a Bakonyér nevű patak fenekén az ár ellen DR. Csérery Trrus által leírt módon (Aqu. XXXIV—XXXV. p. 305.), buvárfutással menekült előlünk. (1933 szept. 9.) Dé Ku Pan Tamado fakö keselyü. 1934 szeptember haväban K ula közsegben fakö keselyüt löttek, melynek kiterjesztett szarnymerete 270 cm volt. Abban a pillanatban lövetett, amikor egy fiatal malacot akart elhurcolni. Fiatal him példäny volt. de NÉE SES A réti fülesbagoly reamegy az idegen zsakmanyra is. A lebenyi Hansag-on 1932 jún. 25.-én StupINKA LAszrö-val együtt alkalmam volt a reti fülesbagolyt ritka zsakmännyal meglepni. A nevezett napon este 7 öra tajban lattuk, hogy egy Asio accipitrinus a mosonszentpeteri H an y-ról átrepül a , Tölös" nevű rész felé, egy Lanius minor- és egy Lanius collurio-tól üldöztetve, majd a mosonszolnoki réten leül ; egyszerre csak felkel, de valami nagyobb zsákmányt visz karmai között. Először Numenius-tiókára gondoltam, de miután a baglyot elejtettük, láttuk, hogy a cipelt préda egy fiatal, már jó nagy fácán volt, melyet teljesen kihültnek találtam. Szemtájékán a koponya és az agyvelő ki volt kezdve, s a hastájon is hiányzott a fácánból egy rész. Bizonyosra veszem, hogy a fiatal fácánt tehát nem a bagoly vágta le, hanem vala- mely más, megzavart ragadozó otthagyott zsákmánya volt, talán az ott gyakori Circus pygarqus-é, vagy esetleg menyété, illetve hermeliné. Sőt az is lehetséges, hogy a más okból elhullott fácánt egér, vagy cickány kezdte ki. Kétségtelen, hogy a bagoly a hiányzó részt oly rövid idő alatt nem fogyaszthatta el, mert alig néhány perc telt el az észlelés ideje alatt. Dr. VasvAri MIKLÓS. A Dendrocopos maior téli dobolásáról. A fakopáncsok dobolását általában a párosodás idején, tavasszal szoktuk hallani. Meglepődtem ezért, amikor 1932 január 20—21.-én 4—5 C° hidegben a budai V ár o s- major Park-ban észleltem doboló nagy fakopáncsot. Jan. 23.-án két példány dobolt és egyéb napokon is hallottam e dobolást, így jan. 25, 27, 28, és 29.-én (utóbbi két napon is cca —4 C° hideg), továbbá február 9.-én (cca —1 C° hideg) és 10.-én (—6 C"), valamint 13.-án (cca —7—8 C° hideg) ; 1934 telén szintén észleltem ezt a jelenséget ugyan- csak a Varosmajor-ban éspedig január 16.-án két példány kerge- tőzését láttam, jan. 23.-án (—3 C°), jan. 24.-én (2 darab, —3—4 C"), jan. 29.-én (—7 C° hideg) megint észleltem a dobolást, 30.-án két példány 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 393 kergetözeset láttam, február 14.-en (—5 C°) szintén dobolt egy példány. Érdekes, hogy 1932 januär 27.-én derült, napsütéses id6ben, (—4 C° mellett) egészen közel a nagy fakopäncshoz egy Dendrocopos minor is dobolt nyárfa tetején és jellemző kiáltását is hallatta, azután elrepült. Rez ENDRE közölte velem, hogy D i ó s je n ő-n 1929 telén szintén észlelt doboló fakopáncsokat. Arra lehetne gondolni, hogy a fenti, városi területen levő park talán kedvezőbb táplálkozási lehetőségeket nyujt és ezért így télen át sem szünetel az ivari élet, mint ahogy ismerünk adatot a kuvik téli párzásáról (l. Aquila, XXIV. 1917, p. 271—272). De azért nem kell szükségképpen erre következtetni, mert az is lehet, hogy ha a dobolás — a GROEBBELS-fele magyarázat figyelembevételével (Journ. f. Orn., 1911, p. 241—248) — a táplálék szerzés közben létrejövő kopogtatási hangokból származott az ivari életbe való átvitel útján, úgy joggal lehetne azt is állítani, hogy kedvező létfeltételek közt épen a hangadás instrumentális jellegénél fogva a jóhangulat, a szórakozás kifejezése is lehet. A kergetőzés és kiáltozás sem bizonyítja, hogy a téli dobolás fel- tétlenül az ivari élettel van összefüggésben, mert előbbiek is lehetnek „hangulatjelzök‘‘, viszont kétségtelen, hogy a harkályok korai költésé- nek megfelelően az ivarszervek február végén és március elején már eléggé fejlődésnek indultak és így lehetséges, hogy a tulajdonképeni fejlődés első stádiumai már január folyamán beállnak. tr. Vasviri MIKLÓS. Mikor alusznak el és mikor ébrednek madaraink? Bopnir Brr- TALAN-nak az Aquila XXXIV—XXXV-ik kötetében (p. 405—407) fenti címen közreadott tanulmányát ennek az érdekes kérdésnek további tisztázása érdekében a következő észleletemmel szeretném kiegészíteni. 1929/30. telén brassói lakásom ablaka előtt egy B-jelü fészekodu függött, amely feltehetőleg éjjeli szállása volt egy, vagy több széncinegé- nek. Február közepétől kezdve mindennap hallottam ott egy széncinege reggeli dalát, amelynek kezdetét február 20-ától kezdve 7 hétig, tehát április 10-ikéig pontosan feljegyeztem. Adataimat egyszerűség okából hetek szerint közlöm. Az éneklés kezdete tehát: febr. 20-án 6" 50’, 27-én 6° 33’, marcius 6-ân 6° 20’, 13-ân 6° 15’, 20-An 5° 55’, 27-én 5h 36’, április 3-ân 5° 28’, 10-én 5" 10’. E madär tehät IV. 10-én egyöra és 40 perccel ebredt koräbban, mint II. 10-én. A hetenkénti különbség tehát kereken 15 perc. Ez csaknem hajszálra megegyezik a napkeltenek ez időbeli eltolédasaval. SALMEN JANOS. Szemelvények a madarak rovarirté munkäjaböl. A gyümölcsösök és az erdők kärositöi a rovarvilägböl majdnem ugyanazok. A gyapjaspille 394 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila és a gyürüspille hernyöja és a cserebogar épugy megtämadja a gyümöles- fakat, mint az erdök fait. A karos lepkek peteinek legjobb pusztitöi a cinegék és faktıszök. A szőrös hernyók legjobb pusztitöi a kakuk, vetési varjú és csóka. A csupasz hernyót a verébt6l kezdve majdnem minden madár megeszi. Hogy a gyapjas pillének (Limantria dispar) szőrős hernyóit mennyire pusztítja a fekete varjú és a csóka — alkalmam volt Szatmárnémeti város síksági tölgyesében látni az 1917.évben. Egy zivataros éjszakát követő reggelen mentünk a hernyók által megszállt erdőbe. Az éjjeli zivatar folytán a tölgyeken lévő hernyók lehullottak a talajra. Ezt a talajt a vetési varjak és csókák százai borították és falták e hernyókat. A Limantria dispar 1921 és a következő években nagy mértékben lépett fel Nyiregyháza város oly nagyon féltett sóstói, mintegy 800 kat. hold erdejében. Akkor fészekoduk készítését és kirakását rendeltem el úgy, hogy 2—3 év alatt 1600 fészekodut készíttetett a város az általam részükre adott minta szerint, nyárfából. Ezeket kirakták. A fészekoduk legnagyobb részét cinegék szállották meg, amelyeket az erdőőri személy- zettel a lehető legnagyobb védelemben részesíttettem. A Limantria dis- par petéit elfogyasztották a cinegék, harkályok és fakúszók — a kikelő hernyókat az ichneumonok és tachinák és a bábrabló futrinkák támadták meg. 1925 tavaszán táviratilag jelezte a nyiregyházai polgármester, hogy baj van, mert a hernyók óriási mértékben léptek fel és a város félti erdejét. Két nap mulva kimentem a sóstói erdőbe és bizony a legszor- gosabb kutatás mellett alig tudtam egy-két Tortrix viridana araszolót találni, amelyektől 3—4 nappal azelőtt csak úgy hemzsegett az erdő. A madarak végeztek a károsítókkal. Mas ON ÉLETBE Lanius collurio madärpusztitäsa. 1932 VII. 17-én a szepesmegyei Rókus község közlegelöjen, mely közvetlenül a Magas Tatra fenyöövenek alsó határán terül el, gébicsfészkek után kutattam a terjedelmes boróka bokrokban. Egyik ilyen bokorban olyan fiókákra akadtam, melyek alig hagyhatták el a fészket 1—2 nap előtt. Megfognom azonban egyet sem sikerült, oly ügyesen bújtak el a borókabokor ágazatában. A fiókák keresése közben a szomszédos lucfenyőn 2 felszúrt cserebogár mellett egy tollas kenderike fióka friss hullájára akadtam, mely szintén az egyik ágra volt szúrva s amelynek feje máris hiányzott. Az öreg kenderikéket ott láttam egy közeli fácska tetején. Egy óra múlva ismét visszatértem e helyre ; ekkor már sem a cserebogarat, sem a kenderike-hullát nem találtam meg a jelzett helyen ; a gébicsek bizonyára mindkettőt elfogyasz- tották a közbeeső idő alatt. 1932 VII. 25-én Diósgyőr-vasgyárban a kórház kertjében fiatal tövis- szúró gébicset figyeltem meg, mely nagyobb prédával a csőrében leszállt 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉN YEK 395 az egyik gyümölcsfa töveben. A fiatal madär közeledtemre tovaszallt s ekkor a földön fekvö prédaja fiatal csicsérke (Serinus) hullajanak bizonyult. Alig, hogy eltavoztam a madarhulla közeleböl, a fiatal gébics visszatért, a csicsérkehullat csörebe kapta s tovaszallt. Ezt észrevette egy öreg hím gébics, elzavarta a prédáról a fiatal madarat, felkapta a csicsörke-tetemet s tovaszállt vele. DNA RÓLA Tömeges kékvércsetojás pusztulás. 1934. junius 18-án BArsony GYÖRGY megfigyelőnk által kitünően rendezett madártani kiránduláson voltam a Hortobágy nyugati szélén levő ohati erdőben, ahol kb. 3000 párból álló vetési varju telepen kb. 500—600 pár kékvércse is fészkel. A fészektelepbe ékelt tisztáson valósággal megdöbbentő látványt szolgáltatott a tömérdek kékvércse tojáshéj. Számuk lehetett 500—600, de esetleg 1000 is. Csupa friss tojás benyomását keltették, mert a belső héj teljesen tiszta volt s a frissebbekben levő tojássárga- maradékokban még nyoma sem volt a kotlottságnak. Mindegyik tojás- héjon jókora lyuk volt vágva. Hogy ki volt a tettes, azt nem lehetett megállapitani, de nem tudok mást elképzelni, mint hogy valami madár hozta ide a kékvércsefészkekből ezeket a tojásokat. A. legközelebbi föl- tevés az, hogy az erdőben nagy számban fészkelő dolmányos varjak voltak a tettesek, de viszont az sincs kizárva, hogy a vetési varjak hordták el a még nem kotló s ezért a fészektől távollevő kékvércsék tojásait. Ha talán nem is voltak a főtettesek, hanem legalább is tettes- társak arra következtetni enged Prirer SEBESTYEN megfigyelése arról, hogy szürke gém telepen a vetési varjak nagy mértékben pusztitották a szürke gémek tojását. (Die Fischreiher d. Rheininsel Kühkopf. — Jahresb. d. Zweigberingungsstation Untermain 1933—34 p. 36). Ez a nagyszabásu tojásrablás, amelynek szenvedő lénye éppen a kékvércse, amely sikeresen küzd a fészek birtokáért a varjakkal, rendkivül érdekes ookologiai kérdés, amelynek folytatólagos vizsgálata a jövőben fölötte kivánatos. Ezzel az érdekes jelenséggel kapcsolatosan megemlitem, hogy az ohati erdőben ugyanakkor nagyon feltünő varjufészkeket találtam. Eleinte elhalt fagyöngy (Viscum album) gömbökre gyanakodtam, olyan volt a formájuk. A rendes varjufészkek mellett valóságos óriások vol- tak. A ledobott fészkek alapján aztán megoldódott a rejtély. A fészek- anyag csupa leveles tölgyfagallyból állott s ezért egész különleges épi- tési módszert igényelt. A belseje rendes méretü maradt, azonban a külseje a sok levél miatt jelentékenyen nagyobb volt. Közelfekvö föl- tevés, hogy első költésüktől megfosztott vetési varjak készitették ezeket a fészkeket, amikor a tölgyfák már kihajtottak s ezért elegendő száraz gallyat nem találtak. ScHENK JAKAB. 396 KISEBB KÖZLEMÉNYEK ; [A guila Kabasólyom és mezei pacsirta közös halála a kútban. 1932 május havában Apaj puszta egyik cementkávás kútjából két madárhullát halásztak ki a kúttisztítás al- kalmával, az egyik kabasólyom volt, a másik mezei pacsírta. Minthogy a két hulla egyidejű- nek látszott, csak arra lehet következtetni, hogy a pacsírta az üldöző kabasólyom elől a kútban keresett menedéket, ahova az üldöző is követte s mindketten belefulladtak a vizbe. A mellekelt, a helyzet szemleltetesre szolgalö kepen a szemelyek hüseges munka- társaim FAZEKAS LAszrò és fia GYULA. Hogy a pacsírta meny- 16. ábra. Pusztai kutkáva. nyire fél a kabasólyomtól azt Fig. 16 Brunnen Kranz in der Puszta. gyakran láttam a pusztán. Sok- szor a kocsi alatt keres menedéket s ilyen alkalommal egyszer kézzel fogtam meg a pacsírtát, miközben a kaba alig néhány méter magasság- ban nézte a jelenetet s csak nehezen szánta rá magát, hogy a már biztosra vett prédáról lemondjon. 4 ScHENK JAKAB. Madärfogäs a zentai Tiszamenten. Dr. Györrry Istvin ,,Tisza- menti lepfa“ című érdekes kézleményével (Aquila 1929/30. p. 21.) kapcsolatban megemlítem, hogy Zent a vidékén is igen nagy mértékben divik a léppel való madárfogás. Az egyik ilyen madarfog6 azzal dieseke- dett, hogy szeptember 1-től február végéig közel kétezer apró madarat fogott lépvesszővel a Tiszamentén. A zsákmány legnagyobb részét süvöltők, tengelicek, meggyvágók és csízek szolgáltatták. A madarakat exportőröknek adják el, akik aztán tovább szállítják őket, főleg Cseh- és Németországba. Képzelhető, hogy mily tömérdek madarat pusztítanak ezek a madarászók, amikor csak egyetlen egy zentai ember egy idény alatt 2000 madarat tud fogni. Cho Be A sordély megfogyatkozäsa Borsod megyében. Kapcsolatban ScHENK Henrik közlemenyevel az Aquila 1929/30 évf. 301. lapjän én is hirt ad- hatok a sordély állományának feltűnő megfogyatkozäsäröl. Igy pl. Borsod vármegyei Hejöszalonta község területén 1913 április 28-án telepesen fészkelve találtam, olyformán, hogy kb. 30 méter átmérőjű területen 17 pár fészkelt. Ősszel 100-as csapatokban járta a határt. 1931/34] KISEBB KÜZLEMÉNYEK 397 Jelenleg alig néhány par látható ugyanott, holott sem a fészkelési terü- let sem a létfenntartási föltételek nem változtak. Benson Core Ritka szinezetü egerész ölyv. 1930 telén ritka érdekes szinezetü egerész ölyvet löttek Zagon mellett. Majdnem tisztàra höfeher volt, csak fején és hatan maradt nehany rendes szinezetü toll, valamint közepsö farktolla is rendes szinezetü volt. A tollazat atlaszfényben ragyogott, mint a höbagoly tollazata. A szem szine a rendes sötetbarna volt, en . Rendellenes csérképzédés a kis fakopancsnal. Egyik tanitvanyom- tól, Gyrnis JözsEr-töl kaptam az itt ábrázolt kis fakopänesot (Dendro- copus minor), amelynek csöre oly mértékben torzult, hogy az nemesak fejlédéstani, hanem ôkologiai szempontból is érdekesnek minősül. A madár feje ugyanis már nem is a harkályfélék, hanem a gulipánok fejének habitusára emlékeztet. A felső csőrkáva normálisan fejlett, 1 cm. hosszu ; az alsó azonban 2 cm-rel hosszabb, finoman felfelé ívelő, sima, vájt képződmény, szabályosan kihegyesedő véggel. Egyik oldalán nor- málisan szürkésfekete, a másikon azonban kisebb fehéres foltokkal tarkí- tott. A szarulemez folytonossága a csőr tövétől számított 1 em, távol- ságban megszakad, de csak az egyik oldalon, míg a másik végig egyenletes növésű. i Hogyan taplalkozhatott ez a kis madar ennyire megtorzult csörrel? Nevezett tanítványom kb. 2 hétig tartó megfigyelései szerint, állandóan három nagy fakopáncs társaságá- ban lehetett látni. Ha repültek ő is idegesen repkedett utánuk. Ha ezek egyike elrepült, gyorsan a felkopácsolt helyre szállt és fe- jét ide-oda billegetve szedegette össze azt, amit kétségtelenül csak hosszú nyelvével volt képes meg- szerezni. Kérdés továbbá, hogy az állatnak még egészen fiatal korá- ban beállott sérülés okozta szaru- 17. ábra. Rendellenes csőrü kis fakopänes. túltengés — hyperkeratosis 7re8y Fig. 17. Kleiner Buntspecht mit abnormer. érdekes esetével allunk-e szemben, Schnabelbildung. , 1212 vagy egy mär a fejlödes legko- raibb, embrionalis idejeben valamilyen okböl bekövetkezö teratogene- tikus alakulässal? A fentemlitett reszleges szarufolytonossägi hiäny az elöbbire enged következtetni. Pecs, 1932. VIII. Dr. Boros Istvan. 398 KISEBB KÖZLEMENYEK [Aquila Az Uria és Somateria nemzetséghe tartozö fajok helyes magyar nevei. (Die richtigen ungarischen Trivialnamen der in das Genus Uria und Somateria gehörigen Vogelarten.) E madaraknak eredeti magyar nevük természetesen nincsen, mert hiszen Észak a hazäjuk és a magyar ember nem is ismeri őket. Ha tehát a tudományos elnevezés mellett magyar nevet akarunk nekik adni, akkor leghelyesebb, ha azt a nevet vesszük át, amelyet az eredeti előfordulási helyén legáltalánosabban használnak, vagy pedig valamely jól ismert jellemző tulajdonságát vesszük bele a nevébe. I Az Uria-knál Norvégia, a Lofot, Faröer, Shetland, Orkney, Hebrida szigetek, Izland és Skócia partjai jönnek tekintetbe. CHERNTL a „Magyar Brehm"-ben ,,Luwmmd‘‘-nak nevezi e mada- rat, s ugyanezt a nevet vette át az , Uj Magyar Brehm" is. Ezt az elferdített német nevet azonban helytelennek tartom, még pedig azért, mert az Uria lomvia-t a fent említett helyeken, ahol az igazi hazája van, sehol sem hívják , Lumme"-nek, sem pedig , Lummá"-nak. Ez csak a német elnevezése, s hogy honnan származik, nem tudom, mert egyedüli német fészkelőhelyén, Helgolandon se hívják így, hanem Skütt vagy Spitz-Dogger-nek. Az Uria troile vagy lomvia-nak sok elnevezése van az izlandi, dán, svéd, norvég, faröeri nyelvekben s a sok név között majdnem mind- egyik nyelvben megvan a ‚„lomvie“ , lomvia" vagy ‚langvia‘‘ név, de sehol sincs a , lumme" elnevezés. Hiszen éppen ezért vette fel Linné is species névnek. Miért kell tehát nekünk ép a helytelen német elnevezést átven- nünk, mikor sokkal helyesebb és általánosan ismert nevet kaphatunk a hazájából. Ajánlom tehát, hogy a németből csinált , Lumma" név helyett az eredeti svéd, norvég, dán, izlandi, faröeri elnevezést, a , Lomvia" nevet. fogadjuk el e madár magyar neve gyanánt. Igy az Uria lomvia Naun.-nak a magyar neve Vékonycsőrű lomvia lenne, mert testvérfajänak az Uria Brünnichi SAB.-nak a csőre aránylag vastagabb. Ez utóbbit természetesen a Vastagesörü lomvia vagy Brünnich lomvia elnevezés illeti meg. Az Uria rhingvia Br.-nak a magyar nevében az , örvös" jelzőt nem tartom helyesnek, mert én örvet csak a nyakon vagy valamely hengeres. testrészen tudok elképzelni. Ennek a madárnak pedig egyáltalán nincs. örve, hanem igenis a szeme héjján fehér szegélye, s így a szeme körül fehér gyűrűje. Ezt pedig, úgy gondolom, nem lehet , örv"-nek nevezni. Az Uria rhingvia Br. helyes magyar neve tehát nem , Örvös lumma“, hanem , gyűrűs" vagy , gyűrűsszemű lomvia“. 1931/34] KISEBB KÖZLMENYEK 399 A Somateria genus-nak széltében elfogadott magyar neve a dunna- kacsa vagy rece. Ez azonban szinten &p oly helytelen elnevezes, mint a „lumma“. Ezt a madarat Eszakon sehol nem hivjäk oly neven, amely- ben benne volna , dunna, dunne‘“ szó, sőt még a német neveiben is hiänyzik e szö, amely pedig pehelyt jelent (Dune = pihe, pehely) s igy valószínűleg a tollkereskedelem révén lett nálunk ismeretessé. A , dunnakacsa" névben tehát egy elferdített, elmagyarosított német szó, a , Dune" szerepel, amit pedig mi nagyon szépen helyette- síthetünk a magyar pehely szóval. . A finom pelyhei révén közismert madárnak tehát a helyes magyar neve csak ‚‚pehelykacsa‘‘ lehet ! Da Niay JENŐ KLEINERE MITTEILUNGEN. Gelegenheitsdaten iiber die Vogelwelt der Hortobagy-Puszta. Nach einer Pause von fast 25 Jahren hatte ich im Frühjahr 1933 wieder einmal Gelegenheit, den Hortobagy zu besuchen. Dank der ausserordent- lichen Liebenswürdigkeit des Oberverwalters ALEXANDER NEMETH konnte ich in verhältnismässig kurzer Zeit grosse Gebiete durch- streifen und ein allgemeines Bild von dem derzeitigen Vogelbestand des Hortobägy gewinnen. Der erste Ausflug fand in Begleitung eines englischen Ornithologen am 21. und 22. Mai statt. Die zweite Exkursion hatte zum Ziel teils Vogelberingungen, teils Nachforschun- gen über die Rosenstare. Der Hortobágy war von jeher ein Lieblings- aufenthaltsort der Rosenstare, und so konnte ich gelegentlich meines Ausfluges vom 16—17. Juni mit einer gewissen Sicherheit auf ein Zusammentreffen mit ihnen hoffen, umsomehr als sich in Karcag, also in unmittelbarer Nachbarschaft des Hortobagy, bereits Brut- kolonien dieses Vogels befanden. Diese Annahme erwies sich leider als unrichtig. Dagegen hatte ich Gelegenheit, einige Daten über die derzeitige Vogelwelt des Hortobägy zu sammeln, die ich im Fol- genden ganz kurz mitteilen möchte. Ein ganz neues faunistisches Gebiet bilden die auf den alten, überaus sodenreichen ,,Hässlichen Feldern‘‘ mit Hilfe von künstlichen Dämmen angelegten ,,Fischteiche‘‘. Dieses Gebiet war seinerzeit Win- ters über ein klassischer Aufenthaltsort der Wildgänse, während es im Sommer, zur Brutzeit, nur wenigen Vogelarten Existenzmöglichkeiten bot. In seiner jetzigen Form dagegen ist es der Tummelplatz einer mannigfaltigen und reichen Vogelwelt. Selbstverständlich liegt es mir ferne, von dieser Vogelwelt auf Grund meiner beiden kurzen Besuche 400 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila ein auch nur annähernd erschöpfendes Bild geben zu wollen. Nur einige besonders interessante Daten möchte ich herausgreifen. Am 21. Mai war der interessanteste Vogelgast ein Haliaetus albicilla. Auch Tags darauf traf ich ihn hier an. Von wo kommt dieser Vogel, dessen Brutgebiete von dieser nahrungsreichen Gegend so weit entfernt sind, hierher ? — eine Frage, auf die wir keine Antwort geben können. Infolge der un- günstigen Witterung zeigte sich an jenem Tage in der Vogelwelt kaum eine Bewegung, trotzdem fielen die zahlreichen Rohrweihen auf, von denen auch mehrere vollzählige Gelege gefunden wurden. Am 16. Juni war’s in der Umgebung der Fischteiche bedeutend lebendiger. Die Lachmöven brüteten eifrig. Neben zahlreichen Eiern waren auch schon Junge zu finden. Ich konnte etwa 50 Stück beringen. Ausserdem fand ich Nester und Eier der Trauerseeschwalbe und Fluss- seeschwalbe. In der Lachmövenkolonie befand sich auch eine Ansied- lung des Schwarzhalstauchers. In den Nestern dieser Vögel lagen 1—2 Eier. Die Taucher hatten sich offensichtlich später als die Lachmöven hier angesiedelt. Auch diesmal sah ich überall Fisch- und Purpurreiher, ausserdem auch Nachtreiher. Zahlreich war das Blässhuhn vertreten, das sich mit Vorliebe hier ansiedelt, weil ihm bei der Fütterung der Fische stets reichliche Nahrung zur Verfügung steht. Diese Vögel kamen früher derart massenhaft vor, dass ein Vernichtungsfeldzug gegen sie eingeleitet werden musste, weil sie die für die Fische bestimmten künst- eichen Futtermittel wegschnappten und dadurch grossen Schaden ver- ursachten. In einem Jahre wurden mehr als 10.000 Blässhuhneier ver- nichtet. Seither ist die Lage erträglicher geworden. Unter anderen Arten notierte ich den Drossel-, Teich-, Seggen-, Tamarisken und Nachtigall- rohrsänger, Bart- und Beutelmeise. Nach dem Zeitpunkt der Beobach- tung zu schliessen brüten wahrscheinlich alle diese Arten dort. Im Früh- jahre, am 17. Juni 1934 fand ich hier ein fertiges Beutelmeisen-Nest, aber noch ohne Eier. Die Moorente stellte ich als sicheren Brutvogel fest, denn ich fand in den Böschungen der zwischen den einzelnen Teichen aufgerichteten Dämme mehrere Gelege. Die Puszta selbst hat sich seit 25 Jahren kaum verändert, bloss die Wälder alterten auffallend. Bezüglich der Vogelwelt dieser Wälder stellte ich als auffallendste Veränderung die Erscheinung fest, dass der Rotfussfalke, diese charakteristische und früher dominierende Vogelart des Alföld, jetzt nur noch in wenigen Paaren in den Wäldern des Hortobägy brütet. Ich fand mehr Turmfalken als Rotfuss- falken. In auffallendem Masse hat sich der Schwarzstirnwürger in diesem ihm ausserordentlich zusagenden Gebiete vermehrt. Die Puszta mit ihrer überausreichhaltigen Insektenwelt bietet diesem Vogel sehr günstige Lebensbedingungen, sodass die hier sich massenweise ansiedelnden 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 401 Schwarzstirnwürger das zur Verfügung stehende nicht allzugrosse Gebiet förmlich überschwemmen. Die Regulierung des Hortobägy-Flusses sowie die Ableitung ein- zelner Gewässer — z. B. des Papere-Baches — in den Abflusskanal der Fischteiche hat den ehemals reichen Bestand der Wasservögel einigermassen vermindert. Die am Maty6 und ‚Langen Grund‘ seiner- zeit nistenden Brachschwalben fand ich im Jahre 1933 nicht mehr dort.' ) (Im Jahre 1934 sah ich jedoch hier einige Paare). Dagegen brüteten sie in einigen Paaren an anderen Stellen u. zw. in dem natronhaltien Gebiet, dort wo auch die kurzzehige Lerche nistet. An dem „Langen Grund‘ traf ich einige Uferschnepfen, ferner Kiebitze und ein Paar Seeregenpfeifer brütend an. In dem Teile südlich der Eisenbahnlinie, bei dem , Kun Georg- See", fand ich im Jahre 1907 noch 8 Paar Seeregenpfeifer briitend.’) Jetzt konnte ich nur ein einziges Paar feststellen. (Im April 1934 zählte ich jedoch daselbst wenigstens 10 Seeregenpfeifer.) Uferschwalben sah ich in diesem Teile des Hortobägy nicht, Kiebitze nur sehr wenige. Gleichsam als Ersatz für die starke Abnahme der endemischen Vogelwelt entschädigt uns das Hortobägy durch sehr interessante Arten von Durchzüglern. Am 21. und 22. Mai beobachtete ich in sämt- lichen Wäldern des Hortobagy den Zwergfliegenschnäpper. Diese Art brütet auch bei uns, mittleres Ankunftsdatum ist der 7. Mai. Nach- dem die nördliche Grenze seines Verbreitungsgebietes ungefähr die Linie St. Petersburg—Westsibirien (ähnlicher nördlicher Breite) ist, nimmt dieser späte Durchzug gar nicht Wunder. Würde jemand diese Vögel in ihrer Heimat beringen, dann wäre die Wahrscheinlichkeit gross, dass in den Wäldern des Hortobagy russische Ringexemplare gefunden werden. Viel mehr wundere ich mich über das Vorkommen des Kiebitz- regenpfeifers. Diese Art wurde im Laufe des letzten Vierteljahrhunderts bloss zweimal beobachtet. Die meisten Fundorte fallen in das Gebiet jenseits der Donau, wie ich bei der zusammenfassenden Besprechung ihres Vorkommens in Ungarn im 9. Bande des im Jahre 1929 erschie- nenen neuen ,,Ungarischen Brehm‘, S. 362 ausführich dargelegt habe. Deshalb war ich sehr überrascht, am 22. Mai bei dem einen Teich 20 Exemplare anzutreffen, — die Hälfte Männchen, die Hälfte Weibchen. Gelegentlich meines zweiten Besuches, am 17. Juni, bot die Vogel- welt des Hortobägy schon ein ganz anderes Bild, charakterisiert durch Arten fremder Zugehörigkeit. Nun war das Hortobägy nicht mehr die ') Aquila 1907, p. 240. *) Ibid. p. 241. 402 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Rast- und Wartestation der nach Norden bezw. Nordosten in die Brut- gebiete eilenden Durchzügler, sondern ein Sammelplatz einerseits der von ihren Brutplätzen bereits weggezogenen früh nistenden Arten, andererseits wahrscheinlich der unbefruchtet gebliebenen Vögel. Hier sah ich einige Hundert weisse Störche, einen Schwarzstorch, neun Kra- niche, zwei Steinadler, vier braune Milane, einen Würgfalken, einen Seeadler, also lauter Vögel, die in dieser Gegend nicht oder höchstens in verschwindend kleiner Zahl brüten, wie z. B. der weisse Storch, und die sich als Frühjahrsdurchzügler schon bedeutend früher auf dem Hortobägy zu zeigen pflegen. Am 17. Juni 1934 zählte ich hier zum mindesten 1000 Störche, einige Schwarzstörche und etwa 50 Kraniche. Ich veröffentliche diese fragmentarischen Angaben einerseits zur Ergänzung der auf den Hortobagy, als hervorragend wichtiges Durch- zugsgebiet bezüglichen Daten, welche teils in meinen, teils in den Ver- öffentlichungen von Szomsas, Dr. Eugen Nacy und TIBERIUS TARJÁN seit 1907 erschienen sind, andererseits aber zur Beleuchtung der heutigen Verhältnisse, deren wichtigstes Charakteristikum das neuerdings ein- geführte Fischteich-System bildet, wodurch eine ganz neue Vogelwelt an Stelle der alten entsteht. Es ist erfreulich, dass der Oberverwalter der Fischteiche, ALEXANDER Nemeru, nicht nur Interesse an dem Vogel- leben bekundet, sondern auch selbst ein geschulter Beobachter ist, von dessen Arbeit wir bei der Erforschung dieses überaus exponierten ornitho- lodischen Gebietes bedeutsame Erfolge erwarten können. | JAKOB SCHENK. Ornithologische Nachrichten aus der Hortobagy-Puszta. Am li Nov. 1932 war ich mit einem Begleiter auf der Kecskés-Puszta, im nord- westlichen Teile der Hortobägy Puszta, auf der Gänsejagd. Wir erlegten 90 Wildgänse, darunter 2 Saatgänse, 6 Zwerggänse und 82 Blässgänse. Wie man sieht, waren auch diesmal die Blässgänse in überwiegender Mehrzahl. Es herrschte dichter Nebel und ich beobachtete, dass die Gänse den ganzen Tag nach allen Richtungen hin und her flogen, als ob sie die Orientierung vollständig verloren hätten. Sonst sind ihre Bewegungen ziemlich regelmässig : morgens suchen sie die Saatfelder auf und ziehen abends oder nachts wieder zu den Gewässern zurück. Als der Nebel sich tags darauf gehoben hatte, konnte ich die Vogelwelt der Hortobagy mit dem Feldstecher gut beobachten : 4 Seeadler, einige Mäuse- und Rauhfussbussarde, 1 Wanderfalke, 2 Kolkraben, 35 Trappen, wenig Kiebitze, einige Stare, Stock- und kleinere Enten, schliesslich einige grosse Brachvögel und Schneeammern. Am 30. Nov. erlegten wir gleichfalls auf der Kecskés Puszta 32 Wildgänse u. zw. 1 Suschkingans und 31 Blässgänse. Die Suschkingans 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 403 erlegte ich beim Morgenzug. Sie kam einsam auf mich zu und liess von Zeit zu Zeit ihr „ge — ge“ ertönen. Dies war die 2000-ste Wildgans; die ich in meinem Leben erlegte. Leider konnte ich die seit Jahren beobachteten Wildgans-Albinos diesmal nicht zu Gesicht bekommen, weil sie sich scheinbar mehr im Innern der Hortobägy, im Pentezug, aufzuhalten pflegten. Meiner Ansicht nach gab es im Herbst 1932 mehr Wildgänse auf der Hortobägy als in den letzten Jahren. Wahrscheinlich verlief das Brut- geschäft besonders gut, doch hatten die Gänse sich möglicherweise auch wegen der reichen Weideplätze in grösseren Mengen hierher gezogen. Im übrigen beobachtete ich im grossen und ganzen auch diesmal dieselben Vogelarten wie am 11 November, bloss die Schneeammern waren in bedeutend grösserer Zahl vertreten. Mehrmals sah ich grosse Trupps, darunter auch solche von wenigstens 5—600 Stück. Im Jahre 1933 konnte ich die Hortobägy Puszta nur am 21 und 22 Okt. besuchen. Ich konnte dort einen Kranich Durchzug beobachten, wie noch nie. Von diesem berichte ich an anderer Stelle. Von anderen Vogelarten waren besonders viele Wildgänse zu sehen. Von den erlegten 38 Exemplaren waren 36 Blässgänse und 2 Zwerggänse. Ausser diesen wurden noch einige Grau- und Saatgänse beobachtet. Gesehen wurden weiters Stock- und Krickenten, Lach- und Heringsmöven, Grosser Brachvogel, Bekassine, Kiebitz, Star, 2 Seeadler, 2 Kolkraben, Mäuse- und Rauhfussbussarde, Turmfalken und 1 Adlerbussard. Jetzt ist diese Art eine ausnahmsweise Erscheinung. Wir beobachteten auch einen Wanderfalken, welcher ständig eine Krickente attakkierte. Die Ente hatte Schutz in einem Tümpel gefunden und war nicht dazu zu bewegen aufzufliegen. Der Falke stiess mindestens 20-mal nach derselben, die Ente liess sich aber dadurch nicht beirren, sondern tauchte jedesmal: unter. Als erfreuliche Erscheinung erwähne ich, dass die Grosstrappe noch ziemlich zahlreich auf der Hortobägy Puszta vorkommt. Am 21 und 22 Okt. beobachteten wir etwa 60 St. | Im Herbste 1934 erschienen die Wildgänse im Nordwestwinkel der Hortobagy Puszta im Kecskes genannten Terrain in ausserordent- lich grosser Anzahl. Seit Jahren gab es nicht so viel Wildgänse. Zu dreien erlegten wir in 3 Tagen 201 Exemplare, darunter 6 Zwerggänse, alle übrigen waren Blässgänse. Sehr auffallend war die grosse Anzahl der Blässgänse mit fast reinweisser Unterseite. Dieselben müssen als 2-jährige junge Vögel angesprochen werden, da die Blässe noch nicht entwickelt ist. Diese Jungvögel machten etwa 60% des Bestandes aus und bildeten selbstständige Gesellschaften, während doch ansonsten bei der Blässgans junge und alte Vögel gemeinsame Gesellschaften zu bilden pflegen. Möglicherweise frequentierten ‘diesmal gerade die Jungvögel 26* 104 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila unser Gebiet, aber dessenungeachtet möchte ich mich auf die sehr interessante Parallele berufen, welche für den Seidenschwanz von Koroman Warsa festgestellt wurde. Von mehr als 1000 untersuchten Exemplaren waren nur 20% Altvögel, die übrigen 80% waren Jungvögel. Auch diesmal erschienen die schon seit Jahren in Evidenz gehaltenen Blässgans-Abino’s. Einer von diesen ist fast reinweiss, hat nur ganz wenig graue Partieen auf Rücken, Flügeln und Nacken. Im Fluge erscheint derselbe fast reinweiss, besonders bei Sonnen-Wetter. Das zweite Exemplar mit welchem es gewöhnlich beisammen zu sein pflegt, erscheint von Weitem schmutzigweiss, etwas grau, aber mit starkem gelblichen Anflug. Leider konnte ich dieselben nicht unter 300 Schritten anpürschen und gelang es daher auch diesmal nicht dieselben zu erlegen. An der Brust konnte ich schwarze Flecken wahrnehmen und aus diesen die Artzugehörigkeit dieses Exemplares bestimmen. Umso grösser war daher meine Freude, als ich am 4. Nov. ein ebenfalls als partielles albinistisches Exemplar erscheinendes flavistisches Exemplar der Blässgans aus 175 SchrittenEntfernung erlegen konnte. Es befand sich in einer grossen Gänseschar, aus welcher es sich auf- fallend hervorhob. Dieses ausserordentlich interessante Exemplar ist ein junges, diesjähriges 5’ und scheint es nicht ausgeschlossen, dass es ein Nachfolger der obenerwähnten Albino’s ist. Der Vogel ist hellblass- grau mit unverkennbarem gelblichgrauem Anflug. Dieser Anflug ist am stärksten auf den Schultern, jedoch auch am Halse gut wahrnehm- bar. Die Schwingen erster und zweiter Ordnung sind grau, der Bürzel graubraun, die oberen Schwanzdeckfedern weisslich, die Steuerfedern licht-blass-grau. Scheitel und oberer Teil des Halses sind dunkel-braun- grau, der übrige Hals hellbraun, der schnabelumfassende Teil der Wangen dunkel-braun-schwärlich mit weissen Bläss-Federchen vermischt. Das Kinn hat ähnliche Farben. Die Unterseite ist hellgrau, teilweise fast weiss mit gelblichem Anflug. Die Nagelwurzel ist