i Van t RME EN Mal) PATATE RENE n i} 4444 sì Pere eal mo è N HAZA es U} BEA EL IL EU ROTELLA Key AA 1 in} PER TE ZENE ee te U un M n YA ara RM rd a > eyes ANT ERCRTERN opt DICO AUS > NI LULA iv a Be dette nie hay rp bea ue ATÓ fed rete Hals igét tout Note ì TRATTA AT | ALIEN aa pi È HR FREE] 137 MPM Beta KEINE sr on NCA sz UN ni ADIEU HE MON RES NE 4 dd AR Jh Aber, a4 pe ve del Got + à pedi dde 4 ner 4 iis ae Pati an AL ey ‘et site à ARA ; HIS , (Nil JE share chess iis san ah "ge ARENA and PR : wae À ERBEN i: te “di A HEHE art dig stone n (Lt sorso ’ Eu eh EE ÄHTREEN NN TATA. dm MIR AR EEE ih IPO teal easy RE LE RIA gun Ihn DER si HITS athe PRIE | ; ied pease te mile ng s RU na note LA UA rie aes atást tás AULE pt ann ba EB Met Ya gai pote Sant fr Ai Hk ciel i dit N HAIE ELÉRE [I hee 3 Hit; epee pines Pitt) in ri Delta ia ! Lt FA ae +38) úgyis 4 | a Th if ah ua HN dt N ; to) RE RUHE 4 et) 64 Us di on d. ae win die FARE À, di pub Bu Ir} a iets eons toute eet i WI In certi EN Pan “u 4 BMA TEIL EEE, OTe ea taal Ba pri m. VEGE ni ae ieee 4. sét X % AE N: Mur Dur NT he HE i Cor yi te SON) La iy VITI ! uf i | af: Wu | | N LIA PARATA A | if À N i | AA iy | Ni | HA ihe PTE UL A TN nee AMEN TP Ay ALL Ar 1 Vi N NER ne nu nn LAN We + A l'es j\ DI mM 4 FEN Ku) ee | ar Mi II 197 er ie Ae AN Wi 1 n u an Kan) Al sp i J hi i n à A j N: TT À i AU L LA UN DT CA (BEE L wide PAD oh ic Mbt ea ALT I 8 un Mir iT Ta A 1 \l A, | A i | Ed A, > FIAS u aah Vie ‘On of = = u ; 74 ág LA n A MADÁRTANI INTÉZET A NÖVÉNYVÉDELMI KUTATÓ INTÉZET MADÁRTANI OSZTÁLYÁNAK a EVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1952—1955 MEGINDITOTTA: SZERKESZTI: HERMAN OTTÖ Dr. VERTSE ALBERT FUNDAVIT: 5 EDITOR : OTTO HERMAN Dr. A. VERTSE 29 szövegäbräval € 3 L1X—LXII. ÉVFOLYAM TOM: 59—62 VOLUME: 59—62 MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ AQUILA A MADARTANI INTEZET A NÖVENYVEDELMI KUTATO INTEZET MADARTANI OSZTALYANAK | EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 33 MEGINDITOTTA: HERMAN OTTO SZERKESZTI: Dr. VERTSE ALBERT FUNDAVIT: OTTO HERMAN EDITOR: Dr. A. VERTSE [REIS SR AR PA EEE NENNEN! 1952 1935 29 szövegabraval LIX—I XII. ÉVFOLYAM TOM: 59—62 VOLUME: 59—62 UZ) MEZOGAZDASAGI KIADO BUDAPEST 1955 i Der, ar ie Rene irae à: 3) % HA ote Sg Liven en 1 wee ir j ne VA TARTALOMJEGYZEK AgardiEde: A hajnalmadär Magyarorszägon. ....4.....:.:2......., dann 287 Baboss Jenő: Madártani megfigyelések Szatmärkan ........................ 418 Barsony György: 36 éven keresztül lakott: holl6-fészek ............:...:..... 389 HagsonyGyongy: ‚Sordely. s telépesz s TéSZKElésSe üss un... ae ia en à 397 Bársony György: Madarak hajnali énekének, illetve megszölalasanak kezdete.. 407 Barthos Gyula: Jegverestöl serült fehérgélya .............:............:.... 407 Bastyai Loränt: Adatok a nappali ragadozémadaraink vedlésérôl ......... 161 Bastyai Lorant:.Madärvonuläsi megfigyelések az 6hati halastavon. .......... 311 Beldi Miklós: Madärelöforduläsi adatok Erdélyből: ..............,......... 229 Beretzk Peter: Újabb adatok a szegedi Fehért6 madärvilagähoz ............ 217 Beretzk Peter: A szerecsensiräly feszkelese a szegedi Feher- an Cuisines 369 Beretzk Péter: Ritkán megjelenő madarak a szegedi Fehér-tavon ........... 373 Beretzk Peter: A sarlés fecske rendszeres fészkelése Szegeden .............. 387 Bereizk Peter: Adatok a madärszervezet szöveti regeneräciös kep ra “421 Beretzk Peter: Vadmadarak járványos megbetegedése a szegedi Fehér-tavon .. 422 Beihlenfalvy Erno: Fehergölya fészkelése.a Täträkan :..................... 375 Bethlenfalvy Ernő: A balkáni gerie letelepülese a Magas-Tátra tövében . ..... 384 Bethlenfaluy Erno: A szirtisas hangya-fogyasztäsa ......................... 398 Bókai Bátor: Fejlődési rendellenességek vadonelö madaraknäl .............. 409 Bokaoi: Bator: Madärtani adatok a Pilis-hegysegköl ..:..:.....:......,...... 410 Breuer György::-Gulipän: a Balaton vidékén ...... vun... iene an 383 mrover Guorgy = WKisheya A: Dunantülon arena pda 379 Breuer Gyorgy: A retisas fészkelése Varaszioni Luci. er nenne: 379 Csaba József: Ornithofaunisztikai adatok Csakänydoroszlöböl ............... 201 Csaba József: A balkáni fakopäncs terjeszkedése Vas megyében ............. 388 Csaba József: Kerti sármány újabb előfordulása Vas megyében .............. 396 Csaba. Jozsef: Pajzstetveket pusztító esizek..... il Loe eee ecco ws 397 Csaba József: Napraforgömagot evő keresztesörü pintyek ................... 398 Csaba Jozsef: Földalatti üregben költő széncinege .......................:.. 404 Csaba Jozsef: "Madarak rendellenes fészkelése .............................. 404 Chat Kaese] a i Bla PETLOZO VIZIBY UKs). a cas, Sein à n'a due diet a Soa rosi 407 PIC AE AREY oo Albinpamadanale EN tarde IRAN I here Uke OLE Salerno e fora 409 Csaba. József : Régebbi madártani adatok Vas megyéből ..................... 428 Csornai Richard: Madártani hírek Jugoszläviäböl ...................:....... 419 VS ÜNK ESZT AS SES VON RT ee a NR felébe 413 Dandl: Jozsef: Parlagisas Dunabogdänyban \.........2..0..2..2 ce 379 Dandl József: A kerti sarmäny fészkelése Pilisvörösväron ................... 396 Dandl Jozsef : Bajszossarmäny újabb előfordulása Budaôrsôn................ 397 Dorning Henrik: A gyurgyalag költese Cséméròn és Nagy-Budapest területén 387 Dorning Henrik: A kucsmäs sargabilleget6 Csömörön ....................... 395 Dorning Henrik: Fogolyfeszek egy ärpaszalmakazal tetejen...... BRERA 405 Farkas Tibor: Madártani megfigyelések Eszak-Kaukäzuskan ................ 351 areas. ther: A-dubabogd&nyi -buhu ee un unies sien nee eels 385 Farkas Tibor: Léprigé újabb előfordulásai költési időben ................... 392 Farkas Tibor: Nagyfülemüle fészkelése a Bodrogközben .................... 393 3 VAI Farkas ‘Tibor: Kerti ‚sarmäny è: Balatonnal soo. nee en u ne 396 Farkas Tibor: Kiegészítés a Solymàri-t6 madarainak jegyzékéhez ............ 419 Fekete Károly: Kiskärökatona Baja videken ........,............,....... 0 374 Festetics Antal: Megfigyelések a gyöngybagoly és kuvik életéről. . . . . . . . . . . 1. AO Festetics Antal: Madärtani adatok Csorväsrél ..….:.....:..:,.8 i news 413 Gárdonyi Gyula vide Győry Jenő 3 Geréby György : A balkáni fakopáncs terjeszkedése Pécs környékén........... 388 Gyéressy Antal: Gulipán Budapest határában .............................. 383 Győry Jenő— Gárdonyi Gyula: Buboscinege Sopron környékén .............. 390 Győry Jenő— Gárdonyi Gyula: Fakuszok érdekes fészkelőhelyei ............. 391 Győry Jenő— Gárdonyi Gyula: Sárgafejű kirälyka esetleges fészkelése Sopron környékén ete RA E A RE TERRE 394 Hadsz Jozsef: Jégmadar fészkelése Budapesten ... „u... 2. ee ER 387 Hachler Emil: A vizirigé északi alfajának előfordulása Csehszloväkiäkan....... 335 Hajek: Antal: Kiskärökatona Somogyban. vie et cate pate STIRIA 374 Hankó Mihály: A pusztai sas második előfordulása Magyarországon .......... 371 Horváth Lajos: Ornithológiai megfigyelések a bellyei réten ................... 205 Hovel-H:: Madártani adatok Tzraelböl. nn nn nn LEE RE CR MERE 420 Jakab András: Macskabagoly támadása malac ellen ......:............... 398 Juran Vidor: Golyak különös feszekrakasa |, 05.500 e le nee see 375° Jurdn Vidor: Holló terjeszkedése Szlovenszköban ...............,......:. 389 Kaszab Zoltán vide Vertse Alkert | Keve András: A madarak csigatäpläleka. IV ts. cai sea Re 69 Keve András: Külföldi gyűrűs madarak kézrekerülései. XVIII. gyűrűzési jelentés 275 Keve András: A balkáni fakopáncs terjeszkedése Európában................. 299 Keve Andras—Patkai Imre: Magyarország és a Kárpát-Medence nagysirälyai 311 Keve András: A lilebíbic magyarországi példánya és a magyar unicumok sorsa 371 Keve András: Különösebb vendégek a Balaton mellett az 1952—54. eszten- AGI em ey áltak Sok N ee TE e sea en ne ee ait EE 382 Keve András: A kislégykap6 a Keszthelyi-hegységben.................,...... 394 Keve András: Madártani jegyzetek a Kunkápolnási pusztärél................ 413 Király Ivan’: Boekeshattya.a Hanysighban ti. Aa... ee ee oe 377 Kirdly Ivan: Tôrpesas a Hanysägban …..............4.4.. secs 379 Király Ivan: A hajnalmadär előfordulása Sopron környékén ................. 392 Kiss József: Szokatlan madártészkelések a rin ER 404 Kohl István: Az 1954. évi gölyaszaporulat Románia Magyar Autonóm Területén 377 Kohl István: Adatok a csicsörke elterjedéséhez Romániában .................. 397 Korompai Viktor: Madärvedelem a Sitka-erdöben .............. ected eens 95 Koronky Istvan: Rendkivüli téli vendégek Sopron környeken ....... RARO 378 Kretzoi Miklos: Strucc-maradvänyok a Fejér megyei Kislängrél ............. 361 Kretzoi Miklós : Pliogallus Gaillard 1939 és Pliogallus Tugarinov 1940 ......... 367 Kretzoi Miklós— Varrók Sarolta: Adatok a gyöngybagoly táplálkozásmódjának Allatfoldrajzi jelentösegehez i... onice e CE 399 Loudon. Harald: Lenkorän télen .......:....... Mes RR Re CNE IEP EE 357 Lézsy Ferenc: Hattyuk.Tapiöszecsön lt Feo RSR EME CORRE 378 Lugitsch Rudolf: Fattyüszerkö a Lajta mellett .,..:.....:.:42 ae ee ee ie ... 384 Lugitsch Rudolf: A szirtifeeske Stäjerorszägban ........,............2. 392 Lukács Dezső: Újabb adat a nyilfarkü halfarkas hazai elöforduläsähoz és ismere- ic} «(c/n ee iii ee an te URN a SPO RES 383 Lukács Dezső: Adat az ékfarkú halfarkas hazai elöforduläsähoz ............... 384 Machay Laselo Godény Enyineneli.. tn nun ee o's sr CESR 374 Makatsch Wolfgang: A delkelet-euröpai madarak elterjedesenek hatära es eltolö- DESDE: PEN PE EPA EE PE hay peter Om OS DE GR AE ATE 339 Makatsch Wolfgang: Adatok a berki veréb biolögiäjähoz .................... 347 Mate László: Szerecsensiräly fészkelése a rétszilvasi halastavakon ............ 370 Mate László: Nagyköcsag fészkelése a Velencei-tavon ....................... 375 Mate László: Adatok a nagypéling hazai fészkeléséhez ..........:.4.. 0. 381 Mate László : Kékesrétihéja fészkelése Székesfehérvár környékén .............. 379 Máté László: Rétifülesbagoly fészkelése Székesfehérvárott ................... 386 Máté László: A särszentägotai Sóstó fészkelő madarai ........,......:....... 412 4 Matousek Frantisek: Madártani jegyzetek Nyugat-Szlovakiabol .............. 419 Nagy Gyula: Jegyzetek a Matra madärvilägähoz............................ 416 Nagy Imre: Biológiai megfigyelések egy fehergölya páron .................... 145 Nagy: Jenö: Tavaszi megfigyelések Balatonfüreden ................,........ 384 Nagy Jenő: A vörösfejű gébics legutolsó előfordulása Debrecenten ........... 395 Nagy László: Szelesfarkü halfarkas Biharkan ..........................:.... 383 Mesnera Oden: Az északi heja Nyıtrakan silla 371 Palkó Ferenc: A kigyäszölyv fészkelése a Pilisken ....:.................,.:... 381 Pátkai Imre: A Magyar Madártani Intézet 1951— 53. évi madärjelölesei. XVII. IRSA he EUR NR RE EEE 253 Parbar Imre: Rozsas Llamınad Tapiöszeesön.. is (8S ven ee en 369 Foro ne: Veketerece a, Dunanı =. «Salesian en nee 371 Pätkai Imre: Pehelyrece Budapesten .............. A OA IE “coe a RE va 378 Patkaı Imre: À havasi szürkebegy Budapesten :...:....:.4.....2%. an a 395 Patkai Imre: A nagycsörü zsezse 1953/54 telén Magyarországon ............... 396 Patkai Imre vide Keve András Prukner Géza: Megfigyelés az erdeipinty etetésérôl ...........:.............. 407 Radó András: Vörösnyakü lúd újabb előfordulása a Hortobágyon ............ 378 Sdghy Antal: Adatok a Gerecse-hegység és a Középső-Duna madárvilágához ..... 191 Sárközy Mihály: Bütykös ásólúd a rétszilasi halastavakon ................... 378 Smuk Antal: Madártani megfigyelések Sopron megyéken .................... 410 DON dit: N fenyoszajko-Budapesten = sees se ar. anne unse ee 390 Somfai Edit— Szijj József: Néhány érdekesebb fészkelési adat az öcsai turjanköl 412 Sóvágó Mihály: Madártani adatok Comenius 1631. évi könyveköl ............ 425 Söregi Janos: Darujárás Nádudvaron, gyurgyalag a Bodrogközben ........... 381 Stollmann András: A rétisas újabb fészkelése a csehszlovákiai Duna-szakaszon 379 Szabó László Vilmos: Daru es énekeshattyú a Velencei-tavon ................ 378 Szabó László Vilmos: Madárnépességi adatok a Velencei-tó velencei szakaszáról 411 Szalai Gyula: Enekeshattyü Somogyban ........:.........:....,......, eos ate D TLT Szechenyi Lsigmond: Hajnalmadär Keszthelyen :.::.:.....:,.........,..4... 392 Szemere Zoltan: Daruvonuläs Biharban 1952 öszen .......................... 381 Szijj Jozsef— Szijj László : Adatok a fehergölya (Ciconia c. ciconia L.) taplalkozas- LEONE PTE TIO IO VATI ISO de en ee 83 Szijj József: A gyurgyalag 1949. évi fészkelő telepei hazankkan .............. 185 Szijj Jozsef: Sasölyv Kunszentmiklös hatäraban ............................ 378 MSU O80] 2 Rabbyuszerko-adatok une ee nee en der 384 S297 Jozsef: Madártani jegyzetek a Bakonyböl ......:............:.......... 410 Szijj József vide Somfai Edit Szijj László vide Szijj József Szijj László: Adatok a Sätor-hegyseg madarvilagahoz ....................... 417 Szomjas Laszlo: Nyusztot tamad6 macskabagoly ..........:........,........ 398 Thobias Gyula: A fehergölya vonulása Abaúj-Torna megyében 1949. ev tavaszán OA SE A en En a Nate Ee PP 295 Tomasz Jenő: Adatok a balkáni gerle ôkolôgiäjähoz ......................... "101 Urban Sandor: Törpesas fészkelése a.Dunazug-hegységben ................... 379 Urban Sándor: A füleskuvik a Dunazug-hegységken ......................... 385 Váradi Ferenc: Vörösnyaküu lúd Budapest hatàràtan ....................... 378 Varrok Sarolta vide Kretzoi Miklós Vasvari Miklös: Magyarorszägi madarak méretei ..:..:................. 167 Vertse Albert— Zsák Zoltán— Kaszab Zoltán: A fogoly (Perdix p. perdix L.) tàp- lälkozäsa és mezőgazdasági jelentősége Magyarországon ................ Vertse Albert: Nagykärökatona újabb fészkelése ....:.........:............. 374 Mese Albert: 20876 szürkempmele. 0e Denen Faces hae awe 407 Warga Kálmán: A Magyar Madártani Intézet 1951 —53. évi madärjelölesei. XVI. DES N ee os he ee ee oe ee 233 Karge Realm: Kasverese Zircen Ann ae. whee ns 381 Warga Kalmdn: Szibériai 7186 Budapesten s sz 2.2.2.2... iti ea Ce ew ie 392 Warga Kálmán: Halvänygeze megjelenése a Kisbalatonnäl .............. 394 Warga Kálmán: Berkiposzäta és feketefejü särgabillegetö a Kistalatonnal ... 395 Warga Kálmán: Egy fan tizfele faszel u... CTI Ten men er Warga Kálmán : Mesterséges feszekodüban költő hantmadär .................. 404 Warga Kálmán: Fiökaetetesek megfigyelése néhány madarfajnal ..... KR ... 406 Zeira Meir: Saskeselyü-megfigyeles Izraelben ...........................: 420 Zeira Meir: Madärvonuläsi adatok Izraelből ...:......,..,.:........ N 421 Ziegner János: Kerti sármány előfordulása Békásmegyeren ....:............ 397 Zigner..Janos.:' Madar-albinok u se Ci Bieta IE RTE 409 Zsák Zoltán vide Vertse Albert “Kisebb közlemények ini 00055 $5.46 os Ve E ote te ae 369 471 Index Alphabeticus Avium dois ace eile nalen den GO OOO DON SSL dee para ale a ÄBRÄK JEGYZEKE Peer les kUVvik: zöldszßeskevelsetet, na w aie hu A ra tes Meet Se 12—13 toro LOSE OTN ade na ee sucka an aie ils, Bo e a ee e when 12—13 JÓSOL TA O RES E PE RR ee ars age ee Ne da eo ne 14 4. A balkanigerle-pàrok territörium-vältozäsai. I................ Te ae 103 5. A balkänigerle-pärok territörium-vältozäsai. II. .....................,.. 104 6. A balkänigerle-parok territörium-vältozäsai. III. ................... ba 6) 15, 7. A balkanigerle-parok territörium-vältozäsai. IV. ........ N et Rigs See kos 106 8. A balkänigerle-pärok territörium-vältozäsai V. .........,.,..........., . 107 9. A balkanigerle-parok territöriüm-vältozäsai. VI. ..:...............:.... 108 10. A balkänigerle-pärok territörium-vältozasai VII. ....................... 109 11. A balkänigerle-parok territörium-vältozäsai. VIII. ...................... 110 12. A vándorsólyom első vedlése alkalmával az új (öregkori) kormanytollak általában rövidebbek, mint az első évi farktollak ..... Po OI NE RI 162 iy Care yen Ieszkelotelepei:.1949*beniti alate Var VI e ee 186 14. Kaunas B 315. számú gyűrűvel jelzett nyári és házi lüdkores ............... 275 15. Az 1939 őszén Szobnäl fogságba került nagysiräly ...................... 322 X6mPachystruthio pannonieus. Rretzoi ii il, rec ee Fe niet ee 362 17. Az 6s-strucc üjjperece összehasonlítva a mai struccal (alulnézetken) ...... 363 BP pvanszctfelulnezetben in u 2 er a De le sla pae 364 BEN BZerorsen.siraly, MORAL: Ursa N O RR dde ande 368 20.: Az eszaki heja janosfalusi példamya iii 2.2.2221. 20. e wee wees 372 21. A domború kéményvédôn épült gölyafeszek .......................... 376 Da ESS LOIN SEOUL S|, 2. dei at in toy lo Seria Sr ann er 386 Poe VIMO g HOUO- pal lotetemen: a Vice essen 389 Meum SM MONCINOLE TIeszkonel iS o's sais ea Dee a wena ely ebene da zes 390 25. Kövirigö-him hernyöval és pannóniai gyikkal eteti fiókáit .......... 392— 393 20% avenue ctészke HORAIRE I LE eds eme ons 393 ar ASertisarmany;etetsHokäit Wesen ta en alee 396—397 28. A hibás gyürüzes következtében elhalt és újra regenerälödott gulipän-lab .. 421 N © . Pasteurella-fertözes következteben megbetegedett és elhullt dankasirälyok, kormosszenkök es pajzsoscankök.. we cic Wine ae ete eae nase 423 CONTENTS Agdrdi,. Ede: -The:'Wall-creeper in, Hungary: an se een RNA Baboss, Jenö: Ornithological observations in Eastern-Hungary ............. 465 Bársony, György: Raven’s nest continually inhabited for 36 years .......... 444 Bársony, György: Corn-Bunting’s nesting in a “Colony” .............. meats 449 Bársony, György: Beginning of Bird’s Song at Dawn.........5............ 456 Barthos, ‘Gyula: White Stork injured:-by haïlstorm ......... 2... Jun ales see 456 Bastyai, Lordnt: Contributions to the Moulting of Day-Raptorial Birds ..... 164 Bästyai, Lordnt: Observations on Bird-Migration at the Fish-Pond of Ohat.. 435 Beldi, Miklós: Notes on Bird-Occurences in Transsylvania .....,............ 231 Beretzk, Peter: Recent data on the birds of Lake Fehertö near Szeged ...... 226 Beretzk, Péter: Nesting of the Southern Black-Headed Gull at Lake Fehérté MOAT SZOGHG nn. LAY ace ere, ua lore RR i a CRIME a 430 Beretzk, Péter: Birds rarely occurring at Lake Fehertö near Szeged ........ 433 Beretzk, Péter: The Swift’s regular nesting at Szeged ....:..,.:%, 0.0.2.5 eee 442 Beretzk, Péter: Contributions to bird-organism’s ability for regeneration of the TISSUES NEN oe ale Gia i pte cone! shaker a ee italics Rene TA ata AIN a 467 Beretzk, Péter: Epidemic disease of wild birds on Lake Fehertö near Szeged 468 Bethlenfalvy, Ernő: Nesting of the White-Stork in the Tátra ............. 434 Bethlenfalvy, Ernő: The Indian Ring-Dove’s settling at the foot of the High- Tätra in: Slovakia: o i Rene Coan ee 441 Bethlenfalvy, Ernő: Golden Eagle feeding on Ants ..................... 451 Bokai, Bator: Irregularities of Wild Bird’s Development ................... 458 Bokai, Bator: Ornithological data from the Pilis mountains north of Budapest 459 Breuer, Gyorgy: Avocet in. the Balaton-territory uu... uno ee eee a 440 Breuer, György: Occurence of the Levante Sparrow Hawk in Transdanubia .. 437 Breuer, György: Nesting of the White-Tailed Eagle at Varäszlö ............ 437 Csaba, József: Notes on the birds of Csákánydoroszló (Western Hungary) ...... 291 Csaba, Jozsef: The Syrian Woodpecker’s spreading in Western Hungary :..... 443 Csaba, Jozsef: Ortolan Bunting’s recent occurrence in Western Hungary .... 449 Csaba, Jézsef: Siskins destroying plant-lice iii. u... 220. ee ee = ole ee ee 450 Csaba, József: Crossbills feeding on Sunflower’s seeds ........ PEN ÜRESEK 450 Csaba, József: Great Tit breeding in an underground hollow. .............. 454 Csaba, Jozsef: Irregular Nesting-sites of Birds ....,........ es 454 Csaba, Jozsef:: Moorhen hiding: ta the Water ii. Wet ate ete De 458 Csaba, “Josef: Bird-albinges ző E ana ENT ER al CRE O TETT 458 Csaba, József: Ornithological data from Western Hungary from the beginning of ‘the Nineteenth Century, tti 22. re ae ale ee ee Be gee 470 Csornai, Richard: Ornithological news from Jugoslavia ..................... 466 Czigány, Endre: Bird-life in 1954 on the island Sasér in the Lower Tisza ... 461 Dandl, Jozsef: Imperial Eagle.at Dunabogdány: as ts. ale sesso. wee egies 437 Dandl, József: Ortolan Bunting’s nesting at Pilisvörösvár, north of Budapest 449 Dandl, József: The Rock-Bunting’s recent occurence at Budaörs, west of Buda- PEST szalat det ee le RA Le NET ee SIERO SE CSO PIE ra 449 Dorning, Henrik: The Bee-eater’s nesting at Csömör and quite near Budapest 443 Dorning, Henrik: Black-headed, Wagtail at Csömör, east of Budapest ...... 448 8 Dorning, Henrik: Partridge’s nest on a Stack of Barley-Straw ............. 455 Farkas, Tibor: Ornithological observations in the Northern Caucasus-Moun- CI Dee ee 354 Farkas; Tibor: : Eagle-Owl near Dunabogdäny .........:..........:........, 442 Farkas, Tibor: Recent occurrences of Mistle-Thrushes in breeding-season .... 446 Farkas, Tibor: Thrush-Nightingale’s nesting near the River Bodrog ........ 447 Farkas, Tibor: Ortolan Bunting’s at Lake Balaton ........................ 449 Farkas, Tibor: Addition to the list of birds on the Lake of Solymár ....... 465 Fekete, Karoly: Pigmy Cormorant near Baja .....................,......: 434 Festetics, Antal: Observations on the Barn Owl’s and Little Owl’s Life-Habits .. 452 Festetics, Antal: Ornithological data from Csorvas, Eastern Hungary ....... 461 Gárdonyi, Gyula: vide Győry Jenő Geréby, György:. The Syrian Woodpecker’s spreading near Pécs ............ 444 Gyéressy, Antal: Avocet in the vicinity of Budapest ...................... 440 Győry, Jenő — Gárdonyi, Gyula: Crested Titmouse near Sopron ............ 444 Györy, Jenő — Gárdonyi, Gyula: Unusual nesting-sites of Tree-creepers .... 445 Győry, Jenő — Gárdonyi, Gyula: Goldcrest’s probable breeding near Sopron . 447 Hadsz, József :- Kingfisher’s nesting at Budapest ................ BR A LE 443 Hachler, Emil: Sur l'apparition en Tchechoslovaquie des cincles de sous-espèce Dordique toria SAC I SAI AE IPO AR Alcan 336 Ba;cki-Mntal:Pismy. Cormorant in'Somogy.. 2 an een ee certe pes 433 . Hankó, Mihály: Second occurrence of the Tawny Eagle in Hungary ........ 432 Horváth, Lajos: Ornithological observations on the flood-area of Bellye ..... 215 Rover. = Ornithological data: frond, Israel. ns nun ne 467 Jakab, Andras: Young pig attacked by Tawny-Owl ....::.............4. 450 duran, "Vidor: White Storks’. strange nest-building ......:...........,..,.. 434 Juran,..Vidor: Raven's spreading “in Slovakia... Ha den 444 Kaszab, Zoltan: vide Vertse, Albert Keve, András: Die Conchylien-Aufnahme der Vögel IV..................... 79 Keve, András: Records of Birds ringed abroad and found in Hungary, XVIIIth DEVE GUE OTE RIDI AN NT SEL EE Eden wi naher) ae RES Res 284 Keve, Andräs: Expansion of the Syrian Woodpecker in Europe ..... RATES 306 Keve, Andräs— Pätkai, Imre: "Larger Gulls” of Hungary and the Basin of RO AT DAME HAN NIE ER SN E mine ca à 326 Keve, Andräs: The Hungarian specimen of the Sociable Plover and the fate of CGMP MUTUCHUE MODE GIES LATE rar ou duree au Le Due ah oldie ores este ata’ PI ace 432 Keve, Andräs: Uncommon visitors round the Lake Balaton in the years SA SENTE RE EL ER ay ARE DES TEE de RE EE RE SRE 439 Keve, Andras: Red-breasted Flycatcher in the hills near Keszthely ........ 447 Keve, András: Ornithological notes from the "puszta"? of Kunkäpolnäs on the Orto RA N RE pen LE RIO le due tte tan cn ARE dle Bh à doute 461 Kiraly, Ivan: Whooper-Swan in the Hanysäg (Western Hungary) ......... 456 Király, Ivan: Booted Eagle in the Hanysäg (Western Hungary) ........... 437 Király, Ivan: Wall-creeper’s occurrence in the vicinity of Sopron .......... 446 doser "Birds "mnusual:Nestmg:sites.: ili u ee Der en ee nn ii sie 454 Kohl, István: Increase in young Storks in 1954 on the Hungarian Autonome ORPI op MEA BUEDADIA.: ee RE a ee 435 Kohl, István: Data on the Serin’s distribution in Rumania ............... 450 Korompai, Viktor: Bird-Protection in a wood of South-eastern Hungary .... 9 Koronky, István: Rare winter visitors in the surroundings of Sopron ........ 436 Kretzoi, Miklós: Ostrich-remains from Western-Hungary .................. 365 Kretzoi, Miklós: Pliogallus Gaillard 1939 and Pliogallus Tugarinow 1940 .... 267 Kretzoi, Miklos— Varrok, Sarolta: Data to the Zoogeographic importance of the B3rn Oylsımod-habite a. an dene a a 451 EBoudon “Harald: Kenkoran: im Winter tin u e a ee 357 10289; Berene::Swans.;ab+Täapiöszeeso. sk voi aule ba meee Rees ences wees see 436 Lugitsch, Rudolf: Whiskered Tern near the River Lajta ................... 441 EuosschicRudolf: Crao-Martın’ in; Syria gun. seen e mon een e die er en 446 Lukács, Dezső: Recent data on the occurrence of Buffon’s Skuain Hungary .... 440 Lukács, Dezső: The Arctic Skua’s recent occurrence in Hungary ........... 441 Machay,. László: :Pelican: near. Eunying. CERA gov a eal oe Re a 433 Makatsch, Wolfgang: Verbreitungsgrenzen südosteuropäischer Vogelarten und ihre Veränderungen; th 22m. Ma een METRI Er En TI 342 Makatsch, Wolfgang: Beitrag zur Biologie des Weidensperlings -............. 347 Mate, László: Nesting of the Southern Black-Headed Gull at the Fish-Ponds near Retszilas i ci ee te lee te neha rs ENTI a TEE TE ENE 431 Mate, László: Nesting of the Great White Heron at Lake Velence ......... 434 Mate, László: Contributions to the Nesting of the Curlew in Hungary ...... 439 Mate, László: Nesting of the Hen-Harrier near Székesfehérvár ............. 437 Mate, László: The Short-Eared Owl’s nesting near Székesfehérvär .......:... 442 Mate, László: Nesting birds of the "Salt-Lake" near Särszentägota in Trans- danubia "su. Sa a ERI TIM IA the er ea STESA ROD SE AN ATI 460 Matousek, Frantisek: Ornithological notes from Western Slovakia ........... 466 Nagy, Gyula: Notes on the Mätra-mountain’s bird-life .................... 464 Nagy, Imre: Biological observations on a Pair of White-Storks ............ 158 Nagy, Jenő: Observations at Balatonfüred in spring-time .................. - 441 Nagy, Jenö: The Woodchat Shrike’s last occurrence at Debrecen .......... 448 Nagy, László: Pomatorhine Skua in Eastern Hungary ..................... 440 Nesnera, Ödön: The Northern Goshawk in Nyitra, Slovakia .............. ‘ate 432 Palkó, Ferenc: The Snake-Eagle’s nesting in the Pilis-mountains ........... 438 Patkai, Imre: XVIIth Report on the Bird-Banding in Hungary ........ RT Pätkai, Imre: ‘Flamingo at TApioszeeso uni i RAR en ee ‘430 Patkai, Imre: Common Scoter on the Danube .......... RIA wpe eee 432 Pätkai, Imre: Eider-Duck near Budapest ................ CRI EEE 436 Patkai, Imre: Alpine’ Accentor lat Budapest. 4... ns ob éle ee 448 Patkai, Imre: Occurrence of Holböll’s Redpoll in Hungary during the winter EEE PR ape ira BER Ata ns Re APES mono EEE EN ERA 449 Patkai, Imre: vide Keve, Andräs Prukner, Geza: Observations on the feeding of the Chaffinch ........ Loi DE 456 Radó, András: Red-Breasted Goose’s recent occurrence at Hortobágy. ...... 436 Saghy, Antal: Contributions to the Bird-Life of the Gerecse-Mountains and the | Middle-Danuber und ar tés EDS ee EEE 199 Sárközy, Mihály: Common Sheld-Duck at the fish-ponds near Retszilas ..... 436 Smuk, Antal: Ornithological observations in Western Hungary ............. 458 Somfat, EFdith::Nutcrackers in ‘Budapest la ara ie ae E 444 Somfai, Edith—Szijj, Jözsef: Some interesting notes on breeding birds in the marshland’ near ÖGSA ie ee PRA EN MR E 461 Sóvágó, Mihály : Ornithological data in the book by Comenius, published in 1631. 469 Söregi, Janos: A great number of Cranes at Nädudvar, Bee-eaters near the river Bodrop RUI a N a wees IE Si e RN alae pe aie SATO RETI EE Stollmann, Andras: New nesting-sites of the White-Tailed Eagle near the Danube in; Ezechoslovala iii se pei ee ates telly ENS 437 Szabó, László Vilmos: Cranes and Whooper-Swan at Lake-Velence ........- 436 Szabó, László Vilmos: Data on Lake Velence’s Bird-Population ............. 460 Szalai, Gyula: Whooper-Swan in South-western Hungary .................. 435 Széchényi, Zsigmond: Wall-creeper at Keszthely ...,..:.....:................ 446 Szemere, Zoltán: Migrations of Cranes in Eastern Hungary in autumn 1952.. 439 Szijj, Jözsef—Szijj, László: Contributions to the Food-Biology of the White Stork:(Cicomia:e:;cicoma: Ti) pia a e ciate TOP RER 91 Szijj, Jözsef: The Colonies the Bee-Eater in Hungary in the year 1949 ..... 190 Szijj, Jözsef: Long-Legged Buzzard near Kunszentmiklös .................. 436 Szijj, Jözsef: Occurrences of the Whiskered Tern -.....:...............4. 441 Szijj, József: Ornithological notes from the Bakony hills in Transdanubia .. 459 Szijj, Jözsef: vide Somfai, Edith Szijj, László: vide Szijj, József Szijj, László: Contributions to the bird-life of the Sätor-mountains, North- eastern: Hungary...) iure niet Talente II IN 464 Szomjas, László: Tawny-Owl attacking Marten ........................... 450 Thébids, Gyula: Migration of the White-Stork during the year 1949 in North- eastern-Hun8ary: i et Silent Rs O 295 10 Tomasz, Jenő: Contributions to the Ecology of the Indian Ring-Dove ..... 129 Urban, Sandor: Nesting of the Booted Eagle in the Pilis Mountains ........ 436 Urban, Sándor: Scops-Owl in the mountains north of Budapest ............ 442 Váradi, Ferenc: Red-Breasted Goose in the vicinity of Budapest ........... 436 Varròk, Sarolta: vide Kretzoi, Miklós Vasväri, Miklós: Measurements of Hungarian Birds ....................... 184 Vertse, Albert—Zsak, Zoltan— Kaszab, Zoltán: Food and Agricultural Impor- PORES GE WHE Darttlger.t an e ee Den ee ae ate 65 Verise, Albert: Cormorants nesting in a. new place ......:...........,,.,.. 433 Vertse, Albert Swiinnung “PLOTS tie Man VR Ri RR ore 458 Warga, Kálmán: XVIth Report on the Bird-Banding in Hungary ......... 250 raga. Ralhmanslesser:Kestrel at ‘Fire een a Sy ae eee 438 Warga, Kalman: Siberian Thrush at Budapest PRIMIS ATO 446 Warga, Kálmán: The Olivaceus-Warbler’s appearance at Kisbalaton ..:..... 447 Warga, Külman: Cettis Warbler and Black-headed Wagtail at Kisbalaton .. 448 Warga, Kálmán: Nests of 10 various species on the same tree ............. 453 Warga, Kálmán: Wheatear breeding in a nesting-box ........:....:....:... 454 Warga, Kálmán: Observations on the feeding of some bird-species ........ . 455 Zeira, Meir: Observations of the Lämmergeier in Israel ................... 466 Zeira, Meir: Data on Bird-Migration from Israel ...:...................... 467 Ziegner, János: Ortolan Bunting’s occurrence at Békásmegyer ............. 449 Papier JanosAlbınistie BITES a. Se a ST Sn TE ale area 458 Zsák, Zoltán: vide Vertse, Albert Short Te SO EN PR ARE AS RS PRE PR ne So ra PU TS 2 430 LISTOF ILLUSTRATIONS 1. Scops-Owl feeding its young with Green-Grasshopper ............... 12—13 2. Partridge: On TS" Nest enr ape een a Poe Goethe ate I 12—13 Oe Partridge’ SMES E ee e OE NIRS ee GS De hc alla ESTE ean ga I 14 4. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. I. ............... 103 5. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. IT. .......... "ace elte SER 6. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. III. ............. 105 7. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. IV............... 106 8. Changes in the, territories of Indian Ring-Dove pairs. V. .............. 107 9. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. VI............... 108 10. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. VII. ........... 109 11. Changes in the territories of Indian Ring-Dove pairs. VIII. ............ 110 12. At the Peregrin—Falcon’s frist moult the new (adult-age) tailfeathers gene- rally "are: shorter than those of:the.first year. ul ee create 162 13, Bee‘eaters colonies in. (Hungary in v1949" N 3 len. POLE ER 186 14. A Goose shot at Fülöphäza in December 1953, bearing a Lithvanian ring (B 315), cross-bred between the Grey-Lag and the Domestic Goose in order to,‚reintrodüce,. the, \Grev-Lag lio le RO CR OI 275 15. A “Larger—Gull” captured near Szob in autumn 1939 (Larus argentatus hetigling: Bree) ir DH Pa Sea ae EE 16. Pachystruthio pannonicus Kretzoi — Phlanx I. digiti III. (Kislang —. Middle Cala brin) 2 Da SE lee Bee ce 362 17. The Pachystruthio compared with Struthio camelus (Plantar aspect) and CPOE N ne Be ae ligt et er net es MR que eo ne 363 18. The same in Tateral: Aspect 2 2.21... ELA ce e I N 364 19.: Young of the Southern -Black-headed\ Gull. N. 2.7 ser ee nee 368 20. Northern Goshawk shot at Janosfalu on January 12th 1919 ............ 372 21.:Stork’s nest built ‘on the. convex ichimney-top........... ce sia 22.:Scops-Ow] feeding ats young... EPS elas’ ee ER 386 23. Pair of Ravens feeding on dead horse in the Vihorlät-mountains ....... 389 24.) Crested-Tit at ätsinest in. en a RI 390 | 25. Rock-Thrush feeding its young with caterpillar and Ablepharus kitaibeli 392— 393 26... Thrushy-Nightingale’s nest with ‘young (Gn alte vel RE EE 393 27..Ortolan-Bunting feeding us youno. E icici aes Sala) erate on 396—397 28. Part of Avocet’s leg, defunct because of faulty ringing, then regenerated 421 . Black-headed Gulls, Black-winged Terns and Ruffs sick and died by Pasteu- rella-mfection. 2 1 e RVG ies IAD EAE eee ES 423 ec6I ‘YI — ‘upffoy :ojoyq — saddoyssnip-uaaiy yun Bunofi sm Burpaaf jng-sdoag — jaja 1909: Spjoz nanysamng ‘DAQD *] n Lisi ag DR: éa D JET le stl - » : “ar © = LA iù me a 24 PA 67, di a) à ur CE “@/ ony: A egedi Feher-to, 1951 — ise zh, Beret Partridge on its nest — Photo: 2. abra. Fogoly a feszken — 9) A FOGOLY (PERDIX P. PERDIX L) TAPLALKOZASA ÉS MEZŐGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON Írta: Vertse Albert, Zsák Zoltán és Kaszab Zoltán Több mint egy fél évszázada múlott, hogy az első fogolygyomortarta- lom-vizsgálatról szóló közlemény (Thaisz 1899) megjelent az Aguilában, . amit rövidesen még két, az előbbinél bővebb anyagra alapozott dolgozat követett (Ldsy 1903, Thaisz—Csiki 1912). Ezek a vizsgálatok az akkor nagy lendülettel megindult, minden fajra kiterjedő gyomortartalomgyűjté- sek időnként felgyülemlett anyagát dolgozták fel. Teljes részletességre nem törekedtek, ezt eleve kizárta a főleg önkéntes munkatársak alkalmi gyűjtéseiből származó vizsgálati anyag rendszertelen eloszlása is. A fogoly vizsgálati anyaga pl. csaknem kizárólag az őszi vadászati idényből való, abból az időszakból (augusztus október), amikor gazdasági növenyeink fejlődése már befejeződött, sőt túlnyomó részben be is takarították. Ezek az egyébként alapos vizsgálatok tehát a fogolynak a mezőgazda- sági termelési idény legérdektelenebb időszakában való táplálkozását világítják meg (egyedül a ThRais:—Csiki-féle dolgozat rendelkezik az év első feléből is vizsgálati anyaggal, a legfontosabb aprilis—majus—juniusi hónapokat azonban mindössze 4 gyomortartalom képviseli). Ezek a vizs- . gálatok akkor elégségesek voltak ahhoz, hogy a fogolynak a gyakorlati . tapasztalatok alapján is eléggé közismert jóhírét, a mezőgazdasági terme- lésre való ártalmatlan voltát bizonyítsák, megerősítsék s ezzel a vadgazda- sági védelmi intézkedéseket a mezőgazdaság felé indokolttá tegyék. A fogoly vadgazdasági jelentősége azóta még inkább megnövekedett. Különösen mint kitűnő exportigényekre szert tett és talán még nagyobb lehetőségekkel is kecsegtető, külföldön keresett élővad. Fokozott védelmé- nek, , elszaporításának kérdései tehát mindjobban a, vad- 1.7 ss oP sorban saplilkordsbicolépidjdnal is részletes vizsgälatät sürgetik. Meg nagyobb jelentösegü, hogy a mezögazdasäg erdeklödese is mind- jobban räterelödik e legszämottevöbb mezei szärnyasvadunk mezögazda- "sági szerepére. Éspedig most már kifejezetten pozitív értelemben, neveze- tesen a rovarkártevők elleni biológiai növényvédelem terén való haszno- síthatóság érdekében. Ismeretes, hogy a fogoly, mint magevő madaraink általában, főleg tavasszal és nyár elején, mezőgazdasági növényeink fejlő- dése idején, rovarokkal is él. Miután eléggé nagy termetű és a legszámo- sabb mezei tyúkfélénk, továbbá egész életét mezőgazdasági területen éli le, és tavasztól őszig jóformán állandóan annak sűrűjét bújja, nemcsak jólismert gyommag-fogyasztásával hasznos mezőgazdaságunkra, hanem 13 még inkább rovartaplalkozasaval, es ahol kielégítő számban fordul elő, ott bizonyára jelentős szerepe van gazdasági növényeink rovarkártevői- nek fékentartásában. A fogoly táplálkozásának részletes vizsgálatához tehát vadgazdasági és növényvédelmi szempontból egyaránt fontos gazdasági érdekek fűződnek. A fogolynak a biológiai növényvédelem szempontjából eme legfonto- sabb tavaszi, nyáreleji táplálkozását azonban nem ismerjük kellő részle- tességgel. Még csak megközelítően sem ahhoz képest, amennyire az őszi táplálkozását már sikerült megismernünk. Ennek az az oka, hogy amilyen könnyű — aránylag — vizsgálati anyaghoz jutni az őszi vadászidényben, 3. ábra. Fogoly fészke — Partridge’s nest — Photo: Beretzk — Szeged — Fehértó, 1951. olyan nehéz tavasszal, a költési időben, amikor ennek az értékes szárnyas- vadnak a begyűjtésére irányuló szándék beleütközik a vadját féltő vadász- gazda ellenállásába. A tavaszi táplálkozásra vonatkozó eddigi ismereteink ezért nem a rendszeres gyűjtés, hanem a véletlen (elhullás) folytán kézre- került vizsgálati anyagból származnak. És ez nemcsak az eddigi magyar vizsgálatok anyagára, hanem a külföldiekére is általában jellemző. A jelenlegi vizsgálat azzal a céllal indult, hogy a fogolynak ezt a leg- kevésbé ismert, növényvédelmi szempontból legértékesebb tavaszi- nyári táplálkozását is tisztázza. Sajnos, ez alkalommal sem sikerült olyan mennyiségű vizsgálati anyagot begyűjteni, amennyit terveztünk, az eddigi szembeszökő hiányosságokat azonban pótolni tudtuk. Most már, ha nem is kielégítő mennyiségben, de valamennyi hónapból, a tavaszi és nyáreleji hónapokból is rendelkezünk vizsgálati anyaggal, tehát a fogoly táplálko- zásának egész évi menete nyomon követhető. Annál is inkább sikerült ez, mert eredeti tervünk volt vizsgálati eredményeinket a már említett korábbi 14 magyar vizsgalatok eredmenyeivel kiegesziteni. Ezt indokolta az, hogy ezek a vizsgálatok a fogoly évi taplalkozasanak csak egy részletét ölelik fel. A jelenlegi vizsgálat tehát a korábbi magyar vizsgálatok anyagának egybevetésével mind az anyag mennyisége (1007 db), mind annak havon- kénti eloszlása tekintetében most mér kielégítőnek mutatkozott ahhoz, hogy a fogoly egész évi táplálkozását részletesebben megismerjük, s ezzel alapot adjunk ez értékes szárnyasvad táplálkozásának a biológiai névény- védelem szempontjából való további vizsgálatához. A fogoly táplálkozásának főbb. jellemvonásai már régen ismeretesek. Mint leg- kedveltebb szárnyasvad, mindenkor a vadászok érdeklődésének a középpontjátan állott ; életmódját, így táplálkozását is élénk figyelemmel kísérték. A régebbi szerzők egyöntetű jellemzése szerint a fogolycsirkék kizárólag rovarokkal (kezdetken lagy- testüekkel) táplálkoznak, amelyet később, fejlődésük előrehaladtával fokozatosan növényi táplálék vált fel. Különösen kiemelik nagymértékű hangya- és hangyatäb (, hangyatojas" ) fogyasztasat. Friderich. (1891) szerint amíg rovartaplalékhoz hozzáfér, máshoz nem nyúl. Uggiano említi, hogy a férgeket. és rovarbaàbokat hazi- tyúk módjára kikaparja. További tápláléka a különféle gabonanemüek magvai és sokféle gyommag, azonkívül zöld növényi részek, zöld vetés, fiatal lóhere stb. — Chernel (1899) is találóan jellemzi mezőgazdasági jelentőségét. Különösen rovar- fogyasztását hangsúlyozza (főleg a csirkéét) mint legszámottevőbb gazdasági hasznát. — Kittler Vas megyei főerdész vizsgálatai alapján (az évszakot nem említi) a fogoly táplálékaként szereplő 13rovarfajt sorol fel, amelyek közül 12 közismert mezőgazdasági kártevő. A növényi táplálékra és annak gazdasági jelentőségére vonatkozó megallapi- tása : elsősortan a gyommagvakat kedveli, a gak onanemiick magvait még akkor sem fogyasztja rendszeresen, amikor annak téviten van. A szőlőben okozott kartételét esak alkalminak, egyben jelentéktelennek minősíti. — Rérig (1906) az általa megvizs- gált 265 fogolygyomorbán (időpontot ő sem említ, a vizsgálati anyag nagy száma alap- "ján azonban" csak a vadászati idényből származhatott) mindössze hat kogärfele- séget talált, míg pókok és legyek csak relatíve voltak gyakoriak. Egy hosszú ideig fogságban tartott kakas előszeretettel ette a lisztkukacot, bizonyítva, hogy az ily- nemű tápláléktól nem idegenkedik. A növényi táplálékot túlnyomóan gyommagvak képviselték, gabonaneműek magvai csak jelentéktelen előfordulással szerepeltek. — Lovassy (1927) szerint tavasszal a feléledő Logarsag a tápláléka, de az öreg foglyok már túlnyomóan növényevők. A szölöken jelentékeny kártevő lehet. — Ugy látszik, kivételesen valóban kárt tehet a szőlőben, amit Kosztka (1906) idevágó beszámolója tanúsít. — H. Chitty es A. D. Middleton (1938) 69 fogolycsirke és 429 öreg fogoly begytartalmát vizsgálták. A fogolycsirkék az első két héten csaknem kizárólag rova- rokkal élnek, a harmadik héten azonban rohamosan növényi táplálékra térnek át. A három hétnél idősebbek begytartalmai már meglepően kevés rovarmaradványt tartalmaznak, táplálékuk ekkor már nagyjákól megegyezik a szülőkével. A növényi és állati táplálék százalékos aránya hetenkent a következőképpen változik : | es) | 8—14 | 15—21 | AES | napig È napig | napig | naptól | % | ae ie EN À % ] I | | | | | Növényi táplálék -............- | 4,7 | 9,3 | 41,5 | 96,7 Alla taplalek ice rouen sd | 95,3 | 90,7 | 525 | 3,3 Az öreg foglyok tàplalkozasvizsgalatànal arra az eredményre jutottak, hogy a rovartáplálék, az eddigi , tévhittel" ellentétben egészen minimális, az évi táplálék- mennyiségnek mindössze 2,59/-a. Az öreg foglyok évi táplálékáról a következő szäza- lékarányokat mutatják ki. (Lásd a 16. oldalt.) A foglyok téli táplálékában igen nagy jelentőségűnek ítélik (tápanyagtartalmánál fogva) a cukorrépa. szerepét, amelyhez a foglyok a cukorrépaföldek kintmaradt hulla- dékaiból jutnak. Sajnos, az eredeti dolgozat nem áll rendelkezésünkre, hanem annak csak egy népszerű kivonata (I. C. I. Game Services Advisory Booklet No. 18), amelyből nem 15 | Fü, lóhere, | Virägok, Gyökerek, Fü- és Gabona- Ällati ‚ , levelek bimbók cukorrépa |gyommagvak| magvak táplálék | % % % % % % Sophie avea TR Er Oe 11,9 76,3 0,6 Ol ONOVI ee | DOSSI 052 16,4 Ase gr Aa 0,04 Mec —Febr esse are ps) 08,0 — | 13,3 17,8 0,7 — | Märe.—Mäj. ........... | 99:20 6,0 | 0,5 122% 0,1 0,02 JUN. AUS... le eee cite | HASZ NN STAPS | — 38,5 6,5 11,8 Vivi flag ne PP RME De A VOTO 20,821 20,2 2,5 tűnik ki, hogy a 429 fogolypéldany, amelyre a vizsgálat alapozva volt, mely idö- szakból származik? Feltehető ugyanis, hogy a rovartäplälek szokatlanul kis aránya a vizsgálati anyagnak a rovartäplälkozäs szempontjából legfontosabb tavaszi és nyáreleji hónapokból való elégtelenségéből származik. — Kelsó (1932) a Magyar- országról importált s megtelepített amerikai fogoly fiatal példányainak gyomortartal- " mában 18 rovarféleséget mutatott ki, amelyek a gyomortartalmak csaknem 100% -ât alkották. Ősszel 80 fogoly begy- és gyomortartalmát vizsgálták meg. A táplálék 94%-âban a növényi táplálék, gyommagvak és fűfélék voltak túlsúlyban. Egy másik, 96. fogoly gyomortartalmära vonatkozó vizsgálatkan, amelyek közül októberből származott. 79, novemkerköl 6, januárból 2, fekruarköl 3 (6 példány gyűjtési ideje ismeretlen) mindössze 0,82%, állati anyagot találtak ( Friedreich I.: A fogoly c. értekezéséből, 1943.). — Witherby (1941) szerint Collinge W. E. 132 gyomortartalmat vizsgált (időpontot nem említ), amelynek 59,5% -a növényi, 40,5% -& állati táplálék volt. A növényi táplálékkan levelek, gyümölcsök és gyommagvak 53,5%, a gabonaneműek 3,5%. Az állati táplálék 30% rovart, 6,5% földi gilisztát és. 4%, csupaszcsigát tartalmazott. — Niethammer (1942) szerint a fogoly vegyestáplá- lékában a növényi táplálék van túlsúlyban (mintegy 6394). Nyáron rovarok és azok lárvái (az összes táplálék 27%,-a), majd vetőmagvak, mindenekelőtt azonlan a gyom- növények magvai (kb. 53,5%). — A. N. Formozov különösen az erdösävokkan, kisebb pusztai erdőkben kifejtett rovarirtó szerepére mutat rá, ahoı a batozodasra és telelésre az alomtakaróba húzódott rovarokat pusztítják (araszolök, tagolypillék). Ahol nincs vagy kevés a hótakaró, ott télen is előszeretettel bogarásznak a steppei erdőkben és mezővédő erdősávokban, s a gabonapoloska áttelelő populációit jelenté- kenyen megritkíthatják. Ahol sok a hangya, ott előszeretettel kaparják szét a hangya- bolyokat s a hangyákat, hangyabákokat felszedik. A. steppei foglyok sáskapusztító szerepe is jelentékeny, 1— 1 fogolypeldäny begyében 80— 100 db säskät is találtak. — Nyugat-Európában, a mindjobkan terjeszkedő kolorádókogár-veszedelem elleni biológiai védekezés széleskörű megszervezése érdekében a rovarevő madarak szere- pének a vizsgálatára is nagy súlyt helyeznek. A kolorádókogarat pusztító madarak között a fogolyra irányult elsösorkan a figyelem. Jelentőségét W. Lindemann (1954) vizsgálata szemlélteti a legreszletesebken : quantitativ vizsgálatának eredménye, hogy a kolorádóbogár-invázió és a foglyok települési sűrűsége között szemkeszökő korreláció áll fenn. Ha a foglyok települési sűrűsége hektáronként 1—1,4 daraktal emelkedett, azon a területen a kolorádókogarak száma a felére csökkent ; a foglyok számának további emelkedésénél pedig a bogárinvázió csökkenése még gyorsabb. A fogolycsapatok különösen sűrűn lakott állandó tartózkodási helyei pedig úgyszól- ván bogármentesek voltak. Emliti cikkében, hogy lengyel kutatók a kolorad6bogartél erősen megtámadott burgonyaföldeken a foglyok kegyéten átlag 50—60 db bogarat találtak. E tapasztalatok alapján a fogolyvadászatot Szilézia, Pomeránia és Közép- Lengyelország kolorádóbogártól legerősebben fertőzött területein átmenetileg letil- tottak vagy korlátozták. E területeken is megállapították, hogy a fogolyallomanynak a rovarinváziót akadályozó, megelőző hatása tavasszal a legerősebb. Fiatal, a kolorádó- bogár elleni méregtől elhullott fogolycsirkék kegyében főként álcákat — 2— 12 db-ot — találtak, 6 db öreg fogoly kegyéken pedig 5, 17, 8, 18, 15 és 27 db kogarat. Intézetünk 1950-ben vette tervbe a fogoly táplálkozásának részletes vizsgálatát. A már előbb is folytatott vizsgálati anyaggyűjtést még inkább szorgalmazta, majd a Földművelésügyi Minisztérium elé terjesztette azt a 16 kívánságát, hogy a fogoly taplalkozasvizsgalatahoz, elsősorban a növeny- vedelmi szempontböl legfontosabb tavaszi idenyböl szükseges gyomortar- talmak begyűjtését rendeleti úton biztosítsa. Az F. M. Vadászati Csoportja támogatta tervünket. A rendelet 1952 szeptemberében látott napvilágot, és annak végrehajtásával hat vármegye (Békés, Csongrád, Győr, Heves, Szabolcs-Szatmár és Zala) vadászati előadóit bízta meg úgy, hogy minden megye, az év 12 hónapjában, 12 részletben összesen mintegy 150—200 db öreg foglyot — tavasszal föleg meddő párokat, kajtárokat — küld fel a Madártani Intézetbe. A megyénkénti gyűjtést a megyei vadásztársaságok felváltva teljesítik, tehát a gyűjtés egy vadásztársaságra, illetve egy vadász- területre mindössze évi 5—10 db kilövési megterhelést jelentett volna. A terv szerint a Madártani Intézetnek 1952. X. 1-tőlkezdődően havonta összesen 80—100 fogolypéldányt kellett volna kapnia, összesen mintegy 1000 db-ot. Ez a terv nem sikerült, mert csak 9 hónapon át (X-től VI-ig) érkeztek foglyok, havonta átlagosan 20 db, az egész év folyamán pedig összesen 186 db (vizsgálatra alkalmas állapotban 180 db). Zala megyéből egyáltalán nem érkezett vizsgálati anyag, Szabolcs-Szatmárból mindössze . 6 db, legtöbb érkezett Békés megyéből, 108 db. Különösen a legfontosabb tavaszi és nyárelejei hónapokból érkezett igen kevés (május és június hónapokból 12—12 db). A tavaszi begyűjtések sikerét az 1953. évi rend- kívül csapadékos tavaszi időjárás is erősen hátráltatta ; a foglyok költése országszerte tönkrement, és főleg emiatt sem sikerült a fogolycsirkék begyűjtése sem. A fogolycsirkék táplálkozására vonatkozóan tehát nem rendelkezünk adatokkal. Vizsgálati anyagunk végül is, a korábbi intézeti gyűjtések anyagával (271 db) együtt, 451 db gyomortartalmat ölel fel. A rendeletre beérkezett foglyokról (169 példányról) súlyméretet vet- tünk. A hím és tojó példányokról hónapok szerint a köv etkező átlagsú- lyokat kaptuk : dd 2 2 X. 13 peldany ätlagsülya 387 . g 9 példány atlagsulya 366 g All BA BA Sot 3,-3.6 si 56 396,6 ,, DEE RE KES = 39933; 33 sl di 401,5 ,, PAG; si 412,5 ,, 28 Ay “A 396,8 ;, HI. 13 33 53 9942; SEL 55 è 391 59 II! 10 BS È 5 te te M PURE | si 5 368,5 ,, IV SLR; 5 a: 0,9; a FA De 445 ,, A a 3 310,.:53,,4.,°0 4 > 452,5 , ‘Vie > ÿ, JOL A 2 Di PA 480 ,, 99 példány 70 példány A foglyok származási helyei : Békés, Csongrád, Fejér, Győr, Heves, Pest és Szabolcs-Szatmár megyék. Valamennyi öreg, illetve kifejlett példány, A gyomortartalmak növényi anyagának meghatározását Zsák Zoltán, a rovaranyag meghatározását Kaszab Zoltán végezte. A régebbi magyar vizsgálatokkal való egyeztetés, a gazdasägi értékelés és a dolgozat üssze- ällitäsa Vertse Albert munkäja. Somfai Edit és Cs. Halaszfy Eva a hangyäk, ill. a szipókás rovarok meghatározását vizsgálták felül. 2 Aquila — 57 #7 el N caga zZ ‘n add = = Fr Ha = elaı ET De "T snyemmorugos angorf . TÈ I => pece — — Be Be a == T/T ss es .. i © 6 6 0e euros» ee. 5e "wo : x 3 - ("1) snsonbuis sngorouos3e13eT, I I — Lau [= | = = UI = 2 "tt I UMI9pidBI] WINI]OJIA], G I — — —- — — — — — — 1/G | °° ry WINFBUIBOUT UINI[OFLAL, 1 I ER BE no: u rt se = a I/I = ‘tt: *“ISo(g snqye SnJOTOIN I 1 — — — = re = = Zr = [/T = "APON SITBUTOTJJ0 SNFOTMON EL LL Pra ARIS a <= x le = 1/€ else DER AE) "T eurmdni o88orpow f I ra: i ETA es ae rn | RE ee RR 1/1 ESTE] ESTELLE AI le fdiis: axons aa STUOU() onsoununbart PII 9 Æ — Det —- = Ez — —— — 9/PIT = * *doog Jour eqiosmaueg I I = i TÉ LE — en — — L/I —- O VE CE 7] eurdns erprueo4 98IT ise | — = va => = BA "= = LES GUPLE SOE PES | es "TT stusevo snqny | IDIMSOY got ve “rip ein | en. | Ur 1/1: 8/8 6/88 alr p/9 (JS RN I SI[BAISOB SIUOpy Ca 8 = = ma: = aa 3/¢ cla 1/€ 1/2 "IT Sisueare SN[NIUNUBY PL SOI = Tu = FF FE 7 es #/19 CRUE e "I suoder snpnounuey CP P — — — — — — — 1/1 = £/TP == ‘°°: "ID Smepaes snjnounuey PP I Sg me A rl E -— — — = Upp | ey gg sıpedor epijosuo,) IDIIDINIUNUDY | 2 "29014 | SISE) A BE 2 È jo aqunu gesed ] 3959 Free Sa JA "A "Al "III "Il ‘| "IX IX x DEI IA a 3 @ 5 3 5 sumıb pun spaast — yasausay so YDADIY poof ojgmobo À — Aaıpıdpı viupaon SOFPILNIBA ICH JO $}U9}U0d-Youulays pouywexy — BIBIBFSZIAWOIBNIBJLOULOAZ Ajoso} ICH 18 | | | I I — Ber eats Pa | u ési Sd “rta T/I | iC atta vi I ler bre ste are LT, ee erariale “119 AL | ES | | FE | (7) wmieeynors wntpoa | | | | | | IDIIMIUDIIF) | È | | | | | | | Glee ces) eek ze Se es LT See De Ua a SSC ROBE VF OPA VARIA AS EEE "T umuoigy snosiqry e 1 -- — — Be TEA a ne DE MR re SCO ER du “ITEM B399[dau ATEN | | | | | INIMAID N Me az. | ZL 2 Re ae el ia —. | = | RECU I Peete etre reese es comoqog | | | | CY) 38600] e]puersote, | | IDIIDUMAIDA ¢ PAS licen A een ea | me en si = Da pel Ha Er cit CT RIOFIUTA SIA s| 9099071 À | | 2 6L 9 1/9 — | — | — = = ee Se RUN Es GRETA A EEE YY Bsowoos vBpesAjog | anaompbhijog 9 ne | - | - | — | | LT Ai ER "TI wnarBs umsig z I cas oe — i BER <= rl — | — | — +++ ery snsogogny snzfqyu’] I I Sue T/T ale Ga == TE = = == — "3g mao erpoprgsadue BOT A € Ba ALL a II Si Ro = TRA SI "GW (ŒUN) eyes word I Tt | —.| — — = sz Fe Sao pee ES Bo — |: Aer (71) emmsny BrorA RENE oad A VE VE DT a CETRA Se A RE ARIE AA SE EEE Si sad. | sase) | | | Jo Jaquunu | | geieq | 7297 : ul | a "TA "A "Al "I I ‘I WX ‘IX | x | "KI THA | 2 | ¢ | = 19 | | | î | : TOS lol ra e a e o = SS Liggs | -S/91 BIGGS.) eat "TI enuus sAqouys - 6 I ree = Rel se SZ E er = 1/6 — meer RE "TT sısuoytoy eleınyeg 57 I — = Se FT ag ge = > SE 1/# ASIA SETS ORIO A RIA BS vw [S ee Ii 4 Au ao = = i = — — — -— ++ cry ommeorxe]jdure unie; 901 I ror ER Fe = 1/9011 — Var == x == RR IDE "T 9188[NA UMTANLIOW £c9 L = i TER == — -— — —— 9/619 1/¥ pee} RP TE Ne rte sieur hareteasials "qergog | (7) sAyıdegeueyp vsnly SPINTA CSR Se A a i nm de Wee Cal I et rT] SUBUIOIZIO BUIQUAA | | 9D99DU2Q4 A OF & else | — == STE AA a >= = L/I Se EE .. *] osuoAIR unuIodsoyHr] g 1 == == oars a er = == = = = GIG | tt" *] epeurorjjo wunyAyduAg L 1 aoe SE css DE = = == ee SAN ent — UL | "s" "TI suoqumaoad oSruedsy 8 8 == De sz er = 1/3 — | 9 | — .| — | 71° ypugpy sgosoAy emdde] 93 Fr == = x == ae = ziez 1/8 == 1/1 | — +] wmoedomne wnidorote | . acaomubviog ‘ | E San VA SES Vi PS tG N ER Se eee b/TI HITS E rT SISU9AIB SOMMAJOAUO() JEA I aDIInna]0auo;) g D Re a oh — — CERATO SS i oder "T Busy viquoydngy 9 3 = = = = ai = = — | -gig- |. — |. — | 7 eıdoosoney erqroydng | | amaomquoydng Bee: | 5 oh sadaiq_ | sasea | Re Ex jo Jaquinu quieq | 1254 Soe Sahel "IA "A "Al ‘HI "Il “i TIX IX x "XI “THA =] o a 8 = È | er | L & OL & lp I 12 17 Grrl LG gel 8 G I & & I I 9 I 8 I 9 I 0£ I OLI 6 I Li Sa3ald | sase) Jo Joqunu geieq | 3254 2 Di uasazssQ) 1/9 N er (91) |. == = LIFE | — == = IN "AI "IN I EME FE "Asod CD eqRmorued ~BITSON, PIE | (7) staoysed-asıng e[ppsdeg SERIA "T wngerpojaed 1dse[y], “7 ungsruegqdei snueydey ‘Od (7) srsanur strxezodiq ""[ sısusare sıdeuıg nes. 0 0 0 0 er} anaafı9r A) ‘SIO] TJUBIIIUA vu, aneonLaand Dy Sr "T vJU[osou8] oSequedq 9D29DU10MIUN] suspense -ds SNUJ}UBUIIU ene ee ‘Ig epjod worudao‘ ae rete elas IV xooovid BAU A a) ris e... da SISUGAIG BIIUOJA À ‘sung (77) SUBI Brxyory : ea di en ZT Ty wnadıu umuejog xo | un: nstadooAry uInUBlog anaonunjos IX RI "TA 21 E StI L € 3 61 1 U? 1 66 e GLE SI: LG 8 667 € È: I 19 2 OT 1 PI e 69€ sg 69 : 1 y I BI £ EDI EI S39a1d | sase) Jo Jaqumu , quieq | qasq | IEZOL uasazss() = VI == — Sore Di age dre I/L — a -- 1/18.) — — = "A “Al "III “I Fe E eh =" PO eyes "ulo], B[OIIIES BINFJAVT] | = = rice LISFI =“ *** ‘MH (I) aedse snyouog = = = ME Tes. Clee ees "T snoovrejo snyouog + wi E 1/61 PR Sager "I SOprorosaary SHOT zer TS T/T = "= * "LT wuniqpueos wuntpıodoug = == == 8/33 — ** "TT SIJeuumqne UOPoJuoor] ns re a LI/TLZ T/T 9.5r8É.4 0 a 0 60. 00,0 eee ae “AUS (jme) voruouued vemmeque;) = Sy T/T 9/93 — | ere "T snuvdo venues = i T/T = 3/88 | ‘‘*doog (J) esueare uns FE =“ = T/T — j|'doog ('j) wnyejosoue] munis == = 1/09 = T/T ***. I septroujutot8 snnpre) nn = 1/01 eas, at =|. Lei Noisshe vie aus Sie) efaneneze ‘ds oroauag == aa = £/PT cere "T SISUOAIB STWOUJUY = ale 91/66 si/gr | 18/088 [st "T snnuue snyquero Er: =e 1/89 TR a A NE TT IOIJB[9 BISOIQUIY = = Ur = — "s. "bogp snoruouued 1975 apnsodwon ZE, AR 1/6 U ot Werne ene “LIN SISUOAIB BIOTA 2020070? À T/ST T/T 2/9 3/92 POT Looe ee "I 80M] Bpesory . apeoppasaay "IX TX "Xg "XI ‘IIIA 22 F RR rue | tr Cam co Ge he — ele wt — sae a ON EL T HUM MLOSIES 89 L = = — — — — — 3/3 cla 1/9 — "JT susoseugo uNnUulJodsIJog el a N ee = — = >= zleT | ** AM vunprpu umunedstioj) TELeNSLIN bla == = = TAG KESO OS 7 OT T/T VI T/T ARA I) "I med xopduyy oF CREO ant el pe 1/5% » ca wT N ‘I 80118393 xopdimy 669PI| IRI| — ae — | zlı# | eles | elsız| ı1/ıgaı) TE/EEGPI 09/6199) ZE/6L1c| 6/FLZ "I wngje wnrpodoueg) SR SEA Fe me — = TE 1/8 c/6st | 1/663 at a "" 7 nor; uanrpodoueug aber} etl) = = >= — = = 1/59 1/% c/c6t | 7/67 = * "T umpuqAy umrpodousyy RN N ee en boom SA UA 4 een = # T/8ST = 1/3 ("I unumedsAjod umrpodousyy a i anaoprpodouayy) 9 iD lori e ee Rara DI ce oa = = Ur 8/37 = **** “I snnuus . SNYYUBI]Og pe L £/6 8/63 | — za = ae == = — — TIL. dan rg BITOJITJÁdJos erreuery LET | ¢ SERIO, ULI sha da ae == eae == = <= ‘ 7 wnyepjsquum wnes010 SLE I = L/8L£ a = as u a pees Li wur ee sonsereeseeseressee ga wnjejodAuouiq wniysu10) CFO LR 1/07 2 Oso == == = a =" = = "INA (7) erpour wLrejjoIg ee 8 | — — — — — = sz = == à aleg | °°°" "I streutorgjo eueuodeg £ T = os s te ms ezt en DER. LE Ses 1 le atm enielelole SICULA sita "1 a (I) wnaopj700u umrpueen | 209907 ydofisog LIST. | TE |. sZ 5 = — ad = 9/63 g/£ elsı EGLI) AAT) "I B90819[0 BIBINJIOG DIDI NOT pu e. 2 7 È i Jo soqunu qeieq | 1953 FE "IA "A "Al WT ‘Tl "I "IX ‘IX ‘x "XI "INA 4 Sy a 4: B. 3 5 23 I I > See i = Le = ag ay = VI ÉN DEE AT 7 wnsomndus wniy IWIODUYT ge I KÉSZ RE m ro De ALS Ges ets 1/£9 Se BER eye foriekonslieiaiaceienel sere ‘ds snoaen’y 9009000 4 6P8£ | OLI, 8/68I) I/I giL | plot | ala latl/ag | give | 33/Loe | 6z/6p6 | 03/999 | L9/EE9TI " "T sumafoauoo unuosájog SIPP | JET) T/T — | Llor | — | P/TPTI Lies | elaııı og/asr | 03/688 | 19/9381) 12/828 [tt “I exemoram umuo34joq LIT 91 | — — = “= Fe E ÉL ÁT] =e 1/e #9 z/11 8/#6 | *** "T euvorsiod uinuosÁájog ell Geet == +> = SE a a 01/68 | sles p/8Z | + ry wnrjoyryyede] umuo34[oq G I = Fr == = Sa ee = ee <= 1/% RER fae TE | 8[[8504058 xoumny I I Ra Le eae = = = = — — I/I Re ine ‘ry sudstio xeumy apaonuobhjog IG el Tas > i: = = Ta = E c/p ale BiG eae NES I SISUQAIR stpedeuy IDIVMMUIA | ce L esi ais aes ar ee nk zer 9/ge 223 = lg screens “Seul, (359) SAS snyjuereuu 9€ € =: = == = as — Se 1/€ eles = — | “SPB. "S SPPIONq SNYYUBIBULV ET SEI = = == => £/T9T SE 11/16 = CATO SOR I shqe snyjupaswuy | ERDE) 19: nes ARE — | 1/99 | OT/PISZI eılayı | LI/LGE | s/ost | #/L9 | " I snxoljomer suyqyusısuny ’ | 9 DI9DYJU DADUL F sadald |sase | 3 a. jo Jaquinu — “qesea | pa i A "A "AI “INI “Il "I “TIX ‘IX "Xx "XI "TITA sf = \ i | | | | | 08 9 a LG: |S = apr == T/T CIPS eh A ee "TI wnsoerut Wine HEGY as | = = = ea TT/9íp | 12/16 | OT/6LI | 08/1091! ‘doo$ (7) sipeumdues eueyr81q 1S eg Pe a = = =< = £/eT c/8I 3/91 CANE Ala MAD TR CE ‘quem i (‘qeIiqog) wInwaByosT e118181( z I — — — — Zn | — — — 1/7 ‘IV CD snsoweowı SNIBLL, ge e LES an er ne = ae FRE et else ER ON Er Er pt ss ete diese "JSOH | | (T) saprousoyds eo[yooeje ff 96 G — — — = — fp oS |. — Bien CIES ET Se "T BAIJBS BUOAY 8L 6 7 Fa on oa = cla en ZB G/ZL | °° ‘Anvog soprood sıysoadeug 60L OP | L/19£ = rer = 1/7 4/6 9/TIT | @G/9L1 |‘: TIT ereSÌma umepioHg 68 G ai 80 CL | 7 = 73 I o e AT "T uoyorsip wWnepslo yy GED: Bay A FF lvl | 6/cv9| G/0G PE me = yan ca, tt (ry) vunagsog WUMONITT 169 ca | elze == = Sr Pat == T/T 8/681 | 81/698 | ****° "IIIA Sana WMOIZLI], 968 | 98 | p/eg == = Ez = 3/9 ¢/¢ £/68 FIORI See ‘I 98040) 91808 FOL 0e BER = = = = = 0¢/F6LT| — "youoM (I) Bopnı900 ‘wBrurfoy, 1 I ER =: LS corer ela + cdi uty I/I TE go liane tp nta tara "I sısusyeıd 804 69 9 “i = > = = Fe E v/cy a/va " *spnH sisuoquid wongsog 9 £ Tr A e = = = ze I/I VE RE ‘YT SOU snuroxg | IDIUVUDLE) e 9 P 1/3 T/T a a a pre ped 1/7 UT: | ent ‘ds xoreg 981 Z EIG ne Peres Ce = se Ps pes Z/98T wee ee | Er + Mets e mena pois! eye "yag 40 ‘A (TT) stagsnyed sireyooorny 9% e Venti hg sen tes 1/I Tab, | 1/1 1/72 ee] | Sala’ lavora Freie mars sa dose *B[[Bd (*T) sinsnoej sngoe[doueoyog onaan4adky sada | saseo a È Dee = HA SDR: a oe BIN jo yequinu qeieg | 3957 CLARA "IA "A "In "Il “WX IX x "XI "IITA 2 [E Sci | : | . GT EST = 6 T I = are Ta s T T = NE FE GGI GG a = = 9CI | FI = ee = LGLI SPUR c ra = = P8E L jeg = = 896€ | 89 a = = 067 | #9 = FE = sai sase) | “eo Jaquınu queg | 3959 UN "Al "III 4 e a 2 = 5 © a 40391 £ LT 1 a I nn ci è 0 0 0 0 0 wee 0 0 0084 -B4ZSOJ S9 HOZS91-[9A9[MJ ABS) — — — UL — —— see umouyun — UIILIVUS] = = = — I/I — “I winqoore umiuediedg anaosmvunbunds! = n= ros 11/68 6/901 PA RE VO NE whoa ees TT SÁBIN 897 = — T/T L/eg p/aL BIRT en ERIK EI de ps2 SnAg) "youow (I) zojooıq wins10g P/1G 9/16 pt/ze9 | zr/eerz galipogl Fg/608€| " “ANBeg ("T) stpurA BIABJOS Ai as ae ¢/8F == p/ggg | " ‘AnBeg (TI) Bore 87, 9/1# a £/PT $2/69F1| £1/866 | zz/9P8 | © ‘ANBeg (I) 8one]d BIIBIEg > g/gtot| 1/5 6UTeL |" SU/OSl Ber ir ‘+ "Antog (I) med-snıo Borypourgot ‘I "IX He °X "XI "TA 26 Állati táplálék — Animal food | | Összesen — Total | a dida Esetenkénti Ta patate Im): NA Ae példányszám Eset | Darab | Month of por Mater „DE | Number of LE | E i, specimens per | N de | collection | case : | ! | Cases | Pieces | | Orthoptera | | ER EEE e «NE N, VE. ©1220, 6 2 21 Gegling campestris, Liu; ih IX. 1:24,21; E 2, PL | 8+ 20 } | Coleoptera I | Harpalus agneus FE. ...:\..i..5.. i, Er IV. i | | 2] 2 Male (Taenous By san nennen dans LV. je | 14 | Warpalus' tardas -Panz. dici lei VI. 2 | 1 | 2 RDA poi; en ose. ae me date dus Hy. VEE, Det, 1,4 asce Mare OTOH DIEB ee pc ee ein rei EV; VI. a Da 2 “Hister quadrimaculatus L. ........:.0.: FAN a | Fi 1 Hister stercorarius Hoffm. ..}.:.......n...: IV: Ya | | ri 1 Mister bimaculatus L. il aan. Sr er EN LE | Ie? l Splatosonius:'agneus; Le. <2. iii | V. fi | bs 1 Cardiophorus cinereus Hrbst. ............... RR | 1 | IE 1 Pertes menus... e e ső döl ces I IV. sál | 1 | 1 Agriotes ustulatus Schall. .................. | VE. | 4 | 1 | 4 NER S DS scene AU mous niet Haas nero ie | IV. iL | 1 | 1 Subcoccinella 24-punctata L. ............ see 1918 | 1 | 1 1 Propylaea 14-punctata L. ................. | VIII Look | 1 1 Bedinus}femoralis BE. 2. essen ete nee sie I VI. | 3 | Is 3 Grypiieus:guisquumsili. seat | VI Mal | i 1 Aphodius (? sticticus Panz.) ..... AES Pe | Iv. [I | 1 | 1 RL ii Soe on ae ui cer oa 1. | 1 | E-| 1 Onthophagus: ovatus _L. :..:..:.:............ | VI. les | 1 2 Anoxia pilosa F. | VI. | 4 | 1 | 4 Anpmala: Vitis Fi... ss ira ees ee ote | VI. Ni | 1 | 1 ANOomalaı Speak setzen Ala |. VI. a | | del 1 Rhizotrogus aequinoctialis -Hrbst. ........... | IV. peak | 1 | 1 Dorcadion aethiops Scop. .................: EA rta e al | 4. | 8 Doreadran:tulvaım'.Seop. =... oie dla eta | IV | 97321155 | 4 | 9 Chrysomela goettingensis L ......:...,.,.... IV. | 1 Keen 1 Chrysomela marpinata L. sl. 2... 1.2 | Re Ly RATS] 1 Phytodecta fornicata Brüggm. .............. | IV. im isti 1 Gastroidea:polyeom®Li 122.0 sesta wees KSV? RASE | 2 | 2 Cryptocephalus flavipes F. ................. Ív. 1 ! ! | 1 Galeruca pomonae Scop. .......... RE |: VI: V3 1° I Galeruca tanaceti L............. ARA RIA | x JEU RD Gassidagvibex Lit i LIA |v. | 1 ET Cassida sanguinolenta Müll. ................ | VI: A | 1 | 1 Bruchus Ben LL ent us à | IX. a 1 | 1 Otiorrhynchus ligustiei.L. .::.2..0..:2.0... IV, V Oral bal, | 1, 10, 4, 14, it cones, (9 12 47 Otiorrhynchus (? orbicularis Hrbst.) ........ IV. 1 1 1 Otiorrhynchus (? raucus F.) ................ IV. 1 1 1 Peritelus familiaris Bohr st ss sség ei VI. 1 1 1 Phyllobius scutellaris Redtb. ............... Vi | 6 | 1 6 27 Phyllobius: Sp. 2-30 ente eine | Paophilus Hampei Seidl. i... +... Busomus:.ovulum Germ. ee en ee een cue le nies Sitona humeralis Steph. .>........r 00020000 Sitonsy CLIMAIGUS METIS DAS rem ne s Sitona puncticollis Steph... e eleleve sé tc te | SHELA on ame e a | Bsalidtum@maxillosum Ren ne er een | Bothynoderes punctiventris Grm. ........... Leucosomus pedestris Poda. ...........,... Cleonus piger®Scop:a 5 nenne eee | Alophusitriguttatus=R. of. lee tele serie | Ceuthorrhynchus macula alba Hrbst......... Cüreuhomdarum sp wa ran ee Coleopterorumesp- N re a Hymenoptera | Myrmica serabrinodis Nyl 4e. 2.222.22..0.02.. Myrmica ruginodis Nyl. "Nr... Tasıusralienus Rorsb na See ee ESTERI e TDAH RERO Sone Basiusı lavus EME CIE E 0 PASIUS SPs vun mice rele ete etes loehelatele ecetelie! elles 4 Formica fusca IU... 00 TESO sta . Hormiear cu ft ar bis: Re Crete ete kék tés kets HKormiealgasates Batn. vs ee re ee ROrMIeasspo Sn ne ee e Hangyabab — 2 aioe ie LME Veio = non Bormierdarum.sps 2 ELIO Diptera PHDEOTORENDASTEN ia OR Lepidoptera Noctuarum sp. hernyó — sose 0 rene 28 A gyűjtés EV. | Összesen — Total Esetenkénti példányszám | Eset | Darab vw. ere GUN hönapja - Month ot en en Number of collection case Cases | Pieces xa 3 Lies VA 1 1 1 VI. Mia il 2: 2 IV, V, VI, VIII. el 4 7 V. 8 1 IX. E: : 1 1 IV, V, VIII, IX: RR We LE À 4 Va 1,1 2 | IV, V PASO RL, 3 | VI. 1 1 VE VIELE See LT 4 1 Lge IV. 1 1 IV, VI. Pals 3 VIII, IX. 151. 1541 5 | 5 | ME: 2 1 vA VIII. 1 1 IV, V, VI, VIII. | 1, 10, 10, 10, 50, 8, 5, 5, 3 9 102 V. 3, 14,5 3 22 VA 5 1 5 VL. 1 1 L V; VI, VIEL) 2,1, 1 Bi 4 VE | 2 1 2 | VI. 5, 1 2 6 V. 1 1 1 V, VI. 70. 100, 25, 15, 6 5 216 VI, VIII. 15420518315 È 1s doo QQ 14, ds Da ae hő) Va 15 53 VIII. 1 | 1 1 VII. 2 | 1 2 Összesen — Total da Esetenkénti = nn li pa példanyszam Eset | Darab ea Number tee trees eae ni pee of | specimens per | Number of collection | case e —— | | | Cases | Pieces | | Hemiptera | | | | | | CVS PIEDS MEME ae ete Me eee szalat éle Vic EX Sal 2 | 2 A | | Büurydema SD. iui a AR Lá IN, 1 bs | 1 Zieronascopraleas Le. ra en entree into a Wat Bi | 1 1 1 “Eivpaeidaram ÉS DS Scene Cl cid eis eee eee Ve Id 1 1 Capsıdarumısp. Ve. es esés SU ou Areas DS Il que 1 Homopterorum sp. ......... CRAS ARA SE PRVRLESIRER | den 2 3 Insectorum indet. | | aio RL nen x | IV, VI, VIII, |; .48 Px! [bs A. | | A FOGOLY TÄPLÄLKOZÄSA HÖNAPOK SZERINT THE PARTRIDGE’S FOOD AS REPORTED PER MONTH 1007 gyomortartalom vizsgálata alapján 1007 stomach-eontents based on the examination A vizsgálati anyag származása: Baranya, Bács, Békés, Csongrád, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Komárom, Pest, Sopron, Szabolcs-Szatmár és Vas megyék. . A gyomortartalmak havonkénti eloszlása és a gyűjtési évek Monthly distribution of stomach-contents and years of collecting | | | et Sa sno | Tine ers | me | Mn | hl | eus | ur 1 | | | Pl Bs] SR 28 37 IL, — — | Tatas) | 23 30 III... | as = | 4 | = | 19 | 23 Ivy. EZ 2e 2 DE 20 | 22 V. So «LADA = = 12 12 VI. en | 1 | 2 = | 12 15 VII = | 1 4 DEE, ae 5 VIII. 34 | 63 257 99 er 453 TX À: 15 129 m 87 gn 231 DE = 27 =A 7 22 106 NIE 1 | = Er 20 17 38 XII LL 2° = 8 27 35 50 221 285 271 180 1007 | JANUÄR 37 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food | "Esetek | 5 | szama Darab Number of | Pieces | cases | | Polygonum Convolvulus!:L maps ne CO ee ate 13 75 Polygonum aviculare L., mag és tòrmeléke .................... . 8 160 Növenyrtormeldk: sd bio a ie Pe Eee 8 — Setaria.:glauca(L.)- 2 Mascibuna-valparottc map, Jenna ue ee anne een ira ae ee à 1 106 Chenopodium polyspermum L., mag ......,................... 1 54 Triticum vulgare Vill.; mag ........ a ar Oo orange 1 16 Sans asstwäahs Li map een ces 6 tip st oie, ee cine ale pees « 1 1 Atriplex patula .L., Mag 1... cui... er speed e ee une 1 1 Bromius'sp.. (5 ve teles ES CER ARIA RISI 1 1 A februári táplálék a januárival nagyjában azonos. szántóföldi gyomféleségek magvai, most azonban túlsúlyban vannak egyéb növényi anyagok, fűfélék foszladékai, levélrészek maradványai. A búza hulladékmagvakból származik. azok tehát a közömbös táplálékféle- ségekhez számítandók. : Növényi táplálék 100% ; állati táplálék 0%. A februári táplálék százalékos értékelése : tüszta.haszon. zie eco... da 38,6% » kozvetett-haszon: . 2... .4- Jaonee den. 61,4% kart SR o NET 0,0% MARCIUS 23 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food Esetek szama Darab Number of Pieces cases Novenmyawtormelelke. e n NIN n Te ee 14 — Polygonum Convolvulus L., mag ......... SR PER Ira 5 11 Hrhcumiaestivum D., mag gaia Volte esse 3 645 Chenopodium album L., mag ......... PNR EUER a re 2 41 Polygonum aviculare L., mag .............:.:................. 21 31 Hordeum distichon L., mag ....... Danone noce HO RER 1 ZA Polygonum lapathifolium E., mag ..:....,...::............,..... 1 7 Convolvulus arvensis cb. mag ele see sans rlolcheltiialsieceis ae ende 1 2 Adonis aestivalis L:, mag .-.............. EEE SOOO DE OR SED l 1 Márciusban még mindig csak növényi anyagokból, fűfélék levélrészeiből és szántóföldi gyomféleségek magvaiból áll főtápláléka, de felszedi a búza és árpa friss vetésein a vetőmagot is és ezzel kárt okozhat. 2 Növényi táplálék 100%, állati táplálék 0%. A márciusi táplálkozás százalékos aránya : tizia HAS ZONES Ri nnt nto 38,0% közvetett haszoni. uv. pre nec 48,2% KARA IAA RE 13,8% 31 ÁPRILIS 22 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food Esetek I száma Darab Number of Pieces cases Polygonum aviculare L., mag ....... ROHAN RME D BAT NO EDER 8 62 Stellaria media (L.) Vill, mag ...............................: 6 632 Növényi törmelék ........................ SUR PEST I 6. — Hordeum distichon L., mag ................. N NEA 4 68 Polygonum Convolvulus L., mag ............................. 3 7 Adonis aestivalis L., mag ...........:..................... : 3 4 Amaranthus retroflexus L., mag ............................. > 77 Triticum aestivum L., mag ........:......................... 2 14 Holosteum umbellatum L., mag ...... O IE EN See DE 1 67 Panicum miliaceum L., mag ................................. 1 21 Chenopodium sp., mag:...............:..........sssssssse 1 4 Vicia hirsuta (L.) Gray., mag ................... ME Sal an 1 2 Convolvulus arvensis L., mag ............................... 1 1. Helianthus annuus L., mag .................:................ 1 1 Centaurea Cyanus L., mag ....:........:..............sesse 1 1 Carex sp. mag .-.....s.ssssseesessssesssss Tolle a RER LOU 1 1 Állati táplálék — Animal food ===“ Esetek szama Number of cases Otiorrhynchus ligustici L. ...................:.....se..s.e.e Chrysomela goettingensis L. .................................. Harpalus aeneus F. ...............................sssssssse Klin’ tormelek' u... Wesen ee aie este Se mere ee lei Amara aenea Deg. .........:.:...1.. thence neste eue ene anne au Dorcadion fulvum Scop. ..::........:.,....4......sss.ease.e | Héépalus sp, 20 eee sine TR es Re eee ein ne Sitona humeralis Steph. ........... SR RNA De EN ot Bothynoderes punctiventris Germ. ............................ Bebiar erux minor Et IR iena aster, bimaculatus Li Ve de te eine per eee Agriotes lineatus L. lárva ................................... Agriotes EPs: 220000 MR ie ea Subcoccinella 24-punctata L. ....:............................ Aphodius (? sticticus Panz.) ............:..................... Rhizotrogus aequinoctialis Hrbst. ............................. Phytodecta fornicata Brüggm. ................................ Otiorrhynchus (? orbicularis Hrbst.) ...:....................... Otiorrhynchus (? raucus F.) ................... PSC SOA DULG: SD. er emilie enterrer nee Ceuthorrhynchus macula alba Hrbst. .......................... Curculionidarum Sp. ...........-.........ssssséeneesartee se asus talenus Eorst as ce ee ee i Rte ten eee 32 CS nn pn pn POD DO UT l'rocoto mi jellé TS edd ea fest SR oy OM NS —_— Áprilisban a növényi táplálék zöme szintén káros gyomféleségek, a keserűfű (Polygonum), a kora tavasszal magot erlelö tyükhür (Stellaria), a hérics (Adonis) és a szőrös disznöparej (Amaranthus) magvai. A búza és árpa vetése még tart és áprilisban vetik a napraforgót is, azért ezek magvai, miután feltehetőleg vetőmagból származnak, kártételnek számítandók. A. köles (Panicum) csak hulladékmagvakból származhat, előfordulása közömbös jelentőségű. A rovarélet április második. felében indul meg erőteliesebben s ez a fogoly táplálkozásá- ban pontosan kimutatható. Az április elejigyomrokban csak néhány bogár, elsősorban a melegebb napsütésre előbújó, áttelelt Harpalus, Sitona, Aphodius stb. fajok találhatók. Azätteleltkärtevöknek a peterakäs előtti kora tavaszi pusztítása növényvédelmi szempontból nagy jelentőségű. A későbbi gyomortartalmak arról tanúskodnak, hogy a szántókon, lucer- násokban stb. már sok bogarat és egyéb rovart fogyasztanak. Különösen számottevő a haszna a lucernásokban, ahol a lucerna egyik legnagyobb kártevőjét, az Otiorrhynchus ligusticit rendszeresen és nagy mennyiségben pusztítja. i Növényi táplálék 58,4% ; állati táplálék 41,6%. Az áprilisi táplálkozás gazdasági értékelése : tiszta haszon ...... "80000008. 55,5% közvetebb-haszon ar... LS. 32,0% PES TR SO OS COR Ode GONO 12,5% | MÁJUS 12 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food Esetek száma Darab Number of Pieces cases Pamnımsamplexicanle Ta mag. western are e's aies ee dee neh 5... 449 IHolosteum umbellatum: E mag mt sale een esse GR 70 Capsella Bursa-pastoris (L.) Medik., mag....................... Fei 70 Arenariasserpvilifola alas mag: aio sii re ent SAM 24 OMIS LOS NES TR STORE SRI Si + Medicasostipulmatt. maglia sete e rente el s/aralalere ende ale een | 2 2 Cerastiumebrachypetalunt Pers.;-:mag......... nane | 1 378 SENS PUM periolatume Er mag eee a e nee 1 41 Nolan aryensis Mure, mag, res ehr ener 1 | 7 Mestre (Moeh)M. A, magi ire Lei aiar nn Sai } Maria cams tol Grufb. mass. euren sei dans ee ann 1 1 Convolyulissarvensits mager ee ee ele see be eee ee 1 1 Amaranthustalbussl map. Ms Ms Re ee Ricco ate se. Scie ee 1 1 Kolyeonum. Convolvulus LE, mag aan enel see | 1 1 INO yvensatormelekek. SES ete te tale ee granato 1 _- Állati táplálék — Animal food | Esetek szama Darab | Number of Pieces | cases | Uborhyschus*lipustici, Liu RS ER nen FR ois Lie de Bree 7 34 WD oregon es MLV SCOP ba sesti Ne das er ee een. 4 9 BE AIRES Be Beet ame. meine E 3 22 WorcediafsSsetiiops: SOMO cs 2.08 a Rae date rap Aalen ce aie a 3 5 3 Aquila — 54 33 Esetek száma Darab Number of Pieces cases „Hangyatojas’” ....... ARIA NR A ae REES ee EN LUE SRE CO >) 170 Lasius ‘allenus Erste te e ne 2 20 Bothynoderes punctiventris Germ. -............:.............. 2 3 Gastroiden /polveoni sb Nade ee EN creer eee crise | 2 2 Psalidium mazillosum Bos seret ele 5 see onen RITA ES | 2 2 Phyllobius scutellans Eve bi: 2 2er e | al 6 DaSIUS AUS PP EEE EC ELEC eee RENNEN 1 5 Phylliobmesap.e kn ae seele RR ee NE Rn PENE 3 Sitonsa HumeralisıSteplme vun e ateo cet | 1 3 SItODANCTIMIOUSMÉEDS Lee cree cree Eee eee tooo EC UCI | 1 3 Newel MSO lu Se ee I ee us aro 1 2 Hormicateutbar Dis eee fole sintó et N ee ee | 1 2 Harpalus (? aeneus F.) iene pece ieri s Sete nennen | 1 1 Histersquadrrmaeulatusı Das ON | 1 1 Histar ‘stercorarius »Holfm. {342050 even ese ee ee eke ore a ee | 1 1 DelATOEOMUS" BEneusSy ÁE eat N resze ere eleste e sion er le | Al 1 Cardiophorus cmereus "Hrbst.> riali een een hoc dor | 1 1 Cryptocephalus,flavipes Winslet A Ea 1 Ors Te rg Loca a Ue eee PROCS o te | Lig 1 Ohorraymehhsisp A N | 1 1 BPaopbalús im pel: Seile. sn na ete a ee keze ANR En | 1 1 Son Roy (Sido gah o ebb O moNenrdenabolsone one ÉD sc Quand | 1 1 ClEOnUS pire Scop serene ee ee terre a Eee STE Ne | 1 1 Alophustriguttatus Re deere CERCLE TEE ER 1 1 EH'OTMIERISP a N Re RE ler estate nD Clo N Ob oe or | 1 1 CVIDISAMILTIOS ARRIVI | 1 1 CHRONO BSIUS IS D SEE RE EE CRE er TETE | il 1% Lyoneidatans SD ee I ee TE ARR TS REN RE | 1 1 A májusi növényi táplálékban a tavasszal magot érlelő árvacsalán (Lamium), olocsán (Holosteum), pásztortáska (Capsella), homokhúr (Arenaria), továbbá a hérics (Adonis) és komlós lucerna (Medicago) szerepelnek nagyobb mennyiségben, de a többi növényi táplálék- féleség is, szinte kivétel nélkül e szántóföldi tömeggyomok képviselői. Növényi kártétel, a gazdasági növények a korai fejlődési szakában nem fordul elő. A rovartáplálék május hóban rohamosan mégszaporodik. Minden megvizsgált gyomor bőven. tartalmaz rovarokat, söt több olyan gyomrot vizsgáltunk, amely nagyrészben, vagy csaknem teljesen rovarokkal volt tele. Legfőbb rovartápláléka a lucernásokban még mindig nagy számban jelenlevő vincellérbogár (0. ligustici) ; a répaföldeken vagy az előző évi répa- földek helyén pedig a répabarkót, utakön, fű között, gyomszegélyben a tavasszal közönséges és a fűcsomók gyökerein élő földi cincéreket (Dorcadion) szedi össze, de minden szabadon mászkáló rovart megfog, így apróbb Carabidákat, Curculionidákat (Sitona) és sok hangya és főleg hangyabáb (hangyatojás) is a begyébe kerül. Növényi táplálék 36,7% ; állati táplálék 63,3%. A május havi táplálkozás százalékos eredménye : tisziarhaszon er Su. let e RIS lala ee 57,0% kôzvetett haszon ..:..:...,..:....: 40,5% RR Sun Se RISO RA SIA SE 2,5% 34 JUNIUS 15 gyomortartalom — Stomach-eontents Növényi táplálék — Vegetable food Esetek | száma | Darab Number of | Pieces | cases | ci Sa 8 | | Da RBolyecnmim=Convolvulussi.; map risanare eine nets cles e | Sen |S So Heoysenm-vulgare-B; mag“. ae ete ae ia ave eue Roe dle | 7 361 beenibreerealo E MADE: EL east ee je jee Gis autocars ar | 4 35 Beta WALI ATO VU. WIR ese seen ee wld o's le eh | 3 32 Arena eS OMY ITO Me, Nays, IAQ) reste o enni | 3 9 . Valerianella Locusta (L.) Betcke., mag ....................:... | Zia 611 Jnthospermaum’: arvense 1... mag. ah ice een ne weise ne | 2 | 39 Resedaz lutea Ws; mags ano sani N EN Tol oer artes ÉL TON | 1 | 51 Anse LOGOS is AAG ee ln aaa bie te CE Lee aie | datti 10 Besana: HOC ee (Lo) Valli Magris ka 2 ce peal eee ati ie | 1 10 Amnapallistarvensis. Li, IMAG neuen eur lesen ep ae | 1 9 Mergrich Praecox Alli magia sis nee me's anne | Leo: 8 Meroriessarvensis, IMAP rors: I RNA SR SIA ER | 1 | 6 Veronica polita Fr., mag.......... SATA RE Ő ASSET | a 6 Polygala comosa Schk. mag i... ii. FRIDA ne Dot n. NCA 6 Adonmsiaestivals ts Map sone RER ee Seren | 15823] 4 roi SD. MAL we a nee n DR EUR RR Se | 1 4 Bronusetito IS RÉT e MÁÁ 2 re Ders ae NNT re etes aa 4 BNADUNEUUSUSPE TURAL": ro TA te TN ékes ue 1 | 3 pielerentbas annua bo magi ariani aati Hr mi | 1 3 emma Waullantiı Lois mag na nn | 1 2 ER ee SL SR ela zsé dore LEERE RER PON RE bet 2 Dh DO UMP mag: Zain manu seele net à Sara ala aioe cate 1e à | | So 1 Bolyeomanruwieulare. E. imapricni Giallo at men l | l Novenyaztormelek: sc avrete FACES RIO OI All — Állati táplálék — Animal food | Esetek | szama Darab | Number of Pieces | cases IBitmtörmelek (eEyszer pete) sz nt nee Se ed | 5 — Pastus ahenns | POPS. au... ACER pa ee tente EEE RN | 4 76 NONE HUREN N ot onsale ER ER ET RS ET tele (oreo wiser aise 3 | 22 Dornicassa gates Eat LR et aXe ei cles bd sie SR ave prete 2 6 POS OUT ITR Gorni ERRE a E aaa corta 2 2 OO LEE STO OT nti fede one Zen 2 BILANCIARE SOI REL ORTI | 1-... | = 20-30 AR TRE ONE Le OPINION OMR CAS AMC AA SRE ER EE EN wie. PRO RTE ER. | be >) 25 ES EUR AS DU Tele aile en ae re eye ia, 1s er a eae’ hate cia eee | Danes 15 SAR McGee RARO I e RER TOCHTER Ve RE ae Bes! 14 . Agriotes ustulatus Schall. ............. N RER TEE LCR ta | 1 A PNTAOR ge POULOSE) Wis sen sean oats GPA NC OS NU OO: Aen RS 1 1 4 RR ARE RE NEE | I 3—4 Peinusfemoriis Lo 7.2.7 40... ARR he Mae dite See een 1 3 N eee hie tactics SR ane E OT RT PPS 1 3 3* — 5-2 39 Esetek ‘ szama Darab Number of Piece cases Harpalus ‘tardus, Panz....- u... el RNA een gia el vines wip 1 2 Onthophagus ovatus L. ...:................:.......... ape tien 1 2 Myrmica scabrinodis Nyl. +. ...-.. 00-00 sej ő ele éle ő e aereo 1 DE Amara aenea Dep. ue Re eee Bae 1 1 Stilieussp.. cis cis oe «© onleiee «cle iatein'a si ginie ois 'w, ala wis\aieie een) > Seele ale: 1 1 Crypticus quisquilius L. 22.2.6... cece eee cece eee teen cece ones 1 Te Anomala vitis F....... RT NE ERDE Rah 1 1 ARDOMBIA Spazi storm lelelislelacslersl nieve eier are else he re 1 I Epicometis hirta Poda. ..................................... 1 1 Galeruca pomonae Scop. .... 6... cece cece eer e cece recs eve as es els 1 1 Cassida sanguinolenta Müll. .................................. 1 1 Periteluet familiarise BORMES TER ER solette SITO ESS tat 1 1 Sitonachumeralis Steph. cute us aus ale ee aa gon apo dd os g das c 1 1 Leucosomus pedestris Poda. ..........,........... SENESE 1 1 Vespa sp, ale AN ern leie o eine sainenie eine eiee wleisile)mialeialelnie mie nenn ec. 1 1 Lasins spor ora eine e 1 1 Büurydemasp. eten SORA osi ada dada pee co dorűs05 era 1 1 Aphis. Sp... pcs ee ess sheer nissen RO Tiesto euere sale landete densa 1 A júniusi növényi táplálékban a szántóföldi tömeggyomok közül a keserüfü (Polygonum), a homokhür (Arenaria) és a mezei gyöngyköles (Lithospermum) leggyakoribb előfordulása mellett az éredő gabonafélék magvai is szép számmal szerepelnek (az előfordulási esetek 1, része), amelyet kártételnek számítunk, bár a hó végén már a kipergett szemek felszedése valószínűbb. A rovarfogyasztás mértéke hasonlóan nagy, mint májusban, azonban a rovarok minőségi összetétele más. A júniusban már hiányzó vagy ritka répabarkók, lucernaormányosok stb. helyét a cserebogárfélék foglalják el, és különösen nagy mennyiségben szerepelnek júniusi táplálékában a hangyák. Növényi táplálék 51,1% ; állati táplálék 48,9%. A júniusi táplálkozás százalékos aránya : tiszta haszon Suiten an 38,1% közvetett haszon .........:.......... 46,7% lara NE 15,2% JULIUS > gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food Esetek száma Darab Number of Pieces cases Banunculis SDS ep CESR A PAR area alles ara ee ER 3 183 Setaria viridis (L.) Beauv., mag ........... FC ODDO OG HOw 3 163 Setaria “glauca (L.) Beauv., mag vete delie 3 34 36 —L—L—LL—L——— -r-_—r—_—r-r-.*-rroc-orec—-re'cor. ,; — PP em ___ | | Esetek | " száma Darab. | Number of Piece |. cases _ | — —— — Bromus sp. mag és tôrmelék ..:............................ | arti 3 EA IR RO RE ee een | 3278 —- Polygonum aviculare Li, mag .-.....:.............. eleje beé see | © 40 Convolvulus arvensis: Leman elet elia ateo | IE 26 Robinia, Pseudo-Acacia L..:)magi........:......... mt... ee | 2.5. 10 Magia sbigsute, (L:) Gray, maple... detre een | Dene 7 Cerastium (semidecandrum?), magi... ue aaa | 1 | 12 BIT CES RE RENTEN ET | Las 12 Goro pusillun Burn.) map ii corri ninni | 1 11 Polyeonum Sp. map. sna e's aia seb) TA n de sea vite ie pole 1 6 Priticum vulgare; Vill.; Mag 26s os 6 sie ee se ee we nennen 1 4 Sinapis arvensis: L., mag i... nee nn neh 1 3 Wicia SP, mag... eee ee elle ee à neo ete lete ela előle nennen 1 1 Bobine peretnesb., map nn. sn ea anne nella ne en sieve ee es | 1 1 Polygonum Lapathifoliem 2% MAG ++... | 1 1 BAM eC RE SEE LE BR yt | l 1 Állati táplálék — Animal food | Esetek száma Darab Number of Pieces cases Pyrrhocoris apterus L. :..:............,:.........seseneee see Diep ST Bruchus sp: ......... SUBS AN TAD OLY Sa DOG TIR 1 3 BES Ca OO) ee ee N | 1 1 STEONESEEIDTATESTETTOSTE N Re MST el sche ent el st sége elk rare | 1 1 A rendelkezésre álló kevés számú gyomortartalom növényi anyagában, a júliusi vegetá- ciós periódusnak megfelelően a zöld- és fakómuhar (Setaria), a boglárka (Ranunculus), a rozsnok (Bromus), a szulák és keserűfüvek (Convolvulus, Polygonum), az akác (Robinia) és a bükköny mint szántóföldi tomeggyomok tömegesebb előfordulása mellett csak a búza szerepel egy esetben, amely azonban ekkor már. tarlóról származik. A rovartáplálékban feltűnő a poloskák nagy száma. 1—1 gyomorban csaknem 100 db bodobács (Pyrrhocoris apterus) volt található. Növényi táplálék 87% ; állati táplálék 13%. A júliusi táplálék gazdasági értékelése : tisztwhaszon. D DO «Se 39,5% közvetett has zones ne ri erden 60,5% SE a RS NE o CAR NEE 0,0% 37 AUGUSZTUS 452 gyomortartalom — Stomach-eontents Növényi táplálék — Vegetable food | Esetek | | szama Darab D | Number of. Pieces | cases Növényi törmelék ....:.4....2...esesesessessee VEN OR [SOON = Magtörmelek .......... EN AIR ats lata biotite Ss ar A | 285 “wa Setaria glauca (L.).Beauv., mag .:..:..:.........4.21.. RATE 186 15782 Polygonum Convolvulus L., mag ...................,......... | 1725209890 Triticum vulgare Vill., mag s. eszes s stee reni RN 170 I Par (7 Setaria viridis (L.) Beauv.; mag .....:........................ 126 4672 Centaurea Cyanus L., mag -................................. 104 2835 Rubus cassis sl Magia o une ne ae ee lols pre arte ae ER 72 1304 Polygonum. avieulare L., mag .........:....:.................: 72 755 Lolumritémulentum map 2er te n 65 2376 Stachys annua L., mag ....................... nennen nenne 64 2228 Avena sativa L., mag ...:.......... CIR RE NE A QUE AE tév 63 889 Echinochloa crus-galli (L.) Beauv., mag ....................... 51 982 Secale :cereale L., mag os sce ose diana ein es de 50° 515 Anagallis arvensis L., mag ........................,.......... 48 626 Hordeum vulgare L., mag ....:............................. 47 1683 Medicago lupulina L., mag .................................. 7 41 249 Ajuga chamaepitys (L.) Schreb., mag ......................... 41 371 Consolida regalis 5. F. Gray.. mag ........................:... | 35 1683 Polygonum lapathifolium L., mag ...................:......... 34 141 Heliantkusvannuus Tees mia e ee | 31 220 Sceleranthussannuns MAIA ee Ie jatsza lee Be 31 75 Lapula Myosotis Mönch., mag ...............:................ | 30 286 Digitaria sanguinalis (L.) Scop., mag ...:...................... | 25 1658 Loli:m perenne L., mag ....:......................is.ss.s | 22 1936 Polygonum persicaria L.. mag ss des elsos ed ősei éle e gas eee sen | 22 233 Panicum miliaceum L., mag .....: EN N NEE I E CANA ERO i ERTL | 21 748 Reseda lutensl: magı Sri. SOI i 20 205 Portulacarolaracéa ilies php IRON 19 1800 Adonisraestivals AL magi Rao e n 16 82 Lithospermum arvense L., mag :...:...:......................: 15 37 Convolvulus arvensis, I, mao ere er ER EE CENT ASTE eS ANNE 11 15 Chenopodium album L., mag ............................ DE 10 275 Myosotis arvensis (L.) Hill., mag ........ Soeur omis di 10 188 Euphorbia exigua L., mag ...:...................5,.sesisess 10 17 Sonchus asper (L.) Hill, mag ...:.... "ur... 00e 8 189 Adonistaestivalis Ir, marne ARIA I AA 9 43 Plantago lanceolata L., mag ................................. 9 42 Euphorbia Helioscopia L., mag .....................,....... RE 7 42 Spergula arvensis L., mag.:................................. i Wien 27 Setaria italica (L.) Beauv., mag ................,....sese 624 349 Rumex: Acetosella Mu Mae ea N Be so a ala ales re ye ater eats | 6#2 24 Vicia ‘sativa: VT Map; zza e 3 RE IE 641 13 Vicia hirsuta (L.) Gray., mag ...............:........... Ri Ge ed 9 Zen Mays. (RARE e zs uty nos Se catches Bhs este dite ee Graven ens rages 6 -: 7 Sorgum saccharatum (L.) Pers., mag .......:.................. 5 233 Polygala comosa Schk., mag ......................:.......... 5 73 Eragrostis pooides Beauv., mag ..........................:... Diarra T2 Euphorbia taurinensis All, mag ..:.......... EEE RE Se 20 Stellaria media (L.) Vill, mag ................... OR ÖT OKÉ DY tid 11 38 Esetek | száma | Darab Number of | Pieces cases | | | Hibiscus Trionum L., mag .::.......5......s.ssessesessseses | | 10 Bromus SD. mag: elől si ceneri ars de ee | ran 5 Anthriscus scandicina (Web.) Mansfeld, mag -+.:..::....-....:. | 4 185 Solanum nigrum L......... RC EE MOI ice lete ele sta iete rare te 4 | 1301 Cirsium arvense (L.) Scop. ........................ ein amer sie a 452 Amaranthus retroflexus L., mag ............................. ER 67 Cerastium vulgatum L., mag -......-.-.-..................... ds 58 Viola arvensis Murr., mag .............. ea cine era a elet e 4 49 Oxalis (stricta?), mag -.-................-.essesessesssestesee | 4. 26 Reseda lutea L., mag ++... cesses carriere eee eee eee | 4 16 Bromus secalinus L., mag.......................... NIET Cheha ore 4 7 Cichorium Intybus L., mag .........-:....... N er | 4 4 Camelina microcarpa Andrz., mag ---++++++++++> Santa see bee 3 475 Solaneam Sp. AB ee messe eue et e an nen ele cere cane | 3 437 Cannabis sativa L., mag ........---.-000 0000000 ie | 3 58 Robinia Pseudo-Acacia L.. mag ..........:..............ses.. | 3 49 Hibiscus Trionum L., mag ..........:..............s..esses.e | 3 42 Siellaria Sp, magi ace ce 0a pas oes Fee wre ee ease eg ea taste | 3 15 Lamium amplexicaule L., mag ......:.....-.................. | 3 15 Ranunculus acer L., mag ................sessesssseesessesses 3 11 Lactuca serriola Torn., mag ......-........sessem..sessessesse 3 9 Canne tam vg “Los wal Wie are, oom serres el nues door es | 3 4 Fagopyrum vulgare Hill, mag es zs segg szelet ásta eg eee eect nennen Ca 3 4 Arenaria serpyllifolia L., mag ......-......................... 2 82 Nigella arvensis L., mag .........-........e..efesereseseese | 2 59 Papaver somniferum L., mag... iii | 2 56 Saponaria officinalis L., mag .................. CSS PATO: 2 52 Digitaria Ischaemum (Schreb.) Mülenb., mag .................. 2 37 Phleum pratense L., mag -........:........+.......sesssssee a 36 Panicum miliaceum L., mag ...........:.............ssssesee ZEN] 34 Festuca pratensis Huds., mag .....:..-....................... i Deo 24 Camelina ‘sativa (L.) Cr, mag ....:...:-........esssesmrerse | 2h 23 Sorgum bicolor (L.) Möneh., mag .::-..:.-.:...+-+....se.ssee DE 18 Corispermum nitidum Kit.. mag .......-00 000 2 13 Sinapis arvensis L., mag -..:........-.............-........ 2 13 Veronica Sp, mag... sessseseesseseereeee RIE 2 12 Digitaria linearis, mag -..........#........e.....s..seesssese 2 5 Seirpüs sp. mag. lui. vile ee use 2 5 . Synphytum officinale L., mag .......-..:.:-.-..... CR CRE | 2 5 Pisum aestivum L., mag ................. St Res CRON aCe ees | 2 4 Polygonum dumetorum L., mag.......:--:....:..-......4.... 2 + Ranunculus arvensis L., mag ................................. | 2 4 Sherardia arvensis L., mag .....:.:.........................s. | 2 4 Ranunculus repens L., mag ...... FINA IERI al Ne aie te ES aperte | 2 | 3 Melilotus officinalis (L.) Desr., mag ....- AE NS GIRI IA RI Ba 3 Anthemis arvensis L., mag ....:......................ssssse.s.e 2 | 2 Galium sp., mag 5.0... ins does sms une sn ee e | 2 | 2 Plantago lanceolata L., mag ..:..........................s.e. | 2 | 2 Ranunculus sp., Mag +..................... Diane RECARE | DR 2 Stellaria graminea L., mag .................................. | FEN 2 Trifolium pratense L., mag .........-........................ Ase 2 Veronica polita Fr., mag.......:................essseseseee | dei 2 Vicia tetrasperma (L.) Schreb., mag --......:--............... | 2h | 2 | | i = Bromus mollis L., mag ....:...................s....ssssesse Chenopodium rubrum L., mag.............,.............:.... Festuca ovina L., mag ............................esesessse Ranunculus repens L., mag .................................. Viola sp., mag ..... ST RR SAI A A E Consolida regalis S. F. Gray., mag ............................ Diplotaxis muralis (L.) DC., mag ............................ Avena, fatua Li, map... OR mn ers san nme sim oe mc Eragrostis pooides Beauv. Host., mag ......................... Fumaria officinalis L., mag .................................. Lolium multiflorum Lam., mag ............................... Kickxia Flatine (L.) Du., mag ............................... Cirsium vulgare (Savi) Ten., mag ............................ Veronica praecox All., mag ........................... RARA LÓ Linum usitatissimum L., mag .........................,...... Festuca arundinacea Schreb., mag ............................ Schoenoplectus sp., mag ...................,..... Apa oC on 0e Scleranthus sp., mag .......................4......s...sss.. Asperugo procumbens L., mag ....-.......................... Malva neglecta Wallr., mag ............ OR ae Sambucus ebulus L., mag .....................:............. Rumex sp., mag . 6-6 ese cece wesc er cee tee rene reer e ee eetetenre Veronica Tournefortii, mag ...............................s..e Melandrium noctiflorum (L.) Fr., mag ........................ Fumaria rostellata Knaf., mag ............................ ne Amaranthus a. silvester (Desf.), mag .......................... Bromus arvensis L., mag .................................... Chenopodium polyspermum, mag ............................. Chenopodium sp., mag.......................ssssessess.ereee Pisum arvense (L.) A. G., mag ..........:............ssssee.e Tragus racemosus (L.) All., mag .............................. Vitis vinifera L., mag ...:.............e..seseerassmassee se Atriplex sp., mag .......:.22....2..s. eeepc ee den nen se Carduus'nutans Tai, mag viti rire lap eni eine nnt Capsella Bursa-Pastoris (L.) Medik., mag ..................... Carex sp, mag... ridete einen eee. iero en Carduus acanthoides L., mag ................................. Centaurea pannonica (Heuff.) Simk., mag ..................... Cerinthe minor L., mag...:.....40.4.4, eee rene so serene Galium infestum, mag xe renano 3 Galium tricorne Stokes, mag ................................. Galium verum L., mag ..........................ss.sses.ese Galium'ispi mag. eda NN = mnie, pin Steele ne Geranium pusillum Burm., mag .............................. Neslia paniculata (L.) Desv., mag ..................... REN Oxalis stricta L., mag .....:.........:........sssecsesdonesre se Phaseolus sp, mag oszt sees szele ere nnnme e ülők eléje de eg éjelejela be Solanum Lycopersicum L., mag .............................. Sorghum?, mag ............... essence Thesium humile, mag:..:...........#.....ssesescorcsenesee Veronica hederifolia L., mag ..............:.................. Vicia striata (Much.) M. A. ...mag .......................... Vicia SP., magie age zés sa Aue contee cena eee 40 Esetek szama Number of cases Wu papa eee eee eee ee A eee eee Bee eee meee be Darab Pieces Si EE EE Ee ee pr pi EEE NN GIU Állati táplálék — Animal food | Esetek | szama Darab | Number of Pieces | cases Pass salire SERENE ee ER A alato bia erette i eil 97 49] Vase mass bh) ana CRT Rn 57 1889 Sikamo)lanlamniisgjel. Sooo oo ane hoy Le een ER 15 23 IHOrmIcaspratensismluunrn RT RL I I SI it 14 83 Cn Lai MEI ate Ole i | 13 _ Formicidarum törmelek ....... LOA AE ASSO LORO TIA SINO | O ia Formica tifa Le oie ec nee ő szer aa coco e eine | "11 | 45 (Clean join San do PME ETES RSS MORE ER CRE | 8 9 d'os penis RB. (es. tormeleke)r sure penne eee | 7 14 iv, CELA Ade Da CO One IIS RA O DeL | 7 7 Cote TE Te ONE OA HO OP elett | 4 19 ny Ceri lolarace e le Made asian gamers entiers by cere wee à hi a | 4 5 ANGIE. MOMENT RER CO ON ON EP Clan o. lu Cleo ALÓ oor ote 4 4 Mee AUTITEVES DA eee een ee a e I create ee iero delle 4 4 Harpalus chalceatus Duft.. .........:....... RER ade | 3 43 IMalaclerasholoserieear, SCop: Ze ate san ell Eee else ef eile pegate | 3 3 Dipterorum sp. ..... CORO ANO She SEE | 3 3 Canoe pole IGE) Sc Ne AI Ge E M GE Sein A 2 11 Aoniotes-lineatus LEE ORRORE ERANO SARO RNA 2 10 ECHO seks aed oso ee nta RR o 2 5 Werlphila:\euphorbiae;L.%hernyoi:ic. o iaia nea 2 3 NETEN ea Den ORSI RSR ETES 2 2 Bembidiom lamproseElrpsh.. ine ols (cl ei + ars. cle sast atea 2 2 soins A aos Sopa Ren ous SECTE ST 2 2 Linnie, ATE DE a ee ee GoM TO ROD AZ sou 2 2 HORTZOLLOMISNABSTHVUSEO IVA een els een euer ee ehe sag ite 2 a EATER COAT a le ele DIS Orc ee ete | 2 2 Sondes EIchSt Re RS N cel ee clear | 2 2 MBESCIEARINI DEREN een a SoCo ehe (ti lel ejtelal etelstnlete Steletere | 2 2 BDokreorısbaecapum Dy er ers ee ee lea cles SZOK | 2 2 eine RISO e SEC TETE 2 2 SitonastomeraliSiSte 6) oer Hip iin a oe lei 2 2 BOIEOPLBEOTUTI SPA I N Ne care cie ába al else en eee 2 2 So Sch or E E Mae esi ee ceo SESTO USE 2 2 Sion Trans Lese MERS ON RI RI a oo 1 12 gay pester mauıta Le a nia w io e dóga dog e ő Antennen 1 4 INOGLUATOIDAS Pew LOLI ON eee ee ente 1. 2 RO LON CEA DRM EEE ten tects w isl cite dise IE eg elemente nee Ac | RESI 1 ObdalEusniero asia bus De CC sense ele ale safe eis ee else | ae 1 Cara busecancella tus) Ilan va MAR et ae lee este aie | 1 | 1 EFarpalus A ZUTEUS UE ae uses +s 0s SE ats Ba | Ri 1 EHATDAlús: prizeus Pang. eines nta N Se ar ara lie ar a | | 1 Biarpalos (enbrıpes, Date ao ee o sae) nce; mean ARR Re ene] | Tato I CO RUSSE bia) sles inline pe nee es | Les 1 Zabrusktemebrioidest @oezesin..ten Ne rein eee an torso ee | 1 | ı Möonum virdienpreum Goeze. . ieri ona sed le ete eine a nee oe à de | 1 | 1 (Eip]aeliranen Seh canon on GETE NONEK Dre Cie RO 1 1 Agriotes ustulatus Schall. ............ SR ASI SCI OE LR 1 Soon varient) GŐZE: (e Seine ac PORTA a are a tha) af shes eléje ne TR 1 GocamellastAEpnstulata Wiens zés sat mese kösse e eten 1 | 1 IBropylaeanld-punebatar Bar tati eee ie eee oe 1 HRS ZIORS PARRA ET ee eee eee ei) 1 Whylioperilrachortico RR ian ne oe ans ana | 7 ie 1 41 Esetek szama Darab Number. of Pieces | cases Plagiodera versicolor Laich. ..... DIO TRAD OOO II SO TPachDephorussvilos use Ditte NO Crepidodera. ferruginea: Scop. li. iii e dee else es ene ee Phyllotrotamenaoruray lu lee age ee te sien ADITO O CREER EE Apion: 'tlavıpas. We te sie os See e EN RE ES CT Re Jchneumonidarum Spice séges (et e haben II Braconidarumi Spencer IRR DV CRAICIS Sp AT STI reel etre dc DNA ADITATUIRES PME celeron rer de MYEMICHTUSTHOCISEN VI EPP EME EEE ovo oe ues QE A eo WOMAN Penta tomidarwunny Sp ti ti I MEOTIZUSESPAN SE eee ressens CCE ao tA oe Evedeidanumispi tree Crete corn oO ED LE Nabis. fers rela ee ote a seltene PER ER I: ELOMODLEFOTUTASSTÓ Eee INN sehen eek ota ser LE IATANEOLUM SPD Felle ere DOs NA III ni td end end nd jet ji jun nd eut juni ui ed jet pus imm nm ph Jul us jmd pi puni pui jt juni pont pond bei put pr must jt peut jmd pt jet 2 . Az augusztusi nagyszámú gyomortartalom a növényi táplálék változatos bőségét (150 nö- vényféleség) tárja elénk ; szántóföldjeink szinte valamennyi tömegesebben előforduló növény- féleségét, elsősorban a tömeggyomokat felsorakoztatja. Főtápláléka a fakó- és zöldmuhar (Setaria), a. keserűfüvek (Polygonum), a búzavirág (Centaurea), az akkor termést érlelő szeder (Rubus), a vadóc (Lolium), a tarlóvirág (Stachys), a kakaslábfű (Echinochloa), a tikszem (Anagallis), a komlós lucerna (Medicago), az infű (Ajuga), a szarkaláb (Conso- lida), a szikárka (Scleranthus), a koldustetű (Lapula), az ujjasmuhar (Digitaria) stb. Ter- mesztett gazdasági növényeink magvai is csaknem teljes számban képviselve vannak; ame- lyek közül azonban csak a zab, árpa és a rozs előfordulását tekinthetjük kártételnek, miután ezek őszi vetése augusztusban már megkezdődik. A többi gazdasági növény magvainak előfordulása- (kukorica, cirok, mák, len stb.) elhullott, kipergett szemek alkalmi felszedegeté- séből származhat, egyébként a fogoly nem fér hozzá, ezt igazolja azck csekély előfordulása. Termesztett takarmánynövényeink legnagyobb része. pedig ma már elvadulva mint gyomok széltében elterjedtek. Jellemző a szőlő és a paradicsom jelentéktelen előfordulása (1—1 eset). ‘Az e hónapból való nagyszámú vizsgálati anyag a magyarázata annak, hogy a fogoly- gyomortartalmakból ismert rovarfajok száma augusztusban a legnagyobb. Ennek ellenére (a százalékos arány alapján) a rovartáplálék augusztusban erősen csökken, a vizsgált gyom- tok közel 30%,-a nem tartalmaz rovarmaradvänyt, a fogoly ez idő tájt már főleg magvakkal táplálkozik. Rovarfogyasztása azonban, elsősorban a tarlókon, répaföldeken. lucernások- ban még mindig jelentős. A gyomortartalmakban talált számos magevő futrinka (Harpalus- fajok, Zabrus tenebrioides, Amara aenea) pattanó bogarak és azok lárvái (drótféreg), gyom- növényeken élő rovarok (Haltica olaracea, Gastroidea polygoni stb.), répabarkók (Cleonus piger stb.), lóhere és lucernakártevők (Sitona, Apion stb.), számos cserebogárféle (Rhyzo- trogus, Maladera, Phyllopertha stb.) jelenléte a gyomortartalmakban bizonyítja, hogy a fogoly augusztusban is sok rovart fogyaszt. Igen jelentős augusztusban a hangyapusztítása. Csaknem minden olyan gyomorban, amelyben rovaranyagot találtunk, ott voltak a külön- böző hangyaféleségek is, gyakran igen nagy számban. Ugyancsak számottevő a fogoly sáskapusztító szerepe. ; Növényi táplálék 88,6% ; állati táplálék 11,4%. Az augusztusi táplálkozás százalékos aránya : tiszta haszon ........ NEED 30,9% közveteidthaszon va tete remets 62,6% Kari we ee ee en 6,5% 42 SZEPTEMBER 231 gyomortartalom — Stomach-eontents Növényi táplálék — Vegetable food Poa pratensis L., mag ................ è è e è 0 ee è 0 è s'e e 00 00 0 0000 Esetek | száma Darab | Number of | " Pieces cases Meghatärozatlan magvak ..................................... 126 — Zöld növényi részek .............. SAI RER PRE e SN RER 103 Le Polygonum aviculare L., mag .........:...................... 55 1828 Setaria viridis (L.) Beauv., mag ....:.......................... 48 3140 Polygonum Convolvulus L., mag (és türm.)..............,..... 45 751 Setaria glauca (L.) Beauv., mag (és törm.) ................... 38 4789 Chenopodium album L., mag ................................. | 32 2179 Diplotaxis muralis (L.) D. C., mag ........................... 22 1396 AGNA SA LIVARiIG Mag SO te ente rn 22 121 Molinia coerulea (L.) Mönch., mag ............................ 20 1794 Centaurea pannonica (Heuff.) Simk., mag ..................... 17 271 Echinochloa Crus-galli (L.) Beauv., mag ....................... 17 152 Pubs CROSS Tor map. denne ties vo à ea een eine SZOL Ó COLOS | 15 574 Polygonum Persicaria L., mag ....... Se ES ae olay ee DERE 12 39 Polygonum dumetorum L., mag (törm.) ...................... 10 sok Digitaria’ sanguinalis (L.) Scop., mag ........:................. 10 179 Tea Maye ling mag nenne nes en are 19° + ee? SLOG Polygonum lapathifolium L., mag ............................ 10,82) 60 Oxalis corniculata L., mag ........:....................... = 10 42 Panicum: miliaceum L., mag .......................s........s 9 294 Amaranthus retroflexus L., mag ............................. 8 150 Helianthus annuus L., mag ............................ eres 8 46 Sonchus asper (L.) Hill, mag ..................,............. 7 145 Sinapis arvensis L., mag ...... RA et 6 120 Sanguisorba minor Scop., mag ................................ 6 114 Hordeum vulgare L., mag .........:........444.. esse 6 DIE Centaurea cyanus.L., mag .....:....4...............ssstesese 6 25 “Habiseus trionum, Li, Mag: oc atea orale NE RER st 6 13 Stachys annua L., mag ..:.........................s.s..ssee 5 16 Cannabis satiya L= mag, nennen sale enne eten 5 10 Sorgum bicolor (L.) Mönch., mag .................,.......... 4 72 Ranunculus repens L., mag .................................. 4 61 Reseda ‘lutea: L., mag‘ ..2...... e die ete ee reale wee nase ole ale 4 54 Chenopodium hybridum L., mag.............................. 4 49 Festuca pratensis Huds., mag.................,....:......... x 4 45 Convolvulus arvensis L., mag ..........,............:........ 4 11 Adonis .aestivalis L., mag i... ek ent ce eee ee ine i dee 4 6 Ervum hirsutum L., mag... 1000000 deere iii rei 4 4 ‘Rubus (caesius?), mag ...,....... SOR RISE CRIARI LE DIE 4 4 Triticum vulgare Vill., mag ....:............,............s... 3 189 Heleochloa schoenoides (L.) Host., mag -...............:.,.... 3 58 Scleranthus annuus L., mag .:...,.......................:..... 3 42 Ranunculus sardous Er., magi... vive cee eee eee ee eee | 3 41 Secale..eereale L., mag 22 see une ent eine | 3 29 Medicago lupulina L., mag .............................:.... | 3 25 Leontodon autumnalis L., mag ............................... 3 22 Portulaca: olaracea L., mag .........:.................4..... 3 15 Anthemis arvensis L, mag ..........:...-...... esse ses 3 14 Esetek szama Darab | Number of Pieces cases Digitaria Ischaemum (Schreb.) Mülenb., mag .................. 2 16 Lotus corniculatus L., mag ......:..... SRO Au ee EE 2 12 Euphorbia. Esula L., mag ur seen en as ans e Re pe eee 2 5 Eragrostis pooides Beauv., mag nennen sie wc wie tee ole Re 12 4 Anaeallıs ‘arvensis "mag ne ne nee LES Res 2 3 Raphanus-raphanıstrum Woe, maps eee ELEC ne CCR ET 2 2 Tichnist,mao EL E EEN 2 2 Digitaria. humifusa, mag it nenne e aloe cree case 2 "2 Schoenoplectus: lacustris (L.) Ball.,-mag ie een 1 24 Bierisehieraeioidesn ey mann er bis rec eee Cri 1 19 Corispermum canescens Kit., mag .................... siete 1 5 TREO UNCINETTO Ce sa sara ge a 1 5 Ajuga: chamaepitys (L:) Schreb., mag ................... 05. | 1 + Salvia "Verticillataszi mag Re Ale | 1 4 PanumeulussanvensiS RALE 1 3 Sonchus olaraceus Dem \@ouan. map m ve secte ee hic 1 2 Rumex -acctosella Li "maps" as sn ee zást eláll el ee 1 2 CHrex Sis AC ae I A ra i STI 1 2 ONONIS Me 5 ee O Re ALO Rewe le Sorte node 1 1 VioliarvenssaMurr Wet GS as ogoen ecb oo E 1 1 Cirsium) vuúlgare (Sava) Rens map ze. een ee len de LEP TEE 1 18 Chenepodium (album?) maps saran allea cene eher erben 1 1 Atmplesatalatien Ie sok S55 Garage I E | 1 1 Atriplex pabula ib mas re ee eee CPE | 1 I Buumexsieris ps py MIE entendons do d ao also | 1 1 Bromus ‘mollis Leman een en aha sie et SN on | 1 1 Melilotüs ‚offieinalis -Medik., mag! ra enter | 1 1 MelilotusralbusDesr. manage ee EE RE oot cle ee lela nea | 1 1 Pisum satiyum, Lo. mag cu nee EN > AI AR ses SE 1 1 Wits) interna ak, mao) een ee net e RA | 1 1 Heliotropium jeuropaeum: li, mag. ssa i IN a | 1 1 Verbenalotficmans Mn | 1 1 Rbimanthusisp maps ee leeren ee ERE ago 1 je Linarian (Cv gy AVIS 2) mater PCR SERPENT ER RCE 1 1 HPATSANIUTATELSSGŰÜN MAT erste laces ire | 1 1 BOGYÓ LA PR ST ES ee ONE TER EEE | 1 1 Állati táplálék — Animal food .Esetek | száma Darab | Number of Pieces cases Basıus@sp.Aless soks tormoléR NE RENE CREER ee ee een 26 4 Kutin-tormelele RI ERP EEE EE RCE er PR 16 — Gryllus:campestrist leoni RE ESC ES REC 8 20 44 n ———_______ "rr e III zz | Esetek | száma | Darab Number of Pieces cases | | Formica pratensis Deg. ...........................,.......... 5 6 lasing ACTUS NS er Sr, Com GA ae Lee ele nel SARA NE INI | 3 13 Harpalus sp. <.< cbse einen nia etere eine | 3 3 Caloptenus italicus L. ....................................... 1 1 Harpalus aeneus F. (és törmelék) ..... OR be sean 1 1 STT tenabrI1o1des. Goezer dat st lara (s sn 0s Gaia ays ner alat ásó ele state le ee 1 1 Bruchus pisi Ls -:...............ss.sussessss see esse nes oe 1 1 Sitona puncticollis Steph: .................................... 1 1 DORE inonda eng eines © Via) 1 1 Coleopterorum sp. (és törmelék) .............................. desi 1 Tenthredinidarum ‘spiare core tine ee eh oe saws eas ete series lee 1 Chaleis sp. > Sinn een ee nr ak ee 1 1 Apidarum sp. ‘..:.».-:ncesan- nase ee eee ee nennen nennen 1 1 Mascidarum Sp. viarie e i eee ne ois ép een sale oes en 1 1 CELSO ele ane a namen) kés nenn Sn ie jeleige ox aters 35 1 Cydnus nigritms Fe... ci eee seen sel ile sus os core ee 1 1 Tropicoris rufipes L.......................................... 1 1 Pentatomidarum spicca ni fiele aS sie owen ewes ence 1 1 Tapsidarum sp. xi Ni eels ceri es eee nee se | 1 1 Homopterorum sp. .-:.-......................sssssesssssstese | Bi 2 WEGORUSSSUIGITOSERIS ass EN EN aa te ettaro | 1 | 1 Ceonts tonmelele ern en. Me he «de grreeeeseseesesessee ese 1 A szeptemberi növenyi täplälek is a szäntöföldi tömeggyomok magvaiböl és zöld leve- leiböl áll; legszämosabbak a keserüfüvek (Polygonum), a fakö- és zöldmuhar (Setaria), a libatop (Chenopodium), majd a känyazsazsa (Diplotaxis), a kékperje (Molinia), az imola {Centaurea), a kakasläbfü (Echinochloa), a szeder (Rubus), az ujjas muhar (Digitaria), a madärsöska (Oxalis) és a disznöparej (Amaranthus) stb. Termesztett gazdasági növenyeink . közül a zab, köles, búza és árpa előfordulását tekinthetjük kärtetelnek, minthogy ekkor van az őszi vetés ideje, továbbá a szőlő egyetlen előfordulását. Bär a vizsgált anyag mintegy 70 %-aban találtunk rovarmaradvanyokat, a rovartaplalék szerepe szeptemberben mégis egészen alárendelt szerepet játszik és csak alkalomszerű. Ebben az időben már csak olyan esetekben fogyaszt a fogoly sok rovart, amikor egy-egy rovarfaj valahol a szántóföldeken nagyobb mértékben elszaporodik. Így a mezei tücsök (Gryllus campestris) őszi tömeges előfordulása az ott gyűjtött fogolygyomrokból jól ki- mutatható. Növényi táplálék 90,1% ; állati táplálék 9,9%. A szeptemberi táplálék százalékos eredménye : tisziahaszon Res Heide ee as ade sen 38,8% közvetett haszon m0. 56,2% IERI, ERDE I SEEN, 5,0% OKTÖBER 106 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food 46 Esetek száma Darab Number of Pieces cases Chenopodium album. Ey; matti ee RI eee 50 6510 Setaria viridis (L.) Beauv., mag ........ AE A tes er dr ee 42 2433. Polygonum:;Coavelvulus Li, mag war. sun Ro ne 29 949 LONG! növenya,reszeki.ysaeaaneieneite nen a ti 35% 27 — Egyéb: magallo ses en TRENO I D Se 27 — Setariaglanca (lt) Beauve,: mag a. ee TI 24 1469 Digitaria) sanguinalis(Ia.) Scope. mare ee nee 21 337 Polygonum aviculare L., mag ................ ee ee 20 389 Echinochlna ‘crus-galli (L.) Beauv., mag... steal 19 791 Amaranthns:reiroffertis:b,; mago liane re AT 357 Helianthus annuns L., mag ............. FANS a Re ne ee SAT ETATS 16 99 ZeanMays Bi... mag: see sera. IHRE IC TE a 15 39 Amaranthüs"albus Tu nage RR ee ee tels 11 9 Polygonum lapathifolium L., mag ...... NO DEN OCRA 10 29 Rubus} calesius Lt map tan 9 277 Stachys-annua L., mag ..:2.2........ TIZI AAT IE PRI LIAN SE Re 7 536 Chenopodium. ficifolium Sm:, mag»... Zwar 7 292 Sorgum bicolor (L.) Mönch., mag ............ ODE 7 65 Ajuga chamaepitys (L.) Schreb., mag +... lucio 6 619 IHibiscusatrionum. Liss mager ee RI ENE 6 8. Chenopodium hybridum Ls magia A e lee pies 5 195 Digitaria Ischaemum (Schreb.) Pine MAD Re ding Ded one de 5 13 Solanur migrants mag, vers 4 Le aa ete deere ay ECO eo 4 100 Hordaum'vuleare fl marine ee RTE ne us 4 59 : Polygonum Persicariay ls mages u Men Lieto ee 4 6 Tanto val Ar NS EAN RR 4 4 Setaniarıtalica (E Beauy. male Pen 3 48 Diplotaxis.nuralis-(Li) Di GE, mag nest ee Re een 3 33 Secale cereale: LA „nee IA ae ane ree 3 5 Bortulacasolaracen Lo mag Ve ee TR E 3 3 Eleocharis palustris (L.) B. et Sch., mag ............ AR 2 186 Amaranthus blitoides: S-- Wats., maps de au nee ibs 2 53 Euphorbia helioscopia L., mag ...... RS A SARA PO ce a NER GIO et 2 6 Reseda: lates: Tez; mag a a iain atte Ot ata D pen atere 2 6 Adonistaestivalis AL mager PR PERS Re TRS ro Cd 2 4 Anagallis arvensis Lo Rae ee ee e tte 2 4 Banunculus arvensis Ly Maple ee ee stevens flare 2 2 ‘Raphanus raphanistrum L., mag ................... er ee siete 2 2 Corispermumm “canescens Kits mag. ace Re Rite 2 2 Panıcum’miliaeeum LE.) map a. en PR I e eee en de 2 1 Chenopodium polyspermum L.; mag. u... en o viele ee ee 1 158 Carduus acanthoides tti: Magg ve SR eye sepa lee 1 60 Quercus Sp MALI ALARE ATTIRA 1 53 Ambrosia: elation Lis Mastai rer RI ernie ith ences oer le ate 1 52 Kickxia Blatine (Li): Dam. an are IO tt dE Am cele ee ate 1 30 Senecio: Spa: Magi anto O e SIE SO 1 10 Satureja ‚hortensis. L. magi ee mnie en bi kel ee ee l 9 Viola arvensis: Mur, mag... ne ee ee ee ee l 9: Verbena. officinalis Ti.) mag tel Mar EE De een NRC 1 7 Lappula Myosotis; Möneh..- map. ete, RTE EC Ne 1 6 | | Esetek | szama | | Darab Number of ! Pieces | cases | Aster pannonicus Jacqu., mag ...........:................... 1 4 Seleranthus annuusel., mag öle élei ae eterea cenone ec ee 1 | 4 Medicago lupulina L., mag :....:......4...:.,0. cee os TU a RE 3 Plantago lanceolata L., mag, aes =... ee ees ewe eects een anne 1 | 2 Vitis vinifera L., mag ........ SER EEE USA Ay RARE ANT wal 0 3 ERI KE 1 | 2 Potentilla:supma. I; mag senc. esse an e fal elet ose ams ile ee ee 1 1 Trifolium fragiferum L., mag ............ deren 1 1 Tetragonolobus siliquosus (L.) Roth., mag .................... 1 1 Vicia hirsuta (L.) Gray., mag ..... An sai aya OO ONE 1 1 unie vba map ana e ee eier bles © | IERI 1 Erodium cinitarium (L.) L, Hérit., mag ......,............... | TRE 1 [Liihios perm im arvense. Li, mag wen ee ie an sean ber 1 ATS ATV ENS OM (IO) Scoop IMAL nr AT Eee biere cale 1 1 Dierikanscaceyvanus sh Magistra ole bia aan near ci cie Ris eee 1 I Onopordumracanthium bi; mag: vinta etnea inte Sroor ec IE l Side) Ws ET CEI s mater RU Ge Mee moms Sees cire ete | I noie tale) Dar en e PU enon ew kas von Isa 1 SERGE ÉRIC PET 600 AT ennio V| 1 Schoenoplectus lacustris (L.) Palla., mag ...................... 1.982) 1 Állati táplálék — Animal food 1. „ Esetek . | szama Darab | Number of Pieces cases RG tome ere certe De DIC DIDO eee Siete nate 5 = Galerucagtanacetin sea rato aceto ay ie see à ! DA 2 CIRE, LES On ACRI SATIN ne 2:51 2 Cydnus nigritus K...:........ RC Dec n De 2 Harpalus sp. ......... aan DR ID RN Kassa kei 1 Adecco ÉS TANK ee fe ne SAE een area are LOIRET ER a 1 Chrysomela-marginata iu raro sere chic eee esse 1 | 1 ISGHUSSPISETESCOPE aan esés e Ra | La 1 WERTEN. STH a nee PRE III OT AI a 1 ROC STE ep ARR ac rer aan RIO SSN IN e Keene 1 A OTM [FHA OMEN STi Se een naar ee le mere nee enews lente 1 1 Az októberi növényi táplálékot alkotó tömeggyomok közül a fakö- és zöldmuhar (Setaria) mellett a feher libatop (Chenopodium), a keserüfüvek (Polygonum), az ujjas muhar (Digi- taria), a kakasläbfü (Echinochloa); a disznéparéj (Amaranthus). a szeder (Rubus) és a tarlö- virag (Stachys) szerepelnek a legszämosabban. A gazdasägi növenyek magvainak elöfordu- lása, miután azok e hónapban már csaknem kizárólag hulladekmagvakböl származhatnak, közömbös jelentőségűek. Októberben a rovartáplálék jelentéktelen. A meleg 6szi napokon a mezőn mászkáló néhány bogárból és egyéb rovarból áll. Növényi táplálék 96,1% ; állati táplálék 3,994. Az októberi táplálék százalékos eredménye : CISZÜRKÉRASZOTN Metz are ee. TAGS, kozvetett: HASZON! Ar ante e etto 211%, LE SAH INN tegear 1,2% NOVEMBER 38 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food Esetek száma Darab Number of Pieces cases Chenopodium album L:, mag st aie ele sze eledele ete ls cece eet nente 31 4033 — Polygonum Convolvulus L., mag .....................,....... 22 307 Polygonum aviculare L., mag ................................ 20 . 482 Amaranthus retroflexus L., mag ..............:...........4.%.. 15 162 Setaria viridis (L.) Beauv., mag .............................. 14 632 Digitaria sanguinalis (L.) Scop., mag .......................... al 416 Amaranthus a. silvester (Desf.) Thall., mag ................... 6 - 53 Portulaca olaracea iL., mage... ei ese este sce nenne 6 29 Chenopodium ficifolium Sm., mag............................. 5 159 Adonis, aestivalısL., Magy... 2.012 > = reise ne 01s alnis = 01s a: cecile 5 28 Corispermum canescens Kit., mag ..................,.......... 4 52 Solanum “nigrum L., mag uo. iii ees ass ses e sere 3 32 Digitaria Ischaemum (Schreb.) Mülenb., mag........... Astengo 3 15 Setaria glauca (L.) Beauv., mag ............................. 3 14 Diplotaxis muralis (L.) D. C., mag ........................... 2 13 Secale cereale L., mag .....-u........... RE ARNO NOLO 2 6 Kanuneulus arvensisl,, Magie asino cela se elesel eee et eine 2 5 Helianthus annuus L., mag as e see ses sto és ereje 00000 eee cene 2 3 Selsola kcal ala mine are niente “idles Ne 2 3 Eragrostis pocides Beauv., mag .............................. 2 2 NÖVÉNYT tormelek nee. SES an a ee ce ea ante 2 _ Polygonum Persicaria L., mag................................ 1 5 Chenopodium hybridum L., mag .............................. 1 4 Echinochloa erus:galli (L.) Beauv., mag ................,...... 1 4 Amaranthus blitoides S, Wats., mag .......................... 1 2 Convolvulus arvensis L, mag ............... 2... nee. 1 2 Heliotropium europaeum L., mag ...................,......... 1 2 Hordeum vulgare L. mag -.-.-... ce cs cece ere 1 2 Lathyrus tuberosus L., mag ....................... esse 1 2 Banunculus sardous Cr. mag... a eee 1 1 Hibiscus trionum Li. magia vela aretina 01 oishale sale « nai stata 1 1 Besedanlutea Mar, Magari eri ei 1 or Atriplex: patula L., mag 22. cece cee cece eee ecw uete see sole nente 1 1 Sorgum bicolor (L.) Mönch., mag ............................ 1 1 Novemberi tápláléka most már ismét csak növényi eredetű, és szinte kizárólag szántó- földi gyomféleségek alkotják: a libatop (Chenopodium), a keserűfüvek (Polygonum), a disznóparéj (Amaranthus), a zöldmuhar (Setaria) az ujjas muhar (Digitaria) a legtömege- sebbek. Mindezeken kívül felszedi a környezetében talált mindennemű magféleséget s a gazdasági növények hulladék magvait. A téli hónapokban főleg ezekkel él. Növényi táplálék 100% ; állati táplálék 0%. A novemberi táplálkozás százalékos eredménye : tiszta, haszon. 5s. oo. ese ss oe so sir 93,2% Lozvetetbhhaszont tt MERE moc cigars 6,8% a Aa ER PAU PO ACT PRO EEE CE TE 0,0% u agro ne DECEMBER 34 gyomortartalom — Stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food e TE_—_ TTITITEITtETETITiTTIIIIIEI!P»;e-À:>®É | Esetek | |. szama | Darab | Number of | Pieces | cases Növenyi OTTO RIO RR SR le de RO ES EP ein u | 7 | es Chenopodium album L., mag ................................. | | Amaranthus retroflexus L., mag :...,........................ | 10°) 52814 Setaria viridis (L.) Beauv., mag .....:........................ | 6. 91 Polygonum aviculare L., mag ................................ 5 1112 Atriplex patula L., mag ..................................... 4 70 Echinochloa erus-galli (L.) Beauv., mag ....................... |- 3 1015 Amaranthus albus L., mag ................................... 3 161 Polygonum Convolvulus L., mag ..:.......................... 2 34 Heliotropium europaeum L., mag ............................. 2 23 Chenopodium hybridum L., mag.............................. | 1 54 Atriplex tatarica L., mag .................................... | 1 44 Reseda lutea L., mag ..........,..................esssessee | 1 15 Hibiscus trionum L., mag................................... 1 3 Lappula Myosotis Mönch., mag ............................... 1 2 Chenopodium ficifolium Sm., mag ....:-.................... 1 2 | 1 | 1 Schoenoplectus lacustris (L.) Palla., mag ...................... A decemberi táplálék szántóföldi gyomféleségei közül a libatop (Chenopodium), a disznö- paréj (Amaranthus), a zöldmuhar (Setaria) és a keserüfüvek szerepelnek a legszamosabban, de ekkor már előtérbe lép egyéb növényi részeknek, különösen a fü- és herefélék leveleinek a fogyasztása. Növényi táplálék 100% ; állati táplálék 0%. A decemberi táplálkozás gazdasági értékelése : tiszta haszon ............:..:..... 74,2%, közvetett haszon ................... 25,8% CE ARE 0,0% A TÁPLÁLÉK SZÁZALÉKOS ARÁNYAINAK ÖSSZEGEZESE SUMMARY OF THE FOODS PERCENTUAL PROPORTION Január 37 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food: 82 eset — cases 100,—% Állati táplálék — Animal food: — eset — cases == Haszon — benefit 79539, Közömbös — indiff. 2076 Kär — loss — % 4 Aquila — 5-9 49 Februdr 30 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 44 eset — cases Állati táplálék — Animal food: — eset — cases Haszon — benefit 38,6% Közömbös — indiff. 61,4% Kär — loss — % Marcius 23 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 29 eset — cases | Állati táplálék — Animal food: — eset — cases Haszon — benefit 38,—% Közömbös — indiff. 48,2%, Kár — loss 13,8% Aprilis 22 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 42 eset — cases Állati taplalék —- Animal food: 30 eset — cases Haszon — benefit 55,5% Közömbös — indiff. 32,—% Kar — loss 125599 Május 12 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 29 eset — cases Állati táplálék — Animal food: 50 eset — cases | Haszon — benefit 57,—% Közömbös — indiff. 40,5% Kar — loss 2,5% Junius 15 gyomortartalom — stomach-contents 3 Növényi táplálék — Vegetable food : 47 eset — cases Állati táplálék — Animal food: 45 eset — cases Haszon — benefit 38,1%, Közömbös — indiff. 46,7% Kar — loss 15,2%, Julius 5 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 33 eset — cases Állati táplálék — Animal food : 5 eset — cases Haszon — benefit 39,5% Közömbös — indiff. 60,5% Kär — loss —% 100,207: 100,—%, 58,4%, 36,7%, 63,3%, 51,1%, 48,9%, Ty 13,—%, Augusztus 453 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 2621 eset — cases 88,6% Állati táplálék — Animal food : 339 eset — cases 11,4% Haszon — benefit 30,9% Közömbös — indiff. _ 62,6% Kár — loss 6,5% zeptember 231 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 804 eset — cases 90,1% Állati táplálék — Animal food : 80 eset — cases 9,9% Haszon — benefit 38,8% Közömbös — indiff. 56,2%, Kár — loss 5,—% Oktober 106 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food: 454 eset — cases 96,1%, Állati táplálék — Animal food: 18 eset — cases 3,9% Haszon — benefit 114% Közömbös — indiff. PAY b/s Kar — loss 1,29% November ‘38 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 175 eset — cases 100, — % Állati táplálék — Animal food : — eset — cases Haszon — benefit 93:2% Közömbös — indiff. 6,8%, Kär -- loss —% December 35 gyomortartalom — stomach-contents Növényi táplálék — Vegetable food : 70 eset — cases 100, —% Állati táplálék — Animal food : _— eset — cases —, % Haszon — benefit 74,2% Közömbös — indiff. 2 25,8%, Kär — loss —% AZ ÉVI TÄPLÄLEK SZÁZALÉKOS ARÁNYA PERCENTUAL PROPORTION OF THE YEARLY FOOD Növényi táplálék — Vegetable food: 81%; Állati táplálék — Animal food : 19% ; ; Haszon — benefit : 54,5% ; Közömbös táplálék — indifferent: 40,8% ; kár — loss : 4,7%. 4%. 5-9 51 AZ EREDMENYEK ERTEKELESE A fogoly egész évi taplalkozdsat az 1007 gyomortartalom vizsgálatának összegezése alapján a következőkben jellemezhetjük : Táplálkozástípusát tekintve főleg növényevő, elsősorban magevő ; tavasztól késő őszig (áprilistól októberig) azonban rovarokkal is él. Tavasszal és nyár elején a rovartaplalek a növényi táplálékot felülmúlja (április—júniusi rovartáplálék 51,3%). Táplálékát a földről és olyan növény- féleségekről szedegeti, amelyek termését könnyűszerrel eléri, a talajlakó rovaroknak azonban kitartóan utánakapar. Előhelyén, a mezőgazdasági kultúrterületeken bőségesen fellelhető, ott tenyésző gyomnövények, gyom- növényként is szereplő takarmányfüvek magvai és a mezőgazdasági terü- letek rovarvilága képezik főtáplálékát. Növényi táplálékának zöme a pázsitfű (Gramineae)-, libatop (Cheno- podiaceae)-, keserűfű ( Polygonaceae)- és disznóparéj (Amaranthaceae)- félékből kerül ki. De még e növénycsaládokon belül is csupán néhány, magvakat nagy bőségben termő tömeggyomnövényünk, így a szulák keserűfű, porcsin keserűfű (Polygonum), a zöld- és fakómuhar ‚Setaria), a fehér libatop (Chenopodium), a kakaslabfü (Echinochloa) es a szőrös disznöparej (Amaranthus) szolgältatjäk a foglyok taplälekänak tömeget. Hozzájuk vehetjük még a hamvas szeder (Rubus), a poresin (Portulaca) és a kányazsázsa (Diplotaxis)-magvakat, melyek bár szórványosan, de mégis nagyobb darabszámmal vannak képviselve. Helyi jelentőséggel bír a kékperje (Molinia), amely 20 gyomorból került elő, de csupán Tura, Pest megyei község határából. Mint érdekességet, ; külön is megemlítjük, hogy az Észak-Amerikából behurcolódott s már meghonosodott parlagfű (Ambrosia) terméseit is megtaláltuk egy Hegyes- halom környékén elejtett fogoly gyomrában. Különleges adat még az ágas békabuzogány (Sparganium) előfordulása. A mérgező hatású nyári heries (Adonis aestivalis) terméseit az év tíz hónapjából sikerült kimutatni, de csak csekély darabszámban. Minden hónap vizsgálati anyagában (a csekély számú gyomortartalom- mal képviselt július hónapot kivéve) csupán egy szántóföldi gyomnövény magvait találtuk s ez a szulák keserűfű (Polygonum convolvulus). Kilenc, ill. nyolc hónap vizsgálati anyagában fordult elő a porcsin keserüfü (Poly- gonum aviculare), ill. a fehér libatop (Chenopodium album). Általánosságban augusztus, szeptember és október, a tömeggyomok esetében még november és december hónapokra esik a gyommagvak fogyasztásának a fő időszaka. A kora tavasszal és a nyár elején magot érlelő gyomok, mint a holtcsalán (Lamium), a tarsóka (Thlaspi), pásztortáska (Capsella), tyukhur (Stellaria), madarhur (Cerastium), oloesan (Holosteum) es homokhür (Arenaria) csak szórványos esetekben, bár többé-kevésbé elég nagy darabszámmal járulnak a foglyok táplálkozásához. Ezeknek apró magvait nem egyenként szedegetik össze, de egész terméses virágza- tokat csipegetnek le csakúgy, mint a nagy magvak kivételével az esetek túlnyomó részében. Termesztett gazdasági növényeink közül a gabonafélék ash csak a tavaszi-őszi vetések és az aratás idején jut. Aratäs előtt csak a meg- 52 dölt gabonähoz fer hozzä, aratäs utän pedig a tarlön talält kaläszokat csipe- geti s a kipergett szemet szedi föl, de rendszeresen nem él vele, mert még ekkor, a gabonaneműek nagy bősége idején is növényi táplálékát, elsősorban a magvakat szintén nagy bőségben termő gyomnövények szolgáltatják. Elsőrendű haszonnövényeinknek (búza, árpa, rozs, zab, tengeri) tehát, mint az a havonkénti részletezésből világosan kitűnik, nem nagy szerepük van a foglyok táplálkozásában, amely tény egyúttal azt is jelenti, hogy esetleges kártételük nem lehet számottevő. Meg kell említenünk a napraforgót is (Helianthus annuus), melynek magvai szin- tén szerepelnek a foglyok táplálkozásában, ezek azonban a napraforgó- tányérokból kihullott s a földről felszedett magvakra vonatkoznak. Egyéb magtermő gazdasági növényünk (köles, len, cirok stb.) magvai csak jelentéktelen előfordulással szereplő alkalmi táplálékok. Bogyós ter- . mések is csak alkalmi táplálékként szerepelnek, mint a hamvas szeder (Rubus) és a fekete csucsor (Solanum nigrum), a szőlő és a paradicsom egészen jelentéktelen előfordulása azt bizonyítja, hogy gyakorlati: érte- lemben nem él velük. Abban az időszakban, amikor magvakra nem bukkannak, így havas tél idején, előtérbe lép egyéb növényi részeknek, különösen a fű- és herefélék leveleinek a fogyasztása. Különleges figyelmet érdemel a foglyok rovarfogyasztása, amely a vizs- gálat eredményéből erőteljesen kidomborodik, annak ellenére, hogy a rovarfogyasztás fő időszakából, a tavaszi és nyári hónapokból aránytalanul kevés gyomortartalom állott rendelkezésünkre. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a fogoly a téli és a kora tavaszi (novembertől márciusig terjedő) időszak kivételével rovarokkal is táplálkozik, és a rovarfogyasztás mértéke az egyes évszakokban szorosan . összefügg a rovarok aszpektus-változásaival. Igen fontos a rovartáplálék szempontjából a költés időszaka, amikor a fogoly több rovart fogyaszt. A május—júniusi gyomrok mind tartalmaznak rovarokat, sok esetben a gyomortartalom csaknem kizárólag rovarokból állt. Nem mondhatjuk el ugyanezt az áprilisi és a júniustól októberig terjedő időszakról; kora tavasszal és késő ősszel a rovartáplálék csak alkalomszerűnek mondható. Ha azt vizsgáljuk, hogy a róvarrendek szerint milyen a fogoly táplá- léka, megállapíthatjuk, hogy a fogoly — bár nem válogatós és minden rovart megeszik — mégis bizonyos fajokat előnyben részesít. Különösen figyelemre méltó hangyafogyasztása. A hangyáknak nemcsak a szabadon mászkáló példányait fogdossa össze, hanem felkutatja a bolyokat is, és a szántóföldek laza talajában épített járataikból nagy számmal szedi ki a hangyabábokat (,,hangyatojasokat’’). Egyes gyomortartalmakban talált nagyszámú hangya arra utal, hogy azokat is a bolyból kaparta ki. Ugyan- csak kapargálásra utal az Elateridae-larvak (drötfergek) jelenléte a gyomor- tartalmakban. A hangyákon kívül, példányszámukat tekintve a bogarak viszik a főszerepet, és megeszi a kellemetlen szagú és ízű vérkibocsátó bogárakat is. Több esetben találtunk a gyomrokban katicabogarakat, levélbogarakat, amelyeket pl. a kisebb fűrj már nem fogyaszt. A táp- álék ként szereplő rovarok többsége egyébként a talajlakó, vagy alacsony 53 növényzet közt élő fajokból tevődik össze; a gyorsan mozgó, jól repülő fajok pedig többnyire hiányoznak. A rovartáplálékban igen sok a mezőgazdasági kártevő. Lucernásokban a lucernabéde, lucernaormányos, csipkéz6bogarak a rendszeres taplalekuk. Répaföldeken a répabarkók különböző fajait, a fekete répabarkót, csipkéző bogarakat, földibolhákat tömegesen pusztítja. Gabonaföldeken a gabona- futrinkát, gabonaszipolyt, különböző cserebogár-fajokat, magevő. futrin- kákat, gabonapoloskákat a tenyészési időszakban mind fogyasztják. A tarlókon összeszedik a sáskákat, SINO EN cserebogarakat, pattanöbogarakat, poloskäkat. Összegezve a rovartäplälek eredmenyet, megällapithatö, hogy a fogoly a vegetációs periölus nagy részében rendszeresen fogyaszt rovarokat, elsősorban a tömegesen jelenlevő mezőgazdasági kártevőket. A FOGOLY TÁPLÁLKOZÁSÁNAK ÉVI MENETE ÉS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE Télen kizárólag növényi táplálékkal, a mezőgazdasági területeken fellelhető gyomféleségek magvaival él. Nagy havazás idején, amikor a hó elfedi a szántóföldek talaját és alacsony gyomnövényzetét, a gyommagvak hiányát fű- és herefélék levélrészeinek fogyasztásával is pótolja. Ekkor már kóborolni kénytelen a táplálék után, felkeresi a faluszéli szérűskertek környékét, szalmakazlakat, dűlőutakat és ott az elhullott gabonaszemek utan keresgel. Tavasz elején gyommagtaplalékat a tavaszi vetéseken a felszínen talált " vetőmagvakkal is pótolja; a felmelegedéssel előbúvó rovarok azonban ez időponttól kezdődően mind nagyobb szerepet töltenek be táplálkozásában. A rovarélet április második felében indul meg intenzívebben s ez tükrö- zödik a fogoly táplálékában is (növényi táplálék 58,4% ; állati táplálék 41,6%). Az április elejei gyomrokban csak néhány bogár, elsősorban a melegebb napsütésre előbúvó áttelelt Harpalus, Sitona, Aphodius stb. fajok találhatók. Kora tavaszi rovarfogyasztása növényvédelmi szem- pontból különösen nagy jelentőségű, mert ekkor a szántóföldek rovar- kártevőinek áttelelő példányait pusztítja elsősorban, s ezzel azok szaporo- dását meggátolja. A későbbi adatok arról tanúskodnak, hogy a szántókon, lucernásokban stb. már sok bogarat és egyéb rovart fogyaszt. Különösen számottevő a hasznuk a lucernásokban, ahol a lucerna hírhedt kártevőjét, az Otiorrhynchus ligusticit tömegesen pusztítja. Májusban a rovarok fogyasztása annyira fokozódik, hogy az a növényi táplálékot felülmúlja (állati táplálék 63,3% ; növényi táplálék 36 7%). Ebben az időben kifejezetten rovartäplälék után kutat s még a talajlakó fajoknak is utánakapar, kikaparja a hangyabolyokat és a hangyák jára- tait. Minden vizsgált gyomor bőven tartalmaz rovarokat, sőt több olyan gyomrot is vizsgáltunk, amelyek csaknem teljesen, vagy nagy részben rova- — rokkal voltak tele. Lucernásokban tovább folytatják a még mindig nágy- számban jelenlevő Otiorrhynehus ligustici gyérítését ; répaföldeken vagy az előző évi repaföldek helyén sok répabarkót szed össze, utakon, fű . 54 között, gyomszegelyben a tavasszal közönséges és a fücsomök gyökerein élő Dorcadion-fajokat, de minden szabadon mászkáló rovart megfog, így apróbb Carabidákat, Curculionidákat (Sitona), és sok hangya is a begyükbe kerül. Nyár elején a növényi táplálékban az aratás időszakának megfelelően a gabonafélék magvai is nagyobb arányban szerepelnek. Ekkor van azok legnagyobb bősége, azonban a gyommagfogyasztäs még mindig jelentéke- nyebb. Nyár közepén a termesztett gabonafélék aránya csökken, nyár végén azonban ismét elég magas arányszámban szerepelnek, miután ekkor kezdődik az őszi vetés ideje. Növényi tápláléka azonban ekkor is főleg szántóföldi tömeggyomok magvaiból áll. Júniusban a rovarfogyasztás mértéke hasonlóan nagy, mint áprilisban és májusban (növényi táplálék 51,1% ; állati táplálék 48,9%), azonban a fogyasztott rovartáplálék összetétele más. A júniusban már hiányzó vagy ritka répabarkók, lucernaormányosok stb. helyét a cserebogárfélék fog- lalják el, és különösen nagymértékű júniusban a hangyafogyasztás. Mint fejlődő mezőgazdasági növényeink között, annak sűrűjében élő, ebben az időszakban jóformán csak ott tartózkodó madarunk, rovar- táplálkozásával azok biológiai védelmében elsőrendű szerepet tölt be (aprilis—majus—junius hónapokban az állati táplálék összesített aránya 51,3% ; a növényi táplálék 48,7%), s e tekintetben egyik legfontosabb madarunknak mutatkozik. Jelentőségét növeli aránylag nagy testalkata, tehát az elfugyasztott rovarmennyiség nagy tömege, továbbá gyakorisága, . könnyű elszaporíthatósága. Fontos szempont, hogy bár nagyobb testű madár, mégsem oly nagy, hogy jelenlétével és mozgásával fejlődő növénye- en kárt okozhatna, ami pl. a rovarirtäs érdekében a lucerna- és here- földekre kiterelt pulyka es gyöngytyúk esetében oly szembeszökő, hogy emiatt azok felhasználása ott csak alkalmilag, főleg kaszálás után gazdasá- gos. A fogoly tehát mind táplálkozásával, mind testméretével tökéletesen beilleszkedik mezőgazdasági. növényeink mesterséges életközösségébe. Ez az oka, hogy Alföldünk mezőgazdasági területein mindenütt feltalál- ható és elszaporítható. Jelenléte elsősorban a lóhere és lucerna biológiai védelme szempontjából nagy jelentőségű, de kijár a répaföldekre is, s ott a répabarkót szedi össze stb., de általában minden rovart megfog, ami azt bizonyítja, hogy ebben az időszakban rovartáplálékra kifejezetten és elő- . szeretettel vadászik. Növényi tápláléka ebben az időszakban is elsősorban gyommagvak, jelentős részben a tavasszal magot erlelö gyomféleségek. Júliusban csupán 5 gyomortartalom vizsgálatának eredményére támasz- kodhatunk. Ebben az időszakban már túlnyomóan gyommagvakkal táplálkozik, a rovarfogyasztás azonban még mindig jelentős (növényi táplálék 87,—9/ ; állati táplálék 13,—%). ). Feltűnő itt a poloskák nagy száma: 1—1 gyomorban csaknem 100 bodobács (Pyrrhocoris apterus) volt kimu- tathato. Augusztus hónapból rendelkezünk legbéségesebben vizsgálati anyaggal, ez a magyarázata, hogy a fogolygyomortartalmakból ismert rovarfajok száma augusztusban a legnagyobb. Ennek ellenére augusztusban a rovarok fogyasztása erős csökkenést mutat (növényi táplálék 88,6% ; állati táp- lálék 11,4%), bár az még mindig jelentős s a tarlók gyomnövényeiről, a 55 lucernäsokböl es a repaföldekröl kerülnek ki. A gyomortartalmakban talält számos magevö futrinka (Harpalus-fajok, Zabrus tenebrioides, Amara aenea), pattanò bogarak és azok larvai (drötfereg), gyomnövenyeken élő rovarok (Haltica olaracea, Gastroidea polygoni stb.), repabarkök (Cleonus piger stb.), löhere- és lucernakärtevök (Sitona, Apion stb.) jelenléte bizo- nyitja, hogy a fogoly augusztusban issok rovart fogyaszt. Igen jelentös augusztusban a hangyafogyasztäsa. Csaknem minden olyan gyomorban, amelyben rovaranyagot találtunk, ott voltak a különböző hangyafélék, gyakran igen nagy számban. Ugyancsak számottevő a fogoly sáskapusztító szerepe is. Ősszel táplálékának túlnyomó ee a szantöföldi gyomnövenyek magvai, kisebb mertekben termesztett gazdasági növényeink elhullott magvai képezik, továbbá bogyós gyümölcsök is. A rovartáplálék ekkor már alárendelt szerepet játszik és csak alkalomszerű. Szeptemberben (növényi táplálék 90,1% ; állati táplálék 9,9%) már csak olyan esetben fogyaszt a fogoly sok rovart, amikor egy-egy rovarfaj valahol a szántóföldeken nagyobb mértékben elszaporodik. Így a mezei tücsök (Gryllus campestris) őszi tömeges előfordulása az ott gyűjtött fogolygyomrokból jól kimutatható. Októberben a rovartáplálék, bár még kimutatható, jelentéktelen (nö- vényi táplálék 96,1% ; állati táplálék 3,9%), nem áll egyébből, mint a meleg őszi napokon a mezőn mászkáló néhány bogárból és egyéb rovarból. Novemberben már kizárólag gyomféleségek magvaival, decemberben pedig zöld növényi részekkel, fűfélék levélrészeivel is táplálkozik. A NÖVÉNYI TÁPLÁLÉK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE AGRICULTURAL EVALUATION OF VEGETABLE-FOOD Jelmagyarázat : O Gazdasági növények — Farm crops Legends: e Gyomnövenyek — Weeds — Jelent6ség nélkül — unimportant e Adonis aestivalis L. — Vetési hérics. e Ajuga Chamaepitys (L.) Schreb. — Kalinca infü. — Allium angulosum L. — Gyikhagyma. e Amaranthus albus L. — Fehér disznöparej. e Amaranthus a. silvester (Desf.) Thell. — Cigány disznöparej. e Amaranthus blitoides S. Wats. — Henye disznoparéj. e Amaranthus retroflexus L. — Szőrös disznöparej. e Ambrosia elatior L. — Parlagfű (Vadkender). e Anagallis arvensis L. — Mezei tikszem. e Anthemis arvensis L. — Parlagi pipiter. e Anthriscus scandicina (Web. ) Mansfeld. — Borzas turbolya. e Arenaria serpyllifolia L. — Kakuk homokhür. e Asperugo procumbens L. — Magiszak. — Aster pannonicus Jacqu. — Sziki őszirózsa. e Atriplex patula L. — Terebelyes laboda. — Atriplex sp. — e Atriplex tatarica L. — Tatar laboda. e Avena fatua L. — Hela zab. O Avena sativa L. — Abrak zab. Bromus arvensis L. — Mezei rozsnok. Bromus mollis L. — Puha rozsnok. Bromus secalinus L. — Gabona rozsnok. Camelina microcarpa Andrz. — Vetési gomborka. Camelina sativa (L.) Cr. — Sárga gomborka. Cannabis sativa L. — Kender. Capsella Bursa-Pastoris (L.) Medik. — Pasztortaska. Carduus acanthoides L. — Utszeli bogáncs. Carduus nutans L. — Bökolö bogáncs. Carex sp. — Centaurea Cyanus L. — Kék buzavirag. Centaurea pannonica (Heuff.) Simk. — Magyar imola. Cerastium brachypetalum Pers. — Ugari madärhür. Cerastium sp. — Cerastium vulgatum L. — Réti madärhuür. Cerinthe minor L. — Szeplölapu. Chenopodium album L. — Feher libatop. Chenopodium ficifolium Sm. — Fügelevelü libatop. Chenopodium hybridum L. — Pokolvar libatop. Chenopodium polyspermum L. — Sokmagvü libatop. Chenopodium rubrum L. — Vörös libatop. Chenopodium sp. — Cichorium Intybus L. — Mezei katang. Cirsium arvense (L.) Scop. — Mezei aszat. Cirsium vulgare (Savi) Ten. — Ländzsäs aszat. Consolida regalis S. F. Gray. — Szarkalab. Convolvulus arvensis L. — Apró szuläk. Corispermum canescens Kit. — Szürke poloskamag. Corispermum nitidum Kit. — Fenyes poloskamag. eleelee||cooee|||jeleceenie Digitaria Ischaemum (Schreb.) Mühlenb. — Apró ujjasmohar: Digitaria linearis. — Ujjas mohar. Digitaria sanguinalis (L.) Scop. — Pirök ujjasmohar. Diplotaxis muralis (L.) DC. — Fali känyazsäzsa. Echinochloa crus-galli (L.) Beauv. — Közönséges kakasläbfü. Eleocharis plustris (L.) R. et Sch. — Mocsári csetkaka. Eragrostis pooides Beauv. — Kis tötippan. Erodium cicutarium (L.) L’Herit. — Bürök gemorr. Ervum hirsutum L. — Euphorbia Esula L. — Sár kutyatej. eleele 0 0 0 ee | eee ési è è [ee el) | aoe a 8 D8 Euphorbia exigua L. — Apro kutyatej. Euphorbia Helioscopia L. — Napraforgó kutyatej. Euphorbia taurinensis All. — Fagopyrum vulgare Hill. — Hajdina. Festuca arundinacea Schreb. — Nádas csenkesz. Festuca ovina L. — Juh csenkesz. Festuca pratensis Huds. — Réti csenkesz. Fumaria offieinalis L. — Orvosi füstike. Fumaria rostellata Knaf. — Csörös füstike. Fumaria Vaillantii Lois. — Szürke füstike. Galium sp. — À Galium tricorne Stokes: — Vetési gala]. Galium verum L. — Tejolté galaj. — Geranium pusillum Burm. — Aprö gölyaorr. nDoeeen]| Heleochloa schoenoides (L.) Host. — Vastag bajuszfü. Helianthus annuus L. — Napraforgó. | Heliotropium europaeum L. — Európai kunkor. ‘ Hibiscus trionum L. — Varjumak. Holosteum umbellatum L. — -Olocsan. Hordeum distichon L. — Tavaszi ärpa. Hordeum vulgare L. — Oszi árpa. Kickxia Elatine (L.) Dum. — Üseplesz tätika. Lactuca Serriola Torn. — Keszeg saläta. Lamium amplexicaule L. — Bársonyos arvacsalan. . Lappula Myosotis Mönch. — Koldustetü. | Lathyrus tuberosus L. — Mogyorös lednek. Leontodon autumnalis L. — Őszi oroszlänfog. Lichenes? — Linaria (vulgaris?!) — Linum usitatissimum L. — Házi len. Lithospermum arvense L. — Mezei gyöngyköles. Lithospermum offieinale L. — Kömagvü gyöngyköles. Lolium multiflorum Lam. — Szalkäs vadóc. © Lolium perenne L. — Angol perje. Lolium temulentum L. — Szeditö vadóc. Lotus cornieulatus- L. — Szarvaskerep. Malva neglecta Wallr. — Papsajt mälyva. Marrubium vulgare L. — Orvosi pemetefű. Medicago lupulina L. — Komlós lucerna. Melandrium noctiflorum (L.) Fr. — Esti mécsvirág. Melilotus albus Desr. — Fehér somkörö. Melilotus officinalis (L.) Desr. — Orvosi somkörö. Molinia coerulea (L.) Mönch. — Kekperje. Myosotis arvensis (L.) Hill. — Parlagi nefelejts. en cele II sel |ee|lcece Neslia paniculata (L.) Desv. — Sömörje. Nigella arvensis L. — Mezei katicavirág. Ononis sp. — Iglice. Onopordum acanthium L. — Szamärbogänes. Orlaya grandiflora (L.) Hoffm. — Orlay- -murok (Laputurbolya). Oxalis corniculata L. — Szürke madärsöska. Oxalis stricta L. — Sárga madärsöska. Panicum miliaceum L. — Termesztett köles. Papaver somniferum L. — Mak. Phaseolus sp. — Bab. Phleum pratense L. — Mezei komocsin. Picris hieracioides L. — Mezei keserügyöker. Pisum arvense (L.) A. G. — Borso. Pisum sativum L. — Vetemény borsó. Plantago lanceolata L. — Landzsas útifű. Poa pratensis L. — Réti perje. Polygala comosa Schk. — Üstökös. pacsirtafü. Polygonum aviculare L. — Porcsin keserüfü. Polygonum Convolvulus L. — Szulak keserüfü. Polygonum dumetorum L. — Söveny keserüfü. Polygonum lapathifolium L. — Lapulevelü keserüfü. Polygonum Persicaria L. — Baracklevelü kesertift. Polygonum sp. — Portulaca olaracea L. — Köver poresin. Potentilla supina L. — Henye pimpó. Ranunculus acer L. — Réti boglárka. Ranunculus arvensis L. — Vetési boglárka (Kefefü). Ranunculus repens L. — Küszö boglärka. Ranunculus sardous Cr. — Bubores boglárka. Ranunculus sp. — Raphanus raphanistrum L. — Reseda lutea L. — Vad rezeda. Rhinanthus sp. — Kakascimer. Robinia Pseudo-Acacia L. — Fehér akác. Rubus caesius L. — Hamvas szeder. Rumex acetosella L. — Juhsöska. Rumex crispus L. — Fodros lörom. Rumex sp. — sz Salsola Kali L. — Homoki ballagófű. Salvia verticillata L. — Ló zsálya. Sambucus ebulus L. — Földi bodza. Sanguisorba minor Scop. — Csábaire. Saponaria officinalis L. — Orvosi szappanfű. — Satureja hortensis L. — Csombord (Borsfü). 99 — Schoenoplectus lacustris (L.) Palla. — Tavi káka. — Schoenoplectus sp. — e Scleranthus annuus L. — Egynyäri szikärka. — Scleranthus sp. O Secale cereale Te — Termesztett rozs. — Senecio sp. — Aggöfü. e Setaria glauca (L.) Beauv. — Fakömuhar. el] Setaria italica (L.) Beauv. — Olaszmuhar. e Setaria viridis (L.) Beauv. — Zöldmuhar. e Sherardia arvensis L. — Csillagfù. e Sinapis arvensis L. — Vadrepce. O Solanum Lycopersicum L. — Paradicsom. e Solanum nigrum L. — Fekete csucsor. — Solanum sp. — e Sonchus asper (L.) Hill. — Szùròs csorbóka. e Sonchus olaraceus L. en Gouan. — Szelíd csorboka. O Sorgum bicolor (L.) Mönch. — Közönseges cirok. O Sorgum saccharatum (L.) Pers. — Cukorcirok. — Sorgum sp. — i — Sparganium erectum L. — Agas békabuzogany. e Spergula arvensis L. — Mezei csibehur. e Stachys annua L. — Tarlovirag. e Stellaria graminea L. — Réti csillaghùr. e Stellaria media (L.) Vill. — Tyükhür. — Stellaria sp. — e Synphytum officinale L. — Fekete nadalyto. e Tetragonolobus siliquosus (L.) Roth. — Bärsony kerep. — Thesium sp.. — Zsellerke. e Thlapsi perfoliatum L. — Galleros tarsöka. — Tragus racemosus (L.) All. — Tövis perje. — Trifolium fragiferum L. — Eper here. e I) Trifolium incarnatum L. — Biborhere. e O Trifolium pratense L. — Löhere. — Trifolium sp. — O Triticum aestivum L. — Tavaszi búza. O Triticum vulgare Vill. — Oszi búza. O Valerianella Locusta (L.) Betcke. — Saláta galambbegy. e Verbena officinalis L. — Közönséges verbéna. e Veronica arvensis L. — Mezei veronika. e Veronica hederaefolia L. — Borostyánlevelű veronika. e Veronica polita Fr. — Fényes veronika. e Veronica Den All. — Korai veronica. — Veronica sp. e Vicia ee Grufb. — Vetesi bükköny. e Vicia hirsuta (L.) Gray. — Borzas bükköny. e Vicia sativa L. — Takarmány bükköny. 60 — Vieia sp. — e Vicia striata (Mnch.) M. A. — Savos bükköny. e Vicia tetrasperma (L.) Schreb. — Nagymagvü bükköny. e Viola arvensis Murr. — Mezei arvacska. — Viola sp. — O Vitis vinifera L. — Bortermö szőlő. O Zea Mays L. — Kukorica (Tengeri). A ROVARTÁPLÁLÉK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE AGRICULTURAL EVALUATION OF INSECT-FOOD Jelmagyarázat : O Hasznos — beneficial Legends : e Káros — harmful — Közömbös — indifferent — Acupalpus exiguus Dej. O Adonia variegata Goeze. — 13-pettyes katicabogár. e Aelia acuminata L. — Szipolypoloska. — Agonum viridicupreum Goeze. e Agricotes lineatus L. — Vetési pattandbogar. © Agriotes sp. e Agriotes ustulatus Schall. — Mezei pattanöbogär. — Alophus triguttatus F. — Amara aenea Deg. e Anisoplia sp. — Gabonaszipoly. e Anomala sp. e Anomala vitis F. — Zöld cserebogár. e Anoxia pilosa F. — Pusztai cserebogár. e Aphis sp. — Levéltetű. — Aphodius sp. — Apidarum sp. e Apion sp. — e Apion flavipes F. — Vadhereormänyos. e Apion trifolii L. — Araneorum sp. — Bembidion lampros Hrbst. e Bothynoderes punctiventris Germ. — Lisztes répabarkò. — Braconidarum sp. e Bruchus pisi L. — Borsözsizsik. — Bruchus sp. e Caloptenus italicus L. — Olasz saska. — Capsidarum sp. — Carabidarum sp. O Carabus cancellatus Ill. — larva — Ragyäs futrinka. 61 e O Cardiophorus cinereus Hrbst. Cassida sanguinolenta Mill. Cassida vibex L. : Ceuthorrhynchus macula-alba Hrbst. — Maktokbarko. Chalcis sp. Chrysomela goettingensis L. Chrysomela marginata L. Chtenolasius sp. Cieindela germanica L. — hernyó, — Parlagi cicindéla. Cleonus piger Scop. — Bogancsbarkö. Cleonus suleirostris L. — Cleonus sp. törmelék. Coccinella 14-pustulata L. Coleopterorum sp. Colias hyale L. — Kénes lepke. Corizus sp. i Crepidodera ferruginea Scop. Crypticus quisquilius L. Cryptocephalus flavipes F. Curculionidarum sp. Cydnus nigritus F. — Homoki földipoloska. Deilephila euphorbiae L. — Kutyatej szender herny6ja. Dipterorum sp. Dolycoris baccarum L. Dorcadion aethiops Scop. Doreadion fulvum: Scop. Epicometis hirta Poda. — Bundas bogár. Eurygaster maura L. — Szerecsenpoloska. Eurydema olaraceum L. — Parejpoloska. Eurydema sp. Eusomus ovulum Germ. Formica fusca L. Formica gagates Latr. Formica pratensis L. Formica rufa L. Formica rufibarbis F. Formica sp. Formieidarum sp. Galeruca pomonae. Scop. Galeruca tanaceti L. Gastroidea polygoni L. Gryllus campestris L. — Mezei tücsök. Haltica oleracea L. Halyzia sp. „Hangyatojas”. Harpalus aeneus F. Harpalus azureus F. Harpalus chalceatus Duft. Harpalus grizeus Panz. Harpalus rubripes Duft. Harpalus sp Harpalus tardus Panz Hernyö. Hister bimaculatus L. Hister stercorarius Hoffm. Hister quadrimaculatus L. Homopterorum sp. Hymenopterorum sp. jouuellllillll O Ichneumonidarum sp. — Kitin-tormelék. — Lasius alienus Forst. — Lasius flavus F. — Lasius niger L. — Kis RENAN — Lasius sp. — Lebia erux minor L. — Leucosomus pedestris Poda. — Negypettyes barko. — Lygaeidarum sp. e Maladera holosericea Scop. — Bársonyos kiscserebogar. — Muscidarum sp. — Myrmica ruginodis Nyl. — Fullankos hangya. — Myrmica scambrinodis Nyl. — — Myrmica sp. O Nabis ferus L. — Tolvaj poloska. — Noctuarum sp. — Bagolypille hernyó. e Oedaleus nigrofasciatus Deg. — Szalagos saska. — Onthophagus ovatus L. e Otiorrhynchus ligustici L. — Vincellérbogar. — Otiorrhynchus orbicularis Hrbst. — Otiorrhynchus raucus F. — Otiorrhynchus sp.. — Pachnephorus villosus Duft. — Paophilus Hampei Seidl. e Pedinus femoralis L. — Pentatomidarum sp. e Peritelus familiaris Boh. — Kendermagbogär. 63 Phyllobius scutellaris Redtb. Phyllobius sp. Phyllopertha horticola L. — Kerti cserebogár. Phyllotreta memorum L. — Nagy käposztabolha. Phytodecta fornicata Brüggm. — Lucernabogär. Plagiodera versicolor Laich. Plusia gamma L. Propylaea 14-punctata L. Psalidium maxillosum F. — Fekete répabarké. Pyrrhocoris apterus L. — Bodobaes. | 0DOo|00000 Rhizotrogus aestivus Oliv. Rhizotrogus aequinoctialis Hrbst. — Vörhenyes cserebogár. Selatosomus aeneus L. — Fényes pattanobogar. Sitona crinitus Hrbst. Sitona humeralis Steph. — Lucernakisbarkò. Sitona lineatus L. — Vonalas csipkezöbogar. Sitona puncticollis Steph. Sitona sp. Sitona tibialis Hrbst. Stenobothrus sp. Stilicus sp. Subcoccinella 24-punctata L. — Lucernaböde. — Tenthredinidarum sp. e Tettigonia viridis L. — Zöld szöcske. e Tettix bipunctata L. — Kétpettyes tövishátú RE Shi Vespa sp. e Zabrus tenebrioides Goeze. — Gabonafutrinka. — Zicrona coerulea L. Irodalom — Literatura Barthos Gy.: Cserebogarat pusztitö madarak. (Aquila, 1906. p. 209.) Chernel I.: Magyarorszäg madarai, különös tekintettel gazdasägi jelentösegükre. (Budapest, 1899.) Friderich, ©. G.: Naturgeschichte der Deutschen Vögel. IV. (Stuttgart, 1891.) Friedreich I.: A fogoly. (Budapest, 1943.) Formozov, A. N.—Osznolovszkaja, V. I.— Blagoszklonov, K. N.: Ptici vrediteli lesza. (Moszkva, 1950.) Kosztka L.: Perdix p. kärtevese szölöben. (Aquila, 1906. p. 210.) Lindemann, W.: Die Verminderung des Kartoffelkäferkefalls durch die Rebhühner in Schwarzenfeld (Oberpfalz. Anzeiger für Schädlingskunde Berlin, 1954. 9. p. 138 Lósy J. Paule adatok a fogoly (Perdix p. L.) életmédjähoz. (Aquila, 1903, p. 221 — 250. Lovassy S.: Mae ie gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. (Budapest, 1927.) 64 Mannsfeld, K.: Ist die Vertilgung des Kartoffelkäfers durch Vögel bedeutungslos? (Ornith. Mitteilungen, Stuttgart, 1954. No. 6/7.) Middleton, A. D.—Chitty H.: The Foods of Wild Partridges Chicks and Adults. (I. C. I. Game Services Advisory Booklet, No. 18. Hampshire, 1938, 1954.) Niethammer, G.: Handbuch der Deutschen Vogelkunde. (Leipzig, 1942.) Rörig, G.: Tierwelt und Landwirtschaft. (Stuttgart, 1906.) Soó R.—Jdvorka S.: A magyar növényvilág kézikönyve. (Budapest, 1951.) Thaisz L.: A növényekkel táplálkozó madarak hasznos vagy káros voltának elbírálása begytartalmak elemzése alapján. (Aguila, 1899. p. 133—168.) Thaisz L.—Csiki E.: A fogoly — Perdix p. L. — gazdasági hasznáról és káráról. I. A fogoly növényi tápláléka, II. A fogoly rovartápláléka. (Aquila, 1912. p. 166 — È 209.) i Ujvarosi M.: Fontosabb szäntöföldi gyomnövenyeink. (Budapest, 1951.) Witherby, H. F.: The Handbook of British Birds. (London, 1941.) Food and Agricultural Importance of the Partridge (Perdix p. perdix L.) in Hungary by A. Vertse, Z. Zsak & Z. Kaszab It was in 1950 when our Institute of Ornithology decided to undertake a detailed and thorough examination of the Partridge’s food. Our first two years’ endeavours have been greatly encouraged in 1952, when the Ministry of Agriculture advised the Game Department to support our research work and supply us with the necessary material. Following this, 181 specimens have been sent up to us during 1952/53. In consequence of the fact, that another 271 specimens had already been examined earlier, we had — by the end of 1953 — correct particulars of altogether 451 Partridge stomach-contents at our disposal (taken from adult specimens only). Correct weight of specimens received — which according to order, kept coming in regularly every month — has also keen taken, though out of 181, only 160 spe- cimens were suitable to be weighed. [For average weight of cock- and hen-birds respectively (taken every month) see page . . .] k Detailed results of 451 stomach-contents examined, are takulated on pages... Our latest examinations — as stated before — have been carried out throughout the year (see page . . .). Results were added to the Institute’s earlier experiences (Thaisz 1889, Lósy 1903 and Thaisz— Csiki 1912), which, however, are dealing with food-analysis of certain periods of the year only. Summary The Partridge, according to the examination of 1007 different stomach-contents, has proved to ke mainly herbivorous, princirally granivorous. Being however — from spring until autumn (i. e. from April to Novemker) — insectivorous as well. In spring and early summer, insect-diet even surpasses vegetable diet the former amoun- ting to 51.3 per cent of the total, during the period of April to June. Food is picked up on the ground as well as from low-growing plants whose seeds happen to ke within the birds’ reach, while ground-dwelling insects are persistently scratched for. The Partridge, haunting agriculturally cultivated areas, is-mainly living on the seeds of various weeds and herkages, in addition to.a certain amount of cereal- grains, besides, of course, on the insect-world of our farmlands. The bulk of its vegetable-food was found to consist of the seeds of various Lawn- Grasses (Gramineae), Goose-foots (Chenopodiaceae), Bindweeds (Polygonaceae), and Pigweeds (Amaranthaceae) ; varieties yielding the richest seed-produce — such as Black-Bindweed, Purslane (Polygonum), Common- and Foxtail-Millet (Setaria) Common Goose-foot (Chenopodium), Cock’s-foot (Echinochloa) and Coarse-Pigweed (Amaranthus), being taken in preference. To this can ke added Blackkerry-pips 5. Aquila — 5-4 65 (Rubus) as well as Rocket-seeds (Diplotaxie), which, though not so frequently as the rest, are nevertheless picked up in fair numbers. Molinia seems to be but of local importance, having keen found in some twenty stomach-contents coming from the vicinity of Tura, a village in the County of : Pest. It may be worth mentioning that seeds ot the Hogweed (Ambrosia) — intro- duced from North-America — has also been evident in one specimen obtained from | Hegyeshalom. Evidence of Cat’s-tail seeds (Sparganium) seems equally noteworthy. Seeds of the poisonous Pheasant’s-eye (Adonis aestivalis — though in small numkers. only — could also be detected in ten months out of the twelve. Seeds of a single ploughland-weed (those of the Black-Bindweed (Polygonum convulvulus) have been in evidence throughout the year, with the exception of July. Knot-Grass seeds (Polygonum aviculare) were found in nine months, while those of the Common-Goosefoot (Chenopodium album), in eight months of the year. Highest consumption of weed-seeds was proved to ke during the months of August— September— October, while seeds ripening in spring and early summer — such as for instance Dead Nettle (Lamium), Penny-Cress (Thlaspi), Shepherd’s Purse (Capsella), Chickweed (Stellaria), Mouse-ear-Chiekweed (Cerastium), Holosteum and Sandwort (Arenaria) — were found to represent Lut an occasional, through some- times significant part of the Partridge’s diet. These tiny seeds are not "picked out one by one, "seed- shells being rather plucked off wholesale. Cereal- grains are only available during spring and autumn-sowing, as well as at. harvest-time. In case of crops pure lodged by.storms, Partridges may get at the. grains before harvest, and later again, when picking up a few shed grains scattered on the stubbles. "These, however, could not be rated as part of the tirds’ regular diet, for even in years of plenty, their main vegetakle-food consists first and foremost of various weed-seeds. Our most essential cereals (i. e. wheat, Earley, rye, cat and corn) do not play any prominent part in these birds’ diet, consequently, the | occasional damage, this gametird is sometimes accused with, could certainly not Le called considerable. — Seeds cf the Common Sunflower (Helianthus annuus) should also be mentioned, which,, however, are picked up kut very occasionally, when being shed by their tall plants. Seeds of our various other farmplants — such as millets, flax, broom- corn, etc. — though taken by Partridges now and: then, have | proved to be but insignificant quantities. Berry-bearing (kacciferous) plants, as for instance Blackberries (Rubus), Nightshades (Solanum nigrum) Grapes as well as. Tomatoes are even less in evidence, forming only a very casual variation in the Partridge’s course of feeding. During heavy snowfalls, when whatever kind of seeds become unavailable, con- sumption of other vegetable matters, such as grass-blades and clover-leaves, comes into: prominence. Special attention has been given to the Partridges’ insect-consumption, in spite of the fact, that during the spring- and early summer-months — when these birds” insect-diet reaches its top mark — comparatively low number of stomach- contents. ‘could be disposed of. It nevertheless could be ascertained, that barring winter and early spring, (MEN. from November till March), Partridges, at least to a ecrtain extent, are continually feeding on insects. The quantity taken, seeming to ke in close relation with the res- pective insect’s chanzing aspect. Increased insect-diet during the Partridges’ Lreeding time, could also ke bise Specimens obtained in May and June, all disclosed & good amount of insects, some of the stomachs containing, indeed, nothing kut insects. This certainly does not hold good for neither the April-, nor the the June to October- specimens. During early spring and late autumn, insects are taken but occasionally. Examining insects having been taken by Partridges, it can be stated that in spite of these birds being not particular at all and doing away with practically any sort of available bug, certain kinds seem yet to Fe taken in preference. The partridge’s partiality to ants should be specially noted. It wont content itself with picking up individual ants on the fields, Lut prefers to look for the nests, gorging itself with ant-eggs, or scratching for them industriously, trying to get at the ants’ undeground passages. Some of the stomatch-contents disc losed a very high number of ant-eggs, being evidently en from nests. Further proof of the Partrdidges’ scratching 66 activities was given by the larvae of Wireworms (Elatridae), whose evidence could be established in most of the stomach-contents. Next to the ants, a considerable amount of various beetles are taken, even of the seemingly unpalatable, smelly varieties. Examination disclosed a good number of various Ladybirds and Plant-Bugs, which, for instance, are never taken by Quail. Most of the beetles found, telonged of course to the ground- dwelling varieties, or to those infesting low-growing weeds, while quick- moving or well-flying sorts were usually missing. A very great part of the insects disclosed, are harmful to agriculture. Among others : Subcoccinella vigintiquatuorpunctata, Phytonomus punctatus, as well as the Tingidae-family of Plant-Bugs (all of them damaging our lucerne-fields) are readily taken by Partridges. Harmful insects of our keet-fields (Tanymecus palliatus, Chal- coides tibialis) are also destroyed in great numkers, in addition to those damaging our cornfields, such as Corn-Weevils (Anisoplia tempestiv a), Corn- Moths, Ground- Bee _(Zabrus tenebrioides) and various kinds of Maybugs. . After harvest, Partridges will investigate the stubbles, picking up a orca deal of Locusts, Ground. Beetles, Cockchafers, ‘Click- Beetles, Plant Bugs, ete. Summing up results, it can be declared; that Partridges are taking insects through- out the vegetation-period, the bulk of insects destroyed, being harmful to our farm crops. .The Partridge’s diet during the course of the year and its agricultural importance In winter-time, Partridge-food ccnsists eniirely of vegetakle-matter, mainly the various weed-seeds of the cultivated areas. In case of heavy snowtalls, when most of the weeds get covered up, Partridges have to content themselves with the leafy parts of Grasses and Clovers. Failing this, the coveys will Le found to seek the proximity of farms and villages, looking for whatever scattered grains might ke picked up in outermost karnyards, around straw-stacks or along some sheltered farm roads, or hedgerows. In early spring, when no weed-seeds are yet availakle, they will search for whatever grains could be found on the surface of spring-sowings. With improvement of the weather, however, various insects will gradually appear, adding an ever increasing part to the Partridges’ daily diet. Intensity of insect-life starts around mid- April, as a rule. This is clearly apparent in the Partridges’ stomach-contents, containing 58.4 per cent vegetable-matter, against 41.6 per cent insects, at the said period. Examinations of early April disclose kut a few, early-appearing keetles, such as Harpalus, Sitona, Aphodius, etc. The birds’ insect-consumption during early spring seems to ke of special importance, hiker- nating insects keing destroyed as soon as they show up again, their further pro- pagation being thus prevented. Partridge specimens obtained in the second half of April, already disclosed quite a fair number of insects, obviously picked up on _ plough-lands, lucerne-ficlds, etc. These birds seem to ke of special benefit to the latter, by destroying a very considerakle amount of Otiorrhynchus ligustici, this well-known ravager of our lucerne-fields. During the month of May insect-consumption shows a further increase, and even surpasses vegetable-food, showing 63.3 per cent against the 36.7 per cent of the latter. During this period Partridges are conspicuously searching for insects, doing a lot of scratching after ground-dwelling varieties, also investigating ant-nests and gorging themselves with ant-eggs. Every stomach-content of this month produced animportant amount of insects, indeed, some of them showing nothing but insects, or very little vegetable matter. In the lucerne-fields the birds are engaged in further destruction of the noxious Otiorrhynchus ligustrici, while on the beet- and turnip-fields (or fields having held beets or turnips prev iously), Tanymecus palliatus are picked up in great . numbers, in addition to various kinds of Dorcadion, the latter being mainly carried by weed-tufts growing alongside the farm-roads. During this month Partridges will take practically any available insect, including many small Carakidae, Curculionidae (Sitena), also a great deal of ants. In early summer a more or less important amount of cereal-grains are taken, according to the course of the harvest ; consumption of weed-seeds, however, being still pre valent. During mid- summer, the proportion of cereal-grains shcws a visikle 5590 67 decrease, though rising again in early-autumn, at the time of sowing winter-corn. Weed-seeds, however, remaining always in prominence. During the month of June, the proportion between vegetable- and insect-food was found to be 51.1 per cent and 48.9 per cent respectively, i. e. nearly similar to the April-data, although the composition of insect-food had become different. Tanymecus palliatus, as well as Phytonomus punctatus, for instance, being no more available in June, they are replaced by various kinds of Maybugs and a visibly high amount of ants. Partridges at this period, living more or less within the various thriving farm- crops, play an outstanding part in the so-called " biological protection" of our cultivated areas. (Summarized proportion between vegetable- and insect-food for the months of April— May—June, being 48.7 per cent and 51.3 percent respectively, in favour of the latter.). Insectivorous tendency of these birds becomes the more important if we consider their com»aratively large size, frequent occurrence and easy propagation. It also should be noted, that despite being a good-sized bird, the Partridge is still not large enough to interfere in any way with the growth of crops, contrary to flocks of Turkey or Guineafowl, which are frequently driven out to the fields with a view of destroying noxious insects. This, however, being only serviceable, after crops have been cut. Consequently the Partridge, owing to its size, as well as to its diet, adapts itself most fittingly to the artificial symbiosis of our azricultural crops. It is due to this, that these birds are not only numerous throughout the cultivated areas of our great plains, but can be easily multiplied as well. Their special importance becomes most obvious in the ‘biological protection’ of clover-, as well as lucerne-fields, besides their being beneficial to many other crops too. Their vegetable-food during this period, consists — as usually — mainly of weed-seeds, specially of the early- ripening kinds. Examinations for the month of July could be based on five stomachs only. They show a very high increase of weed-seed consumption, amounting to as much as 87 par cent of the total food taken, against but 13 per cent of insect-food. Within the latter, high number of Plant-Bugs (namely Pyrrhocoris apterus) — about 100 specimens per stomach — has been most remarkable. Owing to the fact, that during the month of August we hal a great many stomachs at our disposal, most of the insect-species mentioned were determined in this month, in spite of insect-foo1s showing a conspicuous decrease during August, dropping to 11.4 per cent against the 88.6 per cent of vegetable-matter. Insect-food of this month consistel of a fair number of Ground-Beetles (various kinds of Harpulus, Zabrus tenebrioides, Amara aenea) Click-Beetles and their larvae (Wireworm), insects carried by weed-seeds (Haltica olaracea, Gastroidea polygoni, etc.), various insects ravaging our beet-fields (Cleonus piger, etc.) also enemies of our clover- and lucerne- . fields (Sitona, Apion, ete.) which goes to prove that during this month Partridges are still destroying a good deal of noxious insects, besides a considerable amount of ants and locusts, as shown by practically every stomach examined. The Partridges’ autumn-food was found to consist mainly of various weed-seeds, besides the shed : grains of cereals picked up on plough-fields and stubbles, as well as a certain amount. of field-berries. Insect-food, at this period, dropping to an inferior quantity. In September, vegetable-food rises as high as.90.1 per cent of the total taken, reducing insect-food to a mare 9.9 per cent. This, however, is apt to be higher occasio- nally, in case one or the other insect’s autumnal occurrence (the Field-Cricket’s (Gryllus campestris) for instance) being exceptionally high-numbered. October’s insect-food, though still in ev idence, becomes guite unimportant, showing nothing but 3,9 per cent of the total and consisting of a few remaining insects only, w hich may be picked up occasionally, on a specially bright, sunny autumn day. ‘November-fo01 of these birds’ was found to be weed-seeds exlusively, while in December, they are forced to fall back upon any green vegetable-matter (grass blades, clover leaves, ete.) which happens to be available. A MADARAK CSIGATAPLALEKA IN. Írta: dr. Keve András Az állatgyógyászat és így a mezőgazdaságtan és vadgazdaságtan egyik fontos kérdése, hogy hogyan terjednek az állatbetegségek. A madarak szerepe ezen a téren igen jelentős, mivel köztudomású, hogy minden madár, főleg a vízimadarak, tele vannak külső és belső parazitákkal. A betegségek az ember szempontjából veszélytelenek, de a háziszárnyasokra és a szár- nyas vadra nem teljesen közömbösek, bár hangsúlyozni kell, hogy a madár- paraziták legnagyobb része fajhoz kötött, vagyis nemcsak hogy az emberre és a gerinces állatokra, de még más madárfajokra nézve is közömbösek, nem tudnak megtelepedni más madárban, illetve madáron. A paraziták elleni védekezés legfontosabb kérdése az, hogy ismerjük meg a paraziták köztesgazdáit. A madárparaziták egy része t. i. nemcsak egy madárban éli le egész életét, hanem fejlődésének bizonyos állapotában más állatokban él. — Ebből a szempontból elsősorban a csigák jönnek számításba. Ha tehát meg akarjuk keresni a köztesgazdákat, akkor ismernünk kell, hogy milyen állatokkal táplálkozik a madár, jelen esetünkben milyen: csigákat fogyaszt. Az elmúlt években több ízben volt alkalmam ezzel a kérdéssel foglal- kozni. Munkám első részében a fősúlyt az ökológiai viszonyok vizsgálatára fordítottam; és arra a következtetésre jutottam, hogy az életmód szabja meg, melyik madár fogyaszt csigát és melyik nem — nem pedig a rendszer- tani hovátartozandóság. Egyúttal ez a dolgozatom fektette le a vizsgálat alapjait, mivel akkor dolgoztam fel az anyag zömét, a további dolgoza- tokban már csak kiegészítettem azt (Aquila, XXXVI—XXXVII, 1929—30 (1931), p.105—120). A második részben továbbmentem egy lépéssel, és több figyelmet szenteltem a csigatáplálék hónapok szerinti eloszlása jelentőségé- nek, továbbá, hogy mennyiségileg milyen szérepe van a gyomortartalmak- ban a csigáknak. Felvetettem hatärozottabb fogalmazásban a kérdést: táplálék-e a csiga vagy csak zúzókő? Erre vonatkozólag etetési kísérleteket is végeztem, és az eredmény arra mutatott, hogy a csigák a madarak táp- lálékában elsősorban mint húseledel jönnek számításba, másodsorban mint mészutánpótlás. A csigák szerepe mint zúzókő (gastrolith) csak teljesen alá- rendelt lehet (L’Oiseau et la Revue Française d’Ornithologie, 1936, p. 233—251). Harmadik dolgozatomban ezt a vizsgálatot folytattam és a fenti következtetésemet röntgen-vizsgálattal is alátámasztottam. Behatóan foglalkoztam a csigák megemésztésének kérdésével, és arra az eredményre jutottam, hogy először a mechanikai és csak utána a kémiai erő teszi tönkre a csigaházat. Közepes erősségű körülbelül 12 óra leforgása alatt pusztul 69 el, de már az első percekben is, főként a gyomor, erősen munkába veszi a héjakat, úgyhogy csak egyes fajoknál jut ritkán a bélbe héjtöredék. Ürü- lékben a csigahéj nem található, ellenben a köpetekben — melyek volta- képpen szintén az emésztési folyamat végét jelentik — többször találtam csigát. Ebben a dolgozatban hézagos áttekintést nyújtottam a világiroda- lom felől is (Arquivos de Museo Bocage, No. 6.