Hi He Arnab eed ts RR ii Avi te ti pu a i . RIONI Fe N NI dar, : pr man NN u ur ATA 19 Mi WET: AE ie EUR ő tal 194474 res pit iM ie at rey RIM] ne x MI di Ha " Li pi ; ‘i 7 si + citati ti DI ai FATA RI We AA RUN NORAD CRUI POLE ANA ARTE N i AAA, Ni DENT A HUE fr si ff ur Huhn pi BE Ù ae ‘ities di # 14 À! st) DEN Pre LERNEN EMPIRE es HR = i ss A PENALI atest Sete: en Zn > tata es L JOSHLINS S3IHVUS I7T_LIBRARI ES_SMITHSONIAN INSTITUTION NOIINLILSNI NWINOS N 7 + dei N O Dic o «00 oO œ N Ni è È = 7 a BN è BK = = die > DAL N à > a érj ES N È 2 > áss = = ~~ n m > m > m . en = = = a THSONIAN INSTITUTION NOIINLILSNI y 11HVE8IT_ LIBRARIES, SMITHS E N = E: = .< € z= 2 NN = È = "2 a O NS N ne o I. Dr oe =z N 2 = = E x le = > = > = Be a. S n Zz 177) >. 2 VOSHLINS S314YM817_ LIBRARIES SMITHSONIAN_ INSTITUTION, NOILNLILSNI_NWINOS RE A Z > 2 : NE ul u uo = N N = = EH fy = = = DN IE = GH = < ER N: = AE : sw cer na — “y — = O = 4 o sE, er 2 Ci x Sa e i S = THSONIAN_ INSTITUTION NOILNLILSNI _NVINOSHLINS_S318V48[1_ LIBRARIES SMITH dh Si O | O — o Ch [eo] = œ — o = Gy, = 5 > Ng 5 > 5 RER: en > RIE 3 = A. Di E 2 NV 5 = na = 9 se AU n 2 NOSHLINS S31UVUSIT_LIBRARIES SMITHSONIAN pa a = =: SUE < = è, = 3 = N = = = lm, = 2 2 SN 2 2 3902 Z E NS = = 244 Fe >" = BENS > = oa >" = 2 un) x = ” = sa n INSTITUTION NOIINLILSNI LIBRARIES SMITHS THSONIAN NVINOSHLINS S114V4417 a 2 3 : z 5 2 h er. a Yin, 4 X # o oc = œ AI fa = < e WS < a < a A (om = S XN i X ef X fre 3 = a. 3 cc = ©, O na O = o) = = 9 Zz — = Pr 1 S3I4Y4g17 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOS z Le Z 2 z Fr | o o a “0 > tg + 3 = pol = D > » + : > + >» = u == D — D 5 5 2 m 9 o z a 2 (do) < + | INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S314VH811 LIBRARIES SMITHS Ne z 2 = go A = = fi = #5 NS = s > > > 5 EN. 2 5 NE NOSHLINS S31IYVY4817 LIBRARIES SMITHSONIAN _ INSTITUTION NOILNLILSNI K = = =. oy dp : 3 4 NS pa = «Pil di < a N a By. e 2 = N x A x 4 4 3 ee: 5 D We 5 ca a NT = AT i z SA = THSONIAN INSTITUTION _ NOILOLILSNI _NVINOSHLIWS 253 RARE: DEN BRARI ES_ SMITH en er 9. za en ae a ee IBVMAIT LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S31Y INSTITUTION s314yygn INSTITUTION INSTITUTION NOILNLILSNI S31UVMAIT_LIBRARIES, SMITHSONIAN INSTI” N N NS NVINOSHLINS S31IUYYg17 L ha 7 NVINOSHLINS S31YY4Y817 NYINOSHLINS NS SS SMITHSONIAN Do Pasi SMITHSONIAN SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI a iL ui 7 us — BEIN | = = th Yip = ac = ac 2 AA = È c Ps = (LH > ca = En o 4 O = o se A > 2 =! 2 ue BETON „ NOLLNMLILSNI NYINOSHLINS_ S31U W411 LIBRARLES_ SMITHSONIAN INSTI) > | asz (©) o — o > È == § — wo ae oO sa x 5 a E > po = SS E > E sE = NV 5 «i Fa 2 INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS SII NVINOSHLINS S3IYVUYGIT_LIBRARIES SMITHSONIAN NVINOSHLIWS ER N NYINOSHLINS LIBRARIES, SMITHSONIAN SMITHSONIAN SMITHSONIAN TITUTION _NOILNIILSNI _ NVINOSHLINS S114V48171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTN m Z = 2 = an E = x = Ly, ? X er x (= Vi CG = 3 Se m m os ¥ — = o ARS _ o O Hi z ea z z 1Y#VYg917 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S318 i = fi = Ee j Fa er S 0 = EN 9 ss = = = = = 2 > . = > ga = | Hi EN ká z > se STITUTION BOFLMLLISNI NYINOSSUWS, SZIVE Ai LIBRAR | ES „SMITHSONIAN INSTI E = = = Der = < § SS = = nz ot z 8 2 8 ! È 8 t È 2 = 2 E 2 È = | = > a = 5 avaaıı LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NOILNLILSNI LIBRARIES “im 1 STITUTION NOILNLILSNI SIHVU811 LIBRARIES? SMITHSONIAN INST! er So etm N 2 «za Ce 2 4/0 © € NVINOSHLIWS 8171 LIBRARIES TION NOILNLILSNI TION NOILNIILSNI 1817 LIBRARIES [M DI FARI LR | SGA MULT LA N PH: | | De ar. PE ip ia) Vite j | N f “RA fa i COAT Lala i vl paid eh fs LOS il VE ; li i ; (is Di va | YT i | A 47 fi fi tà Li hi 0 + Bun : : ay i à Hee hve TP i | Vl: KW BEIN Lu N m N üb A OS VA OI NU NA UT IE RE vb, p I EN RANA AT sl f là | su ATA, { | \ A 4 IR \ VIN Aut, i } LALA ] m ar di ery VA iN in | ThA ay SOWA IR a Shan) È A AE Er ay ri DI BER à A J TEN i RI ny AN i hi RES 3 BIN (A PAC DR VET TNA en N ON ie PA he VII A à d Fr D HONTE | TERN Yan Ra BRD RN NE IE) a i (AGIO BANN LD es gn va 7 gioni RAA TN ray oy 5 (+ (aes £ AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1968 MEGINDITOTTA: SZERKESZTI; HERMAN OTTO DR. VERTSE ALBERT FUNDAVIT: EDITOR: OTTO HERMAN DR, A, VERTSE LXXV, EVFOLYAM TOM: 75, VOLUME; 75, EBEN! 8 ay JUN OSI 7: j | # N 1 > RR ARIES e Pr List mai a ia pie FREE (LA u ti) Ly + eee. Oe Se en. UTI “ i AU i { to 1 ra 1 ‘ ie Di ¥ | ; à D t L a 1 AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1968 MEGINDÎTOTTA HERMAN OTTÓ SZERKESZTI DR. VERTSE ALBERT FUNDAVIT OTTÓ HERMAN EDITOR DR. A. VERTSE 30 abraval LXXV. EVFOLYAM TOM: 75 VOLUME: 75 BUDAPEST, 1968 Megjelent — Erschienen: 1968 È a x + ‘ 1 ha a 2 x A = A Er ‘ Ù 7 n Ye : 7 f Eu . . té" LU ol LE È 5 . N i 4 x be 2 en A it TAN 4 TARTALOMJEGYZÉK Agárdi E.: Dankasiräly-telep a balatoni Nagyberekben ....................... 287 Beane): Hanalmadar. Pecsebt: me... un ee anna en; : 291 Agärdi E.: Scolopax rusticola mäsodik kôltése . .......... esse. een. 285 Abraham AT Herman OUCOMARDIGIOPUS ....................... ani à 11 ineiarice A. UstoLosrecel a Peteritavon ......2.1:2...,...suuree cn eus y 283 Beldi M.: Atvonulé fehergölyäk és gyurgyalagok a Deli-Kärpätok fölött ......... 283 Beldi M.: Feszkelö nagyörgebiesKolozsvär mellett ....:....................... 291 ANIA OR REA EN San 292 Bozsko.Sz. I.: A városi parkok mint ökológiai egységek és ornithofaunisztikai Keller alc ate CL 40 Fe RE AE e ORE 131 Csaba J.: A batla újabb megjelenése Csakänydoroszlöban ...................... 283 Csaba J.: A lappantyük gépkocsi okozta tömeges pusztulása .................... 290 Gsaba Ji: Eiszakı sargabilleget6ö Vasamegyében az sites iii 291 Fintha I.: Megfigyelések a Szamos menti gyurgyalagok (Merops apiaster) fészkelési piso varo CH Taplalkozssarol en. nee ii alinea 93 Ger 59 Gy Gulıpana Pellordinalaspenal “....:.. Ioni e en 286 Gero, Gay.) Halıszsasoksıc5oportos@lära 0.5. 6650. occ sd cusses edscececcaccecues 284 GercogiGy:< Nyarı ludak költese Baranyaban- ..,.....................:...... 283 CC bakin We Baranyasmesyeben ......1.....0 douane eee 285 Györfi S.: Adatok a tövisszüurö gébics (Lanius collurio L.) ökolögiäjähoz.......... 159 Dr. Keve A.: Aythynae és Merginae-fajok elöforduläsa és vonuläsuk évi ciklusai a Balatonon SARAI RE cn RT siti 21 Wenn: ne érese 8 Bodroskozben. ii Latini 284 PRE Kormosiejü cmegbrasbilisben. i... een Ea el 290 rico 3. a Marosteym S ÉDES Maskaleon licei ua sea nennen. 291 amare) Bee KckmassarmanysDobrudzsäban <6 os css «coc een nennen 293 Kohl I.—Stollmann A.: A fehérhatu fakopäncs (Dendrocopos leucotos Bechstein) xpidszeraatbelyzete a Kárpátokban a: ka eine anna ee een 193 era. Butykös ásólúd a \HortoDAgy0n Li... itinere 283 Koväcs B.: Kiskécsagtelep Aroktö hatäräban ................................ 281 Kovacs B.: Meddö gólyák a Hortobágyon és Biharugran ....................... 281 Kovács B.: Vörösvercsek fészkelése kihelyezett baromfiölakban ................. 284 Kováts L.: A fehér gólya elterjedése Delkelet-Erdelyben 1962—1963-ban ......... 231 Ba YErkakeselyü Tirzantiulon, arp. RR een ue SEE: 284 Rékási J.: Adatok a Passer d. domesticus täplälkozäsbiolögiäjähoz .............. 111 Dr. Ruzsik M.: Sarki búvár előfordulása Mâtraszelén ........................... 281 SCI ee ee re: 259 N RE RER 227 Somogyi P.: Mesterséges fészekoduk tetején költő madarak .................... 293 Somogyi P.: Pernis apivorus fészkelése a Pilisben ............................. 284 5 Dr. Sévagé M.: Hortobägyi levelek 1965 —1966 : :. 42% 8.6... msn. 215 Dr. Sterbetz I.: Vadrécék környezetvizsgälata a kardosküti természetvédelmi terü- etes, st de: ee AN E A It EEE RN 45 Dr. Sterbetz I.: A magyarországi szürkevarjak (Corvus e. cornix L.) täplälkozäsänak ijabbigazdasagi ertekeleser ee Leone 151 Dr. Sterbetz I.: Vedl6 gólyák gyülekezése Kardosküton ....................... 282 iStollmann CA. vide Kohl. le te iI EEE 193 Shore: vide Schmidt BE. aan LINO i IRC 227 Turcsek F.: Parus montanus:a Duna-ligetekben ........-..n-suro soon e elenina 290 Varga F.: Csaszarmadar fészkelése Mätraszele határában ..................... 285 Varga F.: Erdei szalonka-fészkelések, költesek Zagyvaröna és Mätraszele környe- kén 1965—66-ban. . .. ae es rn cio: e atei etat ee 285 Varga F.: Kakukkfiökät evo hazatlan csiga .. 2. 20.08: en a IE Varga F.: Egy kakukktoj6 két tojása egy vörösbegyfeszekben .................. 288 Varga F.: Kakukkmegfigyelés vörösbegy fészkénél - 2.5.02... 6. 66h ee ee ee 287 Vásárhelyi I.: A házi veréb terjeszkedése a Bükkben.........................… 291 Vásárhelyi I.: Széncinege fiókákat etető 6kôrszem-pâr ......................... 290 Apró"közlemégnyeki tirato RE PINS cree SPARE RIE 281 Inkmemoriam WSIS eon Gund I 305 Konyvismertetés by patito O 309 Index alphabeticus avium a ar a ee ee 321 CONTENTS Agardy, E.: Colony of black-headed gulls in Nagyberek at the lake of Balaton ..... 298 Agardi, E. Wall-creeper in Pécs. ..... ricreare ART OM E 302 Agärdi, E.: Second hatching of Scolopax rusticola ............................ 297 Abraham, as Ottó Herman, derBiologe urico eee eve ete rene 11 Bankovics, A.: Red-crested pochards on the pond of Péteri ................... 296 Béldi. M.: White storks and bee-eaters on passage over the South Carpatian Moun- TERROR AR 2 ie cie à Cie ciel celle nie RE O II ARE sus ete «D 295 Beldi, M.: Great grey shirke nesting near Kolozsvär .......................... 302 Béldi, M.: Broad-billed sandpiper in the neighbourhood of Kolozsvár .......... 297 Béldi, M.: Presence of further sombre tits in the district situated more to the North Sbelpasin'ofiTransylvania)..... ad een a ne ed ant + 302 Borda, I.: House-sparrows eating young swallows ............................. 303 Bozsko, Sz. I.: IapKa Kak DKOJIOTHYECKAA KaTeTopuA H UX OPHUTOhayHHucTmyecKana Sha DEINE EC IRA ols Olena nn 141 Csaba, J.: Further appearance of curlews in Csákánydoroszló ................... 295 Csaba, J.: Mass devastation of nightjars caused by cars ...................... 301 Csaba, J.: Grey-headed wagtail of the north in the county of Vas .............. 302 Fintha, I.: Beobachtungen über den Bienenfresser (Merops apiaster), seine Brut- verhältnisse, seine Nahrung an der Szamos ................................. 102 Merry: Avocet at the fish-pond of Pellérd :.:....:..:2.0...... 425... 298 TOO Elockme,ofoSpreysi arto aes oi lee dant Gta 296 Gereby, Gy.: Hatching of geese in the county of Baranya ....................... 295 Gereby, Gy.: Ringed plovers in the county of Baranya ...............4........ 297 Györfi, S.: Beiträge zur Okologie des Neuntöters (Lanius collurio L.) ............ 179 Dr. Keve, A.: Die Tauchenten und Sager des Balaton-Sees ...................... 42 ek evezeds ülesser kestrels,in the Bodrogköz | dd. au. gilet ae dann ető 296 Dr Keve, A.: Willow tit in the mountains of the Pilis .......:...............2. 301 Dev eA. 2) Woodchat ahirke im Miskoles "sás « sator et e Rada 302 Kiss, J. B.: Black-headed bunting in the mountains of Dobrudzsa .............. 304 Kohl, I.—Stollmann, A.: Die systematische Lage des Weissriickenspechtes (Dendro- ecopos: loucotos: Bechstein) in der Karpathen lisci. aisi ole ole near 207 Wovdes #5: Knotty sheld-duck on the Hortobigy . . .....!1. use once 296 Kovacs, B.: Colony of little egrets in the fields of Arokt6 ...................... 294 Kovács, B.: Sterile storks on the Hortobágy and in Biharugra .................. 294 Kovacs, B.: Kestrels nestling on the fowl-houses placed out to the fields ......... 297 Kovats, L.: Die Verbreitung des Weisstorches in Siidost-Siebenbiirgen in den Jahren DEIR EA iat RE nals my Slots ER sh PR PR PRE © over etayaree ci 256 Nagy, L.: Griffon-voltures in the territory east of the river Tisza ............... 296 Rékäsi, J.: Zur Ernährungsbiologie des Haussperlings (Passer domesticus L.) ..... 122 Dr. Ruzsik, M.: Provenance of black-throated divers in Mätraszele .............. 294 Dr. Saghy, A.: Data covering more scarce birds of the mountains of "Gerecse" .... 276 Schmidt, E.: Einiges über das Vertilgen von Feldmäusen durch die überwinternden ESOTERICO Na eCo-Sieis oi né hats 267 Schmidt, E.: Uber die Bedeutung der Vorkommen siidlicher Steinschmetzerarten im Be en bet Realy BP E SOR Get sehe De ee OR 87 Schmidt, E.—Szlivka, L.: Einiges über die Winternahrung der Sumpfohreule (Asio flammeus) in der Bacska (Nordjugoslawien) ............................... 228 Somogyi, P.: Birds hatching on the top of artificial nesting boxes ............... 304 Somogyi, P.: Nestling of honey buzzard (Pernis apivorus) in the mountains of the POLE 4 TÁN Li TE TA ee re Se 296 Dr. Sovago, M.: Letters from the Hortobágy 1965—1966 ....................... 220 Dr. Sterbetz, I.: Studie über die Umgebung der im Kardoskuter Naturschutzgebiet lebenden: Wildenten 2% 200 up ar. RE ER E 65 Dr. Sterbetz, I : Einige Angaben über die Nahrung der Nebelkràhe (Corvus c. cornix LUNATA... „une au sie] IA RAI wanın NI eye RUN. zn STE 156 Dr. Sterbetz, I.: Assembling of moulting storks in Kardosküt .................... 295 Stollimann: A. vide Kohl Te SB oe LIONS 207 Selnokasalı.: vide Schmidt Ewa o 0e ole ee a suede er 228 Turcsek, F.: Parus montanus in the parkland of the Danube .................. 301 Varga, F.: Nestling of hazel hens in the neighbourhood of Mätraszele ............ 297 Varga, F.: Nestling and hatching of the woodcock in the neighbourhood of Zagyva- ronasand Mätraszele, samal965 tan dB OGG RR ERE Se CCC 297 Varga, F.: Slug eating the youngs of the cuckoo ......:..................... 301 Varga, F:: Two eggs of cuckoo in thé nest of a Robm. . ............ 2... 2.022 299° Varga, F.: Observations of euckoos at the nest of a Robin ..................:. 299 Vásárhelyi, I.: The spread of the house-sparrow in the mountains of the Bükk .... 303 Vásárhelyi, I.: A pair of wren feeding the youngs of the great titmouse .......... 302 Short; Notes, (se de pee 2e © el ne Lele E 294 : In:memorlaml sete ets RI NON e amen es ORE cree RI TTT ET 305 Books AR O ARROSTI sO O EI Dei A 309 Index alphabeticus avium : ........... RE N NENNE Tan il o> Qt . Dendrocopos leucotos histogramja: A ÁBRÁK JEGYZÉKE— LIST OF ILLUSTRATION . A kardosküti természetvédelmi terület és környéke vegetációs térképe. — Vegetations- karte des Naturschutzgebietes von Kardosküt.........,...,..,................ 46 . a = Tavaszi vízbőség a Kardosküti-Fehertön. b = A tó jellegzetes partképzéd- ménye. — a = Frühjahrs- Wasserreichtum am Kardoskúter Fehértó (,, Weiss-See""), b'= Charakteristisches Ufergebilde des Sees ............. ide sss elalelenes e a dust at; 52—53 . Őszi récegyülekezés Kardoskuton, 1966. szeptember 19-én. — Herbstliche An- sammlung von Enten in Kardosküt, am 19. September 1966 ............... 55 .a = A Kardosküti-Fehertö nadszegélyezte keleti szakasza. b = Mesterséges réce feszkelöhely. — a = Der schilfumsäumte östliche Abschnitt des Fehért6. b= Eeunsrucher Nistplatz für Enten, oe cn an venia Sun hie Rad eu 56 — 57 . Budaörs környeke. — Die Umgebung von Budaörs (neben Budapest) ......... 82 . Budaörs környéke, a déli- és apäca-hantmadär előfordulási helye. — Die Um- gebung von Budaörs (neben Budapest), der Platz für das Vorkommen von Genanthe hispanıea und Oe, pleschanka 2. ots „nu Radar Dior a a 83 120 . A vizsgálati terület vázlata 1958-ban. — Skizze des untersuchten Gebietes aus a OM LISTS E EN a rhs RS TE I elet te 160 A II-III. sz. fészek madarainak territöriuma. — Das Territorium der Vögel aus NIGHTS ELI GI RR, e Le dA ee AIAR 173 . A VII. sz. fészek madarainak territöriuma. — Das Territorium der Vögel aus Nest LUE, N a REN RI NS Re TSI 174 . Az V. sz. feszek madarainak territöriuma. — Das Territorium der Vögel aus Nest Ra 3 ys AACE RT PL RAIL i eta 175 . A VII. sz. fészek madarainak territoriuma. — Das Territorium der Vögel aus TEEN ERA VILLE OR plete Se Po a area Se E e NI BE AD 176 szarnyhossz, B = csörhossz. — Histo- gramm von Dendrocopos leucotos: A Länge des Flügels, B = Länge des Sebe LSE ran a See airline re ene De ni ee ace ő 196 . Dendrocopos leucotos példányok finn, svéd, norvég, lengyel, magyar és balkáni populációkból. — Exemplare von Dendrocopos leucotos aus finnländischen, schwe- dischen, norwegischen, polnischen, ungarischen und Balkan-Populationen 200 — 202 ARI Balröl-jobbra: L. sz. 32570 Schlesien of L. sz. 32562 Bialowez S TOL. bx. 10% L. sz. 128/3 Pingarati on 1960. X. 21. L. sz. 868 Deda-Bistra © 1959. IX. 27. L. sz. 139—59 Nededza (ÜSSR) et 1959. XII. 25. L. sz. 32547 Dobrudscha 7 1875. III. 18. B al 2 Balrél-jobbra: L. sz. 2790 Gospik (Lika)-Jug. on 1948. I. L. sz. 4227 Pilvitka jez. Jug. Q 1954. V. 3. L. sz. 243/1 Moldova Noua, Rom. on 1910. I. 30. L. sz. 243/5 Oravita, Romania Q 1906. 1.6. 15. 16. = DT 18. 19: 20. 21. 10 L. sz. 868 Deda-Bistra, Romänia Q 1959. IX. 27. L. sz. 126/1 Stejaru, Romänia ci LOGE Xie L. sz. 127/2 Pingarati, Romania Q 1960. X. 21. L. sz. 244 Lillafüred, Magyar. Si 1935. III. 4. E. sz. 81 Lillafüred, Magyar. Q 1934. II. 24. L. sz. 139/59 Nededza, Csehszl. los 1959. XII. 25. Crain? Balröl-jobbra: L. sz. 868 Deda-Bistra, Romänia ©) 19059 RIEN L. sz. 131/6 Oantu, Románia los 1961. IX. 6. L. sz. 129/4 Pingaracior, Romania Q 1961. I. 6. L. sz. 130/5 Oantu, Románia Q 1961. II. 10. L. sz. 127/2 Pingarati, Romania Q 1960. X. 21. L. sz. 126/1 Sterjaru, Romania los 1961. X. 11. L. sz. 133/8 Pingarati, Romänia Q 1962. IX. 10. L. sz. 133/7 Oantu, Romania Q 1961. TX."6: A fehér gölya elterjedése Délkelet-Erdélyben 1962—63-ban. — Die Verbreitung des Weisstorches in Stidost-Siebenbiirgen in den Jahren 1962, 1963. Zeichener- klàrung: die punktiert umgrenzten Teile sind von den Störchen bewohnte, kon- trollierte Gebiete. I. = in Gyergy6, 1963; II. = in Csik, 1962; III. = in Ober- Häromszek, 1963; IV. = in Erdövidek, 1963; V. = in Udvarhely, 1962 ........ A fehér gölya települese Udvarhelyen 1962-ben. — Siedelungen des Weiss- storchies ITA dv ATEN 2190285: 0. 210.000 08 REL some LIS A fehér gölya települese Csikban 1962-ben. — Siedelungen des Weisstorches in SE i OO IO seed nt E A köpetek gyüjtöhelyeinek megoszläsa Magyarorszägon 1961—1967 között. A számok magyarázatát lásd a 16. äbränäl. — Die Sammelorte der Gewölle in Ungarn in den Jahren 1961—1967. Erklärung der Ziffern siehe Abb. 16 oe eee eee A Magyarországon telelő erdei fiilesbaglyok mezei pocok (A) és összrägesälö (B) — tápláléka az 1961—1967 között végzett köpetgyüjtesek alapiän. A százalékos értékek az üsszmennyiségre (n) vonatkoznak; az egyes gyűjtőhelyek különböző dátumú gyűjtéseit összevonva tárgyalom. A számok magyarázata: 1 — Békés- csaba (n — 118), 2 — Csákvár (n — 143), 3 — Csomád (n — 4373), 4 — Dabas (n = 189), 5 = Debrecen (n= 3090), 6 = Geszt (n= 279), 7 = Gyula (n = 6494), 8 = Kiskundorozsma (n = 288), 9 = Mätraszele (n = 133), 10 Nagyharsány (n = 105), 11 = Pannonhalma (n = 611), 12 = Somos- kôüjfalu (n = 356), 13 = Szeged (n = 1088), 14 = Tata (n = 837), 15 = Tisza- vasvari (n = 179). — Die aus Feldmäusen (A) und die rein aus verschiedenen Nagern (B) bestehende Nahrung der in Ungarn überwinternden Waldohreulen auf der in den Jahren 1961—1967 gesammelten Gewölle. Die perzentuellen Werte beziehen sich auf die gesamte Tiermenge (n); die zu verschiedenen Zeiten getätig- ten Sammlungen der einzelnen Sammelorte sind zusammengezogen. Erklärung der Zahlen siehe ung. Text. ua ee a ne hee eee Vedlö gólyák elhullatott kéz- és karevezö tollai 1967. június 10-én, a kardosküti legelön. — Lost primaries and secundaries of moulting Storks on the pasture of Kardosküt, the.l0thsof June 19672078) og Oe ee ne Mesterséges fészekodu tetején fészkelő feketerigó. — Blackbird’s nest on the top of a nestbox 01,0) (© (e) 1e/\e) a ene) e eleje, sie rene eleïehte ele 0 10) » (0;te\\e} e\ e ere e;e mn e ale, ee) s ele ele u + e.nwlleeLewaue 261 282 HERMAN OTTO, A BIOLOGUS* Dr. Ábrahám Ambrus Minden nép jelene annyit ér, amennyit áldoz a múltnak, és amennyit ígér a jövőnek. A jelen a múltból épül, és a jövő a jelenből táplálkozik. Ha nem áldozunk a múltnak, akkor mi sem várhatunk semmit a jövőtől. Egy nép csak addig él, amíg terveiben, álmaiban és cselekedeteiben élnek és tiszteletet kapnak azok, akik érte éltek, akik neki éltek, lelkükben a múlt magasztos eszméit ápolgatva érte dolgoztak és, ha kellett, érte meg is haltak. Ott, ahol elveszett a múlt, iránytalan a jelen, talajtalanná és gyökértelenné válik a jövő. A mi jelenünk is a múltból táplálkozik, és jövőnk a jelenből épül. Ezért van az, hogy időnként visszatekintünk a múltba és emlékezünk azokról, akik jelenünk megmunkálásában segítségünkre voltak, s jövőnk kiépítésé- hez irányt és utat mutattak. Ilyen jelent és jövőt munkáló cselekedet ez a mostani összejövetelünk is, amelyen halálának 50. évfordulója alkalmából, emlékezünk HERMAN OTTOra, a nagy magyar polihisztorra, a magyar nép, a magyar föld örök szerelmesére, az igazság, a szabadság és függetlenség lánglelkű harcosára, a természet csodálatos életének, magasztos nyelvének, változatos útrendszerének, jelenének és múltjának oknyomozó kutatójára és ékestollú magyarázójára. HERMAN OTTÒ 1835. június 27-én született Breznöbänyän, a Felvidék egyik kis falujában. Az ő küzdelmekben, nélkülözésekben, szenvedésekben, csaló- dásokban, de örökbecsű alkotásokban is felette gazdag életét csak úgy lehet és csak úgy tudjuk megítélni és megérteni, ha legalább nagyjából követni próbáljuk azt az erősen változatos és göröngyös utat, amelyen végighaladt, és amelyen nagy küzdelmek és hősi kezdeményezések nyomán, el nem múló értékek és kimagasló eredmények láttak napvilágot. Apja orvos volt Breznóbányán, aki hivatala mellett rajongója volt a szabad természetnek. Gyűjtötte a madarakat, nap nap után figyelte életüket, szoká- saikat, hasznukat, kárukat és megfigyeléseit közölte a szakemberekkel, akikkel szoros kapcsolatot tartott fenn itthon és külföldön egyaránt. A kis Ottó alig néhány esztendős volt, amikor már apja nyomdokaiba lépett. Ő is szerette a természetet, és különleges élvezettel és gyönyörüséggel szívta magába annak ízét, színét és illatát. Hallgatta a madarak dalát, gyűjtötte a lepkéket és a bogarakat, s a legnagyobb öröme az volt, ha jár- hatta a mezőket, az erdőket, ahol hozzásimultak a levelek, a virágok, ahol hallgathatta a csacsogó- -csobogó vizek csodálatos muzsikáját, ahol édes- deden ébresztgette a virägnyiläs, s álomba és melanköliäba ringatta a levél- — * Megemlékezés halálának 50. évfordulója alkalmából. (Elhangzott a TIT-ben Szegeden, 1965. márciusában) 11 hullás. Ott szeretett lenni mindig, és ott érezte magát a legjobban, ahol susogó erdők aljáról hozzá beszélt a titokzatos múlt, ahol megsimogatta a pompázó jelen, s ahol a pusztulások és változások nyomán lassan, de biztosan épül fel a jövő. cito esztendős volt, amikor édesapja a Bükk hegység tövében levő Alsö- hámorba költözött. A Szinva-patak mellől égbenyúló bércek, bükkösök, tölgyesek, s az év minden szakaszában vonzó és hivogató tisztások, a pata- kok, a völgyek, a hegyoldalak nap nap után maguk között látták a kis Ottót, aki itt is szorgalmasan gyűjtött, de nem csak kézzel, hanem ésszel és szívvel is, s talán az utóbiakkal többet. Alsóhámori éveiről a következőket írja : , Gyermekéveim legszebb emlékei a Bükk-erdőből mosolyognak felém. Häny- szor osontam ki a házból, bemélyedtem a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelyben igazán Szívem és eszem szérint ájtatos tudok lenni." Miskolcon járt iskolába, de csak a negyedik osztályig. Az iskolát — annak dacára, hogy igen jó tanuló volt — otthagyta, és apja tanácsát követve, lakatosinasnak állott. Mestersége kitanulása után Bécsbe került, ahol a Műegyetemre iratkozott be, de ezt nem tudta elvégezni, mert közben édes- apja meghalt, és ő egy krajcár nélkül maradt. Kereset után nézett, kenyeret keresett, s közben szorgalmasan tanult. Tanulta azt, amit az iskola meg- szakítása következtében elmulasztott, és azt, amit a jövő szempontjából hasznosnak és szükségesnek tartott. A , self made man”-ek és autodidakták iskoláját látogatta, ahol nehezebb megszerezni a tudást, de tartósabb az eredmény és éppen ezért biztosabb a siker. Hányt-vetett életének következő állomása a katonaság volt. Büntetésből 12 esztendőre sorozták be katonának. A büntetésnek az volt az oka, hogy utálta az osztrákokat s a katonaságot, s ettől az utálattól vezettetve nem jelent meg a kötelező katonai sorozáson. Mint katona Fiuméban teljesített szolgá- latot. Itt a tenger látása, s a tenger változatos életének a nap nap melletti szemlélete sok örömet szerzett a sokat tünődő ifjúnak, akinek lelkében kezd- tek kibontakozni a jövő nagy alkotások körvonalai, és az élővilág egységét meglátó, átfogó gondolatok. A mindig változó, mégis állandó és emellett felette megnyugtató kép, amit a tenger látása nyújtott, feledtette vele azt a sok keserűséget és csalódást, amit a katonáskodás alatt érzett, látva a céltalanságot, a hiábavalóságot, a besugásra épített subordinációt és a min- den oldalról megmutatkozó tökéletes bizalmatlaságot. Nem szerette a kato- náskodást, és különösen nyomasztólag hatott rá annak az elgondolása, hogy ha valami közbe nem jön, úgy három helyett 12 esztendeig kell katonás- kodnia. De mégsem így történt. Ugyanis — mivel tudásával, ügyességével, rajzkészségével és az élet realitásainak a szemlélete nyomán szerzett praktici- tásával sokat segített a tiszteknek és általában a feletteseknek —, négy esztendei katonáskodás után megengedték neki, hogy búcsút mondjon a mundérnak, és visszatérhessen a várva várt civil életbe. A leszerelés után Bécsnek vette útját, ahol nehéz életkörülmények között ugyan, de szorgal- masan tanult, és főleg a természettudományok területén szerzett átfogó tudást és bőséges tapasztalatokat. Bécsből 1863-ban a felkelés hírére Lengyel- országba siet. 1864-ben Köszegre tér vissza, ahol egy Wagner nevezetű fényképészhez szegődik be, társul. Itt ismerkedik meg CHERNEL KÁLMÁN-nal, a nagy magyar ornithológus apjával, akitől sokat tanult, aki segítette és akivel ez alkalom- mal egy egész életre szóló barátságot kötött. Kőszegi tartózkodása idején 12 szorgalmasan tanult és dolgozott, de attöl, hogy életét nyugodtabb mederbe terelhesse, még nagyon me szire ällott. A fényképész üzlet sem mehetett valami jöl, de a napi szürke robot nem is tudta kielegiteni a zsenit, aki napröl napra jobban és jobban érezte önmagára vonatkoztatva a latin közmondás örök nagy igazságát ,ad maiora natus sum". Ennek az érzésnek a kialakí- tásában és naponkénti építgetésében nagy segítségére volt az is, hogy a közeli Kőszegi Hegység gyönyörű rengetegeiből nap nap után szívéhez szólt az anyatermészet. Hozzá beszéltek az erdők, a mezők, a vadligetek, a madarak, a lepkék és bogarak, s lelkében élesztgették és dalba öltöztették azt a fenséges ódát és magasztos harmóniát, amelynek kezdete a rügyfakasztó tavasz, kibontakozása az életosztogató nyár és ritmusosan befejező szakasza a lomb- hullató ősz. Kőszegen jutott tudomására, hogy Kolozsváron BRASSAI SAMUEL, az Erdélyi Múzeum igazgatója, konzervátori állásra pályázatot hirdetett. HERMAN Orré megpályázta ezt az állást, és CHERNEL KÁLMÁN ajánlására azt meg is kapta. Igy került Kolozsvárra, ahol igen nagy buzgalommal kez- dett hozzá azoknak a feladatoknak az elvégzéséhez, amelyek a múzeum anyagának a gondozása és szaporítása terén reá várakoztak. Szorgalmasan gyűjtötte a madarakat, a bogarakat, a lepkéket, a pókokat és a csigákat. Tömte a madarakat, rendezte és szépítette a gyűjteményt. Közben olvasott, tanult és írogatott. Főleg a pók-anyag volt az, amelyre különös gondot for- dított, amelyet nagy hozzáértéssel gyűjtögetett és határozott. Kolozsváron írta meg első cikkét a kabasólyomról ( Falco subbuteo L.), amelyben eredeti megfigyeléseit tette közzé. Mint CHERNEL ISTVÁN írja : , Már ebben a dolgozatában csillognak írói képességének kiválóságai: a művé- szi szerkezet; az eleven, fordulatos, szónoki, lendületes stílus; a boncoló, mélyreható elme; a tiszta magyar nyelvnek játszi kezelése; a tudományos igazságok közérthető kidomborítása." Ebben a munkában mutatkozik be először nyomtatásban az a csodálatosan gazdag lelkület, amelyet a természet életének megértése és megszeretése alakított ki benne, amely akár jeligéje is lehetne, s amelyet macskakörmök között mondva emigyen körvonalaz: „Oh az a szép, dicső hivatás : az anyatermészet kebelére borulni, leheletét ma- gunkba szívni, fölséges háztartásában az életet, annak örök, igaz törvényeit fürkészni és fölismerni, mindezt élő és írott szóval, rajzónnal, ecsettel az emberi szellem, a nemzeti művelődés javára biztosítani." A madarak élete volt az a nálunk erősen elhanyagolt természetszemléleti és természetismereti terület, amely HERMAN Orró érdeklődését különös mértékben felkeltette, de emellett a többi állatcsoport élete, egymáshoz s az élő és élettelen természethez való viszonya is meglehetősen foglalkoztatta. Különös szeretettel gyűjtögette a bogarakat és lepkéket, főleg pedig a pókokat. Ezek mellett nagy figyelmet szentelt a madárvonulás tanulmányozásának. Ide vonatkozó első megfigyeléseit 1867 márciusában a mezőségi tavakon végezte, ahonnan néhány napi szorgalmatos munka után, értékes zoológiai gyűjteménnyel tért vissza a múzeumhoz. Az anyag között a pókanyag volt a különlegesen értékes, amelynek későbbi munkálkodása során igen nagy hasznát vette. A gyűjtött anyagot részben maga dolgozta fel, részben bará- taira bízta. Ő maga az emlősök, a madarak, hüllők, halak, pókok, lepkék és csigák feldolgozását végezte el. Az eredményeket az Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyveinek V. és VI. kötetében két dolgozatban tette közzé. Az ered- mények közül azok a legbecsesebbek, amelyek a madarak vonulására vonat- 15 koznak. Ezzel kapcsolatosan gröf LAZAR KALMAN-nal szemben tagadja azt, hogy a vändormadarakat valamifele ösztön vagy elöerzet vezerelne, és azt állítja, hogy a jelenség szoros kapcsolatban áll az ôssztermészet tünemenyei- vel, s csak ezekkel egyetemben oldható meg. Egyébként az okok egy részét abban látja, hogy télen a rovarvilág eltűnik, és főképpen ez a körülmény az, amely a vándormadarakat arra készteti, hogy enyhébb éghajlatú tájakra vonuljanak. Múzeumi tisztviselősége alatt sok hasznos tanácsot és támogatást kapott BRASSAI SÁMUEL-től, a nagy magyar polihisztortól, a kolozsvári egyetem későbbi professzorától és rektorától. A munka, amelyet a múzeumnál végzett, sok örömet szerzett HERMAN OTTö-nak. Gyarapitotta tudását, és élesztgette benne azt a szent lángot, amely őt a természet magasztos törvényeinek a megismerésére, s a törvények alkotta rendszereknek a boncolgatására sar- kallta. Sajnos a múzeumi munka sem tartott soká. A zseni pillanatokra letört, és a kép változott. Es itt feltétlenül el kell gondolkoznia annak, aki HERMAN Orrö életébe bepillantást akar nyerni, s a mélységek és magasságok területén szálldogáló lelkületét meg akarja érteni. Mi volt az oka annak a sok változás- nak és váltakozásnak, amely HERMAN OTTÓ egész életét véges-végig kísérte. Vajon a nyughatatlanság, a helykeresés, az életforma-keresés, vagy a zsenia- litás követelte mozgalmasság volt-e az a hajtóerő, amely HERMAN OTTÓ-t a Szinva-patak partjáról elindította, s az egész ország bebarangolására és a foglalkozásoknak olyan nagymérvű és szokatlan váltogatására kényszeri- tette, vagy valami más, amit gazdag és komplex lelkületének a tanulmányo- zása során képtelenek vagyunk megállapítani. A kérdés nem új, már mások is felvetették, de a választ megadni ők sem tudták. Én azt hiszem és vallom, hogy az , ad maiora natus sum" érzése volt az a tudat alatti rugó, az a moz- gatóerő és lobogó láng, amely zsenialitását kormányozta, és életének mindig ívelő pályáját magasabbra és magasabbra vitte. A látszat a legtöbb esetben egészen mást mutatott, de az eredmények, amelyek a változások során előkerültek, határozottan az előbbi feltevés mellett bizonyítanak. Az anyagi eszközökben mutatkozó elégtelenség, a helyzetben adódó nehéz- ségek fokozódása, a politikai villongások, de megítélésem szerint, a zsenit mozgató belső hajtóerő-rendszerek késztették HERMAN Orró-t arra, hogy az állástól megváljék, és más kenyér után nézzen. Újságíró lett. A Kolozs- váron akkor megjelenő , Magyar Polgàr”-hoz került, ahol értelmesen, követ- kezetesen és ragyogó magyar nyelven megírott cikkei révén hamarosan a megbecsült és a respektált újságírók sorába emelkedett. Azonban életének ez a szakasza sem tartott valami sokáig. Az 1872-ben tartott képviselő- választások során írott éles cikkei miatt sajtóperek zúdultak a nyakába. Az ezek során felvetődő nézeteltérések és huzavonák során a szerkesztővel, Papp MıKtös-sal is ellentétbe került. Otthagyta a lapot, és 22 krajcárral a zsebében, puskával a vállán, Szászvesszősre ment egyik földbirtokos barát- jához, BEDŐHÁZY JANOS-hoz, és őt arra kérte, hogy adjon neki ellátást és, ha lehet, a birtokán valamiféle állást. BEDÖHAzY azt válaszolta, hogy pókász- nak nem tud adni állást. Később azonban rábízta szőlőjét, aminek a gondo- zását HERMAN OTTÓ szívesen vállalta. Azonban ez a foglalkozás sem tudta megnyugtatni, és rohanó lelke vágyakozásait nem tudta kielégíteni. Levelet írt Bécsbe egyik barátjának és arra kérte, miszerint tegye lehetővé, hogy kivándorolhasson. Barátja késznek nyilatkozott a segítségre, azonban közben 14 történt valami, ami HERMAN OTTÖ számára a ragyogó jövő kialakulását kilä- tásba helyezte, és zsenialitásának kibontakozását lehetővé tette. Utban Bécs felé, megállt Pesten, és itt találkozott SZILY KÁLMÁN-nal, a Természettudo- mányi Társulat első titkárával. Sziny lebeszélte külföldi kalandos terveiről, és a Társulat nevében megbízta a , Magyarország Pókfaunája" című monog- ráfia megírásával. HERMAN OTTÓ szívesen vállalta ezt a megbízást, mert úgy érezte, hogy az elmúlt idők során végzett tanulmányai és munkálatai nyomán mindenféle készséggel rendelkezik arra, hogy ezt a munkát elkezdhesse, és kellő tudományos nívón be is fejezhesse. Nagy kedvvel kezdett hozzá a gyűj- tött anyag rendezéséhez, meghatározásához és a szakirodalom áttanulmá- nyozásához. Emellett, hogy a faunakép teljes legyen, többször ment el gyűjtőútra, főleg a Duna és a Tisza közére. Amikor a gyűjtött anyag rende- zésével elkészült, hozzákezdett a munka megírásához. 1874-től 1879-ig dol- gozott a hatalmas munkán, amely három kötetben jelent meg, éspedig az első és második kötet magyar és német nyelven, a harmadik magyarul, a végén német összefoglalással. A munkához igen-igen sok saját készítésű és finom művészi rajz csatlakozott. Az első kötet, az általános rész, a pók-iroda- lom általános és részletes ismertetésével foglalkozik. Emellett gyönyörű rajzok kíséretében közli a pókok szervezetét, a testrészeket és szerveket, a test bori- tékait, a fonó- és szövőszervek külalkatát és a külalaknak ivar szerinti eltéré- seit. Foglalkozik továbbá a fejlődéssel, a vedléssel, a csonkítások helyrepótlá- sával, a tartózkodással, az alak- és színezettel, a szövés-fonással, a lakásokkal és építményekkel, a táplálkozással, a szaporodással, a vándorlással, a termé- szeti háztartással és a földrajzi elterjedéssel. A második kötet a pókok rend- szerét, a harmadik a pókok leírását adja. A munka, amely a magyar zoológiai irodalom egyik gyöngyszeme volt és marad, HERMAN OTTÓ nevét egyszerre a magasba emelte, és őt a legnagyobb zoológusok sorába helyezte. A pókok irodalmának szinte teljes, részletes és alapos ismertetése, a pókok szervezeté- nek ragyogó leírása, az ökológiai megfigyelések gazdagsága, a rendszernek a belső struktúra ismeretére való építettsége, a talált újdonságok rendezettsége, gyönyörű táblák és hibátlan ábrázolások mind olyan tények és adottságok, amelyek HERMAN OTTö-nak ezt a munkáját zoológiai irodalmunk egyik leg- szebb alkotásává avatják. A munkát a külföldi szakirodalom is igen nagy elismeréssel fogadta, s HERMAN Orró nevét nemzetközi vonatkozásban is ér- tékeltté tette. Bár a biológiai szintézis ebben is lépten-nyomon jelentkezik, mégis ez volt HERMAN OTTö-nak első és utolsó nagy munkája, amely őt mint zoológust tette naggyá és időállóvá. 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum őrsegédjének nevezték ki. 1877-ben megalapította a Magyar Nemzeti Múzeum folyóiratát, a ,, Természetrajzi Füzetek”-et, amelyet 10 esztendőn keresztül 6 maga szerkesztett. 1879-ben Szeged város II. kerülete függetlenségi programmal országgyűlési képviselővé választotta. Politikai vonalon a szabadság, a magyar függetlenség, a jog és az igazság meg nem alkuvó harcosa. Meggyőződéséért mind a politika, mind a tudomány mezején késhegyig menő harcokat vívott. Egészen a ma felfogá- sát tükrözi HERMAN OTTé-nak a háborúról és a katonaságról szóló felfogása, amelyet Szegeden 1884 pünkösdjén tartott képviselői beszámoló beszédében emigyen körvonalazott : ,,. . . elítélek minden háborút, amely nem önvédelem- ből vagy a szabadságért folytattatik ; jelesen a koronás fők önkényéből folyó hódító vagy bosszuló háborúkat, melyekben én tömeges gyilkosságot látok. Lelkiismeretem szerint az anyák nem nevelik ezer kínnal és gonddal fiaikat 15 arra, hogy percenként szäzszorölö fegyverek által leölessenek, hanem azért, hogy családot alapítva, munkájuk után az emberiség fenntartásához járul- janak.’’ A katonaságról az volt a véleménye, hogy a katona „a kaszárnyaélet tétlenségében tölti idejét, míg az agg, s a nyomorék töri magát, hogy önmagát fenntarthassa!" A , Magyarország pók-faunája" című munka megjelenésével HERMAN OTTÓ búcsút mondott a tiszta és tudományos zoológiának, és olyan útra tért, amelyen a tudományos zoológiai szempontokhoz más természetű tények és megfigyelések csatlakoztak. Meg kell mondanunk, hogy azok a munkák, amelyek ilyen struktúrával láttak napvilágot, szintén értékesek, szépek és főleg a magyar múlt értékeinek a megmentése szempontjából felbecsülhetet- lenek. Ezekben a munkákban a tiszta zoológiához gyakorlati, etnográfiai és más szempontok csatlakoznak. Ezen munkák közül, amelyek már erősen biológiai jellegűek, elsőnek , A magyar halászat" című munka jelent meg, két kötetben 1887-ben. A munka ismertetése a magyarországi halaknak, a ma- gyar halászoknak, a magyar halászszerszámoknak és a magyar halászatnak. HERMAN Orró ebben a munkájában újra nagyot és csodálatosan szépet al- kotott. A halak leírása mellett összegyűjtötte a hal-elnevezéseket, megismer- tette a nevek kialakulását, leírta a magyar halászeszközök használatát, a halászéletet és a halásznyelvet. Ezzel a munkájával lényegében négyes célt valósított meg. Hagyatékként hagyta reánk az akkor ismert hazai halak rövid leírását, megismertetett a halászszerszámokkal, mesterien festette meg a magyar halászatot mint ősfoglalkozást, végezetül megmentett egy régi, szép, zamatos és ősi foglalkozási nyelvet, amelyet a magyar halászok használ- tak s amelyet az idők járása lassan magával sodor. ,, Valóságos esemény volt e mű megjelenése, mert ilyen ragyogó, tiszta magyar nyelven írott, eredetiség dolgában párját ritkító irodalmi termék aligha került könyvpiacunkra. Valósággal remekművei közé számít az, nemcsak tudományos, de szépirodal- munknak is” — írja a könyvre vonatkozólag CHERNEL ISTVÁN HERMAN Orrö-röl szóló megemlékezésében. A munka szépségét, ízét és természetrajzát mi sem fejezi ki jobban, mint az az irodalmi remeknek is beillő ajánlás, amelyet könyve elején nagylelkű barátjának, SEMSEY ANDOR-nak írt, amelynek néhány szava imigyen hangzik : » Virág után türekedtem, amely magyarságlakta vidéken úton-útfélen nyílik, ott árasztja illatát, ott bocsátja szellő szárnyára termékenyítő himporát s ott érleli gyümölcsét és azt, amely a nemzetnek mindene, gyönyörűsége, vára — mert valója, igazi szelleme. És a szabad természet virága után vágy- tam, amely mellett a mai kor annyi kutató vándora elhalad közönyösen, mert elcsábítja a virágházak mesterségesen nagyranevelt külszínes — de meddő ritkasága ; holott az a vadvirág szerény — szálanként egy kis semmiség, de bokrétába kötve üdítő illat forrása. — Amit a könyvben összefoglaltam, a magyar földben termett útszéli virágok szerény bokrétája : illata a nyelv, színe az ősfoglalkozás." HERMAN Orró ebben a munkájában minden idők számára körvonalazta, és élőképekben hagyta ránk a magyar halász bioló- giáját, és utat mutatott arra, hogy a természet csodáit, a hasznosságot S a természet ölén élő embert, környezetével és mindennapi életével hogy lehet mesterien megmintázni, és nemzeti kincsként a mindenkori jövőnek hagya- tékul adni. Munkája, amely ebben a vonatkozásban irodalmunkban az első, út a biológiai munkálatok ama szakasza felé, amelyen a törvényszerűségek, az okszerű kapcsolatok, a szépségek, az okok és okozatok szorosan kapcsolód- 16 nak a gyakorlathoz s általában a mindennapi élethez. Az, amit HERMAN OTTÓ ebben a kétkötetes munkában nekünk adott, örök kincs, amelynek megmen- téséért és gyönyörködtető formába való öntéséért minden idők magyarjától tiszteletet és köszönetet érdemel. HERMAN OTTO tudományos és emberi nagysága ezekben az időkben szinte napról napra nőtt, és erősen felfelé ívelt. Ragyogó magyarsággal, hatalmas elmeéllel és véghetetlen szorgalommal megírt munkáival egycsapásra a leg- nagyobb magyar biológusok sorába emelkedett. Azonban nincsen öröm üröm nélkül. A Tátrában végigszenvedett borzalmas vihar nyomán keletkezett nagyothallása fokozatosan rosszabbra fordult, s úgy 50 éves kora táján mind- két oldali süketségre változott. A kór, amelynek csíráit gyermekkora óta magában hordozta, erősen elkeserítette, s mélységes szomorúságában ,, Hall- gatag világ" című remekbeszabott, a mélységek és magasságok határán ko- pogtató cikkének a megírására késztette. Ebben a drama legdrámaibb hangján festi le mindazt a szenvedést és szomorúságot, amelyet a siket ember „hall- gatag világa" magába zár, ami mélységesen fáj mindenkinek, de különösen annak, akit fogva tart az anyatermészet szívedobbanása, akinek az élő világ ezerszínű muzsikája öröm és kimondhatatlan boldogság: ,, Lassan-lassan hallgatag lesz körülötted minden. Látod madárbarátodat, kinek éneke örömed volt, azt is látod, hogy szól, mert hiszen a csőre nyílik, a pici begyecske csak- úgy liheg — és semmi hang! Összerezzensz, az ijedelemtől eláll a szíved, sze- med mered s elfog egy iszonyatos kín. Tudom mi az — és mégis élek. Dacosan veszekszem a sorssal, noha már érzem, hogy letipor, nincs menekülés. A ter- mészet édes szava haldoklik nekem, szerény világom némává lesz, a gyűjtött kincs holt kinccsé változik." Dehát hiába. Az élet megy a maga útján, a szomorúság, a bánat rendesen alig terjed túl a gazdán, és a munka nem tűr megállást. HERMAN OTTO tovább dolgozik, termel, alkot és gyönyörködtet. 1888-ban LENDL ADOLF egyetemi magántanárnak, az Állatkert későbbi igazgatójának a társaságában Norvégiá- ba utazik, bejárja Tromső-sziget környékét, majd pedig felkeresi és végig- járja a Svaerholt madárhegyét. Itt szerzett benyomásait és tapasztalatait „Az északi madárhegyek tájáról" című szép könyvében tette közzé. A könyv nemcsak ornitológiai szempontból értékes, hanem mint útirajz és etnográfiai tanulmány is élvezetes és tanulságos. Szervező munkájának egyik szép és elismert eredménye volt az 1891-ben Budapesten tartott II. Nemzetközi Madártani Kongresszus. A kongresszus fényes sikerének a következménye volt az, hogy a kormányzati körök is fel- figyeltek HERMAN Orró-nak gyakorlati szempontból is hasznot hozó munkás- ságára, és ennek zavartalan folytatása és biztosítása érdekében a földművelés- ügyi kormány megalapította a Magyar Ornithológiai Központot, és ennek vezetését 1894-ben HERMAN Orró-ra bízta. Ebben a minőségben indította meg az intézetnek ma is rendszeresen megjelenő folyóiratát, az „Aquila”-t, amely a magyar ornitológiának világszerte megbecsülést szerzett. Hosszas tervezgetés és előtanulmányozás után, mint a Magyar Ornitholó- giai Központ igazgatója, írta meg , A madarak hasznáról és káráról" című könyvet, amelyet MÉHELY LAJOS, a magyar gazdasági állattan gyöngyszeme- nek nevez. Ez a könyv, amelyben á legszebb illusztrációk következnek egy- más után, valóban gyöngyszem, amelyben irodalmunkban először jut kifeje- zésre annak a megállapítása, hogy vannak madarak, amelyek a mindennapi kenyér megszerzésében és biztosításában segítségünkre vannak, és vannak 2 Aguila 17 olyanok, amelyek eletükkel és környezetükhöz valö viszonyukkal az ember- nek nagy károkat okoznak. A munka gazdasági szempontból rendkívül értékes és hasznos volt, mert a nemzetgazdákat és általában a gazdálkodókat meg- tanította arra, hogy vannak madaraink, amelyeket védeni kell, és vannak olya- nok, amelyeket, ha élni akarunk, irtani kell. De itt egy kissé meg kell állnunk. Biológia HERMAN OTTÓ előtt is volt, de ez olyan volt, mint általában lenni szokott, „disiecta membra”, amelyből hiányzott az átfogó értékelés, az egy- séges szempont, a bensőséges kapcsolatnak és egymásrautaltságnak a kidom- borítása, amely az élőket az élettelenekkel, s az életteleneket az élőkkel a kölcsönös hatások révén egységbe fűzi. HERMAN OTT6 volt az első, aki ki- mondotta azt, hogy , az élettani jelenségek, a szövetek alaki része, a fejlődés, kényszerűleg rávezetnek más meg más tünetkörök számbavételére. A lábban láthatunk szervet, de szerkezetében kell, hogy lássuk az emeltyűt is, és ezzel kitárul előttünk a természettan, az erőműtan nagy köre: és ha elemi alkat- részeire bontjuk szét, belejutunk a vegyi folyamatok végtelen közeibe; s mindez szorosan hozzá fog tartozni az állatismerethez." HERMAN OTTÓ volt az első, aki rájött arra, hogy a biológiai tudományok önmagukban szépek, értékesek és gyönyörködtetők, mert gondolkodásra késztetik az elmét, harmóniával töltik meg, és megnyugtatják a dolgok lénye- ge, oka, menete és célja felett eltöprengő lelkületet, azonban nem ez az egye- düli cél. HERMAN OrTó volt az első magyar biológus, aki minden munkájában ismételten és nyomatékosan hangsúlyt adott annak, hogy a biológiai tudo- mányoknak alá kell támasztaniok a nemzeti műveltséget, és segíteniük kell a gazdasági életet. Meg kell mutatniuk azokat az utakat és módozatokat, ame- lyek a többtermeléshez, a nagyobb darab kenyérhez, s a nagyobb tömegű és jobb állati termékek produkálásához vezetnek. HERMAN Orró úttörője és irányjelzője volt a mai biológiának, amely az elméletet a gyakorlathoz kapcsol- ja és atudományos eredményeket a mindennapi élet gyakorlati problémáinak megoldásánál eszközként használja. HERMAN OTTÓ vezetése alatt az Ornithológiai Központ tudományos vona- lon és gyakorlati téren egyaránt eredményes munkát végzett. Az intézet- vezetői állás valóban testhezálló volt, a nagy tudással, sok tapasztalattal rendelkező, a sok munkában, a sok küzdelemben és sok szenvedésben meg- edződő, de immáron erősen lefelé hajló öregkornak. A jellegzetes arcú és ruházatú öreg HERMAN OTTÓ életének ebben a szakaszában a magyar bioló- gusoknak köztiszteletben és közszeretetben álló nesztora, akihez sokak jártak tanulni ornitológiát, biológiát, stílusművészetet és tudást, akiket nevelt, irányított, gyámolított és szeretett. Az Ornithológiai Központban is gondosan őrködik a magyar biológiai tudományok épsége, és a magyar biológiai nyelv tisztasága felett. Életének utolsó szakaszában is istápolja, szépítgeti, nyese- geti és ha kell, a kritika legélesebb fegyvereivel védelmére kel a magyar biológia nyelvének. Dehát egyszer minden óra lejár, és minden szív megáll. 1914 december 27-én reggel !/, 8 órakor, 80 esztendős korában HERMAN OTTÒ is megtért „oda, ahonnan nem tért vissza — de senkisem." A magyar biológusok sorából kidőlt a vezér, a jóbarát és a világító torony. Elment, de itt maradtak örök- becsű alkotásai, amelyek az életről beszélnek és minden meglevő és eljövendő magyar biológusnak irányt és útmutatást adnak. HERMAN Orró élete és munkássága minden magyar biológus számára tanulmány és egyúttal tanulság. Tanulmány, amelynek megértéséhez és 18 értékeléséhez elmélyedésre és sok időre van szükség, mert ő azok közül a valóban nagyok közül való, akiket lehet tisztelni, becsülni és szeretni, de meg- érteni nehezen lehet. Tanulság és örök bizonyságtétel arra, hogy a becsülete- sen és lelkiismeretesen végzett munka egyszer, ha későn is, de bizonyosan elismerésre talál. Most, amikor az a megtisztelő feladat jutott számomra, hogy halálának 50. évfordulója alkalmából róla megemlékezzem, a dolog természetéből adódó- lag munkáit és a reá vonatkozó irodalmat áttanulmányoztam, a látottakon és olvasottakon sokszor elgondolkoztam, és ilyenkor mindig az az érzésem támadt, hogy annak, aki HERMAN OrTró életét és munkásságát valóban meg akarja érteni, igen sok időre és igen nagy elmélyedésre van szüksége. Csak így alkothat magának fogalmat a lángelméről, az életnek ezernyi forgatagában mindig aktívan tevékenykedő hatalmas egyéniségről, aki tetteivel írta be nevét a magyar nép történetébe, éspedig olyan mélyen és olyan maradandóan, hogy ezt onnan kitörölni nem tudja és nem fogja soha senki és semmi. HERMAN OTTO nagyvonalú és felette változatos életének összetevőit igen nehéz felsorakoztatni, de minden különös pszichológiai analízis nélkül meg lehet állapítani a következőket. Szerelmese, lánglelkű értelmezője és oknyomozó magyarázója volt a nagy természetnek, akinek beszéltek erdők, a mezők, a vadligetek, akit gondola- tokba ejtett a váltakozó jelen, akinek hosszú történeteket mesélt a ködbe- vesző múlt és akit fogva tartott a változások és alakulások során felépülő titokzatos jövő. Ember volt, igaz, demokratikusan gondolkozó és cselekvő, érző szívű magyar ember, aki elvitte a szívét a halászkunyhóba, a cserénybe, a kontyos- kunyhóba és a lapp menedékházba. Igazságos, igazságért küzdő, egyenes, szókimondó, igaz ember volt, akit nem hatott meg a bók és nem érintett a gáncs, aki késhegyig menő harcot folytatott a jogért, a Habsburg dinasztia val szemben a magyar függetlenségért. Gondolkodó ember volt, aki kereste, kutatta a jelenségek okát, a nagy összefüggéseket és az egységes választ a nagy kérdés-komplexumokra, ame- lyek a nagy természetből hozzá beszélgettek. Biológus volt, vérbeli szintetizáló, elmélkedve búvárkodó biológus, aki szívvel-lélekkel leste, jegyezte és hirdette azokat a megmásíthatatlan és magasztos törvényszerűségeket és folyamatokat, amelyek együtt az életet adják, de kereste és kutatta azokat az általános törvényeket és törvény- szerűségeket is, amelyek a nagy mindenségben uralkodnak, melyek egysége- sek és mindenre vonatkoznak. Biológus volt, a reáliák felé hajló, alkotó biológus, aki a szervezet és környezet egységében és egymásra való hatásában kereste a történések és változások okát, aki az elméletet összekapcsolta a gyakorlattal és a mindennapi gazdasági élettel. HERMAN Orró elment közülünk, de itt él örökbecsű alkotásaiban, itt él forrón szeretett magyar népe szívében, és itt él közöttünk, magyar biológusok között, akik ápoljuk és őrizzük az ő emlékezetét, és halálának 50. évfordulója alkalmából tisztelettel hajtjuk meg előtte az elismerés zászlaját. AYTHYNAE ES MERGINAE-FAJOK ELÖFORDULÄSA ES VONULASUK ÉVI CIKLUSAI A BALATONON Dr. Keve András A Balaton és környéke vizeinek és mocsarainak bukórécéiről ( Aythynae) és bukóiról ( Merginae) minden szerző beszámolt, de a legtöbb fajnál meg- elégedett azzal a megállapítással, hogy , gyakori téli vendégek". Pedig a Balaton víztükrének ma ezek a legjellemzőbb fajai, mivel a költő fajok, pl. búbos vöcsök száma rohamosan fogy, viszont a téli vengédek változatlan számban keresik fel a Balatont. Tehát a jellegzetes kifejezést nem faunisztikai vagy állatföldrajzi értelemben, hanem kvantitatív és ökológiai szempontból szabad csak használni. HOMONNAY (1940) is csak annyit ir a kontyos récéről: „A Balaton viztük- rének gyakori téli vendége, ahol helyenként nagy csapatokban mutatko- zik. ..", a többi fajnál pedig az irodalom elszórt adataira hivatkozik. KEVE, PÁTKAI és VERTSE (1943) csak az 1941-es megfigyelésekkel foglalkoztak rész- letesen, és még itt is helyszűke miatt rövidítésekre szorítkoztak. Összefoglaló kép ezen fajok mozgalmáról, mennyiségi előfordulásáról, öko- lógiai szerepükről tehát hiányzik. Ezért jelen tanulmányomban összegyűjtöt- tem az elszórt irodalmi adatokat, súlypontosan azonban az 1946—1967 kö- zötti még feldolgozatlan megfigyeléseimmel foglalkozom. A Balatonon vagy a környező vizeken eddig a következő bukóréce fajokat figyelték meg: Aythya ferina, A. fuligula, A. nyroca, A. marila, Bucephala clangula, Clangula hyemalis, Somateria mollissima, Melanitta nigra, M. fusca ; továbbá mind a három bukó fajt: Mergus albellus, M. merganser, M . serrator. Ezek közül költő fajok a barát- és cigányréce ; tömeges vonuló fajok a barát-, kontyos és kerceréce ; nagyobb számban vonul át vagy áttelel a kis bukó, elég rendszeres a nagy bukó is; a többi fajt ellenben nem minden évben sikerült megfigyelni, sőt néhányat elég kevés esetben. A részletekre az egyes fajoknál térek ki. A barátréce, kontyos réce, cigányréce, kerceréce, kis- és nagybukó vonu- lására vontkozó adatokat elszórtan találunk az irodalomban is (TscHusrI, 1888; HERMAN, 1895; GAÁL, 1895, 1896, 1897; Lovassy, 1897; SCHENK, 1899; CHERNEL, 1919; SCHENK, 1921; WARGA, 1923, 1925, 1927; KELLER, 1934). Mivel ezek rendszerességbe nem foglalhatók, részletesen nem térek ki rájuk. HOMONNAY (1940) megemlíti még BARTHOS megfigyelése alapján (WARGA 1929) a kékcsőrű récét (Oxyura leucocephla [Scor.]) is: egy példány 1926. III. 24-én. BARTHOS a Nagykanizsa melletti halastavakon, Miklósfán végezte gyűjtését (in. litt.) Ezek a tavak pedig csak közvetve tekinthetők a Balaton környékének. Még megemlítethem, hogy emlékezetem szerint Dr. OTTÓ STEINFATT említet- te nekem, hogy a Kisbalatonban üstökös récét (Netta rufina [PALL.]) is látott. 21 STEINFATT három éven át, 1931—33 közt járta tavaszi hónapokban a Kis- balatont. Közelebbi adatát nem találom, s így a feltételes fajok közt csak itt említem meg. Rendszeres megfigyelés alatt a tágabb értelembe vett Keszthelyi-öblöt tartottam, vagyis a Balatongyörök és Balatonberény átlósvonalától dél- nyugatra fekvő vízfelületet, a Fonyód előtti partot és a mögötte fekvő halas- tavakat, a Kisbalatont, de szórvány adataim vannak a Balaton többi részéről is, s a környező tavakról (pl. Kornyi-tó, lellei halastavak stb.). A Tihany körüli vízfelületet és a tihanyi Belső-tavat 1941-ben egy éven át figyeltük naponta. Barátréce (Aythya ferina [L.]) Magyarországon meglehetősen gyakori bukóréce faj, mely főként szikes tavainkon fészkel. Bár szikeseink sok ökológiai hasonlóságot mutatnak a tengerparttal, mégsem mindenben azonosak, és ezt mutatja a barátréce is, melyről pl. MOUNTFORT (1966) azt írja, hogy kerüli a , sós vizeket", és ez alatt a tengert érti, hiszen Nyugat-Európában nincsenek szikesek. Az elmondottak azonban nem jelentik azt, hogy a barátréce csupán szikes tavakon költ Magyarországon. Költ a növényzettel sűrűn benőtt egyéb tavakon is. A szorosan vett Balaton-parton nem költ, legalábbis nincsenek idevonatkozó adataink. Ellenben a Balaton környéki kisebb benőtt tavakon már költ. SZIKLA (TscHusI, 1888) a fonyódi Nagyberekben 1886 VI. 12-én egy 6 fió- kás családot figyelt meg. HOMONNAY (1940) 1938 májusában a tihanyi Belső- tavon egy fészekalját gyűjtötte, de szerinte több pár is fészkelt itt (1941). PATKAI (1942) ugyanitt 1941-ben 3 párra becsülte a költő állományt. UDVAR- DY (1947) is 1946-ban fészkelve találta a Belsőtavon, de állományt nem ad meg. 1946 óta azonban a Belső-tó elvesztette eredeti jellegét, és ismeretlen oknál fogva a nádas jelentős része kipusztult, és ezzel egyben sűrűn látogatott horgászvízzé lett, a nádban fészkelő nagyobb madarak, köztük a barátréce is, mint fészkelők eltűntek a tóról. 1964. június 27-én a Balatonlelle határában fekvő irmapusztai (HOMON- NAY szerint rádi) halastavakon két családot figyeltem meg 8, illetve 5 fió- kával, az utóbbiak fejlettségi foka fiatalabb volt az előbbinél. 1963 május 20-án JANISCH (szóbeli közlés) egy fészekaljat gyűjtött itt. — A Fonyód hatara- ban fekvő zardavári-halastavakon több éven át (1955, 1957, 1958, 1960, 1962) megfigyeltem a barátrécét nyáron is, ami arra utal, hogy itt is fészkel egy kisebb állomány. A Kisbalatonban 1951. aug. 14-én a marótsári csator- "nában észleltem egy 5 fejlett, de még röpképtelen fiókákból álló családot. Minden valószínűség szerint a Kisbalaton mocsaras részein kisebb állomány állandóan költ. A Balaton vizére nyilván már a költés, helyesebben párosodási idő után vetődnek barátrécék, mivel innen is vannak nyári eo Balaton- berény, 1950. VII. 22., 7; Zalatorkolat, 1964. VII. 18., Tg 2. Eletmödjäban a barätrece (SZIJJ, 1965) a bukó és úszó ere kozott foglal helyet. Tápláléka vegyes. STERBETZ (szóbeli közlés) 1967. VIII. 12-én az irmapusztai halastavakon 5 példányt gyűjtött és gyomraiban a következőket találta : 22 138 Potamogeton mag, 1 Carex mag. 28 Potamogeton mag, Chara-fonadék-maradvany, homok. 3 Cyperaceae mag, homok. 28 Potamogeton mag, homok. 288 Potamogeton mag, 221 Carex mag, 1 Polygonum mag, Chara- fonadek-maradväny, homok. o o wr Sajnos a VASVÁRI által tervezett harmadik, 1941. évi mellékjelentés nem készült el, és az annak alapját képező gyomortartalmak elégtek. Annyi azonban bizonyos, hogy vándorkagyló (Dreissena) előfordult bennük, sőt többször megfigyelhető, hogy egy barátréce, mely nagyobb vándorkagyló- csomót hoz fel a fenékről, sokáig elkínlódik azzal, míg le tudja nyelni. Ezek szerint a Balaton környéki mocsarakban főleg növényekkel táplálkozik a barátréce, míg magában a Balatonban elsősorban kagylókkal, viszont a Keszthely előtti vizen leggyakrabban a Potamogeton-os pontokon találkoz- hatunk barátrécével. Általánosságban mondható, hogy a barátréce egész éven át előfordulhat a Balatonon, kivéve azt az időt, amikor a Balatont jégpáncél borítja. A jég felszakadozásával a barátréce is megjelenik a vegyes kontyos- és kerceréce csapatokkal. — 1941-ben az utolsót XI. 23-án láttam, s a Balaton is november végén kezdett beállni. — 1941-ben a permanens tihanyi szolgálat alkalmával I. 19/20-ra forduló éjszaka hozta meg a hirtelen olvadást, 24-én támadt az első rianás. 1941 II. 14-én jelentkezett az első “SQ. Legkorábbi megfigyeléseim 1946—1967 között: Keszthely, 1949. II. (100—200); Kisbalaton, 1950. II. 24. (40—50); Keszthely 1951. II. 26. agi 50); Kisbalaton, 1952.II. 11. (7); Kisbalaton, 1953. III. 13. (5—6); 1954. III. 19. (50—60, főleg 73); Fonyód (halastó), 1959. III. 4. (30—40); Keszthely, 1960. III. 17. (20—25); Fonyód (halastó), 1962. III. 6. (8 77), Keszthely 1964. III. 14. (4 4 9); Fonyód (halastó), 1966. III. 12. (6); — 1967 tavaszán sehol sem talälkoztam a Balatonnäl barätrecevel. Legkésobbi megfigyeléseim: Kisbalaton, 1948 XI. 21. (8—10); Keszthely, 1949. "XI. 5. (1); Fenekpuszta elötti part, 1950. XII. 11. (40—50); Keszthely, 1951. XII. 30. (1—2); Kisbalaton, 1952. XI. 9. (20—30 csaknem kizärölag Sa); Keszthely, 1953. XI. 12. (1); Keszthely, 1954. XII. 21. (3—4); Kis- balaton, 1955. XI. 15. (10—12); Keszthely 1958. XI. 25. (40—50); 1959. XI. 13. (4-77 19); Balatonszentgyörgy, 1960. XI. 26. (7°); Balatonberény, 1961. XII. 12. (2); Fenekpuszta, 1962. XI. 8. (45—50); Balatonszentgyörgy, 1963. XI. 13. (25—30); Kisbalaton, 1964. XI. 14. (8—10); Keszthely, 1965. XII. (4); Kisbalaton, 1966. XI. 14 (10—15). A vonulö csapatokban tülsülyban vannak a gäcserok, pl. a keszthelyi mólónál, 1949. II. 24-én a 200—300 példány közül 10 : 1 arányban voltak a gäcserok és a tojók vagy ivaréretlen példányok. A tavaszi vonuläs februàr és märcius közepe közt szokott kulminälni, és a vonulás néha kitolódik április közepéig. Az őszi vonulás szeptemberben kulminál, de néha kihúzódik november közepéig is a kulmináció. A csapatok főleg a Balaton körüli tavakon mutatkoznak, vagy pedig a védett öblökben, lehetőleg a nádas közelében, vagy hínárosokban. A szorosabban vett Keszthelyi- 6bol és a Kisbalaton tavai úgy látszik évek szerint helyettesítik egymást. Így például 1951. augusztus 13-án a Kisbalaton tavai közül a vörsi 23 vizen 20—30, a zalaväri vizen 10—15 barätrece mutatkozott, de ugyanekkor Felsömelyen 800—1000 példany gyült össze; a keszthelyi part a fürdözök miatt ekkor réce-gyilekezésre még alkalmatlan volt. A barätrece tävolabb a parttöl nem szokott tartözkodni, csak 1962. IX. 9-én figyeltem meg hajóról Keszthely és Balatongyörök között egy 25—30 főből álló csapatot. A somogyi partok előtt is ritkábban mutatkozik, még Balatonberény előtt is csak olykor találkoztam vele, attól északkeletre csak 1961. X. 29-én Fonyódliget előtt láttam egy 15-ös csapatát. A barátréce-csapatok leggyakrabban a szárcsákhoz csatlakoznak, de lazán csatlakoznak kontyos- és kercerécékhez is. Tavasszal a gácsérok csak egymás között kergetőznek, ezt néha ősszel is megteszik, pl. 1954. X. 24-én. Ez a 20—25 JJ nemcsak egymást zavarta, hanem a közelükbe úszó szárcsákat is. Szoros kötelékben egy magános gácsért láttam egy nagy bukó gácsérral 1964. XI. 12-én a Kisbalatonban. A két madár állandóan követte egymást, amikor a két tó között ide-oda repültek vagy a tavakon úsztak. A vonuló tömegek általam megfigyelt tartózkodási helyei a Kisbalaton erősen nádasos és sásos viztükrök, különösen benőtt rész; a zardaväri halas- tavak (nádasos széllel); a nagy Balatonon pedig Keszthely előtt két pont, a móló és a Helikon-strand közti rész (hínáros), valamint a zámori, alkalmilag a Balatonszentgyörgy előtti öböl (iszapos, két oldalt nádas), valamint az ehhez csatlakozó ún. Iszap-előtti part (nagy nádas) a Zala-torkolatig. A Kornyi-tavon (pedig nádassal erősen benőtt tó) csak 1966. III. 17-én láttam mindössze 7 példányt, ellenben ugyanezen a napon a Badacsony előtti víztükrön 80—100 darab tartózkodott. Az északi parton Szepezd előtt is láttam 1963. X. 22-én Xg? Q-t és ehhez csatlakoznak a már publikált 1941. évi tihanyi megfigyelések. Az északi parton javarészt nádasos part- szegélyt találunk. A tavaszi vonulás lefolyásáról példaként szolgáljanak a következő adatok : (a második sor, mivel állománycsökkenést ábrázol, hátulról előre olva- sandö): 1. tablazat A tavaszi vonulas lefolyasa Hely 1—10 10750 50—200 200—500 500—1000 1000 felett Keszthely 1949 _ — 77523 12724 _ II. 25 IV. 14 — — MS 11226 — Kisbalaton 1949 — — — — II. 25. — IV.16 — III. 26 — _ — 1950 — IM. 24. re 100% Idi — —- D; il III. 28 JOBS he — — — 1951 — — — — 1001 el: — VÉGÜK — — Welle — - 2. tablazat Az öszi vonulas lefolyasa Hely 1— 10 10—50 50—200 | 200—500 500—1000 | 1000 felett Keszthely 1948 IX. 16. — ee at I = = | a= 1959 LE KP 10: — — —- | = Kisbalaton 1948 — — RATES: IX. 29. = == RED]. = — — — = : 1951 — _ VIS: — VAE == ee AE XI. 19. DR ax IX. 10. EXT A: — 1954 IX. 22 — x. 19% — — — USA — — — DL 1955 VE Pre — IDs 0) — — | — DOME —- — a — | — Kontyos réce (Aythya fuligula [L.]) A kontyos réce jellegzetes őszi és tavaszi átvonuló réce Magyarországon, mégpedig nagyobb számban a Dunántúlon, mint a Dunától keletre. Valószínű azonban, hogy ennek nincsenek állatföldrajzi okai, hanem az ökológiai körül- mények okozzák. A Dunánál megfigyeltek átnyaraló példányokat is (Lipót, Szigetköz, 1932, 1933, 1939, SZLAVY, PÁTKAI és STUDINKA ; Likócs, 1939, KEvE), melyek közül két esetben (Gönyű, 1933, KEVE; Győr, 1965, Nacy I.) a költése is valószínűsítve volt, bár teljes bizonyíték (fénykép, fészekalj, fióka) nincs. Az 1941-es balatoni megfigyeléseink alapján Tihany körül a jég fel- szakadozása után néhány napra II. 14-én már jelentkezett az első 6 példány, de csak március végén múlta felül számuk a kercéét, mennyiségük április közepén kulminált és V. 10-én látta PÁTKAI az utolsó gácsért. Az őszi vonu- láson X. 8-án mutatkozott az első 5, számuk október közepén kulminált, XI. 14-én fordult át az arány a kerceréce javára, de kis számban a jégtakaró beálltáig azaz XII. 29-ig mutatkoztak. A balatoni nyári előfordulását — talán korai őszi érkezését — egyetlen példány bizonyította, melyet DR. SzALAY LAJOS ELEMÉR gyűjtött 1896. VIII. 15-én Fonyódnál. i Magam nyäron a fonyödi halastavakon 1966. VI. 18—28. közt 8 gacsért figyeltem meg, s mär esetleges költesre is gondoltam, amikor értesitett Fesrerics (1967), hogy a Waldviertelben (Alsó-Ausztria) nagyobb számban költött. Ezek utän valöszinünek tartom, hogy a pärosodäs utän szetköborlö gäcserok innen húzódtak a Balaton környékére is. A kontyos réce eseteben a megfigyelések helyét nem reszletezem annyira, mint a barätrecenel, miveltömegei mélyen benn a vízen szeretnek tartózkodni, és így közömbös, hogy Keszthely, Balatongyörök, Balatonberény vagy esetleg a Zala-torkolat felől figyeljük meg őket. 25 Csapatai laza összetartäsban szivesen keverednek a kerceréce csapatokkal, de barätrecevel és szarcsaval is együtt láthatjuk. 1956. IX. 21-én egy kontyos gäcser cigänyrece csapattal járt a fonyódi halastavakon. Derült időben kihüzödnak távolra a parttól a víz közepére. Ez az oka tehát, hogy az első őszi érkezők legtöbbször kikerülik a megfigyelők figyelmét. Ha a következő táblázatomat összevetjük a korábbi megfigyelésekkel, azt látjuk, hogy az eddigi felfogással ellentétben a kontyos réce sokkal korábban érkezik ősszel a tágabb értelemben vett keszthelyi-öbölbe. Már július második felében számíthatunk rá de augusztusban rendszeresen itt vannak. Így tehát ezek a csapatok átrepülik a Dunát, sőt a Balaton északi részét is, és a Balaton délnyugati szakaszán tűnnek fel először. A mennyiségek kulminációja az időjárás szerint ingadozik, általában azon- ban novemberre átadja a vezető szerepet a kercerécének, és csak kivételesen maradnak télre is nagyobb tömegek (pl. 1950. I. enyhe telén) de kisebb mennyiségben a kontyos réce is visszamarad, amíg csak a vizek befagyása nem kényszeríti távozásra. Amint tavasszal a jég felszakad, néhány napra rá a kontyos réce is meg- jelenik, pl. 1951-ben I. 14-én nagy csapatban mutatkoztak ; 1952-ben I. 10-én stb. Legtöbbször azonban csak későbben térnek vissza. Több százra, illetve ezerre csak március második felében vagy áprilisban emelkedik fel számuk. A korábbi megfigyelésekkel ellentétben a tavaszi vonulás is igen elhúzódhat, az utólsókat a következő legkésőbbi dátumokkal figyeltem meg: 1949. VI. 15 ; 1950. VI. 17, de májusban rendszeresen találkozhatunk kisebb csapatokkal vagy egyes példányokkal. A Balaton sík vizét a kontyos réce jobban kedveli, mint a környező terü- letek kisebb tavait. Gyakran találkoztam csapataival a tavaszi vonuláson Fo- nyód és Bélatelep előtti vízen, pl. 1952. IV. 5 (800—1000); 1953. III. 29 (500—600) stb. Az őszi vonulásról is sok adatom van, különösen novemberről erről a szakaszról, de nagyobb mennyiségeket észleltem Tihanynál is, pl. 1948. IV. 11 (300—350). Ezenkívül a Balaton víztükrén megfigyeltem a következő pontokon : Aliga, Balatonvilágos, Balatonföldvár, Szárszó, Balaton- lelle, Vonyarc, Balatongyörök és Szigliget közti öbölben, Badacsony, Rév- fülöp, Szepezd, Akali. Teljesen azonban a Balaton környéki kisebb vizeket sem kerüli el, amint az alábbi kisbalatoni megfigyeléseim is mutatják, bár itt a számuk sohasem érte el az ezret. Megfigyeltem a kontyos récét a tihanyi Belső-tavon (1948. IV. 12; 6 db), a fonyódi halastavakon, (tavasszal: 1956. V. 18; 7, 1957 IV. 12; 40—60; 1961. V. 25; 9, 1966. IV. 16; 7 2 , ősszel: 1956. IX. 21; c, 1964. XI. 11, 6), a Kornyi-tavon (1966. III. 7; x, 1952. XI. 2. 2 db). Meg kell még jegyeznem, hogy 1951 őszén a keszthelyi piacon állandóan árusították a húzóhálókkal fogott példányokat a halászok, és tőlük szerezte be 1954 szeptemberében DR. Homoxt-Nacy IsrvAn is filmjéhez példányait. Szóval a nagyméretű kerítőhálónak sok esik áldozatul a Balatonon. Az egyes részletesebben megfigyelt esztendők vonulási adatai lelőhelyre való figyelem nélkül: 1949. II. 23. Non IX 415: XII. 28 DOS PAG VI LITE VII. 25. XII. 26 1951. I. 14. MILL 8 VIET 13: XII. 30 1952. I. 10. Viele VIII. 26. XI. 12. 1953, INI 13. NET (IX. 29.) XII. 23. 1954. 1.21. Vela WATT 29, 1722: 19557 I: 1. Vee. VIE: 22. XII. 19. 1964. II. 27. v2. VI. 18 XI. 14. ICE NE 17: LV; 19; — RI IT: 1966. II. 14. IV. 19. "VIII. kozepe : XII. 13. A május — júniusi utolsó adatok gyakran a Kisbalatonböl vagy a zardaväri halastavakból származnak, de még a Balaton-parton is ilyenkor a nádasok közelébe húzódnak a kontyos récék, s mivel ez a faj arealját egyre délebbre, délkeletebbre terjeszti ki, számolnunk kell azzal, hogy a jövőben költését nemcsak Magyarországról, hanem a Balaton környékéről is sikerül kimutatni. Sajnos az 1941-ben gyűjtött bromatológiai anyag feldolgozatlanul elégett, és jelenleg a Balaton vidékéről pozitív gyomortartalom-vizsgálat nincs, de mivel annak idején a gyomrokat én bontottam fel VASVÁRI-nak feldolgozásra, annyit mondhatok, hogy táplálkozásukban a csiga (Lithoglyphus, Valvata etc.) és kagyló ( Dreissena) vitte a főszerepet. A tavaszi és őszi vonulásról példaként szolgáljanak a következő adatok (3., 4. táblázat) : 3. táblázat A tavaszi vonulás adatai Hely | 1-10 | 10—50 50—100 100—200 | 200—500 500 1000 [1000-2000 2000 felett I | Keszt- hely | 1949 = = ENS A eee 15.2342) 25 _ ES Wal 15 = IV. 16 aa Dr I ee = 1950 i s: = A253 RIT GR e 17,13 MEGTETT 28: 2: == ze III. 29 Si => 1951 = = debe Tora A s EEE MINE? — VI. 6 An, Vers Sec a 18770 TD = == 1952 — = 1. 110 Tola 2 ao paia IH. 17. VE NIVI29; KEVIN 0: u Ti: 19: An = 1953 um a = a er da Tl: 13; = = VANO, Le at TVs Ever: or = 1954 = The 90! vi LE TRY EVER, se —: Wale VAN MER 4 zu PME — = — 1955 BAL: Pa Le a a hs IH. 16 = V. 16 ale IV. 97: = E _ IV. 22 = 1962 V. 4 TV 19 SIV HIER EV 14 La 112.73 = = 1964 = TE 376 BIEL AS EVE Le jei =e = = TIVE 15. = = SE zen La = 1965 = Le es IL Se III: 29. | 1.30 — = = — liven ei DS = =o 1967 st = vi er LT ve 2 — — IV. 13. = Les ur er ane ENE is bo “I 3. táblázat folytatása Hely 1—10 10—50 | 50—100 | 100—200 | 200—500 Kisbalaton 1948 — —— — IV. 14. 1949 TAVA — Ti. 26: — = VI. 15 — — — = 1950 = — 11277: — — IV. 28 IVA IL 1G, Wee _ — 1951 — NLS Ark — — IV.3—13 IV. 26 — — NY lie —- 1952 all. — ie — = Worl = — = — 1953 — 10815 306% IV. 7—10 — — IV. 28 IV. 20—25. IV. 18. — — 1954 le — — an, JY): — Vee: — — ING I — 1955 its dle 0G, 1 Wee — — 1956 We 24; — IV 24. — — 1957 VE 16: — JI 22 — — 1958 — ee: — — — V. 8 Al — — — 1959 IW 7 IDE © — — — 1965 VES III. 29 — — — 4. tablazat Hely Keszthely 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1958 28 Az öszi vonulas lefolyasa I) | 10—50 | 50—100 | 100—200 | — IX. 13 IX. 14 IX. 16 — ES — IX. 16 VII. 25. = VDE: IX. 20 — XII. 26 — = VIII. 18; — — IX. 3 — VIII. 26 — — — IX. 29 DES — — XII. 23 — XI. 22 == VII. 22. — — IX. 23. — — # — XI. 25. — XI. 24. 200—500 RS IR x: XII. 30. I.-C SS! XII. 22. XI. 12— XII—19 X.28—31. 500—1000 4. táblázat folytatása Hely | 1-10 | 10-50 50-100 100-200 200-500 | 500-1000 1959 IX. 29. by MG x 20: — — — XI. 18. CE A7 XI. 16 — — — 1960 _ TE 2: RU 1A: DAK x. 25. — — XI. 29 — — — — 1961 — — MEINES ORTES: — — 1962 — — VIIL.kôz.| " — TEX. 12: — XII. 19. — — = — — 1964 VII. 18. lie: Nee Xen 6. — Xe LS): — _ — — — XII. 14 — 1966 VIII. köz. — — — SL 16: — Se — — == e — Hely | 1—10 | 10—50 50—100 100—200 . 200—500 Kisbalaton 1951 VA ost — — — — RT. 20: — — — — 1953 X. 19. — — XI. 9 — 1954 — SG I) NURIA — — 1955 VIII. 27. IX. 30. DA EE — = — SIERT Nake — — — A Kisbalatonböl nyári megfigyelések: 1949. VI. 15.; 1956. VII. 13. (d) Ciganyréce (Aythya nyroca [Güld.]) A cigànyréce nem a Balaton vizének madara, hanem a Balatont környező mocsarvilagé. Magyarország egyik legnépesebb populacidjat éppen a balaton- lellei halastavakon találtuk, azonban az 1966 őszén lefolytatott nagyszabású és hosszan tartó vadászat ezt az állományt is erősen megtizedelte. 1963. V. 28-án volt alkalmam ezt a halastavat is felkeresni DR. TAPFER DEzső-vel, akkor az állományt 75—100 párra becsültük. HOMONNAY (1940) is megtalálta itt fészkelve, azonkívül a szántódi berek- ben és a Kisbalatonban is, az állomány nagyságáról azonban csak a tihanyi Belső-tónál beszél (1939), ahol 1938. V. 7-én pelyhes fiókákat vezető tojót figyelt meg. 1941-ben PÁTKAI (1942) itt nem találta fészkelve, bár megjelent a Belső-tavon tavaszi (IV. 15.) és őszi vonuláson is, sőt szeptember vége és október eleje közt gyakori volt, XI. 2-án láttuk az utolsót. Utoljára itt 1948. IV. 11-én láttam (2). 1963. V. 27-én TAPFER-ral a többi tavat is bejártuk a Balaton somogyi oldalán, és a következő eredményeket nyertük: Toreki-lip 1 pár, Balaton- földvár-halastó 2 pár, szárszói halastó 5 pár, szemesi berek 2 pár. A zardavári 29 dd halastavakon is alig költ több mint 8—10 pär. Tisztäzatlan a Kornyi-tö, mely nadasaival szintén alkalmas feszkelesükre, de bizonyíték nincs, bár 1953. IV. 22-én láttam itt egy párt, és 1961. IX. 3. frissen elhullatott tollát találtam. A Kisbalaton kiterjedt nádasaiban és mocsaraiban fészkelő állományt felvenni szinte lehetetlen, a rezervátum területén azonban nem becsülöm 8—10 párnál többre az állományt, lehetséges azonban, hogy a Sávoly felé eső mocsarakban, valamint a Fenékpuszta alatti , tőzegárkok" vidékén lénye- gesen nagyobb számban fészkel. Tavaszi érkezése rendkívül ingadozó február közepe és április eleje között, általában novemberben távozik, de ha a vizek nem fagynak be, néha decem- ber közepéig is kitart. Pedig a Kisbalaton mellett futó melegvizű csatorna. egész télen át biztosítaná életfeltételeit. Lohos példányával 1959. VII. 4-én találkoztam a fonyódi halastavakon. Szeptember végén és október elején 1941-ben gyülekezésüket észleltem a tihanyi Belső-tavon — mint említettem. Hasonló gyülekezést figyeltem meg a Kisbalatonban is: 1948. IX. 29 (120—150); 1951. IX. 4 (70—90); 1953. IX. 28 (80—100); 1954. IX. 22 (90—100); 1954. IX. 24 (200—300); 1966. III. 15 (450—600). A fonyódi halastavakon nagyobb számú előfordulás : 1965. III. 26 (60— 70); 1966. IV. 4 (50-60). A Kornyi-tavon gyülekezesnek legfeljebb az 1951. IX. 15-i nevezhetö, de akkor sem volt több mint 24-11+2; vonulás idején itt megfigyeltem a cigäny- récét: 1951. IX. 9 (3); 1951. IX. 25 (1); 1952. IX. 25 (7); 1959. IX. 30 (8—10); 1966. III. 17 (5). A cigänyrece csak ritkän keveredik màs fajokkal, természetes a Kisbalaton aránylag kis tükrein nehéz erre feleletet kapni, amikor minden bukó, úszó réce, szárcsa stb. aránylag kis felületre zsúfolódik. Kimondott összetartást csak egyetlen esetben figyeltem meg, amikor 1956. IX. 21-én egy kontyos réce gácsér a cigányréce-csapattal mozgott. A vonulási időben azonban a nagy Balaton partján is találkoztunk cigány- récével, így a Keszthely és Fenékpuszta közti szakaszon: 1948. VI. 13 (1); 1948. IX. 28 (1); 1948. XI. 13 (3), 1949. V. 21 (összesen kb. 30), legnagyobb egyedszámú csapatban 12; 1949. V. 23 (összesen 15 ;) 1949. V. 24 és 25 (2—2); 1950. IV. 1 (2), 1950. IV. 24 (7); 1950. IV. 26 (3); 1950. V. 14 (3); 1950. V. 27 es 30 (1-1); 1951. IV. 26 (összesen 7); 1951. IV. 27 (3); 1951. V. 1 (2 par); 1951. V. 17 (2+3); 1951. IX. 3 (2); 1954. IX. 26 (6); 1964. IV. 11 (2); 1966. XI. 15 (1); a Keszthely és Vonyarc köztiszakaszon: 1948. VI. 14 (1); a keszt- helyi mölönäl: 1950. X. 4 (1); 1952. VIII. 26 (1); a balatonszentgyörgyi öböl- ben: 1952. IX. 24 (2); 1962. V. 27 (2); 1962. IX. 3 (6); a balatonberényi parton: 1954. V. 14 (2). A reális megközelítő adatok természetszertileg csak a mocsaras és rend- szeresen látogatott területekről adhatók meg a következőkben (olyan utolsó megfigyelési napon, mely nyilván még nem az elvonulást jelenti) : Kisbalaton: 1949. III. 26—(IX. 18.) 1955. III. 12—(IX. 24.) OS OM Sea 1960. (IV. 2)—X. 28. 95 DE 80) 1964. (IV. 10) —XI. 12. 1952 SME 19652729. -—XT. 222 1954. & KIT 17; LOGE 15— XG A: 30 Fonyod (zardaväri halastavak): 1O5 SVE Wr (IX: 19.) 1964.00 TOT: 11. 1959 (IV. 15) —XT. 12. 1965. I. 262 -.x. 13. 19603) IX. 18) 1966. III. 12.—(X. 4.) 1961. III. 17.— XI. 23. Végül a ciganyréce balatonvideki täplälkozäsära vonatkozólag DR. STERBETZ ISTVAN (kézirat) végzett vizsgálatot : 1. Balatonmagyaród, 1952. IV. 1: egy kb. 3 cm-es meghatározhatatlan halmaradvány, 1 Dytiscida, meghatärozhatatlan chitin-maradvänyok, 42 meghatärozhatatlan gyommag. 2. Balatonlelle, 1967. VIII. 12 (alkonyat): Gyomor üres. Hegyi réce (Ayathya marila [L.]) A hegyi récét a régebbi irodalom a magyarországi , ritkaságok" közé sorol- ta. A rendszeres megfigyelések azonban beigazolták, hogy vonulása csaknem rendszeresnek mondható, csakhogy gyakran kikerüli a megfigyelők figyelmét. A Balaton vidékéről az első példányt 1939. őszén DR. SZALAY LAJOS ELEMÉR küldte be Fonyódról a Madártani Intézetnek. 1941. XI. 14 és XII. 19 között 8—10 darabot naponta észleltünk a tihanyi Biológiai Intézet kis öblében. Dr. TórH LAszLö egy példányt be is gyűjtött. Keszthely körül akkor figyelhető meg a hegyi réce legkönnyebben, ha a köd a móló köré szorít be minden vízimadarat. Kis csapatokban laza kötelékben csatlakozik a kontyos- és kerceréce tömegekhez. Néha csak igen rövid ideig tartózkodnak a Balatonon, tőként október vége és december közepe között, illetve februar—märciusban, de néha még május elején is. 1941-ben lőtt példány tartalma hasonló volt a kontyos récééhez, tehát főként csiga és kagyló. Őszi megfigyeléseim: Keszthely (móló) : 1948. XI. 11. és 12 (20—30);.1948. XI. 13 (60— 80); 1949. X. 17 (6— 8); X. 22 (4,10 © 9); 1949. X. 25 és XI. 5 között számuk 1 és 5 között váltakozott ; 1949. XI. 15 (2); 1950. X. 18 (3); 1954. X.21és XI. 17 között (3—4, maximálisan 6); 1958. XI. 24—25 (2); Keszthely és Fenékpuszta közötti partszakaszon: 1948. XI. 11 (5—6); 1949. X. 18—29 (8—10); 1958. XI. 24 (2—3 a Zala-torkolatban) ; 1959. XI. 16 (1); 1962. X. 8 [(3) az utóbbi két meg- figyelés is a Zala-torkolatban történt) ]. Balatonberény: 1948. XI. 13 (5—6); 1954. XI. 15 (2—3); 1954. XII. 182/57 109 9); 1955. XI. 12 (1—2); 1955. XII. 15 (8—10); 1965. XI. 25 (8). Balatonszentgyörgy (öböl) : 1964. X. 18 (1). 31 Tavaszi megfigyeléseim: Keszthely (móló) : 1951. 1-14 (3). Keszthely és Fenékpuszta közötti partszakaszon: 1949. II. 25 (6%); 1950 112251); 1950. TIT. 11), 1958. NEE 1965. II. 14. (79 a Zala-torkolatban); 1966. III. 16. (1). Kerceréce (Bucephala clangula [L.]) A kerceréce Magyarország vizeinek jellegzetes téli récefaja. A Balatonra, mint általában a többi vizeinkre is, október második felében érkezik, és még ha a jégtakaró be is áll, sokszor maradnak lékek vagy jég feletti vízfoltok, ilyenkor ezeket keresi fel. Nem távozhat nagyon messze, mivel még a teljesen zárt jégtakaró felett is megfigyelhetünk kóválygó és leszálló helyet kereső csapatokat. Az őszi mennyiségi kulmináció november közepére, december első felére esik, majd a jég hirtelen távozásra kényszeríti őket. Az 1941-es tihanyi kutatásunk során az első gácsér X. 16-án jelentkezett, XI. 14-től kezdve átvet- te a kerce a kontyos récétől a vezető szerepet. Az utolsókat VERTSE I. 3-án a már teljesen befagyott Balaton felett látta. Amint a jég felszakad, a kerceréce ismét csapatostul látható. 1941-ben a I. 24-én támadt első rianásban mindjárt szép számban (80—100) mutatko- zott. Február második felében sok ezres tömegben kulminált számuk. A dür- gés is megindult. Az utolsó gácsért III. 29-én láttuk. Ennek megfelelő volt az 1947—1967 közti mozgalmuk is. A kerceréce egy- szerre szállja meg a Balaton sík tükrét, és nem tapasztalható, hogy érkezésük idején a déli részeket jobban kedvelné, mint ahogyan a kontyos réce teszi. Ezért ennél a fajnál sem mentem olyan részletezésbe, mint a barátrécénél. A Balaton körüli tavakon csak a Kisbalatonban találkoztam rendszeresen kercerécével, de számuk az 500-at sem éri el soha (pl. 1951. II. 17—27 közt; 1952. III. 17; 1954. XII. 18). Jóval ritkábban, és csak kis számban láttam ker- cét a fonyódi halastavon, főleg a tavaszi vonuláson. A Kornyi-tavon csak 1952. XI. 2-án láttam 157 és 3 QO 9 -t. Laza kötelékben keveredik más bukórécékkel, főleg kontyossal. 1965. I. 16-án egy , tojó" a fonyódi Főcsatornán szárcsa-csapattal járt. Tápláléka a Balatonon főleg a Dreissena és a Lithoglyphus. DR. STERBETZ IstvAn (kézirat) két kisbalatoni példány gyomortartalmät vizsgálta meg: 1. 1951. I. 27. : kagylotoredék, Chara-maradványok, homok. 2. 1951. I. 27.: békacsontok, Chara-maradványok. A kerceréce nyári előfordulásáról is több adattal rendelkezem a Balatonról, ezek a példányok mind ivaréretlen tollazatban voltak, s bár lehetséges, hogy akadnak köztük sebzetten visszamaradottak, a valószínűség mégis amellett szól, hogy ezekben a vonulási ösztön hamar kialudt : Tihany (móló), 1937. VII. 7 és 14 között (1); Balatonberény, 1950. V. 30 (37) Kisbalaton (Zalavári viz); 1952. V. 1 (1); Fenékpuszta (part) 1953. V. 5—12 között (1); Balatonberény, 1953. V. 11 (1); 1954. V. 14 (+1); Balatongyörök, 1954. V. 16 (3); Balaton- berény, 1955. V. 14 (2); Fenékpuszta (part), 1955. VIII. 22 (2, DR. Sz1Jy LASZLÒ szöbeli közlese); Keszthely és Fenékpuszta közti parton, 1956. VII. 13 (1); 32 Keszthely (Helikon-strand), 1957. V. 18 (1); Balatonszentgyörgy (öböl), 1958. VI. 16 (1); Kisbalaton (Zala), 1959. V. 28 (1); Balatonberény, 1962. V. 4 (cd, 109 ©) Keszthely (Helikon-strand), 1962. V. 5 (1-7). A tavaszi vonulás lezajläsäröl szolgáljanak példaként a következő adatok (5. táblázat) : 5. táblázut A tavaszi vonulás adatai PE ap el | 20 20350 tools ori Mz rei LT a RICA) | Keszthely 1949 11228: — _ ts _ — 1190242 — INERTE VIZIO, — — _ INT. 26 — == — == 1950 — — — — — aa le 0; — — VESPA 2A 18} 00636 — —— nah | — — 1951 TE Meh — — —— —— =, À — JESSE VAS O LAYS oe |] TA, 7 — IVECO — — HE aly 1952 — — — — — Ie AO — — LV 20: — -— -— — — — 1954 127: = JAUNES — TOO Pale — = = = V. 16 — — a Vin Wb: — = — ez 1955 — — — — 110% J. 16. IT. 16 — — VAL MV. 26: — IV 245 — — == = = 1959 — — — J]III. 4. — — | III. 6 — IVe 207 — — — — — — — = 1960 — = = 14 EI SELTEN | e JW Ge] IAS 5, NN: = — — = — — 1962 — — — = — ]III.8. | II. 9. — — WES EVA Na ER == = se E 1964 — — — — zB, — ==" || — VEUT — — — — — — — — 1966 = = == TI 13: — — |. 13. = — — VAE — JOA. JUGS) TOMES INS — — — — Kisbalaton 1950 — IE, PA. — JOG. ze — — — — — MOE. th SITES MU: JOG By — — u — —— 1951 = — 1.15: — — TEA —— —— — — | IV. 13. — = — NOL 747 1952 Wire = = — — LAINE Az őszi vonulás lezajläsärol szolgáljanak példaként a következő adatok (6. táblázat). Több ezres tömeget láttam 1950. XII. 9-én a Fonyód és Bélatelep előtti vízen is, mely éppen úgy, mint a kontyos récének, a kercének is kedvelt tar- tózkodási helye. 3 Aquila 33 6. tablazat Az öszi vonulas lefolyasa Hely | 1-10 | 10-50 | 50—100 | 100—200 | 200—500 | 500—1000| 1900. — Keszthely | | | 1948 I = — Nee We a IS = 1949 e LA ND. N Re SAG see È =i IV ey Mel dA css = 1950 EO, ORTS} pat DORN eet XIL Sa 1951 > Les er a XI. 20. IX. O75 nio) 1952 Si Ra me Re a —— = LE PRE = — == — u 1953 DES 4 = = Ay DEI STO? 1954 20, NER Le | ate ee | —- 1958 an ADS A sz Da XI: 9400 RES 1959 ee „u XT. 13. | ZT DURS, di = — =e Lo Ad 1960 Sees Oca I Dé SUF ag > dI XI eee 1961 Er FIT UE ae YE Ar XS, 1962 DARLO avere Cee Dei Ge |) E ző 29 Wer RA ai |a = zur = sub 1964 ME E ME RD PIA ES Lad XI. | | eleje SG ae | e = mE En ur er 1965 | ae GL $20" Isa e EDEN En an 1966 RT XL 14, SM eee = aes Se IDE sh us _ a Sa Sa Hely 210 | RN 20—50 50—100 Kisbalaton | | 1948 Du MIRE TOT, a. 1950 RTL, KIT. LL: Da = 1951 27: 109 E19: - — 1954 XII 20. De Le XIT US: Jegesréce (Clangula hyemalis [L.]) A régebbi irodalom Magyarorszägon a jegesrecet „ritkasägnak” tartotta. A Balaton vidékéről először Lovassy (1913) közölte előfordulását. A példányt, egy tojot a Kisbalaton mellett húzódó Héviz-csatornin (Melegarok) lőtték, es a Balaton Múzeumba került. Pontosabb adatát azonban se Lovassy, se KELLER (1922) nem adjak meg. Az 1941. evi tihanyi vizsgälatunk sorän Ill. 16 es IV. 21 között naponta mutatkozott egy példánya a Biológiai Intézet körül, majd XI. 15 és XII. 14 34 között is, de ebben az idöben (XI. 20) egy mäsodik is megjelent, melyet DR. TérH LAszLö be is gyűjtött. Gyomräban a szokott molluszka-eleség volt. Upvarpy (1947) 1944. I. 1-én látott 5 példányt Tihanynäl. 1960. I. 15-én és 23-án DR. GYÖRY JENŐ (1964) észlelt két példányt a Sió torkolatában, a Bala- ton jég alatt állott. Magam 1964. XI. 14 és 15-én a Fenékpuszta előtti öbölben láttam egyet, 16-án pedig a zámori szabadstrandnál Keszthelyen. 1965. XII. 8 és 11 közt a keszthelyi mólónál jelent meg a jegesréce, 8-án még csak egy, 10-én 3, majd 11-én és ismét a zámori szabadstrandnál is egy. Pehelyréce (Somateria mollissima [L.]) A pehelyrécét ugyancsak Lovassy (1913) ismerteti először a Balaton vidé- kéről. A Balaton Múzeum kapott egy példányt, melyet Keszthelynél 1913. IX. 13-án erdőben elgyengülve fogtak. Az 1941. évi tihanyi vizsgálat során XI. 16—17-én találkoztam pehelyrécével a rév előtti szabad vízen. 1948. XI. 13-án DR. MANNSBERG ARVÉD-dal figyeltük meg a Fenékpuszta előtti vízen ; szintén egy-egy fiatal példányt észleltem 1953. XI. 10-én Balaton- berény előtt és 1959. X. 16-án Keszthelynél a Helikon-strand előtt. 1961. X. 16-án BOGDÁN LÁSZLÓ egy 6—7 példányból álló csapatát figyelte meg a Balatonon Fonyód előtt. Ebből kettőt el is ejtettek, egyiket BOGDÁN megszerezte a Madártani Intézetnek, a másikat sajnos megették a halászok. A pehelyrécével újra 1962. I. 11-én a Zala-torkolat előtti léken, majd 1964. X. 15-én a keszthelyi móló előtt találkoztam. Valamennyi még ivaréretlen példány volt. Táplálkozása egyezik a többi bukórécéével. Fekete réce (Melanitta nigra [L.]) A Magyar Nemzeti Múzeum részére 1887. IV. 24-én Fonyódnál gyűjtött egy példányt SZIKLA GÁBOR ( FRIVALDSZKY, 1890). MADARÁSZ szerint ez nem hazai példány volt (GRESCHIK, 1944). SZIKLA itt 1886. IV. 22-én is észlelt volna példányt (TscHUsI, 1888), de ezt FRIvALDSZKY (1890) már mint füstös récét közli. 1943. XII. 28-án UDvARDY (1947) figyelt meg egyet a tihanyi rév előtti vízen kontyos réce csapatban. Magamnak csak egy ízben sikerült találkoznom fekete récével, a Fenékpusz- ta előtti vízen 1959. X. 16 és 18 közt naponta — egy ízben DR. DARNAY BÉLÁ- val és DR. SÁGI KÁROLLYAL együtt — 5 fiatal példányból álló csapatát láttam. Füstös réce (Melanitta fusca [L.]) A Balaton első füstös récéjét 1886. IV. 22-én gyűjtötte SZIKLA GÁBOR a Magyar Nemzeti Múzeum számára. LENDL (1905) szerint Keszthelynél 1904. X. 12-én lőtték. Lovassy (1913) közlése alapján a Balaton Múzeum két pél- dánnyal rendelkezett, melyekről KELLER (1922) azt írja, hogy 1904, illetve 1905 őszén Keszthelynél lőtték. DR. SzaLay LAJOS ELEMÉR 1927. XI. 23-án lőtt egy tojót Fonyódnál, melyet a Madártani Intézetnek ajándékozott. GRESCHIK (1932) szerint egy tojót Balatonkenese mellett 1928. I. 5-én gyűj- töttek a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 3% ~ 3 35 Az 1941. évi tihanyi vizsgalat alkalmaval XI. 19—20, 29-én és XII. 9 és 10-én mutatkozott hol 2, hol 4 darab. Nagy ködök idején teljesen behuzédtak a Biológiai Intézet öblebe. UDvARDY (1947) 1943. XII. 27 és 1944. I. 2 között naponta figyelt meg két gäcsert Tihanynal. Kis bukó (Mergus albellus [L.]) A kis bukó rendszeres téli vendég a Balatonon is (Lovassy, 1913; KELLER, 1922; Homonnay, 1940). Nagyobb tömegben azonban nem szokott mutat- kozni. Tihanynäl 1941. XI. 14-én láttuk a legnagyobb csapatát (40—50), legnépesebb csapatával 1951. XII. 27-én a Kisbalatonban találkoztam (60 — 80), melynek kb. 20%, -a gacsér volt. A keszthelyi mólónál a legnagyobb csa- pat 26 peldänyböl ällott (1965. XII. 11), ätlagosan azonban 5—10 vagy annäl is kevesebb darabböl all egy csapatuk. Az őszi vonuläson legkorábban 1951. X. 15-én láttam a Kisbalatonban, a Zalän egy tojöt vagy ivareretlen peldänyt. Altaläban azonban XI. közepe táján szokott a Balatonra megérkezni, és ha a víz be nem fagy, akkor áttelel. Legkésőbben 1955. IV. 25-én figyeltem meg egy párt a keszthelyi Helikon- strand környékén. Április elején szokott rendszerint távozni, ami egybevág az 1941-es tihanyi megfigyeléssel, mely esetben IV. 3 és XI. 5 voltak a távo- zási illetve érkezési dátumok. A téli csapatok mindig a szabad víz felett járnak. Néha beszállnak a vegyes bukóréce tömegek közé, de reptükben nem keverednek. Ezzel szemben április elején és márciusban sokszor a nád közé is húzódnak. A Balatonon és a Kisbalatonon kívül megfigyeltem kis bukókat a tihanyi Belsőtavon (1948. IV. 11 és 12, 10—1277,)a fonyódi halastavakon (1959. II. 4, 6; 1962. II. 12, 3,3 © ©) es a Vors előtti Bocsmäny nevezetű réten, mikor szabad vize is volt (1951. III. 17, 10—15). Sajnos bromatolögiai vizsgälattal a Balatonröl nem rendelkezünk. Az elsö és utolsö megfigyelesi adatok telenkent: 1948/49 Keszthely NII Keszthely IV. 17 1949/50 Keszthely XI. 16 Keszthely IV. 14 1950/51 Keszthely XII. 9 Fenékpuszta IV. 14 1951/52 Kisbalaton Xe aks Keszthely TNs cet 1952/53 Kisbalaton BR) Fenekpuszta IV. 9 1953/54 Kisbalaton XI, 9 Fenekpuszta IV.15 1954/55 Kisbalaton XII Keszthely TV25 1955/56 Fenékpuszta XII 1956/57 Fenékpuszta III. 20 1957/58 Kisbalaton IV.:21 1958/59 Kisbalaton XT. 22 Keszthely III. 10 1959/60 Fonyód (halastó) DR Kisbalaton Tye 1960/61 Keszthely X25 Kisbalaton TES 1961/62 Fonyód (halastó) XI 23 Kisbalaton EL, 12 1962/63 Balatonbereny IX. 6 1963/64 Kisbalaton IV. 10 1964/65 Fenékpuszta XI. 13 Fenékpuszta III. 30 1965/66 Kisbalaton XI. 22 Badaesony 100017 1966/67 Fenékpuszta XI. 15 Keszthely TESTS 36 Nagy buk6 (Mergus merganser [L.]) A nagy bukö a Balatonon is rendszeres téli vendég, és hogy voltak eszten- dök, amikor nem sikerült megfigyelnem, azt csak a véletlennek tulajdonítom, hiszen csak kisebb csapatokban jár, és ha ezek felkerekednek vagy felriaszt- ják őket, néha igen nagy távolságokra ülnek le újra a vízre. Élénken mozgó csapatai gyorsan is váltják helyüket, s ez az oka, hogy könnyen elkerülik a megfigyelés lehetőségét. 1941-ben Tihanynál III. 26 és V. 9 között, ősszel pedig X. 17-től a jég beáll- táig gyakorta találkoztunk nagy bukóval. 1948—1967 között őszi vonuláson 21 esetben, tavaszin 10 esetben észlel- tem. A legnagyobb csapat 11 tojó vagy ivaréretlen hímből állott (Keszthely, móló, 1954. XII. 22), ugyanitt hasonló csapatot 1964. II. 27-én is észleltem, valamint egy 9-es csapatot 1949. XI. 3-án; a fonyódi halastavakon 1966. III. 12-én 3 77,4 © 9 láttam, Keszthelynél 1965. XI. 23-án egy 6-os csa- atot. i 13 esetben láttam két példányt, 9 esetben egyet, 3 esetben 3, 2 esetben 4, egy ízben 5 egyedből álló csapatot. Legkorábban 1949. XI. 3-án észleltem 1948—66 között Keszthelynél, leg- későbben a fonyódi halastavakon egy ,, 2", 1965. IV. 4. A megfigyelések havi eloszlása : DURÉE EN re I: MeV Csapatai nem társulnak más fajokkal, csupán a Kisbalatonban 1964. XI. 12-én lättam egy gäcsert, mely egy barätrece gacsérral repült vagy üszott mindig együtt. Täplalkozäsäröl a Balatonon nincsenek pozitív vizsgálatok. Örvös bukó (Mergus serrator [L.]) Az örvös bukó első példányát a Balatonról VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB hozta (Balatonrendes, 1933. XI. 12). 1941-ben V. 2-ánlátott PÁTKAI egy párt Tihany- nál. 1948—1967 között összesen 10 megfig yelésem volt, s ebből csak egy esik a tavaszi vonulásra ( Balatonberény, 1952. IV. 20). Kiszínezett gácsérral egyet- len ízben sem találkoztam. Legtöbb esetben a keszthelyi mólónál figyeltem meg (1948. XI. 11—13 kö- zött, első nap 9, majd 3; 1953. XI. 22, 5; 1954. XI. 17, 1; 1965. XII. 9, 4); Keszthely és Fenékpuszta között 1948. XI. 11-én 6 darabot láttam ; Balaton- szentgyörgy előtti öbölben 1948. XI. 13-án 3; Balatonberénynél 1952. X. 31- én egy, Fonyódon a mólónál 1958. XI. 21-én négy. A legnagyobb csapatával 1958. XI. 22-én a kisbalatoni Zalavári-vízen találkoztam, tíz példányból állott. Az örvös bukó sem csatlakozik más vízimadarakhoz. 