weisslich, Augen und Schnabelfärbung normal. Die Färbung der Füsse ist ebenfalls nor- mal, doch sind die Nägel weisslich und dringt an den Schwimmhäuten stellenweise eine gelbliche Farbe hervor. Dieses interessante Exemplar überliess ich der Sammlung des K. U. Ornithologischen Institutes. Am 5. Nov. beobachteten wir in der Kecskés Puszta 2 Exem- plare der Rothalsgans und wurden meines Wissens im Herbste 1934 noch mehrere Exemplare von dieser Art in der Hortobagy Puszta erlegt. Von anderen Arten möchte ich erwähnen, dass am 5. Nov. auf der gewohnten Zugstrasse zwei Kranichflüge von Norden erschienen. Es war nachmittags 4 Uhr, Anzahl 42 und 6. Der grosse Kranichzug 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 105 des vorangehenden Jahres blieb aus, nur selten war ein durchziehender Flug zu beobachten. Es wurden noch 4 Seeadler, einige Mäuse- und Rauhfuss-Bussarde, Wander- und Turmfalken, 24 Grosse Brachvögel, Krick und Stock-Enten, wenig Kiebitze und Stare beobachtet. Am 19-ten Nov. erlegte ich in Tiszalök eine Anser neglectus, welche leider von meinem Hunde zerfetzt wurde, so dass ich nur Kopf und Füsse derselben an das K. U. Ornithologische Institut einsenden konnte. Die Masse sind: Culmen 62, Schnabelumfang an der Wurzel 115, vor dem Nagel 45, Lauf 75 mm. Der Schnabelring ist hell rosa- farbig, die Füsse sind hell lilarosafarbig, Scheitel und Halsrücken fast russdunkelschokoladenfarbig, die übrigen Teile des Kopfes und Halses dunkel schokoladenbraun. Auf Grund dieser Farben konnte ich das Exemplar ganz sicher als Suschkingans erkennen. Am 1. Dez. fanden wir nur mehr den '/ı Teil des früheren Wild- gans Bestandes auf der Hortobägy Puszta vor. Bei dieser Gelegenheit erlegten wir 42 Blässgänse, eine Zwerggans und eine Saatgans. LADISLAUS SZOMJAS. Daten zum Zuge der Wildgänse auf der Hortobägy Puszta im Herbste 1934. Anfang Oktober begann im Jahre 1934 der, massenhafte Einzug der Wildgänse auf der Hortobägy Puszta, und zwar nicht nur an den Fischteichen, sondern auch anderwärts. Anderen Jahren gegenüber war der heurige Zug ganz besonders stark. Ein grosser Teil der Wild- gänse sammelte sich abends und während der Nacht auf den offenen Gewässern der Fischteiche, so dass auch der grösste Teil der Jäger sich am Rande der Fischteiche die Löcher zum Abend- oder Morgen- Anstande graben liess. Die Wildgänse kamen in solchen Massen, dass manche Jäger an einem Abend bis zu 90 Wildgänse zur Strecke brin- gen konnten. Infolge der vielen Gänse waren auch die Preise in den umliegenden Gemeinden stark gesunken. So konnte man anfangs noch 40 Heller für eine Gans erhalten, später aber nur mehr 20 Heller. Die erste Zugs-Welle dauerte etwa zwei Wochen, dann verrin- gerte sich die Anzahl, Anfang November kam jedoch wieder eine mäch- tige Welle. Noch Ende Jänner 1935 waren grosse Flüge hier, welche regelmässig auf die Fischteiche einkehrten. Als Besonderheiten kann ich erwähnen dass auch eine weisse Gans gesichtet wurde und etwa 15—18 Rothalsgänse zur Strecke gelangten. Noch im Herbste 1934 von Mitte Oktober an wurden auf den Fischteichen 3, auf anderen Gebieten der Hortobagy-Puszta 2 Exemplare von diser Art erlegt. Auf den Fischteichen erlegte einer meiner Ange- stellten auf einen Schuss 3 Exemplare aus einen 6—8 St. betragenden Fluge. Im Winter 1934/35 scheint eine kleine Invasion dieser Art hier 406 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila stattgefunden der zu haben: die letzte Rothalsgans wurde hier im Frühjahre 1930 erlegt. ee. Die Vogelfauna der Debrecener Wälder. Die kgl. Freistadt Deb- recen hat einen Waldbestand von etwa 13000 Hektar, hauptsächlich Akazien und Eichen. Diese Wälder bilden aber keinen zusammenhängen- den Komplex, sondern bestehen aus mehreren selbständigen Gruppen, die ich im Folgenden einzeln beschreibe. Der „grosse Wald“. Nördlich der Stadt breitet sich ein Wald von 1100 Hektar aus, grösstenteils Eichen und Akazien, doch finden sich darin auch alte Pappelbestände. In diesem Wald nisten ca. 30 Paar braune Milane, während zum letztenmal im Jahre 1926 ein Paar des roten Milanes auf einer Eiche unmittelbar an dem zur Landwirtschaftlichen Akademie führenden Wege brütete. Weiters 50—60 Paar Nebelkrähen, einige Paar Saatkrähen, in den Höhlen der alten Eichen viele Blauraken und Stare, etwa 20—25 Paar Wiedehopfe, in schöner Anzahl grosser Bunt- specht, Mittel-, Klein- (wenig)- und Grünspecht. In den Pappelbeständen 5—6 Paar Dohlen, 150—160 Paar Turteltauben, 15—20 Paar Ringel- tauben, selten 1—2 Paar Singdrosseln, 30—40 Paar Amseln, 5—6 Paar Eichelhäher, 2—3 Paar Baumfalken. In der Umgebung der Universitäts- klinik und des Parkes brüteten im Jahre 1929 ca. 50—60 Paar Nachtigallen (Jahresdurchschnitt sonst 25—30 Paare), 10—12 Kuckucke, 8—10 Paar Wendehälse, 10—12 Paar Pirole. Es brüten hier auch noch 10—12 Paar Kernbeisser. In den Weissdornbüschen gibt es viele rotrückige Würger, in den Akazien zahlreiche Schwarzstirnwürger. In den Parkanlagen 10—12 Paar Pirole. An Singvögeln brüten in schöner Zahl: Mönch- Zaun-, Sperber- (seltener) und Dorngrasmücke, Buchfink, Heidelerche, Haubenlerche, Heckenbraunelle, schwarzkehliger Wiesenschmätzer, Zilpzalp, Goldammer, Gartenrotschwanz, Fitislaubsänger, Halbsband- und grauer Fliegenschnäpper, Stieglitz und Rotkehlchen. Von den Eulen kommen Waldohreule, Steinkauz und Waldkauz ziemlich zahl- reich vor. Die Meisen sind durch Kohl- und Blaumeise zahlreich vertreten, Sumpf- und Schwanzmeise kommen spärlicher vor. Auffallend häufig sind die Kleiber. In den aufgeschichteten Holzklaftern brüten Bachstelzen und Zaunkönige. Im Jahre 1932 brütetein diesem Walde auch ein Paar der Waldschnepfe. Hier, im Jagdrevier des Debrecener Jägervereins, gibt es Fasanen in Menge, etwa 2500 Stück. Rebhühner dagegen sind selten. Apafa-Wald. 160 Hektar, grösstenteils Akazien. Die Vogel- welt ist die gleiche wie in den typischen Wäldern des Alföld. Hier brütet schon die Elster. Guti-Wald. 3000 Hektar. Ein hauptsächlich aus Eichen bestehender zusammenhängender Wald. Vogelwelt wie in den Gross- 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 407 wäldern der Tiefebene. Hier brütet der Hühnerhabicht. Auch einige Schwarzspechte sind im Winter zu finden. Fancsika. 950 Hektar, grösstenteils Akazien und Eichen. Vogelwelt wie in den Alfölder Wäldern. Haläp. 3200 Hektar, grösstenteils Akazien- und Eichenwald. Nicht zusammenhängend, vielfach durch Ackerfelder und Weideplätze unterbrochen. Alljährlich sind hier in den Monaten Mai—Juni 8—10 Paar Bienenfresser zu sehen. Auch einige Weihen brüten. Sonst ähnelt die Vogelwelt derjenigen der grösseren Tieflandwälder. . Nagycsere. Hauptsächlich Akazien und Eichen. 2900 Hektar. Nicht zusammenhängender Wald. Zahlreiche Aecker und Weiden. Ziemlich reicher Rebhuhnbestand, sehr viele Fasane. Zahlreiche Blau- raken, Wiedehopfe, Eichelhäher, Schwarzstirn- und rotrückige Würger. Auch brüten einige Baumfalken und Hühnerhabichte. Monostor-Wald. 450 Hektar. Nördlich von Debrecen gele- gen, von der Stadt 6 km, vom ‚grossen Wald‘ 1 km entfernt. Akazien und Eichen. Vogelwelt und Waldcharakter wie beim ‚grossen Wald.“ Trotzdem brütet hier der braune Milan nicht. Dagegen gibt es mehr Nebelkrähen, Pirole und Schwarzstirnwürger als im ‚Grossen Wald“. Ohater Wald. 220 Hektar. Von der Stadt Debrecen 50 km entfernt, im westlichen Teile des Hortobägy gelegen, grösstenteils aus Eichen, Pappeln und Akazien bestehend. Es brüten hier in Kolonien ca. 3000 Paar Staatkrähen und 5—600 Paar Rotfussfalken. Auf einzelnen Bäumen stehen 10—12 Krähen- und 3—4 Rotfussfalkennester. Hier brüten schon einige braune Milane und Baumfalken. Sonst gleicht die Vogelwelt derjenigen der Tieflandwälder. Pacer Wald. 750 Hektar. Hauptsächlich Akazien und Eichen. Jährlich im Mai—Juni sind 8—10 Paar Bienenfresser zu sehen. Mit Rücksicht darauf, dass dieser Wald in der Nähe des bereits genannten Halap-Waldes liegt, ist es jedoch wahrscheinlich, dass die Bienenfresser auf ihren Streifzügen von dem einen in den andern Wald fliegen. Hier nisten einige Hühnerhabichte und Baumfalken. Savöskuter Wald. 700 Hektar. Eichen- und Akazienbe- stand. Vogelwelt wie in den grösseren Tieflandwäldern. Auch hier brüten 2—3 Paar Hühnerhabichte und Baumfalken. en Das Nisten von Calandrella cinerea brachydactyla Leisl. auf der Hortobägy Puszta. Gelegentlich eines ornithologischen Ausfluges in die Hortobägy Puszta am 22. Mai 1933 fanden wir zwei Gelege der kurz- zehigen Lerche. Die Nester befanden sich im nördlichen Teile der Puszta in der Gegend des Ortes , Gáthátja", kaum 50 Schritte vom Ufer des Hortobägy Flüsschen entfernt. Das von Vieh beweidete Terrain war 408 KLEINERE MITTEILUNGEN [A quila von kleinen Tiimpeln bedeckt. Die Nester waren am Fusse von kleinen Erdhügelchen in selbstgescharrten Vertiefungen angelegt. Das Nest- materiale bestand im Inneren aus trockenen Grashalmen und feinen Würzelchen, ausserdem aus wenig Schafwolle. Der äussere Teil bestand aus gröberem Materiale. Wir fanden zwei Gelege, eines zu drei und eines zu vier Eiern. Das 4-er Gelege fand Frau H. A. GILBERT, das 3-er ich selbst. Wir fanden auch noch ein drittes Gelege mit zwei ausgesogenen Eiern, von welchen ich nach deren Form annehme, dass dieselben von dem Weibchen des 4-er Geleges stammen. An demselben Platze nisteten auch etwa 15 Paare von Glareola pratincola. Wir fanden 10 Nester mit Eiern. In der Nähe der Nester der kurzzehiegn Lerche fanden wir auch Feldlerchen Nester. In einem fanden wir 5 Junge im anderen 5 Eier. Indem ich die Information erhielt dass in den ungarischen Samm- lungen bisher keine aus Ungarn stammende Eier der kurzzehigen Lerche vorhanden sind, gaben wir die zwei Gelege der Sammlung des K. U. Ornith. Institutes. Bezüglich der Formzugehörigkeit der kurzzehigen Lerchen des Hortobägy kann ich mich nicht äussern, da ich keine Exemplare gesam- melt habe. Es kam die Meinung auf, dass im Hortobagy die Form ,,her- monensis‘‘ leben könnte. Die Entscheidung der Frage überlasse ich u N den ungarischen Ornithologen.') Ch Crises Die Orientalische Lachtaube (Streptotelia decaocto decaocto Friv.) ein neuer Brutvogel Ungarns. Am 3. März 1932 erhielt ich von B. Maryay aus Berettyóújfalu eine Vogelart, welche er schon vor längerer Zeit dort beobachtete und als von einem besonderen Vogel schon vorher an mich berichtete. Der Vogel war eine Lachtaube, schien aber etwas grösser und dunklerer als unsere Haus-Lachtaube, so dass ich sofort an die von Frivanpszky entdeckte Orientalische Lachtaube dachte. Ich begab mich dann auch an Ort und Stelle um den Vogel dort zu beobach- ten und fand denselben auch im Sommer 1932 in den Gärten des 1) Im Namen des Institutes danken wir herzlichst für diese Spende, welche zu den wertvollsten Objekten unserer Sammlung gehört. Die Exemplare aus dem Hortobágy (21. Juni 1907, sowie die von Dr. E. NAGY von hier gesammelten Exemplare 23. Aug. 1931, 4. Juni 1933), dann das aus Bäcs- falu (13. April 1902) stammende Exemplar sind in der Färbung auffallend gleich und müssen infolge ihrer fahl-grauen Färbung unbedingt als zur Form Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. gehörig bestimmt werden. Demgegenüber scheint das in Ömoldova am 12. April 1912 gesammelte Exemplar unseres Institutes auf Grund der rötlichen Färbung der Form Calandrella cinerea longipennis Eversm. anzugehôren. S. auch den Artikel von Dr. E. Nacy p. 158 und Bemerkung p. 160. SCHENK JAKOB. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 409 Dorfes freilebend vor. Sie nisten auf Bäumen verbleiben dort auch im Winter. Die Stimme ist ganz anders als diejenige der Lachtaube. Dieselbe kann als ein dumpfes tiefes „ghuu-khuuu‘“ zurückgegeben werden. Nun war ich schon ganz sicher darin, dass ich es mit der Orien- talischen Lachtaube zu tun habe, doch erwartete ich noch vorerst das Vergleichs-Materiale vom Balkan. Im Feber 1933 bekam ich von Marsay wieder ein Exemplar, welches ich mit dem mittlerweile eingelau- fenen balkanischen Materiale vergleichen konnte. Ich konnte auf Grund der Vergleichung nun ganz sicher den Vogel als Orientalische Lach- taube bestimmen. Auf Grund dieser Feststellung erliess ich dann viele Aufrufe in der Tagespresse um weitere Daten zu erhalten, doch bekam ich nur aus Monor von Dr. W. Mauxs und A. SZEMEREY die Aus- kunft, dass dieser Vogel auch dort in den Gärten vorkomme. An beiden Stellen ist der Vogel seit den letzten 5—7 Jahren bekannt und könnte man daran denken, dass es sich um vom Balkan eingeführte und in Freiheit gesetzte Exemplare handelt. Eine diesbezüg- liche Annahme hat jedoch nicht den mindesten Stützpunkt, so dass dieses plötzliche Erscheinen der Orientalischen Lachtaube in Ungarn vorläufig noch ein Rätsel darstellt. De ROSE Nes Eine neue Vogelart in Vogelfauna von Apatin. Am 20. Mai 1934 erschien in dem Parke von Apatin ein ganz eigenartig rufendes Tauben- paar. Ich könnte die Stimme etwa wie folgt wiedergeben : ,,Tu-Tuu-Tu, Tu-Tuu-Tu, Tu-Tuu-Tu, Tu-Tu" usw. Das Tu-Tuu-Tu wird drei bis fünfmal wiederholt und beschliessen dann zwei kurze Tu-Tu Silben die Lautgebung. Nach dem ersten Tu-Tuu-Tu fällt der Gesang um einen halben Ton. Die Klangfarbe erinnert an den Ton der Hohltaube. Neben dem tiefen Tone hört man als Nebenton noch einen etwas höheren Ton, aber nur aus der Nähe und gleicht dieser der Stimme der Haus-Lach- taube. Nach dem Rucksen folgt kein Lachen und unterscheited sich die Stimme dadurch sehr stark von derjenigen der Lachtaube. Der Vogel er- scheint etwas stärker, als die Lachtaube, besonders auffallend ist der lange Schwanz. Auf Grund der Stimme und der Färbung konnte ich den neuen Ankömmling unzweifelhaft als die Orientalische Lachtaube Streptotelia decaocto decaocto Friv. bestimmen. Das einzige hier angesiedelte Paar besucht seit Anfang Juni stän- dig unseren Hof, wo es sich auf den höchsten Wipfeln der Fichten auf- hält. Das Rucksen beginnt oft schon morgens 4 Uhr. Sie zeigen sich sehr zutraulich und schauen neugierig auf das Leben im Hofe herunter. Ende Juni verschwand dieses Paar. Über die Ursache des Verschwindens konnte ich leider nichts Näheres erfahren. eur 410 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquilla Das erste Zeisig-Gelege aus Ungarn. Auf Grund der Tatsache, dass ich in den Nadelwäldern des Komitates Liptö, hauptsächlich bei Feny6haza, in den Monaten Juli and August tagtäglich junge Zeisige in Schwärmen vereinigt sah und auh ein verlässlicher Waldheger ein Zeisig- paar beim Zusammentragen von Nestmaterial beobachtete, habe ich — wie im Jahrgang 1916 der Aquila (S. 360) bereits erwähnt — das Nisten dieses Vogels am Fusse der Tätra schon früher für sicher gehalten. Ein Nest konnte ich allerdings nicht finden. Im Sommer 1932 nun beobachtete ich die Zeisige schon von Mitte Juli an täglich, auch junge. In diesem Jahre gelang mir endlich auch die Auffindung einer authentischen Quelle über das Brutvorkommen dieses Vogels in Ungarn. Ich bekam nämlich den Katalog der Eiersammlung unseres verstorbenen hervorragenden Zoologen Gustav Ertl in die Hand, wo Folgendes zu lesen ist: ,,Zeisig, Chrysomitris spinus, Szentgyörgy, Komitat Pozsony, im Erlenwald, 130 m über dem Meeresspiegel, 15. Mai 1895, auf den abstehenden Zweigen einer Erle, 15 Meter hoch, feine Zweige, Moos, Wolle, Grashälmchen ; Auspolsterung Wolle ; äusserer Durchmesser 8.5 cm, innerer Durchmesser 5 cm, Tiefe 3.5 em." Die genauen Masse sowie das Gewicht der in dem Nest gefundenen 3 Eier sind ebenfalls angegeben. Dieses Gelege kam auf Grund der Aufzeichnun- gen in das Budapester Landwirtschaftliche Museum. Hier will ich auch noch den Zitronenzeisig (Chrysomitris eitrinella L.) erwähnen, von welchem ich im Jahre 1932 ein ausgestopftes Exemplar im Museum zu Popräd fand. Ein Fundort ist nicht angegeben, doch iegt die Wahrscheinlichkeit nahe, dass auch dieser Vogel aus dem Gebiete der Tatra stammt. In der von Jomann Kovács errichteten Sammlung im Natur- hist. Museum des Kollegs in Debrecen befinden sich ebenfalls einige Zeisigeier. Diese Sammlung bestand im Jahre 1896 noch aus mehr als 200 Arten. Der Wert der Sammlung wurde jedoch durch den Um- stand sehr beeinträchtigt, dass weder Fundort noch Datum der Eier angegeben war. Ebendeshalb kann man nur vermuten, dass die Zeisig- eier aus den 1860-er oder 70-er Jahren aus Ungarn stammen. Es könnten also dies die ersten Zeisigeier aus Ungarn sein. Dr. Eugen NAGY. Bemerkungen zu dem Artikel von Dr. Eugen Nagy. Die grossange- legte Eiersammlung weiland Gustav Ertl’s gelangte in den Besitz des Kgl. Ungarischen Landwirtschaftlichen Museums, wo ich dieselbe im Jahre 1908 zusammen mit meinem Freunde FRIEDRIcH CERVA sichtete und in Ordnung brachte. Das von Dr. Eugen Nacy erwähnte aus 3 Eiern bestehende Zeisig-Gelege ist auch jetzt noch in der Sammlung vorhan- 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 411 den. Über dieses Gelege finden sich in dem von Ertl eigenhändig nieder- geschriebenen Sammlungskatalog die folgenden Angaben und Masse : — Chrysomitris spinus L. 15. V. 1895, Szentgyörgy, Komitat Pozsony, 130 m über dem Meersspiegel. Im Erlenwald auf einem abstehenden Zweige. Nestmaterial : feine Zweige, Moos, Wolle. Auspolsterung : Wolle. Durchmesser des Nestes 8.5, Durchmesser der inneren Vertiefung 5, Tiefe 3 em. Die Masse der 3 Eier sind folgende : 1. 16,0 mm Lange, 12,1 mm Querdurchmesser, 1,06 cm’ Raum- inhalt, 1,13 g Gewicht, 0.07 g Schalengewicht. 2. 16.2 mm Länge, 12.2 mm Querdurchmesser, 1.06 cm’ Raum- inhalt, 1.23 g Gewicht, 0.07 g Schalengewicht. 3. 15.9 mm Länge, 12.0 mm Querdurchmesser, 1.00 cm? Raum- inhalt, 1.07 g Gewicht, 0.07 Schalengewicht. Auf die Ertl’sche Eiersammlung mit ihren wertvollen Daten werde ich gelegentlich in der Aquila noch zurückkommen. KoLoman WARGA. Erlenzeisige in der Hanysag. Am 9. Juli 1933 beobachtete ich in der Gemarkung der Gemeinde Lébény eine Zeisig-Familie, welche aus zwei Elternvögel und 3 Jungen bestand. Die Jungen konnten erst vor einigen Tagen flügge geworden sein, weil die Schwanzfedern noch nicht ganz ausgewachsen waren. Sie wurden noch immer von den Eltern- vögel geatzt. Mir scheint es wahrscheinlich, dass die Brut in den grossen Erlenwäldern der Hanysag stattgefunden hat. Zwei Wochen später fand ich auf den Inseln der Donau mehreremale Zeisige vor. EMERICH PATKAI. Das Briiten der Teichwasserläufers am Fertôsee. Der Teichwasser- làufer war einstens in gewissen Gebieten Ungarns ein häufiger Brut- vogel. so besonders in der Gegend von Szunyog-Apaj und Ürb6-puszta, wie dies von Fr. Cerva in mehreren Publikationen angeführt wird. So konnten im Jahre 1896 auf diesem Gebiete über 100 Eier gesammelt werden. Auch in den folgenden Jahren brütete der Teichwasserläufer hier noch zahlreich und gibt es vielleicht keine bedeutendere Eier- sammlung in Europa, deren Teichwasserläufer-Eier-Exemplare nicht aus dieser Gegend stammen würden. Der hiesige Bestand nahm dann sukzessive ab und nistete das letzte Paar möglicherweise im Jahre 1906. Seitdem wurde der Teichwasserläufer in Ungarn als Brutvogel allge- mein als ausgerottet betrachtet. Derselbe wurde zwar noch einmal als Brut- vogel von D. Raprrezxy in Tárnok im Jahre 1922 angegeben (Aquila 1923/24 p. 319), doch glaubte ich diese Angabe im Neuen Ungarischen Brehm Bd. 9, 1929 p. 386 anzweifeln zu müssen, weil das Terrain, wo 412 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila das Gelege gesammelt wurde nicht den Siedelungsansprüchen des Teich- wasserläufers entspricht und die Artzugehörigkeit des brütenden Vogel nicht festgestellt werden konnte. Es wäre dies das westlichste Brut- gebiet des Teichwasserlàufers in Ungarn gewesen, immerhin aber noch in der weiteren Umgebung das alten Brutgebietes gelegen. Gross war daher meine Überraschung, aber auch mein Zweifel, als wir von Major M. Concretve die Mitteilung erhielten, dass er in den Besitz eines 4-er Teichwasserläufer-Geleges gelangte, welches im Jahre 1914 am Fertôsee gesammelt wurde. Auf meine Anfrage erhielt ich die Mitteilung, dass dieses Gelege von M. V. Wrenner gesammelt wurde, der mir dann freund- licherweise die nachfolgenden Daten zur Verfügung stellte. Im Mai 1914 weilteich 14 Tage am östlichen Ufer des Fertö-See. Am 25. Mai beobach- tete ich an der südlich von Patfalu gelegenen ,,Grundlacke‘ unter zahl- reichen brütenden Paaren des Rotschenkels mehrere Paare von klei- neren Wasserläufern mit schwachem, fast geraden schwarzen Schnabel und grünlichen Füssen. Von einem Paare dieser Vögel fand ich auch die Eier und da mich die Sache interessierte, nahm ich dieselben mit und zeigte sie meinem alten Freunde Hoprx E., der dieselbe als die Eier des Teichwasserläufers und auf Grund meiner Beschreibung auch die Elternvögel als zu dieser Art gehörend bestimmte. Indem der Teichwasserläufer auf Grund der Literaturangaben am Fertö-See nur als seltener Durchzügler bekannt war, erschien es mir durchaus nicht als wahrscheinlich, dass er dort brüten sollte, weshalb ich Coxareve ersuchte die Sache auf Grund eingehenderer Unter- suchungen zu klären. Er sandte diese Eier dann an F. C. JourbAIN, dem anerkannten Oologen, der dieselbe als Teichwasserläufer-Eier bestimmte. Behufs Beseitigung meiner letzten Zweifel brachte er im Frühjahre 1934 während einer Durchreise dieses Gelege nach Budapest, welches wir dann mit der einzigartig reichhaltigen Collection des Unga- rischen National Museums vergleichen und über jeden Zweifel erhaben als Teichwasserläufer-Eier bestimmen konnten. Diese Feststellung ergab einen sehr wertvollen historischen Bei- trag zur Ornithographie Ungarns. oe Charadrius dubius Scop.-Brut in Budapest. Im Mai 1932 brüteten etwa 6 Paare auf einem Schotterdam, welcher für die neue Brücke des Boräros-ter errichtet wurde. Die erste Brut musste vernichtet worden sein, weil ich weder Nester noch Jungen auffinden konnte. Am 4. August fand ich dann hier 12 Junge, welche jedenfalls aus der nun gelungenen zweiten Brut stammten. Im Jahre 1933 fand ich die Vögel wieder hier, konnte jedoch zur Brutzeit das Gebiet nicht besuchen, halte es aber für sicher, dass sie auch in diesem Jahre dort gebrütet haben. ÉMNEICE. Pire 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 413 Sommerliches Vorkommen von Goldhähnchen in einem Park. Am I-sten August 1928 in Tordaszentläszlö (Siebenbürgen) habe ich im dortigen Graf von Széchen-schen Parke mehrere Exem- plare von Regulus cristatus beobachtet, welche sich damals eben auf den Laub-und nicht auf den dort ebenfalls vertretenen Nadelholzbäumen beschäftigten. Es ist möglich, dass die Vögel schon an den vorherigen Tagen dort verweilten, nur entzogen sie sich meiner Beobachtung. Das interessanteste war aber, dass ein Goldhähnchen nach 10 Tagen, also am ll-ten August einen flüggen Jungvogel fütterte. Übrigens beobachtete ich sie auch noch am 28-ten August im erwähnten Parke. Laut obigen Beobachtungen kann man, wenn auch nicht mit voller Bestimmtheit, auf ein dortiges Nisten der Goldhähnchen schliessen. Das Füttern eines Jungen aber macht es sehr wahrscheinlich, dass diese Vögel wenigstens in der näheren Umgebung brüten sollten, umsomehr, da man daran schwerlich denken könnte, dass irgendwelche Art unmittelbar nach Beendigung des Brutgeschäftes mit den ziemlich unbehilflichen und teilweise zum Füttern genötigten Jungen eine weite Reise mitmachen könnte. Da der Zeitpunkt meiner Beobachtungen wahrscheinlich das Ende der zweiten Brut bezeichnet, könnte man vielleicht auf ein Nisten im Parke selbst schliessen, trotz, der niedrigen Lage jener Gegend. Ein Herumstreichen oder gar ein Zug von Gold- hähnchen im August wäre gewiss zu früh. Dr. E. GrescHIK (Kócsag, II. 1929., p. 165) beobachtete am 6-ten August 1929 im Csurkov-Tal des Leutschau-Lublauer Gebirges 5 Junge von den Alten gefütterten gelbköpfigen Goldhähnchen. Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Das erste Vorkommen von Terekia cinerea Güldenst. in Ungarn. Der Terek-Wasserláufer war bisher aus Ungarn nicht bekannt. Das erste Exemplar konnte ich am 3. Sept. 1934 erlegen. Es war ein trüber windiger Tag als ich in Bicske an einem Teiche einen kleinen Flug Wasser- láufer anpürsehte. Es befanden sich darin Rot- und Grün-Schenkel, welche aber bald aufflogen. Der Rest, etwa 3—4 Stück liess mich jedoch bis auf etwa 30 Schritte herankommen. Mit einem glücklichen Büchsen- schusse konnte ich einen derselben erlegen. Es war ein ©, welches ich práparierte und dem Ung. Ornith. Institute schenkte. Die Masse des- selben sind die folgenden : Länge 27.95, Flügel 13.6, Schwanz 5.8, Lauf 2.9, mittlere Zehe 1.8, Kralle 0.4, hintere Zehe 0.8, Eierstock 0.9 X 0.2 cm. JOSEF HORVÁTH. Nisten der Sumpfohreule auf der Apaj-Puszta im Jahre 1933. Das Nisten der Sumpfohreule auf den Puszten Ürbő und Szunyog, welche 414 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila mit der Apaj-Puszta eigentlich ein Gebiet bilden, hatte im Jahre 1896 Frirprica Cerva festgestellt. Seither gelang mir eine Begegnung mit dieser Eule erst im Jahre 1925, trotzdem ich seit 1908 diesem Gebiete regelmässige und häufige Besuche abstattete. Auch im Jahre 1925 fand ich sie nicht brütend. Am 11. Juni beobachtete ich einige Exemplare in einer Gegend mit vorjähriger Vegetation. Gegen Abend flogen mehrere Sumpfohreulen aus dem hohen Pflanzengewirr auf, doch konnten wir trotz aufmerksamster Durchsuchung der ganzen Umgebung kein Nest finden. Schlafnester waren zwar vorhanden, aber Gewölle nicht darin. Dem Zeit- punkt nach hätten die Sumpfohreulen unbedingt in dieser Gegend brüten müssen, doch konnte ich, wie gesagt, weder Eier noch Junge entdecken. Am 19. Mai 1933 fand ich endlich ein Nest, nachdem ich schon vor- her die Vögel mehrmals gesehen hatte. Das Nest stand auf der Erde, in einem vorjährigen Hauhechel-Strauch (Onion). Im Innern fanden sich vorjährige trockene Pflanzenreste und wenige Federn. Die Hau- hechel verdeckte den im Nest sitzenden Vogel sehr gut. Bloss zwei Öff- nungen waren vorhanden : der Eingang und der Platz für den Schwanz. Am 19. Mai waren 2 Eier im Nest, am 24. Mai 5 Stück. Dieses Gelege befindet sich in der Sammlung der Kgl. Ung. Ornith. Institutes. Die eine Eule sass in beiden Fällen im Nest und liess mich auf ungefähr 10 Schritte herankommen. Der andere Gatte war von dem Nest bedeutend weiter entfernt. Aggressiv war keiner der beiden Brutvögel. Ausserdem beobachtete ich noch an zwei anderen Stellen Sumpfohreulen, so dass im Frühjahr 1933 in dieser Gegend mindestens 3 Paare brüteten. Ausser dem erwähnten Gelege konnte ich aber weder ein anderes Nest noch Junge finden. Am 21. Juni besuchte ich diese Gegend zum letztenmal und sah noch zwei vereinzelte Exemplare. Beide hausten ständig an einer bestimmten Stelle im hohem Grase, wo ich auch einige Gewölle fand. Warum wohl die Sumpfohreule in diesem Jahre hier brütete? Ich nehme an, dass infolge des überaus langen Winters die Entwickelung im Innern des Vogels früher einsetzte, als die günstige Gestaltung der äusseren Verhältnisse, so dass der Fortpflanzungstrieb dem Wander- trieb zuvorkam. Erwähnenswert ist, dass im Jahre 1933 die Sumpfohreule nicht nur an diesem Orte in Ungarn brütete, sondern auch wiederum in Tarpa und neuerdings in der Hanság. Siehe die Artikel von KapAczy und STUDINKA in diesem Bande. Nach Schtorr brütete die Sumpfohreule im J. 1933 auch in Schlesien. (Berichte d. Ver. Schles. Ornithologen 1933 p. 37—41.) JAKOB SCHENK. Neuerliches Nisten der Sumpfohreule bei Tarpa. Im Jahrgang 1929/30. der Aquila, p. 91 berichtete ich über das erste Brutvorkom- 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 415 men der Sumpfohreule bei Tarpa. Nach einer Pause von 2 Jahren brütete nun diese Vogelart wieder in unserer Gegend. Auch diesmal beobachtete ich drei Paare. Das erste Nest fand ich am 5. Mai. Es lag auf der aus- einandergescharrten Erde eines Aehrenmaushaufens, ohne jedes Nest- material. Am 7. Mai waren 6 Eier darin. Das zweite Nest fand ich am 16. Mai neben einem etwa 80 cm hohen Eichenschössling. Es war ein ziemlich gut gedecktes Nest, mit Grashalmen und einigen Federn aus- gepolstert, und enthielt 3 Eier. Am 19. Mai war dieses Nest leer und die alten Vögel in der ganzen Umgebung nirgend zu sehen. Das dritte Nest mit 8 hochbebrüteten Eiern fand ich am 19. Mai. Auch dieses stand am Fusse einer jungen Eiche, mitten in einem hohen Strauch, sehr gut verborgen. Es war an einem Freitag, spät am Nachmittag. Obwohl niemand an diesem Orte etwas zu tun hatte, betraute ich einen Wald- heger mit der strengen Bewachung des Nestes. Trotzdem war am Sonn- tag in der Früh das Nest leer. Da die Umgebung des Nestes völlig unbe- rührt war, kann ich mir die Sache nicht anders erklären, als dass der Vogel die Eier an einen sicherern Ort fortgetragen hatte. Bestärkt werde ich in dieser Annahme durch den Umstand, dass mir auch im Jahre 1930 ein ebenso rätselhafter Fall vorgekommen war. In dem leeren Nest fand ich ein beschädigtes, ausgeronnenes Ei. Die Beschädigung rührte wahrscheinlich von den Krallen der Eule her. Ich halte noch für erwäh- nenswert, dass die Eule ihre Eier nur aus Nestern forttrug, die ich mit Hilfe meines Spürhundes entdeckt hatte. Waa a Neueres Brüten der Sumpfohreule in Temesvär. Im Jahre 1930 gelang es mir zum erstenmale das Brüten der Sumpfohreule in Temesvär fortzustellen (Köcsag 1930 p. 24). Im Jahre 1933 brütete diese Art wieder in unserer Gegend u. zw. ganz ungewöhnlich früh. Schon am 11. April wurde ein 6-er Gelege gefunden, welches jedoch von Nebelkrähen geplündert wurde. Dyonistus LINTIA. Merops apiaster Kolonie in Mezökomärom. Am 22. Mai 1932 besuchte ich die Orschaft Mezökomärom (46° 44', 18° 19'), wo sich angeblich eine grössere Kolonie des Bienenfressers befinden sollte. In einer hohen Lehmwand sah ich tatsächlich ziemlich viele Bruthöhlen, aber nur sehr wenig Brutvögel. Es waren hier höchstens 5 Brutpaare anwesend. In der Nähe dieses Brutplatzes befand sich eine noch kleinerer, aus 2 Paare beher- bergender Brutplatz in einer Lehmwand entlang eines Waldweges, dann an einer anderen Stelle dieses Waldweges ein Brutplatz mit ebenfalls 2. Paaren, ganz in der Nähe eines schmalspurigen Eisenbahngeleises. Die Vögel waren schon gepaart, was sich aus ihrem Gebahren ersehen liess, so dass ich bestimmt annehmen kann, dass ich den Bestand richtig 416 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila aufgenommen habe. Möglicherweise waren noch nicht alle Bewohner angekommen. Angeblich sollen sich auch in der weiteren Umgebung dieser Brutplätze noch andere Brutplätze befinden und ist es eine freudige Überraschung, dass diese bisher als so selten gehaltene Vogelart laut den neuesten Daten (siehe die interessanten Mitteilungen von LOKCSÁNSZKY Aquila 1931—34 p. 182.) in der östlichen Hälfte des Hügellandes jenseits der Donau in solcher Anzahl als Brutvogel vorkommt. JAKOB SCHENK. | Nisten von Merops apiaster bei Mezökomärom im Jahre 1934. Von dem Nisten des Bienenfressers in den 5—6 Kilometer langen Löss- Steilufern auf dem Gebiete der Ortschaft Mezökomärom konnte ich für das Jahr 1934 die folgenden Daten erhalten. Am 26. Mai erschienen Vormittag etwa 11 Uhr aus südlicher Richtung ca. 160—200 Exemplare, welche sehr ermüdet erschienen und auf den Telegraphendrähten der Eisenbahnstation, sowie auf den dieselbe umgebenden Bäumen aus- ruhten. Nach einer Rast von etwa 2 Stunden löste sich der Flug auf und verteilten sich die Vögel auf die obenerwähnten Nistplätze. Am 10. Juni nisteten in Steilufern neben der Station 2 Paare, an zwei anderen Stellen etwa 20—30 Paare und an verschiedenen anderen Stelle insge- samt noch etwa 30 Paare. Die Brutvögel nahe der Eisenbahnstation waren sehr zutraulich. Dieselben hielten sich fast den ganzen Tag hindurch auf dem Dache des Stationgebäudes und auf den dortigen Bäumen auf. Im Jahre 1934 nisteten daher in dieser Gegend viel mehr Bienenfresser als in anderen Jahren. ösze BE Nisten des Bienenfressers in der Gegend von Mohács. Am 2. Juli 1932 fand ich gelegentlich eines Rundganges an dem Wege zwischen dem Mohácser Weingarten und Somberek 3 Nester des Bienenfressers. In zweien befanden sich Junge, in einem Nest waren Eier. Ich stellte den Inhalt der Nester auf die Weise fest, dass ich mit einem Handspiegel hineinleuchtete. In der Gemeinde Somberek (10 km nördlich von Mohács) sah ich in einem Weingarten in der hohen Lehmmauer oberhalb des Kellereinganges 7 Nester, von denen vier bewohnt waren. Drei km vom Dorfe entfernt zählte ich in einem Hohlweg 8 Nester. Von diesen waren bloss drei besetzt. In zwei Nestern befanden sich Junge, in einem Neste Bier. LADISLAUS PORGÁNYI. Merops apiaster L. in der Náhe von Pécs. Bei Pécs, auf den Tettye- Ruinen beobachtete ich am 9.-ten Juni 1929 2 Stück Merops apiaster. DR. Hans WAGNER. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 417 Bienenfresser in Kéty. Am 26. Juni 1932 wurde in der Gemeinde Kéty, Komitat Tolna, ein Bienenfresser gesehen, welcher dort zu den Seltenheiten gehört. Der auffallende Vogel wurde erlegt. DESIDERIUS GONYE. Lanius senator in der Umgebung von Sopron. In dem 8-ten Bande des Neuen Ungarichen Brehm (Budapest 1929 p. 338) gibt ScHENK JaKkoB in der zusammenfassenden Darstellung der Verbreitungsver- hältnisse des Rotkopfwürgers in Ungarn bezüglich Sopron an, dass dieses Gebiet eines der sichersten Vorkommen-Gebiete in Ungarn ist. Laut seinen Angaben wurde diese Art hier schon im Jahre 1896 von STEFAN Fiszir beobachtet u. zw. am 26. Mai und 18. August, dann am 7. Mai 1898. Im Jahre 1899 sammelte Trrus CsöRGEY ein Ex. und beobachtete im Jahre 1911 GEorG SzaB6 eine ganze Familie, Angeblich soll diese Art in der Umgebung von Sopron ständig vorkommen. Diese Daten kann ich nun durch folgende ergänzen. Im Jahre 1933 wurde der Rotkopfwürger hier sicher beobachtet, im Jahre 1934 wurden jedoch zu unserer grössten Überraschung 5 Brutpaare festgestellt. Eines dieser nistete auf einem etwa 12 Meter hohen Akazien- baume in 9 Meter Höhe. In dem Neste befanden sich 5 Junge, welche am 17. Juli ausflogen. ì Put Pc Neues Brutvorkommen von Lanius senator im Borsoder Biikkgebirge. Seit 1926 (siehe ,,Aquila“ 1927/28 Seite 419) beobachtete ich den Rot- kopfwürger alljährlich am Rande des neben dem Diösgyörer Eisenwerk sich hinziehenden „Lädi“-Waldes, wo einige Paare dieses Vogels regel- mässig brüteten. Ausser an diesem Orte traf ich ihn nur noch im Juni 1928 in der Gemarkung der Gemeinde Parasznya. Im Jahre 1932 suchte ich unsern Vogel an Orten, wo mit einzel- stehenden Bäumen spärlich besetzte Hutweiden an Wald angrenzen, denn in solcher Umgebung liegt auch der klassische Brutplatz, der „Ladi-Wald“. Am 22 Mai 1932 fand ich bei der Ortschaft Sajöbabony ein Nest des Rotkopfwürgers am Rande der auf dem „Kis Tetö“ gelegenen Hut- weide, auf einer Eiche ca. 10 Meter über dem Boden. Das Nest war in einer Astgabel unmittelbar am Stamm angebracht. Aus dem Umstande, dass die Eltern fleissig zu Neste flogen und manchmal auch längere Zeit darin verweilten, folgere ich, dass sie Junge fütterten. Am entgegengesetzten Rande der genannten Hutweide sah ich, gleichfalls in einem Eichenbestand, einige Rotkopfwürger, konnte aber deren Nest nicht finden. Am 29 VI 1932 traf ich den Rotkopfwürger nebst seinen bereits 5 27 418 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila ausgeflogenen, aber noch ziemlich unbeholfenen Jungen bei der Gemeinde Alacska. Ich sah die Vögel auf den ersten Bäumen des ärarischen Buchen- waldes, der sich am Rande der Hutweide südöstlich der Gemeinde hinzieht. Die beiden alten Vögel fütterten fleissig. In demselben Eichen- wäldchen sah ich noch ein weiteres Exemplar von Lanius senator, folglich nistete auch hier mehr als ein Paar. DR Lanius senator im Komitat Györ. Am 9 Mai 1915 erlegte ich auf der Liköcs Puszta bei Győr ein /, am 3 Juni desselben Jahres ebenfalls ein 7. Am 21 Mai 1916 wurde ebendort ein © geschossen. Seither bekam ich diesen Vogel nicht mehr zu Gesicht. DESIDERIUS HEGYMEGHY. Rotkopfwürger in Magyaróvár. In der Umgebung des Sappeur- Übungsplatzes von Magyarövär sah ich zwischen dem 2 und 17 Juni 1932 fast täglich einen Rotkopfwürger; am 8 Juni möglicherweise auch zwei Exemplare. Ein Nest konnte ich nicht finden. Dr. ANDREAS KLEINER. Nisten des Lanius excubitor L. im Komitat Häromszek. Im Park des Schlosses Oltszem bei Malnasfiird6 (Komitat Háromszék) brütete im Sommer 1931 ein Raubwürgerpaar auf einer hohen alten Tanne. Das Nest war in den dichten Zweigen versteckt, so dass es nicht gesehen werden konnte. Unter dem Nistbaum lagen die Überreste von kleinen Vögeln und von jungen Ratten. Huns SES Nisten der Kormoranscharbe im Komitate Moson. Diese Vogelart war bis vor kurzem aus ihren uralten Brutgebieten bei Csallököz noch nicht auf das Gebiet des heutigen Rumpfungarn übersiedelt. Bloss bei Gönyü war eine einzige kleine Kolonie bekannt. Im Jahre 1933 nun erhielt ich von Dr. Trsertus SziAvy die Mitteilung dass bei Lipót (Kom. Győr) eine neue Ansiedlung, auf ungarischem Boden, entstanden sei. Es war schon Mitte Juli, sodass Beringungsver- suche ziemlich aussichtslos erschienen. Trotzdem entschloss ich mich in Begleitung meines Freundes EmERIcH Pirkar zu einem Besuch dieser Gegend. Diese Kormoran-Kolonie befand sich am Ufer des Haupt- Donau-Armes. Die Nester standen durchwegs auf hohen Pappeln, gröss- tenteils in deren höchster Spitze. Auf manchen Bäumen gab es 5—6 Nester. Nach oberflächlicher Schätzung waren ca. 50—60 Kormorannester vorhanden, ausserdem etwa 30—40 Nester des Fischreihers und 1—2 Horste des brauen Milan. Sämtliche Kormoranjungen waren um diese Zeit schon ausgeflogen, bloss einige junge Reiher standen noch in den 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 419 Nestern. In den Horsten der braunen Milane fanden wir je 1 Junges. Diese waren schon völlig befiedert, konnten aber auf keine Weise zum Verlassen des Horstes bewogen werden. So mussten wir zu jedem ein- zelnen Horst emporklettern, doch gelang uns die Beringung nicht, weil die Jungen im letzten Augenblick doch das Nest verliessen. Fast zwei Wochen später besuchten wir die Kolonie wieder. Die Reiher hatten sich schon zerstreut, bloss einige wenige Exemplare wa- ren in der Umgebung zu sehen. Die braunen Milane waren auch noch da. Zwischen den Bäumen sah ich einen Fischadler, der auch noch später über dem Gebiet seine Kreise zog. Von dem Haupt-Donauarm her waren leise ,,koa koa‘‘ Rufe zu vernehmen. Ich pirschte mich vorsichtig heran und erblickte ungeheure Massen von Kormoranen. Bei ihrem Abstrei- chen von den Bäumen zählte ich 187 Stück. Interessant ist, dass junge, also am Bauch grau gefärbte Exemplare in sehr geringer Zahl vorhanden waren, vielmehr fast ausschliesslich alte Vögel. Wahrscheinlich existiert donauaufwärtz noch eine Brutkolonie. Nach Angaben der Fischer soll der Kormoran auch bei Oroszvar brüten, doch konnte ich die Richtig- . keit dieser Behauptung nicht kontrollieren. A Nisten der Waldschnepfe im Alföld. Die Waldschnepfe kommt selbst als Durchzügler auf dem Alföld bedeutend spärlicher vor als in den bewaldeten Berggegenden. Umso auffallender ist es, dass im Jahre 1932 mehrere Paare auf der Puszta Felsöbabäd bei Ocsa im Komitat Pest brüteten. Noch im Juni gab es regelrechten Abendstrich mit „Murksen“ und „Puitzen“. JOHANN Farkas v. Balaton. Sommerstrich der Waldschnepfe. In der Gemarkung der Gemeinde Szepetnek, Komitat Zala, sah und hörte ich am 17 Juni 1932 abends 8 Uhr, zu zwei verschiedenen Malen, streichende Waldschnepfen. ALEX UNGER-ULLMANN. Gallinago gallinaria O. F. Müll. brütete im Sommer 1933 auf der Bugac Puszta. Ich konnte ständig zwei Paare beobachten, das Männchen, in Balzfluge. JOHANN AnNOK SZABÓ. Britten des Hausrotschwanzes in der Tiefebene. Den Hausrot- schwanz nannte ich immer nur Bergrotschwanz, weil ich denselben als Brutvogel nur im Berglande antraf. In der Tiefebene in Nyiregy- häza, wo ich meine Kinder- und Jugendjahre verbrachte fand ich diesen Vogel Ende des 1880-er Jahren niemals und in Debrecen traf ich den- selben nur erst im Jahre 1923, als derselbe zum erstenmale am Gebäude des Ref. Kollegs nistete. Im Jahre 1926 hängte ich eine künstliche PI lei 490 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Nisthöhle mit etwas erweitertem Flugloche an einem Schornsteine aus und wurde dieselbe im dritten Jahre von einem Hausrotschwanzpaare besiedelt. Dieselbe wurde jedoch nur zur ersten Brut benützt, die zweite wurde an einer anderen Stelle des Gebäudes vollzogen. Seitdem wird aber dieser Brutplatz ständig bezogen. Es war dies jedoch nicht der einzige Brutplatz in der Stadt Debrecen. Es gab dort noch andere Brutpaare, welche aber nur die höchsten Gebäude auswählten. Im Jahre 1930 fand ich den Hausrotschwanz auch in Nyiregyhäza vor und glaube ich bestimmt annehmen zu dürfen, dass er dort auch Brutvogel ist. Es ist ganz sicher, dass es sich hier um eine neue Ansie- delung handelt und ist es daher empfehlenswert diesen Ausbreitungs- vorgang auch in anderen Gegenden mit Aufmerksamkeit zu verfolgen. Dr. Evarn Naar. Das Vordringen des Hausrotschwanzes in die Städte der Tief- ebene. Der Gartenrotschwanz siedelt sich in der letzteren Zeit in immer srösserer Anzahl in der Stadt Debrecen an, woselbst er auch ständiger Brutvogel ist. Besonders in den Jahren 1930 und 1931 beobachtete ich ihn häufig als Brutvogel. Iron Bine Das Brüten von Accenter modularis L. im Komitate Moson. Über das Brüten der Heckenbraunelie in Ungarn schreibt SCHENK JAKOB im Neuen Ungarischen Brehm (Budapest 1929 p. 357 Band 8.) fol- gendes : „In Ungarn ein häufiger regelmässiger Brutvogel, jedoch nur in gewissen Gebieten. In der Tiefebene suchen wir denselben umsonst als Brutvogel.“ Es war mir deshalb eine grosse Überraschung als wir denselben im Juni 1934, als wir in Gesellschaft mit H. A. GILBERT und G. Caarreris in den Donauwäldern der Gemeinde Lipót ornitho- logisierten, dort als häufigen Brutvogel feststellen konnten. Am 2-ten Juni wurde das erste damals noch leere Nest gefunden. Noch an dem- seiben Tage wurde ein Nest mit 2, ein anderes mit 5 Eiern entdeckt. Am 7-ten Juni wurden 5 Nester gefunden. Eines derselben enthielt 6 Eier, ein anderes drei Jungen. So fanden wir auf einem ganz kleinen Gebiete 8 Nester. An anderen Stellen suchten wir gar nicht und so glaube ich auf Grund dieser Beobachtungen annehmen zu können, dass die Heckenbraunelle auf diesem typischen Tieflandgelände ein häufiger Brutvogel ist. Von anderen Gegenden der Tiefebene sind bisher noch keine Brutplätze bekannt, doch scheint es mir wahrschein- lich, dass diese Art auch an anderen Stellen der Kleinen Tiefebene brüten dürfte. LADISLAUS STUDINKA. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 421 Kolonie des Purpurreihers bei Mohäcs. In der sogenannten ,,Boki- Donau‘ entdeckte ich am 21. Juni 1932 in einem etwa 2—3 km langen und 50—300 m breiten Rohrdickicht eine aus ca. 30 Paaren bestehende Purpurreiher-Kolonie. Diesen Rohrwald pflegt man mit Rücksicht auf das Grosswild weder zu ernten noch abzubrennen. Soweit wäre also die Erhaltung der Kolonie gesichert. Dagegen machte ich die Erfahrung, dass die Raubvögel dem Bestand der Jungreiher empfindlichen Schaden zufügen. An dem gennanten Tage befanden sich etwa 20 Junge in der Kolonie. Ein Zwergadler machte auf diese Jungvögel in derart dreister Weise Jagd, dass er bis auf 20 Meter an uns herankam und kaum ver- scheucht werden konnte. Eine Woche später besuchte ich die Kolonie wieder und fand sämtliche Purpurreihernester leer. Die Jungen konnten noch nicht ausgeflogen sein, denn sie waren sieben Tage vorher noch so klein, dass sie gar nicht beringt werden konnten. Ich nehme mit Bestimmtheit an, dass der erwähnte Zwergadler die Nester ausgeplün- dert hat. LapısLaus PorGANYt. Silberreiher in Bäcs. Im Juni 1932 erhielt ich ein herrliches weib- liches Exemplar dieses Vogels aus der Gemeinde Bäcs. Bei der Unter- suchung fanden sich im Innern fast vollständig entwickelte Eier. Meine Nachforschungen ergaben, dass in einem Röhricht des sogenannten Mosztonga-Gewässers ein Paar sich längere Zeit aufhielt, offenbar mit der Absicht, dort zu brüten. Nur der Abschuss des Weibchens vereitelte das Nisten, was umso bedauerlicher ist, als in dieser Gegend schon seit langer Zeit kein Silberreiher gebrütet hat. Him Sonknk Overbasz, Brachschwalbe. Einen kleinen Brachschwalben-Trupp sah ich zwischen Turkeve und Gyoma auf der Csudaballa Puszta. Obgleich ich kein Nest finden konnte, nehme ich doch sicher an, dass diese Vögel dort brüteten. Dr. TIBERIUS TARJÁN. Der Mauersegler in Budapest. Seit Dx. Heinrich DoRNING diese in Bezug auf dei Vogelwelt von Budapest überaus interessante Frage auf- geworfen hat, widme ich dem Erscheinen des Mauerseglers in meinem engeren Beobachtungsgebiet in der Schützenhausgasse ein ganz beson- deres Augenmerk. Seit 1912 wohne ich in dieser Gegend der Haupt- stadt, konnte aber erst am 8. Mai 1921 zum erstenmal den Mauersegler hierselbst zu Gesicht bekommen. Seither sah ich ihn noch einige Male, aber nicht regelmässig in jedem Jahr. Einmal beobachtete ich mehrere Tage hindurch 2—3 Paare, welche die in der Feuermauer eines Hauses nistenden Haussperlinge verdràngen wollten. Der Versuch misslang. Wieder vergingen einige Jahre, bis im Frühjahr 1933, am 8. Juni, wieder 429 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila ein Paar erschien und an der Feuermauer des Neubaues Ecke Fény- und Fillér-Strasse in einer unvermauert gebliebenen Nische nisten wollte. Diese Nische erwies sich jedoch als zu klein und das Brutgeschäft kam auch diesmal nicht zustande. Ende Mai 1934 erschienen hier wieder 2 Paare, doch kam es auch diesmal nicht zum Brüten. JAKOB SCHENK. Das Nisten des Mauerseglers in Budapest im Jahre 1934. Als Beitrag zur Geschichte der Ansiedelung des Seglers in Budapest möchte ich erwähnen dass der Segler im Jahre 1934 an demselben Gebäude — Ecke der Gasse Kleh Istvan und Fery Oszkar — gebrütet hat, wo ich denselben im Jahre 1916 konstatierte. Aussersdem brütete derselbe in Öbuda an dem Gemäuer des Schlosses Kiscell und an einer unbekannten Stelle in der Gegend des Verepléti-üt. De “Hanne Da Der Mauersegler in Sopron. in meiner Frühjahrszugs-Meldung beschäftigte ich mich eingehend mit dem interessanten und frühen (19 April 1932) Eintreffen des Mauerseglers an der Kavallerie-Kaserne von Sopron. Noch interessanter war es, dass ich die Vögel am 28 April 1932 unter der Dachrinne des einstöckigen Kasernen-Gebäudes einschlüpfen sah. Diese als sehr vorsichtig bekannten Vögel hatten sich gerade das verkehrreichste Gebäude ausgesucht. Ich konnte die Vögel noch zwei Tage lang beobachten und als ich zwei Monate später, am 28 Juni, auf ein paar Tage wieder nach Sopron zurückkehrte, fand ich die Mauer- segler dort noch immer in 5—6 Paaren vor. D, Axprras KLEINER. Das Brüten des Girlitz in der Tiefebene. Im Jahrgange 1925/26 p. 128 erschien die monographische Bearbeitung der Verbreitungs- verhältnisse des Girlitzes in Ungarn, deren Daten dann auch in den im Jahre 1929 erschienenen Band 8. des Neuen Ungarischen Brehm aufge- nommen wurden. Diese beiden zusammenfassenden Bearbeitungen behaupten ein- heitlich, dass der Girlitz in der Tiefebene nicht brütet. Auf Grund meiner Beobachtungen kann ich nun feststellen, dass der Girlitz auch in der Tiefebene Brutvogel ist. Diese Beobachtungen veröffentliche ich nun mit anderen Daten über das Vorkommen in folgendem : 1 Juli 1906, 14 Aug. 1912, Juli 1918 Ränkfüred, Kom. Abaùj. 17 Juni 1906, Nagysäros, sehr viele. 7—10 Aug. 1909, Szliács, Kom. Zólyom, sehr viele. 8 Juni 1913 Vrdnik, Fruska Gora. 15 Juni 1915 ser viele, 21—23 Mai 1926 sehr viele, 25 Juli 1927 Eger. 5 Aug. 1916 Fenyöhäza, Kom. Lipté. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN He bo 09 15 Juni 1918 Karlóca, Fruska Gora. 18 Juni 1918 Ilok, Fruska Gora. 13 Mai 1923, 14 Juni 1931, Tarcal, Kom. Zemplén. 30 Juli 1933 Lillafüred, Kom. Borsod. Die obigen Daten beziehen sich entweder auf das Bergland, oder auf die Randgebiete der Tiefebene, von welchen es bekannt ist, dass dort der Girlitz Brutvogel ist. Zu den bisher bekannten Daten gesellen sich hier als ganz neue diejenigen aus dem Fruska Gora Gebirge. Uber das Brüten aus der Tifebene ist bislang nur eine Angabe bekannt, diejenige von Icnarz War aus Apatin (Aquila 1927/28. p. 390). Zu diesem kommen nun meine Beobachtungen aus Debrecen, welche seit 1923 eine kontinuerliche Serie darstellen. 24 April 1923, viele singen. 10 ,, 1924, die ersten. 24 — ,, 1925, schon hier, im September keine mehr. 30 März 1926, die ersten, 14 8 {April 1927, ; „ im August sehe ich keine mehr. 13a, ás „ im September noch singend. DA: 03711929444 „ am 7 August letzter. 23 — , 1930, schon hier, am 20 September noch hier. 18 ,„ 1931, dieersten, am 9 September die letzten. Set: 1993204 „ am 20 September die letzten. dirci 933, „ im September noch hier. Aus dieser 11 Jahre umfassenden Serie ist zu ersehen, dass der Girlitz jedes Jahr in Debrecen erscheint. Der mittlere Ankunftstag ist der 18 April, der Abzug erfolgt im Laufe des September, doch ver- lässt er mehrmals schon im August seine hiesigen Brutplätze. Die Ver- breitung ist hier auf ein verhältnissmässig kleines Gebiet beschränkt und zwar vorwiegend auf die Südgrenze des sogenannten Grossen Wal- des, welche an Gärten grenzt. Hier nisten etwa 5—10 Paare und in den Gärten und Obstanlagen der Landwirtschaftlichen Akademie in Pallag etwa 2—3 Paare. Das Nest konnte ich des Öfteren auf- finden. Dieses auffallende isolierte Vorkommen in Debrecen könnte ich nur durch die spezielle zoogeographische Lage der Wälder des Nyir- seg-Gebietes erklären. Diese Wälder bildeten nämlich in noch nicht allzuferner Vergangenheit eine mehr oder minder kontinuierliche Wald-Decke, welche gegen Osten hin mit den Wäldern der Östlichen Erhebung zusammenhing, so dass der am Rande der Tiefebene wohn- hafte Vogel sich ganz bis an den Westrand dieses Waldgebietes, also Debrecen ausbreiten konnte. Aus dieser Annahme folgt aber, dass der Girlitz auch in anderen Wäldern des Nyirseg Gebietes brüten muss, 494 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquilla ebenso in den ebenen Teilen des Komitates Szatmär und Bereg und in Randgebieten am Fusse des Berglande. Unsere bisherigen Kennt- nisse über die Verbreitung des Girlitz bestätigen diese Annahme noch nicht, indem ich den Girlitz bisher weder im Nyirseg Gebiete noch in der Szatmärer Ebene als Brutvogel feststellen konnte. Einzig und allein liefert nur das Vorkommen in Ungvär den Beweis, dass der Girlitz in der nordöstlichen Ausbuchtung der Tiefebene am Fusse des Randgebietes vorkommt. Ich halte es aber für ganz sicher, dass dieser Vogel — wenn die Aufmerksamkeit auf denselben in höherem Masse aufgerufen wird — auch in dem Nyirseg Gebiete, sowie in den ebenen Teilen des Komitate Szatmär und Bereg festgestellt werden wird. Wenn wir die Frage beantworten wollen, ob man in dem Brüten in Debrecen eine neue Ansiedelung erblicken darf, oder aber ob der Girlitz schon vor längerer Zeit hier Brutvogel war, so können wir auf Grund der Eiersammlung des Ref. Kollegs in Debrecen eine Antwort versuchen. In dieser Sammlung befinden sich zwei Girlitzeier, aber ohne Datum und Fundort. Diese stammen wahrscheinlich aus Debrecen. Ganz bestimmt aus Debrecen stammen jedoch die in der Privat- sammlung von Dr. Zorrás Somocyr befindlichen Girlitzeier welche in den 1860—80-er Jahren gesammelt wurden. Es darf also ganz be- stimmt behauptet werden, dass der Girlitz in Debrecen kein neuer Ansiedler ist, sondern dass derselbe schon in 1860—80-er Jahren hier lebte. Dr. Eucen NAGY. Der Girlitz in der kleinen Tiefebene. Zur Ergänzung meiner dies- bezüglichen Mitteilung im Jahrgang 1927/28 der „Aquila“, S. 432 mögen folgende Daten dienen : Im Frühjahr 1931 kam der Girlitz in Csorna am 17 April, in Beled am 19 April an. Den Bestand von Csorna schätze ich auf 4-6 Paare, den von Beled auf ebensoviel ; er ist also unverändert. Am 28 Juni 1931 hörte ich den Girlitz auch bei Raba- tamäsi singen, was auf ein weiteres Vordringen schliessen lässt. Ein Nest konnte ich aber auch hier nicht finden. Ca Neue Daten zur Verbreitung des Girlitz. 29 V 1932 Barosaknya: bei Parasznya (Kom. Borsod.) 5 VI 1932 Nagyvisnyò : ein singendes g. 19 VI 1932 Szögliget (Kom. Abaúj) : singendes §. 19 VII—21 VII. Tatra Lomnic (862 m Meereshéhe) : häufig. 17 VII 1932 Villa Lersch am Fusse der Hohen Tätra (790 m Hohe): 1 2. 22 VII 1932 Kassa, im grossen Park neben dem Bahnhof : häufig (juv. et ad.) Dr. KARL Maurxs. 1931/35] KLEINERE MITTEILUNGEN Hs bo Qt Daten über das Vorkommen des Girlitz in den 1880-er Jahren. Im Jahrgange 1884 des Jahrbuches des Ungarischen Karpathenvereines erschien die Arbeit von Dr. MICHAEL GREISIGER ,,Die Vögel von Bela und Umgebung. Diese Arbeit wird von DR. SCHERNER in der ,,Karpa- thenpost‘‘ Jahrg. 1885 eingehend besprochen und gibt er auch selbs- ständige Beobachtungen dazu. In No 12. schreibt er wörtlich folgendes : „Einen anderen, wiederum sehr gemütlichen Sanger der diekschnäbligen Ordnung wundern wir uns aber bei Herrn Gretsigkr nicht erwähnt zu sehen; vielleicht hat ihn der Herr Verfasser blos übersehen : wir meinen den netten kleinen, oberhalb olivengrünen Girlitz mit gabelförmig aus- gezacktem Schwänzchen ... Es ist bekannt, dass dieser kleine Sänger früher in unseren Gegenden fehlte, jetzt hat er sich schon immer häufiger nach Norden zu verbreitet; in meiner Kindheit und Jugend, wo ich ebenso aufmerksam den Vögeln folgte wie heute, war er noch nicht zu sehen (in Kesmärk). Jetzt treffen wir ihn bei uns, wie bei Ihnen zahlreich in Gärten, Alleen und Gehölzen. In auffallender Zahl begrüsste er uns bei wiederholten Partien nach Szczawnicza auf den grossen Linden am Rothen Kloster.“ Dr. KARL Mauxs. Das einstige Brüten des Mönchgeiers im Siebenbürgischen Erz- gebirge. Als ich im Sommer 1929 dem damals in Magyarfenes wohnenden weil. R. Taszter, Gutsdirektor der Domäne des Grafen A. v. Andrässy einen Besuch abstattete, hörte ich von dem genannten Herrn, dass der Mönchsgeier (Vultur monachus L.) im Gebiet der zu ihrer Verwaltung gehörenden Jàravize (Kom. Torda-Aranyos) um den Jahr 1906 noch horstete. Er zeigte mir auch eine Photographie über einen aus einem dortigen Horst entstammenden ausgewachsenen Jungvogel. Dies wäre, m. W., die einzige Angabe überhaupt bezüglich das Brüten von Geiern im Innern von Siebenbürgen, da andere Daten hauptsächlich auf die südliche Grenzgebirge sich beziehen. Heute kommen die Geier in den inneren Gegenden fast nur bei ihrem sommer- lichem Umherstreichen, besonders gelegentlich der Schafpest vor. Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Das Birkhuhn im ungarischen Alföld.") Die tiergeographische Entwicklung der nordôstlichen Ausbuchtung des Ungarischen Tiet- landes mit der , Nyirség" und der Ung-Szatmärer Ebene liess keinen Zweifel darüber bestehen, dass das Birkwild dortselbst vorkommen musste. Es folgt dieses sozusagen von selbst aus den eigenartigen ') Kurzer Auszug aus meinem in der ,,Tisza Istvän-Gelehrtenvereinigung‘ zu Debrecen am 25. Februar 1932 gehaltenen Vortrag. 426 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Naturverhältnissen der Nyirseg, wo zahlreiche Relicta der einstigen subarktischen Flora und Fauna bis auf den heutigen Tag erhalten geblieben sind. Über das frühere Vorkommen des Birkwildes in der Nyirseg besass ich bis vor kurzem keinerlei Daten. Abgesehen von den Jagd- schilderungen des Alexander Havas,') fehlen in der Literatur derartige Daten überhaupt vollständig. Ganz allgemein wurde, auf Grund einer weithin verbreiteten Auffassung, das Birkhuhn als ein ausgesprochener Betohner bergiger Landschaften angesehen. Im Jahre 1926 erhielt ich die erste Nachricht über das Vorkom- men des Birkhuhnes im Alföld, u. zw. aus dem Munde eines Augenzeugen, des Grundbesitzers Br. Sicismunp KENDE aus Türistvand (Komitat Szatmär). Meine wiederholten Aufrufe in der Fach- und Tagespresse hatten den Erfolg, dass 17 begeisterte, edeldenkende Weidmänner mir eine ganze Reihe von Daten zur Verfügung stellten, aus welchen mit Sicherheit hervorgeht, dass das Birkwild noch in der zweiten Hälfte des vorigen Jahrhunderts sowohl in den Wäldern der Nyirseg als auch in jenen der Ung-Szatmärer Ebene eine bekannte und ständige Erschei- nung war. In den gegen das Ecseder Moor zu gelegenen, zwischen N yirbator— Vällaj—Feny und Nyirbeltek sich ausdehnenden Waldkomplexen kam es ungefähr bis zum Jahre 1870 vor, im nördlichen Zipfel der Nyirseg — in den Wäldern von Tornyospälca — dagegen bis in die 50er und 90er Jahre des vorigen Jahrhunderts. Daraus ergibt sich ohne weiteres, dass sein Verbreitungsgebiet in früheren Zeiten noch bedeutend grösser war. In der Ung-Szatmärer Ebene war das Birkhuhn bis zum Jahre 1887 hauptsächlich in der Gegend westlich des Szernye-Moores und nördlich von Beregszäsz noch zu Tausenden anzutreffen und brütete auch dort. Im Winter 1887/88 verschwand es dann ganz plötzlich, jeden- falls verminderte sich seine Zahl auffallend. Die letzten Daten über das Vorkommen des Birkwildes in unseren Ebenen stammen aus den 1890-er Jahren, aus der Gegend des Szernye- Moores. Im Jahre 1866 gab es nur noch in den nördlichen Berggegenden des Komitates Bereg Birkhühner. Aus den uns zur Verfügung stehenden Daten geht also hervor, dass das Birkwild in der Mitte des vorigen Jahrhunderts an entspre- chenden Orten in der östlichen Hälfte der Nyirseg sporadisch auftrat, in der Ung— Bereg— Ugoesa—Szatmärer Ebene dagegen allgemein ver- breitet war. In den 60—70—80-er Jahren war sein Verbreitungsgebiet in ') ALEXANDer Havas: „A Nyír és a Rétkôz‘ in dem Werk von KARL BeErczy; Einheimische und ausländische Jagdschilderungen. Pest, 1863. 1931/34] KLEINÈRE MITTEILUNGEN 497 der Nyirseg schon so zusammengeschrumpft, dass es nur noch einzelne Inseln bildete, hauptsächlich dort, wo sich das urwüchsige Landschafts- bild am wenigsten verändert hatte. In der Ung—Szatmarer Ebene dürfte es damals noch ziemlich häufig gewesen sein. In den 90-er Jahren verschwand dann auch das letzte Birkhuhn aus der Nyirseg, von seinem letzten Zufluchtsort, dem Tornyospälcaer Wald, und gegen Ende der 90-er Jahre finden wir auch in der Ung—Szat- märer Ebene kein Birkwild mehr, höchstens beim Szernye-Moor noch 1—2 Exemplare. Das in der nordöstlichen Ausbuchtung des Alföld einst uransäs- sige Birkwild zog sich also stufenweise nach Nordosten hinauf, wobei sein Verbreitungsgebiet immer mehr zusammenschrumpfte. Heute, im zwanzigsten Jahrhundert, können wir es nicht mehr zu der Ornis unseres Tieflandes zählen. Die urwüchstige Fauna unseres Alföld ist wieder um eine schöne Wildvogelart ärmer geworden ; dieses Wild konnte das rasche Vor- dringen der Kultur, das Pfeifen der Spiritusfabriken, das Rattern der Eisenbahnen und die Störungen durch den waldrodenden Menschen nicht ertragen — und zog hinauf in die Stille der Gebirge, wo die Men- schen nur selten hinkommen und wo ihm einstweilen noch Daseinsmög- lichkeiten geboten sind. | DE Rata NAGY. Beitrage zum Vorkommen einiger seltenerer Vogelarten. Im Neuen Ungarischen Brehm sind bei jeder heimischen Art auch die ungarischen faunistischen Daten ausführlich angegeben. Gelegentlich des Studiums derselben machte ich die Wahrnehmung, dass ich fiir mehrere Arten solche Daten besitze, welche die dortigen ergänzen. Diese führe ich nachstehend an. Phalaropus fulicarius L. Ein Freund von mir erlegte im Herbste 1925 in der Hortobagy Puszta ein Exemplar, welches jedoch in den Kochtopf wanderte. Auf Grund seiner Beschreibung konnte ich jedoch die Artzugehörigkeit zweifellos feststellen. Charadrius hiaticula L. Laut dem Neuen Ungarischen Brehm ist der Sandregenpfeifer in Ungarn ein sehr seltener Vogel. Es wird dort angegeben, dass seit 1910 kein einziges Exemplar als erlegt gemeldet wurde. Ich konnte diese Art in den grossen Natron-Seen des Komitates Szaboles jedes Jahr beobachten und zwar im Frühjahre eberiso wie im Herbste, meistens in Gesellschaft des Flussregenpfeifers, aber nur in kleinen 3—4 Stück zählenden Flügen. Indem ich an den erwähnten Seen nach dem Seeregenpfeifer forschte (denselben aber nie finden konnte), erlegte ich öfters Sandregenpfeifer, wenn ich nicht sicher war, welche Art ich beobachtete. Es kamen folgende Exemplare 428 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila in meine Hände: 2 Sept. 1921 1 St. Ujfehertö, 3. Okt. 1925 2 St. in Nyiregyhaza, 23. Mai 1926 1 St. Nyiregyhaza, 8. Sept. 1926 1 St. Csaszarszallas, 3. Okt. 1926 1 St. Ujfehertö, 18. Sept. und 5. Okt. 1927 Nyiregyhaza je 1 St. im Jahre 1933 in Särszentägota 1 St. An letzt- genannten Orte beobachtete ich am 31. Mai 1934 einen Flug von 8 St. und fand ich hier endlich auch den langgesuchten Seeregenpfeifer vor, welcher hier jedes Jahr in 8—10 Paaren brütet. Erwähnen möchte ich noch, dass ich an letzterem Orte niemals den Flussregenpfeifer beobachtete, während doch derselbe an den Szabolcser Seen eine ge- wöhnliche Erscheinung war. Squatarola helvetica L. und Charadrius apricarius L. Beide Arten beobachtete ich fast jedes Jahr an den Szabolcser und Fejerer Natron- seen. Kiebitzregenpfeifer beobachtete ich zum letztenmale am 31 Mai 1934 bei Sarszentagota. Es waren hier 3 Exemplare im Hochzeitskleide. Zur gleichen Zeit beobachtete ich auch zwei Goldregenpfeifer und bei Dinnyes noch am 7. Juni 1934 ein Exemplar dieser Art. Glareola pratincola L. An dem ehemaligen Brutplatze in Dinnyes nicht mehr vorhanden. Am 22. Mai 1933 jedoch 2 Exemplare beobachtet. Limosa lapponica L. Am 25. Juli 1931 beobachtete ich ein Exem- plar bei Dinnyes. Egretta garzetta L. Am 26. Aug. 1931 ein Exemplar bei Dinnyés. Bubulcus ibis L. Am 29. Juli 1931 3 Stück bei Dinnyes be- obachtet. Obwohl ich leicht alle drei Exemplare erlegen hätte können, erlegte ich zu meinem späteren grossen Bedauern nicht ein einziges Exemplar dieser überaus seltenen Art. Le eee Bubulcus ibis L. in der Gegend von Mohäcs. Am 11. August 1934 begab ich mich in der Abenddämmerung auf den Entenanstand. Auf einen Schuss flogen zwei weisse Vögel aus einer Entfernung von etwa 30—35 Schritten auf, von welchen ich glaubte, dass es Seidenreiher sind, so dass ich dieselben nicht erlegen mochte. Nachdem sie sich nieder- gelassen hatten, konnte ich dieselben noch weiter beobachten, konnte jedoch an ihnen nichts besonderes wahrnehmen. Auf einen neueren Schuss flogen sie wieder auf, diesmal waren es aber schon ihrer drei, welche ganz niedrig über mir kreisten. Ich konnte mich noch immer nicht entschliessen einen Schuss auf dieselben abzugeben: erst als sie sich entfernten, konnte ich auf dem Rücken einen leisen grauen rötlichen Anflug wahrnehmen. Die Form der Vögel erinnerte an den Nachtreiher, nur schien das Gefieder fast schneeweiss und waren auch Schnabel und Füsse lichter, als beim Nachtreiher. Nachträglich bin ich davon über- zeugt, dass es Kuhreiher waren und tut es mir nun schon recht Leid, dass ich kein Belegexemplar erlegte. Lines Pen 193 1/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 429 Das Vorkommen der Eistaucher in Ungarn. In dem Sammelwerke „Fauna Regni Hungariae" schrieb ich in dem im Jahre 1917 erschienen Teile , Aves ’’ p 106, dass die Eistaucher nach Eliminierung vieler unge- wisser Daten von folgenden Orten bekannt sind: Hödmezöväsär- hely, Oravicz, Trsztena, Morvaszentjanos, Szamos, Marosszentkiraly, Fenyöfalva. Im Neuen Ungarischen Brehm schrieb ich im 1929 erschie- nen 10-ten Bande p. 367, dass von diesen nur ein einziges Exemplar ein Eistaucher — Colymbus Immer Brünn. — ist, nämlich dasjenige, welches sich in der Sammlung des Obergymnasiums in Hödmezöväsär- hely befindet, welches jedoch nicht dort erlegt wurde, sondern im Jahre 1859 in der Gegend von Hätszeg, von wo dasselbe mit der WAGNER - schen Sammlung nach Hódmezővásárhely gelangte. Unser Beobachter Bopxir BartHoLomAUs sandte uns eine Photographie des Vogels ein auf Grund deren die Artzugehörigkeit unzweifelhaft festgestellt werden konnte. Das angebliche Eistaucher Exemplar aus der Samm- lung von Csarö, welches in Marosszentkiräly erlegt wurde — nicht in Lörinezreve, wie ich im Neuen Ungarischen Brehm irrtümlich ange- geben habe — befindet sich in der Sammlung des K. Ung. Ornith. Institutes. Es ist ein grossgebautes Exemplar des Polar- tauchers. Von dem Gebiete Altungarns, als auch noch Kroatien zu den Ländern der Heiligen Stephanskrone gehörte, ist ausserdem nur noch ein Exemplar des Eistauchers bekannt. Dasselbe wurde am 8. Juni 1908 bei Lasinja erlegt. Prof. Dr. M. Hırrz brachte eine Photographie dieses Exemplares im Jahrgange 1929 der kroatischen Zeitschrift „Priroda“. Es ist unzweifelhaft ein Eistaucher-Exemplar, als welches dasselbe auch von Dr. Nagy Evers schon früher in die ungarische Ornithofauna eingeführt wurde (Aquila 1916 p. 350). Dieser Vogel ist ein 5 im Prachtkleide. In neuester Zeit wurden noch zwei Exemplare dieser Art aus Ungarn bekannt. Das eine wurde am 15. Dez. 1929 in Balatonkenese, das andere am 9. Dez. 1930 in Dinnyés erlegt. (Köcsag 1929 p. 164 und 1931 p. 40). Das einzige bischer bekannte Exemplar des Weiss-schnäbligen Eistauchers — Colymbus Adamsi Gray — aus Altungarn wurde am 19. Dez. 1908 bei Babina Greda erlegt und befindet sich in der Samm- lung des Zool. Museums zu Zagreb. a Weiss-sterniger Gartenrotschwanz. Am 2. Mai 1929 sammelte ich inÖverbäsz ein g des Gartenrotschwanzes in dessen schwarzer Kehle sich ein etwa 1, em breiter und 1 cm langer ovaler weisser Fleck befindet. Bei einem Teile der umrandenden schwarzen Federn sind auch die Federkanten weiss. Der Vogel gehört also zu der von Klein- 430 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila schmidt , aberratio natorpi“ genannten Form. Der Vogel befindet sich in der Sammlung des Kgl. Ung. Ornith. Institutes. HEINRICH SCHENK. Ornithofaunistische Daten aus der Gegend von Szeged. Gelegent- lich der Sammlungen fiir das zoologischsystematische Institut der Univer- sitàt in Szeged gelang es mir die untenfolgenden ornithofaunistischen Daten zu erwerben. i Anser hyperboreus Pall. Im Winter 1931/32 beobachtete ich einen aus 4 Exemplaren bestehenden Flug auf der Eisdecke des Csere- pessori Teiches. An den reinweissen Gänsen konnte ich ganz genau die schwarzen Schwingen feststellen. Erlegen konnte ich leider kein Exemplar. Totanus maculatus Tunst. Am 30. April 1930 wurde ein Exem- plar erlegt am Fehérté. Im Herbste 1933 gelangten 3 Exemplare zur Strecke : am 3. Aug. am 6. Okt. und 21. Nov. Recurvirostra avosetta L. Am Fehérté wurde am 9. und 16. Juni je ein Exemplar erlegt. Zur selben Zeit konnte ich dort etwa 20 Exem- plare beobachten. Am 3. Juni 1933 fand ich dort ein kaum einige Tage altes Dunenjunge. Charadrius morinellus L. Ein Exemplar am 29. Okt. 1933 in Ujszeged. ; Phalaropus lobatus L. Am 2. Sept. 1933 schwamm eine aus 8—10 Exemplaren bestehende Gesellschaft auf dem Cserepessori Teich in Szeged. Sterna minuta L. Brütet auf dem Fehérté. Ardea ralloides Scop. Im Juni 1932 wurde ein Exemplar in Szentmihälytelek, am 5. Aug. 1932 ein schönes « und ein juv. auf dem Cserepessori Teich erlegt. Egretta garzetta L. Am 20. Aug. 1932 in Szeged. Dr. G£za SeBess zu Zilah. Circaetus gallicus L. wurde am 25. Okt. 1933 in der Herrschaft Kigyés, Kom. Békés erlegt. Dr. TIBERIUS TARJÁN. Buteo ferox wurde am 14. Aug. 1934 in Óverbász erlegt, wo diese Art ziemlich selten ist. Derselbe machte täglich Jagd auf eine mutter- lose Perlhühnerkette, von welcher er auch etwa 10 Stück erbeutete bis der Eigentümer ihn erlegen konnte. Hans Goes Gänsegeier in Tihany. Am 4. März 1933 vormittag 11 Uhr flog ein Gänsegeier über dem Biologischen Institut von Tihany hinweg. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 431 Er hielt sich in geringer Höhe, sodass die Sicherheit der Bestimmung ausser Zweifel steht. Am 26. September 1926 wurde diese Vogelart in der Gegend von Tihany zum letztenmal gesehen. (Aquila 1927/28. p. 386.) Damals wurden aber 11 Exemplare gezählt. Pror. Dr. Géza Entz. Häufiges Vorkommen des Gänsegeiers im Herbste 1933 in Höd- mezöväsärhely. Noch nie beobachtete ich in unserer Gegend so viele Gänsegeier, als im Herbste 1933. Es wurden 3 Flüge beobachtet, welche aus der Richtung Arad und Lugos erschienen. Alle waren von Hunger ermattet. Der erste aus 3 Stück bestehende Flug wurde etwa 10. Sept. gerichtet, der zweite, welche aus 12 Exemplaren bestand, am 24. Sept., der dritte, aus 3 Stück bestehende Flug am 27. Sept. Aus dem ersten Fluge wurde 1 Exemplar erlegt, aus dem zweiten 4 Exemplare. Die beiden ersten Flüge bestanden aus jungen Vögeln, die letzten 3 Stück waren alte Exemplare. Das letzte Mal wurde im Jahre 1929 ein altes « von dieser Art hier erlegt, welches sich in der Sammlung unseres Gymnasiums befindet. BartHOLOMAUS BODNÁR. Uhu auf dem Alföld. Am 11. Dez. 1932 kam gelegentlich einer Fasanenjagd in dem der Stadt Debrecen gehörenden „Guth“-Wald ein Uhu auf mich zugeflogen. LADISLAUS SZOMJAS. Recurvirostra avocetta L. in der Gegend von Szil. Am 11. August 1930 erschien bei der Ortschaft Szil im Komitat Sopron ein Schwarm von 16 Säbelschnäblern, von denen ein Exemplar abgeschossen wurde. Diese Vogelart kam bisher bei uns niemals vor. In dieser Gegend gibt es keine geeigneten Plätze für den Säbelschnäbler, und der Fertö- See ist etwa 60 Kilometer entfernt. KTM Vorkommen der Zwergtrappe. Dieser Voge: war früher bei uns bedeutend hàufiger als jetzt. Seit 1929 hatte ich ihn nicht mehr zu Gesicht bekommen. Am 10 Dez. 1932 erhielt ich ein Exemplar aus Futak und am 20. Dez. 1932 ein Stück aus Bäcskeresztur. HEINRICH ScHENK. Overbäsz. Otis tetrax wurde am 16. Dez. 1934 in Mikepéres, Komitat Hajdu erlegt. Meines Wissens wurde diese Art in den letzten 10 Jahren in die- sem Komitate nicht aufgefunden. Gane Binsouy Otis tetrax wurde am 31. Dez. 1934 bei Fonyéd erlegt. Dr. Szaray L. ELEMÉR. 139 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Die Ausbreitung von Dryocopus martius L. im Komitate Somogy. Als ich im Jahre 1922 in diese Gegend kam konnte ich noch keinen Schwarzspecht hier beobachten. Erst seit dem Jahre 1931 zeigte sich hie und da ein Paar. In den etwas entfernteren Wäldern von Läpa und Räksi beobachtete ich das erste Paar im Jahre 1932. Jetzt sind dort schon 3—4 Paare vorhanden. Die hiesigen Wälder sind zum weitaus über- wiegenden Teile Laubwälder in welchen nur ganz zerstreut schüttere Nadelholzbestände vorkommen. Die weitere Asbreitung sollen durch ri R rer 5 5 Beringungen verfolgt werden ANDREAS ZERGÉNYI, Mietglied des ungarischen Heldenordens. Die Ausbreitung von Sturnus vulgaris als Brutvogel in Budapest. Im Band 1927—28 der Aquila wurde von mir mitgeteilt, dass der Star im zweiten Bezirke (in Buda) an einer Stelle in kleiner Anzahl briitete. Seitdem (1931) wurde er auch in verschiedenen anderen Teilen von Budapest als Brutvogel festgestellt, so in Gärten der Umgebung der Varosmajor-Gasse (I. Bezirk), im Parke Varosmajor selbst in natürlichen Höhlen der grossen Pappeln, brütete aber auch in der Umgebung der Trombitäs-StrasseundRözsadomb (II. Bezirk) und neuestens in der Umgebung resp. im Park des Ornith. Institutes. Laut Z. Szemere brüteten einige Paare auch in der Margarethen-Insel; im Gebiet des Stadtwäldchens wurde in einigen Brutpaaren im hauptstädt. Zoolog. Garten gefunden. Auf dem Exerzierplatz Vermezö (im Innern der Stadt, vor dem Südbahnhof) suchten die Stare im Monate Juni zusammen mit dem Dohlen ihre Nahrung. Ende September konnte ich den Abschiedsbesuch der Stare in der Nähe der einen Brutörtlichkeit beobachten und über ähnliches berichtete mir schon früher Franz Tonvany aus seinem Vogelschutzpark zu P 6 k a (Siebenbürgen). DNS ol Ve Ziegenmeiker in der Gross-Stadt. Im Juni 1929 in Budapest (X. Bezirk, Kőbánya) flog ein Caprimulgus vor meiner Wohnung vor- über und auf meine Anfrage erfuhr ich durch den Gärtner einer in der Nähe befindlichen öffentlichen Parkanlage, einem guten Vogelkenner, dass er Ziegenmelker noch im Mai abendlich paarweise die Maikäfer- jagd ausübend gesehen habe. Am 26. Mai 1931 sah ich wieder ein Exemplar von Caprimulgus, diesmal im budaer Vár („Schloss“ im I. Bezirk von Budapest), um 8 Uhr abends. Laut mündlicher Mitteilung von LapısLaus FÁBA kommt der Ziegenmelker auch in anderen Jahren im Gebiet der Vär vor und beobachtete er auch am 31. Mai 1931, also 5 Tage später nach meiner Beobachtung ein Exemplar dieser Art. Aus diesen aus der Brutzeit stammenden Daten könnte man gewiss 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 433 folgern, dass unser Vogel in der Nähe der betreffenden Beobachtungsorte auch brüten sollte. Wenn irgendwo, so wird die Ernährung des Ziegen- melkers besonders in den Städten durch die abendliche Belichtung der Strassen wesentlich befördert, da die Nachtschmetterlinge und andere Insekten durch die Lichter der Gas-, und elektrischen Lampen angelockt werden. Der Ziegenmelker ist in seiner Nistweise anspruchslos, in seiner Ernährung aber z. Teil ein Spezialist, welcher sich aus letzterer Ursache auch in der Gross-Stadt ansiedelt, wo die Parke, Baumreihen auch mitten in den Städten, den Gärten, ete. aber auch in den Vorstädten für viele Nahrungstiere gute Lebensbedingungen bieten und wo die Nahrungs- insekten durch die abendliche Strassenbeleuchtung als bequemer erlan- gende und reichere Beute vor dem Munde des Vogels angehäuft sind. Auch das könnte m. E. ein wichtiges Moment sein, dass der Zeitraum der Ernährung infolge der künstlichen Lichtquellen verlängert wird. Wenn wir die Angaben über das Nisten der amerikanischen Ziegenmelker, insbesonders die von Chordeiles virginianus in unsere Betrachtung ziehen, laut deren diese Vögel manchmal auf einem oder anderem platten Dach der städtischen Wohnhäuser oder zwischen dem Geleispaare eines Bahnhofs brüten (ef. : , Bird Lore‘, 1922, p. 200, 201; 1925, p. 251, 252), so erscheint es erwiesen, dass der Ziegenmelker die Nähe des Menschen überhaupt nicht meidet. Hier möchte ich erwähnen, dass wahrscheinlich auch die Zwergohreule (Otus scops L.) von der nahrungsspendenden Beleuchtung der Städte hie und da einen Nutzen zu ziehen imstande ist. Ich habe schon früher gehört, dass diese kleine Eule im Bezirk des Vár in Buda vorgekommen sei (Aquila 1925/26, p. 251—252).- Dr. ALEXANDER v. Lovassy teilt aber mit, dass ein Exemplar dieser Art durch Anfliegen an die Leitung einer elektrischen Lampe im öffentl. Parke von Keszthely niedergefallen sei. (Aquila, 1927/28, p. 412—413). Ich habe als Mageninhalt desselben Maikäfer gefunden ; vielleicht verunglückte dieser Vogel während der Jagd auf diese Käfer an einer Lampe. De Der Berberfalke in der ungarischen ornithologischen Literatur. Dr. Erwin Rösster zählt in seiner wertvollen Arbeit ,,Popis ptica hrvatske faune‘ (Glasnik hrvatskoga narav. druztva XIV. 1902), in welcher er das ornithologische Material des Zagreber Naturgeschicht- lichen Museums behandelt, p. 52. auch den Berberfalken (Falco peregrinus pelegrinoides Temm.) unter den in Kroatien vor- kommenden Vögeln auf. Das Exemplar, welches im August 1882 bei Stakorovec erlegt wurde, hatte ich seinerzeit zwecks eingehender Unter- suchung erbeten. Der fragliche Vogel erwies sich als ein junges © des Wanderfalken, als welches es auch von Ernst Harrerr bestimmt 25 434 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila wurde. Auf Grund dieser Feststellung wären sämtliche Quellen, die diese Angabe als auf den Berberfalken beziiglich veròffentlicht haben, richtigzustellen, also in erster Linie die obige Angabe RössLER s, weiters Sp. Brusina's Mitteilung im Journal für Ornithologie 1902 p. 465, und schliesslich die Angabe in meinem Werk , Fauna Regni Hungariae", Aves, Budapest 1917 p. 100, und Übersicht der Geschichte der Ornithologie in Ungarn, Aquila XXV. 1918 p. 84. Das Exemplar ist gegenwärtig im Besitze des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes. JAKOB SCHENK. Zweites Vorkommen von Phalaropus fulicarius in Ungarn. Am 15 Oktober 1931 erlegte ich bei Mohäcs einen mir unbekannten Vogel. Ich sandte denselben dem Kgl. Ung. Ornithologischen Institut ein. Auf Grund des Befundes handelt es sich um eine der seltensten Vogelarten Ungarns, den plattschnäbligen Wassertreter. Diese Art wurde bis jetzt in Ungarn nur einmal angetroffen u. zw. erlegte KARL Kunszr am 23. Juli 1904 ein Exemplar bei Gutor im Kom. Pozsony. (Aquila 1905 p. 344.) Das von mir erlegte Exemplar trug das Jugendkleid. Das Geschlecht konnte nicht festgestellt werden. Ich schenkte den Vogel dem Kgl. Ung. Ornithologischen Institut. Osc Te Neueres Vorkommen von Cettia cetti cetti Marm!). in Överbäsz. Als. Nachtrag zu meiner Mitteilung in der „Aquila“ Jahrgang 1929/30 S. 334 kann ich berichten, dass der Cetti-Rohrsänger auch im Herbst 1931 in unserer Gegend erschien. Am 20 November, bei schönem sonnigen Wetter, sah ich den ersten. Er sang fröhlich sein Lied. Ich beobachtete ihn vom 20—24. Nov., dann wieder vom 1. Dez. an täglich. Da mir die ganz einwandfreie Bestimmung des Vogels lediglich auf Grund des Gesanges nicht möglich war, musste ich mich schliesslich doch dazu entschliessen, ihn zu erlegen, um spätere Zweifel bezüglich der Artzugehörigkeit aus- zuschalten. Das am 7 Dezember geschossene Exemplar erwies sich tat- sächlich als Cetti-Rohrsänger. Es war ein schönes 07, welche sich in der Sammlung des Kgl. Ung. Ornith. Institutes befindet. Nach einer Pause von drei Jahren konnte ich am 6. Dez. 1934 wieder ein Exemplar sehen, auch hören und dann erlegen. Es war ein «. Am nächsten Tage hörte ich wieder ein Exemplar und am 21. Dez. erlegte ich ein zweites Exemplar, 1) In den früheren Berichten wurde der Seidenrohrsänger von Överbäsz als die Balkanform betrachtet und dem entsprechend Cettia cetti sericea Temm. benannt. (Das Vorkommen von Cettia cetti sericea Temm. in Südungarn. Állattani Közlemények 1927 p. 108). Harrer und STEINBACHER vereinigen im Ergänzungsbande der Vögel d. paläarkt. Fauna p. 257 sämtliche Unterarten und nennen den Seidenrohrsänger Cettia cetti cetti Marm. J. SCH. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 435 diesmal ein ©. Am 29. Dez. erlegte ich ein juv. Exemplar, dessen Geschlecht nicht festgestellt werden konnte. Dieses befindet sich in der Sammlung des Kgl. Ung. Ornith. Institutes. Die von mir bisher in Överbäsz gesammelten und untersuchten Exemplare haben folgende Massen : Flügel Schwanz Culmen Tarsus 1919 15. IT. 63 65 13 24 1926 30. XII. 66 68 16 24 1927516. NI. 65 67 12 23 BIST 17. XIE. 63 67 12 23 1934 6. XII. 65 71 12 23 1934 21. XII. 63 68 12 23 1934 29. XII. 62 63 11 22 HEINRICH SCHENK. Neueres Vorkommen von Dendrocopus syriacus balcanicus Gengl. et Stres. Seit Dr. NıkotAus VasvArt diese Art auf Grund des von mir am 10. Nov. 1928 bei Överbäsz erlegten Exemplares beschrieben hat (Zoo- logische Mitteilungen XXVII. 1930, p. 93), untersuche ich die mir in die Hände kommenden Spechte mit erhöhter Aufmerksamkeit. Bei einem am 30. Dez. 1932 in Överbäsz erlegten Specht konnte ich schliess- lich ein weiteres Exemplar des Balkanspechtes feststellen. Die Kopf- zeichnung des schönen Männchens ist sehr charakteristisch, dagegen sind die Unterschwanzdecken von etwas lebhafterem Rot als bei dem ersten Exemplar. Eine Abweichung zeigt sich auch in der unteren Fär- bung der Steuerfedern des Schwanzes, deren weisse Bänderung viel . breiter ist. Masse : Flügel 24.3 cm, Schwanz 18.7 cm, Schnabel 2.9 cm, Lauf 2.6 cm. HEINRICH SCHENK. Neueres Vorkommen von Sterna caspia Pall. in Ungarn. Am 16. April 1933 wurden drei Sterna caspia Pall. in der Gesellschaft von 3 Larus canus L., 3 Phalacrocorax carbo L., und 28 Anas boschas L. bei Gönyü auf einer Sandbank der Donau beobachtet. Dritter Fund in Ungarn. Dr. ANDREAS KLEINER. Invasion von Cerchneis vespertinus im siidlichen Vorlande der Waldkarpathen. In der zweiten Hälfte des August und während des ganzen September 1925 wurde die siidlich der Waldkarpathen gelegene Ebene von dem Ondava-Fluss beginnend bis Huszt von zahllosen Abend- falken überflutet. Das Gebiet hatte eine Breite von etwa 120 und eine Tiefe von 40 Kilometer, umfasste also etwa 5000 Quadrat-Kilometer. Der grösste Teil bestand aus Jungvögeln desselben Jahres. Die Anzahl glaube ich auf mehrere Hunderttausend schätzen zu müssen. Als Ur- 28* 436 KLEINERE MITTEILUNGEN . [Aquila sache dieser Invasion glaube ich die damals herrschende Mäuseplage angeben zu können. Die Rotfussfalken ernährten sich ausschliesslich von Mäusen. Bis Ende September verlor sich der grösste Teil der Rot- fussfalken und waren Anfang Oktober nur mehr sehr wenige zu sehen. Von wo diese Kolossale Menge Rotfussfalken wohl herstammen konnte ? ÄLEXANDER HRABAR. Pernis apivorus-Invasion. Im Herbste 1934 wurde das südliche Vorland der Waldkarpathen, die Gebiete von Szobrancz, Ungvár, Sze- rednye und Munkäcs von auffallend vielen Wespenbussardeln besucht, welche sich dort von Ende August an bis Anfang Oktober aufhielten. Meistens waren einzelne Exemplare, manchmal aber auch aus 2—5 Stück bestehende Flüge zu sehen. Die Anzahl war nicht übergross, aber auffallend war es, dass man sie beständig wahrnehmen musste. Sie waren sehr zutraulich, so dass man sich ihnen bis auf 5—6 Schritte nähern konnte. Es waren zum grössten Teile hell kaffeebraungefärbte e ovo È f a Jungvögel ALEXANDER HRABAR. Massenhaftes Auftreten des Rauhfussbussards. Im Winter 1931/32 zeigte sich in der Umgebung der Gemeinde Doboz im Komitat Békés der Rauhfussbussard in auffallend grosser Zahl. Ich erhielt 8 Exemplare zum Ausstopfen. ANDREAS CSATH. Spates Vorkommen des Nordseetauchers. Diese bei uns ziemlich vereinzelt vorkommende Art pflegt unsere Gewässer meistens bloss im Herbst aufzusuchen. Eben deswegen halte ich es für erwähnenswert, dass am 2 Mai 1931 ein © in der Gemeinde Szany, Kom. Sopron, erlegt wurde. Der Vogel trug noch sein Winterkleid, bloss hier und dort begannen die Anzeichen des sich entwickelnden Prachtkleides sichtbar zu werden. Meines Wissens wurde bloss einmal ein Exemplar zu einem noch späteren Zeitpunkt gefunden u. zw. am 14 Juni 1885 bei Bukovje in Kroatien. Dieses Exemplar befindet sich im Naturgeschichtlichen Museum zu Zagrab. Desrperius HEGYMEGHY. Hydrochelidon leucopareia Temm. im Winter. Die Weissbärtige Seeschwalbe ist der am spätesten ankommende Zugvogel Ungarns, welcher laut des Zugkalanders im Mittel am 14. Mai erscheint. Über den Herbstzug besitzen wir noch wenig Daten, das späteste ist der 1. Okt. An diesem Tage erlegte ich im Jahre 1928 in Överbäsz ein juv. Exemplar. Am 15. Dez. 1934 erlegte ich in Överbäsz wieder ein juv. Exemplar. Beide Vögel befinden sich in der Sammlung des Kgl. Ung. Ornith. Institutes. HEINRICH SCHENK. —— 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 437 Colymbus articus erhielt ich im Herbst 1932 von folgenden Orten : 26. X. Tisza-Igar (Kom. Heves). 27. X. Sarand (Kom. Bihar). 14. XI. Derecske (Kom. Bihar). Alle drei Exemplare wurden lebend gefangen. Die beiden ersten krochen nach Art der Frésche auf dem Grunde eines ausgetrockneten Natron- Sees hin und her und waren vollständig abgemagert. Diese Vogel hatten wahrscheinlich auf ihrem nachtlichen Zug das weiss schimmernde Gebiet fiir Wasser angesehen und sich niedergelassen. Natiirlich konnten sie von dem festen Boden nicht wieder auffliegen und krochen wie Früsche umher, bis sie schliesslich ganz abgemagert in Gefangenschaft gerieten. Das Bauchgefieder war von dem stellenweise noch feuchten Gelände stark beschmutzt. Es handelte sich um junge Exemplare. Dr. Eucen Nagy. Selten überwinternde Wildenten. Obwohl wir hier in Överbäsz fast jeden Winter stàndig Wildenten haben, war doch das Überwintern solcher Arten, welche in anderen Jahren nicht zu überwintern pflegen, im Jänner 1933 sehr auffalend. Vom 1. bis 14. fand ich stàndig 8 St. Anas strepera. Es ist dies seit 30 Jahren das zweite Mal, dass diese Wildente hier über- wintert. Von Anas acuta fand ich am 1—3 Jänner 1 St. von Anas penelope am 4-7 einen kleinen Flug. Nyroca ferruginea hielt bis zum 25-ten Jänner aus, an welchem Tage ich noch 3 Exemplare beobachtete. HEINRICH SCHENK. Singschwäne auf dem Balaton. Am 9 Màrz 1934 sah ich in Balaton- märiafürdö 5 Singschwäne, die sich schon seit mehreren Tagen hier aufhielten. Ein erlegtes Exemplar agnoszierte Dr. O. KELLER als Singschwan. Es sollen sich hier 7 Exemplare aufgehalten haben, 4 alte und 3 junge Vögel. Atos HocHEKKER Massenhaftes Ùberwintern von Fulica atra. Der lange Winter 1931/32 hatte unserem Blisshuhn Bestande in Overbàsz sehr geschadet, so dass wir höchstens 20 Brutpaare hatten gegen 200—250 Paaren in- normalen Jahren. Vom September an begann reger Zuzug und sammelten sich in Laufe des November und Dezember etwa 1.000—1.200 Stück, welche hier gemütlich überwinterten, bis dann die plötzlich eintretende Kälte am 22-ten Jänner 1933 der Sache ein Ende machte. Die Gewässer froren zu und wurden am genannten Tage an einer Stelle 8 erfrorene Blässhühner gefunden. Der Wegzug erfolgte am 23. und 24. Jänner in westlicher und südwestlicher Richtung. Auch den Teichhühnern war die plötzlich eintretende strenge 438 KLEINERE MITTEILUNGEN [A quila Kälte sehr verderblich. Von dieser Art wurden zur erwähnten Zeit eben- falls etwa 10 Stück erfroren gefunden. | Grosser Kranichzug über Debrecen am 22. Oktober 1933. Es hatte tagelang geregnet, ein kalter Nordwind hatte über das Land gefegt. Dann folgte jener heitere, sonnige Tag mit leichtem Nordost, an welchem ich Zeuge eines grossartigen Naturschauspiels war. Vor- mittag zwischen 10 und 11 Uhr erschienen in Zeitabständen von etwa 5—7 Minuten Kranichscharen, neue und immer neue, unter weit- hin vernehmbaren Trompetenrufen. Die einzelnen Scharen bestanden aus 40—100 Stück und flogen alle in annähernd südlicher Richtung, und zwar in sehr grosser Höhe, etwa 800—1000 Meter über dem Boden. Mit kleineren Unterbrechungen‘ dauerte dieser Zug bis etwa 3 Uhr nachmittags. Dann begannen die Schwärme seltener zu werden, und die letzte aus etwa 60 Vögeln bestehende Schar beschloss den Zug gegen 5 Uhr nachm. bei beginnender Dämmerung. Diese letzteren Kraniche flogen schon bedeutend niedriger. Dass oben im Norden kältere Witterung eingesetzt hatte, bewies auch der lebhaftere Wildgänsezug, welcher am 17, 18, 19 u. 20 Oktober abends über Debrecen dahinflutete. Wenn man die Zahl der am 22. Oktober über Debrecen beobach- teten Kranichschwärme auf 50 schätzt und auf jeden Schwarm bloss 50 Vögel rechnet, so ergibt das schon 2500 Stück. Es ist nun aber be- stimmt anzunehmen, dass die Kraniche nicht nur über Debrecen, son- dern überall in dem etwa 150 km. breiten Gebiet zwischen der Theiss- linie und den Szatmärer und Biharer Bergen zogen, wenn auch nicht so massenhaft wie in der Gegend von Debrecen und Hajdúszoboszló, wo eine stärker frequentierte Zugstrassa liegt. Dies bestätigen die gleichzeitigen Wahrnehmungen mehrerer Beobachter. So sah Gustav Szomsas sen. auf der Kisfastanya an der Theiss Schwärme von 30, 70, 200, 140, 200 und 180 Stück in 150 m. Höhe von NO nach SW ziehen. Zu gleicher Zeit wurden auch auf dem ganzen Hortobagy ungewöhnlich viele Kraniche gesehen. Bei Tiszaigar beobachtete Prrer SZÉKY jun. nachmittag 3 Uhr drei Rudel von 80—100 Stück. Arpıp Puarry sah über Tiszatarjan 6 Schwärme in südwestlicher Richtung in grosser Höhe dahinziehen. Di. Tiserius TARJÁN wieder war bei Békéscsaba Zeuge eines grossen Kranichzuges. Grar Pauz DicrnreLD beobachtete bei Téglás im Hajduer Komitat sowie bei Nyirbakta im Komitat Szabolcs diese Vögel in solchen Massen, dass er die über der Nyirség dahingezo- genen Kraniche auf Hunderttausend schätzt. Ich will meine Berechnungen fortsetzen : auf der Basis der über Debrecen beobachteten 2500 Stück kann man für das ganze 150 km. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 439 breite Gebiet mit Sicherheit zwanzigmal soviel annehmen, das wären also 50.000 Stück. Nachdem in dieser Zahl nur die an einem einzigen Tage angekommenen Kraniche inbegriffen sind und der Kranichzug in den Monaten September und Oktober sozusagen ständig im Gange ist, dürfte meine Berechnung sicher nicht übertrieben sein, wenn ich für die gesammte Zeitspanne von zwei Monaten das Zehnfache der am 22. Oktober beobachteten Kraniche annehme, also 500.000 Stück. Meine Schätzung der Flughöhe wird auch durch die Beobachtung von STEFAN Gany6 aus Szobränc bekräftigt, welcher ca. 2000 Stück über der 1060 m. hohen Spitze des Vihorlàt dahinziehen sah. An jenem denkwürdigen 22. Oktober beobachtete ich wieder eine interessante Gewohnheit der Kraniche : bei ihrer Ankunft über der Stadt stockte der Zug, die Keilform löste sich auf, und sie begannen zu kreisen, ähnlich wie die Störche oder die Saatkrähen vor einem Witte- rungswechsel zu tun pflegen. Ihre Klagelaute wurden möglicherweise noch stärker. Dieses Kreisen dauerte 2—3—5 Minuten, dass wurde wieder die Keilform gebildet und der Zug in der früheren Richtung fortgesetzt. Es hatte den Anschein, als wollten die Kraniche sich hier orientieren. Die störende Wirkung, die eine plötzlich auftauchende Grosstadt auf den Vogelzug ausübt, konnte ich übrigens mehr als ein- mal an den bei Tage ziehenden Wildgänsen beobachten. Doch ist auch die Annahme berechtigt, dass die von der weiten Reise ermüdeten Vögel solch kurzes Kreisen dazu benützen, um ein wenig auszuruhen. Dass jener 22. Oktober ein hervorragend günstiger Zugtag war, beweist auch der Umstand, dass auch die Saatkrähen in lockeren Haufen fast den ganzen Tag über zogen, etwa 400 Meter hoch und unter lautem Gekrächze. Dr. EUGEN NAGY. Starker Kranichzug in der Hortobágy-Puszta. Am 21. und 22. Okt. 1933 hatte ich Gelegenheit einen sehr starken Kranichzug am Nord- rande der Hortobágy-Puszta zu beobachten. Am 21-ten hatten sich zwei Flüge niedergelassen, einer zu 12, der andere zu 30 St. Zur Zeit der Abenddámmerung erhob sich der 30-er Flug und flog in etwa 40 Meter Höhe über mich hin. Ich erlegte aus demselben ein schönes 7. Die Schuzenkfedern befanden sich in Entvickelung, einige waren kann 6—8 cm. lang, doch gab es auch schon vollstándig aus gewachsene. A 22. Okt. nachmittags begann der richtige Massenzug, dessen Gleichen ich bisher noch nie beobachtete. Der erste, aus 70 St. beste- hende Flug erschien nachmittags zwischen 1—2 Uhr in einer Höhe von 100 Meter von Norden her und zog weiter nach Süden. Später, zwischen 2und 4 Uhrerschienen Flüge zu 180,40, 120. 16 und 80 St., welche dem nämlichen Zugweg verfolgten. Ich glaube ganz sicher folgern zu dürfen, 440 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila dass es die nàmlichen Flüge waren, welche nahezu zur selben Zeit in Tiszalök beobachtet wurden. Die Anzahl der Flüge ist die gleiche, der Zeitpunkt etwa 114 Stunden später, was der Entfernung von 50 Kim. in Luftlinie wohl entspricht. Der Hauptzug dauerte in Tiszalök vom 21. bis 30. Okt. Während dieser Zeit waren täglich 3—4 Flüge zu sehen. Die meisten wurden am 22-ten und 29-ten beobachtet. Während dieser Zeit zogen wenigstens 1000 St. über uns hinweg. Selbst die ältesten Hirten erinnern sich nicht einen solche gewaltigen Kranichzug beobachtet zu haben. LADISLAUS SZOMJAS. Später Kranichzug. Am 14. Dezember 1932 beobachtete ich in Överbäsz einen Flug von etwa 120 St. Grus communis Bechst. Dieser sehr späte Zug war umso auffalender, als die Zugrichtung eine südwest- lich nordöstliche war, während doch der Herbstzug in umgekehrter Richtung stattzufinden pflegt. ee Später Storchzug in Ungarn im Herbste 1933. Wie allbekannt, hat die Vogelwarte Rossitten im Herbste 1933 einen Versuch mit dem Storche gemacht um die Frage zu entscheiden, ob die Jungstörche unter elterlicher Führung wandern, oder aber auch ohne dieselbe den Weg in das Winterquartier finden. Zwecks dieses Versuches wurden in Ros- sitten über 200 Storchjunge aufgezogen und nach dem Wegzuge des Storchbestandes teilweise in Rossitten selbst aufgelassen, teilweise nach West-Deutschland verfrachtet um beobachten zu können, wie sich die Jungstörche, welche ohne Führung aus einem fremden Biotope auf- zubrechen gezwungen sind, verhalten. Da es sehr wahrscheinlich war, dass von diesen Versuchs-Störchen einige auch über Ungarn hinweg- ziehen werden, liess das Institut im Rundfunk und in der Tagespresse Aufrufe erscheinen um den Versuch in den breitesten Schichten bekannt zu machen und womöglich Nachrichten über die Versuchs-Störche zu erhalten. Als Folge dieser Aufrufe erhielten wir eine ziemlich grosse Anzahl Daten über späten Durchzug des Storches, leider aber kein ein- ziges über die Versuchs-Störche. Untenfolgend veröffentliche ich die an das Institut gesandten späten Storch-Zugsdaten einerseits um zu de- monstrieren, dass der Mangel an Daten über die Versuchs-Störche nicht der ungenügenden Beobachtung zugeschrieben werden kann, anderseits auf die Möglichkeit hinzuweisen, dass die nach dem Wegzuge des Gros der Störche aufgelassenen Versuchs-Störche noch immer freilebenden Zug-Störchen begegnen und von denselben aufgenommen werden können. Ob aber nun diese Spätzügler unter Führung erfahrener Exemplare ziehen, oder aber ebenso auf sich selbst angewiesen sind, wie 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 441 die Versuchs-Störche, lässt sich natürlich auf dem Papier nicht entscheiden. Die an das Institut eingesandten, aus und nach dem Monate September stammenden Zugsdaten über den Storch, gibt folgende Zu- sammenstellung : 8. Sept. Dombövär. 3 Familien sind an diesem Tage weggezogen mit Ausnahme eines Exemplares, welches infolge eines Beinschadens hier verblieb. 11. Sept. Tiszatarjan. 6 St. ziehen hoch nach SO. LD dira Macau. St: 13. , Szeged. 3 St. sehr hoch nach SSO. 16. ,„ Kecskemét. 11 St. 17. , — Szentes. 1 St. fällt mit zerbrochenen Beine in einen Hof. 18. ,„ Késmark. 2 St. 18. „ Kecskemét. 11 St. 19. „ Tiszatarjan. 1 St. mit rotbemalten Unterleib nach SO. Indem uns die von der Vogelwarte Rossitten geheim gehaltenen Färbungen nicht bekannt waren, glaub- ten wir es in diesem Falle mit einem der Versuchs- Störche zu tun haben. Laut der-Mitteilung der Vogel- warte wurde jedoch eine Rotfärbung an den Ver- suchs-Störchen nicht vorgenommen, so dass die Pro- venienz und Bestimmung dieses rotgefärbten Exempla- res ungewiss bleibt. 26. Sept. Kecskemét. 2 St. 1. Okt. Överbäsz. 15 St. nach Süd. » Sajoecseg. 2 St. mit rotbemalter Unterseite. Siehe dies- bezüglich obige Bemerkung. 4. , Balassagyarmat. 1 St. nach 8. 8. , Nyiregyhaza. 2 St. hoch nach SO. ziehend. Gu: Tegläs.s2 St. 24. ,„ Nyiregyhäza. 11 St. sehr hoch nach SSW. 2. Nov. Tiszatarjan. 3 St. nach SW. Keine Färbung wahr- genommen. bo JAKOB SCHENK. Bemerkungen zum Friihjahrszug des Jahres 1932. Drei Jahr- zehnte hindurch beobachte ich nun schon den Vogelzug in der Um- gebung von Overbasz, doch kann ich mich an einen derart absonder- lichen Verlauf wie im Vorfrühling des Jahres 1932 nicht erinnern. Wie bekannt, war der Winter von besonders langer Dauer, sodass Anfang März noch überall dicke Eisschichten die Gewässer bedeckten und auch auf den Feldern grosse Schneemassen lagen. Gelegentlich eines Rund- 449 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila ganges am 4. März sah ich ausser einigen Sperbern und Merlinfalken, die sich hauptsächlich von den hier überwinternden Rohrammern und Bartmeisen kümmerlich ernähren, auch Mäusebussarde und Kornweihen. Die letzteren leben um diese Zeit ausschliesslich von Rebhühnern. Dieser herrliche, sonnige Nachmittag bot das Bild einer typischen Winter- landschaft und ich dachte noch gar nicht an den Beginn des Frühjahrs- zuges, als ich plötzlich eines Vogels gewahr wurde, welcher von Westen kommend in östlicher Richtung weiterflog : ein Kiebitz ! Also der erste Zugvogel! Tags darauf sah ich bereits 2 Exemplare, und am 7. März zwei grössere Schwärme. Am 8. beobachtete ich 3 Wasserläufer und am 7. auch eine Rohrdommel. Wovon sich diese Vögel hier ernährten, ist mir ganz unbegreiflich, denn um dieselbe Zeit wurde mir auch eine vollständig abgemagerte Rohrdommel gebracht. Ich erwähne dieses aus dem Grunde, weil die Rohrdommel bei uns regelmässig zu über- wintern pflegt. Einen normalen Winter überstehen die hier gebliebenen ohne jede Schwierigkeit, gehen aber bei einem derart rauhen Wetter wie im Jahre 1932 wahrscheinlich bis zum letzten Stück zugrunde. Sehr interessant entwickelte sich der Zug und das Benehmen des Blässhuhns. Von den aus dem Herbst zurückgebliebenen zogen die letzten am 7.—8. Februar fort. Den ersten neuen Ankömmling stellte ich am 7. März fest und zwar so, dass ich die Spuren im Schnee bemerkte. Am 11. sah ich ein Exemplar auf dem offenen Wasser, am 14. drei Stück. Diese Blässhühner hielten sich auf den Wiesen und Saatfeldern in der Nähe der spärlich vorkommenden offenen Gewässer auf. Woraus ihre Nahrung bestand, weiss ich leider nicht. In das Wasser flogen sie nur wenn sie gestört wurden. Lange hielten sie es aber in dem kalten Wasser nicht aus, vielleicht infolge ihrer Abmagerung. Auch ihr Flug wich bei solchen Gelegenheiten von dem normalen Flug vollständig ab, denn sie streckten die Füsse nicht — wie gewöhnlich — nach rückwärts aus, sondern zogen sie unter das Gefieder ein. Trotz der ungünstigen Ver- hältnisse zogen sie nicht weiter, sondern blieben hier. Ich erhielt auch mehrere erfrorene Exemplare. Der Bestand der Brutpaare im Jahre 1932 war infolgedessen so gering, wie bisher noch nie. Ebenso trafen, unbekümmert um die Witterung, am 5. März die ersten Stare und Lerchen ein, bei welchen dann der grosse Schneefall vom 10. März einen kräftigen Rückzug hervorrief. Am 8. März kam die Knäckente an. Eine Löffelente wurde an demselben Tage tot gefunden. Schnatterente und grosser Brachvogel erschienen am 14., der Haus- rotschwanz am 15. der Wiedehopf am 16. März. Letzterer wurde in stark abgemagertem Zustande lebend gefangen, desgleichen ein Exemplar in der Nachbargemeinde Torzsa. Ein total abgemagerter Löffelreiher mit erfrorenen Füssen wurde aus Begecs eingeliefert, desgleichen ein 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 443 lebend gefangener, ebenfalls gänzlich abgemagerter Schwarzstorch aus Racsinovci. Der Steinschmätzer erschien am 18. März, der Nachtigall- rohrsänger bei heftigem Schneesturm am 22. März. Auf die Frage, was diese Vögel trotz Ungunst der Witterung nach Hause treibt, kann ich trotz aller sonstigen Erklärungsversuche diese Erscheinung einzig und allein mit dem unüberwindlichen Heimatstrieb der Vögel erklären.) HEINRICH SCHENK. In London beringte Mandarinenten in Ungarn. Im April 1931 wurden auf einem Fischteiche in der Gemeinde Peterfölde, Kom. Zala, zwei beringte Mandarinenten erlegt. Der Ring trug die Aufschrift „Witherby High Holborn AG/240 GR.