—A., C. R. XII. Congr. Int. Zool., 1937, p. 1805—1824, Tab. LXXXIII. A harmadik tanulmänyomat azzal a gondolattal zártam le, hogy elmen- tem a határig, ameddig ökologus elmehet. A jövőben újabb anyaggal leg- feljebb csak jelentéktelen kiigazításokat tudnék nyújtani, most már a szót a fiziologusnak kell átadnom. A legutóbbi esztendőkben azonban a buda- pesti tudományegyetemen és más intézetekben folyó parazitológiai kuta- tások során kiderült, hogy eddigi közleményeim csak két oldalról vilägi- tottäk meg a kérdést, vagy tisztán a madarak, vagy csupán a csigák szempontjából, tehát nem volt szükséges, hogy részletesebben tárgyaljam, hogy melyik madár milyen csigát eszik, vagy melyik csiga milyen madarban fordul elő. A parazitolögust, a köztesgazdát keresve, pedig éppen ez a szem- pont érdekli. Igy Prof. Dr. Entz. Géza bátorítására írtam meg ezt a dolgo- zatomat. Előző munkáim adatait az újabban beérkezett 1116 madárgyomor átvizsgálásával egészítettem ki, és így jelen munkám 29 206 gyomortarta- lom, illetve köpetgyűjtés alapján nyugszik, melyek a Madártani Intézet gyűjteményében voltak találhatók az 1945. évi pusztulásig. Felhasználtam az alkalmat arra is, hogy az előző dolgozataimban elkövetett hibáimat is kiigazítsam. Vizsgálatomat 1928-ban kezdtem meg dr. Vasvári Miklós unszolására és az 6 támogatásával. Mint első kutatásomban a nagy anyag rendezésével nem tudtam kellőképpen megbirkózni, így főleg a régebbi iro- dalom felhasználásakor előfordult, hogy kétszer számítottam ugyanazt a vizsgálati anyagot. Ezeket a hibákat most végleg sikerült kiirtanom. Kellemetlen tollhiba folytán tévesen vettem fel még az utolsó dolgozatom- ban is a Chlidonias nigra-t, továbbá nem a Saxicola torquata-ban, hanem a Saxicola rubetra-ban fordult elő csiga. Ellenőriztem az irodalom alapján beszámított gyomortartalmakat is, mely felülvizsgálat során — a fent említett számolási hibaforráson kívül — kiderült, hogy az Athene noctua-ban tévesen határozták meg a gyomortartalmat csiga- -héjnak, mert az Julus nevezetű százlábú marad vá ánya, így a kuvikot is, mint csigaevőt, törölni kell. Viszont a Caecilioides acicula-nak vélt csiga Clausilia- töredéknek bizonyult Wagner János ellenőrzésében. Nagyobb eltérések azonban nincsenek az előző szá- mitäsoktöl, legfeljebb az tűnhet fel, hogy meghatärozhatatlan csigatör- melék számát jelentősen alacsonyabbra veszem fel most. Ennek oka az, hogy mint eddigi dolgozataimban a kérdéses töredékeket, mindig ehhez a tételhez is beszámítottam, most ezt nem tettem, hanem csakis a megfelelő fajhoz a kérdéses rovatba vettem fel őket. Az újabb anyagban 72 esetben találtam csigát, így kiküszöbölve az előző számítási hibákat, 1303-ra rúgott azon gyomortartalmak száma, amelyekben csigát találtam. Ezek a következőképpen oszlanak meg: Corvus corone (1) 1, Corvus cornix (409) 53, Corvus frugilegus (1860) 229, Coloeus - monedula (131) 8, Pica pica (567) 58, Garrulus glandarius (666) 7, Sturnus vulgaris 70 (304) 66, Pastor roseus (65) 5, Oriolus oriolus (390) 4, Passer domesticus (522) 2, Passer : montanus (477) 1, Emberiza calandra (213) 5, Emteriza citrinella (499) 7, Emteriza cirlus (8) 3, Emkeriza schoeniclus (164) 7, Galerida cristata (287) 7, Alauda arvenis (211) 13, Eremophila alpestris (6) 1, Anthus campestris (54) 1, Anthus trivialis (104) 3, Anthus pratensis (38) 1, Anthus spinoletta (17) 1, Motacilla flava (326) 8, Motacilla alba (143) 3, Parus maior (407) 10, Lanius minor (276) 5, Lanius excukitor (143) 1, Lanius collurio (605) 4, Bomybcilla garrulus (289) 1, Muscicara hypoieuca (61) 1, Turdus pilaris (200) 34, Turdus ericetorum (94) 20, Turdus musicus (33) 8, Turdus merula (133) 18, Oenanthe oenanthe (37) 1, Saxicola ruketra (85) 1, Phoenicurus phoenicurus (82) 1, Phoenicurus ochruros (40) 1, Luscinia svecica (40) 2, Erithacus rubecula (115) 5, Troglodytes troglodytes (94) 5, Upupa epops (163) I, Coracias garrulus (308) 3, Alcedo atthis (126) 1, Dryocopus martius (54) 1, Cuculus canorus (206) 3, Falco peregrinus (133) 1, Falco vespertinus (382) 1, Circus pygargus (78) 3, Pernis apivorus (88) 1, Ciconia ciconia (82) 9, Platalea leucorodia (23) 2, Plegadis falcinellus (31) 10, Ardea cinerea (180) 2, Ardea purpurea (208) 3, Ardeola ralloides (108) 1, Nycticorax nycticorax (114) 2, Botaurus stellaris (115) 4, Anas platyrhyncha (505) 85, Anas crecca (126) 8, Anas querquedula (221) 88,. Anas strepera (65) 2, Anas acuta : (30) 4, Spatula clypeata (34) 10, Nyroca ferina (39) 1, Nyroca nyroca (103) 21, Nyroca fuligula (60) 43, Nyroca marila (12) 6, Bucephala clangula (54) 14, Oidemia fusca (5) 3, Somateria mollissima (2) 1, Podiceps nigricollis (104) 4, Podiceps ruficollis (90) 4, Colymbus arcticus (49) 1, Columka oenas (40) 4, Columka palumkus (100) 7, Strepto- pelia turtur (159) 15, Burhinus oedicnemus (56) 4, Charadrius dukius (35) 5, Charad- Tius alexandrinus (23) 3, Charadrius apricarius (18) 2, Squatarola squatarola (5) 2, Vanellus vanellus (217) 26, Calidris testacea (8) 2, Calidris alpina (57) 2, Calidris minuta (6) 1, Calidris temminckii (5) 1, Philomachus pugnax (88) 8, Tringa erythropus (18) 2, Tringa totanus (57) 14, Tringa nekularia (17) 1, Tringa ochropus (31) 6, Tringa hypoleucos (46) 2, Recurvirostra avosetta (12) 1, Limosa limosa (47) 7, Numenius arquatus (95) 4, Numenius phaeopus (10) 1, Capella gallinago (102) 5, Capella media (9) 1, Lymnocryptes minimus (13) 4, Haematopus ostralegus (1) 1, Chlidonias leucop- tera (32) 1, Larus argentatus (9) 1, Larus ridikundus (143) 9, Grus grus (36) 3, Rallus aquaticus (57) 7, Porzana porzana (83) 22, Porzana pusilla (18) 2, Porzana parva (7) 2, Crex crex (63) 19, Gallinula chloropus (177) 82, Fulica atra (247) 61, Perdix perdix (984) 3, Coturnix coturnix (376) 2, Phasianus colchicus (504) 20. . Ezek a számok lényegesen nem változtatják meg az előző dolgozatom- ban megadott százalékos eredményeket, ezért helypazarlás elkerülése végett a százalékszámokat ez alkalommal mellőzöm. Az egyes madárfajokban a következő csigák a jelzett esetek számá- ban fordultak elő : Corvus corone: Helicida-embryohéj 1 Corvus cornix: Theodoxus 2 ; Vivipara 2 ; Valvata 3 ; Lithoglyphus naticoides 7 ; Bithynia tentaculata 3; Limnophysa 3; Planorkis corneu 2; Anisus planorbis 5 ; Planorbida 2; Succinea 3; Cochlicopa lubrica 1; Abida frumentum 3; Chondrula tridens 7; Clausilia 1; Helicella okvia 3; Helicella hungarica 3 ; Fruticicolinae 1; Helix pomatia 5; Helicidae. 2; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmbare Reste 8; Unio 1. SA Corvus frugilegus : Theodoxus 4 ; Vivipara 1; Valvata 34 ( + 1?) ; Lithoglyphus naticoides 56 ( + 4?) ; Bithynia tentaculata 17 ( + 3?) ; Fagotia 6 ; Limnophysa 1; Planorkis corneus 6 ; Anisus planortis 10 ; Planortida 1 ? ; Succinea 5; Akida fru- mentum 2 ; Vallonia pulchella 1 (+ 1?) ; Chondrula tridens 21 ( + 7 ?) ; Clausilia 2 ? ; Helicella okvia 20 (+ 1?) ; Helicella hungarica 55 (+2?) ; Fruticicolinae 2 (+ 1 ?) ; Monacha charthusiana 1; Cepaea 1 (+ 6?) ; Helix pematia 1 ? ; Helicida 2 (+ 1 ?); Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmtare Reste 53 ; Fosszilis csigahéj — Fossile Schneckeschale 1 ; Unio 8 ? ; Sphaerium 1 ; Dreissena polymorpha 2 ? Coloeus monedula : Lithoglyphus naticoides 1; Valvata 1; Akida frumentum 1 (+ 1?) ; Chondrula tridens 1; Helicella hungarica 1 ; Monacha charthusiana 1 ? ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmkare Reste 1. 71 Pica pica: Vivipara 1; Lithoglyphus naticoides 2; Bithynia tentaculata 2; Planorbis corneus 1 ; Anisus Da 1 ; Succinea 2 ; Abida frumentum 4 ; Chondrula tridens 4; Zebrina detrita 2 Clausilia 1%; Helicella obvia 18 ; Helicellahungarica 7 (+ 2?) ; Fruticicolinae 3 ; Caepea Das Helix pomatia 4 ; Helicidae 3 (+3?) ; Meg- hatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 7 (cl 2.7): Garrulus glandarius : Clausilia 1?; Caepea 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 4 ; Meghatärozhatatlan kagylóhéj — Unbestimmbare Muschel- schale 1. Sturnus vulgaris : Physa 1; Anisus spirorbis 1 ; Succinea 2 ; Cochlicopa lukrica 6 ; Pupilla muscorum 5.; Abida frumentum 3; Chondrula tridens 11 (+ 2 ?) ; Zonitidae 5 (+ 3?) ; Helicella obvia 28 ; Helicella hungarica 9 ; Fruticicolinae 3 ; Cepaea 1?; Helicida 1 ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 5. Pastor roseus : Pupilla muscorum 1 ; Abida frumentum 1 ; Zonitidae 1; Helicella obvia 1; Unio. 2. Oriôlus oriolus : Zebrina detrita 1; Helicella obvia 1; Helicella hungarica 1; Helicida 1 (+ 1 ?). Passer domesticus : Helicella obvia 1 ; Cepacn: 1 Passer montanus : Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1. Emberiza calandra : Helicella obvia 2 : ; Helicella hungarica 1 ; Meghatärozhatatlan törmel&k — Unbestimmbare Reste 2. Emberiza citrinella : Anisus planorbis 1; Anisus spirorbis 1; Planorbidae 2; Suceinea 1; Cochlicopa lubrica 1; Helicella obvia 2; Helicella hungarica 2% ; Meg- hatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1 Emberiza cirlus : Cochlicopa lubrica 1?; Helicella obvia 2. Emberiza schoeniclus : Helicella hungarica 1; Meghatärozhatatlan tòrmelék — Unbestimmbare Reste 6. : Galerida cristata: Chondrula tridens 2?; Helicella hungarica 3 ; Meghatároz- hatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 2. Alauda arvensis : Cochlicopa lubrica 1 ; Pupilla muscorum 1 ; Vallonia pulchella 1 ; Clausilia 1 (+ 1 ?) ; Helicella obvia 1; Helicella hungarica 2; ; Fruticicolinae 15 ; Meg. hatärozhatatlan törmelék — Unbestimmkare Reste 5. Eremophila alpestris : Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmkare Reste 1. Anthus campestris : Cepaea 1? Anthus trivialis : Pupilla muscorum 1 ; Helicella hungarica 2. Anthus pratensis : Cochlicopa lukrica 1; Pupilla muscorum 1. Anthus spinoletta : Lithoglyphus naticoides 1. Motacilla flava : Bithynia tentaculata 1 ; Anisus spirorbis 4 ; Succinea 1; ; Vallonia pulchella 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1. Motacilla alba : Planorbis ccrneus 1 : ; Succinea 1 ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmkare Reste 1. Parus maior: Cochlicopa lubrica 1; Vallonia pulchella 4; Helicella obvia 1; Helicella MUBEATIcA 1; Helicida 1. Lanius minor : Chondrula tridens 1? ; Helicella obvia 1; Cepaea 1? ; Meghataroz- hatatlan törmelék — Unbestimmbare Bröckel Reste 3. Lanius excubitor : Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1?. Lanius collurio : Helicella obvia 1; Fruticicolinae 2; Meghatärozhatatlan tör- melék — Unbestimmbare Reste 1. Bombycilla garrulus : Fruticicolinae 1. Muscicapa hypoleuca : Meghatärozhatatlan tòrmelék — Untestimmtare Reste 1. Turdus pilaris: Lithoglyphus naticoides 2; Anisus planorbis 1; Succinea 4; Cochlicopa lubrica 1; Abida frumentum 4; Vallonia pulchella 1; Chondıula tridens 2; a 6; Helicella obvia 2; ; Fruticicolinae 14 ; Monacha charthusiana 2; Helicidae . Meghatàrozhatatlan törmelek — Unbestimkare Reste 5. Turdus ericetorum : Limnophysa 2; Succinea 5; Cochlicopa lubrica 2; Pupilla muscorum | ; Abida frumentum 2; Vallonia pulchella 1; Zonitidae 5 ; Fruticicolinae 4; Monacha charthusiana 3 ; Helicidae 3 (+ 1?) ; Meghatärozhatatlan törmelek — Unbestimmbare Reste 1. Turdus musicus : Bithynia tentaculata 1; Anisus spirorbis 1; Succinea 3; Zoni- tidae 1; Helicella obvia 1; Helicella hungarica 1; Fruticicolinae 1; Helicida 1 ; Megha- tärozhatatlan törmelék — Unkestimmbare Reste 1. 72 Turdus merula: Anisus spirorbis 1 ; Cochlicopa lubrica 1; Succinea 1; Abida frumentum 3 ; Zonitidea 2 ; Helicella obvia 3 ; Helicella hungarica 1; Fruticicolinae 3; Monacha charthusiana 3; Helicida 1 ; Meghatärozhatatlan törmelek — Unkestimm- bare Reste 2. Oenanthe oenanthe : Helicida 1. Saxicola rubetra : Lithoglyphus naticoides 1. Phoenicurus phoenicurus : Helix pomatia 1?. Luscinia svecica : Anisus spirorbis 1: Vallonia pulchella 1. Erithacus rubecula : Limnophysa 1; Succinea 2; Pupilla muscorum 2. Troglodytes troglodytes : Pupilla muscorum 3; Zomitida 1; Fruticolina 1. Upupa epops : Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmkare Reste 1. Coracias garrulus : Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 3. Alcedo atthis: Bithynia tentaculata 1; Clausilia 1?; Meghatärozhatatlan tör- melék — Unbestimmbare Reste 1. Dryocopus martius : Meghatärozhatatlan törmelek — Untestimmtare Reste 1. Cuculus canorus : Clausilia 1? ; Monacha charthusiana 1; Helicidae 2. Falco peregrinus : Lithoglyphus naticoides 1. Falco vespertinus : Cepaca 1. Circus pygargus: Anisus spirorkis 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Un- bestimmkare Reste 2. -- | Pernis apivorus : Abida frumentum 1. ‘ Ciconia ciconia : Vivipara 2 (+ 1?); Bithynia tentaculata 1; Planorkis corneus 4 (+ 2?) ; Anisus planorbis 1; Monacha carthusiana 2; Cepaca 3 ; Helix pomatia 1. Platalea leucorodia : Vivipara 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimm- bare Reste I. /Plegadis falcinellus : Vivipara 6 ; Limnophysa 2; Planorkis corneus 2; Anisus planorbis 1; Anisus spirorbis 2; Succinea 1; Helicella hungarica 1; Fruticicolina. 1; Meghatärozhatatlan törmelek — Untestimmkare Reste 3. Ardea cinerea: Valvata 1; Anisus spirorbis 1. Ardea purpurea: Anisus spirorbis 1; Planorkida 1; Succinea 1. Ardeola ralloides : Succinea 1. ; Nycticorax nycticorax : Bithynia tentaculata 1? ; Anisus planortis 1 ; Succinea 1. i Botaurus stellaris: Bithynia tentaculata 1; Anisus spirorkis 1; Planorbida 1; Suceinea 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmtare Reste 1. Anas platyrhyncha : Theodoxus 1; Vivipara 13 (+ 4?); Valvata 6; Litho- ‘ glyphus naticoides 9 (+ 13?) ; Bithynia tentaculata 2; Fagotia 1; Limnosphysa | ; Planorbis corneus 1; Anisus planorbis 3 ; Anisus spirorbis 1 ; Succinea 4 ; Cochlicopa lubrica 1 : Abida frumentum 1? ; Vallonia pulchella 1 ; Helicida 1? ; Meghatärozhatar lan törmelék — Unbestimmtare Reste 29; Unio 3 (+ 1?) ; Pisidium 1; Dreissena polymorpha 1 (+ 2?). Anas crecca: Valvata 1; Lithoglyphus naticoides 1; Limnophysa 1; Anisus spirorbis 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 5. Anas querquedula: Vivipara 15 (+ 7?) 3 Valvata 14; Lithoglyphus naticoides 1 (+ 1?); Bithynia tentaculata 7 (+ 1?) ; Cyclope neritea 1; Limnophysa 1; Pla- norbis corneus 9 ; Anisus planorbis 8 ; Anisus spirorbis 3 ; Planorbidae 2 ; Succinea 7 ; Pupilla muscorum 1; Abida frumentum 1? ; Vallonia pulchella 1; Chondrula tridens 1? : Helicida 1? ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 55 ; Pisi- dium 2. Anas strepera : Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 1; Dreis- sena polymorpha 1. Anas acuta: Anisus spirorbis 1; Clausilia 1? ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 2. Spatula clypeata : Valvata 3 ; Sadleriana pannonica 1 ; Lithoglyphus naticoides | ; Limnophysa 1; Planorbis corneu 1; Anisus planorkis 2; Succinea 1; Meghatäroz- hatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 5. Nyroca ferina: Vivipara 1; Lithoglyphus naticoides 1; Anisus planorbis 1. Nyroca nyroca: Vivipara 1?; Valvata 11 ; Lithoglyphus naticoides 1? ; Bithynia tentaculata 2 : Planorbis corneus 3 ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmkare Reste 6. 73 Nyroca fuligula: Theodoxus 4; Vivipara 1?; Valvata 11; Lithoglyphus nati- coides 27 ; Bithynia tentaculata 1 ; Fagotia 2; Planorkis corneus 1 ; Planortida 1 ; Succinea 3; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 14 ; Sphaerium 2; Pisidium 7; Kazylôtôredék — Muschel-Reste 1: Nyrocı marila : Lithoglyphus naticoides 4 : Anisus planortis 1 ; Meghatärozhatat- lan törmelék — Unbestimmbare Reste 4; Dreissena polymorpha 1. Bucephala clangula : Vivipara 1; Valvata 1 ; Lithoglyphus naticoides 4 ; Anisus spirorbis 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmkare Reste 1; Unio 15; Dreissena polymorpha 5 (+ 1?). 1 | Oidemia tusca: Lithoglyphus naticoides 1 : Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 2. Somateria mollissima : Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 1. Podiceps nigricollis : Valvata 1; Bithynia tentaculata 3; Anisus spirorbis 1. Podiceps ruticollis: Valvata 1; Lithoglyphus naticoides 1; Limnophysa 1.; Anisus spirorkis 1. N Colymbus arcticus : Lithoglyphus:naticoides 1. ; ; Columba oenas : Valvata 1; Limnophysa 1 ; Succinea 2; Planorbis corneus 2: Vallonia pulchella 1 ; Helicella obvia 1 : Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimm- bare Reste 1. Columba palumkus : Valvata 1 ; Bithynia tenntaculata 1 ; Planorbis corneus 2 ; Anisus planorbis 1 ; Anisus spirorbis 1 ; Succinea 3 ; Vallonia pulchella 1; Helicella obvia 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 3. | Streptopelia, turtur: Lithöglyphus naticoides 1 ; Succinea 5; Cochlicopa lukrica 1 (+ 1?) ; Pupilla muscorum 1 ; Vallonia pulchella 4 ; Chondrula tridens 1 ; Zonitidae 1; Helicella obvia 1; Helicella hungarica 1; Monacha carthusiana 1? ; Meghatäroz- hatatlan törmelék — Unkestimmtare Reste 3. Burhinus oedicnemus : Planorkis corneus 1?: Chondrula tridens 2? ; Cepaea 1? ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmtare Reste 1. Charadrius dukius : Succinea 1; Cochlicopa lukrica 1; Meghatärozhatatlan tör- melék — Unkestimmtare Reste 3. Charadrius alexandrinus : Lithoglyphus naticoides 1?; Chondrula tridens LES Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmtare Reste 1. Charadrius apricarius : Valvata 1: Succinea 1. Squatarola squatarola : Hydrobia ulvae 1 : Succinea 1 ; Mytilus edulis 1. Vanellus vanellus: Valvata 4 ; Lithoglyphus naticoides 2; Bithynia ten- taculata 3; Planorbis corneus 1; Anisus spirorkis 6; Planorkida 1; Segmentina : nitida 1; Succinea 2 ; Chondrula tridens 2 ; Helicella okvia 1 ; Helicella hungarica 2; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 9 : Pisidium 1. Calidris testacea : Valvata 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 2. Calidris alpina : Valvata 4 ; Chondrula tridens 1? Calidris minuta : Valvata 1; Planorkis corneus 1. x . Calidris temmincki : Meghatärozhatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 1. Philomachus pugnax : Valvata 1 : Lithoglyphus naticoides 1; Anisus spirorbis 1; Chondrula tridens 1? ; Meghatärozhatatlan törmelék. — Untestimmtare Reste 6. Tringa erythropus : Bithynia tentaculata 1 : Limnophysa 1; Anisus spirorkis 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmtare Reste 1. Tringa totanus : Valvata 3; Lithoglyphus naticoides 1 ; Bithynia tentaculata 1 ; Planorbis corneus 2 ; Succinea 2 ; Helicella obvia 1 ; Fruticolinae 1 ; Meghatärozha- tatlan tòrmelék — Unbestimmbare Reste 5. ; Tringa nebularia : Lithoglyphus naticoides 1. Tringa ochropus : Limnophysa 1 ; Planorbis corneus 1 ; Planorbida 1 ; Meghatäroz- hatatlan törmelék — Untestimmtare Reste 4: Pisidivm 1. Tringa hypoleucos : Lithoglyphus naticoides 1 ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1. Recurvirostra avosetta : Lithoglyphus naticoides 1? Limosa limosa: Valvata 1; Bithynia tentaculata 1: Abida frumentum 1; Chondrula tridens 1? ; Cepaea 1? : Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 3; Unio 1. 74 Numenius arquatus : Planorbis corneus 1?; Anisus planortis 2; Meghatärozhatat- lan törmelék — Unbestimmbare Reste 2. Numenius phaeopus : Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 1. Capella gallinago : Bithynia tentaculata 1; Planorbis corneus 1; Succinea 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimmkare Reste 2. Capella media: Zonitidae 1. | Lymnocryptes minimus: Planorbis corneus 1; Anisus spirortis ‘2 ; Succinea 1; Vallonia pulchella 1 ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1. Haematopus ostralegus: Bithynia tentaculata 1; Limnophysa 1. Chlidonias leucoptera: Anisus spirorbis 1; Meghatärozhatatlan törmelek — Unkestimmbare Reste 1. Larus argentatus : Littorina neritoides 1. Larus ridibundus : Theodoxus 2 ; Lithoglyphus naticoides 1 ; Anisus planortis 1; Anisus spirorbis 3; Chondrula tridens 1; Meghatärozhatatlan törmelek — Un- bestimmbare Reste 2; Unio 1? Grus grus: Helicidae 3 ? Rallus aquaticus : Theodoxus 1 ; Valvata 1 ; Bithynia tentaculata 1 ; Meghatäroz- hatatlan törmelék — Unkestimmbare Reste 6. Porzana porzana : Valvata 1; Lithoglyphus naticoides 1; Bithynia tentaculata 3 ; Anisus planorbis 3 ; Fagotia 1 ; Succinea 2; Zonitidae 1; Fruticicolinae 1; Meghatà- rozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 16; Dreissena polymorpha 1. Porzana pusilla : Bithynia tentaculata 1 ; Anisus spirorbis 1 ; Meghatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 1. Porzana parva : Planorbis corneus 1 ; Anisus spirorbis 1 ; Succinea 1. Crex crex: Bithynia tentaculata 1; Planorbis corneus 2; Anisus planorbis 2; Anisus spirorbis 1 ; Succinea 5 ; Cochlicopa lubrica 2 ; Zonitidae 2 ; Helicella obvia 2; Fruticicolinae 1; Cepaea 2 ; Helicida 1; Meghatärozhatatlan törmelék — Unkestimm- bare Reste 8. Gallinula chloropus : Vivipara 2; Valvata 2 (+ 1?); Lithoglyphus naticoides 1 (+ 5 ?); Bithynia tentaculata 2 ; Limnophysa 1; Planorbis corneus 2 ; Anisus plan- orbis 3 ; Anisus spirorbis 1 ; Planorbidae 1 ; Suceinea 2 ; Chondrula tridens 2 ? ; Meg- hatärozhatatlan törmelék — Unbestimmtare Reste 62 ; Unio 1 ; Pisidium 1. Fulica atra : Vivipara 2 ; Valvata 1 ; Lithoglyphus naticoides 2 (+ 2 ?) ; Cerithium vulgatum 1 ; Cyclope neritea 1 ; Planorbis corneus 1 ; Meghatärozhatatlan törmelek — Unbestimmbare Reste 54. Perdix perdix : Succinea 1 ; Chondrula tridens 1 ; Zonitidae 1; Cepaea 1 ; Meghatá- rozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 2. Coturnix coturnix : Limnophysa 1; Abida frumentum 1 ? ; Zonitidae 1. Phasianus colchicus : Succinea 3: Abida frumentum 1; Vallonia pulchella 1; Chondrula tridens 1 ; Vitrinopugio 1 ; Helicella obvia 3 (+ 1 ?) ; Arianta arbustorum is Fruticicolinae 2; Euomphalia strigella 1; Cepaea 1 (+ 1 ?) ; Helicidae 2; Meghata- rozhatatlan törmelék — Unkestimmkare Reste 1. Az egyes csiga- és kagylöfajokat nézve, az eredmények a következö- keppen oszlanak meg: Theodoxus (Th. danubialis, Th. transversalis, Th. sp.) 14; Vivipara (V. contecta, V. hungarica, V. sp.) 48.(+ 13?) ; Valvata (V. cristata, V. piscinalis, V. naticina, V. macrostoma, V. sp.) 111 (+ 2?); Littorina neritoides 1; Sadleriana pannonica ]; Lithoglyphus naticoides 136 (+ 28?); Hydrobia ulvae 1; Bithynia tentaculata 57 (+ 5 ?) ; Fagotia (F. acicularis, F. esperi) 10 ; Cerithium vulgatum 1 ; Cyclope neritea 2; Limnophysa (L. palustris, L. sp.) 21 ; Planorbis corneus 47 (+ 4?) ; Anisus planorbis 50; Anisus spirorbis 41 ; Segmentina nitida 1, Planorbidae. 14 (+ 1?) ; Succinea (S. putris, S. oblonga, S. sp.) 74; Cochlicopa lubrica 20 (+ 1 ?) ; Pupilla muscorum 17; Abida frumentum 26 ; Vallonia pulchella 21 (+ 1?) ; Chondrula tridens 51 (+ 24 ?) ; Zebrina detrita 3 ; Clausilia 2 (+ 7?) ; Zonitidae (Retinella nitens, Zonitoides nitidus) 39 (+12); Vitrinopugio 1; Helicella obvia 96 (+ 3 ?); Helicella hungerica (H. striata ?) 97 (+ 1?); Helicella 2 (+ 6 ?); Arianta arbustorum 1; Fruticicolinae (Fruticicola hispida, Fr. sp., Zenobiella rubiginosa, Z. sp.) 42 (+ 17%); Monacha carthusiana 12 (+ 2 ?); Euomphalia strigella 1 ; Cepaea (C. vindotonensis, C. hor- 75 tensis, C. sp.) 14 (+ 15?) ; Helix pomatia 10 (+ 2?) ; Helicidae 21 (+ 6?) ; Meg- hatärozhatatlan törmelék — Unbestimmbare Reste 445 ; fosszilis csigahéj — Fossile Schneckenschale 1. Mytilus edulis 1 ; Unio (U. pietorum, U. tumidus solidus, U. sp.) 10 (Fre Spaerium sp. 3 ; Pisidium 13; Dreissena polymorpha 7 (+ 7?) ; Meghatärozhatatlan kagylö-törmelek — Unbestimmbare Muschel-Reste 2. Az alábbi összeállítás azt mutatja be, hogy milyen csigák és kagylók mely madarakban fordultak elő és hány esetben : hi i Theodoxus (T. danubialis, T. transversalis, T. sp.): Corvus cornix 2; Corvus frugilegus 4; Anas platyrhyncha 1; N yroca fuligula 4; Larus riditundus 2; Rallus aquaticus 1. Vivipara (V. contecta, V. hungarica, V. Sp.) : Corvus.cornix 2 ; Corvus frugilegus 1; Pica pica 1; Ciconia 2 (+1 ?); Platalea leucorodia 1; Plegadis falcinellus 6 ; Anas platyrhyncha 13 (+ 4?); Anas querquedula 16 (+ 67); Nyroca ferina Le Nyroca nyroca 1?; Nyroca fuligula 1 ?) ; Bucephala clangula 1; Gallinula chloropus 2 ; Fulica atra 2. Valvata (V. cristata, V. piscinalis, V. naticina, V. macrostoma, V. sp.) : Corvus cor- nix 3; Corvus frugilegus 35 (+ 1 ?); Coloeus monedula 1; Ardea cinerea 1 ; Anas platyrhyncha 5; Anas crecca 1 : Anas quequedula 14 ; Spatula clypeata 3; Nyroca nyroca 11; Nyroca fuligula 11; Bucephala clangula 1; Podiceps nigricollis 1; Podiceps ruficollis 1; Columta oenas ] ; Columta palumkus 1 ; Charadrius aprica- rius 1 ; Vanellus vanellus 4 ; Calidris testacea 1 ; Calidris alpina 4 ; Calidris minuta 1; Philomachus pugnax 1 ; Tringa totanus 3 ; Limosa limosa 1 ; Rallus aquaticus 1 ; Porzana porzana 1 ; Gallinula ehloropus 2 (+ 1 ?); Fulica atra 1. Littorina neritoides : Larus argentatus. Sadleriana pannonica : Spatula clypeata é Lithoglyphus naticoides : Corvus cornix 7 : Corvus frugilegus 56 (+ 4 ?) ; Coloeus monedula 1; Pica pica 2; Anthus spinoletta 1; Turdus pilaris 2 ; Saxicola ruketra 1 ; Falco peregrinus 1 ; Anas platyrhyncha 10 (+ 13 2) ; Anas crecca 1 ; Anas querquedula 1 (+ 1?) ; Spatula clypeata 1 ; Nyroca ferina 1 ; Nyroca nyroca 1?: N yroca fuligula 28 ; Nyroca marila 4; Bucephala clangula 4 ; Oidemia fusca 1 : Podiceps ruficollis 1 ; Colymbus arcticus 1 : Streptopelia turtur 1; Charadrius alexandrinus 1 ? ; Vanellus vanellus 2; Philomachus pugnax 1; Tringa totanus 1 ; Tringa nekularia 1 ; Tringa hypoleucos 1 ; Recuvirosta avosetta 1?: Larus ridibundus 1 ; Porzana porzana 1; Gallinula chloropus 1 (+5 ?) ; Fulica atra 2 (+ 22). Hydrobia ulvae : Squatarola squatarola 1. Bithynia tentaculata : Corvus cornix 3 : Corvus frugilegus 17 (+ 2 2); Pica pical; Motacilla flava 1 ; Turdus musicus 1 : Alcedo atthis I ; Ciconia ciconia ] ; Nycticorax nycticorax 1 ?; Botaurus stellaris 1: Anas platyrhyncha 2; Anas querquedula 7 (+1?) ; Nyroca nyroca 2 ; Nyroca fuligula 1 ; Podiceps nigricollis 3; Columba pa- lumbus 1; Vanellus vanellus 3 : Tringa erythropus 1 ; Tringa totanus 1 ; Limosa li- mosa 1; Capella gallinago 1 : Haematopus ostralegus ! : Rallus aquaticus 1; Por- zana porzana 3; Porzana pusilla 1; Crex crex 1: Gallinula chloropus 2. Fagotia (F. acicularis, F. esperi) : Corvus frugilegus 6 ; Anas platyrhyncha 1 ; Nyroca fuligula 2: Porzana porzana 1. Cerithium vulgatum : Fulica atra 1. Cyclope neritea : Anas querquedula 1; Fulica atra 1. Limnophysa (L. palustris, L. sp.) : Corvus cornix 3: Corvus frugilegus 1; Sturnus vulgaris 1 ; Turdus ericetorum: 2 : Erithacus rukecula 1 ; Plegadis falcinellus 2 ; Anas platyrhyncha 1 ; Anas crecca 1 : Anas querquedula 1 ; Spatula clypeata 1 : Podiceps ruficollis 1 ; Columta oenas 1 : Tringa erythropus 1 : Tringa ochropus 1; Haematopus ostralegus 1; Gallinula chloropus 1 ; Coturnix coturnix 1. Planorkis corneus : Corvus cornix 2: Corvus frugilegus 6 ; Pica pica 1; Mota- cilla alba 1 ; Ciconia ciconia 5 : Plegadis falcinellus 1 (+ 1 ?) ; Anas plat yrhyncha 1; Anas querquedula 9 ; Spatula clypeata 1; Nyroca nyroca 3 : Nyroca fuligula 1; Co- lumta oenas 2 ; Columta palumkus 2 ; Burhinus oedicnemus 1 ?; Vanellus vanellus 1 : Calidris minuta 1 : Tringa totanus 2 : Tringa ochropus 1 ; Numenius arquatus 1 ?; 76 Capella gallinago 1; Lymnocryptes minimus 1; Porzana parva 1; Crex crex 2; Gallinula chloropus 2; Fulica atra 1. Anisus planorbis : Corvus cornix 5 ; Corvus frugilegus 10 ; Pica pica 1; Emberiza citrinella 1; Turdus pilaris 1; Circus pygargus 1; Ciconia ciconia 1; Plegadis falci- nellus 1; Nycticorax nycticorax 1; Anas platyrhyncha 3; Anas querquedula 8 ; Spatula clypeata 2 ; Nyroca ferina 1 ; Nyroca marila 1; Columta palumbus 1 ; Nume- nius arquatus 2 ; Chlidonias leucoptera 1; Larus riditundus 1 ; Porzana porzana 3; Crex crex 2; Gallinula chloropus 3. Anisus spirorbis : Sturnus vulgaris 1; Emteriza citrinella 1; Motacilla flava 4 ; Turdus musicus 1; Turdus merula 1; Luscinia svecica 1; Plegadis falcinellus 2 ; Ardea cinerea 1: Ardea purpurea 1; Botaurus stellaris 1; Anas platyrhyncha 1; Anas crecca 1 ; Anas querquedula 3; Anas acuta 1; Bucephala clangula 1; Podiceps nigricollis 1; Podiceps ruficollis 1; Columka palumtus 1; Vanellus vanellus 6; Philomachus pugnax 1; Tringa erythropus 1 ; Lymnocryptes minimus 2 ; Larus ridi- bundus 3 ; Porzana pusilla 1 ; Porzana parva 1 ; Crex crex 1 ; Gallinula chloropus 1. Segmentina ‘nitida : Vanellus vanellus 1. Planorbidae-tòrmelék — Reste : Corvus cornix 2 ; Corvus frugilegus 1 ?; Emteriza citrinella 2 ; Ciconia ciconia 1; Ardea purpurea | ; Botaurus stellaris 1 ; Anas platyr- hyncha 1; Anas quequedula 2 ; Nyroca fuligula 1 ; Vanellus vanellus 1 ; Tringa och ro- pus 1; Gallinula chloropus 1. Succinea (S. putris, S. oblonga, S. sp.) : Corvus cornix 3; Corvus frugilegus 5 ; Pica pica 2 ; Sturnus vulgaris 2 ; Emberiza citrinella 1 ; Motacilla flava 2 ; Motacilla alka 1 ; Turdus pilaris 4 ; Turdus ericetorum 5 ; Turdus musicus 3 ; Turdus merula 1 ; Erithacus rubecula 2 ; Plegadis falcinellus 1 ; Ardea purpurea 1 ; Ardeola ralloides 1; Nycticorax nycticorax 1 ; Botaurus stellaris 1; Anas platyrhyncha 4; Anas querquedula 7; Spatula clypeata 1; Nyroca fuligula 3 ; Columba oenas 3; Columba palumbus 3 ; Streptopelia turtur 4 ; Charadrius dubius 1 ; Charadrius apricarius 1; Squatarola squa tarola 1; Vanellus vanellus 2 ; Tringa totanus 2; Capella gallinago 1 ; Lymnocrypte- minimus | ; Porzana porzana 2 ; Porzana parva | ; Crex crex 5 ; Gallinula chloropus 2 s Perdix perdix 1 ; Phasianus colchicus 3. Cochlicopa lubrica : Corvus cornix 1 ; Sturnus vulgaris 6 ; Emkeriza.citrinella 1; Emberiza cirlus 1? ; Alauda arvensis 1 ; Anthus pratensis 1 ; Parus maicr 1; Turdu; pilaris 1 ; Turdus ericetorum 2 ; Turdus merula | ; Anas platyrhyncha 1 - Streptopelia turtur 1 ; Charadrius dubius 1 ; Crex crex 2. Pupilla muscorum : Sturnus vulgaris 5; Pastor roseus 1; Alauda arvensis 1; Anthus trivialis 1; Anthus pratensis 1 ; Turdus ericetorum | ; Erithacus rutecula 2; Troglyodytes troglodytes 3 ; Anas querquedula 1 ; Streptopelia turtur 1. Abida frumentum : Corvus cornix 3; Corvus frugilegus 2, Coloeus monedula (+ 1?); Pica pica 4 ; Sturnus vulgaris 3 ; Pastor roseus 1 ; Turdus pilaris 4 ; Turd 1 ericetorum 2; Turdus merula 3; Pernis apivorus 1; Anas platyrhyncha 1?; Anus querquedula 1-? ; Limosa limosa 1 ; Coturnix coturnix 1 ? ; Phasianus colchicus 1. as Vallonia pulchella : Corvus frugilegus 1 (+1?); Alauda arvensis 1; Motacill flava 1 ; Parus maior 4 ; Turdus pilaris 1; Turdus ericetorum 1; Phcenicurus ochrurca 1 ; Luscinia svecica 1 ; Anas platyrhyncha | ; Anas querquedula 1 ; Columt a oenas 1 s Columba palumbus 1 ; Streptopelia turtur 4; Lymnocryptes minimus 1; Phasianus; colchicus 1. Chondrula tridens : Corvus cornix 7 (+ 1?) ; Corvus frugilegus 22 (+ 6 ?) ; Coloeus monedula 1 ; Pica pica 4 ; Sturnus vulgaris 10 (+ 3 ?) ; Galerida cristata 2 ? ; Alauda arvensis 1 ? ; Lanius minor 1 ? ; Turdus pilaris 2 ; Anas querquedula 1 ? ; Streptopelia turtur 1; Burhinus oedicnemus 2 ?; Charadrius alexandrinus 1 ? ; Vanellus vanellus 2; Calidris alpina 1 ? ; Philomachus pugnax 1 ? ; Limosa limosa 1 ? ; Larus ridikundus | ;: Gallinula chloropus 2 ? ; Perdix perdix 1; Phasianus colchicus 1. Zebrina detrita: Pica pica 2; Oriolus oriolus 1. Clausilia sp: Corvus cornix 1; Corvus frugilegus 2?; Pica pica 1?; Garrulus glandarius 1? ; Alauda arvensis 1; Alcedo atthis 1?; Cuculus canorus 1?); Anas acuta 1? . Zonitidae (Retinella nitens, Zonitoides nitidus) : Sturnus vulgaris 17 (+ 1?); Pastor roseus 1 ; Turdus pilaris 6 ; Turdus ericetorum 5 ; Turdus. musicus 1 ; Turdus merula 2; Troglodytes troglodytes 1; Streptopelia turtur 1; Capella media.1 ; Por- zana porzana |; Crex crex 2; Coturnix coturnix 1. NI =] Vitrinopugio sp. : Phasianus colchicus 1. Helicella obvia : Corvus cornix 3; Corvus frugilegus 18 (+ 1?); Pica pica 18; Sturnus vulgaris 28 ; Pastor roseus 1 ; Oriolus oriolus 1 ; Passer domesticus 1 ; Emkeriza. calandra 2; Emberiza citrinella 2; Emberiza cirlus 2; Alauda arvensis 1; Parus. maior 1 ; Lanius minor 1 ; Lanius collurio 1 ; Turdus pilaris 2 ; Turdus ericetorum 1 ? ; Turdus musicus 1 ; Turdus merula 3 ; Columka oenas 1 ; Columka palumlus 1 ; Strep- topelia turtur 1; Vanellus vanellus 1 ; Tringa totanus 1; Crex erex 2: ; Phasianus col- chicus 3 (+ 1 ?). i Helicella hungarica (? H. striata) : Corvus cornix 3 ; Corvus frugilegus 56 (+ 2.2); Coloeus monedula 1; Pica pica 9 ; Sturnus vulgaris 9 ; Oriolus oriolus 1 ; Emkeriza. calandra 1; Emberiza citrinella 2; Emteriza schoeniclus 1 ; Galerida cristata 3; Alauda arvensis 2; Anthus triv ialis 2; Parus maior 1 ; Turdus musicus 1 ; Turdus merula 1 ; Plegadis falcinellus 1 ; Streptopelia turtur 1 ; : Vanellus vanellus 2. Helicella sp.: Corvus frugilegus 12) Pica) pica: 2? ; Sturnus vulgaris 1 ;. Alauda. arvensis 1 ? ; Cuculus caborus’ 1? ; Anas querquedula 1 ?; Crex crex 1? ; Phasianus colchicus 1. Arianta arbustorum : Phasianus colchicus 1. Fruticicolinae (Fruticicola hispida, Fr. sp., Zenobiella rubiginosa, ZS DOS Corvus cornix | ; Corvus frugilegus 2 ; Pica pica 3 ; Sturnus vulgaris 3 ; Alauda arvensis 1; Lanius collurio 2 ; Bombycilla garrulus 1; Turdus pilaris 14 ; Turdus ericetorum 4 È Turdus musicus 1; Turdus merula 3 ; Troglodytes troglodytes 1 ; Plegadis faleinellus 1; Tringa totanus 1; Porzana porzana 1 ; Crex crex 1; Phasianus colchicus 2. Monacha carthusiana : Corvus frugilegus 1 ; Coloeus monedula I ? ; ; Turdus pilaris 2, Turdus ericetorum 3 ; Turdus merula 3; Cuculus canorus | ; Ciconia ciconia 1; Streptopelia turtur 1? Euomphalia strigella: Phasianus colchicus 1. Cepaea (C. vindobonensis, 2 hortensis, C. sp.) : Corvus frugilegus 1 (+ 6?) ; Pica pica 5; Garrulus glandarius 1 ; Sturnus vulgaris 1? ; Passer domesticus 1; Anthus campestris 1?; Lanius minor 1 ?; Falco vespertinus 1; Ciconia ciconia 2 mo 1 Streptopelia turtur 1?; Burhinus oedienemus 1 ; Limosa limosa 1 ? ; Orex crex’ 2% Perdix perdix 1?; Phasianus colchicus 1 (+ 14 N). Helix pomatia : Corvus cornix 5 ; Corvus frugilegus 1 ? ; Pica pica 4 ; Phoenicurus phoenicurus 1 ?; Ciconia ciconia 1. Helicidae-törmelék — Reste : Corvus corone 1 ; Corvus cornix 3; Corvus frugi-' legus 1; Pica pica 3 (+ 1?): Oriolus oriolus 1 (+ 1?); Parus maior 1; Turdus pilaris 3; Turdus ericetorum 3; Turdus musicus 1; Turdus merula 1; Oenanthe oenanthe 1; Cuculus canorus 1; Anas platyrhyncha 1?; Grus grus 3? ; Phasianus colchicus 1. . Mytillus edulis: Squatarola squatarola 1. Unio (U. pictorum, U. tumidus solidus, U.'sp.) : Corvus cornix 1 ; Corvus frugi- legus 8?; Pica pica 2 (+1?); Pastor roseus 1; Anas platyrhyncha 3 (+:1?); Bucephala clangula 1; Limosa limosa 1 ; Larus ridibundus 1 ? ; Gallinula chloropus 1. Sphaerium sp. : Corvus frugilegus 1; Nyroca fuligula 2. Pisidium sp. : ‘Anas platyrhyncha 1. Anas querquedula 2; Nyroca fuligula 7; Vanellus vanellus 1; Tringa ochropus 1; Gallinula chloropus 1. Dreissena polymorpha: Corvus frugilegus 2?; Anas platyrhyncha 3?; Anas strepera 1; Nyroca marila 1; Bucephala clangula 5 (+ 1?) ; Porzana porzana 1 ? Meghatärozhatatlan kagylöhej-törmelek — Unkestimmtare Muschelschalen- Reste : Garrulus glandarius 1; Nyroca fuligula 1. Jelen vizsgälatom befejezésekor ismét hálás köszönetet kell mondanom dr. Wagner János egyetemi m. tanárnak, aki a csigák és kagylók meghatá- rozásánál segítségemre volt. A vizsgálatot 1941-ben lezártam. Az azóta végzett vizsgálatok eredményei az Intézet pusztulásakor elhamvadtak. Köztük volt az 1941-es Balaton-kutatás során begyűjtött anyag is, mely a litorális fajok kapcsolatáról ( Terekia, Crocethia, Calidris alpina, Charadrius hiaticula, Squatarola, Nyroca fuligula, Nyroca marila, Nyroca ferina ete. — . Lithoglyphus, Dreissena etc.) nyújtott volna érdekes képet. 78 Die Conchylien-Aufnahme der Vögel IV. von Dr. A. Keve In den vergangenen Jahren hatte ich öfters Gelegenheit mich mit der Frage der Conchylien-Aufnahme der Vögel zu beschäftigen. In dem ersten Teil meiner Studie widmete ich das Hauptinteresse den oekologischen Verhältnissen und kam zu dem Rssultat, dass es durch die Lebensweise bestimmt wird, welche Vögel Con- chylien verzehren. Den grössten Teil meines Materials bearbeitete ich in diesem Auf- satz, später kamen nur Ergänzungen dazu (Aquila, 1929 — 30 (1931), p. 105— 120). In der zweiten Studie war meins Aufmerksamkeit mehr darauf gerichtet, wie sich die Conchylien-Nahrung nach Monaten verteilt, und in welchem Masse sie in dem Magen- inhalt vorkommt. Ich formulierte die Frage konkreter: ob die Conchylien als Nahrung, oder bloss als Gastrolithe dienen? Um diese Frage beantworten zu können, machte ich Fütterungsversuche, die das Ergebnis brachten, dass die Conchylien erstens als Fleisch-Nahrung, zweitens als Kalk-Bedarf, und nur drittens und sehr untergeordnet als Gastrolithe verwendet werden können. (L’Oiseau et la Revue Française d’Ornitho- logie, 1936, p. 233—251.) In meiner dritten Studie setzte ich meine diesbezügliche Forschungen fort, und unterstützte meine Feststellungen durch Röntgen-Unter- suchungen. Auch mit der Verdauung der Conchylien durch die Vögel beschäftigte ich mich intensiver, und kam zu dem Ergebnis, dass die Schale zuerst durch die mecha- nischen und erst dann durch die chemischen Kräfte angegriffen und abgebaut wird. Ein mittel-starkes Schneckenhaus verschwindet ungefähr in :12 Stunden, aber schon in den ersten Minuten wird es durch den Magen häftig bearbeitet. In den Darm kommen nur selten, und nur bei einigenArten Schalenreste, die aber in dem Excre- ment nie zu finden sich, nur in den Gewöllen — die eigentlich-auch Endresultate eines Verdauungsablaufes sind. Ich gab auch bei dieser Gelegenheit einen — zwar sehr lückenhaften — Überlick der Weltlitteratur (Arquivos do Museo Bocage, No. 6—A., C. R. XII. Congr. Int. Zool., 1937, p. 1805— 1824, Tab: LXXXIIT). Die dritte Studie beendete ich mit dem Gedanken, dass ich meinerseits die Grenze erreicht habe, bis zu welcher ein Ökologe gehen kann, das Weitere muss ich den Physiologen überlassen. In den letzten Jahren bedingten die parasitologischen For- schungen festzustellen, welcher Vogel und dieser welche Conchylien frisst, oder welche Conchylien in welchen Vögeln vorkommen? Aus diesem Gesichtspunkt habe "ich meine Daten noch nicht bearbeitet, weil mir dies weder für ornithologische, noch für malakologische Zwecke unnötig schien. Auf Anregung von Prof. Geza Entz, will ich diese Lücke nun ausfüllen, und auch die neue dazu gekommenen 1116 Mageninhalte untersuchen. So beruht meine neue Studie auf 29206 untersuchte Mageninhalte. Ich benütze auch die Gelegenheit um Berichtigungen zu meinen früheren drei Studien hinzuzufügen. Meine Unter- suchungen habe ich im Jahre 1928 auf Ratschlag und mit der fördernden Unter- — stüzung von Dr. N. Vasvári kegonnen. Doch dies war meine erste wissenschaft- liche Arbeit, so konnte ich mein stattliches Material noch nicht genügendbeherrschen, besonders dort, wo ich auch die auf dem Material bezügliche Literatur benützte und habe so m2hrere Daten zweimal aufgenommen. Nun gelang es mir alle diese Fehler auszumerzen. Durch einen psinlichen Schriftfehler habe ich fälschlich auch Chli- donias nigra bei den Conchylienvertilgern aufgenommen und statt Saxicola rubetra gab ich Saxicola torquata an. Jetzt kontrollierte ich auch jene Mageninhalte, die ich bisher bloss auf Grund der Literatur aufgenommen habe. Diese Revision machte es möglich auch Athene noctua aus der Liste zu streichen, weil die im Mageninhalt befindlichen Julus-Tausendfüssler-Reste fälschlich für Abida-Schnecke determiniert waren. Von den Schnecken muss Caeciloides acicula weggelassen werden, weil Wagner den ‚diesbezüglichen Rest für eine Causilia-Spitze erkannte. Die Berichtigungen machten in der Zählung keine bedeutende Verschiebungen, bloss bei den unbestimm- "baren Bröckeln kann es auffallen, dass nun ihre Zahl viel kleiner geworden ist. Der Grund beruht aber auf keinen Fehler, sondern besteht darin, dass ich bisher die fraglichen Reste auch als unbestimmbare in Rechnung nahm, während sie jetzt nur an einer Stelle aufgeführt werden. 7% In dem neu zugekommenen Material befanden sich in 72 Fällen Schnecken in dem Vogelmägen, so stieg trotz der Korrektur der Rechnung die Zahl der Conchylien | enthaltenden Mageninhalte auf 1303. Die weiteren Zahlen-Resultate befinden sich im ungarischen Text. Ich liess in dieser Studie die Prozentzahlen weg, da sie sich kaum geändert haben, und bloss unnötig Platz rauben würden, besonders wenn die Zahlen für Prozentrechnung zu . klein sind. Für die freundliche Hilfe bei der Bestimmung der Conchylien sage ich Univ. — Doz. Dr. J. Wagner meinen besten Dank. Untersuchungsmaterial am 8. III. 1941, Handschrift am 1. V.1942 abgeschlossen. Die neueren Bestimmungen, wie auch das Material sind gelegentlich des Brandes | unsere Institutes verloren gegangen, in welchen besonders die Mageninhalte, die gelegentlich der Balaton-Forschung vom Jahre 1941 eingesammelt wurden, einen | interessanten Blick auf die Verhältnisse der littoralen Arten warfen (Terekia, Cro- cethia, Calidris alpina, Charadrius hiaticula, Squatarola, N yroca fuligula, Nyroca marila, Nyroca ferina etc. — Lithoglyphus, Dreissena, etc.). TloTpeö.1eH ne Conchylia NTHUAMH Astop: Jp. A. Kese B reuenne MoceqHHX JET 4 HMer BO3MOKHOCTE 3aHHMATbCA NPOÖJIEMOÄ noTpeo- enug Conchylia ntuuamu. B nepsoï uactu cBoero OŐCIEJOBAHHA OCHOBHO@ BHHMA- HHE YACTAIOCR MHOIO 3KOJOTHYeCKHMH YCIOBHAMH. B Pe3yJIBTaTe cBoeü Pa6OTEI A CAeları BBIBOI, TO KoTopomy noTpeönenne Conchylia nrunamn OÖYCJIOBAHBAeTCH O6pa30M >KH3HH OTIENBHLIX BHAOB MTHI. Han6oubuyio uacTb cBoero Marepnana A VCTIET paspa60TaTb B 3TOË HaCTH, TIPHYeM BIIOCHEACTBHH TIPHCOCAHHEHBI TOJIBKO HEKOTOpbIe nononnennn (Aquila, 1929—30/1931. p. 105—120). B cBoeit Bropoñ pa6oTe 4 OOparu Goble BHHMaHHA Ha Pacnpererenne Conchylia B KkauecrBe num TO OTACJIBHBIM MecsauaM H Ha HX KOJHUECTBO B colepxHMOM XeJyAKOoB. Bonpoc MOCTABJIEH MHOIO B cuelyPoumem, ŐoJee KOHKpeTHom BHJe: c1yxaT-14 Conchyli munteli, HAH Xe TOJIDKO TACTPOJIHTOM? ns BbIACHEHHA BONPOCA MHOW TIPOBeAeHbI OTBITBI TO KOPMJIEHHIO TITHE. B pe3syabTaTe onHTOB YCTAHOBJeHO, uro Conchylia MOTPEŐJIAIOTCA B MepByIiO Oyepelb B KaueCTBe MACHOÎ IHIH, BO BTODYIO Oyepenb AA YOBIEeTBOPeHHA NOTPeGHOCTH B KaJblHH, a TOJbKO B TPETBIO Oyepenb, HMes PH 9TOM HE3HAWHTEJIDHBIŰ y/eJbHbl Bec, B KaueCTBe TaCTporuTa (L’Oiseau et la Revue Francaise d’Ornithologie, 1936., p. 233—251.)..B cBoeM Tperbem HCCIe10BAHHH A IpomoJxal YKASAHHBIE Belle PAGOTH. IIpH 3TOM BBIBONBI NOTBep KJeHbI TPH IO- MOUTH PEHTTEHOBCKHX OÔcreroBannä. Bonpocy nepeBapHBaHHA Conchylia B xenyn- KaX IITHI A TOKE YAENHI 60JIee HHTEHCHBHOE BHHMAHHE, B pesyJbTaTe yero A CJeJTaJI BBIBOI, HTO PAKOBHHBI MOJIBEpPTAIOTCA pa3pyleHHIO H Pa310XeHHIO B NepByIO Oyepens MEXAHHUecKHMH, a TOJbKO BCJIe] 34 3THM XHMHUECKHMUH bakTOpaMH. PaKoBHHa YIHTKH, XapakTepH3ywuadca cpeJMHeü TBePAOCTBIO, HCUe3aeT TIPHÖNH3HTENBHO vepe3 12 yacoB, TOABeprasich 01HAK0 CHIBHOMY BOZJEÜCTBHIO CO CTOPOHBI »Keyaka ye B TEHEHHE HECKOJBKHX MHHYT. B KuieuHHKe OCTATKH PaKOBHH BCTpeyamwrca PeAKO, NPHHEM TOJIDKO y onperesezHbix BHAOB. B HCTPAKHEHHAX OCTATKH PAKOBHH BCETAA OTCYTCTBYIOT, BCTPeUAHCR JIHINb B MoralKax, ABTAIOILHXCH MO CyTH Nena TAKXKE PesyıBTaToM TIpouecca IMMeBapeHHa. IIPH 3Tom Tome npuBeren 0630p MHpo- BOH JHTEPATYPH, ABJISHOMHÎCA 01HAKO BeCbMa HEIIOJIHBIM (Arquivos do Museo Bicage, NM 6—A., C. R. XII. Congr. Int. Zool., 1937., p. 1805—1824., Tab. LXXXIIT.). OKOHUHB CBoe Tpetbe OŐCIEJÓBAHHE, A YCTAHOBH.I, UTO MHOIO AOCTHTHYTBI Npenesbl KOMMETEHTHOCTH 3KOJIOTA, A OCTANBHOE 101XHO H3yUaTbca bH3HoA10oToM. B Teyenne HOCICAHHX TOAOB B XOJ€ NMAPDAZHTOJOTHUECKHX MHCCJIENOBAHHH BO3HHKAMA Heo6x01H- MOCTB IIpHOOpeTeHHA COOTBETCTBYIWIHX 3HaHHÎ © BHIOBOM cocraBe Conchylia, MOTPEŐJIAEMBIX OTACABHBIMH BHJIAMH NTHII, a TAK3Ke o TOM, kakHe Corchylia Bcrpeya- IOTCH B OTAEJIBHBIX BHJIAX IITHU? UTO KacaeTCg 9TOFO, HMEIOMIHECA B CECEM pacnop4- 80 a —— ow he :KEHHH JAHHBIE ee He OŐPAŐOTAHBI, TAK KaK 3TO JIA OPHHTOAOTHYECKHX, a TAKXKE JUS MAJIaKOJIOTHYeCKHX HEJIEŰ CUHTAJIOCb JHWHHM. B nocrerxee Bpema no noompennio Mpodeccopa Te3a DHT34, A peliH.i HONOMHHTE ı1po6e.nbl, MOABeprad H3YUeHHIO H COMep KHMbIe BHOBb IPHOÖPEeTEeHHBIX 1116 »KesıyAaKoB. TakHM 06pazom MOA HoBaa Pa6oTa OCHOBBIBAETCA Ha COUP XHMBIX 29206 nccrezo- BAHHBIX XeJy,KoB. B TO Xe BpeMA A BOCIO.1b30BA.ICA C.IyyaeM H BHEC pa, HCHPABJIE- HHH B TeKCT MOHX Tpex Npe>kHHX paborT. K CBOHM HCCI€JOBAHHAM A MpHCTYNHA B 1928 roxy no BHYUEeHHO H TIPH. NeÄCTBeHHON noxepxke 1oKtopa H. BamBapH. Tak Kak sto ŐbIJIO Moeii NepBOH HayuHoii paooTOoH, A eme He ŐbIJI B COCTOAHHH BITOJIHE B.1a/leTb CBOHM IIPeKpacHbIM MaTepHaJoM, OCOÖCHHO HO YACTH HCIHOJIb30BAHHSM COOTBET- CTBYIOMEH CMelMalbHOH JIHTePATypbI, B Pe3y.IbTaTe KOTOporo HEKOTOPBbIE NAHKbIE TIDPHBeAEHBI MHOIO ABA pa3a. Terepb MHe YAaJlOcb yCTpaHHTb Bce ITH oWn6Kn. B pesvab- TaTe HeJIOBKOM OINHŐKH B macbme BHA Chlidonias nigra HerpaBHbHO BK:OYHAICKH MHOH B COCTAB BHAOB, noTpeG6rsaromux Conchylia, 4 BMecro Bua Saxicola rubetra MHOIO NIpuBe,eH BHA Saxicola torquata. B 3T0T pas A mpoBepn. H Te colep>KHMbIe MeJy/KOB, KOTOPbIe paHbilie IIPHBOAHJIHCb MHOW JIHUIb. HA OCHOBAHHH JHT@paTyppl. M3 yaurok Bun Caeciloides acicula A01>KeH HCKJIIOHATBCA, TAK KAK COOTBETCTBYIO- ume OCTATKH OfpeleJeHBI BarHepoM Kak BepxyueuHasa 4acTb OZHO 13 Causilia- oco6eïñ. M3MmeHeHHA, BEITeEKAJONIHE H3 BHECEHHBIX MOMPaBOK B KOJHUECTBEHHOM OTHO- IUCHHH SBIAIOTCA HesHaUHTeJIbHbIMH.. Pe3koe H3MeHeHHe HAŐJIIOJAETCA TOJIDKO B UHCICHHOCTH HeompeleJeHHblx: OCTATKOB. KOJIHHECTBO HOCIEAHHX 3HAYHTENBHO COKPATHAOCh. OJAHAKO HPH 3TOM NPHUHHA 3a4K/OYaeTcsa He B ONIHOKax, a B TOM, YTO MHOTO OCTATKOB, ABHBIIHXCSA LO CHX NOP HeonTpe,eJeHHbIMH, B ITOT Pa3 NPHBOJATCA B COOTBETCTBYIOILHX MeCTaX. B MarepHaJIe, O6Pa60TaHHOM B NOCJIEAHEe BpeMA, YAHTNH BCTPEUAJIHCE B 2KEeJIY/I- Kax THE -B 72 cayuasx, B pesyJbTaTe Vero, HECMOTPA Ha NONPABKY, BHECEHHYIO B YHCJICHHOCTb, KOJIHUECTBO 3:KeJIYAKOB, cosepxamux Conchylien JOoCTHTrJIOo 1303. HanbHehmHe KOJIHUECTBEHHBI€ AAHHbIe MPHBOAATCA B BEHTEPCKOM Tekcte. B Ha- cTOAMeH pa6oTe MPOUeHTbI HPONYILEHH, TAK KAK OHH H3MeHHJHCb TOJbKO HesHauu- TEJIBHO H 3AHAJIH Obl JIHIIHEe MECTO, OCOÖCHHO B TeX CJIIYyHaA4X, KOr,la COOTBETCTBYIOIIH® UHCJIA JIA HCUHCICHHA TIPOUCHTOB CJIHIIKOM HH3KH. 3 3a ApyxKeckyio NOMONIb, OKA3aHHYIO MHe B onpererennn Conchylia joueHToM YHHBEPCHTeTa, JOKTOPOM M. BarHepom, BbIpaxalo CBOIO HCTHHHYIO ŐJaroJlapHOCTb5. OGcrexoBanne MaTepHaloB 3aKOHueHO 8-ro peBpara 1941 rona, a pyKonHch OKOHYATEIbBHO O*POpMaeHa 1-ro Mag 1942 rona. Hopenmue onperezeHHa, a TAKE CaM MaTepHaJI YVHHUTOXKEHB HOXKAPOM, MPOHCIIIEMNMNM B HalleM HHCTHTYTe. IIpH 3TOM HAHŐOJIBINIHŰ HHTepeC NPeICTABJIAJIH co6oH conep>KHMbIe »KEJIYIKOB, COGPAHHEIE B 1941 rony MO MOBONY HaYUHOË 3KCHEeAMUHH, u3yuaBmeri O3epo BanatoHn. VHHUTO- *KHBIUHHCA MaTepna,ı NaBaı HHTEPECHYIO KapTHHY o mpuopexHbix Bulax (Terekia, Crocethia, Calidris alpina, Carano hiaticula, Squatarola, Nyroca tuligula, Nyroca marila, Nyroca ferina, etc. —, Lithoglyphus, Dreissena, etc.). 6 Aquila — 5-4 81 ler Spee a è CRONO 14 rn Casey ADATOK A FEHÉRGOLYA (CICONIA C. CICONIA L.) TAPLALKOZASBIOLOGIAJAHOZ Írta : Szijj József és Szijj László A feher gölya azon madärfajaink soräba tartozik, melyek gazdasägi jelentősége ma sem tisztázott teljesen. A madár táplálkozása elég vältoza- tos, szerepelnek benne a legkülönfélébb állatcsoportok képviselői, emlő- sök, madarak, hüllők, kétéltűek, halak, ízeltlábúak, férgek stb. A gazdasági madártan legproblematikusabb fajai mindig az ilyen , vegyes" táplálkozá- súak voltak, mert itt a különböző gazdasági ágak érdekei szembekerültek egymással. E kérdések tisztázása a táplálkozásvizsgálat elsőrendű fel- adata. i Számos, főleg apróbb közlemény jelent már meg a fehér gólya taplalkoza- sáról, de a táplálék részletes elemzése mindig elmaradt, sőta külföldi irodalom- ban is csak német szerzőknél találunk elemzéseket bizonyos területek gólyáinak táplálkozásáról. Jelen dolgozatunk a fenti követelményt, sajnos, most sem tudja kielégíteni, mert az anyag évi megoszlása nagyon egyenlőt- len, és mert csaknem kizárólag köpetekből áll, melyek — mint látni fogjuk — nem adnak olyan megbízható képet, mint a gyomortartalmak. A dolgozat megjelenését az indokolja, hogy a táplálékmaradványok a tavaszi periódus- ból származnak, tehát abból az időszakból, amikor a gólya káros tevékeny- . séget fejthet ki. Ekkor vannak a fiatal nyulak, foglyok, fácánok, pelyhes kacsák, csirkék stb. Nyáron és ősz elején a felnőtt állatok közt a gólya már nem tud kárt tenni. | A gyomortartalmak és köpetek hónapok szerinti megoszlása a követ- kező volt.: április : 2 gyomor, 1 köpet, május : 2 gyomor, 1 köpet, június : 0 gyomor, 85 köpet, július: 4 gyomor, 0 köpet. Százalékos kiertekelesre tehát csak a júniusi 85 köpet alkalmas az alábbiak szerint : Alacsonyabb százalékos értékkel szerepeltek a következő fajok : Odonata spp. 4, Forficula auricularia 1, Cicindela spp. 2, Carabus clath- ratus 2, Carabus hortensis 2, Carabus sp. 16, Abax spp. 11, Amara spp. 3 Harpalus aeneus 4, Harpalus distinguendus 1, Harpalus sp. 8, Chlaenius spoliatus 5, Chlaenius sp. 5, Pterostichus spp. 7, Drypta dentata 1, Ditiseida spp. 14, Cybister lateralimarginalis 9, Agabus sp. 1, Hydrophilidae larv 1, Hydrous larv I, Ontholestes murinus 1, Staphylinidae spp. 2, Blythophaga sp. 1, Phosphuga atrata 6, Hister 4-maculata 1, Hister spp. 6, Elateridae spp. 9, Cylindronotus aeneus 1, Dorcus parallelepipedus 2, Aphodius haemorrhoidalis 2, Aphodius varians 1, Aphodius fimetarius 2, Aphodius spp. 2, Geotrupes spp. 9, Copris lunaris 7, Gymnopleurus spp. 6, Onthopha- gus taurus 1, Onthophagus spp. 8, Rhizotrogus spp. 10, Melolontha spp. 9, 6*— 59 | 83 Häny köpet- | | Átlag aj ben fordult on peldäny- | | elö szam : 1. Gryllotalpa vulgaris nee ee nee | 85,5 5,4 Bs? Gry MUS eS Pe ein RE EM o ee eee 63° | 74,1 8,3 Si Carabidae spot else te ee E 57 67,1 "3,6 4. Pentodonidiotars se Reken övezet ő | 53 62.3 12,8 ns DOrGaONR ESP sr RO ei | 53 62,3 7,4 6. Tettigonudae spp... APE delete inte en) = 49 57,6 15,6 . TR FIX TOUS PICOUSER AR N ai 46 54,1 1,4 8. Carabus: caneellatus = as Seren ea ON | 46 54,1 32 9. Sılpharobsctura ee ae ersten: CNE RCE EEE en ee 44 51.7 3,8 10. Cara busy Violacous I A AE e En 37 43,5 2,7 AE PAIS OPO) Tea SDS AR eal eel nln oes ate lese (ge nie ae es ae 36 42,3 32,8 12. Kenididaelspp& el aa ee re 32 SI 19,4 LSet alt Cara bus: OTS UA DUS aor ei ser rane 31 36,4 1,8 14. Alblattária Laie waar tiers client Annee ne Anne | 31 36,4 3,0 1/5: Péthiusraptents esse era E | 24 28,2 6,0 ÜSSE GHydrophilus:spprrtsras a alano ari | 2140) 24,7 3,6 IS CY CUS SPP Re e | al 24,7 2,2 18. Melolonthinaemlary.: sie RI ware | 19 | 22,3 6,1 | À | * Az ide sorolt példányok jelentős része mint másodlagos táplálék szerepelt. * The greater part of the specimens enumerated here may be regarded as secondary food. ** Ezen belül az alábbi fajok voltak meghatározhatók : Dorcadion aethiops 5, D. fui- — vum 7, D. Scopolii 3, D. pedestre 2 esetben. i ** Here the following species could be discerned : Dorcadion aethiops 5, D. fulvum 7, D. Scopolii 3, D. pedestre in 2 cases. Anoxia pilosa 3, Anomala vitis 2, Hoplia spp. 2, Cetonia aurata 9, Scara- beidae spp. 4, Cerambycidae spp. 8, Chrysomela fastuosa 1, Phytodecta sp. 1, Galeruca tanaeti 1, Galerucella sp. 1, Otiorrhynchus ligustici 1, Otiorrhynchus spp. 12, Psallidium maxillosum 2, Sphenophorus piceus 2, Bothynoderes punctiventris 2, Curculionidae spp. 15, Vizibogar lárva 1, Coleoptera lárva 2, Hemiptera spp. 2, Tibicen haematodes 1, Gastrodopa sp. 4, Anisus planorbis 1, Planorbis corneus 2, Unio spp. 10. (A nevek utàn szereplő szám az előfordulási eseteket mutatja.) Közöljük a más hónapokból származó kevésszámú, tehát kiértékelésre alkalmatlan köpetek és gyomrok elemzését is. Ezek esetleges későbbi vizsgálatoknál felhasználhatók lesznek. ; 3 Pellérdi halastó 1951. IV. 14. (gyomor) : Rhisotrogus aeguinoctialis 298, Gryllus desertus 91, Carabus sp. 1, Silpha obscura 3, Curculionidae sp. 1, Rana sp. 1. Kunszentmárton 1948. IV. 18. (köpet) : Gryllus sp. 3, Gastropoda sp. 1, Amara aenea 2, Harpalus aeneus 4. Geszt 1951. IV. 27. (gyomor): Dorcadion pedestre 84, Hister sinuatus 1, Ditiscidae sp. 10, Hydrophilus sp. 80, Clenius sp. 1, Carabidae spp. 11, Harpalus sp. 1, Pentodon idiota 2, Calosoma inquisitor 1, Cieindela sp. 1. Barbacs 1951. V. 3. (gyomor) : Dytiseidae larv 6. 84 Kunszentmárton 1948. V. 26. (köpet) : Tettigoniidae sp. 1, Pentodon idiota 1, Dorcadion fulvum 1, Libellulidae larv 1, Hydrous piceus 1, Cybister sp: 1, Omophlus lepturoides 1 Kunszentmärton 1948. V. 30. (pull. gyomra) : Tettigoniidae spp. 74, Acrididae spp. 4, Dorcadion fulvum 1, Pentodon idiota 1, Gryllus sp. 14, Silphidae sp. 1, Dytiscidae larv. 3, meghatärozhatatlan Coleoptera 3, Cepaea vindobonensis 1, hüllö pikkely. Vörs 1948. VII. 3. (gyomor) : Gryllus desertus 3, Gryllus sp.3, Acrididae spp. 24, Chorthippus parallelus 5, Tettigoniidae 54, Metrioptera sp. 1, Tettigonia viridissima 7, Decticus verrucivorus 2, Polyscarcus denticauda 1, Carabus sp. 1, Carabus granulatus 2, Carabida spp. 4, Harpalus dimi- diatus 2, Dytiscus sp. 1, Staphylinus sp. 1, Subcoccinella 24-punctata 1, Galeruca tanaceti 1, Chrysomela staphylea 1, Staphylinidae spp. 11, Ophonus sp. 1, Otiorrhynchus sp. 5, m. obscura 6, a Sp. 3, Aphodius fimetarius 1, Onthophagus sp. 2, Anisoplia sp. 2, Cetonia sp. 1, Lacerta agilis 8. Vors. 1948. VII. 3. (gyomor): Acrididae sp. 52, Chorthippus sp. 1, Tettigonia viridissima 51, Decticus verrucivorus 3, Polysarcus denticauda 10, Tettigoniidae spp. 154, Gryllus sp. 5, Gryllotalpa vulgaris 4, Harpalus sp. 5, Carabidae spp. 11, Silpha obscura 1, Ablattaria laevi- gata 1, Dorcadion sp. 1, Anisoplia sp. 7, Unio sp. 1, Anisus planorbis 5, Microtus arvalis 1 ""Vörs 1948. VII. 3. (gyomor) : Acrididae spp. 25, Chorthippus paral- lelus 2, Calliptamus italicus 1, Gryllus desertus 1, Gryllus sp. 2, Tettigonia viridissima 9, Decticus verrucivorus 2, Polysarcus denticauda 1, Isophya sp. I, Carabus cancellatus 1, Carabus granulatus 1, Harpalus dimidiatus 2, Carabidae spp. 3, Hydrous piceus 1, Ditiscidae sp. 2, Staphylinus sp. 1, Silpha obscura 3, Phytodecta sp. 1, Chrysomela staphylea 1, Cassida vibex 1, Hister sp. 1, Aphodius sp. 5, Ontophagus 4, Rhisotrogus sp. 2, Ani- soplia sp. 1, Elateridae sp. 1, Otiorrhynchus ligustiei 1, Otiorrhynchus spp. 5, Aescna sp. 3, hernyó 1, Meghatärozhatatlan coleoptera 20, Lacerta agilis 7 Natrix natrix 1, madarcsont, Anisus planorbis 2, Unio 1,. Kunszentmárton 1948. VII. 29. (71 napos pull. gyomra) : Acrididae spp. (többségben Calliptamus italicus) 125, Tettigoniidae spp. 3, Pentodon idiota 1, Coleoptera? 1, Unio sp. 1. Az elemzésre alkalmas 85 júniusi köpet gerinces maradvány. ait külön vettük. Itt csak az előfordulást lehetett megállapítani, mivel a köpetekben többségben szőrök voltak, ezekről pedig a példányszámra nem lehetett következtetni. Bár a rovarok meghatározása is nehezebb, mint a gyomor- tartalmaknäl, az egyedszám azonban mindig pontosan megállapítható, mert a mandibulák, mint a rovar legerősebben kitines részei mindig épség- ben megtalálhatók. A gerinces maradványok az alábbiak voltak: Talpa europea 32 (37,1%), Crocidura sp. 1, Microtinae spp. 11 (való- szinüleg mind nen arv alis), Apodemus agrarius 1, Toll 1, Pisces sp. 1, Bufo viridis 2, Rana sp. 8, Reptilia spp. (pikkely töredekek) 17, Csont? 1 esetben. A továbbiakban foglalkozni szeretnénk még a köpetek maradványai kiértékelésének kérdésével. A legtöbb vizsgálatnál csak azt adják meg, hogy a megvizsgált gyomrok vagy köpetek közül egy bizonyos faj vagy cso- port hányban fordult elő, és ez az egész anyag hány százalékát képezi. Ez azonban csak arra ad feleletet, hogy az illető fajt a madár milyen mér- tékben hajlandó mint táplálékot elfogadni. Arra a kérdésre, hogy milyenek a táplálkozás guantitatív viszonyai, nem kapunk feleletet. A mezőgazdasági jelentőség : megítélésénél ez feltétlenül fontos, mert nem elég azt tudni, hogy az illető kártevőt a vizsgált madárfaj elfogyasztja-e, hanem azt is kell tudni, hogy milyen mennyiségben fogyasztja. A gyakran, de igen kis mennyiségben előforduló táplálék magasabb százalékkal szerepel, mint. a ritkábban, de igen nagy tömegben előforduló fajok. Ezért számítottuk ki a legfontosabb fajoknál (legalább a köpetek 2094-ában előfordul) a köpeten- kénti átlagpéldányszámot. A két adat, tehát az előfordulási százalék és az átlagpéldányszám, adja meg a legfontosabb táplálékfajokat. A táplálkozás pontos mennyiségi viszonyainak eldöntését a komponensek súlyszázalékos elemzése adja. Ezt természetesen csak gyomortartalmak vizsgálatánál lehet elvégezni. Itt az egyes fajok átlagsúlya veendő figyelembe. Sajnos, ezek a súlyok a legtöbb esetben (különösen a rovaroknál) még ismeretlenek. Ilyen kimutatás különösen produkciósbiológiai szempontból. jelentős. A kiértékelésnek ezt a formáját nem tudtuk elvégezni, mert csak köpetek álltak rendelkezésünkre. Itt megvan a lehetősége annak, hogy ugyanannak az állatnak a maradványai két egymást követő köpetben is előforduljanak, ezen felül nagy mennyiségben szerepelnek másodlagos táplálékok. A mező- gazdasági jelentőség elbírálása szempontjából az előfordulások száma és a köpetek vagy gyomrok szerinti átlagpéldányszámok La kifejezésé- nek nagyobb jelentösege van. ._ Mint az elemzésekből látható, a táplálék többséget rovarok alkotják. Emlősök közül legnagyobb tömegben a Talpa europea fordul elő, utána a pocokmaradványok. (A faj minden valószínűség szerint minden esetben a Microtus arvalis volt, de mivel a köpetekben egy eset kivételével csak sz6- röket találtunk, ez nem vehető biztosnak.) Egy esetben volt ismeretlen fajú madár tolla, és egy esetben meghatározhatatlan hal maradványai. E két utóbbi képviseli csak a kártételt a hasznos ragadozókat leszámítva. A rovartáplálékban az Orthopterák alkotják a többséget. Velük csak- nem egyenlő mennyiségben szerepelnek a Coleopterák. Ez utóbbiak közül számosan (elsősorban az apróbb fajok) másodlagos táplálékot képeznek, tehát táplálékul szolgáló gerincesek táplálékaként kezelendők. Különösen a kétéltűek gyomrában szerepelnek nagy mennyiségben megemésztetlen rovarrészek, de a gyíkok gyomrában is sok található. Ezek emésztése töké- letlenebb, még a belekben is vannak kitinmaradványok. A különböző meg- hatàrozhatatlan apró Carabidák jelentős része valószínűleg így került a gólya táplálékmaradványai közé. Meglehetősen nagy a kártevők száma, melyek közt olyanok szerepelnek, mint lótetű, tücsök, sáska, rozsszipoly, cserebogár lárva. Ezek előfordulási százaléka, illetőleg átlagos példány- száma meglehetősen magas. Olyan köpet is előfordult, mely 211 rozsszipoly maradványait tartalmazta. A 36 Anispoliát tartalmazó köpetben 1182 példány maradványai voltak felismerhetők. A sáskák esetében is volt olyan 86 köpet, mely több mint 200 példányt tartalmazott. Schenk említ 1907-böl olyan hortobágyi gólyagyomrot, melyben kb. 1000 marokkói sáskát talált. A szipolyok jelentős része minden bizonnyal gabonatábláról származik. Schenk szerint (1908) a gólya táplálkozik gabonával. Magunk is megfigyel- tünk Szérencsnél 1952. V. 31-én csaknem 1 m magas búzatáblán szedegető gólyákat. Két esetet ismerünk, mikor a gólyák más madarakkal együtt meglevő rov argradációt elfojtottak. Egyik 1902-ben Tiszalökön történt a Mamestra persicariae elszaporodása alkalmával, a másik Ároktőn a Cal- liptamus italicus és a Stauronotus maroccanus gradációja esetébén, 1909- ben. Mind emlősök, mind rovarok közt meglehetősen nagy volt a föld alatt élő szervezetek száma. A táplálkozás időegységre számított viszonyairól rendelkezésünkre áll Kálmán B. megfigyelése, mely szerint 1.öra leforgása alatt egy gólya 44 pockot, 2 fiatal hörcsögöt es 1 békát fogyasztott. Csörgey szerint percenként 25—30 Gryllust fogott egy törökkanizsai gólya. Putzig írja, hogy a táplálék- maradványok 36—48 órával a felvétel után jönnek ki köpet formájában. Ha más vizsgálatokkal hasonlítjuk össze az eredményeket, meglehetősen egységes kép alakul ki a fogyasztott fajokról. Először megemlítjük Csörgey Titusz publikálatlan vizsgálatát, mely 1909 júniusából származó 50 vörsi köpet alapján készült. Ez az alábbi maradványokat le A (a számok példányszámot jelölnek) : 2850 Gryllus ehe 35 Cerambicidae spp. (többsegben 120 Gryllotalpa vulgaris Dorcadion fajok) 215 Stenobothrus sp.? 93 Copris lunaris 78 Gryllus campestris 150 Melolontha hippocastani 210 Silpha obscura 22. Vegyes rovarmaradväny 280 Carabidae spp. 1 Lacerta sp. 55 Carabus cancellatus 1 Rana sp. 14 Dytiscidae spp. 1 Microtus sp. Osszesen : 4120 rovar (3679 karos, 386 közömbös és 55 hasznos faj). A fajok vizsgalatainkkal meglehetősen egyeznek. Seitz a fertőtavi gólyákban rágcsálókon kívül az alábbi bogarakat mutatta ki: Carabus elathratus, C. violaceus, C. granulatus, C. cancellatus, . Calosoma auro- punctatum, Hydrous piceus, Dytiscus marginalis, Dorcadion aethiops, D. fulvum Ablattaria laevigata, Silpha obscura, Tenebrio molitor, Pentodon idiota, Rhizotrogus solstitialis. Megfigyelte továbbá, hogy a gólyák nagy tömegben járnak a traktor mögött a varjakhoz hasonlóan. Putzig is elenyé- szőnek találta az apróvadat. Egyszer tudott csak fiatal fácánt kimutatni, és egyszer volt mérgezett tojáshéj, melytől a gólya elpusztult. Egyébként igen sok lótetűt és vakondot talált. Rovarmaradványok közül a legfonto- sabbak : Carabus clathratus, C. cancellatus, C. granulatus, C. coriaceus, Calosoma sycophanta Pterostichus niger, P. vulgaris, Silpha sp., Geotrupes vernalis, Acrididae. A gyapjasollójú rák maradványait is megtalálta. Berndt szintén kimutatta az Eriocheir sinensis-t a gólya táplálékában, mégpedig ‘ mint az általa figyelt pár fiókáinak főtáplálékát. Második helyen szere- 87 peltek a sáskák, harmadik helyen a béka (Rana temporaria). A Vasvári-féle összeállítás a Ciconia ciconia-t is említi, mint a Pelobates fogyasztóját. Stammer pontos kimutatást közöl különböző szerzők átal vizsgált 251 gyomortartalomról. A leggyakrabban talált fajok gyakorisági sorrendben a következők voltak: bogarak, egér, béka, sáska, vakond. Az általa vizsgált négy gyomorban túlnyomó többségben sáskák voltak, emellett csak a Gryllus mennyisége volt jelentősebb. Mielőtt a vizsgálatokból levonjuk a következtetést a gólya gazdasági jelentőségére vonatkozólag, meg kell még vizsgálni azt a kérdést, hogy reális- nak fogadhatók-e el a köpeteken alapuló vizsgálat eredményei. Különösen azt kell figyelembe venni, hogy a gerincesek és a rovarok aránya a valóság- nak megfelelő-e? Kétségtelen, hogy a két csoport köpetképző anyag szem- pontjából nem vonható azonos elbírálás alá. A kitin a gyomor számára nehezen vagy egyáltalán nem emészthető, a csontokat az állat legtöbbször teljesen megemészti. Lehet-e ezzel magyarázni, hogy rovar képezi a köpe- tek. többségét! A szaruanyagok (karmok, szőrök, tollak, pikkelyek) a gyomor számára szintén emészthetetlenek, és a köpetekben mindig szerepel- nek, ha a madár gerincest fogyasztott. A köpetben tehát feltétlenül meg- találhatjuk valamilyen jelét a gerinces tápláléknak. Sőt ezek a képződmé- nyek nagymértékben erősítik a köpet konzisztenciáját. A szőrt vagy tollat tartalmazó köpetek összeállóbbak, kevésbé mállanak szét, tehát még nagyobb mennyiségben is találhatók, mint a rovart tartalmazó köpetek, melyek száradás után könnyen szétesnek. Így az esetleges nyúl- vagy fácán- maradványokat feltétlenül ki lehetett volna mutatni, ha elfogyasztották volna őket. Egyedül a kétéltűek azok, melyekre nézve a kimutatás feltétlen alacsonyabb értékeket tartalmaz a valóságnál, mert ezeknek van a legkeve- sebb emészthetetlen maradványuk. 3 3 A kártétel kérdésében tehát világosan állást lehet foglalni. A gólya semmiféle gazdasági ágra nem káros. Ezt számos külföldi és magyar szerző is megállapította már. Kétségtelen tény, hogy alkalmanként apróvadat és háziszárnyast is fogyaszt, ennek mennyisége azonban elenyésző. Termé- szetesen a gólyánál is előfordul az, ami más madaraknál gyakran meg- figyelhető, hogy egyes példányok bizonyos táplálékra specializálják magu- kat. Így ismeretesek apró baromfi evésére rászokott példányok. Ez azonban nem jellemző a faj táplálkozására, hanem individuális megnyilvánulás. A kártevő meghatározásához hozzátartozik a kártétel fogalma, tehát hogy az illető faj a gazdasági ágnak komoly értékcsökkenést okozzon biológiai tulajdonságai következtében. Számos olyan rovarfaj ismeretes például, mely képes valamilyen haszonnövényt elfogyasztani, természetes körülmé- nyek közt ritkán meg is teszi ezt, mégsem minősítik kártevőnek és nem véde- keznek ellene, mert a védekezési költség az okozott kárral nem áll arányban. Pontosan ez a helyzet a gólyával is. Vadgazdasági vagy halászati érdekből gólyákat lődözni, a fontos rovarirtókban okozott káron felül, fölös- leges patron-pazarlás, mert ezáltal vad- vagy halgazdaságunk eredményei nem fognak növekedni. Ez természetesen nem vonatkozik egyes apróvadra vagy baromfira specializálódott példányokra. | Mi az oka annak, hogy annyira elterjedt a gólya kartékonysagarol alkotott vélemény? Hennicke azt írja madärvedelmi kézikönyvében : SS Pa a „A gólya a mezőgazdaságra hasznos, a vadászatra, halászatra, méhészetre káros. A kártétele jelentősen felülmúlja hasznosságát." Ennek magyarázata igen egyszerű. A kártételt mindig hamarabb észreveszik, mint a hasznot. Különösen áll ez a gólyára, melynél a kártétel mindig szembetűnő, pl. mikor az udvarról baromfit szed fel. Ugyanakkor a földeken, réteken boga- razó gólyák mindennapos jelenségek, észre sem veszik tevékenységüket. Rothermundt például leírja, hogy látta, amint egy gólya igen nehezen nyelt le valamit. Lelőtte a madarat, s megállapította, hogy a lenyelt táplálék egy 14 napos nyúl. Máskor pedig megfigyelte, hogy két gólya hajszolt egy nyulat az országúton. Ezek a feltűnő és érdekes megfigyelések azután beke- rülnek a folyóiratokba (különösen a vadászati lapokba), és azt a látszatot keltik, hogy a madárnak ez a rendszeres táplálkozása. . Régebben a gólya mint a vízi gerinces szervezetek fogyasztója volt elkönyvelve, ezzel szemben a kimutatásban ezek elég ritkán szerepelnek. Békát 8 esetben találtunk, a hüllő pikkelyek egy részénél megállapítható volt, hogy vízisiklótól származik . Még ha feltételezzük, hogy a maradványok egy része teljesen felemésztődött, akkor is csak kis részt alkothat a nagy tömegű szárazföldi állatmaradványokkal szemben. A magyar madártani irodalomban is sokszor fejtegetett és beigazolt tény, hogy a gólya tápláléka erősen függ a külső körülményektől, elsősorban a csapadéktól. Nedves évek- ben a gólya vízi szervezetekkel, száraz években rovarokkal és pockokkal táplálkozik. Schenk szerint az alföldi lecsapolásokkal kapcsolatban tért át szárazföldi állatok, elsősorban szárazföldi rovarok fogyasztására. Homonnay a gólya legfontosabb táplálékaként a vízi szervezeteket jelöli meg, és meg- állapítja, hogy csak kedvezőtlen viszonyok közt szorul a silányabb minőségű rovartáplálékra. : Berndt pontos megfigyelései is azt bizonyítják, hogy a fiókák tápláléka szoros összefüggésben volt az Elba vízszintigazodásaival. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a vízi szervezetek elszaporodásának vagy csökkenésének jelentőségét, a gólya táplálkozásában, mégsem szabad ezt túlságosan szi- gorúan értelmeznünk. Több jel mutat arra, hogy a szárazföldi rovartáp- lálék a gólya étlapján mindig fontos szerepet játszik. A köpeteknek meg- . lehetősen nagy százaléka tartalmazott vízi rovarokat, és ezek lárváit, Dytiscidákat és Hydrophilidákat. Hydrous piceus a köpetek 54,1% -aban Dytiseus és különböző apróbb Hydrophilus fajok a köpeteknek egyaránt 24,79/-ában fordultak elő, átlagpéldányszámuk . azonban mindig alacsony volt. Kivétel nélkül mindig szárazföldi rovarmaradványokkal vegyesen találtuk. Ez azt mutatja, hogy a táplálkozó helyek sorában rendelkezésére álltak a gólyáknak szabad vizek és nedves részek, ahol beszerezhették volna a vízi szervezeteket, ha ezeket mindenek felett előnyben részesítenék. A köpetek többsége a Duna mellől Hercegszántóról szärmazik. . Több éve figyeljük Ócsa környékén a gólyák táplálkozását. A faluban fészkelő párok táplálkozási területe a falu melletti nedves rét. A megfigyelé- sek szerint a madarak leggyakrabban éppen a rét legszárazabb részén fogják főleg rovarokból álló táplálékukat. A rétet átszelő csatorna partján bőven foghatnának pl. békákat, itt azonban sohasem láthatók. Tehát csak bizonyos fenntartással fogadhatók el a vízi, főleg a vízi gerinces szervezetekről, mint gólyatáplálékról alkotott vélemények. A való- 89 sag minden valószínűség szerint az, hogy a gólya taplalékaban még fészke- lési időben is jelentős szerepet játszanak a szárazföldi állatok, különösen a rovarok. A két táplálékféleség aránya természetesen nedves és száraz periódusok szerint változó. Hasonlókép közrejátszanak individuális saját- ságok is. A fészkelési periódus után a rovarok (különösen a sáskák) még nagyobb százalékban szerepelnek. Téli tartózkodási helyeiken, Dél-Afri- kában pedig mozgásuk szorosan összefügg a sáskák mozgásával. Nyílt kérdés marad, hogy valóban a legutóbbi évek folyamán állt: -e be változás a gólya taplalkozasaban? Ezt minden kétséget kizáró módon ma. már eldönteni nem lehet. Bizonyára korábban nagyobb volt a vízi szerve- zetek mennyisége, mert a mocsarak és árterületek kiterjedése sokkal na- gyobb volt a mainál. De az, hogy ebben az időben milyen mennyiségben fogyasztott szárazföldi rovart vagy gerincest, ma már nem állapítható meg. Szükséges tehát, hogy a jövőben az egész év folyamán égyenletesen elosztott köpetek és gyomortartalmak vizsgálatával véglegesen lezárhassuk a gólya táplálkozásbiológiájának kérdését. Irodalom — Literatura Brendt: Ueber die Ernährung einer Weiss-Storchbrut. (Beitr. z. Vortpflanzungsbiol. d. Vögel. 1938. 14, p. 95— 99.) Osörgey T.: A törökkanizsai vetesi varjakröl. Üter die Saatkrähen in Törökkanizsa (Aquila, 1918. XXV. p. 194— 196.) Fernbach K.-né: A fehér gólya kártétele. Schädlichkeit des Storches. (Aquila, 1921. SUX VILLE: pr 168.) Haagner, A.: A fehér gólya Délafrikàban. The White Stork in South Africa. (Aquila, 1912. XIX. p. 16—18.) | Haverschmidt: The Life of the White Stork. Leiden. 1949. Hennicke, K.: Handbuch des Vogelschutzes. (Magdeburg, 1912.) Herman O.: A hortobágyi sáskajárás biológiai tanulságai. (Term. Tud. Közl. 503. füz.) Homonnay N.: Miert dobja ki a gölya feszkeböl a fiökäjät ? (Term. Tud. Közl. 1942. június.) Kélmän B.: Fehér gólya viselkedése a rizsföldeken. Benehmen des Weissen Storches auf den Reisfeldern. (Aquila, 1929—30. XXXVI-XXXVI. p. 311— 312.) Putzig: Zur Ernährung des weissen Storches, (Beitr. z. Fortpflanzungsbiol. d. Vögel. 1938. 14, p. 107— 108.) Rátz B.: Ciconia ciconia kártételei a baromfiudvartan. Schaden von Ciconia ciconia im Geflügelhof. (Aquila, 1907. XIV. p. 321.) Rothermundt Gy.: A feher gölya kärtetelei. Die Schädlichkeit des weissen Storches. Aquila, 1905. XII. p. 342— 343.) Schenk J.: A feher gölya 6-os feszekalja. Ein Sechsergelege des weissen Storches. (Aquila, 1914. XXI. p. 269-270.) Schenk J.: Adalékok a fehér gólya életmódjához. Beiträge zur Lebensweise des weissen Storches. (Aquila, 1908. XV. p. 258— 266.) Schenk J.: Madaraktöl meghiüsitott sáskajárás. Von der Vogelwelt verhinderte Heusch- reckenplage.. (Aquila, 1910. XVII. p, 258— 261.) Seitz, A.: Die Brutvögel des ,,Seewinkels”. (Natur und Kultur. Heft. 12.) : Stammer: Ein Beitrag zur Ernährung des weissen Storches (Ciconia c. ciconia L.) (Ber. Ver. schles. Orn. 1937. 22. Heft 14.) . Szomjas G.: Madarak ältal meggätolt hernyörägäs. Von der Vogelwelt verhinderter Raupenfrass. (Aquila, 1908. XV. p. 306— 307.) Vásárhelyi I.: A fehér gólya mint a mezei pocok pusztitöja. Ciconia alba als Vertilger der Feldmaus. (Aquila, 1927—28. XXXIV—XXXV. p. 411.) Vasvári M.: Le role du Pelobates dans la nourriture des oiseaux. (Proc. VIII. Orn. Coner. p. 726— 729.) Verheyen : La cicogne blanche dans son guartier d’hiver. (Gerfaut 1950. I— II. p.1—17.) 90 Dies to the Food-Biology of the White Stork (Ciconia c. ciconia L.) By József Szijj and László Szijj The White Stork is one of our bird-species, the economic significance of which is not quite cleared yet. The food of this bird is rather manifold, it includes species of the most diverse groups of animals, such as mammals, birds, reptiles, amphibians, fish, insects, worms, etc. Species with such a "mixed" diet have always caused great problems to economic ornithology, as in such cases the interests of various branches of economy were contrary to each other. To clear these questions is a first-rate task of Food-Ecological examinations. A great number of mostly shorter papers were published on the food of the White Stork, but a detailed analysis ot the diet has never been made and even in foreign literature, it is only German authors who are giving analyses of the food of Storks of certain territories. Unfortunately the above requirement cannot perfectly be fulfilled by this paper either, as the seasonal distribution of the material is jvery uneven and furthermore, because it nearly consists entirely of pellets, which — as we shall see later — do not give a reliable picture as to stomach-contents. The publication of this paper is nevertheless justified by the fact, that the remainders of food are originating from the spring period, that is, from the period, when the Stork can exercise a harmful activity. It is at this time of the year when it can feed on young hares, partridges, pheasants, ducklings and chicken ete. In summer and the beginning of autumn the Stork can do no harm any more among the grown-up animals. The monthly distribution of stomach- contents and pellets was the following : April, 2 stomachs, 1 pellet; May, 2 stomachs, 1 pellet; June, no stomachs, 85 pellets ; July 4 stomachs, no pellets. Thus only the 85 pellets from June are suited for Be el evaluation, which shows the following results : See table in Hungarian text. The following species were found in a lower percentual value. (See list in Hungarian text.) The analysis of those few stomachs and pellets from other months is also giv en, though these are not suitable for being valued, because of their small number. These might perhaps be used at later studies. (See list in Hungarian text.) "The remainders of vertebrates suitable for analysis in the 85 pellets from June are dealt with separately. Here only the occurrence should be stated that mostly hair was found in the pellets and thus it is impossible to draw conclusions as regards the number of specimens. Although in case of pellets the identification of insects is more difficult as in stomachs, the number of individuals can nevertheless always be exactly stated, as the mandibles, that are the most chitinous parts of the insects are always found is perfect integrity. The remainders of vertebrates were the following : (See list in Hungarian text.) Further we wish to deal with the guestion of the valuation of remainders in pellets. In most studies only such figures are given, which showinhow many of the stomachs and pellets examined, a certain species or group had occurred, and what its percen- tage is in the whole material examined. But this only answers the question as to what degree this species is accepted as food by the bird. But no answer is given as regards the quantitative eircumstances of the diet. This is absolutely important, however, in judging the agricultural significance, as it is not sufficient to know, whether the species of bird examined is feeding on harmful species or not, but is must also be made clear, in what quantities it is taken. Food, that often only occurs in very small quantities, figures in.a higher percentage, than species only occurring rarely, but then in large number. We therefore have calculated.the average number of specimens con- tained in a pellet with the most important species, i. e. those occurring in at least 20% of the pellets. The percentage of occurrence and the average number of specimens show the species that are most important in the diet. The exact quantitative proportions of the diet are given by the components’ weight -percentual analysis. This can naturally only be carried out at the examination of stomach- contents. Here the average weight of the various species has to ke considered. Unfortu- 91 nately these weights are unknown in most cases, especially with insects. Such a specifi- cation would be important especially from a production-biological point of view. This form of analysis could not be made by us, as we only had pellets at our disposal. Here is the possibility of finding remainders of the same animal in two successive pellets, moreover a great deal of secondary food is present as well. From the point of view of judging the agricultural significance, the number of occurrences as well as the expression of percentage- figures of average numbers of individuals both in pellets and stomachs is of far greater importance. As it may be seen from the analyses, most of the diet consists of insects. Among mammals, Talpa europea occurs in largest number, then follow remainders of mice (most probably the species was in most cases Microtus arvalis, Lut as with one excep- tion only hair was found in the pellets, this could not be made sure of. Once there was the feather of an unkown species of bird and once remainders of fish that could not be discerned. Useful raptorials not counted, harm was only done by takes the two latter animals. | Among insect-food, Orthopterae make up for the majority. Coleopterae were e found in nearly ‘equal number. Many of the latter (mostly the smaller species) constitute secondary food and thus must be regarded as the food of the vertebrates taken by the Storks. Undigested parts of insects are found in large number especially in stomachs. of amphibiae, but also in those of lizzards. These have a more unperfect digestion and remainders of chitin are even found in the intestines. A great part of various undiscer- nable small Carabidae probably get in this way into the remainders of Storks’ food. The number of harmful insects is considerable, among these are to be found horse- ticks, crickets, locusts, bee-moths and larvae of May-bugs. The percentage of their occurrence, respectively the average numker of their specimens is comparatively high. One pellet was found, containing the remainders of 211 bee-moths. In 36 pellets containing Anisopliae, the remainders of 1182 specimens could be established. In the case of locusts such a pellet was found, that contained more than 200 specimens. Schenk mentions a stomach of a Stork killed on the Hortobàgy in 1907 in which he found about 1000 locusts (Stauronotus maroccanus). The greatest part of the kee- moths very probably originates from corn-fields. According to Schenk (1908) the Stork feeds in corn-fields, but we could also observe Storks feeding in a wheat-field nearly 1 meter high, on May 31st 1952, near Szerencs. We know of two cases, when Storks, together with other birds restrained an already developed swarm of insects. One of these happened in 1902 at Tiszalök, when Manestra persicariae greatly increased, the other one at Aroktò when a swarm of Calliptamus italicus and Stauronotus maroccanus occurred in 1909. The number of organisms living underground was fairly large, both among mammals and insects. As regards the circumstances of feeding calculated in time-units, an observation made by B. Kálmán must be quoted, according to which one Stork ate 44 mice, 2 young hamsters and 1 frog within an hour. According to Csörgey a Stork caught 25— 30 crickets every minute. Putzig writes, that remainders of food are coming out in the form of pellets 36— 48 hours after having been eaten. If these results are compared with other examinations, a rather uniform picture of the species consumed must be formed. We must first mention the unpublished study by Titusz Csörgey, which was made on 50 pellets originating from June 1909 in the vicinity os Vörs. This showed the following remainders (the numbers indicate the number of specimens) : (See list in Hungarian text.) The same species were found in our investigation too. Seitz found apart from rodents the following insects in stomachs of Storks of the Lake Fertò : Carabus clath- ratus, C. violaceus, C. granulatus, ©. cancellatus, Calosoma auropunctatum, Hydrous piceus, Ditiscus marginalis, Dorcadion aethiops, D. fulvum Atlattaria laevigata, Silpha obscura, Tenebrie molitor, Pentodon idiota, Rhisetrogus solstitalias. He further observed a great number of Storks searching for food behind a ploughing tractor, just like Rooks used to do. Puizig found but very few small-game. He could only once observe a pheasant-chick and once the shell of a poisoned egg, that caused the Stork’s death. But he found a great many horse-ticks and moles. The most important insect- remainders are those of the following species : Carabus clathratus, C. cancellata, C. granulatus, C. coriaceus, Calosoma sycophanta, Pterostichus niger, P. vulgaris, 92 Silpha sp., Geotrupes vernalis, Acrididae. He also found remainders of Eriocheir sincusis. Berndt also noticed Eriocheir sinensis in the food of the Stork, even as the chief food for the young in the nest, he held under observation. Grasshoppers took the second place and the third one, the frogs (Rana temporaira). Vasvári men- tions the Stork among the birds feeding on Pelobates. Stammer gives an accurate list of 251 stomach-contents investigated by various authors. The succession of the species mostly found was the following : insects, mice, frogs, grasshoppers, moles. The four stomachs analysed by him, mostly contained grasshoppers and no other species was found in greater number, but Gryllus. Before drawing the result of these investigations concerning the economic signifi- cance of the Stork, we have to examine the question, whether the results of the analysis of pellets can be accepted as reliable or not. It must specially Le Lorne in mind, whether the ratio of vertebrates and insects is the same as it is in reality. Doubtlessly the two groups cannot be considered equally with regards of pellet- forming material. Chitin is but hardly or not at all digestikle, whereas kones are usually perfectly digested by animals. May the fact that the greater part of pellets consists of insects, be explained by this? The horn-material (nails, hairs, feathers, scales) are also indigestible and we always found them in pellets, when the bird ate a vertebrate. Thus we are sure to find in the pellet, some sign of having eaten a verte- krate. In addition to this these remainders greatly strengthen the pellet’s consis- tency. The pellets containing hair or feathers are more coherent and moulder away to a far less degree and are thus found in greater number than those containing in- sects, which in turn easily crumble to pieces when dried up. Consequently remain- ders of hares or pheasants would most certainly have been observed in case these animals were eaten. The only group shown in the list with lower figures than they really do occur are amphibians as these have the least indigestikle parts. Thus a definite standpoint may be taken as regards the question of the Stork’s causing damage. The Stork is not harmful to any branch of economy. This has been already stated by a number of foreign and Hungarian authors. It is a doubltess fact, that it sometimes takes small game and poultry, but their number is exceedingly small. Of course it also happens with the Stork, as it can often be observed with other birds, that certain specimens do specialize on a certain food. Thus Stork-specimens are known, that were in the habit of feeding on poultry-chicks. But is not characteristic for the feeding of the species, but is only an individual habit. The determination of harmful species must be connected with the notion of the harm really caused ; that means to say that the species in question must cause considerable material loss to a branch of economy because of its biological qualities. For instance many species of insects are known, that are able to feed on some kind of crop, and some- times also do under natural conditions, nevertheless they are not regarded as harm- ful and are not destroyed, because the expenses of protection would not be in pro- portion with the possibly attained gain. This also refers to the Stork. To shoot Storks in the interest of game- of fishpond-management is, besides the damage caused to this important insect-destroyer, a sheer waste of ammunition, as by killing Storks the results of game- or fishpondmanagement will certainly not be higher. This natu- rally does not refer to such specimens that have specialized on small game or poultry. Why has the opinion on the Stork’s harmfulness become so wide-spread? Hennicke writes thus in his handbook on bird-protection: "The Stork is beneficial to agriculture, but harmful to shooting, fishing and bee-keeping. The damage caused by it greatly exceeds its usefulness”. This can very easily be explained. The damage is always noticed more easily than the benefit, This is especially true with the Stork, where the damage caused is always conspicuous, e. g. when it takes poultry from the yard. At the same time Storks searching for insects in meadows and seeds are everyday sights and their activity is hardly noticed. For instance Rothermundt tells an observation, when he noticed a Stork swallowing something with great difficulty. The Stork having been killed, it proved to be a young hare about 14 days old. In another instance two Storks were chasing a hare on a highway. These remarkable and interesting observations are then published (mostly in sporting-papers) and create the apperance of this being the bird’s regular diet. 93 Formerly the Stork was believed to be feeding mostly on vertebrates living in the water, but these animals do rarely appear in the list of the kird’s food. We have found frogs in but 8 cases and parts of the scales found, proved to be those of the water- | snake. Even if supposed, that a part of the remainders was perfectly digested, it can only form a small part compared with the large amount of remainders of animals. living on dry ground. It is a proved and in the Hungarian ornithological literature also ‚often dealt with fact, that the Stork’s food greatly depends on outward factors, especially on rainfall. During moist years Storks are mostly feeding on water organisms. and in dry years on insects and mice. According to Schenk’s opinion Storks changed over to feeding on animals living on dry land, especially insects of the land, as a con- sequence of the draining of the lowlands. Homonnay declares the water-organisms to be the Storks’ most important food and that it only takes to the less valuableinsect- food under disadvantageous conditions. Without question the significance of water-organisms’ increase or decrease cn the food of the Stork — Berndt’s accurate observations state, that the diet of the young birds greatly depends on the variation of the River Elke’s water-level — this must not be taken too strictly. There are many signs showing, that dry ground insect- food always played a main part in the Stork’s diet. A rather high percentage of the pellets contained water-insects and their larvae, Dytiscidae and Hydrophilidae. Hydrous piceus did occur in 54.1%, of the pellets, Dytiscus and various smaller species. of Hydrophilus in 24.7%, equally, tut the average numter of their specimens was always low. Without exception we always. found them mixed with remainders. of insects living on dry ground. This shows, that the Storks could always have teen feeding on open waters and moist places, where they could have found water-organism, if they would have preferred them. Most of the pellets analysed came frcm Hercegszäntö close to the Danute. We have been watching the feeding of the Stork for several years in the neighkour- hood of Ocsa. The pairs nesting in the village used to feed in moist grassland close to the village. It was found, that the birds mostly gathered their food consisting of insects in the driest parts of the meadow. They could have sought a great many frogs in the ditch running across the meadow, but Storks are never seen there. Thus, opinions of water-organism, especially of water-vertekrates as Stork’s food can be only accepted with a certain reservation. In all prokability the truth is, that animals, especially insects living on dry ground are playing an important part in the Stork’s diet, even during the nesting-season. The ratio of the two kinds of food naturally varies according to wet and dry periods. Individual peculiarities have a certain influence too. After the nesting period, insects (especially locusts) are present in a still higher percentage. And in their winter-quarters in South-Africa their move- ments greatly depend on the movements of locusts. It remains an open question, however, whether a change in the Stork’s diet did - occur during the last years or not. This cannot ke douktlessly answered yet. The quantity of water-organisms has certainly been greater formerly, as the area of swamps and inundation was far larger, than it is now. But it cannot ke made sure to-day any more, in what quantity Storks were then feeding on insects or vertebrates living on dry ground. Thus it is necessary in our future work to analyse stomach-contents and pellets originating equally from all seasons of the year to be akle to close the question of | the Stork’s biology definitely. 94 MADARVEDELEM A SITKA-ERDOBEN Írta : dr. Korompai Viktor Bird-proteetion in a wood of south easiern Hungary By Viktor Korompai A Sitka-erdöben (Gyula, Békés m.) 1936-tól 1944-ig, 9 even át madar- védelmi telepet tartottam fenn. Sajnos, a megfigyelésekről vezetett részletes feljegyzéseim a háborús évek alatt elvesztek, és így dátumot és számszerűen pontos adatokat csak az esetben közölhetek, ha azokra mint feltűnőbb jelenségekre pontosan emlékezem, vagy a véletlenül megmaradt térkép- vázlataimon és évvégi összesítő jegyzeteimen a tárgyra vonatkozó fel- jegyzéseket találok. ; : A Sitka-erdő Gyula város határában terül el a Fekete Körös mentén. Szélessége 200 lépés, úgy hogy keskeny, de hosszú volta miatt sáverdőnek is nevezhetjük. Fiatal faállományának zöme tölgy és kőris. Öreg fa, amely- ‘ben odúlákók költhetnének, nincs. Ez az oka, hogy a madárvédelmi telep létesítése előtt a Sitka-erdőben, de messze környékén is, alig költöttek cinegék. Amikor (1936-ban) kihelyeztem az első odúkat, számszerint 8-at, 6 odúba azonnal cinegék költöztek, kettőben pedig csóka ütött tanyát. A madarak telepítését tehát 8 mesterséges fészekodúval kezdtem meg, amelyek számát, minthogy mind a 8 odú lakóra talált, rohamosan gyarapi- tottam, úgy hogy a műodúk száma pár év alatt 107-re emelkedett. A mű- odúk kihelyezése és gondozása mellett a madarak téli etetését is rendszere- sítettem. A műodúkban főleg szén- és kékcinege, elvétve nagytekercs, kerti rozsdafarkú, csóka és seregély költöttek. Az első 8 odút többkilométeres szakaszon, egymástól nagy távolságra helyeztem el, 3 méter magasságban. Az alacsony elhelyezés, ami pedig az odúk ellenőrzése miatt kívánatos lett volna, az erdei vadászatokon alkalmazott hajtók rongálása miatt nem volt ajánlatos. Az odúk méretei igen változatosak voltak. Először nagy fatönkodúkat alkalmaztam, majd nagy deszkaodúkat, fenyőfából. A nagy fatönkodúkat részben a kárászi odúgyár szállította a Madártani Intézet megrendelése alapján, részben Gyula város polgármestere készíttette, részben magam csináltam. A nagy fatönkodúk hátránya, hogy nehezek, kihelyezésük nagy munkába kerül és hogy rajtuk több hosszanti repedés támad, ami gyakori foltozásukat teszi szükségessé. ; A nagy deszkaodúkat magam készítettem. Ezek jól beváltak, de sokba kerültek és a fatönkodúkhoz hasnolóan nehéz volt a szállításuk és körül- ményes a kiszögelésük. Ezért rövidesen rátértem a kis deszkaodúk készí- tésére. | 95 Ezeknek a kis deszkaodüknak nagy elönyük, hogy nehezebben repednek be, olcsók, könnyen szállíthatók, könnyű a kihelyezesük, ellenőrzésük. A belvilág méretét akkor találtam a legmegfelelőbbnek, ha az oly nagy, hogy a férfiöklöt hosszában és szélességében befogadni képes. Ilyen bel- világ esetén a madár (cinege) kényelmes fészkelőteret talál és az odúellen- őrzés — mivel az ököl befér oda — könnyen. végrehajtható. Anyaga fenyő- deszka. A kis deszkaodú alkotórészeit, összeszögelés előtt, egy. éjszakára kar- bolineumba áztattam, a hangyák ellen. A hangyák ugyanis kerülik a kar- bolineumos anyagokat, viszont a madarakra nem hat riasztóan. A karboti- neum ezen felül a konzerválást is célozta, amelynek fokozására több kis deszkaodút olajfestékkel zöldre is befestettem. Az alkotórészeket részben csak szögeléssel állítottam össze, részben ezen felül bádogpántokkal is egy- máshoz erősítettem az eresztékek mentén. A bádogpántokat a tartósság kedvéért bevontam vaslakkal. A könnyebb odúellenőrzés érdekében az eddig szokásos tetőformát is átalakítottam úgy, hogy a tetőt nem jobbról és balról beszúrt szöggel rögzi- tettem, hanem a tető alá szegelt fadugót keresztben teljesen átfúrtam. Így a tetődugó csatornája az odü ket oldalán fúrt egy-egy lyukkal egybeesett. Végül a tetőtartó huzal csatornáját a nedvességtől való bedagadás ellen megtüzesített huzallal kiégettem. A fenékdeszka és egyben az egész odú tartósságának növelése érdekében a fenékdeszkát nem alulról szegeztem az. oldalfalak alsó széléhez, hanem az oldalfalak közé süllyesztve oldalról úgy, hogy ha az odút előlről nézzük, a fenékdeszka nem látható. Minden odú alumínium-táblácskára vert sorszámot kapott, amit az odú tartólécére sze- geztem fel. A kis deszkaodúk rendszeresítése a madárvédelmi telepen fészkelő cinegefajok arányszámát érdekesen befolyásolta. Addig ugyanis, amíg nagy odúkat alkalmaztam, gyéren fészkeltek kékcinegék ; az odúkban főleg széncinegék települtek. A kis deszkaodúk alkalmazása után 50—60%- ban szén- és 30—40%-ban kékcinkék foglalták el az odükat, mig mas madár, a gyér elöforduläs miatt, alig jott szämitäsba. Igy a madarvédelmi telep föleg cinege-települest eredményezett. Közismert dolog, hogy a széncinege jóval gyakoribb madár, mint a kékcinege. Ezért különösnek tűnik, hogy a Sitka-erdőben, 107 odúban, 40 pár széncinege mellett 30 pár kékcinege is fészkelt! A kékcinegék ilyen rendkívüli számban való költésének magyarázatát akkor leltem meg, amikor megtudtam dr. Vertse Albert egyik közleményéből ( Aguila 1939—42.) hogy a kékcinke szereti a sekély odút, amelynek mélysége a röplyuk alsó szélétől mindössze 6—7 cm. Természetes viszonyok között ugyanis ilyen sekély odúban költ a kékcinege. Ugyanily en érdekes eredményre vezetett a nagy. fatönkodúk meg- felezésével nyert kis fatönkodúk alkalmazása is. Megoldatlan problémaként merült fel azonban az a kérdés, hogy ez a fészkelő 70 pár cinege honnan származott? Ugyanis, hogy a cinegék terü- - lettartására, kóborlásuk méreteire stb. adatokat szerezzünk, az öreg tojókat és a fiakat legnagyobb részben meggyűrűztük. Többszáz gyűrűzést végeztünk ennek érdekében, az eredmény azonban az volt, hogy gyűrűtlen 96 N N NER öreg cinegék évről évre jelentkeztek a költési időben és költöttek is, acts fiatal példany azonban egy sem ! Ezek után mem állíthatom, hogy a fészkelő 70 par cinege az első 6 odú szaporulatabol származott. Fel kell tételeznem, hogy a fészkelő cinkeällo- many, legalább is túlnyomó részben, a téli vagy kora tavaszi kóborlás folya- mán odavetődött példányokból, csapatokból telítődött fel, amelyeket a jó fészkelési lehetőség megtelepedésre csábított. Nyilt kérdés azonban, hogy hová lett az eredeti szaporulat, illetve annak életben maradt része, miután tudjuk, hogy apró madaraink jelentős hányada a tél folyamán elpusztul? Nyilván elkóborolnak és valami más, kedvező helyen telepednek meg fészkelésre. A cinegék kóborlási hajlamára vonatkozóan a következő megfigyelést közölhetem : A madárvédelmi telep etetőjét az egyik télen 20 barátcinke látogatta, két kék és ugyancsak 20 széncinegével vegyesen. Noha bőségesen állott élelem rendelkezésünkre és jó fészkelési lehetőség is kínálkozott, mégis a következő tavaszon egy barátcinke sem költött a madárvédelmi telepen, míg a szén- és kékcinegék majdnem egyenlő arányban költöttek. A barátcinkékre tehát a mesterséges fészekodúk nyújtotta fészkelési lehe- tőség sem jelentett vonzerőt. Annál inkább, volt ez tapasztalható a kékcin- kéknél. Így pl. 1944. április 8-án, a madárvédelmi telep egy odúval még fel nem szerelt részletén 3 db 26 mm-es röpnyílású kis műodút helyeztem ki. Egy hónap múlva (május 7-én) 2 odúban már kékcinegék költöttek, a har- madikban pedig cinkeürülék tanúsította az odú igénybevételét. . Az odúlakó madarak fészkelőhely-hiányát bizonyítja, hogy pl. a békés- ‘ csabai méntelep laktanyájának udvarán kihelyezett fészekodúkba már az első tavaszon 12 pár seregély telepedett meg, sőt még akadtak olyan sere- gélypárok is, amelyek, miután fészekodú már nem jutott nekik, az istálló cseréptetője alatt költöttek. Ugyancsak megtelepedett itt egy ízben a szürke légykapó is, akkor, amikor a verebek tömeges kiirtása következté- ben nyugalmas fészkelőhelyet talált. Míg a verebek háborítatlanul éltek, a szürke légykapó képtelen volt megtelepedni. A cinegék térbeli tájékozódására vonatkozólag is közlök egy megfigye- lést, amely egyben intő például szolgál arra, hogy a már egyszer kihelyezett odú helyzetén ne változtassunk, különösen. fészkelési időben. Az egyik télen, juharfára, kékcinegének alkalmas műodút helyeztem ki, erősen elöredült helyzetben, 4 m magasan. Egy kékcinege ezen a télen rendszeresen felkereste az odút hálótanyául. Többször megfigyeltem esténként a kék- cinke hazatérését. Miután bántott, hogy odúja annyira előre van dülve, egy délután levettem az odút a ferdén álló ágról és ugyanazon a fán egy közeli függőleges ágra helyeztem át. Gondoltam, segítettem a kékcinegének. Tévedtem. Az este megérkező kékcinege egyenesen az odú régi helyére repült s minthogy ott röplyukat nem talált, a ferde ágra, a röplyuknak meg- felelő helyre repült s ott pár pillanatra megkapaszkodott. A következő pillanatban ugyanabba az irányba, ahonnan jött, elrepült és többé nem tért vissza. A közelben levő odút látszólag nem vette észre. Az odúk elhelyezése eleinte sűrűn történt. Az odúkat sorokban helyez- tem el, minden sorban 5 odút, egymástól 25 lépés távolságra. Az egyes sorok között 50 lépés távköz volt. Miután a fészkelések gyéren mutatkoztak, 7 Aquila — 54 97 azért a sürünek bizonyult sorokat megritkitottam. Öt odú helyett csak hármat hagytam egy sorban úgy, hogy az elsőt, harmadikat és ötödiket meghagytam, míg a másodikat és negyediket levettem. Ezzel a madarak egymásközti cívódásának csökkentésére, és így a fészkelés kedvezőbbé téte- lére a távolságok alkalmasabbak lettek. Az a tapasztalatom, hogy a cine- gék 50 lépésnyi fészkelési távolságban már nem zavarják egymást. A Az odülakö madaraknak sokféle ellensegük volt. Ezek között elsö helyen állanak a pelék és a hangyák. Néhány év alatt 500 pelét fogtam. ki az odúkból, és ezt a mennyiséget nem becslés alapján, hanem a kiirtott pelék számáról dátum szerinti feljegyzések összeadásával állapítottam meg. Próbálkoztam a pelék radikális irtásával a cinegéknek nyugalmas fészkelési lehetőséget biztosítani, de a rengeteg pele kiirtása sem hozott nyugalmat, mert inváziószerűen jelentkeztek, úgy hogy pl. a Kőris-erdő 30 műodújában a cinegék fészkelését a peletömegek annyira megzavarták, hogy kénytelen voltam az ottani madárvédelmi működésemmel felhagyni. I Egyik ellenőrző utamon az egyik cinegeodúban hangyabolyt talál- tam. Aboly az odú egész üregét kitöltötte. A hangyaboly eltávoli- tása után az odú aljában egy tojó széncinege hulláját találtam, alatta 6 széncinege tojást és ez alatt a szabályos fészket. Fatönkodúban is kárt tehetnek a hangyák, ha az puhafából készült. Az odú faanyagába ugyanis csatornaszerű meneteket készítenek, és az odú szivacsszerűvé válik. Az ilyen odúból kiegetessel sem lehet a hangyákat eltávolítani, mert az a odü längbaborul. Az ilyen odüt ki kell selejtezni. ‘ Kárt tesz még a feszkelesben az erdei egér, menyét, nyaktekercs és a darázs, mégpedig a nagytermetű erdei darázs, mely a darázsfészket az odútető alá építi úgy, hogy az a tetőn függve az odúba lóg. A fakopáncs annyiban csinál kárt, hogy az odúk röplyukát a tél folya- man kikopäcsolja, kibővíti. A következő tavaszon az ilyen oduban, az elsö- sorban kívánatos cinegék helyett seregélyek költöttek. Az odúk röplyukára, a harkály kikopácsolásának meggátlására, bádog- lapot szegeztem, éppen olyan lyukkal, mint az odúk röplyuka. Később a pelék elhárítására különböző röplyukelőtéteket szerkesztettem, azonban kevés eredménnyel. i A virtuözan kúszó pele ellen, sajnos, egyik sem valtotta be a hozzá füzött remenyeket. Egyéb oduféleségek : Nagy tönkodün, kis tönkodün, nagy és kis deszkaodükon kívül. alkalmaztam, ill. készítettem nagy és kis odükat : bádogdobozokból, használt húskonzervdobozokból is. A bádogdobozokat huzalon lelógatva mint függő odúkat alkalmaztam. A kis dobozodúkat. szerették a széncinegék, de különösen a kékcinegék. Egyiküket sem zavarta, hogy az odú a levegőben himbálódzott. Tartósságának növelé- sére fekete lakkal festettem be. A röplyukak nagysága a csóka fészkelésére szolgáló nagyodútól elte- kintve 32 és 28 mm átmérőjű volt. A 32 mm-es átmérőjű röplyukkal ellátott odúkat széncinegéknek szán- tam, de kékcinegék is megtelepedtek benne. A 28 mm átmérőjű röplyukkal ellátott odúkat kékcinegéknek szántam, s a kékcinegék legnagyobb rész- ben el is foglalták azokat. Amikor Vertse fenti közléséből megtudtam, hogy 98 a kekcinegeknek elég a 26 mm átmérőjű röplyuk, ilyen röplyukkal ellátott odükat is készítettem. Beváltak. Egyik ilyen odúból a benne talált tojó kékcinegét kifogtam, és próbaképpen a röplyukon át az odúba vissza- eresztettem. A kékcinege a legnagyobb könnyedséggel siklott a röplyukon keresztül az odúba. A téli etetőket részben huzalon felfüggesztve helyeztem ki, lehetőleg jól rejtett helyre. Két kisebb és egy nagyobb ilyen etető volt működésben. Szemes eleséget (napraforgó és tökmag) tartalmaztak. Csörgey-féle dróton függő süvegetetőket is alkalmaztam és megemlítésre érdemes, hogy az egyik süvegetetőben egy ízben széncinege fészkelt, más alkalommal pedig pelét láttam benne. Ez is bizonyítja, hogy a pele milyen bravúrosan tud kúszni. A cinegék tömegesen keresték fel télen az etetőket. Sajnos, a madárvédelmi telep elpusztult. 107 odújából mindössze három maradt meg. ma 5-4 . 99 ADATOK A BALKANI GERLE OKOLOGIAJAHOZ Írta: Tomasz Jenő A Streptopelia decaocto a Gellérthegy déli lejtőjén 1945 óta telepedett meg ( Kalmár 2 és azóta nagymértékben elszaporodott ezen a területen, így kertünkben és környékén is. E madárral 1947 óta foglalkozom behatóan, és a, szeretnem megfigye- leseim eddigi eredmenyeit közölni. Munkämat McClure és Lack tanulmä- nyainak mintájára készítettem. I. A STREPTOPELIA DECAOCTO MEGTELEPEDÉSE A GELLÉRTHEGYEN ÉS KÖRNYÉKÉN, GELLÉRTHEGYI TELEPÜLÉSFELTÉTELEK Mint már az előbb említettem, a decaocto a Gellérthegy déli lejtőjét 1945-ben kezdte megszállni. E néhány év alatt (1945—49) annyira elszapo- rodott, hogy a már megtelepedése előtt is oly gyakori turturt állománya jelenleg felülmúlja. A Gellérthegyen a decaocto kizárólag ember közelében, kertekben, parkokban, középforgalmú utcák fasoraiban telepedett meg. Mi az oka ennek ? | 3 A decaocto, mint ahogy arra. már Roonwal is rámutatott, kizá- rólag az emberi települesek közelében, tehát a Gellerthegyre vonat- koztatva, kertekben, parkokban, fasorokban stb. él. Azokról a tájakról, amelyekről az emberi település hiányzik, a decaocto is hiányzik. Így a Gellérthegyen nem szállta meg a hegy dunai, sziklás oldalát, sem pedig a Fellegvár körül elterülő lakatlan mezőségeket. Nem szereti a fátlan, növénytelen területeket, de a túlságosan dús vege- tációkat sem kedveli. Fészekrakásnál is csak annak a fának sűrűségét veszi figyelembe, amelyre fészkét akarja építeni. Nem szereti a zajos területeket sem. Azonban közepes forgalmú utcáink zaját már egészen megszokta. Hirtelen zajtól megijed. Ilyenkor, mint ahogy Niethammer is megfigyelte, a tetőre száll, ahol biztonságban érzi magát. Az itt felsorolt tényezők tehát döntő mértékben befolyásolhatják a decaocto megtelepedését. Ezektől függ, hogy egyes területeken megtalál- juk-e vagy sem. 101 II. A VIZSGÁLT TELEP LEÍRÁSA Hogy minél behatóbban tudjak foglalkozni e madár ökológiájával, 1950-ben egy szűkebb terület decaoctoit vettem. vizsgálat. alá s kizárólag ezen a terepen élő madarak megfigyelésével foglalkoztam. E terep a Nagyboldogasszony út 9/a, 9/b, 11/13, 15, továbbá a Somlói út 4. sz. a. házakból és a hozzájuk tartozó telkekből állt. A terepen 1950-ben a költések megindulásakor 5 pár tartózkodott, de sajnos csak négyet tudtam rendszeres vizsgálat alá venni, amelyről a későbbiekben fogok beszámolni. 3 Most nézzük meg, milyenek a terep települesfeltetelei, nezzük meg, mennyiben felel meg e terület a madárnak? A 9/a és 9/b házak telkei ritka növényzetűek, mindössze néhány gyü- mölcsfa áll rajtuk. A 11/13 sz. ház kertje két hatalmas részből all; egy gazdag növényzetű, gondozatlan parkból és egy tág, növénytelen udvarból. A 15. sz. ház kertje kultúrkert ; pázsit, gyümölcsesemete, konyhanövenyek - jellemzik. A Somlói út 4. sz. a. telek egy nagyobb gyümölcsösből és egy kisebb, de madarak számára értékes növényzetű területből áll. Ezen 5 telek közül a decaocto számára a legkedvezőbb a 11/13 sz. ház parkja és a Somlói út 4. sz. kisebb, de értékes növényzetű területe. A terep nagysága kb. 2 kat. hold. A terep 3 házában baromfiakat tartottak (Nagyboldogasszony út 11/13, 9/b, Somlói-út 4). Ez a gerlék számára igen kedvező volt, mert a baromfi- udvarokban, a baromfietetőhelyeken bő táplálékot találtak maguknak, különösen télen. Ezeken a helyeken állandóan találtak friss vizet, a 11/13 . sz. ház telkén pedig 3 állandó itató működött az egész költés alatt 1950-ben. A terep 5 házában több, mint 400 ember él, és ez különösen nyáron zajos életet biztosít a terepnek. Szerencsére azonban e zajt a decaoctok már megszokták. Utcai zaj — járművek zaja — nem zavarta a terepen költő párokat. Mindent összegezve megállapíthatjuk, hogy a terep a Streptopelia decaocto számára igen előnyös terület. Ezt mutatja a terep 1950 évi szapo- rodási statisztikája is : 17 fészekből 31 fióka repült ki. III. IDŐJÁRÁS, PÁRBAÁLLÁS ÉS TERRITÓRIUMKIVÁLASZTÁS Lehetséges, hogy a párok a költések befejeződésével felbomlanak, de az sincs kizárva, hogy éveken ät kitartanak egymás mellett. 1948/49 enyhe telén a párok igen soká fejezték be költéseiket (okt.— nov.), kitartottak egymás mellett s már januárban kezdtek költések előtti territóriumot tartani. Ezzel szemben 1949/50 telén egy kb. 30 decaoctot számláló csapat tartózkodott a 11/13 sz. ház baromfietetőhelyénél, a csa- patból a párok csak februárban kezdtek kiválni s még márciusban is tar- tózkodott ezen a helyen 8—10 madárból álló téli csapatmaradvány, az itt territóriumot tartó hím nem kis bosszúságára. 1950/51-ben az enyhének induló tél miatt egy hím téli territóriumot tudott tartani a 11/13 sz. haz területén. 1951. I. 29-én párja is megjelent, de a hidegre forduló időjárás : 102 0sS9uUDT © ‘190 ‘1 ‘suod aaoq- Bury unipur fo sauonus ay) ur sabunyg — *] "WDspzorpa-wumuonaıs] yound-aabrupyywg P ‘DID *F BS + veri 494yojeg o ; W0//0/1418) "| I, 210/24 e/0/8// Lg * / 9/9412 un 4 fe Bayo/aie YWOIEG % figy, WMO LE] == aay 0/0 Jeg 13 May-Y8258/ Iy 18/0184 ISEZON/C[OL] sirio Wnhbbehueyazsay ----- Erlen DE ET LEISTEN Fes e/6 re LL 9/6 LETTI 25 Gf ta. — ily ES (A if | \ ee SE 7 rete EIN \ elehuey I ~~ at 198 43/18 Jedesa Lp23Y UIGGISPA 1521104 A È TA N $ [/ , 53 4 4 7 “DA D . eC “gsoung 3 "Jaq "TI ‘snd aaogq-bury unipuy fo 891409149] 949 Un sabuny) — "TT “wspzoypa-wmuopiar youpd-op.iabvunyp0g | 91 (770/4181 298/0- Bunsoog 2 HEU If Ayınoo | À VI, 10094/40 900/0 -buryllg #1 jo 32810-Bunysjey Ig 24, 140 298/0-Buipazy; * NR, sal wu HE HOO ayy Jo 898/0-bunıs 19 ALONLL8{ - BUGGY +++... SPE vorsseßopyoghßey SAU 84//0 998/g Lf zs Cis 104 osoung :" Pd ‘TIT ‘sud anog-bury unipuy fo sarsopisuay ay) ur sabunyy — "TII 19802 oUpa-wnrwoplsap yomd-Nuobrupymwg Y eL yn foozssebopyoghben = 25: 6/5 ni ee ne 294/S8/108 48253, boy Wau veguoze Mewe elehue sed Ip fb} 25 9/6 Tg 25 Ey — N 25 Gf "DAID *9 105 Eh | | os9uvg :"19d . ‘AI ‘sand aaog-bury umpup fo savions ay) ur sebuny,) — "AL "10sDZOIDa-uNniuagyasa yound-aplabyupyjng F vagp : . | ; Buozsseßopyogafhßey e A elyn!' ZS Ey, 106 "A ‘sand a AS 2/6 ‘ wg -bury umpup fo sa1wojitsay ay] UL 8 elyn fuoz2sseb6bopyoghben 059u0g abuny EEE 797] d “4 10sSDZzOYDa um onasa Yoıpd-oabrupyppqg Y Dip s ZS GI 107 OSIUDT 127 "IA "VOSDZOJJDA-UNUIONAA9) yound-apabvupyog V ‘DIQD "6 ee ie OTO . ZS Cif 108 EA ‘sand aaog -buiy MPEP fo Sao ayy un SaBuDYDQ — “TTA OSIUDG : ‘22d I 20.0.2 ES ST RT DENSO COSTORO 0 EN SM rari svago Eu "1DSDZOJJDA-AUNALON AL] Yoapd-ouabrunypg Y DAQD " OI 109 ‘IMMA ‘sand avog-buay umpur fo s 25 2/6 osoung "ad ALONAJD) ayy ur sabuny) — "IIIA "10svzogva-útmaonasay youpd -apiabrupyjog Y VIgp "IL efyn AU 0 LS SE TV DS OG ED ON ZS 4/6 = IS guy 2S GI 110 miatt mindketten eltűntek. Februárban csak elvétve láttam egy-egy pel- dányt a környéken, az első pár pedig március közepén jelent meg a terep területén. A . territóriumkiválasztás rendszerint még a párbaállás előtt történik. A territóriumokat a hímek választják ki nehéz küzdelmek, nagy harcok árán (vö. V. fejezet). Egy 1951. évi megfigyelésem szerint a hím a terri- tóriumkiválasztás után hangos. turbekolässal szerez magának, csalogat magához tojót. ; Mindkét tényező (párbaállás, territöriumkiv Scots) — ahogy ezt a fenti példak is mutatták — erősen függ az időjárástól. IV. IDŐJÁRÁS, UDVARLÁS, PÁRZÁS ÉS FÉSZKELÉS A fészkelés is függvénye az időjárásnak. Majdnem minden párnál már- cius közepe és május eleje között indul meg. Enyhébb tél esetén gyakran jóval korábban megkezdődik, így Marschall Gyula 1947—48 enyhe telén a XI. kerületben már januárban megfigy elte udvarlásukat, nászrepülésüket, fészekanyaghordásukat. Január 26-án már ült is a fészken a tojó, de a hidegre forduló időjárás miatt tojásrakás nem történt. Szintén megfigyeltem egy korai költést 1949-ben a Himfy utcában, ahol március első napjaiban már kotlott a pár, s a rendkívül szelesre, hidegre forduló időjárás sem riasz- totta el a költés folytatásától. Májusban, esetleg júniusban induló költések késésének a késői pina állás: az oka. ‘A költesek általában szeptemberben, illetve oktöber elsö feleben feje- zödnek be. Sokáig tartó ősz esetén azonban a költesek még novemberbe is belehüzödhatnak. Igy 1948-ban kertünkben november elején. volt egy fészekben kb. 2 hetes fióka, amely a fészekből kiesett és sajnos elpusztult. A Himfy utcában ugyanekkor november 10-én repültek ki egy fészekből a fiatalok. Ha valamely pár tavasszal korábban kezdi meg költését, ázt rendsze- rint hamarabb fejezi be ősszel. Minden pár évente. legalább kétszer, de rendesen négy-, ötször költ, attól függően, hogy mikor kezdi a költéseket, s hogy hány sikerül. Az 1951-es terep IIa párja 8 fészket rakott, s csak az utolsóból sikerült egy fiókát kirepítenie. A párosodás közv etlenül a költes meginduläsa előtt, . gy akran mär a feszekrakäs megkezdése után történik. Minden egyes költés előtt pärosod- nak — megfigyelésem szerint csak egyszer. A párosodás rendszerint magas helyen, legtöbbnyire háztetőn, falon, párkányszélen, fán és igen ritkán földön történik (1951. évi megfigyelés). A fent említett. földön történő párosodás igen érdekesen zajlott le. Rendkívül meleg, napsütéses délután volt. Kora délután a 11a/1951 pár a 11/13 sz. ház udvarán szedegetett. A tojó gyakran lefeküdt a földre párja elé, fejét és csőrét is lehajtva a homokra. A hím idegesen körüljárta, majd gyorsan tollászkodni kezdett. Ez többször ismétlődött, majd párosodtak. 114 Parosodas után minden alkalommal egyik ivar erős ,,kh6j-kz6j” hangot hallatott. Ezután mindketten egy csendes helyre szoktak ülni, s itt gyakran több órát tartózkodva csókolódznak, tollázzák egymást, s csendben üldögélnek. 1951-ben igen gyakran megfigyeltem, hogy a territóriumából I. mód- szerrel (lásd V. fejezet) betolakodót űző hím párosodott a betolakodóval. A párosodási aktus után már gyakran megtűrte territóriumában a betola- kodót. 1951. július végén, augusztus elején a terepi hímek állandóan üldözték saját tojójukat keresztül-kasul a territóriumokon. Legtöbb párnál ez az akkori költés befejezése után történt, de a IIa párnál a hetedik költés alatt. A hím még a fészekről is lekergette. párját, és az csak lopva tudott oda visszatérni. Vajon mi lehet e két igen érdekes dolog oka? . V. A TERRITÖRIUM JELLEGZETES VONÁSAI Több éves megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy a decaocto is — mint sok mäs madar — tart territöriumot. A madár általában csak a költesek alatt tart telütöntámot Gr azonban télen is enyhébb időben, továbbá tavasszal a költesek megkezdése előtt is találkozunk territóriummal, ekkor téli, ill. költések előtti terri- tóriumról beszélünk. A téli territórium nem valódi territórium, csupán berepülési, olyan terület, amelyben a madár ritkábban és nem huzamosabb ideig tartózkodik, de ha ott van, territóriumot őriz. A téli territórium csupán. időközönként van meg az időjárástól függően, s éz is egy bizonyíték amellett, hogy csupán berepülési territórium. A tavaszi, költések megindulása előtti territórium a valódi, s a berepü- lési territórium határán mozog az előbbihez állva közel. Berepülési terri- tóriummal elég gyakran találkozunk nyáron is. A territórium határai rend- szerint vagy ilyenekbe, vagy pedig az ún. berepülési területekbe olvadnak bele, melyek felett a madár igen gyakran tartózkodik körrepülései közben, ezért ott. territóriumot nem tud tartani, csupán a közeledő betolakodók útjának keresztülszelésével igyekszik eltéríteni azt a territórium felől. Majdnem minden territórium határa ilyen berepülési területekbe olvad bele, ezért a territóriumok nem élesen elhatárolt területek. A territóriumok a, berepülési területeken és berepülési territóriumokon keresztül gyakran egy- másba érnek, vagy egész szorosan egymás mellett húzódnak, de sokszor van közöttük olyan terület, mely egyik pár birtokába sem tartozik. A territórium jóformán óráról órára, napról napra állandó változásokon keresztülmenő terület. Ritkán azonos nagyságú a territórium néhány napig, s akad olyan nap is, melyen többször más-más alakot ölt formája. Eddigi megfigyeléseim szerint a territórium nagyságát befolyásoló tényezők a következők : 1. a decaoctok elterjedése 5. napszak 2. az életkörülmények 6. váltási időpont 3.4 pär, de különösen a him lele- 7. időjárás menyessege 8. helyi körülmenyek. 4. a költesi idöszak 112 Most vizsgáljuk meg ezeket a tényezőket részletesebben. Ha egy területen sok decaocto él, ott a territóriumok nem lehetnek olyan nagyok, mint például egy olyan helyen, ahol kevesebb madár tartózkodik. Ha egy területen kevesebb madár is tartózkodik, de az életkörülmények — táplálék, ivási lehetőség stb. — jók, ott nincs oly nagy territóriumra szük- sége a madárnak, mint egy olyan területen, ahol több madár él rossz élet- körülményék között. Ezért például egy baromfiudvar környékén a terri- tóriumok aránytalanul kicsik egy másik territóriumhoz viszony ítva, mely- nek környékén nincsenek , mesterséges etet6helyek”. Ez nem jelenti azt, hogy a decaocto csupán akkora territóriumot tart, melyre szüksége van. A hímek sokszor csak kedvtelésből hatalmas territóriumot tartanak, igye- keznek maguknak kedvező őrhelyeket keresni, s gyakran ezért is terjesztik territóriumukat. Mennél leleményesebb, ügyesebb, erősebb egy hím, annál nagyobb terri- tóriumot tud tartani és őrizni. Szükséges ehhez az is, hogy a hím kitartóan tudjon küzdeni szomszédaival, betolakodóival, ne legyen hamar megijedő, visszahúzódó. Ha a költés egyes időszakait vizsgáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy legnagyobb a territórium a kotlás, ill. a fiókanevelés első 10 napja alatt, legkisebb pedig a fiókanevelés 10—16 napja alatt. Mi az oka ennek? A hím a kotlás és fiókanevelés első 10 napja alatt — mikor a párja még ül a fiókákon — ér rá legjobban territóriumának őrzésére, bővítésére. A fióka- nevelés 10—16 napja alatt a pár leginkább . csak üldögél, a hím elhanya- golja a territórium őrzését, amely így jelentős mértékben megkisebbedik. Ha az összes költés egyszerre indulna, akkor egyidőben történnének a territóriumkisebbedések. Mivel ez lehetetlenség, ennek következtében a párok sohasem tartanak pontosan ugyanott a költésben, egyik territórium ilyen okból származó megkisebbedése a másik megnagyobbodására vezet- het. A költés utolsó napjaiban a pár már megkezdi a következő költés fészekhelyének kereseset, ennek kapcsán a him az új költésre készülve, nagy lépésekben kezdi terjeszteni territóriumát. A költés legnagyobb része alatt de. nincs territórium, mert a hím kotlik vagy a fiókákon ül, a tojó pedig rendszerint nem tartózkodik a territórium területén. A hím közvetlen a délelőtti váltás előtt keveset. tud törődni a territórium őrzésével, mivel rendszerint valamely őrhelyén üldögél s tollász- kodással készül a váltásra. A kora reggeli órák legnagyobb részét táplál- kozással tölti. Így a legnagyobb territórium kb. du. 4-től fél 7-ig és reggel 8-tól 10-ig alakulhat ki egy nap folyamán. Késő délutáni váltások gyakran megakadályozhatják szép esti, illetve délutáni territórium kialakulását. Kb. fél órával a hálóhelyre menés élőtt megint ellaposodik a territórium, mert a hímek ilyenkor tollászkodni kezdenek, készülvén az éjszakára. A kora délutáni váltások lehetővé teszik, hogy a leváltott hímek benyo- mulva a szomszédos territöriumokba, azokból egyes területeket saját birto- kukba vegyenek. Késő délelőtti váltás ugyanezt eredményezheti. A későn váltott hím bényomulhat a szomszédos, bár váltott hímek territóriumába. Késő délutáni, illetve kora délelőtti váltások ennek ellenkezőjét eredmé- nyozik. i 8 Aquila. — 5-4 113 J Nagy territórium kizárólag derűs, szép. időjárás mellett tud kialakulni. Borús, esős idő esetén a hímek Lewis elülnek s nem sokat törödnek ml. Egyes helyi körülmenyek szinten befolyasolhatjak a territörium nagy-- sagat (lásd V "II. fejezet). A territöriumok nagysága átlagosan: 800—2000 m?, minimälisan È 500—600 m?, maximálisan : 3000-3500 m?. SI Most vizsgaljuk meg, hogyan valtozhat meg egy territörium, milyen körülményekre van szükseg, hogy egy him sikeres hódítást tudjon elérni, mi a célja a hódításoknak, milyen irányban történnek azok, van-e valami rendszer a hímek terjeszkedésében? A territóriumok a legnagyobb változásokon egyes költések bee kör, ill. az egyes költeseken belül, bizonyos . költési fázisok végeztével mennek keresztül. Azonban jóformán alig van oly nap, amikor valami határ- incidens ne történnék a párok között. A költések végeztével a párok azonnal megindítják a fészekhely- keresést. Tegyük fel — s ez sok esetben meg is történik — territóriumuk területén nem találnak alkalmas helyet. Máris szükséges a terjeszkedés. A hódítás másik célja lehet a fészek fokozottabb védelme, különösen ha az a territórium szélén fekszik. A pár, de különösen a hím, hamar megúnja az egyes területeket, s szeret mindig újakat s újakat szerezni. Ez a három leg- fontosabb ok az, amiért a hímek terjeszkedni akarnak és terjeszkedni szoktak. A hódítás bámulatos terv szerűséggel történik. A költés folyamán a hím az apróbb határincidensekből észre tudja venni, melyik a leggyengébb szomszédja, hol tudja áttörni a környező territóriumokat, hogy esetleg egy , lakatlan" területet találjon. A terjeszkedést megelőzi a hím állandó berepü- lése (berepülési terület tartása) arra a területre, amelyet territóriumába akar csatolni. A szomszédos territóriumba való állandó berepüléssel bosszantja. annak gazdáját. Maga a terjeszkedés vagy robbanásszerű hirtelenséggel történik vagy szívós csaták eredménye. Az előbbi esetben a hím nagy területeket foglal el szomszédjától. Amikor a szomszéd észreveszi ezt s el akarja kergetni a betolakodót, már késő ; a hódító úgy fogadja a gazdát, mintha ő lenne az úr, s az eredeti gazda rendszerint EL meghäträlni vele szemben. Íme egy példa 1951-böl a találékony totale dere: A 111e/1951 pár teljesen harapöfogöba került, a him egész territöriuma a Ila him berepülesi területeibe tartozott. A költés befejezése után a Ille pár minden áron ki akart szabadulni a kellemetlen gyűrűből. Megpróbált a hím a Ila territó- riuma felé terjeszkedni, azonban a rendkívül ügyes Ila hím visszaverte egy heves küzdelemben a támadót. A IIIc másfelé próbálkozott. Sikerült megtalálnia a gyűrű leggyengébb pontját két territórium érintkezésénél. Ezt ügyesen áttörte s kijutott egy decaoctok által meg nem szállt területre. A terjeszkedés másik fajtája már csak sokkal nagyobb nehézségek árán sikerülhet. A hímek hatalmas küzdelmeket folytatnak. Ezek a verekedések sokszor igen szívósak, gyakran jó fél óra hosszat is eltartanak. A verekedés . tetőn, földön, fán és ritkábban lev egőben történik. Legtöbbnyire a hímek küzdenek, de gyakran tojó is küzd hímmel, sőt néha tojó tojóval. A tojók LITE aaa nát sokkal bätrabban, vakmeröbben es kitartöbban küzdenek, mint a himek. Különösen nagy harcok folynak tavasszal a territörium kivalasztäsakor. Küzdelemre rendszerint fátyolos „ku-kuku” hanggal szólítják fel egymást. Mindig a felszólított kezdi a támadást, feltéve, ha elfogadta a felhívást. Rendszerint összeborzolva, kissé lehajtott fejjel és csőrrel közelednek egy- máshoz, s legtöbbször oldalról ugranak össze, szárnyaikkal csapdosva egy- mast. Gyakran egymás nyakába fogödzva cibálják tollukat, majd egy- más hátára ugorva lábbal és szárnny val arra törekszenek, hogy leszorítsák ellenfelüket a "küzdöhelyröl. Amint a gyöngébb fél megérzi, hogy erősebbel áll szemben, elrepül. Bodenstein is hasonlóan írja le a verekedés menetét. Ha valamely decaocto elvesz szomszédjától egy bizonyos területet, a szomszéd azt igyekszik visszavenni egy másiktól stb. Így ha egy decaoctonak megváltozik territóriuma, akkor rendszerint a környék összes territóriumai kisebb-nagyobb változáson mennek át. Új területeken nagyon sokat tartózkodnak a hímek. Így a régiek őrzését elhanyagolják, s csakhamar el is vesztik azokat. Hogy valamely hím sikeres hódítást tudjon végezni, az függ : 1. ma- gától a himtöl, 2. a váltások időpontjától, 3. a környező pároktól és azok költési szakaszától. Ugyanis ha a szomszédos hímek erősek s a párok "a költés oly időszakában tartanak, amikor nem ülnek, tehát állandóan szem- mel tudják tartani a territóriumot, nagyon megnehezedik a hódítás, annak ellenére, hogy a párok. esetleg keveset törődnek a territóriummal (fióka- nevelés 10—16 napja). A territórium őre a hím. A territórium őrzését kiválasztott őrhelyekről |. végzik. Ezeken az őrhelyeken a nap folyamán igen sokat tartózkodik. Itt tollászkodik, turbékol, innen végzi gyönyörű repüléseit. Ezek az őrhelyek rendszerint a territórium kiemelkedő pontjai, melyekről az egész territó- rium látható. Ilyen őrhelyek példáül: háztető, villanypózna, száraz ág, kémény stb. Az őrhelyeknél találunk bizonyos megoszlást. Más őrhelyen, ill. ülöhelyen tartózkodik a hím váltás előtt, reggel, váltás után, este stb. Rendszerint szokott lenni egy központi ülőhely, ahol legtöbbször látható. A territórium őrzésében néha a tojó is résztvesz. 1951-ben ezt többször megfigyeltem. Amikor a fiókák nagyobbak lettek, a pár is választ magának ülöhelye- e- , ket, melyek sok esetben azonosak a himevel. Innen — mint már emlitet- tem — sokkal ritkábban figyelnek a territóriumra: A pár ülőhelyei között is van bizonyos megoszlás. Sokkal kevesebb a számuk, mint a hím őrhely ei- nek. Külön alvöhelye is van a hímnek, illetve a párnak. Az alvöhely rend- szerint egy olyan mely et szämitäsba oe a one a ii kivalasz- a Sa alvöhelye a pri La viszont mas ae en alszik a pár, mint a hím. Néha külön alvóhelye vari a tojónak és à hímnek. A tojó alvóhelye mindig a fészek közvetlen közelében van. A hím alvóhelye, ha keveset is, de minden egyes költés után megvál- tozik, a páré néha ugyanaz marad: Egyes költéseken belül az alvóhelyek " csak zavarások miatt szoktak megváltozni. Az alvóhelyeken nyáron 6—8 CASS 115 óra között jelennek meg a decaoctok. A tojó mindig előbb megy az alvó- helyre, mint párja. Amikor az őrző madár észreveszi, hogy terütóstámába betolakodó érke- zett, kétféleképpen járhat el. (I.) A betolakodóhoz közeli ágra repül, s ott hangosan turbékolva, mély bókokat hajtva, közelebb és közelebb menve hozzá, udvarol neki. Amint a betolakodó odébb reppen, azonnal utána veti magát, s egészen a territórium határáig hajtja. Ezt a módszert főkép- pen nyáron alkalmazza a hím. 1951-ben láttam egy tojót, mely ilyen mód- szerrel hajtott el betolakodót. Másik módszere (II.), hogy azonnal neki- ugrik a betolakodónak, s mindig kívülebb és kívülebb szorítja területéről. Ezt a módszert a hím főleg télen, tavasszal és ősszel használja. A tojó leg- többször ezzel űz. Eleinte azt gondoltam, hogy az első módszert akkor alkal- mazza, amikor tojó érkezik területére. Ez a feltevésem azonban megdőlt, . mert amikor egy territóriumba a szomszéd hím repült be, annak gazdája az udvarlásos módszerrel zavarta ki azt. Ha a betolakodó nem hajlandó távozni, s a hím nem az I. módszerrel akarta kiűzni, akkor verekedés alakul ki közöttük, a már leírt. módon. Ha a hím az I. módszerrel akarta kergetni a betolakodót, s az nem tágított, akkor párosodnak (vö. IV. fejezet). Néha még a kotló hím is lerepül fész- kéről territóriumot védeni. VI. A FÉSZEK HELYE ÉS ANYAGA. TOJÁS ÉS KOTLÁS A fészek helyének kiválasztása, majd ezt követően a fészekrakás rend- szerint március vége felé indul meg. A fészek helyét megfigyeléseim szerint a hím választja ki. A hím sok, fészeknek alkalmas helyet néz végig. Mindegyikre leül s „ku- kuku” hangot adva hivja:parjäat. Hivasara a tojó meg is érkezik s leül párja mellé. Egy ideig ezen a helyen ülnek. Ha a tojónak nem felelne meg ez a fészekhely, akkor a hím új helyekre hívja őt. Igen nehezen állapodnak meg a fészek helyében különösen az első költés előtt. Gyakran még a fészek megépítése után is végigjárják a szóbanforgott helyeket, hogy mégegyszer meggyőződ- jenek, vajon jó helyen építették-e meg fészküket. Ha esetleg valami miatt nem felelne meg a megépített fészek, vagy ha találnak egy jobb helyet, elhagyják azt s újat raknak. Ezt figyeltem meg 1950 nyarán, amikor a fészek. egy ág szélére épült. A pár nem zavartatta magát a fészekrakásban, annak ellenére, hogy csaknem az épülő fészek alatt ültem. A him a hordás közben © néha kiült egy közeli száraz ágra, hogy egy kicsit megpihenjen. Ekkor a tojó a fészekben érdekes orrhangot adott, melyre a hím válaszolt. Így felelgettek egymásnak néhányszor, majd a tojó kijött a fészekből, egy másik ágvillához repült s azon kezdett forgolódni. Úgy látszik ez az ágvilla is számításba jött a fészkelőhely kiválasztásánál. Innen a tojó csakhamar visszatért az épülő fészekhez és onnar egy ágacskát véve csőrébe, vissza- repült az előbb említett ágvillához. Útközben az ágacskát elejtette. Ez egyáltalában nem bántotta; mert nem repült utána, hanem az ágvil- lához ment ismét és ott leült. Itt megismételte hívogató hangját, mire a hím azonnal mellérepült és leült melléje. Ekkor még az előző költésből származó 116 kicsinyeik a fészekben ültek. Végül, a fiókák kirepülese után ugyanabban a fészekben költöttek, ahol előzőleg. Több hasonló érdekes esetet figyeltem meg 1951-ben is. A későbbi költések folyamán már akkor megkezdődik a fészekhely kiválasztása, amikor még az előző költés kicsinyei a fészekken ülnek. A fészek helye leggyakrabban fán van, 4—5 métertől 9—10 meter magasságig, főként törzshöz közel, ritkábban ágszélen. Csak egy alkalom- mal figyeltem meg decaocto fészket egy gallyrakás tetején 20 cm-re a földtől, amely sajnos elpusztult, 1951-ben egy pár hatszor rakott fészket tetőre; kétszer ereszcsatornába, négyszer a lefolyó s az eresz találkozásánál levő bádogdobozba 15—20 méterre a földtől. Shnitnikov talált fészket házon, egy vízszintes gerendán. Szesztoperov sze- rint fészküket nagyon szívesen építik a fából kiágazó ágvillára, gyakran a törzs levágott tetejére.; házak gerendäira már jóval ritkàbkan. A fészek általában dús lombozatú helyen áll jól elrejtve. Láttam azon- ban fészkét egészen nyílt helyen, egy ház falától kb. másfél inéterre, ágszélen. 3 A fészek rendszerint a territórium területén belül található. Csak 1951-ben láttam egy fészket, mely territóriumon kívül decaoctok által , lakatlan" területen volt. i Miután a pár megállapodott a fészek helyében, elkezdődött a fészek építése. A fészket a tojó rakja, a fészekrakáshoz szükséges anyagot pedig a hím hordja. A fészekrakás általában 3—4 napig tart. Az első nap keveset és rendszertelenül raknak, a további napokon pedig kora reggeltől rend- szerint de. 9—10 óráig építenek. A hím mindig ugyanarrél a helyröl hordja a fészekanyagot, ahonnan elkezdte. Igy jönnek letre a feszekanyaggyüjtö-területek, amelyek a terri- töriumon kivül is eshetnek. A feszekanyaggyüjtö-területnek van egy központja, amely köré csopor- tosul az állandóan változó alakú terület. Gyakran zavaräsok miatt nem tud kialakulni összefüggő fészekanyaggyűjtő-terület. A költések folyamán sok- szor több fészek építésénél használja a hím ugyanazt a fészekanyaggyűjtő- területet. A hím a fészekanyagot rendszerint a földről gyűjti, de megfigyeltem 1948 őszén, hogy a hím a fenyőfára épülő fészekhez nemcsak a földről szedegeti az ágakat, hanem gyakran a környező fákról tördelte le a tűleve- leket csőre és szárnya segítségével. 1951-ben megfigyeltem, hogy egy hím egy száraz bálványfa vékony ágacskáit tördelte le szárnya és csőre segítsé- gével, és egy vadszőlővel befuttatott falról is icrbálta a száraz ágacs- kákat. Miután a hím megtalálta a szükséges ágacskát, al az épülő feszken ülö t0j6hoz repül vele. Egyszerre csak egy, esetleg két agacskät visz a fészek- hez. Mindig óvatosan közelíti meg a fészket. Sohasem repül egyszerre a tojó mellé, hanem előbb egy közeli ágra száll, és csak onnan sétál az ágakon át a fészekhez. Amikor a hím a fészekhez ért, a tojó felemelkedik róla, átadja helyét párjának, amely az épülő tákolmányra dobja a hozott ágacskát, majd ugyanúgy távozik, ahogyan jött. Amikor a hím elment, a tojó visszaül a feszekre és elrendezi a hozott ágacskát. LET A feszekanyag száraz gallyacska, fü, gyökér, háncs. A fészek melyedese igen kiesi. Csupán a fiatalok mélyítik ki jelentősen, amellett ürülékükkel stabilabbá is teszik, szélét viszont erősen megrongálják. A fészek annak ellenére, hogy nagyon silányan van építve, mégis erős, tartós. Bizonyos fokig erősebb, mint a turtur-feszek. Még nem tapasztal- tam, hogy kesz fészekben kárt tett volna a vihar. Ha azonban a fészek még nincs teljesen kész, erősebb szél könnyen lesodorhatja. Kárt tehet a fészek- ben Passer is. 1950-ben megfigyeltem, hogy egy épülő decaocto fészket Passerok szétszedtek és felhasználták fészekanyagnak, A fészket annyira megrongálták, hogy másnap a decaoctoknak csaknem előlről kellett kezdeni az építést. Ezt azóta többször is észleltem, Gyakran megtörténik, hogy az előző évi decaocto- vagy turtur-fészekben költenek. Ilyenkor a fészket rendszerint kitatarozzák, de megfigyeltem azt is, hogy tatarozás nélkül kezdtek költeni az előző évi fészekben. 1947-ben decaocto Turdus merula-fészekben költött a Nawy hold abuses ut 11/13 sz. haz kertjében. A feszekböl a fiókák már kirepültek, mikor azt a decaoctok elfoglalták. Ennek ellenére a rigöpär még soká védte fész- két, heves harcokat folytatott a decaocto parral, vegül azonban a gerléknek sikerült elkergetni a feszek környekeröl a rigökat, és igy sikeresen tudtak költeni a bitorolt fészekben. Egy évben költeseit végezheti ugyanabban a fészekben. Ilyenkor rend- szerint minden egyes költés után tatarozzák, különösen a fészek szélét. Tatarozás után gyakran hatalmas fészkek jönnek létre, melyekről nem is gondolná az ember, hogy decaocto-fészkek. 1949-ben ismertem a Himfy utcában egy 30—40 em átmérőjű fészket. Gyakran minden költését új fészekben végzi, néha pedig két fészket használ, s egyszer az egyikben, egyszer pedig a másikban költ. Néha költés közben is tatarozza fészkét, ha azt az eső megrongálja. Ezt 1951-ben többször megfigyeltem. A fészek megépítése után, de még a tojásrakás előtt a tojó gyakran ráül a feszekre. Megfigyelésem szerint az első tojás lerakása után a tojó azonnal kotlani kezd. Tojasainak száma legtöbbnyire kett6, de az utolsó költeseknel lehet egy is. Roonwal szerint néha 3 tojást tojik. A tojások tiszta fehérek, mindkét végük tompa, gömbölyded. Átlagnagyságuk : 31 x23 mm, átlag- súlyuk 8,75 g ( Niethammer ). 1947 nyarán egy gerlefészekben 4 tojást találtam ; 2 decaoctot és 2 turburt. A decaocto tojások erősen ülöttek voltak, a turturok azonban egyáltalában nem. Ennek alapján az tételezhető fel, hogy a turtur csempészte decaocto fészkébe tojásait, de az is lehet, hogy a turtur elhagyott decaocto fészekbe tojt. A tojasok kikelését erősen befolyásolja az időjárás. 1949 nyirkos, ned- ves, csapadékos tavaszán a terepen a legtöbb decaocto- és turtur-fészekben nem keltek ki a tojások. A kotlást a tojó és a hím felváltva végzi. A hist de. és kora du., atla- gosan 1—4 óráig ül, mig a tojó este, éjjel és reggel kotlik. A költés első napján csak a tojó kotlik. Ritkán megtörtént az, hogy a tojot a hím csak délelőtt 10 és du. 4 óra körül váltja fel egy rövid időre. Általában a tojó 18, a hím pedig 6 órát ül. : 115 Amikor a feszekben ülö madär elerkezettnek lätja az idöt a vältäsra, turbékolni kezd. A madár rendkívül pontos, majdnem mindig ugyanabban a percben szólal meg. Hívására megérkezik párja. A váltásra jövő madár a . fészekhez reppen, a fészken ülő pedig átadja neki helyét. Kotlásnál a váltás rendszerint 11—13, ill. 17—18 óra között szokott tör- ténni, míg a fiókanevelés első 10 napján 8—9, ill. 15—16 óra között. A délelőtti váltásnál leváltott tojó legtöbbnyire azonnal elhagyja a territórium területét. A territórium területén újra csak kora du. jelenik meg. Ekkor kiválasztott ülőhelyein napozik, tollászkodik a váltáshoz. ‘ Egy igen érdekes költést figyeltem meg 1951-ben. A terep egyik párja eléggé el volt késve a fészkeléssel. Augusztus 10-e körül kb. 12 napos, még a harmadik költésből számazó fióka ült a fészekben. A pár minden áron köl- teni akart mégegyszer. A tojó valóban új költeshez is fogott, a hím pedig a fiókát gondozta. A hím néha le sem váltotta a szorgalmasan kotló tojót. A délelőtti váltások rendesen 14—15 óra körül történtek, a délutániak pedig a rendes időben. A hím jóformán tehát alig kotlott két-három órát naponta, míg a tojó gyakran 20 óránál is többet. Miután a hím felnevelte a fiókát, a váltások már a rendes időben történtek. A fiatalok rendszerint két hét múlva bújnak ki a tojásokból. VII. A TEREP TERRITÓRIUMAI ÉS A TEREP KÖLTESEINEK LEÍRÁSA 1950-BEN (Csupán a költések alatti átlagterritóriumról beszelek s csak a territó- riumokon végbemenő legdöntőbb . változásokról emlékezem meg.) A költések március elején kezdődtek meg a terepen. Addig az egész tél folyamán a terep területén levő lakásunk előtt (Nagyk oldogasszony út 11/13 sz.), ahol baromfiakat etettünk, kb. 30 főből álló decaocto csapat tar- tózkodott. Ezén csapat tagjai — mint már erről megemlékeztem — lassan párbaálltak, kiválasztották territóriumukat és megkezdték a fészeképítést. De a csapat maradványa — mintegy 10 decaocto — az egész első költés folyamán még a terepen tartózkodott. A terepen négy pár kezdte meg a fészekrakást. Ezeken kívül tartózko- dott a terepen még egy pár (Somlói út 4), amelynek fészkelését, sajnos, nem tudtam megfigyelni. A párokat számmal jelöltem meg, hogy köny- nyebben tudjak róluk beszélni. Először az I. pár kezdte meg a fészekrakást, március elején. Amikor ez a pár már költött, lakásunk előtt tartózkodott még a fent említett csapat- maradvány. S si Az I. pár fészke egy hatalmas szilfan állt, a 11/13 sz. ház kertjének leg- sarkában, igen közel a 9/b házhoz, a földtől kb. 8—9 méterre egy főelága- zásban. Sajnos a pár fészekanyaggyűjtő-területét nem tudtam meg- figyelni. Í A hím őrhelyei a 9/b párkánya és kémény ei, továbbá a fészek közelé- ben levő hatalmás vadgesztenyefa voltak. A pár a fészek mellett egy száraz ágon üldögélt. 119 Talalkozöhelyül a 9/b mögötti baromfiudvar szolgált, amely ivási lehe- tőségeket is nyújtott a párnak, de a territórium közelében a 11/13. sz. ház kertjében is működött egy állandó itató. Kb. két és fél héttel az első pár fészkelésének megkezdése után, meg- építette fészkét a II. pár is. Tehát amikor ez a fészkét építette, az I. pár- nak már majdnem egy hetes fiókái voltak. A pár fészke a 11/13. sz. ház kertjében volt, kb. 5 méterre a földtől, egy elég lombtalan szil kinyúló ag- szélén, amely egészen átnyúlt a 15. sz. ház kertjébe, és mintegy két méterre megközelítette a ház falát. A fészekanyaggyűjtő-terület döntő része a terri- tóriumon kívül volt, a fészektől északra. A hím őrhelyéül a 11/13. sz. ház és a 15. sz. ház kéményei szolgältak. A pár kedvenc ülőhelyei a 15. sz. ház kéményei voltak. Táplálékukat legtöbbnyire a 11/13. sz. ház kertjére eső. territórium- részből gyűjtötték, ahol ebben az időben egy itató is működött. Kb. 1 héttel a II. pár fészekrakása után, tehát amikor az I. párnak kb. másfélhetes fiókái voltak, a II. pár pedig már néhány napja kotlott, a III. pár kezdte fészkét építeni, a lakásunk melletti terebélyes juharfa egyik főelágazásában, a földtől 7—8 méterre. E párt költésének megkezdésében gátolta a téli csapatmaradvány, amely sokáig tartózkodott lakásunk előtt, s a III. párnak csak nehezen sikerült kiszorítania más területre. A csapat- maradvány ezután az I. és III. párok territóriumai között tanyázott egy ideig, s csak az első költés végeztével tűnt el teljesen erről a területről. A pár nagy fészekanyaggyűjtő-területe a territóriumon kívül a 11/13. sz: háztól északra terült. el. ; A hím őrhelyei a 11/13. sz. ház balszárnyának kéményei, a tetőn levő gipszminta, továbbá a fészek mellett levő száraz bálványfa voltak. Amikor a fiókák tollasak lettek, a pár a fészek melletti száraz bálvány taste üldö- gélt. A pár a baromfiak részére kiszórt táplálékból táplálkozott, míg a terri- tórium területén levő itató állandó friss vizével csillapította szomját. Mikor már az I. pár befejezte első költését, a II. és III. párnak már egy- hetes, ill. néhány napos fiókái voltak, új pár jelent meg a terepen (IV). Fészke egy hatalmas vadgesztenyefán állt, közel a törzshöz, kb.8—9 méterre a földtől, a 11/13. sz. ház kertjében, közvetlen a 9/b sz. ház hosszú útja mellett, kb. egyforma távolságra a 9/a. és 9/b. sz. házaktól. Territóriuma a III. pár territóriumától délre helyezkedett el. A territórium határa meglehetősen közel húzódott a III. pár territóriumához. A fészekanyag- gyűjtő-terület közvetlenül a fészek alatt, a territórium területén belül terült el. A hím őrhelyéül : a 11/13. sz. ház tornyának teteje, továbbá kéményei és a 9/a. sz. ház kéményei szolgáltak. Táplálékukat a 9/a. sz. ház kertjében gyűjtötték, inni pedig a 11/13. sz. ház előkertjében levő itatóhoz jártak. A IV. pár territóriuma a költés máscdik felében nagymértékben megvál- tozott. E változás oka az volt, hogy a terepen levő párok új költéshez kezdve megváltoztatták territóriumukat, így a ÍV. pár is mintegy kény- szerülve volt territóriumának megváltoztatására. Ugyanis a II. és III. pár délkeleti, ill. déli irányban növelte territóriumát a IV. pár terhére. Így a . 120 IV. pár kénytelen volt del felé terjeszkedni. Territöriumät kiterjesztette a Nagyboldogasszony út 16. sz. a. telek egy részére is. Nyugaton és keleten territóriuma kissé visszahúzódott, északon a határa pedig egészen hozzá- simult a III. territóriumához. Az északi részen állandó cívódások folytak a III. és a IV. hím között. Egy alkalommal megfigyeltem, hogy csaknem fél óráig veszekedett egymással a két hím, majd két egymással szemközti ágra ültek, és onnan egy jó ideig nem mozdultak el, mintha , jelezni" akarták volna, hogy itt a territórium határa. A pár kedvenc ülőhelyei a 9/a. SZ. ház kéményei és a fészek melletti akácfa voltak. Ez a pár az első költés befejezése után, valószínűleg a III. pár nyo- mására dél felé húzódott, és második költését valahol a Nagyboldogasszony út 16. sz. ház kertjében végezte. Ekkor az I. pár már a harmadik költéshez fogott, a II. és a III. párnak pedig már a második költésből voltak fiókáik. Amikor a ÍV. pár hozzáfogott az első költéshez, az I. pár már a máso- dikat kezdte el. Második költését ugyanabban a fészekben végezte, mint az elsőt. Territóriuma észak felé húzódott. "A hím őrhelyei, a pár kedvenc ülőhelye, továbbá a táplálkozó- és ivó- helyek, illetve lehetőségek ugyanazok, mint az első költés alatt. A IV. párnak már kikeltek az első költésből származó fiókái, amikor a IL., illetve. III. par a második költéshez fogott. A II. pár új fészket rakott, közel a régihez, a 11/13. sz. ház kertjében, néhány méterre az épület jobb- szárnyától, egy csörgőfa jól rejtett főelágazásában, kb. 6—8 méterre a föld- től. A pár territóriuma a második költés alatt döntő mértékben megválto- zott. A kert közepén tartózkodó téli csapatmaradvány ugyanis már az első költés végeztével eltűnt, ennek következtében egy nagy terület szabadult fel, melyet a II., ill. a III. pár tudott legjobban territóriumába kapcsolni. Hogy e hatalmas territórium létre tudott jönni, az kizárólag a harcias és ügyes hímnek volt köszönhető, mely örhelyeiröl (a 15. sz. ház kéményei, a 11/13. sz. ház kéményei, párkánya, a tetején levő gipszminta, valamint à 11/13. sz. ház kertjében levő 3 hatalmas fa) állandóan szemmel tartotta terri- tóriumát. A fészekanyaggyűjtő-terület a territóriumon belül az első költés fészekanyaggyűjtő-területétől valamivel keletebbre helyezkedett el. . A táplálkozási és iväsi helyek megegyeznek az első költés táplálkozási és . ivási helyeivel. Ilyen volt a territórium a fiókák kikelése előtt. A territórium a fiókák kikelése után ismét megváltozott. Ekkor kb. egyharmadára összezsugoro- dott. Ennek fő okát abban találtam, hogy a 15. sz. ház lakói egyetlen szóra- kozásuknak tekintették légpuskával állandóan zavarni a decaocto pár köl- tését. Lehet, sőt valószínű, hogy kisebb sebet ejtettek a hímen, mert az addig hangos hím egyik óráról a másikra eltűnt őrhelyeiről, s naphosszat egy fa sűrűjében időzött, ahová a fiókák kitollasodása után a tojó is követte. A III. pár territóriuma szintén megnagyobbodott. E pár második köl- tését szintén új fészekben kezdte. A fészek a 11/13. sz. ház kertjében, a régi fészekhez közel, közvetlenül a kerítés mellett egy hatalmas szilfán állt, a földtől kb. 9—10 méterre, közel a törzshöz, jól rejtett részen. A terri- tórium észak felé jelentősen megnövekedett ; magába foglalta a 11/13. sz. ház területén tartózkodó téli csapatmaradvány volt hálótanyáit is. A fészek- 121 anyaggyüjtö-terület a territöriumon belül, az első költés feszekanyag- gyüjtö-területetöl keletebbre terült el. A him örhelyei a 9/b. sz: haz kertjeben Bro villanypöznäk egyike, továbbá a 11/13. sz. ház kéményei es a tetején levő gipszminta voltak. Táplálékuk most már nem annyira a baromfiételből, hanem inkább a maguk által gy ujtott taplalékbol került ki. Taplalékukat most is a 11/13. sz. ház udvarán gyűjtötték. Az ivási lehetőségek és helyek megegyeznek az első költés ivási "Tehetőségeivel és helyeivel. A fiókák kikelése után ez a territórium is megváltozott. Ennek oka az volt, hogy ekkor fejezte be az első költését a IV. pár, amely második költé- sét, mint már említettem, a terepen kívül végezte. Ezzel a III. pár terri- tóriumától délre egy nagy terület szabadult fel. Így alkalma nyílt a III. hímnek déli terjeszkedésre. Még a költés első felében egy állandó betolakodóval harcolt a hím. Ez a betolakodó egy nagyon erőszakos fiatal madár volt, amely minden áron el akarta kergetni a territóriumát hősiésen védő III. hímet. A betola- kodónak sokszor sikerült egészen visszaszorítania a III. hímet, végül is azonban a III. hím ki tudta szorítani territóriumából a betolakodót. Amikor azonban a IV. pár befejezte első költését, a III. territóriumától északra egy új pár jelent meg. Lehetséges, hogy ennek a hímje verekedett oly kitar- tóan a III. hímmel. E pár megjelenése miatt a III. pár kénytelen volt mind- inkább délre húzódni s territöriumänak egyes északi területeit feladni. Ez volt tehát a dél felé való terjeszkedés igazi okozója. Ilyenformán a terri- tórium megnyúlt. A pár kedvenc ülőhelyei a fészket környező fák lombos részei, továbbá a 11/13. és 9/a. sz. házak kéményei voltak. Amikor az I. pár harmadik költeshez fogott a II. és III. párnak a második költésből számazó fiókái voltak. A IV. pár pedig ekkor fejezte be első költését. Az I. pár a harmadik költést ugyanabban a fészekben végezte, mint az első kettőt. A költés első felében a pár észak felé kezdett terjesz- kedni. Territóriuma felnyúlt egészen a Kelenhegyi- -lépcső túlsó oldaláig. Az északi terjeszkedés okozója egy Turdus merula pár volt, amely ugyan- azon a fán kezdte fészkét építeni, ahol a decaoctoé állt. A Turdus merula pár igyekezett minél távolabb tartani magától a decaoctokat ; arra kénysze- rítette őket, hogy csaknem egészben hagyják el a 11/13. sz. ház kertjének területét. Így igen kis rész maradt a decaoctok birtokában a 11/13. sz. ház kertjéből. A hím őrhelyei a territórium területén levő két ház kéményei és eresze voltak. A táplálkozási és ivási lehetőségek ugyanazok, mint az első két költés alatt. A költés első hete után a territórium összezsugorodott. A 11 13. sz. haz kertjéből csupán a fészek közvetlen környéke maradt a pár birtokában, de északi területeinek nagy részét is feladta. Ennek oka az volt, hogy a Turdus merula pár egyre jobban és egyre többször verekedett a decaoctokkal. A gyakori harcok lekötötték a decaocto hímet, de gyakran a tojót is. A hím így kénytelen volt az északi területek őrzését elhanyagolni és végül is feladni azokat. 122 A pär kedvene ülöhelyei a 9/b. sz. haz kemenyei voltak. A II. pár harmadik költeset ismét nagy territöriummal kezdte. A fészek a harmadik költés alatt is új helyen állt, a 15. sz. ház kertjében egy fenyőfán, közel a törzshöz, a földtől kb. 5—6 méterre. A territórium átterjedt a Martos Flóra leánygimnázium felső kertjébe is. A fészek- anyaggyűjtő-terület ismeretlen. ; j A him őrhelyei a 11/13. sz. ház kéményei, a 15. sz. ház kéményei, a 11/13. sz. ház gipszmintája és déli párkányszéle. A hím a territórium keleti részének őrzését elhanyagolta. Csak az esti órákban őrizte azokat. Így a keleti területek lassan elszakadtak a pártól, amely mindinkább dél és nyugat felé terjeszkedett. Mivel a pár negyedik költését a terepen kívül végezte, nem figyeltem tovább territóriumát és feszkeleset. ATII. pár territöriuma a harmadik költés alatt észak es deli irányban . nyúlt meg kissé, a második költés második felében levő territoriumhoz viszonyítva. A pár a harmadik költést ugyanabban a fészekben végezte, mint a másodikat. A territórium, mint említettem, észak és déli irányban nagyobbodott meg. Ennek oka, hogy a második költés felében a terri- tórium északi részén tartózkodó par-a harmadik költés kezdetére eltűnt, ennek. következtében az északi részen elég nagy terület szabadult fel, míg délen szintén alkalom nyílt a terjeszkedésre, amelynek okait majd a későb- biek folyamán fogjuk fejtegetni. 3 A him őrhelyei a 11/13. sz: ház tornyán kívül ugyanazok voltak, mint a második költés alatt. i A táplálkozási és iväsi lehetőségek ugyanazok, mint az előző két költés alatt. . È Amikor a III. párnak mar kikeltek a harmadik költésből származó fidkai, amikor az I. pár mar a negyedik költeshez fogott, új par jelent meg a terepen a III. pár territöriumätöl délre, kb. azon a helyen, ahol az első . költés alatti territöriuma feküdt a IV, párnak. E. pár nem lehetett a IV. . párral azonos, annak ellenére, hogy ugyanabban a fészekben költött; mint az első költés alatt. A pár rendkívül erőtlen, mindenbe belenyugvó volt, szemben a harcias IV. párral. A pár a IVa. számot viselte. E pár territó- riuma nem volt igazi territóriumnak nevezhető, ugyanis, mint már emlí- tettem, a hím gyenge, erőtlen volt, nem kergette ki territóriumából a betola- kodókat, ezért igen nehéz volt megállapítani a határt a III. és a ÍVa. párok territóriumai között. A hím őrhelyei a 11/13. sz. ház ereszén, a 9/a. sz. ház kéményein és a fészek mellett voltak. A 9/a. sz. ház kertjében keresték táplálékukat, inni a 11/13. sz. ház előkertjében levő itatóhoz jártak. : 3 A költés második felében a territórium megváltozott. Ennek az volt az oka, hogy a III. pár befejezvén harmadik költését, dél felé terjeszkedett és arra kényszerítette a IVa. párt, hogy a 11/13. sz. házra eső territóriumá- nak egy jelentős részét feladja. Feladta a pár a Nagyboldogasszony út túlsó oldalán levő territóriumrészt is, és kelet felé igyekezvén terjeszkedni, territóriumába csatolta a 9/a. sz. házat és kertjének nagy részét. A terri- 123 tórium az északi oldalon jóformán teljesen beleolvadt a III. pár territö- riumába. A pár kedvenc ülőhelyei ugyanazok voltak mint a hím őrhelyei. Augusztus közepén a IVa. pár befejezte harmadik költését. Az I. pár ekkor már ötödik költésénél tartott, míg a III. pár a negyediket végezte. Amikor az I. pár elkezdte negyedik költését, abban az időben jelent meg a terepen a IVa. pár. Az I. pár negyedik költését ugyanabban a fészekben végezte, mint az első hármat. A harmadik költés alatt vele egy fán költő Turdus merula pár befejezvén költését, a decaocto pár negyedik költésének kezdetére elhagyta a környéket, ennek következtében a decaocto pár dél felé erősen kibővíthette territóriumát. A hím őrhelyei a 9/b. sz. ház eresze és kéményei voltak. A pár a forróság elől a 11/13. ház dús lombozatú juharfáira menekült. A táplálkozási és ivási lehetőségek ugyanazok, mint az első három köl- tés alatt. A II. pár, mint már említettem, a negyedik költését a terepen kívül végezte. Helyette augusztus közepe táján megjelent egy új pár a terepen, kb. azon a részen, ahol a II. pár territóriuma feküdt a második költés alatt. Ez a pár volt a Ila. számú. A fészek a II. pár első költése alatti fészekanyag- gyűjtő-területen elég lombos fa főelágazásában állt, a földtől kb. 5—6 méterre. A hatalmas fészekanyaggyűjtő-terület egy része a territóriumon belül a 11/13. sz. ház udvarában és parkjában, a másik része a territöriumon kívül a 11/13. sz. ház parkjában terült el. A hím őrhelyei a 15. sz. ház kéményei, illetve párkánya és a fészek köze- lében levő barackfa száraz ágai voltak. A territórium a Nagyboldogasszony út 17. és 19. sz. telkeken tartózkodó pár nyomására a költés második felében megváltozott. A nyugati és déli részekből a pár kénytelen volt átengedni egyes terüléteket, és ezért inkább a keleti irányban kezdett terjeszkedni ; territóriumába csatolta a 11/13. sz. jobbszárnyának jelentős részét. | A pár kedvenc ülöhelyei a 15. sz. ház kéményei voltak. A III. pár a negyedik költés alatt igyekezett déli irányban kiszélesíteni territóriumát. A negyedik költést ugyanabban a fészekben végezte, mint az elsőt. A territórium északi határa nagyjából ugyanaz maradt, mint a harmadik költés alatt. Keletről visszahúzódott, déli határa összefolyt à : IVa. territöriumäval. Itt nagyon nehéz volt megällapitani a hatärokat. Ugyanis a III. pár igen sokat időzött a IVa. territériumäban, sôt.a him még a 9a. sz. ház tetején is gyakran időzött, tollászkodott, turbékolt. A hím őrhelyei a fészek környéki száraz fák, a 9/b két villanypóznája, a fészek közelében levő két lombos fa, a 11/13. sz. ház kéményei, tornya és tetején levő gipszminta voltak. A költés második felére a hímnek sikerült egészen fészke környékére szorítani a IVa. párt. A ház utcai frontján (11/13) a hím néhány új őrhelyet szemelt ki magának ; a párkányszélet, a tetőn levő gipszmintát (délen). A pár kedvence ülőhelye a fészek mellett levő száraz fán volt. A táplálkozási lehetőségek ugyanazok, mint az előző költések alatt. Inni már nemcsak a territórium területén levő itatóhoz jártak, hanem 124 gyakran mentek az előkert itatöjahoz is. A tojó halöhelye a fészek felett helyezkedett el, a hímét sajnos nem tudtam megállapítani. . A IVa pár a terepen második költését ugyanabban a fészekben vé- gezte, mint az elsőt. Territóriumát a III. pár nyomása miatt kelet felé terjesztette. A hím őrhelyei a 9/a. sz. ház kéményei és párkánya voltak. A pár háló- helye a fészek melletti dús akácfán volt, míg ülőhelyei megegyeztek a hím őrhelyeivel. A táplálkozási és ívási lehetőségek ugyanazok, mint az első költés alatt. Öt költést a terepen csak az I. pár v égzett. Az ötödik költést ugyanabban a fészekben végezte, mint az első négyet. Territóriuma a költés alatt hatalmassá nőtt. A hím őrhelyei a: territórium területén levő házak kéményei voltak. A pár kedvence ülőhelye közvetlen a fészek mellett egy száraz ág. A táplálkozási és ívási lehetőségek ugyanazok, mint az első négy költés alatt. A terepen október elején fejeződtek be a költések. Utoljára a IIa. pár fejezte be költését. Most vizsgáljuk meg, mily en volt a terep szaporodása? | | Parszam | Häny feszek? Hany tojás? | Hány kikelt fióka? | Hány kirepült fióka? Be | Î IE, 5 10 | 10 10 LA IAA 3 | 6 | 6 6 A RU Re satin 1 | 2 1 1 RARES 5 | 8 8 8 Li a thats case cat 1 | 2 2 2 I EVE RSA 2 | 4 4 4 | | a re A fenti kimutatasbol láthatjuk, hogy a terepen csupán egy fészket hagytak ott a decaoctok, amelybe azonban még nem tojtak. Ez a fészek a III. paré volt. A par a fészket a harmadik költés előtt építette, amikor még a második költesböl származó fiókák a fészekben ültek. Erről a fészek- rakásról már a VI. fejezetben megemlékeztem. A Ila költéséből egy tojás nem kelt ki. A terepen tehát 6 pár 17 fészekből, 32 tojásból 31 fiókát nevelt fel és repített ki. VIII. A FIATALOK Mivel a tojó az első tojás lerakása után azonnal kotlani kezd, az első tojásból hamarább fog kikelni a fióka, mint a másodikból. Ezt Niethammer is megfigyelte. Ugyancsak Niethammer írja, hogy a fiatalok a fészekben úgy ülnek, hogy az egyik feje a másik farkánál van. Niethammer megfordi- tott egy fiatalt, de az csakhamar visszafordult eredeti helyzetébe. A kicsik jól belenyomják magukat a fészekbe. 