37 A bukörece fajok balatoni előfordulásának ökológiai viszonyai Sz1J7 (1965) részletesen foglalkozott a Bodeni-tó réce-fajainak előfordulá- sával, egymáshoz való ökológiai viszonyaival. Ha összevetjük a Bodeni-tavat és annak öbleit, melléktavait a Balatonnal és annak környéke vizeivel, rög- tön szembetűnő a nagy különbség. Míg a Bodeni-tavon a biocönózisok egész sorozatával találkozunk, és az oligotroph vizektől az eutroph vizekig gazdag sorozatát találjuk különböző mélységekkel, a Balaton ezzel szemben nem mu- tat állandó trophiát, évszakonként rendkívül nagy az ingadozása, amit jó- részt emberi beavatkozás idéz elő, nincsen rajta keresztülfolyó állandó víz- áramlás, nagyobb mélysége csak egyetlen, viszonylag csekély terjedelmű pontján van (Tihanyi-Küt), vizallasat mesterségesen viszonylag egy szinten tartják, sokkal zaklatottabb, mint a Bodeni-tó. Parti vizeinek jó része május és szeptember közepe közt az emberi látogatottság miatt madártani szem- pontból alig jöhet számításba. Eröltetett lenne tehát párhuzamot vonni. A délkeleti parton csak Bélatelep és Balatonszentgyörgy között találunk nádast, az északi része sekély, fövenyes, jórészt beépített part, viszont éppen ezért a legnagyobb zaklatásnak kitett. A Balatonszentgyörgy és Keszthely közötti 10—12 km-es partszakasz aránylag elég változatos. A Balatonszent- györgy előtti öböl iszapos, de szabadvizű, ezt követia Zala-torkolatig szé- les nádszegély, iszapos parttal, így ez a szakasz aránylag háborítatlan; a Zala-torkolaton túl kb. 2km-en még nádast találunk, ennek a vize azonban az év legnagyobb részében a sporthorgászok által háborított. Ilyen háborítottság uralkodik egész Keszthelyig, ahol a nád között két fövenyes és egy iszapos, egy márgás öblöt találunk, ebből kettőnél épületek állnak, az iszapos rész pedig egyre jobban benádasodik. Keszthelytől egészen a Tihanyi-félszigetig sok a széles nádas öv, ahol pedig nincs, ott beépítették, pl. Badacsony stb. Tihanynál a Bozsai-öböl egy önálló külön nagy nádrengeteg, a. félsziget északnyugati oldala nádasos, mögötte er- dő, a révtől Balatonfüredig szabad, de beépített az Aszódi-öbölig, mely ismét nádas. Balatonfüred partja beépített, onnan nádasos Fűzfőig, Füzfötöl Ali- gáig meredeken eső agyagos fal, melynek alja javarészt beépített. SEBESTYÉN (1963) szerint , A Balaton az elöregedés előrehaladott állapotá- ban van. A további folyamat a sekélység következtében gyorsabban halad előre, mint Európa hasonló korú de mélyebb tavain. Ha szennyvíz mestersé- ges úton nem is kerülne a tóba, szennyeződik a Balaton a befolyó vizektől, melyek emberi településeken, művelt területeken áthaladva érik el a tavat . . . A bekerülő vizekkel (befolyás, csapadék, talajvíz) a befogadó vízbe jut vég- eredményben — közvetlenül vagy közvetve — a mezőgazdaságban ma szélté- ben használatos vegyszerek egy része is... A kis víztömegű Balatonbana kicseré- lődés ideje 2,2 év A háztartásiszennyvizek baktériumok mellett ma detergense- ket is tartalmaznak. A háztartási szennyvizekkel szerves anyagok jutnak a tó- ba, melyek táplálékot jelentenek a tavi életben, emelik a tó trophiáját. A terme- lés ilyen módon való növelése azonban lényegében megváltoztatja a tó jellem- ző élővilágát, és hathatósan munkálja a tó elöregedését . . . A tó áramlásai ma még kevéssé ismertek. Tudjuk azt, hogy a meleg víz idején éppen az üdülési időszakban a növényzetben gazdag parti víz vegyi sajátságaiban és dinami- kai tekintetben is elkülönül a nyílt víztől. Azonban az elválasztó határ a ná- dasok mélyén van, s a parti víz, gyorsabb hőmérsékleti változása miatt, 38 a nyári időszakban is kelt áramlásokat, a nád learatàsa után pedig ez az elkü- lönüles feloldódik." Sokat vitatott kerdes a Zala hatäsa. Teny azonban, hogy ma mär nemcsak a szűkebb értelemben vett Keszthelyi-öböl iszaposodik el rohamosan, hanem a tágabb értelemben vett is. Példa erre a Balatonberény előtti kavicsos- homokos földnyelv, az ún. Csicsergő, mely az 1950-es évek közepén kezdett eliszaposod- ni, az iszapot követte a nád, és ma már eltűnt, helyében egy nádas áll, és így ezen a szakaszon a parti madarak elveszítették legmegfelelőbb őszi pihenő- helyüket. Azonban még itt is mutatkoztak ingadozások, amikor néhány hónapra a föveny diadalmaskodott az iszapon, a folyamat azonban feltartóztathatatlan. A széljárástól sok függ, nemcsak a vízállás szempontjából, hiszen legtöbb he- lyen ettől függ az alacsony víz vagy vízemelkedés, mert, mint már említettük, a nagy átlagban mesterségesen szabályozott a Sió-zsilippel. Mutatják a horda- lékok is, mely hol nádtörmelék, hol egyik vagy másik csiga- vagy kagylófaj, és ez is időszakosan változó. SEBESTYÉN (1964) összehasonlító mennyiségi horizontális planktonvizs- gálatokat végzett 1958—61 között a Balaton különböző pontjain, mely ösz- szefoglalva a következő eredményeket adta: , A... Keszthelyi-öböl (Zala- torkolat!) kitűnik a planktonrákok (különösen Daphnia) epibiontokban való gazdagságával, glochidiumok számba vehető mennyiségében való előfordulá- sával... A Keszthelyi-öböl területén két rész különíthető el: a középtől a folyó torkolatáig terjedő rész és a középtől az öböl bejáratáig . . . utóbbi terü- let planktonsűrűsége mind az öböl, mind a tó átlagértékéhez viszonyított ma- gas értékével tűnik ki, melyért elsősorban a Daphnia-állomány felelős", a tihanyi 1,25 és 0,79 e/l (literenkénti egyedszám) értékkel szemben 3,95 illetve 6,07 e/l. Exrz (1963) vizsgálata szerint Gyenesdiástól a Zala-torkolat felé haladva a Dreissena-héj 100 cm?-enként 34 értékről fokozatosan 0-ig süllyed, ellenben 105-re ugrik fel a zamori saroknál, és még a keszthelyi mólónál is 33. Entz említi továbbá, hogy a nyugodtabb északi parton Dreissena gyakoribb, mint a viharoknak jobban kitett somogyi-parton. Ha most összevetjük a Szııs (1965) által elért mennyiségi eredményeket a balatoniakkal, azt látjuk, hogy a kvantitatív értékek a Bodeni-tavon lénye- gesen magasabbak. Ennek okát a vonulási útvonal kedvezőbb fekvésében kell keresnünk. Azonban meg kell azt néznünk, hogy a Balatonon miként oszlanak meg a mennyiségek, és találunk-e fajonkénti megoszlást is. VASVÁRI (1942) az ún. , synchron-vizsgálat" bevezetésében rámutatott, hogy ő kétfélét lát, egy ún. , nagy synchront”, mely adatokat szolgáltat arra, hogy horizontálisan hogyan követhető mennyiségi alapon a vonulás útvonala, adatokat szolgáltat arra, hogy hogyan tudják egyes területek egymást helyet- tesíteni és végül országos mennyiségi számok jönnek ki ilyen vizsgálatokból, ezzel szemben lát egy ún. , kis synchront” is, mely egy terület-egységen belüli ökológiai megoszlásra nyújt támpontot, valamint a napközi mozgásra. Ez utóbbi módszert követjük, ha most már időszakonként összevetjük a tágabb értelemben vett keszthelyi-öbölben a réce-fajok megoszlását. Ebből az összehasonlításból temészetszerűleg kiesnek azok a fajok, melyek kisebb számban fordulnak elő, kiesik a cigányréce is, mely legfeljebb táplálkozni jön ki az öbölbe, de akkor sem nagy számban. Nagy egyedszámokat erre a fajra csak a környező mocsarakból kapunk. Még a kis bukó sem fordul elő olyan 39 tömegben, hogy ezzel foglalkozzunk. Marad tehät härom faj: a barät-, a kontyos és kerceréce. 1950—67 közötti időből készítettem magam részére egy összehasonlító táblázatot, melyben 8 helyet vetettem össze: 1. A keszt- helyi móló és a zámori öböl közti részt, hiszen a két pontról ellátni egymásra ; 2. a keszthelyi Helikon-strand és a Büdösárok befolyási közti szakasz; 3. a Büdösárok befolyásától a fenékpusztai vasútállomás közti szakasz ; 4. innen a Zala-torkolatig eső szakasz ; 5. az , Iszap" előtti vízfelület ; 6. a Balatonszent- györgy előtti öböl; 7. a Balatonberény előtti vízfelület ; 8. a Kisbalaton tavai. Az adattömeg közül itt csak a szembetűnő napokat ismertetem : 1950. III. 4—7 (+5 C°, borús, Balaton jégmentes és viharos) : Barátréce csak a 2-nél 6—8, ellenben a Kisbalatonon 150—200, ugyan- ekkor 2 kontyos és 15—20 kerce van itt, ellenben a 2-nél 400—500 kontyos és 500—600 kerce. 1950. III. 8—15 (+10 0°, változó, Balaton csendes) : A Kisbalatonban a barát 400—500-ra, a kontyos 60—80-ra, a kerce 10—20-ra növekedett, a 2-nél csak 6 barát, ellenben 1000—1200 kon- tyos és 1300—1500 kerce. 1950. IX. 9—15 (+10 C° alatt változó, főleg borús, Kisbalaton vízállása rend- kívül alacsony) : Kisbalaton üres. 2-nél 150—200 kontyos, ezzel szemben Balatonbe- rénynél több száz kerce. 1950. XII. 24—27 (+5 C°, borús) : Keszthelynél 400—500 kontyos és 1 kerce, Berénynél nincs kontyos, ellenben 800—1000 kerce. 1951. I. 14—17 (+5 C°, borús) : Keszthelynél 140—160 kontyos, 1 kerce, Berénynél nincs kontyos, ellenben 500—600 kerce. 1951. XII. 24-31 (+5 C° körül, sok köd, jegzajläs): A keszthelyi mölönäl kontyos-kerce arany 300—400: 1; Berenynel 10—15: 500—600, több száz kontyos és kerce együtt a 2°nél. 1952. XI. 6—12 (+5 C°, szép): Mölönäl kontyos: kerce = 500—600: 1; Berénynél 400—500: 600— 800. 1955. X. 11—17 (+10 C°, esős; majd szeles, lehüles): Mölönäl 200: 0, Berenynel 30—40: 600—800. 1960. XI. 23—29 (+5 C°, borús) : 3-nél 250—300 kontyos, 100—130 kerce, Berenynel 5—6: 270—300. 1965. XI. 20—26 (+3 C° körül, valtozö, havazas is): Mélénäl 500—600: 5—6, Berénynél 50—60: 300—400. 1966. XI. 12—18 (+3 C° körül, zord): Mölönäl 80— 100: 2—3; 3-näl 200— 300: 80— 100, a 6-nál 0 : 300— 400. Összegezve a barätrece csaknem kiesik a szämitäsböl, mivel bàr a keszt- helyi Helikon-strandnäl (2) eleg gyakran elöfordul, de mennyisegük 40—50 darabnäl több nem volt ezeken a napokon. Az itteni előfordulásuk magyarázható a Potamogeton-nal. A kontyos réce inkább a Keszthely felőli részeket, mig a kerce a szabadabb vizet, a tágabb érte- lemben vett Keszthelyi-öböl bejáratánál kedveli. Hangsúlyoznom kell, hogy 105 adatból kiemelt 12 adatról van szó, mert a többinél nem domborodott ki ez a különbség. 40 Ha most már összehasonlítjuk a SEBESTYEN—Entz-fele vizsgálatokkal, akkor azt látjuk, hogy a kontyos réce oda tömörül ahol több a csiga-kagylö táplálék, s bár a kerceréce is főként ezen él, de úgy látszik mind inkább tengeri faj a nyíltvíztükör a tápláléksűrűségnél is nagyobb vonzerőt gyakorol rá. Ha ehhez hozzávetjük SEBESTYÉN szíves levélbeli közlését (1967. VI. 15) misze- rint: , Füred és Tihany között az utóbbi években magam is rendszeresen gyűjtöttem tótörténeti tanulmányaimmal kapcsolatban, de feltűnt, hogy már alig akad egy-egy Lithoglyphus vagy Dreissena az iszapmarkolóban", akkor magyarázatot kapunk arra is, hogy a kontyos réce őszi vonulásán miért jele- nik meg előbb a Keszthelyi-öbölben, mint a Balaton északi részén, vagy a Du- nán, amit viszont mégis a nagyobb vízfelülettel magyarázhatunk talán. A trophia-változás úgy látszik alig érintette bukórécéinket, hiszen a töme- gek mennyisége nem változott, évi ingadozásokat pedig egyéb okokból kell keresnünk, de ezek alig számottevők. Táplálékát a kontyos és a kerceréce is még mindig megtalálja mindenfelé a Balatonban, tehát legfeljebb időszakos mennyiségi eltolódásokról lehet szó. A téli nagy fagyok beálltávalazonban ma lényeges változást hozott a Hévízi- tó vize levezető csatornájának bevezetése az új csatornába, mivel a meleg víz most már csak Fenékpusztáig gátolja meg a befagyást. 1966 előtt a meleg víz hatására a Zala torkolata előtt is mindig maradt nyílt vízfelület, ahol télen a récék táplálkozó helyüket megtalálták, de ma már sehol sem találnak a téli récék ilyen nyílt vizet a Balatonon. Összefoglalás Bár a Balaton nem esik a bukórécék fővonulásának irányába, Magyar- országon mégis a Balatont kell elsődleges előfordulási helyüknek tekinteni. Kilenc bukórécét és három bukó-fajt mutattak ki eddig. Ezek közül elsősor- ban a főként növényi táplálékon élő cigányréce csak vonuláson vagy táplál- kozás céljából jár ki a Balatonra. Csupán környező mocsaras vidéken költ (kiemelendő Irmapuszta), és élete java részét is ott tölti. Ugyancsak főként a mocsarakban él a félig növényi, félig állati táplálékon élő barátréce, mely az előbbinél kisebb számban költ is itt, a Balatonra annak Potamogeton-nal benőtt részeire főként vonuláson jön csapatokban. Egyik faj sem költ a Balatonon, csupán ökológiai vezető szerepet tölt be vonuláson, és télen a kontyos és kerceréce. Előbbi korábban érkezik, rend- szerint augusztusban, és későn, májusban távozik. Mennyiségük időjárástól függően októberben, illetve áprilisban kulminál. Akadnak nyári példányok is, valószínűleg párzás után szétkóborolt gácsérok. Elsősorban a csigák és kagy- lók által legsűrűbben lakott vizeket kedveli. A kerceréce a jellegzetes téli réce. Október közepe után érkezik, november közepén veszi át a vezető szerepet a kontyos récétől, majd március közepe előtt ismét visszaadja. Április folyamán távozik, időjárástól függően, de egyes ivaréretlen vagy sebzett példányok visszamaradnak május— júniusra, sőt nyárra is. A többi bukóréce-faj már csak szórványosan jelenik meg, s ha mozgalmuk rendszeres is, olyan kis számban s rendszerint olyan rövid időre, hogy könnyen kikerülik a figyelmet. Még a hegyi réce közülük a leggyakoribb, utána sorrend : jeges, pehely-, fekete és füstös réce. 41 Valamennyi faj, a cigányt és barátot kivéve, elsősorban molluszka-evö. A cigány főként növény-, a barátréce felerészt növény-, felerészt molluszka- evő. Ennek megfelelően oszlanak el a Balaton vizén, csupán a kerceréce mint inkább tengeri faj, helyezi a táplálék-bőség elé a habitat-igényt, vagyis a nyílt vizet. Ez azonban csak a nagy megfigyelési sorozat összeállításából tűnik ki. A bukók közül leggyakoribb a kis bukó. November eleje körül érkezik, és április közepe felé távozik. Legnagyobb megfigyelt csapata 26 példányból állott. A nyílt vizen mozog, de felkeresi a kisebb tavakat, a Zalát is, ellenben tavasz- szal a nád közé is húzódik, hogy ezt táplálékszerzés, vagy inkább a párzási játék előjeleként teszi, kétséges. 1948—1967 közt 21 esetben figyeltem meg őszi, és 10 esetben tavaszi vonuláson a nagy bukót, november és április között, leggyakrabban decemberben. Legnépesebb csapata 11 fő volt. A nagy bukó- val szemben 10 megfigyelésem van az örvös bukóról, ami aránylag kedvezőt- len a nagy bukó megfigyelésekre. Ezt onnan magyarázom, hogy a nagy bukó felkerekedve vagy felriasztva nagy távolságokra ereszkedik le a vízre, s így könnyen kikerüli a figyelmet. Az örvös bukó-megfigyelések október vége és május elejei időszakra esnek, legnépesebb csapat 10 példány. Die Tauchenten und Ságer des Balaton-Sees von A. Keve Die Literatur weist sehr viele Angaben über das Vorkommen von Tauchenten und Sägern am Balaton-See auf, doch von der Rythmik des Zuges und den ökologischen Be- ziehungen der Arten ist kaum die Rede. Selbst die regelrechte Durchforschung im Jahre 1941 konnte nur von einem Jahr berichten, welches übrigens ein an Tauchenten sehr reiches Jahr war. Meine Studie gründet auf eigenen, in den Jahren zwischen 1946 und 1967 gemachten Beobachtungen, berücksichtigt aber auch alle Daten der Literatur. Nur zwei Arten der Tauchenten sind Brutvögel hier, auch die nur in den benachbarten Sümpfen und Teichen ( Fischteiche inbegriffen), uzw. die Moor- und die Tafelente; regel- mässige Durchzügler, bzw. Wintergäste sind folgende: Reiherente, Schellente, Gänsesäger und Zwergsäger; ziemlich regelmässig, jedoch in kleinerer Anzahl kommen vor: Bergente und Mittelsäger; nur sporadisch: Trauerente, Samtente, Eisente und Eiderente. In Ungarn bildet der Balaton-See die wichtigste Sammelstelle för die Tauchenten. Am See selbst brütet keine von ihnen, auch jene Arten, die Brutvögel in der Umgebung sind, erscheinen am See bloss zwecks Nahrungssuche, oder gelegentlich in der Zugzeit. Die Moorente brütet recht häufig beim Balaton, besonders in den Sümpfen und Fischteichen bei Balatonszemes. Mageninhaltsuntersuchungen stellten Samen, Insekten und Fischreste in ihren Magen fest. Ihr ganzes Leben ist auf dem Sumpf eingestellt. Ebenfalls in den erwähnten Sümpfen, jedoch in weit geringerer Zahl brütet die Tafelente, dagegen erscheint sie während der Zugzeit in grossen Flügen auf dem See. Da diese Art teils von Pflanzen-, teils von Conchylien-Nahrung lebt, kommen ihre Flüge an der Wasser- fläche des Sees dort vor, wo auch reichlich Potamogeton wächst. Im Frühjahr erscheint die Tafelente sehr zeitlich, uzw. sobald es eisfreie Stellen am See gibt, im Herbst bleibt sie so lange, bis sich die Eisdecke des Balatons schliesst. Der Frühlingszug kulminiert in den Monaten Februar und März, von der Wetterlage abhängig, manchmal auch im April. Die Meistzahl, die ich beobachtet habe, waren 4—6000 Stück in der Bucht von Keszt- hely, am 25. II. 1949; es waren vorwiegend Erpel. Der Herbstzug ist im Monate Septem- ber am regsten, es kann sich aber die Kulmination bis November verschieben. Im Herbst- zug zeigen sich nicht so grosse Flüge, wie im Frühjahr, die Zahl der Individuen übersteigt nie die Tausend. Im ungarischen Text illustriere ich diese Schwankungen mit zwei Reihen, von welchen die zweite Reihe von rückwerts nach vorn gelesen werden soll, da sie die allmähliche Abnahme nach der Kulmination zeigt, während die erste Reihe, normal gele- sen, die anwachsenden Mengen veranschaulicht. 42 Die Reiherente erscheint in der Regel Mitte August, mitunter schon Mitte Juli am Balaton; die herbstliche Kulminationszeit hängt ganz von der Wetterlagen ab. Meistes übernimmt Anfang November die Schellente die leitende Rolle, milde Winter können aber eine Ausnahme bilden, wo die Entenmengen dieselben bleiben. Nur die geschlossene Eisdecke zwingt die Reiherente weiter zu ziehen, sie erscheint aber sofort wenn sie offenes Wasser findet; die Frühlingskulmination fällt in die Zeit zwischen Mitte März und Mitte April, dann aber zieht sich die Zugzeit sehr lange dahin, so dass wir mitunter noch Mitte Juni Reiherenten antreffen können. Die Schwankungen sind nicht so nach Terrains bis ins einzelne dargelegt, wie bei der Tafelente, da diese Art schon in freiem Wasser ihre Nahrung aus Conchylien, aber mit derselben Methode vom Seeboden holt. Die Schellente ist die richtige Winterente des Balatons. Im allgemeinen kommt sie in der zweiten Hälfte des Monates Oktober an und manchesmal sind Flüge auch über der geschlossenen Eisdecke zu sehen. Die Herbstkulmination fällt zwischen die Zeit Mitte November und erste Hälfte Dezember, die Frühlingskulmination dagegen, mit lebhaften Balzspielen, auf die zweite Hälfte des Monates Februar. Diese Art verlässt den Balaton gewöhnlich nach Mitte März, nur ausnahmsweise wurden spätere, sogar Sommerbeo- bachtungen gemacht; ob es sich hier um verletzte, oder nur durch Innersekretionsausblieb behinderte Exemplare handelte, ist nicht zu entscheiden. Die Schwankungen sind wie bei den anderen zwei Arten demonstriert. Das Vorkommen und die Verteilung der Arten nach den einzelnen Teilen des Sees habe ich mit den hydrologischen Resultaten verglichen und so gebe ich auch Tabellen für die Beziehungen der einzelnen Arten untereinander an. Beispiele sind auch dafür gegeben, welche Art sich mit anderen Arten vergesellschaftet. Für die weiteren Tauchentenarten sind alle Beobachtungen, auch der Literatur ent- nommene, angegeben; Diskussionen sind mitgeteilt, die Ruderente ist von der Liste gestrichen, die Beobachtung STEINFATT’s über das Vorkommen der Kolbenente im Kis- balaton kann heute nicht mehr geklärt werden. Von den Sägern kommt nur der Zwergsäger zahlreicher vor, der von mir gesichtete grösste Flug bestand aus 60—80 Stück, uzw. zu 20% aus Erpeln (Kisbalaton). Meist bewegt sich diese Art in Flügen von 5—10 Exemplaren. Der Zwergsäger pflegt im Novem- ber anzukommen, nur in einem Falle beobachtete ich ihn früher, uzw. am 15. Oktober (im Jahre 1951). Als spätester Beobachtungstermin ist der 25. IV (im Jahre 1955) ver- zeichnet. Die Zwergsäger bewegen sich meist über dem offenen Wasserspiegel, nur im Frühjahr suchen sie auch das Schilfdickicht auf. Auch an den kleineren Teichen der Umgebung kann man sie antreffen. Regelmässig, wenn auch seltener, besucht der Gänse- säger ebenfalls den Balaton. Ich begegnete ihm in den Jahren 1948— 1967 am Herbstzug in 21, am Frühjahrszug in 10 Fällen; der grösste Flug bestand aus 11 Exemplaren (22. XII. 1954). Die Beobachtungen verteilen sich nach Monaten folgends: Nov.: 9; Dez.: 12; Jan. : 1; Febr.: 3. März.: 5; April: 1. Sie gesellen sich nicht zu anderen Wasservögeln, nur in einem Falle sah ich am Kisbalaton einen Erpel zusammen mit einem Erpel der Tafelente (12. XI. 1964.). Dem Mittelsäger begegnete ich in den Jahren 1948—1967 nur in zehn Fällen, meistens im Monate November, nur einmal kam er mir auch am Frühjahrszug vors Auge (Balatonbereny, 20. IV. 1952). Zusammengefasst: In Ungarn ist der Balaton-See die bedeutendste Raststelle für Tauchenten. Die Verteilung der einzelnen Arten richtet sich nach den ökologischen Gege- benheiten, wie tiefes, oder seichtes Wasser, das Vorkommen von Wassermollusken bzw. Potamogeton usw. Am See selbst brütet keine ihrer Arten, Moor- und Tafelenten, — und nur diese beiden — brüten in den benachbarten Sümpfen. Die ökologischen Änderungen des Sees haben den Zug bisher scheinbar nicht beeinflusst. In grossen Mengen kommt die Reiherente als Durchzugsvogel, die Schellente als Wintergast vor; nachdem beide Arten Molluskenfresser sind, blieb ihnen die Ernährungsmöglichkeit gesichert und so kommen auch heute noch die Tauchenten am Balaton in derselben Zahl vor, wie in früheren Zeiten, Exakte Daten sind im ungarischen Text gegeben. Irodalom — Literatur Chernel, I. 1919.:Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balatonsee im Jahre 1918. (Aquila, XXV, 1918, p. 115—126) Entz, B. — Ponyi, J. E. — Tamas, G. 1963. : Sedimentuntersuchungen im Südwestlichsten Teile des Balaton... (Annal. Biol. Tihany, 30, p. 103—125) Festetics, A. 1967.: Zur Ökologie der Reiherente (Aythya fuligula) eines neuen Brutvogels in Österreich. (Vogelwelt, 88, p. 43—59) 43 Frivaldszky, J. 1891.: Aves Hungariae. (Budapest, pp. 197) Gadl, G. 1895—97.: Der Vogelzug in Ungarn während des Frühjahres...(Aquila II, p. 3— 84; III, p. 7—116; IV, p. 44—104) Greschik, J. 1932.: A füstös réce, Oidemia fusca fusca (L.). (Kócsag, V, p. 109—112) Greschik, J. 1944.: A fekete réce, Oidemia nigra nigra (L.). (Kócsag, XII—XVI, 1939— 43, p. 19—25 Guiry, J. 1964.; | Long tailed Duck at Siöfok. (Aquila, LXIX—LXX, 1962—63, p. 257) Herman, O. 1895. ; Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn bis 1891. (Budapest, pp. 216) Homonnay, N. 1938.: Beobachtungen an brütenden Vögeln auf der Halbinsel von Tihany im Jahre 1938. (Fragm. Faun. Hung., II, p. 28—31) Homonnay, N.1940.: A Balaton és környekenek madarai. (M. Biol. Kut. Munk. Tihany, X, p. 245-276) oil, N. 1941.: Die ornithologische Eigenheiten des „Belsö-t6““ von Tihany. (Fragm. Zaun: Hung., IV, p. 43—48) Keller, O.1922.: A Balaton téli madárvilága. (Természet, XVIII, p. 40—42 & 49—54) Keller, O. 1934. . Ritkább és érdekesebb madarak Keszthelyen és környékén. (Keszthely, . 33 Kar a, A. 1940.: Mitteilungen über die Ornis der mittleren Donau. (Folia Zool. et Hydrob., X, p. 450—479) Keve, A. 1950.: ...Common Eider on the Reservate of Kisbalaton. (Aquila, LI—LIV, 1944—47, p. 158 &181—182) Keve, A. 1964.: Rare visitors near the Lake Balaton... (Aquila, LXIX—LXX, 1962—63, o. 264— 265) i A. — Pdtkai, I. — Vertse, A. 1943.: Hauptmeldung der ornithologischen Balaton- Forschung im Jahre 1941. (M. Biol. Kut. Munk. Tihany, XV, p. 153—211) Keve, A. — Patkai, I. — Udvardy, M. — Vertse, A. 1947.: Bericht der ornithologischen Balaton- Forschung in den Jahren 1942 und 1943. (Arch. Biol. Hung. Tihany, 17, p. 51— 60) Keve (Kleiner), A.— Vasvári, M. 1942: Synchrone Ornithologische Beobachtungen an den Gewässern Pannoniens im Herbst 1941. (M. Biol. Kut. Munk. Tihany, XIV, p. 132—146 Lendl, A. 1905: Faunistische Daten. (Aquila, XII, p. 345) Lovassy, S. 1897.: Vögel. (Result. Wiss. Erforsch. Balaton., II. 1., Sect. XIV, Budapest, p. 23) pois S.1913.: Adatok a Balatonvidek madärvilägänak ismeretéhez. (Term. Tud. Közl., XLV, p. 645—648) Lovassy S.1913.: Dunnaréce a Balatonvidéken. (Term. Tud. Kôzl., XLV, p. 805— 806) Mountfort, G. — Peterson, R. — Hollom, P. A. D. 1966.; A Field Guide to the Birds of Britain and Europe. (London, pp. 344) Patkai, I. 1942.: Bestandschätzung der Brutvögel der Tihanyer-Halbinsel. (M. Biol. Kut. Munk. Tihany, XIV, p. 231—238) Schenk (Vönöczky), J. 1899.: Der Vogelzug in Ungarn während des Frühlinges 1898. (Aquila, VI, p. 168—251) Schenk ( Vönöczky), J. 1921.: Das Vorkommen der Eiderente in Ungarn. (Aquila, XXVII, 1920, p. 248—250 & 266—269) Sebestyén O. 1963.: Hozzászólás Holényi László: „A szennyvizelhelyezes problémája a Balaton környékén?" e. tanulmänyähoz. (Hidrob. Közl., 1963, p. 266—267) Sebestyén, O. 1964.: Horizontale Plankton-Untersuchungen im Balaton. IMI. (Annal. Biol. Tihany, 31, p. 223—243) Sierbetz I. —, Madärtäplälkozäsi adatok a Balatonvidékrél. (Manuscript) Szalay, L. E. 1929.: Oidemia fusca. (Aquila, XXXIV—XXXV, 1927—28, p. 384 & 426) Szijj, J. 1965.: Zur Ökologie der Tauchenten. (Vogelwelt, 86, p. 98—104) Szijj, J. 1965.: Ökologische Untersuchungen an Entenvégeln (Anatidae) des Ermatinger Beckens (Bodensee). (Vogelwarte, 23, p. 24—71) Tschusi zu Schmidhoffen, V. — Dalle-Torre, K.1888.: V. Jahresbericht (1886) des Comités fir ornithologische Beobachtungen in Osterreich-Ungarn. (Wien, pp. 346) Udvardy, M. D. F. 1947.: Methods of Bird Sociological Survey on the Basis of some Tihany Communities investigated. (Arch. Biol. Hung. Tihany, 17, p. 61—89) Warga, K. 1923—1929.: Vogelzugsdaten aus Ungarn. (Aquila, XXIX, 1922, p. 91—131; XXX—XXXI, 1923—24, p. 179—237; XXXII-XXXIII, 1925—26, p. 66—127; XXXIV—XXXV, 1927—28, p. 257—305) 44 VADRÉCÉK KÖRNYEZETVIZSGÄLATA A KARDOSKUTI TERMESZETVEDELMI TERÜLETEN Dr. Sterbetz Istvan Ősi jellegű életkörülmények között napjainkban zömmel az alföldi szikes puszták sósvizű tavain találjuk a költő és átvonuló vadrécéket Magyarorszá- gon. A természetes, nagy tavak (Balaton, Velencei-tó) adottságai elsősorban a partszéli települések, üdülő embertömegek, vízisportok miatt romlanak. A folyóárterekben ugyanakkor a gyökeres tájváltozással járó erdőgazdasági program számolja fel az egykori vonzó biotópokat. A gazdaságilag érdektelen pusztai szikes tavakon azonban még ma is többnyire változatlanul kedvező adottságok kínálkoznak és az egyéb vizek, mocsarak biológiai leromlása szike- seink természetvédelmi jelentőségét annál inkább előtérbe helyezi. Ezért vált időszerűvé, hogy az alföldi sós tavak ökológiai viszonyait egy minden vonat- kozásban jellegzetes, és egyben gazdag madárvilággal is rendelkező területen értékelni próbáljuk. Ilyen tanulmány célkitűzésével választottam ki az 1966 tavaszán természetvédelmi területeink sorába iktatott Kardoskúti-Fehérta- vat. A szóban forgó rezervátum mindenképpen alkalmasnak látszik arra, hogy a felvetett kérdéseket itt vizsgáljuk, mivel életterében megtaláljuk a magyar szikesek valamennyi típusát. Állatföldrajzi helyzete szerencsés, mert a tó egyik jelentős állomása a Tisza vonalvezetését követő madárvonulásnak. A puszta madárvilágát 1941 óta kísérem figyelemmel, a háborús évek kivételé- vel folyamatosak róla a feljegyzéseim. Az egybegyűlt adatok értékelését az is nagyban elősegíti, hogy a terület talajtani, limnológiai és növénytani vonat- kozásban már ugyancsak hosszú idő óta kutatott. Az utóbbi években a Ma- gyar Tudományos Akadémia kutatócsoportja is végzett itt komplex vizsgála- tokat, így a vadrécék életviszonyainak megrajzolását választékos ismeret- anyagra lehet felépíteni. 1. A vizsgálati terület természeti viszonyai A kardoskúti természetvédelmi terület Delkelet-Magyarorszägon, Oros- házától délnyugatra, Kardoskút község határában létesült. Terjedelme 490 hektár. Határai : északon a kardoskút—hódmezővásárhelyi kövesút, nyugaton a Sóstói-főcsatorna, délen a barackosi és keleten a makói dűlőutak. Földrajzi helyzete : 46°30’—20°28’. Tengerszint feletti magassága 89 m (1. ábra). A terület tájképi uralkodóeleme a füves puszta, melyet kelet—nyugati irányban szel át a Kardoskúti-Fehértó néven ismert, 98,5 hektárt felölelő, szikes tómeder. Hossza kb. 3 km, szélessége 100 és 500 m között váltakozik. Mélysége 0,2—0,8 m. A tó egykor a Maros postglaciális mellékágainak egyiké- 45 I RE to (Teich) VIEL rét (Wiese) nad (Rohr) ss À sas (Binse) szanto (Acker) [| vokszik(Wügte) a épület (Gebäude) 1. ábra. A kardoskiti természetvédelmi terület és környéke vegetációs térképe Abb. 1. Vegetationskarte des Naturschutzgebietes von Kardoskút hez tartozott, mai formáját az ősi vízfolyások lassú feltöltődése, elszikesedése során nyerte el. Talaja tarka mozaikképe az , oszlopos" szolonyec és szer- kezet nélküli szoloncsák, valamint e két főtípus átmeneti változatainak. Partszegélyét a magas tavaszi vízállás hullámverése szüntelenül formálja Délen és északon az alámosott talajoszlopok omladozása évente 0,4—0,5 méterrel szélesíti a medret, ezzel szemben az elkeskenyedő keleti és nyugati végeken lassú, folyamatos feltöltődés tapasztalható. A tó telített, kora tavaszi viztomege Dr. ANDO MIHÁLY személyes közlése szerint kb. 1 km8. Áprilistól kezdve azonban a víz rohamosan apadni kezd, és a védettség előtti években — amikor némi legelőnyerés reményében mesterségesen is csapolták — több- nyire teljesen ki is száradt a terület. A vízellátást elsősorban a csapadék, ki- sebb mértékben pedig a tófenéken sokfelé felszivárgó talajvízforrások, az ún. fakadóvizek biztosítják. A források helyén a talaj még a legforróbb nyáron is nedves, süppedékes marad, télen pedig sokszor jégmentes víztükröt találunk az ilyen szivárgós foltokon. A források aktivitása tavasszal a legnagyobb. 46 Ilyenkor a töszeli tanyák ásott gémeskütjaiban talajszint fölé emelkedik, és sokszor heteken át megszakítás nélkül folyik szét a földön a bizonyára mélyebb rétegekből származó talajvíz. Mivel a magas partszegély miatt a víz természetes úton kizárólag csak párolgás útján távozhat, s így a különböző talajsók nem tudnak időről időre kimosódni a mederből, a tavat olyan rendkívül sós kémiai összetétel jellemzi, mely talán egyedülálló a magyar szikeseken. MEGYERI (1963) vizsgálatai szerint a Fehértó eutroph jellegű, tipikus felszíni viz, Na-Mg és COs—HCO3;— Cl karakterrel. A pH érték 8,5—10 között váltakozik. Az idézett tanulmány a víz kémiai összetételét részletesen is ismerteti. A terület éghajlatát a Délkelet-Alföld kontinentális jellegű, szélsőséges viszonyai jellemzik. Száraz, meleg nyár, hideg tél, zömmel késő ősztől kora nyárig lehulló, kevés csapadékkal. Az évi csapadékmennyiség ötvenéves átlagértéke 542 mm. A napi hőmérséklet ingadozása különösen nyáron nagy, amikor gyakran 20—25 fokos különbségek is adódnak. Az esőtlen, nyári hónapok alacsony páratartalma megközelíti a sivatagi értékeket (az Orszá- gos Meteorológiai Intézet orosházi mérései). Az évről évre szeszélyesen alakuló vízviszonyok, a félsivatagos klíma és a szikes talaj szélsőséges fizikai-kémiai tulajdonságai következtében sajátos képet nyújt a növényvilág. Fa vagy bokor a tanyaházak körül tenyésző néhány akác és Tamarix cserjén kívül hiányzik a pusztáról. A rossz minőségű, elgazosodott, belterjesebb művelésre alkalmatlan szántóföldek (Secalinion) 267,5 hektárt foglalnak el a rezervátumon. A meredek tópartokat északról és délről határoló szikes steppék területe 115 hektár, de a füves puszta észa- kon és délen 4 km mélységben még a védett terület határain túl is folytatódik. BODROGKÖZI (1965) az Atralago-Poetum augustifoliae, Achilleo és Artemisio- Festucetum pseudovinae pannonicum növénytársulásokat találta domináns- nak a legelő és kaszáló területen. A tömederben — az utóbbi évekig gyakran előforduló teljes kiszáradás miatt — a submersus vegetáció jelentéktelen. A nyári aspektusban fokozatosan felszínre emelkedő, kopár zátonyokat BODROGKÖZI (1966) a Suaedetum maritimae hungaricum tipicum crypsidosum és camphorosmosum társulásokkal jellemezte. Az elmocsarasodott tóöblökben a Bolboschoenus maritimus alkot biotóptípust jelentő, zárt állományokat. A tó keleti harmadát mintegy 9 hektár terjedelmű nádas (Phragmitetum) övezi. MEGYERI (1959) és Kiss (1965) kimutatták, hogy a szikes tó limnológiai viszonyai az európai tengerpartok homokzátonyos vízszegélyeivel, és a belső- ázsiai sós tavakkal mutatnak rokon vonásokat. A védett területről ismertetett biotóptípusokat a mellékelt térkép is feltünteti. A fauna legváltozatosabb képviselője a madárvilág. 1941—65 időközében 61 fészkelő és 130 vonuló fajt mutattam ki a területen (STERBETZ 1965). Az idézett tanulmány óta a fészkelők száma további tíz fajjal növekedett. A főleg apró rágcsálókkal és kis ragadozókkal jellemezhető, szegényes emlős- faunát és a csatornák közvetítésével időnként bekerülő halakat ez ideig terv- szerűen nem kutattam. Alkalomszerű megfigyelések és gyűjtések alapján 1966-ig 18 emlősfajt és kilenc féle halat találtam a Fehértavon (STERBETZ 1966). A herpetofaunát 6 amphibia és 2 reptilia faj gyűjtése alapján MARIÁN (1966) írta le. A Kardoskúti-Fehértavon 1941—67 időközében megfigyelt 14 récefaj mn se előfordulásuk szerinti csoportosításban a következőképpen alakul : a) Rendszeresen fészkel és átvonul: Anas platyrchynchos, Anas quer- quedula, Anas acuta, Anas strepera, Anas clypeata. b) Alkalomszerüen fészkel, de rendszeresen átvonul: Aythya ferina, Aythya nyroca. c) Rendszeresen ätvonul: Anas crecca, Anas penelope. d) Alkalmi vendég: Aythya fuligula, Aythya maria, Bucephala clangula, Oxyura leucocephala, Mergus serrator. 2. A feszkelesi adottsagok Feszkelesidöben általában kedvező az alföldi szikes tavak vízállása. A saja- tosan alakuló pusztai csapadékeloszlás késő tavasszal—kora nyáron lép egyik kulminációs időszakába, és az időről időre ismétlődő esőzések ellensúlyozzák a sekély vízfelületek párolgási veszteségeit. A nem állandó vizű tavak is többnyire csak nyár közepén száradnak ki, amikor a fiatal madarak már annyira fejlettek, hogy el tudják hagyni a leromló területeket. A fészkelő- helyek növényzete hasonlóképpen jól kiszolgálja a költő récék igényeit. Ezek az általánosíthatóan kedvező fészkelési viszonyok természetes szikes tavaink egyik legjelentősebb biológiai értékét jelentik. A kardoskúti terület növényzete valamennyi, itt előforduló récefaj számára eszményi környezet. Késő tavaszi vízállása mindenkor kielégíti az úszórécék igényeit. A cigány- és barátrécék azonban már rendszertelenül fészkelnek, mert e két bukófaj számára nem minden évben tud a tó kellő vízmélységet nyújtani. Ugyanakkor a védett területtől 2—6 km-re levő Gyopároson, Kakasszéken és Sóstavon a Duna— Tisza közi szikes tavakhoz hasonló kör- nyezetben e két bukóréce-faj jellegzetes fészkelő. A fészkelőhelyeket Kardoskút esetében nem körvonalazhatjuk elég vilá- gosan a botanikától átvett, növénytársulások jellemzésére szolgáló fogalmak használatával. A madár nem egy bizonyos növénytársulást, hanem igényei- nek megfelelő környezetet keres a fészek számára. Sokszor éppen nem az uralkodó növényzet, hanem egy terjedelmesebb vegetációs típuson belül, kis területre korlátozódó, sajátos adottság következménye a fészkelés (pl. kultúrnövényzettel jellemzett biotópon vályogház omladékban talált fészek esetében). A költőhelyek felsorolásánál ezért a jellemző növénytársulás meg- jelölését még rövid magyarázattal is ki kell egészítenem. Phragmitetum Székisással és különböző Carex-fajokkal kevert nádas. Az ember és na- gyobb állat számára alig járható, sűrű vízinövény-állományt 10—20 cm mély víz borítja. A fészkeket nádzsombékban, vagy apró, elgazosodott szigeteken találjuk. A tó környékén ez a legháborítatlanabb, legrejtettebb fészkelő- terület. Bolboschoenetum Főleg a partok közelében tenyésző, kisebb-nagyobb székisás-foltok. Tavasz- szal itt még kevés a száraz hely, többnyire alacsony víz borítja a sűrű növény- állományt. A tómedren belül fekvő székisás-zónában kevés a fészek, itt in- kább a pehlyes fiókák és vedlő öregrécék rejtőznek. A tavon kívül azonban a székisás-mezőkön is igen gyakran találunk récefészkeket. 48 Festucetum A tó északi és deli partjaival szomszédos füves puszta. Itt valamennyi úszóréce-faj fészkét megtaláljuk. 10—14 cm-es fűtakaró védi a fészekaljakat. Ez a terület elsősorban a nyilfarkü, böjti- és kanalasrécék számára jellegzetes. Feltűnő, hogy míg az egyéb úszórécék általában vízállásos helyeken, a sűrű fű védelmében fészkelnek, a nyilfarkü réce a rövidfüvű, ritkás csenkeszfolto- kat is kedveli. Néha majdnem vakszik jellegű, bíbic költőterületére jellemző, gyér növényzetben is megtaláljuk a fészkeit. Secalinion E gyűjtőnév alatt a tó körül elterülő, szikes szántóföldek csenevész kultúr- növény-állományát foglaljuk össze, melynek általában füvespusztához hason- lók az adottságai. A récék többnyire a búza- és árpaföldeken, vagy lucer- násokban költenek. Külön említem a környéken sokfelé található, többnyire romos, lakatlan tanyaépületek és tanyaudvarok sajátos adottságát. Az omla- dozó vályogfalak, elgazosodott kertek, udvarok valamennyi úszóréce számára, nagy vonzerőt jelentenek és a felsorolt fajok fészkeit itt igen gyakran meg- találjuk. A 7. táblázatban az egyes fajok fészekaljainak előfordulását mutatom be az említett biotópokon. A táblázatból kitűnik, hogy egyik réce fészkelése sem korlátozódik egyet- len vegetációs típusra. Legmesszebbmenö területhűséget a barätrecenel tapasztalunk, mert ez a faj kizárólag csak a tómederben költ a nádasok és székisás-foltok alkalmas pontjain. Ugyancsak hasonló környezetben találtam a cigánykacsát. A különbség csak annyi, hogy ez a réce a tómedren kívül is megtelepedik. Az úszórécék változatos fészkelőhely megoszlása esetében nem lehet rangsorba állítani az egyes biotópokat. A tavaszi vadvizek mindenkori alakulásától, valamint a szántóterületeken Isoron következő növénykultúrák- tól függően az egyes fajok költőállománya hol itt, hol ott kerül túlsúlyba az egységesen mocsaras füves puszta jelleget tükröző, rokon biotópokon. Az említett fajok közül egyedül a tőkés költ nagyobb távolságban is a tömedertöl. A többi fajok fiókáinak legfeljebb néhány száz métert kell gyalogolniuk, hogy a székisás és nádzónába, a fiókanevelés jellegzetes színterére eljussanak. Az alábbi összeállítás azokat a távolságokat mutatja be, amelye- ken az egyes fajok fészkeit az évek során legmesszebb találtam a Fehérté partvonalától (8. táblázat). 7. táblázat | Bolbo- Phrag- Festuce- Seca- Soi PRES | tum linion Anas platyrchynchos X X | X X Anas querquedula X X X X Anas strepera X X X x Anas acuta _ — X X Anas clypeata — — x x Aythya ferina x x = sua: Aythya nyroca X == = 4 Aquila 49 8. tablazat A feszkeles idöbeni alakuläsära a Del- Alföldön általában hamar felmelegedő, kora tavaszi időjárás nyomja rá a bélye- gét. Egyes években ennek következtében Anas platyrehynchos | kb. 3000 m a OO feltünden korán kezdődik a költésidő, de a pee a ae . 4 DE Mm nagyon megkésett fészekaljakat ilyen i iu m © IN esetekben is rendszeresen megtaláljuk. Anas strepera | kb. 100m A feszkeleseket az 1958-67 közötti tiz Dh OI NID: 2 4 A À 5 | e SES | Ne a => évben legkorábban talán feszekaljakkal ythya ferina he a o “és a leginkább általánosítható, tíz napos OE esz kulminàciés időszakkal körvonalazom a ke 9. táblázatban. A fészkelőállomány pontos felmérése nem lehetséges, mert a nagy kiterjedésű gabonatáblák, rétek. és nádasok aprólékos átkutatása megoldhatatlan feladat. A költőpárok tömegviszonyait az 1958—67 időközéből származó adatok alapján a 10. táblázat mutatja be. A kérdéses tíz évben átlagosnak és legmagasabbnak talált fészekalj-számok fenti okokból részben számláláson, részben állománybecslésen alapulnak. A récékkel együtt még további 46 madárfaj is fészkel a felsorolt biotópokon. Közülük egyedül a szárcsa ( Fulica atra) jöhetne számításba, mint összefér- hetetlen fészkelőkonkurrens. A kardoskúti szárcsapopuláció azonban mind- 9. táblázat Legkorábbj Kulmináló fészekali | idöszak Anas platyrehynchos DIE IV. 20.—IV. 30. Anas strepera Wise 205 V. 20.— V. 30. Anas querquedula EVA V. 25.—VI. 5. Anas clypeata MG: V. 20.— V. 30. Aythya nyroca VERO V. 20.— V. 30. Aythya ferina WV. 20: VI. 10.—VI. 20. 10. tablazat Atlagos Legmagasabb fészekszam fészekszam Anas platyrehynchos 30—40 60 Anas querquedula 15—20 30 Anas acuta 5—5 16 Anas strepera 2—3 25 Anas clypeata 2—3 20 Aythya ferina a= 11 Aythya nyroca _ 10 50 össze 8—10 párból all évente, így a nagy területen szétszórtan költő récék számára ez a jelentéktelen mennyiség gyakorlatilag figyelmen kívül hagy- ható. Az emlősök közül a kotló récék elfogásával a róka (Vulpes vulpes) okoz említésre méltó károkat. 1966—67 években a mértéktelenül elszaporo- dott vándorpatkányok (Rattus norvegicus) és alkalomadtán még az ugyancsak erősen terjedő vízipockok ( Avicola terrestris) fészekalj-pusztítását is tapasz- taltam. A Kardoskúton szintén gyakori pézsmapocok (Ondatra zibethica) olyan esetekben válik a récék konkurrensévé, amikor alkalmas sütkérező- és táplálkozóhelyeket keresve elzavarja az apró szigeteken fészkelni kívánó kotló madarat. 1967 tavaszán a nádas-székisásos parti zónában mesterséges récetelepítés- sel is megpróbálkoztam. Célom egy olyan, könnyen kivitelezhető módszer keresése volt, melyet egyszerűsége miatt sikeresen lehetne a vadgazdasági gyakorlatban népszerűsíteni. A kipróbált eljárás a következő: A vízborította nádasban kukoricaszár-kévéket helyeztem el az olyan sekély pontokon, ahol a lassan átnedvesedő kéve legfeljebb megfeneklik, de felső rétege még ebben az esetben is néhány centiméterrel a víz szinte fölött maradó, száraz felületet biztosít. A kévetutaj fölött lazán összekötött nádszálak az átvonuló réti- héjáktól védték a fészkeket. E primitív módszerrel február utolsó és március első napjaiban 54 fészkelőkunyhó létesült. A tőkésrécék tizenkilenc kévén lefészkeltek. Az egyik tőkés fészekaljra egy kendermagosréce is lerakta a tojásait, majd utána még egy újabb tőkés- réce is a dupla fészekaljra telepedett. Összesen 32 tőkés és 13 kendermagos récetojást találtunk a púposan megrakott, hármas fészekaljban. Érdekes megemlíteni, hogy ugyanakkor mindvégig érintetlenül maradt a kérdéses fészkelőhelytől 20 m-re elhelyezett, teljesen azonos jellegű környezetben levő másik kukoricaszár-tutaj. Az összetojt fészekaljat arányosan szétosztottuk a többi récefészekben. A tizenkilenc fészekaljból tíz kelt ki eredményesen, közöttük a hármas fészekalj szétosztott tojásai is. Kilenc fészekaljat a patká- nyok megsemmisítettek. Ezenkívül a pézsmapockok is kétségtelenül jónéhány fészkelést meghiúsítottak. Különösen március első heteiben tartózkodtak elő- szeretettel a vízből alacsonyan kiemelkedő fészkelőtutajokon. Ott fogyasz- tották el a derékban elrágott vízinövényeket, és megakadályozták, hogy a récék birtokba vegyék a fészkelőhelyeket. 3. A vonulási és vedlési idő életkörülményei A dél-alföldi természetes szikes tavak és kiépített tógazdaságok jelentős szerepet töltenek be a kárpátmedencei récevonulásban. A nagy földrajzi táj- egységeken átözönlő tömegek zöme a Duna és Tisza vonalvezetését követi. A Tisza iránymutatásához igazodó réceseregeknek Magyarországon az Alföld délkeleti térségében levő szikes vizek a légdélibb gyülekezőhelyei. Kora tavasszal, ha a kedvezőtlenre forduló időjárás az észak felé tartó csapatokat megállítja, itt torlódnak fel a Balkán felől érkező récetömegek. Késő ősszel ugyancsak innen hagyják el az országot a legutolsó átvonulók. Folyóvízen itt csak a téli időszakban találkozunk nagyobb seregekkel, mert jégmentes időben a pusztai szikes tavak és halastavak biztonságosabb, nyílt vizei hát- térbe szorítják a folyók adottságait. Mindezt a kardoskúti vonulás alakulása is jól szemlélteti. A tél végén meg- 4* DI 52 "I 279441935 ‘IT :070,4 Saag sap apprqabuaf) S0YP8USTIADAVYI — "(998-8807044 " ) 0149yoT dOMYSOPUDI] WD UNIYOVALLAS! ahugupozdayjiod sajazbayjal 0) y — “911949, -ımysop ‘ Woy bps9qzza v280an y; ere SS DM -sLyolyns A "0490 "7 —_ Se jelenő, első récecsapatok még a Tisza hödmezöväsärhelyi szakaszán gyüle- keznek, ahol a legkeményebb télen is csak rövid időre fagy be az örvényesen kanyargó folyó. Az itt állomásozó récék azonban állandó mozgásban vannak. A befagyott vizek felett minduntalan feltűnnek az ide-oda kóborló csapatok, és amikor a viharos erejű tavaszi szél a pusztai tavak jegét felszaggatja, a tiszai megszállóhelyekről szinte órák alatt részben ide, részben a szegedi halas- tavakra csoportosulnak át a récetömegek. A Kardoskúti-Fehértavon fészkelő párok kezdettől fogva elkülönülnek az egyetlen hatalmas seregbe verődött, továbbvonuló csapatoktól. Az átmenők a nyílt víztükrön gyülekeznek, és tartózkodásuk az időjárás alakulásától érzékenyen befolyásolt, állandó nászjáték jegyében telik el. Ezzel szemben minden bizonnyal zömmel még a vonulás korábbi útszakaszain játszódhat le az itt fészkelő úszórécefajok nász-ceremóniája. Ezek megérkezésük után azon- nal szétoszlanak a fészkelőhelyeken. A késő tavasszal költő cigány- és barát- récék azonban még egy ideig a nyílt víztükrön csapatban maradnak. Csak a fészkelésidő bekövetkezésével a költőhelyek közvetlen közelében szakadoznak párokra, és náluk egészen a tojásrakás kezdetéig tartó nászjáték tapasztalható. Az átvonuló tömegek faji összetétele és egyedszáma februártól április közepéig napról napra változik. A tavaszi mozgalom általában március utolsó hetében tetőzik, és ettől kezdve április első napjaiban még erősen hullámzó, majd a továbbiakban fokozatosan csökkenő grafikonnal jellemezhetnénk a hónap vége felé záruló vonulást. A récék tudatosan kihasználják a tavaszi hónapokban mindig kedvező vízviszonyok adottságait. A 60—80 cm mély víztükör közepén valamennyi faj előfordul, de ez a megszállóhely a bukókacsák mellett a fütyülö- és kanalas- récékre is jellemző. A bukórécéket a mélyebb víz, a fentemlített, óvatos úszó fajokat pedig a parttól való biztonságos távolság köti a nyílt víztükörhöz. A kendermagos-, csörgő- és böjtirécék többnyire a magas, omladékos part- vonal közelében vagy a mederbe nyúló, kopár zátonyok szélvizein csoporto- sulnak, ahol a tavasszal szinte szünet nélküli hullámveréstől némi védelmet találnak. Ezenkívül a csörgőrécék még jellegzetes táplálékkeresésük miatt is kedvelik a sekélyvizű, iszapszegélyes zátonyokat. A helykiválasztás tekin- tetében legsokoldalúbb tőkés- és nyílfarkú-réce a melyvizeken, a zätony- zónában, sőt még a medren kívül, a füvespuszta zsombékos vizein is előfordul, ahol gyakran csörgő- és kanalasrécék is csatlakoznak hozzájuk. Túlságosan erős szélben, nagy hullámverés esetén valamennyi récefaj a magas partsze- gely, vagy nädasok védelmében taläl menedeket. Gyakran még a száraz réten is elidőznek ilyenkor a háborgó vízfelületről kiszoruló csapatok. A sűrű nád és székisás-zóna belsejében tavasszal csak fészkelő récék tartózkodnak. A vonuló csapatok következetesen a nyílt területeket kedvelik. Az évről évre azonos körülmények között, alkalmas környezetben lejátszó- dó tavaszi vonulással ellentétben a vedlési adottságok már bizonytalanok. Ha a tó nyár közepére kiszárad, vízállása már május utóján—június elején annyira leapad, hogy alkalmatlanná válik a vedlő récék számára. Kedvező vízviszonyok esetében azonban a Kardoskúti-Fehértavon hetven-nyolcvan százalékában tőkésrécékből álló, vegyes vedlő récetársaság gyülekezik. Mennyiségük csak 1965 és 66 nyarán haladta meg az ezret, a korábbi években härom-ötszäzra becsülhető (2,. 3., 4. ábra). A vedlő récecsapatok az első időkben távol a partoktól, a nyílt tótükör közepén tartózkodnak és csak röpképességük fokozatos romlása kényszeríti 54 ‘I 2394938 “Id 0704 9961 quads "GT um ‘qmysopunyg ur uaug uoa bunpununsup 2YP%SQU F] "e ‘QI 6 U?-GI daquiardazs “9961 ‘womysopany sazayaynlibaoas 2280 "DAM'E I 21941945 044 DZSDYDZS 9 ‘ Ta S "ad +0404 uajuy AN] zyojidysinN Layoujsuny ap Muyasgy 2491180 apunpswnfpyos dad fjyayojayzsaf 2094 sabassajsa N 190794 ayzahjabazsppu 07.19y9 7 -YNYSOPLVY P 7 aggy "DAD °F 57 őket a vizinövenyzet védelmébe. A tó közelében levő gabonaföldeken is több- ször figyeltem meg nehezen repülö, vagy röpkeptelen tökes-, nyilfarkü- és kendermagos-récéket. A tökes- és bojtirécék ezenkívül még következetesen felkeresik azokat a mezőgazdasági növénykultúrák közé ékelt, mintegy negyed vagy fél hektár terjedelmű, apró rétfoltokat, ahol dús mocsári növényzettel borított, szobanagyságú vízállások rejtekhelyén érzik magukat biztonságban. A bukórécefajok az irodalom szerint vedlés idején általában a mélyvízű, nyílt tóterületeken tartózkodnak. A Kardoskúton költő cigány- és barát- récék azonban az úszórécékhez hasonlóan vízinövényzet rejtekében vedlenek. Eltérő magatartásukat bizonyára azzal magyarázhatjuk, hogy itt a nyílt víz csekély mélysége nem nyújt számukra kellő biztonságot. Mivel a védett területen fészkelő récék vedlőbiotópja többnyire a költő- helyekkel azonos, ezért vedlésidőben a párok összetartásáról nem lehet biztos adatokat gyűjteni. Az itt költő tőkés, böjti-, nyílfarkú-, kendermagos- és kana- lasrécék fészekfoglalása után általában tíz-tizenöt nap múlva kezdenek mutat- kozni az egyedüljáró gácsérok. Ebből azonban még nem lehet megállapítani, hogy a hímek és a fészken ülő tojók további kapcsolata az elkövetkező hetek- ben miképpen alakul. A különböző időpontban vedlő tojók és gácsérok kora- nyári szétválása, majd újbóli egymásra találása nem tisztázott. Mint érdekes- séget említem, hogy 1965. június 6-án a nád szélében együtt úszkáló kanalas- récéket figyeltem meg, ahol a tojó és gácsér egyaránt a fiókákkal tartózko- dott. 1966. május 8-án egy kiszáradó réti víztócsából a tó felé gyalogló nyíl- farkú récecsaládot láttam, ahol ugyancsak a tojó is, gácsér is ott volt a fiata- lok társaságában. Az ismeretlen helyről érkező récék közül elsőnek a tőkésgácsér csapatok jelentkeznek. Gyülekezésük kezdete május első napjaiban általánosítható. A kanalas- és böjtirécék két-három héttel később jelennek meg. A nyílfarkú-, kendermagos-, cigány- és barátrécék esetében sohasem tapasztaltam, hogy vedlő gyülekezések idején feltűnőbben gyarapodott volna a költésidő elején felbecsült állomány. E fajokból valószínű, hogy csak a közvetlen környéken költő példányok vedlenek Kardoskúton. Ezenkívül majdnem évente találkoz- 11. táblázat Legkisebb | Legnagyobb | Atlagos Hónap napi | napi — napi példányszám | példányszám példányszám Január 0 1 800 200 Február 20 2 000 600 Március 1500 4 000 2000 Április 1400 4 300 900 Május 50 600 160 Június 30 1 200 460 Július 0 5 000 900 Augusztus 0 8 000 3700 Szeptember 0 12 000 5700 Oktöber 400 11 000 3100 November 500 10 000 2300 December 0 7 000 1400 58 tam Atnyaralò fütyülö- és csörgö- récékkel is. A látott madarak meny- nyisége azonban egyetlen esetben sem haladta meg a tiz darabot, tobbnyire csak egy-két példanyra szoritkozott. A korlätozott röpkepessegü rece- ket a túlzott óvatosság, ideges ma- gatartás jellemzi. Rejtekhelyükről többnyire csak alkonyattól kora hajnalig merészkednek ki a sekély, nyílt víztükörre, és a legkisebb za- varásra riadtan menekülnek a nö- vényzet közé. A vedlőhelyek há- borítatlanságának biztosítását or- szágos viszonylatban kétségtelenül a legfontosabb récevédelmi teendők egyikének kell tekintenünk. Már július végén, augusztus elején tapasztaljuk az őszi vonulást beve- zető, nyári mozgalom kezdetét. Első jele a kardoskútinál hamarabb kiszáradó, szomszédos szikes tavak- ról kiszoruló récék csoportosulása. Hogy azonban ebben az időszak- ban már nagyobb távolságról is ér- keznek récék a magyar Alföldre, ezt egy 1964. augusztus 24-én Hód- mezővásárhelyen lőtt tőkésréce esete bizonyítja. A madár zúzó- gyomra Bela turricula csigákat tar- talmazott. Ez a csigafaj a deter- minálást végző DR. HORVÁTH An- DOR szerint csak az Atlanti-óceán norvégiai és franciaországi part- szakaszán honos Európában, így ezek szerint a szóban forgó réce rö- viddel ezelőtt még a kontinens nyu- gati tengerpartjain tartózkodott. Az őszi vonulás általában szeptem- ber utolsó és október első hetének időközében a legmozgalmasabb, kedvezö viz- es täplälekviszonyok eseteben akär härom-negy hetig is elhúzódó tetözessel. A természetes szikes tó, mint telelőhely, csak alkalomszerűen ját- szik szerepet, mert általában már a korai fagyok is jéggel borítják a sekély víztelületet. A déli ország- 12. táblázat © © fm) © ce A a al a ASE sH 10 © © © © o © ON 00 st AN Ht A © si oD © _ © © o™ = © Dì © di ON OI HAN © © A & © o D o br 00 mi 10 9 ON ON A A © © 4 © ==; Lo © or = N = je Arm o = ~ = — so o (cla s a I AS OOP MON GS art © 2 — = SS SS Nests ti CO A © 10 Se =) cot! ssi cea © Oo OO N © — SS SS Oo red = Eee N > DR gg 16 = — un © = EN = = | al S ra re > [ani = &, 2 È æ © Gg > 5 poi PI N SIE Seg © HA Ò £ 2 5, & SS SPE Vert EN Ania lp ERI RZ A ILE md © 3 Lo poso n Pia m 2 OE Ss)! OO O > Set SB SS 8 8 ES ES [See Me ee So Ss À LG LL LL LL 59 határ közelében azonban gyakran előfordul, hogy rendellenesen korán ta- vaszodik, vagy nagyon megkésve érkezik a tél, és ezért itt ilyenkor he- teken át sokkal kedvezőbb az időjárás, mint a Kárpát-medence északibb tájain. Ilyenkor a Kardoskúti-Fehértó népes, elsősorban tőkés-, csörgő- és fütyülőrécékből álló gyülekezések színtere. A tó évi récemozgalmának tömegviszonyait az 1958—67 évi adatokra ala- pozott, 11. táblázattal próbálom bemutatni. A szóban forgó tíz évben 271 esetben jártam a területen. Az összeállításban az egy megfigyelőnap alkal- mával észlelt legkisebb, legnagyobb, illetve átlagértéknek talált példány- számot tüntetem fel az egyes hónapokban. Az itt még egy tételben, össze- vontan szereplő récemennyiség fajonkénti megoszlását a 12. táblázat százalék- értékei ismertetik. A felsorolás szerint öt hónap esetében nullával egyenlő a legalacsonyabbnak talált, napi récemennyiség. Ennek nyári-őszi viszonylatban a tó időnkénti kiszáradása, télen a hó és jégtakaró adja a magyarázatát. Ugyanakkor a maximum adatok a másik végletet tükrözik, amikor megfelelő vízviszonyok esetében a viszonylag kis vízterületen is feltűnően nagy récetömeg mutat- kozik. 4. A táplálékviszonyok A Kardoskúti-Fehértó életterében három, egymástól jól elkülönölő és aspektusonként váltakozva rangsorolható biotóp biztosítja a récék táplálék- bázisát : a) a tómeder növényzete és alsóbbrendű faunája, b) a vízállásos rétek halofil növényzetének magvai, fiatal fűfélék vege- tatív részei s az itt található rovarok. c) végül a környező mezőgazdasági területek kultúr-és gyommagvainak . gyakran konjunkturális méretű adottsága, A 13. táblázat bemutatja, hogy milyen récefajok táplálkoznak az egyes biotópokon. 13. táblázat | Tömeder Vizallasos rét Szantofold Anas platyrehynchos Anas querquedula Anas crecca Anas strepera Anas acuta Anas clypeata Aythya fuligula Aythya nyroca Aythya ferina Aythya marila Oxyura leucocephala Mergus serrator NONNI IS ON EE DROS ES OR OX PRIS CS OX ORK 60 A tömederben valamennyi récefaj täplälkozik, azonban ennek ellenére itt nem minden évben folyamatos a täplälekszolgältatäs. Nyári kiszáradás ese- tében az őszi esőzések beálltáig, majd a jeges-havas időszakban ismét el- veszíti táplálékbázis szerepét ez a biotóp. Az eutroph jellegű tó egyrészt a vízinövények magvaival, algákkal, másrészt a fajokban viszonylag szerény, de tömegében gazdag mikroszervezetekkel, vízirovarokkal s azok lárváival tartja el az itt gyülekező récetömeget. Az alsóbbrendű élővilágból Kiss (1959) 183 növényfajt, MEGYERI (1963) 13 féle planktont, FERENCZ (1965) pedig 23 fajból kikerülő, iszaplakó bábot, lárvát vagy kifejlett állatot írt le a Fehértóból. DR. HORVÁTH ANDOR személyes közlése szerint a csiga-és kagylöfauna rendkívül szegényes. Ugyanakkor azonban az időnként tömegesen felszínre kerülő, subfossilis csiga- és kagylótörmelékről külön meg kell emlékeznem. A partszéleken néha több méter hosszú és hasonló szélességű zátonyszigeteket képez a rég kihalt puhatestűek héjtömege. A táplálkozásvizsgálatok során felnyitott zúzógyomrokban majdnem kivétel nélkül kimutattam a subfossilis váztörmeléket, mert a Fehértó talajának kavicsmentessége miatt a récék csak távolabbi területeken találnak maguknak megfelelő őrlőköveket. A tó környékén gyűjtött récegyomrokban apró halak, hüllők vagy kétéltűek maradványait sohasem találtam. A Fehértóval szomszédos réteket a récék elsősorban koratavasszal és késő- ősszel keresik fel, amikor előszeretettel legelik a sarjadó füvek fiatal, zöld részeit. Aratásidőtől a hó lehulltáig azonban a szántóföldek egyoldalú, magtáplá- lék szolgáltatása a legbőségesebb. Ebben az időben a gabona-és kukorica- tarlókon elhullott kultúrmagvak, s mellettük a rosszminőségű talajon mindig nagy bőségben kínálkozó gyommagvak konjunktúrája a tőkésrécék számára a legjelentősebb, de a kanalasréce kivételével a többi úszó-faj számára is gyakran felkeresett táplálékbázis szerepét tölti be. Gabonamag azonban csak a tőkésréce táplálékában szerepel tömegesen. A szántóföldeket felkereső egyéb úszóréce fajok gyomortartalmában csak elvétve találtam kultúrmagot. A tarlózó csörgő-, böjti-, nyilfarkü- és kendermagos-récék itt is zömmel a nagyon apró gyommagvakkal táplálkoztak. Sajnos az intézményesített, ko- rai tarlószántás évről évre rontja az itt adódó, gazdag táplálkozási lehetősé- geket. A vizsgálati területen előforduló récefajok közül legnagyobb sugarú kör- ben a tőkés táplálkozik. Megfigyeléseim során 12—13 km volt az a legnagyobb távolság (Kardoskút—Békéssámson, Kardoskút—Kaszaper) ameddig a tó és a táplálkozóterület között közlekedő madarak útját követni tudtam. Ugyan akkor azonban e határpontokon messze túlmenő, nagy magasságban húzó csapatokat is megfigyeltem, melyeknek már ismeretlenek maradtak a vég- céljai. A csörgőrécék mozgási köre következetesen a tókörnyéki füvespuszták kiterjedésével esik egybe, kimutathatóan 6—7 km-es távolságokig. A böjti-, nyílfarkú- és kendermagosrécék, bár szintén gyakran kijárnak a rétekre és gyomos szántóföldekre, azonban Kardoskút esetében általában 2—3 km-nél nem távolodnak messzebb a víztükörtől. A kanalasrécék késő ősztől kora tavaszig a csörgő csapatokkal egy területen mozognak, ha megfelelő víz- viszonyok adódnak a füves puszta mélyebb fekvésű pontjain. A tó környékén gyűjtött récék táplálkozásáról a 14. táblázatban szolgálok konkrét adatokkal. Az egyes fajokból az alábbi példányszámot vizsgáltam : 61 14. táblázat Magvak Triticum vulgare Hordeum vulgare Zea mays Polygonum sp. Amaranthus sp. Setaria glauca Atriplex sp. Trifolium sp. Potamogeton sp. Medicago sativa Bolboschoenus maritimus Eryngium sp. Zöld növenyi reszek Lemna sp. Festuca pseudovina Chara Rovarok és larvak Zabrus tenebroides Cieindela sp. Corixa sp. Chironomidae-larvak Carabidae-maradvanyok Sygara hyeroglyphica Diptera larvak Berosus sp. Hydrophylidae-larvak Notonecta glauca Rakok Branchinecta orientalis Osigak Planorbis sp. Csigahej-törmelek Anas platyr- chyn- chos Anas querque- dula Ha Anas crecca ND wp A E e w Anas stre- pera i) ou See oN te Aythya | Aythya nyroca ferina 1 1 1 2 3 2 1 1 1 1 3 1 Anas platyrchynchos 31 db, Anas querquedula 6 db, Anas crecca 15 db, Anas acuta 13 db) Anas strepera 13 db, Aythya nyroca 17 db, Aythya ferina 2 db, osszesen 97 db. A táblázatban megadott számértékek az egyes taplaléknemek előfordulási eseteit ismertetik. 62 5. A természetvédelmi intézkedések gyakorlati eredményei A Kardoskúti-Fehértó megfigyeléseim kezdő éveiben (1941—46) még a legkülterjesebb gazdálkodással hasznosított, vadászattal csak nagyritkán háborgatott, eszményi életteret nyújtott a madárvilágnak. Rajta ekkor még rezervátumi viszonyokhoz hasonló állapotok uralkodtak. A későbbiekben azonban egyre több zavaró hatás kezdte veszélyeztetni a területet. A legtöbb kárt a tó vizének évről évre bekövetkező, önkényes szabályozása okozta, amikor a környékbeli gazdák némi legelőnyerés reményében olyan mértékben csapolták meg a medret, hogy ez többnyire a teljes nyári kiszáradásra veze- tett. Az egyre intenzívebb legeltetés, nádvágás és vadászat szintén hozzájá- rult ahhoz, hogy a rohamosan rosszabbodó fészkelési lehetőségek mellett vonulásidőben is évről évre kisebb lett a madárforgalom. Jogerősen 1966 tavaszán valósította meg itt az Országos Természetvédelmi Hivatal a rezervátumot. A terület tulajdonosai és a vadászati jog gyakorlói azonban az előkészítő tárgyalások kezdetétől már védettnek tekintették a terü- letet, így megértő magatartásuk következtében gyakorlatilag már egy évvel korábban életbe léphetett a védett állapot. A védettségi határozat körülírja a szántóterület hasznosításának módjait, tiltja az önkényes vízszabályozást, a vadászatot, a tómeder növényzetének irtását s a teljes nyugalomról helyben lakó őr alkalmazásával gondoskodott. Mindezeknek nem várt gyorsasággal mutatkoztak meg az eredményei. A vízszabályozásra vonatkozó rendelkezés lehetővé tette, hogy kezdettől fogva hónapról hónapra optimális vízviszonyokat tudtunk teremteni. Csak az 1967. évi, rendkívüli aszályos nyár végén száradt ki ismét a terület. Való- színű, hogy a jövőben az egészen kivételes, forró nyaraktól eltekintve, sikerülni fog az állandó vízborítást biztosítani. A kedvező vízállás, a szabályozott legeltetés, a nádvágás és sáskaszálás betiltása eredményezte azt, hogy huszonhat évi megfigyeléseim során 1965— 67-ben tapasztaltam a legjobb faunisztikai eredményeket. Ezekben az évek- ben tíz új költőfajjal gazdagodott a terület (Podiceps nigricollis, P. ruficollis, P. cristatus, P. griseigena, Porzana porzana, Gallinula chloropus, Charadrius dubius, Panurus biarmicus, Lanius collurio, Carduelis carduelis). Bizonyära a vadäszat besziintetése tette lehet6vé, hogy a vonulò récék mennyisége és gyülekezesük idötartama is messze tülszärnyalta a koräbbi, háborított években tapasztaltakat. 1965 előtt csupán a január 1-töl július 31-ig tartó vadászati tilalom idején figyeltem meg olyan, ezret meghaladó récetömeget, mely egyhuzamban heteken, esetleg hónapokon át kitartott a területen. Ezzel szemben vadászidényben a gyakran megismétlődő hábor- gatás minden esetben tekintélyes madármennyiséget kényszerített tovább- vonulásra, és ilyenkor már többnyire csak néhány százra korlátozódott a gyakran cserélődő récemennyiség. A bizonytalan vízviszonyok mellett ezért sem volt lehetséges, hogy a tó ősszel is betöltse a tavaszi vonuláskor mindig nagy számokat nyújtó, gyülekező állomás szerepét. 1965—66 években már a vadászidényben sem süllyedt hétezer alá a gyülekező récék mennyisége, és egyszer sem fordult elő, hogy emberi háborgatás miatt hagyták volna el a tavat a tovavonuló csapatok. Hogy a tökéletes zavartalanság milyen rendkívül lényeges követelménye a vadrécéknek, azt a védett időszak harmadik nyara, 1967 bizonyítja. Ebben . az évben kedvező kora tavasz után májustól egész nyáron át tartó esőtlen 63 forróság következett. Egy júniusi szélvihar tekintélyes vízmennyiséget emelt át a tó elmosott, nyugati partszegélyén, így augusztus elejére ismét teljesen kiszáradt a terület. Ennek ellenére kb. kétezer tőkésréce még szeptember közepén, e sorok írása idején is kitart a repedezett, betonkeményre száradt tófenéken, amikor már másfél hónapja víztelenül áll a tómeder. Bár 5—6 km-es körzetben a gyopárosi, kakasszéki és szőkehalmi szikes tavak továbbra is víztükröt kínálnak a récéknek, azonban a gyakori vadászat és ezenkívül még Kakasszéken a többezer madarat nevelő háziréce farm zavaróhatásai miatt a vadrécék csak késő éjjel keresik fel ivás céljából ezeket a helyeket. Nappal még így, teljesen kiszáradt állapotában is vonzóbbnak találják a leg- teljesebb biztonságot nyújtó rezervátumot. A Kardoskúttal egy időben létesített pusztaszeri természetvédelmi terüle- ten is ilyen örvendetes tapaszalatok születtek. E két új vizimadär-rezervätum meggyőző erővel támasztja alá azt az elgondolást, hogy egy szerencsésen választott, ősi jellegű szikes tó rövid időn belül szép eredményekkel viszonoz- hatja az érdekében tett erőfeszítéseket. 6. A vizsgálat értékelése Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a Kardoskúti-Fehértó és általá- ban az alföldi természetes szikes tavak fölöttébb vonzó életteret nyújtanak a vadrécék számára. A talaj és a víz kémiai összetétele a szikeseket sajátos ökológiai fogalommá avatja, melyben sok tekintetben a sekély, fövényes európai tengerpartokhoz, vagy belső-ázsiai sóstavakhoz hasonló életviszonyo- kat talál a madárvilág. A sósvizek mélysége többnyire alacsony, így az úszó és az átmeneti típust jelentő cigány- és barátrécék számára érdekelt. A kimon- dott bukórécék csak alkalmi vendégek az eutroph jellegű szikes vizeken. A tavak fészkelési adottságai változatosak és kedvezők. A fátlan, nyílt pusztán elterülő víztükrök az átvonuló récetömegek biztonságos gyülekezőhelyei. A halofil növényzet, a szikes vizek alsóbbrendű állatvilága és a rossz minőségű talajon többnyire erősen gyomos gabonaföldek kellően biztosítják a récék táplálékbázisát. A kedvező környezeti adottságok között azonban mindenek- előtt a pusztai tavak tökéletes biztonságot nyújtó, hatalmas téradottságait kell kiemelnünk. Eddigi tapasztalataink azt hangsúlyozzák, hogy az itt gyüle- kező récetömegek számára ez a tényező jelenti a legnagyobb vonzerőt. A kar- doskúti védettség három éve meggyőző erővel bizonyítja, hogy a szikes tavak nyugalmának biztosításával a területek biológiai értékét hatványozottan fel lehet javítani. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el a kontinentális jellegű, alföldi nyár esőt- len periódusaiban rejlő nagy veszélyt, ami a sekély szikes tavakat gyakran kiszáradással fenyegeti. Ilyenkor megint csak zömmel, a régebben még igen kedvező, de az utóbbi években egyre háborítottabb mesterséges halastavakra kényszerül a vízivad. Napjaink lehetőségeit mérlegelve jelenleg az ősi jellegű, természetes vizek adottságainak feljavításában nyílik 2 iegtöbb mód vizivadjaink védelmére. Azonban csak abban az esetben szár chatunk az itt elért, kezdeti eredmények állandósulására, ha ugyanakkor a ‚ogazdasägok, rizsföldek, víztárolók jelen- leg túlságosan zaklatott életterében is kedvező viszonyokat tudunk majd teremteni. 64 » Irodalom — Literatur Bodrogközi, Gy. 1965.: Ecology of the halophile Vegetation of the Pannonicum. III. Results of the Investigation of the Solonetz of Oroshäza. (Acta Biologica Szegediensis, Tom. XI. Fasc. 1—2, p. 3—25) Bodrogközi, Gy. 1966.: Ecology of the Halophilic Vegetation of the Pannonicum. (Acta Botanica Acad. Scient. Hung., Tom. 12, p. 9—26) Ferencz, M. 1961.: Beiträge zum Zoobenthos des Weissen Teiches bei Kardosküt. (Acta Biologica Szegediensis, Tom. XI. Fasc. 3—4, p. 265— 269) Kiss, I. 1959.: Die Mikrovegetation vom Kardosküt. (Szegedi Ped. Föisk. Evk., p. 3—37) Kiss, I. 1965.: Orosháza növényvilága (Ex. Orosháza története, Orosháza, pp. 62) Marian, M. 1966.: The Herpetofauna of the Fehért6 near Kardoskut (Vertebrata Hunga- rica, Tom. VIII, Fasc. 1—2, p. 93) Megyeri, J. 1959.: Vergleichende hydrobiologische Untersuchungen der Natrongewässer der ungarischen Tiefebene. (Szegedi Ped. Főisk. Evk., p. 91—170) Megyeri, J. 1963.: Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen am zwei Natronge- wässern. (Acta Biol. Szegediensis, Tom, IX, Fasc. 1—4, p. 207—218) Sterbetz, I. 1965.: The Bird Fauna of the Fehertö of Kardosküt. (Vert. Hung., Tom. VII, Fasc. 1—2, p. 51—56) Sterbetz, I.: Data to the Mammalian and Fish Faunas of the Kardoskut- Reservation. (Vert. Hung., Tom. VIII, Fasc. 1—2. p. 93—103) Studie über die Umgebung der im Kardosküter Naturschutzgebiet lebenden Wildenten von Dr. Istvan Sterbetz Urzuständliche Lebensverhältnisse bieten heutzutage den brütenden und durchziehen- den Wildenten in Ungarn fast ausschliesslich die salzhaltigen Natronseen des Tieflandes, der Puszta. Die Gegebenheiten der natürlichen grossen Seen, wie des Balatons und des Velence-er Sees, schwinden durch die Uferrandssansiedelungen. durch die Erholung suchenden Menschenmassen, wie auch durch die verschiedenen Wassersporte immer mehr dahin. Die anziehenden Biotope der Flussüberschwemmungsgebiete aber werden durch das waldwirtschaftliche Programm liquidiert, welches umwälzende Veränderungen in der Landschaftsgestaltung nach sich zieht. Die wirtschaftlich uninteressanten Natronseen der Puszta hingegen bieten grösstenteils auch heute noch unverändert günstige Verhältnisse und durch den biologischen Rückgang der übrigen Gewässer und Sümpfe kommt die Bedeutung unserer Natrongebiete im Naturschutz immer mehr zur Geltung. Deshalb ist es aktuell geworden, die Bewertung der ökologischen Verhältnisse der tiefländischen Salzseen in Angriff zu nehmen, eines Gebietes, welches in jeder Beziehung charakteristisch ist und gleichzeitig ein reiches Vogelleben aufzuweisen hat. Mit dieser Zielsetzung habe ich zum Gegenstand meiner Studie das Gebiet Kardosküt-Fehertö gewählt, welches im Jahre 1966 in die Liste der Naturschutzgebiete aufgenommen wurde. Es scheint das Reservat, von welchem nun die Rede sein soll, in jeder Hinsicht dazu geeignet zu sein, dass man sich mit demselben eingehender befasse, da in seinem Lebens- raum alle Typen der ungarischen Natronflächen zu finden sind. Seine tiergeographische Lage ist eine glückliche, da der See eine bedeutende Station jener Zugstrasse ist, die dem Laufe der Theiss folgt. Ich widme mich seit dem Jahre 1941 der Beobachtung dieses Gebietes und meine diesbezüglichen Aufzeichungen sind seit diesem Jahre, mit Ausnahme der Kriegsjahre, lückenlos. Die Bewertung der gesammelten Angaben wird durch den Umstand erleichtert, dass das Gebiet in bodenkundlicher, limnologischer und botanischer Hinsicht bereits esit langem durchforscht wird. In letzter Zeit hat auch eine Forschungs- gruppe der Ungarischen Akademie der Wissenschaften hier Untersuchungen durchgeführt, somit können die Lebensverhältnisse der Wildenten auf Grund mannigfaltiger Kenntnisse studiert werden. « 5 Aquila 65 1. Die Naturverhältnisse des Forschungsgebietes Das Naturschutzgebiet Kardosküt liegt in Südost-Ungarn, in südwestlicher Richtung von Orosháza, in der Umgebung der Gemeinde Kardosküt. Sein Umfang beträgt 490 ha und es wird begrenzt im Norden von der Landstrasse Kardoskút— Hódmezővásárhely, im Westen vom Söstö-er Hauptkanal, im Süden von dem Barackos-er und im Osten von dem Makö-er Feldweg. Die geographische Lage des Gebietes ist 46° 30’, bzw. 20° 28°. Höhe 89 m i. d. M. (Abb. 1.) Das dominierende Landschaftselement des Gebietes ist die grasige Puszta, welche von dem 98 ha umfassenden Natronsee, genannt Kardosküti-Fehérté (d. h. Weiss-See von Kardosküt) in ost-westlicher Richtung durchgezogen ist. Die Länge der Seemulde beträgt ca. 3 km, ihre Breite schwankt zwischen 100 und 500 m. Die Tiefe beträgt 0,2—0,8 m. Der See gehörte einst zu einem postglazialen Arm des Maros-Flusses, seine heutige Form erhielt er durch die allmähliche Auffüllung und Natronisierung der einstigen Wasserläufe. Sein Boden besteht aus einem bunten Mosaik des „Säulen”-Szolonyec und des struktur- losen Szolonesàk, sowie der Übergangsformen dieser beiden Haupttypen. Sein Uferrand wird durch den Wellenschlag des hohen frühjährlichen Wasserstandes ohne Unterlass geformt. Im Süden, sowie im Norden wird die Seemulde infolge des Einstürzens der unter- waschenen Bodensäulen jedes Frühjahr um 0,4—0,5 m breiter, an dem sich verjüngenden östlichen und westlichen Ende hingegen ist ein stetes allmähliches Auffüllen wahrnehm- bar. Laut mündlicher Mitteilung DR. MIHÁLY Anpö’s beträgt die volle Wassermenge des Sees im Vorfrühling 1 km*. Vom Monate April an beginnt das Wasser rapid abzunehmen, und in den Jahren, als das Gebiet noch nicht geschützt war, trocknete er öfters vollkom- men aus, da man ihn damals, um Weideland zu gewinnen, mitunter entwässerte. Wasser wird dem See in erster Linie durchidie Niederschläge zugeführt, in geringerem Masse sind es die an vielen Stellen emporsickernden Grundwasserquellen, welche ihn speisen. Der Boden bleibt bei diesen Quellen auch im heissesten Sommer feucht und weich, und im Winter ist oft eisfreies Wasser an diesen Stellen zu finden. Die Aktivität der Quellen ist im Frühjahr am stärksten. Zu dieser Zeit steigt das Grundwasser der gegrabenen Zieh- brunnen in den umliegenden Gehöften, vermutlich aus tieferen Erdschichten empordrin- gend, über das Boden-Niveau und fliesst mitunter Wochen hindurch am Boden nach allen Richtungen. | Da das Wasser wegen des hohen Uferrandes sich auf natürlichem Wege ausschliesslich durch Verdunstung entfernen kann und somit die verschiedenen Bodensalze aus dem Bek- ken von Zeit zu Zeit nicht ausscheiden können, ist der See von einer chemisch derartig salzigen Beschaffenheit, wie sie unter den ungarischen Natrongebieten vielleicht einzig dasteht. Laut MEGYERVS Untersuchungen ist der Fehért6 (der See) eutrophischen Cha- rakters, ein typisches Oberflächenwasser mit Na-Mg und CO,-HCO,-Cl Charakter. Der pH-Wert schwankt zwischen 8,5—10. Die Studie des genannten gibt über die che- mische Zusammensetzung des Wassers auch ausführlich Bescheid. Für das Klima des Gebietes sind die extrem kontinentalen Verhältnisse der südöstlichen Tiefebene bezeichnend. Trockener, warmer Sommer, kalter Winter und hauptsächlich vom späten Herbst bis zum Frühsommer wenig Niederschläge. Der 50jährige Mittelwert der jährlichen Niederschlagsmenge beträgt 542 mm. Die Temperaturschwankungen sind besonders im Sommer stark, wenn sich Spannungen von 20—25° ergeben können. Der niedrige Feuchtigkeitsgrad der regenlosen Sommermonate kommt den Tropenwerten nahe (Messungen des Ungarischen Landesinstitutes für Meteorologie). Infolge der von Jahr zu Jahr sich launenhaft gestaltenden Wasserverhältnisse, des halb wüstenartigen Klimas und der extrem physisch-chemischen Eigenschaften des natron- salzigen Bodens bietet die Pflanzenwelt ein eigentümliches Bild. Ausser den bei den Häu- sern der Siedlungen ihr Leben fristenden armseligen Robinien und Tamarisken gibt es auf dieser Puszta weder Bäume noch Sträucher. 267,5 ha des Flächeninhaltes des Reservates sind mit Unkraut bewachsene, zum intensiven Bodenbau ungeeignete Ackerfelder schlech- ter Qualität. Der Flächeninhalt der natronhaltigen Steppe, welche die steilen Uferwände des Sees im Norden und im Süden begrenzt, ist 115 ha gross, aber die grasige Puszta brei- tet sich in diesen Himmelsrichtungen noch 4 km weit über die Grenzen des Reservats hinaus. BoproGközy (1965) hat auf den Weide- und Mahdenflächen die Atralago-Poteum angustifoliae, Achilleo und Artemisio- Festucetum pseudovinae pannonicum Pflanzenge- meinschaften als dominant gefunden. Im Seebecken ist die Submersus-Vegetation infolge des in den letzteren Jahren oft eintretenden völligen Austrocknens bedeutungslos. Die im Sommeraspekt allmählich an die Oberfläche kommenden Sandbänke sind von BODROG- KÖZY (1966) als Suaedetum maritimae hungaricum tipicum erypsidosum und camphorosmo- 66 sum Gesellungen bezeichnet worden. In den versumpften Einbuchtungen wird Bolbo- schoenus maritimus zu Biotoptypen bildenden geschlossenen Beständen. Das östliche Drittel des Sees ist von einem Röhricht (Phragmitetum) 9 ha Ausmasses umgeben. MEGYE- RI (1959) und Kiss (1965) haben es festgestellt, dass die limnologischen Verhältnisse des Sees verwandtschaftliche Züge mit den Sandbank-Wassersäumen der europäischen Mee- resufer und mit den Salzseen von Mittelasien aufweisen. Die behandelten Biotoptypen des Schutzgebietes sind auch aus der beigelegten Landkarte ersichtlich. Die Fauna ist am mannigfaltigsten durch die Vogelwelt vertreten. In den Jahren 1941— 1965 habe ich vom Gebiet 65 brütende und 130 durchziehende Arten nachgewiesen (STERBETZ 1965). Seit dem Zeitpunkt jener Studie hat sich die Zahl der brütenden Arten auf 75 erhöht. Die ärmliche Säugetierfauna mit ihren kleinen Nagern und geringen Raub- tieren, sowie die durch die Kanäle mitunter eindringenden Fische habe ich bisher syste- matisch nicht untersucht. Durch gelegentliche Beobachtungen wie auch durch einiges Sammeln habe ich bis zum Jahre 1966 18 Säugetierarten und neunerlei Fische im Fehertö- See gefunden (STERBETZ 1966). Die Herpetofauna hat MARIAN (1966) auf Grund von 6 Amphibien- und 2 Reptilienarten beschrieben. Ihrem Vorkommen nach gruppiert lassen sich die in den Jahren 1941—1967 am Kardos- küt-Fehertö beobachteten 14 Wildentenarten folgenderart aufteilen: a) Es brüten regelmässig und ziehen ebenso durch: Anas platyrhynchos, Anas querque- dula, Anas acuta, Anas strepera, Anas elypeata. b) Es brüten gelegentlich, doch ziehen regelmässig durch: Aythya ferina, Aythya nyroca. c) Regelmässige Durchzügler: Anas crecca, Anas penelope. d) Mitunter erscheinende Gäste: Aythya fuligula, Aythya marila, Bucephala clangula, Oxyura leucocephala, Mergus serrator. 2. Brutverhältnisse Zur Brutzeit ist der Wasserstand der Alföld-er Natronseen im allgemeinen ein günstiger. Die sich eigenartig gestaltende Niederschlagsverteilung der Puszta tritt Ende Früh- jahr — Anfang Sommers in einen ihrer Kulminationsabschnitte und der von Zeit zu Zeit auf- tretende Regenfall macht das Verdunsten der seichten Wasserfläche wett. Auch Teiche, die nicht ständig Wasser haben, trocknen meistens auch nur erst im Hochsommer aus, wenn die Jungvögel bereits so weit sind, dass sie die nicht entsprechen- den Gebiete verlassen können. Das Pflanzenleben der Brutplätze deckt den Bedarf der brütenden Enten. Diese günstigen Brutverhältnisse, welche im allgemeinen bestehen, bilden einen der bedeutensten biologischen Werte unserer Natronseen. Die Pflanzenwelt des Kardosküter Gebietes ist allen hier vorkommenden Entenarten eine ideale Umgebung. In den vorgeschrittenen Zeiten des Frühjahrs genügt der Wasser- stand den Bedürfnissen der Schwimmenten vollauf. Moor- und Tafelenten brüten aber schon weniger regelmässig, da der See den Tauchenten nicht immer genügend tiefes Was- ser bietet; aber in den 2—6 km entfernten Seen von Gyopäros, Kakasszek und Söstö, in derselben Umgebung, wie bei den Natronseen zwischen Donau und Theiss, sind diese beiden Tauchentenarten charakteristische Brüter. Die Brutplätze können im Falle Kardosküt mit den der Botanik entnommenen, für die Pflanzengemeinschaften gültigen Begriffen nicht genügend klar umrissen werden. Der Vogel sucht nicht nach einer bestimmten Pflanzengemeinschaft, sondern nach passenden Verhältnissen für seinen Nestbau. Oft ist es keineswegs die dominierenden Pflanzengat- tung, sondern die sich auf einen kleinen Raum beschränkenden eigenartigen Gegebenhei- ten inmitten eines ausgedehnten Vegetationstyps, die den Ort des Nistplatzes bestimmen (z. B. das Nest im Schutt eines Lehmziegelhäuschens im Kulturgewächsbiotop). Ich will daher bei der Aufzählung der verschiedenen Nistplätze den charakteristischen Pflanzen- gemeinschaften noch kurze Bemerkungen beifügen. Phragmitetum Ein mit Riedgras und verschiedenen Carex-Arten gemischtes Röhricht. Für den Men- schen, sowie für grössere Tiere fast undurchdringlich, deckt seinen dichten Wasser- pflanzenbestand 10—20 cm tiefes Wasser. Die Nester sind auf Bülten und auf mit Unkraut bewachsenen Inselchen zu finden. Dies ist das ungestörteste und verborgenste Gebiet in der Umgebung des Sees. 5* 67 Bolboschoenetum Hauptsächlich in der Nähe der Ufer wachsende Riedgrasflecken verschiedenen Aus- masses. Im Frühjahr gibt es hier noch wenig trockene Plätze, der dichte Pflanzenwuchs steht zu dieser Zeit meistens noch unter Wasser. In der Riedgras-Zone innerhalb des Seebeckens gibt es wenige Nester, hier finden hauptsächlich mausernde Altvögel und Daunenjunge Unterschlupf. Ausserhalb des Seebeckens kann man aber in den Riedgras- partien recht häufig Entennester finden. Festucetum Das ist die grasige Puszta im Norden und Süden des Sees. Hier sind fast alle Schwim- menten auffindbar. Die Gelege werden durch eine 10—14 em dicke Grasdecke geschützt. Dieses Gebiet ist in erster Linie für die Spiess-, Knäk- und Löffelente bezeichnend. Es ist auffallend, dass während die übrigen Schwimmenten allgemein im Pfützengebiet im Schutz des dichten Grases nisten, die Spiessente auch kurzgrasige, schüttere Wiesenschwengel- flecke liebt. Mitunter kann man ihr Nest auch an solchen, mit spärlichem Pflanzenwuchs versehenen trockenen Natronflächen finden, welche für das Brutgebiet des Kiebitzes bezeichnend sind. Secalinion Unter diesem Sammelnamen fassen wir den verkiimmerten Kulturpflanzenbestand der umliegenden natronhaltigen Ackerfelder zusammen, welcher im grossen und ganzen der grasigen Puszta gleichkommt. Die Enten nisten vorwiegend in Weizen- und Gersten-, aber auch in Luzernenfeldern. Weiters erwähne ich hier die eigenartige Gegebenheit der in der Umgebung vielerorts anzufindenden unbewohnten, meistens verfallenen Gehöfte. Baufällige Lehmziegelwände, vernachlässigte Gärten und Höfe haben für alle Schwim- menten eine starke Anziehungskraft, die Nester der aufgezählten Arten können sehr häufig hier gefunden werden. Aus Tabelle 7. ist das Vorkommen der Nester der einzelnen Arten in den erwähnten Biotopen ersichtlich. Wie wir sehen, beschränkt sich das Nisten keiner einzigen Art auf nur einen Vegetations- typ. Grösste Ortstreue weist die Täfelente auf, welche Art ausschliesslich im Seebecken auf geeigneten Flecken des Röhrichtes und Riedgrases brütet. In derselben Umgebung fand ich die Moorente vor; der Unterschied ist nur der, dass sich diese Art auch ausser- halb des Seebeckens niederlässt. Bei den vielartigen Nistplätzen der Schwimmenten lassen sich die verschiedenen Biotope nicht in eine Rangliste einreihen. Von der jeweiligen Gestal- tung der frühjährlichen Wasserverhältnisse und der Kulturpflanzenfolge auf den Acker- feldern abhängig gelangt bald diese, bald jene Art in den einzelnen, miteinander verwand- ten Biotopen der einheitlich sumpfigen, grasigen Puszta zum Übergewicht. Von den erwähnten Arten brütet nur die Stockente auch weit entfernt vom Seebecken. Die Jungen der übrigen Arten haben bloss einige 100 m zu marschieren, bis sie zum Schilf, in den charakteristischen Raum zum Grossziehen der Jungen gelangen. Aus folgender Tabelle sind die grössten, vom Seebecken gemessenen Entfernungen ersichtlich, auf wel- chen ich im Laufe der Jahre die Nester der einzelnen Arten angefunden habe. Tabelle 7. Bolbo- | Phrag- Festuce- |. ae micia AE, tum Secalinion Anas platyrhynchos x x x x Anas querquedula x x x x Anas strepera x x x x Anas acuta — — X X Anas clypeata —- = x x Aythya ferina x x a sua Aythya nyroca x x = = 68 Die zeitliche Gestaltung des Britens steht mit dem für das südliche Tiefland charakteris- tischen, im allgemeinen rasch sich erwärmen- den Vorfrühlingswetter im Zusammenhang. Demzufolge nimmt das Brüten in einzelnen Jahren auffallend früh seinen Anfang und auch die sehr verspäteten Gelege sind in solchen Fäl- len in der Regel auffindbar. Das Nisten der Jahre 1958—67 ist aus der folgenden Tabelle Nr. 9. ersichtlich, in welcher die am frühesten gefundenen Gelege und eine Kulminationszeitspanne von 10 Tagen ange- geben sind; diese Zeitspanne lässt sich am ehes- ten verallgemeinern. Das genaue Bestimmen des Vogelbestandes ist nicht durchführbar, da das bis ins kleinste gehende Durchsuchen der weitausgedehnten Getreidefelder, Wiesen und Röhrichte eine schier unlösbare Aufgabe bedeutet. Tabelle 10. Tabelle 8. Anas platyrhynchos ca 3000 m Anas acuta ca 600 m Anas clypeata ca 400 m Anas querquedula ca 200 m Anas strepera ca 100 m Aythya nyroca Aythya ferina ca 20 m brütete nicht ausserhalb des Seebek- kens zeigt die Quantitätsverhältnisse der brütenden Paare auf Grund der Angaben aus den Jahren 1958—1967. Die Anzahl der Gelege, die in dieser Zeitspanne als durchschnittliche, bzw. höchste Quantitäten befunden worden sind, stützen sich aus obgenannten Gründen teils auf das Zählen, teils auf das Abschätzen des Bestandes. In den erwähnten Biotopen leben ausser den Wildenten weitere 46 Vogelarten. Als Nistkonkurrent könnte einzig und allein nur das Blässhuhn ( Fulica atra) in Frage kom- men. Da aber die Blässhuhn— Population von Kardoskut nur aus 8—10 Paaren jährlich besteht, kann diese unbedeutende Menge den auf dem weiten Gebiet überall nistenden Enten gegenüber ausser acht gelassen werden. Von den Säugetieren richtet bei den nisten- Tabelle 9. Frühestes Gelege Anas platyrhynchos 24 GEIL, Anas strepera 20. IV. Anas querquedula val tos Övé Anas clypeata 6. LV: Aythya nyroca Ji Ve Aythya ferina 20. V. Kulminationsspanne 20. IV.—30. IV. 20. V.—30. V. 25. V.— 5. VI. 20. V.—30. V. 20. V.—30. V. 10. VI.—20. VI. Tabelle 10. | Durchschnittszahl Höchste der Nester Nesterzahl Anas platyrhynchos | 30—40 60 Anas querquedula 15—20 30 Anas acuta 5—5 16 Anas strepera 2—3 25 Anas clypeata 2-3 20 Aythya ferina — 11 Aythya nyroca —— 10 69 den Enten der Fuchs (Vulpes vulpes) bedeutenden Schaden an. In den Jahren 1966— 1967, als sich die Wanderratten (Rattus norvegicus) über alle Massen vermehrten, habe ich eine bedeutende Schadenstiftung dieser Art, als auch der Schermaus ( Arvicola terres- tris) an den Gelegen wahrgenommen. Die in Kardosküt ebenfalls häufige Bisamratte (Ondatra zibethica) belästigt die brütenden Enten, wenn sie sich auf den Inselchen sonnen will oder zwecks Nahrungssuche dort herumstreift. Im Frühjahr 1967 habe ich an den mit Schilf und Riedgras bewachsenen Uferpartien Versuche mit künstlichem Ansiedeln von Enten angestellt. Ich wollte eine ohne Schwierig- keit durchführbare Methode finden, welche ihrer Einfachheit wegen in der wildwirt- schaftlichen Praxis leicht popularisierbar wäre. Das ausprobierte Verfahren war das fol- gende: an seichten Stellen des überfluteten Schilfes habe ich Maisgarben angebracht, so dass diese im wässerigen, weichen Grund höchstens bis zu einem Teil einsinken konnten, aber ihr Oberteil einige Zentimeter aus dem Wasser hinausragend trocken blieb. Die über dem Garbenfloss lose zusammengefügten Schilfstengel hatten die Aufgabe, die improvisier- ten Niststellen vor den Rohrweihen zu schützen. Mit dieser primitiven Einrichtung sind Ende Februar und Anfang März 54 Nisthütten geschaffen worden. Die Stockenten haben auf 19 solchen Nestern gebrütet; auf eines dieser Gelege hat auch eine Schnatterente ihre Eier gelegt und dann nistete auch noch ein zweites Stockenten- paar am selben Platz. Wir haben insgesamt 32 Stück Stockenten- und 13 Stück Schnat- terenteneier im Dreier-Nest gehäuft angefunden. Es ist nicht uninteressant, dass das kaum 20 m entfernte, genau unter denselben Umständen errichtete Garbenfloss bei dieser Gelegenheit unberührt blieb. Die Eiermenge des Dreier-Geleges haben wir unter den übri- gen Entennestern aufgeteilt. Von den 19 Gelegen sind 10 mit Erfolg ausgebrütet worden, darunter auch die Eier des Dreier-Geleges. Neun Gelege sind von den Ratten vernichtet worden. Ausserdem haben auch die Bisamratten einige Bruten vereitelt. Diese Säuger haben sich besonders in den ersten Wochen des Monats März mit Vorliebe auf den Garben- flössen aufgehalten, dort verzehrten sie die im Stengel abgebissenen Wasserpflanzen und verhinderten das Nisten der Enten. 3. Die Lebensverhältnisse in der Zugzeit und zur Zeit des Mauserns Die natürlichen Natronseen und die ausgebauten Fischteiche des südlichen Tieflandes spielen eine wichtige Rolle im Entenzug des Karpatenbeckens. Der Grossteil der über das grosse geographische Landschaftsgebiet dahinströmenden Massen folgt dem Laufe der Donau und der Theiss. Die im südöstlichen Raum der Tiefebene gelegenen natronhaltigen Gewässer bilden die südlichsten Versammlungsplätze der Entenscharen, welche sich an die Richtung des letztgenannten Flusses halten. Wenn im Vorfrühling die nach Norden strebenden Entenscharen durch ungünstiges Wetter aufgehalten werden, stauen sich die vom Balkan heraufziehenden Vogelmassen hier auf und im Herbst verlassen die letzten Durchzügler auch von diesem Platz aus das Land. Grössere Scharen sind hier nur zur Winterszeit an den Flüssen anzutreffen, denn die offenen Gewässer der Natronseen und der Fischteiche bieten, vorausgesetzt dass sie eisfrei sind, grössere Sicherheit. Dies alles widerspiegelt sich klar in den Zugverhältnissen von Kardosküt. Die am Ende des Winters eintreffenden ersten Entenscharen versammeln sich noch am Hödmezöväsär- helyer Abschnitt der Theiss, weil dort das Wasser des strudelig sich dahinschlängelnden Flusses auch im strengsten Winter nicht zufriert. Aber die hier stationierenden Enten sind in steter Bewegung. Über den zugefrorenen Gewässern sind in jedem Augenblick hin und her fliegende Scharen zu sehen, und wenn die über die Puszta dahinbrausenden Frühjahrs- stürme das Eis aufreissen, so übersiedeln die Entenmassen von diesen Absteigsplätzen an der Theiss binnen Stunden auf die Natronseen der Umgebung und auf die Fischteiche bei Szeged. Die am Kardosküter See nistenden Paare sondern sich von Anfang an von den in geschlossenen Reihen nach Norden weiterziehenden Entenmassen ab. Die Durchzügler versammeln sich auf den offenen Gewässern und ihr Aufenthalt steht im Zeichen des stetigen, von der Witterung empfindlich beeinflussten Werbespiels. Höchstwahrscheinlich spielen sich aber die Hochzeitszeremonien der hier brütenden Schwimmenten schon auf den früheren Abschnitten des Zuges ab. Die Paare verteilen sich sofort nach ihrer Ankunft auf die verschiedenen Nistplätze, aber die im Spätfrühling nistenden Moor- und Tafelenten verbleiben eine Zeitlang noch in Scharen auf den Wasserspiegeln. Die Paare bilden sich erst zur Brutzeit, in unmittelbarer Nähe des Nistplatzes, ihr Hochzeitsspiel kann bis zur Zeit des Eierlegens beobachtet werden. 70 Artenbestand und Individuumszahl der durchziehenden Massen ändern sich von Februar bis Mitte April von Tag zu Tag. Die Frühjahrsbewegung kulminiert im allgemeinen in der letzten Woche des Monats März, fluktuiert noch stark in den ersten Apriltagen, um sodann bis zum Abschluss des Frühjahrszuges durch den langsam absteigenden Ast eines Graphi- kons gekennzeichnet werden zu können. Die Enten nützen bewusst die günstigen Wasserverhältnisse der Frühjahrsmonate aus. In der Mitte des 60—80 cm tiefen Wasserspiegels kommen alle Arten vor, doch ist dieser Aufenthaltsplatz nebst den Tauchenten auch für die Pfeif- und Löffelenten charakteri- stisch. Für die Tauchenten ist es das tiefere Wasser, welches hierbei eine Rolle spielt, wo- gegen die erwähnten scheuen Schwimmentenarten sich dort eher in Sicherheit fühlen, als an den Ufern. Die Schnatter-, Krick- und Knäkenten versammeln sich mehr in der Nähe des hohen, abbröckelnden Uferwalles, oder bei den kahlen, ins Becken hineinragenden Sandbänken, wo sie vor dem im Frühjahr fast ununterbrochenen Wellenschlag einiger- massen Schutz finden. Ausserdem lieben die Krickenten auch wegen ihrer bezeichnenden Nahrungssuche die seichten, sumpfrandigen Sandbänke. Die in Platzwahl-Angelegenheiten vielseitigsten Stock- und Spiessenten kommen im tiefen Wasser und in der Sandbank-Zone ebenso vor, wie auch ausserhalb des Seebeckens, auf der grasigen Puszta, und den Bülte Tümpeln, wo sich oft Krick- und Löffelenten zu ihnen gesellen. Bei aussergewöhnlich starkem Wind und Wellenschlag finden alle Entenarten unter dem hohen Uferrand und im Röhricht Schutz; dann kann man Enten auf den trockenen Wiesen sitzen sehen, die diesen Platz dem in Aufruhr geratenen Wasser vorziehen. In der dichten Schilf- und Riedgras-Zone sind im Frühling nur brütende Enten anzufinden. Die durchziehenden Entenscharen halten sich grundsätzlich an die offenen Gebiete. Im Gegensatz zu dem von Jahr zu Jahr unter den gleichen Umständen sich abspielenden Frühjahrszug sind die Gegebenheiten beim Mausern schon komplizierter. Der Kardos- kuter See trocknet gegen Mitte des Sommers aus, sein Wasserstand ist schon Ende Mai — Anfang Juni so niedrig, dass er für die mausernden Enten untauglich wird. Bei günstigen Wasserverhältnissen dagegen kommt auf dem See eine, bis zu 70—80% aus Stockenten bestehende mausernde Entengesellschaft zusammen. Ihre Zahl überstieg nur in den Jahren 1965 und 1966 das Tausend, in den früheren Jahren schwankte sie zwischen drei- und fünfhundert. (Abb. 2. a), b), 3., 4. a) b).) Die mausernden Enten halten sich in der ersten Zeit von den Ufern entfernt, in der Mitte des offenen Wassers auf und nur mit dem allmählichen Schwinden ihrer Flugfähig- keit ziehen sie sich in den Schutz der Wasserpflanzen zurück. Auch auf den Getreidefeldern der Umgebung habe ich mehrere Male schwerfällig fliegende, oder flugunfähige Stock-, Spiess- und Schnatterenten beobachtet. Die Stock- und Knäkenten besuchen ausserdem stets die 1/, oder 1, ha grossen, in die Agrarkulturen hineinreichenden Wiesenteile, wo sie sich in den ungefähr zimmergrossen, dicht mit Sumpf- und Wasserpflanzen bewachsenen Wasserlachen in Sicherheit fühlen. Tabelle 11. Kleinste Grösste Dede Monat Menge von Exemplaren Januar 0 1 800 200 Februar 20 2 000 600 Marz 1500 4 000 2000 April 1400 4 300 900 Mai 50 600 160 Juni 30 1 200 460 Juli 0 5 000 900 August 0 8 000 3700 September 0 12 000 5700 Oktober 400 11 000 3100 November 500 10 000 2300 Dezember 0 7000 1400 41 Tabelle 12. Hi of SS - DADI ri — o lat = D | Lea al © = ; N SS n O N 00 10 A AG si A o a + ő — = = > © OL HAN M AN © CSM © So =) . OX ON #4 ~ 00 A 10 OO GI Où mi = © —_ 2 i © — Hi s ss ed Sr AR ae © = = No) N La o~ SS = el Lie a n a © > — © — SO SO ® > SN ei Nu © + © mm © 10 + © Ez 10 i i © = so o OS s > Sl el se) je) ce) ea We © an mi are A SS — : SS = > NN EE 6 Ed MINA © = du i = BE | © i LE Le . OX OY a mm © NNO # m mA o i di N mi =! © Con | o © , 38 = DU Aura HH Mm MN | o i st I È a = > - Sai Ly 3 Com | S si È 2 E TS (os) Dì Qs 8 Ò 8 KU = © fog ÉD AE pin DRE PSO WOME QA > 5 Te IIS Sig ghee rat eg Or Oa aS pro À O8 © m SS eben d d d 8855 Ce ea LILLA a << Die Tauchenten halten sich während der Mauser, wie dies die Literatur bezeugt, im offenen, tiefen Wasser auf. Die in Kardosküt brütenden Moor- und Tafelenten mausern aber den Schwimmenten gleich im Wasserpflan- zenversteck. Dieses von der Regel ab- weichende Verhalten hat seinen Grund wahrscheinlich in der ungenügenden Tiefe des Spiegels, welcher ihnen daher nicht die erwünschte Sicherheit bietet. Da das Mauserbiotop der im Reser- vat nistenden Enten meistens mit dem Brutplatz übereinstimmt, kann man zu dieser Zeit zu keinen sicheren Anga- ben über das Zusammenhalten der Paare kommen; 10—15 Tage später, wenn die im Gebiet nistenden Stock-, Knäk-, Spiess- und Schnatterenten ihre Nester bezogen haben, sind die ersten alleingebliebenen Erpel zu sehen. Hier- aus kann man aber noch nicht auf den weiteren Verlauf des Verhältnisses zwi- schen den Enterichen und den brüten- den Weibchen folgern. Die Frage des frühsommerlichen Auseinandergehens der zu verschiedenen Zeiten mausern- den Männchen und Weibchen, sowie später dann ihres Zueinanderfindens ist noch ungeklärt. Als interessante Tatsache möchte ich hier erwähnen, dassich am 16. VII. 1965 am Schilfrand herumschwimmende Löffelenten be- obachtete, wo bei den Jungen die Alt- vögel beiderlei Geschlechts, also auch die Männchen, zugegen waren. Am 8. V. 1966 habe ich eine Spiessenten- familie mit den Alten von einem aus- trocknenden Tümpel zum See mar- schieren gesehen ; es war also auch hier das Männchen bei dem Weibchen. Von den von entfernten Gegenden herziehenden Enten melden sich als erste die Stockentenscharen. Als ihre Versammlungszeit sind die ersten Tage des Monats Mai zu bezeichnen. Die Löffel- und Knäkenten kommen 2—3 Wochen später an. Bei den Spiess-, Schnatter-, Moor- und Tafelenten habe ich niemals beobachtet, dass der zu Beginn des Brütens schätzungsweise festgestellte Bestand sich durch das Hinzukommen mausernder Vögel we- sentlich vergrössert hätte. Esist wahr- scheinlich, dass von diesen Arten nur die in der unmittelbaren Umgebung brütenden Exemplare in Kardosküt mausern. Überdies habe ich fast jähr- lich übersommernde Pfeif- und Krick- enten zu Gesicht bekommen. Die Zahl der gesichteten Vögel überschritt nie die zehn, meistens waren es nur 1—2 Exemplare. Für die Enten mit beschränkter Flugfähigkeit sind übermässige Scheuheit und unru- higes Verhalten bezeichnend. Aus ihrem Versteck trauen sie sich meistens nur von der Abendämmerung bis zum frühen Morge ngrauen auf den offenen Wasserspiegel hinaus, von wo sie bei der kleinsten Störung wieder in den Schutz der Wasserpflanzen flüchten. Die Ungestörtheit der Reservate muss im ganzen Lande als eine der wichtigsten Schutz- massnahmen für das Entenvolk betrachtet werden. Die den Herbstzug einleitende sommerliche Bewegung ist bereits Ende Juli, Anfang August wahrnehmbar. Als erstes kann man in Kardosküt das Zusammenrotten jener Entenscharen beobachten, die infolge des Austrocknens der nachbarlichen kleinen Teiche sich genötigt fanden von diesen fortzuziehen. Dass zu dieser Zeit aber auch von entfern- teren Gegenden Enten in der Ungarischen Tiefebene erscheinen, beweist eine am 24. VIII. 1964 in Hódmezővásárhely erlegte Stockente. Im Magen dieses Exemplares waren Schnek- ken von der Art Belaturricula zu finden, welche laut des die Determinierung vornehmenden DR. ANDOR HorvATH in Europa nur in der norwegischen und französischen Küstengegend des Atlantischen Ozeans vorkommt, folglich hat sich also dieser Vogel noch vor kurzer Zeit an dem westlichen Küstenstrich des Kontinents aufgehalten. Der Herbstzug ist im allgemeinen Ende September, Anfang Oktober am regsten und kann bei günstigen Wasser- und Nahrungsverhältnissen eine Kulminations-Zeitdauer von drei bis vier Wochen haben. Der natürliche Natronsee kommt als Überwinterungsort nur gelegentlich in Frage, da im allgemeinen der seichte Wasserspiegel schon beim ersten Frost zufriert. In der Nähe der südlichen Landesgrenze kommt es aber oft vor, dass das Frühjahr aussergewöhnlich früh eintrifft, oder es verspätet sich der Winter, wodurch das Wetter hier Wochen hindurch viel günstiger ist, als in den nördlicheren Zonen des Karpatenbeckens. Dann wird Kardosküt zum Schauplatz grosser, hauptsächlich aus Stock-, Krick- und Pfeifenten bestehender Zusammenkünfte. Die Quantitätsverhältnisse der jährlichen Entenbewegung des Kardoskuter See versuche ich anhand meiner Beobachtungen in den Jahren 1958—1967 in der Tabelle 11. zu veranschaulichen. Während dieser zehn Jahre war ich 271-malim Gebiet. In der Zusam- menstellung figurieren die, während eines Beobachtungstages in den einzelnen Monaten gesehenen kleinsten, grössten, bzw. durchschnittlichen Mengen von Exemplaren. Die artengemässe Aufteilung der hier noch gemeinsam, unter einer Ziffer behandelten Enten ist aus den Prozentwerten der Tabelle 12. ersichtlich. Laut der Zusammenstellung ist in 5 Monaten der kleinste tägliche Entenbestand mit 0 bezeichnet. Die Erklärung hiefür ist die, dass der See im Sommer und im Herbst mitunter austrocknet, im Winter hingegen ist es der Schnee und die Eisdecke, die bei diesem Umstand eine Rolle spielen. In den Maximum-Angaben spiegelt sich dann das andere Extrem: auf dem verhältnismässig kleinen Gebiet eine auffallend grosse Menge von Enten. 