> + LT ha, el ddr ic incarnano > RR nn rn nn n — —— WE nn nen an go De Ree NAN RO u en lem ne nn ee ni» A An EEA ne RATIO re E re non ne nn A En — nn ge fs ¥ pix > 7 ER, 7 INTALITA RAI nt ZI Le j RENO): ; rim rino PA EAL tor has AN te ef + j J / À oi 068 A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET © (AZ ORSZ. TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1966—67. MEGINDITOTTA: SZERKESZTI: HERMAN OTTO DR. VERTSE ALBERT FUNDAVIT: EDITOR: OTTO HERMAN DR. A. VERTSE 16 ábrával LXXIII LXXIV, ÉVFOLYAM TOM: 73—74, VOLUME: 73—74, ta A Loe ARAN POR x ie È 5 a lia Hi | 5 fa u RN ner x u a 2 j | sini È hea PA 17 Uva Ba | PL ne hh Ù i 200 u. ae LEE | | e UTI OUR in AN sl CAE è: | ee if) si LA A7 MRI Mm AQUILA A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (AZ ORSZ. TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1966—67. 1EGINDÎTOTTA IERMAN OTTÓ SZERKESZTI DR. VERTSE ALBERT | | | |UNDAVIT )TTÖ HERMAN EDITOR DR. A. VERTSE 16 äbräval LXXIII LXXIV. ÉVFOLYAM TOM: 73—74. VOLUME: 73— 74. BUDAPEST, 1967 Megjelent — Erschienen: 1967 MUS. COMP. ZOOL. LIBRARY. MAR 2 1 1968 HARVARD UNIVERSITY | TARTALOMJEGYZÉK Aland peace: palkani gorle: korai kôltése ....2...3..u.... es bese Senta 180 Migard: Hide: Bokorban fészkelő. kerti rozsdafarkü . LL... se ime dee sees ale és ús 186 Agárdi Ede : Phylloscopus collybita-fészkelések a Mecsekben .................... 186 MigardwiEde: Teli kenderike Pécsvárad környékén .:.,..,....:..... reina 189 AngyalZoltan Bela: Balkáni gerle későiiköltése vase see os co ses Le cases 180 Barthos Gyula: Tékésréce különös fészkelôhelyei .............................. 176 Bechtold István : Adatok a süvöltő (Pyrrhula p.) költésbiológiájához ............. 161 Dr. Beretzk Péter : Molnärfecskek védekezése a hideg időjárás ellen ............... 182 IBiharynDezs0Becskementes ESZLETSOTÁADAI 9 4.2... UN. 183 Bozskó Szvetlana Ivanovna : Fürj Debrecen belvárosában ....................... 178 Bozskó Szvetlána, Ivanovna : A. vörös vércse, az erdei fülesbagoly és a macskabagoly fészkelése és táplálkozása a Leningrád városkörnyék parkjaiban .............. 121 Csaba József : A nagykócsag és fekete gólya újabb előfordulása Vas megyében ..... 175 Csaba József : Erdei szalonka, költése Felsőmaróc határában ..................... 179 Csaba József : Kormos varjú és korcsainak újabb előfordulása Csákánydoroszión... 184 Csaba József: Madártani adatok Chernel I. napléibél ......................... 171 Fodor Tamás : Hattyúk gyakori előfordulása Dunántúlon ...................... 175 Gyergye Imre: Adatok a széncinege tojäsköltesehez ............................ 185 Gyergye Imre: Ciconia nigra fészkelése Vas megyében .......................... 175 Giuusintozsch:Keselyuk Vors határában... ce. acari rene aa di 178 la.miElovei:Madartani hírek Izraelből ...::.1:.... inci ri na 191 Juhász Gyula: Dolmányos varjú etetési ösztöne .......................::..... 184. Dr. Keve Andras: A délnyugati szajkó a magyar faunában ..................... 75 Kohl Tstvan : Sziirkegémek fészkelése Beresztelkén .....................:.,..... 175 WaogsyImrcsKiovaszolyveka Hansasban s 5... sea 178 Nagy Imre: Megfigyelések a kontyosréce magyarországi fészkelésérél . . . . . . . . . . . . . Want EN Omen) anos: EON CULO facankakası. i... apo es de. ae ae Dew 179 Grose Miklos: Szarkék tamadasa kisyö ellen ....................2.1.. 4.0 184 Dr.Patkai Imre: A Madártani Intézet 1960— 66. évi madarjelélései. XXV. Gyürüzesi TETE ÉSE ne a ee ae ose die ue ou VE us 81 Pelle István: Madártani hírek Kelet-Vajdaságból ............................. 190 Rékási Jozsef: Fecskepusztulás Bácsalmáson és környékén ..................... 182 Samuel Nicolette: Ellenségeskedés szürke- és kislégykapó között ................ 188 Schmidt Egon: Balkáni hantmadár Budaörsön . ...:......,:.............,:.,. 186 Schmidt Egon: Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásökológiájához ........... 109 Schmidt Egon: Adatok a kerti rozsdafarkú ökológiájához Tisza-ártéri csonkolt Tuzesekben. 2.4000. 240822004 EZERRE AL AES OT RATEALE STA 147 Schmidt Egon: Szántó traktort követő madarak .............................. 189 Schmidt Egon: Tiszavirágra vadászó kisörgebies .............................. 188 Semadam György: Bajszos poszáta (?) Budaörsön ............................. 187 Semadam György : Ejszakai neonfény hatása füsti fecskékre ..................... 183 Semadam György — Vörösváry Akos: Jegesréce a Dunán ........................ 178 Dr. Sterbetz István: A Magyarországon telelő lilikek ökológiai problémái. A lilik előfordulásasa jelen században na etesse és ereje dee es save See) nues nee 33 Dr. Sterbetz István : A vörösnyakú lúd újabb előfordulásai Magyarországon ........ 176 Dr. Sterbetz István: Gazdasági és természetvédelmi problémák a hazai tőkésrécék ÉD AIROZ AS A DATA em wen sein, ele cuite mines ee 133 Dr. Sterbetz Istvan: Sarkantyüs sármány (Calearius lapponicus) Kardosküton ..... 189 Szöcs Jözsef: Házi veréb hasznos tevékenysége ................................ 188 Varga Ferenc: Erdei szalonka fészkelése Zagyvaröna környékén .................. 149 Varga F'erenc:Fäkon Teszkelö'okörszemek.. ERP RIRE ERA N 185 Varga Merenc: Havasi szurkebepyek a saleoi Varon TE nen, 188 Varga Ferenc: Megfigyelések kakukktojäsos és kakukkfiökäs fészkekrél ........... 180 Varga Ferenc: Orvosrigok Salgó VidéKÉN u. as se NI 186 Varga Ferenc: Phylloscopus collybita-fészkelési adatok Zagyvaróna környékéről, ITA 015) LE AR A ER ER Be woke RE A RO AR PEAR SR O REN: 187 Varga Ferenc: Vakond kártétele a talajon fészkelő madarak fészkeiben és költeseben 189 Vasarhelys Tstoan:hollé és a vandorsolyom bi... o eee 183 Vásárhelyi István: Macskabagoly és szajkó haldögfogyasztäsa .................. 180 Vásárhelyi István : Madärpusztuläs 1964-ben a bükki Garadna völgyben ........... 180 Dr. Vertse Albert: A barátcinege évenkénti egyszeri költését mesterséges telepítésük 18 ay VAs) ah ILE en ee IO aie eu El OS es 185 Dr. Vertse Albert: A Magyarországon telelő lilikek ökológiai problémái. A lilik elő- forduläsa a mult.szazadban:.. sn Le cernes eee ce he teas teres Binns ee 11 Vörösvary Akos—Semadam Gyorgy: Jegesréce a Dunán ........................ 178 Warga Kálmán : A Stercorarius-fajok a magyar faunäban és a szakirodalomban .. 51 Apro kozlemeny ols TEE ME ae IE 175 Inımemoriam . ile ne dires ne ee ee ne Gra ea II 207 Könyvismertetes zio em dense ie na elete cise) nus este el TO IE 211 Index alphabetieus avium szerzés RE ee ae ace ee steel CU 223 CONTENTS Algardy. s: Indian Ring-Dove Breeding Early ....... irene soso: 195 AgardivHi--Redstart Nestling on a Bush) ito ale it 200 Agardi, E.: Nests of Phylloscopus collybita in the Mecsek Mountains ............. 200 garde, Er. T:wite in the Countryside of Peesvärad .....:.. 4. Men. es 203 Angyal, 4. B.: Too Late Hatching of Indian Ring-Dove .... ... 4:42. ce ewes 195 Barthos, Gy.: Strange Nesting Places of the Mallard ............................ 193 Bechtold, I.: Angaben zur Brutbiologie des Dompfaffes (Pyrrhula pyrrhula) ........ 161 Dr. Beretzk, P. : Self-defence of House-Martins against the cold Weather ........... 197 Bihary, D.: Life-saving of Swallows in Esztergom, May 1966. .........:.......... 198 Bozsko, Sz. I.: Quails in the Inner Part of the Town of Debrecen ................. 194 Bozsko, Sz. I.: O THe3NOBaAHHM M HUTAHHH IIYCTEJIBTH, YINACTOË COBEI H OÖbIKHOBEHHOH HEACBITH B IIDUTOPOHHBIX Wapkax JIEHHATPaHa ....................... ss. 121 Csaba, J.: More Recent Occurrences of the Great White Heron and the Black Stork DEE OU NAVIES ee ee RNA II 192 Csaba, J.: Woodcock Nesting on the Territory of Felsömaräe .................... 195 Csaba, J.: More Recent Occurrence of Carrion Crow and its Hybridsat Csákánydoroszló 199 Fodor, T.: Frequent Appearance of Swans in the Transdanubian Region .......... 192 Gyergye, I. : Informations on the Hatching of the Great Tit ...................... 199 Gyergye, I. : Nestling of Ciconia nigra in the County of Vas ....................... 192 GUAM GritionWV.ultures.near VOTE. «s/s rs wie sia sense e dvs, ae ee neon hehe 194 Liane Ornmatnological News from Israel |. sissi nenne tele ee 204. Juhász, Gy. : Feeding Instinct of the old Hooded Crows ......................... 199 Dr. Keve, A.: Einige Daten über die Winterbewegung des westeuropäischen Hichel- MAr ie, Agel RAIN NME ne PRE RER ER RIRE RAS nto 75 Ko PIE Common Herong Nestingin a village 0,0 2.42.00 sau eee 192 Nagy ua. Short-toed: Bagles in the Hansag- .........:0.:.62.: see ita 194 Nagy, I. : Observations on the Tufted Ducks Nestingin Hungary ................. 194 INemeihass: Phesasantcock Roding on a Tree. „2... « wise werde en nenn ara ne 195 Dos in MagpiesAttacking Snake... sec an ae arena Rte nano hen eme 199 Dr. Patkai, I.: Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute in the Years 1960-21.966225th Reporton Bird: Banding: u... da. „une sangen nenne 81 "Belle, IT: : Ornithological Report From Hast Vojvodina... ine 204 Rekasi, J.: Decay of Swallows in Bácsalmás and its Surroundings ................ 197 Samuel, N.: Hostility between Spotted and Red-breasted Flycatchers ............. 202 S China nH ied: Wiheatear.atBudaors atte ssl cesse 200 Schmidt, E.: Beiträge zur Nahrungsökologie der Schleiereule .................... 109 Schmidt, E.: Beiträge zur Okologie das Gartenrotschwanzes in den Kopfweiden- Auen des Uberschwemmungsgebietes der Theiss .:..........:.,..,. 444.5 147 Schmidesl. > Birds Rollowing a Ploushine Tractor . i.e else ze szele stale oa 203 Schmidt. blesser Grey Shrike hunting Day-flies:...... ze... rss sce cases sees 202 Semadan,Gys:Subalpine Warbler (7?) in Budaors „u... sero ae cee oe ee ees ws 202 Semadam, Gy. : Effects of the neon lamps on the life of the Swallows ............... 198 Semadam, Gy.— Vörösvary, A.: Long-tailed Duck by the Danube ................. 194 Dr. Sterbetz, I.: Oecological problems of white-fronted geese passing the winter in Hungary. Presence of white-fronted geese in this century ...................... 33 Dr. Sterbetz, I. : More Recent Occurrences of the Red-Breasted Goose in Hungary .... 193 Dr. Sterbetz, I.: Economic and Nature-Conservation Problems in Feeding Habits Smblungariany Mallard.) ais ceo ao nenn AS Se dass amine se laz ie es vie tie eae Siete 133 Dr. Sterbetz, I. : Lapland Bunting (Calcarius lapponicus L.) in Kardoskút .......... 203 Szócs, Je Eloúse:sparrows Useful Activity ie tee ER TER CRE CE 202 Varga, F.: Woodcock Nesting in the Countryside of Zagyvaröna ................. 195 Varga, F.: Wrens Nesting on Trees ...... TRIO SR ER San inti ELŐ 200 Varga, F.: Alpine Accentors on the Tuins of the Castle at Salgó .................. 202 Varga, F.: Observation on Nests Holding Cuckoo-Eggs and Young ............... 196 Varga, F.: Ring Ouzel in the Countryside of) Salsonn. Eee nee 200 Varga, F.: Data of Phylloscopus collybita Nesting in the Region of Zagyvaróna, in iNew Od oes ES RCE RA 201 Varga, F.: Damages Caused by Moles in the Nests and the Brood ofthe Birds Having Their Nests on the Ground! 4... 2.1. Sar szenes tet a eleste ore ee Se 203 Vasärkehn, I: Ravens’and Peresrine/Falcons 2... 0... ea onen ne ersehen 198 Vásárhelyi, I.: Tawny Owl and Jay Consuming Fish-Carcass ..................... 196 Vásárhelyi, I. : Havoc among Birds in the Garadna-Valley in the Bükk Mountains ... 196 Dr. Vertse, A.: One Hatching a Year of the Marsh Tit Proved also by its Artificial Bettlemenb: oe iyi. Oe scart eleva a ue meet Ge at Renee ce Lee TES 199 Dr. Vertse, A.: Oecological problems of white-fronted geese passing the winter in Hungary. Presence of white-fronted geese in the last century ................... 11 Vörösváry, A.—Semadam, Gy. : Long-tailed Duck by the Danube ................. 194 Short Note Au ER ARE lara SRI 175 Inimemoriami RR RIO ee CT EEE 207 Books. réel NI er Or do ne Core ei CCE 211 Index alphabeticus ayıumar.. er RS SR ORNE RTE scale croton 223 ÁBRÁK JEGYZÉKE — LIST OF ILLUSTRATION . Szeged környéke a Tisza szabályozása előtt, az Alföld természetes vízviszonyai- nak szemléltetésére. A térkép a XVIII. századvégi, XIX. századeleji vízrajzi állapotokat tükrözi. (A térkép a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, Budapesten készült) — The region of the town of Szeged before the regulation of the Tisza — representing the natural water conditions of the Great Plain. This map shows the state at the end of the XVIII and at the beginning ofthe XIX century. (Prepared by the Scientific Research Institute for Water-Husbandry, Budapest) RENE le ne IRE IT e . Szeged környéke napjainkban. Az előbbivel egybevetve a vizszabälyozäs täjala- kító hatását szemlélteti. (A térkép a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, Budapesten készült) — The region of the town of Szeged nowadays. In comparison with map No. 1. it represents the effects on the transformation of the landscape obtained by the water regulation works. (Prepared by the Scientific Research Institute for Water-Husbandry, Budapest) ............... . Libateríték a Hortobágyon, 1933. november 7-én. Hét vadász egy hajnali húzáson elért eredménye: 409 db vadliba, túlnyomóan nagylilik — Booty consisting of geese, on the Hortobágy, Nov. 7th, 1933. Seven shooters obtained on the occa- sion of a daybreak flight 409 wild geese, most of them whitefronted geese ...... . Kihúzó vadlibák az Orosháza melletti Kardoskúti-Fehértó vízivad-rezervátum- ból — Wild geese flying up from a stubble-field in the region ofthe Kardoskút- Fe- hértó reserved territory for water-game, near Orosháza ..................... . 700 db, Magyarországról származó, egyenként vizsgált gyöngybagolyköpet zsákmányállatainak szám szerinti megoszlása (átlag: 3,7 db köpetenként) — Die zahlenmässige Verteilung der Beutetiere in 700, aus Ungarn stammende einzeln analysierten Scheiereulen-Gewöllen (im Durchschnitt: 3,7 St pro Gewölle) ..... . Ártéri csonkolt füzes visszahúzódó víz idején — Kopfweidenbestände bei sich Zzuruezzionendem Wasser" saint . A kerti rozsdafarkú mozgásterének sematikus képe a Tisza menti csonkolt füze- sekben. A=a sűrű lombkorona miatt általában igen ritkán látogatott szint. B=a zárt lombkorona és az aljnövényzet felső része közti szabad mozgásteret biztosító szint messzemenően a legfrekventáltabb. A fák alsó gallyai és az alj- növényzetből kiálló ágak nyújtanak leső- és énekl6-helyeket; táplálkozóterület- ként elsősorban az elérhető lombozat és a fatörzsek szerepelnek. C—az alj- növényzet felülete a csonkolt füzesekben táplálkozási szempontból a talajt pótolja, arozsdafarkúak gyakran zsákmányolnak a levelekről. Az aljnövényzet közé ritkán, csak esetleges foltokban jelentkező hiányok esetén ereszkednek le — Das schematische Bild des Bewegungsraumes des Gartenrotschwanzes in Kopfweidenbestünden neben der Theiss. A— wegen dichter Laubkrone im allgemeinen nur selten aufgesuchte Schicht. B— Die freien Bewegungsraum bietenden Schicht zwischen der geschlossenen Laubkrone und der Oberfläche des Unterwuchses ist am meisten frekventiert. Die unteren Äste der Bäume und die aus dem Unterwuchs hervorragenden Zweige bieten gute Jagd- und Singwar- ten. Als Ernährungsplatz dienen besonders für die Gartenrotschwänze erreichba- ren Teile der Laubkrone und die Baumstämme. C=In Hinsicht auf die Ernäh- rung ersetzt die Oberfläche des Unterwuchses in den Kopfweidenbeständen den Erdboden, von dort (von den Blättern) können die Gartenrotschwänze ihre Beute UNE Mens er ee en desire een ste dues en ears eye: 20 38 39 113 151 10 . A süvöltőfészek helye nyugatról. A fehér karika jelzi — Nestplatz des Gimpels von Westen gesehen. Nest mit einem weissen Ring bezeichnet ................ 164 . A kotlé tojó — Das brütende Weibchen ................................... 164 . Háromnapos süvöltőfióka — Gimpeljungen von drei Magen alt. ae 164 . Hatnapos süvöltőfióka — Sechs Tage alte Gimpeljungen ................... 165 . Tiznapos süvöltöfiöka — Zehn Tage alte Gimpeljungen ..................... 165 . Tizennégynapos süvöltőfióka — Vierzehn Tage alte Gimpeljungen ........... 165 . A kontyosréce feszkelöterülete a Csapodi erdőben — Breeding site of Tufted Duck in the Wood of Csapod ...........................sss.scssesesese 166 A MAGYARORSZÁGON TELELŐ LILIKEK ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁI A lilik előfordulása a múlt században Dr. Vertse Albert A Közép- és Dél-Európában telelő északi vadlúdtömegek általánosan észlelt csökkenése az utóbbi években Magyarországon is kétségen kívül megállapít- ható. A jelenség pontos okát nem tudjuk, de a vonulási utak eltolódásával is magyarázható, amelynek előidézésében bizonyára jelentős szerepet játszanak az átvonuló és telelő területeknek nagymértékben megváltozott és azóta is változó ökológiai viszonyai is. Ezért tanulmányunkban a magyar puszták múltbeli és jelenlegi ökológiai változásaira és azoknak a libavonulásra mutat- kozó hatásaira igyekszünk rávilágítani. Az északi lúdfajok közül a nagylilik ( 4. albifrons) vonul át a legnagyobb tömegben Magyarországon, azért a hazai vadlúdproblémát elsősorban e fajjal kapcsolatban vizsgáljuk. A Kárpát-medence egyik legjelentősebb állomása a kontinensünkön átmenő libavonulásnak. A két leggyakoribb faj, a nagylilik és a vetési lúd azonban nem egyformán lepik el az országot. A korábban érkező vetési lúd a vonulás elején az ország egész területén egyenletes eloszlásban található, később azonban a keleti országrészt a nagylilik árasztja el oly mértékben, hogy a vonulás kul- minálásakor ott a nagylilik a domináns, míg a nyugati országrészben továbbra is a vetési lúd. A lilikek északkeletről való nagytömegű beáramlásakor úgy tűnik, hogy a keleti országrész vetési lúdjai az ország nyugati felére húzódnak át. Ezt a kelet-nyugati irányú lassú átáramlást később a lilikek egy része is követi, újabban mind nagyobb számban. A libavonulás tekintetében elütő két országrész között mintegy átmeneti terület a homokbuckäs Duna— Tisza köze, amely az ország hegyes-dombos, erdőkben gazdag, nagy tavakkal is változatosabb nyugati felét elválasztja a Tisza és mellékfolyói hajdani, óriási ártereiből képződött, csaknem teljesen erdőtlen keleti síkságtól, a Tiszántúltól. A két országrész azonban nemcsak domborzat és növénytakaró, hanem klíma tekintetében is eléggé jelentősen különbözik egymástól; a Dunántúl klímája mediterrán behatásokkal inkább Közép-Európa, a Tiszántúl pedig, különösen annak déli fele, Kelet-Európa kontinentális klímájához áll közelebb. Ez összességében élesen elütő ökológiai különbségekben látjuk az okát annak, hogy a Dunától nyugatra eső területeken őszi-tavaszi vonuláskor az arktikus erdei lápokban fészkelő vetési lúd (A. fabalis), míg a Tisza mentén és Tiszántúl a fátlan, mocsaras tundrákról érkező nagylilik ( A. albifrons) a domináns. A vetési lüd- és a nagylilik-tömegeknek ez a feltűnő területi elkülönülése csak a századforduló óta ismeretes a tudomány számára, éspedig CHERNEL ÍSTVÁN alapvető madártani művének megjelenését (1899) követő néhány év múlva. 11 Amikor nemcsak a területi elkülönülés derült ki, hanem egyben a liliknek az Alföld keleti felén, a vetési lúd számát meghaladó tömeges előfordulása is, ami CHERNEL-ig bezárólag ismeretlen volt a szakemberek előtt. Ennek alapján tudományos szakirodalmunkban az a mindjobban meggyökerező nézet alakult. ki, hogy ez, a vonulási útvonalát egyre nyugatabbra toló faj csak a századfor- duló óta dominál a Kelet-Magyarországot ellepő vadludak arányában. Ez a megállapítás CHERNEL tekintélyére alapozott, aki a lilik előfordulását. ( Magyarország madarai . . . 1899.) így jellemzi: ,, Málunk a lilik nem közönséges, bárha vadlúdjáráskor itt-ott akad belőle egy-egy kisebb-nagyobb csapat... A Tisza mentén, Fertönel, Tisza- és Duna-közben, a Balatonnál több példányt löttek; a Velencei-tavon magam is láttam egy ízben." A lilik előfordulásának ez a tudományos irodalmunkban első kategorikus faunisztikai jellemzése az alapja annak az állásfoglalásnak, hogy CHERNEL könyvének meg gjelenése előtt a lilik még gyéren fordult elő Magyarországon és csak századunk elején vált dominánssá. Ezt a bizonytalan, kellően nem igazolható jellemzést, amely azóta fontosabb következtetésekre is támpontul szolgált már, még senki sem próbálta kritikai elemzés tárgyává tenni. Ennek a mulasztásnak a pótlásaként megpróbálom az alábbiakban (a múlt századbeli természeti viszonyok, kulturális és társadal- mi állapotok mérlegelése, majd a rendelkezésre álló néhány adat valószínűsítése alapján) a lilik fent említett múlt századbeli ritkaságáról, majd a tiszántúli területek múlt századvégi-századeleji tömeges elözönléséről szóló hitet legalább- is kétségessé tenni. Ezzel elejét venni annak, hogy egy erősen bizonytalan fel- tevés véglegesen meggyökeresedjék. CHERNEL fenti idézetéből ugyanis — aki az ország legnyugatibb szélén, Kőszegen élt és működött — nyilvánvaló, de eg gyébként i is köztudomású, hogy idevonatkozó ismeretei hangsúllyal az ország nyugati felére szorítkoztak. Ab- ban annál is inkább megbízhatók, mert mint "vadász, személyes tapasztalataira is támaszkodhatott. De mi volt a helyzet akkor az ország ökológiai szempont- ból annyira különböző, elütő keleti felén ? Hogy mennyire hiányos volt e tekintetben CHERNEL tájékozottsága, azt éppen a következő nagy műve (CHERNEL—BREHM: Állatok világa, Madarak, 1904.) tanúsíthatja, amelyben a , Magyarország madarai" megjelenése után öt évvel a két lilikfaj magyarországi előfordulásáról már így ir: „Hazankban a lilikek összel és tavasszal átvonuláskor jelennek meg, s kivált az ország keleti felében, az Alföld nagy pusztáin és szikes tavai körül gyakoriak, túl a Dunán ritkábbak. A Hortobágyon rengeteg van belőlük, különösen a kisebb faj számos. Áprilisban megint elköltöznek tölünk." Es a lilik előfordulásának ez a rövid, de még mindig hibás jellemzése (nem áprilisban hanem márciusban vonul el) a kislilik (A. erythropus) leírásához van fűzve, ezzel is hangsúlyozva, hogy a kislilik, gyako- ribb volta miatt a jelentősebb ! Vajon honnan szerezte CHERNEL ezeket az újabb értesüléseit és hogyan értékeljük a két jellemzésben ilyen rövid idő alatt mutatkozó, eddig figyelemre nem méltatott ellentmondást ? Hogy 1904-ben a Hortobágyon már rengeteg lilikröl tud, azt bizonyára a tiszántúli, hortobágyi vadászoktól tudhatta meg, akik az ő 1899-ben megje- lent, és rövidesen országosan elterjedt (az alföldi vadászok körében is nagy népszerűségnek örvendő) közkedvelt faunamüvéb6l a nálunk előforduló lúd- féléket megismerték, s a lilik előfordulására vonatkozó, önhibáján kívüli tájé- kozatlanságát helyesbítették. Az ugyanis alig valószínű, hogy éppen a két 12 könyve megjelenése közt eltelt öt év alatt vált a lilik Kelet-Magyarországon dominánssá, mert akkor el kell fogadnunk, hogy CHERNEL valóban ismerte a régebbi kelet-magyarországi viszonyokat és így az első megállapítása is helyes. Ebben az esetben azonban ezt a nevezetes faunisztikai eseményt, a lilik szinte inváziószerű, tömeges megjelenését a Chernel—Brehmben bizonyára jelentőségének megfelelően, részletesen méltatta volna! Erről azonban szó sincs, még a legcsekélyebb utalás formájában sem! Éppen ezért másként nem is ér- tékelhetjük, mint hogy tájékozatlanságát, a valószínűleg több helyről is kapott meggyőző információk alapján helyesbítette. Azt a nyilvánvaló tévedést pedig, hogy a kislilik a számosabb, mással nem magyarázhatjuk, mint hogy CSÖRGEY a Madártani Intézetben éppen akkor dolgozta fel PETÉNYI akkor több, mint fél évszázados madártani jegyzeteit (CSÖRGEY T.: Madártani töredékek Petényi J. Salamon hátrahagyott irataiból, 1904.), amelyben PETÉNYI-nek az 1840-es évekből származó következő jellem- zése olvasható a kislilikről (a nagylilikről nem közöl előfordulási adatokat) : , Nem is olyan ritka az előfordulása Magyarországon, talán gyakoribb az A. albi- fronsnál — legalább a gyűjteményekben... 1844. IV. 2-án is hoztak egy darabot Szeged tájáról Pestre." Ez lehet véletlen, de könnyen lehet tévedés is, mert a lilikek faji bélyegeivel nincs tisztában, a különbségeket kizárólag a testméretre alapozza, a fiatal nagylilik pedig a kislilikkel csak a testméretek alapján könnyen összetéveszthető [läsd: CSôRGEY T.: A nagylilik (A. albifrons Scop.) csörjegye. Aquila 1927—28.] CHERNEL tehát, részletesebb értesülései hiányá- ban, kénytelen volt ezt a megállapítást is figyelembe venni (amelynek még a közlési módja is azonos a Petényiével!), annál is inkább, mert PETÉNYI korá- nak legképzettebb magyar ornithologusa volt. De ha CHERNEL a múlt század 90-es éveiben ennyire tájékozatlan volt a lilik kelet-magyarországi előfordulásáról, mit várhatunk PETÉNYI fél évszázaddal azelőtti töredékes, és valószínűleg hiányos feljegyzéseitél? Annál is inkább, mert PETÉNYI-nek a libákkal kapcsolatos személyes tapasztalatai is csaknem kizárólag az ország nyugati felére, túlnyomóan Budapest környékére (és vad- kereskedésekben látott, vásárolt példányokra) szorítkoztak. A téli időszakban nem járt, és mint látni fogjuk, nem is járhatott kelet-magyarországi gyűjtő- utakra. Erről saját feljegyzései is tanúskodnak. 1838 nyár végén, kora őszön huzamosabb ideig tartózkodott az apaji pusztán, ahol szeptember végéig a nyári lúdon kívül más libaféleséget nem látott, de mint írja : ,, . . . úgy mondják, télen és tavasszal a lilik vagy gyöngyvér ( A. albifrons) jön ide gyakran és egészen különösen kiáltoz!" Tehát Apajon (Budapesttől dél-délkeletre, kb. 60 km-re) a múlt század első felében is gyakran megjelent a lilik, tehát az Alföld legnyu- gatibb peremén is! És hogy nem újabb jövevény, vagy különösebb ritkaság lehetett, azt éppen a kétféle népies neve is igazolja, bizonyítva, hogy a pusztai nép jól meg tudta különböztetni a többi lúdfélétől, tehát már régen ismerte és rendszeresen találkozott vele! PETÉNYI még egy alföldi, a Tiszántúlra is elvezető útját említi a libákkal kapcsolatban, amikor 1848-ban (egyéb hivatalos ügyben) február 18—29. közt Pestről Békéscsabára és vissza utazott. Ekkor ,, Szolnoknál, Szarvason és Békéscsabán egész csapatait találtam az A. segetumnak, amelyek között az A. cinereus is előfordult" . . . írja. Liliket nem említ, amiből azonban fontosabb következtetéseket levonni nem lehet. Valószínűleg a lilikcsapatok már elvonultak, mert abban az évben február végére már kitavaszodott. Ugyanerről az útjáról ugyanis az A. crecca- 13 val kapcsolatban így ír: , 1848-ban már februáriusban (18 és 29 közt) seregesen találtam A. guerguedulával és boschassal együtt Szolnok, Szarvas és Csaba táján." A Charadrius pluvialissal kapcsolatban pedig: ,,1848. II. 28-án Szarvas és Szolnok közt számos csapatban láttam e madarat. Bibicek társaságában röpködött s futkározott e vizek szélein, néha hasig gázolva a vizet élelem után, éppen nem volt vad s a gyorskocsival egészen közelbe eresztett. Közbe hallatta szép fütyülő szavát. Röptében rövid, vaskos törzséről már messziről megismerhető minden más parti madár között." (LL. CSöRGEY: Madártani töredékek . . . 1904.) Bizonyára messze- látója sem volt (legalábbis nem valószínű, hiszen feljegyzései számára még írópapírra is alig tellett!), távcső nélkül pedig, pláne haladó kocsiból, a legelő liliket a vetési lúdtól nagyobb távolságból megkülönböztetni nem lehet. Mindössze ennyi az, amit PETÉNYI feljegyzéseiből a ludakra vonatkozóan összegyűjthettem. PETENyYItöl CHERNEL felléptéig ugyan jelentek meg — nagyobbrészt hiányos — faunajegyzékek, lokális faunisztikai tanulmányok, továbbá tankönyvek, mindezek azonban éppen hiányosságuk, vagy pedig mert nem az Alfölddel foglalkoztak, a kérdés szempontjából semmitmondóak. Az ugyancsak ebben az időszakban nálunk járt neves külföldi ornithologusok (NAUMANN J. FR., LANDBECK KERESZTÉLY J., LÖBENSTEIN, BALDAMUS E., Fritsch A., WopziCki K. stb.) kutatási területei pedig egyrészt a bánáti mocsarakra, Erdély egyes vidékeire vagy az Eszaki-Kärpätokra szorítkozva már azért sem rendelkezhetnek adatokkal, mert kizárólag a tavaszi-nyári időszakban zajlottak le. A téli ludakra vonatkozóan tehát lényegében csak három forrásra, három tudományos kiadványra hivatkozhatunk. Időrendben az első FRIVALDSZKY IMRE: Jellemző adatok Magyarország fauná- jához c. terjedelmes faunisztikai tanulmánya (M. Tudom. Akad. Évkönyvei, Tizenegyedik Kötet, — IV. Darab Pest, 1865.) melyben a ,, Hazánk középhegy- ségei és rónái" c. részben, ,, Az úszó madarak (Natatores) csoportjából" c. feje- zetben egy lúdfajt említ, mint az Alföldre jellemzőt, a következőképpen : „Anser brevirostris Heck. (rövidesörü Lilik). Legkisebb faja a vadlúdnak, tenyész- tési köre északkeletre terjed. Hazánk alföldi vizein s azok kiöntésein tavasszal jelenik meg, s őszig tartózkodik, midőn azután késő ősszel nagyobb csapatokban melegebb tartományokba vonul." Mindez teljes faunisztikai tájékozatlanságról tanúskodik, ami PETÉNYI óta visszaesést jelent. Ugy látszik, PETÉNYI feljegy- zéseit nem vette igénybe, pedig az előszóban hivatkozik rá is. Mentségül szol- gáljon, hogy rovarász volt és nem ornithologus. — A következő FRIVALDSZKY JANOS m. nemz. múzeumi őr faunakatalógusa (Friv. J.: Aves Hungariae, Pest, 1891.). FRIVALDSZKY JÁNOS is elsősorban rovarász volt, bár jelentek meg ornitho-faunisztikai tanulmányai is. Katalógusában a múzeumi példányo- kat és lelőhelyeit regisztrálta, általánosságban mozgó faunisztikai összefog- lalásokkal. A két lilikfajt egy-két mondatos jellemzéssel ritkának jelzi. Két A. albifrons példányt említ, az egyiket (a JANY PÁL gyűjteményéből valót) lelő- hely nélkül, a másikat a Fertő-tóról. Az A. erythropus szintén két példányban szerepel, az egyik Monorról (Budapesttől kelet-délkeletre 35 km-re) való, 1883 IX. 8. elejtési dátummal (!), a másik szintén pest megyei elejtéssel, közelebbi adat nélkül (A. AEBLY gyűjteményéből). A lilikek tehát Pesthez közel és a Dunántúl legnyugatibb sarkában, a Fertőn is előkerültek. Hogy miért ilyen kevés példányban, arra magyarázatot találunk, ha figyelemmel kísérjük, honnan származnak általában az Anser genushoz tartozó többi múzeumi pél- dänyok? Az A. cinereus 9 példánya pl. Pest (Uri községből, Monorhoz közel), 14 Somogy, Moson, Sopron, Fehér, Fehér, Sopron és ismét Sopron megyei lelőhelyekről. Az a » Cp FO: ES SE à SO DRG Sy. % Fa 1620 £ £ Oo san 18 2. ábra. Szeged környéke napjainkban. Az előbbivel egybevetve a vízszabályozás tájalakító hatását szemlélteti. ( A térkép a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, Budapesten készült ) Fig. 2. The region of the town of Szeged nowadays. In comparison with map No. 1. it repre- sents the effects of the transformation of the landscape obtained by the water regulation works. (Prepared by the Scientific Research Institute for Water-Husbandry, Budapest ) 21 A Hortobágy azonban, de általában az egész Alföld a századfordulóra any- nyira vízszegény lett, hogy különösen szárazabb években, a kora őszi időszak- ban még alig voltak ott a liba számára alkalmas vízfelületek (l.: Lakatos K.: , Vadászati és madarászati emlékeimből", ,, Fehérto” c., valamint a ,, Természeti és vadászképek" könyvéből a ,, Magyar prairie” c. fejezeteket), amelyek jobbára csak az őszi esők beálltával keltek életre. A libavonulás intenzitása tehát jelen- tős részben az időjárás függvénye is volt, és nagyrészt csak az őszi esők beállta után vált az Alföld alkalmassá nagyobb libatömegek fogadására, amikor természetes vízfelületek képződtek, illetve azok megszaporodtak. Az Alföld ilyen értelmű ökológiai leromlása a századfordulót megelőző és követő évtizedekben érte el mélypontját, ami után előnyös változás követke- zett be, éspedig a nagyméretű halastavak létesülése nyomán. A századunk második évtizedében (1914—18) épített Hortobágyi Halastó, a Hortobágy vízszabályozással mesterségesen lerontott ökológiai viszonyait a lilik számára egycsapásra lényegesen, sőt talán a legkedvezőbbé változtatta. A hatalmas, és ami a legfontosabb, állandó vízfelület a füves pusztát most már valóban , lilik-eldorádóvá" avatta, annál is inkább, mert ilyen nagyterjedelmű, sok ezer hektár füves pusztától övezett állandó ivö- és éjszakázó helyet kontinen- tális viszonylatban is igen keveset találnak. Es most már nemcsak késő ősszel, hanem a fokozottan vízigényes kora őszi időszakban is és a legnagyobb száraz- ság idején is! A lilik ettől kezdve nemcsak októberben, hanem már szeptem- berben is rendszeresen megjelenik a Hortobágyon. Az ilyen optimális adottságú, és e tekintetben állandó területek vonzóhatása pedig mindinkább fokozódik. Bizonyára ez is hozzájárul, hogy a Hortobágy ettől az időtől kezd európai hírnévre vergődni, klasszikus libagyülekező, átvo- nuló területként; a vadászok körében pedig mint egyedülálló libázóhelyként ismertté válni. Espedig a relatíve mindjobban szaporodó liliktömegeivel (valamint a Hortobágy mind könnyebb megközelíthetőségével). Mert feltehető, hogy ez az előnyös változás (amit a Tiszántúlon létesült, közel hasonló méretű és ökológiai adottságú biharugrai, majd délen a Tisza jobb partján épült Szeged-Fehértói halastavak nagyméretű, állandó vízfelületei még csak fokoz- tak) mind nagyobb és nagyobb liliktömegeket vonzott, miután az Alföld egyéb területeinek vonzóhatása a mezőgazdasági művelés terjedése, az ősgye- pek és szabad vízfelületek megfogyása következtében azóta is rohamosan csökken. És ami döntő fontosságú, nemcsak nálunk, hanem a keleten és délen szomszédos országrészek területein is, tehát az egész Kárpát-medencében! Ennek következtében dél felé húzódniok most már kevésbé csábító, annál inkább nyugat felé, ahol a dunántúli nagy tavak biztonsága úgy látszik fokozott vonzó - hatással van rájuk! Ugyanis nem feledkezhetünk meg a közvetlen anthropogén hatásokról sem, elsősorban a vadászatról. A lőfegyver tökéletesedésével és a közlekedési viszonyok fejlődésével párhuzamosan, századunk elejétől kezdve a libavadá- szat népszerűsége is erősen emelkedik, aminek következtében a kisebb víz- felületeket elkerülve, mindinkább a nagyobb biztonságot nyújtó nagy víz- felületek felé húzódnak a lilikcsapatok is. Miután pedig éjszakázásra alkalmas, zavartalan vízfelületet dél felé is alig, vagy egyáltalán nem találnak már, a dunántúli nagy tavak vonzóhatása ezzel is megnövekedett. 22 Irodalom — Literature Brehm, A.—Chernel I.: Az állatok világa III. (1904). Budapest. pp. 668— 672. Chernel I.: Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre. IL (1899). Budapest. pp. 129— 134. Csörgey T.: Ornithologisehe Fragmente aus den Handschriften von J. S. Petényi. (1905). Gera. pp. 377—387. Csörgey T.: Das Schnabelerkennungszeichen der Blössgans (Anser albifrons Scop.). Aquila 1927—28. Budapest. pp. 314— 15. ő Frivaldszky I.: Jellemző adatok Magyarország faunájához. A M. Tudom. Akad. Evk. Pest, 1865. p. 76. Frivaldszky J.: Aves Hungariae. Budapest, 1891. p.173. Herman O.: A madárvonulás elemei Magyarországon 1891-ig. Budapest, 1895. p. 175. Lakatos K.: Vadászati és madarászati emlékeimből. Szeged, 1891. Lakatos K.: Természeti és vadászképek. Szeged, 1897. Lakatos K.: A. vadászmesterség könyve. Szeged, p. 77. Oecological problems of white-fronted geese passing the winter in Hungary Presence of white-fronted geese in the last century Dr. Albert Vertse The generally observed decrease of wild geese ofthe North passing the winter in Middle and South-Europe has been perceived in the recent years in Hungary, too. The exact reason of this phenomenon is not known to us, but it might be explained, perhaps, by the deviation of the ways of migration, a fact due to the material changes in the oecological circumstances on the areas to be flown over and on the areas too, where these birds pass the winter. All these places have already changed to a high extent and are under a cons- tant change. Therefore, we are desirous to point out in our study the recent and the pre- sent oecological changes of the “Hungarian puszta" (lowland plain), and to refer to the effects of the same that may be observed in respect to the migration of the geese. Considering that from among the northern geesespecies grey-lag geese ( A. albifrons) are flowing through Hungary in most frequent flocks, the problem of our gray-lag geese will be studied, in the first place, in connection with the above mentioned type. The basin of the Carpathians is one of the most important station of the migration of geese flying over our continent. However, two of the most frequent types being present, the white-fronted geese and the bean-geese, they do not invade our country in equal number. Bean-geese, arriving earlier, can be found throughout the whole country at the beginning of the migration already in equal dispersion, but somewhat later the eastern part of the country is generally overrun by white-fronted geese to such an extent that at the culmination of the migration period, the white-fronted geese are dominant there, while in the western part of the country further on too the bean-geese are predominant. When white-fronted geese are coming in large flocks from the North-East, it seems that the bean-geese of the country’s eastern part move shortly over to the western count- ryside. This slow flow over from the East to the West is followed later on by certain flocks of whitefronted geese too, and, just in the recent time, in a steadily growing number. Between the two parts of the country— which are different with regards to the mig- ration of geese—the sand-hill area of the Danube and Tisza rivers somehow occupies an intermediate place, separating the western hilly and undulating part of the country, abounding in forests and rich in lakes, from the eastern low-land almost without any forests, the so-called East territory of the River Tisza having been formed from the ancient, enormous inundation area ofthe river Tisza and ofthose of its affluents. The two . country districts, however, do not differ from each other only in the configuration of the soil and the flora, but are considerably dissimilar also with respect to climate, being the elimate of Transdanubia, with Mediterranean repercussions, rather of Central-European feature; while the territory East of the river Tisza— especially the southern half of the same, is more connected with the continental elimate of East-Europe. In our opinion, the reason of the fact that in the course of autumnal and spring migration in areas situated 23 in the Western part of Hungary the bean-geese ( A. fabalis) building theis nests generally in the arctic forest marshlands, while along the river Tisza, as well as in the territory East of this river the white-fronted geese ( 4. albifrons ), arriving from the treeless, marshy tundras, are dominant, lies in the keen divergences of the oecological differences of the two regions. This conspicuous separation of the flocks of beangeese and those of white-fronted geese with respect to territory is known by science only since the turn of the century, as some years had to elapse after the publication of ISTVÁN CHERNEL’s fundamental ornithological work (1899) to arrive at this conscience. By this not only the territorial separation came to light, but at the same time also the presence of white-fronted geese in big flocks in the Eastern half of the Great Hungarian Plain—exceeding in number even the guantity of bean-geese—had been discovered, a fact unknow to experts up to the issue of CHERNEL’s essay. On the basis of his studies a conception became deeply rooted in our scientific literature i. e. that this species removing its way of migration more and more to the West became dominant in proportion over grey-lag geese invading East Hungary only since the turn of the century. Thus this statement is based on CHERNEL’s authority, by whom the presence of white- fronted geese was charaterized in his writing : The Birds of Hungary (1899) as follows: “White-fronted geese are by us not common, although on the occasion of the flight of greylag geese here and there smaller and bigger flocks can be seen... Along the river Tisza, at the Lake of Fertő, in the area between the Danube and Tisza rivers, and at the Lake of Balaton several of them have been shot; also at the Lake of Velence I saw them once”. This categorical faunalike characterization of the presence of white-fronted geese—the very first in our scientific literature—serves as basis of the standpoint according to which white-fronted geese rearly appeared in Hungary prior to the issue of CHERNEL’s book, and their presence became dominant only at the beginning of our century. This uncertain, in no way justifable characterization that ever since served as the basis of more important conclusions too has not yet been made by anybody subject to critical analysis. In making up for this omission I will try, at least, to call in question the. conviction relative to the above mentioned invasion-like appearance of white-fronted geese in Hungary at the beginning of this century. While making this I am standing on the starting point of the natural circumstances, the cultural and social conditions of the last century, having taken into consideration all the available data. By this it ought to be prevented that a very uncertain supposition might become definitively established. It is evident from CHERNEL’s above citation, having lived and displayed activity in the most western country-side, in Kőszeg, that his pertinent knowledge was limited almost entirely to the country’s western part, a fact that is generally known. His judgement is all the more reliable as far as the Western part of the country is concerned, because, as. shooter, he was supported by his personal experiences too. But let us see the situation, at that time, in the Eastern part of the country, so different from the oecological point of view? To what an extent CHERNEL’s knowledge was unsufficient in this respect is exactly demonstrated by his next large work (CHERNEL— BREHM: World of Animals, The Birds, 1904.), in which, five years after the publication of the " Birds of Hungary” he already writes the following on the presence of geese-species in Hungary: “In our country geese can be seen on occasion of overflight during the automn and the spring, particularly in the Eastern part of the country, they appear frequently on the big the puszta of the Great Hungarian Plain and near the sodic lakes of the same; on the other hand they are seldom beyond the Danube. On the lowland of the Hortobágy they can be found in great quantities, particuiarly the smaller species is numerous. In April they again leave Hungary”. And this short, however, still defective characterization of the presence of the white- fronted geese (they are not moving offin April, but in March) is connected to the descrip- tion of the lesser white-fronted geese (A. erythropus) emphasizing by this the fact that less white-fronted geese are of greater importance, because of their frequent presence. We wonder where CHERNEL had obtained these informations from, and how we should judge the contradiction existing in the two descriptions published within such a short. period, a contradiction not at all taken into consideration so far? The fact that he knew already in 1904 of the presence of a great number of white-fron- ted geese on the Hortobägy, was certainly due to the informations received by him from the shooters of the territory situated beyond the river Tisza and from those of the Horto- bägy, who got acquainted with geesespecies passing over Hungary from his fauna descrip- tion, published in 1899, that became wide-spread within a short period throughout the whole country, and enjoying high reputation among shooters of the Great Hungarian. 24 Plain. Undoubtedly it was they who rectified his lack of information due to reasons beyond! his responsability. Namely it is scarcely to be believed that white-fronted geese became. dominant in East-Hungary just during the five years elapsed between the publication of his two studies, because if this had been the case, we should have to accept that the. circumstances of East-Hungary had been really known the CHERNEL and as a consequence of this, his first statement too, was correct. Although if so, it is sure that this notable fauna- like event, i. e. the so-called invasion-like appearance of white-fronted geese in numerous flocks- had been appreciated in details and according to its importance in the Chernel— Brehm volume! However, there is no mention of it, not even in the form of the slightest hint! Well, therefore, it cannot be appreciated otherwise than supposing that he corrected this. lack of information on the basis of persuasive data’ obtained, in all probability, from several sources. 3 i Nevertheless the evident error according to which lesser white-fronted geese are more: numerous, cannot be interpreted otherwise than by PETENy1’s ornithological notes going back to more than half a century. These notes had been elaborated by CsöRGEY in the Ornithological Institute at the same time (7°. Osörgey: Ornithological fragments from J. Salamon Petenyi’s posthumous works, 1904), where PETENYT’s following characterization, originating from the years about 1840 regarding lesser white-fronted geese, can be read: (data on the presence of white-fronted geese are not mentioned by him): "Their presence in Hungary is not even so scarce, it may perhaps be more frequent than that of A. albifrons — at least in collections... a nice specimen has been brought, on April 2, 1844, from the region of Szeged to Pest.” This may be a chance, but it may be also an error, because he is not familiar with racial characteristics of white-fronted geese, being the differences based by him exclusively on the body dimensions and on the score of body dimensions young white-fronted geese can easily be confounded with lesser white-fronted geese. (See: 7. Csérgey: Beak-marks of white-fronted geese (A. albifrons Scop., Aquila 1927 —28). Thus, for lack of more detailed information CHERNEL was obliged to take into consideration also this statement, and even his way of communication was identical with that of Petényi, so much the more as Petényi had been one of the most qualified Hungarian ornithologists of his age. But being CHERNEL in the nineties of the last century to such an extent uniformed on the presence of white-fronted geese in East-Hungary, what can be expected from PETÉNYTS fragmentary and probably insufficient notes coming from half a century earlier ? So much the more as PETENYT’s personal experiences on the matter of geese were almost exclusively limited to the country’s western half in the overwhelming majority of the cases to the surroundings of Budapest, (and based on species seen and purchased in game merchant shops). During winter-time he did not go, and as it may be seen later on, he could not go and undertake collections. This fact is also justified by his own notes. In the late summer and the early autumn of 1838 he stayed for a long time at the puszta of Apaj where he did not see other species of geese besides summer-geese, but as he writes: "". . .it is told that in winter and in spring white-fronted geese or laughing geese (A. albifrons) often come here and do shout in quite a strange way”! Consequently white-fronted geese often appear at Apaj (at a distance of about 60 km towards, South-South-East from Budapest) during the first half of the last century, thus also at the most Western border of the Great Hungarian Plain! And the fact that they might not have been some newcomers or special rarities is justified by their alternative popular names, showing that people of the lowland plains (the "puszta"? ) could very well distinguish them from other geese-species and for this reason, the inhabitants of the "puszta?" were acqua- inted with them for a long time and met them very often! In connection with geese an other journey of PETÉNYI across the Great Hungarian Plain and reaching to the territory East of the river Tisza is mentioned, when he under- took a professional trip to Békéscsaba and back to Pest between February 18—29, 1848. “On this occassion—he writes—I saw at the region of Szolnok, Szarvas and Békéscsaba complete flocks of A. segetum, among which also A. cinereus were present.” He does not make mention of white-fronted geese, wherefrom, however, conclusions of major importance cannot be drawn. In all probability flocks of white-fronted geese might have been already passed, because that year spring had already arrived by the end of February. From the same journey, regarding A. crecca he reports as follows: “I met them in February 1848 (between the 18th and 29th) in flocks together with A. querquedula and boschas in the surroundings of Szolnok, Szarvas and Csaba”. In connection with Charadrius. pluvialis, he writes as follows: "7 saw these birds in several flocks between Szarvas and Szol- nok on the 28th of February 1848. They fluttered and rushed on riversides together with lap- wings, they sometimes waded in water up to stomach, seeking for fodder, and being not at 25. all wild; at certain occasions I could approach them by the mail-coach quite easily, Meanwhile, their beautifully whistling voice could be heard. By their short and robust body, when flying, they can be distinguished from far among any other birds of the riversides.” (T. CSORGEY: Ornithological fragments... 1904.) In all probability he had no telescope (we do not think he had, since he hardly could afford writingpaper for these notes), and without telescope, grazing white-fronted geese cannot be differentiated from bean-geese at a great distance especially not when passing along, on a mail-coach. That is all that I could collect from PETENYT’s notes with respect to geese. Though some lists, for the most part unsufficient issues, covering the fauna had been published in the period between PETÉNYI and CHERNEL, furtheron local faunishlike studies and text- books were also issued, but all these were meaningless in respect of the problem, just because of their unsufficience or because they did not deal with the Great Hungarian Plain. The field of research of famous ornithologists from abroad staying in our country just at the same period (J. F. NAUMANN, J. KERESZTÉLY LANDBECK, LÖBENSTEIN, E. BALDAMUS, A. FRITSCH, K. Wopzicki etc.) was limited partly to the marshes of the territory of the "Bánát", or to several areas of Transylvania or to the Northern part of the Carpathian regions, therefore, owing to the fact that their experiences were gathered exclusively during the spring and summer period, they could not dispose of data. Thus regarding winter-geese, essential reference can be made only to three sources, 1. e. to three scientific publications. Following chronological order, as first IMRE FRIVALDSZKY’s comprehensive faunish study, entitled “Characteristic Data to Hungary" s Fauna” should be mentioned (Annuals of the Hungarian Academy of Sciences, Volume XI, — Piece No. IV. Pest, 1865. ), where in the item entiteld : "Mountains of medium height and the plains of our country”, in the chapter: "From the group of swimming birds (Natatores )" one species of goose, as charac- teristic for the Great Hungarian Plain is mentioned in the terms as follows: "Anser brevirostris Heck (whitefronted geese of short beak). This is the smallest type of wild-geese, its breeding area is extended up to the North-Bast. In our country it appears during spring on the waters of the Great Hungarian Plain as well as on the inundation areas of the same, and remains here the till the autumn, passing over to warmer territories in larger flocks late in the autumn. Accordingly, this author gives the prooves of complete faunish ignorance which represents, after PETENYI, a relapse. It seems that he had no recourse to PETENYI’s notes, although, even reference is made on them in the preface. Be it said in his excuse that he was not an ornithologist, but a collector of inseets.— The following work to be mentioned was the fauna catalogue of JANos FRIVALDSZKY, a keeper of the National Museum of Hungary (Friv. J.: Aves Hungariae, Pest, 1891). JÁNOS FRIVALDSZKY was, in the first place, also a collector of insects, although he published ornitofaunistical studies too. In his Catalogue the museum specimens and their provenance were registered toget- her with general faunish summaries. Both of the white-fronted geese-species are charac- terized by him in one line only declaring their presence rare. Two A. albifrons species are mentioned in this work, one without provenance (originating from PÁL JANyY’s collection), and an other from the part of the Lake of Fertő. A. erythropus figures also twice: one coming from Monor (at 35 km South-East of Budapest) (date of shot: 8. 9. 1883), the other was shot also in the Country of Pest, without any particular data (originating from A. AEBLY’s collection). Thus white-fronted geese were present near Pest and in the most Western corner of the Transdanubian region, i. e. on the Lake of Fertö, too. Why their presence was limited to some specimens only can be answered only if we follow with attention, the provenance in general of the further specimens belonging to “Anser genus”, of the Museum? The 9 specimens of A. cinereus came from the County of Pest (from the village of Uri, near Monor), and from provenances in the counties of Somogy, Moson, Sopron, Feher, Sopron, Feher, Sopron and again from the County of Sopron. Specimens of A. Segetum had come from the Counties of Szepes, Alsö-Feher, Alsö-Feher, Feher, Sopron and Pest; A. arvensis had come from the Counties of Szepes, Somogy, Sopron, Alsó-Fehér, Hunyad and Trencsen; on the other hand A. brachyrhynchus were denoted with provenance of the County of Feher. Hence, the classical passagearea of winter-geese, the Great Hungarian Plain, in particular the Eastern part of the same is entirely omitted from the collecting place! This fact is self-explanatory and hardly requires any comment and even justifies the supposition according to which official professional authorities, which had to be taken into consideration also by CHERNEL, were uninformed on the circumstances of East Hungary and on those of the Great Hungarian Plain. What might be the reason of this will be subjeet of my further explanations. All the more should we have expected from Orto HERMAN’s observation on species made in spring 1890 (OTTO HERMAN: Elements of the migration of the Birds in Hungary 26 cf until 1891, Budapest, 1895). Unfortunately, the Great Hungarian Plain has been treated also for this time in an unfavourable way, which fact surely might have had good reasons. Altogether only three points of observation of the Great Hungarian Plain were indicated therein, all of them in the surroundings of Szeged, and two of them situated between the rivers Danube and Tisza (Sövenyhäza, at 30 km to the North from Szeged, Nagyszent- miklós at 40 km to the South-East of Szeged, Horgos at 40 km southwards from Szeged). Notwithstanding, the control of the rivers Tisza and Maros as well as the anti-inundation works of the country were accomplished by that time, consequently the present circum- stances were already prevailing there, therefore, within the course of observation (on appropriate places) data of decisive importance could have been acquired. Unfortunately it did not turn out as it was expected, and the data are meaning] ss. By unfortunate accident namely (as described by Orro HERMAN in his above writing, page 175): “spring has set in very early in 1890, and was exceedingly mild”. Thus when roads got dry and observers could start their observations (February 20th), white-fronted geese obviously had passed over already. This fact is justified by the obser- vation of KAROLY LAKATOS (Horgos) who indicates the presence of first geese, i.e. grey-lag geese (A. cinereus) on March 27 and who did not see any other flocks of geese. A. segetum was announced by HònIG on March 2nd (other types of geese had not been seen by him); and the first specimen of A. segetum was announced by Dr. Kunn from Nagyszentmiklös on March 18th (but he did not see any other goose-species). OTTO HERMAN at the same time took notes of A. cinereus from Tötszentpäl (Transdanubian region) on February 17th, and of A. segetum on February 24th; CHERNEL writes about A. cinereus from Dinnyés on February 19th (he did not see any other goose-species); MADARASZ announced from Hegykö (County of Sopron) A. segetum on March 20th. To all this we just want to add that observers of Transdanubia were professional ornithologists, while those of the sur- roundings of Szeged were only shooters requested to assist the observers, they all were only amateur ornithologists, among which only the competency of Lakatos cannot be called in question, however, he did not see any winter-geese then. With the above we have almost finished the exposition of the official scientific standpoint and of data, res- pectively. Let us see now, what KÁROLY LAKATOS, the shooter-author of Szeged, passionate orni- thologist, writes about geese, living in Szeged, beside the river Tisza and having been shot in that surrounding. (It could also be said that he ‘‘ventured”’ to write in this way, in contradiction to the official standpoint, having been Lakatos very well acquainted with the professional literature). In chapter: "The wild-goose’’ of his book entitled “From my Shooting and Ornithological Memories", that had been published in 1891, i.e. 8 years prior to CHERNEL’s book entitled: "Birds of Hungary" he writes the following on white- fronted geese: In the introduction he mentiones 7 species of wild-geese in our country, and late r on he reports the following, word for word: "However, among these seven species only the presence of three is regular on the Great Hungarian Plain i.e. the so-called common type (A. segetum), the white-fronted geese (A. albifrons) and the grey-lag geese (A. cinereus). So grey-lag geese are mentioned by Lakatos as one of the three most frequent geese-species, eight years before CHERNEL. Moreover Lakatos emphasized that this statement referred to the Great Plain! As it can be seen, he already had a correct know- ledge of the geographic separation of the geese species — conception which corresponds to our up-to-date notions. Then he goes on in the following way: “‘White-fronted geese, as wild-species from the North, approach our country only when overflying the same. During moonshiny nights of November, white-fronted geese pass over to their winter-quarters closed up in numerous flocks making hear their "language? . . . In autumn as well as in spring they usually fly together with larger geese-species... They settle very rarely in spring, but on the other hand in cold autumn days (November) they frequently graze together with big goose- species forming large flocks.’? Upon the aforesaid characterization of bean-goose and white-fronted goose, the whole chapter deals in full details and with high competence with the biology and the tumblingdown of white-fronted geese (A. cinereus). It can be noted time after time, that all his saying was based on his personal experiences and obser- vations. It is a surprising phenomenon, we find with him not only here, but in all his books, that while whole chapters are dedicated to grey-lag geese and other goose-species and to their shooting, winter-goose species are hardly mentioned by him, being s says restricted to the most necessary. In chapter "The white lake” of his book entitled: “My shooting and ornithological memories” the autumn-passage in characterized in the following way: "Down there, in the surroundings of the lake, there is also a great movement, particularly at night. Until the sunrise the music of thousands and thousands of bird-throats flows continuo- 27 usly together, into an excessive concert of birds and there is no interruption . . . white-fronted geese are (A. albifrons) gaggling, thousands of wildgeese are clamouring, chattering and purling... In his important writing: "The book of the hunter’s profession” (Budapest, 1903) methods of hunting and shooting are dealt with over 544 pages, and in his guality of shooter of the Great Hungarian Plain, in chapter: "October" (p. 42) he writes about : winter-geese only the following: Wild-goose is coming and passing over, only. The number of grey-lag geese ( Anser cinereus), on the other hand decreases already by the beginning of the same month; but there are others, i.e. the Northern goose-species (‘‘winter-geese” — Anser segetum et arvensis) that announce their presence and successful cracks con be made on them from appropriate hiding places. Quite small goose-species (white-fronted geese, loughing- geese ) can be seen only exceptionally by setting in the cooler weather. In chapter : "November?" (p- 77) it can be read: Autumnal movement of wildgoose species is still going on and parti- cularly when a change in the weather can be felt, they stroll about in the air with loud gaggling. For shooters, in this case, many unusual opportunities present themselves for shooting, but if somebody wants to occupy his lurking-place for shooting of wild-geese, he should thoroughly and before hand examine the direction of the flight of these loud-throated flocks and to choose his stand accordingly. Bean-geese can be successfully tumbled down in considerable quantities near the sown-areas (from appropriate lurking-places), especially during morningstalkings. If geese are present in large quantities, they can be followed with success in gloomy and foggy weather even by carts. — When cooler weather comes, lesser geese-species do also appear and sometimes, by moonshiny evenings and nights, offer opportunity for frequent eribbing (expe- cially that of white-fronted geese). That is all... Let me draw from the aforesaid the following conclusions: At the turn ofthe century and during the period prior to the same shooting of winter- geese did not attract the shooter very much, particularly not those who were living in towns. Only shooters who lived on the spot, i.e. on farms, and above all, the peasants were regularly engaged in their shooting. Roast of shooting was not so much attractive that people would have considered worth venturing to advance in late autumn towards their settling places for out and therefore difficult to approach at that time, braving cold, mud and waters, moreover driving along in a cart on bad roads over hours before and or after the shooting. There were other field games in a great quantity, the peak season of shooting was the end of summer and early autumn, and at that time they could delight themselves in shooting of plenty of ducks, (in the surroundings of Szeged: the curlew), snips, sandpipers and grey-lag geese, of exceedingly fine roast and very frequent at that time. It was very difficult to frequent sites where these geese could be found, because of the primitve road-circumstances, and even shooting itself was more complicated, too. Flocks of wild-geese were taking cover in the middle of spacious marshy. tracts and it was difficult to come close to them at that time, so they could be tumbled down rather by chance. It was not like nowadays, when shooters can come close to geese-flocks on the most appropriate places by walking on comfortable damsystems of fish ponds built on suitable places. Equipped with rubber-boots and dressed with waterproof mackin- toshes, if needed, thus without any truble and releived of the risk of getting soaked to the skin. Let alone easiness of communication and accommodation problems! All these circumstances made goose-shooting of late autumn in our century a popular passion. So it may be understood that KARoty LAKATOS, though he had been twice at the Hortobagy, but he had sojourned there only at the end of summer and early autumn enjoying himself in shooting of the numerous flocks of wild-ducks, and never awaited the season of winter-geese (Pictures of Nature and Shooting, Szeged 1897 ). Consequently he had no direct, personal experiences regarding winter-geese, 1. e. flocks of white-fronted geese of the territory East of the river Tisza; he became acquainted with their movement in late autumn only by hearing the gaggling of flocks flying in all probability over Szeged at night; moreover by second-hand information that, however, could not be sufficient. We also know it from experience that shooters of the Great Hungarian Plain and of the territory East of the river Tisza did not bother much with the differenciation of winter- geese. Even in the middle of this century we could hardly find shooters that could give an account of the quantity of bean-geese and white-fronted geese, i.e. the so-called “troupial geese’? among the birds shot by him. Generally they could tell it only approxi- matively or by remembrance. Only the old, white-fronted species were considered by them white-fronted geese, and the grey-headed young species of more considerable quantity were lumped together by them with bean-geese. This also signified an awkward situation, because reports were made on a far too less quantity of white-fronted geese than they were really available. In the light of the aforesaid, I will try to summarize the lesson that can be drawn from: 28 Obviously the reason for lack of information during the last century lies in the fact that freguentation of more distant sites of the Great Hungarian Plain by an ornithologist of Pest or of Transdanubia under primitive road-circumstances of that time met with great difficulties, and he did not even venture such an outing, particularly during the rainy autumn days when in really should have been worthy to undertake such a journey. By autumn-rains roads of the Great Hungarian Plain especially on districts freguented by geese, became impassable in the strictest sense of the word. But why should he go to remote countrysides, when geese could be found even in the neighbourhood ? One more fact should also be pondered over; in PETENYI’s age, when guns had to be charged through the barrel, shooting was byno means an attractive entertainment that could have promised a satisfying game-bag, as it was in our century. Their bringing down in great quantities could not be frequent, and not so important that also the game-dealers could have received a certain part of it. But suppose there were enough birds at disposal, it very rarely happened— because of transport difficulties—there was no railway yet, this game was considered as a third-class roast and was not sought for, so from the dist- rict of theriver Tiszaand from the territory East of the same this game very rarely reached the game-dealers’ shops in Budapest. That is the reason why PETÉNYI made reference to species of white-fronted geese found only in collections. Wild-geese, of course in the majority of cases, bean-geese, were still transported to the Budapest game dealer’s but only from the nearest surroundings. This could, however, be made only till 1848! After this date possession of shooting arms was prohibited in Hungary up to the middle of the sixties and therefore, shooting with gun and consequently the collection of material for research purposes had been stopped, so many shooters switched over to hunting with grey hounds. PETÉNYrS birds examined as fresh game were almost all, shot in the period previous to 1848!—Thus the political opression of that time did not give preference to science and it seems that it had imposed silence on any moderate interest that should have been needed to promote progress. Instead of a progress a decline had to be noticed by us. Consequently the primitiveness of the communication and accomodation possibilities broke of correspondance almost completely between the Western and Eastern districts of the country. Allowance had to be made for the above mentioned inconveniences even at the close of the century. Excursions of collecting and shooting were not in the least attractive because they lasted several weeks and so they had to be considered—at that time—very important expeditions. Therefore, in winter time explorers had avoided by far the Great Hungarian Plain during the course of the last century (a fact justified by the data of provenance and by those of observation). Accordingly PETENYI and CHERNEL were not, and could not be aware of the peculiar circumstances of the presence of winter geese on the Eastern part of the Great Hungarian Plain, considering that the Eastern part of the Great Hungarian Lowland was outside of their immediate sphere of observation during the autumn and winter months! It was only after the publication of his work entitled: " Birds of Hungary” that light had been brought to this fact. The previous errors had been corrected later on by CHERNEL in the “Hungarian Brehm” in accordance with the requirements of reality. So the theory accord- ing to which white-fronted geese had been dominant in the Eastern district of the Great Plain only since CHERNEL’s age, i.e. somehow since the turn of the century, must be rejected for lack of concrete data! It is much more probable that white-fronted geese were dominating also previously in the Eastern district of the country. But it also appears from PETÉNYrS short-spoken (or may be rather unsufficient) notes that the presence of white-fronted in the territory of Transdanubia was already regular even during the first half of the last century. So it can be taken for certain that they could have been much more frequent in the area between the rivers Danube and Tisza (Apaj-puszta) and on the lowlands (puszta) abound- ing at that time in marshy tracts similar to sodic wastes of the territory East of the river Tisza. And in all probability they ought to have been more frequent in the territory East ‘of the Tisza, especially at the Hortobágy as well as in the similar meadow-land abounding in water too, that are situated along the river Tisza and in the area beyond it. In the light of the aforesaid facts the following question can be raised: if the Eastern district of the country was abounding in white-fronted geese in the age of PETENYI and ‘CHERNEL, for what reason were they present in Transdanubia only in such small quanti- ties, and why has migration of white-fronted geese started towards the Western regions only by the beginning of the present century? In my opinion the large-scale river control and the anti-inundation works carried out exactly during the period starting with PETENYI’s age up to that of CHERNEL had radically modified the country’s natural conditions and had 29 essentially changed the oecological circumstances of the Great Hungarian Plain, give an explanation to this question just raised! Summarizing the effects influencing the migration of geese, the same can be appreciated in the following: Anti-inundation works of the Great Hungarian Plain were started during the first half of the last century, thus coinciding with PETENYT’s period of activity, when water-con- ditions still were almost entirely of primitive and natural feature. The area along the river Tisza and the territory East of same were rich in enormous marshlands, in reedy pounds of wide extent, and in meadow-lands irrigated by the river Tisza and its affluents. Flocks of white-fronted geese arriving to us from the Nort-East could find their own living con- ditions in the entire Eastern distriet of the country, above all in the territory East of the river Tisza, i.e. starting their region immediately with the extreme Northern-N orth-Eastern border of the Great Hungarian Plain and extending until the Southern Danube (the region between the " Bodrog?" rivers, the Marshland of Ecsed, the zone of the rivers "Rév" )! Thus the territory East of the river Tisza had attracted the flocks of white-fronted geese to such an extent that the territory between the rivers Danube and Tisza— comparatively poor in sodic meadows and lakes—got only a less numerous quantity of the same. In Transdanubia, a territory unfavourable for water fowl for its oecological conditions even lesser quantity of these birds could be seen. It might have been probably characteristic of this period that the territory East of the river Tisza was occupied by white-fronted geese on the whole in uniform distribution due to its abundance in favourable districts. Centres assembling relatively large flocks could nowhere be found then (perhaps with the exception of the Hortobágy) as it happens in this century East ofthe river Tisza, when flocks of white-fronted geese are concentrated only to three or four appropriate sites. Later on during the winter when snowfalls set in, they moved more and more towards the South, to the region of the Lower Danube, where hugh water-surfaces adjecent to grassy lowlands could be found in aboundance at that time, too. Consequently their over- flight in flocks might have been almost exclusively of the direction North to South following the line of the river Tisza towards the South, too. The river-system of the Tisza, running in the direction North-South and the previous marshy low country of the territory East of this river play a prominent separating role even nowadays in the migration of water-birds through the Carpathian-basin, and as regards to several species of the lowland, even an exclusive role is contributed to them. Cranes overfly almost exclusively the lowland of East-Hungary, their sparse presence between the Danube and Tisza rivers as well as in Transdanubia is reckoned as an event. Likewise whimbrels and curlews, sandpipers and migrating flocks of thousands and ten-thousands of white-fronted geese are still nowadays charac- teristic of the district along the river Tisza and of the sodic lakes situated in the territory East of the river Tisza! It is conceivable that in ancient times when sodic grassy lands that were rich also in water could be found in abundance by white-fronted geese in the territory East of the river Tisza, the area of Transdanubia was, in fact, completely avoided by them. The conditions that could roughly be designated as original and primitive in the first half of the last century, got radically changed in the second half of the last century being completed by the turn of the century. Anti-inundation works on country-scale (conside- rable also on worldwide scale) started during the first half of the last century or about the middle of same were namely accomplished round the close of the XIX century. This accomplishment was so successful that as a result the Great Hungarian Plain became — without exageration—almost ‘“‘waterless’”! The Great Hungarian Plain that was aboundant in hungh inundation areas and marshes finally underwent a tranformation to the a dry, and waterless steppe of cultures! This far-reaching oecological alteration and transformation lasting nearly over half a century has exerted in all probability a troub- lesome, later on a modifying influence on the rhythm, dynamics and direction of the mig- ration of geese up to the present time. Let us see how did it happen? The entire river system as well as the immediate neigh- bourhood of the rivers Tisza, Bodrog, Berettyó, the rivers Kőrös, Maros etc., deprived from their inundation areas and forced amongst dikes became unsuitable as settling place for geese, also the lakes of larger dimensions have been drained and on account of the rapidly augmenting sown areas, the extension of the grassy lowlands had decreased. This alternation-transformation was developing so far within a short time that goose-flocks arriving from the North have to move nowadays quite down to the district situated in the middle course of the river Tisza in order to find there a terr itory suitable for a prot- racted stay. This excessive transformation, however, that made disappear about 90 per cent of the 30 natural water-surfaces of the Great Hungarian Plain did not bring about any essential changes in the territory of Transdanubia. The attractive force of the Transdanubian big lakes augmented as against the dried Great Hungarian Plain, particularly during the dry early-automn period, and it is probable that flocks of bean-geese that arrived earlier mo- ved preferably more and more in the direction of Transdanubia. As a conseguence of the decreasing number of bean-geese in the Great Hungarian Plain, the number of white-fron- ted geese has increased relatively. That was certainly the period when the importance of the Hortobágy increased, because, almost atits entire area, it became to a dry steppe, however unsuitable for cultivation, hence transformed to a pasture land i.e. mostly liked by white-fronted geese. Since else- where in the country areas suitable for their stay were decreased, the number of same in the Hortobágy and on one or two appropriate places of the Great Hungarian Plain became proportionally increased. Consequently flocks of white-fronted geese that overs- warmed the entire territory East of the river Tisza a century ago, were restricted at the turn of the century only to a few appropriate sites. And as it became lesser the number of white-fronted geese on other areas of the territory East of the river Tisza, their presen- ce increased more and more on the aforesaid favourable sites, first of all on the Horto- bagy. The Hortobágy, however, and in general the entire territory of the Great Hungarian Plain became by the turn of the century waterless to such an extent, that in the early- autumn period, particularly in very dry years, there were hardly any water-surfaces there suitable for geese, so that these birds could live there only when autumn rains set in. (See: K. Lakatos: ? From my memories of Shooting an Ornithology”, Chapter: “The White Lake”, and the chapter entitled: "Hungarian prairies” in his work, "Pictures of Nature and of Shooting"). Thus the intensitiy of the migration of geese was in a significant part a function of weather and the Great Hungarian Plain became suitable to receive a larger number of geese-flocks only after the beginning of the rainy period of the autumn, when new water-sufaces were formed and also their number increased. The oecological decline of the Great Hungarian Plain, in this sense, reached its bottom by the turn of the century and during the period following the same, but thereupon a. favourable change has come by the establishment of fish-ponds of considerable dimensions. The building of the fish-pond of the Hortobágy in the second decade of this century (1914 — 18), has charged the artificially damaged oecological circumstances due to the regulation of water-ways of the river Hortobágy at one stroke as regards the oecological circumstan- ces into very favourable ones for the white-fronted geese, and may be they have changed even to the most favourable ones. The grassy lowland rendered by the hugh and at least most important steady water surface has changed the Hortobágy to an "el dorado of white-fronted geese”, so much the more, because such a steady and spacious place for drinking and for night purposes, girdled with grassy lowlands of many thousand hectares can be very seldom found even on continental scale. And this exists not only in late autumn, but also during the early autumn period of increased water requirements, and in the most excessive dryness, too. White- fronted geese can be seen from this time ownward not only in October, they already make their appearance at the Hortobagy regularly in September. The force of attraction of territories disposing of such optimal conditions and permanent from this point of view will be more and more increased. The aforesaid contributes to the fact that the Hortobágy starts to achieve a European reputation as classical area of the meeting place during the migration of geese; and it begins to acquire a reputation among shooters, as an incomparable goose-shooting district. This is due to the more and more increasing number of flocks of white-fronted geese, and to the relatively easy accessibility of the region. It may be presumed that by means of this favourable changes (increased by the spacious and steady water-surfaces of the fish ponds of Biharugra established in the territory East of the river Tisza, that disposes of similar dimensions and oecological fundamentals, moreover that of Szeged-Fehérté instituted later on the right riverside of the Tisza) white-fronted geese are attended in more and more increasing flocks. The attractiveness of other districts of the Great Hungarian Plain has rapidly decreased ever since as a consequence of the increase of agricultural activities and the descrease of primi- tive grass-plots and of natural water-surfaces. This fact is of decisive importance not only in our country, but also in the territories of the neighbouring countries in the East and in the South, hence in the whole Carpathian basin. Therefore, it is less attractive for white-fronted geese to move towards the South, all the more is their flight towards the West more entincing on account of the security offered by the large ponds of Transdanubia, which seems to exerce attraction on them in an increased degree. SÌ The immediate anthropogenic effects, first of all, their shooting, can not be forgotten, "either. Paralelly with the perfection of shooting guns and the development of the possi- bilities of communication, popularity of goose-shooting has increased since the beginning -of this century. Consequently flocks of white-fronted geese also move more and more towards spacious water-surfaces of more considerable security, avoiding hereby smaller -ones. Considering however, that towards the South undisturbed water-surfaces can scarcely be found that were suitable for passing the night, or such water-surfaces are even not at all available, the attractiveness of the spacious Transdanubian lakes has increased also by the aforsaid. Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet vezetője MG 940—a— 6600 67.691 Egyetemi Nyomda, Budapest A MAGYARORSZÁGON TELELŐ LILIKEK ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁI A lilik előfordulása a jelen században Dr. Sterbetz István Annak ellenére, hogy a nyugat felé húzódó lilikinvazié a Kárpát-medencét már messze túlhaladta, Magyarországon ez a faj ma is csak a Tiszától keletre domi- nál. A Duna— Tisza közén már kiegyenlítettebb a fajok megoszlása, a Dunától nyugatra pedig a vetési és lilik arány évről évre erősen ingadozik. E jelenség okát a lilik sajátos habitat-igényével magyarázhatjuk. A vonuló lilikek első- sorban a sztyeppjellegű területeket kedvelik. A nagy kiterjedésű füves puszták és az ott található zátonyos, vegetációmentes, sekély, de terjedelmes vízfelüle- tek elégítik ki legjobban igényeiket. Erre utalnak a táplálkozásvizsgálatok, s ezt látjuk a magyarországi tömegeloszlásukból is, amennyiben liliket a leg- nagyobb tömegben ma már szinte kizárólag a nagy halastavak környékén elterülő, szolonyec talajtípusú, Festucetum pseudovinae-sztyeppék adott- ságai között találjuk. Az ország középső harmadában, a Duna— Tisza közén már lényegesen kevesebb a füves puszta és a nagyobb vízfelület, ennek meg- felelően már jóval kisebb (általában a libák száma, valamint) a lilikek aránya is. Itt egyedül csak a Tisza közvetlen szomszédságában elterülő, természetes szikes tóból alakított Szegedi-Fehértó halastavai forgalmaznak évről évre jelentős libatömegeket. A lilikek nyugatra áramlását tehát a kedvező ökológiai ellátottságú területek megfogyása következtében érvényesülő kényszerhatásnak tulajdoníthatjuk, annak ellenére, hogy a Dunántúl természetes nagy tavai szintén jó megszálló- helyet biztosítanak. Ezek a nagy tavak azonban erdős-dombos környezetükkel a múltban kevésbé vonzották a liliket. Ma mar az alföldi vízszegénység és a . vadászat fokozódása folytán a Dunántúl biztonságot nyújtó nagy és állandó | vizeinek jelentősége annál is inkább megnőtt, mert a dunántúli erdőségek meg- . fogyatkozása nyomán megnövekedett vetésterületek a Dunántúlt is alkalmassá, 3 Aduila 1966—67 oo tették a lilik tartózkodására. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Dunántúlon a vonuló libacsapatok ugyan a Balatont szívesen igénybe veszik beszállóhelyül, de csak szélcsendes időben. Már erősebb hullámzáskor elkerülik, s ilyenkor a Balaton keleti szélén sorakozó halastavakat keresik fel, ahol ivó- és éjjelezőhelyet találnak. Ezek a jelen században létesült halastavak tehát szintén hozzájárultak a Dunántúl ökológiai feljavulásához. A libák legrendsze- resebben talán akkor keresik fel a Balatont, ha már befagy, de még nincs vastag hótakaró. A tó jegén messze a parttól, nagy csapatokban éjszakáznak. Mindebből azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a lilik számára az ökológiai optimumot a nagyméretű szikes, füves pusztákkal párosult, szintén terjedelmes és sekély vízfelületek képezik. Ez az oka annak, hogy ahol ez a két tényező egymás szomszédságában található, ott tömörülnek a liliktömegek, ahol hosszú időn át helyben maradnak, amikor is egész napon át az éjszakázó víz- felület környékén tartózkodnak, ott táplálkoznak. E két tényező közül pedig feltétlenül az utóbbi, tehát a megfelelő vízfelület jelentőségét kell előtérbe helyeznünk, nemcsak a biztonságos éjszakázás, hanem — különösen az ősz eleji meleg napokon át — a vízigény kielégítésének szempontjából is. Ebben az időszakban ugyanis a lilik napközben többször is megszomjazik, s ivás cél- jából a tavat naponta több ízben is felkeresi. Kora őszi meleg napokon, heteken keresztül, különösen csapadékszegény időben tehát a táplálkozóterület és ivóhely közelsége elsőrendű fontosságú számára. Ezért nem távoznak ilyenkor az éjszakázó vizfelülettöl messzebbre, és ez a magyarázata annak a közismert jelenségnek, hogy ebben a meleg ősz eleji időszakban a Tiszántúl sok tízezres libatömegei jóformán kizárólag ennek a néhány, de igényeiket legjobban kielégítő mesterséges nagy halastónak környékén tartózkodnak. Az ivó és éjszakázó vízfelület fontosságából gyanítható, hogy a századfor- dulón és az azt közvetlenül megelőző és követő időkben, amikor ezek a nagy halastavak még nem voltak meg, az ősi mocsarak, tavak pedig a túlzott víz- lecsapolás következtében eltűntek, szárazabb őszökön előfordulhatott, hogy a. lilik számára a Tiszántúlon jóformán alig volt huzamosabb ott-tartözkodäsra alkalmas terület. Azért ebben a századeleji időkben még az egyik-másik Szabolcs megyei kis szikes tó is jelentős libaforgalommal dicsekedhetett. Ilyen- kor még a Nyíregyháza város közvetlen den levő téglagyári kubik- gödrök "vizét is felkeresték, s ott eredményesen vadásztak rájuk (VERTSE, személyes közlés). Nem azért keresték fel, mintha akkor annyi liba lett volna, hogy máshol talán nem fért volna a vízhez, hanem azért, mert máshol nem talált vizet! A hortobágyi és a többi nagy halastó létesítése után ezeket a kis szabolcsi szikestavakat a liba már nem, vagy csak igen elvétve keresi fel. Később, amikor az időjárás hűvösebbre fordul, És a vízigény lecsökken, a. megindult esőzések nyomán pedig napközben ivásra alkalmas természetes vizeket, tocsogókat is találnak, a nagy tavak közelsége kevésbé lesz fontos és a lilik csavarogni kezd. Ekkor vetődnek át a Dunántúlra, ahol a táplálkozási terület és az éjszakázó helyül alkalmas nagy tavak közti távolság most már elveszíti jelentőségét. A dunántúli nagy tavakon késő ősszel éjszakázó lilik- csapatok napközben 30—50 km-re is eljárnak táplálkozni. A századforduló és az azt megelőző időkből nincs semmi konkrét adatunk a tiszántúli pusztákon átvonuló vadludak faji megoszlásáról. Az első hiteles számbavétel Szomsas LAszL6 (1926) lőjegyzéke, az 1920-as évekből származik. 1920—26 közt a Hortobágyon lőtt 975 db vadlibája közül 827 db volt À. albifrons, 62 db À. fabalis, 61 db A. eryhtropus és 1 db Branta ruficollis. Tehát a libák 80—90%-a nagylilik volt. Az átvonuló libák mennyiségét még megközelítő pontossággal sem lehet fel- mérni. Az a kevés megfigyelő, aki megbízható adatokat szolgáltatott, csak a nagy syülekezéhelyek egy-egy részletének egy alkalomra érvényes szemmel- tartására volt elegendő, így valószínűség-számításra kell alapoznunk az Össze- sítő eredményeket. A Kárpát-medence legjelentősebb állomáshelyén, a Hortobágyon, NAGY J. (1924) milliókra menő mennyiségnek állapítja meg a nagy puszta évi libafor- galmát. UDVARDY (1942) hasonlóképpen nyilatkozik. Szomsas 1922 novem- bereben ugyanitt több olyan libafalkat figyelt meg, melyekben kb. 1 km hosz- szúságban és kb. 300 m szélességben madár madár mellett állt. 1925. március- ban pedig a Hortobágy Pentezug nevű részletében kb. 300 000 darabra becsülte 34 | | | | | az egy helyen gyülekező vadludakat. Az egész Hortobágyon ekkor feltételezhe- tően e mennyiség többszöröse tartózkodhatott (SZOMJAS 1922, 1926). Az ország második legnagyobb forgalmú gyülekezőhelyén, a kelet-magyar- országi Biharugrán 1950—53. években NAGY LASZLÒ (1962) 4—500 000-re becsülte a kulmináló tömeg számát. A Tiszántúl e két legjelentősebb gyülekező- helyén kívül még több, kisebb-nagyobb szolonyeces szikes puszta szerepel a vadlúdvonulásban. 1942—53 között az ország legsösabb vizű szikes taván, a Békés megyei Kardoskúti-Fehértavon STERBETZ több ízben figyelt meg 8— 10 000 darabot meghaladó liliktömegeket, és 1941 márciusában, szintén Békés megyében, a csabacsüdi legelőn egyetlen tömegben mintegy 25—30 000 lili- ket észlelt. A Tisza, Körös és Maros által bezárt területen több jelentős for- galmú, bár nem állandó jellegű helyet ismertünk még azokban az években. A Duna—Tisza közének egyetlen számottevő lilikállomása a Tisza közvetlen szomszédságában levő Szegedi-Fehértó. A 2500 hektárnyi szikes terület — na- gyobbrészt ma már mesterséges halastó — az ország legnyugatibb pontja, ahol a lilikek minden évben túlhaladják a vetési lúd mennyiségét. A századunk első évtizedeiben e területen több tízezer darabra volt tehető az évenkénti maxi- mális libamennyiség (BERETZK in lit.). A Dunától nyugatra a Balaton, a Velencei-tó, a tatai halastó és a Fertő. magyar szakasza, valamint néhány nagyobb tógazdaság forgalmaz még közép-európai viszonylatban figyelemre méltó mennyiségeket, de itt már a. vetési lúd száll meg rendszeresen. Lilikből megközelítőleg sem tapasztalunk a keleti országrészekhez hasonlítható tömegeket. A számlálási nehézségek ellenére is szembetűnő volt az egyes években átvonuló lilikek tömegviszonyainak ingadozása. Különösen erős beáramlás. volt az 1928., 1932., 1934., 1935., 1941., 1947. és 1951. években. Inváziók idején természetszerűleg feltűnően sok fiatal madár mutatkozik, ami a sikeres köl- tések kétségtelen jele. TARJÁN (1929) a Hortobágyon 1928 novemberében lőtt lilikek 70—80%-ät fiatalnak mondja. Szomsas (1934) az 1934-es inváziós évben lőtt 195 vadlibájának mintegy 60%-a volt fiatal. Ugyanekkor kizárólag fiatal lilikekből álló csapatokat is megfigyelt. A sok évtizedes megfigyelések alapján Magyarországon szeptember utolsó napjaiban érkeznek az első lilik csapatok a Hortobágyra. Számuk október első felében lassan növekszik, majd a hónap közepe táján hirtelen dinamikusabbá válik a vonulás. Ettől kezdve az időjárás érzékenyen szabályozza az átvonulás vagy telelés alakulását. A kelet-magyarországi gyülekezőhelyeken feltorlódó tömegek addig maradnak ott, amíg a beköszöntő fagyok, de főleg a havazások nem gátolják őket a táplálkozásban. Enyhe, hómentes telek idején sokezres tömegek telelnek át. Tavasszal az olvadás kezdete indítja meg a nagyon gyors ütemben lezajló visszavonulást. Általában március első felében vonul át a zöm, de megkésett csapatok még április első napjaiban is láthatók. Tavaszi vonuláskor gyakran figyeltünk meg elpárzott, összetartó madarakat. Több alkalommal feltételezték sebzetten visszamaradó lilikek magyaror- | szági fészkelését (TARJÁN 1942, UDVARDY 1942). Bizonyítva azonban csak két alkalommal volt, 1942 nyarán a debreceni városi parkban félvadon költő, sérült madarakon (NAGy J. 1942) és 1948. VI. 8-án fiókákat vezető öreg madár alapján a Szegedi-Fehértavon (BERETZK, 1955). Az utóbbi években egyre feltűnőbb visszaesés mutatkozik a magyarországi gyülekezőhelyek vadlúdforgalmában. Általános megállapítás, hogy tetőző 3° 35 vonulásidőben ma már sehol sem találjuk meg a harmincas-negyvenes évek- ben észlelt mennyiségeket. Kirívóan rosszabbodnak a vadászeredmények és a kisebb forgalmú megszállóhelyeken különösen feltűnő elnéptelenedés tapasz- talható. Kétségtelen, hogy a füves puszták területi csökkenésével megromlottak az egykori táplálkozási lehetőségek. Nem valószínű azonban, hogy a kulturális tájváltozás döntő szerepet játsszon a századeleji vadlúdtömegek távolmaradá- sában, hiszen azóta lényeges mennyiségi és minőségi változás az érdekelt terü- letek adottságaiban nem történt, sőt a mindjobban szaporodó halastavakkal és a mezőgazdaság nagyüzemesítésével még javult is a helyzet. Sokkal való- színűbbnek látszik, hogy a megmaradott területek mindjobban fokozódó zavart- sága teszi azokat a libák huzamosabb ott-tartózkodására mind alkalmatlanab- bá. A közlekedő utak és az éjszaka reflektorfényt vetítő motoros járművek rohamos megszaporodása, a mezőgazdaság gépesítésének ugrásszerű megnöve- kedése és azok éjszakai műszakban való dolgozása, zaja és reflektorozäsa, nappal a műtrágyát és gyomirtó vegyszereket szóró repülőgépek közlekedése stb., magában véve is elégséges magyarázatul szolgálnak a libák távolmaradá- sára, illetve az eddig kedvelt területek elkerülésére, vagy az azokon való gyors áthaladásra. A hortobágyi puszta legjelentősebb területei sem mentesek ezektől a zaj- és fényártalmaktól, sőt talán ott még jobban is érvényesülnek, miután csaknem teljes mértékben hiányzik ott a fás növényzet és a kiemelkedő terep- alakulatok árnyékoló hatása. A halastavak nyugalma is megromlott, annak ellenére, hogy az 1920-ban még csak 4300 hektár tóterületünk 1961-re 20000 hektárra növekedett (RIBIANSZKY— WOYNAROVICH, 1962), s a tavak zöme a Tiszántúlon, főleg a Hortobágyon épült. Mert bár ez lehetővé tette, hogy napjainkban — kevés kivétellel — halastavainkra gyülekezzenek az éjjelező vadlibák, az új helyzet a vadászat régi formáját is megváltoztatta. A pusztákon szétszórt lesgödrökböl való félnapos, egésznapos — a tapasztalat szerint kevéssé zavaró — lesvadá- szat ma már csaknem teljesen megszűnt. A vadászok a hajnali és esti ki- és behúzáskor a halastavak gátjain állnak lesben, tehát a legtöbb nyugalmat kívánó éjjelezőhelyek közvetlen szomszédságában és lövöldözésük itt már rendkívül nyugtalanítja az összezsúfolt madártömegeket. A halastóra behúzó libák állandó háborgatásához még a belterjesedő hal- üzemek fokozódó forgalma, gépesítése is hozzájárul. Ha az este, vagy éjszaka közlekedő traktorok vagy gépkocsik reflektorfénye rávetődik a tavak vizére, ez minden esetben levegőbe kényszeríti az alvó ludakat. A nappali legelőterü- leteken sincs nyugtuk. A Hortobágyon tapasztaltuk, hogy míg a récék és ludak figyelmen kívül hagyták a magasan húzó lökhajtásos gépeket, ugyanakkor pánikszerűen menekültek, amikor a láthatáron egy-egy alacsonyan érkező műtrágyaszóró repülőgép megjelent. Az 1940-es években az igen nagy vadlúd- forgalmú Ujkígyósi-legelőn (Békés megye) egyetlen idényben vadásztak néhány alkalommal sportrepülőgépről vadlibára. Ez a zaklatás elegendő volt ahhoz, hogy a tiszántúli vadlúdállomások sorából évekre kiiktassa a szóban forgó területet. A halastavak és a szomszédos ősi jellegű puszták vadlúdforgalmának ilyen értelmű alakulására a Szegedi-Fehertö számadatai is jól rávilágítanak. E területekről évtizedek keresztmetszetében BERETZK (in lit.) rendszeres fel- jegyzések alapján közölt adatokat. Századunk első évtizedeiben a Fehérté teljes egészében ősállapotban levő vadvizes, szikes puszta volt és rajta sok évi 36 átlag alapján 40—50 000-re becsülték a tetőző libamennyiséget. 1935 óta foko- zatosan halastóvá építették ki a területet. A gátakkal körülvett tavakra kon- centrálódó ludak háborgatási lehetősége ezzel megnövekedett, amelynek hatása. kitűnik abból, hogy ezekben az években már csupán 8—10 000 darabos meny- nyiségek kulmináltak. A mindennapossá váló vadászat eredményeképpen 1958-tól kezdődően fokozottabb ütemben csökken a számuk, és 1963 és 1964 őszén már ezer alatt maradt a maximum. A libák jelenlegi megfogyatkozására a vadászati eredmények is rávilágíta- nak. A két világháború közötti időben, akárcsak manapság, a Hortobágyon lőtték a legtöbb vadlibát. Az egy vadász által elért napi rekord — 149 db — 1942 késő őszén született (RHÉDEY 1943). 1935. november 7-én hét vadász 409 db vadlibát lőtt egy reggeli húzáson (Nimród Vadászújság 1935). Egyetlen húzáson elért kimagasló egyéni teljesítményekről, 101, 121, 125, 134 db zöm- mel lilikekből álló terítékekről GERÉBY GyöRGY, NAGY LÁSZLÓ, STUDINKA LÁszLó és SZOMJAS LASZLO levélközlései alapján tehetünk említést. Ebben az időben 50—60 db-os eredmények nem számítottak ritkaságnak. Ezzel szemben a Hajdú megyei Vadászati Felügyelőség jelentése szerint 1965 őszén mindössze 65 db vadlibát lőttek a Hortobágyon, és csak 3 db volt az egy vadász által elért napi maximum. A magyar vadlibarekordot, egy nap alatt 209 db-ot 1943. október 29-én lőtték Biharugrán (SZÉCHENYI 1963). A negyvenes-ötvenes években itt is ismét- lődtek a napi 40— 50 db-os eredmények. A megváltozott viszonyok jellemzésére NaGy LÁszLó levelét idézzük, mely szerint egy jól lövő vadász 1964 őszén 12 húzáson mindössze 15 vadlibát lőtt, majd átment a Hortobágyra, de ott még ezt az eredményt sem érte el. Még szembetűnőbb a kis forgalmú lilikállomások helyzete. Így pl. Orosháza környékén, a kakasszéki szikes tavon 5—10 liba egy húzáson gyakori egyéni eredmény volt az 1938—45 közötti években. Az utóbbi tíz évben itt egyáltalán nem láttunk leszállva vadlibát. A Dunántúlon, ha az alföldihez nem is hasonlítható, de eredményes libava- dászatok voltak az elmúlt évtizedekben. Kimagasló eredmény a tatai halas- tavon éjjel, reflektor és csónakra szerelt tópuska segítségével 1926 novemberé- ben egy alkalommal lőtt 326 vadliba. Ezt az eredményt a vadászat sportszerűt- lensége miatt nem tekinti magyar rekordnak az irodalom. Nagylángon 1924. XII. 18-án két vadász 77 db-os kiemelkedő eredményt ért el, és a Velencei-tó környékén 1930. január 4-én egy vadász 45 db-ot zsákmányolt (SZÉCHENYI 1963). A dunántúli eredményekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy itt a lilik és vetési lúd számarányának állandó ingadozása miatt a lilikproblémánál már nem lehet fenntartás nélkül mérlegelni ezeket az adatokat. NIKOLITS (1942) vadászati statisztikája szerint 1934/35-ben 24409 db, 1935/36-ban 28 222 db, 1936/37-ben 29 242 db, 1937/38-ban 27 292 db vad- libát lőttek Magyarországon. GERÉBY (in lit.) évi 10—15 000-re becsüli a Hor- tobágyon lőtt libák számát ezekben az években, ezek szerint az országos — zömmel lilikekböl álló eredmény — kb. 50%-a innen származik. Az utóbbi évekből nem kaptunk kiértékelhető statisztikai adatokat, de a közölt egyéni eredmények alakulásából is levonhatjuk a következtetéseket. Az egybehangzó jelek szerint kritikus helyzetbe került vadludak érdekében több tógazdaság a helyi viszonyoknak megfelelően példamutatóan szabályozta már a vadászatot. Nemzetközi viszonylatban is kívánatosnak tartanánk, ha à nagy forgalmú liba gyülekezőhelyek egy-egy különösen látogatott körzeté- ben tiltva lenne a vadászat minden formája. Sokat javítana a helyzeten az is, 37 asaab poguosfonym way fo 190 ‘asaab pra gop 1461 yooughop v fo uorisnooo ay) uo DP9u1DIg0 84910048 UNS "SECT ‘UIL ‘RON "Abvgogojg ayı uo ‘asaab fo Burjsisuoa foog quuñbou ungwuohumg ‘nqupra op 607 OVE L 1 19 > . . € / 7 ., “@ afiupuuposo 11979 uospzny mpulpy Abo zeppna Pr "up-} Joquianou "gE6T “uohßpgoMor] D yanwamquy “vgn "e 8 64 38 CI 24991998 "Id :090,7) DZDYSOIO 409U “umß-ıomm sof Riom? paasasas 0749YI,T*MIYSOPLOST 9yi fo uorbos oy, ur pparf-ajqqnis » wouf dn Burhpf 95906 pr ‘F PT JOQUINIDALIZIL-POUZIA OMPYO -UINYSOPADIT Wazjau wzpyso1Q ZD YPIUPPA OZNULIT “vgn TP 39 ha a vadászat eddigi, mindennapi lehetőségét a hét egy, legfeljebb két napjára | korlátoznák. A vadászati tilalmat pedig december 31-re kellene életbe léptetni, hogy a legnehezebb téli időszakban, majd a tavaszi vonuláskor már elpárzott madarak háborítatlanságát ezzel is biztosítsuk. A gyülekezőhelyek tömeg- viszonyainak javulását azonban mindenekelőtt az éjjelezőhelyek nyugalmának fokozott biztosításával lehetne elősegíteni. Kétségtelen, hogy napjaink vadlúdforgalmának csökkenését a hazai kultúr- hatások mellett az északi költőterületek erősen labilis ökológiai viszonyai is elősegíthetik (USZPENSZKIJ 1965). Ma még azonban nem látjuk tisztán, hogy valóban évről évre kevesebb liba megy át Magyarország felett, vagy csak a jelenben nem torlódnak fel olyan mértékben a tömegek, mint a korábbi évek- ben, mert a felsorolt zavaró tényezők felgyorsítják az átvonulás ütemét? Mindezekre a nemzetközi vízivadszámlálástól várjuk a választ, amelyhez Magyarország is csatlakozott. Adatok a lilik táplálkozásához A lilikek táplálkozását terepmegfigyelések mellett 1947—64 időközében gyűjtött, 110 db gyomortartalom alapján mérlegeltem. A vizsgálati anyag területi megoszlása arányosan követi a lilikek magyarországi szétszóródását, amennyiben 101 db gyomortartalom származik az Alföldről (Hortobágy, Biharugra, Mezőgyán, Halásztelek, Hódmezővásárhely, Szegedi-Fehértó) és 9 dba Dato illetve a Duna ärtereiböl ( (Ásvány, Makád, Velencei-tó, Rétszilas.) Az alföldi ludakat nagy kiterjedésű füves pusztákról, illetve a raj- tuk épült halastavakon és rizsföldeken gyűjtötték, a dunántúli anyagnál zöm- mel szántóföldi táplálkozási lehetőségekkel számolhatunk. A gyomortartalmak időbeni megoszlása: szeptember: 10 db, október: 37 db, november: 58 db, december : 3 db, január: 1 db, március 1 db. A táblázatban megadott százalék- számok azt mutatják, hogy az egyes tápláléknemek a 110 db liba gyo- mor hány százalékában fordultak elő. A gyomortartalmak determinálásában nyújtott segítségért DR. KEVE ANDRÁS-nak (csigák) és néhai DR. ZSÁK ZOL- TAN-nak (gyommagvak) tartozom köszönettel. A lúdfélék emésztőrendszerének anatómiai felépítése : az erős, oldalt lapított, fűrészesen fogazott kávájú csőr, a kis belvilágú, erősen izmolt, apró kavicsok- kal bélelt zúzógyomor és a cellulóz emésztésére módosult, fejlett vakbél a liliket fűevő fajként jellemzi. Táplálékösszetételében a magyar szikes puszta domi- náló flóraelemét, a Festuca pseudovina levélzetét találtam a legmagasabb százalékértékben. Az emésztés különböző stádiumában levő magvak és zöld növényi részek súly, vagy darabszám szerinti összehasonlítása reális módon nem volt lehetséges, de kétségtelen, hogy tömegét illetően a különböző Grami- nea-levelek voltak túlsúlyban a vizsgált madarak táplálékában. A táplálék és a táplálkozóterület kiválasztásában céltudatos következetes- séget tapasztaltam. A lilik nem csupán biztonságát találja meg a nyílt síkságok tekintélyes arányaiban, hanem a legszívesebben fogyasztott táplálékneme is a szikespuszta zöldellő, fiatal állományú fűtakarója. Tavaszi vonuláskor szinte | kizárólag a zöldülő réteken táplálkozik. Ősszel csak akkor jelenik meg a vetési lúdra jellemző gabonavetéseken, amikor a hosszantartó szárazságok a rétek « füvét előzőleg zörgősre égették. A magtáplálék majdnem maradéktalanul ősszel, elsősorban olyan időszakban szerepel, amikor a lilikek érkezése idején 40 1. táblázat A táplálék neme era Db 96 1. Leveles növényi részek Festuca pseudovina 57 X 51,8 Graminea sp. 14 X 12,7 Triticum vulgare 11 x 10,3 Trifolium sp. 2 x 1,8 Hordeum hystrix kalaszok 2 xX 1,8 Echynochloa crus galli 1 X 0,9 Myriophyllum sp. 1 X 0,9 2. Algak Chara maradványok 6 x 5,4 3. Magvak Oryza sativa 46 87 7184+ xX 41,8 Echynochloa crus galli 36 51 4504+ X 32,7 Triticum vulgare 20 13 260+ X 17,2 Setaria sp. 16 20 460+ X 14,5 Polygonum sp. 8 807 1,2 Zea mays 5 276+X 4, Scirpus Sp. 3 30 2,7 Hordeum hystrix 2 354 1,8 Plantago sp. 2 3910 1,8 Ismeretlen gyommag 2 28+X 1,8 Sinapis sp. 1 112 0,9 Rumex sp. 1 6 0,9 Trifolium sp. 1 6 0,9 4. Állati táplálék Planorbis sp. 9 16 8,1 Meghatärozatlan csiga 3 4 2,7 Lythoglypus sp. 1 1 0,9 Helix pomatia 1 1 0,9 Succinea sp. 1 2 0,9 Gryllus sp. 1 1 0,9 5. Emészthetetlen anyagok Homok és apró kavicsok 110 x 100,— (2—3 mm) a sztyeppék füve fogyasztásra alkalmatlan száraz állapotban van és még nem fejlődött ki a gabonavetések fiatal levélzete. Ilyenkor a tarlökon talált kultür- maghulladékkal, gyommagvakkal és a talajból kitúrt, csírázó gabonamagvak- kal táplálkoznak. Rizsföldek közelében e kultúrnövény tarlóján tömegesen taläl- ható rizs meg vízigyom magvakat valamennyi libafaj előszeretettel szedegeti. Az éjjelezőhely és táplálkozóterület közötti távolság a gyorsröptű, erős madár számára nem jelent különösebb problémát. 1952—54. években foglal- kozásom megkívánta, hogy nap nap után nagyobb területeket utazzak be a 41 Dél-Alföld pusztáin. Rendszeres útjaimon alkalmam nyílt figyelemmel kísérni à Szegedi-Fehértavon gyülekező vadludak napi mozgalmát. A madarak zöme többnyire 8—10 km-es körzetben tömörült, azonban helyi táplálékkonjunk- túrák alkalmával 50—60 km-re is ellátogattak a Fehértóról kiözönlő csapatok. A lilikek mezőgazdasági szerepe a mindenkori helyi adottságok függvénye. Kisebb-nagyobb károkat okozhatnak a csírázó, vagy frissen elvetett gabona- magvak kiszedésével, ha az érkező madarak a napégette réteken, vagy fejletlen vetéseken még nem találnak zsenge legelőt. Ilyen természetű, jelentős lilik- károkat tapasztaltam Szeged környékén 1947 rendkívül száraz októberében. Ugyanebben az időszakban Stmacius (1947) a Hortobágy környékén észlelt hasonlókat. Nacy J. (1921) viszont árvizes időszakban a legelőterületek víz- borítottsága miatt talált vetőmagkárosító liliktömegeket. A gabonavetések levélzetének lerágásával előidézett károkat illetően a vélemények megoszlóak. GERÉBY (in lit.) rekordtermés adatokat közölt vadlibák által erősen látogatott búzavetésről. BOBACK (1955) szintén elveti ezt a kártevési lehetőséget. A gaz- dák azonban nem látják szívesen a rendszeresen megjelenő libatömegeket és a gyengén fejlett vetések károsításának lehetősége kétségtelenül fel is tételez- hető. Az északi vadlúdtömegek érkezésének idején Magyarországon már rendes körülmények között betakarították a rizsföldek termését, így ezt a növény- kultúrát nem károsítják a lilikek. Mint kuriózumot említem SOMORJAI és JÁRÁNYI (1954) adatát, mely szerint 1941 őszén a rendellenesen megkésett rizstermést kb. 3 hektárnyi területen 8094-ban elpusztították, mintegy 60 q mag felszedésével a vadlibák. A lilikek halastavi és rizsföldi vízigyom pusztítását, mely jelentős százalék- értékkel tűnik ki a közölt táblázatból, gazdasági pozitívumnak kell tekinteni. A halastó vizébe hulló, nagy mennyiségű vadlid-excretum azonban a késő őszi, illetve kora tavaszi időszak miatt a természetes haltáplálék fokozásában alig érvényesül. A vadludak esetleges, helyi kártételét az óvatos madarak riasztásával köny- nyen kiküszöbölhetjük, ezért e mindjobban védelemre szoruló madárral szem- ben kerülni kell minden elhamarkodott, radikális növényvédelmi akciót. Irodalom — Literature Beretzk P.: Recent Data on the Birds of Lake Fehértó near Szeged. (1955) Aquila LIX — LXII. 1952—55 p. 217—277. Boback, A. W: Landwirtschaftliche Schäden durch Wildgänse. (1955) Der Falke 2. H. 3. Mai. p. 98— 99. Jaranyi— Somorjai : Rizstermesztes. (1954) Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. Nagy J.: Schädlichkeit der Wildgänse. (1921) Aquila XXVIII. p. 202. Nagy 5 5 se Vogelwelt der Puszta Hortobágy in Ungarn. (1924) Aquila XXX—XXXI. 23—24. p. 279. Nagy J.: Erste Brüten eines halbwildenen Blässganspaares in Ungarn. (1942) Aquila XLVI—IL. p. 373— 390. Nagy L.: The present Bird Life of the drained Marsh Land of Sárrét in East Hungary. (1962) Aquila 1960—61. LXVII—LX VIII. p. 151—157. Nikolits Gy.: Vadászati útmutató. (1942) Budapest, pp. 343. ed Vadaszujsig: Előkelő vendégek a Hortobágyon. (1935) Nimród Vadászújság. ec, Lp. 039, Rhédey Z.: Amikor kevés a töltény. (1943) Nimród Vadäszujsäg IV. (XXXI) jan. 1. p. 5—7. 42 Ribiánszky M.— Woynarovich E.: Hal, halászat, halgazdaság. (1962) Budapest. Mező- gazdasági Kiadó. pp. 148. . Simacius L.: Hortobágyi beszámoló. (1947) Nimród Vadászlap (XXXIV). II. nov. 15. im p- 345. Ry . Széchenyi Zs. : Ünnepnapok. (1963) Budapest. Szépirodalmi Kiadó. pp. 450—455. | Szomjas L.: Ornithologisches aus den Hortobágy. (1922) Aquila XXIX. p. 188— 189. Szomjas L.: Die relative Häufigkeit der Wildgänsearten in Hortobágy. (1926) Aquila 1925 — 26. XXXII-XXXIII p. 156— 160. Szomjas L.: Ornithologische Nachrichten aus der Hortobágy. (1934) Aquila 1933 — 34. XXXVIII-XLI. p. 402— 404. | Tarján T.: Ein Brief aus der Hortobágy. (1929) Aquila 1927—28. XXXIV—XXXV. p. 423 — 424. È Tarján T.: Das Nisten der Blässgans in Okigyös, Ungarn. (1942) Aquila XLV —IL. p. 479—480. | Udvardy M. : Die Vogelwelt der Hortobágy. (1942) Tisia V. p. 92— 167. Udvardy M.: Blässgans in der Puszta-Hortobägy in Sommer 1942. (1942) Aquila XLV — Meeps 481. Uspenskij, S. M.: Die Wildgänse Nordeurasiens. (Die Neue Brehm Biicherei, Bd. 352.) (1965) Wittenberg. Oecological problems of white-fronted geese passing the winter in Hungary Presence of white-fronted geese in this century By Dr. Istvan Sterbetz In spite of the fact that the Carpathian-basin has already been far flown over by the invasion of white-fronted geese moving slowly towards the West, this species remains dominant in Hungary also nowadays only in the territory eastward the river Tisza. The repartition of species is more equal in the district between the Danube and the Tisza, however, the proportion of bean-geese and white-fronted geese westwards the Danube is very variable year by year. The reason of this report can be explained by the particular requirements of white-fronted geese. White-fronted geese being under migration appre- ciate, above all, territories of steppe-feature. Their claims are mostly covered by wide- spread lowland-plains covered of vegetation, however, of wide extent and by shoaly and flat water-surfaces that should be found there. This fact is indicated by the researches made on their food and this can also be seen from their large-scale repartition in Hungary, in so far as white-fronted geese can be found nowadays in larges quantities exlusively | within circumstances of the steppes of Festucetum pseudovinae-feature and of “‘szolonyec- | soil type”, situated in the environs of large fish-ponds. In the country’s middle third part, in the territory between the Danube and the Tisza, grassy lowlands are available in a considerably lesser quantity, and where more spacious water-surfaces can be found, accordingly the number of white-fronted geese present is less (as well as geese, in general). Considerable geese-flocks are present in this district year by year, exclusively on the fish- ponds of Szeged-Fehertö that has been formed from a natural sodie lake situated in the proximity of the river Tisza. | Hence the migration of white-fronted geese towards the West may be attributed to the | pressure of circumstances due to the decrease of territories of favourable oecological character, notwithstanding that appropriate settling-places are being ensured also by the large Transdanubian lakes of natural formation. These large lakes, however, of forest-clad and undulating environs were recently less attractive for white-fronted geese. Owing to | the waterless circumstances of the Great Hungarian Plain and to their increased shooting, the importance of the spacious and steady waters of Transdanubia providing security to geese, has been increased so much the more because sawn areas had been augmented as a result of the decrease of Transdanubian forest-lands and had rendered the territory of Transdanubia suitable for the presence of white-fronted geese. The fact that flocks of geese overflying the territory of Transdanubia prefer to occupy, as settling place, the Lake Balaton, too, however, only by windless weather, should not be disregarded. But the | lake is avoided by geese-flocks by rather strong wawes, and at such a time they frequent 43 the fish-ponds arranged at the Eastern border of the Lake Balaton, where appropriate sites can be found for drinking and for spending the night. Conseguently, these fish-ponds established in the course of this century have also contributed to the oecological impro- vement of the Transdanubian region. The Lake Balaton is perhaps freguented in a most regular way when it is frozen, but being not yet covered by thick snow. Geese, gathered in big flocks, pass the night on the ice of the lake, far off the shore. From all the above we can draw the following lesson : spacious, sodic, grassy law-lands combined with wide and shallow water-surfaces represent for white-fronted geese the optimal oecological cireumstances. With other words: where both of these factors are present, there the white-fronted geese can be found, gathered in flocks, remaining on the spot for a long while, passing the whole day in the surroundings of the water-surfaces on which they had spent the nights and also their food is taken by them there. From among these two factors, however, the latter should be emphasized, i.e. the importance of an appropriate water-surface, not only for the reason that the night can be spent there in security, but also with a view to the water-supply, particularly during the warm days of the early autumn. At that time, namely, white-fronted geese become thirsty several times even in the course of one day and they visit the lake by day more than once for drinking. The neighbourhood of such territories, where food can be found and where drinking- water is available, is of capital importance for white-fronted geese throughout several weeks during the warm days of the early autumn, especially by rainless weather. For that. reason they do not move far off from the water-surface where they spend the night. And the well-known phenomenon, i.e. that flocks of several thousand geese of the territory East of the Tisza are staying during that early automn period almost exclusively in the environs of these several artificial fishponds of wide extent, which are however the most favourable regarding their claims, can be explained by the aforesaid. From the importance of water-surface where the night can be spent and where drinking-water is available, it. may be presumed that at the turn of the century and during the period immediately prior to the same and following it, when these large fish-ponds were not yet in existence and ancient marshes as well as lakes disappeared owing to draining, it might have occurred during dry autumns that in the territory East of the Tisza there hardly vere any districts appropriate for the stay of long duration of the white-fronted geese. Therefore, some of the smaller sodic lakes of the County of Szabolcs could boast of the presence of conside- rable geese-flocks during the period of the beginning of this century. Geese-flocks freguen- ted at that time even water-surfaces of the pits of the brick-works situated at the edge of the border of the town of Nyíregyháza, where they had been successfully shot (VERTSE’S personal communication). The above provenances had not been frequented by geese flocks because geese might have been present in such a great number that water, perhaps, might not have been accessible for them, but for the reason that water could not be found anywhere else! After the establishing the fish-ponds of the Hortobágy and on several other places, these small sodic lakes of the County of Szabolcs were no longer freguented by geese, or only on very rare occassions. Later on, when the weather turnes cooler and the water-reguirement decreases, moro- ver natural waters as well as puddles suitable for drinking can be found by day owing to rainfalls, the proximity of large lakes is no longer of great importance and white-fron- ted geese at that time start strolling. This is the period, when they are thrown to Trans- danubia, where the distance between the area where food can be found and the spacious lakes suitable for spending the nights, looses its importance. Flocks of white-fronted geese passing the night on the big lakes of Transdanubia in the course of the day repeatedly go for food even to a distance of 30—50 kms. No concrete data going back to the turn of the century and to the period prior to the same are available covering the repartition of wild-geese overflying the lowlands of the . territory East of the Tisza. The first authentic reckoning, the shooting-list of LÁSZLÓ SZOMJAS (1926) dates from the twenties of the XXth Century. Among the 975 pieces of wild-geese shot by him on the Hortobágy between 1920—26, 827 were A. albifrons, 62 A. fabalis, 61 A. eryhtropus and one bird: Branta ruficollis; thus 80 to 90 per cent of the geese were grey-lag geese. The guantity of geese flying over cannot be appraised, not even by approximate exactness. The few observers by whom authentic data had been supplied, were suitable for furnishing observations covering only several details of great assembling places, and were valid, exclusively for one occasion, therefore, total results have to be based on cal- culs of probabilities. The annual presence of geese of the wide lowland, on the most important station of the Carpathian-basin, the Hortobágy, was stated by J. NAGY (1924) at several millions. A similar statement was made by Upvarpy (1942). In November 1922 several geese-flocks were observed by SZOMJAS, announcing that these birds were standing side by side at a length of about 1 km. and at a width of 300 m approximately. And the number of wild- geese gathering in the district of the Hortobágy called Pentezug was appreciated by him at about 300,000 in March 1925. Presumably on the whole territory of the Hortobágy a manifold number of the above might have been present (Szomyas, 1922, 1926). The number of culminating geese-flocks on the country’s second largest station, Bihar- ugra, East-Hungary, was estimated by LÁSzLó NAGY at 4—500, 000 during the years of 1950—53. Besides these two gathering places of the greatest importance of the terri- tory East of the Tisza, several other smaller and larger sodic lawland spots of "szolonyec- feature” are included in the migration of wild-geese. Between 1942—53 flocks of white- fronted geese exceeding 8—10,000 birds had been observed on several occasions by STERBETZ on the country’s most salty sodic lake of Kardosküt-Fehertö in the County of Békés and in March 1941 about 25— 30,000 white-fronted geese were observed by him in one single flock on the grazing lands of Csabacsüd in the County of Bekes. Several bird stations of considerable importance situated in the area girded by the rivers Tisza, Körös and Maros, were discovered by us in the course of those years, they were however, not of a steady feature. The only notable provenance of white-fronted geese in the area between the rivers Danube and Tisza is the lake Szeged-Fehertö, situated in the immediate proximity of the river Tisza. This sodie area of 2,500 hectares —being nowadays already mostly an artificial fish-pond—is the most western part of the country, where the quantity of white- fronted geese exceed every year the number of bean-geese. In the first ten years of this century the annual utmost quantity of geese could be appreciated at several ten thousands (BERETZK in litt). Westwards the Danube, we can find the Lake Balaton, that of Velence the fish-ponds of Tata and the Hungarian section of the Lake Fertő, to which we have to add several larger fish-breedingponds; on these water-surfaces we see large quantities of birds—their number is considerable even if compared with other Central-European countries, but in most of these places the beangeese are staying more regularly. Of white-fronted geese the flocks seen here cannot be compared in strength with those found in the Eastern country districts. The fluctuation of the flocks of white-fronted geese flying over the country in the different years was conspicuous in spite of the difficulties of counting. The migration was particularly excessive in the years 1928, 1932, 1934, 1935, 1941, 1947 and 1951. Of course, at the time of the invasion a great quantity of young birds can be seen, which fact un- doubtedly points to a successful breed. According to TARJÁN (1929), 70 to 80 per cent of the white-fronted geese shot at the Hortobágy in November 1928 were young species, among the 195 wild geese shot by Szomsas in the year of a great invasion i.e. in 1934, 60 per cent were young ones. Flocks consisting of young white-fronted geese exclusively, were also observed by him at the same time. On the score of observations going back to several decades, the first flocks of white- fronted geese arrive to Hungary (on the Hortobágy), in the last days of September. Their number is slowly increasing in the first half of October, later on, towards the middle of the month, migration becomes suddenly more dynamical. From this time, weather has a considerable influence on the development of their overflight or on that of wintering. Flocks of geese accumulated on the assembly places of East-Hungary remain there (on the spot) as long as they are not hindered in their feed by the beginning of freezing but especially by the snow. At the time of mild and snowless winters flocks of many thousands of geese spend the whole winter there. The withdrawal in spring, taking place very quickly, starts by the beginning of snow- break. Generally, by far the greater part of geese is passing over in the first half of March, however, belated flocks can be seen even in the first days of April. During springmigration birds that have already coupled and belong to one another can be observed quite often. On several occasions it had been supposed that white-fronted geese that had been wounded, remained in Hungary for nesting (TARJÁN, 1942, Upvarpy, 1942). This fact could, however, be justified only on two occasions, once by means of the wounded birds that were breeding in half a wild way in the municipal park of Debrecen (J. Nacy, 1942), and on the other hand, by an old bird heading a flock of young ones on the lake of Sze- ged-Fehertö, the 8th June, 1948 (BERETZK, 1955.). In the course of the recent years an increasingly conspicuous decline manifested itself in the quantity of wild-geese gathered at the assembly places in Hungary. It has been 45 generally stated that even during the culminating period of the migration the guantity observed in the thirties and forties can nowhere be seen nowadays. Shooting results became strikingly worse and a particularly conspicuous desolation may be observed on staying places of lesser importance. : Undoubtedly as a result of the territorial decrease of grassy lowelands, the former possibilities of food have altered for the worse. However, it is not likely that the country’s cultural changes could have taken a predominant part in the absence of wild-geese flocks. during the beginning of this century, since the conditions of the respective territories have not undergone an essential change regarding both guantity and quality; on the contrary, situation has even improved on by means of fish-ponds increasing more and more, and by the transformation of agriculture into large-scale farming. It seems to be more feasible that the remaining territories became almost unsuitable for a protracted stay of geese owing to the continually increasing disturbance of the same. The speedy development of the roads of communication, the increase of motordriven vehicles throwing flood-light at night, the sudden increase of agricultural mechanization, the employment of agricultural machi- nes even during night-shifts, and the noise and flood-lights of same, moreover the commu- nication of aeroplanes spreading chemical manure and weedicide, ete. all these facts in themselves serve as explanation for the absence of geese or for the avoidance of territories that were preferred by them so far, and for the quick overflight of same, respectively. Neither the most important districts of the lowland of the Hortobágy are exempt of these disturbances caused by noise and flood-lights, these are even more effective there, because of the hardly complete lack of arborescent vegetation and of screening effect of the lofty of the feature of the terrain. The quietness of fish-ponds became worse in spite of the fact that the area of lakes that was only of 4,300 hectares in 1920, has been augmented in 1961 to 20,000 hectares (RIBIANSZKY— WOYNAROVICH, 1962), and the chief part of the lakes has been established in the territory East of the river Tisza, particularly on the Hortobagy. This, however, rendered possible that nowadays wild geese can gether—with few exceptions—on our fish-ponds in order to pass the night there, although this new conditions have altered the former shape of shooting. The lurking shooting carried out from the hiding-pits spread over on all the low-land and that lasted for half a day or even during the whole day—which however, were according to the experiences slightly perturbing—have almost completely been given up. At daybreak and in the evening, during the flights outwards and towards the lake, shooters are on the watch for geese standing along the dikes of fish-ponds, thus in the immediate proximity of night-places where most quietness would be required, and by their rifle-fire they are exceedingly disturbing the overcrowded flocks of birds. The increasing communication of fish-ponds getting gradually more intensive as well as the mechanization of same contribute to the disturbance of geese taking cover on the fish-pond. Sleeping geese are forced to fly off in every case when the floodlight of the tractors or that of the motor-vehicles communeating in the evening or at night is thrown on the water of the lakes. They have no rest on pasturing areas of the day eighter. It has been observed on the Hortobágy that while jet-plains flying high above in the air were left unregarded by ducks and geese, on appearence of a fertilizer distributor on the horizont in low-flight they made a panic-stricken flight. On the pasture lands of Ujkigyés (County of Békés), where great wild-geese flocks could be found in the course of the years about 1940, during but one shooting season, the shooting of wild-geese was carried out on several occasions from sporting planes. This inconvenience was quite sufficient to strike off the territory in question from the range of provenances of wild-geese situated on the area East of the river Tisza. Figures of the lake Szeged-Fehérté also cast light on the development of this kind regarding the quantites of wild-geese of the fish-ponds and of neighbouring lowlands of the ancient character. Data collected over several decades of years are communicated by BERETZK (in litt.) on the score of regular registrations. During the first ten years of this century the lake of Fehérté was in its entirety a sodic lowland of primitive state, covered with tracts, and the quantity of geese flocks culminating thereon had been put at 40 to 50,000, as an average of several years. Since 1935 the district has been gradually built up into a fish-pond region. The possibilities of the disturbance of geese that were concentrated on lakes surrounded with dikes has been hereby increased, the effects of which can be seen from the fact that in the course of these years only flocks of 8 — 10,000 birds were culminating in this district. As a result of daily shooting, from 1958 the quan- tity of geese is decreasing to a greater extent and in the autumns of the years of 1963 and 1964 the maximum of their quantity remained below thousand. 46 The present decrease of geese is illustrated also by the results of shooting. During the: period between the two Great Wars, just like nowadays, the most considerable guantity of wild-geese had been shot on the Hortobágy. The daily record achieved by one shooter, i.e. 149 birds, had been set in the late autumn-period of 1942 (RHÉDEY, 1943). 409 wild- geese were shot by seven shooters on November 7th, 1933 in the course of one morning- flight. (Shooting-review, Nimród, 1935). Prominent individual performances of 101, 121, 125, 143 birds achieved during one sole flight, i.e. bags consisting by far the greater part. of white-fronted geese, can be mentioned on the basis of the notes communicated in the. letters of GYÖRGY GERÉBY, LAszLö NAGY, LÁSZLÓ STUDINKA and LÁSZLÓ SZOMJAS. Performances of 50 to 60 species were not considered rarities at that time. According to. the notification of the Shooting Inspectorate of the County of Hajdú, only 65 wild-geese. were shot on the Hortobágy in autumn 1965, and the daily maximum achieved by one shooter was only: three pieces. The Hungarian record in the shooting of wild-geese, i.e. 209 killed birds in one day, was. achieved in Biharugra the 29th October, 1943 (SZÉCHENYI, 1963). In the course of the. forties and fifties daily results of 40—50 pieces had been achieved here repeatedly, too. For the sake of characterization of the altered conditions, we want to mention the letter of LAszLö NaGy, according to which in the autumn of 1964 during 12 flights altogether- only 15 geese were shot by a good shooter, later on he went on to the Hortobágy, where not even the afore said performance could be achieved by him. The situation of smal- ler provenances of geese is more striking. For instance, the individual performance of 5— 10 geese during one flight on the sodic lake of Kakasszék, in the neighbourhood of Orosháza, was a frequent result about the years of 1938—45. In the course of the last . ten years no wild-geese could be seen settle in this district. In the recent ten years successful geese-shootings have taken place in the territory of Transdanubia, that can, however, not be compared with that of the Great Hungarian Plain. An outstanding performance was the shooting of 326 wild-geese by means of a gun and a projector mounted into a boat, on the fish-pond of Tata during the night on one: sole ocasion in November 1926. This performance is not deemed by literature as a Hungarian record because of the. unsportmanlike way of shooting. An excellent performance of 77 pieces was achieved by two shooters in Nagyláng, November 18th, 1924, and on January 4th, 1930, 45 birds. had been shot by one shooter in the region of the Lake Velence (SZÉCHENYI, 1963). As regards performances achieved in the territory of Transdanubia it should be mentioned that these data cannot be pondered over without reservation, as to the problem of white- fronted geese owing to the steady oscillation of the numerical proportion of white-fronted geese and beangeese. In compliance with shooting statistics of NIKkoniTs (1942), in 1934/35 24,409, in 1935/ 36 28,222, in 1936/37 29,242 and in 1937/38 27,292 wild-geese were shot in Hungary. The annual quantity of geese shot in the course of these years on the Hortobagy is appreciated by GEREBY (in litt.) at 10—15,000 birds, thus about 50 per cent of the country’s perfor- mance (consisting by far the greatest number of the result of white-fronted geese:) comes. from that district. No statistical data are available from the last years that could be appraised, however, conclusions can be drawn from the development of individual per- formances that had been published. Shooting was controled in an exemplary way be some fish-breedings in compliance with local conditions in the favour of wild-geese that have come in a critical situation according to unanimous signs. We could deem it desirable, even also in international relations, that in several especially frequented circles of assembly places where geese: can be found in great number, all.forms of shooting should be prohibited. Situation would be even more improved on, if the possibility of every day shooting—prevailing so far— would be limited to one or perhaps two days weekly. Closed season should become effec- tive beginning with December 31st, in order to ensure, in such a way, too, the quietness. of already copulated birds during the most difficult winter season, and later on, during overflight in spring. The improvement of assembly places regarding the conditions of flocks could, however, be promoted first of all by ensuring the increasing quietness of districts where the nights are spent. It is not to be denied that the decrease of the presence of wild-geese of nowadays, besides the local effects of culture, is furthered by the exceedingly unsteady oecological conditions of the northern incubation districts, too. (USzPENSZKIJ, 1965). However, it can be not yet exactly seen whether geese fly over Hungary in a decreasing number year by year, or whether the quantity of flocks accumulated is not so numerous at present 47 as it had been in the course of former years, because the rhythm of overflight is accelerated by the above mentioned disturbing factors ? As regards the aforesaid, guestions are awaited from the International Counting of water-game to which also Hungary has associated herself. Data on the food of white-fronted geese Besides conditions regarding the natural features also, the food of white-fronted geese was analysed by me on the basis of 110 stomachcontents in the period ranging from 1947 to 1964. The territorial repartition of the material under examination is in proportion with the dispersion of white-fronted geese in Hungary, in so far as 101 stomach-contents came from the Great Hungarian Plain (Hortobágy, Biharugra, Mezőgyán, Halásztelek, Hódmezővásárhely, Szeged-Fehérté) and 9 pieces from the territory of Transdanubia and from the inundation areas of the Danube, respectively (Asväny, Makäd, the Lake of Velence, Retszilas). The geese of the Great Hungarian Plain were collected from spaci- ous grassy lowlands, fish-ponds and rice-fields, respectively, situated there, while regard- ing the material originating from the territory of Transdanubia by far the greater part of the food possibilities came from the plough- Table 1. land. The repartition of on the anal Se CON LEN LS ON No. of i stomach with regards to DPS ces IRE Ben | % the seasons is the follow- ing: in September: 10, : in October: 37, in Novem- 1. Foliose parts of plants ber: 58, in December: 3, Festuca pseudovina 57 x 51,8 in January: 1 and in Graminae sp. 14 x 12,7 March: 1 experiments Triticum vulgare 11 x 10,3 were carried out. The Trifolium sp. 2 x 1,8 numbers expressed in per- Spikes of hordeum hystrix 2 X 1,8 centage, indicated in the Echynochloa crus galli 1 X 0,9 table below, show the per- Myriophyllum sp. 1 x 0,9 centage of several kinds of food contained in the 2. Algas stomach of 110 geese. I Remainders of chara 6 x 5,4 express my gratitude to : Dr. ANDRAS KEVEregard- 3. Grains ing the determination of Oryza sativa 46 87 718+ X 41,8 stomach-contents (snails) Echynochloa crus galli 36 51 450+ X 3257 and to late DR. ZoL- Triticum vulgare 20 13 260+X 17,2 TÁN ZSÁK (weed-seeds) for Setaria sp. 16 | 20 460+X 14,5 their helpful assistance. Polygonum sp. 8 807 7,2 The anatomical con- Zea mays 5 276+X 4,5 struction of the digestive Scirpus sp. 3 30 2,7 system of the geese- Hordeum hystrix 2 354 1,8 species: by the strong Plantago sp. 2 3 910 1,8 laterally flattened beak of Unknown seeds 2 28+X 1,8 saw-teethed mandible, by Sinapis sp. 1 112 0,9 the gizzard of small inner Rumex sp. 1 6 0,9 diameter, lined with gra- Trifolium sp. 1 6 0,9 vels, and by the develo- 5 ped appendix altered for 4. Animal food the digestion of cellulose Planorbis sp. 9 16 8,1 —the white-fronted geese Undeterminable snails 3 4 PGY are characterized as her- Lythoglypus sp. 1 1 0,9 bivorous animals. In their Helix pomatia 1 1 0,9 composition of food I Succinea sp. 1 2 0,9 found the leafage of ‘‘Fes- Gryllus sp. 1 1 0,9 tuca pseudovina” at the È : highest percentage, being 5. Undegistable materials this plant the dominant Sand and gravels (2—3 mm) 110 X | 100 flora-element of the Hun 48 | garian sodic lowland. Regarding the weight or the number of grains and green vege- table parts no true comparison could be made in the various phases of digestion, but it is not to be doubted that in the food of the birds under examination, as regards the volume, the different types of Graminea leaves were preponderating. As to the choice of food and of the area of nourishment I noticed a conscious steadiness, Not only security can be found by the white-fronted geese in the large extension of the open lowlands, but just the verdurous young coat of the green grass of the sodic lowland respresents their most preferred sort of food. During the migration of spring they take food almost exclusively on meadows which are just taking on a green coat. In autumn white-fronted geese only appear on corn-sowings—characteristic of bean-geese— when the grass of meadows had been burnt previously by the long-lasting dryness up to the grass rettling. The food in form of grains can nearly entirely be found in the autumn, first of all at a period when, by the arrival of white-fronted geese, the grass of the steppes is dry and unsuitable for food purposes, moreover the young leaves of the corn crops are not yet developed. At that time they eat wastes seeds of cultivated grains that can be found on stubberfields, the weed-seeds and grains being under germination unearthed by them out of the ground. Rice and water-weed, grains that can be found in large quantities near the rice-fields, and on the stubbles of this plant, are gleaned with preference by all species of geese. The distance between sites where the nights are spent and the area of food gathering does not represent special difficulties for these fast flighing and strong birds. In the period of 1952—54 my profession required that I travel day by day all over large territories on the lowlands of the Southern part of the Great Hungarian Plain. During my regular journies I had the opportunity to follow with attention the daily movement of the wild- geese gathering on the Lake of Fehertö near Szeged. Most ofthe birds gathered in a region of 8 to 10 kms, however, on occasion of favourable food possibilities flocks flighing out from the Lake of Fehertö visited districts situated at a distance of even 50— 60 km. The agricultural role of white-fronted geese depends on the prevailing local conditions. Smaller or bigger damages can be caused by them, when unearthing grains being under germination or just sown at a period when the birds arriving do not yet find tender pasture land on the sun-dried meadows or on the yet undeveloped green crops. Such kind of dama- ges caused by white-fronted geese could be observed in the environs of Szeged, during the extremely dry October of 1947. Similar damages were observed by Sımacıus (1947) at the same period in the surroundings of the Hortobágy. However, during the period of the inundations flocks of white-fronted geese causing damages to seed-grains were obser- ved by J. Nagy (1921) owing to their presence on the inundated pasture-lands. Regarding the damages caused by nibbling off the leaves of the green crops the opinions are different. Data on record crops were published by GERÉBY (in litt.) covering sowings of winter-corn having been often frequented by wild-geese. This possibility of damages is rejected by BOBACK (1955), too. Farmers, however, do not like geese-flocks appearing regularly and the possibility of the damage of undeveloped green crops may, undoubtedly, be presumed. When Northern wild-geese flocks arrive, in normal years the crops of rice-fields are already harvested in Hungary, therefore this plant is not damaged by white-fronted geese. The data of SOMORJAI and JARANYI (1954) are worth mentioning as a rarity; according to them the irregularly late rice-crops on a territory of about 3 hectares were damaged by wild geese at 80 per cent by picking up about 60 q of grain. The devastation of the water-weed of the fish-ponds and of the rice-fields realized by white-fronted geese—as it may be seen from the above table expressed in percentage with high values for these materials — have to be considered as an economic fact of positive sign. The great quantity of excretion that the wild-geese let fall into the water of the fish-ponds hardly take any part owing to the late autumn-period and that of the early spring, respectively, in the increase of the natural fish food. Possible local damages which might be caused by wild-geese, can be eliminated easily by alarming these cautious birds, therefore, all thoughtless, radical plant protecting action should be avoided with regards to these birds standing more and more in need of protection. 4 Aquila 1966—67 49 A STERCORARIUS-FAJOK A MAGYAR FAUNÁBAN ÉS A SZAKIRODALOMBAN A hazai gyűjteményekben levő Stercorarius-peldänyok felülvizsgálata Warga Kálmán Bevezető Az Új Magyar Brehm szerkesztési munkálatainál 1929-ben többek között a Sirály-félék (Laridae) családjába tartozó fajok ismertetését is reám szignálta VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB, a madárkötetek szerkesztője. Így tehát a Hal- farkas-fajokra vonatkozó szövegnek magyarba való átültetése is feladatom volt. Ebből kifolyólag a Madártani Intézet gyűjteményében levő halfarkas pél- dányokat is beható vizsgálat alá vettem és vizsgálataim közben észrevettem, hogy a gyűjteményünkben levő, a két kisebb fajhoz tartozó 9 példány közül (6 felállított és 3 bőrbetömött madár közül) 5 példány rosszul volt meghatároz- va. Ezekre a téves meghatározásokra felhívtam CSÖRGEY TITUSZ és SCHENK JAKAB figyelmét. SCHENK azt proponálta, hogy küldjük ki a 9 halfarkast Prof. DR. STRESEMANN ERWIN-hez kontrollvizsgälatra. Es azokat 1929. októ- ber 1-én útnak indítottuk Berlinbe. STRESEMANN 1929. X. 15-én kelt levelében elküldte a felülvizsgált halfar- kasok névjegyzékét, mely mind a 9 esetben azonos volt az én determinálá- . sommal, és válaszában megírta, hogy a Stercorarius-okat legjobb tudása . szerint vizsgálta át és állapította meg azok faját, ez azonban nem volt minden . esetben könnyű feladat. | SCHENK JAKAB 1938-ban a Történelmi Magyarország madarainak névjegy- | zékében a Stercorarius-fajok helyesbített elnevezéseit már az én készülő tanul- . mányom alapján adta közre (Aquila 1935/38, p. 75). A tervbevett tanulma- | nyom alapját a Természettudományi Múzeum gyűjteményében levő Sterco- | rarius-példányok meghatározása képezte. | Hogy a Madártani Intézet halfarkas-anyagät annak idején, 1929-ben PROF. | STRESEMANN-hoz küldtük ki felülvizsgálatra, annak megvolt az az üdvös | következménye, hogy a német ornithologusok figyelmét is felkeltette és ráirá- | nyította erre a kérdésre. Erre mutat többek közt DR. ERNST SCHÜZ 1933-ban, | RICHARD HEYDER 1943-ban, és WALTER Hartmut 1962-ben megjelent ide- i vonatkozò értékes tanulmánya is. Mindhárom közlemény a németországi , múzeumokban levő Stercorarius parasiticus és longicaudus fajok juvenis | példányainak felülvizsgálatával foglalkozik, és arra az eredményre jut, hogy azok sok esetben szintén rosszul voltak meghatározva. 1 | | 4x ij Or reo Általam vizsgált példányok sorjegyzéke Összesen 73 Stercorarius példányt vehettem beható vizsgálat alá, éspedig 56 hazai, és 17 külföldi példányt, melyek faj szerint így oszlottak meg: — pa- rasiticus 37 (27 adult, 10 juvenis, 26 hazai, 11 külföldi), pomarinus 16 (2 adult, 14 juvenis, 16 hazai), — skua 2 (1 adult külföldi, 1 juvenis hazai), — St. skua antarcticus 1 adult külföldi. Minden megvizsgált példányról részletes méreteket és színleírást vettem fel, s a méreteket áttekintő tablazatokba foglaltam. Mivel főleg csak prepará- tumokat és csak néhány frissen lőtt példányt vizsgálhattam, egyes részleteket : szárnyat, farkat többször is mértem, és azokról egyes esetekben pontosság okából DR. PÁTKAI IMRE kollégámtól kontroll mérést is kértem. Friss példányo- kat sokkal könnyebb pontosan mérni, mint régi, beszáradt preparátumokat, mert előbbieknél a mérendő részt pontosan rá lehet fektetni a mércére. Itt kell megemlítenem azt a sajnálatos körülményt is, hogy a Szegedi Múzeumban vizsgált példányok mérete nem egyezhet meg minden egyes pél- dánynál DR. BERETZK PÉTER eredeti méreteivel, mert ezek közül egyes pél- dányokat időközben leszereltek a madár eredeti állványáról, és később azokat nem a régi állványra szerelték vissza. A gyűjtésre vonatkozó adatok pedig: dátum, ivar stb. csak az állványra voltak feljegyezve, és leszereléskor a mada- rak lábára feliratos cédulát nem erősítettek. Ezekre a talapzatcserékre véletlenül jöttem rá. Ugyanis BERETZK ‚A szegedi halfarkasok” című cikkében (Nimród, 1938, p. 262—63.) az 1936. VIII. 11-én általa elejtett 5% Ekfarkü halfarkasról azt írja, hogy szinte egészben véve kormosbarna, vagyis sötét fázisú — evvel a dátummal pedig az én vizsgálati jegyzékemben egy világos fázishoz tartozó példány szerepel. Más gyűjteményekben való vizsgálataimmal kapcsolatban bizonyos rész- letkérdések tisztázása szükségessé tette, hogy a Szegedi Múzeum példányait még egyszer szemügyre vegyem. Ekkor sajnos, arról győződtem meg, hogy az elmúlt idő alatt egy-két újabb , talapzatcsere" történt. Ezekkel az ätszerelesekkel kapcsolatban egy determinációs elírás is tör- tént, amennyiben az 1936. IX. 25-én elejtett adult Ekfarkü halfarkas talapzatára jegyzett újabb felirat szerint ez a példány később tévesen mint Nyílfarkú volt feltüntetve. Ez a példány tehát tulajdonképpen ennek az elírás- nak a következtében szerepelt BERETZK angol szövegű cikkében mint Nyílfarkú halfarkas, St. longicaudus. (Lásd Aquila 1944/47, p. 74.) A megvizsgált példányok alábbi sorszámos jegyzékét két okból tartom szük- ségesnek itt közreadni. Először: mert a Madártani Intézet és a Természet- tudományi Múzeum gyűjteménye leégett és elpusztult. Ez a jegyzék tehát mintegy megörökíti az elpusztult Stercorarius példányok adatait. Másodszor : a vizsgált példányok méretjegyzékének kiegészítő részét képezi, és a sorszá- mok alapján megtudjuk azt is, hogy a mérettáblázatokban közölt adatok melyik példányra vonatkoznak. Az általam vizsgált 73 példány sorjegyzéke a következő: (Az adatoknál zárójelben közlöm, hogy a vizsgált példány milyen fajnévvel szerepelt a gyüj-- teményben.) Ci to a) Madártani Intézet gyűjteménye (19 példány) Stercorarius parasiticus (9 példány). 1. 1888. VII. 3. Riső, Norvegia ad. 9, sötét, HERMAN OTTÓ. (par. Nyilf.) — 2. 1896. IX. 15. Holstensborg, Grönland, ad. 5', világos, CHERNEL ISTVÁN. (par. Nyilf.) — 3. 1903. X. 19. Fonyód, Somogy m. juv. félsötét. SZALAY L. ELEMÉR. (crepidatus, Ekf.) — 4. 1904. IX. 18. Lőrineréve, ad. ©, félsötét, Csaró JÁNOS. (erepidatus, Ekf.) — 5. 1911... Bánfalu, Moson m. ad. világos, SCHOBER GOTTFRIED. (par. Nyilf.) — 6. 1911... Bánfalu, Moson m. ad. világos, SCHOBER GOTT- FRIED. (par. Nyilf.) — 7. 1915. X. 24. Doborgaz, Moson m. juv. 9, sötét, CHERNEL IsTvÁN. (long. Nyilf.) — 8. Dátum, lelőhely nincs; juv. sötét, BEHYNA LÁSZLÓ. (par Ekf.) — 9. 1962. VI. 10. Apaj, Pest m. ad. 7, világos, GYŐRY JENŐ. (par. Ekf.) Stercorarius longicaudus (6 példány). 10. 1896. IX. 2. Kuickjack, Lappland, ad. 9, félsötét, CHERNEL ISTVÁN. (buffoni, Nyilf.) — 11. 1910. III. hó, Szigetcsép, Pest m. juv. sötét, CERVA KÁROLY. (par. Nyilf.) — 12. 1937. VI. 27. Lébény, Moson m. ad. világos, STUDINKA LÄSsZLö. (long. Nyilf. Publikálva Aquila 1935/38, p. 680, p. 702.) — 13. 1954. VI. 17. Hortobágy-Halastó, ad. világos, ROTH ISTVÁN. (long. Nyilf.) Publikálva: Aquila 1956/57, p. 281, p. 340.) — 14. 1954. IX. 4. Csobály, Szabolcs m. juv. sötét, LUKÁCS DEzső. (long. Nyilf. Publikálva: Aquila 1952/55, p. 383, p. 440.) — 15. Dátum nincs, Lekér, Bars m. juv. sötét. DuDIcH LÁSZLÓ. Stercorarius pomarinus (3 példány). 16. 1947. IX. 29. Jászapáti, Szolnok m. juv. g, sötét, SZIGETI KÁLMÁN. — 17. 1960. X. 22. Keszthely, Balaton, juv. ©, sötét, PÁTKAI ÍMRE. — 18. 1960. X. 27. Nagylózs, Sopron m. juv. sötét. SMUK ANTAL. Stercorarius skua (1 példány). 73. 1963. IX. 29. Nagykanizsa, Zala m. juv. 9, sötét, BORBÉLY JÁNOS. b) Természettudományi Múzeum gyűjteménye (24 példány) ExTz GÉZA. (par.) — 20. 1938. IX. 19. Tihany, Balaton, juv. 9, félvilágos, MÉHEs GYULA. (par.) — 21. 1898. VIII. hó, Norvégia, ad. sötét, VOJNICH OSZKÁR. (crepidatus.) — 22. 1909. VII. 12. North Iceland, ad. ©, világos, (par.) — 23. 1909. VII. 16. North Iceland, ad. ©. félvilágos, (par.) — 24. 1909. VII. 21. North Iceland, ad. ©, sötét, (par.) — 25. 1909. VIII. 2. North Iceland, ad. 5‘, sötét, (par.) — 26. 1909. VIII. 6. Nort Iceland, ad. | of, sötét, (par.) — 28. 1909. VIII. 9. North Iceland, ad. ©, félvilágos, (par.) — 29. 1909. ' VIII. 14. North Iceland, ad. c", sötét, (par.) _ Stercorarius longicaudus (7 példány). 30. 1890. IX. 12. Mundra, Fogaras m. CzyNK | EDE. juv. c, félsôtét, (par.) — 31. 1898. VIII. 29. Nagyenyed, Alsöfeher m. juv. 9, fél- | sötét, Csaró JÁNOS. (par.) — 32. 1953. IX. 5. Nagykőrös, Pest m. juv. sötét. CSIKAI PAL. (par.) — 33. 1957. IX. 7. Velencei-tó, juv. Q, sötét, RADETZKY JENŐ. (long.) — 34. 1898. VII. hó. Spitzbergák, juv. sötét, VOJNICH OSZKÁR. (par.) — 35. 1898. VII. hó, Spitzbergák, ad. ©, világos, VOJNICH OSZKÁR. (par.) — 36. 1898. VII. hó, Spitzbergák, ad. 9, világos, i VOJNICH OSZKÁR. (par.) — Stercorarius pomarinus (4 példány). 37. 1847... Szepes m. juv. sötét, RAINER GYÖRGY. | — 38. 1898. X. 15. Szent Kozma, Bihar m. juv. sötét, BALOGH TIHAMÉR. — 39. 1906. i VI. 11. Gyulafehérvár, Alsöfeher m. ad. sötét. — 40. 1951. X. 3. Pécs, Pellerdi halastó, Baranya m. juv. sötét, Mägöcsi halör. — Stercorarius skua (1 példány). 41, 1909. II. 20. North Iceland, ad. ©”, sötét, (Lestris catarractes.) € Stercorarius sk. antarcticus (1 példány). 42. Dátum nélkül, Antipodes Island, ad. ©, | sötét. Stercorarius parasiticus (11 példány). 19. 1933. X. 17. Tihany, Balaton, juv. c, felsötet, | | | c) Szegedi Múzeum gyűjteménye (17 példány) (Dr. Beretzk Péter gyűjtése. — Fehértó) Stercorarius parasiticus (15 példány). 43. 1936. VIII. 11. ad. 3, világos. — 44. 1936. IX. 25. ad. ©, félvilágos. — 45. 1937. VII. 16. juv. &', sötét. — 46. 1939. VIII. 4. juv. d, világos. — 47. 1941. VII. 20. ad. 9, világos. — 48. 1942. VI. 21. ad. ©, világos. — 49. 11942. VI. 21. ad. ©, világos. — 50. 1943. IX. 5. juv. G, félsötét. — 51. 1950. VII. 27. ‚ad. ©, felvilägos. — 52. 1951. IX. 4. juv. 9, sötét. — 53. 1952, VIII. 5. ad. 7, világos. 53 — 54. 1952. VIII. 5. ad. 9, világos. — 55. 1954. VII. 11. ad. 7, világos. — 56. 1954. VII. 11. ad. 9, világos. — 57. 1954. X. 29. juv. 9, félsôtét. — Stercorarius longicaudus (2 példány). 58. 1935. VIII. 29. juv. 9, világos. — 59. 1941. VII. 6. ad. 9, világos. d) Keszthelyi Múzeum gyűjteménye (3 példány) Stercorarius parasiticus (1 példány). 60. Dátum nélkül, lelhely nincs, adult, világos. Stercorarius pomarinus (2 példány). 61. 1898. X. 29. Keszthely, juv. sötét. — 62. 1898. X. 29. Keszthely, juv. sötét. e) Agráregyetem, Állattani tanszék, Gödöllő, gyűjteménye (4 példány) Stercorarius pomarinus (4 példány). 63. Dátum, lelhely nincs, adult, világos. — 64. Dátum, lelhely nincs, juvenis, sötét. — 65. Dátum, lelhely nincs, juvenis, félsötét. — 66. 1898. X. hó, Keszthely, Balaton, juvenis, sötét. — (Megjegyzés. A 64. és 65. számú pél- däny tévesen Ekfarkú, parasiticus-nak volt meghatározva. Warga) f) Egyéb gyűjtemények (6 példány) Stercorarius parasiticus (1 példány). 67. 1933. IX. hó. Hortobágy, Halastó, ad. 9, világos. VÉGH JÖZSEF, (crepidatus, Ekfarku.) Ref. Kollégium, Debrecen, gyűjteménye. Stercorarius longicaudus (2 példány). 68. 1953. VIII. 29. Geszt, Bihar m. juv. A, fél- sötét. Nagy LÁszLó magängyüjteménye. — (Megjegyzés. Tévesen Pomarinusnak volt meghatározva. Warga.) Lásd: Aquila 1952/55, p. 383, p. 440. — 69. 1953... Velencei tó, juv. 9, félsötét. Pedagógiai főiskola, Eger, gyűjteménye. — (Megjegyzés. Tévesen Ek- farkú, Parasiticus-nak volt meghatározva. Warga. Lásd: Aquila 1952/55, p. 384, p. 441.) Stercorarius pomarinus (3 példány). 70. 1893. XI. hó, Sopron (Fertő ?), juvenis, sötét. Pannonhalmi bencés gimnázium gyűjteménye. — 71. 1949. XII. 5. Hortobágy, Halastó, HAJpú JANOS, juvenis, ©, sötét. Egyetemi Allattani Intézet, Debrecen, gyűjteménye. — 72. 1904. IX. hó, Hódmezővásárhely, juvenis, sötét. HMV helyi Múzeum gyűjteménye. Ez a 73 vizsgált példány színtípusok, illetve fázisok szerint így oszlott meg: — 34 sötét, 10 félsötét, 5 félvilágos, 24 világos. Fajok szerint részletezve pedig a következőképp: — Parasiticus: 10 sötét, 5 félsötét, 5 félvilágos, 17 világos. — Longicaudus: 7 sötét, 4 félsötét, 6 világos. — Pomarinus: 14 sötét, 1 félsötét, 1 világos. — Skua: 2 sötét. — Antarcticus: 1 sötét. — Amint ebből a felsorolásból kitűnik, a sötét színűek (sötét és fél- sötét fázis) 44 példánya erős túlsúlyban van a világos színűek (félvilágos és világos fázis) 29 példányával szemben. Összehasonlító mérettáblázatok (Az általam vizsgált Stercorarius példányok mérettáblázatai) A vizsgált példányokra vonatkozó adatokat és a különféle méreteket 15 rovatba fog- laltam egybe. Ezek a rovatok a következő adatokat és méreteket mutatják ki: — 1. rovat: a példánynak a fent említett sorjegyzék szerinti sorszáma, — 2. az elejtés vagy begyűjtés dátuma, a madár ivara: c vagy 9, és ha az ivar nincs megállapítva, akkor egy 0 jel, végül a fázis jelzése: világos, sötét (Vil., Söt.) — 3. szárnyhossz, — 4. nettó farkhossz, — 5. ehhez hozzá a túlnyúló nyárstollak (Spiess) hossza, — 6. teljes fark- hossz, — 7. a csőr hossza húrban, — 8. a nyereg (Sattel) hossza, — 9. a csőrköröm (Nagel) hossza, — 10. az orrlyuk előszegélyétől a csőrtő tollazatig terjedő részleg, — 11. orrlyuk előszegélyétől a csőrköröm végéig terjedő részleg, — 12. csüd hossza, — 13. középujj karommal, — 14. csőrtő szélessége, — 15. a tiszta fehér gerincű kézevezők száma. Itt a következőket kell megjegyeznem. A fark hosszát az általános szokástól eltérően nem úgy közlöm, hogy például mondjuk egy adult St. longicaudus-nál a nyárstollak teljes hossza ennyi mm, és a többi kormánytoll ennyi mm-rel rövidebb, — hanem fordítva: az 1—5. kormánytollak, vagyis nettó fark hossza mondjuk 152 mm, a nyárstollaknak a rövid farktollakon túlnyúló része (Spiess) 190 mm, és így a teljes farkhossz 342 mm. 54 A. nyereg (Sattel) és csőrköröm (Nagel) hossza mindig egyenlő a csőr teljes hosszával. De az orrlyuk előszegélyétől a csőrtőig, és a csőrvégig terjedő két méret összege a leg- többször kisebb, mint a csőr teljes mérete, de néha egyenlő, sőt kivételesen nagyobb is lehet. Ez az orrlyuknak a csőrön való elhelyezésétől és a csőrvég görbületétől is függ. A 3 fajra vonatkozó mérettáblázatokban a sorozatok alján a középarány helyett a maximális és minimális méretek mellett a kettő közötti ingadozást (Schwankung) tün- tetem fel. 2. táblázat 1. 2. Szó élte | Ge lev Beto ene o EA 15. 2 © uo = = Sorszám Dátum a ER a A RSA Re zn Loto EE a ui apo. e È Va È 3 OSIMO Sr N ira SIRO Stercorarius parasiticus: 27 adult 3 k 60. o Vil. 315| 136| 50! 186) 30 | 16 | 14 | 13 | 16 | 10 | 47 | 41 | 1-3 * 1888. VI. 3. il Q Sot. 32511357. 150.210. Qe 14 213 [2197713 | 122 3212 7382,19 * 1896. IX. 15. 9. Vil. 3354. 1504585I "2350 28.15. 13°| 12-| 16 11411840. "40/0123 * | 1898. VIII. ... Dil o Söt. 315| 147) 60! 207) 29 | 13 | 16 | 11 | 16 | 13 | 43 | 42 | 1-5 1904. IX. 18. 4. c Felsöt. 320) 125| 65| 190| 30 | 16 | 14 | 13 | 15 | 14 | 44 | 43 | 1—5 Sa 1909. VII. 12. 22. Q Vale 315) .135| 75| 210) 29.) 14 | 15 | 12 | 16 | 12 | 44 | 43 | 1-5 * 1909. VII. 16. Dae c Felvil. 305| 148) 52] 200) 30 | 15 | 15 | 16 | 18 | 14 | 42 | 42 | 1-5 * 1909. VII. 21. | 24. Q Sot. 325) 150) 52} 202) 32 | 16 | 16 | 14 | 18 | 13 | 43 | 44 | 1-5 * 1909. VIII. 2. 25. o Sot. 318152) 49/7201) 3i-| 15 | 16 | 14114 | It | 43 | 43 | 124 | È 1909. VIII. 6. | | 26. Oe Val. 31511381" 72) 210730 | 15 | 15 | 12 | 16 1012 1043 | 41 |} 1-4 | * -| 1909. VIII. 7. iis o Sot. 314| 150) 53) 203) 28 | 12 | 16 | 10 | 16 | 13 | 42 | 41 | 1—5 | * 1909. VIII. 9. | 28. Q Félvil. 305) 150; 52) 202) 32 | 17 | 15 | 17 | 16 | 15 | 44 | 43 | 1-5 | * 1909. VIII. 14. | 29. | Söt. 313| 156)" 276) 231| 30. 13. %.17.| 12.1 35.| 12 1:40 [43 | 13 | 1911... i 5. OP Vale 325) 130) _ 50) 180. 30 | 15. |. 15 | 13 | 14 | 12 | 43 | 41 | 1-5 DOTE. 6 Mo Vil 3301 125] 60) 185! 28 | 141) 14 | 12 | 15] 11] 44] 40] 1-5 1933. IX. 28. 67. | ©. Vil. 3321 1372| 301.217 2921715: [214° 12 718 | 1 46 1.490513 1936. VIII. 11. 43. oO Vil. 330} 140) 53] 193! 31 | 16 | 15 | 14 | 15 | 13 | 44 | 40 | 1-3 1936. IX. 25. | 44. | 9‘ Felvil. 320|:120|. 55] 175) 291.15 | 14 | 11 |-15 | 10.148 42 | 1-3 1941. VII. 20. 47. Q Vil. 330} 150| 66| 216) 35 | 19 | 16 | 14 | 18 | 13 | 47 | 40 | 1-3 1942. VI. 21. 48. | Vil. 326) 145150) 195) 28 | 13 | 15 | 12 | 18 | 11 48 | 38 | 1-5 1942. VI. 21. 49, Q Vil. 330} 142} 86} 228) 29 | 15 | 14 | 12 | 16 | 13 | 49 | 40 | 1-4 1950. VII. 27. (Vil. = Világos, Lichte Phase; Félvil. — Félvilagos, Halblichte Phase; Söt. = Sötét, | Dunkle Phase; Felsöt.=Felsötet, Halbdunkle Phase.) 55 2. táblázat folytatása 1. 2. | SOA D: 6. Ue 8. 9. | 1021701 12 13. | 14 15. . 2 20 = u Sorszäm Dätum x s dl + s | | = | 8 > | = tS fo) 2. ee MAN Dario aa nen 51. | Q Félvil. 320) 145] 65) 210) 34 | 20 | 14 | 16 | 18 | 12 | 46 | 35 | 1-3 1952. VIII. 5. 53. [ ot Val 325| 153) 62) 215) 32 | 16 | 16 | 14 | 16 | 14 | 43 | 41 | 1-3 1952. VIII. 5. 54. | © Vil. 316] 140} 40) 180] 28 | 14 | 14 | 12 | 15 | 11 | 42 | 39 | 1-3 1954. VII. 11. D0. eles 330] 164 56] 220] 28 | 14 | 14 | 10 | 15 | 12 | 42 | 42 | 1-3 1954. VII. 11. 56. Q Vil. 312) 144; 50; 194) 30 | 16 | 14 | 13 | 15 | 12 | 43 | 40 | 1-4 1962. VI. 10. lea wale 338| 144| 41| 185) 30 | 17 | 13 | 11 | 15 | 16 | 46 maximum 338| 153| 86] 235] 35 | 20 | 17 | 17 | 18 | 16 | 49 minimum 305| 120) 40| 175) 27 | 12 | 13 | 10 | 13 | 10 | 40 ingadozás 33] 33] 46| 60] 8 8 4 7 5 6 | 9 Stercorarius parasiticus: 10 juvenis Ma 8. o Söt. 315) 125) 15} 140) 27 | 14 | 13 | 12 | 13 | 12 | 43 19035 EX. 19° 3. o Félsöt. 310} 125) 15) 140) 27 | 14 | 13 | 11 | 14 | 11 | 46 1915. X. 24. | ae o Söt. 305| 180) 15| 145) 25 | 13 | 12 | 10 | 13 | 11 43 HERBS DG IE 19. | & Felsöt. 315] 113) 20) 1331 30 | 15 | 15 | 12 | 15 | 11 | 44 MCRYRATIBGAME 45. | Söt. 2.98] #150) Palo LOS S255 19122 8132 11.270 1:37 110 1879, 1933219. 20. Q Félvil. 8322| 126| 15) 141] 30 | 16 | 14 | 10 | 16 | 15 | 47 1939 2V.11024: 46. | o Vil. 310] 125) 32) 157) 30 | 15 | 15 | 11 | 14 | 12 | 44 1943. IX. 5. 50. Q Felsöt. 320) 150) 251 175| 28-13 | 15° VON) MSN VII EX ea 52. Q Söt. 315] 1431 22) 165) 28 | 14 | 14 | 10 | 15 | 12 | 47 1954. X. 29. 57. | © Félsôt. 310} 185) 23| 158] 28 | 14 | 14 | 10 | 15 | 12 | 43 maximum 322| 150) 32| 175) 30 | 16 | 15 | 12 | 16 | 12 | 47 minimum 298] 125) 15| 140) 25 | 12 | 12 | 10 | 13 | 11 | 42 ingadozás 24] 25] 17) 35] 5 4 3 2 3 1 5 Stercorarius longicaudus : 6 adult = 1896. IX. 2. 10. | ? Felsöt. 315] 150| 185; 335) 26 | 10 | 16 | 10 | 13 | 13 | 40 = 18932. 2: 35: | Gg Wal: 310} 152) 190] 342] 26 | 13 | 13 | 10 | 12 | 12 | 40 + 1SI9SS Wale ee et 36. | Q Vil. 350] 135) 160) 295) 24 | 10 | 14 92101712 2125033 19372. v1. 27. 12. o Vil. 318] 147] 203] 350] 28 | 13 | 15 | 11 | 13 | 12 | 41 1941. VII. 6. 56 2. táblázat folytatása 1. 2. 3 4 5. 6. TE 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15: Sorszám Dátum È Ce 5 aaa = 5 2 E SE ae SIL [SS esige 59. Vil. all) 129] 180] 309): 26 | 12 | 14 | 10 | 12 | 12 | 40 | 35 | 1-2 1954. VI. 17. 13. OW Val: 300) 145] 140) 285) 26 | 11 | 15 | 12 | 13 | 13 | 40 | 40 | 1-2 maximum 350 52203860 23. 213571612127 213 nn Moi minimum 300] 125] 140] 285] 24 | 10 | 13 ORI el 738327357772 ingadozäs OPA MIRE EN RE ar on #28 065 Stercorarius longicaudus : 11 juvenis 1890. IX. 12. 30. | & Felsöt. 295) 122) 16| 138) 25 | 11 | 14 | 10 |) 11 | 12 | 40 | 37 1 * SO Sea Vallone: 34. o Söt. 286) 132) 13) 147| 27 | 13 | 14 9 | 12 | 11 | 41 | 34 | 1-2 1898. VIII. 29. 31. | 9 Söt. 305] 128] 18] 136] 27 | 13 | 14 9 | 12 | 12 | 41 | 37 | 1-2 ONCE. u o Söt. 300} 130| 25| 155) 26 | 13 | 13 | 10 | 11 | 11 | 40 | 36 | 1-2 1935. VIII. 29: 58. Q Vil. 295| 132) 18) 150) 26 | 11 | 15 | 10 | 12 | 12 | 42 | 35 | 1-2 1953. VII. 29. 68. | o Felsöt. 298| 125) 25| 150| 28 | 14 | 14 | 10 | 11 | 11 | 42 | 37 | 1-2 1953. IX. 5 32. | o Söt. 290| 122] 22] 144) 25 | 12 | 13 92 2122 1,122 N16 835 1 NOD Seer 69. | Q Söt. 317; 140} 20) 160) 26 | 13 | 13 | 10 | 12 | 12 | 44 | 37 | 1-2 1954. IX. 4. 14. o Söt. 294] 134] 20] 154] 27 | 12 | 15 8. 213513213906 362 212 HIST TOT. NT. 33. | © Sôt. 280| 128] 32| 160! 26 | 12 | 14 | 10 | 12 | 12 | 43 | 40 | 1-2 ÜRESEN 19,3 ROMSOt: 295| 132|. 20) 152) 23. | 12 | 11 9 | 12 | 10 | 42 | 35 | 1—2 maximum 3171136 7:32)0160, 28. | 127 15221077137) 132744207 77 minimum 280) 122| 13| 136) 23 | 11 | 11 8 | 11 | 10 | 39 | 34 1 ingadozäs SIA O24 SAINS 4 2 2 3 5 6 il Stercorarius pomarinus: 2 adult Ra 680 Oy Vil. 334| 160} 65] 225] 39 | 19 | 20 | 13 | 18 | 20 | 50 | 47 | 1-5 1906. VI. 11. 3927 0280t: 358| 153) 52) 205) 38 | 20 | 18 | 15 | 20 | 14 52 | 52 | 1-5 maximum 358| 1601 65| 225| 39 | 20 | 20 | 15 | 20 | 20 | 52 | 52 ı 1-5 minimum 3341 153| 52| 205| 38 | 19 | 18 | 13 | 18 | 14 | 50 | 47 | 1—5 ingadozás 24 7 Ia PAD al il 2 2 2 6 2 5 Stercorarius pomarinus: 14 juvenis LIE 65. o Félsöt. 340] 145] 20] 165] 40 | 22 | 18 | 16 | 20 | 16 | 52 | 47 | 1-5 LEA 64. o Söt. 3235) 150| 15) 165) 35 | 19 | 16 | 15 | 17 | 14 | 51 | 46 | 1-3 1847 37. o Söt. 3451 148| 15) 163) 38 | 19 | 19 | 13 | 18 | 15 | 52 | 52 | 1—3 MISCELE 57 2. táblázat folytatása 1: 2. 3. 4. 5. 6. 6 8. GE 10 410112 ASIA: 15. ie ree a al Dee oe RR Sorszám Dátum ; s a he > RE RS = 3 È j = 2 3 nl árts ul ON Oa ACs CO OM RC ES ag res 70. | o Sot. 354] 160} 10) 170} 38 | 19 | 19 | 14 | 20 | 15 | 53 | 48 | 1-4 1898-2 2. 66. | o Söt. 342] 154] 5| 159) 38 | 20 | 18 | 14 | 17 | 15 | 53 | 49 | 1-2 1898. X. 15. 38. | o Sôt. 343| 146} 18) 164) 35 | 17 | 18 | 12 | 17 | 15 | 53 | 51 | 1-2 1898. X. 29. CIN 204800: 350] 160] 20] 180) 36 | 20 | 16 | 13 | 19 | 15 | 56 | 51 | 1-3 1898. X. 29. 62. | o Sôt. 355| 142] 19] 161) 36 | 20 | 16 | 12 | 19 | 14 | 55 | 50 | 1—3 1947. IX. 29. 16. | g Sôt. 330| 150} 20] 170) 34 | 18 | 16 | 12 | 16 | 14 | 56 | 51 | 1-3 1949. XII. 5. i 71. | QO 8öt. 354] 148} 10] 158) 37 | 22 | 15 | 10 | 20 | 15 | 50 | 51 | 1-3 1951. X. 3. 