125 Csupán az első tíz napon ülnek a fiókákon az öregek. A pár mindig foko-- zatosan hagyja abba a fiókákon való ülést. Kezdetben csak délben hagyják őket magukra, később már csupán éjjel ülnek rájuk, majd már csak erős zivataroktól s esőktől védik őket. 3 ; : Az öregek kezdetben begytejjel etetik a kicsiket, később már megpuhi- tott magvakat is adnak nekik. A fiatalok 15—16 napos korukban már felállnak a fészekben, s. néhány nap múlva fokozatosan elhagyják a fészket. Niethammer szerint 18 napos korukban távoznak a fészekből. Eleinte csak a fészek szélére ülnek ki, később néhány méterre eltávoznak a fészektől, éjszakára azonban még visszajönnek. Minden nap távolabb és távolabb haladnak a fészektől, végül már éjszakára sem térnek vissza. Ilyenkor az öregek rendszerint elvezetik őket a pár alvóhelyére, s itt töltik velük együtt az éjszazát. Az öreg madarak még a kirepülés után is soká etetgetik őket, rendszertelenül. A későbbiek . folyamán, ha a fiókák meglátják szüleiket, rettenetesen megkínozzák őket, követelik, hogy adjanak nekik enni. Az öregek rendszerint kénytelenek engedni kérésüknek. A fiatalok kezdetben a pár hálóhelye környékén tar- tózkodnak, majd fokozatosan távolodnak tôle s egy decaoctok által ,,lakat- lan’ területen ütnek tanyát. Az öregek később sem bántják őket, ha terri- tóriumukba hatolnak. ; to 1951-ben egy par első költesböl származó fiókái összeálltak a további költések fiataljaival. Ez a kis csapat nyár elejétől fogva mindig gyarapo- dott s a 11/13. sz. ház parkjának belsejében tanyázott. Valószínű ezek a fiatalok képezik az őszi csoportosulás magját. i IX. AZ OSZI CSOPORTOSULAS Az őszi csoportosulás magját, mint mar említettem, valószínűleg a mar nyäron csoportosult fiatalok képezik. Zord tel eseten a fiatalok alkotta csapatokhoz csatlakoznak az öregek is. A csapatok rendszerint egy täpläle- kot adó hely körül gyűlnek össze. Így 1949/50 elég szigorú telén, mintegy 30 főből álló decaocto-csapat tartózkodott állandóan a baromfiudvarunkat környező fákon, és a baromfiak részére kiszórt eledelből táplálkozott. Néhány példány a téli kukoricatáplálékon egész óriássá hízott. Azonban nemcsak magokat, hanem ételmaradékot, így a lilakáposztát is szívesen elfogyasztották. 1950/51 telén alig néhány madár tartózkodott az előbb említett területen. Később ezek is eltűntek s 1951 január— februárjában alig láttam decaoctot a környéken. 1950 decemberében még párban láttam az István-kórház kertjében. 1948/49 telén pedig csapatot jóformán nem is láttam. 1951 decemberében néha mutatkoztak kisebb csoportok, ezek való- színűleg fiatal madarak csoportjai. A párok december elején még együtt vannak. o Bayer Télen legtöbbnyire fenyöfäkon tartózkodnak, s azokon alusznak. is. Amíg a lombok le nem hulltak, megtartják utolsó alvóhelyüket, de amint a lombhullás bekövetkezik, fenyőfákat szemelnek ki maguknak tartózko- dási és egyben alvóhelyül is. 126 X. STREPTOPELIA DECAOCTO ES STREPTOPELIA TURTUR VISZONYA A terep kb. 2 kat. hold területen költött a decaocto-parok mellett kb. 6— 8 turtur-par is. A terepen kb. 15 turtur-feszek állt, de ezek közül csak egy volt decaocto territóriumán belül. Ebből világosan látszik, hogy még v iszony- lag ilyen kis területen is bizonyos területmegoszläs jön létre a decaocto és a turtur között. Míg a decdoctok emberi lakhely ek közvetlen közelében tar- tózkodnak, addig a turturok a szabadabb helyek kedvelői. 1951 tavaszán a decaoctok jóformán az egész terepet megszállva tartották, a turturok megjelenésével azonban gyorsan visszahúzódtak. Egy par a mar kiválasz- . tott fészekhelyet is otthagyta, s robbanásszerűen visszahúzódott a házak környékére. Hasonló megoszlást találunk az ülő-, illetve őrhelyek esetében is. A tur- turok miridig a lehető legkiemelkedőbb pontokat szállják meg (villámhárító csúcsa stb.). A turturok költése alatt a decaoctok sohasem repülnek ezekre a speciális türtur-őrhelyekre, mihelyt azonban a turturok befejezték költé- seiket, azonnal megszállják ezeket is. | A decaocto megtüri territériumäban a turturokat, ülöhelyeiröl viszont eleg gyakran elkergeti őket. Többször láttam azonban decaoctot és turturt egészen közel ülni egymáshoz. 1951-ben néha megfigyeltem, hogy a decacc- tok elhajtották a turturokat a territöriumukböl. Egy alkalommal egy . decaocto hím I. módszerrel akarta elhajtani a territóriumában tartózkodó turturt. Úgy látszik a decaocto hamarosan belátta, hogy nem fajtársával áll szemben, mert rövidesen elrepült a turturtól, anélkül, hogy bántotta volna. Alvóhelyeikről a decaoctok elkergetik a turturokat. 1951-ben több heves küzdelmet láttam az alvóhelyeknél, a küzdelmet minden esetben a decaoctok nyerték meg, pedig egy decaocto hím gyakran egy turtur- párral állt szemben. 1951. IX. 18-án megfigyeltem egy decaocto-csoportban egy turturt. A madár teljesen otthonosan mozgott a decaoctok között, s azok sem bán- tották 6t. 1951. IX. 19-én egy decaocto és egy turtur állandóan együtt volt. Együtt érkezett a 11/13. sz. ház udvarába is, s a turtur állandóan követte a decaoctot. 1950-ben egy fan költött decaocto turturral. Sajnos a turtur-fészket későn fedeztem fel, és így nem tudtam megfigyelni, hogyan éltek a párok a költés alatt. Amíg" figyeltem a fészket, civódást nem vettem észre a decaocto- és a turtur-pár között, pedig a két fészek kb. 2.meterre volt csak egymástól. XI. STREPTOPELIA DECAOCTO ÉS EGYÉB MADARAK VISZONYA STREPTOPELIA DECAOCTO ÉS HÁZI SZÁRNYASOK VISZONYA Általában azt tapasztaltam, hogy a decaocto a nálánál kisebb vagy vele egynagyságú madarákat megtűri territóriumában és csak fészke köz- "vetlen környékéről űzi el azokat, míg a nagyobbakat már territóriumából is elkergeti. Így például 1948 nyarán megfigyeltem, hogy egy decaocto-hím a territóriumán keresztül repülő csókának nekirepült s arra kényszerítette, 127 hogy hagyja el territöriumät. A decaoctonäl kisebb madarak viszont a decaoctot űzik el feszkük környékéről. Különösen rossz a viszony a decaocto és a Turdus merula között. E fajok nagyon sokszor veszekednek egymással, s bizony a decaocto sokszor kény- telen meghátrálni. Télen nagyon gyakran láttam, hogy Turdus merula űzött és erősen vagdalt a csőrével decaoctokat. ; 1951 nyarán sokszor hatalmas küzdelmet folytatott egy decaocto és egy Turdus merula pár. A küzdelmeket legtöbbnyire a decaoctok nyerték. 1950-ben a terepen az I. pár egy fán költött Streptopelia turturral, Tur- dus merulával és Chloris chlorisszal. A decaocto és a turtur pár viszonyát a költés alatt már az előző pontban ismertettem, most szeretném elmondani a másik három faj viszonyát. A decaocto fészek a terebélyes szilfa egyik oldalán állt, míg a másik oldalon a Turdus merula pár fészke foglalt helyet a földtől kb. 3 méterre. A Turdus merula és a decaocto pár igen sokat vereke- dett egymással, mint erről már a VII. pontban megemlékeztem. A zöldike pár fészke a Turdus merula pár.fészkétől kb. egy méterre állt, ugyanazon az ágon, ahol a rigó fészke volt. A feketerigok erősen üldözték a zöldikéket; - tanúja voltam egy esetnek, amikor a kotló zöldike tojót lekergette feszkeröl a Turdus merula hím. Ennek következtében a zöldikék, melyek a decaoctok- kal békésen megfértek, hamarosan elhagyták fészküket. A decaoctok és a baromfiak nem bántották egymást. Csupán néhány. szeszélyes tyúk hajtotta el néha a decaoctokat. XI. STREPTOPELIA DECAOCTO ÉS AZ EMBER VISZONYA A decaocto, mint már ezt több kutató megállapította, kizárólag emberi települések közvetlen közelében él. Igen megszelidülhet, ha látja, hogy az emberek jóindulatúak vele szemben, mihelyt azonban ebben csalódik, félénkké, bizalmatlanná válik. 1949/50 telén a baromfiudvarunkban tartózkodó példányok annyira megszelidültek, hogy lábunk mellett, lábunk között futkosva kapkodták fel a földre hintett kukoricaszemeket. Anyám , koták" kiáltására — amely- lyel a baromfiakat hívta — először nem azok, hanem a decaoctok jelentek meg. Erre a kiáltásra a tavasz folyamán is — amikor a csapat már felosz- lott — sok decaocto érkezett, sőt gyakran még a lakásunk felett kotló tojó is le-lenézett fészkéről, és ha látta, hogy kukoricaosztásra kerül a sor, lerepült onnan enni. ; Irodalom — Literatura Bodenstein: Zur Ethologie und Biologie der Tiirkentaube, Streptopelia decaocto Friv. (Der Ornithologische Beobachter, 1949. p. 107—116.) Keve: A balkáni kacagögerle térhódítása Magyarországon. az utolsó évtizedben. (Aquila, 1943. p. 264— 281.) Keve: A balkáni gerle újabb térhódítása és újabb adatok ökolögiäjähoz. (Aquila, 1944—47. p. 116—121.) Lack: The life of the Robin (London, 1943. pp. 200.) 128 Mc Clure: Ecology and Management of the Mourning Dove (Zenaidura macroura) in Cass County Iowa. (Research. Bull. kgr. exp. Stat. Iowa. st. Coll. Agr., No 310., 1943. p. 357—415.) Niethammer: Die Brut der Türkentauke in Wien. (Journ. f. Orn., 1943. p. 296 — 304.) Roonwal: On the sukspecies of the Ring-Dove, Streptopelia decaocto Friv. (Records of the Indian Museum, 1940 p. 437—453.) Shnitnikov: Ptici Szemirecsja. (Moszkva, 1949. pp. 665.) Contributions to the Ecology of the Indian Ring-Dove By Jenö Tomasz Streptopelia decaocto inhabits the southern slopes of Gellert-hill in Budapest since 1945 (Kalmar) and also greatly increased here since, so in our garden and its vicinity as well. I have studied this bird since 1947 and am now publishing the results of the obser- vations made so far. In writing this paper I have taken the studies of Me Clure and Lack as examples. I. Settling of Streptopelia decaocto on Gellért-hill and its surroundings and conditions of its settlement here As it is mentioned above, the Indian Ring-Dove was first found on the southern slopes of Gellért-hill in 1945. During these few years (1945— 1949) it increased to such an extent, that it now outnumkers Streptorelia turtur, which species was very common before the newcomers’ arrival too. On Gellért-hill the decaocto only settled in human vicinity, in gardens, parks and alleys with not too great a traffic. What might ke the cause of this preference? As Roonwal has already pointed out, the decaocto is only living near human settlements, that means to say in parks, gardens and alleys ete. on Gellért-hill. In the country, where no settlements of man are to be found, this bird does not settle. Thus it is not to be seen on the rocky slopes of the hill facing the Danuke, neither on its top around the fortress, where there are no houses. It does not like barren places, neither too dense vegetation. But it became well ceustomed to the noise of streets, if the traffic there is not too great. It is frightened ‘by sudden noises though, and in such cases it alights on roofs where it seems to feel safe. Niethammer has also made similar observations. The factors mentioned akove are exerting a decisive influence on the settling of the Indian Ring-Dove. It depends upon them, whether the bird is or is not to be found in some territories. IH. Description of the studied area In order to be akle to study the ecology of this bird as thoroughly as possible» I have only kept the Ring-Doves of quite small an area under okservation in 1950 and have not dealt with tirds that lived outside this sphere. This area consisted of the houses number 9a, 9b, 11/13, 15, Nagyboldogasszony- Road, further numter 4, Somlöi-Road and the sites attached to them. On this arca 5 pairs were living at the beginning of the breeding-seasons in 1950, kut I was only able to watch four of them regularly. I shall give an account of these observations later on. Now let us look at the conditions of its settling in this area and examine how much it does suit the Eirds. The sites of houses numker 9a and 9b have scarce vegetation, just a few fruit- trees. The garden of 11/13 consists of two large parts : one is a densely grown untended park, the other a wide kare yard. The garden of numter 15 is cultured : lawn, orchard 9 Aquila -- 5-4 129 and kitchen-garden. The site at 4, Somlöi-Road consists of a fairly large orchard. and a . smaller part with vegetation very suitable for birds. Among these 5 sites the most suitable ones for the Indian Ring-Dove are the park of number 11/13 and the smaller territory of 4, Somlöi-Road with favourable vegetation. The whole area covers about 4 acres. In three of the houses (11/13, 9/b, Nagyboldogasszony-Road, 4, Somldi- Road) poultry was. beingt kept. This proved very favourable for the Dov es, as they found plenty of food in ‘the poultry-yard and round the feeding-places, especially in winter. Here fresh water was constantly available and in number 11/13 three constant drinking- troughs were set up during the whole breeding-season 1950. In the 5 houses of the area more than 400 people are living and this made the place rather noisy, especially in summer. But the birds became well accustomed to it. The noises of the traffic in the streets did not distrub the breeding pairs. Summing up all this it may be stated, that this area is very suitable for the Indian Ring-Dove. This is also indicated by the area’s statistics of increase in 1950 : from 17 nests 31 young were fledged. III. Climatic conditions, mating and choice of breeding-territories It is possible, that the pairs leave each other after having finished breeding, but it also happens that they stay together for years. During the exceptionally warm winter 1948/49 the pairs finished breeding very late, stayed together and started to keep their territories as soon as January, whereas in winter 1949/50 a flock of about 30 doves stayed near the poultry feeding-place in number 11/13. Out of this flock pairs only began to separate in February and even in March 8— 10 birds or the flock remai- ned, which caused great annoyance to the male bird holding its territory there. In 1950/51 a male bird could hold his winter territory in the park of number 11/13, because the winter began with mild weather. The female appeared on January 29th " 1951, bet later they both disappeared because the weather turned cold. In February I only occasionally saw a few birds in the vicinity and the first pair did not arrive at my area of observation until the middle of March. The doves usually already chose their territories before mating. These are first occupied by the male birds after severe fights and quarrels. (See Chapter V.) I could observe in 1951, that after having chosen its territory, the male attracts a female by _ loud cooing. Both these factors (mating and choice of territory) — as shown by the above examples — are largely dependent on the weather. IV. Weather, courtship, mating and nesting Nesting also depends on the weather. Nearly every pair starts nest building between middle of March and. beginning of May. In mild weather they often start earlier. Thus Gyula Marschall could watch them courting and building as soon as January during the mild winter of 1947/48 in the XIth district of Budapest. The female was already sitting in the nest on January the 26th, but because of a cold change of weather she did not lay eggs. I could also observe early breeding in 1949 in Himfy Street, where the pair was already sitting on eggs in the first days of March and continued to breed.even after the weather became extraordinary cold and windy. When breeding begins only in May, even in June, this delay is caused by late mating. The breeding-per iod usually ends in September or the first part of October, but during a long-lasting autumn it may also finish as late as November only. Thus in the beginning of November 1948, there was an about 14 days old young bird in a nest in our gar den. It fell from the nest and did not survive. In the same year the young doves left the nest of Himfy Street on the 10th of November. If a pair starts breeding earlier in spring; it usually also ends sooner in autumn. Every pair breeds at least twice yearly, but usually four or five times depending . from when it started breeding and how many broods were successful. Pair numbered II. a. built 8 times in 1951 and only succeeded in fledging one young from the last nest. 130 . Mating itself takes place just before the beginning of breeding and often after having started to build the nest. The sexual act is carried out before each laying of eggs and as I could observe, just once. It usually occurs on high points, mostly on roof -tops, walls, trees and very seldom on the earth (observed in 1951). This mating on the earth was carried out in a very interesting way. It was an extraordinary warm, sunny afternoon. In the early afternoon pair numbered II. a/1951 was feeding in the yard of 11/13. The female lay down several times on the ground in front of the male and stretched its head and bill on the sand. The male nervously went round her several times, then quickly began to arrange his feathers. This was repeated again and again before the sexual act occurred. : After mating, one of the sexes each time utters a stron -"Khöj-kzöj"-like sound. Then both usually sit together silently in an undisturked place often for many hours and arrange each other’s feathers. In 1951, I could observe on several occasions, that a male bird that was chasing an intruder from its territory by method I. (see Chapter V.), was mating with the intruder. The sexual act having been finished, it often tolerated the intruder in its territory. i Towards the end of July and beginning of August the males of the area were -continually chasing their own females across various territories. This happened with most pairs, after the respective brood was finished, but with pair number II. a. during the seventh brood. The male even chased its pair off the nest, so it could only secretely return there. What might have been the causes of these two very interesting behaviours? V. Characteristie features of the territory During several years of observation I made the experience, that — like many other birds — the decaocto also keeps its territory. 3 Usually the bird only keeps the territory during breeding-time, Lut often also in winter, when the weather is mild, further in spring befere it kegins kreeding. In the latter cases we speak of winter-, respectively before-breeding-territories. The winter one is not a real territory, only such an area, where the bird does not remain constantly, but only occasionally flies there and stays for short periods, kutas long as it is there, it watches and defends it. The winter territory is dependent on the weather and only kept for intervals and this is also a proof of its being only a territory to which the bird sometimes, but regularly, comes. Let us name it “flight-territory”. The territory in spring-time before breeding is intermediate ketween the real territory and the “‘flight-territory”’, but stands closer to the former one. A ‘‘flight- territory" can ke rather often observed in summer too. The boundaries of the territory are usually extended into the ‘‘flight-territories” or the so-called ‘‘flighting-areas”’, above which the bird often circles. It thus cannot make his territory there, but merely tries to keep off intruders from its own territory by crossing their way. The boundaries of almost every territory are extended into such “flighting-areas” ans so the terri- " tories themselves are not areas with clearly fixed koundaries. The boundaries of the territories are very often crossing each other through the ‘“flighting-territories” and ‘‘flighting-areas’’, often they are just meeting, but it also happens, that an area 1s 1 eft between them, that belongs to neither pair. The territory is an area, that is constantly changing, from day to day it may te said even from hour to hour. It seldom occurs, that the territory remains unchanged for some days, but it may even change its area several times even in the day. j According to my observations made so far, factors influer cing the area of a terri- tory are the following : . spreading of the doves, . life conditions . resourcefulness of the pair, especially the male, . breeding-period, time of day, time of change on the nest, climatie conditions, 37 . local conditions 00 =1 D Uto © DI di eng. 131 Now let us make a more detailed examination of the above factors. If many doves are inhabiting a certain area, the various territories cannot be so large as such, in which less birds are living. If only a few birds are populating an area, but their lite conditions — food, . possibility for drinking, etc. — are favourable, the bird does not require such a large territory than on such an area, where there are more birds, and circumstances are less favourable. Thus for instance in the surround- ings of a poultry-yard the territories are unequally small, compared with other territories in an area, where no ‘‘artificial feeding-places” are found in the vici- nity. That does not mean though, that the bird only keeps so large a territory as it requires. The male birds often keep up extended territories just for pleasure’s sake, they are trying to occupy suitable watch-posts and that is why SOR often enlarge their territories. The more resourceful, strong and clever a male is, the larger is the territory it is able to occupy. It is also necessary, that the male should be persistent in fighting with its neighbours and intruders and not become frightened soon. When examining various periods of breeding, we find, that the largest territories are kept during incubation, the first 10 days of rearing the young ones and the smallest birds during the 10th — 16th days. What might be the cause? The male has most leisure-time to watch and enlarge the territory during incubation and the first 10 days of rearing, when the pair is still sitting on the progeny. But during the 10th and 16th day the pair is mostly sitting-about around the nest, the male neglects to watch his ter- ritory, which in consequence becomes considerably smaller. If all the broods would commence at the same time, the territories would also all become smaller at the same time. But this is impossible as the breeding period of the various pairs is not uniform so if one of the territories night be reduced in size, the other one may be increased. During the last days of rearing the progeny, the pair already kegins to search for the site of its following nest and the male Lird when making preparations for the next brood, rapidly starts to enlarge its territory. During the greater part of breeding, there is no territory watch in the fore-noon, because the male bird is incubating or warming the young, meanwhile the female usually is away outside the territory. The male neglects to watch the territory just before the change in incubating in the morning, as it is mostly sitting on one of his watch-posts and is preparing to relieve its mate by arranging his plumage. It spends most hours of the early morning on feeding. Thus the largest territory during a day’s time can be formed from about 8 to 10 o’clock in the morning and from 4 to 7 in the afternonon. Changes in incukation in the late afternoron often prevent the male in forming a large, afternoon-respectively evening-territory. About half an hour before roosting the territory becomes smaller again, as the male-tirds are starting to ar- range their plumage in preparation for the night. If they change on the nest in the early afternoon, it is possible for the relieved male to invade the neighbouring territories and to occupy some parts of those. A change in the late morning-hours can have similar result. The male bird, that was only relieved late, is then able to invade the territories of males in the neighbourhood, that are already incubating again. Changes in the early morning, respectively late afternoon- hours may have the opposite result. A large territory can be only formed in bright, nice weather. If it is raining and cloudy, the male-doves are depressed, sit about and bother little about their territory. Certain local circumstances may also influence the area of the territory (see chap- ter VII.). Area of the territories : ON" THEY Average ear 800— 2000 square meters, AQU: o dee 500— 600 square meters, maximum: elebe tere ee à 3000— 3500 square meters. Now let us examine how a territory may change, what circumstances are necessary for a male to make a successful conquest, what is the aim of conquests, in what direc- tion they occur and whether there is any system in expanding territories by the male- doves ? The territories are subject to the greatest alterations at the end of the various brooding periods, respectively at the end of certain phases of this period. But it may 132 be said, that no day passes without quarrels between neighbouring pairs along the boundaries of their territories. . After having finished one of their broods, the pairs at once look for a site of their new nest. Supposing they did not find a suitable site on their own territory, — as it very often happens — expansion already kecame a necessity. Another aim of conquest may be the better defence of the nest, especially when it is built near the territory’s Eoun- dary. The pair, especially the male soon gets tired of its territory and likes to occupy new territories frequently. These are the three chief causes of the male birds’ usual desire for expansion. \ The conquests are carried out with amazing strategy. During the brood-period the male finds out in little quarrels, which is his weakest neighkour and where it is possible to force his way through the adjoining territories to find a still unoccupied area. The expansion is proceeded by the male’s constant flights (keeping the ,,flight- area") to this area, which it intends to annex to its territory. By constantly flighting into the adjoining territory, he annoys its owner. The occupation itself either occurs with explosion-like suddenness or after long flights. In the first case the male occupies " large areas from its neighkour. When the latter notices this and tries to chase the intruder away, it is already too late : the conqueror receives the owner, as if he was the master and the former usually is compelled to withdraw. Here is an example of an ingenious expansion that happened in 1951. The pair numbered III.c./1951 found itself perfectly encircled, all the territory of the male became the ‘‘flighting-area’’ of the male II.a. The krood having keen finished, the pair III.c. tried all means to free itself-out of the unpleasant surrounding. The male tried to invade the territory of IJ.a., but the attack was keaten Lack by this very clever male in a hot fight. III.c. tried somewhere else. He succeeded in finding out the weakest point where two territories joined. There he skilfully kroke through and reached a still unoccupied area. The other method of expansion can ke carried out successfully with far more difficulties. The male birds must do a great deal of fighting. These fights are often persevering and sometimes last as long as half an hour. They are carried out on roofs, {rees and sometimes even in the air. Mostly males are fighting tetween themselves, often also a male against a female, tut sometimes even females against each other. The females are usually kraver and more enduring than the males. Fights are hardest in springtime when the territory is chosen. Mostly they summon each other to fight with a ‘“‘coo-coo-coo’’-like note. The attack is always started ky the summoned parti- cipant, if he accepted the summons. They usually advance towards each other with ruffled plumage, slightly lowered head and beak and mostly attack from the side and beat each other with their wings. They often hold each other’s necks tight and are pulling out feathers, then jump on each others tack and try with feet and wings to push the adversary from the field of combat. As soon as the weaker one notices, that his adversary is stronger, he flies away as fast as he can. Bodenstein described the course of fishts similarly. When one of the doves has taken away a certain area frcm his neightour, the latter tries in turn to take back its loss from another one etc. Thus if the territory of one of the doves has changed, some kind of a change takes usually place on all terri- tories in the area. The males prefer to stay in these occupied areas, thus neglect to watch their former territory, which is consequently soon lost. A successful conquest depends upon the following factors : l. on the male bird himself, 2. on the hours of changes at the nest, 3. on the neighbouring pairs and their state of kreeding. Namely, if the neighbouring males are strong and these pairs are in a state of breeding, when they are not sitting any longer and are able to watch their territory constantly, the conquest will be far more difficult, the pairs may not care much for their territories (10— 16th day of rearing young). The guards of the territories are the males, who are watching their possession from selected watching-posts. They stay a great deal at these watch-posts during the day. Here they arrange their plumage and coo and from here also start for their 133 beautiful courting-flights. These watching-posts are generally high points of the territory, wherefrom the whole territory is visible. ‚Such watching-posts are as a rule: roofs, electric-wire poles, dead branches, chimneys, etc. There is a certain division among these watch-posts. The male bird occupies a different watch-post, respectively perching-place before the change on the nest, in the morning, after the change, in the evening etc. He usually has a centrally situated watchpost, where he can mostly be seen. Sometime the female too: takes her part in guarding the territory, as I could observe in 1951. When the young are grow ing, the pair choses perching sites, which often are the same that were used by the male. From here — as it has already been said — they but rarely watch the territory any longer. There also exists a certain division among the perching- sites of the pair. Their number i is also far less, than that of the male’ s ones. The male bird, respectively the pair also occupies special rcosting-sites. The roosting-site has usually already been taken into consideration when the nesting-site was chosen. This is mostly towards the end of a branch with dense foliage. Very often the male’s roosting-site is the same as the pair’s one, although it often happens, that the pair roosts in another site, than the male did. "Sometimes male and female are roosting separately. The female’s roosting is always very close to the nest. The roosting-site of the male is as a rule changed a little after every krood, but the pair sometimes keeps to the old site. During one brooding-period the roosting-sites are only changed when the birds have been disturbed. They arrive in summer at these sites between 6 and 8 p. m., and always the female is first in arriving. When a watching bird has noticed, that an intruder has arrived on its territory, it tries to chase the latter away by one of the following methods : I. It flies to a branch near the intruder and there courts him loudly cooing, performing deep bows, meanwhile advancing closer and closer. As soon as the intruder gives a little way, it starts to chase him to the territory’s boundary. The male bird usually applies this method in summer. In 1951 I have also observed a female thus chasing away an intruder. The other method (II.) is to charge the intruder at once and to chase him out of the terri- tory The male uses this method mostly in autumn, winter and spring and it is also generally applied by the female. At first I thought that the first method is used by the male, when a female arrives to the territory. This supposition failed, however, because when a neighbourning male invaded the territory, he was chased out by the courting-method. . If the intruder is not willing to leave and the male does not w ant to chase him off by method I., then a fight is carried out, as has already keen descriked. If the male tried to chase off the intruder by method I., but the latter could not ke forced to leave, the sexual act is performed (see chapter IV). Sometimes the incubating male even leaves the nest to defend the territory. VI. The nest’s site and material, laying and incubating Searching for the nesting site, then building which usually commences tow ards. end of March. According to my observations, the site of the nest is chosen by the male. He inspects a number of suitable places. He alights on each one and calls his mate with his ‘‘coo-coo-coo’’-note. In answer to this call the female arrives and settles beside him. They are perching here for a while and if the female does not accept this site, the male calls her to new places. They usually settle with difficulty to the nesting- site, especially before the first brood. It often happens, that after having finished building, they again inspect all the possible sites to make sure to have built in the most suitable place. If by any chance they do not approve of the nest built, or they happen to have found a more convein>nt nesting-site, they desert it and start building a new one. I could observe this in summer 1950, when a nest was being built at the end of a branch. The pair was not disturbed in building, although I was sitting almost below the unfinished nest. During the work the male sometimes sat for a while ona dead branch to rest a little. Then the female uttered a queer nasal note, which was answered by the male. They thus called each other several times, then the female left 134 nest and flew to an other forked branch, where it eventually started to turn round and round. It seemed that this place was also taken into consideration as a nesting- site. From there the female soon returned to the unifished nest, where she took a twig into her beak and returned to the above mentioned forked branch. On her way she dropped the twig, but did not care for it, asshe did not return, but flew to the branch and alighted there. There she repeated her calling-note, the male came at once and settled beside her. When this happened, the young of their previous brood "were still in their nest. At last, when the young were fledged, they again laid into the previous nest. I could observe similar, interesting cases in 1951 as well. During the following broods the selection of the nesting-site already begins, when the young from the previous brood are still in the nest. The nest’s location : mostly on trees in heights from 5—6 till 9— 100 meters, usually near the trunk, seldom on the end of branches. I only once saw a decaocto’s nest on a heap of branches, about 20 centimeters above the ground, kut this nest was later destroyed. In 1951 one pair built six nests on a roof, twice into an eaves trough, four times into the tinbox at the joining of the eaves and the gutter in a height of . 15—20 meters. Shnitnikow has found its nest ona building, on a horizontal team. According to Shestoperow they prefer to build on forked tranches, often on top of the trunk of a tree whose crown has been cut off, but more rarely on beams of houses. The nest is usually well hidden among dense foliage. But I have also seen it on the end of a branch in quite an open place, about 1 meter and a half from the wall of the house. The nest is usually found inside the territory. I have only seen one nest in 1951, which was built outside the territory in-an area ‘‘unoccupied’’ Ly doves. After the pair has agreed on the nesting-site, they start building. The female kuilds the nest out of the material carried along by the mle. This work is usually done in 3—4 days. On the first day they build but little and not systematically, and on the following days they work from day-break until about 9— 10 a. m. The male always carries the material from the same place, where it has started to do so. Thus areas for gathering bulding-material are formed, and those might lie outside the territory. Such a gathering-area also has a central point, around which the shape of the area is always changing. It often happens, that a connected gathering area cannot be found because the birds are disturbed. During the breeding-period the male often uses the same gathering-area for building several nests. The male usually gathers the building-material from the earth, but in autumn "1949 I could observe, that the male did not only carry twigs to the nest being built on a pinetree from the earth, but also broke oft twigs with its teak and wings from conifers growing in the neighbourhood. I saw in 1951, ‘that a male broke off twigs with its beak and wings from a dead ash-tree and another time it tore oft twigs from a wall grown over with. grapes. i After the male has found the twig he was posse for, he at once carries it to the female working on the nest. He carries only one seldom two twi igs at a time. He always approaches the nest with caution. He never flies straight beside the female, but first alights on a branch close to her and from there goes along the branches to the nest. When he has reached the nest, the female rises and they then change place, the male puts the twig down on the nest and having done that leaves the nest just as he has come. When he has left, the female returns. to the nest and arranges the twig that has just been brought. The building-material consists of dead twigs, grass, roots and pieces of the inner bark of trees. The depression in the nest is very shallow. This is only deepned a great deal by the young, is plastered with their droppings, but the edges are also greatly demolished by them. Although the nest is built with only little skill, it nevertheless is very strong and lasting. To a certain degree it is stronger, than the one of the Turtle Dove. I have never made the experience that a gale would have demolished an already finished nest. But when on the other hand a nest is not finished yet, astrong wind might easily sweep it away. Sparrows can also damage a nest. In 1951 I have observed, that Sere tore up a decaocto’s nest and used it for building their own. They damaged 135 the nest to such an extent, that the doves hal to start building a new one the following day. I have seen that several times since. It often happens, that they breed in a last year’s Ring Doves’ or Turtle Dove’s nest. On such occasions they usually renew the nest, but I have also seen, that they laid into the nest from the previous year without renewing it. In 1947 the doves nested in a Blackbird’s nest in the garden of numker 11/13 Nagyboldogasszony-Road. The young had already left the nest; when the Doves. occupied it. Nevertheless the pair of Blackbirds defended the nest for a long time and carried out severe fights against the pair of Doves, but in the end the Doves succeeded in driving away the Blackbirds and eventually could successfully breed in the occupied. | nest. case they generally renew the nest after each brood, especially the edges. As a result of these repairs the nests are often so large, that notody would think them to ke Doves’ nests. In 1949 I have known a nest measuring 30— 40 centimeters in diametre. It often builds a nest for every breeding and sometimes uses nests and rears one Lrood in the first, the next one in the second nest. Sometimes it even repairs the nest in the middle of a Erood, when it is damaged | by rain. I have observed this several times in 1951. When the nest is finished, the female is often sitting in it kefore laying the eggs. According to my observations the female begins incukation as. soon as the first egg is laid. The number of eggs in a clutch is usually two, but in the last broods of a year it may also ke one. According to Roonwal it sometimes lays three eggs in a clutch. The eggs are pure white, both ends are round. Their average size: 31 x 23 mm, average weight 7.75 grams ( Niethammer ). In summer 1947 I found 4 eggs in a Dove’s nest. 2 decaocto’s and 2 turtur’s. The decaocto’s eggs were incubated, whereas the Zurtur’s were quite fresh. Thus it might be supposed, that the Turtle-Dove laid her eggs into the Ring-Dove’s nest, but it is also possible that the former laid her eggs into a deserted nest ot Ring-Doves. Hatching of the eggs is greatly influenced by the weather. In the wet, rainy spring of 1949 in most nests of the Ring- and Turtle-Doves eggs did not hatch in the area of observation. Eggs are incubated by the male and female in turn. The male incukates usually between 10 a. m. until 4 p. m., whereas the female is usually sitting in the evening, night and early morning. On the first day of incubation only the female is sitting. It also rarely happens, that the female is relieved by the male akout 10 a..m. and 4 p. m. for a short while. Generally the female sits during 18 and the male for 6 hours . daily. When the bird sitting on the nest thinks the time for changing, has come it starts cooing. The bird is extraordinarily punctual and nearly always utters its note at the same time. To the call its mate arrives at once. The Lird coming to change alights on the nest and the relieved one offers its place to its mate. During incubation the change usually occurs between 11—12 a. m. respectively 5—6 p. m., whereas during the first 10 days of feeding between 8—9 a.m. respectively 3—4 p. m. The female relieved in the morning generally leaves the area of the territory at once, and usually appears there again in the early afternccn. The she-kird takes a sun- bath on her usual perching-places and arranges her plumage until she has to relieve her mate. | I could watch a very interesting incubation in 1951. One pair in the area was rather late in nesting. Round the 10th of August a young bird of about 12 days of age (from the third brood) was in the nest. The pair wanted to make another trood Ly all means. The female really started a new one, whereas the male fed the young. The male sometimes did not even relieve the incubating female. The first change did not usually take place but about 2—3 p. m. and the afternoon one in the usual time. The male did not generally incubate kut for 2 or 3 hours daily, but the female 20 or more hours. After the young was reared by the male, the changes in incukation took place at the usual hours. The eggs are hatched as a rule after about 14 days of incutation. 136 They sometimes rear all their broods in the same nest during a season. In this. 4 . ‘ VII, Description of the area’s territories and of the broods on the area in 1950 In this chapter I shall only speak akout the average territorics tefore the broods: and shall only mention the most important changes ot the territories.) Broods commenced in the area towards the beginning of March. Up to this time — during the whole winter — a flock of about 30 Doves stayed on the area near our house (11/13 Nagyboldogasszony-Road) where poultry was fed. As already mentioned, the birds of this flock gradually separated into pairs, chose their territories and started building their nests. But the rest of the flock — akout 10 birds — stayed on and did not leave the area during the whole breeding-season. Four pairs commenced to build their nests on the area. In addition another pair inhabited the area (number 4, Somlöi-Street), the nesting of which I was unable to observe. In order to facilitate their description, I have numtered each pair. Pair I. started building first at the keginning of March. When this pair was incu- prune already, the rest of the flock mentioned akove still remained in front of our at. The nest of pair I. was built on a high elm in the farthest corner of the garden of No. 11/13, very close to house No. 9/b, on a branch just beside the trunk of the tree in a height of about 8—9 meters from the ground. I am sorry to say I could not observe ‘the pair’s area for gathering-material. The watching-posts of the male were the chimneys and ledges of the house No. 9/b, further a high chestnut-tree near this house. The pair used to sit atout on a dry branch beside the nest. | They were feeding in the poultry-yard kehind house 9/b, where they could also drink, but close to the territory a drinking-trough was also permanently kept filled in the garden of 11/13. | About 18 days after the first pair’s beginning of nesting, the nest of pair II. was also ready. Thus, when the latter nest was finished, pair I. had already ycung nearly a week old. The nest of this pair was in the garden of 11/13, atout 5 meters above the ground. It was built on a rather bare elm-tree, towards the end of a branch, that quite protruded into the garden of No. 15 and approached the wall of the house to nearly 2 meters. The greater partof the area for gathering nesting-material lay outside the territory in northern direction. The watch-posts of the male were chimneys of house No. 15 and rain-pipes of No. - 11/13. The perches mostly preferred by the pair were the chimneys of house No. 15. They mostly gathered their food in the part of garden No. 11/13, that lay in their territory. A drinking-trough was also there. | About a week after the building of pair II., when pair No. I already had young about 10 days old and pair II was incubating for some days, pair III started building its nest. It was situated close to our flat on a main branch of a large maple akout 7—8 meters above the ground. This pair was kept off from the beginning of this brood by the rest of the winter-flock, that remained near our flat for a long time and the pair could only force them to leave with great difficulty. The rest of the flock then settled for a while between the territories of pair I and III and only left the area for good after the first broods were fledged. The pair’s greatly extended area for gathering nesting material lay outside the territory north of the house No. 11/13. The watch-posts of the male were the chimneys on house No. 11/13’s left wing, its roof and a high dead tree close to the nest. When their young had developed their feathers, the pair used to perch on its dry branches. The pair fed on the remainders of the food given to poultry and drank in the drinking-trough on the territory. When pair I had finished its first brood and pair II and III had young aged 7— 8, respectively 2—3 days old, a new pair appeared on the area (No. IV). Its nest was built on a huge chestnut-tree close to the trunk, at a height of some 8—9 meters. It was situated in the garden of 11/13, just beside the long drive of No. 9/b, at about the same distance from houses No. 9/a and 9/b. Its territory lay to the south of the one of pair III. The area for gathering nesting-material lay just kelow the nest inside the territory. The watch-posts of the male were the roof of the tower of house 11/13, further its chimneys and the ones of house 9/a. 137 They were feeding in the garden 9/a and drank at the watering-trough in the garden in front of 11/13. The territory of pair IV changed to a great extent during the second half of the breeding-season. It was caused by the change in the other pairs’ territories on the area where they started new broods and thus pair IV was also forced to alter its own. Pair II and III extended their territories in southern, respectively south-eastern. direction into the one of pair IV. This pair IV was obliged to expand towards south, on to a part of the ground of house No. 16, Nagyboldogasszony-Road. Its territory was restricted in eastern, as well as in western direction, whereas its northern koundary joined with the territory of pair III. In the nothern part the males of pair III and {V were constantly. fighting. Once I could watch them fighting during nearly 30 mi- nutes, then they were perching on two branches opposite each other for a long while as if they intended thus to mark the boundaries of their territories. The mostly frequented perching-sites of the pair. were the chimneys of house No. 9/a and the acacia-tree close to the nest. This pair withdrew in southern direction after having finished its third brood — presumably it was pushed back by pair III and then kuilt again somewhere in the garden of 16, Nagyboldogasszony-Road. At this time pair I already kegan its third brood and pair II and III had young from the second. When pair IV commenced the first brood, pair I already did so with the second one. It bred for the second time in the same nest as for the first time. Its territory extended the towards north. The watch-posts of the male, the mostly used perching-sites of the pair, further the feeding- and drinking-places and possibilities were the same, as at the time of : first brood. The young of pair IV’s first brood were already hatched, when pair II, respectively III started to breed for the second time. Pair II kuilt a new nest close to the old one ‘in the garden of No. 11/13, a few meters beside a building’s right wing, well concealed on a main branch of a high tree some 6—8 meters above the ground. The territory of this pair underwent a very great change during the second breeding-period. As the remainders of the winter-flock that stayed in the middle of the garden, already disappeared towards the end of the first breeding-period, a large area became free, that could be best included into its territories by pair II and III. The establishment of this large territory was only due to the bravely and cleverly fighting male bird, which from its watching-posts (the chimneys of the houses and edges of the houses No. 11/13 and 15 and the three high trees in the garden of 11/13 continually guarded its territory. The area for gathering nest-material for the second brood was also inside the territory, but a little eastward to this area during the first one. | Its feeding and drinking places are the same as during the first brood. Such was the territory before the young were hatched. After that it changed again, that is to say it was diminished to about one third. This was mostly caused by the people who were living in the house No. 15 who continually disturbed the breeding of the pair with an air-gun. It is possible, that the male was sligtly wounded, as the bird that was very often cooing up to this time, suddenly disappeared from its watch- ing-posts and afterwards remained in the dense foliage of a tree for the whole day. He was followed there by the female after the young were fledged. The territory of pair III was extended too. This pair also started to breed for the second time in a new nest. The new nest was built close to the old one in the garden of No. 11/13 on a high elm-tree just beside the fence, close to the trunk and well con- cealed about 9-10 meters above the ground. The territory was greatly extended northward, it included the roosting-sites of the winter-flock’s remainders in the garden of 11/13. The area for gathering nest-material was inside the territory, a little eastward from the one of the first brood. The watch-posts of the male were the chimneys of No. 11/13, further one of the electric-wire poles in the garden of 9/b. i Now they did not live quite so much on poultry-food, but rather gathered their food themselves. Even now they did so in the yard of 11/13. The drinking places and possibilities are similar to those during the first brood. | ur After the young were hatched, their territory was changed too. The cause of the change was, that pair IV then finished its first brood, which eventually bred for 138 the second time outside the area, as I have already mentioned. Thus a large area became unoccupied south of the territory of pair III, consequently the male of III had the opportunity of expansion southward. ‘During the first part of the breeding-period the male had to fight against a per- severing intruder. This intruder was a very violent young bird, that wanted to chase the bravely fighting male No. III off its territory. It often succeeded in driving his opponent quite back, but in the end the male No. III could drive out the intruder from its territory. Though, when pair IV finished its first krood, north of pair III’s territory a new pair appeared. It is possible, that the male of that pair was fighting so hard with.male III. Because of the appearance of this pair, pair III was obliged to withdraw southward and to give up some northern areas of its territory. This proved to be the real cause of the southward expansion. Thus the territory was elongated. The pair’s mostly used perches were the higher parts of the trees around the nest and the chimneys of the houses No. 11/13 and 9/a. When pair I commenced its third brood, pairs II and III had young from the second, whereas pair IV then finished its first one. Pair I kred in the same nest as for the first and second time. During the first part öf the krood it began to expand northward. Its territory was extended quite until the opposite side of Kelenhegyi- lépcső. The cause of this expansion was a pair of blackbirds, that started to build its nest on the same tree, on which the dove’s nest was. The pair of blackbirds was trying . to keep the doves as far off as possible ; it forced them to leave the area of the garden No. 11/13 almost entirely. : Thus only a very small part of garden 11/13 was left for doves. The watching-posts of the male were the chimneys and water-pipe of the two houses standing on the territory. : i Feeding and drinking possibilities were the same as during the previous two broods. After the first week of incubation the territory became much smaller. Only the nest’s ciosest vicinity was left to the pair from the garden No. 11/13, but it had to withdraw from the greatest parts of their northern areas as well. This was caused by the continually increasing fights of the blackbirds against the doves. The frequent quarrels kept the male and very often also the female on the alert and thus he was obliged to neglect the guarding of its northern territories and in the end to give them up entirely. The mostly used perches of the pair were the chimneys of house 9/b. Pair II again began its third brood with a large territory. The nest was again built in a new place on a fir-tree in the garden of No. 15, close to the tree’s trunk, about 5—6 meters above the ground. The territory extended into the upper garden of the neighbouring site. Its area for gathering nest-material is unknown. The watching-posts of the male were the chimneys of houses 11/13 and 15 and the southern ledges of 11/13. The male neglected the guarding of the territory’s eastern parts. These were only guarded during the evening hours. Thus the eastern parts were gradually given up and the pair was expanding in southern and western direction. As the pair left the area for the fourth brood, I did not make further observations of its kreeding and territories. ; f Pair III’s territory was a little elongated northward and southward during the third brood compared to the territory during the latter part of the second one. It bred in the same nest, that was used for the second brood. The cause of the territory s alteration was, that the pair, that stayed in the northern part of it during the latter part of the second brood, disappeared about the beginning of the third one. Thus a fairly large area in the northern part became unoccupied, whereas in southern direction also was a chance for expansion. Its causes will ke dealt with later on. i De watching posts of the male were also the same as during the previous two broods. ! When the young of pair III’s third brood were hatched and pair I commenced the fourth brood, a new pair appeard in the area, south of pair IIl’s territory, about in the place where pair IV’s territory lay during its first brood. This pair could not be identical with pair IV, although it used te same nest as the latter did during its first " brood. This pair was extraordinarily indifferent and did not mind anything in compa- rison with pair IV, which in türn was exceptionally pugnatious. This pair was given 139 number IV.a. Its territory could not ke descriked as a real territory, because, as it has already teen mentioned, the male was very weak and indifferent and did not expel intruders from its territory. Thus it was very difficult to dıaw the line of the boundary ketween the territories of pair III and IV.a. The male’s watching-posts were the roof of the house No. 11/13, the chimneys of. No. 9/a and branches keside the nest. They were feeding in the garden of 9/a and used the trough in the garden of 11/13 for drinking. The territory was altered during the second part of the krood. This was caused by the southward expansion of pair III having finished its third brood and thus forced. pair IV.a. to give up a large part of its territory that lay in the garden of 11/13. The pair further gave up that part of its territory, that lay on the other side of Nagy- boldogasszony-Road and trying to expand eastward, occupied house number 9/a. and the greatest part of its garden. On the southern side no boundary-line could ke drawn between the territory of this pair and pair III’s one. The preferred perches of the pair were the same as the watching-posts of the male. Towards the middle of August pair IVa finished its third krood. By that time pair I was occupied with its fifth, pair III with its fourth one. At the time, when pair began the fourth brood, pair IVa appeared in the area. Pair I bred in the same nest that was used for the previous three broods. During the third krood the young of the blackbirds that had nested on the same tree, were fledged. Thus when the pair of doves. commenced their fourth brood, the blackbirds left the area, so that the doves were able to extend their territory greatly in southern direction. The watching-posts of the male were the chimneys and the rain-pipe of house No. 9/b. The pair sheltered against the heat in the dense foliage of the maples standing in the garden of 11/13. Feedingand drinking possibilities were the same as during the previous three broods. As I have already mentioned, pair II bred for the fourth time outside the area. . A new pair arrived instead towards the middle of August, to about the same part that has been pair Ils territory during the second brood. This was pair number Ila. Its nest was built in pair Ill’s area for gathering nest-material on a main kranch of a tree with rather dense foliage, about 5—6 meters above the ground. One part of the large area for gathering nest- material lay inside the territory in the park and yard of house No. 11/13, whereas the other part was outside the territory in the park of 11/13. The watching posts of the male were the chimneys and ledges of house numker 15 and the dead branches of the peach-tree close to the nest. The territory was altered during the second part of the krocd as a result of the Expansion of a pair that stayed on the adjoining sites of No. 17 and 19, Nagykoldog- asszony- Road. The pair was forced to give up some areas of the western and southern Parts and began to expand in eastern direction ; it thus occupied a considerakle part — Of the house 11/13’s right wing. The pair mostly used to perch on the chimneys of house No. 15. Pair III strove to enlarge its territory in southern direction during the fourth brood. It made this brood in the same nest as the first one. The northern Loundary of the territory largely remained. It was drawn tack in the east and southward the boundaries were mixed with those of pair IVa. Here it was very difficult to draw the boundary-line, as pair III very often stayed inside IVa’s territory, the male often even sat about, arranged its plumage and cooed on the roof of house 9/a. The male’s "watching-posts were the dead trees round the nest, two electric-wire posts in the garden of 9/b, two well foliaged trees near the nest and the chimneys ard tower of 11/13. During the second part of kueeding the male succeeded in driving Lack pair IVa quite into the close vicinity of its nest. On the side facing the street of house 11/13, the male chose several new watching-posts to the south, the ledge of the ıcof and the rain-pipe. The mostly used perches of the pair were tranches of the dead tree keside the nest. Feeding possibilities were the same as during the previous broods. But they did not only visit the drinking-trough inside the territory, but now often flew to the 140 tiough in the lower garden as well. The female roosted above the nest, but I was unable to find out the male’s roosting site. Pair IVa bred for the second time on the area in the same nest as for the first time. Because of pair III s expansion it extended its territory eastward. The male‘s watching-posts were the chimneys and ledges of house No. 9/a. The pair roosted on the dense acacia-tree, beside the nest, whereas its perches were the same as the male’s watching posts. Feeding and drinking places were the same ones as during the first krood. On the area only pair I bred five times, always in the same nest. During this period its territory became exceptionally large. The male’s watching-posts were the chimneys of the houses standing inside his territory. The mostly used perches of the pair were quite close to the nest on a dead branch. Feeding and drinking places were the same as during the four previous Lroods. The various broods were finished on the area towards the keginning of Octoker. Pair IIa finished breeding last. Number of the pairs How many nests | How many eggs Stan ne eae young Eee 5 10 10 10 DE een: 3 6 6 | 6 MR tee 1 2 1 | 1 JUL mo Tete 5 8 8 | 8 RN ee. 1 2 2 2 Var | 2 4 4 4 Now let us examine the breeding results on the area. It may ke seen, that only one -nest was deserted by the doves on the area, tut no eggs were yet laid there. This nest belonged to pair III. It was built by the pair before the third trood, during the time, when the young of the second one were still in the nest. I have already mentioned this case in chapter VI. One egg of pair IL.a’s brood was not hatched. Thus on the area 31 young were reared and fledged out of 6 pairs’ 12 nests and 32 eggs. VII, The young birds As the female begins incubation at once after having laid her first egg, this one will be hatched earlier than the second one. This was observed by Niethammer too. Niethammer also says, that the young are sitting in the nest so, that the head of one comes near the other one’s tail. He turned one of the young round, but the bird soon returned into its original position. The young birds are sitting in the nest very tightly. The parents are only sitting on their young during the first ten days. The pair always gradually ceases sitting on the young. To begin with they only leave them for the midday hours, later on they are only sitting on the nest at night and afterwards the young are -protected only against heavy storms and rains. During the first days the parents only feed their young with the liquid contents of their crop, and later they are also given softened seeds as well. At an age of 15—16 days the young are standing up in the nest and after a few days they gradually leave it. According to Niethammer they are fledged at the age of 18 days. At first they are only sitting on the edge of the nest, later they leave it for a few meters only, but do return for the night. Day by day they leave the nest further and further, until at last they do not even return for the night. At this time the parents usually lead them to their roosting-sites and the nights are spent here together. Even ‘after they are fledged, the young are fed by their parents for a long time still, though irregularly. Later on, when the young happen to meet their parents, they always bother them demanding food. The parents generally have to yield. First the young are staying in the vicinity of their parent’s roosting-sites, then they gradually depart 141 and in the end settle on an area yet uninhabited by decaoctos. They are not harmed by their parents even later when they happen to penetrate into their parents’ territory. In 1951 the young of a pair’s first brood joined with the young of the later broods. This little flock continually increased in number from early summer onwards and settled in the park of house No. 11/13. These young probably form the kernel of autumn. flocks. IX. Forming of Flock in Autumn As has already been mentioned, the kernel of autumn locks is probably formed by the young during summer-time. In case of a severe winter, the old birds also join these flocks formed by the young ones. The flocks generally gather around some place, where food is abundant. Thus during the cold winter of 1949/50, a flock of about 30 Ring-Doves continually stayed on the trees near our poultry-yard and was. living on the food that was given to the poultry. Some of the birds became fattened quite extraordinarily on the maize eaten up during winter. But they did not only feed on seeds, but also deliberately took remainders of human food, thus red cabbage too. During the winter of 1950/51 but quite a few birds stayed on the area mentioned. above. Later on these birds also disappeared and in February 1951 almost no Ring- Doves were to be seen in the surroundings. In December 1950 I still saw them in pairs in the garden of the Istvan-hospital. During winter 1948/49 I saw almost no flocks at all. In December 1951 smaller flocks were sometimes seen, but these probably were flocks of young birds. The pairs were still together at the beginning of this month. In winter-time they are mostly sitting on pine-trees and are also roosting there. As long as the leaves have not fallen, the roosts are kept, but after that they move to pine- trees. X. Relation between Streptopelia decaocto and Streptopelia turtur On the area, that lay on about 4 acres, in addition to the Ring-Doves about 6—8 pairs of Turtle-Doves also nested. Some 15 Turtle-Dove’s nests were to be found on the area, but only one of these lay inside a Ring-Dove’s territory. Thus it is clearly visible, that a certain division of territories is set up between the Ring- and Turtle- Doves even on so small an area. Whereas the Ring-Doves prefer the close proximity of human dwellings, the Turtle-Doves are birds preferring more free places. In spring 1951 almost the whole area was occupied by Ring-Doves, but when the Turtle-Doves. made their appearance, they swiftly withdrew. One pair even deserted its nesting- -site and suddenly withdrew to the vicinity of the houses. A similar division may be observed in the case of the perching-, respectively watch- ing-posts, The Turtle-Doves always occupy the highest possible points (tops of light- ning-conductors, ete.). During the breeding-per iods of Turtle-Doves the Ring- Doves. never use these special watching-posts of the former species, but when those have finished breeding, these points are at once occupied by decaoctos. The Ring-Dove tolerates Turtle-Doves inside its territory, but very often drives them away from its perching-sites. I have several times seen both species being per- | ched close to each other. In 1951 I could sometimes make the observation, that Ring- Doves drove Turtle-Doves out of their territory. On one occasion the male decaocto tried to drive off a turtur from its territory by method I. But the Ring-Dove seemed to realize quickly, that he was not up against a member of his species, as he soon flew away and did not bother the Turtle-Dove any more. The decaoctos drive turturs away from their roosting places. In 1951 I have seen several severe fights at these places, which were won on every occasion by the Ring-Doves, though it often hap- pened that only one Ring-Dove was up against a pair of Turtle-Doves. On the 18th of September 1951 I watched a single Turtle-Dove in a flock of Ring- Doves. The bird moved among the Ring- Doves with perfect ease and was not bothered. by them at all. On the 19th of September 1951 a specimen of decaocto was always together with one of turtur. They appeared together in the yard of house No. 11/13 and the Turtle-Dove continually followed the Ring-Dove. 142 In 1950 Turtle-Doves and Ring-Doves were breeding on the same tree. I am sorry I was late in detecting the Turtle-Dove’s nest and so I could not observe, how they were getting on together during the period of breeding. As long as I watched the nest I could notice no quarrels between the two pairs, although the two nests were only about 2 meters from each other. XI. Relation between Streptopelia decaocto and other birds. — Relation between Streptopelia decaocto and poultry I could make the general observation, that the Ring-Doves tolerated smaller birds or such of their size in their territories and only drove them away from the nearest vieinity of their nests ; whereas larger birds than their size are driven out of the terri- tory. Thus I could observe in summer 1948, that a male Ring-Dove attacked a Jack- daw that flew across its territory and forced the bird to leave it. On the other hand, smaller birds drive the Ring-Doves away from near their nests. An especially bad relation exists between the Ring-Dove and the Blackbird. These species very often quarrel with each other and it often occurs, that the Ring-Dove has to withdraw. I have seen several times in winter that they were chased by Blackbirds-that viplently picked at them with their bills. In summer 1951 often severe fights were carried out between a Ring-Dove and a pair of Blackbirds, that were mostly won by the former. In 1951 pair I was nesting on the same tree with a pair of Turtle-Doves, Black- birds and Greenfinches. I have spoken about the relation between the Ring-Doves and Turtle-Doves in the previous chapter and here only that with the latter two : species will be discussed. The Ring-Dove’s nest was built on one side of a spreading elm-tree, whereas the Blackbird’s nest was on the other side about 3 meters high above the ground. Both pairs were fighting a great deal with each other, as already mentioned in Chapter VII. The Greenfinch’s nest was on the same branch as the Blackbird’s at a distance of about 1 meter. The Blackbirds strongly persecuted the finches, I could once watch the male Blackbird to drive the incukating Greenfinch- female off her nest. In consequence the Greenfinches, that were peacefully getting along with the Ring-Doves, deserted their nest. Ring-Doves and poultry did not bother each other. It only sometimes happened that some whimsical hen drove the Ring-Doves away. XII. Relation between Streptopelia decaocto and men As it has been stated by many scientists, the Ring-Dove only lives in the close proximity of human dwellings. It may become very tame when not persecuted Ly men, but in the moment, when it sees an enemy in people, it becomes rather shy. During the winter 1949/50 the birds that had settled round our poultry-yard became so tame, that they were picking up the maize-seeds just in front of our feet. When my mother called thé poultry, the Doves were the first to appear. At my mother’s calling, many Doves still came even in springtime, when the winter-flock had already scattered. Even the Dove, that was sitting on her eggs in front of our windows, was. looking down and when she saw, that maize was being fed, she left the nest and came down to feed, 143 ká AT: CA ATP" Tit ta BIOLOGIAI MEGFIGYELESEK EGY FEHER- GOLYAPARON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FIOKAETETÉSRE Írta: Nagy Imre (Győr) A szomszédomban, Kunszentmárton községben, évről évre egy fehér- gólyapár (Ciconia c. ciconia L.) költ, öreg eperfára épített fészekben. A hely- zet adottsága, valamint Warga Kálmánnak közleményei (Aguila, 1931— 34, p. 258—264 ; Aquila, 1939—42, p. 424— 435) arra indítottak, hogy hasonló megfigyeléseket végezzek a gólyapáron. Mivel a gólya és a szén- cinege természetében egymástól nagyon különbözik, de az adottságok és lehetőségek is mások, nem követhettem mindenben Warga rendszerét, célom sem volt teljesen azonos, mivel az állandó és vonuló madár viselkedése közötti különbséget a fiókák etetésénél iparkodtam kidomborítani. A megfigyelés ideje 1948. IV. 1-től VIII. 10-ig tartott és naponta 2 “10 oras idöszakokra tagozödott. Hogy a napnak minden szakara essen egy-egy megfigyelesi idöszak, munkämat ügy osztottam be, hogy a megfigyeleseket még vilagosodas előtt elkezdtem és sötétedésig folytattam. Egy-két eset- ben a megfigyelés a késő éjszakába nyúlt, sőt egész éjjelen át is tartott. Már a madarak megérkezése előtt pár nappal figyeltem a fészket, hogy megérkezésüknél jelen lehessek, és megfigyeléseimet a fészek elhagyásáig folytattam. E közel 1000 órás megfigyelésből mintegy 500 óra esik a fió- kák etetésének megfigyelésére; ebből az összehasonlító táblázatban csak 431 órát tartottam szükségesnek közölni, mert a továbbiak során az átlagot befolyásoló esemény nem történt, míg a többi biológiai megfigyelésekre vonatkozik. A fészek egy eperfa eltört, a talajra merőlegesen álló, derékvastagságú, száraz ágára épült 1912-ben. Körülbelül 10 m magasan van és minden irányban jó kilátás nyílik belőle. 1915-ben a vihar lesodorta onnét, és a következő év tavaszán a megérkező gólyapár építette újra. Azóta minden évben költöttek a gólyák a fészekben és több-kevesebb fiókát repítettek ki (1—4 darabot). Volt olyan észtendő is, amikor az egész fészekalj elpusz- tult. Egyébként a fészek semmiben sem különbözik a megszokott gólya- fészektől, de még verébfészek sem hiányzik az aljából. Egy Passer domesticus és egy Passer montanus pár költött itt. . A fészektől körülbelül 15 méter távolságra helyezkedtem el megfigye- léseim alkalmával, úgyhogy ami a fészekben történik, azt mind jól lát- hassam, de a madarakat ne zavarjam. Feljegyeztem a megfigyelési időszak alatt tapasztalt időjárási jelenségeket, valamint a fiókaetetés idején a hö- mérő és barométer állását is. 10 Aquila --5-4 ő 145 Első feladatomnak tekintettem, hogy módot találjak a fészkelő mada- rak ivarának pontos meghatározására. Ennek fontosságát különösen a fidkaetetésnél tartottam elengedhetetlenül szükségesnek. A kérdés szinte magától oldódott meg. A hím méreteiben annyira különbözik a tojótól, hogy azt még felületes szemlélő is könnyen megállapíthatja. Ez a méret- beli eltérés különösen a két madár csőrénél jut feltűnően kifejézésre. Később, amikor már a fészken való tartózkodás és váltás nem volt folyamatos, a madarak. védlése adott biztos megkülönböztetési lehetőséget. Evezö- tollaik különböző fokú hiányossága révén ebben az időben is lehetővé vált, hogy minden esetben, még a fészekre való megérkezés előtt is, repülés köz- ben, biztos megkülönböztetést tudjak tenni. Mielőtt megfigyeléseim alkalmával szerzett tapasztalataim érdemi tárgyalására áttérnék, köszönetet kell mondanom Hegymeghy Dezső bará- tomnak, aki magas életkora ellenére a tőle megszokott pontossággal és. lelkiismeretességgel volt segítségemre húsz napon át az adatok begyűjtésé- ben. De köszönetet kell még mondanom Fazekas Pál kunszentmártoni gaz- dálkodónak is, aki lehetővé tette számomra, hogy az udvarán levő fészek- hez bármikor szabadon közlekedhettem és technikai akadályaim leküzdésé- ben is segítségemre volt. Migrációs feljegyzéseim szerint III. 21-én észleltem 1948-ban az első gólyát. községünkben. A megfigyelés alá vont gólyapár nősténye azonban csak IV. 1-én érkezett meg és nyomban a fészekre szállt. Még ezen a napon megjelent a hím is, de nem repült a fészekre, hanem a háztetőn telepedett meg. A nőstény az éjszakát is a fészekben töltötte, a hím távol volt és még másnap sem szállt a. fészekre. A harmadik napon azután a hím is a. fészekre repült és élénk kelepeléssel köszöntötték egymást. Ezekben az első napokban bágyadtság, fáradtság jelei mutatkoztak a madarakon. Keveset mozogtak, gubbasztottak és sokat aludtak még napközben is. Csak a kora. delelötti es kora délutáni órákban hagyták el a fészket, illetve a háztetőt. Ilyenkor bizonyára a szükséges táplálék megszerzésén fáradoztak. Megérkezésük utáni negyedik napon már "élénkebben mozognak, meg- kezdődik az élet a fészken. Ezen a napon már. a tojó fészekanyagot hoz a fészekre, elkezdi jävitgatni a fészket, de megkezdődik a nász is. E napon észleltem az első párzást. A fészeképítés, illetve helyreállítás munkája — pontosabban az anyag összehordása — majdnem kizárólag a hímre hárul, addig míg a kotlás be nem fejeződik. Amíg a nőstény csak a kotlás befejezése után végez ezen a téren számottevő munkát, addig a hím lankad- hatatlan szorgalommal dolgozik a fészek építésén a megfigyelésem egész ideje alatt, sőt még akkor is, amikor a fiókák már kirepültek (VIII. 5.) és csak éjjelre térnek a fészekre. A tojó a hím által fészekre hordott anyag elrendezésében segít a kotlás ideje alatt. Mindent egybevetve a tojó fészek- építő munkájában messze a hím mögött marad. A megfigyelés ideje alatt 196 esetben jegyeztem fel, hogy egyik vagy másik madár. fészekanyagot hozott a fészekre. Ez a 196 eset így osziik meg: a kotlás befejezése előtt a hím 46 ízben, a tojó 5 ízben hozott fészekanyagot. A kotlás befejezése után a hím 99 alkalommal tért a fészekre fészekanyaggal, a tojó 46 alkalommal. Ennek a munkának tchát csak 359/4-át végezte a tojó. A szükséges anyagot rendszerint a reggeli és az esti órákban hordják a fészekre a szülők. Időnként 146 egy-két napig szünetel ez a munka, de eső után minden alkalommal foko- zott szorgalommal látnak hozzá. A fészekre hozott építőanyag mineműségére vonatkozólag feljegyzéseimben a legkülönbözőbb anyagok szerepelnek. Leggyakrabban vastagabb-vékonyabb ág, szalma, széna szerepel, de elő- fordul még moha, újságpapír, rongy, kóc, tengeriszär és level, fű, gyökér, sás, törekanyag. Egy alkalommal a hím jókora zsákdarabbal tért a fészekre. A hozott anyagot a fészekre érkező madár mindjárt be is építi, illetve elren- dezi. Ezt a munkát kizárólag csőrrel végzik, a lábnak csak elenyészően kicsi szerep jut. Ebben a munkában gyakran segítenek e gymásnak. ‘A nem meg- felelönek minősített anyagot — elhelyezhetetlen görbületű ág, ázott rongy — ledobják a fészekről. Később, amikor a fiókák nagyobbak már, a szülők által hozott anyagot maguk igazítják el, építik be a fészekbe. Így még kirepülésük előtt megtanulják a fészeképítés mesterségét. Mindén bizonnyal ezt a célt szolgálja a hímnek oly későn tapasztalt fészeképítő tevékenysége is. Egyébként a megfigyelés egész ideje alatt a gólyák gondoskodnak a fészek tisztításáról is, javítgatják azt és feltűnő sokat foglalkoznak a fész- kükkel. Alapjában véve a gólya tisztaságkedvelő állat s mint ilyen nem piszkít a fészkébe vagy csak nagyon ritkán teszi azt. A megfigyelés egész ideje alatt csak két ízben tapasztaltam, hogy a fészekbe piszkított a hím. A tojó- nal ezt egyszer sem láttam. A tisztogatás munkája tehát inkább az étel- maradékok, köpet eltávolítására korlátozódik addig, míg a fiókák ki nem kelnek. Mivel a fiókákkal születik e jótulajdonság is, ezek sem sokáig adnak szüleiknek munkát tisztátlanságukkal. Az alig 10 napos gólyafióka menni még nem tud, de szárnyaira támaszkodva már a fészek széléhez hátrál és szökőkút módjára löki ki magából az excrementumot úgy, hogy abból a fészekbe nem kerül. A szülők mindegyike egyforma szorgalommal tiszto- gatja a fészkét a kotlás ideje alatt is. Ilyenkor rendszerint váltás alkalmá- val, mielőtt a fészekre helyezkedne, végez tisztogatási munkát a költő . madár. A fiókák kikelése után pedig az etetés után tisztogatnak a szülők. Az excrementumot, ételmaradékot, köpetet egyszerűen kidobják a fészek- ből. Később, amikor a fiókák már annyira fejlettek, hogy állnak a fészek- ben, ezt a munkát is maguk végzik el. Az erkezessel egyidejűleg a párzás is kezdetét veszi. A párzás ideje 16—18 napra tehető és napi 5—5-szöri közösülesken állapítható meg. Az első párzást IV. 4-én, az utolsót IV. 21-én jegyeztem fel. Feltevésem szerint a párzás aktusa minden esetben a fészken történik. Ezt a feltevése- met bizonyítani látszik az a körülmény is, hogy a 19 esetben megfigyelt párzás mindegyike a fészken folyt le, de még sohasem láttam a határban párzó gólyát, pedig bőven volt alkalmam olyan területeken időzni, ahol a gólya elterjedt fészkelő madár. Párzás alkalmával a tojó szárnyait kissé leereszti és eltartja törzsétől, sátorozás szerűen, nyakát erősen S-alakúra görbítve fejét hátra tartja. A hím az ilyen helyzetben álló tojó hátára ugrik, két combját annak két oldalára szorítva magát szärnymozdulatokkal egyen- sulyozza. A hím ujjai a nőstény vállánál. vannak. Csőrét a tojó hatratartott feje felett, annak nyakához teszi, mintegy kapaszkodik, majd a nőstény fel- tartott farka alá saját oldalt fordított farkát helyezi, azután alig egy másod- percnyi időre nemiszervét a tojóéhoz nyomja. Az egész aktus lefolyása alatt Org 147 a him gyengén kelepel és sziszegesre emlékeztető hangot hallat. A párzást rendszerint a hím kezdeményezi és a tojó csak akkor tér ki előle, amikor az állandó kotlás már megkezdődött. Amint megindul az élet a fészken, nyomban megjelennek az idegen gólyák is, és a fészkelés egész ideje alatt nyugtalanítják a békés költő-pár életét. Megfigyeléseim alapján ezek az idegen gólyák két csoportra oszthatók. Az egyik a fészeképítés munkájától akar szabadulni — ezek valószínűleg előző évi fiatalok — míg másik részük a pár nélkül maradt hímek (kajtár) csoportjából kerül ki. Ezek nemcsak a fészek iránt mutatnak érdeklődést, hanem fajfenntartó ösztöneiknek is kielégülési lehetőséget keresnek. A páro- sával megjelenő gólyák csak a megérkezés utáni időkben alkalmatlankod- nak, később eltűnnek. Az egyedül megjelenő gólyák ezzel szemben még hosszú időn át naponként alkalmatlankodnak a fészeknél és körülötte is. Ezek azután üldözik a nőstényt, még a határban is. Többször tapasztal- tam, hogy a már kotló és táplálékot kereső nőstényt kergette ilyen idegen gólya, és az előle a fészekre menekül. Ilyenkor aztán parázs harcokra is sor kerül időnként. Ezekbén a harcokban a hím elnézőbb, de a nőstény nem ismer kíméletet. Még a fészek közelében sem tűr meg idegen gólyát. Egy- két esetben végignéztem ilyen harcot, s láttam, hogy jaj az ilyen betola- kodónak. Ha idegen gólya jelenik meg a fészek közelében, az őrködő vagy kotló madár azonnal kelepelésbe kezd. Dürgő túzokkakashoz hasonló állásba helyezkedik, fejét időnként hátára vetve, sziszegő hangot ad és erélyesen kelepel. Az idegen, ha mégis bátorságot vesz magának és a fészekre merész- kedik, akkor csőrrel, szárnnyal esik neki a fészkét vagy fiókáit féltő madár és addig dulakodnak, míg el nem űzi onnét. Egy alkalommal a kotló tojó úgy összeverekedett egy ilyen betolakodóval, hogy mind a ketten leestek a fészekről az udvarra. Pillanatokig még ott is viaskodtak, mire aztán az idegen kereket oldott. Úgy tapasztaltam, hogy a fészket még táplálék-keresés közben is szem- meltartják a szülők. A magukra maradt fiókák nem tudnak még védekezni, ezért ha idegen gólya kerül a fészek közelébe, akkor egyik szülő nyomban a fészekhez siet és elűzi onnét az idegent. Ektelen lármávai kelepelve támad- nak a betolakodóra és addig nem engednek, míg el nem kergetik. Az idegen gólya közeledtét egyébként mindig kelepeléssel jelzik egymásnak és a fió- káknak. ; Még a nász javában tart, amikor a nőstény letojja az első tojást. Ettől a naptól kezdve azután a fészek nem marad őrizetlenül egy pillanatra sem. Egyik szülő mindig a fészken tartózkodik a fiókák 20 napos koráig. A tojáso- kat háromnaponként rakja le a gólya. A második tojás lerakása után már megkezdődik a kotlás is, bár ez még nem folyamatos. A harmadik tojás lerakása után az állandó kotlás veszi kezdetét. Ekkor megszűnik a párzás. A hím ebben az időben feltűnően sok puha fészekanyagot hoz a fészekre (széna, moha, törek), amit a fészkén ülő tojó igazgat el, sok esetben ülve. Tojásaikra féltő gonddal vigyáznak, testük árnyékával takarják azokat a napsütés elől és ha eső kerekedik, nyomban ráül az őrködő madár. A tojá- sok kiköltését a hím és a tojó felváltva végzik. A hím ha csak teheti, szaba- dul a fészekről és az átlag kétóránkénti váltást, bizony sokszor meghosszab- 148 bitja a saját javára és a tojó kárára. Ezzel szemben nem egyszer azt tapasz- taltam, hogy a tojó leváltása után, egészen rövid pihenő után felkeltette a tojásokon ülő hímet, hogy anyai ösztönének eleget tehessen. A kotlásnál a munkateljesítmény aránya körülbelül megegyezik a fészeképítésnél kifej- tett munkateljesítmény arányával, azzal a különbséggel, hogy itt a munka nagyobbik részét a tojó végzi. A tojó kotlófoltja ebben. az időszakban bizo- nyos helyzetekben egészen jól látható. Minden váltás alkalmával, néha azonban időközökben is, megforgatják a tojásokat. Ez rendszerint a fészekre történő leüléskor történik. A gólya ilyenkor óvatosan ül a fészekre. Előbb előre kitartott felkarjára és nyakára támaszkodik és csak azután teszi le a testét. Elhelyezkedik a tojásokon, közben lábaival forgatja meg szokat. Nem szívesen kel fel a tojásokról, és a közeledő embert is egészen közelre bevárja. Ha a szükség mégis úgy hozza, hogy el kell hagynia a fészket, a közelben marad és sűrűn ismételt csőr- koppantásokkal ad kifejezést nemtetszésének. Amint teheti, visszaül a fészekre. A kotlás idején sokat szenved a fészken ülő madár az idő viszon- tagságaitól, esőtől, tűző naptól. A kotlás 28—30 napig tart és ezalatt az idő alatt a tojások általában csak 8—1C—12 percig maradnak fedetlenül. Ez a váltások alkalmával történik. A kotlás utolsó szakaszában ezek a szüne- tek feltűnő hosszúra nyúlnak. Így V. 15-én 33 perc, V. 16-án. 44 perc volt a megfigyelt leghosszabb kotlási szünet. Pedig ilyenkor már ugyancsak tele lehetnek élősdiekkel, mert állandóan ezeknek irtásán fáradoznak. Váltás után kizárólag a táplálék megszerzésével és tisztálkodással töltik idejüket. Az első tojás lerakása után 33 napra kikel az első fióka. Ezt követőleg azután minden nap kikel egy tojás. A. negyedik tojás azonban csak 6 nap- pal az első kikelése után kelt ki akkor, amikor a kotlás már az első napon megszűnt. Ezt a fiókát a him 6 napos korában kidobta a fészekből. A kikelt fiókákat az öregek még napokig kikelésük után is testükkel fedik, és csak a hatodik napon hagyják hosszabb időre fedetlenül. Éjszakára azonban még hosszú időn át az egyik szülő a fészekre ül. Napközben, ugyanúgy, mint a tojásokat, a fiókákat is gondosan takarják az idő káros hatásai elől. Forró napsütéses delelöttökön képes a fiaira vigyázó. madár egész 6rküdése ideje alatt napnak háttal, kissé kiterjesztett szárnyakkal állni úgy, hogy fiókáit nem érheti a napsütés. Amint kikelnek a fiókák, az öregek azonnal etetni kezdik őket, és egyik szülő állandóan a fészken őrködik. 20 nap után azonban magukra maradnak és csak az etetésre érkező szülő tartózkodik rövidebb-hosszabb ideig a fész- ken vagy a közeli háztetőn. Ettől az időponttól kezdve az öregek már nem alusznak a fészken, hanem egy közeli erre alkalmas tetőrészen. A fiókák 2—3 napos korukban már kelepelnek, falánkok és gyorsan fejlődnek. 12—14 napos korukban a fehér pihék között már megjelennek a tokok. A szárny evezőtollainak megfelelő helyén apró toll-tokok feketed- nek. Húsznapos korukban — ekkor maradnak magukra — már felállnak és bizonytalan léptekkel támolyognak a fészken ide-oda. Sokszor orra- buknak még és a fészekben való közlekedésük közben gyakran szárnyaikra támaszkodnak. 28—30 napos korukban már teljesen tokosak, sőt már az evezőtollak végei bontakoznak is. Járásuk már biztosabb, többet állnak és szárnymozdulatokat is végeznek időnként. Június végére jól kifejlett fiókák 149 állnak a fészekben, kis tollakkal fedetten, az evezötollak részben kibomlot- tak. 60—62 napos korukban nagy tollasak a fiókák és készülnek a repülésre. Az evezők tokosodása már olyan csekély, hogy alig látható. A nap nagyobb részét állva töltik a fészekben és csak este ülnek le. Napközben gyakori repülési mozdulatokat végeznek és ugrálva próbálják testüket szárnyaik- kal a levegőbe emelni. Napról napra magasabbra emelkednek a fészek fölé, mindig hosszabb időt. töltenek a levegőben. Az egyik reggelen vagy délelőt- tön aztán sok hozzákészülődés és kísérlet után kirepül az első fióka a fészek- ből. Útja rövid, csak a legközelebbi háztetőig tart. Bátortalanul, ügyetle- nül mozog, kíváncsian nézeget új körny ezetében és csakhamar visszatér a fészekre. A másik napon már nekibátorodik egy másik fióka is és elhagyja az is a fészket. A harmadik napon azután a harmadik fióka is kirepül és a háztető különböző pontjain helyezkednek el. Ettől a naptól kezdve minden nap elrepülnek a fészekről és mindig hosszabb és hosszabb időre marad a fészek üresen. Mindig nagyobb távolságra, nagyobb magasságba merész- kednek a fiatalok. Időnként megjelennek. az öregek is és megvárják, mig a fiókák a fészekre szállnak, azután etetnek, majd a fiókákkal együtt köröz- nek a fészek körül. Egyszer csak megjelennek a háztetőn más fészkekről kirepült fiókák is és együtt repülnek ázokkal. A fészek felett köröz nem- sokára öreg és fiatal, mindig messzebb és magasabbra húzva. Összeverődik ilyénkor sokszor 18—20 gólya is. 75 napos korukban a fiatalok már reggel elrepülnek az öregek után és csak déltájban térnek a fészekre. Délután megint távol vannak. Par nap múlva elmarad ez a déli pihenő és csak estére, naplemente után térnek vissza a fészekre a fiatalok. Tíz nappal később csak a két öreg érkezik meg este a háztetőre, rendes alvóhelyére, de a következő napon már azok sem jönnek haza. A fiókák elrepültek, önállósították magukat, a fészek üres, nincsen szükség már sem szülőre, sem fészekre. Az öregek. is elhagyják fészkelőhely üket. A fiókák etetését a két szülő, szintén közösen és felváltva végzi. Amint az etetési adatokból kitűnik, ezen a téren a tojó szorgalmasabb a hím-. nél. A feljegyzett 270 etetesböl a hím 125 esetben, a tojó pedig 145. esetben etette fiókáit. Ez 46,3%, illetve 53,7%-nak felel meg. Könnyen lehetséges azonban, hogy ez az arány csak véletlen dolga és egy hasonló megfigyelés- nél más alkalommal, még ilyen eltérés sem mutatkozna. Ebben az esetben az etetés első öt napjában a hím éppen olyan szorgalmasan etet, mint a tojó, csak később válik a tojó szorgalmasabbá. A hím etetési szorgalma az etetés utolsó szakaszában határozottan lanyhább. Feltűnő volt az etetések folyamán a hím V. 23-án kifejtett etetési készsége. Többek között a him — e napon még 19 h 45'-kor is etetett ; 20-án 20 h 20’ és 20 h 33’-kor is, ami átlagosan negyedóránkénti etetésnek felel meg. V. 30-án ugyancsak a.hím a négy órás megfigyelés ideje alatt ötször etet egymásután anélkül, hogy eltavozna. 14,09 h-kor érkezik és etet, de etet még: 14.28, 15.14, 15.36 h-kor is. Az előbbi esetben a fiókák 6 naposak, az utóbbi esetben 13 naposak. A hímnek e két ízben tapasztalt feltűnő etetesi buzgalma egyedül csak azzal magyarázható, hogy az akkor még fejletlen fiókák a fészekre hozott tápláléknak csak az apróbb darabjait képesek elnyelni. Mivel. ez a fiókákat nem elégítette ki, tovább kérték a táplálékot. A hím a kérésük- 150 nek eleget teve egesz rövid idöközökben öklendette a táplálékot kielegi- tesükre. Egészen más természetű volt VI. 20-án a tojönal tapasztalt hasonló etetési szorgalom. A fiókák ebben az időben már olyan nagyok, hogy a táp- lálékot válogatás nélkül képesek elnyelni (34 naposak). A nőstény a meg- figyelés 8 órája alatt mégis egymásután 4 ízben etet anélkül, hogy a hím mutatkozna a fészeknél. Etet : 15.47, 17.47, 18.29 és 19.24 h-kor. Ez az eset azt látszik bizonyítani, hogy ha a hím bármilyen okból kifolyólag nem gon- doskodik a fiókák kellő időben történő megetetéséről, akkor ezt a hiányos- ságot a nőstény pótolja. Az etetést a szülők naponként általában reggel 5 h-tól este 21 hús végzik. Reggel 5 h előtt egy ízben sem tapasztaltam etetést. A legkorábbi etetést V. 21-én 5 h 9’-kor észleltem, a legkésőbbit pedig VII. 14-én 21 h 16’-kor. Előbbit atojó, utóbbit a hím végezte. A napi etetési időszak tehát 16 órában állapít- ható meg. Azidőjárási viszonyok tapasztalatom szerint vajmi kevéssé befo- lyásolják az etetés menetét. Csak sűrű, záporszerű eső alkalmával szünetel teljesen az etetés, egyébként esőben is folyik. A gólya fiókáit napi 16 órai ete- tési idővel 75 napon át neveli fel annyira, hogy azok a fészket elhagyják. Ez a 75 nap három kategóriába sorolhatô : a fiókák 1—20 napos korára, amikor a fiókák mellett egyik szülő állandóan a fészken tartózkodik ; 21—60 napos korára, amikor a fiókák magukra maradnak a fészken és végül 61—75 napos korára, amikor a szülők a fiókák kirepülését várják, illetve elősegítik. Az összesítő táblázatot e három kategória figyelembe vételével állítot- tam össze. Ezekből a táblázatokból az tűnik ki, hogy amíg az etetés első .húsz napjában nem egészen egy óránként (55') etettek a szülők, addig a 21—60 napos korukban már csak 1 és negyed óránként (1 h 18’) kaptak táplálékot a fiókák ; és végül a 60— 75 napos korukban levő fiókák 3 és fél óránként (3 h 37’) kaptak táplálékot. A táblázatból azonban kitűnik az is, hogy a 75 napos fiókaetetési idő alatt azt napi 16 etetési órával szá- mitva, a fiókák naponta 10—11 esetben kapnak a szülőktől eleséget. E gólyapár tehát a 75 napos fészken való etetés ideje alatt 780—800-szor etette meg fiókáit. Ha most még azt is figyelembe vesszük, hogy a szülők a fészek elhagyása után is etetnek még, melyek a táblázatokban már nem szerepelnek, akkor megállapíthatjuk, hogy az egész etetés tartamára kb. 900—1000 fióka-etetési alkalom eshetik. Az etetések gyakoriságában tapasztalható csökkenés indokolt. Az 1—20 napos fióka a fészekre hordott tápláléknak csak egy bizonyos hányadát képes elnyelni, hasznosítani. A 21 napos fióka már, azt lehet mondani, nem nagyon válogat, még későbben válogatás nélkül nyelik el a fiókák a táplálékot. Egy alkalommal 25 napos korában az egyik fióka akkora béka elnyelésére vállalkozott, hogy a béka nagyobb volt, mint a fióka feje. Sok vesződség után mégis sikerült lenyelnie. Az is természetes, hogy az etetések gyakoriságában tapasztalt csökkenés nem jelenti a táplálék mennyiségének csökkenését, éppen ellenkezőleg. A fiókák kirepülése előtt közvetlenül, amikor az etetések gyakoriságá- ban beállott csökkenés nagyon szembetűnő, azt tapasztaltam, hogy a táplá- lékot hozó szülő több esetben olyan mennyiségű élelemmel látta el fiókáit, hogy azok azt egyszerre nem tudták elfogyasztani, hanem csak az etetés 151 után jóval később került elő egy-egy béka, hal stb. Ez a körülmény vilagos — magyarázattal szolgál az etetési idő végén tapasztalt szokatlan hosszú etetési szünetekre. A szülők által fészekre hordott táplálék minéműségére vonatkozóan több esetben sikerült pontos. meghatározást eszközölnöm. Leggyakrabban a béka szerepel feljegyzéseim között, de egy esetben a tojó (V. 21.) két darab csaknem kitollasodott mezeipacsirta-fiókát hozott a fészekre csőré- ben, és a fészken még további két fiókát öklendett ki. Az akkor még pár- napos fiókák nem voltak képesek ekkora falat lenyelésére, így a tojó maga. evett meg kettőt közülük, egyet leejtett a fészekről, egyet pedig kiöklen- dett a fészekből. A béka gyakoriságával csak a bogarak és rovarok külön- böző fajtái vetekedhetnek, de hal is akad elég gyakran. A halak közül a. legtöbb esetben apró példányokat láttam a fészekre hozni, de egy esetben egy kb. 25 cm hosszúságú fehér testű hal is került elő az etető hím nyelő- csövéből. Más alkalommal egy kisebb kígyót láttam a fészekre hozni. A fiait etető gólya a táplálékot az etetés első napjától kezdve úgy . öklendi ki a fészekbe. A fiókák maguk szedik fel a táplálékot a fészek talajá- ról és nagy mohósággal nyelik el. Kezdetben az etető madár a fiókák által el nem nyelt nagyobb darabokat visszanyeli. Később erre nincsen szükség, mert a fiókák mindent elnyelnek. Sok alkalommal láttam, hogy a még pár napos fiókáknak az etető szülő két-három ízben is felöklendette ugyan- azt a békát. Végül mégis csak maga ette meg, mert a fiókák még nem tud- ták lenyelni. Etetés alkalmával az etető madár a fészek közepére öklendi a táplálékot. Fiókái körülállják és élénk sírás közben, ritmikus szárny- mozdulatokat végezve, mohón egyben nyelnek le mindent. Megfigyeléseim során az a nézetem alakult ki, hogy a gólya nem darabolja fel táplálékát, vagy csak nagyon ritkán teszi azt, hanem egyben nyeli le. Egy alkalommal a hím egy igen nagy, még eleven békát öklendett ki. Az menekülni szeretett. volna, de elcsípte a fészek szélén, megrázta, megölte és úgy tette le fiókái elé. Azok nem bírtak vele, így maga nyelte le az etetés befejezése után. Bármilyen nagy béka vagy hal került a fiókák elé, az minden esetben egész- ben került elő és egészben nyelték is le. Csak egy esetben tapasztaltam, hogy a táplálékot hozó madár, valami nagyobb gömbölyű tárgyat tett a fészekbe fiókái elé, amit azok feldaraboltak. Hogy mi lehetett az, nem tud- tam megállapítani, mert a fészek pereme eltakarta a zsákmányt. Összesen 5 ízben tapasztaltam, hogy a táplálékot hozó madar fiókáit itatta is. Az itatást minden esetben a délutáni órákban és csak 30 C" hő- mérséklet felett tapasztaltam. Az itatás egy kivételével mindig az etetés előtt történt. A fészekre érkező szülő a csőrében hozott fű, moha vagy egyéb anyagot kilöki és azután egyenként fiókáinak a csőrébe öklendi a vizet. Egy alkalommal — ez igen kirívó eset volt — VI. 19-én a tojó 17.30 h-kor etette fiókáit, és 17.43-kor fejezte be. Az etetés után nyomban elrepült a fészekről. Hamarosan visszatért azonban (17.48) és bőven öklendett fiókái csőrébe vizet. A gólyák hangadásával kapcsolatban tapasztalt megfigyeléseim szerint, mind az öregek, mind a fiatalok a kelepelésen kívül egyéb hangot is adnak. Érzelmeinek és indulatainak azonban elsősorban a kelepeléssel ad kifeje- zést. Kelepeléssel üdvözli párját a gólya, kelepel párzás alkalmával, kelepel 152 akkor is, ha bajt vel felfedezni vagy ha merges, de kelepel akkor is, ha fél. Kelepeléssel kezdi a napot és azzal fejezi be. Reptében is gyakran kelepel, sőt még ilyenkor is hátra veti a fejét és úgy kelepel. Szemben Schüz meg- állapításával Smuk Antal Nagylózs környékén is ezt figyelte meg. Sok esetben éjnek idején is kelepel. Feljegyzéseimből azt látom, hogy az éjjeli kelepelés minden esetben holdvilágos éjszakákon ismétlődik. Ejszakai kelepelést tapasztaltam : IV. 20. 0 h 26" majdnem teli hold (holdtölte 23-án), az idő derült, csen- des; V. 23. 1 h 36" holdtölte, derült, hűvös, szeles idő ; Vv1.22:.23.h,467 holdtölte, derült, meleg idő felhöätvonuläsokkal — a him 16 h:52”-kor hagyta el fészkét és 23 h 01’-kor érkezett a tetőre, ahol kelepelt. Kelepelé- sére az ott alvó nőstény is élénk kelepelésbe kezdett, majd elcsendesedtek ; Összefoglalás Summary az etetés 1—21. napjáig ; fiókák 0—20 napos korában The feeding from Ist. to 21st. day; youngs 0—20 day old E | | Re Lea (Sge| SE | „a | ÉB | Táplálékot hozott: | | a ay ar Su | 888 sz íg 3 | Da Food was brought I = | Be = re ST SE 3 Ss eee en bézs a= Zu Hó | Na Öräk EE ai eng pa PE | © | 73 F p Ta | | Ÿ ÖSSZ VAT 1897 3 3 0 1 1 TEA ey 7612). .221 19 18 38 5 3 Der 1 2 3 761 13—14 18 12—16 4 4 17.779 SAE ag 762 19—20 19 Par 4 AR 3 2 2 | 4 |.:761 | 13—16 20 10—15 5 5 3 3 3 a OS 1720 21 DESIO 4 4 4 oa 2 3 | 756 12—16 21 16—21 5 5 4 Ra 3 28 2890 154708 20—16 22 13-217 4 4 5 3 2 ano 760 29-91] 2201699 TAG 3 4 DAME 161 2510 24 3— 9 6 4 7 3 RN we 759 1... V2 20 24 16— 20 4 4 ra OS, 4 764 24-921] 25 16—20 4 4 8 4 D) 3 ati NLA DS 26 16—20 4 4 GERE Aa SEM Oe MAT >20 27 12—14 BD MO er 3%, A RL RZ | 28 1016 4 ASW TT 4 1 TERA Bl ATA I pn aoe | 29 12— 16 4 412 4 2 Bee are. 759 25—27 30 12—16 4 4.1.13 4 5 o | 757 19-91 30 18—22 4 3. 4 Le AR AE CT 99 17 21: 18° 33 4 3:14 3 Re (0) 15—14 Vie eck. 18-22 4.1.23: 15 3 Te OA LES 3°) 3758 22— 17 2. 18-292 4 3416 3 3 1 ANT TT SA DOS TT 3. SE 4 BEN Br 2 2 754 | 14—14 4. 13—17 4 | 418 3 a AEREO, 4 755 24— 20 Ets. SI, ANNE 3 LR he gt 2854 0.1312 6. 14—18 Bete ha Te 20) 3 BD E NC 16-15 | 105. | 92 | 20 | 3 | 46 | 50.| 96 | 153 Összesitö táblázat — Summary az etetés 21—61. napjáig ; fiókák 21—60 napos korában The feeding from 21st. to 61st. day ; youngs 21—60 day old Dei 5 EB Er Eig = | A megfigyelés ideje Yor! . 5 | FRI Day Set roars of er 2 23 35 È 5 E > Te De © vation 3 ze | 23 NS Food was brought el È beé SS se sl ©, 3g = 2 + 5 Bo) Oo Hó Nap Órák 5 a et ET ‘oh © | össz a È MEN EN gesto 4 DENT 3 CRA a 1: 759 15—15 en ET AG PARC SE) 3 1 1 2 762 oF Ge N) 3 Sa ere ng 1 1 2 762 | dono 10. 37 4 Di 1.24 B VAE ee a ees | 1 760 19—19 IT. LS 02 AZ Dey 3 1 1 2 758 23:92 12. LOI 4 4-26 3 2 2 4 758 26—23 13 al 4 4 | 27 3 1 2 3 760 26—24 16. ree | 4 41530 SEA ae 1 1 761 28— 26 17. 5—10 5 Galea 3 2 4 6 761 19—24 18. 5—10 5 Bee 2 2 4. 762 2596 19. 5—10 5 MODES ea ees) Beatie Br UE 761 MOT 19. 12—19 7 Vie Re NEN 2# | OF | 4 761 30-297 20. | 6-11 5 5.2184 3 2 4 6 755 DD 20.0 7.1290 8 81x34 3 Qe | 4* | 6 755 33—26. 21. 6—11 5 5 | 35 3 2 5 7 756 20—25 22. 6—11 5 5221296 3 2 2 4 755 18—27 Ir] 5 5.37 3 1 1 De EN 23—20 24. | 712 5 ANR 3 2 3 5 755 18—25 25 712 5 5 | 39 3 1 2 3 757 16—23 26. | 0 3 2.2440 3 1 1 2 759 15—15 27. | gen 3 Di AI See 1 1 760 16-28 28. an BR Ne 3 1 1 2 760 L718 29 12.16 5 5:.1.48 3 = 3 5 758 33-30 30. | EGYE 5 5 ] 44 3 1 2 3 756 16—20 vn: 712.105 5. | 45 3 2 2 4 758 16—25 : D 7229 5 5 | 46 3 DO flee 2 759 16—22 CAE | 6 6 | 46: | 3 2 2 A TOR 23—20 3. 7-79 5 524.47 3 2 2 4 764 | 16-25 RER en 5 5: AT 3 2 2 4 765 23—21 4. eo 5 5 | 48 3 3 1 4 765 17—23 47216201 5 5 | 48 3 1 2 3 766 22 18 | 6 6 | 49 3 2 2 4 759 DUI Gole eo) 6 6. | 50 3 1 1 2 752 24 —18 Ts 1591 6 6 |51 3 2 ER | 4 756 18-17 8. | AS 4 Se 3 1 1 2 756 1618 1.129; AR 4 3.4758 3 1 1 D 756 1716 #10." ns 4 3 .| 54 3 a ee 1 158 | : 12-15 11. 6—12 6 6 | 55 3 2 2 4 757 13° 91 12. 6—12 6 CESSI 2 2 4 758 |. 15—22 13. | 6—12 6 6 | 57 3 1 3 4 757 17-95 14°) 12-37 5 5 | 58 3 2 1 3 760 a As re 5 5 | 59 3 2 1 3 759 9128 10 TT 5 5 | 60 3 1 2 3 754 | 24—20 | 209 | 198 | 60] 3] 65] 781143] * Etető madár itatta is fiókáit. — * The feeding old bird also drinks the youngs. 154 Összesitö táblázat Summary az etetés 61— 76. napjában ; fiókák 61—75 napos korában The feeding from 6lst. to 76th. day ; youngs 61—75 day old x | = A megfigyeles ideje Sun s ar RR È ni TERMO oh | | 5 nos = Ss 5 aplalékot hozott | | a may ane en SAR 582 = 23 i ta was brought | È | = ee ECS È Es S| ge | SS | 83 Eg ES Hó | Nap Órák È Set es Q | össz. | = NE 17, 16—22 6 5 | 61 “opi ee nly Rigi iene 758 99-19 “18 ds RER ER ar green et 787.1... DES B 18 122299 10 9 | 62 3 1 3 4 758 22-19 19 16.28 6 5 | 63 3 ees 1 761 23—18 20 15—22 7 6. | 64 3 ES 3 765 | 26—24 21 1238 10 9 | 65 3 1 1 2 766 29— 24 22 7-13 6 6 | 66 3 2 1 3 765 22-30 22 15—22 7 6 | 66 Relea 1 1 765 31—26 23 519 E i SA BS 3 L= 1 764 2081 24 512 ar 7 | 68 3 2 1 3.1763 21-30 25 5—12 7 716 S IRSA Gl ee 762 93-39 25 17-99 5 4 | 69 ee A Úsz oz 10708 29—21 26 12-17 5 5 | 70 ge Zn 2 2 765 31297 27 12—16 4 do heed Fe LO 2 | 766 |: 29-30 98. 12—16 4 ATO 3 1 2 3 766 98-397 2.2 a ar OR: 4 Er 3 a AE 1 765 18—22 30. 48 4 3. 74 SA An ee 1 763 20—23 Mo KB 4 321.75 | 1 2 760 21—20 VIH.|- 1. 4228 La Rees te Re me 761 20—23 Bi 6—12 Bes ep 227 Be pass Eee 21—29 107 | 96 | 75 Die A tiger | Tor. 105 Ooh ees 50 | 06 | 31-61 B09" 198. so. es 65) 2) 780. (148 | BE ION Os IB Ro Bk S| 1421: 1389 |" - 1125 1145 1270 * Etetö madár itatta is fiókáit. * The feeding old bird also drinks the youngs. VII. 21. telehold, derült idö, gyenge szellel. A him 15 h 51’-kor hagyta el helyét és 23 h 10’-kor érkezett a háztetőre és kelepelt ; VII. 22. mindkét öreg 22 h 18’-kor elhagyja alvohelyét és az egyik 23 h 06’-kor érkezik a tetőre, a másik 23 h 50’-kor. Az utóbbi megérkezésekor élénk kelepelésbe kezdenek. Ezen a napon is derült, meleg idő volt, gyenge széllel; VII. 23. 20 h 54’-kor érkezik a tojó éjjeli alvöhelyere, a hím 21 h 16’-kor érkezik a nőstény mellé és élénken kelepelnek. Az idő borult, enyhe, gyenge széllel. Ebbe a kerdes-körbe tartozik a tojó V. 21-i : viselkedése is. E napon a megfigyelést 5 h-kor kezdtem. A megfigyelés kezdetekor csak a tojó van 155 i e 1948. év nyarán Kunszentmärtonban nyilvántartott gélyafészkek ökologiai és fiasitäst adatai A fészek helye A fiasítás | E A fészek ú N reach o alal SEL Megjegyzések hol mire épült tojás | fióka | repült | fiöka 1. | Major (külterület) ‚Nädtetön | 1908 | 4 4 4 | Fiökäk meg- - | gyürüzve 2. | Község (belterület) | Eperfan | 1912 | 4 4 3 Fiókák meg- | | | gyürüzve 3. | Közseg (belterület) | Akäcfan | 1912 0/20 0 | Nem költöttek 4. | Tanya (külterület) | Akácfán 1918 4 | 4 4 5. | Község (belterület) Akácfán | 1920 4 4 3 6. | Község (belterület) | Akácfán | 1939 0 0 0 | Nem költöttek 7. | Tanya (külterület) Akäcfän 1943 4 3 3 | Fiökäak meg- | | | gyűrűzve 20 19 17 \ | 1. A fészek eredetileg egy magas akäcfära épült. A háború után a fát kivágták, es a fészket egy dohánypajta tetejére tették át. A tavasszal megérkező pár ott elfoglalta és köl- tött benne. . Ez a fészek állandó megfigyelés alatt volt. > 3. Csak a him érkezett meg tavasszal és csak aludni járt a feszekre. 4. Hozzáférhetetlen helyen, meg nem közelíthető. 5. Ezt a fészket sem lehetett megközelíteni. A fiókák közül egy 71 napos korában villany- huzalnak repült és elpusztult. 6. A fészek lakatlan volt. 7. Nehezen megközelíthető helyen. Egy tojás nem kelt ki. a fészken. 5 h 09 -kor etet. Nem valószínű, hogy ha a tojó a fészken éjszaká- zott volna, még ilyenkor is legyen annyi táplálék nyelőcsövében, hogy azzal fiókáit etethesse. Valószínűbb, hogy ezen a napon, amikor már majd- nem holdtölte volt, és a hold olyan későn nyugodott le, hogy a napkeltével majdnem összeesett lenyugvása, a tojó gólya még napkelte előtt elrepült és. táplálékkal érkezett még 5 h előtt a fészekre. Évekkel ezelőtt magam is: több ízben találtam a vadászterületemen holdvilágos éjjel táplálékát kereső gólyát egy sásos laposon. A gólyák éjjeli kelepelése ilyesmivel lehet össze- függésben. A kelepelésen kívül, még egy sziszegesszerü hangot is hallat a gólya. Ezt azonban csak kelepelése előtt, hátára vetett fejjel, rendszerint akkor alkalmazza, amikor fészkét látja veszélyben. A harmadik hangmegnyilvá- nulása az a károgáshoz hasonló, rövid rekedt hang, melyet párzásuk idején hallottam. ; A párnapos gólyafióka már hangot ad, bár ez a hang merőben külön- bözik az öregek hangjától. Ilyenkor a kelepelés mellett a fiókák hápogás- szerű hangot adnak. Ezt a hangjukat azonban hamarosan elvesztik, és síró: hangjukat hallani a továbbiakban. Amikor etet az öreg gólya, már messziről. hallani lehet fiókái sírását, de mindig ezt a hangjukat hallatják, ha valame- lyik szülő a fészekhez közeledik. ; 155 Nidobiologiai adatok 1948. IV. TV; IV. IV. “TV. IV. IV: VI. VI. VII. VII. SEE. JE 22. . Negyedik fiöka-keles. . d a legkisebb fiókát 30. 10. 20. 22. ? a fészekre érkezik. . d a fészekre érkezik. . Az első párzás, % fé- szekanyagot hoz. . d fészekanyagot hoz. . 1 tojas. .2 tojas. 23. 40jAS:; az utolsó párzás. . Az állandó kotlás kez- dete. . 4 tojás. . Egy mai fiöka, 3 to- jas. . Egy mai, egy tegnapi fidka, 2 tojas. . Harmadik fióka kele- se, 1 tojás. A kotlás vége. kidobja a fészekből. . Tokosodó fiókák. . Fiókák magukra ma- radnak a fészekben. . Tokos fiókák. . Fiókák éjjelre is ma- gukra maradnak a fé- szekben. . Tollasodó fiókák, eve- zőtollaik bontakoz- nak. Kistollas fiókák, eve- zőtollak részben ki- bomlottak. Középtollas fiókák, evezötollak 1/,-a még tokban. Nagytollas fiókák. Az elsö fiöka el- hagyja a feszket. Nidobiological Dates The arriving of the female to the nest The arriving of the male to the nest The first copulation ; the female brings a nestmaterial The male brings nestmaterial. l egg 2 eggs 3 eggs; the last copulation. The begining of the permanent in- cubation. 4 eggs. The first young and 3 eggs. The hatching of the second young, 2 eggs. Hatching of the third young, 1 egg. The finishing of the incubation. The hatching of the fourth young. The male ejects the fourth young from the nest. The begining of the juvenile plu- mage. The youngs rest alone in the nest. The youngs with feathers in blood- "kiels”. The youngs rest also for the night alone in the nest. The youngs begin to get the plu- mage, the remiges are developing. Youngs in whole little-plumage, the remiges partly chaped, Middle-plumage developed, remiges to 1/, in ‘’blood-kiels”. The great feathers are also deve- loped. The first young leaves the nest. VII. 23. A második fióka el- The second young leaves the nest. hagyja a feszket. VII. 24. A harmadik fióka is The third young also leaves the nest. elhagyja a feszket. VIII. 5. A him feszekanyagot The male brings nestmaterial. hoz. VIII. 9. A fiókák éjjelre sem The youngs do not return even for térnek vissza a fe- the night to the nest. szekre. VIII. 10.Sem az öregek, sem The old and young storks do not a fiatalok nem ternek return to the nest. éjjelre sem a fészekre vissza. Biological observ ations on a Pair of White-Storks with speeial Consideration for the feeding of the young By Imre Nagy (Györ) I made systematic observations on a pair of White-Storks and on the life that proved itself in their nest from the Ist of April till the 16th of August, 1948 in Kun- . szentmarton (Lowland, Central-Hungary). I spent about 2— 10 hours daily on my ob- servations which lasted sometimes even the whole night through. The nest was built in 1912 on a broken mulberry-tree, in a height of 10 meters ; in 1915 the storm rushed it away, but in spring of the following year the storks rebuilt it and since then there was a brood every year. The storks brought up yearly 1—4 young-ones in this nest, at the bottom of which house-and tree-sparrows were breeding. The length of the bill of the old birds and later on, the different losing of the prima- ries made it possible to distinguish the sexes. In 1948 the first stork arrived to the en- virons on the 21st March, but they occupied this nest only on the Ist of April. The male, after his arrival, stood on a roof near by and it was only on the third day, that he called on the nest. The first days the storks moved about scarcely ; they flew out solely in the early hours of the fore-and afternoon to the environs. Ön the fourth day of their arrival they already moved abóut actively, repaired their nest and the pairing began. With the building of the nest especially the male was busy even during the kreeding- time, more than that : it carried nest-material when the young had already flown out. Before the end of the incubation the male brought 46 times, the female 5 times nest- material, while, after the end of breeding, the male carried material on 99, the female on 46 occasions, conseguently the female fulfilled only 3594 of the nestkuilding- job. Especially after raining did they carry industriously. The stork is a very clean err even its young ones. The pairing-time lasts 16—18 days, the pairing of five times a day, is alway done in the nest. ; i As life begins in the nest, alien storks appear and bitter fights are going on around the. nest. From the moment of the laying of the first egg, quite until the hatched young-ones have not reached the age of 20 days, the nest never remains unguarded. The breeding lasts 20— 30 days. At the beginning of the breeding the intervals last at most 8—12 minutes, later these breeding-pauses extend more and more. The 16th of May I recorded already an interval of 44 minutes. The fourth egg was hatched only 6 days after the hatching of the first one, but this young bird was thrown out by the male, when it was 6 days old. The hatched young are permanently covered by the old birds for six days, it is but after this period, that they let them uncovered ; for the night the young 158 are still protected by the adults during a good deal of time and only after about: twenty days have elapsed, they remain unprotected. Concerning the feeding I publish a detailed schedule in the Hungarian text. Water- ing I observed only on 5 occasions, generally kefore the feeding. The young-ones already clatter, when they are 2—3 days old. Several times I observed the old birds clattering even in flieht, A. Smuk noticed this in Nagylözs (West-Hungary). Night-clattering I generally noticed only at cloudless full-moons. At such times, in my opinion, the storks hunt even at night. BHOJIOTFHHECKHE HAŐJIONEHHA 3a mapol GeJoro ancTa, C OCOÖBbIM . BHHMAHHEM Ha KOPMJIeHHE NTeHIOB: ABrop: Hado Hmpe (Apep) B nepnoxe c 1., IV. no 10. VIII. 1948 r. B Kyncentmaptone (HH3MeHHOCTB, Ient- parpHasa Benrpusa) aBTop MpOBOAH. CHCTEMATHHECKHE HAaŐJIIOJeHHA 3a napoli 6esoro aHcra H 3a MPOHCXONAMEN B THesne ee xH3Hblo. HaGrioiennf mnporo1XaJHcb exe- AHeBHO mo 2—10 uacoB, a HHOTAA OHH OXBATHBAJI BCIO HOUB. THesKo ycTpoeHo B 1912 roy Ha C/IOMAHHOM TYTOBOM JepeBe, B Bbicore 10 m. B 1915 rogy rHe310 cHeceHo rposoli, Ho BecHoli CJIeAYIOLIeTO roa AHCTHI CbI3HOBA NOCTPOH.JIH ero. C Tex Nop exXxxeroHO BbIBOHJIHCb B Hem no 1—4 nreHua. B HhxHeï yacTH THe3la BONSTCS AOMOBbIe H TIOJIEBbIeE BOPOObH. Bo3MOXHOCTb AA Pasınyns MOTOR AaHa AUIMHOH KJIIOBOB B3pPOCJIBIX ITHU, a B AanbHeulIeM ONMAaleHNHeM MaxoBbix Nepbes. IlepBblii aHCT MPHŐBIJI B OKpecTHOCTb 21-ro MapTa, HO 3TO THE310 3aHATO HMH „Hub 1-ró anpess. IIPHŐBIJI 'Toxe H camen, HO OH Cell TOJIBKO Ha KPbIWy ÖJIH3KOTO JOMa H TpeTbero JIHIIIb AHSI OH OTBEe/JaJI THE3J0. B nepBbie AHH ABHraJHCb He MHOTO, TOJIDKO B paHHHe N006e,ieHHble H PAHHHE HOCJIE- oGereHHble UACHI OTieTaIH’ B noma. UerBeproro noce NPHŐBITHA AHA OTMEUACTCA XHBO€ JBHXKeHHe, NOUHHAIOT THE31O H Hau4HHaeTCA cnapHBaHHe. B nocTpoñke rHe3J1a TJABHbIM OOpa30M YYacTByeT CaMell, TAKXKE H BO BPeMA HHKy6auHH; 60166 TOTO, OH NPHHOCHJI MaTepHaJ JIA THe3fa NOCJIe BbiJera NTeHIIOB. Jlo OKOHUAHHA ,HACeJIKH caMell NDHHEC THe310BOH MarepHaJi 46 pa3, Camka NpHHecJIa 5 pas, a HOCIE OKOHYaAHHS HaCeAKH CaMeu nphHec 99 pas, a camka 46 pa3, T. e. caMKa yuacTBoBa.a B NOCTPCEHHH rHe31a 10 35% paőor. AHCT oueHB YHCTAA ITA, TAKXKE H TITEHUBI. Crapusanne nporouxaercs 16—18 1Heil, aKT exXe]HeBHO.COBePIHAETCA NO 5 pa3, Ka bli paz B rHesge. Kak TO.IbKO B rHesge HAYHETCA XKH3Hb, HEMENIEHHO MOABAAIOTCH UYXKHE AHCTBÍ H HAUHHAIOTCA OKECTOUEHHBIe OOH BOKPYT- THeana. C momeHTa KJIAaJKH HepBoro ana, BIIIOTb 10 JOCTHAReHHA ITeHLAMH 20-1HEBHOTO BO3paCTA, THe3/la He OCTABJIAIJOT 6e3 oxpanbı. Haceaka nantes 28—30 nHeü. B Hauane HACEIKH HACeOUHbIe MEePePbIBbl AUATCH He Gomee 8—12 MHHYT, no3z,Hee 9TH nepe- PblBbl CTAHOBATCH BCe JAIHHee. 6-Mañ aBTOP naononaun nepepbiß, AnnBiunicnh 44 MHHYTBI. HeTBeprToe AHO BHJAYUHIOCR TOJIDKO 6-ro AHA C BHIAVIJICHHA NepBoro añua. Ho stor nreneu Gb 6-ro AHA CaMUOM BBI6pouen #3 rHe3za. BBI1YNABIIHECAH HNHTEHIIBI ee B Tevenne 6-H Heli HenpepbiBHO BbICHKUBAIOTCA B3POC.IBIMN. TOIbKO TO HCTEHEHHH 2TOTO BPEMEHH TITEHNBI OCTAIOTCH 6oJee JAUHTEAPHBIH MpoMexyTOK BPeMEHH He HAKPBITHIMH. Bce Ke HOUBIO IITEHILBI Dee C 20-ro AHA OCTAIOTCA MTEHIIBI 6e3 OXPAHEI. B BeHrepckom TeKCTe NPHBOAATCH B TAONHIE WaHHble, Kacalommeca KOPMICHHA MonoAu. HarnanBanne oTMeuexo .Bcero 5 paz, BOOGILE 10 KOPMIEHHS. Mo„noAble AHCTH Y3Ke XJonawT Ha 2—3-ü JEHb KU3HH. ABTOp HaŐJIIOHNaÁAJI XIIO- NAHbe B3POCIBIX ITHIL TOXKe H Ha JIeTy, Kak 270 Bullen u Olmyk A. B Hanbaox-e (Sanaa. Benrpua). Hounoe xsonaHbe HAaŐJIOJaJOCb TOJbKO B. ACHbIeE HOUH IIOJIHO- JIYHH4. Ilo MHeHHIO aBTOpa, B 3TOM C.Iyyae aHCTHI OXOTATCH H HOUBIO, ADATOK NAPPALI RAGADOZOMADARAINK VEDLESEROL Írta: Bastyai Lorant Amig a madartani tudomanyok iranti erdeklödes nem jutott el ahhoz a ponthoz, hogy a Ragadozömadär Kiserleti Telepen a magyarorszägi raga- dozomadar-faunat lehetőség szerint begyűjtve, azok biológiai megnyilvánu- lásait közvetlen közelről vizsgálja, sok tudományos kérdés maradt meg- oldatlan. A Kísérleti Telepen levő madárfajok 70% - -ban ugyanazt az élet- funkciót végzik, mint a szabadban, tehát nem lehet a kísérleti telepen élő madarakat az állatkertekben levőkkel összehasonlítani, tekintettel arra, HOGY az állatkertekben a madarak életüket a ketrec rácsai mögött élik le, a Kísérleti Telep madarai ezzel ellentétben pedig naponta Hosssabbrovi- debb idöt repülnek teljesen szabadon. Zsàkmanyolnak, zsakmanyszerzés után éppen úgy üldögélnek emesztve tusköikon, állóikon, mint ahogyan azt a szabadban élő társaik teszik. Sőt még ha úgy tetszik, a nagy melegekben kedvükre lehűthetik magukat a részükre elhelyezett fürdőalk almatosságok- ban. Természetes, hogy az ilyen életmódot folytató madár életfunkciói csak- nem egyeznek a szabadban élő ragadozómadarak biológiai megnyilvánu- lásaival. A Ragadozómadár Kísérleti Telepen végzett megfigyelések a vedlés- sel kapcsolatban is több pontos adattal szolgálhatott. Mint tudjuk, a nagy sasoknál csak 5—7 év között áll be a teljes ivarérettség. Kísérleti Telepünk rétisas (Haliaetus albicilla L.) tojója, amikor ezek a sorok íródtak 1949 május havában, 4 esztendős volt, és csőrének csak 2/3-ad része fehéres- sárga, a kormánytollak is csak részben voltak fehérek. A telepen levő szirti- sas ( Aquila chrysaetus L.) annak ellenére, hogy közel járt a 7!/, eszten- dejéhez, csak részben nyerte el a teljes kiszíneződést. Így a nevezett mada- rak teljes átszíneződésének, vedlésének vizsgálata még folyamatban van. Pontos adatokkal bírunk a kerecsensólyom ( Falco ch. cherrug Gray), a vándorsólyom ( Falco p. peregrinus Tunst.), az egerészölyv ( Buteo b. buteo L.), a héja ( Accipiter g. gentilis L.), a kékvércse ( Falco v. vesperti- nus L.) és a vörösvércse ( Falco t. tinnunculus L.) vedléséről. Általában az itt említett madarak, amikor az első életévüket elérik, illetve ahhoz közelednek, szokták a vedlést megkezdeni. A vedlés kezdődhet március végétől június közepéig. Ez elég tág időköz, de az adott körülmények is elég tág térközben mozognak, amely ben madaraink mind a szabadban, mind pedig a kísérleti telepen élnek. Átlagban és általánosságban a vedlés kezdete április hónap második felében van, és szeptember vagy október hónapban ér véget. Természetesen itt is akadnak kivételes eltérések, hogy 11 Aguila 72028 161 csak decemberben, sőt még a rá következő év januárjában nyer teljes befeje- zést. Ezek azonban rendellenességek, amelyeknek a magyarázata lehet az illető madárnak rossz anyagcseréje, egyoldalú táplálkozása, hormonalis zavarai. Altalában az említett ragadozómadarak 4-től 6 hónapig bezárólag nyerik el a teljes átvedlést. Kivételt képez esetleg néhány fedőtoll a madár hátán vagy mellrészén, amelyet a madár esetleg az első vedlés alkalmával nem cserélt át. A sasoknál — mint már említettem is — már nem megy ilyen gyorsan a vedlés. Itt az első életévük betöltésekor mindössze 1—4 tollat cserélnek fel a kormány- és evező-tollak ból. 12. ábra. A vándorsólyom első vedlése alkalmával az új ( öregkori ) kormánytollak általában rövidebbek, mint az első évi farktollak At the Peregrin- Falcon’s first moult the new (adult-age) tailfeathers generally are shorter than those of the first year Del.: Bastyai— Bancsó A vedlést a madaraink majdnem kivétel nélkül másod- vagy harmad- rendű evezők kicserélésével kezdik meg, sohasem valamely pihetollal vagy kormánytollal. A vedlés kezdete nem mindenkor, de legtöbbször a költés időszakának megkezdésével esik össze. Több ízben beszéltem ornithológu- sokkal vagy vadász ismerőseimmel, akik azt mondták, hogy december vagy január hónapban olyan héját ( Accipiter gentilis) lőttek, amelynek már vedlett tollak voltak a combján vagy mellrészén. Szerintem ezeknek az új kiszinezett tollaknak a rendes vedléshez nincs közük. Ennek magyaráza- tát abban látom, hogy a madár igen erős zsákmánnyal akadt össze, azt megragadva birkózott vele és a birkózás közben a zsákmány comb- vagy melltollainak egy részét kirúgta. A helyükbe már kiszínezett kendermagos tollak nőttek az egyébként fiatal tollazatban levő madár tollai közé. Az is 162 lehetséges, hogy mas külső behatäsra szakadt ki a madár tolla. Hirtelen vakmerő vágás közben valami bozót vagy kerítés megtépázta stb. A Kísér- leti Telepen | folytatott vizsgálatok igazolják állításomat: még a napokkal azelőtt befejezett vedlés után kiszakadt toll helyére is már öregkori színezésű toll nőtt. Általában jó testi kondícióban levő és jó anye agcseréjű madarak, mint már említettem is, korábban kezdik el a vedlést és hamarább is fejezik be azt. A. vedlés valamely szárny másod- vagy harmadrendű evezőjének ki- hullásával kezdődik. Lehetséges, hogy még ugyanezen a napon, de legkésőb- ben a harmadik napon eldobja a madár a már kiesett toll ellenkező szárnyon levő testvértollát. Az is előfordul azonban, hogy nem éppen a testv értoll esik ki következőnek, hanem az eldobott toll mellett a következő ugyanab- ból a szárnyból. A legritkább esetben fordul elő az, hogy egy s ugyanazon szárnyból egymásután három toll essen ki, mielőtt a másik szárnyból egy parallel testvértoll ki ne esne. Amikor az új toll a növekedésben az öreg tollak, illetve a teljesen kifejlett tollak egyharmad részét elérte, csak akkor vált ki a madár újabb tollat. A rendesen vedlő madárnak sohasem hull ki gyorsan egymás után több, mint négy tolla. Amikor ez a négy toll már erő- sen növ ekedőben van, sőt a teljes hosszának a felét már elérte, csak akkor ejt ki újabb tollat a madár. Mint már említettem is, a vedlés kezdete másod- vagy harmadrendű evezőkkel kezdődik, és úgy halad a szárnyon belülről kifelé, illetve az elsőrendű evezők felé. Az elsőrendű evezőket váltja ki a madár legkésőbben. Rendszerint a szárnyon ezekkel fejezi be a vedlést. Azonban az is előfordulhat, különösen akkor, ha a madár nem a harmad- rendű evezőkkel kezdi, hanem a másodrendűekkel a vedlést, hogy ezek kivedlése után jönnek az elsőrendűek, és azután a harmadrendű evezők. A kormánytollakat a középső tollon kezdi vedleni, majd ettől jobbra és balra ejti ki a tollakat, felváltva egyiket a másik után. Legtöbbször azon- ban a madár akkor kezdi a kormány tollait cserélni, amikor az evezőknek már jó egyharmad része kicserélődött. A fedőtollakat a hát- és mellrészből, valamint a pihetollakat aránylag elég gyorsan cseréli ki. A mell- és hát-rész fedő- és pihetollainak vedlése csak július közepe táján kezdődik rendszeresen, addig csak nagy ritkán dob el a madár egyet-egyet, azt azonban nem is igen venni észre. Július közepétől azonban reggelenként annyi apró tollat talál az ember a vedlő madár körül, mintha az éj folyamán valaki megkopasztotta volna. Szinte óráról órára szinesedik ki a madár, ami különösen azoknál a fajoknál tűnik ki, melyek- nél nagy a különbség öreg- és fiatalkori tollruha között, pl. vándor sólyom- nál, héjánál. Érdekes megfigyelni, hogy különösen a vándorsólyomnál, az evezők és a kormánytollak szabályos és szimmetrikus cserélése mellett a mell- és hátrészen is milyen szimmetrikusan cserélődnek a tollak. A mell- részen a combok felett a két szélső toll cserélődik ki közvetlenül a becsukott szárnyak előtt. Majd innen befelé, a mell-közép felé, és felfelé haladva történik a mellrész tollcseréje. A begy táján nyakláncszerűen hullanak ki a tollak, és ugyanígy jelentkeznek az új tollak is. A hátrészen a tollak cseré- lése szintén szimmetrikusan történik. Elöször kicseréli a madár a váll alatti szárnykönyök fedőtollait. A hát közepén majdnem teljesen szabályosan legfeljebb 2—3 napi szünet után a már eldobott szárnyfedőtoll után ejti ki 11* = 9-I 163 a másik szarnyaböl a parallel fedötollat. Azután majdnem szabályos V-alak- ban történik a hätfedötollak vedlese a szärnykönyöktöl fel a vállig. Így halad a vedlés a hätközep felé. A szárny fedötollainak cserélése akképpen történik, hogy először szinte koszorúszerűen körbe hullanak ki a régi tollak és jelentkeznek az új tollak a szárny körül és csak azután lesz a koszorú kitöltve. A vándorsólyom első vedlése után az új kormánytollak különö- sen a hímeknél 1—1!/, cm-rel rövidebbek a fiatalkori tollaknal. Ezt egy- szerre három vedlésben levő vándorsólyomnál is észleltem. : Szerintem a kékvércse tojójának feje és a kabasólyom jól ismert öreg- kori vöröses gatyája és comb körüli része nem tollcsere útján színeződik át. izeknél a madaraknál az átszíneződés már február vége felé kezdetét veszi, és mikorra a rendes vedlés, az evező- és kormánytollak cserélése meg- kezdődik, addigra a fejrész és a combrész már jócskán kiszíneződött. i Contributions to the Moulting of Day-Raptorial Birds By Lorant Bastyai On the Experimental Station for Raptorial Birds in Gödöllö which is managed by the Hungarian Institute of Forestry -Science, the moulting-process of various rap- torial birds kept in captivity there is systematically observed and recorded. These birds are daily flying about freely and thus their manner of life is very similar to free birds and accordingly their process of moulting is more natural than that with kirds kept in Zoological Gardens. These examinations were finished by the author in May 1949. A 4-year old White- 7 Tailed Eagle was not yet in perfectly adult plumage, neither was a 7 1, Se ear old Golden Eagle. Accurate observations were carried out on the Sacer Falcon, Peregrine Falcon, Common Buzzard, Goshawk, Red-Footed Falcon and Kestrel. The one-year old birds usually start moulting at the end of March, and sometimes even at the middle of June and finish the process in September or October, sometimes even in January of their second year. The birds usually begin to moult the tertiary flight-feathers and on the wing moulting finishes on the primaries. But if the secondaries are first moulted, then very often the primaries follow and moulting is finished on the tertiary wing feathers. More than 4 feathers are never missing on one wing, only when these have grown at least half of their full length. The feathers of both wings are usually moulted in parallel manner. Moulting of tail-feathers regularly commences from the middle ones and only if the new feather has reached 1/3 of its full length, the next one is moulted. The features of the breast and back are changed comparatively quickly. Towards the middle of July a great many feathers are to ke found around the bird. Moulting proceeds from the sides inward, the wing-coverts are moulted in the shape of a regular letter V, also proceeding towards the body. Author observed on Peregrine Falcons, that after their first year their long feathers become abbreviated by 1— 11% centi- meter. He equally observed this on three specimens at the same time. The author believes, that the head of the female Red-Footed Falcon and the loins of the Hobby do not alter their colour by moulting. 164 AaHHble 0 JIHHbKE AHEBHBIX XHUIHMKOB Hanucaa: „7. Baumau Ha onbitHoli cCTaHuHH Benrepckoro Havuno-nccrexoBaresbcKkoro JlecHoro HUCTH- TyTa NO HAŐJIOJEHHIO XHIIHBIX NTH B [313113 HAŐJIOJAIOT CHCTEMATHUHO XO/I JHHBKH NTHU, NPEŐBIBAIOMHX Tam. IITHUbI CTAHUHH EXEAHEBHO JeTAIOT H CBOŐOJHO ; BCJIEJICTBHE 3TOTO HX 06pa3 X:H3HH OUCHb 6.1H30K K ObITY BOJIDHBIX NTHII, HTAK HX JHHbKa TOKE TIPOHCXOAHT CHCTeMaTHUHee, YeM JIHHbKA 3K3eMILIApoB 300CaNa. ABTOp OKOHUHJI HecJIeloBaHHe B Mecaue Masa 1949-oro roja. Ux uerbipex,ernnii OP.IAH-ÖEJIOXBOCT elle He PaCKpaCHJICA COBEPIWeHHO, TAKHM %e 06pa30M HX Ope ŐepKYT, KOTOpOMY Gblo 71/, ver. OHH Ha6Jo1aJH COKOJaÁa 6ao6ana, OÖbIKHOBEHHOTO COKO.IA, OÖbIKHOBEHHOTO capblua, ŐOJIBIIOTO ACTpe6a, NyCTEeJIBPTY H KOÖUHKa. OJHOJIETHHE UTHUbI HAYHHaAIOT JHHDKY OÖbIUHO B KOHNE MapTa, HO HHOTJIA Aarke B Cepe/HHE HIOHA, H 3A4KAHYHBAIOT B CeHTAOpe HH B OKTAÖPe, HO HHOV/a OHA pacCTATHBAeTCA axe 10 AHBapa. JIHHbKa NTHIL HaYHHaeTcsa OÖbIYHO HA TpeTbecTeneHHbIX MAXOBbIX Mepbax, H Ha KpblJIbAX OHA 34aKAHUHBAETCA Ha NePpBOCTeMeHHbIX MAXOBbIX Mepbsax; MIN eCJIH OHA HAUHHACTCH Ha BTOPOCTENEHHBIX, TO NEPBOCTENEHHBIE JIHHAIOT YacTO PaHbile, H JMHbKa KpblJIa 34KAHUHBAETCA C JIHHBKOŰ TpeTbeCTeNeHHbIX MaXOBBIX nepbeB. Ha OAHOM KPblle@ HHKOTJA He OTCYTCTBYeT Govlbile UeTbIpex NepbeB, TOJIDBKO Tora, ecvH OHH JOCTHI.IH MOJOBHHbl CBOCH Bceh WIHHBI. Ho nepbs BBImalaloT 13 ABYX KPBIHIBEB OÖbBIYHO HapaJIJIeJIbHO. JIHHbKa pyAeBbiX (MpaBHJbHbIX) NepbeB HCXOAHT H3 CepeAHHbI H CIeAyIoInee nepo BblNalaeT TO.IbKO TOTAA, KOra HOBOE TIEPO AOCTHT.IO TPETH CBOeH AUIHHBI. Ha rpyak H cnHHe NepbA OÖMEHNAIOTCH cpaBHHTeJbHo ÖbICTpo. B cepennne HIOJA, TJIABHbIM 06pa30M Moc.Ie OAHOH HOHH OKO.IO NTHUbI MOXHO HaliTH QUeHb MHOTO nepbeB. JIHHbKa HX@eT C KpalO BOBHYTpb, MOKpoBHble NepbA JIHHAIOT B NPABHJIbBHON bopme V, HA TOXE B HanpaBJeHHH CePEAHHEI Tela. Y OÖBbIKHOBEHHOTO coKoJa OH (aBTOP} HAŐJNOJI, UTO HMOCIE NEePBOTO TOAlaA 6OJIbIIMe NepbA COKPAMIAIOTCA C CAHTHMETPOM I—I1/,. Dro ABJIeHHe ŐBIJIO HAŐJIIOJNEHO OAHOBPEeMEHHO Y Tpex 3K3EMN.IAPOR. To.ı0Ba caMKH KOŐUHKa H GeApO UerTHOKA — NO ABTOPY — He NyTEM JIHHbKH HOJY- HAJOT APVrOH KOJOPHT. 165 ui Los Ha MAGYARORSZAGI MADARAK MERETEI Irta : + Dr. Vasvari Miklos} A Madártani Intézetbe rendszeresen küldött madarak méreteit min- dig gondosan felvettem, és munkatársaimat is biztattam a méretek fel- vételére a preparálás alkalmával. Ezek a jegyzetek egy része az alábbiak- ban következik; ahol a mérést nem magam végeztem, ott a munkatárs nevét is feltüntetem. A méretek sorrendje a következő : testhossz, szárny (ha mind a két szárnyat mértem, akkor zárójelben utána a balszárny mérete), farok, csőr, csüd, súly, megjegyzés. milliméter gramm Corvus cornix Buztor 1928: III. 27. 483, 330, 195, 55, 61 506 Corvus frugilegus Felsömera, 1929. III.23. 440, 292, 182, 50, 55 416 part. alb. Corvus frugilegus Lebeny, 1932. XII. 24. ; ? à 2 479 Coloeus monedula Monacs 1933. 1V Lr. 350, 240, 130, 30, 40 250 Fekete K. Coloeus monedula Lebeny, 1933. V. 24. 325, 220 (225), 127, 28, — 193 Pica pica | Füzfö, 1928. III. 27. 470, 190, 260, 34, 50 211 Pica pica Mezöhegyes, 1928. IV. 24. 481, 202, 277, 30, 55 209 Pica pica Balatonrendes, 1933. 455, 190 (190), 242, 27, NS. 49 182 Nucifraga caryocatactes Zire, 1931. X. 29. 337, 180, 129, 45, — 150 1 Vasvári Miklos viszonylag kevés visszamaradt hagyatékakan szép számmal találtunk jegyzeteket, melyek az általa tömegesen mért madarakról szólnak. A jegy- zetek néha letépett újságpapírszélekre vagy más kis papírszeletkékre íródtak. Mivel a jegyzetek közt számos súlyméret is található, melyek eddig az irodalomkan csak szórványosan szerepelnek, és az újabb vizsgálatokban egyre több szükség van rájuk, indokoltnak találtuk, hogy ezeket a jegyzet-töredékeket összeállítsuk és közzétegyük, amit az is indokol, hogy belőle sok faunisztikai adat is előkerül. ( Keve ) 167 Garrulus glandarius Debrecen, 1928. II. 20. Garrulus glandarius Füzfö, 1928. III. 27. Garrulus glandarius Diósjenő, 1928. III. 24. Garrulus glandarius Lebeny, 1932. X11. 24. Garrulus glandarius Debrecen, 1934. I. 12. Garrulus glandarius — 1934. IV. 14. Sturnus vulgaris Diösjenö, 1928. IV. 24. Sturnus vulgaris Diösjenö, 1928. IV. 24. Sturnus vulgaris Diösjenö, 1928. IV. 24. Sturnus vulgaris Diösjenö, 1928. IV. 24. Sturnus vulgaris Diósjenő, 1928. IV. 24. Sturnus vulgaris Lebeny, 1933. VII. 3. Sturnus vulgaris Lebeny, 1933. VII. 3. Sturnus vulgaris Lebeny, 1933. VII. 3. Sturnus vulgaris d Lébény, 1934. III. 14. Sturnus vulgaris ? Lébény, 1934. III. 14. Pastor roseus ? Fertőrákos, 1934. Wile Coccothraustes €. Füzfö, 1928. III. 27. Coccothraustes c. Diósjenő, 1928. IV. 24. 168 milliméter 346, 183, 163, 30, 45 349, 170, 155, 35, 45 325, 167, 138, 30, 42 350, 180 (180), 160, 25, 45 342, 184 (186), 155, 25, — 224,132, 71, 26, 35 220, 134, 72, 25, 34 220, 128, 71, 25, 35 225, 134, 71, 26, 35 224, 129, 70, 26, 34 224, 130 (130), 68, 24, 30 221,125 (125), 65, 25, 30 20, 128 (130), 67, 24, 2 25 233, 130 (130), 69, 25, 30 223, 121 (122), 70, 25, 225-022 (4124), MAT 32 190, 105, 65, 20, 21 190, 108, 63, 20, 20 eramm Sì Qt 66 61 80 Hegymeghy Hegymeghv Hegymeghy Coccothraustes iuv. Budapest, 1930. VII. 18. Coccothraustes Csibrak, 1931. II. 17. Coccothraustes 2 Budapest, 1933. XII. 2. Coccothraustes Z Budapest, 1936 IV. — Carduelis carduelis Lebeny, 1934. III. 30. Pyrıhula pyrrhula ? Leänvfalu, 1928. III. 26. Pyrrhula pyrıhula ? Leänyfalu, 1928, III. 26. Pyrrhula pyrrhula 4 Budapest, 1928. III. 26. Emberiza calandra „1934. I. ümberiza calandra Lebeny, 1934. III. 30. Emberiza calandra Lebeny, 1934. III. 30. Emberiza eitrinella Diösjenö, 1928. IV. 25. Emberiza eitrinella Diösjenö, 1928. IV. 25. Emberiza -schoeniclus 4 Lebeny, 1934. III. 30. Plectrophenax nivalis Nyíregyháza, 1934. I. 9. Alauda arvensis § Lébény, 1933. IV. 12. Motacilla flava ¢ Lébény, 1934. IV. Motacilla flava ¢ Lébény, 1934. IV. Motacilla flava ¢ Lébény, 1934. IV. Motacilla flava ¢ Szeged, 1934. V. 1. Motacilla flava ¢ Békésesaba, 1934. WIE: ie 17 17: millimeter 180, 104, 56, 18, 20 LS 102760, 20721 185, 100(102), 59, 20 190, 105 (105), 57, 21, 25 167,90, 68,11, 2] 163, 89, 69, 11, 2 175, 92, 73, 10, 20 195, 98 (98), 73, 13, 25 213, 104 (104), 82, 14, 27 181, 92 (92), 76, 12, 28 172, 95,76, 11,23 175, 90, 84, 11, 23 174, 103 (101), 2] 75, 10, 180, 101 (102), 69, 11, 27 180, 81 (81), 76, 12, 26 151.81.(81), 8112. 168, 79 (80), 72, 11, 160, 82 (82), 70, 12, 25 165, 78 (78), 69, 10, : eramm Hegymeghy Hegvmeghv Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghv Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy 169 Motacilla flava 9 Zenta, 1934. VI. 6. Motacilla cinerea ? Pécsvárad, 1934. print. Motacilla alba Paks, 1934. III. 16. Motacilla alba ¢ Marianosztra, 1934. III. 28. Motacilla alba 4 Marianosztra, 1934. PRO CS e Motacilla alba Szeged, 1934. IV. 28. Motacilla alba ¢ Békéscsaba, 1934. VIE Certhia familiaris Diósjenő, 1928. III. 4. Certhia familiaris Diósjenő, 1928. III. 24. Tichodroma muraria ga Miskolc, 1933, XI. 29. Sitta europaea d Budapest, 1934. V. 9. Parus maior Mosonszentmiklós, 1032 EX US. Parus maior rakosszentmihaly, 19342 11926. Parus ater Diósjenő, 1928. III. 2: Parus palustris Diósjenő, 1928. III. 4. Parus palustris Balatonrendes, 19282115225: Parus palustris Balatonrendes, 1928. 11.225 Parus palustris Diösjenö, 1928. III. Parus palustris Diósjenő, 1928. IIT. : bo Ol bo Ot bo Ot 170 197, LS) 187, Wa We MORDOR milliméter 3, 74 (75), 61, 13, 25 SII RE 90 (90), 91, 11, 25 89 (90), 92, 13, 26 bo Or 86 (86), 86, 12, : 83 (84), 87, 11, 23 90 (90), 91, 14, 26 63, 61 12/7 104 OL Fl. T6 97. (97), 005 28,24 16), 10, 12, 23 74 (75), 64, 10, 20 3.09.2089, 219 9,17, 6319619 165 gramm Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Hegymeghy Parus palustris Mosonszentmiklòs, 1932. AE Lanius excubitor C'sibräk, 19st RTS. Lanius excubitor ? Bartta 1933. IV. 1. Lanius senator ? Kistapé, 1933. VI. 21. Bombyeilla garrulus ? Diösgyör, 1933. I. 21. Turdus pilaris Lebeny, 1932. XII. 24. Turdus ericetorum ? W Csorna, 1933. IIT. 15. Turdus ericetorum 4 Lebeny, 1933. IV. 18. Turdus merula ¢ Budapest, 1928. III. 3. Turdus merula ? Budapest, 1928. III. 6. Turdus merula iuv. Budapest, 1928. VI. 25. Turdus merula 4 Budapest, 1930. III. 21. Turdus merula iuv. Budapest, 1930. VII. 28. Turdus merula ¢ Budapest, 1932. XI. 25. Riparia riparia (alb.) Balatonboglár MOZART T6. Coracias garrulus ¢ Mohács, 1933. IV. 25. Picus viridis Tovaros, 1928. IV. 17. Picus canus Bükszad, 1930. III. Dryobates maior Lebeny, 1932. XII. 24. Dryobates maior Lebeny, 1932. XII. 24. milliméter —,62 (63), —,11, 21 298, AIS) 116, 17, 28 (duzzadt ovarium) (duzzadt herek) 240, 126, 103, 21, 35 129 10 2432 123, 1172.20, 31. , 128 (129), 19, 36 Sl OR bao Oo 320, 200; 120, 27, 19 347, 163, LIT, 40736 319, 146, 105, 34, 28 eramm 10 34 99 41 Hegymeghy Hegymeghy Forgács Dryobates maior ¢ Mosonszentmiklés, 79332117723: Dryobates minor Pécs, 1932. XII. 1. Dryocopus martius ? Mohács, 1933. IV. 17. Jynx torguilla ? Budapest, 1933. V. 29. Cuculus canorus Káposztásmegyer, 1930. IX. 15. Asio flammeus Lébény, 1934. III. 27. Asio flammeus Debrecen, 1934. I. 12. Asio otus Rakoskeresztur, 1934. I. 6. Athene noctua Versec, 1928. IV. 24. Strix aluco Nagyesakany, 1928. XI. 6. Strix aluco 2 Kisbodak, 1928. V. 15. Strix aluco © + Racalmas, 1831. I. 19. ( HO Strix aluco Mohács, 1933. II. 26. Strix aluco ¢ Mohacs, Strix aluco ¢ Salgotarjan, HOSS Ve 20: Falco peregrinus ® Cece, 1930. EI. 24. Faleo cherrug 2 Didsjend, 1940. VI. Falco vespertinus ? Mohács, 1933. IV. 22. 172 1933. III. 2. milliméter 5, 28, 140, 85 (86), 56, 12, 16 460, 250, 185, 56, 32 336, 205, 166, 17, 24 376, 292 (290), 153, 26, 45 342, 297 (312), 147, 17,46 350, 290 (290), 154, 25, 45 240, 171, 95, 16, 44 410, 287, 185, 22, Qt SI 377, 281 185, 19, 49 416, 297, 187, 21, 49 420, 312, 185, 22, 55 390, 300, 180, 18, 45 420, 284 (283), 185, 17, 505, 366, 193, 24, 54 (4 hetes élő) 290, 265. — 14, 43 gramm -! Or 20 300 37 110 1030 130 Hegymeghy Fekete K. Patkai Fekete Fekete Fekete millimeter gramm Falco vespertinus A Közephantos, 1933. V. 14. 285, 240 (241), 145, 17,31 139 Hegymeghy Falco vespertinus ? Inancs, 1934. V. 18. 301, 240 (242), 137, 17, 31 197 Hegvmeghy Falco subbuteo Jaszladany, 1928. IX. 3. 470, 345, 230, 16, 66 334 Falco tinnunculus 4 Nograd, 1928. IIT. 4. .. 339, 250, 178, 18, 45 216 Falco tinnunculus 4 Csorna, 1933. III. 26. 335, 235 (238), 160, 14, 38 131 Falco tinnunculus ? Mohaes, 1933. IV. 27. 380, 275, 185, 14, 45 180 Fekete Falco tinnuneulus 4 Mohács, 1933. V.5. 330, 260..170, 15, 45 170 Fekete Aquila chrysaetus ? Báj (Szabolcs), 1928. XI. 19. 900, 635, 381, 42, 115 4800 Aguila clanga 1930. IV. 103, 524, 290, 34, 105 Aquila clanga iuv. Kistape, 1931:V:1II. 695, 520, 265, 34, 97 1400 Aquila clanga © Mohäcs, 1933. IV. 13. 670, 520, 260, 30, 95 1820 Fekete Aquila clanga Gyulavari, 1933. X. 20. 670, 500 (508), 280, 35, 100 — Aquila pomarina ? Tarpa, 1933. V. 25. 641, 485 (482), 257, 33, 91 1454 (kettős petefészek) Hieraetus pennatus © Poka 1928: V.:16: 55373955, 231, 25, 71 1146 Buteo rufinus 2 BOOT Doll 2: 625, 482, 285, 34, 94 1760 Buteo buteo Toväros, 1928. II. 25. 535, 405, 225, —, 75 890 Buteo buteo Szombathely, 19292 IN 27: 590: 440240226575 935 Buteo buteo ¢ —, 1932, XI. Rares, A ee a aris: 795 Forgacs Buteo buteo Z ae LOS eke Buteo lagopus Tovaros, 1928. II. 25. Buteo lagopus Ajka, — Buteo lagopus 7 Hortobágy, 1934. IV. Circus aeruginosus Hortobágy, 1934. IV. Circus aeruginosus 3 Circus cyaneus ? Fürged, 1928. II. 24. Circus cyaneus 2 + Csibrak, 1931. XII. 9. Circus eyaneus ? + Lebeny, 1931. XII. 22. Circus cyaneus ? Lébény, 1933. X13. Circus cyaneus ? Lébény, 1933. XI. 3. Circus cyaneus ¢ ? Lébény, 1933. XI. 9. Circus eyaneus d iuv. Lebeny, 1933. XI. 9. Circus cyaneus ? Lébény, 1933. XI. 9. Circus cyaneus 2 Lebeny, 1933. XI. 9. Circus cyaneus d iuv. Lebeny, 1933. XI. 9. Circus eyaneus Lebeny, 1934. IL: 10. millimeter 587, 455, 241, 24, 68 545, 420 (421), 247, 7 26, 90 039; 381, 260, 19, 75 510, 355 (356), 246, 18, 74 515, 382 (380), 251, 18, 73 525, 360 (375), 254, 18, 68 480, 327 (330), 231, 15, 69 468, 334 (333), 238, 15, 67 528, 375 (376), 272, 18, 75 515, 364 (359), 264, 18, 73 454, 318 (324), 225, 15, 66 510, 360 (363), 240, 18, 85 eramm 450 346 Qt Ha 1 Forgacs Hegymeghy Circus eyaneus Lébény, 1934. II. Circus eyaneus Lebeny, 1934. II. Circus cyaneus Lebeny, 1934. II. Circus eyaneus Lebeny, 1934. Il. Circus cyaneus Lébény, 1934. II. Circus cyaneus Lebeny, 1934. 11. Circus cyaneus ? LQ: 10. 10. 10. 10. 10. Lebeny, 1934. XII. Circus eyaneus ? Lebeny, 1934. III. 26. Circus cyaneus ? Lebeny, 1934. 111.26. Circus macrourus 4 Jaszladany, 1928. IX. 3. Circus macrourus I Kistäpe, 1930. ? Circus pygargus ? + Lébény, 1933. VIL. 11. Accipiter gentilis ¢ Szomor, 1928. III. 23. Accipiter gentilis ¢ iuv. —, 1932. — Accipiter gentilis ¢ Mohács, 1933. IV. 22. Accipter gentilis 4 Kistäpe, 1933. IX. 5. milliméter 540, 370 (370), 270, 19, 84 528, 378 (370), 252, 19, 82 525, 370 (365), 260, 18, 83 520, 372 (380), 270, RTS 505, 360 (358), 240, 26, 76 478, 332 (330), 230, 20, 70 470, 345, 230, 16, 66 460, 340 (343), 232, 16, 75 480, 384 (380), 262, 20, 64 25, 307, —, 232, 21, 530, 340, 250, 22, 80 540, 320 (318), 253, 33, 83 sramm 571 Forgács 537 Patkai — Patkai 385 319 700 Fekete 780 Hegymeghy 175 Accipiter gentilis ? Kenézlő, 1934. II. 6. Accipiter gentilis iuv. Kistape, ? — Accipiter gentilis ¢ xyor, — Accipiter nisus ? Büdszentmihály, 1932: JE 16. Accipiter nisus Lébény, 1933. XI. 2. Accipiter nisus ? Lébény, 1934. III. 14. Accipiter, nisus —, 1934. III. . Accipiter nisus Paks, — Accipiter nisus Pakozd ? — Pernis apivorus 9 Kenézl6, 1929. V. 20. Pernis apivorus 2 Ersekesanad, 1932: V1.:29. Circaetus gallicus ? Kelebia, 1928. V. 18. Circaetus gallicus ? Vörs, 1932. VIII. 30. Pandion haliaetus —, 1930. X. 18. Pandion haliaetus Ketutköz, 1928. IV. 25. Platalea leucorodia Balatonlelle, — Ardea cinerea Abrahamhegy, 1931. IX. 28. Ardea cinerea ) 176 milliméter 602, 330 (345), 285, 24, 80 536, 315, 247, 22, 78 al Qt 518, 312, 238, 22, 376, 230, 197, 14, 60 385, 234 (235), 187, 20, 67 382, 232 (228), 186, 13, 60 375, 230, 184, 15, 67 390, 240, 190, —, 60 —, 400, —, 25, — 730, 550, 315, 39, 95 698, 521, 306, 37, 87 540, 440, 235, 32, 55 —, 483, 234, —,.60 880, 394, 136, 224, 149 1010, 447; 170, 120, 162 —, 432 (420), 174, 112, 144 gran m 699 1513 1875 1960 1554 1437 Forgács Forgács Forgács Hegymeghy Forgács millimeter gramm Ardea cinerea —, — 940, 435, 169, 108. 163 1310 Egretta alba Kisbalaton, LOS AT 3065329322), A a 87, 135 608 Ardeola ralloides Ofehertö, 1929. V. 12. 514, 212, 72, 52, 64 240 Nycticorax n. ? SARO 590, 295 (290), 115, 65, 78 475 Nycticorax n. 9 = — 605, 288, 111, 73, 80 : 139 Nyeticorax n. g —, — 630, 298, 119, 79, 75 668 Nycticorax n. dg — 611, 305, 115, 75, 72 712 Nycticorax ‘n. d iuv. : : =. 595, 283, 111, 72, — 592 Nycticorax n. ? —, — 563, 285, 113, 70, 72 590 Nycticorax n. d iuv. E, 591, 280, 105, 80, — 458 Nycticorax n. iuv. a= E 582, 292, 108, 69, 79 670 Nycticorax n. iuv. —, — 514, 286, 107, 61, 75 501 Nycticorax n. iuv. sura 560, —, 107, 63, 72 498 Anser albifrons LE aSk 755, 420 (427), 136 52, 98 2645 Anser fabalis 2 Lebeny, 1932. XI. 2. 695, 417 (415), 135, kU 2580 Branta leucopsis Gardony, 1929. X. 17. 702, 415, 143, 35, 75 2250 Branta ruficollis ¢ Hortobágy, 3 1933.:1H. 18. 582, 368, 138; 25, 48 1412 Warga Anas platyrhyncha ¢ Csibrak, 1932. II. 25. 595,270, 105, 57, 45 1064 Forgács Anas crecca ? Hortobágy, 358, 174 (176), 78, 1934. IV. 1. 33, 30 322 Hegvmeghy 12 Aquila — 9-25 Le Anas querquedula g Hercegfalva, 1928. IV. 18. Spatula clypeata 4 Hercegfalva, 1928. IV. 18. Somateria mollissima iuv. Szabadegyhaza, 1929. TX. 27. Oxyura leucocephala iuv. Orkény, 1928. IX. 3. Mergus merganser Sonkäd, 1931. XII. 22. Mergus serrator © Fürged, 1933. X1. 13. Phalacrocorax carbo ? Mohács, 1933. X. 9. Phalacrocorax carbo g . Gönyü, 1933. IV. 15. Podiceps cristatus ? Tolna, 1934. IV. 17. Colymbus areticus Tiszaigar, 1932. XI. 2. Columba palumbus 7 Mosonszentmiklos, 1933. III. 8. Burhinus oedienemus gd iuv. Gyotapuszta (Nagy- kanizsa), 1929. IX. 3. Burhinus oedienemus ? Mezölak Burhinus oedienemus ? Sovényhaza, 1934. VIII. 26. Burhinus oedienemus dg Sövenyhäza, 1939. VI.12. Charadrius apricarius (Nyírség ?), 1934. XII. 28. Philomachus pugnax ? Bócsa, 1928. V. 6. Philomachus pugnax 9 Böcsa, 1928. V. 6. Philomachus pugnax ? Bocsa, 1928. V. 6. 178 millimeter gramm 406, 193, 96, 41, 35 340 500, 254, 101, 63, 43 675 612, 291, 94, 50, 51 1400 413, 163, 100, 46, 39 607 655, 279, 133, 53,50 1458 515, 207 (206), 70, 51, | 46 648 800, 370, 156, 60, 55 1980 , > , , 2425 550, —, (184),'—, 46,72 907 620,:270,1276),.95,—,.— 1908 415, 253 (256), 184, - 22, 34 433 430, 230, 125, 42, 78. 464 401, 242, 121, 34, 71 426 415, — (240), 116, 35, 72 | 422, 237 (238), 129, 40, 85 413 285, 187 (188), 78, 29, 44 245 257, 160, 65, 32, 48 103 250, 159, 63, 28, 45 113 251, 163, 62, 30, 45 95 Fekete | Keve Hegymeghy | Patkai Hegymeghy | Hegymeghy Philomachus pugnax ? Zsaka, 1934. VI. 10. Tringa erythropus & Böcsa, 1928. V:6. Tringa erythropus 2? Hortobagy, 1934. VIII. 25. Tringa erythropus ? Szeged—Fehérto, 1937. IV. 16. Tringa erythropus ¢ Szeged—Feherto, . 1937. IV. 16. Tringa erythropus 4 Szeged—Fehertö, 1937. VIII. 29. Tringa erythropus — Szeged—Fehérto, 1937. VIII. 29. Tringa erythropus 4 Szeged—Fehertö, 1937. X. 4. Tringa erythropus ? Szeged—Fehérto, 1937. Xx 4: Tringa erythropus d Szeged—Fehertö, 1938. IX. 21. Tringa erythropus ? Szeged—Fehertö, 1938. IX. 21. Tringa erythropus ? Szeged—Fehertö, 1939. V. 5. Tringa erythropus ? Szeged—Fehértò, 1939. V.. 5. Tringa erythropus ? Szeged—Fehertö, 1939. V. 5. Tringa erythropus 4 Szeged—Fehertö, 1939. VIII. 13. 12.4 milliméter ‘260, 146 (146), 57, 30, 43 —, 161, 80, 55, 59, — 359, 176 (175), 73, 66, 64 1165470) — ,- — CC DATs 2166 (66) = ©: RR (RO gramm 169 161 143 166 142 429 Tringa erythropus ¢ Szeged—Fehértò, 1939. IX. 24. Tringa erythropus 7 Szeged—Fehértò, 1936. IV. 5. Tringa erythropus ? Szeged —Fehértò, 1938..IX. 25. Tringa erythropus d Szeged—Fehértò, - 1938. II. 25. Tringa erythropus — Szeged—Fehertö, 1938.11 25. Tringa totanus ? Nyiregyhaza, 1934. IV. 14. Tringa totanus ¢ Dinnyés, 1937. III. 20. O Tringa totanus ? Szeged—Feherto, 1938. EX. 21. Tringa stagnatilis 7 Fehértemplom. 1938. IV. 19. Tringa stagnatilis 7 Fehértemplom, 1938. IV. 24. . Tringa stagnatilis ? Fehertemplom, L938 Ve 1x Tringa stagnatilis + Fehértemplom, 1939. IV. 19. Tringa stagnatilis — Fehértemplom, 1939: 1V 23: Tringa stagnatilis Fehertemplom. 1939. IV. 23. Tringa stagnatilis ? Sarszentagota, 1939. IV. 30. +40 180 millimeter —,170 (172), —, —, — ? 295, 161 (162), 69, 44, 54 253, 135,60, 42,57 255, 139 (140), 60, 41,49 BER EE ION Te ra TAN geg kes NIET 255, 142 (141), 62 37, 52 gramm 160 148 134 63 80 Tringa stagnatilis — Szeged—Fehért6, 1939. VIII. 6. Tringa stagnatilis d Szeged—Feherto, 1639. VILLE 18. Tringa stagnatilis — Fehertemplom, 1939. IV. 19. Tringa stagnatilis — Fehertemplom, 1939, IV. 19. Tringa stagnatilis ? . Fehertemplom, 1939. IV. 19. Tringa nebularia — Nagykanizsa, 1929. IX. 25. . Tringa nebularia ¢ Zenta, 1936. VIII. 25. Tringa nebularia — Zenta, 1936. VIII. 25. Tringa nebularia — Szeged—Fehertö, 1937. VIII. 22. Tringa nebularia — Szeged—Fehertö, 1937. VIII. 29. Tringa nebularia — Szeged—Fehertö, 193872 01. Tringa nebularia — Szeged—Feherto, 1937. X. 1. Tringa nebularia — Szeged—Fehertö, 1937..X. 4. :- Tringa nebularia o Szeged —Fehértò, 1938. IX. 4. milliméter 41, 50 40, 53 254, 134 (137), 40, 55 340, 186, ¥9, 254, 138 (140), 255, 134 (136), 5 o 63, 3, QD ‚65, 5 7 gramm =~! Nw 154 189 196 193 181 Tringa nebularia 4 Szeged—Fehertö, 1938. IX. 25. Tringa nebularia 9 Szeged—Fehértò, 1938.IX. 25. Tringa nebularia — Szeged —Fehértò, 1939: VIET 293L Tringa nebularia 4 Szeged—Fehérto, FI3I Poa Tringa nebularia £ Szeged—Fehertö, 1936. IV. 30. Tringa nebularia 4 Szeged—Fehértò, 1936. IV. 30. Tringa glareola ? . Ürbő, 1938. VI. 21:. Tringa glareola — Sarszentagota, 1938. VIII. 31. Tringa glareola 2 Sarszentagota, 1938. IX. 9. Tringa .glareola — Sarszentagota, 19387 ER! 95 Tringa glareola — Sárszentágota, 1938: IX. 9. Tringa glareola 4 Szeged—Fehertö, 1939: VI: 25: Phalaropus fulicarius Mohács, 1931. X. 18. Himatopus himantopus ¢ Böcsa, 1928. V. 6. Numenius arquatus ? Nyíregyháza, 1928. X. 7. Numenius arquatus © Nyíregyháza, 1933. III. 30. millimeter ZH ht (LSB) on gramm 169 202 Numenius arquatus d Dab, 1933. IV. 5. Numerius arquatus d Debrecen, 1934. IX. Numenius arquatus ? Lebeny, 1933. III. 24. Numenius arquatus Szanäd, 1933. VIII. 19. Numenius arquatus Szanäd, 1933. VIII. 19. Numenius arquatus iuv. Lébény, 1934. IX. 7 Numenius arquatus © Lébény, 1934. V. 24. Scolopax rusticola ? . Gyarmat, 1928. IV. 16. Scolopax rusticola — Budapest, 1930. XI. 23. . Lymnocryptes minimus © Nyiregyhaza, 1934. IV. 14. Chlidonias nigra ? Tokaj, 1934. VI. 10. Chlidonias nigra ¢ Tokaj, 1934. VI. 10. Chlidonias nigra dg Tokaj, 1934. VI. 10. Chlidonias nigra d Tokaj, 1934. VI. 10. Chlidonias nigra — Tokaj, 1934. VI. 10. Larus ridibundus — Abrahámhegy, 1932. XI. 29. millimeter 555, 310 (306), 130, 122, 91 530, 300 (300), 110, 115, 80 605, 310 (313), 131, 152, 92 605, 270 (2 159, 96 70), 120, 560, 305 (306), 117, 128, — 600, 300 (307), 133, 88 — , 195, —, 78, 42, 390, 186, 83, 71, 35 202, 109 (110), 39, 41, 26 -262, 218 (220), 84, 28, 17 260, 205 CODE 81, ST 260, 208 (210), 80, 26,16 © — , 315 (315), 130, 35, 47 gramm 947 48 Ot Or 305 Hegymeghy Hegymeghy 183 millimeter gramm Otis tarda d iuv. Lébény,-1932: V. 2. 916, —, (555), —, 46, 165 5550 Otis tarda d iuv. Odalmand, 1933. XII. 21. 970, 550 (558), 275, 48, 150 4080 Otis tarda Z iuv. Lébény, 1934. XI. 7. 912, 552 (552), 250, 38, 160 5136 Otis tetrax 9 Aldofalva, 1921. XII. 15. 430, 260, 115, 25, 64 = Otis tetrax — Bácsalmás, 1930. X. 20. ‘444, 249, 116, 23, 66 725 Porzana porzana ? —, — | 230,::17 (120),50, 19, 35 Nie 82 Porzana parva gd Budzsak, 1933. VIII. 20. 105 (104), 55, 18, 36 40 Gallinula chloropus ? —, — 320, 160, 80, 24, 45 206 Tetrastes bonasia Bükszad, 1930. III. 380,181, 127, 15, 45 394 Phasianus colchicus g iuv. Lebeny, 1932. XI. 2. Measurements of Hungarian Birds By + Dr. Miklós Vasvári? I have always precisely taken the measurements of all birds that have been regu- larly sent to the Ornithological Institute and encouraged my cooperators too, to do so when skinning the birds. A part of these notes is listed below. Where measurements were not taken by the author himself, the cooperator’s name is recorded as well. The succession of the measurements is as follows : full length of body, wing (if both wings were measured, that of the left wing is put in brackets), tail, bill, leg (tarsus), weight, note. *The late Miklos Vasvari left but comparatively few notes. Among those found after his early death there are, however, quite a number recording measurements of the great number of birds he "measured. These notes were often written on narrow strips of paper or even sometimes on the margin of torn-off newspaper. As there are many weight-records to be found among those notes that are rather scarce in literature and are getting more and more valuable for recent scientific work, it has teen found necessary to compile and publish them. Moreover they include many valuable faunis- tical data. ( Keve ) 184 AT URGEALAG 1949. ÉVI FESZKELO TELEPEI HAZÁNKBAN frta : Szijj József A gyurgyalag ( Merops apiaster L.) fészkelő viszonyainak tisztázására a Madártani Intézet a gólyatelepülési kerdöivekkel kapcsolatban kér- dést intézett munkatársaihoz és az Erdőközponton keresztül az erdészeti szemelyzethez, a gyurgyalagtelepek megszámlálását kérve. Az általuk beküldött jelentések alapján meg lehetett: szerkeszteni a gyurgyalag 1949. évi hazai fészkelőtelepeinek térképét. Az így kialakult kép nem tekinthető teljesnek. Nagy területekről hiányzanak a jelentések. Ezek olyan területek, ahol nincsenek nagyobb erdőségek vagy vadászterületek, így az őrszemélyzet hiányzik és a Madár- tani Intézet sem rendelkezik ezeken a területeken megfigyelőkkel. Ilyen részek a Duna— Tisza köze és a Tiszántúl jó része. Bár ezeken a területeken nem is számíthatunk nagyobb gyurgyalagtelepekre, mivel a megtelepedé- sükhöz legalkalmasabb löszös részek itt nincsenek olyan nagy. területen es olyan tipikus kifejlődésben, mint például a Dunántúlon. Szórványosan azonban ezeken a területeken is biztosan előfordul 1—2 párban, különösen a déli részeken, mivel fészkelés tekintetében a madár nem ragaszkodik szigorúan a löszfalakhoz; folyómosásokban és agyagbányákban is költ, A beérkezett jelentések alapján 59 helyen fészkel gyurgyalag az ország- ban. A fenti hiányoktól eltekintve a kapott számadatok az ország gyur- gyalagállományát hozzávetőlegesen megadják és alkalmasak pár következ- tetés levonására. 59 helyről 1271 fészkelést jelentettek. Ahol a fészkek száma nem volt határozottan megadva, hanem egy alsó és egy felső határt jelen- tettek — mindig az alacsonyabb értéket vettem. Ezenkívül tíz olyan jelen- tés is érkezett, mely csak a fészkelés tényét tudatja, a fészkelő párok számá- nak megadása nélkül. A telepek és a fészkelő párok többsége a Dunántúlra esik. 36 helyen fészkel itt gyurgyalag 986 párban, tehát a fészkelőhelyek 61%-a, az állo- mánynak pedig 77,6% -a. A leghatalmasabb telepek Tolna és Somogy megye északi részében fészkelnek. Keve szintén a Dráva—Duna— Balaton három- szögbe teszi a települési gócpontot, ahonnan a szétterjedés megindult. Itt van a legnagyobb telepünk is Simontornyán, ahol a jelentés szerint a fész- kelő párok száma 400 körül van. Másik igen jelentős fészkelési centrum Fejér megyében van, Székesfehérvártól északra, Bodajk környékén. Baranya megyében szintén nagy létszámú telepek vannak. Sok helyen fészkel gyur- gyalag Gödöllő környékén is, bár a telepek nem túl nagyok. 185 OSIUDG "12T : veyassws! BUIBIS y0/e0 H/84Z52/ + 40180 9/8) 00-00) © 001— ow 0— MM 97 — 7 © § — . 0 4 FA di / u ‘ ] eo / ‘ La Pa + en! a 3 N Tt v È ll oe | RN gr LS ety J \ 4 s r oi eee: a Der tt \ x ER c Eee t ) Pf A =! 489-676! 1909/3/ 9/84282/ (/9/se1de S00/3H) bejehb inky 186 A gyurgyalag deli pane elem, mely észak felé terjeszkedőben van. Észak felé haladásában már egész Dániáig eljutott ( Larsen). A magyaror- szági legészakibb fészkelőhely " Sajógalgóc, azonban még Dél-Szlov ákiában is szép számmal vannak telepek ( Ferianc). Ha ebből a szempontból akar- juk nézni a hazai állományt, az országot egy északi és egy déli részre oszt- hatjuk. Felezőnek a 47-es északi szélességi kört. választjuk, mely körülbelül egy nagyjában egyforma északi és déli félre osztja az országot. (Az északi fél valamivel nagyobb.) Az északi részre 35, a déli részre csak 24 fészkelő- hely esik. Ezzel szemben a déli félben 802, az északiban pedig 469 pár fész- kel. Tehát a déli országfélben sokkal nagyobb telepek vannak, mint az ország másik felében, ahol kisebbek és szétszórtabbak a telepek. Általában a telepek nagysága délről észak felé csökken. Ferianc a legnagyobb szlová- kiai telepen a. fészkelő párok számát 50-re teszi. Ezzel szemben a Dunán- tulon száz, sőt még több párból álló telepek is vannak szép számmal. A Pogonynál (Nógrád m.) jelölt százpáros telep nem összefüggő, hanem egy védőterületen elszórtan található fészkek számát jelöli. Észak-Magyarország legnagyobb telepe valószínűleg Hegyalja kör- nyékén van, azonban 1949-ben innen nem kaptunk jelentést. Tokaj mellett 1947-ben talált Radványi Ottó két közeli telepet, összesen 80-fészkelő párral. Későbbi vizsgálat érdekes lenne abból a szempontból, hogy miképpen változik meg ez a helyzet 3—4 év múlva. Az alábbiakban közlöm, hogy honnan kaptunk gyurgyalag fészkelési . jelentést 1949. évben. Továbbá azt, hogy hány pár megtelepedését figyel- ték meg és a megfigyelő nevét. A kérdőjellel jelzett helyeken ismeretlen számban fészkelnek “gyurgyalagok. A fészkelési adatokon kívül számos megfigyelési adatot is kaptunk. Ezek többségben május és augusztus hónapokra esnek, tehát a tavaszi, illetőleg őszi vonulásuk idejére. A többi adat a fészkelési helyre vagy annak közvetlen környékére vonatkozik, alátámasztva .a fészkelési jelentéseket. . Fészkelő párok 5 Megfigyelő neve szama 5 Megfigyelés helye 1. Héreg (Komárom m.) 25—30 Németh Ferenc 2. Piszke > 4 Bp. Hegyvidéki | Erdégondnoksäg 3. Szomor 5 5 Madari József 4. Süttő 3 4. Bp. Hegyvidéki Erdégondnoksag 5. Csäkberény (Fejér m.) 40 Bp. Hegyvideki Erdögondnoksag 6. Csákvár È, 3 Bp. Hegyvidéki Erd6gondnoksag 7. Zsamoly i 40 Märkosi Bela 8. Iszka- szentgyörgy u 50—60 Mate László 9. Szabad- e : battyan de 10 Harmati Jenő 187 188 Megfigyelés helye 10. Fehérvar- esurgo 11. Puszta- mecser 12. Fertöboz (Györ—Sopron m.) 13. Kövesd (Gyor—Sopron m.) 14. Szarszo (Veszprem m.) 15. Cserszeg- . tomaj 2 16. Muraszemerje (Zala m.) 17. Balaton- szemes (Somogy m.) 18. Rädpuszta 5 19. Balatonujlak 20. Sagvar ús 21. Markóc si 22. Adand 23. Szölad ; 24. Szántódpuszta 1 25. Rities puszta Pe 26. Nagyszondi puszta 55 27. Nagycsepely (Somogy m.) 28. Magyaregres (Somogy m.) 29. Bátaszék (Tolna m.) 30. Szálka da . Simontornya di 32. Tengöd 33. Nagybereg 3 34. Felsönyek È 35. Magyarkeszi Di 36. Pécs (Baranya m.) 37. Vemend (Baranya m.) 38. Gödöllö (Pest m.) 39. Valkò 40. Hajos 41. Bag 42. Galgamäcsa 43. Szada ii 44. Visegrad pi Feszkelö parok szàma 25 50 80—100 Megfigyelő neve Bp. Hegyvidéki Erdögondnoksag Bp. Hegyvideki Erdögondnoksag Breuer György Rabi János Dr. Mannsberg Dr. -Keve A. Farkas Ferene Odai György Török Gábor Pálfi József Major István Tóth Imre Major István Gálosi Kálmán Bali János Bali János Kovács László Horváth István Papp Béla Mukk István Szabolcs József Kerekes Dániel Horváth Géza Palaczki József Németh József Németh József Gerébi György Hernai Béla Bp. Hegyvidéki " - Erdőgondnokság Bp. Hegyvidéki Erdőgondnokság Biber Károly Altai Imre Kovács István Peter Imre — Tátrai Lörand . 5 È Feszkelö párok = à Megfigyelés helye paros Megfigvel6 neve szama 45. Kistarcsa = ! Szy Ferenc 46. Baja ( Bács-Kiskun m.) 2 Geosits Gyula 47. Szirak (Nógrád m.) 2 Satori Jozsef 48. Perőcsény ee 1 Buka Jozsef 49. Berkenye sa 2 Domai Sandor . 50. Magyar- .mändor FRE è Talos Mihaly 51. Jasztelep 3 2 Kurali Gyula 52. Bujak È; ‚30 Töth Mihaly 53. Cered 3a 10 Gerle Zoltàn 54, Pogony ad 100 Varga Ferenc 55. Nádudvar — (Hajdú-Bihar m.) 3 Borbély Lajos 56. Sajógalgóca (Borsod-Abaúj m.) 4 ? 57. Görbeháza (Szaboles- Szatmar) 15 Bene Istvan 58. Lonya (Szaboles- Szatmär) 25—30 Galgoczy Jozsef 59. Gyöngyös- halasz (Heves m.) 1 Budai Géza Az alábbi öt helyről két jelentés érkezett. A számításoknál nem vettem figyelembe őket, mert valószínűleg mind az öt esetben a már a másik jelentésben is említett telepről van szó. Ez az öt megfigyelés a következő : Fészkelő párok Megfigyelés helye Megfigyelő neve száma 1. Buják (Nógrád m.) ? __ Körmendi Mátyás 2. Csakberény (Fejer m.) 50 Markosi Bela 3. Csákvár (Fejer m.) 3 Pechtol Lajos 4. Fehérvar- esurgo (Fejer m.) 4 Berta József 5. Puszta- mecser (Fejer m.) 2 Gevai Miklos Irodalom — Literatura Ferianc, O.: Accumlatid Nidification of the Bee-Eater (Merops apiaster L.) in the South Slovakia. (Sylvia, IX/X., 1947—48. p. 33— 39.) Keve A.: Augmentation du Nombre des Guepiers d’Europe en Hongrie. (Sylvia, IX/X..1947—48. p. 97—98.) Keve A.: Increasing and Decreasing of the Breeding-Range of some Birds in Hungary (in print). Larsen, A.: Breeding Bee-Eaters (Merops apiaster L.) on the Island of Bornho!m in Denmark. (Dansk Ornith. For. Tidsskr. 43, 1949, p. 129-149.) . Radványi O.: Ornithological records from the environs of Hegyalja. (Aquila LI-LIV. 1944—47 p. 149.) 189 The Colonies of the Bee-Eater in Hungary in the Year 1949 By Jézsef Szijj In order to gain reliable information on the location of the colonies and the number of pairs breeding there, the Ornithological Institute dispatched inquiries to its obser- vers. .59 colonies were reported with altogether 1271 pairs. The majority of colonies is to be found on loess-territories. The largest ones are in the Danube-Drava-Lake Balaton triangle. The species is expanding northward and has already arrived even in Denmark. According to Keve, the territory where it expanded from is the triangle mentioned above. In the northern part of Hungary m many colonies are to te found al- ready, but regarding the number of breeding pairs, this is smaller than that in the southern parts. The largest colony in Slovakia numbers 50 pairs, whereas in Northern . Hungary a colony with some 50 breeding pairs may be found and in Southern Hungary there are several colonies with 109 to 409 pairs. THesnoBbie KOJJOHMH 30J0THCTOÎ uypkH B 1949-om rony Hanucan: Hocub Cuü JB8HXHMBIe OGILHM eBponeiickHM PACHPOCTPAHCHHEM 3ONOTHCTOË WYPKH MbI BbICbIJIaJIH AHKETH Ha CBOeM ONPOCHOM JIHCTe, BbIIYINeEHHOM B 1949-om rogy, rue ona NOCEIHJIACh. OTH NAHHble HBJIHIOTCH- OTPbIBOUHBIMH, TAK Kak OOJIBIe YACTbIO JIeC- HHUHŐ nepcoHaJ 3ANO1HHI AHKETbI, TAKHM 06pa30M C OTACABHEIX PABHHHHBIX KpaeB, rie HET JIECHHYECTBA, HO HABEPHO BCTPEUAIOTCH KO.JIOHHH 30JIOTHCTOH IUYPKH, AAHHBIE K HAM He HMOCTYIIHJIH ; BCe-TaKH MOXHO COCTABHTb ce6e OGILYIO KapTuny. MBI nowy- UHH -COOÖINEHHA H3 59 MECTHOCTEH, H3 KOTOPbIX 36 NPHXOJHTCA Ha SAGE KpaH ; YHCJLO THe3AAIUHXcH map. — 986, KoTOpoe cocraBaaer 61% Koronnü H 77,6% KOJIHYECTBEHHOTO COCTABA. CaMble 3HAUHTeJbHble KO!OHHH HAXOAATCH B ai Torna H Peïñep, To ecTb Ha vIeccoOBOÎI XOIMHCTOÎI MECTHOCTH, PACNONO}KEHHOÏ BXOJb JHHHH ]lyHas. H3 ruesnamuixca nap 807 BbICHAKHBaeT CBOHX HMTEHUŐOB B IO:KHOH HUACTH CTPAHEI, a B CeBepHoï uacti 469 map. Pa3Mep KOJIOHHH, HAA c jora Ha ceBep, OGBIYHO coKkpamaerca. A nepelaln MeECTOHaXOXKJIEHHA OT ACJ BH bIX KO.IOHHH BMeCTe C YHCJIOM THEZAAIUHXCA Map. B BEHTEPCKOM TeKCTe. 190 ADATOK A GERECSE-HEGYSEG ÉS A KOZEPSO-DUNA MADARVILAGAHOZ Irta: dr. Saghy Antal Megfigyeléseimet a Duna partján fekvő Lábatlan és Süttö községek közelében végeztem, így nemcsak a hegyi madarakról kell megemlékeznem összefoglalásomban, hanem a Középső-Duna ezen szakaszának madarairól is, amelyeknek mozgalma a vonulások idején meglehetősen élénk, mivel alacsony vízállás mellett a Duna itt helyenként zátonyos. A következő madarakat figyeltem meg: | | Corvus cornix. — A dunai szigetek ligeteiben szedtük tojásait. 