4. Die Nahrungsverhältnisse Im Kardoskuter Gebiet wird den Enten ihre Nahrungsbasis durch drei voneinander verschiedene Biotope gesichert, deren Reihenfolge den Aspekten gemäss sich wechselnd gestaltet, uzw.: a) Die Flora und die niedere Fauna des Seebeckens. b) Die Samen von halophyten Pflanzen, die vegetativen Teile junger Gräser, sowie die Insekten der Wiesen und deren Tiimpel, c) Die oft in konjunkturellen Mengen vorkommenden Samen der Nutzpflanzen und Unkräuter auf den nachbarlichen landwirtschaftlichen Kulturen. Aus Tabelle 13. ist ersichtlich, welche Entenarten sich auf den einzelnen Biotopen er- nähren: Im Seebecken selbst ernähren sich alle Entenarten, obzwar das Nahrungsangebot dort nicht in jedem Jahr ununterbrochen besteht. Im Falle sommerlichen Austrocknens spielt dieser Gebietsteil bis zum Eintritt der herbstlichen Regenzeit als Nahrungsbasis ebenso keine Rolle, wie auch bei Schneefall und Frost. Der See, eutrophischen Charakters, sichert den sich hier ansammelnden Enten einesteils durch Algen und Samen von Wasserpflanzen, anderenteils durch die nicht artenreichen, aber in grossen Mengen vorkommenden Mikroor- ganismen, Wasserinsekten und deren Larven ihren Lebensunterhalt. Aus dem Kardos- kuter Fehertö-Teich hat Kıss (1959) 183 Pflanzenarten, MEGYERI (1963) dreizehnerlei Planktons, und FERENCZ (1965) von dreiundzwanzigerlei Gattungen stammende, im Sumpfe lebende Larven, Puppen und entwickelte Tiere beschrieben. Laut persönlicher 13 Tabelle 13. Seebecken manne Ackerfeld Anas platyrhynchos X X X Anas querquedula X X X Anas crecca X X X Anas strepera X X X Anas acuta X X X Anas clypeata X X Aythya fuligula x Aythya nyroca x Aythya ferina x Aythya marila x Oxyura leucocephala X Mergus serrator x Mitteilung DR. ANDOR HorvATH's ist die Schnecken- und Muschelfauna äusserst ärmlich; es muss aber der zeitweise massenhaft zum Vorschein kommenden subfossilen Schnecken- und Muschelbruchstücke Erwähnung getan werden. Die Schalenmassen längst ausgestor- bener Mollusken bilden an den Uferrändern oft ganze Sandbänke von mehreren Metern Länge und Breite. In den untersuchten Magen habe ich fast ausnahmslos subfossile Skelett-Bruchstücke vorgefunden, die die Enten anstelle von Kieselsteinen zu sich nah- men; da der See keinen kieseligen Grund hat, waren die Enten genötigt, sich die notwen- digen Mahlsteine von weither zu holen. In den Entenmagen, die ich in der Umgebung des Sees sammelte, habe ich niemals Überreste von kleinen Fischen, Amphibien oder Reptilen finden können. Die Enten besuchen die benachbarten Wiesen hauptsächlich im Vorfrühling und im Spätherbst, wo sie mit Vorliebe das saftige Grün des frischen Grases weiden. Von der Erntezeit bis zum Schneefall ist auf den Ackerfeldern Getreidekorn-Nahrung in Fülle vorhanden. Zu dieser Zeit ist die Konjunktur der auf den Getreide- und Maisstop- pelfeldern verstreuten Körner, sowie der Samen von den, auf dem Boden minderer Qualität stets wuchernden Unkrautarten für die Stockenten von grösster Bedeutung, aber auch die übrigen Schwimmenten, mit Ausnahme der Löffelente, finden hier eine oft be- suchte Nahrungsbasis. Getreidekörner kommen aber in grösseren Mengen nur bei der Stockente vor. In den Mageninhalten der übrigen Entenarten, die die Ackerfelder auf- suchen, habe ich nur hie und da Körner oder Samen von Kulturpflanzen gefunden. Die Krick-, Knäk-, Spiess- und Schnatterenten lesen auch hier in erster Linie Unkrautsamen von geringer Grösse auf. Leider macht das verordnungsmässige Aufpflügen der Stoppel- felder die sich hier bietenden Nahrungsmöglichkeiten von Jahr zu Jahr immer mehr zu- nichte. Unter den im untersuchten Gebiet vorkommenden Entenarten ist es die Stockente, deren Aktionsradius bei der Nahrungssuche der grösste ist. Die grösste Entfernung, auf der ich den zwischen dem See und dem Nahrungsgebiet verkehrenden Enten folgen konnte, betrug 12—13 km. Ich konnte aber bei diesen Gelegenheiten solche, weit über die Grenz- punkte hinaus in grosser Höhe ziehenden Enten beobachten, deren Endziel mir unbekannt blieb. Der Bewegungskreis der Krickenten fällt ausnahmslos mit den Grenzen der, den See umgebenden grasigen Puszta zusammen, reicht also nicht über 6—7 km hinaus. Die Knäk-, Spiess- und Schnatterenten ziehen ebenfalls oft auf die Wiesen und Ackerfelder hinaus, doch in Kardosküt pflegen sie sich nicht über 2—3 km vom See zu entfernen. Wenn in den niedriger gelegenen Teilen der grasigen Puszta entsprechende Wasserverhält- nisse herrschen, so treiben sich dort nebst den Krickentenscharen vom Spätherbst bis zum Vorfrühling auch Löffelenten herum. Aus Tabelle 14. sind konkrete Angaben über die Nahrung der in der Umgebung des Seesgesammelten Enten ersichtlich. Von den einzelnen Arten habe ich folgende Exemplare 74 Tabelle 14. Anas | platy- Anas Anas Anas Anas | Aythya | Aythya rhyn- | Terque-| crecca acuta stre- nyroca ferina chos dula | pera Samen Triticum vulgare 14 1 1 Hordeum vulgare 10 2 Zea mays 11 2 Polygonum sp. 2 1 3 4 3 Amaranthus sp. 2 Setaria glauca 11 1 3 Atriplex sp. 2 1 1 1 Trifolium sp. 2 1 Potamogeton sp. 2 1 Medicago sativa 1 3 Bolboschoenus maritimus 6 1 : Eryngium sp. 1 Grüne Pflanzenteile Lemna sp. 5 4 10 ] l Festuca pseudovina va | 1 3 3 4 Chara 1 2 5 2 Insekten und Larven Zabrus tenebroides 1 Cicindela sp. 1 Corixa sp. 2 7 3 Chironomidae- Larven 2 2 2 Carabidae- Reste 3 Sygara hyeroglyphica 1 1 Diptera-Larven 1 Il Berosus sp. 1 I Hydrophylidae-Larven 1 1 Notonecta glauca 1 Krebse Branchinecta orientalis 3 Schnecken Planorbis sp. 1 Schneckenhausbruchstücke 1 untersucht: Anas platyrhynchos 31 Stück, Anas querquedula 6, Anas crecca 15, Anas acuta 13, Anas strepera 13, Aythya nyroca 17, Aythya ferina 2, zusammen 97 Stick. Die in der Tabelle bei den Arten angeführten Ziffernwerte geben über die Zahl des Vorkmemens der einzelnen Nahrungsgattungen Bescheid. 5. Praktische Resultate der Naturschutzbestrebungen In den ersten Jahren meiner Beobachtungszeit, d. h. 1941 bis 1946 bedeutete das Gebiet Kardosküt-Fehertö für die Vogelwelt infolge extensivster Bewirtschaftung der Gegend und des äusserst seltenen Jagens ein ideales Biotop. Damals herrschten dort noch 75 Verhältnisse, die jenen eines Reservatums gleichkommen. Später aber wurde die Ruhe des Gebietes durch Störungen immer mehr gefährdet. Den grössten Schaden verursachte die von Jahr zu Jahr erfolgende willkürliche Regelung des Sees, wenn von den Landwirten der Umgebung zwecks Raumgewinnung für die Weide das Wasser in solchem Grade ab- gelassen wurde, dass dies meistens zum vollkommenen Austrocknen des Sees in der Sommer- zeit führte. Das Intensivieren des Weidens, des Schilfschneidens und der Jagd hat ebenfalls dazu beigetragen, dass nebst den sich rapid verschlechternden Nistverhältnissen der Vogel- verkehr auch zur Zugzeit geringer wurde. Rechtskräftig ist das Reservat im Frühjahr 1966 vom Landesnaturschutzamt ins Leben gerufen worden, aber die Eigentümer, sowie die Jagdberechtigten betrachteten das Gebiet schon von Beginn der Verhandlungen an als Schutzgebiet und somit kann Kardosküt— Fehért6 infolge dieses verständnisvollen Verhaltens praktisch bereits seit dem Frühjahr 1965 als geschützt bezeichnet werden. Der Schutzbeschluss umschreibt die Nutzungsweise der Ackerfelder, verbietet die willkürliche Wasserregelung, das Jagen und die Ausrottung der Vegetation des Seebeckens; auch wurde zur Sicherung der absoluten Ruhe ein dort wohnhafter Aufseher angestellt. Rascher als man es hätte denken können, zeigten sich die Erfolge dieser Massnahmen. Durch das Verbot der Wasserregelung wurde es uns möglich schon von Beginn an von Monat zu Monat die günstigsten Wasserverhältnisse zu schaffen, nur gegen Ende des äusserst dürren Sommers 1967 trocknete der See wieder aus. Wahrscheinlich werden wir von nun an imstande sein, mit Ausnahme ganz ausserordentlich heisser Sommer die stän- dige Wasserdecke zu sichern. Dank des günstigen Wasserstandes, der geregelten Weideverhältnisse und des Verbotes des Schilf- und Riedgrasschneidens habe ich im Laufe meiner 26 Jahre währenden Be- obachtungen in den Jahren 1965—1967 die besten faunistischen Resultate erzielt. In diesen drei Jahren hat sich die Fauna des Gebietes um zehn neue nistende Arten vermehrt, u. zw.: Podiceps nigricollis, Podiceps ruficollis, Podiceps cristatus, Podiceps griseigena, Porzana porzana, Gallinula chloropus, Charadrius dubius, Panurus biarmicus, Lanius collurio, Carduelis carduelis. Es ist gewiss dem Einstellen der Jagd zu verdanken, dass die Zahl der ziehenden Enten und die Zeitdauer ihres Ansammelns das Mass früherer Jahre jetzt weit übersteigen. Vor 1965 habe ich nur in der Zeit des Jagdverbotes, also vom 1. Januar bis zum 31. Juli solche, das Tausend übersteigende Entenmassen beobachten können, welche sich Wochen, ja Monate hindurch im Gebiet aufhielten. Demgegenüber hat in der Jagdsaison die sich oft wiederholende Störung des Gebietes in jedem Falle eine beträchtliche Anzahl von Enten zum Weiterziehen gezwungen, womit sich dann die Anzahl der sich immerfort wechseln- den Enten auf einige Hundert beschränkte. Die unsicheren Wasserverhältnisse und die häufigen Jagden waren die Ursache des Umstandes, dass der See im Herbst nicht jene Rolle spielen konnte, die ihm zur Frühjahrszeit als Sammelplatz grosser Entenscharen zufiel. In den Jahren 1965—66 sank die Zahl der sich ansammelnden Enten auch während der Jagdsaison nicht unter siebentausend und es kam kein einziges Mal vor, dass die weiter- ziehenden Enten das Gebiet von Menschen verursachter Störungen wegen verlassen hät- ten. Wie weit die vollkommene Ruhe und Ungestörtheit den Enten von Wichtigkeit ist, das bezeugt der dritte Sommer der Schutzzeit im Jahre 1967. In diesem Jahre folgte dem günsti- gen Frühling eine regenlose Hitze, die vom Monate Mai angefangen den ganzen Sommer hindurch währte. Im Juni hob ein starker Sturm eine beträchtliche Wassermenge über das verwaschene Westufer des Sees hinaus, so dass das Gebiet zu Anfang August wieder vollkommen trockengelegt war. Dessen ungeachtet halten ca. zweitausend Stockenten auf dem rissigen, steinharten Seeboden auch noch Mitte September, während des Scheibens dieser Zeilen aus, nachdem der See bereits seit einundeinhalb Monaten ohne Wasser steht. Obzwar in einem Umkreis von 5—6 km die Natronteiche von Gyopäros, Kakasszék und Szökehalom den Enten Wasserspiegel bieten können, besuchen die Vögel, um sich zu tränken, diese Stellen infolge der störenden Einwirkungen häufigen Jagens, in Kakasszek überdies einer grossen Hausentenfarm wegen, nur zur Nachtzeit; am Tage ziehen sie die vollkommene Ungestörtheit des Reservats trotz der Trockenheit desselben den anderen Gebieten vor. Auch in dem zu gleicher Zeit errichteten Naturschutzgebiet in Pusztaszer sind ebenso günstige Erfolge zu verzeichnen. Die beiden neuangelegten Wasserwild-Reservate bewei- sen mit überzeugender Kraft, dass ein entsprechend gewählter Natronsee urzuständigen Charakters die im Interesse der Erschaffung eines Reservats entfaltete Mühe mit schönen Erfolgen vergelten kann. 76 6. Die Bewertung der Untersuchung Aus Obgesagtem geht hervor, dass der Kardoskuter See, wie auch im allgemeinen die natürlichen Natronseen der Ungarischen Tiefebene für die Wildenten einen überaus an- ziehenden Lebensraum bedeuten. Die chemische Zusammensetzung des Wassers wie auch des Bodens verleihen den natronhaltigen Gebieten ein eigenartiges ökologisches Gepräge, wo die Vogelwelt Lebensbedingungen antrifft, die ih mancher Beziehung den seichten, sandigen europäischen Meeresküsten, oder den innerasiatischen Salzseen ähneln. Die salz- haltigen Gewässer sind im allgemeinen seicht, und somit für die Schwimmenten und für die, den Übergangstyp bedeutenden Moor- und Tafelenten von Interesse. Jene Arten, die ausgesprochen den Typ der Tauchente verkörpern, sind bloss gelegentliche Gäste an den natronhaltigen Gewässern eutrophischen Charakters. Die Nistgelegenheiten der Seen sind abwechslungsreich und günstig. Die in der offenen, baumlosen Landschaft liegenden Seespiegel sind den durchziehenden Entenschwärmen Sammelplätze, die halophyte Vegetation, die Tierwelt niederer Ordnung der Natronseen und die mit Unkraut arg bewachsenen Getreidefelder minderw ertigen Bodens sichern den Enten in entsprechender Weise die Nahrung. Von den günstigen Umgebungsfaktoren muss aber als erstes die vollkommene Sicherheit bietende weite Raumfreiheit hervorgehoben werden. Auf Grund unserer bisherigen Erfahrungen übt dieser Faktor die grösste Anziehungskraft auf die sich hier ansammelnden Entenmassen aus. Die drei Jahre des Kardoskuter Gebietsschutzes beweisen in überzeugender Art, dass der biologische Wert der Natronseegebiete durch die Sicherstellung der Ungestörtheit wesentlich gesteigert werden kann. Gleichzeitig können wir aber die bedeutende Gefahr nicht verschweigen, die in den regenlosen Perioden des Tieflandsommers kontinentalen Charakters liegt und zum Aus- trocknen der seichten Natronseen führt. Dann muss sich das Wasserwild in seiner Mehr- zahl wieder den früher sehr günstigen, neuerdings aber immer mehr beunruhigten Fisch- teichen zuwenden. Die Möglichkeiten und Gegebenheiten unserer heutigen Zeit in Erwägung ziehend, liegt das Mittel zum Schutz unseres Wasserwildes in der Aufbesserung der Verhältnisse unserer Natrongewässer urigen Charakters. Wir können aber nur dann mit der Festigung und Ausdehnung der Anfangserfolge rechnen, wenn wir in dem, zur Zeit sehr beunruhigten Lebensraum der Teichwirtschaften, Reisfelder und Wasserspeicher auch günstige Ver- hältnisse schaffen können. 1 1 x e L f \ A | DI di È 5 - PA \ ly d P_4 Ta 5 =. ’ 4 | | vinti) Ly: Le Mai parati eta tdde PEU TONNES | Fe di à prati ira pen d my ‘de PUPA à pa’ A PI : AL), stri Ke ee at (a) wy DE ru Pie i Ah, ee et nt vili FM: keer : a p 1 A a re die zetek hd bi ad ap: Wert Stig T Pi VAL LOTO PE EN : due ivre ail cocotier acte à deri tetto Aaah ge já agent il Hatan ÁLY éke meter ft Dda etes miens a ch Lele MR à peda tal ris 090 A {i} atout Ato ii ae was iro ht Weeden RA themit yee did oes ala denice era ety sve PMLI + 1492 entita EL Monte MR: ome UN PTT AL yore er en drain ee ae et Heat rel MIOTTO. (dla aus att e dE Ratio rn TRE ‚26 PP tern 0, Be tunen oh ki de ee E dt d in TOTTI si ző RE: een. met ESS Lies Un dich ata ee The LE BE ii) din aa et tré pra rit 4 ‘asgl cpl veni AMG a nari dima tic: niet SAR ri gratia, beccare A PA PLL ee INIL i ife end ah ano ra) ah dra ds DT PLT AONE er Ar tenter dim rude rit An ant rt ap pari by TT en re NÉL Cru ihe irn wen ide Ab ln ee purl LEDA pita ta any) HER Hi Rea iL. 0 bad awl LES LR CARE od vegeta wr phe bids fr suite ashen ee LR sr ed RL DELL | MN Ag BI Lungi ed ls (Pianos voir ee he hate tert tése ; : pad (PO Davila. Pirellone a dior sien dled ara RA ere ILL 1 four. Posh Pe mie Bag ul Tora ie de dite ter y a apri eT à è do A; data List late dd id fied! abati AD: 1 LUS à PEAR EUT PA din us ay 18 7 5 Midi Pe i ine cià >. nme} stila ae Sip s À vase wan Lit ng itera ot) LEBE at vl} ME jette à à pi [EU ha Wine ae Lely nu i ETUI re wuss é Ù | : ' ÿ: | UE ar A ‘ Ba fil Misak RON t hed er he der] rue dem D (da role OR 7 = 2 ¥ L AR inte rye tele "O ALT RABEN Pi POLE ARENA). LETTI I tal ‘a UT TE AN “i ee Cie PAM Va, PI rota Gi oe Agoda prada rong sa To CM ch dr, n; ig: ees Let dea! een eh. dit) 4 dt À a wy, Went eS UR PARTS me #1 ted ant PETE Werten tu rit KR ten f ee bree Mask et inne Rn pi n " boa i go ay ar) ACHT, Ye chi dr Sie 4 Oe; ia Fr Pa LE ay GR DIVA 4 La | TIM: ITA tu RTS: + ad ‘ n , ; i sue: vi SAP A 14 oe ti Bee ER Reh yy ‘ ; ep pe ee 9 Io ERI, Pyar ve oO ar‘ : Micia ue | | RE het, Lid LR RE die cio fe è La | Non Pa 5 Het SANTA: Als Li MOANA a 7 ceti 3 i = È A +, re TH de uni L'anima we), > I Pa, 3 irik 4 | aes 3 LL rar | a ua eV d | A a a re ine ea iris và L IE FE CRU 4 Crop mi A; w | le; a EL A A i \ ’ a ; | | » i ) Bi vite. tee? où ALT, = hi | L* "à MISI ut Bel Tee Bata © ny N 1408 új | 2 ‘ padri è PR Bi ile AGI ee. me [AA 12 LA | m fir ERS. N | age st 17222 ey Pur Pa 5 CIA Mal NA NUE ET TA 1 ME ft id pb: De Mi sel GE mt ev Gt Lio Heli ARD | $ rs n mi N F È | | x ing“ 4 né eta, ni Po ev] | LI 1. n ¥ ‘ir? | ue 4 he lw re À RAS dem - PAT qu, © LT OR oR HAT Maid u ram Be 9 Roca A dad CL + & u gni n TA i's ut 17 Forts wa j u NE dira a a En. Nu ie PTT PAR LE py stars d'u MOT rà ri AA ra vo‘ x men. Le re: È pedi, LA de ite det) Ver Romi, PIRA eri POS Bob fa js ET Pad VAE TPE EN RA Nd DEN een WO Br ee PEGI Br aaa | x pe | NRC bat es Be ve sid Caldo ‘tone DCS TO DU tot (CR NPC PTE aa, © 6 40 Aso At aa, ne TT Soi Jr ee Keith ee A Br le ur EU PEL | Fr AR RIA ite Aaa «ape ages te the Ae da oh) er en gm kann I: fa to irn Bey Sige PR in „Rare pha A à pe lis Van À ‘ MERO N È 2 "a y Kg x ee £ “è fi . da } i> x . oft EL ai > î ri) E x PO bat ; De MEDITERRÁN HANTMADAR-FAJOK KÁRPÁT-MEDENCEI ELŐFORDULÁSAINAK JELENTŐSÉGE Schmidt Egon Magyarország nyugati fele, főleg annak déli részei éghajlatilag és florisztikai- lag szubmediterrán jellegűnek tekinthetők. Budapest csapadékjárása a ko- rabbi feldolgozással (PÉczELY, 1957) ellentétben kifejezetten szubmediterrán, amit alátámaszt a mindössze 24%-os tisztán kontinentális jellegű határozott nyárközépi maximumok gyakorisága is (ZÖLYoMI, 1958). A szubmediterrán éghajlati vonások kialakulásában kétségkívül nagy szerepe van az Alpok és a Kárpátok jelenlétének, melyek gyengítik és korlátozzák mind a nyugati maritim, mind az északi és keleti légáramlatokkal kapcsolatos kontinentális befolyást, de szabad utat engednek a déli áramlatoknak, s így a mediterrán jelleg kedvező behatolásának. A budai dolomithegyek karsztos, messziről teljesen kopasznak tűnő és meredeken délnek tekintő lejtőinek jellegzetes növénytárulása a Festucetum glaucae hungaricum, ugyanez a társulás meg- található a dunántúli középhegységekben is. A lazán záródó gyepszintet főleg a Festuca glauca és a Carex humilis alkotja. A pontus-mediterrän vagy atlanti- mediterràn jellegü szubmediterran flöraelemek valamennyi növenytärsuläs között itt vannak a legnagyobb számban (27%) képviselve, bar mellettük elég magas a kontinentális és pusztai flöraelemek együttes aránya is (17%) (ZOLYOMI, 1958). A mediterraneumra jellemző karsztos, mészköves dolomitos hegységeknek mintegy előretolt nyúlványait alkotják a Kárpát-medencében többnyire tagol- tan fellépő kisebb-nagyobb mészkő-dolomit vonulatok. Flórájuk és gerinc- telen faunájuk általában igen jellegzetes, de gerinces faunájukat tekintve is legtöbbször megvannak a jellemző, karakterisztikusan ott előforduló vagy vonulás idején ott megjelenő fajaik. E fajok megoszlását néhány kiragadott példával szemléltetem (15. táblázat). A táblázatban szereplő fajok mindegyike természetesen nem tekinthető mediterrán elemnek, azonban a magyarországi karsztos, dolomit-mészköves területeknek kétségkívül jellemzői. Közülük talán legkarakterisztikusabb a kövirigó, mely mint egyébként is déli elterjedésű faj, néhány párban a leg- több ilyen jellegű területen megtalálható. Általában hűséges kísérői a hant- madár, házi rozsdafarkú és a cigánycsuk, utóbbi elsősorban az elszórt dolo- mitsziklák közti csenevész bokrosokra jellemző. A kifejezetten mediterrán elterjedésű bajszos sármány a Bükk-hegység két karsztos pontján is fészkel (DANDL, 1959, SzAB6, 1962). E területektől légvonalban nem messze, Csehszlo- vákiában ugyancsak állandó populáció él (Kux, 1954), legutóbb, szintén ezen a tágabb értelemben vett komplexumon belül, MosAnszky (szóbeli közl.) bukkant rá. A Budapest közelében fekvő Budaörsön, mely egyike legtipi- kusabb szubmediterrán jellegű területeinknek változó számban évről évre át- 79 15. tablazat Néhany pelda egyes madar- és hüllöfajok elöfordulasara magyarországi mészkô-dolomit területeken Bükk E Budai |(Aggtelek,| Villányi | , Vertes hegyek Jósvafő, | hegység eS YSES Bélk6) | (Csakvar) | Monticola saxatilis + | He sE 34 Oenanthe oenanthe + - = - Saxicola torquata = + sh Phoenicurus ochruros = - + + Emberiza cia télen = Coluber jugularis >> dla Lacerta muralis - e u + telelnek, feltehetőleg a csehszlovák populációból származó példányok (DANDL, 1954, 1955). Itt a déli kitettségű, könnyen kiolvadó hegyoldalban elsősorban a Diplachne serotina és a Festuca pratensis magvait fogyasztották (DANDL, 1959). A hüllők közül a pontusi eredetű haragos sikló érdemel említést, mely Magyar- országnak ez ideig két pontjáról ismeretes (15. táblázat). Ugyancsak Magyar- országon éri el legészakibb elterjedését a pannongyik. A mészköves-dolomitos területeinkre mindenütt jellemző fali gyik szlovákiai elterjedését MOSÁNSZKY (1957) dolgozta fel s annak az évi átlaghőmérséklettel fennálló kapcsolatára mutatott rá. : Az utobbi évtizedekben az Eszak-Atlantikumban, majd a Kelet-Balkänon levő felmelegedési göc hatására számos madárfaj ( Accipiter brevipes, Dendro- copos syriacus, Streptopelia decaocto, Hippolais pallida) arealjat kiterjesztve mint költö-faj jelent meg a Kärpät-medenceben (GYŐRI & SCHMIDT, 1962, KEVE, 1963, ARADI, 1964). Màs fajok, mint a kis kárókatona és a päsztor- gem egyre gyakoribbá váló költési időben történő megjelenéseikkel hívták fel magukra a figyelmet (BERETZK, 1960, SCHMIDT & STERBETZ, 1962, PATKAI, 1964, STERBETZ, 1964). Ezek a megjelenések a kiskócsag terjeszkedésének ismeretében (STERBETZ, 1961) spontán vetik fel egy esetleges megtelepedés gondolatát, sőt a kis kárókatona 1963-ban és 1964 ben feltételezhetően már költött is egy-egy párban a Körös árterületében levő gémtelepen (VERTSE, 1966). 1947-től kezdődnek a déli- (Oenanthe hispanica) és az apácahantmadarak (Oenanthe pleschanka) egyelőre szórványos megjelenései a magyarországi mészköves-dolomitos területeken (DANDL, 1950, 1957, KoFFÁN, 1957, FARKAS, 1959, SCHAFER, 1964, SCHMIDT, 1967). E területtipus legalaposabban kutatott részét kétségkívül a budai hegykomplexum megfelelő része, elsősorban Buda- örs és környékének hegyei jelentik. A rendszeres megfigyelések következtében nem látszik véletlennek, hogy a déli hantmadärfajok észleléseinek zöme is éppen Budaörs, és általában Budapest környékéről való. A budaörsi terület központjában szőlős-gyümölcsös fekszik, melyet körben kopár, alacsonyfüvű, nagyobb sziklatömbökkel vagy kisebb sziklákkal borított alacsony hegyek 80 “ 16. táblázat Déli- és apdca-hantmadarak megjelenései a Budapest környéki dolomit — meszköhegyekben Oenanthe hispanica 1947. V. - Budaörs Egész nyáron át kitartott. A közönséges hantmadár tojókat kergette. Május 26-án etetni segített közönséges hantmadár párnál. ; (Dandl J.) 1948. V. 6. g Budaörs Kiégett fenyők csúcsán énekelt. Begyüjtve a Madártani Intézet részére. é (Dandl J.) 1961. Vib; c Budaörs Fenyőcsúcson énekelt. (Koffan K.) 1955. VI. 12—15. c Budaörs Közönséges hantmadarakkal mozgott együtt, gyakran énekelt. Begyűjtve a Madártani Intézet részére. (Dandl J.) 1963. VI. 10. c Pilisvörösvár Használaton kívüli bányában közönséges hantmadár pár fiókáit etette. (Dr. Végh I.) Oenanthe pleschanka 1955. V. 15—VI. 15. 5 Budaörs Gyakran enekelt villanydrötokon, szik- läkon. A szölökben a karökon mozgott. (Koffan K.) 1956. IX. 2—3. 5 Budaörs Közönséges hantmadarakkal és házi rozsdafarkúakkal mozgott együtt. Be- gyűjtve a Madártani Intézet részére. ( Farkas T.) 1964. VII. eleje. -7 Dunabogdány A nagy bányakomplexum egyik fejtőjé- ben mozgott. (Dr. Végh I.) 1965. VI. 13—16. c Budaörs Fészkét építő közönséges hantmadár pár közelében. Gyakran énekelt, háztető- kön, egy szellőzőnyílás kövén, néha a fészek közvetlen közelében. ( Schmidt E.) gyűrűje határol. Ezt követőleg erdők, illetve kultúrterületek következnek, még jobban aláhúzva a terület izolált, szigetszerű jellegét. A Budapest kör- nyéki dolomit-mészkőhegyekben megfigyelt déli- és apácahantmadarak elő- fordulási adatait a 16. táblázat szemlélteti. A táblázaton szereplő példányokon kívül még egy déli hantmadár adatunk van Magyarországról. 1960. április 11-én Aggteleken( Borsod-Abaúj m.) karszto- sodó mészköves hegyoldalban egy Oenanthe hispanica hím példányát figyelték 6 Aquila 81 .. Budaörs környéke ő. ábra. Die Umgebung von Budaörs (neben Budapest) Abb. 5. Dr. Sterbetz I. Foto "I zjoquais “Aq :0704 UDULULOYLO À s pp an ahjay ıspnp »yunyasajd "99 pun vovundsry ayrunuag uoa 210) ap (Isadppng uagau) saoopng uoa bungobur) aq 40/9799 JOPDUYJUVDY-VIDÁD sa -yap D ‘ayahiusoy szoopng ‘DIQP ‘9 ‘ 9 agy 83 6* meg (SCHAFER, 1964)". Megemlitendö még, hogy az al-dunai meszköves karsztos területeken (Bazias, Tiszovicza, Dubova, Koronini) 1909 és 1912-ben tobb pàr Oenanthe hispanica tartözkodott, és minden valöszinüseg szerint költött is (LINTIA, 1909, 1913, WEIGOLD, 1913). Ez a terület, ahol egyébként a nevezett szerzök tobbek között rendszeres feszkelöfajkent talältäk a söveny- sarmanyt is, erősen mediterrán jellegével tűnt fel, s ilyen vonatkozásban újabb összekötőpontot jelent a Kárpát-medence belseje felé. Magyarországtól északra, Csehszlovakiabol egyetlen adat van. A déli-hantmadär feketetorkú változatának hím példányát 1960. június 1-én Maletin mellett, Északnyugat- Morvaországban figyelték meg (MRACOvSKY, 1961). A madár az országúton tartózkodott, néha kőrakásra vagy alacsony száraz faágakra ült. A közelben sziklákkal borított földek terültek el. Két nappal később, bár az egész környé- ket átkutatták, a madár már nem került elő. A felsorolt adatokat értékelve a következők tűnnek fel: 1. Az észlelt példányok mindegyike hím volt. 2. Egyik másik példány a területen hosszabb ideig is kitartott. 3. Mind a déli, mind az apáca-hantmadarak láthatóan keresték a közön- séges hantmadarak társaságát, énekeltek, sőt egyes példányok párokhoz tár- sulva azok fiókáit is etették. 4. Mind a kilenc észlelés mészköves-dolomitos területre esett. Az első megállapításnak természetesen magyarázata lehet az is, hogy a tojók, melyek a közönséges hantmadár tojóitól a terepen csak nehezen vagy egyáltalán nem különíthetők el, elkerülték a figyelmet, illetve azokat nem lehe- tett egy esetleges előfordulás esetén felismerni. Azonban egyéb fajoknak az utóbbi évtizedekben történt terjeszkedésének ismeretében ezeket az egyelőre szórványos megjelenéseket mint egy esetleges: későbbi arealkiterjesztés elő- jeleit is tekinthetjük. Ismeretes, hogy egyes fajoknál mindig a hímek azok, melyek egy terjeszkedés során az új területen először megjelennek. Ezt talál- ták LANYON (1953, 1957) és SziJJ (1962 és levélbeni közl.) a Sturnella fajokon végzett vizsgálataik során, más esetben azonban, pl. a Magyarországon meg- jelenő balkáni harkály első példányainál a két ivar kb. azonos arányban volt képviselve (GRESCHIK, 1939). A Magyarországon megkerült kis héják első példányainál viszont a tojók, elsősorban fiatalabb példányok voltak túlsúly- ban (PÁTKAI szóbeli közl.). A két utóbbi, példaképpen fölhozott faj közül a bal- káni harkály, mint ismeretes, szinte robbanásszerűen nyomult előre, a kis héja viszont, bár már évek óta rendszeres költőfajnak tekinthető Magyaror- szágon, ma is csak kis számban szigetszerűen található. A különböző expan- ziós fajok között tehát kvalitatív különbségek vannak és ennek alapján a kö- vetkező csoportokat lehet felállítani : ih Viszonylag rövid id6 alatt nagy területeket höditottak meg, szämuk magas. Az új költöterületen talált fajtärsat az általuk megszállt, elsősorban kultúrterületekről fokozatosan, helyenként teljesen kiszorították ( Dendroco- pos syriacus, Streptopelia decaocto). 2. Lassú előrenyomulás, és egyedenkinti szórványos előkerülés után ma már rendes költőfajok Magyarországon, ennek ellenére állományuk csak kis- számú, s egyelőre nem mutat különösebb gyarapodást. Nem jelentettek kon- kurrenciát a rokon fajok részére ( Accipiter brevipes, Hippolais pallida). * Az eredeti szövegben tévesen 2 példány szerepel, mind ez ideig nem helyesbítették. 84 3. A harmadik csoportot csak feltetelezhetöen arealkiterjesztö fajok alkot- ják, melyek tagjai az utóbbi évtizedekben több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg elsősorban költési időben, s olyan biotópokban, melyek az eredeti költöhellyel analógiát mutatnak (Phalacrocorax pygmaeus, Ardeola ibis, Oenanthe hispanica, Oenanthe pleschanka). Közülük a kis kárókatona, mely a XIX. században még rendszeresen költött Magyarországon, az utóbbi évek- ben nagy valószínűséggel ismét mint fészkelő jelent meg a Körös mentén. A pásztorgémnek a saséri gémtelepen előkerült példányai a kis kócsag újabb- kori térhódításának tükrében szintén alapot adnak e faj esetleges terjesz- kedési kísérletének feltételezésére. A két mediterrán hantmadár-faj esetében az a tény, hogy az egyik példány (Oenanthe hispanica) bizonyítottan, a többi pedig nagyon valószínűen nem- csak átvonult, hanem hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott is a területen, ismét a biotópok bizonyos fokú analógiájára mutat rá. A déli hantmadár egyébként számos esetben megkerült pl. Helgolandon, változóan tavasszal és ősszel (NIETHAMMER, 1937), Bajoroszägban mint ritka vendég április-május- ban ( Wüsr, 1962). HOLLOM (1960) Angliából nem is említi a legritkább fajok között, Boxter és RINTOUL (1953) Skóciából három példányt (2-7 1 9) sorol fel, valamennyit szeptemberből (különböző évekből). Egyébként az Angliába elvetődött példányok is többé kevésbé köves vagy sziklás biotópo- kat kerestek fel (HOLME és Simms, 1953), s ilyenkor néhány napig esetleg ki is tartottak ezen a területen (CAMPBELL, 1954). Ezek a megkerülések azonban kétségkívül csak mint érdekességek jöhetnek szóba, s egy angliai terjeszkedési kísérlettel egyelőre már csak az eltérő klímaviszonyok miatt sem hozhatók kapcsolatba. Magyarország klímaviszonyai azonban ezzel szemben általában sokkal kedvezőbbek, amit igazolnak az itt található szubmediterrán flóra- elemek is. Az átlagos júliusi hőmérséklet megegyezik a dalmát partok meg- felelőjével (20—25 90), ahol a déli hantmdár rendes költőfaj, ugyanekkor Anglia és Nyugat-Európa júliusi átlaghőmérséklete 15—20 °C között marad. Egy esetleges megtelepedéshez tehát az egyik legdöntőbb tényező viszonylag kedvezőnek mondható. Hasonlóképpen kedvező az éghajlat alapvető vonását jelentő napsugárzás is. Nyugat-Európában, a nyáron is páradús tengeri leve- gőben könnyen és bőségesen képződő felhőzet lényegesen mérsékli a sugárzást és a velejáró meleget. Igy pl. a londoni tényleges napsütés évi időtartama a csillagászatilag ott lehetségesnek csak 339/-a, a párizsi 37%-a, a koppen- hágai 36%,-a, szemben a Duna-Tisza közi 46—479/-os érvényesüléssel. Nya- ron ez különbség még nagyobb, a budapesti 60%-kal a nyugat-európai 40% áll szemben (Bacsó, 1961). A hazai megfigyelések, mely szerint az itt időző példányok betársultak a közönséges hantmadarakhoz, bizonyíték arra, hogy a tavaszi vagy kora nyári időszaknak megfelelő hormonális állapotban voltak. Ide kapcsolódik STER- BETZ-nek a saséri gémtelepen történt megfigyelése, mely szerint egy pásztor- gém az üstökösgém fészekben annak fiókáit etette (szóbeli közl.). A lelőhelyek ökológiailag hasonló volta e biotópok jelentőségére és fokozott szemmeltartására hívja fel a figyelmet. Összegezve az elmondottakat, sem klimatológiailag sem ökológiailag nem látszik lehetetlennek, hogy mind a Földközi-tenger medencéjének keleti felén és a Fekete-tengernél honos déli hantmadár, mind a Görögországban, a Dobrudzsában és Dél-Bulgáriában élő apácahantmadár, más fajokhoz hason- lóan, egy esetleges arealkiterjesztés közben mint költő faj jelenjen meg a 85 Kärpät-medenceben. Megjelenesükkel ökolögiäjuknak megfelelően elsősorban a Dunäntül melegebb videkein, mindenekelött a meszköves-dolomit hegyeken kell számolnunk. Irodalom — Literatur Aradi, Cs. 1964.: Levant Sparrow Hawk nesting in the Nagyerdő of Debrecen (Aguila, 69—70, 1962—63, p. 250—251) Bacsó, N. 1961.: Einfluss der Steppen-, atlantisehen und mediterranen Klimamerkmale auf die Landwirtsehaft Ungarns. (Agrártud. Egyetem Mezőgazd. Közl., I, p. 157—172) Baxter, E. V. & Rintoul, L. I. 1953.: The Birds of Scotland. (Edinburg) Beretzk, P. 1960.: Pigmy Cormorant on Lake Fehért6 near Szeged. (Aquila, 66, 1959, p. 304— 305) Campbell, M. 1954.: Black-eared Wheatear in Berkshire. (Brit. Birds, 47, p. 313) Dandl, J. 1950.: The oceurrence of the eastern black-eared wheatear in the environ of Budapest. (Aquila, 51—54, 1944—47, p. 179) Dandl, J. 1955.: The Rock-Bunting’s recent occurrence at Budaörs west of Budapest. (Aquila, 59—62, 1952—55, p. 449) Dandl, J. 1957.: Recent appearence of the Black-eared Wheatear in the surrounding of Budapest. (Aquila, 63—64, 1956—57, p. 355) Dandl, J. 1959.: Breeding of the Rock Bunting (Emberiza cia cia L.) in Hungary and surrounding territories. (Aquila, 65, 1958, p. 175—188) Farkas, T. 1959.: First Hungarian Proving Specimen of the Pied Wheatear. (Aquila, 65, 1958, p. 335—337) Greschik, J. 1939.: Vorkommen und Brüten von Dryobates syriacus balcanicus (Gengl. & Stres.) in der ungarischen Tiefebene. (Kócsag IN—XI. p. 84—93) Győry, J. & Schmidt, E. 1962.: The Appearance and Extension of the Olivaceous Warbler in Hungary. (Aquila, 67—68, 1960—61, p. 17—31) Holme, H.C. & Simms, E. 1953.: Black-eared Wheatear in London. (Brit. Birds, 46, p. 66—67) Hollom, P. A. D. 1960.: The popular handbook of rarer british birds. (London) Keve, A. 1963.: Peculiarities of Range Expansion of Three European Bird Species. (Proc. Int. Orn. Cong. XIII, Ithaca, II, p. 1124—1127) Koffän, K. 1957.: First appearance of the Pied Wheatear in Hungary. (Aquila, 63—64, 1956— 1957, p. 327-328) Koffan, K. 1957.: Ornithological observations in the surroundings of Budaörs (near Budapest). (Aquila, 63— 64, 1956— 1957, p. 355—356) Kux, Z. 1954.: Hnizdeni Strnadu Cia (Emberiza cia cia L.) a Strnadu Sedohlavych (Emberiza caesia ssp. n. ?) v CSR. (Acta Musei Moraviae, XXXIX, p. 198—211) Lanyon, W. E. 1953.: Meadowlarks in Wiskonsin, Part. I. Historical and Ecological Aspects of Distribution. (Pass. Pigeon, 15, p. 99—112) Lanyon, W. E. 1957.: The Comparative Biology of Meadowlarks (Sturnella) in Wiscon- sin. (Publ. Nuttal Ornith. Club, 1, Cambridge, Mass) Lintia, D. 1909.: Daten über das Vorkommen von Saxicola stapazina (L.) und Saxicola aurita Temm. in Ungarn. (Aquila, 16, p. 292) Lintia, D. 1913.: Nachtrag zu dem Berichte: Eine mediterrane Oase in der Vogelwelt Südostungarns. (Aquila, 20, p. 213—217) Mosanszky, A. 1957.: Zur Frage der Verbreitung der mitteleuropäischen Mauereidechse (Lacerta muralis muralis [Laur]) in der Slowakei. (Act. Rev. Nat. Mus. Slov., III, p. 42—47) Mracovskj, F. 1961.: Novy élen éeskoslovenské avifauny. (Zpravy MOS, 1, p. 1—3) Niethammer, G. 1937.: Handbuch der deutschen Vogelkunde I., (Leipzig, p. 474) Patkai, I. 1964.: Pygmy Cormorant at Biharugra. Ornithological data from East-Hungary. (Aquila, 69— 70, 1962—63, p. 268) Peezely, Gy. 1957.: Le régime de précipitation de la Hongrie est-il d’un caractère mediter- raneen? (Időjárás, 61, p. 95—98) Schäfer, L. 1964.: Black-throated Wheatear at Aggtelek. (Aquila, 69—70, 1962—63, p. 267— 268) Schmidt, E. 1967.: Pied Wheatear at Budaörs. (Aquila, 73—74, 1966—67, p. 200) 86 Schmidi, E. & Sterbetz, I. 1962.: Cattle Egret in the Sasér Bird Sanctuary. (Aquila, 67—68, 1960—61, p. 243—244) Sterbetz, I. 1961.: Der Seidenreiher. (Die Neue Brehm Bücherei 292. Heft, p. 131) Sterbetz, I. 1964.: Glossy Ibis nesting in the Sasér-Sanctuary. (Aquila, 69—70, 1962—63, p. 247) Szabó, L. 1962.: The Nesting of the Rock Bunting on the Biikk-Mountains. (Aquila, 67— 68, 1960—61, p. 260—261) Szijj, L. 1962.: A Comparative Study of the Sympatric Species of Meadowlarks (Sturnella) in Ontario. (Unpubl. Ph. D. Thesis, Univ. of. Toronto, Dept. of Zoology) Vertse, A. 1966.: Pygmy Cormorant (Phalacrocorax pygmaeus) nesting in Hungary. (Aquila, 71—72, 1964—65, p. 239—240) Weigold, H. 1913. : Eine mediterrane Oase in der Vogelwelt Südostungarns. (Aquila, 20, p. 179—212) Wiist, W. 1962.: Prodromus einer ,,Avifauna Bayerns‘. (Anz. Orn. Ges. Bayern 6, p. 305—358) Zólyomi, B. 1958.: Budapest növényvilága. (In: Budapest természeti képe, Budapest, p. 513) Uber die Bedeutung der Vorkommen siidlicher Steinschmetzerarten im Karpatenbecken von Egon Schmidt Ungarns mittleren und südlichen Gebiete können sowohl klimatologisch als auch floristisch entschieden als submediterran gelten. Entgegen der älteren Meinung (PECZELY, 1957) sind die Niederschlagsverhältnisse von Budapest ausgesprochen submediterran, was auch dadurch bekräftigt wird, dass die Häufigkeit der rein kontinentalen, ausge- sprochen hochsommerlichen Typen alles in allem 24% betägt (ZÓLYOMI, 1958). Zur Ausbildung des submediterranen Charakters tragen die Alpen und Karpaten entschieden wesentlich bei. In manchen Beziehungen hemmen sie die Überhandnahme von atlanti- schen, je auch von Steppen-Einflüssen, indem sie sowohl den westlischen maritimen, als auch den mit nördlichen und östlichen Strömungen verbundenen kontinentalen Einfluss begrenzen, demgegenüber aber freien Lauf lassen den südlichen Strömungen und damit der Ausbildung des günstigen mediterranen Charakters Vorschub leisten. Für die von weitem ganz kahl scheinenden, nach Süden steil abfallenden Hänge der verkarsteten Dolomitberge von Buda ist das Festucetum glaucae hungaricum die typische Pflanzenassoziation. Die glei- che Pflanzengesellschaft ist auch im transdanubischen Mittelgebirge anzutreffen. Die lose geschlossene Grasnarbe besteht hauptsächlich aus Festuca glauca und Carex humilis. Unter allen Pflanzengesellschaften sind die submediterranen Elemente pontisch-mediter- ranen oder atlantisch-mediterranen Charakters hier am häufigsten vertreten (27%), obwohl neben ihnen die Zahl der Vertreter der Kontinentalen- und Steppenflora zusammen immerhin auch ziemlich hoch ist (17%). (ZöLyoM1, 1958.) Im Karpatenbecken bilden die meist gegliederten, mehr oder weniger bedeutenden Kalk- und Dolomitgebirgszüge sozusagen die vorgeschobenen Ausläufer der für das Mediterrane charakteristische verkarstete Kalk- und Dolomitgebirge. Ihre Flora und wir- bellose Fauna ist im Allgemeinen sehr bezeichnend, aber auch von den Wirbeltieren sind meistens charakteristisch dort vorkommende oder zur Zugzeit sich eintreffende Arten zu finden. Die Verteilung dieser Arten in Ungarn veranschaulicht die Tab. 15. mit einigen Beispielen. Nicht jede Art auf dieser Tabelle kann natürlich als mediterran Element an- gesehen werden, sie sind aber jedenfalls bezeichnend für die ungarischen verkarsteten Dolomit— Kalkstein Gebiete. Unter ihnen ist vielleicht am charakteristischsten der Steinrötel (Monticola saxatilis), eine übrigens hauptsächlich im Süden verbreitete Art, die mit einigen Pärchen an den meisten Orten solchen Charakters anzutreffen ist. Im Allgemeinen erschienen als seine treuen Begleiter der Steinschmätzer (Oenanthe oenanthe), der Hausrotschwanz (Phoenicurus ochruros) und das Schwarzkehlchen (Saaicola torquata), letzterer bezeichnend für die Kümmersträucher zwischen zersträuten Dolomitfelsen. Die Zippammer (Emberiza cia), eine ausgesprochen mediterran verbreitete Art, brütet an zwei karstigen Punkten des Bükk-Gebirges (DANDL, 1959, SzaBó, 1962). In der Luft- linie unweit davon in der Tschechoslowakei, lebt ebenfalls eine ständige Population 87 Tabelle 15. Beispiele für das Vorkommen (+) einiger Reptilien und Vögel- arten in ungarischen Kalk- und Dolomitgebirgen : | Nagyhar- | Die Umge-| Biikk- sany-er Csakvar Art | bung von | Gebirge Gebirge |(Vertes-Ge- Budapest (Südpanno- birge) nien) Monticola saxatilis - + + “a Oenanthe oenanthe _ _ + + Saxicola torquata dh sia da Phoenicurus ochruros + 4 "in Emberiza cia Im Win- ter ata Lacerta muralis - + + + Coluber jugularis + = (Kux, 1954), und erst von kurzem fand ihn MosAnszky (mündl.) ebenfalls auf diesem Gebiet auf einem anderen Ort. In der Nähe von Budapest, bei Budaörs, eines der typisch- sten submediterran Gegenden unseres Landes, überwintern sie in verschiedentlicher Anzahl von Jahr zu Jahr, es sind mutmasslich Exemplare aus der tschechoslowakischen Population (DANDL, 1954, 1955). Sie verzehrten dort auf den südwärts gerichteten, leicht en Hängen die Samen von Diplachne serotina und Festuca pratensis (DANDL, 1959). Unter der Reptilien verdient erwähnt zu werden die Zornnatter (Coluber jugularis) pontischen Ursprungs, in Ungarn derzeit an zwei Stellen bekannt (Tab. 15.). Gleichfalls in Ungarn erreicht die Johanniseidechse ( Ablepharus kitaibelii) ihre nördlichste Aus- breitung, und die Mauereidechse (Lacerta muralis) findet sich überall auf den Kalkstein- Dolomit Gebieten. Die Ausbreitung dieser letzteren Art in der Slowakei hat MOSANSZKY (1957) untersucht, und auf eine Korrelation mit der mittleren Jarestemperatur hinge- wiesen. Als Auswirkung der nordatlantischen und ostbalkanischen Erwärmungszentrum haben eine Reihe Vögelarten, so der Kurzfangsperber (Accipiter brevipes), der Blutspecht (Dendrocopos syriacus), die Türkentaube (Streptopelia decaocto), das Blasspötter (Hip- polais pallida) ihr Verbreitungsgebiet erweitert, und sind als Brüter in dem Karpaten- becken erschienen (GYŐRI & SCHMIDT, 1962, KEVE, 1963, ARADI, 1964). Andere Arten, so z.B. die Zwergscharbe (Phalacrocorax pygmaeus) und die Kuhreiher ( Ardeola ibis ) erschei- nen in der Brutzeit immer häufiger (BERETZK 1960, SCHMIDT &STERBETZ 1962, PATKAI 1964, STERBETZ 1964). In Kenntnis der Ausbreitung des Seidenreihers (Hgretta garzetta) (STERBETZ, 1961) lässt diese Tatsache spontan den Gedanken aufkommen an eine Areal- verbreitung dieser Arten, umsomehr, als vermutlich in den Jahren 1963 und 1964 der Zwergscharbe mit je ein Paar schon in der Reiherkolonie am Flussgebiet der Körös brütete (VERTSE, 1966). Ab 1947 beginnt das einstweilen sporadische Erscheinen des Mittelmeersteinschmät- zers (Oenanthe hispanica) und des Nonnensteinschmätzer (Oenanthe pleschanka) auf den ungarischen Kalkstein- und Dolomitgebieten ( DANDL, 1950, 1957, KorrAn 1957, FARKAS 1959, SCHÄFER, 1964, SCHMIDT 1967). Von diesem Geländetyp sind zweifelsohne am grind- lichsten erforscht die entsprechenden Teile des budaer Gebirgsmassivs, in erster Linie Budaörs mit den umgebenden Bergen. Es ist kein Zufall (wegen ständige systematischen Beobachtungen mehrere Beobachters), dass gerade von Budaörs und im Allgemeinen aus der Umgebung von Budapest die Mehrheit der Feststellungen südlicher Steinschmätzerar- ten erbracht haben. Im Zentrum des Budaörser Gebietes befinden sich Wein- und Obst- kulturen, ringsförmig umgeben von kahlen, oder mit niederem Graswuchs bedeckten niedrigen Bergen, auf denen versträut grössere und kleinere Felsblöcke liegen. Daran anschliessend werten sich Waldungen und Kulturflächen aus, und unterstreichen damit noch eindrücklicher den isolierten, inselartigen Charakter der Gegend. 88 Tabelle 16. Das Vorkommen und einige Bemerkungen für Oenanthe hispanica und Oenanthe pleschanka in der Umgebung von Budapest Oenanthe hispanica 5. 1947. 5 Budaòrs Den ganzen Sommer hindurch am Platze. Hetzte die Weibchen des Steinschätzers. Am 26. Mai half er beim Füttern einem Steinschmätzer- Pärchen. 6.5.1948. 5 Budaörs Singend auf verkohlten Fichten. Eingesam- melt für das Ornith. Institut. 5. 5. 1951. c" Budaörs Singend auf Fichten. 12—15. 6. 1955. s Budaörs Gemeinsam mit Steinschmätzern, oft singend. Eingesammelt für das Ornith. Institut. 10. 6. 1963. a — Pilisvörösvár Fütterte die Jungen vom Steinschmätzer in einem aufgelassenen Steinbruch. Oenanthe pleschanka 15. 5.—15. 6. 5 Budaörs Sang oft, auf Leitungsdrähten, Felsen. In 1955. Weingärten auf den Pfählen. 2-—3. 9. 1956. ¥~ Budaòrs Gemeinsam mit Steinschmätzern und Haus- rotschwänzen. Eingesammelt für das Or- nith. Institut. Anfang 7. J Dunabogdány Bewegte sich in einem Teil eines grossen 1964. Bergwerks. 13—16. 6. 1965. 5 Budaòrs In der Nähe baute ein Oenanthe oenanthe- Pärchen ihr Nest. Sang oft auf Hausdä- chern, dem Absatz von Lüftungsluken, ‚manchmal ganz in der Nähe des Nestes. Tab. 16. zeigt die Daten vom Vorkommen des Mittelmeersteinschmätzers und des Nonnensteinschmätzers im Dolomit-Kalkgebirge in der Umgebung von Budapest. Ausser den in der Tab. 16. angeführten Exemplaren haben wir noch ein Vorkommen des Mittel- meersteinschmätzers in Ungarn zu verzeichnen. Am 11.4.1960 konnte ein Exemplar bei Aggtelek (Bükk-Gebirge) auf einem verkarstenden Kalksteingebiet gesichtet werden (SCHÄFER, 1964).* Auch soll erwähnt werden, dass auf den karstigen Kalksteingebieten der unteren Donau (Bäziäs, Tiszovieza, Dubova, Koroniki) 1909 und 1912 mehrere Paare Mittelmeersteinschmätzern sich aufgehalten hatten, und auch aller wahrscheinlich- keit nach dort brüteten (LINTIA, 1909, 1913, WEIGOLD, 1913). Dieses Gebiet, wo sonst die genannten Autoren unter anderen als regelmässiger Brutvogel auch die Zaunammer (Emberiza eirlus) gefunden haben, fällt mit seinem absoluten mediterranen Charakter auf, und bildet somit ein neues Verbindungsglied zu dem Innenraum des Karpatenbeckens. *Im Originaltext stehen irrtümlich 2 Exemplare. Bis jetzt nicht korrigiert worden. 89 Nördlich von Ungarn, aus der Tschechoslowakei, liegt nur eine einzige Angabe vor. Ein Männchen des Mittelmeersteinschmätzers wurde am 1.6.1960 bei Maletin, Nordwes- tern Mährens, beobachtet (MRAGoVSKY, 1961). Der Vogel hielt sich auf der Landstrasse auf, setzte sich zwischendurch auf Steinhaufen oder auf niedrige dürre Aste. In der Nähe breitete sich von Felsklötzen bedecktes Gelände mit häufigen Brücken aus. Werten wir die mitgeteilten Angaben aus, so fällt auf, dass: 1. Alle wahrgenommenen Exemplare Männchen waren. 2. Etliche Exemplare auch längere Zeit auf dem Gebiet ausharrten. 3. Augenscheinlich sowohl der Mittelmeersteinschmätzer als auch die Nonnenstein- schmätzer die Gesellschaft der Steinschmätzer suchten. Sie sangen und einige schlossen sich an Pärchen an und fütterten deren Jungen. 4. Alle neun Beobachtungen wurden auf Kalkstein-Dolomit Gebieten gemacht. Die erste Feststellung mag ihren Grund darin haben, dass die Weibchen, die von denen die 9 © des Steinschmätzers feldornithologisch nicht, oder nur schwer zu unterscheiden sind übersehen wurden, bez. man sie eben nicht erkennen konne, wenn sie auch anwesend waren. In Kenntnis der Ausbreitung anderer Arten im Laufe der letzten Jahrzehnten kann man aber dieses, vorderhand vereinzelte Auftreten als Verzeichen einer späteren Ausweitung des Siedlungsareals betrachten. Es ist bakannt, dass es Arten gibt, bei denen es meistens die Männchen sind, die im Laufe der Ausbreitung als erste auf dem neuen Areal erscheinen. LANYON (1953, 1957) und Sz13y (1962 und briefl.) fanden es so bei ihren Untersuchungen an Sturnella Arten. Hingegen waren beim Erscheinen der ersten Exemplare vom Blutspecht in Ungarn die beiden Geschlechter ungefähr gleichmässig vertreten (GRESCHIK, 1939). Schliesslich befanden sich unter den ersten Exemplaren der in Ungarn eingesammelten Kurzfangsperbern geradezu die Weibchen, unter ihnen haupt- sächlich einjährige, in der Mehrzahl (PATKAI briefl.). Von den als Beispiel angeführten letzteren zwei Arten drang bekanhtlich der Blutspecht explosionsartig vorwärts, während der Kurzfangsperber auch heute noch nur in kleiner Anzahl, inselartig isoliert vorkommt, obwohl er seit Jahren in Ungarn regelmässiger Brutvogel ist. Es zeigen sich also bei den expansiven Arten kvalitative Unterschiede. Derzeit können sie in folgende Gruppen eingeteilt werden; 1. Die in verhältnismässig kurzer Zeit weite Gebiete besetzten, und treten in grosser Anzahl auf. Sie verdrängten aus dem neubesetzten, hauptsächlich Kulturgebieten die einheimische Konspecies fast ganz (Streptopelia decaocto-Streptopelia turtur; Dendrocopos syriacus-Dendrocopos major). 2. Nach langsamen Vordringen und vereinzelter Wahrnehmung nun regelmässige Brüter in Ungarn. Trotztdem ist ihr Bestand nicht zahlreich, und zeigt einstweilen auch keinen nennenswerten Zuwachs. Machen den verwandten Arten keine Konkurrenz ( Accipiter brevipes- Accipiter nisus; Hippolais pallida-Hippolais icterina). 3. Die dritte Gruppe bilden nur vermutlich arealausbreitende Arten, deren Exemplare während den letzten Jahrzehnten mehr oder weniger regelmässig erscheinen, in erster Linie während der Brutzeit und auf Biotopen, die mit ihren ursprünglichen Brutstätten eine Analogie aufweisen (Phalacrocorax pygmaeus, Ardeola ibis, Oenanthe hispanica, Oenanthe pleschanka). Von diesen ist die Zwergscharbe, die im XIX. Jahrhundert noch regelmässig in Ungarn brütete, in den letzten Jahren vermutlich wieder als Brutvogel an den Ufern der Körös aufgetreten. In Analogie zur neuzeitlichen Expansion des Seidenreihers mag das Vorkommen von Kuhreihern in der sasérer Reiherkolonie ebenso als ein Expan- sionsversuch der Art gedeutet werden. Im Falle der beiden südlichen Steinschmätzerarten spricht der Umstand, dass das eine Exemplar (Oenanthe hispanica) bewiesenermassen, die übrigen aber sehr wahrscheinlich nicht nur durchzügler waren, sondern auf dem Gebiet mehr oder weniger lang verweilten, für die Analogie der Biotope zu ihrem heimatlichen Lebensraum. Übrigens fand sich der Mittelmeersteinschmätzer in vielen Fällen, so z.B. auf Helgoland vor, sowohl im Frühling als noch im Herbst (NIETHAMMER, 1937), in Bayern als Irrgast im April-Mai (WÜsr, 1962). HoLLom (1960) in England zählt ihn gar nicht zu den seltensten Arten, BOXTER und RINTOUL (1953) erwähnen aus Schottland drei Exemplare (2 5‘ und 1 ©) alles im September (in verschiedenen Jahren). Auch die nach England verschlagenen Exemplare suchten Biotope auf die mehr oder weniger steinig oder felsig waren (HOLME und SIMMS, 1953) und hielten dann eventuell einige Tage lang dort aus (CAMPBELL, 1954). Diese Vor- kommen können aber gewiss nur als Kuriosa betrachtet werden, und können mit einem Ausbreitungsversuch in England schon wegen dem abweichenden Klima nicht in Zusam- menhang gebracht werden. Die klimatische Verhältnise in Ungarn sind hingegen im All- gemeinen viel günstiger und die submediterrane Floraelemente, die hier angetroffen sind 90 bestätigen es. Die mittlere Temperatur im Juli entspricht dem der Dalmatischen Küste (20—25°C), wo die Mittelmeersteinschmàtzer regelmässig brütet, während sie zur gleichen Zeit in England und West-Europa nur 15—20°C erreicht. Somit kann einer der entschei- densten Faktoren für eine etwaige Einbürgerung als verhältnismässig günstig bezeichnet werden. Gleichfalls günstig gestaltet sich der fundamentale Klimafaktor, nähmlich die Sonnenbestrahlung. In West-Europa tritt bei dem auch im Sommer hohen Feuchtigkeits- gehalt der Meeresluft leicht ausgiebige Wolkenbildung ein, wodurch die Sonnenbestrah- lung und die damit verbundene Erwärmung erheblich verringert wird. So beträgt z.B. die jährliche Sonnenscheindauer nur 33% der astronomisch möglichen in London, in Paris 37%, in Koppenhagen 36%, hingegen auf dem Landstrich zwischen Donau und Theiss 46—47%. Während dem Sommer ist dieser Unterschied noch eklatanter, Budapest hat 60% gegenüber 40% in West-Europa (BAcsö, 1961). Die innländischen Beobachtungen, wonach hier weilende Exemplare sich zu den Stein- schmätzern gesellten, beweisen, dass das hormonale Stadium der Vögel der frühlings- und vorsommerlichen Jahreszeit entsprach. Wie das bei Oenanthe hispanica schon erwähnt war, beobachtete STERBETZ (mündl.) an der saserer Reiherkolonie auch Ardeola ibis die Jungen von Ardeola ralloides am Nest fütternd. Schliesslich weisen die ökologische Ähnlichkeit der Fundorte auf die Bedeutung dieser Biotope hin, und fordern zu intensiver Beobachtung auf. Zusammenfassend können wir feststellen, dass es wedez aus klimatologischen, noch aus ökologischen Gründen unmöglich wäre, dass sowohl der am östlichen Mittelmeer und am Schwarzen Meer heimische Mittelmeersteinschmätzer, sowohl als auch der in Grie- chenland, in der Dobrudzsa und Südbulgarien lebende Nonnensteinschmätzer, analog zu anderen Arten, bei einen etwaigen Arealausweitung im Karpatenbecken als brütende Art auftreten könnte. Man könnte, gemäss ihrer Okologie, ihr Erscheinen auf den wärme- ren Landstrichen Transdanubiens erwarten, vor allen auf den Kalkstein-Dolomit-Gebir- gen. gr } hole Af yew? Share Sperti cipher? d Lntausi b | L a sì «+. LL nu tégy sepa # bi” AR b ATE, bo 7 4 aly Mi emit Ao celal mee PU ee oe à eta nti “ede Dé ups yun A gi 15 pc | i RE CA EX U “jee ty Ur rue pd (rat abt (A padre | détroit e Ten i | LEA | | Lite i dd raw ib nt unta má ea a E70 PS sh sia Kae * FILTRI 14 De Ah MATA ON) Me eet i crt Ban? Li AAA bibs) Giza oil salotti Ne A. AU In re, tig LE dona 4" Lo tal (RAI ery) Ve { ttal vita ui ie t MIE ver er PIO? & ins î 4 N, A vs pra 1 pui iras “1 ! i) pai ik divi MM i ve wi! Sp 27 Ma atta IAC pi i L fi PA 4% h 1 4 VE A ‘ LI j À AN : IR kél be a pr? Cna (gl hpi x ei Oe NOT \ A bei WIE 5 DI Qu IT PACI ena: a pr b j LME si ta Ci rh (Nt, | AA MAP IT FR ae: NE Gh) Wal sad YA 2260 A er f nu LA j tutto ione Der a gia i Arpa È uaar vi man lent Le i. Elle owe? IL dar “n ve re ( su TE NEE y í f ufo int y st hit RI oy 4 DL TAC. LES Lava 7 ms Wer tai yee Whi Sar cereals fare ART PTT bile in GA I sul sro We? TIE ES Sid AND RE (A TAI ix Dyfed LAY ie US yi dr In TRI N Iata at dat A “ È, 7 § 4 inv ie Monnet Doe ate 4 Pye? tan : Agro gti La Mit TER ete) (Port 14 | di LAU. FREE MO ul dr ele Tr dis duo m if 413 ANNE LE (ONE EL 7 e LAN poi - o A ROM dati RUE eee sid HE RE NAT, lod de ea SÜN ve» x a D er à i , - va n 5 Paes) La ET ‘ ‘ À ‘ 139 CURE | 7 Û 5 weed DAR À N 4 \ veri et: ge i { bi iy ; A Aer BAUR pi x i at eo cd | ee, ‘ & d o A Fi 3 è PORN een: A ! > Aa ’ + ‘ vw. in NT as Det: Li oe n iS tec 34 1 ur nl va art JU 4 ET bee wet ch a u 47 | in À Pe; TH "+ ’ tpg Pi i VITTO ta ri elen já Me, ás ad ee Sumy Mean + 600 >) PR GL ro. iy cate vie | = MAY "Ti INIT VAR, 3 | hő ep. e alle vi SER I, He, dl a fi ¥ a ya | í y v LL L - p Vee EC Ln fede dere zia in à a i AL LALA MM de ty Les Pr badi Ah Rt Ba are Asch i bad de An ne Ab re 2 ml mars ENT LI Ù be DA va pi MiMi pari Wie: Pall, av CN PRIT A Ba eo AMT hi Lv |! | VOL TOC ANT PRINR Kr ea tali ant te, Lui kb è Uri pal wi. ty Re BY ve 5 PR Den A (dos Kr, Ri 19 »tneniber-iin VBA, Dire dr: mb). Culla is si Pe" “e dute pi Le US Sir Liu War Togo j ea WIE diaz ati ceo frange: "2 Brite Tape ne LA 2 zen È vr PREDE è Ark mate pais dI x u ah War bia MEGFIGYELÉSEK A SZAMOS MENTI GYURGYALA GOK (ME ROPS APIASTER) FÉSZKELÉSI VISZONYAIRÓL ÉS TÁPLÁLKOZÁSÁRÓL Fintha István A gyurgyalag a Szamos karakterisztikus madara. Fészekkolóniái és táplál- kozó csapatai rendkívül jellemzők a területre. Elég nagy tömegekben talál- ható, mivel életkörülményei a Szamos hazai szakaszán végig biztosítottak. Fészkelőhelyéül rendkívül alkalmas a folyót kisebb megszakításokkal végig- kísérő, átlagosan 5—6 m magas, függőleges partfal, táplálékszerző területén pedig nagyon megfelelnek a part tetejéig kifutó mezőgazdasági területek : főleg lóhere-, lucernatáblák, legelők, a töltés mentén futó telefonvezetékekkel, melyek pihenő- vagy figyelőhelyül szolgálnak élelemszerzés közben. A leírt terület hosszában általában 2—3-tól 40—50 fészket számláló koló- niái váltogatják egymást. Nem rikán (ha a fészkelőhelyet adó partfal kis területű) magános párban is megtelepszik, sőt néha, dacára a vízmenti költő- helyek bőségének, a folyótól több kilométernyire is tanyát üt. Ilyet az 1952— 55. években figyeltem meg Szamosangyalosban a volt Domahidy-kúria park- jában levő domb nyitott oldalában, almáskert szomszédságában. Az 1965. évi enyhe növekedéstől eltekintve a kolóniák fészekszáma az 1963-as évektől erősen visszaesett, melynek okait érdemes részletezni. Eleinte a költő párok megtelepedését nagyban zavarta a partokra sűrűn telepített permetező-, öntözővizet szivattyúzó motorok tömege, azok partba vágott állásainak gyakori változtatásával való vándoroltatása. Erdekes, hogy viszonylag rövid idő alatt az erőshangú motorokat a madarak annyira megszokták, hogy azóta meglehetős közelségükben (10—15 m) zavartalanul költenek. A kolóniák kialakulását erősen visszavetették az utóbbi évek komolyabb áradásai, ame- lyek 1962-ben és 1964-ben nagy partomlásokat eredményeztek. Az omlásos helyek rövidebb-hosszabb időre a megtelepedésre alkalmatlanná váltak, annak ellenére, hogy az árhullám romboló munkája a madarak költését, sőt meg- érkezését jóval megelőzve, március végén, április elején tetőzött. Sokkal na- gyobb károkat okozhatnak ezek a partszakadások, ha költésidőben követ- keznek be, mint 1966 nyarán is történt: az egész nyáron közepes magasságú vízállás sok helyen szakított le több köbméternyi partdarabokat a bennük levő 4—6 fiókás fészekkel együtt. (Szamossályi, mindkét oldalon ; Szamosbecs alatt a jobbparton, 60—70 méteres szakaszokon.) Az elpusztult fészkek számát még becslés alapján sem tudom közölni, azonban az omlásoktól leg- többet szenvedett helyeken kolóniánként mindössze 4—6 fészekalj maradt épségben. A Meropsok számának csökkenését nem utolsósorban az emberek tudat- lansága, természeti kincseinkkel szembeni felelőtlensége, természetvédelmi törekvéseink semmibevétele okozza. Fészkeiket sok helyen cél nélkül foszto- gatják — főleg gyerekek — sportot űzve költőüregeik kiásásából. Vandál 93 pusztitäsukban élen járnak a méhészek. A méheseket néha látogató „parti- rigök” ellen irtöhadjäratot folytatnak oly mödon, hogy fiökaneveles idején megjelenve a kolöniäknäl megvárják, mig este az öregek is beülnek, s égő kén- szalagokat dugva a feszeküregekbe, azok bejaratait köccal betömik. A pusz- tuläs így általános lesz, es nyilvánvaló, hogy a továbbiakban egyetlen méhet sem érhet bántódás! Pedig, mint a később részleteiben ismertetett néhány köpetvizsgálat is mutatja —, Apis mellifica maradványok csak nagyon elvétve találhatók a kitinváz-törmelékekben. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy méhesek közelében valóban megfordulnak Meropsok. Nemcsak fészektelepük közelében levő őrizetlen kaptárok mellett vadászgathatnak, hanem olykor a településük belsejébe is vándorolva megjelenhetnek kertekben elhelyezett méhesekben is. Megfigye- léseim szerint azonban ilyen eset kizárólag hűvös, borús időben történik, mikor a mezei rovarsereg mozgása minimális, az itt található táplálék nem lenne elegendő a sok élelmet követelő fiókák igényeinek kielégítésére. A kellő- en nem őrzött méhek nyilvánvalóan könnyű prédát adnak tehát ilyenkor. Az esetlegesen okozott kár, sohasem lehet olyan érzékeny, hogy elhárításában megengedhetővé válna a leírt, és nem emberhez méltó védekezési mód alkal- mazása. (Ilyen pusztítás történt 1955 táján Szamosszeg környékén.) Mindezekből azonban még nem kell arra következtetnünk, hogy a Merop- sokat végveszély fenyegeti a Szamos mentén, míg pusztulásuk nagyobb mére- teket nem ölt, egyedszámuk tekintetében országosan is jelentős tömeget képviselnek. Példának hadd közöljem a Meropsok mennyiségének adatait a Szamos 15 kilométeres szakaszán Csengertől Szamosújlakig. 1960. évben: Csenger, román határnál, balparton kb. 150 méteres szakaszon 16 lakott fészket találtam. — Komlódtótfalu oldalában a híd fölött, jobbparton 1—2 fészek. A hidtöllejjebb a jobb parton 1—2; a bal parton 20—22 fészek. — A Szamosbecshez tartozó legelő alatt, jobb parton 16—18 ; kissé feljebb a másik parton 12—15 lakott fészek (kolóniákban). — Szamostatárfalvánál a jobb parton 18—20; a bal parton Szamosangyaloshoz tartozó Veres-kertnél 6—8 fészkes kolóniák. — Szamossályi fölött a jobb parton kb. 10; a falu aljában a rév fölötta jobb parton 45—50; a balparton 35—40; és a révtől lentebb a jobb és bal parton összesen a szamosújlaki Holtszamos-zsilipig kb. 55—60 fészek volt. 1961. évben: Szamossályi rév fölött, a jobb parton 18—22 fészek, a bal parton 25—28 fészek ; a révtől lentebb a bal parton 15—-20 lakott fészek volt. 1962. évben: Csenger, román határnál a bal parton 8—10 fészek. — Szamossályi rév fölött a balparton 25—28 lakott fészek. 1965. évben: A Szamosbecshez tartozó legelő alatt, jobbparton egy differenciált kolóniá- ban 15 fészek, távolabb 5, illetve 8 fészek lakott. Ezenkívül magányos fészek elszórtan 2—3 db. A szamosbecsi szigettel szemben, a bal parton 9—11 fészek. Komlódtótfaluval szemben a hídtól lentebb, bal parton egy telepben kb. 26 fészek, s elszórtan körülötte 11—12 lakott fészek volt. | 94 1966. évben: A csengeri roman hatärnäl 1—2 fészek volt. — Komlodtotfaluval szemben a hídtól lentebb 8—10; Szamosbeccsel szemben az omläsok miatt 1—2; a szamosbecst legelő aljäban (most paprikaföld) 12—14; Szamostatarfalva alatt 8—10; Szamossdlyi szakaszán összesen alig éri el az 50-et a fészekszäm (pl. az omläsok miatt a rev fölötti kilometeres bal parti szakaszon egy fészket sem lattam, s kétséges, hogy ilyen körülmenyek között lesz-e jövöre itt, ugyanis hasäbos elvalasù kemény agyagos réteg került elő). A Merops fészkelési viszonyai Költése más vidékek adataitól eltérően meglehetősen késői. A Szamos ára- dásai, a partomlások miatt június elején sokszor még tojást sem találni a fészekben, július végén, augusztus elején nem ritka a csupasz, pár napos fióka, és az általános kirepülés gyakran augusztus közepén túlra esik. Szep- tember közepéig pedig a közeledő hűvös idők elől már útra is kell kelniük. Összehasonlításképp egy adat: 1962. július 20-án Tiszadorogmánál négy megvizsgált fészekben (5—4—5—6 fióka) csaknem kifejlett, repülős fiakat találtam, ugyanez év augusztus 1-én Szamossályinál szúrópróbaszerűen megvizsgált négy fészekben (5—5—4—1) fiókát láttam, közülük a legfejlet- tebb sem volt repülős, s a kisebbek csak kezdtek tollasodni. E négy utóbbi fészek közül egyben augusztus 15-én még találtam egy fiókát, amely még nem érte el a repülési fejlettséget. Egyedül volt, társai már kirepültek. Évente csak egyszer költenek, bár kivételképp egyetlen alkalommal, 1962. augusztus 15-én találtam egy elhagyott fészket, egy hetesnél nem régibb megromlott 4 tojással, de nem tételezem fel ezt az esetet egy második költésnek, hanem inkább egy igen későre maradt fészkelés lehetett. Ugyanezen a napon sok más fészekből hallottam a felnőtt, de még ki nem repült fiókák hangját. A május első felében késői költésükkel ellentétben érkezésük az országos középnap tájára esik: május 5—6—7-e körül. Ezzel szemben pl. 1964. május 30-án és néhány napig utána Debrecen fölött figyeltem meg érkező Merops csapatokat, néha olyan magasan jöttek, hogy csak hangjuk hallatszott. A Szamoson ez évben május 10-ig mindenütt ott voltak. A Meropsok hamarosan hozzálátnak a fészkelőhelyek rendbetételéhez. Újakat csak abban az esetben ásnak, ha nincs elegendő tisztán maradt tavalyi lyuk, amit több-kevesebb munkával használhatóvá tehetnek. A fészkelő- helyek vagy az omlások miatt semmisülnek meg, de a magas víz is telehord- hatja őket iszappal, úszó szeméttel, lim-lommal. A , fészkek" mindig szilár- dabb állományú, főleg löszt tartalmazó rétegekbe kerülnek, ahol a beomlás veszélye nélkül tartósnak bizonyul a 70—120 cm hosszú, átlagosan 5—6 cm átmérőjű folyosó és a végén a 8—10 cm magas, 20—25 cm átmérőjű költöüreg. Elhelyezkedésük messziről láthatóan is elárulja az alkalmas rétegek fekvését. Az üregek általában nem kerülnek a part tetejéhez 25—30 cm-nél közelebb és a nyári víz átlagos magasságszintje fölött legalacsonyabban másfél-két méterre találhatóak. Ellenkező esetben a fentiek könnyen beázhatnak, ami a túlságosan magasan elhelyezkedőknél meg is történhet, különösen akkor, ha fölötte a talaj felszínéig még homokos is a réteg. A nagyon alacsonyan fekvő fészkeket a folyó szeszélyes volta miatt hirtelen megemelkedő víz eláraszthatja. Magasan fekvő, beázás miatt elpusztult fészekaljat több eset- ben is találtam pl. : 95 1962. július 23. Szamossälyi alatt a felszintôl 30 cm-re levő költöüreg beázott, 4 nemrég kikelt fióka elpusztult. 1964. július 25. A szamosbecsi legelő pontjában kb. 20 cm mélységben elhelyezkedő fészek 5 megromlott tojással. Az elmaradott állapotú fészek- aljak arra is engedhetnek következtetni, hogy a madár az ilyen megoldást esetleg csak a végső esetben választja. Az ilyen fészkek sorsa kivételes esetekben a beázás mellett még azis lehet, hogy anövények (különösen a mély- re hatoló gyökérzetet növesztők közül pl. a Medicago-félék és rokonaik, az Eryngium campestre stb.) gyökérágaikkal áttörik, behálózzák a fészeküre- geket. Emiatt elhagyott fészket Szamossályinál találtam, három megromlott tojással, ahol a bejáratot néhány esős nap után valószínűleg rohamosan növe- kedésnek indult gyökérszövedék szinte elzárta (1964). A fészeknek csak fenntartással nevezhető költőüregekbe a tojások általában június hetében kerülnek, teljesen csupasz földaljzatra. 1958. május 25—28-án hat megvizsgált fészek egyaránt üresnek mutatkozott, de a Meropsok min- denütt ki- s berepkedtek. 1961. június 11-én Szamosbecsnél négy fészket néztem meg, melyek szintén üresek voltak. Június 13-án ugyanezeket kont- rollálva egyikben 3 tojást találtam, a többiek még üresek voltak. 1964. június 10-én a csengeri román határnál valamint Szamosbecsnél és Szamos- sályinál néztem meg egy-egy fészket, s bennük 4, 3 és 5 tojást találtam. A fiókák június végén, július elején kelnek ki általában, mégpedig egymást meglehetősen nagy időközönként követve. Ez abból adódik, hogy a tojó 1—5 naponként rakja le a tojásokat, de a kotlást az első tojás lerakása után azon- nal megkezdi. Ettől az időtől egyre több kitinmaradvány kerül a fészekbe, 1961. június 29-én a szamossályi kolóniáknál megvizsgált fészkekben négy esetben 3—5 kikelt fiókát találtam, közülük csak egyben volt még egy tojás. 1964. július 12-én a szamosbecsi legelő fészektelepében a legtöbb fészeknél etetnek. 1965. július 8-án Szamossályinál a gyurgyalagok első fiókái kelnek, a folyamatban levő kotlás miatt minimális madármozgást látni. Ugyanez év július 9-én a szamosbecsi telepnél szintén ez a helyzet, három fészekben találtam 1, 3 ill. 2 fiókát 4, 2, ill. 4 tojás mellett. A kikelő fiókák különböző fejlettségük miatt küllemükben erősen eltér- nek egymástól. Ez az eltérés a kirepülésig megmarad náluk, s kikelésük sorrendjének megállapítását a laikus számára is könnyűvé teszi. Általá- nos jelenség az olyan fészekalj, melyben az összes kikelt fióka közül a leg- kisebb még teljesen csupasz, gyámoltalan, a legnagyobb már teljesen kiszi- neződött. 1960. július 6—7-én a szamosbecsi legelőnél három fészekben levő fiókák (6, 5 és 5) közül a legfiatalabbak (az elsőben pár órás, még vak; a második- ban és harmadikban 2—5 napos) csupaszok voltak, a legnagyobbak már erő- sen tokosodtak. Ugyanezeknél július 11-én a legnagyobbak már színeződtek, a hát tollainak zöld zászlói és a torok sárga tollai szépen kibomlottak. Az 1958—59—61—62—63—64—65. és 1966. években ugyanezeket tapasztaltam, feljegyzéseimet az ismétlések elkerülése végett nem közlöm. A gyors ütemben fejlődő fiókák általában egyszerre repülnek ki. Kivételt képeznek azok az esetek, mikor a kései fészkelés miatt egyes fészekaljak rész- : letekben hagyják el a fészeküreget. A kirepülési fejlettségüket elért fiókák csatlakoznak az általánosan szárnyra kelő tömegekhez, s a bennmaradó fejlet- lenebbeket a kellő ideig még az üregben etetik a szülők. Ilyen eseteket számos alkalommal figyeltem meg. 96 1961. aug. 2-án a szamosbecsi legelönel egy fészekben 4 fióka, 1 csaknem repülös, a legkisebb alig tokosodö. Ugyanez ev augusztus 5-én a szamossalyi legelönel a komptöl fentebb, a jobbparton hat fészekben találtam 4—5—4— 3— 6 és 6 fiókát, melyek mind teljesen fejlettek, repülős egyedek voltak, kettő kivételével — ezek még tokos, félig színes példányok lévén, az általános kirepülés után, ugusztus 23-án egyedül ültek fészkükben. Ugyanekkor a bal parton, a komptól lentebb nyolc fészekből hatot üresen találtam, egyben 2, egy másikban 1 fióka volt, s egyik sem érte el a kirepülési fejlettséget. Meg- jegyzendő, hogy ugyanebben a kolóniában ekkor már a fészkek legtöbbjéből kirepültek a fiatal Meropsok. 1962. augusztus 1-én a szamossályi legelő koló- niáinál a bal parton, a komptól fentebb három fészek megvizsgálásakor a következőket tapasztaltam. Egyben 5 fióka volt, egy tokos, még nem szi- neződött egyed bizonyult a legkisebbnek, de a legnagyobb sem érte még el teljes fejlettségét. A másikban 1 repülős fióka, a harmadikban pedig az elsők- ben levőknél gyengébben fejlett 5 fióka volt. Augusztus 15-én ez utóbbiban még egy csaknem teljesen fejlett fióka benn volt. Az általános kirepülés időszaka a legváltozóbb dátumokkal határozható meg. A madarak megérkezése, a fészkelőhelyek rendbehozása, s a tojások lerakása általában minden évben azonos időre esik, hisz kivételes esetektől eltekintve (különleges nagyméretű partomlások, nagy áradások stb.) ezeket az eseményeket kevés tényező befolyásolja, de a fiókák fejlődésének üteme már nagyon függ az időjárással erősen kapcsolatos táplálékellátottságtól. Ez a peri- ódus ugyanis meghosszabbodhat esős, hűvös nyáron a lényegesen kisebb táplálékmennyiség, a jelentősen redukált rovarmozgás miatt. Hadd álljon itt néhány adat az általános kirepülés időpontjáról. 1958-ban augusztus 23-án a többség már kirepült, esténként a vízszéli aká- cosokba húzódva gyülekeznek. — 1960-ban augusztus 18—20-án találkoztam nagyobb kirepült csoportokkal a fészkelőhelytől távolabb. — 7961-ben augusztus 3—4-én repültek ki az első fészekaljak. Még augusztus 20-án sok fészekben valamennyi kikelt fióka benn volt, de augusztus 25-től már nem találtam lakott fészket, a Meropsok kinn éjszakáztak szerte a partközeli fa- csoportokban, gyümölcsösökben. — 7962-ben augusztus 6-án még minden fészekalj teljes volt, sőt alig tokosodtak még a kicsik. Ez évben augusztus 24-én figyeltem meg az általános kirepülest. — 1963-ban augusztus 26—29 között keltek szárnyra az utolsónak maradt, késői kelésű fiókák. 1964-ben augusztus 15-én lakott fészket már alig lehet találni. A Meropsokat naphosz- szat látni, amint magasan keringve-forogva repkednek, s lassan haladva eltűnnek a messzeségben. — 1965-ben augusztus 19-én találkoztam az első két fészekaljnyi kirepült fiókával. A kicsiket az öregek etették egy partközeli öreg diófán. — 1966-ban, eltekintve a szórványosan visszamaradt késői kelésű fészekaljaktól, csaknem mindenütt augusztus 12-vel történt a kirepülés. Általában tehát a fészkek elhagyásának ideje az egyes évek vízjárási és időjárásviszonyaitól függően augusztus második hetétől a hónap harmadik hetéig várható, mindenképp közelebb a harmadik hét végéhez. Gyakran megfigyelhető az a jelenség, hogy az ÉK-nek tekintő partfalak kolóniái hamarabb üresednek meg, s a DNy felé néző partok fészeküregeiben gyakran egy héttel is tovább maradnak a lakók. Például 1958 augusztusának közepe tájan a Szamosangyalos alatt levő Veres-kerti (EK) fészekiiregeket mar üresnek találtam, de a szemközti szamos- tatarfalvi magaspart (DNy) madarai erösen mozogtak a fészkek körül. 7 Aquila 97 1961. augusztus 5-én Szamossälyinäl a DNy-ra néz6 jobbpart feszkei mind lakottak voltak, mig az EK-re néző balparton néhány nappal korábban kb. 10—12 megvizsgált fészekben összesen 3 fiókát találtam, mindhárom egyedül volt már. 1964-ben Komlódtótfalu, Szamosbecs partjain ( Ny, DNy) meg sürün etettek a ki nem repült fiókákat a kolóniák gyurgyalagsziilei, mig az átellenes magas- part (EK, K) lakóinak csupán elhagyott, üres fészkei äsitoztak. Ez után az augusztus 9-én tett megfigyelésem után, több mint egy hét múlva repültek ki általánosan a Meropsok. A kirepült fészekalj sokáig együtt marad, sőt más fészekaljba tartozó fiókákkal is társulhat. Rövidebb-hosszabb ideig a fészkelőhely közelében tar- tózkodnak a szárnyra kelt madarak, mindig nagy fák száraz gallyain töltve idejüket. Míg a fiókák fokozatos fejlődésük során maguk is képessé nem vál- nak táplálékuk megszerzésére, kirepülés után is rá vannak utalva az öregekre. Etetik is azok őket jó sokáig. Majd hamarosan eltávolodva az elhagyott kolónia közeléből, kóborolni kezdenek. Míg az időjárás hűvösebbre nem fordul, késő délután, naplemente előtt mintegy félórai csoportos fürdésre visszatérnek a vízhez rendszeresen. Fürdésük olyan, mint a fecskéé: repülés közben a víz felszínét érintve meg- mártóznak, többször is egymás után. Ilyenkor a vadászni induló harcsák gyakran kapkodnak utánuk, s nem lehetetlen, hogy egy-egy madár néha áldozatul esik nekik. — 1961 augusztus 30-án Szamosbecsnél figyeltem egy gyurgyalagfürdést, s láttam, hogy egy több kilós harcsa mindössze néhány centiméterrel hibázott el egy véletlenül épp fölötte vizet érintő Meropsot. A fürdés befejeztével közelebbi vagy távolabbi éjszakázóhelyükre vonulnak, akácosok, gyümölcsösök fáira szállnak meg. Ilyenkor találkozunk velük nap- közben, néha távol a víztől is. Kertekben, gyümölcsösökben megpihennek, röviden vagy naphosszat időzve. Azután mind kevesebb alkalommal mutatkoznak — elvonulásuk ideje következik — mindinkább csak a magasban tovahaladó csapataikat látni. Gyakran csak hangjuk hallatszik alá a ragyogó égbolt messzeségéből, olyan magasból, hogy a madarakat jó szem is nagyon nehezen veszi észre, amint a fénylő felhők alatt utolsó légiparádéikat tartják. Vonuló utolsó csapataikat különböző időpontban figyeltem meg, itt csak az utoljára látottak dátumát közlöm. 1958. szeptember 12. Porcsalma. Távol a Szamostól magasban járnak. — 1960. szeptember 10. Zajta környékén figyeltem légiparádét, míg eltűntek. — 1962. szeptember 4. Csenger. Még itt vannak, de szept. 9-én már sehol sem látni. — 1963. szeptember 8. Csengersima mellett a Bür-erdő fölött irdatlan magasból csak hangjuk hallik alá. — 1964. szeptember 14. Debrecen fölött egy kb. 30. db-ból álló csapat vonult Ny-DNy felé. A Szamos mellől szeptember első hetében már eltűntek, de szeptemberben már amúgy is igen ritkán láthatók. A Szamos magaspartjaiban fészkelő gyurgyalagoknak a gyakran pusztítást okozó magasvizen ill. partomláson — és az emberen kívül nem ismertek más ellenségei. A méhészek tudatlanságból eredő gyurgyalagpusztítása mellett érzékeny károkat okoznak a vízparton kószáló gyerekek, kik a kolóniákat járva áskálják esetleg kiszedik a fészkeket, pusztulásra ítélve a hazavitt fiókákat, vagy a megbolygatott, megázott fészekaljakat. Ha a kemény lösszel nem képesek megbirkózni, hosszú vesszővel kotornak az üregbe, hogy így 98 probaljak kipiszkälni a lakókat. Persze ilyenkor a többnyire súlyosan meg- sérülő fiókák szintén elpusztulnak. Egyébként gyors, ügyes röptük, en közösségi erejük miatt ragadozö- madarak nem képesek hozzájuk férni. Táplálkozásviszonyai Mivel kolóniái közelében a vízfelület és a magaspart tetején elterülő mező- gazdasági területek — főleg legelők, lucerna- lóheretáblák — gyümölcsösök találhatók, tápláléka az említett területeket látogató rovarsereg soraiból adódik. Fészkelőhelyétől ritkán távozik messzebbre, csupán a fiókanevelés idején előforduló borús, hűvös napokon kell nagyobb körutakat tennie, hogy biztosítsa a gyéren mozgó rovarseregből fiókái eleségét ; no meg a kicsik kire- pülése után kóborolnak messze az elhagyott kolóniától. Hazánkban való tartózkodási idejének túlnyomó részében (kotlás időben és a fiókák nevelésekor) tehát e fenti területeken megforduló rovarok szolgál- tatják táplálékát, mely abból a rovarseregből kerül ki, amelyik maga is táplálékszerzés végett látogatja a vízkörnyéket, a legelők, gyümölcsösök, szántók vagy a partszegélyek növényzetét. A táplálékot adó rovarfajok sokasága eredet szerint a következőképp oszlik meg. A víz mellett, a folyó fölött főként szitakötőket zsákmányolnak a vadá- szó Meropsok. Repülőtechnikájukról itt kapjuk a legszebb képet, itt figyel- hetők meg szenzációs légibravúrjaik, melyek gyakran minden más hazai madáréinál nagyszerűbbek. A gyurgyalagtól megriadt szitakötő életét mentve valamennyi repülési furfangját előszedve menekül, sokszor szemmel alig követhető cikk-cakkban, magasra törve, majd időnként a víz színéig lecsapódva, hogy egérutat nyerve menekülést találjon a parti bozótosban — sok esetben emberközelségben! Ez a technika ugyancsak nagy ügyessé- get követel az üldöző Meropstól, melynek, ha el akarja kapni táplálékát, követni is tudnia kell azt! S a legtöbb esetben képes is erre! Többször figyeltem meg, hogy a fejvesztetten menekülő szitakötő, hogy magát mentse, éles for- dulóval, gyakran nagy ívben hátrafelé, a mögötte suhanó madár háta fölé emelkedik — az pedig, hogy a zsákmányát szem elől ne tévessze, azonnal fé- kezve fordul utána, hátra, úgy, hogy ilyenkor néhány pillanatig a hátán repül! A szitakötő villámgyorsan cikázó, zegzugos útja, bárhogy is ügyeskedik, egy hangos pattanással, zizzenéssel a madár csőrében végződik. A Merops üldö- zés közben gyakran pattoga rovar után csőrével, s megesik, hogy nem fogja el, csak megsérti, s a zsákmány a vízre esik, amelyet az ilyen esetekben repülés közben könnyedén képes felvenni a víz felszínéről. A megvizsgált köpetekből, költőüregekből a következő szitakötőfajok ke- rülnek ki a leggyakrabban: Sympetrum vulgatum, Sympetrum meridionale, Sympetrum sanguineum, Sympetrum flaveolum; Aeschna fajok (coerulea, viridis, grandis) Calopteryx splendens és C. virgo; Lestes, ritkábban Anax; 1—1 Libellula quadrimaculata stb. (1963. aug.; 1965. júl 20—30.) A vízből kiemelkedő homokzátony- felszínek, parti homokpadok (itteni szóhasználatban : palaj) sokszor jelentős mennyiségű rovarfajtadnak. A forró homokon pihenő, fölötte szálldosó fajok közül leginkább a zengőlegyek, az állatoktól járt palajokon a Tabanidák, és mindegyikről néhány szitakötő, lepke szerepel táplálékukban. — Erősebben szeles napokon rendkívül érdekes 7* 99 megfigyelni „munka” közben a napsütesben meleg homokra leszallt, pihenö rovarokat felkapkodö Meropsokat. Ilyen időben az erős légmozgás miatt a virágzó növényzetet alig látogatják rovarok, de bizonyos fajok nagy számban telepednek le a zátonyok száraz felszínére, a meleg homokfodrok szélárnyéká- ba, ahonnan a vadászó madarak nagy ügyességgel, röptükben szedik csőrre őket. (1964. júl., 1964. aug., 1965. júl. 29.) A partmenti legelők rovarvilágából legyek, Tabanidák s a legelő és partszél növényeinek virágait (Carduus, Cirsium, Ononis, Eryngium, Chrysanthenum vulgare stb.) látogató Bombusok, fürkészlegyek, lepkék (Nymphalis io, Gono- pteryx rhamni, Vanessa atalanta) számítanak ide. A lucerna- löhereföldek, egyéb mezögazdasägi területek növenyzete a fajok igen változatos sokaságát szolgáltatja : Bombusok, V espidak, zengölegyek néhány Coleoptera (Histerek, Carabusok, Anomala vitis, Rhisotrogus equinoc- tialis stb.), lepkék (kaposztalepke, nappali pivaszem, rokalepke, citromlepke, atalanta, Macroglossa stellatarum — utöbbiböl nem is kevés!) és még szämos mas faj, melyek között különösen figyelemreméltó a Lytta vesicatoria nagy mennyiségével! Gyakran találtam egészben is kőrisbogarat a fiókák alatt összegyűlő törmelékben, de leginkább a köpetekben csillan elő egy-egy fém- zöld torszelvény, szárnyfedő stb. töredéke. A táplálékul szolgáló egyes rovarfajok mennyiségi megoszlása tehát első- sorban a vadászterület minőségétől függ. Egy olyan környezetet vizsgálva, ahol zömmel a virágos partszegélynövényzet, a mezőgazdasági területek (virágban álló lóhere-lucernaföld; kukoricaföldek, gyümölcsös) valamint a vízfelület és környéke adja a vadászterületeket, azt tapasztaljuk, hogy a táp- lálékban a Bombusok, egyéb fullánkosok (főleg Vespidák), lepkék és szita- kötők dominálnak. Ilyen helyről származó köpetek közül hadd álljon itt pél- dának az 1960. július 11-én megvizsgált anyag: 11—12 köpetből a következő fajok kerültek ki: Vespidae : 30—35 db Libellula 4-mac. : 1 db Bombus : 15—20 db Eristalis tenax : 1 db Carabidae : 4—5 db Eurigaster maura : 1 db Anomala vitis 3—4 db Lytta vesicatoria 1 db Hister sp.: 3—4 db Rhisotrogus equi.: 1 db Apidae: 4 db Asinida sp.: 1 db Sympetrum vulg.: 2 db Macroglossa stellat. 1 db Nymphalis io 2. aD Coleoptera indet.: 2—3 db 1962. augusztus 2-&n Csengernél, a roman határnál, tehát ugyanilyen jellegű terep szomszédságában 10—12 köpetben kb. 70%-ban Bombus-fejeket, tor- és potrohlemezeket találtam teljes viràgzàsban levő parti növényzet mellett (Echinops sphaerocephalus, Eryngium planum, Chrisanthemum vulgare, Oeno- thera biennis, több Verbascum faj, Amorpha fruticosa, Atriplex fajok, Artemisia, Melilotus albus és officinalis, Cirsiumok stb.) 1965. július 24—28 között a költöüregeket vizsgálva ugyancsak a következő fajok mutatkoztak (becsi, szamossälyi legelök): Bombusok, zengölegyek, a fentebb felsorolt lepkék és szitakötők, dipteräk, bögölyök, Vespidäk. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Apis mellifica-t csak igen elvétve találtam a köpetekben. 100 A Szamos mentén a Meropsot még rosszindulattal sem lehet a häzimehre veszélyes kärtevönek mondani, hiszen a leírtakat összegezve — täplälekszerzö területén Apis mellifica csak ritkán található. Vadászterületét méhes közelébe csupán rendkívüli alkalommal (hűvös, borús, esős napokon) helyezi át, mert ilyenkor a fiókák táplálékigényének kielégítése a kolóniákat körülvevő területek minimális rovarmozgása miatt súlyos nehézségekbe ütközik. Egyéb időszakban a táplálékszerző területének változatos és egyedgazdag rovarvilága táplálkozásában tökéletesen kielégíti. Végezetül az etetés, vadászat néhány körülményét említem meg. A fiókákat nevelő Meropsok rendkívül óvatosak, szinte megközelíthetetlenek. Bármilyen zavaró körülmény hatására tevékenységük szokott rendje felborul és csak igen nehezen áll helyre, akkor, ha a madarak alaposan meggyőződtek a veszély elmúltáról. Mozgásuk közben állandóan figyelnek környezetükre, — így mindig szem- mel tartják a közelükben élő mezeiverebek magatartását s azok legkisebb jelzéseire azonnal megállnak. Persze, a sokkal kevésbé óvatos veréb inkább rábízza magát a Meropsok érzékszerveire s figyelve hangjaikat, viselkedése azok szerint változik. Így a védelem, őrtállás kölcsönös. A Meropsok riasztójelzéseit, melyek messze hangzanak, a környék madarai mind ismerik. Ez az éles, magas hang hallatszik akkor, ha az ember a fészkelő- helyet túlságosan megközelíti, vagy, ha valamilyen ragadozó kerül a tájra, pl. kánya, vagy kabasólyom. A június végén, július elején kikelő fiókáknak fejlődésükhöz igen sok éle- lemre van szükségük. Az etetési időszak a kirepülésig, azaz kb. augusztus harmadik hetéig (ill. a kirepülést követő néhány napot is ideszámítva — tehát másfél, vagy csaknem két hónapig) tart. Legutóbb 1965. július 20—28 között a verőfényes szamosbecsi legelő aljá- ban figyeltem vadászatukat, etetésüket. Verőfényes időben a legélénkebb az etetés — az intenzíven mozgó rovarvilág miatt is. — Nemcsak fészkelésükben, hanem a táplálékszerzésben is társas madarak. Egy kolónia területén élő fészkelő párok egy időben érkeznek, kerekednek útra, felnőtt fiókáikkal együtt vadásznak, egyszerre etetnek. Csoportosan indulnak táplálékért, de csak a közelbe, míg az ember szemmel követheti őket. Néha többen is ugyanazt a rovart szemelik ki (1965. július 23-án láttam a szamosangyalosi oldalon, hogy egy rókalepke nyomába 5—7 Merops szegődött), míg végül az egyik elkapja. Vadászterületükre tévedő más fajú madarat gyakran szigorúan elűzik, akkor is, ha az veszélyt jelenthet számukra. Láttam esetenként, hogy csoportosan vettek üldözőbe egy-egy héját, kabasólymot vagy karvalyt. A kakukkot is megzavarják, ha a galériaerdőből, kedvenc tartózkodási helyéről néha előjön. A vadászatuk és az etetés intenzitása változó, bár csaknem egész nap folyamatosan hordják kicsinyeiknek a táplálékot. Egy-egy vadászatuk 15—30 percig tart a kolónia környékén. Mikor a vadá- szó csoport tagjai megszerzik a zsákmányt, egyszerre térnek vissza a feszkük- höz s miután alaposan körülnéznek, besurrannak az eleséggel. Bentlétük, míg a soronkövetkező fiókának átadják a táplálékot, átlagosan 8—20 másodpercig tart. Kifelé legtöbbször hátrálva jönnek a szűk folyosón, s ilyenkor a lyuk széléről háttal rajtolnak a levegőbe. A fiókák etetéskor az eleséget hozó szülők elé mennek a folyosóban, s útközben veszik át azt tőlük. Igen gyakran azonban megfordulnak az etető madarak odabent, a folyosó végén, és csőrrel előre jönnek ki. 101 A f6 etetesidök a következök (ekkor legkoncenträltabb a vizkörnyeki fajok között a Merops-mozgäs). Reggel az első etetés a rovarsereg erősebb mozga- sával kezdődik, kb. 6—7 óra körül, s tart 8—9-ig. (Egyébként a Meropsok már világosodás előtt mozogni kezdenek.) A második fő etetés délelőtt 10—12 között zajlik le, a harmadik közelítőleg 2—4 között délután. Mindkét szülő etet, gyakran csaknem egyszerre érkeznek, s míg az egyik benn van, a másik a part aljában pihen valamilyen száraz gallyon, a partra- tett kiemelkedő uszadékfa magasabbra nyúló ágán. Zöld ágra igen kivételes esetekben szállnak. Úgy láttam csak Oenothera száradó szárán vagy Amorpha ágán ülő Meropsot, hogy minden beszállóhely foglalt volt. A nap legnagyobb részét a levegőben töltik, sokkal több időt, mint amiben az etetéssel foglal- koznak, vagy pihennek. Etetés után ismét elcsendesedik a kolónia tájéka, egyszerre repülnek tovább vadászni. A fő etetésidők közötti szakaszban a terület fölött látni őket repkedve, mint átsuhannak a parti legelőn, a töltés fölött, vagy visszatérnek a víz közelébe. Majd a felhők közé emelkedve, mielőtt eltű nnének a szem elől, ismét leeresz- kednek a talajig, hogy továbbhussanjanak, vagy pihenőhelyüket elfoglalják — száraz ágakat, esetleg a töltés telefonvezetékét, ahol hosszan üldögélnek csőrükben egy dongóval vagy szitakötővel. Közben a magasból hangjuk, mint gurgulázva megszólaló fuvola: mintha a vízről, a föld alól vagy a fellegekből szólna egyszerre. Beobachtungen über den Bienenfresser (Merops apiaster), seine Brutverhált- nisse, seine Nahrung an der Szamos von István Fintha Der Bienenfresser ist der charakteristische Vogel der Szamos. Seine Brutkolonien und nahrungssuchenden Scharen sind für das Gebiet bezeichnend. Er ist ziemlich hàufig, da seine Lebensmöglichkeiten am hiesigen Abschnitt des Szamos-Flusses überall gesichert sind. Als Brutplatz bietet sich ihm die durchschnittlich 5—6 m hohe, am Fluss mit gerin- gen Unterbrechungen entlanglaufende senkrechte Uferwand, während die benachbarten, bis an das Wasser heranreichenden Klee- und Luzernenfelder, sowie Wiesen als Nahrungs- beschaffungsplätze in Betracht kommen; überdies dienen die am Uferrand entlanglaufen- den Telepraghendrähte als willkommene Warten und Rastplätze. An der Flusstrecke wechseln sich Kolonien von 2—3 Nestern mit solchen von 40—50 Nestern ab. Wenn die entsprechende Nistmöglichkeiten bietende Wand schmal ist, kommt es nicht selten vor, dass sich auch einzelne Paare ansiedeln, ja es gibt Fälle, wo der Vogel kilometerweit vom Fluss entfernt nistet, obwohl am Flussufer zum Brüten geeignete Plätze in Fülle vorhanden sind. Dies habe ich in den Jahren 1952—55 im Park des vorma- ligen Domahidy-Kastells an einer Hügelwand, in der Nachbarschaft eines Obstgartens beobachtet. Abgesehen vom geringen Anwachsen im Jahre 1965 hat die Zahl der Nester seit 1963 in den Kolonien stark abgenommen und es ist der Mühe wert, den Ursachen dieser Erscheinung nachzuforschen. Zu Anfang störten sie die vielen, für Spreng- und Sprühwa- gen Wasser pumpenden Motore und deren ständiger Umzug von einer Uferstelle zur an- deren; nicht uninteressant ist es aber, dass sich die Vögel an das starke Motorgeräusch in verhältnismässig kurzer Zeit derart gewöhnten, dass sie nun in 10—15 m Entfernung vom laufenden Motor ruhig brüten. Nachteilig beeinlufsst wurde das Gedeihen der Kolonien durch die Hochwasser der letztvergangenen Jahre, welche 1962 und 1964 an vielen Stellen das Einstürzen der Uferwand zur Folge hatten. Wenn auch die verheerende Wirkung dieser Hochwasser ihren Höhepunkt Ende März, Anfang April also weit vor dem Brüten, ja vor der Ankunft der Vögel erreichte, wurden diese beschädigten Uferwandstellen 102 zum Ansiedeln unbenützbar. Einen weit grösseren Schaden können diese Wandstürze dann anrichten, wenn sie während der Brutzeit erfolgen, wie das im Sommer 1966 geschah: der, den ganzen Sommer hindurch währende mittlere Wasserstand riss an vielen Stellen kilometerlange Uferstellen ab, wodurch viele Nester mit ihren 4—6 Jungen zugrunde gin- gen (so z.B. bei Szamossälyi an beiden Seiten; unterhalb Szamosbecs am rechten Ufer, in einem Abschnitt von 60—70 m). Die Zahl der verunglückten Niststätten kann ich nicht, einmal schätzungsweise angeben, doch sind an den am meisten heimgesuchten Stellen kolonieweise kaum 4—6 Brutgelege unversehrt geblieben. Nicht in letzter Reihe ist es die Unkenntnis der Menschen, ihre Unverantwortlichkeit unseren Naturschätzen gegenüber und das gedankenlose Nichtachten unserer Natur- schutzbestrebungen, die das Abnehmen der Bienenfresser verursachen. An vielen Stellen werden ihre Nester ohne Zweck und Ziel geplündert, hauptsächlich Kinder machen aus lauter Übermut einen Sport daraus, ihre Nester auszugraben. In der vandalischen Zerstö- rungswut schreiten die Bienenzüchter and der Spitze: sie führen gegen die Bienenfresser, die sich mitunter in der Nähe der Bienenhäuser herumtreiben, einen rohen Vernichtungs- krieg, indem sie zur Zeit, wenn die Jungen im Wachsen sind, gegen Abend bei den Kolo- nien das Einkehren der Altvögel abwarten, um sodann in die Nisthöhle ein angezündetes Schwefelband einzuschieben und den Höhleneingang mit Werg zuzustopfen. Durch dieses restlose Vernichten können sie ja dann versichert sein, dass auch nicht eine einzige Biene den Vögeln zum Opfer fällt! Wo doch, wie wir das später bei der Behandlung des Themas über Mageninhaltsuntersuchungen sehen werden, nur sehr selten Apis mellifica- Überreste unter den Chitin-Bruchstücken zu finden sind. Der Richtigkeit halber muss aber erwähnt werden, dass die Bienenfresser mitunter tatsächlich in der Nähe der Bienenhäuser erscheinen; sie jagen nicht nur bei unbehüteten Bienenkörben in der Nähe ihrer Kolonien, sondern besuchen auch, in die Umgebung ihres Siedelungsraumes vordringend, die in Gärten stehenden Bienenstöcke. Ich habe aber beobachtet, dass dies ausschliesslich bei kühlem Wetter und umwölktem Himmel vor- kommt, wenn kein reges Insektenleben auf den Feldern herrscht und daher nicht genügend Futter für die ewig hungrigen Jungen zu finden ist; die unbehüteten Bienen scheinen dann eine leichte Beute zu sein. Der dadurch eventuell verursachte Schaden kann aber nie so empfindlich sein, als dass die oben beschriebenen, nicht menschenwürdigen Schutzmass- nahmen gerechtfertigt wären. (So ein wüstes Vorgehen fand 1955 bei Szamosszeg statt.) Aus dem oben Gesagten darf man aber noch nicht darauf schliessen, dass die Bienen- fresser an der Szamos schon einer Ausrottungsgefahr entgegensehen; bis ihr Verderben keinen grösseren Masstab annimmt, kommen sie hierzulande noch in bedeutender Menge vor. Als Beispiel will ich hier Angaben über ihr Vorkommen an einem 15 km langen Ab- schnitt der Szamos von Csenger bis Szamostjlak anführen. Im Jahre 1960: Bei Csenger, an der rumänischen Landesgrenze gelegen, habe ich am linken Ufer auf einem etwa 150 m langen Abschnitt 16 bewohnte Nester gefunden. An der Lehne von Komlódtótfalu, oberhalb der Brücke, rechterhand 1—2 Nester; unterhalb der Brücke rechts 1—2, links 20—22 Nester. Unterhalb der zu Szamosbees gehörigen Wiese am rechten Ufer 16—18, etwas weiter oben, am anderen Ufer 12—15 bewohnte Nester (in Kolonien). Bei Szamostatärfalva am rechten Ufer eine Kolonie von 18—20, am linken Ufer, bei dem zu Szamosangyalos gehörigen Veres-Garten eine von 6—8 Nestern. Oberhalb Szamossälyi habe ich am rechten Ufer etwa 10, am Dorfende oberhalb der Fähre rechter- hand 45—50, linksseits 35—40, und unterhalb derselben an beiden Ufern bis zur Holt- szamos-Schleuse bei Szamosüjlak ungefähr 55—60 Nester gezählt. È Im Jahre 1961: Bei Szamossälyi waren oberhalb der Fähre am rechten Ufer 18—22, am linken 25—28 Nester, und am selben Ufer weiter unten 15—20 bewohnte Nester. Im Jahre 1962: Bei Csenger, an der rumänischen Grenze am linken Ufer 8—10, bei Szamossälyi oberhalb der Fähre am linken Ufer 25—28 bewohnte Nester. Im Jahre 1965: Unterhalb der Wiese bei Szamosbecs am rechten Ufer, in einer differenzierten Kolonie 15, etwas weiter entfernt 5, bzw. 8 bewohnte Nester, ausserdem verstreut 2—3 einzelne Nester. Gegenüber der Insel von Szamosbecs gab es am linken Ufer 9—11, gegenüber von Komlódtótfalu, unterhalb der Brücke, am linken Ufer eine Kolonie von 26, und in der nächsten Umgebung verstreut 11—12 bewohnte Nester. 