40. | o Sôt. 328| 150} 13] 163) 35 | 18 | 17 | 10 | 15 | 15 | 51 | 52 | 1-3 1960. X. 22. 17. | Bot: 352| 163| 10) 173) 36 | 18 | 18 | 12 | 19 | 17 | 52 | 51 | 1-4 1960. X. 27. 18. | o Sot. 355| 155] 10) 165) 37 | 19 | 18 | 14 | 19 | 14 | 50 | 48 | 1—2 O04 EXC we 72. | © Söt. 326) 129) 19] 143) 32 | 17 | 15 | 11 | 18 | 12 | 48 | 43 | 1-4 maximum 355| 163] 20] 180| 40 | 22 | 19 | 16 | 20 | 17 | 56 | 52 | 1-5 minimum 326| 129 5) 143] 32 | 17 | 15 | 10 | 16 | 12 | 48 | 43 | 1—2 ingadozás 29] 34 15| 37 8] 5 4] 6] 4] 5 8 9 3 Stercorarius skua: 1 adult * 1909. II. 20. | 41. |dg Söt. 403] 158} 12] 170] 48 | 24 | 24 | 16 | 25 | 19 | 64 | 78 | 15 Stercorarius skua: 1 juvenis 1963. IX. 29. 73. | Q Sot. 390] 155 155| 47 | 25 | 22 | 16 | 19 | 23 | 70 | 70 | 1-4 St. skua antarcticus : 1 adult È ASSE 42. | OD Söt. 432| 192 192 53 | 26 | 27 | 20.] 27 | 24 | 71 | 94 | 1-6 3. táblázat Fajok szerint összevont összesítő mérettáblázat — Zusammenfassende Faj Sz. Bene +Sp. ets St. parasiticus, ad. 305—338 120—153 40—86 175—235 juv. 298—322 125—150 15—32 140—175 St. longicaudus, ad. 300—350 125—152 140—203 285—350 juv. 280—317 122—136 13—32 136—160 St. pomarinus, ad. 334—358 153—160 52—65 205—225 juv. 326—355 129—163 05—20 143—180 St. skua, ad. 403 158 12 170 juv. 390 155 5 155 St. antarcticus, ad. 432 192 5 192 58 4. táblázat Külföldi szerzők összesített adatainak átfogó merettablazata zusammenfassende Tabelle von Angaben der ausländischen Verfassern — (Mittelzehe ohne Kralle) | Szárny | Fark Csôr | Eine | Faj Csüd Középujj | | | St. parasiticus 286 — 348 166 — 235 26— 35 39— 48 32— 38 St. longicaudus 283 — 327 263 — 360 24 — 32 35— 46 31— 37 St. pomarinus 340 — 375 128 — 243 36— 44 48 — 58 42— 48 St. skua . 366 — 420 136— 159 47 — 56 61— 72 72—78 A mérettablazatok fejrovataban levő rövidítések magyarázata a következő: — Die Erklarung der Abkiirzungen in der Kopfrubrik der Massentabellen heisst, wie folgt: — 1. Sorszám — Numero. — 2. Datum, kor, ivar, fázis — Data, Alter, Geschlecht, Phasis. — Vil. = világos, Lichte Phase; Félvil; = félvilagos, Halblichte Phase; Söt. = sötét, Dunkle Phase; Felsöt. = felsötet, Halbdunkle Phase. 3. Szárny — Flügel. — 4. Fark, nettó — Schwanz, netto. — 5. + Nyärs — + Spiess. — 6. Fark, total — Schwanz, total. — 7. Csőr — Schnabel. — 8. Nyereg — Sattel. — 9. Csőrköröm — Nagel. — 10. Csőrtő széles- sége — Breite der Culmen Basis. — 11. Orrlyuk-elöszegelytöl csőrtő tollazatig — Vom Vorderrand der Naslöcher bis zum Stirngefieder. — 12. Orrlyuk-elészegélyt6l a csőr végéig — Vom Vorderrand der Naslôcher bis zur Nagelspitze. — 13. Tarzus — Lauf. — 14. Közepujj karommal — Mittelzehe mit Kralle. — 15. Fehérgerineti kezevezök száma — Primaries mit weissen Schaft. — (A külföldi példányok * jellel vannak jelölve — Auslän- dische Exemplare mit Stern bezeichnet.) Juvenis példanyok biztos meghatarozasa Mielőtt a magam módszerét ismertetném, vessünk egy rövid visszapillantäst arra nézve, hogy a két kistermetű Stercorarius faj juvenis példányainak meg- határozására nézve egyes kiváló külföldi szerzők szerint melyek a biztos és bizonytalan bélyegek. COLLET RÓBERT szerint a fehér gerincű evezők száma nem biztos, — a csüd mérete biztos jegy. — J. ROHWEDER szerint kitömött példányoknál a test | nagysága nem biztos, — a csőr alakja, nagysága és szélessége biztos jegy. — NAUMANN szerint a csőr alakja és formája a legbiztosabb jegy; és igen jó jegy a felső káván a kampó előtt levő kivágás jelenléte (Longicaudus), vagy | Massentabelle nach Arten (Mittelzehe mit Kralle) Csi Cstő Sz. Kpuii. F. evező 27—35 10—17 40—49 35—45 1—2, 1—5 25—30 10—12 42—47 38—42 1—2, 1-4 24—28 9—12 38—41 35—40 1—2, 1—2 23—28 8—10 39—44 34—40 1—0, 1—2 38—39 13—15 50—52 47—52 1—5, 1—5 32—40 10—16 48—56 43—52 1—2, 1—5 48 16 64 78 1—5 47 16 70 70 1—4 53 20 zal 94 1—6 annak hiánya (Parasiticus) — REICHENOW szerint az orrlyukak előszegélyé- nek a csőr hegyéhez, illetve a felső káva tollszegélyéhez viszonyított távolsága a biztos jegy. — SCHÜZ szerint a fehér gerincű evezők mennyisége nem biztos, — a kormánytollak gerincvégeinek a tollzászlón való túlnyúlása, kiállása (Parasiticus), illetve a tollzászlón való túl nem érése (Longicaudus): jó jegy. — ALLAN BROOKS szerint a legmegbízhatóbb jegyet a csőrkörömnek a sup- ranasal-nyereghez való hosszúsági viszonya képezi. — HARTMUT WALTER szerint a csőrköröm és nyereg proporcionális aránya, továbbá a kézevezők gerincének fehér színe nem képez biztos fajmegkülönböztető bélyeget, — ellen- ben az alkar (ulna) viszonylagos hossza, továbbá az első 3 kézevező végének hegyes vagy kerek volta jó fajmeghatározási bélyeget képeznek. Az előző fejezetben közreadott összehasonlító mérettáblázatoknak elsősor- ban a juvenisekre vonatkozó egyes adatait fogom itt mint biztos vagy nem biztos karakterjegyeket áttekinteni, illetve megvilágítani. Stercorarius parasiticus-böl 10 juvenis példányt vizsgáltam. Ezek között a fehér gerincű evezők mennyisége így oszlott meg: — kettőnél az 1—2, ötnél az 1—3, háromnál az 1—4 evező gerince volt tiszta fehér. — (A vizsgált 27 adult példány között ez így alakult: egynél az 1—2, tizenkettőnél az 1—3, négynél az 1—4, tíznél az 1—5 evező gerince volt tiszta fehér.) — Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a juvenis Parasiticus-ra nézve a fehér gerincű evezők szám- szerinti mennyisége nem képez biztos bélyeget. Stercorarius longicaudus-ból 11 juvenis példányt vizsgáltam. Ezek közül kettőnél csak az első evező gerince volt tiszta fehér, kilencnél pedig az 1—2 evező volt ilyen. — (A 6 adultusnál az 1—2 evező volt fehér gerincű.) — Ez tehát abszolút biztos jegynek volna mondható, ha: nem akadnának olyan juvenis Parasiticus, sőt Pomarinus egyedek is, melyeknél szintén csak az 1—2 evezőnek gerince tiszta fehér! Nézzük most a REICHENOW-féle bélyeget, mely szerint az orrlyukak elő- szegélye a Parasiticus-nal a csőrhegyhez jóval közelebb esik, mint a csörtö tollszegélyéhez. Ez a bélyeg a vizsgált 10 juvenis példánynál így alakult: — egy esetben 5 mm-rel, két esetben 4 mm-rel, három esetben 3 mm-rel, három esetben 2 mm-rel, egy esetben 1 mm-rel esett közelebb a csőr végéhez, mint a felső káva tollszegélyéhez. — (Ez a bélyeg a 27 adultnál így alakult : — két esetben 7 mm-rel, két esetben 6 mm-rel, három esetben 5 mm-rel, öt esetben 4 mm-rel, hat esetben 3 mm-rel, négy esetben 2 mm-rel, három esetben 1 mm-rel volt közelebb a csőr hegyéhez, mint a csőrtő tollazatähoz; egy eset- ben ez a két távolság egyforma volt, — mig egy esetben ellenkezőleg : a csőrtő tollazatahoz esett közelebb 1 mm-rel.) — Ez a bélyeg tehát az itt közölt mérési adatok alapján aránylag jó jegynek mondható, — a Parasiticus-ra nézve. REICHENOW szerint a St. longicaudus-nál az orrlyukak elöszegelye a csőr- vég és a csőrtő tollszegélye közötti távolság felező pontjába esik. Az általam vizsgált 17 (6 adult, 11 juv.) példány közül 12-nél az orrlyukak előszegélyétől mind a csőr vége, mind a csőrtő tollszegélye teljesen egyforma távolságra esik, — és csak egy adultnál és egy juvenisnél hosszabb 1—1 mm-rel, és egy másik adultnál és egy másik juvenisnél rövidebb 1—1 mm-rel a szóban forgó két távolság, — egy juvenisnél pedig 2 mm-rel van közelebb a csőrtőhöz, mint a csőrvéghez. Méréseim alapján ezt a karakterjegyet igen jó bélyegnek lehet elismerni. ALLAN BROOKS szerint a St. parasiticus-nál az úgynevezett supranasal-nye- 60 Cas reg, vagyis a csőrköröm hátsó szegélyétől a homloktollazatig terjedő szakasz mindig hosszabb, mint maga a csőrköröm, s ez a körülmény a fajmeghatáro- zésnäl a legmegbízhatóbb bélyeg. Az evvel a jeggyel kapcsolatos részletméréseim a vizsgált 10 juvenis ékfar- kúnál a következő adatokat eredményezték. A nyereg három esetben 1—1 mm-rel hosszabb volt, mint a csőrköröm ; de egy esetben 1 mm-rel, egy esetben pedig 2 mm-rel rövidebb volt, mint a csőrköröm, — viszont öt esetben a nyereg és csőrköröm egyforma hosszúnak bizonyult. — (A 27 adultusnál az idevágó adatok a következők. A nyereg egy esetben 6 mm-rel, egy esetben 4 mm-rel, egy esetben 3 mm-rel, öt esetben 2 mm-rel, öt esetben 1 mm-rel hosszabb, — de két esetben 4 mm-rel, egy esetben 3 mm-rel, egy esetben 2 mm-rel, két esetben 1 mm-rel rövidebb lt mint a csörköröm, — és nyolc esetben a nyereg és csőrköröm egyforma hosszú volt.) A St. longicaudus-nál viszont, ALLAN BROOKS szerint, a csőrköröm hosszabb vagy olyan hosszú, mint a nyereg. Ezek a részletméretek az általam vizsgált 11 juvenis St. longicaudus-nal következőképp alakultak. A csőrköröm egy eset- ben 4 mm-rel, két esetben 3 mm-rel, egy esetben 2 mm-rel, három esetben 1 mm-rel volt hosszabb, mint a nyereg, — három esetben pedig a; csőrköröm oly hosszú volt, mint a nyereg; — egy esetben pedig a nyereg volt 1 mm-rel hosszabb, mint a csőrköröm. — (A 6 adultusnál ez volt a helyzet: a csőr- köröm egy esetben 6 mm-rel, két esetben 4 mm-rel, két esetben 2 mm-rel volt hosszabb, mint a nyereg; egy esetben pedig oly hosszú volt, mint a nyereg.) Méréseim szerint ez a bélyeg a St. longicaudus-nál ha nem is minden, de több esetben beválik, — a St. parasiticus-nâl azonban csak egyes esetekben válik be, tehát labilis voltánál fogva nem lehet legmegbízhatóbb bélyegnek tartani. Az 1—2 mm-res eltérések nem lényeges differenciák. ERNST SCHÜZ a St. parasiticus és St. longicaudus megkülönböztető bélyegei- ről szóló értékes tanulmányában azt írja, hogy az általa vizsgált kevés juv. Parasiticus Balgnál valamennyi farktoll a tollzászlóból kiálló gerincvégekkel bírt, — míg a Longicaudus-ok farktollain ilyen kiálló gerincvégek nincsenek. Megjegyzi azonban, hogy ezek a kiálló tollgerincvégek elhasználódás folytán le is kophatnak, el is veszhetnek. Az általam vizsgált 37 St. parasiticus-böl 27 adultus, 10 juvenis ruházatban volt. A juvenisek között csak egyetlenegy olyan példány akadt, melynél vala- mennyi farktoll kiálló gerincvégekkel bírt, — elejtve 1938. IX. 19, Tihany. Egy másik juvenisnél csak egyes farktollakon voltak ilyenek. De az adultusok között is volt négy olyan példány, melyeknek egyes farktollain kiálló gerinc- végek voltak. Ámde ezzel szemben a vizsgált re (6 adult, 11 juvenis) — Longicaudus között is akadt három adult és két juvenis példány, melyeknél egyes farktollak szintén kiálló gerincvégekkel bírtak! Ez a bélyeg tehát, vizsgálataim szerint nem a juvenis Parasiticus-t jellemző karakterjegy, hanem valami sajátszerű és a Parasiticus-nál gyakoribb, a . Longicaudus-nal kivételes vagy ritkább jelenség. Ezt a ielenséget utólagos . | átvizsgálásoknál egyes Pomarinus-példányoknál is megtaláltam. A jelenség eredetének felderítése céljából jövőben minden frissen lőtt Stercorarius fark- | tollait beható vizsgálat alá kell venni. COLLET szerint a csüd mérete a Parasiticus és Longicaudus meghatározására nézve biztos jegy. Idevágó méréseim a következők. Parasiticus adult 40—49 mm, juvenis 42—47, — Longicaudus adult 38—41, juvenis 39—44, — Poma- | rinus adult 50—52, juvenis 48—56 mm. Ezek a méretek azt mutatják, hogy | | 61 | | a 38—39 mm-es csüd Longicaudus-ra vall, a 45—49-es Parasiticus-ra, — de à 40—44-es méretbe már mindkettő egyformán beleesik. Ezt a bélyeget ezek szerint nem lehet biztosnak mondani. Ellenben az 50 mm-nél hosszabb csüd- méret már határozottan Pomarinus-ra mutat. NAUMANN Szerint igen jó bélyeg a Longicaudus csőrének felső káváján a kampó előtti kis kivágás, mely a Parasiticus-näl nincs meg. Én ezt a jegyet valamennyi általam vizsgált Longicaudus-on kerestem, de a 17 példány közül csak egyetlenegy példányon találtam meg, — melynek adatai a következők voltak: 1898. VII. hó, adultus, Spitzbergák, VOJNICH OSZKÁR gyűjtése. Szárny 310 mm, fark nettó 152, nyárstöbblet 190, teljes fark 342; csőr 26 (nyereg 13, köröm 13); orrlyukelőszegélytől felsőkáva tollazatig 12, illetve csőrvégig 12, csüd 40, középujj karommal 40, csőrtő szélessége 10 mm. A szárny hegye a rövid kormánytollakat 40 mm-rel túléri. Az első 2 evező gerince tiszta fehér, a 3—4. világosbarna. Világos fázis, adult . Ez a valószínűleg igen vén példány máskülönben is igen érdekes volt. Vizs- gálati jegyzőkönyvemből idézem a következő feljegyzéseket. Felsőkáván a csúcs előtt jól kivehető fogbevágás! A farktollakon itt-ott egyes miniatűr appendixek vannak, vagyis a tollgerincvégek a lobogóból csupaszon kissé kiállanak. A vállevezőkön áttetsző harántsávozás nyomai. A nyárstollakon ráeső fényben áttűnik a korábban megvolt és most már elmosódott keskeny keresztsávozás. Itt megjegyzem még, hogy kérésemre DR. PÁTKAI IMRE kollégám is meg- nézte néhány Longicaudus csőrét, de azokon ő sem talált kivágást. NAUMANN szerint a Parasiticus és Longicaudus meghatározása szempontjá- ból a csőr alakja és formája a legbiztosabb jegy. Ezt a felfogást ROHWEDER az Uj-Naumannban még precízebben így fejezi ki: — a csőr alakja, nagysága és szélessége biztos jegy ! Ebböl a szempontból kiindulva megmértem mind a 73 vizsgált Stercorarius csőrtövének szélességét is. Ezek a méretek a következők : — Parasiticus adult 10—17, juvenis 10—12, — Longicaudus adult 9—12, juvenis 8—10, — Poma- rinus adult 13—15, — juvenis 10—16, — Skua adult 16, juvenis 16, — Antarc- ticus adult 20 mm. Ezekből a méretekből azonban csak az tűnik ki, hogy a csőr tövének szé- lessége általában a korral növekszik, de mondjuk egy 10—12 mm-es csőrtő alapján még nem tudjuk megállapítani, hogy a kérdéses példány melyik faj- hoz tartozik. De a hangsúly itt nem is a csőrtő méretén, hanem a csőrplasz- tikán van! Ezt egy analógiával tudom szemléltetően érzékeltetni. Ha felül- nézetben vizsgálom a parasiticus és longicaudus csőrét, ez a kettő úgy viszony- lik egymáshoz, mint a Dendrocopos major csőre a D. syriacus csőréhez. A parasiticus és D. major csőre felülnézetben észrevehetően szélesebb, míg à longicaudus és D. syriacus csőrének domborulata karcsúbb, keskenyebb, — azzal a lényeges különbséggel, hogy a Stercorarius-näl a parasiticus csőre, míg a Dendrocopos-nál a syriacus csőre hosszabb. Ha a kutató megfelelő mennyiségű vizsgálati anyaggal rendelkezik és ezt a különbséget a többi bélyeggel együtt mint , összbenyomást" jól beidegzi, — akkor mindig biztosan tudja a szóban forgó két fajt determinálni, meghatározni. Én ötször tettem magammal próbát olyképp, hogy az előttem levő Sterco- rarius-okat összekevertem, és azután egyet-egyet kézbevéve felülről vettem szemügyre a példány csőrét, és minden esetben biztosan határoztam meg a fajt. 62 WALTER szerint, az általa felfedezett jegy igen alkalmas a juvenisek fajának meghatározására: a külső kézevezők vége kihegyezett a parasiticus-näl, és lekerekített a longicaudus-näl. — (Megjegyzés. Ez analóg a két faj fiatal pél- dányainak középső kormánytollainál fennálló helyzettel; ezeknek a farktol- laknak vége rendszerint szintén kihegyezett, illetve lekerekített. WARGA.) Fentiek alapján megállapíthatom, hogy a juvenis ruházatban levő St. parasiticus és longicaudus példányok meghatározásánál a két legbiztosabb bélyeg: — 1. a csőrplasztika, — 2. a Reichenow-féle jegy, vagyis az orrlyuk előszegélyének a csőrtőtollazathoz és csőrvéghez viszonyított távolsága. — A csőrplasztika elsősorban olyan esetekben, mikor alkalmunk van a két fajból egyszerre több példányt is átvizsgálni, egymással összehasonlítani. Az evezőtollak gerincének tiszta fehér színe csak abban az esetben és arra nézve képez biztos jegyet, ha azok száma kettőnél több, vagyis 3—4—5. Ebben az esetben azonban csak annyi bizonyos, hogy a példány nem longi- caudus, hanem vagy parasiticus vagy pomarinus. Hogy a kettő közül melyik, azt a csüd, csőr és szárny méreteinek összehasonlításával dönthetjük el. Abban az esetben azonban, ha a vizsgált juvenis példánynak csak az 1—2-ik evező- tolla tiszta fehér gerincű, még nem biztos, hogy az longicaudus, mert akadnak néha olyan parasiticus sőt pomarinus példányok is, melyeknél szintén csak az 1—2. evezőnek gerince tiszta fehér. Itt nyomatékosan meg kell jegyeznem, hogy akadnak juvenis longicaudus-ok, melyeknél a 3-ik kézevező gerince , fehéres" — de ez sohasem olyan tiszta hófehér, mint az első kettőé. Legalabb- is az általam vizsgált példányok közt egyetlenegy sem akadt olyan, melynél a 3-ik evező gerince is tiszta fehér lett volna. Színtípusok, fázisok A Stercorarius-fajok tollruhäjuk szerint két színtípusba sorolhatók: világos és sötét fázisba. Régebben sokan úgy vélték, hogy ez csak korkülönbséget jelent: a juvenisek a sötét, az adultusok a világos fázisba tartoznak. Később azonban kiderült, hogy a költő pároknál mindkét ivar a világos, illetve a sötét fázisba tartozik, vagyis a sötét hímnek sötét a párja is, és a világos hímnek a párja is világos fázisú. De állítólag kivételesen előfordulnak vegyes párok is. |A fiatalkori és öregkori ruházat között egy átmeneti köztes ruházat alakul | ki: az intermedier színezet. Az ilyen példányokat immaturusoknak, illetve | semi-adultusoknak nevezzük. i Hogy az egyed a juvenis-ruházat után hány év múlva, illetve hányadik | vedlés után kapja meg a végérvényes adultus-ruházatot, arra nézve csak az a | feltevesszerü megállapítás van elfogadva, hogy valószínűleg a negyedik, | ötödik évben. Ezt azonban autentikusan csakis a költési területeken végzendő | sorozatos gyűrűzési kísérletek várható eredményei alapján lehetne megálla- | pítani. | H. N. SourHERN (Ibis, 1943, p. 443—485.) a St. parasiticus két fázisára i vonatkozó nagyszabású tanulmányában táblázatokba foglalva kimutatja, | hogy az egyes költési területeken hány százalékban fordulnak elő a világos ! fázisba tartozó példányok, és arra a következtetésre jut, hogy minél északabbra. | fekszenek ezek a területek, annál nagyobb százalékban fordulnak ott elő a | világos fázisba tartozó példányok. Így például Svalbard-on vagyis a Spitzber- \gakon 100%-os a világos fázisú példányok előfordulási aránya. Egy másik | | "63 táblázatban pedig példányszámok szerint állítja szembe egymással a két fázis mennyiségét. Ebből viszont az tűnik ki, hogy például Nagy-Britanniában, tehát már délebbre eső területen a sötét fázis van túlsúlyban, amennyiben 220 sötét példánnyal szemben csak 103 világos fázisú példány van kimutatva. Itt tehát már a sötét fázis dominál, a világos fázissal szemben dupla mennyi- ségben. A világos fázisnak az északabbra fekvő költési területeken való feltűnő túl- súlyban levésének okát kutatva, önként felmerül a gondolat, hogy a Stercorari- us-ok talán, — hasonlóan, mint az énekesek bizonyos fajai, például Turdus merula, Parus major, — 1—2—3 éves korukban, — a Stercorarius-oknäl tehát az átszíneződés ideje alatt, még nagymértékben vonuló madarak, és hogy a kor növekedésével évről évre csökken bennük az úgynevezett vonulási ösztön. Én az általam tüzetesen megvizsgált 73 db Stercorarius példány színleírásai- nak alapján nem kettő, hanem 4 színtípust különböztetek meg — a világos és sötét fázis mellett még félvilágos és félsötét fázist is. A világos fázist öreg korban jellemzi a fehér alsótest mellett a homloktól egészen a tarkóig nyúló, a szemeket is befoglaló fekete sapka. A sötét fázis úgyszólván egyöntetűen kormosbarna vagy füstbarna benyomást kelt. Az intermedier példányok részint a félvilágos, részint a félsötét fázisba sorolha- tók, aszerint, hogy színfejlődésük menete melyik fázis felé van kialakulóban. Az általam vizsgált példányok fázisok szerinti megoszlása a következő: — A hazai 56 példányból 19 a világos, 3 a félvilágos, 9 a félsötét, és 25 a sötét fázisba tartozott. Érdekes, hogy a világos fázisnál az adultusok, a sötét fázisnál pedig a juvenisek vannak szinte abszolút túlsúlyban. 5. táblázat | Faj Vilagos Félvilagos Felsötet Sötet Összes | St. par. 16 ad., Ljuv.= | 4ad., juv.= | Wad. 4 juv.= “| Gad: 4 Juve 10 37 IL 19) =) | i I St. long. 2 5rad., l'uv.— 2 1 ad., 3 juv.= EIA 17 =6 =4 St. pom. lad., @ juv.= D 2 ad., Fjuv.- Mad 13%uv. = 14 16 =] nil St. skua | D 2 D ad uv? 2 St. ant. 2 1%) D l'ad... orjuv.=1 1 Osszesen 22 ad., 2 juv.= | 4ad., I juv.=5 | 2 ad., 8 juv.= | 9 ad., 25 juv.=34 73 = 24 — 0) Tehát egybevetve a 73 példányból 24 a világos, 5 a felvilägos, 10 a felsötet, 34 a sötét fázisba tartozott. Fentiek közül a hazai peldänyok fäzisok szerinti megoszläsa viszont a következö: 64 6. táblázat Faj | Világos | Felvilägos | Felsötet | Sötet Összes St. par. 13 del EN = | 2 ad., 1 juv.=3 | 1 ad., 4 juv.=5 | @ ad., 4 juv.=4 26 St. long. 3 Si SUN = ey 2 2 ei = | 2 ad., 6 juv.=6 aay St. pom. 1 ad., 2 juv. = 2 | D QE juv.= | 1 ad., 13 juv.=14 16 St. skua 2 2 D @ ad., 1 juv.=1 1 Osszesen 17ad., 2juv. =19| 2 ad., 1juv.=3 | 1 ad., 8 juv.=9 | 1 ad., 24 juv.=25 56 Konkiüziök 1. CHERNEL ÍSTVÁN szerint a Nyilfarkü halfarkas, St. parasiticus, hazánkban 1899-ig csak két példányban került meg; egy juvenis a Velencei tavon (Coll. MESZLENY BENEDEK), és egy példány a Fertőn (Coll. HuszTHY ÖDön); — a többi észlelt vagy begyűjtött példány valószínűleg Ékfarkú halfarkas, St. crepidatus. Evvel szemben az Aguila évfolyamaiban 24 begyűjtött Ékfarkú, és 17 begyűjtött Nyílfarkú halfarkasról szólnak a közlemények. A nálunk lövött Halfarkasokat rendszerint rosszul határozzák meg, állapította meg akkor CHERNEL. Mivel ezeknek a példányoknak jórésze ma már nincs née a korábbi meghatározásokat nem is tudjuk ellenőrizni. 2. Németországban SCHÜZ (1933) és HEYDER (1943) megállapítása szerint a St. longicaudus sokkal gyakoribb jelenség, mint a St. parasiticus. Ezzel szemben Magyarországon éppen ellenkezőleg: a St. parasiticus a jóval gyak- rabban előforduló faj. Ezt a jelenséget avval a körülménnyel lehet magyarázni, hogy hazánk területe jobban beleesik a Parasiticus vonulási útvonalába, | illetve hogy a Parasiticus költési területei és téli szállása közötti vonal nagyobb arányban érinti hazánk területét. Ezt a feltevést igazolni látszik az a körülmény lis, hogy a Szegedi Fehértavon DR. BERETZK PÉTER által begyűjtött Halfar- "kasok között 15 St. parasiticus mellett idáig csak 2 St. longicaudus akadt. | 3. SOUTHERN (1943), földrajzi területek szerint százalékos arányokban "mutatja ki, hogy a St. parasiticus minél északabbra eső költési területein a ‚vilägos fázisú példányok erős túlsúlyban vannak a sötét fázisú példányokkal "szemben, — viszont a jóval délebbre eső költési területeken már a sötét fázisba "tartozó példányok dominálnak. Ez a megállapítás áll az átvonulási területekre ‘is. Minél délebbre esnek az átvonulási területek, az ott megjelenő Stercorarius- "fajok között, annál több a sötét fázisba tartozó példányok száma. Ez a megál- "lapítás hazánkra nézve is helytálló, amennyiben az általam megvizsgált 56 "hazai példányból 22 a világos és félvilágos, míg 34 példány a sötét és félsötét | fazisba tartozott. Í i: Aquila 1966—67 65 4. Némely szerző, mint például Hartmut WALTER (1962), a színfejlődés : évenkénti fokozata szerint, tehát hipotétikus alapon: 1, 2, és 3 éves fiatal példányokról beszél komoly fajsúlyú és minden vonatkozásra kiterjedő Ster- corarius-tanulmányában. Szerintem azonban kizárólag csak gyűrűzött pél- dányok alapján lehetne pozitíve megállapítani bármelyik Stercorarius- példányról, hogy az 1, 2, 3, illetve hány éves korú példány. Ebből az apropó- ból felhívom az északi államok ornithologusait, hogy célszerű és üdvös dolog volna a költési területeken tervgyűrűzéseket (Planberingungen) végezni, és a várható eredmények szerint az 1, 2, 3 éves korban kézrekerülő példányokról tüzetes színleírást és részletes méreteket felvenni. Az ilyen tervgyűrűzések eredményei nemcsak a színfejlődés évenkénti menetére — de talán a szín- fázisok mikénti kialakulására is pozitív fényt vethetnek. 5. LOPPENTHIN (1932) és ScHüz (1933) a juvenis St. parasiticus jellemző bélyegének a kormänytollaknäl a lobogóból kiálló tollgerincvégeket tartják, mivel szerintük ilyen kiálló tollgerincvégek a St. longicaudus juvenis példa- nyainal nem fordulnak elő. — En St. parasiticus-böl 37 példányt vizsgáltam (27 adult, 10 juvenis). Ezekből összesen csak 6 példányon (4 adult, 2 juvenis) találtam itt-ott egyes farktollakon kiálló gerincvégeket, és csak az egyik juvenisnel voltak valamennyi farktollon ilyenek. De ezzel szemben a vizsgált 17 St. longicaudus (6 adult, 11 juvenis) között is akadt 5 példány (3 adult, 2 juvenis), melyeknek egyes farktollain szintén megvoltak a zászlóból kiálló tollgerincvégek! Sőt St. pomarinus példányokon is találtam ilyeneket. Ezek után felmerülhet a feltevés, hogy ez a jelenség talán csak atavisztikus vissza- ütés a Stercorarius-fajok őskorára. Lehet, hogy ilyen atavisztikus visszaütés az a tünet is, hogy egyes példányoknál a vállevezőkön és kormánytollakon ráeső fényben elmosódott keskeny keresztsávozás nyomai látszanak. 6. A St. parasiticus és St. longicaudus juvenis példányokra úgy globálisan véve 90%-ban jellemző a hát és karfedő tollak csúcsszegélyének színe, mely a Parasiticus-näl világosabb vagy sötétebb rozsdabarna, a Longicaudus-näl ellenben szürkésfehér. Ámde itt is vannak kivételek. Az általam eddig vizsgált 37 Parasiticus-ból 6 olyan példány akadt (2 adult, 4 juv.), melyeknél az említett tollak csúcsszegélye nem rozsdabarna, hanem szürkésfehér volt. (Ezek a pél- dányok a mérettáblázatokban a következő sorszámok alatt szerepelnek: 44, 60, 19, 20, 46, 57.) Es akadt 3 olyan juvenis Longicaudus a 17 között, melyeknél említett tollak csúcsszegélye szürkésfehér helyett rozsdásbarnás volt! Ezek a mérettáblázatok- ban 11, 34, 69 sorszámok alatt szerepelnek. De a vizsgált 16 St. pomarinus között is volt 4 olyan példány (1 adult, 3 juvenis), melyeknél említett tollak csúcsszegélye a szabály szerinti rozsdabarna helyett : szürkésfehér volt. Ezek sorszáma a táblázatban: 17, 62, 63, 65. Egy másik jellemző kritérium szerint a juvenis St. parasiticus nyárstollának vége kihegyezett — a juv. St. longicaudus-é ellenben lekerekített. De itt is akadt szabály alóli kivétel! Az 50, 52, 57 sorszámú 3 juv. St. parasiticus nyárstollának vége lekerekített volt. Itt talán szükségtelen megjegyezni, hogy említett példányok faja a többi összes jellemző bélyegek figyelembevételével minden kétséget kizárólag biz- tosan volt megállapítva. 7. Általánosan ismert dolog, hogy a St. parasiticus-näl gyakoriak, ellenben a St. longicaudus-nál ritkák a sötét fázisú példányok. A vizsgált 17 Longicaudus fázisok szerinti megoszlása a következő : 6 világos (5 adult, 1 juv.), — 4 félsötét 66 (1 adult, 3 juv.), — 7 sötét fázis (7 juv.) — A hazánkban megkerült 13 Longi- caudus közül világos fázisú volt 3 adult, 1 juv., — félsötét fázisú 3 juvenis, — és sötét fázisú 6 juvenis volt. A 13 példányból tehát összesen 9 juvenis kép- viselte a félsötét és sötét fázist. Nálunk tehát a sötét fázisúak voltak többség- ben. 8. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a Stercorarius fajoknála © 9-ek nagyobbak, mint a c" c7"-ek. A külföldi szerzők által közreadott ivar szerinti méretekből, és saját méréseim adatainak egybevetéséből ezt a nézetet azonban nem lehet elfogadni. Akadnak ugyan ? 2-ek, melyek egyes méretekben felül- múlják a c" g'-eket, ez azonban nem általános és nem rendszeres. A nőstények nagyságbeli fölényét nem látom bizonyítottnak. 9. A fehér gerincű evezők változó mennyiségének okát kutatva, felmerülhet a feltevés, hogy ez a jelenség nem annyira csak fajt jellemző bélyeg, hanem esetleg korjegy is. Vessünk egy pillantást az általam vizsgált példányoknál a fehér gerincű evezők mennyiségének faj szerinti megoszlására. Ez a következő. St. parasiticus adult: — 10 esetben 1—5, — 4 esetben 1—4, — 12 esetben 1—3, — 1 esetben 1—2. — St. parasiticus juvenis: — 3 esetben 1—4, — 5 esetben 1—3, — 2 esetben 1—2. — St. longicaudus adult: — 6 esetben 1—2, — St. longicaudus juvenis: — 9 esetben 1—2, — 2 esetben 1. St. pomarinus adult: — 2 esetben 1—5. — Si. pomarinus juvenis: — 1 esetben 1—5, — 3 esetben 1—4, — 7 esetben 1—3, — 3 esetben 1—2. Ebből a kis összeállításból pusztán csak arra lehet következtetni, hogy a fehér gerincű evezők száma a Parasiticus és Pomarinus-nál a juvenis koron túl szaporodik, és adult korban kulminál. Ilyen szempontból érdekes és esetleg hasznos volna a külföldi múzeumokban nagyobb mennyiségben meglevő példányok tüzetes átvizsgálása. De felmerülhet az a gondolat is — miután származástani elmélet szerint a fajok egymásból alakultak ki —, hogy a Stercorarius genusban a Longicaudus a legfiatalabb species, és a fehér gerincű evezők mennyisége éppen ezért ennél a fajnál következetesen a legkevesebb. És mert ellenkezőleg: magasabb fej- lettségi fokon bizonyos tényezők: színek és jellegek általában emelkedő ten- i denciát mutatnak. | A Nagy halfarkas szereplése a magyar szakirodalomban — és végre | a faunaban | | A Stercorarius catarrhactes állítólagos előfordulásáról először CH. DANFORD | és H. Brown írtak 1875-ben az Ibis-ben (p. 438.) megjelent és Erdély madär- | világát ismertető kézleményiikben, mely szerint 1850 telén Nagyszebenben | került meg egy példány. Ez azonban BIELZ ALBERT szerint (Fauna der Wir- | belthiere Siebenbürgens, 1856, p. 146.) Lestris parasitica, Schmarotzer Raub- |môve volt. (Megjegyzés. A nyárstollakra nézve közölt adat szerint adult pari halfarkas, St. longicaudus volt. WARGA.) DANFORD ET BROWN "tévedését később FRIVALDSZKY JÁNOS (Aves Hungariae, 1891, in Appendix, |p. 188.) helyreigazitja. | CHERNEL ISTVAN 1898-ban a Nomenclator Avium Regni Hungariae-ben, ‚a hazai madarak névjegyzékébe felvette mind a 4 Halfarkas-fajt, és így a IE 67 Nagy halfarkas, St. catarrhactes is szerepel a jegyzékben mint magyar fauna- tag. CHERNEL egy évvel később 1899-ben Magyarország madarai című, akkor korszakalkotó művében (II. köt. p. 36.) ezt írja róla: , Magyarországon eddig csakis a fiumei öbölben került egyetlenegy példány, melyre az ezredéves or- szágos kiállítás alkalmával a fiumei főgymnázium gyűjteményében bukkan- tam." Érdekes, hogy Dr. ALmAsy GyörsY már 1896-ban (Orn. Jahrbuch, p. 218—219.) nem tartotta ezt a példányt Nagy halfarkasnak. Közleményében azt írja, hogy mivel a példány nem volt a kezében, a determinálás helyességé- ről nem nyilatkozhat, de határozottan gondolja, hogy csak Lestris pomariná- ról lehet szó. CHERNEL azonban ALMÁSY véleményét nem vette figyelembe. BRUSINA SPIRIDION horvát ornithologus MADARÁSZ kérdésére 1900-ban közölte vele, hogy szóban forgó példányt nem a Fiumei öbölben, hanem Cur- zola szigetén lőtték 1894. XI. közepén, és a Zágrábi Múzeumban van kiállítva. Dr. RÖSSLER ERvIN 1902-ben a Glasnik-ban közreadja azoknak a horvát faunäba tartozó madaraknak jegyzékét, melyek a zágrábi múzeumban vannak ~ bemutatva, és ebben a jegyzékben (p. 17.) szerepel a Nagy hf. St. cat. egyetlen példánya, mely 1894 novemberében a Stona tengercsatornában (Kanal kod Stona) lett elejtve. DR. MADARÁSZ GYULA 1902-ben Magyarország madarai című kiváló rend- szertani művében (p. 403, p. 612—613.) BRUSINA közlése alapján a következő- ket írja madarunkrél: , Jóllehet irodalmunkban a 3 Halfarkas-fajon kívül még egy negyedikkel is (Megalestris cat.; M. skua) találkozunk, de mivel a faj | egyetlenegy, állítólag a Quarnero-ban lőtt példány után lett felvéve, amelyről | utóbbi időben kiderült, hogy azt tulajdonképpen Dalmatiában Curzola szigetén lőtték, így semmi jogosultsággal nem bír faunánk képviseletére, madaraink sorából egyelőre elhagyandó." MaparAsz cáfolatnak beillő közlése után azonban mégsem törölték ezt a fajt a faunából, és CHERNEL 1904-ben az Állatok Világa hatodik kötetében (Madarak III. köt. p. 169.) korábbi állítását a következőképp ismétli meg: „Ezredeves országos kiällitäsunk alkalmával a fiumei főgymnázium gyűjte- ményében bukkantam egy példányra, mely a rajta levő fölírás tanúsága szerint a fiumei öbölben lövetett." HERMAN OTTÓ: „A madarak hasznáról és káráról" című könyvének még IV. kiadásában, a hazai madarak névjegyzékében is (1914, p. 350.) szerepel / a Nagy halfarkas. | De a St. skua Brünn. még tovább is kísért a magyar szakirodalomban. Így | 1917-ben SCHENK JAKAB a Fauna Regni Hungariae , Aves" kötetében (p. | 98.) mint , külső idegen vendég’’-et (hospes extraneus) felsorolja a fent idézett | fiumei példányt — és egy évvel később, 1918-ban CHERNEL még szintén felveszi a Nomenclator A. R. H.-be (p. 27.). Sőt ezen túlmenőleg SCHENK | JAKAB 1929-ben az Uj Magyar Brehm 9-ik kötetében (Madarak II. p. 320.) ! ezt írja: „A Nagy halfarkas Magyarországból eddig csak egyetlen egy pél-{ dányban ismeretes, mely Fiuméban lövetett, és a fiumei főgymnázium gyűj-i teményébe került." | A kereken 40 évig húzódó Halfarkas-kérdés végére DR. GRESCHIK JENŐJ közleménye: ,, Előfordult-e a Fiumei-öbölben a Nagy halfarkas?” tette le al pontot (Kócsag, 1936/38, p. 94—95.). GRESCHIK citálja CHERNEL, BRUSINAI és MADARÁSZ fent említett adatait, és megerősíti MADARASZ véleményét, mely szerint a Nagy halfarkas a hazai fauna madarainak névjegyzékéből törlendő. 68 Egyben megemlíti azt is, hogy a volt fiumei főgimnázium gyűjteményében van ugyan egy ,,Lestris catarrhactes ? Fiume, Quarnero” névcédulával ellá- tott Halfarkas, melyet GRESCHIK kérésére DR. PÁZMÁNY JENŐ volt szíves megmeretezni. A közölt méretekből — szárny 310, csőr 35 mm — kitűnt, hogy a kérdéses példány nem Nagy halfarkas. SCHENK JAKAB azután 1938-ban ,,A történelmi Magyarország madarainak névjegyzéké"-be már nem vette fel a Nagy halfarkast. Elmondottakhoz a magam részéről csak annyit fűzhetek hozzá, hogy a GRESCHIK cikkében közölt méretekből annyi biztosan megállapítható, hogy a kérdéses példány nem Nagy halfarkas, mert annak szárnya 380—405, csőr- mérete pedig 47—55 mm között van — az azonban, hogy ez a példány melyik fajhoz tartozik: nem állapítható meg. Ennek megállapításához egyéb mére- tekre is szükség volna. Még csak annyit, hogy mennyivel egyszerűbb és éssze- rűbb lett volna egymás adatainak kritika nélküli átvétele vagy negligálása helyett a madarat vizsgálatra bekérni, méretezni, és faját pontosan megálla- pítani! A Nagy halfarkasra vonatkozó kétes adatok összefoglalása után végre két pozitív adat is felmerült. Az első BALÁT FRANTISEK adata volt, ki 1959. IX. 29-én a Balatonnál távcsővel megfigyelt s a fehér szárnytükör alapján meg- határozott egy példányt. — Es végre 1963. IX. 29-én Nagykanizsán meg- került az első bizonyító példány, melyet elejtője: BORBÉLY JANos, Intéze- tünknek megküldött. A sötét fázisú juv. ? mint fajának első tényleges képviselője került a magyar faunába, illetve Intézetünk gyűjteményébe. A Stercorarius parasiticus és St. longicaudus fajok tudományos nómenklatúrájának ingadozásai Ha átvizsgáljuk úgy a hazai, mint a külföldi szerzők által a Halfarkas-fajokra használt tudományos neveket: — akkor tűnik igazán szembe, hogy milyen zűrzavaros és ingadozó volt a két kistermetű faj nómenklatúrája, illetve hogy úgy a parasiticus, mint a crepidatus fajneveket milyen következetlenül és sokszorosan felcserélve használták a szerzők. CHERNEL ISTVAN hivatkozott művében (H. kötet, p. 37.) például azt írja, hogy FRIDERICH: , Naturgeschichte etc." című könyvében a Nyílfarkú és Ékfarkú halfarkas leírását összecserélte, — és hogy Curt FLOERICKE az úszó- és vízimadarakról szóló könyvében (1897. p. 276.) ráutal ugyan erre a tévedésre, de maga is ugyanabba a hibába esik... Így utólag nyugodtan megállapíthatjuk, hogy CHERNEL itt éppúgy járt, mint FLOERICKE — és hogy hármuk közül egyik sem tévedett a leírásban, "csak éppen a ‚‚parasiticus’ fajnevet használták más-más, illetve fordított | vonatkozásban ! 4 CHERNEL idézett művében (II. köt. p. 38.) az Ekfarkü halfarkasnal (St. crepidatus) csillag alatt még a következőket jegyzi meg: , Nálunk ezt a fajt . szokták hibásan ‚parasiticus’-nak nevezni." . Hogy maga CHERNEL is mennyire ingadozó volt a két kistermetű Halfarkas- | fajra vonatkozó tudományos nevek használatában, kitűnik a következő összeál- LS mely feltünteti, hogy az illusztris szerző a következő öt kiváló munkä- jában: — 1893. Utazás Norvégia végvidékére, — 1898. Nomenclator, — 1899. | Magyarország Madarai, — 1904. Brehm, Az Állatok Világa, Madarak, — 1918. "Nomenclator — milyen elnevezéseket alkalmazott a szóban forgó két fajra. 69 Ékfarkù: parasiticus Nyilfarkù : longicaudus | 1893.St.parasiticus 1893. St.crepidatus Közönseges halfarkas Hosszúfarkú halfarkas Kis halfarkas 3 | 1898.St.crepidatus 1898. St.parasiticus St.buffoni il Ny/lfarkù halfarkas | Ékfarkú halfarkas Kis halfarkas 1899. St.crepidatus 167899. St.parasiticus ; buffoni Ékfarkú halfarkas INyilfarkü halfarkas | 1904.St.cepphus | 1904. St.parasiticus Ékfarkú halfarkas Nyilfarkù halfarkas 1918. St.parasiticus e 1918. St.longicaudus Ékfarkù halfarkas Nyllfarkò halfarkas Fenti összeállításból kitűnik, hogy CHERNEL a magyar nevek használatában precíz és következetes volt. Egyedül a , Kis halfarkas” (Kleine Raubmöwe) név szerepel rossz helyen, mert az helyesen a másik fajra, a longicaudus-ra vonatkozik. A tudományos nómenklatúra ingadozása azonban nem CHERNEL-nél, hanem sokkal korábban, HARTERT szerint (1912, p. 205.) már DRESSER-nél kezdődött. HARTERT itt lábjegyzetben közli, hogy a LINNÉ-féle parasiticus fajnév hasz- nálatát visszaállítja az Ekfarkü fajra. Ugyanis GRAY, DRESSER, SAUNDERS és őket követőleg mások is átvitték a parasiticus nevet a Nyílfarkú fajra, és következetesen erre alkalmazták. Ez azonban helytelen eljárás volt, amint ezt STEINEGER (Proc. U. S. Nat. Museum V. pp. 40—42.) kimerítően meg- magyarázta. Hogy a szerzőknek ebben a nómenklatúra-kérdésben, illetve névhasználat- ban való ingadozó álláspontját szembetűnően kimutassam, alábbi áttekintő táblázatba foglaltam 12 neves szerzőnek szóban levő két fajra használt elne- vezéseit. Amint látjuk, ebben az áttekintésben a parasiticus név 6-szor az Ékfarkúra, 5-ször a Nyílfarkúra ; — a crepidatus név 4-szer az Ekfarkura, 1-szer a Nyilfar- kúra; — a cepphus név 2-szer az Ekfarküra, 1-szer a Nyílfarkúra van vonat- koztatva. Más szerzőknél persze még fokozódtak a névcserék. FRIDERICH (1891, IV. kiadás, p. 598.) már HARTERT előtt megállapította, | hogy LINNÉ 1758-ban Larus parasiticus néven tulajdonképpen 2 fajt foglalt 70 Ékfarkú : parasiticus Nyilfarkù : longicaudus 1840.NAUMANN: L.parasitica | Lestris crepidata 1903.UJ NAUMANN: St.parasiticu 1904.CHE RNEL: St.cepphus | Va | N (Bee | ‚egybe, mert a tollazat leírása részben a Nyilfarküra is vonatkoztatható — (a fekete evezötollak két elsöjenek hófehér gerince van), — viszont a nagyságra | és életmódra, szóló leírás az Ekfarkura illik. | Később azután RAY, BRÜNNICH és BUFFON a két fajt elválasztották egy- | mástól, mindegyiket külön megnevezve. Ezt tette GMELIN is, de leírásában a két faj egymástól nincs tisztán és világosan megkülönböztetve, és ennek folytán | a későbbi szerzőknél összetévesztés történt a nevek használatában. | A Parasiticus fajnév cseréjét tulajdonképpen BRÜNNICH indította el, ki "1764-ben Fauna Borealis című művében az Ékfarküra a Catharacta Cepphus, ia Nyilfarküra pedig a Catharacta Parasitica megnevezést alkalmazta, és evvel ‘aténnyel magát LINNE-t is megzavarta, ki a Systema Naturae 12-ik kiadásában ‘1766-ban a parasiticus fajnevet már szintén a Nyilfarküra húzta ! | Hogya parasiticus fajnevet a szerzők felváltva és felcserélve használták hol ‚az egyik, hol a másik fajra, annak alapos oka volt. Ugyanis LINNÉ 1758-ban a ‚parasiticus fajt így jellemezte: ,,rectricibus duabus intermediis longissimis." | Ez a meghatározás bár helyes, mégsem elég szabatos, mert nincs kifejezésre juttatva, hogy a két középső kormánytoll kisebb vagy nagyobb mértékben "hosszabb a többinél? Mert az mindkét fajnál hosszabb. Így azután a későbbi "szerzők közül többen a szembetűnően, jóval hosszabb farktollakat vettek 71 alapul, és a parasiticus fajnevet a Nyílfarkúra vonatkoztatták, mint 1876-ban DRESSER és őt követőleg sokan mások is. De ennek a fatális és oly sok zavart okozó névcserének még más oka is volt: az, hogy amíg a német és más orni- thologusok LINNÉ rendszerének 10-ik, addig az angol szakemberek a 12-ik kiadás neveit fogadták el, és használták is. A parasiticus névnek felváltva hol egyik, hol másik fajra való alkalmazásának megvan tehát az elfogadható magyarázata. De hogy lehet az, hogy a crepida- tus nevet is pont ugyanúgy hol egyik, hol másik fajra használták a szerzők ? Ennek is meg volt az alapos oka, melyről FRIDERICH már 1891-ben (p. 600.) kielégítő magyarázatot adott. Ugyanis a juvenis longicaudus csüdje világos ólomkék, míg az ujjak és úszóhártya elülső fele fekete, a csüd felé eső hátsó fele pedig szürkésfehér. Később az egész láb feketévé válik a kékes szín foko- zatos elnyomása mellett, és így az átmeneti idő alatt a csüd és ujjak világosabb- sötétebb pásztákkal vannak tarkítva, mint valami tarkaszínű papucs. . . A csüdnek és ujjaknak ez a különleges tarkasága adta az eszmét 1773-ban J. BANKS angol ornithologusnak, hogy a Nyilfarkü halfarkasnak, egyes szerzők szerint az Ekfarkü halfarkasnak a Pantoffelmöve, magyarul Papucsos sirály : Larus crepidatus nevet adja. Ennek a névnek azonban nem volt biztos jellege, mert az Ékfarkú és Szélesfarkú halfarkas juvenis egyedeinek lábszínezete is. hasonló átalakuláson megy keresztül; ezeknél is megvan a hasonló ,,papucs- színezet", — és innen eredtek a régebbi ornithologusoknál azok a tévedésekre vezető névcserék, illetve a crepidatus névnek hol egyik, hol másik fajra való alkalmazása, melyet még fokozatosan növelt a két faj fiatalkorú példányai pontos meghatározásának nehézsége is. Evvel kapcsolatban J. ROHWEDER az Új Naumannban (XI. köt. p. 329.) a következőket jegyzi meg: — , Crepida, Pantoffeln. Ez a név a többi faj fiatal- jaira is ráillik, tehát nem kizárólagosan jellemző." De nemcsak a tudományos nómenklatúrában voltak ilyen zavart okozó névcserék, hanem a német Schmarotzer-, Langschwänzige-, Lanzettschwän- zige-Raubmöve neveket is hol egyik, hol másik fajra alkalmazták a szerzők, az amúgy is meglevő zavart még fokozva. Ezek a névhasználati zavarok sokszor onnan is eredtek, hogy egyes szerzők a felsorolt szinonímák között felületesen citálták a species-neveket, nem olvas- ták el a citált authornak a, fajra vonatkozó leírását — szóval ezeket a citátu- mokat korábbi szerzőktől néha kritika nélkül egyszerűen csak átvették. Ilyen körülmények között nem volt csoda, ha a felsorolt szinonímák közé téves. adatok is kerültek. _ k J. ROHWEDER az Uj Naumannban a juvenis St. parasiticus (Ekfarkü hf.) szinoním neveinek felsorolása végén azt írja, hogy több szinonimät nem lehet biztonsággal citálni, mert a fiatal Halfarkasokkal kapcsolatban oly nagy zűrzavar uralkodik, hogy maga MEYER is tévedett, pedig ő a 4 Stercorarius-fajt máskülönben igen jól megkülönböztette egymástól (Taschenbuch III. Theil, p. 212.). MEYER ugyanis itt saját díszművéből (Vögel Deutschlands, Heft. 20.) idéz két képet, mint fiatal pomarinus-okat, melyek azonban félreismerhetet- lenül parasiticus-ok. Később ez a tévedés más művekbe is átment. Erdekes, hogy a szóban forgó két Halfarkas-fajra REICHENOW 1889-ben | (Syst. Verzeichnis etc. p. 64.) és J. ROHWEDER 1903-ban (az Új Naumann XI. kötetében, p. 317, p. 329.) az Ékfarkúra a parasiticus, a Nyilfarküra a longi- caudus neveket már helyesen alkalmazták, de később azután más szerzők | 72 | ismét más neveket használtak erre a két fajra. Végre HARTERT korszakalkotó munkájában (1916. p. 1760, p. 1763.) véglegesen tisztázta a kettőn kívül más fajok nómenklatúráját is. Irodalom — Literatur Beretek Péter: A szegedi Fehértó madárvilága 10 éves megfigyelés alapján. — Aquila 1943. p. 317—344. Brooks, Allan : Migratious of the Skua Family. — Ibis 1939. p. 327— 328. Chernel, Stefan: Die Vogelsammlung im Schlosse Lockenhaus (Léka) in Ungarn. — Orn. Jahrbuch 1890. p. 60. Chernel Istvan: Magyarország Madarai II. 1899. p. 35—38. Chernel Istvan— Brehm Alfred: Állatok Világa, Madarak III. 1904. p. 169— 173. Collet Róbert : Norg. Flugefauna, 1868. p. 302. Csaté Janos: A Nyilfarkü halfarkas, St. parasiticus előfordulása. — Alsöfehervärmegyei Term. tud. Egylet 10. évkönyve 1899. p. 51—52. Csato János: Az ékfarkü halfarkas előfordulása. — Alsöfehermegyei Term. tud. Egylet 13. évkönyve 1904. p. 76— 77. Dementiew, G. P.: Ptici Sovetskogo Sojuza. Moskwa, 1951. III. p. 380— 410. Floericke, Kurt: Vogelbuch, 1922. p. 57. Faszl Istvan: I. Jahresbericht Orn. Beobachtungsstationen, 1882. p. 195. Friderich, ©. G.: Naturgeschichte d. Deutschen Vögel, 1891. p. 598 — 600. Frivaldszky Janos: Aves Hungariae, 1891. p. 175. Greschik Jenö: Elöfordult-e a Fiumei öbölben a Nagy halfarkas. — Köcsag, 1936/38. p. 94— 95. Hartert, Ernst et Comp.: A Hand-list of British Birds, 1912. p. 205. Hartert, Ernst: Vögel paläarkt. Fauna, II. 1916. p. 1760 — 1764. Hartmut, Walter: Vergleichende Untersuchungen an den Raubmöwen St. parasitieus und longicaudus. Journal f. Orn. 1962. p. 166 -179. Heyder, Richard: Das Häufigkeitverhältnis im Auftreten von St. parasitieus und longi- caudus im Lande Sachsen. — Orn. M. Berichte 1943. p. 65— 67. Koenig, Alexander: Avifauna Spitzbergensis. 1911. p. 201— 204. Madarász Gyula: Magyarország Madarai, 1902. p. 403— 405. Naumann, J. F.—Hennicke, R.: Naturgeschichte d. Vögel Mitteleuropas. XT. 1903. p. 241 — 250. Portenko, L. A.: Ptici SSSR II. Leningrad, 1953. p. 136 — 141. Ridgway, R.: The Birds of North and Middle America. VIII. — Bull. U. S. Nat. Mus. No. 50. p. 673—699. Schenk Jakab: Fauna Regni Hungariae, Aves. 1917. p. 98. Schenk Jakab: Uj Magyar Brehm, Madarak II. 1929. p. 319— 322. Schüz, Ernst: Über die Kennzeichen der beiden kleinen Raubmöwen, St. parasiticus und longicaudus im Jugendkleid und ihr Vorkommen in Ostpreussen. — Orn. MBerichte. 1933. p. 77—81. | Southern, H. N.: The two Phasis of St. parasiticus. — Ibis, 1943. p. 443 — 485. | Steinbacher, Friedrich: Vögel d. Paläarkt. Fauna. Ergänzungsband, 1938. p. 502. Ten, Kate: Over de osteologische verschilpunten tussen St. longicaudus en parasiticus. — Limosa, 1953. p. 116— 119. Zimmerman, Rudolf: Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedler-Seegebiets. 1903. p. 249— 250. i A DÉLNYUGATI SZAJKÓ A MAGYAR FAUNÁBAN Dr. Keve András Az olaszországi szajkót KLEINSCHMIDT (1920) világos, fehéres testalj-szí- nezete és rőtesbe hajló hátszínezete alapján mint új alfajt, Garrulus glandarius albipectus KL.-t írta le. A francia, belga, holland, Rajna vidéki, részben luxem- burgi és svájci szajkók rendszertani kérdése sok ideig vitatott volt, és vitatott ma is. Jelen tanulmányomban ugyanazon eredményre jutottam, mint az előző- ben (1939), vagyis, hogy valamennyi ehhez az alfajhoz tartozik még az Adria keleti partjain élő szajkó is. Környezeti körülmények (rendkívül hideg vagy hosszúra nyúló telek, makkhiány stb.) olykor ősszel vagy télen a szajkókat kóborlásra kényszerítik és bár ezek általában délnyugat felé irányulnak, de történhetnek a szélrózsa bármely irányába, így északkelet felé is. Különösen áll ez az Európa déli részén élő népességekre, melyek földrajzi és ökológiai adottságok folytán nem húzódhatnak mind délnyugat felé. Így már 1939/40 szigorü telen, es 1959/60 hosszúra nyúlt telén is kezrekerült Magyarországon egy-egy albipectus pel- dány. 1962/63 őszén nagy makkhiány volt, és így a szajkók az erdőkből a . kukoricatermő területek felé húzódtak. Ezen a télen végeztettünk rendszeres szajkó-gyűjtést, melynek során 593 példány került be az Intézetbe. Ezekből 25 példány G. gl. albipectus KL.-nek bizonyult. Valamennyi példány a Dunán- túlról származik. Az elsőt 1962. X. 4-ikén lőtték Nárainál (Vas m. CSABA), az utolsót Hévízen 1963. III. 20-án. A példányok Zala, Vas, Veszprém, Somogy Baranya, Tolna, Fejér és Komárom megyében kerültek meg. Legészakibb | és legkeletibb előfordulása Süttő, illetve Bajna (Komárom m.), illetve Báta- szék (Tolna m.). Hálás köszönetünket nyilvánítjuk mindazoknak, akik munkánkban segít- ségünkre voltak, s akiknek nevét a német szövegben felsoroljuk. Einige Daten über die Winterbewegung des westeuropäischen Eichelhähers von Dr. A. Keve ( Budapest) Uber die Bewegungen des Eichelhähers (Garrulus glandarius) besitzen wir heute i schon fast 350 Rückmeldungen aus Europa. Wir wissen auch dass manchmal Exemplare i auf Entfernungen bis zu 1200 km in der Richtung SW bzw, W fortwandern. Es gibt viele i Beobachtungen über ziehende Eichelhäherschwärme, doch rund 85% der Wiederfunde bleiben in einer Entfernung von 100 km, einer unter ihnen nach 18 Jahren (FONTAINE, 1959). Studien die Bölge aus der Zug- bzw. Winterszeit beniitzen darf, oder nicht. Die Antwort | | So können wir heute schon eine Antwort auf die Frage geben, ob man zu taxonomischen | | lautet nach den Ringfunden günstig, weil das Material der Museen zum grössten Teil nicht aus der Brutzeit stammt; auch das Gefieder ist zu dieser Zeit in besserem Zustande. I Es muss nur darauf geachtet werden, ob Exemplare ein und derselben Serie nicht Un- stimmigkeiten aufweisen, denn in solchem Falle muss man an Zugvögel denken. Die Bälge aus der Brutzeit sind manchmal auch nicht ausschlaggebend, da die meisten euro- päischen Rassen so nahe zu einander stehen, dass wir auch an mitgerissene, oder zurück- bleibende Exemplare, eventuel Spätzügler denken müssen. Nun taucht dann die andere schwierige Frage auf, wie können wir die westeuropäischen Populationen in Rassen einteilen ? KLEINSCHMIDT (1920) beschrieb den italienischen Häher aus der Gegend von Florenz als Garrulus glandarius albipectus, wobei er schon in der Erstbeschreibung betonte, dass dieser Häher sehr nahe zum englischen G. gl. rufitergum HART. (1903) stehe. HENS, SIEBERS und SNOUCKAERT (1919) untersuchten die holländischen Häher und behaupten, dass diese eine Übergangspopulation zwischen glandarius und rufitergum bildeten. BACMEISTER und KLEINSCHMIDT (1920) meinen von sechs Bälgen aus Nordfrank- reich, dass sie glandarius seien, doch , non sensu stricto". DuPonD (in litt.) und auch HARTERT und STEINBACHER (1932) glauben annehmen zu können, dass G. gl. rufitergum in Holland und Belgien vorkomme, vielleicht auch brüte. MAYAUD (1936) meint dasselbe über die Häher von Westfrankreich, jedoch mit dem Bemerken, dass die Population nicht rein sei. Auf Grund dieser Meinungen und an Hand eines Stückes aus der Bretagne war ich geneigt, die westeuropäische Rasse als eine neue zu beschreiben, glücklicherweise kamen mir aber zu rechter Zeit mehrere Bälge aus Frankreich zu, auch war der Cotyp KLEINSCHMIDT’s von @. gl. albipectus in meinen Händen, und so konnte ich alle westlichen Häher für albipectus halten (1938). Zur Zeit meiner grösseren Studie (1939) verfügte ich über einen Balg aus Holland, sechs Bälge aus Belgien, drei aus Italien, sowie drei aus Dalmatien, die ich alle für albipectus hielt. Weitere Bälge aus der Südschweiz (1939) und aus Luxemburg (1942) ergaben dasselbe Resultat, womit ich aber nicht meinte, dass diese Rasse hier brüte, zumindest nicht in reinem Bestand. Kurz nach dem Erscheinen meiner grösseren Studie beschrieb LEBEURIER und RAPINE (1939) aus Finistér den @. gl. armoricanus, und KLEINSCHMIDT (1940) von der Rhein-Gegend den @. gl. hilgerti. Voous (1946, 1953) äussert sich dahin, dass die Häher aus Frankreich, aus der Westschweiz, aus Belgien und Holland Übergänge seien, die von glandarius ausgehend über albipectus zu rufitergum führen. Besonders lehrreich sind seine Tabellen über die Prozentualität der Färbungsverteilung in den einzelnen Gebieten. VAURIE (1954) teilte meine Meinung, korrigierte sich jedoch später insofern, dass die westlichen Häher Übergänge seien; er synonimisiert armoricanus zu rufitergum und hilgerti zu glandarius. In der Check-List (1962) gibt er als Brutgebiet von rufitergum auch die Bretagne an, und meint, hilgerti sei ein Synonim von glandarius. Im Jahre 1953 beschrieb Voous aus der Herzegovina @. gl. yugoslavicus: ,,Resembling albipectus in the pale vinaceous grey upper parts and creamy white under parts, but size decidedly larger. Length of wing of six males 186-192 (average 188,8) against 162-184 (average 176,4) mm in five Italian males." VAURIE (1954, 1959, 1962) hält diese Rasse für Synonim zu albipectus. Nun standen mir 20 Bälge aus Italien, 6 aus Sizilien, 13 von der Ostküste der Adria (von der Insel Krk bis Epirus), 4 aus der Bretagne, 2 aus Seine et Marne, 2 aus der Schweiz, 10 aus der Rhein-Gegend, 6 aus Belgien, 2 aus Luxemburg und 3 aus Holland zur Ver- fügung. Die Serie ist nicht einheitlich, denn aus Italien gehören elf Stück als Zugvögel sicher zu G. gl. glandarius, die übrigen 9 haben eine sehr weite Variation, doch beweisen die helle Unterseite und der röstliche Rücken, dass sie zu @. gl. albipectus gehören. Leider war der Cotyp aus Toscana, der eine helle Variation vertritt, nun nicht in meinen Hän- ~ den, und so kann ich mir kein richtiges Urteil über die sechs Bälge aus Sizilien bilden. Sie scheinen mir einheitlich die hellste Variation von @. gl. albipectus zu vertreten. Der Rücken hat einen helleren zimtfarbigen Hauch als der der Häher der Appeninischen Halbinsel und die Unterseite ist stets auffallend weisslich. Zwar ist ein Balg von Finister ebenso gefärbt, doch bleibt es fraglich, ob nicht in Italien und Frankreich usw. solche helle Varianten manchmal als Ausnahmefälle vorkommen; dagegen ist aber diese Variante in Sizilien ständig, und wenn sie auch keine Unterart bildet — welche übrigens von den aus Italien zugewanderten Individuen in ihrer Reinigkeit stets gefährdet wäre —, bildet sie am Ende nicht doch eine Cline ? Unter den elf Zugvögeln ist es bei manchen schwer zu entscheiden, ob wir sie als zu albipectus, oder zu glandarius gehörig betrachten sollen. Von den schweizer Exemplaren ist das eine ein albipectus (Zürich), die zwei neuen Bälge — die Vorkriegssammlung ist ja verbrannt — aus Luxemburg gehören zu glandarius; von den 10 Bälgen aus der Rhein- 76 | | | | gegend gehören 3 zu glandarius und 7 zu albipectus, während die Bälge aus Belgien und Holland alle albipectus sind. Ich bin wieder zu der Ansicht gekommen, dass albipectus schon so nahe zu rufitergum steht, dass man hier kaum noch von unterschiedlichen Rassen zwischen den beiden reden kann. Dies bezieht sich sowohl auf die Stiicke aus Italien, wie auch auf diejenigen des atlantischen Gebietes. Das richtigste scheint mir das Verfahren von Voous (1953), nämlich die prozentuelle Angabe zu sein. Die Balge der Adria-Ostküste gehören auch zu albipectus, mit der Bemerkung aber, dass sie in Epirus schon sehr nahe zu graecus stehen, nicht aber bei den Jonischen Inseln. Auf diese Angelegenheit möchte ich in einer anderen Studie zurückkehren, wie auch auf das Problem von G. gl. yugoslavicus, welcher seine terra typica nicht mehr an der Kiiste hat, wobei die Herzegovina meiner Ansicht nach schon Ubergangsgebiet zu G. gl. glan- darius ist. Die Fliigelmassen betreffend bekam ich folgende Resultate: Sizilien 178 Italien 176, 180, 183, 185, 185, 190 Ost-Adria 180, 182, 185, 191 Sex. ? Sizilien WO} AS, dT 175 Italien 175, 175, 179 Ost-Adria 172, 175, 179, 179, 184 175, 177, 186, 190 Nach der Klárung der Rassenfrage kann ich nun zu meinem eigentlichen Problem . kommen; erst müsste die Frage vom Brutgebiet des @. gl. albipectus geklärt werden. Die meisten Häher ziehen, wenn sie ziehen, im Herbst in SW-Richtung, man kann aber auch Gegenbeispiele in den Rückmeldungen finden. @. gl. albipectus hat keinen geeigneten und genügenden Raum gegen S bzw. SW hin, daher wendet er sich, wie wir dies auch bei anderen Vogelarten sehen, wenn sie zur Fortbewegung gezwungen sind, dem Norden zu. Es gibt schon Ringbeweise dafür, dass in Italien beringte Häher in Serbien gefunden wurden. Dies beweist aber nicht, dass diese Exemplare tatsächlich italienische waren, denn sie wurden ja während des Herbstzuges gefangen: 612km E Ancona, Italia 24. III. 1933 Recivac, Kragujevac, Serbien 6. VIII. 1934 510 km Ancona, Italia 14. III. 1934 ENE Bogatic, Sabac, Serbien 14. V. 1934 Die erste Überraschung brachte der strenge Winter von 1939/1940, wo die Häher in Ungarn in steter Bewegung waren und wir Gäste von NO erwarten konnten. Dies wurde zwar nicht bewiesen, bloss durch einen Ringfund zwischen Polen und Kroatien bestätigt. Am 27. II. 1940 erlegte man aber bei Kardosfa (Komitat Somogy, SW-Ungarn) einen G. gl. albipectus; dessen Flügellänge betrug 181 mm. Im Winter 1959/60, als es in Europa an mehreren Stellen einen starken Häherzug gab, konnte man in Ungarn bloss wahrnehmen, dass an manchen Stellen, wo Häher nicht vorzukommen pflegten, Flüge erschienen. Am 7. April 1960 erlegte man knapp bei Budapest, in der Nähe von Räkoskeresztür das zweite Exemplar von G. gl. albipectus, dessen südlichere Herkunft auch durch die ihm anhaftende Zecke bestätigt wurde. (Flügel- länge: 175 mm). Im Winter 1962/63 haben wir zur Erneuerung unserer zugrunde gegangenen Kollek- tion Häher sammeln lassen. Zufälligerweise kam uns ein Jahr zugute, wo infolge der spärlichen Eichelmast die Häher in reger Bewegung waren und von den Bergwäldern in tiefer gelegene Gebiete hinabzogen, wo sie Mais fanden. Durch Förster, Jäger usw. erhielten wir 593 Exemplare, von welchen sich deren 25 als G. gl. albipectus erwiesen. Alle Exemplare stammten von Wertungarn. Das erste erlegte man knapp an der österrei- chischen Grenze bei Närai (Komitat Vas) am 4. X. 1962. Am 24-sten desselben Monates wurde eines schon weit östlicher, bei Kethely (Komitat Somogy) erbeutet. An nördlichster Stelle bei Süttö a. d. Donau erlegte man eines am 18. XI. 1962. Der östlichste Fundort bei Bajna liegt etwas südöstlich von dieser Ortschaft, wo drei Exemplare am 12. XII. 1962 und 2. I. 1963 erlegt wurden. Auf die einzelnen Monate verteilt fallen auf den Monat Oktober 2, auf November 3, auf Dezember 8, auf Januar 8, Februar 3, schliesslich März 1 Exemplar. Das letzte wurde am 20. III. 1963 bei Heviz, unweit vom Balaton-See TÍZ erbeutet. Die Fundorte sind die folgenden: an der Westgrenze von Ungarn: Páka, Kis- rákos, Nárai, Kőszegfalva ; in der Balatonsee-Gegend und den Bakony-er Bergen : Hévíz, Monostorapáti, Pula (von hier stammen die meisten: 5 Stücke); in Südwestungarn zwischen Balaton, Drau und Donau: Kéthely, Nagyberki, Cserdi, Olasz, Kövesd-Bátaszék, Mucsi; in der Berglandschaft Vértes und Gerecse: (nordôstliche Ecke Pannoniens) Nagyveleg, Bajna, Héreg, Süttő. Die Flügelmasse sind die folgenden : dd :175, 178, 179, 179, 180, 180, 182, 183, 183, 184, 190 09 :170, 175, 176, 176, 177, 178, 179, 180, 181, 182, 183 sex. ? :180, 184, 184 Zusammenfassung Die Rasse Garrulus glandarius albipectus Kl. lebt nicht nur in Italien, sondern auch an der Ostküste der Adria, usw. Von diesem Gebiet streichen mitunter Schwärme, oder einzelne Exemplare, wenn ökologische Umstände (strenger, lang andauernder Winter, Mangel an Eicheln ete.) sie zur Bewegung zwingen, nach NO bis Ungarn (Westungarn), nordöstlichst bis Budapest. So wurden je ein Exemplar in den besonders strengen Wintern 1939/40 und 1959/60 in Ungarn gesammelt. Im Winter 1962/63, wo die Eichelhäher regelmässig gesammelt wurden, erwiesen sich 25 Exemplare zu dieser Rasse gehörig. Sie wurden in dem Zeitraum vom 4. X. 1962 bis 20. III. 1963 erbeutet, uzw. an der West- grenze des Landes 5, nordwestlich vom Balaton 7, südwestlich vom Balaton bis zur Donau und Drau 7, schliesslich in den Bergen von Nordost-Pannonien 6 Stück. Dankesäusserung Wir sind folgenden Sammlern zu höchstem Dank verpflichtet: ERNŐ BAJÁN, JÓZSEF CSABA, ISTVÁN FEHÉR, LAJOS GYÖRGY KovAcs, SÁNDOR Kopp, IstvAN Kovács, JÓZSEF MAGYAR, KÁROLY NARDAI, FERENCZ NÉMETH, JANOS NEMETH, VENDEL PINTÉR, ZOLTÁN SIMON, DÉNES SOMLAT, VILMOS SZENDEI, LÁSZLÓ SZOMJAS. Wir danken ferner folgenden Herren für das zugesandte Vergleichsmaterial: J. FERN- BACH (Zagreb), J. MıkuskA (Zagreb), J. MorBACH (Beles, Lux.), Pror. DR. G. NIET- HAMMER (Bonn), G. OLIVIER (Elbeuf, France), I. Turman (Dubrovnik), P. ZERvAS (Athen). Ferner gebiihrt unser Dank fiir erhaltene Tauschexemplare folgenden Herren: CH. ERRARD (Paris), R. D. ETCHEcoPAR (Musée National d’Histoire Naturelle, Paris), PROF. R. VERHEYEN (Musée R. d'Histoire Naturelle Belge, Bruxelles), PROF. E. TORTONESE (Museo Civico di Storia Naturale „Giacomo Doria‘, Genova), PROF. Dr. K. H. Voous (Zoölogisch Museum Unversiteit van Amsterdam). Schliesslich danken wir für die gütige Leihgabe den Museen Zoölogisch Museum Uni- versiteit van Amsterdam (PRor. Dr. K. H. Voous und Drs. J. WATTEL), Zoologisches Forschungsinstitut und Museum der Humboldt Universität, Berlin (DR. G. MAUERSBER- GER), British Museum, Natural History, London (J. D. MacponaLp), Museo Civico di Storia Naturale, Milano (Pror, Dorr. E. MoLronI), Zemaljski Muzej, Sarajevo (DR. A. Benac und S. Mr«sic), Staatliches Museum für Naturkunde in Stuttgart (Pror. DR. E. Scutiz), Naturhistorisches Museum in Wien (Dr. G. ROKITANSKY). Literatur Bacmeister, W.—Kleinschmidt, O. 1920.: Zur Ornithologie von Nordost-Frankreich. (Journ. f. Orn., 68, p. 1— 32) Fontaine, V. 1959.: Göteborgs Naturhistoriska Museum ringmärkningar (Göt. Mus. Arst., 1959, p. 9— 32) Hartert, E.—Steinbacher, Fr. 1932.: Ergänzungsband. Die Vögel der paläarktischen Fauna (Berlin, pp. 602) Keve (Kleiner), A. 1938.: Quelques remarques sur les Geais de France (Oiseaux et Rev. Fr. Orn., VIII, p. 148— 149) Keve (Kleiner), A. 1939.: Ein neuer Eichelhäher in der Schweiz. (Orn. Beob., XXXVI, p- 117—118) 78 Keve (Kleiner), A. 1939.: Systematische Studien über die Corviden des Karpathen- Beckens.... II. (Aquila, 42—45, 1935 —38, p. 141—226) Keve (Kleiner), A. 1939.: Ergänzung zur systematischen Revision des Eichelhähers (Aquila, 42—45, 1935— 38, p. 542 — 549) Keve (Kleiner), A. 1942.: Der Eichelhäher Luxemburgs (Vogelfreund, I., no 2., p. 18) Keve—Kleiner, A. 1942.: Der Eichelhäherzug in Ungarn im Winter 1939—40 (Aquila, 46—49. 1939—42, p. 366 — 372) Keve, A. 1958.: Further Population Studies of the Jay (Bull. B. O. C. LXXVIII, p. 155 — 157) Keve, A. 1960.: Eichelhäher-Bewegung in Ungarn Herbst 1959 und Frühling 1960 unter Beteiligung von Garrulus glandarius albipectus. (Vogelwarte, XX, p. 290— 291) Kleinschmidt, O. 1920.: Eine überraschende neue Häherform (Falco, XVI, p. 28) Kleinschmidt, O. 1940.: Einiges über westdeutsche Eichelhäher... (Falco, XXXVI, . 8— 14) RE Rucner, R. 1954.: Recoveries of Birds ringed by foreign Institutions ... (Larus, VI— VII, 1952— 53, p. 31— 52) Lebeurier, H.—Rapine, J. 1939. : Ornithologie de la Basse-Bretagne. (Oiseau, 9, p. 219 — 232) Mayaud, N.— Heim de Balsac, H.—Jouard, H. 1936.: Inventaire des oiseaux de France. (Paris, pp. 211) _Siebers— Snouckaert van Svhauburg—Hens 1919.: Garrulus (Club v. Nederl. Vogelk. Jaarber., p. 7) Vaurie, Ch. 1954.: Systematic Notes on Palearctic Birds. No. 5. Corvidae (Am. Mus. Nov., no. 1668, pp. 23) Vaurie, Ch. 1959.: The Birds of the Palearctic Fauna. I. (London, pp. 762) Vaurie, Ch.: 1962. Check-List of Birds of the World. XV (Cambridge, Mass. pp. 315) Voous, K. H.1946.: Quelques remarques sur le Geai, Garrulus glandarius (L) en Belgique. (Gerfaut, 36, p. 199— 202) Voous, K. H. 1953.: The geographical variation of the Jay (Garrulus glandarius) in Europe: a study on individual and clanal variation (Beaufortia, 2, no. 30, pp. 41) Voous, K. H. 1944.: Een-serie-onderzoek bij Vlaamse Gaaisen(Ardea, 33, p. 42—50) 79 =“ “ é ÿ: x = 8 és íg R A MADÁRTANI INTÉZET 1960—1966. ÉVI MADÁR JELÔLÉSEI. XXV. GYŰRŰZÉSI JELENTÉS Dr. Pátkai Imre Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute in the Years 1960—1966. 25th Report on Bird Banding A gyürüzések eredményeit a visszajelentések tükrözik. Az elmúlt időszakban végzett 60 000 jelöléssel szemben 885 visszajelentés adatai állnak. Célkitűzésünket, hogy lehetőleg repülős kort elért madarak jelölését végez- zük, mintegy 709-ig sikerült elérnünk. A fennmaradó 30% megoszlik a mester- séges madártelepítési kísérletek eredményességét bizonyítani hivatott cine- gék, seregélyek és sirály telepeink fiókái között. Másik, de nem kevésbé fontos alapelvünk volt a kiemelten védett fajok háborítatlanságának érdekében a jelölésükről való lemondás. Egészen kivételes esetekben kerülhetett csak sor egy-egy nagy ragadozó, nyári lúd, nagy kócsag gyűrűzésére. Fészkeiknél erre nem adtunk lehetőséget. Célgyűrűzéseink során lelkes munkatársainkat sikerült a kezdetben túltengő pintyfélék jelöléseiről a több hozzáértést megkövetelő poszáták, rigók és egyéb fajok kutatásába bevonni, amelyek magyar viszonylatban ez ideig még kevés adatot szolgáltattak. A jelentés táblázatos közlése térigény csökkentés miatt szükséges. Ebben à formában az ívszükséglet a negyedére csökkent. A táblázat adatai alábbi sor- rendben követik egymást : Jelzőgyűrű száma, életkor (P=pullus, [= juvenis, A=adultus), jelölés napja, jelölés helye, kézrekerülés napja, kézrekerülés helye, földrajzi koordinátái, a megkerülést jelentő ország neve, belföldi adat- nál a megye és végül a kézrekerülés módja (--, X, V). A jelzések részletes értelmezését a koordináta jegyzéknél adom. Ezúton is köszönetet mondok munkatársainknak, akik a jelölések végzésében a tudományos munka önkéntes támogatóiként odaadó lelkesedéssel vettek . részt. Ugyszintén hálás köszönetünket fejezzük ki a kézrekerüléseket jelentő | külföldi társintézeteknek és a hazai adatokat szolgáltatóknak, elsősorban | vadaszainknak. The result of the hungarian bird-banding is represented by the recoveries. 60,000 birds | were ringed in the last years, and there are 885 recoveries. Our intention was to ringing such specimens, which are already in flying age, and this goal was arrived in 70%. The further 30% is divieded in youngs, wich are ringed in bird- | protection-parks to proove the succes of these experiments (Tits, Starlings, etc.) and part- ly youngs of Gull-colonies. An other principle was to neglect the ringing of especially protected birds, that the heronries, airies, etc. should not be troubled. So we have ringed some bigger Bird of Prey, Great White Heron, Grey-Lag Goose, etc. only in very exceptional cases. We did not give | an opportunity to ring them at their nests. Thanks our enthusiasted ringers, it is happened that the exaggerated ringing of Finches | in beginning, is turned to the ringings of Warblers, Thruses, etc., so to these species, wich | needs more knowledge, and the ringing of them was till now not satisfactory. We have had from Hungary too few dates on these birds. 16 Aquila 1966—67 81 The tabulary publication of banding results was necessary on account of space and so we arrived to a dimishing of the paper in a guarter. The dates of the table are the follows: 1) number of the ring; 2) age (P — pullus; I=im- maturus; A=adultus); 3) date of the ringing; 4) place of the ringing; 5) date of the reco- very; 6) place of the recovery; 7) coordinates of the place of recovery; 8) the country of recovery or the “Comitat”, when it is found in Hungary; how it was recovered (+ = shot, X — found died, V=set free). Explained exhaustively after the list of hungarian coordinates. In this place I thank again all our collaborators, who worked spontaneously and helped us in our scientific researches with greatest enthusiasm. Many thanks to the institutions of abroad for the informations of the recoveries, and also for the same our conpatriots, especialy to the hungarian hunters. Munkatärsaink — Collaborators BaBoss J. — Szalläsföld, BaLAZS F. — Budapest, BAncsö L. — Enese, BÁNYAI R. — Budapest, BECK P. — Budaörs, BERETZK P. dr. — Szeged, | Szeged-Fehertö, BERECZKI L. — Budapest, BORBÉLY J. — Budapest, | Boxart B. — Budapest, + Bozzi T. — Budakeszi, f BREUER Gy. — Sopron, | BRUCKNER J. — Budakeszi, Csóka L. — Gödöllő, Budapest, ESZTERLE F. — Budakeszi, FRANKE J. — Budakeszi, GARDONYI G. — Diósjenő, GERGYE I. | — Egyhäzasrädöc, GRÖF I. — Budapest, GYÖRY J. DR. — Sopron, Hamza I. — Budapest, HEGEDÜS P. — Budapest, HÜTTLER B. — Bugyi, HoLLö Gy. — Budakeszi, HORESNYI BÉLA — Törökbálint, IVANOOZAK J. — Budapest, JAKAB A. — Budapest, JuHAsz L. — Budapest, KALGOZI L. — Mecsér, KERTÉSZ | K. — Esztergom, KorrAn K. — Budaörs, KoxL I. — Regin (Romania), Kovács P. — Belmegyer, Kôves E. — Tornyosnémeti, LELOVICH GYÖRGY | — Fegyvernek, LENNER J. — Annavölgy, Lorine I. — Kirälyszälläs, MÉSZÁROS Gy. — Fülôphäza, Kecskemét, MOLNÁR L. — Budapest, MURATH A. — Buda- pest, Parp J. — Aranyosgadäny, Papp V. — Budapest, POLLAK J. — Budapest, PRUKNER G. — Megyer, RAJNIK F. — Kemence, RÉKÁSI J. — Bácsalmás, ROTHSCHÜLLER L. — Budapest, Mogyoród, | Rozsnyat T. — Budakeszi, | SIMON M. — Törökbálint, Smux A. — Nagylözs, Som F. — Budapest, SÓVÁGÓ | M. DR. — Hortobágy, STEFFEL G. — Kisbalaton, STERBETZ I. DR. — Sasér, | SÜTO J. — Budapest, Pomáz, SCHMIDT E. — Budapest, f SZTARICSEK M.. — Budapest, TAPFER D. DR. — Iszkaszentgyôrgy, Csór, Csakberény, TER- GOVICS A. — Budapest, TERNYAK J. — Kiskunhalas, ToBAI M. — Bekes- samson, URBÁN S. — Tahi, VÁRADI F. — Rétszilas, VARGA F. — Zagyvaröna, + VARGAJ. — Dömös, VassJ. — Budapest, WARGA K. — Budapest, Zirc, Szeleste, VERTSE A. dr. — Alcsüt, Szarvas, VEGH A. — Budapest, ZIEGNER A. — Békásmegyer, | ZIEGNER J. — Pilisszentkereszt. 82 posearor pue podde1] uosvos Sutpsoiq js] où) ut snyinpe Áugpi9d qyapesue qqRaor S9 310507 9A[9 = A UI0Q 300 pirq "I9PIO 10 aA pug "IVPLUI qq9s9pt ABCA S9A9 MIPOSPUI "3910 = popunom punoz "Augpr9d yIyTeg uoymsoges = X uostes SUIP9914 set OY} UL UIOQ ‘pirq Ig9£ IST "IVDEUI ION UJJA? Zo “Tegel = snanyeuru gous ‘AO = + ATJ 0} oIquun ‘yoly9 10 SUITJSON ‘IVpeur OPN weu Tu[Nder Sout ASvA eyoy = SUOIJUIASIQAE pur spoqui fig (woadzsaA) H ES°LT N 9TLP 19107 (PRISON) LEOT N GOLF !euoneaAdez en A 6€/2T N 60°LP :POTSOI?A (45904) H ST'6I N EPLP :199808A (ed) A 00°6I N LELE :woag (posiog) H ST°IZ N TE8P :1I9WIUSOAULOL, (4594) S0'6T N SELE TRI (4594) A 00'61 N = LH :wopeygadtzg (priSuos)) HW FI'08 N GE9P :wadozg (praduoso) A 6007 N OG9P :99I9U9A4-poSozg (prisuos)) H 60707 N ST'9F :pedazg (SEA) H 0S°9I N 6T'LF :9980[228 (sopoqezg) H LP'IS N OF'LF : PIOJSEIIEZS (S9494) H 88007 N GOOF :searezg (94) H LIST N OZLP :p9Jog UH SE9I N IP LP :uordog (3504) A LS'ST N SELF :avurdTog SI N IO'LF :opoquodiee (peasuosy) I 0% N GZ9P :1958Q (190,7) HT GEST N 0€9P :SetÍzszog (1594) H $€07 N 6E°LP !zewog (1594) A SC'8I N SPL :12S010HqQU0ZSSINIT (1594) H OSSI N SELF :egesosírig (159g) H 00°6I N LE'LF : Quefsoasogstytg (3594) A IU6I N LO LP :ouLıopgsog (1594) A SS'ST N FELP :MYSoprygsog (4594) Æ OS'ST N TELP :498g (uosdog) H 8POT N PELP :SZOJASEN (94594) H SPST N SELF :ISORAONASEN (1594) H ST'6I N 9 ae : P9JoAsonr a aA 90 gL N €€@°Lp :J9ÁSonT (1949) H 6ZL Bar SP'LP :19SOOM (eufoL) H #a'8I N 9T’9F :ezen (sovq) H 6261 N 9 on 97 :sefeyunssty (erez) A SULT N OF OP :uoyepegsty 592727090) Burburs fo sajpurpsoog I (lad) TI IZ°SI N OT GL IL 19 ri Born 10 o 19 1 10 10 19 NOSQIIPIARI SQ Hof snIind (19084) H 80'8I N ZIULF :sefezsAfeary (34894) H ST'6T N 6£2P (PRISON) H PESI N Z08P :oouowoy (seA) H ITLIN LOLP :ezeysouep (dolog) H GUST N GULP :AF10oAdyuszseyzst (npleH) H 90°1% N LE'L% :Adegogıoy (npleH) H OFIZ N OP LP !zeypeumpferf A SELI N OPLP :1949 (1804) A <3°6I N FE'LF : (sopoqezg) of en) AH OF" (1945) H (seA) H LEIIN (4594) H 80° (woIBWwoy) H (PRISON) AZ (dolog) (19004) I Sz 8I (load) H OZ (4509) H 6 (1594) © :sodersyy 9TI9PONY LVIE N OF LP :P91997509) (SOFT) H $76I N 809% :ezeydomx (HOUIOZS) H &8°0%Z N of L a 61 er 0°6 N N L SIN GL 0° 8 g O (19foq) H 1F°8 (10l04) A 2pmupiooy yahjay 25927. fa ce LT LY 8 IN 9717 uy :HOUI94Â39 4 SST N GC'LP PIX LE LP : 0810928" N 6€'L7 ‘SOU :00prasezeyAdH o EL :Izsoyeund 9 : SOUOC È LOLP :quolsorg VOLP : : IBAHVSO IG LP : AU9IONESI "6I N PULP :TASöng 6715 :qsodepng IN 9317 :sıoepng IS'LP :Izsogepng Lp :zseregepng 1997 : JoÁdour9g GOP : UOSUIBSSOHIT E17 :21049otusex9q (Agouxog) Mm TI rel N 8€9p : sogertauogeleg (A3owo$) H SPLIT N LFOP : orteruogereg (eXuexeg) H 90°8I N TO9P : Auvpesso{ueiy (uoxguroy) A OPLT N GPLP : ASpoatuuy TN 9819 :MSTyV 8I N L0LP : AUOpW ll I i IM >> A Paapjgsobnf HM 8F9I N EI :OAOUUIO) wept WIOpI wept wap! wept wept wep! wopt wept wopt wept wept wept wep! wept PPE MPP EP bE EPP + X weypaojzsyas (doyopeddg) H FOFI N 08 08 :90TuogaLL, x peanjsoßnf :oluoxs A Ppaanjsoßnp (erelqoso) H SO°LT N SGP :emosoy A wept A wopt x wopt A Wop! A (4594) H 99°81 N I&LF :Izsogepng WI9pI . 19°S-1 09-G-TG 09-85-01 €9-L-61 19-8-9 19-L-P 19-8-9 19-26 T9-T-LG 09-9-16 © © © © © © 1D 19 19 19 SH OD 09 O0 19 © 09 — -aaaea M 1 OI NI NO 19-9-G 09-8-LG 6S-OT-& 09-§-LI 69-995 19-6-8I 09-G-GT 09-G-GT 09-G-LT ysodepng 8G-G-GZ V LEL'SL zsogepnT ZS:GI-TG V TELIL Takes png LG-L-GG V LEV V9 DYZENSZ) — vapdoma Ds izsoyepng 19-2706 V €6O'EET izsogepng 19-291 V &GIO0'9CT asodepng 09-8-LG V Y09'GGI izsogepng 09-6-PG Vv POL SIT WOJAOIZSH 8G-8-6 V cc6'18 Izsoyepng LG-S-ST V 009°0L Izsoyepng LG-P-OL V 81849 ahawmanuwg — szgsnyvd SNADJ gsodepngq 6S-G-O0T V 99768 T9S09N = £9-I-0£ = WCF Izsogepng €9-6-:08 VU 600091 Izs0yepng 29T VU I60'OFI izsoyepng 19-P-ES V Pece SEL Tzsoyepng 19-16 I G6S'LGI qsodepng 09-G-ST VW 968'FII tzsogepng 69-6-OG V LG0°86 ZBUIO 69-8-¢ I FIL Izsoyepng 69-0T-71 V — 69876 Izsoyepng 69-9-6 W 19°16 gsodepng — 69-£-8I Vv 1F9°L8 qsodepng gc-OI-L WV 86498 qsedepng — 86-8-ez W GLOSS SBAIVZG 6°-F-8% V 0GG'6L Izsoyepng LG-S-TI Te PISIL qsodepng — 99-OT-T V 796709 9b9u19 yay — snajns9DI SANT 00pgisezguAdg — 19-61-18 Vv EEE OFT zewog 19-8-G& I GPO'LET AS[QABUUY I9-8-L& I 006'££T izsogepng 29-p-0E Vv TLO'OFI Izsoyepng Z9-9-L I OFF'SEL Izsoyepng J9-8-PI Vv FIELEL Izsoyepng. 