1945-ben, Sutton, kertünkbe is befészkelt. Olykor nagy esoportosuläsai figyelhetők meg a zatonyokon, pl. 1942. VII. 26-án este kb. 50 db. — Corvus frugilegus. — Csokakkal és szarkakkal vegyes csapatokban jelenik meg a vonuläson, . nagy tömegben, kiváltképpen a X—XI. hónapokban. — Coloeus monedula. — Az elhagyott homok- és kőbányákban nagy számmal fészkel. Télre a községekbe is behúzódik, vegyes csapatokban. 1942. II. 7-én torz csőrű példányra lettem figyelmes, mely nagy kínnal, fejét egészen oldalt hajtva fogyasztotta táplálékát. — Pica pica. — Közönséges feszkelönk ; süttői . kertünkben is, télen a házak között is gyakori. — Garrulus glandarius. — Fészkel. Összel és tavasszal a kertekbe is belátogat. — Sturnus vulgaris. — Bajót környékén láttam eledelt hordó szülőket. Vonulási időben gyakran kerül szem elé. — Pastor roseus. — 1937. V. 16-án Aprily Antal észlelt Süttőn 15—20 darabot. — Oriolus oriolus. — Gyakori fészkelő. — Coccothra- ustes coccothraustes. — Fészkét egy ízben találtam 1935-ben Süttőn, . kb. 3—4 m magasan, egy akácfa kinyúló, száraz ágvillájában. Nyár végén szorgalmasan látogatják a kerti tujafákat. Megfigyeltem szedrészni is. Az 1939/40. évi szigorú télen belőlük is pusztultak. Az etetőre is jár meggy- vágó. — Chloris chloris. — Közönséges fészkelő madár. Megfigyeltem, hogy magas hó esetén bogáncsokon is szedeget. — Carduelis carduelis. — Közön- séges fészkelő; télen csapatosan. 1944. VII. 19-én láttam egy fészket, . melybe a repülők által leszórt sztaniolszalagocskák voltak.beledolgozva. — Carduelis spinus. — A IX. hó végén érkezik, néha a X. hónapban. — Car- duelis cannabina. — Közönséges fészkelő. 1944. IV. 21-én kerti boróka- bokron kb. 50 cm magasan találtam fészkét, 4 tojással. — Serinus serinus. — Közönséges fészkelő. Aránylag későn távozik. 1942-ben még X. 25-én is hallottam énekelni. — Pyrrhula pyrrhula. — Rendszeres téli vendégünk. Olykor a kertekbe is belátogat. 1943 januárjában feltűnően sok volt. — Loxia curvirostra. — Süttőn.1935. VIII. 30-án egy 50-es csapat tartózko- dott rövid ideig. 1938. VII. 1. es 31. közt egyes példányokat észleltem vagy 191 hallottam, kisebb-nagyobb megszakításokkal két hónapon át. Főként tujafak magvait fogyasztották, s bár lelőttem közülük néhányat, a többi még a táplálkozást sem hagyta abba. 1946. VII. 3-án szintén hallottam egy ee példanyt. Labatlanon Willerding József 1942. VII. 4-en látott 10—15 db-ot az egyik kert feny6fain, és 1943. VIII. 25-én egy peldanyt nagy hivogatässal ÉK-i irányba repülni. 1949. VII. 14-én és 22-én ejtettem Süttőn 1—1 példányt. — Fringilla coelebs. — Közönséges fészkelő. Etetőre is járnak télen. — Fringilla montifringilla. — 1940. II. 8-án ejtettem el egyet Lábatlanon. II. 9-én láttam 2-t; III. 16-án és 17-én 1—1 példányt az etetőn. 1942. I. 9-én 30 tagú csapat a Duna mellett repül. I.12-én egy, a turbinákból kiömlő meleg víz I ein ugral. — Passer domesticus. — Minden- fele közönseges. 1944 nyaran gyakran használták feszekepitesre a repülők- ről leszórt sztaniolszalagoeskäkat. — Passer montanus. — Gyakori. Part- lyukakban, faodúkban és mesterséges odvakban: fészkel. 1944-ben egyik fészekben szintén találtam sztaniolszalagocskákat. — Emberiza citrinella. — Mindenütt gyakori. 1941. III. 8-án feltűnő arányú vonulásukat figyel- tem meg a lábatlani dombok felett, mely egész nap tartott. Keletnek vonul- tak 100—200-as csapatokban. 1942. X. 24-én újra feltűnt nagy számuk. — Galerida cristata. — Mindenfelé közönséges. — Alauda arvensis. — Gyakori. — Anthus campestris. — Süttőn, 1937 ősz-elején ejtettem el egy példányt. — Anthus trivialis. — Költ. Oszi és tavaszi vonuláson gyakori. — Motacilla cinerea. — Oszi és téli vendégünk ; olykor nyáron is szem elé kerül. 1943. VII.-ban, a kertünkben levő kis tónál láttam egy fiatal színezetű példányt. IX. 19-én a mocsi szigeten figyelek meg kettőt. — Motacilla alba. — Fész- kelő. Őszi vonuláson tömegesen jelentkezik a Duna-zátonyokon. Lábatla- non, 1943 januárjában 1 példány mutatkozott. Süttőn, Lai nyarán az erdei kis-vasút egyik fával megrakott kocsijára fészkelt. dactyla. — Süttőn a kertekben láttam. Ritkán kerül szem elé; — Ticho, droma muraria. — Willerding József egy példányt kb. 1912/13-ban lőtt a Fekete-banyaban. A másodikat kb. 1922-ben a Berseki-banyaban. A har- madik és negyedik példányt a Särkänylyuki-bänyäban, az ötödik peldänyt 1940. II. 18-án lőtte, ez a Madártani Intézet gyűjteményébe került ; meg- figyelte továbbá 1941. XI. 27-én, 1942. XII. 3-án, 1943. X. 31-én ; 1943. XI. 27-én 3 példányt látott; 1944. II. 17-én ismét látja a kőbány ákban ; 1944. IV. 10-én Hopp Ferenc Dorogon figyelt meg egyet. Sutton is láttam egy régi kitömött példányt. A süttői, tardosi fehér- és vöröskőbányákban rendszeres. őszi-tavaszi vendég, de észlelték a Dunaalmás környéki kö- bányákban is. — Sitta europea. — Az erdőkben gyakori, a kertekbe ritkán téved be. — Parus maior. — Gyakori. — Parus caeruleus. — Az előbbinél ritkább. — Parus ater. — Nagyritkán kerül szem elé. — Parus cristatus. — Lábatlanon egy ízben figy eltem meg az etetőn. — Parus palustris. — A téli etető legkitartóbb látogatója, még áprilisban is. Költ. — Aegithalos cauda- tus. — Őszi vonuláson a kerteket is csapatosan járja. — Remiz-penduli- nus. — 1943. V. 15-én félig-kész fészkét láttuk a mocsi szigeten, a fészek- építő öregekkel. V. 23-án az Újfalusi-szigeten, VII. 14-én a mocsi szigeten láttunk fiaikat etető öregeket. — Regulus regulus. — Ritkan jelenik meg télen. — Lanius minor. — Rendes feszkelönk. — Lanius excubitor. — Rendszeres téli vendégünk. — Lanius collurio. — Feszkel mindenfelé. — 192 Bombycilla garrulus. — 1941. II. 16-án Marotpusztan 8 példány ; 1942. II. 1-én Läbatlanon 1 db a kertekben. 2 a kertekben, II. 28-án 30-as csapat járja a környéki erdőket. 1944. IV. 11-én Dorogon tömegesen látogatják a házak falára felfutó Ampelopsist. 1946/47 telén nagy számban jelentkeztek s április elején tűntek el. 1951. XII. 12-én 13 példány Lábatlan környékén. — Muscicapa striata. — Fészkel. 1937-ben különösen nagy számban jelentkezett Süttőn. Különösen a VIII/IX-i vonuláson gyakori. — Muscicapa hypoleuca. — Lábatlanon a VIII-i vonu- láson szoktam megfigyelni, kisebb számban, mint a szürke légykapót. — Muscicapa albicollis. — Lábatlani kertekben 1941. IV. 10-én észleltem. — Phylloscopus collybita. — Az erdőkben költ. Osszel a kertekben is gyakran hallani, aránylag későn távozik. — Phylloscopus. trochilus. —. 1937-ben Süttön gyűjtöttem. — Phylloscopus sibilatrix. — Lábatlan környékén, ritkán hallottam. — Acrocephalus arundinaceus. — Nyergésújfalu melletti tócsáknál, Karva és Süttő melletti szigetek és zátonyok nádasaiban gyakori. Acrocephalus palustris. — 1939-ben, Süttőn, a dunamenti füzbokrokban vonuláson lőttem egyet. — Sylvia nisoria. — Gyakori fészkelő. 1944 májusá- ban fészekalját is gyűjtöttem. — Sylvia borin. — A Duna szigetein gyakori fészkelő. — Sylvia communis. —- Fészkel. — Sylvia atricapilla. — Fészkelő. 1944. VI. 28-án olyan fészkét kaptam, melynek külső része főleg a repülők által leszórt Sztaniol-szálakkal volt befonva. Ebben a fészekben a fiókák elpusztultak, egy tojás pedig záp volt. Felvetődött bennem -a kérdés : vajon nem a sztaniolnak volt-e mérgező hatása? — Sylvia curruca. — Fészkel. Vonulás idején különösen gyakori. — Turdus pilaris. — Télen tömegesen. Legkésőbbi megfigyelési dátumom 1942. III. 27. — Turdus viscivorus. — Atvonul.— Turdus philomeles. — Kôlt. — Turdus torquatus. — Willerding Jozsef 1928 vagy 1929 tavaszán figyelt meg egyet. — Turdus merula. — Fészkel. Fészkét találtuk partoldalban, gy ökerek közt, bodza- . bokorban és rözserakäsban is. Télen az etetöre is jár. Különösen gyakori vonulás idején. — Monticola saxatilis. — A köfejtökben fészkel. — Oenanthe oenanthe. — Fészkel. — Saricola rubicola. — Fészkel. — Phoenicurus phoe- nicurus. — Feszkel. Vonulas idején gyakori. — Phoenicurus ochruros. — Fészkel. Egy-egy him rendszerint át is telel. — Luscinia megarchyncha. — Fészkel. különösen a Nyergesújfalu és Dunamöcs melletti szigeteken. — Erithacus rubecula. — Fészkel. Vonulás idején gyakori. Télen az etetőre is jön. — Prunella collaris. — 1941. II. 6-án ejtettem 1 példányt a lábatlani cementgyär területén. 1941. XI. 9-én Willerding József újra megfigyelte a a Sárkánylyuki-bányában. Willerding szerint a Sárkánylyuki- -bányában egyes hidegebb teleken nagy csoportokban jelenik meg. 1943. I. 1-én Willerding 3 példányt figyelt meg. Vasvári szerint a Madártani Intézetbe beküldött példány a törzsfajtának bizonyult. — Prunella modularis. — Valószínűleg fészkel. Dorogon, 1935. III. végén figyeltem meg nagyobb- arányú vonulásukat. Majd minden bokorban | ugrált 1—2. 1942. vs -én Läbatlanon is észleltem. 1951. IV. 2-án süttöi kertünkben lättam 1 peldanyt. — Troglodytes troglodytes. — Valószínű feszkelönk. Télen a kertekbe is betéved. Willerding szerint 1941. XI. 16-án feltűnő sok volt az erdőn. — Hirundo rustica. — Kôült. Vonuläson nagy rajokban húz a Duna mentén, így 1944. X. 3-an Läbatlanon figyeltem meg nagy vonuläsukat. Ebben az 13 Aquila — 9-23 193 évben még X. 22-én is láttam Läbatlanon egyet. — Delichon urbica. — Rit- käbb, mint a füstifeeske. — Riparia riparia. — Süttön, Nyergesüjfalun, Bajöton, a homokos parti oldalakban ismerem telepeit. — Apus apus. — Hideg nyár elején, feltűnő idövaltozasok előtt, tavasz végén, de augusz- tusban is nagy csapatokban látni, pl. 1943. V. 19-én, amikor az idő hirtelen hidegre fordult, 70—100-as csapatát is megfigy eltem a Duna mellett. — Caprimulgus europaeus. — 1937. VIII. 24-én nagy számmal tartózkodtak Süttőn, másfél hétig. — Merops apiaster. — 1938. VIII. 11-én jelentkeztek először tömegesen, Süttőn. Számuk 20-ig növekedett, majd egyenletesen fogyatkozott. Az utolsó 3 példányt ebben az évben IX. 1-én láttam. Akácfák kiálló, száraz ágain pihentek, főleg estefelé vadászgattak. Süttői öreg vadászok szerint a gyurgyalag eddig itt még nem került szem elé. 1940. VII. hóban, Lábatlanon újra hallottam hangjukat. Júliusban és VIII. 9-én egy-egy párt láttam. VIII. 10. és 27. közt nagy csapatait észleltem. IX. elején vonultak el. 1941 tavaszán V. 4-én érkeztek. Ebben az évben 2—3 pár költött házunk közvetlen közelébén 25—30 m magasságban, egy elhagyott kőbányában. VII. 23-ra megsokasodtak. VIII. 28-án hatalmas csapatot láttam, de ettől a naptól kezdve számuk egyre apadt s IX. eleje körül elvonultak. Gyurgyalag-adatok szempontjából leggazdagabb az 1942. esztendő. A hideg időjárás miatt először V. 8-án este hallottam hangjukat. Lábatlanon 1942-ben 1 pár fészkelt egyik elhagyott kőbányában, másik pár egy kb. 2 m átmérőjű homokgüdürben és még 1 pár valamivel messzebb. Piszke határában 1 pár fészkelt a bécsi műút melletti homokgödörben ; fészkelt Süttőn is egy par. C'sobän Jenő szerint Annavölgyibányán tömegesen tanyázott; előfordult Hopp Ferenc szerint Sárisápon is (fészkelés ?) ; Bajót községben a falu mellett levő elhagyott homokbányában is költött, , de ott kiszedték a fészkét ; Hopp Ferenc szerint Dorogon 8—10 pár költött a környék elhagyott iszapgödreiben, ahol 1936. V. hóban észlelték először. Az utóbbi helyen"is kirabolták fészkeiket. Hopp régebben a Gete- hegység déli oldalán gyakran figyelt meg gyurgyalagokat, azután hosszú év ekig elmaradtak. Lábatlanon a fiatalok 1942. VII. 23-án repültek ki. VIII. 5-én kezdődött csoportosulásuk, amikor kb. 100 példány jelentkezett, 14-re még növekedett számuk és VIII. végén távoztak. 1943. VII. 1-én kiástuk Lábat- lanon az egyik fészket. A fészek nyílása a bánya homokfalának tetejétől 80. cm-re volt. A kotló madár fészkét csak akkor hagyta el, amikor már negyedórája ástunk. Maga a föld elég kemény, száraz, agyagos. A vájat közepéig kicsit felfelé, azután lefelé lejtett. Hossza 110 cm. A költőüreg kiszélesedés 70 cm-re kezdődött, hossza 40 em, magassága 12 em. A bejárati nyílás 8 x7 em. A kotló madár 100 m-re egy diófára telepedett és párja is ott termett, amire az ásást befejeztük, a madarak eltűntek. A fészekben 6 tojást találtam ; még a költés elején lehetett a madár. A tojások töménte- len a NE hangya- és egyeb emészthetetlen rovarmaradvänyba Agyazodtak. 1944-ben, V. 16-án érkeztek meg Läbatlanba. 3 par fészkelt a házunk melletti kőbányákban. Piszke környékén 2 fészek volt. VIII. 19-én kb. 100 gyurgyalag gyülekezett össze házunk felett. IX. 14-én hallottam utoljára hangjukat. 1946-ban V. hó közepe felé érkeztek meg Péliföldszent- keresztre; Dorogon V. 18-án hallottam; VII. 11-én Suc is lattam. Willerding szerint 1946-ban Läbatlanon sok volt. VII. 15-én már nagy 194 csapatban jártak. 1947-ben, Süttôn V. 15-én hallottam őket először, Willer- ding Lábatlanon is megfigyelte a méhészmadarakat. Süttőn VIII. hó végén csapatokban jelentkezik és még IX. 9-én is hallani szórványosan. — U pupa epops. — Feszkel. — Coracias garrulus. — Fészkel. — Alcedo ispida. — Marótpusztán (tszf. 375 m) az egész kicsi halastónál 1936. IX.-ben láttam . 2-t. Süttőn 1937 nyarán a Duna fölött figyeltem meg egyet. 1939. XII. 10-én és XII. 30-án lőttek egyet-egyet Lábatlanon, ahol a cementgyár turbináinak hűtővizétől felmelegedett Dunában halászgattak. A rakodó kiálló vassínén üldögéltek. Egyiket kővel dobták agyon. Kettőnél többet egyszerre nemigen láttunk. 1941. XII. 30. és 1942. I. 7. közt látom. 1942 nyarán Süttő és Neszmély közti szigetek mellett láttam 2-t; 1944. VIII. 30-án Dunamócs melletti szigeten 3-at egymás mellett, egy a Dunára hajló fűzbokron. Hopp Ferenc 1950 nyarán a táti szigeten 4 fészkét találta. Ezek közül kettőben 6—6 db 1 hetes fiatal, egyben hat tojás, egy pedig még munkában volt. — Picus viridis. — Fészkel. — Dryobates maior. — Állandó a kertekben. — Dryobates syriacus balcanicus. — Dr. Pátkai Imre észlelte először a süttői kertekben. 1954 márciusában párzási játékukat is láttuk. Valószínű fészkelő. — Dryobates minor. — Télen figyeltem meg néhány ízben Lábatlanon és Süttőn is. — Dryobates medius. — Péliföldszentkeresz- ten ( Bajót) ejtettem egy példányt 1944 előtt. — Dryocopus martius. — Fész- kel. Willerding 1943. VI. 13-án figyelte meg a lábatlani erdőben. 1937-ben és 1942-ben több ízben láttam a .Kis-Gerecsében. — Jynx torguilla. — Mes- terséges odvakban gyakran költ. — Cuculus canorus. — Hangját mind az erdökben, mind a dunai szigeteken egyaränt hallani. Süttön ejjel is hal- lottam. — Bubo bubo. — Aprily Antal szerint Süttön, a Kessel-kobanya- ban 1928—1936 közt járt egy pár. Willerding Lábatlanon a Sárkánylyuki bányában 1941. XI. 11-én és 29-én hallotta hangját, 1943. III. 14-én újra észlelte és 1943. X.-ben el is ejtett egyet. — 1953 tavaszán Végvári Jenő 3—4 Esztergom környéki fészkeléséről ad hírt. — Asio otus. — 1941-ben a süttői erdőben lőtték. 1943-ban a Dunamocs melletti szigeten 2 fészkét találtuk. V. 15-én 5 fias tojása volt ; másik fészekben VII. 14-én 4 pelyhes fióka. — Athene noctua. — Költ. — Strix aluco. — Berek István a péliföld- szentkereszti odvas fákban észlelte feszkeleset. — Falco cherrug. Költ a Gerecsében. Kulácsy János szerint Pusztamaróton (Kis-Gerecse), 1936-ban elhagyott kőbányában fészkelt. Willerding is gyakran megfigyelte. Vasvári és Keve szerint Bajótnál, az Öregkő-sziklán fészkel. Keve költési időben találta tollát a Pisznice oldalában. Magam 1943. V. 15-én a Dunamócsi- szigeten figyeltem meg egyet. 1953 júliusában dr. Pátkai Imre Süttő környé- kén látta. — Falco subbuteo. — 1943. V. 13-án láttam egy hímet a karvai- szigeten. Viselkedése alapján közeli feszkelese - feltételezhető. 1953 júliusában dr. Pátkai Imre Bikolpusztán látta a büzakeresztek között vadászgatni. — Falco tinnunculus. — Gyakori fészkelő. Fészkét találtuk kőbányák falán és magas nyárfákon. (1937. VII. eleje: 4 kifejlett fióka ; Süttö, kőbánya; 1943. V. 2. 1 tojás, nyárfán; Nyergesújfalu ; Duna- sziget ; 1943. V. 15. 2 tojás, Dunamöcs, Duna-sziget.) — Aquila chrysae- tos. — 1953 őszén Szekeres Jánoshoz került egy sérült, rendkívül erős, fiatal tojópéldány. Egy heti kezelés után (lőtt, ütéstől származó) sérüléseit kiheverte és így került a Hortobágyra idomitäsra. — Aquila heliaca. — 13* 195 'zekeres János 1953 szeptemberében ätvonulöban észlelte Nyergesüjfalun, 1954 áprilisában egy öreg hímet ugyanitt. 1954. V. 16-án Dunaszent- miklós és Gombáspuszta közelében felfedezte egy fenyőfán fészkét. — Hiera- aetus pennatus. — 1954. VI. 19-én Nyergesújfalu határában ejtettek el egy világos fázisú példányt. — Buteo rufinus. — 1944. IX. 13-án a Gerecsében ejtett Ficza Ferenc egy példányt. — Buteo buteo. — Gyakori. 1942. II. hó- ban hullott őz mellett lőtték. Vasvári vizsgálata szerint gyomrában nyoma sem volt őzhúsnak, hanem mezei pockok és 1 erdei cickány (Sorex araneus) volt benne. — Buteo lagopus. — Gyakori téli vendég. Aprily Antal 1910. V. 10-én is lőtt még egy példányt. — Circus (pygargus? ). .— 1937. VIII. hó- ban, Süttő határában egy hím. — Accipiter gentilis. — Állandó. — Aceipi- ter nisus. — Télen a kertekbe is betéved. — Milvus migrans. — A Duna felett gyakori. Valószínűleg a szigeteken költ. 1943. VII. 29-én a neszmélyi szigeten fiatal példányát ejtettem. — Haliaetus albicilla. — 1939. IX. elején lőttek egyet Lábatlan határában. — Pernis apivorus. — 1944. V. 29-én Ficza Ferenc a Gerecsén (Erdészház) ejtett el egyet. A táti szigeteken is . esett a régebbi években egy példány. — Pandion haliaetus. — 1943. IX. 24-én láttam a dunamócsi sziget. zátonyai körül halászni, majd a zátonyra telepedett, szürkevarjaktól és csókáktól körülvéve. — Cicomia ciconia. — .1939-ben 1 pár fészkelt Süttőn. Különben csak átvonuláson fordult elő vidékünkön, pl.-1941. IV. 5-én 6-os csapat keringett Lábatlan felett és 1 éjszakázott Süttőn, kertünk 20 m magas fenyőfájának csúcsán, több napon át. 195t-ben Süttőn VIII. hó elején mintegy 10—15 vonult a falu felett, illetve mintegy 36 db éjszakázott a templomon és iskolán. — Ciconia nigra. — 1944. VIII.. 24-én du. láttam egyet labatlani lakásunk felett átrepülni. — Ardea cinerea. A Duna mellett gyakori. — Zgretta gar- zetta. — 1943. IX. 19-én figy elkér meg egyet a dunamócsi sziget . záto- nyain: — N yeticorax nyclicorar. — A Süttő és Dunamöes körüli szigetek fäin gyakrabban megfigyeltük. — Bos ychus minutus. — Oszi és tavaszi ätvonuläson, Ny ergesújfalu és Lábatlan környékén figyeltem meg egyszer- kétszer. — Botaurus stellaris. — A pusztamaróti halastónál 1936. VIII. 31-én észleltem kettőt. — Cygnus cygnus. — Csoban Jenő 1942 telén Anna- völgyön ejtett el egyet. Az ottani befagyott mocsáron jégvágók léket vág- tak, s arra szállt le. 1942. II. 22-én Willerding is latott a Sarkanylyuk felett hattyùt repülni. — Anser albifrons. — Oszi-téli vendégünk, nagy csapa- tokban. — Anser erythropus. — 1942. X. 24-én, Lábatlan határában 33 db vetési lúd között 4 példány feltűnően kicsi libát láttam. — Anser fabalis. — Öszi-teli vendégünk, nagy csapatokban. — Anas platyrhyncha. — Költ. Pl. 1943. V. 2-an, a ny ergesujfalusi szigeten, füzfabokrok gyökerei között találtam fészkét, 8 tojással. A tőkésréce egyébként ősszel nagy tömegekben látogatja a süttői szigetek közt levő Duna- ágakat. A csapatok az ezret min- den bizonnyal meghaladják. Feltűnően nagy tőkésréce- csoportosulást és vándorlást észleltem Läbatlanon — a Dunán — 1939. XII. 28. és 1940. I. 11. közt. — Anas crecca: — Vonuläson nagy számban. 1943. IX. 5-én a piszkei Aller on már láttam egy párt. 1943. IX. 19-6n- pl. ezt jegyeztem fel naplömba : ,,... esörgö récék hatalmas számban tanyáznak a szigetek közötti vizeken (Dunamócs, Neszmély). Majdnem azt lehet mondani, hogy többen vannak, mint a tőkések . . ." — Anas querquedula: — Néha a csörgő 196 récék közt. (Nyergesújfalu, 1943. III. 28. ; Lábatlan téli példány). — Anas acuta. — 1942. XII. 9-én több ; 1942. XII. 28-án 40 tőkés közt egy gácsér ; 1943. IX..24-én 2 gácsér a dunamócsi sziget felett. — Nyroca ferina. — 1942. XII. 1-én 2 gácsér a Dunán. — Nyroca fuligula. — Rendszeres téli vendég. Osz végén érkezik s tavasz elején távozik. — Nyroca marila. — 1942. XI. 20-án 3 db (1 tojò begyűjtve); 1942. XI. 23-án 1 példány ; 1943. IV. 15-én kb. 15 db-ból álló csapatot láttam a nyergesújfalusi szige- — teknél ; 1943. XI. 29-én Lábatlannál több csapat a Dunán ; 1943. XI. 30-án nagyobb csapat ; 1943. XII. 3—28. közt állandóan mutatkoznak. Az ekkor begyűjtött két példány gyomrában Vasvári bőségesen talált csigákat. — Clangula hyemalis. — 1943. XI. 8-án 3 példányt figyeltem meg Lábatlan- nál, a nyílt Dunán. — Bucephala clangula. — Gyakori téli vendégünk. Főleg tavasz felé jelentkezik. — Oidemia fusca. — 1941. XII. 12—17. közt tartózkodott itt 5—6 példány, melyből XII. 12-én kettőt begyűjtöttem. 1943. XII. 5-én 2 db ; 1943. XII. 11-én 1 példány. — Mergus merganser. — Rendszeres téli vendégünk. Tél vége felé olykor 30—40-es csapatban is látom őket, pl. 1942. XII. 28-án, Karva határában, a part mentén 200 m hosszúságban, 14 gácsért és 27 tojót számláltam, vagy 1943. I. 25-én, 100— 150 méteren 23 hím és 18 tojó. 1942. III. 2-án még láttam őket, amint a gácsérok üldözték a tojókat. — Mergus albellus. — Szintén rendszeres, de . az előbbinél jóval kisebb számban. — Phalacrocorax carbo. — Nyáron gyak- ran látni a Duna szigetei közt; a gátakon, hajóroncsokon ülnek mozdu- latlanul. — Podiceps ruficollis. — 1940 januárjában láttam az úszó jég közt ; 1942. I. 3-án a meleg vizeknél ejtettem el egy példányt Lábatlanon ; 1942. VI. 15-én többet észleltem a Nyergesújfalu melletti tócsáknál. — Colymbus arcticus. — 1942. XII. 23-án egy csapatban 5 példányt figyeltem meg; 1943. XII. 9-én ejtettem el egy példányt, melyből 30 kisebb-nagyobb halat ráztunk ki. Vasvári vizsgálata szerint nyelőcsövéből 37 darab hal került ki, köztük kisebb süllők. — Columba oenas. — Erdeinkben fészkel. — Columba palumbus. — A szigeteken gyakori. — Streptopelia turtur. — Gyakori költő madár. Pl. a Dunamócs melletti szigeteken 1943. VII. 14-én. 4 fészekben 2— 2 tojást találtam, 1-ben 1 tojás ; 2 fészekken 2—2 pelyhes fióka ; 1-ben . csaknem repülős fióka, azonkívül 6 már üres fészket találtunk. — Strepto- pelia decaocto. — 1946. IV. 23-án észleltem először Süttőn. Ezen évben már költésüket is megállapítottam. Lábatlanon Willerding észlelte őket, 1946. . VI. 11-én; Dorogon már 1943-ban megfigyelték, sőt 1944 tavaszán fész- kelt is. 1948. IV. 12-én Kacskovics Istvdn Alsó-Vadácson az erdeszlaknäl — mely már az erdő szélén fekszik — figyelte meg. — Charadrius hiati- cula. — 1943. IX. 5-én 6 példányt láttam Piszke mellett egy zátonyon, 19-én lőttem is belőlük egyet. — Charadrius dubius. — 1942. VI. 15-én figyeltem meg hármat a nyergesújfalusi tócsáknál; 1943. IX. 19-én több a dunamócsi szigeten; 1944. VIII. 30-án Süttőn, a zátonyokon 2 példányt lőttem. — Vanellus vanellus. — Vonuláson gyakori még nyáron is. — Calidris alpina. — 1943. IX. 24. és XII. 5. közt zajlott le vonulásuk. XI. . 16-án például 100-as csapat mozgott a dunamócsi szigetnél. Sőt még XII. 28-án is mutatkozott egy 6-os csapat Karvánál, mikor már jeges volt a talaj és árnyékban fagyott. — Crocethia alba. — A süttői zátonyon 1942. X. 2-án esett két példány; 1943. IX. 5-én Piszkénél, a kavicsos parton keresgél 197 egy; 1943. IX. 19-én, a dunamöcsi szigeten, elszórtan. — Tringa nebula- ria. — 1941. IX. 12-én, Süttôn, dunazätonyon lőttem egyet; 1942. IX. 20-án egy másikat Piszke mellett, zátonyon; 1943. IX. 19-én 8—10-es csapatát figyeltem meg a Dunamócs melletti szigeten. — Tringa ochropus. — 1943. IX. 19-én hatos csapatból lőttem 1-et a dunamócsi szigeten. — Tringa hypoleucos. — A Duna mellett gyakori. Ejszaka is hallani hangját. — Numenius arquatus. — Tavaszi vonuláson gyakran egyes. példányok vonul- nak a Duna felett. 1943. VII. 3-án is láttam egyet a nyergesújfálui sziget felett ; 1943. IX. 19-én, a dunamócsi szigeten nagyobb csapatukat figyel- tem meg. — Scolopax rusticola. — Tavaszi vonuláson rendszeres, pl. 1943. III. 30. es IV. 12. közt Lábatlan felett es Marötpuszta mellett ; 1944. IV. 6-án jó húzás Marótpusztánál ; 1944. IV. 14-én ugyancsak jó húzás Bajot- nál; 1949. III. 28-án Alsó-Vadácsnál; 1949. III. 29-én, a Gerecse hegység északnyugati szálerdeiben ; 1949. IV. 2-án uo., 1949. IV. 5-én Alsó-Vadács- nál. Az erdeiszalonka költ is a Gerecse hegységben. Vezér Károly 1937-ben Neszmély melletti erdőkben találta fészkét 4 tojással; Willerding 4 fész- ket talált Lábatlan környékén az erdőkben. 1944. V. 23-án 4 fejlett fiókát talált, sűrű bozótosban (galagonya, kökény, som). — Capella gallinago. — Nyergesújfalu határában, a tocsogóknál 1941. X. 4-én több; X. 10-én már kevesebb ; 1942. VIII. 28-án ugyanitt sok. — Lymnocryptes minimus. — 1941. X. 10-én Nyergesujfalu határában lőttem egyet. — Chlidonias nigra. — 1944 nyarán a hajórobbanások helyén pillanatok alatt ott ter- mettek s körülröpdösték a süllyedő hajót. — Sterna hirundo. — A Duna fölött néha mégjelenik kisebb csapatokban, pl. 1942. VI. 21. Lábatlan ; 1943. VII. 7. Nyergesujfalu. — Larus canus. — Rendszeres téli vendégünk, pl. 1942. I..13-án lőttem egyet. 1942.:X. 28-án érkezett ebben az évben ; XII. 3-án is megfig veltem Lábatlan határában. — Larus ridibundus. — Leggyakoribb sirälyunk. Télen nagy csapatokban. 1943. III. 8-an érdekes játékát figyeltem meg. Az egyik dankasirály kiszemelt egy kercerécét s arra repült. A kerce, amikor a sirály föléje-ért, lebukott. A danka leszállt arra a helyre, ahol a réce eltűnt. Amikor a kerce arrébb felbukott, a sirály ismét rárepült s ez a játék 7—8 ízben megismétlődött. — Otis tarda. — 1928 márciusban Csobdn Jenő Annavölgyi bányánál egy kimerült példányt fogott el. — Gallinula chloropus. — 1942. III. 9-ér lőttem egyet Lábatlan- nál a Duna mellett. 1947-ben is megfigyelte : Nyergesújfalu melletti tocsogóknál. — Tetrastes bonasia. — 1936 nya .1 Willerding a Gerecsén látott két példányt. — Perdix perdix. — 1942. 1. * £n megfigyeltem, amint Karva felől 13-as csapat jött át a befagyott Danan 1942—1945 között nem mutatkoztak, 1946-ban Läbatlanon újra megjelentek. — Coturnix coturnix. — Hangjät mindenfelé hallani, a hegyek közti földeken is. — Phasianus colchicus. — Régebben gyakori volt. Így 1940/41 telén a lábatlani kertünkben is megfigyeltünk 2 kakast és 4 tyúkot. Számuk egyre apadt és 1943/44 telére már nem láttuk őket. Piszke környékén, bemondás szerint szépen szaporodik, de van a dunai szigeteken is. I 198 Contributions to the Bird-Life of the Gereese-Mountains and the Middle- Danube (NE. Pannony, Central-Hungary) by Anthony Saghy I carried out my observations in the villages of Lábatlan and Süttö, situated on the bank of the Danube. Thus one part of my contributions refers to the Gerecse- Mountains. These mountains are situated on the North-East summit of the Pannonian Range and continued to the East, lean, by way of the Pilis-Mountains, on the rectan- gular loop of the Danube. From the Pilis-Mountains the Gerecse is only separated by the coal-basin of Dorog ; southwards its immediate continuation are the Mountains of Vértes ; to the North it extends directly to the banks of the Danube ; to the West it borders upon the plains of the Kisalföld. The other part of my observations refers to the banks and islands of the Danube and to the bird-species appearing on the water of the Danube. The bird-life of the mountain is characteristically identical with that of the Central European deciduous woods, especially of oak-forests. In some places the great red marble-quarries render the settlement of rock-birds possible. The advance of the pontic- mediterranean elements are indicated by the specimens of Monticola saxatilis, Falco cherrug, Hieraaetus pennatus, Aquila heliaca and Merops apiaster, who settle in the loess-incisions. But the fact of being populated by a real woodland-fauna, is shown by the nesting of Dryocopus martius, the occurence — though scantily — of Tetrastes bonasia and the plausibility of the breeding of Bubo bubo. It must be mentioned as an extra speciality of the region, that the Prunella collaris, who visits Pannonia very seldom, is obviously, according to the observations, calling regulary on this small mountain. On the Danube likewise I ascertained those bird-species, which appear equally on the Central-European waters. On the islands typical breeding-birds are Remiz pendulinus and Luscinia megarhyncha, furthermore there are Faleo cherrug and Milvus migrans likely to be breeding. The publishing of my notes is justified be the circumstance that we know very little about the bird-life of the mountains of Pannonia. AaHubie K opHuTotayHe rop lepeue u Cpexnero /lyHas (CeBepo-Bocrounaa Ilannonuns, LentpanpHnass Benrpus) Astop: Illaeu Anman ABTOP TIpOH3BOAH.1 CBOH HAaÖJIIONeHHs B cerax JIaGataan u Morto, pacno.io xeH- HbIX Ha Gepery JIynası. Hrak uacTb ero AaAHHbIX OTHOCHTCA K ropaM lepeue. ITH TOPBI HAXOAATCH B CeBePO-BOCTOUHOM KoHHe IlanHoHcKoii TOPHOH Menu H, IPOAON- »Kaficb B ropax IInanu, ONHPAIOTCA Ha HPAMOYrONLHBIX u3ru6 AAyHası. Or rop Ilasımm OTAENIAETCH OAHHM YTOJIbHbIM ÖaccehHoM Jlopor ; Ha lr HEMOCPeICTBEHHBIM IIPOAO!- KEHHEM ABJIAIOTCA ropbl Bepreu. Ha cepepe 1oxo11T 1o JIyHaa, a Ha BOCTOKe rpaHH- yar c paBHHHoH Mano“ HH3MeHHOCTH. Apyrası uacTb HAŐJIOJNEHHŰ ABTOPA OTHOCHTCA K OTMEJIAM, OCTPOBAM JIyHasa H K BHAAM NTHU, NOABJIAIOULHMCA Ha BOJAX /IlyHag. OpHurobayHa Top CXOJHTCA c OPHHTOayHOH, XapakTepHOH AA cpeqHeeBponen- CKHX JHCTB@HHbIX JIECOB (TIABHBIM OŐpa3OM Ana AYOpaB). MectaMH pyAHHKH Kpac- HOTO MpaMopa JAIOT IpeKpacHy0 BOSMOXHOCTb WIA HOCBICHHA MeTPpOMHIbHbIX NTHII. [IpozsnxeHHe NOHTO-MeAHTeppaHCKHX 3JIeMeHTOB 0603HayaeTCA MOABMEHHEM Monticola saxatilis, Falco cherrug H Merops apiaster rHe31A4ILeHC4 B JECCOBBIX INEJIH- Hax. O TOM, UTO ropbi HaceJIeHbl HacToameh JecHoil payHoii, CBHACTEJBCTBYET THE3- A0BaHHe Dryocopus martius, Haxox1eHHe — xoTa pelkoe — Tetrastes bonasia — H BeposTHbli BbIBOA Bubo bubo. Kak oco6yto cmelmHalbHOCTb PaHoHa HY:KHO BBIJBH- 199 HyTb, uro Prunella collaris, cto.1b pe1ko BCTpeyvammancı B IlaHHOHHH, Ha OCHOBAHHN Ha6.1101@HHi, IIOBHAHMOMY CHCTEMATHYECKH HMOCÉMAET ITH Mable TOPbI. 3 Ha Aynae aBrop HaŐJIIOJaJI NTH, MOABIIAIJOMHXCA HA CpeHeeBponeHcKHX BONaX. Ha ocrpoBax xapakTepWoii rHesaamehca nruuei aBaserca Remiz pendulinus n Luscinia megarhyncha, Jaïee BepoATHo BbIBoAAT TyT Falco cherrug x Milvus migrans. OG6oGuenne 3anHcoK aBTOPA O6OCHOBAHO Tem, UTO 06 opHHTobayne IlaHHOHCKHX TOP CTOJIb Maso H3BeCTHO. i 200 ORXITHOFAUNISZTIKAI ADATOK CSAKANYDOROSZLOBOL Írta : Csaba József Notes on the Birds of Csákánydoroszló ( Western-Hungary) by J. Csaba Vas megye nyugati szélén, a Rába völgy ében elterülő Csákány- doroszló, különösen vízimadarakban nagyon szegény. A még 50—60 év előtti vadvizek úgyszólván mind kiszáradtak, a nagyobb réteket felszán- tották, de az erdőség jelenlegi állapota sem alkalmas arra, hogy ott a madarak nagyobb számban fészkelhessenek. Néhány faunisztikai adat a község területéről : 3 Plegadis f. falcinellus L. Mindössze egy ízben, 1920 nyarán fordult elő a csákánydoroszlói Holt-Rábánál, amikor is hosszabb ideig tartózkodott itt és a szomszédos felsőmaráci ,,Himfai bozöt”-ban egy kisebb csapatuk. Colymbus stellatus Pontopp. A Rábának csákánydoroszlói szakaszán 1927. december 4-én 2 példányt, — gasztonyi szakaszán pedig 1932. novem- .ber 18-án 1 példányt lőttek. Ciconia nigra L. 1939. április 27-től május 13-ig a Rábánál tartózkodott egy példány. 1950 április végén pedig a tótfalusi major alatti csákány- doroszlói réteken is látható volt néhány napon át egy fekete gólya. ; Emberiza hortulana L. Csak egy ízben észleltem, mégpedig egy darabot : 1950. április 29-én a falu melletti berekben. Tringa erythropus Pall. A Rába homokos öntésén 1950. május 7-én láttam egy példányt. Dai Hippolais i. icterina Vieill. 1939. szeptember 7-én maldsseben lattam egy peldänyt. Chlidonias n. nigra L. A falun átfolyó Vöröspatak esurgöjan 1936. május 20-án négy példány mutatkozott ätvonulöban. Carduelis c. cannabina L. Ritkábban előforduló téli vendég Csákány- doroszlóban. Nyáron csak egyszer észleltem : 1952. június 12-én ház melletti . élősövényben költött. Egretta g. garzetta L. Egyetlen előfordulási adatom. van a község terii- letéről: 1953. évi május 3-an a Rabanal láttam egy 2-t. Egretta a. alba L. Csákánydoroszló . legritkább madarai közé számít- hatjuk. Az első példány, egy fiatal: 1952. augusztus 2-án mutatkozott a Rábánál. Ugyanitt 1952. november 22-től december 10- ig 3 db tartózko- dott. Még akkor is itt voltak, amikor hó lepte a földet és a Rába szélei már befagytak. Parus cristatus mitratus Brehm. Gyakori téli vendég. A költés időszaká- ból nem sok adatunk van csákánydoroszlói előfordulásáról. 1935. augusztus 201 25-én a Felsöerdön 2 öreg és 1 fiatal példányt láttam. 1936. június 1-én a Gövecses erdőben repülős fiókákat etető buboscinegéket észleltem. 1933. május 25-én a vár előtti lucfenyön mutatkozott egy példány, míg 1950. május 8-án az erdőben költött. 1953. június 4-én párban láttam a Felső- erdőn. /d. Molnár Lajostól nyert értesülésem szerint 1935. évben Molna- . szecsődön is fészkelt. ; Tetrao u. urogallus L. Első adatunk az 1900. év körüli időből való, amikor is egy ?-t lőttek a Felsőerdőn. Hosszú évek múltán, csak 1932 őszén került szem elé a másik példány. Ez g volt. (Ugyanebben az eszten- dőben a szomszédos Iváncon egy ?-t láttak.) Utoljára Csákánydoroszló- ban, a várkertben, 1944. április 4-én mutatkozott egy ?. Valószínű, hogy a közeli szalaf6i (Orség) erdőből származnak a nálunk ritkán előforduló példányok. Ott ugyanis még évekkel ezelőtt megfelelő védelemben része- sültek, úgyhogy "számuk szépen szaporodott. Állítólag 1945. évben 37 db volt a szalaföi siketfajd-állomány. ; Scolopax r. rusticola L. Több adat bizonyítja itteni szórványos fészkelé- sét: 1920 nyarán a Felsőerdőn még repülni nem tudó fiókákat találtak ; 1921. évben a Vadaskertben, 1922. évben a Kanicsár erdőben költött ; 1942-ben a Fintyában 2 tojásból álló fészekalj; 1947. évben a Felsőerdőn 4 tojását költötte; 1951. július 2-án az érdészlak közvetlen közelében 2 fiókája kelt. Egyéb Vas megyei adatok : 1922 körül Ispánkon költött ; 1945. évben "pedig Szalafön ; 1952. július 28-án az ivánci erdőben egy fiókát fogtak. i Regulus r. regulus L. Gyakori teli vendég. A költesi idöszak alatt ritkàn _ mutatkozik. Így előfordult: 1931. április 10-én. 1935. április 7-&n a var- kertben fészket épített. Ez a pár többszöri kísérlet után csak augusztus 24-én tudott itt fiókákat nevelni. Később, 1938. április 3-tól május 16-ig. a várkertben ismét párban találtam, de fészkükre nem akadtam. Regulus à. ignicapillus Temm. Csak egyszer akadtam egy példányára: 1935. március 25-én a Fintya lucfenyőin. Loxia c. curvirostra L. Évtizedekkel ezelőtt állítólag költött Csákány- doroszlöban, de az ezt igazoló bizonyítékok nem állanak rendelkezesünkre. Az 1935/1936. évi invázió alkalmával augusztus közepétől május 21-ig több, kisebb-nagyobb csapatban tartózkodtak az erdő fenyveseiben, valamint a várkert lucfenyőin és a falu belterületén egyaránt. Két év múlva, 1938. július 5-én 20— 25 db. mutatkozott a vadaskert erdei fenyőin. Ezek még 17-én is itt tartózkodtak. Ugyanebben az évben augusztus 30-án 15 tagból álló csapatukat találtam a várkertben. 1930. november 30-án 1 o, december 1-én 1—1 d és 9, december 2-án 1 ? került szem elé. Bombycilla g. garrulus L. Ritkább téli vendég. Első ízben 1924. január 9-én észleltem 5 példányt. Előfordult még : 1932. december 8-án 8 db; 1933. január 2-án 1 d, február 26-án 8 db. ; 1944. február 20-tól március 3-ig 48 tagból álló csapat ; 1946. december 29-én 10 db ; 1947. január 30-tól február 17-ig több kisebb-nagyobb csapat tartózkodott a községben, ahol a japánakác termését eszegették. A legnagyobb csapat kb. 200 pél- dányból állott. Legutóbb 1949. február 12-től március 7-ig mutatkozott : 15—20 db. f 202 Dryocopus m. martius L. Leginkább szeptembertől márciusig láthatók. Költési idő alatt csak nagy ritkán mutatkoznak. 1950. május 8-an az erdesz- lak mellett, öreg odvas bükkfában költött. Streptopelia d. decaocto Friv. Az első példány 1941. évi április : 23-án mutatkozott. Számuk egyre szaporodik, úgyhogy 1952. évben már 5—6 . pár költött. Itt említem meg, hogy Szombathelyen 1939. július 4-én észlel- tem az elsőt, míg a közeli Körmenden ifj. Molnár Lajos 1940. május végén "Akait etető balkáni gerlét látott. Corvus c. corone L. Az első példányt 1936. május 31-én észleltem. Követ- kező évben 1937. október 10-én ismét mutatkozott egy, dolmányosvarjú társaságában. 1938. március 3-an szarkák között láttam ; április 21-én a Berekben Corvus corone X cornix-szal parban mutatkozott, söt aprilis 24-én megtaláltam fészküket is, 14—16 m magasan, gyertyanfan. Aprilis 26-án a kormosvarjú és dolmányosvarjú házasságából származó 5 tojásból álló fészekaljat valaki leszedte. Sikerült kinyomoznom. az erősen kotlott tojások sorsát és megszereztem azokat. Egyik tojást teljesen széttörték. Többinek . méretei : "38 28,50 74 4 228 HŰS 42: 28°50: |. 37,50 28,25 Később május 3-an a kormosvarjut még láttam két dolmanyosvarju társaságában, sot május 15-én és szeptember 7-én ismételten szemem elé került. Láttam még 1939. március 14-én, 15-én ; április 9-én, 10-én ; május 20-án, mindannyiszor dolmänyosvarjü társaságában. 1941. jánuár 9-én a várkert fácánetetőjénél egyet elejtettek. Ez a példány jelenleg a körmendi Állami Általános Leányiskola gyűjteményében van elhelyezve, s id. Molnár Lajos szerint nem typikus Corvus c. corone L., hanem a kormosvarjú és a dolmányosvarjú korcsa. Később még 1947. marcius 25-en és 1948. februar 28-an mutatkozott egy-egy darab. Valöszinünek tarthatjuk, hogy ugy ezek, mint a korábban megfigyelt többi esakänydoroszlöi példány is korcs. Nucifraga c. caryocatactes L. Három éven át mutatkoztak az erdőn, . kisebb- nagyobb számban : 1947. szeptember 3-án 7 db, 16-án 11 db, 17-én 1 db, 22-én 9 db; 1948. aug. 13-án 17—18 db; 1952: szeptember 15-én ere bras Rallus a. aquaticus L. Ritka vendeg, mely itt nem költ. Egy-egy példány előfordult : 1936. november 29-én és 1951. június 22-én az akkori árvíz alkalmával a Vöröspatakon. Dryobates syriacus balcanicus Gengl. et Stres. 1953. április 12-én J-et es ?-t figyeltem meg. A madarakat, melyek feltűnően bizalmasan visel- kedtek : gyümölcsösben találtam. Remiz p. pendulinus L. Ritka fészkelő a Rába füzeseiben. Egy pár költött 1952. évben. Ezt megelőzőleg két pár 1929. évben is fészkelt. . Előfordult még a Rábánál: Mergus albellus L. 1928. december 26-án 4 db, Mergus serrator L. 1939. november 21-én 1 9, Spatula clypeata L. 1952. december 14-én 1 ? ?, Anas a. acuta L. 1920. 1 db, Nyroca f. ferina L. 1924. március 23-án 3 dd és 5 29, 1928. március 17-én 1 db, Nyroca n. nyroca L. 1929. január 6-an 1 db, Bucephala c. clangula L. 1928. december 26-án 5 db, Anas penelope L. 1929. február 8-ân több példány, N yroca fuligula L. 1929. február 17-én 1 db. 203 ORNITHOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A BELLYEI RÉTEN Írta : Dr. Horváth Lajos A Rét a Duna— Dráva összefolyasanak területe. Az elnevezés messze időkre nyúlik vissza, és valaha a nép ajkán születhetett. Az ártér szélét Jenőfalva, Bellye, Kopács és Várdaróc községek jelzik. Körülbelül egy hátodát erdőség borítja, a többi áradáskor sikvíz, máskor rétség ; az év nagy részében rendszerint víz alatt áll. Az ár visszahúzódásakor láthatóvá válnak a holtágak és a Kopácsi tó. A Dráva dunai torkolatától a falvak felé sugárirányban 10—-15 km széles a Rét. 1944. július 3-t6l: augusztus 18-ig Bellyén tartózkodtam a Magyar Nemzeti Múzeum ottani biológiai állomásán, azzal a céllal, hogy ornitholó- giai megfigyeléseket végezzek, aa löjek es preparäljak a Ret Müzeum reszere. Az 1944. esztendöben az ärviz különösen magas volt, idötartama pedig hosszú. A megfigyelések július 3-töl 22-ig terjedő "szakaszában még mindent elborított a magas árvíz. Július 3-án Bellye, Kopács és a Hullófok dunai torkolata közötti területen, e hó. 5-én Kopács és Kisbajár között, valamint a kisbajári erdőben, 8-án Bellye, Kopács, Hullófok torkolata és a Dráva torkolata közötti síkvízi és részben erdős vidéken csónakról történő egész napos gyűjtőutak bő megfigyelési anyaggal szolgáltak. Julius 17-, 18-, 19-, 20- es 21-én az árterület tölteseröl végzett nil megfigyelések csekély eredménnyel jártak. 22-én a víz hirtelen apadni kezdett, es 23-ra minden- felé nagy kiterjedésű szärazulatokat lehetett látni. Ettől kezdve nap nap után, néha napjában kétszer is, reggel és. este, felkerestem a kitűnő meg- figyelési. területnek bizonyuló bellyei zátonyszigetet és a Kopács környéki arvizszeleket. Az alábbiakban felsorolom ökológiai csoportosításban es a csoportokon belül rendszertani sorrendben a faunisztikai, ökológiai, fenológiai, nido- biológiai és oológiai megfigyeléseimet. I. STENOTOP FAJOK Ide tartoznak azok a madárfajok, amelyek egész lényükben, tehát külsejükben és életmódjukban, minden életmegnyilvánulásukban a kör- nyezet viszonyaihoz alkalmazkodtak. Egy területen a stenotop fajok száma általában mindig kicsi az egyéb csoportokba sorolható fajok 205 számához viszonyítva; a jelen területen meg különösen csekély, mert a változó magasságú árvíz csak nagyon kevés faj számára nyújt fészkelési és egyben optimális táplálkozási lehetőséget. Ha ugyanis ez utóbbi nem volna a legjobb a kérdéses fajok számára, akkor az árterületet felcserélnék hasonló jellegű, de biztonságosabb fészkelőhelyet nyújtó területtel. Hang- súlyozom, hogy a táplálék optimuma csak igen korlátolt számú faj, sőt egyed számára van biztosítva, pl. szinte teljesen hiányzanak az erdei fajok mint fészkelők, ami abban találja magyarázatát, hogy az erdők éppen a költés ideje alatt vannak" magas árvíz alatt, ami a táplálékul szolgáló rovarvilág és az aljnövényzet megtelepedését részben akadályozza vagy lehetetlenné teszi. i 1. Acrocephalus a. arundinaceus L. — Nädirigo. Julius 3-An harom darabot figyeltem meg az árvíz területén, nem messze a bellyei árvízgáttól kb. 100 m hosszú és 20—25 m széles nádasban. Egy friss, de üres és még két, előző évről maradt, erősen megrongált fészket találtam. Augusztus 14-én két példányt láttam a Hullófok torkolatának környékén, keskeny nádszegélyben. Upupa e. epops L. — Búbos banka. Július 3-än Bellyenel árvíz alatt álló, öreg füzfaerdöben láttam egyet. Ugyanitt augusztus 8-án is láttam egyet. . Augusztus 13-, 15- és 17-én Kopácson azónos körülmények között figyeltem meg egy-egy magános példányt. Tekintettel arra, hogy a leírt "erdöreszlet kiválóan alkalmas költesre, feltételezém, hogy költött is ezen a helyen, s így felvettem az ártér stenotop fajainak : sorába. 3. Falco v. vespertinus L. — Kek vércse. Július 3-án az árvíz területén, a töltéstől pár száz méterre, magas füzfän, dolmányosvarjú fészkében, egy friss tojását találtam. 4. Haliaätus albicilla L. — Rétisas. Július 5-én a Kisbajár nevű erdőrészben és környékén három fiatal és egy öreg példányt figyeltem meg. Az erdőben két fészkét is megtalál- tam ; az egyik egy kisebb szigetszerű erdőrészben, a másik a Kisbajár erdő szélső fáján volt. Az odavaló emberek szerint az egyik tavasszal lakott volt. 5. Ixobrychus m. minutus L. — Pocgém. Augusztus 15-én Kopács közelében, kisebb nádasban kettőt figyeltem meg. Mitták erdőmérnök szerint tavasszal költött egy pár a jelzett nádas- ban; a fészkét le is fényképezte. 6. Anas p. platyrhyncha L. — Tőkés réce. Július 3-án két öreg és néhány ki nem nőtt fiatalt láttam a Hullófok partján húzódó nádasban. Július 5-én hármat figyeltem meg Kopács és Kisbajár között nádfoltokban. 206 7. Podiceps c. cristatus L. — Bùbos vöcsök. ‚Julius 3-an Kopäcson egy part figyeltem meg egyetlen fiókájuk tärsa- ságában. Július 5-én Kisbajár közelében, ritkás nádasban; aránylag kis területen két hímet és négy tojót láttam. A tojókat külön- külön härom- négy különböző nagyságú fióka kísérte. Ugyanebben a nádasban egy négyes és egy hetes Íriss fészekalját találtam. A késői költést azzal magya- rázom, hogy a változó árvíz az előző költést elpusztította. Augusztus 9-én a bellyei zátonysziget közelében két öreg és négy csaknem teljesen kinőtt fiatalt figyeltem meg ritkás, bokros nádasban. Augusztus 10-én négy öreg példányt láttam ugyanott ; augusztus 13-án kettőt láttam Kopács alatt. Augusztus 14-én a Kopácsi tavon ötöt, a környező rétek mélyebb pontjain összegyűlt vízállásokon szétszórva még két darabot figy eltem meg. Augusztus 15-én Kopácson láttam egy tojót három csíkos fiókával. Augusztus 17-én szintén Kopács közelében figyeltem meg hármat, a bellyei zátonysziget körül pedig kettőt. 8. Chlidonias n. nigra L. — Kormos szerkő. - A stenotop fajok közül ez volt a legközönségesebb. Július 3-án hetet, 5-én tizenötöt figyeltem meg. Július 8-án csónakkal három különböző irányban kereszteztem az egész árterületet. Kopács és a Kopácsi tó között, az uradalom és a község határa közelében fészkelőhelyére bukkantam. A költő párok számát a fészkek alapján 20—25-re becsültem. A Kisbajár erdő és a Duna között még nagyobb telepüket sikerült megtalálnom. Itt kb. 30—40 pár fészkelhetett. A fészkekben kettő, elvétve három tojás volt. A késői költést a búbos vöcsökéhez hasonlóan okolom meg. Július 19-én a bellyei gátról mindössze hármat, 21-én pedig csak egyet figyeltem meg. Július 23-án a bellyei zátonysziget partján és füves térségein elszórva. kisebb-nagyobb csapatok időztek. Számuk 80—100 db lehetett, 24-én ez a szám 300—350-re emelkedett. Augusztus 8-án ugyanitt csak tízet, 9-én hatot, 10-én tizenötöt, 11-én négyet, 12-én negyvenöt-ötvenet, augusztus 13-án hármat láttam. Augusztus 14-én a Kopácsi tó fölött ötöt észleltem. Augusztus 15-én csak egyet, míg a bellyei zátonyszigeten ezen a napon huszonnégy darabot Giai Augusztus 16-án az utóbbi helyen tizenhar- mat, 17-én pedig ötöt figyeltem meg. Ezen a napon Kopács alatt is láttam ötöt. Augusztus 18-án, az utolsó megfigyelési napon, tíz példány tartóz- kodott a bellyei zátonyszigeten. 9. Fulica a. atra L. — Szaresa. Július 3-án Kopácsnál. kilenc darabot láttam és két fészket találtam az egyik! ben hat tojás és egy fióka, a másikban hét kotlott tojás volt. Július 5-én hat magánost és egy negyven-negyvenöt darabból álló csapatot figyeltem meg Kopács és Kisbajár erdő között levő kis nádszigetekben. Július 8-án négyet láttam Kopács körül. Július 17-én csak egyet figyeltem még a bellyei gátról. Augusztus 14-én hét darabot láttam a Kopácsi tótól keletre elterülő Keresztes réten. Augusztus 15-én Kopäcson két öregből és öt fiatalból álló kis csapatot, 17-én pedig egy magánosat figyeltem meg. 267 II. HETEROTOP FAJOK Ide azok a fajok tartoznak, amelyeknek az elárasztott erdővidék, különösen költési időszakban, nem megfelelő élőhely és táplálék szempont- jából is csak nagyon kis lehetőséget nyújt. Itteni előfordulásuk főként Lele vagy alkalmi. : 1. Pica p. pica. L. — Szarka. Augusztus 15-én a Kopács alatti ártér sűrű, bokrosan növő füzfäin figyeltem meg egyet, kb. 200 m-re befelé az ártér szélétől. ; 2. Sturnus v. vulgaris L. — Seregély. Augusztus 13- án Kopács és Bellye között, nem messze a védgáttól sűrű, odvas fákban bővelkedő füzesben negyven- -ötven darabot figyeltem - meg. . Oriolus 0. oriolus L. — Aranymälinko. an 3-án egyet figyeltem meg a bellyei védgát közelében levő ártéri füzesben. Ugyanitt augusztus 16-án is láttam egyet. 4. Fringilla c..coelebs L. — Erdei pinty. Július 83-án a már fentebb leírt ártéri erdőben láttam négy példányt. 5. Passer m. montanus L. — Mezei veréb. Augusztus 15-én a kopácsi ártéri füzesben láttam két darabot. Ugyanitt augusztus 17-én ötöt figyeltem meg. Emberiza c. citrinella L. — Citromsarmany. Augusztus 15-én egy példányt láttam a kopácsi ártéri füzesben. . Parus m. maior L. — Széncinege. Július 3-án a kopäcsi füzesben egyet, augusztus 16-án Bellye es Ip, falva közötti fiatal nyarfasban kettőt figyeltem meg. Sz 8. Lanius c. collurio L. — Toövisszúró gébics. Augusztus.13-án és 15-én a kopácsi füzesben egy-egy példányt láttam. 9. Museicapa s. striata Pall. — Szürke légykapó. Augusztus 13-án kettőt, 17-én négyet láttam a kopácsi tüzesben. 10. Phylloscopus s. sibilatrix Bechst. — Sisegő füzike. Augusztus 17-én a kopácsi füzesben láttam kéttőt. 11. Cuculus c. canorus L. — Kakuk: Július 3-an Bellye és Jenöfalva közötti fiatal nyarfasban egyet, július 5-en a kopäcsi füzesben egyet, s meg ezen a napon "Kisbajárban, hatalmas nyárfaerdőben szintén egyet figyeltem meg. 208 12. Streptopelia t. turtur L. — Gerle. Julius 3-án Bellye közeleben, öreg füzesben egyet, 5-en ugy ee hármat. láttam. Augusztus 8-án Kopács és Bellye között, az ärterület különbözö pontjain figy eltem meg. Öt ízben láttam magános példányt és egyszer egy, kb. negyven darabot számláló csapatot. A magánosak néha több száz méterre is eltávolodtak a védtöltéstől, a nagy csapat azonban csak negyven- ötven méterre lehetett a parttól. Augusztus 13-án a kopácsi öreg füzesben négyet, ugyanitt 15-én kettőt láttam. Augusztus 16-án -a bellyei öreg füzesben láttam kettőt. III. EURYTOP FAJOK Az itt felsorolt fajok nem ragaszkodnak szűkhatárú élőhelyhez és az árterületet különösen az ár visszahúzódása után hozzáférhetővé vált felületek nagy táplálékbősége miatt keresték fel, részben az ártér köze- lében levő költőhelyeikről, részben a július végén és augusztus elején Ba oil általános, költés utáni macarmozgalmak (kóborlás, vonulás) következtében. Já nis c. cornix L. — Dolmanyos varjú. Július 3-4n Kopäcsnäl, az ártér iszapos szélében 50—60 db időzött ; 8-án ugyanitt négyet láttam. Augusztus 8-an a bellyei. zatonyszigeten tizennyolc darabot, 10-én húszat figyeltem meg. Augusztús 13-án Kopács alatt huszonöt darabot láttam az ártéri iszapon keresgélni. Augusztus 16-án a bellyei zátonyszigeten tizenkettő, 17-én pedig tizenöt darab tartózko- dott. 2. Motacilla f. flava L. — Sárga billegető. Augusztus 17-én a bellyei zátonyszigeten volt egy. 3. Motacilla a. alba L. — Baräzdabillegetö. Július 3-än Kopäcsnäl, az ártér iszapos szeleben lattam egyet. Augusztus 13-án ugyanott kettőt, 15-én pedig hármat figyeltem meg. 4. Acrocephalus s. scirpaceus Herm. — erica nádiposzáta. Július 3-án Bellyénél, közel az ártér széléhez, sás- és gyékénysűrűségek- ben figyeltem meg egyet. 5. Hirundo r. rustica L. — Füsti fecske: Augusztus 10-én kb. 200 db gyülekezett a ee 15-én délelőtt Kopács közelében négyet láttam; délután Bellye környékén szintén repkedett néhány. 6. Alcedo atthis ispida L. — Jégmadár. Augusztus 14-én a Hullöfok dunai torkolatánál láttam egyet. 14 Aquila —5-7 : ; 209 . Milvus m. milvus L — Vörös kanya. Július 8-ân a Duna és a Dráva összefolyásánál, öreg, nyirfival vegyes | nyárfaerdőben három darabot láttam. . Milvus m. migrans Bodd. — Barna kánya. Július 5-én Kopács és Kisbajár közti kisebb erdőkben és a FERMES erdőben összesen hetet figyeltem meg.. 9. Ciconia c. ‘ciconia L. — Feher gölya. Julius 3-ân Kopacs mellett hatot láttam az ártér iszapos szélében. 23-án a bellyei zátonyszigeten elszórva tíz darab tartózkodott. Augusztus | 8-án ugyanitt hármat, 9-én tízet, 11-én ötöt, 12-én nyolcat láttam. Augusz- | tus 13-án Kopács mellett hatot, 15-én pedig kettőt figyeltem meg ; 16-án a zátonyszigeten tizenkettő, 17-én hét példány volt. Ezen a napon. Kopács- nál ötöt láttam. Végül augusztus 18-án a bellyei zátonyszigeten nyolcat figyeltem meg. 10. Piatalea 1. leucorodia L. — Kanalas gem. Augusztus 16-an a bellyei zätonysziget fölött tizenöt darabból álló csapat húzott át északkeleti irányban. 11. Plegadis f. falcinellus L. — Batla. Július 24-én délelőtt három darabot láttam a bellyei zätonyszigeten. Egyet elejtettem és preparältam a Rét Múzeum számára. 25-én egyet figyeltem meg ugyanitt. 12. Ardea c. cinerea L. — Szürke gém. Július 3-án Bellyénél hármat, 5-én ugyanitt szintén hátát, július 23-án a zátonyszigeten ötöt, augusztus 8-án elszórtan tizenötöt, 10-én hatot, 11-én nyolcat, 12-én négyet, 13-án kettőt figyeltem meg. Ez utóbbi napon Kopácsnál is láttam egyet. Augusztus 14-én a Hullófok mellett végighúzódó nádasból egyenként tizennégyet láttam felkelni. Augusztus : 15-én a bellyei zátonyszigeten ötöt láttam, 16-án ugyan nyolcat, 17-én egyet és 18-án hármat figyeltem meg. 13. Ardea p. purpurea L. — Vörös gém. Július 3-án Bellyénél kettőt, 5-én ötöt, 8-án négyet, 20-án egyet láttam. . Július 21-én Kopácsnál is láttam egyet. Augusztus 8-án a zátonyszigeten kettőt, 9-én négyet, 10-én kettőt, 11-én kettőt figyeltem meg. Ez utóbbi napon este egyesével és kisebb csapatokban legalább harminc repült át a sziget fölött kelet felé. Augusztus 12-én hármat láttam a zátonyszigeten, 13-án pedig négyet. Ezen a napon Kopácsnál is megfigyeltem hármat. Augusztus 14-én a Hullófok menti nádasokból huszonhárom darabot repítettem föl. 15-én Kopácson hármat láttam. 16-án a zátonyszigeten négyet, 17-én Kopácson egyet figyeltem meg. 210 14. Egretta a. alba L. — Nemes kócsag. Julius 24-én és augusztus 10-én a bellyei zätonyszigeten láttam egyet. Augusztus 13-án Kopácsnál figyeltem meg egyet. Ugyanezen a rapon a bellyei zátonyszigeten is láttam egyet. Augusztus 15-én ugyanitt elszórva tíz darabot, 16-án pedig nyolcat számláltam meg. 17-én délután kettőt láttam. 15. Egrelta g. garzetta L. — Fattyú kócsag. Július 23-án hármat, 24-én egyet láttam a tellyei zätonyszigeten, élelmet szedegettek a délelőtti órákban. 26-án este ugyanitt kb. 100 darab vonult át kis magasságban északkelet felé. Augusztus 8-án derült, meleg, szélcsendes időben 40—45 darakot láttam elszórtan a bellyei zätonyszige- ten; 9-én hasonló körülmények között csak néhányat sikerült megfigyel- nem. 10-én hat-nyole példány tartózkodott ugyanitt. 11-én napközben csak néhány mutatkozott ; volt köztük olyan is, amelyiknek még megvoltak . a dísztollai. Este két csapatban kb. 250 darab szállt át északkelet felé nem nagy magasságban. 12-én tizenöt-húsz darabot láttam. 13-án Kopá- cson egy példány mutatkozott ; délután pár darab időzött a zátonyszige- ten ; este tíz csapatban kb. 500 darab repült át a zátonysziget fölött észak- kelet felé. 15-én szintén csak egyet figyeltem meg Kopácson; a bellyei . zatonyszigeten tizenöt-húsz darab volt ; este hat csapatban kb. 150 darab vonult át északkeleti irányban. E hó 8-ától 15-éig egyhuzamban meleg, derült, szélcsendes volt az idő ; 16-án gyenge szél kerekedett. Napközben tizenöt-húsz darabot, este három nagyobb vonuló. csapatot láttam ; számuk összesen 100—120 lehetett. 17-én délelőtt egyet, délután tizenöt-húszat láttam a zátonyszigeten. Végül 18-án délelőtt, utolsó megfigyelési napon, tíz-tizenöt darabot láttam. Egyet elejtettem, és preparáltam a Rét Múzeum számára. 17-én és 18-án ismét derült, meleg, szélcsendes volt az idő. 16. Ardeola ralloides Scop. — Üstökös gém. Július 5-én a hatalimas árterület közepén, a Kisbajár erdő tájékán találkoztam vele először. Tündérrózsa-leveleken hét példányt figyeltem meg. 8-án hármat láttam a nagy ártér Hullófok felé eső részén. Egy hímet elejtettem és a Rét Múzeum részére preparáltam. 23-án a bellyei zátony- szigeten egyet figyeltem meg. Augusztus 8-án elszórtan nyolc példányt láttam ugyanott. 12-én Bellyetöl délre, az egyik holt Dráva. ágon, tündér- rózsák között harminc-harmincöt darab időzött egy csapatban. 13-án délelőtt Kopácson öt-hat darabot láttam hasonló körülmények között. Délután a bellyei zátonyszigeten szétszórtan húsz-harminc példány tanyá- zott. 14-én kopacs—hulléfoki (Dunapart) halászház—kopácsi tó útvona- lon elszórtan kb. harminc-negyven példány mutatkozott. 15-én délelőtt Kopácson kettőt láttam; délután a bellyei zátonyszigeten szintén csak kettő tartózkodott. 16-án húsz-huszonöt darabot láttam a zátonyszigeten. 18-án elszórtan hat-nyolc példány volt itt. 17. Nycticorax n. nycticorax L. — Bakcsó. Július 5-én az ártérben, Kisbajár szélében egy csapatban nyolc-tíz példányt figyeltem meg. Egyet elejtettem és preparáltam a Rét Múzeum 14* 211 számára. 19-én az ártér bellyei partján egyet láttam. 21-én a kopácsi parton figyeltem meg egy példányt. Augusztus 11-én Bellye fölött szállt át egy. 17-én délután Bellye közelében huszonöt-harminc darabból álló csapat repült át. 18. Anser anser L. — Nyári lúd. 3 Július 23-án a bellyei zátony szigeten négy példányt lattam: 24-én. minden bizonnyal ugyanezt a négyet láttam. 36- -án délután még nae : itt voltak. 19. Anas ee L. — Böjti réce. Július 24-én a bellyei zatonyszigeten nyolc-tíz darabot láttam. Augusz- tus 8-án kb.150 db volt itt. 9-én nyolcvan-száz darabot láttam ugyanitt. 10-én negyven-ötven volt csak ; 11-én ismét sok volt (100—150). 15-én délután néhány kisebb csapat; számuk összesen hetven-nyolcvan darab. 17-én délután legalább 200 db ; 18-án délelőtt negyven-ötven darab tartóz- kodott a bellyei zátonyszigeten. : ; 20. Nyroca n: nyroca L. — sel FECE: Julius 3-an négy darabot, 5-én öt példányt figyeltem meg Kopaes vidékén. 23-án hármat láttam a bellyei zätonyszigeten. Augusztus 15- -én délután kb. harminc-negyven darabot figyeltem meg itt kisebb csapatok- ban. Kb. ugyanennyit láttam 17-én délután és 18-án délelőtt is. 21. Phalacrocorax carbo ‘sinensis Shaw & Nodd. — Nagy kärökatona. a Július 8-ân a nagy ártér közepe táján, a Hullöfok körül nyolevan- száz darabot figyeltem meg kopasz fűzfákon. A Dráva torkolata vidékén kb. ugyanennyit láttam . néhány órával később; lehet, hogy ugyanazok voltak. 24-én délelőtt Bellye körül egy példányt figyeltem meg. Augusz- tus 8-an hármat láttam a bellyei zátonyszigeten. 14-én harminc-negy- ven darab üldögélt a Kopácsi tó partján álló kopasz fűzfákon. | 22. Charadrius a. alexandrinus L: — Széki lile. Augusztus 8-án a belly ei zatonyszigeten öt peldanyt lattam. 9-en csak kettő volt. 10-én egy db mutatkozott. 15-én délután szintén egyet láttam. 16-án négy fordult elő. 17-én délután ismét négyet láttam. Végül 18-án délelőtt egy példány mutatkozott. 23. Charadrius a. apricarius L. — Pettyes lile. Augusztus 17-én délután a bellyei zátonyszigeten három példányt figyeltem meg ; egy csapatban voltak. 24. Sguatarola sguatarola L. — Ujjas lile. Augusztus 18-án délelőtt egy példányt figyeltem meg bibicek társasá- gában. Fekete hasú, még nászruhás példány volt. Elejtettem. 25. Vanellus vanellus L. — Bibic. Július 23-án harminc-harmincöt darabot láttam a bellyei zátonyszigeten. 24-én ismét láttam őket. Egyet elejtettem. Augusztus 8-án elszórtan 212 | száz-százötven darabot láttam. 9-én, 10-én, 11-én és 12-én számuk nem változott. 15-én délután csak húsz-huszonöt darab volt itt. Ugy arerryi láttam 18-án délelőtt is. - 26. Calidris a. alpina L. — Havasi partfuto. Augusztus 9-én a bellyei zatonyszigeten egy példanyt figyeltem meg. 10-én szintén egyet láttam. 11-én is valószínűleg ugyanezt az egyet láttam. 27. Philomachus pugnax L. — Pajzsos cankó. Julius 23-án hatot láttam a bellyei zätonyszigeten. Ugyanezeket 24-én is megfigyeltem itt. Augusztus 8-án tíz darabot láttam egy csapatban. 10-én ugyancsak hat darab mutatkozott. Ugyanennyit láttam 11-én is. 28. Tringa erythropus Pall — Füstös cankó. Augusztus 11-én a bellyei zátonyszigeten egy félig átvedlett példányt láttam. Elejtettem. 29. Tringa t. totanus L. — Piroslábú cankó. Július 23-án ötöt láttam a bellyei zátonyszigeten. 24-én és 96-án is láttam ezeket. Augusztus 8-án kb. húsz példányt figyeltem meg elszórtan | ugyanitt. 9-én csak nyolc mutatkozott. 13-án Kopácson hármat láttam. À Ugyanezen a napon à bellyei zatonyszigeten kb. negyven darab volt lat- ható. 18-án délelőtt láttam újra, de csak egy példányt. 30. Tringa stagnatilis Bechst. — Tavi cankó. Augusztus 9-én a bellyei zátonyszigeten egy példányt figyeltem meg. 31. Tringa nebularia Gunn. — Szürke cankó. Augusztus 9-én a bellyei zátonyszigeten három példányt láttam. 10-én tíz darab mutatkozott ; kettőt lelőttem. 11-én kb. húsz példányt figyeltem meg ; sajátságos; hogy kettesével, hármasával voltak. 12-én huszonötre szaporodtak. 13-án délután tíz-tizenkét darab mutatkozoft. 15-én délelőtt Kopäcson ötöt láttam; délután a bellyei zátonyszigeten kb. harmincat. 16-án kb. ugyanennyi, 17-én délután már csak tiz-tizenkettö volt látható. 18-án délelőtt tizenöt-húsz példányt figyeltem meg. 32. Tringa ochropus L. — Erdei. cankó. Augusztus 9-én a bellyei zátonyszigeten egy példányt figyeltem meg. 14-én a Hullófok dunai torkolatánál láttam egyet. 33. Tringa glareola L. — Réti cankó. Július 23-án a bellyei zátonyszigeten tizenöt- húsz darabot figyeltem meg elszórva. 24-én hasonlóan. Augusztus 8-án tizenöt- húsz darab volt itt. 9-én tíz- tizenkettő ; 10-én ugyanennyi ; 11-én kb. harmine elszórva ; 12-én kb. tíz-tizenkettő ; 13-án délután szintén; 15-én délután csak öt; 16-án csak :négy ; 17-én delutän nyolc-tíz és 18- -án délelőtt hét-nyolc darabot láttam. 213 34. Tringa hypoleucos L. — Billegetö cankó. Julius 17-én és 20-án egy-egy példány át figyeltem meg Bellye mellett. 23-án tíz-tizenöt darab mutatkozott ; 24-én a bellyei zátonyszigeten ugyan- ennyit. láttam ; itt 26-án párosával es nyole-tizes csapatokban legaläbb ötvenet figyeltem meg. Augusztus 8-án kb. tíz darab ; 9-én ugyanennyi ; 10-én szintén ennyi ; 11-én kb. harmincöt darabot láttam : kb. húsz darab magánosat és egy kb: tizenöt darabból álló csapatot ; 12-én csak hat pél- dányt láttam. 13-án délelőtt Kopäcson, az árvíz szélén kettőt láttam ; délután a zátonyszigeten is csak öt volt. 14-én a Hullófok dunai torkolatá- nál egy pár szaladgált. 15-én délelőtt Kopácson négy, délután a zátonyszige- ten tíz da ab volt. 16-án ugyanitt szintén tíz példány mutatkozott. 17-én délelőtt Kopácson egy párt, délután a zátonyszigeten nyolc darabot láttam. Végül 18-án délelőtt ugyanennyi volt a bellyei zátonyszigeten. 39. Limosa l. limosa L. — Nagy goda. Július 23-án négy példány mutatkozott a bellyei zätonyszigeten. 26-án legalább ezer darabot számláló csapat időzött itt: Augusztus 8-án hatvan- hetven darabot láttam, 9-én csak négy volt itt. 36. Capella g. gallinago L. — Közép sárszalonka. Augusztus 17-én délután több tizenöt-húsz darabból álló csapatát és sok magános példányt figyeltem meg a bellyei zátonyszigeten. Előbb nem iattam. 18-án délelőtt kb. negyven darabot számláló csapatát láttam ugyan- itt. 37. Chlidonias hybrida Pall. — Fattyú szerkö. Július 8-an a Dráva torkolata körül egy párt láttam. 23-án a bellyei zatonyszigeten egy példányt figyeltem meg. 24-én valószínűleg ugyanezt. az egyet láttam. Augusztus 14-én a Kopácsi tavon és a Keresztes rét fölött láttam egy-egy párt. 15-én délután a bellyei zátonysziget körül mutatko- zott egy par. 16-án ugyanitt egyet láttam. 18-án délelőtt ismét egy párt láttam itt. ; n 38. do na h. hirundo L. — Kiszvago cser. Julius 3-ân a nagy ártér fölött, Kopäcs tájékán egy part figyeltem meg. 5-én Kopács és Kisbajár között kilenc példány mutatkozott. 8-án a Hullé- : fok környékén és a Duna fölött láttam egy-egy párt. 21-én Kopácsnál volt egy példány. 23-án a bellyei.zátony szigeten négy darabot láttam. 24-én ugyanitt csak egy pár volt. Augusztus 8-án a belly ei zátony sziget körül öt mutatkozott. 9-én csak négy ; 10-én szintén négy ; 11-én egy pár ; 12-én három darab ; 13-án délelőtt Kopácsnál egy, délután Bellyénél szintén egy ; 14-én a Kopäesi tavon és a Keresztes réten néhány darab ; 15-én délelőtt Kopácsnál egy, délután Belly énél härom ; 17-én délelőtt Kopácsnál három, délután Bellyénél négy ; 18-án délelőtt hármat láttam a bellyei zátonysziget körül. : 39. Sterna a. albifrons Pall. — Kis csér. Augusztus 12-én a bellyei zátonyszigeten négy példányt láttam. 214 40. Larus argentatus cachinnans Pall. — Ezüstös sirály. Augusztus 14-én a Kopácsi tavon huszonöt: példányt figyeltem meg. Egy részük a vízen, a többi egy elsüllyedt uszályon üldögélt. 41. Larus r. ridibundus L. — Dankasirály. i Julius 5-én Kopäcs és Kisbajar közötti ártéren öt magános példányt láttam. 8-an a Dráva torkolatánál egy mutatkozott. 23-án a bellyei zatony- szigeten kb. 200 darabot figyeltem meg’; ezek 24-én is itt időztek. Számuk 26-án ötszázra emelkedett. Augusztus 8-án két kb. százas csapat, 9-én csak harminc-negyven ; 10-én kb. százötven ; 11-én kb. kétszáz ; 12-én kb. száz ; 13-án délután csak tizenöt ; 14-én a nagy árterületen mindössze ötöt láttam ; . 15-én. délután a zátonyszigeten kb.-százötven ; 16-án ugyanennyi ; 17-én kb. száz és 18-án délelőtt kb. negyven darabot számláltam meg. 42. Gallinula c. chloropus. L. — Vízityúk. Augusztus 17-én délelőtt Kopács környékén. az ártér szélében egy párt figyeltem meg. Ornithological observations on the flood-area of Bellye By Dr. Lajos Hortáih Observations were made in southern Transdanubia, in the flood-area where the River Dräva flows into the Danube. This territory is usually flooded most time of the year ; its larger part is covered with forests of willows and poplars. Observations were carried out from July the 3rd till August the 18th 1944. I have already published the species stated in an ecologically-grouped list. I have also given data containing phenological, nidobiological and oological observations on altogether 63 species.From these 63 species 42 are eurytopous, 12 heterotoroas and only 9 steno- topous. The poverty in species on the flooded area is especially remarkable compared to the many species present after the flood having gone ; it is true though, that the falling of the flood coincided with the birds’ autumn movements. 3 UJABB ADATOK A SZEGEDI FEHERTO MADARVIL £G AHOZ 1949-1953 Írta : Dr. Beretek Péter Az Aguila 1944—1948-as éveket felölelő LI—LIV. sz. kötetében 10 éves megfigyelésem. alapján megírt közleményben 1948. év végével zártam le észleléseimet. Az azóta eltelt 5 esztendő folyamán élethivatasom meg- engedte időközökben — csaknem mindenkor ünnepnapokon — módomban . volt a megszokott mértékben megfigyeléseimet folytatni. 24 napos évi szabadságomnak idejét felaprózva, jórészt a fészkelők fényképezésére fordí- tottam. A szórványos megfigyelések mellett is sok új és: értékes adatot gyűjtöttem, melyek évtizedes megfigyeléseim eredmény ei mellett is érde- mesek megemlítésre. Néhány nevezetes 1954. évi észlelésem is megemlítem. Új fehértói fajok begyűjtésére i is sor kerülhetett, másrészt az ismert és közön- séges fajok megjelenésével, életével kapcsolatosan is sok Seat méltó esemény történt. A Fehértó inadéréleté nel kialakulásában mindenkor a vizv iszony ok játszották a főszerepet. A rezervátum vízellátása a kiszámíthatatlan csapa- dek (vadvíz) mennyiségétől függ. 1949. és 1950. év inkább bővizű esztendő- nek könyvelhető el. Bár a csapadék nem egyenletesen oszlott meg, mert voltak hosszabb — hónapokig is eltartó — csapadékmentes idők, általában a vízviszonyok kedveztek a madareletnek : kedvező volt a vízmagasság mind a költéshez, mind a neveléshez. Az 1951. és az 1952. év a szárazság jegyében telt el, mely miatt a fészkeléseknek egy része teljesen elpusztult. De talán még ennél is nagyobb bajt okozott az 1953. év, amidőn a halgazda- ság vizemelö készüléke teljesítményének többszörösére emelésével eddig még nem látott mennyiségű tiszavizzel árasztotta el a tavakat. A viz gáttól gátig hullámzott. Természetes partszegély sehol nem volt, madártani szem- pontból értékes, ún. XI. tó szigetei jórészt víz alá kerültek, abban az idő- ben, amidőn a gulipánok és széki lilék már tojásaikon ültek. A halgazdaság kiszélesítésével a tájátalakítás tovább folytatódott. A madárvilág képének kialakulásában ez a körülmény döntő szerepet ját- szik. A halgazdaság újabb 500 holdat kapcsolt be a halastavak vérkerin- gésébe, ennek megfelelöleg több műszaki berendezést létesített. E kultür- tevékenység következtében a Tisza vizével elárasztott területen megválto- . zott a táj képe. A szikes medencét hordalék tiszaiszap borította be s ezen az édesvízi flóra lett úrrá. A fűzvesszők fába szökkentek, viszont a széki sással tarkított szigetek helyébe hullámzó sík víz került. A szikes talaj, a szikes víz élő világának helyébe az elhódított területen az édes mélyvíz flórája és faunája költözött. Megfelelő terjedélmű szikes medence 217 szomszédságában madärtanilag csak előnyt jelenthet ez az átalakulás, mert — mint előző cikkemben is rámutattam — a tájfauna gazdagságát emeli. A szikes terület nagyméretű zsugorítása viszont a megfelelő nagy ságú élettér hiányában a szikes növényi és állati világot a pusztulás Mo tatja. A rezervátum helyes, optimális vízellátásának nagy akadálya . hogy vízszabályozása a halastó csatornarendszerével van En li ayakori eset, hogy bővizű záporok után a rezervátum fölös vize nem ereszt- hető le, mert a halastói tiszai főcsatornában a halastó víztárolása miatt magasabban áll a víz. Ilyenkor az áradás az egész költő-állományt tönkre- teheti. A Természetvédelmi Tanács igyekezik a rezervátumnak vízellátá- sát a halastói vízrendszertől függetleníteni. ; A másfél évtizedes védettség jelentősen megváltoztatta a rezervátum képét. A valamikor legeltetett területen vízi növények évről évre nem burjánozhattak fel. A védettség a területnek jellegzetes növényét, a széki sást oly mértékben tenyésztette ki, hogy az teljesen benőtte a szikpadokat, szigeteket és a vízfelület legnagyobb részét. Szabad vízfolt már alig van. A kopár szik fészkelő madarai otthonukat elvesztették. A régi Fehértó jellegzetes madarainak megmentése érdekében a legsürgősebb feladat a széki sás kipusztítása, mely által a táj visszanyerné ősi arculatát. A jelen állapot csak sirályoknak, récéknek, bölömbikának. és a réti héják fészkelésé- nek kedvez. i Bár az 1949. és 1950. év inkább , vizes" esztendőknek számított, a halas- tavak mégsem tudtak a rövid ideig tartó magas tiszai vízállás miatt a kellő vízmenny iséghez jutni, s így néhány tóban az alacsony vízzel borított terü- letek igen kedvező vi iszonyokat teremtettek a parti madarak számára. Beszámolómban csak azokat a fajokat említem meg, melyek életében a megszokott jelenségektől eltérő új viszonyokat észleltem. Megemlékezem azokról a fajokról is, melyek csak szórványosan voltak észlelhetők, és az elmúlt évek alatt látogatói voltak a rezervátumnak. A fajok felsorolásánál azt a sorrendet tartom, melyet főcikkemben is követtem. 1948. év végéről is szerepel néhány adat, amely előző tanulmányomból — annak időhöz kötött befejezése miatt — kimaradt. Az észlelt fajok száma az elmúlt 5 év alatt 211-ről 240-re emelkedett. Ebböl begyűjtésre került 217 faj. 17 fajjal emelkedett a begyűjtött madarak száma. A fészkelők száma 39-ről 62-re emelkedett. A preparált madarak 523-ról — a bőrökkel együtt — 786-ra szaporodtak fel. Ss A kis pöling (Numenius phaeopus L.) száma a tavaszi felvonuläs idejen ahogyan a halastavak fokozatosan elhöditottak az ős szikes mocsárt — lény egesen megcsökkent. Egyes években, amidőn a halastavak feltöltésére csak április második felében kerülhetett sör, azok tocsogoira még ezres tömegekben jártak be éjszakäzäsra. Amíg 1949-ben csak néhány csapat volt lAthate, 1950-ben kb. 1500-as, 1951-ben 5—600-as, 1952- ben 7—8000-es és 1953-ban ismét 5—600-as tömeg volt észlelhető. A madarak évenként változó száma egyúttal a vizviszonyokra is jellemző adatot mutat. i ; A nagy póling ( N. arguatus L.) száma is jelentős mértékben megválto- zott. A korai tavaszi felvonulásnál egy-egy esti behúzásnál még ézres mennyiséget is észlelhettünk (1952-ben mindössze 80—100 db volt a leg- 2, 218 több mennyiség), az őszi mozgalom 6s-Fehértôt jellemző nagy méretű moz- galma. teljesen elmaradt. Vekonyesörü poling (N. tenuirostris Vieill.). 1948-ban két példány 5 nagy polinggal együtt ättelelt. Ez év őszén 6 db volt megfigyelhető, melyből több példány lövésre került. 1950. XI. 26-án 12 csapatban mutat- kozott. 1951-ben egy mádár ismét lövetett. Az észlelt madarak szeptemberi példányok. 1952. óta a csalmadaras lesgödör-vadászat szünetel, s így a vékonycsőrű pólingok megjelenését számon tartani nem lehetett. Nagy goda (Limosa limosa L.). 1948 óta kevés számban 10—40 pár évrőlévre költ a Fehértavon. Kora őszi vonulásában kedvező viszonyok mellett többezres tömeg is észlelhető. Kis goda (.L. lapponica L.). 1948. augusztus 22-én 1, szept. 7-én 1, 1951. szept. 4-en 1, 1953. szept. 6-an 3 példány lövetett. Csigaforgató ( Haematopus ostralegus ). 1952. IX. 8-án 3 db sziget szélén álldogált, rövid tartózkodás után délnek vonultak, 1953. június 7-én egy magányos példány beg gyűjtésre került. Öreg tojó. A sárszalonkák mozgása a szokott volt. Első ízben került begyűjtésre a nagy sárszalonka (Capella media Lath.). Évről évre inkább ősszel tűnt fel egyes példánya. 1951. VIII. 16-án egy tiszta fehér albinót észleltem. . Gulipán (Recurvirostra’ avosetta L.). 1949-ben 75-80 pár fészkelt. Május végi felhőszakadás sok fészekaljat tönkretett. 1950-ben kb. 100 pár fészkelt. A 11-es halastó feltöltése 25—30 fészket tett tönkre. 1951-ben 140—150 pár fészkelt. A két hétig tartó esőzés a fészkek egy részét elmosta. 1952-ben 58—60 fészek, melyből halastói feltöltés következtében a fészkek egy harmada pusztult el. 1953-ban a rezervátum tartós elöntése következ- tében mindössze 7 pár gulipán fészkelt le. Az érkezett, kb. 300 gulipán elhagyta a Fehértavat, fészkelni nem tudtak. A legsúlyosabb volt a helyzet 1954-ben; .akkor mindössze két pár költött. 25—30 fészket elmosott a XI. tó feltöltése. Június második felében a gulipánok elhagyták a Fehérto területét. Gölyatöcs (Himantopus himantopus L.). Évente visszatér 8—25 költő pár. 1949-ben 10—12, 1950-ben 15 pár, 12—14 pár, 1951-ben 18—22 pár, 1952-ben 20—25 pár, 1953-ban 8—10 pár tért vissza költésre. Feszekpusztu- las — különösen 1952-ben — itt is elég nagyméretű volt. Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus L.). Első példánya 1946. IX. 15-én, a második példánya 1950. VIII. 27-én került begy ee Ezen- kívül re még 1948. IX. 10. és 12-én 1—1, 1951. V Ul. 5-en I és VIII. 26-an 2 darabot. A cankok száma és idôzése a szélsőséges vízellátási viszonyok miatt igen megcsappant. Egy-egy alkalmas tavaszon a pajzsos cankök (Philo- machus pugnax L.) száma több ezerre szaporodott fel. A tavi cankò ( Tringa stagnatilis Bechst.) első őszi csapatai már július második felében megérkez- nek. Augusztusban számuk több százra emelkedik, szeptemberre eltűnnek. Gyakoriak egyes nyári példányok, de újabb fészkelését kimutatni nem sike- rült. Fenyérfutó (Crocethia alba Pall.) 1—2 példäny szamban. rendszeres őszi vendég. Megtalálható volt 1948. VIII. 29-én 1, 1949. VIII. 29-én 1, 1951. IX. 33-án és 1953. IX. 7-én 1 peldany. 219 Havasi partfutö (Calidris alpina L.). A Fehertönak ez az év csaknem minden hónapjában jelenlevő jellegzetes madara, a mély vizek miatt csak kisebb csapatokban volt látható őszi és tavaszi rendes vonulása idején. A halastavak leeresztése után XI. és XII. elején több százas csapatban. volt. Havasi lile (Charadrius morinellus L.). Egy magányos madár előfordu- lását jegyeztem fel 1950. okt. 24-én. Köforgato ( Arenaria ee L.) megjelenési adatai a következők : 1948. VIII. 29. 1, IX. 2. 1, IX. 7. 1. 1949. V. 19. 2 kiszinezett naszruhas, 1950. V. 21. 1 näszruhäs, VII. 20. 1 vedlé näszruhäs, VIII. 24. mint előbbi. 1951: VIF::21;: a előbbi, EX 5252 1X.:9:1, 1952; VI. 1 nászruhás, 1953. VELO IR Ujjas lile (Sq ee squatarola L.). Minden ősszel előfordul. Tavaszi vonulason nem észleltem. Kevesebb szamban mutatkozik. 1948. IX. 13. három, X. 7. tíz, X. 10. tizennyolc, X. 17. kilenc, X. 29. három, X. 31.nyole. 1949. IX. 4. kettő naszruhas, IX. 25. tizenkettő, X. 9. kilenc, 1950. VII. 10. egy naszruhas, IX. 24. három, X. 8. huszonöt, X. 29. öt, XI. 12. nyolc: 1951. VIII. 5. egy näszruhäs, VIII. 16. kettő nászruhás, VIII. 19. kettő näszruhäs. VIII. 26. három näszruhäs, IX. 2. egy vedlö, X. 7. nyole-tiz, X. 14. tizenöt-tizennyole, X. 28. tizennyole-hùsz, XI. 25. tizenkettő. 1952. VI. 26. egy naszruhas, VIII. 20. négy näszruhäs, VIII. 31. három nász: ruhás. 1953. VIII. 29. három, ebből egy näszruhäs, kettő vedl6, IX. 183. . kettő, IX. 20. nyolc, IX. 27. tizenkettő, X. 9. hét-nyolc, X, 25..nyole, XI. 1: tizenepy, XI.: 22. tir. A fehertöi sziknek egyik legjellemzőbb költömadara a széki lile (Chara- drius alexandrinus L.) lassanként. eltűnik úgy, ahogyan a mélyvíz elhéditja — a sziket. Kefesürüségü székisas-tenger borítja a hajdani kopärsägokat. 1953-ban 8—10 pär, 1954 tavaszän mär csak néhäny pär talälta meg fész- kelő helyét. A több száz párban — még csak nem is olyan regen — költő madár ismeretlenné lesz a tó területén. A hajdan nagy csapatokban járó. partfutók hasonló okból fogytak meg. A sarlós partfutóból (Calidris testacea Pall ) még előkerül egy-egy csapat. Legjobban kitart a rozsdás törpe partfutó (Calidris minuta Leisl.), mely. fajból a lehalászás után kiürített halastavakban még novemberben is lät- hatni csapatokat. Említésre méltó a sarki partfutó mutatkozása. Előző tanulmányomban az 1936. évig előkerült példänyokrél tettem említést. Azóta megfigyelhető volt : 1938. IX. 21. egy, 1939. VIII. 13. kettő, 1940. IX. 22. egy, 1948. IX. 1. egy, 1950. IX. 10. égy, 1951. IX: 4. egy es 1951. IX. 9. egy madár, 1952. IX. 22-én ? lövetett. ; A dankasirályra (Larus ridibundus L.) a megváltozott viszonyok kedvező hatással voltak. A rezervátum sűrű székisás tenyészete, valamint XI. halastónak ún. Korom- -szigete igen kedvező fészkelési helyet biztosí- tottak. A fészkelő párok száma évről-évre szaporodik. A szerecsensirály (Larus melanocephalus Temm.) fészkelését 1953- ban sikerült első ízben kimutatni, amidőn 2 pár csaknem repülős fiait találtam. 1954: június 27-én három példányt figyeltem meg, melyből egyet begyűj- töttem. Három tojásos fészekalját találtam. A nagy sirályok (Z. argentalus és L. fuscus), az ezüst- és heringsirályok tavasztól őszig változatlan szám- 22 ban — öreg és fiatal — látogatják a tavat. 1952 nyarán VIII. 31-ig 16-24 példányszámban mutatkoztak. A lócsér ( Hydroprogne tschegrava. Lep.) a Fehértó rendszeres átvonuló- jának bizonyult. 1948-ban öt alkalommal 10 madár, 1949-ben 11 alkalom- mal 20 madár, 1950-ben 5 alkalommal 9. madár, 1951-ben 6 alkalommal 24 madár, 1952-ben 7 alkalommal 21 madár, 1953-ban 4 alkalommal 9 madár volt megfigyelhető. Legkorábbi megjelenésük tavasszal IV. 4., őszi vonulásban legkésőbbi mutatkozäsi datum X. 1. A kis csér (Sterna albifrons Pall) a kopár szikzátonyok eltűnésével rendszeresen fészkelő ritka madár, eltűnésével is számolnunk kell. 1948- ban 6—-7 pár, 1949-ben 3 pár, 1950- ben 2 pár, 1952-ben 3 pár, 1953-ban 2 pár fészkelt. 1954-ben 2 pár kísérletezett fészkeléssel, egyik tojó le is tojt, a halastó vízárasztásával fészkelő területüket elhagy ták.. Csüllő (Rissa tridactyla L.) 1948. XI. 6—9-ig négy-öt, 1950.. XI. 5—7-ig öt-hat, 1951. XI. 7-től XI. 25-ig négy példányban volt megfigyelhető. Ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus L.). 1950. VI. 25. egy, VI. 28. egy, VII. 22. egy, 1951: VII. 14. egy, VII. 24. egy, IX. 4. egy, >: LS egy, 1952. VII. 27. egy, VIII. 5. kettő, 1954. VII. 11. kettő és VII. 16-án kettő volt megfigyelhető. A fehértói gyűjteménybe e fajból 14 madár: került. . Nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus Vieill.). Az előző évek- ben begyűjtött egy öreg és egy fiatal példányon kívül (1935. VIII. 29., 1941. VII..6.) e ritkán megjelenő fajt 1949. VII. 24-én és VII. 26-án ész- . leltem. Ez utóbbi öreg madár szürkegémet hajtott. Énekes hattyú (Oygnus cygnus L.). Első ízben 1949. II. 19—20-ân észleltem nyolc példányt. 1950. I. 16-án egy, XII. 31-én kettő, 1952. I. 6-an egy, I. 13-án egy, 1953. X. 25-én egy példány volt megfigyelhető. A fehértói gyűjteménybe 3 madár került. Vörösnyakü lúd ( Branta ruficollis Pall). Első példány egy hatos csa- patból 1946. XI. 8-án lövetett. Mutatkozott még 1949. X. 20- án, amidőn ötös csapatban volt. látható. Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna L.). Újabb előfordulási adatok: 1950. XI. 26. egy, 1951. III. 4. egy, XI. 25. egy, 1952. V. 10. egy; 1953. XI. 22. három. | Nagy lilik ( Anser albifrons Scop.). 1948. VI. 8-an hat pelyhest vezetett. Minden valószínűség szerint visszamaradt gyógyult sebzett lúd költhetett. 1949 és 1950 nyarán is feltűntek öreg madarak (1950. VI. 8-án kettő pár- ban). Fészkelésük bizonyítható nem volt. | Kis lilik ( Anser erythropus L.). 1949—50 telén nagyobb mennyiség- ben vonult at. A lőtt libák átnézéséből megállapítható volt, hogy nagyobb mennyiségben vonultak át. Nyári lúd (Anser anser L.). A halastó létesítése előtt rendszeresen költő e lúdfaj tojását 1948. V. 6-án találtam meg. Az 5 tojásos fészket kifosztották. 1949-ben több pár kezdett fészkelni, de a rohamosan apadó víz miatt költőterületüket elhagyták. A nyári lúdból a legtöbb a következő napokon volt észlelhető : 1948. IV. 4—IV. 11-ig 100. körül, 1949. IV. 3 százötven-kétszáz, XII. 11.. kettőszázötven-háromszáz, 1950. IV. 23. 221 ötvenöt-hatvan, XI. 7— 19-ig 250—300. 1951. III. 11. szazötven-kettö- száz. I À Feszkelö récék: kendermagos réce (Anas strepera.L.), tőkés (A. platyrhyncha), nyilfarku (A. acuta), böjti (A. querquedula), kanalas ( Spatula clypeata), barát- (Nyroca ferina), cigányréce (N. nyroca). A mély víz e két utóbbi bukórécefajnak kedvez. A kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala Scop.) Be ee 1948. I. 15-én sikerült. 1951. III. 18-án egy pár volt megfigyelhető. Nyári előfordulása. (1948. VI.15.,toj6) valószínűvé teszi fészkelését. Lövetett még 1953. IX. 20-án tojó. A kontyos réce (Nyroca fuligula L.) rendszeres átvonuló. Tavaszi vonulása április végére is eltolódik, sőt 1958-ban VI. 28-án is észleltem 3 példányt. Kormos réce (Oidemia fusca 15818 négy ben a megfigyelhetö : $947: XII. 21, 1948: IE :8;, 19497723. ZXL°27-en. © Jeges réce (Clangula hyemalis L.). A már begyűjtött 3 példányon kívül 1949. X. 29-én is lövetett egy példány. Örvös bukó ( Mergus serrator L.) újabb előkerülési adata 1950. XII. 10. Gödény (Pelecanus onocrotalus L.). Öreg madár 1952. V. 2—8-ig ete, tozkodott a tavon. Vordsnyaku vöcsök (Podiceps griseigena Bcdd.) fészkelése valószínű. 1949. IV. 18-án, 1950. V. 21-én is megfigyeltem példányait. Füles vöcsök (Podiceps auritus L.) első példánya 1950. XI. 19-én került begyüjtesre. Megfigyeltem még 1952. XII. 14-én. Sarki búvár ( Colymbus arcticus L.) a következő időkben volt észlelhető : 1948. X. 7—8. egy, XI. 7. egy, XI. 9. kettő, XI. 14. kettő, XI. 21. egy, 1949. X. 30. egy hetes és égy négyes csapat, X. 31. egy díszruhás került lövésre, XI. 6. egy, 1950. XE: egy; 19951.2%.728. veoy, XI. 25. egy, XI. 30. egy. Északi búvár (Colymbus stellatus Pontopp.). A gyűjteményben levő 1946. XI. 12-én esett példänyon kivül 1947. X. 17-en lövetett egy és 1951. XI. 1-en észleltetett egy. Kanalas gém @ Platalea leucorodia L.). III. 15—25-ike között érkeznek az elsők. IX. höig úgyszólván minden hónapban észlelhetők kisebb-nagyobb számban. A Fehértavon nem költ. Elszórt tojását találtam. Nyár derekán mutatkoznak legnagyobb számban. 1948. VI. 29-én 160—180, 1949. VI. 16. negyvenkettő, 1950. VI. 22. ötven-hatvan, VIII. 13. százötven körül, VIII. 20. háromszáz körül, 1951. VI. 16. negyvenöt, VIII. 15. százötven sus 1952. VI. 29. hatvan-hetven, VIII. 24. ketszazötven körül, 1953. VII. 5. hatvan-hetven, VIII. 23. kétszázötven körül. Sur gem ( Ardea cinerea L.). A fehertöi-halastö allen kelepceje ezeknek a madaraknak. A légvonalban kb. 7 km távolságban levő saseri rezervatum gémtelepe jar ide hordäs idejen. Evente 250 körüli mennyiséget pusztítanak el. Újabban mind több madár marad itt attelelésre. VIII. hoban egy tömegben néha több szäzra szaporodik fel a szamuk. Egy 1949. évben Müller Géza által Geszten jelölt madár ugyanezen évben a Feher- tavon lövetett. 1950. II. 4-én egy orosz gyűrűs madár került kézre, melyet 222 Moszkvától szak keletre jelöltek a Ribinszki tónál a Darwin védterületen, 1949. VI. 30-án. 1948-ban telelésre visszamaradt 6, melyből 1949. II. 27-én kettő maradt. 1949. XII. 11-én még 31 volt, 1950. I. 15-én hét-nyolc, 1951. I. 12-én tizen- hat, XII. 31-én 24, 1952. I. 20-án húsz, XII. 28-án huszonnyolc-harminc, 1953. I. 28-án ugyanannyi madár volt számolható. Említésre érdemes dátum 1950. XI. 18., amidőn 70 hin egy tömegben erkezett a kora reggeli órákban a Fehertöra. Nagy kócsag (Egretta alba L.). A the viszonyitva gyakrabban mutatkozik. Észlelési adatai : 1948. IV. 16. egy, VII. 11. egy, IX. 2. egy, X. 29. egy, 1949. IV. 24. négy, VI. 23. három, VIII. 15. egy, 1950. V. 14. egy, VI. 3. kettő, VI. 6. három, VII. 23. egy, VIII. 27. kettő, 1951. VI. 17. tizenhat ! ,,V’’-formatumban repültek, VII. 1. egy, VII. 29. négy, VIII. 5. négy; IX. 6. egy, X. 21. egy. 1952. IV. 19. egy, V. 11. egy, VIII. 24. egy, 1953. V. 10-től 6—7 tartózkodik a tavon, éjszakázni a vörösgém- telepre járnak. V. hó végén nádvágógép a telepet megsemmisítette. Valószínű e halastóban a kócsag ez évben lefészkelt volna. 1953. VIII. 29. két madár. Kis kócsag ( Egretta garzetta L.). A tiszai ártérnek Algyő feletti szakaszán rendszeres költőmadár. Legtöbb fészkel a Sasérben, hol átlag 20—25 párja költ. Innen járnak el változó számban nyáron is a Fehértóra. A költés után július második felében néha 40—50 is megszámolható. Néhány napi tar- tózkodás után továbbmennek. | Bölömbika ( Botaurus stellaris L.). Amióta a rezervatumot a széki sás . hatalmába vette, néhány párban rendszeres költő. Széki csér (Glareola pratincola L.). Egyre kevesebb számban mutat- kozik. Kedvelt megtelepedő helyei: a kopár zátonyok, szikes földnyelvek hiányában számolni kell elmaradásával. Előfordulási adatai: 1948. V. 1 egy, V. 17. egy, V. 25. három, V. 27. hét, 1951: V. 14. egy, VII. 1. három, VIII. 5. huszonötös vonuló csapat, VIII. 16. egy, IX. 16. négy, IX. , 23. egy, 1952. V. 20. kettő, VIII. 24. egy. Balkáni kacagógerle (Streptopelia decaocto Friv.). Terjeszkedése során mint kóborló kerül el mind gyakrabban a halastói telep kertjébe. 1951. XII. 26-án gyűjtöttem be. Daru (Grus grus L.). Március közepétől november hó végéig változó, de sohasem nagy számban vonul át. Legtöbb mutatkozott 1948. IX. 12. . tizennégy, 1949. XI. 17. hetvenöt, 1950. X. 22. kb. hatvan, 1951. X. 24. huszonegy, 1952. XI. 14. ötvenöt-hatvan. Nem ritkaság-egyesével-kettesével a nyári előfordulása. Ilyenkor azonban csak egy-két napig időznek. Réti sas ( Haliaetus albicilla L.). 1948- és 1949-ben egy-kettő állandóan látogatta a tavat nyáron is. Feltehető, hogy ez évben a tiszai ártéren valahol fészkelt. 1951-ben is volt nyári mutatkozása, rendszerint azonban a fészke környékén lövésre kerülhet, mert egyszerre elmarad. 1950- és 1952-ben nyáron nem észleltem. Az őszi halászat idején több is látható (4—5). Legtöbb volt 1952. I. 6-án, amidőn együtt nyolc példányt figyeltem meg. Héjasas (Hiraaetus fasciatus. Vieill.). Első fehértavi jövevényét kell megjelölni abban a nagytestű, hosszúfarkú ragadozóban, mely 1949. VI. 9-én alig 60—70 m magasságban, tőlem kb. 150 m távolságban vonult át 223 a terület felett. Világos sargasszürkes madár volt, kormánytollain az igen messziről feltűnő csíkozás jól kivehető volt. i Nagy békaszo sas ( Aquila clanga Brehm). Igen ritka jelenség a számára alkalmatlan kopár, fátlan, sík területen. Évek telnek el, mig egy-egy pel- däny ätrepülve feltünedezik. 1948. IV. 25. egy, 1949. VI. 5. egy, IX. 25. egy, 1950. XI. 12. egy volt megfigyelhető. E legutóbbi észlelésnél egy csaknem fekete, alig világosabb deréktájú sas három napon keresztül volt vendége a rezervátumnak. Fehérfarkú ölyv ( Buteo en Creztzschm.) egy példányát 1947. X. 12-én lőttem. Tojó. Barna rétihéja (Circus aeruginosus L.). Rendszeres" fészkelő 3—5 párban. A halastavi nádasok irtásával fészkelő helyét áttette a rezervátum sűrű sástengerébe. Hamvas rétihéja (Circus pygargus L.). Mint új faj 1947. IX. 14-én jelentkezett 2 öreg madár képében. E területet elkerülő fajból 1954. IV. 24-én került lövésre egy tojó. Ebben az időben egyesével néhány példány átvonulhatott a terület felett. ; Kis sólyom ( Falco columbarius Tunst.). Inkább a mezőgazdasági terü- leteken és városokban figyelhető meg előfordulásuk és számuk, de a Fehértó sík vidékére is elkerülnek, ahol főleg hómentes időben kenderike, nádisár- mány, hósármány csapatokra vadásznak. 1949., 1950., 1952. évben csak ritkaságként mutatkoztak, míg 1953-ban minden utam alkalmával meg- figyeltem e fajból 2—3 példányt. Holló (Corvus corax L.). 16 éven keresztül hiányzott adata a | naplöm- ból. Költési időben (1950. IV. 20.) Mannsberg: észlelte a Fehertavon egy példányát. Ez év nov. 12-én 2 példány tűnik fel, melynek egyike XI. 20-án került lövésre. XII. 31-én és 1951. I. 12-én ismét egy példánya volt meg- figyelhető. 1953 novemberében is hallottam jellegzetes hangját, de a madarat . nem láttam. Késő őszi időben való megjelenésük összefüggésbe hozható a halászat után visszamaradt szeméthal-dög és sebzett vadlúd-dög bőséggel, bár máskor is megvolt e bőséges táplálkozás lehetősége, másfélévtizedig még- sem jelentkeztek. Szarka (Pica pica L.) csak annyiban érdemes említésre, hogy az utóbbi években — megfelelő fák híján — a halastavak avas nádszegélyébe rejti a fészkét. 4—5 pár a megszokott fészkelő. Hósármány (Plectrophenax nivalis L.). A Fehértonak ez a jellegzetes ősz- végi, hómentes téli időben rendszeres vendége éppúgy elmarad, mint a sziki föszkelök, A halastavaknak gyommentes kopár feneke éppúgy alkalmatlan számukra, mint a rezervátum széki sásos sűrű tengere. 1948—1949, 1949— 1950 őszén és telén már csak egy-egy kisebb (1215, 25—30 főből álló) csapat volt megfigyelhető. 1951- ben egy hetes csapat időzött pár napig. 1952—1953 telén égy tizenötös csapat mutatkozott, 1953—-1954 őszén és telén nem volt megfigyelhető. Nádi tücsökmadár ( Locustella luscinioides Savi.). 1946 ota fészkelése kimutatható. Ez évben volt, hogy halhiany miatt két nagy halastó csak rész- leges feltöltést kapott. A sekélyvizű nádasokban egyszerre meghonosodtak és éveken át költöttek. Mindaddig, míg a halastavak partvédő nádfonásában helyet találtak, fészkeltek. Újabban a halastavakat színültig töltik, az 224 utóbbi két évben a feszkelesek elmaradtak. Ugyanez vonatkozik a kek- begyre (Luscinia svecica cyanecula Wolf) is. Mint fészkelő eltűnedezik lassanként a hantmadár (Oenanthe oenanthe L.). A rendes 40—50 fészkelő pár helyett mindössze 2—3 pár találja meg költőhelyét. Régebben a föld- kéreg repedéseiben is költött. A búbos banka (Upupa epops L.). 1949- és 1950-ben a Fehértó-széli tanyák nagyszámú költőmadara volt. 1951- és 1952-ben érthetetlen okokból fészkelésük csaknem teljesen kimaradt. 1953- ban már ismét jelentkeztek fészkelők. Keleti barkós cinege (Panurus biarmicus russicus Brehm.) átvonuló, téli kóborló faj, mely igen változó számban szokott megjelenni. Rendesen egy-egy csapat figyelhető meg, de 1952- és 1953-ban számuk fel- tűnő nagy volt. 1953. VI. 21-én egy tojó példányt figyeltem meg. Megfelelő nádas híján azonban aligha tételezhető fel fészkelése. Középeurópai függőcinege (Remiz pendulinus L.). A fészkelő párok száma a halastói fűz-szegélysorok növekedésével egyre szaporodik. Nyári előfordulása 1950 óta ismeretes, de ekkor még nem bukkantam fészkére. 1950—1951-ben 3—4 fészkelő pár volt, 1953-ban a fészkelő párok száma 15—20 körül volt. Egész évben megfigyelhető a halastó nádasaiban. Télen is szép számmal áttelel. Érdekes megemlíteni, hogy a fészekhez ragaszko- dása mily fejlett. Szélvihar szakította le fészkét, melyben már nevelt. A halör zsineggel a fának másik oldalára kötötte fel a fészket. A madár a megváltozott körülmények között is felnevelte fiait. A halüzem telepének és a halastavak fűzsor szegélyének fokozódó a bosodäsäval magyarázhatók a következő fajoknak a gyűjtemény számára való begyűjtése : Aranymálinkó (Oriolus oriolus L.), Szalakóta (Coracias garrulus L.), Zöld küllő (Picus viridis L.), Középeurópai nagy fakopáncs ( Dryobates maior pinetorum Brehm. ), Szőlőrigó ( Turdus musicus L.), Balkáni kacagógerle ( Streptopelia decaocto Friv.), Középeurópai őszapó ( Aegithalos caudatus europaeus Herm.). Északi őszapó ( Aegithalos caudatus L.), Kerti rozsdafarkù (Phoenicurus phoenicurus L.), Kerti fakusz (Certhia brachy- dactyla Brehm.), Meggyvägö (Coccothraustes coccothr. L.), Erdei szürkebegy (Prunella modularis L.), Fogoly (Perdix perdix L.), Fácán (Phasianus colchicus L.) Ha összevetjük a madárvilág képét 15 éves távlatban, azt látjuk, hogy az utolsó 5 év folyamán a táj átalakításával egyidejűleg nagy változás következett be. Bár a fajok száma emelkedett, de a szikes puszta típus- madarainak száma csökkenőben, némelyike eltűnőben van. A rezervátum pedig éppen ezen fajoknak a megmentése érdekében vette védelmébe az ősszikes mocsarat. A Természetvédelmi Tanácsnak a feladata lesz, hogy a további tájátalakítás ne okozzon maradandó veszteséget; az ősszikes rezervátum pedig visszanyerje ősi képét, amelyet a túlzott gondozás vál- toztatott át szikes pusztából sásos dzsungellé. 15 Aguila — 5-7 ID wm TI Recent Data on the Birds of Lake Fehérté near Szeged 1949 — 1953 By Dr. Peter Beretzk My previous communication on the subject (Aquila LI-LIV. p. 51—80) was closed towards the end of the year 1948. During the five years that. have passed since, the landscape of Lake Fehérté has changed a great deal. Again some 1000 acres of the waters and pastures with sodaic soil, yet unchanged by human hand, have in the meantime been turned to fish-ponds. To that extent, as the deep, fresh water- level has increased, the area of original sodaic wild- waters has become constricted and this has caused certain changes in vegetation and animal-life as well. This change would not be unfavourable though, if in addition to the reserved territory of about 1390 acres, enough suitable haunts would have been left to the birds of the original landscape. But thus just the characteristic species living on the sodaic pas- tures, bogs and lakes are gradually diminished, whereas new species living in sweet. waters are settling in the area. Among these birds, that are tied to sodaic soil, the Kentish Plover, Pratincole, Lapwing, Curlews, Little Tern — generally the waders — have decreased, some species are even disappearing. The Bluethroat, Savi’s Wartler, Reed-Bunting and Wheathear have disappeared as nesting species because the water- level has been greatly lifted. It is a great pity, that just those species of birds have. decreased that are characteristic of the area. The Avocets had already increased to more than 100 pairs, but during the last two years their numter has catastrophally fallen to not more than 8—10 pairs. The statistical number of species stated on the area has increased from 211 to 240 during the last five years, 217 species of them have been collected. The number of breeding-species has increased from 39 to 62. The number of birds stuffed — skins included — now amount to 786, compared to 523. On Lake Fehért6 the Raven, Hooper . Swan, Oystercatcher, Red-Necked Phalarope, White-Tailed Buzzard, Adriatie Black- Headed Gull, Slavonian Grebe etc. and also many species of song-birds have been colleeted. The Slavonian Grebe (Podiceps auritus L.) has only been collected twice yet in the Carpathian-Basin and only a few uncertain observations are known. This bird was shot on Lake Fehért6 on the 19th of November 1949. The Adriatic Black- Headed Gull was breeding on Lake Fehérté in the years 1953 and 1954. The Caspian Tern and Raven appeared more and more frequently above Lake Fehérto. In the winters of 1950/51 and 1951/52 the Bearded Tits appeared in unusual number. As thè willows are growing, Penduline-Tits are breeding in increasing number, only in the case, when the sedge is cut, their nests cannot be finished because there are no sedge-bulbs available. The number of Peregrine-Falcons and Merlins, also that of White-Tailed Eagles varies from year to year. On the 9th of June 1949 I ob- served a large raptorial bird, which in my opinion could only be Bonelli’s Eagle. This is its fourth occurence in Hungary. I have yet to mention the Red-Breasted Goose of which species 3 smaller flocks appeared during the last five vears. HoBe/itHe n1aHHbie no opHUTOpayHe Pexepro (Benoe O3epo) B r. Cerex 3a 1949 u 1950 r. Aprop: bepeuk Ilemep IIpexHee cBoe.coo6menne (Aquila, LI—LIV, p. 51—80) aBrop 3aKOHUHJI KOHHOM 1948 r. C Tex nop. nanuımahr PexepTo cyuecTBeHHO H3MEHHJCH T. K. PHIOHOE XO3AH- CTBO 34H10 HOBbIX 500 Kal. XOJIDJIOB, TAKHM O6Pa30M NJIOMAAb APEBHHX 3 aCOJICHbIX NOYB BCe YMeHbINaeTCA, H TEM BBI3HIBAIOTCA H3MCHCHHA KaK BO (lope, Tak H B paye. ITH H3MeHeHHA He MOTYT CUHTATbCA HEONATONPHATHBIMH JIJIA IITHU BOOÔILE, TOJIbKO AUS HEKOTOPbIX BHAOB. COKPATHAIOCE UHCIO BAPaKVYILIeK, COJOBbHHbIX CBEPUKOB, 226 DER O6bIKHOB@HHbIX KAM@HOK, YAOAOB, JIYTOBbIX TOPKYIIeK, MOPCKHX 3YHKOB, CPeAHHX xpoHumHenoB. IIpnunHa coxpamenHa 4HCa NepBbIX ABYX BHIOB 3aAKJIIOHAETCA B TOM, UTO C HarIOJIHEHHEM PbI6OBOAHBIX. IIPYAOB BOAa TIOKPbIBaeT KaMbillleBylO TKAHHHY, B KOTOPOH 3TH NTHUbI NWÖNAT CBHTb CBOH rHe3J1a. COKpalıeHHe YHCJIE MOCHeAHHX Tpex BHAOB TeM Öo,Iee ŐOJIEZHEHHO, UTO OHH BMECTE C HEKOTOPBIMH APYTHMH BHAAMH CO3JAIOT XAPAKTePHCTHKY TeppHTOPHH. i 19. XI. 1949 r. HOBBIM rocrem Ha Pexepro 6pl.1a (Podiceps auritus) kpacHomek- Has MOraHKa. ITOT BHA B KAPNMATCKOM JOJIHHE BCero Ba pa3a NONAJAICH H HZBECTHBI O Hell. TOJIbKO HEKOTOPbIe MHHMbIe Hab.ToXeHHA. 3a BbIlleyKasaHHble ABA FOa YacTO HOABJ]AIHCE YHrpaBa, NAIOCKOHOCHIH NIABYUHK Yi Bopon. B konue 1950 r. 60.1B110A Maccoï nposleresa ycaTası cHHHua. [ocre 1Byx- JeTHero OTCYTCTBHA CHOBA BepHYJHCb NYHOUKH. B ronbi, Korıa CKaljHBAIOT OCOKY, B MEHbIUEM YHC.1e rHes1HTCA OÖbIKHOBEHHLIÄ .PeMH3, T. K. He HAXOAHT MaTepHaJa WIA CBHBaHHA rHe31. Take COKPATHJIOCB UHCJIO TePe3HMYIOIUHX JAePÖHHKOB H CallCaHOB. Op,JIaH6eJIoXBOCT CTAHOBHTCA Bce Go.ee vacTbim nocetutesem PexepTo. 9. VI. 1949 r. aBrop HaŐJIIoJaJ GobUoro XHMHHKa, KOTOPBIH MO ero MHEHHIO MOT ÖbITb TOJbKO JJHHHOXBOCTHIH Open; 3TOT UeTBEPTBIH cnyyali ero HaxoxJenna B Benrpun. | Ouenb VBEJHUHJIOCB YHCIO HIHJIOKJIIOBOK. M3 MeHee npHBHURbIX MNpoJeTHbX NTHIk MOZXHO OTMETHTB NPONEeT CTAH, COCTONEUEH H3 WeCTH KpaCHO300bIX Ka3apok. Ilponer HaGaioyanca 20. X. 1949 r. 15%572 ? ot 227 RI ER "BR MADARELOFORDULASI ADATOK ERDELYBOL Írta: Béldi Miklós Az utóbbi három esztendőben Kolozsvárt tartózkodtam, ahol főiskolai . zoológiai tanulmányaimat végeztem, illetve fejeztem be. Mind Kolozsvár határában, mind különböző portyázgatásaimon, nemkülönben rövidebb- hosszabb marosvásárhelyi időzéseim során éber figyelmet szenteltem a madárvilágnak ; megfigyeléseim közül az említésre méltóbbakat most röviden közlöm, ahol megjegyzem, hogy az adatok között vannak olyanok, melyet inkább csak Magyarország és olyanok, melyek viszont főleg Erdély szempontjából érdekesek, de van adat, melynek mindkét területre vonat- kozóan van jelentősége. Az első csoportba tartozó adatok példájaként meg- említem általában a ragadozók, de különösen a nagy vágómadarak gyakori előfordulását, mely jelenség Erdély földrajzi és települési viszonyainál fogva érthető és erdélyi szemlélő számára nem is különleges, viszont magyar- országi szemmel nézve legalábbis nem olyan jelenség, amely mellett szó nélkül elmegy az ember. A második csoport példájául a gyászos cinegét említem, ami — ebben a vonatkozásban — tipikusan erdélyi probléma. A harmadik csoportba sorolható, teszem, a gyurgyalag, melynek előfordu- lására és fészkelésére vonatkozó adatok egyre szélesebb körökben gyürüz- nek itt is, ott is. Megjegyzem még, hogy a balkáni gerle erdélyi terjeszkedéséről szóló adataimra — melyeket az Aguila 1944—47. évi kötetében Mannsberg már részben közölt is — most nem kívánok kitérni, az Emberiza cia-val kapcsolatos megfigyeléseimet pedig más helyen ugyancsak Mannsterg ismertette. Köviden, naplószerű sorrendben, de fentvázolt csoportosításban követ- keznek észleléseim adatai. 1948. IX. 6. : Diesöszentmärton és Oláhkocsárd között a kopár hegyoldal fölött keringett egy Aquila chrysaétos chrysaétcs L., mely felé oda-odacsa- pott egy barna kánya. A sas nemsokára eltűnt a hegyél mögött. Utána- eredtem, szerencsém volt : ott ült túl, a suvadäsos hegyoldal valamelyik buckáján. Mintegy 150 lépésre sikerült megközelítenem. A bucka tetején azonban többnapos ürüléket és köpeteket találtam, utóbbiakban kukorica- szemek és madárcsontok. Úgy látszik, ez rendes pihenőhelye volt, már ki tudja mióta. Másnap, szept. 7-én ugyanerről a helyről repítettem fel, de ezúttal 50—60 lépés távolságra sikerült beeserkésznem. Gyönyörűen világított a napfényben feketepántos hófehér farka. 229 1949. I. 3.: Kisbanya es Kisbänyahavas között (Gyalui havasok, Kolozs megye) négy keringő Aquila chr. chrysaétos L. 1949. IL. 20. : „Lombi-tet6ö”, Kolozsvár határában, másfél óra leforgása alatt délről északnak 12 Buteo b. buteo L. vonul el. 1949. V. 8. : Marisel (Gyalui havasok, Kolozs m.), mintegy 1100 m tf, magasságban egy keringő Hieraaétus p. pennatus Gm. 1949. VIII. 7.: Tordai hasadékban 2 Aquila chr. chrysaétos L. 1949. VIII. 8. : Berkes-patak völgye (Torda-Aranyos m.) 1 Aquila chr. chrysaétos L. 1949. VIII. 23.: Marosvásárhely, Csere-erd6, 3 Aquila h. heliaca Sav. 1949. VIII. 26.: Kerelöszentpäl (Maros völgye) határában kukoricás széléből, alig 5 lépésről felrepül egy Accipiter g. gentilis L., a következő : pillanatban pedig egy Aquila heliaca siklik el alacsonyan fölöttem. Röviddel utána még egy heliaca és 3 Milvus m. migrans Bodd. mutatkozik. A Kis- Küküllő völgyének északi peremén, Abosfalva táján, 2 A. chrysaétos; kalangyákon ülnek, majd felrepülve, perceken át lebegnek-szitálnak a levegő- ben, széllel szemben. 1949. IX. 14. : egy fiatal A. chr. chrysaétos L.-t hoztak be a kolozsvári Állattani Intézetbe; a madarat kb. 3 hónappal azelőtt ejtették foglyul egy magy es gy rümölesösben, a falu kellös közepen. 1949. IX. : Aranyos-Gyeres környeken (Torda-Aranyos m.) 20— 22 délnek le Falco v. vespertinus L. 1949. IX. 24.: Marosvásárhely határában, az ún. Trébely- hegyközség- ben (gyümölcsöskertek csoportja) a déli órákban, tiszta, őszi időben nagy- arányú B. b. buteo-vonulás : az első, az ún. Somostető fölött kavargó-keringő csapatban 28 db-ot számláltam meg ; ezek a déli láthatár fölött már csak szétszórt apró pontokként látszottak, amikor sorban egymásután újabb 5-, 10-, 12-es csapatok tűntek fel itt is, ott is. A kb. félóra alatt átvonuló ölyvek száma feltétlenül meghaladta a hatvanat, de elérhette a 80-at, sőt 100-at is. 1949. IX. 26.: Marosvásárhely határában az ún. Koronkai kilátón 1 Aquila h. heliaca Sav., 4 A. p. pomarina Brehm (irány dél), egy 11 db-böl álló B. b. buteo-csapat (ugyancsak dél felé repült), ugyanott 8 délnek húzó " F. v. vespertinus L. Nem messze innen, a völgyaljban, 1 Hieraaétus p. pennatus Gm. Később a Trébely fölött 5 B. b. buteo L. 1949. IX. 28.: Marosszentgyörgy, Somostető (Marosvásárhely határában) 5 egerészölyv és 4 keringő-vadászgató 4. chr. chrysaëtos L. MU EE 1 Falco p. peregrinus Tunst. Accipiter g. gentilis L. ezeken a napokon minduntalan szem elé került, úgyszintén SA e. icorde Ds 38. 1949. X. : Kolozsvár határában, a Lombi-tetön 5 Buteo 1. lagopus Brünn. Koch közben le-leszälltak a mezöre, tarlöra, taplalek utan. Feltünöen szelidek voltak, aränylag közelröl, minden takaräs nelkül figyel- hettem őket. 1949. XI. 30.: Kolozsvár szélében, kis városi kert fenyöcsoportjan 4 Asio otus otus 3 1950. III. 12.: Kolozsvár határában, a ,, Bácsi torok" erdejében 1 Strix uralensis ; egy tölgyfa vastag ágán ült, sokáig, közelről figyelhettem. 230 1950. IV. 6. : Marosvásárhely határában, a kakasdi-, majd a bodoni-erdö- ben 1 Milvus m. migrans Bodd., 3 Milvus m. milvus L., 1 näszrepülését végző Aquila p. pomarina Brehm. Accipiter g. gentilis L. és Corvus c. corax L. . most is sok. i 1950. III. 26-án Kolozsvártól nyugatra, a ,, Bácsi torok" elszórtan álló vadkörtefákkal és csenevész bokrokkal tarkított domboldalában egy isme- retlen, cserregésszerű madárhangra lettem figyelmes ; ketten felelgettek egymásnak. Közelebb lopödztam, megpillantottam s azután kényelmesen figyelhettem az első pillanatban Parus palustris-nak vélt madarakat, melyekről azonban hamarosan megállapíthattam, hogy csakis gyászos cinegék (Parus lugubris lugubris L.) lehetnek ; emellett szólott a madár nagysága, fejének, tarkójának, torkának fénytelen barnásfekete színe, ezen- felül hangja és egész habitusa. Ami a hangját illeti, a verébcsiripelésre emlékeztető cserregésen kívül lágy ,,dzsuhi”- vagy ,,gyuhi’-szerti hangot is hallottam tőle. Lényében távolról se olyan eleven, mint rokonai ; gyakran, hosszasan tartózkodik a földön. Időnként felszáll a bokor vagy . a fa tetejére és nyugodtan tud ülni egy helyben, amíg azután megint leszáll a földre. Hatodik napra, IV. 1-én ugyanott viszontláttam mindkettőt ; d-et és ?t gyanítottam bennük. Talán megtelepedtek és költöttek. Kolozs- várról való elutazásom, visszatértem után pedig nagy elfoglaltságom sajnos megakadályozott abban, hogy sorsukat továbbra is figyelemmel kísérjem. 1949. január 5-én a Gyalui havasokban a Mte Buscat (1679 m) hajla- taiban, a boróka-bokrokon, a bogyókat csípdeső 5 Bombycilla garrulus garrulus L.-t láttam ; a tél folyamán másutt nem találkoztam vele. 1949. augusztus 26-án a Maros—Kisküküllő vízválasztó gerincének eléggé nyílt, dombos területén néhány Merops apiaster L.-t észleltem. Itt említem meg, hogy egyik székelyföldi kollégám szerint náluk, háromszéki falujuk határában, újabban egy, régente ott soha nem észlelt , gyönyörű tarka" madár költ. Leírása alapján megállapítottam, hogy gyurgyalagról van szó. Nevet is adtak neki: , csontmadár", mert tudni kell, hogy földi lakásában , csonttá szárad össze a sok piszok". 3 Notes on Bird-Occurrences in Transsylvania By Miklós Béldi Observations were made during three years, mostly arcund Kolozsvár (Cluj), many around Marosvásárhely (Targu Mures) and in other places in Transsylvania. Aquila chrysaétos was especially often otserved, and these clservations are also a proof that this is a rather common tird in Transsylvania. Aquila heliaca was seen at several places along the valley of the Maros, Hiercäetus rennetus in the mountains of Gyalu and around Marosvásárhely. Olservations generally show, that Transsyl- vania is very rich in raptorial kirds. Parus lugubris was okserved in the Lushy country near Kolozsvár on the 26th of March 1950. I also succeeded in okserving Merops apiaster in the hilly country ketween the rivers Maros and Küküllö on the 26th of August 1949, and in getting reports of its breeding in south-eastern Transsylvania. 231 aap SISI . A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET 1951-1953. ÉVI MADARJELOLESEL I XVI. jelentés Írta : Warga Kálmán A Madártani Intézet a madárjelölési munkálatok eredményeit ez alka- lommal három fejezetben adja közre. Az én feladatom a múlt háború alatt . elpusztult Madártani Intézet régi gyűrűivel jelölt és visszajelentett madarak adatainak a közlése. 1945. I. 13-án történt súlyos sebesülésemből felépülve, megpróbáltam emlékezetből lejegyezni, hogy az egyes madärfajokböl 1933-tól 1944 végéig hány gyűrűs példányról kaptunk jelentést. Ez természetesen — akármilyen jó is a memóriám — csak részben sikerült, mert csak 788 példányt tudtam kihozni, pedig a emlékeztem, hogy dol 1000-en felül társaink által a 10 év tt megjelölt desk mennyisége pedig ugy 66 000 fölött járt. Saját egyéni munkálkodásomból ez alkalommal csak annyit említek meg, hogy 1922—1953 évek alatt kb. 25 000 madarat jelöltem, és ezekből több mint 1000 példányról kaptunk visszjelentést bel- és külföldről. . Két Afrikában megkerült magyar gyűrűs füstifecskéről ( Hirundo rus- tica ) külön kell megemlékeznem. — Ad 1. 1932 augusztus havában dr. Einar Lönnberg (Stockholm) közölte velünk, hogy egy svéd misszionáriustól egy gyűrűt kapott, melyet Belga Kongóban (közelebbi hely és időpont nem volt megadva), egy fecske lábáról. vettek le. A gyűrű felirata ez volt: ,,9. M. 29. Sz. 11.” Érintkezésbe léptünk a Magyar Kanáritenyésztők Országos Szövetségével, de akkor kielégítő választ nem kaptunk. Később; 1933 január havában dr. Rudolf Drost ( Helgoland) is érdeklődött ebben az ügyben. Ekkor utána jártam a dolognak, és az említett szövetség titkárától megtudtam, hogy a kérdéses számú kanárigyűrű Czdja János tenyésztőnek volt kiadva. Ezután felkerestem Czája Jánost, Budapest, III., Bécsi út: 134. szám alatti lakásán, ki elmondta, hogy 1929 június havában a házukban fészkelő füstifecske-pár 4—5 fiókáját kanárigyűrűkkel megjelölte, mert kíváncsi volt, hogy a jelölt fecskék visszajönnek-e a fészekre. Akkorig nem jöttek vissza. Ez volt tehát az első Afrikában megkerült magyar gyűrűs fecske. A kézrekerülésre vonatkozó közelebbi adatokat nem tudtuk meg. — Ad. 2. Egy másik füstifecske 1944-ben Angol Dél-Afrikában került kézre, de ennek adatai sajnos elvesztek. Ezt valahol az Alföldön jelölte Intézetünk egyik munkatársa, ki tanító, ha jól emlékszem igazgató- tanító volt. Örvendetes volna, ha az illető e sorok esetleges olvasása után közölné velünk a talán nála még meglevő idevágó adatokat. 233... Az alább következő felsorolásban az 1951—1953 években visszajelen- tett, illetve korábban megkerült és időközben tudomásunkra jutott, régi gyűrűszámokkal jelölt madarak vannak kimutatva. Ezekből kézrekerült 252 madár, ölel fel. 328 esetben. Az egynél többszöri megkerülések száma 66 esetet A fészken fogott és jelölt költő madarakat, mint ezt az Aguila 1929/30-as kötetében (p. 189) bevezettem, (+) jellel tüntetjük fel. Ezt a célszerű jelzést W. Rydzewski, illetve a lengyel ornithológusok is átvették. Megemlítem még, hogy a többször kézrekerült példányokat — abban az esetben is, ha azok az újrafogásnál új gyűrűt kaptak is — a könnyebb tájé- kozodas céljából mindig az első gyűrűszámmal közlöm. 1. Coloeus monedula ssp 120502. Törökszentmiklós, 1947. II. 11. ad. Bastyai bi 477-1020 257. 2. Sturnus vulgaris 107917. Hajdúhadház, 1951. VI. 14. ©) pull. Sövago M. 47° 43’, 21° 40’. 165589. Budapest. 1950. V. 6. FesteticsC) ad..g' Antal. 47° 39°:.19° 05’. 3. Oriolus oriolus 90509.. - Vürs,. 1936... VI. ‘18. pulls 2 AG 405 LT TG Warga. 124612. Zenta, 1937. VI. 14. Csornai R. pull. 45° 56’, 20° 05°. 4. Coccothraustes coccothraustes 141227. Budapest, Märtonhegy. 1940. ad.:& : IT 10: Szôcs J. 9. Carduelis carduelis 168575. Sopron, 1951. VII. 25. Mar- schall Gy. 47° 41’, 16° 35’. 6. Pyrrhula pyrrhula 141561. Budakeszi, 1950. XI. 11. Sopro- ad.-g:.nyl 473041855. 7. Fringilla montifringilla 151782. Budapest, Hármashatárhegy. ad. 1950. XI.:13.. Bokai B. 472.32, 197703". S$. Parus major 33121. Budapest, Avipark. 1932. V. ad. ? 17. () Párja 33125. Warga. 234 Stara-Konstantinov, Slutoh. i 1947. IX. 28. A. Malinovski. bd 45. 270 Roma; Ttalia, “195300043: A. Toschi. Frasciati, Roma, Italia. 1951. II. 18. A. Toschi. Zante, Graecia. 1936. IX. 15. Orn. M. Ber. 1948. p. 138. 31 48 204535 Budva, Dalmacia. 1937. IX. 5. Orn. M.. Ber. 1948. p. 137. 42° ET, 18:48" Detto. 1940. IH. 15. Szôcs. Vicenza, Veneto, Italia. 1952. X.. 15. A. Toschi. Budapest, Hűvösvölgy. 1953. III. 8. Simandl J. Belluno, Veneto, Italia. 1952. XIE 6: Ae Toesenm Detto. 1932. VI. 26.@) Parja 33125. II. költes. Warga. 33125. ad: d Budapest, Avipark. () 1932. a 18. Pärja 33121. Warga. Tarpa, Bereg m. 1926. XI. 24. Kabaczy E. 48° 08’, 22° 30’. Tarpa, 1926. XII. 3. Kabáezy. Tarpa, 1927. II. 18. Kabaczy.. Tarpa, 1927. If. 19. Kabäczy. Tarpa, 1927. II. 26. Kabäczy. Tarpa, 1927. VI.. 13. Kabäczy. Tarpa, 1927. VI. 23. Kabäczy. Tarpa, 1927. IX. 9. Kabáczy. Tarpa, 1927. X. 4. Kabaczy. Tarpa, 1927. X. 31. Kabäczy. Tarpa, 1927. X. 31. Kabäczy. : . Tarpa, 1927. X. 31. Kabäczy. Tarpa, 1927. XI. 21. Kabäczy. Tarpa, 1927. XI. 26. Ri Tarpa, 1927. XI. 29. Kabaczy. Tarpa, 1928. I. 6. Kabäczy. Tarpa, 1928. II. 2. Kabaczy. Do.1932. VIL. 2.@) Parja33121. Il. költes. Warga. Do. 1933. V. 24. (©) Pärja 83304. Do. 1934. V. 22.) Pärja 61411. Do. 1935. V.11.() Parja 61411. Do. 1935. VII.5.()Pärja 61411. II. költes. i Do. 1936. V.8.@ Pärja 61411. Do.1936.VI.12.(»)Parja 61411. II. költes. Do. 1937. V.15.@) Parja 90678. Do.1937.V1.17.() Parja 90678. IT. költés. Dox, 1927..:11.: 27. Kabaezy. 1928: 111. 9. -Do. 1928. I. 26. Kabaczy. Do. 1928. V. 30. Kabaczy. Do. 1928. II.. 24. Kabäczy. 1928. V. 22. Do. 1928. II. 2. Kabaczy.. Do: 1928. -V.. 28. Kabaczy. 19287. VIE. 4929200. 17. Do. 1928. I. 6. Kabaczy. Do. 1928. III. 1. Kabäczy. Do. 1928. III. 7. Kabäczy. Do. 1928. III. 1. Kabäczy. Do. 1928. I. 6. Kabäczy. 1929. TET Do. 1928. III: 15. Kabáezy. Do. 1928. VI. 6. Kabäczy. 1929. I. 21. Do. 1928. VI. 29. Kabaczy. 1928. XIT:: 6: Do. 1928. III. 8. Kabaczy. Do. 1929. I. 21. Kabaczy. Do. 1928. V. 22. Kabaczy. 239 39235. ad. 3 39247. ad. g 47104. ad. 47105. ad. g 47110. ad. 47116. ad. 47118. ad. 2 47125. ad. 47142. ad. 47144, ad. 47152. ad. 48201. ad.? 48209. ad. d 48663. ad. 49310. ad. 49316. ad. g' 49319. adi 49324. ad. 49338. ad. 49345. ad. 49346. ad. 49383. ad. 49698. ad. 236 Tarpa, 1928. Tarpa, 1928. II. 23. Tarpa, 1928. IX. Tarpa, 1928. IX. 28 Tarpa, 1928. XII. 3, Tarpa, 1928. XII. 6 Tarpa, 1928. XII. 6. Tarpa, 1929. Tarpa, 1929. I. Tarpa, 1929. 1. Tarpa, 1929. Szeged, 1929. 11. Peter. 46° 20’, 19° 51’. Szeged, 1929. IT. 17. II. 2. Kabäezy. Kabaczy. 26. Kabaczy. . Kabäczy. Kabäczy. . Kabäczy. Kabäczy. I. 1. Kabäczy. 23. Kabaczy. 24. Kabaczy. Il. 2. Kabäczy. 15. Müller Müller P. Brassó, Transsylvania. 1930. 11. 10. Hans Salmen. 45° 40’, 25° 38° Tarpa, Tarpa, Tarpa, Tarpa, Tarpa, Tarpa, Tarpa, Tarpa, Szeged, 38696. 1929. X. 1929. X. 1929. X. 1929. 1929. 1929. 1929. 1929. 1929. VII. Müller P. XE DEE: XII. XII. 23. 28. 20. Kabäczy. . Kabaczy. . Kabaezy., . Kabäczy. . Kabäczy. . Kabaczy. . Kabaczy. Kabaczy. (+) Parja Do.-1929..I. 21: Kabäczy. Do. 1928. IV. 5. Kabaczy. 1928. . XII: 6: Do. 1929. I. 11. Kabäczy. 1929. XI. 28. Do. 1929. II. 26. Kabäczy. Do. 1929. III. 4. Kabäczy. 1929. X. 15. - 1930. II. 6. Do. 1929. XII. 4. Kabäczy. Do. 1929. XII. 6. Kabaczy. 1930. 1.3: Do. 1929. III. 10. Kabaczy. 1929. XII: 9. Do: 1930... 1. 15. > Kabaezy Do. 1929. III. 12. Kabaczy. 1930: 1.3; Do. 1929. VI. 4. Kabäczy. 1929. XII. 4. Szeged, 1929. V. ee 48209. Müller P. 1930. II. Szeged, 1929. V. 15. @) Pina 48201. Miiller . Brassö, . 1930. IV. 20. O) H. Salmen. Tarpa, 1930. I. 3. Kabaczy. 1930. III. 16. Do; ::1930.. I. 15... Kabaezy. 1930. III. 2. Do. 1929. XII. 21. Kabaczy. 193010373: oe Do. 1930. IIT. 13. Kabaezy. Do. 1930. III. 16. Kabaczy. Do. 1930. III. 18. Kabaczy. Do. 1930. III. 17. Kabäezy. Do. 1930. XII. 31. Kabäczy. Szeged; 1930. I. 1. Müller P. 60404. ad. 61401. ad. © 61411. ad. 9 61448. ad. g 90676. ad. & 90678. ad. © 90680. ad. g 90681. AT 90682. ad. 2 Szeged, 1930. T..12. Müller P. Budapest, Avipark. 1933. VI. 20. ©) Pärja 33122. Warga. Budapest, Avipark. 1934. V. 22. (+) Parja 33125. Warga. Budapest, Avipark. 1934. V. 2.) Pärja 61401. Warga. Budapest, Avipark. 1937. V. 15. @) Parja 90677. Warga. Budapest, Avipark. 1937. V. 15. ©) Parja 33125. Warga. Budapest, Nürnberg u. 1937. V. 18. |) Pärja 90681. Warga. Budapest, Nürnberg: u.. 1937. V.18. ©) Pärja 90680. Warga. Budapest, Avipark. 1937. V. 21. ©) Párja 90679. Warga. Do. 1930. VI. 7. Müller P. Budapest, Avipark. 1934. V. 2. (+) Párja 61448. Warga. Do.1934. VIT. 4.@) Parja61448. II. költes. Do.1935. V. 17.) Parja 61448. Do. 1935. VI.15.@ Parja 61448. Il. költes. Do.1936.1V.30.@) Parja61448. Do.1936. VI.12.G) Párja 61448. - II. költés. : Do.1937. V.10. © Párja 61448. Do.1937.VI.17.C) Párja61448. II. költés. Do. 1938. V.11.G) Párja 61448. Do. 1935. V.11.() Parja 33125. Warga. Do. 1935. VII.5.@) Parja 33125 II. költes. Do. 1936. V. 8. C) Parja 33125. Do. 1936. VI.12.) Parja33125. II. költés. Do. 1934. VI.30.() Párja61401. II. költés. Warga. Do. 1935. V.17.G) Párja 61401. Do.1935.VI.15.() Parja61401. II. költés. Do. 1936. [V.30@) Parja 61401. Do. 1936. VI.12.() Parja61401. II. költes. Do. 1937. V. 10.) Parja 61401. Do. 1937. VI.17.@ Parja61401. II. költes. Do. 1938. V.11.() Parja 61401. Do.1938.V.16. Pârja129289.() Warga. Do. 1937.V1. 17. )Parja 33125. Il. költes. Warga. Do. 1938. V. 15.) Parja 90681. Warga. Do. 1938. V.15.(©) Pärja 90680. Warga. Do.1938.VI.7. Pärja 129515.) Warga. 90777. ad. on 90778. ad: ? 90818. ád 90838. ad. d 91236. ad 116815. ad. 116818. ad. 129404. ad. 129439. ad. 130529. ad. 9 130530. ad... 131045. ad. 131055. ad. 131056. ad. 193371: pull. 7533.16. pull. 9. Parus 129409. ad. Budapest, Avipark. 1934. VI. 16. (>) Parja 90778. Warga. Budapest, Avipark. 1934. VI. 16. C) Pärja 90777. Warga. Budapest, Avipark. 1935. V. 17. ©) Parja 90838. Warga. Budapest, Avipark. 1935. V. 17. ©) Pärja 90818. Warga. Budapest, Rözsadomb. 1936. V. 3. (+) Pärja 91235. Warga. Hajdúböszörmény, 1937. XII. 1..80v&g0: M 47° 41; .21°:30°. Hajdüböszörmeny, 1937. XII. 5. Sovago. Hajdúböszörmény, 1938. I. 2. Sovago. Hajdúböszörmény, 1938: CL, Gaál S. Budapest, Avipark.1938.V.13. O Parja 130530. Warga. Budapest, Avipark. LOS Ve 13. ©) Pärja 130529. Warga. Hajdúböszörmény, 1938. XII. 23. Sóvágó M. 47" 41", 21° 30’. Hajdúböszörmény, 1939. II. 1. Sóvágó. Hajdúböszörmény, 1939. II. 1. Sövago. Hajdúböszörmény, Sovago. Hajdúböszörmény, 1941. V. 22 Sovago. 1941. V. 22 caeruleus Hajdúböszörmény, 1938. I. 9. Sovago M. 47° 41’, 21° 30’. 10. Bombycilla garrulus 33404. juv. ct 33907. juv. 4 Budapest, Városliget. 1932. XII. 20. Warga. Budapest, Népliget. 1933. I. 12. Warga. . Do. Do. 1935. V. 21.) Parja 90778. Warga. Do. 1935. VII.6.@) Parja 90778. II. költés: Do. 1935. V. 21.0 Pärja 90777. Warga. Do. 1935. VII.6.@) Parja90777 Il. költes. Do. 1935. V 11.5.) Parja 90838. Il. költés. Warga. Do. 1936. V. 27.(-) Parja 90838. Do. 1935. VII.5.(.) Pärja 90818. II. költés. Warga. Do. 1936. V. 27. @) Párja 90818. Do.1936. VI.14.(-)Parja97241. II. költés. Warga. Do. 1938. I. 1. Sóvágó. 1938. rc: | Do. 1938. I. 21. Sóvágó. : Do. 1938. I. 5: Sovago. Do. 1938. I. 16. Sóvágó. 1938. 1267 Do. 1938. VI. 25. © Pärja 130530. II. költes. Warga. 1938... VL: 25..@) Para 130529. I. költés. Warga. Do. 1939. II. 1. Sévägo. 1939. IT. 24. Do. 1939. II. 12. Sóvágó: Do: 1030 "TES; Do. 1942. 11. 25. 10 km. Sóvágó 1942.:XT1. 29. 10 km. Do. 1942. I. 6. 10 km. Sóvágó. Do. 1938. XII. 18. Gaál S. Segozero, Russia. 1933. XI. 12. 63° 15',:33°25°. 1980 EB Nikonowo, Russia. 1935. VII. 25.-54°:55'; 36.50. 114207 km. 2,5 ev. 33544. Budapest, Népliget. 1933. I. 12. Elverum, Norvegia. 1934. XI. juv.? Warga. L 605525 CI 195 16200 kim. Fr 2 ev: 63418. Budapest, Városliget. 1932: XII. Sarvisalo Finnland. 1934. X. juv. 24. Warga. 25.: 61°:30',. 25° 20". 1600. km. 2 ev. 80424. Budapest, Városliget. 1932. XII. Joschkar Ola, Russia. 1934. juv. 2 30. Warga. XE:%1::.86° 407; 47250! £2220 km. 2 ev. 80443. Budapest, Városliget. 1932. XII. Röjtökmuzsaly, Sopron . m. “Juv: 30. Warga. LOGS 734078: 320 16502. Gi . 165 km. 39 nap. 80892. Budapest, Népliget. 1933. I. 12. Budapest, Varosliget.1938. III. juv. d . Warga. 26. Másik labarakapta al18961. sz: gyűrűt. Ujra szabadon bo- ; . »esatva: 1938. ILL. 29. Warga: 93590. Budapest, Városliget. 1938. III Krasnoleski, Kobryn, Polesie, ad.2. 19. Warga Polonia. 52° 18°, 24-27" 1938. V. 14. 550 km. 66 nap. 97315. Budapest, Városliget. 1938. III- Budapest, Népliget. 1938. IV. ad. 3 9. Warga. 25. 4 km. 47 nap. 118905. Budapest, Városliget. 1938. Ill. Budapest (Pest), 1938. Ill. 29. uw. 0, 19. Warpa. 10 nap. 118925. Budapest, Városliget. 1938. III. Budapest, Rózsadomb. 1938. juv.g 19. Warga. IV. 8: 4 km. 20 nap. 118987. Budapest, Värosliget. 1938. IV. Budapest, Gellérthegy. 1938. juv. 2 13. Warga. IV: #6: 5 km.: Snap. 118996. Budapest, Városliget. 1938. IV. Pyhäsalmi, Finnland. 1938. X. juv.? 13. Warga. 31. 63° 30’, 26° 00’. 1600 km. 0,5 ev. V. A. Korvenkontio. 11. Muscicapa albicollis 116160. Egervár, Vas m. 1937. V. 31. Mbalaka, Fluss Kwilu-Djuma, pull. Sôlymosy L. 46° 56’, 16° 52’. Kwago Distr. Belga Kongo. 1058 IV 15 2.5900: km. 84° 10", E18° 20’. E. Libbrecht 12. Turdus ericetorum 169856. Piliscsaba, 1951. V. 26. Bökal Borovei, Metkovié, Dalmacia. BEAT. 18409, 1952. X. 1. R. Kroneisl. 43° 06”, Le 3%: 13. Turdus merula i 97158. Budapest, Martonhegy. 1936. Do. 1937. I. 27. Szöcs. pull.. IV. 22. Szôcs. 97643. Budapest, Märtonhegy. 1935. Do. 1935. VIII. 20. Szôcs. juv.. VII. 24. Szôcs. 97649. Budapest, Martonhegy. 1935. Do. 1937. I. 31. Szőcs. 1938. yay. LX 8. Szo0es. IL. 26. 118013. Budapest, Martonhegy. 1937. Do. 1937. VII. 6. Szöcs. ado: 127. 920c8, 118015. Budapest, Märtonhegy. 1937. ad. 9 .I. 31. Szöcs. 118016. Budapest, Märtonhegy. 1937. ads? ETTE 1b Szöcs: 124994. Budapest, Mártonhegy.. 1938. poll: -.-V 1.7270, Szoes: 14. Monticola saxatilis 168304. Pilisszänté, 1950. IV. 16. Bokai ad. Bi 47°40°,: 18°54'. 169853. Budapest, Pälvölgy. 1951. IV. ad. 19. Bökai B. 15. Phoenicurus phoenicurus 83305. Budapest, Avipark. 1933. V. ad. gf 24. ©) Parja. 83306. Bigamia. Warga. 83306. Budapest, Avipark. 1933. V. ad.? 24.G)Parja 83305. Warga. 83316. Budapest, Avipark. 1933. V. ad.g 29.() Parja 83314. Bigamia. Warga. 83330. Budapest, Avipark. 1933. V ad.? 31. Parja 83316. Warga. 90841. Budapest, Avipark.1935. V 180) ad. ¢ Parja 83316. Warga. 136496. Hajduböszörmeny, 1939. V. 31. pull. “Gaal S. 47° 41’, 21° 30°. 137701. Hajduböszörmeny, 1939. V. 31. pull. -Gaäl S. 138284. Hajdúböszörmény, 1939. V. 26. pull. - Molnar Z. 145563. Nyíregyháza, Söstöhegy. 1940- pull. VII. 4. Ivanszky :L. 47° 58”: 21° 45°. 16. Erithacus rubecula 151826. Györ, 1950. III. 21 ad. Je AT AO eh aes . Tölgyessy 17. Luscinia megarhyncha? (Lásd a hiányos adatok közt. — Siehe in „Data dubiosa’’.) 240 Do. 1937. III. 11. Szőcs. VII. 15. Szőcs. Do: 1938. Do. 1938. VIII. 19. Szőcs. Cava del Tirreni, Salerno, Ita- lia. 1951. IX. 10. A. Toschi. Piliscsaba, 1951. V. 9. Laskò Ki AT SON VOOR Do. 1933. V. 30.(D Párja 83272. Bigárnia. Warga. Do.1935.VI.18.()Parja 90745. Warga. Do. 1933.V.31.()Parja 83330. Bigamia. Warga. Do. 1935. V.18.G) Parja 83330. Bigamia. Warga. Do. 1935..V.21.@)Parja 90841. Bigamia. Warga. — - Do. 1935. V.18. Parja 90841.) Warga. Do. 1936. V. 22. Pärja 97205. Warga. | Do. 1940. V. 23.2 Sévägé M. 1941. V: 22.. ©) Do. 1940. VI. 16. ©? Sovago. Do. 1943. VI. 2. 0? Sóvágó. Fe 1940. VII. 10. 47° 52, 21° 07°. Pisa, Italia. 1952. II. 15. A. Toschi. È 18. Troglodytes troglodytes 118352. Csákánydoroszló, 1937. I. 27. ad. Csaba J. 46° 47", 16° 29’. 19. Hirundo rustica 86416. Nyiregyhaza, Söstöhegy. 1933. pull. VII. 22. Ivanszky L. 47° 58", 21° 45... 97188. Budapest, Märtonhegy. 1936. pully <.-VI: 2. Szöcs. 117626. Hajdúhadház. 1937. VI. 22. ad. Sóvágó M. 47° 43’, 21° 40°. 117630. Hajdúhadház, 1937. VI. 22. ad. . Sóvágó M. 117639. Hajdúhadház, 1937. VII. 3. ad. Sóvágó M. Sopron (?) 1603. 9. M. 29. Sz. 11. Budapest, III., Bécsi út. pull. 1929, VI. 15. Czaja Janos. 20. Delichon urbica 153242. Hajdúböszörmény, 1940. VII. 4. ‘ad. Sövagö M. 47° 41’, 21° 30°. 153531. Hajdúböszörmény, 1941. VI. polli bee GAS: 21. Upupa epops 58530. Egervár, Vas m. 1935. VI. 15. Sölymosy L. 47° 06’, 12° 12’. 22. Coracias garrulus 102451. Nyíregyháza, Söstöhegy. 1936. pull. VI. 26. Ivanszky L. 47° 58’, 21° 45°. | 156536. Kölesd, Tolna m. 1944. VII. 19. pull. Bernäth Gy. 46° 31’, 18° 35’. 23. Dryobates major 135456. Budapest, Hüvösvölgy. ad. 2: IX. 29. Stamberger J. 24. Jynx torquilla 51550. ad. VI. 5.@)Parja 97185. Szőcs J. . 83324. Budapest, Avipark. 1933. V. ad.? 29.@)Parja gyürütlen. Warga. 16 Aquila — 5-9 1949. . Budapest, Märtonhegy. 1937. Do. 1937. I. 30. Csaba. 1937. IE. 2: Vásárosnamény, 1933. IX. 7. Ivanszky. 48° 08’, 22° 10’. Budapest, Svabhegy. 1940. VI. 12.()Szöcs. 1 km N. 4 éves. Új gyűrű : 145391. Do. 1938. IV. 30. Sóvágó. Ugyanabban az iställöban. Do. 1938. IV. 30. Sovago. Ugyanabban az iställöban. Do. 1938. IV. 30. Sóvágó. Ugyanabban az iställöban. Gorazdi, Jugoslavia. 1935. IX. 15. A. Mastrovic. Belga Kongo. 1932. — 3 éves. Dr. Einar Lönnberg. Dr. Ru- dolf Drost. Do. 1941. VI. 13. Sévägé. : Do. 1942. VI. 11. Sövago. Grabovci, Slavonia. 1935. VIII. 22. A. Mastrovic. Braila-Stanic, Romania. 1936. IX. 26. Dusnok, Pest m. 1951. VII. 15. Kretter Károly. 46° 22’, 18° 5%. Budapest, Hüvösvölgy. 1950. III. 19. Hajdu Imre. Do. 1937. VII. 10.€) Parja 97185. II. költés. Szőcs. Do. 1934. VI.2. ) Párja 61427. Warga. 241 97184. ad. 97185. ad. 97239. pull. 125000. ad. 134876. ad. 134881. ad. 134891. ad. 141229. ad. 145389. ad. 151976. ad. 151977: ac. 25. Bubo 30. ad. Budapest, Märtonhegy. 1936. VI. 10.@)Parja 97185. Szöcs. Budapest, Märtonhegy. 1936. IV. 21.OPárja 97184. Szőcs. Budapest, Rózsadomb. 1936. VI. 14. Warga. Budapest, Märtonhegy. 1938 VI. 27.OPárja 134876. Szőcs. Budapest, Märtonhegy. 1938. VI. 27. JParja 125000. Szőcs. Budapest, Märtonhegy. 1939. VI. 8. Párja 125000. Szöes. Budapest, Märtonhegy. 1939. VI. 18.@)Parja 134876. Szőcs. Budapest, Märtonhegy. 1940, VI. 9.OPärja 141230. Szőcs. Budapest, Märtonhegy. 1940. VI. 11.OPärja 134876. Szőcs. Budapest, Märtonhegy. 1943. VI. 8.OParja 151977. Szőcs. Budapest, Mártonhegy. 1943. VI. 8. OPárja 151976. Szőcs. bubo Nagyszeben, Transsylvania. 1930. I. 21. A. Spiess. 45° 48’, 24° 11°. 26. Athene noctua 157091. Gyöngyössolymos, 1948. VI. 14. Nagy Gyula. 47° 49’, 19° 56’. 27. Tyto alba 103201. Szaboles, 1934. V. 1. Ivanszky L. 48°10’, 21° 30’. Do, 1936. VII. 22.0 Parja 97185. II. költés. Szőcs. Do. 1936. VII. 22. (©) Pärja. 97184. II. költés. Szőcs. Do. 1937.VI.5.( )Párja 51550. Do. 1937. VII. 10.@) Pärja 51550. II. költés. Budapest, Avipark. 1937. IV. 15.¢) ad. g Warga. Do. 1939... VI. SA Para 134881. Szöcs. Do. 1939. VII. 20. ©) Pärja 134881. II. költes. Do. 1939: VI:-13 ©) Para 134891. Szöcs. Do. 1939. VII. 23. | Pärja 134891. II. költes. Do. 1940. VI. 15.@) Parja 145389. 1940. VII. 25. Pärja 145389. II. költes. Do. 1939. VIE 197@) Para 125000. II. költés. Szőcs. Do. 1939. VII. 23. €) Parja 134876. II. költes. Szöcs. Do. 1941. VI: 18: @)Parja 151954. Szöcs. Do. 1940. VII. 23.00 Pärja 134876. II. költes. Szöcs. Do. 1943. VII. 13. © Pärja 151977. II. költés. Szőcs. Do. 1943. VII. 13. © Pärja 151976. II. költés. Szées. Do. 1944. VI. 16. Pärja? Sachsen (?!) 1931. II. 20. A. Spiess. Do. 1950. III. 10. Nagy Gy. yiregyhaza, 1934. VI. 2. Ivanszky L. 47° 58’, 21° 45’. 111982. Csorvas, Békés m. 1953. IV. 25. Festetics A. 46° 38’, 20° 50’. 28. Falco tinnunculus 43060. Stari Vrbas. Överbäsz. 1932. Schenk Henrik. 45° 32’, 19° 37’. ‘ Hajdúböszörmény, 1938. VI. 30. Gaal S. 47" 41", 21° 30’. 29. Buteo buteo 159738. 100272. juv. 1.247736, 19:24: 30. Circus cyaneus 140169. Nagylözs, Sopron m. 1943. I. 28. ad.“ Smuk Antal. 47° 33’, 16° 43’. 31. Circus pygargus 108479. Lébény, 1933. VII. 4. Studinka pully 1.4752, 1745. 32. Accipiter nisus 156541. Győr, 1952. XI. 30. Tölgyesi J. ad. 47°.42°, VT 36". 33. Ciconia ciconia . 41758. Forröenes, Abaúj T. m. 1928. pull. VII. 15. Thöbias Gy. 48° 19, 21° 08°, 105577. Sanad,Szanad, Torontál m. 1933. Due VAL: 2..:45°:58,,2:20°% 083°. 148728. Krasznokvajda, 1940. VII. 18. pull. Thöbiäs Gy. 48° 28’, 20° 58’. 159746. Nagyoroszi, Pest m. 1951. VII. pull. 15. Kovács A. 48° 00’, 19° 06’. 159993. Szikszó, Abaúj T. m. 1941. VII. pull. 10. Thöbiäs Gy. 48° 12’ 20°56’. 171612. Ägasegyhäza, Pest m. 1951. pull. VII.11.Meszaros György.46°54', 19° 22. 34. Platalea leucorodia 56442. Kisbalaton, 1931. VI. 6. Warga. pull. 46° 40’, 17° 15’. 16* — 5-7 Gödöllő, 1951. VI. 27. Bästyai Nagykopäncs, Csanád m. 1953. VII. 9. Mile D. 46° 28’, 21° 14’. Stari Bete, Óbecse, Baëka. 1937. 1.15. 5 év. A. Mastrovié. 45° 37", 20° 00’. Dos 1938 2 VEL TH. 3 kor. Sövägö M. Täpiösap, Pest m. 1951. VII. 7. Sziráki József. 47° 27’, 19° "Bu. Ikreny, Győr m. 1944. II. 29. MT er Ne Du Brie 24 Pustakovec, Kroatia. 1935. A. MasStrovic. Györ, 1952. XII. 3. Sindulär Pal. Doboca, Gömör m. 1941. VII. 5. 13 éves. Schönvinszky Imre. 48° 18’, 20° 09’. Golyakkal fe- szekért vívott harcban elvér- zett. Laznic, Jugoslavia. 1933. VII. 5. A. Maëtrovic. Miskolc, Borsod m. 1951. XI. 11 éves. Jacsö Agnes. 48° 07 , 20° 46’. Elburgon, Kenya. 1951. XII. 13. Game Warden. Bäcsfeketehegy, Feketié, Baë- ka. 6 éves. Németh Péter. 45240.5.19741.7.19472 TE 14. Pécs, Baranya m. 1952. VII. 11. Gebhardt Antal. 46° 05, 18° 15°. Habjanovei, Slavonia. 1933. V. 5. A. Mastrovié. 243 105649. Kisbalaton, 1947. V. 25. Patkai. pull. 121334. Kisbalaton, 1938. VI. 14. Warga. pull. 132130. Dinnyés, Fejér m. 1939 (?) pull. Schenk (?) 47° 10’, 18° 32’. 132306. Kisbalaton, 1951. VII. 19. pull. Warga. 35. Plegadis falcinellus 120861. Kisbalaton, 1937. VI. 8. Warga, pull (46° 40°, +715": 127322. Kisbalaton, 1938. VI. 16. Warga. pull. Dätumhelyesbites! Aquila 1948/51. p. szerepel 1946. helyett. 159113. . Kisbalaton, 1942. VI. 11. pull. Warga. 36. Ardea cinerea 103992. Sätoraljaujhely, 1934. VI. 4. pull. Waldbott Frigyes. 48° 25’, 21° 39". 104137. Kisbalaton, 1935. VI. 19. Warga. pull. 46° 40’, 17°15’. 150320. Kisbalaton, 1944. VI. 7. Warga. pull. — 150370. Kisbalaton, 1944. VI. 10. Warga. pull. 37. Ardea purpurea 3450. Kisbalaton, 1927. V. 29. Warga. pull. 46° 40”, 17° 15’. Bentivoglio, Bologna, Italia. 1950. VI. 1. 3 éves. A. Toschi. Valpovo, Slavonia. 1938. VIII. 11. A. Mastrovic. Ficarolo, Rovigo, Italia. 1952. VIII. 31. A. Toschi. Sfax, Tunis. 1952. II. 9. M. Arnould. Rostovsk, Manitoh, Russia. 1942. IX. 15. 5. éves. 47° 10’, 40° 407. A. Malinovski. Lake El-Borollos, Egypt. 1946. V: 15. 8 eves. H. Faris. 98. alatt tévesen 1936. ev . Wadi el Natroun, Faum Prov. Egypt. 1952. IV. 28. 10 éves. Senj, Kroatia. 1934. VII. 12. A. MaStrovic. Sunja, Bobovac, Kroatia. 1938. V. 23. 3. éves. A. Maëtrovié. Tapsony, Somogy m. 1953. V. 1. 9 eves. Mäte Gy. 46° 28’, 17° 20’. Cagli, Perugia, Italia. 1949. IV. 27. 5 éves. Split, Dalmacia. 1931. IV. 28. 4. éves. A. Mastrovié. Helyreigazítás. Maëtrovié: Markiranje Ptica, Zagreb, 1939. p. 34. alatt tevesen mint A. cinerea szerepel. 68015. Kisbalaton, 1931. VI. 4. Warga. pull. 104095.. Agärd, Fejer m. 1951. VI. 7. pull. Pätkai. 47° 12’, 18° 33’. 114658. Kisbalaton, 1936. VI. 16. Warga. pull. 244 Zdenci, Slavonia. 1935. III. 24. 4. eves. A. Maëtrovié. Kelebia, Bács m. 1951. VII. 28. Frank Iván. 46° 15", 19° 35°. Kuljevice, Kroatia. 1938. III. 15. A. Mastrovic. 38. Egretta alba 104614. Kisbalaton, 1931. VI. 18. Warga. pull. 46° 40’, 17° 15’. 107596. Kisbalaton, 1935. VI. 6. Warga. pull. | 121339. Kisbalaton, 1938. VI. 14. Warga. pull. 39. Egretta garzetta 158316. Kisbalaton, 1953 VI 11 Warga pull. 170879. Kisbalaton, 1950. VI. 4. Steffel pull. Gabor. 40. Ardeola ralloides 109171. Kisbalaton, 1936. VI. 5. Warga. pull. 41. Nycticorax nycticorax 46897. Kisbalaton, 1939. VI. 2. Warga. pull. . 46° 40’, 17°15’. 66803. - Kisbalaton, 1930. VI. 5. Warga. . pull. 67036. Kisbalaton, 1930. VI. 6. Warga. pull. Helyreigazítás. Planëié : Markiranje tévesen mint Crex crex szerepel. Confer. Aguila 1948/51. p. 105. 106639. Kisbalaton, 1933. VI. 7. Warga. pull. 107043. Kisbalaton, 1941. VI. 5. Warga. pull. 109335. Kisbalaton, 1936. VI. 18. Warga. pull. | | 109446. Kisbalaton, 1937. VI. 5. Warga. pull. 114350. Kisbalaton, 1938. VI. 3. Warga. pull. ; 114902. Kisbalaton, 1937. VI. 8. Warga. pull. 120844. Kisbalaton, 1937. VI. 3. Warga. pull.
à 3 ie 10x22 mm 3. ,,Siraly’’-tipus © ar a di 13 x20 mm 4. ,,Réce’’-tipus , Budapest, Hungária É Madártan ‘i 13 x41 mm 5. „Gem’-tipus , Ornithologia, Hungaria Budapest Madártani Intézet ,, 16x41 mm 6. , Gólya" -típus te sa a vi - 18 x50 mm 7. ,8as’’-tipus ae È as asain: 20x80 mm A gyürük anyaga aluminium. A gyürüzesi munka kapcsán szerzett tapasztalataink közül rá kell mutat- nunk egy zavartkeltö jelenségre. Az Intézet gyűrűivel jelölt madarak egy. része olyan madárfogók kezébe kerül, akik a gyűrűs madár eladásával is foglalkoznak jogtalanul. A fogott madarak gyűrűit a büntető eljárástól való félelmükben nem szolgáltatják be, és zavartkeltő módon más bejelentetlen madarakra teszik át. A visszajelentéskor a törzskönyv adataitól eltérő tények ebből adódnak. Ennek a problémának főleg a kis énekes fajok gyűrűzésénél van jelentősége. Ezért kérjük első sorban. a külföldi társinté- zeteket, hogy a hozzájuk kerülő magyar gyűrűs madarak faji meghatározá- sának helyességét saját maguk is ellenőrizzék. Intézetünk kezdettől fogva egyes területeket rendszeresen keresett fel gyűrűzés céljából, pl. Kisbalaton. Ezek a többnyire nagy kiterjedésű helyek, az egyes gyűrűzési jelentésekben más-más földrajzi fok megjelölésével kerültek közlésre. Ezért felhasználjuk az alkalmat, hogy jövőbeni gyűrű- zési jelentéseink egységesítése végett alábbi állandó jelzéseket használjuk: Kisbalaton 46°. 40° 17° 15: Szeged-Fehért6 46° 20’, 20° 05’ Rétszilas 46° 50’, 18° 35° Ezek az állomások adják a magyar gyűrűs madarak zömét, tehát a visszajelentésekről szóló beszámolóinkban is ezek a helységnevek szerepel- nek a leggyakrabban, és így a koordináták állandó ismétlése felesleges. A három év gyűrűzési munkájában 98 önzetlen munkatárs fáradozása fekszik. Egyes fajok gyűrűzési eredményei tetemes emelkedésükkel szinte a mértani haladványt juttatják eszünkbe. A pinty-félék gyűrűzésében mutatkozik ez meg első sorban. A következő táblázatban adjuk 1951—53. évek gyűrűzési kimutatását : 1951 1952 1953 Összesen bi Cor VOR COTE sei cee eles ee = 11 11 22 2.-Corvus Trugilegusn..2. ES — 8 — 8 3: :Coloeus’monedula?. Varese Ben 1 21 5 27 45 Pica) pion a LES 0 — 12 14 26 N YT > 1951 =Garrulus-glandarius 4.5.0 0.0.0.6 2 eo 6 ESUDERUSIRUIDATIE zást fede si nn 20 Wmblysrerolos:- 0a ii te 1 . Coccothraustes coccothraustes ...... 6 = Chleris Chloris... 0s =. oon =; DES IUT 08 Ourduelis: zarduelis . Rigore 304 StGardbuelis>spimus:= iure 40. 157 . Carduelis cannabina ...... RE ee 82 . Carduelis flammea ..... ae en 1 Ses Bering tei D cu: 25 = Pyrchula: pyrrhula s. tos nee eee een 9 > Brmeilla coelebs‘ 22.2.2. hoc. sa fs 61 cErmeilla -montifringila:.."......... 3 = Passer GOmesbIieus: i. ivan ss Fee = PAR MmONbanUs vt. ra 33 = Bmberiza calandra viti cis an + Emberiza citrinella; vio ormai. 12 Bmiber7a hortulana = 330 enr — - Emberiza schoeniclus :. :.....:..... 3 SsGalesidaceristata: 2.02. isa eo URI at bOred: 2.2002: Ne. dei 54 Aude arvensis er im len. 4 + Anthus eampestrs cs cnr 3 AMMESSI AAS Ne foes So a ee me 4. Mara Havası meer. 1 EeMbpiacillaccimerea ui at. sa 1 MO ADN siro ec 8 . Certhia (brachydactyla?) .......... 1 SIEB CULO PACA. oc St 20. done x 1 RARE PTE PONT RSR PRE EE eee ő 79 Se PantispeaeiWleus ő sl: None ee 6 eius palustria ar oa a 4 ‘“Aegithalos caudatus ......:....... 16 émis: pendulinus iii ia 2 SBesulus Tegnlus: ian rare — > Regulus ignicapillus <>... 22.22. 1 = Banius minor 3: «.. ap Saat ee I 2 FIanius exenbiter: i lai = WEaniisseollerio «SV ist 24 LE Teer NR er IIS — EMaseicapa-strlatan Varel) 10 2 Mustieapa hypoleuea fi — - Muscicapa albicollis . ..:..:.:...... 5 = Miuscica pa; PALME aio em vu 1 Museicapa SD. «LEE anita — = Phylloscopus collybita:......<..... 6 Phyliosespus. troehilas 75.527012 — 10 — io on AE i | | DH HH Ow Ww © UI Összes:n . Phylloseopussibilatrix. .. .........: Phylioseopustsp Liegi . Lusciniola melanopogon ........:.. . Acrocephalus arundinaceus .:...... ..„Aerocephalus.seirpaceus i... . Acrocephalus palustris ............ . Acrocephalus. schoenobaenus....,... VIE solar ne Areas S Sylwian DEE esszét REN Ő »Sylviasatricapila alari Sylvia. communis. ti cea SEAT Syplviareurtnen. te inni geni NAS ANS) DR PANNE ANR RAA I Rel Bhi vols sing DTA MS EE ae PR AU AE SR FUFQUS VISCIVOLAS- N... uns een: »lurdes erieetprum. are jet as. Se Puredlus» mere sen ee dea TUUS Sp TR «“Montbicola SA A CIS Re sn see, „‚Qanäntke :oenanthe..... eur... 2 SamacHla tubetran na ee Baxieola COr gabe; cons osa dar rte Saxicolarspr nee .. Phoemicurus: pHosnicurüs. i. .Phosnicurussochrures tsi). 20. Sen Se PHOBRICUTUS SD Cisse eis ee . Luscinia megarhyncha. ...........: | VE SCala ASC e Pere sz Luseinla 'svecica- zi via EN Eye STE MPG hae us? Tubes. aan coe ewes i Prunella ted Waris. nos sia . Proglodytes troglodytes. 5. ossz Ones cine AIAR + Flirundo:Trostiee sen San Gr Delichon-urbmazr oo tere : Biparla TI paria „ren ee LÉRDUS CAD US E Re ee . Caprimulgus europaeus ..,.......... x» Merops aplaster. Hr Re SOE pU Pa pops i eu uk Cora Glas aa trap eign urn "Alcede, atihia ne ine s+Pieus: Virldist.. aa a DE :ZDEHATOLOPOS maior ga eine . Dendrocopos syriacus. .::::2..:.7.. .. Dendrocopos -mediuse. ern ss ae ne NOR GORG Willers ss lt | —_ ji — oo Osszesen + 17 4 dI: Cheulns corn ooo co re OMS SCO DR est ae oe dl ur Un dx SAREE pay nee Sn aR, eae CH ore ELOLE ÜL SE ia oss ee SRAthene NOCI N. Re ORIG ale ee Lor ocd ela e a Siti ate: “Palco sablerena i times à FKalco: tinnunentus:- 3: :.: >... ee EI DUR Wc Pr a Sn “aButeo:lagopysi ie EEE EEE Circus; geruemosus;- ao LE re PACT CUS, CV ANOS s asi ei PACCIpbEr vente... ee Ss pakecrpiter HISUR ea se rei SAVE SRO TAG e SO BEPORMIS WA DEVOLUS, TEL Chen ee, cia OIEOUIAL CICOMan SEATTLE Blatalea leneoredial 2:2... su =plesadis- faleinellus "24.2.2... 2... ì SZPO Sat GITCTEA re ner en Sibrdesspunpureati it NEL BEE alba so an ee net . Egretta garzetta ...... es NEE ändeolasralloides S.-i rc Sao en PoNy Chicora ny cticorax fi: neun. mixebrychus MAUS nici a eagasplabyrhyncha”. . ee ae eos SAMASERbEepETa. ea es Sala elypeala en. Lise RIONE e ni *Phalacrocorax carbo. i... Les 2 Podieeps-niprieollis: ico caos . Podiceps ruficollis" ..... BE ia: = Columba; pälumbus“ liv 20.2.2. Kolembarspr Sn nes hen Streptapeliatturtur. . 22.2205 - Streptopelia decaocto. :.:..:::..:... Glaredla: prabincäla-..2,3:5222:2 82. . Charadrius alexandrinus ........... Vanellus-vanellus, at «Walidus:apmat oe ete PRIMES DE DROIT LU CP DER ET RENE EE . Himantopus himantopus ..... REA . Recurvirostra avosetta............. Bla asar insel rer PMNS MIAS NOTA ars. est Aquila — 5-9 — © bo ji cn | Sii Di no bee | “Ile Oo W | CAEN | | | | | | | té bo ww 1953 cla] _ Do Ilelaln||utweao] Osszese 1 fa; ed fi ‚> mot OU IND = Ne DI ni SOIN pp e e OW © IN) oO bo -1 21 fd bo DI — + bo ‘ DI DI © VR E VI I Ut o bo m bi =] 1951 1952 1953 Üsszesen 138:-Sterna- hirund0R etre 7 190 99 296 139. Larus canusH RE DOS LE 1 GEM 140. -Earus-ndibundis fee ee oes 346 285 662 1293 VAL: Porzana- par vas Sca a 2 — ST 142: Porzana pDorzana ate LSP 1 - 1 2 143:-Gallinula”chloropus re ee — 1 — 1 144. Fulica atra ...... PR RE RE RE ENE a 2 1 3 145: -CotUrHI® Lotta {en A eee ur 6 13 19 146. Phasianus 'eolehreus 3a — 1 == 1 Üsszesen enne 2392 5639 8782 16813 Kézrekerülések 1. Corvus cornix = 3757 . Békásmegyer, 1953. V. Ziegner Janos. . Garrulus glandarius 3468. Gödöllö, 1952. VIII. 9. Csöka Lajos. 3473. Gödöllő, 1952. VIII. 9. Csóka Lajos. 8132. Gödöllő, 1953. IX. 17. Csóka Lajos . Coccothraustes coccothraustes 6384. Pilisszentivan, 1952. VII. 6. 47° 34’, 18° 54’, Woracek Károly 9490. Budapest, 1952. VIII. 7. 47°31’. 18° 59’, Stamberger Janos. 9502. Budapest-Varosliget, 1953. III. 4. Warga Kalman. . Chloris chloris 4039. Budapest-Hüvösvölgy, 1951. . XI. 27. Stamberger János. 4040. Budapest-Hüvösvölgy, 1951. IX. 27. Stamberger János. 4061. Budapest-Hüvösvölgy, 1951. IX. 28. Stamberger János. 8640. Budapest-Hüvösvölgy, 1952. VII. 21. Stamberger János. 12159. Békásmegyer, 1952. XI. 29. Ziegner János. 15133. Budakeszi, 1953. VI. 7. Bozzi Tibor. Ibidem, 1953. VI. 16. Csonka Ferenc. Ibidem, 1953. III. 1. Bástyai Lóránt. Ibidem, 1953. X. 4. Rajnik Ferenc. Ibidem, 1954. II. 18. Lengyel Imre. Lucca, Toscana, 1952. X. 10. 810 km. A. Toschi. Napoli, Campania, 1952. XI. 21. 830 km. A. Toschi. Budapest-Lágymányos, 1954. II. 1. Lengyel Imre. kb. 6 km. W. is Ibidem, 1953. IV. 24. Stam- berger Janos. Budapest-Fogaskerekü, 1951. XII. 3. Bezsilla László. kb. 5 km.S. : | Ibidem, 1952. VI. 5. Stamber- ger János. Ibidem, 1953. IV. 24. Stam- berger János. Ibidem, 1953. II. 1. Ziegner János. i : Budapest-Gellérthegy, 1953. X. 4. Balogh Karoly. kb. 10 km.SO. wast) Ce 5. Carduelis carduelis 2. 1002. 4021. 4602. 4729. 5230. 6162. 6732. 9383. 10116. 10196. 10256. 10348. 10641. 11200. 11229. 11691. 11766. BIRD Budapest-Pasaret, 1951. XII. 27. Szijj László. Budapest-Lägymänyos, 1951. IX. 20. Krizsán Gusztáv. Budapest-Lagymanyos, 1951. IX. 20. Krizsán Gusztáv. Budapest-Lägymänyos, 1951. IX. 20. Krizsan Gusztäv. Sopron, 1951. Marschall Gyula. Pestüjhely, 1952. IX. 1. Dre- nyina István. Budapest-Hüvösvölgy, X. 21. Stamberger Jänos. Mogyoröd, 1951. XI. 27. Csöka Lajos. Rákoskeresztúr, 1952. III. 11. Csóka Lajos. 1951. Bekäsmegyer, 1952. IV. 22. Ziegner Janos. Sölymar, 1952. VII. 29. Dom- bauer Jözsef. Budapest-Farkasret, 1952. IX. 14. Borsos László. Törökbálint, 1952. X. 5. Simon Mihály. Törökbálint, 1952. XI. 2. Simon Mihály. Budapest-Hűvösvölgy, 1953. IX. 24. Krizsán Gusztav. Budakeszi, 1952. XI. 7. Szabad- — kai Róbert. Budapest-Hajógyársziget, 1953. II. 15. Haász József. Budapest-Pesthidegkút, 1953. X. 4. Bókai Bátor. Békásmegyer, 1953. EN. 14 Ziegner János, Budakeszi, 1953. I. 4. Szijj László. Békásmegyer, 1952. XI. 14. Ziegner János. Budapest-Mártonhegy, 1952. III. 16. Straub Pal. kb. 3 km. SW. Budapest-Märtonhegy, 1952. IV. 5. Straub Pál kb. 4 km. W. Ujpest, 1951. XI.JeneiGyörgy. kb. 15 km.N. Budakaläsz, 1951. XI. 7. Zieg- ner Janos, kb. 15 km.N. Nagykanizsa, 1952. I. 25. Bar- dos István, kb. 130 km. SSE. Rákoskeresztúr, 1952. IX. 2. Ösze Ferenc, kb. 20 km.E. Budakalasz, 1951. XII. 16. Ziegner János, kb. 10km. NNE. Ibidem, 1952. XI. 29. Babosik Antal. Budapest-Janoskörhäz, 1954. V. 21. Töth Istvan. kb. 20 km. W. Ibidem, 1952. VI. 30. Ziegner Janos. | Ibidem, 1954. IV. 18. Prukner Geza. Ibidem, 1953. V. 15. Sztari- csek Mihály. Szokolya, 1954. V. 10. Bíró Béla, kb. 50 km. N. Budapest-Farkasret, 1953. IV. 8. Kresztics József, kb. 10 km. N. Budakeszi, 1953. X. 18. Franke Jenö, kb. 3 km. W. Ibidem, 1953. I. 4. Szijj László. Budapest-Magdolnaväros, 1954. II. 14. Som Ferenc, kb. 4 km. E. Budapest-Petnehäziret, 1953. XI. 15. Nagy Antal, kb. 3 km. W Budakaläsz, 1953. III. 20. Woracek Károly, kb. 2 km. N. Ibidem, 1953. XII. 29. Franke Jenő. Ibidem, 1953. II. 15. Ziegner János. 11793. „nun. 12248. 12802. 12838. 12881. 13367. 13628. 13962. 13970. 14465. 15331. 15486. 16362. 16536. 260 Bekasmegyer, Bekäsmegyer, 1952 SAL YA Ziegner János. Bekasmegyer, Ziegner Jänos. Bekäsmegyer, 1952. XII. 17. Ziegner Janos. Békásmegyer, 1952. XII. 17. Ziegner János. : Budapest-Martonhegy, 1952. XI. 16. Borsos Laszlo. Budapest-Martonhegy, 1953. II. 1. Borsos Laszlo. Bekäsmegyer, 1953. I. 4. Früh- ling Mátyás di. Ferenc. Bekasmegyer, ner Antal. Szilasliget, 1953. III. 22. Csóka Lajos. Dunakeszi, 1953. III. 18. Virág István. Budakeszi, 1953. III. 22. Bozzi Tibor. Budapest-Obuda, 1953. VIII. 8. Bari Zoltan. Budapest-Obuda, 1953. VIIL.11 Bari: Zoltán. Törökbálint, 1953. X. 14. Simon Mihály Budapest-Óbuda, 1953. VIII. 30. Szijjarto Ferene. Pomaz, 1953... 3xX.-:27, CSÓKA Lajos. " Budapest-Remetehegy, -1953. IX. 25. Bányai Rezső. Budapest-Remetehegy, — 1953. IX. 26. Banyai Rezso. Budapest-Hüvösvölgy, 1953. XI. 7. Stamberger János. Esztergom, 1953. X. 20. Kertesz Kalman. PODS EXT: 27 1953113 -Vara- 1953. II. 1. Zieg- ‚Budapest-Ujlak, Ibidem, 1953. II. 8. Ziegner János. Ser Ibidem, 1952. XII. 17. Ziegner ‚Janos. ; Ibidem, 1953. II. 14. Ziegner Janos. Ibidem, 1953. II. 14. Ziegner Janos. Cr Budapest-Szepvöley, 1953. I. 25. Beck Pal. kb. 6 km. NO. Budapest-Hüvösvöley, 1954. I. Jenei György; kb. 4 km. N. Üröm, 1953. IH. 17. Deichter Karoly, kb. 2 km. W. Ibidem, 1953. It. 14 nz János. Dunakeszi, 1953. III. 22. Virá ág István, kb. 10 km. E. ; Hidvégardò, 1953.. VII. 20. Abádi András, kb.160 km. NE. Ibidem, 1953. X. Virág István. Budapest-Petnehäzirét, 1953. III. 22. Balogh Károly, kb. 2 km: ‘ Budapest-Farkasrét, 1953. N. 6. Hollösy Sändor, kb. 6 km. "SW. Ibidem, 1954. I. Juhász Lajos. Budakeszi, 1954. IV. tihärd, kb. 8 km: N: Budapest-Römaifürd6, 1953. XII. 13. Som Ferenc, kb. 2km. N. 5. Toth 1954. IV 22. Palké Ferenc, kb. 15 km. SE. ; Budapest-Hajögyärsziget, 1953. X. 16. Haäsz Jözsef, kb. 2m Budapest-Ujlak, 1953. X. 6. Bari Zoltán. Ibidem, 1953. XI. 15. Nagy Antal. i Ibidem, 1953. XI. 27. Raiman Janos. 20972. 21407. 21662. 21673. 21714. Ujpest, 1953. IX. 3 Újpest, 1953. X.3. Prukner Géza. Újpest, 1953. X. 4. Prukner Géza. Békásmegyer, Ziegner Antal. 953 XI 25. Paty, 1953. IX. 6. Som Ferenc. | Mätyaäsföld, 1953. VIII. 21. Ba- lazs Ferenc. Mätyasföld, 1953. VIII. 21. Ba- lazs Ferenc. Budapest-Obuda, 1953. VIII. 23. Bari Zoltän. Budapest-Obuda, 1953. IX. 14. Bari Zoltan. Dömös, 1953. X. 18. Varga Jözsef. Räkosfalva, 1953. Imre. X. 26. Szabö 22. Prukner Géza. Ujpest, 1953. IX. Géza. 3 Budapest-Ujlak, Bari Zoltán. Budapest-Ujlak, Bari Zoltän. Budapest-Ujlak, Bari Zoltän Budapest-Ujlak, Bari Zoltán. Budapest-Ujlak, Bari Zoltán. Ujpest, 1953. X. 11. 47° 35’, 19° 08’. Prukner Géza. 22. Prukner 1958-4530; 19532.1X: 22. 1953. IX. 22. 1953. IX. 23. 1953. IX. 24. Budapest-Hajögyärisziget,1953. X. 16. Haász József. Budapest-Hajogyarisziget, 1953. X. 18. Haäsz József. Ujpest, 1953. X. 16. Prukner Géza. Békásmegyer, 1954. III. 15. Lénner József, kb. 4 km. W. Ibidem, 1953. XII. 20. Kiss. József. Ibidem, Ferenc. Budakeszi, 1953. XI. 7. Jozsef, kb. 5 km. E. Räkosszentmihäly, 1954. III. 1. Klopesek Istvan, kb.3 km. NW. Cinkota, 1953. X. 30. Bokai Bator, kb. 2 km. W. Szödliget, 1953. XI. 1. Ferenc, kb. 15 km. NE. Budapest-Magdolnavaros, 1953. X. 30. Som Ferenc, kb. 5, km Hi: Budapest-Petnehäziret, 1953. XI. 15. Nagy Antal, kb. 30 km. S. Budakaläsz, 1953. XII. 11. Tergovics Antal, kb. 25 km. NW. Ibidem 1953. XII. József. Ibidem, 1953. XI. Kiss József 1954. II. 1. Váradi Kiss Som 20: Kiss Ibidem, 1953.-IX. 25. Bänyai Rezsô. _ Ibidem, 1953. X. 11. Demetro- vies Antal. Ibidem, 1954. II. 9. Bányai Rezső. Ibidem, 1953. IX. 25. Bányai Rezső. | Budapest-Härmashatärhegy, 1953. X..4. Bókai Bátor. Pisa, Toscana, 1954. H. 13. 43° 45’; 10° 25’, A. Toschi 810 km. Räkospalota, 1953. XII. 11. Som Ferenc, kb. 3 km. E. Rakospalota, 1953. X. 24. Som Ferenc, kb. 3 km. E. Budakaläsz, 1953. XII 11. Tergovics Antal, kb. 10 km. NW. 261 23239. 23956. Újpest, 1953. X. 27. Prukner Geza. Budakeszi, 1953. XI. 15. Franke Jenő. 6. Carduelis spinus 6697. 9392. 10058. 11090. 11109. 11279. 11655. 12016. 14095. 15498. 15797. 16370. 20812. 20992. 21295. 23184. 23247. Budapest-Mártonhegy, 1952. VII. 20. 47° 30’, 18° 58’, Straub Pál. n Budapest-Farkasrét, 8. Borsos László. Budapest-Mátyáshegy, 1952. VIII. 31. 47° 32’, 19.03", Beck Pál. Budakeszi, 1952. IX. 29. 47° 31’, 18° 56", Szijj László. Budakeszi, 1952. X. 13. 47° 31’, 18° 56‘, Szijj László. 1952. X. Budakalász, 1952. X. 18. Zieg- ner János Budakeszi, 1952. X. 26. 47° 31’, 18° 56’, Szijj László. Budapest-Märtonhegy, 1952. X. 2. Hollösy Sandor. Budapest-Farkasret, 31. Kreszties István. Gödöllő, : 1953; X. 8. 47° 36’, 19° 21’, Csóka Lajos. Budakeszi, 1953. X. 18. 47° 31’, 18° 56’. Kiss Jozsef. Budapest-Hűvösvölgy, 1953. XI. 10. Stamberger János. 1953. X. Budakeszi, 1953. XI. 21. Bozzi Tibor. Budapest-Sashegy, 11. Laki János. 1953. X. Budakeszi, 1953. XI. 14. Töth Rihärd. Üröm, 1953. XI. 8. Woracek Käroly. Budakeszi, 1953. XI. 14. Pruk- ner Géza. Ibidem, Ferenc. Ibidem, József. 1954. III. 14. Som 1954. III. 14. Kiss Roma-Tivoli, 1952. 800 km. A. Toschi. BG Biases | i Budakeszi, 1952. X. 19. Szijj László, kb. 5 km. W. Bredene, Ostende, W. Fland- ria, Belge, 1953. X., R. Hau- tekiet, 1240 km. Trento, 1953. XI. 640 km. A. Toschi. S. Germano Vercellese, Ver- celli, Piemont, 1952. X. 26. A. Toschi, 890 km. Dunakeszi, 1953. XI. 13. Virág István, kb. 10 km. E. Castagna, Genova, 1954. III. 850 km. Marco Comotto. Törökbálint, 1952, XI. 2. Si- mon Mihály, kb. 10 km. N. Budakeszi, 1953. XI. 7. Kiss József, kb. 4 km. W. Trento, Trentino, 1953. X. 26. 640 km. A. Toschi. Belluno, 1953. XI. 21. 530 km. A. Toschi. Budapest-Ujlak, 1953. XI. 25. Demetrovics Antal, kb. 5 km. NE. Ibidem, 1953. XI. 22. Kiss József. i Pesthidegkút, 1953. XI. 12. Stamberger János, kb. 8 km. NNW. Ibidem, 1953. XI. 15. Marti- novies Flóra. Budakaläsz, 1953. XI. 29. Len- ner Jözsef, kb. 5 km. E. Pesthidegküt, 1953. XI. 18. Stamberger János, kb. 3 km. NE. 23505. Budakeszi, 1953. XI. 12. Szijj László. 23852. Budapest-Härmashatärhegy, 1953. XI. 12. Bányai Rezső. 23901. Budakeszi, 1953. XI. 8. Kiss József. 23912. Budakeszi, 1953. XI. 15. Kiss Jozsef. Praha Z 20879 Pomäz, 1949. XI. 6. Szijj László. Ä 7. Carduelis cannabina 4141. Budapest, 1951. X. 30. Bokai - Bätor. 47° 35',-18° 55”: 11153. Budapest-Härmashatärhegy, 1953. III. 19. Bokai Bátor. 12337. Budapest-Magdolnaväros, 1952. XII. 9. Som Ferenc. 23022. Dunakeszi, 1953. XI. 8. Virág Istvan Praha K. 81933 Nagykoväcsi, 1950. VII. 9. Farkas Tibor. 8. Carduelis flammea 23874. Budapest-Härmashatärhegy, 1953. XI. 24. Bányai Rezső. 9. Serinus serinus 6559. -Budapest-Gellérthegy, 1952. VIII. 31. Pollák Jakab. 15600. Budapest-Hűvösvölgy, 1953. X. 7. Stamberger János. Praha Z. 31724 Budapest, 1949. VII. 17. Bókai Bátor. 10. Fringilla coelebs 889. Szilasliget, 1952. VI. 22. Kurucz Jözsef. 1510. Budapest-Hüvösvölgy, 1951. VII. 24. Stamberger János. 6881. Budapest-Hüvösvöley, 1952. VI.- 18. 47 31°, 18° 59, Stam- berger Janos. Budapest-Hüvösvölgy, 1953. XII. 13. Szimandl Jözsef, kb. 4 km. E. Pesthidegküt, 1953. XI. 12. Stamberger János, kb.5 km W Budapest-Härmashatärhegy, 1953. XI. 8. Bokai Bator, kb. 7 km. .E. Budapest-Hüvösvölgy, 1953. XII. 13. Szimandl Jözsef, kb. 4km.E. Szödliget, 1952. XI. 30. Som Ferene, kb. 4. km E. Birgebbuga, Malta, 1952. X. 19. 1360 km. Domenico Galea. Budaliget, 1953. IV. 20. Deich- ter Käroly, kb. 3 km. W. Tárnok, 1954. IV. 4..Som Fe- renc, kb. 35 km. SW. Tömörkeny, 1954. II. 20. Antal Istvän, kb. 140 km. SSE. Ibidem, 1951. IV. Laskö Kon- stantin. Ibidem, 1953: XI. 25. Bari Zoltán Ibidem, 1952. VIII. 31. Papp József. Ibidem, 1953. XI. 15. Thaly Béla. Ibidem, 1951. V. 10. Pollák Jakab. Budapest-Hüvösvölgy, 1952. IX. 14. Bäbosik Antal, kb. 30 km. W. Ibidem, 1953. X. 4. Szimandl Jözsef. Forli, Emilia, 1952. XI. 650 km. A. Toschi. 263 8825. Budakeszi, 1953. V. 29. Sopro- Ibidem, 1953. VI. 21. Dombau- nyi Jozsef. er József. 3 10145. Törökbálint, 1952. X. 19. 47° 26° Firenze, Toscana, 1953. X. 11. 18° 10’, Simon Mihaly. 740 km. A. Toschi. . 10250. Budapest-Hüvösvöley, 1953. Ibidem, 1953. VI. 14. Szijj VI. Krizsán Gusztáv. : László. 10414. Budapest-Petnehazirét, . 1953. Ibidem, 1954. IV. 25. Beck V. 10. Pollák Jakab. Pal 10559. Budapest-Hüvösvölgy, 1952. La Spezia, Liguria, 1953. III. X. 5. Stamberger Janos 47° 31’. 4. 820 km. A. Toschi. 18259"! 13512. Budapest-Hüvösvöley, 1953. Ibidem, 1953. X. 13. Szimandl IV. 4. Som Ferene. Jözsef. 13515. Budapest-Hüvösvöley, 1953. Ibidem, 1954. IV. 6. Prukner IV. 5. Som Ferenc. Géza. = 13525. Torbägy, 1953. IV. 12. Som Budakeszi, 1953. V. 17. Sopro- Ferenc. nyi Jözsef, kb. 5 km. NE: 13676. Budakeszi, 1953. V. 12. Csóka Ibidem, 1954. V. Hollósy Sän- . Lajos dor. 13690. Gödöllő; 1953. VI. 14. Csóka Ibidem, 1953. IX. 18. Csóka " Lajos. Lajos. 13937. Budapest, 1953. IV: 15. 47° 30’, Rieti, - Lazio, 1953: X=225. 18° 58’. Klopesek István. 790 km. A. Toschi. (Jelentve Recorded.: , Turdus ericeto- rum’) 13943. Budapest-Csillebérc, 1953. IV. Ibidem, 1953. V. 5. Borsos : 15. Klopesek István. László. | 14014. ‘Izbég, 1953. V. 24. 47° 41°, Viterbo, Lazio, 1953..X. 25. 19° 04’, Juhász Lajos. 800 km. A. Toschi (,,T. erice- - torum”). 15449. Budapest-Zugliget, 1953. VII. Ibidem, 1954. V. 9. Prukner 2. Stamberger János Géza. 11. Pyrrhula pyrrhula 23831. Budapest-Härmashatärhegy, Budapest-Martonhegy, 1954. 1953. XI. 8. Bänyai Rezső. I. 17. Borsos László, kb. 7 km. "SN. 12. Passer domesticus 12442. Ujpest, 1952. XII. 2. Rajnik Budapest, Rottenbiller u. 1953. Ferenc. | X. 7. Gspann Károly. kb. 8 km. S. (Kuvik köpetböl. — In pellet of Athene noctua.) 13. Passer montanus 3330. Liget, 1951. XII. 25. Bönert Ibidem, 1952. IV. 23. Bönert József. József. | 14914. Pesthidegküt, 1953. VI. 21. Ibidem, 1953. VII. 24. Stam- Thaly Zoltán. berger János. 264 14916. Pesthidegkút, 1953. VI. 21. Thaly Zoltán. 14935. Pesthidegkút, 1953. VII. 21. Thaly Zoltán. ő 15641. : Pesthidegkút, 1953. VII. 27. Thaly Zoltan. | 14. Galerida chain 9079. Budapest -Ujlak, 1953. IX. 22. Bari Zoltán. : 15. Lullula arborea | 13703. - Budaörs, 1953. IV. 19. 47° 27’, 19° 59’. Koffan Karoly. 16. Alauda arvensis . 6270. Budatétény, 1952. VIT. 4. Bor- sos Laszlo. | 17. Anthus trivialis i 1952. IV. 6. Ba- 12297. Nagykovácsi, logh Käroly. 6573. Pilisszentiván, 1952. VII. 20. Pollák Jakab. 18. Motacilla alba 3 1951. 635. — Pilisszentiván, Vie, 47° 37’, 18° 54’. Nagy Antal 14355. Újpest, 1953. V. 14. Kiss József. 19. Parus maior 3: MET? 8. 261. Liget, 1952. Bonert cs József. È 263. Liget, 1952. XII. 11. Bonert Jozsef. 1398. Liget, 1951: VI. 19. Keve And- ras. 2153. Tahi, 1953..1.15. Ziegner Janos. 3273, Liget; 1951: XII. 7: Bönert Jozsef. 3274. Liget, 1951. XII. 7. Bönert Jözsef. 3215.,: Liget,...1951. XII 7: Bénert Jozsef, Ibidem, 1953. VII. . Thaly Zoltán. Ibidem, 1953. XII. 6. Thaly Zoltán. Ibidem, 1953. VII. Thaly Zol- tán. Budaörs, 1954. I. 11. Szilagyi " Istvan, kb. 10: km: S. Napoli, Campania, 1953. X. 28. 820 km. A. Toschi. Ibidem, 1953. V. 8. . Hollósy Sandor. Pilisszentivan, 1953. VIII. 9. Szimandl József, kb. 6 km. N. Ibidem, 1952. VIII. 18. Wora- cek Károly. Bicka, Sfax, Tunis, 1953. 1.16. 1600 km. Paul Bédé. Ibidem, 1953. V. 30. Kiss József. Ibidem: 1953. XI. 13. Bonert * József. Ibidem, Hieme 1952/53. 6 eset- ben — six times. Kaposvár-Tokajpuszta, 1951. XI. 25. Kühär József, kb. 35. km. NWW. Ibidem, 1954. I. 27. Urbän Sandor. Ibidem, 1952. IV. 18. Bönert József. Ibidem, 1952/53. Hieme. 3 eset- ben — three times, Bónert József. Ibidem, 1952/53. Hime: 5 eset- ben — fivetimes, BonertJ özsef. 265 Liget, 1952. I. 24. Bönert Jözsef. Liget, 1952. I. 23. Bönert Jözsef. Liget, 1952. II. 6. Bönert Jözsef. Liget, 1952. II. 6. Bönert Jözsef. Liget, 1952. II. 6. Bönert József. Bükkszenterzsebet, 1952. I. 17. Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. I. 21. Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. I. 21. Schmidt Egon. 195221207. 19521: 317: 1952..1. 18. Csaszl6, 1952. V. :22. Jenő. Budakeszi, 1952. VII. 22. Som Ferenc. Bükkszenterzsébet, 1952. X. 22. Schmidt Egon Bükkszenterzsébet, 1952. X. 26. Schmidt Egon. Baboss Bükkszenterzsebet, 1952. XI. 5. Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. XI. 9. Scmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. XI. 24. Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. XII. 8. Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. XII. 20. Schmidt Egon. Bükkszenterzsebet, 1952. XII. 24. Schmidt Egon. Bekäsmegyer, 1952. X. 21. Zieg- ner János . Ibidem, 1952. II. 24. Bönert Jozsef. Ibidem, 1952/53. Hieme. 2 eset- ben — twice, Bönert József. Ibidem, 1952/53. Hieme. 8 eset- ben — eight times, Bönert Jozsef. Ibidem, 1952. IV. 18. Bönert Jözsef. Ibidem, 1952. IV. 23. Bönert József. Ibidem, 1952. XI. 1. Schmidt Egon. Ibidem, 1952. XI. 2. Schmidt Egon. Ibidem, 1953. I. 28. Schmidt Egon. Ibidem, 1952. X. 27. Schmidt Egon Ibidem, 1952. XI. 10. Schmidt Egon. Ibidem, 1952. X. 27. Ibidem, 1953. I. 5. Schmidt Egon. Ibidem, 1954. II. 26. Baboss Jenö. Ibidem, 1952. X. 25. Fleisch- bauer Károly. Ibidem, 1953. Egon. | Ibidem, 1952. XII. 8. Ibidem, 1953. II. 18. Schmidt II. 18. Schmidt Egon. Ibidem, 1952. XII. 11. Schmidt Egon. Ibidem, 1952. XII. 12. Schmidt Egon. Ibidem, 1953. I. 22. Schmidt — Egon. Ibidem, 1953. II. 11. Schmidt Egon. Ibidem, 1953. I. 26. Schmidt Egon. Ibidem, 1953. I. 26. Schmidt Egon. Ibidem, 1953. II. 9. Ziegner Janos. 10462. Budakeszi, 1952. VIII. 17. Som Ferenc. 10961. Budapest-Hűvösvölgy, 1953. V. 9. Stamberger János. 11219. Tahi, 1953. IV. 4. Ziegner János 11765. Békásmegyer, 1952. XI. 12. Zieg- ner János. 11785. Békásmegyer, 1952. X. 31. Zieg- . ner János. 3 12578. Budapest-Kurucles, 1953. I. 11. Koffan Käroly. 13291. Tahi, 1953. V. 1. Váradi Ferenc. 14904. Pesthidegküt, 1953. VI. 12. Thaly Zoltán. 20079. Pesthidegkút, 1953. XII. 7. Thaly Zoltán. 20. Aegithalos caudatus 6002. Balatonmäria, 1952. V. 13. Will Hübert. 21. Lanius collurio 880. Budapest, 1951. IX. 5. 47° 31’, 18° 59’, Kurucz József. 22. Muscicapa striata 4082. Heviz, 1953. VI. Györik Ferenc. 23. Phylloscopus collybita 10979. Budakeszi, 1953. V. 21. Stam- berger János. 24. Sylvia atricapilla Praha M 158136 Budapest-Hüvösvölgy, 1950. VI. 15. Festetics József. Praha Z 31763 Budapest-Hüvösvölgy, 1950. V. 15. Stamberger Jänos. 25. Turdus ericetorum 3364. Budapest-Hüvösvölgy, 1952. VI. 23. 47° 31’, 18° 59’, Stamber- ger János. Budapest-Hüvösvölgy, 1952. VHS 7-2 47-31%, 1859, Ba: logh Käroly. 6356. Ibidem, 1952. XI. 1. Fleisch- bauer Käroly. Ibidem, 1954. I. Jenei György. Ibidem, 1954. II. 16. Sandor. Ibidem, 1952. XII. 25. Ziegner János. Ibidem, 1952. XII. 25. Ziegner János. Ibidem, 1954. II. 15. Bukov- szky. Péter. Ibidem, 1954. IV. 19.OUrbán Sándor. Ibidem, 1953. XII. 20. Thaly Zoltán. Ibidem, Márton. Urbán 1953. XII. 11. Papp Ibidem, István. 1953. II. 2. Farkas Arborea, Prov. Cagliari, Sar- degna, 1953. XII. 22. C. Gaspare 1200 km. Ibidem, 1954. VI. 17. Kalmár Istvan. Ibidem, Rihärd. 1954. V2 222: Poth Ibidem, 1952. VII. 6. Sopronyi Jozsef. Budakeszi, ‘1950. VIII. 15: Warga Kalman. kb. 3 km. W. Macerata, Marche, 1953. III. 21. 630 km. A. Toschi. Frosinone, Lazio, 1953. III. 20. 750 km. A. Toschi 26. Turdus merula 3557. Budapest-Hüvösvölgy, 1952. V. 28. Koffan Károly. Budakeszi, 1952. VII. 20. 47° 31’ 18° 56’, Som Ferenc Budapest-Kurucles, 1953. VI. 23. Orolin Andräs. 27.. Monticola saxatilis Praha K. 81923 Pilisvorosvar, 1950. VI. 18. Farkas Tibor. 28. Phoenicurus ochruros 15436. Budapest-Hüvösvölgy, 1953. VII. 1. Stamberger János. 29. Luscinia megarhyncha 4940. 13022. Gyor, 1952. IV. 8: Jözsef. Budapest-Remetehegy, VIII. 25. Szijj László. Pilisszentkereszt, 1952. VI. 6. Haász József. Budapest-Csillebére, 7. Hollösy Sändor. Sopronyi 1952: 1953. V. Sempach 260772 Pesthidegkút, 1947. IX. 5. Dandl József. 30.. Luscinia luscinia 5710. Budapest-Remetehegy, 1952. . VIII. 24. Szijj László. 31. Erithacus rubecula 846. Budapest-Margitsziget, 1951. V. 22. Koväcs Andräs. 5153. Pesthidegkút, 1952. II. 20. Stam- berger János. 32. Dendrocopos syriacus 3431. Békásmegyer, 1952. IV. 13. Zieg- ner János 33. Jynx torquilla 2650. 268 Hajdúhadház, 1952. VII. 10. Sövagö Mihály. Budapest, Garas u., 1952. VI. 27. kb. 2:km: 8. Macerata, Marche, 630 km. A. Toschi. Ibidem, 1953. VIII. 7. Orolin András. ; 1953: II. Ibidem, 1951. VI. 3. Farkas Tibor. Ibidem, 1953. VII. Thaly Bela. Ibidem, 1952. V. 3. Tölgyesi János. 3 Ibidem, 1953. VIII. 25. Dandl József. Ibidem, 1954. IV. 24. Haász József. | Ibidem, 1954. IV. 18. Csóka Lajos. Nagykovácsi, - 1949. IV. 21. Laskö Konstantin kb. 5 km. W. Ibidem, 1953. IX. 2% Farkas Tibor. Ibidem, 1951. V. 25. Ibidem, 1952. XII. 27. Stam- berger Janos. Ibidem, 1952. IX. 9. Ziegner János. . Ibidem, 1952. VII. 27. Sóvágó Mihály. 34. Accipiter gentilis 24001. Lajos. Praia D 22480. Sopron, 1950: VII. 9. Marschall Gyula. 35. Accipiter nisus 3456. Gödöllő, 1952. VII. 15. Csóka Lajos. 19980. Szödliget, 1953.. XI. 1..'Som Ferenc. | 36. Pernis apivorus 9902. Gödöllö, 1952. VII. 15. 47° 36’, 19° 21’; Csóka. Lajos. Praha C 18840. Gödöllő, 1952. VII. 9. Csöka Lajos. 37. Platalea leucorodia 2097. Kisbalaton, 1951. " Warga Kálmán. WEA 9: 38. Ardea cinerea 2096. Kalman. 7862. Kisbalaton, 1953. V. 26. Warga Kalman. 18077: Kisbalaton, 1953. VII. .13. Warga Kalman. 39. Ardea purpurea Szijj 1887. Gardony; 1951. VI. 18. József. 1904. Gárdony, 1951... WES 18.°47.10°, 18° 32’, Szijj Jozsef. 7911. Velence, 1952. VI. 13. Szabó L: ac... Vilmos. 7925. Velence, 1952. VI. 13. Szabó. L. Vilmos. 18040. Kisbalaton, 1953. VI. 10. Warga Kálmán. 18076. Kisbalaton, 1953. VI. 13. Warga Kálmán. 18098. Kisbalaton, 1953. VI. 13. Warga Kálmán. Budakalász, 1953. X. 11. Juhász: :" Kisbalaton, 1951. VII. 4. Warga Rábapatona, Palarikovo ( Tótmegyer), 1954. I. 21. kb. 125 km. NW. Stoll- mann András. Harka, 1950: IX: 15. kb:.5 km. S. Marschall Gyula. Ibidem, 1953: VI. 23. Csóka Lajos. Budapest-Märtonhegy, 1953. elie seek be 25° km. SW. Borsos László. Reggio, Calabria, 1954. V. 10 1100 km. A. Toschi. Ibidem, 1953. V. 10. Hauer "Lajos. i Damous, Tunisie, 1952; Print. 39° 057, 09°: 37 ;.M.: Arnould 1200 km. Nagyatád, 1954. V. 23. kb. 50 km. SSE. Papp Janos. Napoli, 1954. I. 11. 700 km. A. Toschi. Firenze, 1954. I. 19. 560 km. A. Toschi. O5 SN ILL: 25; kb. 100 km. NW. La Valetta, Malta: 1951. IX. 14. 1360 km. E. Mercer. Nadasladany, 1952. VIII. 26. kb. 10 km.SW Deli András. Dömsöd, 1952. VILI. 19. kb. 35 km. SE. Jaszfalussy Lajos Veliki Zdenci, Croatia, 1953. IX Re SAO AN ET OTs, R: Kroneisl. 110 km. S. Keszthely, 1953. VIII 24. Hoffmann Sándor. Bielo Brdo, Croatia, 1953. VIII. 4, 45° 31',:18° 53’, R. Kroneisl 150 km. SE. 269 18102. 18144. Kisbalaton, 1953. VI. 13. Warga Kälmän. Kisbalaton, 1953. VI. 15. Warga Kálmán. 40. Egretta alba 1654. Kisbalaton, 1951. VI. 26. Steffel Gábor. 41. Ardeola ralloides 1875. 4461. 9992. Kisbalaton, 1951. Vo. 25. Warga Kálmán. Rétszilas, József. Rétszilas, 1952. VII. 25. Pátkai Imre. 42. Nycticorax nycticorax 1834. 1958. 9999. 18229, Sempach 958320. Geszt, Kisbalaton, 1951. Warga Kálmán. Kisbalaton, 1951. Warga Kálmán. Retszilas, 1952. VII. 25. Pätkai Imre. Retszilas, 1953. VI. 11. Ziegner János. VIE: 25: VII.. 20. 1947. VIE 9: 46° 53’, - 21° 35’, Müller Géza. 43. Anas platyrhyncha 950. 3902. Szeged-Fehértó, 1952. VI. 22. Beretzk Péter. Szeged-Fehértó, V I-22; Beretzk Péter. 1952. 44. Recurvirostra avosetta 7529. Szeged-Fehertö, Warga Kálmán. 1952. . VI. 21. 45. Sterna hirundo 1468. 7540. 270 Szeged -Fehertö, 1952. VI. 21. Warga Kálmán. Szeged-Fehertö, Warga Kálmán. 