103 Im Jahre 1966: Bei Csenger (rumänische Grenze) waren dieses Jahr 1—2 Nester; gegenüber Komléd- tötfalu, unterhalb der Brücke 8—10; gegenüber Szamosbecs wegen Einstürzens der Ufer- wand bloss 1—2; unterhalb der Wiese von Szamosbecs (jetzt Paprikafeld) 12—14; unter- halb Szamostatärfalva 8—10; an dem Szamossälyi-er Abschnitt insgesamt kaum 50 Nes- ter (infolge des Einstürzens der Wände am linken Ufer habe ich in dem kilometerlangen Abschnitt oberhalb der Fähre kein einziges Nest gefunden und es ist fraglich, ob unter solchen Umständen in den kommenden Jahren ein Ansiedeln hier möglich sein wird, da eine sich säulenartig spaltende harte Lehmschicht zum Vorschein gekommen ist). Die Nistverhältnisse des Bienenfressers Das Brüten erfolgt im Vergleich zu den Daten anderer Gebiete ziemlich spät. Wegen Hochwassers, oder Einstürzens der Uferwände sind oft auch Anfang Juni noch keine Eier im Nest; Ende Juli, Anfang August sind einige Tage alte, nackte Jungen keine Seltenheit, und das allgemeine Flüggewerden erfolgt oft erst nach dem 15. August, wo aber Mitte September wegen des nahenden kühlen Wetters schon das Fortziehen nach Süden zu ge- schehen hat. Es sei hier zum Vergleich eine Angabe erwähnt: am 20. Juli 1962 habe ich bei Tiszadorogma in vier untersuchten Nestern (mit 5—4—5—6 Jungen) fast ausgewach- sene flügge Jungen gefunden, am 1. August desselben Jahres aber waren noch bei Sza- mossälyi anlässlich vier, stichprobenartig durchgeführter Untersuchungen in den Nestern 5—5—4—1 Jungen, von denen das entwickelteste noch nicht flügge war und die kleineren sich im Anfangsstadium des Befiederns befanden. Am 15. August habe ich noch in einem dieser Nester ein flugunfähiges Junges vorgefunden, welches sich allein im Nest befand, seine Gefährten waren bereits ausgeflogen. Die Bienenfresser brüten nur einmal jährlich; ein einzigesmal, am 15. August 1962 fand ich ausnahmsweise ein verlassenes Nest mit vier verdorbenen Eiern, die nicht mehr als eine Woche alt sein mochten, das wird aber, meines Erachtens, nicht eine zweite, sondern eine arg verspätete erste Brut gewesen sein. Am selben Tage hörte ich aus mehreren anderen Nestern die Stimme erwachsener, aber noch nicht ausgeflogener Jungen. Im Gegensatz zu ihrem späten Brüten treffen sie in der ersten Hälfte des Monats Mai, am 5—7. dieses Monats ein, also in der Zeit des für das ganze Land berechneten durch- schnittlichen Ankunftstages. Dagegen habe ich bei Debrecen am 30. Mai 1964, und in den darauffolgenden Tagen eintreffende Flüge beobachtet; sie flogen so hoch, dass sienur der Stimme nach erkennbar waren. An der Szamos waren sie in diesem Jahre am 10. Mai schon überall angekommen. Nach ihrer Ankunft fangen die Bienenfresser sogleich mit der Instandsetzung der Nistplätze an; neue Höhlen graben sie sich nur dann, wenn nicht genügend Hühlen vom vergangenen Jahr zur Verfügung stehen, die mit verhältnismässig wenig Arbeit in Ord- nung zu bringen sind. Die Nistplätze können durch das Einstürzen der Uferbänke zerstört werden, oder aber stopft sie das Hochwasser mit Schlamm, angetriebenem Mist und Tand zu. Die „Nester” sind immer in Schichten festeren Gefüges zu finden, meistin Lösswänden, wo ohne die Gefahr des Einstürzens befürchten zu müssen, der 70—120 cm lange Höhlen- gang mit seinem Durchmesser von 5—6 cm und seiner 8—10 em hohen, 20—25 cm breiten Nisthöhle sich als dauerhaft erweist. Ihre Placierung verrät schon von weitem die Lage der geeigneten Schichten. Die Höhlen liegen nicht näher zum oberen Rand des Hanges als 25— 30 cm, und die am tiefsten gelegenen in einer Höhe von 1—2 m vom Sommerwasser- stand an gerechnet. Im entgegengesetzten Fall können die oberen Nester leicht durch- nässt werden, besonders dann, wenn bis zur Erdoberfläche noch Sand aufliegt. Die zu tief angebrachten Nester können durch das plötzliche Anschwellen des launischen Flusses überschwemmt werden. Hochgelegene, durchnässte Höhlen habe ich in folgenden Fällen efunden: i Am 23 Juli 1962 war unterhalb Szamossälyi die 30 cm unter der Oberfläche liegende Nisthöhle durchnässt, die unlängst ausgeschlüpften 4 Jungen kamen um. Am 25. Juli 1964 bei der Wiese von Szamosbecs ein Nest in 20 cm Tiefe mit 5 verdor- benen Eiern. Die in verwahrlostem Zustand befindlichen Nester lassen auch darauf schlie- ssen, dass der Vogel diese Lösung eventuell nur in letztem Falle sucht. Ausser dem Durch- nässen kann es den Nestern ausnahmsweise geschehen, dass die Pflanzen — besonders solche, die lange Wurzeln treiben, wie die Medicago- Arten und ihre Verwandten, Hryngiwm campestre, usw. — mit ihren Wurzeln die Wand der Höhle durchbrechen und die Höhle umgarnen. Ich habe ein solches Nest mit 3 verdorbenen Eiern gefunden, wo der Höhlenein- 104 gang vom Wurzelgewirr der nach einigen Regentagen in die Höhe geschossenen Pflanzen fast verschlossen war (1964). Auf dem vollkommen nackten Bodengrund der Nisthöhlen — die nur mit Vorbehalt Nester genannt werden können — sind Eier meistens in der zweiten Woche des Monats Juni zu finden. Am 25—28. Mai 1958 habe ich sechs Nester untersucht und alle sechs waren leer, doch flogen die Vögel bei allen aus und ein. Am 11. Juni 1961 waren vier unter- suchte Nester bei Szamosbecs ebenfalls leer; am 15. dieses Monats dieselben kontrollierend, waren in einem 3 Eier, die übrigen standen leer. Am 10. Juni 1964 habe ich bei Csenger, Szamosbecs und Szamossälyi je ein Nest untersucht und in denselben 4,3 und 5 Eier ge- funden. Die Jungen schlüpfen im allgemeinen Ende Juni, Anfang Juli aus uzw. in ziemlich grossen Abständen; dies kommt daher, da das Weibchen jeden 1.—5. Tag ein Ei legt, aber mit dem Brüten sogleich nach dem Legen des ersten Eies anfängt. Von da an sind immer mehr Chitin-Reste im Nest zu finden. Am 19. Juni 1961 habe ich beim Untersuchen der Szamossälyi-er Kolonie in vier Nestern 3—5 ausgeschlüpfte Jungen und bloss in einem derselben noch ein Ei gefunden. Am 12. Juli 1964 bringen die Altvögel den Jungen bei den meisten Nestern der Szamosbecs-er Kolonie Nahrung. Am 8. Juli 1965 schlüpfen bei Szamossälyi die ersten Jungen aus; wegen des Brütens, welches in vollem Gange ist, sind nur minimale Vogelbewegungen wahrnehmbar. Am 9. Juli desselben Jahres war die Lage bei der Szamosbecs-er Kolonie dieselbe, ich fand in drei Nestern 1, 3, resp. 2 Jungen nebst 4,2, bzw. 4 Eiern. Wegen der Verschiedenheit ihres Entwicklungsstadiums unterscheiden sich die aus- geschlüpften Jungen ziemlich voneinander; diese Unterschiedlichkeit ist für sie bis zum Flüggewerden bezeichnend, was selbst dem Laien die Feststellung der Ausschlüpfungs- Reihenfolge erleichtert. Man kann immer wieder solche Gelege antreffen, wo das Kleinste aller ausgeschlüpften Jungen noch vollkommen nackt, das Grösste hingegen bereits ganz ausgefärbt ist. Am 6.—7. Juli 1960 waren an der Szamosbecs-er Wiese von den Jungen dreier Nester (6,5 und 5) die Jüngsten noch nackt, während die Grössten schon ihr Daunenkleid ansetzten (im ersten Nest ein nacktes, einige Stunden altes, noch blindes, im zweiten und dritten 2—5-tägige Jungen); am 11. Juli fingen die grössten schon an sich auszufärben, ihre Kehle leuchtete in ihrer schönen, gelben Farbe. In den Jahren 1958—59, sowie 1961—65 und 1966 habe ich dieselben Erfahrungen gemacht; um Wiederholungen zu vermeiden, will ich hier von der Mitteilung meiner diesbezüglichen Notizen absehen. Die sich rasch entwickelnden Jungen fliegen im allgemeinen zu gleicher Zeit aus; es gibt Ausnahmefälle, wo Gelege wegen verspäteten Brütens die Nisthöhle partienweise verlassen. Die ihre Flugfähigkeit erreichten Jungen schliessen sich den übrigen flügge gewordenen Artgenossen an, während die in ihrer Entwicklung zurückgebliebenen eine Zeit lang von den Alten in der Nisthöhle noch gefüttert werden. Solche Fälle habe ich oft beobachtet. Am 2. August 1961 waren in einem Nest bei der Szamosbecs-er Wiese vier Junge, von denen eines fast schon flügge war, das Kleinste aber kaum das Federkleid ansetzte. Am 5. August desselben Jahres fand ich bei der bereits öfters erwähnten Szamosbecs-er Wiese, oberhalb der Fähre am rechten Ufer in sechs Nestern 4, 5, 4, 3, 6 und 6 Junge, welche alle vollkommen ausgewachsene, flugfähige Individuen waren, mit Ausnahme zweier Jungen, die kaum ihr Jugendkleid erhalten hatten, und am 23. August, nachdem die grosse Masse schon ausgeflogen war, allein noch im Nest hockten. Gleichzeitig gab es aber am linken Ufer, unterhalb der Fähre unter acht untersuchten Nestern sechs leerstehende, eines mit zwei Jungen und eines mit einem Jungvogel, doch war noch keines von diesen Jungen flugfähig. Es sei erwähnt, dass in derselben Kolonie zu dieser Zeit aus den meisten Nestern die Jungen schon ausgeflogen waren. Am 1. August 1962 habe ich am linken Flussufer oberhalb der Fähre bei den Kolonien der Szamossälyi-er Weide folgendes erfahren: in einem Nest waren 5 Junge, deren eines, noch nicht ausgefärbt, sich als das Jüngste erwies, aber selbst das grösste von ihnen war noch nicht voll entwickelt; in einem anderen Nest war ein flügges Junge, im dritten aber wiederum fünfe, die noch nicht die Entwicklungs- stufe der früher genannten erreicht hatten. Am 15. August gab es in dem letzterwähnten Nest ein fast vollkommen ausgewachsenes Exemplar. Der Zeitpunkt des allgemeinen Flüggewerdens ist ungemein verschieden. Die Ankunft der Vögel, das Instandsetzen der Nester und das Eierlegen fallen von Jahr zu Jahr fast immer in dieselbe Zeit, da ja von Ausnahmefällen abgesehen (aussergewöhnlich grosse Beschädigung der Uferwände, ausgedehnte Überschwemmungen etc.) diese Ereignisse von wenigen Faktoren beeinflusst werden, aber der Entwicklungsfortschritt der Jungen 105 hängt in hohem Masse von den durch die Witterungsverhältnisse bedingten Nahrungs- möglichkeiten ab. Diese Periode kann sich nämlich in einem kühlen, regnerischen Sommer, wo durch die wesentlich verringerte Insektenbewegung Futtermangel herrscht, verlängern. Es mögen hier eineige Angaben über das allgemeine Ausfliegen folgen: Im Jahre 1958 waren am 23. August die meisten Jungen schon ausgeflogen, abends versammelten sie sich in den am Flusse gelegenen Robinienhainen. 1960 begegnete ich in der Zeit vom 18.—20. August grösseren ausgeflogenen Scharen ziemlich entfernt von ihren Nistplätzen. Im jahre 1961 flogen am 3.—4. August die ersten Gelege aus. Selbst am 20. August waren noch in vielen Nestern alle ausgeflogenen Jungen im Nest, aber nach dem 25. dieses Monats fand ich kein bewohntes Nest mehr, die Vögel verbrachten die Nächte in Baumgruppen und Obstgàrten nahe zum Fluss. 1962 waren am 6. August alle Gelege noch vollzählig, ja die Jungen trugen noch kaum ihr Jugendkleid. In diesem Jahre fand das allgemeine Ausfliegen am 24. August statt. Im Jahre 1963 verliessen die : letzten, spät ausgebrüteten in der Zeit vom 26. bis 29. August ihre Nester. 1964 war am 15. August kaum mehr ein bewohntes Nest zu finden. Tagsüber seiht man die Bienenfresser gewandten Fluges hoch in den Lüften kreisend, schwebend, bis sie dann in der Ferne dem Blick entschwinden. 1965 begegnete ich am 19. August den ersten ausgeflogene Jungen zweier Gelege; sie wurden von den Eltern auf einem alten Nussbaum in der Nähe des Flussufers gefüttert. Im Jahre 1966 standen, abgesehen von einigen zurückgebliebenen Gelegen später Brut, am 12. August bereits alle Nester leer. Als Zeitpunkt der Nestflucht kann also, von den jährlichen meteorologischen und Wasserstands-Verhältnissen abhängig, im allgemeinen die Zeit zwischen der zweiten und dritten Woche des Monats August — stets näher zur dritten — angegeben werden. Dass die Kolonien der gegen NO gerichteten Uferwände sich früher entleeren, als jene, deren Höhlenöffnungen nach SW zu schauen, ist oft beobachtet worden; die Bewoh- ner der letzteren verbleiben nicht selten über eine Woche und länger im Nest. So habe ich z. B. Mitte August 1958 die Höhlen beim Veres-Garten unterhalb Szamosangyalos (NO) schon leer vorgefunden, während bei den Nestern der hohen Uferwand von Szamostatär- falva, auf der entgegengesetzten Seite (SW) noch reges Leben herrschte. Am 5. August 1961 waren bei Szamossälyi die in der Richtung SW liegenden Nisthéhlen am rechten Ufer alle bewohnt, wobei ich einige Tage früher in 10—12 untersuchten Nestern des linken Ufers (NO) insgesamt 3 Junge vorfand; alle drei waren schon allein. Am 9. August 1964 fütterten die Alten an den Ufern bei Komlödtötfalu und Szamos- becs (W; SW) noch fleissig ihre nicht ausgeflogenen Jungen, während die Nester der ent- gegengesetzten hohen Uferwand (0; NO) schon leer standen. Mehr als eine Woche verstrich, bis das allgemeine Ausfliegen der Bienenfresser stattfand. Das ausgeflogene Gelege verbleibt lange Zeit beisammen, ja es kommt vor, dass sich zu ihm Junge anderer Gelege gesellen; sie halten sich länger oder kürzer in der Nähe des Nistplatzes auf und verbringen ihre Zeit auf vertrockneten Ästen hoher Bäume. Solange die Jungen unfähig sind, ihre Nahrung selbst zu erjagen, sind sie auf die Hilfe der Eltern angewiesen. Diese füttern sie dann auch eine geraume Zeit lang, bis die Zeit des Herum- schweifens, immer weiter vom Nest entfernt, eintritt. So lange das Wetter nicht kühler wird, kommen sie am späten Nachmittag, zur Sonnenuntergangszeit regelmässig zum Wasser um zu baden. Ihr Baden erinnert an das der Schwalben: während der Fliegens tauchen sie ins Wasser, oder berühren die Oberfläche desselben mehrere Male nacheinan- der. Bei dieser Gelegenheit schnappen mitunter Hechte nach ihnen und es mag schon vor- kommen, dass hie und da ein Vogel dem Raubfisch zum Opfer fällt. Am 30. August 1963 beobachtete ich die Bienenfresser beim Baden und war Augenzeuge dessen, dass ein grosser Hecht einen der über dem Wasser dahingleitenden Vögel beim Zuschnappen um knappe Zentimeter verfehlte. iB Nach dem Baden verziehen sie sich zu ihren Übernachtungsplätzen, in Robinienhainen oder Obstgarten, wo man ihnen, oft weit vom Wasser entfernt, auch tagsüber begegnen kann. Später zeigen sie sich dann immer seltener — es naht ja die Zeit des Fortziehens — und bald sieht man nur mehr ihre hoch dahinziehenden Scharen. Oft hört man nur ihre Stimmen aus dem Blau des spätsommerlichen Himmels herabtönen, aus einer Höhe, wo selbst ein gutes Auge sie kaum mehr wahrnehmen kann, wie sie dort ihre schönsten Flug- künste unter den silbern glänzenden Wolken ausüben. Die letzten wegziehenden Flüge habe ich zu verschiedenen Zeitpunkten beobachtet; hier will ich nur die Zeitpunkte der zuletzt gesehenen mitteilen. 12. September 1958, Porcsalma: man sieht sie weit von der Szamos entfernt am Himmel dahinziehen. Am 10. September 1960 habe ich in der Umgebung von Zajta ihrer Flug- parade solange zugesehen, bis sie fortzogen. Csenger, am 4. September 1962: sie sind noch 106 hier, aber am 9. des Monats sind sie nicht mehr zu sehen. Am 8. September 1963 kann man bei Csengersima über dem Bür-Wald nur ihre Stimmen aus enormen Höhen hören. Am 14. September 1964 zog über Debrecen ein Flug von etwa 30 St. in Richtung WSW dahin. Von der Szamos sind sie schon in der ersten Woche des Monats September verschwun- den, übrigens sind sie dort in diesem Monat im allgemeinen äusserst selten zu sehen. Ausser dem Menschen und dem verheerenden Hochwasser haben die Bienenfresser, welche in den hohen Uferwänden nisten, keine Feinde. Nebst den Verwüstungen, die der Unverstand der Bienenzüchter anstiftet, richten am Ufer herumbummelnde Kinder einen Schaden dadurch an, dass sie an den Nestern herumgraben, eventuell die Nester ausgraben und die ausgehobenen Jungen, wie auch die zerstörten Nester dem Umkommen bzw. dem Verfall preisgeben. Wenn sie mit dem harten Löss nicht fortkommen, so stochern sie mit einem Stab oder einer Gerte in der Nisthöhle herum und versuchen den Nestbe- wohnern auf diese Art beizukommen. Natürlich verenden dann in solchen Fällen die meistens schwer beschädigten Jungen. Raubvögel vermögen den Bienenfressern wegen deren Fluggewandtheit und deren Gemeinschaftssinn kaum etwas anzutun. Die Nahrungsverhältnisse der Bienenfresser Da sich bei den Nistkolonien, oben auf den Uferwänden meistens landwirtschaftliche Gebiete, vorwiegend Luzernen- und Kleefelder, ferner Wiesen und Obstgärten befinden, dienen den Bienenfressern hauptsächlich jene Insekten als Nahrung, die in diesen Gebieten heimisch sind. Die Bienenfresser, wie bereits werwänht, entfernen sich selten weit von ihrem Nest, nur wenn zur Zeit des Grossziehens der Jungen kühles, regnerisches Wetter herrscht, müssen sie in weiterem Umkreis den spärlicher gewordenen Insekten nachjagen, um den Jungen die erforderliche Nahrung zu sichern; später auch, wenn die Jungen aus- geflogen sind, schweifen sie weit weg von den verlassenen Kolonien. Während des grössten Teiles der Zeit, wo sich der Vogel in unserem Land aufhält (Brutperiode und Grossziehen der Jungen) dient ihm also die Insektenwelt obiger Gebiete zur Nahrung, die ihrerseits auch zwecks Nahrungssuche die Pflanzendecke dieser Gebiete aufsucht. Die Menge der als Nahrung dienenden Insektenwelt lässt sich ihrem Ursprung nach wie folgt aufteilen. Neben dem Wasser und über dem Fluss werden die Libellen von den jagenden Bienenfressern erjagt. Hier können wir die besten Eindrücke von ihrem flug- technischen Können gewinnen, hier lässt sich ihre fliegerische Virtuosität am ehesten bewundern, mit der sie sich vor allen anderen heimischen Vögelarten auszeichnen. Die erschrockene Libelle bietet alle Flugkünste auf, um der Todesgefahr zu entrinnen, in mit dem Auge kaum zu verfolgenden Zick-Zack trachtet sie sich ins Gebüsch, oft ganz in die Nähe des Menschen zu flüchten, trachtet sie durch plötzliches Emporschnellen oder überraschendes Hinuntersausen bis zur Wasserfläche den Verfolger irrezuführen. Diese Technik erfordert äusserste Gewandtheit seitens des Bienenfressers, der, will er seine Beute erhaschen, auch imstande sein muss ihr folgen zu können! Und in den meisten Fällen gelingt ihm das auch. Ich habe öfters beobachtet, dass die Hals über Kopf flüch- tende Libelle, um ihr Leben zu retten, nach einer scharfen Wendung in grossem Bogen über den hinterher folgenden Bienenfresser zu fliegen kommt, — dieser aber, um seine Beute nicht aus dem Auge zu verlieren, sofort abbremsend sich nach ihr umdreht, so dass er einige Sekunden lang in umgekehrter Körperlage, mit dem Rücken nach unten fliegt! Der blitzschnelle, bravourvolle Meisterflug der Libelle endet schliesslich mit einem kurzen Knall in des Vogels Schnabel. Der Bienenfresser hascht während des Verfolgens oft mit dem Schnabel nach der Libelle und es kann vorkommen, dass er sie nicht fängt, sondern nur verwundet, die Beute sinkt aufs Wasser und der Vogel liest sie dann im Fliegen mit Leichtigkeit von der Wasserfläche auf. Aus den untersuchten Mageninhalten und Nisthöhlen kommen folgende Libellenarten am häufigsten zum Vorschein: Sympetrum vulgatum, Sympetrum meridionale, Sympetrum sanguineum, Sympetrum flaveolum; Aeschna- Arten (coerulea, viridis, grandis), Calo- pteryx splendens und ©. virgo; Lestes, seltener Anax; hie und da eine Libellula qaudrimacu- lata etc. (August 1963, 20—30. Juli 1965). Die aus dem Wasser hervorstehenden Sandbänke, sowie die Kiesbänke der Ufer liefern oft ein bedeutendes Quantum an Insekten; von den am hiessen Sand restenden, oder im Luftraum herumfliegenden Arten sind es besonders die Schwirrfliegen, und auf den vom Weidevieh besuchten Kiesbänken hauptsächlich die Tabaniden, sowohl hier wie dort die 107 Libellen und verschiedene Schmetterlingsarten, die den Bienenfressern zum Opfer fallen. Bei windigem Wetter ist es äusserst interessant, die Bienenfresser bei der ,,Ar- beit” zu beobachten wenn sie den, am warmem Sand sich niedergelassenen Insekten nach- stellen. Bei diesem Wetter wird das blühende Pflanzentum wegen des starken Luft- zuges von den Insekten nicht recht besucht, diese halten sich vielmehr, besonders einige ihrer Arten, an der trockenen Oberfläche der Sandbänke, im Windschatten der warmen Sandwellen auf, von wo die von den Bienenfressern im Fluge mit grossem Geschick aufgelesen werden. (Juli und August 1964, 29. Juli 1965). Von der Insektenwelt der am Ufer liegenden Weiden kommen die Tabaniden und Fliegen in Betracht, ferner die Hummeln, Raupenfliegen, sowie Schmetterlingsarten (N ymphalis io, Gonopteryx rhamni, Vanessa atalanta), welche die Blüten der Uferpflanzen (Carduus, Cirsium, Ononis, Eryngium, Chrysanthemum vulgare etc.) besuchen. Die Luzernen- und Kleefelder, wie auch die Pflanzenwelt anderer landwirtschaftlicher Kulturgebiete steuern mit einer betrachtlichen Anzahl diverser Insektenarten der Bienen- fressernahrung bei; es seien hier erwähnt: die Hummeln, Vespiden, Faltenwespen, Schwirr- fliegen, einige Coleoptera ( Histerae, Carabus- Arten, Anomala vitis, Ahisotrogus equinoctialis etc.), Falter (Krautweisslinge, Pfauenauge, der Grosse Fuchs, Zitronenfalter, Atalanta, Macroglossa stellatarum — von dieser Art gar nicht wenige!), und noch viele andere, von denen besonders beachtenswert die grosse Menge der Lytta vesicatoria ist. In den Haufen der Insektenüberreste, welche sich unter dem Stand der Jungvögel ansammeln, habe ich oft ganze Exemplare der Spanischen Fliege vorgefunden, aber das Metallisch-grüne etwa Flügeldecken- oder Brust-Bruchstückes schimmert eher aus den Gewöllen hervor. i Die quantitative Verteilung der zu Nahrungszwecken dienenden Insektenarten hängt daher in erster Linie von der Art des Jagdgebietes ab. Wenn wir einen Geländestrich in Augenschein nehmen, wo hauptsächlich blumenreiches Uferpflanzentum, landwirtschaft- liche Kulturen (blühende Klee- und Luzernenfelder, Mais, Obstanlagen), ferner die Wasser- oberfläche und deren Umgebung das Jagdrevier bilden, so zeigt essich, dassin der Nahrung die Hummeln, stachelbewehrte Insekten (Vorwiegend Wespenarten), Falter und Libellen dominieren. Von den Auswürfen, die in einem Gebiet dieses Charakters gesammelt wurden, will ich hier als Beispiel das am 11. Juli 1960 gesammelte Material anführen: in den 11—12 Auswürfen sind folgende Arten nachweisbar gewesen: Vespidae 30—35 St. Libellula quadrimaculata: 1 St. Bombus 15—20 St. Eristalis tenax: 1 St. Carabidae : 4—5 St. Eurigaster maura 1 St. Anomala vitis: 3—4 St. Lytta vesicatoria: 2 St. Hister sp. 3—4 St. Rhisotrogus equinoct. 1 St. Apidae 4 St. Asinida sp. 1 St. Sympetrum vulg.: 2 St. Macroglossa stellat. : 1 St. Nymphalis io: 2 St. Coleoptera indet. 2—3 St. Am 2. August 1962 habe ich bei Csenger, an der rumànischen Grenze, in einem Gebiete gleichen Charakters in 10—12 Auswürfen bis zu 70% Köpfe, sowie Brust- und Hinter- leibfragmente von Hummeln gefunden; folgende Uferpflanzen standen damals in voller Blüte: Echinops sphaerocephalus, Eryngium planum, Chrysanthemum vulgare, Oenothera biennis, mehrere Verbascum-Arten, Amorpha fruticosa, Artriplex- Arten, Artemisia, Melilotus albus und officinalis, Cirsiumen usw. In der Zeit vom 24—28. Juli 1965 beim Untersuchen der Nisthòhlen bei Becs und Sza- mossälyi kamen gleichfalls Überreste folgender Gattungen zum Vorschein: Hummeln, Schwirrfliegen, die weiter oben angeführten Falter, Libellen, Dipteren, Bremsen, Vespiden. Ich halte es für wichtig zu erwähnen, dass Überreste von Apis mellifica nur sehr selten in den Auswürfen zu finden waren. An der Szamos kann man selbst mit bòswilliger Voreingenommenheit die Bienenfresser nicht als solche Vögel bezeichnen, die für die Bienenzucht schädlich sind, kommt ja die Biene in den oben beschriebenen nahrungliefernden Gebieten nur selten vor. Der Vogel verlegt sein Jagdrevier nur aus aussergewöhnlichen Anlässen, bei andauernd schlechtem Wetter in Gebiete, wo Bienenzucht betrieben wird, da, wie bereits weiter oben erwähnt, dann das Ernähren der Jungen an den Ufergeländen infolge der minimalen Insektenbe- wegung auf Schwierigkeiten stösst. Ansonsten befriedigt ihn die an Individuen reiche Insektenwelt vollauf. Schliesslich will ich hier noch auf einige Umstände der Fütterung und des Jagens hin- weisen. Die ihre Jungen fütternden Bienenfresser sind bis zur Unnahbarkeit scheu. Die 108 kleinste Störung kann den gewohnten Gang ihrer Tätigkeit umstürzen, der sich erst dann wieder herstellt, wenn die Vögel sich vollkommen überzeugt haben, dass die Gefahr vor- über ist. Während ihrer Bewegungen beobachten sie stets ihre Umgebung, besonders das Be- nehmen der in ihrer Nähe lebenden Feldsperlinge, bei deren leisestem Warneruf sie in ihrer Bewegung sofort innehalten. Allerdings verlassen sich die weit weniger scheuen Sper- linge oft gern auf die feineren Sinnesorgane der Bienenfresser und richten sich in ihrem Benehmen nach deren Rufe; somit sind der Schutz und das Wachehalten gegenseitig. Der weitschallende Warnelaut des Bienenfressers ist allen Vögeln der Umgebung be- kannt. Dieser durchdringende hohe Ton ist dann zu hören, wenn man sich zu sehr dem Neste nähert, oder wenn sich ein Raubvogel zeigt, etwa ein Milan oder ein Baumfalke. Die Ende Juni, anfangs Juli ausschlüpfenden Jungen haben zu ihrer Entwicklung sehr viel Nahrung nötig. Der Zeitraum des Fütterns dauert bis zum Flüggewerden der Jungen, d. h. bis zur dritten Woche des Monats August, bzw. einige Tage nach dem Flüggewerden hinzugerechnet, anderthalb oder fast zwei Monate an. Das Jagen und Füttern der Bienenfresser habe ich zuletzt in der Zeit vom 20. bis 28. Juli bei sonnigem Wetter am unteren Ende der Wiese bei Szamosbecs beobachtet. Bei hellem Sonnenschein geht es beim Füttern am lebhaftesten zu, schon wegen der intensi- veren Insektenbewegung. Nicht nur im Nisten, sondern auch bei der Nahrungssuche be- weist sich ihre Geselligkeit; die nistenden Paare derselben Kolonie kommen zur selben Zeit an, füttern ihre Jungen und jagen dann mit ihnen zu gleicher Zeit um schliesslich zum Herbstzug gleichzeitig aufzubrechen. Bei ihrem stark entwickelten Gesellschaftssinn kommt es oft vor, dass sie beim Jagen ein und demselben Objekt nachstellen; so habe ich am 23. Juli 1963 gesehen, wie einen Falter — es war ein Grosser Fuchs — 5—7 Bienen- fresser verfolgten, bis ihn schliesslich einer von ihnen schnappte. Vögel anderer Gattun- gen, die in ihr Jagdrevier eindringen, verjagen sie, auch wenn dies für sie mit Gefahr verbunden ist. Ich habe Fälle beobachtet, wo sie gruppenweise den Habicht, den Baum- falken oder den Sperber verfolgten. Auch dem Kuckuck setzen sie zu, wenn sich derselbe aus dem Galeriewald, seinem Lieblingsaufenthaltsort, in ihr Revier verirrt. Die Intensität ihres Jagens und Fütterns ist nicht stets dieselbe, auch wenn sie den ganzen Tag hindurch ihren Jungen Nahrung zubringen. Eine Jagd in der Umgebung der Kolonie mag 15—30 Minuten andauern; wenn die Jagd beendigt ist, kehren die Mitglieder der Jagdgruppe zum Standort der Kolonie zurück und nachdem sie sich gründlich umgesehen haben, schlüpfen sie mit ihrer Beute in die Nisthöhlen ein. Dort halten sie sich, nachdem sie das Futter dem an die Reihe kommenden Jungen verabreichten, S—20 Sekunden auf. Meistens kommt das Junge im Höhlengang dem nahrungbringenden Altvogel entgegen und in solchen Fällen kriecht letzterer mit der Rückseite voran aus dem Höhleneingang hervor; oft kehrt er aber in der Höhle um und erscheint dann mit dem Schnabel voraus beim Höhleneingang. Die Hauptfütterungszeiten sind die folgenden: morgens nimmt das Füttern mit der stärkeren Insektenbewegung, etwa um 6—7 Uhr seinen Anfang und dauert bis ungefähr 8—9 Uhr. (Die Bienenfresser sind übrigens schon vor dem Morgengrauen munter.) Das zweite Füttern spielt sich zwischen 10 und 12 Uhr vormittags, das dritte zwischen 2 und 4 Uhr nachmittags ab. Beide Eltern füttern; oft kommen sie gleichzeitig bei der Höhle an und dann sitzt eines von ihnen, bis das andere in der Höhle ist, am Fusse der Uferwand auf einem trockenen Reis oder Ast eines angeschwemmten Baumes; auf belaubte Aste setzen sie sich nur selten. So habe ich z. B. beobachtet, dass während einer Fütterungszeit auf einem trockenen Oenothera-, bzw. Amorpha-Ast alle | Warteplätze) eng besetzt waren. Nach dem Füttern herrscht dann wieder Ruhe bei der Kolonie. Den grössten Teil des Tages verbringen die Vögel in der Luft herumfliegend, ohne zu jagen oder zu rasten. So kann man sie in den Pausen der Fütterungszeiten über den Wiesen und Uferdämen hinstreichen und zum Wasser zurückfliegen sehen; bald erheben sie sich leichten Schwunges in die Höhe, oft dem Auge entschwindend, um dann wieder zum Wasser herabzugleiten, oder einen Rastplatz einzunehmen, eventuell die Telegraphenleitung, wo sie lange Zeit mit einer Hummel oder Libelle im Schnabel herumsitzen. Oft hört man dann aus der Höhe ihre gurgelnden Flötentöne: als würden diese gleichzeitig aus dem Was- ser, aus dem Erdinneren und aus den Wolken ertönen. 109 ADATOK A PASSER DOMESTICUS DOMESTICUS (L.) TAPLALKOZASBIOLOGIAJAHOZ Rekasi József Bevezetés Ezt a dolgozatot előzetes jelentésnek szánjuk az Internacionälis Biológiai Program (továbbiakban IBP) komplex verébkutatási témáján belül. Bár a jelenlegi vizsgálatunk csak az 1963-as évben megfigyelt és begyűjtött táplálkozási objektumokra terjed ki, mégis úgy érezzük, hogy a helyi viszo- nyok nagy változatossága mindig rejt valami speciálisat magában. Ezért az IBP verébkutatást még hiányosságai révén is segítheti, annál is inkább, mert a vizsgálati anyag egy területtípusról származik, ésígy a házi verébnek (Passer d. domesticus) ebben a biocönózisban betöltött funkcióját igyekszik tisztázni. Az IBP egy minimális és egy maximális programtervezetet dolgozott ki. Dr. JAN PınowskI (Warsawa) lengyel kutató szíves jóvoltából mi is hozzá- jutottunk e programhoz, amit alaposan ättanulmänyoztunk, — őszinte köszönet érte. Köszönöm a Magyar Madártani Intézet messzemenő segítését, amiért lehetővé tette számomra, hogy a kutatásban részt vehessek. A vizsgálatok és gyűjtések helye. Anyag, gyűjtési módszer, biotóp leírása Amikor az idevágó hazai irodalom után kutatunk, azt látjuk, hogy az nagyon szegényes (SOMFAI, 1954, Kovács, 1955). A bromatológiai vizsgálatok pedig mind gyakorlati, mind pedigtudományos szempontból nagy jelentőségűek. A tápláléknak pontos ismerete biológiai kérdés is. A táplálkozásbiológiai vizsgálatok a madaraknak a természetben betöltött funkcióját is megvilágítják a gazdasági érdekek mellett. Nem hiába vette kutatási témája közé az IBP. A nagy táplálékigény, a rendkívüli mozgékonyság jellemző a Passer d. domesticus fajra is. Mint gyakori állandó faj, mind gazdasági vonatkozásban, mind pedig a biológiai egyensúly fenntatásában is jelentős tényező. Gyors az emésztésük, amit az 1963. szeptember 5-én, egy viharos éjszaka után el- hullott 157 db házi veréb (Passer d. domesticus) gyomortartalma is igazol. A házi veréb (Passer d. domesticus) nagy egyedszámánál fogva is rendkívül jelentős tényező. (A pontos hektáronkénti egyedszám megállapítását egy későbbi dolgozatban közöljük.) Ezenkívül nagy jelentőségű azért is, mert állandó madár lévén, egész évben itt tartózkodik. (Gyűrűzési kísérleteket is kívánunk a jövőben végezni.) Rendkívül fontos, hogy a hasznot és a kárt mindig egymással viszonyítva, — párhuzamba állítva bíráljuk el, amit a hosszas megfigyelés nyújt. Ir Az egyes egyedek gyomortartalma elsösorban önmagära nézve érvényes, általános következtetést csak akkor vonhatunk le, ha valamely tápláléknem megismétlődik. Általános konklúzió levonására az ország különböző helyeiről és több éven át begyűjtött gyomortartalmak adnak reális alapot. Vizsgálatainknál csak az 1963-as évben begyűjtött és megfigyelt gyomor- tartalmak analízisét végeztük el. A 334 gyomrot ökológiai megfigyelések alapján a következő 3 kategóriába soroljuk : I. Mosztonga, — és a környéki mezővédő erdősávok házi veréb (Passer d. domesticus) populációja (emberi településtől gyakran 1—2 km-re táplálkoz- nak): 159 db II. Mosztonga környéki mezőgazdasági területeken táplálkozók, de Bácsalmás községben, vadgesztenyefákon (Aesculus hippocastanum L.) 1000—1500-as kolóniákban éjszakázó csapatok (emberi településtől 3—4 km-re táplálkozó, esetenként (rossz idő) a község parkjában: 104 db III. Bácsalmás községben táplálkozó egyedek (emberi település) : 71 db A II[-as táplálkozási területről gyűjtött anyagot azért tartom jelentősnek, mert lehetővé teszi, hogy állandóan lakott területen (Bácsalmás község) tar- tózkodó é3 ott táplálkozó populáció táplálkozását összehasonlítsuk a lakó- területtől viszonylag (1—4 km-re) távolabb táplálkozó állománnyal. Egy nagyjából zárt biocönózis költömadarainak megfelelő számú, a vege- tációs időszak különböző aspektusaiban vizsgált táplálék fogyasztásából már eléggé jól lehet következtetni az illető madárfaj hasznos vagy káros voltára. A jövőben éppen ezért nagy súlyt helyezünk a verébfiókák táplálkozásbiológiai vizsgálatára is, különös tekintettel a növekedési fázisokra (nyakelkötéses módszer). Különösen szükségesnek tartottuk, hogy az azonos ökológiai tényezők hatására létrejött, egységes élettársulást biztosító mezővédő erdősávok és a szomszédos en földek házi veréb io re. populacioi- biso céljából Az erdősávi fészkelőhely a táplálkozóhely funkcióját csak a rovarok erős gradációs időszakában képes ellátni, egyébként a rovarvilága gyér. A vere- beknek ezért inkább a szomszédos szántóföldi kultúrnövények kártevőinek kvantitatív befolyásolásában van nagy szerepük, mivel a mezővédő erdősá- vok mezőgazdaságilag művelt területtel vannak körülvéve (búza, kukorica, cukorrépa, lucerna). A Bácsalmás környéki mezővédő erdősávok Del-Bäcs megyében a Duna — Tisza közén terülnek el. A táplálkozásbiológiai vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen a közvetlen környék gazdasági viszonyainak ismerete. Az egész terület sík, néhol gyengén hullámos. Az átlagosan 110—114 m tengerszint feletti magasságú sík vidéken szántóföldi növénytermesztés, valamint szőlő- és gyümôlesültetvényes gazdákodás folyik. A vizsgált terü- let a Bácsalmási Állami Gazdaság tulajdonát képezi. Az Állami Gazdaság szántóterülete : 9984 kat. hold, ebbőlazerdősávok területére 375,23 kh terület esik (194,9 hektár). Az erdősávok szélessége kb. 20—25 m, hosszúsága 97,45 km. A vizsgált terület az Észak-Bácskai-löszhát tájegységéhez tartozik. Gene- tikailag a dunántúli lösztakaró folytatásának tekinthető. Könnyű homokos 112 löszök. A löszterület mellett találunk e tájon homokos foltokat, merta Duna — Tisza közi homok itt is érezteti hatását. A táj talajtakarója legnagyobbrészt mezőségi vályog, de gyakran talál- kozunk szikes altalajú vályoggalis. Az új genetikai nomenclatura szerint: csernozjom jellegű talajtípusok. A gyűjtési terület talajszelvényét elemezve, az alábbi vizsgálati eredményt kapjuk : Átlagos humuszréteg vastagság 60—80 cm, a homokos területen 20—30 cm. Szerves anyag tartalom 3—5%, a homokos területe n 1—3%. CaCO3-tartalma 25% felett van, ebbol következöen a terület mésszel béven ellatott. Ez bizo- nyitja a terület több egységének szikes altalajusagat és kisebb foltokban a szikesedést is. A szelvény pH-tartalmát mérve általában 10—14 cm között 7—8,5 pH-t találunk, majd ettől lefelé fokozatosan emelkedik, úgyhogy 2 m körül 9—9,5 pH-jú talajt találunk. Az említett talajadottságokból megállapíthatjuk azt, hogy a terület búza, kukorica és lucerna, valamint az ezekhez kapcsolódó gazdasági növények termesztésére kiválóan alkalmas. A táplálkozás összefüggésben van az éghajlati adottságokkal is, éppen ezért a vizsgált terület éghajlati adatait is közlöm több évtizedes átlagok alapján. Az éghajlati adatok a következők : Napfényes órák száma : 2098 Csapadék mm-ben : 576 Csapadékos napok száma : 125 Évi maximális csapadék mm : 856 Évi minimális csapadék mm : 370 Havas napok száma : 18,7 Zivataros napok száma : 15,9 Evi közephömerseklet: 10—11 CS Első őszi fagy beköszöntese: Okt. 25—31. Az uralkodó szélirány : ; ENy—E Az uralkodö szélirany tavasszal: DK A vizsgált terület novényfoldrajzilag a Pannonicum-floratartomany, Eupannonicum-flöravidek és a Praematricum-florajarasba tartozik. Az erdősávok szélét elég szegényes cserjeszint borítja, úgymint a Sambucus nigra L., Elaeagnus angustifolia L., Morus alba L., etc. Magát az erdősávot zömmel Robinia pseudo-acacia L. és Populus canadensis Mnch. alkotja. Vizsgálataimat már 1961-ben megkezdtem az irodalom alapos áttanul- mányozása után. Ekkor főleg ökológiai megfigyeléseket végeztem, gyűjtéseket csak spontán módon. Fő célul tűztem ki, hogy a táplálkozásbiológiai vizs- gálatokat oikológiai megfigyelésekkel vezetem be. A fiókák nyakelkötéses módszerét is alkalmazni fogom. Ezenkívül laboratóriumi vizsgálatokat kívánok folytatni a verebek tápanyag-válogató képességét illetően is. Az 1963-ban begyűjtött Passer d. domesticus gyomrok száma : 334. Vala- mennyit Bácsalmás és környékéről gyűjtöttem be. A 334 gyomorból 62 db volt üres! A 272 gyomor táplálékeloszlása a következő volt: Csak növényi táplálék : 248 házi veréb gyomorban Csak állati eredetű táplálék : 3 házi veréb gyomorban Vegyes táplálék: 21 házi veréb gyomorban 3 Aquila 113 A kiboncolt zuzögyomrokat (Pars muscularis) 4%-os formalinban tàroltam. Analizis utàn minden gyomorröl külön kartotékot vezetek, a gyomortartal- makat pedig Wassermann-csövekben őrzöm meg. A terepen történt meg- figyelésekhez Meopta 7x 50-es távcsövet, a gyomortartalom elemzésekhez binocularis sztereomikroszköpot használtam. Az elemzésekhez összehason- litäsi anyagként a vizsgált terepről begyűjtött saját gyommag-gyüjtemenye- met, valamint az Országos Vetőmagfelügyelőség által összeállított gyommag- gyűjteményt használtam. (Néhai DR. ZSÁK ZOLTÁN összeállításában.) Vizsgálataimnak legnagyobb hiányossága, hogy nem minden aspectusból sikerült gyomortartalmat begyüjtenem. A 334 gyomor 1963. aprilis—decem- ber hónapokból származik, sajnos még ezen belül is egyenlőtlen elosztásban (lásd később). Talán ezen hiányosságot az a tény csökkenti, hogy a begyűjtött példányok legtöbbször egy-egy nagy csapatból valók (1000—1500). A 334 gyomorból 227 esetben a pontos gyűjtési idő és gyűjtési hely feltün- tetése mellett az éghajlati adatokat is feljegyeztem. Pl. vihar, esős idő, reggel 6 órakor köd, stb. Növényi táplálék értékelése I. csoport A Bácsalmás környéki erdősávoknak is az a hiányosságuk, hogy szélüket nem borítja sűrű, tagolt bokorszegély. A bromatológiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a táplálékot a madarak legnagyobbrészt nem az erdősávban, hanem az erdősávot körülvevő szántóföldekről szerzik. Az egyik akácos erdő- sávban megfigyeltem, hogy a fiatalok a szülők fészkeitől kb. 600 m-re készí- tettek maguknak újabb fészket. Az erdősáv E—D-i fekvésű, a szülők a D-i, a fiatalok pedig az É-i részen fészkeltek. ( Táplálékszerzési konkurrencia.) A Bácsalmás környéki mezővédő erdősávokban a házi veréb megtelepe- désének feltételei megvannak. Közvetlen az erdősáv mellett egy eléggé össze- függő, kb. 30 kh nádas terül el. Ez biztosítja a madarak vízellátását is. Azerdő- sáv az időjárás viszontagságaitól is megvédi bizonyos fokig a házi verebeket. Ami a fészkek elhelyezését illeti, az erdősávok középvonalában találtam a fészkek kb. 8097-át. A fészkek általában 8—12 m magasan vannak az akác- fák koronaszintjében. Ez is a biztonságosabb védelmet szolgálja. Az erdősáv mellett általában 100 kh-as búzatáblák vannak. Az erdősáv szélén levő eper- fákról ( Morus alba L.) szálltak a szomszédos gabonaföldekre és innen a táp- lálékszerzés után minden esetben először az eperfákra, majd csak ezután a fészekhez. Először a csoportonkénti növényi táplálék analízisét adom meg, majd az állati táplálék értékelését összevonva. A gyomrok legnagyobb része augusztus szeptemberi gyüjtesü, és ekkor már gyakori az esőzés, amikor a rovarok elbújnak. Éppen ezért tartom fon- tosnak az 1963. szeptember 5-i vihar után begyűjtött 157 db házi veréb (Passer d. domesticus) gyomortartalmát közölni. Az esős, hűvös idő a madarak alkalmi kártételét szokta maga után vonni. A kanadai nyárfák alatt talált házi veréb gyomrok tartalma nem ezt látszik igazolni. (182—338. sz. fiolák). 58 gyomor teljesen üres volt! 114 Haszonmag esetben db Zea mays 2 4 Helianthus annuus 2 3 Triticum aestivum 5 12 Sorgum-bicolor 9 33 Gyommag esetben db Polygonum aviculare 58 151 Setaria viridis 18 41 Setaria glauca 10 36 Atriplex patula 1 5 Chenopodium rubrum 5 5 Amaranthus ascendens 1 1 Indeterminált növényi törmelék 9 esetben. Haszonmag 18 esetben 52 db. Gyommag 93 esetben 239 db. Csak 3 olyan gyomrot találtam, amelyben tisztán haszonmag volt: 1 db búzaszem termésfal, 1 db kukoricaszem termésfal, 1 db cirokmaghéj. 15 esetben a haszonmag mellett mindig van gyommag-fogyasztàs is. Megemlítem, hogy ugyancsak Mosztongäröl származik 2 db június 13-i táplálék-objektum is, amelyik eltér az irodalmi adatoktólabban, hogy növényi anyag nem volt benne. (22. sz. fiola.) II. csoport Ezt az anyagot az teszi figyelemreméltóvá, hogy a begyűjtött példányok legtöbbször egy-egy nagy kolóniából valók (1000—1500). A bácsalmási Fiúiskola előtti vadgesztenyefákon éjszakázó hatalmas házi veréb csapat Mosztonga melletti mezőgazdasági területeken szerezte be táp- lálékát. Ezt a tényt festési (olaj) módszerrel lehetett biztosan tisztázni. Jól feltűnő sárga olajfestékkel 50 db-ot megjelöltünk a kolóniából. Ehhez a munkához érdeklődő szakköri gimnazista tanítványaimat is felkértem. A házi verebek befogása viszonylag könnyű volt, mert a kolónia egy kisebbik része az eresz alatt éjszakázott, és zseblámpás bevilágítással sikerült befogni a jelö- lendő házi verebeket. Megfigyeléseink szerint mindig DK-i irányba repültek (augusztus hónapban), reggel 3/4 5-kor indult el a kolónia háromnegyed része, és az utolsó csapat 1/4 7-kor távozott. Ha esett az eső, akkor csak kb. 8—1/29 felé indultak útnak. Estefelé 17,30-kor két irányból jöttek, nagyobb részük ugyancsak DK-ről, kisebb részük (kb. 10%) DNy-i irányból jött vissza az éjszakai szálláshelyre. 17,30-tól 18,10-ig még a Fiúiskola északi oldalán fekvő templom-parkba is beszállt mindig egy-két csapat (100—150 db) a Salvia pratensis virágágyásokba. 18 óra 10’-kor ezek is visszaszálltak a vadgesztenye- fákra, s ekkor gyűjtöttem be belőlük bromatológiai vizsgálatra. Az alábbiakban adom meg a vadgesztenyefákon kolóniákban éjszakázó, de a mezőgazdasági területeken táplálkozó házi verebek gyomortartalom- adatait. ee 115 17.tablazat. Fiolaszim| Datum ris dh Indet. Megjegyzés 5: VIII. 16. 3 6— 19. | VIII. 22. 26 114 20. VERES üres! Palle Vili 23: ] 27—39. | VIII. 26. 28 161 Szép napos idő, 18h-kor 40—42. | VIII. 28 4 33 begytijtve 51—52. | VIII. 29. 52 bogär- törm. 57— 79. | VIII. 31. 29 228 rovar esős idő, femur |18 h-kor be- gyűjtve 103—122. IX. 23. 35 216 növ.-i szép idő, törm. este 18 h- kor 132—150.| IX. 10. PAT 253 155—161. NE AIN 11 89 Mindösszesen: 104 gyomorban augusztus—oktöber hónapokban 161 ha- szonmag fogyasztás mellett 1149 gyommagot fogyasztottak. Kb. 7 és félszer több gyommagot fogyasztanak, mint hasznosat. Viszont a hasznos magok közül is a 43 db szem búza már duzzadt, csírázott volt, és főleg trágyaszagú. Ez bizonyítja, hogy már az elhullott gabonaszemeket szed- ték össze. Ezzel viszont hasznot hajtanak, mert ha a földön maradnak, a kár- tevő rovarok is ättelelhetnek benne (Somrat, 1954.) Legtöbb gyommagot a szemptember 10-i objektumban találtam, 63 db Chenopodium urbicumot. A haszonmagok közül két gyomorban volt 8—8 trágyaszagú, duzzadt, törött búzaszem (VIII. 26. napos idő, VIII. 31. esős idő.) III. csoport Haszonmag esetben db Zea mays 4 12,5 Triticum aestivum 9 14 Panicum miliaceum L. 2 5 Sorgum bicolor 12 29 Helianthus annuus 2 4 Avena sativa 1 4 Hordeum vulgare 1 Il 116 Gyommag esetben db Polygonum convolvulus 9 32 Polygonum hydropiper 1 4 Polygonum aviculare 35 105 Setaria glauca 10 53 Setaria italica 8 15 Setaria viridis 19 49 Chenopodium urbicum 4 33 Atriplex patula 1 2 Polygonum arenarium 6 36 Chenopodium album 5 10 Atriplex tatarica 1 3 Amaranthus albus 1 4 Setaria verticillata 1 44 Amaranthus ascendens 4 27 Az emberi települes befolyässal van a häzi verebek täplälkozäsära is (com- mensalizmus). 38 esetben 69,5 haszonmagot, 105 esetben pedig 417 db gyom- magot fogyasztottak. Itt a gyommagfogyasztäs csak négyszeres. A 10 legtöbbet fogyasztott növenyi täplälek eseteben a C-értéket, valamint a szazalekot is megadom. 18. tablazat Sor- : Eset- C- szam Faj ben db ertek % |Megjegyzés Th Polygonum avi- | Gyom- culare 143 905 2,67 | 42,3 mag DI Setaria viridis 72 390 | 1,15 | 21,3 | Gyom- mag 3: Setaria glauca 48 350 | 1,03 | 14,2 | Gyom- mag 4. Triticum Haszon- aestivum 42 101,5) 0,3 12,4 mag DE Sorgum bicolor 35 105 | 0,31 | 10,3 | Haszon- mag 6. Zea mays 3 46,5] 0,13 | 9,17 | Haszon- | mag As Polygonum Gyom- convolvulus 27 96 | 0,28 | 7,98 | mag 8. Chenopodium Gyom- urbicum 12 83 | 0,24 | 3,55 | mag Je Chenopodium Gyom- album 12 66 | 0,19 | 3,55 | mag 10. Polygonum Gyom- arenarium 11 52 | 0,15 | 3,25 | mag 117 Állati táplálék értékelése (I—III. csoport közös értékelése) A helyszínen végzett vizsgálatoknak van a legnagyobb jelentőségük. 1963. ápr. 29-én, szép napsütéses késő délután figyeltem meg a Mosztonga-majorban a következő esetet: Az erdősáv egészen a majorig behúzódik. Fent az akác lombkoronájában fészkelt 3 pár Passer domesticus. Az amerikai szövőlepkék (Hyphantria cunea Drury) az istállópadlás eresze alól bújtak ki. Ezek az első áttelelők. A D-i fekvésű istálló falának repedésein bújtak elő a lepkék, hogy a jó melegben felszáradjanak. Innen repültek át az eperfák leveleinek fonáki felére, petézésre készülve. A feltűnően látható fehér lepkéket a házi verebek is észrevették. Ekkor 15 db szövőlepkét agyonütöttem és a betonozott udvarra szórtam. Abból indultam ki, hogy láttam már házi verebeket káposztalepkét is fogyasztani. Amikor az udvaron széjjel dobott fehér szövőlepkéket meg- pillantották, ide-oda ugráltak, röpködtek. Először idegenkedve fogadták, de aztán megragadva a csőrükkel egyet jobbra, egyet balra csapva, a szárnyánál megragadott lepke törzse levált. A szárnyat a csőréből kidobva, újra meg- ragadta, és így a másik szárnyát tépte le. A szárny nélküli törzset csőrébe kapva vitte a fiókáknak. Először a tojó végezte el ezt a műveletet, de pár pillanat múlva a him is vele jött, és szintén nekiesett a szövőlepkéknek. Elő- ször nem sikerült a szárnyát letépnie, de háromnál többszöri kísérletre soha- sem volt szüksége. Később még 8 db Passer domesticus jelent meg, ezek is hasonló módon pusztították a lepkéket. Azon éjjel mégis elég sok szövőlepke szállt ki az eperfák leveleire. Másnap megfigyeltem, hogy a levél fonákján a házi verebek csüngő állapotban hihetetlen gyorsasággal szedik le az ott meg- húzódott és párzásra váró, illetve a megtermékenyített lepkéket. Ezután a földre szálltak és elvégezték a szárnytalanítási műveletet, (akárcsak ha a falon szerezték volna a zsákmányt). A szárnytalan lepkét, csőrével, morzsoló mozdulatokkal elpusztítja, és a táplálékot megpuhítva repül el és viszi fiókái- nak. Két-három percenként jelentek meg újból és újból. Később már a tégla- és falzugból előbúvó, de még összegyűrt szárnyú lepkéket kapkodták össze, és mint hópelyhek hulltak a szárnyak az udvar kövezetére. A lepkék kb. 60%-a pettyezett volt. A tojó először rövid csiripelő hangot hallatott, majd a hangra a hím is megjelent, és hozzáfogott a szárnytalanítási művelethez. Eb- ben az esetben feleslegesnek tartottam a gyomortartalom begyűjtését. A begyűjtött gyomrokban a következő rovarfajokat határoztam meg: Április: nn Május: Coleoptera: 1 db feketecombú futó, — Harpalus distinguendus —, faluban, közömbös. 1 db ormányos, — Otiorrhynchus sp. — Mosztonga-major, káros. 2 db magtári zsuzsok, — Ca- landra granaria — 11 db femur-tibia, 24 db törött, ponto- zott szärnyfedö, käros. Harpalus: ragadozök, talajon, kövek alatt, fakéreg alatt. Otiorrhynchus: Nappali állatok, növényevők, larvaik is. Földön, cserjéken, fákon, utakon. Calandra: Gabonaraktär (Juliskai gabonaraktárnál). 118 Junius: Coleoptera: 1 db közönséges ásó futrinka — Dyschirus nitidus —, vizek partján, Mosztonga-major, közömbös. 1 db bun- däsbogär — Epicometis hirta — káros. 1 b barázdás orrú gyalogormänyos — Otiorrhynchus inflatus — käros. 2 db közönseges levélormanyos — Phyllobius oblongus — käros, 4 gyomorban indeterminält bogärmaradväny. Hymenoptera (Formicoidea, Formicidae): 1 db maggyüjtö hangya — Messor structor Latr.— , 1 db ráncos hangya — Myrmecina graminicola Latr. — , közöm- bos. Julius: üresek! Augusztus: Hymenoptera ( Formicoidea, Formicidae): Szärnyas hangya — Dolichoderus quadripunstatus L. —, 18 C°-nal hagyja el bolyat, fak szaraz kérgében, jöl meg- tapad az aljzaton. Lepidoptera: indeterminalt hernyömaradväny. Coleoptera: indeterminält bogärmaradväny két gyomor- ban. Szeptember : Hymenoptera: 1 db Myrmica laevinodis Nyl., közömbös, földben, kövek alatt, üreges, kiszáradt fákban. 5 gyomorban 6 db inde- terminált hangyatörmelék. Diptera: 1 db esikoshätü buzalégy — Oscinis (Chlorops) pumilio- nis Bierk., káros. Oktober: Indeterminält futóbogár, sp.? November: Diptera: 1dbszörösfarüu tragyalégy — Limosina sylvatica — káros. E kevés rovartäplälekböl is láthatjuk, hogy főleg a mezőgazdaságra káros Coleopterák, Hymenopterák, Dipterák és Lepidopterák képezik a vizsgált idő- szakban a házi veréb fő táplálékát. Tehát a gyengén repülő rovarfajok közül kerülnek ki. 1963. április 29-én és 30-án az amerikai fehér szövőlepke fogyasz- tását figyeltem meg (lásd előbb). A hangyafajok közül is az alzaton jól megtapadókat kedveli. Mintegy 15 rovarfajt találtam a gyomrokban. Az eddigi irodalmi adatoktól eltérően nagyobb százalékban szerepelnek a trágyabogarakon kívül más rovarok is. A 248 gyomorban csak növényi táplálék volt, további 21 gyomorban pedig a növényi táplálék mellett állati eredetű táplálékot is találtam. 3 gyomorban pedig csak állati eredetű táplálék volt, ami eltér az eddigi irodalmi adatoktól, ezért részletesen leírom. 23. sz. fiola. Mosztonga, 1963. június 13. Otior- rhynchus sp. (de zúzókő ebben is volt, 5 db fehér, meszes faldarab, — 2 db vörös cserép. (152. sz. fiola, Bácsalmás község, 1963. június 1. Otiorrhynchus torfemur. Ebben zúzókő sem volt. 22. sz. f ola. Mosztonga, kanadai nyárfák alatt, 1963. szept. 5-én (éjjeli vihar áldozata) 1 db ép, csíkoshátú búzalégy 119 Oscinis (Chlorops) pumilionis Bierk. — zúzókő nem volt. Zuzökö (kő, kavics) a következő gyomrokban (52) egyáltalán nem volt. 17., 43.,,45., 56., 66., 70., 99., 151—154., 159., 195., 203., 208., 227., 248., 289., 301—334. A leg- kisebb zúzókő mérete 1,5 mm, a legnagyobb zúzókő átmérője pedig 7 mm. Összefoglaló értékelés A mellékelt grafikonon látható, hogy a gyommag fogyasztás dominál a haszonmag fogyasztás mellett. A 29 fajból 21 gyommag volt és mindössze csak 8 faj haszonmag. Rozsot a fő gabona- és takarmánynövények mellett egy esetben sem talál- tam, tehát nem tartozik a kedvenc eledelei közé. Ezt laboratóriumi etetési kísérlettel is igazolni kí- ob vanom a jövöben. Leg- kedvesebb tápláléka a ae porcsin keserüfü (Poly- EL) gonum aviculare), vala- 900 haszonmag mint a zöld és a fakö muhar (Setaria viridis Bo et glauca). Ezt a C-érték is mutatja. A legelterjed- tebb egyéves gyomnöve- nyek köze tartozik a porcsin keserüfü. A Mosz- tonga és Bácsalmás kö- zötti akacos erdősáv szé- len egy gyalogüt vezet. Ez az ällandö taposästöl rendkivüli mödon nagy mennyisegü porcsin ke- serüfüvet tartalmaz. Er- röl a területröl többször gyüjtöttem be häzi vere- beket bromatolögiai vizs- galatra. Aratäs után a tarlon is szedegették ezt a gyomnovenyt, mivel nagy tömegben fordul elö es igy könnyen hozzä- ferhetnek. Az erösebb szél az út poräval együtt utakról a szántóföldre viszi. ee: A zöld és a fakó muhar si általában együtt fordul elő. A meszes talajon ezek dominálnak. Hőigényük miatt nincsenek a koránérő gyomok között. Ezek a kukoricavetésekben is nagy mennyiségben megtalálhatók. A víz párologtatá- sával a száraz nyarakon komoly kárt okozhatnak. De talán éppen ezért ked- velik a házi verebek is. Apr Maj Jún. Jul Aug. Szept Okt Now Dec. 120 A 334 gyomortartalom vizsgalatat helyi ökolögiai megfigyelésekkel egészi- tettem ki. Noha a hönaponkenti gyomortartalmak számaránya és eloszlása nem megfelelő, mégis a sok egyedet tartalmazó házi veréb kolöniäkböl be- gyűjtött táplálékobjektumok igen értékes adatokat szolgáltatnak a házi vere- bek táplálkozásbiológiájához. Ugyancsak hiányossága még a munkának, hogy a Passer domesticus fajon belül a nemet és a kort nem különbözteti meg. Ezt az 1966-os és 1967-es években gyűjtött egyedeken már korrigáltam. Ezeken testméreteket és tollsúlymérést is végzek. Irodalom Literatur Balogh, J. 1958. : Lebensgemeinschaften der Landtiere. (Akademie Verlag, Berlin, pp. 153) Brecher Gy. 1960.: A magismeret atlasza. (Mezőgazdasági Kiadó, Bp., pp. 223) Chernel I. 1901.: A madarak hasznos és káros voltáról pozitív alapon. (Aguila) Danisska J..— Bagi J.,— Antal J.-né: Vetőmagismeret, vetömagminösites. (Mezőgazdasági Kiadö, 1965. Bp., pp. 399) Dudich E. 1951.: A rovargyüjtes technikája. (Közoktatásügyi Kiadövällalat. Bp., p. 250) Györfi J. 1957. Erdészeti rovartan. (Akadémiai Kiadó, Bp,, pp. 670) Györfy J. és Reichart G. 1964—65.: Madärtäplälkozäs-vizsgälatok jelentösebb erdö- és mezőgazdasági kártevők tömeges megjelenése idején. (Vogelernährungs-Unter- suchungen beim massenhaften Auftreten von bedeutenderen Schádlingen der Forst- und Landwirtschaft (Aquila, Bp., p. 67—98, LXXI—LXXI) Gyurkó, I.— Kóródi-Gál, J.— Györfi, S—-Rathonyi. K.1959.: Observations on the feeding of the Young of some Passeridae. (Aquila, LXVI, p. 25—39) Keve, A.1954:. A madarak szerepe az ùj kärtevök elleni vedekezesben (Die Rolle der Vögel im Abwehr der neuen Schädlinge) Növenyved. Id. Kérd., 4., p. 22—30) Keve, A. 1955.: Die Conchylien-Aufnahme der Vögel IV. (Aquila, LIX—LXII, 1952—55, p- 69—81) Keve, A.—Reichart, G. 1960.: Die Rolle der Vögel bei der Abwehr des amerikanischen Bärenspinners. (Falke, VII, p. 20—26) Kovács, B. 1956.: Untersuchungsresultat des Kropfinhaltes der Feld- und Haussperlinge. (Debreceni Mezög. Akad. Evk., p. 63—93) Manninger G. A. 1960. : Szántóföldi növények állati kärtevöi. (Mezőgazdasági Kiadó, Bp., pp. 375) 3 Megyeri J.—-Török L.— Wéber M. 1955.: Allattan I-II. (Bp. Tankönyvkiadó) Móczár L. 1950.: Ällathatärozö III. (Közoktatásügyi Kiadövällalat, Bp., pp. 1038) Pinowski, J. 1966.: Der Jahreszyklus der Burtkolonie beim Feldsperling (Passer m. mon- tanus L. (Ekol. Pol. A. p. 145—172., Warszawa) Pinowski, J. 1966.: Estimation of the biomass produced by a tree sparrow (Passer m. montanus L.) population during the breeding season. (Ekol. Pol. A. p. 1—13, Warszawa) Reichart, G. 1957.: Birds consuming Hyphantria cunea Drury. (Aquila, LXUI—LXIV, p. 367—368) Somfai, E.1954.: Angaben über den durch Haus-und Feldsperlinge hervorgerufenen Nutzen und Schäden auf Grund von Mageninhaltuntersuchungen. (Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. N. S. V., p. 465—470) A Somfai, E. 1959.: Hangya alkatuak Formicoidea (Akadémiai Kiadó, Magyarország Allat- világa, Fauna Hungariae, Bp. XIII. k. p. 1—79.) Sterbetz, I. 1966. : The ephemeral day-fly as bird-food. (Aquila, LXXI—LX XII, 1964— 65, p. 244) Sterbetz, I. 1964.: Birds destroying Colorado Beetle. (Aguila, 1962—63, p. 69—70) Schermann Sz. 1960.: Magismeret. III. (Akadémiai Kiadó, Bp., pp. 1 1517) Schmidt, E. 1964.: Untersuchungen an einigen Holunder fressen der Singvögel in Ungarn. (Zool. Abh. St. Mus. Tierk. Dresden, 27, nr. 2., p. 11—28) Schmidt, E. 1964—65.: Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda III. Nagykovácsi (Aquila, LX XJ—LXXII. 1964—65. p. 113) Schmidt E. 1967.: Bagolyköpetvizsgälatok. (A Magyar Madärtani Intézet Kiadvanya, Budapest) à. Turcek, F. J. 1961.: Okologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. (Bratislava, PP. 330) Turcek, F. J. 1960.: Über eine eigenartige Nahrung des Haussperlings. (Orn. Mitt., 12 : 155) Vertse A.—Tildy Z. 1959.: Erdö-mezö madarai. (Mezőgazdasági Kiadó, Bp, pp. 164) Vertse A. 1966.: Madärvedelem. Mesterséges madärtelepites. (Országos Termeszet- vedelmi Hivatal Kiadäsa, pp. 72) Vertse, A. 1958.: Praktische Best. der Umgebungsfaktoren die künstl. Ansiedl. v. Vögeln in Obstgärten beeinfl. (Aquila, 65:56—60) Ujvarosi M. 1957.: Gyomnövenyek, gyomirtás. (Mezőgazdasági Kiadó, Bp,, pp. 786) Zur Ernährungsbiologie des Haussperlings (Passer domestieus L.) von Jözsef Rekasi Einleitung Diese Studie möge als provisorische Meldung innerhalb des Themas Sperlingsforschung des Internationalen Biologischen Programms (im weiteren: IBP) betrachtet werden. Obzwar der vorliegende Forschungsbericht sich nur auf die im Jahre 1963 beobachteten und eingesammelten Nahrungsobjekte erstreckt, sind wir der Meinung, dass die grosse Mannigfaltigkeit der örtlichen Verhältnisse stets etwas Spezielles in sich birgt. Eben des- halb kann der Bericht sogar in seiner Unvollständigkeit der IBP umsomehr behilflich sein, weil das Forschungsmaterial von einer Gebietstype herstammt, somit bestrebt ist, die in dieser Biozönose ausgeübte Funktion des Haussperlings zu klären. Das IBP hat einen minimalen und einen maximalen Programm-Entwurf ausgearbeitet. Durch die Freundlichkeit des polnischen Forschers DR. JAN PINOWSKyY (Warszawa) ist auch uns ein solches Programm zugekommen, welches wir gründlich durchstudiert haben und wofür wir hier unseren besten Dank aussprechen. Auch danken wir dem Unga- rischen Institut für Vogelkunde für seine weitgehende Hilfe, mit welcher es uns ermöglichte, an dieser Forschung teilzunehmen. Das Beobachtungs- und Sammelgebiet. Material, Sammelmethode, Beschreibung des Biotops Die bezügliche heimische Literatur ist, wie sich das bei unserem Nachforschen fest- stellen liess, recht armselig (SOMFAI, 1954, Kovács, 1955). Die bromatologischen Unter- suchungen sind aber sowohl vom praktischen, wie auch vom wissenschaftlichen Stand- punkt aus betrachtet von grosser Bedeutung; die genaue Kenntnis der Nahrung ist auch eine biologische Frage. Die ernährungsbiologischen Forschungen werfen nebst den wirt- schaftlichen Interessen auch ein Licht auf die Funktion, welche die Vögel in der Natur ausüben. Nicht umsonst wurde dieses Thema in die Forschungsreihe des IBP aufgenom- men. Starker Nahrungsbedarf und eine ausserordentliche Lebhaftigkeit bezeichnen den Haussperling; als häufiger Jahresvogel ist derselbe sowohl in wirtschaftlicher Beziehung, wie auch in der Aufrechterhaltung des biologischen Gleichgewichtes ein bedeutender Faktor. Seine Verdauung geht rasch vonstatten, wie dies durch den Mageninhalt der am 5. IX. 1963 nach einer stürmischen Nacht verendeten 157 Haussperlinge bestätigt wurde. Der Haussperling kommt auch durch seine hohe Individuenzahl zu grosser Bedeutung. (Die genaue Ziffer der Individuen pro Hektar werden wir in einer späteren Studie mittei- len). Die Wichtigkeit seiner Rolle wird auch durch den Umstand erhöht, dass der Haus- sperling sich als Jahresvogel ständig hier aufhält. (Wir wollen nächstes Jahr auch Berin- gungsversuche anstellen.) Es ist ausserordentlich wichtig, dass Nutzen und Schaden des Vogels stets miteinander verglichen, parallel beurteilt werden, was durch langwierige Beobachtung gewährleistet wird. Der Mageninhalt eines bestimmten Individuums ist nur für den einzelnen Fall von Bedeu- tung, allgemeinere Folgerungen können wir nur dann ziehen, wenn sich eine Nahrungs- gattung wiederholt. Ein richtiges Bild erhalten wir dann, wenn wir mehrere Jahre hin- durch an verschiedenen Punkten des Landes Mageninhalte sammeln. 122 Wir haben im Rahmen unserer Untersuchungen nur die im Laufe des Jahres 1963 gesam- melten Mageninhalte analysiert. Die 334 Mageninhalte reihen wir auf Grund ökologischer Beobachtungen in folgende drei Kategorien ein: I. Die Haussperlingspopulation von Mosztonga und der Waldstreifen in der Umgebung dieser Gemeinde. (Sie ernähren sich oft auf eine 1—2 km betragende Entfernung von menschlichen Ansiedelungen): 159. Stück. II. Auf landwirtschaftlichem Boden rund um Mosztonga sich ernährende, aber in der Gemeinde Bäcsalmäs auf Rosskas- tanienbäumen in 1000—1500-köpfigen Kolonien übernachtende Scharen (die der Nahrung auf 3—4 km entfernt von menschlicher Ansiedelung und fallweise, bei ungünstigem Wetter, im Gemeindepark nachgehen): 104. Stück. III. der Gemeinde Bácsalmás sich ernehrende Individuen (menschliche Siedelung): 71 Stück. Das in der dritten Zone gesammelte Material halte ich deshalb für interessant, weil es den Vergleich der Ernährung einer in ständig bewohntem Gebiet sich aufhaltenden und sich dort ernährenden Population mit einer solchen ermöglicht, die von menschlichen Behausungen verhältnismässig entfernt (1—4 km) lebt. Aus dem in verschiedenen Aspekten einer Vegetationsperiode untersuchten Nahrungs- konsum der Brutvögel in einer ziemlich geschlossenen Biozönose lässt sich schon annähernd genau auf die Nützlichkeit resp. Schädlichkeit der betreffenden Vogelart schliessen. Eben deshalb wollen wir in der Zukunft ein grosses Gewicht auf die Untersuchungen der Er- nährungsbiologie der Sperlingsjungen mit besonderer Rücksicht auf die Phasen des Wachstumes legen (Ligaturverfahren). Besonders notwendig erschien es uns, die Ernährungsbiologie solcher Haussperlings- populationen zwecks genauerer Feststellungen eingehender zu untersuchen, die in den, unter der Wirkung derselben oikologischen Faktoren zustandegekommenen und eine einheitliche Lebensgemeinschaft sichernden Feldschutz- Waldstreifen und den angrenzen- den landwirtschaftlichen Gebieten zu Hause sind. Der Nistplatz des Waldstreifens kann seine Funktion als Nahrungsplatz nur im Zeit- abschnitt einer starken Gradation der Insektenwelt ausüben, ansonsten ist die Insekten- welt arm. Die Sperlinge spielen daher eher in der quantitativen Beeinflussung der Kultur- pflanzenschädlinge auf den benachbarten Ackerfeldern eine Rolle, säumen ja die Wald- streifen landwirtschaftlich kultivierte Gebiete (Weizen, Mais, Zuckerrüben, Luzerne etc.) ein. Die Feldschutz-Waldstreifen in der Umgebung von Bäcsalmäs liegen im Süden des Komitates Bäcs zwischen Donau und Theiss. Für die nahrungsbiologischen Untersuchungen ist die Kenntnis der wirtschaftlichen Verhältnisse der unmittelbaren Umgebung unentbehrlich. Der ganze Landstreifen ist stellenweise schwach gewellt; auf dem Flachland, welches durchschnittlich 110—114 m über dem Meeresspiegel liegt, wird Feldpflanzenzucht, Wein- und Obstbau betrieben. Unser Untersuchungsgebiet ist Eigentum der staatlichen Wirt- schaft Bäcsalmäs. Der Flächeninhalt der Ackerfelder in dieser Wirtschaft beträgt 9984 Katastraljoch, von diesen entfallen auf die Waldstreifen 375, 23 Katastraljoch (194,9 Ha). Die Breite der Waldstreifen beträgt ca. 20—25 m, die Länge 97,45 m. Das untersuchte Gebiet gehört der Landschaftseinheit des Nord-Bäcska-er Löss- rückens an. Genetisch kann es als Fortsetzung der Lössdecke Westungarns — des westlich der Donau gelegenen Landteiles — betrachtet werden. Leichter sandiger Löss. In der Lössdecke gibt es stellenweise sandige Flecken: der Sand des Areals zwischen Donau und Theiss lässt seine Wirkung auch hier spüren. Die Bodendecke der Landschaft besteht zum grössten Teil aus Ackerlehm, oft kommt aber auch Lehm aufnatronhaltigem Boden vor. Nach der neuen genetischen Nomenklatur sind dies Bodentypen des Tschernosjem-Charakters. Das Analysieren eines Bodensegmen- tes im Forschungsgebiet gibt folgendes Resultat: Durchschnittliche Stärke der Humusschicht 60—80 em, auf sandigem Gebiet 20—30 cm; Inhalt an organischer Substanz 3—5%, auf sandigem Gebiet 1—3%. Der CaCO,-Inhalt übersteigt 25%, folglich hat das Gebiet genügend Kalk. Dies bestätigt den natronhaltigen peroni mehrerer Gebietseinheiten, wie auch die Natronisierung vereinzelter kleinerer tellen. Beim Messen des pH-Inhaltes des Bodensegmentes lassen sich zwischen 10—14 cm im allgemeinen 7—8,5 pH finden, weiter nach unten vergròssert sich dann die Zahl stufen- weise, so dass wir bei 2 m auf ungefähr 9—9,5 pH kommen. Aus den erwähnten Bodengegebenheiten lässt es sich feststellen, dass das Gebiet zur Zucht von Weizen, Mais und Luzerne, sowie mit diesen gleichzeitig gezüchteten wirt- schaftlichen Pflanzen ausserordentlich günstig ist. Die Ernährung steht auch mit dem Klima im Zusammenhang, deshalb will ich hier die diesbezüglichen Angaben des Forschungsgebietes auf Grund der Durchschnittszahlen mehrerer Jahrzehnte mitteilen. Diese Angaben sind die folgenden: Zahl der Sonnenschein-Stunden 2098 Niederschlag in mm 576 Zahl der Niederschlagstage 125 Maximaler Niederschlag pro Jahr 856 mm Minimaler Niederschlag pro Jahr 370 mm Zahl der Tage mit Schneefall 18,7 Gewittertage 15,9 Durchschnittliche Jahrestemperatur 10—11° C Der erste Herbsttag mit einer Temperatur unter dem Gefrierpunkt 25—31. Okt. Vorherrschende Windrichtung NW—N Vorherrschende Windrichtung im Frühjahr SO Das durchforschte Gebiet gehört pflanzengeographisch zum Pannonicum- Florabereich, zur Eupannonicum-Floralandschaft und zum Praematricum- Florabezirk. Der Rand der Waldstreifen ist mit einem ziemlich àrmlichen Staudenunterwuchs bedeckt, der sich vorwiegend aus Sambucus nigra L., Elaeagnus angustifolia L., Morus alba L., etc. zusammensetzt. Der Waldstreifen selbst besteht vornehmlich aus Robinia pseudoacacia L. und Populus canadensis Mnch. Nach gründlicher Durchsicht der einschlägigen Literatur habe ich mit meinen For- schungen in dem Gebiet bereitsim Jahre 1961 angefangen, als ich mich, nebst gelegentliche Sammeln, hauptsächlich mit ökologischen Beobachtungen befasste; mein Augenmerk war in erster Linie darauf gerichtet, die nahrungsbiologischen Forschungen mit ökologischen Beobachtungen einzuleiten. Bei Jungvögeln werde ich auch das Ligaturverfahren an- wenden; ausserdem will ich bezüglich Nahrungswahl-Fähigkeiten der Sperlinge labora- torische Untersuchungen durchführen. Die Zahl der im Jahre 1963 im Raume Bäcsalmäs und Umgebung eingesammelter Sperlingsmagen beträgt 334. Von diesen waren 62 leer; die Verteilung der Nahrung in den übrigen 272 Magen war folgende: Ausschliesslich pflanzliche Nahrung: in 248 Magen Ausschliesslich tierische Nahrung: in 3 Magen Verschiedentliche Nahrung: in 21 Magen Die herauspràparierten Muskelmagen (Pars muscularis) habe ich in 4% -iges Formalin getan. Nach der Analyse wird jeder Magen kartothekisch behandelt, der Mageninhalt aber in Wassermann-Röhren aufbewahrt. Bei Beobachtungen im Gelände habe ich ein 7 x 50 Meopta Fernglas benützt, zur Analyse der Mageninhalte bediente ich mich eines binoku- laren Stereomikroskopes. Bei den Analysen gebrauchte ich zum Vergleich meine eigene, im Forschungsgebiet gesammelte Unkrautsamen-Kollektion, ferner die bezügliche Samm- lung des Ländischen Saatgut-Inspektorates (weiland Dr. Zoltán Zsak’s Sammlung). Die Mangelhaftigkeit meiner Forschungen besteht hauptsächlich darin, dass es mir nicht gelungen ist, aus einem jeden Aspekt Mageninhalte einzusammeln. Die 334 Magen stammen aus den Monaten April—Dezember des Jahres 1963, leider auch so in ungleicher Verteilung (siehe weiter unten). Dieser Mangel wird vielleicht durch die Tatsache gemin- dert, dass die eingesammelten Exemplare im Mehrteil aus grossen, 1000—1500-köpfigen Flügen herstammen. Von den 334 Magen habe ich in 227 Fällen nebst den Angaben der Sammelzeit und des Sammelortes auch die klimatischen Verhältnisse angeführt, z. B. Sturm, Regenwetter, Früh 6 Uhr, Nebel, usw. Die Bewertung der pflanzlichen Nahrung Gruppe I. Den Waldstreifen bei Bácsalmás mangelt ein gegliederter, dichter Gebüschrand. Auch die bromatologischen Untersuchungen beweisen es, dass die Vögel sich ihre Nahrung mei- stens nicht aus den Waldstreifen, sondern von den benachbarten Feldern holen. Ich habe in einem Robinien-Streifen die Beobachtung gemacht, dass sich die Jungen ca. 600 m vom 124 Nest der Eltern entfernt ein neues Nest bauten. Der Waldstreifen läuft in N—S Richtung; die Eltern nisteten im südlichen, die Jungen im nördlichen Abschnitt (Nahrungsbeschaf- fungskonkurrenz). Bei den Feldschutz-Waldstreifen von Bácsalmás sind die Bedingungen für die Siede- lung der Haussperlinge vorhanden. In unmittelbarer Nähe des Waldstreifens dehnt sich ein ziemlich geschlossenes Röhricht von etwa 30 Kat. Joch Umfang, durch welches die Wasserversorgung der Vögel gesichert ist. Der Waldstreifen schützt die Vögel in einem gewissen Grade auch gegen die Unbilden der Witterung. Was die Placierung der Nester anbelangt, so habe ich die meisten derselben — etwa 80% — in der Mitte der Waldstreifen angefunden. Die Nester sind durchschnittlich in 8—12 m Höhe, in den Kronen der Robi- nienbäume gebaut. Auch dieser Umstand dient einem sichereren Schutz. Neben dem Waldstreifen liegen Weizenfelder von ungefähr 100 Joch Umfang. Die Sperlinge flogen von den, am Rande des Waldstreifens stehenden Maulbeerbäumen auf die Felder, um nach der Nahrungsaufnahme zuerst auf diese Bäume und von diesen dann weiter zum Nest zurückzufliegen. Zuerst gebe ich gruppenweise die Analyse der pflanzlichen Nahrung an, sodann zusam- menfassend die Wertung der tierischen. Der Grossteil der Magen ist in den Monaten August und September eingesammelt worden, wenn die Regentage schon häufiger sind und die Insekten sich verkriechen. Ich halte es deshalb für wichtig, die Mageninhaltsangaben der 157, nach dem Sturmwetter vom 5. IX. 1963 gesammelten Sperlinge zu publizieren. Das kühle, regnerische Wetter pflegt die gelegentliche Schadenstiftung der Vögel nach sich zu ziehen, aber die Magen der unter den kanadischen Pappeln gefundenen Sperlinge scheinen dies nicht zu beweisen.)(Phiolen Nr. 182—338). 58 Magen waren vollkommen leer! Nutzsamen In wieviel Fällen Stück Zea mays, Mais 2 4 ‘Helianthus annuus, Sonnenblume 2 3 Triticum aestivum, Weizen 5 12 Sorgum bicolor, Hirse 9 33 Unkrautsamen Polygonum aviculare 58 151 Setaria viridis 18 41 Setaria glauca 10 36 Atriplex patula 1 5 Chenopodium rubrum 5 5 Amaranthus ascendens 1 1 Indeterminierte pflanzliche Bruchstücke in 9 Fallen Nutzsamen in 18 Fallen 52 Stück Unkrautsamen in 93 Fallen 239 Stück Ich habe 3 solche Magen gefunden, in denen rein nur Nutzsamen waren: | St. Weizen- korn-Scheidewand, 1 St. Maiskorn-Scheidewand, 1 St. Hirsenkorn-Schale. In 15 Fällen waren nebst den Nutzsamen immer auch Unkrautsamen. Ich willerwähnen, dass aus Mosztonga vom 13. Juni 2 solche Nahrungsobjekte herstam- men, die von den literarischen Angaben insofern abweichen, indem sie keinerlei pflanzliche Teile enthielten (Phiole Nr. 22.). Gruppe II. Dieses Material ist dadurch beachtenswert, dass die eingesammelten Exemplare zum grössten Teil aus grossen Kolonien herstammen (1000—1500). Die grosse Haussperlingsschar, die auf den Rosskastanienbäumen vor der Knaben- schule in Bäcsalmäs zu übernachten pflegt, hat ihren Nahrungsbedarf auf den Feldern von Mosztonga gedeckt. Dies konnte durch das Färbeverfahren (01) bewiesen werden. Wir färbten 50 Exemplare der Kolonie mit lebhaft gelber Farbe. Zu dieser Arbeit habe ich auch Mittelschüler, die sich für die Sache interessierten, herangezogen. Das Einfangen der Sperlinge ging verhältnismässig leicht vonstatten, weil ein kleinerer Teil der Kolonie unter der Dachtraufe nächtigte und bei Taschenlampen-Belichtung ohne Schwierigkeit zu fangen war. Die Sperlinge flogen stets in SO-Richtung (im Monate August); um 4 Uhr 45 morgens brach 3/, Teil der Kolonie auf, während die letzte Gruppe sich um !/,7 Uhr 125 Tabelle 17. Na | Nutzsa- | Unkraut- Phiole Datum men samen Indet. Bemerkung St. Sta 5. WADDLE Ie: — 3 E | Vie 22 26 114 20. WADE Tate — — leer Zi Wii? 1 — 27 39 VIII. 26: 28 161 Gesammelt bei schönem Wetter um 18 h. 40—42. | VIII. 28. 4 33 5152. | VILI. 29. — 52 Insekten bruchst.| Gesammelt 57—79. | VIII. 31. 29 228 Käfer- bei Regen- femur | wetter um 103—122.| IX. 23. 35 216 18 h. 132—150.| IX. 10: 27 253 Pflan- Gesammelt 155-161: RUE 11 89 zen- bei schönem bruchst.| Wetter um 18 h. { entfernte. Wenn es regnete, machten sie sich erst gegen 8—159 auf den Weg. Des Abends, gegen 14,6 Uhr kamen sie aus zwei Richtungen zu ihren Schlafplätzen zurück, der grössere Teil von SO, der kleinere (ca 10%) von SW. Von 17,30 bis 18,10 Uhr liessen sich auch noch in den Salvia pratensis-Beeten des Kirchenparks, an der Nordseite der Knabenschule kleine Scharen (100—150) nieder. Um 18,10 Uhr fielen auch diese in die Rosskastanien- bäume ein, von wo ich sie dann zwecks bromatologischer Untersuchungen einsam- melte. Im folgenden gebe ich die Mageninhaltsangaben der Haussperlinge bekannt, die auf den Rosskastanienbäumen übernachteten, aber sich auf den benachbarten Feldern nährten. Alles zusammen: in 104 Magen waren während der Zeit August— Oktober 161 Nutz- samen und 1149 Unkrautsamen auszuweisen. Die Sperlinge haben also ca 7,5-mal so viel Unkrautsamen konsumiert, als Nutzsamen, wo zu bemerken ist, dass unter letzteren 43 Weizenkörner schon aufgedunsen, gekeimt waren und vorwiegend nach Dünger rochen, was beweist, dass hauptsächlich Abfall ver- zehrt wurde. Dadurch aber haben die Sperlinge Nutzen erwiesen, denn blieben die Körner liegen, so können schädliche Insekten in denselben überwintern (SOMFAI, 1954). Die meisten Unkrautsamen habe ich im Objekt vom 10. September angefunden, u. zw. 63 Chenopodium urbicum. Von Nutzsamen waren in zwei Magen Weizenkörner obiger Beschaffenheit (am 26. VIII. war sonniges, am 31. VIII. regnerisches Wetter). Gruppe III. Nutzsamen In wieviel Fällen Stück Zea mays NM 12,5 Triticum aestivum 9 14 Panicum miliaceum L. 2 5 Sorgum bicolor 12 29 Helianthus annuus 2 4 Avena sativa 1 4 Hordeum vulgare 1 1 126 Unkrautsamen Polygonum convolvulus Polygonum hydropiper Polygonum aviculare Setaria glauca Setaria italica Setaria viridis Chenopodium urbicum Atriplex patula Polygonum arenarium Chenopodium album Atriplex tatarica Amaranthus albus Setaria verticillata Amaranthus ascendens 2.5 Bee UI fF OO oO 32 x 105 bo 15 49 33 2 36 10 3 4 44 m 27 Menschliche Siedelung beeinflusst auch die Ernährung der Sperlinge (Commensalismus). In 38 Fällen wurden 69,5 nützliche, in 105 Fällen 417 Unkrautsamen verzehrt, hiemit war letztere Tätigkeit bloss das Vierfache der ersteren. Für die 10 häufigsten Nahrungsobjekte pflanzlichen Ursprunges will ich auch den C-Wert und das Prozent angeben. Tabelle 18. In ay Nr. art wieviell Stück | Wert | % | "kung IG Polygonum avi- Unkraut- culare 143 | 905 | 2,67 | 42,3 | samen 2. Setaria viridis 7210390 1,15 | 21,3 |Unkraut- samen 3. Setaria glauca 48 | 350 | 1,03 | 14,2 |Unkraut- samen 4. Triticum aesti- 42 101,5| 0,3 12,4 | Nutzsa- vum men 5. | Sorgum bicolor 35 | 105 | 0,31 | 10,3 | Nutzsa- men 6. Zea mays 31 46,5] 0,13 9,17] Nutzsa- men TIC Polygonum DT 96. 10528 7,98| Unkraut- convulvulus samen 8. Chenopodium 12 83 0,24 3,55| Unkraut urbicum samen 9. Chenopodium 12 66 | 0,19 3,55| Unkraut- album samen 10. Polygonum are- 11 52 | 0,15 3,25| Unkraut- narium samen Wertung der Nahrung tierischen Ursprunges (Gruppe I— III gemeinsam gewertet) Von grösster Bedeutung sind die, an Ort und Stelle vorgenommenen Untersuchungen. Ich habe am späten Nachmittag des 29. April 1963 bei schönem sonnigem Wetter im Meierhof von Mosztonga, wo sich der Waldstreifen bis dorthin erstreckt, folgenden Fall 127 beobachtet: oben, in den Laubkronen der Robinienbàume nisteten 3 Haussperlingspaare. Die ersten überwinterten Bärenspinner (Hyphantria cunea Drury) krochen aus den Mauer- ritzen und unter den Dachtraufen des südlich gelegenen Stallgebàudes hervor, um sich zu erwärmen und dann auf die Maulbeerbäume zu fliegen und dort auf der Unterseite der Blätter ihre Eier abzulegen. Die auffallend weissen Schmetterlinge wurden von den Sper- lingen bemerkt. Nun schlug ich 15 Schmetterlinge nieder und warf sie auf die betonierte Bodenfläche des Hofes, indem ich erwog, dass mir Krautschmetterlinge verzehrende Sperlinge schon vorgekommen sind. Als nun die Sperlinge die am Boden liegenden Schmet- terlinge bemerkten, flogen und hüpften sie zuerst hin und her, um schliesslich, ihre ur- sprüngliche Abneigung unterdrückend, den Schmetterling mit dem Schnabel bei einem Flügel erfassend, ihn bald rechts, bald links so lange zum Boden zu schlagen, bis sich der Flügel vom Rumpfe löste: den Flügel wegwerfend ergriff nun der Sperling den anderen Flügel und trennte denselben auf dieselbe Art vom Rumpf und eilte sodann mit dem Schmetterlingsrumpf ins Nest zu den Jungen. Im Anfang besorgte dies nur das Weibchen, aber bald kam auch das Männchen heran. Zuerst gelang es ihm nicht den Flügel abzureissen, aber mehr als drei Versuche waren nie nötig. Später kamen weitere acht Sperlinge hinzu und vertilgten die Schmetterlinge auf dieselbe Art. In dieser Nacht flogen aber doch etliche Schmetterlinge auf die Maulbeerbäume. Am anderen Tag beobachtete ich, dass die Sperlinge an den Zweigen hängend die, auf der Unterseite der Blätter auf Paarung wartenden oder befruchteten Schmetterlinge mit unglaublicher Schnelligkeit ablasen, um ihnen dann am Boden die Flügel in der obigen Weise abzutrennen; (genau so, als hätten sie das Insekt an der Wand erbeutet). Der flügellose Schmetterlingskörper wurde mit dem Schnabel hin- und hergerieben und dann, schon leblos, den Jungen zum Nest gebracht. In einem Abstand von 2—3 Minuten erschienen sie immer wieder. Später er- haschten sie schon die aus den Mauerlöchern und Ziegelritzen mit noch verknitterten Flügeln hervorkriechenden Schmetterlinge und die abgelösten Flügel fielen wie Schnee- fiocken zum Boden. Ungefähr 60% der Schmetterlinge waren getüpfelt. Das Sperlings- weibchen gab zuerst immer einen zirpenden Laut von sich, worauf das Männchen er- schien um an der Entflügelungsaktion teilzunehmen. In diesen Fällen erschien es mir überflüssig Mageninhalte zu untersuchen. In den eingesammelten Magen habe ich folgende Insektenarten bestimmt: Coleoptera: April: Mai: 1. 1St. Harpalus distinguendus, im Dorf, indifferent. 2. 1 St. Otiorrhynchus sp., Meierhof Mosztonga, schädlich. 3. 2 St. Calandra granaria, unbeschädigt; 11 St. Femur-Tibia; 24 St. getüp- felte, zerbrochene Flügeldecken. Schädlich. Otiorrhynchus: Tagestiere, Pflanzenfresser; auch deren Larven. Am Boden, auf Stauden, Bäumen, Wegen. Harpalus: Raubtiere, am Erdboden, unter Steinen, Baumrinden. Calandra: Getreidekammer von Juliska Juni: Coleoptera: 1 St. Dyschinus nitidus, a Wasserufern, Mosztonga, indifferent. 1 St. Epicometis hirta, schädlich. 1 St. Otiorrhynchus inflatus, schädlich. 2 St. Phyllobius oblongus, schädlich. In vier Magen Käferreste. Hymenoptera: Ameisenförmige: Formiciidea Ameisen: Formicidae 1 St. Messor structor Latr. 1 St. Myrmecina graminicola Latr., indifferent. Juli: leer! August: Hymenoptera — Formiciidea — Formicidae Dolichoderus quadripunctatus L., verlässt den Haufen bei 18°C; in trocke- nen Baumrinden, haftet fest am Boden. Lepidoptera: indeterminierte Raupenreste. Coleoptera: in zwei Magen indeterminierte Käferreste. September: Hymenoptera — Formiciidea: 1 St. Myrmica laevinodis Nyl., indifferent; am Erdboden, unter Steinen, in hohlen, verdorrten Bàumen. In 5 Magen 6 St. indeterminierte Ameisen- reste. Diptera: 1 St. Oscinis (Chlorops) pumilionis Bierk, schàdlich. Oktober: Indeterminierte Käferreste. November: Diptera: 1 St. Limosina sylvatica, schàdlich. 128 Auch aus diesen wenigen Angaben über Insektennahrung können wir ersehen, dass die Haussperlinge sich im untersuchten Zeitraum hauptsächlich von solchen Insektenarten ernähren, die der Landwirtschaft schädlich sind, wie Coleoptera, Hymenoptera, Dipte- ra und Lepidoptera, also minder flugbegabte Arten. Am 29. und 30. April habe ich das Vertilgen der Schmetterlingsart Hyphantria beobachtet (siehe weiter oben). Auch von den Ameisenarten sind den Sperlingen jene lieb, die fest am Boden haften. Ich habe ungefähr 15 Insektenarten in den Magen gefunden; im Gegensatz zu den bis- herigen Literaturangaben sind in der Sperlingsnahrung ausser den Mistkäfern auch andere Insekten in grösserem Prozentsatz vertreten. In 248 Magen war nur pflanzliche, in 21 Magen nebst pflanzlicher Nahrung auch solche tierischer Herkunft zu finden. In drei Magen gab es rein tierische Nahrung, was mit den bisherigen Literaturangaben nicht übereinstimmt, weshalb ich hier auch eine Detaillie- rung einschalten will. Phiole Nr. 23., Mosztonga, 13. VI. 1963: Otiorrhynchus sp. (Ver- dauungssteinchen waren aber auch hier vorhanden u. zw. 5 Stückchen gekalkter Mauer- reste, 2 St. rote Ziegelscherben); Phiole Nr. 152., Gemeinde Bäcsalmäs, 1. VI. 1963: Otior- rhynchus femur, keine Verdauungssteinchen; Phiole Nr. 22., Mosztonga, 5. IX. 1963, unter den kanadischen Pappeln (Opfer des nächtlichen Sturmes): 1 St. Oscinis (Chlorops) pumilionis Bierk, keine Verdauungssteinchen. Von solchen Steinchen war in folgenden 52 Magen keines zu finden: 17., 43., 45., 56., 66., 70., 99., 151—154., 159., 195., 203., 208., 227., 248., 289., 301—334. Umfang des kleinsten Steinchens: 1,5 mm, Durchmesser des grössten: 7 mm. Zusammenfassende Bewertung Aus beiliegender graphischer Darstellung (Abb. 7.) ist zu ersehen, dass neben der Nutzsamen-Nahrung die Unkrautsamen-Nahrung dominiert. Von den 29 Arten waren 21 letzterer Art, Nutzsamen aber bloss 8. Roggenkorn war unter den Getreidekörnern und Futterpflanzensamen keines zu finden, dieses gehört daher nicht zu den Lieblingsnahrungen des Haussperlings. In der Zukunft will ich dies auch mit im Laboratorium vorzunehmenden Fütterungsexperimenten bewei- sen. Die bevorzugteste Nahrung ist Polygonum aviculare, ebenso auch die grüne und fahle Vogelhirse (Setaria viridis et glauca). Das zeigt auch der C-Wert an. Polygonum gehört unter die allerverbreitetesten einjährigen Unkräuter. Entlang des Waldstreifens zwischen Mosztonga und Bäcsalmäs führt ein Fussweg vorbei, an welchem diese Pflanzengattung ausserordentlich häufig ist. Ich habe von diesem Gebiet öfters Haussperlinge zwecks bro- matologischer Untersuchung gesammelt. Nach der Ernte pickten die Sperlinge auch auf den Stoppelfeldern die, bei stärkerem Wind mit dem Staub der Wege massenhaft dorthin gewirbelten Samen dieses Unkrautes auf. Beide Arten der Vogelhirse, die gewöhnlich zusammen vorkommen, gehören wegen ihres Wärmebedarfes unter die später reifenden Unkräuter. Sie dominieren auf kalkigem Boden und sind auch in den Maisanlagen in grossen Mengen zu finden. Durch die Verdun- stung des Wassers können sie in trockenen Sommern reichlich Schaden anrichten. Vielleicht sind sie den Sperlingen eben wegen dieser ihrer Eigenschaft lieb. Die Untersuchung der 334 Mageninhalte habe ich mit örtlichen ökologischen Beobach- tungen ergänzt. Obzwar das Zahlenverhältnis und die Verteilung der monatlichen Magen- inhalte nicht entsprechend sind, liefern uns die aus den individuenreichen Grosskolonien gesammelten Nahrungsobjekte zur Nahrungsbiologie der Haussperlinge äusserst wert- volle Angaben. Ein weiterer Mangel dieser Studie ist der, dass innerhalb der Vogelart Passer domesticus keine unterschiedliche Teilung bei Lebensalter und Geschlecht besteht. Dieser Mangel ist bei den in den Jahren 1966 und 1967 eingesammelten Exemplaren schon behoben; dort werden auch Körpergrössen und Gewichtsmasse berücksichtigt. Literatur siehe im ungarischen Text. 9 Aquila 129 È a n h : : 4 ‘ i E 4 AA EL TE PE PL = € ‘ di CA Tale] LI Mi A 4 3 N a Pi È Aine Cerir KIA 79 ML we EEE ia . Fes rent 1 DATE PAIE LI N Tar n Lu bi OME Lo) al È | URL TC TRS Yu rit da SRE È TA rig "on Al Oo da i tej rovers fe "i gialla dii Oe) a N56 ma Pee Pah n NE 4 rari tanto di i Ci Pen ? vers peu pot tisana «PR Li | i Báder : 41 At aie ert 09 ‘ > § so tn Ta LI vità " x i rip état Li asa TEA L 5 E Uve oe eves ¢ À A : VIVI AN | gie 4 Vidi dee tt in i ir CARE ET i UP ae oy ar “pa A eH Peay, u Na, à ie Ne 2 +t A VÁROSI PARKOK MINT ÖKOLÓGIAI EGYSÉGEK ÉS ORNITHOFAUNISZTIKAI JELLEMZÉSÜK Bozsko Szvetlána I. I. Bevezetés A természet aktív meghódítása az egész világona taj anthropogenizálásához vezet, ami visszatükröződik az állatvilágon is. A X.X. században az ornitholó- gusok mind gyakrabban tanulmányozzák a kultúrtájak, elsősorban a városok, kertek, parkok madarait. Az első munkák Nyugat-Európában jelentek meg, ahol földrajzi okokból a tájak megváltozása egész országokra terjedt ki. 1920-ban jelenik meg J. RITCHIE : „The influence of Man on Animal life in Scotland” c. könyve, 1921-ben O. SCHNURRE , Die Vogel der deutschen Kulturlandschaft” c. munkája és a 30-as években PALMGREN egész sor közle- ményt tett közzé Finnország kultúrtájainak problémáiról. A Szovjetunióban a legrégibb munkák ezen a területen a századfordulóra esnek (prof. KAJGORODOV pétervári, SARLEMANY kijevi, SZTANCSISZKIJ moszkvai adatai). A kultúrtájak tanulmányozásának új hullámát figyelhetjük meg egész Európában az 50-es évektől kezdve. Napjainkra gazdag ismeretanyag gyűlt össze a parkok és városok madárvilágáról Lengyelországban, Németország- ban és Angliában. A Szovjetunióban a gyakorlati kutatások elsősorban a gyö- keresen átalakított területeken (erdősített területek, vízgyűjtő tavak, a fel- tört szűzföldek), vagyis Szrrokov (1965) terminológiája szerint „anthropo- kultúrtájak"-on folynak — és csak ezután következnek a városok és parkok, vagyis a , valódi kultúrtájak". Ezen kívül az utolsó 10 évben a kapott adatok általánosítása és az elméleti kérdések kidolgozása történik (GLADKov, 1960; GLADKOV és RUSZTAMOV, 1965; DRozpov, 1967.) Jelenleg kikristályosodnak a kultúrtáj és fauna elméleti fogalmai. A tudo- mányban megjelent a városnak, mint önálló tájegységnek a fogalma (STRA- WINSKI, 1963, 1966; GLADKOV és RUSZTANOV, 1965). Intenziven történik az elő- és peremvárosoknak, mint önálló biotópoknak az elkülönítése, amelyek különböznek a városoktól is és a természeti tájaktól is (SIMs, 1962; STRAVINS- KI, 1966). A parkokat illetően nincsen egységes vélemény. Sok szerző azokat föld- rajzi értelemben a kultúrtáj egyik formájának tekinti. (PALMGREN, 1930— 1935; GLADKOV és RUSZTAMOV, 1965; SZTROKOV, 1965; stb.) Az ornitholögu- sok többsége a parkokat a városi biotópokkal együtt tárgyalja (ERz, 1964; GRACZYK, 1962; KAJOSTE, 1961; és mások). Erz ezen kívül a parkokat a városok és a zöldövezet közötti átmenetnek tekinti. DRozpov (1967) a kultúr- tájak rendszerében a nagy parkokat önálló ökológiai egységként kezeli, de a kis parkokat, a kerteket, a temetőket a városok ökotópjainak tartja. Egyes ornithológusok a parkokat a ritkított kultúr-erdőkkel azonosítják (GLADKOV és RUSZTAMOV, 1965). STRAVINSKI (1963; 1963 a, b, c; 1966) munkáiban a di 131 parkok önállósága mellett foglal állást, tanítványa Dyrcz (1963) össze is hasonlítja az erdők és a parkok biotópjait. Ez a felsorolás jól illusztrálja, hogy milyen ellentétes vélemények uralkod- nak a parki biotópokat illetően. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos nézeteimet ko- rábbi munkámban közöltem (Bozsko, 1967), ahol ismertettem a parki biotöp és parki ornithofauna jellemzését. A jelen közlemény célját ezeknek a kér- déseknek a szélesebb alapú megvitatása képezi, az irodalmi, valamint a szerző által Leningrád elő- és peremvárosainak parkjaiban és a debreceni Botanikus Kertben végzett megfigyelések adataira támaszkodva. A megbeszélés tárgyát a Szovjetunió európair észének és Kelet-Euröpa mindkét erdőövezetében levò parki faunájára korlátozzuk. II. A parki biotóp ökológiai jellemzése és a parkok osztályozása A parkok az emberek üdülését és kényelmét szolgáló, mesterségesen létre- hozott zöld területek. Ez a feladat meghatározza a parkok szerkezetét (fa- sorok, sétányok, járdák, épületek, tavak, fa- és bokorcsoportok, füves tisztá- sok, stb.), amely a parkokra jellemzően a tájat mozaikossá teszi (Bozsko, 1967). A faállomány rendszerint lomblevelű, néha vegyes, de nem éri el az erdőre jellemző sűrűséget. A megvilágítottság közel áll az erdőszél megvilägi- tottságához. A járókelők állandó jelenléte szintén jellemzi a parkokat. Mind- ezek együttvéve olyan különleges feltételeket teremtenek a madarak részére, amely nem létezik a szabad természetben. Ezért szükségesnek tartom az erdei, mezei, vízi biotópok mellett a parki biotóp fogalmát is meghonosítani. Ez alatt olyan fásított városi, ill. elő- és peremvárosi területeket értek, ame- lyet viszonylag kis területen az erdei, cserjés, mezei stb. ökotópok mozaikos- sága, jó megvilágítottság és az anthropogén tényezők állandó jelenléte jelle- mez. Innen rendszerint hiányoznak a nagyobb ragadozók, és a madarak fő ellenségeit a macskák és varjúfélék képezik. A parkok egymástól is erősen különbözhetnek, ezért megkíséreltem őket osztályozni a következő fő elvek szerint : kor, nagyság, rendezettség és látoga- tottság. A faállomány összetétele elvileg egytípusú az összes parkban, ezért felesleges differenciálni. Ezek szerint a következő típusok vannak : A) Öreg parkok I. Nagy területű ősparkok, amelyek általában a kül- és elővárosokban fek- szenek. Területük meghaladja a 100 hektárt. A központi részeken kívül, ahol a paloták, hangversenytermek stb. vannak, tájszerűen rendezett természetes erdőkből állnak, látogatottságuk a hét napjai szerint és évszakonként változik. Ezért az emberek jelenléte kevésbé árt a madaraknak. Az életfeltételek közel állnak a természeteshez. Ezek a parkok a gyengén igénybe vett parki biotópot alkotják. II. Közepes nagyságú parkok, leginkább a városok szélein találhatók. Terü- letük 20—100 hektár közé esik. Szerkezetük megőrzi a tájszerűséget, de elő- térbe kerülnek az anthropogén tényezők, amelyek meghatározzák a madarak faji összeételét és mennyiségét. A város közvetlen szomszédsága és a parkok látogatottsága miatt ezek és a következő típusok már az erősen igénybe vett parki biotóphoz tartoznak. 