19-8-6 I FOG EEL qsodepng G9-L-OT WV EOTEEL + ee] H 8F'II N 90°77 :BIYOVOARHAIN) + erpe4] (erurpreS) H £1°6 N §0-OP :0IONN "exeuog, + errex (euquN) H SEI N 96°2F TU, + ee] :0peoIguoq + eme4] MH SPL N OS'EP :0uRJoIg ueg + eres, (euoouy) H OE'EI N SS'EF :0[0USEZUONI 9410,47 + ee] (eriquia) H CECI N 96°C :1UI9L + ee] (tung) H EEZI N POPP :ouenanm "S + emey7 (erurpies) H EE8 N PPO :IMesseg + ee] (oqioqtA) A LETI N 0G'GP :047S8) IP 999019 + emer (equi) H CES N 9E'GP TU], + RBITRIT ‘OOSIIT ‘GS oueJjuop] + ee] A PEGI N LCP :IPOL IP ourjsepy "S + erpe97 (eoon]) H 08001 N OS'EF :oueNanıg + wıpe97 (09888019) H LITI N €9°5 fouoreuray + PIT A 006 N 8I°6£ :Turuossy x Wopr A wept A Wopt + 22T H 90°TI N 99'757 :09985019 + manjsobnf fpeyadg ‘tstuvsery x piamjsobnf “euelfaog + DID oaesag OoJOPAOATON + BpzsaonwunsT H PEO N OGPP :xneopsog + DIT :Q10110dng or83e1 + (s9x9g) A SEI N 1027 : AuvsreyASeusQIO M UI9pI TWO PI wıopI UI9pI TWO PI wept wept ele wıopI wept wept PPPPP>>>>P>>P> 69-1-8 G9-G-LT 09-61-08 G9-E-ST 69-&-91 09-OT-61 OPUEE 79-68-06 19-G-LG C9-E-FI 19-6-GI €9-€-ST G9-E-9G €9-OT-PI G9-OT-TE 69-0166 992521 19-601 19-676 G9-GI-&6 CORRE G9-6-9T T9-L-&6 O9-T-TG OISESITEET 69-1-16 69-G-GG 19-298 19-L-6 19-8-6I 69-97 69-997 092950 69-47 19-7-ST T9-T-LG 09-8-T ASjoaeuuy ysodepng qsodepng izsogepng Izsoyepng yssdepng 1zsoyepng WOJAIOIZST ysodepng BZBUSOURL WOTRYAOSIZG qsodepng ACT guelsorq WOSISIZST OPEN BUOIBAAIEZ CAN ETSI Izsoyepng 09-S-66 09-9-66 O9-L-E 19-187 19-8-06 69°-9-GG 69-01-9 GORGES 6G-6-IT 69-G-G 09-S-SI 09-L-6 8G-9-9T 8G-G-0G 19-8-9 89-G-GG PO-G-IE T9=859 1928291 9824 SOJOUT — ysodepng ysodepng qsodepng asodepng ysodepng qsodepng ysodepng ysodepng ISOBAOHÁSBN izsoyepng izsoyepng ysodepng Izsoyepng ysodepng ysodepng Izsoyepng Izsoyepng ysodepng §9-6-OT €9-1-8I G9-T-IT 19-T-6& GS AT 6S-GT-FG G9-T-IT obrsohuag 19-8-¥G 19-9-86 LOST 09-L-GT 09-6-06 09-L-96 69-6-8G 69-6-SI 69-6-9 6G-L-LT 6°°9-8% POG CII SLVEII ESUGII SIPEII T9G'90T 676°96 9rc 96 LOT'96 ESL'LS 9JOF'ES G99°08 OST'&IT ATE 94 P60L9 c0196 LOGE G86'GGT 9O0F'9ET 999901 À LA À LA A AA A AG hi LL ER sopauwuopryd snpun,T 666" LOT PIE OFT L90-GPI 9156II GLO'ES 699°L9 S80-GPI s240)2d SRPANT, LA LL LL £OL'LET SPS'9cI GSS'ECI PIT ICL P68 FIL TaO'EIT E6186 6c6'L6 V 118'76 V ECE'EG V $16 68 GoHHe AA 94 + BITEJT (040880) HF + eme4] (orurpang) gi + eme4] (oe) H + ee] H Ge + ermey] (QUOIEN) H OF + rex (ounoArT) + elregT (ousorg) + 8189] (erurpieg) + ®eıpe9] (erurpaeg) H 8T + ee] (oyoaeum) of 8 "el a A wept wep! wopt wep! wep! woepI wep! wopt wep! wopt wopt wep! wopt wept wep! wopt WOpI wept wept wept wep! wep! wept wep! AL wopr PRM MMM EE EEE oP DM bi Mb eb + bpzssopofiundg :Trqansı) + ©IeII (erurpxaeg) H TT6 N PTGS :nyrend + eme47 (emgur) H GEZI N 9% ‘TU, + RIT (ezuoeg) H 9PIT N FIFF :01Y999ZUON + III (orzerT) DI 90ST N ST'GF :0QIONA "TI N EF :oueusigeg N N GG OS'TI a LV H SO 6 N 80°ET H 9076 N S0'68 :ypoaıeg SF ZI N EPIP :1199I09A 9T’6E ‘IIIe ‘SU ‘EP * 6ZU9ZOT 034JOg N Ggeép 109109014 EI N LO'EF :100Sy 6 N 90'68 :yoorreg 0% GOP : + SUOUINAY) ng N L&‘8P BE 09-8-8T 09-6-8I 19-9-6I IGES OI T9-L-T 19-€-8T 09-31-16 G9-OT-FI €9-L-L p9-6-ST 09-9-66 19-2-6 69-723 19-21 699-6 19-793 19-881 192291 c9-9-LG 09°E-1 T9-T-6 &9-9-8 19-01-76 69-01-08 09-S-ST 69-E-GE T9-cT-9 §9-OT- Pc F9-0I-SI S9-1-01I €9-61-8 €9-O1-ST €9-T-PI €9-1-06 PO-E PI cY-G-VG §9-G-GT 69-01-86 CGIE G9-€-06 izsogepng qsodepng Izsoyepng qsodepng Izseyepnug Izsogepng qsodepng AZ[9ABUUY Izsoyepng qsodepng qsodepng WIOSI9IZSH 1zsoyepng Izsoyepng izsogepng gsodepng Tzsoyepng Izsogepng qsodepng qsodepng ysodepng Tzsoyepng Izsoyepng ISOUAOHAGEN qsodepng qsodepng Asjoaeuuy 9T12PED Asjoaeuuy HASAT Asjoavuuy qsodepng qsodepng ASroaeuuy ASoaeuuy Izsoyepng Izsoxepug ysodepng gysodepng eszik ásás 09-8-P 09-9-7 19-827 09-125 09-7-0I 09-298 09-703 09-876 09-708 09-85 6°-I1-81 09-4-IE 69-9-9 69-8-CT 69:9:9 6S-€-1 89-6-8 89-997 89-795 L§-§-OT 205920 LG-G-8 L9-S-L c9-6-GG 23-9-91 obit 89049, 7 66-6-SI 79-8-9 79-998 69-9-G €9-9-61 £9-9-G c9-G-OT 69-8-T G9-G-PT &9-G-6 19-6-06 €9-9-GE c9-L-I 09-L-L 09- Le Bolle 689°61T 966 8IT SE8'.II EPS'8SII TEL PTI TOS'ETT IT9"SIT E8S°CLT cGO GITT 06696 80796 GEL 96 GST'€6 LA) SFL'68 TOS'E8 98108 L6S'9L 867 94 ESG°L9 T0G°L9 09°6S £€9°6¢ TLG'0S 088°EP AAA 4 dd dl td dl dd d'A dd — DINAIUL SNPANL 660°96 TFE'GSI IG6'6PI 606°9FT LGSS'9PT SLO9PIT GPE'TPI PSP 9ET GES JET 0££9€1 9CG'9ET GO PET 660 VEL 990'ECI AtqdHdtaaddanadid er DE 95 A Spzssobosoy (erduts[Q) euogsorty wept TUOI LUSpI ope re RE Ment wopI Wey oh GRETA LUO PI ape eR ep? LUSPE E WI9pI wept PEEPESE KEE EEE Ee EPP + bpzsioowunad H SOP N 9E'SF :Tog Np wean aT + Spzszsovzouvsg (eXIZION) H LI'6 N 0Z'GP :SUOIAI9) + IUT “BOIS emma + BI[UJI 0109017 + erregr (ouootq) H EI N ESP :I0087 + eet H 006 N 31'686 ‘emoyode) + Ie] (ouoursoag) H OGET N OF TP :oumuaaa], + eyeyy (Hely) H SUPT N LUGP UV + eryeqy (erdnaog) :eurdogpeA + Ile] (erumpaes) H EE8 N PPOP :IMesseg + ter (erumpaes) I 12°6 N 076€ :Taeıpde) ‘Toomg + emeIT ouopnqio omssng + enter (erurpaeg) H CE6 N 8P'6E :NZIor + UT (errors) ZO"ST N OGLE !eruege) + vryeyy (vrurpreg) H ZI°6 N 8T°6£ :TeuuIg + Tei] (erutpaes) H ZI°6 N 8I°6£ TEUUIS + eme4] H EGET N 99°77 OEIL Te OIPIdIH S + vapıy (OStA9IT) H SITI N OP eh :aorgswuony A wopt A wopt A wopı G9-c-81 89-887 79-7°0€ 69-G-L 69-99 99-61 19-8-06 c9-P-OG 19-208 19-6-€ 69-8-&6 Goedel 19-8-T& 99-1 G9-L-GT 19-9-6 G9-8-6T €9-P-1G 09-00-81 €9-G-OL 69-01-S 69-GL-81 69-OL-86 G9-OT-LG 19-2101 79-6-0I 9Tzyz9l 69-L-Gl 19-01-06 69-OL-L1 89-786 I9-IT-81 19-G-SI 79-01-06 69-808 69-11T-P 69-66 19-9 61 09-6-TT qsodepng Izsomepng 9TleP2eD AOAIIM 19Â39IN Izsoyepng Izsoyepng ysodepng 9TI2P2D IOAIOM Tzs9yepng ysodepng 9TI2PeLD OTI9POO izsogepng Izsoyepng Izsoxyepng 9I2P2D 19-787 69-8-9 €9-P-0& 19-G-€ 19-8-LG 19-G-TG 19-L-66 19-9-7 09-8-L 09-8-L 09-9-S6 09-S-SI VICE 09-761 69-L-T 69-976 60-8-E6 89-9-T TEL GA TL A À A À LÀ LL LL Za L6S'LPT 0E9'LPL GIS'IFI GES GET OP6'SGT 969'GCT L89 Tel LEG Tél E9F'ICI 9F6"STT 6GI PIT 000'FIT ISG'EII €69°€6 067°06 77608 DES FL ammam,g — soyouhyanbow DIUISNT Izsoyepng ysodepng Asjoavuuy ysodepng qsodepng ÁSJOABUUV AS[oaAruuy ZBUWOJ AS[oaeuuy Asjoaevuuy Asjoaeuuy ZBULO I ysodepng Tzsoyepng SBITBZSATRIL ASçoaeuuy W08199ZS 9TI9PS9 Tzsoyepng Tzsoyepng izsoyepng 092259 LGEOEGT €9-G-96 69-L-G 69-L°GG 69-S-6 19-198 69-871 19-929 TOC 19.0251 19-L-68 10: 09-OL-ST T9-P-LG 09-9-GG T9-L-6 69-019 69-11 09-676 09-8-8T A + dd AE A Su À À HH HHhHH 98UEII FOS'L9 L90°9PI GPP 9ET SGP 9ET VELOCI OF6 VET S9L PET 866 PEL Soc PEL 996° PEL OSO'PET CPG ECT 8PO'GII FE9'GII OLS'G gPT 96 SETGI GIO'FEI E69 611 168611 96 + bpzssopphunds M OFS N OZOP *PHPEN x bpzssophbuaf] : MozAzo A wept + wodiibg H 0070£ N 0£0£ : empuexolv A WOPI A wept A wept A wept N Le-zg :yqnorAog N L&E :umoJsáog N LgZE :ymorAog A wopt A wept A wept A wap! A Isodepng A wopt + UOUDQUT I SYG € + UOUDQUT H GP'SE + Byzssojohundy ‘soyuejuf Sof op o[qend + ee] H ST'ZI N 05°7 | BIIUIA under + BITBII (erıgefeg) H SGOT N 0£6£ BIB) A WSPI A W9PI A W9pI A W9PI A Wopt A WSPI A wop!I A wop!I A WOpI A W9pI A UWept A wept T9-TT-GT 79-0181 19-196 69°6-0€ 69-9-0€ 19-8-9 19-7-96 G9-9-61I 19-8-LG 19-9-61 T9-P-ST T9-P-S1 19-6°& 19-9-& T9-S-16 UI0SI9IZEH £9-6-G V 8ES'OGT Tzsoqepnq 99-6-IT V 85569 OTI9P9N 8G-L-LG V LA9'TS odoyhbo oyanzs — ninius pdnovsn Ar IBULÁTOS €9-P-P Vv 07986 Izsogepng G9-ÿ-IG Vv ECL'6LI izsogepng 89-773 Vv T8E'LEI qsodepng 19-477 V GGS'IZI OTIQP9Y 09-F-FG Vv 9L9° FIL oyrenf-dyosodpns) — vyeghjjoo sndoosopphy gq Izsoyepng &9-8-6I V ELL'EPI OTI9P99 19-6-8G V GLO SET qsodepng 09-01-& WV IL£'GCT Izsoyepng €9-9-0€ V 68L'SFI 1zsoyepng 09-1-83 W E66°9II OTI9P99 09-9-G V LOS'STI gsodepng 8G-9-ST V 09108 Izsoyepng 8G-9-8T V EST°08 Izsoyepng 89-S-GG V GIO'6L Dymang — vyrdvor.un vragfis 1049 09-F-LI V ZPP'SL OT19PeD =—s- F9-6- LT Vv LOZ LST izsogepng LG-9-68 Vv L86°89 qsodepng = = 79-L-PI Vv 66F°OFI qsodepng 289-9-68 V ZSPOPT tzsogepng 19-L-6 Vv 080'91 qsedepng 19-8-6I Vv 6&6 FI Izsoyepug 19-6-0I Vv EIT'IZI Izsoyepng 09-907 Vv LLO'IZI gsodepng = 09-9-97 V 9GS'OTI OTIOP9N 09-9-SI V ZOOL QIQP9Y 09-L-LT Vv PIG" GITT gsodepng 09-6-P Vv FLL ETT gsodepng 09-6-F V ELL’ELL gsodepng 09-8-8T \4 SOLEIL fi6aqse10 4 — ces BIO: 97 7 7 Aquila 1966—6 | | x mibgasoN H 8T9 N 0786 :euaefeq ‘o8neH x bpzssopgag H I£'9I N 8869 :BUNISTINSTH X bpessopgas H SLI N PE'8g : UUIBUSPRUÁN + 6p2s10940,7H 689% N OP IP :QUIIPH + 0unbmg Str N IL 87 :NIlprezeg A DUDÊMA A 0387 N OP" GP : BIJOS + bpessonrdUDI,T (18 A) H SI 19 N 93 €E7 :OSSBAEN + bD2S10MIUDL JT CI SC N co’ cP :omedouoonr + Bp2s4069405 H 0793 N O£'LE !erıeyT + bpzs10ß9.19H (BOreIoN) H ES°GI N SE'6E :NJION + bp2s.1060.40H H 0G'£G N $08£ * UOISSNIBUIV + bpzs10bg40H (snardrr) HT 00% N 08'68 ‘ornordseu, + BIAv[sosne n 391 N OS EF HMS + eraetsosn fr (den) H SE'EI N LG GP PUISTAON + eraejsosnf I ZEEI N LZ Gp : Jen + eraegsoSnf (Seu) H SE'EI N LG GP :peadtaon + eraegso8n( T I0°'6I N 18° GP :IBAONNA + erAejsognf H GIULI N 93'SF :019g OAON + eraegso8ne H LZ1Z N 69° 17 :eftdoxg + eraersosn fr (sruxdg) H GE'EI N LS GP :Sewug X erepsoönf H 10'07 N 6£-eP :9500q0 + BIAB]SOSN f Ci 03° 61 N OT GP :010z0f OHSIEPEHS + Mapjsobnf H 000% N LG GP IFAPIOJSOU + ee] (euogo\) MH ZOTT N SE'CH :OZZOqIH + ee (ouıpn) H 60°11 N S1'9P eng + IUT (eyeaooe) M 9GET N STEP :ouemwpoy + enter (o1xesod) HT 6FZI N ££'EP 12108104 + BIT BIT H SSII N OP GP : 00UBIF[9ISEO + DUPIT GOTI N SG 9P :ouruea] UON IP TBA-SeTO + wopt + (19f0,1) I 98°8I N 60°97 :sorvafneung X (efeZ) H SOLI N LOOP :9913yuozsepez + (Prison) H 99°8I N ZO'SP :1IUqooouog + (ASowog) H 68°LI IN 609% :perI X (efeZ) H SPOT N FE'9% :poluoniapoSeg + (4804) H 32°61 N PE'LP :OIIOPON A wept A mept 79 IOGUIA 69-OT-1G 09-7- - 99-T-OL 99-8-GG 79-E-SI G9-&T-ST 99-T-€ 99-§-ST 99- Tel 99-&-G 69-TL-06 99-1-66 99-G-L 99-T-§T 99-78 99-T-G 99-13 99-T-4 G9-GT-8TI v9-I-LT 69- 1-06 69-§-GT 99-701 G9-GT-G 99-1-0€ 995150 99-61 9-17 G9-GT-I G9-GT-T 99-I-PG 79-3795 P9-E-LT 89-716 69-61-66 G6976-LG G9"S-LG qsodepng ysodepng ysodepng qsodepng ysodepng qsodepng qsodepng qsodepng qsodepng qsodepng ysodepng qsodepng qsodepng : qsodepng qsodepng ysodepng qsodepng Jsodepng qsodepng qsodepng qsodepng ysodepng ysodepng qsodepng qsodepng qsodepng qsodepng ysodepng qsodepng ysodepng ysodepng qsodepng qsodepng qsodepng qsodepng qsodepng ysodepng T9-GT-98 19-61-66 69-61-08 G9-IT-9G G9-TT-6G 8931-1 <9-11-33 SO-TI-LI G9-TT-6G G9-IT-9G SO-TI-LI 19-61-66 G9-IT-6G G9-TI-6G G9-TT-6G G9-TT-6G G9-TT-6G G9-TT-6G 99-11-98 G9-TI-LT 69-61-63 19-61-86 GS-T-LT G9-TI-68 COSTA 99-11-93 G9-TI-6G G9-TI-LT 99-11-66 G9-TT-9G G9-TT-93 G9-TT-6G 69-61-86 69-61-76 69-61-76 &9-GI-€ 19-61-66 4 T 686 9€1 SEL'9ET 6E0°GII 609°S9T 698°S9T LSO'FST GYI G9I 170'291 888 69I GEG COT L60°C9T 9IGL'IEI 868°S9T 998°C9T LYS'TAT V8 SOT O9L SOL GIL 69I 908291 65'681 6IL6PI €98°9ET €89°&8 TEL G9T 109'291 ITVc9I GIF GOT LGG'6ST OGT'&9T SoG S91 OVP SOL 60891 GSS'YST GG9'GPI 96S'6PI 96 L'6PI VEL 9ET Addididtditddddddddiddidddddidddiddtdddddddddd rpoguosg—snqnimb ojypohquog 9TI9P99 T9-S-06 V G96'LET sofipd pi —sumraru snyiuy 98 a + BITBII OU9ILT, ms ISSN 19-8-&Z JO998JOBA = 09-9-11 d 61F'S6 + RL A 63°ZI N EPIP :ewoyg Ip ‘AOI 09-8 — gsodepng 9-0I1-8 V L89°SSI + Bei. H LEIS N OF PP :Bloporg OMOIT, F9-11-9 qsodepngq 29-0-98 Vv Z6P'LPL + emey] (o1esog) H IO°8I N O0S'EF :oueg €9-0I— mmsoIV 89-S-SI Vv TP9"ZPT + ee] (0q1991A) H 90°ZI N 9777 :OHEJUOI £9-OT-OZ osz 89-9-1% Vv €69°CFI + mer (ezus40g) H 9L'ET N OZ EP :IUBIA 89-28-08 IJUL G9-G-GT d A AAA A + IUT H SSS N SOP IUT Ip oreurestyy 39-11-31 qgsodepng 19-ZI-81 Vv L99'98I + BIT H LICL N LGPP :918HA "S Ip BRUIT G9-8-88 osz G9-G-OT d Ser PET + III H ISTI N LG PP :OSLIQUA IP een S #9-0T-81 OIZ G9-G-9T d POS'PEL + eel H 68° I N EI :ewoy 19-£-£T OZ 09-G-8T d £TO'SIT + BITRIIT (OUI) H 9GEL N SL'EP :BIRISOLH G9-TT-ST 04S0102S G9-G-GZ d 06" STT + III H 0£0T N 0S'EP :BoonT 19-8-0% JUSOIV 69-9-03 d 090798 + eyez (104) eguerg PIITA 69-IT-9 J998JOBA 69-9-E1 d F£0°08 + DUDIT H SPST N COLE :OAIBS ONIOT ONION FS-ZI- zeypeynpleH FS-L-9 d LTOLT x (æfo4) H OPSI N FILE : g9Áuseurodem 09-6-ST IZ 09-9-FI V 690"8TT fijgbaJ9g — samba snusnyg + wojdehby eIÁLIUIeTV 19-6-1 1988S 19-9-01 Vv 6P6" EZT + bDZS4O594OD 29017 €9-6-S OIOpo5n = 8G-L- ST d 266° FL + wopt €9-L-ST OTI9P9N 09-9-LT d SST'6II 802996 ounzsstag,L — 02477100 SNLUDT pwıupT H 60°6 N 68 9 :woyo4g 1:08 39-3 ysodepng 89-£-£ Vv FSO 1FT + ysspn (ruoy) H egre N 059 :osordry 99-9-8 ysodepng F9-T-€ Vv COS'EEI + USSPN (HSA0[pioAg) A0I0g 79-11-07 ysodepng P9-T-£ V LOL'PCT + YSSPA (sodueyay) :oumfeag F9-G-6 gsodepng £9-ZI-£ Vv OZT PET + USSPO A OGLE N OF'9G :0AOPOAPOII G9-0T-0I gsodepng &9-7T-E V 901771 + USSPN H 00°8S N 00'8S : loyszosousexz 79-21-03 ysodepng €9-Z1-02 V CEIBFI + ysspn (mupn) H 01°8S N 09799 :HSAQUZI 29-01-83 gsodepng 29-8-L8 Vv ger zul + usspn “eyzedag Z9-S-0G qsodepng 79-P-T Vv SSL IFT + USSPA (MP) H ES°LF N S1'9S :eIO Teyysop 79-01-88: gsodepng 69-8-1% Vv 812°68 + USSPA H LF'ZE N Le'8g (urapJomr) mures 19-11 qsodepng 69-8-II VW 5%1°68 + USSPN H LPZE N LG'GG (sue[owg) ]Ae[soy 19-3-6I jsodepng 69-£-II V TTT"68 + ASSPN H S0°0F N 0109 (ep3opoA) B3ayzoA 19-8- - ysodepng 6g-£-II V ¢80°68 + USSPN JEU aeaduN) ‘voAoyoug 69-21-68 gsodepng 69-I-83 V GOL'E8 + USSPN H OFLE N 09'9G :BANZSON 09-L- = gsodepng 6G-I-LT v 6L9°88 + USSPO H 97°07 N 0E°L7 : [/gsAoyezxozrurog £9-8-08 ysodepng 39-L-L8 v 189°9L x bpzssouurg H 0T6G N 09779 :TAaglrajog €9-0I-SI qsodepng %9-Z-&Z Vv GOT'&FI A Spzssoumrg H ZEES N 8719 :TduueregrerT G9-S-IT qsodepng 19-31-83 14 836981 + bpzssouug (lavesemog) H OF PZ N SF'99 :Twoy €9-11-L qsodepng %9-Z-LZ V BESSTI x 26pa10N A 0F'6 N FI°6S US Z9-11-ST gsodepng — 79-Z-97 WSBT 7* A wep! A wept A wopt x wept A (æfo4) H EG8T N GULP 1 IRAI9YYSOMIZY A wopt A (354) H 99°8I N TELP : Izsogepng A wept A wopt A (3599) UH 99°8T N IS'LF :Izsogepng A wopt A wept A wopt A Wopt x ysodepng A wopt A Wept + Ulept + s2ung ‘O[[ASIOQN(T + sunt U GOTT N SOLE :gos3 I? pono + miabip H 0%°G N SG GE :0uod + nesobly A Gee N SiGe :9UIZUBISUO) + USSPA H OFLE N OF FH : HSÍTSSOJOJRUIOAON A bvzssopoliunds M ST9 N 868 1891998) + mansobrp H 8061 N Zep :1eligez + GITE] (ye) A 9T°EI N 8UEF :BIRIOORH + mer (Ioqgesseg) HO SEII N 9GPP :oyezzedg + eyeqy (tung) H ETI N €057 :gUmaIdy*g + BI[RFT QUOIDITY + NUIT H EOFI N SG'IF :oayeuoA + IT OULIBTITN + erpe4] (euqun) H GET N 9 sh :MIAL + eITe3T (viosoig) oyuop tp odey + ee] (euusaug) M SSII N LUPP : PZUDRA + RIT H SITI N LE'TF ‘01070410 + ter] (orzer]) H OSSI N ST Herd 69-9-EL G9-G-LG G9-6-& G9-6-G T9-P-SI 09-61-96 19-9-0I G9-G-8T 79-71 79-18 69-6-ST 79-886 19 uwngne cY-E-BG G9-OT-LG c9-01-86 £9-7G-E 69-T-SIT 19-01-66 T9-01-7I 69T —= 1zsoyepng 19-L-LG I 69T’ EET 1zsoyepng 1976 V 8SS'LGI Izsoyepng 19-L-6 V TL9'LGI qsodepng 19-G-FI V OLS'EGI ysodepng c9-8-8I V FOC 9IT tzsoyepng 19-881 V T68'GII Ayeq 09-9-61 I 6SL'ETT Izsoyepng O9-L-L I 96VEIL ysodepng 19-F-6 V 88G'96 ISOBAONATEN 89-6-I I 98148 OTI9P09 8S-8-€ V G9L'08 ysodepng 89-8-T16 V LIT08 qsodepng = 79-8-6I V OLF'OFI Aye 09-9-61 V GGL'GTT tzsoyepng 6S-8-6G Vv 668'°C6 qsodepng 69-9-61 V 64966 obvahbbha A] — 5s3915101Y109909 S918ND4Y10990 7) Sioepn 09-9-0I d OLF'OIT 99494 ara — SNUDIUOU 419880] qsodepng &9-6-I I 696°9IT 9949a 020 — SNOUSIWOP dISSDH qgsodepng — #9-01-8 = Vo O6L'EST IUBL 79-9-01 d GOO'SGT gsodepng 69-G-61 d E69S'9PI az G9-G-GT d LSL'ECI ysodepng 6S-&-FZ V ATE 68 padozg 09-€-8 d £8L'08 jsodepng 19-8-6 I OES'EET 9459[925 G9-G-GG d OGG'GGT ysodepng 79-018 V POS SST ysodepng F9-0T-8 V 008°EGI az 89-96 V LT9'9FT DIIZ 39-9-GE d SS8S'9FI tyeL 69-G-1G d erc GPL OMT G9-G-LT d LEV VET ysodepng 19-G-61 d 98I rel ysodepng 19-9-G V GOLSEI IOIBIOVA 19-9-L V LG9'ECT JOYRIOBA = O9-G-IT = V LEPE6 100 A (989d) H ZZ'6T N PELP : 9TTOpED A Pauzseny HO SZET N PGBP :suory + BIABISOSNP Of PGBI N LESH :equIo + eraejsognf M O@LI N PEP :0UI0S1A + ermejsognr (eyalıy) oeseg + ernefsodnp (erusog) voaeyy + meanjsoßnf :DeAoyuag + ermeyp (osoreA) MH LOS N PPP :orppqeum + Bet H SSII N LS'EF :HUO [ep 01888) + BIT H SPL N LEIP :BUELIPY RIMA + ee] OZIT N 06°9# :(03Uu91T) 99779-70889 + ee] (euoouy) MOSEL N STEP :0WISO + ee] H EFZI N LOGP :oudtog + ee] H EVET N 079P :(oupA) owsoorıL + ee] (erggur) H SEZ N 9€ CF IUT + BTR A OUTIL N 90°9% :09usaL + ee] H SEI N CHEF :ourgan + ee] H EETI N PEGP : BZUDOIA + ee] A SPIT N OP EP :(ozuaarg) ofodday + ee] H COLL N Szep :BUOI9A Ip ouezumd + BIRT ‘Taerey elt + ee] A OUIT N GOOF 10FUSIT + ee] H OL N Sh Pp :BOUBIJEITA IP Ouse, US + we} ‘0000uSeq + III H 80°0I N 6£9P :0U9AR]Oq + ee] H GGET N LPGP :B[opuewry + BI LILI N 01°9% : 0unIog + BRIT HO TPIT N OG Ph BIO + wymy (erurpxeg) H TP8 N C0'6E :IPegueg + (3504) H PUGT N OF'LP :peuros) + wept A (3594) H 69°81 N LOLP :uArepeqry X H £0'6I N 67LP :359depng PP>> wep! wep! wep! wopt 19-¢-F1 €9-G- IT 69-E-ST GIE — T9-TT-L 69-G-GT $9-F-O1 p9-TT-GI €9-OT-LT 89-7 — 69-0T-GG 69-OT-FI €9-OT-FG C9-TI-GG 69-7-G 69-0185 19-01-86 69-01-06 19-01-66 G9-OT-GI G9°GI-1I 69-01-96 09-I[-6 G9-OT-FI 69-O01— T9-T-ET O9-TT-T 09-11-08 O9-TT-9T 99-F-ST 99-01-68 P9-E-T 99-7195 ¥9-6-GE 69°6-L 69-8-G &9-9-L IIASOUISEHOC OTT9P09 OTI9P99 Asjoaeuuy ysodepng 1zsoyepng ysodepng ysadepng AS[oaeuuy jsodepng Tzsoyepng sioepng Izsoyepng ysodepng qsodepng Tzsoyepng qsodepng qsodepng Izsogepng qsodepng ysodepng ISOBAOHÁSBN Tzsoyepng ysodepng AVI 9119P99 OTI9PONY ZBULOT Izsoyepng PIIQPED ysodepng Izsoyepng izsogepng 9IT2P2D qsodepng ysodepng 1zsoyepng PS-L-GT Vv L9£'61 242P107Z — S240]YI STIOTYOI 09-8-TI 09-6-7I 19-L-€6 19-8-€L 19-L-91 69-O1-¢ 69-OL-P T9-L-TG 19-L-GG 19-8-6 6C-6-CG 69-19 c9 77 c9I GE CIPE 19°8°21 19-8-6 19-#-9T 19°7°6 19-S-EL 19-187 09-9-0T 09-8-L6 69-8-EG 6C-6-G& 89-8-6 8G-9-8T 99-6-6 €9-L-LG €9-L-L 69°8°GE 19°G-T JF HH SHH < GH HHH OHHH ttt 4 GSO'GIT 99G'GGI EG PEL Ertl VIP ell OFE'96 V86 GYI CO PET PS9 PET SSC GET 01E'96 €Gr 0G CETTPI GPP OFT 888'661 PSL'OET IGL'VET T60"S8CI 969°LET OGO'EGI 8c0'&el 6LS'SIT ocr ell L¥0°96 910°68 91°08 699°L9 Te Or G9L'LPI €€S-9F1 68L'FPI 880°0PI O£O'LET 068'9EL S89 PEL T90TET 101 + (PYISON) H FOGI N E0'8r :TusfedA[o3rıı A (189d) H 9S'8I N TELP :Tzsofepng A wept De WE) AGGIIODI A (9894) A 99°81 N TELP :Izsogepng A wopt A wept A wept A wep! X H GP'LI N 22'9F :919wsodey A wept A wopr A (9894) H 99°8I N IE'LF :Izsogepng A (3594) H S0'61 N ££’LF VERES DE ARADI APUISPE 110439 + nuwbing H 9S N 0GGP :Nprezeg + 920021 A SCPI N SF'OP :ousspeg ‘OUrAI 0997ZUON XIE PI TAN, WEN) AU PT A wept A WePI PACE DE AUS DE X_Wept A H SO6I N 66'6# :4sodepng A (3584) MH 99°81 N TEZP ‘12 A SP! A opt A Wop! A PI soyepng A W9pI x wop! x (uroxguoy) H EESSI N OF LP :njeylnsoSro AN A. wept A W9piI A wept 69-88 T9-9-L6 69-OT-L 19-9-GT T9-L-9I 19-9-L3 T9-L-6 19-68-16 19°8-03 19-8-06 19-6-€ T9-L-P 19-¥-86 19-T-6G 19-8-GG 19-281 19-8-GG G9-0T-88 69-8 &9-T-ST 69-9-II P9-L-LT T9-L-G €9-0I-8I g9-6-T G9-6-T T9-8-6I 69-L-VG 69-77 69-G-T T9-L-FT T9-L-GE T9-L-G 19-L-FT 19-8-9 19-T-9G 19-2-81 L§-L-OT T9-8-9 19-6-T& qsedepng wean qsodepng qsodepng qsodepng sigepng 9TI9P99 qsodepng 9T9P99 qsodepng soda19y] qsodepng ded Ae Be REDON E qsodepng OTI9PR9 ITI9PS9 9TI9P99 won Drupwory :urdoy izsogepng ysodepng Izsoyepng 9TI9P99 1zsoyepng ysodepng qsodepng Izsoyepug qsodepng 9TI9P99 OTI9P99 Tzsoyepng Tzsoyepng ysodepng ysodepng AV IMySopiy seg J9ASOUUSEH9IT 9TT9P29 OTI9PO9Y 69-01-97 d v ELE'OTT 69-01-33 Vv 896°66 69-01-9 V 76866 69-8-01 I 699°S6 60-8-0 Vv O1S°S6 69-6-G V 896'°F6 6S-L-FI I 69776 6S-L-OT I O6L'F6 6S-L-8 I &LO'F6 69-9-8I I 988-£6 69-OT-9T Vv 6SS° 86 6S-9-18 I 698"06 86-01-61 V 908°E8 89-6-87 I 00078 LG-8-8 I F68°0L 69-TT-LG V 16899 LG-F-L Vv L8&°S9 GG-8-1Z I rárárás 92]96u9 T, — sijanpsva SUN PAD!) 19-3-77 V 268°89 89-6-PT V 1ET'28 29-77 V LET'IFI 19-L-PI V GIT'EEI 19-9-03 V 196°121 79-8-9 I ELP LTT 19-9-81 Vv F6'LEI 09-TT-ET V 139921 19-L-PI Vv £00°9ZI 19-2-1 I GGL'SZI 09-8-I1 I FILZI 09-8-L I LEG TEL 09-9-G7 Vv 860°IZI 09-8-83 I 6SC'SIT 09-£-08 Vv ELFSII 09-£-£T Vv OOF eI 69-6-ET Vv CLES 89-6-28 Vv P8£'08 89-78 Vv €80°SL LG-L-OT V 089°OL 29-8-ET V gpc"69 LS-8-T V 9LE°69 OTOpeo 102 A (possog) H 9103 N 20" : PS8 OSIO ST LOLP :P libr SE: COLA; P910A80N C9-31-6 V 9LO'T9T I 9-3-L izsogepng —— 79-II-P Vv €h6 SFI 2989 — snurds srjanpiwwg A MAN H 0171 N 08°%¢ :Sroqeyoun €9-Z-8Z : 4 OT PQ -TT- 77 x pımbpng :0Aopuns 09 I9FUIM ken es Ma nena A BIABI[SOSNP H 0Z'L a ‘08103. -e- A eur L en a A Das XV acu al A eraejsosnf H SC'08 N OPP :o8Aalndeıy -7T- a re x Gey eu te a AG: 93 ysodepng 09-6-0I I TES ETT A eraeisodnf Œ OT'6T N ZS'°SF MOI I820304S PRESA TM pete z one A Peanjsobn a a Hb; fel te Sali 24 pike Cf 3 OP'SI N ES Cr :olıso 89-I-CI qsodepng = #-8-67 I 187198 A 2 69-01-% ysodepng 19-0177 V 808°68I Lt 29-9-1 OTI9P99 = 09-6-0I 14 DEL'SEL A wopı €9-1-SZ ysodepng 79-6-0€ Vv LOF'SEL wopt -R- A Wop! 19-6-61 qsodepng 19-8-E1 I £00"8ET ne | Toe QU 19-8-LT gsodepng 19-8-O0T I 869°L81 d) © ITFI N TELP FOIE APrE 19-OT-FI J9439 19-01-£ V GFT ZET T «Ni A it 29-63 ysodepng 19-8-E1 I L6L PET A wep! 19-01-13 qsodepng -g- | Fi SUE 19-8-£I 14 E6L PET pee 8 LE ysodepng 19-8-9 I 66T ’EEL SR 19 8 9 ysodepng 19-9-87 Vv 8CF'6ZI a €9 L da Izsoyepng —— 19-p-SI Vv gaz'98l A (9504) Æ €981 N 97'87 :2UITEqQYOIOL, es Í ee kee ki ca PAGES 6 qsodepng 19-987 I 191821 A wopt 19-9-83 ysadepng 19-38 Vv 6SS°SZI x Woept 19-8-6 ysodepng 09-01-6 V 800°SZI A A wept 19-8-8% gsodepng 09-0T-& ggg" + (a9faq) H ZS°8I N LO'LF :4uopy 19-F-£3 qsodepng a 1 en e mis ennuis f : -g- gsodepng 09-01-83 V 090°IZI STARE Ame 19-9-1 gsodepng 09-6-8I I 268911 È ar È 19-3-e Izsoyepug 19-1-1Z Vv OPT9IT I 19-8-9 ysodepng 09-8-9 I £60'9TI A wopı T9-T-PI ysodepng 09-8-08 Lei SESS A WOPI 19-8-L IZsoyepn - = 3 ide Izsoyepng (9-01-01 Vv 608'SIT ji png 19-78 JUIIBAAQIOZ, 09-119 V 008"PIT 4 wept 19-8 LG ysodepng 09-£-9 V Scr sIl À Dee 19-8-9 izsogepng 09-L-8 I G00"ETT À ep! 19-3-SI qsedepng 09-8-S I F6r III pI 19-L-9T : O E VUE 103 wopt wept wep! wept wept wop! PPPP>> A wopt A (3594) A PEST N LELP : UBAIZUOZSSI]IJ (1504) H #S°8I N LE'LP : UBAIJUOZSSIIIA + DgviT (Jog) A SETI N LO'PF :BQIOSIA X HAN H LEET N OIG :Teyeaq A USSPA U 97°9E N PPP :ICPOUSUIM A USSPA A 9818 N 0°09 :PEISUIUOT A USSPA A 078 N O'LF :Aolejoyın A USSPA HA SPIE N €6"-GG :0AONZ-OAOUI9I() x pımbmg A SELE N ETEP :BUIBA A vigzeny A 6ST N EF'LP :3mq7res A v2ggzeny FOS FI N SOF SYınzuodery A Muzny H 0391 N PUSP :UOIM + maanjsobnf A 6F'LI N OGEP :1BISON A pranjsoßnf jS9A9 TT ‘erusog ‘toraojelg + ee] H TETT N 089% :oueudeaıy Ip UOWIA + erpe4] (eAoyueW) H LFOT N goer :tdonpeA + Bei H 9E'ET N O@ EP :Tuelg + ee] (ounreg) H 9S'II N EI1°9% :opIesoy + 884] 0owoN ‘UIUUOI") + ee] H SZOT N SEP :OpPIBAUE) + ee] (oungpeg) H ZUZT N 80'9P :e[eusia + BI[e}] BUB299A[99$89) + ee} H de II DI so: 9% :OJUOIT, ‘OOIAOT + 889] H STII N 0°9% :oyusıaL ‘OZZBUOP[ BD + BITBII *8ZZO119 + Beit H EE'TI N SEP :ezueoı Ip OSNT] + BITBII H 8070T N FOPP :ereue) + 027027 (erosoxg) H 6I°0I N TT9P :OIOPA 19-L-8 T9-6-66 19-8-0G 19-9-6I 19-8-9I 19-9-6I 99-T-€ G9-GI-8T Oma 79-119 69-€-11 99-117 C9-8-96 19-11-68 G9-1-9I €9-T-0€ F9-T-L 79-2177 P9-I-SI 09-01-€6 79-266 G9-CT-6 SO-TI-$Ì 99-61-66 GI-TI=SL 99-7101 69-0105 §9-OT-6I 69-OT-61 69-61 G9-TI-8T 19-6I-S 09-11-43 19-OT-LT 99-6-96 4sedepng 1907 VV 08H E21 qsodepng 09-0T->>P> = o = A pianjsobnf :sedwag + mp (exeagog) H PUZT N LP HR :OUBIOA A opi 3909 :WNIOAIT INIZIO NT ATTO AOSE ANSIOSI x asspn (eufemn) A srs + Bozssobow1oy (erdneN) :1UI8SY A SpzssojahbueyT ST'61 N 8$P6P :AIUdrT wopt wept wept wep! wopt PPP>> 19-12 19-8-9 69-9-E6 19-P-P c9-9- EG 19-9-8I 19-791 19-9-8G 19-S-16 19-9-86 T9-9-S T9-L-IT c9-9-EG T9-L-6 $9-§-8I 19-8-6I 19-77 19-9-11 19-906 69:49:05 19-961 69-6-9 69-OT-PI 69-TT-LT OTI9P9Y 69-6-0I I EII'L6 OTI9POD 69-6-9 V G80°L6 OII9P99 6G-6-G I 6L0°L6 OTI9PON 6G-8-G I 100°G6 O119P99 6G-L-G V 17676 PII2 PED 6G-L-G V SESTO OII9P09 6G-9-6G V GO‘ F6 ysodepng 60-8-08 V 967-£6 ysodepng 69-008 VW EGGI6G qsodepng 69-9-6 V £4606 Izsoyepng 6S-8-CI V 67806 Tzsoyepng 6G-9-L V 06906 OII2PRH 6G-G-€ V 766 68 OTI9P99Y 8G-8-€ I 669°18 Izsoyepng 89-9-8 V c966L Izsoyepng 89-8-G V L96°GL Tzsoyepng 8S-G-T V GPL'GL 9119P09 8S-F-LG V EC8 PL OTI9PON LG-6-8 I PIG EL OTI9P09 LG-8-6 I FI9'0L Tzsoyepng LG-9-9T V VII 99 finud 20p4r — SQ97909 Dppebursg Tzsoyepng 896-1 V GLG'LPI Tzsoyepng €9-8-O1 I Ice TEL tzsoyepng €9-T1-ZI V GGL'OST NAQSNZIISIM — DASOMAMD DIXOT qsodepng = T9-IT-ZT V GLG'G6ET QIT0POD 6S-TI-CI V 978'66 qsodepng $9-II-CI V 667 OST QIQNS — DmyAshd nynysihy zspejegepng 99-785 V G9E'9G JOABOUSEHO EG-OI-ST WU 08°9I Izsoyepng G9-8-G V 6O0G'PFI 1zsoyepng T9-L-I V 89£€"8GI Tzsoyepng 19-9-LG V SPE SCL Izsoyepng 19-8-08 I IPL'LEI Tzsoyepng T9-8-ET V EIF LET 105 A wept A wopt A (389d) H 23G'61 N PFELP :9II0POH x USSPA GYLG N OL GG :PWOH Torsoyquyy) x paamjsoßnp H ESSI N epep :Aruoqis ‘funqry, + neanpzsobnf ‘wesoyng + nranzsobnp “aodueyy + ®@I[e3] ‘OUBLIOM Ip 0ueJogg UBS + 62141 H 0561 N €0/£P :OUBIT [ep 193580 + emer] (eugosoT) H 9$"IT N ET'EF : eFunpeurg + BIBI COST N ST'IF :91013Q9ZUON IP 90197 ueg + 08% H OTTI N 88'597 :ououeey, + Bey H EFI N ETTI ‘SL + ee] A EPST N OEP :(0UPIeN) ‘ourrey + ee] ‘yesnig ‘0[[9019 UO] + [egg (errqwn) H CECI N OEP :1UI9], + ee] H OGIT N Sper :Hodrg e ouseg + "IUT ‘erpeuog + BITBII A GYOT N SEP :OUBIIOT ‘BOIUOIIO + ee] H OVFI N GIF :SUOOLION + BIBII A SSII N I3'8h :02281V + ee] A Sl N GI'86 ‘CUISSON + erei (equa) © SEI N 98h IUT, + 90DIT U LYST N 0867 :6Zu9704 UI9pI USPI UIOpI ORIO: SEI wein, wopt wept wopt wept opi wept ep) wept PPPP>PP>7>P>.>>>>> 19-791 19-75 19-L-& P9-GL-8I G9-1-06 69-6-8 69-€-ST £9-TT-TG 69-7176 T9-TI-ST G9-IT-ET 69-71 9 FE 19-01-06 19-0T°€ 19-295 09-01-03 G9-IT-cT $69-6-I 09-31-18 89-79 19-721 19-G-GI 19-8-0& &9-G-CT &9-7-0€ G9-G-LG G9-S-LG 19-9-0€ 69-G-08 T9- 9-06 19-P-ST &9-9-0& 19-9-GI 19-L-6 19-G-CT G9-G-GG 19-991 000°0L STEPS = 6€-9-LT Vv OTIOPON = 69-6-OT I G6G'L9 P9I0ASON LG-£-PI Vv $97T9 Rupwavswom) — vpjauedjeo DAUIQUI izsogepng GG-OT-OL Vv LOP'SP OTT9P9Y 69-8-& V 8£9"88 Asa — L§-OT-9 Vv Celia! guofsoaogsitg 99-9-6 V 6€9°9¢ JoASO £9-01-L Vv 026081 zgurog 79-8-G I LES'PI OTI9P91) 19-6-£ Vv FLO'SET Izsoyepng 19-01-12 Vv OSS'SET izsogepng I9-0I-8 V OSG'EET eqesostiq 09-8-FI I SI1S'88I IZS9H8p0 09-L-0€ Vv 9911 10430N — 09-OT-OT Vv OT9'STT OTIQP9Y 09-9-88 Vv FOFCII OTQp29) 09-S-ST Vv 869° FIT squod 09-F-8T Vv GeO stt 9IT2P9H 69-8-9 I 600°S6 OTI9P9N 69-9-L Vv 96F'&6 POISOIBA SG-G-OT Vv 6LP'SL OUHOTIS04 = LS-8-6I Vv COLPI JZS010HJUOZSSIIIX 9G-C-LZ Vv 196799 Ayed 99-7-7% V PLETG qsodepng = T9-6-ZI V SSE" BET izsogepng I9-8-ZI Vv 266 -£€T Izsoyepng 19-8-9 Vv Z06'SEL Izsoyepug 19-F-¢ Vv GPS LCI qsodepng 19-9-68 V 816°921 qsodepng 19-77 Vv 869°9ZI AI10P2) 09-8-08 I GLOIZI QTI2P9N 09-8-08 I 9CE'6II QNQP99 09-L-8I Vv EIS'SII QII9P99 09-9-7 Vv L6F OTT ro) cen eter) 09-9-% Vv FOPSII Izsoyepng 09-9-17 V PPP EIT Izsoyepng 09-09-88 V 008'SIT QII9P9N 09-F-FG V SPS PIL 106 PPP>>PP>P>>>> A x ome (3504) H 80'6T N SELF :Tzsoy wopt wept wopt wept wopt wept wept wept wept wept wept wept wept sund wept wept wopt wept wep! wep! E9-L-6 69-L°€ 19-8-08 &9-G-08 T9-2-9I 19-9-L6 69-765 T9-L-LG 19-781 19-6-E T9-S-TE 192-1 69-9-L 19-GT-8 c9-7°08 69-461 G9-9-CI 19-S-08 T9-9-LT 19-8°L6 Izsoyepug 1zs9yepng 1zsoyepng 9I2PPD Izsoyepng 1zsoyepng 1zsoyepng 1zsoyepng Izsoyepng 1zsoyepng 1zsoyepng Tzsoyepng Izsoyepng UCL Kal Tzsoyepng Izsoyepug ysodepng 9TI9P99 1zsoyepng 1zsoyepng £9-G-6I c9Y-PV-GG T9-L-9 19°2°6 T9-L-1 T9-€-GT T9-L-6 09-8-86 09-8-T 19-€-96 19-68-66 09-9-16 T9-L-96 O9-L-L 09-L-06 6S-0T-G 69-6-€1 69-9-06 6G-G-OT 69-G-6G LG hi À LG A À À À GE À LG A À À À GLG'GFT 68E°LET 61E°661 [66°661 GIE8TI SEU LEl c98'9cT 09'721 G98'TCI GPs sil TE8"8II OFF SIT 680°STI PEVPII ELG'EIT GG0°86 9TE°L6 61S°C6 66L°06 SG9°06 107 Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet vezetője MG 940—a— 6600 67.691 Egyetemi Nyomda, Budapest Különlenyomat az Aquila LXXIII LXXIV (1966 —67) számából NÉHÁNY ADAT A GYÖNGYBAGOLY TÁPLÁLKOZÁS- ÖKOLÓGIÁJÁHOZ Schmidt Egon A bagolyköpetvizsgälatok fontosságára hazai viszonylatban legutóbb . KRETZOI (1964) mutatott rá. A Madártani Intézetben már évek óta rendszere- sen folynak a különböző bagolyfajok táplálkozásvizsgálatai, mely munka egyúttal kisemlős-faunisztikai célokat is hivatott szolgálni. Ezen túlmenően az egyugyanazon helyről és bagolyfajtól nyert mennyiségi adatoknak komoly jelentősége lehet a várható kisemlősgradációk előrejelzésében (BAUER 1955). | | | | Mint legtartalmasabb és leggyakrabban gyűjtött, ill. beküldött anyagot | elsősorban a gyöngybagoly (Tyto alba guttata Ch. L. Brehm) köpeteit vizsgál- | tam (22 helyről származó több, mint 30 gyűjtés). Feldolgoztam a Madártani | Intézetben levő régebbi gyűjtéseket is, bár ezek mind csak kisebb köpet- | mennyiségeket tartalmaznak. Az anyag részletes kiértékelésére nem térek ki | miután ez csak töredéke egy folyamatosan végzendő ilyen irányú munkának | s egy általános ökológiai, valamint kisemlős-faunisztikai és prognózisjellegű | kiértékelésre csak a későbbiekben kerülhet sor. Így csak néhány megjegyzést | kívánok tenni, melyek elsősorban a kisbalatoni gyűjtésekkel, egyes fajok | gradációjával és ezzel együtt a köpetanalízis — csapdázás mint anyaggyűjtési | módszerek realitásának mértékével kapcsolatosak. | Köpetanalizis Több gyűjtésből származó anyagom volt a kisbalatoni rezervätumböl, mely | kisemlős-faunisztikailag is egyike hazánk legérdekesebb területeinek. A Mic- | rotinae család hazai hét képviselője pl. mind megtalálható itt, bár az egyes fajok lokálisan elkülönülhetnek egymástól, pl. a mezei pocok (Microtus ‚arvalis Pall.) zömmel a védőgátak környékén él, a patkányfejű (Microtus ‚oeconomus Pall.) és a csalitjáró pocok (Microtus agrestis L.) a nedvesebb | részeken fordulnak elő. A Kisbalaton emellett egyike azoknak a kevés ismert | hazai gyöngybagoly tanyáknak, ahol a bagoly állandó emberi településtől távol | él (jelen esetben egy kb. 5 km sugarú körben nincs lakott emberi település), és zsákmánylistájának kvalitatív összetételét az emberi közelség nem befolyá- ‚solja. A bagolypár melynek köpeteit feldolgoztam, korábban a rezervátum | területén levő pajtában, az utóbbi években pedig az ugyanott épült kutatóház |padlästerében, ill. egy a vízben álló leskunyhóban tanyázott. Miután a Kis- ‚balatonban csapdázógyűjtések is folytak, éppen a köpetlelőhely közelében ‚ (Termeszettudomänyi Múzeum) mód nyílt arra is, hogy a bagolypär és az "emberi gyűjtések anyagait összehasonlítsam. A múzeumi gyűjtés adatainak rendelkezésemre bocsátásáért TopAL GyöRGYnek mondok szíves köszönetet. 109 8. táblázat A Kisbalatonnál köpetekből (Tyto alba) és csapdázással nyert kisemlős mennyiségi adatok összehasonlítása — Tab. 8. Ver- gleichen der Quantitätsziffern der, vom Kisbalaton stammenden Kleinsäuger, welche aus Schleiereulengewöllen, bzw. aus der Fangeräte-Tätigkeit hervorgingen Csapdäzäs Faj (Art) 1982..X.23. 100%. 1963. X. db 90 db % 3—9. db % Talpa europaea 1 0,8 3 1,4 Sorex araneus 248 68,5 201 56,5 17 AT Sorex minutus 43 pel 3 25 6,5 Neomys sp. 21 5,8 22 6,2 4 1,8 Crocidura suaveolens iL 0,3 2 0,6 Crocidura leucodon 4 del 4 In Clethrionomys glareolus 8 2,2 1 0,3 13 5,9 Arvicola terrestris 3 0,8 3) 1,4 Pitymys subterraneus 3 0,8 9 2,5 Microtus oeconomus 5 1,4 . 30 8,4 Microtus arvalis 15 4,1 13 os 1 0,5 Microtus agrestis 5 1,4 2 0,6 Micromys minutus 2 0,6 : 22 6,2 60 27,0 Apodemus sp. 1 0,3 3 0,8 929273 Apodemus agrarius 8 2,2 112 50,0 Mus musculus 1 0,3 6 157 4 1,8 Összesen (Zusammen): 362 350 222 9. táblázat A kisbalatoni rezervátumban végzett gyöngybagoly (Tyto alba) köpetgyűjtések mennyiségi eredményei (csak az emlősanyag). Gyüjtök: Dr. Keve A., Topál Gy., Steffel, G. — Tab. 9. Die quantitativen Resultate der im Kisbalaton-Gebiet vorgenomme- nen Schleiereulengewölle-Sammlungen (nur das Säugetier- Material). Eingesammelt von den Herren Dr. A. Keve, G. Topdl und G. Steffel Talpa europea 1 Sorex araneus 4 17 65 248 190 201 Sorex minutus 11.48 12 2 Neomys sp. 2 30 21 22 Crocidura suaveolens i 16 1 2 Crocidura leucodon 13 4 4 Clethrionomys glareolus 3 8 4 1 Arvicola terrestris 12 3 Pitymys subterraneus 6 3 3 9 Microtus oeconomus 8 12 5 20 30 Microtus arvalis 24 15 5 13 Microtus agrestis 1 5 2 Micromys minutus 4 35 2 22 Apodemus sp. 12 1 1 3 Apodemus agrarius 1 8 Mus musculus 19 1 6 Összesen (Zusammen): 16 48 232 362 235 350 110 Az 1963. október 3— 9-ig tartó csapdázás során 222 emlős 11 faj- ban került begyűjtés- re. Az ugyanekkor és ugyanazon a helyen gyűjtött Íriss gyöngy- bagolyköpetek (37 ép+kb. 25—30 törme- lékes köpet) 350 emlőst tartalmaztak, a fajok száma 16 (miután a két Neomys fajt összevon- va tárgyalom, valé- színűleg 17) volt. A két különböző évből szár- mazó októberi kisba- latoni kôüpetgyüjtés anyaga, elsősorban a Soricida-k esetében ál- talában megegyező (8. táblázat). Kisebb elté- rések vannak a pocok- féléknél (Microtinae), de csak egyetlen eset- ben fordult elő, hogy egy faj teljesen hiány- zott ( Arvicola terrest- ris L.). 1963-ban az egérfélék (Murinae) közül mind a bagoly- köpetekben, mind a csapdákban gyakori volt a törpeegér (Mic- romys minutus Pall. ), ami kétségkívül popu- lációs ingadozásra, ez esetben gradációra en- ged következtetni (8. táblázat). | Ugyanez volt a helyzet a pirók egérnél ( Apodemus agrarius Pall.) is, a számok itt még inkább mutatják a túlszapo- rodást, különösen a csapdázás esetében. TOPÁL GYÖRGY szíves közlése szerint a pirók egér gradációja 1963 októberében szemmel látható volt. Hogy a bagolyköpetekben ez a gradáció csak relatív és nem abszolút formában jelentkezett (9. táblázat), azt részben kétség- kívül a két faj eltérő aktivitási ideje, másrészt a gyöngybagolynak cickányok iránti közismert előszeretete okozta. A gyöngybagoly kimondottan éjjeli faj lévén csak mérsékelt számban zsákmányolt a részint sötétedés előtt mozgó (lásd még HEINRICH 1952, GAFFREY 1961) pirók egerekből. Ugyanekkor a kifejezetten éjjeli életmódú és amellett a Kisbalatonban rendkívül gyakori erdei cickány (Sorex araneus L.) mindkét köpetanyagban magas értékkel szerepelt. Ez már korábbi, tavaszi gyűjtések során is megmutatkozott (9. táblázat). Az erdei cickányok relatíve igen alacsony száma a csapdázások során egyrészt való- színűleg a pirók egerek gradációjával, másrészt technikai okokkal magyaráz- ható, vagyis az állatok csak kis számban mentek a felkínált csalétekre (dió). Ezt támasztja alá a törpe cickányok (Sorex minutus L.) teljes hiánya és a vízi cickänyok (Neomys) kis száma is. A keleti (Crocidura suaveolens Pall.) és a mezei cickány (Crocidura leucodon Hermann), továbbá a földi pocok (Pitymys subterraneus De Selys-Longchamps) és a mezei pocok köpetekbeni jelenléte elsősorban a baglyok nagyobb gyűjtőintenzitására utal (legbiztosabb előfordulási helyeik kissé túlestek a csapdázás vonalán), míg ugyanekkor a patkányfejű pocok és a csalitjáró pocok teljes hiánya a csapdázás faunisz- tikai szempontból gyengébb volta mellett szól. Megjegyzendő viszont, hogy ugyanezen a ponton 1964 őszén végzett csapdázások során mindkét faj elő- került (ToPAL szóbeli közl.). A gyöngybagolyköpetek magas kvalitatív értékét mutatják az ugyancsak a kutatóház környékén gyűjtött kuvik ( Athene noctua Scop.) köpetek (15 db 1965. ÍV. 19. gyűjtő: STEFFEL G.), melyekben 9 mezei pocok mellett csupán 1 erdei pocok (Clethrionomys glareolus Schreber) és 1 erdei egér ( Apodemus sp.) volt. A kuvik nyilván állandó jelleggel kizárólag a gátak környékén vadászott, ahol a mezei pockok a leggyakoribbak voltak, bár megjegyzendő, hogy az anyag gyűjtési ideje egybeesik az országos méretű mezei pocok gradáció összeomlás előtti periódusával. Megállapítható tehát, hogy a gyöngybagolyköpetek megfelelő mennyiség esetén kisemlös-fau- nisztikai szempontból 10. táblázat általában x hasznälha- Az Apodemus agrarius egyedszáma és százalékos aránya Tor- tobbak, mint a csap- nyosnémeti környékén bagolykipetvizsgdlatok alapján. 1—8-ig dázással való gyűjtés en u es 785 Ude I Tab. 10. 1 De za Le em r A ZENLU ernattn 7 / gen = etben pl. a kö- e ( Ades a Tr Gana Poe petekböl gyakorlatilag Untersuchungen in der Umgebung von Tornyosnemeti. Von valamennyi várható Nr. 1. bis Nr. 8. 2816 erbeutete Tiere, in Nr. 9. 785 Beutetiere Esjjelokerült). Azonban ese olyan fajok eseteben, Datum Db (St) % Faj (Art) melyek aktivitäsi ideje a gyüngybagolyétél el- térő, kvantitatív erte- 12.219592 222 — — Tyto alba-Athene noctua 7 Og ZA 2.1960. 12 7. 5 1,3 Tyto alba kelések szempontjából 3. 1960. IT. io. — az Tyto alba a köpetvizsgálatok 4. 1960. VII. 1 2 1,2 Tyto alba nem adnak a valóság- 5. 1960. IX. 2 1,0 Tyto alba? nak megfelelő reális 6. 1961. VIII. il 0,3 Tyto alba képét Rini 7. 1962. V. 3. 1 0,1 Tyto alba peu SAU 3 TO VELI. — — Tyto alba nisztikai vizsgálatok 9. 1963. III. 28 48 6,1 Tyto alba 111 során, különösen, ha a kapott adatokat mennyiségileg is feldolgozzuk, szük- séges a csapdázással való egyidejű gyűjtés is. A feldolgozott anyagok nagyrészt kisebb példányszámúak voltak, csak Velencéről és Tornyosnémetiből kaptam nagyobb mennyiséget. Utóbbi anyagban a korábbi évekhez viszonyítva (KÖVES & SCHMIDT 1964) feltűnően gyakori volt a pirók egér (10. táblázat). 1963-ban Tornyosnémeti közeléből, Alsókékedről kapott anyagban szintén magas százalékszámú (12,7%) pirók egér került elő. A kisbalatoni esetben kétségkívül erős gradációról volt szó. A tor- nyosnémeti gyűjtésnél, tekintve a korai időpontot és az amúgy is hosszúra nyúlt hűvös tavaszt, ennél a melegkedvelő egérfajnál nem lehetett szó tavaszi felszaporodásról. Könnyen lehetséges azonban, hogy egy előző évi és még részben meglevő gradáció nyomai mutatkoztak a köpetvizsgálatok során. A másik lehetséges eset, hogy a gyöngybagoly a télire a falu közelébe, szalma- kazlak környékére húzódott pirók egereket zsákmányolta rendszeresen. A vizsgált anyagban ismét előkerült egy ürge (Citellus citellus L.) maradvány, ezúttal maxilla mindkét mandibulával (Tordas 1962. VIII. 26.). Magyaror- szágon ürge ez ideig csak egy alkalommal került elő köpetekből (SCHMIDT 1962), holott ez a faj a neki megfelelő biotópokban mindenütt közönséges és pl. a kerecsensólyomnak (Falco cherrug Gray) vagy a parlagi sasnak (Aquila heliaca Sav.) egyik főtáplálékát képezi. STEINER (1961) Bécs közelében végzett vizsgálatai során találta az első maradványt európai gyöngybagolyköpet- anyagból (lásd még SCHNEIDER 1964) ritka előfordulását szintén az eltérő aktivitási időszakkal magyarázza. A Csákváron két különböző pontról gyűjtött (1961. XII. 9. és 1961. XII. 13.) anyagban a korábbi irodalmi adatokkal szemben (KRETZOI— VARRÖK 1955) külön-külön is magas Sorex araneus értékek szerepeltek. KRETZOI és VARRÓK 1952-ben végzett vizsgálatai során 176 emlős közül mindössze egy , Sorex" került elő, ugyanekkor az 1961-böl származó említett két gyűjtés egyesített anyagában 304 emlős közül 64 Sorex araneus és 9 Sorex minutus szerepelt. Nehéz lenne eldönteni, hogy ez egy vadászrevierváltozással, vagy pedig a cickánypopu- 11. táblázat láció állományingado- Az egyes fajok mennyiségi megoszlása a 10—18 zsakmany- zásával van-e összefüg- állatot tartalmazó köpetekben — Tab. 11. Die quantitative Ver- gésben. Előbbi, tekint- teilung der einzelnen Arten in den 1018 Beutetiere enthalten- ea Crocidura-k szám- den Schleiereulen-Gewöllen FE arányát (KRETZOI— Kisbalaton Tomyos- VARRÖK anyagban 103 26 db köpet németi * 4 Faj (Art) PNG [3 db köpet db, saját anyagomban db (COSO 30 db), mindenesetre sokkal valószínűbbnek látszik, bár részben Sorex araneus 242 — > ee: È Sorex minutus 42 8 talán az utóbbi is kôz- Neomys sp. 2 = rejatszott. Ugyanek- Crocidura leucodon 9 = kor a Velenceröl szar- Clethrionomys glareolus 3 — Re Age Microtus oeconomus 3 — GYA uja anyagot Microtus arvalis 4 17 összevetve a korábbi Micromys minutus 1 ER adatokkal (SCHMIDT DOCU = - 1964) a cickänyfajok Apodemus agrarius 3 — 14 jából Passer montanus 1 _ megosziasa nagyja n Összesen (Zusammen): 304 31 azonosnak mondható. 112 A madáranyagban a korábbi gyakorlatnak megfelelően elsősorban házi veréb (Passer domesticus L.) szerepelt, mezei veréb (Passer montanus L.) szintén elég gyakran, de csak kis számban fordult elő. Több alkalommal került elő gyöngybagolyköpetekből az ásóbéka (Pelobates fuscus Laur.) — (Kisbalaton, Oszkó, Tordas, Kölesd, Felsőhídvég, Miskolc). E faj hazai elterjedése, elsősorban rejtett életmódja miatt, csak hézagosan ismert, így a kapott adatoknak kétéltű-faunisztikai szempontból van jelen- tősége. A kétéltű anyag meghatározásáért DR. MARIÁN MIKLÓSNAK (Szeged Móra F. Múzeum) mondok köszönetet. Végül rovarok közül elsősorban májusi cserebogár (Melolontha melolontha L.) és a közönséges lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa L.) szerepelt, de a köpe- tekben talált rovaranyag általában nagyon csekély volt. Apró bogarak kitin- darabkáit nem vettem figyelembe, miután azok minden valószínűség szerint másodlagosan, a cickänyok közvetítésével jutottak a bagoly köpeteibe. Az utóbbi időben hazai viszonylatban vizsgált gyöngybagolyköpetekből eddig több mint 10 000 zsákmányállat került elő. A három legfontosabb cso- port alakulására nézve a következő eloszlást találtam : Soricidae 2455 db (25,6%), Microtinae 4519 db (47,1%) Murinae 2619 db (27,3%), Tehát, mint általában az Európa-szerte vizsgált nagyobb köpetanyagoknäl, a gyöngybagoly táplálékában Magyarországon is a pocokfélék dominálnak, de emellett a cickányok száma relatíve szintén igen magas. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egyes részgyűjtésekben a cickányok, ill. egérfélék százalékos aránya ne emelkedjék néha a pocokfélék fölé (SCHMIDT 1964). 700 db egyenként megvizsgált, 17 helyről származó köpetben a zsákmány- állatok számának megoszlását (átlagosan 3,7) az 5. ábrán szemléltetem. Elsősorban a Kisbalatonból származó, szokatlanul nagy köpetekben néha db (St) 200 150 12345678 910112845161 5. ábra. 700 db, Magyarországról származó, egyenként vizsgált gyöngybagolyköpet zsákmányállatainak szám szerinti megoszlása (átlag 3,7 db köpetenként ) Abb. 5. Die zahlenmässige Verteilung der Beutetiere in 700, aus Ungarn stammende einzeln analysierten Schleiereulengewöllen (im Durchschnitt: 3,7 St. pro Gewölle) 8 Aquila 1966—67 113 (uoq$940ZS è PSVBT JoyezemAsen) [ ‘ds snqqeyy 8297288 Ges Casa 0 Re ET a ee V6 861 “Pee SES se EGE PT 8 STRO STATS OI sr I snreise snwopody ee AV A e ET aa RO EA TA SUP SOA, SI 6 ELF L 08 08 68 GE ‘ds snurpody DIT I Leo's Steal cd Medit ERS LACS ere #6 snynuru SÁUIOJOTTT CEST 5907 922987282766 ET LEF 049° GT 96 186 IP iSS- 09 Gy 29 01 L 66. IG 08-4 SITBAIG SNZOJOTTAT CESSI [AI I 8 RANGS 8 G G I Ih TER GI Sneuviioyqns sSAwÄNg I I T & SIIFSOII99 B[OJIAIV I TT È SN[O918[S SAUIOUOLIYYAII I era EHO) I sn381079410—sndo"r I & E SNUTJOI9S snoIrsogda I tsnyyeu snjoagsidıg I I I I SNIBLIISNB SNI099LT & y snyyeusAxo SIIOAN 1 SIJOÁUI SIJOÁT I snyeursıewe SIJOÁJA GEST 8 6 LG I G LÉGER dl Go eee Ses “Teer yi CGT HODOSNET -vanploory (shaky Tas are re Sete Are I v Leo OL IE OF 6 8ER. 0 IP IE el Ge LL SUSTOR ROSI pn) I G G G 8 I 9 8 ‘ds skwooN Secs AG I 8 PACE SAT LE(S) & I De] SAPAUTUL XOJOS 8I SG GGI I LG AG Grate. LO Is OF FE I S el 16 SNOUBIB X9106 DUC EEE LL OT Ge Ol ea GL aah VEL el. ER Orca cani dh uo eg ip Se OST ay Gay) [ea 109,7, Wr ayars Bunippyu " ( ID1499DU -J9UÖNDS spp unu) uosfijpunggman wap ossvuqobu ‘I ‘MI — (Bvfiun sgqpua) rahuaupasa yoroppbszrajadoy (nqqw ox ) fipobngfibuohg = mem ET — feltűnően sok zsákmányállat maradványai zsúfolódtak össze. A számlálásokat a maxillák és mandibulák alapján végeztem s ezek e nagy példányszámú köpe- | teknél úgyszólván minden állat esetében hiánytalanul megvoltak. Miután a gyöngybagoly áldozatát általában egészben nyeli le, az egyes példányok kopo- nyái és az állkapcsok rendszerint együtt, eredeti helyzetükben feküdtek. A | 10—18 zsákmányállatot tartalmazó köpetek a Kisbalatonból és Tornyos- németi környékéről (Északi-hegyvidék) származnak. A zsákmányállatok meg- oszlására jellemző a kistermetű cickányok magas száma (Kisbalaton 95,1%; Tornyosnémeti 38,7%), ugyanekkor a nagyobbtestű fajok csak kisebb szám- ban vannak képviselve (11. táblázat). Végül köszönettel tartozom mindazoknak, akik a köpetek gyűjtésével segít- . ségemre voltak és kérem szíves támogatásukat a jövőre nézve is. A gyűjtőhelyek várhatóan növekvő száma és ezzel együtt az adatok nehezebb | hozzáférhetősége szempontjából a közölt (12. táblázat) és korábbi lelőhelyeket | sorszámmal láttam el. Ez a katalogizálás egyelőre csak a gyöngybagolyköpetek | gyüjtöhelyeire vonatkozik. Az egyes számok megfelelői, elöl a jelen munka i során közölt adatok (12. táblázat) az ott alkalmazott időrendi sorrendben: . Ókígyós (1950. IV. 4.) L: HANKÒ M. . Felsőhídvég (1951. II. 17.) L: DR. BERNÁTH Gy. . Kölesd (1951. I— IV.) L: DR. BERNATH Gy. . Miskolc (1951. VIII.) L: Muray R. Tornyosnémeti (1959. XI. 30.) L: Köves E. . Székesfehérvár (1960. III. 4.) L: RADETZKY J. . Nagylózs (1961. IX. 12.) L: SMUK A. . Csákvár (1961. XII. 9.) L: SzAB6 L. V. . Csákvár (1961. XII. 13.) L: SzaBò L. V. . Bácsszentgyörgy (1962. II. 8.) L: DoMBAY E. . Turony (1962. II.) L: BUCHERT Á. . Velence (1962. III. 25.) L: SzABÒ L. V. . Tornyosnémeti (1962. V. 11.) L: Köves E. 12. Szalánta (1962. III.) L: BucHERT A. 13. Tordas (1962. VIII. 26.) L: BoTTA I. 14. Sopronkövesd (1962. IX.) L: SMUK A. 5. Tornyosnémeti (1963. III. 28.) L: Köves E. 15. Békéscsaba (1963. IX. 15.) L: HANKÓ M. 16. Egyhäzasrädéc (1962. IX— XI.) L: GERGYE I. 5. Tornyosnémeti (1962. X. 3.) L: Köves E. 16. Egyházasrádóc (1963. III.) L: GERGYE I. 17. Alsökeked (1963. VI.) L: Kôves E. 18. Pilismaröt (1963. IX. 30.) L: ToPAL Gy. 19. Nagyigmánd (1964. VI. 11.) L: Naey I. 20. Oszkó (1964. VIII.) L: DR. Kozma F. 21. Baranyaszentgyörgy (1964. XI.) L: UHL A. Egyéb lelőhelyek : 22. Kisbalaton L: DR. KEVE A. és STEFFEL G. 23. Csorvás L: FESTETICS A. 24. Apaj puszta L: SCHMIDT E. 25. Villány L: SCHMIDT E. 26. Csala puszta L: RADETZKY J. 27. Pécs L: BUCHERT A. da Ut i © © 00 01 O ih © D - ZI 115 Irodalom — Literatur Bauer, K.: Nagetierreste in Gewöllen von Eulen und Greifvögeln, Auswertung im Rah- men eines phänologischen Nagetierdienstes in Österreich. — Jahrb. Österr. Arbeitskreis für Wildtierforschung, (1955) XII. p. 1—4. Gaffrey, G.: Merkmale der wildlebenden Säugetiere Mitteleuropas. (1961) Leipzig, p. 284. Heinrich, G.: Zur Ökologie und Verbreitung der Brandmaus (Apodemus agrarius Pall.). (1952) Bonn. Zool. Beitr., 3, p. 9— 10. Köves, E.— Schmidt, E.: Angaben zur Kenntnis der Kleinsäugetierfauna in der Umgebung von Tornyosnémeti (nach Gewölluntersuchungen). — (1964) Vertebr. Hung., 6, p. 97— 108. Kretzoi, M.: Eulen-Gewöll-Studien. (1964) Aquila 69— 70, p. 47— 50. Kretzoi, M.— Varrök, S.: Data to the Zoogeographic importance of the Barn-Owl’s food- habits. (1955) Aquila 59— 62, p. 451 —452. Schmidt, E.: Angaben über die Kleinsäugetierfauna in der Umgebung von Apaj-puszta. (1962) Vertebr. Hung. 4., p. 33—91. Schmidt, E.: Die Ergebnisse der Gewöllenuntersuchungen der Schleiereule. (1964) Aquila 69 — 70, p. 51—55. Schneider, W.: Die Schleiereule. — Die Neue Brehm Bücherei (1964), 340., p. 103. Steiner, H.: Beiträge zur Nahrungsökologie von Eulen der Wiener Umgebung. (1961) Egretta 4, p. 1—19. Beiträge zur Nahrungsökologie der Schleiereule von Egon Schmidt Auf die Wichtigkeit der Untersuchung von Eulengewöllen in heimischer Relation wurde zuletzt von KRETZOI (1964) hingewiesen. Im Ung. ornithologischen Institut sind schon seit Jahren Untersuchungen über die Ernährungsverhältnisse der verschiedenen Eulenarten systematisch durchgeführt worden; gleichzeitig hat diese Arbeit auch Klein- säuger-faunistischen Zwecken zu dienen gehabt. Des weiteren können die, am selben Platze und von derselben Eulenart gewonnenen Quantitätsdaten eine wichtige Bedeutung für das Voraussagen der zu erwartenden Kleinsäuger-Gradationen haben (auch BAUER 1955). Als inhaltreichstes und am meisten gesammeltes bzw. erhaltenes Material habe ich in erster Linie Gewölle von Schleiereulen (Tyto alba guttata Brehm) untersucht (von 22 Orten stammende, mehr als 30 Sammelposten). Ich habe auch die älteren Sammlungen des Ung. ornithologischen Institutes untersucht, obwohl diese bloss kleinere Gewöllen- mengen enthielten. Auf die detaillierte Auswertung des Materials will ich nicht ein- gehen, da die vorliegende Studie nur ein Bruchteil einer fortlaufenden Arbeit ist; von einer allgemein-dkologischen, sowie Kleinsäuger-faunistischen Auswertung mit Prognose- Charakter wird nur später die Rede sein können. Auf diese Weise will ich nur einige Be- merkungen machen, die sich hauptsächlich auf die Sammeltätigkeit im Kisbalaton Gebiet, die Gradation einzelner Arten, sowie auch auf die Gewöll-Analyse und auf das Einfangen als Materialsammel-Methoden beziehen. Gewöllanalyse Ein aus mehreren Sammlungen herstammendes Material stand mir aus dem Kisbalaton- Reservat zur Verfügung, welches auch in Kleinsäuger-faunistischer Hinsicht eines der interessantesten Gebiete unseres Landes ist. Es sind hier z. B. alle sieben einheimischen Vertreter der Familie Microtinae vorzufinden, wobei aber die einzelnen Arten lokal von- einander gesondert vorkommen können. So ist z. B. die Feldmaus ( Microtus arvalis Pall.) hauptsächlich in der Nähe der Schutzdämme zu finden, die Sumpfmaus ( Microtus oeco- nomus Pall.) und Erdmaus (Microtus agrestis L.) aber bevorzugen feuchtere Stellen. Ausserdem ist der Kisbalaton einer jener wenig bekannten heimischen Schleiereulen- Sammelplätze, wo die Eule stets fern von menschlichen Behausungen lebt (in vorliegendem Falle gibt es in einem Umkreis von cca. 5 km keine von Menschen bewohnte Siedlung), 116 AT ir _ n 1 a.s ee und wo die qualitative Zusammensetzung ihrer Beuteliste von Mänschennähe immer unbeeinflusst bleibt. Das Eulenpaar, dessen Gewölle ich aufarbeitete, hauste ehemals in einer, im Gebiete des Reservats stehenden Scheune, in den letzten Jahren aber im Dachraum des Forschungshauses, bzw. in einer Ansitzhütte des Wassergebietes. Da im Kisbalaton zu gleicher Zeit, u. zw. eben in der Nähe des Gewölleauswurfsplatzes vonseiten des Ung. Naturwissenschaftlichen Museums auch Sammlungen mit Hilfe von Fanggeräten getätigt wurden, war mir die Möglichkeit gegeben das vom Eulenpaar herrührende Material mit dem der menschlichen Sammeltätigkeit zu vergleichen. Ich sage hier Herrn G. ToPÁL mein besten Dank, dass er die Liebenswürdigkeit hatte, mir die Sammeldaten des Museums zur Verfügung zu stellen. Durch Fanggeräte wurden in der Zeit vom 3. - bis 9. Oktober 1963 222 Säugetiere, in 11 verschiedener Arten eingesammelt. Die zu gleich- her Zeit am gleichen Platze gesammelten frischen Gewölle (37 unversehrte und 25—30 zerbröckelte) enthielten 350 Säuger, die Zahl der Arten belief sich auf 16 (da ich aber die beiden Neomys-Arten zusammenfassend behandelte, waren es vermutlich 17). Das Material, welches aus dem im Monate Oktober zweier Jahre am Kisbalaton gesammelten Eulengewöllen stammte, stimmte im allgemeinen, besonders aber im Falle der Soriciden, miteinander überein (Tabelle 8). Kleinere Abweichungen sind bei den Wühlmäusen (Microtinae) zu verzeichnen, es kam aber bloss in einem einzigen Falle vor, dass eine Art ( Arvicola terrestris L.) vollkommen fehlte. Im Jahre 1963 war von den Echten Mäusen (Murinae) die Zwergmaus (Micromys minutus Pall.) sowohl in den Gewöllen, wie auch unter den durch Fang erbeuteten Tieren häufig anzufinden, was zweifellos auf eine Populations-Schwankung, in gegebenen Falle auf Gradation schliessen lässt (Tabelle 8). Dies war auch bei der Brandmaus ( Apodemus agrarius Pall.) der Fall, die Zahlen weisen hier noch offensichtlicher auf die Übervölkerung hin, besonders bei der durch das Ein- fangen getätigten Sammelmethode. Laut der liebenswürdigen Auskunft Herrn G. ToPAL war im Oktober 1963 die Gradation der Brandmaus offenkundig. Der Grund dessen, dass sich diese Gradation in den Gewöllen nur in relativer und nicht in absoluter Form erwies (Tabelle 9) ist teils in der ungleichen Aktivitätszeit der beiden Arten, teils in der bekannten Vorliebe der Schleiereule für Spitzmäuse zu suchen. Die Schleiereule als aus- gesprochen nächtliche Art, hat nur eine geringe Anzahl von den, teilweise vor Eintritt der Dunkelheit aktiven Brandmäusen (siehe auch HEINRICH 1952, GAFFREY 1961) erbeu- tet. Gleichzeitig war aber die Waldspitzmaus (Sorex araneus L.), welche eine ausschliess- lich nächliche Lebensweise führt, in beidem Gewöllmaterial in grosser Anzahl vertreten. Dieses zeigte sich auch schon bei früheren, zur Frühjahrszeit getätigten Sammlungen (Tabelle 9). Die relativ recht geringe Zahl der Waldspitzmäuse bei der Fangmethode erklärt sich einesteils wahrscheinlich aus der Gradation der Brandmäuse, anderen teils aus technischen Gründen, d. h. die Tiere nahmen den gegebenen Köder (Nuss) nur selten an. Dieses wird auch durch den vollkommenen Ausfall der Zwergspitzmäuse (Sorex minutus L.), sowie durch die geringe Zahl des Wasserspitzmäuse (Neomys) unterstützt. Das Vorhandensein der Gartenspitzmaus (Orocidura suaveolens Pall.) und der Feldspitz- maus (Crocidura leucodon Hermann), sowie der Kleinwühlmaus (Pitymys subterraneus De Selys-Longchamps) und der Feldmaus in den Gewöllen weist in erster Linie auf die gesteigerte Aktivität der Eulen hin (die sichersten Stellen des Vorkommens dieser Säuger- Arten fielen etwas ausserhalb der Grenzelinie der menschlichen Fangtätigkeit), zu gleicher Zeit aber spricht das vollkommene Fehlen der Sumpfmaus und der Erdmaus für die Unzulänglichkeit der menschliche Fangtätigkeit in faunistischer Hinsicht. Es sei aber zu bemerken, dass an derselben Stelle im Herbst 1964 beide Arten gefangen worden sind (TOPAL mündl.). Auf den hohen qualitativen Wert der Schleiereulen-Gewölle weisen auch die, eben- falls in der Nahe des Forschungshauses gesammelten Steinkauz- (Athene noctua Scop.) Gewölle hin (G. STEFFEL sammelte am 19. 4. 1965 deren 15 Stück), in welchen nebst 9 Feldmäusen nur eine Waldwühlmaus (Clethrionomys glareolus Schreber) und eine Wald- maus ( Apodemus sp.) zu finden waren. Der Steinkauz scheint beständig und ausschliess- lich in der Nähe der Dämme, wo die Feldmaus am häufigsten ist, gejagt zu haben, wobei aber zu bemerken ist, dass die Sammelzeit des Materials mit der Periode zusammenfiel, die dem Zusammenbruch der, das ganze Land umspannenden Feldmaus-Gradation vorausging. Es kann also festgestellt werden, dass die Schleiereulengewölle bei entsprechender Quantität in Kleinsäuger- PE A he Bezug im allgemeinen verwendbarer sind, als das durch Fangen getätigte Sammeln (in vor liegendem Falle z. B. kamen aus den Gewöllen praktisch alle zu erwartenden Arten zum Vorschein). Im Falle solcher Arten aber, deren Aktivitätszeit von jener der Schleiereule abweicht, erhalten wir durch Gewöllunter suchun- gen in Bezug auf quantitative Bewertung kein reelles, der Wahrheit entsprechendes Bild. |A Uri Bei Kleinsäuger-faunistischen Untersuchungen, besonders dann, wenn wir die gewonnenen Daten auch quantitative bewerten, kann von einer gleichzeitigen Fangtätigkeit (mit Fallen) nicht Abstand genommen werden. Das bearbeitete Material stammte grösstenteils von geringere Menge her, bloss aus Velence (Pannonien) und Tornyosnémeti (Nordost-Ungarn) erhielten wir grössere Quan- titäten. Im letzterwähnten Material war die Brandmaus im Vergleich zu den vergangenen Jahren (Köves E — ScHMIDT 1964) auffallend häufig vorhanden (Tabelle 10). In dem Material, welches mir von Alsökeked, aus der Umgebung von Tornyosnemeti in 1963 zukam, kam die Brandmaus ebenfalls in hohem Prozentsatz vor (12,7%). Im Falle der Kisbalaton war zweifellos von einer starken Gradation die Rede. Bei der Sammlung von Tornyosnémeti konnte bei dieser wärmeliebenden Mäuseart, mit Betracht auf den frühen Zeitpunkt und das lang andauernde, kühle Frühjahr von einem Anwuchs zur Frühlingszeit nicht die Rede sein. Es ist aber leicht möglich, dass sich bei den Gewöllun- tersuchungen die Spuren einer vorjährigen und teilweise noch vorhandenen Gradation bemerkbar machten. Ebenso kann es auch angenommen werden, dass die Schleiereule regelmässig den, sich zur Winterszeit in die Nachbarschaft der Dörfer, zu den Strohscho- bern verziehenden Brandmäusen nachstellte. —— Im untersuchten Material gab es wieder die Überleibsel eines Ziesels (Citellus citellus L.), diesmal ein Schädel mit beiden Mandibeln (Tordas, 26. 8. 1962). Aus Gewöllen konnte in Ungarn bisher nur in einem einzigen Falle das Ziesel fesgestellt werden (SCHMIDT 1962), wo ja doch diese Art in den entsprechenden Biotopen überall gemein ist und z. B. dem Würgfalken (Falco cherrug Gray), oder dem Kaiseradler (Aquila heliaca Sav.) zur Hauptnahrung dient. STEINER (1961) hat im Laufe seiner Untersuchungen in der Umgebung von Wien zum erstenmale Ziesel-Überreste in europäischem Schleiereulen- gewölle nachgewiesen (siehe auch SCHNEIDER 1964); auch er führt das seltene Vorkommen auf die verschiedentlichen Aktivitätszeiten zurück. Im dem an zwei verschiedenen Orten bei Csákvár (Pannonien) gesammelten Material kamen im Gegensatz zu den früheren Literatursangaben (KRETZOI-VARROK 1955) auch besonders hohe Sorex araneus-Werte vor. Bei den Untersuchungen von KRETZOI und VARRÒK war unter 176 Säugern bloss ein , Sorex" zu finden, während im vereinten Mate- rial der aus dem Jahre 1961 stammenden beiden, ober erwähnten Sammlungen unter 304 Säugern 64 Sorex araneus und 9 Sorex minutus vorkamen. Es wäre schwer zu entschei- den, ob dies mit einem Jagdreviertausch, oder mit der Bestandesfluktuation der Spitz- maus-Population zusammenhänge. Mit Hinsicht auf das Zahlenverhältnis der Crociduren (in dem Material von KRETZOI-VARRÖR 103, in dem meinigen 30 St.) scheint ersteres jedenfalls viel wahrscheinlicher zu sein, obwohl teilweise vielleicht auch letzteres mit- wirkte. Wenn wir aber das neuere, von Velence herrührende Material mit den früheren Angaben (SCHMIDT 1964) vergleichen, kann die Verteilung der Spitzmaus-Arten im grossen und ganzen als gleichmässig betrachtet werden. Im Vogel-Material waren der früheren Untersuchungspraxis entsprechend in erster Linie der Haussperling (Passer domesticus L.) vertreten, auch der Feldsperling (Passer montanus L.) kam häufig, jedoch in kleinerer Anzahl vor. 9 Des öfteren fanden sich in unseren Schleiereulen-Gewöllen Überreste der Knoblauchs- kröte (Pelobates fuscus Laur.) vor (Kisbalaton, Oszkó, Tordas, Kölesd, Felsöhidveg, Miskolc). Das Vorkommen dieser Art hierzulande ist infolge ihrer verborgenen Lebens- weise nur oberflächlich bekannt, und hiedurch haben diese Angaben vom amphibisch- faunistischem Standpunkt Bedeutung. Für das Bestimmen des amphibischen Materials sage ich Herrn Dr. N. MARIÁN (Szeged, Möra-Museum) besten Dank. Von Insekten schliesslich waren in den Gewöllen hauptsächlich der Maikäfer (Melo- lontha melolontha L.) und die gemeine Maulwurfsgrille (Gryllotalpa gryllotalpa L.) vert- reten, der Insekten-Bestand in den Gewöllen war aber im allgemeinen ein sehr geringer. Die Kitin-Teilchen der kleineren Käfer zog ich nicht in Betracht, da diese wahrscheinlich sekundär, durch Vermittlung der Spitzmäuse in die Gewölle kamen. In den in Ungarn letzterer Zeit untersuchten Schleiereule-Gewöllen sind bislang mehr als 10 000 Beutetiere festgestellt worden; diese verteilen sich auf die drei wichtigsten Gruppen folgendermassen: Soricidae 2455 St. (25,6%) Microtinae 4519 St. (47,1%) Murinae 2619 St. (27,3%) Wie im allgemeinen bei dem, in Europa untersuchten Gewöll-Material, so dominieren also in der Nahrung der Schleiereule auch in Ungarn die Wühlmäuse, doch war auch die 118 Zahl der Spitzmäuse eine relativ recht hohe. Dies schliesst aber natürlich nicht aus, dass bei partiellem Sammeln die Prozentzahl der Spitzmäuse und Echte Mäusen jene der Wühlmause übertreffe (SCHMIDT 1964). Die zahlenmässige Aufteilung der Beutetiere (durchschnittlich 3,7), welche sich aus 700 einzelweise untersuchten, von 17 Orten herstammenden Gewöllen ergaben, ist aus der Abbildung 5. ersichtlich. Hauptsächlich in den vom Kisbalaton herrührenden ausserordentlich grossen Gewöllen waren mitunter die Überreste auffallend viele Beutetiere zusammengepresst. Die Zählung führte ich auf Grund der Maxillen und Mandibeln aus; diese waren, wenn es sich um Gewölle mit grosser Exemplarzahl handelte, immer fast bei jedem Tier vollzählig auf- zufinden. Da die Schleiereule ihre Beute gewöhnlich in ganzem herunterschluckt, lagen Schädel und Kiefer des Tieres meistens in ihrer Originalstellung bei einander. Die 10— 18 Beutetiere enthaltenden Gewölle stammen vom Kisbalaton und aus der Umgebung von Tornyosnemeti. Charakteristisch für die Verteilung der Beutetiere ist die hohe Zahl der Spitzmäuse kleinerer Körpergrösse (Kisbalaton 95,1%; Tornyosnémeti 38,7%), wogegen grössere Arten spärlicher vertreten sind (Tabelle 11.). Allen werten Mitarbeitern, die mir beim Einsammeln von Gewöllen behilflich waren, spreche ich meinen besten Dank aus, und erbitte mir auch für die Zukunft ihre wertvolle Unterstützung. Mit Hinsicht auf die wachsende Zahl der Sammelplätze und die damit zusammenhän- gende schwierigere Erreichbarkeit der Daten, habe ich die in Tabelle 12. angeführten, wie auch die früheren Fundorte der Reihe nach beziffert. Diese Katalogisierung bezieht sich vorläufig nur auf die Sammelplätze der Schleiereulen-Gewölle. Die, den einzelnen Ziffern entsprechenden, am Anfang der vorliegender Studie enthal- tenen Daten (Tabelle 12) in zeitlicher Reihenfolge: (Siehe den ungarischen Text). 18 Dr x 5 TS i hr CAT EN 8 ts Ri, MADE 4 Dr J a \ 1 = x Pr * ae ' A VÖRÖS VÉRCSE, AZ ERDEI FÜLESBAGOLY ÉS A MACSKA- BAGOLY FÉSZKELÉSE ÉS TÁPLÁLKOZÁSA A LENINGRÁD VÁROSKÖRNYÉK PAR KJAIBAN DIE BRUT UND DIE NAHRUNG DES TURMFALKENS, DER WALDOHREULE UND DES WALDKAUZES IN DEN PARKANLAGEN DER UMGEBUNG VON LENINGRAD Bozsko Szvetlana Ivanovna Jelen közlemenyemben azokat az adatokat teszem közze, amelyeket Lenin- grad városának és väroskörnyekenek parkjaiban gyűjtöttem az 1953 — 1957. években. A tanulmányozott helyek ökológiai jellemzését es a madärfauna teljes listáját egy korábbi cikkemben (2) tettem közzé. Szükségesnek tartom röviden ismertetni a magyar kollégáknak azoknak a helyeknek a sajátosságait, ahol ez a kutatómunka folyt. Megfigyeléseink kiter- jedtek Leningrád városának összes jelentősebb parkjára, valamint a város- környéki parkokra, 60 km-es körzetben. Az utóbbiakat a XVII XIX. sz.-ban létesítették az egykori cári család és az udvari arisztokrácia nyaralóhelyei céljára. Jelenleg ezek a parkok palotá- ikkal és egyéb épületeikkel együtt az építészet és a parkkultúra műemlékei és állami védelem alatt állnak. Egyik-másik park területe igen jelentős. Legkisebb à Leningrádi Egyetem Biológiai kutatóintézetének a Sztarij-Petrodvorecben . levő parkja, mindössze 170 ha, nagyobb a Puskin-i és a Pavlovszk-i park terü- . lete 600—600 ha-ral, míg a legnagyobb a Gatcsina-i park 703 ha területtel. A | paloták körüli parkrészek szabályos elrendezesüek, a távolabb eső helyek . azonban tájszerű parkokba mennek át, amelyek jellegük szerint a valódi . magastörzsű lombos és vegyes lombozatú erdőtípusokhoz állnak közel. A . sokféle változatos növénytár sulás, az odvas fák, a gazdag aljnövényzet, a | bokrok sokasága, a jó megvilágítottság és a parkokra jellemző mozaikszerű | tájfelosztás, ahol viszonylag kis területen egymás mellett több különböző bio- top foglal helyet, nagyszerű feltételeket biztosít gazdag madärfauna kialakula- | sára. A távolabbi, elhagyatottabb helyeken, mint pl. Gatcsina-i park un. vadas- , kerti részén a ritkábban előforduló, a civilizációt nehezen elviselő madarak is | megtelepedhetnek. Úgy a nagyobb városi, de különösen a városkörnyéki parkok sok ragadozó . madarat és baglyot vonzanak vadászatra és fészkelésre. Az alábbiakban a | Falco tinnunculus, a Strix aluco és az Asio otus fészkelésérél es taplälkozäsäröl közlöm adataimat. | Vörös vércse — Falco tinnunculus | | A parkokban élő ragadozó madarak közül a leggyakrabban a vörös véresével "találkozunk. A Novij- -Petrodvorec-i park kivételével az összes városkör nyéki "parkban fészkel. Leningrád város belső parkjaiban fészkelését még nem figyel- "ték meg, bár irodalmi adatok szerint (4) a Szovjetunió egész sor nagyobb váro- ‚saban és Európa sok nagy városában is (9) fészkel. 121 A vércsék nem nagy számban fészkelnek az egyes általunk tanulmányozott parkokban, mindössze 1—2 pár parkonként. Tavaszi megjelenésük áprilisra esik. Előfordul, hogy először több vércsepár is tartózkodik egy parkban, mint amennyi ott később fészkelni fog. 1955 májusában a Sztarij Petrodvorec-i . parkban 2 pár is megjelent. Kiáltozva, páronként végezték nászrepülésüket, és sorban végigvizsgálták az elhagyott varjúfészkeket. Az egyik pár május 17-én párosodott is. Később az egyik vércsepár eltűnt, bár a parkban lett volna elég elhagyott varjúfészek. De ebben a parkban rendszerint mindig csak egy pár szokott megtelepedni. A fészek kiválasztásában a vörös vércse eléggé konzervatív és rendszerint évről évre a megszokott, hagyományos helyeken, sőt gyakran ugyanabban a fészekben költ. Kedveli a jól megvilágított park- részeket, ahol magastörzsű feny6- és lucfenyőfák emelkednek a iombos fák fölé. A 6 általam nyilvántartott fészek közül 4 magastörzsű fenyő oldalágain és egy a lucfenyő csúcsán volt kb. 20 m magasságban, a hatodik pár a Pál cár mauzóleumának orompárkányzatán költött, kb. 8 m magasban. A vörös vércse életmódjának a legrészletesebb megfigyelését 1955 nyarán sikerült végeznem a pavlovszki parkban. Ez a fészek egy magas fenyőn volt 15—20 m-re a Pál cár mauzóleumától. Az első megfigyelést júniusban végez- tem, amikor a nőstény madár a tojásokon kotlott. A fiókák nem egy időben keltek ki, és ezért nem is egyszerre hagyták el a fészket. Az első két fióka július 7-én repült ki a fészekből, és áttelepült a mauzóleum tetejére. Ezek kisebb repülésre már képesek voltak, de a fâkon még nem tudtak megülni. A fiatalabb fiókák még néhány napig a fészekben maradtak. Július végéig maradt a madárcsalád fészkelési területén. A fiókák az egész napot a mauzóleum tetején töltötték. Jéllakottan, mozdulatlan szoborként ültek az épület tetejének négy — sarkán. Ha megéheztek, a tetőn izgatottan szaladgálva várták szüleiket min- den irányból. A táplálékot hozó öregeket már messziről észrevették, még azelőtt, hogy azokat én megláthattam volna. Ekkor elkezdtek hangosan vijjogni, és nyitott csőrrel várták az eleséget, de sohasem repültek a szüleik elé. A fiókák három hétig folytatták ezt az életmódot a mauzóleum tetején. Időnként, valószínűleg amikor a levegő lehűlt, az éjszakát a fiókák még a fészekben töl- tötték. Erre a fészek alatt ritkán megjelenő köpetek is utaltak, és július 19-én egy borús, hűvös reggelen a fiókákat meg is láttam a fészekben. Augusztus 1-én a vércsecsaládnak mind a 6 tagja átrepült a park másik resze- _ be, kb. 300—400 m-re a régi fészektől. Ugyanott az előző napon egy négytagú | másik vércsecsalád is megjelent. A többi években is általában ebben az idöpont- | ban figyeltük meg a vércsék kirepülését. Az ivadék további élete a helyi körülményektől függ. Nagy parkokban, ahol | sok a rét, a vércse augusztus közepéig megtalálható (Puskin, Pavlovszk). Kisebb parkokból e madarak rendszerint a kirepülés után mindjárt el is ván- / dorolnak. Augusztus közepétől kezdve már nem találkozunk parkjainkban | vörös vércsével. A vörös vércse táplálkozásának tanulmányozását a köpetek analízise és a | közvetlen vizuális megfigyelések alapján végeztem. | A nagyobb parkokban fészkelő vörösvercse vadászterülete magukban a par! kokban van. Pavlovszkban pl. a madarak rendszerint a fészkelési területen | vadásztak. Ezen a területen nagy mennyiségű kisebb verébalkatú madár fész- / kelt. E kis madarak szinte állandó riadt kiáltozással verték fel a park csendjét | és július végére a vércsék ivadékaikat teljesen megsemmisítették. Egyszer sikerült megfigyelnem azt, hogy a vörös vércse megfogta az éppen 122 csak kirepült kékgalamb fiókát. Máskor egy ágon ülve szemem láttára tépett szét egy apró, tarkatollú Turdidae-fiókát. Mesfigyeltük, hogyan viselkednek az erdei kis énekes madarak (Passeres) a vércse fészkelési körzetében. Ezek a madarak a vércse megjelenésekor, vagy hangjának hallatára hirtelen felfüggesztik tevékenységüket és , rejtő-állást" vesznek fel. A fiókáikat etető süvöltők a vércsék megjelenésekor azonnal abba- hagyják a füttyögetést és egyhelyben, dermedt mozdulatlanságban várják ki a vércse távozását. A fészek szélén ülő, fiókáikat etető barátkaposzáta szorosan a fiókáira lapul, a fészekre tele csőrrel leszálló fitiszfüzike mindaddig nem kezdi meg az etetést, hanem dermedt mozdulatlanságban marad, amíg a vércse a fészek közelé- ben tartózkodik. Csu- pán a rigók és a tövis- szúró gébicsek merész- kednek a vércsét üldö- zőbe venni, de rendsze- rint nem nagy sikerrel. Ezek a megfigyelé- seink nem egyeznek azokkal az irodalom- ban elterjedt adatok- kal, amelyek szerint a ragadozó madarak so- hasem vadásznak a fészkelésük területén (3). A vörös vércse táp- lálkozásáról kapott konkrét anyag 107 adatból áll (75 adat 1955-ből és 32 adat 1956-ból). Egy adat- ként kezeltünk minden egész köpetet, vagy annak a felénél na- gyobb részét és a na- gyobb ételmaradékot, így pl. a teljes lenyú- zott bőrt, csontvázat stb. A táplálék összeté- telét a 13. és 14. táb- lázat szemlélteti. Megállapítható, hogy a táplálék túl- nyomó részét a mada- rak képezik (59 db, va- gyis az összes állatok 48,4 %-a) és a kisterme- tű rágcsálók, egerek és 13. táblázat Taobauya 13 A vörösvércse taplalekösszetetele a fészkelés idején a Leningrad kérnyéki parkokban CocTaB KopMa OGBIKHOBEHHOË IIYCTEJIEBIH B THe3OBOÙ TIEPHOA B HPHTOPOMHEIX mapkax Jlenuurpaya Az elfogyasztott állatok Egyedszám Uucro ocoGeï ! Ketevi üsszlét- szám OG6uee KOJI-Bo és állatcsoportok neve 3K3€MIJIAPOB Ha3BaHue rpynn H BHAOB j 3KHBOTHbIX 1955 1956 absz. | % aöc. INSECTIVORA | 3 DN 2 3,3 Sorex Sp. | 2 = 2 ae Sorex araneus 1 1 0,8 Talpa europea 1 — 1 0,8 RODENTIA 39 20 59 45,1 Muridae 4 te 11 9,0 Apodemus agrarius 1 1 2 er Apodemus sylvaticus — Die REZ 1,6 Mus musculus 1 4 | 5 4,1 fam. Muridae* 2 — 2 1,6 Microtinae al JUL 32 26,3 Microtus sp. Ti 2 9 7,4 Microtus arvalis 13 3 16 131 Microtus agrestis — 3 3 2,5 Microtus oeconomus — 1 1 0,8 fam. Microtinae* 1 2, 3 2235 ordo Rodentia? 10 2 12 9,8 AVES 52 7 59 48,4 Columba oenas 1 cs Il 0,8 Jynx torquilla 1 — 1 0,8 Sturnus vulgaris 10 1 11 9.0 Alauda arvensis — 1 il 0,8 Passer domesticus 4 — 4 3,3 Oscines* 20 0,20 16,4 Aves* | 16 5 A RATES AMPHIBIA (Rana sp.) 1 9 NE ee | | VERTEBRATA (summa) | 91 91 122 |100,0 * = pontosabban nem határozható meg Gruxe He oNpeleJieHHbie 123 14. tablazat Taoauya 14 Rovarok előfordulása a vörös vércse köpeteiben BcrpexaeMOCTE HACeKOMBIX B HOTAJKAX IIYCTEJIBTH Elöforduläs | Elöford. | Gsszesen A táplálék megnevezése SEAT SAME O6mee fee KOpMa Mucro Mucro YHCJIO BCTpeu BCTpeu BCTpeu 1955 | 1956 COLEOPTERA 7 _ 7 Carabidae 1 a 1 Curculionidae 1 — 1 Melolontha sp. 1 = 1 Coleoptera* 4 — 4 ORTHOPTERA (Decticus verrucivorus) — 2 4 LEPIDOPTERA (larvae) 1 — 1 Insecta* 4 4 4 INSECTA (summa) 8 6 14 Hány feldolgozott adatból 15 | 32 107 M3 KOTHUECTBA HAHHBIX : *= pontosabban nem határozható meg — Grnxe He onpenereHxpre 15. tablazat A vörösvércse taplalekanak összehasonlítása az erdökben és Taőauya 15 parkokban CpaBHeHHe IIHTAHHA IYCTEJIBrH B Jecax MH HAPKax A zsákmány köpetenkénti előfordulása BcrpexaeMoCTE rpyII KODMOB B Horankax Tatár köz- RER re tärs. erdeibe Elfogyasztott zsakmäny | Leningrád környéki par- (ov TpynnblI 10€ 1aeMbIX kokban (szerző adatai) Tyeplov, 7) KODMOB TIpuroponHbie napKu Tees JIennnrpana (naHHbre Tatapuu aBTopa) | OKapkoB u | TenxoB, 7) abszol. a6c. % % | | Insectivora 4 3,8 0,9 Rodentia 58° 54,2 90,6 Aves Ollie 57,0 7,5 Reptilia (Lacerta) | = 12,2 Amphibia (Rana) 4 | 3,8 Insecta 14 | Weyl al | Az előfordulás nagyobb számot mutat, mint az egyes táblázatban közölt állatok száma, mivel egy elfogyasztott állat két köpetben volt található. ucro BCTpey ŐOJIBIIIe KOJIHHECTBA 3K3eMINIAPOB, YKa3aHHbIX B Taos, I, 3a Cyer Toro, UTO OCTATKH OJIHOTO 93K3eMINIApa BCTDegaJIHCBb B IByX HoTalkax. 124 pockok (55 db, vagyis - 45,19). A madarak kö- zött tipikus erdei fajok találhatók és ez egyben meg is erősíti vizuális megfigyelésünket. A rágcsálók közül a poc- kok voltak többségben (26,3%). A táplálék összetétele évről évre meg is változhat. Így pl. 1955-ben a madarak voltak túlsúlyban, de 1956-ban, amikor arag- csálóknál gradáció volt megfigyelhető, mere- deken megemelkedett ez utóbbiak száma a vércsék táplálékában. Ebben az évben a Mic- rotus arvalis és néhány más faj mellett először jelentkeztek az Apode- mus sylvaticus, a Mic- rotus agrestis és a Mic- rotus oeconomus fajok. (Lásd a 13. táblázatot.) Rovarmaradványt csak 14 köpetben talál- tunk, ezek nagy része bogarakból állt. Egé- szében véve számuk olyan jelentéktelen, hogy a vörösvércse táp- lálkozásában alig vehe- tők számításba. Egy köpetben gabonasze- meket istalältam, ezek valószínűleg a felfalt rágcsálók gyomrából származtak. A vércse parkban fészkelő táplálékának összetételét üsszeha- sonlítottuk hasonló jel- legű erdei adatokkal, ezt szemlélteti a 15. táblázat. Saját adataink éle- sen különböznek az iro- dalmi adatoktól. Ez utóbbiak szerint a vörös vércse túlnyomóan a rágcsálókat és rovarokat pusztítja (4, 7, 6, 8). Egyes parkokból a vörös vércse szintén kirepül a nyílt terepre vadászni, ezt bizonyítják táplálékában a fiatal sere- gélyek, pacsirták és néhány rágcsáló. De gyakrabban szerzi be táplálékát a park belsejében, ahol a fészke van. Megfigyeléseink szerint a vörös vércse eury- phag a parkokban és trophicus viszonyai igen plasztikusak, ezért áldozatául eshet minden közelében található kisebb állat. Parkokban tehát a vörös vércse csak akkor hasznos, ha rendkívül elszaporod- nak a rágcsálók, más években a sok hasznos énekesmadár elpusztítása miatt az ilyen szerepe kétséges. Erdei fülesbagoly — Asio otus Leningrád vidékén az erdei fülesbagoly eléggé közönséges, elterjedt madár. Ornithológiai irodalom szerint előfordul kultúrterületen is (4). Adatok vannak arról is, hogy 1913—14-es években fészkelt közvetlenül a Pavlovszk-i parkban (1). Ennek ellenére az erdei fülesbaglyot igen ritkán figyelhettük meg a par- kokban az utóbbi években. V. Sz. ANDREJEVSZKAJA szóbelileg közölte, hogy | 1955 júliusában a Sztarij-Petrodvorec parkjában megfogtak egy mezoptil | bagolyfiókát, amelynek a fején két tollbóbita volt. Feltételesen ezért a füles- baglyot ebben a parkban is fészkelőnek tartom. | Az erdei fülesbagoly fészkelését biztosan | csak a Puskin-i park- | ban észleltük. Itt ta- i lalt K. MIERA egy to- | jásokkal telt fészket | 1955 májusában. A ma- 16. táblázat Taoauya 16 Az erdei fülesbagoly taplalekösszetetele a fészkelési időben a Puskin-i parkban (28 köpet analízise) CocTaB KopMa YIACTOË COBBI B napKax T. IlymxnHa (MO HAHHBIM 28 noranok) De, 3 x A különböző . darpar a félreeső park- ge nio állatok elöfor- 7 la vu z eliogyaszto A as ZA | részben, egy sűrű fa- Állatok számai MR u is 4 4 2 Uucro ocobeit ú állományú, a szaraz A táplálék megnevezése CBEHEHHBIX HerperaeMocre . gallyak miatt âthatol- Hassanne rpynm 4 KHBOTHEIX er | hatatlan lucosban tele- urn BENOLANEAR | pedett meg. A fészek absz. 9 absz. % egy lucfenyő törzsén 205 n | kb. 3,5—4m magasban i volt építve azon a he- RODENTIA 72 90,0 28 100 | lyen, ahonnét az első Muridae 6 LINO 21,8 | zöld, élő ágak elágaz- Mus musculus | 3 3,8 3 I ak. Sa: RR Apodemus agrarius 2 25 2 782 =, Jnos MUS Mee Apodemus sylvaticus 1 1,2 1 3,6 i gere ezt a fészket ki- Microtinae 66 82,5 | 28 | 100 | fosztották és a mada- Clethrionomys glareolus 5 6,2 5 17,8 ‘ rak is eltűntek Microtus arvalis 56 i 27 96,5 A 1 È Microtus agrestis 3 3,8 2 7,2 | za att a fa alatt, Microtus oeconomus 1 2 1 3,6 ahol a him tartözko- Arvicola terrestris juv. 1 1,2 1 3,6 dott, amíg a tojó kot- INsECTIVORA 1 18] 1 3,6 lott, sikerült üssze- 5 Di 3 OSCINES 7 87| 2 7,2 gyűjtenem 28 köpetet, amelynek összetételét VERTEBRATA (summa) so | 100 | 28 | 100 a 16. táblázat szemlélteti. A kapott adatok analízise azt mutatja, hogy az erdei fülesbagoly a parki életmód feltételei között is megőrzi ragaszkodását a rágcsá- lókkal való táplálkozáshoz. K öpetenként 2,6 rágcsáló táplálékának alapvető ré- szét a pockok képezik, amelyek minden köpetben előfordultak (100%-os elő- fordulás). A pockok közül a legtöbb a Microtus arvalis (70%, de a köpetek 96,5%-aban előfordul). Ezek az adataink egyeznek azoknak a szerzőknek adatai- val, akik a Szovjetunió más vidékeinek erdeiben, így Kazány városkörnyéki erdőiben (7), a kaukázusi természetvédelmi területen (6) vizsgálták az erdei fülesbagoly táplálkozását. Kazány környéki anyagban a rágcsálók 94,9%-ban, a kaukázusi anyagban 97,2%-ban szerepelnek. A Microtus arvalis jelenléte e bagoly táplálékában jellemző a Szovjetunió más területeire is (4). ZSARKOV és TYEPLOV megfigyelései szerint (7) az erdei fülesbagoly tápláléka, évszakonként is változik, a fészkelési időben a táplálékban megemelkedik a madarak (35%-ig) és a rovarok (10,3%-ig) száma. A park körülményei között kapott adatainkban nem észlelhető ilyen típusú táplálékváltozás. Ezért az erdei fülesbagoly a pockok nagyfokú EVÉS miatt a parkokban is igen hasznos madár. Macskabagoly — Strix aluco A városkörnyéki parkok legelterjedtebb baglya a macskabagoly, amellyel egész évben találkozhatunk. Csak Novij-Petrodvorec és Gatcsina parkjaiban nem sikerült eddig észlelni, de feltehető, hogy a további megfigyelések segít- ségével itt is felderítik, mivel a létfeltételek ezen a helyen is megvannak szá- mára. Leningrád belső parkjai közül csak a Kirov-szigetek parkjában figyeltem meg, amint egy öreg tölgy koronáján ült a központi sétány mellett. Egy üldöző zajos madársereg hívta fel rá a figyelmemet 1956 július közepén. A szakiroda- lom is úgy kezeli, mint olyan madarat, amely nem kerüli el a kultúrterületet, sőt még nagyobb városokban is fészkelnek egyes párok, télen pedig nagyobb csoportokban is megjelenhetnek (4). A macskabaglyokra parkjainkban is jellemző az, hogy ragaszkodik fészkelési helyéhez és oda évről évre visszatér. Így pl. a Biológiai Intézet parkjában 1953—56. években évről évre megfigyeltem egy párt, amely az akkor még romokban levő palota egyik kéményében fészkelt. (Jelenleg ez az épület a Leningrádi Állami Egyetem Biológiai Kutatóintézetének főépülete.) A. Sz. MALCSEVSZEIJ és O. P. PODLEVSZKIH szóbeli közleménye szerint ez a madár már a korábbi években is itt fészkelt. Ugyanebben a parkban még egy pár macskabagoly tartózkodott a szigeten is, de fészkét nem sikerült megtalálnom. A macskabagoly táplálkozásával kapcsolatban azok az adataink tarthatnak a legnagyobb érdeklődésre számot, amelyeket a Biológiai Intézet parkjában begyűjtött köpetek analízise alapján kaptunk. Az alább közölt 17. táblázatban 55 köpet és nagy mennyiségű zsákmány maradék adatai vannak feldolgozva. Az anyagot 1950 nyarán VINOKUROVA gyűjtötte be és MALCSEVSZKIJ professzor bocsátotta rendelkezésemre. A köpetenkénti statisztikai feldolgozásra nem volt lehetőség, a köpetek erősen törmelékes állapota és a nagy mennyiségű különálló ételmaradék miatt. A táblázatból látható, hogy a begyűjtött anyag 223 állat maradványait tar- talmazta, amelyek közül 185 gerinces, legalább 26 fajjal képviselve és 38 db rovar (csak 7 köpetben). Az adatok azt mutatják, hogy a macskabagoly táplálékainak összetétele igen vegyes és egyik nagyobb állatcsoport sincs túl- 126 17. táblázat Taonuya 17 A macskabagoly taplalekanak összetétele a feszkeles időszakában (50 köpet analízise ) CocrTaB KODMa OÖBIKHOBEHHOH HEACHITH B THE3HOBOÚ Mepuor (aHaru3 50 mMoraJoK H PA3POZHEHHBIX JIMMIEBbIX OCTATKOB) Az elfogyasztott állatok száma és aránya (%-ok csak a gerincesekre számolva) Az elfogyasztott állatok | Coornomenue «ucra ocobeit és csoportok megnevezése | CREACHHEIX KABOTHEIX (B %% Ha3BaHHe rpyIMm H BHAOB HOENAeMEIX TOJIBKO ANA IIO3BOHOYHBIX) 3KHBOTHBIX : abszolút egyedszám N a6COJHOTHOE YHCIIO » ocodeä %% AMPHIBIA (Rana) | 63 | 34,1 AVES 27 | 14,6 Corvus monedula 1 0,6 Garrulus glandarius 1 0,5 Fringilla coelebs 1 0,5 Passer domesticus 2 1,1 Apus apus 5 2,7 Oscines* 17 952 INSECTIVORA 29 15,7 Sorex sp. 4 | 2,2 Sorex araneus 14 | 7.6 Sorex macropygmeus 2 1,1 Neomys sp. 1 0,5 Talpa europea 8 4,3 CHIROPTERA 4 2,1 RODENTIA 62 33,5 Muridae 44 23,8 Mus musculus 3 1,6 Apodemus agrarius 5 2,1 Apodemus flavicollis | 3 1,6 Apodemus sylvaticus 11 6,0 Micromys minutus | 1 0,6 Rattus sp. | 19 10,3 Rattus norvegicus 1 0,5 Muridae" 1 ] 0,5 Micritinae | 18 954 Microtus sp. | 3 1,6 Microtus arvalis | 1 0,6 Microtus agrestis | 5 2,1 Clethrionomys glareolus | 8 4,3 Arvicola terrestris > | 1 0,5 VERTEBRATA (summa) 185 100,0 COLEOPTERA 38 Scarabeidae (Melolontha) 4 Chrysomelidae 8 | Elaterydae 23 Carabidae: 2 Carabius hortensis 1 Agonium sp. 1 Coleoptera 1 INSECTA (summa) ] 38 *— Pontosabban nem határozható meg — Grnnxe He onpeHejIleHHEIe 18. táblázat Taonuya 18 A macskabagoly nyári táplálkozásának összehasonli- tása a parkok és a természetes erdei viszonyok között CpPaBHEHHE JIETHETO IIHTAHHA OÖBIKHOBEHHOH HescbiTH IIO MaTepyaraM 143 JIeHHHrpajcKoű 001. x KaBKa3cKoro 3aro- BEJIHHKA Az elfogyasztott állatok mennyisége százalékban — KosmyectBo Az ällatok csoportjai | CheeHHbIX 3KHBOTHBIX (B IPOMEHTAxX) I pyunbI XKHBOTHBIX | Kaukázusi term. vé- delmi teriilet (Zsar- Sztarij—Pet- rodvorec (Szerző adatai) Cr. IlerpozBo- pen (co6. za) kov adatai, 6) KaBk. 3an-HKk. OKapkos, 1938) súlyban. (Amphibia 34%, In- sectivora 15,7%, Rodentia: 33,5%, Aves 14,6%.) A fajok szerinti analizisböl könnyen! kivehető, hogy a megfogott: állatok nagy részét (a pocko- kon, néhány egéren és cicka-. nyon kívül) magának a palo- tának a romjai között élő, vagy annak közvetlen köze- lében található állatok tet- ték ki. A macskabagoly ál- dozataivá váltak a romok között fészkelő sarlösfecs- Rodentia 33,5 71,48— 100 kék, verebek, csókák és sok Insectivora eh L54— 12 kisebb madár. Kétszer elö- E ia È è es fordult a köpetekben a szin- Reptilia (Lacerta) mee o — 289 ten romok között lakó dene- Amphibia (Rana) 34,1 = vérek 2—2 példánya köpe- tenként, ezenkívül a romok közül kerülhetett ki a 20 db patkány is. A palota előtti nedves réten foghatták a baglyok a vakondokat (8 db), és a nagyon sok békát (63 db). Mindez azt bizonyítja, hogy a macska- bagoly nem válogatós és a vadászterülete egybeesik a fészkelési területé- vel. Közvetlen megfigyeléseink is bizonyítják, hogy a macskabagoly fészkelési ! helye körzetében vadászik. Ismeretes, hogy ez a bagoly a sötétség beállta előtt egy órával kezd vadászni (5). De Leningrád és környékén, ahol június és július hónapokban még tartanak a fehér éjszakák, egyáltalán nem sötétedik be. Itt a macskabagoly 22—23 óra között aktivizálódik. Ezt az időpontot jól jelezte a vadászni induló bagoly által felriasztott, romok között fészkelő madársereg riadt vészkiáltása, amely messzire elhallatszik a már elcsendesült parkban. A macskabagoly táplálkozásával kapcsolatos adataink lényegesen eltérnek az irodalmi adatoktól. Így a Kaukázusból (6), a Krímből (5) és a Tatár Köztár- saság területéről (7) kapott adatok szerint a macskabagoly határozottan myophag, táplálékában vagy az egerek, vagy a pockok vannak túlsúlyban. ZSARKOV (6) a következő adatokat tette közzé a macskabagoly köpeteiben található rágcsálók maradványairól : Krími természetvédelmi terület .............. 98,7% Ukra nam zes Ge emer GO An AG See 97,38—98,47% Water Koztarsacag ee ee sce ia 93,06% Kaukázusi természetvédelmi terület 71,48—100% A sztarij-petrodvoreci parkban fészkelő macskabagoly köpeteinek analizisé- ből az derült ki, hogy a rágcsálóknak nincsen olyan nagy szerepe a parki körül- mények között a macskabagoly táplálékában, mint azt az irodalmi adatokban találjuk. Míg a Tatár Köztársaságban gyűjtött köpetekben minden egyes köpetre két rágcsáló esett (7), addig a mi anyagunkban kb. 1,24 rágcsáló. A rágcsálók 128 közül nálunk többségben voltak a Muridae-k (23,8%), míg a Microtidae-k csak 9,7%-kal szerepeltek. I Adataink és az irodalmi adatok közötti különbséget a 18. táblázat szemlélteti. Szembetűnő különbségek fokozottan bizonyítják nemcsak a macskabagoly euryphagiáját a parki életfeltételek között, hanem az adott terület mint táp- lálékforrás szűk specifikus voltának meghatározó jellegét is a táplálék kiválasz- tásában. A macskabagoly hasznos vagy káros voltának meghatározása a parkokban igen nehéz a madár polyphag természete miatt. Azonban kis egyedszáma meg- követeli a madár védelmének szükségességét. Irodalom — Jinreparypa [1] Buanku B., 1916. Tperse xononxenne x cCnucxky nrun C.-IIetep6yprckoä Iy6epHu 1907 r.» MH HOBbIE JaHHBIe O Gosree PeEIKHX Bunax. ExeronH. 3001. My3e4 Mun. Axan. Hayk, T. XXI. [2] Poxucko C. H., 1957. OPHurTobayHa mapkoB JieHmarpana u ero okpecTHocreü. BecTH. JIeHHHTp. VH-Ta, Ne 15, cep. Onon., BEI. 3. [3] Hemenmoee I. II., 1948. Ilpaxtuyeckoe 3HaueHne XHINHBIX THU. Oxp. upup. Ne 2. [4] Hemenmoee I. II., 1951. Tapi B cBonke «Iltunbı CoBerckoro Coro3a» T. 1, crp. 147—153, 380—383, 418—423. [5] Haste C. u Iepmeeckuü 3., 1931. K Gmonorum cepoñ Heschitu (Syrnium aluco) B Kpbimy. C6. pa6or no n3yueHHIO dayHbr Kpbimckoro roc. 3aII-Ka. [6] *Kapxoe H. B., 1938. Marepnanbı no HZYHEHUIO pormi XMILHBIX UTM B KABKa3CKOM 3arl0BeJI- Huxe. Tp. Kagk. roc. 3ar1., Bb. 1. [7] /Kapxoe H. B., Tenaoe B. II., 1932. Matepuanbi MO HUTAHMEO XMIUHBIX NTMI B TatapcKoii pec- nyoJyke. Vu. 3ar. Ka3anck. VH-Ta, ppm. 2, KH. 7 —8. [8] Ocmonoeckaa B. H., 1939. K 3KOJIOTHHMEeJIKHX COKOJIOB Hayp3yMcKoro 3anoBenHuKa. CG. HayuH. cTya. pa6or MI V, cep. Onon., Bb. 6. [91 Strawinski Stefan, 1963. Ptaki miasta Toruna. Acta ornitologica, VII. Ne 5, Warszawa. O rHe 310BAHHH H DHTAHHN HYCTEJBIH, YINACTOÏ COBbI H OÖBIKHOBEHHONH HESICBITH B NPHTOPOANHBIX maprax Jlennarpayra Bosıcko C. H. Kak MBI yXe OTMEYaJIH PaHbIHe, KPYIHbIe TOPOACKHE H OCOGEHHO HPHTOPOTHBIE HAPKH JIeHHH- Tpana HPHBJIEKAIOT Ha KODMÖXKY H THE3NOBbE pal XHINHBIX UTM U COB (2). B Hacroamel pa6oTe cooOmaroTca HAHHBIE O THE3HOBAHAU HU IMTaHHH Falco tinnunculus, Asio otus u Strix aluco, nomy- YeHHbIE ABTODOM B 1953—57 rr. B onpeHneJeHHH MaTepuasioB HO NHUTAHUIO ÖOJIBIHYIO TIOMOINB oKa3aJ I. M. IpomoB, 34 YTO MBI BbIpPaxkaeM €MY CBOIO TIIVŐOKYIO NPM3HATEIIBHOCTb. CunTaem HPUATHBIM HOJITOM MO6NATOMAPHTb 3a HOMONIB B Pa6oTe A. C. Manpuegckoro a Takxe BCeX JIMI, COOOMMHBINOHX KAKHE-JIHŐO CBEIIEHUS, KACIOMIHECA OMMCbIBACMbIX BUJOB HTHII. Iycreupra — Falco tinnunculus L. [3 Bcex BCTpeyaroImuxca B ITapkax XHINHBIX OTHII IIYCTEJIBTA ABJIAETCA CAMO PacıpocTpakeH- Hol. Ona o6biuHa Ha IHE3HNHOBBH BO BceX IIPHTOPOAHBIX Tapkax, xpome HoBoro IlerpozBopna. B uepre JIeHnHrpana pPa3MHOxKeHHEe IIYCTeJIBTH emlé HE OTMEYAJIOCB, XOTA IO JIHTEPATYPHBIM HaH- HbIM OHA He H36eraeT KpyHHBIX TOPONOB Kak B CCCP (4), Tak U B pane eBporeückKHXx cTpaH (9). UncrTeHHOCTE ITHI B HAPKAX, OHHAKO, HeOonbmaa: 1 —2 Hapbi Ha napk. B 1955 r. B Crapom IIerpo- ABopue u IlymxnuHe THe3NHJIOCB HO OHO mape nTuu, B IIlaBJoBcke — 2 mapbI. He n3MeHHJIacb KaPTAHA MH HOCJHEAYIOIAE TOJIBI. BecHoli MapbI 3THX COKOJIKOB HOABJHIAIOTCA B HaPKax OÖBIYHO B anperie. Ciyyaetca, UTO MepBoe BpeMA B HapKe HEDIKHTCA COPINE IITHII, HEM OCTAHETCA IIO32Ke Ha rHeszossee. Tak B Mae 1955 Tr. B Cr. IletpomBopie HNOABHIIHCbB Be HAPBI ITUX XHINHHKOB. Ilyctembru C KPAKAMH HOCHJIHCB HO IMapky, coBepmas OpauHBIe HOJIËTEI, H OCMATPHBAJIH TOOYEPEAHO CTapble BOPOHBH THé31a Ha EJIAX 9 Aquila 1966—67 129 md B HOÂME py4ba y INOCCE H Ha NDHJIETAIOMIEM K 3XKeJIEZHOŰ Mopore yyacTKe. 17 Mas y oxHoù uz Hap HAÖJIFONAJIOCBb CHapHBaHne. OxxHaKko 01032%Ke BTOpad Napa HCUE3JIA, H B Mapke, Kak H Apyrue TOAbI, BaTHe3AMIacb BCETO OAHA Mapa. B BbI6ope THE3MOBOTO Y4YAacTKa HYCTEJIETH OYEHb KOHCEPBATUBHEI H 43 TODA B TOM CEJIATCAHA HA OAHHX H TeX Ke TPaNHIHOHHBbIX MECTAX, A HHOTAA H B TOM XK€ THESE. Kak IpaBHJIo, 9TO XOPOMO OCBEIHEHHbIE MECTA C BbICOKOCTBOJIBHbIMH COCHAMH H EJIAMN (B IIABJIOBCKe — pañoH y Mag3oyes! Tlasıra, B Cr. Ilerporsopue—yuacrok y IlapHaca). U3 6 13BecTHBIX MHe THES YeTbIpe MOMEIIAJIOCB. Ha GOKOBEIX BETBAX CTPOeBbIX COCEH H OJIHO Ha CIIMJIEHHOÜ MaKYIUKE emma Ha ypoBHe 20—25 M, al IMIECTO€ rHe3q0 PaCcIIOHATATNOCR Ha TOPH3OHTAJIBHOM KapHy3e bpontoHa MaBsores [laBra Ha BBICOTE 8—9 M. Han6onee nozxpoGxeie HAŐJIIONEHHA 34 KU3HBIO BbIBOAKA IIYCTEJIBTH HPOBeNeHbI B TlaBIoscke . B 1955 r. THe3110 JTOÜ OTHIIBI ŐBUIO 06HApyXeHo 7 HIOHA Ha BbICOKOM cocHe PAHOM c MaB3oyeeM ! Tlapna, Korza camka eme HacuxuBaya. [lonHas HENOCTYIHOCTB THE3NA He MOZBOJIHJIA ONPEHNEJIHTB. TOUHBIE CPOKH Pa3MHOXKEHHA. 7 HIOJIA BA CTAPIIUX IITEHIIA BbIOpasIincb H3 THe3JA Ha Kpbiny MaB- 3ox1e4. OHH yxKe JIETaJIH, HO HEYMEJIO IPHCAKHBAJIHCh Ha BETKH. sa MJIAHIIAX IITeHITA HPHCOEHU- | HAJIUCE K HHM JIHIIIb Hepe3 HECKOJIEKO HHEÏ. Beck HIOJIB BBIBOHOK 3KHJI Ha MaB30Jlee. ChITbIe HTEHUBL | O6bIJHO HeTHOULBHKHO CHIHEJIH NO YTJIAM 3HaHU4 H apeMaru. IIDOTOJIOHABINMCB xe, OHH HA4HHAJIH HETEPHEJIHBO MeTaTbCA HO KpBrue, unta pormTeveii. IIpaGrnxeHne B3DOCJIBIX ITHI ITEHUbI BCTPE- YAJIH rPOMKHM B€PEIHAHHEM, HO HMKOTIIA He HOMIETAJIH HABCTPEYy POHATENAM, a KHAJIH UX, CIIOBHO B rHe3/1e, C PA3UHYTBIMH praMu. KopM, OÖbIYHO, JIEJIHJICA MEXXOY BCEMH NTeHHHaMH. Ilo Bpemenam,, H OCOÖEHHO B XOJIOAHYFO HOTOAY, HTEHIBI HOYEeBAJIM B rHe3Ke, T. K. HOA HAM NPOAOJBKAJIH HOIB- JIATBCA PEAKHE NOraJIKH, A HEHACTHBIM YTPOM 19 MIOJIA B rHe3Ke ŐBIJIH 3AMEUCHEI H CAMH ITEHIIBI. 