‘ Die Notiz erschien im Jahr- gange 1931 p. 73 der Zeitschrift ‚„Köcsag‘ und sollten laut dem Berichter- statter ALEXANDER Mrmarovios diese Mandarinenten nach Ungarn zu- rückgekehrt sein. Damit nicht Jemand eventuell irrtümliche Schlüsse aus dieser Notiz ziehen möge, möchte ich anfüheren, dass diese Mandarin- enten aus China importiert wurden und nach Beringung im Jänner 1930 im St James Park in London ausgesetzt wurden. HF. WITHERRY. Bemerkungen über die Kreuzschnabelinvasionen in Ungarn. Mit grossem Intere las ich die Berichte über die Kreuzschnabel Invasionen in Ungarn in den Jahren 1927 (Aquila 1927/28 p. 437, 438) und in den Jahre 1928/30 (Aquila 1929/30 p. 167—70). Diese Invasionen beanspruchten mein Interesse deshalb in hohem Masse, weil von denselben hier in der Umgebeung von Türkös im Südosten Siebenbürgens absolute nichts zu bemerken war. Meine Beobachtungen welche sich über 20 Jahre erstrecken, ergaben das Resultat, dass der Kreuzschnabel hier nur dann zu erscheinen pflegt, wenn die Zapfen der Rottanne gut geraten waren. Es war mir nun ganz ausserordentlich auffallend, dass seit dem Jahre 1926 die Kreuzschnäbel diese Gegend ganz verlassen haben, obgleich besonders im Jahre 1928 ein überaus gutes Zapfenjahr war, so dass alle Rottannen schwer mit Zapfen behangen waren und von Seite des Forst- amtes sogar die Tannenzapfen zur Samengewinnung eingesammelt wurden. Trotz dieses guten Zapfenertrages zeigte sich, wie schon erwähnt, ‘) Der Heimatstrieb ist auch bei den übrigen Artgenossen vorhanden, denn auch diese kehren ja in die Heimat zurück, wenn auch später und unter günstigeren Verhältnissen. Es gibt aber immer einige besonders ‚‚überhitzte‘‘ — in der Entwickelung den anderen vorausgeeilte möglicherweise unter sehr günstigen Verhältnissen über- wintete — Exemplare, welche einem inneren Drange gehorchend sich früher auf den Weg machen und dann in ihrer Heimat häufig noch recht ungünstige Verhältnisse vorfinden. Auch in dem oben beschriebenen sehr krassen Falle handelt es sich um solche besonders ‚überhitzte‘‘ Individuen. : J. SCH. 444 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila seit dem Jahre 1926 kein einziger Kreuzschnabel in unserer Gegend. Ich glaube aus dieser Erscheinung vielleicht den einzig erlaubbaren Schluss ziehen zu dürfen, dass die in anderen Gebieten Ungarns beobach- teten Kreuzschnäbel von auswärts, also aus nördlichen oder nordöst- lichen Gegenden stammten. Als Ergänzung zu diesen Bemerkungen mögen nun noch meine Beobachtungen über den Kreuzschnabel in unserer Gegend folgen. In den Jahren 1888 und 1889 waren nur wenige zu sehen. Ich erlegte 6 Exemplare, von welchen sich 4 im Jugenkleid befanden. Dieselben hielten sich in der Dorfstrasse auf Pappelbäumen auf, wo sie die Blätter nach Blattläusen absuchten. In den Jahren 1889, 1892 und 1893 waren nur wenige zu sehen. Im Jahre 1894 beobachtete ich am 20 Juli viele im Garcsin-Gebirge. Dieselben waren damals eifrig mit dem Nestbaue beschäftigt. Das Jahr 1896 war wieder ein sehr gutes Zapfenjahr und waren sehr viele in Schwärmen zu sehen und erlegte ich 31 Stück in allen Klei- dern, damals konnte ich auch die Beobachtung machen dass der Kreuz- schnabel ein ziemlich dummer Vogel ist, denn obgleich ich mehrmals in die Spitze, freilich sehr hoher Tannen schoss, und mehrere getroffen herunterfielen die übrigen ruhig sitzen blieben und weiter an den Zapfen herumknabberten. Im Jahre 1897 waren nur wenige zu sehen, und verschwanden nun wieder auf volle acht Jahre, denn erst im Jahre 1905 erschienen sie wieder in unseren grossen Tannenwaldungen. 1909—10 u. 1911 waren wieder nur wenige zu sehen u. wurden nur zehn Stück erlegt. Das Jahr 1919 war wieder sehr bemerkenswert da wieder nach acht Jahren im Juni die Kreuzschnäbel wieder erschienen, und zwar war eine Art Zug zu beobachten, da viele in lockeren Verbänden den gan- zen Tag von Westen kamen und nach Osten zogen, meist sehr hoch in der Luft so dass man sie kaum sah, aber ihren Lockton ,,gip-gip‘‘ sehr gut hörte, u. einzelne sich auch auf höhere Obstbäume setzten und Blatt- läuse suchten. 1920—1921 beobachtete ich sie in mehreren Waldteilen und erlegte 14 Stück. Also wie schon anfangs erwähnt seit Januar 1926 liess sich kein Kreuzschnabel mehr hier in Süd-Ost Siebenbürgen sehen obgleich es ihnen an Nahrung nicht gefehlt hat. Eswr Ha Kreuzschnäbel in Debrecen. Als Beiträge zu den Kreuzschnabel Invasionen in den letzten Jahren (Aquila 1929/30 p. 167) kann ich auf Grund meiner Beobachtungen im Stadtwalde zu Debrecen folgende Daten mitteilen : 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 445 1924 27. XI und 11. XII. 1925 2. IX—17. XI. 1926 14. XI. 1927 16. VI, 22., 28., 30. VII, 5., 29. VIII., 27—30. IX, 6., 23. X, 2., 20., 30. XI, 2., 14. XII. 1928 29. I, 5., 27. III, 24. IV, 15. VII. 1929 15., 29. VI, NT TR li XI; 1930 3:;:8-=10,; 181, 19. We 2S) MEN tele 2p Vil 71026! 1X53.) 20.131: X, 14-22 XL, 1931 29. VIII. Dr. NAGY EUGEN. Wie wandern unsere kleinen Sánger? Am 16. April 1932 morgens früh beobachtete ich eine kleine Vogelschar von etwa 15—20 Stück, welche von Süden kommend den elektrischen Leitungsdraht überflog. Ein Exemplar war an den Draht angeflogen und fiel herab. Es war ein schö- nes - von Sylvia atricapilla. Diese Grasmückenart zieht also im Früh- jahre nicht einzeln, sondern in kleinen Gesellschaften. Ob der Aufbruch früh morgenz, oder schon während der Nacht erfolgte kann freilich nicht angegeben werden. È HEINRICH SCHENK. Ziehende Rebhühner. Am 20-ten November 1934 abends 10 Uhr liess sich ein aus etwa 30 Stück bestehender Flug von Rebhühnern auf dem Kapisztran-Platze vor dem Gebäude der Staatsdruckerei nieder. Es herrschte dichter Nebel so dass die auf dem Zuge befindlichen Vögel den Budapester Schlossberg nicht sehen konnten und sich vor den ihnen entgegentürmenden Gebäude-Hindernissen niederlassen mussten. In der fremden Umgebung gerieten sie vorerst in grosse Verwirrung und flüch- teten sich 2 Stück in den Toreingang der Staatsdruckerei, wo eines gefangen wurde. Die übrigen verkrochen sich auf dem Platze, waren noch nach Mitternacht 1 Uhr dort zu sehen, verhielten sich jedoch damals schon viel ruhiger und vorsichtiger. Reed. Tee Die Wirkung des schlechten Wetters im August u. September 1931 auf die Vogelwelt in Türkôs. Schon in den ersten Tagen des August brachte man mir elf Stück Cypselus apus welche auf einem Kirchturm verendet gefunden wurden, alle waren zum Skelett abgemagert. Wie ich glaube waren es zurückgebliebene Exemplare, denn die Hauptmasse verliess uns schon den zwanzigsten Juli. Infolge des tagelang anhaltenden Regen konnten sie sich gar keine Nahrung verschaffen. Im September war das Wetter noch schlechter, ja an manchen Tagen schneite es sogar auch in der Ebene, und viele Delichon urbica gingen zugrunde. In den kalten regnerischen Nächten bei Nordwestwind flogen viele Vögel an die Telegraphendrähte. Auf der Strecke Derestye bis Brassé wurden folgende Vögel verendet gefunden 9 Turdus musicus, 1 Turdus pilaris, 1 Turdus iliacus, 10 Coturnix communis, 4 Crex pratensis, 2 Turtur communis, 1 Caprimulgus, 3 Ortygometra porzana, 1 Ardetta 446 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila minuta, 1 Sylvia atricapilla c7, 1 Acrocephalus schoenobaenus, 2 Scolopax rusticola u. 1 Gallinago gallinaria. Enver "Haven Wachtelregen. Der Jagdinspektor, Oberst Schnell berichtet uns, dass am 23. Oktober 1933 ein Wachteleinfall in der Gegend von Tulcea begann, wie er seit Jahren nicht beobachtet wurde. Tausende von Wachteln fielen in die Donau, wo sie ertranken. Ein griechisches Schiff, dass im Hafen von ‘Tulcea steht, fischte mit Netzen die toten Wachteln aus dem Donauwasser. In den Strassen der Stadt fingen Kinder und Erwachsene Hunderte dieser Vögel. Das Wetter war regnerisch und ein sehr kalter Wind. Die Wachteln kamen hier ganz erschöpft an. Dasselbe Schauspiel ereignete sich in Sulina und auf der Schlan- geninsel, wo viele Hunderte von Wachteln gegen den Leuchtturm flogen und so getötet wurden. Zur gleichen Zeit fielen in Tulcea und auch Sulina sehr viele Waldschnepfen ein, sodass die Gärten und Weingärten übervoll davon besetzt waren. Dabei ist bewerkenswert, dass im Leteawalde diesmal kein grosser Einfall war. Interessant ist auch, dass NW von Tulcea im Dorfe Patlaceanca überhaupt nichts von Wachteln gesehen wurde. Von Silistra und Cernawode wird die gleiche Wachtelkathastrophe vom 22. Oktober gemeldet, wo die Jäger des morgens bis über 60 Wachtel mit je einem Hunde fangen konnten. Sr on Se Rückströmung des Blässganszuges im Herbst 1933. Die stürmische und neblige Witterung des Monats September schien 1933 den Wildgans- zug beschleunigt zu haben, während im milder werdenden Oktober und November eine Rückströmung erfogte. Am 18.und 24. X.konnten wir über Nagyszeben Gänseschwärme in der Richtung NW fliegend beobachten und zur gleichen Zeit sah Hofjagd- direktor v. Spiess hoch über dem Retyezät ebenfalls Wildgänse Richtung Nord ziehen. Am 11. XI. wurden bei Nagyszeben noch immer nach NW ziehende Gänse beobachtet. SA Weisse Wildgänse. In den letzten Jahren wurden zu wiederholten Malen in Ungarn weisse Wildgänse beobachtet, doch konnte niemals einwandfrei festgestellt werden, ob es sich um Exemplare der Schneegans handle. Im Gegenteil konnte man eher mit Bestimmtheit erkennen, dass einzelne Stücke Albinos der Blässgans waren. Im Zusammenhang damit halte ich es für erwähnenswert, dass auch in unserer Gegend mehr- 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 447 mals weisse Wildgänse beobachtet wurden. Schon im Jahre 1928 wurde ein Exemplar bei der Ortschaft $S z a n 4 d erlegt. Leider wurde diese Gans einfach verspeist, ohne dass sie in die Hände eines Fachmannes geraten wäre. Am 26. Dezember 1930 sahen wir 3 Exemplare bei Zenta, während im Jahre 1931, vor Weihnachten, ein Stück sich 8—10 Tage lang in der Umgebung von Zenta aufhielt. RICHARD CSORNAI. Stercorarius parasiticus in der Hortobagy-Puszta. Am 28. Sept. 1933 wurde in den Fischteichen des Hortobàgy ein ad. © dieser bei uns ziemlich spàrlich vorkommenden Art erlegt. Es ist dies das erste Exemplar, welches an unseren Fischteichen festgestellt wurde. Das Exemplar schenkte ich der Sammlung des Ref. Kollegiums in Debrecen. Gleichzeitig möchte ich erwähnen, dass die Kraniche im Sommer 1933 sehr früh im Hortobagy erschienen. Am 22. Juni beobachtete ich schon 17 St., ausserdem 13 Schwarzstörche und etwa 400 Weisse Störche. ALEXANDER NEMETH. Stercorarius parasiticus L. Ein junges Männchen dieser bei uns seltenen Art wurde am 9. Sept. 1934 in Szekelyhid (Kom. Bihar) erlegt. Dasselbe gelangte in die Sammlung des Siebenbürgischen Vereines für Naturwissenschaften in Nagyszeben, woselbst sich noch ein anderes zu dieser Art gehöriges Exemplar befindet. Dasselbe wurde im Winter 1849 bei Nagyszeben erlegt und damals irrtümlich als Stercorarius pomarinus TEMM. bestimmt. IR Are Das Vorkommen der Schmarotzer-Raubmöwe im Sommer. Ein Exemplar von Stercorarius parasiticus L. wurde am 30. Juni 1930 bei Baracs (Kom. Fejér) von Dr. Sr. SzLuHA erlegt ; den Vogel habe ich beim Präparator R. Fipa in Budapest gefunden. In dem Magen waren ausser Resten eines kleineren Fisches mehrere Ameisen. Dr. E. Nacy beobachtete am 25. und 26. Juni 1914 im Pancsova-er grossen Riede zwei Exemplare (Aquila, XXVIII, 1921, p. 72—74). Von Dr. E. Kreiner erhielt ich den mündlichen Bericht, demzufolge er am 1. Juli 1930 — also fast zu gleicher Zeit als der Baracs-er Vogel erlegt wurde — im , Csallóköz" zwischen Vének und Böös 2 Exemplare gesehen hat, die von einer Sandbank der Donau aufflogen. Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Daten zum Vorkommen dér Nordischen Schafstelze (Motacilla flava Thunbergi Billb.) Diese ziemlich leicht erkennbare Subspecies der Schaf- stelze wurde von Dr. GrorG ArmAsy in die ungarische Vogelfauna ein- 448 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila geführt, u. zw. durch seine Abhandlung ‚‚Addenda zur Ornis Ungarns“, erschienen im Ornithol. Jahrbuch 1898, Seite 83—112. Von den 4 Exemplaren, auf welche er das Vorkommen basierte, gelangten zwei mit der Sammlung STEFAN CHerNEL’s in das Kgl. Ung. Ornith. Institut. Fundorte : 8. IV. 1892 Velence und 9. V. 1895 Csallöközsomorja. Beide Exemplare sind typische nordische Schafstelzen. AumAsy vertrat damals schon die Ansicht, dass diese Subspecies nicht zu den grossen Seltenheiten unserer Avifauna gehöre. Derselben Meinung waren auch STEFAN v. CHERNEL und Dr. Jurius Manarisz. Trotzdem ist über das Vorkommen dieser Subspecies recht wenig bekannt, weshalb ich die Aufmerksamkeit unserer Beobachter auf diese leicht erkennbare Schafstelze lenken möchte. Veranlassung dazu gibt mir die Tatsache, dass Hrınkıcn Schenk zwischen dem 18. und 20. April 1933 bei Överbäsz mehrere charakteristische Exemplare erlegte, welche der Sammlung des Ornith. Institutes einver- leibt wurden. Die auffallendsten Merkmale der nordischen Schafstelze sind das vollkommene Fehlen des Superciliarstreifens, die etwas dunklere Schattierung der Kopfplatte und die fast schwarze Ohrgegend. Ebenso wie bei der Schafstelze gibt es auch bei dieser Unterart Exemplare, bei denen sich in dem schiefergrauen Feld der Kopfplatte grössere oder kleinere Flecken finden, die genau dieselbe grünliche Färbung auf- weisen wie der Rücken des Vogels. Diese im Norden und Nordosten Europas brütende Stelze kommt bei uns hauptsächlich auf dem Frühjahrszug vor, im April und ersten Drittel des Mai. Daten über ein späteres Vorkommen sind nicht bekannt. Fundorte nach meiner Zusammenstellung im Neuen Ungarischen BreHM (8. Band, Budapest 1929, pag. 135) sind Novi, Zagrab, Kevevära, Kolozs- var, Velence und Csallöközsomorja. Dazu kommt jetzt noch Överbäsz.!) In der ziemlich reichhaltigen Schafstelzensammlung unseres Institutes gibt es ausser diesen kein Exemplar mit anderem Fundort, obwohl diese Art auf dem Frühjahrszug ohne Zweifel auch anderswo vorkommt. Herbstdaten haben wir bisher überhaupt nicht. Die jungen Vögel kann man nach Harrerr von den Jungen der gewöhnlichen Schafstelze nicht unterscheiden, doch gibt es unter den im Herbst bei uns massenhaft vorkommenden Schafstelzen jedenfalls auch alte Exemplare. JAKOB SCHENK. Neueres Vorkommen der Pelikane in Ungarn. Gegen Mitte des vorigen Jahrhunderts brüteten diese Vögel noch in den ausgedehnten Sümpfen der Ungarischen Tiefebene. Die letzte sichere Angabe stammt 1) Hans SALMEN, der Übersetzer dieser Notiz teilt mir mit, dass am 13. Mai 1928 bei Türkös gelegentlich eines Ausfluges, welchen er mit E. Hausmann machte, letzterer 2 Exemplare dieser Form erlegte. J. ScH. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 449 aus dem Jahre 1868. Hodek fand damals in dem Mosoriner Ursumpf auf der Hochebene von Titel das letzte Pelikannest. Seither kommen beide Pelikanarten nur noch als Gäste zu uns, und zwar aus dem Donaudelta, wo sie auch jetzt noch brüten. Sie drin- gen also donauaufwärts vor und streifen eventuell auch bis zur Theiss hinüber. Laut Mitteilung eines Augenzeugen erschienen am Weissen See bei Lukäcsfalva (Kom. Torontäl) etwa um das Jahr 1885 30—40 Peli- kane, die sich längere Zeit dort aufhielten und die für diese Vogelart charakteristische Methode des Fischfanges in Schwarmlinie anwandten. Scharenweise erschienen sie zum letztenmal am 24, Nov. 1921 bei Dunagärdony im Komitat Bäcs. Sämtliche 18 Exemplare waren krausköpfige Pelikane, grösstenteils bräunlichgraue Junge, von denen 3 Stück erlegt wurden. Im Dezember 1925 zeigten sich 4 St. an der Mün- dung der Dràva. Diese Daten sind — mit Ausnahme des Vorkommens am Weissen See — auch in dem neuen Ungarischen Brehm in der zusam- menfassenden Darstellung von JAKOB SCHENK veröffentlicht. In den Jahren 1931 und 1932 erfuhr ich von verschiedener Seite, dass angeblich mehrere Pelikane in den grossen Sümpfen bei Kunmada- ras brüteten. Auf Grund meiner sicheren Feststellungen zeigte sich am 16. April 1931 bei den Fischteichen von Nagyivan in der Nähe des Hortobägy tatsächlich ein Pelikan, der etwa eine Woche lang dort blieb. Er liess mich auf etwa 200 Schritte herankommen, den Rinderhirten sogar noch näher. Dann strich er gewöhnlich gegen Osten, Richtung Hortobagy ab, kam aber immer wieder zurück ! Am 4. und 5. Mai wurde auch bei den Fischteichen des Hortobagy ein Pelikan gesehen, der nach einigen Tagen verschwand. Diese grossen Vögel kommen — wie bereits erwähnt — donau- aufwärts zu uns. Ja sie dringen sogar bis Lobau und Linz vor, wo ein Exemplar vom Geschick ereilt wurde. Die österreichische Jagdzeit- schrift ‚‚Waidmannsheil‘ schreibt nämlich in der Nummer vom 12. Sept. 1932, dass ein Pelikan bei Allerheiligen in Oberösterreich erlegt wurde und in das Linzer Museum kam. Auf meine Anfrage gab der Museum- direktor als Tag des Fundes den 1. Juli 1927 an. Laut Mitteilung der Museumsdirektoren Dr. THEODOR Kerscuner — Linz und Dr. SCHLESINGER — Wien wurden um jene Zeit auch in der Gegend von Lobau bei Wien einige Pelikane gesehen. Dagegen kann ich an einem Artikel nicht vorübergehen, welcher in der Nummer vom 15. Sept. 1932 des eben genannten ,,Waidmanns- heil" erschien und von Th. H. gezeichnet ist. Hier wird behauptet, dass in Ungarn die Pelikane noch zahlreich seien und es nicht den Tatsachen entspreche, dass diese Vögel schon seit Jahrzehnten hier nicht mehr 29 450 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila. brüten. Der Artikelschreiber behauptet im Jahre 1914 noch mehrere Brutkolonien gekannt zu haben, darunter eine in den grossen Sümpfen zwischen Donau und Theiss. Die genauen Fundorte gibt er aber trotz meiner Aufforderung nicht an. Gegen die Verbreitung solcher unbegrün- deter Nachrichten, welche die Fauna unseres Landes in ein ganz falsches. Licht rücken, müssen wir uns entschieden verwahren. Am 3 Juni 1886 erschienen 26 Pelikane am See von Palics. Von diesen erlegte Cornezius MisaLovirs ein Exemplar welches in die Sammlung des Obergymnasiums zu Zombor gelangte.') Dr. Eugen Naey. Grosser Flug von Limosa aegocephala Bechst im Juli. Ich habe bei dem Söstö von Fels6lajos (in der Gegend von Lajosmizse, Com. Pest) am 19. Juli 1930 einen ungewöhnlich grossen Flug von Limosa aegocephala gesehen, deren Zahl konnte man wenigstens auf 350—400, event. auf 500 schätzen. Da die erwähnte Art im Mai— Juni. brütet, geschah in der Beobachtungszeit wahrscheinlich eine Zusammen- rottung der schon flüggen Jungvögel. Obwohl die Gegend an jenem Tage bezüglich Limicolae ziemlich in Bewegung war — da ich genug viele Pavoncella, mehrere Totanus glareola, einige Actitis hypoleucos und auch zwei T. nebularius sehen konnte, — war deren Zahl auch zusammen nicht so viel wie die der Limosen. Vielleicht kann man daran denken, dass die Limosen von den Jungen der in der Ung. Tiefebene, besonders im Com. Pest zerstreut brütenden Paaren zusammengerottet waren. Ob wir es nicht auch in diesem Falle wieder mit einen ,,Frühsommer- zug‘ zu tun haben ? Dr. NIKOLAUS VASVÁRI. Sommer-Vorkommen einer russischen Stockente. Am 15 Juni 1932 erhielt ich aus Zombor einen Stockerpel, welcher mit dem Moskauer Ring Nr. 17889 markiert war. Anfragen in Russland ergaben, dass der Erpel als alter Vogel wáhrend der Mauser in dem im Wolgadelta gelege- nen Schongebiet bei Astrachan am 28 Juli 1931 beringt worden war. Bei der Untersuchung des Innern stellte sich heraus, dass die Hoden ausserordentlich stark entwickelt waren. Es ist somit als sicher anzu- nehmen, dass dieser Vogel, so wie auch andere aus Russland stammende Exemplare, hierher ins Winterguartier kam, dann aber nicht mehr in seine Heimat zurückkehrte, sondern sich mit einer einheimischen Ente paarte. Im Zusammenhang mit diesem Falle erwáhne ich noch, dass. ') Das Erscheinen des Pelikans in Palics wird auch im Jahrgange 1886 p. 241 der Jagdzeitschrift , Vadászlap" erwähnt. In dieser Notiz werden 70 Exemplare erwähnt, welche im Mai erschienen. Ein Exemplar gelangte in die Sammlung des Obergymnasiums zu Szabadka. J. ScH. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 451 im Winter 1931/32 in unserer Gegend eine förmliche Stockenten-Invasion stattfand. Am 16, 17 und 18 Dezember 1931 zogen solche Massen von Ost nach West, wie noch nie zuvor. Ich halte es für wahrscheinlich, dass diese Enten, wenigstens zum Teil, russischen Ursprungs waren. HFINRICH Schenk, Överbäsz. Sommervorkommen von Mergus merganser L. Der Gänsesäger gehört zu unseren regelmässigen Wintergästen, welcher jedoch nur ganz ausnahmsweise auch im Sommer vorkommt. Am 5. Juni 1932 beobach- tete ich auf der Donau bei Mohäcs ein Exemplar. TAROT ale Sommervorkommen von Nyroca fuligula. Am 23. Juli 1932 wur- den auf dem Dunaremete See, Komitat Moson, zwei 5 der Reiherente erlegt. Beide Vögel befanden sich im Prachtkleide und gelangten in die Sammlung des K. Ung. Ornith. Institutes. Am 24. Juli 1933 wurde daselbst wieder ein 7 im Prachtkleide gesehen. 7, pısraus STUDINKA. Spätes Vorkommen von Nyroca clangula. Im Mai des Jahres 1934 beobachtete ich zu drei Gelegenheiten zwei Exemplare der Schellente in Budapest auf der Margarethen-Insel. Die beiden Vögel befanden sich im Sommerkleide, hielten sich immer beieinander auf und war es ein 7 und ein © soviel ich sehen konnte. Dass dieses Paar dort gebrütet hätte, finde ich jedoch nicht wahrscheinlich. Tee ee EN Ein Anzeichen des Eintreffens der Waldschnepfe im Frühling. Auf Grund längerer Erfahrung habe ich ein sozusagen sicheres Zeichen dafür, wann ich mit der Ankunft der ersten Waldschnepfen rechnen kann. Wenn ich bei meinen Morgengängen durch den Wald auf Fusspfaden oder an sonstigen niedergetretenen Stellen die Kotballen der Regenwiirmer erblicke, dann halte ich die Ankunft der Waldschnepfe fiir sicher und finde es ganz natiirlich, sie beim Abendstrich auch zu sehen. Was für ein geheimnisvoller Zusammenhang zwischen diesen beiden scheinbar so grundverschiedenen Erscheinungen besteht — die Ankunft des aus weiter Ferne herbeieilenden leichtbeschwingten Vogels und das Her- vorbrechen des Wurmes aus den Tiefen der Erde — dariiber kann ich natiir- lich keine Auskunft geben. Ich kann nur auf die allgemein bekannte Tatsache hinweisen, dass die Nahrung der Waldschnepfe zum wichtigsten Teile eben aus Regenwiirmern und anderen unter ähnlichen Bedingungen lebenden Tieren besteht. Franz Lizir, Nyiregyhaza. Einfarbiges Ei der Grosstrappe. Die Drainierungsarbeiten auf der Ürbö Puszta begiinstigten augenscheinlich die Vermehrung des Gross- 29* 459 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila trappenbestandes daselbst. Im Jahre 1932 gab es hier auffallend viele Gelege von Otis tarda und war der grösste Teil derselben 3-er, während in anderen Jahren die Gelege gewöhnlich aus zwei Eiern bestehen. Nach Rey (Die Eier d. Vögel Mitteleuropas Gera 1900 p. 424) kommt es sehr selten vor, dass — besonders nachgelegte Eier — einfarbig blaugrün gefärbt sind mit kaum wahrnehmbarer seltener Fleckung. Ein solches Gelege fand ich am 20-ten Mai 1932. Es bestand aus drei Eiern, zwei davon normal, dass dritte einfarbig glänzend hell blaugrün gefärbt. Interessant erscheint mir die Beobachtung, dass anfangs keine Fleckung auf diesem Ei bemerkbar war, erst nach etwa zwei Jahren konnten hie und da einige unauffällige blasse Flecken wahrgenommen werden. Das interessante Gelege befindet sich in der Sammlung des K. Ung. Ornith. Institutes. Taxon See Neun Eier in einem Neste der Feldlerche. Am 24. Mai 1934 fand ich auf der Apaj Puszta ein Feldlerchen-Nest mit 9 Eiern. Die vielen Eier füllten das Nest bis zum Rande. Eines erwies sich als lädiert und faul. Das Gelege nahm ich fiir die Sammlung des Institutes mit und konnte bei dem Ausblasen der Eier kein Unterschied in der Bebrütung nachge- wiesen werden. Alle Eier waren gleich frisch und hatte es daher den Anschein, dass alle 9 Eier von einem Weibchen stammen. Eine genauere Untersuchung ergab jedoch, dass 6 Eier einen einheitlichen Typ, die anderen einen zweiten Typ darstellen, und dass also dieses Grossgelege von zwei Weibchen stammt. Bemerken möchte ich noch, dass 6-er Ge- lege auf den Puszten Ürbö und Apaj nicht gerade selten sind, das Nor- malgelege aber auch hier aus 5 Eiern besteht. Jo SEE Das kolonieweise Nisten des weissen Storches. (Abbildung p. 387) Bekanntlich brütet der weisse Storch meistens in einzelnen Paaren auf irgend einem grösseren Baum, Dach oder Rauchfang. Ein Nisten in Kolonien ist ziemlich selten. Über dieses kolonieweise Nisten schreibt zuerst STEFAN CHERNEL in seinem Werk ‚Die Vögel Ungarns“. Hier erwähnt er eine Baumreihe im Komitat Fejer, auf deren hohen Bäumen 4—5 Nester standen, ferner eine Kolonie in einem Walde des Komitates Vas zwischen Boba und Kis-Cell, wo auf jedem Baum 2—3 Nester waren.*) Im Folgenden möchte ich nun über eine ähnliche Kolonie des weissen Storches berichten, die *) Diese Kolonie befand sich in der Gemeinde Alsösäg. Dieselbe besuchte ich seit 1908 des Öfteren behufs Beringung der Storchjungen und zählte ich im Jahre 1912 noch 26 Horste. Leider wurde der alte Eichenwald später ausgerodet und verschwanden dadurch auch die Störche. Eine änliche Kolonie besteht derzeit noch in Fenék-Puszta. J. Seu. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 453 aber bedeutend grösser war als die von CHERNEL erwähnten. Diese Kolonie befand sich viele Jahre hindurch bei der Gemeinde Farmos und bestand zeitweise aus 30—40 Nestern. Als ich im Jahre 1926 zum erstenmal dort weilte, stand nur noch ein einziger Baum, der aber nicht weniger als 13 bewohnte Nester beher- bergte. In den Wänden dieser Nester brüteten massenhaft Dohlen (Coloeus monedula) und erfüllten mit ihrem andauernden Lärm die ganze Umgebung. Ausser den Dohlen nistete dort selbstverständlich auch ein ganzes Heer von Sperlingen, die nie fehlenden Aftermieter der Storch- nester. Auch ein Turmfalken-Pärchen (Cerchneis tinnunculus) bewohnte jahraus jahrein eines dieser Nester. Es ist sehr interessant, dass die Störche in grösster Eintracht beieinander lebten, Streitigkeiten kamen nie vor. Im Frühling besetzte jedes einzelne Paar sein eigenes Nest, brütete in aller Ruhe und zog die Jungen gross. Die Geschichte dieser Storchenkolonie, soweit ich sie enthüllen konnte, ist folgende: Am Rande eines grösseren Gutshofes standen 6 Schwarzpappeln (Populus nigra), von allen Seiten von Ackerfeldern umgeben. Die Bäume wurden um das Jahr 1800 von Dr. Ivor Kaas gepflanzt, wahrscheinlich auf einmal. Wann die Störche sich dort angesiedelt hatten, konnte ich nicht in Erfahrung bringen. Selbst die ältesten Leute kennen diese Bäume nicht anders als mit Storchen- nestern beladen. Die Höchstzahl dieser Nester sowie den Zeitpunkt, wann dies der Fall war, konnte ich auch nicht erfahren. Auch über das Schicksal der einzelnen Bäume weiss man recht wenig. Der eine wurde ausgehauen, die anderen gingen — mit Ausnahme von zweien — all- mählich zugrunde. Von diesen beiden restlichen Bäumen fiel der eine einem Blitzschlag zum Opfer, sodass nur noch ein einziger übrig blieb und lange Zeit einsam dastand. Dieser letzte, der , Storchbaum“, ist auf unserm Bilde S. 387 zu sehen. Es waren in manchen Jahren bis 15 Nester darauf. Die Anzahl der Storchnester schwankte jedoch ständig, denn wenn das eine oder das andere Paar nicht pünktlich eintraf, kam es vor, dass die übrigen Störche das unbewohnte Nest zerstörten und zur Aus- besserung ihrer eigenen Nester verwendeten. Nun ist auch dieser letzte Baum verschwunden. Im Jahre 1928 brach ein mächtiger Ast mit 3 Nes- tern ab. Dann ging es rasch dem Ende zu. Alljährlich folgten weitere Aeste, bis schliesslich 1930 auch die Krone stürzte. Im Sommer 1931 brach ein Sturm den Stamm mitten entzwei, sodass nur noch ein einziges Nest auf dem Stumpfe übrig blieb. Amar Vrozukh. Nisten des Stares in einem Storchnest. Im Zusammenhang mit der unter diesem Titel im Jahrgang 1929/1930 der Aquila, Seite 339 ver- öffentlichten Mitteilung kann ich berichten, dass ich am 23. Juni 1932, 454 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila also nach 3 Jahren, in demselben Storchnest den Star wieder brütend antraf. Ich sah den Brutvogel Futter zu Neste tragen. Erwähnen môchte ich noch in Verbindung mit dieser Erscheinung, dass im Jahre 1933 in meinem kleinen Weingut am Balatonsee der Star zum erstenmal brütete und zwar in einer künstlichen Nisthöhle. Nur ein einziges Paar hatte sich hier angesiedelt, das erste in dieser Gegend seit den letzten 30 Jahren. In letzterer Zeit brütet der Star auch in der Umgebung von Budapest in ganz auffallend grösserer Anzahl, als früher. Es hat den Anschein, dass sich diese Art bei uns im Vordringen befindet. ron SERE Nebelkrähen besetzen eine Saatkrähenkolonie. Im April 1928 mach- ten mich die Einwohner von Gönyü darauf aufmerksam, dass die im Eszterhazy Parke bestehende Saatkrähenkolonie von etwa 25—30 Paaren der Nebelkrähe besetzt wurde, nachdem diese die Saatkrähen von dort verdrängt hatten. Gelegentlich meines zweiten dortigen Aufenthaltes im August fand ich die Kolonie ausschliesslich von Nebelkrähen besetzt. Im nächsten Jahre hatten aber wieder die Saatkrähen die Kolonie in Besitz genommen und fand ich nur im Herbste daselbst einige Nebel- krähen vor. Dr. ANDREAS KLEINER. Am Horst des Schwarzstorches. Auf der erzherzoglichen Domäne von Satorhely brüteten im Jahre 1932 etwa 15 Paar Schwarzstörche. Trotz des strengen Schutzes, dessen sich diese im Aussterben begriffe- nen Vögel auf dem Gebiet der Domäne erfreuen, erhielt ich die Erlaubnis. einige Horste zu untersuchen. Am 14. Juni fand ich in dem einen Horst schon ziemlich gut entwickelte Junge von denen ich eine Auf- nahme machte. (Siehe S. Abbildung p. 388) Auf Grund der vom Ornitholo- gischen Institut erhaltenen Weisungen suchte ich sowohl unter den Nes- tern als auch in denselben nach Gewöllen, konnte solche aber nur in sehr geringer Anzahl finden. Es hat den Anschein, dass der Schwarzstorch im Gegensatz zu seinem Vetter, dem weissen Storch, Gewölle in bedeu- tend geringerem Masse produziert. Wahrscheinlich ernährt er sich weniger von Insekten. In einem Horst fand ich Überreste von Fröschen und Fischen, welehe aber nicht ausgespien waren. In einem andern Nest waren 14 kleine Frösche. Als ich 5 Minuten später zum zweitenmal den Horst bestieg, waren nur noch 6 Stück darin. Die übrigen waren in der Zwischenzeit von den jungen Schwarzstörchen verzehrt worden. Ich glaube, die alten Vögel füttern ihre Jungen nicht, sondern legen die Beute einfach in den Horst, von wo sie die Jungen selbst aufnehmen. LapisLaus PoRGANY:. 1 931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 455 Zweite Brut von Jynx torquilla L. Es schien nicht unwahr- scheinlich, dass Jynx torquilla eine zweite Brut mache, wenn günstige Verhältnisse eine solche ermöglichen. Bisher aber hatten wir dafür keinen Beweis. Während des Sommers 1934 konnte ich in einer meiner Nisthöhlen die „weite Brut des Wendehalses beobachten. In meinem Garten in Budafok (bei Budapest) brüten in den Nisthöhlen jedes Jahr Wende- hälse. Heuer begann die erste Brut infolge des günstigen Wetters 4—5 Tage früher. Elf beringte Jungen haben die Nisthöhle am 9, 10, 11 und 12-ten Juni verlassen. Bis jetzt habe ich in jedem Jahre beobachtet, dass die Elternvögel nach dem Ausfluge der Jungen die übrigen Nistkästen wieder besuchten, und dabei ihre frühjährliche Stimme hören lieseen. Dieses Verhalten konnte ich auch in diesem Jahre in erhöhten Masse, bei einer bisher unbewohnten Nisthöhle beobachten. Darauf aufmerksam gemacht, be- sichtigte ich die Nisthöhle am 12-ten Juni, und fand darin 2 Eier. Am 17-ten abends sass die Mutter auf 7 Eiern. Sie legte aber noch weiter, und zum Schluss fand ich elf. Am Abend des 1-ten Juli schüpften 9 Junge aus. Alle 9 entwickelten sich beiläufig gleich, es war kein zurück- gebliebenes, wie es bei den regelmässigen Bruten immer vorkommt. Am 15-ten Juli wurden die befiederten Jungen beringt, und am 21, 22 und 23-sten Juli verliessen alle die Nisthöhle. Die zweite Brut war also vollendet. Schade, dass bei der zweiten Brut die Identität der Eltern nicht einwandfrei festgestellt werden konnte, doch habe ich begründete Ursachen annehmen zu können dass es sich in diesem Falle sicher um eine zweite Brut des Wendehalses handelte. ZOLTAN KALMAR. Ohne Lehm gebautes Rauchschwalbennest. Nach einer Mitteilung des Universitätsprofessors Dr. LapısLaus NyAry baute im Jahr 1929 ein Rauchschwalbenpaar sein Nest auf die von der Decke im Treppen- haus des Györer Krankenhauses herabhängende elektrische Lam pe. Zum Nestbau verwendeten die Vögel jedoch nicht Lehm, sondern tru- gen nur trockene Grashalme auf den schwach nach oben gewölbten Lampenschirm auf! Von den 5 ausgeschlüpften Jungen wurden 3 gross- gezogen. Im nächsten Jahre kam das Paar nicht wieder zurück, obwohl LapisLaus NyAry im Frühjahr noch vor Ankunft der Schwalben die Fenster des Treppenhauses hatte öffnen lassen. DESIDERIUS HEGYMEGHY. Bemerkung. Diese Art des Nestbaues ist ein Beweis einerseits für die aussergewöhnliche Anpassungsfähigkeit dieses Vogels, anderer- 456 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila seits für die hartnäckige Beibehaltung des einmal ausgewählten Nist- platzes. Der letztere Umstand hat wohl die Schwalben veranlasst, den Unterbau des Nestes durch trockene Grashalme zu ersetzen, obgleich die nach unseren bisherigen Kenntnissen unerlässliche Vorbedingung zum Nestbau — also der selbst bei trockenem Wetter auffindbare Lehm — fehlte. TAC Beobachtungen aus dem Leben der Zwergohreule (Otus scops L.). Im Juli 1930 erhielt ich aus der Gegend von Pereces (Kom. Borsod) im Bükk-Gebirge eine junge, dem Nest entwachsene, aber noch wenig fluggewandte Zwergohreule. Vom ersten Augenblick an erwies sie sich als sehr gutmütig, biss oder zürnte nie und setzte sich sogar ruhig auf die dargebotene Hand. Im Zimmer flatterte sie frei umher, von einem Möbelstück auf das andere. Ihre Lieblingsnahrung bestand aus Gras- hüpfern und Grillen. Auf den am Boden laufenden Käfer sprang sie mit weit aufwärts gehaltenen Flügeln, fasste ihn mit beiden Fängen und biss einigemale fest zu. Dann hielt sie die Beute mit dem einen Fuss hoch empor und frass davon wie auseiner Hand, die Augen geschlos- sen. Sie verzehrte auch Mäuse, doch waren ihr diese eine weniger will- kommene Beute, weil sie das Fell nie aufreissen konnte. Auch rohe Fleischstückchen nahm sie gerne mit dem Schnabel aus meiner Hand. Interessant war, dass sie stinkiges Fleisch zwar anschnitt, dann aber aus dem Schnabel fallen liess. Wasser trank sie nie. War sie hungrig oder beunruhigt, dann gab sie diesen Gefühlen durch ,,tschup-tschup‘‘- Laute Ausdruck. Flog sie von der Hand oder von einem höheren Gegenstand herab, liess sie — unten angekommen — einen angenehmen melodischen Pfeifton hören, ähnlich wie ‚tüö.