132 III. A város közepében elhelyezkedő kisebb parkok. Területük néhány hektáros, szabályos elrendezésű, ritka növényzettel és az emberek állandó jelenlétével. A faunán megmutatkozik a látogatottság, a parkvédelem és az ültetvények gondozottsága. A madarak szempontjából előnyös a kisebbfokú elhanyagoltság. N IV. Fasorok, füves-virägos terek. Nem a parki, hanem a värosi biotöpokhoz tartoznak, mivel ältaläban a madarak feszkelesi felteteleinek a minimumät sem nyújtják. Mesterséges odük nélkül inkább csak táplálkozási helyül szol- gálnak a szinantrop és néha a vonuló fajoknak. B) Fiatal parkok Függetlenül a nagyságuktól, az első 10 évben a mezei és cserjés biotópok- hoz állnak közelebb. A madarak védelmi feltételei a terület nagyságától, ren- dezettségétől és a parkvédelemtől függenek (BozsKo, 1957, 1967). A növény- zet öregedésével ugyanazok a tényezők érvényesülnek, mint az öreg parkok- ban. III. A parki madarak faji összetétele Mint ismeretes, speciális parki madárfajok nem léteznek, ezért egyesek nem ismerik ela parki biotóp és parki ornithofauna önállóságát. A park madár- állományának összetétele, ugyanúgy mint a park szerkezete, nem homogén : benne egyaránt előfordulnak erdei fajok, nyílt mezőségek, épületek lakói és szinantróp madárfajok. (Itt és a továbbiakban is csak a fészkelő faunáról lesz szó.) Azonban az összes parki fajra jellemző azantropogén tényezőkhöz valóal- kalmazkodási képesség, ami új sajátosság. Parki madárfaunának olyan faunát tartok, amelyre jellemző az antropogén környezethez alkalmazkodott, viszonylag kis területen koncentrálódott különböző rendszertani és ökológiai formák együtt- léte. A parki madárfauna heterogén eredetű, alapjában az azonos földrajzi övezet származottja. Ezenkívül északon a nagylevelű lombos fák jelenléte (ti. a parkokban!) lehetővé teszi a délibb elemek behatolását. És végül, a parkokba költöznek a szinantrop fajok a városi faunából. Vizsgáljuk ezt meg a leningrádiak példáján. Az alábbiak jobb megértése kedvéért megemlítem, hogy Leningrád még az ún. déltajga (fenyves és aprólombú) erdő-alzónában, annak legdélibb szélén (a nagylevelű lomberdő-zóna északi határától kissé északabbra) fekszik. A környék természetes erdeinek összetétele (1964. évi adatok szerint): 6194 fenyves, 28% nyírfa, 8% nyárfa és 394 égerfa. Erre az erdő-alzónára is, mint általában a tajgára, jellemző a gyérebb madársűrűség. Ez magyarázza a túl- nyomóan nagylevelű lombos fákból álló, óriási elővárosi parkok nagy vonz- erejét, továbbá, hogy miért éppen itt hatolnak fel a nagylevelű lomberdőre jellemző délibb faunák elemei, amint azt az alábbiakban látni fogjuk. Nagy-Leningrád területén 122 faj fordul elő, közülük 97 faj fészkelő. ( Teljes listáját korábbi munkámban tettem közzé. Bozsko, 1957.) Ez a meny- nyiség meghaladja bármely más kelet-európai erdő-zónában általam ismert park fészkelő fajszámát (L. 19. táblázat). A déltajga-övezetben, ahová Leningrád tartozik, a lombos parkok előnyei a madarak számára maximálisan megnyilvánulnak. 133 19. tablazat A Szovjetumio európai részének és néhány közép-európai országnak parkjaiban fészkelő madárfajok száma Város A park elnevezése lele lot Szerzö Leningräd Sztarij Petyergof 100,0 | 91 | Bozsko, 1957 Leningräd Puskin-i parkok 608,0 | 73 | Bozsko, 1957 Leningräd Pavlovszkij park 540,0 | 72 | Bozsko, 1957 Leningräd Oranyienbaum-i park 162,0 | 67 | Bozsko, 1957 Leningräd Gatesinszk-i parkok 703,0 | 63 | Bozsko, 1957 Moszkva Izmajlovszkij park 800,0 | 55 | Flint éstsai, 1962 Leningräd Novij Petyergof 102,0 | 52 | Bozsko, 1957 Moszkva F6- Botanikuskert 400,0 | 45 | Belszkij és tsai, 1951 Leningràd Erdömernöki Akadémia parkja 46,0 | 43 | Malcsevszkij, 1950 Leningräd Központi Kirov-park 94,3 | 39 | Bozsko, 1957 Debrecen Egyetemi Botanikuskert 13,7 36 | Szerzò adatai Ciechocinek Üdülő parkja 22,0 33 ] Strawinski, 1963a Leningrád SZU TA Botanikuskertje 23,8 | 29 | Bozsko, 1957 Poznan Solack-i park 12,0 27 | Graezyk, 1952 Torun Zelenec-park 11,0) 26 | Strawinski, 1963b Helsinki Városi parkok ? 24 | Kajoste, 1961 Leningràd „Primorszkij” Gyözelem- park 160,0 | 23 | Bozsko, 1957 Frankfurt/M, Ällatkert 7,6 21 | Steinbacher, 1942 Poznan Ällatkert 5,25 18 | Mroczkiewiez,1962 Leningräd Letnyij Szad Tei 14 | Bozsko, 1957 Budapest Allatkert 12,0 13 | Schmidt, Sterbetz, 1958 x Leningräd Tavricseszkij szad 22,0 10 | Bozsko, 1957 Ebből az övezetből származnak a következő fajok: Fringilla coelebs L., Turdus pilaris L., T. musicus L., T. philomelos Brehm, Phylloscopus trochilus L., Ph. collybita Vieil., Muscicapa parva Bechst., M. striata Pall., M. hypoleuca Pall., Pyrrhula pyrrhula L., Carduelis spinus L., Emberiza citrinella L., Alauda arvensis L., Anthus trivialis L., Jynx torquilla L., Dendrocopos major L. és mások. Igen közönsegesek a parkokban a következő fajok, amelyek äreäljai- nak északi határa Leningrádnál húzódik és a Leningrád környéki erdőkben ritkán fordulnak elő: Oriolus oriolus L., Columba oenas L., Sitta europaea L., Acrocephalus dumetorum Blyth., Hippolais icterina L. Az 50-es évektől gyak- ran találhatók az elővárosi parkokban az areáljukat kiterjesztő fajok: U pupa epops L., Picus viridis L., Garrulus glandarius L., Streptopelia turtur L., Coccothraustes coccothraustes L. 1955-ben Szt. Petrodvorecben először feszkelt feketerigó — Turdus merula L. Különösen a városi parkokban jelentős szerepet játszanak a szinantrop és az épületekben fészkelő madarak: Passer domesticus L., P. montanus L., Corvus corone L., Apusapus L., Motacilla alba L., Delichon urbica. 134 Rendszertani szempontból legtöbb a Passeriformes, könnyen urbanizälödö 70 fajjal képviselve. Az antropogén közeghez való alkalmazkodás mértéke szerint csökkenő sorrendben a következő családok szerepelnek: Fringillidae, Paridae, Muscicapidae, Sylvidae és Turdidae. Okolôgiailag a fészkelés módjától függően a verébalkatúak a következően : oszlanak meg: 58,4% a faállományban (beleértve a fák alatt a földön fész- kelőket is), 23% cserjékben, 10% épületeken és 8,6% mezei ökotópokban él. A Picidae családból (6 faj) a Dendrocopos major, D. minor és a Jyna torquilla a leggyakoribb, az utóbbi mesterséges odükban is előfordul. A Limicolák-ból a Tringa ochropus és T. hypoleucos a , legparkibb". Gyakoribb elöforduläsuknak egyetlenakadalya a topartok növényzetének, mint feszkelöhelynek a felszamo- lása. A galambok közül csak a Columba oenas közönséges; a század elején nagyszámú 0. palumbus ritkává vált, aminek az oka még nem világos, mivel a nyugat-európai parkokban a leggyakoribb faj. A ragadozókból rendszeresen a Falco tinnunculus fészkel, de csak az elővárosi parkokban. Baglyok közül a Strix aluco közönséges az I. és II. csoportba tartozó parkokban. Legszegé- nyebb a vízi madárfauna: az Anas platyrhynchos és A. crecca költése a leg- nagyobb ősparkokban is ritkaságszámba megy. Ugyanakkor Nyugat-Europa- ban városi madárrá válik és pl. Berlinben a tőkésréce háztetőkön fészkelését is észlelték (GLADKOV, 1960). Ugyanezt tapasztalták Budapesten is, az Allat- kert szomszédságában. A fajok száma sem egyforma a parkokban. Faunisztikailag leggazdagab- bak az ősparkok (90—70 faj). A városok belsejében, a II. csoport parkjaiban a fajok száma 55—45-re csökken, még olyan óriás-park esetében is mint a moszkvai Izmajlovszkij (800 ha) és a F6-Botanikuskert (400 ha) parkja. Különösen jelentősen hat a város civilizációja a kisméretű belső parkok madárfaunájára (III. csoport), amely összesen 30—10 fajból áll. Nem közöm- bös ebből a szempontból a város nagysága és lakóinak száma. Így pl. a 12 ha területű poznáni városi parkban 27 faj fészkel (GRAczYK, 1952), de a sok- milliós Leningrádban, az ugyanilyen méretű Tavricseszkij és Letnyij-park agyontaposott területén csak az igénytelen és szinantrop fajok (10—14) ma- radnak meg. Itt már különösen fontossá válik a park rendezettsége, például az elérhetetlen kis zöld tavi szigetek létrehozása (Bozsko, 1957; GRACZYK, 1952). Feltétlen előnyösek a tudományos célt szolgáló, meghatározott látoga- tási idővel rendelkező parkok, elsősorban a botanikus kertek. Debrecenben pl. 36 faj költ, Leningrádban 29. (L. 19. táblázat.) Az Állatkertek a gyérebb növényzet miatt háttérbe szorulnak az előbbiekhez képest. Leggazdagabb a Frankfurt am Main-i Állatkert, ahol 21 faj fészkel (STEINBACHER, 1942), a poznaniban pedig 18 faj (MRoczkixwIicz, 1962) és a budapestiben csak 13 faj (SCHMIDT és STERBETZ, 1958) található. A fiatal parkokban (B. csoport) a madárfauna a növényzet öregedésével állandóan változik. Az első években a park képe inkább a füves-cserjés biotóp- hoz közeledik, földön és bokrokban fészkelő madarakkal. A faállomány növe- kedésével megjelennek az erdei madarak. Ezt jól megfigyeltük az 1945-ben alapított leningrádi , Park Pobjedi" fejlődésén. 1953-ban ott 10 bokor- és földön fészkelő faj élt. 1956-ra új 8 fajt regisztráltunk, közöttük szürke légy- kapót, süvöltőt, szölörigöt (Bozsko, 1957). 1962-ben STRAWINSKI megfigye- lései alapján (személyes közlés) már 31 faj élt ott, közülük 21 fészkelő volt. Tovább emelkedett a bokrokban fészkelő fajok száma, ami megfelel a park nyíltabb szerkezetének. De megjelentek újabb odú-fészkelők is: kerti rozsda- 135 farkù, széncinege és masok. Azonban azok a fajok, amelyek érzékenyebbek az antropogén hatásra és még 1956-ban itt éltek, ekkorra eltűntek: mezei pacsirta, fülemüle, kerti poszáta, billegető cankó. Jelenleg ennek a parknak a madárfaunája közel áll az öreg parkokéhoz. Annak ellenére, hogy nincsenek kizárólagos parki fajok, a parkokra mégis tipikus madárösszetétel jellemző, így pl. az általunk vizsgált zónában a kö- vetkező 30 faj él: Dendrocopos major L., Jyna torquilla L., Corvus corone L., Oriolus oriolus L., Chloris chloris L., Carduelis carduelis L., Erythrina eryhthrina L., Fringilla coelebs L., Passer domesticus L., Passer montanus L., Sturnus vulgaris L., Emberiza citrinella L., Motacilla alba L., Certhia familiaris L., Sitta europaea L., Parus major L., Parus coeruleus L., Lanius cristatus L., Muscicapa striata L., M. hypoleuca Pall., Phylloscopus trochilus L., Ph. sibila- tor Bechst., Hippolais icterina Vieil., Sylvia borin Bodd., S. atricapilla L., S. communis Latham., Turdus pilaris L., T. philomelos Brehm, T. musicus L., Phoenicurus phoenicurus L. STRAVINSKI (1963) terminológiája szerint ezek a „legkönnyebben urbanizalod6” fajok. A következő közönséges el6varosi fajok nehezen urbanizälédnak es ritkán ha- tolnak be a városokba: Columba oenas L.,Crexcrex L., Vanellus vanellus L., Falco tinnunculus L. (északon ; Kijevben már fészkel), Cuculus canorus L., Pica pica L., Alauda arvensis L., Anthus trivialis L., Aegithalos caudatus L., Muscicapa parva Bechst., Saxicola rubetra L., Luscinia svecica L., Prunella modularis L. Ezeken kivül egész sor faj nem marad meg a värosi parkokban, de csak a tűlevelű biotöp hiánya miatt: csiz, kirälyka, egyes cinegefajok és állítólag a süvöltő (MORAVOV és SZMOLIN, 1960; FLINT és KRIVOSEJEV, 1962). A tipikus parki madarakon kivül az elövärosokban rendszeresen feszkel a természeti tájak lakóinak nagy csoportja, mint a: Columba palumbus, Porzana porzana és egyes helyeken a Scolopax rusticola, Falco vespertinus, Buteo buteo, Asio otus, Caprimulgus europaeus, Dryocopus martius, Picus canus, Corvus corax, Lullula arborea, Anthus pratensis és mäsok. A parki ornithofaunaro] fentiekben közölt következtetéseim a Szovjetunió európai részének mindkét erdő-övezetében levő parkjaira érvényesek. Összehasonlítva STRAWINSKI (1963 a, b, c.) listáját az európai parkokban könnyen urbanizálódó fajok összetételéről a saját listámmal, a nagy hasonló- ság ellenére jelentős eltérések figyelhetők meg. Ez azt tanúsítja, hogy övezeti különbségek vannak a kelet-európai parkok madarfaunajaban. Az utóbbiakra nem jellemző a nyugat-európai parkok legtipikusabb madara, a feketerigó (Turdus merula) és nehezen bírja itt ki az énekes rigó is (T. philomelos). A Szovjetunióban az , erdei" feketerigó populáció nehezen urbanizálódik és nem hatol be a parkokba, sőt el is tűnik azokból (FLINT, 1962). Valószínűleg a nyugat-európai , parki" feketerigó- és énekesrigó-populációk keleti határa csak Nyugat-Litvániában hatol be a Szovjetunió területére és lassan tolódik el észak és kelet felé (GRACZYK, 1963; ALEKNAVICSUSZ, 1965). A Szovjetunió parkjaiban a rigók közül közönségesebb a 7. pilaris és északon a T. musicus. Az utóbbi a fészek alacsony elhelyezése miatt Leningrádból inkább a kül- városi parkok felé húzódik (MALCSEVSZKIJ, 1964). Nem nevezhető főfajnak a Ny-Európában gyakori zöldike (Chloris chloris), valamint a szajkó (Garrulus glandarius) és a vörösvércse ( Falco tinnunculus) sem. Lengyelországban a parkokban megjelent a Perdix perdix (GRACZYK, 1962), a debreceni Botanikus kertben és a Nagyerdőben rendszeresen költ a fácán (Phasianus colchicus). Ezek a fajok sohasem telepednek meg a Szovjetunió parkjaiban. 136 A parki madärfauna eltérései egyre növekednek nyugat felé haladva. A lon- doni parkokban pl. csak 16—25 faj fészkel, de azok közül tipikusak a Kelet- Euröpäban ritka fajok, pl.: Anas platyrhynchos, Columba palumbus, Garrulus glandarius, Troglodytes troglodytes, Turdus viscivorus, T. merula, Erithacus rubecula, Prunella modularis (Sıms, 1962). Keleten ezek a fajok a vad termé- szetet kedvelik, de Nyugat-Euröpäban kénytelenek voltak meghöditani az új. anthropogen biotöpokat. A folyamat annyira sikerült, hogy sok faj az új biotópokon belül kelet felé indult és az anthropogén nyugat-európai fauna egyes elemei átlépték a Szovjetunió nyugati határát. ALEKNAVICSUSZ (1965) közli, hogy Nyugat-Litvánia városainak parkjaiban a feketerigón kívül a csicsörke, a balkáni gerle, az ökörszem és a vörösbegy is költ. De a Szovjetunió többi parkjai megőrizték a fenti jellegzetességüket. Befejezésül néhány szót a parkok fajgazdagsága értékeléséről. Erz'(1964) a városi madarak összehasonlításában új kritériumot használ, — az egy hek- tárra eső fajok számát, amellyel szignifikáns adatokat kap az összes városi biotópokra, de a parkokra a szerző szerint nem alkalmazható. Ez érthető is, mert az ilyen számítások szerint , legszegényebbek" a külvárosi ősparkok (I. csoport) lennének. Véleményem szerint a fauna gazdagságának kifejezésére sokkal objektívebb kritérium lehetne a parkokban fészkelő fajok számának a viszonyítása az azonos földrajzi övezetben élő egész fauna költő fajainak mennyiségével. A kérdés még további ellenőzést igényel. IV. A parkok ornithofaunájának kvantitatív jellemzése A parki ornithofauna fő- és általános jellemvonása a nagy madárnépesség. A leningrádi övezet parkjai kvantitatív tanulmányozásának adatai szerint (Bozskö, 1967) a parki madársűrűség jóval magasabb, mint az ottani kevert erdőkben. PALMGREN számlálásai szerint (1930) Dél-Finnországban a madár- sűrűség nem haladta meg az 5,3—5,6 párat hektáronként. SUNDSTRÖM 7,6 párat regisztrált (Novikov, 1962). Leningrád peremvárosi parkjaiban (Szt. Petergof) 9,3—15,9 párt/ha észleltünk. (Továbbiakban a számok az 1 hektárra eső párokat jelentik.) Leningrád területén a madársűrűség 0,5-től 7-ig változik a park nagysága, látogatottsága, és a városközponttól való távolságától függően. A sűrűség az , Erdőgazdasági Akadémia" parkjában (6—7 pár) a Botanikus Kertben 2,4—3,0, Letnyij Szad-ban 0,7 és a Tavricseszkij Szad- ban 0,5 pár. Az utolsó 3 parkban nem számoltuk bele a verebeket és ezért a reális sűrűség valamivel magasabb. Ilyenképpen a gyengén igénybe vett kül- városi parki biotöpban a madärsürüseg 2—2,5-szer magasabb, mint a kör- nyező erdőkben. Az erősen igénybe vett városi parki biotópban a madársűrű- ség olyan mint az erdőkben, vagy valamivel alacsonyabb. Dyrcz (1963) összehasonlította a parki és erdei biotópok madársűrűségét . és megállapította, hogy Wroclaw környékén a parki madársűrűség */,-del magasabb mint az erdőkben (25,75 : 20). Leningrád szélességén ez az emelkedés többszörösen nagyobb, ami azzal magyarázható, hogy a parkokban a növényzet és egyéb életfeltételek sokkal kedvezőbbek a zord erdei körülményeknél. Dél felé ezek a természeti kont- rasztok elsimulnak és csökkennek a madársűrűség különbségei is. A külön- böző városok parki madársűrűségét a 20. táblázat szemlélteti. 137 20. tablazat A Szovjetunid európai része és egyes közép-európai ország parkjainak madarsürüsege Varos A park neve i Szerzök Moszkva Osztankino-i park 0,43 (43) Krotov, 1941 Leningräd Tavricseszkij szad 0,5 (50)* | Bozsko, 1967 Leningràd Letnyij Szad 0,7 (70)* | Bozsko, 1967 Moszkva Tyimirjazev Akadémia parkja 1,0 (100) | Parovsesikov, 1941 Leningräd SZU TA Botanikuskertje 2,4—3,0* (240—300) | Bozsko, 1967 Augsburg Allatkert 5,0 (550) | Erz, 1964 Kiel Varosi parkok 6.1 (610) | "Erz, 1962 Leningräd Erdömernöki Akademia parkja 6—7 (600— 700) Malcsevszkij,1950 Poznan Solacki-park 12,25 (1225) | Graczyk, 1952 Köln Ällatkert 12,8 (1280) | Erz, 1964 Dortmund Värosi nagypark 13,0 (1300) | Erz, 1964 Frankfurt/M. Ällatkert 14;6 (1460) | Steinbacher, 1942 Debrecen Egyetemi Botanikuskert 14,6 (1460) | Szerző adatai Leningräd Biolögiai Intezet Sztarij 9,3—15,9 Petyergof-i parkja (930—1590) | Bozsko, 1967 Poznan Ällatkert 24,7—29,1 (2470—2910)| Mroezkiewicz, 1962 Wroclaw Szezytnicki-park 25,75 (2575) | Syrez, 1963 *Verebek nélkül A tablazat analizise azt mutatja, hogy a parki madärsürüseg elég szabalyo- san no del felé haladva. Igy Leningradban a maximälis sürüseg nem emel- kedik 7 par fölé, ugyanakkor Lengyelország, Németország és Magyarország városaiban 12—15 pár körül mozog, vagyis majdnem olyan, mint az I. cso- portba tartozó ősparkokban. Az az általános szabály, amely szerint a kelet- európai lombos erdők madársűrűsége északról dél felé és délnyugat felé növekszik (Novikov, 1960), a parkokra is érvényes, de akadnak kivételek is, az anthropogén tényezők következtében. Igy pl. a moszkvai parkok szegé- nyebbek a leningrädiaknäl, valószínűleg a nagyobb lakosság miatt (l. 20. táblázat). Az iparosodott Kielben is a madársűrűség elég alacsony (ERz, 1964). De az ember hatása pozitív is lehet, pl. a kis területű és gyér növény- zetű állatkertekben a nagyfokú látogatottság ellenére is csodálatos módon fennmarad a fészkelő, vadon élő madarak 13—14 pár/ha-os sűrűsége (l. 2. táblázat). A poznani adatok (MRoczKrewicz, 1964), ha a verebeket leszámít- juk, nem térnek el a fentiektől (szerző megjegyzése). Ebben az esetben elő- nyös az állatkertek korlátozott nyitvatartási ideje és a park őrzése. 138 A legkedvez6bb feltételek a botanikus kertekben vannak, a valtozatos növenyzet és terepviszonyok, valamint a kisebb lätogatottsäg miatt. Debre- cenben pl. 14,6 pár esik egy hektárra. Legnagyobb sűrűséget DyRcz Wroclaw- ban észlelte, 25,75 párat. De pl. mesterséges madártelepítéssel a sűrűséget 122 párig emelték fel Seebach városában (Novikov, 1962). Az ember negatív hatása legelsősorban nem a madársűrűség összességének csökkenésében jelentkezik, hanem az egyes fajok kvantitatív viszonyaiban. Ezt számos adat megerősíti a több évtizedes populációs-dinamikai megfigye- lések területéről (MALCSEvSZKIJ, 1954; MORAVOV és SZMOLIN, 1960; FLINT és KRIVOSEJEV, 1962.). A város fejlődésével a parkokból eltűnnek a nagy raga- dozó madarak és azok a fajok, amelyek könnyen elérhető helyeken fészkelnek. Csökken a tűlevelű biotópok madarainak a száma, de megőrzik népességüket az urbofil fajok és növekszik a szinantrop fajok száma. Dyrcz és Erz adatai szerint a fauna magvát néhány domináns faj képezi. Wroclaw parkjában a következő 6 faj: mezei veréb, feketerigó, seregély, erdei pinty, örvös galamb és a széncinke. Erz ezeken kívül még a zöldikét is ide sorolja. Közep-Euröpära ez a szerző a kultürtäj legszilárdabb domináns csoportjának a következő fajkombinációt tartja: háziveréb — zöldike — feketerigó. Debrecenben a park-domináns fajok a következők: mezeiveréb, erdei pinty, feketerigó, zöldike és kisfülemüle (az össz-egyedszám 489/-a). A Szovjetunió európai részének a parkjaiban ezt a magot más fajok képezik. Leningrád ősparkjaiban a domináns fajok (az előfordulás több mint 50%-a) a következők : erdei pinty, fitiszfüzike, geze, kertiposzäta, barátka, szőlőrigó, fenyőrigó, valamint szinantrop fajok: házi veréb, mezei veréb és szürkevarjú. Kísérő fajok: (előfordulás 2—5%) seregély, karmazsin pirók, szürke légy- kapó, kormos légykapó, széncinege és citromsármány. Tehát a madárnépesség bázisát a övezetre jellemző fajok urbofil tagjai képezik és azok, amelyek az areál határán koncentrálódnak a parkokban, pl. Hippolais icterina. Meg kell jegyezni, hogy a domináns és konstans domináns fajok listája nem öleli fel az összes tipikus (urbofil) madarat. Hozzájuk kell még venni a mindig itt található és a természetben is gyérebb fajokat, amelyek sohasem érik el a domináns rangot, pld. a csúszka, barázdabillegető, kerti rozsdafarkú stb. Azért teljesebbnek az a lista tekinthető, amelyet a III. fejezetben közöltem. A leírtakból következik, hogy a Szovjetunió európai részének mindkét erdő-övezetében a parki ornithofaunának specifikus sajátosságai vannak, amelyek nemcsak földrajzi-klimatikus okokból származnak, hanem a parki- biotóp ökologiai előnyeiből is, aminek különösen a zord keleti természeti viszo- nyok között van nagy jelentősége. JInreparypa — Irodalom Anernacuuye, A. 1965.: Marepmassi 10 BODOŐDBIIHBIM IITIHIJAM 3€JIEHBIX HaCa:RAeHMit HEKOTO- PPIX TOPONOB JIMTBBI. C6. ,, HOBOCTII opaurozormm”, 137. [IJIIIM, Opyuse Beaveruü H. B.—Imymosa A. II.1951. :3Hauenne IITMIT B 3auımTe PACTHTEJIBHOCTH TJIABHOTO BoraHnueckoro caga. (Bios. Pa. Bor. cara, Brrr. 9) Bostcxo, C. N. 1957.: Opaurobayxa napkoB JIeHuHrpaga n ero okpecrHocreü. ( BecrH. JITY, Nè 15, cep. ŐMOJI., BEIM. 3. — 1967. KommyecTBEHHaA XAPAKTEPUCTUKA OPHATOŸAYHBI TO- POACKUX M HPATOPOHHEX HapkoB JIenmarpaga) (Acta Biologica Debrecina, V) 159 I nadroe, H. A. 1960.: O HPOHAKHOBEHUN HOBBIX BUOB B KyJIbTypHblii JaHKmadr. (OxpaHa IPHDPOJNBI M O3eJleHuHe, BbIN. 2) IT aadroe H. A. u Pycmamoe A. RK. 1965.: OCHOBHBIe NDOŐJIEMBI U3yYeHUA NTU KYJIbTYpHbIX naHnıadroRB. C6 „CoBpeMeHHble MDOŐJIEMBI OPHHTOJIOTHII", DpyH3e) Xp03006 H. H. 1967.: DayHa u HaceseHmne KyJIBTyPHBbIX JAHNIMAÓTOB. (ÖPTHHTOAOTUA, BEI. 8. U3x-80 MIY.) K'pomoe, A. 1941.: Dayna orpectHocreii MOCKBBI (atunsi OctanKuna). (IIpupoma u com. x03- Bo, 60: 83.4. II.) Manvuesecruü, A. C. 1950.: O rHesgoBaHna OTHII B TOPOACKUX ycuoBuaAx. Tp. JIeHMHrp. 0-Ba ecrectB., T. I, XX, B. 4. — 1954. OpHnropayHa mapra JIecorexHmueckoii AraneMmuı HM. Kuposa (r. Jleuunurpan) u e& usmenennsn c 1880 no 1950 r. Vu. san. JITY, Ne 181, cep. Omoa. Hayk, Bb. 38. — 1964. , ITunsr", crarba B CO. „Ilpupona JIenmarpaza n oKpecrHocteli”, Jleuunanar. Mopaeoe, A. A. u Cmonun, II. II. 1960.: OO uameHeHun OpHUTOMayHHI! HECHOÏ ONBITHOÏ HAUM MOCKOBCKOÜ CEJIBCKOXOBAÜCTBEHHON axagemun nm. K. A. TumupaseBa. 3004. KYPH., T. XXXIX, sum. 8. Hosuxoe, I’. A. 1960.: l'eorpadnueckañ U3MEeHYHBOCTB IIJIOTHOCTH HacezeHna TI EBponeü- cKoit uacrn CCCP u conperenbHbIX CTpaH. (3004. KyYpH.,T. XXXIX, Buu. 8.) ITaposwuroe, B. 1941.: Ouepk payHpı Tumnpasescroü arayemun. (IIpupoga u con. x03-B0, co. VIII, u. II.) Cmporoe, B. B. 1965.: Ky1bTypHblii JaHKMapr u saya OPHNUTOJOTNYECKUX HCccJeKoBaHnii. (CG. „CoBpeMeHHpie IIpo6JIeMbI OpHHTONorTuUn”, DpyHse.) Daunm, B. E. u Kpusoweee, B. I’. 1962.: Uamenenne,opantodayHpı MamaïñzoBCcKoro napka 3a HBAJNNATB NATE er. (OPHHTOJIOTHA, BBIII. 5, 131-BO MTV.) Dyrcz, A. 1963.: Comparative studies on the avifauna of wood and park. (Acta Ornitholo- gica, T. VII. No, 11. Warszawa) Erz, W. 1964.: Populationökologische Untersuchungen an der Avifauna zweier norddeut- scher Grossstädte. (Zeitschrift. wissensch. Zool. 170.) GRACZYK, R. 1952.: Ptaki w Solackim w Poznaniu. Chronmy Pryzrode Ojczista 8, No. 4. — 1962. Ptaki srodmiescie miesta Lodzi. Ochrona Przyrody R. 1962. Krakow. — 1963. The occurence of song trush (Turdus ericetorum Turt.)in polish towns. (Przyroda Polski Zochoduej, VII.) .. KAJOSTE, E. 1961.: Uber die Nistvögelfauna der Junerstadt von Helsinki. (Ornis Fennica. Bd. 38. No. 2) MROCZKIEWICZ, D., 1962.: Oecology of free-living birds on the grounds of the Poznan Zoological Garden. (Przeglad Zoologiczny, VI. No. 4) PALMGREN, P. 1930.: Quantitative Untersuchungen über die Vögelfauna in den Wäldern Südfinnlands (Acta Zool. Fennica. 7. — 1935. Über die Vogelfauna des Kulturgeländes auf Aland. Ornis Fennica, XII, No. 1) SCHMIDT E.—STERBETZ I. 1958.: Madártani megfigyelések a budapesti Állatkertben. (Aguila, t. 65) Sims, E. 1962.: A study of suburban bird-life (Dollis Hill. British Birds, 55) STEINBACHER, G. 1942. : Siedlungsdichte in der Parklandschaft. Journ. Ornith. t. 90, 3/4. STRAWINSKI, S. 1963.: The Birds of the town of Torun (Acta Ornithol. t. VII, No. 5) — 1963a: Studies on the synanthropism of bird in the old park of Ciechocienek (Acta Orni- thol. t. VII. No. 6) — 1963b: Birds in woods situated nearrivers and on the park of Torun. (Studia societatis scientiarum Throunensis. Sec. Zool. (E), vol. VII. Nr. 5. Torun) 1963 e: Problems of the bird’s urbanization on the light of bird studies in Torun and its vici- nity. (Przeglad Zool. VII., 3. — 1966. Die Vögelverstädterung vom ökologischer Stadt- punkt. Ornithologische Mitteilungen. 18 Jhg. Heft 4) 140 Hapkn Kak skonornyueckad KATETOPUA it IX OPHNTOŸAYHNCTHIECKAA XAPAKTE PHCTHKA C. I. Boocro I. Bseaenne I[pomecc aKTHBHOTO BHeNpeHHA HWeJIOBEKa B IpupoXy, IponcxoXAuKii BO BCeM Mupe, BegeT K OKYJIBTYPHBAHUIO ECTECTBEHHBIX JAHXMapToB, UTO CHIBHO CKa3bIBaeTcHA M Ha *KMBOTHOM mupe. B XX Beke BHUMAHMe OPHHTOJIOTOB BCE Yale OÖpamaerchı K HZYHEHMIO NTMI BHAON3- M@H@HHBIX TeppuTopuit HI, pezze BCero, — TOPOAOB, MapKoB, cazoB u T. 1. IlepBpie paGoTbI TAKOTO POAA HOABMINUCB BHayane B BaraKHoli Espone, re OKyJIbTypuBaHMe HPHPOJBI Ha- 4aJIioCb PAHBIIIE M B CHIIY CHeIMPuKn Teorpabmyeckux YCIOBHI OXBATHJIO IEJIBIE TOCyAAapCTBa. B 1920 r. noaguzca comgabii Tpyx PUTUE „Bimanme uexoBeka Ha ?KU3Hb ARMBOTHBIX B Ilormanqunu”, B 1921 r. — kHura IHHVPPE, nocBameHHaA MTUMAM KYJIBTYPHOTO JaHa- ımadra Tepmanum, B 1930-e roxsi BBIxoxuT cepus paőor IIAJIBMI'PEHA, paspa0arsisaomaa NPOŐJIEMBI KyJbTypHoro sangmapra B Dunsnanuaun. IlapanıespHo MYŐJIMKYIOTCA CTATbU KOHKPETHOTO XapakTepa NO IMTHIIAM IAPKOB U TOPONHOB Samagnoli EBporsi. B CCCP Hanöosee paHHuMu TPYHAMU B 2TOË OOTACTH ABIIAIOTCA MHOTONETHHE HAOMOJCHHA KAMTOPOJIOBA Hang nmunama napra JlecorexHuyeckoit Akapemun B llerepöypre B Kone XIX — Hayvane XX .BekoB, Habnmogeanna IAPJIEMAHA B Kuege, HavarrIe B TIepBbIe ropt! Hamero CTOJIETHA, x paőora CTAHIMHCROTO no nrunam napka MockoBsckott CeJIBCKOXOZBAÜCTBEHHONH Akayemun nm. TumnpazeBa, HpoBeJeHHaA B 1915 r. HoBbrä TOJIHOK HCCIIENOBAHHÜ HAOMIOTAaeTcaH BO BCeit EBpone B MOCIIEBOCHHBIe roxbi. K Ha- CTOAINeMY MOMEHTY HaKoInIeH ŐOTATBIÜ 3amac 8HaHMii KOHKPETHOTO XapakTepa MO ITMIIAM HAPKOB H TOPOAOB TAKUX cTpaH, Kak Ilombma, Fepuanna u Anrana. B CoBeTCKOM Corse IIpakTuyecKue NCCHIeXOBAHHUA OPHHTOAOTOB HPHYPOUCEHB B HEPBYIO QUepe,ib K payHam Tep- puropuii, MOJNBEpTINHXCA TIIYŐOKOÜ MH MACIITAOHOÏ mepezelike: HCKYCCTBEHHBIX JecomocaKoK M BOAOXPAaHMJIMIN, PACHAXAHHOÏ IEJIMHBI U T. I., TO-eCTb T. Ha3. „AHTPONORYJIBTYPHBIX JIAHA- ımaprogB”, no Tepmunonorun CTPOROBA (1965), u mm mocae sToro — K payHam TOPOAOB, CAJ0B U HAPKOB, UM „UCTUHHO KYJIbTypHbx JagKmadprog”. Kpome Toro, B HOCIeTHee Tech- THJeTHe BEIETCH H HHEPTMYHOE 0600meHMe HAKOMJIEHHBIX MAHHBIX A TAKE pAZpAŐATBIBAIOTCA TeoperTnyeckue MDOŐJIEMBI OPHUTOPAyHEL KYJIbTypHOro Janımapra, HAaIMHAA C ompereneHnun CAMOTO NOHATUA ITOTO NAHALIAhTa, ero KIIACCHÓHKANHH I KOHHAA IKONOTHYECKON xapaKTe- pucTukoü oÖmTamımei B HeM payH. B Hacroanee BpeMA BBEIKDMCTAJIJIHZOBBIBAIOTCA OCHOBHEIE TEOPeTHYeCKUe HOHATUA KylIb- TypHoro nanıımadra u ero payH. B HayKy BONNIO NOHATHe TOPOJA Kak OTAEIBHON IKOJIOTH- yeckoit exmauus (CTPABUHCKUN, 1963, 1966; TJIANKOB u PYCTAMOB, 1965); Ha- CTOATEJIBHO IPOBOAUTCA BbINTeJIeHME B KauecTBe CaMOCTOATEeJbHOro OMOTOMA HM Mpuropozo0B, HUMEPWIHUX OTAIMYNA OT ropo,,a I ecrecrBeHHEIX yrogmi (CMMC, 1962; CTPABUHCKUI, 1966). B oTHOMeHHuH HapKoB moka ere He CyINecTByeT eXMHOÏ TOUKM 3penun. B reorpadnyeckoM CMBICJIe, MapKH BEIXeJIAIOTCAI MHOTUMU ABTOPpaMH B KayecTBe PA3HOBMAHOCTH KYJIbTypHOro aannmadra (IIAJIDMTPEH, 1930, 1935; TJIAHROB u PYCTAMOB, 1965; CTPOROB, 1965). BOJBMMHCTBO me OPHNTONOTOB, PAŐOTAJOMHX B IIPAKTMHYECKOM INIaHe, HZYHAEeT UX B KOMIIeKCE C TOPONCKHMH 6moromamu (OPI, 1964; TPAUTK, 1962; KAMOCTE, 1961 u MHorue apyrme). B cmereme KYyIIPTYDHPIX JAHNITAÓTOB, mmpemsaraemoü JLPO3]JOBbIM (1967), MbI BCTpeyaemca y;Ke C BBIJTeJIEHHEM KDYIIHBIX HAPKOB B CAMOCTOATEJbHYO 3KOJIOTH- yecKyP enuHnmy. Meme Ke NMApKI, CaquKM N KIIAJTŐMIITA STOO ABTOP paccMaTpuBaeT Ib Kak Pan TOPOACKOTO Nanımahra. Kpome Toro, CyINecTByeT BIA Ha MADKH Kak Ha IEepe- XOJXHEIÏ STAN MexK]y ropoziom n 3ejreHof 80Hoit (OPI, 1964). Pay OPHHTOJIOTOB cunTaeT, UTO Wapku MOTYT ÖbITb OOO3HAYeHEI DKOJOTHŰYECKH KaK OKYJIbTyYpeHHblit WIM paspeReHBblli nec (MIA ROB n PYCTAMOB, 1965; Pa6nana, mur. 10 CTPABHHCROMY, 1963). B pa- Gorax CrpaBHHCKOro OTCTAMBAETCA Ye CAMOCTOATENBHOCTh HAPKOB KaK Mecra OŐHTAHHA ntTury (1963, 1963a, ő, c, 1966), a B paGore ero yuenura JIbIPYA (1963) nponusBereHo y:ke cpaB- HeHue OCOÖEHHOCTEH JIECHOTO U naprosoeo (TOMY. aBT.) 6NOTOMA. ITOTO HEPEYNCIEHMA HOCTA- TOUHO MIA TOTO, YTOÖBI IIOKABATb, KaKoli pasHoGoli B3TAIANOB CyIMecTBYeT B ODHHTOJIOTHM IO BOIIPOCy 0 HONOFKEHHH HAPKOB B CHCTeMe OuoTonoB. B cBoeii mpensimymmeii pa6ore MBI IIOJ- PO6HO N3JI03KUJAIN CBOU B3ATAABI HA 9Ty NPOŐJIeMy U OXADAKTEDPMBOBAJIM IIpuHIMaAeMbIe HAMII HOHATUA HAPKOBOTO ÖMOTONA U HAPKOBOÏ opantopayHsi (BOXRKO, 1967). Membr 1anHoii CTATbH ABIAeTCA ŐOJIEe IINPOKOE OOCY+KeHMe THX BONPOCOB C HPMBJIeYeHNeM COÖCTBEHHEIX 141 JAHHEIX IIO IITUIAM HAPKOB Jlenunrpaya H ero HCTODPDHYECKHX HPHTOPOHOB, HAGJIIOJEHN ABTO- pa Han nTunamu Boranmueckoro Cana rop. Jleöpenena (Benrpna) n pa6oT COBETCKHX U MHO- CTpaHHbIx ABTOPOB. Pa360p KOCHETCA B OCHOBHOM OPHHTOdAyHBI HAPKOBOTO JanKmapra EgponeñcKoÿ vacru CCCP u BocrouHoi EBponpI, nmewmeti CBOIO cnenipuKy. II. JKOJOTHTECKAA XADAKTEPHCTHKA IAPKOBOTO OHOTONA HU KIACCHÓHKAMHA na proB ToBopA 0 napKax, IIOJIE3HO BCHOMHHTB, YTO OHM HPEJCTABIAIOT COOOM COBMAHHBIE yeloBe- KOM O3eJIeHeHHbIE TEPpUTOPUM (UCKYCCTBEHHO BACaskeHHBIe WIM MEPEIIAHMPOBAHHLIe ECTe- CTBeHHBIe, Yale BCero NeCHble, VTOABA), HPU3BAHHEIE CILYFRUTB OTABIXy M yOBIETBOPeHMIO ICTETHYECKUX NOTPeÖHOCTEeH Wopeli. DITO ONPEMEIAET UX CIOMHYIO CTpyKTypy. B mapKoBpiit JAHHIMAŸT, HOMUMO peryJApHO HAM HEÜZBAJKHO CIJIAHMPOBAHHOÏ JAPeBECHO-KYCTAPHHKOBOÏ U TpaBAHOÎ PacTuTelbHOCTH, BBOAATCA CeTH Are M HOPOT, IIpyAbl, Py4Ubu, MOCTHKH, MeKOpa- TUBHbIE WIM XYJOKECTBEHHEIE CTPOCHHA pasHOro Ha3HaueHNA u T. A.. Bce9To cosgaer Xapak- TepHbIä OOJIUK MapKoBoro Janata — ero MOBAHYHOCTB, 0 KOTOpoli MbI ye IIHCAJm (BOXKKO, 1967). JIpesecHaa pacTMTeIbHOCTh COCTONT M3 IMpoKOJIMCTBeHHBIX, MHOTHA C IIPUMeCbIO XBOl{HBIX, OTEYECTBEHHEIX WIM HHOSEMHBIX HOPOA, KoTOpaA He UMeeT TAKOÏ TYC- TOTHI, KAK B JeCy. BIIarogapA 2TOMY OCBeIleHHOCTB HAPKOB yume MH IIPHÖNMKAeTCH K ONY- meunHoît. JImmb B 3ATOPOXHEIX HAPKAX OCTABJIAIOTCA TIIyXue YTOJIKM, He OTTMUANINMeCA OT npnpoxxBx. llOCTOAHHOE HPMCYTCTBUe IyOMMKH TAKIKE ABIAETCA HEOTBEMJEMOÜŰ ueproli mapkoBoro nannırahra. Bce sro BKyIIeE CO3HAeT COBEpPMEHHO OCOOHIe JCHOBUA IA OOMTAHUA 3KUIBOTHBIX, KOTOPble He BOSHNKAMT Ha TAKUX +e IIJIOMANAX B @CTeCTBeHHBIX YTONbAX. Iloaromy mopa y3aKOHNTb HPpaBO Ha CyIecTBoBaHHe HOHATUA naproeoeo Guomona, HapANny C JIECHEIM, JIYTOBbIM, BOAHBIM M T. A., HOHUMAA TO], HUM TaKMe TOPONCKMEe MIM IPNUTOPOAHBIe O3eJIeHeHHBIE TePPMTOPHH, IWIA KOTOPEIX XAPAKTEPHA ŐOJIBIIIAA MOZAMYHOCTB JaHKmapra — KOMÖHHANHUA JIECHBIX, KYCTAPHNKOBEIX JIYTOBBIX I AP. 9KOTONOB — Ha OTHOCHTEIIBHO HEŐOJIB- oii ILTOMAAU, XOPOMAaA OCBEMEHHOCTB U MOCTOAHHOe BIMAHME AHTPONOTEHHBIX PAKTOPOB. TO OoNpepereHme B OCHOBHOM COBNANaeT C HAHHBIM Hamm panpıne (1966), OXHAKO TAM MBI TOJUeEPKUBAIM HU3KYIO YUCHEHHOCTB BparoB NTU B HAPKAX, HMeA B BY OTCYTCTBMe KpyII- HBIX XWINHBIX IITIII W MIIeKONNMTAMIMmX. Tem He MeHee, ypoH OT ŐPONAUHX KOMeK N BOPOH TAK BeJIUK, UTO IIPaBNJIbHee TOBOPUTB 0 CHelM@uuHOCTH COCTABA BparoB, KaK yKa3bIBaeT M HBIPU (1963). Ilo HAHHEIM 9TOTO OpHUTOTOLA OTAIMYHA HAPKOBOTO GHOTONA OT JIECHOTO CBO- HATCA K MeHbMEeii TYCTOTe APeBoCToA, PA3HOOOPASMIO HOPOJ, HHOMY COCTABY XUINHNKOB HU T'YCTOTE yeoBeyecKoH HONYAIALUN. JTA XAPAKTEPUCTHKA He ABIAETCH NOJTHOÎ, Ha Halll BBTIAA, TAK KAR IIONUEePKUBAET TOJIBKO TEHETHHECKYIO CBA3B HAPKA C Jecom, a OOJIbINMHCTBO ITAPKOB ABJIACTCH MOPPOAOTNYECKN Gosee CIIOJKHBIM KOMINIEKCOM. Ilo CBOHM OPHDPONHBIM YCHOBUAM U CTeNeHN 0KyJIbTypeHHOCTH HAPKM CHIBHO OTTMUANTCA Me>JLY COŐOH, MODTOMY AA OŐJIETHEHUHA hayHHCTHYECKOTO aHaJIH3A HeOÖXOMUMO CHeTeMaTI- 3HpOBATE Ux. KIACCHÓMKAIIMIO MADKOB MBI MHDOBONMM IO CIIEJTYIOMIHM TIIABHPIM HPH3HAKAM: BO3pacTy, pasMepy TeppHTODMM, IIJIAHHDPOBKe MH IOCEITAeMOCTH. COCTAB ApeBecHo-KyCTapHH- KOBBIX IIOPoA IM@pepeHKmmpoBarb He BAJKHO, TAK KAK 3a HEÖONBIHMMM MCKIIOUCHHMAMKI OH NPHNHIIMAJIBHO OTHOTMIIEH BO BCex Mapkax. IlpemnaraeMas Hamm CXEMA KraccuiMkalun HAPKOB BBINISJIMT CIIEMYIOMMM oOpasom. A. Cmaptvie napru I. KpynHrre mapku IIJIOMTAJIBIO B COTHH TEKTApOB, paCHMOJATAJONMEeCA Kak MPABHIIO B IIPN- TOPONHOÜ 30He. II. Cpequeit BeJIMUMHEI HAPKU B HECKOJIBKO JIEECATKOB TeKTapoB, JIEJKAMEe OoJbIeù YACTBIO Ha OKPAanHaX TOPONOR. III. Iapku B neHrpe ropoza, IIJIOMTAJbBIO B HECKOJIBKO TeKTapoB, C OUCHB ŐOJIBINOÜ moce- INAeMOCTbR. IV. ByIBBADpBI u CKBepuku (OTHOCATCA Ye He K IIAPKOBOMY, a K TOPONCKOMy ŐHOTOIIY). B. Moaodvie napru IIpuBoxmM KPATKYIO xapaKTepucTHKy 9THX KaTeropnä mapKoBoro ONOTONA. I. KpynHbre crapbie napKu, IIJIOITAJIBIO ŐoJee 100 ra u pacnosioReHHbIe uae BCero B IIPH- TOPOAHOH 30He, IIOCTPOCHEI B OCHOBHOM M10 IEÍBAJKHOMY THIILY M MDEHCTABIAIOT coool Guaro- YCTpoeHHbIe eCTecTBeHHbIe Jeca. IleHTpasbHBe YAACTKH ITUX HAPKOB MOTYT HOCHTb peryIAp- Hbll XapakTep U UMeTb MHOTO J{eKOpaTHBHBIX H UHOZEMHBIX IOPON B COCTABE PACTUTEJIBHOCTH. Siech Re PACHONATAWTCH M CTPOHTENBHLIE COOPY CHA — ABOPIBI, KOHMEPTHBIE 9CTpaxsi U T. x... IlocemaeMmoctb DTUX HAPKOB HeperyIApHasa, KOJIEŐJIIOMAACA IO HAM HEJJeJIH M CE30HAM, UTO B CoyeraHueü C ŐOJIBMON IIIONMTAJIBIO He 0Ka3bIBaeT TAFKENOTO OTPUMATEIBHOTO BIMAHAA Ha MOILYIIAMIIO ITU. VCIIOBHA *KU3HM OJIU3KU K eCTeCTBeHHOÄ Ipupo]e. ITOT TUI MbI ONpe- HMEJIAEM Hak CIIAŐO 0KyJIbTypeHHblii HAPKOBbIÜ OHOTON. 142 II. Cpenune no pasMepaM oKpanHHbre TAPKU IIJIOMIAINBIO B HECHTKU TEKTAPOB TAKE MMEIOT B Coxbuieli cRoeli yacTu MEÜZAIKHYIO INIAHMpoBKY, HO B HNX BejtyInee 3HayeHnne HaunHaeT Npuo6peraTb aHTpornoreHHbIe PAKTOPEI, OT KOTOPEIX 3ABHCHT, KaKMe BUABI HB KAKOM KOJM- UuecTBe CMOTYT 8Jecb CYINeCTBOBATb. B CBABM C ŐOJIBIMNEÜ MHOTOJIOAHOCTBIO M HeIIOCpe,ICTBeH- HBIM BIUAHUEM TOPOAA ITOT U BCE MOCIELYOUMe TMIIBI HAPKOB OTHOCATCA YARKE K CHJIbHO OKYJIB- TypeHHOMy NADKOBOMY OMOTONY. III. HeGompmmne NeHTDAJIBHEIe MApKM, HAIOIMANBIO Ho 10—15 ra, XAPAKTEPHB3YIOTCA pery- JApHOÙ IIJIAHHPOBKOÜ, 3HA4UUTEIBHOW PASPEHEHHOCTHIO DPACTMTEJIBPHOCTM U IIOCTOHHHBIM npucyrerBneM moe. Ha payne CKRasbIBaeTca, B IIePByIO 0Uepe/ie, HOCEIACMOCTR, HOCTAHOBKA OXpaHbI mapka M CrerreHb YXOJHA 3a HacaskıeHusMmu. Bosee 3aryImeHHbIe CAJIBI HMEIOT He- KROTOpbIe IIpenMymecTBa JIA INTHII. IV. ByIbBapb u MeJIKMEe CKBEPbI He IPeAOCTABJIAMT U MUHMMYMA yCJoBuii IA MOCTOAH- HOTO CYyINeCTBOBAHHA B HUX Nun. bes cnemmaspHoli DAZBECKM rHesOBMit MOTYT CJIyRUTb JMIIb MECTOM KOpMexKKI INTHI-CHHAHTpornoB U HHOTAA- MDOJIETHBIX NTU. OTHOCATCA ye He K HAPKOBOMY, a K TOPOJACKOMY OHOTONY. B. Moxoxie napku, He3aBHCHMO OT TOMA, B mepBpie 10 JIET IO IKOJIOTMYeCKHM YCIIO- BHAM HPHÔJHAKAIOTCA K JIYTOBO-KYCTAPHUKOBBIM OMOTONAM. SAIUTHBIE YCHIOBNA BABUCAT OT pasMepa TeppuTopHu, MIAaHUpOBKU U IIOCTAHOBKH OXDPAHBI (HOAPOÖHO ATOT BONPOC pasOupad- CA HAMM B Ipenpinyımux paőorax 1957 u 1966 rr.). Ilo mepe pagpocTaHHA pacTuTeJbHOCTH HampaBJAHonmee 3HayeHme HPHOOPETAIOT Te (Ke PaRTOPH, UTO M B crapbix maprax I., II u PLETED. III. BuxoBoï cocras NTM na proB Hak n3BeCTHO, CHENHÓHYECKHX HAPKOBbIX BIJOB HTUI He CyINeCcTByeT, UTO 10 HACTOAIMIETO BpeMeHI AIA MHOTNX CILY*KUT IIPeIIATCTBUeM K HPH3HAHUK CAMOCTOATEIBHOCTH ITOTO ÖMOTO- na u ero OPHATOPAYHB. CocraB HaCeJIEHHA HAPKOB, Kak U CaMa CTPyKTypa HAPKOB, BecbMa MecTp U UMeeT KOMÖNHNPOBAHHLIH xapakrep. B Hem BCTpeyarmrca GOJBIAA TDYIIIIA. JeCHBIX BHAOB, ITH OTKPBITHIX CTAUMÜ, ITU CTpoeHmii MH CHHAHTPOIOB. OJHAKO, BCeM BHJAM HAPKO- BOÜ NONYJ AIMM (ZMECB M B NaJIpHelimem PEUR HOÂJET JAMIE 0 rHesKamelica payHe) npucyma CHOCOÖHOCTB NPUCHOCAÖNMBATBCH K AHTPONOTEHHEIM DaAKTOPAM, UTO ABIIAeTCA Ye HOBBIM KauecTBoM. Iloatomy naprosoü opnumodaynoü MBI cunTaeM TaAKyIO payHy, MIA KOTOpoü xa- pakTepHa KOHUEHTPAUMA Ha He60ABIION TeppuTopun pa3HOOŐDAZHBIX B CHCTEMATHYECKOM OTHOMEHUN II IO 9KOJONMMYUECKHM POPMAaM BUNOB IITHII, IMDICIIOCOŐJEHHBIX K O00NTAHMO B aHTponoreHHoii Cpene. Ilo cBoemy NPOHCXOJKNEHIHIO payHa THI HAPKOB rereporeHHa. IIpe:xme Bcero OHa ABIA- eTCA IIPOU3BOHHOÏ cBoelt reorpapuueckoit 30HbI. Hpome Toro, ŐJaronapA IIMPOKOJAMCTBEH- HbIM HaCAJKONHECEHHMHAM B HAPKAX BOBHHKAIOT yCJIOBHA, OJIU3KME K IOXRHBIM JIeCAM, H ATO CHOCOO- CTBYeT IIPOHUKHOBEHNIO CIOJIA DIIEMEHTOB I0KHBIX PayH. TPeTBA COCTABHAA — CHHAHTDOTI- HbIe BIJIBI, MepexoKAmme U3 TOPOACKUX ÖNOTONOB. I[OACHHM 9TO Ha NPHMepe NeHHHTPAJCKUX Ia PKOB. Bcero B rpanuyax Bompmoro Jlenuurpaja Mb 3apernerpupopazm 122 BuAa THY, H3 KOTO- prix 97— rHesyquTca B naprax. IIoTHbli CHUCOK € YKA3AHHEM xapaKTepa IpeÖbIBAHHNA KAKJOTO BUJA 110 OTJTEJIBHBIM HAPKAM MBI COOŐIIJAJIH B Gosree panHeii paőore 1957 rola. ITO KOAMYECTBO NpeBbimaeT UNCJIO THEZNAINHXCA BUMOB B JIJOŐOM M3 HaPKOB secHoii 30HBI CCCP u conpepenp- HbIX CTpaH, CBe/eHHAMH O KOTOPEIX MBI pacrogaraeM (cM. Tao. 19). OueBnxHO, B 30He WHHOÏ Tarn, rye neskurt JIeHAHTPAX, mpenmymecTBa HAPKOBOTO ÖMOTONA C ero CBETIOÏ MMpOKO- JIUCTBEHHOÏ NPEBECHOÜ PACTHTEJIBHOCTBIO HPOABIAIOTCA MAKCHMaJIbHO. Vis ecrecrBeHHbIx ÖMOTONOB CBOeH BOHBI NDOHCXONAT CIIEMYIONMIME TITABHBIe Bus: Friniglla coelebs L., Turdus pilaris L., T. musicus L., T. ericetorum Turt., Phylloscopus trochilus L., Ph. collybitus Vieill., Muscicapa parva Bechst., M. striata, Pall., M. hypoleuca Pall., Pyrrhula pyrrhula L., Spinus spinus L., Emberiza citrinella L., Alauda arvensis L., Anthus trivialis L., Jynx torquilla L., Dryobates major L. n MHorne xpyrne. Becbma OÖBIYHBI B IIAPKaX HEeKOTOpbIe pe/iKHe B JIecax DTOM SOHEI BIBI, Y KOTOpbix Ha Immpore JIenmArpaza NPOXONUT ceBepHaA Tpaunıa apeaza: Oriolus oriolus L., Columba oenas L., Sitta europaea L., Acrocephalus dumetorum Blyth., Hippolais icterina L., C 50-x rr. B npuroponmax YUAIHAIOTCA BCTpeun BUNOB, pacumparomux apear Upupa epops L., Picus viridis L., Gar- rulus glandarius L., Streptopelia turtur L., Coccothraustes coccothraustes L. B 1955r. B napke B Cr. IlerponBopue BlepBble THE3AMAIOCK ABe HApEI tepHoro posa Turdus merula L. 3AMETHYIO posrb OCOÖeHHO B TOPOACKNX MAPKAX HTDPAJOT HTMUBI-CHHAHTPOIBI M IITHILBI, THe3- nammeca Ha BNaAHHAXx: Passer domesticus L., P. montanus L., Corvus corone L., Apus apus L., Delichon urbica L., Motacilla alba L. 143 Tabruya 19 Konuuecmeo enesdawuxca eudoe nmuu e naprax Eeponeücroü uacmu CCCP u HEKOMOP ble conpedenvHsae CMPAH TOpox HasBaHme Hapka man Bu ABTOP B 20 | JleHnarpax Craprri Ilereprod 100,0 | 91 | Boxxo, 1957 JleHnHrpax Ilyıkumerue mapku 608,0 | 73 | BoxxKo, 1957 JleHnHrpax IIaBJIOBCKHÜ napK 540,0 72 | BoxtKo, 1957 Jenunrpan OpaHueHŐayMCKHÜ HapK 162,0 67 | Bo:kko, 1957 Jenunrpagn TarumHcKue mapku 703,0 | 63 | Bo;kko, 1957 MockBa [I3MaüJoBCcknü napK 800,0 55 | PAHHT u CoaB., 1962 Jlenmurpay HoBprit Ilereprod 102,0 | 52 | BoxtKo, 1957 MockBa Tu. Boranuygeckmü can 400,0 45 Benpcknü u mp., 1951 Jlenmurpay Ilapk JIecorexHmreckoit 46,0 | 43 | Mampuescruit, Ar-um | 1950 Jlennurpan IIIKnO um. Kupopa 94,3 | 39 | Boskko, 1957 Jeôperrex Borannyecknü can VH-Ta 197 36 | JaHHBIe aBTOpa Hexounner KypoprHbrit mapk 22,0 33 CTpaBuHckmü, 1963a JlenuHurpan Borannueckuñ can AH CCCP 23,8 | 29 | Boro, 1957 Ilo3HaHb Ilapk CoxanKoro 12,0 27] Tpaunk, 1952 TopyHb Ilapk 3esenen 11,0 | 26 | Grpasunckui, 19636 X eJIBCHHKH Topoackue mapku ? 24 | Haitocte, 1961 Jlennurpan IIpumopckuä mapr llo6ener | 160,0 23 Bo;kko, 1957 DpanK@pypr/M. 300HAPR | 7,6 | 24 | Ilreündaxep, 1942 IIo3HaHb 3Soomapk 5,25] 18 | Mpouresnu, 1962 Jlenmurpay Jlerunit Can 41,7 14 | Boxxo, 1957 Byganemr B00HAPK 12,0 13 | Imuar, IMrepően 1958 JleHnarpax Tappnuecknü can 22,0 10 | Boxxo, 1957 B cucremaTnuecKkoM OTHOMIeHUM HAMŐOJIee Goraro rpezCTaBJeHEH Passeriformes (70 BuxoB), KOTOPble ABJIAIOTCA HauOoJIee JIerKO ypOaHnsupyrmeäca rpyunoit. Ilo creneHn BHuBaemocTu B AHTPOIOTeHHBIH JaHKmapr B HAPKAX 30HBI JIeHAHrpaza B yÖbIBAMINeM HOPAAKe CTOAT crexyroumme cemeñcrBa: Fringillidae, Paridae, Muscicapidae, Sylvidae, Turdidae. 9KOJIOTH- yecKoe ke pacrpexeJleHne 10 TPYHNAM B 3aBMCMMOCTH OT XapaKTepa l'HE3NOBAHHA Y BOPO- ŐBHMHBIX TAKOBO: BHICOKOCTBOJIBHUKN — 20, KyCTapHUKOBUe — 16, JTYIIJIO- A HONYAYIIOTHEZ]- HUKN —13, JIeCHEIE HA3eMHbIe — 8, AIyToBble — 9, THEe3NAMMeCA B 3SHAHUAX — 7 BUNOB. Takım o6pasoM, 58,4% BCeX BUAOB BOPOÖbHHEIX CBABAHO B HAPKAX C ][peBecHoli paCTHTeJIb- HOCTBIO (CAUTAA U THE3AAIINUXCA Ha 3eMJIE MOA MOJIOTOM Jeca), 23%-C KycrTapHukaımn, 10% — CO cTpoeHHAMH u 8,6% — € JIYTOBbIMH CTANOHAMII. Caexyiomaa xapakrepHaa rpynma MIA mapkoB — XATAIOBHIe Piciformes (6 Bux08), 18 KOTOPHIX OŐBIHHBI Dryobates major L., D. minor L., Jynx torquilla L. Ilocrexxaa oxoTHO THESAUTCA U B UCKYCCTBEHHBIX THE3NOBbAX. 144 M3 kyımkop Limicolae (5 BuxoB) HaMOouee , MADKOBBIMIT" ABIIAIOTCA Tringa ochropus u oco6eHHo T. hypoleucos.B mpuropoAHBIX mapkax Ha Bira:KHbIX JIYTAX OÖbIyeH umone- Vanellus vanellus. [pu Hammuma yCoBMit TA BIBI MOM ŐBI CTATb OÖBIYHBIMU BO MHOTHX IAPKAX, OHHAKO PACYHCTKA pacTHuTeJbHOCTH HO ŐeperaM IIPyAOB AMIIACT HX THe3NOBEIX crammif. M3 roxyGeï 06bIRHoBeHeH JIMIIIB KIMATYX (Columba oenas), a MHOTOUMCIIEHHEIÜ B Hayase Beka BAXMpb (C. palumbus) cera pexxkocrb1w. IIpuyHHa 3Toro moka He ACHA, tem Goxee, UTO B 3anannoli EBpone OH ABJIAETCA JAHXMAPTHM BUNOM. Pe7Ko BCTPEHAIOTCA B HAPKAX U XMINHBIe MTMIIBI (4 BUA), M3 KOTOPbIX TOABKO MyCTesJbra (Falco tinnunculus) pa3MHO#KAaeTCA PeryIAPHO, HO M OHA He 3axonmT B yepry ropoza. Ma COB OÖbIYHa B Hapkax I u II rpymnsi OÖBIRHOBeHHan HeACHITE (Strix aluco). BenHeü Bcero payHa mapkoB BOAHBIMH ITMIJAMII. Tl'HesKoBaHMe KPAKBbI M UHPKOB (Anas platyrhinchos, A. crecca) — Gorpuas PeAKOCTB ame B T'IYXHX YTOJIKAX 3aP0poXHBIX I1ap- Kos (Cr. Ilereprod, l'arumza). B ro xe Bpems Ha 3araıe KpaKBa npeBpamaerca B rOpoxcKyo THUY U MZBECTHBI CIIYVHAM THEZJNOBAHHA TOM YTKU Ha KDBIIIIAX JMOMOB B Bepanxe (NAT. m0 Tsai ankopy, 1960). KosmyectBo BINOB, THE3AHINMXCH B PA3HPBIX MapKax, HeoKMHaKoBo. DayHucruyecku CAMBIMII ÖOTATEIMU, Kak BMJIHO U3 TAŐJIMIBI I, ABIIAIOTCA CTapble 3ATOPOHHBIE MHADKM, Pyle BbI- BOJIMT HTEHIOB 90—70 BHXOB UTM (KAHHBIE MIA l'ATUMHCKOTO mapra, TOBHAUMOMY, 3aHM7KEHBI 3a CUT HENOCTATOYHOH OŐCIIETOBAHHOCTH ero). B uepre ropoxa B napkax II rpynmner, game pu TAKOH Gorburoîi Teppuropum Kak y [IdMaüJOBCKOro mapKa u DJIABHOTO BoraHmueckoro cara MocKBBI, HIMICJIIO BHOB COKpamaerca 10 55—45. B KayecTBe orpaxnunBaromero pakTopa 3AeCb BBICTYIIAeT Ye HEMOCpeACTBEHHOe BIIHAHHE CAMOTO TOPOJA M HOCENMIAEMOCTB, KOTOPHIE pacTyT C BemmunHoii ropoxa H ero HaCeJIeEHHA. TOJIBKO TAK MOHO OÖBACHHTB TOT PaKkT, UTO B UMEPINMX KOJIOCCAJIBHYIO ILIOINAAb MOCKOBCKUX HapKax THE3AUTCH eABA IM ÖONBIIe BHJOB ITHI], YeM B IEHNHHTPAJICKOM HHapke JIecorexHmyeckoît akaleMmun c reppuropuneïñ Bcero B 46 ra. II ocoGeHHo CHIPHO pa3MepbI ropoxa H HACETIEHMA CKA3bIBAMTCH Ha OPHATOŸAYHE HEŐOJIB- IIMX HEHTPANBHEIX mapKos III rpynunsi. Tak Hanpumep, B Ilo3Hanun ropoxckoii napK pas- MepoM B 12 ra CJIy>KUT MeCTOM THe3XoBaHuA 27 Bugam (TPAUYMK, 1952), a ipumepHo rame me IeHUHTpAıcKue Taspuuecxmit u Jlerume casi MPEJNCTABJIIAIOT COGOÏ MHCXOJKEHHYIO Mac- CAMMI JIIOJEÏ TePPUTOPUM, Te yKep:RMBaerca CaMbIe HeTpeOoBaTeJbHble H CHHAHTPONHBIE Bunter (10—14). Smech Ye OTPOMHOE BHAHEHME UMeeT HIAHAPOBKA HAPKA M YXoA 3a HUM. IIOJOKMTEJIBHO BIIHAET HAJIHYHe OCTPOBKOB Ha IIpyAax (B IIo3HaHM TAM rHesaATCA KpAKBBI, o HAÖJIONEHHAX B JIeHWmArpa,e 3a THe3TOBAHHeM HepeBO3YMKA, COJIOBbEB, APO3AOB I CHerHpeñ Ha ocrpoBke Mockosckoro mapra IIo6exsi mer mica panee — BOFKKO, 1957), Hekoropaa 3aIyIeHHOCTb CAaNOB H OxpaHa. Beg3yCIIOBHBIMMI IIPeuMyINecTBamu OŐJIAJTAIOT HayUHO-II0KaA3aTeJTbHble CAJIBI 3AKPBITOTO THIIA C OTPaHMYeHHBIMH 4ACAMN BIIYCKA HoceruTernei, mpe:Rze Bcero BoraHunyeckue Cab. B AeöpeneHe, Hanpumep, rHesxuTca 36 BuyoB, B JIenmHrpage — 29 BuxoB (cm. Taba. 19). BO00JOTHYECKHE CAPI B CHIIY KpaliHeli yOorocru PACTHTEJIBHOTO HOKPOBA YCTymamr HM. Bora- ue BCero 300Napk BO PpanKpypre Ha Maine, rye pasmHoxaeTtca 21 BUI AHKUX OTM (IITEMHBAXEP, 1942), B Ilosnanm — 21 (MPO3KEBMY, 1963), a B ByxamemrcKoMm soonapke IIMU/JIT n INTEPBEII (1958) saperucrpuposanu B rHesqoBoit nepnon Bcero 13 BHJXOB. : Uro Kacaerca MOJIOJBIX HapKOB (Tpynua B), TO ux 0pHNTOPayHa U3MeHAeTCA B CBA3H C B03- pacrom Haca:kNeHHü. B MepBble TOABI CYIMeCTBOBAHuUA MapKa ero OŐJIHK HMeeT xapakrep JIYTOBO-KYCTAPHHKOBOTO COOÖMECTBA II COOTBETCTBYIONIMM O06Pa30M CKIIAJBIBAETCA M ero xacesenne. Ilo mepe CrapeHHA NPEBOCTOA HOABAAWTCA JIECHBIE POPMEL THI M, IIPM OTCYT- CTBUU UCKYCCTBEHHBIX THE3OBHÜ, JIHIIIb MHOTO 103 Ke HA UNHAIOT THE3AUTBCH AYIIOTHEZIHHUKM. ITA CXEMA XOPOMO IIPOCHEMMBAeTCAH Ha ucTopuu daynsi MockoBckoro mapra Io6egsi B JIe- HUHrpaze, 3AJIOKEHHOTO B 1945 r. B 1953 r. 87ecb rHesKmocb 10 BHOB KYCTADHIIKOBBIX ITH M BHIBONAMMX Ha 3emure. K 1956 r. MHOABMIIHCB ENHHHUHEIE IADBI HOBBIX 8 BHJOB: Cepolt MYXOJIOBKU, [po37a-pa0nHHMKa, ÖeJIOÖPOBHKA, CHETUPA, CKBOPILA (THE31O B CKBOpeyHIMKe) M HEKOTOPBIX ApPyTuX, HO Beye OCTABAJIHCB KycrapHMKoBbie BUJEI. Ilo auuHoMy cooGmennx CTPABUHCROTO, 8 1962 rogy B 9Tom mapke emy YAATOCE HacuuTaTb Ye 31 BU NTHII, HB KOTOpbx 21 rHesKmca*. K 9T0MY BPeMeHH pacıımpmJIcH COCTAB KyCTapHMKOBBIX HTML 3a CUeT KOHOINIAHKH, CIIABKU-3ABUPYIIKU, KAMBIIIeBKU-ÖapCy4KAa, UTO HOHATHO, CIN YUeCTb HONYOTKpbITBIa xapakrep mapa. IIOABIJIMCB HOBEIe XyIIorHesKHHKH: ŐOJIBINAA CHANIA, ranuKa-NyXJAK MH TOPHXBOCTKA. ÜyBCTBHTelbHbIe K AHTPONOTeHHBIM BJIMAHHAM IO.IeBOÎT ?KABOPOHOK, COJIOBeii, CANOBAA KaMbIMIeBKa, KyJIMK-INepeB03UHTK, OTMeyaBlımech HAMM B 1956r., cues u3 apra. B MeIoM ero payHa celiuac ŐJIH3Ka, yrKe K payHe CTApBIX canoB. * OTM MaTepuasibi HAXOJATCA B Tepata B Becramze JIEHHHTDANCKOTO VauBepcatera 10 Aquila 145 HecMoTpA Ha OTCYTCTBUe CHelMPMIHEIX OŐHTATEJEeÜ HAPKOBOTO ÖMHOTONA, CyIMNecTBYeT TH- HNYHBIÜ JIA HUX KOMINIGKC BUNOB, B COCTAB KOTOPOTO B HCCIIENOBAHHOÜ 30He BXONAT CJIEMYIO- mue 30 BunoB nruu: Driobates major L., Jinx torquilla L., Corvus corone L., Oriolus orio- lus L., Chloris chloris L., Carduelis carduelis L., Erythrina erythrina L., Fringilla coelebs L., Passer domesticus, P. montanus L., Sturnus vulgaris L., Emberiza citrinella L., Motacilla alba L., Certhia familiaris L., Sitta europaea L., Parus major L., P. coeruleus L., Lanius cristatus L., Muscicapa striata L., M. hypoleuca Pall., Phylloscopus tro- chilus L., Ph. sibilator Bechst., Hippolais icterina Viell., Sylvia borin Bodd., S. atrica- pilla L., S. communis Latham. Turdus pilaris L., T. ericetorum Turt., T. musicus L., Phoenicurus phoenicurus L.. OTM BUAbI ABIAIOTCA Ham6oxee JIETKO ypoaHM3Hpy OMMUMUca (MO TEPMUHONOTUN CrpaBunckoro, 1963) I MoryT OŐHTATB B HAPKAX TOPOAOB. TpyKHee ypOanusupywrcr CIIEMYIOME OÖbIYHBbIe B MPHTODONHPBIX HAPKAX NTHIIBI, KOTOPBIE IMM B peAKUX CIVAAAX HPOHUKAIOT B ropoz,a: Columba oenas L., Crex crex;, Vanellus vanellus L., Falco tinnunculus L., (Ha cepepe; B KueBe yxe rHesantca), Cuculus canorus L., Pica pica L., Alauda arvensis L., Anthus trivialis L., Aegithalos caudatus L., Mus- cicapa parva Bechst., Saxicola rubetra L., Luscinia svecica L., Prunella modularis L. Kpome Toro, HMeeTCA pA, BUNOB, KOTOPpbIe He yepsKUBAIOTCA B TOPOACKUX CAJMAX JIMI 13-34 OTCYTCTBUA HEOŐXONMMBIX UM XBOHHBIX OMOTONOB M KYCTAPHMKOBEIX 3apoceit TO Öeperam BO[0eMOB. OTO YMAKM, KOPOJIBKU, HAKOTOPHle CHHHIIBI A TAKE TDYIIIIA KAMBIMeBOR, IIpu BOCCTaAHOBJIeHUM UX THE30BBIX OMOTONOB, OHM MOTVIN ObI HOCEAUTBCH B TOPOACKUX Map- kax. K Takum ?Ke BPBIBOJHAM HPAXOHAT U ABTOPbI PAOOT HO XMHAMHKe OPHNTOdayH HAPKOB MockBH 3a Goxbinme MDPOME-KYTKH Bpemenn (MOPABOB n CMOJIMH, 1960; DJIUHT u KPNUBOMEEB, 1962). i IIomumo THMM4HEIX HAPKOBBIX NTI B HPHTOPOJAX HOBOJIBHO PETYJIAPHO THEZNHTCA 00JIb- mas TpyIma XAPARTEPHBIX oOuTaTedteii ECTECTBEHHBIX NAHAIMAPTOB JTOÜ 30HBI, TAKUX Kak BAXIIDB, MOPOHBINI, KOe-TAe BAJIBIIMIHEN m ÖeKac, HETJIOK, CApbIy, YINACTAH COBA, KO30HOÏ, -KEJIHa, CEHOÏ TATE, BOPOH, iowa, IYTOBOÏ KOHek H HeKOTOpBIe Apyrue. ITpn yxyqmenun yco- Bit OO0NTAHMA 3TH BHJIBI WepBLIMM HOKNNAPMT TTAPKN. Hamm BHIBOJIBI 0 COCTABE HAPKOBOÏ OPHUTOayHb! PACHPOCTPAHAIOTCA Ha MAPKII JecHoit son eBporleückoü yacru CCCP. Ecam CPABHUTB Hamm CIMUCKU CO CHMCKAMM IITMII, JIETKO HONNAMIIMXCH YPOAHUSANME B mapkax Espo, cocrapıennpimn CTPABUHCKUM (1963, 19636, 1963c), TO HapaKy co 8HaunTeJpHoli OÖIMHOCTBIO B HX COCTABE OOHApy?KUBAIOTCA U xapaKTepHBe OTKIIOHEHMA. OHM MOKAZBIBAJOT Hamyme BOHAJIBHBIX OCOOeHHOCTeH PayHbI BOCTOYHOEBPOHEÄCKUX TIAPKOB. Tak, JIA HUX He XapakTepeH CaMblii TUNMYHLIÜ OOHTATEME 3amaHoeBpomefickux NapkoB-uepHblii Aposı (Turdus merula L.) IInoxo y:KmBaerca B KyJb- TypHom Jannmadre n mesumä Tposy (T. ericetorum L.) B CCCP, 3a UCKIIIOyeHNeM BamamHbIX TOPOAOB JIMTBEI, Kya B HOCJICHHME TOJTBI MDOHIIKJIA eBporreitcRaA NONyJIAMNIA HEpHOTO Npozna (AJIEKHABN4YYC, 1965), oGnTaer, oyYeBuAHo, , JIECHaA" MONYIANMA, KOTOpaH TPYAHO ypoanusupyerca. Tak, us Mamaiimosekoro mapka B MockBe 3TOT Aposy Neues B MOCIIENHHEe ronsı (DJIMHT, 1962). A Ha mupore Jlenmurpana HPOXOHNT ceBepHaA Tpaunıa ero apeaza, u BliePBHIE yepHBIf Pos BATHEZNMIICA B mapke Cr. Ilerponsopma B 1955 T., OXHAKO HTML HOCEJINJIMCh B CAMOM TIIYXOM YTıIy MaccuBa u GLI KpaliHe OCTODOZKHBI. OXeBHAHO, TPAHMIA pacımpocrpaHenus TOPOACKUX HONVIANMA UepHOro M TeByero poston, MPOBENEHHAA TPAUMKOM (1963) mo 3anoxy llosıbıum, NPONBHTAEeTCA Ha BOCTOK MelTeHHO M HOKA eme npoxoaur uepes Kapnarbi, Yexocsosarmo, llospımy n zarany Ipuöasırmückux pecnyOnur. B socrounoit Beurpuu, 10 HAINMM HAGJIONEHUAM, MONYJIIAIIA YepHOro APO3JA B HAPKAX IIOJI- HOCTBIO ypOaHusHpoBana, a HeBUMI MOZIT OCTAeTCA BECBMA OCTODPO:KHOÜŰ NTHHMEÜ M B TOpONe. B naprax CCCP us 1pozzion HauGozee OŐBIYEH rHesTAmuiica BPICOKO HA NEPEBPAX PAŐHHHUK (T. pilaris L.) a Ha ceBepe — Gexo6poBur (T. musicus L.) Ilpasıa, nocsenHuü, Bprommü THE3NA HU3KO, HAYNHAET OTCTYIIATB B NPHTODPOJBI (MAJIBYEBCKUN, 1964). He ABIAETCA OCHOBHBIM BUAOM n 3esreHyma (Chloris chloris L.) cromb OŐBIHHaA B HapKax Exspount. To se camoe OTHOCHTCA N K pexkuM y Hac cotte (Garrulus glandarius L.) n nycrexsre (Falco tinnunculus L.) 0 rHe310BAHNN KOTODBIX B roporax EBponbI MECTPHT CReKeHHMAMH OTHHTOJITOTHUeckaA aureparypa. B Ilompme MOABIJIMCB B HApKAX Ceppre Kyponarku (Perdix perdix L.) o uem numer l'pauux (1962), a 8 Boranmieckom cagy r. JleöpemeHa u B B3HAMeHN- TOM TOPONCKOM necomapke ,, Bonpimoü Jlec” HODMaJIBHO BEIBO_UT bazan (Phasianus colchicus L.) OTM BUNEI HHKOTJa He THE3NATCA B MapKkax CoBercKkoro (03a. C HNHPONBIGKEHIEM Ha 3amay OTJIMUMA OPHUTOhayH Hapacraror. B napkax JIonmona, Ha- NPHMEep, UIICIO THEZJAMMHXCA BUNOB KOJIeŐJIeTcA or 16 no 25 (CHMC, 1962), omHako cpenm HUX OÖBIYHEI PeNKME MM HeTHIIMUHB IA HAPKOBHIX OMOTONOB Hamreit CTPAHBI NTMIIBI, TAKHE Kak KPAKBA, BAXUPb, COÜKAa, KDAMIBHHK, Jepaba, VepHEIÜ NpPOZN, BOPAHRA M JecHaa BABH- pymna. Ha repputopuu CCCP ot BUI IIpenmounTamT eCTECTBEHHBIE YTOHBA, a B 3anaKHoli 146 Espone, ŐJaronapA Maleko BAMENMMM TIpoleccaMm aHTponorenusalun JAHAIUAÏŸTOB, OHM BHIHY [e HbI ObIJIM OCBAMBATB HOBBIE OMOTONBI, ITOT Mpomece COBePIUNMJICA HACKONABKO YCIIEIII- HO, UTO MHOTUE BH/J[bI HAUAJTM PACCEJIATBCA IO HOBBIM ÖHOTONAM Ha BOCTOK, N cefiyac OTHeJIb- HbIe 2JIeMeHTbI VTOM aHTpomoreHHoli 3alaHo-esponelickoli payHH mepecrymuaa Ye 8a- nanayro rpanuny CCCP. AJIERHABIHTYC (1965) coo6maer 0 NOABJIEHHU B HAPKAX 3araj- Hoi JImTBH Ha rHes]{oBbH, MOMMMO YepHOro APOB3HA, KAaHapeeuHoro BbIOpKa, KOHBUATOÏ rop- JIHIIBI, KPANMBHUKA, BOPAHKM. ONHAKO Ha ocrasbHoli Teppntopun epponeiickoii vacra CCCP HAPKOBAA OPHATOPAYHA COXPAHAET CBOÜ xapakTepHbit 00JIMK. B 3akımoyeHHe HeCKOJIBKO CIIOB 0 BOBMOZKHOCTI OLCHKM BUNOBOTO ŐOTATCTBA OPHATOŸPAYH napkos. IPII (1964) upu cpaBHeHHua NTH TOPOAOB BBeJI I1OKa3aTeJIb — KOJMUecTBaA BUAOB HA I rekrap Moma, KOTODBIÜ HACT HOCTOBEPHBIE HAHHBIE JIA BCEX ÖHOTONOB, KpoMe TOPOACKUX mapkoB. B CaMoM Jene, MPM TAKUX paccuerax CAMBIMM „ÖeAHBIMM” MOTJIM Ob 0Ka3aTbCA OrpoMHble NpuropozxHbie mapkMm. Ha Ham BBTIIAX ŐOJIEe OOLEKTMBHLIM Kpurepnuem ŐBIJIO Gb OTHOMeHHe UMCIIA BHJOB, THEZAAMMXCH B HAPKAX, KO BCEMY KOJMUECTBY PHesJIOBBIX BHJIOB HAHHOÏ 80HbI. ONHAKO ATOT BOIIPOC TpeOyer eme paspa6oTkn. IV. KRoznuecrBeHHAA xapakTepueTuka OPHHTOŸAYHEI NHADPKOB TD JIABHBIM OGM HPH3HAKOM HAPKOBOÏ OPHATOŸAVHEI ABIAeTCH CÈ BLICOKAA YNCHEHHOCTB. B padote, 10CBAMeHHOIi KOJIMUeCTBeHHOMY aHaJIH3y HACeJIEHHA NTI HAPKOB BOHBI JIeHmH- rpana (BOSKKO, 1967) MEI HOKA3AJIN, ITO YUCHEHHOCTB ITHII B HAPKAX ropa3/10 Bbile, yeM B CMEIHAHHBIX JIeCax atoli muporbi. [o gannueım IIAJIBMTPEHA (1930) B smecax 10;KHoA DUHIAHAUN IIOTHOCTb HTUI He HpeBhimaeT 5,3—5,6 map Ha rekrap. B apyrux paitonax atolt crpaHbi CyHACTpeM 3apeructpuporan fo 7,6 nap Ha ra (nur. 10 HOBURKOBY, 1962). A B ipuropogHbix maprax JIenmarpaza (Cr. Ilereprod) Mer yum or 9,3 10 15,9 nap**. Ha rep- puropun camoro JleHnHrpa]a INIOTHOCTb UTUN B HapKax KOJIEŐJIETCA OT 7 10 0,5 B BABHCH- MOCTH OT Pa3MepOB, YAAICHHOCTH OT NeHTpa u nocemaemocra mapKoB. MakcumMasbHan Ha- CHI eHHOCTb B Hapke JIecorexHnueckoii akaneMHH — 6—7 map no XaHHHIM MAJIBUEB- CROTO 1950 r. B Boranmueckom cay MH sapeructpmpoBanm 2,4—3,0, B JIerHem Cay 0,7 1 B Tappmueckom Cagy — 0,5 nappi. B 9THX Tpex Hapkax He NOACIMTHBAIMCL MNONYIA- IMM BOPOÔBEB, TAK UTO 00MaA IIIOTHOCTB BCeX NTHI HOJIKHA GbITB HeCKOJIbKO BBC. Takıım 06pa30M, B CIAŐO OKYJIBTYPeHHOM IIAPKOBOM OMOTOTIe HPNTOPOAHEIX CAMOB YNCIHEHHOCTB IITHII B 2—2,5 pasa OOJIBINIE, YeM B JeCax. A B CUJIbHO OKYJbTYpeHHOM OHMOTOIE TOPOACKUX HAPKOB INIOTHOCTb HTHI TAKAA K€, KAK B JIECAX, JIHŐO He HAMHOTO HUE ee. ‚Äsıpu, mponsBeBumi CpaBHeHNe ANCIEHHOCTH NTHII HAPKOBOTO U JIECHOTO ŐHOTOHOB B paño- He Bponnasa (JIbIP4, 1963), rome yCTaHOBHJI, UTO IIJIOTHOCTB IITUI B HAPKAX BBINIE, 4eM B Jecy Ha 1/4 (25,75 nap npotus 20,0 B mecy). Ha mupore JIeHuHrpana ato npeBbimenme, TAKHM 00pa30M, MOJKET ÖbITb B HECKOJIBKO pas ŐOJIBIIIe , UTO CBABAHO, BH]IUMO, C TEM, UTO BMECB HApKU HPEHCTABJIAIOT COŐOH OCTPOBKU IINPOKOJHCTBEHHEIX HACaAj:KNEHHÜ C HCKIIOUHTEJIBHO ŐJIATONDHATHBIMII ?KN3HeHHBIMH VCJIOBHAMM B CypoBoli Ipmpone IKHOTAEHHOÏË 30HBI. C IPoABN;ReHMEeM Ha IOT CTJIAJKHBAIOTCA KOHTPACTEI IPNPOAHBIX YCIOBHÜ Me;KIY ECTECTBEH- HBIMH II OKYJIBTYPeHHEIMN JIAHNINAÓTAMIK I CHIGKAIOTCA OTJIHUMA B IIJJOTHOCTI IITUN. KoH- KpeTHble NpeCTaBIeHHA 0 UMCIEHHOCTB IITMII B HAPKAX PA3HbIXx TOPONHOB Aaer ta6amna 20. ÁHAJIH3 HAHHBIX TAŐJIMIIBI MOKAZBIBAET, UTO UMCIIEHHOCTB ITUM B HAPKAX MOBONBHO 3a- KOHOMEPHO paCTET IIO Mepe IPOABHFKEHNA K ory. Tak, ecm B JIleHHHrpaje HaMŐOJIBINaA IJIOT- HOCTb He HOJHNMaeTcsa Bse 7 map, To B ropozax Ilonpmum, Bexrpuu, T’epmannn ona KoJIeŐ- JerTcA Me:kgy 12—15 napaMu, TO-eCTb MOUTH paBHa UWHCIIEHHOCTH B ŐOTATBIX HPHTOPOAHEIX napkax. Takum 06pa3oM, HZ3MEHEHME IIJIOTHOCTH IITMII B MapKax B OÖMEM NOTIMHAeTCA 3a- KOHOMEPHOCTAM JIJIA JIECHBIX TA Bocrounoii Esponsi. Kak MOKaZ3aJI Ha o6mnpHom MaTe- puaze HOBUHROB (1960), xncreHHOCTE NTI B IIHPOKOJNUCTBEHHBIX Jecax BOZpaCTaeT C Ce- Bepa Ha Wr M Ha IrO-3ana]. ONHAaKO, B HAPKAX ŐBIBAIOT N HCKIIWYEHNA 13 ITOTO IIPaBuNa, MŐO 3ecb pelrralomee BHAHEHME HMEIOT eme M AHTPONOrEHHBIE PakTOpH. Tak, mapku MOCKBBI GexHee JIEHNHTPAACKUX BUNUMO II3-3A Ooubmei MHOTOJIIONHOCTH (CM. Ta6a. 20). HusKa UMNCIeHHOCTb NTMI H BIPOMBIULTeHHOM RUJIE (9pu, 1964). Capyrofi CTOPOHBI, BIMAHNE 4e710- Beka ÖbIBaeT II MOJIOJKHTEJIBHBIM. HanpnMep, B 300Napkax C HX OÖBIYHO He6onbMoH TeppH- Topneü, ŐeNHOÜ PACTHTEJIBHOCTBIO N Maccoli JHONeli YANBUTEIBHEIM 00P330M NOXLEPKMBACTCA BbICOKAA IJIOTHOCTb THE3ZAAINUXCA AUKUX NTMI, papHası 13—14 napam Ha ra. B Ilosmann MPO4YREBHNU (1964) ormeuaer 24—29 map Ha ra, Ho aTa nudpa moyyeHa 3a CUeT MACCBI BOPOÖbeB, UMCIIEHHOCTB Ke HOJIE8HOË ®ayHB H B 9TOM 8001apKe He ıpegpimaer 10—13 map *2 — 87ecb II B HAJBPBHEÜMEM peyB HNETO KonmyecTtBenap Ha 1 TEKTAP 10* 147 Tabauya 20 Yucaennocmo nmuy e naprax Eeponeücroü uacmu CCCP u neromopvix conpedeavnva empan Topox Haspanne mapka Nes ABTOp MockBa OCTAHKHHCKHÜ MAPR 0,43 (43) KporoB, 1941 Jlenuurpay TaBpnueckuit can 0,5 (50)* Bo;kko, 1967 Jlennurpay JIerani Can 0,7 (70)* Bomno, 1967 MockBa Ilapk c.-x. akaemun HIM. TumupaseBa 1,0 (100) IIapoBmmKoB, 1941 Jlenuurpay, Borannyeckmü cag AH 2,4—3,0* CCCP (240—300) | Bomnro, 1967 Ayrcöypr 3Soomapk 9,9 (550) WUT. 13 9pu,1964 Kuss l'opoxckoit mapk 6,1 (610) pu, 1964 Jlenuurpay Ilapk JlecorexnmuecKoit 6—7 akayleMun (600—700) | Maspuesckui, 1950 IIo8HaHb Ilapk Conaukoro 1225 (1225) lpaunx, 1952 KembH B00MAPK 12,8 (1280) | uur. no 9pu, 1964 ‚loprmyHA KpynHbrit roporcrkoï mapa | 13,0 (1300) | pu, 1964 ®panukdypr/M. 300NAPK 14,6 (1460) Illreiin6axep, 1942 ‚leöpeuenH BoraHmueckuit Cay YHuBepcurtera 14,6 (1460) | anne aBropa Jlenuurpay Ilapk Bunos. Wu-ra B Cr. 9,3—15,9 Ilereprode (930—1590)| Boxko, 1967 IIo3HaHb 300NAPpK 24,7—29,1 i (2470—2910)| MpoureBuy, 1962 BponJaR IIapk Ilnrauukoro 25,75 (2575) | HMsrpu, 1963 * — Bes Bopo0béB (aBT.). QueBHKHO, ÖNATONPHUATHO CKA3bIBAeTCA Ha NTHIJAX HAJIHUHEe OXPAHPI H OTPAHMYEHHOCTB BPeMeHH IIOCeINeHHA 300IIAPKOB. Eme 6oxpume IpeuMmyINecTBa HMEIOTCA B OOTAHMYeCKUX CANAX C UX PA3HO0Öpa3HoH Upu- pogo II MAJIOJIIOJMHOCTBIO. Hanpumep, B ‚leöpemeue 3TOT MAPK TIOCeIAamT, Yale BCero, 6epe>KHO OTHOCHIUMECH K HPHPOJIE CTYAEeHTBI COCEHHUX C HUM By30B VunBepcnurera u Me- quucturyta. B pesynbrare ILIOTHOCTB ITM JMOCTHraeT 37ecb 14,6 map. IuaBHbIM Bparom ITU ABIIAIOTCA TOABKO ÖPOAAYME KOIIKM. Camyto ŐOJIBNIYIO NNOTHOCTh HTHII YCTAHOBHI JIbrpu aaa napka r. BpommaBa — 25,75 map. A C NOMOINBIO HCKYCCTBEHHOTO HPHBJIeYeHUA IITUI MO3KHO HOAHATB eé ere Brrme. B Top. J3eeőaxe TAKUM IIYTeM OHA Nocrursa 122 nap Ha rekrap (nannpıe Ilpeüdhepa, unt. no HOBH- KOBY, 1962). OrpnnaTreJbHoe BIMAHMe UesioBeRa OoJIee BCerO CKasbiBaeTCA He Ha OÖIMeH MIOTHOCTH ITU, a HA UNCICHHOCTH OTXEJIBHEIX BHNOB, UTO MOATBEp AK LAT AAHHBIE 10 AUHAMHKE OPHHTO- dayH HEKOTODBIX MapKOB 3a HOJNrnü nepuoy. Mo sarsımuenmm MaJIBHeBCKOTO, HOJEITO KHB- mero U3MeHeHHA B rrapke Jlecorexunyeckoä Aranemun 3a 70 ser (MAJIBYEBCKUN, 1954), MOPABOBA u CMOJIMHA (1960), pesn3oBaBıunx payHy napka CelIbCKOXO3AÄCTBeHHOH 148 akazemun uM. TuMnpaseBa uepes 45 er, n xaHHbim PJIMTA u RPHBOHNIEEBA (1962) no Hamait1oBcKomy mapky 3a 25 Wer, C POCTOM TOPOAOB M U3MeHEHNAMN B HAPKAX HACBIIIEH- HOCTb TUX MAPKOB OCTaJIACb B OCHOBHOM TipeskHelt. II3MeHAIOTCA 3AT0 COOTHOMEHNA BHAOB: HépeCTAIOT THE3AUTBCH KPYIIHbIe XNIHBIE MTMUBI M BIBI, MOMEIMAIJOINME CBOU rHesga B JI0- CTYIIHBIX MeCTaX, YMeCHbIMAIOTCA B UMCIIE WIM HCYe3aAIOT M3 MADKOB ITHIII HE BbIKMBAIOINMX B ropoXax XBOMHPIX COOOMECTB: KOPOJIBKM, WKN, CIIABKII-3ABMDYINKM, HO COXDAHAIOTCA yp6opnapHpIe BUA MH pacTer UNCJEHHOCTb CHHAHTPOHHBIX TTI. Ilo zanuneım Jsrpua, pa H HEKOTOPBIX APYTHX ABTOPOB OCHOBHOE Apo aBUpayHb HAPKOB MPEACTABIIAJOT HEMHOTME AOMMHAHTHBIE Bub, B mapke BponnaBa pro crexyiomme 6 BNUAOB: noneBoli Bopodeit, VepHEIÜ APo3A, CKBOPEIL, ZBAŐJMK, BAXMpb n Gorpmaa cnamna. B ecy ati ke 62% PayHBI COCTABIIEHBI 13 9 BULOB. Takne Ke BBIBOJBI ia Kuss n J[oprmyHa xexaer JPL (1964), 106aBIAA B cnucok eme 3enenyuky. ‚la cpequeit EBponsi ATOT aBTop cuntaeT HaMŐoJIee ycroltumBolti JOMUHaAHTHOII rpyIMoit KyJbTypHoro sJaHlapra KOMÖHHANUM RU- NOB: AOMOBOÏ BOpOOelt — seveHyMmKa — UepuHblii IPO3A. B He6penene HOMMHAHTHBIMN AA Mapka ABIAITCA MOJIEBET BOPOGEÏ, 3A0IMK, uepHbrii AposA, senenyıka u BaaNnHEIÜ conoBeh (48% Bcex ocodelt). B mapkax esponeitcroli vacru CCCP aapo payH5i HECKOJIBKO nHoe. B NPHTODONHBIX napkax JlennHrpaja, 10 HamımM HAHHBIM, TOCHONCTBYFWOLMMN BHJAMH (BETpeyaeMmocTs 6o7ee 5%) AB- AAIOTCH Caexyiomme 10 puro nrun: Fringilla coelebs L., Phylloscopus trochilus L., Hippo- lais icterina Viell., Sylvia borin Bodd., 8. antricapilla L., Turdus musicus L., T. pilaris L.. a TAKE BIIJIBI-CHHAHTDOTIBI: Passer domesticus L., P. montanus L., Corvus corone L.. CorocHnoncTBYIOMIMe BUI (BETpeuaeMocTb 2—5%): Sturnus vulgaris L., Ezythrina erythrina L., Muscicapa striata Pall., M. hypoleca Pall., Parus major L., Emberiza citrinella L. Takıum 06pa30M, OCHOBY INTHUbero HACEeJIEHMA COCTABIAIOT YPOOPMIBHBIE BULLI U3 YMCA HanOOJIee MHOTOUMCIIEHHBIX B Mpupojie ATOÜ BOHBI (mo Ilasıpmrpeny BCTpeyaeMoCcTb OCHOB- HBIX BHJOB B Jecax TakoBa: 3A60JMK 27,2%, HAPOSJ-pAGMHHUK 13,9%, cepaA MyxosoBKa 10,3%, ŐEJIOŐDOBHK 4,6%, BecHunyra 14,0%). Ipyrue, Kak neHouKa-Mepecmemga, y TPAHMITHI CBOETO apeazia KOHHEHTPHPYIOTCA B HapKax (B JTecax He Gozee 1,399!). Caexyer 3aMeTHTL, UTO CHMUCKU TOCHOACTBYIOIIMX M COTOCHOACTBYIWINUX BHJOB eme He XAPAKTEPH3VIOT BCeX TUIMYHBIX MTU MADKOB (YPOOPUILHPIX). K HUM HYHO 100aBUTb u Te MHOTMe ŸOHOBHIE BMJIBI, KOTOPbIe OÖBIYHLI TAM, HO M3-3a HEŐOJIBINOÜ YUCHEeHHOCTH CBOUX NpPUPOAHLIX NOnyJsAuni HMKOrKa He CTAHOBATCA MOMMHAHTHBIMM (CANOBAA TOPAXBOCTKA, HONONI3ZEHB, ea Tpacory3Ka u Ap.). II09TOMY MOJIHBIM ABJIAETCH CIMCOK NTHII, HOMEIEH- HBIÏ B TJIABe 0 BUNOBOM COCTABE IITUN. [3 Bcero N3JI05KeHHOTO BbITeRACT BbIBOA O TOM, UTO HAPKOBAA OPHUTOMayHa B JecHoii 30He epponeiickoü uacru CCCP nmeer HeKoTOpbIe cneuupuyeckue OCOOeHHOCTH, BbI3BAHHbIe He TOJIbKO Peorpapo-KJIMMATHYECKHMHI IIPHYMHAMU, HO U TEMI IKONOTUYECKUMH IIPeHMYINeCTBAMH HAPKOBOTO ÖMOTONA, KOTOpbie C OOMbMO CHJIOÎi HPOABIAIOTCA B CYPOBbIX IpuUpoXxHbIX yCJI0- BMAX BOCTOuHOÏ EBponbi, 149 A MAGYARORSZAGI SZURKEVARJAK (CORVUS C. CORNIX L.) TAPLALKOZASANAK UJABB GAZDASAGI ERTEKELESE Dr. Sterbetz István A varjúfélék täplälkozäsänak gyakorlati értékelése gazdag irodalmi múltja ellenére is időszerű problémája azalkalmazott ornithológiának. A kulturális táj- változások egyre mélyrehatóbban befolyásolják e tömegesen élő, nagytestű fajok táplálékának minőségi és mennyiségi összetételét, de az antropogén hatásokból adódó populációs változások is végső fokon táplálkozási problé- mákká csúcsosodva válnak gazdasági kérdéssé számunkra. A szürke varjú haszon és kár szélsőségeit érintő szerepet tölt be a mezőgaz- daságban, a vadgazdálkodásban és a természetvédelemben. Táplálkozásának értékelése azért is kívánatos, mivel kerek ötven esztendeje már, hogy e fajról az egyetlen hazai tanulmány, CSIKI (1914) 275 db gyomortartalomra alapozott munkája megjelent. Irodalmunkban ettől kezdve csak alkalmi megfigyelések közlésével, vagy egyes megvizsgált gyomortartalmak ismertetésével találko- zunk (SCHENK 1929, BARDOS 1948, VÁSÁRHELYI 1948, MANNINGER 1954, Keve 1955, Rozsnyar 1957, VÁSÁRHELYI 1957,1957/a, CSABA 1959, KEVE— REICHART 1960, VÁSÁRHELYI 1960, STERBETZ 1964). Nemzetközi viszonylat- ban Mapon (1928) klasszikus munkája mellett PixvowsxY (1960), PINOWSKY — WASILEWSKY (1962) és TENovuo (1963) tanulmánya értékelte legkorszerűbb szemléletű megfogalmazásban a szürke varjú táplálkozásának és ökológiá- jának kérdéseit. Vizsgálatom célja a magyarországi szürkevarjak mai vadgazdasági, termé- szetvédelmi és növényvédelmi szerepének számszerű megvilágítása. A gyo- mortartalom-anyagot egyrészt a Madártani Intézet 1945 óta fejlesztett bro- matológiai gyűjteménye, másrészt egy 1960-ban kezdeményezett országos méretű gyűjtés szolgáltatta, melyhez a Magyar Vadászok Országos Szövetsé- gének hivatalos támogatása, az Erdészeti Tudományos Intézet közreműkö- dése és a Magyar Vadász c. folyóirat felhívására bekapcsolódó vadászok külde- ményei nyújtottak segítséget. A gyomortartalmak meghatározásánál nyúj- tott értékes segítségért ifj. dr. ENDRŐDY Y. SEBESTYÉN-nek (rovarok), dr. JANossy DÉNES-nek (csontmaradványok), dr. KEvE ANDRÁS-nak (csi- gäk), és ZSÂK ZOLTÁN-nak (magvak) mondok köszönetet. Az ország 79 pontjáról egybegyűlt vizsgálati anyag területi megoszlása a következő: Dunántúl 197 db, Duna-Tisza köze 15 db, Tiszántúl 35 db, északi országrészek 9 db, összesen 256 db. Ebből januári gyűjtés 11, februári 17, márciusi 21, áprilisi 95, májusi 16, júniusi 26, júliusi 13. augusztusi 6, szep- temberi 19, októberi 14, novemberi 15, decemberi 3 db. A gyomortartalmak kiértékelésénél az egyes tápláléknemek előfordulási eseteinek számát, darabszámát, valamint az összes gyomorból kimutatott előfordulási százalékot tüntetem fel a 21. sz. táblázatban. A 22. sz. táblázat aspektusonként mutatja be az egyes táplálékcsoportokat. 151 152 21. tablazat Emlősök: Microtus arvalis Kis emlős (meghatározhatatlan) Ször Apodemus sp. Mustela nivalis (fog) Pitymys subterraneüs Lepus (juv.) esont Mycromis minutus Crocidura sp. Madarak: Perdix toll és csont Gallus domesticus juv. Madärfiöka esont Madäresont szilánkok Passer sp. csont Toll Tojás: Tojáshéjtörmelék Hus: Husmaradvanyok Hüllö-keteltü: Rana csontok Lacerta esontok Halak: Apró halmaradvany Cyprinus juv. Carassius carassius Puhatestüek: Csigahéj-tormelék Planorbis spirorbis Physa sp. Planorbis corneus Kagylöhej-törmelek Valvata sp. Xerophylla hungarica Helicella obvia Rovarok: Zabrus tenebroides Chitin maradvänyok Melolontha melolontha Carabidae sp. Leptinotarsa decemlineata imago Hydrous sp. Meghatärozhatatlan rovar Esetben mem m= DO N IN WD 14 mare NON D Ww meal °°) oo 15 ab Százalék 0,7 4,6 5,8 5,4 3,1 21. tablazat folytatasa Esetben db Szazalék Agriotes sp. 6 52 2,3 Leptinotarsa decemlineata lárvák 6 53 2,3 Amphymallon solstitialis 6 12 2,3 Rhyzotrogus aequinoctialis 5 97 1,9 Opatrum sabulosum 5 17 1,9 Gryllus sp. 4 6 1,5 Otiorrchynchus ligustrici 3 6 1/1 Hister sp. 3 26 151 Orthoptera sp. 3 4 1,1 Eurygaster sp. 2 4 0,7 Anisoplia austriaca 2 33 0,7 Anomala vitis 2 2 0,7 Dorcadion sp. 2 3 0,7 Sitona sp. 2 2 0,7 Notonecta glauca 2 18 0,7 Diptera sp. 1 1 0,3 Lucanus cervus 1 1 0,3 Harpalus sp. 1 2 0,3 Coleoptera sp. 1 12+ x 0,3 Magvak: Zea mays 92 398 + Xx 78,2 Triticum vulgare 31 381 + x 12,— Hordeum vulgare 19 442 7,3 Oriza sativa 8 216 3,1 Echinochloa crus galli 8 115+ x 3,1 Prunus sp. 5 14 1,9 Avena sativa 3 13 Il Helianthus sp. 3 10 IE Glycerium sp. 2 43 0,7 Plantago sp. 2 0,7 Cucurbita pepo 1 1 0,3 Fraxinus sp. I 1 0,3 Meghatärozatlan mag 1 15 0,3 Zöld növényi részek: Graminea levél 16 X 6,2 Emészthetetlen anyag: Kavies 26 135 10,— Löträgya 22 x 8,4 Homok 2 x 07 153 22. tablazat XII—III.| IV—V. | VI—VIII.| IX—XI. Emlős | 12 18 Ti 18 Madär 5 2 2 2 Tojás — 5 3 IL Hús 5 ti 4 5 Hüllö-keteltü — 1 2 _ Hal — 5 1 4 Puhatestű 10 5 6 3 Rovar 10 21 62 25 Magvak 32 22 11 33 Zöld növenyi részek 3 3 -— 1 Emészthetetlen anya- gok 23 11 2 8 — 100% | 100% | 100% | 100% A taplalékmegoszlas kiértékelése a) Kärtetel A szürke varjú tavaszi tojás és fiatal haszonvad pusztítása miatt kiemelt kártevőként él a köztudatban. Erős kártétele a fészkelésidőben kétségtelen és elbírálásában itt bizonyára valószerűbb képet festenek róla a megfigyelések, mint a laboratóriumi vizsgálatok, mivel a könnyen és gyorsan megsemmi- sülő tojásmaradványok nem mutathatók ki minden esetben a feltárt gyom- rokböl. TENOVUO (1963) finnországi adatai szerint a szürke varjú szinte ki- zárólag tojással eteti fejletlen fiataljait. Tojásevése még a későbbi hónapokból is rendszeresen kitűnik, amikor az emberi települések, vagy baromfitelepek közelében a házi tyúk eltojt tojásait zsákmányolja. A 22. sz. táblázat , Madár" és , Hús" rovataiban szereplő százalékszámokat azonban már nem könyvelhetjük el maradéktalanul kártételként, mivel e számadatok egyrészt a tavaszi fészekrabló tevékenységét, másrészt az őszi- téli hónapok során többnyire betegen, sérülten talált nagyobb madarak és emlősök, vagy azok hulláinak fogyasztását tanúsítják. A beteg állatok és hullák eltakarításával a szürke varjú higéniai szerepet tölt be a természetben. A kultúrmagvak fogyasztása az év teljes keresztmetszetében viszonylag magas előfordulási százalékkal szerepel. Ennek ellenére magyarországi viszony - latban gyümölcsösökben, gabonavetésekben, vagy termésben számottevő szürke varjú kártételről nincs konkrét adatunk. Ennek oka bizonyára a madár viszonylag csekély populációsűrűségében kereshető. A téli hónapok kivételé- vel egy-egy gyomorban nagyobb mennyiségű magvat sohasem találtam és úgy látszik, hogy az elsősorban állati táplálékot kereső madár csak a rovarban, apróemlősben szegény időszakban kényszerül a tarlókon, utak mentén elszórt gabonamagvak tömeges felvételére. Fentiek alapján a szürke varjút a német- országi megállapításoktól (MANNSFELD 1958) eltérően nem lenne indokolt gabonaföldjeink madárkártevőjének tekinteni. 154 b) Haszon A szürke varjü növenyvedelmi szerepének értékelésénél VERTSE (1943) vetési varjú tanulmányából kell kiindulnunk. A kérdéses dolgozat cca. 3500 gyomortartalom havi részletezésével ismerteti a növényi és állati táplálék eloszlását, a táplálkozási életformákat, a nagy csőrű, bőséges táplálékigényű madár rovar és kisemlős pusztításában rejlő, messzemenő gazdasági lehetősé- geket. Tekintettel arra, hogy a szürke varjú a megvizsgált anyag szerint éves viszonylatban 8094-ban húsevő, pozitív biológiai szerepe is ennek megfelelően fokozódik a szántóföldi növényvédelemben. Apró emlős pusztításáról a hazai irodalom is figyelemreméltó adatokat kö- zöl (FERNBACHNÉ 1913, CsIKI 1914, VÁSÁRHELYI 1948, 1957). Táblázatunk- ban a változatos táplálkozási kép mezei pocok-és egérfogyasztásáról mind vé- gig magas százalékszámokkal tanúskodik. Főtápláléka kétségtelenül a rovar, melynek zömét a nagytestű fajok képe- zik. Leggyakrabban és legnagyobb példányszámban gabonafutrinkát (Zab- rus) és különböző cserebogarakat (Melolontha, Amphimallon, Rhyzotrogus, Anomala) mutattam ki a megvizsgált gyomrokböl. Burgonyabogar ( Leptino- tarsa decemlineata) rajzäsok idején ez a kevés madár által fogyasztott, kelle- metlen testnedveivel védekező rovar is többször szerepelt a szürke varjú gyomrokban. Figyelemre méltó adat egy szeptemberi példányból előkerülő 35 db Leptinotarsa imago, sőt a madártáplálékban még ritkábban előforduló burgonyabogár lárva is itt ismételten szerepelt. A továbbiakban kimutatott halmaradványoknak, kis hüllőknek, kétéltű- eknek, csigáknak, a kevés gyommagnak és zöld növényi résznek számottevő gazdasági szerepet már nem tulajdoníthatunk. Végkövetkeztetés A szürke varjú fentebb részletezett táplálkozási tevékenységét mérlegelve meg kell állapítanunk, hogy a tavaszi kártétele mellett az év további részében figyelemreméltó növényvédelmi tényező. Hasznos tevékenységét mar USIKI (1914) is vadgazdasági kártétele elé helyezte és az idézett irodalmi adatok ismételten felhívják a figyelmet e fajrovar- meg pocokirtó tevékenységének jelentőségére. Kétségtelen, hogy intenzíven kezelt apróvad tenyészetekben, vagy természetvédelmi értéket jelentő madártelepek környékén nem lehet megtűrnünk, de ugyanakkor a vadtenyésztők által hangoztatott, minden eszközt szentesítő, általános irtóháborútis túlzásnak kell tekintenünk. A folyó- árterek öregerdőinek rohamos felszámolása, a vegyszerrel elpusztított rovarok és apró emlősök felszedéséből következő mérgezések évről évre jelentősen apasztják a hazai szürke varjú állományt. Kártételeinek kellő mérséklésére ma már a lőfegyveres védekezés teljesen elegendőnek látszik. A szürke varjúval egyidőben végzett szarka táplálkozásvizsgálatnál is ugyanerre a megállapításra jutottam (STERBETZ 1964). Dolgozataim számada- taira hivatkozva hangoztatni szeretném a ragadozógyérítést szolgáló, hagyo- mányos madármérgezések teljes indokolatlanságát, mely embertelen volta mellett háziállatainkat, vadászati és természetvédelmi szempontból érdekelt, egyéb madarainkat is gyakran veszélyezteti. 155 A szarka és a szürke varjù területenkent külön-külön elbirält, kellöen mérsé- kelt állománya egészséges regulativ szerepet tölt be a természet haztartasa- ban. Sajátos vonásokban bővelkedő, növényvédelmi és higéniai tevékenysé- gével egyensúlyba hozza vadgazdasági kártételét. Irodalom — Literatur Csaba, J. 1959. : Contributions on the Nutrition of Birds c onsuming the Crops of Trees and Shrubs. (Aquila, 1958. LXV. p. 85—87) Csiki, E. 1914. : Positive Daten über die Nahrung unserer Vögel. (Aquila, XXI. p. 210—221) Fernbach, K-né 1913.: Vom Mäuselfang der Nebelkrähe. (Aquila, XX. p. 403) Keve, A. 1955.: Die Concylienaufnahme der Vögel. (Aquila, 1952—55. LIX—LXII. p. 69—81 ) Keve, A.—Reichart, G. 1960.: Die Rolle der Vögel bei der Abwähr des amerikanischen Barenspinners. (Der Falke, VII, p. 20—26) Madon, P. 1928.: Les Corvidés d’Europe. (Paris. pp. 160—171) Manninger, G. A. 1954.: Bromathology in the service of the insect prognosis. (Aquila, 1948—51. LV—LVII. p. 45-47) Mannsfeld, K. 1958.: Schäden durch Wirbeltiere zum Mays. (Deutsche Landwirtschaft. H. 5. Mai. Sonder-dr.) Pinowsky, J. 1960.: Über die Ursache der unterschiedlichen Häufigkeit vom Saatkrähe, Nebelkrähe und Dohle während der Stunden intensiver Nahrungsaufnahme in ver- schiedenen Feldbiotopen. (Problem der Angewandten Ornithologie. Deutsche Akad. der Landwirtschaftwiss. zu Berlin) Pinowsky, J.—Wasliewsky, A. 1962.: Einfluss einiger Faktoren auf die Zahle der Nebel- krähen in verschiedenen Biotopen. (Acta Orn. Tom, VI. 30. Polska Akad. Nauk. Inst. Zool. p. 231—251) Rozsnyai, F. 1957.: Hooded-Crow being useful. (Aquila, 1956—57. LXII—LXIV, p. 348— 349) Schenk, J. 1929. : Lerchenfang von Corvus cornix. (Aquila, 1927—28, XXXIV—XXXV,p. 412) Sterbetz, I. 1964.: Beiträge zur Erforschung der wirtschaftlichen Bedeutung der Elster (Pica pica) in Ungarn. (Angewandte Ornithologie, Bd. 2. H. 1. p. 30—36) Sterbetz, I. 1964).: Birds destroying Colorado Beetle. (Aquila, 1962—63, LXIX—LXX, p. 272) : Tenovuo, R. 1963.: Zur brutzeitliche Biologie der Nebelkràhe (Corvus cornix) in äusseren Schärenhof SW. Finnlands. (Ann. Zool. Soc. Zool. & Bot. Fenn. Vannamo,) Ann. Zool. Soc. Vannamo, (Tom. 25. No. 5. p. 1—147) Vásárhelyi I. 1948. : Fogyasztjäk-e a ragadozók a vakondot? (Nimród Vadaszlap IV. p. 105) Vásárhelyi, I. 1957.: Snail-eating Hooded-Crow and the Stork as a cleaner of fishponds. (Aquila, 1956—57, LXHI—LXIV, p. 348) Vásárhelyi, I. 1960, Schneckenverzeihenden Wirbeltiere im Gebirge Bükk. (Vertebrata Hungarica Tom. II. Fasc. 1. p. 109—132) Verse, A.1943.: Ernährungsweise der Saatkrähe in Ungarn. (Aquila, L. p. 142—248) Einige Angaben über die Nahrung der Nebelkrähe (Corvus e. eornix L.) in Ungarn von Dr. I. Sterbetz Über die Nahrungsverhältnisse der Nebelkrähe (Corvus cornix L.) in Ungarn veröffent- lichte Csiki (1914) vor rund fünfzig Jahren zusammenfassende Prüfungsresultate. Seither sind in der heimischen Literatur bloss Mitteilungen über gelegentliche Beobachtungen, und einige Bekanntmachungen von Mageninhalten erschienen. Zweck dieser Studie ist nebst einer Übersicht der bezüglichen ungarischen Literatur die ziffernmässige Klarstellung der Bedeutung der Nebelkrähe hinsichtlich Wildwirtschaft, Naturschutz und Pflanzenschutz. Es wurden im Zeitraume von 1954 bis 1964 von 79 156 Orten des Landes gesammelte 256 Mageninhalte untersucht. Die zeitliche Verteilung des Materials ist folgende: in den Monaten Januar 11, Februar 17, März 21, April 95, Mai 16, Juni 26, Juli 13, August 6, September19, Oktober 14, November 15 5, Dezember 3 St ück. In der Tabelle Nr. 21 gebe ich die Anzahl, die Stückzahl und die per zentuelle Häufigkeit des Vorkommens der einzelnen Nahrungsgattungen an, während aus der Tabelle Nr. 22. die Verteilung der Nahrungsgruppen in den einzelnen Aspekten des Jahres ersichtlich ist. Unter Rücksichtsnahme unserer ungarischen Verhältnisse bin ich von den Prüfungs- ergebnissen zu folgendem Endresultate gelangt: In Erwägung der oben detailliert angeführten Nahrungsaufnahme der Nebelkrähe müssen wir feststellen, dass diese Vogelart bei ihrer frühjährlichen Schadenstiftung im weiteren Verlaufe des Jahres als ein beachtenswerter Pflanzenschutzfaktor zu betrachten ist. Auch CSIKI (1914) hat schon ihre nutzbringende Tätigkeit der wildwirtschaftlichen Schädigung vorangestellt und die angeführten Literatursangaben weisen wiederholt auf die Vernichtung von Insekten und Kleinsäugetieren durch diesen Vogel hin. Wohl steht es ausser Zweifel, dass wir die Nebelkrähe in intensiv geführten Kleinwildzuchten, oder in bedeutenderen Vogelschutzanlagen und deren Umgebung nicht dulden können, doch müssen wir den von Wildzüchtern gepredigten, alle Mitteln heiligenden allgemeinen Ver- nichtungskrieg als übertrieben betrachten. Die fortschreitende Liquidierung der alten Pappelbestände in den Flussüberschwemmungsgebieten und die Vergiftungen, welche durch das Verzehren solcher Insekten und Kleinsäugern verursacht wurden, die man mit Chemikalien vernichtete, vermindern von Jahr zu Jahr die Population der ungarischen Nebelkrähen. Zur entsprechenden Herabminderung ihrer Schadenstiftung genügt heut- zutage schon vollkommen die Schusswaffe. Mit meinen Mageninhalt- Untersuchungen der Elster, welche ich gleichzeitig mit denen der Nebelkrähe unternahm, bin ich zur selben Schlussfolgerung gekommen (STERBETZ, 1964). Mit Hinweis auf die Zifferangaben meiner Abhandlungen will ich bei dieser Gelegenheit die vollständige Unbegründetheit der zum Zwecke der Raubvogel-Verminderung vorgenommenen traditionellen Vogelvergiftungen betonen, welches Verfahren, abgesehen von der Unmenschlichkeit desselben, oft auch andere, schutzbedürftigte Vögel, sowie Haustiere gefährdet. Ein, in den einzelnen Gebieten entsprechend geregelter und, wo notwendig, herabge- minderter Bestand an Elstern und Nebelkrähen spielt eine erwünschte regulative Rolle im Haushalte der Natur. Die an eigenartigen Zügen reiche pflanzenschützliche und hygie- nische Tätigkeit dieser beiden Vogelarten wiegt den Schaden, den sie der Wildwirtschaft zufügen, auf. 157 Meu aes Ma ki a pt NE cs LR Duke, Joe sfintere vid art 3 4 "Vi TU II | à Th Tall TL ‘4 ACL yy ae, Di ity 11) GORE ODA LITI ue #1 HOME | A (Spy triti STI » PAR "A à Grau Tu 4) tai trera za mien ih twee TT er: SUI ISPRA 6: "Manas wiht iC a etet Af ni LY net leis Tie) da rats ALA des ta Mr rd (a ANT Lis 4993 ‘ettore a ate) dant leve email, co See A, teers ar UE, AAT! ara ah 1 N u ur weld er Tad crt ara Dalai Roses ARI 49" ern SARA], | I PAS i Meist LP ro Den we È 1 ian A di li ali desio Toone 7 may DELL PR EFT ER di ivato 145 RSS LUS el url Tie Fiato jaf IT TT ry n) hag | #4 23! an DOP. dat, Zune seul ie aoe erik vie va va Lardanbed ois ARE la VA spore soi ra sr) pai. atyát 8 HE; De Tr mest: LUE ALT aZ COR SERIA SIRO Ae Ún WY ETTI) FR TRS “hu MI eve ia EU LOS Cons Fast METALT? Tin, a Km is Ser 'S L usano tt iy 7 ta 4 we Br e app! , re) raters a” Han há ° i lag È ? AL +7 b A: LE, watt Tims ND LA AN DI n Are us u zn LE ur E 1 1 4 da 7 I tip? tia SER Feely Patte al Pet Tata 4 He no, ou ait) DTA "OLE; kalt LI neste yates tends . G i++! VW (Neto ces 97 RN RU. i mai LC cp tot M « FUN Ye ln: Pei rae { Lune ghe UNE ta dazio Ta bi al ‘ae È Ten EIER x ki à Cut wo) ARA ul A IE Fr ial ( à 2 AO Weise An Sener ae A A Sa ee ate ali ER S : | vs Lei TER ie i ET, tutte Vite lat u” feto, ru ti aba rd MES 7 = i A 4 b NT } A val a] Er ‘ oni} GITA Dicer et TT se BIANI “oad a nee We ae 2 aa in nn’ Me VON ia rana 7: OH SER Au a tag Mid SARA E Mia | te a) PS bal Paki ves TI Rio Mi lew if ce vr a ig Ds, M ta Fe nt PAT GA ir aie Mau Vea sie ay aft PENTIRSI ae NIL ha ye Kir Meer. ani öl" ús rm meo FIN NE mindazt VDM RTE TUE NL ARTE TVR A: My Sane: 0A 10 are R ao n) lite: NAAR. Let rt dis baal A ite Lia À 5 ; Nor magià VR ri) ere to SP} PEL ivy 4 “ia rare de ins als por i 0e foglia deu at SETTA Tano CR vidi N Li i DE è Ring NT : en Taras EI Figur à PETE ia Weel a ki ee : ee ee Fee ‘QI ; Le Pate: À. PETE AN dame ue 29 A 4 ts oi 7 a ee ia 7 Dur un pee UNTEREN a See St Nigar, cares ea EDR à sas Lal ie io. feti. ri ul i r RL argine Mes er RIVARA Bahr te ee 7202, Grecia idk ee U Trek hie Di bia LR de = BR n u E ee SO i ADATOK A TOVISSZURO GEBICS (LANIUS COLLURIO L.) OKOLOGIAJAHOZ Györfi Sandor A tövisszúró gebicsek täplälekszerzese, de még inkább a szomszédos terü- leteken élő madarakhoz való viszonya igen érdekes, és sok esetben vitára is adott alkalmat a szakirodalomban. Vizsgálataim ezért elsősorban e madarak egymäs közötti és más madarakhoz való viszonyára irányultak. (E kérdések mindenek előtt azért foglalkoztattak, mivel újabban a tövis- szúró gébicsek mind nagyobb számban jelentkeznek — más rovarevő madarak- kal ellentétben — a különböző kultürbiöcönözisokban.) Jelen dolgozatom csupán a szántóföldek és kaszálók, bokros erdőszélek határán élő madarak viselkedésével foglalkozik és nem öleli fel a gyümölcsösök életterében fészkelőkét. A munkamódszer ismertetése Tekintettel arra, hogy ezeknek a madaraknak a fészkelés ideje alatti visel- kedésükről, különösen a tojó madarak ez időszak alatti rejtett életmódjáról vajmi keveset tudunk, a szokásos távcsővel való megfigyelést — amely a fészket viselő bokor miatt sokszor egyáltalán nem használható — egyes közvetett vizsgálati módszerekkel egészítettem ki. Éspedig az általunk is már több alkalommal sikerrel alkalmazott (H. N. KLUIJVER; MALCIEVIEVSKIJ A. C.—KADOCSNIKOV N. P;TITAEVAN. N.—Porivanov V.M.) ún. nyakelkö- tös, vagy „ligaturäs”, és a feszekre szálló, táplálékot hozó madár ki-beszállása elektromos úton való regisztrálásának módszereivel. A megfigyelések a nap minden időpontjára és e madarak nálunk tartózko- dásának minden időszakára kiterjedtek. E szerény dolgozat keretében közölt megfigyelési adatok több mint száz egész- és félnapos terepmunka eredménye. Megfigyeléseimet 1957. III. 28-tól 1958. X. közepéig végeztem. A vizsgálati terület leírása Hogy e madaraknak az életmódját a bevezetőben említett szempontok szem előtt tartásával alaposan tanulmányozhassam, mindenekelőtt arra töre- kedtem, hogy olyan kísérleti terepet találjak, ahol kis területen nagyobb számú tövisszúró gébics fészkel. Ez elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a fészkelő madárpárok egymás közötti viszonyát tanulmányozhassam. Ugyanis, csakis ilyen körülmények között domborodik ki élesen a territériwmok határai- ért folyó állandó harc. 159 Jelmagyorozat: patak ir feszek potfeszek taplalkozasi territorium Feszkelesi ferritorium, meddo himek faplalkazasi territoriumo bokor, fa . o Fészkeket jelölő szamok vizenyős, helyenként nados kukorica tábla burgonya tabla lucerna cape I | . . L [/ "Sees EJ BM koloszosok OSE] szenofu 8. abra. A vizsgdlati terület vazlata 1958-ban Abb. 8. Skizze des untersuchten Gebietes aus dem Jahre 1958 160 E kívánalmaknak minden szempontból a legmegfelelőbb terület volt a Kolozsvár várostól nyugat-délnyugatra fekvő, szélvédte völgyszakasz, az ún. Monostori-völgy. A nevezett völgyszakasznak a város felőli részén mintegy 800—1000 m hosszúságban végig folyó patakocska medrében egész nyáron folydogál víz, s a kanyargós meder helyenként náddal benőtt mocsaras, vize- nyős területté szélesedik. A patak medrét két oldalról közvetlenül szénafüvek szegélyezik, melyek a patak jobb oldalán — több hektár területű — három- szög alakú kaszálóvá szélesednek. A nagyobb kaszáló felső pereme 8—10 éves bokros erdőben folytatódik. A patak medrét szegélyező szénafűcsíkok két oldalán szántóföldek találhatók. Mind a patakot hosszant kísérő, mind a völgy- főben elterülő nagyobb kaszálón, de a szántóföldek mesgyéin is több egyedül álló, vagy hosszant lefutó bokorsor található, melyek kitűnő búvó-, fészkelő- és vadászleshelyül szolgálnak a tövisszúró gébicseknek (8. ábra). Ezeket a különálló, vagy összefüggő bokorsorokat többségben Prunus spinosa, Oratae- gus oxyacantha, Rosa canina; kevesebb számban pedig Ligustrum vulgare, Quercus robur, Rhamnus cathartica, Frangula alnus, Evonymus europaeus, Berberis vulgaris, Viburnum lantana, Cornus sanguinea, Sambucus nigra, Alnus glutinosa, Coryllus avellana, és többféle Salix alkotta. Maga a kísérleti terep a hétvégi kirándulók zajától s a földjeiket művelő parasztoktöl eléggé zaklatott, de ez a körülmény látszólag nem nagyon zavarta a tövisszúró gébicseket, mert gyakran 2—3 méterre is bevárták a feléjük tartó szekeret, vagy akár a magánosan, vagy társasággal arra felé sétáló embert. Minden bizonnyal ezért is nevezik Erdély egyes részein, mint pl. Nyárád mentén (Magyar-Maros tartományban) , butamáténak". Csakis akkor voltak idegesek, ha a fészket- rejtő bokrot, vagy azokat közvetlenül övező bokrosokat zaklatták. Érkezés, megtelepedés, a fészkelésifhely}kivälasztäsa, a territériumok elfog- lalasa, parbaallas és feszkeles A rendelkezésre álló hazai szakirodalom, a tövisszürö gebicsek téli szällä- sukröl való visszaérkezését április második felére teszi. Ez az adat Kolozsvár környékén május első felére tolódik. Kolozsvár határában mindkét esztendő- ben az első hímek fmájus első hetében -érkeztek, míg a zöm május 10 körül. A hímek visszaérkezése után néhány nappal, legfeljebb egy hét késéssel, a tojók is megérkeztek. A tövisszúró gébicsek a megtelepedésnél előnyben részesítik azokat a terü- leteket, ahol‘sürü lombozatú bokrosok találhatók. Előszeretettel keresik fel fészkelési helyül az ágtövisben gazdag galagonya, kökény lepényfa, akác, vad- rózsa bokrosokat, melyek utak mentén, erdő szélén, vagy a szántóföldek mes- gyéin nőnek, ahonnan tág és áttekinthető vadászterület kínálkozik a táplálék megszerzésére s annak ismert módon való tárolására. De ugyanakkor a sűrű- ségek felelnek meg a leginkább a tojó madarak rejtettebb életmódjának is. A hímek egyesével érkeznek, s mindjárt érkezésük után elfoglalják territóri- umukat. A territóriumok nagysága mindig az adott terepviszonyoktól függ. Többnyire azokat a területeket részesítik előnyben, ahol a bokrosok, vagy különálló bokrok kisebb nagyobb nyílt területtel határosak, ahol a bokrok kiálló ágairól nemcsak a szükséges táplálék szerezhető meg, hanem ahonnan az egész territórium is jobban áttekinthető és ellenőrizhető. 11 Aquila 161 A tojók legfeljebb egy het késéssel érkeznek a hímek által már elfoglalt territóriumba. A visszaérkezett tojók berepülnek a hímek territóriumába, s így a hímeknek szinte minden tojóért harcolniok kell mindaddig, míg párra nem találnak. A territóriumba berepült tojót az illető hím azonnal követi, s annak táplálásával igyekszik territóriumában megtartani. A párszerzés időszakában tehát gyakran két hím hajt egy tojót, mígnem végül is az megállapodik valamelyik bokorban. Ezután kerül sor a két hím egymás közötti harcára, mely végül is az egyik távozásával végződik. A terri- tóriumok határai ebben az időszakban még eléggé hullámzóak, végleges kör- vonalai csakis a párbaállás után — többnyire a fészkelés kezdetekor — rögzí- tődnek. A territóriumok határain később is állandó a harc, mivel minden hím gébics a saját territóriumának határaira rendkívül éberen őrködik. Előfordul, hogy egy-egy, a territórium határán levő vadászleshelyért a két territórium gazdája állandóan harcban áll egymással. Vagy ha pl. a territóriumba egy idegen — mondjuk kajtár hím — repül be, az illető tarritörium gazdája, ha idejében észreveszi, őrhelyéről már jó előre elébe repül, s igyekszik visszatéri- teni a betolakodét. Ha azonban az idegen nem tägit, kérlelhetetlen harcot viv ellene. A fészkelés idején egymäst gyakran kergetö himek tehät a territöri- umok hatärainak sertetlensegeert vivott küzdelmet tükrözik. A pärbaälläs után néhány nappal megkezdődik a feszekepites. A tövis- szúró gebiesek többnyire minden évben új fészket építenek, előfordul azon- ban, hogy a régi fészket tatarozzák ki, és abba fészkelnek, mint ahogy azt a VII. és XII. (1958-ban) fészkek esetében tapasztaltam. A fészkeket a legtöbb esetben a fészket viselő bokor deréktájában 0,20—0,80 m földtől számított magasságban találtam. Ritkábban fordult elő, hogy a bokrok oldalágainak szélére rakták fészkeiket. A korábban párbaállt madarak elsősorban a klasszi- kus fészkelési helyeket foglalják el, s csakis a később érkezők, párbaállók kényszerülnek nádszélben álló fűz, éger bokrokra, vagy néha nádszálak közé rakni fészkeiket (1. 23., 24. táblázat), de minden esetben a fészket viselő bokor szomszédságában egy-két, vagy több ágtövisben bővelkedő bokor volt talál- ható. A fészek külső része durvább növényi részekből: cikória, mezei zsálya, nädlevel, különböző fűfélék szára stb; belseje (a fészekcsésze) finomabb gyö- kérszálakból, nádvirágból, állati szőrszálakból, mohából és némely esetben tollból összeszött fészekbélés volt. Vizsgälataim során 7 esetben találtam tá- masztó nádszálakat a fészek külső peremébe beépítve. A fészek anyagát túlnyomórészt a hímek hordják, s a tojók építik be, de a fészek közvetlen építésében a hímek is segédkeznek. Ez időszak alatt tehát a hímek hol vadászgatnak s táplálják a tojót is, hol fészekanyagot hordanak, hol pedig fészket építenek. A fészeképítés 2—3 napig tart, pótfészkelés esetén 1—2 nap a fészeképítés időtartama. A nemek viselkedése a fészkelés időtartama alatt Az elfoglalt, és féltve őrzött territóriumot a szülő madarak a fiókák önálló életének megkezdéséig ellenőrzés alatt tartják. A territórium határainak őrzé- sét túlnyomó részben a hím végzi s a tojó csak a hím figyelmét szokta felhívni a betolakodóra, vagy az esetleges veszély közeledtére. 162 A kotlast kizárólag a tojó végzi. A kotläs időtartama alatt a him a fészket rejt6 bokrot ällandöan szemmel tartja s ha ember közelitene meg a feszket rejtő bokrot, hangos csettegéssel igyekszik magára terelni a figyelmet. Később a fiókák kikelése után, az első 10 napban a tojó még állandóan a fészket viselő bokorban tartózkodik, s őrzi a fészket, melengeti és árnyékot tart fiókáinak. Ebben az időszakban, veszély esetén, ha a hím nem vette volna észre a fészket megközelítő betolakodót, gyakran ő hívja fel arra a vadászgató hím figyel- mét. A jeladás rendesen úgy történik, hogy ágcsúcsra kiülve hangos csettegő hangot hallat, mire a hím azonnal a fészek közelébe repül. Ezután mindkét szülő madár ideges, csettegő hangját hallatja s közben az egyik közeli bokor ágcsúcsára kigallyazva, elülső testüket mélyebbre hajtva, farkukkal állandóan jobbra-balra csapkodnak. Gyakran a territórium széléig együtt kísérik el a betolakodót. A szülői ösztön (mely a fészekben levő fiókák növekedésével mindinkább fokozódik) erősen fejlett e madaraknál, olyannyira hogy egy esek a fészket zavaró embert is megtámadják. A nap túlnyomó részében a hímek megszokott vadászleshelyükön tartóz- kodnak. Ilyen vadászleshely a terepviszonyoktól függően több található egy táplálkozási territóriumon belül. A vadászleshelyek többnyire a bokrok oldalágainak csúcsán találhatók, de gyakran felhasználják erre a célra a kuko- rica bugáját, szénaboglyák, gabonakeresztek csúcsát, erősebb és magasabb szárú dudvás növények szárát stb. is, ahonnan szemmel tarthatják vadász- területüket. Előfordul, hogy az elejtett kisebb zsákmányt helyben elfogyaszt- ják, de gyakoribb az az eset amikor a bokrok deréktájában található állandó pihenöhelyeiken fogyasztjäk el azokat. Táplálkozás után a kigallyazott ma- dár csőrét jobbról, balról többszörösen a tartóághoz dörzsöli, ez az ismertető jele annak, hogy zsákmányát elfogyasztotta. Az állandó pihenő- és vadászleshelyek az állat fehér színű ürülékéről mesz- sziről felismerhetők. A pihenőhelyek alatt gyakran megtalálhatók a meg nem emésztett rovarmaradékból álló köpetei is. Az említett állandó pihenő- és vadászleshelyeken kívül néhány, többnyire a territórium szélén található, magasabb bokor ágcsúcsa, vagy magasabb faágrész szolgál még őrhelyül a. territóriumát őrző hím számára. A zsákmányolást mindkét nembeli madár többnyire a vadászleshelyről végzi. A hím a fészkelési idő alatt sokkal fürgébb, s gyakran a levegőben, reptéből kapja el a repülő rovarságot, míg a tojó ebben az időszakban hatá- rozottan esetlen a rovarfogás terén. A fészkén ülő tojót a hím eteti, napjában azonban 2—3 alkalommal kicsa- logatja a tojót s az előzőleg ágtövisre felszúrt rovarokat feleteti vele. Ilyenkor (a fészek irányából) a megfelelő bokor felé repül a hím s a tojó utána. A rova- rokat többnyire aképpen szúrják fel a hímek, hogy azok még több órán ke- resztül is élnek. A tárolt rovarokat a legtöbb esetben toruknál fogva felszúrva találtam. A rovartárolás a territórium határain belül, még pontosabban, a fészkelési territóriumban rendesen egy-két bokor ugyanazon ágain történik, amit igazol az a tény, hogy több esetben találtam a frissen felszúrt rovar ág- tövisén megszáradt, régebbi keletű apró rovarmaradékot, s a felszúrt rovar- tartó ágtövisén leszáradt apró levélkéket. Ágtövisre felszúrt rovarokat találtam V. 10—IX. 8, de zömmel V. 30— VIII. 3. között, vagyis a fészkelés és fiókagondozás időtartama alatt. A fel- szúrt rovarok rendesen a fészek közelében, de sohasem a fészket viselő bokron voltak találhatók. Minden esetben azonban a fészkelési territórium azon 11* 163 elSvara ses sefde{$ ‘010% -0£3 qqeAuox -9A ZBIBZS SBA EA KOTETN L "8 ‘IA |"Pnp‘[gzsnJ 281826 VI SL SL 0% segleyznz jeyerg | °F 3 aozs qui + rolagzny 9197 ‘my ‘019045 9A pozsI Auoy9A ‘Tezs x9ZS9J B UV-OT ‘TA “NF 781828 ‘QI0H QTA L ‘GTA |-MTE}IONO “BLIONTO el L L 0L AUNOM | ‘€ telsozny H919707 ‘my ‘010048 kuospA ‘928 -N} ZBIBZS ‘OI0 Beal Vs ON L "87 ‘A |-11BJIONQ “BLIONIO Gl g'9 EL cv sAuosegen | 7 TO[19ZNJ N9I9FNI ‘my ‘910943 Auoyga TBZS BATMPIOF “NF ZBIBZS ‘QION AZUR TAN 2 ri L "ES A |-AIBHIOHO ‘BLIONIO PI L g°L 09 ÁUJJOM | ‘I > > > 4 u9q-W9 > = 2 RE Hi wr g (= Si s : |: IE |: Elle : sozh3alson = È 58 = e3eAue 49259] V SR = = © 32 asazoaouSour yoryoq| F o > Se & = & 5 Da OTOSIA 194289] V 2 3 2 È. pi i B 199-2667 1070PD 1897047824 102p1qP1 "66 164 yosopry HOS -8f09 8 U9-TZ ‘IA | — DE G TITELN BAIBS -UO1D9U1 YOZS -97 e ‘yodapıy yosyloy 8 u9-SI "TAI — ua 9 SEI TA odopıy NOS -g(03 8 U9-GI TA = = G "6 IA 9A pozsiy HABS 8 Ud= gg TA | sr "BTL TANTO "2 TILAI 06 TAT 9 Lh SILA a TEA SL TA, I SIA 9A pozsIy ARRE UE BLA aa = BHO Z| “ZIA 8184 -PYU 'NBIYZSIIN -Q£3 ‘pa peu ‘yeagzs SUApnp ‘IPAOIZDF ZBIBZG eyıeq -PYu ‘YE[BZSION -Q£3 ‘TpAo[pgu ‘YBIBZS SBApnp ‘[9AR[ZNF ZBIBZS IQANHF ‘NOI -971043 qqeAu -ON9A ‘YBIBZS SBAPNP ‘DJ ZBIGZG SECU Tol -0%043 qqedu -ON9A ‘YBIBZS "e TA] SBAPnp ny ZBIVZS I9ZNNJ ‘NOI -0q043 qgqeAu -ON9A ‘JU187S SBAPNP ‘DJ ZEUS I9ZNJDJ ‘Yor -9719043 qqeAu -ON9A ‘781928 SBA PNP ‘DJ ZVIBZG eyıeq so I9A0Ipgu “Wor -070£3 AUOYOA ‘“RÂTRSZ ‘DJ ZBIBZG Ore gli Gel g'L og seg(eyznz [eye | "TT ds 2 i 99 Pye ZUM | "OL - I g'L g'L OF 1089 — zz [BI | ‘6 el L (oh 08 UB[BSO-BSZOIPBA | ‘8 I reall g'L GL eAuodegen | *L EI jh Lk GG oBuog-staogniaga | ‘9 pyu DI 89 9-1 06 201928 ‘OYSRIOD | *G 165 eyouı ‘1838194043 gAASeY]P AUON9A SJBIBZS SEE BOG. AT a = ‘6T'IA | SBApnp ‘T9ZSnA Gil L nfde£3 + eyıeq “PRU eIBZSI9N -048 ‘Tpaorpru ‘YRBIBZS SBAPNP OL TWA 6G EA 9 "OT IA | ‘TPASIZNF 781826 PI L L SE Augyoy | ‘PI BY.I8q “PBUH RIYZSIOY -0ÂS ‘[gAo]TpRu 9A P9ZSDI ‘e.18ZS SBAPNP ESSENER AN IN see == 9 ‘PI IA | ‘TPAPIZDI ZBIVZS ot S°L g°L 99 peu “esq | ‘ET BYITBq -peu ‘YB[8ZS19Y -045 ‘paegpgu ‘NB1YZS SBAPNP SONDA SG CIE 9 "6 TA | I9AOIZDJ - 281928 PI L g'L OF opnsz ‘pgu OS | °Z a 10 = 81 reASeg | ‘SI i OSINX 95194 af e3es -SPSPUI 2101 -IUIEZS [07PIOJ ISIZIAAUSIWL HOIHOG esesue H9ZS9J V OI9SIA 19289] V S9ZAS9(S0 elquodopi soydony VW efquodopt SQUHONIN V ewuezs Yeu -1est(03 ([ex9Zs9] V {Tex9zs9] e sella. a[ox tue 259SÂTQUI -919 ue 9sIaq BUIBZSIOS HAHZSI9I W X9NZS9I V osporkjof 10ZDI9DI “EZ 66 2 = 2 SL |, 20:2 „2825, 10,8% soxoytodozoy 19200} ‘spe[ezs1o yo Ad AUOYVA BLIONIO THAN EG EN G ‘OTITA | "eÁrgsz ‘TUZSDN | SEI L So; OI AWNOM | "07 167 19200} ‘spe[ezsio yo Ad 9AP9ZSIN YOzZs AUON9A “BTIONIO PLUG ITA I Gl IA "TUTTA | ‘847987 ‘Tuzso d el N L C8 VÁUOSBIBD | ‘61 IOZNJNS ‘yR[BzsaigyoAs 9APIZSIN Y9ZS AUOYOA “BLLOYTO OUR OT SIIA | = "OL “ITA G "LG IIA | ‘CAISSZ ‘Tezsn PI L G°L LO Le) BJUYULIOISO | “ST eyouı "NREIBIONOAI som AUOY9A ‘BIVZS [9289] B U9-QZ'TA | — = & | TTA} ‘sgapnp ‘TYZSDI | ET ÍL GL gg [ezpoq-wAuosegen | "LT ZEN eyour | ‘edeIoyo Aa yesepry HOS AUON9A ‘YBIVZS -8los 8 u9-0z ‘IA | — — 9 "LI IA | SBAPNP TEZSNA VI GL Gal 09 AUNON | "91 UIBI]B[87 urosgyos 988[04 uaqAour 9789} qgoyizsoy ueuuol A wAADRBU[O SE BUT "IA ‘°xzs9710d SITZEN "08 ‘A 192897] "ZS SO-Z V — — Pp 9A pozsIy 392897 B U9-6 ‘TA a de IAN 9 eazoloy FOA 9q U9-6T A IQUI 7928597} V | '7 'IIA| LT IA 9 > > n> E E DE Gi = SS = = SEE et @ a sozASolsoWw Di He) =, = = = a a È 3 8 ® 9 = > =; 5 a. © so & pr ‘Your ‘eyreq peu ‘yor -0790£3 Auoy9A ‘B[BZSNJ ZBIBZS BYOUI ‘eyreq peu ‘yor -9Y9A3 Auoy9A ‘[8[BZSNJ ZBIBZG e18ZS -19X9£3 qqeui -OUIF “HOTOFDS ‘my ‘19z8 SA PCI nldeA3 ‘exreq -pgu ‘9194045 Auoy9A ‘[9AOI -PBU ‘YBIBZS SBA ‘9 "TAI -pnp qqeseqse, [TEX9ZS9J salad, e3eAue 49289] V 199-8067 AOOPON SPIP . 