1 agrycra Bce 6 OTHII OTKOVEBaJIH B pañox HoBoä CuJIbBuH, 3a 300 —400 m or rHe3xa. HakaHyHe TAM 3Ke HOABHIICH H HPYTOË BBIBOJOK IIYCTEJIBTH 13 5 OTUN. YKH3Hb BPIBOOKA 3ABHCHT OT MECTHBIX YCIOBHH. B oyeHb KPyIIHbIX TapKax, H300HJIYFOIHHX JIyTaMH, IYCTesibra BCTpeyaeTca IO CEPEAUHES | aprycta (Ilyııkun, IIaBJIOBCK). M3 MeHbIIMX MapKoB ITHIIBI CPA3Y OTKOYEBbIBAaroT. Tak, B 1956 r. B Cr. IlerponBopHte BbITeTEBIIME B HOCIIENHHX HHCJIAX MIOJIS OTEHNBI 1 aBrycTa YXKE HCHE3JIH 13. mapka. IInTauue IIYCTeJIBTH H3Y4AJIOCE IIYTeM BHZYAJIBHBIX HAÖJIEONeHMÄ x COopa norarok. Marepecxo, UTO B TAKUX KPYIIHbIX Hapkax, Kak ITlaBıIoBckuä un IlyıııkuHckue, HYCTEJIETA OXOTHTCA Ha TEPPH- TOPHH CAMOTO HAPKA H HepeOKO HPAMO y CBOHX rHe31. IIocsIenHee npezcraBraer OCOÖbIÄ HUHTEPEC,, 60 B OPHHTOJIOTHH IHMHPOKO PACIIPOCTPAHEHO MHEHHE O TOM, HTO XHIIHBIE IITHIIBI HHKOTJIA Hee JIOBAT HOŐBIgy BO3JIE MecTa rHe3z1oBaHna (3). À B HeOOJIBIOM MApke BHOJIOTHYECKOTO HHCTHTYTA 9TH COKOJIKH, KAK IpaBHJIo, YJIETAIOT 34 KOPMOM Ha IIOJIA K XEJIe3HOË MOPoTe. OxoTamlasca B HAPKE IIYCTEJIbra MOCTABIIAET MHOTO ÖECHOKOHCTBA MEJIKUM UTUNAM. Tak, B IIABJIOBCKe, Ha HX rHe310BOM yuacTKe THE3AHJIOCbB H MHOXECTBO BOPOOBHHEIX, H TAM MOCTOAHHO CTOAJI «OTHYHÄ MEPENOJIOX),. a B KOHEYHOM HTOTE MOUTH BCE CJIËTKH ITHX MEJIKUX ITHYEK Morano. Ham YHaJIOCB OHHAXKIOBI Ha- Oro 2aTb, Kak IIYCTEJIBTA IHHAJIA HECTPOTO CJIÈTKA HOBHAAMOMY 30PAHKH, a B HAPYTOË pa3 cè KEPT- BOM CTAJI HOKHHYBINUË B TOT HEHb rHe3q0 MOJIONOË KIIHHTyX. [IPAMEXATENEHA H peaKOHA 3ACTHT- HYTbIX Y CBOHX THE3, BOPOÖBHHBIX Ha NPHŐÓJIIOKEHHE XHINHHKa. Bce OHH, 3ACJIBIIIAB JeTAMYHO IIYC- TEJIBTY, MTHOBEHHO 6pocaroT cBon ela u 3aTamBaroTca. Tak, KOPMAINHE NTeHITOB CHETHPH TIEpe- CTAIOT HEPECBHCTEIBATbBCH H 3AMMPAIOT; CIIABKA-YEPHOTONIOBKA, CTOAIIAA HAN THE3IOM C OTEHIAMH;. INIOTHBIM KOMOYKOM HPHKHMACTCH K HUM H 3aTHXaeT; BIIETEBITAA B CBOE THE3MO HEHOYKA-BECHNYKA HEIIOABISKHO 3ACTbIBAET C KOPMOM B KJIFOBe. TOJIBKO HPO3ABI U COPOKONYTBI-KyJIaHbI OTBAKH- BAIOTCA HamanaTb Ha HYCTEJIBTY, HO UX aTaKH PEeIKO YBEHHHBAIOTCA YCIIEXOM. DakruueckAË MarTepMaJI HO IIHTAHHFO IIYCTeJIBPTH mpencraBuen 107 HaHHBIMH u3 IIaBJIOBCKOTrO: napka (75 3a 1955 r. u 32 3a 1956 r.). 3a OHO MaAHHOE 30eCb H B HaJIBPHEÜINEeM NHPHHHMAETCA OJHa. lead TOTalIKa WIM ACTE eé, pa3MepoM GoJIBIIe IOJIOBHHBI eso, a TARKe OTHEJIBHBIŰ HHIEBOË OCTATOK B BUNE CHATOM IIKYPKH, CKEJIETA M T. II. CocTaB KopMa HpeJcrTaBJIeH B Ta6rımuax 13. u 14. Jlerko 3AMETHTB, ATO OCHOBY ero COCTABHIIH IITUNBI (59 3K3., ama 48,4% BCeX YKUBOTHBIX) H MbIIIE- BAJHBIe TPbI3yHbI (55 9x3., um 45,1%). VI3 TPpbI3yHoB npeoGranann nonëBku (26,3%), a cpexx ITHII BCTPETHIIOCh HEMaJIO TUUMYHBIX JIECHBIX BHJIOB. VIEJIBHBIH BEC OTHEJIBHBIX KOPMOB MCHACTCA no roxaM. Ecru B 1955 r. Ha HEDBOM MecTe CTOAJIU ITHNBI, TO B 1956 r., KOTOpbI GEI 6oJLee ypo- XKAÜHPIM Ha TPbI3YHOB, Pe3KO BOZDOCIIa POJIB HOCHEAHHX, OHPHYEM HAPALY C TPAAMIMOHHBIMH Microtus arvalis 1 HEKOTOPbIMM JIDYTHMH BHNaMM, B IMMe BCTpeTusmncb Apodemus sylvaticus, Microtus agrestis, Microtus oeconomus. HacekoMble oTMeueHEI Bcero B 14 Horankax H ODPEOCTABJIEHBI B OCHOBHOM XYKaMu (Tao. 14.). B mMEJIOM HX 00mee KOJIHMYECTBO HACTOJIBKO HE3HAYHTEJIBHO, HTO TOBOPHUTb O HX POJIM B HATAHAH NYCTEJIBTH He HPHXOHUTCH. CpaBHeHHe HUTAHHA IIyCTeJIBTH B HAPKAX HU CXOJIHBIX C HUMH JTecax, Mpou3BeqeHHoe B TaGzuue 15, HOKA3HIBACT, UTO IOJIYUCHHbIE HAMM MAHHBIE CHJIBHO OTIIMYAHOTCHA OT HDHBOHHMBIX B JIHTEPAType.. Pan aBTOPOB HOJIHeEpKHBAET, YTO B JIETHEEe BPeMA IIYCTEIBTA ABIAETCA UCTPEÖHTENIEM TPbI3yHOB- WH HaceKoMbIX (4, 6, 7, 8). 130 Ilo Hammam HAÖJIFONCHHSAM, TpbI3YHbI HTPAIOT CYyIHECTBEHHYFO POJIb B HHTAHHH IIYCTEJIBTH B TOJIbI MX MaCCOBOTO PA3MHOXKEHHI. B ocTanbHoe BPEMA 2KCPTBAMH ITHX COKOJIOB CTAHOBATCA HAUTE BCETO HCEPHATEIE, KOTOPBIX OHH BbIIABJIHBAFOT KAK B OTKDBITBIX CTANMHAX (Hanp., MOJIONBIX CKBOPUOB, KABOPOHKOB), Tak H B TIIyOHHe 3eJIEHOTO MACCHBA, re OHH CaMH THE3SAATCAH. Vinacrag cosa — Asio otus L. VmacTası coBa ABJISETCA OOLMHOM MH MOBOJIBHO MHOTOYHCIHEHHOA ntuneli JIeHuHrpancKoű 06- nacra. B OPHHTONOTHYECKOH JIHTepaTYpe CYIMECTBYIOT CBEHEHHA O CE YACTBIX BCTPEUAX B KYJIBTYD- HOM AanHımabre (4). A B paőore B. Buanku (1) HMEeIOTCA OPAMPI€ yKa3aHUa HA OÖBIYHOCTBb I9TOU COBEI B OKPECTHOCTAX IlaBJIOBcKa n rHe3NnoBaHHe eë B mapke B 1913—1914 rr. Tem He MeHee, B pocmeqHee BPEMA YIHACTAH COBA BCTpeyaeTca B Hamux Mapkax OHEHBE PeJIKO. Mbi OTMETHIIH eé B Cr. Ilerpoxsopue, re Ho ycrHoMy cooOmenuto B. Axnpeesckoÿ B nose 1955 roja Obit HoÂMaH Me3OUTHJIbHBIM ITEHEH COBBI C HEPbEBBIMH BBICTYIIAMH Ha rO70Be. Ha 9TOM OCHOBAHHH MBI OT- HOCHM 9TY COBY K IPEMIONOKATENMBHO THE3HAIAMCH BUAAM rapka buonornyecKkoro Muctutyta. MocToBepHbrä DakT THE3NOBAHHA YIHACTOË COBbI YCTAHOBJIEH TOJIBKO B Ilymkuue, rue B Mae 1955 r. K. Muepa name THe310 YIACTOË coBbI c AÂHAMH B AJIeKCAHIPOBCKOM Hapke. LÍTHIIBI NOCEJIHJIHC5B B OYEHb TJIYXOH, MOUTH HEIIPOXOAHMOH 13-34 CYXOCTH JHPEBOCTOH, EIOBOH ame. I Hesno HoMea- JOCb y CTBOJA ËJIKH Ha ypoBHe 3,5—4 M, THe OTXOOMJIH HePBBIe 3eJIéHBIe BETKH. K COXAJIEHHIO, B KOHIIC Mad THe3J10 GBLIO pa30peHo, H OTHUBI HCYE3JIM. IIon xepeBoM, rae OOBIYHO MEP’KAJICH CAMEI BO BPEMA BEICHKMBAHUA CAMKOÏ AM, MHe YIAJIOCh coOpatb 28 MOTANOK, COCTAB KOTOPBIX OPHBOOUTCA B Ta6sınme 16. AHAJIH3 HOJYACHHEIX MAHHBIX HOKA3BIBACT, UTO H B YCJIOBHAX HAPKA ymacTası COBA OCTaeTCA Y3KO CHEIMAJIHSUPOBAHHEIM BHJIOM. OHa IHTaeTCH MOUTH HCKJIIOUHTEJIBHO TPBI3YHAMH, COCTABHBINHMUH B HAIIHX MarepjaJlax 90 % Bcero 06beMa KopMa H xocrurmux 100 %-où BctTpeyaemocrn. Ha onHy NHoraJnKy HPAXOHUATCA 2,6 TPbI3yHa. OcxoBy KopMa COCTABHJIH HOJIEBKH, OTMEYEHHLIE B KaxK TOU moranke (100% BCTpeyaeMocTn), U B YACTHOCTH Microtus arvalis (70% o6mero yucra up 96,5% BCTpeyaeMocTu). ITH HAHHBI€ XOpomo COTJIACYIOTCA C HAHHPIMH ABTOPOB, H3YUYABIIUX IIMTAHHE YIHACTOU COBBI B JIECAX HPYTUX PañOHOB CCCP: B HPHTOPOHHEIX cocHaKax Ka3aHH BCTpeyaeMoCTB TPEI3YHOB B HEPHON HACHKHBAHHA CO- crasuua 94,9% (7), B KaBka3ckom 3anoBenHHKe — 97,2% (6). Bbicoxui nponeHT BCTpey Microtus arvalis XapakTepeH TakxKe HU IIS JHPYTHX PAÂOHOB CTPAHEI (7). Ilo HaOmrogeHuam XKapxosa x TenJIoBa (7) KODM ymacToli COBbI MEHSIETCH HO CE3OHAM, U B THE3- HOBO HMepHON B HEM BOZpaCTaeT posib OTHII (mo 35,3%) x HaceKkOMEIX (10 10,3%). B Hamnx Ma- TepHaJjJIaX 3TOË 3AKOHOMEPHOCTH He HAOJHIOHANMOCE. XOTA YHHYTOKEHHE ÖOJIBIMOTO KONMYecTBa Microtus arvalis U HPYTAX BPEAHBIX TPHI3YHOB HE HMEET TaKOTO AKTYAJIBHOTO 3HAUCHHA B HAPKAX, KAK B JIECONHTOMHHKaX H Ha HOCEBHBIX INIOMANAX, YINACTAA COBA H 3/[eCb ABJIACTCH HCKJIIOUMTEJIBHO IIOJIEZHBIM BHIIOM. OÖbIKHOBEHHAA HEACHITE — Strix aluco L. O6BIKHOBEHHAA HEACHITb—HanOosee pacapocTpaHéHHasa B 3ATOPOHHPBIX IMapkax COBA, KOTOPAA | BCTpewaeTCA TAM B TEYEHHE KpyrJioro TONa. Ona He oTMeueHa Ha THE3JIJOBBH TOJIBKO B HOBOM Ilerpo- ABopue x l'arunxe. Bo3MOXHO, HTO HOCITENYFOIUHE HCCHENOBAHAI CMOTYT OGHAPYXKATE eÈ H 3JIECb, HOCKOJIBKY B OOOMX HapKaX HMEIOTCH BCE YCIOBUA mia OGUTAHUA STO ITMUBI. B camoM JIexux- | Tpare HaM YJAJIOCE 3aperucTpupoBaTb HesichITb JIHINB B TITIKO. B urome 1956 r. mbt HaÓJIFOJaJII | 9TY COBY CHAALEË B KPOHAX CTAPBIX NyYŐOB H JINII y IICHTPAJIbHOÄ aJIJIEH, KOTHA eè OTAKOBbIBAIIM | HEJTBIE CTAÜKH MEJIKHX BOPOOBHHBIX NTH. BNOJIHE BEPOATHO, YTO OHA 3J€CE pazmHoxaeTca. B JIHTe- | parype TAKKE HMEIOTCA CBEHEHHA O TOM, HTO 3TOT BUN He H3ZŐeraeT KYJIBTYPHOFO JAHAHAŸTA | H HOABJIACTCH B KDYIIHBIX TOPOJAX KAK HAPAMH Ha THE3HOBBH, TAK U IEJIBIMH CTAAMH SUMOÄ (4). i B roger HAMIHX HAŐJIFOHEHHÜ YUCHEeHHOCTB NTH B BECeHHe-JIETHHÜ IIEPHOA He mpeppimana 1—2 map Ha Mapk. HesichpITu CBOUCTBEHHA IPMBA3AHHOCTb K ONPEAEIIEHHLIM MECTAM THE3NOBbA, 3AHMMACMBIM CHO | 13 rona B Ton. Tak, B napke Buonormueckoro Mucruryta B 1953 —56 IT. HTHHOBI EKETOHHO pa3- | MHOXAJIUCE B MbIMOXONE OHHOË H3 CTEH Tora EINE He BOCTAHOBIIEHHOTO ABopua. Ilo ycTHoMmy i cooGmenuro A. C. Marpuesckoro u O. II. IloxreBckux COBBI THE3HHIUCE TAM Xe Bce IIPenbInyImme Togs. Kpome Toro, B 1956 T. HesicbITb PeryJIIADHO HOTMANallacb H Ha OCTPOBE, HO YCTAHOBHTb MECTO | eé THEZNOBAHHA He YAHAIIOCh. Han6oxpmui HHTepec HPpenCTABHIAIOT MAHHBIE HO MATAHHHO HEACBITH B mapke. B raőnmne 17 3 HaH COCTaB 50 norarok GOJBIOTO KOJIHUECTBA PA3PO3HEHHBIX OCTATKOB HUM, COGPAHHEIX TON eé rHe3xoM serom 1950 r. cryxexrkoïä BunokypoBoïñ n TepemaHHbIx MHe A. C. MasibyeBckum. mere 9* 131 Pacuër BCTPegaeMOCTH OTAEIIBHbIX KODMOB He ODOHZBEHEH 43-34 PA3APOGJIEHHOCTA ŐOJIBINHHCTBA IMOraNnoK. Kak BHUJIHO H3 TaOJIHUBI, HMEIOIIHŰCA MaTepHasl COJHEPXKHT OCTATKH 223 KHBOTHBIX, 13) KOTODBIX 185 J3KZ3ENJIADOB OPHHAJJIEXKKAT IHO3BOHOYHBIM HE MeHee 26 BOB, a 38 COCTABJIAIOT! Hacekomple (B 7 Horankax). JlanpHeïñmniäi aHaJIH3 WOKa3bIBaeT, YTO COCTAB KOpMa HEACEITH BecbMal HNECTDBIÚ H HU OJHA H3 KPYHHBIX TPYIN XKHBOTHBIX He HMeeT MpeoOanaromero 3HayeHuA (AMÓH- Gun — 34,1%, Ilrunsi — 14,6%, Haceromoanazie — 15,7%, IpbIsyHbI — 33,5%). A npu noBu-Wl HOBOM aHaJIH3€ 9TUX IDYIII JIETKO 34A4METHTB, UTO OAHY MONOBHUHY CBOCH MOÖBIYH HEACBITB OTJIO- BHJIA B MapKe, a BTOPYIO — CDEIM CAMHX pa3BasIMH WIM Ha YHACTKE, HENOCPENCTBEHHO IIDHJIE- TarolleM Ko MBopuy. Ha ııyry mepen 3NaHHeM ŐBIJIO HOÜMAHO ŐOJIBNMIO€ KOJIHYECTBO JArymeK (63% 3K3.) H HECKOJIBKO KPOTOB (8 IHT.). Cpeam Pa3BaJIHH ÖBIJIH OTJIOBJIEHBI 20 KDBIC, a HOMOBEIE MbIMIN |} TIPOHCXOAAT, BHIMMO, H3 COCEAHETO XKHIJIOTO Kopnyca. IBarkıbI, HO DBa 9K3eMIIApa Ha NoranKky, BCTPETHIIHCh OOUTABIIHE BO ABOPUE JIETyUHE MINH. VI, HAKOHEN, KEPTBAMH HEACHITH CTAJIH MHOTUE NTHUbI 13 THEZ3OHBINIHXCA B PA3BaJIHHAX: BOPOOEH, CTPHXKH H Marke raga. Cpeau HETaJIBHO He onpe- | - MEJIÉHHBIX KOCTEÏ ITA BCTDPEHaAJIHCB OCTATKH, HDHHAJUIEXKABINHE MEJIKUM IITHUKAM THIIA TPACO- TY3KH WIM TODHXBOCTKH (06e OHH THE3OHJIHCB B pa3BaJIHHaX). ITlosyyeHHbIe HAMM HaHHBIe 3HAYHTENBHO OTIINYAIOTCA OT HMEIOINHXCA B IMTeparype. Ilo Ha-! GrrionennaMm B Tarapuu (7), Kpbimy (5) u KaBKa3Kom 3arnoBerauxe (6) HESICHITb HOBCIOHY ABJIAETCA CTOÜKHM MuodaroM, B HUILE KOTOPOË IIpeoÖlanaroT 71H60 MBbIIIN, JIHŐO HonéBKu. Kapkop (6) ) UPHBONHT CJIENYFOIIHE MHTepecHble HAHHBIE O BCTPeYaeMOCTH MEIMIEBHIHBIX TPbI3yHOB B IIOTAJIKaX | HEACBITH: - KpbIMcKni 3AHOBEHHUK ......... 98,7% MKDAUHA armure serene e . . 97,37—98,48 % Tarapcras pecayonm€a ......... 93,06% Kaskasckuä 3aloBeAHHK ........ 71,48—100% IIo HamumM naHHBiM, B Mapke IleTpomBopua rpbI3yHbI HE HMEIOT TAKOTO BaxXHOTO 3HQueHHA | B UMHTAHHM COBBI. Ecru B Tarapun Ha KaXIyIO HOrAHKY IPHXONHTCA OoJiee 2-x TPEI3YHOB (7), TO | B yCJIOBHAX OGCIENOBAHOTO HAPKa — esa Corse ONHOH ocoGu. [13 TPPI3YHOB 31eCE NpeoCJIa naJIK \ Mu (23,5%), a HOJIEBKH COCTABHJIM Bcero 9,7% KopMa. CTeneHb OTJIHUHA HAIINX MAHHBIX OT TPHBOAHMBIX B JIHTEPaType, BunHa u3 TaO1uuBI Ne 18. TloryuenHbie B HAPKAX HAHHBIE HOKA3bIBAIoT He TOJIBKO JBpH(ÓarHIO cepoli HeEACbITH B ITUX yCJIOBHAX, HO U OTPOMHOE ONPeAEejIAroINee 3HaUeHBE | MeCTHOÏ HPHPOrHOË OOCTAHOEKH B BBIOOPE KOPMOB. PeIleHHe Borpoca o HOJIB3€ HJIH BPene HEACHITH B HapKaXx He BcerJa HPOCTO B CBA34 c nHonybarueű STON COBEI. OHHaKO, YHHUTOXKEHHE HEMAJIOTO | KOJIHUECTBA TPBI3YHOB H HEŐOJIBIIÁA3 THCJCHHOCTb ITH TPEOYeT O6A3ATEIIBHON OXPAHEI 3TOTO BUA. 132 | | | | | | 4 | | | | | | | | GAZDASÁGI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁK A HAZAI TŐKÉSRÉCÉK TÁPLÁLKOZÁSÁBAN Dr. Sterbetz István A tökesrece (Anas p. platyrchynchos L.) taplalékanak összetételét és taplal- kozäsethologiäjät illetően egyike a környezetéhez messzemenően alkalmaz- kodó madaraknak. A felsorolt forrásmunkákból kitűnik, hogy e fajról hatalmas elterjedési területén a sós, félsós, vagy édesvízi életterek mindenkori helyi | adottságai változatos bromatológiai képet nyújtanak. De ott is tapasztalunk nagy eltéréseket, ahol a kulturális tájváltozások ma már az ősitől elütő, sajá- tos életviszonyokat teremtettek és fokozatosan teremtenek. A récetáplálkozás helyi értékelését ezért korábbi kutatottsága ellenére is időszerű feladatnak kell | tekintenünk. Magyarországon annak ellenére, hogy földrajzi adottságai következtében súlyponti szerepe van a kontinens vízivadforgalmában, ez ideig még nem történtek statisztikai értékelésre is alkalmas récetáplálkozás vizsgálatok. Irodalmunkban csupán THAISZ (1899) ismerteti néhány, alkalomszerűen fel- nyitott récegyomor analízisét, majd CHERNEL (1917) közöl tőkés és nyílfarkú récék nyári tarlólátogatásáról értékes megfigyeléseket. Ezenkívül még vadász- . lapokban és egyéb népszerűsítő irodalomban találunk elszórtan több-kevesebb konkrétumot tartalmazó, rövid utalást. Hazai vonatkozásban halgazdasági, rizstermesztési, vadgazdálkodási és természetvédelmi problémák egyaránt indokolják e legjelentősebb récefajunk táplálkozás-kutatását. Napjainkban az ország területén élő tőkéskacsák túl- nyomó részét kultúrvizeken találjuk, és nem lehet közömbös a gazda számára, hogy halastavaink, vagy rizsföldjeink életközösségében milyen szerepet tölt be ez a nagytestű, bőséges táplálékigényű madártömeg. Ugyanakkor a vad- gazdálkodás és gyakorlati természetvédelem arról kíván tájékozódni, hogy réceállományunk táplálékbázisát mennyiben és milyen körülmények között biztosítják jelenlegi hazai adottságaink. Vizsgálatomhoz az ország negyven pontjáról 353 db gyomor állt rendel- kezésemre. A gyűjtések 1947—65 időközében történtek. A gyomortartalmak havi megoszlása: január 6 db, február 11 db, március 12 db, április 21 db, május 11 db, június 7 db, július 44 db, augusztus 102 db, szeptember 92 db, október 19 db, november 17 db és december 11 db. Sajnos az anyag időbeni eloszlása a nyár végi — őszi vadászidény következté- ben aránytalan, így nem alkalmas arra, hogy belőle hónaponként értékelhessük az egyes táplálékcsoportok szerepét. Ezzel szemben a gyűjtési helyek szerencsés alakulása lehetővé teszi, hogy a táplálékbázis-problémát a rizstermelés és haltenyésztés kérdéseivel egyetemben, kellő példányszám alapján bíráljam el. A récegyomrok meghatározásában nyújtott értékes segítségért DR. HORVÁTH ANDORNAK, DR. KASZAB ZOLTÁNNAK, DR. KEVE ANDRÁSNAK és DR. ZSAK ZOLTÁNNAK ezúton mondok köszönetet. 133 19. táblázat A táplálék neme 1. Növényi táplálék Gyommagvak : Setaria glauca Polygonum sp. Carex sp. Potamogeton sp. Cyperaceae Glyceria sp. Echynochloa sp. Trifolium sp. Alisma plantago-aguatica Ismeretlen gyommagvak Schoenoplectus sp. Amaranthus sp. Bolboschoenus maritimus Ranunculus sp. Vicia sp. Linaria vulgaris Hordeum hystrix Cynodon dactylon Valerianella sp. Rumex sp. Plantago sp. Nymphaea alba termés Reseda lutea Chenopodium sp. Eleocharis palustris Typha sp. Kultúrmagvak : Oriza sativa Hordeum vulgare Triticum vulgare Zea mays Medicago sativa Panicum miliaceum Pisum sp. Zöld növényi részek: Zöld növényi zúzalék Chara Graminea sp. Lemna, sp. 2. Állati táplálék Rakok: Triops cancriformis Copepoda sp. Rovarok és lárvák : Chitin törmelék Notonecta glauca Tipulidae-lárvák 134 MKE. E pi Hi Hi NO NO 9 C9 O «I CO OL me ri G02 Où © OD 32 237+X 10 8694+ X 3 011+X 3 4114+ X x 6 9614+ & 2 682+X 2 455 PA pd pi rd VE UD ae Nahe Apes VAN NU UT was GEL US Se Dom CO CO CO i Ot 00 OP Oo vy DOS OS Po SS S SO _SO_ SS Sii “ ei SSS SS ww O0 O0 Hà Ol 00 vy A gyomortartalmak ér- tékelésében a taplalékne- mek gyakorisagat vettem a szazalékolas alapjaul, vagyis azt kerestem, hogy egy-egy taplalékféleség a 353 db gyomor hany sza- zalékaban fordult elő. A darabszamok mellett X- jelzést akkor alkalmaz- tam, ha a meghatäroz- ható mennyiségű állati vagy növényi maradvá- nyok mellett még azok őrleménye is szerepelt. Kizárólag amorf zúza- lékra egyedül X-szel uta- lok. A kapott számadatok mellett még az alábbiakat kell figyelembe vennünk a táblázat értékelésénél. A magyarországi fész- kelőállomány eloszlása meglehetősen aránytalan. Bár egyes költőpárok az ország területén minden- felé kimutathatók, szá- mottevő populációk azon- ban csak a mocsarakkal, vadvizes rétekkel övezett alföldi szikes tavakra, főleg nagy halastavak- ra, rizsföldek környékére (Hortobágy, Biharugra, Szegedi-Fehértó) és a Du- nántúl természetes tavai- ra (Balaton, Velencei-tó, Fertő) tömörülnek. Ezen- kívül még a nagy folyók (Duna, Tisza, Dráva) ár- téri erdőkkel szegélyezett holtágainak állománya is jelentős. Amíg azonban a folyómenti fészkelők több száz km-es távolságokon szóródnak szét, a termé- szetes tavakra és viz- kultúrákra szigetszerűen összpontosult nagy popu- | | lációk táplálékszükségle- tét viszonylag kis terüle- 19. táblázat folytatása teknek kell biztosítaniuk. Előfor- A táplálékbázis problé- A táplálék neve DRE Db % mái még fokozottabban száma érvényesülnek a höna- pokig elhúzódó vonulási Dytiscus marginalis 20 JDN 5,6 időszakban, amikor gyak- ED: 19 Re 15 , 2 I, 4 2 ydrophyldae ae ’ ran tizezrekre menő rece- Chironomidae-lrvék 12 96+X | 34 tömegek huzamos idôn dt Hydrous piceus 7 10 19 tartózkodnak e kontinen- Naucoris cimicoides 5 11 1,3 tälis viszonylatban is je- Enochrous bicolor 3 146 0,8 lentös szerepet betöltő ae RE 2 2 QE Re FA ymenoptera sp. 1 3 0,3 gyülekezöhelyeken. Nepa rubra 1 1 0.3 Ökológiai viszonyaink Noterus sp. 1 1 0,3 másik sajátossága, hogy Agriotes sp. larva 1 1 0,3 a rizstelepek legtöbbje ee : i e nagy halastavak kòzelé- „ ibe 2 an E uhatestüek : ben létesült. Az egymást Lori he 5 a a szerencsésen kiegészítő Kagyléhéjtôrmelék 4 x 11 vízkultúrák gyakoriszom- Valvata sp. 4 X 1,1 szédsága fokozottan elő- Bele NA ; 3 3 0: 11: L zs a sigahéjtòrmelé A segiti a récetömegek kon Dreissena polymorpha 2 16+X 0,5 centrálódását. Waren En 9 3 0.5 Halastavi viszonylat- Tengeri csiga, indeterminalt 2 dK 0,5 ban a gyakorlati gazdát ee ee nacticoides 1 35 0,3 öbb bols ére alloniax sp. 1 15 0,3 tö ozo POLO 18 CI Ariants arbutorum 1 9 0,3 dekli a hazai tökesrecek Bythynia tentaculata 1 7 0,3 bromatolégiäja. Választ Lymnaea ovata 1 1 0,3 vár a sokak által feltéte- 7 eodoxus sp. à i De lezett hal- és ikrapuszti- REL à tásra. Tisztázni kívánja a En IR § = Si A ke RR © z ekacsont-tormele , a o. co ven Pot tap Apróhal maradványok 7 17+X 1,9 alékkonkurrencia kérdé- Békaporonty 5 BL a 3103 set. Vegül a vizbe kerülö Cis kacsaträgya planktonter- 5 (rlőanyagok melésétől és a récék vizi- Kavics és homok 289 X | 76,2 gyomirtó tevékenységé- től várható előnyöket kívánja, täplälkozäsvizsgälat tükrében értékelni. E szempontok figyelembevételével a kiértékelés eredménye a következő : A megvizsgált 353 gyomorban mindössze hét alkalommal találtam apró- halmaradványokat. Fenti anyagból 139 récét gyűjtöttek halastavakon. Az innen származó gyomrok viszont csak két ízben bizonyították a halevést. (Biharugrán X. 2-i gyűjtésű madárban néhány halszálka, Hortobágyon XI. 22- én lőtt madárban 17 db 3—4 cm-es Cyprinidae ivadék.) Tógazdaságainkban kevés esélye nyílik a tőkésrécének halfogásra. A két előfordulási eset kései dátuma is azt valószínűsíti, hogy a lelet halászat idején lecsapolt téfenéken veszendőbe menő hulladékhalból származik. Ikra a gazdasági halfajok szapo- rodási időszakában gyűjtött 40 do gyomortartalomból egyszer sem került elő. A dolgozatomhoz felhasznált irodalomnak is hasonlóak a megállapításai. 135 HARRISON (1962) szerint a tőkésréce csak nagyon kivételes esetben eszik halat, az általa megvizsgált 560 gyomorban hal egyszer sem szerepelt. MILANI (1958) , nagy mennyiségű" tógazdasági tőkésrécegyomorban halat, vagy ikrát szin- tén nem talált. HENDERSON (1933) az amerikai réceproblémák részletezésében: csak a Csendes-óceán partvidékéről említ lazacikrát fogyasztó tőkéseket. Mindezek ellenére feltételezhetjük, hogy a récék adott alkalommal elfogyaszt- ják az ikrát, csak ezt a kocsonyás anyag gyors megemésztése miatt a gyomor- tartalmakböl nem tudjuk kimutatni. Ez a lehetőség azonban a haltenyésztést! nem veszélyezteti, mivel a következetesen üzemi épületek közelében létesített ! és állandóan háborgatott ívatótavakat nem látogatják a vadrécék. Fentieket, összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tőkésrécék a tógazdasági haltenyésztést ! a legcsekélyebb mértékben sem károsítják. A táplálékkonkurrencia kérdésében a különböző kultúrmagvakból álló haltakarmány nem jöhet számításba, a 0,8—1,5 m mélységbe süllyesztett magvakat halastavi récékben egyszer sem találtam. A természetes haltáplálékot | pedig számszerűen nem tudjuk értékelni a gyomortartalmakban. Valószínű, hogy a vízi mikroszervezetek valamennyi récefaj táplálkozásában — különösen fióka korában — szerepet játszanak, azonban ezeket egyrészt a fiókagyomrok . hiányában, másrészt, mert a madár emésztőrendszerében gyorsan megsemmi- sülnek, így előfordulásukat csak nagyritkán tudjuk megállapítani. CHARIN és TASCILIN (1956) szerint a házi és vadrécék jelentős planktonfogyasztók, azonban feltevésüket ők sem tudják kellően alátámasztani. Ha a vadrécék valóban nagyobb mennyiségű planktont fogyasztanak, hazai viszonyaink között ez csak a fiókanevelés időszakára korlátozva lehet hatással a halállo- mányra. Tavasszal ugyanis, mire a halastavak vizének 10—12°C-ra állandósuló | hőmérséklete mellett a ponty táplálkozása rendszeressé válik, már zömmel túljutottak a Kárpát-medencén a vonuló récetömegek. A visszamaradó tógaz- dasági fészkelőállomány viszont sehol sem olyan népes, hogy annak feltételezett planktonfogyasztása a gyakorlatban számításba jöhetne. A lohosodás után repülő öregek és a felnőtt, röpképes fiatalok pedig nyár közepétől gyakorlatilag nem táplálkoznak a tavakon. Az őszi vonulás kezdetét jelentő, idegenből szár- mazó egyedek érkezésének legkorábbi időpontjára az alábbi adatokkal ren- delkezünk : A Magyar Madártani Intézet gyűrűzési törzskönyvében szerepel egy kézre- kerülés, mely szerint az Ilmen tónál, Novgorod közelében 1960. július 2-án gyűrűzött tőkésrécét, augusztus 28-án Délnyugat-Magyarországon, Szenyéren lőtték le. Ezenkívül az átvizsgált hazai gyomortartalmakban július. 19, augusztus 18, augusztus 23 és szeptember 17-i dátummal találtam tengeri csigák őrleményét. Külön ki kell emelnem az 1964. augusztus 24-i, Hódmező- vásárhelyen gyűjtött madárból előkerülő Bela turricula példányokat. A deter- minálást végző DR. HORVÁTH ANDOR szerint e tengeri csiga előfordulási területe a Norvégiától Franciaorszägig terjedő észak-atlanti partszakasz. A kontinen- tális méretű tőkésréce mozgalom e korai dokumentumai ellenére azonban halastavainkon többnyire csak szeptember közepétől jelennek meg a jelentő- sebb vonuló tömegek. E kései időpontban planktonfogyasztásuk viszont ismét érdektelenné válik, mivel ilyenkor a tógazdasági ponty alig táplálkozik és a takarmányozást is beszüntetik a halastavakon. A vízbehulló kacsatrágya természetes haltáplálékfokozó hatását a gazdasági gyakorlat kedvezően értékeli. Pöcsı (1963) 0,57 hektáros tóegységeken vég- zett kísérlete kimutatta, hogy azokon a tavakon, ahol a pontynépesítés mellett 136 aprilis—szeptember időközében 100—200 db házirécét is tartottak, átlagosan 60 kg halhústöbblet mutatkozott. KRAUsE— EPPEL (1963) április közepétől október közepéig tartó hasonló kísérlete hektáronként 1000 db ketnyaras ponty mellett 111 db házikacsánál 0,8 kg-ban állapította meg az egy madár trágyatermelésére eső halhúshozamot. A vadrécék excretumätöl azonban nem várhatunk ennyire kedvező eredményeket. A kísérleti idő során mindvégig optimális egyedszámban jelenlevő házirécékkel szemben vadkacsák esetében csak a tavaszi átvonulók és az itt költők trágyájának planktontermése marad meg teljességében a tógazdasági ponty számára. Az őszi récetömegek trágya- produkciójából származó mikroszervezeteket azonban a táplálkozását fokozato- san redukáló hal már egyre kedvezőtlenebbül hasznosítja, és így aplankton fenn- maradó része végül is a tavak lecsapolt vizével távozik. Végezetül itt is méltányolnunk kell még a halastavi vizigyom fogyasztásból adódó előnyöket. Tekintettel arra, hogy a tógazdasági gyakorlat a növényzet- mentes, sík víztükör biztosítására törekszik, a tőkésrécék naponkénti gyommag felvétele számottevő biológiai tényező. Másik gazdasági probléma a rizsföldi récetáplálkozás. Hazai rizskultúráink évről évre károkat szenvednek a beérő termésre összesereglő — zömmel tőkésekből álló — vadkacsáktól, azonban még tisztázatlan, hogy milyen sze- repet töltenek be a vadrécék a vegetációs idő többi aspektusában. Meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben indokolt a gazdák panasza, amikor a tőkésrécét a csírázó vetőmagvak felszedésével vádolják, hogy mivel táplálkozik a réce azokban a hónapokban, míg a fejlődő rizsnövény magját beérleli. Az érés, majd a termésbetakarítás utáni időszakról annyit tudunk, hogy a rizsföldeken e kul- túrnövény magja mennyiségileg dominál a különböző tápláléknemek sorában. Nem lenne azonban reális az áttekintésünk, ha a nyár végi— késő őszi hónapo- kat kizárólag a kártétel tényével értékelnénk. Fenti kérdésekhez a vizsgálati anyagból 188 do gyomortartalom jöhet szá- mitäsba, melyek közül 95 közvetlen rizsföldi gyűjtésű, a további 93 pedig rizs- földek 6—8 km-es körzetéből származik. E szomszédos területek anyagát is. figyelembe kellett vennem, mivel a gyűjtőhelyek évtizedes ismerete során meg- győződtem arról, hogy késő tavasztól a hó lehulltáig az itt költő, vagy gyülekező tőkésrécék naponta felkeresték a rizsföldeket. Mivel gyakorlatilag semmi jelentősége nem lenne annak, hogy a késő tavaszi — nyári táplálkozást rövidebb időközökre bontva vizsgáljuk, így az első aspektus idejét a vetés megtörténtétől az új termés fogyasztásának első észlelési alkal- máig tartó négy hónapra vonatkoztatom. Dátumszerűen ez az időszak április 23 és augusztus 22 időköze. Az egyes tápláléknemek előfordulásának gyakori- ságát jelző százalékolással az itt érdekelt 88 db gyomortartalom a 20. táblázat szerinti eredményeket adta. A második időszak azokat a hónapokat öleli fel, amikor a rizsnövény kifej- lett magja csépeletlen termés, vagy betakarítás után visszamaradt, tarlóhulla- dék formájában található a termőhelyen. Itt kereken 100 db gyomrot vizsgál- tam augusztus 23 és december 10 időközében. A tápláléknemek megoszlása : (21. táblázat). Tavasszal — vetésidőben — a 88 gyomortartalom közül rizst mindössze kettőből mutattam ki. Mindkét alkalommal azonban csak három-négy magra becsülhető, minimális zúzalékot találtam. Ez a jelentéktelen mennyiség azt bizo- nyítja, hogy a tőkésrécék nem károsítják az iszap mélyén csírázó vetőma- got. Ezzel szemben az új termés beérésétől kezdve a terület felszántásáig, il- 137 20. táblázat letve a hó lehulltáig rizs i I dominál a megvizsgált Db | % 100 db gyomorban. A tisz- tan rizsszemeket tartal- mazó täplälekmaradvä- A táplálék neme Esetben Vízinövény magvak 47 11 302+X 53,4 nvok között 70 © volt az Zöld növenyi reszek 46 x 52,3 y detbol 8 , 2 Vizirovarok 28 DON CS ES en, BE Csigäk 11 71+X | 124 legnagyobb mennyiség. Béka és békaporonty 4 3+X 45 Kbben az időszakban a Szántóföldi kultürmagvak 2 2 630+X 22 tömegbeverödött vadre- Rizsmagvak 2 zúzalék ; 6 a pvomokban | 22 eek vitathatatlanul ko- Räk (Triops) 1 at Jo moly karokat okozhat- | nak. Termesbetakaritäs után azonban már hasz- 21. táblázat nossá válnak, amikor a gyommagvak mellett még A táplálék neme Esetben Db % a "n többnyire jelentős tömegű — elpergett rizs- Î magvakat értékes vad- Rs > so a = 2 hússá alakítják. Tekintet- ízinövények magvai 5 20 074+ 2 E È Zöld növényi részek 36 X 36 ee near on Vizirovarok és lárvák 14 79+X | 14 csák rizsföldi kártétele Csigák | 5 37+X 5 augusztus közepe elött Gabonamagvak 3 125+X 3 nem következhet be, sem- miképpen sem tarthatjuk indokoltnak azt az állás- pontot, mely korábbi időpontra kívánja hozni a jelenleg augusztus else- jével kezdődő magyarországi récevadászatot. A nyár végi kártétellel szemben a két táblázatban mindvégig magas érté- kekkel szereplő vizigyommagvak, algamaradványok és alsóbbrendű állatok nyomatékosan hangsúlyozzák a tőkésrécék jelentős szerepét rizsföldjeink bioló- giai védelmében. Az ebből származó előnyökre a hasonló testtömegű hazirécék- — kel végzett szovjet kísérletek is rámutatnak. Az üzbég rizskísérleti állomáson hektáronként 100—200 db-os népesítéssel házikacsákat tartottak rizsföldeken és a récék áprilistól szeptemberig tartó tevékenysége átlagosan 15%-os termés- többletet eredményezett (SZALAI 1951). Az eddigiekben részletezett problémákat összefoglalva végül globálisan is értékelnünk kellene, hogy mekkora lehet a költő és vonulásidőben felgyülemlő tőkésrécéink egyedszáma, valamint azt is, hogy a domináló tápláléknemekből naponta milyen súlymennyiséget igényel a kérdéses madártömeg? Vízi élettere- ink nagy száma, területi arányai és szétszórtsága miatt sajnos egy ilyen országos felmérést jelenlegi megfigyelőhálózatunk nem tudna megoldani. Azonban már az az ismert tény is meggondolkoztató számokhoz vezet, ha tekintetbe vesszük, hogy Hortobágyon, Biharugrán és a Szegedi-Fehértavon vonulásidőben évente előfordul a tízezret elérő, vagy gyakran ezt is meghaladó récetömeg, mely ott hónapokon át elidőzik. Két-háromezres mennyiségekkel az Alföldön és a Dunántúlon többfelé, rendszeresen találkozhatunk. E nagy gyülekezőhelyek napi tapialékigényének felbecsiilésére kivételes alka- lom adott lehetőséget. Kardoskúton 1965 decemberében egy későn betakarított kukoricatáblán 138 sok szétszóródott, morzsolt szem maradt vissza a tökéletlenül dolgozó tengeri- kombájn után. A kínálkozó táplálékkonjunktúra a közeli rezervátumból nap nap után több ezer récét vonzott a területre. Egy itt begyűjtött tőkésgácsér emésztőrendszere csőrétől a zúzógyomorig repedésig telítve volt ép kukorica- szemekkel, ugyanekkor a bélcsatornában még nem jelentkeztek az emésztés produktumai. A gyűjtés utáni napon lemért, 120 grammos gyomortartalom a réce egyszeri táplálékfelvételének maximális lehetőségét demonstrálja. Ha a mindkét nembeli tőkésrécék átlagsúlyát 1 kg-ra véve, ehhez óvatos becsléssel csupán napi 100 grammos táplálékigényt számítunk, már ez is száz kacsánál 10 kg, ezer kacsánál egy mázsányi mennyiséget jelent. E tápláléktömegben a különböző magvak dominálnak. Jellemző azonban a magyarországi kultúrhatásokra, hogy az utóbbi két évtizedben a gyommag- táplálék javára mennyire háttérbe szorult a gabonamagvak szerepe! Tőkésrécéink táplálékának zömét tavasztól nyár közepéig a múltban is a természetes mocsarak paludáris növényzete biztosította. Aratástól kezdve azonban késő őszig elsősorban a gabonatarlókra és az Alföld néhány pontján üzemelő rizsföldekre jártak táplálkozni a júliustól —augusztustól rohamosan szaporodó réceseregek. 1945 után kötelezővé vált a gabonatarlók aratással egyidőben történő felszántása. Ez a rendelkezés éppen a tőkéskacsák hónapokig elhúzódó gyülekezése idején vonja el a legbőségesebb táplálékot nyújtó terüle- teket. Az utóbbi években a korai tarlószántások mellett még a rizsföldek ten- denciózus területi csökkentése is elősegíti, hogy a tőkésrécék az év teljes kereszt- metszetében leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben gyommaggal táp- lálkozzanak. Mindezek után nem lehet kétséges, hogy az alföldi nagy halasta- vak, a Balaton, a Fertő, vagy a Velencei-tó vonulásidőben gyülekező récetöme- geinek hónapokon keresztül mázsákra becsülhető a napi gyommagfogyasztása ! A gazdasági gyakorlatnak ezt a mind ez ideig figyelmen kívül hagyott, óriási növényvédelmi jelentőséget feltétlen méltányolnia kell. Rizsföldjeink, halasta- vaink vezetőinek megértő magatartása messzemenően tudja támogatni a termé- szetvédelem és vadgazdálkodás vízivadjaink érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A magyarországi kulturális tájváltozások és a mezőgazdaság belterjesedése a múlt századi vízszabályozások óta egyre kedvezőtlenebbül befolyásolják a vadrécék táplálékellátását. Napjainkban a természetes mocsári életterek kiszá- rítása és a korszerű talajművelés mellett főképp a már halastavakon és rizs- földeken is rendszeresített vegyszeres gyomirtás csökkenti le a táplálkozás lehetőségeit. Kétségtelen, hogy egyes hazai területeink réceállományának jelentős fogyatkozása, többfelé a hajdani élőhelyek teljes elnéptelenedése a táp- lálkozási viszonyok folyamatosságának túlzott leromlásával is magyarázható. A kultúrhatások ellensúlyozásának legtöbbet ígérő lehetőségét a rezervátu- mokban, tájvédelmi körzetekben fogjuk megtalálni és a természetvédelmi szervek szem előtt is tartják a vízivad érdekét. Az elmúlt évben (1965) vad- récevédelmi indokkal is helyezték védelem alá a Velencei-tavi rezervátummal szomszédos Dinnyési— Fertő mocsárterületét. 1966 februárjában valósult meg a . Duna—Tisza közén Pusztaszer, a Tiszántúlon pedig Kardoskút közelében | egy-egy újabb vizivadrezervatum. E három területen már 1965-ben megszűnt a vadászat és a mezőgazdasági hasznosítás is csak madárvédelmi érdekek elő- | térbehelyezése mellett történhet. Mär az első év eredményei is nem várt, biz- tató képet nyújtottak a jövő számára, melyet végső soron az egyre jobban | sürgetett Hortobágyi Nemzeti Park megvalósításával tudunk majd érdem- | legesen biztosítani. 139 Irodalom — Literatur Dementiew, P. G.—Isakow, V. J.: Ptici Sovjetskogo Sojuza. IV. Moskwa. (1952) pp. 406 — 424. Campbell, J. W.: The Food of some British Birds Wildfowl. (1947) Ibis 89. p. 429 — 432. Charin, N. N.—Tascilin, V. A.: Die Ernährung der Enten und ihre mögliche Einwirkung auf die Zusammensetzung der Biocönosen im Wasser. (1956) Der Falke 3. Nr. 2. März. . 56--60. henna, I.: Rolle der Stock und Spiessenten. (1917) Aquila XXIV. p. 282—283. Harrison, J. J.: Mallard taking fish. Rep. Wildfowl trust 1960—61. (1962) pp. 171—72. Henderson, J.: The practical vaule of Birds, New York (1933) 1933. pp. 145. Krause, C.—Eppel, S.: Bericht über einen Versuch der Entenmast in der Freiwasserhal- tung. Deutsche Fischzeitung, (1963) Bd. 4. 10. p. 109—113. Milani, E.: Die Wildente ist kein Fischerei — schädling (1958) Der Anblick X. 10. p. 307. Munro, J. A.: Studies of Waterfowl in British Columbia mallard. (1934) Canad. Journ. of Research p. 223—260. Olney, T. J. S.: The food habits of a handreared Mallard population. Rep. Wildfowle Trust (1962) 1960—61. Pp. 119—125. Olney, T. J. S.: Gravel pits as Waterfowe Reseves. Proc. of the M. A. R. Conference organized by I. C. B. P. and I. W. R. B. (1964) Publ. new series No. 3. pp. 414—420. Olney, P. J. S.: The Food of Mallard, collected from coastal and estuaerine areas. Proc. Zool. Soc. London. (1964) Vol. 142. Part. 3. pp. 397—418. Pocsi, L. : Uber die Nahrung der Bartentenaufzuchtin Fischteichen auf den produktions- biologischen Zustand des Teiches. (1963) Debreceni Agrartud. Főisk. Tudományos Közl. Tom. IX. pp. 117— 131. Szalai, M.: Hal és kacsa a rizsföldeken. (1951) Agràrtudomany III. 3. p. 150. 2177; #06 Okologische Untersuchungen an Entenvögeln (Anatidae) des Ermatinger Beckens (Bodensee) (1965) Die Vogelwarte Bd. 23. H. 1. Juni. p- 24— 71. Thaisz, L.: Kritische Bestimmung Her Nützlichkeit und Schädlichkeit der Vögel. (1899) Aquila VI. p. 139— 141. Toufar, I.: Nahrungzyklus der Stockente in der Tschechoslovakei. I. W. R. B. Conference. (1965) 1965. IV. Brno. (Manusck.) Economic and Nature-Conservation Problems in Feeding Habits of Hungarian Mallard By Dr. István Sterbetz The mallard (Anas p. platyrchynchos L.) is one of those birds, which most conforms to its surroundings with regards to the composition of its food and its feeding ethology. As it may be seen from references listed, the bromathology of this species is greatly varied according to local conditions of salty, demi-salty or fersh water-biotops in this species’ immense range. But it also greatly varies according to eultural changes in country-side that created and are creating peculiar life-circumstances different to the original ones. Although feeding habits of mallards had been thoroughly studied in the past, thus their local valuation has to be regarded as an actual problem. Though, because its geographie conditions, Hungarian territory is one ofthe Continent’s main routes of migration of wildfowl, no food-research work has yet been done that would also be employable for statistic valuation. In our literature THAISZ (1899) publishes ana- lyses of some occassionally examined stomach-contents of mallards, then CHERNEL (1917) publishes valuable observations of mallards and pintails feeding in stubble-fields in summer time. Further some scattered information on the subject may be found in shooting papers and other nonscientific literature. In Hungarian relation, problems of fish- and game-management, nature-conserva- tion and rice cultivation equally emphasise the research of this most important duck- species’ food ecology. Nowadays the much greater part of this country’s mallard is found in controlled waters and it is important for the farmer to understand the role of this mass of birds with its great consumption of food in the community of our fishponds and rice- fields. Game-management and practical nature-conservaney on the other hand wants 140 to investigate, wether pre- sent conditions in this country do ensure the food basis of our mallard- population, to what ex- tend and under what con- ditions. My research includes 353 stomach-contents írom fourty localities of Hungary. They were col- lected between 1947 and 1965 and include 6 from January, 11 from Febru- ary, 12 from March, 21 from April, 11 from May, 7fromJune, 44 from July, 102 from August, 92 from September, 19 from Octo- ber, 17 from November and 11 from December. Because of the late Summer’s and Autoumn’s shooting season, the par- tion of material is dispro- portionate thus not suit- able for the valuation of the monthly role of various foodgroups. On the other hand the for- tunate distribution of collecting localities enab- les me to appraise the problem of foodbasis to- gether with questions of ricegrowingand fishbreed- ing, based on a sufficient number of specimens. I must express my thankful gratitude to DR. ANDOR HORVÁTH, DR. ZOLTÁN KASZAB, DR. ANDRÁS KEvE, and DR. ZOLTÁN ZSÁK for the valuable aid in the determination of stomach-contents. In the valuation of stomach-contents I inves- tigated the frequency of various foodgroups i.e. in what per cent of the 353 stomachs the various food-groups occurred. I used the sign X along with the number of pieces in those cases in which in addition to ascertainable numbers of animal or vegetable remainders their grist could also be found. Those cases, when only amorph grist could Table 19. No of Type of food inciden- Pieces % ces 1. VEGETABLE FOOD Weed seeds: Setaria glauca 107 32 237+ X 30,3 Polygonum sp. 104 10 869+ X 29,4 Carex sp. 45 3011+X 12,7 Potamogeton sp. 29 3411+X 8,2 Cyperaceae 22 2IT+X 6,2 Glycerea sp. 21 2714+X 5,9 Echynochloa sp. 21 6 166+ X 5,9 Trifolium sp. 16 5 562+ X Do Alisma plantago-aquatica 16 5 562+ X 4,5 Undiscernable weed-seeds 15 880 4,2 Schoenoplectus sp. 9 575 20 Amaranthus sp. 7 591 1,9 Bolboschoenus maritimus 6 3954+X 1,4 Ranunculus sp. 3 90 0,8 Vicia sp. 3 6+X 0,8 Linaria vulgaris 2 38 0,5 Hordeum hystrix 2 18+X 0,5 Cynodon dactylon il 3 556 0,3 Valerianella sp. 1 226 0,3 Rumex sp. 1 122 0,3 Plantago sp. 1 61 0,3 Nymphaea alba seeds 1 35 0,3 Reseda lutea 1 12 0,3 Chenopodium sp. 1 1 0,3 Eleocharis palustris I 1 0,3 Typha sp. 1 X 0,3 Agricultural sedes: Oriza sativa 56 6 961+X 15,8 Hordeum vulgare 9 2 682+ X 2,5 Triticum vulgare 6 2 455 1,4 Zea mays 3 1 464 0,8 Medicago sativa 3 393 0,8 Panicum miliaceum il 21 0,3 Pisum sp. 1 15 0,3 Green plant fragments: Green plant grist 48 x 13,5 Chara 35 x 9,9 Graminea sp. 25 xXx 7 , — Lemna sp. 24 x 6,7 2. ANIMAL FOOD Crawfish: Triops cancriformis 1 1 0,3 Copepoda sp. 1 x 0,3 Insects and larvae: Chitin refuse 54 x 1552 Notonecta glauca 31 196 8,7 Tipulidae-larvae 29 682+ X 8,2 Dytiscus marginalis 20 32+ x 5,6 Helophorus sp. 19 134+X 5,3 Hydrophylidae 17 65+X 4,8 Chironomidae-larvae 12 96+X 3,4 7 10 159 Hydrous piceus 141 19. táblázat folytatása be shown, I marked with the sign X only. No. of Apart from the above Type of food inciden- Pieces | % shown figures, the follow- ces a © ing must be considered: SE The distribution of Naucoris cimicoides 5 | LE 1,3 Hungary’s nesting popu- Enochrous bicolor 3 146 0,8 lation is rather dispropor- Gryllotalpa vulgaris 2 2 0,5 tional. Although some Hymenoptera sp. 1 3 0,3 breeding pairs are found Nepa rubra 1 1 0,3 in suitable biotops every- Noterus sp. 1 1 0,3 where in the country, Agriotes sp. larvae 1 1 0,3 larger populations mostly Tenebroideae 1 1 0,3 accumulate on the sodaic Carabus sp. 1 1 0,3 lakes surrounded with Molec swampy and moist pastu- Bladen aes 8 11 2,2 res in the Great Hunga- Shell remainders 4 X 151 en Plains, mainly on Valar 7 x 11 the fishponds and sur- Bela turricula 3 3 0,8 roundings of ricefields Helix remainders 3 X 0,8 OP Eiluru zer Dreissena polymorpha 2 16+X 0,5 Feher-tö near Szeged) and Veran E 3 0,5 on the natural Transdanu- Se nad 9 XxX 0,5 bian lakes (Balaton, Lake- Lythoglypus nacticoides 1 35 0,3 Velence, Fertő). The Poa Vallonia sp. 1 15 0,3 pulation of the vicinity Arianta arbutorum 1 9 0,3 of the big lt (Danube, Bythynia tentaculata 1 7 0,3 Tisza, Dräva) with their non 1 1 0,3 wooded inundation areas. Pleodoxus sp. 1 1 0,3 is numerable too. Whereas. Anisus sp. 1 1 0,3 the population of riversi- des is scattered on a long Small vertebrates: distance, the food requi- Frog-bone fragments 8 x 2,2 rements of the great popu- Small fish remainders 7 LIA 1,9 lations concentrated on Tadpole 5 3+X 1,3 natural and artificial lakes. 3. GRINDING MATERIALS A a eg 2 comparatively small terri- Gravel and sand 289 X | 762 tories. The problems of food-basis becomes still greater during the migration period lasting for months, when often more tenthousands of mallards are staying on these gatheringplaces. The other peculiarity of our ecological conditions is, that most of the ricefields are situated in the vicinity of great fishponds. This also greatly encourages the concentration of duck. Practical fish-management is also greatly interested in the bromathology of mallards. It has to be answered whether mallard do really feed on fish and roe. Also the question of food-concurrence between duck and fish has to be cleared. Lastly it wants to value by bromathological research, to what extent plankton production of duck-manure and mallard’s consumption of waterweeds is advantageous to fishpond-management. Considering the above wiewpoints, the following results have been obtained: In only 7 of the investigated 353 stomach-contents smallfish-remainders could be found. From the above material 139 ducks were collected on fishponds but in only 2 of these stomachs fish-consumption could be proved (in stomach of bird collected at Bihar- ugra on October 7th a few fishbones, in stomach of bird shot at Hortobágy on November 27th 17 specimens of Ciprinidae spawns of length of 3—4 em). In our fishponds mallard have little opportunity to feed on fish. It is probable that as both occurrences are from. the late time ofthe year when fishponds are already fished and mostly drained, fish taken by those duck originate from worthless waste-fish. No roe has been found in 40 stomachs, collected in the breeding season of economic fish species. Similar results can be found in literature used: According to Harrison (1962) mallard but very rarely feed on fish. No fish has been found in 560 stomach-contents determine d. by him. Neither has MILANI (1958) found any fish or roe in “a great number” of mallard- 142 stomachs from fishponds. HENDERSON (1933) when dealing with American duck-problems: only mentions mallard feeding on salmon roes in coastal territories of the Pacific. In spite of this it may be supposed that mallard occasionally feed on roe, because that jelly-like material is guickly digested and thus can not be discerned. This possibility does not endanger fish-management though, as the breeding ponds are always situated in the vicinity of management-buildings and are constantly disturbed, thus never visited by duck. As a result it can be said that mallard are not in the least harmful to fish-mana- ement. i Dealing with the question of food-concurrence it can be said that artificial fish-forage- consisting of cultured seeds is not taken. The seeds sunk into the water to depths of 0.8 — 1.5 meters have been found not once in stomachs of duck shot at fishponds. As to the question of natural fish-food, it can not be numerically valuated in stomach-contents. Probably watermicroorganisms have an important role in the feeding of all duck species —especially with young birds—but their occurrence in stomach-contents can only be rarely proved, partly because we had no stomach-contents of ducklings and partly because. they are quickly fully digested in the birds’ digestion-system. According to CHARIN and TAScILIN (1956) domestic and wild duck are considerable plankton-feeders but these: authors can not sufficiently prove their presumption either. If wild duck really do feed on plankton considerably, under our circumstances this can only be of importance to. . fish-management in the breeding time of mallards. Most of the migrating duck have already left the Carpathian-basin in springtime when the water of the fishponds reaches. . the constant temperature of 10— 12 degrees C and feeding of carps becomes regular. The duck population remaining as breeders on the fishponds is nowhere so numerious as to cause practical harm by their supposed feeding on plankton. The adult specimens again flying after the moult and the fledged young practically do not feed on the fishponds. after midsummer. We have the following data of the earliest arrival of foreign specimens which indicate the beginning of Autumn migration: According to the ringing data of the Hungarian Ornithological Institute a mallard ringed on July 27d 1960 at lake Ilmen near Novgorod has been shot on August 27th at. Szenyér, in South-western Hungary. In addition I have found grist of seasnails in stomach- contents of Hungarian specimens shot at the following dates: 19th July, 18th August, 2314 August and 17th September. Specially mentioned must be the speciments of Bela turricula from the stomach of a bird collected at Hódmezővásárhely on August 24th, 1964. According to pr. ANDOR HORVATH, who determined the stomach-contents, the range of this species of seasnail is the North-Atlantic sea-coast from Norway to France. In spite of these early data of mallard migration on Continental scale it may be said, that considerable migrating numbers only appear on our fishponds after middle of September. | At this late season their feeding on plankton would not be important either, as at this . time the carps in the fishponds take little food, and are not artificially fed any more. The effect on increasing natural fishfood caused by duck manure has been favourably valued by practical fish-management. Pócsrs (1963) experiment on fishpond-units of 0.57 hectars has shown that on those ponds, where apart from fish 100—200 domestic ducks werekept from April to September, fishmeat production was increased on the | average by 60 kg. KRAUSE-EPPEL (1963) have conducted a similar experiment from middle of April till middle of October in which 111 domestic ducks were kept together with 1,000 | two years—carps on a hectar of fishpond. The result was 0.8 kg fishmeat production to | one birds’ manure-production. But we can’t expect such favourable results from the excretion of wild ducks. The domestic ducks are present in an optimal number all through | the experimental time, whereas in the case of wild duck only the plankton production | of the manure of spring migrants and breeding specimens is left completely for the fish- . pond-carp. The fish gradually reduces its feeding in autumn, utilises the microorganisms | derived from manure production of autumn migrant duck-masses to a decreasing extend and so at last the remaining plankton leaves with the water when the lakes are drained. Lastly, attention must be drawn to the advantages of mallards’ feeding on water-weeds. of fishponds. Fishpond-management aims to insure a flat water surface without any weeds, so the daily weed-seed consumption of mallards is an important biological factor. The other economical problem is the feeding of duck on ricefields. It is true, that wild duck —mostly mallard —are gathering on the ripening ricefields and are regularly causing damage at this time, but it is not examined yet, which is the role of wild duck in other _ times of the vegetation period. It must be proved, wether mallard do take the germing riceseeds or not, and the food of mallard in those months before the seeds of the rice-plant ripens, must be examined. With regards to the period after ripening and harvesting, we do know that in stomach-contents of ducks shot on ricefields, rice-seeds are dominat- 143 Table 20 ing among various food- groups. The results of our | study would not be real Cases | Pieces % though, if late summer | and autoumn months were valuated by the facts of Water-plant seeds 47 11 302+X 53,4 damage only. Green plant pieces 46 Xi 052,5 In connection with Water-insects 28 290+X | 31,8 above questions 188 sto- Snails 11 71+X 12,4 mach-contents can only Frogs and tadpoles 4 3+X 4,5 be considered, of which Agricultural seeds 2 2630+X 2,2 95 were collected on rice- Rice-seeds 2 | partly grist 2,2 fields and 93 more in a Crawfish (Triops) 1 en vicinity of 6—8 km of them. The material had been proved by experience Table. 21 of decades that from late spring till . winter-time Gas Pisces | 9% until snow fell, the breed- ing or migrant-mallards visited the neighbouring Bice-seads 55 6 8184 X 55 sus en è Water-plant seeds DI 20 0744+ X DO da 1 bas EME = Green plant pieces 36 x 36 Diaz advantaso at all Water-insects and larvae 14 79+X 14 to examine the late-spring SERI, 5 37+X 5 and summer food-ecology Crain 3 | 125+X 3 devided into shorter pe- riods, the period of the first aspect is taken from the time of sowing the rice until the first observation of duck taking the newly ripened seeds before harvesting-time. This period may be dated from April 23rd until August 22nd, Expressed by percents showing the frequency of the various groups of food’s occurrence, the 88 stomach-contents of this period gave following result: (Table 20) The second period consists of those months, when the seeds of the rice-plant may be found on the field before harvest and after it on the stubble-field. 100 stomach-contents were analysed from that period commencing with August 23rd and ending with December 10th, The results are: (Table 21) In Spring —sowing-time —rice-seeds could only be found in two stomach-contents out of 88. In both cases a minimal amount of broken material derived probably from 3—4 seeds. It is proved by this insignificant quantity, that mallard do not cause damage by taking the seeds germing deep in the mud. On the other hand rice-seeds dominated in the examined 100 stomach-contents from the ripening of the seeds until the ploughing of the field resp. the falling of the first snow. The largest quantity from one stomach was 70 grams of rice-seeds. It cannot be denied, that mallard gathered in large flocks may cause considerable damage. But they become useful after harvest-time, when they take a large amount of weed-seeds. Considered that mallard cannot cause damage in any case on rice-fields before mid-August, there is no motive whatever to emphasise the opening of their shooting-season earlier than August Ist. Though mallard are causing damage in late summer, it may be stated from both the above tables, that by consuming a large amount of weed-seeds, algae and evertebrata, they are taking a considerable share in the biological protection of rice-fields. Soviet experiments conducted with domestie ducks of similar size to mallards also do state the benefit of this activity. On an Usbek farm experimenting with cultivation of rice, 100 — 200 domestic ducks were dept on a hectar-unit of rice-field and the ducks’ activity from April till September resulted in an increase of 15% of rice-production on the average (SZALAI 1951). In addition to all questions dealt with already, lastly the number of breeding pairs of mallards and specimens gathered in flocks during migration should be estimated along with the weight-quantity (divided into the different food-groups) consumed daily by that number of birds. Considered the large number and territory of our water-biotops scattered all over the country, such census can hardly be conducted on a countrywide scale with sufficient accuracy yet. But it is important to state, that in the migration-period nearly tenthousand and often more mallard are gathering and staying for several months at 144 Hortobágy, Biharugra, and Fehértó near Szeged. In many places on the Great Plains and Transdanubia, flocks numbering 2— 3 thousands and more can be regularly found. I once had an exceptional opportunity to estimate the daily food-consumption of these great migration centres. In December 1965 at Kardoskút, an exceptional guantity of seeds was left on a maize- field. This abundance of food daily drew several thousands of mallard to this field from the reservation in the vicinity. The digestive channel of a mallarddrake collected there was entirely filled with maize-seeds from the bill to the stomach, but at the same time no digestive products were present in the intestines. This stomach-contents, weighing 120 grams one day after collecting it, demonstrated the maximal quantity of a mallard’s feeding-capacity. Taking the average weight of both sexes of mallard for 1 kg and only cautiously estimating a daily food-requirement of 100 grams, this results in a quantity of 10 kg for 100 and hundred kilograms for a thousand mallard daily. The various seeds are dominating in this large amount of food. But it is characteristic of the changes in Hungarian agriculture, that consumption of weed-seeds greatly increased in the last two decades in mallard’s diet, whereas the ratio of grainseeds decreased. The greatest part of our mallard’s diet was supplied in past times too by the vegetation of natural swamp-areas. But from harvest-time till late autumn the duck-flocks increasing constantly from July — August onwards by migrants as well, mainly fed on grain-stubbles and the few rice-fields in some parts of the Great Plains. After 1945, the ploughing of stubble-fields shortly after their being harvested became compulsory. Thus just those feeding grounds have been taken from mallard, which gave them the most ample food in the months of their gathering into large flocks. In recent years in addition to the early ploughing of stubble-fields, territorial decrease of rice-fields also promotes mallards feeding | on weed-seeds mostly and in increasing share all over the year. Accordingly the large flocks of mallard gathering on the great fish-ponds of Eastern Hungary, at Lake Balaton, | Lake Fertő and Lake Velence in migration-time, daily consume many hundred kilograms | | | | | | | | | of weed-seeds during several months. Practical farm-management must take advantage of this immense crop-protection significance which has not been valued up till now. Managers of rice-cultivations and fish-ponds must join with hunters and nature-conser- vancy in effective protection of wild-fowl. The water-regulation works carried out in the last century, the changes in country-side and agricultural management-practices have continually diminished the mallards’ supply of food. Nowadays, apart from draining of natural swampy biotops and intensive agri- culture, the use of chemical weed-killers, also reduces it. No doubt, the considerable dec- rease of duck-populations on some territories in Hungary, total extinction of wildfowl in some places where it used to be abundant in past times may also be explained by food- conditions continually becoming more and more unfavourable. That these unfavourable cultural conditions may probably mostly be counterbalanced by the creation of reserves and protection of wild-fowl, is also greatly kept in mind by natureconservancy. In 1965 the swamp-territory of the Dinnyés— Fertő in the neigh- bourbood of Lake-Velence has been set under protection because of the protection of wild-fowl too. In February 1966 on the territory near Pusztaszer between Danube and Tisza and in Eastern Hungary near Kardosküt new wild-fowl reserves have been founded. Already in 1965 hunting ceased on these reserves and agrieultural works can only be done in accordance with the protection of birds. Results of the first year already showed favourable signs for the future, when protection of wild-fowl will at last be assured by the creation of Hortobágy National Park. 10 Aquila 1966—67 145 ADATOK A KERTI ROZSDAFA RKÙ (PHOENICURUS PHOENICURUS L.) ÖKOLÓGIÁJÁHOZ TISZA-ÁRTÉRI CSONKOLT FÜZESEKBEN Schmidt Egon A kerti rozsdafarkú a korábbi irodalom szerint Magyarországon általánosan elterjedt. CHERNEL (1899) kertekből, gyümölcsösökből, ligetekből és az elő- hegyekből említi mint gyakori fajt, MADARÁSZ (1899—1903) szerint Magyaror- szágon mindenütt közönséges. CHERNEL-hez hasonló értelemben ír Lovassy (1927) is. E régebbi, többnyire általánosító irodalmi adatokkal szemben a kerti rozsdafarkú hazai viszonylatban csak egyes folyók mentén, elsősorban a Tisza es a Körös árterek botolöfüzeseiben fordul elő kifejezetten nagyobb számban. Egyéb lomberdő-típusokban általában nem nevezhető közönségesnek. A szárazabb erdőkben egészen ritka vagy akár hiányzik, valamivel gyakoribb a bükkösökben vagy kevert erdőkben, különösen ha azok páradúsabb, folyóvíz- zel rendelkező völgyekben húzódnak. Számuk a magyar középhegység északi részein relatíve feltűnően emelkedik (FARKAS szóbeli közl.), de az ártéri botoló- füzesek állományától mennyiségileg itt is messzire elmarad. Az újabbkori irodalomban STERBETZ (1956—57) és FESTETICS (1959) már pozitívan utalnak erre a Tisza menti ártéri erdőkben élő populációval kapcsolatban. 1957—1965 között volt módom arra, hogy évről évre legalább egy-egy alka- lommal tanulmányozzam a Tisza menti Sasér rezervátumban (Szeged felett) és annak környékén a csonkolt füzesek kerti rozsdafarkú populációját. Kiegé- szítésképpen megnéztem a Körös árterületét Halászteleknél, mely ha jóval szűkebb keretek között is, de ugyanazt a típust képviseli, mint a saséri rezer- vátum és környéke, egy analógia tehát mindenképpen fennáll. A" terület A Tisza alsó szakaszát jelentékeny nagyságú árterület kíséri. Ezen belül a védőgátak mentén zömmel elöregedett állományú botolófüzesek (Salix alba) és törékeny füzesek (Salix fragilis) húzódnak, nagyon változó, átlagosan mintegy 80—120 méter szélességben. Előbbinek levágott gallyait nagy kupa- cokban szabályos távolságokban árvízvédelmi célokra tárolják a védőgátakon. Egyéb fafajok közül megemlítem a különböző nyárféleségeket, elsősorban a fekete nyárt (Populus nigra), melyek foltokban vagy kisebb nagyobb (akár önálló) erdőrészeket alkotva helyezkednek el. Az aljnövényzet domináns eleme a szeder (Rubus caesius), továbbá a csalán (Urtica dioica). A saséri- rezervátumban és környékén igen elszaporodott egy díszakáccserje ( Amorpha fruticosa), mely a tisztásokon, de helyenként az aljnövényzetbe keveredve nő nagyobb számban. Ugy a botoló, mint az egyéb füzesek alatt rengeteg letört száraz ág, kidőlt fatörzs fekszik szerteszét, ami szervesen beleilleszkedve 10" 147 a buja aljnövényzetbe, felmeredő gallyaival kiváló várta lehetőségeket nyújt egyes madárfajoknak. Ez a rövid felsorolás, melyben a kerti rozsdafarkú szempontjából számbajövő legfontosabb flöraelemeket megemlítettem, elégnek látszik, hiszen FESTETICS (1959) és STERBETZ (1961) a saséri rezervátummal foglalkozó munkáikban részletesen kitértek erre és flórafelsorolásuk ismétlése felesleges lenne. A Tisza-ártéri csonkolt füzesek madárállománya fajokban általában nem nagyon gazdag. A kerti rozsdafarkü mellett fészkelőkonkurrensként számba- jövő fajok a Sasérben és környékén: Jyna torquilla, Parus major, Parus caerule- us, Certhia brachydactyla (elálló kéreg alatt), Muscicapa striata, Sturnus vulgaris, Passer montanus. Ugyanott egyéb jellemző fészkelők: Anas platyrynchos, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Strix aluco, Coloeus monedula, Turdus merula, Luscinia megarhynchos, Locustella fluviatilis, Sylvia atricapilla, Sylvia nisoria, Sylvia borin, Sylvia communis, Sylvia curruca, Lanius collurio, Fringilla. coelebs. Az öt, itt együtt élő poszätafaj elhelyezkedésére jellemző, hogy míg a barátka, kerti és kis poszáta általában bent a füzesekben, addig a karvaly és mezei poszáta a tövisszúró gébiccsel és berki tücsökmadárral együtt a széleken és tisztások szélén fordul elő. Fészkelőhelyül valamennyiüknek a sűrű, Rubus indákkal átszőtt aljnövényzet szolgál. Az ökológiai viszonyok értékelése Az árterületeken meteorológiai behatások, vízviszonyok és emberi beavat- kozások következtében évről évre változó ökológiai feltételek alakulhatnak ki. Ezek természetesen hatnak, kedvezően vagy kedvezőtlenül, az ott költő madár- fajokra is. A kerti rozsdafarkúnak Tisza menti nagy egyedsűrűsége az ott talált, számára igen kedvező ökológiai feltételekkel, elsősorban az ártéri erdőtípusban kialakult rendkívül gazdag vegetációval és rovarvilággal, valamint a viszonylag bő fészkelési lehetőségekkel függ össze. Különösen érvényesül ez olyan környe- zetben, ahol a páradús folyómenti sávon túl kifejezetten száraz területtípus (Alföld) húzódik. A csonkolt füzesekben kialakult speciális élettér, az állandóan vagy csak időszakosan fellépő bizonyosfokú kötöttségek a kerti rozsdafarkú nagymértékű alkalmazkodását tették szükségessé. Így az ökológiai tényezők hatást gyakorolnak : 1. A fészkelés magassága és fészkelési lehetőségek (egyedsűrűség), 2. A zsákmányolóterület magassága és a zsákmányolás módja, 3. Az éneklőhely magassága tekintetében. A különböző kérdések alapjában véve szorosan összetartoznak, különválasz- tásuk csak mesterségesen lehetséges, azonban a fogalmak tisztázása érdekében 2 egyenként fogjuk elemezni őket. . A fészkelés magassága és fészkelési lehetőségek (egi yedsürüseg). A kerti a félodúlakó madár lévén, a feszkelesi magasság megválasztása a tészkelés szempontjából számbajövő odúk elhelyezkedésétől függ. Általában kerüli a harkályodúkat és legszívesebben kikorhadásokban, félodúkban, par- kokban vagy erdőkben álló épületek megfelelő részein, vagy éppen mesterséges odúkban fészkel. A fészek magasságaként NIETHAMMER (1937) Németországból 0,5—8,5 métert, GLUTZ VON BLOTZHEIM (1962) Svájcból 1—5 métert (ritkán 0—15 m) említ. MENZEL (1964) fatelepen, mely mint speciális fészkelőbiotóp 148 tekinthető, 20 mért fészek átlagmagasságaként 1,5 métert ad meg (min: 0,4 m; max: 3,0 m). A fészkelőmagasság elérhető maximuma ebben az esetben 5,0 méter volt. A Tisza árterületének általában öreg állományú csonkolt füzesei ilyen szem- pontból messze jobb lehetőségeket nyújtanak e fajnak, mint bármelyik lomb- erdőtípus, bár éppen a fészkelőlehetőségek vonatkozásában ezeket a területeket rendszerint erősen túlértékelik. A saséri rezervátumban megvizsgált egy tagban álló 100 db csonkolt fűz közül mindössze huszonnyolcon (289) találtam fész- kelésre alkalmas nyílást vagy üreget. Az említett esetben csak két fán volt együtt 2—2 fészkelésre alkalmasnak látszó hely, így az összes, természetesen csak emberi szemmel megfelelőnek ítélt fészkelőlehetőségek száma 100 db csonkolt fűznél 30 volt. Az eloszlást a következőkben szemléltetem : 22. táblázat Fészkelőhely (lehetőség) Db % Megjegyzés Elálló kéreg mögött 4 4,0 egyiknél: +1 kikorhadás Harkályodu 5 5,0 Kikorhadás 19 19,0 egyiknél: +1 kikorhadás Fészekhely nélkülifa 72 72,0 A csonkolt füzek törzsi része egyébként nem magas és így a fészkelőmagas- ságoknak is ehhez kell igazodniok. A saséri rezervátum három különböző pontján mért 20—20 csonkolt fűz törzsmagasságára átlagosan 2,7 métert kaptam (csoportonként: 2,7; 2,7; 2,8), 28 általam megvizsgált fészek földtől számított távolsága pedig átlagosan 1,8 méter (min: 0,5; max: 3,1) volt. Tehát a fészkek nagyrészt a törzsek felső harmadában helyezkedtek el. A fészkek közül mindössze kettő volt harkályodúban, a többi kikorhadásban, elálló fakéreg mögött, törzsrepedésben helyezkedett el. Néhány alkalommal szabadon is találtam fent a csonk tetején a sűrűn nőtt ágak között. A szabad fészekelhelyezés egyébként ennél a fajnál nem szokatlan jelenség (GEBHARDT 1940, LEHMANN 1950, MONNIcH 1952, DANIEL 1959, HONINGER 1960), sőt a földön való fészkelés például Finnország egyes részein jellemzőnek mondható (SIIVONEN 1935, 1937). Buxton (1950) Angliából is említi földi fészkelését. A fészkelőhelyek viszonylagos gyakorisága, továbbá a rendkívül kedvező táp- lálkozási feltételek és páratartalom okozta szokatlanul magas egyedsűrűség azonban elsősorban nem is abszolút számokban, hanem az általában egyenletes, jó borításban mutatkozik meg. Tehát a faj gyakorlatilag végig a Tisza, ill. a Körös megfelelő szakaszai mentén relatíve nagy számban található, kivéve természetesen azokat a részeket, ahol a csonkolt füzesek hiányoznak. Sasérben, illetve annak közelében sávmódszerrel (Linientaxierung) végzett állomány- becslés eredményeképpen átlagosan 80 méterenként (felvétel 1000 méteren 1965. V. 4.), ill. 105 méterenként (felvétel 2000 méteren 1962. VI. 3.) találtam egy-egy párt. A felvételt mindkét esetben a csonkolt füzesek szélén haladva és az éneklő hímeket számlálva végeztem el. Az esetleg pár nélkül éneklő hímek okozta feltételezett csekély számbeli eltérést a felvétel időpontjában nem éneklő és az igen sűrű terepviszonyok miatt észre nem vett példányok minden bizonnyal kiegyenlítették. A nyert adatokat egyéb megfigyeléseimmel összevetve az átlagosan 80—100 méterenkénti elhelyezkedést a vizsgálati 149 években általában reálisnak tekinthettem. Ezek után, ha a folyót kísérő csonkolt füzesek átlagos szélességét 100 méterben állapítjuk meg és az állo- mányfelvételek alapján a bennük talált pároknak egymástól való átlagos távolságát 90 méternek vesszük, úgy átszámítva hektáronként 1,1 költő párt kapunk. Ez a szám jelentősen meghaladja a Drosr (1949) által Wilhelm- shaven-ből közölt adatokat (0,5 pár/ha) s magasabb a STEINBACHER által a frankfurti állatkertben talált értékeknél (0,9 pár/ha) (idézve: Dosr 1949). Gzurz von BLorzHEIm (1962) Svájcból szintén magas, 1,2 pär/ha-t említ mint maximumot. S hogy költési időben történő eloszlásuk elsősorban a megfelelő fészkelőhelyek függvénye, azt számos megfigyeléssel és adattal lehet alátá- masztani. Így pl. 1962-ben a saséri révnél egy 30x20 méteres csonkolt füzes darabban egyidejűleg három lakott fészket találtam, melyek közül kettő kikorhadásban, egy pedig fára dobott rőzseköteg alatt volt. Ugyanekkor a kb. 50 méternyire levő horgászház gerendázata között is fiókákat találtam. Ez esetben tehát a költőrevierek is feltétlenül a minimumra zsugorodtak össze, ami nyilván az ártérben rendkívül bőséges táplálékkínálattal is magya- rázható. MENZEL (1966) fatelepről, tehát merőben más típusú, de fészkelő- lehetőségeket viszonylag igen gazdagon kínáló biotópból 1956—1965 között igen magas, 2,4 pär/ha-t említ. Itt a párok kétségkívül szintén a fészkelőlehe- tőségek rendkívül kedvező volta miatt zsúfolódtak össze s a számok nagyobb területre nem általánosíthatók. A költést befolyásoló különböző tényezők közül a legfontosabbak az éven- kénti áradással kapcsolatosak. A Tisza általában március végén, április elején önti el a hullámteret és a víz erősebb áradás esetén egész áprilisban, sőt akár május elejéig is kint maradhat. Rendkívüli esetekben az áradás júniusig is eltart, vagy mint pl. 1965-ben éppen júniusban önti el (másodszor az évben) az ártéri erdőket. Költési időben történő áradás esetén az alacsonyabban elhelyezkedő fészkeket a víz elpusztítja és még visszahúzódása után is hosszabb ideig használhatatlanok az odúk a nedves és nehezen száradó iszap lerakódása miatt. A kerti rozsdafarkú fiókái a rigófélék szokása szerint általában korán, még repképességük elég kezdetleges fokán elhagyják a fészket, s ha ez az áradásos periódusra esik, úgy feltételezhetően sok fióka pusztulhat el még viszonylag alacsony vízállás esetén is. Az évenkénti költesek száma a kerti rozsdafarkú esetében vidékenként változhat, a másodköltések azonban általában ritkák. Igy Buxton (1950) Angliából 1%-ot, RUITER (1941) Hollandiából 4%-ot, MENZEL (1966) Német- országból 6,5%-ot említ mint mäsodköltest. Magamnak nem volt módom arra, hogy a Tisza menti csonkolt füzesekben a költéseket az egész szezonon át ellenőrizzem, de tapasztalataim szerint mäsod-(pöt)költesek itt is előfordul- tak. Így pl. 1965. június 3-án Sasérben két kirepült fészekaljat, három fészekben nagy fiókákat, ugyanakkor négy helyen kotlást, ill. friss, de még üres fészket találtam. 2. A zsákmányolóterület magassága és a zsákmányolás módja. NIETHAMMER (1937) szerint a kerti rozsdafarkú zsákmányát a lombokról, fatörzsekről, a földről és a levegőben vadászva gyűjti. Ez a megállapítás áll az ártéri popu- lációra is, de vertikálisan az egyéb típusú lomberdőkkel szemben erősen módosításra szorul. A domb- vagy hegyvidéki lomberdőkben fészkelő popu- lációk általános mozgásmagassága elég nagy, ugyanez vonatkozik a parkok- ban, villanegyedben fészkelő párokra is azzal a különbséggel, hogy ott a földről való zsákmányolás a talaj adottságai miatt sokkal gyakrabban fordul elő. 150 C£ 29991998 ‘I 10901) 49980 JA Wapuayarzyonunz Yous 199 apumgsaquapıamfdoy "9 ‘QQV uplopı 210 opoznyozssia saznf 110yuos9 L49747 “DLQD "9 151 c ZZZD COLL SOC 05 m 7. ábra. À kerti rozsdafarkü mozgásterének sematikus képe a Tisza menti csonkolt füzesekben. A=a sűrű lombkorona miatt általában igen ritkán látogatott szint. B=a zárt lombkorona és az aljnövényzet felső része közti szabad mozgásteret biztosító szint messzemenően a legfrek- ventáltabb. A fák alsó gallyai és az aljnövényzetből kiálló ágak nyújtanak leso- és eneklöhelye- ket; táplálkozóterületként elsősorban az elérhető lombozat és a fatörzsek szerepelnek. C — az. aljnöven yzet felülete a csonkolt füzesekben táplálkozási szempontból a talajt pótolja, a rozsda- farkúak gyakran zsakmanyolnak a levelekről. Az aljnövényzet közé ritkán, csak esetleges: foltokbam jelentkező hiányok esetén ereszkednek le Abb. 7. Das schematische Bild des Bewegungsraumes des Gartenrotschwanzes in Kopfweiden- Banden neben der Theiss. A=wegen dichter Laubkrone im allgemeinen nur selten auf- gesuchte Schicht. B= Die freien Bewegungsraum bietenden Schicht zwischen der geschlossenen Laubkrone und der Oberfläche des Unterwuchses ist am meisten frekventiert. Die unteren Äste der Bäume und die aus dem Unterwuchs hervorragenden Zweige bieten gute Jagd- und. Singwarten. Als Ernährungsplatz dienen besonders die für die Gartenrotschwänze erreich- baren Teile der Laubkrone und die Baumstämme. C = In Hinsicht auf die Ernährung ersetzt die Oberfläche des Unterwuchses in den Kopfweidenbeständen den Erdboden, von. dort (von den Blättern) können die Gartenrotschwänze ihre Beute aufnehmen Az ártéri csonkolt füzesekben a szabad mozgástér gyakorlatilag a földtől, ill. az aljnövényzet felszínétől a törzsek felső szintjén valamivel túl terjed. A lombkorona általában olyan sűrű, hogy ott a rozsdafarkúak, szabad mozgá- sukban gátolva, csak ritkábban tevékenykednek (6. ábra). A lombozatot, zsákmányolás céljából általában kívülről közelítik meg, ilyenkor szélek vagy tisztások esetében a zsákmányolási szint lokálisan progresszíven alakulhat. Az általános zsákmányolási szint tehát a csonkolt füzesekben 3 (4) méterig terjed és ez megfelel az élettér adta speciális lehetőségeknek. Ugyanekkor MENZEL (levélbeni közl.) Németországban 8—10 méter magas erdei fenyőkkel szegélyzett fatelepen az általános mozgásmagasságot a fák alsó ágain, 7—9 méterben állapítja meg. Ez a vertikális megkötöttség vonatkozik más madár- fajokra is. A szürke légykapó (Muscicapa striata), mely egyébként szintén magasabban vadászik, a csonkolt füzesekben ugyancsak egészen alacsonyra. kényszerült. Az ártéri csonkolt füzesekben megfigyelt példányok elsősorban a fatör- zsekről és a lombozatról (aljnövényzet is) zsákmányoltak. Szívesen keresték fel a törzsek korhadt, törmelékes tetejét, ahol a sűrűn nőtt ágak tövei közül szedtek fel rovarokat. Okolégiailag ezeket a megállapításokat látszanak alá- támasztani PFEIFER és KEIL (1959) vizsgálatai. Nyakelkötéses módszerrel 1140 fiókát kontrolláltak (199 próba) nedves gyertyán-tölgy erdőben. A 152 23. táblázat Saséri csonkolt füzesekben 1965. VI. 3-án és 4-én megfigyelt kerti rozsdafarkú zsákmányolá— sok két különböző pár esetében A zsákmányolás helye Eset A 96 Eset B % Fatörzsröl 19 (g* 15; 2 4) 28,4 | 12.(gt 9; © 3) 22,2 A törzs tetejéről (csonk rész) OG ROSES) ON (cp ls 0 a) 20 Âgakrél és gallyakrél SG) ON 7.1 10(5010:.07271):204 Lombozatröl függögetve Sil 25. OM 54,5 1a (IAS) 241 Levegöböl 7(g 5:92) 10,4 — — Aljnövenyzetröl, fű közül 24 (g" 24; Q —) 35,8 7T(o% 49 3)13,0 A: Csonkolt füzes szélén (mellette szálas erdő, nyär- és füzällomäny). Gazdag aljnövényzet (Rubus caesius, Urtica dioica). A fészekben 5 tollasodó fióka. B: Csonkolt füzes szélén, a törzsek a szélső sort kivéve kb. félméteres vízben. A szélen keskeny sávban aljnö- vényzet (főleg Amorpha fruticosa és Rubus caesius), majd füves rész és a védőgát következik. A fészekben " tojások. A tojó kotlik, de gyakran jön ki zsákmányolni táplálékállatok 59,3% lepke volt, melyeket elsősorban valószínűleg a lom- bozatról és a fatörzsekről zsákmányoltak (egyéb: bogarak 11,6%; pókok 8,1%; legyek (Fliegen) 6,2%. A vadászatnál bizonyos zsákmányolóhely-típusokat egyes példányok előny- ben részesítettek (23. táblázat). A fiókanevelés idején a zsákmányolás szintje- vertikálisan lejjebb tolódott, elsősorban az aljnövényzet felé, ahol nagyobb, etetésre inkább alkalmas rovarok fogására bővebben nyílott lehetőség (23. táblázat A). A fatörzseken és a lombozaton zsákmányolt apró rovarokat az öreg madarak maguk ették meg, vagy pedig csőrükben több példányt gyűjtve össze, etettek le velük. 1965 június elején az általam Sasérben megfigyelt párok rendkívül gyakran etettek hernyókkal, melyeket az aljnövényzet leve- leiről zsákmányoltak. A kerti rozsdafarkú az ún. vártamadarakhoz tartozik, ezért előszeretettel használja fel az aljnövényzetben szerte heverő száraz ágakat, hogy onnét zsákmányoljon. Ezek az ágak szerephez jutnak akkor is, amikor a fűzfák alját víz borítja. Az elöntött területeken a táplálkozás és a fiókanevelés természetesen nehezebb s bizonyos fokú alkalmazkodást kíván. Ilyen esetekben az előbb említett és vízből kiálló ágakon üldögélő rozsdafarkúak még a vízszinten összegyűlt vegetáció maradványok alkotta szőnyegről is zsákmányoltak. Nagy víz esetén gyakran láttam egyes példányokat kint a védőgát felett. húzódó drótvezetéken üldögélni. Használják ilyenkor az ott levő rőzsekupa- cokat is, mind leshelyként, mind fészkelésre. 1962. június 2-án pl. nagy tavaszi áradás után aránylag kis szakaszon három helyen találtam fiókáit rőzsekazal- ban. Nyár végén a kirepült fiatalok de az öreg madarak is előszeretettel vadász- nak a rétek szélén (különösen ha azok frissen kaszáltak) és a területet itt-ott. átszelő dűlőutakon, ahol könnyen elérhető és bőséges táplálékot találnak. A 153. füzesben az aljnövényzet ekkorra már úgy megerősödik, hogy a fák alatt a talajról való zsakmänyoläst gyakorlatilag teljesen lehetetlenné teszi. 3. Az éneklőhely magassága. A rigófélékre (Turdidae) általában jellemző, hogy éneklőhelyül valamely kiemelkedő, sokszor jelentékeny magasságban levő pontot választanak. Ez elsősorban a nyílt területeken költő fajokra vonatkozik ( Monticola, Saxicola, Oenanthe), melyek az éneklőhely magasságát gyakran nászrepülés formájában még meg is emelik. De az erdőben, vagy bokros nádas területeken költő fajok legtöbbje szintén előszeretettel énekel viszonylag magas pontokon, így a Turdus genus hazai tagjai, a kékbegy (Luscinia svecica), az urbanizálódott fajok közül a házi rozsdafarkú (Phoeni- curus ochruros), sőt gyakran tapasztalható hasonló tendencia (bár csökkentett formában) az egyébként alacsonyan éneklő fülemüle (Luscinia megarhynchos) és nagy fülemüle (Luscinia luscinia) esetében is (lásd még FARKAS 1954). A kerti rozsdafarkú városokban, parkokban élő populációinál az éneklő- helyek magassága tekintélyes lehet. Budapesten fészkelő példányok előszere- tettel használták e célra a legmagasabb fák koronáját, ill. épületek tetejét, kéményét, a vertikális éneklési szint csúcsa akár 20—25 méterig is terjedhet. Ugyanezt találta Drost (1949) Wilhelmshavenben, ahol a hímek éneklő helyei szintén a legmagasabb házak kéményein és csúcsain voltak. Ezzel szemben az ártéri csonkolt füzesekben élő populációnál az éneklőhelyek magassága lényegesen alacsonyabb, ami egyenes következménye a biotóp speciális adottságainak, elsősorban az általános mozgásmagasság tekintetében. Sasérben és környékén csonkolt füzesben utánamért 69 éneklőhely földtől számított átlagmagassága 3,02 méter volt, a területen egyéb típusú füzesek- ben felvett további 24 méret átlaga 4,23 méter, tehát a vertikálisan növekvő lehetőségekkel együtt azonnal emelkedett az éneklőhelyek átlagmagassága is. A csonkolt füzesekből helyenként kiemelkedő magasabb, másfajú fák mint éneklő helyek valószínűleg azért nem alkalmasak, mert a fűzkoronák sűrű záródása miatt az éneklő hím tulajdonképpeni revírjét alig, vagy egyáltalán nem tudná szemmeltartani. Ugyanez egy fákkal csak ritkásan beszórt kertben, városban, vagy parkban természetesen nem áll fenn. Eneklöhelyül mindig ágak szolgáltak. Nagy áradás idején, amikor a madarak viszonylag gyakran voltak láthatók a füzeseken kívül is, a védőtöltés felett húzódó drótvezetéken is meg lehetett figyelni éneklő példányokat. Az éneklés azonban itt csak ritkán volt huzamos és rendszerint csak néhány strófa ere- jéig terjedt. Irodalom — Literatura Buxton, J.: The Redstart. New Naturalist Monograph. London. (1950) p. 180. Chernel, I.: Magyarország madarai (Die Vögel Ungarns). (1899) Budapest. p. 830. Daniel, O.: Aussergewöhnliche Nistplätze. (1959) Ornith. Mitt. 11. p. 156. Drost, I.: Der Gartenrotschwanz als Ruinenbriiter. (1949) Beitr. Naturk. Niedersachsens pp. 12— 14 Farkas T.: Der Sprosser (Luscinia luscinia L.) als Brutvogel in Ungarn; nebst einigen Bemerkungen zu seiner Systematik. (1954) Ann. Biol. Univ. Hung. II. pp. 57—81. Festetics, A.: Okologische Untersuchungen an den Brutvögeln des Sasér. (1959) Vogel- welt 80. pp. 1—21. Gebhardt, L.: Gartenrotschwanz als Bodenbriiter. (1940) Beitr. Fortpflanzungsbiol. Vögel 16. pp. 228 —229. Glutz von Blotzheim, U.: Die Brutvégel der Schweiz. (1962) Aarau. p. 648. Höninger, W.: Gartenrotschwanz (Phoenicurus phoenicurus) brütet in einem Amselnest. (1960) Egretta 3. pp. 37— 38. 154 Lehmann, E.: Ökologische Umstellung beim Gartenrotschwanz. (1950) Ornith. Mitt. 2. MIS: Bay S.: Magyarország gerinces állatai (Die Wirbeltiere Ungarns). (1927) Budapest. p. 895. Madarász Gy.: Magyarország madarai (Die Vögel Ungarns) (1899—1903). Budapest. p. 666. Menzel, H.: Zum Nest und Neststand des Gartenrotschwanzes Phoenicurus ph. phoeni- curus (L.). (1964) Regulus 44. pp. 8— 11. Menzel, H.: Zur Siedlungsdichte des Gartenrotschwanzes (Phoenicurus phoenicurus) auf einem Holzlagerplatz. (1966) Regulus 46. pp. 323 — 327. Monnich, G.: Zwei freistehende Nester des Gartenrotsechwanzes (Phoenicurus phoenicu- rus). (1952) Ornith. Mitt. 4. p. 234. Niethammer, G.: Handbuch der deutschen Vogelkunde, Bd. I. (1937) Leipzig. p. 474. Pfeifer, S.