‘“ Das- selbe tat sie auch sonst, wenn sie sich wohl fühlte. Wenn ich sie an- fasste oder nach längerer Abwesenheit wieder zurückkam, stiess sie einen scharfen schnarrenden Pfiff aus : phtrrrrüü, ähnlich wie der Turm- falke, aber leiser und feiner. Den Namen ,,Pista‘‘ schien sie zu verstehen, jedenfalls antwortete sie auf diesen Anruf jedesmal mit , tschüp-tsehüp" oder mit feinem ‚‚tüö“. Gegen Abend war sie immer lebhafter als sonst. Bei Nacht ver- suchte sie ständig zu entweichen : war sie in der Waschküche, dann mühte sie sich am Fenster ab; im Käfig flog sie ständig an die Draht- stäbe, sodass ihre Kopffedern ganz abgestossen waren. Oft sass sie draussen im Garten auf dem Pfosten einer Laube. Sehr interessant gebärdete sie sich beim Anblick eines Hundes. Sofort machte sie sich dünn und richtete die Ohrbüschel so hoch empor, dass sie kaum mehr die Form eines Vogels hatte. Mit schrecklich her- vortretenden Augen stierte sie ständig den Hund an, jede Bewegung 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 457 desselben genau verfolgend. Dass sie auch bei Tage sehr gut sah, bewies der Umstand, dass sie sowohl den Hund als auch fliegende Vögel selbst aus grösserer Entfernung bemerkte. Einmal stellte ich einen lebenden Ziegenmelker (Caprimulgus) vor sie auf den Boden. Sie blies sich auf, straubte das Gefieder, richtetedie Kopf- federn steil auf, hielt die Flügel nach Art des Uhu empor, öffnete den Schnabel und riss die Augen weit auf. Schob ich den Vogel noch näher, dann sprang sie ihn mit beiden Füssen zugleich an. Sie versuchte auch durch Hin- und Herwiegen des Kopfes, ähnlich wie der Steinkauz, ihrem Gegner Schreck einzuflössen und knappte manchmal mit dem Schnabel. Nach zwei Monaten konnte sie gut fliegen und ging auch zweimal durch. Weit flog sie aber nie, meistens nur in den Garten, wo ich sie an ihren ,,tschup-tschup‘‘-Rufen bald erkannte und einfing. Ein ander- mal flog sie auf die Dachrinne, von dort auf den Dachfirst und dann auf einen etwa 80 Schritt entfernten Maulbeerbaum in der Nachbarschaft. Ende November 1930 schenkte ich den überaus netten und freund- lichen kleinen Vogel dem Budapester Tiergarten. Dr. Eugen Naay, Debrecen. Das Tauchrennen des Actitis hypoleucos L. Am 9. Sept. 1933 beobach- tete ich bei Gönyü (Com. Györ) einen Actitis hypoleucos L., der durch Bauchschuss verwundet auf dem Grunde des Baches Bakonyér in der von Dr. Csòrcev Trrus beschreibenen Weise (Aquila XXXIV— XXXV. p. 307) durch Tauchrennen zu flüchten versuchte. Dr. ANDREAS KLEINER. Angriffslustiger Gyps fulvus. Im September 1934 wurde in Kula ein 270 Zentimeter klafternder des Gyps fulvus erlegt, als derselbe ein junges Ferkel wegzuschleppen versuchte. Es war ein junges Männchen. HEINRICH SCHENK. Asio accipitrinus frisst auch eine fremde Beute an. Im Hansag bei Lebeny am 25. Juni 1932 hatte ich die Gelegenheit zusammen mit L. STUDINKA die Sumpfohreule mit einer seltenen Beute zu überraschen. Am erwähnten Tage um 19 h sahen wir, als ein Asio accipitrinus- Exemplar vom dem Hany zu Mosonszentpéter kommend nach dem sogenannten T 616s durchfliegt, von einem Lanius minor und einem L. collurio verfolgt, dann sich in der Mosonszolnok-er Wiese nieder- liess ; plötzlich flog sie auf, trug aber diesmal schon eine grössere Beute. Anfangs dachte ich an ein Numenius-Junge, als wir aber die Eule erlegt in unseren Händen hatten, konnten wir den geschleppten Vogel als einen im Verhältniss zu der zimlich Eulegrossen Jungfasan sehen, der 458 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila schon ganz ausgekühlt war. Der Schädel an der Augengegend und das Gehirn war angefressen und auch von der Bauchgegend fehlte ein Teil. Ich halte für gewiss, dass dieser Jungfasan nicht durch die Eule geschlagen wurde, sondern eine Beute eines anderen in seiner Arbeit gestörten Raubvogels resp. Raubsäugers sein konnte, vielleicht eine solche von der dort häufigen Circus pygargus, oder event. vom Wiesel resp. Hermelin. Sogar wäre es möglich, dass der aus irgendeinem Grunde umgekommene Jungfasan durch Mäuse oder Spitzmäuse angefressen und in diesem Zustande durch die Eule gefunden wurde. Es ist unzweifelhaft, dass der Vogel den fehlenden Teil der Beute binnen so kurzer Zeit nicht fressen konnte, da während des Beobachtens kaum einige Minuten ver- flossen. waren. Dr. NıkoLAus VASVÁRI. Das winterliche Trommeln von Dendrocopos maior. Wie bekannt, kann man das Trommeln der Buntspechte im allgemeinen in der Paarungs- zeit, im Frühjahre vernehmen. Es war mir deshalb überraschend, als ich am 20- und 21-sten Jänner 1932, bei —4—5 C°, im Buda-er V aro s- major-Parke einen trommelnden Grossbuntspecht beobachtete. Am 23. I. trommelten zwei Exemplare, doch wurde von mir das Trommeln auch an anderen Tagen gehört, so am 25, 27, 28 und 29-sten (an den letzteren zwei Tagen war eine Kälte cca —4 C°), dann am 9.-ten Feber (cca —1 C°), am 10.-ten (—6 0°), am 13.-ten (cca —7—8 C°). Im Winter 1934 beobachtete ich dieselbe Erscheinung ebendort und zwar am 16.-ten Jänner jagten sich zwei Exemplare einander, das Trommeln aber wurde am 23.-sten (cca —3 C°), am 24.-sten (2 Exemplare ; cca —3—4 C°), 29.-sten (cca —7 C°) gehôrt, am 30.-sten habe ich das Jagen von zwei Exemplaren gesehen, am 14.-ten Feber (cca —5C°) trommelte wieder ein Exemplar. Es war interessant, dass ein Dendrocopos minor am 27.-ten Jänner 1932 (heiteres, sonniges Wetter, —4 C°) ganz in der Nähe des trommelnden D. maior im Wipfel einer Pappel lebhaft trommelte, seinen charakteristischen Ruf vernehmen liess, dann wegflog. Von E. Réz wurde mir über ein Trommeln von Buntspechten im Winter 1929 bei Diösjenö mitgeteilt (in litt.). Man könnte daran denken, dass der obenerwähnte, im städtischen Gebiet liegende Park bessere Ernährungsmöglichtkeiten gibt und daher hört vielleicht das Geschlechtsleben auch im Winter dort nicht ganz auf, wie auch wir z. Bp. eine Angabe über die winterliche Paarung des Steinkauz kennen (efr : Aquila, XXIV, 1917 p. 271—272). Aber müsste man nicht unbedingt darauf folgern, da es auch wäre möglich dass das Trommeln — angesichts des Erklärens von Prof. GRorBBELs (Journ. f. Ornith. 1911 p. 241-248) wenn nämlich das Trommeln aus den bei der Nahrungssuche hervorkommenden Klopftönen durch Übertragung 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 459 in das Geschlechtsleben hervorkam, unter günstigen Lebensbedingungen eben bezüglich den instrumentalen Charakter des Tongebens auch ein Ausdruck des Wohlbefinden sein kann. Das Jagen und Schreien beweist auch nicht, dass das winterliche Trommeln unbedingt mit dem Geschlechtsleben in Zusammenhang steht, da auch die vorigen den Gemütszustand bezeichnen, obwohl unzweifelhaft, dass die Geschlechts- organe gemäss dem frühzeitigen Brüten der Spechte im allgemeinen um Ende Feber und Anfang März schon ziemlich in Entwicklung begriffen sind und es ist so möglich, dass die ersten Stadien der eigent- lichen Entwicklung schon im Laufe des Jänners einstehen. Dr. NIKOLAUS VASVARI. Wann schlafen unsere Vögel ein und wann wachen sie auf? Den im Band XXXIV—XXXV der ,,Aquila‘,S. 448/449 unter obigem Titel erschienenen Aufsatz von Bartholomaeus Bodnär möchte ich zur wei- teren Anregung und Klärung dieser interessanten Frage durch folgende Beobachtungen an der Kohlmeise ergänzen. Im Winter 1929/30 hatte ich in Brassö an einem Apfelbaum in unmittelbarer Nähe meines Schlafzimmerfensters eine Berlepsch’sche B-Höhle hängen, welche vermutlich einer, oder mehreren Kohlmeisen als Nachtquartier diente. Jedenfalls fiel mir Mitte Februar der regel- mässige, tägliche Morgengesang einer Kohlmeise auf, dessen Beginn ich vom 20. Februar angefangen 7 Wochen hindurch, also bis zum 10. April, genau notierte. Der Einfachheit halber seien die diesbezüglichen Daten wöchentlich angeführt. Die Kohlmeise begann ihren Gesang am 20. Febr. um 6° 50’, am 27 Febr. um 6° 33’, am 6 März um 6° 20’, am 13. März um 6°15’, am 20 März um 5° 55’, am 27. März um 5° 36’, am 3 April um 5" 28’, am 10 April um 5° 10°. Der Vogel erwachte also am 10. IV. eine Stunde und 40 Minuten früher als am 20. II. Der Unterschied von Woche zu Woche beträgt also rund 15 Minuten. Vergleicht man nun diese Zahlen mit den Daten des Sonnenaufganges wàhrend dieses Zeitraumes, so ergibt sich eine fast haargenaue Parallelle. RO Unsere Vogel als Insektenvertilger. Die Schädlinge der Obstgärten und der Walder sind — soweit sie aus dem Bereich der Insektenwelt stammen — fast die gleichen. Die Raupe des Schwammspinners und Eichenwicklers sowie der Maikäfer greifen die Obstbäume der Gärten ebenso an wie die Bäume des Waldes. Die gründlichsten Vertilger von Eiern schädlicher Schmetterlinge sind die Meisen und Baumläufer. 460 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Behaarte Raupen werden hauptsächlich vom Kuckuck, von der Saat- kràhe und Dohle vernichtet. Glatte Raupen fressen fast alle Vogel, vom Sperling angefangen. Wie fleissig Saatkrähen und Dohlen die haarigen Raupen des Schwammspinners (Limantria dispar) vertilgen, konnte ich im Jahre 1917 in dem städtischen Eichenwald von Szatmarnémeti beobachten. Am Morgen nach einer gewitterreichen Nacht ging ich in den von den Raupen befallenen Wald. Infolge des nächtlichen Gewitters waren diese zu Boden gefallen. Hunderte von Saatkràhen und Dohlen tummelten sich auf dem Waldboden herum und verschlangen die Raupenin Mengen. Die Limantria dispar trat 1921 und in den folgenden Jahren in dem sorgsam behüteten 800 Kat. Joch umfassenden Walde der Stadt Nyiregyhäza in grossen Massen auf. Ich ordnete hierauf die Herstellung und Anbringung von Nisthöhlen an, so dass die Stadt im Laufe von 2—3 Jahren nach den von mir zur Verfügung gestellten Modellen 1600 Nist- höhlen aus Espenholz verfertigen und aushängen liess. Die Höhlen wurden hauptsächlich von Meisen bezogen, denen ich durch das Forst- personal den weitgehendsten Schutz angedeihen liess. Die Eier der Limantria dispar wurden von Meisen, Spechten und Baumläufern ver- tilgt, die jungen Raupen von Ichneumons, Tachinen und Laufkäfern. Im Frühjahr 1925 verstandigte mich der Bürgermeister von Nyiregyhaza telegraphisch, dass Gefahr im Anzuge sei, da die Raupen in riesigen Massen aufgetreten waren und den städtischen Wald ernstlich gefähr- deten. Zwei Tage später war ich an Ort und Stelle, konnte aber trotz eifrigsten Suchens kaum einige Tortrix viridana finden, von denen der Wald 3—4 Tage früher noch förmlich gewimmelt hatte. So gründlich hatten die Vögel mit diesen Schädlingen aufgeräumt. PETER Marusovrrs. Lanius collurio als Vogelmörder. Am 17 VII 1932 suchte ich auf der Hutweide der Gemeinde Rökus im Szepeser Komitat, die unmittelbar an die unteren Regionen des Nadelwaldgürtels der Hohen Tätra angrenzt, in ausgedehnten Wacholderbüschen nach Nestern des Rotrückigen Wür- gers. In einem dieser Büsche fand ich junge Würger, die etwa vor 1—2 Tagen das Nest verlassen haben mochten. Fangen konnte ich sie aber nicht, derart geschickt wussten sie sich in dem dichten Gezweig zu ver- bergen. Auf der Suche nach diesen Würgerjungen fand ich auf einer benachbarten neben zwei aufgespiessten Maikäfern auch die frische Leiche eines befiederten Hänfling-Jungen, welches gleichfalls auf einen Ast gespiesst war und dessen Kopf bereits fehlte. Die alten Hänflinge sah ich auf der Spitze eines nahen Baumes. Eine Stunde später kehrte ich wieder an diesen Ort zurück, fand aber weder die Maikäfer noch 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 461 die Leiche des kleinen Hänflings wieder. Beide waren wohl in der Zwischen- zeit von den Würgern verzehrt worden. Am 25 Juli 1932 beobachtete ich im Garten des Spitals von Diösgyör-Vasgyär einen jungen rotrückigen Würger, der mit einer grösseren Beute im Schnabel sich auf einem Obst- baum niederliess. Bei meinem Näherkommen flog er ab und ich erkannte in der auf dem Boden liegenden Beute einen jungen Girlitz. Kaum hatte ich mich wieder entfernt, kehrte der junge Würger sogleich zu der Girlitz- Leiche zurück, nahm sie in den Schnabel und wollte damit abstreichen. Das sah ein altes Würger 5, vertrieb den Jungen, erfasste die Beute und flog damit fort. a ieee Massenhafte Vernichtung von Rotfussfalkeneiern. Am 18. Juni 1934 machte ich einen von unserem Beobachter GrorG BArsony arran- gierten ornithologischen Ausflug in den Ohat-Wald, welcher sich an dem Westrande der Hortobägy-Puszta befindet. Es befindet sich in demselben eine aus etwa 3000 Paaren bestehende Saatkrähen-Kolonie in welcher etwa 500—600 Paare Rotfussfalken hausen. Auf einer in die Kolonie eingekeilten Lichtung boten die massenhaft vorhandenen entleerten Eierschalen des Rotfussfalken ein wirklich ergreifendes Bild. Es konnten deren 500-600, vielleicht auch 1000 sein. Es hatte den Anschein, dass es lauter frische Eier waren, weil die Innenschale ganz rein war und die Reste in den vor kürzerer Zeit entleerten noch keine Spur der Bebrütung aufwiesen. In jeder Eierschale befand sich ein ziemlich grosses Loch, welches zweifellos behufs Entleerung des Eies hineingehauen wurde. Wer war der Täter ? Leider kann diese Frage nicht ganz sicher beantwortet werden, doch kann ich mir die Sache nicht anders vorstellen, als dass ein flugfähiges Tier diese Eier aus den Nestern der Rotfussfalken hieher beförderte. Die nächstliegende Annahme ist, dass die Täter die hier in grosser Anzahl nistenden Nebelkrähen waren, doch ist es nicht ausgeschlossen, dass es auch die Saatkrähen sein konnten, welche die noch nicht brütenden, also von ihren Nesten noch gelegent- lich abwesenden Rotfussfalken ihrer Eier beraubten. Dass die Saatkrähen wenn nicht Haupt- aber wenigstens Mit-Täter sein konnten wird durch eine Notiz von Prrtrer Ses. (Die Fischreiher der Rheininsel Küh- kopf, Jahresb. d. Zweigberingungsstelle Untermain 1933—34. p. 36) warscheinlich gemacht. Hier wurden die Eier der Fischreiher von Saatkrähen geplündert. Dieser massenhafte Eierraub, welcher gerade den Rotfussfalken trifft, der doch mit Erfolg um den Besitz des Horstes mit den Krähen kämpft, ist eine ganz ausserordentliche interes- sante oekologische Erscheinung, deren weitere Verfolgung in der Zukunft sehr wünschenswert erscheint. Zur gleichen Zeit konnte ich im Ohater-Walde ganz absonderliche 462 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila Krähennester beobachten. Auf den ersten Blick erschienen dieselben als abgestorbene Mistelbüsche. Neben den normalen Krähennestern waren dieselben wahre Riesen. Auf Grund der heruntergeworfenen Horste konnte ich dann feststellen, dass dieselben aus den beblätterten Endästchen der Eichenbäume gebaut waren. Der Nestnapf hatte die normale Grösse, da derselbe aus trockenen Reisern hergestellt war, möglicherweise aus den Resten eines alten Horstes, der Aussenrand war jedoch wegen der vielen Blätter ganz enorm vergrössert. Es ist eine naheliegende Annahme, dass diese Horste von den zur Nachbrut gezwungenen Krähen gebaut wurden zu einer Zeit, als die Eichen- bäume schon belaubt waren und Trockenmaterial nicht mehr zur Ver- fügung stand. JAKOB SCHENK. Gemeinsamer Tod von Falco subbuteo und Alauda arvensis im Brunnen. (Siehe Abbildung p. 396) Im Mai 1932 wurden in der Puszta Apaj gelegentlich der Reinigung eines einsamstehenden Hirtenbrunnens mit einer runden Zementeinfassung zwei Vogelleichen in demselben gefunden. Die eine Leiche war ein Baumfalke, die andere eine Feld- lerche. Beide Leichen waren gleichalterig und kann man daraus schliessen, dass sich die Feldlerche vor dem Baumfalken in den Brunnen flüchtete, wohin ihr auch der Verfolger nachjagte und dass dann bei de im Brunnen ertranken. Welches Entsetzen der Baumfalke bei der Feldlerche hervor- ruft, konnte ich in der Puszta oftmals beobachten. Einmal suchte die Lerche Schutz unter dem Wagen und konnte ich dieselbe dann mit der Hand ergreifen, während der Baumfalke der Scene aus nur einigen Meter Entfernung zusah und sich nur sehr schwer zur Aufgabe der schon als sicher gewähnten Beute entschliessen konnte. Tixos Stee Vogelfang an der Tisza bei Zenta. Im Zusammenhang mit der wertvollen Abhandlung von Prof. Dr. STEFAN v. GYŐRFFY ,,Leimbäume entlang des Tiszaflusses‘‘ (Aquila 1929/30 p. 25.) erwähne ich, dass auch weiter südlich entlang des Tiszaflusses in der Umgebung von Zenta (Jugoslavien) der Vogelfang mit Leimruten in hoher Blüte steht. Ein dortiger Vogelsteller brüstete sich, dass er in der Zeit vom 1. Sep- tember bis Ende Februar an den Ufern des Tiszaflusses nahezu 2000 Kleinvögel mittels Leimruten gefangen habe. Die Beute bestand hauptsächlich aus Gimpeln, Stieglitzen, Kernbeissern und Zeisigen. Die Vögel werden an Exporteure verkauft, die sie dann in andere Länder versenden, hauptsächlich nach der Tschechoslovakei und nach Deutsch- land. Man kann sich denken, wie ungeheuer viele Vögel diese Leute vernichten, wenn schon ein einziger Vogelsteller von Zenta im Laufe: einer Saison 2000 Vögel fangen kann. RICHARD CSORNAr. 1931/34] KLEINERE MITTEILUNGEN 463 Rückgang des Grauammerbestandes im Komitate Borsod. An die Notiz von HEINRICH ScHENK im Jahrgange 1929/30 pag. 331 anknüp- fend möchte ich ebenfalls über starken Rückgang des Grauammerbe- standes berichten. Im der Gemeinde Hejöszalonta im Komitate Borsod konnte ich am 28-ten April 1913 auf einer Fläche mit 30 Meter Durch- messer die Grauammer kolonieweise nistend antreffen. Es waren dort insgesamt 17 Nester vorhanden. Im Winter schlugen sie sich zu Flügen von Hunderten zusammen. Auf ebenderselben Stelle sind derzeit nur einige wenige Paare zu sehen trotzdem die Beschaffenheit des Brutortes und die Existenzbedingungen unverändert geblieben sind. GEORG BÁRSONY. Eine seltene Varietät von Buteo communis - wurde im Winter 1930 bei Zagon erlegt. Das ganze Gefieder war schneeweiss, nur am Kopf und Rücken waren einige normal gefärbte Federn zu sehen, ebenso die mittlere Schwanzfeder mit der grauen Bänderung, die übrigen Schwanz- federn waren rein weiss, und hatte das ganze Gefieder einen atlasartigen Glanz, ähnlich wie das Gefieder der Schnee-Eulen. Die Farbe der Augen war normal dunkelbraun. ‘Ernst HAUSMANN. Abnorme Schnabelbildung beim kleinen Buntspecht. Von einem meiner Schüler, Josef Gyenis, erhielt ich den auf Seite 397 abgebildeten kleinen Buntspecht (Dendrocopus minor), dessen Schnabel derart miss- gestaltet ist, dass dieser Fall nicht nur vom entwicklungsgeschichtlichen, sondern auch vom ökologischen Standpunkt aus Interesse erweckt. Der Kopf des Vogels gleicht eigentlich gar nicht mehr einem Specht- kopf, sondern erinnert an den Habitus des Säbelschnabel-Kopfes. Die obere Schnabelhälfte ist normal entwickelt, 1 cm lang, die untere dage- gen stellt ein um 2 cm längeres, fein nach oben gebogenes, glattes, hohles Gebilde dar, dessen Ende regelrecht in eine Spitze ausläuft. Auf der einen Seite ist dieses Gebilde normal grauschwarz gefärbt, auf der ande- ren dagegen mit kleineren weissen Flecken versehen. Die Contiumität- der Hornplatte wird in einer Entfernung von 1 cm von der Schnabel- wurzel unterbrochen, aber nur auf der einen Seite, während die andere durchwegs gleichartigen Wuchs zeigt. Wie konnte sich dieser kleine Vogel mit derart entstelltem Schnabel ernähren? Nach dem Bericht meines Schülers, der ihn etwa 2 Wochen lang beobachtete, hielt er sich ständig in Gesellschaft von drei grossen Buntspechten auf. Wenn diese flogen, zog auch er nervös hinter ihnen her. Strich der eine dieser grossen Buntspechte von einem Baumstamm ab, dann liess sich der kleine sofort an der aufgehackten Stelle nieder 464 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila und suchte unter Hin- und Herwiegen des Kopfes zusammen, was er — zweifellos nur mit Hilfe seiner langen Zunge — erreichen konnte. Es bleibt auch die Frage offen, ob wir es hier mit einem interessan- ten Fall von Hyperkeratosis, also mit einem bei dem Vogel in ganz früher Jugend infolge von Verletzung eingetretenen übermässigen Horn- wachstum zu tun haben oder aber miteiner schon im ersten embryonalen. Entwicklungsstadium aus irgend einem Grunde hervorgerufenen terato- genetischen Bildung? Die obenerwähnte partielle Unterbrechung in der Continuität der Hornplatte lässt auf den ersteren Fall schliessen. Pecs, August 1932. Dr. STEFAN Boros. Intézeti ügyek. Az Aquila XXXVIII—XLI, 1931—1934 évi négyes kôtete. — Huszonkilenc even át — 1894-t61 1922-ig — minden esztendő karäcso- nyära pontosan beköszöntött megfigyelöink és munkatärsaink otthonäba az Aquila. A gazdasägi és penzügyi helyzet fokozatos romlasa következ- tében azonban az 1923/24, 1925/26, 1927/28 és 1929/30 evekben mär kénytelenek voltunk két-két évfolyamot egy kötetbe összevonni, — míg most, bár fájó szívvel, a szükség kényszerítő nyomása folytán 4 év- folyamot kellett egy kötetbe összesűrítenünk. Ebből a kötetből azonban helyszűke miatt több értékes közlemény és dolgozat kimaradt. Ezeket a következő kötetben fogjuk közreadni. Az általános helyzet javulása és a m. kir. Földmívelésügyi Miniszterium Kísérletügyi Főosztályának jóindulatú megértése folytán minden reményünk meg van arra nézve, hogy az Aguila kötetei ezentúl rövidebb időközökben fognak meg- jelenhetni. Adományok. — Intézetünk barátai az 1931—34 években könyv- tárunkat a következő értékes folyóiratokkal, illetve szakművekkel voltak szívesek gazdagítani: — DR. viréz Pap Drzsö adományozta : a Shooting Times, a Field and Stream és a The National Geographic Magazine évfolyamait; — Dr. OSTERMAYER Mixrôs: a St. Hubertus; az Oest. Weidwerk; a Schweizerische Jagdzeitung és a Deutsche Jägerzeitung év- folyamait, továbbá Gottschneck: Der Jagdfasan, és H. W. Döbels : Jüger-Practica című műveit; — Nozproviczky Lagos: a Wild und Hund évfolyamait; — Dr. O. Heums: Carl Fries, J Svenska Marker cimű művét; — Hrcywmecuy Dezsö: Die Praxis der Naturgeschichte, I. Taxidermie (mit Atlas), II. Dermoplastik und Museologie (mit Atlas) című műveket; — Warea KÁLMÁN : a Magyar Erdész című folyóirat I—XIII (1901—1913) 1931/34] INTÉZETI ÜGYEK 465 évfolyamait (teljes sorozat) ; — a TERMESZETTUDOMANYI TÁRSULAT: az Aquila régebbi evfolyamaiböl 184 kötetet. — Alábbi szerzők a következő müveiket voltak szivesek a Madartani Intézet reszere megküldeni: BERGMAN Sten: Zur Kenntnis Nordostasiatischer Vögel. — GROEBBELS Franz: Der Vogel, I. — Kornıs ALEXANDER: Katalog der Nido- oologischen Sammlung im Museum Koenig in Bonn. — G. MARTORELLI, E. Mozronxti, C. Vanponi: Gli Uccelli d’Italia. — STUART BAKER: The Nidification of Birds of the Indian Empire. — Taxa TsuKASA HERCEG, Tokyo: The Birds of Nippon. — Fogadjak mindnyäjan 6szinte köszö- netünket! Aquila-alap. — Az 1931—34 evekben a következö adomanyok érkeztek az Aquila kiadási alapja javára: — Dr. Anprässy Erno, Ermihälyfalva 12 P. — Brever Györcy, Brennbergbänya 50 P. — K. Lmpser, Naumburg 13:60 P. — Csornar RicHarp, Zenta 40 P. — BEATRICE Duvar, San Remo: a Üsörsky-fele Sylvia atricapilla-kep közlesre valö ätengedeseert: 89.95 P. — FERNBACH Käroryxé, Babapuszta 20 P. — H. A. Girserr, Bishopstone 18 P. — Br. MaxxsserG ARvÉ»D, Budapest 20 P. — SALMEN gAnos, Brassó 11 P. — Dr. Br. SörLymossy LiszLö, Nagylözs 10 P. — Fogadjak a nemeslelkü adakozök halas köszönetünket. Holland pärtolö-tagok. — A holland tagsägi dijak az elmult 4 esztendő alatt összesen 956:73 pengő bevételt eredményeztek, amelyek- ből külföldi könyvszámlákat, Aguila kliséket, nyomtatványokat és hasonló kiadásokat törlesztettünk. Külföldi látogatások. — Hazánk madártani szempontból neveze- tesebb területei, főleg a Kisbalaton, Velencei-tó, Ürbő- puszta, Hortobágy, Hanság, stb. valóságos vonzóerőt képeznek a külföldi szakemberekre, és így az idegenforgalom emelésé- nek jelentős tényezői. Vannak angol vendégeink, kik úgyszólván évről- évre ismételten felkeresik a magyar madárkolóniákat. A külföldi láto- gatók 1931—1934 évi névsora kronologikus sorrendben a következő : H. A. GILBERT, Mrs. MARGARET GILBERT, Guy CHARTERIS, Lapy Mary STRICKLAND, ARTHUR Broox, Anglia; — STEINFATT Otto, Nemet- ország; — STEPHEN BippurpH, India; — Mrs. Amy Bentinck Broprick, Miss PHYLLIS Barcray-Smiru, Anglia; — J. P. Taysse és neje, Hollandia; — Lorp Grorce HYDE, NIALL RANKIN, Miss Juprra M. FERRIER, B. G. Harrison, H. W. HorBEN, Anglia; — Has Hasan Latir, India; — H. W. van Raw, Hollandia; — Franz GROEBBELS, S. JAECKEL, Németország; — F. Cu. J. Way- 30 466 INTÉZETI ÜGYEK [Aquila DELIN, Anglia; — Frirz Buarrern, Schweiz; — H. Kummer- LÖWE, G. NIETHAMMER, Németország; — Ernst Kors, Ausz- tria; — a Näronyı MEzôGazpasAGr EGYETEM 12 tagja, Olasz- ország; — MAITLAND Concreve, HUGH CHRISTIE, GERALD TomKINson, Jonx Tomxinson, Miss ErarL CARLETON WILLIAMS, Miss CECILIA WILLIAMS, Watkin Wırvıams, Anglia; — Gaspdcs Miryis, Abes- sinia; — D. Papazorr, Bulgaria; — P. Joacuim Puieeross, Spa- nyolorszäg. — A vendégek mindig az Intezet egy tisztviselöjenek szakszerü kalauzoläsa mellett tanulmanyoztäk hazank egyes videkeit. Részvétel kiallitasokon. — Intezetünk hasznos és kàros madarak preparätumaival, madärvédelmi eszközök, szines madärképek és nép- szerüsitö kiadványok bemutatásával a következő kiállításokon vett. részt : — Turista-kiallitas, Budapest, 1931; — Országos Balneologiai Egyesület fürdőügyi kiállítása, Budapest, 1933 ; — Cserkész-világjamboree, Gödöllő, 1933. Kitüntetések. — Az ,, American Ornithologists’ Union‘ (W as hin g- ton) Dr. Csörcey Tırus kisérletügyi főigazgatót 1932 X. 20-án levelezö tagjava valasztotta. — A ,,Royal Society for the Protection of Birds“ (London) SCHENK JAKAB kiserletügyi igazgatót 1932 VII. 22-én tiszteletbeli tagjava valasztotta. A Tiszantili Madarvédo Egyesület (Debrecen) Dr. Csdrcry Tirus főigazgatót és SCHENK JAKAB igazgatót. 1934-ben tiszteletbeli tagjává választotta és őket a Dr. Nagy JENÒ kollégiumi tanár által mintázott művészi plakettel tüntette ki. Népies madárnevek gyüjtése és a Madár Szótár kiadása.— Intéze- tünk személyzetének szaporodása lehetővé teszi, hogy WARGA KÁLMÁN főadjunktus megkezdhesse a PuwGuR-hagyaték adatainak bevonásával a Magyar Madárnevek Szötara-nak feldolgozási munkálatait. Minthogy a madártan iránti általános érdeklődés erősen fokozódóban van, megvan a lehetősége további újabb névanyag gyüjtésének. Felkérjük tehát. összes megfigyelőinket és munkatársainkat — azokat is, akik már régebben beküldték idevonatkozó gyüjtésüket — hogy legyenek szí- vesek az általuk, illetve a nép által ismert madárfajokra vonatkozó népies elnevezéseket (az egyöntetűség és könnyebb kezelhetőség miatt lehetőleg vonalzott írópapírra feljegyezve) mielőbb, de legkésőbb 1935 december végéig beküldeni. A séma a következő legyen : népies név ; a madár tudo- mányos neve ; mely községben (megyében) nevezik így ; és esetleg még azt is, hogy miért nevezik így ; végül a gyüjtő neve és állása. — Ez a szótár madártami szempontból készül, hogy biztos alapot nyujtson a nyelvészek- nek az etymologiai szótár megszerkesztéséhez. 1931/34] INSTITUTS ANGELEGENHEITEN 467 Rádió-előadás. — SCHENK JAKAB igazgató 1934 nov. 18-án À gólyák vándorlása címen radié-eléadast tartott. Fordítások. — Az idei Aquild-ban kiadott kisebb-nagyobb köz- lemények jelentékeny mennyiségét, úgy mint az előző kötetben is, ismét SALMEN JAnos munkatársunk volt szíves magyarból németre fordítani, kiváló szakszerűséggel, választékos stilussal és puritán, ideális tárgyszeretetből, díjmentesen. Kötelességünknek tartjuk őszinte köszö- netünket ezúton is kifejezésre juttatni. WARGA KÁLMÁN. Instituts Angelegenheiten. Der XXXVIII—XLI Band der Aquila 1931— 34. Infolge der stetigen Verschlechterung der wirtschaftlichen Verhältnisse mussten wir uns schweren Herzens dazu entschliesssen in diesem Bande 4 Jahrgänge zu vereinigen. Aber selbst aus diesem Bande mussten noch einige grössere schon fertiggestellte Artikel für den nächsten Band zurück- gestellt werden. Es ist aber nun begründete Hoffnung vorhanden, dass die Aquila in Zukunft in kürzeren Abständen erscheinen wird und lassen wir deshalb an unsere Tauschverbindungen die Bitte ergehen aus dieser jetzigen langandauernden Erscheinungspause keine ungünstigen Konse- quenzen ziehen zu wollen. Spenden. Im ungarischen Texte sind p. 465 die an das Institut gelangten Spenden angeführt, für welche wir ergebensten Dank sagen. Holländische Unterstützende Mitglieder. Im Rahmen der ,,Vereeni- ging tot Bescherming van Vogels‘ in Amsterdam ist Sekretär J. DRIJVER nach wie vor bemüht unserem Institute durch Anwerben unterstützen- der Mitglieder Mittel zur Bestreitung der Aufrechtserhaltungskosten unseres Institutes beizutragen. In den Jahren 1931/34 betrugen diese Beiträge insgesammt 956 Pengö 73 Heller, von welchen ausländische Buch-Rechnungen, Aquila-Klisches, Drucksachen usw. beglichen wurden. Möge der grossmütige Freund unseres Institutes J. Driver unseren tiefgefühlten Dank entgegennehmen. Auszeichnungen. Die ‚American Ornithologists Union“ erwählte Dr. Titus Csòrcev am 20. Okt. 1932 zum korrespondierenden Mit- gliede. Die , Royal Society for the Protection of Birds" erwählte JAKOB SCHENK am 22. Juli 1932 zum Ehrenmitgliede. Der ,, Vogelschutzverein für Ostungarn‘ in Debrecen erwählte Dr. Tırus CsòrcEey und JAKOB ScHENK zum Ehrenmitgliede. 30* 468 PERSONALIA [Aquila Rundfunkvortrag. JAKOB SCHENK hielt am 18. Nov. 1934 im Buda- pester Rundfunk einen Vortrag über den Zug des Storches mit besonde- rer Berücksichtigung der Resultate des deutschen Storchversuches. Die Übersetzung der Aquila-Artikel in die deutsche Sprache wurde auch diesmal zum grössten Teile von Herrn Hans Sanmen durchgeführt, : Wir sprechen ihm auch an dieser Stelle herzlichsten Dank aus für seine grosse Mühewaltung und prezise Arbeit. Kotoman WaRrGA. Personalia, A Kormányzó Ur Ő Fömeltösäga a m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1933 V. 10-én kelt 1649. eln. VII. 2. számú előterjesztésére CSÖRGEY Trrus kiserletügyi igazgató részére a főigazgatói címet, — 1934 VII. 20-án kelt 3.235. eln. VII. 2. számu előterjesztésére pedig az V. fiz. osztály jellegét adományozta. A debreceni Tisza István Tudomány-Egyetem bölcsészeti fakul- tása Csòrcev Trrus kiserletügyi főigazgatót, a Madártani Intézet igaz- gatóját — a tudományos madártan terén való eredményes működésének elismeréseként — 1934 IV. 14-én tiszteletbeli doktorrá avatta. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1934 VI. 30-án kelt 2.866. eln. VII. 2. számú rendeletével Warca KAtman kiserletügyi adjunktust a VIII. fiz. osztályba főadjunktussá nevezte ki. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1933 VI. 23-án kelt 2.357. VII. 2. számú rendeletével DR. VasvArı MıKtös kísérletügyi asszistenst a IX. fiz. osztályba adjunktussá nevezte ki. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1932 XII. 16-án kelt 85.907. VII. 2. számú rendeletével VERTSE ALBERT bölcsésznek dijtalan volontőr- ként való működését 1932 IX. 1-től kezdődőleg engedélyezte, — 1934 III. 30-án kelt 1.803. eln. számú rendeletével mint kisegítő szakmunkaerôt 1934 V. 3-tól kezdődőleg a Madártani Intézethez osztotta be. A budapesti Pázmány Peter Tudomäny-Egyetem bölcsészeti fakultäsa VERTSE ÁLBERT-et 1934 II. 17-én bölesesz-doktorra avatta. A budapesti Pázmány Péter Tudomäny-Egyetem jogi fakultása Kueiner ENDRÉ-t 1932 XII. 10-én jogidoktorrá avatta. 1931/34] PERSONALIA 469 A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1934 V. l-én kelt 95.004. VII. 2. számú rendeletével Dr. KLEINER ENDRE jogászt mint kisegítő szakmunkaerőt 1934 V. 4-től kezdődőleg a Madártani Intézethez osztotta be. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1931 IX. 25-én kelt 43.508. IX. 2. számú rendeletével SZEMERE ZOLTÁN kisegítő munkaerőt — lét- számcsökkentés folytán — a Madártani Intézet kötelékéből 1931 X. 31-ével elbocsátotta. Personalia. Seine Durchlaucht der Reichsverweser geruhte auf Vorschlag des Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums Dr. Trrus CsöRGEY am 20. Juli 1934 zum Oberdirektor für landwirtschaftliches Versuchswesen in die V. Rangklasse zu befördern. Die Philosophische Fakultät der Tisza István Universität zu Debrecen promovierte am 14. April 1934 in. Anerkennung seiner Verdienste auf dem Gebiete der Ornithologie Trrus CsöRGEY zum Doktor honoris causa. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte am 30. Juni 1934 Adjunkt Koroman Warca zum Oberadjunkt in die VIII. Rang- klasse. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte am 23. Juni 1933 Assistenteu Dr. Nrxonaus VasvArı zum Adjunkt in die IX. Rangklasse. Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium genehmigte am 16. Dez. 1932 die Anstellung von Arsert Vertse als Volontàr des Insti- tutes. Am 3. Mai 1934 wurde desselbe als Aushilfs-Facharbeiter im Institute angestellt. ALBERT VERTSE wurde am 17. Feber 1934 an der philosophi- schen Fakultät der Päzmäny Peter Universität zu Budapest zum Doktor promoviert. ANDREAS KLEINER wurde am 10. XII. 1932 an der juristischen Fakultät der Pazmany Peter Universität zu Budapest zum Doktor promoviert. 470 TAGSÄGI KINEVEZESDK — ERNENNUNGEN [Aquila Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium genehmigte am 4. Mai 1934 die Anstellung von Dr. ANDREAS Kremer als Aushilfs-Facharbeiter des Ornith. Institutes. Auf Verordnung des Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums wurde ZOLTÁN SZEMERE Aushilfs-Arbeiter am 31. Okt. 1931 infolge Abbau des Standes aus dem Kgl. Ung. Ornith. Institute entlassen. Tagsägi kinevezesek. Ernennungen. Az 1934/35 evben a követ- Im Jahre 1934/35 fanden fol- kezö kinevezesek törtentek : — gende Ernennungen statt: — 1. Tiszteletbeli tagokká — Zu Ehrenmitgliedern : — özv. CHERNEL ISTVÁNNÉ, Kőszeg. — Hrrcec Curci Francesco, Castelfusano. — DELACoUR JEAN, Cleres. — Hercre Festretics Györsy, Keszthely. — Pror. Dr. Guici ALESSANDRO, Bologna. — Pror. Dr. GROEBBELS Franz, Hamburg. — Kain Käroıy, Budapest. — Dr. Kırın- SCHMIDT Orró, Wittenberg. — Pror. Dr. LauBMANN ALFRED, München. — Dr. Maparisz Gyura(f), Budapest. — HERCEG N. Taxa-Tsuxasa, Tokyo.— Dr. BR. Warpport Fricyres, Satoralja- a hey: 2. Levelező tagokká — Zu korrespondierenden Mitgliedern : — Barcray-SmitHu Ina Puyzus, Blackheath. — BUTURLIN SERGEJ, Moskva. — CHAPPELLIER ALBERT, Versailles. — DEMENTIEV GEORGE, Moskva. — Dx. Duse Antonio, Salo. — HercymecHay Des, Budapest. — KAMNER Arrren Nagyszeben. — Dr. Morronı Epcarpo, Milano. — Mas. Nice MARGARET Moser, Columbus (Ohio). — Piupyr Géza, Pécs. — Pror. Pranërc Joser, Zagreb. — Dr. RenscH BernHarp, Berlin. — Dr. Sassi Moritz, Wien. — Dr. Scniiz Ernst, Rossitten. — DR. StEm- BACHER Friepricu, Berlin. — Srecmann B. Leningrad. — Dr. TranseHE Nicouaus, Riga. 3. Rendes megfigyelokké — Zu ständigen Beobachtern : — ERrDÖKÖzI (Basyice) Imre, Vityapuszta. — Csornar RicxArp, Zenta. — ExDÉLYI Acost, Jäszladäny. — Grréey Gròrey, Debrecen. — Guxva Miniry, Szentläszlöpuszta. — Dr. Homonnay NÁNDOR, Budapest. — IvAnszxy Liszi6, Nyiregyhaza. — Karmär Zorin, Budafok. — viréz Komsiray Oszxée, Miskolc. — Mark 1931/34] NEMZETKÖZI MADARTANI KONGRESSZUS 471 Lisz16, Székesfehérvár. — Nacy Layos, Nyiregyhaza. — NÉMETH SAnpor, Hortobagy-Halastö. — PArxar (Patatics) IMRE, Budapest. — Pérerray Jözser, Kis & 4 pé. — PorGinyr Läszuo, Mohács. — PovAzsay Liszro, Békéscsaba. — Dr. STEINFATT Orré, Berlin. — Srupinxa Läszuö, Lé bé n y. — IFJ. Szöcs JÓZSEF, Budapest. — TascH PÁL, Sopron. A VIII. Nemzetközi Madártani Kongresszus Oxfordban. 1935 jal. 2.—10. közt zajlott le ez a kongresszus Anglia ősi egye- temi városában. Elnöke DR. StRESEMANN E., a főtitkári tisztet JOURDAIN F.C. R. töltötte be. Oxfordban a legtöbben az Exeter College-ben talál- tak elhelyezést, aminek meg volt az a nagy előnye, hogy a tagok a kon- gresszus tartama alatt valóban állandóan együtt lehettek. A megnyitó ülésen STRESEMANN ismertette a kongresszusok történetét, és különösen kiemelte a II. budapesti kongresszus úttörő munkásságát. Az előadások közül kiemelked6bbek: Mrise a madárrendszertan mai állásáról, STRESE- MANN a nomenklatúrai kérdésekről, Rensch a Bergmann-féle elmélet- ről a nádirigóra való tekintettel, Drracour a récék párzási tancanak rendszertani jelentőségéről, Low P. R. a proavis-kérdésről, DE BEER a lepketáplálékáról, Lorenz a csókák szociológiájáról, stb. A vonulási szak- osztály legfőbb tárgya az áttelepítési kísérletek (homming-experiment) problémái voltak. Pearson elnöklete alatt a madärvedelmi bizottság is tartott ülést. Magyar részről DR. KEINER ENDRE, DR. NAGY JENŐ és STUDINKA LÁszró személyesen vettek részt a kongresszuson és tartottak előadá- sokat. Ezenkivül ScHENk JAKAB, DR. BÁRÓ SóLYMosY LÁSZLó, DR. Vas- VÁRI Mixrôs és Warga Kicmix küldték be előadásaikat. Az általános üléseken GILBERT, Huxtey stb. filmjei (szirtisas, szula, kakuk), Siewert vetitettképes — előadása (rär6) keltett nagy feltűnést. CHAPPELLIER a gyűrűzés egységes megszervezése érdekében adott elő. A kongresszus üléseivel egyidőben madar-fénykép és -festmény kiállí- tást rendezett a bizottság, amelyen STEINFATT kisbalatoni fényképei, ill. Scorr impresszionista stílusban festett képei tüntek ki. Jól meg- szervezett kirándulásokon vitték Lilfordba, ill. Foxwarren-ba LILFORD, ill. Ezra gazdag állatparkjaiba a kongresszusi tagokat, akik meg- tekintették az új whipsnade-i aliatkertet is. A kongresszus fénypontja volt a háromnapos kirándulás a Wales-i szigetekre Pembrokeshire grófság partvidékén. A kongresszus tagjai a lundák, lummäk, alkák, háromujjú csüllők, ezüstsirályok, viharmadarak, stb. ezreiben gyö- 472 NEMZETKÖZI MADARTANI KONGRESSZUS [Aquila nyörködhettek az angol admiralitäs által rendelkezésükre bocsátott két torpedórombolóról. A legmegkapóbb látvány, Grassholm szigetének óriási szula-telepe a bukdácsoló fókákkal, feledhetetlen emléket hagyott a kiránduláson résztvevő tagok lelkében. A kongresszust a British Museum Natural History fogadása fejezte be, melyen az utóbbi eszten- dőkben leírt fajokból, valamint a múzeum régi madártani munkáiból rendeztek külön tanulságos kiállítást. A következő kongresszust 1938-ban Rouenban tartják. Elnöke A. Gnicr (Bologna), főtitkára J. DELACOUR (Cléres). DR. KLEINER ENDRE. x A XII. Nemzetközi Zoolögiai Kongresszust 1935 szept. 15—21-én tartják Lisszabonban. Jelentkezni lehet a köv. címre: Prof. A. Rıcarno Jorge, Presidente de Congresso International de Zoologia Faculdade de Ciéncias-Lisboa (Portugal). i NEKROLOGUS. Dr. Almäsy György. 1867—1933. Tiineményesen sokoldalú magyar tehetség tüze lobbant ki el- hunytäval. Mint biologus, faunisztikus, szisztematikus, geografus, etno- grafus, nyelvész, gepszerkesztö ezermester és sportember egyarant volt kivalo. A madártani kutatásokra CHERNEL ISTVANTOL nyert ösztön- zést, kihez holtigtart6 barátság fűzte és akit meghatóan szép mélta- tásban ő bucsúztatott az Aguilában. Madártani ismereteinek alaposságáról az Aguilában 1896-tól kezdődőleg megjelent közleményei tanuskodnak. Ezek közül a , Madár- tani betekintés a román Dobrudzsába" című nagy tanulmánya emel- kedik ki. Tudásvágya 1900-ban, majd 1906-ban ázsiai felfedezőútra kész- teti. Ezekről beszámoló ,,Utazäsom Ázsia szivébe" címen, német nyelven is megjelent műve, amely sokirányú felkészültségének élő bizonysága, a kelet tudományos kutatóinak díszes sorába emelte. E téren végzett kutatásainak emlékét az Aguila VIII. évfolyamában „Elöleges jelentés az 1900. év nyarán az oroszországi Szemirjecsenszk kormányzóságban történt állattani expedicióról" című tanulmánya is megörökítette. § Érett férfikorban iratkozva be a gráci tudományegyetemre és megszerezve a filozofiai doktorátust, a biologia legnehezebb kérdé- 1931/34] NEKROLOGUS 473 seinek kutatäsahoz fogott, fiatalos lelkesedéssel. E teren valé elmé- lyedésének kivälö terméke a budapesti X-ik Nemzetközi Zoologiai Kongresszusra küldött : ,,Instinkt und Intellekt als Anpassungen und Wachstumbahnen‘“ című, kiváló becsű értekezése. Kivonata az egy sokat igérő, terjedelmes műnek : , A vitalisztikus természetszemlélet- nek metodologiája és megismerésbirälati tárgyalása új alapokon". CHERNEL ISTVÁN-nal folytatott állandó eszmecserében évek hosszú során dolgozott ezen, de befejezésében már meggátolta a halál. Dr. CSÖRGEY TITus. Bau Sándor. 1853—1926. A palaearktikus madarvilag fészkelési viszonyainak ismert nevü kutatója. Nagyszabású tojasgyujteményét, mely 318 fajnak 688 feszek- alja 2936 tojasat tartalmazza, a M. K. Madartani Intézet 1909-ben vétel útján megszerezte és külön kezeli ,,Collectio Alexander Bau‘ néven. Ebben a gyűjteményben sok Magyarországon gyűjtött tojás is van, igy a magyar madárfaunára nézve is nagy beccsel bír. A legszélesebb körökben vált ismeretessé a neve FriepERICH Naturgeschichte der Deut- schen Vögel című közkézen forgó műve 1905. évi V. és 1923. évi VI. kiadá- sának mintaszerű feldolgozása révén. Son. J. Dr. Berlepsch Janos báró. 1857—1 933. Jól megérdemelt szép öregség multán 6seihez tert meg a tudo- manyosan megalapozott gyakorlati madarvédelem atyja, e téren az egész müvelt vilag tanitömestere is. A 25 évi tanulmány alapján írt: „Der gesamte Vogelschutz 1899, Kassel" című műve, amely 10 kiadást ért meg és 6 európai nyelvre fordíttatott le, új, eredményekben gazdag korszakát nyitotta meg az addig csak néhány lelkes természetbarát törekvéseiben élő eszmének. BERLEPSCH-nek köszönhetjük az aránylag könnyen telepíthető odulakó madarak védelmén túlmenőleg a szabadon fészkelő fajok jóval nehezebb megtelepíthetőségének megoldását is. Ez utóbbi téren a braziliai őserdők szegélybokrain szerzett észleleteire támaszkodott. Seebachi kísérleti telepe, 1908-ban államilag autorizältatva, ma is a világ legelső, legtöbb tanulságot nyujtó mintatelepe, ahonnan évi beszá- molók lapjairól, népes tanfolyamok látogatóinak tapasztalataiból sugár- zik szerte a növényvédelem terén hasznosítható gyakorlati tudás és az ideális célok felé törő természetvédelem. 474 NEKROLOGUS [Aquila Ezen a 8 holdnyi területen csodait lathatjuk mindannak, amit a tudás, a szeretet és kitartó munka megvalösithatott. 1906-ban több mint 500 párban fészkelt ott 36 énekesmadárfaj és számos egyéb faj is. Oly tömegét találjuk ott az odulakó, valamint szabadon fészkelő mada- raknak, amely már egy népes volierre emlékeztet. Igazolva látjuk, hogy sokféle fajból mily tömérdek madáregyed élhet meg egymás mel- lett aránylag kis területen, ha a sokféle igénynek megfelelő fészkelő- helyeket számukra megteremtjük. 3 Néhai mesterünk szeretetet sugárzó, kedves egyéniségét 1903-ban volt alkalmam megismerhetni, amikor miniszterünk DR. DARÁNYI IGNÁC hozzáküldött ki Kasselbe és Seebachra, hogy a gyakorlati madárvéde- lemnek eme klasszikus földjén szerezzem meg azokat az ismereteket, amelyeknek hazánkban való értékesítésével voltam megbízva. Az akkor még aktiv huszárőrnagy egy egész héten át fáradhatatlanul oktatott és tette ezzel lehetővé mindazt, ami a magyar madárvédelem . állami megszervezése terén azóta megvalósult. 1909-ben vendégül is láthattuk őt első kísérleti telepünkön, a Margitszigeten. A látottak alapján meg- ismételte abbeli kijelentését, hogy Európa nemzetei közül a magyar volt az első, amely az ő rendszerét teljességében átvéve, a rovarkárok ellen a madármunkával való biológiai védekezésre példát mutatott. BERLEPSCH neve nemcsak a mi magyar szívünkbe és elmenkbe vésődött, hanem világszerte él tovább mindenütt, ahol az ő elvei szerint védik a madarakat : az ember által megrontott természetnek a lehető- ségig való visszajavításával. Dr. Csércev Trrus Va Jk 4 I De Apatini Fernbach Kärolyné. 1878—1934. Intezetünk egyik legbuzgöbb, kivalö biologiai érzékkel megaldott es törhetlen kitartäsû munkatársa szállt vele sírba. A rendes meg- figyelöi minösegeben közölt szamos értékes vonulasi es ökologiai észle- leten kivül a 10 holdas bacsér-babapusztai Fernbach parkot oly madar- védelmi teleppé alakította, amelynek tanulságai országos viszonylat- ban is értékesíthetők voltak. Megtaláltuk ott a madárvédelem minden modern követelményét : a mesterséges fészekodvakat, etetőket, falirés-odvakat, az általa szer- kesztett madáritatót és -fürdőt, a szabadon fészkelők számára átala- kított és részben újonnan létesített mintabokrosokat és a tűlevelű fák téli menedékül is szolgáló csoportját. Elsőnek alkalmazta — sikerrel — a fülemülék megtelepülését elősegítő csalitfogó sodronyrácsokat. Példát mutatott a verebek és ragadozómadarak gyérítésére, a házbeli macs- káknak a fészkelés idején való zárvatartására, a hasznos ragadozók- 1931/34] NECROLOGUS 475 nak — erdei fülesbaglyoknak és kékvéreséknek — megtelepitésére és vedelmere. E teren valö munkälkodasaröl az ältalam az Aquila 1909-ik köteteben közöltek es az 1912-ik köteteben sajat tollaböl megjelent „Madärvedelem Babapusztan‘‘ című tanulmánya számol be részletesen. Utolsó tudósítása arról a szomorú tapasztalatáról szól, amelyet az évekig aggódva halogatott arzénes permetezés szolgáltatott s mely- nek következtében rovarevő madarainak előbb oly gazdag állománya csaknem teljesen kipusztult s pótlása az utolsó 2 év alatt is csak kis részben sikerült. Madárvédőink hölgytáborának kimagasló alakját s egyben min- den jó magyar ügy lelkes támogatóját vesztettük el benne. Dr. CsöÖRGEY Trrus. gyulai Gaäl Gaszton. 1868—1932. Ama férfiak sorából, akik lelkes és önzetlen munkával járultak a még csirájában lévő Madártani Intézet felvirágoztatásához, akiknek neve elválaszthatatlanul forrott össze az intézet történetével, CHERNEL IsrvAnt es Hercyroxy Kasost követve sírba szállt a mi kedves , Gaszton bátyánk" is. ; Már 1893-ban jelentkezett HERMAN Orró mellé volontőrnek és munkálkodott 1899-ig, majd 1898-tól 1900-ig. A főképen a madár- vonulás terén kifejtett, kiváló lelkiismeretesség jellemezte munkássága javarészét az Aguilában látjuk megörökítve. De számos tanulmánya jelent meg a Természettudományi Közlöny, a Vadászlap, a , Schwalbe" és az , Ornithologisches Jahrbuch" lapjain is. Legjelentősebb műve a füsti fecske tavaszi felvonulásáról szóló, közel 6.000 adat feldolgozásával készült tanulmánya az Aguila 1900-iki kötetében jelent meg. Ennél is nagyobbszabásúnak igérkező műve, a magyar madartan bibliografiája, boglári birtokának átvételével járó nagy elfoglaltsága miatt sajnos befejezetlen maradt. De lekötötte őt 1906-ban kezdődő közéleti tevékenysége is. Hosszú időn át volt a lengyeltóti kerületnek országgyűlési képviselője, majd Somogy vármegye .,.r A nemzetfenntartö közepnemesseg egyik legkivalöbb reprezen- tansa volt. Tudomänyos és közeleti munkässägän kivül férfiasan nemes lelkülete, példäsan puritan jelleme és vonzö egyénisége is felejthetlen emlekkepen él rajongva szeretett nemzete fiainak lelkében. Dr. Csörerr TITUS. 476 NEKROLOGUS [Aquila Dr. Hartert Ernö. 1859—1933. Korunk madartani kutatäsanak vezéregyénisége volt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy erre a kutatäsi korszakra az 6 müködese nyomta rà a bélyeget, úgy hogy azt valósággal Harrerr-korszaknak lehet min6- siteni. A legkivalöbb erök is javarészben az 6 nyomdokait követtek és habár előrelátható, hogy a kutatás a maga természetes tovabbfejl6- désében újabb irányokat fog követni, de ez a tovabbfejl6dés a HARTERT altal lerakott alapokon fog folytatödni. Az 6 érdeme, hogy rendet terem- tett egyrészt a nomenklaturaban, masrészt a szubspecies, az alfaj fogal- mäban, ügy hogy ennek következmenyekent pontosan megallapitott szabalyok vannak, amelyek alapjan a kutatäs fölösleges akadälyok elhárítása nélkül haladhat tovább. Harrrerr kezdeményezte és heves harcok után diadalra juttatta a LINNÉ által bevezetett kettős elneve- zések helyébe a hármas- a binár helyett a ternár-nomenklaturát, amely- nek alapföltétele volt a szubspecies fogalmának pontos rögzítése. Az alfajt már 1903-ban úgy határozta meg, hogy abba ugyanahhoz a törzsfajhoz tartozó, de egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő földrajzilag elkülönített formák tartoznak, amelyek még nem külö- nültek el annyira egymástól, hogy külön fajokat alkotnának. Jelenleg is még ez a meghatározás érvényes, dacára annak, hogy ma már négyes nomenklaturát is alkalmaznak. Ezeknek az elveknek a szigorú keresztülvitelével megalkotta az elsőbbségi — prioritási — törvény kérlelhetetlen alkalmazásával a jelenleg kevés kivétellel általánosan elfogadott madártani nomenklaturát, amivel legalább relativ nyugovó pontra juttatta ezen a téren is a kutatást. Mindezeknek a madártani tudomány természetes fejlödesi folyama következteben elodazhatatlanul szüksegesse valt üjitäsoknak az érvé- nyesitését az 6 müködesenek köszönhetjük. Gyakorlati alkalmazäsukat „Die Vögel der paläarktischen Fauna‘ cimü korszakalkotö müveben talaljuk, amely nemcsak a jelenkori madartani kutatäsok nelkülöz- hetetlen standard munkaja, hanem együttal mellözhetetlen halhatatlan értéke a jövőnek is. Sokáig tartott, amíg ez a nagyszabású munka elké- szült. 1903-ban jelent meg az első füzete és 1922-ben fejeződött be az időközben szükségessé vált kiegészítésekkel. A munka terjedelme ösz- szesen 2328 lap. Már 1923-ban jelent meg az első pótlás 92 lapon, majd folytatódott a korszerű kiegészítés STEINBACHER FRIGYES közreműkö- désével az 1932-ben megjelent első, az 1933-ban megjelent második és az 1934-ben megjelent harmadik füzettel — az utolsóval, amelynek szerkesztésében HARTERT is közreműködött. Még java munkássága ide- jében, 75-ik életévében váratlanul szólította el a halál 1933 november 1931/34| NEKROLOGUS 477 11-dikén, közvetlenül azután, hogy nov. 6-án még résztvett a Német Madärtani Egyesületnek azon az ülésén, amelyen tiszteletbeli elnòkké valasztottak. Az eddig elmondottak alapjän tévedés volna azt hinni, hogy Hartert csak a muzeális madarat ismertette és értékelte. Nagyszerű érzéke volt a szabad természetben megfigyelhető madárjelenségek iránt is. Nagyon meglepődtem, amikor a hűvös, vagy száraz szisztematikus- nak tartott HARTERT-nél a vándorsólyom tárgyalásánál azt olvastam : a vándorsólyom nézetem szerint a legtökéletesebb sólyomfaj. Nem karcsú, hanem izmos atléta, élő öntudatos lövedék stb. Csodálatos rend- szertani művében helyet találnak az oekológiai vonatkozások is, amelyeket a nála magától érthető tömörséggel és szabatossággal szokott összefog- lalni a rendszertani ismertetések végén. Nagyon nehéz dolog HARTERT-ről ily keveset írni, hiszen utazásai- ról, a TRiNG-i világhírű RorscHILD múzeumban való nagyszabású tevé- kenységéről, sok egyéb munkája mellett, a világháború után első ízben összeülő kopenhágai nemzetközi kongresszus létesítésében kifejtett sze- repéről, mindig abszolut korrekt, de azért végtelenül vonzó egyéniségé- ről és életének még sok egyéb jelentős mozzanatáról nagyon sokat lehetne és kellene írni. Most csak néhány rövid szóval a magyar madártant érintő vonatkozásokról akarok megemlékezni. Meleg barátság fűzte a magyar madártan vezéregyéniségeihez, így HERMAN Orró-hoz, CHERNEL IstvAn-hoz, MaparAsz GyuLA-hoz, amiről az Intézetben található levelezése szolgáltat bizonyságot. A CHERNEL hagyatékból származó képe, amely katonai szolgálata idejéből való, kegyelettel őrzött ereklyénket alkotja. Intézetünk iránt mindvégig a legbarátibb érzelmekkel visel- tetett s nemcsak a nemzetközi viszonylatban legelsőrangú tudóst gyá- szoljuk benne, hanem a magyar madártan nagy barátját is, Intézetünk- nek kezdettől fogva levelező, majd tiszteletbeli tagját. Életrajzát és a madártan történetében való szerepét kimerítően tárgyalták STEINBACHER és STRESEMANN, a Német Madártani Egyesület- nek 1933 dec. 11-én HARTERT emlékére tartott ülésén. Scu. J. Dr. Heinroth Oszkarné szül. Wiebe Magdolna. 1883— 1932. Jelentös szerepe volt a jelenkor egyik standard madärtani munkä- jának megalkotásában. A munka cime , Die Vögel Mitteleuropas‘, szerzői DR. HEINROTH OSZKÁR és felesége. A munka tudományos részé- nek vezetője a férj volt” de az anyag összegyűjtése a feleségre hárult, aki ezt a feladatot hangyaszorgalommal, páratlan türelemmel és tudás- sal párosult csodás ösztönös hozzáértéssel oldotta meg. A HEINROTH 478 NEKROLOGUS [Aquila häzaspär otthona ällandöan zsüfolva volt a legkülönbözöbb közep- európai madärfajokkal, amelyeket tojásból neveltek. A keltet6 gépbe való elhelyezés pillanatától kezdve állandó tudományos felügyelet alatt volt a tojás, majd a kikelt fióka, melynek fejlődési menetét foly- tatólagos súly- és testarányméretek, fényképek és színes vázlatok rög- zítették a tervezett összefoglaló munka számára, A fiókák nevelésének és a fejlődési adatoknak, szóval az új rendszerű munka alapanyagának megszerzése HEINROTH-né érdeme volt. Ennek a csodálatos munka- teljesítménynek a jelentőségét valamennyi szakbírálat elismerte és méltányolta. A M. K. Madártani Intézet is tiszteletbeli tagsággal tün- tette ki a társszerzőt, aki tragikus körülmények között, idegen földön, Romániában 1932 aug. 15-én halt meg váratlanul bekövetkezett bél- csavarodás következtében. Az elhunyt több ízben járt a Madártani Intézetben is, ahol megnyerő föllépésével barátokat szerzett magának, akik emlékét kegyelettel őrzik. Életrajzát és tudományos működésének jelentőségét részletesen ismerteti RÜHL PAuLA a Journal f. Ornithologie 1932 kötetének 542— 551 lapjain. Sca Loos Kurt. 1859—1933. Szerény viszonyok között is jelentős tudományos működést kifejtő ornithologusok mintaképének tekinthető. A csehországi Liboch város- kában működött mint erdőmérnök és hivatalos elfoglaltsága mellett is módot talált oly tudományos működés kifejtésére, amely minden időkre megőrzi emlékét a madártani kutatásban. Intézetünkben meg- levő első levele szerint 1910 május 14-én kérte az első gyűrűket a Hirn- sen taván meggyűrűzendő dankasirályok részére s egy ideig még a Madár- tani Intézet gyűrűivel, majd később a , Lotos" prágai természettudo- mányi társulat gyűrűivel végezte madárjelöléseit. Eredményeit kezdetben az Aguila közölte, később rendesen beszámolt azokról a „Mitteilungen des Lotos" című kiadványban. Különösen a dankasirályra vonatkozó gyűrűzési eredményei keltettek nagy feltűnést, mert kiderült azok nyo- mán, hogy a vonuló madarak ősszel nemcsak a hagyományos déli össze- tételű irányban vonulnak el, hanem északi összetételű irányban is távoz- hatnak. A Hirnsen tó sirályai túlnyomóan északnyugati irányban vonul- nak, nem a Földközi, hanem az Északi Tenger felé s ez a megállapí- tása annak idején valósággal tudományos szenzáció volt. A madár- vonulási kutatások mellett különös szeretettel foglalkozott a madárvilág gazdasági szerepével, hivatásból kifolyólag természetesen elsősorban erdészeti szempontból s ezen a téren is új és figyelemreméltó meg- 1931/34] NEKROLOGUS 479 allapitasokhoz jutott. Intezetünk nagyon megbecsülte a munkassa- gat s 1918-ban levelezö tagjava avatta a csendben, de annal nagyobb odaadással, eredményesen működő kutatót. S J | CH. J. Dr. Madaräsz Gyula. 1858—1931. 1931 december 31-en temettük el a magyar ornithologia ügy- nevezett aranykoränak egyik legragyogöbb nevü és legkivälöbb tudasü vezéralakjat : NEMESKISFALUDI Dk. Mapardsz GYuLA nyugalmazott igazgaté-6rt, a Magyar Nemzeti Múzeum madártani osztályának viläg- szerte elismert és hervadatlan emléku volt vezetöjet. Az 1880-as és 90-es években a HERMAN OTTÓ, CHERNEL ISTVÁN és Maparisz GyunA-böl álló trié irányította hazánk ornithologiäjät. Es ők harman olyan magas nivöra emelték a magyar madartant, hogy ez a szinvonal nemzetközi szemszögböl nezve is rendkivül elismeresre- méltó volt. Es ebben Maparisz-nak kiváló érdemei voltak. Maparisz előkelő és gazdag gentry-családból származott és hosszú ideig ez az anyagi függetlenség tette számára lehetővé, hogy az általa oly végtelenül szeretett vonzó tudománnyal : az ornithologiával, óhaja szerint és a legintenzivebben foglalkozhatott, — és sokszor igen jelentős anyagi áldozatok árán. Maparisz GyuLa tudós, művész és világfi volt egyszemélyben. Elegánsan indult a náderdő mocsaras-lápos ingoványába is. De így is megállotta ott a helyét. Kint a szabadban élesszemű field-ornithologus volt, míg dolgozószobájában a madárbőrök avatott vizsgálója. Kitűnően értett a preparáláshoz, természethü milieube állított biolo- giai csoportjaival pedig új színt és új stilust vitt a magyar muzeologiába. Mint madárképfestő külföldi viszonylatban is legelsőrangúnak volt elismerve. Eleinte minuciózus gonddal dolgozta ki a detaillokat is, később azonban, valószínüleg az olasz iskola hatása folytán, a gondosan kidol- gozott részletek helyett inkább színfoltokkal keltett hatást. A madár- fejeket, lábakat és szárnyakat feltüntető részletrajzokban mutatkozott ki zseniális művészetének egyik legértékesebb oldala: a kristálytiszta, határozott és leheletfinoman biztos vonalvezetés. Ebben utolérhetetlen volt. Műveit mindig sajátkezüleg illusztrálta. Maparisz Gyuna volt eddigelé első és egyetlen ornithologusunk, ki a hazai fauna alakjain kívül az egyetemes madárvilágot is behatóan tanulmányozta, és ezen a téren a külföldön is rendkívüli elismerést szer- zett magának. Az általa fölfedezett és leírt külföldi új madárfajok és alfajok száma tekintélyes sorozatot képez. 480 NEKROLOGUS [Aquila Irodalmi müködesenek s az ältala leirt üj madarfajoknak és alfajoknak jegyzékét sajit maga adta közre (Köcsag, IV, 1931, p. 81 85). | Fontosabb életrajzi adatai a következők : — Született 1858 május 3-án, Budapesten. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Eleinte orvosnak készült, később azonban DR. Marco Trvapar mellett zoologiát tanult és bölcsész-doktorrá avatták. 1879-ben lépett a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárá-nak szolgálatába, hol 1880-ban segédőrré nevezték ki. 1915-ben mint igazgató-őr vonult nyugalomba. 1884—1888-ban adta ki saját költségén a „Zeitschrift für die gesamte Ornithologie" című, német nyelvű és nemzetközi tartalmú, remek színes táblákkal illusztrált madártani folyóiratot, melynek 4 kötete úgy itthon, mint külföldön még ma is keresett értéket képez. Időközben hosszabb külföldi tanulmányutakat végzett: — Ce ylon 1896; Kelet-India; Kelet-Szudän 1911/12; Dél-Egyip- tom; Nubia — melyekről értékes tanulmányokban számolt be. 1899—1903-ban jelent meg életének főműve: a ,, Magyarország Madarai‘‘ cimü, gazdagon illusztrält klasszikus rendszertani és leirö mü, mely mint hatarozökönyv, ma is közkezen forog. Maparasz GYULA intezetünknek 1894 óta levelező, 1930 óta tisz- teletbeli tagja, — az Aquild-nak megindulásakor főmunkatársa volt, Az 1891 évi budapesti madártani kongresszuson CHERNEL IsTvAx- nal együtt a fötitkäri szerepet töltötte be. — 1907-ben megalapitotta a Hazai Zoologiai Laboratorium-ot, melynek éveken ät kivalö vezetöje es iranyitöja volt. Meghalt Budapesten, 1931 XII. 29-én, 74 eves koräban. Emlékét kegyelettel örizzük ! Wares Kira Medreczky Istvän. 1851— 1933. Született 1851 XII. 12-én Urvölgy, zölyommegyei közsegben. Egyetemi tanulmänyait Budapesten és Kolozsvärott vegezte. 1876-ban Ungvär-ra neveztek ki tanarnak es itt müködött élete végéig. Mint az újjászervezett realgimnazium nyugalmazott igaz- gatöja, 1933 I. 14-én hosszú es munkás élet után tert örök nyugalomra. MEDRECZKY Isrvix egyike volt azoknak a ma már igen megfogyat- kozott számú ornithologusoknak, kik résztvettek az 1890-ben végre- hajtott madárvonulási mintamegfigyelés országos hálózatában, valamint az 1891-ben Budapesten megtartott II-ik nemzetközi ornithologiai kongresszuson. Intézetünknek 1894 óta, tehát kezdettől fogva levelező tagja volt. 1931/34] NEKROLOGUS 481 Mepreczky sok értékes vonulási, faunisztikai és biologiai meg- figyeléssel gazdagította hazai szakirodalmunkat. Közlemönyei a Ter- mészettudomänyi Közlöny-ben, az Aquild-ban és az ungvári helyi lapok- ban jelentek meg. Ung megye faunäjänak egyik legrégibb, legalaposabb és leg- avatottabb ismerője volt. Ungvar-ra vonatkozó 25 éves — 18941918 — vonulasi adatsorozata, nemesak phaenologiai, de vonulästörtenelmi szempontböl is igen értékes. Whar Miiller Péter. 1885—1932. Született 1885 III. 19-én Ujbesseny6 n, Temes megyében, meghalt hosszú szenvedés után 1932 III. 27-én Sze ge d-en. A tanitö- képzôt Temesvaron végezte, hol 1906-ban tanitéi oklevelet nyert. Mint tanitö és mint ornithologus is : 1906-ban kezdte meg peda- gégiai és madártani működését, Kevevara (Temeskubin) temes- megyei közsegben. Növendekeit nemcsak a kötelezö tantärgyakra oktatta, hanem a madarvilag szeretetére is nevelte. Résztvett a világháborúban és az itt szerzett betegség csírái tovább lappangtak benne. Az összeomlás után törhetetlen magyarsága miatt a szerbek kiűzték otthonából és menekülnie kellett. Ekkor S ze g e d-re került, hol gyorsan feltűnt kiváló pedagógiai készségével, és néhány év mulva a szegedalsóközponti elemi iskolai körzet igazgatójává nevez- ték ki. 1927-ben és 1930-ban kultuszminiszteri elismerésben részesült. MÜLLER PÉTER egyike volt leglelkesebb megfigyelőinknek és leg- buzgóbb munkatársainknak. 1908-tól 1922-ig Kevevärän, 1923-tól 1932-ig Szeged-en figyelte a madarak vonulását. A madárjelölési munkálatokat rendkívül ambicionálta és ezen a téren főleg a fecskék, cinegék és särgarigok eredményes gyürüzesevel maradandó és értékes eredményeket ért el. Pedáns gonddal kiállított gyűrűzési jelentései mintaszerűek voltak. Madártani munkásságának elismerésekép 1912-ben rendes megfigyelővé, 1930-ban levelező taggá neveztetett ki. WARGA KÁLMÁN. Dr. E. D. van Oort. 1876—1933. Hollandia egyik legeredményesebben működő madártani kutatója, akit nemcsak magas hivatali állásai — a zoologia tanára volt a leydeni Egyetemen és ugyanott a holland Nemzeti Múzeum állattárának igaz- gatója — hanem az azokban kifejtett tudományos működése is korá- 31 482 NECROLOGUS [Aquila nak egyik legjelentösebb szakemberévé avatott. Ö szervezte Hollan- diaban 1911-ben a madärjelöleseket. Ezen a teren halalaig lankadatlan buzgalommal müködött. Eredményei a hollandiai madarvonulasi viszo- nyok ismeretének örökbecsű forrásai. Hazája madártani kutatásainak fejlesztésére igen nagy hatású volt 1912-ben alapított és azóta szakadat- lanul megjelenő , ARDEA" című madártani folyóirata. Ezeken kívül nagyszabású 5 kötetes munkája ,,Ornithologia Neerlandica" nemcsak hazájában, hanem annak határain túl is megőrzik nevét a madártani kutatás történetében. Intézetünknek tiszteletbeli tagja volt. SCH. J. Parthy Jozsef. 1876— 1934. Együtt kezdtük a madaräszatot mint iskolatàrsak a holt és elö Körösöktöl ätszelt, kubikgödrök füzeseivel, alföldi ligetekkel boritott szarvasi nagy rönasägon. O folytathatta a szabad természetben az életet, nekem főleg irodai élet jutott osztályrészül. A kalocsai érseki uradalom- ban járhatta a csodás dunamelléki erdőket, megfigyelhette a vonuló madarak érkezését, távozását s én csak irigyelhettem, amikor jelentéseit olvasgattam és földolgoztam. 1911 óta volt az Intézet rendes megfigye- lője s velünk érzett és működött túlkorán bekövetkezett haláláig. Az utókor megbecsülésére tarthat igényt azzal a jelentős ténykedésével, hogy a magyar természetvédelem hajnalán, már 1925 óta védelem alá helyezte a működési területén levő réti sas és fekete gólya fészkeket. Ezzel a ténykedésével mutatta meg, hogy igazi vérbeli vadászember, mert egyúttal természetimádó is, aki méltán rászolgált arra, hogy emlé- két kegyelettel és nagyrabecsüléssel megőrizzük. Scu. J. Dr. Ponebsek Janos. 1864—1935. Ha talan nem is az elsö, de kétségteleniil a legkivalöbb szloven- ornithologus, aki egész életén at a mai Ljubljana — a hajdani Laibach — kornyékén müködött, s itt alapitotta meg 1926-ban ällami tamogatas- sal ,,Ornitoloske Observatorij u Ljubljani* néven Jugoszlávia első és egyetlen madärvärtäjät, melynek fölvirägoztatäsära nemesak szellemi, hanem anyagi erejének javarészét szentelte. A madärvärta legföbb feladata volt a madargyiiriizés. Ezen a téren elért jelentés eredményei azonban csak halála után jelentek meg ,,I. Izv. Ornit. Observ. v Ljubljani 1926—1933“ cimű kiadványban. Madarbér- és tojasgyiijte- menye mellett nagyszabású madártani könyvtárt hozott össze, amely ma kétségtelenül Jugoszlávia legértékesebb magánkönyvtára ornitho- 1931/34] NEKROLOGUS 483 logiai tekintetben. Irodalmilag is müködött. Legjelentösebb kiadvanya Nase Ujede — Hazai bagolyfajaink — Ljubljana 1917. Dr. REISER OTMAR. Ridgway Rôbert. 1850—1929. Habär elsösorban amerikai ornithologus volt, aki hatalmas nyole kötetes művében : , The Birds of North and Middle America‘ 1901—1919 halhatatlan erdemeket szerzett magänak hazaja madartani kutatasa- ban, megis meg kell emlekeznünk röla, egyreszt mint Intezetünknek kezdettöl fogva tiszteletbeli tagjaröl, masrészt kivalö nemzetközi jelen- tösegenel fogva. Nemzetközileg legjobban ismert munkája : , A nomen- clature of Colors for Naturalists‘‘ mely először 1886-ban jelent meg 27 színes táblával. Ebben a madártani színleírások egységesítése és megkönnyítése céljából 186-féle színből álló színskálát ad. Ezt a nagy- jelentőségű munkáját 1912-ben második kiadásban jelentette meg, ezúttal azonban már 1115-féle színből álló skálát ad, mindegyiket külön megnevezve, egyúttal keverési módját is megjelölve. Ez a remek- műve, bár 5000 példányban jelent meg, jelenleg már oly ritka és drága, hogy alig lehet beszerezni, mert nemcsak a madarak színleírásában lett a nemzetközileg elfogadott norma, hanem a természettudományok min- den más ágában, sőt minden olyan üzemben, ahol fontos szerepük van a szín megjelöléseknek, így pl. a sokszorosítóiparban, színes papírgyár- tásban és sok más iparban. Másik jelentős szereplése volt az Amerikai Madártani Egyesület Nomenklaturai Bizottságában való működése. Ez a Bizottság adta ki 1886-ban a madarak tudományos elnevezéseire vonatkozó hivatalos jegyzéket (check-list), melyet 1895-ben és 1910-ben újabbak követtek. Ennek a Bizottságnak a működése nemzetközileg igen fontos előmunká- latokat jelentett a mai madártani nomenklatura megállapításában. Ripeway széleskörű tudása nagy mértékben érvényesült a Bizottság munkájában. Ripeway hosszú időn át volt az Amerikai Egyesült Államok Múzeumában (Washington) a madártani osztály vezetője, de kitömött madarakkal való főfoglalkozása nem idegenítette el az élő madaraktól. Illinois államban, Olney-ben levő családi birtokán ‚Bird Haven" (szó- szerinti fordításban madárkikötő) néven madármenhelyet alapított a szabadon élő madaraknak örök időkre szóló védelmi területének. Ha. madármenhelye esetleg áldozatul is esik a haladó fejlődésnek, Ripaway neve a madártan terén örökké élni fog. SCH. J. att 484 NEKROLOGUS [Aquila Dr. Rössler Ervin. 