1952 VITE AT: 1952. VII. 25. Szijj Avellino, Campania, 1953. IX. 16. 820 km. A. Toschi. Nedeljanec, Varasdin, Croatia, 1953. VIII. 8. 46° 18’, 16° DI. R. Kroneisl. 175 km. SW. Valle Penini, Burano, Venezia. 1952. I. 27. 400 km.E. Mol- toni. Slivno Ravno, Metkovic, Dal- macia, 1951. X.3. 43" 21" 17" 13", R. Kroneisl. 400 km. Sibari-Cosensa, Calabria, 1952. IX. 18. 870 km. A. Toschi. Reggio, Calabria, 1952. IX. 16. 1000 km. Domenico Neri. Balatonfenyves, 1951: kb. 20 km. E. Kiss Bela. Zabbar, Malta; 1951. X Emmanuele Magro. 1300 km. Velence, 1952. IX. 10. kb. 40 km. N. Szabó L. Vilmos. Reggio, Calabria, 1953. IX. 15. 1000 km. A. Toschi. Szekudvar, 1950. VI. kb. 50 km. S. A. Schifferli. Bosut, Ma&@va, Serbia, 1952. X. 10. 44° 56’, 19° 22’, R. Kroneisl. 160 km. S. Csanytelek, 1952. IX. 13. kb. 30 km. N. Csontos Janos. Warna, Bulgaria, 1954. IV. 3. 720 km. I. Buresch. Balmazújváros, 1954, VI. 17. kb.170 km. NNE. Beres Gäbor. Ibidem, 1952. VIII. 3. Beretzk Peter. 46. Larus ridibundus 2499. Rétszilas, 1951. VI. 21. Patkai Bologna, 1951. VIII. 12. 650 Imre. km. A. Toschi. 2445. Rétszilas, 1951. VI. 22. Szijj Laguna di Chioggia, Venezia, József. 1953. VIII. 17. 510 km. E. Moltoni. 2465. Rétszilas, 1951. VI. 21. Pâtkai Roma, 1952. II. 16. 730 km. Imre. A. Toschi. 2593. Rétszilas, 1951. VI. 21. Szijj Särszentmiklös, 1951. VII. 23. Jözsef kb. 5 km. E. 7427. Szeged-Fehérté, 1952. VI. 18. Ibidem, 1954. V. 13. Beretzk Warga Kálmán. Peter. . 7686. Szeged-Fehertö, 1952. VI. 19. Siponto, Golfo di Manfredonia, Warga Kálmán. Puglie, 1953. XII. 28. 630 km. E. Moltoni. 7705. Szeged-Fehérté, 1952. VI. 18. Trogir, Sv. Bilusine-Blato, Warga Kálmán. Dalmacia 43° 31’, 16° 15’, 1953. I. 17. 440 km. R. Kroneisl. 7987. Szeged-Fehertö, 1953. VII. 5. Sidi Tabet, Tunisie, 1954. I. 3. Beretzk Peter. 1200 km. M. Arnould. 8063. Szeged-Fehertö, 1953. VII. 5. Bari, 1954. I. 17. 740 km. Beretzk Peter. A. Toschi. 19030. Rétszilas, 1953. VI. 12. Pätkai Ferrara, 1953. XII. 3. 650 km. Imre. A. Toschi. 19210. Rétszilas, 1953. VI. 12. Ziegner. Gorizia, 1954. III. 3. 500 km. Janos. A. Toschi. 19609. Szeged-Fehertö, 1953. VI. 21. Vaccarés, Camargue, 1954. I. Beretzk Peter. 15. 1300 km. Luc Hoffmann 43° 33%, 04° 35’. 19651. Szeged-Fehertö, 1953. VI. 21. Napoli, Campania, 1953. X. Beretzk Peter. 30. 770 km. A. Toschi. 19695. Szeged-Fehertö, 1953. VI. 21. Lago Trasimano, Umbria, 1953. Beretzk Peter. X. 730 km. A. Toschi. 19700. Szeged-Fehertö, 1953. VI. 21. Firenze, 1953. XII. 15. 750 Beretzk Peter. km. A. Toschi. 19706. Szeged-Fehérto, 1953. VI. 21. Roma, 1954. I. 11. 780 km. A. Beretzk Péter. Toschi. 19750. Szeged-Fehertö, 1953. VI. 21. Pisa, Toscana, 1953. XI. 21. Beretzk Péter. 690 km. A. Toschi. 19752. Szeged-Fehertö, 1953. VI. 21. Vinna, 1954. III. 1. 48° 30’, Beretzk Peter. 21° 50’, kb. 280 km. NE. Bocs- koros Jänos. XVIIth Report on Bird-Banding in Hungary By Dr. Imre Pdtkai — The year 1951 marked the beginning of a new area for the Hungarian explorers of bird-migration. Our Institute again took up its work with series of bird-rings starting from number one, kearing a new inscription. During the years 1945—50 we could only overcome the difficulties of starting the work once again .with old rings, that were left at our cooperators here and there and later on we used the rings kindly given us by Swiss and Czechoslovakian brother-institutions. i The number of our cooperators that took part in this work increased from 42 in 1951 to 83 till Decemter 1950. This increase in the circle of voluntary cooperators not unly resulted in a constantly growing demand for rings for the use of marking birds, but also in a demand for the increase of their scientific ornithological knowledge. Thus — our system of the "last Wednesdays” was set up, to enable the Institute to carry out its work and its other special tasks and also to fulfil this constantly growing demand. On the last Wednesdays of each month we take the ringing-reports from our coopera- tors living in the Capital and its surroundings, we hand over the necessary er of rings to replace the ones used up, and in the frame of scientific ornithological educa- tion, technical questions of ringing birds are dealt with too. On these occasions catching methods and instruments and last but not least, questions connected with identification of various species were discussed as well. A special course to learn identification of bird’s species was run with the partici- pation of 40 cooperators from September 1952 till June 1953. Those especially diligent members have to be particularly mentioned, who, though working during the night- hours, attended this evening-course and left the Institute for their place of work. It became more and more difficult to fulfil our enthusiastic cooperators’ growing demand for rings and thus the thought of mechanizing the process of making rings spontaneously cropped up. According to their profession, the memters of the course offered to plan the necessary machine and various detail-work of construction. Győző Kállai, planning-technician of the Hungarian Optical Works offered to plan the machine and to devise the detailed drawings of the plan. Instrument-maker Ferenc Váradi from the Textile Works at Budakalász took over the welding of the machine. The works of turnery were shäred by tool-maker György Jeney and his working- colleagues in the Telephone-Factory, by tool-locksmith Pal Beck from the Factory of Welding-Implements, further by tool-locksmith Lajos Juhász, overseer Lajos Szabó and Rezső Bányai from the Crude-Oil Pumps’ Factory. The components manufac- . tured by.milling were made by miller Ferenc Som in the Central Tool-Factory. Sándor Kertesz, constructor in the Räkosi Factories has sent plans for the construction of a machinery for bending the rings, it was then manufactured by technical controller Géza Pruckner of the Budapest Tool-Machine-Factory. All this work has keen done by our cooperators out of waste-material, entirely free of charge. We are greatly indebted to all of them, as well as to the management of the factories mentioned above for their unselfish aid with which they greatly helped our scientific work. Our new types of rings: . “Swallow” type inscription : Budapest, Madartan, — measurements: 8 X 11 mm 1 2; Thrush" type"... do = Ax 28 10x22 mm 3. “Gull” type do 5 5; er - 1320 mm 4. “Duck” type inscription: Budapest, Hungaria, Madartan ; 8 i measurements: 13x41 mm 5. “Heron” type inscription: Ornithologia, Hungaria Budapest, Madartani Intézet 16x41 mm 6. “Stork” type do x y 18x50 mm 7. “Eagle” type do 3 vi ; 20x80 mm The rings are made of aluminium. Among our experiences made during the work of ringing birds, there is one which . has to be mentioned as it may cause confusion. Some of the birds marked with our rings 272 fell into the hands of people who illegally catch and sell birds. As they are afraid of punishment, they do not report the rings of the birds caught, but cause confusion by putting the rings on some other birds, that are naturally not reported. When the marked bird is later reported back, differences between the reported species and our records arise from these facts. This problem is chiefly significant at the ringing of small song-birds. Therefore we ask our brother institutions abroad to kindly control, whether the species of birds with Hungarian rings reported to them are correctly determined. Our institute has systematically done ringing work on certain territories right from the start, e.g. Kisbalaton. These are mostly large territories and therefore it happened, that in our various reports on ringing, different geographic degrees were given. In order to unify our future reports on ringing, we take the opportunity now to give the degrees which will constantly be used in future. Risaliti ISLES RTE 46°40, 1157 Lake Fehertö near Szeged ................ 46°20’, 20°05’ EEE Ran Git oie a EEE eee ce, ee 46°50’, 18°35’ Most of the birds marked in Hungary are ringed at the above three places, therefore their names are mostly met with in our accounts of ringed birds reported back. Thus the constant repetition of coordinates becomes unnecessary. In three years’ work of ringing birds 98 cooperators helped us in a most unselfish, way. The results in ringing some species, mounted almost as rapidly as a geometrical progression, such as in the case of several species of Finches. The reports of ringing during the years 1951—53 are given in the following table : see Hungarian text p 253—271. no 1 oe 18 Aquila — 9-25 KÜLFÖLDI GYURUS MADARAK KÉZREKERÜLÉSEI XVII. GYURUZESI JELENTÉS Írta: dr. Keve András A külfölli gyűrűs madarak kézrekerülésének ismertetése valahogyan mindig kimaradt a gyűrűzési jelentéseinkből, csak alig közöltünk néhány adatot. Ezért igen nagy veszteség ért bennünket, amikor Intézetünk r 14. ábra. Kaunas B 315. számú gyűrűvel jelzett nyári es házi lidkores ( Fülöphaza, 1953. XII.: Coll. Inst. Orn. Hung.) A Goose shot at Fülöphaza in December 1953, bearing a Lithvanian ring (B 315), eross-bred between the Grey-Lag and the Domestic Goose in order to reintroduce the Grey- Lag Photo: Reichart IN SI Q1 18* 1945. évi kiegesekor ezek az adatok csaknem mind elpusztultak. A XV. jelentésben iparkodtunk ezt a hiányt pótolni, azcnban ez csak igen héza- gosan sikerült. Ezért felkérjük mindazokat a munkatársainkat és kül- földi intézményeket, hogy akinél ilyen adatok lennének, melyeket az Aquila eddig nem közölt, legyenek szivesek munkánkat elősegíteni azzal, hogy az adatokat újra közöljék velünk. Szives támogatásukért előre is hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Nagyon hálásan köszönjük az eddig nyujtott segítséget is főleg T. Donark (Malmö), Dr. E. v. Koersveld (Den Haag), R. Kuhk (Radolfzell), Prof. Dr. E. Stresemann (Berlin) szíves fáradozását. 3 Corvus frugilegus Moskwa D 251990 Centralno-Chernozemnyi Re- Kisvárda, 1953. I. zervat, Dedov-Vesely, Rayon 48°14’, 22°05’ Streletsk, Distr. Kursk, 1952. Komoróczy Péter VI. 10. E. v. Koersveld Moskwa E 118895 Centralno-Chernozemnyi Re- Gegeny, 1953. XII. 20. zervat, Dedov-Veselyi, Rayon 48°09’, 21°57’ Streletsk, Distr. Kursk, 1953. Nyiri Imre V. 30. E. v. Koersveld Sturnus vulgaris Moskwa F 87565 Darwin-Reservation, Bolhas, 1952. III. 8. 87567 Ribinski-Lake, 1951. VI. 5. (sceletum) 58°30’, 37790" 46718" VÉG A. Malinowski Huber József Bologna Falconara Marittima, Budapest, 1951. IV. Ana 246696 Ancona, 1950. III. 14. 22. Toth A. Istvan A. Toschi Bologna no. ? — Békéscsaba, datum ?, 46°41’, 21°06’, Tarjan Tibor Carduelis carduelis Praha K 5027 — Budakalasz, 1952. XI. 6. 47°32", 19704 Ziegner János Zagreb A 16714 Zagreb, 1953. X. 11. Csepel-Herminatelep, 45° 49", 15° 59 47°25’, 19°06’, 1954. R. Rucner-Kroneisl III. 30. Vamosy Ernö Carduelis spinus Radolfzell Zschopau, Sachsen, Ujpest, 1952.. IX. 29. H 127659 50344" 0300471952 187, 47°34’, 19°06’, R. Kuhk Som Ferenc Lanius excubitor Strehlen, Schlesien, 1935. printemps Rossitten no. ? Bombyeilla garrulus Praha D 4119 Jilemnice, N. Bohemia, 1937. LIE: 16. J. Jirsik Turdus pilaris Radolfzell Göhra, Kr. Grossenhain, G 18767 Sachsen, 1951. V. 30. 51.18-, 18 32%, R...Kuhk Riparia riparia Radolfzell Radolfzell, 1950. IX. 14. H 77325 E. Schüz Asio flammeus Askania-Nova, S. Ukraina 1914. V.17. H. Grote Rossitten 19968 Buteo buteo Strentshi, Litvania, 1953: VE 10; A. Malinowski Moskwa Ü 52268 pull Buteo lagopus Kiruna, Lappland, 1911. Aetas, G. Kihlen Kiruna, Lappland, 1911. Aetas, G. Kihlen Göteborg 38 Göteborg 61 Göteborg 66 Kiruna, Lappland, 1911. Aetas, G. Kihlen Circus aeruginosus Rossitten no. ? ? Toitenwinkel b, Rostock, 91.02: ,:.12:08.,.1925% Rossitten D 68582 Fertötö, 1934. VI. 15. 47°45’, 16°40’, Seitz Accipiter nisus Riga 13536 Selsau, Kr. Modohn, Livland E27. 1927: Com. Somogy, 1935. XI. 19. 480 km SSE. Budapest, 1938. III. 9. 445 km SE. Warga Kálmán Enying, 1952. II. 2 46°56',. 18°15° Sörös Istvan Szabolcs, 1951. VII. 10. 48°10’, 21°30’, Zombori Istvan Alesut, 1915. 123. 4726 18°4]), J. Thienemann Villany, 1954. IIT. 10. 45°52’, 18°27". Szantödi Peter Enying, 1914. III. 5. Vönöezky-Schenk J. Boldogkévaralja, 1914. III. 16. Vönöezky-Schenk J. Sövenyhaza, 1912. III. 22. Miklösfalu, after 4 years: (1929 ?) 46°59’, 17°12’,Goethe & Kuhk Sarröd, 1939. VII. 14. 47939", 16247", Goethe & Kuhk Ógy alla; 1929, II. 2. 1400 km SSW. N. Transehe Riga no. ? Milvus milvus Helgoland 305635 Rumkogel b. Krakow, 1931. VII. 2. 53°39’, 12°15’ Ciconia ciconia Viborg 200 Viborg 5 1 pi Qt Viborg : Viborg 950 Viborg 998 Viborg 1216 Viborg 3566 Helgoland H 1409 Helgoland, no. ? vossitten 224810 210170 Rossitten Warszawa B 698 DO ~l © . Vissing, Yylland, 1908. VII. 4. Randrup, Yylland, 1913. VII. 7. Vissing, Yylland, 1911. VII. 14. Vissing, Yylland, 1913. VII. 10. Hovlbjerg, Yylland, 1914. VIE 5. Skärbäk, S. Yylland, 1921. — Stadil, Yylland, 1928. VII. 5. Oberhammelwarden b. Elsfleth, Wesermarsch, 1952. VII. 12. R. Drost Baiersdorf, Mfr., 1937. VI. 18. Garmisch, 1938. V: 25. Koloniec, Kielce, 1932. VIII. 25. :51°LI 2: 20°09" 29; Rydzewski Warszawa B 4453 Bledöv, Kielce, 1953. VI. Békéscsaba, 1935. III. 15. 46°41’, 21°06’, Tarján Tibor Németbogsán, 1931. X. 4. 45°23", 21246 Goethe & Kuhk Zabola, 1908. VIII. 26. 45°54', 26°12%, T. Donark Miköfalva, 1916.VIII. 5. 47°55', 20°22°, T: Donark = Popräd,: 1911. 1X. 8. 49°O2’ , 20°17. T. Donark Szohodol, 1913. IX. 5. 45°31) 957292 T. Donark Danos, 1914. VIII. 20. 46°12’, 24°49", T. Donark Kistorony, 1923. VIII. 6. 45°48”, 24°10’, T. Donark Nädasdladäny, 1931. VII. 6. 47°08’, 18°15’, T. Donark Budakeszi, 1952. VIII. 22:-4731,18 56 Szabadkai Róbert Békéscsaba, datum ? 46°41/,.21°067, Tarjan Tibor Vittnyed, 1937. 13.473937 oo E. Schüz Partos, 1938. X. 15. 45°21’, 21°08’ E. Schiiz Marostorda, 1934,X1. 91: 46°35, a3! Olahbrettye, 1935. V.III. 15. Rydzewski IX. Warszawa B 502158 Zagreb no. ? Praha C 21225 Moskwa B 21712 - Stockholm M 10209 Viborg 409 Warszawa B 6945 Warszawa B 523395 Rossitten B 22420 Rossitten B 24725 Rossitten B 24825 Rossitten B 25456 Rossitten B 25626 Rossitten B 25919 Rossitten B 25925 Bogdanow, Kielce, 1938. VI. 10. 50°30’, 20704" Ciconia nigra Ardea cinerea Darwin-Reservation, Ribinski- Lake, 1949. VI. 25. 58-30", 37 30’, V. Rjabow See Sakern, Kirchspiel Hillarde Boräs, Västergötland, 1931. VI. 7. G. Vesteergren St. Lyngby Skov, Själland, 1910.: V. 17. Tama, Bialystok, 1936. V. 22. 53°42’ 22°40’ Rekowen, Ortelsburg, 1930. V.24.:7 53°28" :20°49° Adlerhorst, Neidenburg, 5496220739"; LOT Ve Adlerhorst, Neidenburg, 53226 BOC S22 F981 EN 26. Nikolaiken, 1932. V. 24. 53048", 21°41' Nikolaiken, 1932. V. 24. 53°48’, 21°41’ Rekowen, Ortelsburg, 1931. V. 29. 53°28’, 20°49’ Rekowen, Ortelsburg, 1931. V. 29. 53°28’, 20°49’ 26. Szentpeter, 1938.-X. 5. 540495, 20027, Rydzewski Békéscsaba, 1935. V. 8. 46°41’, 21°06’, Tarjan Tibor Besenyszög, 1952. VIII. 25. 47°17’, 20°17’ Wojnärovich Elek Kisbabot, 1950. VII. 30. 47033", 17°25’, Juhász Írma Sárkeresztur, 1931. eh 20. 47 007 18°32, Kismarton, 1919. III. 28. 47°50’, 16°28’, T. Donark Biharatyas, 1937. I. 15. 46°50",:21 40: Rydzewski Rétszilas, 1952. X. 12. 46°50’, 18°38’, Sárközy Mihaly Tata. 1932. IX 47°39’, 18°19 Knabe Enying, 1931. IX. 20. 46°55’ 18127, Knabe Farkashida, 1931. VII. 8° 48°90": 1738 Knabe Biharugra, 1932. IX. 30. 47°00’, 21°40’ Knabe Kopàcs, 1932. X. 5. 45936", 18°47’ Knabe Süly, 1931. XII. 28. 47°56’, 17°22’, Knabe Felgyö, 1932. X. 46°38’, 20°09’, Knabe Rossitten B 26002 Rossitten B 26152 Rossitten B 26154 Rossitten B 26768: Rossitten B 35711 Rossitten B 35719 Rossettin B 46330 Rossitten B 46372 Radolfzell B 1479 Göteborg E 6969 Kaunas Kaunas Kaunas Kaunas 280 B 10 B 90 B 91 B 332 Wolka, Johannisburg, 1931. Vie 28 a8 4250217988 Rekowen, Ortelsburg, 1931. Vi 26). Saar 28290740! Rekowen, Ortelsburg, 1931. VE 291537285, 2049" Grenz, Cranz). 1931. VL. 3: 54,99, 20, 34. Insterburg, 1932. 54.407, 21255% Wengerin, VD=18. Insterburg, 1932. 5440, 2155 Wengerin. VI. 18: Schobensee, Ortelsburg, 1936. VIE BO 54381-19054 Adlerhorst, Neidenburg,- 1936. NEGA 5396 #90 39: Egretta alba Fertötö, 1950. VI. 7. 47°45’, 16°40’, Aumüller Anser anser Rone, Gotland, 1952. VI. 29: V. Fontaine Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, 1950. Printemps (ex captivi- tate) M. Valjus Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, 1953. Printemps M. Valjus Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, 1953. Printemps M. Valjus Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, 1953. Printemps M. Valjus Balatonboglär, 1931. IX. 13. 46°44’, 17°38’, Knabe Meszpest, 1931. VIII. 15. 48°44", 217167 Knabe Debrecen, 1931. IX. 2. 4733. 21300 Knabe Kopäcs, 1932. II. 20. 45°36', 189470 Knabe Erdöcsokonya, 1932. X. 12. 46°06’, 17°29’, Knabe Kopäcs, ‚1933.13: 45°36", L 187478 Knabe Topolya, 1936. IX. 14. 45°28", 21-087 Knabe Baesa, 1937. VII 25. ATSAA SE FAO Knabe Komarvaros, 1951. II. 3. 46°31 i Viera Sterbetz Istvan Balmazújváros, 1953/54. hieme. 47°36', 21°14, Béres Gábor Fülöpháza, 1953. XII. 12—15. 46°49’, 19°14’, N. Kiss Janos Fülöphäza, 1953. XII. 12— 15. 46°49% 19747 Kozma Ferenc Kecskemét, 1953. XII. 12. 46°54',019447 Mengyän György Fülöphaza, 1953. XII. 12—15. 46°49’, 19°14’ Mago Ferenc Anser anser X Anser domesticus Fy Kaunas B 315 Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, Fülôphäza, 1953. XII. 1953. Printemps 46°49’, 19°14’, M. Valjus Szanto Laszlo Kaunas B 318 Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, Sükösd, 1954. I. 22. 1952. Printemps 46°18’, 19°00’, M. Valjus Horväth Istvan Anser anser X Anser anser-domesticus F.a Kaunas B 87 Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, Mohacsisziget, 1953. 1953. Printemps XII. 4. 46°00’, 18°45’, M. Valjus P. Horvath Istvan Kaunas B 89 Zsuvintas-Lake, SE. Litvania, Mohacsisziget, 1953. 1953. Printemps XII. 4. 46°00’, 18°45’, M. Valjus : P. Horvath Istvan Anser fabalis Az Aquila LV—LVIII. kötetének 101. oldalán közöltük a MOSKWA B 17893. számú gyűrűs lúd adatait. A madarat a moszkvai gyürüzési központ mint a Yenissei torkolatában gyűrűzött ,, Anser segetum ad." jelen- tette vissza. Sőregi János ny. múzeum igazgató szives volt tájékoz- tatni bennünket, hogy a liba ma is a debreceni múzeum gyűjteményé- ben megtalálható, de az nem vetesilüd, hanem öreg nagylilik. Ennek alapján közöltük le az adatot mint a nagylilik adatát. A véletlen foly- tán kerültünk 1954 májusában levelezésbe a madár elejtőjével Dr. Thurzó Imrével, akinek véleményét azonnal kikértük ebben az ügyben. Tőle a következő felvilágosítást kaptuk: ,,1951. nov. hónapban (— 1951. X. 20. . a Nimród : akkori közleménye alapján) egy esti húzáson kb. 20 db libát lőttem. A sötétben a libákat nem néztem át tüzetesen és ebből haza- menetelemkor több libát egy ismerősömnél leadtam. Másnap az ismerősöm megjelent nálam, kezében a gyűrűvel és azt monata, hogy az egyik liba. lábáról leszedte. Azonnal visszamentem és visszatettem arra a libára, amelyiken bemondása szerint volt, s a Déri Múzeumnak küldtem. Való- szinüleg az ismerősöm tévedett, és nem a liliken, hanem 'a vetési lúd lábán volt. . . Balmazújváros melletti Karinkó legelőn lőttem" — aho- gyan az utóbbit már Soregi is jelezte. Az adatok tehát helyesen: Moskwa B 17893 Venissei (Mouth), 1941. VIII.1 . Balmazújváros, 1941. | 70°40’, 84°00’, V. Rjabow RW woe el Thurzo Imre Anas platyrhyncha Leningrad D 4016 Ladoga-Lake, 1931. VIII. 30. Lelesz, 1932. I. 3. 60°00’, 31°00’, G. Doppelmair 48°28’, 22°00’, Boeskoros Janos Anas crecca ? Leningrad 6525 = Vinna, 1954. III. 16 48°30’, 21°50’, Boeskoros Janos 281 Anas querquedula : Giethoorn, 1951. VIII. 16. 52744", 06°02’, G. ©. A. Junge Leiden 234895 Warmond, 1953. VII. 30. 529137. 0433,00. A dunce Leiden 258265 Anas acula Wolga-Delta, Astrahan-Reser- vation;-.1951.— VII: 207 A. Malinowski Moskwa D 208286 Helyreigazítás : Aquila LV helyesen Moskwa D 98891 Anatida („kekesörü réce" — „a duck with blue bill’) Moskwa D 13339 Woronesh, — A. Malinowski Vanellus vanellus teeuwijk b. Gouda, Prov. Zuid-Holland, 52°03’, 04°43’, 1O ale EAN UGS J. Taapken Leiden 225080 Chlidonias nigra Lucca, Toscana, 1950. V. 5. A. Toschi Bologna Pisa 16558 Hydroprogne caspia Stockholm 22654 Insel Hättan, Busen Lövsta- bukten, Östhammar, 1945. VI. 6. G. Vesteergren Fagelsunder, Hallnas, Ore- orund, 1952. VI. 20. G. Vesteergren Stockholm U 55574 Larus fuscus Göteborg D 12546 Ostergarn, Gotland, 1930. VI. 28. Larus canus tossitten, 1931. X. 31. Rossitten 72775 LVIII, p. 102, 20. sor Gerjen, 1952. III. 17. 46°30’, 18°52’, Lupsa Janos Felsöszentiväny, 1953. V111..7. 471851842 Kobulej Tibor Dunapataj, 1952. III. 20. 46°39°;..19°007, Taba Istvan Karcag, 1951. V. 25. 47°1:97,20°55% (Csiki Sandor. Tömörkény, 1954. IV. 29. 46°37 5° "2001 Rigó Sandor Sarszentmiklös, 1950. EX "10.46 51028088 Sarabin Szeged-Fehertö, 1952. VIII. 8. 46720, 20703" Beretzk Peter Szeged-Fehertö, 1952. VIII. 25. 46°20’, 20°03 Beretzk Peter Nagyszöllös, 1930. XI. 8, 48°10’, 23200”, L. A. Jägerskiöld Budapest, 1932. I. 28. 47°30’, 19°03’, G. Bodenstein Larus ridibundus Moskwa E 223587 Moskwa E 248531 Warszawa D 213397 Praha E 65365 Praha E 68013 Praha E 79113 Praha E 81091 Praha E 114040 Praha E 116420 Praha E 118436 Radolfzell E 9422 Kaunas E 1307 Babites-Lake, Litvania 56,555 23045 19527 VE... 12. A. Malinowski Babites-Lake, Litvania, 1952. VI. 18.: A. Malinowski Kozuchy, Olsztyn, 1952. VI. 16. 54°02’, 21°55’ J. B. Szezepski Mosonbanfalva, 1953. VI. 16. 47°45’, - 16°48’, K. Bauer Zsuvintas-Lake, 1953. VII. 10. 54°28’, 23°38’ I. Ivanauskas Coturnix coturnix Bologna Ana 6177 Pavia, Lombardia, 1948. IV. 24 Bologna Ana 226770 Brescia, coals 1949. VI. 38. A. Toschi Tolna, 1953, I. 9. 46725", 18°50’, Zilai János Late szad HZ se SE LŐ. 47°39’, 18°18’, Porga Zoltan Felsöalap, 1953. V. 6. 46°50’, 18°40', Kovács Ernő Dinnyés, 1950. VIII. 10. . 4710’, 18°32’; Mikolas Kálmán Kiskunlachaza, 1950. TRATTA LOCO; Kovács András Kecskemét, 1951. V. 46°54"; 1937 , Beretzk Péter Szeged-Fehértó, 1951. IX. 46°20’, 20°03’, Beretzk Péter Balatonfüzfö, 1952. 1. 93. AOL: 18002 Somogyväri Ferenc Adony, 1951. VIII. 5. 47°07',:18°52', Karvaly Nándor Újszentmargita- Bö- dönhät, 1954. IV. 2. AT4A DA OT Javorszky Janos Ujvärfalva-Sörnye- puszta, 1953. IX. 6. 46°28’, 17°34’, Szalai Gyula Hajdunänäs, 1954. I. ie 47-50’; 21°22’, Apatini Ferene Päsztori, 1949. Aetas 47.32:,..Er.28.; Király Ivan Szabadszallas, 1951. VI==VEI:= 462535 19°12": Galos Imre 283 Bologna Ostiglia, Lomb., 1950. V. 14. Fadd, 1950. IX. Ana 231289 A. Toschi 46°28’, 18°48’, Vasvary László Bologna Pistoia, Toscana, 1950. V. 15. Csorna (Hanysäg), Ana 232845 1950. VII. © 47°37’, 17°15",.. Kiraly van Bologna Milano, Gaggiano, 1951. IV. 21. Bia, 1951. VIEH. 18. Ana 295771 A. Toschi 47°28', 18°48’, Erdei József Bologna Roma, 1951. V. 6. Jákó "1951" VI Ana 310421 A. Toschi 46720517383 | Szalai Gyula Bologna Firenze, 1951. V. 20. Sellye, 1951. IX. 10. Ana 336437 A. Toschi 45°52 ae Szantödi Peter Bologna Genova, 1952. V. 7. Csököly, 1952. IX. 7. Ana 373460 A. Toschi AG ASE 100926 Szalai Gyula Bologna Ravenna, 1952. V. 8. Csákánydoroszló, Ana 377932 1952. VII. 5. 46°58": 16°30’, Csaba József Bologna Mantova, Lomb., 1953. V. 11. Zalaszentmihäly, 1953. Ana 429808 A. Toschi IX. 20. 46°44" 16°57; Biczó István Bologna Genova, 1950. V. Bánokszentgyörgy, Ge Q 7096 A. Toschi 1950. VII. ( 46°33’, 16747", Péczely Dezső Bologna Genova, 1951. V. 28. Püspökhatvan, 1951. Ge Q 12885 A. Toschi VIII. 7. 47747, 19722, . Tôreki József Helyreigazítás : Aquila LV—LVILI, p. 106. alulról 18. sor helyesen Bologna 187638. Records of Birds ringed abroad and found in Hungary. XVIIIth Report on Ringing By Dr. Andras Keve The publication of the birds that were ringed in foreign countries and were shot or found in Hungary, was somehow always left out of our reports and but a few data were published on the subject. It therefore was a severe loss that almost all these data were destroyed when our Institute was burnt down in 1945. We have tried though to fill up this gap in our XVth report, but our efforts were not quite successful. Therefore those of our cooperators and foreign institutions who are in the possession of such data that were not published in Aquila yet, are requested to help us in our work by placing them again at our disposal. We express our grateful thanks for the help already given, especially to Mr. Torben Donark (Malmö), Dr. E. v. Koersveld (Den Haag), R. Kuhk (Radolfzell), Prof. Dr. E. Stresemann (Berlin). 284 Anser fabalis The data of a goose bearing the ring Moskwa B 17893 were published in Aquila Volume LV—LVIII. page 101. We were informed by the Bird-Ringing Centre at Moscow, that the bird was an adult specimen of Anser segetum and was marked at the delta of the river Yenissei. Later János Söregi, pensioned museum-director kindly told us, that the goose is still to be found in the collection of the Museum of Debrecen, but it is not a Bean-Goose, but an adult White-Fronted Goose. By chance we were able to start a correspondence in May 1954 with Dr. Imre Thurzó, by whom this Goose was shot and whose opinion on the matter in question was asked at once. He gave us the following information : “In November 1951 (according to a note published in the "Nimród Vadasziap” on the 20th of October 1951) I killed about 20 geese on an evening flight. In the darkness I did not examine the geese thoroughly andjduring my way home I gave several of them to an acquaintance. This acquaintance came to me the following morning with a ring and told me, that he took the ring off from the leg of one of the geese. I returned with him at once having put the ring back n the leg of the goose he pointed out, sent the bird to the Museum of Debrecen. My acquaintance may possibly have made a mistake and that the ring was originally on the leg of a Bean-Goose and not on a White-Fronted. I shot the goose on the Hortobágy near Balmazújváros" — just as we already were informed by Söregi as regards the place where the goose was shot. Thus the correct data are the following: Moskwa B 17893. Yenissei (delta) 1. 8. 1942. 70°40’ 84°00’ V. Rjabow Balmazújváros, 20. 10. 1941. 47°37’ 21°21’ Thurzó Imre. Detailed data on ringing and corrections in the Hungarian text. 285 Ur un + ° à , HER y x CAE ; : >44 è, 2 A HAJNALMADAR MAGYARORSZÁGON Irta: Agardi Ede The Wall-Creeper in Hungary | By E. Agárdi A hajnalmadár (Tichodroma muraria) egyike azoknak a madaraknak, melyet mint ,ritkasägot” kezeltek a magyar madártani irodalomban. Vönöczky-Schenk (1929) így emlékezik meg róla : „A hajnalmadár Magyar- országon ha nem is túlságosan ritka, de mindenesetre a ritkán látható madarak közé tartozik." Saját megfigyeléseim Pécsváradon arra a gondolatra vezettek, hogy a magyar irodalom adatait összeállítva, pozitív alapon világítsuk meg a kérdést. A munkámban segítségemre jött a Madártani Intézet a le nem közölt adatoknak rendelkezésemre bocsátásával. A magyar irodalomban először Grossinger említi meg a hajnalmadarat (1793), de ő még. előfordulási helyet nem említ meg. Schönbauer 1795-ös névjegyzékébe szintén felvette a hajnalmadarat. Mitterpacher (1799) is . megemlíti. Első pontos adatot 1837-ből Petényi közli Vernärröl (Gömör m.). A történelmi adatok után most már rátérhetünk elterjedésének ismertetésére. Magyarország területén a hajnalmadár nem fészkel, bár Vásárhelyi adatai alapján nincs teljesen kizárva alkalmi költése a Bükk hegységben. A Kárpátok övén ellenben költ a hajnalmadár. Egyetlen bizonyító fészekalj a M. Nemzeti Múzeumban található, melyet Koczyan Antal (Zuberec) az Obosita csúcson gyűjtött (dátum hiányzik). Azonban több iro- dalmi adat áll rendelkezésünkre költeseröl. ; A Tátrában 1850. évben Wodzicki figyelte meg. Schauer 1861. évben a Kosadisko völgyben és a Bélai Mészkőhegységben, Murányon látta nyáron. Greisiger Mihály is a Bélai és Javorinai Mészkőhegységben figyelte meg. Hulyák Valér a Vigyázó— Hefty-féle Tátra-kalauzban írja, hogy 1914. évben Drechslerháuschenben és a Bélai Mészkőhegységben fészkelt. Hradszky József szerint Szepesváralja melletti 606 m magas mészkőn, a Dreveniken fészkelt. Vönöczky-Schenk (1929) azt írja, madarunk Liptóban és a Herma- neci völgyben (Zólyom) fészkel. Ezenkívül számos megfigyelés van, mely a közeli fészkelésre utal: Petényi vernári adata (1837) után, 1837—1847 közt Rainer 3 darabot szer- zett a Magas Tátra vidékéről. 1882. áp. 25-én Greisiger Szepesbélán figyelte meg. 1894. dec. 22-én Lendl Adolf Likér községben (Gömör m.) látott egyet. 1894. aug. havában Greschik Viktor a Nagytarpataki Völgy (Szepes m.) középső vízesésénél egy sziklatömbön 2 hajnalmadarat figyelt meg. Weszter G. a múlt század 90-es éveiben Lőcsén a város falainak keleti oldalán látott 287 egy példányt. Weszter írja, hogy néha még kitavaszodäskor is látni mada- runkat. 1909—1912. években Darnay-Dornyay Béla gyakran látta Rózsa- hegyen a főgimnázium és a templom falán. 1909. júl 27-én Greschik Jenő a Felkai-völgyben az Ewiger-Regen-sziklán figyelt meg egyet. 1926. aug. 26-án Mauks Vilmos Szepesbélán látta. Körmöcbányán Dudich Endre talál- kozott vele késő ősszel. Legtöbb adatunk a hajnalmadárról Erdélyből való. Már 1841. évből van megfigyelés. 1841. júl. havában három darab került Zeyk Miklós kezébe, amelyek a Remetei-sziklán, a Tövisi pataknál (Alsó Fehér m) lövettek. 1848. ápr. 5-én kettőt Nagyenyednél a Kákovai kősziklán észlelt ugyancsak Zeyk. Danford Ch. G. és Harvei- Brown J. A. (1875) Hátszegnél figyelték meg szeptemberben. Madarunk erdélyi megjelenéséről legtöbbet Bielz E. Albert ír (1888). Alábbi helyeken figyelték meg Bielz szerint: a Strigy völgyében, Vajdahunyad mellett, az Erdélyi Érchegység keleti szélén, Tövis mellett, Nagyszebenben, Nagyenyed és Torockó mellett, a Székely- kön, Talmács mellett, a Fogarasi hegységben, a Vistea Mare, Ucsisora és Ucsa Mare szakadékaiban, Brassóban a kápolnahegyen, Bácsfalu mel- lett a Pietra Maren és a Schulleren, Balánbánya mellett és a Szilágyságban. Csiki Ernő a múlt század 80-as éveiben a Vöröstoronyi szoros mellett július hónapban látta. Lendl Adolf Boksánbányában figyelte meg madarun- kat. Egy 1906. jan. 21-én Csernahévízen lőtt hím példányról ír Lintia. Ez a madár a temesvári múzeumba került, ahol most (1946) 3 dátum nél- küli példány található Türkösről Lintia szerint. Vönöczky-Schenk azt írja, hogy gyakrabban előfordul a hajnalmadár Toplecz, Újmoldova, Német- bogsán közsegekben és a Szárkő-hegységben (Krassó-Szörény) ; a fogarasi Alsóárpás havason, Királykő-hegyeken és a Bucsecsen (Fogaras), valamint a Székelykőn (Torda-Aranyos). Csató János szerint a Maros jobb oldalán fekvő hegyvidék szikláin fészkel. Radetzky Dezső azt írja, hogy Bordan István a Sztrigy völgyének mészkôsziklafalain, a Kudzsir-havasokban többször találta a hajnalmadár fészkét tojásaival. Csath András Kispereg aradi községben egy ház falán kúszva látott egy példányt 1925. okt. 19-én. Congreve W. M. (1929) azt írja, hogy bár néki nem sikerült a hajnalmadárral találkozni a Retyezáton, de megbízható értesülése alapján jól ismert madár ott és többet ki is tömtek. 1942. aug. 1-én Keve András a Békás-szoros Pokol nevezetű szurdokának sziklafalán és a műúton figyelt meg egy párt. A hajnalmadár horvátországi előfordulásai : 1923 telén Schenk Henrik Beocsinban (Fruska Gora) lőtt példányt kapott kitömésre. Vönöczky— Schenk írja, hogy gyakrabban előfordult Zágrábban, Petrinján, Varasdon, Kutjevon, Severinben, Pregradon, Podsusedben, Sveti-Simunban, Zeng- gen, Cirkvenican és Fiumeban. Mastrovic (1942) szerint: „A tengerparti hegységek szikláin októbertől március végéig meglehetősen nagy számban fordul elő, de mindezideig költési idő alatt sem a Horvát-Tengerparton, sem Eszak- és Közép-Dalmáciában nem találták." Látjuk tehát, hogy a hajnalmadár a költés ideje alatt és akörül a kör- nyező területeken a mészkőhegységet és a Kárpátok szikláit kedveli. A n észköves helyeket azért szereti, mert a mészkő alkalmasabb fészkelés céljából, mint más szilárdabb szikla. Eső, hó, könnyebben vájja ki a fészek- 286 helyeket a lágyabb mészkőben. A meszköhegyek gazdagabb rovarvilaga is vonzza madarunkat. Ezeket az adatokat ismernünk kell, hogy a hazai el6forduläsokat kellö- képpen értékelni tudjuk, melyeket az alábbiakban foglalunk össze : A Bükkhegységben : a Fauna-Catalógus Felsőtárkány és Montes Bükk lelőhelyeket adja meg (1917). 1921. dec. 8-án Szeőts Béla a Szinva-szoros felső végén, mészkőfalon figyelte meg a hajnalmadarat, s a következő évek- ben ugyanezen a helyen többen is több ízben látták. 1926. nov. 26-án és 1927. okt. 30-án Mauks Károly látta madarunkat ugyanezen a helyen. Az utóbbi napon Mauks a Szeletabarlangban is megfigyelte és nov. 1-én a Szeletebarlangtól 6 km-re légvonalban, az óhutai völgy mészkő-bányájá- ban. 1927. dec. 3. és 10. közt is látható volt itt a hajnalmadár, és az ottani bányában dolgozó egyik munkás bemondása szerint minden évben látható itt szép madarunk. Vásárhelyi azt írja, hogy 1929—1942. évek közt állan- dóan figyelte a hajnalmadarat Lillafüreden és minden télen megjelent. 1929. évben az elsőt okt. 12-én látta és ez időtől kezdve egész 1930. már- cius 6-ig minden nap csak 1—2 darabot észlelt, és pedig az egri út mel- letti mészkősziklán, a tó melletti kőbányában, a Palota és Lilla szállók falán. 1930. jan. 11-én egy példányt elhullva talált. Március 6—11 közt szá- muk nagyon felszaporodott, pl. 8-án 20 darabot látott különböző helyeken. Március 11-töl ritkábban voltak láthatók, így mare. 14- és 16-án 1—1 da- rab, 20-án kettő, április 1-én, 15-én, 27-én és május 1-én 1—1 példány és ez volt az utolsó ebben a szezonban. 1930. okt. 20-án jelent. meg a hajnal- madár Lillafüreden ; megfigyelt továbbá okt. 26-án, november 4-, 5- és 6-án 1—1 darabot. Bársony György 1951. okt. 20-án Újdiósgy őrött, a Kerekhegy egyik falán látta és azt mondja, hogy Lillafüreden elég gyakori. Szarvaskön, a varromon Szabó László Vilmos 1950 októberben látott egyet. "A Mátrában 1940. febr. 4-én Nagy Gyula 3 példányt figyelt meg a Gyöngyös-patakon átvezető nagy híd kőfalán Gyöngyössólymoson, melyek- ből egyet begyűjtött a Madártani Intézetnek. 1942. febr. 9-én ismét látta a fenti helyen, egyet pedig a község templomtornyának falán. A Dunántúlon: Chernel szerint Sopronban a gimnáziumon megfigyeltek 1—2 példányt. Közelebbi időpont-megjelölés hiányzik. Sopronban a müegye- tem falán 1938. febr. 6-án Breuer György látott egy példányt. Kismarton- ban 1910. év telén Bittera Gyula a főreáliskola falán figyelt meg egyet. Lékán 1894. szept. 28-án Lendl Adolf a váron észlelte. Chernel írja, hogy Köszegen házuk kéményén látta a hajnalmadarat. Időt nem közöl. Csabrendeken 1917. jan. 13-án Barcza Lászlóné a földszintes kastély ablakpárkányán 3 méterre a talajtól látott egyet. Ugyanitt 1928. febr. 24-én Barcza László figyelte meg. 1952. okt. 12-én Keve András Sümegen a várromon észlelt egyet, és rá egy hétre, okt. 19-én Csiki László jelentette a Kisapati községhez tartozó Szentgyörgyhegy híres , kőzsákjairól? és Herte- lendy Géza Badacsony ból, 1952. dec. 15-ről, ahol vakolatlan köhäzon keresgélt. Badacsony bazaltoszlopain 1912. okt. 12-én Chernel Miklós látott egy hajnalmadarat. 1918. okt. 22-én Chernel István a tördemici sziklákon látta. 1919. okt. 21-én ugyanitt találta, majd 1924. okt. 14-én Chernel Istvánné is. Ugyanezen a napon Meszlényi Pál a Szentgyörgy hegyen is látta. Entz Géza 19 Aquila — 9-23 289 es Homonnay Nándor figyelte meg Tihanyban a Biológiai Intézet falán. Keller Oszkár Keszthelyen, ház falán találkozott vele (közelebbi időpontok hiányoznak). 1950. okt. 8-an Aeve Gyenesdiás mellett egy kis kőfejtőben észlelte. Veszprém városában a Várhegy falain és a Szentbenedek-hegy dolomit- sziklafalain 1912 telén látta Darnay-Dornyay Béla madarunkat, ugyancsak ő bukkant a hajnalmadárra 1922. ápr. 13-án a Bakonyhegységben, a Cuha- völgyben. Pannonhalmän is megfigyelték a hajnalmadarat nagy hidegben. A Gerecse-hegységben Lábatlan községben 1940. febr. 18-án Saghy Antal gyűjtötte. Sághy szerint előfordult még : 1941. nov. 27-én, 1942. déc. 2-án, 1943. okt. 31-én. ugyanitt egy-egy példány, 1943. nov 27-én 3 darab; 1952. okt. 15—30 közt Süttőhöz tartozó köfejtökben ; 1952. novemberben Tardos és Dunaalmás községekhez tartozó kőbányákban 1—1. 1953. jan. . 23-án a süttöi kőbányában szintén látott. Sághy összegyűjtött adatai — Kés, 1912—13 évben a Feketebányában, 1922-ben a Bersekibányában a Sárkánylyukban észleltek egy-egy példányt, továbbá Dorog községben 1944. ápr. 10-én 1 darabot. A Pilis-hegységben ésa Budai hegyekben : Vönöczky (1917) megemlíti Visegrádot. 1897. dec. 29-én Herman Ottó Budaörs kopár hegyein látott egy példányt. Warga Kálmán egy nyári tollruházatban levő hím példányt ész- lelt Pesthidegkút határában a Fazekashegy sziklás oldalán 1926. dec. 26-án. : Greschik Jenő szerint a főváros budai oldala kedvelt tartózkodási helye a hajnalmadárnak. Madarász Gyula szerint 1860. márc. 15-én a budai. vár- palotában fogtak egyet. 1926. szept. 30-án Kamenitzky Sándor a Várhegyen látta. 1951. dec. 20-án Pátkai Imre a Krisztinavárosi templom falán figyelt. meg egy példányt, dec. 22-én az alagút krisztinavárosi bejáratánál. 1952. okt. végén az Öntőház utcában a vár falán látta. Madarász említi (1899), : hogy a Gellérthegyen gyakran megfigyelték. 1948. január közepén Jánossy Dénes a Dunára tekintő sziklafalakon észlelt egyet. 1951. okt. 29-én Endrődy Sebő az Orlay u. egyik házának falán kettőt figyelt meg (ugyanézen a napon a pesti oldalon is látták). 1952. jan. 21-én Endrődy és Lengyel közlése szerint a Szent Imre herceg úti gimnáziumba berepült egy példány, melyet legyen- gülve fogtak el. 1952. dec. 26-án Szijj László a Rózsadombon egy ház kéményén látott egyet. 1937. márc. 29-én Vertse Albert a pasaréti ferences templom tornyá- nak falán észlelte. ; A múlt század 90-es éveiben Navratil Dezső figyelte meg madarunkat a kuruclesi dülő kőfejtőjében. 1929. okt. 22-én Vigh Gyula a zugligeti Tiindér- . hegyen a Remeteszikla alatt egyik kőfejtő meredek sziklafalán figyelt meg egyet. 1948. nov. 14-én a kissvabhegyi kőfejtőben " észlelték. Sebehazy- Stoflitz preparatoriumába egyik év április havában a Zugligetből küldtek be egy példányt. A további dunántúli adatoknak elébevágva most előbb letärgyaljuk az összes budapesti előfordulásokat, hiszen a főváros kőrengetege a haj- nalmadár részére nem jelent mást, mint egy egységes szikla-vidéket. 1949 decemberben Szabó L. V. a Margitszigeten a romokon látott egy pél- dányt. Vasvári a Lánchíd pillérjein látta. 1925. dec. 5-én a Belvárosban. 299 talalkozott Vönöczky-Schen: hajnalmadarral, amint épületek ereszein es az esölevezetö csatornák környékén kutatott az ott rejtőző rovarok után. 1948. febr. 15-én Keve a Gellértheggyel szemben a pesti dunaparton ház falán látott hajnalmadarat. A kissvábhegyi megfigyeléssel egy napon 1948. nov. 14-én Szijj László a Reáltanoda utcában (Belváros) látta. 1948. dec. 3-án Keve az Erzsébet-híd alatt látott repülni egyet. 1951 októberében ziraczky Sándor észlelte a Mester utcában ház falán. Dorning Henrik Kőbányán a templomon figyelte meg 1926. dec. 22-én. Végül következik a városligeti Vajdahunyad várának fala, ahol Warga szerint régebben is több ízben láttak hajnalmadarat. A Madártani Intézet 1945—1952 közt ide lévén ideiglenesen elhelyezve, a megfigyelések rendszeressé váltak. 1947. nov. 8-án Pátkai itt lőtt egy példányt. 1949. jan. 21- és 22-én ugyanitt figyelte meg Keve. 1949 november második felében Pátkai Imre és Bancsó Lajos több napon át észlelték; 1950. nov. 6-án ismét Pátkai látta itt ; 1951. jan. 6-án szintén ; 1951. okt. 29-én ismét megjelent a hajnalmadár a falon. 1951. dec. 18-án Pátkai a közeli Ezredéves Emlékművön figyelte meg. Ezek után visszatérhetünk a dunántúli előfordulásoknak ismertetéséhez. A Balaton sík somogyi partján is észleltek hajnalmadarat és pedig 1936. febr. 22-én Szalay Lajos Elemér Fonyödon egy földszintes ház faláról ejtett el egyet. A Mecsek déli oldalán és az ahhoz csatlakozó Villányi-hegy en számos megfigyelést végeztek a hajnalmadärrél. Villány község kőbányá a- jában 1905 márciusában észlelték Pfennigberger József közlése szerint. Előtte 2—3 évvel is láttak itt hajnalmadarat éspedig párban. 1917 október első felében és 1918. év márciusában Pécsett a székes- egyházon Radetzky Dezső látta a hajnalmadarat. 1930-ban Páldy Géza azt írja, hogy hat év óta minden esztendőben találkozott hajnalmadárral Pécsett. 1936. jan. 20. és 30. közt Páldy a pécsi MÁV üzletvezetőségi épü- . let kéményén észlelte és 1937. dec. 23-án szintén látta ugyanitt. 1948. nov. 16-án Geréby György figyelte meg Pécsett. Magam megfigyeléseimet Pécsváradon és a szomszédos Zengövarkony községben végeztem. 1928. ápr. 1-én az utóbbi község határában, a műúton levő nagy kőhíd falán kúszva láttam egyet. 1913. márc. 2-án és 21-én Pécs- váradon, a róm. kat. templom belsejében röpködött. 1914. jan. 11-én ugyancsak itt mozgott ; ugyanígy 1928. dec. 25-én ; 1939. nov. 17. és 1940. ápr. 13. közötti időszakban a templom belsejében telelt át. 1952. okt. 26. és 1953. márc. 29. közti időben 8 esetben a templom belsejében, egy ízben ablakon, kívül, egy ízben éppen rárepült kívülről a templom ablakára és a salun keresztül a toronyba jutott. A templom tornyából be tudott jutni a templom padlására, onnan pedig a mennyezetben levő nagy kerek nyíláson at a templom belsejébe. Tehát ki is járt a templomból és a telet szerencsésen áthúzta, mígnem március végével eltűnt. Lényegesen kevesebb adat áll rendelkezésünkre az Alföldröl. Debrecenben figyelte meg Sóvágó Mihály 1943. nov. 17-én az egyetem keleti falán (1 db). 1928. okt. 23-án Györgyey Adolf látott Tápiógyör- gyén egy a házuk tetején röpködő hajnalmadarat. Festetics Antal 1954. jan. 10-én Csorváson látta. Beretzk Péter szerint 1945 szeptemberében Szegeden a klinkertéglából épült hatalmas dómon és a dómtéri árkádokban 19* 291 több napon keresztül látták. Ugyanitt észlelték 1946. márc. 9—12. közt és 1953 február második felében is mutatkozott itt, valamint a város több pontján. 1946 szeptember első hetében a Maros parti Deszk községben lőttek egyet. A Bácskából az alábbi helyekről vannak megfigyelések : 1925. okt. 18-án Újverbászon a téglagy árnál lőttek egyet Schenk Henrik szerint. Vönöceky-Schenk Jakab mint gyakrabban előforduló madarat említi meg Kula községből. A hajnalmadárra vonatkozó gyűrűzési adatok nincsenek, így mozgalma pozitív adatok alapján nem állapítható meg, a fenti megfigyelések azonban elég világosan mutatják, hogy egy vertikális vonuló madárfajról van szó, mely télen az alacsonyabb vidékekre húzódik le a nem nagyon távoleső költési területéről, a magas hegységekből és áprilisban újra visszavándorol oda. Ezt bizonyítja aránylag korai érkezése. A legkorábbi adat szeptember első hetéből való Deszkről ( Beretzk), pedig ebben az évben az ősz hosszú és meleg volt és a tél rövid ideig tartott. A másik korai adat a Dunántúl nyugati feléből, Lékáról származik : szeptember 28 (Lendl). Általában azon- ban októberben érkezik csak meg és március végén, áprilisban vonul visz- sza, ahogyan saját magam is megfigyeltem Pécsváradon 1952/53. telén áttelelését. Feltűnő kései adat Darnayé a Bakonyból (ápr. 13.), valamint Vásárhelyi adatai a Bükkből (ápr. 27., május 1.). A megjelenési dátumok fel- tűnő egyenletes eloszlása relatíve Közel mozgalomra vall. Még a vissza- húzódási adatok is egyeznek, csupán a kései bükki adatok mutatnak irányt a Tátra felé. Lehetséges, hogy a lékai korai érkező az osztrák Alpokból jött, viszont a mecseki és délalföldi adatok a balkáni látogatást is sejtetik, részben pedig az erdélyit. Az adatok túlnyomó többsége a Dunántúlról adódik, aminek egyszerű ökológiai magyarázata van, hogy ti. a hajnalmadar hegyi madär, mely az Alföldön kevésbé találja meg a részére kedvező táplálkozási hely eket, bár az Alföldet sem kerüli el. Több összevágó adat azt mutatja, hogy nem ugyanazon dns van szó még egy kisebb körzetben sem, mint pl. Budapest, tehát nemcsak magános madarak kóborolnak el. A budapesti Vajdahunyadvárán vagy a Gerecsében történt észlelések, valamint saját megfigyeléseim Pécsváradon a templomban, azt bizonyítják, hogy ahol a rendszeres megfigyelésre lehe- tőség nyílik alkalmas helyen, sokkal gyakoribb a hajnalmadár, mint azt az elszórt adatokból sejthettük. A hajnalmadárnak tehát rendszeres moz- galmai vannak, azonban mivel csak egyesével-kettesével mozog; könnyen kikerüli a megfigyelők figyelmét. A. nálunk előforduló példányok ökológiájára vonatkozólag azt a követ- keztetést vonhatjuk le, hogy télvíz idején az épületek falán szeret mozogni, legyen az nagyobb épület vagy egyszerű vályog kunyhó (Deszk, Fonyód). Az utóbbiakra azonban csak kényszer üségbôl fany alodik. Szereti a terméskő falakat (V ajdahuny ad, Lánchíd, Badacsony), de ezek hiányában minden cirádás épületet szívesen felkeres. Különösen kedvezett neki Budapest ostrom utáni állapota, amikor Budapesten a házak falának vakolata sok helyen hia- nyos volt ( Bp. Belgrád rakp.), ahol például tavasszal ugyanazon a helyen a seregély is költött. Nagyobb épületek belsejébe is szívesen behúzódik és 292 hosszabb ideig tartözkodik ott (Peesvarad). A romok hasonlökeppen kedvez- nek életfeltételeinek (Sümeg, Szarvaskő). A meszköfejtök (Gerecse), az ún. , Kőpor" banyak is alkalmasnak látszanak életének (Zugliget, Gyenesdiás). De természetesen sziklákon is mutatkozik (Badacsony és környéke, bazalt ; Bükk, meszkösziklak). Táplálkozására vonatkozólag hazai viszonylatban csak nagyon keveset tudunk. Greschik (1929) végzett v izsgálatot : egy októbervégi példány gyomrában kaszáspókokat, fülbemász zót, pattanóbogarat és lepkét talált (Phalangium sp. 9 db, Forficula auricularia 4 db, Hypnoidus pulchellus 1 db, Noctua sp. 1 db). Ezen állatokból egyedül a bogár mutat arra, hogy ez a példány még a hegy vidékről származott. A Pátkai-féle példány gyomrá- ban (Városliget- Vajdahuny ad, 1946. nov. 8.) a következők voltak talál- hatók (legy ek, pók, bogár) : Muscidae 4—5 Arachnoidea 2—3 Larvevorida 1 Coleoptera 1 A rendkívül töredékes, szinte meghatározhatatlan anyag vizsgálatát Szijj Józsefnek köszönhetem. Táplálkozására vonatkozólag érdekes adatokat közöl Keve, aki a Békás- szorosban nemcsak a sziklafalon látta keresgélni, hanem a műúton lötragya közt turkálva találta. : A hajnalmadár a fentiek alapján minden olyan sziklafalon, épületen vár- ható, melynek repedéseiben rovarok rejtőzködhetnek, bár jobban szereti a nagy obb épületeket, a kisebbekre csak kényszerűségből szorul rá. Így szór- ványos mozgalma könnyen kikerülheti a figyelmet, de oktober -märeius közt minden télen vendégünknek tekinthetjük, főleg a hegyes vidéken. . Kivételesen már szeptemberben és az északi hegyekben még májusban is találkozhatunk hajnalmadárral. Irodalom — Literatura Dr. Barcza László: Hajnalmadár Csabrendeken. (Aguila, 1927/28. p. 389.) Dr. Barcza Lászlóné: Hajnaimadár Csabrendeken. (Aguila, 1916. p. 349.) Bársony G.: Hajnalmadár Újdiósgyőrött. (Aguila, 1948/51. p. 250.) Dr. Beretzk Péter: Hajnalmadár Szegeden és környékén. (Aguila, 1944/47, p. 168.) Bittera Gyula: Hajnalmadár Kismartonban. (Aguila, 1912. p. 413.) Congreve, W. M.: Some Notes from South- Western Transsylvania and the Barat of New-Romania. (Ibis, 1929, p. 443—491.) Chernelházi Chernel I.: Magyarország madarai. (Budapest, 1899. p. 656— 657.) Chernelhazi Chernel I.: Hajnalmadár Badacsonyban. (Aquila, 1918. p. 116.) Chernelházi Chernel I.: Hajnalmadár Tördemicen. (Aguila, 1918. p. 125.) Chernelhazi Chernel I.: Hajnalmadár Tördemicen. (Aquila, 1919. p. 44.) Chernelhazi Chernel I.: Hajnalmadár Csonkamagyarországon. (Aquila, 1921. p. 47.) Chernelházi Chernel Istvánné: Hajnalmadár Szentgyörgyhegyen. (Aguila, 1927 1728) p. 389.) Chernelhazi Chernel Istvánné: Hajnalmadär Szentgyörgyhegyen. (Aquila, XXXIV— XXXV. p. 432.) Chernelházi Chernel Istvánné: Hajnalmadär Badacsonyban. (Aquila, XXXIT-XXXIII. Dei) Chernelhazi Chernel Miklos: Hajnalmadär Badacsonyban. (Aquila, 1916. p. 349.) Ozynk Ede: A szakállas keselyű. (Aquila, 1894. p. 136-151.) 293 Csath András: Hajnalmadar Kisperegen. (Aquila,. 1927/28. p. 389.) Csörgey Titusz: Gyűjtemények. (Aquila, 1903 p. 293 — 294.) C'sörgey Titusz: Tichodroma muraria L. (Aquila, 1905. p. 345.) Dr. Dornyay Bela: Tichodroma muraria a Bakonyban. (Aquila, 1922. p. 170.) Dr. Dorning Henrik: Tichodroma muraria Kőbányán, (Aquila, XXXIT-XXXIII. p. 80. Dudich Endre: Tichodroma muraria Körmöckänyän. (Kócsag, 1932. I. II. p. 17.) Gereby György: Tichodroma muraria Pécsett. (Aquila, 1944/47. p. 174.) Dr. Greschik Jenő: A hajnalmadar (Tichodroma muraria L.) (Kócsag, 1929. I. p. 22— 37. Dr. Györgyey Adolf: Hajnalmadar Tapiögyörgyen. (Aquila, 1927/28. p. 389.) _ Hegymeghy Dezső: Hajnalmadar Pannonhalmán. (Kócsag, 1929. I. p. 44.) Herman Ottó: Telelő vendégek hazánkban. (Aguila, 1898. p. 208.) i Homonnay Nándor: A Balaton és környéke madarai. (M. Biol. Kut. Int. Munk. 1940. p- 246 — 276.) Janossy Denes: Hajnalmadär Budapesten. (Aquila, 1944—47, p. 168.) Kamenitzky Sándor: Hajnalmadär Budapesten. (Aquila, XXXIV—XXXV. p. 283.) Dr. Keve András: Ornithologische Mittsommer Beobachtungen am Békás Pass (Fragm. Faun. Hung. VI. p. 30—31.) Keve A.— Pátkai Imre— Vertse A.: Hauptmeldung der ornithologischen Balaton Forschung im Jahre 1941. (M. Biol. Kut. Munk. 1943. p. 153—211.) Dr. Lendl Adolf: Ornitho-faunisztikai adatok. (Aquila, 1895. p. 187— 188.) Lintia, D.— Dombrowski, R.: Paserile romaniei. (Bukuresti, 1946. p. 435.) Dr. Madarász Gyula : Magyarország madarai. (Budapest, p. 148.) Mastrovic, A.: Die Vögel des Küstenlandes Kroatiens I. (Zagreb, 1942. p. 192.) Dr. Mauks Károly: Hajnalmadär a Borsodi Bükk Szeleta barlangjában. (Aguila, 1927—28. p. 388.) Nagy Gyula: Hajnalmadár Gyöngyössolymoson. (Aguila, 1939—42. p. 468.) Nagy László: Hajnalmadár. (A Természet, 1931. p. 14.) Pátkai Imre: Hajnalmadár újabb előfordulása. (Aquila, 1948—51. p. 250.) Pátkai Imre: Hajnálmadár újabb előfordulása Budapesten. (Aguila, 1944—47. p. 168.) Badetzky Dezső: Hajnalmadár Pécsett. (Aquila, 1919. p. 113.) Sághy Antal: Hajnalmadár Süttőn. (Aguila, 1952—55. in print.) Sághy Antal: Hajnalmadár Esztergom megyéből. (Aquila, 1939— 42. p. 464.) Sovago Mihály: Hajnalmadar Debrecenben. (Aquila, 1943. p. 406.) Schenk Henrik: Hajnalmadär Ujverbäszon. (Aquila, XXXII—XXXIII. p. 115.) Szijj Laszlö: Hajnalmadär Budapesten. (Aquila, 1944—47. p. 168.) id. Szeöts Bela: Hajnalmadär a Herman Ottó barlang melletti sziklaszoroskan. (Aquila, 1922. p. 170.) Vásárhelyi Istvän: Adatok a borsodi Bükk gerinces faunäjähoz. (Erdészeti Lapok, 1942. separatum p. 31.) Vásárhelyi István: Tichodroma muraria Lillafüreden. (Kócsag, 1930. III. p. 67.) Vásárhelyi Istean: Hajnalmadar a Bükkben. (Kócsag, 1936—38. p. 68.) Vigh Gyula: Hajnalmadár Zugligetken. (Kócsag, 1929. I. p.) Vönöczky-Schenk Jakab: Aves, in Fauna Regni Hungariae. (Budapest, 1917. p. 114.) Vönöczky-Schenk Jakab: Madarak I. in Brehm A. Az állatok világa VIII. (Budapest, 1929. p.. 372. Vönöczky-Schenk J. hab : Hajnalmadar teli megjelenése a síkvidéken. A 1925 — 26. p. 253.) i Vönöczky-Schenk Jakab : Hajnalmadär Erdélyben. (Aquila, 1916. p. 188.) Vönöczky-Schenk Jakab: Hajnalmadär Erdélyben. (Aquila, 1920. p. 121.) Vönöezky-Schenk Jakab : Hajnalmadar Käkovän. (Aquila, 1920. p. 147.) Warga Kálmán: Hajnalmadär Pesthidegkúton. (Aquila, 1927—28. p. 388.) Warga Kálmán : Hajnalmadär Selmecbányán. (Aquila, 1922. p. 212.) Zeyk: Hätrahagyott jegyzékek. (Aquila, 1916. p. 187—188.) 294 A FEHÉR GOLYA VONULÁSA ABAUJ-TORNA MEGYÉBEN 1949. ÉV TAVASZÁN ÉS OSZEN Írta: dr. Tóbiás Gyula Migration of the White-Stork during the year 1949 in NE Hungary By J. Thóbiás A fehér gólya 1949. eviszokatlanul kései és kevés számban való érkezése ösztönzött arra, hogy az Abaúj-Torna megyére vonatkozó gólyaadatokat feldolgozzam, függetlenül az országos gólya-katasztertől. A megye 134 községéből összesen 230 adat érkezett hozzám. Ebből 162 a tavaszi és 68 az őszi vonulásra vonatkozik. A tavaszi vonulás során a legkorábbi érkezésről III. 15-éről Hernád- szentandräs és Iväncs községekből szólnak a jelentések ; a legkésőbbi jelen- tés VI. 22-e Kiskinizs községből. A két adat közt tehát 87 nap az inga- dozás ; a megyére nézve a matematikai középnap így III. 28. Néha a szom- szédos községek között is 2 hetes eltérés mutatkozik a gólyák érkezésében, pl. 1949-ben Hernádszentandrás és Alsófügöd községekben. Ennek magya- rázatát abban látom, hogy a téli szállásról kifáradtan érkező gólyák néha huzamosabb ideig a réteken tartózkodnak, és csak felerősödve kezdenek a fészek kiigazításához, míg más párok azonnal a fészkükre szállnak. Az érkezési időpontok időszakos sorrendje a következő: III. 15. : Hernädszentandräs, Ivänes ; III. 16. : Perkupa ; III. 26.: Bodvarako ; III. 28.: Gagyvendégi, Felsővadász; III. 29.: Szászfa; IV. 1.: Alsófügöd, Tornaszentandrás ; ÍV. 2. : Alsóvadász; IV. 4. : Göncruszka; IV. 5. : Hernád- kéres ; IV. 7. : Vilmány ; IV. 8.: Fancsal, Novajidräny, Szikszó ; IV. 9. : Abaújdevecser, Forró; IV. 10.: Hernädszurdok, Felsőcece, Vizsoly ; IV. 12. : Kovácsvágás ; IV. 13. : Krasznokvajda, Büttös ; IV. 14. : Szögliget ; IV tos: en Monaj, Rasonysapberencs, Aszalö ; IV. 16. : Boldog- kőváralja ; IV. : Keked, Halmaj, Homrogd ; IV. 22.: : Abaújvá ar a : Tomor : ae o : Bakta, Pálháza ; IV. 25. Tornabarakony ; Cal AVAT Toce, Tornaszentjakab ; IV. 27. : Garadna ; IV. 728% : Abaujszolnok ; IN: + Selyeb, Léh ; V. 5. : Torny de NEO: : Abaüjkér ; VE:S2% - Kiskinizs. A fészekre azonnal rászállt az érkezés napján 67 adatból 37 esetben, ami 55,2% -nak felel meg. A 67 adatból nem egyezett a fészekhez való vissza- térés a határba való érkezéssel 30 esetben = 44,8%. 1 községben 1 nap a különbség a két dátum között ; 3 községben 2 nap ; 2 községben 3 nap ; 1 községben 4 nap ; 4 községben 5 5 nap ; I községben 6 nap ; 2-ben 8 nap ; 2-ben 9 nap ; 2- ben 14 nap ; 2-ben 15 nap ; 1- ben 16 nap ; 1-ben 19 nap ; 1-ben 30 nap és 41 nap különbség szintén 1 községben volt. AV önöczky— Schenk-fele matematikai középérték 108,5 nap azaz IV. 19. Ha ezt a napot összehasonlítjuk az IV. 14-i érkezési küzépértékkel, akkor az átlagos : különbség a gólyák érkezése és fészkük elfoglalása között 5 nap. 295 42 adatot kaptam arra vonatkozólag, hogy a gólyapár egyszerre, vagy a hím és a tojó külön-külön érkeztek meg. Egyszerre érkezett a gólya pár- jával 20 feszekhez — 47,6%, míg 22 esetben a gólya párja későbben érke- zett = 52,4%: A párok fészekfoglalasi ideje kisebb ingadozasnak van alávetve, mint a gólyák megérkezésének dátuma. A matematikai számítás szerint a közep- nap IV. 26-ra esik. Átlagosan 7 nap, hogy az egyik madár későbben érke- zett a fészekre, mint a párja. A párok külön-külön érkezésének ideje a követ- kező ingadozást mutatja: 1 nap késés 2 községben ; 2 nap 5-ben ; 4 nap 1-ben ; 5 nap 3-ban ; 6 nap 1-ben ; 7 nap 3-ban ; 8 nap 1-ben ; 9 nap 2-ben ; 10 nap 1-ben ; 13 nap 1-ben ; 15 nap 1-ben ; és végül 22 nap különbség a két madár érkezése között 1 községben, helyesebben fészekre is. Az 1949. évi tavaszi vonulásnak legszembetűnőbb jelensége a fehér gólya számbeli nagy megfogyatkozása, másfelől szokatlan késői érkezése, ami tudomásom szerint nemcsak helyi jellegű, de országosnak mondható. Az Aguila. évfolyamaiból 25 év anyagát állítottam össze, és az össze- állításom 8872 adatból épült fel. Ebben a legkorábbi érkezési adat I. 24, a legkésőbbi V. 12. 1907. évben sűrűn találkozunk május havi érkezési adatokkal. Ebben az évben az érkezési középnap IV. 12, ami mindössze 2 nappal marad mögötte az 1949. évi abauji érkezési középnapnak. Az 1907. évi országos középnap 8 napos késést mutat az átlagos érkezési középnaphoz viszonyítva. 25 év alatt ezzel csak az 1896. évi késői érkezés hasonlítható össze. Sajnos,irodalmunkban nem készült a fehér gólya vonulásáról olyan meteo- rológiai átnézetes összeállítás, amely a téli szállásról való elindulástól végig a vonulás útján figyelemmel kísérte volna az időjárási elemeket, pedig éppen a magyar Hegyfoki Kabos mutatott rá az időjárási elemek vizsgálatának fontosságára a madárvonulás kutatásában, és évtizedeken keresztül vég- zett vizsgálatokat, hogy az időjárási elemek alakulása miként befolyasolja a madarak korai vagy késői érkezését, de ezek az adatok csak a belföldre vonatkoztak. Pedig mire hozzánk megérkezik a gólya, addig már a mete- rológiai elemek mindenütt érvényesíthették hatásukat a vonulásra, annak késését vagy korai érkezését elősegíthették. A táplálkozási területek vizs- gálata, a bromatolögiai kutatás egybevetve az időjárási elemek térképei- vel mutathatnának rá a vonulás ingadozásának okaira. A tavaszi felvonulás idején iparkodtam 1949-re összeállítani az adatokat: 1949 február hó elején észak felől hideg sarkvidéki levegő nyomul keresztül Románián, Bulgárián, amely 3-án már Törökországot is eléri, havazást okozva mind a három állam területén. 3-ától kezdve derül- tebb idő jut uralomra, a hőmérséklet azónban további süllyedésnek indul, és 4-én hajnalban Romániában — 15, Bulgáriában — 10 körül van a hő- mérő, csak délben emelkedik 0 fok fölé. 5-ére az erős éjszakai fagy mérsék- lődik a felhősödés miatt, Romániában újabb havazás indul meg viharos északnyugati széllel. 10-éig az éjszakai fagy újból fokozódik. 10-én Romä- niában és Bulgáriában már éjszaka sem hűl le a levegő + 3 vagy 0 fok alá, s a csapadék napközben már eső alakjában hull, csak estére megy át havazásba. 15-éig hideg, szeles időjárás uralkodott többször ismétlődő havazásokkal Romániában, Bulgáriában és Törökországban egyaránt. 296 16-án enyhülés áll be s nappal + 10 fokig emelkedik a hőmérséklet, csak még Törökországban mindig — 22 fokot is jeleznek. A hónap vége viharos. Március elején Komániában és Bulgáriában csapadékos az idő, estén- ként havazásba megy át. A fagy 7-én folytatódik havazással, viharos széllel s a csapadékos idő a Dardanellákra is kiterjed. A szél 80 km erősségű Bukarestben, csak 9-én kezd mérséklődni. 10-én már csak a délkeleti Kár- pátokban havazik, a fagy ellenben Romániában és Bulgáriában nappal is tart, s a szél Törökországban erősödik. Utána újabb havazások mindenfelé. 15-én gyors Íront vonul Ir Romäniän, s a szél felerősödik, a hideg megenyhül. 16-án estére teljesen kiderül, s a szél egész elcsendesedik. Bulgáriában és Romániában hajnalra korlátozódnak a fagyok. 19-én a szárazabb időt ismét szeles, csapadékos idő váltja fel, a szél viharossá fokozódik. Az eső 23-án szűnik meg, a szél csak 24-ére mérséklődik. 24-e után a fagy Erdélyre és Törökország hegyvidékére korlátozódik. 29-én ismét viharos szél lép fel Romániában, mely napközben Bulgáriára is kiterjed s csak 30-án estére csendesül le. A közeli országok ezen kedvezőtlen időjárásában látom okát, hogy miért késtek 1949-ben annyira megyéink gólyái. A gólyák őszi vonulására vonatkozólag 68 adat érkezett hozzám a megye 54 közsegeböl, s ebből csak 2 adat szól a fiókák őszi vonulásáról. Az őszi a adatok időrendben a következők : x DÉS a Buttös, Krasznokvajda ; VIII. 15.: Hidvégardo; VIII. 18. Szögliget, Selveb, Léh, Kovácsvágás ; VIII. 19. : Felsővadász, Kéked, Torpedo WILL. 20 Horro; Novajidräny, Gagyvendegi, Bear nk Göncruszka, Hidas- nemeti, Homrogd, Monaj, Inancs, Abaujszolnok, Onga ; VIII. 21.: Tor- nyosnemeti, Kiskinizs, Halmaj ; VIII. 22. : Felsöcece ; V III. 23. : Fancsal, Felsöcece ; VIII. 24. : Komjáti, Szikszó; VIII. 25.: Abadjdev ecser, Rasony- sapberencs ; VIII. 26.: Alsöcece ; VIII. 27.: Abaüjvar ; VIII. 28. : Also- vadász, Tornaszentjakab ; VIII. 30.: Aszalö, Vilmäny ; IX. 1.: Hernäd- keres, Hernädszentandräs ; IX. 2.: Garadna, Tornaszentandräs, Palhaza, Tomor ; IX. 3. : Perkupa ; IX. 8. : Bakta. Ezek közül Göncruszka, Szikszó, Komjáti, Halmaj és Alsócece községekből több adat is került hozzám, hogy egy községből nem az összes fészekből egyszerre tűntek el a gólyák, hanem 5 napos különbség is van a különböző fészkek lakóinak távozása között. Felsőcecén VIII. 20-án távoztak a fiatalok, míg az öregek VIII. 22-én. Kékedről csak a fiókák távozásáról kaptam értesítést, az öregekéről nem. A Vönöczky—Schenk-fele középérték számítás szerint, tehát 1949-ben Abaúj megyében VIII. 19-re esik a gólyák őszi elvonulásának középnapja, ami egybevág az országos középértékkel is. A gólyák őszi elvonulása tehát sokkal kisebb ingadozást mutatott 1949-ben Abaúj megyében mint a tavaszi érkezésük. #44: LAS Len re Le - A BALKAN vi FAKOPANCS TERJESZKEDESE EUROPABAN Irta : dr. Keve Andras Az utóbbi évtizedekben hazánk madarvilagaban élénk változás tapasz- talhatò. Egyes fajok a kultúra terjeszkedése és más eddig ismeretlen okok miatt lassankint kiszorulnak (reznek, batla stb.), viszont örvendetes módon ugyanúgy jelentkeznek új jövevények is. Egyik előző dolgozatomban (1944) összefoglaltam, hogy a balkáni- gerle ( Streptopelia decaocto) miként nyomult előre India felől, és mint lepte el az országot. Terjeszkedése a madáréletünkben lefolyt változások legfel- tűnőbb jelensége. 1932—1949 közt szinte elözönlötte a Kárpátmedence egész területét. Először északnak tört Belgrádnál átlépve a Duna vonalát, és egy összecsukott legyező alakjában telepedett meg (Berettyóújfalu, Monor, Paks). Majd ez a legyező lassan szétterült, míg 1939-re ráterül az . egész Alföldre és Dunántúlra. Innen folytatja útját nyugatnak a Duna mentén, és északnak a Vág völgyén át. 1946-ban éri el Augsbur gnal Német- orszagot ; 1947-ben az alpesi völgyeken keresztül Olaszorszägot ; 1949-ben a Maros és Tisza völgyein nyomul be Erdélybe ; ugyanebben az évben jele- nik meg Dánia nyugati partjain és Dél- Svédországban, valamint Hollan- diában ; 1950-ben Genfnél eléri a francia határt; nyugat felől hatol be Lengyelországba ebben az évben ; 1952-ben pedig nemcsak Belgiumban jelentkezik, hanem átrepüli a csatornát és Angliában is mutatkozik. Ilyen feltűnő és gyors terjeszkedést más srl nem tapasztaltak, de ketsegtelen, hogy a a Morava völgyén át további madárfajok is nyomulnak észak felé. Ezek közül a balkánigerle után a legfeltűnőbb a balkáni fakopáncs ( Dendrocopos syriacus balcanicus Gengl. et Stres), bar az 6 elönyomuläsa koräntsem folyik le olyan iramban, és koräntsem olvan robbanässzerü, hanem lassabban, és lépésről lépésre hódít újabb költési területet. Vasvári találta az első példányt, mely északnak átlépte a Duna vonalát 1928-ban, melyet Schenk Henrik a bácskai Óverbászról mint flavisztikus „nagyfakopäncsot” küldött az Intézetnek. Az első példány után kilenc ev múlik el, míg ismét hírt kapunk a balkáni fakopáncs felől. Óverbász felől az elönyomuläs EK irányba haladt, és kb. 126 km-t tett meg 1937-ig. Az új állomások : Kiskunfélegyháza (Homoki-Nagy) és Temesvár ( Lintia ). 1938-ban lassan tolódik tovább a vonal, sűrűsödik a populáció : Kucora, Bácsszenttamás, Cservenka (Schenk Henrik), Péteritó (Homoki- Nagy), Szarvas (Molnar), Csávos (Lintia). 1939.: Rendkívül jelentős ez az esztendő a balkáni fakopanes terjesz- kedése történetében: Ebben az esztendőben sürtisödnek meg az adatok 299 Temesvär környeken (Lintia): Billed, Csebze, Temeskenez ; az Alföld délkeleti részén : Orosháza (Greschik), Hódmezővásárhely (Homoki-Nagy) ; továbbá a Duna— Tisza közén jelentősen előre halad északnak : Kecskemét, Monor (Greschik) és Greschik szerint eléri Dunaharasztinál Budapest. határát is. 1941: Megjelenik Szegeden, amit eddig a terjeszkedes soran kikerült ( Beretzk), és kezdi kelet felől Budapestet megkerülni: Csömör ( Dorning). 1942-1944 : újabb adatok a Bácskából és a Bánátból, melynek deli részén a Duna mentén az erdélyi hegyeket eléri: Újverbász (Schenk H.), Szeged-Fehértó ( Beretek); Németszentmihály (Lintia); Dunaorbágy, Báziás ( Lintia ). 1946 : Behúzódik a budapesti parkokba : Népligét (Dorning), Város- liget (Patkai). 1948 : Terjed az Alföldön : Gyoma ( Pátkai ) ; a fővárost északkelet felől megkerülte : Rákospalota ( Muray). Most már elérve északon a hegységek előfutárait, a terjeszkedő állomány egy része, éppen úgy, mint azt a balkáni- gerlénél láttuk, délnyugatnak kanyarodott, és átlépte nyugat felé a Dunát, megindult a terjeszkedése a Dunántúlon is. Első állomás : Szabadbattyán ( Keve ). 1949 : az Alföldön a balkáni fakopáncs ebben az évben messze észak- keletnek elönyomult, és behatolta keleti Kárpátok elöhegyei közé: Ung- szenna ( Ferianc). Ugyanekkor kezdi meg a Balaton partjain is megtelepü- lését. Ez a balkáni gerlééhez hasonlóan zajlik le, mivel kiindulási pontja a balkáni fakopáncsnak is a Balaton délnyugati sarka : Keszthely és Fenék- puszta ( Keve). 1950 : A terjeszkedés középső szakaszán, a Tisza folyása mentén lassan nyomul előre: Fegyvernek (Lelovich). Eléri a Mátra déli lábát : Abasar (Pätkai). Budapest környékén kezd a Budai és a Pilisi hegyek oldalaiban fekvő kertekre ráterjeszkedni: Mártonhegy (Szőcs), Szentendre ( Keve). Ugyanekkor jelenik meg a Csepelszigeten is: Szigetszentmiklös (Homon- nay). A Balaton délnyugati sarkában a legtöbb községben megtelepszik : Vörs, Balatonszentgyörgy, Balatonberény, Gyenesdiás ( Keve). 1951: A balkáni fakopáncs megszállja az Alföld keleti peremét : Gyula- vári, Doboz (Pátkai), Geszt (Endrődy); az Alföld középső szakaszán is terjed északnak : Kunmadaras ( Keve). Észak-keleten a Kárpátaljának sík részein megtalálja Strautmann, a szőlőkben az erdők széléig mindenfelé. Erre az adatra hivatkozik Gladkow is. A Maros völgyén keresztül benyomul Erdélybe : Szászrégen ( Kohl). Bye hes is terjed : Pasarét ( Szijj J.). A fővárostól halad észak felé: Vácrátót (Szijj J.), és az Ipoly völgyén át átlépi a szlovák határt : Bussa ( Ferianc ). Terjed a Dunántúlon is: Dinnyés (Pátkai) ; a Balaton partját egyre jobban ellepi: Vonyarc, Balatongyörök ( Keve ), Ábrahámhegy (Csòrgey), Revfülöp, Fonyöd (K eve ). Messze elöretör nyugat fele, es átlépi Burgenland határát, megtelepszik a Fertő körüli községek jó részében: Pätfalu (Bauer), Gálos-Barátfalu (Lugitsch ), a, Nezsider, Okka ( Bauer), Ruszt (Lugitsch) ; sőt a Fertötöl északra : Zuräny ( Bauer). 1952: Eszakkeleten a Sätorhegysegbe is benyomult: Pälhäza- Kökapu (Szijj J.). A Matra deli oldalán újabb adat: Maklär 300 (Szabo L. V.); a Tarna völgyén pedig. megkerülte a hegységet, és az eszaki labahoz is eljutott : Bükkszenterzsébet (— Tarnalelesz, Schmidt). A Tisza mentén új előfordulási helye: Tiszaug (Szijj J.), míg a Duna— Tisza közén : Ócsa ( Szijj J.). Budapesten is tovább terjeszkedik : Rózsa- domb ( Keve ), és a Budai hegyek közé is eljut : Solymár ( Szijj L.), tovább halad északra a Duna mentén: Tahi (Urban). Szlovákia középső részén új települései: Párkánynána és Garammindszent ( Ferianc). A Dunántúl keleti részén halad dél felé: Velence (Szabó L. V.), Rétszilas (Patkai), Pécs, Pellérd (Geréby). A Balaton mellől is szaporodnak az adatok : Balaton- maria (Will), Cserszegtomaj ( Keve ), Tihany ( Kötél). Behatol a Bakonyba is: Szentgál (Szijj J.). Burgenlandban új lelőhely : Nagymarton (Wolf). Messze előretör északnyugatnak Szlovákiában : Pozsony, Dévény ( Ferianc ), Harangfalva (Matousek). Eléri Wien határát Mödlingnel (Lugitsch). 1953 : Az Alföld deli részén : Csorvás ( Festetics A.) ; középső szakaszán : Kunszentmárton (Fekete I.) ; az északi részén : Adács (Szijj J.). Budapest környékén : Pécel, Gödöllő (Schmidt). A Dunántúl keleti részén : Székes- fehérvár ( Máté); a délnyugati részén: Nagykanizsa ( Breuer); nyugati részén : Vönöczk, Szombathely, Nárai, Ják, Csákánydoroszló (Csaba ). 1954 : Az Alföld északi részén : Jászberény (Czigány). Az erdélyi hegyek nyugati lábainál : Ermihälyfalva ( Andrássy ). A Pilisi-hegyek völgyeiben : Csobánka ( Keve), Dömös (Pátkai). A Dunántúl keleti részén : Gárdony (Keve); a Balaton vidékén: Balatonederics, Gyulakeszi—Csobánc és Szigliget ( Keve). A Dunántúl déli részén : Szepetnek ( Breuer); nyugati részén : Sopron (Gy0ry). Tekintsük végig kritikailag ezeket a lelőhelyeket. A balkáni gerle fel- ismerésében nagyobb volt a könnyebbség, mert ha nem is volt a községben ornithológus, DI esetben a galambtenyesztök azonnal felismerték, hogy új madár jelent meg a falujukban (pl. Marjay). De még a balkáni gerle esetében is sok zav art okozott a kalitkäban tartott kacagögerlevel, söt neha még a fiatal közönséges gerlével való összetevesztese is. A balkáni fak ropáncs felismerése már korántsem olyan könnyű. Sok helyen már régebben hasonló körülmények közt. fészkelt a nagyfakopáncs ( Dendrocopos maior ), mely a balkáni fakopáncs megjelenésére helyt adott az utóbbinak a kertekben. Még sok ornithológusnak sem tűnt fel a szerep- csere, így sok esetben már nem állapítható meg pontosan, hogy mikor zaj- lott le az. Felvetődhetik a kérdés, vajon nem őshonos madár volt-e a Bácskában a balkáni fakopáncs, legalább is egyidős a macedóniai telepü- léssel. Ennek a feltevésnek ellentmond az a tény, hogy Madarász a század- forduló körül rendszeresen gyüjtette a fakopáncsokat, maga is gyűjtötte a Bácskában, de a Nemzeti Múzeum gyűjteményében az akkori gyűjtésből egyetlen balkáni fakopáncs sem akadt. Az egyre szaporodó adatok azt mutatják, hogy ez a faj terjeszkedik, csak az a kérdés, hogy mikor jelent meg egyik vagy másik községben valójában. Az első adat legtöbbször nem vág össze a valóságos megjelenés idejével, hanem csak arra mutat rá, hogy mikor járt az illető faluban először ornithológus, aki megtalálta. A bemondásokra pedig az előbb vázoltak miatt nem szabad adni. Az első bizonyító példányban sem ismerte fel gyűjtője, Schenk Henrik, aki pedig avatott szakember, a balkáni fakopáncsot, hanem mintegy resz- 301 legesen flavisztikus nagyfakopancsot küldte fel a Madártani Intézetnek, ahol Vasvári azonnal a kicsomagolás közben felismerte. A legtöbb helyen tehát így is szokott történni, hogy nem is tűnik fel a balkáni fakopáncs meg- jelenése. A balkáni fakopáncs. ,,habitatja” a balkáni gerlehez hasonlóan a köz- ségek belterülete, városi parkok, gyümölcsösök, szóval nem erdei madár, hanem a kultúrterületek madara. Széret diófában és más gyümölcsfában költeni, a szegedi Széchenyi téren platánban költött. Makatsch szerint Macedóniában a ligeterdők és magános fákkal tarkált bozótok madara. Költési ideje és módja nem tér el a nagyfakopáncsétól. Táplálkozni gyü- mölcsösökben vagy ligetesekben szeret. Azonban nemcsak a gyümölcs- fákat tisztogatja a kártevőktől, hanem olykor rákap a mandulára is, sőt a sárgabarackot is megdézsmálja ( Kohl, Focsani, Románia; Keve, Keszthely). Megfigyelésem szerint azonban nem a gy ümölesöt magät fogyasztja el, hanem a magját kopácsolja ki. Schenk Henrik a Bácskában ugyanezt ész- lelte cseresznyével. A balkáni fakopáncs valószínűleg állandó madár. Gyűrűzési tapaszta- latok még nincsenek. Általában ahol megjelenik, ott költ is, ezért a fentiek során nem helyeztünk súlyt rá, hogy a fészkelési és kóborlási adatok közt éles határt húzzunk. A megfigyelések szerint általában ősszel érkezik azokra a helyekre, ahol megtelepedni készül. A fent felsorolt 108 adat közül csak az egyetlen szeged-fehértavi az, mely helyen valószínűleg átvonultában mutatkozott, a többin valószínűleg költött is. A balkáni fakopáncs terjeszkedési gócának Kis-Ázsia délkeleti részét és az azzal határos területeket kell tartanunk. Innen kelet felé à Kaspi- tenger felé szakad le két populáció, mint önálló alfaj (transcaucasicus Buturlin, 1910, Dél-Kaukázus ; milleri Zarudny, 1909, Perzsa- Beludzsisztán); északkeletnek indult populáció pedig a Balkán félsziget centrális területén tudott kialakulni, mint önálló alfaj, tehát ez a település is igen régi lehet. A populációk közötti különbségek nem nagyok. Hartert (1912) még csak feltételesen veszi fel három alfaját (syriacus, transcaucasicus, milleri), Steinbacher (193 5) szerint: ,,. . . angeführte Formen werden sich wohl abtren- 3 nen lassen.” A balkáni alfajt csak 1919-ben ismerték fel Gengler és Stresemann. | A faj európai előfordulásáról a következőket tudjuk : először 1890. VI. 8-án Reiser találta a bulgáriai Srebena községben a Duna mellett. Pateff térképe szerint (1950) a balkáni fakopáncs ma csaknem egész Bul- gáriában honosnak mondható. Catuneanu (1933) szerint Románia déli részén is meglehetősen elterjedt, sőt feltételezi, hogy a kormánytollak színezete alapján ez a populáció önálló alfajként különíthető el. A Keleti-Kárpátok déli lábánál fekvő Prahova és Buzéu tartományok- ban gyűjtött példányok alapján írta le a D. s. romanicus-t, amely alfaj azonban nem nyert elismerést. Kohl szerint északon Focsaniig terjed (1949). Matvejew (1950) is pontosan megrajzolta a balkáni fakopáncs elterjedési térképét Szerbiában, ahol általában a keleti területek folyóvölgyeiben helyezkedett el. A Gengler-féle expedíció 1917-ben legészakabbra még csak Cicevacnál találta. 302 Cicevactól kb. 260 km távolságra ENY-nak fekszik Överbäsz, ahol 1928-ban találták meg (11 év) ; 1937-ben Kiskunfélegyháza a következő állomás, ami 126 km EEK (9 év) ; innen Dunaharaszti 1939-ben 90 km ÉNY (2 év). Dunaharasztitól Szabadbattyán 1948-ban 60 km DNYNY (8 év); innen Keszthely (1949-ig) 90 km DN Y ; míg Ruszt (1951-ig) Szabadbattyán- tól 150 km ÉNYNY ; Zuránytól (1951) Harangfalva ( (1952) 65 km ER. A másik mozgalom északkelet irányba Óv erhasziol (1928) Temesvar (1937-ig) EKK 130 km; innen Gyoma 1948-ig EENY 130 km; innen Ungszenna (1949-ig) EK 225 km, másrészt Gy omától Biken ehe, (1952-ig) 135 km ÉÉNY. ... Overbäsztol számítva tehát 1928—1953 évek közt, azaz 25 ev alatt a balkáni fakopáncs csaknem 500 km sugarú körben terjeszkedett északnak, míg a Kárpátoktól keletre a terjeszkedése, úgy látszik éppen úgy elakadt, mint a balkánigerléé. Egyedüli terjeszkedés, amit meg kell még említe- nünk, az erdélyi mégjelenése 1951-ben ; ezt az adatot ma még nem tudjuk kellőképpén . megítélni. A balkänigerlenel is először azon a véleményen voltam, hogy erdélyi terjeszkedése nincs összefüggésben az. alföldi terjesz- kedéssel, hanem a szorosokon át Romániából jött az az állomány. Később az adatok szaporulásával nyilvánvaló lett, hogy a Tisza és Maros völgyein át szállotta meg Erdélyt a balkánigerle. A hazai populációnak is megvan a jellegzetessége. A példány ok. csaknem 80%, -ban részlegesen flavisztikusak. Keszthelyen pl. egy egész rendkívülien színezett példányt figyelhettem meg hosszabb ideig 1950 tavaszán. A madár hát- és szárnyfedő tollainak vége karéjosan albinisztikus volt, s így a har- kály háta gyöngyözött színezetet mutatott amellett, hogy a partialis fla- vizmus is látszott. Ahol a balkáni fakopáncs megjelenik, ott a nagyfakopáncs a kertekből, parkokból, ligetekből eltűnik, s visszahúzódik az erdőbe, bár a balkáni és a nagyfakopáncs közt dúló verekedésekről pozitív adataink nincsenek. Gyakran láttam magam is harkályokat verekedni, de legtöbb esetben nem tudjuk megállapítani, hogy valóban valamennyi balkáni vagy vala- mennyi nagyfakopáncs volt-e? Legtöbbször egy fajba tartozó egyedek küzdelméről van szó az ilyen verekedéseknél. Úgy látszik, a nagyfakopáncs önként kitér a balkáni elől. Schenk Henrik egy ízben oduban, másik ízben az odu mellett talált a verekedésben elpusztult, társa által agyonütött harkályt.. " A balkáni és nagyfakopáncs kivételes esetben párosodik is egymással. Erről tesz említést már Stresemann is. Bizonyító példány Pateff szerint : g, Óverbász, 1932. XII. 30. Stresemann (1920) és Jordans (1940) azon a véleményen voltak, hogy a maior és syriacus fajok egyesithetök, mivel azon a területen, ahol a két faj együtt is él, ott is ökologiailag váltják egymást. Ma azonban mégis az az általános felfogás, hogy két fajnak kell elismerni őket, határesetnek a faj és alfaj közt. A Kárpátmedence új három jövevényét — harmadik a halványgeze (Hippolais pallida) — szemrevéve, azt látjuk, hogy mind a három faj ökológiai életfeltételei meglehetősen hasonlóak. Valamennyi a kultúr- területek madara, így azt következtethetnénk, hogy a költési területük 303 határainak északi irányba való kiterjesztését azonos körülmények indi- tották meg, egy időben, és nem egyéni, faji belső faktorok. Ilyen külső faktort azonban nem találunk, mely ezekre a fajokra jól illene rá, más fajokra közömbös, pl. az erdei madarakra ; viszont más fajokra kedvezőtlen behatású, pl. reznek, batla stb. Egyelőre fel kell tételeznünk, hogy az Alexander, Salomonsen és Kalela által jól kifejtett atlanti felmelegedés közvetett hatást gyakorolt a Balkán madaraira is (lásd az új jövevényeken kívül pl. gyurgyalag, nagykócsag, kiskócsag stb. állományának felszaporodását, sőt részben északi irányú terjeszkedését is). Egyes fajok, melyekben kellő expanzicitás rejlett, már kisebb vagy közvetett szívó hatásra is reagáltak, elősegítették ezt a kedvező életfeltételeket nyújtó környezeti tényezők is, és kisebb de konstans meteo- rológiai változás is már lehetővé tette számukra költési területük határá- nak északi irányba való eltolódását. Végezetül köszönetet mondok a Madártani Intézet munkatársainak, akik akár pozitív eredménnyel (lásd fenti neveket), akár negatív eredménnyel segítettek a balkáni fakopáncs jelenlegi elterjedési területének felkutatá- sában. | Irodalom — Literatura (Riszletes irodalmi jegyzek Greschik, Köcsag, 1936—38, es Dorning, Aquila, 1944— 47, mely dolgozatokat nem idézem újra. — Ein ausführliches Literaturverzeich- niss befindet sich in den Studien von Greschik, Köcsag, 1936— 38, und von Dorning, Aquila, 1944—47, welche Zitate ich an dieser Stelle nicht wiederhole.) Bauer, K.: Der Blutspecht (Dryobates syriacus) Brutvogel in Österreich. (Journ. f. Orn., XCIII. 1952. p. 104—111.) Beretzk P.: A balkáni fakopancs Szegeden is fészkel, — Dryobates syriacus balcanicus Brutvogel in Szeged. (Aquila, XLVI—XLIX. 1939 —42. p. 455 — 486.) Beretzk P.: A szegedi Fehertö madárvilága. (Aquila, L. 1943. (1944) p. 317— 344.) Beretzk P.: The Avifauna of the Fehérté near the Town Szeged. (Aquila, LI-LIV. 1944-47 (1950) p. 51-80.) Dementiew, G. P.—Gladkow, N. A.—Ptushenko, E. S.— Spangenberg, E. P.— Sudilowskaja, A. M.: Ptici Sovetskogo Sojuza. I. (Moskwa, 1951, p. 652.) Dorning, H.: A balkáni fakopäncs fészkelése Budapesten. — Das weitere Vorrücken des Blutspechtes in Ungarn. (Aquila, LI— LIV. 1944—47. (1950) p. 113— 115.) Endrödy S.: Balkáni fakopànes Biharban. — Dryobates syriacus balcanicus Gengl. & Stres. — Syrian Woodpecker — in the county of Bihar. (Aquila, LV—LVIII. 1948-51 (1954) p. 247 & 290.) Ferianc, O.: Dryobates syriacus balcanicus (Gengl. & Stres.) en Slovaquie. (Sylvia, XT XIE, 1949-50.) 512956.) Ferianc, O.: Zur Ausbreitung des Blutspechtes (Dendrocopos syriacus balcanicus Gengl. & Stres. (in der Slovakei). (Sylvia, XIV. 1952 (1953) p. 17— 22.) . Greschik, J.: A Dryobates syriacus balcanicus Gengl. & Stres. elöforduläsa és fészke- lese a Magyar Alföldön. — Vorkommen und Brüten von Dryobates s.b. in der ungarischen Tiefebene. (Kócsag, IX— XI, 1936— 38, p. 84—91.) Jordans, A.: Ein Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt Bulgariens. (Mitteil. K. Natw Inst. Sofia, XIII. 1940. p. 49— 152.) é Keve A.: Balkáni fakopänes a Dunántúlon. — Syrian Woodpecker in Trans-Danubia. (Aquila, LI-LIV, 1944—47 (1950), p. 166—167. & 190.) Keve A.—Udvardy M.: Increase and Decrease of the Breeding Range of some Birds in Hungary. (Proc. X. Int. Orn. Congr. Uppsala, 1950 (1951), p. 468—476.) Keve A.: A balkáni fakopäncs terjeszkedése a Dunántúlon. — Increase of Dryobates syriacus balcanicus Gengl. & Stres. — Syrian Woodpecker in Trans-Danubia. (Aquila, LV—LVIII, 1948—51 (1954), p. 246 & 289 — 290.) 304 Kohl, I.: A balkáni fakopancs és a balkani gerle terjeszkedése Romäniätan. — Ex- pansion of Dryokates syriacus balcanicus Gengl. & Stres. — Syrian Woodpecker — and Streptopelia d. decaocto Friv. — Indian Ring Dove — in Roumania. (Aquila, LV— LVIII, 1948—51 (1954), p. 231 & 274— 275.) Lintia, D.: Catalogul Sistematic al Faunei Orritologice Romane. (Timisoara, 1944. pp. 167.) Lugitsch, R.: Der Blutspecht im Neusiedler Seegetiet, (Vogelkundl. Nachr. a. Öster- reich, 3, 1953. p. 5—6.) Lugitsch, R.: Der Blutspecht — Dryokatus syriacus — in Mödling. (Vogelkundl. Nachr. a. Österreich, 3, 1953. p. 6— 7.) Lugitsch, R.: A balkáni fakopäncs Burgenlandtan. — Dryotates syriacus kalcanicus Gengl. & Stres. — Blutspecht in Burgenland. (Aquila, LV—LVIII, 1948— 51 (1954), p. 246— 247%, 290.) Makatsch, W.: Die Vogelwelt Macedoniens (Leipzig, 1950. pp. 452.) Matwejev, S. D.: Ornithogeographia Serbica. (Beograd, 1950. pp. 362.) Molnár B.: A balkáni fakopäncs Szarvason. The Syrian Woodpecker in Szarvas. (Aquila, LI—LIV, 1944—47 (1950), p. 166 & 189 — 190.) Muray R.: Balkáni fakopäncs feszkelese Budapest határában. — Syrian Woodpecker breeding in the neighkourhoud of Budapest. (Aquila, LI-LIV, 1944—47 (1950), p. 166 & 190.) Pateff, P.: Nagyfakopäncs és kalkäni fakopäncs korcsa Magyarországon. — Ein Bastard Dryokates syriacus kalcanicus x Dryokates maior pinetorum in Ungarn. (Aquila, XLII— XLV, 1935—38 (1939), p. 661—662 & 688— 689.) Pateff, P.: Pticite v Bulgarija (Sofia, 1950. pp. 364.) Pätkai I.: Balkáni fakopäncs a Mäträkan. — Dryotates syriacus kalcanicus Gengl. & Stres. — Syrian Woodpecker — in Mätra-Mountains. (Aquila, LV—LVIII, 1948— 51 (1954) p. 245 & 289.) | Reiser, O.: Materialien zu einer Ornis Balcanica. II. (Wien, 1894 pp. 204.) Schenk, H.: Dendrocopus syriacus kalcanicus Gengl. & Stres. üjakb előfordulása. — Neueres Vorkommen von Dendrocopus syriacus balcanicus Gengl. & Stres. (Aquila, XXXVIII—XLI, 1931 — 34 (1935), p. 370— 371 & 435.) Schenk, H.: A kalkäni fakopäncs. — Dryokates syriacus balcanicus Gengl. & Stres. Brutvogel in Overbäsz. (Aquila, XLII—-XLV, 1935—38 (1939), p. 663 & 689 — 690.) ; Schenk, H.: Dryokates syriacus balcanicus terjeszkedése K6zép-Bacskakan. — Aus- breitung von Dryotates syriacus balcanicus in der mittleren Bácska. (Aquila, XLVI-XLIX, 1939—42 p. 454455 & 485— 486.) Schenk, H.: Delkäcskai madärtani jegyzetek. — Ornithologische Notizen aus der südlichen Bácska. (Aquila, L. 1943/1944 p. 352— 356.) Schenk, H.: Etwas üker die Verbreitung des Syrischen Buntspechtes. (Columta, III. 1951. p. 76— 77.) Schmidt, E.: Balkáni fakopäncs a Mátra északi oldalán. — Dryokates syriacus tal- canicus Gengl. & Stres. — Syrian Woodpecker — on the northern slopes of Mätra-Mountains. (Aquila, LV—LVIII, 1948—51 (1954), p. 246 & 289.) Strautman, F.I.: O rasselenij nekotorih vidov ptic v Zakarpatskoj i zapadnih otlastjah Ukraini. (Priroda, XL, 1951. p. 68—69.) Szöcs J.: Balkáni fakopäncs a Budai-hegyekben. — -Dryobates syriacus talcanicus Gengl. & Stres. — Syrian Woodpecker — in the Buda — Hills. (Aquila, LV — CVIII, 1948-51 (1954), p. 246 & 289.) Fe Vasvári M.: Avifaunänk néhány új és ritka alakjáról. Üter einige neue und seltene Vögel unserer Ornithofauna. (Aquila, XXXVIII XLI, 1931—34 (1935), p- 289— 307.) 20 Aquila — 5-9 305 | Expansion of the Syrian Woodpecker in Europe By Dr. András Keve A vivid change in birdlife may have been observed in our country during the last decades. Some species are gradually disappearing because of spreading of civilization and some other yet unknown causes (e. g. Little Bustard, Glossy Ibis, ete.), whereas newcomers may luckily be stated as well. In one of the previous papers (1944) I have summarized, how the advance of the Indian Ring Dove ( Streptopelia decaocto) took place from India and how this bird invaded this country. Its expansion is the most conspicuous phenomenon of the changes that took place in our bird-life. Between 1932 and 1949 it just overflowed the whole territory of the Carpathian-Basin. At first it advanced north, crossing the Danube- reg whole Hngarian Plain and Transdanubia. From here it travelled westalongthe Danube and north along the valley of the Waag-river. In 1946 it reached Germany at Augsburg ; in 1947 Italy through the Alpine valleys ; in 1949 it advanced to Transsylvania along the valleys of the Tisza and the Maros ; in the same year it appeared on the west coast of Denmark, Southern Sweden and Holland ; in 1950 it reached the border of France near Geneva ; in the same year it came to Poland too from western direction ; in 1952 it not only appeared in Belgium, but also crossed the Channel to England. Such a remarkable and swift expansion has not been observed with any other bird yet, but it is certain, that other bird-species are advancing north along the valley of the Morava too. Among those following the Indian Ring Dove the most conspicuous is the spreading of the Syrian Woodpecker ( Dendrocopos syriacus balcani- cus Gengel & Stres), although it does not take place with such speed and does not resemble an explosion, tut is much slower and occupies a new breeding range from step to step. Vasvári found the first specimen in 1928 that crossed the line of the Danuke in northern direction. It was sent to the Ornithological Institute by Henrik Schenk from Overtàsz in the "Bácska" as a ‘flavistic coloured Great-Spotted Woodpecker’. After that nine years passed until we received news from this bird again. From Over- bäsz it advanced north-east and covered about 120 kilometers till 1937. Its new sta- tions are: Kiskunfélegyháza ( Homoki-Nagy) and Temesvár ( Lintia). In 1938 the line is gradually pushing forward, the population tecomes denser : Kucora, Bacsszenttamas, Cservenka (Henrik Schenk), Péterité (Homoki-Nagy), Szarvas (Molnar), Csavos (Lintia).. 1939 : This year is specially significant in the history of the Syrian Woodpecker’s expansion: then occurrerces increase round Temesvár (Lintia), Billed, Csebze, Temeskenéz ; in the south-eastern part of the Hungarian Plains : Orosháza (Greschik ), Hódmezővásárhely (Homoki-Nagy) ; further it travels remarkably towards north between the Danube and the Tisza : Kecskemét, Monor (Greschik), and according to Greschik it even reaches Budapest near Dunaharaszti. 1941 : It appears at Szeged, that was so far avoided ( Beretzk ), and begins to come round Budapest from the east : Csömör ( Dorning). 1942— 1944 : Further data from the "Bácska" and "Bánát", in the south, it reaches the feet of the Transsylvanian Carpathians along the Danuke : Ujver- basz (Henrik Schenk), Szeged-Fehertö ( Beretzk), Nemetszentmihäly (Lintia), Dunaorbagy, Bazias ( Lintia). | 1946 : It comes into the parks of Budapest: Népliget (Dorning), Városliget. (Patkai). x 1948 : Spreads on the Hungarian Plains east of the Tisza: Gyoma (Pdtkai), it went round Budapest in northeastern direction : Rákospalota (Muray). Now having reached the slopes of the mountains northward, the spreading population — just as did the Indian Ring Dove — turned in southwestern direction and having crossed. the Danube westward, began to spread over Transdanubia. Its first station here was: Szabadbattyan ( Keve). i 306 1949 : In that year the Syrian Woodpecker advanced far towards north-easton the Hungarian plains and penetrated into the tracks of the Eastern Carpathians : Ungszenna ( Ferianc). At the same time it begins to settle along the shores of Lake Balaton too. This occurs in a similar way than in case of the Indian Ring Dove, as the Syrian Woodpecker also advanced from the Lake’s soutwestern corner: Keszihely and Fenékpuszta ( Keve ). 1950 : It moves slowly up the course of the Tisza in the middle sector of its expan- sion-range : Fegyvernek (Lelovich). It reaches the southern slopes of the Mátra; ( Fátkai ). Begins to occupy the gardens around Budapest situated on the sides of Buda and Pilis: Mártonhegy (Szőcs), Szentendre (Keve). At the same time it appears on the Island of Csepel too : Szigetszentmiklös ( Homonnay ). Settlesin most o the villages round the southern corner of Lake Balaton : Vörs, Balatonszentgyörgy; Balatonterény, Gyenesdiás ( Keve). . 1951 : The Syrian Woodpecker occupies the eastern border line of the Hungarian plains: Gyulavári, Doboz (Pátkai), Geszt (Endrődy), also advances north in the middle -of that part of the country: Kunmadaras ( Keve). In the north-east, on the plains of Carpatho- Ukraina it is found by Strautmann everywhere in vineyards and edges of woods. Gladkow too refers to the above occurrence. The bird also penetrates ‘into Transsylvania along the valley of the Maros : Szäszregen ( Kohl). It also increases in Budapest: Pasaret (Szijj). From the capital it moves northward : Väcrätöt (J. Szijj) and along the valley of the Ipoly it crosses the Slovakian frontier : Bussa (Ferianc). Also spreads in Transdanubia : Dinnyés ( Pátkai ), occupies more territory . along the shores of Lake Balaton: Vonyarc, Balatongyörök ( Keve), Abrahámhegy (Csörgey), Révfülöp, Fonyód (Keve). Advances far towards west and comesto Burgenland, settles in most of the villages round lake Fertő : Pátfalu ( Bauer), Gálos- Barátfalu (Lugitsch), Vedeny, Nezsider, Okka ( Bauer), Ruszt (Lugitsch), even to the north of that lake : Zurány ( Bauer). 1952: In the northeast it penetrated into the Sätor-mountains too: Palhaza- Kökapu (J. Szijj). A new occurrence on the southern slopes of the Matra: Maklar (L. V. Szabó) ; and came around this mountain-range along the valley of the river Tarna into the northern slopes: Bükkszenterzseket (Tarnalelesz, Schmidt). It was found in a new place along the Tisza : Tiszaug (J. Szijj) and Letween the Danuke and Tisza: Ocsa (J. Szijj). Also expands in Budapest: Rózsadomb ( Keve), and the mountains of Buda : Solymár (J. Szijj), also moves further north along the Danube : Tahi (Urban). New settlements in middle Slovakia : Parkänynäna and Garammind- szent ( Ferianc). Spreads southward in the eastern parts of Transdanubia : Velence (L. V. Szabó), Retszilas (Patkai), Pécs, Pellérd (Gereby). There are more data from near Lake Balaton: Balatonmäria ( Wil), Cserszegtomaj (Keve), Tihany ( Kötél) Also penetrates into the Bakony-hills: Szentgäl (J. Szijj). A. new occurrence in Bur- genland : Nagymarton (Wolf). In Slovakia it advances far northwest : Pozsony, Dévény ( Ferianc), Harangfalva (Matousek). Reaches the surroundings of Vienna at Mödling (Lugitsch). 1953 : In the southern part of the Hungarian Plains : Csorvás ( A. Festetich ), in the middle part : Kunszentmárton (J. Fekete), in the northern one : Adäcs (J. 8zijj) Near Budapest : Pécel, Gödöllő (Schmidt). In eastern Transdanubia : Székesfebér- vár (Mate), in the southwestern part : Nagykanizsa ( Breuer); in the western one: Vönöczk, Szombathely, Narai, Jak, Csákánydoroszló (Csaba). 1954 : In the northern part of the Hungarian Plains: Jaszterény (Czigány), At the western slopes of Transsylvanian mountains: Ermihälyfalva ( Andrássy). In the valleys of the Pilis-mountains : Csokanka ( Keve), Dömös (Patkai). In eastern Transdanubia : Gárdony ( Keve), round Lake Balaton : Balatonederics, Gyulakeszi- Csobánc and Szigliget (Keve). In the southern part of Transdanukia: Szepetnek ( Breuer) and in the western one : Sopron (Györy). Now let us study these data critically. It was far easier to discern the Indian Ring dove, as even if there was no ornithologist in the place in question, in many cases local pigeon-breeders discovered at once that an unknown bird made its appear- ance (e. g. Marjay). But even in the case of that bird, a good deal of confusion arose as it was often taken for Streptopelia risoria (frequently kept in captivity) or even for a young specimen of the Turtle Dove. 20* — 5-9 i 357 It is far more difficult though to discern the Syrian Woodpecker. In many places the Great-Spotted Woodpecker (Dendrocopos maior) was already breeding under similar circumstances, which bird eventually gave place to the newcomer in gardens after its arrival. This change was not apparent even to many ornithologists and in many cases it cannot even be made sure, when it took place. The question may arise, whether this bird was not an original inhabitant of the Bäcska, or whether at least its settling there did not take place at the same time as in Macedonia (?). Contradictionary to this presumption is the fact, that Madarász did systematically collect Woodpeckers in the Bácska in the years around 1900, but there is no specimen of the Syrian Woodpecker in the National Museum from his collecting. The continually increasing occurrences show clearly, that this species is expanding, but it may not be made certain, when the bird really did arrive to one or other locality. The first statement of its occurrence in most cases does not coincide with its actual arrival, but usually only indicates, when it was discovered by an ornithologist who happened to come to that place. As already stated, it is difficult to discern this bird and therefore not perfectly authentic data are not to be consi- dered. The first specimen of evidence was not discerned as Syrian Woodpecker by its collector Henrik Schenk, who, though a skilled expert, sent that bird to the Orni- thological Institute as a partially flavistic specimen of the Great Spotted Wood- pecker. Here it was identified by Vasväri already when it was unpacked. Thus it happened in most cases, that the appearance of the Red-Breasted Woodpecker was not noticed at once. The habitat of the Syrian Woodpecker alike the one of the Indian Ring Dove is the inner district of communities, town-parks, orchards, etc. It is not a bird of wood- lands, but of cultured territories. It prefers to breed in walnut- and other fruit-trees and nested in a platana-tree in Széchenyi-square at Szeged. According to Makatsch, in Macedonia it is a bird of wood-patches and bush-land with singly standing trees. Its time and circumstances of breeding do not differ from those of the Great Spotted Woodpecker. It likes to feel in orchards, parks and small woods. But it not only cleans fruit-trees from harmful insects, but sometimes takes to almonds and even apricots as well (Kohl, Focsani, Roumania ; Keve, Keszthely). But as I could observe, it does not feed on the fruit itself, but pecks out its kernel. According to Henrik Schenk it did the same with cherries in the Bäcska. The Syrian Woodpecker is in all probality a stationary bird. There are no data from ringing yet. It is usually breeding where it appears, therefore we did not attach importance to draw a sharp line between statements of its breeding and occurrences perhaps only due to straggling. According to observations it usually arrives in autumn at those places where it wants to settle. Among the 95 data listed above, the only place is the Lake Fehertö near Szeged, where it may have been observed just migrating through, whereas in all the other places it probably bred as well. It may be presumed, that the area where the Syrian Woodpecker was spreading from, is the southeastern part of Asia Minor and the territories around it. Two po- pulations departed from here in eastern direction towards the Caspian Sea, as inde- pendent subspecies (transcaucasicus Buturlin, 1910 Southern-Caucasus ; milleri Zarudny, 1909, Persian— Beluchistan) ; whereas the population departing northeast formed an independent subspecies in the central territories of the Balkan-peninsula. Consequently this settling must have taken place a long time ago too. Differences between the populations are not great. Hartert (1912) recognises its three subspecies (syriacus, transcaucasicus, milleri) only conditionally ; according. to Steinbacher (1935.) : ". . . angeführte Formen werden sich wohl abtrennen lassen.’ The Balcanian subspecies was only recognised by Gengler and Stresemann in 1919. The following is known of the species’ occurrence in Europe : it was first found by Reiser in the village Srebena in Bulgaria near the Danube on the 8th of June 1890. According to Pateffs map (1950) the Syrian Woodpecker is inhabiting almost the whole territory of Bulgaria. Catuneanu states (1933), that it is rather common in the southern part of Roumania and even presumes, that this population may be separated as an independent subspecies because of the colour of the tail-feathaers. The author described it as D. s. romanicus from specimens collected in the provinces Prahova and Buseu on the southern slopes of the Eastern Carpathians ; this subspecies was 308 not recognised however. According to Kohl (1949) it spreads north till Focsani. Matvejew (1950) also drew an accurate map of the Syrian Woodpecker’s range in Serbia, where it generally settled along the valleys of rivers in the eastern territories. Gengler’s expedition found it farthest north near Cicevac in 1917. From Cicevac Overbäsz — where it was found in 1928 after 11 years — is situated in northwestern direction in a distance of about 260 kilometers ; in 1937 Kiskunfel- - egyháza is the next station (9 years, 126 km, north-northeast), from there Duna- haraszti in 1939 (2 years, 90 km, northwest). From Dunaharaszti Szabadbattyän in 1948 (8 years 60 km, west-southwest), from there Keszthely (1949 90 km. southwest) ; whereas Ruszt (1951) from Szabad- battyän 150 km. west-northwest; from Zuräny (1951) Harangfalva (1952) 65 km. northeast. a The other, northeastern movement: from Overkasz. (1928) to Temesvár (1937) 130 km east-northeast ; from here Gyoma (1948) 130 km. north-northwest ; then Ungszenna (1948) 225 km. northeast ; on the other hand from Gyoma to Biikkszent- erzsébet (1952) 135 km. north-northwest. Thus from Overbàsz the Syrian Woodpecker expanded between 1928 till 1953, that is 25 years in a circle nearly 500 kilometers wide towards north, whereas it seems that its spreading stopped east of the Carpathians, just as in case of the Indian Ring Dove. Its only expansion, that must be mentioned in addition, is its appearance in Transsylvania in 1951. This fact cannot yet be duly valued though. In the case of the Indian Ring Dove too, my opinion was at first, that its expansion in Transsylvania is not connected with the one on the Hungarian Plains, as this population came from Roumania along the river-valleys. Later, when data increased, it became obvious, that the Indian Ring Dove occupied Transsylvania along the valleys of the Tisza and Maros. The population in our country has its characteristic feature too. Nearly 80 percent of these specimen are partially flavistic. Thus I was able to observe a bird at Keszt- hely in the spring of the year 1950 during a length of time. The ends of this bird’s feathers on the back and wings were albinistic and thus the back of the bird showed a spotted colour and in addition it was partially flavistic as well. In places, where the Syrian Woodpecker appears, the Great Spotted Wood- pecker withdraws from gardens, parks and small woods to forests, although we do not have positive statements of quarrel and fights between these two species. I myself have also often seen fighting woodpeckers, but in most cases it is impossible to observe definitely, whether the fighters were both Syrian, or both Great Spotted Woodpeckers. In most such cases the ‘participants belong to the same species. It seems, that the Great Spotted Woodpecker just voluntarily evades the newcomer. Henrik Schenk twice found woodpeckers killed in quarrels between each other, once in a hollow and on another occasion just below a hollow. The Syrian and the Great Spotted Woodpecker are also mating with each other in exceptional cases. Already Stresemann has mentioned this fact. According to Pateff a specimen of evidence is a male bird shot at Overbäsz on the 30th of December 1932. Stresemann (1920) and Jordans (1940) both expressed the opinion, that the maior and syriacus may be united, as even on territories, where both species are living together, they ecologically exchange each other. But at present the general opinion is though, that they must be acknowledged as two species, as a limit-case between species and subspecies. When examining the three new-comer-species of the Carpathian basin, — the third one is the Pale Warbler (Hippolais pallida), — we find, that all the three have rather similar ecological habits of life. All are birds of cultured territories and the conclusion could be drawn, that the expansion of their breeding-territories in northern direction was started at the same time by similar circumstances and not by individual internal factors or such ones common to the whole species. But such an external factor cannot be found that could well be applied to these species, would be indifferent with others, e. g. birds of the forest, and which in turn would have unfavourable effect on others, e. g. on the Little Bustard or Glossy Ibis etc. At the time being it may be supposed, that the rise of temperature caused by the Atlantic, — a theory that is well expounded by Alexander, Salomonsen and Kalela, — had an indirect effect on the birds of the Balkans too (thus in addition 309 to the newcomers e. g. the increase of the Bee-eater, the Great and Lesser White Heron and partially their spreading northwards.) Some species which had the-neces- sary power of expansion, already reacted to less powerful or indirect drawing effects. This reaction was still encouraged by environmental factors that caused favourable life-conditions and even a small, but constant meteorologie change made it possible for them to enlarge their breeding range in northern direction. Before ending, the author must express his gratitude to the cooperators of the Ornithological Institute, who either with positive results (see the names above) or with negative ones helped in exploring the Red-Breasted Woodpecker’s present range of inhabitance. 310 MAGYARORSZÁG ES A KARPAT-MEDENCE NAGYSIRALYAI Irta: Dr. Keve Andras es Dr. Pätkai Imre A magyar madärtani irodalomböl az utöbbi evekben nem kaphattunk egységes képet nagysiralyainkröl. Ennek az oka részben az volt, hogy különböző nem madártani folyóiratok ba is szétszóródtak az adatok az utolsó összefoglalás óta (Vönöczky-Schenk, 1929), másrészt pedig rendszertani ‚szempontböl igen megoszlottak a vélemények: a hozzánk vendégségbe érkező nagysirályok alfaji hovátartozandósága felett. A „nagysiraly’ kifejezést szándékosan használjuk, hiszen a szabadtéri megfigyelések során sokszor nem sikerül eldönteni, hogy melyik fajjal állunk szemben, főleg ha az argentatus és fuscus fiatal példányai kerülnek szemünk elé. Ezért az irodalom is sokszor kénytelen ezzel az általánosító fogalommal dolgozni. A sirályok kutatása terén a külföldi irodalom ma már igen előrehala- dott, és ezért időszerűnek véltük, hogy egységes áttekintést nyújtsunk . nagysirályainkról. A szíves segítségért hálás köszönetünket fejezzük ki dr. Beretzk Peter, Dr. Greschik Jenő, dr. Horváth Lajos, Nagy László, Somfay . Edit és dr. Zsátos Kálmán kartársaknak. Az alábbiakban J. L. Peters (1934) rendszerét követve tárgyaljuk a fajokat. 1. LARUS CANUS L. A viharsirály kimondottan téli sirályunk, és mindig a nagyobb szabad vizeken. tartózkodik. Beretzk szerint a szegedi Fehertavon csak november végén szokott megjelenni és márciusban még látható. A Balatonnál Keve megfigyelése szerint november közepén szokott megjelenni (pl. 1948. XI. 1211949, XI. 19505X 1651951. .X1:185771952.: XI; 1953. XI. 22.) és április végéig marad (1948. IV. 13. ; 1949. III. 27.; 1950. IV. 29 1951. IV. 30. ; 1952. IV. 5. ; 1953. V. 23. ; 1954. IV. 15.) Természetesen ha a vizek beällnak, a viharsiraly is eltünik arra az idöre, mig jegpäncel boritja felületüket. Először magános példányok szoktak érkezni, majd 8—10-es csapatok mutatkoznak, főleg nagyobb szabad víz felett. Kisebb csatornák- nál (pl. Zala) csak ritkán találkozni vele. Keve erre a fajra vonatkozó nyári megfigyelése téves volt (1941. VII. 10., Balatonföldvár, 13 db = Larus argentatus ). A viharsiräly vonuläsärél a gyürüzési eredmények alapján a következő kepet nyerjük : Murmansktöl keletre a Harlow felszigeten gyürüzött vihar- sirályok (L. c. canus) Dementiew (1951) szerint két irányba vonulnak el télen, egyrészt az Atlanti Ocean partjai irányába : kézrekerültek a Lapp- 911 földön, Norvégiában, Svédországban, Skóciában ; másrészt a Baltikum felé vették vonulásuk útját, és Königsberg környékén kerültek kézre. Finn gyűrűs viharsirályok legnagyobb része szintén nyugatra vonul és a, tenger- partok mentén kerül kézre egész Angliáig. A finn viharsirályok közt azon- ban már akadt, amelyik délre a szárazulat belsejében került meg Lengyel- országban, sőt Dementiew szerint az Azóvi-tenger vidékén is. A vonulás közben Rossittenben elfogott és meggyűrűzött viharsirályok javarésze szintén a tengerpart mentén vonul tovább, azonban ezek közt már bösege- " sen akad példa arra is, hogy a kontinenset átszelik. Így kézrekerültek rossitteni gyűrűs viharsirályok Eszak-Olaszorszagban, Görögországban, bennünket legközelebbről annak a madárnak adata érdekel, mely Magyar- országon került kézre ( Bodenstein, 1937) : Rossitten 72775 Rossitten 1931. X. 22. Budapest, 1932. I. 28. Bodenstein (1937) és Dementiew (1951) szerint a Rossittenben átvonulá- son fogott és gyűrűzött viharsirályok egy része a Szovjetunió északnyugati részén (Novorodsk, Wologda, Kubenski-tó) kerültek kézre. Ezek nyilván a L. c. heinei alfajhoz tartoznak, míg a példányok nagyobb része költési időben a finn partokon kerül meg, tehát L. c. canus. A Kárpátok medencéjének viharsirályai eddig semmiféle rendszertani kérdést sem vetettek fel. Valamennyi szerző megegyezik abban, hogy a L. c. canus fordul nálunk elő. A fentiek ismeretében azonban szükségesnek láttuk, hogy a felkutatható kitömött példányokat átvizsgáljuk. Így az Orsz. Természettudományi Múzeum (Nemzeti Múzeum) gyűjteményében 9, a Madártani Intézet gyűjteményében 2, a szegedi Beretzk-gyűjtemény- ben 1 példányt állott módunkban megvizsgálni. Összesen 12 példányt, melyek az alábbi eredményt adták : Larus canus canus L. Hegykő, Fertő- tó 1890. III. 29. g s. ad. ala 370 37, altit. r. 12 (NM) Tavarnok, 1894. XII. semiad. 365 rost- rum 38, altit.r. ARAN Balatonmäria 1897. XII. 2. ad. 352 37 11 (NM) Zengg 1900. 11..16.. 2: semiad. : 350 35 9 (NM) Zengg, 1900. LI. 18..2' semiad. 355 35 11 (NM) Szeged— Feherto, 1939. III. 4. g semiad. 370 40 11 (NM) Szeged— Fehérto, 1940. I. 1. g semiiuv. 367 39 12 (NM) Hortobagy— Halasto, 1951.12 30% 372 39 11 (NM) Hortobagy— Halastó, 1951. I. 20. ? semiad. 353 35 10 (NM) Biharugra, 1951. XII. 1. semiad. 345 31 (MI) Biharugra, 1951. XII. 1. 2 semiad. 347 35 1 (MI) Lcrus canus heinei Homeyer Szeged— Fehérto, 1934. XII. 26. 371 40 12 (B) 312 Az északi viharsiraly (L. c. heinei) a torzsfajtatol Stegmann (1935) szerint sötétebb, vagyis tisztább szürke dolmänyäval ter el. Az első es második kézevező csúcselőtti fehér keresztésíkja keskenyebb. Méretei nagyobbak, csőre erőteljesebb. Niethammer (1942) és Stegmann (1935) a következő szárnyméreteket adják meg: canus (25 példány) 344— 383 ; heinei (117 példány) 365—413 mm. A gyűrűzések és a fent felsorolt példányok alapján tehát azt a követ- keztetést vonhatjuk le, hogy a viharsirály-állomány teljesen kevert, mire eléri a Kárpátok medencéjét. A keveredés már a Baltikumban történik meg, ahonnan a két alfaj vonuló tömege együtt vág át a kontinens belsején. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a nálunk átvonuló viharsirály-állomány kevertségét növeli az a körülmény is, hogy a két alfaj közötti köztes alakok is nyilván itt vonulnak at. Stegmann szerint a két alfaj a Murmanski partok nyugati részén és a Peipus tónál találkozik. 2. LARUS ARGENTATUS L. Az ezüstsirály állandó vendégnek tekinthető. A régebbi irodalom főleg mint őszi átvonuló madárról beszélt róla, pl. Chernel. Vönöczky-Schenk (1929) már átvonuló és téli vendégnek nevezi az ezüstsirályt. Valóban Budapesten is a Duna felett augusztustól áprilisig gyakran találkozhatunk barnäsan színezett fiatal példányaival. Ujabb időben lehetséges, hogy eltolódás állott be mozgalmukban, mivel egyre nagyobb csapatokról hallunk, és egyre nagyobb számban szól- nak a megfigyelések nemcsak fiatal, hanem öreg példányokról is. Így 1932 júliusában Vasvári a Hortobágyon 34-es csapatot észlelt, öregeket és fiata- lokat vegyesen ; 1936. V. 31-én Pátkai Erdnel a Duna felett 23 darabból álló csapatát látta, valamennyi öreg példány volt ; Homonnay 1943. VIII. 20-án a bellyei Kopácsi tavon, mely akkor az aszály következtében kiszára- dóban volt, 50-es csapatot észlelt; Lugitsch 1951. IX. 15-én Gálosnál 22-t látott, öreget, fiatalt vegyesen ; Keve szerint a Balatonnál főleg öreg példányokkal találkozunk. 1941-ben az év minden hónapjában megfigyelte, kivéve decembert. Legnagyobb számban szeptemberben mutatkozott. 1950. VIII. 28-án észlelt 44-es csapathoz feljegyzi, hogy főleg öregekből állott. A legnagyobb csapatokat 1948. IX. 20-án figyelte meg Balatonberény- nél: 60—70 példányt és 1950. IX. 20-án 50—60-as csapatot ugyanott. Amikor a Balaton tükre nem fagy be, magános példányokkal vagy kisebb csapatokkal decemberben is lehet találkozni, pl. 1950. XII. 24. Keszt- hely 1 db; 1950. XII. 27., Balatonberény 9 db ad. ; 1951. XII. 28., Balaton- berény, 5 db ; 1951. XII. 30., Fenékpuszta előtti Balaton parton 1 db. 1940-ben Keve még azt állapította meg, hogy a Felsőduna mentén kiszínezett példányok csak egész kivételesen fordulnak elő. Ma már azt írhatjuk, hogy az ezüstsirályra, ha az időjárási viszonyok megengedik, azaz a vizek nem fagynak be, egész éven át számíthatunk, elkóborló öreg és fiatal példányokra egyaránt. Legnagyobb számban augusztus és október közt jelennek meg. ; 313 Az ezüstsiraly is a nagy vizek környékét kedveli, ahol halászata után a zátonyokon szeret megpihenni. Ugyanígy felkeresi azonban a tiszántúli mesterséges halastavakat is. Előfordul, hogy nemcsak közvetlen a vizek partján találkozhatunk ezüstsirállyal, hanem réteken és szántóföldeken is. Azonban nálunk még nem sikerült megfigyelni azt, hogy az ezüstsirályok is éppen úgy mennek az eke vagy a traktor után, mint a dankasirályok. A Budapest belterületén mozgó állomány is a Duna felett mozog, nem repül a házak közelébe, arról szó sincs, hogy a házak tetejére telepedjenek, amint az a tengerparti városokban megszokott látvány. Az ezüstsirály táplálkozását illetőleg a hazai vizsgálatok szegények. Vasvári gardát es vándorpatkányt talált gyomraikban. Mohóságára jellemző, hogy az alább közlendő tihanyi és fonyódi példányok úgy kerültek kézre, hogy a madarak nagyobb falatot nyeltek, mint amivel meg tudtak volna birkózni, és nem tudván felrepülni, elfogták őket. A fonyódi egy süllőt fogott, a tihanyinak begyéből pedig egy kb 30 cm. hosszú faragott fapálca került elő, melynek egyik csúcsa a gyomorfalába, a másik a szájpadlásba fúródott. Az ezüstsirály mozgalmai közül meg kell említeni a Balatonnál azt a jelenséget, ami főleg október folyamán tapasztalható, hogy búbosvöcskök, danka- és más sirályok a víz egy pontján sűrű, néha százas csapatba is tömörülnek. A jelenség közelebbi okát nem ismerjük, voltak, akik a gardák mozgalmával hozták összefüggésbe, de erre a jelenségek dátuma korai, tehát nem kívánunk elhamarkodott magyarázatba bocsátkozni. Az ezüstsirály vonulását illetőleg a Kárpát- medencére nézve biztos adattal nem rendelkezünk, mivel egyetlen gyűrűs ezüstsirály sem került eddig kézre a Kárpát-medencében. Az ezüstsirályok gyűrűzésével elért eredményekről Bodenstein (1937) adott összefoglalást. Az orosz, finn, svéd és német gyűrűzések szerint a tengerparti alfajok mindig a tenger- part mentén vonulnak nyugat felé. Egyetlen kivétel, amikor a Fehér- tenger Onega öblének Solowetzki-szigetén gyűrűzött példány a Garda- tónál került kézre. Dementiew (1951) szerint a fenti szigeten gyűrűzött ezüstsirályok a Baltikumon keresztül vonulnak, míg a Murmanski partokon gyűrűzöttek a norvég partok mentén, de mindkettő mozgalma eléri Angliát. Ugyancsak eredményesek voltak az orosz gyürüzesek a Krim-felszigeten. Az itt gyűrűzött ezüstsirályok az Azóvi-tenger mellett, mások Várnánál, Bulgáriában kerültek meg. A megfigyelések szerint a Fekete-tengeri ezüst- sirályok a nagy folyók folyása mentén messze északra felhatolnak : a Volga mentén Sareptaig, sőt Kazanig ; a Dnyeper mentén Charkow és Poltava vidékéig. A Káspi-tenger partján gyűrűzött ezüstsirályok szintén imeglehetős távolságokra kerültek meg, de mind a Káspi-tenger partján. Az észak-szibériai fekete hátú ezüstsirályok szemben az európai partokon élő rokonaikkal a kontinensen mennek át a gyűrűzések tanúsága szerint : Nyugat-Sziberiäban gyürüzött példány Turkméniában; a Pecsora vi- dékén gyürüzött Perm (= Molotov) környékén kerültmeg (Dementiew, — 1951). : Ezen adatok ismerete alapján most már megvizsgálhatjuk, hogy milyen ezüstsirály alfajok fordulnak elő a Kárpát-medencében. 314 Mär egyik régebbi tanulmänyunkban (M. Biol. Kut. Munk., XIV., p. 129 ; XV., p. 208—209) rämutattunk arra, hogy a kerdessel föleg Vasvari foglalkozott nálunk, es állatföldrajzi elgondolások alapján ő szerinte Magyar- országon csak a Fekete-tenger partjain költő L. a. cachinnans (= ponticus) fordul elő (lásd Aguila, 1934. p. 296 & 305.). Régebbi szerzők véleményeit áttekintve a következő képet nyerjük : Chernel (1899) szerint : ,, . . . E fajnak sok változata, fajtája van, azért — latin elnevezései sem tisztázottak. Minket érdekelhet a déli ezüstös sirály (Larus argentatus michahellesi Bruch 1853), mely a Földközi-tengeren, Adrián, Fekete-tengeren, Káspi-tónál fordul elő..." . Madarász (1903) hasonló nézetének ad kifejezést, amikor. azt írja, hogy az argentatus név téves, ,, . . . Magyarországon egyáltalán nem fordul elő . . . ". Madarász 77 példányt vizsgált, és azokat mind cachinnans-nak tartotta — de ő sem választja még külön ezt a michahellesi-től. Ezt a véleményt veszi át Vönöcz- ky-Schenk is a fauna-katalógusban (1917). Chernel (1918) eltér eredeti állásfoglalásától, mert később. feltételezi, hogy a L. a. argentatus is átvonul Magyarországon. Innen azután Vönöczky-Schenk (1929) is merít, és az új magyar „Brehmben” ezt írja, ,, . . . nem lehetetlen..., hogy nálunk is előfordul?" a L. a. argentatus, de a továbbiakban a L. a. cachinnans-ról beszél, azonban ő sem tesz különbséget a déli alfajok közt. Vönöczky- Schenk (1939) névjegyzékében azután visszatér az eredeti állásfoglalásához, mely szerint csak a L. a. cachinnans jelenik meg a Kárpát-medencében. A magyar irodalomhoz hasonlóan az utóbbi időkben a külföldi irodalom is eltérő véleménnyel volt az ezüstsirályok alfaji tagoltságát illetőleg. A kérdésnek meglehetősen bő irodalma keletkezett. Összehasonlításként közöljük az alábbi táblázatot, melyben ismertetjük az egyes fontosabb munkák állásfoglalásait : Peters, 1934 Stegmann, 1934 Steinbacher, 1938 Dementiew, Portenko, 1951 1953 thayeri thayeri thayeri thayeri = smithsonianus smithsonianus smithsonianus smithsonianus = — argentatus | argenteus argentatus argentatus Ge omissus | argentatus omissus omissus omissus antelius antelius © antelius me heuglini>_ antelius heuglini taimyrensis heuglini ER taimyrensis ~ heuglini ; _ armenicus birulai birulae” > vegae ° - vegaex_ _ —hirulae vegae vegae I vegae mongolicus mongolicus mongolicus mongolicus mongolicus eachinnans —cachinnans Da cachinnans cachinnans”— cachinnans N ponticus ~~~ ponticus michahelles michahellesi michahellis michahellis -- atlantis atlantis atlantis atlantis LI Az eziistsiralyok rendszertani beosztását újabban bonyolulttá teszi az a kérdés is, hogy vajon az ezüst- és heringsirályok nem egy fajba vonan- dók-e összet Az egy fajba való tartozást indokolná, hogy az ezüstsirály- nak is vannak olyan feketésbe hajló sötét palaszürke alakjai, melyek már nagyon közel járnak a heringsirály világosabb formájához. Így pl. az ezüst- sirály antelius, taimyrensis, valamint az atlantis alakjait mint fuscus-okat írták le. Ezek az alfajok akár a fuscus-, akár az argentatus-alfajok szem- pontjából nézzük, külön területen élnek. Ezzel szemben az argentatus költőterületén együtt él a világos dolmányú ezüst-, és a feketés dolmányú heringsirály, amint ezt Goethe (1937) részletes tanulmányából megismer- hettük. Előfordulnak kereszteződési esetek is, (Brouwer, Dobben, 1927—36), mégis a két faj tiszta állományban el nemcsak egymás mellett, de közös telepeken is. Ez az utóbbi tény arra mutat, hogy két ún. , jó" " fajjal állunk szemben. Ezzel szemben Stegmann (1934) annak a véleményének ad kifeje- zést, hogy tekintve a heringsirály angliai populációját, másrészt pedig az ezüstsirály az Ob deltája vidékén élő populációjának igen hasonló színe- zetét, mégis csak egyesítendő a két faj. Ugyanezt a véleményt osztja még messzebb menőleg Meinertzhagen (1935) is. Geyr (1938) és Kleinschmidt (1938—39), — akik szintén beleszóltak ebbe a vitába — már sokkal óvato- sabbak. ; Stegmann felfogasaval szemben a masik végletet Dwight (1925) képviseli, aki az argentatus—fuscus-csoportot három fajba kívánja osztani: 1. argen- tatus: világos dolmannyal és hússzínű lábbal (alfajai : argentatus, smithso- nianus, thayeri, vegae); 2. fuscus: sötét dolmany és sárga lab (alfajai: fuscus, affinis, atlantis, taimyrensis); 3. cachinnans: világos dolmäny és sarga lab (alfajai: cachinnans, michahellesi). Mint latjuk Dwight tanul- mänyaban a heringsiralyok köze felvett több olyan alfajt, melyet ma az ezüstsiralyok sötet-dolmanyü csoportjába tartozónak vélnek (Peters, Stegmann, Steinbacher, Dementiew, Portenko). Így Dwight tanulmányának legföbb erteke a nagysiralyok vedlési ciklusainak tisztázásában rejlik, és nem a rendszertani allasfoglalasaban, mely ma már túlhaladott, amit a labszinezet tulértékelése is mutat. Lénnberg (1933) is nagy fontos- ságot tulajdonított a nagysirälyok származását kutatva a labszinezetnek, pedig sárgalábú példányok csaknem valamennyi alfajnal időnként elöfor- . dulnak. Stegmann állásfoglalásához még csak annyit, hogy ő maga sem kívánta minden további megjelölés nélkül a fuscus-okat az argentatus-okkal össze- vonni, hanem az előbbieknél zárójelbe tette az ,,argentatus” nevet. A rend- szertan mai állása szerint ezt a két fajt a Rensch-féle genus geographicum-ba, az ,,Artenkreis”-be ugyan összevonhatjuk, de egyesítésük egy fajba nem jogosult. Példa ez a fejlődéstörténet egyik határesetére, amikor már az egyes alak-csoportok jól elkülönültek. A magyarországi ezüstsirályok elbírálása ezen ismeretek alapján történ- hetik meg. Vizsgálatunkhoz 26 magyar és a Kárpát-medencéből származó példányt, továbbá 4 norvég, 1 faroeri, 1 skót, 1 szárdiniai, 1 horvát tenger- parti, 1 görög, 1 cyprusi, 5 romániai, 1 japan és 1 adeni példányt sikerült felhasználnunk. Vizsgálatunk a következő eredményre vezetett : 316 a) Larus argentatus cachinnans Pallas (= L. a. ponticus Stegmann) Ezen alfaj valamivel szürkébb hátú, mint a nyugat-európai partokon költő torzsfajta ; a Földközi-tenger partvidékén élő michahellesi-vel szem- ben ismertetőjegye, hogy a kézevezők belső zászlaja világosabb, mint a dolmány, néha fehér. Szárnymérete Stegmann szerint 421—477 (ponticus, Fekete-tenger : 425—477 ; cachinnans, Káspi-tenger : 421—476), tehát a szárnyméretek ingadozásának alsó határa jóval a michahellesi-é alatt marad (440), míg a felső határa, mondhatjuk, hogy egybeesik (475). A vizsgált anyagunkban 4 öreg példány bizonyult ebbe az alfajba tarto- zandönak: d Szeged—Fehértò, 1935. IX. 2. (B, 458 mm); oY = JAasz- apäti, 1893. XI. 2. (NM, 417); Szilagycseh, 1900. III. 2. (NM, 430) ; sex.?: Hortobägy-Halasté, 1946. VIII. (MI, 430, kezevezöi tokosak, így a méret nem döntő). Összehasonlitäsra szolgált 5 romániai példány valamennyi öreg szine- zetben. A Fekete-tenger ezüstsirályait Stegmann (1934) L. a. ponticus néven különválasztotta azon az alapon, hogy a kézevezők fekete rajzolata kisebb terjedelmű, mint a käspii példányokén. Az átmenet a két alfaj közt a Káspi-tenger nyugati partján lenne, Már Steinbacher (1938) is kétkedve fogadta ezt az alfajt. Ő azonban hivatkozott arra, hogy nem áll elegendő vizsgálati anyag rendelkezésére, hogy a kérdést eldöntse. Dementiew (1951) a szinonimák közé sorolta ezt a nevet, viszont Portenko (1953) érvényesnek ismeri el. Mivel mi a kérdésbe beleszólni nem vagyunk illetékesek, azért a kutatók többségéhez csatlakozva a cachinnans nevet használjuk, hangsú- lyozva, hogy ha a ponticus név mégis csak érvényesnek minősül, akkor a fenti példányokat ponticus néven kell a magyar faunába bevezetni. Ugyancsak ebbe az alfajba tartozandónak vélünk 12 fiatal példányt is. Adataik : Balaton, 1892. VIII. 16; Szeged—Fehértd, 1933. VIII. 13. ; Szeged—Fehértó, 1937. IX. 10. ; Szigetszentmiklós, 1950. VIII. 1., 29; Gemenc, 1952. VIII. 4., 4 ; Szeged—Fehertö, 1951. VIII. 12., 3; 1951. VIII. 26., 22; 1951. X. 14., g; Hortobägy—Halastö, 1950. VIII. 8., sente 1950. V 1119,27. Bär sajnálatos módon se cachinnans, se michahellesi fiatal peldänyokkal nem rendelkezünk a terra typica-röl, melyekkel a fenti példányokat össze tudtuk volna vetni, de a kis méretek alapján inkább a keleti, mint a nyugati alfajhoz kell őket sorolni. Méreteik: 396 (kopott), 410, 410, 412, 412, 413, 415, 420, 420, 425, 427, 432 mm. Stegmann a fiatal eziistsiralyok megkülönböztetésére jó kulcsot ad a kormánytollak színezete alapján. Stegmann szerint az északi alakok kormänytollai pettyegetett szinezetüek, sok bennük a gerinccel pärhu- zamosan futó folt, ezzel szemben a déli alfajok fiatal madarainak kormány- tollain szélesebb fekete csúcsot találunk, a foltok pedig keresztesikszerüek. Az egyes példányok színezete : 1. Jászapáti, 1893. XI. 2. — öreg. 2. Szilágycseh, 1900. III. 2. — öreg. 3. Balaton, 1892. VIII. 16. — fiatal. 4. Szeged—Fehértó, 1933. VIII. 13. — fiatal tojó. 317 Qt . Szeged—Fehérto, 1933. IX. 2. — öreg him, fej kissé foltos ; evezők kopottak, szinezetük fiatalos : az elsőn nagy fehér csúcs, a mäsodi- kon kis fehér folt a belső zászlón. 6. Szeged—Fehertö, 1937. IX. 10. — fiatal tojò, feje erősen fehéres. 7. Szigetszentmiklós, 1950. VIII. 1. — színezetében fiatal jelleg domi- nál; háteleje szürke; has fehér; fej, szárny, farok barnán foltos. 8. Szigetszentmiklós, 1950. VIII. 1. — fiatal. ; 9. Gemenc, 1952. VIII. 4. fatal» 10. Szeged—Fehértò, 1951. VIII. 12. — fiatal, de hasa fehér. 11. Szeged—Fehértò, 1951. VIII. 26. — fiatal. 12. Szeged—Fehértò, 1951. VIII. 26. — fiatal, de valamivel idősebb mint a többi, musträzat elmosódott. 13. Szeged—Fehértó, 1951. X. 14. — fiatal jellegű, de a ce szürkül, a rajzolatok elmosödottak. 14. Hortobágy— Halastó, 1947. X. 20. — öreg, tokos evezőkkel. 15. Hortobägy—Halasté, 1950. VIII. 8. — fiatal, de has már fehéres. 16. Hortobágy— Halastó, 1950. VIII. 9. — fiatal jellegű, de átszíne- ződő ; a hát eleje már egyszínű szürke ; másban a színezet juvenilis. bacon szolgált 1 fiatal skóciai példány, 1 fiatal és 1. át- színeződő a Lofotokról, továbbá 1—1 átszíneződő görög, cyprusi és adeni példány. A Stegmann-féle bélyegek jól kitünnek az anyagokon. A magyar anyagban ellenben a gemenci és a balatoni példány némileg eltér az átlagtól, amennyiben a kormánytollak végén ugyan megtalálni a nagy barna foltot, ellenben a barna csíkozás inkább hosszanti, főleg a balatonin, ami északi jellegre vallana. A nálunk előforduló fiatal ezüstsirályok hasa fehéres és elmosódó raj- zolatú, szemben az északi példányok pettyezett testaljával. A hátszínezet összhatása az északiakon a pólingra, előrehaladottabb korban pedig a Falco rusticolus-ra emlékeztet. Szinte harántsávos rajzolatú az erős befűző- dések miatt, kiváltképpen a válltollakon. A déli ezüstsirály-fiatalok szí- nezete ezzel szemben inkább aranylile-jellegű, a harántos jelleg csökken, helyébe előtérbe nyomul a tollak szegélyének mustrázat-képző szerepe. . Ki kell "még emelnünk a fehértavi VIII. 12-i és az egyik VIII. 26-i példány szárny aljának világosodását. Most már ha visszatekintünk az ezüstsirályok gyűrűzésére és mozgal- maikra, azt látjuk, hogy a krími populáció a nagy folyók mentén felnyomul messze északra. Ugyanez állhat a Duna deltájában, a Dobrudzsában költő ezüstsirály-állományra is, tehát kézenfekvő, hogy a Kárpát-medence a legtöbb ezüstsirályt a Fekete-tenger vidékéről kapja, tehát itt a L. a. cachinnans ( —ponticus ) fordul elő. Főleg vonatkozik ez az ivaréretlen kóbor példányokra, amint a vizsgált anyag is mutatja, s így igazolva van Vas- vári álláspontja. b) Larus argentatus michahellesi Naumann Ezt az alfajt Dalmáciából meglehetős részletesen leírta Bruch (1832), azonban még csak jelezte, hogy Michahelles érdemeire való tekintettel róla kell ezt a sirályt elnevezni. Nevet azonban nem adott neki. Naumann. 318 (1840) erre hivatkozik, es ő használja először ezt a nevet, genitivus rag - nélkül — ami szerintünk a nomenclatura szabályaiba ütközik, s ezért az i’ betűt hozzá kell fűzni, mint ahogyan Bruch később (1853) meg is tette. i A magyar irodalomban mint láttuk a LZ. a. michahellesi név több ízben szerepelt, azonban ez még semmiféle rendszertani meghatärozäst nem jelen- tett, mert a szerzők még a deli ezüstsirälyokat, szóval a Fekete-tenger és a Földközi-tenger ezüstsirályait mint egy alfajt tárgyalták vagy michahellesi, vagy cachinnans nev alatt. Mint fentebb ideztük, a Balaton ezüstsirälyainak hovatartozandösäga kérdésében Csörgey azon a nézeten volt, hogy a Balaton a legtöbb vendégét az Adria felől kapja, ahol legközelebb a Zengg melletti Zec sziklaszigeten ma is költ. Itt gyűjtötte Madarász az általunk vizsgált teljesen kiszinezett öreg tojó példányt is 1900. II. 16-án (412 mm). Ugyaninnen kapott a Madär- tani Intézet 1937 tavaszán K. Morris vendégkutatotol egy feszekaljat. Zimmermann (1944) azon nézetének adott kifejezést, hogy a Fertő tónál lehetséges, hogy mind a keleti, mind a nyugati alfaj is megjelenik, bár óva- tosságból ő Vönöczkyre hiv atkozva L. a. cachinnans név alatt tárgyalja a Fertő tó ezüstsirályait. Ezen az alapon került be ez az alfaj a Rokitansky— Bauer-féle oszträk madarjegyzékbe (1951). 1952. X. 19-én Nezsider mellett, sikerült egy peldänyt szerezniök, és igy Bauer és Rokitansky megällapitottäk, hogy az a nyugati alfajhoz tartozik (1953), és igy helyesbitik a névjegyzéket, belevéve a L. a. michahellesi-t, és toriilve a L. a. cachinnans-ot. A példany tojó, szarnymerete 405 mm. Vizsgálatunk során valóban igazolódott, hogy a L. a. michahellesi azon kevés madarfaj köze tartozik, mely elött nem akadaly a Karszt-hegység, hanem köborläsa idején fel-felvetödik a Kárpát-medencébe is. Vizsgálatunk során összehasonlitäsul szolgált egy szardiniai teljesen kiszinezett tojó. Ebbe az alfajba tartozandónak véljük a következő általunk vizsgált mada- rakat : Oppova, 1891. VII. 17. sex.?, teljesen kiszínezett példány, azonban az evezői kopottak, de még így is 449 mm-t érnek el. Paks, 1935. VIII. 24., ?, (440 mm). Bár a test tollazatában teljesen kiszinezödött példány, a szárny evezöi még fiatalos jellegűek. Szeged-Fehertö, 1937. VIII. 12., 3, (455 mm). Ezt a példányt magas szárnymérete alapján soroljuk ehhez az álfajhoz. Jellegzetesen fiatal színezetű példány, csak annyi különbséget mutat a többi fiatal színezetű madarakkal szemben, hogy igen sötét, már a fiatal fuscus-színezetre emlékeztet. Mivel mint említettük, sem a Mediterra- neum nyugati feléből, sem a Fekete-tenger partjairól nem rendel- keztünk fiatal ezüstsirályokkal, csupán a Mediterraneum. keleti feléből, ahol pedig átmeneti példányok lehetnek, így a vizsgálati anyag hiányát ebben az esetben különösen fájdalmasan éreztük. Meghatározásunkat sem tartjuk véglegesnek, különösen pedig nem kívánunk színárnyalati különbséget a fiatal cachinnans és micha- hellesi közt leszögezni. Lehetséges, hogy csak egyéni változat volt? 319 Kisbalaton, 1953. X. 7. (350 mm). Kiszinezett öreg, azonban a feje meg erősen barnán pettyegetett, elsőrendű evezöi pedig még tokosak, így a fenti méret nem mérvadó. Velence, 1953. IX. (375 mm). Kiszínezett öreg, a fejen már csak egész csekély árnyalata a szürke pettyegetésnek. Az elsőrendű eve- zők tokosak, így a fenti méret nem mérvadó. A L. a. michahellesi tehát ha kisebb arányban is, de rendszeres látogatója hazánknak, és előfordulásával főleg a Duna vonaláig mindig számolhatunk. Lehetséges, hogy az ezüstsirály csapataink néha erősen kevertek. i c) Larus argentatus omissus Pleske Ezen alfaj elterjedésének kérdésében az irodalomban némi ellentmondä- sokkal találkozunk. Peters szerint a Murman-partokon és a Fehér-tenger szigetein költ ; telelő területe ismeretlen. Stegmann csaknem egész Skandi- náviát is bevonja a költési területébe, s szinonimálja az argentatus-szal : viszont a nyugateurópai ezüstsirályokat argenteus alfajként különíti el az argentatus-tól. Az ő nyomain jár Dementiew is, amikor az omissus területét egész Christiansundig kiterjeszti, de omissus név alatt. Velük szemben Steinbacher az omissus költési területének a Murman-partokon és a Fehér- tengeren kívül Stegmannra hivatkozva a Kanin-felszigetet, a Ladoga- tavat és a finn partokat is ide sorolja, egész Észak-Skandináviáig. Telelési területükről egyikük sem nyilatkozik. Ugyanígy Portenko, aki a Murman- partokat, a Fehér-tenger vidékét és a Balti-tenger partjait jelöli meg, mint az omissus költési területét. Vizsgált anyagunkban volt kiszínezett christianiai példány (460 mm), de volt 1—1 a Faroerökröl (410 mm) és a Lofotokról (450 mm) is. A három példány teljesen azonos színezetű, mely világosságánál fogva a legvilágo- sabb hátúnak tartható, alig képzelhető el, hogy ennél világosabb példány is akad, pedig úgy Pleske, mint Stegmann, Dementiew és Steinbacher is ki- hangsúlyozzák, hogy az omissus határozottan sötétebb kékes hátú. Négy ilyen sötétebb, kékesebb hátú, kiszínezett példány került elő a magyar anyagból: Balatonlelle, 1903. IX. 2., sex. ? (410 mm) ; Tihany, 1947. XI 20. ?, (432 mm.) ; Fonyód, 1949. X. 11., sex. ?, (412 mm, kopott) ; Gemenc, 1952. VIII. 11., 2, (398 mm). A kezevezök belső zászlója éppen olyan sötét, mint a hát. Ezen az alapon michahellesi-nek lehetne tartanunk őket, azonban a feltűnően alacsony szárnyméretek összevágnak a Stegmann által megadott omissus (nála argentatus) méreteivel: 410—466 mm. Sajnos terra typica-ról származó omissus példányt nem láttunk, de mivel a fenti példányok lényegesen söté- tebbek, mint az atlanti példányaink, azért kétségtelenül az omissus-ról lehet csak szó. Az esetlegesen felmerülő aggályainkat azután végképpen eloszlatta a szegedi Múzeumban végzett kutatásom. Az északi ezüstsirály előfordulását kétségtelenül bizonyítja a Beretzk-gyüjtemenyben található Szeged-Fehér- tavon, 1948. XI. 14-én gyűjtött fiatal tojó. Ez a madár magán viseli a farok 320 színezet jellegzetes északi karakterét, (rövid, sötét végzédés, felette hosszanti és nem keresztbefutó tarka csíkozás), és a testalj jellegzetes piszkos fuvallt- ságát, mint a hát , pólingos" színezetét. Szárnya 430 mm. Az eredmény annál feltűnőbb, mert Bodenstein (1937), majd Dementiew (1951) szérint az omissus kimondottan tengerpart mentén vonuló madár. Az orosz gyűrűzésekből egyetlen egy szól ez ellen, amennyiben egy ezüst- sirály, melyet a Solowetzki-szigeten (Fehér-tenger) gyűrűztek, egy évre rá a Garda-tónál került kézre. Mint ismeretes a L. a. michahellesi-nek egy elkülönült telepe található itt, és mivel a gyűrűs példány július végén került meg, kérdésessé válik, hogy vajon mint másodéves példány korán . érkezett-e már ide le, vagy az élete első telét a Földközi-tengeren töltve, tavasszal ehhez a populációhoz csatlakozott, és visszamaradt ezen a telepen, ha talán nem is költött ? Így megkerülhette az egész kontinenst. Viszont ha tisztán földrajzi szemszögből nézzük az esetet, akkor a Fehér-tengertől a Garda-tóig húzott vonalba a Balaton éppen beleesik. Ennek a kérdésnek megítélésében figyelembe kell venni Goethe (1937) megállapítását is, hogy az ezüstsirály a hazatalálási kísérletek (homing experiment) szerint költési területéhez rendkívül ragaszkodik, így 445 km-re elhurcolt madarak 3 nap alatt visszataláltak fészkükhöz. Igaz, hogy ez nem vonatkozik egy át- nyaraló egyedre. Egészen különös a gemenci, 1952. VIII. 11.-én Homoki Nagy István által gyűjtött példány. Ez egy méreteiben rendkívül kicsi sirály (szárnya 398 mm), viszont Stegmann szerint az omissus legalacsonyabb mérete 410 mm, Dementiew szerint 400 mm. Csőre 49, csüdje 58 mm. Színezetéhen teljesen egyezik a másik három balatoni példánnyal, és sötétebb szürke, akár a dél-nyugatiak, dél-keletiek, vagy mint az atlantiak. Mellcsontja összevetve más ezüstsirály-mellcsontokkal normális méretű. Itt tehát az un. , argenteus"-, vagy ahogyan Kleinschmidt nevezi ,,argentaceus” -typus- ról lehet szó, melyet Rohweder (1900 után) és Goethe (1937) említenek, és amely rendkívül kis alak az északi populációkban elő-előforduló változat. Az alakot Brehm írta le (argenteus, 1822 ; argentaceus, 1830), bár ő sápadtabb- színezetűnek tartotta, mint a törzsalak, de kékes-szürke dolmány-színe- zetét kiemeli. Az Eszaki-tengert jelölte meg mint terra typica-t. Itt csak utalunk mas sirályoknál is előforduló ilyen változatokra, pl. Larus ,,capist- ratus? (lásd Hazelwood & J: M. Harrison, 1953), vagy a Kleinschmidt által leírt (1939) Z. a. , drostv" változatot. — A mi példanyunk jobb szar- nyan erős sérülés nyoma látszik, azonban ez a gyógyult törés nem lehe- tett fiatalkori, hanem csak legfeljebb néhány hónapos, tehát nem gon- dolhatunk arra, hogy ez a példány sérülése folytán maradt vissza a fejlő- désben. § Az öt példány alapján megállapíthatjuk tehát, hogy észak felől, még- pedig valószínűleg a Fehér-tenger keleti partjairól és a Ladoga-tó környé- kéről is kapunk ezüstsirälyokat, melyek már augusztus közepe táján nálunk lehetnek. Az azonban kizártnak tűnik a gyűrűzési eredmények alapján is, hogy a L. a. argentatus észak-nyugat felől ellátogasson hozzánk, és éppen ezért feltűnő, hogy a Bauer—Rokitansky-fele (1951) jegyzékben ez az alfaj is szerepel, mint Ausztria madara. 21 Aguila . — 5-9 321 d) Larus argentatus heuglini Bree ; (= L. a. antelius Iredale) 1939 őszén a Madártani Intézet Szobról egy fiatal sirályt kapott elevenen, melyet átküldtünk a budapesti Állatkertnek. Ez az erős csőrű, kétségtelenül ezüstsirály jellegeket visélő madár két év múlva sötét palaszínű dolmányt vedlett ki. Vasvári a madarat már akkor L. a. antelius-nak tartotta, azonban a pontosabb vizsgálatot későbbre tervezte, amikör az ismét Intézetünk gyűjteményébe kerül. Ez azonban a háború folytán elmaradt, és így a madárról nem. , maradt más emlék, . mint Szombath László jól használható fény- képe a " Természet, XXXVII., 1941. köte- tének 116. oldalán. A fényképen lát- ható erős csőrről meg- állapítható, hogy csak- is ezüstsirälyrol és nem heringsiralyrol le- het szó. Sötét dolma- nyü ezüstsirälyok kö- zül pedig csak a fenti alfaj jöhet szöba. Ennek az alfajnak első németországi elö- fordulását Bodenstein, Schüz es Tischler 1940. XI. 6-an állapították 15. dbra. Az 1939 öszen Szobnal fogságba került nagy- sirály (Larus argentatus heuglini Bree) meg. A ,,Larger-Gull” captured near Szob in autumn 1939 Peters (1934), Steg- (Larus argentatus heuglini Bree) mann (1934), Stein- Photo: Szombath, — Budapest— Zoo, 1941 bacher (1938) és Por- tenko (1953) az észak- kelet európai partokon költő populációt antelius néven elkülönítik az észak-nyugat szibériai partokon és a Kirgiz-sztyeppeken költő heuglini alfajtól. Grant és Mackworth-Praed (1936), valamint Dementiew (1951) összevonják ezt a két alfajt heuglini néven. Ez az alfaj Dementiew (1951) szerint kimondottan szárazföld felett vonuló, tehát előfordulása hazánkban nem ütközik annyira a gyűrűzési tapasztalatokba, mint ahogyan azt a világos dolmányú északi alakoknál (argentatus, omissus) láttuk. . A szobi példány alapján tehát ezt az alfajt is felvehetjük a magyar faunába, egyetlen kétséget talán az a gondolat támaszthatja, hogy Goethe és mások tapasztalatai szerint is az ezüst- és a heringsirályok északi közös 322 telepeiken gyakran keresztezödnek, és vajon nem ilyen basztard-peldänyröl van-e szó, hiszen a dolmäny szinezetet a fénykép alapján már teljes bizton- sággal nem állapíthatjuk meg, a csőr azonban határozottan argentatus-ra mutat. 3. LARUS FUSCUS L. LARUS FUSCUS FUSCUS L. A heringsirálynak rendszerint csak fiatal példányai szoktak megjelenni nálunk. Ezeknek a szabadban való megkülönböztetése csaknem lehetetlen az ezüstsirály fiataljaitól, legfeljebb ha igen-igen sötét egyedekről van szó. Általában azonban a heringsirályra vonatkozó megfigyelések bizonytala- nok. A kiszinezett öreg példányok felismerése annál könnyebb feketés sötét pala-szürke dolmányukról. Beretzk szerint a fiatal heringsirályok a szegedi Fehértavon az őszi vonuláson megelőzik az ezüstsirályokat és már augusztus elején mutat- koznak, és egyes áttelelő példányok még júniusig is visszamaradnak ezüst- sirályok csapataiba keveredve. Ilyenkor gyakran látni a tó körüli kukorica- földeken bogarászni őket, főleg cserebogarat fogni. Szegedi bizonyító pél- dányok dátumai : 1939. X. 29.; 1940. X. 1., 15., 27. ; XI. 30. A Balatonnál hasonló a helyzet. Bizonyító példány : Tihany, 1937. mele 203, 9. Kiszinezett madarak Beretzk szerint a szegedi Fehértavon äprilis- májusban szoktak mutatkozni. A Balatonnál 1903. IX. 17-én Szalay Lajos Elemér gyűjtött egy öreg tojót Fonyódnál; Keve 1952. IX. 26-án figyelt meg egyet Balatonberénynél. Ugyancsak ő figyelte meg a Duna zátonyán Gönyünél 1931. VII. 5-én, és 1947. IV. 29-én Budapesten a Duna felett. Weigold Omoldovánál 1912. IV. 21-én látta. A Kárpát-medencében megjelenő heringsirályok alfaji hovátartozandó- sága nem kétséges, mivel 4 svéd gyűrűs példány.is került eddig kézre : Nagyszöllős, Kolozsvár, Balaton, Zsámbok. A finn, svéd és német gyűrű- zések bizonyítják, hogy a heringsirály kimondottan a kontinensen át vonul, valószínűleg a folyók folyását is igénybe véve, így jut el a Nilus folyása mentén egészen a Viktória tóig. A nyugati populáció természetesen főleg a tengerpart mentén vonul, de szintén eljut Belső-Afrikába. Régebben felmerült a kérdés, vajon nálunk nincs-e egy világosabb, keletinek tartott forma is, melyet L. f. affinis néven emlegettek. Így említi Madarász (1903) és Chernel (1918) is. Az ,,affinis’-név sok félreértésre adott okot, ti. Reinhardt (1853) ezen a néven éppen a nyugati populációt írta le. Jourdain kimutatta, hogy ez a név tulajdonképpen a grönlandi ezüstsirályokra vonatkozik, ezért helyesebb, ha nyugati heringsirályokat (Faroer, Brit-szigetek, francia partok) L. f. graellsi Brehm (1857) névvel jelöljük, mely alfaj sohasem vetődik Közép-Európába, az összes többi heringsirály-populáció a L. f. fuscus L-be tartozik. A félreértés onnan támadt, hogy Saunders a brit catalogusban (1896) a heuglini-t említi ezen a néven, és ezért adott Iredale (1913) új nevet az északkelet-európai sötét dolmányú ezüstsirályoknak. Így csúszott be a magyar irodalomba is az az elméleti RER 323 elgondolás, hogy ha a heringsirälynak egy keleti alfaja is van, annak Magyarországon is elő. kell fordulnia. Sajnos, mi a Madarász által említett fertőtavi példányt nem találtuk meg, és így nem bírálhatjuk el. . 4. LARUS MARINUS L. Egyetlen bizonyító példány a Kärpät-medenceböl az a fiatal volt, melyet 1908. december hó első felében Lapusnyák határában ejtettek el és Csörgey vezetett be a Kárpát-medence faunajegyzékébe. Bodenstein gyűrűzési kimutatása szerint ez a faj is kizárólag tengerparti vonulónak bizonyul, ami ellentétben áll a fenti előfordulással. A bizonyító példány a - háború alatt elégett. 3 5. LARUS HYPERBOREUS GUNNERUS A , polgármester" vagy jegessirály négy ízben fordult elő a Kárpát- medencében : 1925. XII. 20., Tiszabura ; 1941. I. 15., Szeged-Fehértó ; 1943. I. eleje, Bátyu ; 1952. XII. 26. és 1953. I. 6. közt tartózkodott egy a szegedi Fehértavon Beretek megfigyelése szerint. Az első és harmadik példány a Madártani Intézet gyűjteményében volt, de a háború alatt a dolmányossirállyal együtt elégett, a második példány a szegedi Beretzk-gyüjtemenyben látható ; míg a negyedik csak megfigyelés volt, mely hírt Beretek szóbeli közlésének köszönhetjük. Feltűnő, hogy valamennyi előfordulás a Tisza vonalára és mindig de- cember végére vagy január elejére esik. 6. LARUS GLAUCOIDES MEYER Ezt a fajt szintén Vasvári vezette be a magyar faunába a jegessirállyal együtt. A bizonyító példány, melyet 1934. XII. 10-én Balatonszemesen úgy fogtak, hogy egy gardával nem tudott megbirkózni, a Madártani Intézet gyűjteményébe került, ahol a háború folyamán elégett. Vasvári ugyancsak említ egy érdekes színezetű példányt, melyet Ipoly- kürtön 1933 februárjában gyűjtöttek. Ez a példány is a Madártani Intézetbe került, ahol a háború alatt elégett. Az Orsz. Természettudományi Múzeum gyűjteményében találtunk egy fiatal sarkisirályt, mely emlékezetünk szerint tökéletesen megfelel az ipolykürti példánynak, melyben Vasvári valami sirály-basztardot sejtett. Természetesen ma már ez ellenőrizhetetlen, de valószínűnek tartjuk, hogy ez a példány is a L. glaucoides volt. Irodalom — Literatura Bauer, K.: Die Mittelmeer-Silbermöwe (Larus argentatus michahellis Naumann) in Österreich. (Vogelkundl. Nachr. aus Ost., 3, 1953, p. 1—2.) Beretzk P.: A jeges sirály előfordulása a szegedi Fehértavon. — Larus hyperboreus auf dem Weissen See in Szeged. (Aquila, XLVI—XLIX., 1939—42. p. 468 & 500.) Beretzk P.: A szegedi Fehértó madárvilága. (Aguila, L., 1943 (1944)., p. 317— 344.) 324 Beretzk, P.: The Avifauna of the Fehertö near the Town Szeged. (Aquila, LI—LIV., 1944— 47 (1950). p. 51—80.) Bodenstein, G.: Von den Wanderungen der Seemöwen (Larus hypertoreus, L. marinus, L. aregentatus, L. fuscus und L. canus) der östlichen Ostsee, nach den Berin- - gungsergebnissen. (Schr. Phys. Okon. Ges. Königsberg, XIX 1937..p..223— — 234. Bodenstein, G. — Schüz, E.: Erstnachweis von Larus argentatus antelius Ired. für Deutschland. (Orn. Mb., XLIX., 1941. p. 49— 56.) Chernel I.: Magyarország madarai. (Budapest, 1899. pp. 830.) Chernel I.: Nomenclator Avium Regni Hungariae. (Budapest, 1918. pp. 76.) Csörgey T.: Larus marinus L., a magyar ornisz új alakja. — Larus marinus L. eine neue Art der ungarischen Ornis. (Aquila, XV., 1908. p. 317.) Dementiew, G. P.—Gladkow, N. A.— Spangenberg, E. P.: Ptici Sovetskogo Sojuza. III. (Moskwa, 1951. pp. 680.) | Dwight, J.: The Gulls (Laridae) of the World ; Their Plumages, Moults, Variations, Relationships and Distribution. (Bull. Am. Mus. Nat. Hist., LII., 1925. p. 63— 336.) Geyr von Schweppenburg, H.: Zur Systematik, der fuscus-argentatus Möwen. (Journ. f. Orn., LXXXVI., 1938. p. 345— 365.) Goethe, Fr.: Beotachtungen und Untersuchungen zur Biologie der Silbermöwen (Larus a. argentatus Pontopp.) auf der Vogelinsel Memertsand. (Journ. f. Orn., LXXXV., 1937. p. 1—119.) Hartert, E.— Steinbacher, Fr.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. Ergänzungst and. (Berlin, 1932—38. pp. 602.) Hazelwood, A.— Harrison, J. M.: A Note on Larus ‚‚capistratus‘‘ Temminck. (Bull. B. O. @,, EXXTH,, 1953. p. 98— 100.) Homonnay, N. : Biológiai összefüggések a „Bellyei Rét" allatéletéten. — Biologische Zusammenhänge im Tierleten des Üterschwemmungsgetietes der Herr schaft Bellye. (Albertina, I., 1944. p. 13— 33.) Ivanow, A. I.— Kozlowa, E. V.—Portenko, L. A.—Tugarinow, A. Ja.: Ptici SSSR. IT. 3 (Leningrad, 1953. pp. 344.) Keve. A.: Mitteilungen üter die Ornis der mittler en Donau. (Folia Zool. et Hydrobiol. X., 1940. p. 450-479.) Keve A.—Patkai I.— Vertse A.: Az 1941. évi madártani Balatonkutatäs föjelentese. (M. Biol. Kut. Munk., XIV., 1942. p. 95—131.) Keve A.— Pátkai I.— Vertse A.: Hauptmeldung der ornithologischen Balatonforschung im Jahre 1941. (M. Biol. Kut. Munk., XV., 1943. p. 153—211.) Kleinschmidt, O.: Die grossen Möwen. (Falco, XXXIV., 1938. p. 39—44.) Kleinschmidt, O.: Üter die grossen Möwen. II. (Falco, XXXIV., 1938. p. 69— 71.) Kleinschmidt, O.: Uber die grossen Möwen. III. (Falco, XXXV., 1939. p. 12—13.) Kleinschmidt, O.: Üter die grossen Möwen. IV. (Falco, XXXV.,. 1939. p. 49— 55.) Lönnberg, E.: Some Remarks on the Systematik Status of Yellow -legged Herring- Gulls. (Ikis, 1933. p. ?) Madarász Gy.: Magyarország madarai. — Die Vögel Ungarns. (Budapest, 1899— 1903. pp. 666. Meinertzhagen, Pe The race of Larus Rate und Larus fuscus. (Ikis, 1935, p. 762 — 773. Niethammer, G.: randtuch der deutschen Vogelkunde. III. (Leipzig, 1942. pp. 568.) Peters J. L.: Check-List of Birds of the World. II. (Camtridge, Mass., 1934. pp. 401.) Schüz, E.: Vom Zug der schwarzrückigen Heringsméwe (Larus fuscus). (Vogelzug, V., 1934. p. 123—134.) Stegmann, B.: Üter die Formen der grossen Möwen (sukgenus Larus) und ihre gegen- seitigen Beziehungen. (Journ. f. Orn., LXXXII., 1934. p. 340 — 380.) Stegmann, B.: Die paläarktischen Formen der Sturmméwe. (Orn. Mb. XLIII., 1935. 20— 21. Szombath Les RR, (Természet, XXXVII., 1941. p. 116— 117.) Udvardy M.: A Hortokagy madárvilága. — Die Vogelw elt der Puszta Hortokagy. (Tisia, V., 1941. p. 92— 170.) : Vascari M.: A jeges- siräly Magyarorszägon. — Die Eismöwe in Ungarn. (Aquila, XXXII-XXXIII., 1925—26. p. 146— 152.) 325 Vasvári M.: Avifaunänk néhány új es ritka alakjáról. — Über einige neue und seltene Vözel unserer Ornithofauna. (Aquila, XXXVIII—XLI., 1931—34 (1935)., p. 289— 307.) Vasvári M.: Nyári képek Magyarország madärvilägäbél. (Debreceni Szemle, XI., 1937. p..287— 293.) i Vönöczky-Schenk J.: Aves, in Fauna Regni Hungariae. (Budapest, 1917. pp. 114.) Vönöczky-Schenk J.: Madarak. II. in Brehm A., Az állatok világa. IX. (Budapest, 1929. p. 422.) Vönöczky-Schenk J.: A történelmi Magyarország madarainak névjegyzéke. — Namen- . verzeichuis der Vögel des Historischen Ungarns. (Aquila, XLII—XLV., 1935 — — 38 (1939). p. 9—79.) Weigold, H.: Ezy mediterrán oázis délkeleti Magyarország madarvilagaban. — Eine’ mediterrane Oase in der Vogelwelt Südostungarn. (Aquila, XX., 1913. p. 179— 212.) | ; Witherby, H. F.— Jourdain, F.C. R.—Ticehurst, N. F.— Tucker, B. W.: The Hand- book of British Birds. V. (London, 1947. pp. 381.) RUE Zimmermann, R.: Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedler Seegekiets. (Wien, 1943. pp. 272.) Zsebök Z.: Jegessiräly a Szernye-mocsär vidékén. — Glaucous gull on the environ of the marsh ,,Szernye“. (Aquila, LI—LIV., 1944—47 (1950)., p. 158 .& 181.) “Larger Gulls of Hungary and the Basin of the Carpathians By Dr. András Keve and dr. Imre Patkai It was not possible to form a uniform picture of our “larger gulls” from the recent years’ Hungarian ornithological literature. Partly because the data were scattered in various, non-ornithological periodicals since their last compilation ( Vönöcky- Schenk, 1929), and on the other hand, as from the systematical point of view, opi- nions did greatly differ as regards the subspecies of “larger gulls” arriving as visitors to our country. ; 1. Larus canus L. The Common Gull is a distinctly winter guest and is always found staying on large open waters. According to Beretzk it usually only appears at Lake Fehértó near Szeged, towards the end of November and may be seen as long as March. According to Keve’s observations, it usually arrives to Lake Balaton towards the middle of November (e.g. 11. 11..1948 5; 16. ET: 1949 19.10.1950 8-13 11.11. 1952 ; 22. 11. 1953) and remains until the end of April (13.4. 1948 ; 27.3. 1949 ; 29.4.1950 ; 30. 4. 1951 ; 23. 5. 1953 ; 15. 4. 1954). If the waters are frozen, the Common Gull also disappears for the time, as long as their surface is covered with ice. Generally single birds arrive first, later flocks numbering 8—10 gulls are to be seen, mostly above larger open waters. It is rarely met with near smaller rivers and channels, e. g. the Zala near Lake Balaton. Keve’s observation of this bird in summer proved to be an error (10. 8. 1941, Balatonföldvár, 13 birds = Larus argentatus). Based on ringing-results, the following picture may be formed of the Common Gull’s migration : according to Dementiew Common Gulls (L. c. canus) ringed on the Harlow-peninsula east of Murmansk, are migrating in two directions before. winter. One is towar1s the shores of the Atlantic : birds were reported from Lappland, Norway, Sweden, Scotlani. The other direction is towards the Balticum and birds were found round Königsberg. Most of the birls ringed in Finland also travelled westward and were foun1 along the shores of the seas as far south as England. But som? of the Common Gulls of Finland were reported from southern direction, from the centre of Poland far from the sea, even — according to Dementiew — round the Sea of Azof. Common Gulls caught and ringed during migration at 326 Rossitten mostly also migrated on along the coast, although many of these traver- sed the Continent. Thus Common Gulls ringed at Rossitten were reported ficm Northern Italy and Greece. One of these was killed in Hungary, and its data are . most interesting for us ( Bodenstein, 1937) : Rossitten 72775. Rossitten 22. 10. 1931. Budapest 28. 1. 1932. According to Bodenstein (1937) and Dementiew (1951) some of the Common Gulls caught and ringed at Rossitten during migration were killed in the north- western parts of the Soviet-Union (Novorodsk, Wologda, Lake Kutenski). They obviously belong to sukspecies L. c. heinei, whereas most of the specimen ringed in breeding-time were found near the coasts of Finland, consequently sukspecies L. c. canus. Up till now no systematical question has arisen in connection with the Common Gulls of the Carpathian-kasin. All scientists agreed, that L. c. canus occurred here. But when the above statements came to our knowledge, we thought it necessary to examine all the skins that were availakle. Thus we were akle to examine altogether 12 skins [9 in the collection of the Natural History Museum (National Museum), . 2in the Institute of Ornithology and 1 in the Beretzk-collection] that gave the foll- owing result : Larus canus canus L. Hegykö, Lake Fertö 29. 3. 189. semiad. 370 rostrum 38 altit. r. 12(NM) Tavarnok 122 1894. semiad. ala 365 38 11 (NM) Balatonmäria 2:12. 1897. ad 352 37 11 (NM) Zengg 16. 2. 1900. semiad. 350 35 9 (NM) Zengg 18. 2..1900: = 36 35 11 (NM) Szeged-Fehertö 4.23: 1939. a È 370 40 11 (NM) Szeged-Fehérté LOTS 1940 "Sms 367 39 12 (NM) Hortobägy-Halastö 30. 1. 1951. so 372 29 11 (NM) Hortobágy-Halastó 20. 1. 1951. semiad. 399 _ 35 10 (NM) Biharugra 1.12.1951: 3 . 845 31 10 (MI) Biharugra 1.12%. 1951. 55 347 35 11 (MI) Larus canus heinei Homeyer Szeged, Lake Fehér 26. 12 1934. 371 40 12 (B) The Northern Common Gull (L. c. heinei) differs from L. c. canus — according to Stegmann (1935) ky its darker, respectively more uniform grey on the Lack. The white stripe that runs close to the point of first and second primary is narrower. Its measurements are larger, the bill is stronger. Niethammer (1942) and Stegmann (1935) give the following measurements of the wings: canus (25 specimens) 344— 383 ; heinei (117 specimens) 365— 413 mm. Based on the results of ringing and on the specimens listed above, we can draw the conclusion, that the stock of Common Gulls is quite mingled when it reaches the basin of the Carpathians. This mingle already occurs in the Baltic, from where the migrating bulk of koth sukspecies is starting together to cross the Continent. 2. Larus argentatus L. The Herring Gull may be regarded as a constant visitor. Our older literature mostly mentioned it as a species migrating through in autumn, e. g. Chernel. But Vönöcky-Schenk (1929) already speaks of it as a migrant and winter visitor. As a matter of fact, brownish-coloured young specimens of the Herring Gull may te often seen from August to April in Budapest akove the Danute too. It is possikle, that a shift of their movement occurred recently, as larger and larger flocks are heard of and there are more and more observations not only of juvenile, tut also of adult specimens. Thus Vasvari saw a flock of 34 birds at the Hortokägy in July 1932, consisting of both adult and young birds ; Patkai saw a flock of 23 adult specimens above the Danube near Erd on May 31st 1936 ; Homonnay observed a 327 flock numbering some 50 birds on August 20th 1943 at the Lake Kopäcsi near Bellye, which then was drying out; Lugitsch reported to have seen 22 adult and young birds at Gälos on September 15th 1951 ; according to Keve mostly adult specimens are found at Lake Balaton. He observed this bird there in 1941 during all the months of the year except December. It was seen in largest numbers in Sep- tember. A flock of 44 birds seen on August 28th consisted mostly of adult specimens. The largest flocks that were seen, were 60—70 birds at Balatonbereny on September 20th 1948, and 50—60 birds at the same place on September 20th 1950. Single birds or smaller flocks may be found in December when Lake Balaton is not frozen, e. g. Keszthely December 24th 1950, 1 bird ; Balatonberény December 27th 1950, 9 adult birds ; Balatonberény December 28th 1951, 5 birds; Fenékpuszta December 30th 1951, 1 bird. We have no reliable data on the migration of the Herring Gull in the kasin of the Carpathians, as no.ringed specimen has yet occurred here. Bodenstein (1937) has summed up the results of ringing of Herring Gulls. As a result of Russiar, Finnish, Swedish and German ringing-experiments it may be stated, that coastal subspecies always migrate westward along the coast. One exception is, that a bird ringed on Solowetzki-Island in the Bay of Onega in the White Sea was found at Lake Garda in Northern Italy. According to Dementiew (1951), birds ringed on the above island migrate along the Baltic shores, whereas the ones ringed on the coast near Murmansk travel along the Norwegian shores, but both movements reach England. Russian ringing-experiments on the Crimean peninsula were successful too. Herring Gulls ringed here were found at the Sea of Azof and near Varna in Bulgaria. Accord- ing to several observations, the Herring Gulls of the Black Sea penetrate far north along the courses of the great rivers: along the Volga till Sarepta, even Kazan ; along the Dnyeper till Charkow and Poltova. Horring Gulls ringed on the coasts of the Caspian Sea were all found on the same coasts, but also at considerable distances. The results of ringing have proved that in contrast to their relatives living at European shores, the black-backed Herring Gulls of Northern Siberia are migrating across the Continent : a specimen ringed in Western Siberia was killed in Turkmenia and another one ringed around Pecsora in the vicinity of Perm (= Molotov) Demen- tiew, (1951). Now, as the above particulars have been made clear, we may proceed to examine. what subspecies of the Herring-Gull are occurring in the Basin of the Carpathians. We have already pointed out in one of our papers several years ago (M. Biol. Kut. Munk. XIV. p. 129 ; XV. p. 208— 209), that it was Vasvári, who in our country chiefly dealt with this question. Based on zoogeographic conceptions, he believes, only L. a. cachinnans ( = ponticus) breeding on the shores of the Black Sea to occur in Hungary. (See Aquila, 1934. p. 296 and 305.) When making a survey of former authors, we are gaining the following picture : Chernel (1899) says : “... This species has many subspecies, varieties and that is why its Latin denominations are not made clear yet. The Southern Herring Gull (Larus argentatus michahellesi Bruch 1853) may be of interest for us, that occurs on the Mediterranean, Adriatic-, Black- and Caspian Seas...” Madaräsz (1903) expresses a similar opinion when saying that the name argentatus is an error: "it does not occur in Hungary at all...” Madarász examined 77 specimens and believed them all to be cachinnans, but he also does not separate them yet from michahellesi. Vönöcky-Schenk also accepts this opinion in his fauna-catalogue (1917). In 1918 Chernel alters his original opinion when supposing, that L. a. argentatus also migrates through Hungary. This is taken over by Vönöczky-Schenk (1929), as he says in the new Hungarian "Brehm" “... it is not impossible that L.a. argentatus occurs ın Hungary too”, but afterwards he speaks of L. a. cachinnans only, though he does not make any difference between the southern subspecies. Then in 1939 Vönöczky- Schenk in his ‘‘Nomenclator” again came back to his original opinion, according to which only L. a. cachinnans occurs in the Carpathian Basin. ; We could examine 26 specimens from Hungary and the Basin of the Carpathians, further 4 Norwegian, 1 from Faroer, 1 Scottish, 1 Sardinian, 1 Dalmatian, 1 Greek, | Cyprian, 5 Roumanian, 1 Japanese and 1 specimen from Aden. Our examinations have yielded the following results : | 328 a) Larus argentatus cachinnans Pallas (— L. a. ponticus Stegmann). The back of this subspecies is a little greyer than that of L. a. argentatus breeding on Western- European shores ; when it is compared with michahellesi, living on the shores of the Mediterranean, it is found that the inner web of the primaries is lighter than the back, sometimes white. According to Stegmann the measurements of the wing are : 421—477 (ponticus, Black Sea : 425— 477 ; cachingans, Caspian Sea: 421 — 476). Thus the lower limit of varying wing-measurements is much less than that of michahellesi (440), whereas the top limit practically is the same in Loth sutspecies 475). We found, tbat 4 adult specimens of our material of examination kelonged to this subspecies : g Lake Fehértó near Szeged, 2. 9. 1935 (B. 458 mm) ; ? © : Jászapáti, 22. 11. 1893 (NM, 417); Szilágycseh 2. 3. 1900 (NM, 430) ; sex ? : Fishponds at Hor- tobágy, August 1946 (M. J. 430), primaries are growing, thus the measurement is not deciding. For comparison we had 5 Roumanian specimens at our disposal, all of which were in adult plumage. We suppose 12 juvenile specimens also to Lelong to this sutsrecies. Their data are the following : Balaton- 16. 8. 1892 ; Lake Fehértó near Szeged 13. 8. 1933 ; Lake Fehertö near Szeged 10. 9. 1937 ; Szigetszentmiklés 1. 8. 1950, 9 ? ; Gemenc 4. 8. 1952, 4 ; Lake Fehertö near Szeged, 12. 8. 1951, g' ; 26. 8.1951 9 2 ; 14. 10. 1951, d Fishponds of Hortobágy, 8. 8. 1950, sex? 9. 8. 1950. Although unfortunately we had young specimens neither of cachinnans, nor of michahellesi from terra typica at our disposal, with which we could have compared the specimens listed above, we still have to range them rather to the eastern, than to the western subspeeies, because of their small measurements. The measurements are : 396 (tattered feathers !), 410, 410, 412, 412, 413, 415, 420, 425, 427, 432 mm. Stegmann gives a useful key for discerning young Herring-Gulls, which is based on the colouring of tail-feathers. According to Stegmann, the tail-feathers of northern forms are spotted, they show many spots running parallel to the spine, whereas broader black tips are found on the tail-feathers of southern subspecies’ young spe- cimens and the spots on them are distributed like cross-bars. Colouring of every single specimen : 1. Jäszapäti, 2.11.1893 — adult 2. Szilagyeseh, 2.3.1900 .— adult 3. Balaton, 16.8.1892 — juvenile 4. Lake Fehertö near Szeged, 13.8.1933 — juvenile female 5. Lake Fehertö near Szeged, 2.9.1935 — adult male, head a little spotted, primaries and secondaries tattered, their colour like that of juveniles ; large white tip on the first primary, little white patch on the inner web of second anies. 6. Lake Fehérto near Szeged, 10.9.1937 — juvenile female, head strongly whitish. 7. Szigetszentmiklös, 1.8.1950 — juvenile characteristics are dominating in its colouring, shoulders are grey; abdomen white; head, wings, tail with brown spots. | 8. Szigetszentmiklés, 1.8.1950 — juvenile. 9. Gemenc, 4.8.1952 — juvenile. 10. Lake Fehertö near Szeged, 12.8.1951 — juvenile but with white abdomen. 11. Lake Fehertö near Szeged, 26.8.1951 — juvenile, 12. Lake Fehertö near Szeged, 26.8.1951 — juvenile, but a little older than the others, indistinct patterns, 13. Lake Fehertö near Szeged, 14.10.1951 — with juvenile character, but middle of back turning grey, pattern indistinct. 14. Fishponds of Hortobägy, 20.10. 1947 — adult, growing primaries. 