84uo03 g'£T 8‘9 L gr -epsd— Aupyoy | ‘7 PI g'L 8‘9 OL zu | ‘€ 91 8 g'9 GI Auoyoy | ‘E peu zeı SI L g'L gg -82S8—20j—108% | ‘I uagq-urd > Be Bes series È 35 | 53 | 54 | 838 a. n° «4 © TS | osazoaousour 10X0q n à ©. à GE OTOSIA Ja4ZS9J V a = 8 s ES s [ue] a u [> 3 DI ti È 19259] V ME "PE 168 OA pozsIy 102897 8 UB-9I ‘TA 9A pozsIy [02897 B U9-LZ ‘TA YOU ‘01074045 AUOY9A TBZSNI SU18ZS SBAPNA nlde43 s94o% “194048 AuOY9A "eyxeg -PYu “[9ae[pyu ‘q818Zs sgApn(q IOZNINF ‘TOY -045 qqe{uox -9A ‘QIONBATGSZ ‘IVZSNJ ZBIVZS BAZOIBYBY “TY 702897 1ÄTBABL I9ZNJ “Ny ‘9104043 AUOYVA SIBZSNJ ‘YB18ZS8 sBApnd 1107 S9A9Y “ZN “ny ‘40104048 Auoy9A ‘1878 “nF ‘1048ÂTESZ 81928 -194048 Auoy “9A “BY TBQZNF 89 -pyu “[PAOT “peu ‘NPI MM EI L8 91 19 SI SI 0% OI PI 1D 08 99 BSZOI -pea— eÄuoge[en) BJU9UI -10}80—AU9y -oy—eBXuo0se[er) AupyOM AUINOM pgu — 1084 169 TOUR) -2ÂSIJ UW9JI9S “Py wou y9s9po log I ZSOF -10d 02597 zs ‘7 e ‘odopry Jos -g(03 è UB-g ‘ITA QApozs al EA SRE -9J IOpl ZB BANRI aIYOZSvf TÄTBABL, sgzAsolsoKW = STAR] = = svt | IL | LHL | 9709 eyour ‘yo1ayOAS qqeAuoxoA PI g'L BL gg —. — G "cz ‘Al ‘AUIUZS segapnd eyouı ‘H910Y045 qqeAuoxoA = = g 7 IA STB SZE sy Apu, el 9 L OF H919Y045 qqeAuoxoA "91 -HNBLIONTO "-BÁT = i Ag ‘96 “TA/-982 "421949 ‘PEN el 9 6 se eyouı ‘9419045 AUOY9A “[BZSNF “Sl SAI SEE ALA g ‘LI 'IA| 4gexezs sgApnq SI g'9 8 6G > > oP a uaq-w19 E e | GE | 5 x = 9 = = 2 (Id = ee | B& | SE | 885 > ® È S esesue yozsay V a” a cs so = = = > = de Ss Sa Oz oO = i (ge) o o da a D = n = 2 B o © = m 2 = E = = = 29289 V yoxoqtodoz0 yy BSZOI -PBA_AUNON | ‘FI AU9NOM | ‘EI z03_psu—s09H | ‘ZI eAuogeen | "TT > © un N n 289Z0AQUSQUI 10404 = OTOSIA JoyZs9y V a 7 N o> 5 © DSDIDIÁJO[ warm “PE 0 = il részén, amelyet a hímek állandó pihenő és örhelyeikröl könnyen ättekinthet- nek és védelmezhetnek. Felszúrt rovart sohasem találtam ágcsúcson, a bokrok kiálló ágvégein, inkább! a bokrok közép magasságában ágközépen, de azért mindig — leg- alábbis a madár számára — könnyen hozzáférhető helyen. A kotlás időtartama alatt gyakran előfordul, hogy a tojónak nem elég a hím által hozott és tárolt táplálék s ilyenkor vagy ő maga fanyalodik rá egy-két rovar elejtésére, vagy (s ez a gyakoribb) amikor a hímet ösztönzi újabb rovar- fogásra. Egy alkalommal megfigyeltem, hogy amikor a hím által a fészekről kicsalogatott tojónak nem volt elég a felszúrt rovartáplálék, a tojó a hímhez repült s szárnyait kissé leeresztve, azok enyhe rebegtetésével halk, a fiókák táplálékot kérő hangjára emlékeztető cirpeléssel ösztönözte a hím madarat újabb rovar fogására. Ez a jelenet többször is megismétlődött és a hím valóban vitt még neki rovartáplálékot, amit elfogyasztva rövid tolligazgatás után visszarepült fészkére. Más esetekben (ezt többször is megfigyeltem) az éhes tojó addig repült állandóan a hím után bokorról bokorra, amíg a hím által eközben fogott rovarokkal jóllakott s csak azután repült vissza fészkére. A tövisszúró gébicsek más madarakkal való viszonya A szakirodalomban több adatot találunk arra vonatkozóan, hogy a tövis- szúró gébicsek összeférhetetlenségük miatt zavarják, illetve elűzik fészkeik közeléből a kulturbiocönózisok apróbb énekes madarait, sőt egyes esetekben el is ragadoznak egy-egyet belőlük s azok fészkeit sem kímélik. Erre vonat- kozóan megfigyeléseim a következők. Az általam megfigyelés alatt tartott területen a tövisszúró gébicsek közelében több apró énekes madár: énekes nádiposzáta ( Acrocephalus palustris), karvaly poszáta (Sylvia nisoria), citrom- sármány (Emberiza citrinella), sordély (Emberiza calandra) fészkét találtam. Az egyik tövisszúró gébics fészkét61 11 m-re volt egy sordély, egy másik fé- szektöl 8 m-re egy karvalyposzäta s egy harmadik feszketöl 4 m-re egy cit- romsärmäny fészek. Az említett madarak mindegyike kirepitette fiókáit, anélkül hogy a tövisszúró gébicsek kárt tettek volna bennük. Sőt egy esős délelőttön a tövisszúró gébicsek egyugyanazon bokor kiálló ágán etették fió- káikat a néhány nappal azelőtt kirepített mezei és háziveréb fiókák társaságá- ban. A gébics fiókák szemmel láthatóan nagyon éhesek voltak, mert a táplá- lékot ritkán hozó szülőmadarakat valósággal megrohamozták. Ismét másik esetben az alig néhány nappal azelőtt kirepített karvalyposzáta fiókák az egyik tövisszúró gébics őrhexyére szálltak (3 db) s ott várták be a táplálékot hozó szülőmadarakat. Mindezt látszólag nyugodtan nézte végig a szomszédos bokorra kigallyazott hím tövisszúró gébics, s a legkisebb hajlandóságot sem mutatta, hogy a betolakodókat elzavarja, vagy bántalmazza. Az említett eseteken kívül több alkalommal láttam a tövisszúró gébicsek féltve őrzött ter- ritóriumába fiókáival együtt berepülő, s a kaszálók gyomnövényeinek mag- vait szedegető zöldikéket (Chloris chloris), tengelicéket (Carduelis carduelis), vagy akár a fészket viselő bokrosok lombkártevőit kutatgató széncinege (Parus major), és őszapó ( Aegitalus caudatus) családokat is, de egyetlen eset- ben sem lépett fel velük szemben támadólag a területét oly féltve őrző tövis- szúró gébics. Ellenben ingerülten vágtak a hím tövisszúró gébicsek a territóri- umba berepült feketerigókra (Turdus merula) s mindannyiszor valósággal 171 elüldöztek azokat. Egy alkalommal sikerült megfigyelnem, hogy egy him feketerigó a tovisszuro gébics által felszurt Gryllotalpa vulgaris-t és egy Gryllus campestris-t eszegetett. A tövisszürö gebicsek az őrzött területeikre berepült és a bokrokban kutat- gató szarkakkal (Pica pica) is hasonlóképpen viselkedtek. Nem reagáltak azonban a szarkákra, amikor azok a magasban repülték át territóriumukat. Ezek a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a tövisszúró gébicsek távolról sem olyan veszedelmesek az apró énekesekre, mint azt az eddigi irodalmi adatok túlnyomó része állítja. Az a feltevésem — bár ez még kimerítőbb vizsgálatokat igényel —, hogy a tövisszúró gébicsek legfeljebb azokat az idegen fajú madarakat üldözik, melyektől az általuk tárolt (felszúrt) rovartáplálékot féltik. Esetleg akkor, ha a rovartáplálék elégtelensége foly- tán egyesek rátérnek, vagy specializálódnak gerinces állatok fogyasztására (mint ahogy azt Torockó-Szentgyörgy határában észleltem 1967. VI. 15-én, amikor egy tövisszúró gébics fészek közelében 3 galagonyabokor ágtöviseire összesen 4 db mezei pocok tetemet találtam felszúrva. Arról, hogy a tövisszúró gébics tárolta azokat meg is győződtem, hiszen jelenlétemben ejtette el, és szúrta fel zsákmányát a territóriumában vadászgató hím tövisszúró gébics). De ezeknek a tövisszúró gébicseknek a száma elenyészően kevés, és gyakor- latilag számításba sem vehetők. Ezek a megállapítások távolról sem vonják kétségbe egyes szerzők azon véleményét, hogy a madárvédelmi területeken, kertekben nem túlságosan kívánatos a tövisszúró gébicsek jelenléte, nyilván abból adódóan, hogy a fák bokrok lombozatának rovarságát pusztító hasznos énekes madarakat, az előbb említett okok miatt esetleg zavarják, s fészkelésüket negatív irányban befolyásolhatják. Nidobiológiai adatok A legkorábban május 20-án találtam teljes fészekaljat (egy alkalom kivé- telével, amikor a VI. 2-án talált két fiókás fészek madarai, május 16-a körül kezdhették el a kotlást), míg zömmel május utolján és június első felében. A teljes fészekaljak tojásszáma általában — a korábban fészkelőké — 5—6, a de a 7 sem ritka ; egyetlen esetben egy 9 tojású fészekaljat is találtam. A nem sikerült első fészkelés után azonnal pótfészket építenek, többnyire a saját territóriumuk területén belül (9. Abra). A pötfeszek tojásainak száma sohasem haladja meg az 5-öt, ritkán a 2—3 at. Amennyiben az első fészkelés sikerrel járt, egyetlen esetben sem figyeltem meg másodszori fészkelést. A tojások színe és alakja is különböző. A legtöbb tojás alakja a megszokott tojás alakú, egyik végük tompább, másik végük gyengén kihegyesedő. Talál- tam olyan fészket is, ahol a tojások mindkét végükön hiretelen lekerekítettek voltak (3. fészekalj). A tojások színét illetően 3 típust különböztethettem meg : 1. halvány rózsaszín alapon a tojás tompábbik felén sötétebb és világosabb barna foltkoszorúval; 2. halvány szürkészöld alapon az előbb említett folto- zottság; 3. halvány rózsaszín alapon az egész tojás felületén egyenletesen elszórt sötétebb és világosabb barna színeződés. A tojások kiköltése 12—14 napot vett igénybe. A tojásokból kikelő fiókák csupaszok, gyámoltalanok. A fiókák a második hét végén tollasok s ha a szülő- madarak ideges csettegését hallják, vagy ha a fészket zaklatjuk, már többnyire kiugrálnak a fészekből. Egyébként 16—18 napos korukban hagyják ela fészket. 172 SE de % LS “> KS I OO Oe. 66 ER XS oS X K RL LÉT NED 5 «| SAI SK LOS \ o ER es i a him őrhelye a him állandó piheno helye XL 3% = IL % à a fojo,ollando piheno helye O feszek Q potfeszek sun 0 fészek anyoga “ee gyujto helye COS a > x NER 9. ábra. A II-III. sz. fészek madarainak territöriuma Abb. 9. Das Territorium der Vögel aus Nest Nr. II und III 10. dbra. A VII. sz. fészek madarainak territoriuma Abb. 10. Das Territorium der Vögel aus Nest Nr. VII 174 SI es A È € LER , VA / 4 > > VA Ne x Ô Xe > Xe < . € > x » KA x $ AN, È x x AXIO Xe » / / / = Q Ces A À / Ÿ N \ v x / x x / CÒ I x £3 TRA N: seer LÀ TÀ PRR TL LR <> CRSA <> RSS N ee I REN » per OOD do, LEROY Pa 2 CHILI LIZ PL ERI SR LR LEEREN ER << ee a x 2 CL <2 ER RS FSI 11. ábra. Az V. sz. fészek madarainak territériuma Abb. 11. Das Territorium der Vögel aus Nest Nr. V 175 >. | meddő «{ferritoriumo Jelmagyarozot: murs à kirepitett fiókák terhoditasanak hatara ER LR RK SISSA 12. ábra. A VIII. sz. fészek madarainak territériuma Abb. 12. Das Territorium der Vögel aus Nest Nr. VIII 176 A szülömadarak fidkagondozasa A fiókák täplälekänak összefogását túlnyomórészt a him végzi. A fiókák kikelése után az első 7—10 napon a tojó madár nem hagyja el a fészket viselő bokrot, hanem állandóan a fészek közelében tartózkodik, gyakran melengeti a fiókákat, vagy éppen szétterített szárnyaival árnyékot tart nekik. A hím a hordott táplálékot ebben az időben a tojónak adja át (egy esetben figyeltem meg, hogy a tojó a táplálékot hozó hím elé repült, és reptében vette át attól a hozott táplálékot), s miután a nagyobb táplálék darabokat feldarabolta, csak azután etette meg fiókáit. Errőlaz ún. , ligaturás módszerrel" győződtem meg, amikor is (1—5 napos korukban) 2—3, vagy 3—4 fióka begyéből került elő az egyetlen feldarabolt mezei tücsök. Ugyanezt a megállapításomat iga- zolta az acto-terragráf is, mely a hím egyszeri berepülése után többször jelezte a tojó fészekről való ki-be mozgását. A nagyobbacska fiókáknak már a hím közvetlenül is átadja az általa hozott rovartáplálékot, miután ezt előzőleg ártalmatlanná tette. A fiókáknak szánt nagyobb rovarokat úgy teszi ártal- matlanná, hogy a rovar fejét szétroncsolja, vagy leszakítja (a lótücsök ásó- lábait is leszakítja). A megtollasodott fiókák etetését, a második hét végétől, a hím már egyedül nem bírja, s ekkortól kezdve a tojó is hord rovartáplálékot a fiókáknak. A tojók rovarhordása azonban még ekkor is csak másodrendű, a hímekéhez viszo- nyitva. A kirepitett fiókák etetését az első hetekben (3—4 hétig) mega szülömadarak végzik részben közvetlen, részben pedig ägtövisre felszurt rovarok által, köz- vetett úton. A még alig repülős fiókákat a tojó állandóan szemmel tartja s gyakran ő hívja fel jellegzetes csettegő hangjával nemcsak a vadászgató hím de a fiókák figyelmét is a közeledő veszélyre, mire a fiókák a bokrok sűrűjébe rejtőznek. A fiókák viselkedése a fészek elhagyása után A fészket elhagyó fiókák az első napokban csak alig egy két métert tudnak repülni, de akkor is a bokrok magasabb szintű ágvégeiről egy másik közelálló bokor alacsonyabb ágára. Ebben az időszakban még nagyon keresik a bokrok sűrűjét s csak a táplálékot hozó szülőmadarak hangjának hallatára jönnek onnan elő. A táplálékot szárnyrebegtetés és cir... cir... cir... hang kísé- retében kérik s a táplálék átvétele után ismét a bokrok sűrűjébe húzódnak vissza. A fészkelési territórium határa ekkorra már, a fiókák mozgásával párhuzamosan, állandóan változik. A fészkelési territórium határainak válto- zása azonban többnyire a táplálkozási territóriumon belül mozog, de az is előfordul, hogy más madarak elhagyott territóriumába is behatol. A második — kirepítés utáni — héttől kezdve a fiókák egyre inkább megerő- södnek, nekibátorodnak és lassan hozzászoknak az önálló vadászgatáshoz, bár eleinte még nagyon esetlenek nemcsak a rovarfogásban, hanem még a szél által mozgatott ágakon való kapaszkodásban is. A kirepített fiókák eleinte — szüleik felügyelete alatt — jól megférnek egymás mellett, de amint kezdenek áttérni az önálló táplálkozásra mind- inkább külön válnak, s amire teljesen öánllók lesznek ők maguk is a szülő- madarakhoz hasonlóan külön-külön territóriumot foglalnak el és őriznek 12 Aquila 177 (kb. a kirepités után 6—8 het múlva). A fiókák által őrzött territöriumok hatàraiért egymás között vívott harc, a szülömadarak elköltözesenek idö- szakätöl kezdődően a legintenzívebb és a legkifejezettebb. Ekkor a fiókák már teljesen a szülőkhöz hasonlóan viselkednek. Meg az egyugyanazon feszekaljböl származó fiókák sem tűrik el egymástól, hogy az általuk elfoglalt terri- tórium határait átlépjék, bár e határok távolról sem olyan kifejezettek, mint a szülők által őrzött fészkelési territóriumoké. Veszély esetén az ismertetett módon, a szülőmadarakhoz hasonlóan viselkednek. A fiatalok nem egyszerre költöznek el a szülőmadarakkal, hanem utánuk egy-két héttel később. Kolozsvár határában idős példányokat utoljára 1957- ben IX. 10-én; 1958-ban IX. 12-én láttam, míg fiatalokat IX. 27-én is meg- figyeltem. Konklúzió A tövisszúró gébicsek jól körvonalazott territóriumot tartanak, melyet a hímek, téli szállásukról való visszaérkezésük után azonnal elfoglalnak. A nagyobb területet felölelő táplálkozási territóriumon belül egy kisebb fészkelési territóriumot is megkülönböztethetünk, melyet nemcsak fajtársaik- kal szemben, hanem egyes más rovarevő madarak berepülésétől is megvéde- nek. Az egyes territóriumok végleges határai a párbaállás után rögzítődnek. A territóriumok területén magasabb fekvésű őrhelyek (2—3), pihenő- (2—3) és vadászleshelyek (amennyi kínálkozik) találhatók. Az első fészekalj valamilyen okból történő elpusztulása esetén pótfészket építenek. Általában újonnan épített fészekben költenek, de ritkán előfordul, hogy a tavalyi fészket tatarozzák ki. Fészkeiket csak szükségből építik nád-, fűz-, éger bokrokba ; tipikus fész- kelőhelyük az ágtövisben gazdag galagonya, kökény, vadrózsa, lepényfa, varjútövis, akác stb. bokrok. Az első fészekalj tojásainak száma általában 5—7, míg a pótfészkek tojá- sainak száma sohasem haladja meg az 5-öt. A tojó rejtettebb életmódot él, mint a hím, s a fiókák kirepítéséig túlnyomó- részt a hím által hozott táplálékot fogyasztja. A többnyire ugyanazon helyen tárolt felszúrt rovarok (nagyobb mennyi- ségben) a fészkelés időtartama alatt és a fiókák kirepítése utáni első hetekben találhatók, melyeket elsősorban a fészken ülő tojó, majd pedig a kirepített fiókák fogyasztanak el. A fiókák kirepítés után a szülőmadarak territóriumának határai felbom- lanak s a területek a fiókák által ellenőrzött territóriumokra töredeznek. Ekkorra a fiókák viselkedése már többnyire megegyezik a szülőmadarak viselkedésével. Irodalom — Literatur Chernel, I. 1899.: Magyarország madarai. (Budapest) Formozov, A. N.—Csmolovszkaja, V. TI.— Blagoszklonov, K. N. 1950. : Ptici i vrediteli lesza. (Moszkva) Dombrowsky, R.R. 1946. : Päsärile Rominiei (Ornis Romaniae, prelucrat de D. Lintia Fund. Literat. Arta. Bucuresti, p. 271—276) 178 Havlin, J. 1959.: K ekologii tuhyka obeeného — Lanius collurio L. — (Zur Ökologie des Neuntöters) Zoologicke Listy (Folia zoologica) Roenik, VIII. (XXIL.), Cislo I. p. 63—93) Gyurkó, I. — Korodi, G. J.—Györfi, S. 1957.: Contributia la cunoasterea ecologiei coto- fenei (Pica pica L.) din inprejurimile Clujului. (Studii si cercetäri de Biologie (Cluj). Anul VIII. 3—4, p. 331—41) Gyurkó I.— Korédi G. J.—Györfi S.—Räthonyi K. 1959.: Megfigyelések néhány veréb- idomu madár fiökäinak etetésérôl. (Aquila, vol 66, p. 25—39) Herman O. 1904.: A madarak hasznáról. (Budapest p. 109) Koffan K.1948.: A tövisszúró gebies ragadozó hajlamärél (Aquila, 1948—51. p. 251) Korodi, G. J.—Györfi, S. 1958.: Contributii la cunoasterea hrànirii puilor de codros de gràdinà (Phoenicurus phoenicurus L.) (Studii si cercetäri de Biologie (Cluj) 1. Anul IX. p. 60—68) Kovács B. 1956.: A mezei és házi verebek begytartalom vizsgálatának eredményei, vala- mint gazdasági jelentőségük az Akadémia tangazdaságának területén. (Debrec. Mez. Gazd. Akad. Tud. Évkönyve, Mezőgazdasági Kiadó, Bp, 1956) Kluijver, H. N. 1933.: Bijdrage tot de biologie en de ecologie van den spreuw (Sturnus vulgaris vulgaris L.) gedurende zijn voort planting-stijd. (Versl. Med. Plantezickt. Dienst. Wageningen, 69. p. 1—145) Mauks, K. 1934.: Lanius collurio madärpusztitäsa (Aquila, p. 394— 395) Malcievievskii, A.C.—Kadocsnikov, N.P. 1953.: Metodika prizsiznennovo izucsenija pita- nija ptencov naszekomojadnih (Ptie. Zool. Jurnal. XXXII. par 2. Moszkva) Salmen, J. 1930.: Lanius collurio különös viselkedése. (Aquila, 1929,30. p. 321) zeöts, B.: A nemek számaránya a tövisszürö gébicseknél (Aquila, Vol. XVII. 1910. p. 267.) zekessy, V.1958.: Fauna Hungariae (Vol XXI. Aves, Akadémiai Kiadö, Budapest, p. 10/93) Titaeva, N. N.—Polivanov, V. M. 1953. : O metodike izucsenija pitanija melkih naszekomo- jadnih ptic v gnezdovoj period. (Bul. M. O. Isp. Prir. Otd. Biol. T. LVIII. fase. 2. Moszkva) Tomasz, J.1955.: Adatok a balkáni gerle ökologiäjähoz. (Aquila, Vol, LIX—LXH. 1952 — 55 p.) Vertse A. 1956.: Madärvedelem (Budapest, p. 111—113) Beiträge zur Ökologie des Neuntöters (Lanius collurio L.) von Sándor Gyòrfi Die Nahrungsbeschaffung des Neuntöters, aber noch mehr sein Verhältnis zur Vogel- welt der umliegenden Gebiete ist recht interessant und hat in der Literatur bereits oft- mals zu Diskussionen geführt. Meine Forschungen haben sich daher in erster Linie auf die Beziehungen der Individuen zueinander und zu den anderen Vogelarten bezogen. (Diese Fragen haben mich aus dem Grunde beschäftigt, weil der Neuntöter, im Gegen- satz zu anderen insektenfressenden Vogelarten, immer häufiger in den verschiedenen Kul- turbiozönosen erscheint.) In der vorliegenden Studie wird nur vom Verhalten solcher Vögel die Rede sein, deren Lebensraum sich auf Ackerfelder, Mähder und buschige Waldränder erstreckt, nicht aber solcher, denen Obstgärten als Brutgebiet dienen. Beschreibung der Arbeitsmethode Da unsere Kenntnisse über das Verhalten des Neuntöters während der Brutzeit, be- sonders auch über die heimliche Lebensweise des Weibchens in dieser Periode recht dürftig sind, habe ich die, gepflogenerweise mit dem Fernglas durchgeführten Beobachtungen, welche wegen der Dichte des Buschwerks meistens nicht zweckentsprechend sind, mit einzelnen indirekten Methoden ergänzt, uzw. mit dem bei uns bereits öfters erfolgreich angewandten Verfahren des Halsabbindens oder Ligaturverfahrens, (H. N. KLUIJVER; MALCIEVIEVSKIJ A. C—KApocsnIKov N. P.; TITAEVA N. N. —PoLIvAanov V. M.) sowie dem auf elektrischem Wege erfolgten Registrieren des An- und Wegfliegens des futter- bringenden Vogels. ae 179 Meine Beobachtungen haben sich auf jede Tageszeit und auf den ganzen Zeitabschnitt des hiesigen Aufenthaltes des Neuntöters erstreckt. Die in dieser bescheidenen Studie angeführten Angaben sind das Resultat einer, sich auf mehr als hundert ganze, resp. halbe Tage erstreckenden Geländearbeit. Diese Beobachtungen wurden in der Zeit vom 28. III. 1957 bis Mitte Oktober 1958 durchgeführt. Beschreibung des Beobachtungsgebietes Um die Lebensweise der Vögel den weiter oben dargelegten Gesichtspunkten entspre- chend gründlich erforschen zu können, trachtete ich vor allem ein solches Gebiet zu finden, wo auf verhältnismässig kleinem Raume mehrere Neuntöterpaare nisten. Dies war unerlässlich, um das Verhältnis der einzelnen Paare zueinander studieren zu können; nur auf diese Weise offenbart sich dem Beobachter der stete Kampf um die Grenzen der Terri- torien. Diesen Forderungen entsprach am besten das Gebiet eines von der Stadt Kolozsvär in west-südwestlicher Richtung liegenden Talabschnittes, das sogenannte Monostortal. Das im sich erweiternden, stellenweise mit Schilf bewachsenen moorigen, nassfeuchten Talgrund dahinschlängelnde Bächlein führt auf einer Strecke von 800—1000 m den ganzen Sommer hindurch Wasser. Das Bachbett ist an beiden Seiten von Grasland eingesäumt, welches sich rechterhand zu einem dreieckigen, mehrere Hektare umfassenden Mähder erweitert. Das Mähder grenzt mit seinem oberen Rand an ein dicht mit Gebüsch unter- setztes Jungwäldchen von 8—10 Jahren. An das Grasland anschliessend befinden sich Ackerfelder. Sowohl auf den längsseits sich dahinziehenden, wie auch auf dem am oberen Talende liegenden Mähder, aber auch auf den Saumpfaden der Acker gibt es einzelnes, oder in Reihen sich dahinstreckendes Gebüsch, welches dem Neuntöter zum Nisten, als Warte, wie auch als Schlupfwinkel vorzügliche Dienste leistet. (Abb. 8) Diese Büsche oder Buschgruppen bestehen in der Mehrzahl aus Prunus spinosa, Crategus oxyacantha, Rosa canina, und in bescheidenerem Masse aus Ligustrum vulgare, Quercus robur, Rhamnus cathartica, Frangula alnus, Evonymus europaeus, Berberis vulgaris, Viburnum lantana, Cornus sanguinea, Sambucus nigra, Alnus glutinosa, Coryllus avellana und mehreren Arten von Salix. Das Gebiet ist von Wochenende-Ausflüglern, die Felder aber von arbeitenden Bauern ziemlich beunruhigt, welcher Umstand aber die Neuntöter nicht besonders zu stören schien, da diese ein Fuhrwerk oder den einzelnen bzw. gruppenweise nahenden Menschen bis auf 2—3 m heranliessen. Nicht umsonst wird dieser Vogel in manchen Teilen Siebenbürgens, z. B. an der Nyäräd, in der Region Magyar-Maros „Dummermatz“ genannt. Unruhig wurde der Vogel erst dann, wenn man an das Gebüsch, in welchem sich sein Nest befand, oder an die unmittelbar umliegenden Büsche herantrat. Ankunft, Ansiedelung, Wahl des Nistplatzes, Besitznahme des Territoriums, Paarung und Brüten In der hiesigen, zur Verfügung stehenden Literatur ist das Rückkunfsdatum des Neun- töters von seinem Überwinterungsplatze mit Mitte April angegeben; für Kolozsvär und dessen Umgebung verschiebt sich dieser Termin auf die erste Hälfte des Monats Mai. In beiden Beobachtungsjahren kamen hier die ersten Männchen in der ersten Woche Mai, und das Gros um den 10. dieses Monats an. Einige Tage, aber höchstens eine Woche nach Ankunft der Männchen trafen auch die Weibchen ein. Beim Ansiedeln bevorzugt der Neuntöter jene Gebiete, wo dichtbelaubtes Gebüsch vorhanden ist. Mit Vorliebe werden solche dornige Büsche gewählt, — Hagedorn, Schleh- dorn, Robinie, Heckenrose usw. — die an Feldwegen, am Waldesrand oder an Pfaden der Ackerfelder wachsen, ihrem Standpunkt nach dem Vogel einen weiten Überblick über sein Jagdgebiet bieten und ihm für seine Beute die Aufbewahrungsmöglichkeit bekannter Art sichern. Zugleich sagt aber das dichte Gebüsch auch dem heimlicheren Wesen des Weibchens zu. Die Männchen treffen einzeln ein und nehmen sofort vom ausgewählten Territorium Besitz, dessen Grösse immer von den Gegebenheiten des Geländes abhängt. Sicherlich werden solche Gebiete bevorzugt, wo das Buschwerk oder der einzelne Busch mit offenen Stellen verschiedentlichen Ausmasses benachbart ist, wo von den hervorstehenden Zweigen nicht nur die nötige Nahrung beschafft, sondern das ganze Territorium leicht überblickt werden kann. 180 Die Weibchen kommen höchstens eine Woche später in den von den Männchen bereits besetzten Territorien an; die Männchen müssen dann um jedes in das von ihnen gewählte Territorium eingeflogene Weibchen so lange kämpfen, bis sie ihr passendes Paar gefunden haben. Dem Weibchen, welches in ein Territorium eingeflogen kam, schliesst sich das Männchen sofort an, bemüht sich, das Weibchen durch Füttern bei sich zu behalten. In der Paarungszeit kommt es daher oft vor, dass ein Weibchen von zwei Männchen verfolgt wird; das Weibchen lässt sich schliesslich in einem Busch nieder und die Männchen kämpfen dann miteinander, bis eines von ihnen das Weite sucht. Die Grenzen der Terri- torien sınd zu dieser Zeit noch ziemlich ungefestigt, ihren endgültigen Umriss erhalten sie erst nach der Paarung, meistens zu Beginn des Brütens. An den Grenzen wird auch weiterhin immer wieder gekämpft, da ein jedes Männchen die Grenzen seines Territoriums äusserst scharf bewacht. Es kommt vor, dass sich zwei Territoriumbesitzer wegen eines an der Grenze gelegenen günstigen Aussichtspunktes immerwährend befehden. Kommt ein fremdes Männchen inst Territorium, dann fliegt ihm der Besitzer, soweit er es von seiner Warte rechtzeitig bemerkt hat, sofort entgegen und trachtet den Eindringling zu verscheuchen; sollte sich dieser nicht rinschüchtern lassen, so wird erbittert gekämpft. Zur Brutzeit kann man oft Männchen sehen, die einander verfolgen ; dies sind immer solche, die einen Grenzstreit auszutragen haben. Einige Tage nach der Paarung wird mit dem Nestbau begonnen. Der Neuntöter pflegt jedes Jahr ein neues Nest zu bauen, es kann aber auch vorkommen, dass er ein vorjähriges, nach Ausbesserung desselben, benützt, wie ich das bei den Nestern 7 und 12 (1958) fest- gestellt habe. Das Nest wird meistens der Mitte zu, in 0,20—0,80 m Bodenhöhe, seltener am Rande des Busches auf Seitenzweige gebaut. Die besten N'stplätze werden von den Vögeln belegt, die sich früh gepaart haben; die später Angekommenen müssen sich damit begnügen, ihr Nest etwa auf Weiden- und Erlenbüsche am Schilfrand, oder im Schilf selbst zu bauen (Tab. 23., 24.); in solchen Fällen war aber immer dorniges Gebüsch in nächster Nähe. Die Aussenseite des Nestes besteht aus festeren Pflanzenteilen (Zichorie, Salvia, Schilf- blätter, verschiedene Grashalme, etc), der Napf hingegen aus feinen Würzelchen, Schilf- rispen, Haaren tierischen Ursprungs, Moos, mitunter auch Vogelfedern. Bei 7 Nestern habe ich als Verstärkung in die Aussenseite eingebautes Schilfrohr vorgefunden. Das Nestmaterial wird grösstenteils vom Männchen herbeigeschafft und vom Weibchen eingebaut, doch kann sich am Aufbau des Nestes auch das Männchen beteiligen. Zu dieser Zeit jagen also die Männchen nach Nahrung und füttern auch die Weibchen, oder sie bringen Nestmaterial heran, schliesslich sind sie auch beim Nestbau beschäftigt. Das Bauen des Nestes nimmt 2—3 Tage in Anspruch, im Falle eines zweiten Baues 1—2 Tage. Das Verhalten der Geschlechter während des Brütens Das besetzte und sorgsamst überwachte Territorium wird von den Alten unter steter Kontrolle gehalten, bis die Jungen selbständig geworden sind. Die Grenzen des Territor- ums werden hauptsächlich vom Männchen bewacht, das Weibchen pflegt den Gatten nur auf den Eindringling, bzw. auf die eventuell nahende Gefahr aufmerksam zu machen. Das Brüten wird ausschliesslich vom Weibchen besorgt. Während des Brütens lässt das Männchen das Nestgebüsch nicht aus dem Auge und wenn sich ein Mensch naht, so trachtet es die Aufmerksamkeit desselben durch erregtes Zetern auf sich zu lenken. Wäh- rend der ersten zehn Tage nach Ausschlüpfen der Jungen hält sich das Weibchen immer noch im Nestgebüsch auf, das Nest überwachend und die Jungen wärmend oder ihnen Schatten spendend. Geschieht es zu dieser Zeit, dass dem Nest eine Gefahr droht, ein Eindringling naht, so ist es das Weibchen, das den herumjagenden Gatten darauf auf- merksam macht, indem es von einer Astspitze aus ein lautes Gezeter anstimmt, worauf das Männchen sogleich zum Nest eilt. Dann fliegen beide, immerfort in höchster Aufregung zeternd auf Zweigspitzen irgendeines nahestehenden Busches und schlagen, indem sie den Körper nach vorne beugen, mit dem Schwanze nach rechts und links. Oft begleiten sie den Eindringling bis zur Grenze des Territoriums. Der elterliche Trieb, der sich mit dem Heranwachsen der Jungen stets steigert, ist bei diesen Vögeln in dem Masse ausgeprägt, dass sie imstande sind sogar den Menschen anzugreifen, der sie beim Nest stört. Die Männchen halten sich den grössten Teil des Tages auf ihrer gewohnten Warte auf. Es können von den Geländeverhältnissen abhängig mehrere solcher Stände in einem Ernährungsterritorium bestehen. Als solche Warten werden gewöhnlich Spitzen der Seiten- zweige eines Busches, aber auch Mais, Heuschober, Getreidepuppen, höhere, festere Sten- 181 aTjomypeyog + + uodsLLIOSsBIH AU9POTUHOSIO A ‘UJ9ZIN AA OU -unp ‘I9SBIH) eu q10pun]d -0]901) ‘OZION -03 9S9N "OT ‘IA SCHIO UN) 72 ‘GIA | -sstugy ‘aLıoydız I L L OL uopyapypg | ‘E UL9ASITIOSBIY) SUSPITYISIOA ‘UJOZINAA Qu -unp ‘IOSBIH) ou -979044 ‘ZIO “SG JÚDA SILA L ‘86 A | -SSIUOY ‘OLIOYPIZ GI g'9 Cal gy ulopese yy G usdsLusseaH) BHUHPITYISIOA “upzıny ou -unp ‘IOSBıIH ou 41048 -9790414 ‘oZIOYN -19Z 389N "9 IA FA > L "SSA | -Sstugy ‘oL10Y9IZ TI I CL 08 uLopye[yog ZT N ud ul 35 > ® > < 3 = A È = = = RE SE = Eu Be 58 B5 © = GE Es 5 35 ® & ao ae 5 3 Zunypwag 4 a oi to 58 [e 119} WIISAN n © oe mS 5 S9PURISISAN = Ha Do En Bo os ne He pi sap Sunuqolazag © 26 Oo o a s 5 ©: n om Sn =) IAA = Zi Ò D' n > n ' (9°) 1 Ge n et (9°) S9/S9N SOT a LE6[ ayo wap sno uaqnbuninag 82 66 MIL 6 fest] PUIS JU IP ‘391peyosaq BON OT IN 2 "IT UI9SVJ -jozan Ay ‘odsta- pun gyerq “FITUOS ‘998[quop "TAI -IAM = SQUONPOT], ey puis II Id STIA qIOp -un]do3 4s0N" 8Z'IA q19p -un]do3 SN ‘8'TA 75 1004 "6L IA ‘OZ TA © LITÀ "st IA PI uodsri -IOSB.IH) ‘U]oz mM euunp "TAI ‘S8BI) SQUONIOT], uodsti -I9SRI£) ‘U]oz -IMM 9uunp ‘JA | ‘SUIS SIU9N9OLL uodsti -IOSB1Y) ‘Uf9Z mM eJuunp ‘JA! ‘SUIS SQUONIOTT], el gg JEWS ‘OproM ‘Or OF IH ‘opro A osune SI 08 SL uodstI -IJOSBIY) ‘U]oz -IMA\ QJ9UUNp "TAI ‘SU SQUONIOT], EI GG JessouusIg ‘980.1U9Y99H UTO poser] UIOPZN9IS osunf Zz sage) BAS ll el WX "6 odsıı- pun YyeIq FIPS “uppzan AA sump ‘Teqyeg "TAI SBID SQUONIOTT, SOSBLI SPOT SPPISTTOA “uppzm AA 9I9uunp "TAI ‘JSRI9) 9U9YDOIT, VI PI 09 07 JIS S9U9H9019 ‘JAI Jap [PPZINAISV IJUTISSOYJDS -U9PI AA osune 183 OT[OM ‘UISSBJ -[9zıny ‘odsri- pun 7781q “HTS ‘99B[quep SITETEN IG GIE G "OT TAI -PM JOU9Y901T, UIOSEF -pzınM ‘odstı- pun 37781q usqoyassne -Jtyog‘gyerquap uesune org ‘8 ITAI — i 9 ‘FI TAI PM I9UNPOIT UIOSB] -pzanıy ‘odstI- pun JJe[q -JIy>aS‘IyeIquap SDR Tea LAN 9 "6 TAI "PM I9UNIOTT UIOSB] -[oz.m A ‘odstI- pun 99e1q er PUIS -JIgoag‘yyerqusp HI sq "IZ ‘IA — = ec "IL TAI -PM Souexoo.ry, go> dee at. Zunyaawag 3 Gui Chi td 58 Tel1ajew4soN ág DE g 8% S n 5 un et "eg 21129Q0,7, sap bunzzasqio 7 uIopyayag JUS ‘OT FI I L cE €1 GL ge‘, 09 FI GE CL OF G°8I DL g‘z ce wo UI BE DAS; BE = ne DT go 5 ae Sa PIE 5 tro eo = Si E tis = = = 2 B © Fa S9JS2N sod wupeypeyqoRypg ‘JUS "opi aBUI[SSOU9S -UOPIOAN\ osune Sapue]SJSaN sap SUNUU219794 "FI al ‘GI lal S9JSON Sep IQUIUNN 184 9JI0M - — — G = — Tet. | SO A EG BEBE -SIuyosyamıL SOON ‘od stIu9pro M ‘UIOSBI[OZIN AA 9uunp ‘OLIOYITZ ‘L'IMA|£3 ‘IIA| © |OT'ITA| ‘ares ‘weyserp | SEI L Gell OI uIOpuoruyog | ‘08 odsrruspro MA ‘UT9SBJ[OZINAN qIopun]deòd auunp ‘ALIOYITZ RON GALA) e ‘GI TIA V4 "I 'ILA| AIS ‘WUeyseIo El L L 98 uropesey] | ‘61 odstiu9 pre M ‘ULOSBI[OZIM AA Jropundos euunp ‘OLIOYOTZ Ted FOND ILEIEN |, — (OT “TA 9 "LG "TAI ‘TOqreg ‘WTeyseIO DI L GL SE ‚souyag TOSTOM | "SI SOON 199] ‘UIOSBJ[OZIN MA UIOp qSON SBC “GZ “IA | — == [d 18 'IA| 9uunp ‘WeysBIO el L SL G9 -odey ‘ropunjoH | ‘LI SOON Je PUIS “UIOSBJ[OZIN mM a BB EA TA == g “LI ‘IA|9uUMp “wupeysery DI SL EL 09 UTO PUT To SN MO SOON U9SSBLIOA “ULOSBJ[OZIN AA SON BBG PS IA) + e G 61 ‘TA| euunp “uTeysery) EI L g°L 8I aogsnarg | ‘QT ue ee LEE E -—-— ———r— ———_—_—_—.—_——_—_—_————_——____—_é>6mrmmrmce6rce©@3;Tpht[t(ir 185 IRR RS SOON ule 9lu Yor WU ‘odstizryog -JOM UL ‘SON “upzım AA 9uunp UIOP9SBH SIUHPUBISIU9 NON — =— = == ‘IOSBIY) QUONIOTT, | GET 8‘9 fk GH ‘uropye[yag | "PF "UOSSBLI9A SSO! qS9N SU" LT'TA ‘odstIztuog ‘7 ‘IN S99S0N “uppzan AA 9uunp Sop ISOUZIBSIHN SVC — = F "GL TAJ ‘tosery ouexoory, PI GY g9 OL epio Mm | "e UI9S -8J[OZIN AA O1 -QUUN p ‘JOSBIM) ‘q10pun]dos AUYPALYISIOA 4EONT (SS Gig Oral dine RELA 9 "0% A |‘T95u99g ou, ou, 9I 8 99 ST UTO PUSTEP SN EZ SITO AM ‘Upozin AA ou -unp ‘odsri- “312107 pun 7814 JTS ‘À ‘6I we uoyos ‘Pau ou JIIY9S Su, 201 Te EON ECG PETITE TA 9 "STA |: -9H00177 O1 ICT SI L SL SÒ ‘Oplom ‘OTH | ‘I = 5 = 5 N x = UID UI £ ci ca És On 5 99'S as = = ats ZH Hi ty 5 NIE: os 2 Ale Se RE 5 = © 3 zx Ez 3 ee gi 5° 28 O) na 3 Sun your + sa BIO 2 ae a = i unyıouog 37 = = Bag [B119YBUIISON 83 ga eS E aio a. 38 oe új 5 E 5° E e 2 È ea e 2 te e | & E > 5 ' 2 2 s0JSON sod D 8E6I 24YyDf wap sn» uagnbungnag ve 1199041 86 ‘q1opun]doò SN Sea “OT IA t SEN SOOW ‘U]9Z -mM Puunp ‘“wujoysear) ‘Jas -u9IS SUSN9OLL VI e) ‘q1opun]dos SON SBC ‘LG IA SLA "7 IA OTTO AX SIuoM ‘odsui- pun METTRE “upzmy ouunp ‘([99U9)g SU, OT, AIDA ‘68 'A ‘q1ossogqaSsne qsoN SOdLıyBlaoA‘ "LS IA "OL IA "SG A uodsta -s 815) ‘UpozIm MA ersuunp odstı -T9q[eS ‘jesue4s -SBIX) QUONIOT ], uodstiseiy “uppzan mM 9uunp "J95U99SSBIO ‘[93U99g 9U9HD0I1T, tall OP L8 UIOPYO[YOS OSOTUINIAH ‘UIOPOSETI 187 ‘OL 91 10 0G IT#ASSUTOS OTTO M ‘uLopyel[yos ‘UO pose TT gl OI UIOpyo]YoS "PG IA VEN 2 SG AX UI9pP9 oSruro ‘uodsta -SBIS) ‘U[OZIN AA ouunp ‘[93u99s -se.y ‘ods_Itogqeg SI 08 UIOPYYPS LOLA ‘OZ A ULOSVJ[OZIN AA ouunp ‘odstI -u9pio AA pun “JUS ‘9981 “JUS "19581 QUA poryosIo A DI 99 FIPS LH 040M = = A Pi — ever | at | LL | 9509 | -siruyosgosmq ‘95103 -I9A qgIOquues -yaoumy gru qyotu Yor oqey JUNTJOTAJUT Sr] SOON ‘U]9z -INA\ 99uunp 9SOIU9YH99 TT TES 9 "GZ ‘A| 199u93g8 ouzo, VI GL SL a8 ‘uLOpYyeTyog | ‘FI “ATX PUIS or IT ‘8 ‘ITA ‘8 "AN S99S9N sop JSOUZIBSIH Seq. SOON ‘U]ez -INA\ 919uunp — = ¢ ‘$ ‘ITA| 198u938 oueyoory, el 9 L 07 UIOPYIYPS | "ET ‘uoqoyassne uosunf ord ‘CI "IIA ‘SON 597 -neqos JS9N sos -layelioa ule jny uppzan 919u -unp ‘'[PJU9Ig-94 - IBM Fo M ‘Toqqes pio Mm = N "GZ TA) “199981 UPS el 9 6 8€ myos or | ‘GI — eS SOON ‘U]oz -mM 9Suunp ‘wıpoysean) ‘Tod . 5 . . TT: c € . “SL IIA| OG IA G LI ‘TA| -uUsIS SUSHOOUT, SI ‘9 8 ZS uıopsdeH II Ade: wo u 2 je © > = ES ASI = =” > 5 = ty 3 E oF a Ay BIS DIE 35 = =| SE ae g Es 22 se | 88 o : È la = Be n © LE BE 5 sapur4sIsoN sunyasuag 8 x 37 bi = [e119] 8 UTZSON 9 = Ba ® = = Hdi = LI da 5 5° = Sn = > D 3% BD De ne = = s © n Dn n s 2 = Z n + S9JS9N sod ® "FE 211290, tap bunz79s4.10,7 188 gel von Unkrautpflanzen gewählt, von wo aus das Jagdgebiet gut zu überblicken ist. Es kann vorkommen, dass die Beute kleineren Ausmasses auf der Stelle verzehrt wird, häufiger aber nimmt sie der Vogel auf seinem ständigen Ruheplatz zu sich. Nach der Mahlzeit wetzt sich der Vogel den Schnabel mehreremals beiderseitig auf einem Zweig, dies ist das Kennzeichen, dass die Beute verzehrt worden ist. Die ständigen Rast- und Lauerplätze sind von den kalkweissen Exkrementen des Vogels von weitem zu erkennen. Unter den Rastplätzen sind oft Auswürfe von unverdauten Insektenteilen zu finden. Ausser den ständigen Rast- und Lauerplätzen bestehen auch mehrere Warten, gewöhnlich sind dies Zweigspitzen oder hervorstehende Äste, meistens am Rande des Territoriums, von wo aus das Männchen sein Reich überwacht. Die Vögel beiderlei Geschlechts fangen ihre Beute meistens vom Lauerplatz aus. Das Männchen ist während der Brutzeit weitaus flinker und erhascht auch seine Beute oft fliegend in der Luft; das Weibchen hingegen ist zu dieser Zeit im Insektenfangen höchst unbeholfen. Das brütende Weibchen wird vom Männchen gefüttert, zwei-, dreimal des Tages wird es aber vom Gatten herausgelockt, damit es die vom Männchen schon früher auf Dornen aufgespiessten Insekten verzehre. In solchen Fällen fliegt das Männchen voraus, in Rich- tung des betreffenden Busches und das Weibchen folgt ihm. Die Männchen pflegen die Insekten in der Weise aufzuspiessen, dass dieselben mehrere Stunden lang noch am Leben bleiben; die aufgespeicherten Käfer habe ich meistens mit dem Hinterleib aufgespiesst angefunden. Das Aufspeichern wird in den Grenzen des Territoriums, besser gesagt im Territorium des Nistens, gewöhnlich stets auf denselben Zweigen eines oder zweier Büsche vorgenommen; dies beweist sich durch die Tatsache, dass ich öfters auf Dornen, wo eseben erst aufgespiesste Insekten gab, Überreste von bereits früher gespeicherten Insekten, sowie vertrocknete Blättchen vorfand. Ich habe auf Dornen aufgespiesste Insekten zwischen dem 10. Mai und 8. September, aber hauptsächlich in der Zeit vom 30. Mai bis zum 3. August, also in der Brutperiode und zur Zeit des Betreuens der Jungen gefunden. Die Opfer waren in der Nähe des Nestes, aber nie in dem Gebüsch, in welchem das Nest stand, aufgespiesst, jedenfalls immer in jenen Teilen des Nist-Territoriums, welche von den Männchen vom Wachplatz aus leicht zu überblicken und zu verteidigen waren. Aufgespiesste Insekten habe ich nie auf Astspitzen oder auf Spitzen hervorstehender Zweige eines Busches, vielmehr in mittlerer Höhe des Gebüsches, der Zweigmitte zu, stets aber auf einem, vom Vogel leicht erreichbaren Platze vorgefunden. In der Brutzeit kommt es öfters vor, dass dem Weibchen die vom Männchen gebrachte, bzw. aufgespeicherte Nahrung nicht genügt; in diesem Fall bequemt sich das Weibchen zum Insektenfang oder aber, was häufiger der Fall ist, spornt es das Männchen zu neuerem Fang an. Als dem, aus dem Nest herausgelockten Weibchen, wie ich einmal beobachtete, die aufgespeicherte Nahrung nicht -genügte, flog es zum Männchen, zitterte leicht mit den hängenden Flügeln und eiferte das Männchen mit leisem Gezirpe, welches an den Laut der nach Futter rufenden Jungen erinnerte, zu neuerem Insektenfang an. Diese Szene wiederholte sich öfters und das Männchen brachte tatsächlich weitere Nahrung, die das Weibchen verzehrte, um sodann, nach einigem Putzen des Gefieders zum Nest zurückzu- kehren. In anderen Fällen, wie ich dies öfters beobachtete, folgte das Weibchen dem Gatten so lange von Busch zu Busch, bis es sich von den mittlerweile von ihm gefangenen In- sekten gesättigt hatte; sodann flog es wieder zum Nest zurück. Das Verhalten des Neuntöters anderen Vögeln gegenüber In der Fachliteratur heisst es nicht selten, dass der Neuntöter mit seinem unverträg- lichen Wesen Kleinsänger der Kulturbiozönosen aus der Nähe seines Nestes vertreibe, ja ihnen sogar nachstelle und ihre Nester zerstöre. Hiezu kann ich aus eigener Erfahrung folgendes bemerken. In dem von mir beobachteten Gebiet habe ich in der Nähe angesiedel- ter Neuntöter die Nester mehrerer Kleinsängerarten uzw. Sumpfrohrsänger ( Acrocepha- lus palustris), Sperbergrasmücke (Sylvia nisoria), Goldammer (Emberiza citrinella), Grauammer (Emberiza calandra) gefunden. Auf 11 m Entfernung von einem Neuntöter- nest befand sich das Nest einer Grauammer, auf 8 m von einem anderen das Nest einer Sperbergrasmücke, schliesslich auf 4 m eines dritten dasselbe einer Goldammer. Die Jun- gen dieser Vögel wurden alle flügge, ohne dass ihnen die Neuntöter irgendeinen Schaden zugefügt hätten. Mehr noch: an einem verregneten Vormittag haben die Neuntöter auf demselben Seitenzweig eines Busches ihre Jungen gefüttert, an welchem sich einige, ein paar Tage vorher flügge gewordene Haus- und Feldsperlinge aufhielten. Die Neuntö- 189 terjungen waren offensichtlich sehr hungrig, weil sie die Alten, die ihnen nicht genügend oft Futter brachten, förmlich bestürmten. In einem anderen Fall haben sich die kaum flügge gewordenen, auf die futterbringenden Eltern wartenden Sperbergrasmücken (3 Stück) auf dem Lauerplatz des Neuntöters niedergelassen. Dies alles betrachtete das auf dem benachbarten Busch sitzende Neuntötermännchen mit der grössten Ruhe ohne im mindesten gewillt zu sein, die Fremden wegzuscheuchen oder gar sie zu insultieren. Ausser diesen Fällen habe ich öfters Grünlinge (Chloris chloris) und Stieglitze (Carduelis carduelis) mit ihren Jungen, die auf den benachbarten Feldern nach Unkrautsamen suchten, oder auch im Gebüsch Laubschädlingen nachforschende Kohlmeisen- (Parus maior) und Schwanz- meisen- ( Aegithalos caudatus) Familien in die so leidenschaftlich gehüteten Territorien hereinfliegen sehen, aber in keinem einzigen Falle verhielt sich der Neuntöter feindlich ihnen gegenüber. Umso gereizter zog er gegen die ins Territorium eindringenden Amseln (Turdus merula) los, um sie zu vertreiben. Es gelang mir einmal zu beobachten, wie eine Amsel sich an einer vom Neuntöter aufgespiessten Gryllotalpa vulgaris und Gryllus campestris gütlich tat. In gleicher Weise benahm sich der Neuntöter den ins Territorium hereingflogenen Elstern (Pica pica) gegenüber; die hoch über dem Territorium dahinfliegenden Elstern störten ihn aber nicht. Diese Beobachtungen scheinen darauf hinzuweisen, dass der Neuntöter den Kleinsängern lange nicht so gefährlich ist, wies es in den bislang erschienenen Literaturangeben meistens behauptet wird. Ich nehme an — dies bedarf aber noch einer eingehenden Untersuchung — dass die Neuntöter höchstens jene fremdartigen Vögel verfolgen, denen sie die auf- gespeicherten (aufgespiessten) Insekten missgönnen. Eventuell dann, wenn sich einzelne Individuen wegen Mangels an Insektennahrung auf Wirbeltiere spezialisieren (wie ich das am 15. VI. 1967 in der Umgebung von Torockö-Szentgyörgy beobachtete, wo in der Nähe eines Neuntöternestes auf die Dornen dreier Weissdornbüsche insgesamt 4 Feld- mäuse-Kadaver aufgespiesst waren. Dass diese von einem Neuntöter stammten, ist gewiss, da ich Augenzeuge des ganzen Vorganges, des Erbeutens und Aufspiessens war). Die Zahl dieser Neuntöter ist baer verschwindend klein, so dass sie praktisch nicht in Betracht kommen. Diese Feststellungen wollen aber nicht die Meinung einzelner Autoren bezweifeln, dass der Neuntöter in Vogelschutzanlagen und Gärten nicht besonders erwünscht ist, weil seine Gegenwart das Nisten der nutzbringenden Singvögel verhindernd beeinflusst. Nidobiologische Angaben Am frühesten habe ich am 20. Mai ein volles Nestgegele gefunden (mit Ausnahme des einen Falles, wo die Eltern des am 2. VI. gefundenen Nestes mit zwei Jungen bereits um den 16. Mai mit dem Brüten angefangen haben mögen), zum grössten Teil aber Ende Mai und in der ersten Hälfte des Monats Juni. Die Zahl der Eier eines vollen Geleges von früher Brütenden beträgt 5—6 Stück, mitunter auch 7 Stück. In einem einzigen Falle habe ich 9 Eier gefunden. Wenn die erste Brut nicht gelang, baut sich der Neuntöter sogleich ein neues Nest, meistens innerhalb der Grenzen des Territoriums (Abb. 9.) Die Anzahl der Eier übersteigt in diesem Falle nie die 5, selten die drei. Wenn die erste Brut erfolgreich war, habe ich nie eine zweite beobachtet. Farbe und Grösse der Eier sind verschieden ; die meisten Eier haben die typische Eiform, mit einem stumpferen und einem schwach zugespitzten Ende. In einem Nest waren die Eier an beiden Enden übergangslos abgerundet (Gelege Nr 3). Bezüglich Kolorit habe ich 3 Typen unterscheiden können: 1. auf lichtrosafarbenem Grund am stumpferen Ende kranzförmig angeordnete licht- und dunkelbraune Flecke; 2. dieselbe Zeichnung auf grau- grünem Grund; 3. auf lichtrosafarbenem Grund am ganzen Ei gleichmässig verteilte, bald lichtere bald dunklere Flecke. Das Ausbrüten der Eier nahm 12—14 Tage in Anspruch Die ausgeschlüpften Jungen, vorerst nackt und hilflos, sind in 14 Tagen befiedert; wenn sie dann das aufgeregte Geze- ter der Eltern hören, oder das Nest gestört wird, hüpfen sie meistens schon aus dem Nest; ansonsten verlassen sie es nach 16—18 Tagen. Das Betreuen der Jungen durch die Eltern Das Zusammenfangen der Nahrung für die Jungen wird gewöhnlich vom Männchen besorgt. In den ersten 7—10 Tagen nach Ausschlüpfen der Jungen verlässt das Weibchen nie den Busch der Heimstätte, sondern hält sich stets in der Nähe des Nestes auf, spen- 190 det den Jungen wärme, oder beschattet sie mit ausgebreiteten Flügeln. Das Männchen übergibt das eingebrachtete Futter dem Weibchen, — bei einer Gelegenheit flog letzteres dem Männchen entgegen und entnahm ihm im Fluge den Bissen — grössere Stücke werden vom Weibchen zerlegt und dann den Jungen dargereicht. Ich habe mich hievon durch die sogennante Ligatur-Methode überzeugt, indem die einzige zerstückelte Grille aus den Kröpfen von 2—3, resp. 3—4, ein bis fünf Tage alten Jungen zum Vorschein kam. Diese meine Feststellung wurde auch durch den Acto-Terragraph bestätigt, der nach einem ein- zigen Einflug des Männchens das mehrmalige Hin-und Her der Weibchens am Nest regi- strierte. Denerwachseneren Jungen übergibt auch schon das Männchen die Insektennahrung, nachdem es sie vorerst unschädlich gemacht hat; die für die Jungen bestimmten grösseren Käfer werden durch das Männchen in der Weise unschädlich gemacht, dass es ihnen den Kopf zermalmt oder ihn abreisst (der Maulwurfsgrille werden auch die Schaufelglieder abgerissen). Das Futterbringen für die herangewachsenen Jungen kann das Männchen vom Ende der zweiten Woche angefangen nicht mehr allein bewältigen, daher hilft ihm von diesem Zeitpunkt an das Weibchen in dieser Arbeit, wenn auch in bescheidenerem Masse im Vergleich zur Arbeit des Männchens. In den ersten 3—4 Wochen nach ihrem ausfliegen werden die Jungen noch von den Alten gefüttert uzw. teils unmittelbar, teils aus den aufgespeicherten Beständen. Die noch nicht ganz flugfähigen Jungen lässt das Weibchen nie aus dem Auge und macht mit ihrem charakteristischen, zeternden Warnelaut auf die nahende Gefahr nicht nur den herum- jagenden Gatten, sondern auch die Jungen aufmerksam, die sich dann im dichten Ge- büsch verstecken. Das Verhalten der Jungen nach Verlassen des Nestes In den ersten Tagen nach Verlassen des Nestes können die Jungen kaum 1—2 m fliegen, aber auch dann nur von einem höheren Zweige eines Busches auf einen niedrigeren eines anderen. In dieser Zeit sind sie noch sehr auf die schützende Dichte des Gebüsches ange- wiesen und kommen nur auf die Rufe der futterbringenden Eltern von dort hervor. Sie bitten mit zitternden Flügeln und in Begleitung von zir...zir...zir...-artigen Lauten um das Futter, um sich nach Übernahme desselben wieder ins Dickicht zurückzuziehen. Die Grenzen des Nistterritoriums ändern sich zu dieser Zeit mit der Bewegung der Jungen schon ständig. Die Grenzverschiebung des Nistterritoriums vollzieht sich aber meistens im Raume des Nahrungsterritoriums, doch kann es auch vorkommen, dass es in ein von anderen Vögeln verlassenes Territorium eindringt. Von der zweiten Woche nach dem Flüggewerden an kräftigen sich die Jungen, werden unternehmungslustig und gewöhnen sich immer mehr an das selbständige Jagen, obzwar sie zuerst nicht nur beim Insektenfang, sondern nuch beim Sich-Festhalten auf den wind- bewegten Zweigen noch recht unbeholfen sind. Die flüggen Jungen bleiben in erster Zeit unter der Aufsicht der Alten beisammen, aber sowie sie im Nahrungserwerb selbständiger werden, trennen sie sich und wenn sie einmal ganz selbständig geworden sind, sucht sich, wie es die Eltern taten, ein Jedes ein eigenes Territorium aus und beschützt dasselbe (dies ist ungefähr 6—8 Wochen nach dem Flüggewerden der Fall). Die Jungen kämpfen miteinander um die Grenzen ihrer neuen Territorien, am intensivsten nach dem Fortziehen der Alten. In dieser Zeit benehmen sich die Jungen schon ganz nach der Art ihrer Eltern. Selbst die aus ein und demselben Gelege stammenden Jungvögel dulden es untereinander nicht, dass eines von ihnen die Grenze des eigenen Territoriums überschreite, obzwar diese Grenzen bei weitem nicht so ausgeprägt sind, wie bei den von den Alten gehüteten Territorien. Bei Gefahr ist das Ver- halten der Jungen nunmehr genau dasselbe wie dasjenige der Alten. Die Jungvögel ziehen nicht mit den Alten gleichzeitig fort, sondern erst um 1—2 Wochen später. In der Umgebung von Kolozsvár habe ich die letzten Altvögel am 10. IX. (1957), resp. am 12. IX.(1958) beobachtet, während Junge auch noch am 27. dieses Monats zu sehen waren. Zusammenfassung Die Neuntöter halten fest umgrenzte Territorien aufrecht, die von den Männchen sofort nach ihrer Rückkehr aus dem Winterquartier in Besitz genommen werden. In dem, ein grösseres Gebiet umfassenden Nahrungsterritorium können wir ein kleine- res Nistterritorium unterscheiden, welches nicht nur gegen Artgenossen, sondern auch gegen einige andere insektenfressende Vögel verteidigt wird. 191 Die endgiiltigen Grenzen der einzelnen Territorien festigen sich nach der Paarung. Auf dem Gebiete des Territoriums sind 2—3 höher gelegene Warten, 2—3 Ratplätze und schliesslich Lauer- (Beobachtungs-) plätze in angemessener Anzahl vorhanden. Geht das erste Gelege zugrunde, so wird ein neues Nest gebaut. Im allgemeinen bauen sie jedes Jahr ein neues Nest, aber es kommt vor, wenn dies auch selten der Fall ist, dass sie das vorjährige Nest ausbessern. Ihre Nester bauen sie nur im Notfall ins Röhricht, oder in Weiden- und Erlenbüsche; ihr typischer Neststand ist das Dorngestrüpp von Schlehdorn, Hagedorn, Heckenrose, Robinie, Gleditschie, Kreuzdorn, usw. Die Anzahl der Eier des ersten Geleges beträgt 5—7, im Falle eines zweiten Nistens wird die Zahl von 5 nie überschritten. Das Weibchen führt ein heimlicheres Leben als das Männchen und wird bis zum Flügge- werden der Jungen hauptsächlich von letzterem ernährt. Die zum grössten Teil immer auf demselben Platze aufgespeicherten (aufgespiessten) Insekten sind in grösserer Anzahl während des Nistens bzw. in den ersten Wochen nach dem Flüggewerden der Jungen zu finden; sie dienen in erster Linie dem brütenden Weib- chen, später dann den flügge gewordenen Jungen zur Nahrung. Nach dem Flüggewerden der Jungen lösen sich die Grenzen des Territoriums der Alt- vögel auf und das Gebiet teilt sich in neue, nunmehr von den Jungen kontrollierte Terri- torien. In dieser Zeit gleicht das Verhalten der Jungen schon dem der Eltern. AFEHERHÄTÜ FAKOPANCS (DENDROCOPOS LEUCOTOS BECHSTEIN) RENDSZERTANI HELYZETE A KARPATOKBAN Kohl István (Reghin) és Stollmann András (Zilina) Bevezetes A fehérhata fakopancsot (Dendrocopos leucotos) BECHSTEIN Sziléziából új fajként irta le (Ornith. Taschenbuch, Bd. I. p. 66, 1803). A faj elterjedése a palearktikum erdoz6najaba esik. Erről az elterjedési területről 15 alfaját említik a különböző kézikönyvek (PETERS 1948, DEMENTIEV-GLADKOV 1951, Ivanov et al. 1953). Európa területéről és BECHSTEIN óta több alfaját írták le. A törzsalaktól minden kétséget kizárólag a Dendrocopos leucotos lilfordi Sharpe et Dresser, 1871 alfaj választható el könnyen. A többi vagy synonimnak bizonyult (Picus polonicus Brehm, 1855; Dryobates leucotos stechowi Sachtleben, 1919), vagy alfaji jogosultsága csak részben nyert elismerést ( Dendrocopos leucotos, carpathicus Buturlin, 1907.) Az a tény, hogy a BUTURLIN által egyetlen példány alapján leírt , carpathi- cus" alfajt kezdettől fogva a legtöbb szakember (SACHTLEBEN 1919, HARTERT 1923, DOMANIEWSKI 1927 stb.) a törzsalak synonimjaként kezelte, viszont az is, hogy STRAUTMAN (1948) és GLADKOv (1954) vizsgálatai alapján érvényes- nek ismerték el, arra késztetett bennünket, hogy vizsgálat tárgyává tegyük a Kárpátokban előforduló fehérhátú fakopáncsokat. A lehetőségekhez mérten igyekeztünk a kárpáti populációt más vidékek példányaival is összehasonlí- tani. Vizsgálati anyag és munkamódszer Vizsgálatunkhoz sikerült összesen 130 ad. és 5 juv. példányt szereznünk. Az anyag a következő helyekről származott : Kárpátokból 70 példány — 36 ad. +, 29 ad. © Q, 5 juv. (277,3 © ©), éspedig: Románia 31 péld. (12 gg, 14 2 9,5 juv.), Csehszlovákia 29 péld. (19 33,10 9 ©), Magyarország 5 péld. (3 gg, 2 © ©), Lengyelország 3 péld. (19,2 QQ), Ukrajna 2 péld. (15, 1 9). E példányok közül 21 (8 $d, 8 Q 2, 5 juv.) a fészkelési időből való (IV—VII). Kárpátokon kívüli területekről 45 példányt — 25 77, 20 © © vizsgáltunk: Finnország 21 péld. (11 377, 109 ©), Svédország 5 péld. (2 y, 39 9), Lengyelország 5 péld. (3 313,2 9 9), Norvégia 4 péld. (2 4, 29 2), Cseh- szlovákia 4 péld. (2 77,29 2), Szlovénia 2 péld. (1 41, 1 9), Észt SZSZK. 15", Közép SZU. 1 3, Szilézia 1 5, Dobrudzsa 1 5. Ezek közül 9 példány (5 dd, 49 2) fészkelési időszakból származik. A Dendrocopos leucotos lilfordi alfajból 16 példány (7-4, 99 ©) állott rendelkezésünkre : 7 példány Horvátországból (2 71,5 © 2), 8 példány Bosz- nidbdl (4 SF, 4 29) végül 1 ' Törökországból származott. 13 Aquila 193 Dendrocopos leucotos uralensis alfajbol 4 péld. (17,3 ? 2) a fészkelési idö- szakon kívüli időből származik. Ezúttal mondunk köszönetet a készségesen rendelkezésünkre bocsátott anyagért a következő uraknak és múzeumoknak: K. BARTH — Zoologisk Museum, Oslo (4 péld.), G. BERGMAN — Museum Zoologicum. Universitatis, Helsinki (21 peld.), U. BERGSTRÖM — Naturhistoriska Riksmuseum, Stock- holm (5 péld.), P. BINDER — Zoolog. üstav PFUK, Bratislava (1 péld.), J. BJELGIG — Zemaljski muzej, Sarajevo (8 peld.), J. HANZAK — Narodni museum, Praha (6 péld.), M. JozEFIK — Polska Akademia Nauk, Warszawa (3 peld.), J.Koropi-GAL — Universitatea Babes-Bölyai, Cluj (5 peld.), M. MARIAN — Móra Ferenc Múzeum, Szeged (1 péld.), M. MatIES — Cluj, (1 peld.), B. MarousEK — Slovenské närodne múzeum, Bratislava (2 peld.), G. MAUERSBERGER — Zoologisches Museum der Humbolt-Univ., Berlin (4. péld.), A. MosanskY — Vychodoslovenské múzeum, Kosice (4 peld.), D. MuntEANU — Statiunea de Cercetari, Pingarati (9 péld.), E. NADRA — Muzeul Regional al Banatului, Timisoara (9 peld.), A. PAPADOPOL — Muzeul de Istoire Naturala, Bucuresti (3 peld.), I. PArkar — Madártani Intézet, Budapest (5 péld.), A. POLENEC — Prirodoslovni Muzej, Ljubljana (2 peld.), G. ROKITANSKY — Naturhistorisches Museum, Wien (3 peld.), R. RUCNER- KRONEISL — Institut za Biologiju sveuéilista, Zagreb (7 peld.), J. SLADEK — Vysoka skola lesnicka, Zvolen (2 peld.), M. SOLAR — Vlastivedné múzeum, Banskä Bystrica (1 péld.), J. STEINBACHER — Natur-Museum und Forschungs- Institut Senckenberg, Frankfurt/Main (7 peld.), St. Svopopa — Obl. múzeum, Gottwaldov (6. peld.), T. WEISZ — Sarisské múzeum, Bardejov (6 péld.) J. Zita — Okresné múzeum, Novy Jicin (3 peld.). Különösen hálásak vagyunk dr. Krvs ANDRÁS (Budapest) és VELECKY ANTAL (Ostrava) uraknak, akik voltak oly szívesek munkánkban számos jó- tanáccsal és irodalomkölcsönzéssel segítségünkre lenni. A fényképeket A. BADEA és M. Opris készítették. A rendelkezésünkre állott vizsgálati anyagról először is pontos méreteket vettünk fel. A bal szárnyat és a csőrhosszat mértük. A szárnyhosszat a szo- kásos módon, fémmércével mértük. A csőrhosszat ellenben a szokásos módtól kissé eltérően a csőr hegyétől az orrlyuk disztális sarkáig terjedő távolsággal mértük. Ezen két pont közötti távolság természetesen rövidebb, mint a tolla- zat kezdetétől mért távolság, ellenben sokkal pontosabb és megbízhatóbb. A biometriai feldolgozáshoz minden esetben csak az általunk mért méreteket dolgoztuk fel. Ez alól csak a litván-lengyel anyag szárnyméreteivel tettünk némi kivételt. A SACHTLEBEN (1922) által megadott méreteket ugyanis szin- tén felhasználtuk, miután ebből az anyagból alkalmunk volt néhányat újra- mérni, és a mi eredményeink teljesen fedték a SACHTLEBEN által ismertetett méreteket. Természetesen a csőrméreteket nem tudtuk ilyenformán ellen- őrizni, mert SACHTLEBEN mérési módszere eltért a mienktöl. Az anyag biometriai kiértékelése A szárny- és a csőrhosszból kiszámított biometriai értékeket a következő táblázaton tüntetjük fel, lelőhelyük szerint csoportosítva. Az északi sorozat a norvég, svéd, finn és észt példányokat tartalmazza. A litván-lengyel sorozat- hoz hozzávettünk egy szmolenszki (Közép SZU) példányt. A kárpáti sorozat 194 az összes szlovákiai, lengyel, szovjet, magyar és romániai Kärpätokböl való példányt foglalja magába. A balkáni sorozat pedig a lilfordi alfajhoz tartozó példányokból tevődik össze. 25. táblázat Szarnyhossz: Sorozat Sex N min x m | Max | ö | V.C Északi sorozat d 16 137 145,44 + 0,89 150 3,55 2,44 Q 15 138 143,60 +0,86 150 3,32 2,31 Litvan—lengyel S 18 135 144,17+1,00 150 4,26 2,95 sor. je) 11 139 143,27 +0,61 146 2,38 1,66 Kärpäti sorozat et 34 139 143,79 +0,45 149 2,65 1,84 © 30 134 140,70 +0,44 146 2,41 1571 Balkäni sorozat © {| 141 143,43 +0,72 147 1,92 1,34 © 8 140 142,25 +0,70 147 1,99 1,34 Csôrhossz: Sorozat | Sex | N | min x m | Max | ò | V.C. Eszaki sorozat s 14 28,0 30,65 +0,31 32,5 1517 3,82 Q 15 27,0 28,58+0,34 31,0 1,32 4,62 Kärpäti sorozat o 35 28,0 29,79+0,15 31,5 0,87 2,92 Q 30 26,0 28,01+0,22 30,4 1,22 4,36 Balkáni sorozat d Ü 30,0 31,37 +0,49 34,0 1,31 4,11 Q 9 28,1 29,70 +0,43 32,0 1,28 4,31 N — példanyok szäma min — legkisebb méret x — szamtani ätlag m — számtani átlag kôzéphibäja Max — legnagyobb méret ö — irányadó eltérés a számtani átlagtól V.C. — variációs koeficiens Amint a táblázatokból kitűnik, mind a szárny- mind a csőrhossz déltől észak felé nagyobbodik. Ez alól kivétel a balkáni populáció (lilfordi), amely méretekben az északihoz áll közelebb, csupán a © © szärnymerete kisebb (ami talán a kevés példányszámra vezethető vissza). Hasonló eredményt mutat MATVEJEV (1950) táblázata is. Ha az egyes populációk példányainak gyakoriságát százalékban tüntetjük fel az egyes mértékosztályokon belül, akkor a következő histogramok ala- kulnak ki (13. ábra). 13" 195 GIL GA EOL URL LEI GEL sjaqnuysg sap abuyyT = g ‘syabny gq sap abunT = Y :s0109n9]7 sodovospua(]g uoa wumaborstt] "ST ‘QIV ZSSOYAOS9 = g ‘zssoyhuipzs = y :olumabogsv sojoona, sodo2o1puo "DAgD "ST 028 LE 70€ 67:90 542592 ,57 ale gE gCE LE 20660492 Sle 41DZ0J0S {400104 {0Z0I0S //00J0% 7020405 140259 % OS % 05 É 5 4020408 140253 seit pp li . % 08 % 05 66 zssoyhusozs | PP V 196 Amennyiben a különböző populációkat egymás között akarjuk 6sszehason- lítani, akkor a számtani átlag különbség koefficiensét kell a következő képlet alapján kiszámítani : Xa — IRE da + Xp = 1,28 ine i Az igy nyert értékek a 26. täbläzatban vannak feltüntetve: 26. tablazat Szarnyhossz: Sorozat Litvé fe Sex Eszaki jene Kärpäti Balkäni Sorozat Eszaki d — 0,16 0,27 0,37 Q — 0,16 0,50 0,25 Litvan—lengyell d 0,16 — 0,06 0,12 Q 0,06 — 0,54 0,23 Kärpäti d 0,27 0,06 — 0,08 Q 0,50 0,54 u 0,35 Balkäni ou 0,37 0,12 0,08 — Q 0,25 0,23 0,35 = Csôrhossz: Sorozat Sex Északi Kárpáti Balkáni Sorozat Északi J == 0,42 0,49 2 Ez 0,22 0,43 Kárpáti ci 0,42 a 0,95 : Q 0:22 = 0,68 Balkäni SL 0,49 0,95 = Q 0,43 0,68 u | Ahogy a táblázatokból kitűnik, az adott értékek nem elegendő nagyok ah- hoz, hogy megkülönböztető bélyegnek tekinthessük mind a szárny- mind a csőrmértékeket. Hasonló eredményekhez jutottunk a számtani átlag középhibájával vég- zett ellenőrzésnél is, amit a következő képlet szerint végeztünk : md = V m2+m? ZI) 197 27. tablazat Szarnyhossz: Sorozat Lausa Sex Eszaki jenen) Kärpäti | Balkäni Sorozat | Eszaki ou — a 34 0,99 1,14 Q _ 1,05 0,96 WoW Litv.—lengyel ot 1,34 — 1,10 1,23 Q 1,05 — 0,75 0,93 Kärpäti oft 0,99 1,10 — 0,85 Q 0,96 0,75 —— 0,83 Balkáni S 1,14 1,23 0,85 — Q ee 0,93 0,83 — Csérhossz: Sorozat bo Sex Északi Kárpáti Balkáni Sorozat Északi ae — 0,35 0,58 © — 0,41 0,56 Kárpáti 7 0,35 — 0,51 o 0,41 — 0,49 Balkáni ot 0,58 0,51 — ©) 0,56 0,49 _ Nem hasonlitottuk össze adatainkat mäs irodalmi adattal, mivel egészen bizonyos, hogy az elterö mérési mödszer miatt lényeges eltérések adödnänak. Mindamellett ha megnézzük az irodalom által közölt méreteket, azokból is kitűnik a délről észak felé való fokozatos nagyobbodás. A fehérhátú fakopáncs rendszertani helyzete Bevezetőben hadd említsük SEGMAN (1936) fontos megállapítását, mely szerint: „Die Systematik der Buntspechte ist eine heikle Sache, da sich bei diesen Vögeln die geographischen Variationen mit starken individuellen Schwankungen kreuzen.” A megállapítás helyességét mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy e faj rendszertani problémái még ma is nagyon bonyolul- tak. Ott van pl. atávolkeleti populációk helyzete. Néhányat ezek közül (ussu- riensis, sanghaiensis) újabban a törzsfajjal synonimälnak (DEMENTIEV — GLADKOV, 1951; Ivanov et al., 1953). Bizonytalan, illetve nem eléggé tisztà- zott a helyzet a kamesatkai (woznesenskii) és a del-sziberiai — Altai, Sajän és 198 Kentei hegység — populäciöknäl sem. (Läsd Ivanov et al., 1953; JOHANSEN, 1955). Megemlitendö pl., hogy SACHTLEBEN (1919) a Dendrocopos leucotos stechowi néven leírt új alfaját később (1922), miután nagyobb összehasonlító anyaggal összevetette példányait, visszavonta és a törzsalakkal synonimälta. Mikor BUTURLIN (1907) a keleti Kárpátokból (Bukovinából) származó egyetlen példány alapján leírta a carpathicus alfajt, azt kezdettől fogva a leg- több ornitológus — mint egyéni variáción alapuló leírást — a törzsalak syno- nimjaként kezelte (SACHTLEBEN, 1919; HARTERT, 1923; DOMANIEWSKI, 1927 stb.). Az e fajjal foglalkozò szerzök leginkäbb az ismert irodalom szerint ad- ták meg a hármas elnevezéseket. Így pl. DOMBROwsSKI (1912) még nem ter ki az alfaji kérdésre, hanem a törzsalakhoz sorolja — egy kivételével — példa- nyait. VASILIU—RODEWALD (1940), LINTIA (1944, 1954), PASCOVSKI (1946), JIRSIK (1944), CATUNEANU (1952), MUNTEANU—BIOSTEANU (1963) a törzs- alakot emlitik. BUTURLIN leírása óta négy évtized telt el hogy a kárpáti feherhätu fakopan- csot a törzsfajtába sorolták, ekkor azonban STRAUTMAN (1948, 1954, 1963) a carpathicus alfajnak újra létjogosultságot igyekszik biztosítani. Az újabb szovjet irodalomban (DEMENTIEV—GLADKOV, 1951; Ivanov et al., 1953) ezért újra mint önálló alfajt említik a carpathicust, sőt automatikusan min- den különösebb megjegyzés nélkül a Kárpátokban dolgozó szerzők egy része is, mint pl. FERIANC (1953, 1956, 1965), MATOUSEK (1958, 1962), nem úgy azonban BALTHASAR (1949—50), VELECKY (1950), TURCEK (1959), PAPADO- POL (1960) vagy MUNTEANU (1965). VAURIE (1959) mellőzi STRAUTMAN (1948, 1954) tanulmányait és a carpa- thicus alfajt egyáltalán nem említi az általa elfogadhatónak vélt 9 alfaj között. HoRvÁrH (1958) Magyarország területéről a Dendrocopos leucotos lilfordi-t említi, bár biztos fészkelését csak a Bükkből ismerteti, amely terület viszont szervesen a Kárpátokhoz tartozik. KEvE (1960) nomenklatúrájában a törzs- alak mellett GLapKovra hivatkozva a Dendrocopos 1. carpathicus-t említi, azzal a megjegyzéssel, hogy a faj , rendszertani ellenőrzése még nem történt meg”. STRAUTMAN (1948) a „carpathicus” elterjedeset az egész Kärpätokra kiter- Cy Pee oer skandináv példány alapján irta le mint fajt a feherhätu fakopancsot, sot az ausztriai, bajor, cseh és nemetorszägi populäciöt sem véli a torzsfajtahoz tar- tozonak, hanem csak mint az , általa nem látott anyag" felől kételyeit fejezi ki. Amennyiben az irodalomból kivehető (NAUMANN, 1897—1905) a típus példányt BECHSTEIN Grunwitz környékéről kapta Mixkwirz-t6l (Grunwitz helység légvonalban kb. 24 km-re fekszik Olesnica-tól keletre). Mivelhogy téli példányról van szó, minden valószínűség szerint feltehető, hogy a Kárpá- tokkal szervesen összefüggő előhegységből származó példány volt. Eppen ezért a tényért, habár mi rendelkeztünk Marovsko-sliezské Beskydy-ből is példányokkal, mégis igyekeztünk sziléziai, tehát „terra typica”-böl származó példányt is beszerezni. STRAUTMAN (1948) fenti munkájából kitűnik, hogy különbséget lát az északi és kárpáti populációk között, de ugyanakkor hasonlatosságot az utób- biak és a távol-keletiek között. Ez a tény azért is érdekes, mivel sok szerző a távol-keletieket a törzsfajtával azonosnak tartja és synonimként kezeli. BUTURLIN (1907) és STRAUTMAN (1948, 1954) leírása, illetve munkája alap- ján publikált diagnosztikai értékek homályosak, és nem fejezik ki morfoló- 199 dl 00 14. abra. Dendrocopos leucotos példanyok finn, sved, Abb. 14. Exemplare von Dendrocopos leucotos aus finnländischen, i (Detaillierung siehe norvég, lengyel, magyar és balkáni populaciokbol (Részletezést 1. 9-10. oldalon.) schwedischen, norwegischen, polnischen, ungarischen und Balkan-Populationen auf Seite 9— 10) 201 giailag (sem színben, sem méretekben) azokat a különbségeket, melyek az alfaj létjogosultságát lényegében elfogadhatóvá tennék. Ezért igyekeztünk úgy az északi mint a déli populációból minél több pél- dányt megvizsgálni és a kárpátiakkal összehasonlítani. Reméljük, hogy a kárpáti fehérhátú fakopáncs populáció rendszertani helyzetének tisztázásához sikerül jelen munkánkkal hozzájárulnunk. Mielőtt azonban a kárpáti populációt vizsgálat alá vennénk, vessünk egy pillantást az északi (finn, svéd, norvég), lengyel és a balkán populációkra. Az északiak, melyekből 30 példány állt rendelkezésünkre a tollazat inten- zív fehér színével különböznek a kárpáti példányoktól. A szárnyon fellépő sötétbarna szín a végek felé kávébarnává gyengül. Az öt lengyel ( Bialovez-i) példány alig valamivel barnásabb mint a kárpáti 14. ábra folytatása 202 peldänyok. A feher hät csupän két peldänynäl (Natur-Museum und For- schungs-Institut „Senckenberg”, Frankfurt am Main SMF 32552 és 32562) mutat gyengén sárgás tónust. A mell sargasdga is gyengébben fejlett mint a kárpátiaknál. Az oldalak csíkoltsága valamivel keskenyebb. (Hasonló a Pingárati, 1960. X. 21-i példányhoz és eléggé eltér a Deda-Bistra 1959. IX. 27-iki példánytól. (Lásd a fényképet.) A balkáni Dendrocopos leucotos lilfordi-ból 16 példányt vizsgáltunk meg. Ez az alfaj könnyen és biztosan megkülönböztethető a többi formától. A felső test színe kissé barnásba hajló ezeknél a példányoknál. A szárnyak csíkoltsága valamivel keskenyebb és sűrűbb (lásd a fényképet). A fehér hát feketén keresztesikolt. Az oldalak sűrűbben és szélesebb csíkokkal vannak tarkázva. BUTURLIN (1907) szerint a ,,carpathicus” alfaj hasonló a törzsalakhoz, de a homlok gesztenyebarna színe élénkebb a begy inkább rózsaszínűbb, vagy lazacszínűbb mint pl. az ussuriensis. Az oldalak pedig majdnem olyan sűrűn csikoltak mint a , lilfordi-nál" . Ha végignézzük a kárpáti sorozatunkat arra a következtetésre jutunk, hogy anyaguk, ami 70 példányból áll, nem teljesen homogén, tehát az egyéni variá- ciò elég nagy. A homlok sohasem tiszta fehér, hanem többé-kevésbbé barnasan futtatva. Az Oantu, 1961. IX. 6. példányon ez különösen feltűnő. A barna szín még az állra és a mellre is leterjed. A felső test színe a frissebb példányoknál mély fekete a régebbieken kissé barnásba hajló (valószínű älflavizmus!). Az evező- tollak fehér csíkoltsága sem teljesen egyöntetű. Pl. 2 példánynál (Lillafüred 1935. III. 4. és Moldva-Noua 1907. XII. 8.) szélesebb de ez csak egyéni variáci- ónak tekinthető, mert más példányok ugyanerről a vidékről a többséggel egyeznek. A bánáti példányok (Oravita, Moldova-Noua, Tincova) csikoltsaga általában kissé keskenyebb és ezzel a Zágráb környéki Dendrocopos 1. lilfordi- hoz közelednek. A fehér részek a legtöbb példánynál gyenge sárgás árnyalatot mutatnak. A fültájak sohasem oly tiszta fehérek mint az északi példányoknál. A mellen a legtöbb példánynál egy jól látható sárgás árnyalat észlelhető. Egyes példá- nyoknál egy gyenge barnás színárnyalat látható. (Oantu, 1961. IX. 6., gyen- gébben a Pingárati 1960. X. 21 és alig előtűnően a Pingárati 1964. I. 7.-iki példányon.) Az alsó test sárgás árnyalata erősebb mint a hát fehér színén. DomBROWSKI (1912) szerint REISER azt mondja, hogy a citromsárga szín, ami pl. a lilfordi-ra jellemző a preparátumokon hamar eltűnik. A mi anyagun- kon egy ilyen sárgás szín néha hiányzott, de a legtöbb példánynál észlel- hető volt. Megjegyezni kívánjuk, hogy mind friss, mind régi példányok- kal is rendelkeztünk, és hogy északiaknál a sárgás árnyalat legtöbbnyire hiányzott. | Az oldalak csikoltsäga a legtöbb példänynäl keskeny és sohasem széles mint a lilfordindl. Egyes peldänyoknäl azonban oly széles is lehet (p. Oantu, 1961. IX. 6., Deda-Bistra 1959. IX. 27, Nededza 1959. XII. 25.), ellenben nem helyhezkötött belyeg. A hät fehér színén egy gyenge sárgás színárnyalat látható. A felséhäton egyes példányoknál a fehér színben már majdnem szabályos keresztcsíkok vannak, amit az egyes fehér tollak fekete rajzolata eredményez. A hát alsó felén egyes tollakon néha egészen keskeny fekete végszalagok láthatók (legi nkább a szeptemberi példányokon). : 203 Az alsó test színe kissé intenzívebb, mint az északi példanyoknal, de ez csak sorozatban észlelhető. ; Farktollak csíkoltsága ellenben nem olyan kifejlődött, mégis nagy válto- zatosságnak van kitéve. A kárpáti sorozatot összevetve egy sziléziai (, terra typica” példány SMF 32570) példánnyal, nem mutat lényeges eltérést. A kárpáti sorozat csupán kissé mélyebb fekete színt mutat. Az alsó testen a sárgás árnyalat feltűnőbb, mint a sziléziai példányon (ami viszont régi bőr!). A sziléziai példány oldalai- nak csikoltsaga keskeny, és kb. a Pingárati 1960. X. 21. példányhoz hasonlít. tehát nem olyan széles mint a Deda/Bistra 1959. IX. 27-iki példányon. (Lásd a fényképet.) A Bialovez környékéről származó példányok is hasonlítanak a kárpátiak- hoz és a sziléziaihoz, de kissé több sárgás tónussal mint az utóbbi. Az északiak fenérségük tisztaságával térnek el a kárpátiaktól, mint ahogy azt már emli- — tettük. Összehasonlításunk eredményei nagyban egyezők más kutatók véleményé- vel is. Igy pl. SACHTLEBEN (1922) egy svéd példányt szintén tiszta fehérnek talált, és az általunk is megvizsgált sziléziai példányt is sárga vagy barna futtatás nélkülinek találta. Vizsgálatai alapján kimondja, hogy két bukovinai példány is a törzsfajhoz sorolható, mivel ezek semmiben sem különböznek a felső-bajorországi, „böhmerwaldi”, felső-Ausztriai, salzburgi es karinthiai példányoktól. Voous (1947) nagy revíziós munkájában egyesíti a törzsfajtába a sziléziai, lengyel, cseh erdő, magyar (Borsod m.), svéd és norvég anyagot. Nem válasz- totta el tehát a kárpáti példányokat a „terra typica”-töl. Nekünk ellenben feltűnt (amit már STRAUTMAN, 1948 is észrevett) az, hogy a kárpáti populá- ciók eltérnek az északiaktól. Az eltérés természetesen nem nagy, és mint a harkályoknál általában nagy egyéni variációnak van alávetve. A különbséget ki merjük mondani, mivel elég nagy anyagot voltalkalmunk látni (70 kárpáti, 21 finn, 5 svéd, 4 norvég példányt!). STRAUTMAN (1948, 1954) a fenti eltérés alapján állította a „carpathicus” alfaj elválasztásának jogosultságát, nem véve eléggé figyelembe a „terra typica” közelségét. Nem mutatnak semmi eltérést az általunk Novy Jiéinben a TALSKI-féle gyűjteményben megvizsgált preparátumok sem (2 ad. gg, RoZñov 1854, Lysa Hora 1878). Ezek a Moravsko-sliezske Beskydy-ből szár- mazó példányok mármint jellegzetesek kezelhetők, annál is inkább, mivel az eredeti típus példány téli, tehát elkóborolt példány volt. Ami pedig a kárpátiak hasonlatosságát illeti a távol-keletiekhez, amit STRAUTMAN (1948) említ, ezért válik érdekessé, mivel a legtöbb szakember nem vél különbséget látni az északiak és a távolkeletiek között. BUTURLIN (1907) is említi ezt a hasonlatosságot, bár véleménye nagyon nehezen vehető ki a leírásból. Természetesen az eltérések kicsik, és egy ilyen nagy variációs szélességgel rendelkező fajnál a pontos meghatározás nagyon megnehezül. Minekünk nem volt alkalmunk távolkeleti populációkból anyagot látni, és csupán 4 példányt vizsgáltunk meg a Dendrocopos leucotos uralensis alfajból. Ezek világosabbak, az oldalak csíkjai nagyon keskenyek, és a kormánytollak fekete csikjai is sokkal redukáltabbak (lásd a fényképeket). 204 Összefoglalás Miután alkalmunk volt 135 fehérhátú fakopáncsot megvizsgálni, lemérni és egymással összehasonlítani, arra az eredményre jutottunk, hogy a kárpáti populáció a törzsfajhoz ( Dendrocopos leucotos leucotos Bechst.) tartozik. Ezt a meghatározást arra alapozzuk, hogy a kárpáti populáció nem mutat semmi lényeges eltérést a , terra typica" (sziléziai) és annak szomszédos területeiről származó példányokkal szemben. E megállapításunk alapján tehát a BUTUR- LIN (1907) által leírt carpathicus alfaj nem állja meg a helyét. Mindazonáltal STRAUTMAN (1948, 1954) észleleteit a kárpátiaknak az északiaktól való elté- rését mi is alátámasztjuk, és egyben azon véleményünknek merünk kifejezést adni, hogy jó lenne az északi populációt egy revíziónak alávetni. Bár a szárny- és csőrméretek nem alkalmasak arra, hogy a kárpáti és északi populációt egymástól elválasszuk, mégis ezen északról délre kisebbedő, majd a Balkánon újra hosszabbodó méretek a faj kiterjedésére vetnek bizonyos fényt. Voous (1947) szerint ugyanis a hát fekete csíkoltsága által jellemzett , lilfordi" alfaj az utolsó interglaciális időszakban az egész európai kontinenst lakta. Az utolsó eljegesedékor pedig a populáció egy délnyugati és egy dél- keleti refugiumba húzódott vissza. Ezek a visszahúzódott populációk alkották a Pyreneusok, Korzika (már kihalt!) és a Balkán-félsziget állományát. Itt aztán mint egy nem progresszív faj megrekedt és bár egymástól teljesen izolált populációkat alkottak, mégis megtartották ősi jellegüket a fehér hát fekete csíkoltságát. THIOLLAY (1963) megjegyzi a pireneusi madarakról, hogy a hát fehér színe az összetett szárnyak miatt nem tűnik elő. Feltehető, hogy az újabban Olaszországban talált lilfordi fészkelés is egy ilyen glaciális reliktumnak tekinthető (lásd MOLTONT, 1959): A jégtakaró visszahúzódása után az európai kontinens középső és északi részét nem lakta ez a faj és csak a később történő távolkeletről jövő beáramlás népesíti be. Az Ázsián keresztül Mandzsúriából való átterjeszkedés több más fajnál is feltételezhető (pl. Dryocopus martius, Cractes infaustus) és amint REINING (1937, cit. Voous 1947) megjegyzi „ist der Zuström östlicher Formen im nördlichen Europa noch nicht abgeschlossen". Talán erre vezethető vissza az észak-európai és távol-keleti populációk hasonlatossága is. A RENSCH féle szabály értelmében a hidegebb, illetve magasabban fekvő régiókat lakó alfajok hosszabb és keskenyebb szárnyakkal rendelkeznek. A szárnyhossz a délebbre hatolással mintegy megrövidül. A balkáni lilfordi alfaj viszont megtartotta változatlanul hosszabb szárnyméretét és innen adódik a histogramon is észlelhető középértékvonal törése. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy egyes példányok felső fehér háttollain előforduló majdnem szabályos fekete keresztcsíkok atavisztikus jellegre vall- nak és nem jelentenek pl. keveredést a balkáni lilfordi alfajjal. Ez azt is, bizonyítja, hogy ilyen fekete hätcsikok északi példányoknál is jelentkeznek, sőt a , terra typica"-ból, Sziléziából (Wroclaw) származó példányon, amely „NAUMANN” (1897—1905) könyvében található ábrán egészen jól látható (KLEINSCHMIDT). Tisztában vagyunk azzala ténnyel, hogy egy ilyen munkánál a feldolgozott anyag pontos adatait ismertető lista nagy fontossággal bír, azt sajnos hely- szűke miatt mellőznünk kellett, de megkeresésre azt bárkinek rendelkezésére bocsátjuk. 205 Irodalom — Literatur Balthasar, V. 1949—50.: Ptactvo gottwaldovského (zlinskeho) regionu. (Sylvia XI—XII, 1-35) Buturlin, S. A. 1907.: Notes on White-Backed Woodpeckers and Rock-Nuthates. (Mit- teilungen des Kaukasischen Museums B, III, Leif. I. Tiflis) Catuneanu, JT. 1952. : Pasari folositoare in agrieulturä. (Ind. teh. Nr. 24.I.C.A.R. Bucuresti, p. 82) Dementiev, G. P. et. al. 1951.: Ptici Sov. Sojuza. I. Moskva. Domaniewski, J.1927.: Przeglad krajowych form rodziny Picidae. (Spraw. Kom. Fizjogr. Polskiej Akad. Umiej. Tom. LXII, 133—143. Kraköw) Dombrowsky, R. 1912.: Ornis Romaniae. (Bukarest) Ferianc, O. 1953.: Referät o knihe „Ptiei Sovetskogo Sojuza 1—III. (Biológia VII, 63—67) Ferianc, O.— Feriancova Z.1956.: Vtäky Vysokych Tatier a poznämky k ich vySkovemu rozsireniua ekolégii. (Acta fucultatis rerum naturalium Universitatis Comenianae I, fase. VII., p. 273—321. Bratislava) Ferianc, O. 1965.: Stavovee Slovenska, vtaky 2. (Bratislava) Hartert, E. 1923.: Die Vögel der palearktischen Fauna. (B. II. Berlin) Horvath, L. 1958.: Piciformes (in Fauna Hungariae [Aves] Budapest) Ivanov, A. J. et. al. 1953.: Ptiey SSSR. (II. Moskva—Leningrad) Jirstk, J. 1944.: Naëe sovy. (Praha) Johansen, H.1955.: Die Vogelfauna Westsibiriens. III. Teil. (Journ. fiir Orn. 96, 332—410) Keve, A. 1960.: Nomenclator Avium Hungariae. (Budapest) Lintia, D. 1944.: Catalogul sistematic al Faunei Ornitologice Romane. (Timisoara, p. Matousek, B. 1958.: Vtäctvo trnavskej niziny. (Biolog. prace IV, Bratislava) Matousek, B. 1962.: Faunisticky prehl’ad Slovenského vtäctva. (Cast’ II. Acta rer. natur. mus. nat. slov. Bratislava VIII, 3—93) Matvejev, S. D. 1950.: Rasprostranenie i Zivot ptica u Srbiji (Ornithogeographia Serbica, Beograd) Munteanu, D.—Boisteanu, I. 1963.: Observatii asupra compinentei avifaunei bazinului mijlociu a Bistritei (Com de Zoologiae, Vol. II. 213—219) Munteanu, D. 1965.: Schita avifaunistica a bazinului montan al Bistritei. (An. St. Univ. Iasi, Biologie Tom. XI. fasc. 1, p. 103—121) Naumann, J. F.—Kleinschmidt, O. 1897—1905.: Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. (Gera—Untermhaus) Papadopol, A. 1963.: Contributii la cunoasterea faunei de pasari a vai Bistrifa. (Com. Acad. R.P.R. Nr. 3. Tom. XIII. p. 275—288) Pascovski, S. 1946.: Die Vogelwelt bei Gurghiu. (Verh. u. Mitteil. der Sieb. Ver. f. Naturw. Hermannstadt, 91—95, p. 42— 74.) Peters, J. L. 1958.: Checklist of the birds of the world. (Vol. 6) Sachtleben, H. 1919.: Eine neue Spechtform aus Lithauen. (Verhandlungen der Ornitholo- gischen Gesellschaft in Bayern. B, XIV. 2) Sachtleben, H. 1922.: Vögel. Einige Beiträge zur Natur und Kulturgeschichte Lithauens und der angrenzenden Gebiete. (Abhandlungen der Math. phys. Klasse der Bayer. Akad. Wissenschaften. München) Stegman, B. 1936.: Die Vögel des nördlichen Baikal. (Journal f. Orn. 84, 1, 58—139) Strautman, F. I. 1948.: K rasprostraneniu karpatskovo belospinnovo djatla Dryobates leucotos carpathicus Buturlin. (Naukovi zapiski Lvivskovo Universitetu, ser. biolog. VII, 4, 1948) Strautman, F. I. 1954.: Pticy Sovetskich Karpat (Kiev) Strautman, F. I. 1963,: Ptiey zapadnich oblastej USSR. (Lvov) Thiollay, J. M. 1963.: Quelques precisions sur la Pic a dos blanc (Dendrocopos 1. lilfordi) dans la Pyrenees. (Alauda 31, 32—35) Turcék, F. J. 1959.: Ueber das Gewicht einiger Vögel aus der Slowakei. (Ac. rer. nat. mus. Slov., V. 58—63) Vasiliu, G.—Rodewald L. 1940.: Pasarile din Romania. (Bucuresti) Vaurie, Ch. 1959.: Systematic Notes on Palearctic Birds. Nr. 35. Picidae: The Genus Dendrocopos (Part. I.) (Amer. Mus. Nov., nr. 1946) Velecky, A. 1950.: K vyskytu strakapüda bélohtbetého (Dryobates leucotos Bechst.) (Pfirodoved. sbor. Ostr. kraje XI, 2/3, 285—287) Voous, K.H.1947.: On the History of the Distribution of the Genus Dendrocopos. (Limosa 20, p. 66—73) 206 Die systematische Lage des Weissrückenspechtes (Dendrocopos leucotos Bechstein) in den Karpathen von Istvan Kohl (Reghin) und András Stollmann (Zilina) Einleitung Den Weissrückenspecht (Dendrocopos leucotos) hat BECHSTEIN als neue Art aus Schlesi- en beschrieben (Ornith. Taschenbuch, Bd. I. p. 66. 1803). Die Verbreitung der Art fällt in die Waldzone des Palearktikum. Aus diesem Verbreitungsgebiet erwähnen die verschie- denen Handbrücher (PETERS, 1948, DEMENTIEV-GLADKOV, 1951, IVANOV et al 1953) fünfzehn Unterarten. Aus dem Gebiet Europas und seit BECHSTEIN sind mehrere Unterarten dieser Vogelart beschrieben worden. Von der Stammform kann die Unterart Dendrocopos leucotos lil- fordi SHARPE et DRESSER, 1871, zweifelsohne mit Leichtigkeit abgetrennt werden; die übrigen haben sich aber entweder als Synonyme bewiesen (Picus polonicus Brehm, 1855; Dryobates leucotos stechowi Sachtleben, 1919), oder aber wurde ihnen die Unterartsberech- tigung nur teilweise zugesprochen (Dendr ocopos leucotos carpathicus Bururlin, 1907). Jener Umstand, dass die von BUTURLIN auf Grund eines einzigen Exemplars beschrie- bene Unterart „carpathic a“ seitens der meisten Fachmänner (SACHTLEBEN, 1919, HARTERT, 1923, DOMANIEWSKI, 1927, etc.) von Anfang an als Synonym der Stammform betrac htet, demgegenüber aber zufolge STRAUTMAN’S (1948) und GLADKOV’S(1954) Untersuchungen als gültigangenommen wurde, hat uns dazu bewogen, die in den Karpathen vorkommenden Weissrückenspechte einer Prüfung zu unterziehen. Soweit es möglich war, trachteten wir die Karpathenpopulation mit Exemplaren anderer Gegenden zu vergleichen. Prüfungsmaterial und Arbeitsmethode Es gelang uns zu unseren Untersuchungen 130 ad. und 5 iuv. Exemplare zu beschaffen, Das Material stammte von den folgenden Orten her: Aus den Karpathen 70 Exemplare — 36 ad. gg, 29 ad 2 ©, 5 iuv. (2 40,3 2 2) — uzw. Rumänien 31 Stück (12 go, 14 2 9,5 iuv. 41 Tse hechoslowakei 29 si “(19 Od; 10 9 2), Ungarn 5 St (3 d d, 2 9 2), Polen 3 St. (1, 2 2 2 9) Ukraine 2 St. (1 0%, 9). Von diesen Exemplaren stammen 21 St. (8 oc; 5 Q Q, 5 iuv.) aus der Brutpe fey IV—VII). Aus den Gebieten ausserhalb der nen haben wir 45 Exemplare ( (25 To, 20 929), untersucht, uzw. Finnland 21 St. (11 gg, 10 28 Q), Schweden 5 St. (2g, 39 Q), Polen 5 St. (3d d , 2 9 £), Norwegen 4 “St. (2 S Ag, 2 9 9), Tschechoslowakei 4 % (2 dd, 2 2 2), Slowenien 2 St. (1 g, 1 2), Estland 1 ©, Mittlere Sowjetunion 1 4‘, Schlesien 1 G', Dobrudscha 1 4‘. Von diesen sind 9 Exemplare (5 gg, 4 9 ©) aus der Brutzeit. Von der Unterart Dendr Br leucotos aes standen uns 16 Exemplare zur Verfiigung, uzw. 7 St. aus Kroatien (2 G 5 2 2), 7 St. aus Bosnien (4 gg, 4 9 ©), und 1 g aus der Türkei. Vier Exemplare (1 ;*, 3 © 9) von Dendrocopos leucotos uralensis stammen aus Zei- ten ausserhalb der Brutzeit. Wir sprechen hiemit folgenden Herren und Anstalten unseren verbindlichsten Dank fiir das uns bereitwilligst zur Verfiigung gestellte Material aus: K. BARTH — Zoologisk Museum, Oslo (4 St.), G. BERGMAN Museum Zoologicum Uni- versitatis, Helsinki (21 St.), U. BERGSTROM — Naturhistoriska Riksmuseum, Stockholm (5 St.), P. BINDER — Zoolog. Ustav PFUK, Bratislava (1 St.), J. BEL&IZ — Zemaljski muzej, Sarajevo (8. St), J. HANZAK — Närodni museum, Praha (6 St)., M. JOZEFIK — Polska Akademia Nauk, Warszawa (3 St.), J. KORODI-GÁL — Universitatea Bölyai-Babes, Cluj (5 St.), M. MARIAN — Móra Ferenc Múzeum, Szeged (1 St.), M. MATIES, Cluj (1 St.), B. MATOUSEK — Slovenké närodne múzeum, Bratislava (2 St.), G. MAUERSBERGER — Zoologisches Museum der Humboldt-Universitàt, Berlin (4. St), A MOSANSKÿ — Vycho- doslovenké múzeum, Koëice (4 St.), D. MUNTEANU — Statiunea de Cercetari, Pingarati (9. St), E. NADRA — Muzeul Regional al Banatului, Timisoara (9.S5.), A. PAPADOPOL — Muzeul de Istoire Naturalà, Bucuresti (3 St.) I. PATKAI — Madärtani Intézet, Budapest 207 (5 St.), A. POLENEC — Prirodoslovni Muzej, Ljubljana (2 St.), G Roxrransky—Natur- historisches Museum, Wien (8 St.), R. RUCNER-KRONEISEL — Institut za Biologiju sveuéi- lista, Zagreb (7. St.), J. SLADEK — Vysokä skola lesnicka, Zvolen (2 St.), M. SOLAR — Vlastivedné múzeum, Banskä Bystrica (1 St.), J. STEINBACHER — Natur-Museum und Forschungsinstitut Senckenberg, Frankfurt/ Main (7 St.), ST. Svopopa — Obl. múzeum, Gottwaldov (6 St.), T. WEısz — Sarisské múzeum, Bardejov (6 St.), J. ZıLa — Okresné múzeum, Novy Jiéin (3 St.). Unser besonderer Dank gebührt den Herren Dr. Andras Keve (Budapest) und Antal Velecky (Ostrava), die die Güte hatten uns in unserer Arbeit mit Rat und Tat zu unter- stützen. Vor allem haben wir an dem uns zur Verfügung gestellten Prüfungsmaterial pünktliche Messungen vorgenommen. Wir massen den linken Flügel und den Schnabel, u.zw. ersteren in der gewohnten Weise mit dem Metallzollstock, letzteren aber von der gebräuchlichen Art etwas abweichend, von der Schnabelspitze bis zum distalen Eck des Nasenloches. Die Entfernung dieser beiden Punkte voneinander ist natürlich eine geringere, als wenn man von der Schnabelspitze bis zum Federansatz misst, die Messung ist aber bei weitem pünkt- licher und verlässlicher. Zur biometrischen Bearbeitung haben wir uns ausschliesslich der Ergebnisse unserer eigenen Messungen bedient. Hievon machten wir nur beiden Flügel- massen des litauisch-polnischen Materials einige Ausnahme. Die von SACHTLEBEN (1922) angegebenen Masse haben wir nämlich auch benützt, dawir Gelegenheit hatten aus diesem Material einige Exemplare nachzumessen und unsere Ergebnisse stimmten mit jenen SACHTLEBENS vollkommen überein. Die Schnabelmasse konnten wir auf diese Weise selbstverständlich nicht kontrollieren, da Sachtlebens Messungsmethode von der unseren abwich. Die biometrische Bewertung des Materials Die aus der Flügel- und Schnabellänge errechneten biometrischen Werte können der folgenden Tabelle entnommen werden; die Angaben sind nach Fundorten gruppiert. In der nordischen Serie sind die norwegischen, schwedischen, finnländischen und estländischen Exemplare enthalten; ein Smolensker Exemplar (UdSSR, Mitte) haben wir in die litauisch- polnische Serie aufgenommen. Die Karpathenserie umfasst sämtliche slowakischen, pol- nischen, sowjetischen, ungarischen und rumänischen Karpathenexemplare. Die Balkan- serie schliesslich setzt sich aus jenen Exemplaren zusammen, die zu der Unterart lilfordi gehören. Tabelle 25. Flügellänge: Serie Sex N Min x m Max ò Vike | Nordische Serie ou 16 137 145,44 +0,89 150 3,55 2,44 Q 15 138 143,60 + 0,86 150 3,32 2,31 Litauisch polnische 4° 18 135 144,17 +1,00 150 4,26 2,95 Serie Q 11 139 143,27+0,61 146 2,38 1,66 Karpathen-Serie los 34 139 143,79 +0,45 149 2,65 1,84 Q 30 134 140,70+0,44 146 2,41 1,71 Balkan-Serie ot 7 141 143,43+0,72| 147 1,92 1,34 Q 8 140 142,25 +0,70 147 1,99 1,34 208 Schnabelänge: Serie | Sex | N | Min x m Max ò V.K. Nordische Serie d 14 28,0 30,65 + 0,31 32, IT. 1.2282 Q 15 21,0 28,58 +0,34 31,0 1932 4,62 Karpathen-Serie g ] 35 28,0 | 29,79+0,15 31,5 0,87 2,92 Q 30 26,0 28,01 +0,22 30,4 122 4,36 Balkan-Serie o Tl 30,0 31,87+0,49 34,0 155 All Q 9 28,1 29,70 +0,43 32,0 1,2 4,31 N = Anzahl der Exemplare Min. = kleinstes Mass x = arithmetischer Durschschnitt m = Mittelfehler des arithmetischen Durchschnittes Max = grösstes Mass Ò = massgebende Abweichung vom arithmetischen Durchschnitt VELE = Variations-Koeffizient Tabelle 26. Flügellänge: nz Litauisch- am Sex | Nordisch | polnisch | Karpathen Balkan Nordisch et — 0,16 0,27 0,37 Q = 0,16 0,50 0,25 Litauisch- ou 0,16 _ 0,06 0,12 polnisch Q 0,06 — 0,54 0,23 Karpathen d 0,27 0,06 == 0,08 Q 0,50 0,54 — 0,35 Balkan los 0,37 0,12 0,08 — ? 0,25 0,23 0,35 = Schnabellänge: Sex Nordisch Karpathen Balkan Serie Nordisch d = 0,42 0,49 o, = 0,22 0,43 Karpathen et 0,42 — 0,95 Q 0,22 os 0,68 Balkan d 0,49 0,95 _ 9 0,43 0,68 = 14 Aquila 209 Wie aus den Tabellen ersichtlich, vergrössern sich die Flügel- und Schnabellängen vonSüden nach Norden zu; eine Ausnahme hievon bildet die Balkanpopulation lilfordi, welche in ihren Massen den nordischen nähersteht, bloss das Flügelmass der 9 2 ist kleiner (was vielleicht auf die geringe Zahl der Exemplare zurückzuführen ist). Aehnliche Resultate weist auch die Tabelle Matvejev’s (1950) auf. Wenn wir innerhalb der einzelnen Massgruppen die Häufigkeit der Exemplare einzelner Populationen in Prozenten ausdrücken, dann erhalten wir folgende Histogramme (Abb. 13). Wenn wir die verschiedenen Populationen untereinander vergleichen wollen, dann müssen wir den Differenz-Koeffizient des arithmetischen Durchschnittes mit Hilfe folgen- der Formel errechnen: Xa— Xp da + dp Die auf diese Weise erhaltenen Werte sind aus folgenden beiden Tabellen ersichtlich. Wie aus den Tabellen ersichtlich, sind die gegebenen Werte zu gering, als dass wir die Fliigel- und Schnabelmasse als Unterscheidungsmerkmale betrachten kònnten. DER = 1,28 Tabelle 27. Flügellänge : Serie È 8 i Sex | Nordisch LOR) Karpathen| Balkan Serie Nordisch d — 1,34 0,99 let 9 — 1,05 0,96 am] Litauisch- d 1,34 — 1,10 1229 polnisch Q 1,05 a= 0,75 0,93 Karpathen ou 0,99 1,10 - 0,85 Q 0,96 0,75 _ 0,33 Balkan o 1,14 1,23 0,85 — Q TESTA 0,93 0,83 — Schnabellänge: Serie Sex Nordisch Karpathen Balkan Serie Nordisch d = 0,35 0,58 Q _ 0,41 0,56 Karpathen los 0,35 _ 0,51 Q 0,41 — 0,49 Balkan eu 0,58 0,51 — Q 0,56 0,49 — 210 Bei der Kontrolle, die wir mit dem Mittelfehler des arithmetischen Durchschnittes vor- genommen haben, sind wir zum gleichen Resultat gelangt; wir bedienten uns hiebei fol- gender Formel: md = Ym?+m?=3 Wir haben unsere Angaben nicht mit solchen der Literatur verglichen, da es ganz gewiss ist, dass infolge der verschiedenen Messverfahren sich bedeutende Abweichungen ergeben würden. Ebenso gewiss ist es aber, dass auch aus den Literaturangaben ein stufenweises Grösserwerden von Süden gegen Norden zu hervorgeht. Die systematische Lage des Weissrückenspechtes Als Einleitung wollen wir STEGMAN’S (1936) beachtenswerte Feststellung anführen, laut der es heisst: „Die Systematik der Buntspechte ist eine heikle Sache, da sich bei diesen Vögeln die geographischen Variationen mit starken individuellen Schwankungen kreuzen.“ Die Richtigkeit dieser Feststellung wird durch nichts anderes besseres bewiesen, als durch die Tatsache, dass die Systematikprobleme dieser Vogelart auch heute noch sehr kompli- ziert sind. Da ist z. B. die Frage der fernöstlichen Populationen ; einige derselben (ussurien- sis, shanghaiensis) werden neuerdings mit der Stammart synonymisiert DEMENTIEV- GLADKOV 1951; Ivanov et al. 1953). Ungewiss, bzw. noch nicht genügend geklärt ist die Lage bei den Populationen von Kamtschatka (woznesenskii), bei den südsibirisch-al- taischen, sowie denen der Berglandschaft Sajan und Kente (s. IVANOV et al., 1953; JOHAN- SEN, 1955). Es möge erwähnt werden, dass SACHTLEBEN (1919) die als Dendrocopos leucotos stechowi beschriebene neue Unterart später (1922), als ihm mehr Vergleichs- material zur Verfügung stand, zurücknahm, und mit der Stammform synonymisierte. Als BUTURLIN (1907) auf Grund eines einzigen, aus den östlichen Karpathen (Bukowina) stammenden Exemplars die Unterart carpathicus beschrieb, wurde sie von Anfang an von den meisten Ornithologen als individuelle Variation, bzw. als Synonym der Stammart behandelt (SACHTLEBEN, 1919; HARTERT, 1923; DOMANIEWSKI, 1927. usw.). Die Autoren, die sich mit dieser Vogelart befassten, haben meistens, der bekannten Literatur gemäss, die trinäre Bezeichnung benützt. DOMBROWSKI (1912) z. B. geht noch nicht auf die Unterartsfragen ein, sondern zählt seine Exemplare, mit einer Ausnahme, zu der Stammform. VASILIU-RODEWALS (1940), LINTIA (1944, 1954), PAscovskı (1946), JIRSIK (1944), CATUNEANU (1952), MUNTEANU-BIOSTEANU (1953) erwähnen die Stamm- form. Seitman denKarpathen- Weissrückenspecht, nach der erfolgten Beschreibung Buturlins, zur Stammform wies, sind bereits vier Jahrzehnte vergangen, nun trachtet aber STRAUT- MAN (1948, 1954, 1963) die Unterart carpathicus wieder anerkennen zu lassen. In der neue- ren sowjetischen Literatur (DEMENTIEV-GLADKOV, 1961; Ivanov et al., 1953) behandelt mand daher den carpathicus wieder als selbständige Unterart, und automatisch, ohne besondere Bemerkung tut sogar ein Teil der in den Karpathen tätigen Autoren dasselbe (FERIANC, 1953, 1956, 1965; MATOUSEK, 1958, 1962), nicht so aber BALTHASAR (1949 — 50), VELECKY (1950), TURGEK (1959), PAPADOPOL (1960) oder MUNTEANU (1965). Vaurie (1959) lässt STRAUTMAN’S (1948, 1954) Studien ausser acht und erwähnt die Unterart carpathicus unter den seiner Meinung nach annehmbaren 9 Unterarten über- haupt nicht. HorvATH (1958) führt aus dem Gebiete Ungarns nur Dendrocopos leucotos lilfordi als sicheren Nistvogel, aber bloss aus der Bergwaldlandschaft Bükk an, welche jedoch organisch den Karpathen zugehört. Keve (1960) erwähnt in seinem Nomenclator avium Hungariae mit Berufung auf GLADKov den Dendrocopos leucotos carpathicus mit der Bemerkung, dass „vom Standpunkte der Systematik aus die Kontrolle der Art noch nicht erfolgt ist.