1876—1933. A morvaországi Kyrovban született, ahol német származású édes- atyja erdész volt. Ennek halála után magyar származású édesanyja rokonaihoz Bellyére költözött. A gyermekifjú éppen akkor került ide, mikor Bellyén virágjában volt a madárvilág jelenségeinek megfigyelése. 1879-ben Hopex vezetésével itt járt Rupozr trónörökösünk Bream és HomEYER társaságában, majd utánuk az 1880-as években DR. Moy- sisovics és 1890-ben a második nemzetközi madártani kongresszusra szóló mintamegfigyelés elvégzésére SZIKLA GÁBOR. Valamennyi kutató a kiváló madárismerő és megfigyelő PFENNIGBERGER JOZSEF, királyi her- cegi erdőmester közreműködésével végezte bellyei madártani tanul- mányait s ő volt az, aki a természetrajz iránt élénken érdeklődő fiatal RÖSSLER első tanítómestere volt a madártani megfigyelésekben. Még középiskolai tanuló korában közli Eszék vidékén — Bellye közelében — végzett madárvonulási megfigyeléseit s még egyetemi hallgató korában készült egyik legtöbbször idézett munkája: ,,Popis ptica hrvatske faune" címen (Glasnik XIV. 1902 p. 11—90), amelyben a zágrábi állat- tani múzeum madártani anyagát ismerteti FRIVALDSZKY Aves Hungariae című művének mintájára. Jelenleg is fontos forrásmunka. 1901-ben megbízást kapott a horvátországi madárvonulási megfigyelő hálózat szervezésére s ebből a célból meglátogatta a M. K. Madártani Intézetet, hogy tanulmányozza annak szervezetét. Már a következő évben meg is jelent első jelentése a horvát madártani központ működéséről. Ezután ávről-évre megjelentek a horvátországi madárvonulásra vonatkozó jelen- tései, amelyek mindig becses kútforrások lesznek az idevágó kutatások számára. Érdemes működést fejtett ki sok évszázados társországunk madártani viszonyainak felderítésében, amellyel tiszteletreméltó helyet biztosított magának a madártani kutatások történetében. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy életrajzi adatainak egy részét Dr. PLraxèré JózsEF volt szíves közölni. Sal Schifferli Alfréd. 1879—1934. Jelentös multja alapjän egyik reménysége volt a svajci madär- tannak. 1924 6ta volt a sempachi madarvarta vezetöje, mely hivatasa- nak polgäri hivatali elfoglaltsaga dacära is nagy lelkesedéssel és ered- ményekkel tudott megfelelni, úgy hogy neves helyet biztosított a svájci madárgyűrűzéseknek. Az volt a terve, hogy polgári foglalkozását átru- házza a fiára s minden munkaerejét a sempachi madárvártának szentel- 1931/34] NEKROLOGUS 485 heti, amelyen 1924-t61 1933-ig sok ezer madarat jelölt. Varatlanul bekövetkezett halala megakadälyozta ennek a tervének a megvalé- sitäsäban és a svájci madártani társaság egyelőre az elhúnyt kutató fiára bízta a sempachi madárvártát, hogy azt édesatyja hagyományainak megfelelően vezesse tovább. SCHIFFERLI halála nemcsak a svájci madár- tan súlyos vesztesége, hanem a nemzetközi madártani kutatásnak is, mert kevesen vannak, akik hasonló lelkesedéssel, avatottsággal és ered- ményességgel végezték a madárgyűrűzést. Scu. J Robert Wilson Shufeldt. 1850—1934. Eszakamerika ornithologusai egyik úttörő büvärukat vesztették el a patriarkak koräban, hosszas betegség utan 1934 januar 21-én elhunyt sokoldalü tudösban. SHUFELDT orvosnak keszült, de élete javàt a ter- mészet megfigyelésének és az irdasztalnak szentelte. Közel másfélezer cikk, dolgozat, könyv és monografia maradt utána ; jérészük ismeret- terjesztö amerikai folyöiratokban jelent meg, zömük azonban amerikai es európai szakfolyóiratok hasábjain látott napvilágot, köztük két nagy dolgozata az Aguila köteteiben. Kutatásainak zöme az ornithologia mezejére esett, ebből is az oologia mellett főleg a madarak csonttanára és őslénytanára. Néhány család kivételével csaknem minden fontosabb madártipust részletesen leírt oszteologiailag és átment a kezén Észak- amerika fosszilis madármaradványainak nagy része is. Különösen becses nel a Bulletin of the New-York State Muzeum 130-ik kötetekent kötetbe gyüjtött oszteologiai tanulmanyai. Dr. Lamprecht Kiumin. Stoll Erné. 1874— 1929. Az 1905 esztendöben törtent, hogy a Neptanitök Lapjäban fel- hívást intéztem a , Magyar tanítók a tudomány szolgálatában" cím alatt a magyar tanítósághoz a madárvonulás megfigyelésére. Az, aki mindjárt az elsők között jelentkezett és ameddig az egészségi állapota meg- engedte végig kitartott, STOLL ERNŐ volt, aki 1905-től 1923-ig figyelte meg Nyíregyháza vidékén a madárvonulást és nevelt madárszerető nemzedé- ket, amely folytatta működését. Amikor ő kezdte meg a madártani meg- figyeléseket, akkor Nyíregyháza és vidéke madártanilag jórészt ismeretlen terület volt, ma pedig a legjobban kikutatott területekhez tartozik. 1907 óta a Madártani Intézet rendes megfigyelője volt. Tevékeny részt vett a sajtó útján a nagyközönség természetszeretetének fölkeltésében és az állatvédelem propagálásában. Igazi , tanító" volt, nemcsak az iskolában, hanem a társadalom életében is. Sca J 486 NEKROLOGUS [Aquila Wachenhusen Antal. 1850—1933. Az elsők között volt, akik a Herman Orró által alapított „Magyar Ornithologiai Központ", a mai Madártani Intézet mellé állottak tudá- sukkal és lelkesedésükkel. Már az Aguila első, 1894 évi kötetében jelen- tek meg madárvonulási megfigyelései, amelyeket mint , rendes meg- figyelő" küldött be Székesfehérvárról. Azóta állandó összeköttetésben maradt Intézetünkkel, amely később levelező tagsággal tüntette ki. Irodalmilag is megörökítette nevét az Aquila számára írt közlemé- nyeiben, amelyek közül különöesn becses a pásztormadár 1876 évi besztercebányai megjelenésének leírása. Szenvedélyes vadász, de egyuttal gyűjtő is volt, aki az elejtett madarakat preparálta és ilymódon a tudo- mány számára értékesítette. Gyüjteményét, amely számos ritkaságot tartalmazott, így két Tringa canutus példányt, végeredetileg a M. kir. Madártani Intézetre hagyta, azonban a gyűjtemény átadását a cseh hatóságok — miként már más esetben — most sem engedélyezték. A gyűjtemény tudományos értékesítése azonban ennek dacára is lehet- séges, mert jegyzéke már régebben Intézetünk irattárába került. Az örökösök a Madártani Intézet beleegyezésével a komáromi , Jókai Köz- művelődési és Muzeum Egyesület"-nek adományozták az értékes gyüj- teményt, amely ott is fönntartja majd WACHENHUSEN értékes életének tiszteletreméltó emlékét. a 1931/34] INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 487 INDEX ALPHABETICUS AVIUM. A zárójelben levò számok az idegen nyelvü szövegre vonatkoznak, ha az illetö fajok egyuttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten Zahlen beziehen sich auf den fremdsprachigen Text, wenn die betref- fenden Arten auchim ungarischen im gemeinsamen die Seitenzahl der Namen wird Acanthis 308, 322. — cannabina 63, (117), 188, (192), 320, (326), 394, (460), (461). — linaria 63. Accentor modularis 63, (118), 345, 357, (406), (420). Accipiter nisus 49, 55, 63, 82, (111), 321, 322, (325), (326), 331, (336), 376, (442). Accipitres 44, (105), 248, (250), 277, (278), 290, 293, (299), (302), 322, (326—329), 357, (421), (458), 474. Acrocephalus 188, (191). — arundinaceus 52, 63, (108), (119), 340, (400), 471. — palustris 63, (119), 340, (400). — schoenobaenus 63, (119), 188, 380, (446). — streperus 63, (119), 340, (400). — — horticolus 63. Actitis hypoleucos (115), 384, 392, (450), (457). Aegithalos eaudatus caudatus 250, (253). — — europaeus 43, 48, 63, (103), (253), 345, (406). Aix galericulata 378, (443). Alauda 155, 157, (158), (160), (162), 308, 321—323, (324), (325—327). — arvensis 34, 45, 48, 52, 63, (94), (105), (108), (118), 154, (158), (159), (160), 346, 377, 308—321, (325), (408), (442), (452), (462). — brachydactyla 157, (163). — pispoletta 157. — — heinei 157. Alaudula 155, 157, (160). — heinei 157. Alcedo ispida 63. (192), ohne Klammer 386, 396, Texte angeführt sind; Texte befindlichen angeführt. Anas 187, (190), 285, 331, 365, (428), 471. — acuta 372, (437). — boschas 46, 52, 53, 63, 69, (108), (109), 187, 188, (190), (191), 273, (275), 331, (336), 342, 344, 371, 384, (402), (403), (405), (435), (450), (451). — crecca 63, 187, (190), 342, 344, (402), (403), (405). — penelope 372, (437). — querquedula 63, 187, (190), 377, (442). — strepera 372, 377, (437), (442). Anatidae 188, (191), 277, (278), 330, (335), (336), 372, (437). Anser 194, 195, 197, 199, 200, (203), (204), (206), (209), (215), 227, (228), 229, 230, 232234, (238), (239), (241—243), (246), 291, (300), 331, (335), (336), 339, 341, 342, 344, 373, 380, 381, (399), (402—405), (439), (446), (447). — albifrons 221, 230, (238), (239), 250, (252), 291, (300), 342, 343, 344, 280, 381, (402-405), 446. — arvensis 195, 200, 201, (203), (209), (210), 229, 232, 234, 237, (238), (241), (244), (247). — brachyrhynchus 194, 196, (202), (204), 219, (222), (223), 230, 234—237, (238), (239), (244—247). — carneirostris 193—199, 201, (201), (202), (204—208), (210), 211, 213, (215), (217), 222, (226), 227, (228), 231-233, 235, 236, (240—242), (245), (246). — erythropus 230, (238), (239), 341—344, (402), (403), (405). — fabalis 63, 193—201, (202—210), 211, 212, 214, (215-218), 219, 220, (222), (223), 227, (228), 229, 230, 232— 236, (238), (240), (241), (243—246), 250, (252), 341, 342, 344, (402), (403). — — curtus 199, (208), 221, (225). 488 Anser fabalis fabalis 195, (203), 212—214, (216—218), 219, 222, (223), (226). — — mentalis 213, (217). — — neglectus 214, (218), 233, 236, (243), (246). — — segetum 213, 214, (217). — — serrirostris 213, (217). — — sibiricus 214, (218), 220, (227). — ferus 46, 63, 188, (191), 197 (206), 236, (246), 249, (252), 330, 331, (336), 342, (403), (405). — — domesticus 296, (306). — hyperboreus 366, 381, (430), 297, (306). (239). (446). — indicus 296, — mentalis 230, 231, — middendorffi 213, (217), 220, (224). 193—199, (201-208), 211, 212, (215), (216), 219, 222, (223), (226), 227, (228), 230, 232—234, 236, 237, (238), (239), (241—244), (246), (247), 342, 344, (402), (405). — oatesi 220, (224). — segetum 195, 198, (203), (206), 219—22 — neglectus (223—225), (241), (243). — serrirostris 199, (208), 219—221, (222— 225), 231, (240). — — anadyrensis 221, (225), 231, 234, (240), (244). — — carneirostris 221, (225), 231, (240) — — mentalis 220, (224), 230, 231, (240) (2 — — rossicus 221, (2: — — serrirostris 220— Anseriformes 212, (215). Anthoscopus pendulinus 250, (253), 340, (400). Anthus 154, (159), 321, (325). — campestris 63, 189, (192). (118). (118), 345. Aquila chrysaëtos 63, 331, (402), 471, — clanga 248, (302), — — fulvescens 291—293, (301—303) — heliaca 63, 293, (302), — pomarina 49, 63, 248, 293, (301), (302), Archibuteo lagopus 49, 63, 249, (252), 331, (336), 342, 344, 371, (402), (403), (405), (436), — pratensis 63, — trivialis 63, (336), 341, (251), 292, 293, (301), (251), 292, INDEX ALPHABETICUS AVIUM. [Aquila Ardea 44, 51, 54, (99), (105), (107), (111), 17250174, "188, 329) 330, 7958223392 (334— 336), (338). — cinerea 34, 44, 46, 63, 77, (93), (105), (116), 166, 174, 175, 177, 178 0188; (191), 273, (275), 339, 355, 356, 395, (400), (418), (419), (461). — purpurea 34, 43, 44, 46, 51, (93), (103), (105), (107), (191), 339, 357, (400), Ardeidae 168, 169, 174, Ardeola ralloides 35, 39, 46, 63, 76, (94), (99), 174, 175, 178, 331, (336), 366, (430). Ardetta minuta 52, 63, (445). Asio accipitrinus 47, 63, 249, (252), 351— 353, 392, (413—415), (457), (458). — otus 47, 49, 63, 345, (406), 475. Astur brevipes 294, 295, (304). — palumbarius 47, 49, 55, 63, 81, (111), 189, (192), 294, (303), 331, (336), 345, 346, (407). — — buteoides 293, (303), — — poecilopterus 293, (303). Athene noctua 49, 63, 345, 391, (457), (458). 63, 78, 167, 174, 188, (421). (108), 174, 380, (406), 56, 63, 84, Bombycilla garrula 49, 52, 252), 343, (404). 90, (108), (112), 250, ( Bonasa bonasia 63. Botaurus stellaris 63, 174, 377 (442). Branta ruficollis 291, (300), 343, 344, (404—406). Bubo ignavus 63, 367, 391, (431), (457). Bubulcus ibis 365, (428). Buteo communis 47, 49, 55, 63, 82, (111), 189, (192), 323, (327), 331, (336), 342, 344, 376, 397, (402), (403), (405), (442), 463). — ferox 63, 342, 366, (403), (430). Calandrella 155, 157, (160), (163). — brachydactyla 153, 154, 156, 157, (158), (160), (162), 340, 346, 347, (401), (407), (408). — — brachydactila 155, 156, (160), (161). — — hermonensis 347, (408). — — moreatica 155, (160). — — cinerea brachydactila 155, (160), 347, (407), (408). — — longipennis 155, (160), 347, (408). Calidris arenaria 63. Caprimulgus europaeus 63, 369, 380, 391, (432), (457). (116), 368, (433), (445), 1931/34] Carduelis elegans 50, 63, 87, 345, 396, (406), (462). Cerchneis 323. — Naumanni 63, 249, (252), 290, (299), 331, (336). — tinnunculus 34, 47, 49, 55, 64, 82, (94), (111), (116), 273, 274, (275), (276), 290, (299), 322, (326), (327), 331, (336), 340, 342, 344, 391, (400), (403), (405), (453), (456). — vespertinus 35, 39, 47, 52, 55, 64, 83, (94), (99), (108), (112), 188, (192), 253, ‘ (256), 290, 323, (328), 331, (336), 340, 346, 371, 395, (400), (407), (435), (436), (461), 475. Certhia 394, (459), (460). — familiarls 64. — — macrodactyla 64. Cettia cetti cetti 370, (434). — — sericea 370, (434). Charadrius 277, (278). — alexandrinus 34, 40, 46, 49, 51, 53, 64, 69, (93), (107), (109), (115), 187, (191), 330, (335), 340, 364, (401), (427), (428). — apricarius 364, (428). — dubius 64, 351, 364, (412), (427), (428). — hiaticula 64, (115), 364, (427). — morinellus 366, (430). Chordeiles virginianus 369, (433). Chrysomitris citrinella 349, (410). — spinus 64, 87, 250, (252), 348—350, 396, (410), (411), (462). Ciconia alba 35, 40-43, 46, 51, 54, 64, 67, 68, 73, (94), (100—103), (107), (110), (116), 188, (191), (192), 253, 254, (256), 331, (336), 341, 374, 376, 381, 386— 388, (402), (439—441), (447), (452—454), 467, (468). ; — nigra 64, 249, (252), 331, (336), 341, 377, 381, 388, (402), (443), (447), (454), 482. Circaëtus gallicus 64, 188, (192), 331, (336), 366, (430). Circus 248, (250), (251), 290, 293, (299), (302), 308, 310, 321—324, (325—329), 331, (336), (407). — aeruginosus 46, 55, 64, 81, (111), (116), 172, 188, (191), 248, (250), 322, 323, (326), 339, (400). — cyaneus 64, 248, (251), (329), 376, (442). — macrourus 248, (250), (251). — pygargus 34, 47, 55, 64, 81, (94), (111), 248, (250), 308, 316, 321—323, (324— 329), 392, (458). — ranivorus 322, (326). INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 489 Clivicola riparia 47, 49, 64, (117), 179, 180, (183), (184), (401). Coccothraustes vulgaris 34, 48, 50, 64, 87, (94), 273, (275), 345, 396, (406), (462). Coloeus monedula spermologus 64, 253, (256), 345, 368, 394, (406), (432), (453), (460). Columba 55, (111). — livia 64. — — domestica 331, (336). — oenas 34, 46, 52, 64, (93), (108), (116), 348, (409). — palumbus 34, 46, 52, 55, 64, 81, (93), (108), (111), (116), 188, (192), 345, (406). Colymbus 331, (336). — Adamsi 366, (429). — articus 64, 365, 372, (429), (437). — immer 365, (429). — lumme 372, (436). Coracias garrulus 35, 47, 56, 64, 83, (94), 188, (192), 250, (252), 253, 254, (256), 345, 346, (406), (407). Corvidae 253. Corvus (255), 331, (336), 395. — corax 331, (336), 342, (402), (403), 485. — cornix 47, 64, 172, 188, (192), 253, (256), 273, (275), 345, 346, 389, 395, (406), (407), (415), (454), (461). — frugilegus 47, 52, 64, 86, (108), 188, (192), 253, 255, (256), (257), 321, (325), 345, 346, 374, 389, 394, 395, (406), (407), (439), (454), (460—462). Coturnix communis 34, 46, 49, 51, 52, 54, 55, 64, 80, (93), (107), (108), (111), (116), 322, (326), 380, (445), (446). Crex pratensis 46, 54, 64, 72, (110), (116), 249, (252), 253, (256), 380, (445). Cuculus canorus 35, 64, (94), (116), 253, (256), 273, (275), 345, 394, (406), (460), 471. Cursorius cursor 199, (208). — gallicus 296, (305). — somaliensis 199, (208). Cygnus musicus 64, 372, (437). Cypselus apus 49, 64, (116), 358, 380, (421), (422), 445). Delichon urbica 40, 45, 47, 49, 51, 56, 64, 84, (100), (105), (107), (112), (117), 380, (445). 490 Dendrocopos 392, 393, (458). — major pinetorum 47, 49, 64, 273, 274, (275), (276), 345, 392, 397, (406), (458), (463). — medius 64, 345, (406). — minor hortorum 64, 345, 393, 397, (406), (458), (463). — syriacus balcanicus 371, (435). Dryobates pubescens medianus 43, (104), (192), 345, 368, 295, (304), 370, Drycopus martius 189, (407), (432). Egretta alba 35, 44, 46, 64, 79, (94), (105), 164-175, 249, (252), 277, (278), 329, 330, 331, 333, (334-336), (338), 357, 358, (421). — garzetta 34, 46, 64, 79, (93), 174178, 277, (278), 330, 331, 333, (335), (336), (338), 365, 366, (428), (430). Emberiza 321, (325). — calandra 64, (118), 253, (256), 312, 318, 320, 396, (463). — citrinella 50, 64, 321, 322, (325), (326), 345, (406). — hortulana 64, (118). — schoeniclus 64, (118), 188, (192), 314, 317—320, 376, (442). — — stresemanni 50. Erithacus luscinia 50, 64, (121), 273, 274, (275), (276), 345, (406), 474. — phoenicurus 11, (22), 40, 43, 48, 50, 57, 64, 89, (100), (103), (113), (120), 269, (271), 273, (275), 345, 366, (406), (420), (429). — — aberratio natorpi 366, (430). — rubecula 35, 48, 64, (94), (120), 345, (406). — svecica cyanecula 64, (121), 250, (253). — titys 15, 16, (26), 48, 64, 89, (120), 356, 357, 377, (419), (420), (442). Falco 293, (302), 477. — aesalon 64, 82, 249, (252), 376, (442). — altaicus 289, (298). — cherrug 249, (251), 289—291, (298— 300), 331, (336), 341, (402). — — gurney 290, 291, (300). — — milvipes 289, 290, (298), (299). — — progressus 289; (298). — — saceroides 289, 290, (298—300). — Hierofalco (300). — Hendersoni (299). INDEX ALPHABETICUS AVIUM. [Aquila Falco peregrinus 64, 249, (251), 289, (298), 331, (336), 342, 344, 369, (402), (403), (405), (433), 477. — — calidus 294, (303). — — pelegrinoides 369, — sacer 291, (300), (301). — subbuteo 47, 64, 82, (406), (407), (462). Fratercula arctica 471. Fringilla coelebs 34, 48, 50, 52, 56, 64, 87, (94), : (108), (113), 273, (275) eZ 345, (406). — montifringilla 50, 56, 64, 87, (113), (325). Fringillidae 308. Fulica atra 34, 46, 49, 64, (93), 339, 373, 377, (400), (437), (442). (433), " (434). 345, 346, 396, Galerida cristata 64, 154, (160), 273, 274, (275), (276), 321, (406). Gallinago gallinaria 34, 46, 49, 64, (93), (116), 188, (192), 342, 356, 380, (403), (419), (446). — gallinula 64. Gallinula chloropus 34, 46, 64, (93), 373, (437). Garrulus glandarius 47, 50, 64, 86, 253, (256), 280, (282), 331, (336), 345, 346, (406), (407). Glareola praticola 64, 330, (335), 340, 346, 358, 364, (401), (408), (421), (428). Grallatores 53, (110), 249, (252). Grus communis (116), 249, (252), 277, (278), 341—343, 373—375, 381, (402— 404), (438—440), (447). Gypaëtus barbatus 293, (302). Gyps fulvus 293, (303), 331, (336), 367, 392, (430), (431), (457). Haliaétus albicilla 47, 64, 82, 248, (251), 331, (336), 339, 341—343, 356, (400), (402), (403), (405), 482. Hierofalco Hendersoni 290. Himantopus candidus 65, 187, (191), 277. (278), 330, 331, (335), (336). Hippolais icterina 65, (119). Hiraaëtus pennatus 65, 292, 293, (302), (303), 357, (421). Hirundo 41, 45, (101), (106), 270, (272), 390, (456), 481. — rustica 34, 40, 41, 43, 45, 47, 49, 51, 56, 65, 83, (94), (100), (101), (103), (106), (107), (112), (117), 154, (160), 390, (455), 475. 1931/34] Hydrochelidon 277, (278), 330, (335). — leucopareia 65, 372, (436). — leucoptera 65. — nigra 34, 40, 42, 46, 49, 51, 53, 65, 69, (93), (103). (107), (109), (115), 339, (400). Ibididae 174. Jynx torquilla 15, (26), 34, 40, 47, 49, 51, 55, 56, 65, 83, (94), (100), (107), (112), (116), 273, 274, (275), (276), 345, 389, (406), (455). Lanius collurio 35, 47, 50, 51, 56, 65, 86, W552 0107,70 13) Clays? 183570192), 253, (256), 273, (275), 280, (282), 321, (325), 345, 346, 392, 394, 395, (406), (407), (457), (460), (461). — excubitor 280, (282), 321, (325), 346, 355, (418). — minor 35, 47, 51, 56, 65, 85, (94), (107), (113), 253, (256), 273, 274, (275), (276), 340, 345, 346, 392, (400), (401), (406), (407), (457). — senator 65, 354, 355, (417), Laridae 295, a Larus 235, (245), 277, (278), 295, 296, (305). — argentatus 295, (305), 471. — — cachinnans 295, (305). — — Michahellesi 295, (305). — canus 371, (435). — fuscus 285, 295, (305), 342, — leucopterus 295, (305). — ridibundus 34, 40, 46, 65, (93), 187, (191), 253, 254, (256), (257), 331, (336), 339, 342, (400), (403), 478. Ligurinus chloris 34, 48, 50, 65, 87, (94), 213, (275), 312, 320. Limicolae (450). Limosa aegocephala 34, 40, 42, 46, 49, 51, 53, 65, 71, (93), (102), (107), (109), (418). (403). (110), 187, 188, (191), 193, (202), 330, (335), (336), 340, 384, (401), (450). — lapponica 364, (428). Locustella fluviatilis 250, (253). — luscinioides 65, 250, (253), 340, (400), (443). — naevia (119), 250, (253), 312, 319, 320, 322, (326). Loxia curvirostra 50, 65, 378, 379, (443), (444). Lullula arborea 65, (118), 345, (406). 313—317, INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 491 Luscinia suecica grotei 213, (217). — — pallidogularis 213, (217). Lusciniola melanopogon 65, 340, 377, (400). Lyrurus tetrix 322, (326), 362—364, (425— 427). Melospisa melodica beata 43, (104). Melanonyx carneirostris 231, 232, 234, (240), (241), (243). — fabalis 211, 212, — — anadyrensis 211, — — carneirostris 211, (215). — — mentalis 211, (215). — mentalis 230, (239). — neglectus 211, (215). — segetum 234, (243). — — earneirostris 211, (215). — — serrirostris 234, (243). — serrirostris carneirostris 234, (244). Mergus merganser 385, (451). Merops apiaster 65, 179—182, (182—186), 253, (256), 280, 281, (281), (282), 345, 346, 353, 354, (407), (415-417). Milvus 331, (336). — ictinus 34, 47, 65, (94), 345, (406), (407). — migrans 65, 341, 345, 346, 355, 356, (402), (406); (407), (418), (419). Monticola saxatilis 65. Motacilla alba 52, 65, (108), (118), 188, (191), 345, (406). — boarula 65, (108). — citreola citreola 213, (217). — — wera 213, (217). — flava 52, 65, (118), 188, (191), 317, 319, 320, 382, (447), (448). — — Thunbergi 382, (447), (448). Muscicapa 11, (22), 52, (108). — atricapilla 65, (117), 273, (275). — collaris 49, 56, 65, 85, (113), 273, (275), 345, (406). — grisola 65, (117), 345, (406). — parva 65, 340, (401). 188, (192), 273, (275), Neophron percnopterus 65. Nucifraga caryocatactes 250, (252). — — macrorhynchos 250, (252). Numenius 277, (278). — arquatus 34, 46, 53, 65, 71, (93), (HO) AIG LS 7A 188, (190); (192), 249, (252), 342, 344, 377, 392, (402), . (403), (405), (442), 457). 492 INDEX ALPHABETICUS AVIUM. Numida meleagris 366, (430). Nyctea nivea 397. Nycticorax griseus 35, 39, 44, 46, 65, 75, (94), (99), (105), 174, 175, 177, 178, 188, (192), 339, (400), (428). Nyroca clangula 385, (451). — ferina 49, 65. — ferruginea 65, 340, 372, (400), (437). — fuligula 385, (451). Oedicnemus scolopax 65, 188, 189, (192), 249, (252), 331, (336). Oriolus galbula 35, 47, 56, 65, 86, (94), (113), (117), 273, (275), 345, 346, (406), (407), 481. Ortygometra 188, (191), 294, (304). — parva 65. — porzana 65, 188, (192), 380, (445). — pusilla 65, 330, (335). Otis tarda 249, (252), 330, (336), 342, 385, (402), (403), (451), (452). — tetrax 331, (336), 367, (431). Otus scops 65, 369, 390, (433), (456). Pandion haliaëtus 249, (251), 331, (336), 356, (419), 471. Panurus biarmicus russicus 65, 250, (253), 340, 376, (400), (442). Parus 9—11, 13, (20—22), (25), 44, 45, (105), (106), 274, (276), 345, 394, (406), (459), (460), 481. — ater 50, 65. — caeruleus 40, 44, 48, 50, 65, (105), 273, (275), 345, (406). — major 9, 11, 15, (20), (21), (23), (26), 34, 40, 44, 48, 50, 5l, 56, 65, 88, (94), (100), (105), (113), 258— 261, (261—268), 273, 274, (275), (276), 345, 393, (406), (459). — palustris 40, 44, 48, 50, 65, (105), 345, (406). Passer 9—15, (20—27), 124, 125, (140), (141), 274, (276), 320, 331, (336), 394, (455), (460), 474. — domesticus 14, 47, 50, 65, 154, (160), 273, 274, (275), (276), 315, 322, (326), 358, (421). — hispaniolensis 65. — montanus 10, 11, (22), (23), 47, 65, 87, 273, 274, (275), (276), 345. Pastor roseus 35, 47, 52, 56, 65, 86, (95), (108), (113), 121—135, (136—153), 253, (256), 339, (399), 486. Pavoncella pugnax 34, 46, 65, (93), 187, (190), 330, (335), 377, 384, (442), (450). (100), (100), [Aquila Pelecanus 277, (278), 382, (448—450). — crispus 65, 383, (449). — minor 384. — onocrotalus 383, (449). — — roseus 384. Perdix cinerea 49, 54, 65, 80, (111), 254, (256), 318, 320—323, (325—327), 345, 376, 379, (406), (407), (442), (445). Pernis apivorus 47, 65, 82, 290, (299), 331, (336), 371, (435). Phalacrocorax carbo 277, (278), 355, 356, 371, (418), (419), (435). — pygmaeus 46, 65. Phalaropus fulicarius 364, 369, (427), (434). — lobatus 296, (306), 366, (430). Phasianus colchicus 49, 54, 65, 80, (111), 254, (256), 308—313, 315—320, 323, (324), (327), 345, 346, 367, 392, (406), (407), (431), (457), (458). — — torquatus 65. Phileremos brachydactyla 157, (163). Phylloscopus collybita 65, (120), 345, (406). — sibilator 65, (119), 273, (275). — trochilus 66, (119), 273, (275), 345, (406). Pica rustica 47, 66, 86, 253, (256), 280, (282), 331, (336), 345, (406). Picidae 295, (304), 370, 392, 394, 397, (435), (460). Picus canus 66, 345. — viridis pinetorum 66, 345, (406). Platalea leucorodia 35, 39, 44, 46, 54, 66, 73, (94), (99), (105), (110), 166, 174, 175, 177, 249,-(202), 277, (278), 33812 (336), 377, (442). Plectrophenax nivalis 66, 342, (402), (403). Plegadis falcinellus 35, 37, 46, 54, 66, 72, (94), (97), (110), 166, 174, 175, 177, 249, (252), 330, 331, (335), (336). Podiceps cristatus 66, (115). — griseigena 66. — nigricans 34, 46, 49, 66, (93), 189, (192). — nigricollis 66, 339, (400). Pratincola 318, 319, 320. — rubetra 66, (120), 189, (192), 254, (256), 300, 311-313, 317 320) — rubicola 66, 345, (406). Puffinus 471. Pyrrhula 396, (462). — rubieilla major 50, 66. 1931/34] Rallus aquaticus 34, 49, 54, 66, 71, (93), (110), (116), 321, (325). Recurvirostra avosetta 66, 187, (191), 277, (278), 330, 331, (335), (336), 366, 367, 397, (430), (431), (463). Regulus cristatus 66, 361, 362, (413). — ignicapillus (120). Rissa tridactyla 471. Saxicola oenanthe 35, 48, 52, 66, (94), (108), (120), 189, (192), 377, (443). Scolopax rusticola 37, 46, 49, 54, 66, 71, (96), (110); (116), 331, (336), 345, 356, 380, 385, (406), (419), (446), (451). Serinus canarius hortulanus 52, 66, (108), (118), 273, 274, (275), (276), 358—361, 395, (422—425), (461). Sitta europaea caesia 48, 50, 66, 269, 270, (271—273), 273, 274, (275), (276), 345, (406). Somateria 398, 399. Spatula clypeata 187, (190), 377, (442). Squatarola neivetica 341, 364, (401), (428), Stercorarius parasiticus 381, (447). — pomarinus 381, (447). Sterna 277, (278), 330, (335). — caspia 371, (435). — hirundo 66, (115), 339, (400). — macrura (115). — minuta 366, (430). Streptopelia decaocto decaocto 348, (408), (409). Strigidae 55, (112), (328), (336). 345, (400;, 483. Strix flammea guttata 47, 49, 52, 66, (108), 297, (307). — — glaucops 297, (307). Struthio camelus 286. Sturnus vulgaris 34, 40, 47, 50, 66, 86, (94), (100), (117), 253, 254, (256), (257), 273, 274, (275), (276), 290, 331, (336), 342, 344, 345, 368, 377, 388, 389, (402), (403), (405), (406), (422), (442), (453), (454). Sula bassana 471, 472. Sylvia 52, (108). — atricapilla 35, 48, 66, (95), (119), 273, (275), 345, 379, 380, (406), (445), (446). — borin 66, (119), 273, (275). — communis 66, (118), 154, (159), 188, (192), 273, (275), 345, (406). — eurruca 66, (119), 273, (275), 345, (406). — nisoria 66, 345, (406). (329), 331, INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 493 Syrnium aluco 47, 49, 55, 66, 83, (112), 345, (406). — uralense 66. Terekia cinerea 362, (413). Tetrao urogallus 46, 66. Totanidae 384. Totanus 277, (278), 362, (413). — ealidris 34, 42, 43, 46, 49, 51, 66, 71, (93), (103), (107), (116), 187, (190), (191), 330, (335), 350, 362, (412), (413). — glareoia 66, 384, (450). — maculatus 249, (252), 366, (430). — nebularius 362, 384, (413), (450). — ochropus 187, 188, (191). — stagnatilis 350, 351, (411), (412). Tringa 277, (278). — alpina 66. — canutus 296, (306), 486. Troglodytes parvulus 66, 345, Turdus 52, (108), 313, 320. — iliacus (120), 380, (445). — merula 35, 66, (94), 273, (275), 345, (406). — musicus 34, 48, 57, 66, 89, (94), (113), (120), 345, 380, (406), (445). — pilaris 48, 66, 250, (253), 380. — viscivorus 48, 66, (120). Turtur communis 35, 46, 51, 55, 66, 81, (94), (107), (111), 188, (192), 273, (275), 345, 380, (406), (445). — decaocto decaocto 347, 348, (408), (409). — risoria 347, 348, (408), (409). (406). Upupa epops 35, 47, 51, 56, 66, 83, (94), (107), 250, (252), 273, (275), 345, 346, 377, (406), (407), (442). Uria 398, 471. — Briinnichi 398. — lomvia 398. — rhingvia 398. — troile 398. Vanellus capella 34, 37, 39, 40, 43, 46, 49, 51, 53, 66, 69, (93), (97), (99), (103), (107), (109), (110), (115), 187, 188, (191), 330, 331, (335), (336), -340, 342, 344, 376, (401-403), (405), (442). Vultur monachus 331, (336), 361, (425). Vulturidae 277, (278). È + 11 m ' i À if Ti bi t t Cr x 7 1 I À f I a! i. ot 4 | 1 5 i Ì f . Ù 7 I ‘ ; | i b - Éz 4 } tá pi LAN RC 3 i D à CSI CUS PAPE: ET MK OD ent ine," UT EN COMTE. Ù ADORO HER 10. egg A “i COR IOT Lu ra ee yo | { ‘ i LI ‘ ET t | i 1 1 ‘ , I J I Y Ì ii JAN N 6 È ut Vag N t 11% La Ola ARR + 4 ar Ÿ PAT La ' lia i ì i M M fl my ú i § 1 Su % 1 9. ef v i SUS n i \ 2 x " y ï dai À Aug mesi | 4 in c és munkatarsainknak beküldött adatait évről-évre mert az egyes adatokat a szakszerü feldolgozás 7 = : A gyürüzesi jelentések augusztus végéig küldendök be kimutatäsba | foglalva, mely kimutatäs a következö adatokat tartalmazza : — 1. gyürü- . szám és nagyság; 2: a madárfaj neve; 3. a jelölés ideje; 4. a jelölés helye; D. a megjelölt madár kora és esetleg neme (fióka, öreg, him, . nösteny.) - — Azonkivül a fiókáknak fészekaljanként való összetartozósága 13 As feltüntetendö. px da Muzeälis gyüjteményünk részére gyakran küldenek De megfigyelöink egyes "ritkább madarakat, — néha azonban a szakszerütlen csomagolás miatt azok preparäläsra 2: ha asznälhatlan állapotban érkeznek meg. Ennek oka abban rejlik, hogy sokszor a madar > : még melegen lesz csomagolva, s ekkor a papirtekeresben vagy dobozban megfülled és . gyorsan bomlik. Ezt elkerülendő, a lőtt madarat először megfelelő ideig hülni kell Le erői s csak azután lehet azt lehetőleg fagyapot vagy száraz szalma között dobozba . vagy ládikába helyezve postára adni. | A gölya täplälkozäsänak fokozott mértékben való vizsgálata érdekében kérjük a fészkek táján található I és deaths cold empties Wea szives berät bor TEP e Tai va % 8 ELSŐ MAGYAR FESZEKODU-GY, Csekkszimla: a m. kir. posta- Cégtulajdonos: KUHNEL MARTON Alapitäsi by 1904. a takarékpénztérnäl 50123. szám. = BARANYA-KARASZ. Több kiállításon kitün Távirda és vasutállomás: KARASZ-KOBLENY. 96 Sürgönycim: ODUGYÁR KÁRÁSZKÖBI Gyártom a M. Kir. Madártani Intézet (Magyar Ornithologiai Központ) által meg- szabott és felülvizsgált — a természetes harkályodu hű utánzatát képező — Ber- lepsch-rendszerű legtökéletesebb fatörzs- fészekodvakat és téli etetőket az odulakó hasznos madarak számára, melyek ennek jeléül ,M. O. K." védő betűkkel vannak lebélyegezve. 1934 január 1-t61 az alább jegyzett árak léptek életbe. Régebbi árjegyzékemben jegy- SS zett árak érvénytelenek. verj őtönkodu | | . Fészekodu A) minta 28 mm vagy 32 mm rôplyukkal. . . . . . „2. nn win r 4, FB ge 28 AO BE ART I È Coa 50 négyszegletes röplyukkal . I 3 D) „ 80 , rôplyukkal ; 2 Ablaketetö spärgära hurkolt diöbeliel, üvegezve, nie i HERE sei». ő 3 È 5 ». 1929-es modell Etetoszekrény üvegezés nélkül . . . . . . . m ne . . . .. Duceteto többféle kivitelben . . . . CORE TE Etetökunyhö üvegezes nelkül, 4 drb-böl álló na o ie Verébfogékésziilék sodronyszövetböl készítve, kiváló tartós kivitelben . nis ig faggyú és olajosmagvak aa szilärd ie Pr a öntve % kg-os darabokban, kg-ként . . . à Az aru megrendelésével egy- idejüleg cimemre utalvänyon beküldött vagy az 50.123. sz. csekkszämlära — KÜHNEL MARTON, Baranya-Käräsz — befizetett Gsszegek utän 2% pénztári engedményt nyüj- tok, illetve forgalmiadot nem szamitok. Ger j6akar: jesztését, valamint szive ellenörzes, valamint az ő gatás céljából leemelhet6 Ablaketetô, 1929-es modell, Ben té LA En ee È