— Keil, W.: Siebenjährige Untersuchungen zur Ernährungsbiologie nestjunger Singvögel. (1959) Luscinia 32. pp. 13— 18. Ruiter, J.: Waarnemingen omtrent de levenswijze van de Gekraagte Roodstart, Phoeni- eurus phoenicurus (L.). (1941) Ardea 30. pp. 175— 214. Siivonen, L.: Über die ursprüngliche Nistweise des Gartenrotschwanzes. (1935) Orn. Fenn. 12. pp. 89—99. Siivonen, L.: Neue Beobachtungen über den Gartenrotschwanz Phoenicurus phoenicurus (L.) als Bodenbrüter. (1937) Orn. Fenn. 14. pp. 64— 66. Sterbetz, I.: The bird-life of the Saser-Bird-Sanctuary of Hódmezővásárhely, according to observations from 1948 till 1954. (1956 — 57) Aquila 63— 64. pp. 177— 193. Sterbetz, I. : Der Seidenreiher. (1961) Die Neue Brehm Bücherei 292. p. 131. Beiträge zur Ökologie des Gartenrotschwanzes [Phoenicurus phoenieurus (L)] in den Kopfweiden- Auen des Uberschwemmungsgebietes der Theiss von Egon Schmidt Laut der Literatur früherer Zeiten ist der Gartenrotschwanz in Ungarn überall ver- breitet. CHERNEL (1899) erwähnt sein häufiges Vorkommen in Gärten, Obstanlagen, Auen und in den Vorgebirgen, nach MADARASZ (1899-1903) ist er in Ungarn überall gemein. Der Meinung CHERNEL’s schliesst sich auch Lovassy (1927) an. Entgegen dieser meistens verallgemeinernden Angaben der Frühliteratur ist der Gartenrotschwanz hierzulande in grösserer Anzahl eigentlich nur bei einzelnen Flussläufen, besonders in den Kopfweiden- . Wäldchen der Überschwemmungsgebiete der Theiss und der Körös anzutreffen. In . Wäldern anderer Type ist er nicht als häufig zu bezeichnen. In trockeneren Wäldern kommt er sehr selten, oder über schon eher begegnen, besonders dann, wenn sich dieselben in dunstigen Flusstälern dahinziehen. In den nördlichen Teilen des ungarischen Mittel- gebirges vervielfacht sich ihre Anzahl relative auffallend (FARKAS’s mdl. Mittlg.), jedoch kommen sie dem Bestand der Kopfweiden-Wäldchen quantitative auch hier nicht nahe. In der neueren Literatur weisen STERBETZ (1956-57) und FESTETICS (1959) bei der Be- handlung der Überschwemmungsgebiet-Populationen der Theiss schon positiv auf diesen Umstand hin. Es war mir vergönnt, die Gartenrotschwanz-Population der Kopfweiden-Gelände im Saser-Reservat der Theiss und dessen Umgebung (oberhalb Szeged) in der Zeit von 1957 bis 1965 weingstens einmal des Jahres zu studieren. Des weiteren besuchte ich auch das Schwemmgebiet der Körös bei Halásztelek, welches — wenn auch in bescheidenerem Masse — dem Typ des Saser-Reservates und dessen Umgebung entspricht, womit von einer Analogie durchaus gesprochen werden kann. Das Gebiet Der untere Flusslauf der Theiss ist von einem Überschwemmungsgebiet bedeutender Grösse eingefasst. Entlang der Schutzdämme ziehen sich hier in verschiedentlicher Breite — durchschnittlich 80-120 m vorwiegend Altbestände von Kopfweiden (Salix alba und Salix fragilis) dahin. Die abgeschnittenen Aste der ersteren Art werden auf den 155 Dämmen für Schutzzwecke gegen Hochwasser in regelmässigen Abständen haufenweise geschlichtet aufbewahrt. Von anderen Baumarten seien noch erwähnt die verschiedenen Pappel-Arten, in erster Linie die Schwarzpappel (Populus nigra), welche hie und da in kleineren Gruppen, eventuell auch selbständige Wäldchen bildend, vorkommt. Im Unterwuchs dominieren die Brombeere (Rubus caesius) und die Brennessel ( Urtica dioica). Sehr häufig ist im Saser-Reservat und dessen Umgebung der Zierstrauch einer Robinien- Art (Amorpha fruticosa) vertreten, welcher besonders in den Lichtungen, stellenweise: aber auch im Unterwuchs vorzufinden ist. In den Weidenbeständen liegen überall massen- haft trockene Äste und gestürzte Baumstämme herum, welche sich organisch dem üppigen Unterwuchs einfügen und mit ihrem hervorstehenden Astwerk einzelnen Vogel- arten günstige Ausblick-Möglichkeiten bieten. Diese kurze Aufzählung der wichtigsten. Flora-Elemente, die für den Gartenrotschwanz in Frage kommen, dünkt mir als genügend, haben sich ja doch Fesrerics (1959) und STERBETZ (1961) in ihren Abhandlungen über das Saser-Reservat hiermit eingehend befasst, so dass das Registrieren sämtlicher Flora- Arten eine überflüssige Wiederholung wäre. > Die Vogelwelt der Kopfweiden-Bestände im Uberschwemmungsgebiet der Theiss ist im allgemeinen nicht besonders artenreich. Im Sasér-Reservat und dessen Umgebung kommen folgende Arten als Brüter Konkurrenz des Gartenrotschwanzes in Betracht: Jyna torquilla, Parus maior, Parus caeruleus, Certhia brachydactyla (unter vom Stamme abstehenden Borkenteilen), Muscicapa striata, Sturnus vulgaris, Passer montanus. Ebendort kommen als charakteristische Brüter folgende vor: Anas platyrynchos, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Strix aluco, Coloeus monedula, Turdus merula, Luscinia megarhynchos, Locustella fluviatilis, Sylvia atricapilla, Sylvia nisoria, Sylvia borin, Sylvia communis, Sylvia curruca, Lanius collurio, Fringilla coelebs. Es ist für die hier beisammen lebenden fünf Grasmücken-Arten bezeichnend, dass die Mönch-, Garten- und Klappergrasmücke in den Weidenbeständen selbst, die Sperber- und Dorngrasmücke aber in Gemeinschaft mit dem Neuntöter und dem Schlagschwirl in den Randgebieten und am Saume der Lichtungen anzutreffen sind. Als Brutplatz dient sämtlichen Arten der mit Brombeerran- ken umsponnene dichte Unterwuchs. Die Bewertung der ökologischen Verhältnisse Infolge meteorologischer Einwirkungen, Gestaltung der Wasserverhältnisse, sowie: menschlicher Eingriffe können die ökologischen Bedingungen der Überschwemmungs- gebiete von Jahr zu Jahr ziemliche Änderungen erfahren. Diese üben in günstiger oder ungünstiger Weise selbstverständlich auch auf die dort brütenden Vogelarten ihre Wirkung aus. Die beträchtliche Individuumsdichte des Gartenrotschwanzes an der Theiss hängt mit den dort äusserst günstigen ökologischen Verhältnissen, in erster Linie: mit der, für Schwemmland-Waldungen bezeichnenden ausserordentlich üppigen Vege- tation und dem Reichtum an Insekten, sowie mit dem verhältnismässig reichem Bestand an Nistgelegenheiten zusammen. Dies kommt besonders dort zur Geltung, wo jenseits der feucht-dunstigen Uferzone sich ein ausgesprochen trockenes Gelände (Tiefebene) erstreckt. Der sich in den Kopfweide-Auen gebildete spezielle Lebensraum, sowie gewisse, stets oder zeitweise auftretenden Gebundenheiten haben an das Anpassungsvermögen des Gartenrotschwanzes beträchtliche Anforderungen gestellt. Es werden somit von den. ökologischen Faktoren beeinflusst: 1. Die Höhenlage des Nestes und die Nistgelegenheiten (Individuumsdichte) 2. Die Höhenlage des Jagdgebietes und die Jagdweise 3. Die Höhenlage des Singplatzes Die verschiedenen Fragen gehören im Grunde genommen eng zusammen, ihre Son - derung kann nur künstlich geschehen. Wir wollen sie aber zwecks Klarstellung der Be- griffe trotzdem einzelweise behandeln. 1. Höhenlage des Nestes und die Nistgelegenheiten (Individuumsdichte). Da der Gar- tenrotschwanz ein Halbhöhlenbrüter ist, hat das Wählen der Nisthöhe mit Rücksicht auf die Stellen jener Höhlungen zu erfolgen, die zum Nisten in Betracht kommen. Der Gartenrotschwanz meidet im allgemeinen die Spechthöhlen und nistet meistens in mor- schen Ausbuchtungen, an entsprechenden Stellen der Gebäude in Parks und Wäldern, schliesslich auch in künstlichen Nisthöhlen. Als Höhe des Nestes geben NIETHAMMER (1937) für Deutschland 0,5-8,5 m, GLuTz von BLOTZHEIM (1962) für die Schweiz 1-5 (selten 0-15) m an. MENZEL (1964) erwähnt von einem Holzlagerplatz, welcher als spezi- 156 eller Biotop betrachtet werden kann, bei 20 gemessenen Nestern als Durchschnittshöhe 1 1/2 m (min.: 0,4 m; max.: 3 m). Die höchsterreichbare Nisthöhe sind in diesem Falle 5,0 m gewesen. Äh Die grösstenteils alten Kopfweidenbestände des Uberschwemmungsgebietes der Theiss bieten der Vogelart in dieser Beziehung bei weitem bessere Möglichkeiten, als ein Laub- wald jedwelcher Art, wenn auch diese Gebiete diesbezüglich meistens stark überschätzt werden. Ich habe im Saser-Reservat 100 geschlossen stehende Kopfweiden untersucht, aber bloss 28 (28%) solche gefunden, welche zum Nisten geeignete Höhlungen aufweisen konnten. In genanntem Falle gab es nur zwei solche Bäume, an denen je zwei, zum Nisten geeignete Stellen vorzufinden waren, somit gab es bei den 100 Kopfweiden insge- samt 30, selbstredend nur durch das menschliche Auge als solche beurteilte Nistgelegen- heiten. Folgende Tabelle veranschaulicht die Verteilung (Tabelle 22). Tabelle 22 Nistplatz (Gelegenheit) | St. | % | Bemerkung Hinter abstehenden Borkenteilen 4 4,0 bei einem: +1 Vermorschung ‘Spechthöhle 5 5,0 Vermorschung 19 19,0 bei einem: +1 Vermorschung Baum ohne Nistplatz 72 72,0 Die Stämme der Kopfweiden sind übrigens nicht hoch, folglich haben sich auch die Nisthöhen danach zu richten. Ich habe im Sasér-Reservat an drei verschiedenen Stellen je 20 Kopfweiden gemessen und als Durchschnittshöhe der Stämme 2,7 m gewonnen (pro Gruppe: 2,7; 2,7; 2,8), bei 28 untersuchten Nestern hingegen betrug die vom Boden gemessene Höhe des Nestes durchschnittlich 1,8 m (min.: 0,5; max.: 3,1). Die Nester standen also vorwiegend im oberen Drittel der Stämme. Unter den Nestern gab es bloss deren zwei, die sich in Spechthöhlen befanden, die übrigen fand ich an morschen Stellen, oder in den Spalten der Stämme, bzw. hinter losen Borkenteilen. Mitunter fand ich das Nest oben am Stumpf, zwischen den dieht emporstrebenden Zweigen. Das freie Nisten ist bei dieser Art übrigens keine Seltenheit (GEBHARDT 1940, LEHMANN 1950, MönnıchH 1952, DANIEL 1959, HONINGER 1960), ja das Nisten am Boden ist z. B. für einzelne Teile Finnlands sogar als charakteristisch zu bezeichnen (SHVONEN 1935, 1937). Nach Buxton (1950) kommt diese Art des Nistens auch in England vor. Die durch die verhältnismässige Häufigkeit der Nistgelegenheiten, sowie die hervorragend günstigen Nahrungsbedingungen und den Feuchtigkeitsgehalt hervorgerufene ausserordentlich hohe Individuumsdichte erweist sich aber in erster Linie nicht in absoluten Ziffern, son- dern in der gleichmässigen Verteilung. Das heisst also, dass diese Art entlang der Theiss und der Körös an geeigneten Stellen, mit Ausnahme jener Strecken, wo es keine Kopf- weiden gibt, überall recht häufig anzutreffen ist. Im Saser-Reservat, bzw. in dessen Nähe habe ich als Resultat einer Schätzung des Bestandes, die mit der Linientaxierung vor- genommen wurde, auf 80 m (Aufnahme auf 1000 m, 4. V. 1965), bzw. auf 105 m (Aufnah- me auf 2000 m, 3. VI., 1962) je ein Paar feststellen können. Die Aufnahme ist in beiden Fällen auf die Weise erfolgt, dass ich am Rande der Kopfweidenpartien entlang schreitend die singenden Männchen zählte. Die durch die eventuell paarlos singenden Männchen verursachte, als gering anzunehmende numerische Abweichung wird durch die zur Auf- nahmezeit nicht singenden, bzw. infolge des äusserst dicht bewachsenen Terrains unbeo- bachtet gebliebenen Männchen wohl ausgeglichen worden sein. Die gewonnenen Daten mit meinen anderen Beobachtungen vergleichend, habe ich das durchschnittliche Vor- kommen von je einem Paar auf 80-100 m in den Beobachtungs-Jahren als reell beurteilen können. Wenn wir nun die Breite der Kopfweiden-Strecken entlang des Flusses mit 100 m und die durchschnittliche Entfernung der mit Hilfe der Bestandesaufnahmen dort fest- gestellten Paare von einander mit 90 m annehmen, so erhalten wir umgerechnet 1,1 brü- tende Paare pro Hektar. Diese Ziffer übersteigt bei weitem die von DRosT (1949) aus Wilhelmshaven angegebene Zahl (0,5 Paar/Ha) und ist höher als das von STEINBACHER im Zoologischen Garten von Frankfurt erhaltene Ergebnis (0,9 Paar/Ha) (angeführt bei Drost, 1949). GLUTZ von BLOTZHEIM (1962) führt bezüglich der Schweiz ebenfalls die hohe Zahl 1,2 Paare pro Ha als Maximum an. Dass die Verbreitung während der Brutzeit in erster Linie von den entsprechenden Nistgelegenheiten bedingt ist, lässt sich durch 157 etliche Beobachtungen und Angaben unterstützen. So habe ich z. B. im Jahre 1962 bei der Fähre von Sasér in einem Kopfweiden-Streifen von 30 X 20 m gleichzeitig drei bewohnte Nester gefunden, deren zwei in Vermorschungen, eines aber unter einem auf einen Baum hingeworfenen Reisigbündel waren. Zu gleicher Zeit entdeckte ich Junge im Gebälk des nahe gelegenen Anglerheimes. In diesem Falle waren daher die Nistreviere unbedingt auf ein Minimum zusammengedrängt, was offensichtlich auch mit dem ungemein reichen Nahrungsangebot des Reservates erklärlich ist. MENZEL (1966) gibt für ein Holzlager, also ein völlig anderes, aber Nistgelegenheiten in Überfluss bietendes Biotop in der Zeit von ‘1956 bis 1965 die äusserst hohe Zahl von 2,4 Paare/Ha an. Hier waren die Paare zweiffellos infolge der besonders günstigen Nistgelegenheits-Lage ebenfalls auf einem engen Raume zusammengedrängt und die Zahlen können für ein grösseres Gebiet nicht von allgemeiner Bedeutung sein. Unter den, das Nisten beeinflussenden Faktoren hängen die wichtigsten von dem alljährlichen Hochwasser ab. Das Überschwemmungsgebiet wird von der Theiss im allge- meinen Ende März, Anfangs April überflutet und bei einem übernormalen Steigen des Wassers kann dieses den ganzen Monat April, ja bis zu Beginn des Monates Mai stehen bleiben. Es kann sogar vorkommen, dass das Hochwasser bis in den Juni hinein andauert, oder, wie es z. B. im Jahre 1965 geschah, es eben in diesem Monat die Wälder des Über- schwemmungsgebietes (zum zweiten mal im Jahr) überflutet. Wenn Überschwemmungen zur Brutzeit eintreten, werden die tiefer gelegenen Nester zerstört und auch nach Rück- gang der Flut bleiben die Nisthöhlen infolge der Rückstände des feuchten, schwer trock- nenden Schlammes längere Zeit unbenützbar. Die Jungen des Gartenrotschwanzes ver- lassen das Nest nach Drossel-Art frühzeitig, kaum flügge geworden, und wenn dies eben zur Zeit des Hochwassers erfolgt, so können wohl viele von ihnen auch bei verhältnis- mässig niedrigem Wasserstand umkommen. Die Zahl der Bruten pro Jahr kann sich beim Gartenrotschwanz von Ort zu Ort ändern, eine zweite Brut ist aber im allgemeinen selten. Buxrow (1950) gibt für England 1,0, Ruiter (1941) für Holland 4,0, MENZEL (1966) für Deutschland 6,5 als Prozentsatz eines zweiten Brut-Vorkommens an. Ich war nicht in der Lage in den Kopfweiden-Auen der Theiss das Brüten die ganze Saison hindurch zu kontrollieren, doch meiner Erfahrung nach kann eine zweite (Ersatz-) Brut auch dort vorkommen. So habe ich z. B. am 3. Juni 1965 im Saser-Reservat zwei ausgeflogene Gelege, in drei Nestern ausgewachsene Junge und zur selben Zeit an vier Stellen das Brüten, bzw. neue, aber noch leere Nester gefunden. 2. Die Höhe des Jagdgebietes und die Art des Erbeutens. Nach NIETHAMMER (1937) sammelt der Gartenrotschwanz seine Beute vom Laub, von den Baumstämmen, von der Erde, oder in der Luft herumstreifend. Diese Feststellung mag sich auch auf die Popula- tion des Überschwemmungsgebietes beziehen, aber vertikal, den Laubwäldern anderer Type gegenüber bedarf sie einer bedeutenden Korrektion. Die Bewegungshöhe der, in den Laubwäldern der Hügel-, oder Gebirgsgegenden lebenden Populationen ist beträchtlich, dasselbe gilt auch für die in Parks und Villenvierteln nistenden Paare, jedoch mit dem Unterschied, dass dort das Erbeuten am Boden infolge der Beschaffenheit des Terrains viel häufiger vorkommt. In den Kopfweiden-Auen des Überschwemmungsgebietes reicht der freie Bewegungsraum praktisch vom Boden, bzw. von der Oberfläche des Grund- gewächses bis etwas über die obere Fläche des Stammes. Die Laubkrone ist gewöhnlich so dicht, dass dort die Gartenrotschwänze, an freier Bewegung gehindert, sich nur selten herumtun (Abb. 6). Zwecks Beutesuche nähert sich der Vogel dem Laub im allgemeinen von aussen her, und dann kann sich bei Rändern oder Lichtungen die Höhe ortsweise progressiv gestalten. Die allgemeine Höhe reicht also. in den Kopfweide-Auen bis zu 3 (4) m und das entspricht den, durch das Biotop gegebenen speziellen Möglichkeiten. MENZEL (in litt.) gibt aber die allgemeine Bewegungshöhe auf einem, von 8— 10 m hohen Lärchen umgebenen Holzlager-platz in Deutschland in den unteren Ästen mit 7-9 m an. Diese vertikale Gebundenheit bezieht sich auch auf andere Vogelarten. Der Graue Fliegenschnäpper (Muscicapa striata), der sonst auch in höheren Lagen der Beute nach- geht, muss in den Kopfweiden-Gebieten ebenfalls ganz tief heruntergehen. Die in den Kopfweiden-Auen des Überschwemmungsgebietes beobachteten Garten- rotschwänze holten sich ihre Beute in erster Linie von den Baumstämmen und dem Laubwerk des Unterwuchses. Sie untersuchten aber auch gerne den flachen, morschen, bröckeligen Scheitel der Stämme, wo sie die Insekten zwischen den steil hervorstehenden Zweigen aufpickten. Ökologisch scheinen diese Feststellungen durch die Untersuchungen PFEIFER’s und KEIC s (1959) bekräftigt zu sein. Mit der Halsring-Methode haben Genann- te in einem feuchten Mischwald von Weissbuchen und Eichen 1140 Junge kontrolliert (199 Proben). 59,3% der verzehrten Tiere waren Schmetterlinge, welche wahrscheinlich 158 meistens vom Laubwerk und den Baumstämmen erbeutet wurden, des weiteren: Käfer 11,6%; Spinnen 8,1%; Fliegen 6,2%. Beim Jagen haben einige Exemplare bestimmte Beute-Sammelorte bevorzugt (Tabelle- 23). Während des Aufziehens der Jungen hat sich das Niveau der Beutejagd in vertikaler Richtung nach unten verschoben, in erster Linie dem Unterwuchs zu, wo sich zum Fangen grösserer, zum Füttern geeigneterer Insekten bessere Gelegenheiten boten (Tabelle 23, A). Die Alten verzehrten die an den Baumstämmen und im Laubwerk erbeuteten kleine- ren Insekten, oder sie verabreichten diese, mehrere derselben im Schnabel gesammelt, ihren Jungen. Die von mir Anfang Juni 1965 im Saser beobachteten Paare haben sehr häufig mit Raupen gefüttert, welche sie im Laub des Unterwuchses erbeuteten. Der Gartenrotschwanz gehört zu den sogenannten Wartenvögeln und bedient sich daher mit Vorliebe der, im Unterwuchs herumliegenden trockenen Aste, um von dort. aus zu jagen. Diese Aste spielen auch dann eine Rolle, wenn die Weidenstämme zum Teil unter Wasser stehen. In den überschwemmten Gebieten ist die Nahrungssuche und das. Aufziehen der Jungen natürlicherweise erheblich schwieriger und erheischt eine gewisse Anpassung. In solchen Fällen haben die von den Astspitzen Ausschau haltenden Garten- rotschwänze ihre Beute auch von den Vegetationsresten geholt, welche auf der Wasser- Oberfläche herumschwammen. Bei hohem Wasserstand habe ich des öfteren einzelne: Exemplare auf den Leitungsdrähten herumsitzen gesehen, welche sich auf den Dämmen dahinzogen. Es werden zu dieser Zeit auch die Reisighaufen sowohl als Warte, wie auch zum Brüten verwendet. So habe ich z. B. nach der starken frühjährlichen Hochwasser- . Periode am 2. Juni 1962 auf einem verhältnismässig kurzen Abschnitt an drei Stellen Jungvögel in Reisighaufen angetroffen. Bei Sommerende jagen nicht nur die flüggen gewordenen Jungen, sondern auch die: Alten mit Vorliebe am Rande der Wiesen (besonders wenn sie frisch gemäht sind), sowie an Feldwegen, wo leicht erreichbere Nahrung in Überfluss zu finden ist. Zu dieser Zeit ist der Unterwuchs der Weidengebiete schon dermassen dicht verwachsen, dass dort das Beuteholen praktisch undurchführbar ist. 3. Die Höhe des Singplatzes. Im allgemeinen ist es für die drosselartigen Vögel charak- teristisch, dass sie sich zum Singen eine möglichst hohen Platz aussuchen. Dies bezieht sich in erster Linie auf jene Arten, welche in offenem Gelände nisten ( Monticola, Saxicola,. Oenanthe), und die die Höhe des Singplatzes gelegentlich bei dem Balzflug womöglich auch noch erhöhen. Aber auch die meisten der im Walde, oder an buschigen, Schilf- bewachsenen Orten nistenden Arten singen mit Vorliebe von exponierten Punkten aus, wie z. B. die hiesigen Mitglieder der Gattung Turdidae, das Blaukehlchen (Luscinia svecica), von den urbanisierten Arten der Hausrotschwanz (Phoenicurus ochruros), ja. auch bei der gewöhnlicherweise in niedrigeren Lagen singenden Nachtigall (Luscinia. megarhynchos) und dem Sprosser (Luscinia luscinia) ist diese Tendenz, wenn auch in geringerem Masse, wahrnehmbar (siehe auch FARKAS, 1954). Bei den Gartenrotschwanz-Populationen, die in Städten, oder Parks nisten, kann die Höhe des Singplatzes beträchtlich sein. Die in Budapest heimischen Gartenrotschwänze wählen sich zu diesem Zwecke die höchsten Baumspitzen, Hausdächer, Rauchfange aus, so dass sich die Singpunktlage vertikal bis zu 25—30 m Höhe steigern kann. Dasselbe stellte auch DRosr (1949) in Wilhelmshaven fest, wo die Singplätze der Gartenrotschwanz- Männchen ebenfalls auf Rauchfängen und Dachspitzen der höchsten Häuser waren. Dem gegenüber ist die Höhe der Singplätze bei den Populationen der Kopfweide-Auen in den Überschwemmungsgebieten in Folge der speziellen biotopischen Verhältnisse, beson- ders in Bezug auf die allgemeine Bewegungshöhe, bei weitem geringer. Die vom Boden gerechnete durchschnittliche Höhe der, in den Kopfweide-Auen des Saser und Umge- bung nachgemessenen 69 Singplätze betrug 3,02 m, wogegen der Durchschnitt der 24, in den Weiden-Auen anderer Type vorgenommenen Messungen 4,23 m ergab; mit den vertikal sich bietenden Möglichkeiten hat also sofort auch die Durchschnittshöhe der Singplätze zugenommen. Die in den Kopfweiden-Auen stellenweise herausragenden Bäume anderer Arten kommen als Singplätze vermutlich deshalb nicht in Betracht, weil es dem singenden Vogel durch das enge Schliessen der Weidenkronen kaum, oder über- haupt nicht möglich ist, sein Revier zu überblicken. Das gibt es in Städten, Gärten oder Parks, wo die Bäume nicht so geschlossen stehen, natürlich nicht. .. In dem behandelten Gebiet wurden als Singwarten stets Aste gewählt. Zu Zeiten grosser Überschwemmungen, wenn die Vögel oft auch ausserhalb der Weiden-Auen zu sehen waren, konnte man singende Männchen auch auf den Leitungsdrähten bemerken, welche sich auf den Schutzdämmen hinziehen; hier war aber der Gesang eher schwach und gewöhnlich beschränkte er sich auf wenige Strophen. 159 a ct à = E 7 c - è TE 5 + 2 7 og > A = n ADATOK A SÜVÖLTŐ (PYRRHULA PYRRHULA L.) KÖLTÉSBIOLÓGIÁJÁHOZ Bechtold István Köszeg északi városrészében a nyugat felé húzódó Király-völgy első villá- jának kertjében 1965 április havában süvöltő (Pyrrhula pyrrhula L.) párra lettünk figyelmesek, és itt megtaláltuk fészküket is. A fészket egy 2,80 m magas lucfenyőre építették 1,60 m magasan a földtől, közvetlenül a vékony törzs mellé. A fészkes fenyőfa az épület lépcsőjétől 7 m távolságra áll, egymás mellé ültetett, hasonló korú 5 db lucfenyő középső tagjaként. Mellette 1 m-re II db üzemelő méhkaptár sorakozik. A kertben alma-, körte-, cseresznye-, szilva-, dió- és barackfák vannak, valamint 2 db 12—15 m magas lucfenyő a fiatal fenyőfák mellett. A 40 m hosszú, 25 m széles telek nyugati, déli és keleti oldalát gyümölcsösök határolják — keleti oldalán a város lakóházaival. Eszak felé a kerítéssel pár- huzamosan két sétaút vezet K—Ny-i irányba, gyümölcsösök és néhány lakó- ház között. A legközelebbi erdő nyugat felé 2 km-re, a fokozatosan emelkedő hegyoldal szőlői és gyümölcsösei után terül el. Állománya főleg tölgy, kevés luc-, erdeifenyő- és nyírfacsoportokkal. A fészek vékony ágacskákból készült, csészéje száraz gyökerekből, fűszálak- ból, a csésze alján szőrbéléssel. A fészek méretei : külső 3 : 11 cm magassága : 5 cm csésze 2 : 7 em csésze mélysége : 4 cm Május 4-én, a fészek megtalálásakor 4 tojás, május 5-én 5 tojás volt a fészekben. A tojások átlagos mérete: 2114,8 mm A tojások átlagos súlya: 1,90 g Színük világos, fakó kék, a tojás tompa vége körül koszorú alakban tömörülő fekete, lila, sötét-világosbarna, kisebb-nagyobb foltokkal, vonalkákkal. Kotlás: A fészken csak a tojó kotlott. A tojót a hím kb. óránként etette a közeli fákon. A duzzadt torkú hím megjelenésére a tojó lerepült a fészekről a hímhez és kérte az eleséget, melyet a hím a tojó tátott csőrébe adagolt. Az etetés után mindketten elrepültek, de néhány perc múlva visszatértek. A hím minden esetben visszakísérte párját a fészekhez és megvárta, míg a tojó — két egymást követő , djü-djü" hangot hallatva a fészekbe ült. Azután tovaszállt. A fészken a hím egyszer sem etette a tojót. A tojó kotlás közben többször igazgatta csőrével a tojásokat és változtatta ülési irányát. 11 Aquila 1966—67 161 Május 12-én délután a villa lakója, két személy segítségével, a fészektől 1 | m távolságban levő 2 db méhkaptärt készítette elő szállításra és etette a | többi 9 kaptár lakóit. Sisakos fejük a fészektől fél méterre mozgott, pipáztak, | füstöltek, beszélgettek, járás-kelésükkel az ágakhoz érve megmozgatták a | fészkes fenyőfát; de mindezek ellenére a tojó ülte tojásait, a hím hozta az | eleséget és kísérte vissza párját a fészekhez. Fiókák kikelése: Május 15-én — 10 nappal az ötödik tojás lerakásának napja után — az 5 tojásos fészekaljból 3 fióka kikelt. A fiókák fejét, hátát és szár- nyait finom szőr takarta. Május 16. A fiókák 1 naposak. Etetés 33 alkalommal, átlag 27 percenként. A hím egyedül 15 esetben, a tojó egyedül 6 esetben, együttesen pedig 12 esetben etették a fiókákat. Ezenkívül a hím 18 esetben etette a tojót is, 2 esetben a fákon, 16 esetben a fészken. A tojó a fiókákat 17 esetben hagyta egyedül a fészekben. Reggeltől délig 10 | esetben, átlag 12 percig, déltől estig 7 esetben, átlag 30 percig. A fiókákat csak a tojó melegitette és este az utolsó etetés után is a tojó | maradt a fészken. ie Mikor a him egyedül etetett, a fiókák etetés közben üritettek. Urüléküket minden esetben a hím vitte el a torkában. Előfordult, hogy a harmadik fióka késett az ürítéssel. Ezt a hím két ürülékkel a torkában megvárta és a harmadik ürülék felvétele után repült csak el. A tojó több esetben fészke szélén kapaszkodva behajolt mélyen a fészekbe és csőrével felfelé húzta — a fészek csészéjének belső fala mentén körbe — | a kotlás alatt a fészek alján elhelyezkedő szőrbélést. Az etetés minden esetben begyből történt. A fiókákat sárgás színű, nyúló péppel etették. (Kalitkában tartott hím süvöltöknel is megfigyeltem, hogy | tavasszal, néhány napon keresztül, több esetben gyűjtötték torkukban a mageleséget.) Május 18. A fiókák 3 naposak. Sülyuk: 8 g. Május 21. A fiókák 6 naposak. Szemrésük felnyílt. Etetes 14 óra 36 perctől 19 óra 38 percig 11 esetben, átlag 27 percenként. | Minden esetben a hím és a tojó együtt etetett. A hím már nem etette a tojót. | A tojó etetés után már egy alkalommal sem maradt fiókáival a fészken. A hím és a tojó együtt érkeztek a fészekhez, de a hím minden esetben à tojót engedte először a fészekre repülni. Mikor a tojó a fészek szélére szállt, követte a hím és az etetést már együtt végezték. A fiókák az etetéskor ürítettek. Már a tojó is segédkezett az ürülék elvitelé- ben. Egy esetben a hím egy ürülékkel elrepült, a tojó ugyancsak ürülékkel egy közeli ágra szállt, miközben a harmadik fióka is ürített. A tojó ekkor visszarepült és ezt az ürüléket is elvitte csőrében. Május 25. A fiókák 10 naposak. Etetés 14 óra 45 perctől 19 óra 02 percig, 9 esetben, átlag 28 percenként. Minden esetben a hím és a tojó együtt etetett. A hím nem etette a tojót.. A tojó etetés után egy alkalommal sem maradt fiókáival a fészeknél, az: utolsó etetés után, besötétedéskor sem tért vissza fiókáihoz a fészekre. Etetéskor együtt repültek a fészekhez, de a him minden esetben a tojót engedte először a fészekre szállni. A fiókák már az etetések közti szünetekben is üritettek. Az ürülekeket af szülők az etetések végén vitték el. J | | 1 162 Május 28. A fiókák 13 naposak. Etetés 14 óra 20 perctől 18 óra 48 percig 8 esetben, átlag 32 percenként. Minden esetben a hím és a tojó együtt etetett. A hím nem etette a tojót. A tojó etetés után egy alkalommal sem maradt fiókáival a fészken és az utolsó etetés után, besötétedéskor sem tért vissza fiókáihoz a fészekre. Etetéskor együtt repültek a fészekhez, de a hím most is minden esetben a tojót engedte először a fészekre szállni. 15 óra 30 perckor mindketten a fészekhez repültek. A tojó a fészekre szállt, etetett, miközben a hím egy közeli körtefára repült. A tojó etetését befejezve a hím után szállt és tátott csőrrel, fújó hangot hallatva kergette, szorította lefelé a fáról, a fészek felé. Amint a hím a támadások elől a fészekre ugrott és etetni kezdett, a tojó elrepült. Május 30. A fiókák 15 naposak és szemtanúk elmondása szerint a szülők hívogatására elhagyták a fészket, ahová már vissza nem tértek. A kirepült fiókák színe rozsdás-sárgásbarna. Fejtetőjük és hátuk sötétebb, torkuk és szem körüli részük világosabb árnyalatú. A farcsík és az alsó fark- fedők fehérek. Szárny, farok kékesfekete. Az evezőtollak (karevezők) nagy fedőtollainak vége barnásfehér. Láb, csőr világosbarna, szivárványhártyájuk barna. Az etetési időszak alatt a hímet egyszer láttam, amint a pitypang félig érett magvait gyűjtötte és egy ízben megfigyeltem, mikor május 16-án este 19 óra 10 perckor, az utolsó etetés előtt, a fenyőfák között táncoló szúnyogokra vadászott rövid ideig. A tojó a fészekre szállás előtt többször tépett apró dara- bokat alma és diófák leveleiből. Az etetések közben a fiókák egész halkan csiripeltek, a szülők hangot nem adtak. A fészekre repülés előtt a tojó figyel- meztette fiókáit két gyors egymásutáni ‚„di-di” hanggal. A süvöltő-szülőket a fiókák kirepülése utáni napokban többször láttam. Mindketten duzzadó torokkal repültek a fészkes telken keresztül az egyik szomszédos kert irányába. Egy esetben, 7 nappal a fiókák kirepülése után, a hím a villa falának tövé- ben gyűjtötte a pitypang félig érett magvait, míg a tojó egy közeli málna- . bokron pihent egy tengelic társaságában. Június közepén a szülők együtt fürödtek első fészkük közelében. Utóbb . hallottuk hangjukat, de a második fészket nem sikerült megtalálnunk és a . kirepült fiókákkal sem találkoztunk. Május 25-én, további megfigyelés céljából egy 10 napos, jól fejlett fiókát | kivettem a fészekből és otthon neveltem tovább. Óránként etettem az általa | szívesen fogyasztott keverékkel: 30—40 db hangyabäb, keményre főtt tojás , sárgájának negyede a fehérjével, baba-piskóta morzsált egyharmada, apróra | vágott salätalevel, zsebkéshegynyi sepiacsont-por, 2—3 csepp csukamájolaj ere és kevés vizzel pépesre higitva. Ez a mennyiség napi adagja i volt. | Etetés közben csiripelö hangot hallatott, testét jobbra-balra ingatta, far- | kával ellenkező irányba billentve. Már szobatávolságot átrepült 16 napos korá- | ban és az eléje tett eleséget két esetben csőrével felvette és lenyelte. | . Május 31—jinius 2. A fióka 18 napos. Etetése másfél óránként. Többször leszállt inni. Kalitkäba teszem, hol a | délután folyamán halkan fütyülni kezdett. È pur” 163 | If 164 8. ábra. A süvöltöfeszek helye nyugatról. A fehér karika jelzi Abb. 8. Nestplatz des Gimpels von Westen ge- sehen. Nest mit einem weissen Ring bezeichnet 9. ábra. A kotlo tojó Abb. 9. Das brütende Weibchen 10. ábra. Háromnapos süvöltöfiöka Abb. 10. Gimpeljungen von drei Tagen alt 11. ábra. Hatnapos süvöltöfióka Abb. 11. Sechs Tage alte Gimpeljungen 12. ábra. Tiznapos süvöltöfióka Abb. 12. Zehn Tage alte Gimpeljungen 13. ábra. Tizennégy- [napos süvöltöfiöka Abb. 13. Vierzehn Tage alte Gimpeljun- gen (Foto: Bechtold J. és Reczetär J.) 20 napos korában már önállóan eszik szokásos keverékéből, de azért szívesen veszi, ha etetem. Az áztatott, tört mageleséghez nem nyúl. A szobában többször körberepül, a feléje nyújtott héj nélküli napraforgómagot átvette, forgatta csőrében, de nem nyelte le. Június 6. A fióka 22 napos. Keveset már fogyaszt áztatott, tört mageleségből. 24 napos mikor már nem áztatott, de tört mageleséget kap, de fogyasztja szokásos keverékét is. Június 10. A fióka 26 napos. Főleg tört magot eszik. Délutánra sok megmaradt a kalitkájába tett keve- rékből. Június 14. A fióka 30 napos. Ma fürdik először. Szépen eszi a tört mageleséget, a megroppantott nap- raforgómagot, de azért örül, ha etetem megszokott keverékével. Kitűnően, sebesen repül. Június 16. A fióka 32 napos. Keverékeleségét meghagyta. Már nem etetem. Mageleséget kap és han- gyabábokat. A kender- és a napraforgómagokat megroppantja. Június 24. A fióka 40 napos. Igen szelíd, társaságot kedvelő madár. Amikor a tojó által a fészekre szál- láskor hallatott figyelmeztető gyors di-di hangot fütyülöm, — tollait testéhez simítva, megnyúlva figyel. A nyugodt djü-djü hangra azonnal indul és kezemre 14. ábra. A kontyosréce fészkelőterülete a Csapodi erdőben Fig. 14. Breeding site of Tufted Duck in the Wood of Csapod (Foto: Nagy I.) 166 . száll. Szívesen tartózkodik fejemen, vállamon. Mikor olvasok, a könyv szélén . pihen, ha írok, a toll vagy a ceruza végét csipegeti. Színe megegyezik a kirepülési színnel, de felső csőrkávája már feketés-barna és alsó csőrkávája is fokozatosan sötétedik a cső tövétől kiindulva. Lába, lábujjai is sötétebb árnyalatúak. A kevert mageleségen kívül hangyabábokat, napraforgómagot, saláta- levelet, gyommagvakat, útifüvek, tarsóka, pitypang stb. terméseit, friss zöldza- bot és gyümölcsöt fogyaszt. Lecsipegeti a tarsóka száráról a levéltetveket is. Süvöltő fióka fejlődése 3 napos korától 38 napos koráig: Fióka Súly g Szárny mm Farokmm Csörmm Csüdmm 3 napos 3 6 napos 14,7 10 napos 22,3 50 20 7 13 14 napos 23,7 60 30 8 16 18 napos 25 69 39 8 157 22 napos 25,5 78 52 8,5 18 26 napos 26,5 89 60 9 18 30 napos 28 89 69 10 18 34 napos 28 89 69 10 18 38 napos 28 89 69 10 18 Angaben zur Brutbiologie des Domptaffes (Pyrrhula pyrrhula L.) von István Bechtold Im nördlichen Teil des westungarischen Städtchens Kőszeg, im Garten der ersten Villa des sich gegen Westen hinziehenden Kiräly-(Königs-)tales hat im April des Jahres 1965 ein Dompfaff-Paar unsere Aufmerksamkeit auf sich gelenkt und bald darauf fanden wir auch sein Nest. Dasselbe befand sich in 1,60 m Höhe einer 2,80 m hohen Fichte, in un- mittelbarer Nähe des schmächtigen Stammes. Der Nestbaum steht als mittleres Glied einer Reihe von nebeneinander gepflanzten gleichaltrigen fünf Jungfichten, auf 7 m Ent- fernung von der Stiege des Gebäudes. Ein m weit befindet sich eine Reihe von elfin Be- trieb stehenden Bienenstöcken. Im Garten gibt es Apfel-, Birnen-, Kirsch-, Pflaumen-, Nuss- und Pfirsichbäume, sowie zwei Fichten von 12-15 m Höhe, die letzteren bei den Jungfichten. Im Westen, Süden und Osten ist der 40 m lange, 25 m breite Grund von Obstgärten umgeben, mit Wohnhäusern an der Ostseite. Gegen Norden zu, paralell zum Gartenzaun, verlaufen in ost-westlicher Richtung zwischen Obstgärten und einigen Wohnhäusern zwei Promenadewege. Der nächste Wald liegt in zwei km Entfernung hinter den Wein- gärten und Obstanlagen, welche sich auf dem allmälig ansteigenden Berghange entlang- ziehen. Der Wald besteht vorwiegend aus Eichen, gemischt mit Fichten, Lärchen und Birkengruppen. Das Nest war aus dünnen Zweigen gebaut, die Schale aus trokkenen Wurzelfasern, während der Boden der Schale mit feinen Härchen ausgelegt war. Die Masse des Nestes: Aussendurchmesser: ll em Hôhe 5 em Durchmesser der Schale: 7 em Tiefe der Schale: 4cm 167 Am 4. Mai, beim Auffinden des Nestes waren 4, am folgenden tage 5 Eier im Nest. Die Durchschnittsmasse der Eier: 21 x 14,3 mm Das durchschnittliche Gewicht: 1,90 g Farbe der Eier: ein fahles Lichtblau, mit ringförmig am stumpfen Ende gelagerten schwarzen, licht- und dunkelbraunen, violettfarbenen, verschiedentlich grossen Flecken und Schnörkeln. Das Brüten wurde nur durch das Weibchen besorgt. Dieses wurde von dem Männchen ungefähr einmal in der Stunde auf den nächsten Bäumen gefüttert. Beim Erscheinen des geschwellt-kröpfigen Männchens flog das Weibchen vom Nest herunter und bat das Männchen um Futter, welches dann in den offenen Schnabel verabreicht wurde. Nach dem Füttern flogen beide Vögel weg, kamen aber nach einigen Minuten wieder zurück. Das Männchen begleitete in jedem Falle das Weibchen zum Nest und wartete so lange, bis sich das Weibchen, zwei einander folgende ,,djiù-dji‘ Laute ausstossend, im Nest niedergelassen hatte; nachher flog es fort. Im Nest wurde das Weibchen niemals gefüttert. Während des Brütens geschah es öfter, dass das Weibchen die Lage der Eier änderte, und eine andere Richtung des Sitzens einnahm. Am 12. Mai nachmittags machte der Bewohner der Villa mit Hilfe zweier Personen zwei Bienenstöcke, welch bloss einen Meter weit vom Nest standen, transportbereit und fütterte gleichzeitig die Bewohner der 9 übrigen Stöcke. Die Imker bewegten sich mit ihren behelmten Köpfen keinen halben Meter vom Nest entfernt, gingen rauchend und schwatzend hin und her, brachten den Nestbaum durch das Anstreifen der Aste in Bewegung, — von dem allen liess sich das Weibchen aber nicht im geringsten stören, auch brachte das Männchen regelmässig das Futter und begleitete nach dem Füttern das Weibchen zum Nest zurück. Das Ausschlüpfen der Jungen: 10 Tage nach dem Legen des fünften Eies, am 15. Mai, schlüpften 3 Junge des fünfer Geleges aus. Der Kopf, der Rücken und die Flügel der Jungen waren mit feinen Daunen bedeckt. Am 16. Mai sind die Jungen 1 Tag alt. Das Füttern geschah an diesem Tage in 33 Fällen, in einem Abstand von durchschnittlich 27 Minuten. Es wurde in 15 Fällen vom Männchen, in 6 Fällen vom Weibchen allein, schliesslich bei 12 Gelegenheiten von beiden Gatten besorgt. Ausserdem wurde das Weibehen vom Männchen achtzehnmal gefüttert u. zw. zweimal auf den Bäumen, sechzehnmal im Nest. Das Weibchen liess die Jungen bei 17 Gelegenheiten im Nest allein zurück u. zw. von morgens bis mittags zehnmal, durchschnittlich 12 Minuten, von mittags bis zum Abend siebenmal, durchschnittlich 30 Minuten lang. Nur das Weibchen wärmte die Jungen, und auch nach der letzten Fütterung war es das Weibchen, welches im Nest blieb. Wenn das Männchen allein fütterte, leerten sich die Jungen während des Fütterns. In diesem Falle wurde das Geschmeiss stets vom Männchen fortgetragen. Kam es vor, dass sich das dritte Junge mit dem Leeren verspätete, wartete das Männchen mit zwei Exkrementen in der Kehle, bis sich es geleert hatte, und flog erst dann, nunmehr mit drei Exkrementen fort. In mehreren Fällen beugte sich das Weibchen, am Lande des Nestes sich festklam- mernd, tief in die Nestschale hinab, um die Haare, welche während des Brütens am Boden derselben zu liegen kamen, rundherum an der Wand des Nestes einzelweise mit dem Schnabel emporzuziehen. Das Füttern erfolgte ausnahmslos aus dem Kropfe. Die Jungen wurden mit einem gelblichen, zähflüssigen Brei gefüttert. (Ich habe es auch bei solehen Dompfaff-Männchen, die im Vogelkäfig gehalten wurden, beobachtet, dass sie im Frühjahr mehrere Tage hindurch Samenfutter in ihren Kröpfen ansammelten.) Am 18. Mai sind die Jungen 3 Tage alt. Ihr Gewicht beträgt acht Gramm. Am 21. Mai sind die Jungen 6 Tage alt. Ihre Augenschlitze öffneten sich. Fütterung von 14 Uhr 36 Minuten bis 19 Uhr 38 elfmal, durchschnittlich alle 27 Minu- ten. In allen Fällen fütterten beide Gatten. Das Weibchen wird vom Männchen nicht mehr gefüttert; auch bleibt es nach dem Füttern nicht mehr bei den Jungen am Nest zurück. Die Gatten erschienen zusammen beim Nest, jedoch liess das Männchen stets das Weibchen voran; war das Weibchen am Nestrand angelangt, folgte ihm das Männchen und das Füttern wurde von den beiden Gatten gemeinsam vollzogen. Die Jungen leerten sich anlässlich des Fütterns. Das Weibchen half bereits beim Fort- tragen des Geschmeisses mit. Es kam einmal vor, dass das Männchen mit einem Exkre- mente davonflog, das Weibchen aber mit ebenfalls einem sich auf einem nächststehenden 168 Ast niederliess ; als sich dann auch das dritte Junge geleert hatte, flog das Weibchen zum Nest zurück, um auch dieses Exkrement im Schnabel fortzutragen. Am 25. Mai sind die Jungen 10 Tage alt. Fütterung von 14 Uhr 45 Minuten bis 19 Uhr 02, neunmal, durchschnittlich alle 28 Minuten. In allen Fällen wurde das Füttern von beiden Eltern besorgt. Das Männchen fütterte das Weibchen nicht. Nach dem Füttern blieb das Weibchen nicht ein einzigesmal bei den Jungen im Nest, und es kam auch nach der letzten Fütterung, nach Eintritt der Dunkelheit nicht mehr zum Nest zurück. Beim Füttern flogen beide Gatten an das Nest heran, und in allen Fällen liess das Männchen das Weibchen voraus. Die Jungen leerten sich bereits auch in den Fütterungspausen. Das Geschmeiss wurde von den Eltern am Ende der Fütterungen fortgetragen. Am 28, Mai sind die Jungen 13 Tage alt. Fütterung von 14 Uhr 20 Minuten bis 18 Uhr 48, in 8 Fällen, durchschnittlich alle 32 Minuten. Es fütterten stets beide Gatten. Das Männchen fütterte das Weibchen nicht. Nach dem Füttern blieb das Weibchen nie bei den Jungen im Nest und es kam auch nach der letzten Fütterung, nach Eintritt der Dunkelheit nicht mehr zum Nest zurück. Beim Füttern flogen beide Gatten an das Nest heran, in allen Fällen wurde das Weib- chen vom Männchen voraus gelassen. Die Jungen leerten sich auch in den Fütterungspausen. Das Geschmeiss wurde von den Eltern am Ende der Fütterungen fortgetragen. Um 15 Uhr 30 kamen beide Gatten ans Nest geflogen. Während das Weibchen sich am Nestrand niederliess, und die Jungen fütterte, flog das Männchen auf einen Birnbaum in der Nähe. Nach Beendigung des Fütterns kam das Weibchen mit offenem Schnabel, einen zischenden Laut von sich gebend an das Männchen heran, scheuchte es vom Birn- baum weg und drängte es dem Nest zu. Als das Männchen schliesslich beim Nestrand anlangte und mit dem Füttern begann, flog das Weibchen davon. Am 30. Mai sind die Jungen 15 Tage alt; nach Aussage von Augenzeugen verliessen sie, dem Rufe der Eltern folgend das Nest, wohin sie dann nicht mehr zurückkehrten. Die Farbe des Gefieders der ausgeflogenen Jungen ist ein rostiges Gelbbraun. Scheitel und Rücken sind dunkler, Kehle und die Partie um das Auge herum lichter gefärbt. Bürzel und Unterschwanzdecken sind weiss, Flügel und Schwanz bläulich-schwarz, die Spitze der Oberflügeldecken bräunlich-weiss; Lauf und Schnabel lichtbraun, Regenbogen- haut braun. Während der Fütterungsperiode beobachtete ich das Männchen einmal, als es die halbreifen Samen des Löwenzahnes sammelte; ein anderesmal, am 16. Mai, um 19 Uhr 10, vor der letzten Fütterung, machte es kurze Zeit auf die zwischen den Fichtenzweigen herumtanzenden Gelsen Jagd. Das Weibchen riss, bevor es zum Nest flog, des öfteren kleine Stücke von Apfel- und Nussbaumblättern ab. Während des Fütterns zwitscherten die Jungen ganz leise, die Alten aber gaben keinen Laut von sich. Vor dem Anfliegen des Nestes lenkte das Weibchen mit zwei rasch aufeinander , di-di" Lauten die Aufmerk- samkeit der Jungen auf sich. Nach dem Ausfliegen der Jungen sah ich die Alten mehrere Tage hindurch öfters mit geschwellten Kröpfen durch das Gebiet des Gartens in der Richtung eines Nachbargartens ziehen. Einmal, sieben Tage nach dem Ausfliegen der Jungen beobachtete ich das Männchen, als es bei der Mauer der Villa die halbreifen Samenkörner des Löwenzahnes aufpickte, während dessen das Weibchen sich auf einem Himbeerstrauch in der Nähe in Gesellschaft eines Stieglitzes ausruhte. Mitte Juni badeten die Alten mit den Jungen zusammen in der Nähe ihres alten Nestes. Später hörten wir sie rufen, doch ihr zweites Nest konnten wir nicht finden; auch den flügge gewordenen Jungen begegneten wir nicht mehr. Am 25. Mai entnahm ich dem Neste zwecks weiterer Beobachtungen ein 10 Tage altes, gut entwickeltes Junge, und zog es zuhause auf. Ich fütterte es stündlich mit der von ihm bevorzugten Mischung: 30—40 Ameisenlarven, ein Viertel eines halbgesottenen Eies, ein Drittel einer zerbröckelten Biskotte, feingeschnittene Salatblättchen, eine Messer- spitze pulverisierten Sepia-Knochens, 2—3 Tropfen Leberthran, dies alles mit Wasser zu einem Brei verrührt. Dieses Quantum war seine Tagesration. Während des Fütterns liess der Vogel zwitschernde Laute hören und bewegte seinen Körper nach rechts und nach links, indem er mit dem Schwanze in entgegengesetzter Richtung ausschlug. Bereits im Alter von 16 Tagen überflog er eine Strecke von Zimmer- breite, und bei zwei Gelegenheiten nahm er das gebotene Futter mit dem Schnabel auf und schluckte es. 169 31. Mai — 2. Juni: das Junge ist 18 Tage alt. Fütterung erfolgte ein und einhalb-stündig. Zum Trinken stieg es öfters von seinem Sitze herab. Ich tat es in einen Käfig, wo es im Laufe des Nachmittags leise zu pfeifen anfing. Im Alter von 20 Tagen frisst es vom gewohnten Futter schon selbstständig, doch es hat es gerne, wenn es von mir gefüttert wird. Das eingeweichte, zerstossene Samenfutter lässt es beiseite. Es durchreist das Zimmer öfters im Fluge, nimmt den gebotenen ge- schälten Sonnenblumenkern an, dreht ihn im Schnabel hin und her, schluckt ihn aber nicht. Am 6. Juni ist das Junge 22 Tage alt. Es verzehrt schon ein wenig eingeweichten, zerstossenen Samen. Im Alter von 24 Tagen bekommt es schon uneingeweichtes, zerstossenes Samenfutter, doch frisst es auch von der gewohnten Weichfuttermischung. Am 10. Juni ist das Junge 26 Tage alt. Es frisst nunmehr vorwiegend zerstossenes Samenfutter. Von der verabreichten Mischung war im Käfig bis Nachmittag viel übrig- eblieben. - Am 14. Juni ist das Junge 30 Tage alt. Es badet heute zum erstenmal. Es frisst das zerstossene Samenfutter und die Sonnenblumenkerne schon ganz zufriedenstellend, freut sich aber, wenn ich ihm seine gewohnte Futtermischung reiche. Es fliegt gewandt und schnell. Am 16. Juni ist das Junge 32 Tage alt. Das Mischfutter wird stehen gelassen. Ich füttere es nicht mehr. Samenfutter und Ameisenlarven werden verabreicht. Die Hanf- und Sonnenblumenkerne zerknackt es. Am 24. Juni ist das Junge 40 Tage alt. Ein sehr zutraulicher, gesellschaftsliebender Vogel. Wenn ich ihm den raschen Doppelruf ,,di-di*, mit welchem das fütternde Weibchen zum Nestrand flog, vorpfeife, so horcht er mit geglättetem Gefieder, in gestreckter Körperhaltung auf. Beim ruhigen ‚„djü-djü“-Ton hingegen kommt er sogleich auf meine Hand geflogen. Er hält sich gerne auf meinem Kopfe, auf meiner Schulter auf. Wenn ich lese, sitzt er am Buchrand, beim Schreiben pickt er an der Feder, am Bleistift. Die Farbe des Gefieders stimmt mit jener überein, welche er beim Verlassen des Nestes hatte, nur ist der Oberschnabel bereits schwärzlichbraun und auch der Unterschnabel verdunkelt sich allmälig von der Schnabelwurzel ausgehend. Lauf und Zehen sind auch schon dunkler. Ausser der gemischten Hartkost frisst er Ameisenlarven, Sonnenblumenkerne, Salatblät- ter, Unkrautsamen, Samen von diversen Gräsern, vom Löwenzahn und Täschlkraut usw., sowie frischen grünen Hafer und Obst. Vom Stengel des Täschelkrautes pickt er die Blattläuse weg. Entwicklung eines Dompfaffes vom 3-tägigen bis zum 28-tägigen Alter Alter Gewicht Flügel Schwanz Schnabel Lauf g mm mm mm mm 3-tägig 8 6-tägig 14,7 10-tägig 22,3 50 20 7 13 14-tägig 23,7 60 30 8 16 18-tägig 25 69 39 8 RT 22-tägig 25,5 78 52 8,5 18 26-tägig 26,5 89 60 9 18 30-tágig 28 89 69 10 18 34-tágig 28 89 69 10 18 38-tägig 28 89 69 10 18 MADÁRTANI ADATOK CHERNEL ISTVÁN NAPLÓIBÓL Csaba József Néhány évvel ezelőtt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárból előkerültek CHERNEL IstvAN-nak 1897-től 1912-ig bezárólag vezetett, már elveszettnek hitt, több kötetből álló naplói, melyeket jelenleg szülővárosában Köszegen a Jurisich Miklós Múzeum őrzi. Ugy ezek, mint a meglevő, 1914-től 1922-ig terjedő időt magába foglaló további kötetek is sok családi, vadászati, sí- és kultúrtörténeti, valamint faunisztikai adatot tartalmaznak. Utóbbiaknak csak egy részét ismertette az Aquildban, mert az volt a terve, hogy naplóinak újabb madártani adatait a Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségükre c. könyvének második kiadásában dolgozza majd fel. Sajnos CHERNEL [stvAN-nak váratlanul bekövetkezett halála miatt nem kerülhetett erre sor, miért is azokat most születésének 100. évfordulóján ismertetjük. A Velencei-tavi vadászatok eredményét rendszeresen feljegyezte naplójába. Ezekből az adatokból következtethetünk a tó egykori gazdag madárvilágára: 1900. X. 4-i nagy- vadászaton lőttek 1060 szárnyast, főleg szárcsát. — 1901. IV. 3-án esett 1306 db, — , kis és nagy bujár 1000-en felül. Összesen 5000 darabon felül lőttünk ezidén Velencén? — írja. — 1901. IX. 16: , Velencén tavi vadászat. Istenítéleti idő. Halászok imádkoztak. Mégis 1093 db szárcsát, récét és vöcsköt lőttünk ; jó időben esett volna 2000 db.” — 1903. III. 28-án esett 1292 db. Jobbára szárcsa. Március 30-án 1442 db; IV. 2-án 1044 db ; IV. 4-én 1639 db; IV. 8-án ,,1611 db esett. Ha a szél nem kellemetlenkedik 2000 is esett volna;” — 1921. III. 2-án , Valami 2000 Anser fabalis és 1500 szärcsa és sok más vízi madár mutatkozott"? — írja naplójában. További dunántúli, főleg Kőszeg és környékére vonatkozó adatok : Gavia arctica. — 1921. XI. 28-án egy sarki búvárt kapott, melyet Kőszegen fogtak előző napon. Podiceps nigricollis. — 1904. VII. 28-án GAÁL Gasztonnal a tömördi tóban lőttek egy darabot. Podiceps cristatus. — 1909. VI. 19-én Tömördön kézrekerülő élő példányt kapott. Ardea purpurea. — Egy-egy példányt észlelt Kőszegen átvonulóban 1906. IX. 29-én és 1915. IV. 19-én. Ciconia ciconia. — 1919. VI. 1-én gólyát látott házuk fölött szállni. Amint naplójában írja: , Kőszegen szoktalan jelenség." Ciconia nigra. — 1901. VIII. 15-én feljegyzi, hogy egy fekete gólyát kapott, melyet Kenyeriben lőttek. Plegadis falcinellus. — 1901. IV. 26-án Salfáról kapott egy példányt, melyet ragadozó- madár vágott le. — 1904. VII. 28-án Tömördről következőket írja: , Chernel Antal pár nap elött 2 ibiszt lőtt. Sok volt." Platalea leucorodia. — 1921. V. 17-én naplójában feljegyezte, hogy egy Uraiújfalun, 14-én lelőtt fiatal kanalasgémet kapott, mely az első Vas megyében kézrekerült példány. Elejtője ez alkalommal 4 darabot figyelt meg. Anas penelope. — A csepregi tónál 1920. III. 25-én 2 go és 39 © mutatkozott. Spatula clypeata. — 1901. IV. 9-én Kőszegen lőtt egy példányt; 1920. III. 24-én pedig 2 oo került puskavégre Apátiban (Vas m.) Bucephala clangula. — Kőszeg határában 1918. III. 15-én és 9 -t látott. 171 Aix galericulata. — 1914. IV. 17-i naplóbejegyzésből tudjuk, hogy SZÉCHENYI REzső 2 párt telepített meg gyöngyösapáti kertjében a tavon. Melanitta fusca. — Velencei-tavon lőtt 1 db-ot 1904. IV. 11-én. Mergus serrator. — 1901. I. 20-án egy c" lőve Lékánál. Pernis apivorus. — 1914. VIII. 5-én a kőszegi Égetett-táblában, erdei fenyőn 8 m magasan fészkét találta egy kitollasodott fiókával. i Buteo lagopus. — Köszegröl jelez egy-egy példányt 1909. III. 10, valamint 1920. T. 27-én, — továbbá 2 db-ot 1919. II. 26-án. Aquila chrysaëtos. — 1905. IX. 15-én. Huszry ÖDöN temetésére menet ALMÁSY Gyôray-gyel Léka előtt egy szirti sast láttak. 1907. IX. 19-én Somlyövasärhelyen látott 2 példányt. 1918. IX. 14-én Badacsonyban észlelte. Falco columbarius. — Nemescsó 1908. X. 31, Kőszeg 1908. XII. 6, 21, 24; Ostfiasz- szonyfa 1911. XII. 11, 12, 13; Kőszeg 1914. I. 4; Ligvánd 1917. XII. 28. Aguila pomarina. — 1914. IV. 13-án Kőszegen az Oház táján figyelt meg egy keringő példányt, majd 1918. VIII. 8-án a kőszegi Mexikói-erdő fölött és 1918. IX. 9-én Bada- csonyban. Circaëtus gallicus. — 1907. VIII. 36-án a kő jszegi Alsóerdőben, 1915. VI. 7-én pedig a lukácsházi állomás fölött figyelt meg egy-egy példányt. Falco naumanmi. — 1897. VI. 13-án Kőszegen észlelte. 1899. V. 22-én Tömördön figyelte meg. Itt megtalálta, egy magas tölgy csonka csúcsán levő fészkét is 4 tojással. 1907. V. 26-án LINDNER-rel Tömördöt kereste fel, ahol nevezett egy fehér körmű vércsét lőtt. 1915. IV. 8-án, az évi első tavaszi érkezését jegyezte fel Kőszegen. 1918. V. 8-án a. kőszegi réteken látta. 1919. V. 4-én Meszlennél észlelte. 1920. IX. 15-én Kőszegen a Mexiköi-mezök felett látta. Falco peregrinus. — 1911. XII. 13 Kőszeg, 1914. I. 4 Kőszeg, 1919. III. 22 Kőszeg, 1919. XII. 1 Hámortó, 1920. I. 22 Felsőpulya, 1920. II. 26 és 27 Kőszeg. Tetrao urogallus. — 1897. II. 13-án a kőszegi hegyekben végzett síútján fajdcsapát látott a havon. Lánzsér határában 1898. IV. 16-án 1 S'-et, 17-én 2 példányt látott és. további négynek dürgését hallotta, — 18-án pedig egy dürgő c7-et lőtt. 1899. II. 3-an Kőszegen a Vöröskeresztnél egy c7-et látott. 1900. I. 15-én a Kaze Zeigernél egy o repült , el a fenyőről. Lánzséron fajdvadászaton 1900. IV. 22-én 2 g'g'-et látott, 23-án 1 7-et lőttek, 24-én 1 c7-et látott, 25-én 1 dürgő -7-et lőtt, Raboldon 26-án és 27-én 1—1 ee -et látott, 28-án pedig Ludber gen lőtt egy nie csőrű kakast. 1900. XI. 17-én a. rohonci erdei Ven 3 fajdot láttak. Länzseron fajdra vadászva 1901. IV. 10-én lőttek 1 G'-et,1l-én 1 c7 észlelve, 12-én 1 c rosszul dürgött, 14-én 1 (J lőve és 2 dürgő c" meg- figyelve, 15-én ee kakashelyen tyúkok voltak, 16-án 1 c7-et lőtt. 1902. IV. 16-án Lán- zséron dürögtek. 1903. IV. 28 és 29-én Borostyánkőn megtartott fajdvadászaton nem dürögtek, de e madarak nyomát megtalálta. Lánzséron 1904. . IV. 18-án 1 Q -t látott, 21-én pedig egy szép dürgő c7-et lőtt. 1905. IV. 29-én Lánzséron 1 c7-et látott. Kőszegen 1906. VIII. 3-án a golyófogóhoz vezető nyiladéknäl egy Q-t látott, XI. 18-án a Sváb-allén kakasnak tollait találta. Ugyanitt XII. 22-én ismét fajd-kakas tollaira akadt. 1909. II. 23-án Kőszegen a szőlőknél kezdődő erdőrészen 1 c7-et észlelt. Ugyanez év május 12-én feljegyezte még naplójába, hogy ALMÁSY GYÖRGY Borostyánkőn 3, egy másik vadász pedig Lékán 6 db siketfajdot ejtett el. További adatok a naplóból: 1916. IV. 25-én AMBRO- zy Lagos Vörösváron egy c7-et lőtt, XII. 17-én Kőszegdoroszlón ?-t lőttek. 1919. IV. 17-én Kőszeg határában (a Vöröskeresztnél) 1 c7-et észlelt, XII. 17-én a lékai erdőben 1 7-et látott. 1920. III. 6-an Lékan 1 darabot látott, 22-én Kőszegen a Vöröskereszt köze- lében megtalálta fürdésük helyét, 18-án a Felsőerdőn két régi dürgőhelyet talált. 1921. I. 13-án a cáki vadászterületen látott 1 ?-t, IX. 26-án a kőszegi Vöröskereszt tájékán 2 9 Q-tes 1 J'-et észlelt. Lyrurus tetrix. — 1909. V. 12-én ALMAsY GyYörgY látogatta meg Borostyanköröl, ahol egy nyírfajdot lőtt. Tetrastes bonasia. — 1897. XI. 7-én Írottkőnél hajtásban látott egyet. 1904. XI. 16-án ALMÁSY GYÖRGY borostyánkői i ületén 3 példány került puskavégre. 1919. XII. 17-én a lékai Glasriegelben észlelt kettőt. 1920. III. 6-ân ugyancsak Léka határában látott egy darabot. Numenius arquata. — 1916. X. 23-án este húztak el Kőszeg város felett. Tringa stagnatilis. — GAÁL Gaszron-nal 1904. VII. 28-án 2 példányt látott a tömördi tónál. Tringa erythropus. — 1904. VII. 6-án a tömördi tónál néhány. Fulica atra. — Velencei-tavi vízivadászaton 1914. III. 24-én egy részleges albino szárcsa. mutatkozott. 172 Actitis hypoleucos. — 1910. X. 27-én Kőszegen észlelte. 1920. V. 17-én pedig Apátiban a tónál; ottani költését biztosra veszi. 1918. V. 9-én ugyancsak Kőszegen észlelte. Gallinago gallinago. — 1904. VII. 28-án a tömördi tónál GAÁL GASZTON-nal lőttek 2 darabot. Kőszeg határában további észlelések: 1907. III. 28-án 4, 1908. III. 10-én 1, 1909. III. 24-én 22, 1910. VII. 30-án 1 példány. Lymnocryptes mimmus. — 1909. III. 24-én a kőszegi alsó réteken egy példány. Philomachus pugnax. — Kőszeg 1919. V. 7: , Loránddal megnéztük az árvizet s a vasúti állomásnál láttuk a rétekről jövő, fölöttünk a Fertőtó felé vonulva 1 Anas boschast és 10 főnyi Philomachus pugnaxot, csupa c7-et! Nyilván még vonulásban voltak. Vidékünkön még c7-et nem láttam, 9-t is csak 2 darabot." Burhinus oedicnemus. — Kőszeg határában 1914. XI. 3-án négy, 4-én pedig egy dara- bot látott Miklós fiával. Stercorarius pomarinus. — 1918. III. 15-én a kőszegi Tölgyfa-tócsánál figyelve a madár- világot a következőket észlelte: ,,... hirtelen tyeeő-tyeeő, vagy tyüff-tyieeeő hangot hal- lottam — írja naplójában. — Az első szótag rövid, a szólás második része siralmas, von- tatottan aprózott hangokból került ki. Nem emlékszem, hogy efféle hangot hallottam volna. Arrafelé pillantva, ahonnan hallatszottak, egy ölyv nagyságú és alakú, szürkés- barna színű madarat láttam a doroszlói domb fölött s mögötte hasonló társát. Egész megjelenésükben, mozdulataikban ragadozó madaraknak látszottak, de valami idegen- szerűséget árultak el úgy, hogy nem tudtam őket hova tenni, faji kilétüket megállapítani. Egyenletes szárnycsapással repültek, így (a két madár röpképe következik) 80 — 100 mé- teres közökben azután egy-két pillanatra mozdulatlan, eleresztett szárnnyal, majd mesz- szebb érvén a magasban párszor köröztek, mint az ölyv s D. felé elvonultak. Színezetüket még messzelátón is részleteiben nem állapíthattam meg, általában ölyvszerűnek tetszett, de nem a sötét változatú példányokhoz hasonlított." CHERNEL a naplóbejegyzés mellé még feljegyezte, hogy ,,Stercorarius pomarius!”. Larus canus. — 1919. XII. 29-én a Vas megyei Ligvándon látott a patak fölött E—>D irányba átvonuló két példányt. Columba palumbus. — 1920. IV. 13. Kőszeg: , Délután a kert gesztenyefáján Columba palumbus szólalt meg nagy meglepetésemre. Eddig a város területén még sohasem lát- tam, nálunk kizáróan erdei madár s nagyon vad; talán itt is városi madárrá válik, mint sok helyt, pl. Párisban, hol a városi nyilvános tereken, parkokban láttam egész szelíden." Strix uralensis. — 1907. I. 14. Kőszeg: ‚DR. SZEMZŐ Sándor az Egetett-vagäsi hajtäsban a tömördi úton egy uráli baglyot lőtt. A bagoly párja is ott volt, de nem került lövésre ; I. 16-án a jáki vadászaton is láttak 3 példányt. Apus apus. — A sarlósfecskéről több adatot találunk CHERNEL naplóiban, főleg vonu- lásukról. Általában a váron költöttek, de néha más épületeken is megtelepedtek ; így 1915. évben a főgimnáziumon, 1919-ben ugyanott és az új templomon, 1920-ban a felső leány- iskola épületén is. Alcedo atthis. — Kőszegen 1902. I. 13-án 2 db, 1908. I. 5-én 1 db, 1919. II. 4-én, 16-án és 1920. XII. 29-én 1—1 példányt látott. Hirundo rustica. — 1917. VII. 3-án Kőszegen megfigyelte, hogy a nagy szárazság hatására a fecskék félakkora fészket építettek, mint máskor. Corvus corax. — A Vas megyei Gyöngyösapátiból említi 1921. I. 28-1 előfordulását. 1901. X. 20-án Zsércen (Borsod m.) látott 2 példányt. Corvus corone. — 1920. X. 2-án Csabrendeken látott egy példányt. 1917. VI. 17-én Kőszeg határában is észlelt egyet. Corvus cornix. — 1918. IV. 20-i kőszegi feljegyzése : , Egy pár szarka az idén is otthont választott házunk táján s egy pár dolmányos varjú is. Az utóbbi évek óta vették fel a fekete rigó szokását s alkalmazkodtak a városi élethez.’ Corvus frugilegus. — Albinöt figyelt meg Köszeg hataraban 1911. XI. 25, 27, XII. 3, 7,8, 9, 10, 15, valamint 1912. I. 11 és 29-én. Nucifraga caryocatactes. — Kőszegen 1898. I. 25-én, 1911. IX. 27-én es X. 3-án észlelt 1—1 peldänyt. Tichodroma muraria. — 1897. V. 27-én Kőszegen észlelte; — 1919. X. 21-én felesége a tördemici sziklaknal látott egy példányt. Cinclus cinclus. — Kőszegen a Gyöngyöspataknal következő időpontokban észlelte : 1908. II. 23-án 1 db, 1909. II. 13-án 1 db, 16-án 3 db; 1920. II. 15-én ugyanott látta. 1918. II. 28-án a Gyöngyös kőszegszerdahelyi szakaszán is észlelt egyet. Turdus viscivorus. — 1917. VII. 29-én Kőszegen: ,,Az idén ott, ahol a múlt évben néhány T. viscivorus költött, — egy se telepedett meg, ellenben musicus fészkelt több." Turdus sibiricus. — 1918. II. 13-án Kőszegen : ,,A szőlőben mentem s a parkos részleten túl az eleven gyepü mellől 30*-röl (X —lépésről) egy rigóféle madár repült föl s vissza- 173 szállott a Terplán villa fenyőire. Akkora volt, mint a szőlőrigó, de színezetre sárgásbarna s szélső farktollain fehér folt; háta, mint az énekes rigóé, rajzolata is. Határozottan jól láttam s nyomban észrevettem, hogy sem szőlőrigó, sem énekes. Egyéb nem lehetett, mint a szibériai fiatal példánya." Monticola sagatilis. — Kőszeg, 1918. VIII. 5: , Vacsorán PALETIN GERGELY pannon- halmi főiskolai bencés-tanár volt nálunk. Beszélte, hogy Pannonhalmán a Monticola _ saxatilis három évben egymásután az Asztrik szobor talpazatán költött s hogy a napokban itt Kőszegen is látott egy Monticolát a várral szemben levő ház kéményén. Amióta 1882- ben költött e faj, azóta nem láttam vidékünkön." 1918. IX. 14-én Badacsonyban látta. Turdus merula. — 1916. VI. 6-i naplöbejegyzese Köszegröl: ,,Par éve, hogy némely madárfaj az erdőből beszokott a városba s házi madárrá válik; így a Corvus cornix, Pica, Erithacus rubecula, Turdus merula. Azelőtt ezek sohasem költöttek a házak közt s ker- tünkben nem is mutatkoztak. Vagy 2—3 év óta azonban rendszeresen fészkelnek." Locustella fluviatilis. 1907. VI. 18. Kőszegen 2 pirregő példányt figyelt meg. 1916. V. 12-én Irottk6nél 800 m magasságban további két darab pirregett. Hippolais icterina. — Kőszeg 1909. V. 14, 15, — 1914. V. 11, — 1920. V. 14-én 1—1 példány. Sylva borin. — 1899. IV. 24-én és 1900. V. 5-én észlelte Kőszegen. Anthus cervinus. — 1919. X. 5: , A tömördi ugarokon átmenve hallottam az Anthus cervinus hangját — Vas megyében még nem figyeltem meg." Prunella collaris. — Badacsony 1917 . VIII. 19. Két fiatalt látott; — később még 6 példányt a tördemici szikláknál. Muscicapa parva. — 1900. V. 6-án a kőszegi Hétkutaknál észlelte. Ezenkívül még két ízben említi: 1907. V. 24: ,,LINDNER nálam. Dél felé Lékára viszem, ott ebédeziink, megnézzük a várat s megfigyeljük a kis légykapót. Csak 1 db.? — 1907. VI. 3.: BERLEPSCH és LINDNER a múzeumot nézegetik. Ebédre Berlepschsel és ee Délután Lékära. Muscicapa parva.” — 1902. IX. 17-én Zsércen (Borsod m.) 1 db. Bombycilla garrulus. — 1922. I. 26. ALmAsy Gyôrayné a kőszegi gesztenyésben 3 példányt látott. Kőszeg határában 1898. III. 3-án és 1914. I. 3-an; Gyöngyösapátiban pedig 11-én, IV. 6 és 7-én mutatkoztak. Lanius collurio. — Kőszeg 1921. VI. 11.: ,,A nagy vágásban ma láttam az idén az első 3 Lanius colluriot. Ez a faj vonuláskor nem mutatkozott s szokott helyén sehol sem lát- tam. Kertünkben, a szőlőben s egyebütt hol fészkelni szokott — egy pár sem telepedett jee Carduelis spinus. — 1907. VI. 16-án 1 példányt, VII. 22-én 20— 25 főnyi csapatot jelez Köszegröl. Következö nap megemliti, hogy a csizek meg ott tartözkodnak. Augusztus 21-en ugyancsak megfigyelte e madarakat. Carduelis flammea. — Kőszegen 1908. I. 5 11 db a gesztenyésben, 6-án 15—17 db, 1911. XI. 20-án egy csapat az Alsóerdőn. Loxia curvirostra. — Kőszegen 1910. VIII. 5-én, XI. 11-én, 15-én, — 1919. V. 16-án egy-egy csapatot figyelt meg. Emberiza eitrinella. — 1909. XI. 5-én Pinkafön egy chloristikus példányt lőtt, amit 7-én kitömött. APRÓ KÖZLEMÉNYEK A nagykócsag és a feketególya újabb előfordulása Vas megyében. — A nagy- kócsag (Egretta alba) újabban ismét előfordult Vas megyében: 1964. III. 5-én egy példány Nyöger alatt; III. 18-án két példány Vasvár alatt Herpeny6nél; 1965. V. 16-án egy példány Csákánydoroszlónál a Rábánál; VIII. 23-án pedig egy példány a Szombathelyhez tartozó Kámoni Arboretum mesterséges tavain mutatkozott. A feketególya (Ciconia nigra) egy példánya 1964. VIII. 10-én a Rába rumi szakaszánál tartózkodott. Csaba József Ciconia nigra fészkelés Vas megyében. — A fekete gólya előfordulását Vas megyében már CHERNEL is említi. Szerinte 1900 előtt észlelték Répceszent- györgy vidékén, Tömördön több ízben a tónál és Nádasdon. CSABA JÓZSEF adatai szerint néhányszor Csákánydoroszlóban a Rábánál, egy ízben a Csík pataknál, továbbá Sitkén és a közelmúltban Rum határában Herpenyőnél látták. — Az idén, 1966-ban Egyházashollós határában tűnt fel, ahol a fészkét is sikerült megtalálni a Rába egyik holt ágánál, egy nagy tölgyfa — Quercus robur — vízrehajló ágán, mintegy 10 m magasan. Ebben az évben két fiókát neveltek fel, de NÉMETH ISTVÁN erdész megfigyelése szerint az elmúlt három évben átlagosan 3—4 fiókát reptettek ki a szülők. A fekete gólya Vas megyei fészkelése ezzel bizonyítva van. Gyergye Imre Szürkegémek fészkelése községben. — Kiegészítésként a szürkegémek ( Ardea cinerea) községben való fészkelési adataihoz (1. Aguila 69—70 p. | 247) még az alábbiakat közölhetem. Beresztelke (Breaza) községben, az 1960- ban 7 fészkelő párból álló állomány 1961-ben 8 párra szaporodott. Az előző . évhez hasonlóan a 8 fészek két Juglans nigra-n állott, 7 az egyiken, 1 a mási- | kon. 1962-ben is ugyanez volt a helyzet, 1963-ban azonban a két fán már 9 | fészek volt (7+2). 1964-ben pedig, amikor a gémek elfoglalták fészkeiket, a | helybeli vadászok kilőttek közülük néhány példányt és erre a többi elhagyta a | kis települést. ; Kohl István | Hattyük gyakori előfordulása Dunántúlon. — 1965. november 19-én Komä- i rom felett a Dunán megjelent hat bütykös hattyú (Cygnus olor). A madarak | a parti sekély vízben álldogáltak, majd a part mentén elrepültek. Néhány | nappal később hét bütykös hattyút észleltek Győrött az iparcsatorna beöm- | lésénél. Valószínű, hogy a Komárom mellett látott madarak voltak, meggya- 175 rapodott létszámmal. 1966. január 10-én hajnalban Fertődön 80—90 km erős- ségű északnyugati irányú szél a villanydrótnak sodort egy fiatal bütykös hattyút, mely a szárnyán sérülést szenvedett. A helyi tanács elnöke értesí- tette a Fővárosi Állat- és Növénykertet, ahová beszállították a madarat. 1966. február 2-én Tatabányán, a bánhidai erőmű mellett mutatkozott két fiatal bütykös hattyú. Egyikük teljesen legyöngült példány volt, szárnyrakapni sem tudott. Társa elröpült, az erőtlen madarat befogták. Másnap az Állatkert átvette a hattyút. Legyengülését igen erős bélhurut, gyomor- és bélgyulladás okozta. Bélcsatornájából hajszálférgességet (Capillaria) sikerült kimutatni. Csak hosszas gyógykezelés után állt talpra. 1966. február 16-án pedig Duna- újvárosból értesítették többen is a Fővárosi Állat- és Növénykertet, hogy négy hattyút — valószínűleg bütykös hattyúkat — észleltek a Dunán. Fodor Tamás A vörösnyakú lúd újabb előfordulásai Magyarországon. — A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis PALL.) magyarországi megkerüléseit két összefoglaló tanulmány ismerteti. [VASvÁRI, M.: A vörösnyakú lúd téli szállása állatföld- rajzi megvilágításban. Aquila, 1929. XXXIV—XXXV. p. 214—241. és STERBETZ: (1962) a vörösnyakü lúd vonulási problémái Közép-Európában és Magyarországon az utolsó három évtizedben. Állattani Közlemények XLIX. 1—4. p. 97—103.] Az idézett tanulmányok megjelenése óta a következő ada- tokat gyűjtöttük : 1963: Ez év tavaszán DR. RADO ANDRÁS két elejtett példányt látott egy vadásznál a Hortobágyon. RÔT ISTVÁN szerint ebben az évben Tiszacsegén, a Tisza holtága fölött ugyancsak lőttek egy darabot. 1964: DR. KEvE ANDRÁS értesült egy január hónapban, Fonyódon elejtett példányról. Ugyancsak januárban Paricz PÁL közölte Intézetünkkel, hogy vörösnyakú ludat lőtt Biharugrän. Márciusban Rőr IstvAn húszas csapatból lőtt egyet a Hortobágyon. November 21-én a Békés megyei Kardoskúti-Fehértó szikes sztyeppéjén személyesen figyeltem meg 6 darabot kb. 500 főnyi nagy lilik (Anser albifrons SCOP.) társaságában legelészve. 1966: November 6-án egy magános darabot, majd 10-én öt főnyi, homogén csapatot figyeltem meg a Kardoskúti szikes tavon. Dr. Sterbetz István Tékésréce különös feszkelöhelyei. — A tőkésréce feszkelöhelyenek kivalasz- tásában ismeretes változatos esetek között is két különöset figyeltem meg. Különösnek azért nevezhető, mivel a Kisbalaton és a Mura— Dráva-torok közötti, halastavakban is gazdag homokvidék száraz terepén — szükségtől tehát látszólag nem kényszerítve — fordultak elő. A mondhatni gondatlanul eljáró tőkésréce- -párok egyike a dél-zalai Bajcsa erdőtömb száraz homok- dombjainak egyik magaslatán, letarolt erdei fenyő vágásterületen, még el nem takarított kéreghulladékra rakta le nyolc tojását, 500 m-re a legközelebbi csatornától. A község közvetlen közelében lerakott fészekalj mindenképpen ki volt téve a pusztulásnak. — Egy másik tőkésrécepár legutóbb ugyancsak a dél-zalai homoktáj beleznai magas fennsikjän, bent a zárt erdőben egy olaj- fúrásos tisztást keresett ki fészke számára. A 0,5 ha nagyságú kerek tisztáson két tócsa maradt vissza egymás közelében a fúrótorony leszerelése után. Az egyik tócsát esővízzel teltnek találva, a récepár letelepedett és annak parti 176 füvesében költötte ki öt fiókáját. A szépen fejlődő fiókákból június 22-én két fióka jónak találta átgyalogolni az eredettől olajosnak maradt szomszédos tócsába, ahol megfulladtan találtak rájuk. Valószínűleg a többire is hasonló sors várt. Barthos Gyula Megfigyelések a kontyosréce magyarországi fészkeléséről. — 1960 óta több ízben megfigyeltem a kontyosrécét (Aythya fuligula) a csapodi erdőben, költési időszakban. Az erdei tavakon többször találtam párban is május, június hónapokban. Feltehető volt, hogy a kontyosrécék itt költenek is. 1965 nyarán sikerült az egyik tavon egy öt fiókát nevelő párt megfigyelnem, amelyre vonatkozóan feljegyzéseimet az alábbiakban közlöm: i Vitnyéd és Csapod községek között, az országút bal oldalán terül el az a 4000 kh kiterjedésű összefüggő erdő, amelyben a megfigyelés történt. Az erdő két részre oszlik: az ún. Vitnyédi-cser és Csapodi-cser erdőkre. Az előbbi területén van Csermajor, az utóbbi területén Göbös-major. Az erdő állománya valamikor tiszta cser volt. Ma már csak az öreg és rudas állomány van meg, mert az új telepítés mindenütt erdei fenyő. Vannak parcellák, ahol már 16—18 éves fenyőállomány van, mert a kitermelt részek helyén az erdőgazdaság mindenütt ezt telepít. A terület minden folyóvíztől távol esik. A legközelebbi eleven vize, a Besék-ér is az erdőtől több kilométer távolságra van. Az erdőben két laposabb helyen azonban egész éven át van víz és itt víziflóra alakult ki. Ezen a két helyen, a , Tónál" és a ,,Szobalapon” találtam több ízben a kon- tyosrécéket. Ezek a tavak száraz nyáron annyira kiszáradnak, hogy csak pár négyzetméternyi vízterülettel rendelkeznek. Esős, nedves nyarakon azonban jelentős vízmennyiséget tárolnak (lásd a 14. ábrát a 166. oldalon). 1965 nyarán a szokatlanul esős, csapadékos időjárás itt is éreztette hatását és a Tónál mintegy 2 kh-nyi terület volt víz alatt, ahol Podiceps ruficollis, Gallinula chloropus, Anas platyrhynchos és Fulica atra is költött. Itt költött az Aythya fuligula is. Március és április hónapokban több ízben álltam a tó mellett az esti órákban és figyeltem a kontyosrécéket: 1965. május 10-én a késő délutáni órákban a | tavon egy pár kontyosréce párzását figyeltem meg. Május 12. és 13-án újból megtaláltam a párt és ismét láttam párzásukat. Június 5-én újból itt találtam a kontyosréce párt s mivel most már a költés valószínűsége fennállott, rend- | szeres megfigyelés alá vettem a tavat. Június 10. és 12-én csak a hímet láttam a tavon. Ez megerősítette feltevésemet a költésre vonatkozóan. Július 12-én mentem ki újból a területre s ez alkalommal, késő délután a tojót láttam a tavon két fiókával. Július 18-án az egész napot a tónál töltöttem. A tojót egyszer láttam, a hímet azonban több alkalommal, amint a két fiókát vezet- gette. Július 16-án ugyancsak a hímet láttam, de már négy fiókával. Két fióka láthatóan kisebb volt és gyakran tartózkodott a hím hátán. Augusztus 6-án a késő délutáni órákban szintén csak hímet láttam. Augusztus 7-én megint egész nap figyeltem a kontyosrécéket és már korán reggel láttam a tojót 5 fiókával. A fiatalok egész nap a sűrű vízinövényzetben tartózkodtak, sokszor buktak a víz alá, amikor a tojó a sűrű szélén mintegy őrködött. Az anyamadár estefelé kiúszott a nyílt vízre és a fiókák követték. Augusztus 9-én megint csak a tojót láttam a fiókákkal. Ekkor már a kicsinyek szétszéled- tek, az anyamadár pedig a széleken őrködött. Távcsővel jól megfigyelhető volt, hogy a fiatalok tarkóján és nyakán 3—4 12 Aquila 1966—67 177 világos csík húzódik a hátig, egyébként szürkésbarna színezetűek vol- tak. Augusztus 14-én megint csak az anyamadarat láttam az 5 fiókával. A hím eltűnt és további megfigyeléseim során többet nem is láttam. Augusztus. 16-án ugyanez volt a helyzet. A fiókák már időnként felálltak a vízen és ilyen- kor látni lehetett, hogy az elsőrendű evezők tokban vannak és a tokok vége már bomlik. Augusztus 17. és 18-án láttam még a madarakat. Szeptember 4-én jutottam újból a területre, de akkor már nem találtam őket a tavon. Igen érdekes volt az augusztus 16-án és az ezt követő megfigyelések során a tojó viselkedése: napnyugta előtt a nyílt vízre úszott és egyre sűrűbben kurrogott. A teljes besötétedés előtt a fiatalok köréje gyülekeztek és együtt a partra mentek. A kurrogás mellett, amit az anyamadár esténként gyakran hallatott, még egy nevetésszerű hangot is adott. A megfigyelések során többször megkíséreltem fényképezni a madarakat, de érdemleges képet nem sikerült készíteni. Rendszerint a sűrűben tartózkod- tak és csak este, amikor a fényképviszonyok már nem voltak alkalmasak, tartózkodtak a nyílt vízen. Bár kb. tudtam, hogy hol volt a fészek, azt megtalálnom nem sikerült. Nagy Imre Jegesréce a Dunán. — 1964. március 29-én Nagytéténynél a Dunán egy hím jegesrécét (Clangula hyemalis) figyeltünk meg. A madár 3 kerceréce és 4 cigányréce társaságában a part közelében tartózkodott. Semadam György és Vörösváry Ákos Keselyűk Vörs határában. — 1965. február 19-én Nagykanizsáról jövet vonatunk Vörs és Balatonszentgyörgy között nyílt pályán megállt. Várakozás közben a vágánytól mintegy 80 méternyire a kútágason ülő három fakókeselyűt (Gyps fulvus) figyeltem meg, amelyek a vonatot nem vették figyelembe és vonatunk megindulása után is egykedvűen üldögéltek tovább. Gyűszű József Kígyászölyvek a Hanságban. — 1965. április 17-én a Lajtahansági állami gazdaság hanságmajori egységénél egy tojó kígyászölyvet (Circaétus gallicus) lőttek. Erdeklödesemre a major lakói elmondták, hogy április 10-e körül két. nagy ragadozómadár jelent meg a major környékén, napokig ott tartózkodtak, és egy magas nyárfán éjszakáztak. Egy ottani vadász, a ,,baromfiallomany védelme érdekében" az egyik madarat lelőtte. A tojó lelövése után másnap a hím is eltűnt a környékről. A kotlófoltos tojó preparálva az Agrártudományi Főiskola szertárába került. Nagy Imre Fürj Debrecen belvárosában. — 1965 nyarán a Béke útjának a Vöröshad- sereg útja és a Batthyány utca közti szakaszán, esténként hangos pittypalattyo- lás hallatszott. A madárfüttyre először június 25-én figyeltünk fel, és először nem tartottuk valószínűnek, hogy tényleg fürjtől ered. Azonban a pittypa- lattyolás egészen július 4-ig esténként megismétlődött. Minden este 10 és 10,30 között kezdődött és 11 óra táján fejeződött be. A madárfüttyöt a körül- írt terület közepén levő házunk erkélyéről különböző irányokból hallottuk, 178 ami kizárta, hogy egyetlen madártól eredne. Ugyanis a fütty több esetben egymás után megismétlődött, ellentétes irányokból. Mindez azért érdekes, mert a terület sűrűn lakott, többségében hatemeletes házakból áll és alig van valami kisebb kert a házak között. A madarat a jó utcai világítás ellenére sem sikerült megpillantani, de egyik este olyan közelről hangzott fel a madár- fütty, ami minden kétséget kizáróan meggyőzött arról, hogy az nem fogságban tartott fürjtől eredt. Bozskó Szvetlana Ivanovna Fán dürgő fácánkakas. — Különös élményem volt 1965. április elején két vadasztarsammal együtt a gyódi Turgenyev vadásztársaság területén a regenyei határban (Baranya m.). Egy délután, szép napsütésben sűrű fácán- dürgést hallottunk s ahogy egy szélmentes, napos helyen leültünk uzsonnázni, tőlünk mintegy 130 lépés távolságban egy fácántyúk gallyazott fel egy cseresz- nyefára. Röviddel utána a kakas is követte s a legszabályosabban dürgött a faágakon. A tyúkot kerülgetve hol alulról, hol felülről, jobb és bal oldali ágakról ágakra ugrálva minden megállás után dürgött, mint azt a földön szokta. Földön járó fácán dürgése nem különös, de fajdkakas módjára fán dürögni még nem hallottam és 40 éves vadászmúltam alatt nem is hallottam. Gyönyörű látvány volt a napsütötte fán a csillogó-ragyogó tollú fácánkakas: dürgése. Németh János Erdei szalonka költése Felsőmarác határában. — A felsőmaráci Szegfa erdőrészen (Vas m.) költött és három fiókát nevelt fel 1964-ben egy szalonka- pár (Scolopax rusticola). Csaba József Erdei szalonka fészkelése Zagyvaróna környékén. — 1964. május 6-án a Zagyvaróna fölötti akácosban egy erdei szalonkát (Scolopax rusticola) láttam egy kis mélyedésben az avaron ülni. Egészen közel mentem hozzá és miután ekkor sem repült fel, tudtam, hogy kotló szalonkával van dolgom. Nem zavartam le fészkéről, és pár nap múlva elmentünk fényképezni. Egy darabig tűrte a fényképezőgépek kattogását, de végül is elunta és elrepült. Ekkor lát- hatóvá vált 4 db tojása. Ezekről is csináltunk felvételeket, de sajnos nem sike- rültek. Későbbiek folyamán még két ízben mentem megnézni a kotló madarat. Másodízben azonban már csak a szabályosan szétvált tojáshéjakat találtam a fészekben. 1965. május 17-én fiatal cseresben mentem a Salgó felé, amikor egy erdei szalonka repült fel előttem. Azt hittem, hogy fészekről kelt fel, mivel erősen imbolyogva, farkát függőlegesen tartva repült. Mindjárt a helyet néztem, . ahonnan felrepült és egy száraz galagonya tövénél megláttam egy csaknem anyányi fiókát, majd fél méterre tőle a másodikat, ettől kissé távolabb pedig még két fióka ült az avaron. Megfogtam az elsőt, mire az cipogni kezdett. Erre a hangra a másik három felkelt és szárnyukat széttárva, cipogva szaladtak három irányba. De sikerült megfogni valamennyit, beraktam őket a táskámba, leültem és egyenként előszedve gyűrűzni kezdtem őket. Amikor kiemeltem az elsőt, az ismét cipogni kezdett, mire az anyamadár odaszaladt hozzám 3—4 méterre, majd brekegő hangot hallatva elrepült. Ezt megismételte minden fióka gyűrűzésekor. Varga Ferenc 12" 179 Balkáni gerle korai költése. — 1965. február 2-án fészkén ült a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) Pécsett. Nagyon szép, enyhe idő volt a fenti napot megelőző napokon. Agárdi Ede Balkáni gerle késői költese. — Egy balkáni gerle (Streptopelia decaocto) késői költését figyeltem meg Pacsán, 1965. november 4-én. A szép, hosszú és aránylag száraz ősz után beköszöntött esős, szeles idő a fákról lesodorta a leveleket. A japán akácfán (Sophora japonica) is csak a levélnyeleket hagyta meg. November 4-én észrevettem, hogy egy balkáni gerle a levélnyeleket szedegeti a fáról és a közelben levő mezei szilfára (Ulmus campestris) viszi, ahol párjának átadja fészeképítéshez. Egy hét múlva leesett az első hó is, de akkor a gerlék már ültek a tojásokon. Hogy a költés és fiókanevelés sikerült-e, nem állt módomban megfigyelni. Angyal Zoltán Béla Megfigyelések kakukktojásos és kakukkfiókás fészkekről. — 1965. július 11-én a Rónabánya-telep alatti bükkös árokban egy csilpcsal füzike (Phyllos- copus collybita) fészkét találtam, amelyben egy tollasodó kakukkfióka volt. A fészekre eleséget vivő cs.