15. Fishponds of Hortobägy, 8.8.1950 — juvenile but abdomen already whitish, 16. Fishponds of Hortobägy, 9.8.1950 — juvenile character, but with changing plumage, top of back already uniform grey ; colouring otherwise juvenile. For comparison we had 1 juvenile specimen from Scotland, 1 juvenile and 1 with changing colours from the Lofotes, further altogether 3 specimens with changing 329 colours from Greece, Cyprus and Aden. The keys given by Stegmann are well dis- tinguishable on the material. "In the Hungarian material two specimens, namely those from Gemenc and Balaton slightly differ from the average, inasmuch as there is the large brown patch to be, found on the tips of the tail- ‘feathers, but the brown stripes are running rather lengthwise, especially on the specimen from Balaton, which would rather indicate the northern type. . The abdomen of juvenile Herring-Gulls occurring in our country is whitish with, indistinet pattern contrary to the spotted underside of northern specimens. The colouring of the back of the northern type resembles that of the curlew, and at an advanced age to that of Falco rusticolus. Because of distinct marking, it shows an almost laterally striped pattern, especially on the shoulder-feathers. On the other hand the colouring of the Southern Herring-Gull’s juveniles is rather resembling the Golden-Plover’s, instead of the lateral-like diminishing character, the edges of the feathers are rather forming a colour-pattern. The light colour of the wings’ underside on the specimen shot at Lake Fehértó on August 12th and one of these from August 26th must specially be mentioned. If we now are casting a glance back at the ringings and movements of the Herring- Gulls, we see, that the population of the Crimean Peninsula penetrates far north along the great rivers. The same may be true in connection with the Herring-Gulls breeding in the Danube-Delta, in the Dobrudja, and thus it is probable, that most of the Herring-Gulls occurring in the Basin of the Carpathians are coming from the surroundings of the Black Sea, and thus they belong to the subspecies L. a. cachinnans (= ponticus). This is mostly true with immature straggling specimens, as shown by the examined material too and thus Vasvari’s standpoint is considered to be proved. b) Larus argentatus michahellesi Naumann A rather detailed description of this subspecies was given from Dale by Bruch (1832), but he only indicated yet, that this Gull ought to be named after Micha- helles in view of the latter’s merits. The gull was not named by him though. Naumann (1840) refers to this, and it is him who first uses this name, but without the affix of the Genitive. We think this to be contrary to the rules of Nomenclature and therefore the letter "I" has to be added, as it was later done by Bruch (1853) too. As already mentioned above, the name L. a. michahellesi was used several times in Hungarian literature, but this fact did not mean a systematic description of any kind yet, as the authors were dealing with the southern Herring-Gulls, — namely those from the Mediterranean and the Black Sea — as just one subspecies either under the name of michahellesi or cachinnans. As it was quoted above, Csörgey expressed his opinion on the question of the subspecies of Lake Balaton’s H>rring-Gulls saying, that most of the Lake’s visitors are coming from the Alriatic Sea, where it still breeds nearest to us on the rock- island of Zec near Zengg. The fully coloured adult female that was examined by us was collected here by Madarász on March 16th 1900, (412 mm). A-clutch of eggs that had been taken at the same place was given to the Institute of Ornithology by a visitor, Mr. K. Morris in spring 1937. During the course of our studies it could have doubtlessly been stated, that L. a. michahellesi is one of those few species of birds, that are not checked by the mountains of the Dolomites in Slovania and that it occasionally struggles to the basin of the Carpathians. In our examinations we had an adult, fully coloured female specimen from Sardinia for comparison. We found the following birds examined to belong to this subspecies : Oppova, 17.7.1891 sex? a fully coloured specimen with tattered primaries still measuring 449 mm. Paks, 24.8.1935 ? (440 mm). Although fully coloured in the plumage of the kody, the primaries and secondaries have a juvenile character. Lake Fehertö near Szeged, 12.8.1937 g' (455 mm). This specimen is included into the list of this sukspecies because of the high measurement of its wings. It wears a characteristic juvenile plumage showing only such difference between the 330 other birds of juvenile plumage, that it is very dark and reminds us of the colour- ing of the juveniles of Larus fuscus. It had already been said, that we had no specimens of juvenile Herring-Gulls neither from the western part .of the Medi- terranean, nor from the Black Sea, only from the eastern part of the Mediterra- nean where intermediary specimens possibly occur and thus we felt a great loss especially in this case, not to have sufficient material of examination. We do not suppose our determination to be definitive either and we especially do not wish to state a difference in colour-shades between the juveniles of cachinnans and michahellesi. Is it possible to be only an individual dark variation ? Kisbalaton, 7.10.1953 (350 mm). A fully coloured adult, but its head still strongly . speckled with brown and the primaries still moulting, thus the above measurement is not decisive. Velence, September 1953 (375 mm). A fully coloured adult, with kut very light shades of greyish speckles on the head. The primaries are still moulting thus the akove measurement is not decisive. "Thus L. a. michahellesi is, though at a smaller rate, a constant visitor in our country and its occurence must always be counted with, especially until the course of the Danube. It is possible, that our flocks of Herring-Gulls are strongly mixed. c) Larus argentatus omissus PLESKE In our material for examination there was a fully coloured specimen fıcm Chris- tiania (460 mm), but also one frem the Faroe-Islands (410 mm) and one from the Lofotes (450 mm). The colouring of the three specimens was perfectly alike. The colours of the backs are so light, that they must ke held for specimens with the lightest colouring of the kack and it is hardly to ke imagined that a still lighter specimen should occur, although Pleske, as well as Stegmann, Dementiew and Steinbacher are all strongly emphazising that the back of omissus has a distinctly darker bluish shade. Four fully coloured specimens with such a darker, more bluish Lack were found in the Hungarian material: Balatonlelle, 2.9.1903, sex? (410 mm). Tihany, 29.11.1947. 2 (432 mm); Fonyód, 10.10.1949, sex ? (412 mm, tattered primaries); (Gemenc, 11.8.1952. 2 (398 mm). The inner web of the primaries is just as dark as the back. Because of this they could be taken for michahellesi, but the remarkably low wing-measurements coincide with those given by Stegmann, as the measurements of omissus (he says argentatus): 410—466 mm. Unfortunately we did not see any specimens from the terra typica,. but as our specimens are much darker than the specimens from the Atlantic, they must be considered to belong to the subspecies omissus. Our uncertainty, which might have possibly arisen, was then scattered by our studies of the material in the Museum of Szeged. The occurrence of the Northern Herring-Gull is doubtlessly stated by a juvenile female specimen, that was collected by Beretzk at the Lake Fehérté near Szeged on November 14th 1948. This bird shows the colour of the tail characteristic for the northern sukspecies (a short, dark rim and above it longitudinal and not lateral dotted stripes), as well as the characteristic dirty shade of the underparts and the kack’s curlew-like colouring. Its wing measures 343 mm. This result is the more striking, as Bodenstein (1937), later Dementiew (1951) both state, that the omissus is a bird that migrates only along the shores. There is just one exception to this among Russian ringing results. One Herring-Gull, that was ringed on Solowetzki-Islands (White Sea), was killed a year later at the Lake Garda iu Northern Italy. It is known that a separated colony of L. a. mickakellesi is to Le found here and as this ringed specimen was found here tcwards the end of July, it becomes questionable, whether this bird arrived early down here in its second year, or having passed its first winter on the Mediterranean, joined this population in spring and remained in this colony even if it protatly did not breed ? Thus it could have flown round the whole Continent. But if this case is looked at only from a geo- graphic point of view, then a line drawn between the White Sea and Lake Garda exactly crosses Lake Balaton in Hungary. In answering to this question, the statement of Goethe (1937) must also be borne in mind, namely that as to results of homing experiments the Herring Gull is exceptionally faithful to its breeding-grounds and. 331 birds carried away to a distance of 445 kilometers returned to their nests within three days. But it is also true, that this does not refer to an immature specimen just staying over summer. The specimen collected by István Homoki-Nagy at Gemenc on August 11th 1952 is quite extraordinary. It is a Herring-Gull with exceptionally small measurements (its wing measures 398 mm), but according to Stegmann the lowest measurement of omissus is 410 mm, and according to Dementiew 400 mm. Its bill is 49 mm, its leg 58 mm long. Its colouring is exactly like that of the other three specimens from the Lake Balaton and it is of a darker grey than the south-western, south-eastern or Atlantic birds. Compared to the breast-bones of other Herring-Gulls, this specimens one has the normal size. Thus it may be considered to belong to the so-called “argen- teus”, — or as Kleinschmidt calls it, “argentaceus’’ — type, which is mentioned by Rohweder (after 1900) and Goethe (1937) as an exceptionally small form which someti- mes occurs in northern populations. This type was described by Brehm (argenteus, 1822 ; argentaceus, 1830), and although he believed it to have paler colour than the typical form, he pointed out its bluish-grey upper parts. He descriked its terra typica to be the North-Sea. Here we just refer to similar varieties occurring with other species of gulls too, e. g. Larus “‘capistratus’ (see Hazelwood and J. M. Harrison, 1953), or L. a. “drosti”’, a variation described by Kleinschmidt (1939). A strong injury is visible on the right wing of our specimen, kut this perfectly healed breaking of the bone could not originate from a quite young age, but can only ke a few months old. It is consequently impossible, that the bird’s development could have been hampered by this injury. It can thus ke stated, Lased on these five specimens, that Herring-Gull visitors arrive to us from the North, probably from the surroundings of the White-Sea and Ladoga-Lake, as early as the middle of August. But if ringing results are considered as well, it seems impossible that the L. a. argentatus should visit us from the North- West and just therefore it is remarkable, that this sukspecies is also listed as a bird occuring in Austria in the list by Bawer-Rokitansky (1951). d) Larus argentatus heuglini BREE. (=L. a. antelius IREDALE.) In autumn 1939 a juvenile Herring-Gull was sent alive from Szob to the Institute of Ornithology, from where the bird was transferred to the Zoological Garden. This bird with a strong bill, that doubtlessly showed the characteristic features of the Herring Gull, moulted to dark slate-grey upper-parts after two years. Already then Vasvári believed the bird to be L. a. antelius, but intended to examine it at a later date, only when its skin would be in the Institute’s collection. But as this was preven- . ted by the war, nothing but a photograph, taken by László Szombath, that can well be used, remained of the bird. This photograph was published in: , Természet", XXXVIIth volume, 1941 on page 116. Based on the strong bill that is well visible on the photograph it can ke stated, that the bird was a Herring-Gull without any doubt, and not a Lesser Black-Backed Gull. The bird being a Herring-Gull with dark upper-parts, it can only kelong to this subspecies. 3. Larus fuseus L. Larus fuscus fuscus L. As a rule only juvenile specimens of the Lesser Blackbacked Gull occur in our country. It is almost impossible to distinguish them from juvenile Herring-Gulls in the field, except perhaps if the specimen is exceptionally dark. But generally obser- vations concerning the Lesser Black-backed Gull are uncertain. But itis the more easy to discern the fully coloured adults because of their blackish-dark slate-grey upper parts. According to Beretzk juvenile Lesser Black-backed Gulls are arriving earlier to Lake Fehérté near Szeged on autumn migration, than Herring-Gulls and are to be seen as early as the beginning of August. Moreover some specimens that pass the winter here are staying on as late as June and join flocks of Herring-Gulls. At this season they are often searching maize-fields for beetles, mostly May-bugs. Dates of 332 | specimens killed near Szeged : 29.10.1939 ; 1.10.1940 ; 15.10.1940 ; 27.10.1940 ; 30.11.1940. The situation is similar at Lake Balaton. One specimen was killed at Tihany on 23.11.1937. 2 Beretzk usually observed adult birds on Lake Fehertö near Szeged in April and May. At Lake Balaton Lajos Elemér Szalay collected an adult female near Fonyöd on the 17th of September 1903. Keve saw such a bird near Balatonbereny on the 26th of September 1952. He also saw it on a sand-kank in the Danube near Gönyü on the 5th of July 1931 and above the Danube at Budapest on the 29th of April 1947. Weigold saw one at Omoldova on the 21st of April 1912. There is no doubt as to which subspecies the Lesser Black-backed Gulls belong, that appear in the Basin of the Carpathians, as 4 specimens ringed in Sweden have been found as yet: at Nagyszöllös, Kolozsvär, Balaton, Zsämbek. It is proved by Finnish, Swedish and German ringing-experiments, that the Lesser Black-backed Gull generally migrates across the Continent, probably along the courses of rivers, thus reaching even Lake Victoria travelling along the Nile. The western population naturally migrates along the coast, but also reaches Central Africa. 4. Larus marinus L. | There was only one specimen killed in the Basin of the Carpathians, a juvenile "áhot near Lapusnyäk in the first part of December 1908. Based on this occurrence the species was included in the list of the Carpathian-Basin’s birds by Csörgey. As it is showed in a list of results of ringing-experiments compiled by Bodenstein, this bird only migrates along the coasts, which is contrary to the above occurrence. This one specimen was burnt during the war. 5. Larus hyperboreus GUNNERUS The Glaucous Gull occurred four times in the Basin of the Carpathians : Tisza bura, 20.12.1925 ; Lake Fehérté near Szeged, 15.1.1941 ; Bätyu, beginning of January 1943 ; according to the observation of Beretzk one specimen stayed at Lake Fehertö near Szeged between 26.12.1952 and 6.1.1953. It is remarkable, that the species always occurred along the course of the Tisza and at the end of December or the beginning of January. 6. Larus glaucoides MEYER This species was also included in the list of Hungarian birds by Vasvári, just as the Glaucous Gull. The first specimen was caught, struggling with a fish, near Balaton- szemes on the 10th of December 1934. It was sent to the collection of the Institute of Ornithology where it was burnt during the war. Vasvári also mentions an interesting-coloured specimen that was collected at Ipolykürt in February 1933. This bird was also sent; to the collection of the Institute of Ornithology and here it was burnt during the war too. We found a juvenile Iceland- Gull in the collection of the National History Museum too, that — as far as we can remember — is exactly similar to the specimen from Ipolykürt. Vasvári believed that the bird must be some kind of eross breed. Though it cannot of course be controlled any more, we believe, that this bird probably was an Iceland-Gull too. af 3 de à ce at hed À VÍZIRIGŐ ÉSZAKI ALFAJANAK ELŐFORDULÁSA CSEHSZLOVAKIABAN Írta : Dr. E. Hachler (Brno) A cseh és a külföldi irodalomban is időről időre felüti a fejét az az állítás, hogy a vízirigó északi alfaja (Cinclus c. cinclus L.) előfordul Csehszlovákia területén. Való igaz, hogy kerülnek kézre igen sötét példányok, melyek nagyon hasonlóak az északi alfajhoz, de szerintem azok a szerzők, akik ezéket az adatokat közlik, nem hasonlítják össze ezeket a madarakat igazi északi példányokkal, nevezetesen melyek Svédországból (Lappföld) vagy Finnországból származnak. Prof. Rendahl szívessége folytán sikerült néhány jellegzetes északi példányhoz jutnom, és így alaposan összevethettem őket hazai madaraink- kal. Vizsgálatom során a következő eredményre jutottam : 1. A fej, a nyak, a hát és a has színezetének változata olyan nagy, hogy egy nagyobb sorozatban találni igen világos színezetű változattól igen sötét színezetű változatig. A múzeumi gyűjteményekben gyakran megvilágosodik a vízirigó-bőrök színezete, főleg ha naphatásnak vannak kitéve. A rendkívüli színezetű példányok vizsgálatából származó hibaforrás kiküszöbölésére csakis az átlagos színezetű példányokat szabad össze- hasonlítani. Ilyen vizsgálat alapján nálunk a kárpát-balkáni alfaj él, a Cinclus cinclus orientalis Stres., melynek elterjedése Csehszlovákiában Morvaország és Szlovákia ; költő alfaj továbbá a nyugati alfaj is, a Cinclus cinclus aguaticus Bechst. tiszta állományban. Elterjedése a nyugati Cseh- ország, a VItava folyótól nyugatra. A déli vízirigó (Cinclus cinclus meridiona- " lis Brehm) példányai szintelenednek el leggyakrabban és legrövidebb idő alatt. 2. Ki kell emelni, hogy a mellen levő fényes gesztenyebarna örv igen variál 0,2—1,0 cm-ig a legszélesebb részen az orientalis-on, és a szélsőséges legnagyobb változaton megközelíti az északi alfaj színezetének mértékét is. Ezeket a sötét példányokat lehetne ater-variatio-nak nevezni (C. c. orientalis var. ater Hachler). ‘3. A sötét példányok közt sem található semmi hasonlat sem az északi és a nälunk kézrekerült egyedek között, még a szélsőséges variánsoknál sem. Ha a mellörv csaknem hiányzik és ha a has színezete igen sötét, olyan- kor a hát színezete alapján kell a meghatározást végeznünk. A közép- európai példányók ezen testrészének színezete sohasem sötét, és a szürke tollak szegélyei csak feketesek, de sohasem feketék, mint az északi alfajon. | 335 4. Valamennyi példány, amelyet eddig C. c. cinclus-nak határoztak és kezemen átmentek, mind kivétel nélkül vagy az orientalis-nak vagy az aguaticus-nak sötét (ater) változatai. : 5. Így nincs bizonyíték arra, hogy a C. c. cinclus Csehszlovákiában elö- fordult volna. Tehát ennek a földrajzi fajtának előfordulása nálunk igen kétséges, bár a fajtakörnek egyetlen alakja, mely vonul. Az északi fajta vonulása sohasem lépi túl déli irányba a Transbaltikum zónájának magasságát. Észak-Németországban és Angliában a helyzet egy kevéssé más, de még itt is, valamint Lengyelországban és Dániában is az északi vendégek igen ritkák. Nincs több, mint két példány, mely Varsó közelében került kézre ( Domaniewski, 1916), és melyek valójában a törzsfajtához " tartoznak. 6. Olyan vízirigók, melyek hasának színezete mélybarna és a gesztenye- színű mellörv a fehér torok alatt csaknem hiányzik, és mely példányokat az Alpokból említ az irodalom, nem mások, mint a C. c. meridionalis Brehm sötét változatai. Troller (1937) ezeket variatio montanus név alatt írta le. Az irodalom Spanyolországból és Portugáliából is említ C. c. cinclus-okat, de ezeket is mint egy önálló alfajt különítették el, Cinclus cinclus atroventer Floericke. Ezt a nézetet erősítik meg Jordans és Steinbacher (1942) kutatásaiis.. Végezetül engedtessék meg, hogy a C. c. meridionalis Brehm alfajhoz is rövid megjegyzést fűzzek. Ez az alfaj délről behatol Közép- Európába, és a legészakibb populációi érintik Csehország deli hegységeit (Sumava) is. Magános példányok elkóborolnak Dél-Morvaországba, pl. Brno környé- kéről ismeretes meridionalis x orientalis színezetű példányok. Rokitansky (1939) összehasonlította Macedonia és a Kárpátok vízi- rigóit, és azokat egymással azonosaknak találta. Sajnálatosan ezt az össze- vetést én nem tudtam megismételni. Greschik (1943) úgy találta, hogy a kárpáti vízirigók (Gömör, Orava) az aquaticus-hoz hasonlítanak, míg az erdélyiek az orientalis-hoz. Úgy érzem, hogy ennek a kérdésnek taglalásához még újra vissza kell térnünk. Sur Fapparition en Tchécoslovaquie des cincles de sous-espèce nordique Par Emile Hachler docteur &s sciences naturelles (Brno, CSR) Dans la littérature ornithologique tchécoslovaque ainsi que dans celle de l’étranger se trouvent de temps en temps des communications signalant l'apparition en Tchéco- slovaquie des cincles de sous-espèce nordique (Cinclus cinclus cinclus L.) Certes, il est vrai qu’on a capturé ici quelques oiseaux d’une couleur très foncée et qui ressem- blent beaucoup à la sous-espèce nordique ; nous connaissons ces cincles de la Slovaquie (Tatra, Carpathes), de la Moravie et même de la Bohême. Il me semble cependant que les auteurs de ces communications n’avaient pas jusqu'ici l’occasion de comparer les individus capturés avec les cincles nordiques incontestables, provenant par exemple de la Suède (Laponie) ou de la Finlande. : Ayant recu, gráce a Vamabilitié de Monsieur le Professeur Rendahl, du Natur- historiska Riksmuseum de Stockholm quelques oiseaux typigues de la sous-espece nordique, j’ai eu la possibilité de comparer minutieusement la coloration de ces 336 exemplaires avec celle de plusieurs dizaines d’oiseaux de Tchécoslovaquie. Voici les resultats de cet examen: 1. La variabilite des couleurs de plumes couvrant la tete, le cou, le dos et le ventre est telle que dans une série on pouvait distinguer des individus de nuance tres claire jusqu'à très foncée. Dans les collections de musées, les exemplaires se décolorent sou- vent, surtout s’ils sont exposés à l'effet des rayons du soleil. Pour éliminer les types de coloration extrême, on doit comparer seulement les oiseaux ayant une coloratior moyenne. À la base de cette méthode il a été constaté qu’il existe chez nous la sous — espèce carpatho-balcanique Cinclus cinclus orientalis Stres., habitant, la Morvie et la Slovaquie, de même que la sous-espèce occidentale Cinclus cinclus açuatious Bechst., répandue dans ses formes absolument nettes dans la Bohême occidentale, à l’ouest de la rivière de Vltava. Ce sont les cincles des Alpes Cinclus cinclus meridio- nalis Brehm) qui se decolorent le plus souvent et le plus vite. 2. Il faut souligner que la largeur de la bande mordoree qui se trouve sur le jabot, varie essentiellement de 1,0 à 0,2 centimètre quant aux parties les plus larges (chez a sous-espèce orientalis ), et s'approche ainsi dans le cas des formes extrêmes à celle de la sous-espèce nordique. Peut-être, peut-on indiquer ces exemplaires foncés comme une variété ater (Cinclus cinclus orientalis var. ater Hachler ). 3. Même en ce qui concerne les variétés extrêmes, on ne peut constater aucune ressemblance entre les individus de couleur foncée, capturés chez nous et les cincles nordiques. Dans le cas où la bande du jakot manque presque totalement et que la coloration du ventre est très foncée, c’est la couleur des plumes du dos qui devra servir pour base pour déterminer la sous-espèce en question. Quant aux cincles de l’Europe centrale, cette couleur-ci n’est jamais si foncée que sur les exemplaires nordiques, et les bordures des plumes grises du dos sont noirâtres et non noires, comme c’est le cas chez les individus nordiques. 4. Tous nos exemplaires de cincles, déterminès jusqu'ici comme nordiques et que j'ai vus, appartiennent — sans exception — aux formes foncées (ater) de la sous- espèce orientalis (quatre cas) ou á la sous-espèce agwaticus (un cas). 5. Alors, il n’y a pas de preuves exactes de l’apparition en Tchécoslovaquie des individus de la sous-espèce nordique Cinclus cinclus cinclus ( L.). D'ailleurs, la présence de cette sous-espèce ,,géographique‘*, l’unique qui soit migratrice parmi les cincles, serait chez nous fort invraisemblable. Les cincles nordiques, pendant leur migration " dans la direction du Sud, ne dépassent jamais les régions transbaltiques. En Allemagne du Nord et en Angleterre, la situation est quelque peu différente. Même ici, ainsi qu'en Pologne et au Danemark les visites d’hiver des cincles nordiques sont très rares. Nous n'avons pas la certitude que les deux oiseaux capturés près de Varsovie ( Doma- nievski, 1916) étaient en réalité des cincles nordiques. 6. Les cincles à ventre brun foncé et dépourvus presque totalement de bande mordorée sous la gorge blanche, mentionnés des Alpes comme nordiques, ne sont que les formes foncées de la sous-espèce C. cinclus meridionalis Brehm; Troller (1937) les a décrits c mme la variété montanus. De même, les cincles d’Espagne et du Portugal, de couleur foncée, et auparavant nommés dans la littérature aussi nordiques, se sont récemment avérés une sous-epèce différente : Cinclus cinclus atroventer Floericke. Cette thèse est d’ailleurs confirmée par les travaux de Jordans et Steinbacher (1942). Enfin, qu’il me soit permis d’ajouter une petite remarque aussi sur la sous-espèce C. c. meridionalis Brehm. Les individus appartenant à cette sous-espèce, passant du Sud vers le centre de l’Europe, parviennent aussi aux montagnes de la Bohéme méridio- nale (Sumava) et quelques oiseaux solitaires pénètrent jusque dans la Moravie du Sud. Les exemplaires à robe meridionalis x orientalis sont bien connus par exemple des environs de Brno. C’est M. le Dr. Rokitansky (1939) qui a comparé les cincles de la Macédoine avec ceux des Carpathes et qui a constaté leur ressemblance parfaite. I! est à regretter qu'il me fut impossible de répéter cette comparaison intéressante. M. Greschik (1944) trouva les cincles des Carpathes (Gömör, Orava) semblables à la sous-espèce aquaticus, et ceux de la Transylvanie à la sous-espèce orientalis. A mon avis, il est nécessaire de revenir encore une fois sur cette question. 22 Aquila 07 337 Litterature Ferianc, O., 1941; Avifauna Slovenska. — Techn. Obzor, II., Bratislava. Greschik, E., 1944 : Die Rassenfrage der in Ungarn vorkommenden Wasserschwätzer und die Rasse der Märmaroser Alpen. (Kócsag, XII XV, 1939-42.) Hachler, E., 1945 : Moravsti skorci a jejich rasova prislusnoët. (Csl. Ornith, XII. ci :3., Brerovw.) Hachler, E., 1947 : K otäzce vyskytu severskych skorcu (Cinclus cinclus cinclus L.) u näs. (Cas. Zem. Mus. Brne, XXXIII.) Hartert, E., 1910 : Die Vögel der palaearktischen Fauna. -Bd. I. 1935 : Ergbd. Jordans, A., 1935 : Sur Cinclus cinclus atroventer Floer. (Alauda.) Jordans, A.,— Steinbacher, J., 1941-42 : Beiträge zur Avifauna der Iberischen Halb- insel. (Ann. Nat.-hist. Mus. Wien., Vol. 52.) ; Niethammer, G.. 1937: Handbuch der deutschen Vogelkunde I. Rokitansky, G., 1939: Zur Verbreitung der Wasseramsel, speziell der Rasse ©. c. orientalis Stres. (Ann. Nat.-hist. Mus. Wien, Vol. 49.) Reiser, O., 1939: Materialien zu einer Ornis Balcanica. I. Themido, A. A., 1933: Aves de Portugal. (Mém. Est. Mus. Zool. Univ. Coimbra, SET: OMO) Troller. J., 1936: Weiterer Beitrag zur Systematik der Wasseramsel. (Arch. Suiss. Orn. Volks) Ha xoxkJeHHe CeBepHOH noponbi OJAATIKH B HexOCJ10BAKHH Hanucaa : dokmop 3. Xaxaep (Bpno) B pesy.ıprTare 4aCTO HAeT peub O HAXOAACHHH ceBepHoli HMOPOJBI OJANKH (Cinclus c. einclus L.) Ha repparopnn Hexoc.oBakuH. Ilo MoeMy CpaBHHTeJIbHOMY HCCJIEJO BAHHIO 9Ta HOPOJA HHKOTAA He BCTpeyaacb B npezerax HexocsioBakuHn. B CroBakxn u B MopaBHH BBichxuBaer nopona C. c. orientalis STRES., a k 3anaxy or pekH Barasa C. c. aquaticus BECHST. Mue Halo yKa3aTb Ha TO, UTO HHAMBHAyalıbHaA BapHauHs oueHb 60.1bll1aA, OCOÖEHHO HTO KacaeTCA OKPACKH TPYAH; H BCe 3K3eMIJSspbl, ompe- NeJeHHbe 10 CHX TIOP- KaK IK3eMNAAPbI TOPoABI C. c. cinclus, 10 MOHM HA6NMACHHAM OKaZ3aJIHCb T@MHbIMH BapHaHTaMH JBYX BbILeYKa3aHHbIX MOpo,. CaMbIM 10XKHbIM MECTOHAXOMACHHEM mopozbi C. c. cinclus ABJIAETCA BO BPeMA 3HMHHX KOHEBOK TOPOA Bapınasa. 101XeH yKa3aTb Ha TO, HTO Y BCeX TIOpoA OJANKH — OXHa TEMHAA pa3a, H 9Ta NPHUHHACT BCIONy 3ATPYAHCHHA CHCTeMATHKH. Hakonell A NOJKeH yKa3aTb H Ha TO, UTO 9K3eMILIApbi TOPoABI C. c. meridionalis npoHHKamT yepe3 ÁJIBHMBI AATeKO B Cpeaniow EBpony, H caMble ceBepnble MONYJIAZUHH 9TOH MOpOAbl THEZNATCA H B UexocJIOBaKkHH, B ropax IllyMaBa; H 3KZ3eMIIJIADPBI, OTKOHEBABIIHEe OTCIONA, TaK Xe, KAK HepeXxOo/JIbI MexKAy TPEMA NOPOJAMH HPEACTAB]AAIOT MHOTO TPYAHOCTEË B CHCTEMATH- UeCKOM HCCIEJOBAHHH. HTO KacaeTCA NONYAAUHH ONANKH, THEZNAMHXCA B Kapnarax, HcC.1eOBAaHHA OPHHTOJIOTOB POKHTAHCKOTO H FpemHKka, Tak Xe, Kak MOH HCCJIe/IOBa- : HHA, 3AKOHUHJHCb pas.INYHbIMH Pe3yJIbTaTaMH. Sl CUHTAIO HEOÓXOJIHMBIM NpoH3BecTH HOBYIO peBH3HIO. 338 A DELKELET-EUROPAI MADARAK ELTERJEDESENEK HATARA ES ELTOLODASAI Írta: W. Makatsch (Bautzen) „Ha ma a Balkan félsziget madärföldrajzäröl részletes képet akarnánk nyújtani" — írja Stresemann (1920) — , valószínű, hogy rövidesen lényeges változtatásokat kellene rajta tennünk." Immáron 28 éve nyilvánította Stresemann ezt a véleményt, amely tel- - jesen megällotta a helyét, mert az a kép, melyet annak idején adott, hogy a kelet-mediterrán fajok hogyan terjedtek Kisázsia partvidékéről az Aegei- szigeteken és Görögországon keresztül, Macedóniába és onnan Eszak-Jugo- szláviába, ma valóban már idejét múlta, ugyanígy feltevése a közép- európai elemek délkeleti irányú terjeszkedése. felől. Ilic, Makatsch, Peus, Schranke és Wolf 1936 óta nem kevesebb, mint 30 új fészkelő fajt állapítottak meg Macedóniából. Visszatekintve az 1917— 1927 közt lefolyt kutatásokra, melyet a Prof. F. Doflein és Prof. L. Müller által vezetett bizottság, valamint Gengler, Sladen, majd Fehringer végeztek, akkor ez a szám 37-re emelkedik. ; Ez az állatföldrajzi kép előre várható volt : a Macedóniában felfedezett fajok nagy száma bizonyítja, hogy ez a terület átmenet a kelet-mediterrán és a közép-európai fauna-terület között. Mediterrán alakok még ma is előre- hatolnak Kisázsia partvidékéről a szigeteken keresztül — mely terület még a pliocénben összekötő földnyelv ként állott — északnyugat felé, és viszont Közép-Európából hatolnak fajok délkelet felé. Ami áll Macedóniára, az többé-kevésbé az egész Balkán-félszigetre is áll. Reiser 1926-ban megkísérelte leszögezni a Balkán- félsziget állatföldrajzi képét. Északi határának a Szávát és Dunát tekintette ; így Románia ki- esett a Balkán állatföldrajzi területéből. Ma, már csaknem 25 év után ezt a határt a fajok egész sora lépte át, mint Calandrella cinerea moreatica , Motacilla flava feldegg, Parus I. lugubris, Cettia c. cetti, Dryobates syriacus balcanicus, Falco n. naumanni, Accipiter badius brevipes és Streptopelia, d. . decaocto. Azt is láthatjuk, hogy a Száva és Duna vonala nem áthatolha- tatlan akadály a közép-európai fajok részére. Az alábbiakban csak azokra a fajokra szórítkozom, mely ek északnyugati irányba a Kelet-Mediterraneum felől nyomultak előre. Közismert, hogy sok faj ellenkező irányba is terjeszkedett lassabb vagy gyorsabb ütemben, azonban hogy mennyire történt ez napjainkban, vagy mennyire kerülte ki eddig a figyelmet, illetve mennyiben van szó egyes szigetszerű fészkelé- sekről, arról más helyen már beszéltem. 29%" 9:93 339 Macedöniara és Görögországra vonatkozólag Stresemann három határt állít fel a terjeszkedést illetőleg : : 1. Görög szárazulat. 2. Az Axios (— Vardar) torkolat. 3. A Golesnica és Belasica planina déli lejtője a Djevdjelija- medence északi részén. Gyakorlati szemszögből az Aegeistől észak Macedóniáig terjedő terü- letet egy zónába foglalom össze, melyet Stresemann három szakaszra bontott, mivel egyes fajok terjeszkedése még tart, és mivel nincsenek még olyan pontos ismereteink egyes fajok legészakibb költési helyeiről, hogy elterjedésük északi határát "biztosan megállapíthassuk. Stresemann ezen első szakasz jellemzésére a következő fajokat emeli ki : Emberiza caesia, Lanius nubicus, Hippolais olivetorum, Sylvia m. melano- cephala, Erythropygia galactotes syriacus, Hirundo daurica rufula, Clamator glandarius. Ezen fajok jelenlegi elterjedesehez a következöket füzhetem : Emberiza caesia egesz del Macedöniära jellemzö feszkelö faj, amely itt a szaraz, csaknem növenyzetmentes területeket lakja. Eszak-Macedöniäböl eddig nem sikerült a rozsdás sármányt kimutatni. Lanius nubicus-t első ízben a vizsgált területen 1918-ban a Macedóniai Kutató Bizottság találta. Ma ez a faj Dél-Macedóniában és Thráciában rendszeresen, habár elég elszór- tan költő faj. Ennek fészkelését Harrison térképen is bemutatta, és magam is részletesen megírtam. Stresemann a Hippolais olivetorum-ot is Clarke egy téves adata alapján Dél-Macedónia költő-madarának tartotta. Bár ez a geze eléri Dél-Dalmáciát északnyugati irányban, de Macedóniában még sohasem találták költve. Glegg, aki utána járt a kérdésnek, Clarke-től azt a választ kapta, hogy a közölt adat a halvány geze fészkelésére vonat- kozik. A Sylvia m. melanocephala fészkelő területe éppen eléri még Dél- Macedóniát. Már Reiser megállapította, hogy a kucsmásposzáta sohasem távolodik el messze a tengerparttól. Én is főleg a macedón partvidéken találtam. Annál feltűnőbb Jordans megállapítása, hogy Bulgáriában a Khopotamos hegység középső szakaszán 1938. V. 7-én 3 éneklő hímmel találkozott. Erythropygia galactotes syriacus még mindig csak Dél-Macedó- niában fordul elő mint költő faj. Stresemann szerint a tüskebújó csak a Plaus és Belasica Planina legdélibb részeit lakja. Bizonyító példányok Djevdjelijá-ból származnak. Fehringer Kaluckovonál es Davidodonäl is megällapitott nehany költö-part, magam a Dojran-tötöl eszakra. Ezek ma az ismert legeszakibb feszkelö pontok. Mint több más dél-európai faj, a tüskebújó is Hercegovinán keresztül Dalmáciáig felhatol. Harrison a Hirundo daurica rufula elterjedéséről is adott térképet. Dél-Macedóniában ez a faj igen szórványosan költ, s ugyanezt állapította meg [/lic is Bitolj vidékéről. Banzhaf-nak és Henrici-nek sikerült ezt a fecskét Veles környékén fészkelve találni ; ez az eddig ismert legészakibb költőhely. Végül a Clamator glandarius költését még nem sikerült Görögországból bebizonyítani, helye- sebben mondva nem sikerült tojását egy madár fészkében sem megtalálni. Reiser szerint a szajkókakuk csak a keleti partvidéken jelent meg, mellyel szemben fekvő kisázsiai partokon rendszeres faj. 1927. V. 9.-én Fehringer és Henrici Velesnél láttak egy szajkókakuk-párt. Ez az egyetlen adat Macedóniából, de a tojás rakását nem sikerült bebizonyítani. A második zóna Észak- Macedónia, mely övezetet Stresemann szintén ketté osztotta, egy délire Velesig, illetve a Golesnica planináig ; az észak 340 | öv határa Skoplje vidéke, illetve a Sar planina deli lejtője. Streseman» szerint az észak- macedóniai övezetet elérik a következő fajok : Sitta n. . neumayer, Phylloscopus bonelli orientalis, Hippolais pallida elaeica, Sylvia hortensis crassirostris, Sylvia subalpina albistriata, Monticola s. solitaria, . Oznanthe hispanica melanoleuca. Sitta neumayer Reiser szerint Macedónia sziklás területeinek igen jelleg- - zetes alakja. Költes idején magam is megtaláltam Velesnél, ahol költési . területének északi határa lehet. Mint mar más fajoknál is említettem, a . Balkán nyugati részén a szirticsúszka sokkal északabbra hatol fel Dalmá- - citba. Phylloscopus bonelli költ Görögországban, Macedóniában és Dél- Bulgariában, ahol egy nagyobb termetű alfaja, az orientalis él. Már Strese- . mann feltételezte, hogy a hegyifüzike költ Skoplje környékén, és ezt a fel- . tevését Karaman be is bizonyította. Hippolais pallida Stresemann munká- jának megjelenése óta, messze előrenyomult északabbra Macedóniából és 1943-ban elérte Dél-Magyarországot is (Trischler). Sylvia hortensis Strese- | mann szerint a nyugati partok mentén messze északabbra hatol fel, mint a félsziget közepén. Gengler ugyan Szerbia több pontján hallotta IV—V. . hónapban énekét, de költését mindezideig nem sikerült bebizonyítani. Költési területének északi határa Veles lesz, ahol Banzhaf, Fehringer és . Henrici több ízben találták költve. Sylvia subalpina-ra ugyancsak a fentiek állnak, csakhogy ez a faj a félsziget belsejében is messzebb hatol északra, . Skoplje vidékéig, ahol Gengler VII. hónapban találta. A bajszos poszáta Macedóniában mindenütt a vértölgybozóttal benőtt hegyoldalakat lakja, ahol nem ritka. Monticola solitaria Görögország és Macedónia költő madara, elterjedésének északi határa Veles. A Macedóniai Kutató Bizottság a kék- kövirigót a Veles melletti Topolka-szakadékban, Banzhaf, Henrici és én ugyancsak itt a Babuna-szakadékban találtuk költési időben. Oenanthe hispanica Macedóniában igen elterjedt gyakori költő faj. Veles környékén még gyakori, Skoplje vidékén már valamivel ritkább. Karaman a Vodno lejtőin találta. Bulgáriában is költ, ellenben a nyugati partokon Dalmáciában a délihantmadár is sokkal északabbra nyomul fel. A kelet-mediterrán övezetet több faj Észak-Macedónia határát is túl- lépve nyomult Európába, így Stresemann szerint a Cettia cetti Vranje vidé- kéig, az Emberiza melanocephala, Calandrella cinerea, Lanius sendtor Nis vidékéig, a Motacilla flava feldegg és Falco naumanni pedig Palanka vidé- kéig nyomult fel. Szerintem egyes mediterrán-elemek, melyek a Karpàt-medencében régi idők óta kimutathatók, mint Calandrella cinerea, Motacilla flava feldegg, Falco naumanni, Parus lugubris, Lusciniola melanopogon, szintén ezen az úton érték el Közép-Európát. Ugyanígy az újabb jövevény a Dryobates syriacus. Ami a terjedés iramat illeti, az összes eddig ismertetett fajokat felül- múlja a Streptopelia decaocto terjeszkedése, mely rohamosan ellepte Jugo- szláviát, Magyarországot, Ausztriát, Csehszlovákiát és ma már mélyen benyomult Németországba is Hannoverig (Stresemann). Igen érdekes a mediterrán fajok költési területének szemünk előtt lezajló kitágulását gondosan figyelemmel kísérni. Úgy tűnik, hogy egyes fajok, melyek a Kelet- Mediterraneumból északnyugat felé előtörtek, a ma 341 eltért elterjedési hatärukat tartják. A klima és az élettér adottságai nyilván gátat vetnek egyes fajok számára, hogy tovább tudjanak terjeszkedni. Másrészt azonban számolnunk kell azzal, hogy más fajok tovább terjednek Közép-Európában. Ennek bizonysága a balkáni gerle terjedése Dél-Német- országban. A kérdés csak az, hogy Németország többi részét dél felől, vagy pedig Csehszlovákia felől fogják-e elérni ? Megjegyzés: W. Makatsch több éven át behatóan vizsgálta Macedónia madárvilágát, mely kutatásairól vaskos könyvben. számolt be (1950). Kutatásai igen sok at mondanak a magyar ornithológusok számára, mivel felhívják figyelmünket, hogy mely fajok megjelenésére kell számítanunk, melyek az 1925—1930 közt megindult nagyobb arányú madár-terjeszkedési mozgalom során elérhetik hazánkat. Makatsch egyes adataihoz azonban- hozzá kell fűznünk, hogy a magyar irodalom. már régen mint költő fajokat könyvelte el a Kárpát- medencéből a következőket : Calandrella cinerea (Hortobágy, Alduna), Parus lugubris (Erdély), Motacilla flava feldegg ( Bácska, Bánát), Lusciniola melanopogon (Velencei-tó, Kisbalaton, Fertő tó), Lanius senator (főként a Dunántúl nyugati részein), Falco naumanni ( Dél- Dunántúl, Bácska, Bánát, Dél-Erdély), Oenanthe hispanica (Alduna) stb. Különösen Lintia és Weigold munkáira kell utalnunk. Ilyen fauna-elemek még a Falco cherrug, Aquila heliaca, Merops apiaster, Oxyura leucocephala, Locustella luscinioides, Monticola saxatilis, kócsagfajok etc. Ezektől élesen elkülönítendők részben újabb időkben terjeszkedésnek indult fajok ( Strepto- pelia decaocto, Dryobates syriacus, Hippolais pallida ), másrészt azok a fajok, melyek költési időn kívül kóborolnak fel a Kárpát-medence területére, zerk. Verbreitungserenzen südosteuropäischer Vogelarten und ihre Veränderungen von Wolfgang Makatsch (Bautzen) „Ein detailliertes ornitholographisches Bild, das man heute von der Balkanhalb- insel entwerfen wollte‘ — schrieb Stresemann 1920 in seiner ,,Avifauna Macedonica” — „müsste sich ohne Zweifel bald erhebliche Abänderungen gefallen lassen.‘ Diese vor nunm>hr 28 Jahre ausgesprochene trifft in vollem Umfange zu und die Aufstellung, dieuns STRESEMAN (18) über das Vordringen ostmediterra- ner Vogelarten von der kleinasiatischen Küste her über die Aegaeis nach Griechenland und weiter durch Macedonien bis hinauf in das nordöstliche Jugoslavien gibt, ist heute z. T. bereits überholt, ebenso die an gleicher Stelle gemachten Angaben über das Vordringen mitteleuropäischer Faunenelemente in südöstlicher Richtung. Seit 1936 sind nun tatsächlich in Macedonien nicht weniger als 30 Vogelarten als neue Brutvögel von Ilie (6), Makatsch (9, 10), Peus (15), Scharnke und Wolf (15) nachgewiesen worden. Wenn wir auf die Jahre von 1917 bis 1927 zurückgreifen, in " denen zunächst die Mazedonische Landeskundliche Komission unter Prof. Dr. Franz Doflein und Prof. Dr. Lorenz Müller, sowie Gengler, Sladen und später noch Fehringer Maz>donien tätig waren; so erhöht sich die Anzahl der für unser Gebiet nachgewiese- nen Arten sogar auf 37. Diese Verän derungen auf tiergeographischem Gebiet waren zu erwarten : die crosse Zahl der neuerdings für Mazedonien nachgewiesenen Arten beweist, dass dieses Gebiet in tiergeographischer Hinsicht ein Uekergangsgekiet zwischen der ostmediterranen und der mitteleuropäischen Fauna darstellt. Noch heute dringen 349 von der kleinasiatischen Küste her, die noch am Ende des Pliozän durch eine Land- brücke — die Aegaeis — mit Griechenland verbunden war, mediterrane Formen üker die Inseln nach Nordwesten vor und von Mitteleuropa wandern hier keheimatete Formen nach dem Südosten ein. Was für Mazedonien gilt, trifft auch mehr oder weniger für die gesamte Balkan- halbinsel zu. Reiser (14) hat 1926 versucht, das tiergeographische Bild der Balkan- halbinsel festzulegen und hatte Save und Donau als nördliche Begrenzung ange- nommen ; Rumänien wurde so aus der Reihe der Balkanländer ausgeschlossen. Heute, nach nunmehr 25 Jahren, ist auch diese grenze voneiner Anzahl von Artenüberschritten worden, ich nenne nur Calandrella cinerea moreatica, Motacilla flava feldegg, Parus 1. lugubris, Cettia c. cetti, Dryobates syriacus balcanicus, Falco n. naumanni, Accipiter badius brevipes und Streptopeliad. decaocto. Ferner sehen wir, dass auch in umgekehrter Richtung Save und Donau kein unüberwindliches Hindernis für das Vordringen mitteleuropäischer Arten nach dem südosten darstellen. In der vorliegenden Abhandlung beschränke ich mich darauf, dieVerschiebung der Verbreitungsgrenzen aus dem ostmediterranen Raum in Nordwestlicher Rich- tung kurz zu besprechen. Wir wissen, dass viele Arten von Mitteleuropa her auch den umgekehrten We eingeschlagen haben und mehr oder weniger schnell nach dem Südosten vorgedrungen sind. Inwieweit es sich dabei tatsächlich um Einwanderer aus jüngster Zeit, um vielleicht bisher übersehene Brutvorkommen oder isolierte Brutplätze handelt, soll hier nicht erörtert werden. Ich bin auf diese Frage bereits an anderer Stelle ausführlich eingegangen (11). ‘. Für das Vordringen ostmediterraner Arten. nach Nordwesten unterschied Strese- mann, soweit es Griechenland und Mazedonien. betrifft, drei Abschnitte und zwar gab er für das Vordringen der einzelnen Arten die folgenden drei Linien an: 1. das griechische Festland, 2. die Axios- (= Vardar) Mündung und 3. den Südabhang des Goleënica- und Belasica planina am Nordrand des Beckens von Djevdjelija. Aus praktischen Gründen fasse ich dieses von der Küste der Aegaeis bis zur Nordgrenze Südmazedoniens reichende Gebiet, das von Stresemann in die oben genannten drei Abschnitte unterteilt wurde, zu einer Zone zusammen, da ja das Vordringen der einzelnen Arten noch anhält und wir nicht in allen Fällen so genau über die jeweils nördlichsten Brutplätze einer Art orientiert sind, um die Nordgrenze ihres Verbreitungsgebietes einwandfrei festlegen zu können. Stresemann gibt für diese erste Zone folgende Arten an : i Emberiza caesia, Lanius nubicus, Hippolais olivetorum, Sylvia m. melanocephala, Erythropygia galactotes syriacus, Hirundo daurica rufula und Clamator glandarius. Uber die jetztige Verbreitung vorstehenden genannter Arten ist folgendes zu sagen : Emberiza caesia ist ein für das ganze südliche Mazedonien charakteristischer Brutvogel, der hier die trockenen, fast vegetationslosen Hänge bewohnt. In Nord- mazedonien konnte der Graue Ortolan bisher noch nicht festgestellt werden. Lanius nubicus wurde 1918 erstmalig von der Mazedonischen Kommission als Brutvogel für unsere Gebiet nachgewiesen. Heute ist die Art in Südmazedonien und Thracien ein vegelmässiger, wenn auch .recht spärlicher Brutvogel. Harrison (5) veröffentlichte eine Verbreitungskarte des Maskenwürgers, ich selbst behandelte sein Vorkommen. n Griechenland bzw. Mazedonien bereits ausführlich an anderer Stelle (11). Strese- mann gab auch Hippolais olivetorum auf Grund einer Mitteilung von Clarke (2) irr- tiimlicherweise als Brutvogel für Sidmazedonien an. Wenn auch das Brutgebiet des Olivenspötters in Nordwesten bis nach Süd-Dalmatien reicht, so ist doch die Art bisher noch nicht als Brutvogel für Mazedonien nachgewiesen worden. Glegg, der sich auf Grund dieser Mitteilung an Clarke wandte, erhielt von diesem die Mitteilung, dass es sich um ein Nest von Hippolais pallida elaica gehandelt habe. Das Brutgebiet von Sylvia m. melanocephala reicht eben noch bis Südmazedonien ; schon Reiser (13) hat die Beobachtung gemacht, dass sich die Schwarzkopfgrasmücke nie weit von der Meeresküste entfernt. Auch ich traf in Mazedonien die Art vorwiegend in künsten- nahen Gebieten an. Umso auffallender istihr Erstnachweis für Bulgarien durch v. Jordans (7), der am 7. V. 1938 am mittleren Rhopotamos. drei singende Z d antraf. 343 Erythropygia galactotes syriacus ist als Brutvogel noch immer auf Südmazedonien beschränkt. Nach Stresemann dürfte der Heckensänger , nur den südlichsten Teil der Plaus- und Belasica planina bewohnen.‘‘ Belegexemplare liegen für Djevdjelija vor, Fehringer (3) stellte, die Art „in einigen wenigen Brutpaaren‘ bei Kaluckovo und Davidovo fest, ich selbst nördlich des Dojran-Sees. Das sind die z. Zt. nördlichsten bekannten Brutplätze. Wie viele. andere südosteuropäische Arten geht auch der Heckensänger in Nordwesten üker die Herzegovina bis nach Dalmatien hinauf. Auch von Hirundo daurica rufula gibt uns Harrison in einer oben erwähnten Arkeit (5) eine Verbreitungskarte. In Südmazedonien ist die Art ein recht spärlicher Brutvogel, das Gleiche gilt nach Ilie für die Umgebung von Bitolj. Banzhaf (1) und Henrici glückte es, die Rötelschwalbe bei Veles brütend festzustellen ; das ist das bisher am nörd- lichsten gelegene Brutvorkommen. Schliesslich sei noch Clamator glandarius erwähnt. Der Häherkuckuck wurde bis jetzt noch nicht als Brutvogel in Griechenland nach- gewiesen, oder, richtiger gesagt : seine Eier oder Jungen wurden bisher noch nicht in den Nestern seiner Wirtsvögel gefunden. Nach Reiser (13) wurde er bisher nur in den Gebieten an der Ostküste Griechenlands festgestellt ; im gegenüker liegenden Kleinasien kommt er regelmässig vor. Am 9. V. 1927 beokachtete Fehringer und Henrici bei Veles ein Baar Häherkuckucke. Das ist m. W. die erste und einzige Beo- bachtung dieser Art in Nordmazedonien und lässt den Schluss zu, dass Clamator glandarius auch in Südmazedonien vorkommt. Es dürfte nur eine Frage der Zeit sein, dass er einmal als „Brutvogel‘ in Mazedonien bestätigt wird. 7 Eine zweite Zone umfasst Nordmazedonien ; auch dieser Raum wurde von Strese- . mann in zwei Abschnitte unterteilt : der südliche reichte bis Veles bzw. bis zur Gole5- nica planina, der nördliche bis Skoplje bzw. bis zum Südakhang der Sar planina. Diese zweite Nordmazedonien umfassende Zone haben nach Stresemann folgende Arten erreicht : Sitta n. neumayer, Phylloscopus bonelli orientalis, Hippolais pallida elaeica, Sylvia hortensis crassirostria, Sylvia subalpina albistriata, Monticola s. solitarius und Oenanthe hispanica melanoleuca. Sitta n. neumayer ist, wie Reiser schreibt: , eine äusserst charakteristische Vogel- gestalt für die felsige Gegenden der meisten Teile des Landes". Zur Brutzeit fand ich den Felsenkleiber noch bei Veles ; hier dürfte die Nordgrenze seiner Verbreitung ver- laufen. Wie bei anderen Arten — ich nenne nur Hippolais olivetorum und Erythropygia galactotes syriacus — reicht auch beim Felsenkleiber das Verbreitungsgebiet im Nordwesten wesentlich weiter und zwar bis hinauf nach Dalmatien. Der Berglauksän- ger ist Brutvogel in Griechenland, Mazedonien und Südbulgarien und wird hier durch die grössere Rasse Phylloscopus bonelli orientalis vertreten. Bereits Stresemann ver- mutete, dass diese Rasse des Berglaubsängers noch bei Skoplje „als Brutvogel vor- käme‘. Diese Annahme hat durch die Feststellungen Karamans (8) ihre Bestäti- gung gefunden, der den Berglaubsänger hier als Brutvogel fand. Eine Art, die unter- dessen die Grenzen Nordmazedoniens weit überschritten hat und weiter nach Nordwesten vorgedrungen ist, ist Hippolais pallia elaeica. Die Art bewohnt Südost- europa und ist in Mazedonien ein häufiger Brutvogel. Wie Trischler mitteilte, hat der Blass-spötter 1943 in Südungarn gebrütet. Sylvia hortensis crassirostris ist „eine jener Arten‘‘ — schreibt Stresemann (18) — ‚die an der Westküste der Balkanhalbinsel weit nach Norden hinaufgehen, jedoch nicht tief ins Innere des Landes vorgedrungen sind‘. Gengler (4) hörte zwar Ende April und in Mai Orpheusgrasmücken an einigen Plätzen Serbiens singen, ein. Brutnachweis liegt jedoch nicht vor. Die Nordgrenze des Verbreitungsgebietes dürfte bei Veles liegen ; hier wurde die Art mehrfach von Banzhaf, Fehringer und Henrici als Brutvogel bestätigt. Aehnlich wie bei der vorher- gehenden Art liegen die Verhältnisse auch bei Sylvia subalpina albistriata. Im Gegen- satz zur Orpheusgrasmücke geht diese Art aber auch ins Innere des Landes ; die nördliche Verbreitungsgrenze dürfte bei Skoplje liegen, da sie Gengler (4) hier Mitte Juli vereinzelt antraf. In Mazedonien bewohnt die Weissbartgrasmücke vor allem die mit Kermeseichengestrüpp bestandenen Berghänge und ist hier nicht selten. Monticola s. solitaria ist Brutvogel in Griechenland und Mazedonien ; hier dürfte die Nordgrenze ihres Verbreitungsgebietes gleichfalls bei Veles verlaufen. Von der Mazedonischen Komission wurde die Blaumerle in der bei Veles liegenden Topalka- Schlucht sowie von Banzhaf, Henrici und mir in der ebenfalls bei Veles gelegenen. Babuna-Schlucht zur Brutzeit angetroffen. Oenanthe hispanica melanoleuca gehört 344 CP PRET in Mazedonien zu den weitverbreiteten, häufigeren Brutvögeln. In Nordmazedonien kommt der Gilbsteinschmätzer noch bei Veles häufig vor, wird jedoch schon in der Umgebung von Skoplje seltener. Karaman (8) traf ihn hier an den Hängen. des Vodno an. Für Bulgarien wurde die Art gleichfalls als Brutvogel nachgewiesen. Während der Gilbsteinschmätzer nördlich von Skoplje noch nicht festgestellt werden, könnte, geht er wie viele andere hier besprochene Arten an der Westküste Griechenlands bis 4 Dalmatien hinauf. ; Ausser den oben bereits erwähnten Blassspötter haben einige Arten bei ihrem Vordringen aus dem ostmediterranem Raum nach Nordwesten die Nordgrenze Nord- mazedoniens bereits überschritten. Stresemann gibt für das Vordringen der Arten drei Linien an : Cettia c. cetti hat das Gebiet um Vranje, Emberiza melanocephala, Calandrella cinerea moreatica und Lanius senator haben das Gebiet um Nis und Motacilla flava feldegg sowie Falco n. naumanni das Gebiet um Palanka erreicht. Es scheint mir, dass einige ostmediterrane Elemente, die seit früheren Zeit schon aus dem Karpathen-Becken bekannt waren, wie Calandrella cinerea, Motacilla flava feldegg, Falco naumanni, Parus lugubris, Luscinia melanopogon Mitteleuropa durch denselben Weg erreicht haben, ebenso wie jüngst Dryobates syriacus balcanicus. Was die Schnelligkeit ihres Vordringens anbetrifft, so werden jedoch alle bisher besprochenen Arten von Streptopelia d. decaocto übertroffen. Die Ausbreitung der Türkentaube ist vom Balkan her in einem geradezu stürmischen Tempo verlaufen ; innerhalb der letzten Jahren wurde sie in grossen Teilen des nördlichen und der nordwestlichen Jugoslavien, in Ungarn, Oesterreich, Tschechoslovakei und Deutsch- land als Brutvogel festgestellt und neuerdings ist die Art auch in Südschweden beobachtet worden, siehe Keve, Niethammer (12) und Stresemann (19). Jedenfalls ist es nicht uninteressant, die Veränderungen der Verbreitungsgrenzen mancher Arten, die sich heute vor unseren Augen vollziehen, zu beobachten und aufmerksam zu verfolgen. Es hat den Anschein, als ob einige des aus dem ostmedi- terranen Raum nach Nordwesten vorgestossenen Arten die heute erreichten Verbreitungsgrenzen innehielten ; Klima und die Beschaffenheit des Lebensraumes sind offenbar Schranken, die manche Arten nicht weiter vordringen lassen. Ander- seits können wir damit rechnen, dass andere Arten in den kommenden Jahren noch weiter nach Mitteleuropa vordringen werden. Das beweist uns das Vorkommen der Türkentaube in Deutschland. Literatur 1. Banzhaf, W.: Ein Beitrag zur Avifauna Mazedoniens.' (J. f. O., 79, 1931, p. 319— 323) 2. Clarke, G.: Nesting in Mazedonia. (Ibis, 1917, p. 640— 643) . Fehringer, O.: Die Vogelwelt Mazedoniens. (J. f. O., 70, 1922, p. 89— 123) . Gengler, J.: Balkanvögel. (Altenburg, 1920) . Harrison, J. — Pateff, P.: An ornithological survey of Thrace, the Islands of Samothraki, Thaos and Thasopulo in the North Aegean, and observations in the Struma valley and the Rhodope Mountains, Bulgaria. (Ibis, 1937, p. 582— 625) 6. Ilic, A.: Die Brutvögel in der Umgebung von Bitolj. (Manuskript, 1942) 7. Jordans, A. V.: Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt Bulgariens. (Mitteil. Nat. Wiss. Inst. Sofia, XIII. 1940, p. 49—152) 8. Karaman, S.: Die Vögel der Umgebung von Skoplje. (Bull. Soc. Scient. Skoplje, VI. 1928) 9. Makatsch, W.: Einige neue Brutvògel Mazedoniens. (Orn. Mb., 51, 1934,:p. 21—31) . 10. Makatsch, W.: Weitere neue Brutvògel Mazedoniens. (Festschr. Prof. L. Müller, München, 1948) Ha WwW Qt 345 ll. Makatsch, W.: Die Vogelwelt Mazedoniens. (Leipzig, 1950) 12. Niethammer, G.: Die Brut der Türkentaube in Wien. (J. f. O.,'91, 1943; p.:296—304) ; 13. Reiser, "0.: Materialien zu einer Ornis Balcanica. III. Griechenland. (Wien, 1905) 14. Reiser, O.: Der gegenwärtige Stand der ornithologischen Balkanforschung. (J. f. O., 74,: 1926, p. 311—314) 15. Schranke, H. — Wolf, A.: Beiträg zur Kenntnis der Vogelwelt Bulgarisch- Mazedoniens. (J. f. O., 86, 1938, p. 309—327) 16. Sladen, A. G. L.: Notes on Birds recently observed in Mazedonia. (Ibis, 1917, p. 429 —433) 17. Sladen, A. G. L.: Further notes on the Birds of Mazedonia. (Ibis, 1918. p. 292— 300) : | 18. Stresemann, E.: Avifauna Mazedonica. (München, 1920) 19. Stresemann, E.: Die Türkentaube in Bayern. (Orion, III, 1948, p. 152) Bemerkung. Makatsch hat die Vogelwelt Mazedoniens mehrere Jahre hindurch eigenhend erforscht, vorüber er uns in einem stattlichen Bande referiert (1950). Seine Resultate sind für alle Ornithologen des Karpathen-Beckens von höchstem Interesse, weil sie uns auf die Möglichkeit des Erscheinens weiterer Arten von Süd- osten her aufmerksam machen, welche Bewegung seit den Jahren 1925— 1930 einem bedeutenden Aufschwung erfuhr. Zu den Angaben Makatsch’s vorliegender Studie müssen wir hinzufügen, dass einige Arten schon seit langer Zeit als Brutvögel aus Ungarn, bzw. aus dem Karpathen-Becken bekannt sind, so z. B. Calandrella cinerea (Hortobägy, Kasan-Pass), Parus lugubris (Siebenbürgen), Motacilla flava feldegg (Bácska, Bánát), Lusciniola melanopogon (Velenceer See, Kisbalaton, Neusiedlersee, Mezöseger Seengebiet in Siekenbürgern), Lanius senator (besonders in den westlichen Teilen Pannoniens), Falco naumanni (Südpannonien, Bäcska, Bänät, südliches Sieben- bürgen), Oenanthe hispanica (Kasan-Pass), usw. Wir weisen hier besonders auf die Studien von Lintia, Weigold usw. hin. Solche Fauna-Elemente sind weiters Falco cherrug, Aquila heliaca, Merops apiaster, Oxyura leucocephala, Locustella luscinioides, Monticola saxatilis Edelreiher usw. Scharf zu unterscheiden von diesen sind jene Arten, welche erst jüngst vorgedrungen sind (Streptopelia decaocto, Dryobates syriacus, Hippolais pallida), weiter auch solche, die ausserhalb der Brutzeit im Karpathen- Becken erscheinen, über welche an anderer Stelle berichtet wird. Red. 346 x ADATOK A BERKI VERÉB BIOLO 061 AJAHOZ Írta: W. Makatsch (Bautzen) A berki- veréb (Passer h. hispaniolensis Temm.) Görögország deli és középső részén alig fordult elő, ellenben északi részén, valamint Macedöniä- ban elég gyakori. A síkságon a falvakban a házi verébbel (Passer d. domes- ticus L.) együtt a gólyafészkek oldalába szokott befészkelni, néha nagyobb számban is. Fészkei szemben a háziverébével igen gondosan megépítettek. Április utolsó harmadában jelenik meg költési helyén. A magasabb fekvésű területeket kerüli, talán azért, mert itt nem talál gólya- fészkeket. Telepei neha egeszen izolältan ällanak, néha egészen távol mindenféle víztől. Talaltak fészkét parlagisas, barnakanya fészkében is, nyárfákon, facsopor- tokban vagy bozótban. Telepeinek nagysága változó. A fákon néha nyitott fészket rak. Fészak aljait május végén gyűjtöttem. A tojások száma. rend- szerint 5—6, ritkábban 7, de találtam 8-as fészekaljat is. A tojások sötét- barna változata a berki verébnél ritkaság. Megfigyeléseim szerint a berki veréb évente csak egyszer költ, utána nagy csapatokba verődik, melyek jelentős kárt tehetnek a mezőgazdasági termelésben, és ezért a lakosság iparkodik telepeit elpusztítani. | Beitrag zur Biologie des Weidensperlings von Wolfgang Makatsch (Bautzen) In. Südost-Europa ist der Weidensperling (Passer h. hispaniolensis Temm.) in Griechenland zu finden ; hier scheint er allerdings auf dem Peloponnes völlig zu fehlen und ist in Mittelgriechenland nur sporadisch verbreitet, häufiger jedoch in Thessalien, Mazedonien und Thrazien, wo er sogar nach Harrison öfter als der Passer domesticus verkommt. In Nordwesten erstreckt sich sein Verbreitungsgebiet Lis Süddalmatien, dagegen fehlt die Art in Bosnien und der Hercegovina sowie in Monte- negro. In Serbien konnte Gengler der Weidensperling „trotz aller Umschau‘ nur zweimal feststellen, möglicherweise brütet er hier an einigen Stellen. In Bulgarien wurde die Art von Reiser, v. Jordans und Harrison an einigen Stellen als Brutvogel nachgewiesen, so bei Plovdiv und am Mandra-See. Im grossten Teil Nordmazedoniens scheint der Weidensperling gleichfalls als Brutvogel zu fehlen ; Gengler beotachtete einmal am 3. VIII. 1917 ein altes 4 bei Tabanovce. Nur Fehringer konnte den Weidensperling in der Udovo-Etene fest- stellen und fand bei Kaluckovo zwei kleinere Brutkolonien in einzelstehenden Ge- Lüschgrippen. Auch in der Umgebung von Bitolj fehlt der Weidensperling als Brut- vogel, wie mir mein Freund Anta Ilic mitteilte. 347 Dieser hübsche Sperling führt seinen deutschen Namen „Sumpfsperling‘ — soweit es jedenfalls meine eigenen Beobachtungen in Mazedonien betrifft — zu Unrecht. Zutreffender ist schon der andere deutsche Name: Weidensperling. Nie fand ich ihn im Schilf brütend, wie ihn z. B. v. Jordans ‚in den grossen Rohrbezirken‘‘ am Mandra-See bei Burgas am Schwarzen Meere antraf. In Südmazedonien ist der Weidensperling ein weitverbreiteter, stellenweise auch recht häufiger Brutvogel, fehlt jedoch in manchen Gegenden ohne ersichtlichen Grund wieder völlig, eine Feststellung, die schon Harrison für des benachbarte Bulgarien traf. - Der Weidensperling kommt einmal in vielen Dörfern der Ebene vor ; hier brütet er zusammen mit Haussperlingen in den Wänden von Storchnestern. Man findet dann in den Nestwänden jeweils mehrere Nester. Selbst wenn man beide Sperlingsarten nicht unmittelbar in ihren Nestern beobachten kann, ist es ohne weiteres möglich, die Nester beider Arten sicher zu unterscheiden. Im Gegensatz zu den flüchtig gebauten und meist reichlich mit Federn ausgepolsterten Nestern des Haussperlings sind die des Weidensperlings recht sorgfältig gebaut. Nur ganz ausnahmsweise fand ich ein- mal Federn als Innenauspolsterung. Schon vom letzten Aprildrittel an sieht man die Weidensperlinge an ihren Nist- plätzen. Peus stellte im Mai 1942 eine grosse Kolonie in dem Dorfe Kolchikon kei Langadas fest. Die Nester waren in die Wände der sieben auf einer mächtigen alten. Platane stehenden. Storchnester hineingekaut. Auch 1943 war diese Kolonie wieder stark besetzt, wie mir Peus mitteilte. Höher gelegene Dörfer meidet der Weidensperling entschieden, vielleicht schon. deshalb, weil ihm dann die für seinen Nestbau notwendigen Storchnester fehlen ; diese Art brütet nie, wie etwa unser Haussperling, an Gebäuden. Immer wieder über- raschte es mich den Weidensperling an völlig isolierten Plätzen anzutreffen, an denen ich ihn nicht vermutet hatte, wie z. B. im Juli 1944 an der tief in das Nestos-Tal eingeschnittenen Bahnstrecke zwischen Drama und Xanthi. Hier hatte sich eine grössere Kolonie in einer uralten, neben dem Bahnwärterhaus stehenden Platane angesiedelt. Ferner fand ich den Weidensperling weitab von jedem Gewässer in kleinen Feld- gehölzen und Baumgruppen in der weiten Ebene zwischen Aliakmon und Axios. Hier brüten diese Sperlinge entweder allein oder auch gemeinsam mit Haussperlingen in den Horsten der Kaiseradler, Schwarzen Milane und Störche. Man findet dann in den Horstwänden jeweils mehrere Nester beider Arten. Solche gemischte Siedelungen fand ich jedoch nur in den Nestwänden grösserer, oLen bereits erwähnter Vogelarten, während sich die in alten Bäumen — fast immer waren es Platanen — aus freistehen- den Nestern bestehenden Kolonien ausschliesslich aus Weidensperlingen zusammen- setzten. In einem kleinen Weidenbestand am Rand eines alten, völlig ausgetrockneten und. versandeten Axios-Armes stellte ich 1938 einige Paare des Weidensperlings fest und fand hier am 12. V. einen Horst von Milvus m. migrans, der etwa 10 m hoch auf einer Weide stand, in dessen Wände drei Weidensperling-Nester eingebaut waren. Alle Nester, auch das von Schwarzen Milan, waren noch unkelegt. Am 16. V. konnte ich aus der Horstwand ein Nest vom Weidensperling mit 4 frischen Eiern herausnehmen. Das Nest war ein rundlicher Bau von 65 cm Umfang, hatte einen Durchmesser von 21 em und war 11 cm tief. Es war fast ausschliesslich aus Halmen des Hirtentäschels (Capsella bursa-pastoris) gebaut und mit Weidenwolle durchwoken. Es waren nur wenig grashalme eingeflochten und im Inneren. nur zwei Federchen anzutreffen. Oft bauen die Weidensperlinge auch freistehende Nester ; solche fand ich in einer Gruppe von zehn Pyramidenpappeln an der Strasse Saloniki — Sedes. Auf drei etwas abseits stehenden Pappeln standen nur einige Nester, auf den übrigen Pappeln waren sie aber sehr zahlreich, insgesamt mögen es gegen 50 Nester gewesen sein. Auf fast allen Pappeln im Dorf Agia Triada am Golf von Saloniki sah ich Ende Mai 1943 zahl- reiche Weidensperlingsnester ; Haussperlinge habe ich in diesen Kolonien von, Passer hispaniolensis nicht gesehen. Eine weitere umfangreiche Siedlung befand sich im Geast einer uralten Platana an der Passhöhe auf der Strasse Saloniki — Langadas. Die grösste Kolonie entdeckte ich jedoch erst 1944, und zwar fand ich am 7. V. in einer ausgedehnten Bromteerhecke zwischen dem Dorf Tumka und dem See von Langada, nur etwa 100 m vom dessen Ufer entfernt, zahlreiche angefangene Nes- 348 ter. Die Weidensperlinge seltst machten mich durch ihr Massenkonzert auf diesen Brutplatz aufmerksam. Am 20. V. suchte ich diesen Platz wieder auf und drang mit Hilfe einer Gartenschere ins Innere der Hecke, die überdies noch mit Paliurus durchsetzt war ein. Die Nester waren inzwischen fertig gestellt und belegt worden ; sie enthielten durchweg frische oder nur ganz schwach bebrütete Eier. Die Nester standen in einer Höhe von etwa 1,70 tis 2,20 m ; von einer einzigen Stelle aus konnte ich 30 Nester zählen, die im Dickicht oft zu dreien und vieren unmittelbar neben- einander standen. Insgesamt mögen hier gegen 300 Paare Weidensperlinge gebrütet haben. Trotz grösster Aufmerksamkeit konnte ich unter den Sperlingen keine Haus- sperlinge entdecken ; auch Mischlinge zwischen Passer domesticus und hispaniolensis wurden weder von Peus noch von mir keobachtet. Beim Anblick dieser Sperlingsschwärme dachte ich unwillkürlich an Krüper’s anziehende Schilderung über das Auftreten des Weidensperlings in Kleinasien und konnte mir vorstellen, dass auch die Weidensperlinge stellenweise zu einer Landplage werden können. ,, Eine Colonie fand in dem Dorfe Turkali (kei Izmir, d. Verf)‘“ berichtet uns Krüper — „keinen Platz mehr, hatte sich daher in ein benachkartes Gehölz Ee- geben und sämtliche Christdornbüsche und kleine Eichenkäume mit den Nestern dicht besetzt. Diese Colonie wurde von den Türken zerstört: da es sehr mühselig gewesen wäre, jedes Nest einzeln zu zerreissen, so waren sämtliche Bäume, welche die Nester enthielten, durch die Axt umgehauen worden ; in diesen Nestern und unter denselben fand ich später eine Anzahl unbeschädigter Eier. Eine andere Vertilgungs- art, freilich in viel grösserem Masstate, lernte ich am 24. Mai v. J. (1864..d. Verf.) kennen. In der Ebene zwischen Develikevi und Jimovassi hatten sich die Sperlinge in den Gebüschen in solcher Anzahl eingenistet, dass die Bauern sich entschliessen muss- ten, um die Brut zu zerstören, den ganzen Wald anzuzünden : schwarze Rauchwolken zeigten mir die Gegend an, wo der Verheerungskrieg geführt wurde. In diesem Jahre fanden sich auf den Feldern des Dorfes Malcasik eine solche Menge Sperlinge ein, die in den benachkartern Türkendörfern ausgebrütet waren, dass, um die Ernte vor dem gänzlichen Untergange zu schützen, täglich gegen 40 Bauern mit den Schiess- gewehren gegen diese Verwüster zu Felde gezogen sein sollen‘. Die Nester der Weidensperlinge sind recht ordentlich gebaut, ich wies schon oben kurz darauf hin ; „geradezu kunstvoll‘, schreikt Reiser. Sie sind kugelig und in frischem wie getrocknetem Zustand wohlriechend, da sie fast ausschlieslich aus Gräsern und Halmen von Matricaria chamomilla und Capsella bursa-pastoris gebaut werden. Auch die von Krüper untersuchten Nester bestanden aus diesem Material: „Zum Nestbau benutzen die spanischen Sperlinge‘‘ — schreibt Krüper — „nur eine Chamomillen- artige Pflanze, die alle Felder und Gärten kedeckt und die von keiden Gatten ab- gebissen und zum Neste getragen werden‘. Der Umfang der Nester beträgt durchschnittlich 55 cm, die Höhe etwa 22 cm, die Breite 16 cm. Das Flugloch befindet sich seitlich in der Mitte oder im Oberen Drittel des Nestes und hat einen Durchmesser von 3,5 cm. In keinem der zahlreichen untersuchten Nester befanden sich Federn als Innenauspolsterung. Unter den an diesem Brutplatz am 20., 21. und 22. V. 1944 gesammelten 56 Gelegen befanden sich zwei 4er wohl noch unvollständige (Gelege), dreizehn. 5er, vierunddreissig 6er, sechs 7er und ein 8er Gelege (die 8 Eier stammten von einem 9). Das volle Gelege bestand also zumeist aus 5 bis 6, selten aus 7, ausnahmsweise so gar aus 8 Eiern. Das Durchschnittsmass und Gewicht der Eier machte 22,2 x 15,4 mm = = 0,18 g aus. Beim Vergleich einer grösseren, Serie von Gelegen des Haus- und Weidensperlings fällt auf, dass die dunkelbraunen Varietäten bei Passer hispaniolensis recht seltensind, worauf schon von Hartert hingewiesen wurde. Unter den von mir gesammelten Gelegen befand sich nur eins, das hinsichtlich der Intensität der dunkelbraunen Färbung Haussperlingseiern der gleichen Varietät gleichkam. Die Weidensperlingseier sind durchweg spärlicher und feiner gefleckt, sodass die bläulich-weisse, manchmal auch grünlich-weisse Grundfarbe mehr hervortritt. Die bekannten hellen Eier und nicht so regelmässig wie etwa bei Passer montanus. Schliesslich fand im Gehölz beim zwischen dem See von Langada und dem Wolwi- See gelegenen Gute Akrolimni am 16. V. 1944 in den Wänden eines besetzten Horstes des Schwarzen Milans, sowie an den angrenzenden Zweigen eine grosse Anzahl im Bau befindlicher Weidensperlingsnester. Bei einem weiteren, in diesem Gehölz forhandenen 349 Horst befanden sich gleichfalls Nester von Passer hispaniolensis in den Horstwanden — und da diese offenbar zur Aufnahme der zahlreichen Untermieter nicht ausreichten, waren auch hier noch weitere Nester in dem den Horst umgebenden Gezweig. Nach meinen Beobachtungen in Mazedonien scheint der Weidensperling nur ein- mal im Jahr zu brüten ; nach der Brutzeit halten sich diese Sperlinge zu grösseren Flügen vereinigt in ihrem Verbreitungsgebiet auf. Literatur Fehringer, O. : Die Vogelwelt Mazedoniens. (J. f. O., 70, 1922. p. 89— 123, 286— 324.) Gengler, J. : Balkanvögel (Altenburg, 1920.) | Harrison, J. : A Contribution to the Ornithology of Bulgaria. (Ibis, 1933, p. 494— 521, 589—611.) Harrison, J. : Pateff, P.: An ornithological survey of Thrace, the Islands of Samoth- raki, Thasos, and Thasopulo in the North Aegean, and observations in the Struma valley and the Rhodope Mountains, Bulgaria. (Ikis, 1937. p. 582— 625.) Hartert, E. : Die Vögel der Paläarktischen Fauna I. (Berlin, 1910.) Jordans, A. v. : Ein Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt Bulgariens. (Mitteil. Natw. Inst. Sofia, XIII. 1940, p. 49— 152.) Krüper, Th. : Beitrag zur Ornithologie Klein-Asiens. (J. f. O., 23 1875, p. 258— 285.) Makatsch, W. : Die Vogelwelt Mazedoniens. (Leipzig, 1950.) Niethammer, G. : Beiträge zur Kenntnis der Brutvögel des Peloponnes. (J. f. O., 91, 1943. p. 167— 238.) Reiser, O. : Materialien zu einer Ornis Balcanica, III. Griechenland. (Wien, 1905.) 350 MADÁRTANI MEGFIGYELÉSEK ÉSZAK-KAUKÁZUSBAN Írta: Farkas Tibor Megkísérlem röviden ismertetni mindazt, ami a Kaukázusban eltöltött négy esztendő alatt- madártani vonatkozásban figyelmemet megragadta, Érdeklődésemet olyan fajok felé fordítottam, amelyek mint esetlegesen elő- forduló ritkaságok a magyar orniszban is szerepelnek. Megfigyeléseim zömét Noworossijsk város környékén gyűjtöttem. Ez, mint tudjuk, a kaukázusi tengerpart legnagyobb kikötője, egy, a szárazföldbe kb. 8 km mélyen be- nyúló, zsákalakú öböl mélyén fekszik. A Kaukázus hegyei teljesen elzárják a Kubán-Alföldtől, katlanszerűen veszik körül a várost, csak a tengerre nyílik szabad út. Anyaguk agyagos mészkő, amely a város nagy cement- " gyárainak ad nyersanyagot. . Teljesen karsztos jellegűek, a sivärsägot csak fokozzák az oldalukba vágott óriási kőbányák. Növényzet csak. a hegy- oldalakban fakadó hidegvízű források mentén akad, de az ott másfél évig dúlt harcok következtében az is erősen megritkult. A város amfiteátrum- szerűen helyezkedik el a hegyek oldalán. A várostól távolabb pár km-re ez a karsztos kopárság megszűnik, a hegyeket, amerre a szem ellát, végtelen erdőségek borítják. Mind a fauna, mind a flöra erősen mediterrán jellegű. Vad thuja-fajok, ciprus, itt-ott füge és oleander. Az éghajlat az év nagy részében meglehetősen meleg, a csapadék minimális. A tél enyhe, nap- sütéses, 1947. januárban nappal plusz 18 C°-ot is mértek, a hőmérséklet éjjel sem süllyed plusz 2—0 C° alá. Télen azonban mégis van egy kellemetlen időjárási tényező : a hideg, száraz, északkeleti szél, amely az adriai bórához hasonlóan le-lecsap és akkor megszűnik minden élet. Szerencse, hogy a szeles periódus 3, maximum 12 napig tart, utána hosszú hetek, esetleg hónapok múlnak el, míg ismét jelentkezik. Elsőnek a fehérszárnyú rozsdafarkút (Phoenicurus phoenicurus samamisi- cus) említem meg. Ezt a csinos madárkát bőven volt alkalmam megfigyelni. Oly nagy számban laktak mindenütt a környéken, hogy még az avatatlan- nak is feltűntek szép színükkel, dalukkal és bizalmasságukkal. Tavasszal elég korán jelentkeznek, az elsők március végén, de a zöm is mindenütt megérkezik április közepéig. Természetesen abnormis időjárás ezeket az időpontokat erősen befolyásolja. Áttelelőket sohasem láttam. Nyomban érkezésük után párba állnak és költéshez látnak, mert már május közepén sokhelyütt kirepült fiatalokat láttam. Hívogatója éles ,,fid-fid”, a nagy fülemüléére emlékeztető, nem oly lágyan csengő, mint a kerti rozsdafarkúé és nem is ketyeget utána oly gyakran. Éneke mintegy a kerti és házi rozsdafarkú dalának keveréke, sok kerregő hangzattal, "gyakran utánoz is 351 más madarakat. Az dsszbenyomas mégsem kellemetlen, legfeljebb akkor, ha egy-egy strófát felkapva, azt negyedórákig ismételgeti. Legnagyobb Clőszeretettel sziklákon, romokon, köves helyeken tartózkodik és ilyen helyekhez inkább látszik vonzódni, mint a kerti rozsdafarkú. A növények- nek inkább kiemelkedő ágcsúcsait keresi fel. Az embertől nemigen tart. A lakott helyeken éppen úgy rak fészket, mint félreeső romok között. Sziklalyukakba, épületrésekbe épít, de találtam fészkét eldobott fazékban és rozsdás ágyúcsőben, egyszóval nem válogatós. Tojásai egyszínű halvány- kékesek. Nemzetségének 3 ott előforduló faja között a leggyakoribb. Házi rozsdafarkot csak elvétve, főleg télen láttam, kertit csak két ízben, benn a városban, közkertben. Kétszer, sőt háromszor költ egy esztendőben, október végéig mindenfelé gyakran látható. Hozzá hasonlóan jellegzetes madara a környéknek a Oenanthe hispanica melanoleuca, a déli hantmadär. Mindkét változatát, a fekete torkút és a feketefülüt is megfigyeltem. Az előbbi jóval gyakoribb. Gyönyörű színe- zete és finom, kecses tartása, mozgása azonnal megkülönböztették a hant- madártól, ugyanúgy éneke is, amelyben nyoma sincs a hantmadár szer- tyegő, recsegő hangjainak. Aránylag későn, április végén, május elején érkezik meg. Bár nem nagyobb a hantmadárnál, hosszabb farka és karcsúbb teste nagy obbnak mutatja annál. Igen ügyes, lendületes ívekben repül, néha lepkeként egy helyben lebeg, főleg amikor sziklafalakon mászkáló vagy lapuló rovarokra vadászik. Bókolgatni ritkán szokott, akkor is csak könnyedén, egyet. Ültében figyelve, szárnyait meg-megemeli, farkát a fülemüléhez hasonlóan megemeli, kiterjeszti vagy oldalt forgatja. A földön mindig egyenes, igazi rigo- tartással áll, fut vagy szökken is. Nagyon szeret magas helyeken üldögélni, általában nem ragaszkodik annyira a föld fel- ai mint a i Eneke erös, messzecsengő, kellemes, néha a kerti poszátáéra emlékeztet. Szeret a kövirigó módjára felcsapongva éne- kelni. Hívogatója rekedtes ,,gek-gek”-szerti, de az egyes szótagokat hosz- szabb intervallumok közbeiktatásával hangoztatja. Bár eléggé bizalmas, fészkét mégis szereti jól eldugni lehetőleg jó magasan, sziklarésekbe, üre- gekbe. Mind a városban, mind a hegyeken igen gyakori jelenség, jóval gyakoribb a hantmadárnál. Szeptember első felében elvonul. Feltűnő nagy számban költöttek a gyurgyalagok (Merops apiaster) is a környéken. Egy helyen közvetlenül egy lakótelep szomszédságában fészkeltek és heteken keresztül, nap mint nap megfigyelhettem járás-kelé- süket. Mindig nagy munkában voltak, buzgón ásták a homokfalba lyukai- kat a tojók, mialatt a hímek vigyázva ültek a parti bokrokon, vagy vívtak egymással heves csatákat. Később, amikor a tojók tojásaikat ülték vagy a fiatalokat etették, sokkal óvatosabbakká váltak, a telep környékén nem nagyon mutatkoztak. Az eledelt hordó szülők hangtalanul, alacsonyan a föld felett repülve közelítették meg a telepet, és ugyanolyan csendben is távoztak. Egyes párokat másodszor is láttam költeni, de más lyukban. Május első napjaiban már hallani lehetett gurgulázó hangjukat, s szeptem- ber első feléig minden esztendőben kitartottak. Nemcsak a tengerpart vidékén, hanem a Kubán-Alföldön is gyakori madár. A bajszos-sármány ( Emberizacia ) és a kerti sármány (Emberiza hortu- lana) szintén gyakori fészkelője a vidéknek. Május—júniusban a kopár 392 hegyoldalakon tenyésző satnya bokrok csúcsairól mindenfelől hangzott e két faj hímjeinek egymáséhoz igen hasonló pirregő, szerény éneke. Valami különös, feltűnő képességről nem igen tettek tanúságot, és közismert sár- mányostobasággal néztek a közeledőre, majdnem közvetlen közelre bevár- ták. Egy-két ízbeni háborgatás után azonban úgy megvadultak, hogy embert megpillantva már nagy távolságról is rémülten menekültek. Télen kis csoportokba verődve járták a kerteket, utcákat. Radde azt állítja, hogy az ÉNY-i kaukázusi partvidéken, valamint a Kubán-Alföldön a nagy fülemüle (Luscinia luscinia) rendes költő, de szerinte ezeken a területeken előfordulhat vele együtt a hafiz-fülemüle (Luscinia megarhyncha hafizi) is, erre vonatkozóan azonban megbízható adataim nincsenek. Ennek pontosan ellenkezőjét tapasztaltam. A tenger- parton csakis a hafiz-fülemüle költ, itt még vonulási időben sem hallottam nagy fülemülét. Egyszer egy tengerparthoz közeli bokorból mintha a nagy fülemüle csattogását hallottam volna, közelmenve mégis kiderült, hogy egy énekes nádiposzáta ( Acrocephalis palustris v. dumetorum? ) utánozta megtévesztésig a nagy fülemüle dalát. A Kubán mentén közel másfél esz- tendeig voltam. Táborunk mellett folyt el a Kuban egyik mellékfolyoja, sűrű ligetektől kísérve. Sok fülemüle költött itt a bokrosokban, de csak hafiz-fülemüle. Itt azonban ősszel, a vonulási időben gyakran hallottam a nagy fülemülét kiáltozni reggelenként. Érdekesnek találtam a hegyi billegető (Motacilla cinerea) előfordulását és költését. A már említett hegyi források mellékén több pár költött, jóllehet a környék legmagasabb tengerszín feletti magassága kb. 600 m volt. A költési terület kb. 400 m magasságban s attól lefelé terjedt. Nyár folya- mán kirepült családokat sokszor közvetlenül a tengerpart szomszédságá- ban a patakok torkolata közelében figyeltem meg. Ami talán megmagya- rázza a jelenséget, a patakok mindegyike gyors folyású, vízben bő, hideg és még a torkolatnál is nagy esésű volt, hegyi jellegét mindenütt megőrizte. A cinereák kétszer is költöttek nyaranta, télen lehúzódtak az alsofolyas mellé, tehát közvetlenül a városba. Kövirigó (Monticola saxatilis) mindenfelé gyakori . jelenség volt. Az egyetlen, amit vele kapcsolatban megemlíteni érdemes, hogy sokkal bizalmasabb és jobban tűri az emberek közelségét, mint nálunk. Egy hímet pl. minden délben ebédidőben láttam megjelenni az egyik kőbánya jelzőzászlórúdján, jóllehet azon a helyen abban az időben sokszor 200 ember is sürgött-forgott. Mindez nem zavarta rigónkat, nagy nyugalommal üldö- gélt és flótázott a zajgó embersereg fölött. Az őszi madárvonulás oly nagyméretű volt minden évben, amilyennel még itthon nem találkoztam. Apró énekesektől, kis légykapó, kékbegy, nádi poszátáktól stb. kezdve a töméntelen fürjön, harison, lilefajon át az úszó, bukó és gázlómadarakig a fajok és egyedek szinte ellepték nemcsak a környéket, hanem még a várost is, és nagy számban estek a lakosság kezébe. A városon kívül ún. Sudsuk-laguna vizén a vízi szárnyasok légiói tanyáztak heteken keresztül. December— januárban, amikor beljebb a Kaukázus hegyrengetegében zordabb idők járnak, megjelentek az alpesi fajok is az enyhébb tenger- melléken. Tagadhatatlanul a havasi fülespacsirták (Otocoris alpestris) 23 Aquila — 9-I i 393 voltak a legszebb teli vendegek. Nem keveredtek soha mas madarak csa- pataiba, még è a rokon búbospacsirtákat is elüldözték maguk közül. Csen- desen, szerényen jártak egész nap, hangjukat is ritkán lehetett hallani. Havasi pintyek ( Montifringilla nivalis) is mutatkoztak néha, más pinty- félék csapataiba keveredve. Két alkalommal havasi szürkebegyet ( Accentor collaris ) is láttam. Fekete rigó ( Turdus merula ) csak téli vendégként mutat- kozott, az év más részeiben nyomát sem lehetett látni. Egy hollö- (Corvus corax.) pár több, mint két éven keresztül nap mint nap elrepült a hegyek irányából a kikötő felé — úgy de. 10 óra felé — majd. délben egy-egy pat- kánnyal vagy hallal csőrükben húztak ismét vissza az erdők irányába. Ez az időbeosztásuk nagyon pontos volt, ragaszkodtak hozzá és csak a legkomi- szabb időjárás tudta őket eltéríteni. Ornithologieal observations in the Northern Caueasus-Mountains By Tibor Farkas I spent four years as a prisoner of war at the northern side of the Caucasus. The greatest part of my observations are from the surroundings of the town Novorassijsk There are bare, rocky hills and mountains and the barrenness is still increased by huge quarries furnishing material for the town’s cement-factories. The vegetation has mediterranean character. Characteristic bird-species are: Phoenicuius phoenicirus samamisicus, which is a very unpretentious bird, nesting mostly among rocks, but often also in cracks of walls of inhakited houses, thrown-away pots, artillery-gun- barrels, ruins, etc. ; Oenanthe hispanica melanoleuca, the black-throated variety of which is mostly living here. It arrives late, towards the end of April. Nests well concealed in crevices of rocks, but may also ke seen in the towns. It prefers to settle in high spots and is less bound to the soil than the. Weatear. It leaves during the first. part of September. Merops apiaster is remarkably abundant ; Emberiza cia, Emberiza hortulana are both common. They are the birds of barren hillsides and are found in small flocks in streets and gardens during winter. At the sea-shore I have only found Luscinia megarhyncha hafizi, but never the Thrush-Nightingale, not even in migration. Motacilla cinerea breeds round mountain-springs, although these do not come from higher than 600 meters. In winter it comes down quite till the outskirts of the town. Monticola saxatilis is common and is far less shy than that in Hungary. The autumn-migration annually brought such a number of birds as I have never seen in Hungary. From the smal] song-birds — Read-Breasted Flycatcher, Bluethroat, Reed-Warblers, etc. — to countless Quail, Corn-Crakes, species of Plovers, swimming, diving and wading birds, masses of species and birds crowded not only the surroun- dings, but the town itself too and were captured in great numbers by the population. On the water of the so-called Sudsuk-lagoon, legions of water-birds stayed for weeks. During December and January the Shore-Larks, Snow-Finches, Alpine Accentors, Black-Thrushes- and Ravens sheltered and stayed here too. Opaurouornueckne HaŐJIlONeHHA 8 Kagka3e Hanucan: TuG5p Papkaw . A npoöbl.ı B nueHy ueTbipe rola y ceBepHoro no1noxH4 KaBka3a. Boubuyo YACTb CBOHX Ha6.10AeHHij A CÖŐHPaJ B OKPECTHOCTH ropoja HoBopoccuiicka. Topp KaBka3a COBCeM 3aKPbIBaWT ITY MecTHOCTb OT KYŐAHCKOH HH3MEHHOCTH. ITO — MECT HOCTb COBCEM KAPCTOBOTO XapakTepa; ee. 6esoTpa,HOCTb. YCHIHBAWT OTPOMHEIE 354 KAMEHHbIE Kapbepbl, KOTOPBIE JOCTABJSAIOT MaTepHaJI Auf UeMEHTHBIX 3aBO10B rOopona. H baopa HMeeT cperusemHomopcknä xapakrep. XapakTepHble BHAb NTHH : Phoeni- curus phoenicurus samamisicus, KOTOpblii BHA ABJIHETCH OUCHB HEHNPHXOTJIHBBIM, ero OCOŐH rHe3AATCA TJABHBIM 06pa30M B TpellHHax CKaJI, HO OHH HOCEAAIOTCA H B MEISIX XHJBIX TOCTPoeK, B Pa36HTOM ropuike, ŐPOIMIEHHOM OKOJIO JOMA B Caly, B ayae NyUIKH, B pyHHax H Tak JaJee; Oenanthe hispanica melanoleuca, 3,ecb BcTpe- yaeTCA TJIABHbIM 06pa30M UepHOrop.ibiii BAPHAHT 3TOTO BHAa: UepHomerasa KaMeHKa. Ona npu.IeTaeT TOJIbKO 1031HO, B KOHLE anpe4. OHa THE3AHTCH CKPbITO B TPEILHHAX CKaJI, HO HHOTAA MonaaeTca H B ropoax. OXOTHO CH KHBAET OHA HA BBICIIHX IIYHKTAX H He CIIVCKAeTCH Ha 3eM.IIO TAK YACTO, KaK OObIKHOBCHHAA KaMeHKa. Oka OTIeTaeT B MepBOÜ TOJOBHHe CeHT46p4. Quenb uacto BeTpeyaetca Merops apiaster ; ropHañ oscanka (Emberiza cia) H caxoBas oBcaHKa (Emberiza hortulana) Toxe BCTpeuaroTcs yacTo. OHH ABAIAIOTCH NTHILAMH OTOJIEHHBIX CKJOHOB ; 3HMOH OHH KOUYIOT B Cajlax H HO Y.IHILAM, COCAHHAACE B HeÖo,Ibiume cTaH. Ha mopckom Öepery 4 BCTPEeTHJI 6e3 HCK.IWYeHHA 3amaıHoro coJoBA (Luscinia megarhyncha hafizi) ; BOCTOHHOTO COJIOBBA 4 — Jaxe Bo Bpema npoueTa tum — He Bue. Motacilla cinerea THE3IHTCA OKOJIO TOPHBIX HCTOYHHKOB, XOTH H OHH He PACIOIOXEHB Bbilie 600 MerpoB. 3HMOH 3Ta nTHUa TocemaeT Jaxe okpauny ropora. Monticola saxatilis Berpeyaerca acto. IlJoBeleHie 9TOH NTHILBI 31ech TOPA3/IO AoBepunBee H VxKHBIHBee, deu B BeHrpHH. OceHHHÎ MPOo,IeT GEI erKeroAHO TAKOTO PasMepa, KOTOPOrO y Hac, B BeHrpHH 4 HHKOTAaA He BHIea. HauyHHañ c MeJIKHX NeBYHX NTH (MaJas MYXO.IOBKa, Bapa- KyluKa, KAMBILICBKH H T. A.) Yepe3 MHOTOUHCJICHHEIX TIeperleJIoB, KopocTe.Teli H BH/bI 3yeka 10 CaMBIX BOJOIIABAIJONIHX, HbIPAIOIIHX H TOJICHACTBIX NTHIL Macca BHJOB H oco6eli NOYTH OOAeEMHAa He TOVIbKO OKPECTHOCTB, HO ake TOPOA, H B ŐOJIBINHOM UHCHE Monat NTHUBI B pyKH HacezeHnio. Ha Boe JaryHbI, Tak HasplBaemoi Ilymıyk, Haxolamelica BHe ropoza, verHOHbi BOION.IABAWIUHX ITHI THesAHJIHCb ILEJIBIMH Hexersamy. B 1ekaöpe H B AHBape 31echb IJOTHJIHCb H HOTATHIe KABOPOHKH, AlbIIMü- CKHE BbIOpKH, AJBNHHCKHE 3aBHPYIIKH, YeEPHbIe 1PO31bI H BOPOHBI. ia fe VE AR at LENKORAN TÉLEN Irta: H. Loudon | 1895/96 telet a Kaukázus deli részén töltöttem, es főleg Talysh vidékét . tanulmányoztam. A Käspi-tengernek ebben a szögletében rendkívüli . ilyenkor a madárbőség a sok odasereglő téli vendég folytán. Ennek jelentő- sége természetvédelmi szempontból különösen értékelendő. Megfigyeléseim és gyűjtéseim részletes eredményeit a német szövegben tárgyalom. Lenkoran im Winter von Harald Loudon (Berlin) Meinen. zwanzigsten Gekurstag erlebte ich auf der Rückreise meiner ersten Rekog- noszierung vom Kaukasus und russischen Turkestan auf dem Gudaur-Pass der damals mittels Pferde-Omnibus zwischen Tiflis und Wladikawkas kefahrenen Georgischen (Grusinischen) Heerstrasse. Diese Prachtstrasse mit überwältigend schöner Aussicht auf Gebirge und Gebirgskäche ist mir heute noch in frischester Erinnerung. Schon damals gab es inmitten wildester Hochgebirgs-Senerie komfortableste Stationen mit Verpflegung und Uebernachtungsmöglichkeit. Am 10. III. 1896 erreichte unser Omnibus die Passhöhe : Krestowaja Gora, eine Anhöhe von Rund 2400 m Gleichzeitig wurde bekannt, dass sich zwischen Gudaur und der nächsten Station zahlreiche Lawinen befinden und die Strasse völlig ver- schüttet ist. Deshalb ist abzuwarten, bis die Strasse ausgegraben wird. Mit meinem Reisebegleiter : Dr. Kobylinski hatten wir nun 3 Tage Zeit in der Umgebung Umschau zu halten und das Ergebnis alles Erlebten — das bis Samarkand geradezu Überwältigendes geboten hatte, — nochmals durchzusprechen. Ergebnis: Kaukasus und Turkestan sollten nun zu meinem Spezialgebiet von weiteren ornithologischen Forschungen werden. Besonders bestärkt wurde ich in diesem Beschluss durch die persönliche Bekannt- schaft mit Gustav Radde, im Kaukasischen Museum zu Tiflis. Zwei Tage nacheinander, unter Radde’s persönlicher Führung, studierte ich das Museum. Staunend stand ich vor einem Riesenpanorama : „Lenkoran im Winter", das Radde hatte malen lassen. Schwärme von Pelikanen, Flamingos, Seeadler und grosse Schwärme von kleinen Sumpfvögeln waren darauf, — künstlerisch verteilt. Radde, der wohl sofort meine Leidenschaft zum Studium der Vogelwelt erkannt hatte, bedauerte mehrfach, dass er zu alt und schwerfällig geworden sei, um selbst die Kleinvogelwelt des Kaukasus, und speciell des Talyschen Tieflandes zu untersuchen ! Er hatte sich darauf be- schränken müssen. Jäger auszusenden, die sich mehr an die jagdbaren Tiere hielten, wobei viel zu wenig Kleinvögel eingebracht wurden. In Transkaspien, in der Gebietsstadt Aschabad, stiess ich zumersten Mal auf meinen späteren Freund Sarudny, der wiederum mich überredete alle meine Kraft und Zeit auf Transkaspien, Buchara, Ferghana usw. zu verwenden, da er sich selbst nunmehr auf Ost-Persien spezialisiert hake. 357 So kehrte ich 1896 voller Pläne und Vorkereitungen für die nunmehr folgenden, : in diese, ornithologisch damals recht jungfräulichen Getietei führenden fünf For- schungsreisen auf das Gut Keysen (Livland) heim. Das Tiefland von Talysch, also Lenkoran und Umgebung ist klimatisch ein Gebiet, dem nur wenige auf unserem Erdball als Winterquartier für nordische Vogel- arten gleichkommen. Dreimal kesuchte ich Talysch und konnte es einrichten, die Winterfauna und den beginnenden Frühjahrszug beobachten zu können. Im Folgender möchte ich nun die Anregung geben, dass die Sovjet Union hier eine Beobachtungs- station, wie sie idealer garnicht gedacht werden kann, einrichten sollte. Es zeigte sich, dass die Ufer des Kaspi-Meeres und der im Norden anschliessende Ural eine Zugstrasse von überwältigender Mächtigkeit und Reichhaltigkeit an Fogel- arten also eine richtige geographische Strasse darstellen. . Die Zugvögel, die aus ihrem W interquartier, also dem Südufer des Kaspi Bach dem Norden ziehen, teilen sich an den südlichen Ausläufern des Urals, folgen später dem Wolga-Strom nordwärts und breiten sich fächerförmig über Nord-Russland zu ihren Brutplätzen aus. Die andere Zugstrasse e geht östlich des Urals und Ereitet sich über West-Sibirien aus. Diese Zugstrassen sind deshalb so Lelebt, weil die meisten Sumpf- und Wasser- vôgel gewohnt sind, die zu kreiten Turkestanischen Wüsten zu vermeiden. Wiederholt . hatte ich Gelegenheit in der Turkestanischen Kara-Kum Wüste ausgetrocknete Vögel zu finden, darunter Arten, die nicht unkedingt an das Wasser gebunden sind. Dass Tundran-, sowie Sibirische Vogelformen gemeinsam im Talysch überwintern, beweist meine ungeheure, Ausbeute dreier Reisen. Ich brauche bloss die grossen Edelfalken zu erwähnen, die hier in reicher Abwechslung anzutreffen sind. Talysch ist noch insofern interessant, als der nördliche Teil, also die Ufer um den Kysil-Agatsch-Busen, gelegentlich sehr starken Schneefall hat, während der Teil südlich. der Stadt Lenkoran einen deutlichen Uebergang zum Subtropen-Klima zeigt. Ich möchte versuchen ein Bild des Vogellebens des Tieflandes von Talysch zu Winterzeit zu entwerfen. Talysch hat ein schmales sumpfiges Uferland, ein niedriger Erdwall, — also keine Düne, zieht sich längst dem Strande hin und hat auf der Rück- seite ein Sumpfland mit einer Reihe Strandseen, hier ,, Morzi‘* genannt. Das Sumpfland zwischen den Strandseen und dem angrenzenden Urwald steht unter Feldkultur, fabelhafter Fruchtbarkeit. Es ist eine Strafe fiir den Jager, der aus diesen Sumpf- feldern seine Beute herauszuholen gezwungen ist: bis an die Waden versinkt er im schlammigen Moor, jeder Schritt kostet Kraftaufw endung ! An diese Sumpffelder grenzt eine Mauer dschungelartigen Waldes. Die örtlichen Bewohner ernten die Aeste von den Riesenbäumen, die dauernd neue Triebe hervor- bringen. Alle Bäume sind von endlosen Dornenranken “übersponnen, die wiederum alle Bäume miteinander teppichartig verbinden, so dass eine undurchdringliche Wand jedes Vorwärtskommen behindert, man muss versuchen, auf den Wildschweine- wechseln durchzukriechen, wobei gleich die Richtung verloren geht. Wenn es Schneefall gibt, der schwer das Rankengewirr belastet, so bleibt der . Erdboden schneefrei ; ein idealer Aufenthalt für Scolopax rusticola, Phasianus taly- schensis. Die Zw ergeule ist häufig zu hören. Es ist beispielsweise keine einfache Sache hier einen Specht zu erkeuten, da er in die Dornen fällt und man kommt mit zerrissenen Kleidern und blutigen Schrammen nach Hause. An diesen mit Dornen durchwachsenen Dschungelw: ald grenzt ein Hochwald, Laubhölzer von prächtigem Wuchs und ausserordentlicher Höhe. Hier steigt der Boden rasch an und geht in das Elbrus-Gebirge über. In seiner grossen Masse konzentr iert sich das Vogellebennatürlich auf die Strandge- biete, ausgedehnte, wiesenartige Flächen, teils sehr ‘sumpfig, die von 3 m hohen Schilf- rohr bewachsen sind. Der undur chdringliche Rohiwald beginnt aber mit dem Niveau des höchsten Wasserstandes, der immer dann eintritt, wenn Ostwind herrscht und das Meer um mehrere Fuss ansteigt. Dieses Rohr steht auf unergründlichem Schlamm und dehnt sich kilometerweise seewärts aus. Undruchdringlich, ‘da dieses Rohr einmal weit über den Daumen stark ist, dann weil die abgestorbenen Halme kreuz und quer liegen, die jüngsten aufrecht stehen, und alles von dornigen Ranken durchwirkt ist. Hier ist der Aufenthalt von zahllosen Wildschw einen, Sultanshühnern, Sumpfluch- sen, Beutel- und Bartmeisen, Rohrammern, usw. Diese Rohrwälder sind durchzogen 398 von gewundenen, aber schmalen und flachen Wasserläufen, auf denen man mit kleinen Flachbooten — hier ,,Kulas' genannt — vorwärts stochern kann. Infolge der ungeheueren Bodenfruchtbarkeit können sich hier Myriaden Vögel ernähren. Dasselbe kann von dem sehr flachen Ufermeere gesagt werden : Enten, Gänse, Schwäne, Pelikane halten sich tagsüber auf dem Meere auf; die Schwäne finden reichlich Nahrung an der Pflanzenflora des Meeresbodens : herrscht aber längeres Sturmwetter, wird das Meer tiefer, dann hungern die Schwäne derart, dass sie die Flugkraft verlieren. Verfolgt man einen Schwan zu solcher Zeit, so erhebt er sich wohl mehrmals, aber er gibt sichtlich müde die Flugversuche bald ganz auf Einen Vorgeschmack vom Vogelreichtum empfängt man schon auf dem Dampfer, auf der Fahrt von Baku nach Lenkoran, in Anbetracht der auf dem Meere treiben Vogelfedern. Es sind die Reste der Mahlzeiten von Raubvögeln. Auf dem offenen Meere tritt der Vogelreichtum nicht so in Erscheinung, wie beispielsweise in der geschützten Bucht von Kysil-Agatsch und der Insel Sary. Das Meer ist hier flach, der Meeresboden ein unergründlicher, schwarzer Schlamm, viel- fach von Grundflore mit reichen Kleintierleben bedeckt. Das Ufer wiederum ist von meilenweiten Rohrwäldern, die überreichliche Nahrung bieten bestanden. Was ein windstiller Januar-Tag etwa dem Vogelforscher bietet, möchte ich kurz beschreiben. Temperatur einige Grade über Null. Es ist noch tiefschwarze Nacht, wenn wir um 3 Uhr geweckt werden. Wir müssen aufstehen, um das Frühstück nicht zu versäumen, das aus gebackenen Kutum oder Sasan — karpfenartige Fische — dazu Tee und Brot besteht. Ich trete vor das Haus, um das Wetter zu beurteilen und darnach die Exkursionen meiner Kameraden einzuteilen. Tiefschwarze Nacht. Es ist als ob die ganze Welt ringsumher atmete ! Zahllose Vogelstimmen von Nah und Fern vereinigen sich zu.einer gewaltigen Symphonie ! Wenn klares Wetter herrscht, strahlt ein fabelhafter Sternenhimmel ! Pitirim, ein eifriger Jäger überredet zu einer Expedition in die Rohrwälder. Mit grosser Uebung und Kraftansterengung schiebt er das Flachboot, den ‚Kulas‘‘ sogar über wasserlose Schlammbänke auf den schmalen Windungen der blos zentimeter- tiefen Wasserläufe der Rohrdschungeln. Ueberall knistert es von nahrungssuchenden, Rohrrammern, Beutel- und Bartmeisen. Kobaltblaue Sultanhühner sonnen sich auf den Schlammbänken und verschwinden eiligst, wenn sie uns bemerken. Immer hört man das Grunzen und Brechen der zahllosen Wildschweine in allen Richtungen, irgendwo balgen sich ein Paar Sumpfluchse, Eisvögel ( Alcedo atthis) sind besonders häufig, halten Aussehau von überhängenden Rohrhaimen. Grosse Schildkröten sonnen sich auf trockener Stelle und plumpsen ins Wasser. Ueber uns kreisen die Rohrweihen, Seeadler. Die grossen und kleinen Kormorane fliegen gleichsam in langer Schnur- reihe vom Meere zu den sumpfigen Feldern. Um Mittagszeit sind wir wieder an un- serem Standort und der Präparator hat einen ganzen Tisch voll Arbeit. Wenn das Wetter günstig ist, geht nachmittags die Exkursion auf das Meer hinaus. Die Tage vorher hat Sturm geherrscht, die armen Schwäne (Cygnus olor) haben nicht ,,griin- deln‘“ können, sind halb verhungert und zu schwach, um vor dem Jäger zu flüchten. Ganze Hektare halb trockener Schlammbänke sind bedekt von ruhenden Pelikanen ( Pelecanus crispus und onocretalus ). Enten, aller nordischen Arten halten sich weiter auf dem Meer auf, oder ziehen pfeiffenden Fluges zum Festlande und zurück ; See- adler ( Haliaaetus albicilla) ziehen. umher, machen Jagd auf Enten, oder hocken am Ufer, wo ich gelegentlich 30 Stück in einer Reihe abzählen konnte. Ausnahmsweise sind im Januar schon Flamingos anwesend, sie stehen wie ein rosafarbenes Band am Rande einer Schlammbank. Kurz das Vogelleben ist so mannigfaltig und überwälti- gend zahlreich, dass der Beobachter dauernd beschäftigt ist. Der Nachmittag ist der ‚Verdauung‘ der Ausbeute des Vormittags gewidmet. Etikettieren, Tagebuch und sonstige Geschäften liegen auf meinen Schultern. Der Präparator hat alle Hände voll zu tun, obgleich wir sparsam gesammelt haben. Meine Kameraden haben Zeit sich zu erholen und ihre immer nassen Kleider und Wasser- stiefel in Ordnung zu bringen. _ - Für den Abend steht eine Exkursion durch die Plantagen der Tartarengärten und des angrenzenden Dschungelwaldes bevor. Wir wandern auf der grossen Strasse, die in der Richtung Nord-Süd von Baku nach Astara (Persien) führt. Auf der Teleg- raphenstangenreihe hocken Wanderfalken, Schreiadler, usw. Mancher lässt den Jäger nicht herankommen, andere halten aus, bis sie eine sichere Beute werden. Rechts 359 und links auf den Wiesen und Sumpffeldern haben sich Schwärme von Gänsen vieler Arten niedergelassen. Stolz und einsam stehen. die herrlichen, weissen Edelreiher umher. Ruhelos ziehen die Kormorane von Meer zum Festland auf die überschwemm- ten Reisfelder. Wir betreten die umfangreiche Obstplantage. Ganze Gruppen Nacht- reiher halten auf den Nussbäumen Tagruhe und lassen sich auf wenig Schritte an- ehen, bevor sie sich unwillig davonmachen. Wir treten der entfernten Ecke dieser Plantage zu, wo eine Gruppe alter Nuss- bäume, einen besonders bevorzugten Platz für das Übernachten grosser Adler bietet. Wir stellen uns erst gedeckt auf. Zuerst kommen Reiher. Es beginnt zu dunkeln. Auf dem Sumpffelde nebenan steht eine Gruppe überwinternder weisser Störche, es ist wohl hier das nördlichste Winterquartier des Storches. Die Frage ist noch ungelöst, ob die Brutplätze diese nördlich oder südlich — also im angrenzenden Gebirge Persiens, Kurdistans — liegen. ű Inzwischen ist es so dämmerig geworden, dass die Vögel den Menschen, am Erd- boden, nicht erkennen können. Wir stehen ungedeckt. Seeadler, Schelladler kommen, kreisen erst und fallen dann auf ihren, Schlafplatz ein. Mit zunehmender Dunkelheit setzt ein fabelhafter Zug aller Entenarten vom Meer auf die Sumpffelder ein, wo die Enten reichliche Nahrung an allerhand Kleintieren finden. Der Abendruf zahlreicher Schakale bildet den Auftakt. Jetzt geht der Vogelzug los ! Berlin, 10. August 1950. Fopox JleukopaHu 3nmoÿ Hanucas: X. /Toydon A npoősui sumy 1895/96 rona B ioxHol uacti KaBkasa, H3YUAaA TJIABHLIM OOpa- 30M okpecnoctp Ta,ımura. B atom yray Kacnnäckoro Mops OŐHJIHEe NTHI B TaKoe BpeMA — HCOOHUAÏHOC, HOTOMY HTO MHOTO 3HMHHX rocTeli MPH.IeTaeT B TOT Kpalf. ZHayeHHe 3TOTO HAJO OCOÖEHHO OWCHHTb C TOYKH 3PEHHA OXPaHbI HPHPOAH. MeraJb- HbIe pesy.IbTATbI CBOHX HAŐJNOJEHHŐŰ H COŐHpaHHŐ A TPAKTYIO B HEMEIKOM TeKCTe. 360 aa ta al "ee dm Zu, STRUCC-MARADVANYOK A FEJER MEGYEI KISLANGROL Írta: Kretzoi Miklós A strucc-félék eredetét és kialakulását egyelőre meglehetős homály fedi. Ennek oka elsősorban a földtörténeti mult strucc-leleteinek ritkaságában keresendő, valamint abban, hogy e leletek időben nem nyúlnak vissza azokba a korokba, ahol az egyes repülésképtelen nagy futómadártörzsek közös vagy külön-külön eredete keresendő: a harmadkor elejére. Lele- teik a pliocén és pleisztocén korszakokra korlátozódnak, tehát a jelenkort megelőző két korszak 10—12 millió évére, ami a legősibb futómadarak 50—60 millió évéhez viszonyítva bizony kevés. A földtörténeti mult strucc-leletei csontmaradványok és tojáshéj- leletek közt oszlanak meg. Csontmaradványok alapján ismerjük a követ- kezőket : 1. Struthio palaeindicus Falconer 18681. — Az előindiai Sivalik-dombok pliocénjéből. A ma élő afrikai struccoknál erősebb testalkatú és nagyobb. 2. Struthio karatheodoris Forsyth Major 1888. — Az előázsiai Szamosz- sziget alsópliocén Hipparion-faunájából. A mai alakoknál jóval nagyobb és erőteljesebb alkotású is. 3. Struthio novorossicus Alexejev 1916. — A délukrajnai Novo-Eliza- vetovka alsépliocén (meöciai) Hipparion-faunajaböl. A mai struccoktol alig különböztethetö meg, csak jöval erösebb. 4. Struthio wimani Lowe 1928. — Del-Sansziböl, alsöpliocen Hipparion- faunäböl. A mai alakoktöl nagyobb méreteiben ter el. 5. Struthio oldawayi Lowe 1933. — Oldoway, Tanganyika alsöpleiszto- cen faunajaböl. 6. Struthio brachydactylus Burchak- Abramovich 1953. — Az ukrajnai Kujalnik alsöpliocen Hipparion-faunajaböl. 3 Fenti hat fajhoz sorolt leleteken kivül meg Struthio sp. neven az ENy- perzsiai Maraga Hipparion-faunäjäböl, Dél-Mongolia (Cagan-nor) pliocenje- ből és az EK-kinai szanmeni (als6pleisztocén) üledekekböl említenek esont- maradványokat, valamint Algir és az egyiptomi Natrun-vüley felső- pliocénjéből. Tojáshéj-maradványokra a következő alakokat alapították : 7. Struthiolithus chersonensis Brandt 1873. A delukrajnai Cherszonból (Malinovka falu mellől) származó, eredetileg 180—150 mm átmérőjű, 2 6—2,7 mm héjkeresztmetszetű tojás jóval meghaladja a mai strucctojás megfelelő méreteit. 1 Struthio aciaticus Milne-Edwards 1871 — Megaloscelornis sivalencis Lydekker 1879. 361 8. Struthio anderssoni Lowe 1928. — A keletkinai loszvidék jó néhány lelöhelyeröl származó, az előbbivel egyező méretű (vékonyabb — 2,1— 2,4 mm — héjvastagságú) tojások. 9. Struthio mongolicus Lowe 1928. A DK-mongoliai fennsík vöröses agyag- jaiból leírt, valamennyinel kisebb kihalt faj (héjkeresztmetszet 1,9 mm átlágot mu- tat). _ 10. Struthio indicus Bidwell 1910. — Eszakindia (Nallas) ismeretlen korú réte- . géből leírt, méreteiben (hejkeresztmetszet) a S. chersononsis és S. anderssoni közti alak. ő Fentieken kívül Dél-Sanszi ,,34. sz. lelöhely”’-eröl származó 2,6 mm átlagos keresztmetszetű héjtöredékeket Lowe a 8. wimani-hoz sorol, T'ugarinov pedig Transz- bajkälia több helyéről említ strucctojäs héjtöredékeket, részben egy paleolitikus tanyahelyről. Végül természetesen sok adat vonatkozik a strucc afrikai tárán lem előtti előfordulására. A struccok történetének ezen a pont- jan a Fejér megyei Kisláng község D-i vé- gén, pontosan szintezett korú — calab- riai-villafrankai — kavics-homokrétegben 1951 óta. folyó âsatäsaink során folyama- 16. ábra. Pachystruthio pannonicus Kretzoi — Phlanx I. digiti IIT. tosan kerültek elő óriási tojáshéj töredeke- (Kislang, — Közepsö calabriai nek látszó cserepek, melyeket azonban emelet — Middle Calabrian) _ csontmaradvanyok nélkül — rendkívüli Photo: Dömök— Pellérdy méreteik miatt — kezdetben óvatosságból nem tekintettem strucetojás-maradvá- - nyoknak. Végre, mikor az 1953. évi ásatások anyagát rendeztük, sikerült az anyagban egy rendkívül nagy és zömök struce-ujjpercet és szintén jelleg- zetes, "csak rendkívüli méretű kövesedett strucc-ürüléket találnom, további, felületi szerkezetükben típusos strucc-tojas héjcserepek mellett. Ezt az első magyar és első európai pleisztocén struccleletet, egyben az eddig ismert leghatalmasabb méretű struccot, alábbiakban kívánom ismertetni. Struthio ( Pachystruthio!) pannonicus Kretzoi 1953.? ! Az új névre szükség van akban az esetben is, ha Lövebb vizsgálati anyag alapján később ki fog derülni, hogy a kislängi strucc akár a tizonytalan korú és ismeretlen csonttami jellegű Szruthiolithus chersonensis Brandt alakkal, akár az indiai Megalosce- lornis sivalensis Lydekker-rel azonosítható generikusan; előbbi ugyanis nem ällat- maradványra alapított, tehát — akárcsak a labnyomokra, féregcsúszási nyomokra stb. alapított rendszertani egységek — nem vonatkoztatható tényleges állatmaradvá- nyokra, utóbbi pedig — a név etimologiai típusrögzítése alapján — egy olyan marad- ványon alapszik, melyet a későbbi kutatások teknősmaradványnak (Emys) ítéltek. ? Ostrich and Camel remains from the Central Danuke Basin. — Acta Geologica. 2231-242, BITTE 362 Subgenotypus : S. (P.) pannonicus Kretzoi 1953. Holotipus : Phal. I. digiti III. dext. További vizsgálati anyag : több, mint 100 tojáshéj- -cserép és egy kopro- urolit. Lelöhely : Kislang (Fejér m. Wi a közseg D-i vegen a kertekben fekvö homok-kaviesgödrök. Földtani kor : legalsó pleisztocén, calabriai (villafrankai) emelet maga- sabb, Archidiskodon meridionalis-os, Anancus arvernensis-es szintje. 17. ábra. Az 6s-struce ujjperece összehasonlítva a mai struccal ( Alulnézet) és ürüléke The Pachystruthio compared with Struthio camelus. (Plantar aspect and cprolith ) Photo: Démék—Pellérdy Diagnözis: Valamennyi ismert strucc-fajnal nagyobb, igen vaskos alkatü faj, aränylag rövid, zömök, phalanx I-eyel. A plantáris izombe- nyomatok a csont hossztengelyében erősen középre tolódtak, a proximális ízülési felület középgátja alig kiemelkedő. A tojás héjszerkezetére jellem- zők a hosszanti mélyedésekben ülő porussorok. Méretek: az ujjpere hossza 110 mm, keresztmetszétének magassága és szélessége proximálisan 56, illetve 55 mm, mediálisan 27,3 mm; illetve 37,5 mm, disztálisan 41,5 mm, illetve 48 mm. — A tojáshéjcserepek vastag- sága a kevéssé lekoptatott példányokon 3—3,4 mm közt váltakozik, a3 mm alatti vastagságú töredékek (le 2,6 mm-ig) mind erősen koptatott felületűek. 363 A tojás rekonstruált méretei (szerkesztett es számított adatok) = 220 mm, illetve 180 mm a nagy, illetve kis atmerön mérve. ; Összehasonlítás: A kislángi struccfélével való összehasonlításnál szóbajövő fajokat két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe az afrikai struccok ma is élő, karcsú termetű fajokat magába foglaló csoportja tartozik, a másikat az euräziai Hipparion-faunák és alsó pleisztocén faunák nagy termetű, zömök alakjai alkotják. A kislángi alak ez utóbbi csoporthoz tartozik mint annak legnagyobb méretű alakja. 3 18. ábra. Ugyanaz felülnézetben The same in Lateral aspect Photo : Dömök— Pellérdy Fentiek alapján a karcsú termetű, kis méretű afrikai Struthio (s. str.) ág élő (camelus, syriacus, massaicus, molybdophanes, australis), illetve pleisztocén alakjai (oldawayi, spp. div.) az összehasonlításnál morfológiai okokból is kiesnek — állatföldrajzi szempontból sem valószínű egy ilyen kapcsolat létezése. A zömök termetű, nagy alakokat magában foglaló , mérsékelt égövi" euráziai ág fajai közül a Hipparion-faunák alsópliocén fajai ( karatheodoris, novorossicus, brachydactylus, wimani, asiaticus) kisebbek, hejszerkezetük is elüt a kislängi alaketöl. Jóval nagyobbak — de még így sem érik el a kis- längi alak méreteit — a delorosz és kínai pleisztocenböl (kizárólag tojas- maradványok alapján) leírt fajok : chersonensis és anderssoni. Ezek közül 364 földrajzi elterjedése alapján a „Struthiolithus’’ chersonensis jöhet az üssze- hasonlitäsnäl elsősorban tekintetbe, 150—180 mm átmérőjű, 2,6 mm héj- vastagságú tojása azonban az azonosítás ellen szól. Ilyen körülmények közt a kislángi rövidujjú, zömök, óriástermetű struccot egyik ismert fosszilis vagy éppen recens fajjal sem tudjuk azonosí- tani, faji elkülönítése tehát minden körülmények közt indokolt. További kapcsolatai viszont kétségtelenül a szintén nagytermetű, zömök, rövid- ujjú euráziai csoport felé mutatnak, melyet a ma is élő , etiópiai? karcsú- termetű, kisebb alakokat felölelő Struthio (s. str.) körtől olyan lényeges fejlő- déstörténeti, morfológiai és állatföldrajzi eltérések választanak el, hogy rendszertani elkülönítésük Pachystruthio néven föltétlenül indokoltnak látszik. Miután a Struthio nem karcsú, kisebbméretű ma élő alakjai aligha szár- maztathatók le a pannon- -pleisztocén nehéztermetű, vaskos alkatú euráziai óriásalakokból, kétségtelen, hogy a két ág már a pliocén előtt önálló fejlő- dési vonalat képvi selt. Ez viszont megint élesebb rendszertani elkülöníté- sük, azaz a Struthio és Pachystruthio nemek megkülönböztetése mellett szól. Ostrich-remains Írom Western Hungary By Miklós Kretzoi During our excavations carried out since 1951 on the southern edge of the village Kisláng in Transdanubia, in exatly levelled layers of gravel and sand of Calabrian- villafranchian age, shards, that seemed to be fragments of giant birds eggs, were continuously found. As there were no remains of bones found together with them, because of their enormous measurements — I at first was cautious not to look upon them as remains of Ostrich’s eggs. At last, when classifying the material of 1953-excava- tions, we succeeded in finding an extraordinary large and thickset Ostrich-phalanx and also a characteristic, only very large, petrified excrement of an Ostrich, along with other fragments of Ostrich-egg-shells, that were typical in their surface structure. This first Hungarian and first European pleistocene Östrich-finding, which also is an Ostrich, possessing the most enormous mesaurements known up to this date, is wished to be described as follows : Struthio (Pachystruthio)* pannonicus Kretzoi 1953.** Subgenotypus : S. (P.) pannonicus Kretzoi 1953. Holotype : Phal. I. digiti III. dext. . Further research-material: more than 100 fragments of egg-shells and one Kopro-urolit. * The new name necessary in that case too, when, based on larger material of examination, it would ke later found, that the Ostrich from Kisläng could be generally identified either with the form Struthiolithus cherscnensis Brandt, the age of which is uncertain and osteological characters unknown, or with the Indian Megaloscelornis sivalensis Lydekker. The former one being not based on remains of animals — thus not even systematic units kased on either footprints or {races of animals crawling — cannot be referred tu actual remains of anima’s. Whereas the latter — on ground of the name‘s etimologie fixing of type — is based on such a remain, that was found by later researcher to ke that one of a tortoise, ** Ostrich and Camel remains from the Central Danube tasin (Acta Geologica, II. p. 231— 242. Pl. I—III.). 365 Locality of findings : Kisläng, Transdanubia, sand- and pebble-pit in the gardens at the village’s southern edge. Geological age : lowest pleistocene, upper Calabrian (Villafranchian), horizon of Archidiskodon meridionalis, Anancus arvernensis. Diagnosis : Larger than all the known ostrich-species, a species of very robust: structure, with a comparatively short, thick-set phalanx I. The impressions of plantar muscles are strongly shifted towards the middle in the bone’s longitudinal axis, the middle ridge of the proximal surface of the joints is hardly protruded. Characteristie for the structure of the egg-shell are the lines of pores situated in the longitudinal deepenings. Measurements : length of the phalanx 110 millimeters, height and breadth of cross-section, proximally 56, respectively 55 mm, medially 27.3 mm respectively 37.5 mm, distally 41.5 mm respectively 48 mm. Thickness of the egg-shells varies between 3— 3.4 mm of specimens only slightly. worn down, whereas the surfaces of fragments of the thickness below 3 mms — down to 2.6 mm — are all strongly worn down. The reconstructed measurements of the eggs (constructed and calculated data) are 220 m, respectively 180 mm, measured on the large, respectively the small diameter. Comparison : Those species, that may be considered at the comparison with the Ostrich from Kisläng, can be divided into two groups. The group including African, recent species with slim figures belongs to the first one, the other being formed by the large-figured, thick-set forms of Eurasian Hipparion-faunae and lower pleistocene- | faunae. The form from Kisläng belongs to the latter group, as its form shows the lar- gest measurements. Based on the above statements, the slim-figured African s. str. Struthio-group with small measurements, both recent (camelus, syriacus, massaicus, molybdophanes, australis ) and pleistocene (oldawayi ssp. div.) species have to be excluded at the com- parison also by morphological causes. The existence of such a connection is impro- bable also from a zoogeographie point of view. Among the species of the Eurasian-branch of ‘temperate climates”, including large forms with thick-set figures, the lower pliocene species of Hipparion-faunae (karatheodoris, novorossicus, brachydactylus, wimani, asiaticus) are smaller, and the structure of their egg-shells differs from those of the form of Kisläng. Those species described (exclusively based on remains of egg-shells) from the Southern Russian and Chinese pleistocene : chersonesis and anderssoni are much larger, but still do not reach the measurements of the Kisläng-form. From these, based on its geographie extending, the ‘‘Struthiolithus’’ chersonensis may firstly be considered at a comparison. But its eggs with a diameter of 150— 189 mm and with the breadth of the egg-shell of 2.6 mm, strongly speaks against their identification. Under such circumstances, the short-toed, thick-set, giant figured ostrich from Kisläng cannot be identified with any known fossil, and especially not with any recent species. Thus the separation of this species is justified under all circumstances. Nevertheless its further connections undoubtfully indicate towards the also thick-set, large-figured and short-toed Eurasian group, which is separated from the recent, . slim-figured “etiopian” Struthio s. str. — circle that includes smaller forms — by such all-important phylogenetic, morphological and zoogeographical differences, that their systematie separation under the name Pachystruthio seems to be absolutely justified. As the slim, recent forms of the Genus Struthio-showing smaller measurements — may hardly ke derived from the pannonian-pleistocene heavy-figured, thick-set struc- tured giant Eurasian forms, it is not doubtful, that the two branches were already representing an independent line of evolution before the pliocene. But this again advo- cates a sharper systematic separation, namely the distinction between the genera Struthio and Pachystruthio. | 366 PLIOGALLUS GAILLARD 1939 ES PLIOGALLUS TUGARINOV 1940 Írta: Kretzoi Miklós CI. Gaillard 1939-ben Pliogallus néven új Gallida-nemet írt le a Villányi hegységben fekvő Csarnóta határából ismert klasszikus jégkorszakbeli ösgerinces-lelöhelyröl (Contribution ‘a l’etude des Oiseaux fossiles. — Arch. Mus. d". Hist nat. Lyon. 15. Mém. 2. p. 59—63.), Kormos Tivadartól vásárolt anyag alapján. Az új nemzetségnév alatt két új fajt írt le, a nagy- termetű P. crassipes-t és a kisebb P. kormosi-t. Mindkét faj a Gallus nem- zetség legszűkebb rokonsági körébe tartozik — feltéve, hogy attól egyálta- lában elválasztandó. : Rákövetkező évben A. J. Tugarinov (New findings of Pliócene Orni- thofauna at Odessa. — C. R. (Dokl. Acad. Sci. Urss. 26. p. 305—306.) az odesszai , katakombák" pliocénjéből egy kistermetü Coturnix-szerti . madarat írt le, még pedig nem tudva, hogy a név már preokkupált, Pliogal- lus-nak nevezve el az új nemet. Miután. kétséget kizáróan különböző nemekről van szó, utóbbi név érvénytelen és újjal helyettesítendő. Erre a célra a Plioperdix n. nom. (holo- tipus : Pliogallus coturnoides Tugarinov 1940.) nevet javaslom. Pliogallus Gaillard 1939 and Pliogallus Tugarinow 1940 7 By M. Kretzoi A new Gallid-genus was described by C. Gaillard in 1939 based on materials, coming from the famous lower Pleistocene Vertebrate-bearing locality Villäny. Two species of the new genus were described, the greater one as P. crassipes and the smaller one as P. kormosi (Contribution A Vétude des Oiseaux fossiles. — Arch Mus. d’hist. nat. Lyon. 15. Mém. 2. p. 59—63.) Both of them are nearly related to the genus Gallus, supposed that they are distinguishable of it at all. In the next year A. J. Tugarinow, ignoring that the name Pliogallus was preoccu- pied, described a little Coturnix-like bird from the Pliocene of the "catacombs" of Odessa. (New finding of Pliocene Ornithofauna at Odessa. — C. R.) Dokl. (Acad. Sci. Urss., 26, p. 305— 306). As they are undoubtedly separate genera, the latter name is invalid and needs a new one. For this purpose I propose Plioperdix n. nom. (holotype : Pliogallus cotur- noides TUGARINOV 1940).. | 367 SC6L ray PR — YET © 0)0YT — IND PIPDIU-YIDJT usayinog ay) fo bunox — wpyorf Kpus u9s991028 F ‘DIQD ‘61 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Rózsás flamingó Tápiószecsőn. 1954. VII. 24-én Androkity Ferenc halászmester a tápiószecsői tógazdaság egyik sekély vizű taván munkája közben arra lett figyelmes, hogy DNy felől láthatóan fáradtan egy kü- lönös hosszú ny akú madár ereszkedett a tóra. A madár percekig álldo- gált majdnem mozdulatlanul, azután tollászkodni és fürdeni kezdett. Ez idő alatt a halászmester puskáját kihozatta és sikerült becserkészve elej- tenie a flamingót (Phoenicopterus ruber). A bizonyító példányt Inté- zetünk gyűjteménye részére engedte át. Dr. Pátkai Imre A szerecsensirály fészkelése a szegedi Fehér-tavon. 1953 nyarán a fehértói halgazdaság XI. tavában levő ún. Korom- szigetén dankasirályok i igen népes telepe alakult ki. Ezen a 80—90 lépés hosszú és 30—35 lépés széles füves, a déli részeken kopár szigeten kb. 5—600 pár sirály fészkelt több száz pár halászcsérrel együtt. A dús füves helyeken kendermagos, nyílfarkú, tőkés, kanalas, böjti és cigányrécék költöttek. A kopároson még 4 pár gulipán, a ritkább füves részen 2 pár gólyatöcs és több pár vöröslábú cankó ütött tanyát. 1953. június 5-én sirály fiak gyűrűzése közben már teljesen kitolla- sodott, a dankáktól teljesen elütő mustrázatú és színezetű sirályfiakat talál- tam. Fejlődésük eme szakasza teljesen megfelelt a danke sirályok fejlődési fokának. Fejük, nyakuk foltozás nélküli, egyszínű, halvány sárgásbarna, míg hátuk és szárnyfedő tollaik világosabb szegésű, hasonló barnássárga tollazattal volt fedett. Csőrük erősebb görbületet mutatott. Eltérő egyedi színezetű dankasirályról már azért sem lehetett szó, mert két teljesen egy- forma, egymás mellett tartózkodó madarat találtam. Szülők után kutatni az ezernyi, a fülsiketítően zsivajgó, sűrűn kavargó sirály és csértömegben meddő dolog lett volna. A szűk kis szigeten nem volt rejtekhely, hol a szülő- ket visszatértük után meg lehetett volna figyelni. Az öreg, egyforma nagy- ságú madarak között ún. nagysirályok nem voltak. A fiókákat színes film- mel iefényképeztem, majd mindkét sirályfit elhoztam azzal a szándékkal, hogy az egyiket praeparálom, a másik at pedig az éppen a Fehér-tavon foglalkozó budapesti kutató másnap az Állatkertbe felviszi továbbnevelés végett, amidőn is majd kiderül faji hovátartozandósága. A nyitott kosár- ban szállított madär kísérőmtől útközben észrevétlenül megszökött, a másikat tévedésből a természetvédelmi őr bocsátotta útjára. Így azután a színes fényképen kívül más dokumentum nem maradt fenn. A színes fényképről készült szürke másolaton is feltűnik a két madár teljesen azonos 24 Aquila — 9-23 369 tollazata és a cs6rnek a dankasirälyénäl erősebben fejlett volta. Összehason- lito fiatal anyag nem állott rendelkezésre, s így találgatásokra voltunk utalva. 1954 nyarán oldódott meg a rejtély. Fenti szigeten a fészkelés csak későn alakulhatott ki, miután a halastó későn került feltöltésre. A dankák több ezres tömege a rezervátum sűrű széki-sásosában talált otthont. A Korom-szigeten mindössze 80—100 pár danka és 120—130 pár halászcsér fészkelt récék és néhány pár fütyülő cankó társaságában. Június-27-én jártam a szigeten, amidőn a sirály ok már kelőben voltak. A több száz, fejem felett kavargó sirály között eddig nem hallott korrogó hangot hallottam. Sikerült megtalálnom a hang g gazdáját, egy fekete fejű, rózsapiros csőrű szerecsensirályt. Később a sirályok leálltak, s ekkor közöttük három szerecsensirályt (Larus melanocephalus ) pillantottam meg, melyek — bár dankák között voltak — egymás mellett álldogáltak. A fejem fölé közelre került madarat sikerült elejtenem. Tojómadár volt, hasán kotlásnak jelei. Az egyik madarat távolról csónakból figyeltem, csakhamar a szigetnek egy füves részén ereszkedett le több dankával együtt. E helyt felkeresve, egymástól 60—80 em távolságra 5 sirályfészket találtam. Az eléggé válto- zatos tojások közül a szerecsensirály fészkét izolálni nem tudtam. Ennek eldöntésére e hely közelében megfigyelő sátrat állítottam fel azzal, hogy néhány nap múltán megfigyeléseimet folytatni fogom. 5 nap elteltével a tojások már mind kikeltek, az apró madarak a szülők vészhangjaira a sűrű, néhol derékig érő tövises gazosban szétmásztak. Ez alkalommal a repkedő öreg madarak között egy “szerecsensiralyt tudtam felfedezni. Egy héttel később jártam ismét a szigeten. A fiatal madár után a néhol átgázolhatatlanul sűrű bogáncsosban hiába kutattam ; az is lehet, hogy az öreg madarak a háborgatott helyről fiaikat bez ae tovabbi biztosabb helyre. Az 1953-as és az 1954-es tapasztalatok alapján a szerecsensirály szegedi Fehér-tavi fészkelése bebizonyosodott. Dementiev madártani munkájában a fiatal melanocephalus rajza teljesen egyezik az általam talált már csaknem repülés madarak mustrázatával. Dr. Beretzk Peter Szerecsensiraly fészkelése a retszilasi halastavakon. 1950. V. 28-án Retszilason a nagy siraly-telep megtekintésekor — mely évről évre rend- szerint az ,,6rsi 3-as” halastavon létesül — kiserömmel Balogh Janos töörrel egy dankasiralyétol lényegesen eltérő, feltűnően szép színezésű sirály-fészekaljat találtam, melyet meghatározás végett kiemeltem és a gyűjteményembe ideiglenesen mint kérdőjeles ,,dankasiràly” fészekaljat helyeztem el. Bár a kavargó és fejünk felett hullámzó, zsivalygó sirály- tömeget látcsővel hosszabb ideig figyeltem, azonban abban másfajta sirályt, mint dankát, felfedezni nem tudtam. Megjegyzem, hogy ugyanezen a helyen talált gyűrűzés alkalmával 1940-ben Vasvári Miklós is a dankasirály fiaitól eltérő színezetű pelyhes fiókákat, melyekben — bár az öreg madarat ő sem tudta megfigyelni — a szerecsensirály fiókáit vélte felismerni. Végre 1953 tavaszán a szegedi Feher-tavon Beretzk Péter ennek a fajnak csaknem repülős fiait meglelte és 1954-ben ismét több párban találta fészkelve ekkor begyűjtötte az egyik öreg példányt és véglegesen eldöntötte ezt è 37) nehéz kérdést. Ezen döntő bizonyítékok alapján a gyűjteményemben levő kérdéses sirály-fészekaljat tüzetes vizsgálatnak vetettem alá, amelyről azután Rey leírása alapján minden kétséget kizáróan megállapítottam, hogy az a szerecsensirályé (Larus melanocephalus). A tojások leírása a következő : alapszín kőszürke, rajta hamuszürke, majd élénk vörhenyes- barna és sötétbarna kisebb foltokkal, szabálytalan hajszálvonalakkal, melyek az egyik tojáson különösen szép és érdekes, kínai írásszerű tarká- zottságot mutatnak. Méreteik : 58x39, 54,5 X39, 53x38 mm. Az előre- haladott költési időszak ellenére a tojások még teljesen frissek voltak, melyek két másik tojással fészekgödörben feküdtek a tó sáros szigetén levő fészektömeg szélében. A 3-as fészekalj tojásai teljesen fénytelenek és ezál- tal is lényegesen eltérnek a dankasirályéitól, melyek fényt mutatnak. A 2-es fészekalj tojásai sárgás alapszínbe hajlók, valamivel nagyobb mére- tűek és a foltozásuk is markánsabb. Fentiek alapján most már bizonyosra vehető, hogy a szerecsensirály hazánk nagy sirálytelepein nemcsak előfor- dulhat, hanem költhet is, megerősítve Chernel István könyvének azon meg- állapítását ( Baldamus kétes adata alapján), miszerint , régebben állítólag a Tiszánál költött is’. Hozzánk legközelebb eső telepei a Dobrudzsában, és Makatsch szerint akinek szíves közreműködését a tojások meghatározá- sában hálásan köszönöm — Szaloniki környékén is vannak. Máté László Feketeréce a Dunán. A gemenci Dunaszakaszon 1953. I. 30-án fekete- réce ( Melanitta nigra) gácsért ejtettek el, mely preparálásra az Erdészeti Tudományos Intézethez került. Parthy István a kész preparátumot Inté- zetünknek ajándékozta. dr. Pátkai Imre A pusztai sas második előfordulása Magyarországon. Madártani irodal- munkban a pusztai sas ( Aquila nipalensis orientalis Cab.) több ízben sze- repelt régebben is, azonban valamennyi példányról kiderült, hogy nem ehhez a fajhoz tartoznak. Az első hiteles példányt 1929 májusában ejtették el Dunapentelenel ( Vasvári, Aquila, XLII—XLV., p. 662—663 & 689.). Ez a preparätum a Madártani Intézet 1945. évi pusztulasakor elégett. A második hazai példányt 1952. V. 12-én Békéscsaba határában, Szent- miklós- pusztánál Blahut János lőtte. A madár tojó példány volt; súlya 2500 g. Elejtője a madarat a Madártani Intézet gyűjteményének ajándé- kozta. Hankó Mihály Az északi héja Nyitrában. 1919. I. 12-én Jánosfalu (— Janova Ves) határában lőttem egy északi héja ( Accipiter gentilis buteoides Menzbier) fiatal hím példányát. A madár méretei: hossza 580 ; szárny 320 ; farok 250 mm. Szemek citromsárgák, viaszhártya és lábak zöldessárgák. A madár gyűjteményemben van. dr. Nesnera Ödön A lilebibie magyarországi példánya és a magyar unicumok sorsa. A lile- bíbicet (Chettusia gregaria ) Madarász Gyula 1900-ban vezette be a magyar faunába (Orn. Mb., VIII. p. 170). A példány nyugalmi ruhás, így ma már az DE IL 371 20. ábra. Az északi héja janssfalusi példánya Northern Goshawk shot at Janosfalu on January 12th 1919 Photo: Nesnera ivara meg nem állapítható. Madardsz szerint a madarat 1900. IX. 29-én gy űjtötték Tata-Tóváros közelében — az eredeti etiketa szerint , Naszály" nevezetű dűlőben —, és az a tatai múzeumba került. Ettől fogva irodal- munkban mindenütt szerepel ez az adat. A háborús cselekmények során a tatai múzeum gyűjteménye elpusztult, részben pedig széthurcolták. Ezért 1945-ben azonnal értesítettük az akkor Tatán lakó dr. Soós Lajos-t és kér- tük, hogy nézzen utána, hogy nem kerül-e valahol elő ez a becses bizonyító példány? Soós fáradozása azonban hiábavaló volt. Később a Tatán működő munkatársainkhoz, Porga Zoltán-hoz és Geyr János-hoz hasonló kéréssel fordultunk, azonban az ő fáradozásuk sem vezetett eredményre. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor 1954 januárjában levelet k aptunk dr. Baranyai Vince tanfelügyelőtől, ki arról értesített, hogy a tatai gimná- zium gyűjteményében rábukkant a példányra, és mivel annak adatait Lovassy munkájával egyeztette, és látja, hogy egyetlen hazai példány, mely oktatás célját nem szolgálja, felajánlja Intézetünknek ; e prepará- tum igen megviselt állapotban volt. A madár rövidesen hozzánk került ; Pátkai Imre elsőrendű munkát végzett a meglehetősen zilált preparátum helyrehozásával. A példányon megvan még az eredeti etiketa a pontos ada- tokkal. Hálás köszönetünket ismételjük meg dr. Baranyai Vincének a tudományra nézve ilyén fontos bizonyíték megmentéséért. Egyúttal felhasználjuk az alkalmat abbeli kérésünk kifejezésére, hogy a vidéki munkatársaink legyenek szívesek a magyar unicumoknak utána- nézni, melyek a vidéki gyűjteményekben voltak és sorsukról nincs újabb tudomásunk. Ilyenek: Anser indicus (Székesfehérvar)!, Somateria specta- bilis (Hódmezővásárhely), Falco biarmicus (Leka), Terekia cinerea (Szentes), Alca torda (Hajdúböszörmény), Fratercula arctica (Hódmezővásárhely), Pterocles exustus (Léka), Pinicola enucleator (Szombathely). A Madártani Intézet kiegesekor a következő unicumok és ritka példä- nvok pusztultak el: Chlamydotis undulata 1, Falco cherrug saceroides 1, Accipiter gentilis buteoides 1, Hieraaetus fasciatus 2, Aquila nipalensis 1, Anser indicus 1, Anas angustirostris 1, Terekia cinerea 2, Phalacrocorax pugmaeus 2, Larus hyperboreus 2, Larus glaucoides 1, Larus marinus 1, Melanocorypha sibirica 1, Garrulus glandarius albipectus 1, Carduelis horne- manni 2, Xema sabini 1 etc. dr) Kere Andras Ritkán megjelenő madarak a szegedi Feher-tavon. A füles vöcsköt ( Podiceps auritus ) közel 3 évtizedes fehertavi megfigyelésem alatt hiába kerestem. Egész véletlenül bukkantam rá 1950. nov ember 19- én, amidőn egy nádas széléből menekülni készülő madarat meglöttem. (Csak ezután vettem észre, hogy a lőtt madár őszi ruhás füles vöcsök. a Cicala is jól elkülöníthető “fejtollainak különböző színezése alapján a hasonló test- nagyságú. feketenyakú vöcsöktől. Másodszor 1952. december 14-én figyeltem meg a lőtt példánnyal teljesen azonos színezetű vöcsköt. Ez néhány órai tartózkodás után vadászoktól 1 Máté László szíves fáradozása folytán értesültünk, hogy a példány a hákorú alatt elégett. 373 zavarva száz méteren felüli magasságba emelkedett és eltűnt délnyugat irányában. A feketenyakú vöcsök eddigi észlelésem szerint legkésőbb IX. 23-ig volt megfigy elhető. November—december hónapokban mutatkozó magá- nyos vöcsök esetében mindig gondoljunk a füles vöcsökre, ha feketenyakú, vöcsök nagyságú madarat pillantunk meg. 1953. november elsején 3 óra körül egy magányos csért figyeltem meg észak-déli irányból haladni a Fehér-tó felett. A lehalászott tófenéken elég sok döglött apró hal volt. Ilyen helyek fölött egy-egy percig elidőzött, majd ort. A halaszesérnél karesubbnak, san: tűnt fel. Csőre eino- berpiros volt, feje sötét barnásfekete. Miután a halászcsér augusztusban már elvonul, és legfeljebb szeptember elején tűnik fel még egy-egy madár, az észlelt csért nem tartom halászcsérnek. Inkább az a valószínű, hogy a sarki csér (Sterna paradisea) vonult keresztül a Feher-tö felett. Megjegyzem, hogy ugyanabban az időben 1953. XI. 10-én Warga Kálmán a Kisbalaton felett is látott egy csért. 1953. június 7-én lőttem meg az első csigaforgatót ( Haematopus ostra- legus) a szegedi Fehér-tavon. E madár igen ritka vendége e területnek. A múlt század 90-es éveiben Zsótér észlelt 3 darabot, magam mindössze a észlelést jegyezhettem fel: 1953. IX. 1. 1, 1952. IX. 7. 3és 1953. VI. 7., amidőn az egy példány begyüjtésre került. A nyári ina levö nike (mindössze az áll alatt volt két fehér toll) petefészke különösebb elváltozást nem mutatott. A longipes alfajhoz való tartozása volt megálla- pithato. E madar elöfordulasara van egy bizonytalan adat is, amidön a termé- szetvedelmi őr előadása során 1945. XII. 8-án gyanítható egy madárnak a megjelenése havas időben. Dr. Beretek Péter Gödény Enyingnél. Enying határában 1950 októberében egy fiatal tojó gödényt (Pelecanus onocrotalus) lőttek. Dr. Machay László Nagykárókatona újabb fészkelése. A csepelszigeti Makád község hatá- rában, a nagydunamenti véderdősáv egyik, főleg nyárfákból álló részletén egy kb. 80 fészekből álló gémtelep volt 1951-ben. A fészkelő fajok : mint- egy 40—50 pár szürkegém, 20—30 pár bakcsó és kb. 6—8 pár nagykáró- katona sikeresen költöttek. Az öreg madarak a sziget déli csúcsához, a Nagy- és Kis-Duna összefolyásának halbő vizére jártak halászni, tehát a fészkelőhelytől mintegy 5—6 km-re. A gémtelep északi szomszédságában barnakánya fészkelt. Dr. Vertse Albert Kiskárókatona Somogyban. Kálmáncsa határában 1924. I. 1-én egy kiskárókatonát ( Phalacrocorax pygmaeus) ejtettem el, melyet a Madártani Intézetnek ajándékoztam. A példány az Intézet 1945-ös pusztulásának áldozata lett. Hajek Antal Kiskárókatona Baja vidékén. 1939. III. 25-én a Baja— Csanád közötti Nagy-Duna zátonyán egy him kiskárókatonát (Phalacrocorax pygmaeus ) 974 lőttek. Gyomräban 5 db naphalat találtam. A példányt a Madártani Inte- zetnek adomänyoztam, ahol az az 1944-es tűzvész alkalmával elpusztult. Fekete Károly Nagykócsag fészkelése a Velencei-tavon. 1954-ben első ízben IV. 25-én jártam a Velencei-tavon. Megfigyelési helyként a tó Dinnyés— Pákozdi nádasának ún. , éri tisztás" környékét választottam Müller Istvánnal, ahonnan az évről évre ezen a tájon kialakult gémtelep mozgása is állandóan szemmel volt tartható. Feltűnően kevés gémet láttunk a gémtelep környé- kén, illetve felette keringeni: 8—10 szürkegém, 5—6 vörösgém, pár darab kanalasgémen kívül megfigyeltünk 3 nagykócsagot (Egretta alba) is, melyek egyenként a gémtanya irányába repültek és ott leereszkedtek. V. 1-6n újból a tavon jártam és a különben meglehetősen szétszórt gémtelep legsűrűbben lakott részét tekintettem meg. Ezen a részen fészkelt 5—6 pár szürkegém, 10—12 pár kanalasgém és 14—15 pár nagykócsag. Utóbbinak 1 fészkét találtam meg, mely ekből négyben már fiókák Vv oltak, mig a töb- biek erösen kotlott tojäsokat tartalmaztak. 1954 tavaszänak hideg időjárása ellenére tehát a nagykócsagok megérkezésük után már április hó első nap- jaiban lefészkeltek, ezt bizony ították a fészekben talált kb. egyhetes fiókák. A szürkegémeknek is voltak már fiókáik, ellenben a kanalasgém- fészkek még csak akkor kezdtek épülni, mindössze egy fészekben volt 4 tojás. A szürkegém- és nagykócsag-fészkek, az alacsony kákás nádasban kb. I m magasan épültek a víz színe felett. Máté László Fehérgólya fészkelése a Tátrában. A toporci parkban levő félezeréves és védelem alatt álló óriási harsfan 1952-ben először épített fészket a fehér- gólya (Ciconia ciconia). A fészekben három fióka látott napvilágot (vö. Bethlenfalvy, Aquila, LI-LIV. p. 171—2. & 195). Bethlenfalvy Ernő Golyak különös fészekrakasa. Hniezdne-Gnézda (Poprädmellek) faluban a paplak melletti emeletes ház lapos tetejű kemenyen éveken át feszkelt es költött egy gölyapar (Ciconia ciconia). 1951-ben a ház egyik új lakója a gólyát az udvaron lelőtte, fészküket szétdúlta. Az elárvult gólya a követ- kező évben egyedül jött vissza, a kéményre szállt, de nem akadt párja. 1954 tavaszán a szomszédos parókia tetőzetén 3 gólya jelent meg, a hím vetélytársát elverte, s e pár a falunkban maradt. Közelről is, a szomszéd- ságból is figyelték az egykori gólyatanya kéményét, de ott fészekrakást nem kíséreltek meg, ezzel szemben a paplak összeépített kéményén, melynek teteje félívben horganybádoggal van borítva, megkísérelték a fészekrakást. A domború félívfelületen a fészekrakás nem sikerült, mivel a hozott gallyak vagy az egyik, vagy a másik oldalon lecsúsztak a tetőzetre, ahol most is egy rakásban láthatók. A gólyák egy időre beszüntették az anyag hordását. A faluban más házakra is leszállottak, más alkalmasnak látszó kéménye- ket is megszemléltek, de sehol sem kíséreltek meg fészekrakást. Május végén egyik hajnalon közösen megkezdték a fészek építését a kémény dom- ború félív horganyfedőjén. Reggeltől estig szakadatlanul folyt az építkezés. Négy gólya a környéki kertekből, cserjésekből, a folyó mellékéről egyre hordta a száraz és különböző nagyságú gallyakat. Az egyik, valószínűleg 3719 a him, átvette a gallyakat és a domború plehfedöre rakta, a másik gólya pedig ráült és testének súlyával megakadályozta azok leesését. Estére elké- szült a fészek, másnap már a tojó rajta ült. 1954. június 12-én 2 tojás volt a fészekben. Négy gólya a munka befejeztév el még aznap alkonyattal eltűnt, a közeli határban a költő páron kívül más gólya nem volt látható. A különös fészeképítésnek számos tanúja akadt. A góly ák azóta vígan kelepelnek, erősebb szél sem ártott otthonuknak. Jellemző, hogy a háztetőn levő, a fészeképítés kezdetén hordott és lehullott temérdek vallyhoz a gólyák nem nyúltak, hanem új hordott anyaggal építkeztek. | 21. ábra. A domború kemenyvedön épült golyafeszek Stork’s nest built on the convex chimney-top Photo: Jurdn, — Hniezdne— Gnezda, 1954 Megjegyzem, hogy hetven év előtt a Poprád völgye mentén a gólya, seregély és a gerle teljesen ismeretlen madarak voltak. Az első gólya- fészket a Poprád völgyében az 1885-ös év táján Plavnicán (— Palonca) láttam ; ennek csodájára jártak az emberek. Azóta a gólyák a völgy mentén lassan feljebb nyomultak nyugati irányba a Magas-Tátra felé ; ma (1954) már majdnem minden második faluban otthonosak. A Poprád jobb part- ján a Lőcsei Havasok, bal partján a Kismagura erdős előhegyei a partig érnek, csak egyes szakaszok alkalmasak a fehérgólyák táplálkozásához. Jobbra-balra az erdőségekben föl a havasokig viszont a feketególya (Ciconia nigra) él. A fészkelő gólyák éjszakánként a községben szállnak meg. Az 1953. évi felnevelt fiókák a késmárki ,,Goldberg’’-en és a ruzs- bachi István-heggyel szemben levő erdőkben éjszakáztak, nappal a völgy 376 retjeit, mezőit járták és kivált egérjarta években a szantövetöt ekeig is követik. Más kóborló gölyakat eddig nem észleltünk, de a leírt gölyacsatä- hoz és fészeképítéshez hasonlót sem. Jurán Vidor Az 1954. évi gólyaszaporulat Románia Magyar Autonóm Területén. A gó- lyak 1954-ben III. 25. körül jöttek meg. 25 gólya- (Ciconia ciconia) fészket volt alkalmam megvizsgälni a täbläzaton feltüntetett helyisegekben. Sarom- berken van a környek legtöbb gölyafeszke, mivel itt sok a szalmafedeles istálló és csűr, s így könnyű a fészeképítés. Évekkel ezelőtt, amikor még több volt a szalmafedél, több volt a gólyafészek is. VII. 4-én a fiókák legtöbbje annyira kifejlődött, hogy a ház, illetve istálló gerincén sétálgatott; de találtam egész fiatal, még pelyhes fiókákat is. Feltűnő, hogy sok fészekből estek ki el vagy dobták ki ezeket öregek. Egy augusztusi este 10 órakor kelepelt a gólya egy kéményen. Szép tiszta holdvilágos este volt. Az általam vizsgált fészkek így oszlanak meg..: | El- Szapo- Kido- Fel- | ar foglalt | rulat | Tolase ok] Dott v. | nevelt | Meg- SZ. | A helyiség neve | fészkek nélk. kiesett | fiókák | jegyzes sz. fészkek | | fiókáz | gy. | Nez) | | WERT: TEE in A | 5 DE 4 IS IESATOMPELREN sss enne | 19 3 | 54 7 44 1 tojás ki- | | dobva PREGErnYESZeBR\ dise ou nun 2 — Sr Alera! 7 3. | SRE Goa cotosago tous de SES RS 1 2 LI RR e's 2 p's Sas A nl se 4 — 4 5. | Magyard..................... 1 = 4 TES ag 6. | Görgenyszentimre ............ | 1 — 4 1 3 | = (eT > SAFT MO son tee 25 3 Ta EL 63 | Egy feszekre esò atlagos Sea poralate 2,52. Kohl Istvan Madarvonulasi megfigyelés az 6hati halastavon. 1954. V. 17-én, amikor Ohaton jártam, a lehaläszott töban 13 nagyköcsagot (Egretta alba), 19 kisköcsagot (Egretta garzetta), 7 feketegölyat (Ciconia nigra), 100—200 gémet ( Andea cinerea et A. purpurea), kb. 200—300 bakesòt (N ycticorax nyeticorax) és 2 hattyüt (Cygnus cygnus) láttam. A hattyúk rövid ideig tartózkodtak a tavon, majd északkeleti irányban röpültek tovább. Bástyai Loránt Énekeshattyú Somogyban. A barcsi aan elnöke, Kolics József, jelentette hozzám, hogy a babocsai halastavaknál 1953. XII. hó végén és 1954 január elején heteken át egy hattyú (Cygnus cygnus) tartózko- dott. zalai Gyula Énekeshattyú a Hanyságban. 1954. I. hó első hetében egy bősárkányi vadász a Hanysági- le hattyüt (Cygnus cygnus) lőtt. Súlya 11 kg volt. Ez a második hanysági hattyú, amiről tudomásom van. Az első hófehér öreg példány volt. Ez idő szerint kitömve elejtőjénél van Rábcakapin. att A hattyut 1939 —40 telén két példány közül lőtték Tärnokréten. Súlya 12 kg volt. A Hanyságban van egy magaslat, aminek ,,Hattyúdomb" a neve. Király [Iván Daru és énekeshattyú a Velencei-tavon. Velence község felett 1952. XI. 3-án 3 db daru (Grus grus) húzott át Ek—Dny-i irányban ; 1954. III. 14-én du. ugyanitt 46 db repült ÉK felé. 1952. XII. 10-e között halászok egy énekeshattyút (Cygnus cygnus) figyeltek meg a „Nagy Tisztäson” Szabó László Vilmos Hattyúk Tápiószecsőn. A tápiószecsői halastavakon 1953 január végén három napig 3 db hattyú tartózkodott. A hattyúk ívelt nyaktartásáról ítélve, valószínűnek tartom, hogy bütyköshattyúk (Cygnus olor) voltak. Lózsy Ferenc Vörösnyakú lúd újabb előfordulása a Hortobágyon. 1953. XI. 6-án a Hortobágy , Cserepes" nevű részén egy tojó vörösnyakú ludat ( Branta ruficollis) lőttek. Ugyanez év XII. 20-án Rőt János a hortobágyi Halas- tónál lőtt egy hímet. Mindkét példány a Madártani Intézetbe került. Radó András Vörösnyakú lúd Budapest határában. Budakalász közelében Békás- megyer irányában 1954. X. 10-én a Duna felett 2 vörösnyakú lúd ( Branta ruficollis) szállt el a fejem felett. Váradi Ferenc Rendkívüli téli vendégek Sopron vidékén. 1953 novemberében Hegykő határában egy örvösludat ( Branta bernicla) és egy bütykös ásóludat (Tadorna tador na ) ejtettek el. Sajnos, mire az Soleil "tudomást szereztem, a madarak konyhai célokra kerültek. 1954. I. 23-án Sopron határában egy örvösrigöt (Turdus torguatus) figyeltem meg. Koronky István Bütykös ásólúd a rétszilasi halastavakon. 1953. december 6-án Rét- szilason a halastavakon 4 db ásóludat ( Tadorna tadorna ) észleltem. Érte- sülésem szerint kb. 7 db volt. Hármat a vadászok lelőttek és megettek ; XII. 11-én a négy ásólúd még a tavakon tartózkodott. Sárközy Mihály Pehelyréce Budapesten. 1954. II. 24-én az Ördögárok torkolatánál tanyázó nagy és kisbukök (Mergus merganser, M. albellus ) és kerce récék ( Bucephala “clangula ) tärsasägäban, de tölük kisse elkülönülve egy pehely- réce (Somateria mollissima ) " gácsért figyeltem meg. Dr. Patkai Imre Sasölyv Kunszentmiklös határában. 1953. VII. 24-én Kunszentmiklos határában a szikes pusztán üldögélő sasölyvet ( Buteo rufinus) figyeltem meg. A madár erősen vöröses színezetű, fehér farkú példány volt. Szijj József Törpesas fészkelése a Dunazug-hegysegben. 1953 tavaszán tudomásomra jutott, hogy a törpesas (ZHieraaetus pennatus) feszkelt a Tahi feletti erdösegben. A madarat ‚„gatyasölyvnek’ nézték, es fészke mellől kilöt- ték. Ennek ellenére 1954. VI. 6-án Ziegner János ismét megtalálta fész- két, melyben akkor 1 napos fiókákat talált. Dr Sandon Törpesas a Hanysagban. 1954. IV. 15-én a kapuväri Eger-erdöben egy törpesas (Hieraaetus pennatus) part láttam keringeni (v6. Horváth, Aquila LV—LVIII. p. 239. & 282—3.). Király Ivan Parlagisas Dunabogdanyban. 1954. V. 16-án a Sajgöhegy felett párban láttam keringeni a parlagisast ( Aquila heliaca ) Dandl József Kékesrétihéja feszkelese Székesfehérvár környékén. A kekesretiheja (Cirus cyaneus) fészkelt városunk határában az 1935. évben. A fészek löhereföldön volt, melyre kaszálás közben akadtak rá. Száraz nüvényszärak, kórók képezték anyagát, benne néhány a tojótól származó tollal. A fészek- alj VI. 2-án 4 tojásból állott, amelyekben már vérhártya volt. A tojó szoro- san ülte fészkét, melyhez a lekaszálás megtörténte után is visszatért, ala- csonyan keringve felette. Tojások alapszíne fehér, gyenge szürkés lehelettel, némi fénnyel. Méreteik : 45 X35, 46,2X 34, 46 x 36,5 mm. A negyedik tojás a kaszáláskor megsemmisült. Maté Léscld Kishéja a Dunántúlon. Nagylengyel (Zala m) határában 1953. XI. 30-án egy öreg tojó kishéját ( Accipiter badius brevipes Sev.) lőttek. Breuer György A rétisas fészkelése Varászlón. (Haliaetus albicilla) évek óta fészkel Varászló (Somogy m.) határában. 1953-ban a régi fészek — emberek gonoszsága vagy viharok következtében — leesett a fáról. A halgazdaság személyzete nem jó szemmel nézi a rétisast, de Patakfalvy erdész, aki a fészek közelében lakik, példátlan igyekezettel védte mindenkor a réti- sasokat, és főleg neki köszönhető, hogy még mindig megvannak. Evről évre szerencsésen röpítik két fiókájukat és visszatérnek az ősi fészekre. A rétisasok 1954-ben nem messze a régi helytől, ugyanabban az erdőben egy tölgyfán kb. 16 m magasságban fészkeltek és szerencsésen felneveltek két fiókát, melyek ki is repültek. A halastavakon túl a somogyi oldalon is fészkelt egy pár 1953-ban, de az 1954-es fészkelésére vonatkozólag még nem sikerült adatokat szereznem. Breuer György A rétisas újabb fészkelése a csehszlovákiai Duna-szakaszon. A rétisas (Haliaetus albicilla) a csehszlovák Duna-szakaszon, Gabcikvo— Bős közötti szigetvilágban rendszeresen fészkel. Matousek 1931-ben talált rá először az egyik Duna-szigeten (Stráz myslivosti, 1935). A fészek állítólag akkor már 9 éve lakott volt. 1932-ben a rétisasok kénytelenek voltak új 379 fészket rakni, melyben 1937-ig költöttek. A feszkeles további adatai esak- nem 10 éven át ismeretlenek maradtak, míg 1946-ban Balát megfigyelés alá vette az 1945-ben rakott újabb sasfészket. A fészek az ún. „Us Ösztäly”- szigeten a magyarországi Lipót községgel szemben egy feketenyáron 17 m magasan épült, melyben 1946. IV. 21-én 2 tokos fiókát talált. 1947-ben a sasfészek üresen maradt. 1948-ban Balát újra felkereste az ismert fészket. V. 28-án egy kb. másfél hónapos fiókát talált benne. A rétisas 1949-ben szintén egy fiókát repített ebből a fészekből. Sajnos ez az örvendetesen megindult fészkelési folyamat nem tartott sokáig. 1950 áprilisában a fészek- ben Balát 1 tojást talált, a másik a fészek alatt a földön volt összetörve, melyet bizonyára varjú ihatott ki. Az év nyarán a bősi erdőigazgatóságtól nyert értesülés szerint egy megsebzett, repülni nem tudó öreg rétisast találtak nem messze a fészek től Így az 1950. évi költés ann. 1951-ben egy rétisaspar újból megjelent az GUI Osztály" -szigeten, és feb- ruärban új fészek rakäsähoz kezdett kb. 500 m-re az előbbi, a mai napig is meglevő feszketöl. Feszküket a sziget leghatalmasabb feketenyarfajara, 20 m magasan, egy oldalagra raktäk egy mocsaras tavacska felett. Sajnos az 1951. &vi költesböl sem ‘ett semmi, mivel a párzási időszakban a közel- ben faültetés folyt. A sasok a dolgozó emberek közelsége miatt a fészküket elhagyták, és egész nyáron át nem mutatkoztak sem a szigeten, sem annak környékén. 1952-ben Bősön ritkán jelentek meg a rétisasok, ellenben sok- kal gyakoribbak voltak a Szaphoz közeleső „Eresed’” en ahol új fészket építettek. Fiaik nevelésére azonban itt sem került sor. 1953 feb- ruárjában új fészket építettek a bősi , Új Osztály"-szigeten, kb. 300 m-re az 1951-es fészektől. Fészkük alacsonyabban, 14 m magasan feketenyár erős villás elágazásában épült. A fészek átmérője 160 cm, vastagsága 60 em. A fészekanyag alul vastag, felül vékonyabb rőzséből, Sie es trägya- esomökböl állott. IV. 4-én a fészekben 1 apró, kb. 4 napos világos pehellyel borított fiókát találtam. A másik tojásnak nem tudtam nyomára akadni. A fióka kikelése IV. 1-re tehető, ezek szerint február végén kezdhette a tojó a kotlást. A sasfiöka mellett egy 42 cm hosszú csuka és egy teljesen friss tökesrece hevert. Mind a csuka, mind a réce érintetlen ui A feszekhez közeledve a tojó mar messziről felrepült, majd a fészek vizsgálata alatt párjával a sziget felett körözve sajátságos köhögésszerű gip- gip- gip hangját hallatta. IV. 26-án újból meglátogattam a fészket gyűrűzés céljából. A fészekben egy félig elköltött balint találtam. V. 9-én fény képfelvételeket készítettem Baldt- tal a már harcias fiókáról. Mint érdekességet meg kell jegyeznem, hogy magában a sasfészek anyagában egy kertifakusz (Certhia brachydactyla ) fészkelt, sot V. 9-én a fény képezés alatt már sűrűn etette hangos fiókáit. Ez a fészkelés nem egyedülálló eset a sasfészek anyagában. Balát 1946-ban is feljegyezett hasonló esetet ugyanezen szigetről. Az erdé- szeti hivatal szerint a sasfióka szerencsésen felnevelkedett és a nyár folya- mán többször látták a szülőmadarakkal körözni a sziget felett. 1933-ban ismeretes volt egy másik fészek is Nagybodajk vidékén, melyről Balthasar és Keve is megemlékeznek. Jelenleg ez a fészek elhagyott. Valószínűnek tartom azonban, hogy költött rétisas 1953-ban a magyar oldalon is, Patkányos irányában ugyanis sokszor láttam rétisast körözni. Stollmann Andras 389 A kigyaszölyv fészkelése a Pilisben. Bükkipuszta közelében 1950 óta megtaláltam minden évben a kigyäszölyv (Circaetus gallicus) lakott fészkét. Palkó Ferenc Kisvércse Zircen. A Zirci természetvédelmi rezervátum területén (Veszprém m.) többször jártam és mindenkor észleltem a kisverese ( Falco naumanni ) jelenlétét. Igy 1954. április 1— 3-án 1 pár, május 6—8-an ismét egy pár, június 3— 5-én pedig 3—4 kisvércsét észleltem a zirci park- ban: A kisvércsével eddig a szabadban csak a Kisbalaton mellett, Vörs község határában találkoztam néhányszor fészkelési időben. Warga Kálmán Darujárás Nádudvaron, gyurgyalag a Bodrogközben. 1949. X. 11-én borult, csepegős időben Nádudvar község határát jártam. Délfelé derültre váló időben az aszállyal sújtott gazos és szikes terepen nagy krugatással, egész alacsonyan szállva egy 60-as daru- (Grus grus) csapat húzott át sze- kerünk felett V alakban DNy felé az ágotai csárda irányában. Csaknem egyidejűleg 3—400 lépésnyire egymás után érkező kisebb darucsapatok szálltak le a szántásra már ott levő társaikhoz. Valamennyien a Hortobágy- puszta felől jöttek. Alig haladtunk tovább, DK felől, tehát az előbbiekkel ellentétes irányból, előbb egy 16 tagú csapat szállt velünk szembe hangos- kodva, s röviddel utána, ugyanabból az irányból egy kb. 500-as sereg kavar- gott fel a magasba. Előbb ÉNy-nak tartottak, majd D felé lendültek meszezengő kiáltásaikkal. Összesen lehetett kb. ezer repülő daru, és mennyi volt még a közeli mezőkön leszállva? 1950. VII. 31-én Cigänd község határában a tiszaparti szölödombokröl gyurgyalagok ( Merops apiaster) szólását hallottam. Sem a század elején, sem 1918—1922 közt, amikor e vidéken éltem, a Bodrog mentén Sáros- patakig sohasem figyeltem meg őket, de 1929—1943 közt annál többet láttam a Tisza—Szamos közén és végig a magyar Szamoson Csengerig. Cigánd határában ezúttal hallottam először. Söregi János Daruvonulás Biharban 1952 őszén. A Zsaka melletti Kutaspuszta felett 1952. X. 15-e táján kb. 100—120 darut (Grus grus) láttam, X. 24-én este is hallottam hangjukat; később 10 darabot láttam igen alacsonyan repülni ÉNy irányba a tanya felett. X. 28-án de. 20 darabot láttam Kutas felett K-DK irányba szállani. Szemere Zoltán Adatok a nagypóling hazai feszkelesehez. Mióta, 1928. évben a székes- fehérvári réteken járva a nagypóling (Numenius arguatus) már régóta sejtett, de addig fel nem lelt, tehát első bebizonyosodott hazai fészkére bukkantunk, évről évre állandóan figyelemmel kísérem ennek a madár- fajnak a fészkelését vidékünkön. Vönöceky 1929-ben a következő áttekin- tést adta : 1887 júliusában Chernel naponként látott egy családot járni, a Velencei-tó környékén; 1928. V. 3-i dátummal Radetzky Dezső ír a fenti 4-es fészekaljról ; 1929-ben C'erva Moson megyéből kapott fióká- kat, és rövidesen rá Studinka és Pátkai Lébény melletti Hanyságban találták fészkeit. Azóta más helyről is ismeretes a nagypóling köl- 381 tése. Környekünkön fészkelő területe: a székesfehérvári, mohai, sar- pentelei, csóri rétek, melyek egyes részei tavasszal hol nagyobb, hol ki- sebb mértékben vízzel vannak borítva. Ezek a vizenyős rétek kedvenc táplálkozási és tartózkodási helyei madarunknak. Habár a csóri és a sár- pentelei rétek csatornázása következtében a fészkelő terület erősen meg- romlott, mindamellett minden évben akadnak még itt költő párok, me- lyek szívósan ragaszkodnak a bizonyára már régi idők óta megszokott fészkelőterületükhöz, mely még mindig alkalmas maradt csalädalapi- tásra. A fészkelő párok száma évről évre változó. Nagymértékben függ a tavaszi időjárástól. Vizes években több, száraz években keve- sebb pár fészkel. Így 1952-ben 3—4, 1953. évben 7— 8, 1954. évben 4— 5-re volt tehető a fészkelő párok száma. Ezenkívül akadnak még ter- mészetesen sokszor csapatokban kóborló ivaréretlen példányok is. Az egyes költő párok megfigyelésem szerint egymáshoz közel nem fészkel- nek, nem úgy, mint rokonaik a godák, cankók. Fészkelésük időpontja álta- lában április hó közepétől június hó végéig tart. Friss tojásai már április 15-től találhatók, május hó közepe felé pedig már kikelt fiókákat találhatunk. Egész kivételesen 1954. VI. 6-án röppentettem fel egy tojót a mohai réten közelről a már magasra felnőtt fűből. 4 erősen kotlott tojás volt a fészkében. Pót- fészkelésre gyanakszom, az első költés megsemmisülhetett. Máté László Különösebb vendégek a Balaton mellett az 1952—54 esztendőkben. Hasonló című tanulmanyom (Aquila, LV—LVIII., p. 228—230. & 272—3.) folytatásaként a következő észleleteimrél számolhatok be: a k6forgato ( Ärenaria interpres) rendszeres átvonulását sikerült a fenti években bebizo- nyitanom : 1952. VIII. 28-án vegyes partimadár csapatban (1 Crocethia alba, 1 Calidris minutus) észleltem 4 példányt Balatonberenynel, és ez év őszén egész IX. 26-ig találkoztam több ízben vele ugyanitt : IX. 4. 1 db (+ 1 Crocethia ); IX. 17.1 db (+ 1 Charadrius hiaticula); IX. 21. 1 db; EX 242 db EX 262 ns üzekben az években sikerült a tavaszi ve sáról is adatokat szereznem: ugyancsak Balatonberenynel 1953. V. 13. 2 db; V. 16. 1 db. Sikerült újra találkoznom a sarkipartfutöval (Calidris canutus) is : 1953. IX. 21. 2 db ; IX. 24. 2 db ; IX. 26. 1 db. Balatonberény, végül 1953. IX. 25-én 1 példányt láttam a Kornyitónál is. A vékonycsőrű víztaposót (Phalaropus lobatus) eddig még csak kisebb tavaknál észlel- ték a Balaton környékén, összesen két ízben, most a harmadik előfordu- lása az első eset hogy magában a Balaton iszapos partján sikerült észlel- nem, mégpedig Balatonberénynél 1952. X. 10-én 1 példányt. A kisgoda (Limosa lapponica) 1952. IX. 20-án került ismét szemem elé a Fenék- puszta felé eső Balaton-partszakaszon; 1 példányt észleltem. A kis- pölingröl (Numenius phaeopus) eddig csak egyetlen bizonytalan értékű adatunk van a Balaton vidékéről (Keszthely, 1922. II. 28.). Most 1954. IV. 15-én a Keszthely felé eső Balaton partról riasztottam fel egy maga- nos példányt. További adatokat szereztem a lócsér (Hydroprogne caspia) vonulásáról is : Balatonberény, 1952. VI. 5. 1 db; Balatonszent- györgy előtti zátonyos parton 400—500-as Larus radibundus, 7 Larus argentatus, 400—500 Anas platyrchyncha, 60—80 Sterna hirundo, 1 382 Sterna albifrons, 3 Anas crecca, 50—60 Fulica atra társaságában 1952. VIII. 28-án 7 db ; a balatonberenyi zátonyon 1952. IX. 24-én 2 db; Balatonberenynel 1953. IV. 6-an 1 db ; IV. 19-én 3 db ; ugyanezen a napon a Keszthely előtti partszakaszon is láttam 3-at ; V. 13-án Balatonberenynel 1 db. Ez az adat eddig a legkésőbbi tavaszi előfordulás a Balatonnál. 1953. IX. 29-én a Keszthely előtti partszakaszon 2 db. A kissirály- ( Larus minutus) adatok is megszaporodtak : Balatonberénynél 1952. IV. 20-án 1 kiszinezett példány ; X. 15-én 2 db; 1953 V. 11. 3—4 db; V. 13. 2—3 db; végül a Kisbalaton felett V. 22-én 1 db. Balatonberenynel 1953. IX. 10-én egy immaturus tollazatú Somateria mollissima bukdácsolt. A Kisbalatonban, úgy látszik, a nagybékászósas ( Aquila clanga) rendszeresen átvonul, sőt néha telel is : 1946. X. 4. 1 db, barnarétihéjával verekszik; 1950. X. 11. 1 db; XII. 11.1 verekszik 2 egerészőölyvvel ; 1951. XI. 19. 1 db, retisassal kergetödzik ; XII. 27-én 1 db; 1952. 1. 11. 1 db; III. 17. 1 db egerész- és gatyäsölyvekkel kering a magasban ; 1954. IV. 12. 1 fán pihenő példányt dolmänyosvarjak támadják. Mint új fajt vezethetjük be a Balaton faunajegyzékébe az örvösrigöt (Turdus torquatus): 1954. IV. 10-én Keszthelyen a Kísérleti Gazdaság gyümölcsösében figyeltem meg egy tojót. Dr. Keve András Gulipán a Balaton vidékén. Chernel szerint a gulipánt (Recurvirostra avosetta ) Szikla Gábor a Balaton vidékén Fonyód körül a múlt század het- venes éveiben még fészkelve találta. Szikla Gábor személyén kívül azonban — akinek adatait csak fenntartással fogadom el — még másnak nem sike- rült a gulipánt — még átvonulása idején sem — megfigyelni a Balaton vidé- kén. 1952. IV. 20-án az egyidejű (synehron) megfigyelés alkalmával a Kis- balaton déli csúcsánál fekvő Sávoly község határában a nádmentes árterü- leten 2 példányt sikerült észlelnem. Breuer György Gulipán Budapest határában. 1954. IV. 7-én a rákospalotai halastónál egy gulipant (Recurvirostra avosetta) figyeltem meg. Gyeressy Antal Szélesfarkú halfarkas Biharban. 1953. VIII. 29-én Geszten szélesfarkú halfarkast (Stercorarius pomarinus) lőttem. A madár teljesen kiszinezett öreg hím példány, a madarat gyűjteményemben helyeztem el. Nagy László Újabb adat a nyílfarkú halfarkas hazai előfordulásához és ismeretéhez. Molnár Lajos 1954. IX. 4-én Csobaj községből egy általa nem ismert mada- rat küldött az egri Pedagógiai Főiskola állattani tanszékéhez, azzal a kérés- sel, hogy a madár nevét közöljem vele. Rögtön megállapítottam, hogy a kérdéses madár a nyílfarkú halfarkas (Sterocorarius longicaudus). Ezt kö- zöltemis vele. Néhány nappal később a Magyar Madártani Intézetbe vittem fel a madarat, és így az a legméltóbb helyre, az Intézet gyűjteményébe került. Ez alkalomból Warga Kálmán, aki a halfarkasokról egy nagyobb tanul- mányt készít, szíves volt meghatározásomat ellenőrizni és helyben hagyni. Közölte velem, hogy a kézikönyvekbe több téves adat csúszott be, és így csak a későbbi irodalom adatai vehetők figyelembe ( Beretzk, Aquila, L. p. 330. ; Studinka, Aquila, XLII—XLV., p. 680 ; Thauszik, Aquila, XLII— — XLV., p. 674.). Ezek szerint eddig 5 példány ban került a nyilfarkü hal- farkas Magyarorszägon kezre. Ez tehät a hatodik begyűjtött egyed. Kéré- semre Molnár Lajos közölte velem a madár elejtésének körülményeit. Ezek a következők: a madár DNY—ÉK-i irányban haladva a Tisza, illetve a Holt-Tisza (egy irányba esnek) felől Csobaj község irányába repült. Gode János a „Nagy lapos" nevű legelő felett vette észre. “Ragadoz6- madarnak nézte, mert valamit vitt a csőrében Lelőtte, ekkor derült ki, hogy görögdinnye-héj volt a Red nl Az állat fiatal egyed, füstös szürke, világos tollszegéllyel. Rendkívül kisméretű. Teljes hossza 338, szárnya 294, farok 134, a nyárstollakkal együtt 154 ; csőr 35, csüd 39 mm. Dr. Lukács Dezső Adat az ékfarkú halfarkas hazai előfordulásához. 1954. IX. 20-án az egri Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszéke számára sikerült egy az /szei által jitomott ékfarkú halfarkast ( Stercorarius parasiticus) megszereznem. Az Iszei által kiállított es a madár állványára ragasztott gyűjtőcédulán az állat helytelenül Stercorarius longicaudus-nak volt meghatározva. Lelőhelye a Velencei-tó ; gyűjtési ideje 1953. Sajnos a közelebbi adatok nem állanak rendelkezésemre. A kitömött példányon végzett méréseim eredménye : szárny 317, farok 156, csőr 32, csüd 44 mm. Dr. Lukács Dezső Fattyúszerkő adatok. 1951. VIII. 31-én Vertse Albert a Péteri-halastavon jelenlétemben egy fattyúszerkőt (Chlidonias hybrida ) lőtt. 1952. VII. 25-én a rétszilasi halastavakon 4 db fattyüszerköt láttam. Szijj József Fattyúszerkő a Lajta mentén. Fenti című közleményben (Aquila, LV , p. 228. & 271.) tévesen közölték, hogy a madarakat en figyeltem meg, ezért helyreigazítom : a fatty úszerkőket Ing. K. Bauer és Dr. JE Freundl figyelték meg. Lugitsch Rudolf Tavaszi megfigyelések Balatonfüreden. 1951. IV. 23-án Balatonfüred előtt küszvágócsérek ( Sterna hirundo ) közt egy lócsér ( Hydroprogne caspia ) repült. IV. 15. és V. 1. közt a kikötőben egy feketehátú sarkibúvár (Colym- bus arcticus) egész szeliden viselkedett, 70 lépésre jött a parthoz. Dr. Nagy Jenő A balkáni gerle letelepülése a Magas-Tátra tövében. 1952. május hó végén egy balkáni gerle ( Streptopelia decaocto) csapat érkezett a Poprád völgyébe. ügy par Hunfalvan (= Huncovce) telepedett meg az országút mentén levő gazdasági udvarban, sűrű lombozatú kőrisfán rakott fészkét Virra- datkor, mikor az udvarban még teljes csend honolt, azokat a helyeket látogatták, ahol a házi baromfit etetni szokták, és ott szedegettek valamit. Hogy táplálkozásukat pontosan megfigyelhessem, néhány méternyi ire lakó- szobám ablaka előtt állandó helyre szoktattam őket. Egy bádoglapra naponként különféle magvakat és rovarokat helyeztem el és e kísérlete- zésekből a következőket állapítottam meg: megesznek minden apró göm- 384 bölyü magot, repce-, konkoly-, bükköny-, kender- es kölesmagot, vala- mint ezekhez hasonlö gyommagvakat is. Rovarokat sem vetnek meg, mert a kitett apró lisztkukacokat és légycsapéval agyonütött häzilegyeket is fölszedegettek. A gabonafélékből. legjobban ették a búzát, a kukoricát, kevésbé a rozsot és legkevésbé az árpát. A kenyérmorzsát és főtt burgonya , darabkákat sem vetették meg. Ellenben a borsóhoz és zabhoz sohasem nyúltak. | ; : Első fészkelésükből egy fiókát neveltek föl, a másik tojást a félig kinőtt fióka kitaszította a fészekből — összetörve a fa alatt találtam ; megálla- pitottam, hogy terméketlen volt, amiből arra lehetne következtetni, hogy a madárpár első fészkelő volt. Az első fiókát fészke széléről floberttel egy gyerek lelőtte. A gerlepár erre elhagyta fészkét, és egy öreg hársfán talált új otthont. Július közepén kezdték meg a második költést. VIII. 20-án az öregekkel együtt már a fiókák is megjelentek az etetőhelyen és a magvakat próbálták szedegetni. Az öregek fiókáikat még vagy egy hétig etették, közben észrevettem, hogy újból párosodnak. Rövid idő múlva a kotlásban egymást fölváltó öregekből mindig csak az egyik jelent meg a fiatalokkal együtt az etetőhelyen. IX. 29-én korán reggel már 5 gerlét figyeltem meg, X. 4-én pedig a fészekből a második fióka is kirepült. A nemeket is sikerült megállapítanom, a hím torka és begye világosabb színű a tojónál ; a nőstény szárnyfedői sötétebb vörös színűek. A hím egy gondolattal nagyobbnak tűnik. Gondos megfigyelés alapján e színkülönbségekből már a fiataloknál is sikerült a nemeket megállapítanom. Mivel télen nem tudtam őket etetni, október közepén beszüntettem az etetesüket ; pár napig még ott keresgéltek, miután már semmit sem találtak, X. 23-án végleg eltűntek. Ertesültem arról, hogy Nagylomnic (= Lomnie), Hunfalva (= Hun- covce) és Nagyör (= Strazky nad Popradom) parkjaiban is fészkeltek. Tehát ez az észak felé gravitáló madárfaj az 1952. esztendőben a Poprád völgyéig eljutott. Bethlenfaley Ernő A füleskuvik a Dunazug-hegységben. Tahiban a Dunára tekintő hegy- oldalban fekvő kertünkben 1953. május végén örömmel állapítottam meg, hogy egy diófára kb. 10 m magasra kitett fatönkodúban a füleskuvik (Otus scops ) fészkel. VI. 4-én 3 fiókát gyürüztem meg. Ideiglenesen az odút lejjebb tettük, hogy Koffán Károly barátom fényképezhesse őket, majd visszahelyeztük eredeti helyére. A kuvikot ez a művelet a fiókák felneve- lésében nem zavarta. 1954 júniusában örömmel tapasztaltam, hogy kertünk körül ismét három helyen szól a füleskuvik, bár fészkét még nem sikerült megtalálnom. : Urbán Sándor A dunabogdányi buhu. 1953 júniusában Dandl J ózsef-fel a dunabogdányi Csódihegy egyik elhagyott andezit-bányájában egy sziklabemélyedés előtt zajongó csókaseregre lettünk figyelmesek. Távcsővel megvizsgálva a nem mély sziklafülkét, egy benne meghúzódó uhut ( Bubo bubo) vettünk észre. Az állatot nem nagyon nyugtalanította a bejárat előtt felhőző csóka- csapat. 