“ STRAUTMAN (1948) hat die Verbreitung des „carpathicus“ auf das ganze Karpathen- massiv ausgedehnt, ohne zu berücksichtigen, dass BECHSTEIN auf Grund eines schlesi- schen und nicht eines skandinavischen Exemplars die Art beschrieben hat; mehr noch: er glaubt die österreichischen, bayrischen, tschechischen und deutschen Populationen nicht zur Stammform rechnen zu müssen, sondern gibt nur seinen Zweifeln bezüglich des „von ihm nicht besichtigten Materials“ Ausdruck. Soweit es aus der Literatur zu ersehen ist, (NAUMANN, 1897—1905), hat Bechstein das Typen-Exemplar von MINKWITZ aus der Umgebung von Grunwitz erhalten, welche Gemeinde 24 Luftlinien-Kilometer entfernt östlich von Olesnica liegt. Da es sich um ein Winterexemplar handelt, ist es anzunehmen, dass das Stück ausdemmit den Karpathen 14 * 211 + organisch zusammenhängenden Vorgebirge herkam. Aus disesem Grunde bemühten wir uns ein aus der „terra typica“, aus Schlesien stammendes Exemplar zu erhalten, obzwar uns auch Stücke aus Moravsko-sliezské Beskydy zur Verfügung standen. Aus Strautman’s oben erwähnter Studie geht hervor, dass er einen Unterschied zwischen den nordischen und den karpathischen Populationen, zu gleicher Zeit aber eine Ahnlich- keit zwischen den letzteren und den fernöstlichen Populationen sieht, welcher Umstand auch schon darum interessant ist, weil viele Autoren die fernöstlichen Populationen zur Stammform zählen und sie als Synonyme behandeln. Die auf Grund von BUTURLIN"S (1907) und STRAUTMAN’S (1948, 1954) Beschreibung, bzw. Studie publizierten diagnostischen Werte sind unklar und drücken morphologisch weder in Farben, noch in Massen jene Unterschiede aus, auf Grund welcher das Anerken- nen der Unterart annehmbar wäre. Deshalb trachteten wir sowohl aus den nordischen, wie auch aus den südlichen Popula- tionen je mehr Exemplare zu untersuchen und mit den karpathischen zu vergleichen. Wir hoffen, dass es uns gelingt, mit unseren Betrachtungen zur Klärung der Frage der systematischen Stellung des karpathischen Weissrückenspechtes beizutragen. Bevor wir aber zur Untersuchung der Karpathenpopulation schreiten, wollen wir einen Blick auf die nordischen (finnischen, schwedischen, norwegischen), die polnischen und die balkanischen Populationen werfen. Die nordischen Exemplare, von welchen uns 30 Stück zur Verfügung standen, weichen mit ihrer intensiveren weissen Färbung von den karpathischen ab. Das Dunkelbraun der Flügel geht den Enden zu ins Kaffeebraun über. Die fünf polnischen Exemplare aus Bialovez sind kaum etwas brauner, als die Karpathen- stücke; der weisse Rücken weist bloss bei zwei Exemplaren (Natur-Museum und For- schungsinstitut Senckenberg, Frankfurt am Main, SMF 32552 und 32562) eine schwache gelbliche Tönung auf; auch das Gelb der Brust ist schwächer entwickelt, als wie bei den karpathischen Exemplaren. Die Streifung der Seiten ist etwas schmaler. (Aehnlich dem Exemplar aus Pingarati vom 21. X. 1960 und ziemlich abweichend vom Stück aus Deda- Bistra vom 27.IX. 1959). Siehe Abbildung. Von den balkanischen Dendrocopos leucotos lilfordi haben wir 16 Exemplare untersucht. Diese Unterart ist leicht und mit Sicherheit von den übrigen Formen zu unterscheiden. Die Farbe des Oberkörpers geht bei diesen Stücken etwas ins Braune über, die Streifung der Flügel ist ein wenig schmaler und dichter (siehe Abbildung). Der weisse Rücken weist schwarze Querstriche auf, die Seiten sind dichter und breiter gestreift. Nach BUTURLIN (1907) ähnelt die Unterart „carpathicus“ der Stammform, doch ist die kastanienbraune Farbe der Stirn etwas lebhafter, die Vorderbrust ist eher rosafarben oder lachsfarbig, wie z. B. bei ussuriensis; die Seiten sind fast so dicht gestreift, wie bei den Exemplaren lilfordi. Wenn wir unsere aus 70 Stücken bestehende karpathische Serie betrachten, so sehen wir, dass diese Serie nicht ganz homogen ist, individuelle Variationen sind also häufig. Die Stirn ist nie ganz weiss, sondern mehr oder weniger braun angehaucht; an dem Exem- plar von Oantu (6. IX. 1961) ist diese Erscheinung besonders auffallend. Die braune Farbe breitet sich bis zum Kinn und zur Brust aus. Der Oberkörper ist bei den frischeren Exemplaren tiefschwarz, bei den älteren eher bräunlich (wahrscheinlich Diflavismus). Die weisse Streifung der Armschwingen ist nicht ganz gleichförmig; bei zwei Exemplaren z.B. (Lillafüred, 4.III. 1935 und Moldova-Noua, 18. XII. 1907) ist sie breiter, was aber auch als individuelle Variation betrachtet werden kann, weil andere, aus derselben Gegend stammende Stücke mit der Mehrheit übereinstimmen. Die Streifung der Exemplare aus dem Banat (Oravita, Moldova-Noua, Tincova) sind im allgemeinen etwas schmaler, womit sie sich den Stücken des Dendrocopos leucotos lilfordi aus der Umgebung von Zagreb nähern. Die weissen Körperteile zeigen bei den meisten Exemplaren eine leichte gelbliche Tönung. Die Ohrenpartien sind nie so einweiss, wie bei den nordischen Stücken. An der Brust ist bei den meisten Exemplaren eine ins Auge fallende gelbe Schattierung wahr- nehmbar. Bei einzelnen Stücken kommt eine schwache bräunliche Tönung vor (Oantu, 6.1X. 1951. etwas schwächer bei Pingarati, 21.X.1960, und kaum wahrnehmbar bei Pinga- rati, 7.1.1964). Die gelbliche Tönung ist am Unterkörper stärker, als bei den weissen Par- tien des Oberkörpers. Nach DOMBROwkSI (1912) behauptet REISER, dass die zitronengelbe Farbe, die für lilfordi so bezeichnend ist, beiden Präparaten bald verschwindet. In unserem Material war bei den meisten Stücken die gelbe Tönung wahrnehmbar, sie fehlte nur bei einzelnen Stücken. Wir wollen bemerken, dass wir sowohl über frische, als auch über ältere Exemplare verfügten, und dass bei den nordischen Stücken die gelbliche Schattierung 212 meistens fehlte. Die Streifung der Seiten ist meistens schmal, niemals breit, wie bei lil- fordi. Es kann aber vorkommen, das sie bei einzelnen Stücken doch so breit ist (Oantu, 6.1X. 1851, Deda-Bistra, 27.IX. 1959, Nededza, 25. XII. 1959), was aber kein ortsgebunde- nes Merkmal ist. Das Weiss des Oberkörpers ist schwach gelblich getönt. Bei einzelnen Exemplaren sind im oberen Teil des Rückens in der weissen Farbe fast schon regelmässige Querstreifen zu sehen, die sich aus den schwarzen Zeichnungen einzelner weissen Federn ergeben. Am un- teren Teil des Rückens sind bei machen Federn ganz schmale, schwarze Endbänder zu sehen. (Dies kommt besonders bei den September-Exemplaren vor.) Die Färbung des Unterkörpers ist etwas intensiver, als bei den nordischen Exemplaren, was aber nur bei serienweiser Betrachtung wahrnehmbar ist. Die Streifung der Schwanz- federn ist nicht so ausgeprägt und grossen Schwankungen unterworfen. Die Karpathenserie weist, mit einem schlesichen Exemplar („terra typica“, SMF 32570) verglichen, keine besonderen Unterschiede auf, nur das Schwarz der ersteren ist tiefer. Am Unterkörper ist die gelbliche Tönung auffallender, als bei dem schlesischen Exemplar (welches allerdings ein älteres Stück ist). Die Seitenstreifung des schlesischen Stückes ist schmal und ähnelt dem Stück Pingarati vom 21. X. 1960, ist also nicht so breit, wie beim Exemplar Deta-Bistra vom 27.1X. 1959 (s. Abbildung). Die aus der Umgebung von Bialovez herstammenden Stücke ähneln auch den karpa- thischen und dem schlesischen Exemplar, haben aber eine etwas tiefere gelbe Tönung als letzteres. Wie bereits erwähnt, weichen die nordischen Stücke mit ihrem reineren Weiss von den karpathischen ab. Die Resultate der von uns durchgeführen Vergleiche stimmen im allgemeinen mit den Meinungen anderer Forscher überein. So z. B. hat SACHTLEBEN (1922) ein schwedisches Exemplar ebenfalls für reinweiss, und das auch durch uns untersuchte schlesische Exem- plar ohne gelbe oder bräunliche Tönung befunden. Auf Grund seiner Forschungen meint er, dass zwei Stücke aus der Bukowina ebenfalls als zur Stammform gehörig betrachtet werden können, da sie in keiner Weise von den oberbayerischen, oberösterreichischen, so- wie von den Exemplaren aus dem Böhmerwald, aus dem Salzburgischen und aus Kärnten abweichen. Voous (1947) vereint in seinem grossen Revisionswerk das schlesische, polnische, ungarische (Komitat Borsod), schwedische, norwegische und das aus dem Böhmerwald stammende Material mit der Stammform. Er trennte also die karpathischen Exemplare nicht von der „terra typica“ ab. Uns ist es aber aufgefallen (was 1948 auch schon STRAUT- MAN bemerkte), dass die Karpathen-Populationen von den nordischen abweichen. Die Abweichungen sind natürlich nicht stark und übrigens kommen bei den Spechtarten sehr häufig individuelle Schwankungen vor. Wir getrauen uns aber die Verschiedenheit zu betonen, da wir ein genügend ausgiebiges Vergleichsmaterial (70 karpathische, 21 finnische, 5 schwedische und 4 norwegische Exemplare!) prüfen konnten. STRAUTMAN (1948, 1954) hat auf Grund obiger Abweichungen behauptet, dass das Abtrennen der Unterart „carpathicus“ berechtigt sei, hat aber die Nähe der „terra typica“ nicht gehörig in Betracht gezogen. Auch die von uns in der Tälski-schen Sammlung zu Jitin überprüften Präparate (2 ad. g*, RoZñov, 1854, Lysa Hora 1878) weisen keinerlei Abweichungen auf. Diese aus Moravsko-sliezske Beskydy stammenden Exemplare können schon als charakteristische behandelt werden und dies umsomehr, als das Originalexemplar de Typs ein Winter-, d.h. ein herumirrendes Exemplar gewesen war. Die von STRAUTMAN (1848) erwähnte Aehnlichkeit der Karpathen-Exemplare mit den fernöstlichen Exemplaren ist deshalb interessant, weil die meisten Fachleute keinen Unterschied zwischen den nördlichen und den aus dem fernen Osten stammenden Exem- plaren sehen wollen. Auch BUTURLIN (1907) erwähnt diese Aehnlichkeit, obzwar seine Meinung aus der Bescheibung nicht klar zu ersehen ist. Die Unterschiede sind selbst- verständlich gering und bei einer Vogelart, welche so viel Variationsmöglichkeiten auf- zuweisen hat, ist ein exaktes Bestimmen äusserst schwierig. Wir haben nicht die Gelegen- heit gehabt, Material aus der fernöstlichen Population zu sehen und konnten bloss vier Exemplare der Unterart Dendrocopos leucotos uralensis untersuchen. Diese haben eine lichtere Färbung, die Streifen an den Seiten sind sehr schmal, auch die schwarzen Streifen der Schwingen sind viel reduzierter (s. Lichtaufnahmen). 213 Zusammenfassung Nachdem wir Gelegenheit hatten, 135 Weissrückenspechte zu untersuchen, zu messen und miteinander zu vergleichen, haben wir die Überzeugung gewonnen, dass die Karpathen- population zuder Stammform Dendrocopos leucotos leucotos Bechstein gehört. Diese unsere Bestimmung stützt sich auf die Tatsache, dass die Karpathenpopulation keine Unter- schiede gegenüber den aus der „terra typica“ (Schlesien) und den benachbarten Gebieten stammenden Exemplaren aufzuweisen hat. Infolge dieser unserer Feststellung kann sich daher die von BUTURLIN (1907) beschriebene Unterart carpathicus nicht behaupten. Nichtsdestoweniger pflichten wir der Meinung STRAUTMAN’S (1948, 1954) bezüglich der Abweichungen der Karpathenexemplare von den nordischen bei und würden vorschlagen, die nordische Population einer Revision zu unterziehen. Obzwar die Flügel- und Schnabelmasse nicht dazu dienen, die Karpathenpopulation von der nordischen zu trennen, können doch diese von Norden nach Süden zu sich ver- kleinernden und am Balkan wieder sich vergrössernden Masse auf die Verbreitung der Art einiges Licht werfen. Laut Voous (1947) nämlich hat die durch die schwarze Bänderung des Rückens gekenn- zeichnete Unterart „lilfordi“ in der letzten interglazialen Periode den ganzen europä- ischen Kontinent bewohnt; in der Zeit der letzten Vereisung hat sich dann die Popu- lation in ein südwestliches und in ein südöstliches Refugium zurückgezogen. Diese sich zurückziehenden Populationen haben sodann den Bestand der Pyrenäen, jenen von Korsika (bereits ausgestorben!) und den der Balkanhalbinsel gebildet. Hier ist dann dieser Bestand als eine nicht progressive Art steckengeblieben und, obzwar er dann vollkommen isolierte Populationen bildete, hat er seine Ureigenart, die schwarze Streifenzeichnung des Rückens doch bewahrt. THIOLLAY (1963) meint, dass bei den pyrenäischen Vögeln die weisse Farbe des Rückens wegen der gefalteten Flügel nicht zum Vorschein kommt. Es ist annehmbar, dass auch das in letzterer Zeit in Italien nachgewiesene Nisten der lil- fordi Unterart als ein solches glaziales Relikt zu betrachten ist (s. MOLTONT, 1959). Nach dem Zurückgang der Eisdecke hat diese Vogelart den mittleren und nördlichen Teil des europäischen Kontinents nicht bewohnt, derselbe wurde erst später durch die vom fernen Osten her erfolgte Invasion bevölkert. Die Verbreitung aus der Mandschurei her über Asien kann auch bei anderen Arten angenommen werden (so z. B. Dryocopus martius, Cractes infaustus) und nach Reining (1937, zit. Voous, 1947) „ist das Zuströmen östlicher Formen im nördlichen Europa noch nicht abgeschlossen“. Die Ähnlichkeit der nordeuro- päischen und der fernöstlichen Populationen kann vielleicht auch auf diesen Umstand zurückgeführt werden. Laut der Rensch’schen Formel besitzen jene Unterarten, welche die kälteren, bzw. die höher gelegenen Regionen bewohnen, längere und schmalere Flügel. Mit dem Vor- dringen nach Süden verkürzt sich sozusagen die Flügellänge; dagegen hat die Unterart lilfordi des Balkans ihr längeres Flügelmass unverändert bewahrt, woraus sich der Bruch der Mittelwertlinie am Histogramm ergibt. Wir wollen hier bemerken, dass die auf den oberen weissen Rückenfedern einzelner Exemplare vorkommenden, fast regelmässig gearteten schwarzen Querstreifen atavis- tischen Gepräges sein können und nicht das Vermengen mit der Unterart lilfordi bedeuten. Dies bezeugt auch, dass solche schwarzen Querstreifen auch bei nördlichen Exemplaren, ja sogar bei dem aus der „terra typica“, aus Schlesien (Breslau) stammenden Exemplar vorkommen, wie dies aus der Abbildung in NAUMANN’S Werk (1897—1905) klar ersichtlich ist (KLEINSCHMIDT). Wir sind uns darüber im klaren, dass bei eıner solchen Studie die Angabenliste des bearbeiteten Materials von grösster Bedeutung ist, wegen Raummangels mussten wir dieselbe aber leider weglassen; wir sind aber bereit diese Liste auf Wunsch einem jeden zur Verfügung zu stellen. 214 HORTOBAGYI LEVELEK 1965—1966 Dr. Sóvágó Mihály 1965-ben csak hatszor jártam a Hortobágyon, egyrészt a tavaszi száj- és körömfájás miatt, másrészt megfelelő jármű hiánya következtében (a Horto- bágy egyes állomásain pl. hónapokig nem állt meg a vonat). Így inkább a Hajdúböszörményhez legközelebb eső Virágoskúti-halastavat kerestem fel öt ízben kerékpáron. 1966-ban azonban már tizennégy ízben voltam a Horto- bágyon. A Virágoskúti-halastó 1955-benlétesült a Keleti- Főcsatorna mellett, Balmaz- újváros községtől kb. 6 km-re északkeletre. Az ezerholdas tógazdaság három tóból áll, ezek közül az 500 holdnál nagyobb területű 1. sz. tó az országnak nemcsak egyik legnagyobb, hanem legszebb tómedencéje is. A kutató ornitho- lógus számára a nádasokkal meglehetősen benőtt, félreeső, csendes helyen fekvő tóvidék eszményi megfigyelő terep, annál is inkább, mert északon leg- alább ugyanekkora legelő csatlakozik hozzá, amely pihenésre és táplálkozásra sok madarat vonz; míg a mellettük elhúzódó Keleti-Főcsatorna erdősített töltése védelmet nyujt az átvonuló erdei és kerti madaraknak. A fontosabb fajokra vonatkozó megfigyeléseimről az alábbiakban számolok be: Podiceps cristatus. A Virägosküti-halastön igen gyakori. 1965. VIII. 15-én kb. 120 példányt láttam, ezekből 40 lehetett a fiókák száma. VII. 29-én kb. 60; IX. 19-én 40 és X. 15-én kb. 8 példányt figyeltem meg. 1966 okt. 4-én 4 db. Podiceps griseigena. Egy példányát PAUL GEROUDET társaságában figyel- tük meg, 1966. május 31-én a Halastavak 3-as medencéjében. Phalacrocorax carbo. Három példány tartózkodott 1965. október 15-én a Virágoskúti-halastó északkeleti kisebb taván. A lehalászás miatt már csak 60—80 cm víz állt a tavon. Az egyiket halfogás közben is szemügyre vehet- tem; túl nagy halat fogott, és sokat erőlködött, csapkodott, forgolódott, míg le tudta nyelni. Hét éve járok ki a gazdaságba, de kárókatonával most talál- koztam először. Ardeola ralloides. 1965. VIII. 15-én láttam egy példányt a Virágoskúti- halastavon; 1966-ban szintén egyszer került elém, aug. 12-én a H. Halasta- vak 3-as medencéjében. Egretta alba. Fészkeléséről nincs tudomásom. 1966. aug. 12-én láttam kettőt a 4-es tavon, okt. 16-án négyet a 3-as tavon. Az őrszemélyzet szerint okt. végén 12 db tartózkodott a H. Halastón. Aug. 12-én megfigyeltünk 3 példányt a víztárolónál is. Egretta garzetta. 1965-ben csak május 2-án került elém 1 példány a H. Halastó 3-as, 1 pedig a 6-os medencéjében. 1966 május. 19-én észleltünk egyet a H. Halastón, lúlius 3-án 3—5 példányt a polgári halastón. Feltűnő nagy számban mutatkozott aug. 12-én; a H. Halastó 3-as medencéjében 4, a 215 4-esben 50—55 db álldogált, és még másfele is mutatkozott. Aznap ötvenet meghaladta a H. Halastavakon a kiskócsagok száma. Szept. 24-én a hajdubö- szörményi kis, útmenti halastónál 1 db. Nycticorax nycticorax. 1965. szept. 19-én 3 db szállt be alkonyatkor a Virágoskúti halastóra. Ezzel a gémfajjal ritkán találkozom itt, de szürkegém, vörösgém, pocgém, bölömbika állandóan van. Az idén különösen sok szürke- gém tartózkodott a tavakon, némelyik napon száznál is többet láttam. Ciconia ciconia. A Virágoskúti-halastón aug. 15-én már csak egyetlen dara- bot láttam, 29-én nem volt. Szeptember 26-án azonban egy megkésett, talán sérült példány tartózkodott a lehalászott északnyugati medencében. 1966-ban több költött a Hortobágyon, mint más években. Csak az országútról meg lehe- tett számolni 10—12 fészket. Nemcsak a csárda tetején, hanem kazlakon, az útőrház és a Halastó mellett kútágas hegyében (Kungyörgyi csikótelepnél) ésfánis költött. Általában azt tapasztaltam, hogy az egész környéken jóval több fészkelt és sok volt a fára rakott fészek. Ciconia nigra. A korábbi években is találtam ősszel néhányat a Virágos- kúti-halastavakon, de soha olyan számban, mint 1965-ben. Aug. 15-én még nem volt, de 29-én 10 darabot láttam az északnyugati kis tómedencétől észak- ra elterülő csendes juhlegelő sarkában. Ugyanitt, és az északnyugati meden- cében szept. 19-én 16 db tartózkodott, pár kilométerrel északabbra pedig 4 példányt észleltem, amelyek a tógazdaság felé repültek, összesen tehát aznap huszat. A szept. 26-iki szinkron alkalmával pedig alkonyatkor 71 darabot olvastam meg, amelyek közül 37 a száraz tófenéken, 34 pedig a legelőn, szo- kott pihenőhelyükön álldogált. Egyszerre láttam mind a 71-et, tehát nem volt arról szó, hogy egy példányt többször is szám bavettem volna. Ennyi fekete gólyát még a Hortobágyon sem láttam soha együtt. A legnagyobb számú csapatot 1960. szept. 4-én észleltem Kondásfenék és a régi halastó között; 49 példányt. Örvendetes, hogy ez a gyönyörű madár ilyen számban előfordul. Régen tíz év is eltelt, amíg egy példány a határunkba vetődött, most pedig évről évre találkozunk vele. Még Hajdúböszörmény belterülete fölött is láttam ezen az őszön fekete gólyákat. Szept. 15-én 5 db vonult át a város fölött. Magasan, néhány kört leírva vonultak nyugatnak. Okt. 15-én a halas- tavon egyetlen darab sem tartózkodott. — 1966. július 3-ân a polgári halas- tavon két példányt; aug. 12-én a H. Halastó és Gyökérkút közti legelőrész felett szintén kettőt, ugyanaznap a víztárolótól délre levő erdőnél egy dara- bot; szept. 18-án az 55-ös kilométerkőnél egy példányt; okt. 4-én a balmaz- újvárosi Virágoskúti-halastón 11 példányt figyeltem meg. Platalea leucorodia. 1965-ben is a H. Halastó 7-es sz. tavának két kis nád- szigetében költöttek. Csak egyszer jártam bent a telepükön, május 2-án. Ekkor a délre eső sziget déli csücskében kb. 50x50 m körzetben mintegy 70 fészket olvastunk meg. Több kettős, 8-as számhoz hasonló fészket talál- tunk, de hármasával összeépített fészkeket is. A fészkek 3094-ban 4 tojást tartalmaztak, a többiekben 3 tojás volt. Sok fészekben találtunk kikelt fió- käkat; leggyakoribb volt 2 fióka mellett 1 tojás. Nem akartuk soká zavarni a madarakat, és a nádas többi részét és az északnyugati nádast nem néztük meg. A telepről a felriasztott és felette keringő madarak számát 130—140-re becsültük. A tógazdaság többi taván is tartózkodott ugyanakkor kanalasgém, aznap délelőtt kb. 250 öreg madarat láttam összesen. A látottak alapján ebben az évben is valószínűleg meghaladta a százat a fészkek száma. Június 4-én Peruri IstvAn vadörtöl hallottam, hogy az első visszatérő kanalasgém- 216 csapat 156 példányból állott, később ez a szám növekedett. Ez az en megfigye- lésemet megerősíti. Június 4-én a fiókák már jól repültek. Aznap csak a töl- tésről szemléltem a telepet, és az északi nádas mellett, hosszú csatárláncban 120 öreg madarat olvastam meg, a tó egyéb részein pedig 30—40 példányt. Mivel ebben az évben a pusztán rengeteg volt az eső, sok az időszakos víz- állás, a gémek hamar otthagyták a Halastavat; július 5-én már csak két dara- bot láttam a 7-es tóban. — 1966-ban ismét a H. Halastó 7-es sz. tavában köl- töttek. Ebben az évben nem voltam bent a telepükön, de megbízható forrá- sok szerint 180 lehetett a fészkelő párok száma. Április 24-én 140 öreg mada- rat láttam a tógazdaság területén, május 19-én kb. 130-at, május 31-én kb. 90-es behúzó csapatot. Anser anser. 1965-ben is bizonyára fészkelt a Virágoskúti halastavon, akár csak a korábbi években. Aug. 29-én 5 db szeptember 9-én 7 darab mutat- kozott a szoszédos tarlón, illetve a kukoricatáblán. — 1966-ban rendszeresen elém került, tavaszi útjaimon kisebb számban, de aug. 12-én a 80-as kilomé- terkő menti szikes legelőn három csapatban, kb. 100 példányt észleltem. Ugyanaznap este a víztárolóra is láttunk leszállni egy 18-as csapatot. Anser albifrons. 1965. okt. 15-én 3—400 db pihent a virágoskúti nagy tó lehalászott medencéjében. — 1966. okt. 4-én már volt néhány csapat, szólt is. Több kisebb csapatja az 1-es tóról húzott ki; 4-es, 34-es és 17-es csapatokat jegyeztem fel, de a tóban még ezenkívül maradt kb. 60 darab. Anas platyrhynchos. A Virágoskúti-halastón 1965-ben is tömegesen vonult át. Aug. 15-én 700, 29-én 500, szept. 19-én 750-et, 26-án 450-et jegyeztem fel, okt. 15-én azonban csak 40—50-et. Vadászok panaszolták, hogy csak késő este jönnek be a tóra, napközben is kint van a sok réce a szomszédos szántó- földeken, ahol a megkésett betakarítás miatt terített asztalra találtak. — A Virágoskúti-halastavon 1966. okt. 4-én, az 1-es tavon legalább 4000 db-ra becsültem számukat. Anas crecca. 1966. okt. 4-én a Virágoskúti-halastó nagy taván kb. 100 darab. Anas acuta. Ugyanakkor, ugyanott 40—50 példány. Anas penelope. Ugyanekkor, ugyanott kb. 300-as csapat. Aythya ferina. Ugyanekkor a 2-es tavon — ahol még mély víz volt — 40—60 darab. Aythya fuligula. A Virágoskúti-halastón 1965. okt. 15-én egy darabot lát- tam. Csaknem minden évben mutatkozik vonuláskor. Aythya nyroca. 1966-ban feltűnően sok volt (általában vadréce) mint az elmúlt években. Június 26-án a gyökérkúti tavon 250—300 darabot láttam, köztük volt 80-as tiszta csapat is. Szeptember 18-án ugyanitt kb. 500-ra becsültem a cigányrécék számát, ugyanaznap a H. Halastón kb. 200-at lát- tam. Okt. 4-én a Virágoskúti-halastó 2-es taván 30—50 darab. Circaetus gallicus. Magányos példánya keringett 1966. aug. 12-én a borsósi központ közelében. Pandion haliaetus. 1965. aug. 20-án a víztároló felett egy példányt, a Virá- goskúti-halastón szept. 19-én és okt. 15-én ugyancsak 1—1 példányt láttam. — 1966. április 24-én a H. Halastó 1-es taván 1 példányt. Crea crex. Első ízben 1965. aug. 15-én figyeltem meg a Virägosküti-tögazda- ságban egy lehalászott medence szegélyén, mely a szomszédos gazos parlaggal volt határos. Porzana parva. 1966. május 31-én a H. Halastó 11. tavának nádszegélyében szólt. 217 Gallinula chloropus. Néhány példány mindegyik úton akad. Fulica atra. Hatalmas tömegekben, néha ezer körüli számban látható a tavakon. 1965. okt. 15-én, egyik utamon azonban összesen csak 40 darabot észleltem a Virágoskúton. Vanellus vanellus. A lehalászott tófenéken és az északra levő legelőkön állandóan lehet látni. A Virágoskúti-halastón 1966. október 4-én a tófenéken 300—350, a legelőn 80—100. Charadrius dubius. 1965-ben, szeptember 19-én a Virágoskúti-halastón néhány példány. Charadrius alexandrinus. A Virágoskúti-halastón 1965. aug. 15-én 3—4; szeptember 19-én 15—20 példányt láttam. 1966. május 19-én a 80-as kilo- méterkő melletti szikes legelőn 10—12 db tartózkodott, jobbára egyesével, kettesével, de egy 6-os csapat is akadt. Május 31-én már csak egy part talál- tunk ott. Numenius arquata. Főleg a tavaktöl északra eső szikes legelőn tartózkodik, ahonnan a tavakra állandóan bejár. Minden utamon láttam. 1965-ben a Virágoskúti-halastón, aug. 15-én 6 ; 29-én egy csapatban 140—150 a legelőn; szept. 19-én összesen 136, amelyekből két nagyobb csapat volt a legelőn, bent a tavon csak 10—15; szept. 26-án 35—40 volt a tavakon; okt. 15-én pedig már csak 10—20 mutatkozott összesen. — 1966. május 19-én a Halas- tavak közelében mutatkozott egy példány, május 26-án pedig a Virágoskúti- halastótól északra levő legelőn hallottam egynek a hangját. Október 4-én a Virágoskúti-halastó 1-es taván 30—40 db, a legelőn pedig 50—60 db mutat- kozott; utóbbi helyen széles arcvonalban jött nyugatról egy 50—55 főnyi csapat is hangosan fuvolázva, amely nem volt azonos a legelőn bogará- szókkal. Limosa limosa. A Virágoskúti-halastón 1965. szept. 19-én 40—45; 26-án 20—30 vonult át. 1966-ban a 80-as kilométerkőmenti legelőn újból fészkelt. Május 19-én 1, 31-én pedig 3 példány tartózkodott a közeli tocsogó mellett, nem messze az útőrháztól. Május 31-én GEROUDET a 80-as kilométerkőtől északkeletre, talált egy godafészket négy tojással. Sajnos az elmúlt napok nagy esőzése következtében víz alá kerültek, és teljesen hidegek voltak. Ez a fészek mintegy két kilométerre volt attól a helytől, ahol a godák most és más en is mutatkoztak. Október 4-én a Virägosküti-halastö 1-es tavän 3—5 arab. Tringa erythropus. A Virägosküti-halastö 1966. okt. 4-én 3—5 db. Tringa totanus. Ugyanott, kb. 30—35 db. Tringa ochropus. Ugyanott 3 darab. Actitis hypoleucos. Ugyanott 4—5 darab. Calidris minuta. 1965. szept. 19-én néhány darab a Virägosküti-halastön; 1966. okt. 16-án a H. Halastó 2-es tavàn két kis csapat, mindegyikben 15—20 madár. Philomachus pugnax. A H. Halastön 1965. május 2-án, a lehalászott 3 sz. medencében feltűnő nagy számban jelentkezett. Eloszlottak a terjedelmes sáros tófenéken; számukat 1000 darabra becsültem. — Ugyanekkor a 7-es tóra bevezető árok töltésén összezsúfolódva, kicsi helyen legalább 300 szoron- gott. Ezek közelről bevárták a csónakot. Igen sok tollgalléros volt köztük. Június 4-én nem láttam, de július 5-én a 80-as kőnél a vizenyős szélén 25—30, Gyökérkútnál 6—8-as csapat, a H. Halastón átrepülőben szintén ugyan- ennyi került elénk. 1966. okt. 4-én, a Virágoskúti-halastón 1 db. Egészen közel 218 hozzám szegődött. Bentebb lehetett több is, de a tó közepére a kézi távcső nem elegendő a megfigyeléshez. Glareola pratincola. 1965-ben is költött a 80-as kő melletti szikesen; július 5-én 8—10 darabot láttunk itt kis körzetben. 1966. április 24-én csak egyet láttam itt, május 15-én azonban 8—10 példányt, 10-én pedig 30—40 darabot. Május 31-én három fészket is találtunk, bár különösebben nem kutattunk utána. Egyik egy kis földhányáson feküdt 3 tojással és szerencsére nem ön- tötte el a pár nappal azelőtt hullott hatalmas eső. A második fészek el volt árasztva vízzel, egyetlen kihűlt tojás feküdt benne. A harmadik fészekben egy élő és egy elpusztult fióka volt. Utóbbinak a csapzott tollán látszott, hogy a nagy esőzés során lezúdult víz ölte meg. Egyébként ekkor kb. 30 székicsért észleltünk, majd a halastavi bekötő út és az agráregyetem halastava közti szikes legelőn is észleltünk két példányt. Június 11-én is mutatkoztak itt széki- csérek, de augusztus 12-én már nem, szeptember 18-án sem. Ellenben aug. 12-én a víztároló sarka felett repült át csirregve két példány. Larus argentatus. A Virägoskuti-halastön 1965. aug. 15-én 1 db; szept. 26-án 10—15 db; okt. 15-én összesen kb. 100 db mutatkozott. Ez utóbbi feltűnően nagy szám ezen a vidéken, ennyit a Hortobágyon sem láttam soha. 1966. okt. 4-én az 1-es tóban 34, a 3-as medencénél 3—5. Az előbbiek kb. negyedrésze barnás színezetű, fiatal volt. Larus fuscus. 1966. okt. 4-éna Virágoskúti-halastó 1-es medencéjében, ezüst- sirályok társaságában figyeltem meg egy teljesen kiszínezett, öreg példányt. Fekete szárnyai világosan megkülönböztették az ezüstsirályoktól. Larus ridibundus. 1965-ben 5—8 párból álló kis fészektelepet találtam június 4-én a Hortobágyi Halastó utolsó, nagy háromszögletű tavának Kecskés felé eső nyugati részén. A fészkek „dög”-gyekeny uszadékára voltak rakva. Az idei ősz is meggyőzött arról, hogy ez a faj különösen kedveli a Virägosküti-halastavat. Lehaläszäskor számuk hatalmasra növekedett. Aug. 15-én még összesen kb. 75, de szept. 19-én már 2200—2300 tartózkodott a tavon, ez a szám 26-ára 4—5000 példányra emelkedett. Október 15-én azonban már csak mintegy 150 példányt figyeltem meg. — 1966. okt. 4-én kb. 1200 tartózkodott a Virágoskúti-halastó 1-es medencéjében eloszolva ; a 2-es tavon kb. 100, mig az északi töltés és a Keleti- Főcsatorna közti legelő fölött 3—400 rajzott. Magános példányok, kisebb csoportok állandóan jöttek- mentek, néha nagy magasságban. Korábbi években is úgy tapasztaltam, hogy a dankasirály szívesen rajzik délutánonként a legelő felett, mintha csak szóra- kozásból tenné. Chlidonias hybrida. 1966. május 31-én az 55-ös kilométerkőnél levő nagy, természetes vízállásnál két példányt láttunk. Chlidonias leucopterus. Ugyanakkor ugyanott hét példányt láttunk e fajból, egy csoportban a vizenyős felett röpködve. Később úgy értesültem, hogy mindhárom szerkőfaj fészkelt is 1966-ban ebben a vizenyősben. Chlidonias niger. 1965-ben a Hortobágyi Halastó leghátsó taván, a már említett kis dankasirály-telep közvetlen közelében ugyancsak gyékényuszadé- kon 10—15 pár fészkelt. Lehet, hogy a tómedencének nádasok által takart részén is voltak fészkei, mert itt a közelben 40—50 db röpdöső példányt jegyeztem fel, míg a tógazdaságnak ezt sokszorosan meghaladó többi részén csak 8—10-et. 1966. május 31-én az 55-ös kőnél 20—25 darabot észleltünk. Calandrella brachydactyla. 1965-ben szintén mutatkozott a 80-as kilométerkő melletti szikesen, ezen a kedvenc területén, július 5-én. Javasolom, hogy ezt a 219 legelöreszt természetvédelmi területté kellene nyilvánítani. Székicsér, szekilile, parlagi pityer, a közeli vizenyősben goda minden évben költ; július 5-én 6 db feketególya, 76 db fehérgólya is tartózkodott itt. Olyan ez a pár száz hol- das legelőrészlet, mint egy élő madártani kiállítás. : Remiz pendulinus. Rendszeresen költ évről évre. A Virágoskúti-halastavon 1965. aug. 15, 29, valamint szept. 19-én is kisebb csapatokban mutatkozott. Fészkelése valószínű, bár még csak kis fűzfák és bokrok vannak a töltéseken. 1966-ban rendkívül kevés volt a Hortobágyon, április 24-én és szept. 18-án láttam egy-egy példányt; de május 19, 31 és aug. 12-én egyet sem. Fészkére sem akadtam az idén, legalábbis lakott fészkére. Október 4-én a Virágoskúti- halastón egy repülő példány. Panurus biarmicus. A Virágoskúti halastón 1965. aug. 15 és szept. 19-én is csak 1—1 példány került elő. 1966-ban is — az előző évekhez hasonlóan — gyér számban költött a Hortobágyon. A Virágoskúti-halastón okt. 4-én össze- sen mintegy 15—16 darabot láttam. Luscinia svecica. 1966-ban ismételten megállapítottuk fészkelését a Horto- bágyon. Május 19-én többen észlelték a 11-es tavon, május 31-én ugyanitt egy rövidfarkú fiókát találtunk, majd megjelent az öreg madár is. A Virágos- kúti-halastón legalább három pár költött. Május 26-án két etető hímet, majd két etető tojót láttam, délután két rövidfarkú fiókát, valamennyit kis kör- zetben. Majd onnan körülbelül 1 kilométerre aznap ismét észleltem kékbegyet. Locustella naevia. Enekére 1966. május 19-én Dr. KEvE ANDRÁS hívta fel a figyelmemet, aki ezt a fajt jól ismeri. A Halastó 2-es tavának töltése felől hangzott az éneke. Locustella luscinioides. 1965-ben több párnak kellett költenie, mint a korábbi- években, lényegesen feltűnőbb volt, mint máskor. 1966-ban is többfele költött. Acrocephalus schoenobaenus. 1966-ban sokkal többet lehetett látni, mint más években és olyan pontokon is, ahol eddig nem találkoztunk vele. Anthus pratensis. 1966. okt. 4-én a Virágoskúti-halastónál a szomszédos szántókon, illetve tarlókon 1—2 példány. Anthus campestris. Nemcsak a 80-as kilométerkőnél, a puszta más részein is rendszeresen előkerül, de ritka madár. Rendesen csak egy párt látni nagy körzetben. ? Carduelis flavirostris. 1965. december 23-án a megyehatárnál, a műúttól északra, gazos, bokros részen 50 főnyi csapata tartózkodott. Plectrophenax nivalis. 1965. dec. 23-án a Borsosi központtól keletre, a régi rizsföldek és az erdősáv közti részről kelt fel 4—6 példány. Letters Írom the Hortobágy 1965—1966 by Dr. Mihály Sóvágó In 1965 I was only six times at the Hortobágy, partly because of the foot-and-mouth desease, partly for lack of an appropriate vehicle (for instance on certain stations of the Hortobägy, the train did not stop for several months). So I rather went five times by bieycle to the fish ponds of Virägosküt, that is situated near Hajduböszörmeny. But in 1966 I was already forteen times at the Hortobägy. The fish pond of Virägosküt was established in 1955 in the neighbourhood of the East- ern Main Channel at 6 kms to the North-East of the village of Balmazújváros. The fish- breeding to thousand acres consists of three ponds, among which the fish pond no. 1 embracing an area of more than 500 acres is not only one of the country’s largest but also 220 one of the most beautiful lake-basins. The area of this pond rather intergrown with reedy marshes, out-of-the-way, situated in a quiet district, is an ideal land of observation for the ornithologist carrying out researches, so much the more as in the North a pasture ground of at least equal dimensions is closed to it, that is attractive for many birds with a view to resting and feed; while the embankment planted with trees running the Eastern Main Channel serve as shelter for the birds of forests and gardens under passage. I will render account of my observations made on the main species as follows: Podiceps cristatus. Its presence on the fish pond of Virägosküt is very frequent. On the 15th of August, 1965 I saw about 120 specimens, among which the number of the young ones might have been about 40. On the 29th of August I saw 60, on the 19th September, 40, and on the 15th of October I observed about 8 species. On October 4th four species could be seen. Podiceps griseigena. In the basin no. 3 of the fish ponds we observed together with M. PAUL GEROUDET one of these birds on the 31st May, 1966. Phalacrocorax carbo. On the 15th of October, 1965 three specimens were staying on the smaller North-East lakelet of the fish pond of Virägosküt. Because of the fishing there was already only a water-level of about 60 to 80 cm of the pond. I could scrutinize one of them also during the fishing; it cought an excessively large fish and struggled strongly, quivered its wings and moved about until it came to swallow it. It is for the seventh year that I frequent the fish pond but it is the first time that a met with a cormorant. Ardeola ralloides. On the 15th August, 1965 I saw a specimen on the fish pond of Viragoskut; I perceived one specimen also on the 12th of August, 1966 in the lake-basin no. 3 of the fish ponds “H”. Egretta alba. I am uninformed of its nesting. On the 12th of August 1966 I saw two specimens on the pond no. 4, and on the 16th of October four species on the pond no. 3. According to the guard, at the end of October, 12 specimens were staying on the fish pond. On the 12th of August we observed 3 other birds at the storage lake. Egretta garzetta. In the course of 1965 I perceived only one specimen, on the 2nd May, in the lake basin no. 3 and one in the lake basin no. 6 of the fish ponds “H.” On the 3rd of July we observed 3 to 5 specimens on the fish pond of Polgär. Their number was strik- ing on the 12th of August; in the lake basin no. 3 of the fish ponds 4, in that of no. 4, 50 to 55 specimens were standing about and they could be seen even elsewhere. The quan- tity of little egrets exceeded this day fifty specimens on the fish pond "H". On the 24th September, near the small fish pond along the road of Hajduböszörmeny 1 specimen could be seen. Nycticorax nyeticorax. Three specimens were flying at nightfall down to the fish pond of Viragoskut on the 19th of September 1965. I seldom met this heron species here, but common herons, red herons, lesser herons, gapers can be constantly found here. This year a particularly great qauntity of common herons were staying on the ponds, some days later I saw even more than hundred specimens of them. Ciconia ciconia. On the 15th of August I saw but one specimen on the fish pond of Virägosküt, but on the 29th it was not there any longer. However, on the 26th September a late specimen, may be a wounded one, stayed in the North- Western lake basin already fished out. In the course of 1966 a greater number of specimens were breeding in the district of Hortobägy than in other years. Only from the highway 10 to 12 nests could be counted. They were breeding not only on the top of the country tavern but even on stacks, on the peak of the well-sweep beside the road-surveroy’s house, and near the Fish pond (by the fowl colony of Kungyörgy) and also on the trees. I generally noticed that there were rather more nesting all over the place and the number of nests built onto trees was also more considerable. Ciconia nigra. In earlier years I met some specimens in the autumn on the fish pond of Virägosküt, but never in such a great quantity as I did it in the course of 1965. On the 15th of August there was not yet one specimen there but on the 29th I saw 10 birds in the corner of the peaceful sheep-run situated to the North of the small North- Western lake basin. In the same place, and in the North- Western basin 16 specimens were staying on the 19th of September, nevertheless a few kilometers further to the North I observed four specimens flying towards the fish breeding area, so I saw that day altogether twenty specimens. On occasion of the synchrony of the 26th of September, at nightfall I still counted 71 specimens, among which 37 birds were standing on the dry bottom of the lake, and 34 pieces on the pasture land, on their usual resting place. I saw all the 71 speci- mens at the same time, thus it is out of question that the same bird had been counted several times. I never saw such a great quantity of black storks together in the district 221 of the Hortobägy. On the 4th of September 1960 I observed between the village of Kondäs- fenék and the ancient fish pond the strongest flock in numbers; i.e. 49 specimens. It is a joyful fact that this wonderful bird makes its appearance in such a great number. Formerly even ten years had to elapse as far as a specimen of them could be found in our confines, but nowadays we meet them year by year. In this autumn I saw black storks even beyond the downtown district of Hajduböszörmeny. On the 15th of September 5 specimens were on passage beyond the town. They were migrating high up in the air to the West flying about some rounds. On the 15th of October they were no longer staying on the fish ond. i I observed on the 8rd July 1966 on the fish pond of Polgär two specimens, on the 12th of August, likewise, two birds above the pasture land between the fish pond “H” and Györkerküt, on the same day one at the wood to the South of the water basin; on the 18th of September I saw one specimen at the kilometer mark no. 55; on the 4th of October I observed on the fish pond of Virägosküt, near Balmazújváros, 11 birds. Platalea leucorodia. These birds bred even in 1965 in the small reed bank of the pond no. 7 of the fish pond “H”. It is only once, on the 2nd of May that I was in their area. On this occasion we counted in the southern corner of the island facing South in a district of about 50 x 50 m approximatively 70 nests. We found several double nests similar to the number 8, but we saw also nests built together three at a time. The nest contained four eggs that represented about 30 per cent, in the other ones they were 3 eggs. In many nests we found hatched out young birds; two young birds beside one egg were seen most frequently. Because we were not desirous to disturb neither the birds nor further parts of the reedy marsh, we did not look at the reed bank in the North-West direction. We estimated the number of the birds beat up from the colony and wheeling over the same, at 130 to 140. Spoon-bills were staying in the very moment on the other ponds of the fish breeding, on the same day in the morning I saw about 250 old birds altogether. On the basis of what one has seen the number of the nests, in all probability, also this year was more than hundred. On the 4th of July I heared from the game-keeper ÍSTVÁN PEIMLI that the first flock of spoon-bills that were returning, consisted of 156 specimens, later on this number was increased. This fact justifies my observation. On the 4th of July, the young birds could already fly well. On this day I observed the colony only from the dike and counted beside the northern reed bank 120 old birds in a long extended order, never- theless, on some other parts of the pond I counted 30 to 40 specimens. Because of the countless rainfalls in the Hungarian steppe and of the periodical high elevations of water, the spoon-bills soon left the fish ponds; on the 5th of July I only saw two specimens on the pond no. 7. — In 1966 they were again breeding in the pond no. 7 of the Fish Ponds “H”. This year I was not in their colony but according to reliable sources the number of nesting pairs might have been about 180. On the 24th of April, I saw 140 old birds in the area of the fish breeding area, on the 19th of May about 130 ones, on the 31st of May I saw a flock of about 90 birds in passage. Anser anser. This might have built a nest — in all probability — also in 1965 on the fish pond of Virägosküt, similarly to the previous years. On the 29th of August, 5, on the 9th of September 7 specimens appeared on the stubble field, or on the maize-field, re- spectively. — In the course of 1966 I saw them regularly, few in number, during my spring- journeys, but on the 12th of August, I observed on the sodic pasture-land along the kilo- meter-mark no. 80. about 100 specimens in three flocks. On the same day, in the evening, we saw also a flock of 18 birds flying down to the water-basin. Anser albifrons. On the 15th of October 1965, 300 to 400 specimens were having a rest in the basin of the big pond of Virägosküt already empty of fish. — On the 4th of October 1966 there were already some flocks present, that even let their voice hear. Smaller flocks of them were flying off from the pond no. 1; I noticed flocks of 4, 34 and 17 specimens, but besides, about 60 birds were still on the pond. Anas platyrhynchos. These birds were passing in large numbers over the fish pond of Virägosküt even in 1965. On the 15th of August, I observed 700, on the 29th 500, on September 19, 750, on the 26th 450, however, on the 15 th of October I noticed only 40 to 50 specimens. Shooters complained that the birds came to the pond only late in the even- ing, also by the day the great number of ducks were staying on the neighbouring plough- lands, where they found a well laid table owing to the overdue harvesting. — On the 4th of October I estimated their number on the lake no. 1 of the fish ponds of Virägosküt at 4000 specimens at least. Anas crecca. Their number was on the 4th of October 1966, on the fish pond of Virag os- küt, about 100 specimens. 222 Anas acuta. At the same place their number was, at the same time, about 40 to 50 specimens. Anas penelope. At the same time and at the same place there was a flock of about 300 birds. Aythya ferina. In the very moment there were on the lake of no. 2 — where still high water could be found — 40 to 60 birds. Aythya fuligula. On the 15th of October 1965, I saw on the fish pond of Virägosküt one of them. They can be seen nearly every year by the time of their passage. Aythya nyroca. Similarly to the recent years, in 1966 their number was strikingly high (as generally the wild ducks were numerous). On the 26th June I saw on the lake of Gyöker- küt 250 to 300 specimens, among them there was a pure flock of 80 birds. At the same place I estimated the number of ferruginous ducks on the 18th of September at about 500, on the same day I saw on the fish pond “H” about 200 birds. Their number was on the 4th of October on the lake no. 2 of the fish pond of Virägosküt 30 to 50 specimens. Circaetus gallicus. A lonely specimen of this type circled in the neighbourhood of Borsos on the 12 th of August 1966. Pandion haliaetus. On the 20th of August 1965 I saw a specimen of this type above the water-basin, and on the 19th of September and on the 15th of October I also saw a bird. —I observed another specimen on the 24th of April, too, on the lake no. 1 of the Fish- onds “H.” 5 Crex crex. I observed this bird for the first time on the 15 th of August 1965 on the edge of a basin of the fish breeding area of Virägosküt, of which the fish were already taken out and that was adjacent to the neighbouring waste field overgrown with weeds. Porzana parva. It’s voice could be heard among the reeds in the edges of Lake no. 11 of the Fish ponds “H” on the 31st of May 1966. Gallinula chloropus. Some specimens of this bird could be found on several roads. Fulica atra. This kind of bird can be seen in hugh flocks, their number on the ponds . may sometimes reach a thousand. On the 15th of October 1965, during my journeys, I saw only 40 specimens on the Lake of Virägosküt. Vanellus vanellus. It may always be seen on the bottom of the pond from which the fish had been taken out and on the pasture-land situated northwards. On the 4th of October 1966, on the Fish Pond of Virägosküt 300 to 350, on the pasture-land 80 to 100 specimens could be seen. Charadrius dubius. Some specimens of this type were staying on the fish pond of Virà- goskut on the 19th of September 1965. Charadrius alecandrinus. On the 15th of August 1965 I saw on the Fish Ponds of Viragoskut 3 to 4 specimens; on the 19th of September 15 to 20 birds of them. On the 19th of May 1966, 10 to 12 specimens were staying on the sodic pasture-land near the ki- lometer stone no. 80, for the most part they were single or only two, but also a flock of 6 specimens could be seen. On the 31st of May we saw only one pair there. Numenius arquata. They are mainly staying on the sodic pasture-lands situated north- wards the ponds, where they keep going on to the ponds. I saw them on the occasion of all my journeys. 6 specimens were on the Fish Pond of Virägosküt on the 15th of August; on the pasture-land 140 to 150 birds could be seen in one flock on the 29th; on the 19th of September I saw altogether 136 specimens, two bigger flocks from them were staying on the pasture-land, while on the lake only 10 to 15 birds could be seen; on the 26th of September 35 to 40 specimens were staying on the ponds; on the 15th of October only 10 to 20 birds could be seen altogether. — On the 19th of May 1966, only one specimen showed itself in the neighbourhood of the Fish Ponds, and on the 26th of May, I heard the voice of a bird on the pasture-land northwards the Fish Pond of Virägosküt. On the 4th of October, on the lake no. 1 of the Fish Pond of Virägosküt 30 to 40 specimens, and on the pasture-land 50 to 60 birds showed themselves on the latter place, also a flock of 50 to 55 specimens came with a noisy flutting from the west in a wide front sector, that, however, was not identical with those that were collecting insects on the pasture-land. Limosa limosa. On the 19th of September 1965, 40 to 45, on the 26th 20 to 30 specimens were flying over the Fish Pond of Virägosküt. In 1966 they were again building a nest on the pasture-land, near the kilometer stone no. 80; On the 19th of May one bird, never- theless on the 31st 3 specimens were staying near the neighbourhood of the puddle, not far from the roadsurveyer’s box. On the 31st of May, Mr. GEROUDET found a nest of godwit with four eggs to the north-east of the kilometer stone no. 80. Unfortunately, they got under water because of the pouring rainfall of the previous days and they were quite cold. This nest was at a distance of about 2 kilometers from the site where godwits showed themselves at the present and also in other years. On the 4th of October 3 to 5 specimens could be seen on the lake no. 1 of the Fish Pond of Virägosküt. Tringa erythropus. 3 to 5 specimens were staying on the Fish Pond of Virägosküt, on the 4th of October 1966. Tringa totanus. At the same place about 30 to 35 specimens were staying. Tringa ochropus. At the same place 3 specimens could be seen. Actitis hypoleucos. At the same place 4 to 5 birds showed themselves. Calidris minuta. Some specimens could be seen at the First Pond of Virägosküt on the 19th of September 1965; two small flocks, each of them consisting of 15 to 20 birds, were staying at the lake no. 2 of the Fish Ponds “H” on the 16th of October 1966. Philomachus pugnax. This bird appeared on the 2nd of May 1965 in a strikingly great quantity in the basin no. 3 of the Fish Pond “H” that was already exempt of fish. They were dispersed on the hugh, muddy bottom of the pond; I estimated their number at 1000 specimens.—At the same time, on the embankment leading to the pond no. 7 a quantity of at least 300 specimens were huddled together on a small place. These birds were waiting until the boat arrived quite near them. A great number among them had frills. I did not see any of them on the 4th of June, but on the 9th of July, near the kilo- meter stone no. 80, on the edge of the marsh about 25 specimens, near the village of Gyökérkút a flock of 6 to 8 birds appeared, while a flock consisting ot the same quantity flew over the Fish Pond “H”. On the 4th of October 1966, on the Fish Pond of Virägosküt one bird was staying. It joined itself quite near me. More towards the middle of the pond there might have been even several specimens, however, the manual telescope is not good enough to make observations as far as the middle fo the pond. Glareola pratincola. This bird was hatching also in 1965 on the sodie land beside the kilometer stone no. 80; on the 5th of July I saw here in a small district 8 to 10 specimens of them. On the 24th of April 1966 I saw only one bird here, however, on the 15th of May 8 to 10 specimens, on the 19th nevertheless 30 to 40 could be noticed. On the 31st of May we found even three nests, though we did not make particular efforts searching after them. One of them was lying on a small banking containing three eggs, fortunately it was not overflowded by the pouring rain that had fallen some days before. The second nest was flushed with water, there was a single cool egg laying therein. The third nest contained a living young bird and a died nestling. It could be seen from the matted feathers of the latter that it had been killed by the water rushed down in the course of the pouring rain- fall. On the other hand, at this time, we noticed about 30 turns, then we observed two specimens also on the sodic pasture-land situated between the subsidiary road of the Fish Pond and the Fish Pond of the University of Agriculture. On the 11th of June the turns again showed themselves here, but neither on the 12th of August nor on the 18th if Sep- tember they could be seen. Whereas on the 12 th of August two specimens flew over the edge of the water basin with a loud chirping. Larus argentatus. On the 15th of August 1965 one and on the 26th of September 10 to 15 specimens; on the 15th of October altogether about 100 birds could be seen on the on the Fish Pond of Virägosküt. This latter is a strikingly high number in this area, such a great quantity could never be seen on the Hortobägy either. On the 4th of October 1966, 34 specimens were staying on the Pond no. 1., near the basin no. 3 about 4 to 5 birds could be observed. About a quarter of the latter ones were brown coloured and young specimens. Larus fuscus. On the 4th of October 1966 I observed a completely discoloured, old bird in the basin no. 1 of the Fish Pond of Virägosküt, together with herring-gulls. By its black wings it could explicitely be distinguished from the herring-gulls. Larus ridibundus. On the 4th of June 1965 I found a small colony of nests consisting of 5 to 8 pairs, in the western part of the last, large triangular Pond of the Fish Ponds ot the Hortobägy, situated in the direction of the village of Kecskés. The nests were built on the floating bulrush. We were convinced also by the autumn of this year that this specimen is particularly fond of the Fish Pond of Virägosküt. Their number was enorm- ously increased by the time of the fishing off the fish from the pond. On the 15th of August only about 75, but on the 19th of September already 2200 to 2300 birds had been staying on the pond; this quantity increased to 4000 to 5000 specimens till the 26th. However, on the 15th of October I could observe some 150 specimens only. On the 4th of October 1966 about 1200 specimens were staying dispersed in the basin no. 1 of the Fish Pond of Virägosküt; on the pond no. 2 about 100 birds could be seen, while above the pasture-land situated between the northern dike and the Eastern Main Channel 300 to 400 specimens were swarming. Lonely birds, as well as smaller flocks were steadily 224 coming and going, sometimes even at a considerable height. I observed also in the course of former years that black-headed gulls do swarm with preference over the pasture-land during the afternoon, as if they were doing it for a fun. Chlidonias hybrida. On the 31st of May 1966, we saw two specimens of this bird near the kilometer stone no. 55 at the high, natural water level. Chlidonias leucopterus. We saw at the same time on the same place two specimens of this type, flying in a flock above the marsh. Later on I was informed that each of the three types of terms built nests in this marsh in the course of 1966. Chlidonias niger. In 1965 on the ultimate rear-pond of the Fish Ponds of the Horto- bägy, in the direct proximity of the above mentioned small colony of blackheaded gulls, about 10 to 15 pairs were nesting likewise on floating bulrush. It may be that they had nests also in the district ofthe basin of the pond that was covered with reed-banks, because, not far off, I noticed 40 to 50 specimens that were flattering here, while in the other sec- tors of the area of the fish ponds that are many times surpassing this area in extension, I saw only 8 to 10 birds. On the 31st of May 1966, we observed 20 to 25 specimens near the kilometer stone no. 55. Calandrella brachydactyla. This kind of bird appeared also in 1965 on the sodic land near the kilometer stone no. 80, on its favourite area, on the 5th of July. I suggest this part of the pasture-land be declared as a nature conservation area. Turns, duckturns and pipits as well as godwits are hatching every year in the neighbouring marsh; on the 5th of July 6 black storks and 76 white storks were also staying there. This part of the pasture-land embracing several hundred acres is like a living ornithology exposition. Remiz pendulinus. This species is hatching regularly year by year. On the 15th and 29th of August 1965, and on the 19th of September it was seen gathered in smaller flocks on the fish breeding area of Viragoskut. Its nesting may be presumed, however, only little willow trees and bushes are on the dikes so far. In 1966 they were staying in the Horto- bâgy in an extraordinary insignificant number, I saw one specimen of them on the 24th of April and on the 18th of September; but on the 19th and the 31st of May and on the 12th of August not one bird could be seen. Neither did I find its nest this year, at least I did not see its inhabited nest. On the 4th of October, a specimen could be aperceived flying over the Fish Pond of Virägosküt. Panurus biarmicus. On the 15th of August, and on the 19th of September 1965 only one specimen appeared on the Fish Pond of Virägosküt. Similarly to the previous years, only few specimens of this kind of bird were hatching on the Hortobägy. On the 4th of October I saw altogether about 15 to 16 specimens on the Fish Pond of Virägosküt. Luscinia svecica. In 1966 we repeatedly stated their nesting in the district of the Hortobágy. Their presence on the pond no. 11 was observed by many people on the 19th | of May, we found a bob-tailed nestling of this type on the same place on the 31st of May and later on even the old bird made its appearance. At least three pairs were hatching on the Fish Pond of Virägosküt. On the 26th of May I saw two males, and later on two hens that were feeding the young ones, all of them could be aperceived in a little area. After- wards I observed a blue-throat at about 1 km from there, on the same day. Locustella naevia. My attention was drawn to its song by D. ANDRÁS KEVE, on the 19th of May 1966, who was very familiar with this species. Its song could be heard from the direction of the dike of the pond no. 2 of the Fish Ponds. Locustella luscinioides. In 1965 a more considerable number of pairs of this type might have hatched here as compared to former years, they were essentially more striking than at some other time. Also in the course of 1966 they were hatching on various sites. Acrocephalus schoenobaenus. In the course of 1966 a more considerable quantity could De seen of them as compared to former years even on sites where we had not met them so ar. Anthus pratensis. One or two specimens of this bird could be seen on the 4th of October 1966 near the Fish Pond of Virägosküt on the neighbouring plough-lands or stubblefields. Anthus campestris. It makes its appearance not only at the kilometer stone no. 80, but it can regularly be seen also on other parts of the “puszta”. Generally only one pair of them is visible in a large area. Carduelis flavirostris. On the 23rd of December 1965 a flock consisting of 50 specimens was staying near the border of the County, northwards the high road, in a weed-grown district covered with bushes. Plectrophenax nivalis. On the 23rd December1965 about 4 to 6 specimens got up to- wards the East of the centre of Borsos from the area situated between the ancient rice- fields and the forest belt. 15 Aquila 225 ai ET fa, ni ER N i v Te Bugs De” Reape 114 Ta, LI ri bates DI As » i ve VALI Ve e Shi A T er di 4 é ¢ a eu ayer wn 4 di | rév! | rele m VS à Di, % h, sa de ’ (A, si ET A ea up A, ie) Oe pai as dj i n > ì È , 0 As i li ; il eu] ri U à but . 4 er = LI id es A LE TA la ’ ì iP Abi bs bi ceti | È af È om 4 JEAN, LE hs d KJ Ì urn ep aj ’ Beati lou 7 2 li i beni tte ds fg / i A j (M mr air year rl AT Gw ir ANNOIA È e: f : 3 RTS 2 SUM SA Da Lis 9. me ah PT A I HR a en TO Inu Ps? Oleh lub f 7 > ve P H 1 ésa. VANTI t wer SA i AU LE A) Cr de” È 1 i y he Hu 74) ? tig ta © Jur” ONT i ol i ha AT § N AMIE d'A {here DATE EE AN HMS EE my Og ar hy tak LA FLE if 1” Hit DUI rar ti + Mir el Pre È | ve) aly! A win pe I Lee ur i at ACTE Lt NE à ? a fi x te in Ne ar um Am litre AD A Lu pe Ru ian eee eu ii div mt pa Pg e? fine Mil au n) add ve PT | Bir siti OA] CAT 3, u ie ny Guidi) y ui gle Iaia; MUR dot 4 BARS SR DE ke pl Ma salita “Em Nii ei ity PIA Her, The 1 A LEE BAU ATTI nepal ER ne OUT: wu tales ith ie dm 4 vd Pi n AUX 10? WEN urna NI a: AIT (hte QUIL “dis san Di 2 ja av in) li nen N hei PS, | in ze rer és: wk cu VERTE ADATOK A RÉTI FULESBAGOLY (ASIO FLAMMEUS) TELI TAPLALKOZASAHOZ A BÁCSKÁBAN (ÉSZAK-JUGOSZLA VIA) Schmidt Egon és Szlivka László A réti fülesbagoly a Kárpát-medence területén rendszeres átvonuló, de mennyisége évenként erősen változó (SCHMIDT 1960). Nappali tartózkodóhelye és vadászterülete egyaránt nyílt területekre esik, s így zsákmányát is az ott élő fajok alkotják. A Kárpát-medencéből korábban GRESCHIK (1911, 1924) kö- zölt adatokat vonuló (augusztustól—áprilisig) példányok gyomor-, illetve köpetvizsgälataialapjän, majd SZLIvKA (1959) Gunarosról (Eszak-Jugoszlävia) származó köpetek madáranyagát ismertette. 1965. december 31 és 1966. január 7 között egyikünk (Szl.) Bácstopolya határában gyűjtött 95 ép és vala- melyes törmelékes köpetanyagot, melyekben a zsäkmänyällatokat köpetenként határoztuk meg (Sch.) és értékeltük ki. A baglyok egy kenderkazal tetején tanyáztak, mely lakóhelytől viszonylag távol mezőgazdasági területen állott. Tőle kb. 500 méter távolságban 40 hek- táros lucernatábla terült el. A kazlat házi és mezei verebek nagy csapatai használták éjszakázásra, de tövéhez húzódtak a búbos pacsirták, sőt tengeli- cek és fenyőpintyek is. A gyűjtési periódusban a környéket vékony hóréteg fedte, a hőmérséklet (21 órakor mérve) —6 és +2 C között ingadozott. A köpetekben kiugróan domináns helyet foglalt el a mezei pocok ( Microtus arvalis), melyeket feltehetőleg a közeli lucernatáblán zsákmányoltak, a máso- dik helyen a több fajhoz viszonyítva szintén magas értékkel az összevont erdei egér csoport ( Apodemus sp.) szerepelt (lásd a 28. táblázatot). 28. táblázat GRESCHIK (1911, 1924) Kárpát-me- dencéből származó anyagában a sz a Bäcstopolyan ( Eszak-J ugoszlavia) gyűjtött réti zalékos rangsor hasonló volt (Micro- fülesbagoly köpetek vizsgalatanak eredménye tus arvalis 70,0, ill. 41,7 % ; Apode- MUS Sp. 25,0, ill. 38,9%. UTTENDÖR- Pitymys subterraneus 3 db 1,3% FER (1939) Németorszagban gyűjtött Microtus arvalis 160 66,9 köpetekben még messzebbmenően Apodemus sp. 35 14,6 dominäns elemnek talälta a mezei Mus musculus 4 1,7 pockot [es AHO (1964) Del-Finn- Passer domesticus 9 3,8 országból származó anyagäban Passer montanus 12 5,0 ugyancsak a mezei pocok, kisebb Carduelis carduelis 10 4,2 részben a csalitjáró pocok ( Microtus Carduelis cannabina 4 1,7 agrestis) volt túlsúlyban. Ezzel Fringilla sp. 9 0,8 szemben Irorszagban, ahol az emli- tett pocokfajok nem fordulnak elld,a — sss réti fülesbaglyok táplálékát elsösor- — Összesen 239 db 100,0% ban a vandorpatkany (Rattus norve- 15* 227 gicus) és az erdei egér ( Apodemus sylvaticus) alkottàk (FAIRLEY, 1966). Tehät az erdei fülesbagolyhoz (Aso otus) hasonlóan a réti fülesbagoly taplalékanak összetétele elsősorban szintén a különböző apró rägesälöfajok dominanciàjà- nak megfelelően alakul. Saját anyagunkban a 95 egyenként vizsgált köpet közül 73-ban fordul elő mezei pocok, eo 2,0 peldäny köpetenkent. Az össz-zsakmänyällatok köpetenkenti átlaga 2,3 volt, tehát csak jelentektelenül magasabb, mint a mezei pocok átlaga, ami annak kiemelt jellegét ismét aláhúzza. Telelö erdei fülesbaglyoknál SCHMIDT (1965) Magyarországon átlagosan 2,5 zsákmány- állatot talált köpetenként, SIMEONOV (1966) Bulgáriában gyűjtött ugyancsak téli anyagában ez a szám 2,2 volt, a réti fülesbaglyoknál jelen esetben talált szám tehát hozzávetőlegesen a kettő átlagának felel meg. A réti fülesbagoly madárfogyasztása általában az erdei fülesbagolyé mögött marad. Saját anyagunkban 15,5% -ban szerepeltek madarak, ebből a házi és mezei veréb 8,8% -ot jelentett. A többi, köpetekből előkerült madárfaj szintén a szabadban éjszakázó fajok közül került ki (lásd a táblázatot). A GRESCHIK (1911) által vizsgált réti fülesbagoly-köpetekben a madáranyag jelentéktele- nül kevés (1,9%) volt. AHo (1964) Finnországból ugyancsak nagyon ala- csony (1,1%) értéket közöl. FAIRLEY (1966) írországi anyagában madarak egyáltalán nem voltak képviselve. Irodalom — Literatur Aho, J. 1964.: The autumn food of Asio f. flammeus Pontopp. in the vicinity of the city of Tampere, South Finland. (Ann. Zool. Fennici 1, p. 375—376) Fairley, J. S. 1966.: Az indication of the food of the Short-eared Owl in Ireland. (Brit. Birds 59, p. 307—308) Greschik, J. 1911.: Magen- und Gewölluntersuchungen unserer einheimischen Raubvögel. II. Eulen. (Aquila, 18, p. 1—37) Greschik, J. 1924.: Magen- und Gewölluntersuchungen. Beiträge zur Kleinsäuger-Fauna Ungarns. (Aquila, 30—31, p. 243—268) Schmidt, E. 1960.: Migration and breeding of the Short-Eared Owl in territory of the Car- pathian Basin. (Aquila, 66, p. 89—98) Schmidt, E. 1965.: Uber die Winternahrung der Waldohreulen in der VR Ungarn. (Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden 27, p. 307—317) Simeonov, S. D. 1966.: Forschungen über die Winternahrung der Waldohreulen (Asio otus L.) in Nord-Bulgarien. (Fragmenta Balcanica 5, p. 169—175) Szlivka, L. 1959.: Data to the Winter Food of the Short-Eared Owl. (Aquila, 65, p. 348) Uttendörfer, ©. 1939.: Die Ernährung der deutschen Raubvògel und Eulen und ihre Bedeutung in der heimischen Natur. (Neudamm, p. 412) Einiges über die Winternahrung der Sumpfohreule (Asio flammeus) in der Baeska (Nordjugoslawien) von Egon Schmidt und László Szlivka Die Sumpfohreule zieht regelmässig über das Karpatenbassin dahin, aber von Jahr zu Jahr in recht schwankender Anzahl (SCHMIDT, 1960). Ihr Aufenthaltsort und ihr J agdre- vier fallen in offenes Gebiet, daher besteht auch ihre Nahrung aus den dort lebenden Arten. Aus dem Karpatenbassin hat schon früher GRESCHIK (1911, 1924) auf Grund von Magen-, bzw. Gewölle-Untersuchungen Angaben publiziert, später hat dann SZLIVKA das Vogelmaterial von aus Gunaros (Nordjugoslawien) herstammenden Gewöllen 228 bekanntgegeben. In der Zeit zwischen dem 31. XII. 1965 und dem 7. I. 1966 hat einer von uns (Szl.) in der Umgebung von Bäcstopolya 95 unversehrte Gewölle, so- wie einiges Bruchmaterial eingesammelt, aus welchen wir dann die Beutetiere ge- wölleweise bestimmt und ausgewertet Tabelle 28. Das Resultat der Untersuchung von Gewöllen, welche in Bäcstopolya ( Nord-Jugoslawien) gesammelt wurden haben (Sch.). Die Eulen hausten auf einem Hanf- Pitymys subterra- schober, welcher sich von Wohnorten neus 3 Stück 1,3%, ziemlich entfernt auf landwirtschaftli- Kroranuglarvalig 160 ,, 66,9% chem Gebiet befand; in einer Entfernung BE IN; von etwa 500 m breitete sich ein Luzer- APodemus sp. 354 14,6% nenfeld von ca. 40 ha aus. Grosse Scharen Mus musculus CAI IM von Haus- und Feldsperlingen benützten Passer domesticus DENE 3,8% den Schober als Schlafplatz aber an sei- Paste Rol tane io) 5,0% nem Fusse hielten sich auch Haubenler- Car A i : te 4 chen, ja sogar Stieglitze und Bergfinke arduelis carduelis 10 „ 4,2% gern auf. Während der Sammelperiode lag Carduelis cannabina 2 1,7% eine dünne Schneeschichte am Boden, die — Fringilla sp. RR 0,8%, Temperatur schwankte zwischen —8° und +2°C. = Laut unseren Gewölle-Untersuchungen nahmen einen weitaus dominierenden Zusammen: 239 Stück 100,0%, Platz die Feldmäuse (Microtus arvalis) ein, welche die Eulen vermutlich auf dem nachbarlichen Luzernenfeld erbeuteten ; an zweiter Stelle standen — den übrigen Arten gegenüber ebenfalls hochwertig — die Waldmäuse ( Apodemus sp.) (siehe Tabelle 28.). In dem aus dem Karpatenbassin stammenden Material GRESCHIK’s war die prozentuale Rangfolge die gleiche (Microtus arvalis 70,0, bzw. 41,7% ; Apodemus sp. 25,0, bzw. 38,9%). UTTENDÖRFER (1939) fand in den Gewöllen, welche er in Deutschland sammelte, die Feldmaus noch weitgehender als dominierendes Element vor und im Material von Ano (1964) aus dem Süden Finnlands war ebenfalls die Feldmaus und in geringerem Masse Microtus agrestis im Übergewicht. In Irland hingegen, wo die erwähnten Feldmausarten nicht vorkommen, bestand die Nahrung der Sumpfohreulen hauptsächlich aus Wanderratten (Rattus norvegicus) und Waldmäusen ( Apodemus sylvaticus) (FAIRLEY, 1966). Die Nahrung der Sumpfohreule setzt sich daher ebenso wie die der Waldohreule in erster Linie aus den verschiedenen Arten kleiner Nager zusammen. In unserem eigenen Material sind von den 95 einzelweise untersuchten Gewöllen in 73 Gewöllen Feldmäuse vorgekommen, durchschnittlich 2,0 Exemplare pro Gewölle. Der Durchschnittswert sämtlicher erbeuteter Tiere betrug 2,3 pro Gewölle und war daher kaum etwas höher, als der Durchschnitt der Feldmaus, welcher Umstand noch eindrück- licher die Dominanz dieser Art beweist. Bei überwinternden Waldohreulen fand SCHMIDT (1965) in Ungarn 2,5 Beutetiere pro Gewölle, und in dem von SIMEONOv (1966) in Bulgarien, ebenfalls im Winter gesammelten Material betrug diese Zahl 2,2; die bei den Sumpfohreulen im vorliegenden Falle gefundene Zahl entspricht daher ungefähr dem Durchschnittswert dieser beiden Ziffern. Die Vogelbeute der Sumpfohreule steht im allgemeinen hinter jener der Waldohreule zurück. In unserem Material befanden sich 15,5% Vögel, hiervon fallen 8,8% auf Haus- und Feldsperlinge. Die übrigen in den Gewöllen vorgefundenen Vogelarten waren eben- falls solche, die im Freien zu übernachten pflegen (siehe Tabelle). In den von GRESCHIK (1911) untersuchten Sumpfohreule-Gewöllen war die Vogelbeute nur geringfügig vertreten (1,9%); auch Ano (1964) teilt von Finnland einen ganz geringen Wertsatz mit: 1,1%. In FAIRLEYSS (1966) irländischem Material war überhaupt keine Vogelbeute vertreten bo bo ve) A FEHÉR GÓLYA ELTERJEDÉSE DELKELET-ERDELYBEN 1962—63-BAN Kováts Lajos A fehér gólya elterjedésére vonatkozó vizsgálataimat Erdély délkeleti részé- ben a Maros Magyar Autonom tartomány területén, azaz Gyergyó, Csík, Ud- varhely és Háromszék rajonokban (megyékben) 1962 és 1963 nyarán végez- tem. Eddig ott ilyen vizsgálatokkal senki nem foglalkozott. Munkámat 1962- ben VI. 15—VII. 26. között a fiókanevelés időszakában végeztem Udvarhely, Csík és Gyergyó rajonokban. Így az évi szaporulatra vonatkozó adatokat is begyűjthettem. 1963-ban tovább folytattam VII. 25—30 és VIII. 14—17 közt Gyergyóban, Felső-Háromszéken és a régi Udvarhely rajonhoz tartozó Erdő- vidéken. A kérdéses területeken — a szokásos kérdőíves módszertől eltérően — motorkerékpáron, mintegy 2000 km-t utazva, összesen 110 helységet kerestem fel személyesen, amelyek közül 10-ben találtam fészkelő gólyákat. Sajnos Gyergyóban — a Maros felső szakasza mentén — a közbejött akadályok miatt csak két helységet látogathattam meg. Az 1962. évi községek szerint felvett adatokat táblázatba foglaltam össze (29—31. táblázat), míg a 32. táblázaton mindkét évi (1962—63) megfigyelések adatait közlöm. A vizsgált terület földrajzi jellemzése helyett a mellékelt térképvázlatokat közlöm, amelyből kiderül, hogy a Keleti Kárpátok nagyjából északnyugatról délkeletnek húzódó hegyláncai közt elterülő völgyrendszerről és a Hargita vonulat délnyugati hegy-, illetve dombvidékéről van szó. Munkám végzése során az egyszerű fészekszámolás mellett arra is töreked- tem, hogy a gólyákkal kapcsolatban olyan értelmű adatokat is gyűjtsek, amelyek nemcsak a gólyák jelenlegi fészkelési körülményeinek tisztázására alkalmasak, hanem az emberi kultúrához való alkalmazkodásukra is többé- kevésbé fényt derítenek. Kutatásaim során a gólyaszaporulatokat károsan befolyásoló tényezőkre is felfigyeltem. A költőterületeken a felnőtt gólyaállomány általában zavar- talanul él. Az egyedek pusztulását többnyire villanyvezetékbe ütközés, a madarak közti kemény fészekharc és — igen ritka esetben (Csíkcsatószeg) — a lelövésük okozza. Fészküket csak kivételesen háborgatják. Az új nemzedék fejlődési körülményeit vizsgálva azonban — a tojások lerakásától a kirepí- tésig — az tapasztalható, hogy az utódok jelentős része elpusztul (lásd a 32. táblázatot). Ennek okai között az alábbiakat említhetem : 1. A tojások vagy a fiókák a fészekharc közvetlen áldozatai lettek. 2. A kikeléstől kezdve gyenge életképességű vagy a fészekharc alatt megsérült, vagy egyéb külső körülmény (hideg, táplálékhiány, fészek- paraziták) miatt legyengült utódokat a szülők eltávolították. 231 Jo gmazsnd JJ8I? DIBYNOZSI A % jugjezs ÁUOJOIJ W x (Sert) BA[BJIBLI | 6 (rusorog) BATBFIOpJOgHSPoH | 8 (tuszı) J9q98z1oqu97S | L (nta) SZIOPATOMHYZS | 9 (ered) elgpAfeypzg | G (148049989) BA[BJONOSI | PF (eresopog) BATSJSOPTOAOSIV | £ (ey) eyÁJV | g Me) N sozASolkSoW 94e 9-JI0A WAYIZSIT souru pemaiodezs BUIeZS ABXOIJ JIOGOply BUIPZS X0Se[07 3JOGOPIX BUIEZS MENO Ol9 Le > (espTv) BVATBIJS?GV = 1259 SEUI eJ SB UITEZS SENZSIP S3ÂT9pPUISZ sadaJlaso AUQUIIN yoındy uU94-396 7 JeInaodezs aay 49289] V 19289] uelyeye] 19259] SBAIOS I 19289] SPÂIOS & UIEZSIOS S9sApoH U9Q-2961 PRupworpmokjob uolni fijoyavapn) WCQ? “66 232 ueg -NI8]J B M9ZS9J }[OA wou I1-79—IG61 x (sol op 9u920) BSTBI9BIETY. (sns op gu90) BABIES. (pue) purHO (tu9JoaıN) VATBZSOPIEN (tussnw) 10504 N (SIUII.IRIN) U0}.1BU1}U9ZS pOLOULO FT (erin) BATBJSBADY (ruo$r19) yevedst10 yy COSTA 3961) [0904 SOW xx SUOM % mSngarg) SOUOJ.IBIN (1Sertg) BATBFIBLA (Sert) BATBFIGLA 233 ÿ / / (198$) BA]BJSBIpueuguIOY | ez £ / / (sre) prAuessoy | pz £ / N (rerur-tuogumuaog) BATEJQUIBTEISIM | 87 (LT ‘TA 7961) 7 72 / N (treu-tuogumaog) -Id9 gsou1 4092595 V & * Bapeyquiepesksen | ZZ / T 126 / / (meg) 1999dqu9zspo9 10010] / 3 < / / (1u9199g) 1999dquazspoiowroH | IZ (IE ‘TA 8961) 14rdo JSOUI JONZSI] W ax / N / (n99994) SIOM x 4% * 2222.12 20% v / / (ruo$g1O) BATRJSOIBAPOIOUIOF | GT pel S laslss| oie)" |e) 2/2) 8) sl] lele 3 gelo |EBSIES| & |: Be ee a ee S S| EPs’ Ea Alisea a. B sazhSolsow oe = | 7 a > es = Sasha See se ees SIE IR Tresen FEE o|è | + 5 yondy = u9q-%967 | u9q-2967 yemmaodezg _ aslo 29289] V DSDIDIÁJO[ 10201901 "68 4 ne] N (medutg) [9dyuszsp910WwoN (medurg) jgdyquszsp910woH (medurg) [Bdquazspo 1010 (medurg) [Bdquazspo1Quio Fy 10903 Sour 8198 e ‘qmdo fa) OIQSOY NOZS9J V 4 * (medugg) [gdquozspo10u1oH (medung) [edquozsp910W10F] (medurg) jedquszsopowor (medugg) [edquozspo10w1oH (medurs) [gdquozspo10woH (medurg) jedquszspo10woH | LZ egomdo / sole] reuueÂr) (ruonogg) Apx9zs[N | 97 IE | Zus | - | “|| =] -| lata Me ME ae ME er ee TE BEREIT ee a 1 | | ae | | FRE | OS | ae 1 ie Fa ei le Ss ER ROTA 5 § 3 . 2 49920010 ‘HBIIBN le PA -nzs Y ‘Inyzsndjo eyory zsednso gp PF 7 yyepe Yesopry 17204 / | ¥ RE. (medurg) 9-01 — I ‘unl ‘2961 x * [gd yuozsposowoH CEE A / / (medus) QAUIJ IPBABZSIN % * redquozsporotuo Ft AO PEI See Vy ‘To yngzsnd eyory zsednso gp g yyeruu Bopry B 999204 Gt iN all Dea / / (medurg) 9-07 89 I “unl ‘3961 x x [8dyuozspos0woH (ez ‘TA 7961) do goy / / / (medurg) -Z59J 8 SIPUIUL SON x * [ed u9zspo 10107] 19 yegmazsnd WET DABYHAZSAJ B A | ee em | / / (medurg) 99917 so SV(09 V % * * 1gdyuozspo1owoH | SNS ar lan) AS a el iaia lem ee g BE |B BRR | sue Soe a) ele 3 del ¢ | Be| Be] = B pr Ri e = lg a à | g|°S|F2 £| 8 AAA EE B sozkSolsay Ga = = er |: Ee u © © © sgsAToH TÈ = 8 Lu Lu n è | à > > 3 yoındy u9q-396F Jeinıodezs DÂ[OU 49289] VW DSDIVIÁJO[ TOZDIGDI "68 36 N SGA TT A FAI CGI Sa ioe ee I. = al 8 a HA || SSI n Ò 5 F pr = B] ® yaındy udq-Z96F yeinıodezs okay 49289] V u3g-Z96T pfiupworppfijob volmi yis 10291997 "06 238 € / / (noor)) 9S0ISOHISO | OT p / / (ruepnorg) BAISHSPSHEIEN) £ / / (ruomorg) BAT PEUT) ra Ù / / (ruemorg) a 3 ne 0) € / / (ruepnörg) CATH PPE WADED € G / / (ruomorg) BATEJO PULITO RG / & | & / / (nroay9) BATRIJSOQIOSAISO | 8 OST2E9F «39PpossAnzag “ e ue elyedoygf Augpjod T uagq-Z961 ‘4[0A 91839789] / / / (maey) s919 USI U9q-T96T x * SOYBIHISO Ù / / (moe) SOTRDISO) | L / € / / _ — (Swyprn) SBIBPBUTYISOC 239 / I < / / (onw-efrrdo y) worderysiisg | TT sopndopoz 3 / / (n9919) DAOU OSDBIBS() OSOISOYISO, | / / (no919) OSDIS9HIS() / ET E / / (901) SRO) ő j / (19019) DENISE ÿ / / (neat) LIMES LES) / € / / (near) ae Vat a) IT? yeypngzsnd / 6 I / / (n9919) J98I? DIBYNOZSI ] % a OSDISOMIS() ky n Fr pi © 3 rh n Q N o Ri Ty = [5°] u Rel Peo a ale a SS =} wo | So i n = N 5 la) B & © ©: RE 6 az 9 3 2 55 = o = ka = = Ei q a a El [555] 2 | 3 dARI : sozhSolson Gel a | oe a > = = SosA[0H Sl» lee 2 a @ S| s a Ci = © © © — =} [CS n Pr F pr a © n © 5 Pa | e jomdg u9g-3967 JeInaodezs aklay 49289] V 40 psppogfijof mzvigvi "08 À / ' / / (ruorpa9urg) ÁTVADIJUSZSAISO / I € / / (tuom.aourg) ATRap]uozsyIso / p / / (tuopaourg) ÁTVATAJUSZSZTISO | ET (utposrr) pososz / € / / (onto-80mMo101]) -yIs) Sepyepeagy 8po19Z8YIS) / E / / (on1-80 mor) BPOI9ZSHIS() uejyey È -8] N9ZS9] ® BIOZR ‘49999191 U0q-696T / NEN (onto -80IMO.191]) yeldey 41450 ind y x x BpalOZSHISO qmazsndjo ueq -0IBYNOZSI] SOI9 ZU Auepyed 1459 ueg -UOZB “441 ONZSYF / / / (onto-Beo moter) ied T Sopyepeiy + = BpaIOZSHIS | ZI s9mdo[91 v / / (onr-efrdo y) nAoU wleopay [:1910) (6 (tub: 13/0) WPT “289 JOOIBYYOZSIJ / Me ee ie / / (onto-e}qdoy) Augwey 8 uednsy + 8 eo0[dey ISO See es ee SS ee 241 16 Aquila I v / / (nıquumurg) DIUITJUSZSÍHISD i & € N / (nrqumqurs) AIUUTJU9ZSHIS() B93qOpo] IBYIA B ‘in ASe TEA VN9LJ P oN ay / / (niquagutg) ‘qoyNyzsej MOPAIH x * Q1UZUIZSNISOA G / / (nq cary UTg) QIUTZU9ZSKISA) / P / / (n.ıq ung urg) QIUITZUOZSNIS{) / j € / / (nrquurqurs) yuoF JUIN + * 9LUUTFU9ZSNIS/) ‘18 919 -zsnd yyerw Sopıy / I È / / (naquarzutg) B uglopa "TA "7961 x * OIUT}UOZSHIS() I 6 / / (nagurzurg) QIUNZUOZSHIS) | FT FR Sd os De IE oa aes 8 È i Le] po o er u = N = = B Do © o. va GO | | BS BS, & | e E aa ge Wea, A ME QE Eza a Zelle ica ae le LI GS se cles i O EEG 3 sozkSalSoWw Bal oe = as |) lar a > — = S9s EH | ae cl El a ta 8 | È e = = FS N N N N le es ml om | & © | & RETE yoındy u9q-3967 YeInıodezs aAIay 492859] V 42 nspynyhjof wzpıg ag À oAuguu -ZOYJOAQY DIBUNOZS -9} 04.189 UBZSSOH % 79989 BqoQIBy soAZay 10gs9mdoy x / / / * ő) £ / / pi € / / P / / £ / / I 2 là / * / ji & & / I F / I 7 / / I a & res / I a & = Fr = (uorunsugg) UOUIIS}USZSHISO (uorumsutg) UOUUISFUOZSMIS() (uorusuts) UOUTIS}UIZSHISO (uorunsurs) UOUNSJU9ZSYIS/) (uorunsugg) UOUNSIJU9ZSAISI (uorunsugg) UOUISZUIZSNIS() (uorumsutg) UOUISZUIZSNIS() (uorunsung) UOWIISIU9ZSNIS/) _ (uorusutg) UOWISYZUOZSNIS{) (uorursurg) UOUNSFU9ZSAIS/) (uoruumsugg) uounsyuszssIsg | SI 243 * «o _ n e / / (ernfee9) 910707882159 / oe ak / / (etmje990) Ox[9197ESOMISO / G € / / (emir109) 0X[OI9FESONISO | 91 / I F / / (uoruisurs) UOUIISJUOZSAIS) I G i / i (woruursuts) UOUIISZUSZSÍIS é € / / (uoruumsurg) UOUUIS}USZSYISO G i) / / (uorursuts) UOWISZUOZSNIS/) / E / / (uorunsurg) UOUIISZUSZSÍ[IS po ie 2 SN Le] Do Do es u = N 5 5 8 © o. ES na a e i a ence lacs Ele Bee e] à EU MEME RS SRE Ma CS A ee RARE E = sazASolsow > el » le a = > > Sash[oH ES fe: Sie ee |: | 5) E): oe o | & "| Be q0mdo U9g-%96} Jemaodezs oAjay 419289] V 44 DSDIVIÁJO[ 1021190? "08 A LT Zz € / / (eIiquiA) SOASAOANISI / I 8 / / (erquaA) SOQOIOA MISO a € / / (eIquIA) s0qoIOANIS) LE ee et: / / (emiz9490) 819797880189 È p / / (ern} 2909) 931979788980) / ae 8: ES / / (emo) 919797889180 (MIRE / / (emg309) 9H[9F9FBSONISO pe yeyngzsnd U9G9IZINI9AON Sop / G / / (emíieJ99) -1y 8 u9lop QU TA + * 919997869809) I È / / (ermfg309) M0 7689 NS) Ù / / (emfp190) 3 0X[990FPBSO HIS) o] 11959 uoq I 17 / / (eınje999) -zoy D18Y seloy ABW y 5 OYTPIOYBSONIS/) = — ra — 245 / r / / (areut mpreusng) PRUSNINISO / 7 2 / [| (oxeur [npeusny) prusnINISA 797704 -rael IIB1Y0S 992897 / I & I if / (oreut mpeusn]) 8 ‘no! ugs9y » pRUSnINISA mp / / if (oreut mpeusn -2459 ‘900 UOS9W % * peusnqyIisg I Pp / / (oxreuux mpeusng,) psusnyyIsj) U9q-'AQY BsepeUIey yoyout 8 NUIZSO]BA ‘qm9zsndjo 8917 gpF ‘H91Z0PMIP You / 12 I / / (au mpeusn) SALOON ZO * P9VUSNINISA | 8I p / / (ergé ) S9{919A IS) ARS ne tar NE e | & SR m È Lai ee O ce ide eee _ Sel § (ESE & | es Fd ore lee EE Si o ME E else ai alia aa | eel) cele i saz Salsa alt = a 2 || BySIATOH SHE ee Soh Sates 14 Le =| S| 8 me | + | à ; A nale yoındy Uaq-%96} Jemaodezs okay 197597 V 46 vspanifijof 102m1901 08 À 247 Jo yeypnyzsnd / I (oreux Inpeusn],) JIRIR DIBYNOZSIA + pRUsnNIMISA & t Zz (oaeui mpreusn,) prusn MIS) MUJAIA 709 -IBy AUQUOH UOBI / (oreur mpeusng) EN bee eza ROSS UE PRUENISTIEN / i Z (oreut mpeusng,) pRusny Isp / € (eeu mpreusn],) pRusn]yIs) / € (oreur [npeBuUsn ) pRusnyyisy WNZS9N UBSSB] UZI SI HAZS9J 1 (2geui Impeusn],) B ‘9994Z04.19 UNSOY » + PRUSNIMIS() Jo Yous yoyouLIoAS e ‘nurzs “OPA 989[04 GP Z +4 a In Tezey (a.reux npeusn]) -BUTBZSSEIRWU IT % eh prusnyAIS) F (oreur mpeusn],) pRusnqyIsg i è £ (axeur mpreusn],) peusnayisg BIYYPBIBUI -xpozsoJ e BZSSIA rel omzs YıAS9 ze uso s 8Jqopa] [97S ® / 12 / / (TuswuZoj)) 4942897 SBHOLI I V x * SUIAZONSIED. | OG sof[o} ws 792597 / / / (nou mpreusn],) B ‘4972019 UQSIM % * prusngfn DR & / / (nou mpeusn]) prusngfg (92 ‘ITA 2961) xosoqou 9 ‘QU AAO j / / (nou pnpeusn y, 8 ‘07301104 JASON è * prusngfg / I € / / (nou [npeusny) peusnyly | 61 & £ / / (oxecu mpeusng],) PBUSNIHISA I 7 / / (oreux mpeusn,) peusnyyIsy ky n an pr © Hi un Q N o pr Kar = 72 u se|S lala S|E | IS sil | Fl ela] a £ aN S & © o = da 5 N a & = 2 © ©: = SEI 3 I|EsıEs| =] es | ee ee e ze © 97 A s PA PS pr È a n at ® ed D © a 3 (I = + + [CS + A u È 5 n n sozksolsoW Fe + + Lal n = =) > FOSATOII ; < o. 2 mn na È oni i o =. pr o N N N N = 5 Dr n = fi = > è | 8 scie 10md9 usq-7967 7emiodezs oAJOy 49289] V 48 vsppogfijo[ mzvigvi 0g À (rusgosoA) quiseao£3I10 fr) | 7 (ruasng) npezlno Assad yy (ruosng) n[ex{no 31940 (ruosng) npexfno ‘3194 (ruosns) nrepino4ñio 41) (ruosng) npexfno ‘3104 s9zABalsam ‚Daey 9-JI0A 219192594 i er an IT i sai r YT a A ur i B 1 káli + 4" LEA ee}. ST gi: MRO, Sf * ae i tr) } on da À a VASO) ! TA Dy) ag Aa MRS! @ A ar ne? u’ ; rue a he", à rat rn u“ Dre i Li 4 ~~ rae iv "TEL. Ms i a de ae 3 Jar a eu pt ‘ Ù dd "1 f AE Lei v aT LPS 4 A tì È “7 3 7 Ç c J > a x ” ® J à E > Nr # cs. i . NIE, Na; i uz ha. + = 1 ‘ i + í bo Less. Un 4 * « u + x 41 ; Soma ” NOTA L i I i “ fi À 1 1 MORIRE À AS Fi "à 2 Pen 8 bj ER i d 1 vr. s Ng? à FA A x PTE RE TON ) oud + eee ne ws. — LA fs È Ve. > i ú n Pa). i à: avs iS 9 1 È és uf, 02. ell) o + TT Y Ur” À pare ? » al PAT ia ii ir 7 Fe i, 1 Li PC re y re È ee di { 4 A ATALA » , Di DeL ) ua "ve 14 # NÉHÁNY ADAT A GERECSE-HEGYSÉG RITK ABB MADARATROL Dr. Saghy Antal A Gerecse-hegység a Magyar Közephegyseg északkeleti darabja. Jöl kive- hető természetes határai nyugaton a tata-dunaalmäsi, délen a tata-bicskei törésvonal, míg északon a Duna-völgy, majd keleten a dorog-piliscsabai völgy. A kevésbé ismert hegységeink közé tartozik, madártani szempontból is, pedig madárvilága igen gazdag és változatos. Különösen ragadozókban való vi- szonylagos gazdagsága érdemel figyelmet, amit sűrű erdőségei, hatalmas szik- labércei mint kitűnő fészkelőhelyek, valamint a hegységgel t6szomszédos lapályos területek és a Duna árterületeinek jó táplálkozási lehetőségei bizo- nyára kellően indokolnak. Az alábbiakban mintegy 30 évre visszanyúló fel- jegyzéseimből közreadom a ritka vagy ritkább madarainkra vonatkozó elő- fordulási adatokat. Aquila chrysaetos (L). 1953 szeptemberében Lábatlan környékén egy sérült, rendkívül erős, fiatal tojó példányt fogtak. SZEKERES JANOS nyergesújfalusi tanár tartotta kb. egy hétig. A madár napi adagja egy kifejlett macska, vagy ennek megfelelő mennyiségű hús volt. Egy heti kezelés után (lőtt és ütéstől származó) sérüléseit kiheverte, s a Hortobágyra került. Haliaeëtus albicilla (L.). 1939. szeptember elején elejtettek egyet Lábatlan határában. — 1940. január 11-én WILLERDING JózsEF-fel álltunk a lábatlani szivattyúház tetején, amikor egy hatalmas rétisast látunk a Duna folyásával ellenkező irányba repülni. A sas egyszerre csak körözni kezd a zajló Duna felett, s egyre lejjebb ereszkedik. A 16 X -os távcső azt is pontosan mutatja, hogy mire pályázik. Egy vadliba lebben ki a jégtorlaszok mögül, s kétségbe- esetten igyekszik menekülni. A nagy madár méltóságteljes szárnycsapásokkal üldözi. Irányunkban, kb. 400—500 méterre tőlünk egyszerre a levegőben el- kapja a libát. A holtrarémült állat kiterjesztett szárnyakkal, lógó, félrebillent nyakkal, mozdulatlanul függ a hatalmas karmok között. Majd a sas súlyos terhét rövid repülés után leejti a vízre, mely élve tűnik el a jégtorlaszok mö- gött, míg a sas tovább vitorlázik. Ez. volt első találkozásom élő réti sassal. SZEKERES JANOS 1954. április 4-én látott egyet Nyergesújfalu felett elvo- nulóban. A Gerecsében fészkelését bizonyítani nem sikerült, még valószínű- sítő adatunk sincs erre vonatkozóan. Aquila helica (Sav.). Gombáspusztai fészkelését SZÜR JOZSEF erdész értesi- tése alapján SZEKERES JANOS tanár állapította meg, aki 1954. V. 16-án egy fenyőfán lakott fészkét találta és ugyanitt tollait is szedte, melyekből a Madártani Intézetnek is küldöttünk, s dr. PÁTKAI azokat parlagi sas tollainak határozta meg. — SZÜR JÖZSEF szerint ez a fészek évek óta lakott volt. — SZEKERES JANOS Nyergesújfalun 1954. áprilisban egy alkalommal, szeptember- ben pedig két ízben látott átvonuló példányokat. — DR. PATKAI IMRE 1958. 18 Aquila 273 március elején látott egy példányt az Asszonyhegy felett. Ugyanezen időben a süttői Erdészethez is került egy elhullott példány, melyet BÜTTNER GYULA erdőmérnök a Madártani Intézetnek ajándékozott. Szűcs LAszLö erdészeti szakelőadó 1960 tavaszán három példány légi játékát figyelte meg a Nagy- Tekehegy felett. Hieraaetus pennatus (Gm.). 1954 június 19-én ejtették el egy példányát Nyergesújfalu környékén. A madár életben maradt. Mell- és szárnysérülése volt. SZEKERES JÁNOS értesítése alapján a sast megtekintettem, és ennek ered- ményét a Madártani Intézettel közöltem. — A Gerecsében fészket nem sike- rült felfedeznünk, s ezen egyetlen bizonyító példányon kívül egyéb adatunk vele kapcsolatban nincs. Falco cherrug Gray. A Gerecseben szórványosan költ. KULACSY JÁNOS sze- rint Pusztamaróton (Kis-Gerecse) 1936-ban elhagyott köbanyäban fészkelt. WILLERDING is gyakran megfigyelte. VASVÁRI és KEVE szerint Bajotnal az Öregkö-sziklän feszkelt. Keve költési időben találta tollát a Pisznice oldalà- ban. Magam 1943. V. 15-én a dunamocsi szigeten figyeltem meg egyet. 1953. júliusában dr. PÁTKAI Imre Süttő környékén latta. 1954. augusztusában Szomsas LASZLO ejtett Banyahegyen egy fiatal tojó példányt, mely kitömve a Madártani Intézet gyűjteményébe került. — SZEKERES JANOS tanár 1954. májusában négy fiókás fészkét tudta az Öregkőben (Bajót mellett), ugyancsak három fiókás és egy tojással Nagy-Somlyó hegyen (Dunaszentmiklós mellett). Köpeteket mindkét helyről hozott s azokat továbbítottuk a Madártani Inté- zetnek. Tépőhelyein túlnyomórészt ürge-koponyákat talált SZEKERES, vala- mint ürgeszört, de fogolytollat is. — 1955-ben február 27-én hallotta először hangjukat SZEKERES JAnos. Márciusban többször jelentkeztek a bajóti Öreg- kő táján. Április 2-án ugyanitt a tavalyi fészek helyén a sziklafalon egy kb. arasznyi átmérőjű kis gödör volt kikaparva. Április 23-án 3 tojást látott itt — de lehetett több is, színük barnás, téglavörös —, hegyükkel összefelé állítva. A tojó ülte a tojásokat. Ez a fészek SZEKERES szerint kb. 10—12 éves. Az öregek az összes észleltek között a legvilágosabbak, pofaszakáll nélkül. Ezzel szemben a Pisznicében észlelt kerecsenek szinte egészben feketék, pofa- szakállal. Egy pár fészkelt még a Nagy-Somlyón (Gombás-puszta) és egy pár a Feherkön (Héreg mellett.) Érdekességként említem, hogy a bajóti Öregkő fehér kősziklás, míg a Pisz- nice vörösmárvány. Az öregkői madarak világosabbak, a pisznic ‚eick sötéteb- bek. Vajon a környék árnyalata, vagy a madarak tollruhájának a környezet- hez való alkalmazkodása teszi-e? 1958. március elején dr. PÁTKAI IMRE ismét észlelte egy példányát a Teke- hegy oldalában. Szomsas LASZLO szerint a Fehérkőn, a Gerecse déli végénél minden évben költ a kerecsen: legutóbb 1959-ben figyelték meg. A Hajagos nevű, Héreghez tartozó erdőrészben 1959-ben egy ötös fészekaljat találtak, ugyancsak SZOMJAS LÁSZLÓ közlése szerint. Falco subbuteo (L.). A Gerecsében fészkeléséről nincs tudomásunk. 1953. júliusában dr. PÁTKAI IMRE Bikolpusztán látta búzakeresztek között vadász- gatni. Falco columbarius (L.). SZEKERES JANOS Nyergesújfalu környékén 1954. január közepe táján észlelt egy példányt átvonulóban. Buteo rufinus (Cretzschm. ). A Gerecsében egyetlen példány került csak kézre. 1944. IX. 13-án ejtette Fioza FERENC erdész. Mär romlottan kaptam kézhez s így elküldeni sehova nem tudtam, így három testhelyzetben lefény- 274 képeztem és a képeket küldöttem be a Madártani Intézetnek. Mérete : teljes hossza: 590 mm; csőrhossza: 25 mm; szärnyhossza: 455 mm; kiterjesztett szärnyhossza: 1500 mm; farkhossza: 270 mm. Pernis apivorus (L.). A Gerecsén 1944. V. 29-én ejtett Ficza FERENC egy példányt, mely jelenleg kitömve birtokomban van. Több előfordulása, feszke- lése nem ismeretes. Milvus migrans ( Bodd.). Lábatlanon számtalanszor megfigyeltem, amint méltóságteljes szárnycsapásokkal érkezett a Bersek-hegy felől a Duna fölé. Itt hosszú ideig vitorlázott a víz fölött, majd lecsapott s utána visszafelé vette útját az erdő irányába, ahol feltehetőleg a fészke volt, bár erről biztos értesü- lést nem szereztem. — 1943. VII. 29-én a neszmélyi szigetek között vadász- tunk, amikor a sziget derekánál a víz felett álló nagy fűzfákról egy fiatal pél- dány rebbent fel, melyet elejtettem. Bubo bubo (L.). Vezér KÁROLY erdész 1915-től egészen 1927-ig minden évben, tavasszal hallotta hangjukat az Asszonyhegyben. 1915-nyarán, őzhí- váskor mindkettő feje felett repkedett kaffogva, olykor szinte fogható közel- ségben. 1927-ben az uradalmi kocsis meglőtte az egyiket. Ezt élve hozta haza. Ezután eltűntek. — 1935 táján SCHENKENGEL FERENC-nél, Süttőn egy, a kő- bányákban szedett fiatalt láttam, mely kb. egy fél év múlva, a meg nem felelő táplálék miatt elpusztult. Irs. APRILY ANTAL szerint, Süttön, a Kessel kő- bányában 1928—1936 között járt egy pár. Ennek fiókáit is szedték. — WIL- LERDING Lábatlanon a Sárkánylyuk bányában 1941. XI. 11-én és 29-én hal- lotta hangját, 1943. III. 14-én és 15-én újra észlelte, és 1943 október hóban egy példányt ejtettek ugyanitt, amelyet kitömve magam is láttam. — 1960 tavaszán Szücs LÁSzLó szalonkahúzáskor hallotta hangját, a pisznicei kő- bányák felől. Monticola saxatilis (L.). A bajóti Öregkő környékét részben a kövirigó fész- kelése miatt nyilvánították védett területté. 1937-ben fiatal példányát figyel- tem meg a süttői Diósvölgy kőfejtőben. Ritkán kerül szem elé, úgy látszik a kőfejtők munkájával járó zaj és mozgás nem kedvez elterjedésének. A tardosi vörösmärväny bányákban nem észleltem, de Szomsas LÁSZLÓ sem találkozott velük, ugyanitt. Nucifraga caryocatactes ( L.). TórH GYULA erdész a Pisznice alatt 1955. feb- ruár 8-án figyelt meg egy példányt. Prunella collaris (Scop.). 1941. II. 6-án ejtettem egy példányt a lábatlani cementgyár területén, mely VasvARI szerint a törzsfajtának bizonyult. — 1941. XI. 9-én WILLERDING JÓZSEF újra megfigyelte a Sárkánylyuk bányá- ban. Szerinte egyes hidegebb teleken nagyobb csoportokban jelenik meg ugyanitt. — 1946. telén ismét észlelt 2-3 példányt a lábatlani cementgyár területén. Tichodroma muraria (L.). A Gerecsében a ritka vonulók közé tartozik. WILLERDING JÓZSEF az első példányt 1912—13-ban a lábatlani Fekete-bányá- ban gyűjtötte. A másodikat kb. 1922-ben a Bersek-bányában. A harmadikat a Sárkánylyuk-bányában ; a negyediket szintén ugyanott. A negyedik példány szép piros színezetű volt. Az ötödik, ugyanezen bányában ejtett (1940. II. 18.) példányt VasvArı MikLés a Madártani Intézet néhai főadjunktusa 1940. II. 21-én kelt levelében nyugtázza, mint beküldöttet. — 1941. XI. 27-én WILLERDING a Kecskekőben észlel egy példányt. — 1942. XII. 3-án, 1943. X.31-énszép hímet lát; 1943. XI. 27-én egy élénkebb és kettő fakóbb színezetű példányt észlel; 1944. II. 17-körül gyakran látja az említett mészkőbányák- 18* 275 ban. — Süttön ifj. ÁPRILY ANTAL-nál egy kitömött példányt láttam, melyet a régebbi években a bányákban ejtettek. — VASVÁRI MikLés főadjunktus 1940. II. 14-én kelt levelében így ir: „A hajnalmadár (Tichodroma muraria L.) megfigyelése is igen becses. Vajon hol fészkelhetnek ezek? Van egy régebbi adatom Esztergom környékéről április 1-i dátummal (!), ez már elég késői. . ." — A süttői kőbányákban MAJoR ISTVAN bányamester megfigyelése szerint zi- mankós idő előtt jelentkezik. Észlelték a Dunaalmás- környéki kőbányákban is. Bányahegyen HORVÁTH ENDRE kerületvezető erdésznél láttam 1943-ban egy ezidőtájt ejtett és kitömött példányt. A tardosi vörösmärväny bányákban is ismételten észlelték. Bár nem tartozik szorosan a Gerecséhez, mint érdekességet említem, hogy az esztergomi Bazilikában is megfigyelték egy-egy példányát, sőt 1957-ben kettő szedegetett téli időszakban a falakon és a szobrok hajlataiban. Tetrastes bonasia (L.). 