-füzike nyomán találtam rá, amely erősen hallatta vészhangját. A fióka egészen kicsi volt, annak ellenére, hogy már tollasodott. Mintha a fejlődésben elmaradt volna. — Ezen a napon találtam még egy elha- gyott sisegőfüzike ( Phylloscopus sibilatrix) tészket is 2 füziketojást +1 kakukk- tojással. — 1965. V. 28-án akácerdőben levő vadgesztenye alsó, elnyúló ágán zöldike (Chloris chloris) fészkét találtam 210 cm magasságban. Sűrű levél- csomó közé volt építve. Tartalma két tojás volt és közüle az egyik kakukktojás. Színre, nagyságra sem egyezett a két tojás. A kakukktojást különösen jól ismerem és itt megjegyzem, hogy az elmúlt évek során már ötféle színezetben találtam kakukktojásokat különböző madárfajok fészkeiben. A zöldike fész- kében levő tojás a leggyakrabban előforduló színű volt: piszkosfehér, a vastag végén barnán pettyezett. Hasonló a tövisszúró gébics tojásaihoz. Ilyen színű tojásokat vörösbegy fészekben szoktam találni vidékünkön. A tojásokat vissza- téve kíváncsian vártam, kikölti-e és fel tudja-e nevelni a zöldike a kakukkot ? Tudván, hogy a zöldike magevő, etetési módszere is más, mint a rovarevőké. Sajnos a költés nem sikerült, mert az eső és szélviharok megrongálták a fészket s a költés félbeszakadt. Erre a tojásokat feltörtem, melyekben már teljesen kifejlett, élettelen embriók voltak. Tehát szorosan ülte a zöldike a két tojást. Becslésem szerint 2—3 nap múlva keltek volna ki, ha a fészek meg nem ron- gálódik. — 1965. VI. 13-án akácos árokban, egy fatönk alatt levő üregben kerti rozsdafarkú (Ph. phoenicurus L.) fészkét találtam, az üreg előtt 3 db halványkék rozsdafarkú tojással. A fészekben tollasodó kakukkfióka volt, : amit mindjárt meg is gyűrűztem. — Megemlítem még, hogy az 1965 nyarán talált 35 vörösbegy-fészek közül 15 fészekben találtam kakukktojást vagy fiókát. Két esetben 2—2 kakukktojás volt a vörösbegy tojásai között, tehát két kakukk tojt egy fészekben. Ezt meg lehetett állapítani a tojások nagyságá- ról, továbbá, hogy színre nem egyeztek. j Varga Ferenc Macskabagoly és szajkó haldög-fogyasztása. A Lillafüredi Pisztrángos Tógazdaságban 1958 nyarától állandó volt a nagymérvű elhullás. A hullák 180 a víz felszínén úsztak, a kiszedetteket pedig a tavak gátján hajigálták szét. Erre a könnyen szerezhető táplálékra rákapott a szemközti hegyoldal egyik odvas fájában tartózkodó és költő macskabagoly (Strix aluco). Neki a tógazdaság amúgy sem volt ismeretlen, mert vízi- és mezei pocokra, vándorpatkányra állandóan odajárt, amit a köpeteiből meg tudtam állapítani. Nevezetes ez az odú arról is, hogy 31 éve ismerem mint állandóan lakottat. A bagoly tevékeny- sége, különösen azóta, hogy a telep egész éjjel villannyal van kivilágítva, igen jól megfigyelhető. Alkonyat után megjelenik s ha a parton nem talál pisztrán- got, a víz felszínén úszó dögökből markol ki egyet-egyet s azt beszálló helyére víve fogyasztja el. Még hajnal felé is visszatér egy-egy falatért. Fiókanevelés alatt, egy éjszakán át többet is elvisz. Hogy dolgát megkönnyítsem, beszálló helyére mindig helyezek halhullákat, amiből, fiókanevelésen kívül, rendszere- sen 2—2 darabot fogyaszt el. — Ugyancsak rájártak a könnyen megszerezhető táplálékra télen-tavasszal a szajkók (Garrulus glandarius) is. Könnyítésül napról napra a sodronykerítésre akasztottam halhullákat, amit mindig el is tüntettek. Fiókarepítés után azonban, késő őszig nem jártak ide, hiszen az erdőben bőségesen találtak élelmet. Egészséges pisztráng fogyasztását sem a bagolynál, sem a szajkónál, soha nem tapasztaltam, bár pisztrángtenyésztéssel régóta foglalkozom. Vásárhelyi István Madárpusztulás 1964-ben a bükki Garadna-völgyben. — 1964. április 17-én érkezett az első magányos füstifecske (Hirundo rustica) a Lillafüredi Tógazda- ság területére. A magános hímnek csak később került párja, amikor 22-én már több érkezett. Rajta kívül még két pár itt maradt, majd később még öt ütötte fel tanyáját. Ezzel a fészkelő párok száma nyolcra emelkedett. Öt pár a régi fészekben telepedett meg, míg három pár új fészket épített magának, mégpedig szokatlan helyekre: egy pár a folyosón levő villanykörte foglalatára, egy pár a takarmányos kamra transzformátorára, egy pedig a szobában levő villanylámpa felső foglalatára. Június 8-án az egyik fészek alatt döglött, kidobott fiókákat, majd a két öreget is elhullva találtam. A többi fészeknél is ez volt a helyzet, az öregek vagy az erősen kotlott tojásokról, vagy a fiókákkal együtt pusztultak el. Tehát a nyolc fészekből egyetlen fióka sem repült ki, sőt a 16 öreg madár is mind elhullott! Csak később, július közepén telepedett meg újra két pár: az egyik a sertésélban, mig a másik a pincében levő régi fészekben. Ezek szeptember 10-én 3, illetve 4 fiókát szerencsésen ki is repítettek. Molnárfecskék (Delichon urbica) is nagy csoportokban érkeztek és egy elhagyott kőbánya meredek falán fészkeltek. Este-reggel tömegesen keresték fel a tógazdaság tavait. Azonban számuk szinte napról napra fogyott. Minden- nap találtunk betegeket és elhullottakat és a fészekből kiesett fiókákat, úgy- hogy szeptemberben, amikor elvonulásra gyülekeztek, a más évi ezres csapa- tok helyett már csak 30—40 darabot tudtam naponta megszámlálni. De nemcsak a fecskék száma apadt meg, hanem eltűntek a fészkelő tenge- licek (C. carduelis), vörösbegyek (E. rubecula), rozsdafarkuak (Ph. phoenicu- rus) és sármányok (Emb. citrinella) is. Más években szeptemberben a tenge- licek százas csapatokban keresték fel a tavak gátján tenyésző és magot érlelő dudvákat. Az idén egyetlen darabot sem figyeltem meg. Érdekes volt a billegetők esete. A tógazdaság környékén három pár barázda- billegető (Motacilla alba ) fészkelt. A három fészekben három kakukk-fidka 181 kelt. Kirepülés után mind a hármat elhullva találtam. Másodszor is fészkeltek és szerencsésen ki is repítettek. Az öregek közül elhullás nem volt. A nagyméretű madárpusztulás oka valószínűleg valamely kontakt méreg használata lehetett. Ui. július elejétől augusztus végéig, a völgyben kétheten- ként változó úttörő-táborok használták a "mérget bolha, szúnyog és kolumbácsi légy elleni védekezésül. A megbetegedett vagy rezisztens rovarok fogyasztása lehetett a madárpusztulás oka, mert ilyen mérvű elhullást 31 évi ittlétem alatt még sohasem tapasztaltam. Vásárhelyi Istvan Fecskepusztulás Bácsalmáson és környékén. — Az 1966. május végi és június elejei erős lehűlés következtében a fecskék tömegesen pusztultak el. A pusz- tulást két községben (Bácsalmás és Madara), összesen 20 utcában mértük fel. A megkérdezett 121 helven 136 füstifecske- és 32 molnarfecske-fészek volt. A lehűlés előtt a megszámolt 32 molnárfecske-fészekben 51 fióka volt. Ebből 15 db éhen pusztult. Az elhullási arány: 29,4%. Füstifecske 136 fészekben 236 db volt. A hűvös időt 102 db nem élte túl. Ez a mennyiség a viharelőttinek 43,2%-a. A pusztulással kapcsolatos egyéb megfigyelések: A hűvös időben táplálékot nem lelő fecskék behúzódtak az egyik termelőszövetkezet sertés- óljaiba és ott a sertések hátára szállva próbálták a számukra élelmet jelentő ro- varokat összeszedegetni. Itt egyben az esőtől és a hidegtől is védve voltak. Egy másik helven az éhségtől és hidegtől az egyik fecske- szülő holtan esett le a fészek széléről, amelyben 4 tojás volt. Megfigyelték, hogy a fecskék élelemért a földre is leszálltak. Sok közülük az emberek közeledésére sem repült el. Ezek rövidesen el is pusztultak. Szerencsések voltak azok, amelyekre idejében leltek rá, meleg helyiségbe vitték, ahol hamarosan felépültek. Az egyik meg- kérdezett helyen elmondták, hogy amikor a fecskeszülők már nem tudták fiókáikat táplálni, a fészekből kilökdösték a még tehetetlen kicsiket. Az egyik háznál, miután megenyhült az idő, felfigyeltek arra, hogy az annyira kedvelt fecske-pár eltűnt. Tükôrrel megnézték. a fészket, amelyben megtalálták a két elpusztult öreget tojásaik mellett. Néhány héttel a viharos lehűlés után egy fecske-pár olyan helyre építette a fészkét, amelyről előzőleg elhullottak a fecskék. Az új fészekbe 4 tojást raktak, amelyekből június 20-ra már ki is keltek a fecskefiókák. Rékási J ózsef Molnárfecskék védekezése a hideg időjárás ellen. — Szegeden 1966. május 26-tól 29-ig viharos, esős, hideg idő volt (a hőmérő napközben is 6 fokig süllyedt), 27-és 28-án a fecskék eltűntek. Hűvösebb időben a vizek felett találnak táplálékot, de most ott sem lehetett látni egyet sem. A molnárfecs- kéknek három belvárosi, párhuzamosan haladó forgalmas utcában népes fészektelepük van, ahol az őszi épülettatarozások miatt több száz fészek tönkrement. A visszaérkezett molnárfecskék a hűvös tavasz miatt későn kezdtek a tönkrement fészkek újraépítéséhez. A fészekhez jutottak azonban már tojáson ültek a viharos, hideg napokon, amikor a fészek nélküli madarak ellepték ezeket a régi, már elfoglalt fészkeket. Egy-egy fészekbe 6—8 madár is befurakodott, számukat elárulta a felső peremszélen kinyúló kormánytolla- zatuk (a fészek felső pereme nem volt teljesen lezárva). Két napig a fecskék a fészekből nem mozdultak ki s csak 29-én, az idő javultával hagyták azt el. A következő napokban az elfoglalt fészkek alatt feltört tojások, pár napos 182 elhullt fiókák hevertek. Az egymást melegítő zsúfoltságban a tojások, fiókák elpusztultak, az első fészkelés tönkrement. Evekkel ezelőtt, havas április . elején szintén észleltem a molnárfecskék hasonló viselkedését. Dr. Beretek Péter Fecskementés Esztergomban, 1966 májusában. — Megrendítő volt látni | (május 30-án) Esztergomban, amint a napok óta tartó zord időben a fecskék | a hidegtől meggémberedve nem tudtak védekezni az itt-ott rájuk leselkedő . ellenséggel szemben. Este 9—10 óra tájban a hidegtől meggémberedett fecs- . kék a földön hevertek. Mások a hideg éjszakában repkedtek a villanyfényben, és kisebb-nagyobb csoportokban összebújva melengették egymást egy-egy | védett sarokban s falpärkänyokon. Amikor este a fecskék a földön hevertek, | vagy 40—50 fecskét szedtünk kosárba, gondolván, hogy védett helyre visszük | | őket, hátha tudunk segíteni rajtuk. Amint szedtük a földről a fecskeket, a szomszédos , Labor"? Műszeripari Művek gyartelepének néhány fiatal dolgo- zója, akik éjjeli műszakban voltak, bekapcsolódtak a mentési munkába és mondták, hogy ők már szedtek össze néhány fecskét és az infra kemencében magukhoz tértek — ott repkednek a műhelyben. Szerencsére nincs olyan anyag amiben kárt tehetnek. Így oda vittük ezeket is. Nemsokára örömmel láttuk, hogy ezek közül is egyesek kezdenek magukhoz térni. Bihary Dezső Éjszakai neonfény hatása füsti fecskékre. — Siófokon 1966. július 5—10-ig terjedő időben egy füsti fecskepárt figyeltem meg, mely a , Sió" vendéglő falán fészkelt. A fészket minden oldalról neonreklámok vették körül s ezek, | egész éjszaka világítva, érdekesen befolyásolták a füsti fecskepár életét. A fészekben öt tollasodó fióka volt, melyeket az öregek a neonfényre odagyűlt rovarokkal éjszaka is etettek. Nappali látogatásaim alkalmával mind a hím, mind a tojó nyugodtan üldögélt a fészek mellett, etetni nem láttam őket. Fel- tételezhető, hogy a neonfény által bőséges éjszakai etetés miatt az öregek a nappali órákban a szokottnál jóval ritkábban etették fiókáikat. Semadam György A holló és a vándorsólyom. — JANISCH MIKLÓS herpetolögus 1964 májusában kutatásokat végzett a Bükkben és örvendetesen megállapította a vándor- sólyom (Falco peregrinus) és a holló (Corvus corax) itteni, sőt egymás köze- lében való fészkelését. Azonban téved akkor, amikor félti a holló szaporodá- sától a vándorsólyom-állományt. Erről ti. a következőket írta : „A május eleji bükki körutunk alatt pár sziklafalon megtalálhattuk a hollókat és ván- dorokat. Mindig látványos harcukban is gyönyörködhettünk. Az a meglátásom nekem is, hogy a holló a vándor kárára szaporodóban van." Ez tévedés! Mintegy öt éve ismerem a Köpüsi sziklavonulaton egymás közelében fészkelő holló- és vándorsólyom-párt. Az igaz, hogy a szülők — főleg fiókanevelés alatt — napról napra rendeznek hangos veszekedést, de azért egyik sem hagyja el az igen megfelelő fészkelőhelyet. Sőt, a holló nemcsak itt, de más sziklán is, egyenesen keresi a vándorsólyom közelségét. Persze önző érdekből, mert a sólyom bőséges zsákmánymaradványaiból könnyen meg- szerezheti táplálékát. 183 Ismeretes, hogy a hím sólyom a kotló tojónak bőségesen hord élelmet, aminek nagy része nem fogy el, s végül a fészek alá kerül, ahonnan azt a holló rendszeresen felszedi. Ezt bizonyítják a hollófészek alól gyűjtött táplálék- maradványok és köpetek, amikben igen gyakoriak az örvösgalamb, kékgalamb, gerle, házigalamb, szajkó, varjú, szalonka, harkály stb. maradványai, amiket a holló egyébként nem tud zsákmányolni. Fiókanevelés alatt a zsákmány- maradványokért — a szajkóval együtt — nemcsak a vándorsólyom, hanem egyéb ragadozómadár, pl. a parlagi sas, kígyászölyv, kerecsensólyom, héja, egerészölyv fészkeit is felkeresi. Ezek a megfigyelések győztek meg arról, hogy a sólyomállományt a holló egyáltalán nem korlátozza. A bükki fészkelő ragadozók apasztói — még ma is — a fészekszedők. Ren- geteg fiókát kiszednek és azok húsát elfogyasztják. Sajnos megfékezésükre még ma sincs mód. Vásárhelyi István Kormos varjú és korcsainak újabb előfordulása Csákánydoroszlón. — A csákánydoroszlói termelőszövetkezet istállója mellett 1964. XI. 14-én dol- mányos varjúval (Corvus cornix) szorosan párban egy kormos varjút (Corvus corone) figyeltem meg. Ugyanezen és IX. 11-én a felsőerdő alatti szántáson kilenc dolmányos varjú között két basztardot — továbbá XI. 18-án kertem- ben dolmányos varjúval párban egy basztard példányt láttam. Csaba József Dolmányos varjú etetési ösztöne. — Zagyvaróna határában egy erdei fenyő tetején dolmányos varjú fészkelt. Egy vihar a fa 4 m hosszú tetejét letörte, s az fészkestől a földre zuhant. Ekkor öt, még majdnem csupasz fióka volt a fészekben. Amikor megtaláltam a letört fenyőt a fészekkel, csak két fióka volt meg, a többi elpusztult a fa lezuhanásakor. Ezeket majdnem teljes épség- ben megtaláltam a fenyő ágai alatt. A két életbenmaradt fióka pedig ekkorra már majdnem repülős volt. Amikor rájuk akadtam, a szülő madár odahordta nekik a táplálékot, annak ellenére, hogy ez az erdőszél eléggé zavart volt, mert sertést és birkát legeltettek ott. Juhász Gyula Szarkák támadása kígyó ellen. — 1965. IV. 18-án Szentmártonkáta (Pest m.) határában akácerdős, bokros részen, a tápiószecsői halastó közelében arra lettem figyelmes, hogy két szarka (Pica pica) tőlem 50 lépésre, a földön egy- másnak szemben állva ugrálva repdes, kissé körben haladva, a harmadik szarka pedig a közeli fáról figyelte a jelenetet. Pár lépéssel közelebb érve látható volt, hogy ezt a mozgást ütemesen, de felváltva végezték úgy, hogy minden előre-hátra ugrás és szárnycsapkodás egybeesett egy-egy, a talaj felé irányított, csőrrel végzett erőteljes csapással. Ezt a műveletet láthatóan teljes erőkifejtéssel végezték, és intenzitását és az ugrások magasságát tekintve hasonlított a fácánkakasok egymás közötti viaskodásához. Időközönként, felváltva olyan mozdulatot is tettek hátrafelé ugorva, mintha a lábuk csapdába akadt volna és abból nem tudnának szabadulni. Kezdetben azt hittem, hogy valami eddig nem tapasztalt násztáncot járnak, később hogy talán csapdába estek és nem tudnak szabadulni, majd pedig, hogy valamit zsákmányoltak ? Kb. 40 lépésre érve felrepültek és ekkor az eset színhelyére már azzal a feltéte- lezéssel mentem, hogy ott zsákmánymaradványt lehet találni. Rövid keresés 184 mm nn nn ee | után rá is akadtam egy erősen összetekeredett, kb. 60 cm hosszú vizisiklöra. | A kígyó feje és farka az összetekeredett test közé volt szorítva annyira, hogy "am mt tti EE |” ff‘ ‘FFrllJl'i’|-'”Î\|”NII5Se nn |‘ nem lehetett látni. Ilyen megmerevedett állapotban vesszővel felemeltem, majd letéve addig piszkáltam, amíg előtűnt a feje és a test lazább helyzetbe került. A szájnyílás és állkapocs környéke véres volt és mellette két tenyérnyi nagy- ságú területen a sűrű száraz fűnek szinte minden szála élénkpiros vérrel szennyeződött. Feltűnő, hogy ilyen vérveszteség ellenére még életben volt, de menekülni nem próbált. A kígyó megtámadásának helyétől a legközelebbi szarkafészek kb. 300 méterre volt. Erdekes a szarkák szinte szervezetten végrehajtott közös zsákmányszerzése. Orosz Miklós Adatok a széncinege tojásköltéséhez. — Egyhäzasrädécon 1966-ban a ker- tünkbe kihelyezett eternit odúban széncinege költött. Május 27-én 6 fióka kikelt, és szülők ettől az időponttól kezdve rendszeresen etettek. Egyik sem ült a fészkén, ennek ellenére június 6-án már az összes tojás kikelt és . 12 db egészséges fióka volt az odúban. Bizonyára a már kikelt fiókák test- melege nem hagyta kihűlni a még ki nem kelt tojásokat, amíg a szülők a táplálékról gondoskodtak. Annál is inkább, mert ebben az időszakban kellemes meleg idő, az odú pedig napsütött helyen volt, ahol reggel 7-től délután 13 óráig sütötte a nap. Gyergye Imre A barátcinege évenkénti egyszeri költését mesterséges telepítésük is bizo- nyítja. — Az újabb kézikönyvek a barátcinege évi egyszeri költését ma már bizonyítottnak tekintik. Ez magyarországi megfigyelésekkel is megerősíthető, éspedig az alcsúti kísérleti parkban végzett mesterséges telepítési kísérleteim eredményeivel. A kék- és barátcinege részére konstruált eternit kisodúkkal 1962-ben kezdtem meg a telepítési kísérleteket Alcsúton. A kisodúkat itt elsősorban barátcinegék vették igénybe. Az elmúlt öt év folyamán összesen 78 költésük volt (1962-ben 6, 1963-ban 11, 1964-ben 15, 1965-ben 22, 1966-ban pedig 24). Ez a 78 barátcinege-költés pedig kivétel nélkül április végi, május elejei, tehát első költés volt! Tekintettel arra, hogy az eternit kisodúkat a barátcinegék előszeretettel foglalják el fészkelésre, az elmúlt öt év folyamán minden valószínűség szerint második fészkelésre is igénybe vették volna. Dr. Vertse Albert Fákon fészkelő ökörszemek. — Az irodalom szerint az ökörszem (Troglodytes tr.) rőzsecsomókba, folyondár és árokparton lecsüngő gyökerek közé építi fészkét; rendszerint két fészket épít, de csak az egyikben költ. 1965-ben Zagyvaróna környékén 18 ökörszem-fészket találtam. Túlnyomó többségben függőleges, bükkös árokpartokon csüngő gyökerek közé voltak építve, de 6 esetben találtam fák oldalán, vékony ágak között, éspedig kb. 1,20 m magasan, derékban törött száraz juharfán, kettőt 2,10 és 5,00 m magasságban égerfán, kettőt 2,70 és 4,00 m magasan gyertyänon és egyet 6,50 m magasságban bükkfán. Ezek a fák bükkös, bükkös-cseres és bükkös-gyertyános árokpartokon álltak. A fészek anyaga mind a 18 esetben száraz falevél volt. Tartalmukról nem tudtam meggyőződni, mert mászóvas nem állt rendelkezésemre. Varga Ferenc 185 Örvösrigók Salgó vidékén. — 1965. április 4-én a Salgótarjántól északra levő "Tatárárok bércén, cseresben, 2 példány örvösrigót ( Turdus torguatus ) figyeltem meg, tojót és hímet. Varga Ferenc Balkáni hantmadár Budaörsön. — 1965. június 13-án a kora reggeli órákban a budaörsi Kőhegy közelében, kiszínezett hím balkáni hantmadarat (Oenanthe leucomela) figyeltem meg. A madár a faluvég egyik útmenti, földbevájt pin- céje felett, a betonból készült szellőzőnyíláson üldögélt és időnként röviden énekelt. Tőle 6—7 méternyire közönséges hantmadár (Oe. oenanthe )-par fészekanyagot hordott a pince kőből rakott elejének egyik nyílásába. A madár néhány perc után felriasztva elszállt a falu felé, s aznap reggel már nem sikerült nyomára bukkannom. Másnap reggel is hiába kerestük, június 16-án azonban ismét a reggeli órákban, a korábbi helytől néhány méternyire, útmenti ház tetőélén üldögélve énekelt. Feltűnő volt a madár ragaszkodása az emberi épületekhez, s az a már ugyanitt korábban is észlelt jelenség, hogy ezek a magános, idevetődött példányok láthatóan keresik a rokonfaj közelségét. Miután mind a balkáni, mind a déli hantmadár (Oe. hispanica) már ismételten előfordult Budaörsön, ismét felhívjuk t. Munkatársaink figyelmét, hogy ezen a mediterrán jellegű területen látott hantmadarakra különös figyelmet for- dítsanak és a közönséges hantmadártól eltérő színezetűnek észlelt példányokat, azok tartózkodási helyét, Intézetünknek szíveskedjenek mielőbb bejelenteni. Schmidt Egon Bokorban fészkelő kerti rozsdafarkú. — Bátán, 1966. május 1-én a kerti rozsdafarkú bokorba épített fészkére akadtam. A fészek erdőben, kocsiúttól 1,5 méterre, szederindával körülfont száraz vörösfűz bokron 60 em magasan volt. Feltűnő szép volt a fészek ; rendesen bélelve kevés mohával és sok, álta- lam fel nem ismert finom szálakkal, amelyek gyökérszálakhoz hasonlítottak. Egyetlen általam bokorban talált fészke a kerti rozsdafarkúnak, amelyet gyűjteményembe helyeztem. Agárdi Ede Phylloscopus collybita-fészkelések a Mecsekben. — Sok év múlott el, amíg a csilpcsalp füzike első fészkére ráakadtam 1933-ban. Azóta tizenegy fészkelést jegyeztem fel az alábbi részletezésben: 1. Apátvarasd község határában 1933. május 7-én hatos fészekalj. Fészek az erdő legszélén, 3 éves gyertyánbokron, egy méterre a talajtól. 2. Ugyanott, május 31-én ötös fészekalj. Fészek erdő- ben, 100 lépésre az erdő szélétől, kis boróka bokron, 20 cm-re a talajtól. 3. Ugyanott 1934. május 30-án öttojásos fészekalj. Fészek erdőben, közel az erdő széléhez, a talajon fekvő erdei fenyő száraz ágai közt, 40 cm-re a talaj fölött. 4. Mecseknádasd község határában a , Templomhegy" nevű erdőrészben, hattojásos (erősen kotlott) fészekalj. Fészek kis boróka bokron, egy araszra a talajtól. 5. Pécsvárad község határában, 1936. május 21-én, pelyhes fiókákkal. Fészek egészen a talajon, bokor tövében. 6. Ugyanott 1946. április 25-én hattojásos fészekalj. Fészek az erdőben, közvetlenül kocsiút mellett, talajon. 7. Fokod község határában 1960. május 2-án hattojásos fészekalj. Fészek az erdőben, közel az erdő széléhez, gyertyänbokron, 24 cm magasan. 8. Apát- varasd község határában, 1961. április 27-én öttojásos fészekalj. Fészek az 186 | A (| | erdőhöz közel, de már kívül az erdőn, az erdő közt húzódó műút mellett, | hársfa aljában sarjadt egészen kis gyertyáncsemete alatt, 10 cm magasan. 9. Pécsvárad község határában 1962. április 28-án háromtojásos fészekalj. . Fészek erdőben, keveset használt kocsiút közvetlen közelében, kis boróka | bokron, 30 cm magasan. 10. Apátvarasd határában 1962. május 14-én öt- | tojásos fészekalj. Fészek erdő széléhez közel, az erdőn keresztül haladó műút | mellett, a műút oldalán, 24 cm magasan. 11. Erdősmecske község határában | 1962. június 20-án öttojásos fészekalj. Fészek az erdőben, közel az erdő szélé- | hez, kis csemeten, 25 cm magasan. — A felsorolt 11 eset közül tehát mind- | össze két ízben volt talajon, kilenc esetben pedig 10-cm-től egy méterig terjedő . váltakozó magasságban, leggyakrabban 20—30 cm magasan. A példákból az is látszik, hogy madarunk az erdőszéleket szereti. — A felsoroltakon kívül | még négy fészkelést jegyeztem fel. Ezekből három már költési időn túl volt, . azért pontosabb adatokat nem írtam róluk a naplömba. A negyedik fészekre pedig (amelyben 3 tojás volt), mielőtt a jegyzeteket elkészithettem volna, ‚rädöntöttek a fészek körüli fákat. E fészekhez közel találtam két Sylvia ‘atricapilla fészket is egy és három tojással, amelyek szintén áldozatul estek ‘a késői fakitermelésnek. Fűrészgép vágta a fákat. Ezekkel a késői fakiterme- ‚lesekkel igen nagy kárt okoznak a madáréletben, mert nemcsak a talajon | fészkel6k, hanem a fákon fészkel6k költeseit is tönkreteszik. Agardi Ede | Phylloscopus collybita fészkelési adatok Zagyvaröna környékéről, 1966. évből. ‚— 1. IV. 23-án kész fészek cseres mélyút partoldalän, gyertyán sarjon, 17 cm |magasan. 2. Kész fészek cseres árokban, iszalagindäk között 66 cm magasan. 13. Kész fészek akäcosban fagyalbokron 15 cm magasan. 4. ÍV. 27-én kész | fészek fiatal tölgyesben, tölgyfa tövén, 12 cm magasan. 5. IV. 28-án öttojásos | fészek akácos hegyoldalban csalán között, talajon. 6. V. 4-én 5 tojásos fészek _akacos hegyoldalban fűcsomó között, 16 cm magasan. 7. V. 7-én 6 tojásos . fészek fiatal cseresben, gyertyán sarjon, 5 cm magasan. 8. 6 tojásos fészek ‚akäcos árokparton patak fölött, 50 cm magasan. 9. V. 8-án 6 tojásos fészek "ritkás cseres hegyoldalon fagyalbokorban, 3 cm magasan. 10. V. 10-én 6 tojásos . fészek akácos hegyoldalon kökénysarj tövén talajon. 11. V. 19-én 6 pihés | fióka kevert szálas és fiatal cseres határán, talajon. 12. 6 tokos fióka ritkás | bükkös legelőn, szederbokor tövén, 8 cm magasan. 13. 6 pihés fióka hegyoldali | legelőn szederbokorban, 20 cm magasan. 14. V. 20-án tokos fiókák hegyoldali | legelőn galagonya tövén, talajon. 15. 6 pihés fióka hegyoldali legelőn gyertyán- als 18 cm magasan. 16. Tokos fiókák legelőn, szederbokor tövén talajon. 117. V. 23-án 5 tollas fióka hegyoldali legelőn gyertyánsarj tövén, talajon. 18. 6 tokos fióka akácos bércen, fűcsomó között 2 cm magasan. 19. V. 28-án 6 "tollas fióka ritkás cseres hegyoldalon csipkebokron, 10 cm magasan. 20. 4 | pihés fióka, cseres hegyoldalon, kökénysarjon, 20 cm magasan. 21. VI. 30-án 5 pihés fióka, legelőn, árokparton fűcsomón, 18 cm magasan. 22. VII. 17-én 5 tollas fióka cseres hegyoldalon, gyertyánsarj között, 14 cm magasan. | Varga Ferenc Bajszos poszáta (?) Budaörsön. — 1966. IV. 7-én Budaörsi Farkas-hegy és a ‚Szekrenyes közötti alacsonyabb bokrokkal tarkított völgyben egy erdei | szürkebegyek társaságában mozgó poszátaidomú madárra lettem figy elmes. 187 A kérdéses madár felül világosszürke volt, torka és begye rozsdavörös, bajusz- sávja élénk fehér. Hangját nem hallottam. A leírás alapján valószínűnek látszik, hogy a madár egy bajszos poszáta (Sylvia cantillans) volt. Semadam Györgyi Ellenségeskedés szürke és kis légykapó között. — 1965. július 30-án jávorkúti (Bükk-hegység) bükkös szélén, farakáson szürke légykapók (Muscicapat striata) etettek. Kb. 8—10 méterre onnan a bükkösön ugyanezt tette egy kis. légykapó ( Muscicapa parva) pár. Időnként azonban a kis légykapó hím meg- támadta a szürke légykapókat s azon volt, hogy a farakásról elkergesse őket, habár támadását mindig akkorra időzítette, amikor csak az egyik szürke légykapó volt jelen. A kergetőzés a két fél között gyakran a teljesen fejlett! fióka körül zajlott, de vele a kis légykapó nem törődött. A kis légykapó tojó is olykor közelebb repült a farakäshoz, de nem volt agresszív. A támadások! sikere rövid volt, maga a cselekmény 2—3 percet vett igénybe, s a szürke. légykapók csakhamar megint etethettek. Az átlag 10 percenként ismétlődő támadás ellen a továbbiakban a szürke légykapók úgy védekeztek, hogy bebúj- tak a farakás résein, s így eltűntek szem elől. Amikor pedig a kis légykapó hím elszállt, ismét előjött az éppen etető fél. A megfigyelés kb. egy óráig tartott. Utólag felmerült a kérdés, hogy a két faj közötti agresszivitást vajon nem éppen jelenlétem váltotta-e ki? Megfigyelések bizonyítják, hogy ilyenkor az: , idegesség" levezetése , behelyettesítő" tevékenységgel történik s ezek között jellegzetes a fajok között hirtelen kitörő agresszív tevékenység. Samuel Nicolette: Havasi szürkebegyek a salg6i váron. — 1964. április 5-én 3 példány havasi ; szürkebegyet (Prunella collaris) figyeltem meg, amelyek a vär delkeleti, hótól mentes olalän, a várrom alatti kövek között szedegettek. Jól megfigyel- hettem őket, mert 3 méter távolságra is bevártak. Egy hét múlva, 12-én, a várrom falán észleltem egy példányt. | Varga Ferenc Tiszaviragra vadászó kisörgebies. — A tiszaviragot (Palingenia longicauda) fogyasztó madärfajokat az Aquila 71—72-es kötetében STERBETZ foglalta össze, melyet egy újabb megfigyeléssel szeretnék kiegészíteni. 1966. július 7-én délután a Saséri-rezervátum szélén fészkelő kísőrgébicsek (Lanius minor), egyike gyenge utórajzás idején rendszeresen kiszállt a Tisza fölé, alacsonyan repülve pásztázta végig a vízfelületet, s egy-egy felrepülni igyekvő példányt! onnét felcsípve, visszaszállt a parti nyárfák egyikére. Vadászata közben mindig ugyanazt a kb. 200 méter hosszú folyószakaszt pásztázta végig. Néha, egy-egy eredménytelen kör után a víz fölé hajoló fűzágak egyikére ült, s jég- madár módjára lesve a vízfelületet várta egy esetleg felbukkanó kérész meg- jelenését. Schmidt Egon A háziveréb hasznos tevékenysége. — 1965. május 24-én Lőrinciben (Heves : megye) a ház sarkában, ahol tartózkodtam, a tetőcserepek alatt, egymástól kb. 30 cm-re két háziveréb (Passer domesticus) fészek volt fiókákkal. A fiókák 188 ÉNEKEK még elég kicsinyek lehettek, mert csipogásukat nem lehetett hallani. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik anyamadár mindig valami fehéret hoz a csőrében fiókáinak. A dolgot jobban szemügyre véve megállapítottam, hogy a fiókáknak hordott fehér valami nem más, mint az amerikai szövőlepke (H yphantria cunea) imágója. Ennek a kártékony lepkefajnak akkor volt a fő kelési ideje, és azon a helyen úgy látszik eléggé elszaporodhatott, mert a áz falán és az udvarban levő, fából készült kamrákon több példányt láttam ülni, amelyek nyilván aznap keltek ki. A verebek alaposan kivették részüket a könnyű zsákmányból, végigkutatva a házfalakat, az ereszek alját, a fabó- prat és minden olyan helyet, ahol ezek a lepkék kikelésik után ülni szoktak. Megfigyeltem azt is, hogy a felzavart lepkét az egyik veréb röptében kapta el. | Szöcs József . Téli kenderike Pécsvárad környékén. — 1965. év március 16-án Pécsvárad ataraban, a vasúti pályatest mellett egy példány téli kenderikét (Carduelis lavirostris) holtan találtam. | Agárdi Ede | | Sarkantyüs sarmany (Calcarius lapponicus L.) Kardosküton. — 1966. január 22- én Orosháza közelében, a Kardosküti-Fehértéval szomszédos szikes legelőn ádi sármánnyal vegyes csapatból egy hím sarkantyús sármányt és egy hím mt sarmanyt gyűjtöttem. A tíz-tizenkét madárból álló csapat faji megosz- ását a rossz látási viszonyok miatt nem lehetett megállapítani. A gyűjtés idején az egész országot magas hó borította és a kardoskúti pusztán a hóból kimagasló ballangókórókon (Eryngium cam pestre ) több száz hösarmany (Plectrophenax nivalis L.), sok északi nádi sarmany (Emberiza s. schoeniclus IL. ) és kenderike (Carduelis cannabina L.) gyülekezett. Az elejtett két madár gyomra is kizárólag Eryngium magvakat tartalmazott. A begyűjtött sarkan- [pus sarmany e faj harmadik előfordulását bizonyítja Magyarországon. | Dr. Sterbetz István § | Szántó traktort követő madarak. — 1966. május 24-én délelőtt a Velencei tavat tápláló Császár-patak mentén egy traktor két ekével s mögéjük akasz- tott boronával gazzal borított földön dolgozott. Az időjárás hűvös, szeles volt, helyenként szitáló esővel. A friss rögök felett 12—15 Hirundo rustica, 1 Del ichon urbica és 7—8 Riparia riparia vadászott a leforgatott magas gaz közül elő- bukkanó rovarokra. Alacsonyan repülve követték a traktort, "gyakr an megültek a rögökön is, majd felrebbenve folytatták a vadászatot. A rögökön ülve még a következő fajokat figyeltem meg: 1 Motacilla alba, 2 Motacilla flava, 1 Lanius minor. Ezek szintén a szántás következtében megbolygatott talajból előkerülő rovarokra vadásztak. i Schmidt Egon | Vakond kártétele a talajon fészkelő madarak fészkeiben és költeseben. — Az utóbbi években meggyőződtem róla, hogy a vakond is sok kárt tesz a talajon észkelő madarak fészkeiben. Ősszel általában a fészekbe vagy fészek alá bújt rovarok miatt fúrja járatait az általa megközelíthető fészekhez. Sok esetben előfordult, hogy olyan fészek alá is készített járatot, amelyben tojások vagy fiókák voltak. 1965—66-ban több mint 20, vakond által tönkretett fészket 4 189 találtam, legtöbb esetben vörösbegy és citromsarmany fészkeket. Ezek a. fajok egyébként is gyakran fészkelnek a vakond túrása által létrejött mélye- désekbe, különösen árokpartokon. Így ezek a fészkek mennek leghamaräbb | tönkre. Több fészket találtam, amelyekbe felülről túrta bele a földet. Ezekben | a fészkekben a föld alatt megtaláltam a tojásokat is. Jóval több volt azonban az olyan fészkek száma, amelyeket alulról közelített meg a vakond. Való- szintileg a rovarok miatt keresik meg ezeket a fészkeket. Így pl. találtam egy. sármány fészket, amelyet a tokosodó fiókákkal együtt kiemelt helyéből. . Ennek következtében a fészek félrebillent s a benne levő négy fióka kigurult | a fészekből. A szülőmadarak nem etették tovább ezeket a fiókákat. Ezt a. jelenséget tapasztaltam erdei pityer-fészeknél is. 1966 nyarán sok vörösbegy " fészket találtam kiemelve vagy oldalt behorpasztva a vakond által. Ezek főleg tojásos fészkek voltak. Az ilyen fészkeket helyreigazitottam, és a körülöt- | tük levő vakondjáratokat összeromboltam. Így a költés sikerült ezekben a fészkekben is. A legfigyelemreméltóbb jelenséget azonban egy talajra épített" esilp-csalp füzike fészkével kapcsolatban tapasztaltam. Ezt a fészket hat tojäs- sal találtam. Kb. egy hét múlva ellenőriztem, amikor a bejárati nyíláson nem | látszott semmi különös. Az ujjammal benyúlva azonban éreztem, hogy üres © a fészek. Óvatosan kiemelve a fészket, észrevettem, hogy egy szabályos lyuk | van az alján. Ez a lyuk, ami tücsöklyuk nagyságú lehetett, a fészek helyén a i talajon is látható volt. Kibontottam a talajban levő lyukat, amely lefelé hir- | telen bővült. Ekkor láttam, hogy vakondjárat. Ugy látszik, hogy az említett | kis lyuk elegendő volt arra, hogy a fészekben levő tojások, esetleg fiókák : bepotyogjanak hozzá a bővebb jaratba, ahol valószínűleg megette őket. Varga Ferenc | Madártani hírek Kelet-Vajdasagböl. — 1965 május—júliusában a rendkívüli magas vízállás idején Temes környéke is (Uzdin—Idvor—Sakule között) | tengerhez hasonlított. Ezen a területen költött egy pár daru (Grus grus). | Augusztus elején Devic MILAN biológus kollégám két gyengén repülő fiókát" üldözött a már lényegesen leapadt mocsárban. Sikerült képet is készítenie a. felreppenő fiökäkröl.Ezt a területet egyébként előszeretettel látogatják ah darvak vonulás idején. E terület közelében tartózkodott egy család bütykös M hattyú is (Cygnus olor). Duvic feltételezi, hogy itt költöttek, már látta a szürkéssárga fiatalokat és a nagy robajjal felszálló öregeket. En azonban azt |. hiszem, hogy ezek a hattyúk csak itt nyaraltak nálunk, mert ha itt keltek | volna ki, talán még csak ezután, szeptemberben lennének repülősek. | Az uzdini erdőben az idén költött néhány tucat batla (Plegadis falcinellus), | talán 100 pár kanalas gem (Platalea leucorodia), egy pár fekete gólya (Ciconia | nigra) és óriási számban kiskócsag (Egretta garzetta), bakcsó (Nycticorax n.), | üstökös gém ( Ardeola ralloides) és szürke gém ( Ardea cinerea). | Még néhány érdekesebb megfigyelés : május 1-én a Delibläton csizt (Carduelis spinus) figyeltem meg. A madár vízért jött a tanyára és visszaszállt egy kb. | 50 éves fenyőerdőbe. Deliblátnak rendkívül hideg mikroklímája van, május } 1-én és 2-án a víz minden fémedényben, vályúban befagyott. Viselkedését ; figyelembe véve és az időpontot, az a meggyőződésem, hogy költő madár" volt. | A Delibläton ezen az ‚‚expediciön” 3 kerecsensélyom-fészket (Falco cherrug) | találtunk, kettőben 4—4 fióka, egyben 4 tojás volt. Parlagi sas ( Aquila’ heliaca) csak egy fészekben költött. Május 30-án az egyik szikes tavunkon | 190 | több, részemre igen ritka vendéget láttam : 4 db kőforgatót ( Arenaria interpres), "2dbuj jjalilét (Squatarola squatarola), 1 db vékonycsőrű víztaposót (Phalaropus ‚lobatus) és 1 db sarki partfutöt (Calidris canutus). Az idén több ízben figyel- ‚tem meg kis sirályt (Larus minutus) és kis esert (Sterna albifrons). Pelle István Madártani hírek Izraelből. — 1964. december 26-án — első ízben — vízi- madér- -censust végzett a Természettudományi Társaság. 28 500 vadrécét. "számláltak össze az egész országban, ebből 17 000-et faj szerint is meghatároz- (tak. Ezekből a legtöbb volt a csörgőréce (Anas crecca ); szám szerint 6700. Általában jó kacsás-tél volt, persze hol vannak már a régi, 10 év előtti idők, . amikor még megvolt a Hule-t6? A récék felét, 14 500-at azonban így is a Hule , völgyében számolták össze. A nagykiterjedésű halastavak ugyanis megmarad- "tak. Az én halastavaim Haifa és Akko között csak 700 récét eredményeztek. \— 1966 tavaszán kevesebbet voltam terepen. Áprilisban Elat mellett estefelé szép ragadozóhúzást láttam: ölyvek, kányák és dögkeselyűk, kevesebb szám- ban sasok is voltak. Gólyákat — mint általában — most is látni nyár közepén, "persze költésről nincsen szó. A szajkók elterjedtek, a Karmelen már gyakori piviny, ha nem is olyan sűrűn, mint Tivon környékén. Sőt már a házam "kertjében is láttam szajkót, holott a városnak ezen a részén még sohasem for- dult elő. A barätposzätäk nagyon gyakoriak átvonulás idején, sokat találok elpusztulva, de eddig még nem sikerült gyűrűset felfedezni. A háztól nem "messze, az egyik természetes nyitott kőboltozat mennyezetén — a Karmelen — "havasi sarlösfecske-telepet találtam. Először márciusban voltam ott néhány- "szor, amikor 100—200 madár mozgott egész nap. Ottlétem alig zavarta. "őket, néhány méterrel mellettem húztak el. A repedésekben úgy ültek, hogy "fél testük kilógott belőle. Most, három hónap után, újra ott voltam. A madarak "száma lecsökkent 30—40-re. Óvatosabbak voltak, csak sötétedéskor szálltak a repedésekbe és teljesen eltűntek bennük, nappal a levegőben nem voltak "láthatók. Feltevésem szerint, mivel a tavasziak egy része sötétebb, ezek átvonuló Apus m. melbá-k, míg a mostaniak, a költő Apus m. tuneti-k világosabb "szürkék. Hangos hívó szavuk mindkét esetben egyezett és sűrűn hallatták, . főleg csoportokba verődve a levegőben, de beszállás után is. Valószínű, hogy ‘a megfigyelt madaraknak csak kis része költ a sziklarepedésekben. Érdekes, "hogy februártól júniusig az Ápus apus hangja uralja a várost. Főleg a régi "házak körül találhatók, ahol költenek. Június végétől számuk egyszerre meg- \esappan, csak estefelé láthatók és alig hallani őket. Ezen a tavaszon láttam nagyobb számban Riparia rupestris-t is, ezek szintén átvonulók. TRISTRAM szerint költöttek Palesztinában: Torgos tracheliotis megint fészkelt a Negevben, vagy 10 éves szünet után. Recurvirostra avocettd-nak pedig az idén volt első . fészkelése. Kiskócsag és üstökös-gém újra fészkelnek hat éves szünet után ‘Betshan völgyében. Az Onycognathus tristrami száma ellenben erősen lecsök- ‘kent En Gedi környékén. Haim Hovel | | | | 191 Short Notes More Recent Occurences of the Great White Heron and the Black Stork in County Vas. — The great white heron (Egretta alba) occurred more recently in County Vas: one spe- cimen near Nyöger on March 5th 1964, two at Herpenyö below Vasvár on March 18th, one at Csakänydoroszlö by the Räba river on May 16th 1965, and one on the artificial lakes of Kámon Arboretum belonging to Szombathely on August 23rd. József Csaba Nesting of Ciconia Nigra in the County of Vas. — The occurence of the black stork in the County of Vas was mentioned already by CHERNEL. According to him this bird was seen prior to 1900 in the region of Répceszentgyögy, then several times near the Lake of Tömörd and in Nadasd. According to the data of JÖZSEF CSABA it was seen a few times near the Rába river at Csákánydoroszló, later on, on one occasion, near the brook of Csik and in Sitke and not a long time ago, in the district of Rum, in the spot called Herpenyö. — In the year of 1966 it appeared in the surroundings of Egyházashollós, where even its nest was discovered, at a blackwater of the Rába river, on a branch, leaning over the water surface, of a big oak — Quercus robur — in the height of about 10 m. In the year of 1966 they had two young birds, which they brought up, but according to the obser- vations of MR. IstvAn NEMETH, Forest-ranger, in the last three years the parents let fly 3 or 4 young birds as an average. By this the nesting of the black stork in the County of Vas has been proved. Imre Gyergye Common Herons Nesting in a village. — On the subject of common herons (Ar- dea cinerea) nesting in villages (see Aquila 69—70. p. 247.) I am offering the follow- ing complementary data. The heronry of 7 pairs nesting in Beresztelke (Breaza) in 1960 increased to 8 pairs in 1961. Similarly to the previous years the nests were located on two Juglana nigra, 7 on one and 1 on the other. In 1962 the situation was the same, but in 1963 there were 9 nests on the two trees (7+2). While in 1964 after the herons had already occupied their nests local hunters shot some out of them an the others abandoned the little heronry. Istvan Kohl Frequent Appearance of Swans in the Transdanubian Region. — November 19th 1965 six mute swans (Cygnus olor) appeared on the Danube, in the neighbourhood of Komá- rom. The birds were standing for a while in the shallow water near the riverside, then they flew away along the bank. A few days later seven mute swans were observed in Győr, at the mouth of the industrial canal. Probably they were the same birds, in an increased number, which had been seen near Komárom. January 10th 1966, in the early morning, the wind blowing with 80—90 km strength from northwest whirled, in Fertöd, a young mute swan against the open air cable of the Electric Works, causing it injuries on the wing. The President of the Local Council sent about the case a notice to the Zoological Garden of Budapest, whereupon the bird was transferred here. February 2nd 1966, two young mute swans appeared at Tatabánya, near the Power Generating Plant. One of them was so weak, that it could not fly away, so it was caught. The other one flew off. Next day the captured bird was handed over to the Zoo. The weakness of the swan pro- voked by a strong intestinal catarrh, accompanied by an inflammation of the stomach and of the bowels. One found maw-worms (Capillaria) in its intestines. It could be set up again only after a long cure. Of the town of Dunaújváros several people sent the message, on February 16th 1966 to the Zoo of Budapest, that they had seen four swans, at all probability, mute swans, on the Danube. Tamas Fodor More Recent Occurences of the Red-Breasted Goose in Hungary. — Two summary " papers (M. VAsvARI Aquila 1927—28 and I. STERBETZ Állattani Közl. 1962) give inform- ation on the red-breasted geese ( Branta ruficollis) collected in Hungary. Since the . publication of these papers we have collected the following data: In spring of 1963 Dr. ANDRAS RADÓ saw two shot specimens carried by a hunter on the Hortobágy. ISTVÁN Rőr head-gamekeeper alleges that in the same year a specimen was shot at Tiszacsege over the dead-arm of the Tisza. In 1964 Dr. ANDRAS KEVE received information about a specimen shot at Fonyód in January. In the same month PÁL PALICZ informed our Institute that he had shot a red-breasted goose on the fishpond of Biharugra. In March 192 IstvAN Rőr shot one specimen out of a skein of twenty on the Hortobágy. On November 21st I personally observed six specimens grazing among about 200 whitefronted geese | (Anser albifrons) on the primaeval meadow going to get green after the autumn rains. Dr. István Sterbetz | ! | | | Strange Nesting Places of the Mallard. — It is known that the mallard chooses its | nesting places subject to a great variety. Still I could see two extraordinary cases. They | were extraordinary, because they could be met with on the sandy and dry region, abun- dant in fish ponds, situated between the Little Balaton and the mouth of the rivers Mura | and the Drava, i.e. not compelled by need, as far as I could see. One of these mallard couples — we can call them careless mallards, laid the eggs, 8 in number, on a pile of | barks of waste, in a forest section of freshly cut Scotch firs, on one of the dry sandhills | of the Bajesa forests, Southern region of the County of Zala, at a place situated at 500 m | from the next channel. This birdnest, set up in the neighbourhood of the village, was | exposed, anyway, to the destruction. — Another mallard couple established their nest in | the same sandy region of the Southern part of the County of Zala, on the table-land of | Belezna, in the middle of the forest, where there was a glade with oil wells. On the glade, . about 0,5 ha of extension, there were two puddles, not far from one another, left there | after the dismantling of a derrick. Finding one of the puddles filled with rainwater the | mallard couple built a nest in the grassy place hatching 5 young birds. Two of this brood, | which developed nicely, found it better, on June 22nd to go over to the other puddle | soiled with oil, originally too, where they were found drowned. It is very likely, the other | could not escape the same destiny either. Gyula Barthos | Observations on the Tufted Ducks Nesting in Hungary. — Since 1960 I have several times observed the tufted ducks ( Aythya fuligula) in the Csapodi wood during the breed- ing season. On the ponds in the wood I have several times found them in pairs in May i and June. It might be supposed that they were also breeding there. In the summer of 1965 I succeeded in observing a pair of the bringing up five young on one of the ponds, | concerning which I am presenting my notes as follows: ; On the left side of the road leading from Vitnyéd to Csapod the unbroken forest of 5000 acres is spreading that the observation was carried on it. The forest is divided into ! two parts: so-called Vitnyédi-Cser and the Csapodi-Cser. The Cser farm is in the former | and the Göbös farm in the latter. Once the forest consisted of evergreen oaks purely, but | now just the old and middleaged ones are left for the aforestation prefers pines every- where. There are now sections of 16—18 years old pines replacing the hewn oaks. The | territory is far from any rivers and brooks. The nearest brooklet, the Berek-ér is also . several kilometers from the forest. But in two depressions in the forest there is water . all over the year and there an aquatie flora has developed. At those two places, the so- called Tó and Szobalap, have I met the tufted ducks several times. The two ponds dry up i so much in rainless summers as they are reduced to open water surfaces of a few square | metres. But in rainy summers they will store considerable quantities of water. In the summer of 1965 the effect of the unusually rainy cool weather was felt there too . and at the Tó about three acres were under water, where besides the Aythya fuligula piso Podiceps ruficollis, Gallinula chloropus, Anas platyrhynchos and Fulica atra were | breeding, In March and April in the evening hours I was several times standing by that pond | watching the tufted ducks: On May 10th 1965 in the late afternoon hours I observed the | mating of a pair of them on the pond. On May 12th and 13th I found them again and | saw their pairing. On June 5th I met the tufted duck pair again and as now the possibility . of brooding was most probable I took the pond under systematical observation. On June 10th and 12th I saw only the male on the pond. This verified my suspicions concerning _ brooding. On July 12th I visited the spot again and this time late in the afternoon I saw the female with two young on the pond. On July 13th I spent the whole day by the pond. I did not see the duck at all, just the drake several times leading the two ducklings. On July 16th also I saw the drake only but with four young now. Two of them were visibly smaller and were often staying on the back of the drake. On August 6th in the late after- noon hours I saw him alone again. On August 7th I was watching them all day and al- ready in the early morning I percieved her with five ducklings. The young were staying among the dense aquatic vegetation all the day often diving under the water, while the mother was — as it were — standing guard at the edges of the open water, where she | 13 Aquila 1966—67 193 swam out just towards evening followed by the young. On August 9th I saw only her with her brood again, but now the ducklings were already scattered but watched by her from the edges. Through my binocles it was well perceptible that the young had 3—4 light strips on the nape and the neck stretching as far as the back. Otherwise their colour was greyish- brown. On August 14th again I saw just her with the five ducklings. The drake has disap- peared and I did not see him any more in the course of my further observations. On August 16th the situation was the same. From time to time the ducklings stood up in the water now and then it could be seen that their primaries were still encased beginning to wear off at the tips. On August 17th and 18th I still saw them, but on September 4th when I could get there again they were no more to be found on the pond. The behaviour of the female was very interesting on August 16th and in the course of the subsequent observations: before sunset she swam out to the open water growling her ,,currah” sound more and more often. Before complete darkness the ducklings gathered round her and they went together ashore. Besides ,,currah’’-s which she let to be heard often in the evenings, she would also utter a laughter-like sound. During my observations I tried several times to take photographs of them, but I did not succeed in taking presentable ones. They were generally staying in the shadow of dense foliage and came out to the open in the evening only when the light was no more suitable. Though I knew approximately where the nest was I never succeeded in finding it. Imre Nagy Long-tailed Duck by the Danube. — On March 29th 1964 we observed a male long- tailed duck (Clangula hyemalis) at Nagytétény on the Danube near the bank in the company of 3 goldeneyed and 4 white-eyed ducks. György Semadam and Ákos Vörösváry Griffon Vultures near Vörs. — On February 19th our train coming from Nagykanizsa. stopped between the stations Vörs and Balatonszentgyörgy. While waiting I observed three griffon vultures (Gyps fulvus ) perching on the sweep of a well about 80 metres from the railway track. They did not take any notice of the train and when it started and left. they kept on sitting unconcernedly. József Gyüszü Short-toed Eagles in the Hanság. — On April 17th 1965 a female snake eagle (Circaétus gallicus) was shot at the Hanság farm on the state-estate at Lajtahanság. On my inguiry the farmers told me that about April 10th two big raptorial birds had appeared near the farm, were staying there for days spending the nights on a tall asp. A local gunman had shot the female , under the pretext of saving poultry”. Next day after the female being killed the male disappeared from the countryside. The female having been mounted got into the collection of the Agricultural Highschool. Imre Nagy Quails in the Inner Part of the Town of Debrecen. — In summer 1965 we heard every evening noisy whistles coming from quails in that part of the Street Béke (Peace) which. is between the Street of the Red Army (Vöröshadsereg útja) and that of Batthyany. We observed the whistles on the 25th of June, but at the first we did not believe that they might have come from guails. The whistling repeated itself every evening up to: the 4th of July. The birds began to whistle at about 10 or 10,30. P.M. and stopped their songs at about 11 o’clock. We heard the whistle, sitting on the balcony of our house situated in the middle of the above described territory, from every guater, that precluded the possibility of coming the whistles from one bird only. And the whistles were repeated from all the directions. This is interesting only because that part of the town is densily populated, most of the houses have 6 floors and there is hardly any patch of garden among the buildings. In spite of the good lighting in this part of the town we could not. see the birds, but one evening the whistle came from so near, that we were guite sure that it was not the whistle of a bird living in a bird-cage. Szvetlana Ivánovna Bozskó 194 | I [ ! | | Pheasantcock Roding on a Tree. — At the beginning of April 1965 two of my fellow- hunters and I had a remarkable experience on the huntinggrounds of our company at "Regenye (County Baranya). One afternoon while resting for lunch in fine sunshine at a ‚spot sheltered from the wind we often heard the crow and rustling noise of roding cocks ‘then a hen alighted on a cherry-tree about 100 yards from us. She was soon followed by a ‚cock roding quite regularly. Bouncing from branch to branch, right and left, above and "below the hen he was roding at every stop as he would on the ground. There is nothing particular in his similar performance on the ground, but I never have seen such a caper- |eaillielike spectacle on a tree and in the course of the 40 years of my hunting carrier I ‚have never heard about it. The brilliantly shining plumage of the roding pheasantcock ‘on the sunlit tree was glorious to behold. | János Németh Woodeock Nesting in the Territory of Felsőmarác. — In the Szegfa wood-section of . Felsőmarác (County Vas) a pair of woodcock (Scolopax rusticola) was nesting and bring- "ing up three young in 1964. ; József Csaba Woodeock Nesting in the Countryside of Zagyvaróna. — On May 6th 1964 I percieved ‘a woodcock sitting in a small depression of the ground in the acacia-wood above Zagyva- | rôna. I went quite close up to it and as it did not take to wing I realised that it must be a brooding female. So I did not disturb the nest and a few days later returned to take | photographs. For a while she tolerated the clicking of the camera, but finally she got tired ‘of it and flew away. Now the four eggs became visible. Phoos were taken of them too, but | they are not representable. Subsequently I went to see the nest twice. On the second | occasion I found only the regularly parted eggshells in the nest. i On May 17th 1965 I was walking toward Salgó in a young oakwood when a woodcock | took to wing ahead of me. I thought it rose from the nest for it was flying unsteadily | holding the tail erect. I looked at the spot from where it started at once and at the bottom | of a dry hawthorn I percieved an almost mothersized young, then about half a yard from ‚it an other one and a little farther two more sitting among the dead leaves. I caught the | first one who began to peep. At this sound the three others rose and spreading their | wings rushed in three directions peeping. But I succeeded in catching and putting them all in my bag and having sat down I began to band them one after the other. When I | took out the first it began to peep again, whereupon the motherbird rushed up to me as near as 3—4 yards, then uttering a croaking sound flew away. She repeated this perfor- . mance at the banding of each young. Ferenc Varga Indian Ring-Dove Breeding Early. — On February 2nd 1965 I found an Indian ring-dove | (Streptopelia decaocto) that was already brooding at Pécs. The weather had been very fine and mild in the previous days. | Ede Agárdi Too Late Hatching of Indian Ring-Dove. — I observed a late hatching of Indian ring-doves (Streptopelia decaocto) in Pacsa (South-West Hungary) on November 4th 1965. After a nice, long and rather dry autumn the wind blew off the leaves from the trees. It left on the Japanese acacia (Sophora japonica) too only the peduncles. On the Ath of November I saw that a collared turtle dove was plucking the peduncles, carrying the same to the elm tree (Ulmus campestris), that was in the neighbourhood and giving them to the hen-bird, which was busy in building the nest. A week later the snow came, . but the two collared turtle doves were already sitting on the eggs. I am sorry to say I had no opportunity to observe if they succeeded or not the hatching and the bringing up of the brood. Zoltan Béla Angyal Observations on Nests Holding Cuckoo-Eggs and -Young. — On July 11th in a beechy ditch below the Rönabänya colony I discovered a nest of Chiffchaffs (Philloscopus collybita) with an already fledging euckoo-young in it. I found the nest by the continually sounding alarm note of the chiffchaff carrying food to it. The young was very small in spite of its being rather feathered. As if it had been retarded in development. — On the same day I also found an abandoned nest of woodwarblers (Philloscopus sibilatrix ) with two woodwarblers- and one cuckoo-egg in it. — On May 28th 1965 I discovered a nest of 13* 195 greenfinches (Chloris chloris) at the hight of 210 em at the end of an outstretching lower- most brancs of a horsechestnut tree. It was built within a thick bunch of leaves. Of the two eggs in it one was a cuckoo-egg. They did not match either in colour or in size. I know cuckoo-eggs particularly well remarking that in the course of the preceeding years 1 had found cuckoo-eggs of five kinds of colourations in the nests of different bird-species. The egg I found in the greenfinches’ nest had the most frequent occuring colouration: dirty white, with, brown spots at the butt-end, similar to the eggs of the redbacked shrike. Eggs of such colouration I would find in the nests of robins in our countryside. Having put the eggs back in the nest I lived in curious expectancy to see if the green- finch would hatch and could rear the cuckoo. Knowing that the greenfinch is a seed-eater, also its feeding method differs from that of the insectivorous birds. Unfortunately the eggs could not be hatched, for windy, rainy storms wrecked the nest so much that the brooding discontinued. Then I broke up the eggs and found perfectly developed but lifeless embryos in them. So the greenfinch had been brooding diligently and by my estimation the eggs would have been hatched in a few days ifthe nest hat not got da- maged. — On June 13th 1965 in a ditch overrun by acacias I found the nest of redstarts (Ph. phoenicurus) in a cavity under a tree-stump and in front of it three paleblue eggs. In the nest there was a cuckoo-young which I banded at the same time. — I offer to re- mark that in the summer of 1965 I detected 35 nests of robins of which I found cuckoo-eggs or-young in 15. In two nests there were two cuckoo-eggs each among the robin-eggs, consequently two cuckoos had laid egg in the same nest. That could be established by the size of the two eggs which did not match in colour either. Ferenc Varga Tawny Owl and Jay Consuming Fish-Carcass. Ever since the spring of 1958 the trout have been perishing continously and in great numbers in the fishponds at Lillafüred. The carcasses were drifting on the surface or picked out and scattered on the dams of the ponds. That easily obtainable food was frequented by a tawny owl (Stria aluco) nesting and breeding in the hollow of a tree on the opposite hillside. The fishponds had not been unfamiliar to it previously either for it constantly visited them to catch field- and water- voles, stray rats, which could be stated from its pellets. That hollow is also renowned for having been inhabited the 31 years I have known it. The owl’s activity is well observ- able particularly since the fishbreeding plant is illuminated all night by electricity. It appears after twilight and it does not find any fish on the shore picks one out of the carcasses floating on the surface of the water and taking it to its perch consumes it there. Towards daybreak it would return for another bit too. In the season of breeding the young it takes even more at a night. To ease its work I would place fish-carcasses beneath its perching site, of which it generally consumes two, to feed the young more. — In winter and spring the easily obtainable food was visited by jays (Garrulus glandarius) as well. For them day after day I hung the carcases upon the wire-fence, from where they regularly cleared them away. After having fledged the young, however, they did not come there till late in the autumn for they must have found plenty of other food in the woods. I have never experienced any owl or jay catching or consuming sound trout though I have been engaged in trout breeding 52 years. Istvan Vásárhelyi Havoe among Birds in the Garadna-Valley in the Biikk Mountains, at 1964. — The first solitary swallow (Hirundo rustica) arrived at the fishponds of Lillafüred on April 17th 1964, The solitary male later got a mate when on the 22nd several of them arrived. Besides this pair two more and later five more pairs settled down and so the number of the nesting pairs rose to eight. Five of them occupied their old nests while three built new nests and what is more at very awkward sites: one on the electric bulb-holder in the corridor, one on the transformator of the fodder-shed and one on the upper part of the lamp in a room. On June 8th I found thrown out young ones dead beneath one nest and later also the two adults perished. With the other nests the situation was the same: the adults perished either with the much incubated eggs or with the young together. Thus not one young was fledged from the eight nests and even all the adults perished. It was only later in the middle of July that two new pairs settled down: one in the pigsty and the other in the cellar in old nests. On September 10th they safely fledged three respectively four young. The martins (Delichon urbica) also arrived by large flocks and nested on the steep wall of an abandoned quarry. In the evenings and mornings they visited the fishponds in crowds. But their numbers were decreasing almost day after day. We found sick and 196 perished ones, young fallen out of nests every day, so that by September when they were gathering for migration we could count just 30—40 of them instead of the flocks of thousands in other years. But not the swallows and martins decreased in numbers alone; also the goldfinches (©. carduelis), redbreasts (Hrithacus rubecula), redstarts (Ph. phoenicurus) and yellow buntings (Emberiza citrinella) breeding in the neighbourhood disappeared. In other years in September the goldfinches freguented by the hundreds the weeds thriving and bearing ripe seeds on the dams of the ponds. This year I could not observe one! It was interesting the case of the wagtails. In the neighbourhood of the fishponds three pairs of pied wagtails ( Motacilla alba) were nesting. In all three nests a cuckoo-young was hatched. After having been fledged I found all three perished. The wagtails bred also a second time and fledged their young safely. Of the adults none perished. The cause of the great havoc among the birds must have been the use of some contact poison. Namely from the beginning of July till the end of August fortnightly changing scout-campes in the valley used poison against flea, mosquitos and gnats. The consump- tion of diseased or resistent insects may have been the cause of the great havoc for I have never seen so many perished birds in the cours of my 31 years’ stay here. István Vásárhelyi Decay of Swallows in Bácsaimás and its Surroundings. — In conseguence of the very cold weather set in suddenly at the end of May and in the first days of June 1966, a great number of swallows died. We gathered the corresponding data in two villages (Bácsalmás and Madaras) altogether in 20 streets. We entered 121 houses, where we found the nests of 136 swallows and those of 32 house-martins. Before the cool weather set in there were 51 young birds in the 32 nests of the housemartins. 15 of them perished owing to hunger, so the proportion of the perished birds is 29,4%. The number of swallows was 236 livin in 136 nests. Out of these 102 died during the cold days, which corresponds to 43,2% of the original number. Other observations made in relation to the perish of the birds: the swallows not able to find any food outside owing to the cold weather took cover in the pig-sties of one of the Cooperative Societies; settling on the back of the hogs they tried to pick up the insects giving them the necessary food. At the same time they were shel- tered there against the rain and the cold. In an other place they observed that one of the grown up swallows fell off from the edge of the nest, owing to the famine and the cold weather; in the same nest there were 4 eggs. It was observed that seeking for food the swallows perched even on the earth. Many of them did not fly away in spite of the ap- proch of people. Almost all of them perished within a short time and had been brought into warm places, where most of them recovered soon. I was told in one of the houses that the grown up swallows, when they could not feed their sons, pushed out from the nest one by one, the still powerless brood. In one of the houses they noticed that though the weather was warm again, the so beloved couple of swallows had disappeared. They looked into their nest with a mirror and found there the two swallows lying dead beside their eggs. _ A few weeks after the stormy weather came to an end, a couple of swallows built a nest in the same place, where the swallows had perisheG during the bad weather. They laid 4 eggs there and by the 20th of June the young birds were already hatched. Jozsef Rékási Self-defence of House-Martins against the cold Weather. — In the district of Szeged we had from 26 to 29th of May 1966 rainy and very cold weather (the thermometer sank during the day to 6 C°). On the 27th and 28th there were no house-martins to be seen. In spite of the coolish weather they find food above the waters, but on those days we could not see any of them over the river either. The house-martins have a very densly populated colony in three parallel streets of the inner part of the town, each of them with large traffic; the previous autumn, however, several hundred of the nests had been destroyed in consequence of the renovations carried out there. On account of the cold spring the house-martins, returned from their winter residence, began somewhat late the rebuilding of the nests destroyed previously. Those of them which had a nest, were sitting already on the eggs, when the birds sill having no nests, beset the old nests occupied by other birds. 6, even 8 birds forced their way into the same nest, their number could be stated by their tails shown around the edge (the upper edge of the nest was not yet closed). During two days the birds did not leave the nests, flying out again on the 29th, when the weather changed again. During the days following this transitory period one could find LG broken eggs and the dead body of young birds under the nests which had been occupied by so many birds. In those crowded places, when they were warming each other, the eggs and the young birds perished, the first brood was destroyed. A few years before, at the beginning of a snowy April I observed already a similar conducts of the house-martins. Dr. Peter Beretzk Life-Saving of Swallows in Esztergom, May 1966. — It was depressing to see in Eszter- gom, on May 30th, as the swallows, stiff with cold on account of the bad weather which had lasted for several days, could not find protection against the dangers they were exposed to. In the evening, at about 9 or 10 o’clock the swallows, stiff with cold, were lying on the ground. Others were flying to and fro in the cold night all over the places lighted by electricity or they tried to warm each other in some corner or on the borders of the houses. In the same evening we gathered 40 or 50 swallows from the earth in a basket, with the intention of bringing them to some protected place and helping them in any way we can. When we were picking up the birds from the ground, several young workmen of the near-by plant of the ,, Labor"? Works Manufactury of Instruments, those who went to the factory to work in the night turn, joined to the gathering activities telling at the same time, that they had already gathered some birds the previous day, which recovered again in the infra-furnace and were flying about in the workshop. Fortunately there was no danger of spoiling the birds any materials. So we brought our birds to the same place and soon we saw a few of them got recoverd within a short time. Dezső Bihary Effects of the neon lamps on the life of the Swallows. — In the period between 5—10th of July 1966 I observed a couple of swallows having their nest on the wall of the "Sió" Restaurant. The nest was surrounded by illuminated advertisements which were lit during the whole night. This light influenced in a very interesting way the life of the swallows. In the nest there were 5 young birds, the feathers of which just began to grow. The grown- up birds brought the food during the night as well to the brood, as there were gathering many insects in the place — owing to the light, of course. On the occassion of my visits during the day I saw both, the male and the hen sitting near the nest, but I did not see them feeding their youngsters. It can be supposed that in consequence of the rich food possibilities gathered during the night in the big neon light, they were feeding the young birds rarelier than usual, during the day. Gydrgy Semadam Ravens and Peregrine Falcons. — In May 1964 MıktLös JANISCH herpetologist was carrying on explorations in the Bükk Mountains and was glad to establish the nesting of peregrine falcons ( Falco peregrinus) and ravens (Corvus corax), even close to each other. But he is mistaken when he is anxious for the population of the peregrine falcons an account of the ravens becoming numerous. Respecting this he wrote as follows: “In the course of our trip in the Bükk at the beginning of May we could find the ravens and peregrine falcons on some crags and we could also take delight in the sight of their fights which are always spectacular, But I cannot help believing that the ravens are getting more and more numerous to the disadvantage of the peregrine falcons.”’ This is a mistake! I have known for years the raven and peregrine falcon pairs nesting close by each other on the Köpüs range of rocks. It is true that the adults day after day have noisy quarrels — particularly during the season of feeding the young — nevertheless neither of them abandons the very suitable nesting site. What is more, the ravens directly seek the neighbourhood of the peregrine falcons not only there but on other crags too. Of course out of selfish interest, for they can easily obtain their food from the scraps of the falcon’s ample prey. It is well known that the tiercel amply provides the brooding falcon with food, a lot of which is not consumed but dropped beneath the nest from where the ravens pick it up systematically. This fact is proved by the food remainders and pellets colleeted under the ravens’ nests containing very often the remnants of ring-doves, stockdoves, turtle- doves, domestic pigeons, jays, woodcocks, woodpeckers etc. which birds the ravens are not able to seize alive at all. These observations have convinced me that the ravens do not put a check on the falcon population at all. 198 The real reducers of the raptorial populations are the human nestrobbers even at pre- sent times. They collect a lot of young for human consumption. Unfortunately there is no effectual way of bringing about the desirable result. István Vásárhelyi More Recent Oceurrence of Carrion Crow and its Hybrids at Csákánydoroszló. — By the barn of the cooperative farm at Csákánydoroszló I observed a carrion crow (Corvus corone) in close companionship with a hooded crow (Corvus cornix) on November 14th 1964. I also saw two hybrids among nine hooded crows on the ploughfield below the upper wood on September 11th and a hybrid in company of a hooded crow in my garden on November 18th in the same year. József Csaba Feeding Instinct of the old Hooded Crows. — In the district of Zagyvaröna a hooded row had its nest at the top of a Scotch fir. Once a strom broke 4 meters of the top of the tree and it fell on the earth together with the nest. The number of the young birds in the nest amounted to 5. When I discovered the broken branch and the nest, only two of the young crows were alive, because the others perished when they fell down. The two youngsters, almost intact, were hiding under the branches of the fir. The two young . erows could almost fly already. When I discovered them, I saw that their parents brought them food, in spite of the fact that the place, the edge of the woods, was rather disturbed, because it was a pasturing place of sheep and pigs. Gyula Juhasz Magpies Attacking Snake. — On April 18th 1965 in the fields of Szentmärtonkäta (County Pest) at a part bushy with acacias near the fishpond of Tápiószecse my attention was arrested by two magpies (Pica pica) about 50 paces from me facing each other on the ground bouncing, fluttering and moving rather circularly while a third one was wat- ching them from a nearby tree. Having approached a few steps I could see that they performed these movements keeping time, but by turns so that each fluttering and bouncing forward and backward coincided with a vigorous hit of the beak derected to the ground. Their performance was apparently made with all their might and respecting its intensity and the hight of the jumps it resembled the fight of two pheasant cocks. From time to time they made by turns also movements jumping backwards as if their legs had got into a trap of which they could not yet rid. At first I thought that they were displaying some never heard of nuptial dance, later that they may have got into a trap of which they could not escape and at last that they had caught some prey. When I got about 40 paces near to them they took to wing and I went to the spot on thesuppo- sition to find some remainders of some prey there. Having searched a short time I actually found a tightly coiled water-snake about 60 em. long. Its head and tail was so much hidden among the coils that they could not be seen. Having lifted it in its stiffened state with a stick and putting it down again I prodded it till its head came to light and the body relaxed. The mouth and jaw part was bloody and almost all blades of a two palms’ sized stretch of the thick dry grass was stained with light red blood. It was remarkable that in spite of such a loss of blood it was still in life, yet it did not try to escape. The nearest nest of magpies was about 300 yards from the spot of the attack. It was interest- ing that the magpies had been preying so to say organizedlike. Miklos Orosz Informations on the Hatching of the Great Tit. — In Egyházasrádóc, in the eternit box put out into the garden we observed, in 1966, the hatching of the great tit. May 27th we observed 6 young birds and 6 eggs in the nest. From that date on the parents brought the food regularly, none of them sitting in the nest; in spite of that June 6th all the eggs were hatched and the number of the young birds, all of them healthy, was 12. In all probability the warmth of the body of the hatched brood did not let the eggs get cold during the time the parents were looking for food. This may be true all the more because the den was on a sunny place where was sunshine from 7 A.M. till 1 P.M. and the weather was nice and warm. Imre Gyergye One Hatching a Year of the Marsh Tit Proved also by its Artificial Settlement. — The recent manuals consider the hatching once a year of the marsh tit, as a fact. This may be confirmed by the observations realized in Hungary, such as by the results of my experi- 199 ments on artificial settlement carried out in the Research Park of Alcsut. I started my experiments tending to settle marsh tits and great tits in Alcsut, in 1962, with the help of dens made of "eternit"? for these birds. The little dens were occupied first of all by marsh tits. During the last 5 years they had altogether 78 hatchings. (In 1962: 6, in 1963: 11, in 1964: 15, in 1965: 22 and in 1966: 24). All the 78 hatchings of the marsh tits were, without exception, hatchings of the end of April or those of the beginning of May, i.e. first hatching! Considering that the little eternit dens are occupied with preference by the marsh tits, we may conclude with all probability that they would have used the same, during the last 5 years, for a second hatching too. Dr. Albert Vertse Wrens Nesting on Trees. — According to Literature the wren (Troglodytes tr.) builds its nest into heaps of sticks, among creepers and the overhanging roots on the banks of ditches; it generally builds two nests, but broods only in one. In 1965 in the countryside of Zagyvaröna I found 18 wren-nests. The majority was built among roots overhanging the vertical banks of beechy ditches, but in six cases I found them on the trunks of trees among thin twigs: one 1,20 m high on the broken trunk of a dry crownless maple, two 2,10 and 5,00 m high on alters, two 2,70 and 4,00 m high on hornbeams and one 6,50 m high on a beech. All the trees were standing on the banks of ditches lined with beeches, evergreen oaks and hornbeams. The nest-material was dry leaves in all cases. Having no climbing appliances I could not state their contents. Ferenc Varga Ring Ouzel in the Countryside of Salgó. — On April 4th 1965 I observed a male and a female ring ouzel ( Turdus torquatus) on the crag of the Tatárárok north of Salgótarján. Ferenc Varga Pied Wheatear at Budaérs. — On June 13th 1965 in the early morning hours near the Köhegy hill of Budaörs I observed a fulldressed male pied wheatear (Oenanthe leucomela). The bird was perching on the concrete ventilation aperture of an underground winecellar by the roadside at the end of the village. At a distance of 6—7 yards from it a pair of common wheatears (Oenanthe oenanthe) were carrying nestmaterial into one of the gaps of the stone frontwall of the cellar. After a few minutes the bird got alarmed and flew away toward the village and that morning I could not find it any more. We were looking for it next morning in vain too, but on June 16th in the morning hours again it was sitting and singing on the top of a roadside house a few yards from its former perch. Its attach- ment to human buildings was remarkable and also the phenomenon observed here pre- viously that these solitary stray specimens are apparently seeking for the nearness of a related species. Since both the pied and the black-eared wheatears (Oe. hispanica) have repeatedly occurred at Budaörs, we beg our fellow-ornithologists to pay particular atten- tion to the whatears seen on that area of mediterranean character and to inform our Institution as soon as possible about the observed wheatears differing in colouration from the common ones and about their haunting places. Egon Schmidt Redstart Nesting on a Bush. — On the Ist of May 1966 I found in Bata a nest built by the redstart on a bush. The nest was in the forest, at a distance of 1,5 m from the road, on a red willow bush, surrounded by the trailers of the blackberry, at the height of 60 em. The nest was surprisingly pretty: lined with moss and with a lot of fine fibres, un- known to me, which were similar to the threads of the roots. This was the only nest of the redstart, found on a bush; later on I put this nest into my collection. Ede Agárdi Nests of Phylloscopus collybita in the Mecsek Mountains. — Quite a number of years passed since I found, in 1933, the first nest of the chiffchaff. Since then I noted 11 other nests according to the following details: 1. In the region of the village Apátvarasd May the : 7th 1933, a birdnest with 6 eggs, at the very edge of the forest, on a hornbeam bush which was 3 years old, at a hight of 1 m from the ground. 2. In the same place, on May 31st, a nest with 5 eggs. The nest was in the forest, but only at a distance of 100 yards from the v ez — edge of it, on a small juniper bush, at about 20 cm from the ground. 3. In the same place, | May 30th 1934, a nest with 5 eggs. The nest was in the woods, but neat the edge, among the dry branches of a cut Scotch fir, at a height of 40 cms. 4. In the region of Mecseknädasd | 200 at the woods called "Templomhegy", a nest (with signs of much hatching) with 6 eggs. The nest was on a small juniper bush, a span high from the ground. 5. In the region of the village of Pécsvárad, May 21st 1936, with downy brood. The nest on the ground, under the bush. 6. In the same place, April 25th1946 a nest with 6 eggs, in the woods, very near the roadway. 7. In the region of the village of Fokod, May 2nd 1960, a nest with 6 eggs, in the woods, but near the edge of it, an a hornbeam bush, at 24 cm from the ground. 8. In the region of the village of Apátvarasd, April 27th 1961, a nest with 5 eggs, guite near the forest, but outside of it, at the side of the highway crossing the forest, under a very little hornbeam bush, grown at the stock of a lime-tree, 10 em from the ground. 9. In the region of the village of Pécsvárad, April 28th 1962, a nest with 3 eggs, in the woods, quite near the road with very little traffic, on a small juniper bush, at a height of 30 cm. 10. In the region of Apátvarasd, May 14th 1962, a nest with 5 eggs, quite near the edge of the forest, at the side of the road crossing the forest, 24 em from the ground. 11. In the region of the village of Erdőmecske, June 20th 1962, nest with 5 eggs, in the forest, but very near the edge of it, on a small seedling, at the height of 25 cm. — Out of the 11 cases referred to above, the nest was only in two cases on the ground and in 9 cases at a height of 10—100 cm, most frequently at a distance of 20—30 cms from the ground. Our bird . seems to like the edge of the forests, as the above examples show il. — Besides the above . enumerated cases I noted 4 other nests. Out of the 4 in three cases the time was over the | hatching period and that is the reason why I did not write more exact data into my diary. In the fourth nest there were 3 eggs, but before I could have registered the case, it was overthrown with the trees around it. Quite near this nest I discovered two nests of Sylvia atricapilla, with one and three eggs, respectively, but these ones too were destroyed by the lumbering carried out so late in the Spring. The trees were cut by a saw-machine. Unfortunately this late exploitation causes great damages to the birds, because they destroy not only the nests on the ground, but the hatches of those too, which have their nests on the trees or in the dens. Ede Agárdi Data of Phylloscopus collybita Nesting in the Region of Zagyvaróna, in the year of 1966. — 1. April 23rd, a nest already built on the side of a deep road, grown in with oak bushes, on a sprout of a horn beam tree, 17 em from the ground. 2. Nest ready in a ditch, covered with oak bushes, among a lot of trailers, at the height of 66 em. 3. Nest ready among acacia trees, on a privet bush, 15 em from the ground. 4. April 27th, nest ready in a young wood of oaktrees on the stock of an oak, 12 em from the ground. 5. April 28th a nest with 5 eggs, on the slope of a hill, with planted acacia trees, among nettles, on the ground. 6. May 4th, a nest with 5 eggs, on the slope of a hill, planted with acacia trees, among bunches of the grass, 16 em from the ground. 7. May 7th, a nest with 6 eggs, in a place covered with young oak bushes, on a sprout of a horn beam tree, at the height of 5 cm. 8. A nest with 6 eggs, at the bank of a ditch, planted with acacia trees, at 50 cm from the ground. 9. May 9th, a nest with 6 eggs, on the slope of a hill, with scattered oak bushes, , im a privet bush, at 3 em from the ground. 10. May 10th, a nest with 6 eggs, on a hillside | with acacia trees, but in the stock of a blackthorn bush, on the ground. 11. May 19th 6 . young birds, showing their first feathers, in the frontier zone between a forest and a place | with young; oak bushes, on the ground. 12. 6 somewhat bigger birds (the brood) in a mea- | dow situated on the slope of a hill with scattered beech trees, on a mulberry bush, at | 8 em from the ground. 13. 6 young birds showing their first pens, in a meadow situated i on the slope of a hill, on a mulberry bush, at 20 em from the ground. 14. May 20th, somewhat bigger birds, in a meadow situated on the slope of a hill, at the stock of a hawthorn, but on the ground. 15. 6 young birds showing the first pens, on a meadow . situated on the slope of a hill, on the sprout of a horn beam tree, at 18 em from the ground. |! 16. Somewhat bigger youngsters, at the stock of a mulberry bush, but on the ground. | 17. May 23rd, 5 young birds, showing their first pens, in a meadow situated on the slope " of a hill, at the stock of a horn beam tree, but on the ground, 18. 6 somewhat bigger | birds, on a peak with acacia trees, among the bunches of the grass, at 2 cm from the ground. 19. May 28th, 6 young birds showing their first pens, in a slope of a hill with scattered oak bushes, on a briar, at 10 em from the ground. 20. 4 youngsters with tiny pens, in the slope of a hill planted with oak bushes, on a blackthorn, at 20 em from the ground. 21. June 30th, 5 very young birds, in a meadow, at the bank of a ditch, among the bunches of the grass, at 18 em from the ground. 