1954 áprilisának második felében a Csódihegynek ezúttal egy másik, ugyancsak elhagyott kőfejtőjében húzódtam meg a csendesen sze- 25 Zquila — 5/9 385 22. ábra. Füleskuvik fiókáit eteti Scops-Owl feeding its young Photo: Koffan, — Tahi, 1953 metelö eső elől. Az itt eltöltött délután folyamán ismételten hallottam a buhu hangját a sziklafal egyik nehezen megközelíthető pontja irányából. Bókai Bátor májusban ennek a bányának egyik kisebb meredek szikla- falon nyíló üregében megtalálta a buhu köpeteit, melyek többek közt nyúl- es sündisznó-maradványokat tartalmaztak. (Vö. Mannsberg, Aquila, LV—LVIII., p. 241—2. & 285—6.). Farkas Pibor Retifülesbagoly fészkelése Székesfehérvarott. Retifülesbagoly (Asio flammeus) fészkelését állapítottam meg Székesfehérvár határában 1952 tavaszán. Első ízben IV. 13-án figyeltem meg 5 darabot, melyek a várostól északra fekvő ún. , Mohai réteken" öreg, odvas fűzfák tövén és again üldö- géltek, illetve egerésztek. Megkésett vonulóknak tartottam őket. Május 1- én újból ott járva 2 pár jelenlétét sikerült kétségtelenül megállapítanom, melyek egymástól nem messze fészkeltek le. Az egyik pár fészkét a kotló tojó felröppenese folytán sikerült is megtalálnom, mely a rét legdúsabb növényzete között, száraz növények száraiból épült, belül az anyamadártól származó néhány tollal. A kotló madárnak —- mely egyébként két lépés távolságig bevárt — felülről nem volt semmi takarása. A fészekalj 10 darab kissé kotlott tojásból állott. Ha figyelembe veszem, hogy a 10 darab tojás- 386 ból 2 darab terméketlen is volt, még akkor is igen gazdagnak vélem a fészekaljat (Jourdain szerint rendes években 3—8 tojás, pocokjárásos években 9—14 tojás), amely bizonyára összefüggésben van az elmúlt enyhe tél és a száraz tavasz folytán mutatkozó bő egérjárással, amely biztosítja a nagyszámú fiókák felnevelését. | A másik párnak megfigyelésem szerint ugyanezen időpontban már fiókái lehettek, mert a tojó alacsonyan, hangtalanul, szinte támadólag "keringett állándóan a fejem felett, a fészek táján kitartott. Ismételten leszállott előttem a földre és szárnyát félig kiterjesztve, esetlen mozdula- tokkal igyekezett fészke közeléből elcsalni. A him is ott tartózkodott a . közelben egy alacsony fűzfa ágán. Maté Lésilé A sarlös fecske rendszeres feszkelese Szegeden. A szegedi Móra Ferenc Múzeum délkeleti falán a Tisza jegének 1945. évben történt robbantásai alkalmával: vakolatomlas következtében üregek nyíltak meg. Leginkább az ablaktokok melletti rések váltak szabaddá. 1946-ban költöztek ide leg- elsőbben a sarlós fecskék. Ekkor 6 madár volt megfigyelhető. 1948 nyarán ugyancsak 6 mutatkozott. 1949-ben már 11, 1950-ben 5, 1951-ben 9, 1952- ben 10, 1953-ban 9 és 1954-ben 8 fecske volt — mint egyszerre észlelhető — megszámolható. Érkezésük IV. 20. és 27. közé esik. 1954-ben a múzeum falához toldaléképületet .emeltek. Az ereszig felhúzott falak között is ki- tartottak üregeik mellett. VI. 3-án az ablaktok mély résében száraz növényi anyagok és sok toll között 2 tojásos fészekalját gyűjtöttük be. 1953 és 1954 nyarán a város más helyéről : a Kálvária téri kétemeletes Ipariskola körül is jelentenek Ser keringelö sarlös fecskéket. Dr. Beretzk Peter Jégmadär fészkelése Budapesten. Budapesten az Óbudai Hajögyär- szigeten 1953 tavaszán két par jegmadär ( Alcedo atthis) feszkelt. 1953. VI. 5-én sikerült is az egyik feszeklyukban 3 fiókát meggyürüznöm. 1954-ben a jégmadarak már nem költöttek. " Haász József A gyurgyalag költése Csömörön és Nagy-Budapest területén. Csömör községben, amely Nagy-Budapesttel határos, először 1947-ben észleltem, hogy augusztusban csapatosan gyurgyalagok ( Merops apiaster ) jelennek meg a volt hegyközség területén, s ide szeptember első napjaiban is el- ellátogatnak még: 1950-ben IX. 9-én láttuk az utolsókat. Csak 1952-ben tudtam meg, hogy a falunak ellenkező oldalán, ahol egy bevágásban fekvő kocsiút vezet Kistarcsa felé, néhány pár gyurgyalag már egész bizonyosan költött 1950-ben, de talán már 1949-ben, sőt 1948-ban is. 1952. VII. 2-án és 4-én tudtam ide eljutni, s azt tapasztaltam, hogy az út mellett levő elég alacsony agyag- és homokbányában, azután kissé távolabb, magának az útnak a meredek oldalában legaläbb.meg 2 gyurgyalag-pár etet. Más lyukak maradványai azt bizonyították, hogy itt legalább 6—7 pár akart fészkelni, de a gyerekek vagy kiásták a lyukaikat, vagy elijesztették az öregeket. Ismerőseim itt VII. 27-én látták, hogy gyerekek éppen akkor kínoztak halálra egy fiatal gyurgyalagot. i 25* — 5-7 3 387 Cinkota közseg most mär Nagy-Budapesthez tartozik. Itt a helyierdekü villamosvasttnak volt azelőtt egy megállóhelye, amelyet ,,Caprera’’-nak néveztek, ennek közelében pedig hajdani kőbánya van, amit később agyag- és homokbányának használtak ; ma már alig használják. Ennek falaiban jobbára partifecskék (Riparia riparia) szoktak feszkelni, de a legutóbbi években elmaradtak innen. Már régebben beszélte nekem egy ismerősöm, hogy 1925 július havában ennél a bányánál két gyurgyalagot látott. Akkor csak kivételesen tartózkodhattak ott, mert más években ugyanott senkinek sem sikerült gyurgyalagot megfigyelnie. 1952. július 17-én közölte velem Kása István, hogy amikor délelőtt a helyiérdekűvel arra utazott, 5—6 gyurgyalagot látott, s közöttük kettőt, amelyek berepültek a bánya falä- ban levő lyukak egyikébe. Az egyik gyurgyalag vitt is valamit a csőrében. VII. 20-án ellátogattam a bányához. Először 3 gyurgyalagot láttam maga- sabban keringőzni, de ezek hamar eltűntek. Rövidesen jött azután egy magános példány, s ráült a villamosvasút vezetékére. A csőrében valami vastag rovart tartott, alighanem poszméhet. Mihelyt kissé hátrább húzód- tam, azonnal berepült a bánya falában levő egyik: lyukba, s rövidesen megint kijött, de már üres csőrrel. Kezdetben ez a madár vagy a párja csak kb. 5 perces időközökben jött élelemmel, de úgy du. 14 5 tájban való- sággal gyors etetés kezdődött. A gyurgyalag — én úgy láttam, hogy mindig ugyanaz a madár — alighogy kijött a lyukból, csaknem nyomban, még ott a bányában elkapott valami repülő rovart, s már vitte is a lyukba. Nem is egészen 5 percnyi időtartam alatt legalább 6—7 etetést. sikerült meg- számolnom. Egész bizonyossággal csak egy pár költését állapíthattam meg, valószínű azonban, hogy további 2 v. 3 pár is akart itt fészkelni. Ezek után a gyurg yalagot, mint , fészkelőt " kell Nagy-Budapest madarainak jegyzékébe felvenni. Dr. Dorning Henrik A balkáni fakopanes terjeszkedése Vas megyében. 1953. IV. 12-én Csá- kánydoroszlóban gyümölcsösben 1 pár balkáni fakopáncsot (Dendrocopos syriacus) figyeltem meg. 1953. V. 26-án Vönöckön 2 párt találtam fész- kelve. A fészkelő odúk közötti távolság alig volt 35 m. Egyik 4 m magasan almafában, a másik kb. 7 m magasságban diófában volt a falu egyik leg- forgalmasabb helyén fekvő gyümölcsösében. Közeledesemre a hímek ugyan elrepültek, de alig tettem onnan néhány lépést, ismét visszaszalltak odüjuk közelébe. Nyolcszor-tízszer zavartam így őket, de mindig visszatértek és be-bekukucskältak az odúk nyílásán. Izgalmában mindkét hím néhány- szor hosszabb-rövidebb ideig dorombolt is a fészkelőhely közelében. VIII. hó 15-én Szombathelyen gyümölcsösben párban láttam őket. IX. 5-én Náraiban (Szombathelytől 7 km) egy hím, IX. 9-én Jákon (Náraitól 6 km) egy tojó balkáni fakopáncsot észleltem. Csaba József " A balkáni fakopáncs terjeszkedése Pécs környékén. A balkáni fakopáncs ( Dendrocopos syriacus) Pécs környékén 1952-ben igen felszaporodott. Pécsett kertemben 2 pár tartózkodik, a pécsi dóm előtti téren; ahol sok az öreg fa, 4—5 pár. De másutt is gyakran látom őket. Pécs mellett Pellérd községben is találkoztam velük. . Geréby György 388 Holló terjeszkedése Szlovenszköban. Tíz évvel ezelőtt (1944) a holló (Corvus corax) neve már véglegesen eltűnt a szlovenszkói avifauna név- jegyzékéből. Ferianc szerint az utolsó fészkelők Oslanyban (Prievidza járás) 1941-ben kipusztultak. Ehrenheim Gábor érdeme, hogy a hollónak Keletszlovenszkóban való újbóli megjelenését és megtelepülését földerítette , biztos . fészkelését a Vihorlátban megálla- pította, és ezt mesteri fényképezéssel igazol- ta is. Hangsúlyozom, hogy a hollónak nem Kárpát-Ukrajnából történő vendégszerep- léséről, hanem újabbi - megtelepüléséről van szö, mert ügy Ehren- heim Gabor, mint Dr. Russay Gabor megalla- pitotta, hogy a Vihor- lat északi es keleti far- kastanyäinak helyén egy-egy hollöpär fesz- 23. ábra. A vihorldti hollo-par.lötetemen kelt 1949-ben. Ehren- Pair of Ravens feeding on dead horse in the: Vihorlét- heim a farkas és holló - ~ mountains közöttisymbiozis lete- . Photo: Ehrenheim, — Vihorlät, 1949 zeset is föltetelezi, a es farkast pedig a holló üjabbi megjelenésének indikatorjaként említi. E föl- tételezés szerintem indokolt. i Weisz szerint Bardejov (= Bártfa) vidékén 1947 óta állandóan vannak hollók (Aquila, LV—LVIIT., p. 246. & 308.). A Lőcsei Havasokban a holló eddig teljesen ismeretlen volt, és mint a múlt idők régi emlékét és egykori létezését ma is népmondások, szájhagyományok és községnevek (Holló- . lomnic) őrzik. Czakl Zdenek (Brno) egy hétig a Lőcsei Havasok főgerincének keleti részét járta be. Többek közt látott békászósast, feketególyát és egy pár hollót. Látcsövével figyelte jellegzetes körözésüket, hallotta tipikus hangjukat is az 1252 m magas Kuligura és a mellette álló 1291 m magas Saminy körzetében, ahol a ritkán jártés háborítatlan vidéken más varjú- 1.7 követte a holló újbóli megjelenése. Jurán Vidor 36 éven keresztül lakott-hollô-fészek. Édesapám jegyzeteiből olvastam és többszöri elbeszéléseiből is hallottam, hogy Gelej (Borsod m) község . határában az egyik birtokot határoló fasor nagy nyárfáján 1878-tól 1914-ig, vagyis 36 éven keresztül költött a holló (Corvus corax). Mint kis diák 1906 óta én is minden esztendőben elmentem megnézni a ,,hollós nagy nyärfât”. 1912-ben e fészekből fogságba került hollót magam is láttam. Gazdája bemondása szerint már 3 éve tartotta, 1914-ben a nagy nyárfát kivágták, így a hollók többé nem jöttek vissza. Bársony György 389 A fenyöszajkö Budapesten. Budapest belterületén, a Müzeum-kertben 1954. I. 28-án 3 darab fenyöszajköval ( Nueifraga caryocatactes) találkoztam. Somfai Edit Buboscinege Sopron környékén. A buboscinege (Parus cristatus) Sopron környékén. a lakott helyektől távol eső, sűrű, ember által csak ritkán fel- keresett fenyvesekben él. A fenyvesekhez való ragaszkodása még a leg- ‘inségesebb időkben is, szinte páratlanul álló. Előfordul ugyan, hogy az igen zord tél a gyümölcsösök felkeresésére kényszeríti, vagy néha a kevert állományú erdőkben is meg- jelenik, azonban az ilyen esetekben is biz- tosra vehető, hogy a közelben nagyobb feny- ves húzódik. A fiatalabb és alacsonyabb fenyőállományban éppen olyan szívesen tar- tózkodik, mint az idősebb, nagyobb törzsek- kel bíró fenyvesekben. A tél elmúltával egé- szen a fészkeléséig leginkább a fiatal erdei-, . luc- és jegenyefenyvesekben tartózkodik, ahol egyes helyeken meglehetősen gyakran kerül szem elé. Ebben az időszakban sok- szor látható fiatal, sűrű fenyvesek cserjedús erdöszeleiben is, ahol annak vastag avar- szőnyegét sűrűn felkeresi táplálékszerzés cél- jából. A költési időszak kezdetén, március végén — április elején (1954), amikor is párokra szakadoznak, elhagyják a fiatal, odú nélküli fenyőerdőt. és az öreg fenyvesek- : ben. telepednek meg. A Sopron környéki 3 alpesi jellegű fenyvesek és őslucosok lehe- 24. ábra. Búboscinege fészkénél " tövé teszik helyenkénti gyakori megjelené- Crested-Tit at its nest set. 1954. V. 1-én a Soprontól kb. 3 km-re Photo: L. I mandi, — Sopron, fekvő Ferenc-forràs körüli öreg erdeifenyő, 954 luc és gyertyán alkotta kevert erdőállo- mányban a már régóta figyelt búboscinege párnak sikerült megtalálni az odúját. A fészkelő pár állandóan feny- vesben, a magas, elegyetlen, fészkelési lehetőséget bőven nyújtó erdei- fenyves magas lombkoronájában tartózkodott. Megfigyeltem, hogy mind- két madár egy irányban szokott eltűnni. Hangjuk után megtaláltuk egy félig korhadt, 15—18 cm átmérőjű gyertyánban a 220 cm magasan levő odú- nyílást, amelynek szélén a madárcsőr nyomai voltak láthatók. A nyílás szélessége 3 cm, hossza 12 cm, az odúmélység 25—30 em. A benne levő fé- szekanyag tiszta moha kb. 10 cm-es vastagságban, a csésze tollal volt bélelve. V. 1-én a fészek 6 erősen kotlott tojást tartalmazott, melyekből 2 nap múlva keltek ki és V.13—14-ére már ki is repültek a fiókák. A röp- tetés idején kedvező időjárás volt. A fészekben 2 záp és 1 befulladt tojást találtam. 390 A második költés ugyanebben a fészekben már V. 15-én megkezdődött. Ezen a napon a fészekben 1 tojás volt. Ugyanekkor az első fészekalj kirepült fiókái még az odú körüli fákon tartózkodtak. V. 22-én a fészekalj 6 tojással teljes. A kotlás kezdete ettől a naptól számítható. A tojások VI. 5-e körül kelhettek ki, mert VI. 15-én a fészekalj 3 tokos fiókát tartalmazott. A fiókák igen lassan fejlődtek a szinte napokon át tartó zivatar miatt, ami a táplálék- hordást kedvezőtlenül befolyásolta. A gyengén tollasodó fiókákat VI. 19-én meggyűrűztük ; 24—25-e körül következhetett be a röpítés. Az öregek által hordott táplálék — mint általában a többi cinege-félék tápláléka is — a különböző hernyók közül került ki. Tekintettel a búbos cinege" élőhelyére, főtáplálékát a különböző fenyőkárosító lepkék hernyói és petéi teszik ki. Egy ízben pl. bagolypillefélék hernyóit hordtak fiókáik- nak. Ha nem zavarta semmi a táplálékhordást, 3—4 percenként tértek vissza, és 30—35 m-nél messzebb nemigen távoztak. Amíg az odú közvetlen közelében voltunk, bátran viselkedtek ; a fa koronáját elhagyva, izgatott ugrándozás közepette az alsó ágakon kitartóan hallatta hollétét jelző, messzire hangzó tririri-triririri hangját. Az odújához közeledve, bátorsága és izgatottsága még fokozódott, néha tőlünk fél m-re végezte felfelémeresz- tett bubbal s kissé leeresztett szárnyakkal bohókás táncát. A tojó riasztó hangjára a hím messzebbről ugyanolyan hanggal válaszolt. A kirepült és teljesen kifejlődött fiókák még jó ideig a fészek közvetlen közelében tartózkodtak. Győry Jenő és Gárdonyi Gyula Fakuszok érdekes fészkelőhelyei. Az erdeifakusz (Certhia familiaris) a Sopron környéki öreg tölgyesek és fenyvesek elmaradhatatlan madara, azonban sehol sem közönséges. 1954. IV. 10-én találtuk első fészkét, amely akkor még csak epülöfelben volt, és csak pár fenyőgallyacskából és fenyö- tűből állott. IV. 17-én elkészült a tollal puhán kibélelt csésze is, mely IV. 24-én már 6 tojást tartalmazott. A fészkelésnek érdekessége, hogy a fészek járt út mellett, feketefenyő ágvillájában fennakadt nagy, rozsdás bádog- dobozban épült 2 m-re a földtől. Sajnos V. 1-én a kirándulók a dobozt leverték és így a fészekalj tönkrement. 1954. V. 1-én találtuk a másik fészket, egy idős tölggyel kevert erdeifenyvesben. A fészek maga tölgy hasadékába volt beépítve 70 cm magasan és 5 erősen kotolt tojást tartal- mazott. Az 5 fióka 2—3 nap múlva kelt ki ; 15-én a gyűrűzést követő napon hagyták el a fészket. A harmadik fészket ugyanezen a napon (V. 1-én) talál- tuk egy középkorú feketefenyővel kevert lucosban. Ez a fészek köbméterbe rakott tuskórakásban 80 em-re volt a, földtől, és 5 erősen tokos fiókát tar- talmazott, melyeket szintén meggyűrűztünk. Az öregek zavartalanul foly- tatták a táplálékhordást, annak ellenére, hogy 2—3 m-re álltunk a fészek- től. A fészek felépítése és. anyaga mindhárom esetben ugyanaz volt: az alap kuszáltan, szinte rendszertelenül összerakott fenyőgallyacskákból, kéregdarabokból és fenyőtűkből állott. Erre épült mohából a 4 cm átmérőjű, kevés tollal kibélelt csésze. A Madártani Intézetnek küldött begyűjtött példányok közül az 1954. IT. 10-én a gyümölcsös közvetlen közelében húzódó lucfenyvesben vegyes cinege. csapatból gyűjtött példány kertifakusznak (Certhia brachydactyla ) 391 bizonyult, hasonlóképpen kertifakusz volt az 1953. XII. 4-en küldött 2 példány, míg az 1953. X. 13-án begyűjtött példány erdeifakusznak bizo- nyult. (Szijj László meghatározása.) Győry Jenő és Gárdonyi Gyula Hajnalmadár Keszthelyen. 1954. III. 24-én a déli órákban, a keszthelyi Helikon-Könyvtár ablakpárkányára szállt egy hajnalmadár (Tichodroma muraria ), melyet 10 m távolságból vagy negyedóráig figyelhettem, miután a párkányról néhány perc múlva a ház falára rebbent. Még a kastély túlsó oldalán is láttam a falon. Délutánra nyomaveszett. zéchenyi Zsigmond A hajnalmadár előfordulása Sopron környékén. 1954. X. 16-án a du.-t a soproni Károly-magaslaton töltöttem. A terméskőből épült kilátótorony tetejéről "megpillantottam egy madarat, mely a kilátótornyot csapongva. körülröpködte. A torony aljából sikerült megpillantanom, és hosszabb ideig figyeltem a hajnalmadarat (Tichodroma muraria), amely a kilátó építőkövein csodálatos ügyességgel mászkált és táplálékkeresés közben néha 10—15 m közelségre került hozzám. Színezete általában világosabb volt : feje, tarkója, nyaka, torka és begye, valamint háta eleje világos hamuszürke. Többször megfigyeltem, hogy a termeskövek repedeseiböl rovárokat szedett ki. Ezt a táplálkozást egész ottlétem idején folytatta. A torony napos falait szemmel láthatólag kerülte. . Kirdly Iván A szirtifeeske Stájerországban. 1954 nyarán kéthónapi szabadságomat Stájerországban töltöttem, és ez alkalommal felkerestem az általam 25 év előtt megtalált szirtifecske- (Ptynoprogne rupestris) telepet a Furta tó mellett és a Puxerloch-ban. Az ottani körülmények azóta erősen megvál- . toztak a felkapott csónakázás és a fürdőüzem forgalma következtében.. Kirándulásomra elkísért Dr. H. Freundl. Rövid látogatásunk nyomán jelenthetem, hogy kb. 12—18 példányt találtunk. Mivel a madarak ez idő tájt már nem járnak vissza a fészkeikre, így természetesen a számolás az összevissza kavargó fecskék közt csaknem lehetetlen. Azt mindenesetre megállapítottuk, hogy a teleppel nem történt baj. R. Lugitsch Léprigó újabb előfordulásai költési időben. 1952 júniusában a Bükk-hegy- . ségben Csipkéskútnál ( Bálvány-csúcs) 2 pár kirepített fiatalokat vezető lép- rigöt( Turdus viscivor us ) figyeltem meg. 1953 június elején a Pilis-hegysegben Piliscsaba mellett több, itatóra járó fiatal és öreg példányt láttam. 1954 júliusban Dunabogdänynäl a szőlőkben több öreg példányt észleltem. Farkas Tibor Szibériai rigó Budapesten. Az 1946—47 év telén északi inváziós madarak jelentek meg "hazánkban; így Budapesten is. A Városligetben csonttollú- és fenyőrigó-csapatok voltak láthatók. 1947. február közepén a ligeti tó nyugati partoldalán levő fákat az alkony előtti órákban egymás után száll- ták meg kisebb- nagyobb madärcsapatok, melyek a tó jegét borító höretegre ereszkedtek leivás és fürdés végett. A délben kisütő nap kissé megolvasz- 392 ec] ‘suoopng — “unffoy :ojyg — veqrony snuoydajgy pun aoduaaj09 nn bunoh sm burpoaf ysnay 0% pupyorf 17079 poyywhb imuouund sa joaphusay wury-obınagy7 "Dagn *G 4 ér i ELA Are re: = a EB i ; r f > rie x Vici A ‘ ” i ‘ È Roe TE a ms oe! vl totta a hötakaröt és így itt-ott kisebb tócsák keletkeztek. Feketerigök, csonttollúak, fenyvesrigók egymás után és felváltva szállták meg ezeket a parthoz közeleső kis tócsákat. Egyszerre csak feltűnt előttem egy kb. 25 főből álló szorosan összetartó madárcsapat, mely a tóparti fákra tele- pedett. Ezek a fákon kissé megpihentek és arra vártak, hogy a víztócsáknál helyet kapjanak : egymás után ereszkedtek le ők is. A madarak zöme juvenis volt, és csak 5—6 adultus volt köztük, melyeknek sötét palaszürkés- kékes színe a kirívó fehér szuperciliummal rögtön elárulta, hogy egy csapat Turdus sibiricus Pall. van előttem! Evvel a csapattal később ugyanott ugyan- abban az időpontban még kétszer találkoztam, többször nem. Napközben hiá- ba kerestem őket, nem voltak láthatók. Bizonyító példányt szerezni sajnos nem volt módomban. A madarak látszólagos nagysága az énekesrigó nagyságát kissé meghaladta. A hímek cikázó repüléssel ereszkedtek a vízre. A fiatalok alteste pettyes volt ; ilyeneket mintha az 1920/21. évi fenyves- rigó-invázió alkalmával is láttam volna. (Lásd : Aguila, 1921. p. 190.). Warga Kálmán Nagyfülemüle fészkelése a Bodrogközben. 1954. május utolsó felében a sárospataki Longi-erdöben személyesen is meggyőződhettem a nagy- fülemüle (Luscinia luscinia) ottani feszkeleseröl, s ezzel részben Warga (Aquila, 1929—30) . adatait, részben pedig előző dolgozatomban (Ann; Biol. Univ. Pinos: Lom. LE 1952—54) közölt el- terjedesi felteveseimet sikerült megerösite- nem. À madarat a szö- ban forgö helyen gya- korinak találtam. Az általam bejárt kb. 20 holdnyi területen 6—7 éneklő hímet és még ugyanannyi hivogató pár jelenlétét állapí- tottam meg. A nagy- fülemülék már ének- 26. ábra. Nagyfülemüle fészke fiokaival lési időszakuk vége Thrush-Nightingale’s nest with young felé jártak. Gyakorisä- Photo: Farkas, — Sárospatak-Longierdő, 1954 gukra jellemz6, hogy amint beléptem a ligeterdöbe, azonnal sikerült feszkelesükröl is meg- gy6z6dnüm. A talált fészek egy erdőszéli kisebb Crategus-csoportban volt, száraz gallyesomöban, melyet sűrűn átnőtt a frissen hajtott fű és csalán. A földtől kb. fél m magasságban állott, aljazata nagy halom száraz levél (zömmel tölgy) és 5 már eléggé fejlett fiatalt tartalmazott. A. faj szűk ökológiájára jellemző, hogy ragaszkodik az ártéri erdőhöz. Így sem a 393 sarospataki kollegium botanikus kertjében, sem a Sátorhegység erdeiben a neki egyébként megfelelőnek tűnő helyeken nem sikerült megtalálnom. Az utóbbi helyen a kisfülemüle (Luscinia megarhyncha) helyettesíti. Farkas Tibor Halványgeze megjelenése a Kisbalatonnál. 1943 június 9-én a Zala folyó balparti oldalán, az úgynevezett felsővizi befolyásnál szemlét tartva, geze- szerű énekre lettem figyelmes. A madár hosszabb strófákban huzamosan énekelt, és bár sokféle madárhangot intonált, távolról sem volt olyan magá- val ragadó művész, mint a kerti geze. Az énekes végre szem elé került, és ekkor távcsővel megállapítottam, hogy a madár halványgeze, Hippolais pallida. Említett helyen VI. II, 12 és VI. 22, 23, 24 napjain is láttam és hallottam a madarat. A következő évben, 1944-ben ugyanezen a helyen VI. 11-én két hímet hallottam énekelni. Június 12, 13, 14-én azonban már csak egy hímet, mely a fűzfákról párjával együtt többször leröppent a Zala árterében burjánzó és mellmagasságig érő növénysűrűségbe. Feltéte- leztem, hogy valószínűleg ott lesz a fészke is. Gulyás József kócsagőrrel többször kerestük, de eredménytelenül. Mikor VI. 26-án újra lent voltam : a Kisbalatonon, már nem találkoztam a halvány gezével. Az előző heti nagy felhőszakadás annyira megnövelte a Zala vízét, hogy az teljesen elöntötte az árteret, madarunk feltételezett fészkelő helyét. Ezután eltűnt innen a halvány geze, többé nem láttam. Warga Kálmán Särgafejü királyka esetleges fészkelése Sopron környékén. 1954. IV. 25-én a soproni Rókaház idős lucfenyvesében egy félig kitojt, de a tojó- csőben megrekedt tojással bíró särgafejü kirälykat (Regulus regulus) találtunk elpusztulva. A Madártani Intézetbe felküldve megállapították, hogy a madár utolsé tojásának letojásakor pusztult el. Ennek alapján feltételezhető tehát, hogy a környező fák valamelyikén a királyka költeni akart. Győry Jenő és Gárdonyi Gyula A kislégykapó a Keszthelyi-hegységben. A kislégykapóval (Muscicapa parva ) első ízben 1950. V. 29-én találkoztam a tátikai ős-bükkösben, amikor eleséget hordó hímet figyeltem meg. Ugyanitt 1950. VI. 28-án újra talál- koztam vele. Bár a Keszthelyi-hegység ős-bükköseiben mindenütt számol- : tam a kislégykapó előfordulásával, mégis olyan gyakoriságra nem is mertem gondolni, mint amilyet 1951. V. 13-án az uzsai ős-bükkösben tapasztaltam : kb. 3—4 km-es szakaszon 11 éneklő hímet hallottam, s részben láttam is. Ugyanezen a napon a tátikai bükkösben 3 példány került szemem elé. A kislégykapó fészkelése a Keszthelyi-hegységben régen ismert tény. Homeyer 1892. V. 29-én találkozott a kislégykapóval a vällusi erdőben, amely bükköst 1940 körül kivágták, s így ma már Vällus határában a kis- légykapó fészkelési lehetősége minimálisra csökkent. Pátkai ugyan még . 1942 júniusában találkozott itt vele egy magános, öreg bükkfánál, mely ma is áll, de itt kislégykapót én már sohasem láttam. Valószínűleg innen származik az a fészekalj is, mely Lovassy gyűjteményében található. Dr. Keve András 394 A havasi szürkebegy Budapesten. 1953/54 telén a havasi szürkebegyek ‘(Prunella collaris) ismét megjelentek Budapesten. A madarakra Bányai Rezső lett figyelmes az újlaki agyagbányákban. 1954. I. 24-én azután veze- tése mellett meg is találtunk 3 példányt, melyből egyet sikerült is elevenen befognunk. A fogás helyétől száz méterre január végén Juhász Lajos egy karvaly által széttépett példányt talált, melynek fejét behozta az Inté- zetbe. Dr. Pátkai Imre A kuesmas sárgabillegető Csömörön. Eddigi tapasztalatom szerint a sárgabillegető egyáltalán nem költ Csömörön, sőt itt még nem is láttam, de mivel a Motacilla fl. flava L. mindenütt előfordul a környéken és költ is, bizonyosra veszem, hogy vonulóban érinti Csömör területét. . Az 1953. évben rendellenes időjárásunk volt tavasszal, ami március második felétől kezdve egész május elejéig megzavarta a költöző madarak visszaérkezésének, illetőleg átvonulásának szokásos rendjét. Hosszú időn át csaknem teljesen hiányoztak az olyan irányú légáramlások, amelyek elő- segítik a tömeges érkezést. Sárgabillegetőt ezúttal sem láttam, egészen május 14-ig, amely napon számos visszaérkezett madár került a szemem elé, s egy helyen, az ún. Nádastó közelében, szántóföldbe vetett zöldborsó táb- lájában a sárgabillegetőnek egy egészen sötét fejű, szemöldöksáv nélküli példánya, amelyet a Motacilla flava feldeggi Mich. alfajhoz tartozónak néz- . tem. Elég közel volt, látcsővel szemlélgettem. Megjegyzem, hogy több hant- madár (Oenanthe oenanthe) társaságában tartózkodott. : Dr. Dorning Henrik I Berkiposzäta és feketefejű sárgabillegető a Kisbalatonnál. 1951. december 21-én délelőtt borult, ködös, fagyos időben Vörs községből a Zala folyó felé haladva, erőteljesen csettegő hangra lettem figyelmes, miközben egy madár repült előttem keresztbe a Diási úton és az útmenti nádszegélybe szállt be. Röptében nagyméretű ökörszemnek lehetett nézni. Ovatosan megközelítettem a helyet, es a madarat sikerült is meglátnom, amint a nád- szálakon kúszott, közbe-közbe élénken csettegve : ,,csek-csek-csek”. Prizmás távcsővel figyelve megállapítottam : Cettia c. cetti Marm. volt. Most láttam először a Kisbalatonnál. 1953. április 19-én délelőtt derült, enyhe, szeles időben Balatonszent- györgy határában a Pörös-árok menti réten tőlem 10 lépésnyi távolságban egy intenzíven feketefejű sárgabillegetőt figyelhettem hosszabb ideig, amint a földön szedegetett. Szuperciliumnak nyoma sem volt. Szépen kiszínezett him Motacilla flava feldeggi Mich. volt. A billegető egyedül volt. Most láttam első ízben a Kisbalatonnál. Warga Kálmán "A vörösfejü gébics legutolsó előfordulása Debrecenben. Az Aquila XLII-XLV. kötetében (p. 264—266.) leírtam a vörösfejü gébics (Lanius senator) régi debreceni előfordulását. Akkor azt állapítottam meg, hogy az 1870-es években még fészkelnie kellett Debrecenben. Lovassy talált is ekkor még egy fészket a Nagyerdőben. 1954-ben, miközben a debreceni kollégium régi természetrajzi gyűjteményének történetét és annak fejlődését kutattam, ráakadtam az 1893/4. évi Értesítőben egy adatra, amely a ,,Lanius 395 rufus” 1894. évi feszkeleseröl szól. Kovács János kollégiumi tanár, az akkori müzeumör jelenti, hogy Stern M. nevű tanuló egy ,,Lanius rufus’ fészket hozott a múzeum részére 5 tojással. Ez természetesen csak Debrecen kürnyé- kéről való. Így ez az utolsó ismert fészkelési adat Debrecen környékéről. Ez a fészek még 1944-elôtt megvolt a gyűjteményben. Magam a madárral már sohasem találkoztam (1923—1944). Nem tudom magamnak megmagya- rázni, hogy mi lehet az oka a madár eltűnésének, mert hogy az 1860-as években nem lehetett ritkaság, parure az, hogy oly nagyszámú tojása. volt a kollégium gyűjteményében. Dr. Nagy Jenő A nagycsőrű zsezse 1953/54 telén Magyarországon. 1953— 54 telén a zsezse (Carduelis flammea) október végén jelent meg. Az elsőket X. 23-án Dandl József a hortobágyi Halastónál észlelte (1 db) és X. 25-én Sopron határában Koronky István. A zsezsékről ezután szórványosan érkeztek adatok kisebb csapatokról, melyek főként Budapest környékén mozogtak csízekkel, kenderikékkel stb. vegyes csapatban is. A legnagyobb csapatot, kb. 200 példányt, 1954. I. 13-án a Tabánban láttam. Csóka Lajos Mogyoródnál 1954. I. 2-án 40—50-es csapatot észlelt, valamint Kiss József 1953. XII. 11-én sokat látott Nógrádverőcénél csízekkel vegyes csapatban. Az utolsó 2 példányt 1954. III. 17-én Győry Jenő észlelte Sopron mellett. A befogott zsezsék közt több példány akadt, melyek a nagycsőrű alfajhoz tartoztak (C. f. holboelli Brehm), így : 1953. XI. 6-án Bary Zoltán és Palkó Ferenc fogtak Óbudán 3 ilyen példányt, valamint 1953. XII. hóban Dr. Kovács Gyula Kaposvár határában egyet. Valamennyi a Madártani Intézet tulaj- donába került. Dr. Pátkai Imre Kerti sàrmany újabb előfordulása Vas megyében. A megye területén első ízben 1950. április 29-én Csákánydoroszlóban mutatkozott egy pél- dány. Újabban 1954. évi május hó 9-én a Szombathely melletti Nárai község határában láttam ismét egy Be hortulana-t. Feszkelesüket még nem észleltem. Csaba József Kerti sármány a Balatonnál. A kerti sármányt (Zmberiza hortulana) első ízben 1952: júniusában észleltem a Szentgyörgyhegy lejtőin szölös- kertekben. A következő évben, 1953. május 25-én ismét ugyanott találtam, május 26-án pedig a Badacsonyon. Itt a rodostói. turistaház körül, vala- mint — ennél nagyobb számban, 6—7 éneklő hímet — a ,,Kisfaludi-hàz” környékén hallottam. Homonnay Nándor a tihanyi félszigetről említi a kerti sármányt (Magy. Biol. Kut. Int. Munk. Tihany, 1940. XII. p. 254.). Farkas | Tibor A kerti sarmany fészkelése Pilisvérésvaron. 1951. V. 27-én hallottam egy éneklő hímet, a szölökben álló cseresznyefa tetejéről. VI. 10-én alko- nyatkor láttam a hímet és a tojót eleséggel. Fészküket nem találtam meg. Megjegyzem, hogy a már jelentett budaörsi fészkelő helyükön is rendszere- : sen megtaláltam azóta. Dandl József 396 Kerti sarmany előfordulása Békásmegyeren. Békásmegyeren, az Ezüst- hegyen először 1953. évben találtam 3 pár kerti sármányt ( Emberiza hortu- lana) ; 1954. IV. 4-en láttam 1 hímet és 1 tojót, majd IV. 10-én már újra 3 párt figyeltem meg. 1954. V. 2-án a csillaghegyi Róka-hegyen is találtam egy párt. Ziegner János Bajszossármány újabb előfordulása Budaőrsön. Az Aquila LV—LVIIT. kötetében (p. 252 & 296) 1951. XII. 31-ig beszámoltam a bajszossármány ( Emberiza cia) előfordulásáról Budaőrs határában. Azóta a nevezett helyen a következő alkalomkor sikerült őket újra megfigyelnem : 1952. XII. 7. 1 db; 1953 I. 11. 4 him; I. 25. 5 db, közülök 2 him; XI. 22. 4 db, 2 him, 1 tojó + 1; XI. 24.7 db; XII. 6. 4 db; XII. 10. 10 db és végül 1954 I. 1. 2 db, melyek a Festuca pratensis magvait fogyasztottäk. Dandl József Sordély , telepes? feszkelese. Hejöszalonta (Borsod m.) község határában a Hejő patakból kivezető csatorna mellett 1922. V. 12-én vadkomló és egyéb kúszó növények között a földtől 30—40 cm magasságban , telepes" sordély ( Emberiza calandra ) fészkelést találtam. Kb. 150 m hosszúságban 18 lakott fészek volt tojással, 4 fészek üres, de sértetlen. A következő évben ugyan- azon a területen 2 lakott fészket találtam. Az ottani lakosság a sordélyt , kikirics" madárnak hívja. Bärsony Oyörgy Adatok a esiesörke elterjedéséhez Romániában. Szűkebb kutatási verü- letemen, Reghin (— Szászrégen) vidékén még sohasem találkoztam csicsör- kével (Serinus serinus). Az egyedüli hely, ahol Romániában a csicsörkével találkoztam, Sinaia, a Tömösi-szorosban. Amint a Bucsecs-hegységbe indul- tam, a keskeny szerpentin úton, mely az 1400 m t.sz.f. magasságú villához vezet, a telepet elhagyva, rögtön feltűnt a sokat keresett madár. A villany- vezetéken ült két példány, tovább újra kettő és még azután néhányat láttam mind az útszéli huzalokon. E vidék t. sz. f.-i magassága 500—800 m. Focsaniban hosszabb ideig tartózkodtam, és minden rendelkezésre álló időmet a szabadban töltöttem, de mégsem találtam meg ott a csicsörkét. Kohl István Pajzstetveket pusztító esizek. A csízek (Carduelis spinus) Szombathely vidékéről rendes körülmények között már március végén, április elején elvonulnak költési helyükre. 1954. évben jóval meghosszabbították itt tartózkodási idejüket ; ennek okát a tölgyfákat ellepő pajzstetvek (Euleca- nium rufulum Gv.) nagy tömegével magyarázom. Április 24-én Náraiban, május 1-én Szombathelyen, május 2-án ismét Náraiban figyeltem meg 20—25 példányból álló 2—3 csapatukat. A csízek megszálltak egy-egy pajzstetves tölgyet és addig nem távoztak a következő fára, míg annak vékonyabb ágairól le nem szedegették a tetveket. Csaba József 397 Napraforgömagot evő keresztesörü pintyek. Id. Molnár Lajos közlése szerint (in lit.) molnaszecsödi kertjeben (1935. X. 21.) a meg be nem taka- ritott napraforgön egy par Loxia curvirostra-t figyelt meg. 1943. oktöber 6-ân Sändorvölgyön a labonallò napraforgót kiskeresztesörüek szállták meg. A 2 öreg dd -böl, 1 öreg 9-b6l és 4 fiatal madárból álló kis csapat tagjait alig négy lépésnyire megközelítettem, és így jól megfigyelhettem, hogy az arra kiválóan alkalmas csőrükkel könnyedén pergették ki a Ba raforgötänyerokböl a magot, amiböl jócskán lakmároztak. Itt említem meg, hogy 1944. február 17-én Gyanafán gyönyörűen színe- zett d kiskeresztesérüt láttam, amelynek párja egy házról a meszes vakolatot csipegette. Kisvártatva a ? tovaszállt sa ¢ hangos. , gip- gip" szólással követte. Valószínű, hogy a közeli fenyvesben költöttek. Ugyanebben az évben március 1-én Sándorvölgyön is megfigyeltem négy “kiskereszteséri pintyet, melyek a ház falára kapaszkodva a vakolatot szedegették. "7 Osaba J dzsef Nyusztot támadó macskabagoly. A Gerecse Dny-i oldalán; Banya- hegyen 1954. IV. 29-én 7 óra után, ködös időben, setéted6 ritka szálas erdö- ben egy nyuszt előttem 4 m-re combvastagságú cserfán 3 m magasságban átszökött a törzs másik oldalára, és ott úgy helyezkedett el, hogy az egész teste takarásban volt, csak az orrát dugta ki a fatörzs mellől, hogy engem figyelhessen. A következő pillanatban rávágott egy macskabagoly ( Strix aluco ), és valósággal pedzette, mint héja a nyulat. A nyuszt erre egy morgó | hangot hallatott és 1 méternyit feljebb szökött a fán, s megint úgy helyez- kedett, hogy a teste takarásban maradjon, csak fejét és sárga torkát lát- . hattam. A bagoly került-fordult és még erősebb támadást intézett, a nyusztot majdnem lerúgta a fáról. Közelségem miatt a nyuszt nem véde- kezett és tovább is csak engem figyelt, majd pár másodperc múlva le- ugrott a fáról és elszaladt. A bagoly akkor lendült harmadik támadásra, és gyorsan a nyuszt után repült. Sajnos a köd miatt nem láthattam, hogy a támadó bagoly meddig üldözte a nyilván előlem, és nem a bagoly elől menekülő nyusztot. ; Szomjas László Macskabagoly támadása malac ellen. 1950 januárjában egy 100 kg-os sertés felbontásánál a bőr alattiszalonnában macskabagoly (Strix aluco) karmot találtam, és a bőrön is három sérülés nyoma látszott. Erdeklöde- semre megtudtam, hogy az állat 1949 márciusában jött a világra Beszterec (Szabolcs m.) községben, és amikor a malac 2—3 napos lehetett, egy hajnal- ban a karámban széttépett madár tollait találták. A malac fejlődésében elmaradt testvéreitől, sokáig betegeskedett, azt hitték, hogy más malac haraphatta meg. A bagoly karma jelenleg a Madártani Intézet gyűjtemé- nyében van. Jakab András ‘A szirtisas hangya-fogyasztása. Bethlenfalvy József 1952. VIII. 3-án a Bélai Mészkőhavasok északkeleti oldalán fekvő Alabástrombarlang alatt egy szirtisasra ( Aguila chrysaetus ) lett figyelmes. Húsz lépésre becsérkészve megfigyelte, hogy a madár a földön ülve kövek felforgatásával foglalkozik. Első benyomása az volt, hogy egy csapóvasba került sas béklyójától szaba- 398 dulni próbálkozik, azért emelgeti a köveket. Nagy meglepetesere azonban pontosan látta, hogy a kövek felforgatása után azoknak aljáról valamit. szedeget. Fényképezőgépe csettenesere a sas szärnyra kapott. A meg- bolygatott kövek és a fel ném forgátott sziklatörmelék megvizsgálásánál pontosan megállapíthatta, hogy a gyönyörű természeti emlék itt bizony hangyabábokkal táplálkozott. ; Bethlenfalvy Ernő Adatok a gyöngybagoly táplálkozásmódjának állatföldrajzi jelentősé- géhez. A Vértes déli peremén, Csákvártól 2 km-re DNy-ra nyílik az Ester- házy-barlang, melyben több évén keresztül folytattunk őslénytani ásatá- sokat. Az 1951. nyár végén mégszakított ásatásokat következő év májusá- ban tovább folytatva, a barlangban — a nyílás közelében — egy repedés alatt a sziklafenéken elszórtan bagolyköpeteket találtunk, melyeket a vidék mai mikrofaunájára vonatkozó adatgyűjtés céljából megvizsgáltunk, a következő eredménnyel : A köpet A köpetben megállapított állatok száma Méretei mm-ben Gerincesek E = Ze A e | B |+s8| x 1. | 44—31—26 ..... Sta 1 — | — 2 3 — 3 3 6 ke 2. | 46—34—23 ......... 2. = | 1 3 — 2 2 5 + 3.1 41—28— 18 ........ 1 — | — 1 Qui | 8 3 5 + 4. 41—29—17 .,...... 1 —] — in 2 le uf 2 — 5.| 32—28— 20 ........ 1 1 1 — 3 — — | — 3 — 6.| 29—25—18 ........ — — | — | — — 1 2 3 3 + 7.| 35—26—18 ....:... 1 = — | —. 1 — 4 4 5 ne 8.| 42—27—20 ......... 2 — — 1 3 — | | 3 — 9.1 28—21—17 ......... — 1 — | — 1 — 2 2 3 — 10. | deformält di... — | — | — 1 1 — 4 4 5 — RE PER a Dee 1 dela 2 2 Bole te 12.) 74—28—22—ket- —a)| — — | — | — — — 12 12 12 + li 608 -b) — | — | — — | — — 7 7 7 + 13.1 39—26—21 ........ 1 — — 1 2 — 1 1 3 + FILE... N RS A I ET EN RE 15.| 37—30—17 ........ 1 — | — 1 2 = 2 2 4 — 16.1 deformalt... sta 1 — — | 2 3 — 5 5 8 + 17.| 30—25—17 ........ — — — 1 1 — 3 3 4 — 18.1 63—26—25 .....,.. — — 1 4 5 — — — 5 — 19.) deformalt 7 st — | — | — 4 4 —|. 3 3 (A 20.1 60—29—20 ........ — — — 1 1 — 7 7 si ++ 21.| 39—31—20 ........ — — | — 2 2 — — — 2 — 92° deformdalt... 05 ess 0's — = — 1 1 — 5 5 6 | ++ 23.| 33—28—19 ........ 1 — — 1 2 — 1 1 3 — 24.| 25—20—12 ........ se |g — 1 1 — — 1 — 25. | 37—29—22 ........ — — |. — | 2 2 — 2: 2 4 | ++ 26. I. 53—52— 20 ........ 2 — a= == 2 — — — |. 2 — Szétesett kôpetek . . . 3 Di 1716: QE fo SS | 29 295] 50-17 Összesen. ........ 18 6 dl 461.72 1 | 103 | 104 | 176 | ++ A táblázatból kitűnik, hogy — a szétesett anyagot nem számítva — összesen 26 köpetben bogármaradványokon kívül 126 gerinces maradványai voltak kimutathatók ; az egy köpetre eső átlag tehát 48 állat. A köpetekben a rovar-, főleg bogármaradványok fellépése mindig. a cickánymaradványokhoz volt kötve ; ez igazolja azt a korábbi megállapí- tást, hogy a göngybagoly rovart nem fogyaszt, rovarmaradványok tehát csak a megevett cickányok gyomortartalmából jutottak a köpetekbe. Az egész anyagban talált 176 gerinces közül a 72 Murida az összes állatok 419/-át teszi ki, mig a Soricidák 59% -ot. Amilyen jellegzetes a Soricidák túlsúlya a gerincesek közt, éppoly feltűnő a más gerincesek teljes hiánya a köpetekben, bár az utóbbi — tekintettel arra, hogy egy tanyahelyen aránylag rövid idő alatt és egy állattól összegyűlt köpetanyagról van Szó — általános következtetésre nem ad Punch inkább egyéni, vagy helyi jellegű. ; A pocok és egerek szokásostól eltérő aránya (26 egér, 46 posso is kétség- telenùl arra utal, hogy pocokszegény volt.az év. Marad tehat jellemző adatnak a cickányok túlsúlya az egér- és pocok- félékkel szemben, ami kétségtelenné teszi a színezeten kívül, hogy a köpetek gyöngybagolytól erednek. E biztos jellegen kívül a gyöngybagoly mellett szól a köpetek kétféle nagyságcsoportjának méretátlaga is, éppúgy, mint az átlagosan egy köpetre eső 4:8-es gerincesällat-szam. (L. Utterdörfer: Die Ernáhrung der deutschen Raubvögel und Eulen. I. kiad. — Neudamm, 1939.). | Összehasonlítva a kis esäkväri köpet-anyag faunisztikai adatait az iro- dalomban szereplö összehasonlitäsokkal, azt lätjuk, hogy nemesak a Murida- Soricida-arany, hancm a Crocidura—Sorex arány is egyezik az eddigi tapasztalatokkal. Míg ugyanis pl. a németországi igen nagy anyag 35 000-t meghaladó gerincesszámából kb. 26% jutott a Soricidákra, addig a nyugat- franciaországi gyöngybagolyköpet-anyagok 600 körüli gerincesállata közül már 35% esett a cickányokra, a svájci anyagban pedig 53%-ig emelkedik a cickányok aránya a többi gerinces állattal szemben; még délebbre a Soricida-százalék még magasabb. A másik egyezés az irodalom adataival a Sorex—Crocidura-aranyban mutatkozik. Míg ugyanis Uttendörfer összeállításában a németországi gyöngybagoly-köpetek cickánymaradványainak kevesebb mint egy ötöde fehérfogú cickány, addig a nyugat — francia anyagban a cickänyok nagyobbik felét teszik ki. Legmagasabb a svájci anyagban arányszámuk : a cickányok 70%-at érik el összesített átlagban. Mindez egyrészt a gyöngybagoly, másrészt a cickányok földrajzi elter- jedéséből egyszerűen levezethető. A gyöngybagoly ugyanis — kivéve a füleskuvikot — minden más bagolyfajunknál inkább déli alak ; mint ilyen, elterjedési területe legnagyobb részén Microtinákkal nem is találkozik (csak Dél-, . Közép- és Nyugat- Európában, valamint Észak-Amerikában), de annál inkább Soricidákkal, ezek közt is főleg Crocidurinákkal. Ahogy a gyöngybagoly elterjedése északi határai felé közeledik, foko- zatosan kevesebbek táplálékában a Soricidák ; mégpedig először a Crucidu- rinák, azután a Soricinák lesznek ritkábbak, hogy mindinkább a számára 400 délen ismeretlen Microtindkra térjen át, egyben az alkonyati vadászatra. is (ami a déli részeken a hirtelen besötétedés miatt inkább éjszakai vadá- szatot jelent, vagyis a hang utáni vadászatot). ; Az elmondottaknak ellenkezőjét mutatják a holarktikus elterjedésű baglyok, melyek a Microtinák fő elterjedési területén élve főleg ezekkel táplálkoznak és a cickänyokat egyáltalában nem eszik. Ezzel " kapcsolatos a gyöngybagoly pleisztocénkori elterjedésének (Lambrecht: Paláornithologie, 1933. p. 770.) két jellegzetessége : először is egy-két esettől eltekintve csak déli, Földközi-tenger melléki lelőhelyekről került elő (a Kárpát- medencéből nem !), másodszor pedig a gyöngybagoly hiánya magyarázza a felsőjégkori bagolyköpetekből származó mikrofaunás lelőhelyeink igen ritka cickány-leleteit, ugyanakkor azonban a mediterrán beütésű alsójégkori , interglaciális" faunák tömeges -cickanyleleteit. Összegezve megállapíthatjuk, hogy : 1. A gyöngybagoly a Kárpát-medencében rovarokkal — valószínűleg — nem táplálkozik. 2. A cickányevés mind a pocokdús, mind a pocoknélküli területeken melegebb égövi területről hozott és változatlanul megtartott szokása. 3. Fosszilis mikrofaunák cickány-szegénysége elsősorban a gyöngy- . bagoly hiányának és csak másodsorban a hideg klíma alatti cickány-hiány- nak a következménye. Kretzoi Miklós és Varrók Sarolta Megfigyelések a gyöngybagoly és kuvik életéről. 1952 tavaszán Csor- váson (Békés m.) a r.k. templom boltivszerkezeteben, mely a padlás alatt terül el, a gyöngybagoly (Tyto alba) tartózkodási helyére bukkantam. Ez a térség hatalmas, csendes, sötét, csak helyenként megvilágított terület, rengeteg zuggal, összevissza ágazó gerendákkal, párkányokkal. Alján sok a szemét, és 20—25 cm vastagságban a bagoly-köpet, táplálékmaradvány és ürülék gyöngybagolytollakkal. A templom közvetlen környezete a "piactér és a ref. templom, melyet szintén átvizsgáltam, de csak a torony- fülkében találtam 1—2 gyöngy "bagoly- -köpetet. Tágabb környezete a körü- lötte fekvő falu. A padláson. fészkelt 1 pár bubosbanka ( Upupa epops ) 1 pár házirozsdafarok (Phoenicurus ochruros), néhány pár háziveréb (Passer domesticus ) és 4—5 pár házigalamb (Columba domestica ). Rengeteg kis galambcsontvázat találtam a köpetek között. A galambok, úgy látszik, annak ellenére, hogy a baglyok fosztogatták fészkeiket, tov ább költöttek a padláson. Sok galambtojás héját is találtam, néhány fakopáncs-szárny- tollat, azonkívül egy darab karvaly-farktollat. A madarak a kitört padlás- ablakokon járhattak be. Majdnem minden látogatásom alkalmával a gyöngy- bagoly közvetlen a lejárat alatti gerendán ült, és bizalmasan bevárt. Egy másik a boltívzug feletti kiugró téglapárkány on, a harmadik és negyedik egy deszkalap mögött tartózkodott, ami a csatornát takarta el. Ezek voltak az állandó pihenőhelyeik, mert legritkábban találtam őket másutt. Fiókáik már repülősek voltak, és így a fészkek helyét nem tudtam pontosan meg- állapítani, bár a tojáshéjakat megtaláltam. 1952. VI. 16-án sikerült az egyik repülős fiatalt befognom, melyet egy évig tartottam, és utána meg- 26 Aquila _ 9-23 401 gyürüzve szabadon bocsátottam 1953. VI. 25-én. Ez a madár 14 nap múlva, VII. 9-én a 35 km-re fekvő Tótkomlóson kézrekerült. A fogságban tartott gyöngybaglyok a kuvikokkal békés együttesben éltek. A fiatal nagyobb és világos példány vadabb, idegesebb, támadóbb volt. Az öreg madár sötét és éppen ellenkező természetű. Nyugodt, félénk, kézbevéve lelankadt fejjel holtnak tetette magát, behúnyta szemét. A fiatal hallatta tavasszal jellegzetes sürrögő hangját, az öreg csendes maradt. Téli látogatásom alkalmával csak egy baglyot találtam a boltívszerkezetben. Ez alkalommal (1952. XII. 2.) találtam két egymásba akaszkodott gyöngybagoly-csont- vázat. Egy kisebb és egy nagyobb madär volt. A kisebb bagoly bal lábának körmei a nagyobb koponyájába meredtek, jobb karmával annak bal csüdjét fogta, mely csüd viszont a kisebb példány mellkasába fúródott. A nagyobbik példány jobb karma a kisebbik szárnytövét fogta. Mindkettőnek csőre nyitva volt, és egymással szemben feküdtek. A gyöngybaglyok minden látogatásom alkalmával kirepültek a padláson keresztül, és legtöbbször a piactéren álló sűrű härsfäkra telepedtek. Az összegyűjtött 102 darab hibátlan köpetet feldolgoztam. A meghatározásokban Szijj József volt segítségemre, mely segítségért hálás köszönetet mondok. A 102 darab 1952-ben gyűjtött gyöngybagolyköpet analízise: 254 db háziegér (Mus musculus), 12 mezeipocok (Microtus arvalis), 6 mezei veréb (Passer montanus), 22 haziveréb (Passer domesticus), 8 hazicickany (Crocidura russula), 1 fiatal vakond (Talpa europaea), 1 rozsdafarok- (Phoenicurus sp.) koponya és két ízben cserebogar-maradvanyok. Ezeken kívül több apró csont, ren- geteg szőr és tollhalmaz. Egy köpetben átlag 3—4 koponyát találtam. Legkevesebb volt 1, legtöbb 6 häzieger-koponya. Több esetben vegyes volt az előfordulás, pl. 2 häzieger, 1 mezeipocok, 1 háziveréb, 1 házicickány és cserebogár-maradványok ; másik esetben: 1 mezeipocok, 1 háziegér, 1 házicickány. A köpetek elemzéséről pontos jegyzeteket vezettem, melyek bármikor rendelkezésre állanak. Mezeiverébből 5 koponya volt egy köpet- ben, feltételezhető, hogy egy fészekaljból kiszedett fiatalok koponyái. A fiatal vakond-koponyát tartalmazó köpetben még csak vakond-szört találtam. Csak a frissebbnek látszó, ép köpeteket szedtem össze. Látható tehát, hogy Csorváson a gyöngybagoly főleg háziegérrel táplálkozott, szem- ben az irodalomban emlegetett cickánytáplálékkal: ennek helyi jelentő- séget tulajdonítok. Mezőgazdaságilag hasznot hajtó állatok ritkán szerepel- nek, a 102 köpetben összesen 16 állat, mely közé a mezeiverebet, házi- cickányt és rozsdafarkot sorolom. Több gyöngybagolyfészkelést 2 és fél év alatt nem sikerült Csorváson felfédeznem. Táplálkozási területükről csak annyit sikerült megtudnom, hogy a közeli malomban szoktak egerészni. A templomban ezek szerint 2 pár költött. | Csorvas tanyavilagaban sok helyen észleltem a kuvik ( Athene noctua) fészkelését. Megfigyelésem szerint jobban kedveli a lakott, kisebb epületü tanyákat, mint az elhagyott lakatlanokat. Általában a lakások tetőzete alatt szívesebben fészkel, mint az istállók stb. cserepei vagy zsúpteteje alatt. Jobban kedveli az udvarra eső oldalt, mint a nyugodt, csendes hátsó falat. Legtöbbször a harmadik falfeletti cserépsor alatt találtam fiókáit. Az egyik ilyen helyen a köpetek mellett 4 db vakond-maradványt (koponya, bőr, végtagok), veréb és barázdabillegető tollakat, valamint nagyon sok 402 kecskebéka-tetemet és -maradvanyt találtam. 1952 augusztusában egyszer ilágos nappal du. 3 órakor napsütésben láttam kuvikot tarló felett vadászni. _Az egyik tanyán tyúktollakból lapos, de kerek, szabályos fészkét találtam 6 tojással. 1952. IV. 1-én és 6-án már repülős fiók ákat szedtem. 1953-ban viszont V. 25-én még tojásait és kelöfelben levő fiókáit vittem haza neve- Jésre, ami sikerült. A külön befogott anyamadár fogságban kiköltötte és . felnevelte fiait. Az alig 80 x 50 cm-es ketrecben anyjuk által nevelt fiókák . között voltak barnább és vörösebb színárnyalatúak. Stlytablazatuk 1 napos. ‘20 g (1953. V 1) 5 napos 56 g (1953. V. 30.) 19=Hapas= Piao hobs: V4) 15 napos". 120 g (1953. VI. 9.) 20 napos 120 g (1953.. VI. 14.) A datt husféleségek között legjobban kedvelték az egér- es veréb- . táplálékot. Macskahúst. aprómadártollba hempergetve adtam be nekik, amit szintén elfogyasztottak. Az aprómadárféleségek közül kizárólag a . tövisszúrógébics húsát nem fogyasztották el, még 2 napi éheztetés után sem. . Csorvas bagolyfaunájából a két említett fajon kívül még 1953. I. 27-én “a macskabagoly (Strix aluco) hangját hallottam, két és fél év alatt. Festetics Antal Egy fan tízféle fészek. A „tarsas‘‘-feszkelesnek olyan nem mindennapi » példájával találkoztam 1931 nyarán, amilyent sok évtizedes működésem alatt még sohasem tapasztaltam. A Kisbalaton körzetében Vörs községtől “a Zala folyó partjához vezető Diási út mellett egy terebélyes és odvas . tehérnyárfán tizféle madár zsúfolódott össze költés végett, éspedig a követ- kező fajok: gólya, vörösverese, nagyfakopanes, szalaköta, sárgarigó, hamvasvarjü, csóka, kisőrgébics, mezeiveréb, háziveréb. Utóbbiak a gólya- . fészek alsó gallyai közé hurcolkodtak be. Itt az volt az érdekes, hogy a | fészkes fán nemcsak , egymást tűrő", hanem egymás közellétét nem igen tűrő fajok is mintegy symbiosisban. költöttek, bár a sárgarigó és szalakóta, meg a csókák és vércsék közt gyakran adódtak hangos csetepaték és nagy kergetőzések. Meglepő volt a fészkelő hamvasvarjú-pár jelenléte, melyek itt, úgy látszik, a nagy forgalom okozta zavarás miatt nem merték fészek- fosztogató hajlamukat kifejezésre juttatni. Ez a különféle fajoknak egy- helyre szorult fészkelése bizonyítéka annak, hogy egyes területeken az alkalmas fészkefőhelyek hiánya, illetve gyér volta a madarakat néha a biotop totális kihasználására kényszeríti. Az említett területen mintegy két kilométeres körzetben jobbról-balról náddal szegélyezett mezőn, illetve . réten összesen 6 fa állott egymástól kisebb-nagyobb távolságban, melyek . közül a megnevezett fészkes fa volt a legterebélye sebb. Ez a fa még ma is | megvan, de mär nem terebélyes, mert azóta több nagyobb ága letörött. Ma már csak csókák fészkelnek odvaiban és néha mezeiverebek. Fenti . megfigyelésemet Gulyás József és ifjabb Gulyás József társaságában végeztem. Warga Kálmán BIG — 9-I 403 Földalatti üregben költő széncinege. 1954. május 23-án, Pornóapáti községhez tartozó 30 éves fiatal tölgyesben, 25 em mélyen földalatti üreg- ben széncinege- ( Parus maior ) fészket találtam 6 tojással. Egy kivágott fa. 4 cm átmérőjű földben hagyott gyökere elkorhadt, és így keletkezett a cinegék által elfoglalt földalatti üreg. i Csaba József Mesterséges fészkelőodúban költő hantmadár. 1939. május 28-án Halász Margit, a kiváló madárvédő és gyiimblestermel6 Csemő (Czegléd) - határában levő (volt) madárvédelmi telepét felülvizsgálva, egy 190 cm. magas karóra helyezett Bé:32-es fatönkodúban hantmadarat (Oenanthe oenanthe) találtam feszkelve, melynek 5 pelyhes, 3—4 napos fiókája volt. Az etető nőstényt csapdában elfogtam, s a 125133. sz. gyűrűvel megjelöl- tem. A legfejlettebb fióka mar gyűrűzhető volt, s az a 125134. sz. gyűrűt. kapta. Ez volt nálunk a hantmadár mesterséges fészekodúban való költé- sének első hiteles megállapítása. Itt eműtem meg, hogy Fernbach Karolyne (Babapaszta Bácska) 1921- ben jelentette, hogy a tavaszi fészekodú vizsgálatnál egy A-odúban (a röp- lyuk átmérője nem volt megadva) verébgyanús fészket talált, melynek anyaga száraz fű, gyökér és toll volt. Mikor a fészket el akarta távolítani, akkor vette észre a virágrészeket és a fészekben levő 4 tojást, melyeket kisőrgébics (Lanius minor) tojásainak határozott meg, és így: vissza- rakta az egészet a fészekodúba. Tíz nap múlva látta, hogy a fészket a madár elhagyta ; a tojásokat el akarta tenni, de azokat egér vagy más állat tönkre- tette. (Lásd : Aquila, 1921. p. 172.) Nekem akkor az volt a. véleményem, hogy Fernbachné jóhiszeműen tévedett a valószínűleg csak sebtiben meg- nézett tojások meghatározásánál, mert kizártnak: tartottam, hogy kis- őrgébics „A”-odüba (!!) fészkeljen bele, valamint azt is, hogy ilyen alacsony szinten rakjon fészket. Akkor az volt az érzésem, hogy talán hantmadár volt a kérdéses fészkelő, bár a hantmadár tojása nem téveszthető össze a | kisőrgébics tojasaval. Warga Kálmán Szokatlan madárfészkelések. 1954. május 13-án Nagymaros határában gyűrűzéseket végeztünk Prukner Gézával. Az egyik használaton kívüli. kőfejtőben egy kövirigó (Monticola saxatilis) pärt pillantottunk meg. A sziklák közt azonban hiába kerestük a fészküket. 2—3 m-re a köfejtötöl egy magänos magas bokorban, 1—1,20 m magassägban sikerült feszküket 6 fiókával megtalálni. Továbbmenve a hegytetőn egy tölgy- -cserje tetején kb. 1,20 m magasan ugyancsak egy fészket találtunk 6 csupasz fiókával. Az etető madár erdeipityer ( Anthus trivialis) volt. Mindkét faj ioe . fészkelő, ezért az esetet megemlítésre méltónak találom. Kiss József Madarak rendellenes fészkelése. Fan fészkelő citromsármány (Embe- riza citrinella ). Csákánydoroszlóban, 1943. július 29-én, a Rába kiöntésén, fűzfán, 40 cm magasságban citromsármány fészkére akadtam. Alatta komló és egyéb sűrű növényzet takarta a talajt, melyet már kisebb áradás 404 esetén is nagy területen elöntött a Rába vize. A sármányok az árvíz ellen védekeztek, amikor ily szokatlan helyre építették fészküket. Hasonló fészekre akadtam 1946. május 19-én a felsőmaráci Gyékényes- töban. Itt az alacsony állású víz felszíne felett 1 méter magasan fiatal éger- fan fennakadt száraz fü- és gyékénycsomóra építették fészküket a citrom- sármányok. A fészekben erősen kotlott 4 db tojást találtam. A fa törzsén és ágain látható időnként változó vízállás legfeljebb a fészekalatti fű- csomóig emelkedett, így a költés zavartalan volt. i Tusköra épült 6szapofészek. A Felsömaräc határában folyó kis pata- kocska partján 1953. évi április 21-én, alacsony égertuskó oldalán, kiálló ágacskához erősített őszapó ( Aegithalus caudatus) fészkét találtam, a föld felszíne fölött 25 cm magasságban. A fészekben tojások voltak. Szarkafészekben költő széncinege. A csákánydoroszlói , Berek’’-ben, 1928. június 3-än, gyertyänfän levő (Pica pica) szarka fészkében szen- cinege (Parus maior) fészkelt. A cinkék által behordott fészekhalmaz gyapjúval és szőrszálakkal volt bélelve s benne. három friss széncinegetojást találtunk. Boroshordóban is fészkelt széncinege ; Egyházasdaróc községben 1952. évben udvaron álló üres 25 literes boroshordóban költött egy széncinegepár. Szarkafészekben költő kisörgebies. A kisőrgébics (Lanius minor ) nem tartozik Csákánydoroszló gyakori fészkelő madarai közé. Ezért feltűnő volt, hogy 1933. év tavaszán egyszerre 24 madár érkezett az ún. ,, Berek”-he. Számuk hamarosan felszaporodott s később itt, egész kicsi területen tele- pesen fészkelt 15 pár. Június 4-én a tizenöt fészék közül 3 üres volt, 12-ben "pedig tojásokat találtunk. A fészkek egymástól átlagosan 20 m-re 7—18 m magasságban gyertyán-, éger-, szil- és tölgyfán voltak. A famászó fiú egy 18 m magasan tölgyfán levő friss szarkafészekre hívta fel a figyelmemet, melyből napokkal előbb kiszedte a tojásokat. Napok múlva többször meg- rúgta a fát és. mindannyiszor kisőrgébics szállt ki belőle. Felküldtem a gyereket a fára, de már csak a kisőrgébics fészkének maradványai voltak benne. Úgylátszik a tojásokat valaki előttünk kiszedte. Csaba József Fogolyfészek egy árpaszalmakazal tetején. Kása István 1952. június hó végén, amikor Csömörön egy nyilvános szérűről el akarta szállítani tavalyi árpaszalmáját, a kb. 3 15 m.hosszü, 3 m széles, már jócskán alakjavesztett, meglaposodott és megfeketedett kazal tetején, mintegy 2 m magasságban fogoly- (Perdix perdix) fészket talált. A fészek árpaszalmából készült, s a kazal gerincének kis mélyedésébe volt beágyazva. Tojáshéj-darabok voltak benne és 2 tojás egészben. A héjdarabok formája azt mutatta, hogy a csirkék . szabályszerűen kikeltek, a két egészben maradt tojás (méretük : 34 x 25 mm) nem volt megtermékenyítve. A kazal több másikkal együtt a szérűnek azon a szélén állott, ahol egy kis akácos kezdődik. A kikelt csirkék könnyen és épségük veszélyeztetése nélkül lecsúszhattak a kazal- ról s beszaladhattak az akácosba. A költés tartama alatt a fészken ülő foglyot, de a fészket s a tojásokat is jól rejtőztette a kazal tetejének idő- marta felszíne. ; Dr. Dorning Henrik 405 Fiökaetetesek megfigyelése néhány madárfajnál. Régebben két alka- lommal is tüzetesen megfigyeltem egy-egy széncinke-pár fiókaetetését az egész nevelési időszak alatt (lásd : Aquila, 1931—34. p. 258—268. és 1939— —42. p. 424 — 443.). Most a fészekodú-telepek felülvizsgálása közben néhány madárfajnál pusztán csak egy-egy óra hosszáig figyeltem a fiókaetetések gyakoriságát, melyeknek adátait alábbiakban azért közlöm, mert össze- hasonlítások céljából az ilyen adatok fontosak. Ms I. Alesut, 1954. V: 13. Baräteinke (Parus palustris) 5. sz. B 32-es odü, délután 18—19 óra. [dő : derült, meleg. Egy órán belül a két szülő, több- nyire felváltva, 46-szor jött etetni, és 33-szor vitt ki a fészekből ürüléket. Egész közelről, mozdulatlanul állva figyeltem őket, s így mintha észre sem vettek volna. Legtöbbször kis sima zöld hernyó volt csőrükben, de más rovarok is, inelyeket többnyire a közeli, de sokszor távolabbi fákról és bokrokrél hoztak, és néha földre szállva : az aljnövényzetben keresgéltek és szedtek fel rovarokat. Az odúban 8 kistollas fióka volt. : 2: Vacratot, 1954. V. 19. Széncinke ( Parus maior ) 16. sz. B32-es odú, délután 16—17 óra. Eső utáni szeles, hűvös időben a pár 28-szor jött etetni, egymást váltogatva. Legtöbbször a sima kis zöld hernyókat hozták, de közbe-közbe: rovarokat is. Az odúban 1—2—3 percig is elidőztek. Egy alkalommal a tojó után rögtön a hím is beszállt, és másfél perc múlva egymás- után bújtak ki, 1—1 ürüléket hozva csőrükben. Összesen 18 ízben vittek ki ürüléket. Az etetö szülök kb. 30—40—50 "méteres körzetben lombfäkon es bokrokon kerestek a täplälekot. Az oduban 10 közeptollas fióka volt. 3. Zirc, 1954. VI. 3. Kékcinke (Parus caeruleus) 8..sz. B 32-es odú, délután 18—19 óra. Borult, szeles, hűvös, esős idő. A pár egy órán belül 33-szor hozott eledelt, többnyire kis hernyókat; de rovarokat is. 3 ízben megtörtént, hogy a két ivar egymásután bújt az odúba. Tisztogatást, illetve ürülékvitelt a rossz világítás miátt nem tudtam megfigyelni. A szü- lők a fészkesfa melletti 50 m széles tisztáson átrepülve, az ottani lombfák- ról hozták a táplálékot. Az odúban 10 nagytollas, kb. 13—14 napos, kirepü- lés előtti fióka volt. A fiókák június 4-én delutän 16 és 17 óra között kire- pültek az odúból, és a közeli környéken jártak az öregek vezetésével. 4. Alcsut, 1954. VI. 9. Szürkelégykapó (Muscicapa striata), délután 13—14 óra. A parkban álló WC hátsó tetőpárkánya alatti négyszögletes üregben volt a fészek, bár a közelben volt fatönkből készült: C-odú is. Idő : derült, meleg. Az öregek egy órán belül 28-szor jöttek etetni. Több- nyire repülő rovarokat, főleg kislepkéket fogtak, de gyakran földreszállva a fü közül kapták fel zsákmányukat. A lepkéket ághoz ütögetve leszár- nyazták. Aránylag kis körben, kb. 80 m-es körzetben vadászgattak. Az üregken 4 közeptollas fióka volt. 5. Zirc, 1954. VI. 24. Seregély (Sturnus vulgaris) 99:. sz. B 46-05 odú, délután 19—20 óra. Idő: derült, meleg. A két ivar mindössze csak 9-szer jött etetni, de csőrük mindig dugig volt tömve többnyire na- gyobb hernyókkal, de rovarokkal is. Érdekes volt, hogy a hím mindig habozás nélkül szállt az odúka, melyben hosszasan időzött, és a máso- dik etetés után csőrében nagy ürülékcsomót vitt ki. A nőstény ellenben sokkal gyanakvóbb volt, és a röplyukra kapaszkodva mindig jobbra-balra 406 figyelgetett bebujas e ott, es csak rövid ideig maradt az odúban. Az odù- ban 4: kistollas fióka "volt. Warga ap hove Megfigyelés az erdeipinty etetésérôl. 1954. június 10-én Nagymaros hataraban az erdöben egy fiatal, feszekböl kiugrott erdeipintyet (Frin- gilla coelebs) talàltam. A madar kb. 5—6 napos volt. Haza vittem és fel- neveltem. A madár VI. 25-t51 önállóan evett. VII. 3-an egy fészekalj erdei- pintyet vittem haza nevelés céljabol.. A fészekben 4 fióka volt, s mintegy 4—5 naposak lehettek. Mivel a fiókák szétugráltak, azokat fészkestül egy röpkalitkäba helyeztem el a már említett első fiókával. Rövid idő múlva, arra lettem figyelmes, hogy az általam felnevelt fiatal erdeipinty leszáll a hangyatojással telt vályúra, csőrét teleszedi és etetni kezdi a gyámoltalan, maguktól enni nem tudó fiatalokat. Érdekes a dologban az, hogy a nevelő fiatal pinty még maga is elveszi a feléje nyújtott táplálékot, miközben rend- szeresen eteti a nálánál fejletlenebb fajtársait. Az etetést Kiss József is vegignezte. Prukner Géza Jegverestöl sérült fehergölya. Lakasommal átellenben lucfenyő lecson- kított-koronájában 1951 óta fészkel egy ‚fehergölyapär. (Ciconia ciconia ). A madárnak nyilván tojásai voltak még, amikor Nagykanizsa " városra VI. 16-án zúdult erős jégverés az egyik gólyát a nyílt réten érte. Szárnyai annyira megsérültek a sűrűn Hallás diónagyságú jégtől, hogy nem tudott . hazarepülni. Egyik majori asszony hozta be magával, és lehelyezte a fészek alá a földre, és gyógykezelésbe vették. Két teljes napi sétálgatás után a gólya végre felszállt a fészekhez, ahol társa hordott napokon át élelmet a röpképtelen madárnak, a megfigyelés szerint békákat. Barthos Gyula A madarak hajnali énekének, illetve megszólalásának kezdete. A meg- figyelés helye Újdiósgyőr felett. A vidéknek nagyon gyér madárállománya van. A terület közvetlen a diósgyőri vasgyár felett éjjel-nappal zajos. A megfigyelés 1952. V. 1—31. közt minden második nap történt 0 órától 6 óráig. A megfigyelések összesítése a 408. oldalon látható. Bársony György Úszó szürkegémek. A csepeli Dunaág alsó szakaszán, a nyári hónapokban alkalmam volt megfigyelni, hogy egyes szürkegémpéldányok a víztükör közepén, óvatos keringés után a nyílt vízre ereszkedtek és ott szárnyukat összecsukva, a víz színén úszva ‘megiiltek. Ez a nyilvánvalóan fürdést, hűsölést célzó vízre való leereszkedés legtöbbször azonban csak annyiból állott, hogy a gém kiterjesztett szárnyakkal a vízbe mártotta magát, majd egy-két másodperc után ismét szárnyra kelt. Dr. Vertse Albert Víz alá rejtőző vízityúk. Néhány évvel ezelőtt a Vöröspatak csákány- doroszlói szakaszán fürödtem, amikor tőlem nem messze halászó gyerekek egy vízityúkot reptettek fel. A madár a szűk meder felett felém tartott, de mikor meglátott, a patakba vágódott és a víz alá bukott. Miután néhány másodpercig nem mutatkozott, ezért az alámerülési helyhez mentem, 407 SOTAI3 OAMZSSTAoT, reg | eae: _| 008 Fe wh SVG os el ENT À 198 Vaio care cr rt on be à Fa cel | if se © Fe ee were ae aie — 1 lose ce | eee ur orte o1pAuol, te: rer) IT SOSEM Bra ob oe GAGE az 208 | se | — (Has Ness siva, ore ze za "> wyezsod mio se spe | 086: | cov | 996: | gif | ooh | 18 | — | — | sof | get | z08 | coh. | oof bere ME ne EE TEST orli | orl} cel | 080 |. = a £06. | —— mi Cas Sostene col 020 col | ail ce DRE LE) LA | 176 ER 068 | pr | seg | — wae Pole lent ER ee raG | 886° | go& | ore ne 777" OBL 09099] £08 € | 086 | 706 | ÿ16 | 008 | ge | 228 |-ccE | srE | er8 | gel | or | al | oz? | if da "" equnsoed soqng 208 | 9e€ | ezé | 01€ 16 Tore er ea 06 eG oral De GR Di = °°° ogumnguráueiy 66 | cof | 256 | 107 | sof LE 0) 68 EL se 866) Tr = OTM 21.806. |: zoP o eezorrgepztavei Da Pn | 8+ 6+ 8+ sz 0 Cat DIE Woe HEG a a | el: ol+ ae cd AR i a | = IE 67 | LT cz ez Iz 61 LI cI El II 6 ER ee £ I snfew : den ahol az alig egy meter mély, kristálytiszta víz alján, vizinövenyekbe kapasz- kodó Gallinula chloropus- + megtalältam es könnyüszerrel, kezzel meg is fogtam. . Csaba József Fejlődési rendellenességek vadonélé madaraknál. 1952. év júniusában fészekből kirepült. citromsármány- (Emberiza citrinella) fiökat kaptam, melynek tollazatában és szivárványhártyáján festékkiesés mutatkozott. A pehelytollak az egész testen szalmasárga, a kormány- és evezőtollak világos sárga, a szem piros, a csőr és a karmok fehér színűek voltak. Az utób- biakon a vér piros színe áttűnt ; a csüd fehér volt. A madarat felneveltem, azóta többször vedlett, színezete azonban nem változott. Neme hím, időn- ként énekel. — 1952. év júniusában fülemüle- (Luscinia megarhyncha ) fióka került hozzám, amelynek jobb szárnya hiányzott. Helyén csökevény volt látható, evezőtollak nélkül. Néhány hónapos korában alkati gyengeség- ben elhullott. 1954. VII. 17-én fészkéből kiesett aranymálinkó (Oriolus oriolus) fiókát kaptam, melynek négy lába: van. Ezekből az egyik kettőből ran összeforrva. Makroszkópikusan is látható a kettős csüdcsont. A tollazat színe rendes, a madár étvágya rendes. A madár kettőzött végtagját, bár deformálódott és még nem meszesedett el eléggé, mégis mozgatja. Az egy- idejű mozgatás az azonos beidegződést bizonyítja. — Bókai Bátor Madár-albinók. 1952. I. 28-án Békásmegyeren a Dunaparton egy magánosan kóborló teljesen fehér süvöltöt (Pyrrhula pyrrhula) fogtam. A madárnak . csőre, lába és karma is fehér. 1953. XI. 29-én szintén Békás- megyeren a Nagykevély aljában egy ugyancsak magános süvöltőre lettem figyelmes. A madár feje, szárnya, farka és lába rendesen színezett, míg testének többi része túlnyomóan fehér, az eredeti színezet halvány árnya- latával. A madarat sikerült megfognom. Mindkét példány hím volt. A har- madik albinisztikus madár, melyet Békásmegyeren észleltem, egy kenderike (Carduelis cannabina), melyet disznöparejon, 20—25-6s, rendesen színezett kenderikecsapatban találtam. A madarat 1952 februárjában Lenner József barátomnak sikerült megfogni. A példány csaknem tiszta fehér, csak szár- nyában, farkában és csőrében vannak barnás-szürke részek, és a testen itt-ott elmosódott szürke foltok. Mindhárom példányt a Madártani Inté- zetnek ajándékoztuk. Ziegner János Albinó madarak. Az 1948. év dou egy albinö Sylvia communis-t kaptam, amely Csakanydoroszloban fészekből kiröptetett fiókák közül került kézre. : Viszák község határában 1944. év őszén teljesen fehér Sturnus vulgaris-t lőttek egy nagyobb csapatból. A Rába csákánydoroszlói szakaszán, füzesben 1941. évben egy albinó fácán került kézre. Ugyanezen a helyen 1946. évben ismét mutatkozott egy albinó- példány. Fején és szárnyán fehérfoltos Plegadis falcinellus tartózkodott 1920. év nyarán Csákánydoroszlóban a Rábánál. A madarat később Ivanc község határában lelőtték. : Csaba József 409 Madártani megfigyelések Sopron megyében. A vetésivarjú (Corvus frugilegus ) táplálkozását figyeltem meg 1953. IV. 28-án Egyed községben. E napon a varjak tömegesen ették a palántafa Íriss rügyeit. Ezt megismé- telték másnap is. A növényi táplálkozás annál szembetűnőbb volt, mivel egyidejűleg a község határában elemi csapásként jelent meg a drótféreg. 1953. VIII. 26-án Vitnyéd község szélső házai mellett, attól kb. 80— 100 m-re húzódó Kardos-érben 3 kiskócsag (Egretta grazetta) tanyázott, közvetlen az ér és a Gy6r—Soproni műút forgalmas kereszteződésénél. 50 m-re megközelítettem őket. Mintegy 20 évvel ezelőtt, Nagycenken a kanalasgemnel ( Platalea leucoro- dia ) tapasztaltam hasonló bizalmas viselkedést. E gy szeptemberi vasárnap délután a templomtérrel szomszédos Aranypatak medrében, a kacsák között álldogált egy fiatal kanalasgém ; a templomba menő tömegtől alig 10 m-re nyugodtan táplálkozott. 1953. IX. 27-én érkezett meg a nagyőrgébics ( Lanius excubitor) Nagy- lózsra, de nem egyedül, hanem , fiast ul”. A fióka folyton zavarta a nagyob- bat, állandóan rikácsolva élelmet kért, az pedig menekült előle, a fiatal utána ment egész délután. Etetest azonban nem láttam. Valószínűleg kései kelésű fiatal lehetett. 1953. X. 30-án Iván határában egy kormosvarjút (Corvus corone) lát- tam. A kormosvarjú dolmányosvarjak (Corvus cornix) társaságában volt ugyan, de azok állandóan zavarták, nem tűrték maguk közt. Mindig a cso- port szélén álldogált vagy keresgélt. 3 1953. XI. 14-én Répceszemere községben egy élő fiatal őszi ruhás sarki- búvárt (Colymbus arcticus) kaptam. V alöszinüleg a falu szélén levő kis tóra akart leszállni éjszaka, de a mellette elhúzódó sűrű vasúti távbeszélő vezetékeknek repülhetett neki; "megsérült, de a tóba még bejutott. Ott fogták meg. Smuk Antal Madártani jegyzetek a Bakonyból. A madártani szempontból alig ismert Bakony-hegységet két ízben kerestem fel. Először 1950. XI. 9—10-én Porva környékén jártam, másodszor 1952. VII. 7—13-an, Szentgál környékén. Érdemlegesebb megfigyeléseim a következők: Porva közvetlen határá- ban villany oszlopon egy Picus cánus kopácsol 1950. XI. 10-én; a nyári . héten Szentgál körüli tölgy esekben és a réteken állandóan mozogtak. a Tur- dus viscivorus-ok egyesével vagy kisebb csapatokban. Egy lelőtt tojóban fejlett petefészket találtam. VIT. 12-én 2 Falco peregrinus repült át a falu szélén. A faluban VII. 7-én egy balkáni fakopanesot ( Dendrocopos syriacus) lőttek, én is láttam egyet. Szijj Jozse f Madártani adatok a Pilis-hegysegböl. 1954. VII. havában a dunabogdányi Csodi-hegyen több ízben parlagisast (Aquila heliaca) és kigyäszôlyvet (Circaetus gallicus) láttam, egyik köfülkeböl buhu- ( Bubo bubo) köpeteket gyűjtöttem. Ugyancsak hallottam 1954. VI. 11-ről 12-re virradó. éjszaka éjjeli 2 órakor és hajnali 4 óra 30 perckor Pilisvörösváron a buhut. VI. 16-án Piliscsaba és Pilisszentiván között kifordított sündisznó bőröket találtam, mely szintén a buhu munkájára vall. 1954. VI. 16-án Pilisszentivánon az Ördögtoronynál fészkelő fülemüle (Luscinia megarhyncha ) a fészke közelé- 410 be csúszó rezsiklöt racsapasokkal es hangoskodva támadta. 1954. V. 9-én Pilisvörösvaron a Juliskaforrasnal, szalerd6 szélén, ahol a kopár dombok es a vegyes erdők találkoznak, harist (Crex crex) hallottam kb. 250 m?-es dús füvű tisztáson. Ugyanitt VII. 18-án ismét megtaláltam. 1954. V. 30-án Piliscsaba és Tinnye között a bécsi országút mellett éjjel rétitücsökmadarat ( Locustella naevia) hallottam vizes réten, füzbokrok közt. 1954. VI. 8-än Pilisvörösvaron két kövirigö ( Monticola saxatilis) feszket találtam egymas- tól 60 m távolságra. Az egyikben 4, a másikban 5 fióka volt. A két fészek fiókáinak korkülönbsége 3—4 nap lehetett ; a hímek szorgalmasan etettek, verekedni nem láttam őket. A terület erősen tagolt. Ugyanezen a napon sikerült itt az egyik etető hímet befognom. A kövirigót 1951. IV. 15-én 169852. sz. gyürüvel jelenlegi tartózkodási helyétől kb. 200 m-re gyűrűztem meg. A. madár tehát 4 évadon át kitartott revirjében. Ugyanitt 1954. VIII. 1-én befogtam egy fiatal kövirigót, melyet farkas Tibor VI. 8-án a. befogási helyétől kb. 2 km távolságban gyűrűzött, mint fészekben ülő fiatalt. 1954. VI. 16-án Pilisszentivánon erdeipacsirta ( Lullula arborea) feszkeben kakuk (Cuculus canorus ) fiókát találtam, melyet nemcsak a nevelőszülők, hanem egy kövirigópár is etetett. A kövirigóknak látszólag sem fészkük, sem ki- repült fiókáik nem voltak. Bókai Bátor Madárnépességi adatok a Velencei-tó velencei szakaszáról. Az általam megfigyelés alatt tartott terület Velencétől egyrészt Gárdonyfürdőig, más- részt Sukoróig terjed, melyet nagyrészt nádas borít nagy víztükrökkel ráltakozva. A legjellegzetese ‘bb (Lai fajokröl a következökben szämol- hatok be: A párok számának évenkénti megoszlása : 1952 1953 1954 Platalea leucorodia . 15 20 = Ardea purpurea ..... 18—20 10—15 20 — 25 Ardea: cinerea: ::.... 8—10 8=10 4—5 Larus ridibundus ... == = 500 — 600 Chlidonias nigra .... 6—8 . — — Pulcea: atras east Több száz Több száz Több száz Podiceps cristatus ... 30—40 25 — 30 15— 20 Kanalasgem 1954-ben mindössze 15 darab érkezett vissza, ezek is áttelepedtek a dinnyési szakaszra, ahol minden évben költött a nagykócsag ( Egretta alba) is, és számuk 1954-ben fel is szaporodott. A szürkegém és búbosvöcsök az erős üldöztetés miatt fogyatkozott meg. A régi híres sirály- telep csak 1954-ben népesült be újra.. Az általam megfigy elt nádas legjellem- zőbb énekesmadara a nádirigó ( Acrocephalus arundinaceus), vele együtt leggyakoribb a cserregé nädiposzäta (A. scirpaceus). A vörösgemtelepen 8—10 fészket is találtam cserregő nádiposzátából. A partmenti nadban a foltos nádiposzáta ( Acrocephalus schoenobaenus), fülemülestike ( Lusciniola melanopogon ) és a nádi tücsökmadär (Locustella luscinioides) fészkel szép számban. A sukorói partszegélyen 1953-ban 5 pár kékbegy ( Luscinia sve- cica ) költött, amit az éneklő hímek száma alapján állapítottam meg. 1954- ben csak 1 párt figyeltem meg. Ugyanitt találtam 1951 őszén egy függő- 411 cinege-fészket (Remiz pendulinus). A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigri- collis) minden évben néhány párban költött. A kisviziesibe (Porzana parva ) fészkét a vörösgém-telepen találtam, kettőt. Barkös. cinege (Panu- rus biarmicus ) elszórtan elég nagy számban fészkel, 1953/54 telén egy hatva- nas csapatot is megfigyeltem. Szabó László Vilmos A sárszentágotai Sóstó fészkelő madarai. Sárszentágotán (Fejér m.). a falu alatt elterülő szikes , Sóstó" környékén az 1952— 54. évek folyamán a: következő madárfajok fészkelését állapítottam meg : A gulipán ( Recurvirostra avosetta ) minden évben megjelenik itt és szeren- eset próbál költésével. 1952. évben 2 pár, 1953. évben csak 1 pár, míg 1954- ben 3 pár tartózkodott itt a költési időszakban. Sajnos, költésük többnyire tönkremegy, mert a tó partjai, zátonyai, sőt maga a vize is a disznócsordák állandó häbor gatasanak, eäzoläsänak van kiteve. Megfigyeltem az iden (1954), amint a kotlò gulipän egy a feszkehez közeledö disznöt a földön valö szarny verdesésével igyekezett "elűzni, illetve elcsalni a fészke tájékáról. A másik érdekes sziki madár, mely ott évről évre rendesen fészkel a székilile (Charadrius alexandrinus). A parti szikes legelő szélein, valamint a tó zäto- nyain, szigetein találhatni fészkét. A kislilet (Charadrius dubius ) 1951. évben találtam legutóbb fészkelve, mindössze 1 párt. Ez a madárfaj ritka fész- kelő itt; a gólyatöcs és a székicsér teljesen. eltűnt. A tó déli nádas részében az alábbi madárfajok költöttek 1952—1954. évek folyamán : I Fulica atra (néhány pár), Anas platyrhyncha (2—3 pár), Botaurus stel- laris (néhány par), Gallinula chloropus (néhány par), Rallus aquaticus (1—2 pár), Zxobrychus minutus (1—2 pár), Circus aeruginosus; a tóparti legelőkön : Vanellus vanellus és Tringa totanus (több pár). A nádi énekesek közül: Acrocephalus arundinaceus, A. scirpaceus, A. schoenobaenus ; Locustella luscinioides (néhány pár) ; Emberiza schoeniclus; Luscinia svecica (1—2 pár). Minden évben találkoztam a költési időszakban a szakállas- cinegével (Panurus biarmicus) is, habár fészkére nem sikerült bukkannom. Általában a háború előtti évekhez viszonyítva a tó madárvilága jelentő- sen leromlott, szegényebb lett egyes madárfajokban. Hiányoznak a külön- böző récék, RR ‘esérek stb., melyek elmaradasanak okät az intenzi- vebb helyi mezögazdasägi es vadászati viszonyokkal vélem magyarázni. Máté László Néhány érdekesebb fészkelési adat az ócsai turjánból. 1952. év óta. fészkelési időben rendszeresen látogatjuk az ócsai turjánt. Ökológiai ered- ményeinkről részletes beszámolót fogunk közölni. Most csak néhány érde- kesebb fészkelési adatot sorolunk föl: N umenius arquatus, minden evben rendszeresen 5—10 pár fészkel az , Öreg Turin” nevű nedves réten. Ugyan- itt 3—4 pár piroslábú cankó (Tringa jeans) es 30—70 pár nagygoda ( Limosa limosa) is költ. 1952-ben 2 rétifiilesbagoly. ( Asio flammeus) fészkét - találtuk. Azóta újabb feszkeles nem volt. Meglehetős nagy számban fészkel a berki- (Locustella fluviatilis) és rétitücsökmadár (Locustella naevia ) is. 412 Hasonlóképpen rendszeresen fészkelő a hamvasrétihéja (Circus pygargus) 3—4 párban a Babädpusztäig terjedő réteken. Kisebb számban fészkel az - égeresben a kékvércse ( Falco vespertinus ) is. Somfai Edit és Szijj József Sasér 1954. Sterbetz István beszámolóihoz csatlakozva — akinek tudo- másom szerint nagyobb összefoglalója készül a Sasér madáréletéről — közöl- hetem, hogy 1954. VI. 20-án kiutaztam Algyőre és felkerestem a nevezetes Sasért, ahol a következő madárállományt találtam. Összesen 36 fajt figyel- tem meg: Egretta garzetta: 50 db, a fészkelő állományt 70—80 párra be- csülik ; Ardea cinerea: 25—30 par; Ardea purpurea: 22 pár; Nycticorax nycticorax 160—170 pár (magam 40—50 db-ot láttam) ; Ardeola ralloides : 40—50 pár; Corvus frugilegus: ezernél több; Falco vespertinus: 70—80 pár ; ; Milvus migrans: 9 db-ot láttam a telep felett keringeni, de állítólag még több pár is fészkel. Czigány Endre Madártani adatok Csorvásról. 1951 őszén kendervágáskor a még lábon álló kendertáblában 3 db esikosfejü nadiposzatat ( Aer ocephalus paludicola,) láttam. A környéken semmiféle víz nincs. 1951 nyarán az egyik tanya kana- dainyárfáján 1 pár aranymálinkó (Oriolus oriolus), 1 par kisőrgébics (La- nius minor) és 1 pár mezeiveréb (Passer montanus) fészkelt együtt. A kisör- gebies és az aranymälinkö pár sokszor veszekedett fiékanevelés közben. 1953. III. 2-än vändorsölyom ( Falco peregrinus ) bübospacsirtät (Galerida cristata) zsákmányolt egy hereföld felett. 1954. I. 10-én az egyik ház eresze alatt hajnalmadarat (Tichodroma muraria ) figyeltem meg. Csíz (Carduelis spinus) az év minden szakában előfordult. Még május — júniusban is hal- lottam jellegzetes hangját. (Megjegyzem, hogy 1950- és 1951-ben a budapesti Hűvösvölgyben ugyanezt tapasztaltam. Egész költési időn át észleltem ; mindig lejött a kalickában levő csíz-hívóra.) A túzok (Otis tarda ) állománya 1952 óta szaporodik Csorváson. Lassan megszokja a kisebb parcellákat. 1953-ban másfél holdnyi kukoricatáblában találtam 2 pelyhes, már futni tudó fiókát. 1953 őszén azon a területen egy 16-os és egy 9-es túzok-csapat tartózkodott. A balkáni gerle ( Streptopelia decaocto ) és balkáni fakopáncs ( Dendrocopus syriacus) fészkel. Az előbbi nagy tömegben mindenütt, az utóbbi 2 párban a kertünk mellett. Az 1953—54. év erős telén tengelic (Carduelis carduelis), csíz (Carduelis spinus), erdeipinty ( Fringilla coelebs), hósármány (Plectrophenax nivalis), citromsármány (Emberiza citrinella ) és süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), továbbá fenyőrigó ( Turdus pilaris) nagy csapatokban volt észlelhető; varjak és fácánok, valamint vegyes cinege- csapatok is mutatkoztak. 1954. II. 24-én reggel az ablakom előtt levő trágya- rakáson 6 vetésivarjú és 1 csóka társaságában egy kormosvarjút (Cor vus corone) figyeltem meg. Festetics Antal Madártani jegyzetek a Kunkápolnási pusztáról. 1951. és 1952. eszten- dökben összesen négy alkalommal volt szerencsém a Hortobágy délny ugati nyülvänyait költesi idöben tanulmänyozni. 1951-ben 6 napot, 1952-ben 5 napot töltöttem összesen a, pusztán, mely akkor még ősi jellegét megőrizte. 413 A sik pusztán több helyen , kunhalmok" emelkednek, a többi asztal sima, legnagyobb részt kopár, szikes puszta. A puszta közepén terül el a Kun- kápolnási-tó. Szittyós, nádasos tó, zeg-zugos nyíltvízi szakaszokkal. Míg Nádudvar felé eső részen buján magasra nő a , székfű " (Camomilla), ami különösen jellegzetes volt 1951. V. 8—11-e közt, amikor Szijj Józseffel vizsgáltuk a vidéket. A madárvilágból különösen megkapott bennünket a szikipacsirta (Calan- drella cinerea ) nagy száma. A szikipacsirta kizárólag a vaksziken fordul itt elő, ahol csak ritkás, csenevész kamilla terem. 1951. V. 9-én pl. kb. 100 pél- dányt — főleg éneklő hímeket — számoltunk meg egy kb. 15 km-es útszaka- szon a Kunk ápolnási- tó déli és délkeleti oldalán. Ugy anezen a napon találta meg Szijja madár fészkét is. A fészekben még nem voltak tojások. Átmérője 10 cm, mélysége 5 em volt, sűrű, de alacsony szekfüben állott a kikapart mélyedés, jól elrejtve, növényi szárakkal alaposan kibélelve. A madár állan- dóan visszatért oda, és még körülöttünk mozgott, mig azt fenykepeztük, figyeltük. V. 10-én, amikor utunk java része a magas, buján termő kamillába vezetett, mely nem alkalmas a szikipacsirtának, az előtte elterülő sziken (kb. 3—4 km) 12 példánnyal találkoztunk. Még V. 11-én is a viharos, hideg szeles időben a Karcag felé eső kopár mezőgazdasági területeken is talál- koztunk eggyel szekérutunkon. VI. 14-én Nagyiván határában a kopáron autón menve keresztül, csak annyit jegyeztem fel, hogy , sok". Darvashalom és az erdészet közötti részen is akadt egy. A Kunkápolnási-tó keleti kopár oldalán kb. 2 km-es szakaszon 15-6t számoltam meg. Dandl József ekkor megleltefészkétis 5 tojással. Találtunk ez alkalomból egy eltaposott fiókát is, és egy elhagyott fészket. Etetest ellenben nem tapasztaltunk. VI. 15-én autóval megkerülve Kunmadaras irányában a tavat, mindenfelé találkoz- tunk vele, s így járműről is 7 példányt számoltunk. 1952. V. 24-én a Darvas- halomtól délre a Kunkápolnási-tó keleti kopár oldalán Nagy Gyulával 2 km-es szakaszon 18 darabot észleltünk. Másnap is láttunk egyet közvet- lenül a vadászház közelében. VI. 19-én Bancsó Lajossal Nagyiván és Darvas- halom közti kopár pusztán tikkasztó meleg délutáni órákban csak három- mal találkoztunk, ellenben a Darvashalmon túl estefelé a fentemlített álta- lam leggyakrabban látogatott szakaszon hattal. VI. 20-án a darvashalmi erdőtelepítésben 2-t észleltünk, a vadászház körül szintén 2-t, a Kunkápol- nási-tótól keletre fekvő sokat emlegetett szakaszon 10-et. Etettek is. VI. 21-én reggel az erdőtelepítésben újra hallottunk egyet, Darvashalom és Nagyiván közötti úton pedig 4-et. A sziki és a mezeipacsirta ( Alauda arven- sis) nem helyettesítik egymást ökológiailag sem, hanem ugyanazon a terüle- ten szép számban fészkelnek együtt, csakhogy a mezeipacsirta a kopár sziken kívül ott is megtelepszik, ahol a szikipacsirta már nem tud megélni. A szik jelle mző madarai a következők : székicsér (Glareola pratincola ) : Kunmadaras és a Takács-tanya közt 1951. V. 8-án egy 5—6-os csapattal találkoztunk, a Kunkápolnási-tótól délre pedig egy 30— 40-es csapattal és egy magános példánnyal. V. 9-én a fent jélzett útszakaszon 1 + 2—3 + 3+ 2; V.10-én1; VI. 14-én a Darvashalom körüli sziken 3. A madarak a szikes földön OL majd megriasztva őket, , bénának" tették a u- kat; 1952. V. 24-én a Darvashalom környékén 6 + 4 + 2 + 1; V. 25-én 1; Nagvivan felé szinten 1; VI. 19-en Nagyivan és a SAR közt 414 1 + 2 + 6 + 1. Itt is észleltük a-, bénának tettetest” ; a Darvashalmon túli sziken 2 + 2; VI. 20-án magában a mocsárban is ; a Kunkapolnasi-t6 keleti oldalán fekvő sziken 1 + 1+ 8+ 1 + 1 + 1. A madaraknak nyil- van fiökaik voltak, mert mindenfelé , bénának" tetették magukat. Elég közelre, 5—6 m-re is bevártak. Megfigyeltem, hogy a madár, amint leszáll, rögtön le is ül a földre; VI. 21-én a Darvashalom és Nagyiván közti sziken AS 1 Mär jóval kevesebb a szekilile (Charadrius Alida us): 1951. V. 9-én a Kunkäpolnäsi-t6 keleti és deli oldalán 7 párra becsültük az állományát. Egyik párnál a , bénának tettetest” is tapasztaltuk. V. 10-én 1 + 1 a deli oldalon ; VI. 14-én 1 pár; 1952. V. 24-én a Darvashalom alatti sziken 3. Ez alk al 1—2 napos fiókáit is megtaláltuk és gyűrűztük is. VI. 20-än ugyanitt 1. A sziken nemcsak a szikre jellemző madarak tartózkodnak, hanem ide járnak vadászni a mocsarak lakói is. Szép számmal költ a nagygoda ( Limosa limosa ), bibie ( Vanellus vanellus). A többi madárról általában annyit, hogy a költésük meglehetősen helyhez kötött, és amit a pásztorok stb. nekünk jeleztek, azokat a fajokat meg is találtuk a jelzett helyeken. Így a túzokot (Otis tarda) a Nádudvar felé eső részeken ; a Hortobágyi- csator- nan túli részen jelezték a gólyatöcsöt (Himantopus himantopus) is, de sajná- latos véletlen folytán a csatornán átkelni nem tudtunk, és így magunk nem figyelhettük meg őket. A pusztán a követkéző fajokat észleltük mind a négy, de legalább három alkalomból : Motacilla flava, Tringa totanus, Chlidonias nigra, Anser anser | — az 1952. évi kései nädvägäs igen nagy károkat tett feszkeleseben —, Circus aeruginosus, Ardea cinerea, Ardea purpurea, Fulica atra, Acrocepha- lus arundinaceus, Anas platyrhyncha, Anas querquedula, Anas strepera, Platalea leucorodia — bemondäs szerint telepe van, de mi a nadasnak azt-a részét Nagyiván felé nem tudtuk felkeresni —, Botaurus stellaris, Acrocepha- lus schoenobaenus, Spatula clypeata, Emberiza schoeniclus ; ide sorolom még a következő fajokat, melyek megfigyeleseinkböl csak a véletlen következte- ben hiányozhatnak : Locustella luscinioides (melyet 1951. VI. 14—15. és 1952. V. 24—25. közt észleltünk), Lusciniola melanopogon (1952. V. 24— 25), ue nyroca (detto), Chlidonias leucoptera (3 db 1951. V. 10.; 2 db 1952. V. 25.), Porzana porzana (1 db 1952. V. 24.). A à közelében, ahol mindig néhány fa is áll, rendszeresen volt : Emberiza calandra, Oenanthe oenanthe, Galerida cristata, Motacilla alba, Passer montanus, Lanius minor, Streptopelia turtur, Upupa epops ; a falvak közelségében Ciconia ciconia jár ki táplálékért ; külön kell megemlítenem a füstifecske ( Hirundo rustica ) különleges fészkelését, mely a pusztán a rend- kívül széles átmérőjű (3 m) itatökutakba rakja fészkét. Ezek falában költ a mezeiveréb is. A pusztára járnak ki a távolabbi erdőkből táplálékért : Corvus frugile- gus, Falco vespertinus, Falco tinnunculus, Falco subbuteo, Coracias garrulus. Jellemzik a pusztát az átvonuló, illetve átnyaraló fajok is ; első helyen természetesen a darut (Grus grus) kell megemlítenem : 1951. V. 9. 1 db; V.10.1db; VI. 15. 20—25 db, melyek a Kunkápolnási-tó egyik szigetén állottak, és amint egyik , táncolni" kezdett, az egész csapat , táncolt" 415 Takács Imre szerint 10 nap előtt jelentek meg, es számuk lassan növeke- dett.; 1952. VI. 19. Nagyiván felé 6 db ; VI. 20. 3 db. Észlelt fajok: Tringa glareola (1 db, 1951. V. 8; kb. 30 db kisebb, maximálisan 11-es csapatokban vagy magánosan V. 9 ; V. 10. kisebb csapa- tokban vagy magánosan kb. 10); Falco peregrinus (1951. V. 9. 1 db); Haliaetus albicilla (egyesével vagy párban három alkalommal ; 1951. VI. 14—15. közt, a kútgém alatt, ahol pihenni szokott, számos tollát gyűjthet- tük); Philomachus pugnax (kisebb csapatok, 1951. V. 8—11); Tringa erythropus (1951. V. 8. 1db-; 1952. VI. 19. 1 nászruhás, VI. 20.5 + 5 + 9); Anser albifrons (1951. V. 8. 2 db; 1952. V. 24. 14—15. db; V. 25.7 db); Anas acuta (1951. V. 11. 2 db; VI. 15. 1 db); Pernis apivorus (1951. V. 9. 1 db); Merops apiaster (1951. V. 9. szólnak az Erdészet felett) ; Aquila chrysaetus (1951. V. 10. 1 db) ; Milvus migrans (1951. V. 10. 1 db; VI. 15. 1 db) ; Circus macrourus (2, 1951, V. 10.) ; Aquila pomarina (1951. VI. 15., barnakänyäval együtt az Erdészet baromfiudvaraba lecsap); Buteo buteo (1952. V. 25. 1 db); - Apus apus (1951. V. 11. 1 db zaporban ; VI. 15. 1 db); Ciconia nigra (három alkalommal; maximálisan 1952. VI. 19-én 12 db); Numenius arquatus (minden alkalommal) ; Zarus argentatus (1952. VI. 19. bad). É ; ; Különösen érdekes volt 1951. V. 8—11. közt az énekesek vonulása, me- — lyek javarészt a Takäcs-tanya mellett levő kis füzesben tömörültek : Embe- riza citrinella (Kunmadaras felé), Muscicapa hypoleuca, Sylvia borin, Phyl-: loscopus trochilus, Lanius collurio, Phoenicurus phoenicurus, Saxicola rubetra, Muscicapa striata. A vadászgató füstifecske-csapatokba néha molnar- ( Delichon urbica) és parti-fecskék (Riparia riparia) is keverednek. 1951. V. 8-11. közt a Takäcs-tanyänäl Passer domesticus-t és Pica pica-t is lattunk. . Feltűnő, hogy a dankasirällyal (Larus ridibundus) csak. 1951-ben talal- koztam, mindkét alkalomból, de csak kisebb számban voltak." | ‘ Az erdötelepitesben, úgy látszik, megtelepszik a fogoly (Perdia perdix, 1951. V. 9.) és a fürj (Coturnix coturnix) is. 1951-ről 1952-re a facsemeték hirtelen fejlődésnek indultak a nedves tavasz következtében, és a 2 m-esre felnövekedett kis sűrű akáctelepítésbe " 1952-re megtelepedett: a mezei- poszáta (Sylvia communis); 1951. VI. 14-én itt 1 Anthus campestris-szel is találkoztam. Erről a tárgyról más helyen már szó esett. Végül hálás köszönetemet fejezem ki Réthy Gyula vadászati előadónak (Szolnok), Kovács Gyula vadászmesternek (Kunmadaras) és Gyöngy Mihály tanítónak (Nagyiván), hogy kutatásaimat elősegítették. I Dr. Keve András Jegyzetek a Matra madárvilágához. Az 1953. és 1954. évek esős idő- járása nemcsak a fogoly- és fácán-fészkekben okozott jelentős kárt, hanem a császármadár (Tetrastes bonasia) szaporodását is nagymértékben akada- lyozta. Amíg a Mátra déli felén 1951- és 1952-ben évente 4—5 fészekaljjal találkoztam, addig 1953-ban mindössze 1, 1954-ben pedig egyetlen fészek- ről sem tudok. Május első felében 2 db kotlott tojást hoztak a nyiresi Nevet- len-bereröl, amit. vízmosásban talált egy gombázó, egymástól mintegy. 2 m-re. Feltehető, hogy a víz mosta el a fészekaljat. Valószínűleg a hirtelen 416 záporok, felhőszakadás es a folytonos esőzés az oka, hogy új feszekaljakat nem látni, és mind: ritkábban találkozhatunk a Mátra egyedüli fajdfélesé- ével. 3 A kövirigö (Monticola saxatilis) az elmúlt 6 ev alatt (1949—1954) egyenletesen és szépen szaporodott. Az elhagyott bänyäknak, a sziklás patakszéleknek, s a köves legelők szikláinak állandó, megszokott lakója. 1948-ban a gyöngyössolymosi határban 7 pár; 1949-ben 9 pár; 1950- ben 8 pár; 1951-ben 11 pár; 1952-ben 9 pár ; 1953-ban 7 pär ; 1954-ben mindössze 2 pár fészkelését tartottam nyilván. Az utóbbi apadást a katasz- trofális időjárás és a légpuskások egyaránt okozhatták. A feketeharkály (Dryocopus martius) hangját a magasabb Mátrában gyakorta hallani! Evente 10—12 költő-pár jelenlétét állapítottam meg. Nagyobb mérvű elszaporodásának legnagyobb akadálya az öreg erdők pusztulása következtében előállott fészkelőhely-hiány. Mesterséges odúval eddig eredménytelenül kísérleteztem. A nagyfakopancs ( Dendrocopos maior) mindenütt gyakori. A középfakopáncs (Dendrocopos medius) szórványosabb. Jellemzője, hogy inkább az erdőszéleket s a kiterjedt szőlő- ket, gyümölcsösöket lakja. Számuk évenként igen változik. A legutóbbi években több helyen feltűnt a balkáni fakopáncs ( Dendrocopos syriacus). Költési időben 3 helyen figyeltem meg : A Sárhegy DNy-i részében, a gyön- gyössolymosi szőlőkben, és a Kishegy alatt. Fészkét még nem találtam. Pátkai és Erdős Ferenc 1—1 példányt gyűjtöttek. A fehérhátú-fakopánccsal ( Dendrocopos leucotos) csak elvétve találkoztam a Viaszkos oldalon, Ovà ron, a Kisbükki erdőrészekben, a gyöngyöspatai, gyöngyöstarjáni erdők- ben. Keve a Galyatető platóján levő bükkösben találkozott eggyel 1948. III. 14-én. A hőcsik ( Picoides tridactylus ) előfordulását mindössze egy ízben, 1948. XII. havában észleltem a kisbükkösi fenyves alatt egy szélverte öreg tölgy oldalán; mintegy 4 percig figyeltem egy hímet. Azóta nem találkoz- tam vele. A zöldküllő (Picus viridis) fészkével az alsó erdőkben, gyümöl- csösökben gyakran találkoztunk. A szürkeküllő (Picus canus) inkább a Mátra felső részében, a Kékes alatt, a Galyatető környékén, a Tóthegyesben található. 1941-ben három fészkérő! szereztem tudomást. Nagy Gyula Adatok a Sátor-hegység madárvilágához. Az utóbbi évek folyamán három alkalommal jártam a Sátor-hegységben. Az észlelt madárfajok egy részét érdemes megemlíteni, mert rávilágít a hegység és a Kárpátok közvet- len kapcsolatára, melyet már más állatcsoportok vizsgálatánál is megálla- pitottak. Különösen a lucfenyvesek voltak érdekesek ebből a szempont- ból. A ragadozó madarakról már jelent meg közlemény, így azokat jelen összefoglalásban mellőzöm, és csak azokat a fajokat említem, melyek faunisztikai szempontból érdekesebbek. Corvus corax: egy példány a Ke- mence-patak völgyében 1954. V. 31. Július hónap első felében a Milicen is megfigyeltek három hollót. A vadőr szerint Hollóháza környékén fészkel. Pátkai szerint a Hemzsökö- szikláin kerecsensölyommal felváltva használ egy fészket. Carduelis spinus: 1953. VI. 16-án Telkibánya alatti lucosban figyeltem meg 6—8 példányt. 1954. VI. 27-én Komlóska völgyben 1 db. Loxia curvirostra: 1953. VI. 14—17. közt mindennap hallottam. 16-án fiatalokat is láttam. 1954. VII. 4-én délelőtt Hollóházán 2—3 db repült 27 Aquila — 54 417 keresztül, ugyanaz nap délután a Pänyok feletti erdei fenyökön figyeltem meg ugyanannyit. VII. 5-én 3 db Holléhäzän. Certhia familiaris: 1953. VI. 16-án Telkibánya alatt lucosban egy családot láttam. Fiatalokból gyűj- töttem ; ezenkívül biztosan fészkel még a kőrösi fenyvesben, mely a kör- nyék jelenlegi legnagyobb lucosa. Itt 1954 folyamán többször is megfigyel- tem. Találkoztam vele még Pányokon erdei fenyőben VII. 4-én és Holló- házán a Kispálhegyi bükkösben VII. 7-én. Parus ater: Csaknem minden fenyvesben még a kisebbekben is családonként mutatkozott. Többször megfigyeltem, amint a fiatalokat eteti. Parus cristatus: 1953. VI. 16-án a telkibányai lucosban lőttemegy fiatal madarat. Ugyanakkor még vagy 10—15 példányt észleltem. 1954. VI. 24-én a tokári fenyvesben fiatalt etető öreg példányt láttam. Sátorhegységi fészkelése biztosra vehető. Regulus regulus: A telkibányai, tokàri, dorogi és kőrösi fenyvesekben több- ször megfigyeltem, amint fiatalokat etetett. Egy ilyen fiatalt le is lőttem 1954. VI. 24-én Tokáron. Turdus viscivorus: 1952. VI. 2-án Kőkapu kör- nyékén igen gyakori volt, több fiatalt is megfigyeltem. Láttam még 1954- ben Kemécén egy darabot VI. 30-án és VI. 2-án Hollóházán 2 db-ot. Min- den valószínűség szerint fészkel. Cinclus cinclus: Osva patakban 1953. VI. 14—17-ig 6—7 darabot láttam. Három példányt meg is gyűrűztem. A Kő- kapui kastély mellett is. tartózkodott egy pár VI. hó folyamán. Apus apus: állandóan lehetett látni őket mindenfelé, fészkelésük helye ismeretlen. Picus canus: a kőkapui kastély mellett egy példány állandóan látható volt. Dryocopus martius: Istvankut mellett bükkösben figyeltem meg egy pél- dányt 1954. V. 30-án. Columba oenas: A bükkösök egyik legközönségesebb madara. Tetrastas bonasia: 1954. VI. 26-án Tokáron egyhetes fiatalokból álló családot találtam a két öreggel. VI. 27-én a Kőrös-hegyen egy másik család volt majdnem anyányi fiatalokkal. VI. 28-án Mlaka-rét és Péter- ménkő közti úton egy kakast, VII. 4-én Hollóházán a Pál-hegyen két, kocsi úti pocsolyában fürdő példányt figyeltem meg. Muscicapa parva: Bükkö- sökben közönséges. Szijj László Madártani megfigyelések Szatmärban. 1954. I. 20-án Császló hatá- rában havas időben egy szirtisast ( Aquila chrysaetos ) figyeltem meg. Szán- ról lelépve felé szaladtam, hogy a. sejtett nyúlprédát elvegyem. Nagy meglepetésemre azonban 10 m-re bevárt és héját ( Accipiter gentilis ) táma- dott; ez hátán feküdve, karmaival védekezett. Majd a szirtisas felrepült és 500 m-re levő akácra gallyazott fel. A héját megfogtam, feldobtam, az fáradtan, vérezve elrepült a kövesút melletti mintegy 50 m távolságra levő diófára. Amikor azonban folytattuk utunkat tovább, s úgy 1 km-t tehettünk meg, a szirtisas ismét visszaszállt a héjához. Visszajövet már nyomát sem találtuk. Ezen a területen legutóbb az 1940-es hideg, havas télen láttam szirtisast. Akkor egy hétig bolyongott itt, most azonban 3 nap után eltűnt. : Községünktől 1 km-re fekvő kb. 150 holdas tölgyesben 1954. III. 3-án egy magas tölgyön találtam a holló (Corvus corax) fészkét a mezőgazdasági területtel határos erdőszélen. 1953-ban 4 tojása volt, azonban nem állott. módomban, hogy a költés eredményes voltát megfigyelhessem. 418 Az 1953/54 telén lezajlott fenyöpinty- ( Fringilla montifringilla) invázió . alkalmával történt, hogy a kuvik ( Athene noctua) a hálóban ugráló fenyö- pintyre támadott. Gyors odaszaladással megmentettem a madarat. A kuvik az eresz alatt egy üres galambdúcban húzódott meg. 10 pere sem telt el, máris a csapóháló alatt szedegető fenyőpintyre támadott igen gyorsan. Abban a pillanatban húztam meg a csapóháló zsinórját, s mind a ketten foglyok lettek. Ez volt az első alkalom, hogy a kuvik nappali támadását megfigyelhettem; meggyőződtem arról, hogy az apró énekesekből kiveszi a vámot, különösen, ha nagyon hideg és havas a tél. Baboss Jenő Kiegészítés a Solymári-tó madarainak jegyzékéhez. Függöcinege (Remiz pendulinus): 1953. március utolsó és április első hetében, mint kóborló ; gyurgyalag ( Merops apiaster): a tó E-i partján levő egyik kis homokfalban egy költő pár 1953-ban. (Vö. Farkas, Aguila, LV— LVIII., p. 133— 158.) Farkas Tibor Madártani jegyzetek Nyugat-Szloväkiäbél. Kerecsensölyom (Falco cher- rug) a Kis-Karpatokban Nagyszombat (= Trnava) közelében Szomolany (= Smolenice) határában fészkel egy pár bükkfän kb. 18 m magasságban (1953). Közben Nagyszombat mellett uhuzäsnäl lőttek egy hímet 1953. XII. 7-én N. Museum Praha C 18410. jelzésű gyűrűvel. Gyomrában 2 Micro- tus arvalis volt. A madarat két évvel ezelőtt Széleskútnál (— Solosnica) a Kis-Kárpátokban 3 fészektársával együtt gyűrűzték meg. 1953. XI. hóban ugyancsak lőttek egy kerecsent Cifer határában. Füleskuvik (Otus scops) 1953-ban Nagyszombat környékén két pár fészkelt fák odvában. Kékesrétihéja (Circus cyneus) 1953-ban Nagyszombat közvetlen kör- nyékén költött. Fészekalja 4 tojásból állott, melyeket azonban az árvíz tönkretett, és így gyűjteményembe kerültek. Kormosvarjú (Corvus corone) Pozsonytól (= Bratislava) nyugatra költ. 1953-ban a Duna mellékén találtam fészkelve, de csak kis számban. Fr. Matousek Madártani hírek Jugoszláviából. Az utóbbi években (1954 előtt) mind gyakrabban kerül elejtésre a Pandion haliaetus Zentán, de különösen Obecse—Csurog menti Tisza vidéken. Biztosra vehető, hogy ott fészkel. Panurus biarmicus-ok ezen a vidéken gyakori fészkelők, télen nyáron látha- tok. Dryocopus martius már több ízben lövetett Bácsföldváron. A Corvus corax is fészkel ott. Már jó néhány példányt ejtettek el május vége felé, és a téli hónapok folyamán. Ezen a vidéken fészkel a Phalacrocorax pygmaeus is. A Hippolais pallida-ról azt mondhatom, hogy mind jobban terjed a Vojvo- dinában. Hosszadalmas lenne felsorolni hány újabb helyen észleltem. Leg- korábban megszólalt csantavéri udvarunkon V. 8-án, legkésőbben IX. 25-én szólt Szeghegyen. Nem ijedősek, nem félénkek. 1953-ban egy nagy szabadkai labdarúgó mérkőzésről jövet észleltem, hogy vígan csicsergett estefelé, pedig száz és száz autó s rengeteg ember haladt el egy kis akác Bie 5-9 419 elött, melyen ült, de nem zavartatta magät. Merops apiaster soha nem kep- zelt mennyiségben elszaporodott az egész Vojvodinäban. Május eleje és szeptember 20. között mindenkor és mindenütt találkozunk velük. A Tisza mellékén újból előkerült a Parus cristatus is. Innen kaptam egy Nucifraga caryocatactes-t is. Clangula hyemalis, Oxyura leucocephala, Melanitta fusca és Somateria mollissima elejtéséről is kaptam hírt. A bellyei erdőkben még ma is fészkel a Haliaetus albicilla és a Ciconia nigra. Phalacrocorax carbo nagy számban fészkel Apatin közelében. Anser anser 3 fészekalját talál- ták 1952-ben a Ludastóban, fészkel még a Bezdän melletti ,,Karapand- zsaban”, 3 pár a Palicsi-tavon, és a Szerémségben is fészkel. A zentai zsidótemplomon megtelepedtek az Apus apus-ok. 1954. I. 6-án két Branta ruficollis-t lőttek Dubrovnik határában, melyek az ottani helyi múzeumba kerültek. 1954. I. 4—II. 6-a között a dubrovniki piac tele volt vadlibával. A nagy havazások idején óriási tömegben teleped- tek Dubrovnik környékén. Egyes vadászok szerint ekkora libatömeget még sohasem láttak. Eleinte csak Anser albifrons-ok mutatkoztak, később faba- lis-ok is. Trebinje határában ugyanez a helyzet. Három. hófehér libát is megfigyeltek ott. Turdus pilaris óriási tömegekben jelentkezett, éppen így T. viscivorus is, T. musicus is sok volt III. 6-ig. Tömegesen jelentkeztek még Lullula arborea, Prunella modularis, Coccothraustes coccothraustes. A Fringilla montifringilla-k valósággal elárasztották az ottani vidéket. Scolopax rusticola is sok volt. Ugyanígy nagy számban telelt: Anas platy- rhyncha, Anas crecca, Fulica atra, Vanellus vanellus, Sturnus vulgaris, Pyr- rhocorax graculus, Emberiza calandra. Az Otis tarda Hercegovina több helyén telelt. A sarlosfecskék nagyobb csapatát láttam 1953. X. 15-én Dubrovnik határában. Csornai Richárd Saskeselyű-megfigyelés Izraelben. Izrael déli részére kirándultam 1954. V. 29-én. Az ókori Abde városrom felett hirtelen megjelent egy óriás madár egész alacsonyan, melyben kétségen kívül a saskeselyüt (Gypaetus barba- tus) ismertem fel. Sokáig körözött a fejünk felett, majd egy pár perc múlva visszatért másodmagával, nagy magasságban, amíg el nem tűnt végleg déli irányban, Edom hegyei felé. Zeira Meir Madártani adatok Izraelből. A fehérgólya (Ciconia ciconia) költése Israelben nagyon kétséges. Ez idő szerint (1954) csak egy ízben találták néhány évvel ezelőtt a gólya fészkét Tantura (a bibliai Dor) közelében. A fel- fedezés alkalmával, a fészekben teljes fészekalj volt. Sajnos — úgy látszik, a zavarás folytán — a szülők elhagyták a fészket, nem tértek vissza, és a tojások tönkrementek. A balkáni fakopáncs ( Dendrocopos syriacus) nálunk elég gyér számban fordul elő, belterületen egyáltalán nem. Itt éppen olyan elképzelhetetlen lakott helyen harkályt látni, mint pl. feketerigót ( Turdus merula ), annak ellenére, hogy ez nagy számban él a bokros-bozótos dombvidéken. Belterü- leten a palesztinai bülbül (Pycnonotus capensis vallembrosae Bp.) helyet- tesíti. Hovel H. ( Haifa) 420 Madärvonuläsi adatok Izraelből. A búbosbanka (U pupa epops) 1954. IX. 10-e tájt érkezett hozzánk ; a tüskebújó (Erythropygia galactotes) IX. 7-én eltűnt; a füstifeeskek (Hirundo rustica) IX. 5-e körül jöttek meg; Cin- nyris osea elvonult a Jordan deli folyása mellé IX. 15—18. között ; a cigany- esuk (Saxicola torquata) elöhirnökei megjöttek IX. 15-én. Zeira Meir (Kibbutz Yassour, Haifa) Adatok a madärszervezet szöveti regenerációs képességéhez. 1952. október elején, amidőn a gulipánok a szegedi Fehér-tóról már hetekkel előbb eltűntek, két együtt-tartó, sántikáló gulipánra lettem figyelmes. A sántikálás okának fel- Hi deritése celjaböl az -egyik madarat október 12-én sikerült puskacső elé kapnom. A sántítás oka azon- nal szembetűnő volt. : madár bal csüdjén egy szűk jelző gyűrűben el- halt száraz mumifikält szövetrostok voltak. è gyűrű már kilökődőfél- ben volt. A gyűrű előtt a csüd felső és alsó ré- széből kinőtt csontnyúl- ványok egyesüléséből egy híd képződött. Hogy ezen hidban a vascularisatio (ver-, nedvkeringes) is kifej- lödött, mi sem bizo- nyitja jobban, mint az, hogy a leszoritott veg- tag és az ép vegtag között semminemű visz- szafejlődés, vagy sorva- dásos jelenség nem ve- 28. ábra. A hibás gyűrűzés következtében elhalt és újra aa dar gulipän regenerdlcdot! gulipán-láb PR ey REA oly- Part of Avocet’s leg, defunct because of faulty ringing, képpen került, hogy a then regenerated természetvédelmi 6rnek Photo: Beretzk 7 éves gyermeke egy holtan talált és gyűrűs pirosläbü cankó lábáról levett gyűrűt egy néhány napos pelyhes gulipán lábára tett át, nem számolva a későbbi fejlődésre, a csüd vastagodására. Nincs kétség aziránt, hogy a másik és pár nap múltán szem elől eltűnt sántikáló gulipán is hasonló sorsra jutott. 421 Eltekintve az eset azon sajnálatos részétől, mely az esetleges. vissza- jelentés körül keletkezett volna, érdekes és értékes adatot ad a madár- szervezet nagy regressziós képességéről, amely az emlősöknél ily nagymér- tékben nem tapasztalható. Egyben bizonyítékot szolgáltat a hüllőkhöz közeli rokonságról is (gyik letörött farka újra nő stb.), amidőn a csüdnek 9 mm-es hosszban való regenerációját észlelhetjük. A madarak szöveteinek nagyfokú és gyors regenerációs képességét mutatja az általam 1936-ban a Nimród Vadászújságban (1936. XXIV. évf. 7. szám) leközölt daru-eset is. 1935. XI. 1-én a Hortobágyon lőtt daru bal csüdjén gyógyuló nyílt törés volt, hol a csontvégeket erős callus tapasz- totta össze. A fillérnyi nyílt sebet köröskörül a hám már részben takarta. A valószínűség szerint lövéstől származó sérülés végtag-görbülés és rövi- dülés nelkül gyógyult. Mind repülés, mind féllábon való ugrálás alatt a törött vég haranglábszerűen kalimpált és mégsem álízület fejlődött ki, hanem szoros összenövés. A gyógyulás csak álló helyzetben a láb mozdulat- lanságában jöhetett létre, amiből az a következtetés vonható le, hogy a gyógyulásnak igen rövid időn belül következett be az a folyamata, mely a törött csontok összeforrását eredményezte. Itt térek ki arra az észlelésemre is, hogy egyes madarak áttelelése igen gyakran gyógyult csonttöréssel hoz- ható összefüggésbe. December 26-án begyűjtött magányos rozsdás törpe partfutónál az ulna, decemberben lőtt bölömbikánál a combcsont gyógyult törését találtam. Dr. Beretek Péter Vadmadarak járványos megbetegedése a szegedi Fehér-tavon. Gyakran megfigyelhetö a szegedi Fehér-tavon, hogy vadmadarak és háziszárnyasok között egyidőben lépnek fel a járványos megbetegedések. Azoknál a fertőző betegségeknél, ahol a járvány csak madárról madárra (emlősre vagy for- dítva nem !) terjed, azt gyakran a vadmadarak közvetítik. A fertőzés leg- gyakoribb útja a közös táplálkozási terület : mezőgazdasági táblák, tarlók, tavak, mocsarak. Gyakran az is előfordulhat, hogy a háziszárnyasok közt fellépett járvány terjed át a vadmadarakra is, amikor az elpusztult baromfit a tóba hajigálják. A járványok leggyakrabban az őszi vonulás kezdeti szakában; július második felében, augusztus elején robbannak ki. Az ún. „baromfivesz vagy baromfikolera” a legismertebb. Egyes járványoknál a fajok különbözőképpen reagálnak a fertőzésekre, amennyiben egyes együttélő fajokban nagy pusztulás észlelhető, míg a másik rokonfajoknál egyáltalán nem, vagy csak enyhe megbetegedés lép fel. Gyakran észleltem, hogy egyes paratífusz-törzsek által okozott baromfivész a vadon élő récék közül csak a házirécének törzsfajtáját, a tőkésrécét ( Anas platyrhyncha ) támadta meg, s a tőkésrécék pusztultak ezrével, ugyanakkor a velük együtt élő más récefajokra a járvány nem terjedt át, vagy csak igen enyhe lefolyású volt. A vész idején nagyobb számban összegyülekezett dögevő barnaréti- héják (Circus aeruginosus ) között sem észleltem a járványt. A „tarlözäsra” kijáró tőkésrécék hulladékuk útján a legeltetésre kihajtott baromfi között terjesztik a vészt, mely ellen azonban ma már oltással védekezni tudunk. Nem így a vadmadaraknál. 1953 nyarán a szegedi Fehér-tavon , madárpestis" járvány zajlott le. 1953-ban augusztus 2-án észleltem először a járványt, az utolsó elhullást 422 IX. 13-án. Ekkor a fertőzés iránt érzékeny fajok nagyrészt tovább vonul- tak dél felé. A járványt egyik legkorábban érkező faj, a pajzsoscankó (Philomachus pugnax) hurcolta be a területre, és elsősorban a récefajok . közül a nagy tömegben vonuló csörgőrécét ( Anas crecca) és tőkésrécét {Anas platyrhyncha ) pusztította. A megbetegedés leginkább a parti mada- . rakra terjedt át, melyek mellett a sirályok és szerkök is tömegben pusztul- tak. A halevő madarak nem betegedtek meg, de csaknem kivétel nélkül a partok mentén az iszapból : táplálkozó madárfajok. Az elhullott, illetve súlyosan megbetegedett madarak szívvéréből kitenyészthető volt a Pasteu- rella multicida nevű pestis bacillus, amellytőla beoltott háziegerek elpusztul- 29. ábra. Fasteurella- Jertőzés következtében mejbelegedoti és elhullı dankasiralyok, kor- mosszerkök és pajzsoscankok Black- headed Gulls, Black-winged Terns and Ruffs sick and died by Pasteurella-infection Photo: Bereizk, — Szeged— Fehertö, 1953 tak. A betegseg tünetei a megbetegedett madaraknäl lustasagban nyilva- nultak. A félénk madarak is közelre bevärtak és nehézkesen repültek fel. Jellemző tünet volt a hasmenés : híg sárgás-zöldes széklet csaknem állan- dóan ürült a madarakból. A betegség súlyosbodásával bénulásos tünetek léptek fel. A madarak lábraállni képtelenek voltak, felrepülni sem tudtak, csak kiterjesztett szárnyakkal vánszorogtak a földön. A járványt heti idő- közökben figyeltem és nemcsak járvány-kórtani, de madártani szempont- ból is tanulságos, ha egyes fajok megbetegedéseit észlelésem alapján leköz- löm : 1953. VIII. 2: Philomachus pugnax: 20—25 dögön talált és beteg madár (átvonulók száma sok száz); Anas platyrhyncha: 15—20 dög, 423 sok beteg, nehezen repülő (atvonulök száma több száz) ; Anas querquedula : 1 dög (néhány száz átvonuló) ; Chlidonias nigra: 26 elhullott, több beteg. Jórészt a fiatal madarak betegedtek meg (pár száz madár tartózkodott a tavon, ahol kisebb költötelepe van); Larus ridibundus: 6 elhullás, néhány beteg, jórészt fiatal; Tringa stagnatilis: :1 elhullott (madarak száma 80— 100); Tringa totanus 1 beteg madár (ott tartózkodók száma 50—60). 1953. VIII. 9: Philomachus pugnax: 80—100 elhullott és beteg madár (átvonulók száma sok száz) ; Chlidonias nigra: kb. 30 elhullott és beteg (átvonulók száma kb. 200) ; Tringa stagnatilis: 3 elhullás, 1 beteg (átvonu- lók száma kb. 150); Tringa glareola: 1 elhullás (átvonulók száma 50— 60); Tringa totanus: 4 elhullás (madarak száma 80—100) ; Larus ridibun- dus: 7 elhullás, 50—60 nehezen repülő beteg (madarak száma sok száz) ; Fulica atra: 15—20 elhullás, köztük mindössze 3 öreg (madarak száma. több száz) ; Larus argentatus 1 beteg (2 madár összesen a tavon) ; Spatula clypeata: 1 beteg (madarak száma 15—20); Anas crecca: 100-nál több elhullott és beteg (átvonulók száma sok száz); Anas platyrhyncha: sok száz elhullott és beteg (átvonulók száma ezernyi); Anas querquedula: 1 elhullott (ätvonulök száma néhány száz); Platalea leucorodia: 1 elhul- lás (madarak száma 55— 60) . | 1953. VIII. 16: Charadrius alexandrinus: 1 elhullás, 2 beteg (a tavon mindössze 5—6 madár); Platalea leucorodia: 1 elhullás (55—60 madár) ; Calidris alpina: 1 beteg (8-as csapat) ; Calidris temmincki: 1 beteg (néhány kis csapat) ; Fulica atra: 3 beteg (több száz a tavon) ; Philomachus pug- nax: 5 dög (több száz a tavon) ; Tringa stagnatilis: 1 elhullás (atvonulök száma kb. 30); Larus ridibundus: 5—6 dög és beteg (a tavon számuk sok száz) ; Anas crecca: 20—25 elhullás (a tavon több száz); Anas platy- rhyncha: sok beteg. 1953. VIII. 23: Platalea leucorodia: 1 dög, 1 beteg (átvonulók száma. 230— 250) ; Philomachus pugnax: 30—40 dög, sok beteg röptű (a tavon sok száz) ; Calidris alpina: 1 beteg (8-as csapat) ; Calidris testacea: 1 be- teg (15—20-as csapat); Charadrius alexandrinus: 1 beteg (5—6 madár) ; Vanellus vanellus: 3 beteg (számuk 50—60); Tringa hypoleucos: 1 el- hullott (összesen 30—40 példány a tavon); Anas crecca: 4 dög (számuk sok száz); Anas platyrhyncha: néhány dög, de igen sok a beteg (a tavon számuk ezernyi) ; Spatula clypeata: 1 elhullott (8—10 a tavon). 1953. VIII. 29: Charadrius hiaticula: 1 beteg (4 madárból) ; Arena- ria interpres: 1 dög (a tavon nem volt több látható) ; Platalea leucorodia : 2 beteg (180—200 madárból); Philomachus pugnax: 1 beteg (150—200 madárból) ; Tringa hypoleucos: 1 beteg (25—30 madárból) ; Anas crecca: 150—200 elhullás (sok ezer madár). 1953. IX. 5: A járvány szűnőben a hűvösödő idők beálltával. Egretta grazetta: 1 elhullás (10 madárból) ; a boncolásnál kiderült, hogy sörétezve volt. Limosa limosa: 1 dög (pár száz madárból) ; Larus ridibundus: 1 el- hullás (pár száz madárból) ; Anas crecca: 8—10 elhullott (sok ezer madár- ból); Arenaria interpres: 2 dög (több a tavon megfigyelhető nem volt) ; Actitis hypoleucos: 1 beteg (6—7 madárból); Anas platyrhyncha: 1 beteg (sok száz madárból) ; Calidris alpina: 1 beteg (kis csapatból) ; Calidris 424 minuta: 1 beteg (4 madárból) ; Calidris temmincki: 1 beteg (néhány kis csapatból) ; Larus ridibundus: 2 beteg (sok száz madárból) 1953. IX. 13: A járvány megszűntnek tekinthető. Charadrius aprica- rius: 1 elhullott (a tavon több látható nem volt). A megbetegedett fajok száma tehát 23. Figyelembe véve, hogy az egész 3 ezer holdas terület nem volt áttekinthető, ezek a számadatok nem adnak pontos képet a járvány pusztításáról, mert megfigyelésem mindössze egyes szigetekre korlátozódott, ahová a beteg madarak kihúzódtak. A szigetek a hasmenéses betegek ürülékével voltak szennyezve. A járványos idő kezdete- kor nagy hőségek (28—32 C") voltak. Szeptemberben a hirtelen fellépett hűvös idők a fertőző baktériumok külső tenyészetére nem voltak kedvezők. A dögökből élő madaraknál ez alkalomból sem észleltem elhullást vagy megbetegedést. Nem érdektelen annak felemlítése, hogy a madarakkal való foglalkozás alatt magamon is észleltem néhány napig tartó enyhe bélzavaro- kat. Agglutinációs próba azonban nem történt, s így kérdéses, hogy a Pasteurella multicida idézte-e elő a betegséget ? A kórokozó sulfamidokkal (ultraseptyl) szemben ellenállónak bizonyult. Streptomycinnel több madárnál eredményes gyógyulás volt elérhető. A vizs- gálatokat a szegedi egyetem Kórtani Intézete végezte. ú Dr. Beretzk Peter Madártani adatok Comenius 1631. évi könyvéből. Comenius Amos János, a morvaországi születésű kiváló pedagógus, aki 1650-től 1654-ig a sáros- pataki főiskolán is tanított, 1631-ben írta , Janua linguae latinae reserata aurea” (A latin nyelv feltárt arany ajtója) című munkáját. Ezt a nevezetes könyvecskét Szilágyi Benjamin István, a váradi iskola rektora 1634-ben fordította le magyar nyelvre. Debrecenben adták ki, kéthasábos, latin ere- deti és magyar szöveggel. Ez a kis könyv már külső alakja és nyomtatása miatt is muzeális értékű, de még becsesebb három évszázad távlatából maga a tartalma. Tulajdonképpen egy enciklopédia, amely 100 szakaszra osztva 1000 pont- ban felöleli az egész földkerekséget és az emberi élet mindenféle megnyilvá- nuläsät. A világ teremtésével kezdi, az elemek és az állatvilág ismertetésé- vel folytatja, majd az embert veszi tárgyalás alá. Az emberi testet, a fog- lalkozásokat, szokásokat, az állam szervezetét, a közoktatást, a tudományt írja le, végül az erkölcsről és a túlvilágról tartott tanítással fejezi be a művet. A könyv madártani vonatkozású adatokat is közöl, ami azért becses a számunkra, mert Comenius közvetlenül a magyar határ mellett született s ezt a munkáját számüzetésben, Lengyelországban írta, tehát olyan terüle- ten, amelynek madárvilága általában hazánk madárfaunájával megegyezik. A magyar fordításban említett nevek pedig még határozottabb utalást tartalmaznak Magyarország akkori. madärvilägära és főleg a madarak akkori magyar nevére. Miskolci Gáspárnak ,, Egy jeles vadkert” című, 1769- ben megjelent művét még a fordítás is 126 évvel előzi meg és így ez tekint- hető az egyik legrégibb magyar nyelvű madártani vonatkozású könyvnek. A madarakról a 14. § szól legbővebben, ennek címe : „Az Élő Állatokról és elsőben a Madarakról". Előljáróban meghatározza az élő állatokat. , Élő állat az, ami élettel, érzékenységgel és mozgással van felruházva, mert a szárnyas állatok repülnek, a vízben lakók úsznak, amazok szárnyak- kal és tollakkal ; ezek halszárnyakkal ; a négy lábú állatok futnak, a csúszó állatok csúsznak. A madarak két lábúak. A paradicsommadárról ugyan azt állítják, hogy : nincs lába, de ez valótlanság. Tolluk és csőrük van: egyetlen kivétel a szár- nyas egér, ami szőrös és fogas. ; A madarak fészket építenek, tojásokat raknak. A tojásokban fehérje és szék (szik) van elrejtve és azokon ülnek, míg csak meg nem elevenednek Kiköltött fiókáik néha tollatlanok és szárnyuk sincsen." Rendszerezi is a madarakat, természetesen a maga módján. Ragadozók : a saskeselyű (vultur), héja (kánya-Milvus), vértse (buteo), ölyv (accipiter), sólyom (falco), karoly (nisus), sebes szárnyú ölyv (aesalo), amik horgas körmükkel szétszaggatják a gerliczéket és egyéb ártatlan madarakat. Az éjjel járó madarak a holdvilág nélküli setét éjszakában is látnak, de nappal vakoskodnak. Ilyenek: a bagoly (bubo), fülesbagoly (asio), nagy szemű bagoly (scobs), huhogó bagoly (aluco), északi csikorgó madár (fejes bagoly-nyctricorax strix), éjjeli puppenevér (haris-ulula), ketske fejő (szopó) madár (caprimulgus). Madártartó helyeken táplálják és hízlalják vagy csak gyönyörűségből tartják a fátzánokat (phasiani), tuzokokat (otides tardae), fuvakat (tetra- ones), fajdokat, avagy erdei tyúkokat (urogalli seu tetraces), indiai tyuko- kat, avagy pulykákat (meleagrides seu gallopavones), kappanokat (capones), tsászármadarakat (attagenes), fogolymadarakat (perdices), huros madara- kat és fürjeket (turdi et coturnices). A tzignus, avagy hattyú (olor seu cygnus), szártsa (fulica), buvár (mer- gus), vad-rétze (guerguedula), ökörbika, avagy bölönbika (onoerotalus seu taurus), pelikán (pelecanus), gődény (gavia) és egyéb vízimadarak, szeles lábúak (tenyerestalpuak), egyiknek sem tollas a lába. A seregélyek (sturni) seregenként, de rend nélkül, a darvak (grues) szép illendő renddel, a gémek (ardeae) igen magasan repdesnek. Hangos szavúak (canorae): a tengelitz (acanthis), patsirta (alauda), fülemüle (acredula-luscinia philomela), tzinege (carduelis), pintyőke — pinty (fringilla), gábor, avagy gäborka (galgulus vel galbula), rigó (merula), kenderike (linaria). Vannak aztán vadgalambok és. hazigalambok. Vadon élnek: az őszi galamb, vagy vadgalamb (palumbus, seu palumbes) és a kék galamb (livia). A házi galambokat galambházban nevelik, amit hínak galambosnak és galambugnak is. Férgekkel élnek: a küllő (merops), büdös banka vagy büdös babuk (upupa), harkály (picus), fige madár (ficedula), veresbegyű vagy tsipke madár (rubecula-erithacus), poszáta (nyomorék madár, curruca), veresfarkú madár (rubecilla-phoenicurus), de ugyancsak rovarevő a veres harkály (pyrrhulas) és talám a libotz (bíbic -vanellus). ; Ezt követően egyes madarak érdekes tulajdonságait említi meg. 426 Az ökörszem (trochilus) es a kis paris madár (tzinege — parvus parus) | nevetségesen hasonlitanak magukat a strutz madárhoz (struthioni-struthio- camelo). A húros madár (turdus) önönmagänak veszedelmet sz . . ni mondatik, mert abból, amit megrútít, lép (ragadovány) tsirázik, ahonnan lészen a lép, avagy ragadovány, madárfogó enyv. A barázdabillegető (Motacilla) szüntelenül a farkát mozgatja és bille- geti, a páva (pavo) az ő tarkabarka, vagy szemés, sokféleképpen festett farkát elterjesztvén kevélykedik. A süseték vagy püseték (Cassita vel galerida) bobitáját ; kakas (gallus) midőn az ő szemetén (az ülőn) vagyon, avagy kukorikol, taréját felbor- zasztja, a fakusz (pardalus) az orrával a dió héját mégtöri. Azután a madarak hangját írja le. A lúd (anser), gátsa (gansa) és a liba (anserculus), melyet metélt aprólé- kokkal hizlalnak és kövérítenek meg, gágog (sibog), a récze (anas) zatyag (retzeg), a tyuk (gallina) karitsál és kodátsol s kotyol (kotol). A holló (corvus) korrog, a sas (aguila) süvölt, a gólya (ciconia) vagy eszterág kelepel és kattyog, a kakuk (cuculus) kakukkol; az éjjeli bagoly (noctua) huhol, a szarka (Pica) csörög, a tsóka, vagy szajkó (monedula seu graculus) tsátsog, a varjú (cornix) kákog, a fetske (hirundo) fitserékel (fetseg), a veréb (passer) tsiripel, avagy tsipeg, a madárfi (pullus) pipeg s. a. t. Továbbá a publikän (psittacus) értelmes szókat . formálni szokik. Befejezésül a mesebeli madarakról emlékszik meg: „A féniks-madär (phoenix), grif-madär (gryps) és hárpiák (harpyjae) költött dolgok. * A madarakat meg egy önällö szakaszban tärgyalja. Az emberi foglal- kozäsok felsorolásánál a XXXIX. $. a madaräszäsröl szól néhány sorban. „A madaräsz a madarfogd szerszámot megkészitvén, az édesgetések által magához hitegettetett és ételre tsalogattatott madärkäkat és madarakat hálótáskákkal meglepi (megborítja) avagy lépes vesszőkkel, melyeket a madarászrúdra, vagy póznára kitészen, belekeveredteti, avagy tőrökkel tseklékkel tőrbe ejti avagy keleptzével megtartóztatja. A szájokkal éneklő madarakat életben hagyja, kalitkában rekeszti (tömlötzözi), vagy többek- kel együtt vagy magán. Ha mely a nyügtől megtartóztatott magát kiszabadítja és kifejti, elrepül, hanem ha magát ismét láb tartóztató szőrökben akasztja." * d Végül az egyházi élettel kapcsolatosan ,, A Pogányoknak és a Sidóknak - hamis Isteni Tiszteletekről (Babonaságokról)" írott LXI. §-ban tér vissza még egyszer a madarakra. A pogányok jövendőmondói nem isteni ihletésből prófétálnak, hanem , madarak nézéséből, madarak tsevegéséből, barom bel nézésének jöven- döléséből és babonás szerentse kerekekből ; ismét vagynak a madár nézés- ből jövendölők, madár szólásból jövendölők, babonások, avagy bűvös bájosok és sorsvet6k.” Ismét babonaságból vélniés madár szókból ítélni, istenes jövendölésnek tartják vala. È Látnivaló a leírásból, hogy a madarak ezelőtt háromszáz évvel is felkel- tették az emberek figyelmét. S a tudományos rendszerezés akkor még gyer- mekcipőben járt, Linné csak egy évszázaddal később lépett fel, de azért. foglalkoztak az emberek a madarakkal, kiki a maga módján. Voltak, akik a madarakban csak a pénzszerzés forrását látták. Jósoltak a madarak hangjából és repülésük megfigyeléséből. Mások madárfogások- kal foglalkoztak. Ismerték a lépkészítést és ugyanúgy léppel bekent vesz- szőkkel dolgoztak, mint a mai madarászok, de használtak szőrből font hurkokat, madárhálókat, ahová élelemmel csalták a madarakat ; különfele- csapdákkal és kelepcékkel. Divatozott az éneklő szobamadarak tartása, a papagályt már akkor is beszélni tanították. Diszmadärként nevelték a. pávát, fácánokat ; a kertekben galambdúcban tartották a házi galambokat és a baromfiak között a pulyka is előfordult. A baromfin kívül fogyasz- tották a fácánt, túzokot, fajdot, császármadarat, foglyot, fürjet, húros. rigókat. Érdekes, hogy Comenius a denevért a madarak közé sorolja, nyilván azért, mert repülve keresi a táplálékot. Ettől eltekintve azonban adatai. megbízhatók ; ismeri a fészeklakó és fészekhagyó madarak közti különb- séget ; sőt a fagyöngy terjedéséről is tudta, hogy az a rigók emésztésével van összefüggésben. A fordításban közölt nevek legnagyobbrészt megegyeznek a mai magyar nevekkel és megfelelnek a latin eredeti névnek. Természetesen eltérések és. sajátos nevek is akadnak. A legnagyobb és legkisebb madár üsszehasonli- tásánál említett , kis páris madár" (tzinege — parvus parus) azonban való- színűleg nem cinege, hanem királyka lenne. A süseték vagy püseték nyil- ván búbos pacsirta, a gábor vagy gáborka inkább aranymálinkó, mint. gébics, a ,,veres harkály" pedig süvöltő. Nem hämozhaté ki a szövegből, hogy milyen madarat illetett ,,fakusz” névvel a fordító. A fakuszót. biztosan nem, mert a latin szöveg így szól: ,,Pardalus rostro nucleos. frangit." Magtörő madárnak kell tehát lennie: csuszka, mogyordszajko, meggyvágó, vagy esetleg valamelyik harkály, mert a nagyfakopáncsnak is: szokása a dió kilyukasztása és a bél kiszedése. Különös, hogy a madarakkal való vadászatról nem beszél Corn pedig a solymäszäs Lengyel- és Magyarhonban abban az idöben is szokäsban volt. Ezt azonban nem lehet hibájául felróni, hiszen könyve az egész világot felöleli, és így meg kell elégednünk még azokkal a szűkszavú adatokkal is, amiket a fentiekben teljes részletességgel ismertettem. Dr. Sóvágó Mihály Régebbi madártani adatok Vas megyéből. Nemes Népi Zakál Györ gynek 1818. évben készült ,,Eürséghnek leírása"? című, nyomtatásban még meg Br jelent es a M. Tud. Akademia könyvtäräban található (Földleiräs : 4", 9.) kézirata több érdekes népies madárnevet és madártani adatot. is tartalmaz. Zakál György kitűnő ismerője volt az akkor 18 községből állott vasmegyei Őrség néprajzának és madárvilágának egyaránt. Tanulmányá- ban többek között felsorolja a vidék jellemző és ritkább madarait, feltűn- tetve azok népies neveit, a hozzáfűződő néphitet, madárral kapcsolatos közmondást. 428 Az Őrség vadászható állatai közül kiemeli az erdei szalonkát : ,, Főképpen pedig említést érdemelnek a Szolonkák, avagy erdei Sneffek, amelyek ősszel és tavasszal igen nagy számban jönnek elő, és kiváltkép tavasszal amidőn parosodnak, naplemente után egymást füttyögetessel és vornyogással híván, és az erdűk, fenyűsök felett repdezvén, a lesbe álló puskásoknak igen szép mulatságot tesznek." Zakál azt írja, hogy néha nyáron is előfordul, sőt nem ritkák az áttelelő példányok. Néphit szerint ilyenkor a mohás patak alá, gyökerek közé bújnak és ott megmerevednek. „Az eger gyakran megtalällya őket, és igen sokat megkezdven elront." Az Őrség erdeiben, őszi és tavaszi vonuláskor jelenlegi is nagy számban mutat- kozik a Scolopax rusticola ; sőt most sem ritka a nyáron visszamaradó költő vagy ättelelö szalonka sem. A ,,fogoj” szerinte gyakori. Előfordul a , für”, , fürt" is, amit a nép ‚„pittypalatty”-nak mond. A haris már ritkább. Sok a vadgalamb, de még több a gerlice, meg a ‚‚fötske”. Az erdei madarak ismertetése során megemlíti a harkályokat vagy harkányokat, melyeknek több faja fordul elő. A fekete küllü külsejét, életmódját pontosan leírva megemlíti, hogy , igen ritkán szóll, szükül, avagy nyivatskol, mint a matska ; ha pedig erősen tárrogat az erdők felett, akkor időváltozást hirdet jelent — a köznép úgy hiszi." Az Őrség madarai közül felsorolja még a sárga küllüt, a huros rigót, fenyves rigót, a magos, fekete, és sárga rigót. Utóbbit a nép oromállú-nak nevezi. Előfordul a zöld ln (Coracias g. garrulus L.);,,a vad rétzék is tavasszal megjelennek és költönek . . . de nem sokan. A vad ludak, darvak ősszel és tavasszal csak na jonnek-mennek.” ,,Tuzok, Eörseghbe nincs. A különféle Ölyvök es Hejjak, nyuläszü, tyúkászú, verebeszü sat. Kányák nevei alatt nevezetesek Eürséghben. Bobukát, Hupotának hívják — a nyaktekertset Tekerincsnek.”’ Zakál György által leírt őrségi közmondásokban is olvashatunk mada- rakról. , A ki Harist akar fogni, ne zörögjön." , Nem sirat egy rigót egy nyár." (Kikosarazott legény vigasztalására mondogatták.) , Nem ér több kakukszót !" (Súlyos beteg, rövidesen meghal.) A kakuk szólását az őrségi gyerekek egyébként emígy magyarázzák: , Kukuk! Kaka Tót! Csetse Magyar! Kaka Tot!’ A tótok (vendek) nagyon megbecsült szomszédai az őrségi népnek. De mert egyszer elevenen megperzselték a kakukot, ezt a cselekedetüket a nagy madárbarát gyerekek nem tudják nekik megbocsá- tani: ezért mondják így a kakukszót. A göcsei és őrségi magyar gyerekek madárszeretetét bizonyítja még az a versike, amit mai napig is akkor mon- anak, ha gólyát látnak : , Góla, gola, gilice, mitől véres a lábad! Török gyerek megdobta, magyar gyerek gyógy íttya b Érdekes, hogy Zakál leírásában nem tesz említést sem a császármadárról, sem pedig a siketfajdról. Igaz, hogy Chernel szerint az előbbi kb. 60 évvel ezelőtt még csak terjedőben volt Őrség erdeiben ; utóbbi pedig Vas megyé- be csak az 1880-as évek alatt telepedett be, így ezek szerint a XIX. század elejen Orsegben e madärfajok egyike sem elt. Mégis van régebbi adatunk, amiből arra következtethetünk, hogy a XVII. század elején mind a Tetrastes bonasia, mind a Tetrao urogallus elö- fordult, söt gyakori lehetett Örsegben, ahol később kipusztultak, majd újabban odaismét betelepedtek. Dr. Iványi Béla: , Képek Körmend multjából" 429 c. tanulmanyaban (Körmendi füzetek, 4. sz., 1943.) emliti, hogy a Bat- thyany-ak udvarát jobbára Körmend és tartománya látta el élelemmel. A körmendi tiszttartók nagy mennyiségben küldtek fel Nemetüjvärra, Szalönakra és Rohoncra mezőgazdasági terményeket, halat és vadat. Somogyi András 1609-ben öt ,,fajd madarakath, igen szép frisseketh" küld azzal, hogy ha kell, még többet is küldhet. Más alkalommal császármadarakat küldtek a földesúri udvarnak. Nem valószínű, hogy ezek a Rába völgyében fekvő Körmendről vagy vidékéről kerültek kézre, inkább feltehető, hogy a közeli őrségi erdőkből, ahol a siketfajd jelenleg is költ. Iványi említett könyvében adatokat közöl arról is, hogy a Batthyányi-ak 1609., 1638., 1641. és 1644. évben karvalyokat kaptak Körmendről, melye- ket nyilván vadászat céljára használtak. Csaba József Short Notes Flamingo at Tápiószecső. On the 24th July 1954 Ferenc Androkity fish-master at the fish-ponds near Tápiószecső, when working in a pond with shallow water, saw a trange long-necked bird which settled on the pond, coming from south-western direction. The bird’s flight clearly showed, that it was tired. It was standing akout motionless for several minutes, then it tegan to Lathe and arrange its feathers. The fish-master meanwhile sent for his gun and succeeded in stalking and killing the Flamingo. (Phoenicopterus ruber.) This proving specimen is now in our Institute’s collection. Dr. Imre Patkai Nesting of the Southern Black-Headed Gull at Lake Fehértó near Szeged. — During the summer of 1953 a large colony of Black-Headed Gulls was formed on a little island, named "Korom" in pond No. XI. of the fish-ponds at Fehérté. About 5— 600 pairs of Gulls nested along with several hundred pairs of Common Terns on this small grassy island 80—90 yards long and 30—35 yards broad. Its southern parts are tare. On parts with dense grass bred Mallards, Gadwalls, Garganeys, Sho- velers, Pintails and White-eyed Pochar ds, whereas on the bare parts 4 pairs of Avocets, and in places with only little grass-vegetation 2 pairs of Stilts and several pairs of Redshanks settled. I was ringing the young gulls on June 5th 1953, when I found already perfectly grown young gulls, which completely differed from. the Black-Headed Gulls in the markings and colourings of their plumage. This state of their development perfectly matched with the state of development of Black- Headed Gulls. Their heads and necks were uniform faint yellowish-brown without any patterns, whereas their backs and upper wing-coverts had a similar brownish- yellow plumage. The tips and sides of the feathers were lighter. It was out of question, that they should be a colour-variation of the Black-Headed Gull, as I found two such birds beside each other that were exactly alike. It would have keen useles to search for their parents among the thousand and thousand Gulls and Terns that were whirling overhead with a deafening noise. There was no hide on the small island from where I could have observed the returning parents. There were noso-called "Large Gulls” among the adult birds of about the same size. I took colour photographs of the young birds, then I took Loth of them intending to stuff one and to send the other one to the Zoo with an ornithologist who was just then working there and who was leaving the following day. The bird would have been reared there and later on it could have been definitely stated, to which species it belonged. But one of the birds escaped from the open basket, in wich is was carried by my companion and the. guard of the nature-reserve released the other one by error. Thus no other document. remained, but the coloured photographs. The two birds’ perfectly similar plumage and their bills, stronger than that of the Black-Headed Gull’s are cle arly visible even 430 on the gray prints made from the coloured negatives. We hal no material of young specimens for comparison and thus could come to no definite solution. The mystery was solved in summer 1954 at last. The colony could only settle late on the island, as the water was let into the pond late in the season. Many thou- sani pairs of Black-H>aled Gulls thus settled in the sedge on the salty parts of the reserve. On Korom:island only 80— 100 pairs of Black-Headed Gulls and 120 — 130 pairs of Common Terns were breeding together with the ducks and a few pairs of Redshanks. I visited the island on June 27th, when the Gull’s eggs were already hatching. I heard a yet unknow deep purring-like sound from the mass of several hundred Gulls whirling overhead. I succeeded in finding the sound’s owner, a Southern Black-Headed Gull with a dark black head and rose-red coloured keak. Later the gulls settled and I noticed three Southern Black-Headed Gulls ( Larus melanocephalus ) among them, which were keeping close together in the mass of Black-Headed Gulls. I succeeded in shooting one of the birds that came close above my head. It was a female, with the sign of incubation on its abdomen. I watched the third Eird at a greater distance from a boat and it soon settled on a-grassy patch of the island together with several Black-Headed Gulls. I searched this place and found 5 gull’s nests 60— 80 centimeters close to one another. The eggs varied a good deal, so that I could not isolate the:Southern Black-Headed Gull’s nest. So I built a hide nearby with the aim to continue observations a few days later. Five days later the eggs were all hatched and the young birds scattered and were hiding among the waist-high thorny thicket when their parents uttered their cry of danger. This time I could detect one Southern Black-Headed Gull among the birds flying about. I visited the island again a week later. I searched the mostly unpenetratle thicket for the young birds in vain, but it is also possible, that the parents swam to a safer place with their young. | Based on these experiences in 1953 and 1954, the nesting of the Southern Black- Headed Gull is ascertained on Lake Fehérté near Szeged. In Dementiev’s ornithological work the markings of the young melanocephalus completely match with the markings of the nearly fledged young bird I found. Dr. Peter Beretzk Nesting of the Southern Black-Headed Gull at the Fish-Ponds near Rétszilas. When I visited the big colony of Gulls, that usually is on the "wpond No. 3. of Ors" on May 28th 1950, I found an extraordinarily keautifully coloured clutch of gull’s eggs, that greatly differed from those of the Black-Headed Gull. I took the elutch for identifi- cation and placed it into my collection, temporarily as a doubtful Black-Hea led Gull’s clutch. Though I watched the mass of Gulls whirling atove my head with glasses for a long time, I could detect no other species of Gull than the Black-Headed. It must be mentioned, that when ringing gulls, Miklós Vasvári found in 1940 young gulls in downs on exactly the same spot, that greatly differed from the Black-Headed Gull’s young. Although he was not able either to detect ‘the adult birds, he thought the young to be Southern Black-Headed Gulls. Peter Beretzk at last found nearly fledged young of this species at Lake Fehertö near Szeged in Spring 1953 and then in 1954 he again found several pairs nesting when he collected an adult bird and definitely settled this difficult problem. Encouraged by this final evidence, I drew the douttful clutch in my collection under severe examination and tased on Rey’s description I could identify them without any doubt to be the eggs of the Southern Black-Headed Gull (Larus melanocephalus ). The description of the eggs is following : ground-colour stone-grey, with ash-grey, bright rufous-brown and dark Erown smaller patches, irregular streaks that show on one of the eggs an especially teautifuland interesting marking that remsembles chinese letters. Measurements: 58 x 39, 54.5 x 39, 53 x 38 mm. In spite ot the advanced nesting-season the eggs were perfectly fresh and were lying together with two othereggsof tre Black-headed Gull ina shallow nest at the edge of the masses of nests on the muddy island in the pond. The eggs of the clutch of three were perfectly dull and thus greatly differ from those of the Black-Headed Gull, that always show brigthness. The eggs of the clutch with two have yellowish ground- colour, . slightly larger measurements and their markings are more distinct. Thus it can be taken to be proved, that the Southern Black-Headed Gull may not only occur in the large gull-colonies of our country, but also does nest there and thus the 431 statement in Istvan Chernel’s book is confirmed, according to which (kased on the doubtful evidence by Baldamus) it "is said to have formerly kred at the River Tisza”. Its colonies nearest us are in the Dobrudzsa, and according to Makatsch,— to whom I am greatly indebted for his valuakle assistance in identifying the eggs, — near Saloniki as well. László Máté Common Scoter on the Danube. — On January 30th 1953 a male Common Scoter ( Melanitta nigra) was shot on the Danuke, near Gemenc, that was sent to the Insti- tute of Foresty-Science to be stuffed. The stuffed bird was given to our Institute by Istvan Party. Dr. Imre Pátkai Second occurence of the Tawny Eagle in Hungary. — The Tawny Eagle (Aquila nipalensis orientalis) often appeared in our ornithological literature formerly, but none of these specimens was found to kelong to this species. The first authentic specimen was shot near Dunapentele in May 1929 ( Vasvári, Aquila, XLIIT—XLV, p. 662—663 and 689). This specimen was Eurnt in the war-damaged Institute, in 1945. The second specimen in this country was shot ky János Blahut on May 12th 1952 near Békéscsaba. The bird was a female and weighed 2500 gr. The kird was given to the Institute’s collection. Mihály Hankó The Northern Goshawk in Nyitra, Slovakia. — I shot a young male specimen of the Northern Goshawk ( Accipiter gentilis buteoides Menzbier) near Jánosújfalu (= Ja- nova Ves) on January 12th 1919 The kird’s measuremenis are: lengıh 580, wing 320, tail 250 mmm. Eyes bright yellow, cere and legs greenish-yellow. The bird s still in my collection. Dr: Odor: Nena The Hungarian specimen of the Sociable Plover and the fate of other unique speci- mens. — The Sociable Plover (Ckettusia gregaria ) has been introduced into the list of Hungarian birds by Gyula Madarász in 1900. (Orn. Mb. VIII, p. 170.) The specimen is in moulting plumage, so that its sex cannot ke stated any more. According to Madarász the bird was collected on Septemter 29th 1900 near Tata-Töväros — the originallakel bears the name of a field, "Naszály" — and was deposited in the muzeum at Tata. From that time onward, this occurence can te found everywhere in our literature. The collection of the museum at Tata has teen destroyed during war activi- ties or has been partially scattered. Therefore in 1945 we at once asked dr. Lajos Soös, who was living there at that time to make inquiries, whether this valuakle specimen could be traced. But Sods’s efforts were without result. Later we sent similar requests to Zoltán Porga and János Geyr, our cooperators who worked at Tata, but their efforts were likewise in vain. Our surprise was the greater, when we received a letter from school-inspector Dr. Vince Baranyai in January 1954, saying, that he discovered this specimen in the collection of the High-school at Tata. As he had controlled its data with Lovassy’s book, he found out, that it was the only Hun- garian specimen, which is of no value for teaching purposes. Therefore he offered it to our Institute, though it was not in best condition any more. The specimen even- tually arrived and Imre Pdtkai did excellent work in fixing up the rather deranged stuffed bird. The specimen still bears the original lakel with the accurate data. We express our sincere gratitude to Dr. Vince Baranyai for having saved such a valuakle scientific proof. We seize the opportunity to express the request to our cooperators throughout the country, to be so kind as to try to trace those unique specimens, which were in collections in country-places and the fates of which are yet unknown. Such are: Anser indicus Székesfehérvär)*, Somateria spectabilis (Hódmezővásárhely), Falco biarmicus (Léka), Terekia cinerea (Szentes), Alca torda (Hajdúböszörmény), Frater- cula arctica (Hódmezővásárhely), Pterocles exustus (Léka), Pinicola enucleator (Szom- bathely). * We hear from László Máté, that this specimen was burnt during the war. 432 The following unique or rare specimens were destroyed when the Ornithological Institute was burnt down in 1945: Chlamidotis undulata 1 sp, Falco cherrug saceroides 1 sp, Accipiter gentilis buteodis 1 sp, Hieraaetus fasciatus 2 sp, Aquila nipalensis 1 sp, Anser indicus 1 sp, Anas angustirostris 1 sp, Terekia cinerea 2 sp, Phalacroco- rax pygmaeus 2 sp, Larus hyperboreus 2 sp, Larus glaucoides 1 sp, Larus marinus 1 sp, Xema sabini 1 sp, Melanocorypha sibirica 1 sp, Garrulus glandarius albipectus 1 sp, Carduelis hornemanni 2 sp, etc. etc. Dr. András Keve Birds rarely oceurring at Lake Fehértó near Szeged. — I have searched for the Slavo- nian Grebe (Podiceps auritus) in vain during nearly 3 decades of observation at Lake Fehértó. I met this bird guite by chance on November I9th 1950, when I shot it as it was trying to escape from the edge of areed-bed. Only after I had picked up the bird, did I notice, that it was a Slavonian Grete wearing autumn plumage. Evenin this plumage it can easily be distinguished from the Black-Necked Greke of about the same size by the different colour of its plumage on the head. I could observe a bird wearing similar plumage as the second one shot on Decem- ber 14th 1952. This one was disturbed by sportsmen after a few hours of rest on the lake, rose to a height of about 100 yards and disappeared in southwestern direction. According to my obeservations so far, the Black-Necked Grebe could only be seen until November 23rd as the latest date. If we see a single Greke of the size of the Black-Necked during the months of November and December, we must always think of the Slavonian Grete. At about 3 p. m. on November Ist 1953 I saw a single Tern flying in north-southern direction above the Lake. There were a great many dead small fish on the dried bottom of the pond, the water of which had already been let down. The bird stopped for a few moments above such places, then continued its course. It seemed more slender and longer, than the Common Tern. Its bill was bright red, its head a dark brownish black. As the Common Tern already leaves in August and one or two only sometimes may be found latest in September, I do not think, that this bird was a Common Tern. It seems probable that the Arctic Tern (Sterna paradisea) migrated above Lake Fehértó. It must be mentioned, that Kálmán Warga also saw a single Tern above Kisbalaton at about the same time on November 10th 1953. I shot the first Oystercatcher (Haematopus ostralegus) on Lake Fehertö near Szeged on June 7th 1953. This bird is a very rare visitor to this territory. Zsotér saw there specimens of it in the nineties of last century. I myself could only note three occurrences: September 11th 1935, September 7th 1952 and June 7th 1953. The last bird could be collected. It was a female in summer plumage (it had only two white feathers on the throat) its ovary did not show any special change. It could be stated to belong to the subspecies longipes. There also is an uncertain data of this bird’s occurrence. The keeper of the Nature- Reserve saw a bird insnowy weather on December 8th 1945, which according to his description is likely to have been an Oystercatcher. Dr. Peter Beretzk Pelican near Enying. — In October 1950 a young female Pelican (Pelecanus onocro- talus) was shot near Enying. Dr. László Machay Cormorants nesting in a new place. — There was a heronry of about 80 pair near Makäd on the Island of Csepel in a wood of high poplars close to the Danute in 1951. Nesting species were : about 40—50 pairs of Grey Herons, 20—30 pairs of Night- Herons and 6—8 pairs of Cormorants, that were also breeding successfully. The old birds used to fish at a distance of 5—6 kilometers, where the two arms of the river are joining and where fish are abundant. North to the heronry Black Kites were nesting in the. vicinity. Dr. Albert Vertse Pigmy Cormorant in Somogy. — I shot a Pigmy Cormorant { Phalacrocorax zug- maeus ) near Kälmäncsa on the lst of January 1924. I have the bird to the Institute of Ornithology where it was destroyed when the Institute kurnt down in 1944. Antal Hajek 28 Aquila — 5-4 433 Pigmy Cormorant near Baja. — A male Pigmy Cormorant ( Phalacrocorax pygmaeus ) was shot on March 25th 1939 on a sandbank in the Danube between Baja and Csanád. I found 5 small fish in its stomach. I gave the bird tothe Institute of Ornithology, where it became a victim of the fire in 1944. Károly Fekete Nesting of the Great White Heron at Lake Velence. — In 1954 I first visited Lake Velence on April 25th. I chose a watch post in an open part of.the great reed-bed in the part of the lake between Dinnyés and Pákozd, from where movements to and from the heronry, that is to be found there year after year, can be best watched. I only saw remarkably few herons fly to the heronry or circling there : 8—10 Grey Herons, 5—6 Purple-Herons and a few Spoonbills, but I could watch -Great White Herons ( Egretta alba) also, that flew singly to the heronry and settled there. When I visited the Lake on May lst again, I went to see the mostly populated part of the rather scattered heronry. H>re 5—6 pairs of Grey Herons, 10— 12 pairs of Spoonbills and 14—15 pairs of Great White Herons were nesting. I found 11 nests of the latter, in four of them already were young, whereas the others contained strongly incukated eggs. Thus in spite of the cold weather in spring 1954, the Great White Herons already laid eggs in the first days of April, just after having arrived. This is proved by the young already about 7 days old at such an early date. The Grey He- rons also had young already, whereas the Spoonbills were just beginning to build and only one nest contained 4 eggs. As the reed and sedge there was rather low, the nests of the Grey Herons and Great White Herons were built about 1 yard above water-level. T.&s2l6. Mate Nesting of the White-Stork in the Tátra. — In 1952 White Storks (Ciconia cico- nia ) first nested on the 500 years old and protected huge elm-tree in the park at Topore. Three young were hatched. (See: Bethlenfalvy, Aquila, LI—LIV, p. 171-2, 195). Ernő Bethlenfalvy White Storks’ strange nest-building. — A pair of White Storks (Ciconia ciconia ) was nesting for years on the flat chimney of a one-storey high building beside the vicarage in the village Hniezdne-Gnezda (Poprädmellek, Slovakia). One of the house’s new inhabitants killed the Stork in the yard in 1951 and destroyed the nest. Next year the widow-stork returned alone and settled on the chimmey, but could find no mate. In spring 1954 three storks appeared on the roof of. the neighbouring vicarage, the male probably chased away its rival and the pair remained in the village. They inspec- ted the chimney, where the nest used to be both from a close range and from the neighbouring roof, but did not even try to build there, and started building on the vicarage’s double chimney, the top of which is covered in a semicircle by a tin-plate. They did not succeed in doing so on the convex-surface of the semicirele, as the twigs they were bringing fell down to the roof once on one, then on the other side, where they are still lying. The storks stopped carrying nest-material for a while, also settled on other houses in the village, inspected other chimneys that seemed suitable, but nowhere did try building. At a morning towards the end of May six storks appeared on the roof of the vicarage and at once mutually started building the nest on the chimney’s convex semicircle tin-cover. Building conti- nued without ceasing until the evening. Four storks continually carried dried kran- ches of various size from adjoining gardens, shrubberies and the riverside. One of the storks, probably the male, took the branches over and deposited them on the convex tincover, whereas the other stork was sitting onthem and prevented their fal- ling-down with the weight of its body. The nest was ready by evening, the female sat in it next day and it contained 2 eggs on June 12th 1954. The other four storks disappeared the same evening, when the work was done and except the pair no other storks are to be found in the vicinity. There were many witnesses to this strange nest-building activity. The storks are very happy since and no strong storm did destroy their home. It is characteristic, that the storks did not touch the many branches, that fell down on the roof where building was attempted for the first time, but were carrying new ones from a distance. It must be mentioned, that 70 years ago the Stork, the Starling and the Turtle- Dove were unknown birds along the valley of the river Popräd. I saw the first storks 434 nest in the Popräd-valley in the years about 1885 at Plavnica (Palonea), when people assembled to look at it as a wonder. Since that time the storks slowly and gradually advanced up the valley in western direction towards the High-Tätra and now (1954) are at home in almost every second village. On the right side of the river are the mountains of Löcse, on the left one the wooded foot-hills of the Lesser Magura are reaching the shore, and thus there are but few parts that do suit the storks. On both sides of the river up to the snow-covered tops the Black Stork (Ciconia nigra ) lives in the forests. We could find out, that the nesting storks spent the nights in the village, whereas their yonng from 1953. did so in the forests of the ‘Goldberg?’ near Kés- márk and in those opposite the Istvänhegy near Ruzskach. In daytime the storks are seen on the pastures and grasslands of the valley and especially in sea- sons when mice are abundant, they follow the plough at a distance. Sofar we did not observe other struggling storks, neither among storks, that were observed elsewhere. Vidor Jurán Increase in Young Storks in 1954 on the Hungarian Autonomous Territory in Roumania. -- The storks arrived about March 25th in 1954. I had the opportunity to inspect 25 White Storks’ (Ciconia ciconia) nests in the localities that are shown on the list below. Most of the Storks’ nestsin the surroundings are at Sáromberke, as here there are many karns and stakles with thatch-roofs, so that they can easily build their nests here. Years ago, when there were more thatch-roofs, there were more storks’ nests as well. On July 4th most of the young were so much developed, that they were already walking akout on the tops of the roofs, but I found quite young downy nestlings too. It is remarkable, how many young fell off the nest or were thrown out of it by the old birds. One nieht in August a stork was chattering as late as 10 p. m. on a chimney. It was a nice moonlit night. Nests I inspected are thus distrikuted : Number of Number of 5 en Number o No. : Name of locality > nests are LE pista a young occupied out of nest fledged sza LP : | 1. DAromberkenia atene eho 3 54 7 44 2. Gernyeszem ne tent 2 — 8 1 7 3. Sarospatakrs ccc asso 1 —- 3 1 2 4. Ire Genie AS ORE bo SUE 1 — 4 _ 4 5. Magyaror ME a Cock 1 — 4 1 3 6. Görgényszentimre ........ 1 — 4 1 3 Altopetherir..n cou nas see 25 3 LT OA 11 63 * Note: 1 egg thrown out. István Kohl Average increase per nest: 2,52. Observations on Bird-Migration at the Fish-Pond of Ohat. When I visited Ohat on May 17th 1954, I saw 13 Great White Herons ( Egretta alba), 19 Little Egrets ( Egretta garzetta), 7 Black Storks (Ciconia nigra) 100— 200 Grey and Purple Herons ( Ardea cinerea et purpurea), about 200—300 Night-Herons (Nycticorax nycticorax) and 2 Swans (Cygnus cygnus ) in a pond, that had already keen fished and the water partially let down. The Swans only stayed on the pond for a short time, then continued their course in north-eastern direction. Lorant Bästyai Whooper-Swan in South-western Hungary. — Joseph Kolics, president of the shoot- ing association at Barcs informed me, that a Swan (Cygnus cygnus) was staying for weeks at the fish-ponds near Babocsa at the end of December 1953 and the beginning of January 1954. Gyula Szalai pesta 435 Whooper-Swan in the Hanysäg (Western Hungary). — A Whooper-Swan (Cygnus cygnus ) was shot in the Hanysäg — Canal near Bösärkäny in the first week of January. 1954. It weighed 11 kilogramms. This is the second swan that occurred in the Hanysäg as far as I know. The first one was a pure white old specimen and was killed in winter 1939/40 at Tärnokreti out of a couple of birds. It weighed 12 kilogramms. There is a small hill in the Hanysäg, that is called ,,Swan-Hill”. Ivan Király Cranes and Whooper-Swan at Lake-Velence. — 3 Cranes (Grus grus ) were migra- . ting in north-east — south-western direction on the 3rd November 1952 above the village Velence ; on the 14th of March 1954, 46 Cranes migrated towards north-east. A single Whooper-Swan was seen on the Lake by fishermen between the 7th and 10th December 1952. Láseló Vilmos Szabó Swans at Tápiószecső. — Three swans were staying for three days at the fish-ponds near Tápiószecső, about 40 kilometers east of Budapest towards the end of January 1953. As judged by their curved necks, they possibly were Mute Swans (Cygnus olor). Ferenc Lozsy Red-Breasted Goose‘s recent occurrence at Hortobágy. — A female specimen of the Red-Breasted Goose ( Branta ruficollis) was shot on November 6th 1953 on the eastern part of the Hortobägy. On 20th December of the same year a male specimen was shot on the Hortobägy fish-ponds. Both birds were sent to the Institute of Ornithology. András Radó Red-Breasted Goose in the vicinity of Budapest. — 2 Red-breasted Geese ( Branta ruficollis) passed over me on the IOth of October 1954 above the Danube in southern direction near Budakálász. Férené Tara Rare winter visitors in the surroundings of Sopron. — A Brent-Goose ( Branta bernicla) and a Common Sheld Duck (Tadorna tadorna) were shot near Sopron at the village Hegykö in November 1953. When I got the news, it was too late to save the birds for scientific purposes. I watched a Ring-Ousel (Turdus torquatos) near Sopron on January 23rd 1954. István Koronky Common Sheld-Duck at the fish-ponds near Retszilas. — I watched 4 Common Sheld-Ducks (Tadorna tadorna) at the fishponds near Retszilas on December 6th 1953. I was told, that there originally was a flock of seven birds, but three of them were killed and eaten by hunters. The four remaining Sheld-Ducks were still on the ponds on December 11th. Mihály Sárközy Eider-Duck near Budapest. On February 24th 1954 I saw a single drake of the Eider Duck (Somateria mollissima) on the Danube. The bird was keeping a little apart from the large flock of Goosanders (Mergus merganser), Smews (Mergus albellus) and Golden-Eyes ( Bucephala clangula), that were feeding there. Dr. Imre Patkai Long-Legged Buzzard near Kunszentmiklós. — I watched a single Long-Legged Buzzard that was sitting on the ground at a large pasture near Kunszentmiklós, about 80 kilometers south of Budapest on July 24th 1953. The bird was strongly rufous- coloured with a white tail. József Szijj Nesting of the Booted Eagle in the Pilis Móuntains. — I was told in spring 1953, that the Booted Eagle ( Hierüaetus pennatus) was nesting in the forests near Tahi, about 40 kilometers north of Budapest. The bird was thought to be a "Buzzard" and shot from the nest. Nevertheless its nest was found again by János Ziegner on June 6th 1954, which then contained just hatched young. Sándor Urbán 436 Booted Eagle in the Hanysäg (Western Hungary). — I saw a pair of Booted Eagles (Hieraaetus pennatus) circling above the alder-forest near Kapuvär on April 15th 1954. (Also see : Horvath, Aquila LV—LVIII. p. 239 and 282—3.) Iván Király Nesting of the Hen-Harrier near Székesfehérvár. — The Hen-Harrier (Circus eyaneus L.) nested in the vicinity of Szekesfehervär in 1935. The nest was found in a cloverfield when the clover was mown. It was built of dry stems of plants and grass and contained a few feathers of the female. The clutch held four, already slightly incubated eggs on June 2nd. The female was tightly sitting on the nest, also returned after the clover was cut and circled akove it. The eggs’ ground-colour is white, with a slight greyish shade and slightly shining. Their measurements are : 45 x 35, 46.2 x x 34, 46 x 36.5 mm. The fourth egg was broken when the field was mown. Laszlo Mate Oceurence of Levante Sparrow Hawk in Transdanubia. — An adult female specimen of Levante Sparrow Hawk ( Accipiter badius brevipes Sev.) was shot near Nagylengyel in southwestern Transdanubia on 30th Novemter 1953. Gyérgy Breuer Nesting of the White-Tailed Eagle at Varäszlé. — The White-Tailed Eagle (Haliae- tus albicilla) has been nesting for years near Varäszlö (Southern Hungary). The old nest was destroyed in 1953, either by severe storms or by man’s action, as the per- sonnel of the nearby fish-ponds has no liking for the Eagles’ vicinity. But owing to forester Patakfalvy’s activity, who living close to the eyrie, always protected the Eagles with an unrivalled keenness, the birds are still Lreeding there yearly and always succeed in rearing their young. The Eagles were nesting in 1954 on an oak-tree about 16 meters high, not far from the old nest in the same forest and luckily reared two young. Another pair was also nesting on the other side of the fish-ponds in 1953, but I did not yet succeed in getting information on their kreeding in 1954. Gyorgy Breuer Imperial Eagle at Dunabogdäny. — On May 10th 1954 I saw a pair of Imperial Eagles ( Aquila heliaca) circling akove a peak of the Pilis-mountains, north of Buda- pest. Jözsef Dandl New nesting-sites of the White-Tailed Eagle near the Danube in Czechoslovakia. — The White-Tailed Eagle (Haliaetus albicilla) is a regular nesting bird in the innume- rable wooded islands along the Danute’s course in Czechoslovakia ketween Gabcikvo and Bős. Its nest was first found in 1931 on an island by Matousek (Straz myslovosti, 1935). The nest then was said to have keen occupied for 9 years. In 1932 the Eagles were forced to build a new nest, where they were kreeding until 1937. Further infor- mation on their nesting was not available for nearly 10 years, until in 1946 Balat again brought news from a nest built in 1945. The nest was kuilt on an island just opposite the Hungarian village Lipót on a blackpoplar 17.1 meteıs high and contained two fairly mature nestlings on April 21st 1946. This nest was not occupied in 1947. Balát again visited this known nest in 1948 and found a young akcut 6 weeks old in it on May 28th. In 1949 one young was again fledged frcm it. The Eagles’ well-started nesting unfortunately did not last long. Balät found one egg in the nest in April 1950, whereas the other egg lay broken beneath the nest. It possibly was destroyed by Hooded Crows. The forestry-direction at Bös informed me in the summer of the same year, that an adult White-Tailed Eagle, that was wounded and unable to fly was found near the nest. Thus their brood of 1950 was destroyed. The pair of Eagles again appeared in 1951 on the island mentioned above and started building a new nest in February about 500 yards from their old one, which is still in its place. The new nest was built on the hugest black-poplar on the island, about 20 yards high on a sidebranch in a very picturesque site above a small pool. Unfortunately the brood of 1951 did not succeed again, as the vicinity was greatly disturked by planting trees during the mating-period. The nest was deserted, neither did the birds appear on the island or its neighbourhood during the whole summer. The eagles seldom appear- ed near Bős in 1952, but were frequently observed in the forest called ‘“Ercsed’’ 437 near Szap, where they eventually built their new nest. They did not succeed in rearing their young here either. In February 1953 they started building a nest again akout 300 meters from their old nest 1945—51 on the island near Bös. This one was built lower, only about 14 me‘ers high on a strong forked branch of a black-poplar tree. The nest’s diameter is 160 cm, its height 60 cm. The nesting-material consisted of. thick dead branches on its base, thinner ones on top of them and was lined with bunches of straw and dung. I found a four days old young covered with light downs in the nest on April 4th. There was no trace of a second egg, neither in the nest, nor below it. The young was presumably hatched on April Ist and thus the female started incukation already towards the end of February. There was a pike 42 cm long and a freshly killed Mallard in the nest. Both the pike and the duck were untouched. The female left the nest already at a considerakle distance, when I approached it and was circling above the island together with its mate as long as I stayed at the nest, uttering a cough-like note like “gip-gip-gip’’. I visited the nest again on April 26th in order to ring the young. I found a partly eaten fish in the nest. Together with Baldt we photographed the rather pugnacious.young eagle on May 9th. It may be of interest to state, that a Tree-Creeper (Certhia brachydactyla) was resting in the side of the eagle’s nest and was even frequently feeding its rather noisy young on May 9th, when photographs were taken. This nesting of other birds in the side of the eagle’s nest is not unique, as Balát informed me of a similar case in 1946 on the same island. Accord- ing to the information received from the forestry direction, the young eagle was success- fully brought up and during summer was often seen circling above the island together with its parents. | It must be mentioned, that another nest was known in 1933 near Nagybodak, that is also mentioned by Balthasar and Keve. This nest is deserted now. But I suppose, that the White-Tailed Eagle was treeding on the Hungarian side too in 1953, .as . I often saw birds circling in the direction of Patkänyos. Andrds Stollmann The Snake-Eagle‘s nesting in the Pilis-Mountains. — Since 1950, I found the Snake Eagle’s (Circaetus gallicus) occupied nest every year near Bükkipuszta, about 50 kilometers north of Budapest. Ferenc Palkó Lesser Kestrel at Zirc. — I often visited the nature-reserve at Zirc and always observed Lesser Kestrels (Falco naumanni Fleisch.) there. Thus I saw one pair on April 1— 3rd 1954, then a pair again on May 3—8th and 3—4 specimens of the Lesser Kestrel on June 3—5th. This reserve is a large park in the village. So far I only met this bird in the field near Kisbalaton, close to the village Vörs en several occasions during breeding-time. Kálmán Warga A great number of Cranes at Näduvar, Bee-eaters near the River Bodrog. — It was a rainy, misty day on October 11th 1949, when I crossed the fields near the village Näduvar, not far from Detrecen. The weather was just turning bright towards noon. when a flock of about 60 Cranes flew in a V-formation quite low above the karren fields in south-western direction, constantly uttering their trumpet-like calls. Almost at the same time smaller flocks of Cranes were coming, following one another at a distance of some 300—400 yards and were all settling on a ploughed field. They were all coming from the direction of the Hortobägy-puszta. After a short while a flock of 16 birds came from the opposite direction, from south-east, constantly calling and after a short while a great mass of Cranes numkering protakly 500, took to its wings in the same direction. They first started north-east, then loudly calling turned southward. We altogether saw nearly a 1000 Cranes on the wing, and what might have been the number of these that were settled on the fields around us ? On July 31st 1950 I heard the notes of Bee-Eaters ( Merops apiaster) in the vine- yards near the Tisza close to the village Cigänd in northeastern Hungary. I was living in that part of the country at the beginning of this century, and ketween 1918— 1922, but never observed this bird along the river Bodrog down till Sárospatak. On the other hand though I have often seen it between 1929 and 1943 between the rivers Tisza and Szamos and along the course of the Szamos as far as Csenger. This was for the first time, that I found this bird near Cigänd. János Söregi 438 Migrations of Cranes in Eastern Hungary in autumn 1952. — Round the 15th of October 1952 I saw some 100— 120 Cranes (Grus grus ) flying above the village Zsäka. I also heard their calls in the evening of Octoker 24th, later I saw 10 birds flying very low in north-western direction. In the morning of Octoter 28th I saw 20 cranes flying in east-south-eastern direction. Zoltàn Szemere Contributions to the Nesting of the Curlew in Hungary. — The breeding of the Curlew (Numenius arquatus ) in Hungary was for many years suspected but not proved until we found its first nest in the meadows near Székesfehérvár in 1928. Since that time I have been constantly watching the nesting of this bird in that part of our country. In 1929 Vönöczky-Schenk published the following compilation: in June 1887 a family was daily seen by Chernel near Lake Velence, on May 3rd 1928, the nest mentioned above with a clutch of four eggs was descrited by Dezsö Radetzky, in 1929 Cerva received young birds from western Hungary, then shortly afterwards several nests were found in the Hanysäg, near Lékény in western Hungary by Studinka and Pdtkai. The Curlew’s breeding has become known since from various parts of the country. In the vicinity of Szekesfehervär the Curlew is breeding in the meadows near Szekesfehervär, Csér, Särpentele and Moha, which in spring are flooded to a . various extent. These Loggy meadows are preferred feeding-grounds and haunts of this bird. Although canals and ditches were dug in the meadows of Csör and Särpentele and thus the treeding-grounds were greatly spoilt, a few pairs are still treeding there every year and are faithful to their usual nesting-sites. The number of pairs breeding varies from year to year. It largely depends on the weather in spring-time. There are more pairs breeding in wet, and less in dry years. Thus the number of nesting pairs could ke estimated 3—4 in 1952, 7—8 in 1953, and 4—5 in 1954. In addition there naturally often are flocks of immature Eirds to te seen. I observed, that breeding- pairs are dominating a fairly large territory and do not nest close to one another, as do their relatives, the Godwits and Redshanks. Their breeding-period usually lasts from the middle of April till the end of June. Fresh eggs may be found from April 15th and towards the middle of May the eggs are usually hatched. It was a perfectly irregular date, when I flushed a female on June 6th 1954 from already high- grown grass in the meadows near Moha. Its nest contained 4 strongly incukated eggs. It most certainly was a second brood, the bird’s first one having been destroyed. László Máté Uncommon visitors round the Lake Balaton in the years 1952—54. — To continue my similarly entitled paper (Aquila, LV—LVIII. p. 228— 230. and 272— 73.) my fur- ther observations are listed below. In this period I was able to prove the Turnstone’s ( Arenaria interpres) regular migration through this territory : I saw 4 specimens on August 28th 1952 near Balatonkereny in a mixed flock of waders (1 Crocethia alba, 1 Calidris minutus) and I saw the bird here on several occasions later that autumn : Novemter 4th 1 specimen (+ 1 Crocethia) ; November 17th 1 specimen (+ 1 Charad- rius hiaticula) ; November 21st 1 specimen, Novemter 24th 2 specimens, November 26th 2 specimens. I also could gather data of its spring migration in these years : at Balatonkereny also, on May 13th 1952 2 specimens, on May 16th 1 specimen. I was lucky to meet the knot (Calidris canutus ) again too : on September 21st 1953 2 specimens, September 24th 2 specimens, September 26th 1 specimen at Balaton- berény and also one specimen on September 25th 1953 at Kornyi-Lake too. The Red-Necked Phalarope (Phalaropus lobatus) has so far only teen found on small pools in the vicinity of Lake Balaton, altogether twice only, and now its third occur- rence is the first case, that it was observed on the muddy shores of the Balaton itself, namely a single bird at Balatonterény on October 10th 1952. I met the Bar-tailed Godwit ( Limosa lapponica ) again on September 20th 1952 ; 1 specimen, on the shore of the Balaton near Fenékpuszta. Up till now we had tut one uncertain evidence of the Whimbrel ( Numenius phaeopus ) from Lake Balaton (Keszthely, 28th February 1922). Now I flushed a single bird from the shore of the Balaton near Keszthely on April 15th 1954. I could also gather further data on the migration of the Caspian Tern ( Hydroprogne caspia) : April 5th 1952. 1 specimen, on August 28th 1952 on the sandbanks near Balatonszentgyòrgy 7 specimens together with 400—500 Larus 439 ridibundus, 7 Larus argentatus, 400— 500 Anas platyrhyncha, 60—80 Sterna albifrons, 3 Anas crecca and 50—60 Fulica atra; on September 24th 1952 on the sandbank near Balatonberény 2 specimens, on April 6th 1953 at Balatonberény 1 specimen, on April 19th 3 specimens ; on the same day I saw 3 more birds on the shore near Keszthely, on May 13th 1 specimen near Balatonberény. This occurrence isthe latest one in spring up till now near the Balaton. On September 29th 2 specimens on the shore near Keszt- hely. Evidences of the Little Gull (Larus minutus) have increased too : 1 specimen in fully coloured plumage on April 20th 1952 at Balatonkereny, on Octoker 15th 2 specimens ; May 11th 1953 3—4 specimens, May 13th 2— 3 specimens, lastly 1 speci- men on May 22nd above the Kisbalaton. On November 10th 1953 an Eider-Duck (Somateria mollissima) in immature plumage was swimming and diving near Balaton- berény. It seems, that the Greater Spotted Eagle ( Aquila clanga) is a regular migrant. over Kisbalaton and it even spends the winter here : on Octoker 4th 1946 it is fighting ‘with a Marsh Harrier, on October 11th 1950 1 specimen, on December 11th one speci- men fighting with two Common Buzzards, on November 19th 1951 one specimen chas- ing a White-Tailed Eagle ; on Decemter 27th one specimen, on January 11th 1952 one specimen, on March 17th one specimen circling very high with Common- and Rough-Legged Buzzards ; on April 12th 1954 one specimen perching on a tree attacked by Carrion-Craws. We are able to enter the Ring-Ousel ( Turdus torquatus) as a new species into the list of Lake Balaton’s birds : I observed a female specimen in an orchard at Keszthely on April 10th 1954. Dr. Andrés Kese Avocet in the Balaton-territory. — According to Chernel the Avocet (Recurvirostra a. avosetta L.) was still found breeding near the Balaton on the marshes round Fonyód in the seventies of the last century by Gabor Szikla. But except Gabor Szikla of whom. it is known that his observations are not perfectly reliable, nokody has yet seen Avo- cets in the Balaton-territory, not even on migration. On the occasion of observa- tions carried out at the same time in various places (synchronobservations), I saw 2 specimens of this bird near the village Sävoly at the southern end of Kisbalaton on April 20th 1952, on a flooded meadow. György Breuer Avocet in the vicinity of Budapest. — On April 7th 1954 I saw an Avocet (Recurvi- rostra avosetta) at the fish-pond near Räkospalota. Antal Gyéressy Pomatorhine Skua in Eastern Hungary. — I shot a Pomatorhine Skua (Stercorarius pomarinus ) at Geszt on August 29th 1953. The bird is a perfectly coloured adult male specimen now in my collection. Láseló Nagy Recent data on the occurrence of Buffon's Skua in Hungary. — On September 4th 1954 a bird, that he could not identify was sent to the Zoological Section of the Peda- gogist’s University of Eger by Lajos Molnár from the village Csobaj. The bird proved. to be a Long-tailed Skua (Stercorarius longicaudus). A few days later I took the bird to the Institute of Ornithology at Budapest and thus it came to the most worthy place, the Institute’s collection. Here Mr. Kálmán Warga, who is just now working on a monography of the Skuas, has keen so kind as to control and to approve of my identification. He also told me, that several errors on this subject are made in the handbooks and that only data in recent literature may ke accepted ( Beretzk, Aquila, L. p. 330., Studinka, Aquila. XLII— XLV. p. 680., Thauszik, Aquila XLII— XLV. p. 674.). According to the dates in literature, Long-tailed Skua has teen collected only 5 times so far in Hungary, thus this one is the sixth specimen collected. Lajos Molnar later gave me following details: The bird was flying in southwest-north-eastern direction from the river Tisza towards the village Csobaj. János Géde, a hunter, noticed it above a pasture and took it for a bird of prey, as it carried something in its beak. When he shot it, he found, that the bird was carrying a piece of a water-melon’s peel. 440 The bird is a juvenile specimen, smoky grey with lighter ends of feathers. Its mea- surements are extraordinarily small, full length 338 mm, wing 294 mm, tail 134 mm, longest tail-feathers 154, bill 35 mm, leg 39 mm. Dr. Dezső Lukács The Arctic Skua‘s recent occurrence in Hungary. — I was able to get hold of a. mounted Arctic Skua (Stercorarius parasiticus) for the Zoological Section of the Pedagogists University in Eger. The bird was incorrectly labelled as Stercorarios longicaudus, the place when it was killed given as Lake Velence and the date as 1953 only. More accurate data could unfortunately not be traced. The measurements taken from the stuffed bird are: full length (without bill) 377 mm, wing 317 mm, tail 156 mm, bill 32 mm, leg 44 mm. Dr. Dezső Lukács Occurrences of the Whiskered Tern. — On August 31st 1951 a Whiskered Tern (Chlidonias hybrida) was shot by Dr. Albert Vertse on the fish-pond near Péteri. On July 25th 1952 I saw 4 specimens at the fish-ponds near Rétszilas. Jozsef Szijj Whiskered Tern near the River Lajta. — I published a note with the above title in Aquila LV—LVIII. p. 228. and 271. Here an error was made, saying, that the birds were observed by me. This must be corrected, the birds in question having been observed by Ing. K. Bauer and Dr. J. Freundl. Rudolf Lugitsch Observations at Balatonfüred in spring-time. — A Caspian Tern ( Hydrogroçne caspia) was flying among a flock of Common Terns (Sterna hirundo) above Lake Balaton near Balatonfüred on April 23rd 1951. A Black-throated Diver (Colymbus arcticus ) stayed in the harbour between April 15th and May Ist. The bird was not shy at all and even approached the shore as close as about 70 steps. Dr. Jenő Nagy The Indian Ring-Dove’s settling at the foot of the High-Tätra in Slovakia. — A flock of Indian Ring-Doves ( Streptopelia decaocto ) arrived into the valley of the river Poprád towards the end of May 1952. One pair settled at Hunfalva (= Huncovce) and built a nest on an ash-tree with dense foliage standing in a back-yard not far from the main- road. They preferred to feed on the remainders of the poultry’s food at dawn, when there still was perfect silence in the yard. In order to find out their mostly preferred food, I was constantly feeding them just below my window, where I alternativaly put different foods varying from day to day. I found the following results of these experiments : they will take any small, round seeds, such as those of millet, vetch, darnel, hamp, rape and other similar ones. They also feed on insects, as they took killed flies and meal-worms. Among cereals they like wheat test, but take even maize as well. They had less liking for rye and still less for karley. They also took cruml s of bread and pieces of stewed potatoes, but never peas and oats. They reared one young from the first Lrood, whereas the other egg was thrown out of the nest by the half-grown young bird. I found the broken egg below the tree and could state, that it was infertile. This fact makes it protable, that this was the pair’s first breed. The first young, while still sitting at the side of the nest, Lecame the victim of a youngster using a bird-gun. Now the nest was deserted by the pair of Doves and a new one was built on an old elmtree, where they started their second brood towards the middle of July. On August 20th young ones appeared together with their parents on the feeding-place and tried to gather the seeds. The young were fed for about a week, then I noticed, that the adults were mating again. After a short time only one of the old birds that were alternatively incubating, came to the feeding- station together with their young. In the early morning of September 29th I saw 5 Doves and on October 4th the young, that was still remaining on in the nest for a few days more, appeared as well. I could also find out a difference between the sexes : the male has a lighter throat and breast than the female and the female’s upper wing coverts have a darker rufous shade than those of the male. The male is also slightly 441 larger. On thorough observation I was also able to see the difference of sexes among the young birds. / 3 As I would not have been able to feed them through all the winter, towards the middle of October I slowly, gradually stopped feeding them ; they still came for some days in search for food, but as they found nothing, they at last disappeared on Octoker 23rd. It also came to my notice, that pairs were kreeding in the parks of Nagylomnic (— Lomnic), Hunfalva (= Huncovce) and Nagy-6r (— Sträzky nad Popradom) ‚also. Thus this bird-species spreading northward reached the valley of the River Popräd in 1952. Ernő Bethlenfalvy Scops-Owl in the mountains north of Budapest. — I was very pleased to find, that in our garden at Tahi, facing the Danuke on a hill-side, a pair of Scops-Owls (Otus scops) was nesting towards the end of May 1953 in a nest-Lox placed akout 10 meters high on a walnut tree. I ringed 3 young on June 4th. We temporarily lowered the nest- box in order to enable my friend Károly Koffdn to photograph the birds, then it was replaced. The owls were not disturbed in their breeding-activity. In June 1954 I heard the notes of three different scops Owls round our garden again, though I did not succeed in finding their nests. Sdndor Urban Eagle-Owl near Dunabogdány. — In June 1953 József Dandi and I noticed a flock of Jackdaws, that were continually uttering cries and stooping to a crevice of an old quarry not far from Dunabogdany, some 50 kilometers north of Budapest. After thoroughly inspecting this crevice with our field-glasses, we noticed an Eagle-Owl ( Bubo-bubo ), that was hiding there. The Owl seemed not to care much for the noisy flock of Jackdaws outside the crevice. During the second part of April 1954 I took shelter from the rain in another old quarry of the same hill-side. During the afternoon I was spending there I repeatedly heard the Eagle-Owl’s call from such a part of the cliff, that was very difficult to approach. Bdtor Békai found the Owl’s pellets later in May in a crevice situated in a Letter accessikle part of the quarry. These contained, among others, remainders of hares and hedge-hogs. (See Mannsberg, Aquila, LV— —LVIII, p. 241—2 and 285—6.). Tibor Farkas The Short-Eared Owl’s nesting near Székesfehérvar. — I could state the Short- eared Owl’s ( Asio flammeus) nesting near Székesfehérvár in spring 1952. On the first occasion I saw 5 birds on April 13th, that were sitting akout on trunks and kranches of old hollow willows and were also hunting for mice. I thought them to ke late mig- rants. When I again visited these meadows near Moha, that are stretching north of the town, on May Ist, I could doubtlessly state the presence of two pairs, that were nesting close to each other. I succeeded in finding one of the nests by flushing the fe- male. It was built of dry stems of plants among the densest vegetation in the meadow and was lined with some feathers of the adult birds. The inculating Lird — that only took to its wings at a distance of two steps — had no cover whatsoever from the air. The clutch contained 10 slightly incukated eggs! Even, when Lorne in mind, that two of the eggs were infertile, the clutch must ke taken as exceptionally numerous (Jourdain says, a clutch usually consists of 3—8 eggs in ordinary and of 9— 14 eggs in years when mice are plentiful) owing protakly to the great numter of mice as a result of the passed mild winter and dry spring, that made the rearing of so many young owls possible. I think, that the other pair already had young at that time, as the female constantly circled above my head, without uttering a noise, but kehaving as if it would attack me. It never left the nest’s vicinity. It repeatedly settled on the ground in front of me and tried to lead me from the vicinity with awkward motions, its wings half spread. The male bird was also perching nearby on the branch of a low willow tree. i László Mate The Swift’s regular nesting at Szeged. — When the ice on the Tisza was moved by explosions in 1945, mortar fell off the south-western wall of the Móra Ferenc Museum at Szeged and thus small crevices were opened in it, mostly beside the window- 442 frames. Swifts ( Apus apus) first settled here in 1946, altogether 6 birds. There was the same number in 1948, 11 in 1949, 5 in 1950, 9 in 1951, 10 in 1952, 9 in 1953 and 8 in 1954. They could all be seen at once and thus an accurate count was possikle. They usually arrived between the 20th and 27th of April. In 1954 an additional wing was built adjoining the Museum’s wall. The birds still kept to their nesting-sites. On June 3rd a clutch of two eggs was collected from a deep crevice beside the frame of a window from a nest built of dry vegetakle matter and many feathers. . - In summer 1953 and 1954 Swifts were continually seen swirling around another high building of the town too. Dr. Peter Beretzk Kingfisher’s nesting at Budapest. — Two pairs of Kingfishers ( Alcedo att'is) were nesting on an island of the Danuke just north of Budapest in spring 1953. I was alle to ring 3 young birds in one of the nests on June 5th 1953. The Kingfishers did not nest here any more in 1954. József Hadsz The Bee-eater’s nesting at Csömör and quite near Budapest. — I have first seen flocks of Bee-eaters ( Merops apiaster) near Csömör, a village just east of Budapest in August 1947, above vineyards and that flock also came kack several times in September. We saw the last ones on September 9th 1950 there. It only came to my notice in 1952, that a few pairs certainly did nest in the other direction from the village beside a cart-road that leads through high sandwalls towards Kistarcsa in . 1950, but prokakly also in 1949, even in 1948. I could only get there on July 2nd and 4th 1952 and watched at least two pairs of Bee-eaters feeding.in a low sand- and clay- pit quite close to the road and also further in the wall keside the road itself. Remain- ders of other nesting holes proved, that at least 6—7 pairs intended to nest here, but the holes were dug out by children and the birds thus driven away. Children were seen on July 27th just killing a young Bee-eater there. The village Cinkota has now kecome a part of Budapest. Here there is an old quarry, that was later used as a sand- and clay-pit, but was then given up altogether. In its walls Sand-Martins (Riparia riparia) used to nest, kut left the place a few years ago. An acquaintance already told me to have seen a pair of Bee-eaters there in July 1925. Their presence must have keen exceptional then, as nokody else has seen these birds there since. On July 17th 1952 István Kdsa told me, that he saw 5—6 Bee- eaters there in the morning, two of which flew into one of the holes in the wall of the” sand-pits. One of them even carried something in its till. On July 20th I went there. I first saw 3 birds swirling high, but these soon disappeared. Then a single bird came and settled on an electric-wire. It carried a thick insect in its bill. When I withdrew a little, the bird at once disappeared in one of the holes, then soon came out again with an empty bill. To start with, this bird or its mate only brought food at intervals of 5 minutes, but about 4.30 p.m. exceptionally strong feeding was commenced. The Bee-eater — I thought it to be always the same bird — just after having come out of the nesting hole, at once, still there in the quarry, seized some flying insect and eventually took it to the nest. In not quite 5 minutes I could count 6—7 feedings. I could only state one pair’s treeding with perfect reliatility but it seems prokatle, that 2—3 more pairs intended to breed here. Thus the Bee-eater must ke included into the list of birds breeding in the territorry of Budapest. Es Dr. Henrik Dorning The Syrian Woodpecker’s spreading in Western Hungary. — I could observe a pair of Syrian Woodpeckers ( Dendrocopos syriacus) in an orchard at Csäkänydoroszlö on April 12th 1953. On May 26th 1953 I found two pairs treeding at Vönöck. The distance between the two nesting-holes was not more than 35 yards. One was about 4 yards high in an apple-tree, the other one about 7 yards high in a walnut-tree in an orchard situated in one of those places in the village, where traffic was greatest. When I approached them, the male birds flew away though, but soon settled, after I had withdrawn a few steps. I thus disturbed them for 8 to 10 times, but they always retur- ned, looked into the nesting-holes and both males were drumming near their nest for several times. I saw a pair of them in an orchard at Szomtathely on August 15th, then 1 male at Närai (7 kilometers from Szomtathely) on September 5th and 1 female at Jak (6 kilometers from Närai) on September 9th. Jözsef Csaba 443 The Syrian Woodpecker’s spreading near Pécs. — The Syrian Woodpecker (Dendro- copos syriacus) has greatly increased in the vicinity of Pecs in 1952. Two pairs are constant inhabitants of my garden at Pécs, 4—5 pairs on the many old trees in front, of the Cathedral. But they may also be often seen on other places, thus I also found. it at Pellerd near Pécs. György Gereby Raven’s spreading in Slovakia. — The Raven Corvus corax entirely disappeared from the list of Slovakia’s birds ten years ago (1944). According to Ferianc the last nesting pair at Osläny (district Prievidza) disappeared in 1941. It is the merit of Gabor Ehrenheim to have traced the new appearance and settling of the Raven in Eastern Slovakia, to have proved its nesting in the mountains of Vihorlät by his masterful photographs as well. It must be stressed, that no stragglers from Carpatho- Ukraine are here spoken of, but of the Raven’s re-settling, as Loth Gabor Ehrenheim and Dr. Gabor Russay have proved one pair in the eastern and one pair in the northern parts of the Vihorlät to have nested in 1949. Wolves also occur in these places. Ehren- heim supposes a “‘symbiosis” to be between the Raven and the Wolf and says, that. the appearance of the wolf also indicates the Raven’s appearance. I think his suppo- sition to be correct. According to Weisz there are Ravens always to be found in the territory round Bardejov ( Bártfa) since 1947. (Aquila, LV— LVIII, p. 264 and 308). In the high moun- tains of Lőcse the Raven was an unknown bird till now and was only mentioned in and known from the inhabitants’ traditional proverbs and names of localities. Zdenek Czakl (Brno) covered the eastern part of the high mountains of Lőcse during a week’s time and in this time saw a pair of Ravens, Black-Stork and Lesser Spotted Eagle among other birds. He watched the Ravens’ typical circling with field-glasses, also heard their calls in the surroundings of the 1252 meters high Kuligura-peak and the 1291 meters high Saminy in its vicinity, in undisturbed territories, where other Cor- vidae but seldom occur. The invasion of wolves into the mountains of Lőcse was here followed by the Ravens’ reappearance too. Vidor Jurdn Raven’s nest continually inhabited for 36 years. — I have read in my father‘s notes and often heard him talking about a Raven’s (Corvus corax) nest on a high poplar in an alley near the village Gelej in north-eastern Hungary, where the birds were breeding from 1878 until 1914, that is for 36 years. As a small boy, from 1906 I went every year to look at the nest. I also saw a Raven that was taken from there in 1912. His owner told me, that he had been keeping the bird for three years. The old tree was cut down in 1914, thus the Ravens did not return. György Bársony - Nuterackers in Budapest. — On January 28th 1954 I saw 3 Nutcrackers ( Nucifrace caryocatactes) in a park situated in the middle of the city. . Edit Somfai Crested Titmouse near Sopron. — The Crested Titmouse ( Parus cristatus) lives round Sopron in the far-away, dense pine-woods that are seldom entered by men. It is almost unique, how this bird is keeping to the pine-woods even in times, when food is extre- mely scarce. It happens sometimes though, that the bird is forced into orchards by unusually severe winters and then it also sometimes appears in mixed woods, but. even in such cases it is certain, that there is a larger pine-wood in the vicinity. It feels just as well in pine-woods with younger and lower trees as in those with older trees and higher stems. Thus, when winter is over, we find it mostly in pine-woods of pines, firs and Canadian pines until the breeding-season, where it sometimes often may be seen. At this time it is often present at the edges of young pine-woods, where there is abundant and dense undergrowth. Here the birds are searching for food among the fallen foliage. Towards the beginning of the breeding-season, when the pairs separate, around the end of March and the beginning of April (1954), they leave the woods with young trees, where there are no nesting-holes and settle in pine-woods with high trees. As there are conifer-woods and also very old pine-forests of alpine character around Sopron, this bird is rather frequent in these places. We succeeded in finding the nest of the Crested-Tit pair, that we have been watching for some time on May Ist, at a distance of 3 kilometers from Sopron in an old, mixed forest consisting of 444 pines, Canadian pines and beeches. It is charaeteristic, that the pair was always seen in a pine-wood with high trees, in their crowns, where there were many suitable nest- ing-sites. We usually watched them there for a considerable time, then they both suddenly disappeared in the same direction. At last, following them by their notes, we found the nesting-hole 220 em high in the trunk of a partially decayed beech-tree of about 15—18 cm diameter. The nesting hole’s entrance was lately rounded and smoothed by the bird’s bill. The entrance-opening was 3 cm broad and 12 cm long, the depth of the hole 25—30 cm. The nesting-material consisted of mosses only, that were heaped some 10 cm high, the cup of the nest lined with feathers. The clutch consisted of well-incukated 6 eggs on May Ist, that were hatched two days later and the young were fledged about May 13th—14th. The weather was favourable, when the young left the nest. 2 infertile eggs, and one, that was not hatched, remained in the nest. The second brood was commenced as soon as May 15th in the same nest, when l egg was found in it. At this time the young from the first breod still remained around the nesting-hole. The clutch was complete with 6 eggs on May 22nd. The beginning of incubation may be reckoned from that date. On June 3rd the eggs were still in the same state and — considered the stormy and rainy weather — they must have been hatched around the 5th of June, as the nest contained 3 young with growing plumage on June 15th. The young were developing very slowly in the stormy weather lasting for days, that influenced their feeding considerably. We ringed the slowly developing young birds on June 19th and judged by their state on June 22nd, that they must have been fledged about June 24th— 25th. The food the birds were feeding their young with, mostly consisted of caterpillars, that are the chief food of all species of tits. Considering the Crested-Tits’ favoured haunts, they are almost entirely feeding on the caterpillars and eggs of various moths, that are damaging the conifers to a great extent. Thus once we observed, that they were carrying the owl-moth’s cutworms, returning to the nest every 3—4 minutes and never leaving it further than 30—35 yards. As long as we stopped and moved guite close to the nest, it was very courageous and leaving the crowns of the trees came down to and moved. about excitedly on the lower branches continually uttering its characteristic “tririri-tririri’’-like note. This note is very piercing and indicates the bird’s presence from a great distance. When the nest was still more approached by us, the bird’s courage and excitement still grew, as it displayed its funny dance with elevated crest and slightly lowered wings, on the lowest branches, often not further from us than half a yard. The male bird answered the female’s emergency-call with the same call from a distance. The tledged and fully developed young still remained in the nest’s vicinity for a considerable time. Jenő Győry and Gyula Gárdonyi Unusual nesting sites of Tree-Creepers. — The Tree-Creeper (Certhia familiaris ) is a bird everywhere present in the old oak- and pine-woods round Sopron, though it is not plentiful anywhere. On April 10th 1954 we found the first nest that was just then being built and then only consisted of a few pine-twigs and needles. On April 17th the nest’s cup softly lined with feathers, was ready too and it contained 6 eggs on April 14th already. It is most interesting, that the nest was built in an old rusty tin-can, that got stuck on a pine-tree’s forked branch, just beside a road with some traffic, not higher than 2 yards. The can was however knocked off by tourists and the nest destroyed. The second nest was found by us on May Ist in a mixed wood of old oaks and pines. The nest was built in a crevice of an oak’s stem about 70 cm high and contained 5 strongly incubated eggs. They were hatched two or three days later, the young were ringed on June 15th and left the nest the following day. The third nest was found on May Ist too in a middle-aged conifer-wood. It was built in a heap of fir-wood about 80 cm above the ground and contained 5 well-feathered young, that were ringed. The parents were not disturbed in feeding them by us, though we were not standing further than 2— 3 meters from the nest. In all three cases the construction and material of nests was similar : the base consisted of irregularly piled up twigs, crust-pieces and needles of pines. The cup was built on top of this of mosses, lined with few feathers and had a diameter of about 4 centimeters. It must be noted, that a specimen collected from a flock of various tits on February 10th 1954 in a pine-wood quite close to an orchard and sent to the Institute of Ornitho- 445 logy for identification, proved to be a Short-toed Tree-creeper (Certhia brachydactyla), and likewise the two specimens sent on December 4th 1953 belonged to the same species, whereas the one collected on October 13th 1953 was Certhia familiaris. (Iden- tifications by László Szijj.) Jenő Győry and Gyula Gárdonyi Wall-creeper at Keszthely. — A Wall-creeper (Tichodroma muraria) settled on the cornice of one of the Helikon-Library’s windows at Keszthely towards noon on March 24th 1954. A few minutes later it flew to a wall and I could watch it there for more than 15 minutes from a distance not more than 10 yards. I saw it on the castle’s other side on the wall too. It disappeared in the afternoon. Zsigmond Szeckenyi Wall-creeper’s occurrence in the vicinity of Sopron. — I spent the afternon of October 16th. 1954 on a hill-top near Sopron. Standing on the top of the sightseeing- tower built of stones, I saw a bird sauntering around the tower. Then from telow I . could notice and watch the Wall-creeper (Tichodroma muraria) for a considerable time. The bird was creeping about, hunting for food on the stones of the wall with a wonderful skill and several times came as close to me as 10 to 15 yards. Its plumage was generally light : the head, nape, throat and chest and upper back was light-ash- gray. I could see several times, that it pulled out insects from the crevices ketween the stones. As long as I watched it, the bird never ceased in its activity obviously avoiding the tower’s sun-lit sides. Iván Király Crag-Martin in Styria. — In 1954 I spent my two-months’ holiday in Styria and took the opportunity to visit the colony of Crag-Martins, (Ptyonoprogne rupestris ) at the Puxerloch and Lake Furta, that I have known for the past 25 years. There is a great deal of rowing and bathing going on near the colony that has greatly changed circumstances during this time. I was accompanied by Dr. H. Freundl on this trip. As a result of this short visit I can report 12— 18 birds to have seen. As at this season the birds did not return to their nests any more, an accurate count of the continually whirling birds was impossible. It could nevertheless be stated, that no harm happened to the colony. R. Lugitsch Recent occurrences of Mistle-Thrushes in breeding-season. — In June 1952 I saw pairs of Mistle-Thrushes (Turdus viscivorus) together with their fledged young in the Bükk-Mountains in North-eastern Hungary. Towards the beginning of June 1953 I could watch several young and adult specimens coming to drink to a through . in the Pilis mountains near Piliscsaba, some 30 kilometers north of Budapest. Nearby at Dunabogdäny I saw several adult birds in vineyards in July 1954. Tibor Farkas Siberian Thrush at Budapest. — In winter 1946/47 an invasion of northern birds was observed in our country and in Budapest also. Waxwings and Fieldfares appeared in flocks in one of the town’s parks. Towards the middle of February several flocks of these birds were regularly settling on the high trees before dusk, that are standing on the western side of the park’s pond and afterwards used to fly down on the snow, covering the ice on the pond to drink and bathe. The midday sunshine had melted the snow away on several spots forming small pools, that were alternatively visited by Waxwings, Fieldfares and Blackbirds. Suddenly a flock of some 25 birds keeping tightly together appeared and alighted on one of the trees. Settling here for a while _ they seemed waiting for the pools to become free of visitors, and when this happened, they flew down there as well, one bird after the other. Most of the birds were juveniles with only 5 or 6 adults, the white superciliar streaks and dark slate greyish-klue colour of which at once identified the flock of birds as Sikerian Thrushes (Turdus sibirieus Pall). I have seen the same flock on two more occasions later, Lut never since. They were not to be found in daytime there, only at dusk. Unfortunately I was unable to secure a specimen for proof. The birds seemed slightly larger than the 446 Song-Thrush. The males alighted on the water vehemently zig-zagging. The juveniles” abdomen was spotted ; it seems to that I have seen such specimens at the invasion of Fieldfares in 1920—21 too. (See : Aquila, 1921. p. 190.) Kálmán Warga Thrush-Nightingale’s nesting near the River Bodrog. — During the last part of May 1954 I could personally assure myself too of the Thrush-Nightingale’s ( Luscinia luscinia) breeding in a wood near Sárospatak, north-eastern Hungary. Thus observa- tions by Warga (Aquila, 1929 — 30) and my own suppositions of this bird’s distribution, published in my previous paper (Ann. Biol. Univ. Hung., Tom. II. 1952—54.) were confirmed. I found the bird to be common at the locality mentioned. On the area of about 20 acres covered by me I found 6— 7 males singing and the same number of pairs calling each other. At that time the song-period of the Thrush-Nightingales was nearly over. Characteristic for the birds’ frequency is the fact, that I found a nest just after having entered the wood. The nest was built in a small patch of Crategus- bushes at the wood’s edge, in a bunch of dry stems that was grown over by fresh- grown grass and nettles. It was built half a yard akove the earth, its base constructed of a great deal of dry leaves (mostly oak) and contained 5 fairly developed young. It is characteristic for the species’ narrow ecology, that it is bound to woods in inunda- tion-areas. Thus I did not find it in the Botanical Garden of the College at Sarospatak neither in the forests of the Sätor-hills, that otherwise both seemed to be suitable for the bird. On the latter place it is replaced by the Nightingale ( Lucinia mega- rhyncha). Tibor Farkas The Olivaceous-Warbler’s appearance at Kisbalaton. — On June 9th 1943 I was inspecting the left side of the River Zala in the marshland of Kisbalaton, when I was struck by a note that resembled the one of the Icterine Warbler. The bird was conti- nually singing with short intervals and though-it was intonating the notes of a great many birds, it was by far not such a perfect artist than the Icterine- Warbler ( Hippolais icterina). At last I could spot the singer and could with field-glasses state without doubt the bird to be a Pale-Warbler ( Hippolais pallida elaeica Lind.).I saw and heard the bird on the same place on June 11th, 12th and 22nd, 23rd, 24th too. In the following year, 1944, on June 11th I heard the song of two males on the same spot. But ‘only one male was seen on June 12th, 13th and 14th, which, together with its pair, several times flew down from branches of willows to the high and dense vegetation growing in the Zala river’s flood-area. I supposed their nest also to be there. We often searched for it together with Jözsef Gulyas, the guard of the territory, but in vain. When I again visited Kistalaton on June 26th I did not meet the bird any more. The heavy shower that had come down the previous week, had lifted the waters of the river to such an extent, that the whole flood-area was completely flooded, thus the tirds probable nesting site too, so that the Pale Warblers completely disappeared. Kálmán Warga Golderest’s probable breeding near Sopron. — On April 25th 1954 we found a dead Goldcrest (Regulus regulus) in an old pine-wood near Sopron, bearing an cgg stuck inits oviduct. The bird having been sent to the Institute of Ornithology proved to have died when laying its last egg. Thus it can be supposed, that the Goldcrest intended to breed on one of the trees in the vicinity. Jenő Győry and Gyula Gárdonyi Red-breasted Flycatcher in the hills near Keszthely. — I first saw the Red-breasted . Flycatcher, (Muscicapa parva) a male bird carrying food, in the old keech-forest of Tätika on May 29th 1950. I met the bird at the same place on June 28th 1950 again. Though I supposed the bird’s occurence in all the beech-woods of these hills, I never thought of its being so numerous, as I experienced on May 13th 1951 in a very old beech-forest near Uzsa. I heard 11 males singing and also saw some of them on a stretch of about 3—4 kilometres. I saw 3 specimens in the beech-woods near Tatika on the same day. ‘The Red-breasted Flycatcher’s nesting in the hills near Keszthely has been stated a long time ago. Homeyer met the bird on May 29th 1892 in a beech-wood, that has 447 been cut since, near Vällus and to-day its nesting there is highly improbable. Though Pätkai has seen it on a singly standing old beech here, I have never met the bird there since. The clutch in the Lovassy-collection was probably taken there too. Dr. Andras Keve Alpine Accentor at Budapest. — Alpine Accentors (Prunella collaris ) again appeared at Budapest in the winter 1953— 54. Rezsö Banyai first noticed the birds in clay-pitches just north of Budapest. Then, led by him, we found 3 specimens there on January 24th 1954, one of which we succeeded in capturing alive. Towards the end of January Lajos Juhász found a specimen caught by a Sparrow-Hawk, the head of which he brought to the Institute of Ornithology. Dr. Imre Pätkai Black-headed Wagtail at Csömör, east of Budapest. — My observations so far show, that the Yellow Wagtail does not breed at Csömör. I even have never found the bird there, but as it does occur everywhere in the neighbourhood and even breeds in sui- table places, I am sure, that it is a passage migrant around Csömör too. In spring 1953 we had very irregular weather, that greatly disturbed the usual order of arriving and migrating birds from the second part of March until the beginning of May. During this spell of time, air-currents encouraging bird’s arrival in larger numbers were entirely lacking. I did not see Yellow Wagtails this year either until May 14th, on which day I saw a great number of newcomers and among them, on a field sown with peas close to a pond, a very dark-headed specimen of a Yellow- Wagtail. It had no superciliar stripe at all and watching it from a close range with field-glasses, I found the bird to belong to the subspecies Motacilla flava feldeggi Mich. — Black- headed Wagtail. I must add, that it was keeping to a small flock of Wheatears (Oenan- the oenanthe ). Dr. Henrik Dorning Cetti’s Warbler and Black-headed Wagtail at Kisbalaton. — When I was walking rom the village Vörs to the Kisbalaton on a way between reed-beds on the morning of December 21st 1951 in clouded, foggy and frosty weather, I heard a strong chatter- ing note and saw a bird like a large-sized Wren fly across the way and settle among the reed on the wayside. I stalked to the place and succeeded in spotting the bird climbing up and down the reed and uttering its ‘‘check-check-check’’-like note. Watching the bird with field-glasses I could undoubtedly state the bird to be Cetti’s Warbler (Cettia cetti Marm.). It is the first occasion that I saw it at Kisbalaton. In the morning of April 19th 1953 in bright, warm, but windy weather, I could watch an intensively dark-headed Yellow Wagtail on a meadow near the Kisbalaton from a distance of 10 yards for a considerable time. The bird was feeding. There was no trace of a superciliar stripe, it was a fully coloured Black-headed Wagtail ( Mota- cilla flava feldeggi Mich.). It was just by itself. This is its first occurence at Kis- balaton. Kálmán Warga The Woodchat Shrike’s last occurrence at Debrecen. — I have given the Woodchat Shrike’s (Lanius senator) former occurrences near Debrecen in Aquila XLII— XLV. p. 264— 266. At that time I stated, that it must have bred at Debrecen in the seventies of last century. Lovassy also found a nest then in a forest near the town. When I was working on the history and development of the Debrecen College’s old natural-history collection in 1954, in a Bulletin of 1893—4 I found a statement of the breeding of “Lanius rufus” in 1894. College-professor János Kovács, who was then the Museum’s inspector, reports a pupil named M. Stern to have brought a nest of Lanius rufus with a clutch of 5 eggs. This of course could only have come from the town’s neigh- bourhood. Previous to 1944 this nest was still in the Museum’s collection. I myself never met the bird during the years 1923—1944 I spent there. I am unable to find a cause of the birds’ disappearance. The great number of its eggs that were kept in the College’s collection proves, that.the bird could not have been a rare breeder in years round 1860. Dr. Jenő Nagy 448 Occurence of Holböll’s Redpoll in Hungary during the winter 1953/54. — Mealy Redpolls (Carduelis flammea) first appeared at the end of October in the winter 1953/54. The first specimens were seen on October 23rd by József Dandl at the fish- ponds on the Hortobágy (1 specimen) and on October 25th by István Koronky near Sopron. Later on, reports of these birds came from time to time. They were mostly seen around Budapest also in flocks together with Siskins and Linnets. I saw the largest flock, some 200 birds on January 13th 1954 in a Budapest park ; Lajos Csóka saw one of 40— 50 birds near Mogyoród on January 2nd 1954 and József Kiss saw many birds in a flock with Siskins near Nögrädveröce on Decemter 11th 1953. The last two specimens were seen by Jenö Györy near Sopron on March 17th 1954. There were several specimens among the Redpolls captured alive, that kelonged to the sub- species Carduelis flammea holboelli Brehm, thus 3 specimens captured in the northern part of Budapest on November 6th 1953 and one captured near Kaposvár in Decem- ber 1953. They all were given to the Institute of Ornithology. Dr Imre Pailai Ortolan Bunting’s recent occurence in Western Hungary. — The Ortolan Bunting's ( Emberiza hortulana) first occurence in the country round Szombathely was a speci- men seen at Csákánydoroszló on April 29th 1950. Recently I saw another one near Szombathely on May 9th 1954. I could not yet state its breeding though. József Csaba Ortolan Bunting’s at Lake Balaton. — I first saw the Ortolan Bunting ( Emberiza hortulana) in June 1952 in the vineyards on the slopes of Szentgyörgyhegy on the lake’s north-western shore. I found the bird in the same locality next year again, on ‘ May 25th 1953 and on May 26th on Badacsony-hill. Here I found it on two separate places, on one of them 6— 7 singing males. Nándor Homonnay also mentions the bird to have occured on the Tihany-peninsula. (Magy. Biol. Kut. Int. Munk.- Tihany, .1940. XII. p. 254.) Tibor Farkas Ortolan Bunting’s nesting at Pilisvörösvär, north of Budapest. — On May 27th 1951 I heard a male singing from the top of a cherry-tree standing in a vineyard. At dusk on June 10th I saw both the male and female carrying food, but could not find their nest. I have fourid them regularly breeding though at Budaörs, 10 kilo- meters west of Budapest. " Jözsef Dandl Ortolan Bunting’s occurence at Békásmegyer, north of Budapest. — I first found Ortolan Buntings (Emberiza hortulana) — three pairs — in 1953 at Bekäsmegyer. On April 4th 1954 I saw a male and a female, then again three pairs on April 10th. I found a pair at Csillaghegy too on May 22nd 1954. János Ziegner - Tre Rock-Bunting’s recent occurence at. Budaörs, west of Budapest. — I have already reported the Rock-Bunting’s (Emberiza cia) occurences at Budaörs until December 31st 1951 in Aquila LV—LVIII. p. 252. and 296. I succeeded in observing the birds here since on the following dates : Decemter 7th 1952 1 specimen ; January 11th 195374 males ; January 25th 5 specimens, two of them males ; November 22nd 4 specimens (2 males, 1 female and 1 sp.) ; November 24th 7 specimens ; November 29th 7 specimens ; December 6th 4 specimens ; December 10th 10 specimens and January Ist 1954 2 specimens, that were feeding on seeds of Festuca pratensis. József Dandl Corn-Bunting’s nesting in a "Colony". — On May 12th 1922 near Hejöszalonta in Northeastern Hungary I found Corn:Buntings (Emberiza calandra) nesting in a "colony" near a canal among wild hops and other creepers in a height of about 30—40 . centimeters above the ground. There were 18 nests with eggs and 4 empty, but not destroyed ones on a stretch of about 150 meters. In the next year I only found 2 occu- pied. nests on the same area. György Bärsony 29 Aula — 9-23 449 Data on the Serin’s distribution in Roumania. — I have so far never met the Serin ( Serinus serinus) on the territory of my regular observations around Reghin (Szäsz- regen). The only locality in Roumania where I have met it, is Sinaia in.the pass of Tömös. When I started up the winding narrow road to the Bucsecs-mountains, that leads to.the castle built in an altitude of 1400 meters, I soon noticed the bird, I was looking for during so many years. Two specimens were perching on electric cables, further on again two other ones and later on I saw several more on the cables at the roadside. The localities were at a height of 500-800 meters above sea-level. I have spent considerable time at Focsani and was in the field in all my spare time, but never found Serins there. István Kohl Siskins destroying plant-lice. — Usually Siskins (Carduelis spinus) are leaving the surroundings of Szombathely towards the end of March, beginning of April for their breeding places. In 1954 they stayed on here for a considerable time, being kept here by the enormous number of plant-lice (Eulecanium rufulum Gv.) that covered the oaks. On April 24th, May lst and May 2nd I could watch 2— 3 flocks consisting of 20— 25 birds at Szombathely and another nearby locality. The Siskins occupied a. tree with plant-lice and did not leave it until they had picked off the lice from its thinner branches. Jözsef Csaba Crossbills feeding on Sunflower’s seeds. — As reported by Lajos Molnár sen. (in lit.) he observed a pair of Crossbills (Loxia curvirostra) in his garden at Molnaszecsöd (Western Hungary), feeding of sunflower’s seeds. In a place nearby, Sandorvòlgy, Crossbills settled on a field of sunflowers on Octoter 6th 1943. The little flock consist- ing of 2 adult males, 1 adult female and 4 juveniles were approached by me, to about 4 yards and I could observe them easily taking out the seeds with their billsexcellently suited for that. purpose. On February 17th 1944 I saw a wonderfully coloured male at Gyanafa, the mate of which was picking the mortar from a wall. The female soon flew away and was followed by the male that uttered a loud "gep-gep"-like cry. It is probable that they were breeding in the neighbouring pinewood. On March Ist of the same year I saw 4 crossbills at Sändorvölgy too, that were picking the mortar from a wall. À József Csaba Tawny-Owl attacking Marten. — On April 29th 1954 I saw a marten on the south- western slope of Gerecse-hill, about 50 kilometers north-west of Budapest, at about 7 p.m. in foggy weather in an older wood with trees rather far apart from one another. The animal jumped to the other side of an oak’s stem in a height of about 3 yards, not further from me than 4 steps and hid there in such a way, that its body could. not be seen and it only poked out its head to watch me. In the next moment a Tawny- Owl stooped at it, just like a Goshawk would have done at a hare, whereupon the mar- ten uttered a snarling-like sound and jumped a yard higher on the tree and again took up such a position, that its body was hidden and I could only see its head and yellow throat. The owl turned round and attacked it still more fiercely so that it nearly kicked the marten off the tree. As I was too near, the marten did not defend itself and was occupied by watching me, then, after a few seconds had passed, it jumped from the tree and ran away. Now the owl attacked it for the third time and followed the marten in a fast flight. I unfortunately could not see from the fog, how far the owl followed the marten, that was obviously fleeing from me and not from the owl. László Szomjas Young pig attacked by Tawny-Owl. — When a slaugthered pig weighing about 100 kilograms was dissected in January 1950, I found a Tawny-OwVs elaw under its skin and also the traces of wounds on three places on the skin. I could find out, that the pig was born in March 1949 and when it was about 2—3 days old, feathers of a killed bird were found in its pan in a morning. This pig was far slower in development than the other ones of the same litter, was ill for a long time and was thought to have been bitten by another pig. The Owl’s claw is now in the Ornithological Institute’s collection. András Jakab 450 Golden Eagle feeding on Ants. — On August 3rd 1952 József Beihlenjalvy saw a Golden Eagle in the high mountains of Northern Slovakia (mountains of Béla). He stalked the bird to a distance of about 20 steps and watched the bird sitting on the ground and turning up stones. His first impression was that the bird was trying to free itself from a trap and lifts up stones in doing so. But he was greatly astonished to see quite accurately, that it was picking up something from the places where the turned up stones have been lying. Having heard the click of his camera’s shutter, the eagle took to its wings. Inspecting the places where the stones were turned, he could doubtlessly state, that the bird was feeding on ants’ eggs. Ernő Bethlenfalvy Data to the Zoogeographie importance of the Barn-Owl’s food- habits. — We have carried out palaeontological excavations during several ycars in the Esterhäzy-cave, situated on the Vertes mountains’ southern slopes near Csákvár in Transdanubia. When we continued excavations that have been stopped at the beginning of autumn 1951 in May of next year, we found scattered owl’s pellets under a crevice at the bot- tom of the rocks, close to the opening. The pellets were examined in order to collect data on the territory’s microfauna at present, with the result shown on the table in the Hungarian text. In the table the last column indicates the presence or absence of insects, whereas the last line shows the number of broken up pellets. As may be seen from the table — the broken up pellets not counted — 126 remain- ders of mammals, apart from insects, were found in altogether 26 pellets, that is an average of 4.8 specimens in one pellet. ; The presence of remainders of insects, mostly of beetles, was closely tied to those of shrew-mice ; this verifies that former statement, that the Barn-Ow] does not take insects, the remainder of which having only got into the pellets from the stomach- contents of shrew-mice consumed. | Among the 176 vertebrates found in the whole material, 72 Muridae made up for . 41 percent, Soricidae for 59 percent of all animals. As the preponderance of the Sori- cidae among vertebrates is characteristic, so remarkable is the full absence of other vertebrates in the pellets, though no general conclusion may ke drawn from the latter statement. It is probably characteristie for the individual or the locality only, asthe pellet-material in question has been produced by a single specimen in one haunt only during a comparatively short period. The unusual rates of field-voles and mice (26 mice — 46 field-voles) doubtlessly indicates, that the year was unfavourable for field-voles. Thus the preponderance of shrew-mice over the species of mice and field-voles is left as the only characteristie datum. This fact — apart from the pellets’ colouring — doubtlessly shows, that the pellets originate from a Barn-Owl. Apart from this certain distinguishing feature, the average measurements of the two various groups (different in size) of the pellets, just as the 4.8 vertebrates falling to one pellet on the average, indicate the pellets to be those of the Barn-Owl. (see : Uttendorfer : Die Ernährung der deutschen Raubvögel und Eulen. Edition I. — Neudamm 1939.) If faunistical data of the small pellet-material from Csákvár are compared with literature on the subject, it may be seen, that not only the ratio of Muridae-Soricidae, but also that .of Crocidura-Sorex does match with other results of investigations. Thus e.g. more than 26%, fell to the share of Soricidae from more than 35 000 verte- brates in the very large ‘German material, whereas out of about 600 vertebrates more than 35% were shrew-mice in the material of Barn-Owl-pellets from western France, and in the Swiss material the ratio of shrew-mice is as high as 53% against other vertebrates ; the percentage of Soricidae is still higher farther to the south. The Sorex-Crocidura ratio also matches with other data in literature. Thus as . long as in Uttendörfer’s investigations less than one fifth of remainders of shrewmice are Crocidurinae in the German material, they make up for more than the half in the material from Western France, to reach 70%, of the shrew-mice in the Swiss material. All these conclusions can be simply deduced from the Barn-Owl's and Shrew-mice’s geographic distribution. That is to say, that from all species of Owls — except the Scops-Owl — the Barn-Owl is the most southern form ; thus it does not meet Micro- " tinae in the most parts of its range (only in Southern-, Middle- and Western-Europe and Northern America), but the more Soricidae and among those chiefly Crocidurinae, 29* — 9-I : 451 As the Barn-Owl’s distribution approaches its northern boundaries, the frequeney of Soricinae, namely first that of Crocidurinae, then that of Soricinae decreases, in order to turn gradually to Microtinae, that are unknown to it in the south, and also to take to preying in dark (which rather means preying at night — led by the sound — more southward, because of darkness suddenly coming there). | A good counter-proof of the above statements are given by the Owls of holarctic distribution, which, living in the chief distribution-territory of Microtinae, mostly prey on those and not at all on Shrew-mice. Connected with that are two characteristics of the Barn-Owl’s distribution in the pleistocen age (Lambrecht : Paläornithologie. 1933. p. 770.) : firstly, that apart from " two cases it was only found in southern localities round the Mediterranean (not in the Carpathian basin !), secondly: the Barn-Owl’s absence explains the very rare remainders of shrew-mice in microfaunal findings that originated from Owl’s pellets from the upper pleistocen-period, but also the multitudinous occurrence of shrew-mice in “interglacial” lower. pleistocen faunae with Mediterranean characteristics. It can be stated as a result: I. It is probable, that the Barn-Owl does not feed on insects in the Carpathian- basin. LS 2. Its feeding on Shrew-mice on territories where field-mice are abundant, is a custom that originates from territories of warmer climates and is still exercised here in the same manner. 3. The rare occurrence of shrew-mice in fossile micro-faunae is firstlÿ owing to the Barn-Owl’s absence and only secondly to the shrew-mice’s small numbers under colder climates. Miklós Kre!zoi and Sarolta Varrök Observations on the Barn-Owl’s and Little-Owl’s Life-Habits. — In spring 1952 I found a Barn-Owl’s haunt at Csorväs (Eastern Hungary) in the vaults under the attic of the Roman-Catholie Church. This is a wide lonely and dark place that is lightened only here and there, with a lot of corners, edges and criss-crossed beams. The f.oor is full of rubbish and owl’s pellets, remainders of food, drop- pings and owl’s feathers. Quite close to the church is a great open space and the Presbyterian Church, which latter I also investigated, but only found 1-2 Barn- Owl’s pellets there. Around it lies the village. The following Eirds nested in the attic : 1 pair. of Hopoes ( Upupa epops), 1 pair of Black-Redstarts (Phoenicurus ochruros), a few pairs of House Sparrows ( Passer domesticus) and 4—5 pairs of pigeons (Columba domestica). I found a great amont of young pigeon’s skeletons among the pellets. It seems, that the pigeons continued breeding, though the owls were robbing their nests. In.addition I found many pigeon’s egg-shells, woodpecker’s feathers and a tail-feather of a Sparrow-Hawk. The birds possibly came there through broken windows in the attic. On nearly all of my visits I saw the Barn-Owl sitting on a beam just below the entrance, it was not shy at all. Another one used to perch on an edge of bricks above the vault, a third and fourth one behind a plank that was covering the rain-pipe. These were their regular resting places, I only seldom saw them perching anywhere else. Their young were already fledged and so I could not locate their nesting-sites any more, though I succeeded in finding the shells of their eggs. I could capture one of the fledged young on June 16th 1952 alive, which I kept during a year and then I ringed and released it on June 23rd 1953. It was found 14 days later, on July 9th at Tötkomlös, at a distance of 35 kilometers. The Barn-Owls kept in captivity got along peacefully together with Little-Owls. The young one, that was larger and a light specimen, was wilder, more.nervous and pugnatious than the old, dark specimen, that had exactly the opposite features of character. It was a shy, but quiet bird, when taken in hands it showed itself dead with its head drooping. The younger one uttered its characteristic note in spring, whereas the old one remained silent. At a visit in winter I only found a single owl in the attic.on December 2nd 1952, but also two owls’ skeletons, that were attached to each other by their claws. One bird has been larger than the other one. The claws of the smaller ojvl’s left foot were gripping the larger one’s skull, with its left foot it held its left leg, which in turn was pierced into the other one’s chest. The larger one’s right claws were holding the smaller one’s wing. Their bills were opened and they were lying opposite each other. 452 On all my visits the Barn-Owls flew away through the attic’s window and settled on the dense lime-trees standing on the square below. . I have examined the 102 pellets I gathered, with the aid of József Szijj, for which I am greatly indebted. The analysis of these 102 Barn-Owl’s pellets collected in 1952 is the following : 254 Mus musculus, 12 Microtus arvalis, 6 Passer montanus, 22 Passer domesticus, 8 Crocidura russula, 1 Talpa europaea iuv., 1 skull of Phoenicurus sp. and two remainders of May-bugs. In addition many small bones and a great deal of hairs and feathers. I found 3—4 skulls in one pellet on the ‘average. The least was 1 and the most 6 skulls of mice. In several cases more species were found in one pellet, such as e. g. 2 specimens of Mus musculus, 1 Microtus arvalis, 1 Passer domes- ticus, 1 Crocidura russula and remainders of May bugs ; in the other one : 1 Microtus arvalis, 1 Mus musculus, 1 Crocidura russula. There were 5 House Sparrow’s skulls in one of the pel'ets, so that it is prokable, that the sparrows were young taken from the nest. In a pellet containing a young mole’s skull there was nothing else than mole’s hairs. I always collected only fresh and undamaged pellets. It may te thus seen, that Barn-Owls were feeding mostly on mice and not on shrew-mice as is mostly described in literature. I think this greatly depends on the locality. It but very rarely caught species useful to agriculture (only 16 such species in 102 pellets, Tree-Sparrows, Shrew-mice and Redstart). At Csorvas I could not locate more Barn-Owl’s nests during the two years and a half I was spending there. As regards their hunting grounds, I could only find out, that they were usually hunting for mice in the mill nearby. 2 pairs were breeding in the church. I have found the Little Owl ( Athene noctua) breeding in many places around the farm-houses scattered inthe territory of Csorväs. I found, that they preferred inhabited, smaller farms to those, that were uninhabited ruins. They mostly nested under the roofs of human dwellings and only seldom on stables. They preferred the sides of buildings facing the yards to those on the opposite side, where the sur- roundings were not noisy. At one of the nests I found keside pellets the remainders (skull,skin, legs and feet) of four moles, feathers of Sparrows and Wagtails and remainders of many frogs (Rana esculenta). . Once, on August 3rd 1952 I saw a Little Owl hunting akove a stubble-field in full daylight at 3 p. m. On April Ist 1952 I found 6 eggs in a round, kut shallow nest built of hen’s feathers and also already took 6 fledged young from another on the 6th of April. But in 1953 I found eggs and just hatching young as late as May 25th. I succeeded in rearing the young taken from the latter nest. The female, caught separately, hatched and reared her young in captivity. There were specimens with ticwrer and 1edder shade of colour among the young reared by their mother in a cage measuring 50 x 80 centimeters. Their weight-tatle was following : NE RER PACS EE CRE Er PCR ET 20 gıams (25. 5. 1953.) ER 9 RUE 7. du) scie siehe ele saone 56 io ABO. 1954) PRC EU Ay ar ee ARRET 112 D Pale ee OF LEDS.) Age 15-days...... Tone APR " 120 a (976719635) PRE TE SE nà nea e nél 120 ee ee Oe 1953) From the food they were given they mostly preferred mice and sparrows. I also fed them with the flesh of cats that has been rolled in feathers of small birds. Among smaller birds the Red-tacked Shrike was the only species they did not take, not even after not having eaten for two days. In the space of two years, and-a half apart from the two species of Owls mentioned above, the only one was the Tawny Owl, that was found there. I heard its call only once on January 27th 1953. Antal Festetics Nests of 10 various species on the same íree. — In summer 1931 I found such an unusual example of birds "social? nesting, as I have never met during my activity for several decades. In the territory of Kisbalaton-marshland, 10 various bird-species were crowded on a huge and hollow white-poplar. The species were the following ones : White Stork, Késtrel, Lesser Grey Shrike, Tree Sparrow, Great Spotted Wood- 453 pecker, Roller, Golden Oriole, Hooded Crow, Jackdaw and House Sparrow. The latter occupied the base of the Stork’s nest. It was most interesting, that here not only species tolerating one another were breeding together, but also such ones, that do not well tolerate one another’s proximity. Noisy quarrels and chases frequently occurred though between Orioles and Rollers, Kestrels and Jackdaws. The presence of the nesting Hooded- Crows was rather astonishing. It seems, that they did not dare to rob other nests kecause of the presence of so many other birds. There ~ were very few trees on the area so that the birds were crowded here. In a circle of about 2 kilometers only 6 trees stood on the grassland encircled by reed-keds. Among those, this tree was the most spreading. This tree is still standing today, but a good many thick branches broke off since, so that only Jackdaws and some- times Tree-Sparrows are nesting in its hollows. Kálmán Warga Great Tit breeding in an underground hollow. — On May 28rd 1954 I found a Great Tit’s (Parus maior) nest containing 6 eggs in an underground hollow, that was about 25 centimeters deep in a young oak-wood near Pornóapáti — Western Hungary. A strong root of a tree, that had been cut down, was left in the earth and decayed. This was the origin of the cavity that had been occupied by the Tits. József Csaba Wheatear breeding in a nesting-box. — On May 28th 1939, when I Inspected Margit Haldsz’s bird-sanctuary near Cegléd, I found the Wheatear (Oenanthe oenanthe) breed- ing in a nesting-box, that was fixed ona pole 190 centimeters high. It contained 5, 3—4 days old young. I caught and ringed the feeding female, also the most developed young. This was the first authentic statement of Wheatears breeding in a nesting-box in our country. I want to mention here, that Mrs. Fernbach reported in 1921 to have found a nest resembling the Sparrow’s in a nest-box at Babapuszta, Southern Hungary. The nest’s material consisted of dried grass, roots and feathers. When she wanted to take the nest out, she noticed parts of flowers and 4 eggs, that were identified by her to be those of the Lesser Grey Shrike (Lanius minor). So she put the nest back into the box. 10 days later she found, that the nest had been deserted, she wanted to take the eggs now, but these were destroyed. by a mouse or some other animal. (See: Aquila, 1921. p. 172.). My opinion then was, that Mrs. Fernbach had made an error in identifying the eggs, as I thought it impossible for the Lesser Grey Shrike to nest in such a type of nesting-box as the one in question, also to build its nest in such a low level. I already then felt, that this nesting bird possibly was a Wheatear, Kalman Warga Birds’ unusual Nesting-sites. — Together with Géza Prukner we were ringing birds on June 13th 1953 near Nagymaros, 50 kilometers north of Budapest, when we noticed a pair of Rock-Thrushes ( Monticola saxatilis) in a quarry that is not used any more. But we searched for their nest in vain among the rocks. We at last succeeded in finding their nest in a bush, .built about 1—1.20 meters high above the ground. The bush was not farther away from the quarry than 2—3 meters and stood by itself. The nest contained 6 young. Covering the hill-top, we found another nest, built in a height of about 1.20 meter on a young oak, containing 6 young. We identified the feeding bird as a Tree-Pipit ( Anthus trivialis). Both species are ground-breeders, so I think these cases are worth mentioning. Jozsef Kiss Irregular Nesting-sites of Birds. — Yellow Hammer breeding on tree. — On July 29th 1934 I found a Yellow Hammer’s (Emberiza citrinella) nest in a height of 40 centimeters on a willow near the river Rába at Csákánydoroszló, Western Hungary. Wild hops and other dense vegetation covered the soil, that had already suffered : from several inundations. The birds were defending themselves against the flood when building in such an unusual site. É I found a similar nest on May 19th 1946 in Lake Gyékényes, Western Hungary. Here the Yellow Hammers built their nest about 1 meter above the water-level, that, was low then, on top of grass- and sedge-bunches hanging on a young alder-tree, 454 I found 4 strongly incubated eggs in the nest. Marks of the lower and higher water level were to be found on the stem and branches of the tree, but the water never . came up to the grass-bunches that were under the nest, so that it was quite safe there. Long-tailed Tits ( Aegithalos caudatus) nesting on chump of tree. — Near Felsö- maräc in Western Hungary, I found a: Long-tailed Tit’s nest on April 21st 1953, that was fixed to a twig growing out from the side of an alder’s chump. It was built at a height of 25 centimeters and contained eggs. ; Great Tit breeding in Magpie’s nest. — On June 3rd 1928 I found a Great Tit (Par ıs m ior) breeding in a Magpie’s nest at Csákánydoroszló, Western Hungary. The nest was built on a beech-tree. The nest-material brought in by the Tits’ was lined with wool and hairs and contained 3 fresh eggs. Great Tit breeding in wine-barrel. — In 1952 a pair of Great Tits ( Parus maior ) was breeding in an empty wine-barrel standing in a yard at Egyhäzasrädöc, Western Hungary. Lesser Grey Shrike breeding in Magpie’s nest. — The Lesser Grey Shrike ( Lanius minor) is a rare breeder around Egyhäzasrädöc, Western Hungary. It therefore was rather uncommon, that 24 specimens arrived there at the same in time spring 1933. This number soon increased and later as many as 15 pairs were breeding in quite a small area. On June 4th 3 of the 15 nests were empty and 12 contained eggs. The nests were built about 20 meters from one another on the average, at heights from 7 to 18 meters on beeches, alders, elms and oaks. The climbing boy drew my attention to a nearby built Magpie’s nest, at a height of about 18 meters on an oak, wherefrom he had previously taken the eggs and on two occasions later had seen a Lesser Grey Shrike flying out of it when he kicked the tree. The boy climbed the tree, but only found the rests, of the Shrike’s nest there. Someone must have taken the eggs. József Csaba Partridges? nest on a Stack of Barley-Straw. — In June 1952 a farmer at Csömör, just east of Budapest, found a partridge’s (Perdix perdix) nest on the top of a stack of straw from the previous year. It was about 2 meters high, 314 meters long and 3 meters broad. The nest itself was also built of barley-straw in a little hollow on the stack’s ridge. It contained eggshells and 2 infertile eggs. The shape of the eggshells indicated, that the eggs had been regularly hatched, the measurements of the infertile eggs were 34x25 mm. The stack stood together with several other ones near the edge of a small acacia-wood. The hatehed chicks could easily and without danger slide down the stack and reach the wood. The incubating partridge, also the nest and . eggs were well concealed by the straw-stack’s tanned surface. Dr. Henrik Dorning -Observations on the feeding of some bird-species. — Many years ago I made accurate ‘observations on the feeding of two pairs of Great Tits (Parus maior) through the whole rearing period (See: Aquila. 1931—34. p. 258-268. and 1939—42. p. 424- 443.) Now, when inspecting bird-sanctuaries, I observed the amount of food brought by several species in an hour’s time. I am publishing these notes, as these is great need for such material for comparison. 1. Alcsut, May 13th 1954. Marsh-Tit (Parus palustris) 6—7 p. m., fine, warm weather. Within an hour the two adults, were feeding 46 times, mostly alternatively, and 33 times took away droppings from the nest. I watched them at a close distance, standing motionless and so they seemed not even to notice me. They mostly brought small green caterpillars, but a good many insects as well, which they took from nearby, but also farther away trees and bushes. Sometimes they went down to the ground and searched for insects in the undergrowth. The nest-box contained 8 young with feathers just growing. 2. Väcrätöt, May 19th 1954. Great Tit (Parus maior). 4-5 p. m., windy, cold weather after a rain. The pair brought food alternatively 28 times. They mostly brought small green caterpillars, but a few insects too. They stayed for 1—2—3 minutes in the nest-box. On one occasion the male also disappeared in the nest-box after the female and they only left it one after the other 11, minutes later, each of them carrying a piece of droppings. They took out droppings altogether 18 times. The adults were 455 searching for food in a circle of 30— 409 —50 meters on deciduous trees and bushes- The nest contained 10 young with partly grown plumage. 3. Zire, June 3rd 1954. Blue-Tit ( Parus caeruleus) 6—7 p. m., cloudy, rainy, windy, cold weather. The pair brought food 33 times during an hour, mostly small cater- pillars, but also insects. It happened three times, that both parents followed each. other into the nest-box. Because of the bad light I could not see, whether they carried out droppings or not. The parents used to cross the open space beside the tree with the nest-box, about 50 meters broad, and brought food from the deciduos trees stand- ing there. The nest contained 10 nearly fully grown young, about 13—14 days old. The young left the nest on June 4th between 4 and 5 p. m. and were led by their parents in the vicinity of the nest. 4. Alcsut, June 9th 1954. Spotted Flycatcher (Muscicapa striata) 1— 2 p. m. The nest was built in a square hole under the roof of a small building standing in the park, although there was a suitable nest-Lox made of a tree-log close by. Fine, warm weather. The parents were feeding 28 times during an hour. They mostly caught flying insects, mainly small butterflies, but often went down to the ground too and caught their prey among the grass. They took the wings from the Eutterflies Ly knocking them several times to branches. They were hunting in a comparatively small circle of & diameter of about 80 meters. The nest contained 4 half-feathered young. 5. Zire, June 24th 1954. Starling (Sturnus vulgaris) 7-8 p. m., tright, warm weather. Both adults were only feeding 9 times altogether, but their bills were always full of mostly larger caterpillars but also insects. It was interesting that the male bird always flew into the nest-box without hesitating, usually stayed there for a longer spell of time, and after the second feeding took out a big bunch of droppings in its bill. The female on the contrary was always more suspicious, was always looking right and left from the entrance before slipping in and only stayed in the kox fora short while. The nest contained 4 young with just growing feathers. i Kalman Warga Observations on the feeding of the Chaffineh. — On June 10th 1954 I found a young Chaffinch (Fringilla coelebs) in a wood near Nagymaros, 50 kilometers north of Budapest, that had jumped- out of the nest. It was about 5—6 days old. I took the bird home and reared it. From the 25th June the.bird was feeding by itself. On July 3rd I brought home 4 young Chaffinches that were about 4—5 days old. As the young birds scattered, I put them into a big cage, together with their nest and the mentioned — first young bird. After a short while I saw the young, that was reared by me, to fly down to the box filled with ant’s eggs, to fill its bill with them and to start feeding the smaller young, yet unable to take food by themselves. Further it is interesting " to note, that this young finch still takes the food that is held out to it and meanwhile is regularly feeding the younger and less developed finches. ‘ Géza Prukner ‘ White Stork injured by hailstorm. — A pair of White Storks (Ciconia Ciconia) has been nesting in the lopped crown of a pine-tree standing opposite my lodgings since 1951. The birds had still eggs, when the severe hailstorm, that came down on the : town of Nagykanizsa on June 16th 1954, caught one of the Storks in the open meadow. Its wings were so mueh injured by the ice-pieces of the size of a nut, that the bird could not fly home. A woman carried it to the nest and put it.under the tree, another woman gave it medical treatment. For two days the bird just walked about and after these two days succeeded in flying up to the nest; where its mate was feeding it for several days, as long as it could not fly from the nest. According to observations it was fed with frogs. Gyula Barthos Beginning of Birds Song at Dawn. — Locality of observation above Ujdiösgyör, north-eastern Hungary. Very few birds are to be found in this territory, lying just above the iron-factory of Diösgyör and very noisy day and night. Observations were carried out between May Ist and 31st 1952 every second day from 0 a. m. to 6 a. m. Temperatures are given in Celsius degrees. György Bársony 456 TP = u I 10 + va6 | 636 | 086 | — roP | TAR TAR N DELI COS O Gun Cra oe Marr Sole aes ngi ae SRERELERE = OHHUS PO PE SOG BS IRON IAC Choa TP ee DR ol | 726: sit Le dort 228 a a ER > DEAT OF) Los >| ONE mr 806 | 916, |. OST: 206 98065] = — (Hei rer ov | sz6 MENU VE ee IOTIBAN ueprey) 236 | 8r6 | 606 | cov | 06€ | sx | sof | ot | | — so 866 | 08 | 607. | 098 | sre RE EEE ET ACH ee) Ort RETTO ORI ee kéz T1 Seth YAN Mea TG. EN re z20l° 070 | sol | etl ARTS ere ETF OT RAUF AEN 116 226 | 086 | yi eee -— 506. | 026 | zoe |-ecl | o18 | — 136 sae 08 | orG a eet peacoat nea, | 021000 POL ET sof E | 606 | vcG re 906 | ee6 | 226 | 626 | 816 | cıE | ze lore | pal | 63 | o1€ EEE EN ala I Peg eed) | 206 | 9008 | ez6 | 018 | 51€ v | on€ cov d 086°.) cage copy, «|a TE = == weet este eee 9T0HQO USPIOD ts sce | zr& | ro met von | 007 || cet | = A ote a me | Thi ia Er ures sele TRIER AN OTT AA Git bit | et yc a a: eu | = 0 ae NE | ja | NE el en | OI+ | zi+ co amet IE | 62 | Le si eZ | iz} 61 | LI | ST. 31 | HAZBA | di ‘ few ka i Swimming Herons. — I-had the opportunity during summer months, to watch Herons at the arm of the Danube round the island of Csepel. Some of the birds went down to the open water in the middle of the Danube after having cautiously circled and were sitting on the surface with closed wings, but mostly for a few seconds only. Usually the Herons only took a dip in the water with opened wings. This action had obviously only the purpose of bathing and cooling themselves. Dr. Albert Vi ertse Moorhen hiding in the Water. — A few years ago I was bathing in a creek in Western Hungary, when a Moorhen (Gallinula chloropus) was put up by a few boys fishing not far from me. The bird flew straight towards me above the narrow creek, but when it noticed me, it alighted on the water and dived. As it did not reappear after several seconds, I went to the spot where it had dived. The water was about a yard deep and perfectly clear, so I could spot the bird that was holding itself on water- . plants at its bottom and could easily grip it. Jozsef Csaba Irregularities of Wild Birds’ Development. — In June 1952 I received a young half- grown Yellow-Hammer (Emberiza citrinella), that showed absence of pigments in its plumage and iris. The downs were yellow on the whole body, the primaries, secon- daries and tail-feathers were light yellow, eyes red, bill and claws white. The blood’s red colour penetrates through the claw’s white one. Legs white. I reared the bird and it has moulted several times since, but its colours did not change. It is a male specimen and is singing from time to time. — In June 1952 I received a young Night- ingale (Luscinia megarchyncha) with a missing right wing. There was a rudiment instead, but without remiges. It died at an age of a few months of structural weakness. On J uly 17th 1954 I received a young Golden Oriole ( Oriolus orielus) that had fallen from the nest. It has four legs, that is to say each leg consists of a double tarsus. The two joined bones are also visible by plain sight. The plumage is normally coloured. The bird can move its double legs, though they are deformed and not yet perfectly calcified. Bator Bokai Albinistie Birds. — On January 28th 1952 I caught a perfectly white Bullfinch (Pyrrhula pyrrhula) at the shore of the Danube near Békasmegyer, just north of Buda- pest. The bird was by itself. Its bill, feet and claws are white too. On November 29th 1953 I saw an other irregularly coloured single specimen near the locality mention- ed above and succeeded in catching that one too. Its head, wings, tail and legs are normally coloured, while the remaining parts of the body are mostly white a faint shade of the normal colouring. Both specimens were males. The third albinistie bird I saw at Békasmegyer was Linnet (Carduelis cannabina), that was a member of a flock of about 20—25 normally coloured Linnets. A friend of mine, József Lenner caught the bird in February 1952. It is nearly pure white with greyish-brown parts on the wings, tail and bill only, and here and there slightly grey spots on the body. All three birds were given to the Institute of Ornithology. János Ziegner Bird-albinoes. — In July 1948 I received an albinistie Whitethroat (Sylvia com- munis), an already fledged young specimen, that was killed near Csákánydoroszló in Western Hungary. In autumn 1944 a perfectly white Starling (Sturnus vulgaris) was shat out of a iarger flock at the place mentioned above. In 1941 an albinistic Pheasant (Phasianus colchicus) was shot near the same village in the bordering willow-wood of the river Räba. Another similar specimen was seen in the same place in 1946 again. In summer 1920 a Glossy Ibis (Plegadis falcinellus) was seen for several times at the place mentioned above. The bird had white patches on its head and wings and was later killed near Ivanc, Western Hungary. József Csaba Ornithological observations in Western Hungary. — On April 28th 1953 I watched Rooks (Corvus frugilegus) near Egyed. On this day the Rooks were feeding in great numbers on the young buds of platan-trees. They did so on the following day again. 458 Their vegetarian feeding’ was the more striking, as at the same time wire-worms were causing grievous disaster in the fields. On August 26th 1953. 3 Little Egretts (Hgretia garzetta) were sojourning in a bogey marsh: just about 100 yards from the houses of the village Vitnyéd and the very noisy highway. I could also get as close to them as 50 yards. I have experienced a similar tame behaviour of a Spoonbill (Platalea leucorodia ) at Nagycenk about 20 years ago. In the afternoon of a September Sunday a young Spoonbill was standing among the tame ducks in a creck flowi ing through the v illage quite close to the church. It did not bother at all about the several hundred people going to church and was quietly fishing at a distance of not more than 10 yards from passers-by. The Great Grey Shrike (Lanius excubitor) arrived on September 27th 1953 to Nagylözs, together with a smaller specimen. The smaller one was continually chasing the larger one, loudly asking for food, while the latter was trying to escape. This was done during a whole afternoon, but I did not see it feeding the smaller one. Pre- ‘sumably it was a young of a late brood. On October 30th 1953 I saw a Carrion Crow (Corvus prone near Iván. Though it was in the company of Hooded Crows (Corvus cornix), it was continually chased, they did not tolerate it. It always was standing or walking atout teside the flock. On November 14th 1953 I received a young Blackthroated Diver (Colymbus arcticus) in autumn plumage from Répceszemere. It probably wanted to alight on the small pound beside the village at night and must have struck one of the electric line’s many wires running nearby. It was injured, could reach the pond though, but was captured there. | Antal Smul: Ornithological notes from the Bakony hills in Transdanubia. — I have twice visited the Bakony hills, a part of our country, not well-known from ornithological point of view: Once on November 9th— 10th 1950 the vicinity of Porva, then on July 7th— 13th 1952 the one of Szentgal. My more interesting observations are : on Novem- ber 10th 1950 a Grey-headed Woodpecker (Picus canus) pecking on a pole supporting electric wires quite near the village Porva ; during the summer-week I spent near Szentgäl, Mistle-Thrushes (Turdus viscivorus) were always visible singly and in small flocks in oak-woods and meadows. In a killed female I found a well developed ovary; on July 12th two Peregrine Falcons ( Falco peregrinus) flew across over the village. One Red-breasted Woodpecker (Dendrocopos syriacus) was killed in the village on July 7th, and I also saw one myself. József Szijj Ornithological data from the Pilis mountains, north of Budapest. — In July 1954 I saw the Imperial Eagle ( Aquila heliaca) and Snake Eagle (Circaetus gallicus ) on several occasions near Dunabogdäny, and also collected the Eagle Owl’s ( Bubo bubo) pellets in a rock-crevice. I also heard the Eagle Owl’s call on June 12th 1954 at 2 a. m. and 4.30 a. m. near Pilisvörösvär. On June 16th I found several hedge- hog’s skins between Piliscsaba and Pilisszentiván, also the Eagle-Owl’s preying. A nesting Nightingale ( Luscinia megarhyncha ) was attacking a snake (Coronella austri- aca) near its nest stooping and with loud cries. — On May 9th 1954 near Pilisvörösvár I heard a Corncrake (Crex crex) calling in a clearing of about 250 square meters, situated at the edge of a high wood, where bare hills and mixed woods are joining. I found it here again on July 18th. — On May 30th 1954 I heard a Grasshopper- Warbler (Locustella naevia) singing in the damp meadow among willow-bushes at night, near the highway between Piliscsaba and Tinnye. — On June 8th 1954 I found 2 nests of Rock-Thrushes ( Monticola saxatilis) about 60 yards apart near Pilisvörösvár. One contained 4, the other 5 young. There was a difference of age of 3—4 days bet- ween the young in the nests, males were feeding frequently, but I did not see them quarelling. The same day I succeeded in capturing one of the feeding males. This bird I ringed on June 15th 1951 about 200 meters from that spot. Thus the bird. has been faithful to its territory for 4 years. On August Ist 1954 I trapped a young Rock- Thrush in the same place, that had been ringed on June Sth by Tibor Farkas as a nestling about 2 kilometers from there. — On June 16th 1954 I found a young Cuckoo 459 (Cuculus canorus) in a Wood-Lark’s { Lullula arborea) nest at Pilisszentiván. It was not only fed by its step-parents, but a pair of Rock-Thrushes as well. It seems that the Rock-Thrushes neither had. a nest, nor fledged young. Bátor Békai Data on Lake Velence’s Bird-Populations. — My territory of observations is the eastern part of the Lake, mostly covered with reed-Leds and large open spaces of water. The numbers of the most characteristic breeding species are given below, Number of pairs in different years: 1952 1953 1954 Platalea leucorodia ......... 15 20 = Ardea purpurea. MINS 18—29 10-15 20— 25 Ardea-cnnereas: i EEE a 8— 10 "810 ILE Larus: ridibundus TA se. NN = Anz 500— 600 Chlidonias nigra: i... 6-8 Pulica atra MN rat Several ; dto .dto a hundred PO DS CASES: ti tre 30— 40 25— 30 15— 20 Only 15 Spoonbills returned in 1954 and even these moved to the western part of the lake, where the Great White Heron ( Egretta alba) is also breeding every year. In 1954 the number of pairs increased. Grey Herons and Great Crested Grebes decreased because of continual persecution. The old famous gull-colony was only populated again in 1954. The most characteristic song-bird of the reed-keds in my territory: of observation is the Great Reed-Warkler ( Acrocephalus arundinaceus) and along with it most common is the Reed-Warbler ( Acrocephalus seirpaceus). I found as many as 8— 10 nests of the latter in the colony of Purple Herons.. The Sedge- Warbler. ( Acrocephalus schoenobaenus), the Moustached Wartler (Zusciniola melanopogon ) and the Savis Warbler (Locustella luscinioides) are common treeders in the reed- beds along the lake’s shore. 5 pairs of White-spotted Bluthroats ( Luscinia svecica) weré breeding at the western shore near Sukoró, judged by 5 singing males. Here I only observed 1 pair in 1954. I also found a Penduline-Tit’s (Remiz pendulinus) nest there in autumn 1951. A few pair of Black-necked Gretes (Podiceps nigricollis ) were also breeding annually. I found two nests of the Little Crake (Porzana parva) in the colony of Purple Herons. Bearded Tits (Panurus biarmicus ) are nesting sca tter- ed in fair numbers. In winter 1953—54 I saw a flock of about 60 birds. László Vilmos Szabó Nesting birds of the “Salt-Lake’ near Sárszentágota in Transdanubia. — I could state the br eeding of following species near the sodic lake at Sárszentágota De the years 1952 — 54. The Avocet (Recurvirostra avosetta) appears every year and also tries a brood. In 1952 2 pairs, in 1953 only 1 pair and in 1954 3 pairs were staying here in the breeding season. Their broods are unluckily mostly destroyed, as herds of pigs are feeding and bathing all around the shores and sand-banks of the lake. In 1954 I could observe how an incubating Avocet was trying to drive, respectively lead away a pig, approach- ing its nest, by imitating lameness and beating with its wings on the ground. An other interesting bird of salty marshes, breeding here regularly, is ‘the Kentish Plover (Charadrius alexandrinus). Its nest may be found on the edges of the sodic pasture along the shore, anl on islands an 1 sandbanks in the lake. I last found the Little Ringed Plover (Charadrius dubius ) nesting in 1951, only 1 pair. This species is a rare breeder here, whereas the Stilt and Pratincole disappeared entirely. The following species bred in the reed-beds of the lake’s southern part in 1952— 54 : Fulica atra (a few pairs), Anas platyrhyncha (2—3 pairs), Botaurus stellaris (a few pairs), Gallinula chloropus (a few pairs), Rallus aquaticus (1—2 pairs), Ixobrychus minutus (1—2 pairs), Circus aeruginosus ; on the pastures along the shore: Vanellus vanellus and Tringa totanus (several pairs). From song-birds of reed-keds: Acroce- phalus arundinaceus, A. scirpaceus, A. schoenobaenus ; Locustella luscinicides (a few pairs) ; Emberiza schoeniclus ; Luscinia svecica (1—2 pairs ; I have found the Bearded 469 Tit (Panurus biarmicus) in every breeding season, but never succeeded in finding its nest. Generally saying, compared to the year before the war, bird life has greatly decreas- ed and there also are’ less species to be found. Various species of Ducks, Grekes and Tern are abs>nt, presumably because of the more intensive local agriculture and great deal of shooting. : László Máté Some interesting notes on breeding birds in the marshland near Ócsa. — Since 1952 we regularly visited the marshland near Ocsa, akout 30 kilometers south of Budapest, in the breeding season. We shall give a detailed account of our ecological results. Now we only list some of our more interesting data: Curlew (Numenius arquatus ), annualy breeding in 5—10 pairs in a boggy meadow, also. 3—4 pairs of Redshanks (Tringa totanus ) and 30— 70 pairs of Godwits (Limosa limosa). We found the Shorteared Owl’s ( Asio flammeus ) 2 nests in 1952. It did not breed since. Numerous pairs of the River Warbler (Locustella fluviatilis) and Grasshopper Warbler ( Locus- tella naevia) are breeding. The Montagu’s Harrier (Circus pygargus ) is also a regular breeder in 3—4 pairs in the meadows. A few pairs of the Redfooted Falcon ( Falco vespertinus) are also breeding in an alder-wood. Edit Somfai and József Szijj Bird-life in 1954 on the island Sasér in the Lower Tisza. — In addition to the notes published by István Sterbetz on the bird-life of the island of Sasér, I have found the following birds when I visited the fam-us colony on June 20th.1954. I could observe . altogether 36 species : about 50 Egretta garzetta (10— 80 pairs are estimated to treed) ; Ardea cinerea 25— 30 pairs ; Ardea purpurea 22 pairs ; Nycticorax nycticorax 100 — 170 pairs (I.myself saw 40—50 birds); Ardeola ralloides 40— 50 pairs ; Corvus furgilegus more than 1000; Falco vespertinus 10— 80 pairs ; I saw 9 specimens of Milvus migrans | circling above the colony, but several pairs are said to Le nesting. Endre Czigány Ornithological data from Csorvás, Eastern Hungary. — In the autumn of 1951 I saw 3 Aquatic: Warblers ( Acrocephalus paludicola) in a hemp-field, when there was no water whatever in the surroundings. — In summer 1951 3 species were breeding on a single Canadian poplar in a farmyard : 1 pair of Golden Orioles (Oriolus oriolus), 1 pair of Lesser Grey Shrikes (Lanius minor) and one pair of Tree-Sparrows (Passer montanus). The Orioles and Shrikes often quarrelled during the feeding-period. — On March 2nd 1953 the Peregrine Falcon (Falco peregrinus) killed a Crested Lark (Gale- rida cristata) above a stubble-field. — On January 10th 1954 I saw a Wall Creeper (Tichodroma muraria) under the rain-pipe of a roof. — Siskins (Carduelis spinus ) occured all round the year, I even heard their characteristic notes in May and June. (It was the same case in a valley near Budapest in 1950 and 1951. It occurred during the whole breeding season and always came down to the Siskins kept in a cage.). The number of Great Bustards (Otis tarda) is increasing at Csorvas since 1952. In 1953 I found 2 downy young, that could already well run, in a maize field of about 11, acres. In that autumn a flock of 16 and another one of 9 birds were staying in the territory. — The Red-breasted Woodpecker ( Dendrocopos syriacus) and the Indian Ring-Dove are breeding, latter in great numbers near houses, the former one in two pairs near our garden. — During the cold winter of 1953—54 Goldfinches (Carduelis carduelis ), Siskins (Carduelis spinus), Chaffinches (Fringilla coelebs), Snow-Buntings (Plectro- phenax nivalis ), Yellow Hammers ( Emberiza citrinella ), Bullfinches (Pyrrhula pyrrhula ) and Fieldfares ( Turdus pilaris) were present in great flocks, also. Rooks, Pheasants and mixed flocks of Tits. — On February 24th 1954 in the morning I saw a Carrion Craw (Corvus corone) together with 6 Rooks and 1 Jackdaw in the yard below my window. Antal Festetics Ornithological notes from the “puszta” of Kunkäpolnäs on the Hortobágy. — Four times I have had the opportunity to study the south-western part of the Hortobagy during the breeding seasons 1951 and 1952. I altogether spent there 6 days in 1951 and 5 days in 1952. The "puszta" still possesses its original character with a good 461 many artificially built antique burial-hills, otherwise perfectly flat like a table, a. mostly bare, sodic plain. There is a lake in its middle, with many boggy parts and plain water stretches too. On the territory’s eastern part Camomilla is growing densely and was especially characteristic on June Sth— 11th 1952, when we worked there with József Szijj. Among bird-life, the most touching were the large numbers of Short-toed Larks (Calandrella cinerea). Here this bird only occurred on perfectly bare sodie ground, where even Camomilla was only growing very scarcely. On May 9th 1951 we counted about 100 specimens, mostly singing males on a walk of about 15 kilometers on the southern and eastern parts of the lake. József Szijj found its nest on the same day, which held no eggs. Its diameter was 10 centimeters, depth 5 cm, the hollow was scratched out in a patch of Camomilla, well concealed and well lined with stalks of plants. The bird always returned to the spot, continually moving around us as long as we watched and photographed it. On May 19th, when we were walking on a territory with dense and high Camomilla, not suitable for the larks, we only saw 12 specimens on the bare salty ground adjoining former, on a stretch of about 3—4 kilometers. On May 11th we were travelling on a carriage to Karcag in stormy, cold weather and even there we saw a specimen on the bare agricultural fields. On June 14th we travelled across the bare "puszta" near Nagyiván and then I wrote "many" in my note-book. One also was seen between Darvashalom and the forestry-station, whereas I counted as many as 15 near the eastern shores of the lake on tare ground on a. stretch of 2 kilometers. József Dandl then found a nest too, with 5 eggs. On this: occasion we also found a dead young bird and a deserted nest, but did not observe _ feeding birds. On June 15th we drove round the lake by car, saw the bird everywhere and counted 7 specimens even from the fast vehicle. On May 24th 1952 Gyula Nagy and I saw 18 specimens on a stretch of about 2 kilometers on the bare ground south of Darvashalom and east of the lake. On the following day we also saw one quite close to the hunter’s lodge. On June 19th Lajos Bancso and I only met 3 birds on the bare puszta between Nagyivan and Darvashalom on a very warm afternoon, but having left Darvashalom in the evening hours, we saw 6 specimens on the bare part. that I most often visited. On June 20th we saw 2 birds in the new forest-plantation near Darvashalom, also 2 near the hunter’s lodge and 10 specimens on the part, often mentioned, east of the lake. They were feeding as well. In the morning of June 21st we again heard one singing heard in the forest-plantation and 4 on the road from. Darvashalom to Nagyiván. The Short-toed and Skylark ( Alauda arvensis) do not. - even ecologically replace each other, but are breeding together in fair numbers on the same territory, only that the Skylark not only settles on the bare sodie ground, but in places with vegetation as well, that are not suited to the Short-toed Lark. The following are characteristic birds of the sodie plains : The Pratincole (Glareola: pratincola). We saw a flock of 5—6 birds on May 8th 1951 between Kunmadaras and Takäcsfarm, a flock of 30—40 and a single bird south of the lake. On May 9th on the stretch mentioned above 1-2 — 3 +3 +2; on May 10th 1; May l4th 3 on the bare plain near Darvashalom. The birds were dusting themselves on the sodic soil, then, when they noticed us, imitated lame wings. On May 24th 1952 near Dar- vashalom 6 +4-2-+ 1; May 25th 1; towards Nagyiván. 1 again; June 19th between Nagyiván and Darvashalom 1 + 2 + 6 + 1. Here we also saw birds imi- tating lameness ; on the bare ground south of Darvashalom 2 + 2; on June 20th 1 bird even in the marshland ; on the sodie plain east of the lake of Kunkapolnas. 1+1--$841--1- 1. The birds obviously had young, as they were imitating lameness. They let us approach as near as 5—6 meters. I have observed that when the bird alights on the ground, it lies down on the ground at once ; on June 21st on bare plains between Darvashalom and Nagyiván 4 + 6 + 2. : The Kentish Plover (Charadrius alexandrinus) is much less frequent: on May 9th 1951 we estimated 7 pairs on the southern and eastern side of the Lake of Kun- käpolnäs. One pair also imitated lameness. On May 10th 1 + 1 on the lake’s southern. side ; on June 14th I pair ; on May 24th 3 on the sodic plain south of Darvashalom. On this occasion we found and ringed its young aged 1—2 days. On June 20th at the same place | bird. On these sodic plains not only birds characteristic to it are found, but also marsh- birds visit them for feeding. The Black-tailed Godwit (Limosa limosa) and the 462 Lapwing ( Vanellus vanellus) are frequent breeders. I only want to mention other birds generally, inasmuch as their breeding is rather bound to certain localities and we usually found the birds where they were said to breed by shepherds, ete. Thus the Great Bustard in parts toward Nádudvar ; the Stilt ( Himantopus himantopus) was said to breed on the other side of the Hortobägy-canal, but we unluckily could not traverse it and so we personally could not observe these birds. We found the following species on the "puszta" on all four, but at least on three occasions : Motacilla flava, Tringa totanus, Chlidonias nigra, Anser anser — the reed’s late eutting caused great damage among its nests — Circus aeruginosus, Ardea cinera, Ardea purpurea, Fulica atra, Acrocephalus arundinaceus, Anas platyrhyn- cha, Anas querquedula, Anas strepera, Platalea leucorodia, — it is said to have a colony there, but we could not visit that part of the reedbeds towards Nagyiván, | — Botaurus stellaris, Acrocephalus schoenobaenus, Spatula clypeata, Emberiza schoe- niclus; here I also list those species, the observation of which did only not suc- ceed by misfortune: Locustella luscinioides (observed on June 14th-—15th 1951 and May 24th— 25th 1952), Lusciniola melanopogon (May 24th— 25th 1952.), Nyroca nyroca (detto), Chlidonias leucoptera (3 specimens May 10th 1951 ; 2 specimens May 25th 1952), Porzana porzana (1 specimen May 24th 1952). The following species were regularly found near the farms, where there always are a few trees : Emberiza calandra, Oenanthe oenanthe, Galerida cristata, Motacilla alba, Passer montanus, Lanius minor, Streptopelia turtur, U pupa epops ; near villages Ciconia ciconia. The unusual nesting sites of Swallows (Hirundo rustica) must be espe- cially mentioned, that builds its nests on the "puszta" in the walls of the extraordi- narily wide walls (3 meters in diameter). In the crevices of these walls the Tree- Sparrows are breeding too. The "puszta" is also visited by species breeding in the distant woods, that are coming here in search for food: Corvus frugilegus, Falco vespertinus, Falco tinnun- culus, Falco subbuteo, Coracias garrulus. Characteristic for the "puszta" are also following species migrating on passage or spending the summer there: naturally the Crane (Grus grus) must be first mention- ed: on May 9th 1951 1 specimen, May 10th I specimen, June 15th flock of 20— 25 birds, that were settled on an island in the Lake of Kunkäpolnäs and after one of them had started “dancing”, soon all the flock followed its example. According to Imre Takács they then arrived 10 days earlier and their number slowly increased ; on June 19th 1952 6 specimens near Nagyiván, on June 20th 3 specimens. Species observed: Tringa glareola (May Sth 1951, 1; May 9th altogether 39 specimens in small flocks up till 11 and also singly ; May 10th atout 10 specimens in smaller flocks and singly) ; Falco peregrinus (May 9th 1951 1 specimen) ; Haliaetus albicilla (singly or in pairs on three occasions ; on June 14th—15th many of its feathers could be collected under the sweep of the well, where it used to perch) ; Philo- machus pugnax (May Sth— 11th 1951 smaller flocks) ; Tringa erythropus (May 8th 1951 1 specimen, May 19th 1952 1 specimen in courtship-plumage, June 20th 5+ 5 + 9 specimens) ; Anser albifrons (May Sth 1951 2 specimens, May 24th 1952 14—15, May 25th 7 specimens); Anas acuta (May 11th 1952 2, June 15th 1 specimen) ; Pernis apivorus (May 9th 1951 1 specimen) ; Merops apiaster (on May 9th 1951 call- ing above the forestry-station) ; Aquila chrysaetos (May 10th 1951 1 specimen) ; Milvus migrans (May 10th 1951 1, June 15th 1 specimen) ; Circus macrourus (female, May 10th 1951); Aquila pomarina (on June 15th 1951 stooping into the forestry- station’s poultry-yard, together with Black-Kite); Buteo buteo (May 25th 1952 1 specimen) ; Apus apus (May 11th 1951 1 specimen in a storm, on June 15th 1 speci- men) ; Ciconia nigra (on three occasions, most were 12 specimens on June 19th 1952); Numenius arquatus (on every occasion) ; Larus argentatus (1 adult June 19th 1902). Especially interesting was the migration of song-birds between May Sth and 11th 1951, which were crowded into the small patch of willows near the Takäcs-farm: Emberiza citrinella (near Kunmadaras), Muscicapa hypoleuca, Sylvia borin, Phyllos- copus trochilus, Lanius collurio, Phoenicurus phoenicurus, Saxicola rubetra, Muscicapa striata. Sometimes House-Martins (Delichon urbica) and Sand-Martins (Riparia riparia) also mixed into flocks of Swallows hunting for insects. Between May Sth and 11th we also saw House Sparrows and Magpies near the Takäcs-farm. 463 It is strange, that I only saw Black-headed Gulls (Larus ridibundus) in 1951, on both occasions and only in smaller numbers. It seems, that the Partridge (Perdix perdix, May 9th 1951) and the Quail (Coturnix - coturnix) are settling in the young forest-plantation. From 1951 to 1952 the young trees quickly developed because of the wet spring, and the. White-throat (Sylvia communis ) settled in 1952 in the patch of dense acacia-trees about 2 meters high ; on June 14th 1951 I also saw 1 Anthus camvestris here. The population of those plantations has already been discussed elsewhere. Lastly I wish to express my sincere gratitude to game-inspector Gyula Réthy (Szolnok), head-keeper Gyula Kovács (Kunmadaras) and to schoolmaster Mihdly — Gyöngy (Nagyiván) for their valuable help in my work. Dri Andrés Base Notes on the Mätra-mountain’s bird-life. — The wet springs of 1953 and 1954 did not only cause great damage in Pheasants’ and Partridges’ nests, but also in the . broods of the Hazelhen (Tetrastes bonasia). While I annually met 4—5 families in 1951 and 1952 on the mountain’s southern slopes, I knew of just one in 1953 and of none in 1954. In the first part of May 2 incubated eggs were brought to me, that - were found at the side of creek-bed about 2 meters apart by a person searching for mushrooms. It is probable that the nest was destroyed by the water. It seems that continual rainfalls and heavy. thunderstorms are the cause, that no fledged young are to be found, and the only Grouse species occurring in the Mätra-mountains becomes. continually scarcer. The Rock-Thrush ( Monticola saxatilis) has constantly and well increased during the last 6 years (1949 — 1954). It has become a constant inhabitant of old quarries, rocky river-beds and rocks of stony pastures. There were 7 pairs near Gyöngyös- sólyom in 1948 ; 9 pairs in 1949 ; 8 pairs in 1950-; 11 pairs in 1951 ; 9 pairs in 1952; 7 pairs in 1953 ; in 1954 there were 2 pairs only. This decrease is due to the. catast- rophal weather and also to boys shooting with air-guns. The call of the Black Woodpecker (Dryocopus martius) may be often heard in the higher mountains. I could annually state 10—12 pairs. breeding. The greatest obstacle of its greater increase is the need of nesting sites because of the decline of old forests. Up till now my experiments with nestboxes were not successful. The Great Spotted Woodpecker ( Dendrocopos maior) is abundant everywhere, the Middle Spotted (Dendrocopos medius) much scarcer. It is characteristic’ to it, that it rather inhabits edges of forests, large vineyards and -orchards. Their number greatly varies from year to year. The Lesser Spotted Woodpecker (Dendrocopos minor) is the : rarest of the three in the Matra-mountains. I only knew of 5—6 nests annually. The Red-breasted Woodpecker ( Dendrocopos syriacus) appeared on several places during recent years. I observed it on three places in the breeding-season, but did not find its nest yet. 2 specimens were collected by Pátkai and Erdös. I have but rarely met the White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotrs) on the southern slopes of the Western Mátra. Keve has seen one on March 14th 1948 on a beech-wood on the mount Galyatetö. I have only seen the Three-toed Woodpecker (Picoides tridactylus ) once, in December 1938, when I watched a male bird for several minutes on the side of an old oak not far from a pine wood. I have not seen this bird since. Then Green Woodpecker (Picus viridis) is a common breeder in woods of lower regions and orchards. The Grey-headed Woodpecker (Picus canus) is mostly found in higher regions. I knew of 3 nests in 1941. Gyula Nagy Contributions to the bird-life of the Sätor-mountains, North-eastern Hungary. — I have visited the Sätor-mountains three times during recent years. Some of the bird- species seen there are worth mentioning as they throw a light on the direct connection vf this mountain with the Carpathians, that had already been stated at the examina- tion of other groups of animals. From this point of view, pine-forests were the most interesting. A note, on raptorial birds found there, was published already, so I here only mention those that are interesting from the faunistical point of view. — Corvus corar. One specimen on May 31st in the valley of the Kemence-creek. Three Ravens . were also seen in the first part of July. According to the keeper, it nests near Hallö- háza anl Pätkai states that it is using a nest on the rocks of the mount H=m7s6k6 464 with the Saker-Falcon (Falco cherrug) alternatively. — Carduelis spinus. I saw 6 specimens in a pine-wood on June 16th 1953, 1 on June 27th 1954. — Loria curvi- rostra. I have heard their note daily between June 14th and 17th 1953 and also collect- ed young specimens on June 16th. On July 4th 1954 2—3, the same number on firs on the same day in another locality, 3 on July 5th. — Certhia familiaris. One family seen on June 16th 1953 in the pine-wood below Telkibànya. One juvenile collected. Further it nests in a pine-wood near Körös, which is the largest one in the territory. Here I saw it several times in 1954. I also saw it in a fir-wood near Pänyok on July 4th and in a beechwood near Holléhäza on July 7th. — Parus ater. Seen in families in almost every coniferous wood, even in smaller ones. I have observed it feeding on several occasions. — Parus cristatus. A juvenile specimen collected on June 16th 1953 in a pine-wood near Telkibänya. More 10— 15 specimens seen that day. On June 24th 1954 an adult specimen seen, feeding a young one. Its. breeding in the Sätor-mountains can be looked upon as ascertained. — Regulus regulus. Observed its feeding young in several coniferous woods. One juvenile collected June 24th 1954. — Turdus viscivorus. Abundant near Kökapu on June 2nd 1952, several juveniles seen too. One specimen seen at Kemence June 30th 1954 and 2 specimens June 2nd, Hollöhäza. Very probably breeding. — Cinclus cinclus.. 6-7 specimens seen in the Osva-creek from June 14th to 17th 1953. I also ringed 3 spécimens. In . June one pair was regularly seen near the castle at Kökapu. — Apus apus could regularly be seen in many places, but their nesting locality is unknown. — Picus canus. One specimen was always seen near the castle at Kökapu. — Drycopus martius. One specimen observed in a keech-forest on June 30th 1954. — Columba oenas. One of the most common birds in Leech-woods. — Tetrastes bonasia. One family of two adults and seven young seen June 26th 1954. On June 27th another family with nearly full-grown young. On June 28th a male seen on a narrow road, on July 4th 2 specimens bathing in a puddle on a cart-road. — Muscicapa parva. Common in beech-woods. László Szijj Ornithological observations in Eastern Hungary. — On January 20th 1954 near Csaszl6 I observed a Golden Eagle ( Aquila chrysaetos) in snowy weather. I thought it had caught a hare, so I left the sledge and run towards it. I was very much asto- . nished, that it let me approach to about 10 meters and was attacking a Goshawk ( Accipiter gentilis) which defended itself lying on its back with claws stretched upwards. The Golden Eagle then took to its wings and perched on an acacia about 200 meters away. I caught the Goshawk and, thrown into the air, it flew away to a walnut-tree beside the road, about 50 meters away. We continued our journey, but had not covered a kilometer, when the Golden Eagle again flew Lack to the Goshawk. Coming back, we did not find any of them. In this territory I last saw a Golden Eagle in the very cold winter of 1940. Then it straggled here for a week, kut I did not see it 3 days later any more. ; I found a Raven (Corvus corax) nest at the edge of an oak-wood of akout 150 acres, about 1 kilometer from the village mentioned akove, near fields on March 3rd 1954. It had four eggs in 1954, but I never had the opportunity to find out, whether their brood was successful. It happened on the occasion of the Brambling’s (Fringilla montifringilla ) invasion in winter 1953—54, that a Little Owl ( Athene noctua) was attacking a Bram- bling, a decoy-bird under the net. I was guick in getting there and could save the bird. The little owl sought-shelter in a dove-cot fixed below a roof. But not even 10 minutes had passed, and the owl again attacked very quickly the bird that was pecking seeds under the net. I pulled the string in the same moment and caught the owl. This was for the first time that I saw a Little Owl’s attack at day-time and to make the observation that it also preys on song-birds of about sparrow-size, exceptionally in cold and snowy winters. Jenő Baboss Addition to the list of birds on the Lake of Solymár. — Penduline-Tit (Remiz » endulinus) in the last week of April and the first one of May as a straggler ; one treeding pair of Bee-eaters ( Merops apiaster) in 1953 in sand-wall on the lake’s rorthern shore (see : Farkas, Aquila, LV—LVIII. p. 132— 158). Tibor Farkas 30 Aquila__5'9 1 ac 465 Ornithological notes from Western Slovakia. — The Saker-Falcon ( Falco cherrug ) is breeding in the Little-Carpathians near Trnava (Nagyszombat) in the vicinity of Smolenice “(Szomolany) on a beech in the height of 18 meters. A male specimen was shot, using the Eagle-Owl as a decoy-bird near Trnava (Nagyszombat) on December 7th 1953. The bird was ringed : N. Museum Praha C 18410. Its stomach contained 2 specimens of Microtus arvalis. The bird was ringed two years earlier near Solosnica (Széleskut) in the Little- Carpathians together with. other three young of the same nest. Another Saker Falcon was killed in November 1953 near Cifer. Scops Owl (Otus scops) was breeding i in 1953, two pairs near Trnava (Nagyszom- bat) in hollows of trees. The Hen Harrier (Circus cyaneus) was breeding in 1953 quite near Trnava (Nagy- szombat). Its clutch contained 4 eggs, but was destroyed by a flood and so it is now in my collection. Carrion Craws (Corvus corone ) are breeding west of Bratislava (Pozsony). In 1953 I foubd it nesting along the course of the Danube, but in small numbers only. — Fr.M clava, Ornithological news from Jugoslavia. — In recent years (before 1954) more and : ‚more Ospreys (Pandion haliaaetus) were killed at Zenta, but especially along the Tisza between Ökecse and Csurog. Its breeding there can be taken as certain. Panurus biarmicus is a common breeding-bird in this territory and may be seen all the year . round. Several spécimens of Dryocopus martius were shot at Bäcsföldvär. Here Corvus corax is also nesting. A good many specimens have already been shot towards | the end of May and during winter-months. Phalacrocorax pygmaeus is also breeding. in this territory. Hippolais pallida is continually spreading in the Vojvodina. It would . carry too far to list all the new localities where I have seen it. Its first date of singing was May Sth in our garden at Cantavir, and the last singing date was Septemker 25th at Szeghegy. They are not shy birds. Coming from a football-match from Szatadka in 1953 I observed a specimen perched on a small acacia on the roadside, that was happily singing towards the evening, although hundreds and hundreds of cars and crowds of people were passing by quite near to it. Merops apiaster has increased to " never thought-of numbers in the whole Vojvodina. Between the beginning of May and September 20th, there is no such a time, when it could not be seen everywhere. Parus . cristatus was again found along the Tisza. From here I also received a Nueifraga caryocatictes. I also have news from Clangula hyemalis, Oxyura leucocephala, Mela- nitta fusca and Somateria mollissima to have been shot. In the forests near Bellye along the Danube, Haliaetus albicilla and Ciconia nigra are still treeding. Phalacrocorax carbo is breeding i in large numbers near Apatin. Three nests of Anser anser were found in 1952 in The Ludas- lake, also breeds in the “Karapandzsa” near Bezdän, 3 pairs in the lake of Palics and also Eastern Croatia. Apus apus have settled in the synagogue at Zenta. On January 6th 1954 two specimens of Branta ruficollis were shot near Dubrovnik and are now in the local museum there. The market of Dukrovnik was full of wild geese between nuary 4th :nd F kruary 6th 1954. Geese were sojourning in great masses near Dubrovnik then. Sportsmen then said never to have seen so many geese. Only Anser albifrons arrived at first, later Anser fabalis too. It was the same case near Trebinje. There 3 pure white geese were also observed. Up till March 6th, great masses of Turdus pilaris, and very many Turdus viscicorus and Turdus musicus were staying there. The following species also appeared in great numbers : Alauda arvensis, Lullula arborea, Prunella modularis, Coccothraustes coccothraustes. Fringilla monti- fringilla simply flooded that territory, Scolopax rusticola was abundant, as well as Anas platyrhyncha, Anas crecca, Fulica :atra, Vanellus vanellus, Sturnus vulgaris; Pyrrhocorax graculus. Emberiza cia, Emberiza calandra. Otis tarda wintered in several places in Herzegovina. Near Dubrov nik I have seen a larger flock of Swifts on October 15th 1953. | Richárd Csornai Observations of the Lämmergeier in Israel. — On May 29th 1954 I made an ex- cursion to the southern part of Israel. Atove the ruins of the ancient-town Abde, a giant bird suddenly appeared flying quite low, so that I could without doubt identify 466 it as a Lämmergeier (Gypaetus barbatus ). It circled above our heads for a long time, then after a few minutes it returned with a second one, but: now was flying very high and lastly they both disappeared southward in the direction of the mountains of Edom. kt Meir Zeira Ornithologieal Data from Israel. — The White Stork’s (Ciconia ciconia) breeding in Israel is very douttful. As far as our knowledge goes, its nest was only found once a few years ago near Tantura (the kiklical Dor). When it was discovered, the nest contained eggs in a state of incutation, just Lefore hatching. Unluckily the nest was deserted, presumakly because of the disturkance, the parents did not return any more. The Red-Breasted Woodpecker (Dendrocopos syriacus) is rather rare in this country, it does not occur round human habitations. Here it is just as unimaginakle to find a Woodpecker round hakitations, as to find Blackkirds, though the latter is very abundant in the shrukky hilly country. It is replaced in hatitations Ey Pycno- notus capensis vallembrosae Bp. here. H. Hovel (Haifa) Data on Bird-Migration from Israel. — The Hoopoe (Upupa epops) arrived here towards Septemker 10th 1954. Rufous Warbler (Erythropygia galactotes ) disappeared September 7th ; Swallow (Hirundo rustica) arrived atout Septemter 5th ; Cinnyris osea migrated to the southern course of the Jordan Letween September 15th and 18th. The first Stonechats (Savicola torquata) arrived on Septemter 15th. 3 . Meir Zeira (Kikkutz Yassour, Haifa) Contributions to bird-organism’s ability for regeneration of the tissues. — On the beginning of Octoter 1952 I noticed two lame Avocets that were keeping together, at a time of year when Avocets had already left Lake Fehértó near Szeged several weeks ago. In order to find out their lameness" cause, I succeeded in shooting one of ‘ the kirds on Octoter 12th. The cause of the lameness was obvious at once. There were dead, dry and mummi- ficated fitres of tissues in a too tight ring on the bird’s left leg. The ring itself was in a stage of being pushed out. A "bridge" was formed by the union of apophisises, grown out of the upper and lower tarsus in front of the ring. The fact that vascularisation ‘ (circulation of blood and fluids) also developed in this ‘“Lridge”’, is well proved, ke- cause no retrogression or sign of phtyhysis whatever can te noticed tetween the sound and the squashed limb (see figure in Hungarian text). The too-tight ring was put on the Avocet’s leg by the reservation-warden’s 7 years old son, who took it from a found dead Redshank and ringed the only a few days old dawny Avocet with it, not counting on its later development and on its leg’s thickening. There is no doubt, the other lame Avocet’s fate was similar to the first one’s, as it disappeared a few days later. Apart from that regrettable part of the case that could have arisen from the bird’s eventual reporting, it gives an interesting and valuatle proof of bird-organism’s strong ability of regeneration, which can not ke experienced to such an extent with mammals. It also furnishes proof of bird’s close relationship with amphibians (the lizzard’s broken tail-grows again, etc.), when we can okserve the tarsus’ regeneration in a length of 9 mms. The case of a Crane, — descriked by me in the Nimröd Hunting Magazine in 1936 — also shows the ability of birds’ tissues for quick regeneration and also to a high degree. On the left leg of a Crane shot on the Hortobágy on Novemter Ist 1935 there was an open fracture already healing, when the ends of the kones were stuck together by a strong callus. The wound of the size of a small coin was already partly covered on all sides by the new skin. The wound, that prokably originated from a gun-shot, was healing without the limb’s kecoming shortened or crooked. When the Lird was both flying and moving one leg, the broken limb hang down and moved to and fro like a bell’s tongue and nevertheless not a false joint, tut a tight coalescence was developed. The process of healing could have taken place in a standing position with the motionlessnes of the leg only, from which the conclusion may te drawn, that the process of healing, which resulted in the setting of the troken bones, must have taken place in a very short time. 30* — 57 i : Je AGE 2 n Here I want to mention the observation that the wintering of single birds can very often be connected with a healed fracture of tones. In a single specimen of the Little | Stint, collected on December 26th I have found the healing of a broken ulna, and a broken thigh-bone in a Bittern shot in Decemter. Dr. Peter Beretzk Epidemic disease of wild birds on Lake Fehérté near Szeged. — On Lake Fehérté near Szeged it may be rather often observed, that epidemic diseases are breaking out on both poultry and wild birds simultaneously. Often those epidemic diseases which only spread from bird to bird (not to mammals or vica versa) are carried over by wild birds. The most common way of infection is the mutual feeding-ground : agri- cultural fields, stubbles, ponds, marshes. It may also often happen that the disease spreads from poultry to wild birds, e.g. when dead poultry is thrown into the pond. Epidemies usually break out at the beginning stage of autumn migration, towards the second half of July or the beginning of August. The best known one is the so- called ‘‘poultry-pest’’ or “poultry-cholera”. ~pccies are reacting differently to certain epidemics, so that there is a high death-rate in certain species living together, whereas other closely related species are not infected at allor the disease does not cause any losses among them. I have often observed that poultry-pest caused by certain paraty- phoid groups of bacteria only attacked the Mallard (Anas platyrchyncha) among wild ducks, the ancestor of our domesticated dock, and thousands of Mallards died, while other wild ducks living together with it were not attacked at all or the disease had a very light progress. I found no disease in Marsh-Harriers (Circus aeruginosus ) either, that gathered in larger numkers at th time o: epidemics and were feeding on carrion. The Mallards flighting to stubbles spread the disease by their droppings to the poultry driven out there to feed. We are able to contract the disease by vacci- nation with poultry, but not with wild birds though. There was an epidemic of "bird-pest" on Lake Fehertö near Szeged during the summer 1953. I first noticed it on August 2nd 1953 and found the last dead bird on September 13th. At that time most of the species easily affected by the disease had already migrated on southward. The epidemic was brought to the territory by Ruffs (Philomachus pugnax), one of the species first in arriving there and caused greatest losses primarily among Ducks, Teals ( Anas crecca) and Mallards ( Anas platyrhyncha ), migrating in great masses. The disease mostly spread on to waders and in addition there was a mass-mortality among Gulls and Terns too. Fish-eating birds were not infected, but those feeding in the mud along the shores all were almost without ex- ception. A pest-Lacillus named Pasteurella multicida could ke cultivated from the blood taken from the heart of dead or severely ill biîds. Mice inoculated with it died. The symptons shown by infected Lirds was an unusual laziness, even shy birds clum- sily flew away from a close distance only. Diarıhcea was a very characteristic symp- tom : the infected birds almost continually defecated fluid greenish-yellowish droppings. At the further progress of the illness symptems of lameness were shown. The birds could not get to their feet, also could not start flying and only moved slowly on the ground with spread wings. I observed the disease in weekly spaces and it might be instructive not only from a pathologie, tut also from an ornithological point of view to publish my observations on infections of various species. August 2nd 1953 : Philomachus pugnax : 20— 25 dead and ill birds (many hundreds of passage migrants); Anas platyrhyncha 15—20 dead, many ill specimens, flying clumsily (many hundreds of passage migrants); Anas querquedula: 1 dead (several hundreds of passage-migrants) ; Chlidonias nigra: 26 dead, several ill. Mostly juvenile specimens were infected (several hundred birds were staying on the pond, where they have a smaller colony) ; Larus ridibundus: 6 dead, a few ill, mostly juveniles ; Tringa stagnatilis: 1 dead (number of birds 80— 100) ; Tringa totanus : 1 ill bird (from 50— 60). August 9th 1953: Philomachus pugnax: 80—100 dead and ill birds (number of passage-migrants many hundreds); Chlidonias nigra: about 30 dead and ill birds (about 200 passage migrants) ; Tringa stagnatilis: 3 dead, 1 ill (about 150 passage- migrants); Tringa glareola: 1 dead (50—60 passage migrants) ; Tringa totanus: 4 dead (80— 100 birds) ; Larus ridibundus: 7 dead 50—60 ill birds flying difficultly (many hundred birds); Larus argentatus: 1 ill (altogether 2 specimens on the lakes) ; Fulica atra: 15— 20 dead, among those altogether 3 adults (number of birds many hundred). ; Spatula clypeata: 1 ill (15—20 birds); Anas crecca: more than 100 dead 468 and ill birds (many hundred passage-migrants) ; Anas zlatyrhyncha: several hun- dred dead and ill birds (many houdred passage-migrants) ; Anas querquedula: 1 dead (several hundred passage-migrants) ; Platalea leucorodia: 1 dead (from 55— 60 birds). | August 16th 1953: Charadrius alexandrinus: 1 dead, 2 ill birds (altogether 5—6 birds on the ponds) ; Platalea leucorodia: 1 dead (55-60 birds); Calidris alpina: 1 ill (flock of 8 birds) ; Calidris temmincki: 1 ill (a few small flocks) ; Fulica atra: 3 ill (several hundred on the ponds) ; Tringa stagnatilis: 1 dead (akout 30 passage migrants) ; Larus ridibundus: 5—6 dead and.ill (many hundred on the ponds) ; Anas crecca: 20—25 dead (several hundreds on the pond) Anas platyrhyncha: many ill birds. August 23rd 1953: Platalea leucorodia: 1 dead, 1 ill (about 230— 250 passage-- migrants) ; Philomachus pugnax: 30—40 dead, many specimens ill-looking in flight (many hundred on the pond) ; Calidris alpina: 1 ill (flock of 8 birds) ; Calidris tes- tacea: 1 ill (flock of 15— 20 birds) ; Charadrius alexandrinus: 1 ill (5—6 specimens) ; "Vanellus vanellus: 3 ill (atout 50— 60 birds); Tringa hypoleucos: 1 dead (altogether 30— 40 specimens-on the pond) ; Anas crecca: 4 dead (many hundreds); Anas platy- rhyncha: a few dead, but very many ill specimens (many thousands on the ponds) ; Spatula clypeata: 1 dead (8—10 on the ponds). August 29th 1953: Charadrius hiaticula: 1 ill (from 4 specimens) ; Arenaria inter- pres: 1 dead (no more birds seen on the ponds) ; Platalea leucorodia: 2 ill specimens - (from 180—200 birds); Philomachus pugnax: 1 ill (from 150—200 birds); Tringa hypoleucos: 1 ill (from 25— 30 birds) ; Anas. crecca: 150—200 dead (from many thou- sand birds). September 5th 1953: Epidemic ceasing as the weather is getting colder. Egretta garzetta: 1 dead (from 10 birds, — dissection showed that it had keen wounded with a shot-gun) ; Limosa limosa: 1 dead (from several hundred birds) ; Larus ridibundus : 1 dead (from several hundred birds) ; Anas crecca: 8— 10 dead (from many thousand birds) ; Arenaria interpres: 2 dead (more were not observed on the ponds) ; Actitis hyloleucos : 1 ill (from 6— 7 birds) ; Anas platyrhyncha: 1 ill bird (from many hundreds); Calidris alpina : 1 ill (from a small flock) ; Calidris minuta : 1 ill (from 4 birds) ; Calidris temmincki: 1 ill (from small flock) ; Larus ridibundus : 2 ill (from many hundred birds). September 13th 1953: The epidemic seems to have come to an end. — Charadrius apricarius: 1 dead (more were not seen at the ponds). Thus the number of species infected is 23. Considered that the whole territory of about 3000 acres was not easily looked over, these.figures do not give an exact picture of the losses caused by the epidemic, as my observations were restricted to a few islands. only, where ill birds sought refuge. These islands were soiled with the droppings of birds with diarrhoea. There was a heat-wave (28—32° Celsius) at the beginning of the epidemic. The cold weather that suddenly came towards the begin- ning of September was not favourable for the external propagation of bacteria. Not even on this occasion did I observe death or infection of birds feeding on carrion. It is of interest to note, that ‘after handling the birds, I observed slight intestinal disorders on myself too, that lasted for some days. There was no agglutinational test carried out though, and thus it is doubtful whether the illness was caused by Pasteurella multicida or not. The causative bacteria proved to be resisting to sulphanides (ultraseptyl), but treatment with Streptomycin resulted in the healing of several birds. Researches and experiments were carried out by the Institute of Pathology at Szeged University, Dr. Peter Bereiz Ornithological data in the book by Comenius, published in 1631. — János Amos Comenius, who was born in Moravia, and was a professor at the College of Saros- patak in Hungary, published a: book in Latin language, entitled: “Janua Linguae Latinae Reserata Aurea” in 1631, that was translated to Hungarian in 1643. The work is an encyclopaedia, also dealing with ornithology. Thus the work contains many references on Hungary’s bird-life in those days, and the Hungarian translation gives the names of birds that were used then. These are the more valuable, because the next work containing data on Hungarian birds was published in 1769 only, that is to say 126 years after this work’s translation. 469 After having given a rather lengthy list and description of various groups and species of birds, he also gives a short account of various methods of catching birds, that were rather similar to those used even nowadays. ai It is interesting that he lists the bat among the birds, obviously as it is catching its prey when flying. But apart from that his data are reliakle ; he knows the differ- ence between, nidicolous and fugious birds ; he even knew that the spreading of the mistle is connected with the digestion of thrushes. | The names of birds given in the translation mostly are identic with the ones used to-day and correspond to the original Latin names. It is strange that he does not speak about hunting with birds, namely falconry, although it was widely spread in Hungary at that time. Dr. Mihály Sévägé | Ornithological data from Western Hungary from the beginning of the Nineteenth Century. — A manuscript, written by Gycrgy Népi Zakdl Esq. in 1818 is deposited in the Hungarian Academy of Sciences, that contains several bird faunistical data and also bird’s Hungarian names in those times. It is dealing with the geography, etimology and animal-life of a territory in south-western Hungary, the so-called Orseg. . Among game-birds, he especially mentions the Woodcock, as a bird, that is very numerous there on spring and autumn migration. He descrikes its roding flight, then says that it also occurs in summer and a good many even spend the winter there too. The woodcock is rather atundant in the woods there nowadays too, it rather often creeds there and hikernating specimens are not rare either. Among more interesting birds he mentions the Black Woodpecker, also the Crane on passage migration, though nowadays Cranes but very seldom occur on migration in Western Hungary. He also says that Great Bustards do not occur in that territory. It is interesting to note that he does not mention either the Hazelhen, or the Carpercaillie. According to Chernel, the former was just spreading there about the end of the nineteenth century, and the latter only settled there akout 1880, thus neither of these species occurred there when the manuscript was written. Nevertheless we possess data from which the conclusion may be drawn that both species occurred, even were abundant there at the beginning of the seventeenth century, where they later became extinct and then re-settled. József Csaba Rectification: On the 297th page of Aquila LV—LVIII. volume of the years 1948/51 (published on ist April 1954), in consequence of erroneous translation the “Monti-. fringilla nivalis” figures as “ Brambling”. The correct name is : Snow- Finch. Editorial Office INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter badius 339, (343), 379, (437) Accipiter genitilis 161, 162, 163, (164), (165), 176,176; 196, 230, 231, 257, 269,(465) Accipiter genitilis Luteoides 371, 372, . 373, 418, 426, (432), (433) Accipiter. nisus 176, 196, 249, 257, 269, 277, 278, 426 Acrocephalus arundinaceus 193; - 206, 256, 411, 412, 415, (460), (463) Acrocephalus dumetorum 353 Acrocephalus paludicola 413, (461) Acrocephalus palustris 193, 256, 353 Acröcephalus schoenobaenus 256, 411, 412, 415. (460), (463) - Acrocephalus scirpaceus 209, 256, (354), 411, 412, (460) Aegithalos caudatus 192, 225, 255, 267, 405, 445 ° Alauda arvensis 71, 72, 77, 78, 169, 192, :255, 265, 414, 426, (462), (466) Alca torda 373, (432) Alcedo atthis 71, 73, 76, 77, 195, 209, 256, (359), 387, (443) Anas acuta 71, -73, 77, 282, 369, 416, (463) Anas angustirostris 373, (433) Anas crecca 71, 73,76, 77, 177, 196, 281, 383, 420, 423, 424, (440), (466), (468), (469) i Anas penelope 103 Anas platyrhyncha 71, 73, 76, 77, 78, 1Y775:1:96,72065-2225 246-2578 210#:281: 369, 382, 412, 415, 420, 422-424, (430), (440), (460), (463), (466), (468), (469) ; Anas querquedula 71, 73, 77, 78, 178, 197, 203, 222, 192, 212, 222, 282, 369, 415, 424, 426, (43), (463), (468), (469) Anas strepera 71, 73, 78, 222, 257, 369, 415, (430), (463) Anser albifrons 177, 196, 221, 281, (285), 416, 420, (463), (466) Anser anser (463), (466) Anser anser domesticus 275, 281 Anser domesticus 422 Anser erythropus 196, -221 Anser fabalis 177, 196, 281, 212, 221, :280, 415, 420, (285), 420 : Anser indicus 373, (432), (433) Anthus campestris 71, 72, 78, 192, 255, 416, (464) Anthus pratensis 71, 72, 77 Anthus spinoletta 71, 72, 76 Anthus trivialis 71, 72, 77, 78, 192, 255, 265, 404, (454) : Apus apus 194, 256, 387, 416, 418, 420, (442), (443), (463), (465), (466) Aquila chrysaetus 161, (164), 173, 195, . 229, 230, (231), 398, 406, 418, (451), (463), (465) Aquila clanga 173, 224, (360), 383, (440) Aquila heliaca 195, (199), 230, (231), 342, (346), 347, (348), 379, 410, (437), (459) Aquila nipalensis orientalis 371, (432), (433) Aquila pomarina 173, 230, 231, (359), 416, (463) ; | Ardea cinerea 71, 73, 76, 77, 176, 177, 196, 210, 221, 222, 244, 250, 257, 269, 279, 280, 374, 375, 377, 407, 411, 413, 415, 426, (433), (435), (458), (460), (461), (463) Ardea purpurea 71, 73, 77, 210, 244,. 250, 257, 269, 270, 375, 377, 411, 413, 415, (434), (435), (460), (461), (463) Ardeola ralloides 71, 73, 77, 177, 211, :.246,:267;.270; 413; (461) 55 : Arenaria interpres 220, 382, 424, (439), (469) . Asio flammeus 172, 277, 386, 412, (442), (461) Asio otus 172, 195, 230, 257, 426 Athene noctua 70, (79), 172, 195, 242, 257, 402, 419, (453), (465) 373, 47° 171, Bombycilla garrulus 71, 72, 78, 392, Vas 1200; SE, 9987 239, 277, 393, (446) Botaurus stellaris 71, 73, 76, 77, 196, 223, 412, 415, 422, 426, (460), (463), (468) Branta bernicla 378, (436) Branta leucopsis 177 Branta ruficollis 177, 221, (226), 378, 420, (436), (460) Bubo bubo 195, (199), 242, 385, 426, (442), (459) Bucephala clangula 71, 197, 203, 378 Burhinus oedienemus 71, 74, 76, 77, 78, 178 Buteo buteo 161, (164), (165), 173, 174, 196, 230, 243, 257, 277, 383, 410, 416, 426, (440), (463) Buteo lagopus 174, 196, 230, 257, 277, 379, 383, (440) Buteo rufinus 173, 196, 224, (226), 378, (436) i Calandrella cinerea 341, 342, (345), (346), 414, (462) ; Calandrella cineréa moreatica 339, (343), (345) ; Calidris alpina 71, 74, 76, 77, 78, (80), (81), -197,: 213,220; 257,:-424,. (469) Calidris canutus 382, (439) Calidris ‘minuta: 71, 74, 76, 220, 382, 422, 425, (439), (468), (469) Calidris temmickü 71, 74, (469) Calidris testacea 71, (469) Capella gallinago 71, 75, 76, 77, 214 Capella media 71, 75, 77, 219 Caprimulgus europaeus 194, 256, 426 Carduelis cannabina 191, 201, 255, 263, 409, 426, (458) Carduelis carduelis 169, 191, 234, 255, 259—262, 276, 408, 413, 426, (457), (461) Carduelis flammea 255, 263, 396, (449) Carduelis flammea holboelli 396, (449) Carduelis hornemanni 373, (433) Carduelis spinus 191, 255, 262, 263, 276, 397, 413, 417, (450), (461), (465) Certhia brachydactyla 192, 225, 380, 391, 392, (438), (446) Certhia familiaris 170, 391, (445), (465) Cettia cetti 339, 341, (343), (345), 395, (448) 14, Tey: 41, 78, 424, 425, 74, 76, 220, 424, 198, 255, 392, 418, 472 Charadrius alexandrinus 71, 74, 76, 77, 212, "220: (226), ‘257, 412, 410,494; (460), (462), (469) Charadrius apricarius 71, 178, 212, 425, (469) : ; Charadrius dubius 71, 74, 77, 197, 412, (460) ; | Charadrius hiaticula 78, (80), (81), 197, 382, 424, (439), (469) REINE Charadrius morinellus 220 Chettusia gregaria 371, (432) Chlamidotis undulata 373, (433). Chlidonias hybrida 214, 384, (441) Chlidonias leucoptera 71, 75, 77, 415, (463) — Chlidonias nigra 70, (79), (81), 183, 198, 264.207, -257, 282, 411, 415574335 424, (441), (460), (463), (468) Chloris chloris 128, (143), 191, 255, 258 Ciconia ciconia 71, 73, 76, 77, 78, 83—90, (90—94), 145—158, (158—159), 196, 210;-"243;. 249). 250) 5 287, saa 295—297, 347, (348), (360), 375—377, 403, 407, 415, 420, 427, 429, (434), (453), (454), (456), (463), (467) Ciconia nigra 196, 201, 279, 375, 377, 416, 420, (435), (466) Cinclus cinclus 256, 418, (465) Cinclus einelus aquaticus 335, 336, (337), : (338) Cinclus cinclus ater 335, 336, (337) Cinclus cinclus atroventer 336, (337) Cinclus cinclus cinclus 335, 336, (336,} (337), (338) Cinclus cinclus meridionalis 335, 336, (337), (338) Cinclus cinclus montanus 336, (337) Cinclus cinclus orientalis 335, 336, (337), (338) Cinnyris osea 421, (467) Circeatus gallicus 176, 381, 410, (437), (459) | Cireus aeruginosus 174, 224, 257, 277, (359), 383, 412, 415, 422, (460), (463), (468) Circus cyaneus 174, 175, 243, 257, 379, 419, (437), (440), (466) Cireus macrourus 175, 250, 416, (463) Circus pygargus 71, 73, 77, 175, 196, 224, 243, 413, (461) Clamator glandarius 340, (343), (344) Clangula hyemalis 197, 222, 420, (466): Coccothraustes coccothraustes 168, 169, 191,..225, 9234/0255 0958 420 SARA (466) Coloeus monedula 71, 76, 77, 78, 95, 98, 127, (143), 167, 191, 234, 254, 385, 403, 413, 427, (454), (461) Columba domestica 401, 426, (453). 14, 165707, Columba livia 426 . Columba oenas 71, 74, 76, 77, 78, 197, 418, 426, 429, (465) ; Cokimbs palumbus TA TI OSATO 78, 178, 197, 250, 257, 426. Colymbus arcticus 71, 74, 76, 178, 197, 222, 384, 410, (441), (459) Colymbus stellatus 201, 222 Coracias garrulus 71, 73, 171, 241, 256, 403, 415, 429, (454), Corvidae 413, 427 Corvus corax 224, (226), 230, 231, 354, (354), 389, 412, 417, 418, 419, 427, " (444), (464— 466) Corvus: comix 70, 71, 76,77, 78, 167, 191, 203, 209, 254, 258, 380, 383, 403, 410, (440), (454), (459) Corvus corone 71, 78, 203, 410, 413, 419, (459), (461), (466) Corvus corone+cornix 203 Corvus frugilegus 71, 76, 77, 78, 167, 191, 254, 276, 410, 413, 415, (458), (461), (463) 195, 225, (463) Coturnix coturnix 71, 75, 76, 77, 198, 250, 283,. 284, 353, (354), 416, 426, 429, (464) : Crex:erex: 71; 76,76: #7, 18, 250, 353, (354), 411, 426, 429, (459) Crocethia alba 78, (80), (81), 197, 219, 382, (439) Cuculus canorus 71, 73, 77, 78, 172, 195, 208, 257, 408, All, 427, 429, (457), (460) Cygnus cygnus 196, 221, (226), 377, 378, 426, (435), (436) ie Cygnus olor (359), 378, 426, (436) Delichon urbica 194, 241, 256, 416, (463) Dendrocopos leucotos 417, (464) Dendrocopos maior 98, 171, 195, 225, 241, 256, 301, 303, (306), (308), (309), 403, 417, 428, (453), (464) Dendrocopos medius 195, 256, 417, (464) Dendrocopos minor 172, 195, (464) Dendrocopos syriacus balcanicus 195, 203, 256, 268, 299—305, (306—310), 339, 341, (343), (345), (346), 388, 410, 413, 417, 420, (443), (444), (459), (461), (464), (467) Dendrocopos syriacus milleri 302, (308) Dendrocopos . syriacus romanicus 302, (308) Dendrocopos syriacus transcaucasius 302, (308), 342 Dryocopus martius 71, 73, 172, (199), 203, 418, 419, 429, (464), (465), (466), (470) Egretta alba, 177, 201,-211, 223, 244, 245, 257, 270, 280, 304, (310), 342, (346), (360), 375, 377, ALI, (434), (435), (460) Egretta garzetta 196, 201, 211, 215, 223, 257, 304, (310), 342, 377, 410, 413, 424, (435), (459), (461), (469) Emberzia caesia 340, (343) Emberzia calandra 71, 72, 78, 169, 255, 397, 415, 420, (449), (463), (466} Emberzia cia 229, 352, (354), (355), 397, (449), (466) Emberzia cirlus 71, 72, 77, 78 Emberzia citrinella 71, 72, 77, 78, 169, 192, 208, 255, 404, 405, 409, 413, 416, (454), (458), (461), (463) Emberzia hortulana 201,255, 352, (354), (355), 396, 397, (449) Emberzia melanocephala 341, (345) Emberzia schoeniclus 71, 72, 78, 169, (226), 255, (358); (359), 412, 415, (460), (463) Eremophia alpestris 71, 72 Erithacus rubecula 71, 73, 76, 77, 193, 240, 256, 268, 426 Erythropygia galactotes 340, (343), (344), 421, (467) Falco biarmieus 373, (432) Falco cherrug 161, (164), (165), 172, > :195, (199), 257, 342, (346), 419, (465), (466) Falco cherrug saceroides 373, (433), Falco columbarius 224, (226), 426 Falco naumanni 339, 341, 342, (343), (345), (346), 381, (437) Falco peregrinus 71, 73, 76, 161, 162, 163, 164, (164), (165), 172, (226), 230, (359), 410; 413, 416, 426, (459), (461), (463) Falco subbuteo 164, (164), (165), 173, 195, 415, (463) Falco tinnunculus a (184),.,.(165), 173; 195, :.243, 25 403, 415,. 426, (453), (454), (469) Falco vespertinus 71, 73, 78, 161, 164, (164), (165), :172, 173, 203, 230, 413, 415, (461), (463) Fratercula artica 373, (432) Fringilla coelebs 192, 208, 255, 263, 264, 407, 413, 426, (456), (461) Fringilla montifringilla 192, 234, 255, 419, 420, (465), (466) Fulica atra 71, 76, 76, 77, 207; 248, 250, 258, 383, 411, 412, 415, 420, 424, 426, (440), (460), (463), (466), (468), (469) 473 Galerida cristata 71, 72, 77, 78, 255, 265, .354, 408, 413, 415, 428, (457), (461), (463) Gallinula chloropus 71, 75, 76, 77, 78, 184, 198, 215, 248, 250, 258, 407, 409, 412; (458), (460) Garrulus glandarius 70, 72, 77, 78, 168, 19347258, 258,427 Garrulus glandarius albipectus 373, (433) Glareola pratincola 223, (226), 257, 414, (462) Grus grus 71, 75, 192, 427, 78,..223, 378, 381, 415, 422, 426, 429, (436), (438), (439). (463), (468), (470) Gypaetus barbatus 420, 426; (466), (467) Haematopus ostralegus 71, 75, 76, 219, (226), 374, (433) Haematopus ostralegus longipes 374 Haliaetus albicilla 161, (164), (165), 196, . 206, 223, (226), (357), (359), (360), 379, 380, 383, 416, 420, (437), (440), (463), (466) Hieraaetus fasciatus 293, (226), 373; (433) Hieraaetus pennatus 173, 196, (199), 230, (231), 379, (436), (437) Himantopus himantopus 182, 219, 257, 369, 412, 415, (430), (463) Hippolais icterina 201, 394, (447) Hippolais olivetorum 340, (343), (344) Hippolais pallida 303, : (309), 340, 341, 342, (343), (344), (346), 394, 419, (447), (466) Hirundo daurica rufula 340, (343), (344) Hirundo rustica 193, 209, 233, 241, "249, (250) (251), 256, 415, 416; 421, (463) Hirundinidae 427, 429 Hydroprogne caspia 221, 382, 384, (439), (441) (226), 282, Ixobrychus minutus 196, 206, 257, 412, (460) Jynx torquilla 95, 98, 172, 195, 241, 242, 256, 268, 429 Lanius collurio 71, 72, 78, 192, 208 255, 267, 408, 416, 426, 428, (457), (463) Lanius excubitor 71, 72, 171, 192, 255, 277, 410, (459) Lanius minor 71, 0/2, 01,8; 192: 255, 403, 404, 405, 413, 415, (453), (454), (455), (461), (463) re "nubicus 340, (343) Lanius senator 171, 341, 342, (345), (346), 395, 396, (448), 474 Larus argentatus 71, 75, 76, 220, 313, (327), 382, 416, 424, (440), (463), (468) Larus argentatus ‘antelius 315, 322, (332) Larus argentatus armenicus 315 Larus argentatus argentaceus 321, (332) Larus argentatus argentatus 315 . Larus argentatus argenteus 315 Larus argentatus atlantis 315 Larus argentatus birulae 315 Larus argentatus birulai 315 Larus 1. cachinnans 215, 315, — 317, (329) Larus argentatus drosti 321, (332) Larus argentatus heuglini 315, 322, (332) Larus argentatus michahelles 315 Larus argentatus michahellis 315 Larus argentatus michahellesi 315, 318, (330) Larus argentatus morgolicus 315 Larus argentatus omissus 315, 320, (331) Larus argentatus ponticus 315, 317, (329) Larus argentatus smithsonianus 315 Larus argentatus taimyrensis 315 Larus argentatus thayeri 315 Larus argentatus vegae 315 Larus canus 198, 258, 311, (326) Larus canus canus 282, 312, (327) Larus canus heinei 312, (327) Larus ,,capistriatus 321, (332) Larus fuscus 220, 282, 323, (332) Larus fuscus affinis 323 Larus fuscus. fuscus 323, (332) Larus fuscus graellsi 323 Larus glaucoides :324, (333), 373, (433) Larus hyperboreus 324, (333), 373, (433) Larus marinus 324, (333), 373, (433) Larus melanocephalus 220, (226), 5885 370, 371, (430), (431) Larus minutus 383, (440) Larus ridibundus 71, 75, 76, 77, 78, 183, 198, 215, 220, 248, 250, 258, 271, 283, 369, 370, 382, 411, 416, 423— 425, (430), (431), (440), (460), (464), (468), (469) ; ' Limosa lapponica 219, 382, (439) Limosa limosa 71, 74, 76, 77, 78, 214, 2195: 257, 412, 415, 424, (439), (461), (462), (469) Locustella fluviatilis 412, (461) Locustella luscinioides 224, (226), 342, (346), 411, 412, 415, (460), (463) Locustella naevia 411, 412, (459), (461) Loxia" curvirostra 191, 202, 398, 417, (450), (465) Lullula arboréa 255, 265, 411, 420, (460), (466) : Luscinia luscinia 256, 268, 353, (354), 393, 426, (447), Luscinia megarhyncha 193, (199), 240, 249, 256, 268, 394, 408, 409, 410, 426, (447), (457 — 459) Luseinia megarhyncha hafizi 353, (354), (365) : © Luscinia svecica 71, 73, .77, 225, (226), 256,. 353, (354), 411, 412, (460) Lusciniola melanopogon 256, 341, 342, (345), (346), 411, 415, (460), (463) Lymnocryptes minimus 71, 75, 77, 183, 198 Megaloscelornis ‘sivalensis 362, (365) Melanocorypha sibirica 373, (433) Meleagris gallopavo 426 Mergus albellus 197, 203, 378, 426, (436) Mergus merganser 178, 197, 378, (436) Mergus serrator 178, 203, 222 Merops apiaster 185—189, (190), 194, (199), . 231, (231), 256, 304, (310), 342, (346), 352, (354), (355), 381, 387, 388, 416, 419, 420, 426, (438), (443), (463), (465), (466) Milvus migrans 196, (199), 210, 229, 230, 234,207; 347; (348); 413; 416, 426, (461), (463) Milvus milvus 210, 231, 278, 426 5 Monticola saxatilis 193, (199), 240, 256, 268, 342, (346), 353, (354), (355), 404, 411, 417, (459), (460), (464) Monticola solitaria 341, (344) Montif:ingilla nivalis 354, (354) Motacilla alba 71, 72, 76, 77, 170,-192, 209, 255, 265, 408, 415, 427, (457), (463) Motacilla cinerea 170, (354) Motacil!a flava 71, 72, 76, 77, 169, 170, 209, 255, 395, 415, (463) 192, 255, 3535 Motacilla flava feldeggi 339, 341, 342, (343), (345), (346), 395, (448) Muscicapa albicollis 193, 239, 255 Muscicapa hypoleuca 71, 72, 193, 255, 416, 426, (463) Muscicapa parva 255, 353, (354), 394, 418, (447), (465) Muscicapa striata 97, 193, 208, 255, 267, 406, 416, (456), (463) Nucifraga caryocatactes 167, 203, 390, 420, 428, (444), (466) Numenius arquatus 71, 75, 76, 77, 182, 183, 198, 218, (226), 381, 412, 416, (439), (460), (463) Numenius phaeopus 71, 15, 218) 382, (439) Numenius tenuirostris 219 .Otus scops 257, Nycticorax nycticorax 71, 73, 76, 77, 177, 196, 211, 245, 246, 250, 257, 270, (360), 374, 377, 413,. 426, (433), (435), (461) Nyroca fuligula 71, 74, 76, 77, 78, (80), (81), 197, 203, 222 Nyroca marila TS Erik) V; (81);-197 Nyroca nyroca 71, 73, 76, 209, 212, 222, 251,.:569,.415, (430), (463) Oenanthe cute 715773, 18% 1935. 220, (226), 256, 395, 404, 415, (448), (454), (463) Oenanthe hispanica melanoleuca 341, 342 (344— 346), 352, (354), (355) . Oidemia fusca 71, 74, 76, 197, 222, 420, (466) Oidemia nigra 371, (432) Oriolus oriolus Al AT SPOT DOORS: 22D 034259: 403, 408, "409, 413, 426, 428, 429, (454), (457), (458), (461) Otis tarda 184, 198, 413, 415, 420, 426, 429, (461), (463), (466), (470) Otis: tetrax: 184-304" Otocoris alpestris 353, (358), 426, (442), (466) Oxyura leucocephala 178, 222, 282, 342, (346), 420, (466) (354) | 385, 386, 419, Pachy te pannonicus 362, 363, (365) Pandion haliaetus 176, 196, 419, (466) Panurus biarmicus 225, (226), (358), (359), 412, 419, (460), (461), (466) Paradisiidae 426 Paridae 413, (461) Parus ater 170, 192, 418, (465) - Parus caeruleus 95, 96, 97, 98, 99, 192, 238, 255, 406, (456) Parus cristatus 192, 201, 390, 391, 418, 420, (444), (465), (466) Parus lugubris 231, (231), 339, 341, 342, (343), (345), (346) Parus maior 71, 1211 18,90, 96, 97, 98, 99, 145, 170, 192, 208, 234— 238, 250, 255, 265—267, 404, "405, 406, 426, (454), (455) Parus palustris 97, 170, 171, 192, 255, 406,. (455) Passer domestieus 71, 72, 78, 97, 145, (158—159), 192, 255, 264, 347, (347), (348), (349), 401, 403, 416, 427, (452), (454), (463) Passer hispaniolensis 347, (347) : Passer montanus 71, 72, 97, 145, (158— 159), 192, 208, 255, 264, 265, 402, 403, 413, 415, 427, (453), (454), (461), (463) Pastor roseus 71, 72, 77, 78; 168, 191 Pelecanus crispus (359) 475 Pelecanus onocrotalus 222, (357), (359), 374, 426, (433) Perdix perdix 13—65, (65— 68), 71, 75, 77, 78, 198, 225, 248, 405, 416, 426, 429, (455), (464) Pechis apivorus 71, 73, 77, 176, 257, 269, 416, (463) Phalacrocorax carbo 178, 197, 212, 246, 257, (359), (360), 374, 420, (433), (466) Phalacrocorax pygmaeus (359), 373, 374, 419, (433), (434), (466) Phalaropus fulicarius 182 Phalaropus lobatus 219, (226), 382, (439) Phasianus colchicus 71, 75, 77, 78, 184, 198, 225, 258, 413, 426, (458), (461), (464) Phasianus colchicus talyschensis (358) Philomachus pugnax 71, 76, 77, 178, 179, 213, 219, 416, „423, 424, (463), (468), (469) 196, Phoenicopterus ruber ruseus (357), (359), 369, (430) Phoenicurus ochruros 71, 77, 193, 256, 268, 401, 402, (452), (453) Phoenicurus phoenicurus 71, 193, 225, 240, 256, 416, (463) Phoenicurus phoenicurus 301, (354), (355) Phylloscopus bonelli orientalis 341, (344) Phylloscopus collybita 193, 255, 267 Phylloscopus sibilatrix 193, 208, 256 73, 78, 95, 426, (453), samamisicùs Phylloscopus trochilus 193, 255, 416, (466) Pica. pica 20, -72,76, 74,18, 167,191, 208, 224, 254, 405, 416, 427, (455), (463) Picoides tridactylus 417, (464) Picus canus 171, 410, 417, 418; (459), (464), (465) Picus viridis 171, 195, 225, 256, 417, 429, (464) Pinicola elek Saras (492) Platalea leucorodia 71, 73, 76, 176, 210, 222, 243, 244, 257, 269, 375, 410; 411, 415, 424, (434), (459), (460), (463), (469) Plectrophenax nivalis 169, (461) Plegadis falcinellus 71, 73, 76, 77, 78, 201, 210, 244, 250, 257, 304, 409, (458) Pliogallus coturnoides 367, (367) Pliogallus erassipes 367, (367) Pliogallus kormosi 367, (367) Plioperdix ee 367, (367) Podiceps auritus 222, (226), (227), 373, 374, (433) Podiceps cristatus 178, 207, 411, Podiceps griseigena 222 224, 413, (460) 476 . Pyenonotus capensis vallembrosae 420 Podiceps nigricollis 71, 74, 76, 77, 257, 373, 374, 412, (433), (460) Podieeps ruficollis 71, 74,76; T2197 257 Porphyrio porphyrio (358), (359) Porzana parva, 71, 75, 77, 184, 258, 412, (460) Porzana porzana 71, 75, 76, 77, 78, 184 258, 415, (463) Porzana pusilla 71, 75, 76, 77 Prunella collaris 193, er 395, (448) Prunella modularis 193, 225, 256, 420, (466) r 354, (354), ‘ Pterocles exustus 373, (432) Ptynopragne rupestus 392, (446) (467) È Pyrrhocorax graculus 420, (466) Pyrrhula pyrrhula 169, 191, 234, 255, 264, 409, 413, 426, 428, (458), (461) Rallus aquaticus 71, 75, 76, 203, 412, (460) Recurvirostra avosetta 71, (226), 257, 270, 369, 383, 412, 421, (430), (440), (460), (467) Regulus ignicapillus 202, 255 Regulus regulus 192, 202, 255, 394, 418, 428, (447), (465) Remiz pendulinus 192, (199), 203, 225, . (226), 255, (358), (359), 412, 419, (460), (465) Riparia riparia 171, 194, 256, 277, 388, 416, (443), (463) Rissa tridactyla 221 14, 165219, Saxicola rubetra 70, 71, 73, 76, (79), (81), : 256, 416, (463) Saxicola torquata 70, (79), (81), 193, 256 421, (467) Scolopax rusticola 183, 198, 202, 420, 429, (466), (470) Serinus serinus 191, 255, 263, 397, (450) Sitta europaea 170, 192, 255, 428 Sitta neumayer 341, (344) Somateria mollissima 71, 74, 178, 378, 383, 420, (436), (440), (466) Somateria spectabilis 373, (432) . Spatula clypeata 71, 73, 76, 77, 178, 203, 222, 257, 369, 415, 424, (430), (463), (468), (469) Squatarola squatarola 71, 74, 76, 77, 78, (80), (81), 212, 220 Stercorarius longicaudus 221, 383, 384, (440), (441) Stercorarius parasiticus 221, 384, (441) Stercorarius pomarinus 383, (440) r (358), Sterna albifrons 214, 221, (226), 383 Sterna hirundo 198, 214, 258, 270, 369, 370, 374, 382, 384, 423, (430), (431), (440), (441) Sterna paradisea 374, (433) Streptopelia decaocto 101—128, (129— 143), 197, 203, 223, 225, 257, 299, (306), 339, 341, 342, (343), (345), (346), 384, 385, 413, (441) Streptopelia risoria 301, (307). Streptopelia turtur 71, 74, 76, 77, 78, 101, 118, 127, 128, (129), (136), (142), (143), 197, 209, 246, 257, 301, (307), 415, 429, (463) Strix aluco 172, 195, 257, 398, 403, 426, (450) Strix uralensis 230 Struthio 365, (366) Struthio anderssoni 362, 364, (366) Struthio asiaticus 364, (366) Struthio australis 364, (366) Struthio brachydactylus 361, Struthio camelus 363, 364, Struthio chersonensis 364, Struthio indicus 362 Struthio karatheodoris 361, 364, Struthio massaicus 364, (366) Struthio molybdophanes 364, (366) Struthio mongolicus 362 | Struthio novorossicus 361, 364, (366) Struthio oldawayi 360, 364, (366) Struthio palaeindicus 361 Struthio pannonicus 362, 363, Struthio syriacus 364, (366) Struthio wimani 361, 364, (366) Struthiolithus chersonensis 361, (365), (366) Sturnus vulgaris 70, 72, 364, (366) (366) (366) (366) (365) 365, 40,443. 4895; 97, 168, 191, 208, 234, 255, 276, 406, 409, 420, 426, (456), (458), (466) Sylvia atricapilla 193, 256, 267 Sylvia borin 193, 256, 408, 416, (457), (463) Sylvia communis 193, 256, 409, 416, (458), (464) Sylvia eurruca 193, 256, 426 Sylvia hortensis crassirostris 341, (344) Sylvia melanocephala 340, (343) Sylvia. nisoria 193, 256 Sylvia subalpina albistriata 341, (344) Tadorna tadorna 221, 378, (436) Terekia cinerea 78, (80), (81), 373, (432), (439) Tetrao urogallus 202, 426, 429, (470) Tetrastes bonasia 184, 198, (199), 416, 418, 426, 429, 430, (464), (465), (470) Tichodroma muraria 170, 192, 287 — 294, 392, 413, (446), (461) Tringa ge LE ie PAT A CRI CIA 180, 201, 213, 416, (463) Tringa glareola 182, 213, 416, 424, (463), (468) Tringa hypoleucos 71, 424, (469) Tringa nebularia 71, 74, 76, 181, 182, 198, 213 Tringa Son 71, 213 Tringa stagnatilis 180, 181, 213, 219, 424, (468), (469) Tringa totanus 71, 74, 76, 77, 78, 180, 213, 257, 369, 370, 412, 415, 421, 424, 430, 179; 74, 76, 198, 214, 74, Tot hös 108, (430), (431), (439), (460), (461), (463) (467), (468) Troglodytes troglodytes 71, 73, 77, 78, 193, 240, 256, 395 Turdus ericetorum 71, 72, 76, 77, 78, 171, 193, 239, 256, 267, 426, 427, (447) Turdus merula 71, 73, 77, 78, 118, 122, 124, 128, (143), 171, 193, 239, 240, 256, 268, 354, (354), 393, 408, 420, 426, 429, (446),:(457), (467) Turdus musicus (iliacus) 71, 72, 76, 77, 78, 225, 420, (466) Türdus plans: 71, 72:76;:71;:18 A, 193, 256, 277, 392, 393, 413, 420, 429, (446), (461), (466) Turdus sibiricus 392, 393, (446) Turdus torquatus 193, 378, 383, (436), (440) Turdus" viscivorus 193, 256, 392, 410, 418, 420, (446), (459), (465), (466) Tyto alba 242, 257, 399, 400, 401, (451), (452) Upupa epops 71, 73, 195, 206, 225, 241, 256, 401, 415, 421, 429, (452), (463), (467) Vanellus vanellus 71, 74, 76, 77, 78, 197, 212, (226), 246—248, 257, 282; 412, 415, 420, 424, 426, (460), (463), (466), (469) Xema sabini 373, (433) HR PS HÁTA "Felelős ! kiadó : RE RE dE ook eaten EE AIDE FPS PARA HER Kiadé igazgatója je BE SE ASSO SEES STARS szerkesztő : Vertse Albert | RTE PE ere vezető : ‚Gonda Pal SER cine Er aa Medie 700 a B ER e Le IU, BB) AN PRA Xi È ; ee . terjede:emben, 23 ábrával our Re pri DE eee rite — 0527 — . DEE SER cre RISE = | Készült MNOSZ 5601-54 PRE 5 5612-504 szabvänyok szerint | 9 ile oe i Laie) Ria 1 N Pr Pl“