22. July 17th, 5 little birds, showing their first pens, at the slope of a hill planted with oak bushes, among sprouts of horn beam trees, at 14 em from the ground. Ferenc Varga 201 Subalpine Warbler (?) in Budaörs. — April 7th, 1966, I noticed in the valley covered with slow bushes, situated between the Farkas-hegy and the Szekrényes a bird whose exterior was that of a subalpine warbler, moving among other songbirds of graybreast. The bird in question was light gray on its back, its throat and crop rusty-red, its stripes of moustache lively white. I did not hear its voice. According to this description it seems likely that the bird was a subalpine warbler (Sylvia cantillans). Gyorgy Semadam Hostility between Spotted and Red-breasted Flycatchers. — On July 30th 1965 spotted flycatchers (Muscicapa striata) were feeding their young at the edge of the Jávorkút beeches (Biikk Mountains) on a wood-stack. About 8—10 yards farther in the beeches a pair of red-breasted flycatchers (Muscicapa parva) were doing the same. From time to time, however, the male red-breasted flycatcher attacked the spotted flycatcher trying to chase them away from the wood-stack, though he always timed his attack when only one spotted flycatcher was present. The chasing of each other took often place around the perfectly developed young, but the red-breasted flycatcher did not care for it at all. Sometimes the female red-breasted flycatcher flew nearer to the wood-stack too, but she was not aggressive. The success of the attacks lasting 2—3 minutes was short and the spotted flycatchers could soon feed their young again. Against the attacks repeated every ten minutes on the average the spotted flycatchers later protected themselves by slipping into and hiding in the gaps of the wood-stack. When the male red-breasted flycatcher had flown away the party whose turn was to feed reappeared. The observation lasted an hour. Subsequently the question arieses whether the aggressivity between the two species : was not incited directly by my presence? Observations prove that in such cases the venting of the ‘‘nervosity” is done through “substitutional” activities of which the aggres- sive activity breaking out suddenly between species is characteristic. Alpine Accentors on the Ruins of the Castle of Salgó. — On April 5th 1964 I observed three alpine accentors (Prunella collaris) pecking among the stones of the ruin on the southeastern side of the castle which was not covered with snow. I could well observe them for they let me come up as near as three yards. A week later I saw one again on the wall of the castle. Ferenc Varga Lesser Grey Shrike Hunting Day-Flies. — The species of birds consuming the day-flies (Palingenia longicauda) are described, an essay of STERBETZ, in the volume 71— 72 of the ‘Aquila’; to this description I should like to add the following experiences: July 7th, 1966, in the afternoon, one of the lesser grey shrikes (Lanius minor) nesting at the edge of the Reservation of the Sasér generally flew over the river Tisza; it was the period of the weaker late swarming; the bird flew low and caught each time a specimen of the day-flies, then it returned repeatedly to one of the poplar trees standing alongside the river. While hunting, it always flew over the same sector of 200 m of the river. Sometimes, especially after an unsuccessful circle, sat up on one of the branches, leaning over the water, of a willow, watching, like a kingfisher, when another of those short living insects would appear. Egon Schmidt House-Sparrow’s Useful Activity. — On May 24th 1965 at Lőrinci (County Heves) there were two nests of house-sparrows (Passer domesticus) with young about 30 cm from each other under the tiles of the roof at the corner of the house where I was staying. The young must have been rather small yet for their chipping could not be heard. My attention was caught by one of the motherbirds always bringing something white in her bill for the young. Looking at it more closely I made certain that the something white she was fetching for the young was nothing else but the imagos of the American bombix (Hyphantria cunea). It was just the main season of the development of the noxious species and they must have become rather numerous in that parts for I saw several specimens resting on the walls of the house and the wooden sheds in the yard, which must have come forth from the pupa-cases the very day. The sparrows turned the easy prey to good account searching along the walls, under the eaves, the wood-sheds and all the places where the bombixes would rest. I also observed that a sparrow snatched one in flight. Jozsef Szöcs Nicolette Samuel | Twite in the Countryside of Pécsvárad. — On March 16th in the fields of Pécsvárad I found a perished twite (Carduelis flavirostris) beside the railway track. Ede Agárdi Lapland Bunting (Calcarius Lapponicus L.) in Kardoskút. — January 22nd 1966, I succeeded to collect a male lapland bunting (with a spur) and a male of reed bunting, out of a flock of several species of buntings on the sodic pasture land situated in the neigh- bourhood of Kardoskút — Fehértó, near Orosháza. The flock consisted of 10—12 birds, but owing to the bad visibility one could not distinguish them. In the time when this collect was made, the whole country was covered with high snow and in the Kardoskút puszta (bare land) several hundred snow buntings (Plectrophaenax nivalis L.), many reed buntings of the North (Emberiza s. schoeniclus L.) and linets (Carduelis cannabina L.) were gethering on the dry stalks of a kind of heath ( Eryngium campestre), which rose above the snow, scattered about in the bare land of Kardoskút. The crop of the caught in bird contained also only seeds of Eryngium. The caught in lapland bunting represents the third proof of the appearance of this species in Hungary. Dr. István Sterbetz Birds Following a Ploughing Tractor. — May 24th 1966 A. M. a tractor provided with two ploughs and a harrow was working on a field covered with high weed, alongside the brook Császár, which flows into the Lake of Velence. The weather was cold and windy, even it was raining sometimes. Above the fresh lods the following birds were hunting the insects emerging from among the weed: 12—15 Hirundo rustica, 1 Delichon urbica and 7—8 Riparia riparia. Flying low they followed the tractor, they, often sat down on the lods too, to raise again in the air and to continue their hunting. Sitting on the lods the following species could be observed, in addition to the above mentioned ones: 1 Motacilla alba, 2 Motacilla flava, 1 Lanius minor. These were hunting equally after the insects emering of the earth turned over on account of the ploughing. Egon Schmidt Damages Caused by Moles in the Nests and the Brood of the Birds Having Their Nests on the Ground. — In the last years I have got convinced of the damages caused by moles in the nests built by some birds on the ground. In the autumn, as a general rule, it drills the holes up to the nests approachable, for the reason of the insects hidden in the nests or under the same. It happened quite often, that the mole a hole up to a nest where there were eggs or young birds. During the years of 1965 and 1966 I found more than 20 nests ruined by moles, in most cases those of robins and yellowhammers. It has to be noted, however, that these species often build nests in the holes dug by the moles, particularly at the sides of a ditch. These nest, of course, get ruined first. I discovered several nests filled with earth from above and in the same nests I found the eggs too in the underground. Far more numerous was the number of the nests approached to by the mole from below. It is most likely that they look for these nests for the sake of the insects. For instance, I found a nest, of a bunting, dislocated by the mole, together with somewhat bigger youngsters. In consequence of the dislocation the nest tipped over and the four young birds rolled out of it. The bird parents stopped to continue to bring food to the brood outside the nest. This same phenomenon was registered also in connection with the nest of a tree pipit. During the Summer of 1966 I found many a robin’s nest — dislocated or staved in from the side caused this disaster by the moles. In most cases the nests contained the eggs too. I always put in order the nests so dislocated by the moles and ruined the passages built by the moles around them. Owing to this hatching was successful in these nests too. I found the most remarkable thing in connection with the nest of a chiffchaff, built on the ground. When I discovered the nest, it contained 6 eggs. About a week later I visited the place again and there was nothing noteworthy seeing the nest through the entrance hole. But I put my finger in the nest and felt it empty. Lifting it up, I discovered a hole on the bottom of it. This hole was not bigger than that of a cricket and it went further into the earth. When I opened it, I found it brightening more and more as it went downstairs. I immediately saw that it had been made by a mole. The above described little hole seemed to be large enough that the eggs, or perhaps, the young birds could fall down into the larger passage, where the mole — with all probability — ate them. Ferenc Varga 203 Ornithological Report From East Vojvodina. In May-July 1965 at the time of the exceedingly high water-level the countryside of the Temes River (tributary of the Danube opposite Belgrad) resembled a sea, between Uzdin—Idvor—Sakule. There a pair of cranes (Grus grus) were breeding. At the beginning of August my fellow-biologist Devic MILAN was chasing two poorly flying young cranes in the rather dried up marsh. He also suc- ded in taking a photo of the flighting young. In migration-season the cranes show a pre- ference for that area anyway. Near it a family of mute swans (Cygnus olor) was also staying. DEvic supposed that they had bred there for he saw the greyish-yellow young and the adults taking to wing with great whirr. I, however, think that those swans had just spent the summer there for if the young had been hatched there they would not have been fledged before September. This year in the Uzdin Wood many birds were breeding, so some dozen of glossy ibises (Plegadis falcinellus), about 100 pairs of spoonbills (Platalea leucordia), a pair of black storks (Ciconia nigra), and great numbers of little egrets (Egretta garzetta), night-herons (Nycticorax n.), squacco herons ( Ardeola ralloides) and common herons ( Ardea cinerea). Som more interesting observations are: On May Ist on the Deliblat Puszta I observed a siskin (Carduelis spinus). It came in search of water to the farm and flew back to an about 50 years old pine-wood. The Deliblat has an exceedingly cold microclimate; on May Ist and 2nd the water was frozen in all metal vessels and troughs. Considering its behaviour and the season I am convinced that it was a breeding specimen. On this trip to the Deliblat we found 3 nests of shaker-falcons ( Falco cherrug), two with four young each and one with four eggs. Imperial eagles ( Aquila heliaca) were breed- ing in only one nest. On May 30th I saw some visitors very rare to me: four turnstones (Arenaria interpres), two grey plovers (S. squatarola) one rednecked phalarope (Phalaropus lobatus) and one knot (Calidris canutus). This year I have several times observed little gulls (Larus minutus) and little terns (Sterna albifrons ). Istvan Pelle Ornithological News From Israel. — It was the fist time on December 26th 1964, that the Society of Natural Sciences carried out a census of water-birds. They found altogether 28 50 wild ducks in the country; in 17 000 cases even the species could be determined. Among the whole the number of the teals ( Anas crecca) was the highest, i.e. 6 700 Gene- rally speaking, the winter was a good one as regards the ducks; but, of course, we cannot compare the present situation with the period of 10 years ago, when the Lake of Hule still existed. Inspite of that, half of the ducks, more exactly 14 500, were registered in the Hule valley. It is due to the fact that the large fish ponds are still existing. My fish ponds situated between Haifa and Akko gave the result of 700 ducks only. — During the spring of 1966 I spent less time in the field outside. In the month of April, towards the evening, I saw, in the district of Elat, a nice flight of quite a many birds of pray: buzzards, kites, Egyptian Vultures, and a few eagles too. Storks can be seen — as it was the case always—during midsummer too, but there is no question of hatching, of course. Jays have spread, they can be seen frequently on the Mount Carmel, even if not so com- mon there as they are in the surroundings of Tivon. I have seen jays even in the garden which belongs to my house, though they have never appeared in this part of the town before. Blackcaps are very frequent here in the period of the migration; I found many of them dead; still, up to here, I could not find any which would have been provided with a ring. Not far from the house, on the ceiling of a natural stone arch — on the Mount Carmel—T found quite a colony of Alpine swifts. At the first occasion, in March, when I was there, about 100 or 120 birds were moving the whole day. My presence hardly dis- turbed them, they flew away only at a few meters distance from me. They were sitting in the gaps in such a way that half of their body was hanging out. Lately, three months later, I was there again. The number of the birds diminished to 30 or 40. They were more careful, they hid themselves in the gaps only after darkening and they disappeared in them completely. One could not see any of these birds during the day in the air. According to my supposition, the birds living there at spring only were Apus m. melba a fact shown by their darker colour and their migratory nature too, while the summer birds are hatching here, their colour is also lighter grey, so they are Apus m. tuneti. Their loud whistle, as they were calling each other, was identic in both cases, they whistled very freqeuntly, especially when gathered in flocks in the air, but even after taking their place in the holes. It is very probable that only a small number of the birds under observation, had been hatching in the holes on the rocks. It is noteworthy, that in the period from February to June it is the whistle of the Apus apus which is dominating in our town. They can be found first of all around the old houses, where they lay eggs and hatch them. From the end of June on their number decreases suddenly, they can be seen only towards the eve- ning and their voice can be hardly heard. This spring I saw quite a nice number of Riparia rupestris, that are only passing through here. TRISTRAM thought they were breeding their youngsters in the Palestine. Torgos tracheliotis settled down again, building nests etc. in the Negev, after a 10 years’ interruption. Another bird, Recurvirostra avocetta built nests here for the first time in this year. The little egrets and the sguacco herons are build- ing their nests again—after a 6 years’ interruption, in the valley of Betshan. On the | other hand, the number of Onycognathus tristrami has considerably decreased in the | surroundings of En Gedi. Haim Hovel IN MEMORIAM . Annök F. Szabó János, született Kunszentmártonban 1879. XI. 15-én. Műszaki tanul- mányait Mitweidában végezte. Innen Wienbe került a földrajzi intézethez. Az első világ- . háborúban igen sok helyen megfordult, volt Bagdadban és Jeruzsálemben is. Szíve azon- "ban születési helyére vonzotta vissza. Az Aguilába neve az 1933. évi megfigyelésekkel ke- "rül. Főleg Bugacon fejtette ki madártani munkásságát, ahol a ,,madar-kapitany”’ köz- "ismert ember volt, egész kis múzeumot rendezett be pusztai nyárilakában, ahol többször . keresték fel külföldi szakemberek is. 1950-ben a szegedi tervező-irodánál, majd a kecske- méti banknál, a helyi földméréseknél dolgozik magas kora ellenére, törhetetlen energiával. "Útjait felhasználja a gólyaszámlálásra is, és lelkesen buzdítja, tanítja a fiatalságot ha- ‘sonlé kutatások végzésére. A madárvédelemnek is lelkes harcosa, propagálója. Nevéhez fűződik a dögkeselyű kimutatása a Duna— Tisza közéről stb. A régészet terén is dolgozott. "Hosszas betegeskedés után Kiskunmajsán, 1964. XII. 14-én halt meg. | | Csinesa Jenőné. Intézetiinknek az 1945—1955. közti években rendkívül önzetlen, fä- "radtságot nem ismerő hivatalsegéde. Meghalt Budapesten 1961. XII. 19-én. | Dr. Darnay-Dornyai Béla, született Keszthelyen, 1887. III. 25-én. Iskoláit Tatán és Hl proben végezte, majd a budapesti egyetemen geológiából doktorál (1913) és meg- "szerzi a me -tanäri diplomät i is (1910). Disszertäciöja Rözsahegy geo- DIDO, i | Tanársága közben Sura mindenütt részt vesz a múzeumok szervezésében, sőt Tatán . is alapít múzeumot. A rözsahegyi múzeumnak egyik alapítója. 1921—23 között a Szőlé- "szeti Intézet kutatója, 1923—40 között pedig a salgótarjáni reálgimnázium tanára, és . egyúttal itt is a múzeum alapítója. 1940-ben átveszi szülővárosa, Keszthely múzeumának | vezetését és innen vonul nyugdíjba 1948-ban. 1952—54 közt azonban ismét aktív, mint a Földtani Intézet kutatója. Intézetünkkel még HERMAN OTTö idejében érintkezést | keres, neve először 1922-ben szerepel az Aguilában. Ezután is állomáshelyeiről gyakran . küldözget anyagot és jelentéseket. A századeleji lelkes múzeumigazgatók típusa. Tudäsa "rendkívül sokoldalú, a geolögiän kívül a hidrológia, archeolögia, néprajz, müvelödestör- " ténet, botanika stb. is érdeklik. Kora fiatalságától kezdve gyakran kellett a mostoha | sorssal megbirkóznia, de lelkesedése élete utolsó pillanatáig sem tört meg. A sokoldalú "tudás hátrányos következménye (ez általában jellemzi kora muzeumigazgatoit), hogy i föszakmäjukon kivül a többiben egyszerüen nincs idejük elmelyedni, märpedig älläsukkal . járó kötelezettség, hogy mindent el kell látniuk. Emiatt ő is sok vitába keveredett, de . mi, akik közelről ismertük őt, tudtuk róla, hogy csak idegen támadásra ingerlékeny, 5 | baráti kritikát mindig szívesen elfogad, és aki vele baráti viszonyba kerül, az tudásának ! gazdag tarhazabol rendkívül sokat merithet. — Legerösebb oldala volt a turista-kalauzok | írása, melyek ma is iranymutatök. Még megérte utolsó műve, a Balaton-Felvidek Kalau- za (1965) megjelenését, de tollbanmaradt a két legfőbb munkája: Gyenesdiás és Salgótar- | ján monográfiája. 1964-ben a rózsahegyi múzeum meghívja 50-ik évi fennállása jubileu- Br ugyanebben az évben Tata városa a múzeum alapításával szerzett érdemeiért dísz - | polgárrá választja, és ugyanekkor megkapja a tanári aranydiplomát is. Még idős korä- | ban is sokat tevékenykedett a szabadban, könnyű volt elcsábítani egy-egy érdekes terü- . letre. Ilyenkor nehéz hátizsákkal jött, de geológiai gyűjtései következtében még nehe- i zebbel tért haza. Halála váratlanul érte barátait és a tudomänyos világot. Meghalt Buda- | pesten 1965. IV. 5-én. 207 Prof. Dr. Éhik Gyula, született Kolozsváron, 1891. II. 4-én. Tanulmányait Brassóban végezte, majd a budapesti egyetemen doktorál (1913) és tanári diplomát szerez (1915). 1912— 13 közt a Földtani Intézet kutatója, 1914— 18 közt középiskolai tanár, 1919—1955 közt a Nemzeti Múzeum Allattäräban dolgozik, főigazgató-helyettesi rangban. Ezzel egy időben, 1927—48 közt tanít az Agráregyetemen, ahol 1927-ben magántanári, 1943-ban . c. rk. tanári oklevelet kap. 1944—46 közt az állattani szakosztály elnöke. Intézetünkkel 1909-ben vette fel a kapcsolatot, amikor madárvonulási jelentéseket küldött Brassöböl. ! ÜSÖRGEY-hez és SCHENK-hez baráti kapcsolat fűzte, és ugyanígy VASVÁRI-hoz is. Mindig élénken érdeklődött a madártan iránt. A havasi varjú magyar példányának megmentése nevéhez fűződik. Amidőn 1945-ben intézetünk elégett, az elsők közt sietett segitse- günkre könyvek adományozásával. Meghalt Budapesten 1964. XII. 28-án. Fáy Aladár festőművész, született Budapesten 1898. IV. 11-én, meghalt ugyanott 1963. II. 18-án. Az Allatkert részére készített, főleg trópusi madarakat ábrázoló képeivel vált ismertté neve a madártanban. Konok István, született Békéscsabán 1928. VIII. 19-én. A budapesti tudományegyete- men tanult, akiben a madártan nagy reménységét láttuk. Amikor 1952-ben a tihanyi Biológiai Intézet kutatójának nevezték ki, még egy ideig folytatott madártani kutatáso- 21° földi tanulmányútja során tragikus hirtelenséggel halt meg Palermóban, 1964. VI. 11-én. . Till Gergely, született Budapesten 1890. VI. 14-én. Már gyermekkorától fogva érdek- lődött az állatok iránt. 15 éves korában beállott tanulónak DR. LENDL ADOLF műhelyébe, " ahol művészi tökélyre fejlesztette tudását az állatok kitömésében. Először a SZIKLA és M SZILÁGYI cégnél, majd a tanszerkesztő vállalatnál dolgozott. Itt került kapcsolatba VASVÁRI-val, akinek sok becses anyagot adott át, többek közt a fóti gatyáskuvik példá- nyát. Elete alkonyán legnagyobb öröme volt, hogy egyik fiú-unokájába sikerült termé. szetrajongását átültetnie. Meghalt Budapesten 1964. IV. 6-án. Wähl Ignác, született Turnu Mogurelóban (Románia) 1877. IV. 25-én. Édesap ja halász- mester volt, aki 1877-ben, amikor kitört a balkáni háború, Apatinba menekült. Igy került |. csecsemőkorában Apatinba. A tanítóképzőt Kalocsán végezte, s tanulmányai befejeztével . visszament tanítónak második , szülőföldjére". Ott ki is tartott élete végéig. Városában köztiszteletnek örvendett természetrajzi és gazdasági ismereteivel. Tanácsadója volt az egész vidéknek, de rangot, címet sohasem fogadott el, így a sokszor felkínált igazgatóságot ! sem. Megalapitja az apatini parkot, méhész-egyesületet szervezett, az 1900-as évek elején | pedig Duna— Tisza címen lapot is indított. Már 1901-ben felveszi a kapcsolatot intéze- tünkkel, küld vonulási jelentéseket, többször látjuk cikkeit az Aguilában, megszervezi . városában a madárvédelmet. Bácska madártani kutatása sokat köszönhet WAHL-nak. Madártani könyvtárát Intézetünkre hagyta. Meghalt Apatinban 1963. VIII. 29-én. Dr. Trischler Aladár városi főszámvevő, született Gajdobrán 1880. VIII. 22-én. Közép- iskoláit Ujvidéken, a jogi egyetemet Budapesten végezte. A nagy bácskai ornithologus- gárda egyik oszlopos tagja volt és ő képviselte ebben a zoológiát. Ertékes gyűjteménye halála után a Vojvodinai Múzeumba, került. Ő mutatta ki elsőnek a halványgeze fészke- lését a Kárpát-medencében. 1898-ban lépett először kapcsolatba a Madártani Intézettel, amikor Ujvidék környékéről madárvonulási jelentéseket küldött. Szavát ritkán hallatta, de amikor a halványgezét felfedezte, jelentős lépéssel vitte előbbre a Kárpát-medence faunisztikai ismereteit. Meghalt Novi-Sad-on (Ujvidék) hosszas betegeskedés után 1961. augusztus 18-án. János Annók F. Szabó was born at Kunszentmárton on November 15th 1879. He pur- sued his technical studies at Mitweida, from where he got to the Geological Institute in Vienna. During the first world-war he got to very many places, so to Bagdad and Jerusa- … lem too. But homesickness brought him back to his birthplace. His name turned up in the Aquila in connection with the observations in 1933. He did his ornithological work principally at Bugac, where the ‘‘captain of the birds” was a familiar personage, who erected a veritable little museum in his summer home in the Puszta, where he was several times visited also by ornithologists from abroad. In 1950 he was working at the designing bureau in Szeged, then in a bank at Kecskemét and at local surveys with indefatigable energy in spite of his old age. His travels he also utilised in the stork-census and animated, taught the youth to do similar research work. He was also a fervent warrior and propa- Mrs. J. Csincsa. Between the years of 1945—1955 she worked at the central office of our Institute with unparalleled unselfishness whom no trouble was too much. She died in Budapest on December 19th 1961. Dr. Béla Darnay-Dornyai was born at Keszthely on March 25th 1887. He attended schools at Tata and Veszprém and then graduated at the University in Budapest as a teacher of geography and natural history (1910) and there he took his degree of a doctor of geology (1913) too. The thesis of his dissertation was the geology of Rózsahegy which is still a reference-work of the geology of the Carpathians. Between 1909 and 1921 he was a teacher of the grammar-schools at Rózsahegy, Veszprém and Magyaróvár. But while engaged in teaching he had a hand everywhere in the organizing of museums and it was he who founded that of Tata. He was also one of the founders of the museum at Rózsahegy. Between 1921 and 1923 he was a research-worker of the Ampeleological Insti- tute, and between 1923—1940 teacher at the grammar-school of Salgótarján, where he also founded the museum. In 1940 he engaged to manage the museum of Keszthely, his native town, from where he retired in 1948. But between 1952—1954 he was activ again as research-worker to the Geological Institute. He got contact with our Institute as early as in the days of Orro HERMAN, his name figuring in the Aquila for the first time in 1922. Subseguently he often sent us material and reports from his residences. He was the veriest type of the enthusiastic museum-directors at the beginning of our century. He had a very versatile mind interested besides geology also in hydrolics, archeology, eth- nography, culturale history, botanics, etc. From his early youth he often had to struggle with adversity, but his enthusiasm did not abandon him till the last moment of his life. The drawback of many-sided knowledge is, which was characteristic of the contemporary museum-directors, that they— besides their own main discipline—simply had not time to be absorbed in other branches, though they were obliged by their station to manage anything. Conseguently he too had many disputes, but we, who were closely acquainted with him, knew that he was vexed by attacks of outsiders only, always fain to accept amicable eriticism and whoever got on friendly terms with him can have drawn excee- dingly much from the vast treasure of his knowledge. He was at his best in writing tou- rist-guides that are still up to standard. He lived to see the publication of his last work: The guide of the Balaton-Highland (1965), but his two main works: the Monographies of Gyenesdiás and Salgótarján were left unfinished. In 1964 the Museum of Rózsahegy invited him to the 50th anniversary of its existence and in the same year Tata elected him honorary citizen of the town for services rendered in founding its museum, and he obtained the golden diploma as teacher as well. Even in his declining years he was very busy with field-work and it was easy to allure him to an interesting area where he used to arrive with a heavy knapsack and departed with an even heavier one laden with collected minerals. He died in Budapest on April 5th 1965; the news broke on his friends and the scientific world unexpectedly. Prof. Dr. Gyula Éhik was born at Kolozsvár on February 4th 1891. He attended schools at Brassó, then took his doctor’s degree (1913) and graduated as teacher (1915) at the University in Budapest. Between 1912—1913 he was research-worker to the Geological Institute, between 1914—1918 grammar-school teacher, from 1919 to 1955 worked in the zoological department of the National Museum at the end as deputy headdirector. At the same time he gave lectures at the University of Agriculture as "Privatdocent? from 1927 and as tit. extraord, professor from 1943. Between 1944— 1946 he was the chairman of the zoological department. With our Institute he got in contact in 1909 by sending reports on migration from Brassó. He was linked by friendly ties to CSÖRGEY and SCHENK as well as to VASVÁRI. He always took a great interest in ornithology. The saving of the Hungarian specimen of the Chough is due to him. When in 1945 our Institute had burnt out he was among the first ones to come to our assistance with donating books. He died in Budapest on December 28th 1964. Aladár Fáy, painter, was born in Budapest on April IIth 1898 and died here on Feb- ruary 18th 1963. His name became known in ornithology through his pictures representing mostly tropical birds painted for the Zoological Garden. 14 Aquila 1966—67 209 istván Konok was born at Békéscsaba on August 19th 1928. He studied at the Univer- sity in Budapest and was considered the great hope of ornithology. After having been appointed a research-worker to the Biological Institute in Tihany in 1952 he carried on ornithological research for a while, but later devoted himself to the physiology of the invertebrates entirely. He died at Palermo on June 11th 1964 while studying abroad. Gergely Till was born in Budapest on June 14th 1890. From his childhood on he took an interest in animals. At the age of 15 he was apprenticed to DR. ADOLF LENDL’s work- shop where he developed his skill in.mounting animals to an artistic mastery. First he worked at the firm "Szikla and Szilágyi", later at the enterprise of manifacturing school- eguipment. There did he get in contact with Vasvári, to whom he handed over much valuable material, among others the specimen of Tengmalm’s Owl from Fót. At the end of hislife his greatest joy was that he had succeeded in transplanting his passion for Nature into one of his grandsons. He died in Budapest on April 6th 1964. Ignác Wáhl was born at Turnu Mogurelo (Roumania) on April 25th 1877. His father was afisherman who fled with his baby to Apatin in Hungary in 1877 when the war between Russia and Turkey broke out. He was trained to become a teacher at Kalocsa and having finished his studies returned as a teacher to his second “home”, where he remained till the end of his life. In his town he was highly respected for his nature-his- torical and agricultural knowledge. He was an adviser of all in the countryside, but never accepted any rank or title, not even that of a headmastership offered several times to him. He founded the park of Apatin, organized the society of apiarists and in the first years of the century started the newspaper "Duna-Tisza". He got in contact with our Institute as early as 1901 by sending reports on migration, his articles appeared in the Aquila several times and he organized the protection of birds in his town. The ornitholo- gical research of the Bácska ows much to him. He died at Apatin on August 29th 1963 begueathing his ornithological library to our Institute. Dr. Aladár Trischler, municipal head-accountant, was born at Gajdobra on August 22nd 1880. He attended his schools at Ujvidék and graduated at the University in Buda- pest. He was one of the pillars of the great guard of ornithologists in the Bácska represent- ing the oology in it. After his death his valuable collection got into the Vojvodina Muse- um. He was the first to demonstrate the breeding of the Olivaceous Warbler in the Car- pathian-Basin. He got into contact with the Ornithological Institute for the first time in 1898 by sending reports on migration from the countryside of Ujvidék. He was seldom heard of, but by detecting the Olivaceous Warbler furthered the faunistical knowledge of the Carpathian-Basin by a remarkable step. After a long illness he died at Novi-Sad (Ujvidék) on August 18th 1961. KÖNYVISMERTETÉS Landsborough Thomson, A., 1964: A New. Dictionary of Birds (T. Nelson Ltd. Inc. London and Edinburgh. pp. 928) E csaknem ezeroldalas madártani enciklopédiát a British Ornithologists Union cen- . tenáriuma alkalmából jelentették meg, az ünnepi alkalomnak megfelelően igen szép ki- állításban. Az Unio elnöke, T., A. LANDSBOROUGH szerkesztette. A közreműködő mintegy | 200 munkatárs, amelyek között a szigetországiakon kívül ott találjuk — a témának meg- : felelően — a világ legjobb szakembereit, messzemenően biztosítja a tartalmi színvonalat. | A legújabb kutatások eredményei alapján, alfabetikus sorrendben foglalkozik a madärtan fő kérdéseivel: a vonulás problémájával, a szülői gondoskodással, énekükkel, a látással, | egyéb anatómiai és fiziológiai kérdésekkel, tollazattal, tojással; de éppen így a korszerű rendszertani, törzsfejlődéstani, avigeográfiai, ökológiai, etológiai kérdésekről, ill. ered- ményekről is kellő részletességgel tájékoztat. Külön-külön tárgyalja az egyes családok jellemvonásait, a madár és az ember viszonyát (madárvédelem, solymászat, domesztiká- las), a tanulmányozás metodikáját (gyűrűzést, fotografäläst, radarvizsgálatokat is) és foglalkozik a madárvilág kulturális vonatkozásaival (folklór, címertan, költészet, zene) stb., stb. Lényegében tehát felöleli az egész madártant. A könyvet nagyszámú szöveg- közti ábra és diagram, valamint 16 színes és 32 fényképtábla díszíti. A gondosan szerkesztett enciklopédia biztos útmutató a madártan részletkérdéseiben. i Nemcsak szakember számára nélkülözhetetlen segédkönyv, de hasznos minden biológus . és a művelt nagyközönség számára is. VA Mayr, E., 1963: Animal Species and Evolution (The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, Mass, pp. 797) A szerző kifejti, hogy a származástan ma az a tudomány, mely a biológia legtöbb ágát | egyesíti magában. Rámutat, hogy az egyes fogalmak és felfogások miként változtak idők . folyamán. A mű szelleméről rövid és jó áttekintést nyerünk már az első fejezetből. Az első részben (1—6 fejezet) a faj jellegzetességeit tárgyalja: a második részben (7—10 fejezet) az egyes populációk összetételét és genetikáját ismerteti; a harmadik részben (11—14 fejezet) a fajok összetételét és variációját; a negyedik részben (15—18 fejezet) a fajok sokasodását; végül a 20-ik fejezet az elért eredmények feltételes következtetéseit az emberre nézve. A második fejezet a faj fogalmát és annak alkalmazását is tárgyalja, nem hallgatva el a meghatározással járó nehézségeket sem. A faj legjellegzetesebb saját- ságait három pontban foglalja össze: 1. a fajt nem annyira a különbségek, mint inkább a rá vonatkozó jellegzetességek összessége határozza meg. 2. A fajok populációkból álla- . nak, s nem egymással kapcsolat nélkül álló egyedekből. 3. A fajok világosabban határoz- hatók meg a nem konspecifikus populációk (izoláció) viszonyából, mint a konspecifikus egyedek egymáshoz való kapcsolatából. Ezen a három elven alapul a könyv további tár- gyalása, melyről a legáttekintőbb képet a további fejezetek címeiből nyerhetünk: A mor- fológiai faj és az ikerfajok. A fajok biológiai sajátosságai. Izoláló mechanizmusok. Az izolációs mechanizmus megszakadása (hibridizáció). A populáció, annak variációja és genetikája. A populációk genetikus variációjának gátló tényezői. A genetikus variáció felhalmozása és védelme. A genotípus egysége. A földrajzi variáció. A taxonomusok polytipikus fajai. A faj populációs szerkezete. A fajok mineműségei. A fajok sokasodása. A földrajzi fajképződés. A fajképződés genetikája. A fajképződés ekológiája. A fajok és fajon felüli evolúció. Az ember mint biológiai faj. Mivel a szerző ornithologus, számos példát merít a madártanból, de kitér minden más állatcsoportra is, bár a bevezetőben hangsúlyozza, hogy főleg a gerincteleneknél igen sok alaposabb rendszertani kutatásra van még szükség, hogy ezekben a kérdésekben tisztán láthassunk. A könyv végén az egyes ue" 211 fogalmaknak magyarázatát, szótárát közli. A munkát számos rajz illusztrálja. A szerző- nek már sok kitűnő művét ismerjük, mely az evolúció problémájával foglalkozik. Ez az összefoglaló kézikönyve jó áttekintést nyújt a legkorszerűbb vizsgálatokról, így minden zoológus számára hasznos útbaigazítást ad, főleg áll ez a korszerű rendszertanra is, mely mindjobban keresi a biológiai alapokat. RK. As Gebhardt, Ludwig, 1964: Die Ornithologen Mitteleuropas (Brühlescher Verlag, Giessen, pp. 404, DM 36) Sokszor zavarba kerültünk már, amikor még magyar ornithologusok pontosabb elet- rajzi adatairól is tájékozódni szerettünk volna. Sehol az irodalomban nem találtunk olyan útmutatót, amely róluk tájékoztatna. À megemlékezések különböző folyóiratokban szét- szóródtak és sokszor véletlen, néha szándékos körülmények úgy hozták, hogy egy-egy ér- demes ornithologusról nem is történt megemlékezés. A lexikonok is csak részben tárgyal- ják szakembereinket. A szerző hatalmas munkát végzett, amikor ezt a vaskos, apró betűvel szedett kötetet létrehozta. A könyv az 1964. január 1. előtt elhunyt német, oszt- rák, svájci, magyar, lengyel, balti, cseh, román és jugoszláv ornithologusok több ezer személlyel foglalkozó életrajzgyüjteménye. Még a magyar kutatók száma is felülmúlja a százat. A szerző nem elégszik meg egyszerű életrajzi adatok nyújtásával, hanem kora problémáival együtt mutatja be az egyes személyeket, és ahol kényesebb kérdések vetőd- nek fel, nem hallgatja el azokat sem, hanem tapintatosan arról is ejt néhány szót. A nem- zetközi kritika is nagy elismeréssel fogadta ezt a könyvet és egyértelmű a megállapítás, hogy GEBHARDT hézagpótló munkát végzett. IR. AR Peters, J. L.—Mayr, E.—Greenway, J. C. jr., 1962: Check-List of Birds of the WORLD. XV. (Museum of Comp. Zool., Camridge, Mass., pp. 315) A Peters halála után készült, regen várt kötetek most már gyorsabb ütemben követik egymást, függetlenül a kötet számától. A jelen kötet a következő családokat öleli fel: Ploceidae, Sturnidae, Oriolidae, Dicruridae, Callaeidae, Grallinidae, Artamidiae, Cractici- dae, Ptilonorhynchidae, Paradisaeidae, Corvidae. A kötetben foglalt családok beosztásá- ról meg kell említenünk, hogy lándzsát tör a mellett a felfogás mellett, hogy a Passer, Petronia, Montifringilla genus-okat ki kell emelni a Fringillidae családból és a kötet a Ploceidae-hez, vagyis nem a pintyek, hanem a szövőmadarak közé sorolja a verebeket, havasi pintyeket. A sokat vitatott abesszíniai szajkót (Zavattariornis), melyet eddig mint önálló családot kezeltek, és a seregélyek közelébe osztották be, most BLAKE és VAURIE a Corvidae családba osztották és a szarkák (Pica) es pusztai szajkók (Podoces) közé he lyezik. Követik az elvet, hogy lehetőleg minél több alfajt összevonnak, de ugyanekkor pl. a californiai sárgacsőrű szarkát kiveszik a Pica pica faibó! és mint önálló fajt (P. nuttalli) tárgyalják. A kötet utolsó oldalai már sok javítást és kiegészítést tartalmaznak. K. A. Niethammer, G.— Kramer, H.—Wolters, H. E., 1964: Die Vögel Deutschlands. Artliste (Akad. Verl., Frankfurt a. M. pp. 138) Európa egyes országai sorra adják ki madärnévjegyzéküket, így most a német kutatók a jelenlegi határokon belül a két Németország madarainak jegyzékét foglalták össze. Rendszerükben a WETMORE— PETERS-félét követik. Az énekes madarak nagy részére vonatkozóan ez a munka az 1954-es bázeli kongresszuson elfogadott rendszert veszi át, Voous-szal egyetértésben. Vitatott kérdés, vajon ma már helyes-e kategorizálni a mada- rakat, vagy helyesebb-e rövid néhány szóval jellemezni. A szerzők mind a két módszert használják. Három fő kategóriát állítanak fel: költő fajok, rendszeres vendégek és át- vonulók, nem minden esztendőben megfigyelt fajok. Az első kategóriát ismét három al- csoportra bontják: 1. Egész éves fajok, melyek Németországban költenek, de egész éven át is észlelhetők, mégha egy részük vonuló is. 2. Nyári madarak, melyek költenek, de télen elvonulnak. 3. Rendszertelenül költő fajok stb. Erdekes csoportosításuk a gyakoriság fokozatainak számszerű meghatározására : Költők : 1. igen ritka 1— 100 pár; 2. ritka 100 — 2000 pár; 3. szórványos 2000—10 000 pár; 4. kevésbé gyakori 10 000—100 000 pár; 5. gyakori 100 000— 500 000 pár; 6. közönséges 500 000 páron felül. Emellett használják a helyi és regionális megjelölést is. A rendszeres vendégeknél és átvonulóknál a következő mennyiségi megjelölések találhatók: 1. igen kis számban 1—100; 2. kis számban 100 — 1000; 3. mérsékelten gyakori 1000— 10 000; 4. számos 10 000—100 000; 5. igen gyakori 100 000-en felül. A harmadik kategóriában a nem minden évben észlelt fajoknál lehetőleg a pontos adatokat is megadják 1900 óta, és a mennyiséget innen számítják: 1. eltévedt 0—15; 2. alkalmi 15—50; rendszertelen 50-en felül. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy a német kiadók ragaszkodnak ehhez a rendszerhez és ott a megjelenés alatt álló névjegyzékeknek azt követniök kell. A jegyzék 434 fajt tartalmaz. A kétes eseteket vagy fajokat lábjegyzetben közlik. Tk As Austin, 0. L., 1961: Birds of the World (Golden Press, New-York, pp. 316, S 17, 50) Fisher, James— Peterson, Roger Tory, 1964: The World of Birds (MacDonald & Co. London, pp. 288,5 guineas) Remekbe készült diszmunka mind a kettő. Céljuk, hogy megkedveltessék a madärtant és a madarak életének tanulmányozását. Nem szakembereknek szól, de az ügyes szerkesz- tés folytán könnyen talál minden kutató olyan adatot, mely esetleg csak elrejtve található az irodalomban. A remek nyomásban készült színes ábrák kifejezően mutatják be a ma- dárélet egyes mozzanatait, vonulásukat stb. Fényképeket is bőségesen találunk. Nagy- szerű, formaismeretre nevelő könyvek, sőt FISCHER még a kihalt madaraknak is utána ku- tatott és színes rekonstrukciókban igyekszik bemutatni a legfontosabb csoportokat, A második munka nagy súlyt helyez az alkalmazott madártan minden részletére is. Hisszük, hogy ezek a művek az olvasót megnyerik a madártan művelésére. K. A: Curry-Lindahl, Kai, 1964: Europe a Natural History. The Continents We Live one (Random House, New York, pp. 300, S 20,—) Amit az előző könyvekről elmondtunk, az vonatkozik erre is, azzal a különbséggel, hogy mindezek előtt áll a természetvédelem gondolata, bár madarakról is bőven esik szó, lévén a szerző ornithologus. A könyv nem színes festményeket tartalmaz, hanem szebb- nél-szebb fényképeket: 264 fekete-fehér és 108 színes fényképet. A munka megjelenését a kiadó nagy körültekintéssel végzett széles körű szervező munkája előzte meg. Az összes európai államok szakembereihez fordultak fényképekért szigorú előírásokkal, így hatal- mas anyagban válogathattak. Örömmel kell megállapítanunk, hogy két magyar név is szerepel köztük: DR. TILDY ZOLTÁN és Kapocsy GYÖRGY. Rövid áttekintést ad Európa történelem előtti múltjáról, éghajlati, növény- és állatföldrajzi viszonyairól. Az egyes feje- zetek nem országonként tárgyalják a területeket, hanem földrajzi jellegzetessége alap- ján csoportosítva. A szerző maga is sokat utazott ember, így hangulatos leírását adja mindannak, aminek természetvédelmi jelentőséget és értéket tulajdonít. Ahogyan a két fenti könyv a madártan művelésére buzdít, úgy ez a könyv a természetvédelem és ama- dárvédelem érdekében mozgósítja a közvéleményt. à K. 4. W eimore, Alexander, 1964: Song and Garden Birds of North America (National Geographic Society, Washington, D. C. pp. 400, 6 gramofonlemez) Színes fényképekkel és képekkel teli népszerű munka, melyet számos társszerző közreműködésével az amerikai madártan legnagyobb tekintélye foglalt össze. Célkitűzése szintén az, hogy a madarak szeretetét előmozdítsa, ezért nemcsak képeket és leírásokat ad, hanem tárgyalja az egyes fajok kapcsolatát az emberrel, majd gyakorlati védelmüket, és a madárkár elhárítások módjait ismerteti. Mi a jó módszer és mi csak látszólag az. A hang- lemezek 70 madárfaj hangját adják vissza. a K. A. 213 Gladkov, N. A.—Dementiev, G. P.—Ptusenko, E. S.—Sudilovskaja A. M. 1964: Opredelitel Ptie SSSR (Bissaja Skola, Moszkva, pp. 536) A moszkvai múzeum kutatói ismét egy nagyobb művel állottak elő. A hatärozökules | a munka kisebb terjedelmét foglalja el, a hangsúly a leirasokon fekszik. A munkát N. N. | KONDAKOV igen kifejező rajzai díszítik. A nagy hatkötetes kézikönyv után tökéletes ösz- | szefoglaló, és megkönnyíti az áttekintést a Szovjetúnió madarai felett. Vorobiev, K. A., 1963: Ptici Jakuti (Izd. Akad. Nauk SSSR, Moszkva, pp. 336. 48,— Ft) A szovjet regionális faunamunkákról már megemlékeztünk. Most Jakutia madarait dolgozta fel VOROBIEv szakavatott tollal. Az Ussuri madarairól szóló munkáját már is- mertettük. Rövid terepleírás után rendszertani sorrendben tárgyalja a fajokat, Kon- DAKOV szép rajzaival és színes ábráival illusztrálva. A mű végén pontos elterjedési térké- peket is találunk. Szibéria madárvilágának leírása ezzel ismét nagy lépéssel haladt előre. K. Ag Ivanauskas, T. I., 1959, 1964: Lietuvos Paukseiai. I-II. (Vals. Pl. Mok., Lit. Eid. Vilnius, pp. 332 + 282 + 443) A szerző szavai szerint több mint 60 évi munka gyümölcse ez a három vaskos kötetes | munka. Valóban a Litvánia madarainak ismeretéről szóló irodalom nagy része IVANAUSKAS | nevéhez fűződik. Az első kötetben alaktani és ekológiai leírást is ad. A munka nehezen lenne használható, mivel litván nyelven íródott, de a harmadik kötet végén rövid orosz és angol nyelvű áttekintést is ad mind a három kötetről. Nag gy örömmel üdvözöljük a szép | és értékes munka megjelenését. K. A8 Haverschmidt, F., 1963: The Black-Tailed Godwit (E. J. Brill, Leiden, pp. SA e zie? mét o el, miután főként a saját kutatásain Sendo Ismerteti ee leközölt gyürüzesi adatot. Végül felvet néhány gondolatot, hogy a jövőbeli védelméről gondoskod- ni kellene és hogyan. K. AB Niethammer, Günther, 1964: Alexander Koenigs Reisen am Nil (Selbstverl. A. Koenig Stiftung, Bonn, pp. 74) A diszmunkäk közé kell sorolnunk ezt a szép kiállítású munkát is, remek színes täblai | alapján, melyeket még maga KoENIG rendelt meg a legjobb európai festőktől. KoENIG terve ti. az volt, hogy egy többkötetes kézikönyvet jelentessen meg a Nílus völgye mada- rairól a forrásvidéktől a torkolatig. Ebből a kötetsorozatból csak egy tudott megjelenni. Eszlelései azonban részben megjelentek cikkek alakjában. A végrendelkezők akaratának megfelelően most NIETHAMMER kiadta ezeket a naplórészeket, és felhasználta a már kész K. AB = = festményeket is. KoENIG 1897 és 1913 között hat kutatöutat tett a Nílus vidékén, és | gazdag anyagot hozott a bonni múzeum részére. K. AR Jespersen, Poul, 1964: The Breeding Birds of Denmark (Dan. Sect. of ICBP, Munksgaard, Coppenhagen, pp. 79) Az előszóban kifejti a szerző munkájának célját, hogy a külföldi kutatókat tájékoztassa arról, hogy a Dániában költő madarak állománya, költési területe miként változott meg az utóbbi időkben. Rendszertani sorrendben közli a költőmadarak elterjedésének rövid ismertetését, majd a második rész kategóriákat állít fel. Összesen 217 fajt tárgyal. 30 faj 214 költése nem bizonyított, 187 vagy régebbi időkben vagy csak alkalmilag fészkeltek, 20 faj tűnt el, mint költőmadár, 34 faj száma feltűnően csökkent, viszont 24 faj száma növeke- dett. 14 tekinthető új fajnak a dán költőmadarak jegyzékében, melyből néhánynak pon- . tosan is ismerik megjelenési évszámát, 8 valószínűleg már régebben települt be. Erdekes azonban, hogy a balkáni gerléről nem beszél. Felsorolja még a szórványosan költő fajok jegyzékét is. Az ízléses könyvecskét J. LARSEN rajzai díszítik. K. A. Schmitt, René, 1964: Die Vogel: des Luxemburger Stadtparkes (Lux. Lig. Vogelk. u. Vsch., Bourg-Bourger, Luxembourg, pp. 40) Pontos leírását adja a luxemburgi városi park keletkezésének és növényzetének. 1961-ben pontosan megszámolták a költő madárállományt. 34 fajt és 318 fészket találtak. Leírja a felvételezés módszerét. 1963-ban 157 fészekodúval dolgoztak. Ismerteti a bioló- giai eredményeket, ezután az átvonuló és alkalmi vendégek jegyzékét adja. Összeveti a jelenlegi madárállományt az 50 év előttivel, miután pontos adataik vannak 1906-ból, 1909-ből és 1911-ből is. Összehasonlítást tesz más hasonló területekkel s megállapítja, hogy az általuk elért 14,5 pár közepes értéknek felel meg. Fényképek és térképek illuszt- rálják a munkát. REGA Pätzold, Rudolf, 1963: Die Feldlerche (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 323, pp. 104) A mezei pacsirta német neveinek eredetével kezdi a munkát, azután tárgyalja a pa- csirta szereplését a költészetben s a pacsirtafogásokról is beszél. A tudományos részt természetszerűleg a pacsirták törzsfejlődési eredetével, a földtörténeti kialakulásukkal kezdi s rendszertani beosztásukkal folytatja. Ezután a külső morfológiát tárgyalja, majd anatómiájukat, különös súlyt helyezve a mozgásdinamikára. Részletesen foglalkozik a környezettel. állományveszteségeikkel. täplälkozäsukkal. A szaporodásbiológia teszi ki a füzet legnagyobb részét. Végül a tartásával és a vonulásokkal zárja le a tárgyalást. Egyi- ke a sorozat legjobb és legeredetibb füzeteinek. PAC Menzel, Heinz, 1964: Der Steinschmätzer (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 326, pp. 78) as sét fényképeken ismerteti. Schmidt E. Wobus, Ulrich, 1964: Der Rothalstaucher (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 330, pp. 103) Rendkívül széles egyéni kutatäson nyugvó munka, és így csak 18 oldal foglalkozik az általános résszel (rendszertan, elterjedés). A bevezetőben már hangsúlyozza a szerző, hogy egyéni megfigyeléseiről ad elsősorban számot (hang, vedlés, mozgás, testápolás, pihenés, táplálék, táplálékszerzés, tollak jelentősége a gyomorban, szaporodás és viselkedés a tavaszi érkezéstől a családok szétszóródásáig). A befejező rész a vonulás egyes részleteivel foglalkozik, valamint ellenségeikkel és állományveszteségeikkel. A fiatal szerző példát mutató munkát végzett ezzel a tanulmányával. K.rAR ro _ Ot Felix, Jiri, 1964: Ohrenfasanen (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 339, pp. 87) A füles-fácánok, melyeknek három faja ismert (Crossoptilon auritum, Cr. mantchu- ricum, Cr. erossoptilon), régen felkeltették az érdeklődést, mivel farktollaikat már a kínai mandarinok is kalapdisznek használták, s ez a divat később átterjedt Európára is. Ezek- nek a fajoknak ismerteti rendszerét, morfológiáját, életmódját, vedlését, majd beszél a fogságban tartásuk és betelepítésük lehetőségeiről. K. A. Schneider, Wolfgang, 1964: Die Schleiereule (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 340, pp. 104) . Szerző munkáját a gyöngybagoly nevének elemzésével kezdi, majd részletesen tár- gyalja a test felépítését és a vedlést. Ismerteti az egyes alfajokat, azok földrajzi elterjedé- sét. Foglalkozik a gyöngybagoly élőhelyével s megállapítja, hogy ez a faj többnyire kul- túrakövető, bár nem mindenütt, így pl. Szardínia szigetén sziklákban, Angliában több- nyire faodvakban költ. Állománya hideg, havas teleken nagyon megcsappanhat, ellenben egérjárásos években tojásszámemelkedés, sőt másodköltések figyelhetők meg. Ezután pe. per NER, BECKER, NIETHAMMER stb. idevágó munkáit. — A gyöngybagoly, mely korábban, mint állandó madár volt elkönyvelve, a legújabb gyűrűzési eredmények szerint komoly távolságok megtételére képes. Vannak konkrét vonulási megfigyelések is. A szerző végül kitér az elhullások okaira és SCHIFFFRLI nyomán megállapítja, hogy a pusztulások zöme január és február hónapokra esik. Schmidt E. Blume, Dieter, 1965: Ausdrucksformen unserer Vögel (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 342, pp. 160) À sorozat többi munkájától eltérően természetszerűleg ennek a füzetnek lényege és szövegterjedelmének súlypontja az ügyes rajzokon nyugszik. A korszerű viselkedéstan szinte általában csak egy-egy fajjal foglalkozott és így rövidesen kis összefoglalót kíván nyújtani a szokástan által felállított egyes viselkedési mozzanatok lényegéről és kapcsola- táról. A szöveg ezeket a kategóriákat ismerteti meglehetős részletességgel, majd rátér 78 madárfaj viselkedésének ismertetésére. Fejtegetései a Pawlow-féle tanokon nyugszanak. IK Feriane, Oskar, 1965: Vtáky. 1—2. in Stavoce Slovenska 1I—III (Slov. Akad. Vied. Bratislava, pp. 598 +417+ 48) A Szovjetunió regionális faunamunkäin kívül Európának a madárvilágáról alig jelen, meg ilyen összefoglaló kézikönyv az utóbbi 10 évben. FERIANC kitűnő munkát végzettt amikor Szlovákia madarairól szóló eddigi ismereteket összefoglalta. Elkerülhetetlen, hogy ne csússzanak be ilyen nagy munkába egyes hibák, pl. a kék kövirigót újra felemlíti, amikor már elintézett kérdés, hogy az nem szlovákiai példány volt; a vetési lúdhoz so- rolja a nagy lilik grönlandi alfaját stb. Ha ezektől az apróbb hibáktól eltekintünk, öröm- mel kell fogadnunk a munka megjelenését ilyen bő terjedelemben és ilyen szép kiállítás- ban. A színes táblát J. KREJCA készítette, de ezeknél is jobbak A. MOSANSKY és J. SLADEK rajzai. a, Blair, W. Fr., 1961: Vertebrate Speciation (Univ. Texas Press, Austin, pp. 642) Az 1958. évi gerinces állatok fajkepzödeset tárgyaló és a texasi egyetemen tartott konferencia anyagát tartalmazza ez a vaskos kötet, melyet a konferencia elnöke, BLAIR adott ki. BLAIR neve már 1940 óta ismert, aki a rendszertant genetikai alapokon a phylo- genia felé igyekszik vezetni. A kisemlősökön elért eredményei közismertek. A rövid be- 216 ER ge e sz nn ne ala + —iccon-iect@nl yy E vezetésben MAYR rámutat, hogy a konferencia elsődleges kérdése lesz az izoláló mechaniz- musok tárgyalása, melyet ő a fejfejlődés legfontosabb tényezőjének tart. HuBBS a halak- nál mutat rá, hogy mennyi ökológiai tényező szerepelhet izoláló faktorként, a földrajzi elkülönülésen kívül is. MECHAM a békákra ható tényezőket ismerteti számos példával. A legtöbb példát a halak és kétéltűek sorából hozzák fel, számos szerző egy-egy részletta- nulmánnyal szerepel a munkában, de van madártani is, éspedig DIXON a Parus genus amerikai tagjainak niche-ek szerinti elkülönülését fejtegeti. Az utolsó fejezet pedig a jég- korszak hatásaival foglalkozik (DEEVEY). RA Wynne—Edwards, V. C., 1962: Animal Dispersion in Relation to Social Behaviour (Oliver and Boyd, Edinburgh and London, pp. 653) A szerzö több peldät hoz fel, elsösorban tengeri madarakröl, hogy a rendelkezesere ällö | táplálékmennyiség szabályozza a madarak számát. Igy mintegy Lack hasonló tárgyú könyvének gondolatmenetét fűzi tovább. A táplálékul szolgáló állatok azonban korláto- . zott mennyiségben állanak a ragadozók rendelkezésére, és ha a maximális optimumot ät- . lépik, az a táplálék-állatra katasztrofális, de ugyanúgy arra is, ami abból él. A természet- ben számos körülmény játszik közre, hogy a maximumot ne érjék el sohasem. Feltételez- hető, hogy létezik természetes szabályozás a táplálékmennyiségen kívül is, mely sokféle lehet, mint amilyen a madarak esetében a területtartäs, ami nemcsak táplálkozási terü- let, hanem lehet fészkelési körzet, sőt telepes fészkelőknél a fészek közvetlen kerülete, ahol nem táplálkozik a madár, de mégis védi, és így mennyiségszabályozó tényező. Ezek a té- nyezők rendkívül bonyolultak lehetnek. Hogy az egész egység fennmaradjon, kell hogy legyen valami, ami igyekszik a megbomlott egyensúlyt helyre billenteni, valamint egy indikátornak is lenni, ami erre a közösséget figyelmezteti. Ha a riválisok közt nem lenne versengés, beállhatna a táplálék túlhasználása. Ez a körülmény hozza magával, hogy & közösség tagjainak érintkezést kell egymással felvenniük. — A könyv elsősorban a fajon felüli populációkkal kíván e problémákkal foglalkozni. Az újabb kutatások mindinkább a kisebb csoportok kialakulásával foglalkoznak. A munka alapja a CARR—SAUNDERS (1922)-féle elmélet, hogy a primitív nomád népeknek nagyobb csoportokban korlátozott volt a területi mozgáslehetőségük, tehát ki kellett alakulniuk kisebb csoportoknak a megfelelő szokásokkal. A további fejezetek ezeket a kapcsolatokat vizsgálják: a látás, hangadás a szárazföldi állatoknál, hangadás a víz alatt és az alacsony frekvenciájú hangok, elektromos jelek, szaglás, érintés. Míg tehát Lack megállt a táplálékmennyiség tényezőjénél, mint a legdöntőbb faktor- nal, WyNNE— EDwARDS, bár ezt kétségbe nem vonja, vaskos munkájában egy sor egyéb tényezőre is hoz fel bőséges példákat, és a lényeget az állatok viselkedésében látja. KE Vaitkevicius, A.—Skuodis, V., 1965: Pauksciu Kelionés (Vilnius, pp. 194) A litván madárgyűrűzés eredményét ismertetik 1929—1959 közötti évekből. Kezdet- ben amatőrök végezték a gyűrűzést a legközönségesebb fajokkal. Amikor azonban a Zhuvintas Védterületen és a Ventes Ragas-i madártani állomáson megindult a rendszeres | gyűrűzés, 100 ezren felüli példányt gyűrűztek, melyből 956 (79 fajt) jelentettek vissza. 64 külföldi gyűrűsmadár is kézrekerült Litvániában. Röviden összefoglalva ismerteti a madárvonulás irányát Litvániában, valamint az állomás madárfogó eszközeit. Minden fajnál térképeket is ad az elért gyűrűzési eredményekről. an Olrog, €. C., 1963: Lista Y Distribucion de las Aves Argentinas (Opera Lilloana, IX., Univ. Nac. Tucuman, pp. 379) A szerzőnek már ismertetett képes hatärozökönyve után most megjelent a tudományos argentin madárnévjegyzéke is. Argentínát négy zónára és 13 al-zónára osztja. Felsorolja | azokat a fajokat és alfajokat, melyek a Zorra-féle (1944) jegyzék óta bizonyultak új ala- | koknak az argentin faunában, de jegyzékét adja azoknak is, amelyek törlendők. Egyes al- zónákon belül ökológiai szempontból is elkülöníti az egyes területrészeket. Az Argentínán 217 keresztülhúzódó madárvonulást 7 csoportba osztja, és eszerint csoportosítja az Argentíná- ban nem költő fajokat is. Ezek után következik a WETMORE-féle rendszer alapján a fajok jegyzéke, rövid elterjedési leírással. Jeleket nem használ. 902 fajt foglal magában a jegyzék. K. AR Transehe, V. N., 1965: Die Vögelwelt Lettlands (Verl. Herro v. Hirschheydt, Hannover— Dühren, pp. 231. DM. 19,—) Az idős szerző élete tapasztalatait foglalja össze ebben a csinos kiállítású könyvecské- ben. Nem célja elterjedésről, biológiáról, gyakoriságról beszélni, mert szerinte egyrészt ezek más könyvekben is megtalálhatók, másrészt pedig csak az hivatott ilyet írni, aki naponta járja a terepet, és nemcsak vasárnaponként. Célja csupán az, hogy Lettország madarairól rövid összefoglaló képet nyújtson azok számára, akik nem jártak ott. Rövid terepleírás után ismerteti, hogy a lett tengerpart milyen fontos madárvonulás szempont- jából, és milyen alapos vizsgálatok folynak ott ma is. A fajokat és azok jellegzetes előfor- dulásait HARTERT rendszere sorrendjében foglalja össze. Felsorolja a gyűjteményeket és ismerteti a lett kutatók életrajzi adatait. Külön fejezetben foglalkozik a tengerparti madárvonulással s ehhez térképet is ad. Végül a természetvédelmi intézkedésekről számol be, és hogy melyek Lettország új fészkelő fajai. K. AS Hilprecht, Alfred, 1965: Nachtigall und Sprosser (Die Neue Brehm Bücherei, nr. 143 (tevesen 146) Wittenberg-Lutherstadt, Verl. A. Ziemsen, mäsodik ätdolgozott kiadäs, pp. 96, ara 3,75 MDN.) A munka kelendöseget mutatja, hogy második kiadása is megjelent. 11 ev alatt sok új kutatás történt, amelyekkel az új kiadás bővült. Mindjárt az első fejezetben kiegészíti az Edda-dalokkal. Az elterjedési fejezetben JOHANSEN és angol kézikönyv adatait vette be a szerző részletesebben. A németországi elterjedést vogtlandi és szász adatokkal egé- szíti ki. A magassági elterjedésre vonatkozólag is részletesebb eredményeket közöl. Erő- sen átdolgozta az észak-német elterjedést, ellenben még mindig nem vette figyelembe a magyar adatokat. Igen kevés a változtatás a biológiát illetőleg, az első érkezési adatok feldolgozásában azonban már több újabb irodalmat használ. A kotlás idejére vonatkozó fejezet is kiegészült, ugyanígy a táplálkozásról, gyűrűzési eredményekről és védelmi ren- deletekről szóló rész is. Igen nagy a képanyag az újabb füzetben. Schmidt E. Gentz, Kurt, 1965: Die Grosse Dommel (Die Neue Brehm-Bücherei, nr. 345, Verl. A. Ziemsen, Wittenberg-Lutherstadt, pp. 80, ára 4,80 MDN.) A bevezetőt a szerző R. ZIMMERMANN neves szász ornithologus emlékének szenteli. Különös gondot helyez a szabadtéri felismerés fejtegetésére. Röviden emlékezik meg a bölömbikák rendszertani beosztásáról, és tárgyalja le az egyes fajokat (Botaurus stellaris, B. poecilotilus, B. lentiginosus, B. pinnatus). A német népies nevek már bővebb fejezetet foglalnak el. Természetszerűleg a költésbiológia a munka legtekintélyesebb része, hiszen a szerzőnek a gémfajokra vonatkozó eddigi munkái is főleg ezzel foglalkoztak, és ehhez saját fényképanyaggal is rendelkezik. A hangadás, jó anatómiai rajzokkal, kiemelkedik. Igen bő irodalom alapján tárgyalja a bölömbika táplálkozását. Az utolsó fejezet a vonulás- ról és áttelelésről szól. KA Rétfalvi, L. I., 1965: Breeding Behaviour and Feeding Habits of Bald Eagle (Haliaeetus leucocephalus L.) on San Juan Island, Washington (Faculty of Forestry, The University of British Columbia Vancouver, pp. 180, litografált disszertációs munka) A szerző 1962. és 1963. években 2 fészket vizsgált. Alaposan tanulmányozta a költés egyes fázisait, valamint a fehérfejű rétisas táplálékát. A két fészek szerinte igen alacsony szám a szigeten mutatkozó 13 példányhoz képest, amelyek száma egyébként eléggé vál- tozik a fiatalok kóborlásától függően. Különös figyelmet érdemel a táplálkozásra vonat- 218 ; | ban. Ebből a célból is készítette disszertációját a szerző a San-Juan szigeten (Kanada) | | | kozó rész, melyben megállapítja: 7 hétig etetnek az öregek, utána a fiókák maguk szerzik táplálékukat. Ez a szülők által hordott, vagy saját maga által szerzett zsákmány legna- gyobbrészt azokból a nagy számban található üreginyulakból áll, amelyeket az autóutakon . a járművek elütnek. A fehérfejű rétisas megfogyatkozásának legfőbb oka, hogy habitat- ját az ember megváltoztatja. Eppen ezért védelmük fontos probléma ma Eszak-Amerikä- amint bevezetőjében kifejti. A terepet földrajzi, földtani, meteorológiai, botanikai és faunisztikai szempontokból pontosan leírja. Az első fejezetben módszereit ismerteti. A második fejezet a települési sűrűségről szól, a harmadik a viselkedésről költés idején és ennek során az öreg madarak magatartásáról emberrel, madarakkal és emlősökkel szem- ben. Majd részletezi a költés fázisait, a fiókanevelést, a fiókák fejlődését. A táplálékról szóló részben pontos adatokat ad az üreginyúlról, mint préda-lehetőségről. A táplálék fontos eleme a hal is, amelyet halászva vagy dögön találva zsákmányol. Madár (vízi- madár) egészen elenyésző része táplálékuknak. Kivételes zsákmány még a béka, rák stb. A munkát sok táblázat, térkép, grafikon és fénykép díszíti. KA; Judin, K. A., 1965: Filogenija i Klassifikaeija Rzsankoobraznih (A lilefélék szärmazästana és osztälyozäsuk) (Fauna SSSR, Ptici, Tom IT., Vep. 1., no. 1.,) Izdatelstvi ,, Nauka”, Moskwa — Leningrad pp. 261 (Ara: 1 r. 77 kop.) A szerző ismerteti a lilefélék osztályozásának történetét NirzscH-től (1840) Mayr és AMADON-ig (1951). Rövid áttekintést nyújt az egyes csoportok életmódjáról és földrajzi elterjedéséről, valamint bővebb összehasonlító leírást ad. Ezután következik a munka leg- terjedelmesebb része, a morfológiai leírás, csont- és izomtan. Ezek alapján készíti el a lile- félék törzsfaját, mely szerint eredetük a guvatfélékkel közös. AE B oetticher, H. v.—Grummt, W.: Gänse und Entevögel aus aller Welt (Die Beue Brehm Bücherei, Nr. 73. 1965. pp. 96. 2. Auflage) GRUMMT W. átdolgozásában korszerüsitve jelent meg BOETTICHER ismert munkájának második kiadása. Az új kötet a napjainkban érvényben levő rendszertani csoportosítás és nomenclatura szerint tárgyalja az egyes fajokat, így néhány helyen eltér BOETTICHER eredeti szövegezésétől. Az előző kötetben szereplő rajzok és színes tábla mellett a második kiadás 27 fényképfelvétellel is gazdagodott. SB. Uspenski, S. M.: Die Wildgänse Nordeurasiens (Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 352. 1965. pp. 80.) Az északi vadlúd fajok általános äallomänycsökkenese egyre komolyabb problémát jelent az európai vadgazdálkodásnak és természetvédelemnek. E kérdések tisztázásához az arktikus költőhelyek ökológiai viszonyainak ismerete elengedhetetlenül szükséges. A tundrazóna körülményes megközelíthetősége és az orosz irodalommal kapcsolatos nyelvi nehézségek e téren számos áthidalhatatlan akadályt jelentenek az európai kutatók számára és ezért fogadjuk örömmel a szerző hézagpótló tanulmányát, melyben a magas észak lúdállományának problémáit jó meglátással, tömör alapossággal ismerteti. A tizen- nyolc fejezet először fajonként mutatja be a sarki zónában költő vadlibákat, majd rátér a legfontosabb ökológiai tényezők részletezésére és végül a vadludak gazdasági jelentősé- gével foglalkozik. Számunkra mindenekelőtt az egyes fajok költőállományáról adott becslések, a fészkelőzónában meg telelőhelyen történő gazdasági hasznosítások formáiról közölt adatok, és a szovjet természetvédelem intézkedéseinek referátuma nyújtanak gyakorlatilag is jól hasznosítható ismereteket. A költőhelyek ökológiai viszonyait ügye- sen érzékeltető elterjedési térképek és a számos, kiváló fényképfelvétel csak fokozza a jöl- sikerült munka értékét. Sd Dr. Wolfgang Makatsch: Der Vogel und sein Nest (Bücherei 14. füzet. 1965. pp. 104) A füzet új kiadása tartalmilag lényegében nem sokat változott. Néhány helyen a Szerző az egyes fejezeteket kibővítette, így pl. a kőbástyák, a hantmadarak és más sivatagi fajok fészkeinél, fészekparazitizmus, és a költőterületre és régi fészekre való visszatérés című | részeknél. A tartalmas füzetet számos új fényképfelvétel díszíti. Schmidt E. Nowak, Eugenius, 1965: Die Türkentaube (Die Neue Brehm Bücherei, Wittenberg-Lutherstadt, No. 353, pp. 112, 37 ábra, 3. táb- lázat) A balkáni gerléről szóló ismereteink az utóbbi években lényegesen bővültek, a gerléről szóló irodalom már csaknem áttekinthetetlen. Ezért üdvös, hogy NowAK tollából most ez a vaskos füzet megjelent. A bevezetőben ismerteti a faj felfedezésének történetét. A füzet a továbbiakban a következő fejezetekre oszlik: az elterjedés Azsiäban, az elterjedés. Európában, az európai terjeszkedés, biotop táplálék, költés, áttelelés mozgalmai, visel- kedése más fajokkal szemben, az emberrel szemben, védelme, a terjeszkedés okai. Ismerte- ti a terjeszkedésre vonatkozó ellentétes felfogásokat, nem említi a leglényegesebbet, az európai felmelegedés balkáni gócát stb. K. Aj Moore, J. A., 1965: Ideas in Modern Biology (XVI. Int. Congress of Zoology, Proc. Vol. 6., Garden City, N. Y., pp. 563) Az eddig leglätogatottabb ällattani kongresszus (Washington, 1963) mär nem gyözte a sok bejelentett előadást feldolgozni, és ezért kisebb témakörökben symposionok ala- kultak. Mutatja az anyag nagyságát, hogy immár a hatodik kötet kiadására kényszeríti a szerkesztőséget. A jelen kötetet Moore szerkesztette, de az egyes fejezeteket mások és. mások írták. Ez a genetikai folytonosság: sejt-biológia, fejlődéstan, származástan és viselkedéstan. Az utóbbi rész két fejezetét ornithologusok írták, éspedig W. H. THORPE: a viselkedés fejlődéstanát, TINBERGEN pedig a viselkedés szerepét a természetes kiválasz- tódásban. Természetesen így ezekben a fejezetekben bőven találunk madártani példákat is, szongramos hangfelvételeket stb. K. Ag Bobak, A. W.: Das Auerhuhn (Die Neue Brehm Bücherei 1966, Heft. 86.) A siketfajd monográfia teljesen átdolgozott és kibővített formában kerül ismét az olva- só elé. Az eredeti (1952) 55 oldal helyett a szerző 118 oldalon át foglalkozik a témával s. ami az első kiadással szemben szintén mint pozitívum könyvelhető el, kimerítő irodalmi tájékoztatót is nyújt. Rövid rendszertani és elterjedési ismertetés után csak érintve fog- lalkozik a biotoppal és a siketfajdnak ezzel szemben támasztott igényével, viszont utána. igen részletesen tárgyalja a szaporodásbiológiai kérdéseket. Különösen hosszú részt szen- tel a dürgés leírásának melyhez kiegészítésképpen ügyes rajzokat és fényképeket közöl. A táplálkozásról szóló fejezetben megállapítja, hogy a siketfajd elsősorban az erdei és. lucfenyő tűit és rügyeit fogyasztja, tavasszal ehhez egyéb növényi anyagok és némi rovar- táplálék járulnak. A fiatalok főleg különböző rovarokkal, csigákkal, gilisztákkal élnek, később bogyókat is fogyasztanak. Rövid fejezet foglalkozik a vándorlással és adatokkal támasztja alá a populációk állandó számcsökkenését. Továbbiakban az utóbbi okait elemzi, majd kapcsolódóan ismerteti az eddigi visszatelepítési kísérleteket. A siketfajd állomány nagymértékű megfogyása a faj legszigorúbb védelmét teszi szükségessé. Szerző ezek lehetőségeit fejtegeti, végül a fogságban való tartásról, a vadászattal kapcsolatos. problémákról és a keresztezésekről emlékezik meg. Schmidt E. 220 Dr. Dr. Krumbiegel, I.: Die Straussenvögel (Die Neue Brehm Bücherei 1966, Heft. 362) A füzet az állatföldrajzilag különböző területeken élő struccidomúak ügyes ismertetője. Rövid általános rendszertani bevezetés után részletesen tárgyalja a struccfélék testfelé- pítését. Külön fejezet foglalkozik a tollazattal és szárnyakkal és osteologiai szempontból állítja egymás mellé a különböző családokat. A. ,, Biológia? c. fejezet először a táplálék- kérdést tárgyalja, rámutatva a különböző ökologiai viszonyok okozta eltérésekre. Szoci- ológiai vonatkozásban általában, de még a legtöbbet vizsgált afrikai strucc esetében is sok kérdés vár még feleletre. Szerző a továbbiakban vizsgálja egyes fajok és a környeze- tükben élő más állatfajok viszonyát, majd hosszabb fejezetben tárgyalja a szaporodás- biológiát és a különböző életfázisokat. Részletesen foglalkozik a tojással és érdekes össze- hasonlítást tesz a különböző fajok között. A következő fejezet rendszertani sorrendben tárgyalja az egyes fajokat, színezeti leírást ad és elterjedési térképeket közöl. Az utolsó. fejezet az ember és a strucc viszonyával foglalkozik, történeti visszapillantást ad, majd alapos részletességgel ismerteti az állatkerti tartás (táplálék, elhelyezés, hőviszonyok) problémáit. A munkát számos jól sikerült rajz és szép fényképfelvételek díszítik. Schmidt E. Niethammer, G.—Bauer, K. M.—Glutz von Blotzheim, U. N.: Handbuch der Vögel Mitteleuropas. I. (Akad. Verl. Frankfurt a. Main, 1966. pp. 483) NIETHAMMER-nek 1937—42 közt kiadott kézikönyve közkeletű volt, de már évek óta. nem forgott a piacon. Így szakkörök nagy örömmel üdvözölték a néhány éve megjelent hírt, hogy a munka új kiadása készül BAUER, majd GLuTz feldolgozásában. A sok évi várakozást csak az 1966 tavaszán megjelent első kötet elégíthette ki, és valóban aleghelye- sebb kifejezés, hogy kielégítette, mert most sokkal részletesebben tárgyalják az egyes. madárfajokat. A munka nem 3, hanem 10 kötetre tervezett. A fenti szerzőkön kívül még igen számosan szolgáltattak adatokat a mű megírásához. A rendek határozókulcsával kezdik. Leszögezik a követendő alapelveket, a legfontosabb irodalmat megadják, és ebben az egész világ irodalmára is rámutatnak. Az egyes genus-okon belül a fajokra nézve is adnak határkulcsot. Az egyes fajok tár- gyalása a következő fejezeteket tartalmazza: szabadtéri ismertető jegyek; színleírás; vedlés; hang; költési terület; közép-európai előfordulás; vonulás; biotop; szaporodás ;. költés eredményessége, halandóság és kor; viselkedés ; táplálék. Természetesen a munká- nak nem célja, hogy rendszertani kérdésekkel is foglalkozzék, de azért ahol Közép-Euró- pán belül több alfaja is van egy fajnak, azt külön tárgyalják. Igen részletes képet adnak az állományok nagyságáról, a gyűrűzések eredményeiről stb. Sem színes ábrák, sem. fényképek nem találhatók a munkában, de annál jobb rajzok, testrészlet rajzok, elter- jedési térképek. Röviden, az első kötet is már az, amit vártunk. K. A. Makatsch, Wolfgang, 1966: Wir bestimmen die Vögel Europas (Neumann Verlag, Radebeul, 1966. 508 oldal, 12,5 X 19,5 em, 112 főként színes tábla) Hazánkban közismert PETERSON-féle zsebkönyv mäsära készült munka, beosztása, is. hasonló, kiállítása is. A szerző bevezetésében arra hivatkozik, hogy munkája már 1951. év végére, tehát a PETERSON-munka megjelenése előtt (1954) készen állott, csupán az illusztrátor nem készült el ábráival. A NEUMANN cég csak később bízta meg K. SCHULZE-t;. majd ennek halálával (1964) M. SCHÖNBRODT-RÜHL művészeket a képanyag elkészítésével. Ismerjük már PETERSON munkáját, valamint MAKATSCH írói készségét, előnyeit tehát nem kell kifejtenünk. Valóban kelet-európai viszonylatban jobban is használható, mint a nyugat-európai szemszögből megírt könyv. Abraanyagän látszik, hogy a képek nem másolatok, mégis sok ábrája nagyon emlékeztet PETERSON-éra. A fehér-színezetű (pl. vöcskök) ábráinak nyomása elmarad ettől, különben ábra-anyaga elsőrendű. Beosztásá- ban annyiban tér el, hogy határozókulcsokat is ad, a madárneveknél a német, angol, orosz, cseh, finn, lengyel és magyar neveket adja meg. Térképei igen világosak, jól szem- léltetnek. Ilyen kis méretben szőrszálhasogatás lenne azokban hibát keresni. A kézen- fekvő nagy hasonlatosság ellenére a könyvnek valóban annyi jó tulajdonsága van, hogy Kelet-Európában nagy keresettségre számíthat, hiszen a nyugati német nyelvterületen 221 nem is terjeszthető. Mi fél évvel megjelenése után kaptuk kézhez, amikor már több —. kritika hangzott el róla, keresettsége is felmérhető, így gratulálhatunk a szerzőnek és | kiadónak egyaránt, hogy a munkát olvasóink kezébe adta. KAR Kirchner Heinrich: Der Vogel im Fluge. (Ein Feldführer durch die Grossvögel Mitteleuropas) Lief. 5—6. Möwen und Raubmöwen (A. Ziemsen Verl., Wittenberg-Lutherstadt, 1966. 89 oldal, 8 színes tábla, 10 rajz és 1 térkép) Ára MDN 14, — A munka első négy száma a P. Schöps kiadónál jelent meg, most az ötödik számtól kezdve kiadását a Neue Brehm Bücherei kiadója vette át, szép, ízléses kiállításban hozta ezt az igazán hasznos könyvecskét. Beosztása a következő : a madár német és tudományos neve, utána a dán, angol, francia, holland, izlandi, olasz, orosz, svéd és spanyol neve. A tudományos név elemzése. Ismertetőjegyek leírása, elterjedése, vonulása, méretei; min- den genus-nál alfajilag lemenőleg fölsorolja az oda tartozó madarakat. Az ezüstsirálynál elterjedési térképet is ad és részletesen ismerteti az alfajokat. Ad határozókulcsokat is táblázatosan. Eredeti képei művészi munkák. KES bo bo bo AQUILA-INDEX INDEX ALPHABETICUS AVIUM | Actitis hypoleucos 173 Aix galericulata 172 Alauda arvensis 123 . Alcedo atthis 173 . Anas boschas 14, (25) | Anas crecca 14, (25), 84, 191, (204) Anas penelope 171 Anas platyrchynchos 133, (140), 148, (156), 1.76, (193), 177, (193) Anas querquedula 14, (25), 84 Anas strepera 84 Anser albifrons 11, 14, 15, 16, (23), (24), (25), (26), (28), 34, (44) Anser arvensis 15, 16, (26), (28) Anser brachyrehynchus 15, (26) Anser brevirostris 14, (26) Anser cinereus 13, 14, 15, 16, (26), (28) Anser erythropus 12, 14, (24), (26), 34 Anser fabalis 11, (24), 34, (44), 171 Anser segetum 13, 15, 16, (26), (28) Anthus cervinus 174 Anthus trivialis 98 Apus apus 127, 173, 191, (204) Apus m. melba 191, (204) Apus m. tuneti 191, (204) Aquila chrysaetos 172 Aquila heliaca 84, 112, (118), 190, (204) Aquila pomarina 172 Ardea cinerea 175, 190, (192), (204) Ardea purpurea 84, 171 Ardeola ralloides 190, (204) Arenaria interpres 191, (204) Asio otus 121, 125, 126, (129), (131) Athene noctua 90, 111, (117) Aythya fuligula 177, (190) Bombyeilla garrulus 98, 99, 174 Branta ruficollis 34, (44), 176, (192) Bucephala clangula 171 Burrhinus oedicnemus 173 Buteo buteo 84 Buteo lagopus 172 Calcarius lapponicus 189, (203) Calidris canutus 191, (204) Carduelis cannabina 104, 189, (203) Carduelis carduelis 102, 103, 181, (197) Carduelis flammea 104, 174 Carduelis flavirostris 189, (203) i Carduelis spinus 103, 104, 174, 190, (204) Catharcta cepphus 71 Catharcta parasitica 71 Certhia brachydactyla 148, (156) Charadrius pluvialis 14, (25) Chloris chloris 101, 102, 180, (196) Ciconia ciconia 84, 171 Ciconia nigra 171, 175, (192), 190 (204) Cinclus cinclus 173 Circaetus gallicus 172, 178, (194) Clangula hyemalis 178, (194) Coccothraustes coccothraustes 100, 101 Columba oenas 123 Columba palumbus 90, 148, (156), 173 Coloeus monedula 91, 148, (156) Corvus corax 173, 183, (198) Corvus cornix 91, 173, 184, (199) Corvus corone 173, 184, (199) Corvus frugilegus 91, 173 Corvus monedula 127 Coturnix coturnix 178, (194) Cuculus canorus 180, 181, (195), (197) Cygnus olor 175, 176, 190, (192), (204) Delichon urbica 181, 182, 189, (196), (197), (203) Dendrocopus maior 62, 91 Dendrocopus syriacus 62 Egretta alba 175, (192) Egretta garzetta 190, (204) Emberiza citrinella 106, 107, 174, 181, (197) Emberiza schoeniclus 189, (203) Erithacus rubecula 97, 181, (197) Falco cherug 112, (118), 190, (204) Falco columbarius 172 Falco naumanni 172 Falco peregrinus 172, 183, (198) Falco tinnunculus 85, 121, 123, 124, 125, (129) Fringilla coelebs 105, 106, 127, 148, (156) Fulica atra 171, 172, 177, (193) Galerida cristata 91 Gallinago gallinago 173 223 Gallinula chloropus 177, (193) Garrulus glandarius (75), 91, 127, 180, (196) Garrulus glandarius albipectus 75, (76), 78 in glandarius armoricanus (76) Garrulus glandarius glandarius (77) Garrulus glandarius hilgerti (76) Garrulus glandarius rufitergum (76) Garrulus glandarius yugoslavicus (76) Gavia artica 171 Grus grus 190, (204) Gyps fulvus 178, (194) Hippolais icterina 174 Hirundo rustica 91, 173, 181, 182, 183, 189, (196), (197), (198), (203) Ixobrychus minutus 84 Jynx torquilla 91, 123, 148, (156) Lanius collurio 99, 148, (156), 174 Lanius minor 188, 189, (202), (203) Larus canus 173 Larus crepidatus 72 Larus minutus 191, (204) Larus parasiticus 71 Larus ridibundus 85, 86, 87, 88, 89, 90 Lestris parasitica 67 Lestris pomarina 68 Locustella fluviatilis 148, (156), 174 Loxia curvirostra 105, 174 Lullula arborea 91 Luscinia luscinia 154, (159) Luscinia megarchynchos 96, 148, 154, (156), (159) Luscinia svecica 154, (159) Lymnocryptes minimus 173 Lyrurus tetrix 172 Megalestris catarrhactes 68 Megalestris skua 68 Melanitta fusca 172 Mergus serrator 172 Monticola saxatilis 174 Motacilla alba 181, 189, (197), (203) Motacilla flava 189, (203) Muscicapa parva 174, 188, (202) Muscicapa striata 97, 148, (156), 188, (202) Nucifraga caryocatactes 173 Numenius arquata 172 Nycticorax nycticorax 84, 190, (204) Oenanthe hispanica 186, (200) Oenanthe leucomela 186, (200) Oenanthe oenanthe 186, (200) Onycognathus tristrami 191, (205) 224 Parus coeruleus 93, 148, (156) Parus maior 64, 92, 93, 148, (156), 185, (199) Parus palustris 93, 185, (199) Passer domesticus 100, 113, (118), 123, 127, 188, (202) Passer montanus 100, 113, (118), 148, (156) Pernis apivorus 172 Pica pica 184, (199) Picus viridis 91 Phalaropus lobatus 191, (204) Phasianus colchicus 85, 179, (195) Philomachus pugnax 173 Phoenicurus ochruros 154, (159) Phoenicurus phoenicurus 147, (155), 180, 181, 186, (196), (197), (200) Phylloscopus collybita 97, 180, 186,. 187, (195), (200), (201) Phylloscopus sibilatrix 180, (195) Platalea leucorodia 84, 171, 190, (204) Plectophaenax nivalis 189, (203) Plegadis falcinellus 171, 190, (204) Podiceps cristatus 171 Podiceps nigricollis 171 Podiceps ruficollis 177, (193) Prunella collaris 174, 188, (202) Pyrrhula pyrrhula 105, 161, (167) Recurvirostra avocetta 191, (204) Riparia riparia 189, (203) Riparia rupestris 191, (204) Scolopax rusticola 85, 179, (195) Serinus serinus 104, 105 Sitta europaea 93, 94 Spatula clypeata 171 Squatarola squatarola 191, (204) Stercorarius buffoni 53, 70 Stercorarius catarrhactes 67, 68 Stercorarius cepphus 70, 71 Stercorarius crepidatus 65, 69, 70 Stercorarius longicaudus 51, 53, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 69, 73 Stercorarius parasiticus 51, 52, 53, 55, 56, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 69, 73 Stercorarius pomarinus 52, 53, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 173 Stercorarius skua 52, 53, 58, 59, 61, 65 Stercorarius skua antarcticus 52, 53, 54, 58, 64 Sterna albifrons 191, (204) Sterna hirundo 90 Streptopelia decaocto 90, 180, (195) Streptopelia turtur 148, (156) Strix aluco 121, 126, .127, 128, (129), (131), 148, (156), 180, (196) Strix uralensis 173 Sturnus vulgaris 99, 100, 123, 148, (156). Sylvia atricapilla 97, 148, (156) Sylvia borin 148, (156), 174 Sylvia cantillans 187, (202) Turdus merula 64, 95, 96, 148, (156), 174 Sylvia communis 148, (156) Turdus philomelos 94, 95 | Sylvia curruca 148, (156) Turdus pilaris 94 Sylvia nisoria 148, (156) Turdus sibiricus 173 Turdus torguatús 186, (200) Tetrao urogallus 172 Turdus viscivorus 173 | Tetrastes bonasia 172 Tyto alba guttata 90, 109, 111, 114 Tichodroma muraria 173 (116) | Torgos tracheliotis 191, (204) Tringa erythropus 172 Upupa epops 91 Tringa stagnatilis 172 Troglodytes troglodytes 185, (200) - Vanellus vanellus 85 ‚415 Aquila 1966—67 995 er + Museum of Comparative Zoology Library Harvard University BOUNT JULY 1970 HOA N - = nen — u nme vi Le vai ari mp mm, a = J = > - os Cada neri - x = 2 : ar > es a one m un — mt mme a + miri re = etre La - rr - a ei LEV. = inna igh ae ee, ~ me sito ne ~ mén rain — ~ et e ere né ne da nn Dr mre IT tice rn nee “ a + == = een E sat ya en ie Eve me rire POSA Due . ee ea A a mer cone = SETTE ae en. n made = _ a — - pia tin nee pepe 5 de ng ET as pa rer 2 : = c Bu - — an ut ne nat via re ; en = + : Der mr mr rires x . it en ee qua è-- = n o n e - — = — ur a um er er az nw ES È = = i = m = - “nat Ti a i Fe Ames = e = — sure — ae eme A, te ns Zr = ik Pi u rato & - - di = fe ee = de ge . ma — vasca r n a : a : = x és = re = a § > x en pen : Los - - > Pe EX = nn = n sztk a = oe aes Pe = nm = sn tes st. + = an > 6 — - Sn = ~ oa Rn con = mg mo È n Ae Er be A a ~ = - on: mn mm 9 . — n vò - a er ria FMS nm : 7 - rn aa " — men Fe iam ae me - ri nti = wi à o - em mar nn ne ra -—— > > a ~ - me nia Enr es w e - - _ “a n er engen u em € ware > - Re RO grin u mm um Get tee ny — — ké D male + - ni = dura ra + ona a — rta Tu ~ - ol peu n ge > - a nt teri = eten Tazio e i = = tm = + Dane wm vo ma > ta = = = 7 ew 2 oe : e. = = a ~ . = nn x ” Ane ga. e - er ar m ou. mee, pr - 0, = | a = - fen mo - =< u = = = = RES : 282 dere = = ins re ne 7 la em pa - ne a = TT È = | - o è | rs sere oi er men fi eur — ua u ~ —— ; = = > 2 : CR as m © te x ta > ww u — art — mm ne ph ne Be ~ mer = em sra a ee rat m = ras > a. on ml eo A im was a — ne nn pa rere anne we a ee = Fu 2 rain e rr en 2 | = = = rà c a a Doi zu vele = tan Po agy dr pute mn. nm, mr am — = Md © - née . arora e: Su e — m PE rice = = — = ma. ae nn rn È ~- io : r — e . ” = im —_n = = ne an . e. _ - pete — - - n sei e un e m da nos dt amo re SA sunt - ~—- a mas 5 ni ee a — nr ~ ne > = a - riers ata has ot mm agen ms — ~ | < med Gi paru = tei — = - nt te nn ne A - = - urn nen a num ir - - fo - < - mé 3 e == E —= = = 3 sem u ns = ee a = " - = pets un +