1936-ban id. WILLERDING JÓZSEF előtt kelt két pél- dány a Gerecsében. — Bár nem tartozik ez sem szorosan a Gerecséhez, de érdekességként és valószínűsítő adatként említem DR. VASVÁRI MIKLÓS 1942. I. 15-én kelt sorait: „... Egy barátom császármadarat lőtt a közelmúltban Esztergom mellett; Pilismaróton pedig akkoriban szintén láttak egyet..." Dryocopus martius (L.). 1937 nyarán a kis Gerecsében több ízben láttam és hallottam is. — Villerding 1943. VI. 13-án észlelte a lábatlani erdőkben. Szerinte majd minden évben fészkel itt egy pár. — 1960. äprilis-mäjusban SZOMJAS LÁSZLÓ figyelte sikeres költését Bányahegy környékén. Irodalom — Literatur Agárdi Ede: A hajnalmadár Magyarországon. Aquila 1952—55, p. 287. Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. Bpest, 1906. Holényi László: Gerecse utikalauza. Sport és Lapkiadó. Bpest, 1959. Hopp Ferenc: A dorogi járás madárvilága 1935— 1960. Dr. Keve András: Magyarország madarainak névjegyzéke. Bpest, 1960. Lovassy Sándor: Magyarország gerinces állatai. Bpest, 1927. Dr. Patkai Imre: Ragadozó madaraink. Nimród kiskönyvtár, Bpest, 1947. Dr. Vertse Albert: Magyarország ragadozó madarainak röpképei. Aguila 1935—38. p. 724. Data covering more scarce birds of the mountains of "Gerecse? by Dr. Antal Sághy The mountains of "Gerecse?" form the North-Eastern part of the Hungarian Central Range of Mountains. Its natural confines may easily be distinguished: in the West the line of the valley of Tata-Dunaalmäs, in the South that of Tata-Bicske, while in the North the valley of the Danube and in the East that of Dorog-Piliscsaba. It belongs also from the ornithological point of view to our less known mountains, being nevertheless, its avifauna rather abundant and various. It is especially its relative abundance in birds of prey that deserves attention, fact that may certainly be justified by its dense forest-lands, its hugh rocky horsts serving as a splendid nesting place, as well as the plain areas situated in the immediate vicinity of the mountains, moreover the good feeding possibilities of the river flats of the Danube. In the following I will set forth the data covering the presence of our birds which appear here seldom or are very seldom, data going back to a period of almost 30 years. Aquila chrysaetos (L). In September 1953 a wounded young and extremely strong hen was cought in the neighbourhood of the village of Läbatlan. The bird was kept for about a week by MR. JANOS SZEKERES, Professor, living in the village of Nyergesüjfalu. The daily 276 meat ration of the birds was a quantity corresponding to the body of a well developed cat or some similar quantity of meat. Upon a treatment of one week she got over its wounds (due to shot and hit) and was transported to the district of the Hortobägy. Haliaeétus albicilla (L) At the beginning of September 1939, a specimen of this bird tumbled down in the confines of the village of Lábatlan. — On the 11th of January 1940 we were standing with Mr. JÓZSEF WILLERDING on the top of the pump-station of Lábatlan when we saw a hugh osprey fly in a direction against the course of the Danube. Suddenly the osprey began to hover above the drifting Danube and alighted itself continually more downwards. The telescope, type 16 x made exactely visible what was the aim of the osprey. A wild-goose made its appearance among the ice-barriers and made desperate efforts to escape. It was pursued by the hugh bird that made majestic wing-flaps. At a distance of about 400 to 500 meters, in the direction towards us, it suddenly cought the wild-goose in the air. The animal that was afraid to death was hanging with extended wings, and with a pendant neck fallen to one side, quite immovably among the hugh clutches. Furtheron, after a short fly, the osprey let its heavy charge fallen onto the water that disappeared alive behind the ice-barriers, while the osprey went on sailing. That was my first meeting with an osprey alive. On the 4th of April 1954, Mr. JANos SZEKERES saw a specimen being under passage, ower the village of Nyergesujfalu. We did not succeed in proving its nesting in the Moun- tains of ,,Gerecse”, we even do not dispose of probably data in this respect. Aquila heliaca (Sav.). The nesti ngof this bird in the area of Gombäs-puszta was stated by Professor JANOS SZEKERES, on the basis of the notification given by the game keeper Mr. JÓZSEF SZUR, who found its inhabited nest on a pine on the 16th of May 1954, and even collected its feathers on the same place from which some were placed at the disposal of the Ornithology Institute and determined by dr. PATKAIas being feathers of an osprey. — According to Mr. JÓZSEF SZÜR, this nest was inhabited for several years —Specimens being under passage were seen by Mr. JANOS SZEKERES in April 1954 in Nyergestijfalu on one occasion, and in September of the same year in two instances.—At the beginnin of 1958, dr. IMRE PATKAI saw one specimen above the hill called “Asszonyhegy”. At the same time a perished specimen was brought to the Woods and Forest Office of Sütt6, that was given by the forestry engineer Mr. GYULA BÜTTNER to the Ornithology Institute. In autumn of 1960 Mr. LAszrö Szűcs, forest-expert observed the air-play of three speci- mens over the hill called ,,Nagy-Tekehegy”. Hieraaetus pennatus (Gm.). One specimen of this bird tumbled down on the 19th of June, 1954 in the environs of the village of Nyergestjfalu. The bird remained alive. It suffered of sereval wounds on the chest and the wing. I went to look at the osprey on the score of the notification received from Mr. JANOS SZEREKES and imparted to the Ornitho- logyical Institue the result of my observation.—We could not succeed to find a nest in the Mountains of "Gerecse" and we have not any data in respect of this bird except this unique specimen that may serve as a proof. Falco cherrug Gray. This bird is hatching sparsely in the Mountains of “Gerecse”. According to Mr. JANos Kutcsy, it was nesting in an abandoned quarry in the village of Pusztamaröt (Mountain of “Kis-Gerecse”) in the course of 1936. According ot Mr. VASVARI and Mr. KEVE it was nesting near the village of Bajöt, on the rock called “Oregké”. Mr. KEvE found its feathers in hatching time on the side of the hill called “Pisznice” I observed a specimen on the 15th of May 1943 my self on the island called “Dunamocs”. Dr. IMRE PATKAI saw this bird in July 1953, in the neighbourhood of Süttö. In the course of August 1954, Mr. LÁSZLÓ Szomsas shot down a young hen in the village called Bänya- hegy, that was stuffed and brought to the collection of the Ornithologycal Institute. —In May 1954, Professor Mr. JÁNOS SZEKERES was familiar with a nest containing four nest- lings in the rock of “Oregk6”, (near the village of Baj6t) and he had likewise knowledge of a nest containing three young birds together with an egg on the hill called “Nagy- Somlyó" near the village of Dunaszentmiklös. He collected expectorations from both places and passed on these to the Ornithologycal Institute. On their places of tearing, Mr. SZEKERES found predominantly craniums of gophers as well as hair of gophers, how- | ever, he found also feathers of partridges.—Mr. SZEKERES heard their voice for the first time on the 27th of February 1955.—In March they often appeared in the neighbourhood of the rock of “Oregk6”. On the 2nd of April, just here, on the place of nest that was found last year, and situated on the rock-wall, a little hole of about one span was scratched out. On the 23rd of April, he saw three eggs here —however, it may be that there were more eggs there they were of brownish, brick-red colour, set together by the peaks. The hen was sitting on the eggs. According to Mr. SZEKERES, this nest may be of about 10 to 12 277 years. The old birds were the most light-coloured ones among all specimens observed so far, without side-whiskers. On the other hand, lanners observed on the mountain of “Pisznice” are almost entirely black and have side-whiskers. Another pair of them was nesting on the hill of “Nagy-Somly6” (near Gombäs-puszta), and another one on the hill of “Fehérk6” (near the village of Héreg). ni I would mention, as a matter of curiosity, that the hill of “Oregkö”, near the village of Baj6t, is of white rocks, while that of “Pisznice” is red-marbled. The birds of the hill “Oregk6” are more light-coloured, while those that can be found on the hill of “Pisznice” are more deep-coloured. May this fact be due to the shade of colours of the environs or to the adaptation of the feathers of the birds to the surroundings? At the beginning of March 1958, another specimen of this bird was observed by dr. IMRE PATKAI on the slope of the hill called “Teke”. According go Mr. LÁSZLÓ SZOMJAS, lenners were hatching every year in the Southern confines of the Mountains of “Gerecse”, on the hill of “Fehérk6”, for the last time they have been observed in 1959. In 1959—ac- cording to the information received from the same Mr. LÁSZLÓ SzomsAs—a nestful con- sisting of five birds was found in the wood-sector called “Hajagos”. Falco subbuteo L. We are uninformed on its nesting in the Mountains of "Gerecse". In July 1953, dr. IMRE PATKAI saw one go hunting among the stook of wheat. Falco columbarius. L. In the middle of January 1954, Mr. JANOS SZEKERES observed a specimen under passage in the neighbourhood of Nyergesujfalu. Buteo rufinus (Cretzschm.) In the mountains of “Gerecse” only one specimen was found, it was shot by the game-keeper Mr. FERENC Fıcza on September 13th 1944. when it was handed over to me it had been deteriorated so I could not send it anywhere, but I made photographs of it in three different postures and sent these to the Ornithological Institute. Dimensions: total length: 590 mm, length of the bill: 25 mm, length of the wing: 455 mm, length of spread wings: 1500 mm, length of tail: 270 mm. Pernis apivorus (L). On the 29th of May 1944, Mr. FERENC Ficza brought down a bird of this type in the mountains of the “Gerecse”, This stuffed specimen is in my posses- sion. Any other presence or nesting of this species is not known. Milvus migrans ( Bodd). I observed in many instances this bird in the environs of the village of Läbatlan, arriving with majestic wing-flaps over the Danube from the direction of the hill “Bersek”. Here it was sailing for a long while over the water, then it suddenly swept down and took its course ib the direction of the forest where, in all probability its nest might have been, however, I did not get any certain information of it.—On the 29th of July 1943, we were hunting among the islands of “Neszmély”, when in the central part of the island, a young specimen scared off from the large willow-trees grown over the water. I succeeded to bring it down. Bubo bubo (L). The game-keeper, Mr. KAROLY VEZER heard their voice every year between 1915 and 1927, in the springtime on the mountain called “Asszonyhegy”. In the Summer of 1915 it was flying about, cracking over his head. In the time when the deers were calling, sometime they approached them to a proximity of being almost cought. In 1927, the coachman of the domain wounded one of them by schooting, and brought it home alive. Hereupon, they disappeared.—In the time of 1935 I saw in the village of Süttö, by Mr. F. SCHENKEGEL, a young specimen that had been in the quarries, but perished in about half a year owing to the unsuitable food conditions. According to Mr. ANTAL ÁPRILY YR. in the quarry called “Kessel”, in the village of Süttö a pair was staying between 1928 and 1936. Even the young sters of this pair were gatheres. — On the 11th and the 29th of November 1941, Mr. WILLERDING heard its voice in the quarry called “Särkänylyuk”, situated near the village of Lábatlan; he again observed them on the 14th and 15th of March 1943, and a specimen of them was shot in October 1943 on the same lace. Later I saw it already stuffed out.—Mr. LASZLO Szücs heard their voice in the Spring of 1960 at wisp-time over the quarries of “Pisznice”. Monticola saxatilis (L). The environs of the hill “Oregk6” near the village of Bajôt, were declared as nature reserve territory partly for the nesting of the reed-warbler. In 1937 I observed a young specimen of this species in the quarries called “Diösvölgy”, near the village of Süttö. It came rarely before me, the noise and movement connected with the work of the quarries seem not to promote their spreading. I did not observe them in the red-marble quarries of "Tardos", neither did Mr. LÁSZLÓ SZOMJAS meet them on the same lace. n Nucifraga caryocatactes (L). One specimen of this bird was observed by the game-keeper Mr. GyuLA TéTH on the 8th of February 1955, under the hill called “Pisznice”. 278 Prunella collaris (Scop). On the 6th of February 1941, I brought down a specimen in the area of the cementworks of the village of Läbatlan; it proved to be a branch-spe- cimen according to Mr. VASvÁRI.—On the 9th of November 1941, Mr. JözsEr WILLER- DING observed it again in the quarry called “Sarkanylyuk”. According to him during the colder winters it appeares on the same place gathered in bigger flocks.— In the winter of 1946 he perceived again 2 or 3 specimens in the area of the cement-works of Läbatlan. Tichodroma muraria (L). This type of bird is classed among those which passed seldom over the mountains of "Gerecse". The first specimen was collected by Mr. JÓZSEF WILLER- DING in the quarry called “Fekete-bänya” near the village of Läbatlan, in the course of 1912 to 1913. The second one was gathered in about 1922, in the quarry called “Bersek”. The third one was collected in the quarry of “Särkänylyuk”; and the fourth also in the same place. The fourth specimen was beautifully red-coloured. The fifth specimen, shot down in the same quarry (on the 18th of February, 1940), was confirmed as a “collected specimen” in a letter dated February 21st 1940, signed by Mr. MikL6s VASVÄRT, the late Assistant In Chief of the Ornithological Institute.—On the 27th of November 1941, Mr. WILLERDING observed a specimen in the hill of “Kecskekö”.—On the 3rd of December 1942 and on the 31st of October 1943 he saw beautiful males; on the 27th of November 1943, he observed a brightcoloured specimen; about the 17th of February 1944 he often saw them in the above mentioned stone-quarries.—In the village of Sitt6, at Mr. ANTAL PRILY’S YR. I saw a stuffed out specimen that had been shot in the quarries in the course of the previous years.—In a letter dated te 14th of February 1940, Mr. MIKLós VASVÁRI, Assistant In Chief, reports as follows: “The observation made of the wall-creeper (Tichod- roma muraria L.) are also exceedingly valuable. Where may these birds be nesting? I am in possession of a former data from the environs of the town of Esztergom dated the ldt of April (!) and this is recent enough. . . " According to the observations of the quarry- master ISTVÁN MAJOR, made in the quarries of Süttö, this bird makes its appearance prior to the frosty weather. It had also been observed in the quarries situated in the envi- rons of Dunaalmás. In 1943 I saw a stuffed specimen in Bänyahegy at Mr. ENDRE Hor- vATH, Forester In Chief of the district, that he had brought down at that time. This bird was repeatedly observed in the red-marble quarries of “Tardos”, too. I would mention as a fact of curiosity — however it is not strictly connected with the mountains of “Gerecse”—that I observed a specimen of this bird at the cathedral of Esztergom, too, and indeed, in 1957, in winter-time, two specimens were gathering on the walls and in the bends of the statues. Tetrastes bonasia (L). In 1936, Mr. JÓZSEF WILLERDING senior, shot down two speci- mens in the mountains of “Gerecse”. —Though, it is not strictly connected with the moun- tain of "Gerecse", nevertheless I do mention a letter of Dr. MIKLös VASvARI, dated the 15th January 1942, as a fact of curiosity and as data of probability: “...A friend of mine has shot recently a hazel-grouse near Esztergom; and at the same time also in the village of Pilismaröt a specimen could be seen. . ."! Dryocopus martius (L).In Summer of 1937, I saw and even heard this bird on several occasions in the mountains of the “Little Gerecse”. Mr. WILLERDING observed it in the forests near the village of Läbatlan, on the 13th June, 1943. According to him one pair was nesting every year in this distriet.—In April and May 1960, their successful hatching was observed by Mr. LÁSZLó Szomyas, in the neighbourhood of the village of Bänyahegy. DI # cm È Ay se Al Wy A w f À n î i 1 ney i 4 x N } % di 6 Da 4 | N è 3 i VIA fi | ni i À i = } i i ai i ‘ È 3 f { i i a t f 4 | y È ej à ' i T i a t x , | i { é DI ri af i In, LA fa i Ÿ i | ~~ \ Pi 4 fi } 2 ie: À f be: a i ' i Ù { i | ‘ ri yi + ‘ i r ri 4} 3 AN PAN cl A mei { A A En & 7 19 7 +1 hi x k f py 4, : h u 4 i ? N ’ i t gi ; Y ? ; ás af ' ì ES à 17 4 de n al La) x LA | 4 4 LE 2 sup Ja "e FAMA COSI. A Lat “it PL a dul A fia pr gi er det a SO Wie x . o 4 ’ d ta 7 \ 4 4 À î d Pa n R | hi au { dii fr i r | EM A i ME: } x k 4 i | ) #1 r a val é = + I a u ' VAL, y == vu «| 2 ) a a) : ats of DT VITE if § È i í 4% ’ ci He Te i 3 u , . + f dos " N) fase Thy ép ay | i - i - b "e Pd We Ni 4 7 | Pig è Wo ape erat Se LIV hae died iy ee à, (| Sun Ben hifi at et og EB ORM A ve, a tert GI i i Wa Ae agen ere Wyeth arr ri A ROMA SA x Er dig LUN O, y VIT el ie PE ible b i x ARE SERI Jw ats, re ui € 9 Pai ch à at ig > | RAT a ET | Durée tást 4 su Da uh alt Lun” uy ad à à i 5 7 whe | ENT: fit PETER EE TT RIT mi 1) 7a sì IN Le. ag LAN 7 bada Vici U là ped ACL, Long 72 CRU, i DO (hia nek Torano apt Ta, OR Doe Shee trian DOUTE E LIE | ‘es por ptt Hai Wie tir ; si Piola lap Mol avis STI ri 1 Co) i 1 i LI LE] Y ci at L | } À | ‘a, Sla, 21 | \ per: @ x | f mq 9) Ù "i ? : MITE a N hv § si na Dé 0 +04 1 = È (ús Oe ye. darla | FEN A pt ja 101 vicari nr, t a i ‘ Ÿ + È Lasi bú 4 j N : ity i >t è ka egy of a et: "PID ” ‘ Vil: « TA b_ 99 ao ‘oe 7 gn dI Pate % | frate ed ied hi A Le rue ie Thar BET any a E AL DA are are anit oar it i APRO KOZLEMÉNYEK Sarki búvár előfordulása Mâtraszelén. 1966 október végén az egyik mátra- szelei vadász a volt külszíni bányafejtés taván két sarki búvárt lőtt, amelyek több napja ott tartózkodtak. Egyik napon együtt két darab tőkésrécével. Elmondta a vadász, hogy a külszíni fejtés vizében (15—20 m) sok apró hal található. Kb. 7 db. tartózkodott a tavon. A kérdéses időszakban enyhe, tiszta őszi időjárás uralkodott. (Mátraszele, Nógrád megyében Salgótarjántól kb. 8—10 km-re fekszik.) dr. Ruzsik Mihály Kiskócsagtelep Ároktő határában. A hortobágyi halastavak, valamint mocsarak hatalmas táplálékgyűjtő területként szolgálnak a gémfélék család- jának valamennyi hazai képviselője számára. A fán fészkelő fajok fészkelési lehetőségei azonban korlátozottak. Ezért a szürkegém, üstökös gém, kiskó- csag, valamint a bakcsó a Tisza menti kőrises, égeres nyárerdőkben telepszik meg legszívesebben. Nagy LAszLö megfigyelése szerint (Aquila 1948—51) a negyvenes években kb. 300 fészekből álló telepük volt Egyek községtől mintegy 5 km-re levő „Maräz’ '-nak nevezett erdőben. Ez az erdő ma már nem létezik. 1964 június 14-én Ároktő határában hasonló nagyságú telepet talál- tam. A lakott fészkek megszámlálása messzelátóval szinte lehetetlen, való- színűleg jóval több, mint adataimból kitűnik: szürkegém 112—158, bakcsó . 70—80, kiskócsag 39, üstökös gem 32 volt megállapítható. 1965 május 4-én valamennyi fentemlített faj megtalálható volt, sőt 16 db nagykárókatonát is láttam. Június 18-án az alábbi lakott fészkeket sikerült a magas árvízzel elön- " tött erdőrészben megszámlálnom : szürkegém 84, bakcsó 120—130, kiskócsag 54, nagykárókatona 6 fészek. A kárókatonák az erdő árka és a Tisza közt levő alacsony kőrisfára fészkeltek. Üstökös gémet a május 4-i előfordulás ellenére nem figyeltem meg. Az 1964., valamint 1965. évi megfigyeléseim szerint az erdőben feltételezhető a feketególya fészkelése is, melyek minden kiszállásom alkalmával az erdőből repültek fel. Fészkükre azonban hosszas keresés után sem találtam. Kovács Béla Meddő gólyák Hortobágyon és Biharugrán. Fészkelési és fióknevelési idő- szakban történt hortobágyi és biharugrai kiszállásaim alkalmával feltűnt a csoportosan, naphosszat ácsorgó, valószínű meddő gólyák (Ciconia ciconia) nagy száma. A gólyákat a Debrecentől Füzesabony felé vezető országúton a Hortobágy előtt levő 78—82-es kilométerkövek közti (Újvárosi lapos), valamint a Fényes tavak után a 45—55-ös kilométer jelzések közti útszakaszon 281 20. ábra. Vedlò gólyák elhullatott kéz- és karevezö tollai 1967. június 10-én, a kardoskuti legelőn Fig. 20. Lost primaries and secundaries of moulting Storks on the pasture of Kardoskút, the 10th of June 1967 Foto: Dr. Sterbetz I. (Kilatoilapos) találtam, majd minden esetben ugyanazon a helyen, a tocsogök partján. A gólyák számának alakulása a következő volt: 1965. V. 5. Újvárosi lapos 14 db, Kilátói lapos 54 db, 1965. V. 20. Újvárosi lapos 31 db, Kilátói lapos 48 db. 1965. NE 1G: Ujvärosi lapos 19 db, Kilätöi lapos 22 db. 1965. VI. 18. Ujvärosi lapos egy sem, Kilätöi lapos 31 db. 1965. VII. 5. Ujvärosi lapos 11 db, Kilatoi lapos 38 db. Biharugran a gólyák a Begecsi halastavaktöl délre, Geszt felé eső területen tartözkodtak egész nyäron ät, nagy csapatban. — 1965. VI. 10. 42 db, VII. 3. 51 db, VIF 9. 34 db. Kovács Bela Vedlô gólyák gyülekezése Kardosküton. 1967. június 6—10 közt nap-nap után egy ötven főnyi, vedlé gölyacsapat szokatlan látványában gyönyörköd- tem a kardoskúti természetvédelmi területen. A részben teljesen röpképtelen, részben csak alacsonyan és nehezen repülő gólyák FARKAS ISTVÁN természet- védelmi őr szerint ekkor már kb. egy hete tartózkodtak ott. Napközben zárt csapatban a közeli réteken sáskáztak és este gyalog közelítették meg a nagy szikestó zátonyain levő éjjelezőhelyüket. A tó környékén nagy mennyiségű, kivedlett kar- és kézevezőtollat gyűjtöttünk. dr. Sterbetz István bo Go bo - Atvonulò fehergölyäk és gyurgyalagok a Déli-Karpatok fölött. Sík -és domb- vidékeinken élő költöző madaraink úgy látszik nem mindig választják a leg- könnyebb megoldást az útjukban álló magashegységeken való tavaszi—őszi átkelésük alkalmával. Erről főleg az alábbi megfigyelések győztek meg. 1964. augusztus 17-én a déli órákban a Királykőhegység 1816 m magas Kis- királykő nevű csúcsa fölött haladt át egy déli irányba vonuló 130-as létszámú fehérgólya-csapat (Ciconia ciconia). Néhány nappal később, aug 21-én egy 18—20-tagú gyurgyalag-csapat ( Merops apiaster ) repült délnek az 1735 m-es Tamás-csúcs fölött, ugyancsak a Királykőben. E fajjal találkoztam 1965. aug. 25-én a Fogarasi-havasban is, ahol nem messze a Déli-Kárpátok leg- magasabb csúcsától, a 2543 m magas Moldoveanutól, 2000 és 2200 m-es t.sz.f.m. között, az Ucea Mare patak völgyében hosszabb időn át hallottam ott időző gyurgyalagok hangját. Béldi Miklós (A szerkesztő megjegyzése: A légáramlás irányával keresztben húzódó hegyláncok a légáramlást felfelé kényszerítik, ami a vonuló madárcsapatoknak igen előnyös, mert nagyobb megerőltetés nélkül tekintélyes magasságra emelkedhetnek, ahonnan egyszerű lesiklással is jelentős távolságokra juthatnak el. Lehetőleg addig, amíg újabb felfelé szálló légáramlatba nem ütköznek, amivel ismét a magasba vitetik magukat. A felfelé szálló légáramlatoknak (egyéb eredetű is van) ezt a gazdaságos voltát minden nagyobb távolság- ra vonuló, jó repülő madarunk igyekszik kihasználni, elsősorban a vitorlázó repülés mes- terei a gólyák, daru, nagyobb ragadozók, sirályok stb. A Deli- Kärpätok nagyjából kelet— nyugati irányban húzódó vonulata ebből a szempontból a lehető legkedvezőbbnek látszik és nincs kizárva, hogy éppen ez a körülmény vonzza a vonuló madárcsapatokat. Kívá- natos volna ezt a kérdést ilyen szempontból behatóbban tanulmányozni.) A batla újabb megjelenése Csákánydoroszlóban. A csákánydoroszlói Nagy- gödörnél 1966. X. 3-án három batla (Plegadis falcinellus) tartózkodott. Ezen kívül még egy előfordulási adatunk van a község területéről: 1920. év nyarán hosszabb időn át mutatkozott itt kisebb csapatuk. Csaba József Nyári ludak költése Baranyában. A Baranya megyei Sumony községhez tartozó halastón 1965-ben 12 költőpár volt, amelyek azonban az Arvali- nozäsnak estek áldozatul. 1966. évben nem volt költő nyári ludunk, de 1967. évben ismét költött. Április 4-én láttam két ludat a tó melletti legelőn a fész- kat azonban a nádvágók kifosztották, mert a tojások összetört héját megtaläl- tam a nádvágók pihenőhelyén. A tógazdaság vezetője szerint 1967-ben 2 pár költött, illetve költ, a tavon. Így remény van rá, hogy csak az egyik fészek semmisült meg. Geréby Guò eréby György Bütykös ásólúd a Hortobágyon. 1965. augusztus 30-án ROTH ISTVÁN fővadász bütykös ásóludat (Tadorna tadorna L.) hozott a Debreceni Agrár- tudományi Főiskola Állattani Tanszéke számára, melyet Hortobágyon lőttek. Kovács Béla Üstökös récék a Péteri-tavon. 1967 tavaszán három alkalommal figyeltem meg üstökösrécéket (Netta rufina) a Péteri-tavon. III. 12-én 3 hím, 1 tojó tartózkodott az I. tó szélén. III. 15-én ugyancsak 3 hím, 1 tojó az I. tó közepén 283 barätrécék ( Aythya ferina) társaságában, de a 4 üstökösrece mindig együtt tartott. IV. 3-än 1 him, 1 tojó ugyanazon tó közepében tartózkodott, szintén barátrécékkel. Lehetséges, hogy ezek újabb példányok, mivel a közbeeső III. 25-i megfigyelésen nem észleltem üstökösrécéket. A IV. 9-i és ÍV. 16-i megfigyeléseken sem láttam ezt a fajt, tehát továbbvonultak. Bankovics Attila Fakökeselyü Tiszántúlon. CSERNUS FERENC és öt vadasztarsa egybehangzö- an igazolja, hogy 1967. január 14-én, a deli órákban, Telekgerendäs határában egy kopasz nyakú , sast" láttak előttük keresztben átrepülni, tőlük kb. 100— 120 lépés távolságra és 30 lépés magasságban. Kérdésemre, hogy milyen színű volt, világos vagy sötét, egybehangzóan azt állították, hogy világos és óriási nagy. A madár tehát fakókeselyű volt. Nagy László Halászsasok csoportosulása. A Baranya megyei sumonyi halastón 1967. április 4-én 6 db halászsast láttam egy csoportban — egymáshoz aránylag közel — a halastavi etető karón ülni. Baranya megyében — de másutt is — a magam részéről csak magános halászsasokat láttam vagy egyszerre két példányt. Csapatos előfordulásukkal még nem találkoztam. Geréby György Pernis apivorus fészkelése a Pilisben. A Tahi fölött fekvő Kis-Bükktető oldalában 1967. nyarán darázsölyv (Pernis apivorus) költött. A jó építésű, friss ágakból rakott fészket 8—10 m magasan, K-re a Dunára néző oldalban találtam. A már május végén kotlott, majdnem teljesen vörösbarna két tojás- ból június közepén keltek ki a fiókák, s július végén röpültek ki. A költés érdekessége, hogy a fészektől 40—50 m-re barna kánya (Milvus migrans), 150—200 m-re pedig héja ( Accipiter gentilis) fészkelt. ; Somogyi Péter Kis vérese a Bodrogközben. 1966. mäjus 17-én Bodrogkeresztür hatäraban az angol ornitholögus csoportot vivő autöbuszunk a Tokajhegy lábánál a Bodrogközzel szemben ällt meg kb. 1 örära. Alig ertük ela Bodrog partjät, a csoport vezetője L. B.SAGE egy vercse-pärra tett figyelmesse, mely ott tar- tözkodäsunk ideje alatt állandóan a sziget magas nyärfäi fölött mozgott. SAGE előző évben vezetett hasonló csoportot Macedóniában és így jól meg tudta különböztetni a kis és a vörös vércsét. Ez a pár kis vércsének ( Falco naumanni) bizonyult. dr. Keve András Vörösvércsék fészkelése kihelyezett baromfiólakban. Hortobágy-Város- tanyán 1954 évben a vándorólakba kihelyezett házityúk természetes táplá- lékát vizsgáltam. A cickafarkkórós vörösnadrágcsenkeszes ( Achilleeto- Festu- cetum pseudovinae ) legelőre épített ólak falának tetővel érintkező részén vö- rösvércsék tettek fészkelési kísérletet. Kérésemre a telepvezető a fészkelő vércséket nem engedte háborgatni. Két fészekalj kikelt. A júniusban kihelye- zett kiscsirkék a vörösvércséket megszokták, tőlük nem féltek. Kovács Béla. 284 Csaszarmadar fészkelése Mätraszele hatàraban. 1965. mäjus elsö napjaiban kaptam a hírt, és V. 9-én megnéztük a fészket, amely a községtől kb. 1 km-re, akäcerdöben levő ärok-oldalban, egy fiatal akácfa tövénél volt. A tojó szoro- san ülte a tojásokat. Május 14-én megnéztük a fészket, amelyben 9 db tojás volt. Már meg voltak törve és a fiókák csipogása hallattszott belőlük. Másnap 15-én reggel 8 órakor még mindig ülte a tojásokat a tojó, délben azonban már csak az üres tojáshéjak voltak a fészekben. Varga Ferenc Parti lile Baranya megyében. A Baranya megyei Sumony községhez tartozó halastón 1967. április 4-én—az egyik leeresztett melléktó iszapos sarában egy csapat kis lile közelében — de azoktól mindig kb. 5—10 méter távolságban, magános parti lilét figyeltem meg. Biztosan felismertem, miután módomban volt huzamosabb ideig egy 45-szörös nagyítású teleszkóppal is megfigyelni. Geréby György Sárjáró Kolozsvár határában. A Kolozsvár közelében elterülő szamosfalvi szikesen pajzsos cankók (Philomachus pugnax), réti cankók (Tringa glareola), füstös cankok ( Tringa erythropus), kis lilék (Charadrius dubius), bibicek (Vanel- lus vanellus) és törpe partfutók (Calidris temminckii) társaságában — egy ezen a vidéken eddig sohasem látott — magányos sárjárót (Limicola falci- nellus) pillantottam meg 1967. augusztus 20-án. Kezdetben havasi partfutó- nak véltem, de hamarosan feltűnt, hogy annál kisebb (alig nagyobb a közelben csipegető törpe partfutóknál), hogy erős s hosszú csőre csak a végén s igen enyhén görbült, s hogy a feje s háta feltűnően világos-csíkos. Madaramat másnap újra megtaláltam a régi helyén: ott szedegette most is fáradhatatla- nul kurta lábait, s nyúlkált jobbra-balra hosszú csőrével, hol eltűnve, hol meg elő-előbukkanva a gyéren növő sziksófű (Salicornia herbacea) húsosszárú csok- rai mögül. A neve valóban nagyon találó : nem a vizes, hanem az iszapos, sáros helyhez ragaszkodik szemmelláthatóan s ezért nem is csatlakozott (mint ahogyan a havasi partfutó szokta tenni) a közeli sekélyvízű pocsolyák szélén vagy az árokban sötétlő sárrög-szigetecskéken időző törpe partfutókhoz. Jó másfél órán át figyeltem, s ez idő alatt sem tágított alig 10 x 10 m-es területe- ről. Béldi Miklós Scolopax rusticola második költése. Szalonka költött Dél-Baranyában, kb. 6 km-re a Drávától. A fészek tölgyerdőben volt 3 tojással 1966. év július 2-án. Ez a lelet is bizonyíték a szalonka kétszeri költése mellett. Agárdi Ede Erdei szalonka fészkelések, költések Zagyvaróna és Mátraszele környékén 1965—66-ban. 1965 május első napjaiban kaptam az első hírt szalonkafé- szekről. Ezt a fészket nem állt módomban ellenőrizni, mivel Mátraszele hatá- rában volt, így ez az adat bizonytalan. Több fészekről nem is hallottam az 1965. évben. 1965. V. 17-én a Salgóvár alatti fiatal cseresben mentem fölfelé, mikor egy szalonka repült föl előttem. Rendellenes volt a repülése, ezért megnéztem honnan repült föl. Itt megláttam 4 tollas, repülni még nem tudó 285 fiókát. Sikerült megfogni, és gyűrűzni őket. Az 1966-0s évben már több fészek- ről szereztem tudomást. IV. 16-án az egyik mátraszelei vadász talált egy szalonkafészket 4 tojással. 19-én megnéztem. A fészek egy akácos, bodzás árokparton az árok szélétől 3 méter távolságra levő gazos helyen volt. Nem zavartuk le a kotló madarat. Később még ellenőriztem, azonban már csak a közepén szabályosan kettévált tojáshéjakat találtam a fészekben. 22—23-án kelhettek ki és hagyták el a fészket. — IV. 28-án találtam egy fészket, amely szintén egy akácosban levő mély árok partján négy bodza közötti tisztáshelyen volt. Ebben a fészekben azonban már csak egy 16-os kaliberű puskából szár- mazó fojtást, 4 törött tojást és a sörétek által kitépett tollakat találtam. — V. 3-án az egyik ismerősöm hozott három, kb. egy napos szalonka-fiókát. Kérésemre eljött velem arra a helyre, ahol találta őket. Odaérve megláttam a fiókáit kereső anyamadarat, amely közeledtünkre elrepült. Rövid keresés után megtaláltam a fészket, amelyben 3 tojáshéj és egy záptojás volt. Ez a fészek is akácosban volt sűrű bodza között, az aránylag forgalmas úttól 8 mé- ter távolságra. Leraktam a fiókákat oda, ahonnét az anyamadarat láttam felrepülni. Ezek mindjárt elkezdték halk, de messze hangzó csipogásukat. Távolabbról vártam, hogy eljön-e az öreg szalonka? Kb. egy órai várakozás után csörgést hallottam az avaron a fiókák irányából, ahol a csipogás meg- szűnt. Ebből tudtam, hogy a szalonka megtalálta fiókáit. Másnap ellenőriz- tem s most már távolabb találtam őket, ismét az öreg szalonka árulta el, fiókái hol tartózkodnak. Ezek most már csendesen ültek az avaron. Később még kerestem őket, azonban már nem tudtam rájuk akadni. — V. 8-án ismét kaptam egy hírt Mátraszeléről, ahol találtak egy szalonka-fészket 3 tojással. 12-én elmentem megnézni. Ez a fészek is akácosban volt. Sajnos már csak az üres fészket találtuk az említett helyen. A fészek melletti sok toll arról árulkodott, hogy valami ragadozó megfogta a kotló szalonkát, és elfogyasz- totta a tojásokkal együtt. — VI. 27-én édesapám talált négy tollas, repülni még nem tudó, fiókát. Ezeket is az anyamadár felrepülése után találta meg. Fiatal cseresben gombát szedett, mikor az öreg szalonka felrepült. Ő is azt nézte, honnan repült föl. Itt meg is találta a szorosan egymás mellett ülő fiókákat. 28-án én is elmentem, hogy meggyűrűzöm a fiókákat. Ekkor már az aprólékos keresés ellenére sem sikerült megtalálni őket. Úgylátszik nagyon messzire elvezette fiókáit az öreg szalonka. Az adat hitelességéhez nem férhet kétség. Vidékünk kedvelt helye, költés szempontjából, az erdei szalonkának. Különösen akácosokban lehet leggyakrabban fészket találni. Valószínű azért kedveli, mert az akácosokat sűrű, csaknem áthatolhatatlan bodzások borít- ják. Az ilyen erdőkben a talaj puha, porhanyös, így a táplálékhoz könnyen hozzá tud férkőzni. Tapasztalatom szerint, az apró fiókákat vezető szalonka több helyen lekaparja az avart a talajról. Így a kis fiókák is könnyen hozzá tudnak férni a talajban levő rovarokhoz. Az V. 4-én ellenőrzött és megtalált fiókák mellett is volt egy kb. 1,5 x 1 méteres frissen lekapart rész. Varga Ferenc Gulipán a pellérdi halastónál. A Baranya megyei pellérdi halastón 1967. április 1-én 2 db gulipán jelent meg. Böjtirécék társaságában pihentek a tó szélén. Gulipán megjelenéséről hosszú idő óta nem tudnak Baranyában. Geréby György 286 Dankasiräly-telep a balatoni Nagyberekben. 1966. évi május 23-án meg- tekintettem a balatoni Nagyberekben a dankasiräly telepet, amelyen 200 pàr lehetett. Atnéztem kb. 100 fészket. A legtöbb fészekben 3 tojäs volt, sokban 2, kevesben 1 tojás. Volt két 4 és egy 5 tojásból álló fészekalj is. Eddig még nem találtam ötös fészekaljat. A tojások mind egyforma színűek és mintäzatüak voltak, tehát nem tehető fel az összetojäs, ami elCfordula sirälyoknäl. Fenti tojásokkal bíró fészekaljakon kívül volt 20 db kikelt, elég nagy fióka. A fesz- kek sekély vízben álló kákával (csiksässal, mint a kísérőm mondta) borított helyen voltak. 1967-ben ismét meglátogattam a telepet, de a sirályok eltűntek, miután a terület kiszáradt. Agárdi Ede Kakukkmegfigyelés vörösbegy fészkénél. 1967. VI. 2-án a Budavölgy nevű bükkös erdőben egy vörösbegy fészket találtam. A fészek a völgy felső végén, két mély árok találkozásánál, egy buldózer által készített útpartban, gyökerek alatti mélyedésben volt. Tartalma 4 tojás. VI. 5-én, az említett fészekhez köze- ledve, erős ökörszem cserregésre lettem figyelmes. Óvatosan haladtam, hogy meglássam, mi lehet a fészek közelében azért is, mivel a zaj a vörösbegy fészek irányából hallatszott. Kb. 30 méter távolságra lehettem a fészektől, mikor láttam, hogy egy barna kakukk tojó repült el a feszektöl. Közelebb mentem és leültem a fészekkel szemben egy kis dombon levő gyertyánfa tövé- be. Előttem egy kis bokor volt, amely eltakart a fészek felől, én azonban jól láttam a fészket és környékét. Néhány perc múlva megjelent a kakukk és leült az útra, közel a fészekhez, majd kis idő múlva odalibbent a fészekhez és be akart bújni a gyökerek alatt levő fészekre. A mélyedés kicsi volt, így csak a feje, a törzséből pedig egy kis rész fért be. Ezt a bebújó mozdulatot legalább ötször megismételte, majd odébb libbenve leült az útra. Másodpercek múl- hattak csak el, mikor ismét visszatért a fészekhez és megismétlődött az előbbi jelenet. A testének első részét ismét nyomkodta a fészek fölötti nyílásba, majd visszalibbent az útra. Ot ízben próbálkozott ily módon a fészekre ráülni. Az utolsó kísérletnél 2 feketerigó jelent meg, melyek zuhanórepüléssel vágtak az úton ülő kakukkra, miközben hangjukat erősen hallatták. Erre a kakukk felszállt a lombok közé, ahová a rigók is követték. Három kört írtak le, majd eltűntek a szemem elől. Kb. egy negyedóráig várakoztam de a kakukk nem tért vissza, ezért elindultam a fészekhez, kiváncsi voltam van-e a fészekben kakukk tojás. Az ökörszemek ismét hozzákezdtek a, cserregéshez, de most már , énrám. A fészekhez érve láttam, hogy az csaknem színültig van földdel, a tojások nem is látszottak. Kiemeltem a fészket, majd a tojásokat kihaläszva, kiszórtam belőle a földet. 6 tojás volt a fészek tartalma. A laza pergő földet lepiszkáltam a fészek helye fölött, majd a fészket visszahelyezve beraktam a tojásokat. Nem bíztam, hogy a kakukk visszatér, annál is inkább, mivel a fészekbe hullott föld miatt sem láthattam a tojásokat. Az itt leírt megfigyelés 14 óra 30 perckor volt. Elindultam a jobboldali árokban levő vörösbegyeket ellenőrizni. Végigmentem az árkon, majd egy bércen átmenve egy másik árok mentén visszatértem az árokhoz. A fészekbe benézve, először egy rög- darabot láttam meg. Kiemelve a rögöt, mindjárt szembetűnt a fészekben levő kakukktojás. A vörösbegy tojásai közül kettő hiányzott. Kb. fél óráig lehet- tem csak távol, ez alatt rakta tojását a vörösbegy fészekbe mégis visszatérő kakukk. A tojás érdekes, szabálytalan alakú volt. Szinte fehér alapon, a vas- tag végén koszorúszerűen barnán pettyezett. Ilyen kakukktojást V. 8-án is 287 találtam, ettöla helytől mintegy 300 meter távolságra. A két tojás színre telje- sen egyforma, sőt alakra is szabálytalan mindkettő. Semmi kétség, ez a tojó tojta az előző tojást is. Megjegyzem, hogy a tojásokat takaró föld a kakukk bebújási kísérletei folytán hullt a fészekbe. Az üreg, ahová a fészket vissza- helyeztem, nem volt olyan nagy, hogy a kakukk rá tudott volna ülni a fészek- re. A gazdamadarakat a megfigyelés ideje alatt nem láttam, tehát valószínű- leg nem látták meg a fészküknél ólálkodó kakukkot. A tojást rakó kakukkot sok esetben megtámadják az apró énekesmadarak. Erről tanúskodnak a kakukkos vörösbegy fészkek előtt található kakukktollak is. Varga Ferenc Egy kakukk tojó két tojása egy vörösbegy fészekben. Az irodalom szerint a kakukk tojó egy fészekbe csak egy tojást rak. Ha a fészekben több kakukk tojás van, az több tojótól származik. Ezeknél a két, sőt három kakukktojásos aljaknál nagyon jól megkülönböztethetők az egyes tojóktól származó tojá- sok, annál is inkább, mivel úgy színre, mint alakra eléggé eltérőek. Ezekről a vörösbegy fészkekben talált kakukktojásokról megállapítottam, hogy vannak vonuló és hosszabb ideig helyben tartózkodó kakukk tojók. A vonulóknak csak egy, ritkábban két tojását, míg a hosszabb ideig tartózkodó kakukknak 4—5 tojását találtam egy-egy völgyben. Természetes, hogy ezek a tojók is kóborolnak tojószokás idején, a tojásaik száma is több. Hogy milyen távol- ságra rakják ezek a kakukk tojók a többi tojásaikat, nem tudom. Vidékün- kon ezt talán nem fis lehet megállapítani, mivel a vörösbegyek költőhelyei illetve fészkeik eléggé szétszórtan találhatók. A határ is közel van, így lehet- ségesnek tartom, hogy az itt letojt tojása után következőt már határainkon kívül rakja le. Ezek a költőhelyek általában lomberdőkben (akár, cser, bükk) levő árokpartokon találhatók leggyakrabban. Felvetődik a kérdés, mi a bizonyíték, hogy az egyforma színű és alakú tojások egy tojótól valók. Erre az egyik kakukktojó tojásai adták meg a választ. Ennek a tojónak 4 tojását találtam egy kb. 2 km-es árokban. A tojá- sok színe: fehér alapon a vastag végükön koszorúszerűen barnán pettyezet- tek. Igaz, ez még nem bizonyíték arra, hogy ugyanazon tojó tojta mind a négy tojást. Az azonban már elfogadható bizonyítéknak, hogy mind a négy tojás szabálytalan alakú! Érdekes, hosszúkás alakú tojások, egyik oldalukon laposabbak, ezért adódik a szabálytalan alakzat. Ezek a tojások biztos, hogy egy tojótól vannak. Igaz, az alakjuknál mutatkozik némi eltérés, ugyanis egyik tompa a másik hegyesebb. Az első ilyen tojást 1967. V. 8-án találtam, míg a többi hármat, VI. 5, 10 és 12-én, vörösbegyek fészkeiben a Budavölgy nevű bükkös árokban. Ugyanezen a részen tartózkodott egy másik kakukk tojó is, amely több tojást rakott, sőt két ízben egy fészekbe rakták tojásaikat a fentebb említett kakukkal. Ez utóbbinak a tojásai aránylag kicsik. Nagyságra egyeznek a vörösbegyek tojásaival. Színük: barnásfehér alapon, lilásbarna foltokkal, ritkásan sötétbarna pettyezéssel. Az ilyen színű kakukktojás nagyon ritka. Ennek a tojónak VI. 8, 10, 15, majd 21-én két tojását találtam az egyik vö- rösbegy fészekben. Ez a fészek egy általam készített Iyukszerü mélyedésben volt a függőleges árok oldalában. VI. 15-én találtam egy vörösbegy tojással, 21-én ismét arra jártam és megnéztem a fészket. Erősen meg volt rongälödva, a tojásokat sem lehetett látni az összekuszálódott fészekbélés között. Bele- nyúlva éreztem, hogy két tojás van a fészekben. Kiemelve a tojásokat lát- 288 tam, hogy a kicsit tojó kakukk két tojását tartom a kezemben. Szinre annyira egyformák hogy a pettyezés is egyformán sűrűbb az egyik oldalukon. Az alak- juknál mutatkozott 1—2 tized milliméteres eltérés. Ez a nagyságbeli külön- bözet előfordul minden madárfaj fészkében, így természetesen a kakukkéban is. Semmi kétség, egy tojótól származik mind a két tojás! Azokban a napokban mikor ez a kakukktojó rakhatta két tojását egy fészekbe, rendkívül hideg, esős volt az idő. Valószínű ez akadályozta abban, hogy újabb fészket keressen a következő tojása számára. A vörösbegy fészkek száma is kevesebb volt ezen a vidéken az előző két évhez viszonyítva. Az is lehetséges, hogy az első tojás bekeveredett a fészekbélés közé s következő tojása rakásakor nem látta meg, a már fészekben levő előző tojását. Mindenesetre ez még talány, hogy mely ok kényszerítette arra, hogy ugyanazon fészekbe két tojást is belerak- jon. Tudomásom szerint, egy ízben már találtak egy fészekben két egyforma kakukktojást. Legalábbis úgy vélték, hogy egy tojótól származtak ezek a tojások. Az általam talált két egyforma kakukktojásos fészek is igazolja, hogy ez az eset is előfordulhat. Szerintem valami zavaró körülmény idézhette elő, hogy ugyan azon tojó, egy fészekbe két tojást is rakjon. (Kevés fészek, hideg, esős idők stb.) A többi, kevesebb tojást rakó kakukkoknak tojásai, úgy színre, mint alakra, nagyon eltérőek a fentebb említett két kakukktojó tojásaitól. Azonban ezek- nél is nagyon jól meg lehet különböztetni az egyes tojóktól származó tojáso- kat. A Szalmahid nevű árokban például, már a harmadik éve találom tojását az egyik kakukk tojónak. Ennek a tojása világosbarna alapon, a vastag vé- gén sötétbarnán pettyezett és vonalkázott. Természetes, hogy az egy kakukk- tojótól származó tojások között is mutatkozik eltérés. Eddig tőleg az alakjuk- nál tapasztaltam ezt. A színeződésénél is mutatkozik némi eltérés, azonban ennek pontosabb megállapításához is több megfigyelés szükséges. Erdekes- nek tartom, hogy a kicsit tojó kakukknak a 66-os évben is találtam két tojá- sát. Színre egyformák, de az alakjuknál már lényeges eltérés mutatkozik. Ez a két tojás ugyanazon a részen volt, ahol a 67-es évben találtam 2 tojását egy fészekben! Mióta nagyobb érdeklődéssel foglalkozom a kakukkal rájöt- tem, hogy a tojások révén sok, talán eddig nem ismert kérdésre is választ lehet kapni. Visszatérve a kicsit tojó kakukkra, érdemesnek tartom meg- említeni, hogy az egyik fészekbe csere nélkül rakott tojást. Szerintem ez is rendellenes mert pl. a fészeknél megfigyelt kakukk (lásd: kakukkmegfigyelés vörösbegy fészkénél) már 2 tojását távolította el a vörösbegynek. Varga Ferenc Kakukkfiókát evő házatlan csiga. 1965. VI. 18-án Rónabánya határában az egyik vén bükkös árokban, egy vörösbegy fészket találtam. A fészekben egy 3—4 napos élettelen kakukkfióka volt, melynek a hátán, egy ujjnyi vastag, kb. 10 cm hosszú házatlan csiga volt. A csiga a kakukkfiókából lak- mározott. A nyaktól kezdve a háton, végig lerágta a bőrt és egész mélyen kirágta a csontok közötti húsosabb részeket. Ugy tudom, hogy e csigaféle csak gombákkal táplálkozik, főleg vargánya- és galambgombán élősködik. Az említett csiga úgy látszik megtalálta a fészekben levő fiókát és hozzákez- dett a tehetetlen madárfióka fogyasztásához. Valószínűnek tartom, hogy a kis kakukk még élt, mikor a csiga megkezdte az evést. A fiókán lehetett látni, hogy nemrég pusztulhatott el. Varga Ferenc 19 Aquila 289 A lappantyük gépkocsi okozta tömeges pusztulása. Csákánydoroszló és Őriszentpéter közötti bekötőútnak az erdő mellett húzódó egész rövid szaka- szán, 1966. VII. 6-tól 20-ig terjedő idő alatt 8—10 lappantyú (Caprimulgus europaeus) hullája volt látható. A madarak, az esti alkonyatkor arra haladó gépkocsik reflektorfényébe kerülve, e járművekhez ütődtek s ez okozta pusztulásukat. Csaba József Parus montanus a Duna-ligetekben. 1966. okt. 12-én amedve—győri-műúttól DK-re, a dunai főág és ennek jobb oldali főgátja közti ligetekben (nyärfa-füz állományok) a kora délutáni órákban madarakat figyeltem meg. Feltűnt az októberben hangosan éneklő csicsörke, kis fakopancs, vörösbegy és sok cine- ge — nem mindennapi hangkép a termédek elvonuló vadlúddal. — A cinegék kevert portyázó csapatai, fakusszal és csuszkával váltották egymást, amikor a Parus montanus sajátos hangjára lettem figyelmes. Három csapatban figyel- tem meg, mindegyik csapatban egy-két párban láttam ezeket a cinegéket. Igen hangosak voltak és csak úgy, mint a kékcinegék, főleg a fűzágakon levő népes levéltetű kolóniákból szedegették táplálékukat. Ezt a cinege fajt — fő- leg hangjáról — jól ismerem Szlovákiából, ahol Selmecbánya kevert feny- veseiben, a Polyana hegység kevert ősbükköseiben és Liptó ritkás, park jellegű lucosaiban találtam aránylag gyakorinak. Mindeddig a dunai ligetek- ben (a csehszlovák oldalon) nem találtam néhány éves kutatásaink alatt. Mindenesetre — akkor is, ha a most megfigyelt cinegék valószínűleg kóbor példányok voltak — érdemes lenne fészkelési időben is figyelni a Szigetköz ligeteiben a Parus montanus esetleges előfordulását. F. J. Turéek Kormosfejü cinege a Pilisben. Visegrád határában a Medosz-üdülö felett egy száraz vízmosásban 1967. augusztus 18-án egy kisebb madárcsoportosu- lással (sisegő füzike, széncinege, vörösbegy, feketerigó) találkoztam. De egy szokatlan ,,dé-dé” hang ütötte meg fülemet, mely összetéveszthetetlenül a kormosfejű cinege (Parus montanus) hívása. Később pár pillanatra a mada- rat is láttam. Bár a rákövetkező napokon is itt találtam ezeket a fajokat, de a kormosfejű cinege többé nem mutatkozott. dr. Keve András Újabb füstös cinege előfordulás az Erdélyi-medence északibb tájain. 1967. augusztus 12-én, két jellegzetesen cserregő füstös cinegét (Parus lugubris) volt alkalmam közelről megfigyelni a Kelemen-havasok lábánál, a Déda- bisztra feletti hegyoldal szétszórt fákkal, cserjékkel, sziklákkal tarkított lege- lőjén, galagonyabokorban. Béldi Miklós Széncinege-fiókákat etető ökörszem-pár. A bükki Garadnavölgyi-Tógazda- ság területén 1966. V. 12-én, egy primitív, nyitottszájú deszkaodúban levő és 8 fiókát nevelő széncinege pár etetését figyeltem 5 órától 19 óráig. Mindjárt, a szülők etetése után, az odu tetején megjelent egy ökörszem, élelemmel a csőrében. Amikor az etetést elvégző cinege, — csőrében ürülékcsomóval, — kirepült, az ökörszem azonnal a fészekbe szállt, ahonnan rövidesen távozott is. Ez ürüléket nem hozott ki. Többször előfordult, hogy az odu tetején két 290 ökörszem is várakozott — szájukban élelemmel —, mig a cinegeszülö eltävo- zott. Tehät az ökörszem-pär etetett. Ezalattazidö alatt a cinegeszülök 272- szer, mig az ökörszemek 342-szer hordtak élelmet a kicsinyeknek. Az ökör- szem-pär ezt a tevékenységét V. 12-461 V. 20-ig folytatta. Úgy tudom elkép- zelni, hogy valahol a közelben levò feszkükben az 6 fiökäik elpusztultak s az éhes cinegefiökäk elelemkerö hangjára felébredt bennük az etetési ösztön, amit ezeken elégítettek ki. Az egész etetési idő alatt a cinegeszülők egyáltalán nem viselkedtek ellenségesen az etető ökörszem párral szemben. Vásárhelyi Istvan Hajnalmadár Pécsett. Egy példányt láttam 1967. február 20-án a Pius templom északi falán és 24-én ugyanott 2 darabot. Agárdi Ede Északi sárga billegető Vas-megyében. Az északi sárga billegetőnek (Mota- cilla flava thunbergi) hosszú ideig csak egyetlen példánya (7) volt ismeretes Vas-megyéből, melyet 1899. V. 7-én Tömördön gyűjtött be CHERNEL ISTVÁN s az ő ajándékaként került a szombathelyi múzeum gyűjteményébe, ahol a háborús események folytán megsemmisült. A megye területén a második példányt — ugyancsak egy c7-et — 1960. IV. 24-én Nárai határában a falu és az erdő közötti mezei szekérúton észleltem. A bizalmasan viselkedő mada- rat alig 10 méter távolságról hosszabb ideig figyelhettem s így pontosan meg- határozható volt ez a szemcsík nélküli palaszürke fejtetőjű alfaj, főleg a fekete fülfedő tollak alapján. Csaba József Fészkelő nagyőrgébics Kolozsvár mellett. A nagyőrgébics (Lanius excubitor ) romániai költéséről mind ez ideig csak az errevonatkozó irodalomból volt tudomásom. 1967 áprilisának végén végre sikerült felfedeznem egy fészkelő nagyőrgébicspárt Szucság-község határában, a Nádas patak partján. A fész- ket egy nyárfán magasan díszlő fagyöngy (Viscum album) bokor belsejébe rejtették el építői. A fiókáit etető fészkét gondosan őriző gébicspárt IV. 28 és V. 9. között tartottam megfigyelés alatt. Béldi Miklós Vörösfejű gébics Miskolcon. A vörösfejű gébics (Lanius senator) fészke- léséről a Bükk-hegység déli lábánál már többször megemlékezett az irodalom, azonban az utóbbi évtizedekben nem figyelték meg. 1966. május 17-én az L. B. SAGE vezette angol ornithológus csoporttal jártunk Miskolcon és L. Casson hívta fel figyelmemet, hogy az Avason vörösfejű gébicset látott. Amikor a többiekkel felmentem, a temető sarkán pillantottam meg az elsőt, majd a kilátótorony mögötti gyümölcsösben a másodikat. dr. Keve András A házi veréb terjeszkedése a Bükkben. 1933. március 1-től lakom a Garadna- völgyi-Tógazdaságban. Itt régebben csupán három esetben észleltem 1—1 házi verebet. Mégpedig: 1936. II. 12-én, egy hímet, 1944. V. 22-én és 1947. III. 6-án 1—1 darab tojót. Ezek is csupán egy-két óráig tartózkodtak itt. Főleg a madáretetőn táplálkoztak. A legközelebbi veréblakta hely a Tógazda- 19* 291 sägtöl (Hámor és Ómassa) 4 km-re volt Hämorban; a községben házi veréb, mig a környezö sziklafalakon, odukban mezei vereb feszkelt. Innen 1945-ben felhüzödtak a házi verebek a Palota szálló és a kis vasúti állomás környékére, ahol a megforduló vendégek rendszeresen etették őket. 1946-ban, Lillafüred felső részén, az Erdészet lóistállót létesített. Környékén azonnal megjelentek és fészkeltek is a házi verebek. 1947-ben, a Garadnavölgyben, a kisvasút végállomás közelében, — a Tógazdaságtól mintegy 1,5 km-re, — szintén fel- épült a központi lóistálló. Itt is megjelent azonnal egy nagyobb csapat házi veréb, és azóta állandóan fészkel is, mind a mai napig (1967. III. 1.), 1958 telén gyakrabban volt látható egy-egy házi veréb a Tógazdaságban is. De ezek rövid itt tartózkodás után mindig eltűntek. 1949. III. 5- től, "napról- napra a Tógazdaság vendége volt egy pár, egész napon át. Főleg a lakóház környékén hangoskodtak, és élelmet szedegettek. De alkonyat előtt minden alkalommal eltávoztak. III. 28-án a lakóház eresze alatt levő — elég rozoga —, molnár- fecske fészekbe megkezdték a fészekanyag hordását és már itt is éjszakáztak. Az első fészekaljat szerencsésen fölnevelték. A fiókákat, az akkor nagyon elszaporodott araszolólepke hernyójával etették. A második fészekalj tolla- sodó fészkelődésétől azonban a rozoga fészek leszakadt. Mivel a lakóházban ekkor nem tartózkodott senki, egy játékos kutya mind megölte őket. A szülők ezután eltűntek. 1950-től 1965-ig, télen ritkán megjelent egy-egy példány. De ezek késő délután mindig eltűntek. 1965 tavaszán, ismét egy pár költözött ide, s egy, az épület eresze alá helyezett deszkaodut foglalt el s három fészek- aljat, főleg rovarokkal, hernyókkal táplálva, szerencsésen föl is nevelt. A har- madik fészekalj repítése után azonban, ezekkel együtt, eltűntek s csak 1966 kora tavaszán jelentek meg ismét, amikor a régi fészkelő odút elfoglalták. Ezekkel együtt egy másik pár is idetelepedett s az odu közelében levő kis méretű, primitív, szűk, falra akasztott ládikát foglalta el. Szintén három fé- szekaljat repített. A fiókák kirepülése után valamennyi elszéledt. De az öregek télire már itt maradtak. Sőt, akkor még egy harmadik pár is csatlako- zott hozzájuk, egy molnár fecske fészkét foglalva el. Késő ősszel ismét fészek- anyagot hordtak s itt éjszakáztak. Élelmüket főleg a fészek közelében levő, haltakarmányt előkészítő üst hulladékából szerezték be. A régebben lakott odúnál, fiókanevelés közben V. 18-án reggel 5-től 19-ig etetés-számlálást végeztem. Az eredmény : a tojó 277-, a hím 152-szer, tehát összesen 429-szer etettek. A fiókák száma 6 darab volt. Érdekes, hogy a tojó minden etetés után ürülékcsomóval a csőrében távozott s azt a fészektől távol ejtette le. A hím azonban ezt sohasem tette. Etetésre kizárólag külön- féle rovarokat, hernyókat hordtak. Itt a veréb határozottan hasznos, mert igen sok káros rovart, hernyót fogyaszt. A cinegéket fészkelésben nem zavarja. Téli etetőkre nem jár, mert abba kizárólag állati hulladékot és főleg faggyút rakunk. Vásárhelyi István Fecskefiakkal táplálkozó háziverebek. Az 1966 május végi emlékezetes rendkívüli hideg időjárás a madarak életmódjában abnormis jelenségeket okozott. A legkirivobbrol az alábbi levél számol be: A házunknál — Faddon — két évtized óta fecskepár (Hirundo rustica) fészkel. 1966. május végén, amikor a kikelt fiakat táplálni kellett, olyan hideg volt, hogy a szülőmadarak a táplálékot nem tudták megszerezni és a fiókák elpusztultak a fészekben. Miután az anyamadár leszállt róluk, a házi verebek 292 felfalták a kis hullákat. Nekik is akkor voltak fiökäik. A rendkívüli időjárásra való tekintettel ezt nem találtam különösnek. Azt azonban igen, hogy június- ban, amikor a jenen újra költöttek és a fiókák pár naposak voltak, a verebek harcbaszálltak a fecskepárral és erőszakkal elvitték a fiókfecskéket, széjjel- tépve ver sajat fiaiknak. Pedig akkor nem volt hideg és egyéb taplalé :k bőven volt. Júniusban (amikor másodszor költött az említett fecskepár) még három pár fecske kezdett fészket rakni nálunk. Amikor azonban látták a nagy küzdelmet az első fecskepár és a verebek között, felhagytak a fészke- léssel s otthagyták házunk táját. Az első fecskepár is röviseden követte őket s szeptemberben sem jöttek el búcsúlátogatásra, ahogyan azt az előző években szokták. Azt hittem, hogy ezekután többé nem fészkel nálunk fecske. Aggo- dalmam azonban tülzott volt, mert az iden is megjöttek fecskéink és most mär a verebektöl nem zavartatva sikeresen költöttek is. Borda Istvan Kuesmassarmany Dobrudzsában. A kucsmässärmäny (Emberiza melamo- cephala Scop.) egyike a Romäniäban legritkäbban el6fordulò fajoknak. Egyet- len begyüjtött példánya ismeretes Murfatlar mellől, 1909. májusából; egy másik példányt 1928. május 7-én figyelt meg R. Drosr a Kígyók Szigetén. Én az első példányt Tulcea (Dobrudzsa rajon) mellett figyeltem meg. Egy pillanatra villant fel, azért nem sikerült begyűjtenem. Ezután több, mint egy évig nem észleltem, míg végre 1967. július 2-án, egy igen szépen színezett hím példányt több, mint negyedóráig figyelhettem, kis távolságról. A meg- figyelés helye: aljnövényzetben gazdag, élősövényekkel szegélyezett gyümöl- csös. Utólag tudomásomra jutott, hogy DIMITRIE RADU természet- tudós is észlelt egy példányt 1967. június 30-án, a Duna-Delta Garaor- man nevű szigetén. Kiss J. Botond Mesterséges feszekodük tetején költő madarak. A mesterséges fé- szekodúk teteje, mint azt az alábbi példák is bizonyítják, a szabadon fészkelő fajok számára is fészkelési lehetőséget biztosíthat. 1960-ban Tahiban egy Bs típusú deszkaodú tetején szürke légykapó (Muscicapa striata) költött. 1967-ben egy leány- falusi ház eresze alá helyezett, Bi típusú deszkaodú tetején fekete rigó (Turdus merula), az odúban pedig széncinege (Parus maior) költött, 21. ábra. Mesterséges fészekodú tetején fész- kelő feketerigó Fig. 21. Blackbird’s nest on the top of a nestbox Foto: Somogyi P. 293 s egyszerre nevelték fidkaikat. Ugyanekkor a szomszéd kertben egy zöld bakelit csőből készült odú tetején, melyben mezei veréb (Passer montanus) alapozott, balkáni gerle (Streptopelia decaocto) fészkelt. Minden esetben környéken bőségesen volt fészkelési lehetőség. 3 Somogyi Péter Short Notes Provenance of black-throated divers in Mátraszele. At the end of October 1966, a hunter of Mätraszele shot on the pond of the open mining area two blackthroated divers seen there for several days. One day te trumbled down black-throated divers together with two mallards. The hunter told that in the water of the open mining area (15—20 m) a great quantity of small fishes could be found. During the said period the weather prevailing was mild and clear (Mätraszele is situated in the County of Nögräd, about 8 to 10 kms. from Salgótarján). Dr. Mihaly Ruzsik Colony of little egrets in the fields of Arokt6. The fish ponds and the swamps of the Hortobägy district serve as an enormous food collecting area for all the home species of herons. For the species, however, which build their nests on trees, these possibilities are limited. Therefore, the herons, the squacco herons, the little egrets and the night herons prefer to settle down in the woods of spen, with scattered ashes and alders, situated along the river Tisza. According to the observations made by LAszLö NAGY (Aquila, 1948—51) these birds had, in the forties, a colony consisting of 300 nests in the woods called “Maraz” situated at about 5 kms from the village of Etyek. But today these woods do not exist any longer. On 14th of June, 1964 I found another colony of the same importance in the surroundings of Aroktö. It was almost impossible to count all the nests occupied by these birds, not even using a telescope for the purpose; so their number might be superior to that given by me: herons 112—158, night herons 70— 80), little egrets 39, squacco herons 32. On May 4, 1965, all of the above mentioned species could be found there, I even saw 16 cormorants. On June 18 of the same year I succeeded in counting the following inhabited nests in the part of the wood, which was inundated by rather high water: herons 84, night herons 120—130, little egrets 54, cormorants 6 nests. The cormorants built their nests on a rather low ash-tree which was between the ditch of the wood and the river Tisza. Inspite of their presence on the 4th of May, this time I could not find any squacco herons there. According to my observations, realized in 1964 and 1965, one may suppose the presence i.e. the nests of the black stork too, for these birds every time when I was there, flew up from the wood. Though being so I could not find their nests, in spite of repeated searches. Bela Kovács Sterile storks on the Hortobägy and in Biharugra. On occasion of my journeys made in the period of nestling and the breeding of young birds through the Hortobägy and to, Biharugra the great number of storks struck me, that were, in all probability sterile ones (Ciconia eiconia), which were standing about in a group during the whole day. I found the storks almost on every occasion on the same place, i.e. on the bank of the puddles, alongside the highway leading from Debrecen to Füzesabony, between the mile stones of 78 and 83 kms., before arriving at the Hortobágy (place called "Újváros lapos") and equally after leaving the place Fenyes tavak, alongside the road-section between the mile- stones 56 and 55. (the name of this sector is "Kilátó lapos"). The number of the storks standing there was as follows: May 5, 1965 Újváros lapos: 14, Kilätö lapos: 54 May 20, 1965 Ujväros lapos: 31, Kilátó lapos: 48 June1, 1965 Újváros lapos: 19, Kilátó lapos: 22 June 18, 1965 Ujväros lapos: — Kilátó lapos: 31 July 5, 1965 Ujváros lapos: 11 Kilátó lapos: 38 294 In Biharugra the storks passed the days, in large groups, to the South of the Begees fish ponds, in the territory situated in the direction of Geszt. Their number was: June 10, 1965, Biharugra 42 July 3, 1965, Biharugra 42 July 9, 1965, Biharugra 42 Bela Kovács Assembling of moulting storks in Kardosküt. Between the 6th and 10th of June, 1967, in the nature reservation area of Kardosküt, I took delight almost daily in the unusual sight of a flock of storks, whose number may be put at about fifty. In compliance with the observations made by ISTVAN FARKAS, guard of the nature reservation area, the storks that were partly completely unable to fly, partly flying low and with difficulties only were staying there already for about a week. By day they were gathering grasshoppers in close flocks in the neighbouring meadows, and in the evening they approached afoot their night assembling area along the shallows of the great sodic lake. In the neighbour- hoods of this lake we gathered a great quantity of moulted arm- and quill-feathers. Dr. Istvan Sterbetz White storks and bee-eaters on passage over the South Carpatian Mountains. Our birds of passage living in the flat and hilly places, apparently, do not always choose the easiest solution when passing in spring and in autumn over the high mountains which have to be crassed on their way. I was convinced of this fact especially by the following obser- vations. On the 17th of August, 1964, at noontime, a flock consisting of about 130 white storks (Ciconia ciconia) passed in a southern direction over the 1816 m high peak of Kis- király, in the mountain range of Kirälykö. Some days later, on August 21, a flock of 18—20 bee-eaters ( Merops apiaster) flew southwards over the 1735 m high peak of Tamás, like- wise in the mountains of Kirälykö. I also met these species on the 25th of August,1965, in the Alps of Fogaras, where, not far from the highest peak of the South Carpatian Moun- tains, called Moldoveanutul, height 2543 m, in the valley of the brook Ucea Mare, at an altitude of 2000—2200 m height above sea level, I heard for a long time the voice of the bee-eaters staying there. Miklós Beldi (Observation of the editor: The mountain chains running transversely to the winds com- pel the same upwards and this fact is exceedingly advantageous for the flocks of birds in passage, because they can soar without greater efforts to a considerable height, wherefrom they reach significant distances by the means of the simple slipping off. If possible they fly like this as long as they dot not come up against further air currents drifting upwards, by means of which they will repeatedly get lifted towards the height .All of our birds flying for longer distances and disposing of a good flight, try to utilize this property of the rising air current (there are ofther rising ones, too), first of all those which are masters of the sail-plaining, as storks, cranes, bigger birds of prey, gulls, etc. The mountain chains of the South Carpatian Mountains running, on the whole in the East-West direction, seem to be the most advantageous from this point of view and just this circumstance that may that be, is so attractive for the flocks of birds in passage? It is highly desirable that this question should be studied in mor details and from this point of view.) Further appearance of eurlews in Csákánydoroszló. At the “Nagygödör” of Usakäny- doroszlö three curlens (Plegadis faleinellus) were staying on the 3rd of October, 1966. Besides this, we dispose of a further data of their appearance: in the Summer of 1920, a smaller flock of the same was seen her during a longer period. József Csaba Hatching of geese in the county of Baranya. Twelve hatching pairs were on the fishpond of Sumony in the county of Baranya in 1965, which, however, fell victims to the "Ar- valin-process”. In the course of 1966 we had no hatching grey-geese, but in 1967 they again bred eggs. I saw two geese on the pasture-land near the pond on the 4th of April, 295 although their nests had been spoiled by the reed-cutters, because I found the broken egg-shells on the resting-places of the reed-cutters. According to the leader of the fish breeding, two pairs hatched in 1967 on the pond. So it may to be supposed that only one of the nests had been destroyed. György Gereby Knotty sheld-duck on the Hortobägy. On the 30th of August, 1965, the head keeper IstvAN RÖTH, brought a knotty sheld-duck (Tadorna tadorna L.) to the Zoological Insti- tute of the Academy of Agricultural Sciences, Debrecen; the bird had been shot on the Hortobägy. Bela Kovács Red-crested pochards on the pond of Péteri. In the course of the Summer, 1967, observ- ed three times red-crested pochadrs (Netta rufina) on the pond of Peteri. Three males and a hen were staying on the edge of the pond no. 1. on the 12th of March. Similarly, on March 15, 3 males and 1 hen were in the middle of the pond in the company of pochards (Aythya ferina), but the four red-crested pochards were always together. On the 3rd of April, one male and one hen-bird were staying in the middle of the same pond, also toge- ther with pochards. It may be that these are recent specimens, because in the intervening time, in the course of my observations on the 25th of March, I did not notice any red- crested pochards. I did not see this species during my observations made on the 9th and the 16th April either, thus they had passed along. Attila Bankovies Griffon-voltures in the territory east of the river Tisza. FERENC CSERNUS and five of his hunter-co panions confirm unanimously having seen on January 14th, 1967, at noontime, in the neighbourhood of Telekgerendäs, a bar-necked “eagle” flying across before them, at a distance of about 100—120 feet, and at a height of 30 feet. To my ques- tion regarding its colour, whether it was light or dark coloured, they unanimously asserted that it was light and its size was enormous. Thus, the bird was a griffonvolture. László Nagy Flocking of ospreys. On April öth, 1967, I saw six ospreys in one flock — relatively near one another—on the fishpond of Sumony in the County of Baranya. The birds were sitting on the feeding stake of the fishpond. On the other hand, I saw in the Couns of Baranya-and even elsewhere—lonely ospreys and only two species at the same time, I did not yet meet them in flocks. György Gerebv Nestling of honey buzzard (Pernis apivorus) in the mountains of the Pilis. On the border of the “Kis Bikktet6” situated above Tahi, honey buzzards (Pernis apivorus) were hatching in the Summer of 1967. I found a well-built nest, made of fresh branches at a height of 8 to 10 meters on the East side giving towards the Danube. From the two eggs that were already bred by the end of May, and almost completely red-brown, the young birds hatched in the middle of June and flew out at the end of July. The attraction of the hatching is that at 40 to 50 m of this nest black kites (Milvus migrans) and at 150 to 200 m goshawks ( Accipiter gentilis) were nestling. Péter Somogyi Lesser kestrels in the Bodrogköz. Our bus carrying the English ornithological group made a halt of about one hour, on May 17th 1966, in the neighbourhood of Bodrogkeresztür at the foot of the mountains of Tokaj, in front of the Bodrogkòz. Having scarcely reached the shore of the River Bodrog, the leader of the group. Mr. L. B. SAGE, drew my attention to a pair of kestrels, which were steadily stiring during our stay beyond the high aspens of the island. The preceeding year Mr. SAGE led a similar group throughout Macedonia, so he could well distinguish the lesser kestrels from the kestrels. This pair proved to be lesser kestrels (Falco naumani). Dr. Andras Keve 296 Kestrels nestling on the fowl-houses placed out to the fields. In the year of 1964, I was analysing, in Hortobägy—Värostanya, the natural food of domestic hens, placed out in mobile fowl-houses. On the wall, just under the roof, of the fowl-houses established on a meadow overgrown with blood-worts and fescus-grass ( Achilleeto-Festucetum pseudo- vinae) kestrels were trying to build their nests. At my request, the chief of the colony did not let people disturb the kestrels nestling there. The brood was hatched in two nests. The little chicken placed out there in June got accustomed to the kestrels, they were not at all afraid of them. Bela Kovács Nestling of hazel hens in the neighbourhood of Mätraszele. On the 9th of May, we looked at the nest about which I was informed in the first days of May, 1965, and that was situated at the foot of a young locust tree on the side of the ditch covered with an acacia wood at about 1 km from the village. The hen-bird was keeping closely to the eggs. On the 14th of May, we examined the nest, in which 9 eggs were found. They already were broken and the chirping of the young birds could be heard thereof. Next day, the 15th, at 8 o’clock the hen-bird was still hetching the eggs, but at noontime only the empty egg-shells were in the nest. Ferene Varga Ringed plovers in the county of Baranya. On the 4th of April, 1967, I observed on the fishpond of the village Sumony in the County of Baranya,—in the slimy mud of one of the auxiliary ponds already drained off—near a flock of little ringed plovers, however, at a distance of about 5 to 10 metres from same, a single ringed plover. I recognized it undoubtedly having had the opportunity ot observe it also, by means of a telescope magnifying 45-times, for a considerable period. György Gereby Broad-billed sandpiper in the neighbourhood of Kolozsvär. On the 20th of August, 1967, in the sodic area situated in the proximity of Kolozsvár, I cought sight of a single Broad-billed sand-piper (Limicola faleinellus), a bird that was never seen so far in this area, together with such birds as Philomachus pugnax, Tringa glareola, Tringa erythropus, Charadrius dubius, Vanellus vanellus and Calidris temminckii. At the beginning I presumed that it might be an alpine sandpiper but soon it became evident that it was smaller than this, (it was hardly bigger that the little sandpipers picking about near the place), and it was proved that its strong and long bill was only a little bent at the end, moreover, that its head and back were strikingly light and striped. The following day I found again my bird on its usual place: then, too, it was stepping out its short legs untiringly and streching out repeatedly to the right and to the left with its long bill, appearing suddenly from behind the bunches of long-bladed, thinly-grown salt-marshe (Salicornia herbacea). Its name isindeed very appropriate: for this bird does not insist on the humide places, but markedly adhere to muddy and slimy sites, and, therefore, it did not attached itself (as alpine sandpiper usually do) to the little sandpipers staying either on the border of shoal puddles or on little islands of mud-limps darkling in the ditch. I observed it for more than an hour and a half, and during this time it did not leave its area of scarcely 10 x 10 m. Miklós Beldi Second hatching of Scolopax rusticola. Woodcocks were hatching in the souther.area of the County of Baranya, at about 6 kms. from the River Dräva. Their nest could be seen on the 2nd of July, 1966, with three eggs in the oak-forest. Even this finding prooves that the woodcocks are hatching twice a year. Ede Agardi Nestling and hatching of the woodeock in the neighbourhood of Zagyvarôna and Mätra- szele, in 1965 and 1966. I was informed for the first time about a nest of the woodcock in the first days of May, 1965. I was not in a position to control this nest, having been situated this nest in the neighbourhood of Mätraszele, and consequently this data must be considered as uncertain. In the course of the year 1965, I did not even hear of other nests. On the 17th of May, 1965, walking upwards in the young shrubbery a woodcock flew up Just before me. Having been his flight irregular, I looked at the place from where it flew 297 up. I percieved there four feathered young birds that were not yet able to fly. I succeeded to catch them and to put rings on their feet. In the course of the year 1966, I already obtained notice of several other nests. One of the shooters of Mätraszele found a nest of woodcock with 4 eggs, on the 16th of April. I looked at them on the 19th. The nest was found on a weed-grown place at 3 m from the border of the ditch on an embankment covered with acacia and elder trees. We did not disturb the hatching bird. Later on I continued to control the nest, but I found in it only the egg-shells that had been regularly separated in the middle. They might have been hatched out on the 22nd or 23rd, and the birds left the nest soon after.—On the 28th of April, I found a nest which was situated likewise on the border of a deep ditch in an acacia-wood on a glade between four elders. But in this nest I found only one wadding coming from a gun of 16 mm calibres, four broken eggs, as well as feathers pulled out by the shots.—On the 3rd of May, three young woodcocks of about three days of age were brought in by one of my acquaintances. On my request he accompanied me to the place where they had found them. When we arrived to the site, I cought site of the mother bird seeking after her nestlings; she flew away on our approaching. Upon short seeking, I found the nest, where some eggshells and a rotten egg could be found. This nest, too, was in an acacia-wood, between dense elder-trees, at a distance of about 8 metres from the road of a relatively large traffic. I set down the nestlings there, from where I saw the mother-bird fly up. These began without delay their soft chirping, that, however, sounded to a great distance; I was waiting, from a certain distance, whether the old woodcock would come along. After waiting for an hour approximately, I heared a rettling noise on the forest floor coming from the direc- tion of the nestlings, where upon the chirping stopped. From this I could notice that the woodcock had found its nestlings. Next day I made a control and found them already farther along, but it was again the old woodcock that betrayed where its nestlings were staying. These were already sitting quietly on the forest floor. Later on, I was seeking for them, however, I could not find them.—On the 8th of May, I got again a news from Mätraszele, where a nest of woodcock was found together with three eggs. I went there to search it on the 12th. This nest, too, was in an acacia-wood. Unfortunately, on the place indicated, I have found only an empty nest. The great quantity of feathers beside the nest gave evidence of the fact that some repacious animal caught and ate the hatching woodcock together with the eggs.—On the 27th of June, my father found four feathered nestlings that could not yet fly. He found these on the same occasion after the mother- bird had flown up. My father was picking up mushrooms in the young shrubbery, when the old woodcock flew up. He also looked about the place, the woodcock might have flown up from. There he found the young birds sitting close one another. On the 28th I also went there to put rings on the feet of the young birds. By this time, I could find them in spite of a thorough seeking. The old woodcock might have led off his young birds to a great distance. There is no doubt that the data is authentic. Our area is from the point of view of hatching highly appreciated by the woodcocks. Nests can most frequently be found in acacia-woods. Woodcocks certainly prefer the acacia-woods because they are covered with thick elders and are almost impenetrable. The soil of such woods is soft and loose, thus food is easily accessible for them. According to my experiences, the woodcock which is leading his young birds, scrape off the forest floor from the soil on several places. So even the young birds are able to reach easily the insects of the soil. In the proximity of the young birds, too, that were found and controlled on the 4th of May, there was a re- cently scraped off area of 1.5 X 1 m. Ferenc Varga Avocet at the fish-pond of Pellérd. On the Ist of April 1967, two avocets appeared on the fish-pond of Pellérd in the County of Baranya. They were taking a rest at the skirts of the pond, accompanied by garganies. The presence of avocets in the County of Baranya was not known for a long time. György Geréby Colony of black-headed gulls in Nagyberek at the lake of Balaton. On the 23rd of May, 1966, I visited the colony of black-headed gulls in Nagyberek, at the Lake of Balaton, where 200 pairs might have been present. I controlled about 100 nests. In the greatest part of the nests there were 3 eggs, in many of them 2, and in a few only one. There were also two nestfuls consisting of 4 and 5 eggs respectively. I did not find any nestfuls of more than five eggs. The eggs were all of the same colour and of similar design, thus one can not presume that the eggs had been laid into the same nest by different birds, that 298 often happened in the case of gulls. In addition to the nestfuls containing eggs, as mention- ed above, there were 20 nestfuls with hatched young birds which were quite big already. The nest were situated on places covered with sedge grown in shallow water, (as I was told by my companion: “sedge”). I visited the area in 1967 several times, but the gulls had disappeared because the area became dessicated. Ede Agardi Observations of cuckoos at the nest of a robbin. On the 2nd April, 1967, I discovered a nest of a robbin in the beech-wood called “Budavölgy”. The nest was situated in a dip under roots, in the upper part of the valley, at the juncture of two deep ditches, on the embankment of a road made by means of a bulldozer. It contained 4 eggs. When I was approaching to the same nest on the 5th of June, I noticed an excessive cheeping of wren. I walked carefully in order to see what it might be in the proximity of the nest, and also because the noise could be heard from the direction of the nest of the robbin. I might have been at a distance of about 30 m from the nest, when I could remark a brown cuckoo- hen flying off the nest. I went nearer to the nest and set down on a little hump at the foot of a hornbeam, opposite the nest. There was a small bush before me, hiding me from the direction of the nest, permitting, however, for me to have an appropriate sight of the nest and its surroundings. In a few minutes the cuckoo appeared. and set down on the road, not far from the nest, and made, after a while, a flapping to the nest and wanted to slip into it under the roofs. Being the dip too small, only its head as well as a small part of its body could get through. He attempted this movement of slipping through at least five times, then set himself on the road, after having made further flappings. Only some seconds might have been elapsed, when he returned once more to the nest and the former scene repeated itself. It again went on pressing the front-part of its body to the orifice beyond the nest, then skipped back to the road. It tried five times—in such a way—to take place in the nest. When making the last effort, two blackbirds appeared and rushed at the cuckoo with dive-flight, making their voice heard in a rather strong way. Hereupon, the cuckoo flew among the leaves, where it was followed by the blackbirds. They ran three rounds and then I lost sight of them. I have been waiting for about a quarter of an hour, but the cuckoo did not return, therefore, I left for the nest, because I wondered whether there were cuckoo eggs in it. Now again, the wrens began their cheeping, but this time their noise was directed against me. Arriving at the nest I noticed that it was almost full of earth, so that the eggs could not even be seen. I pulled out the nest, then dispersed the earth therefrom, after having taken off the eggs. The nest contained 6 of them. I cleaned off the loose, rolling earth beyond the place of the nest, then replaced it and put the eggs in it again. I did not hope that the cuckoo would return, because the earth fallen into the nest did not permit to have a sight of the eggs. The observation as described was made at 14h 30’. Then I started to control the robins staying in the ditch of the right side. I wandered through the ditch and after having passed a peak I returned to the ditch along another ditch. Looking into the nest, first of all, I noticed a lump of earth. Taking out the lump of the nest, the cuckooo eggs being there immediately leapt to the eye. Out of the eggs of the robin two were missing. I absented myself from the nest only for about half an hour, and it was during this time that the cuckoo—that was returning there after all—laid its egg into the nest of the robin. The egg was interesting, it had a shape out of proportion. The egg was of white basic colour, being on the end brown-spotted in form of a wreath. I found such an egg of cuckoo also on the 8th of May, at about 300 m far from this place. The eggs were of quite the same colour, and even regarding the shape both were out of proportion. Undoubtedly, the former egg was also laid by this hen. I could remark that the earth covering the eggs fell into the nest owing to the endeavours the cuckoo made to get therein. The hole, where I replaced the nest, was not so big that the cuckoo could have succeeded to sit into the nest. During the period of my observation I have not seen the birds that were owners of the nest, thus they—in all probability—did not perceive the cuckoo prowling about their nest. When laying its egg, the cuckoo was in many other instances, attacked by small singing birds. Ferenc Varga Two eggs of cuckoo in the nest of a robin. According to literature the cuckoo-hen generally lays only one egg in each nest. In case if more than one egg of cuckoo were in the nest, they are due to several hens. In nestfuls containing two or even three eggs of cuckoo, several of them laid by each hen may easily be distinguished, so much the more 299 as they are rather different regarding both colour and shape. On observing these eggs of cuckoo found in the nest of a robin, I have stated that there exist cuckoo-hens of passage and those staying for rather a long time on the site. In each valley I found only one, sel- dom two eggs laid by cuckoos of passage, while I discovered 4 to 5 eggs due to cuckoos staying for a long while on the place. These hens, of course, are also wandering about during the period of egg-laying, and the number of their eggs is also higher. I ignore the distance to what these cuckoos do lay their eggs. This may perhaps not even be stated in our area, because the hatching places as well as the nests of the robins can be found rather dispersedly. Being even the frontier of the country not far off, I think it possible that having laid an egg here, the next one will already be laid outside the border. These hatch- ing places can be found most frequently on banks of ditches situated, generally, in broad-leaved forests (acacia, oak, beech). The question may be brought up, by means of what the fact can be prooved that eggs of the same colour and of the same shape are due to one hen? To this question the reply was given by the eggs of one of the cuckoo-hens itself. I found the four eggs of this hen in a ditch of about 2 meters length. The colour of the eggs was: white basic colour, being on the thick end brownspotted in the form of a wreath. This, indeed, does not yet proof that all the four eggs have been laid by the same hen. The fact that all the four eggs were out of proportion regarding the shape can be accepted as a sure proof. These are inter- esting, long-shaped eggs, on one of their sides they are more flat, wherefrom results their shape out of proportion. It is quite sure that these eggs were laid by the same hen. Indeed, a slight difference manifests itself regarding their shape, namely one of them is edgeless, while the other one is more peaked. I found the first egg of this kind on the 8th of May, 1967, while I discovered the other three ones on the 5th, 10th and the 12th of June, in the nests of the robins in the valley of “Budavélgy” covered with beech-trees. Another cuckoo-hen, too, was staying in the same district, that had already laid seve- ral eggs, and it happened even in two instances that the two hens laid their eggs together into the same nest. The eggs of the latter were rather small. As to its dimensions, they were equal to the eggs of the robins. Their colour was of nigger-white basis varied with brown spots tending towards mauve, with flimsy dark brown spottedness. Eggs of cuckoo dis- posing of such colouring are very seldom. On the 8th, the 10th, 15 th further on the 21st of June, I found two eggs laid by this hen in the nest of another robin. This nest was to be found on the side of the perpendicular ditch in a hole-like dip made by me. I discovered it on the 15th containing an egg of a robin, too, on the 21st I again walked there and looked at the nest. It was damaged to a higher degree, so that the eggs could not even be seen therein among the covering of the nest that had been entangled. Dipping my hand into the nest I felt two eggs in it. After having taken them off, I noticed that the two eggs in my hand into the nest I felt two eggs in it. After having taken them off, I noticed that the two eggs in my hand were due to the cuckoo-hen laying small eggs. Regarding colour they were so similar that even the spottedness was more dense on one of their sides. Regarding their shape a difference of 0.1 to 0.2 mm became visible. Such a difference of dimensions can be noticed in the nest of all bird-species, of course, also in that of the cuckoo. No doubt, both eggs have been issued by the same egg-laying. In the days when this cuckoo-hen might have laid his two eggs in the same nest, the weather might have been exceedingly cold and rainy. In all probability, this fact might have prevented the cuckooo from seeking another nest for the following egg. In comparison to the two pre- vious years, the number of the nests of the robin was also inferior in this district. It may be that the first egg got entangled in the covering of the nest, and when laying the next egg, the cuckoo did not notice the former one being already in the same nest. This, by all means, was the reason for which she was compelled to lay two eggs into the same nest what is a riddle to us. As far as I know, it happened on one occasion already that two simi- lar cuckoo eggs were found in one nest. It was, at least, presumed that both eggs had come from the same cuckoo-hen. The nest found by me containing two similar eggs of cuckoo also prove that this case, too, may occur. In my opinion, the disturbing cireumstances (few nests, cold, rainy weather, etc.) had provoked this fact, i.e. that two eggs were laid by the same hen into one nest. The eggs of other cuckoo-hens laying a smaller quantity of eggs are quite different regarding both colour and shape from those of the two cuckoo-hens mentioned above. Therefore, the eggs coming from the other hens can be distinguished well from the eggs of these two cuckoo-hens. Another example: it is already for the third year that I found the eggs of the same cuckoo-hen in the district called “Szalmahid”. The eggs of this speci- men are of a light-brown basic colour, being on the thick end bwon-spotted and marked 300 with lines. Of course, there is a difference even between the eggs laid by the same cuckoo- hen. I made this observation, so far, regarding especially their shape. A certain difference becomes visible ad to the colouring, too, though more observation is needed for the deter- mination of this fact. I deem it interesting having found also in the year of 1966 two eggs of the cuckoo-hen that laid the small eggs. Regarding the colour they were similar, as to their shape a con- siderable difference was visible. These two eggs were in the same area where I discovered the two eggs of this cuckoo-hen laid into one nest, in 1967. Ever since I am searching the life of the cuckoos, I have found that through the eggs many questions could be answered that, perhaps, were not known so far. Coming back to the cuckoo laying small eggs, I deem it worthy of mentioning that she laid eggs in a nest without having made there any change of the same. In my opinion, even this is an anomalous fact because for instance the cuckoo observed by the nest, had removed already two eggs of the robin. (See above: Observation of the cuckoo at the nest of the robin.) Ferenc Varga Slug eating the youngs of the cuckoo. In the surroundings of Rönabänya, I found a nest of a robin in one ancient diteh covered with beeches, on the 18th June, 1965. There was a lifeless young of cuckoo, of about 3 to 4 days with an about 10 em long slug of one inch thickness in the nest. The slug was copiously eating of the young cuckoo. It was gnawing off the skin of the back starting from the neck, and was eating the fleshy parts between the bones up to a certain depth. As far as I know this type of slug is eating exclu- sively mushrooms, it is preying especially on bolets and russulas. The said slug probably found the young cuckoo in the nest, and went on consuming the helpless young bird. I think it likely that the young of the cuckoo had been still alive when the slug started to eat it. It could be well seen that the young bird had not been perished long before. Ferenc Varga Mass devastation of nightjars caused by cars. On the very short section of the sub- sidiary road along the wood between Csákánydoroszló and Oriszentpéter, 8 to 10 carrions of nightjars (Caprimulgus europaeus) could be seen during the period ranging from the 6th to the 20th July, 1966. The birds that came into the flood-light of the cars passing away knocked against these vehicles which caused their death. József Csaba Parus montanus in the parklands of the Danube. On the 12th of October, 1966, early in the afternoon I observed birds in the parklands (consisting of poplars and willows), situat- ed at South-East of the highway Medve—Györ between the main branche of the Danube and the main-dike of same on the right hand. The great quantity of serins, lesser spotted wood peckers and tits singing laudly attracted my attention, being this not a regular sound picture when mixed together with the heaps of wild-guees under passage. The mixed flocks on tour altered themselves with short-toed tree-creepers and nuthatches, when suddenly my attention was turned to the peculiar voice of the Parus montanus. I observed them in three flocks, I saw these tits assembled in one or two pairs in each flock. They were very noisy and were gathering their food — in the same way as blue titmouses do — from the crowded colonies of plant-louses to be found especially on willow branches. This specimen of tit is ‘well known to me-particularly with a view to their voice— from Slovakia, where I found them relatively frequent in the mixed pine-woods of Selmec- bänya, in the ancestral beech-woods of the mountains of Polyana as well as in the park-like sludges of the thinly planted woods of Lipt6. I did not find them so far during my inves- tigations of several years made in the parklands of the Danube (on the border of Czecho- slovakia). Even if these tits observed on this occasion had been stray species, it would by all means be worthy of observing also in the period of nestling the presence of the Parus montanus in the parklands of the “Szigetköz”. F.J. Turéek Willow tit in the mountains of the Pilis. On the 18th of August, 1967, I met in the surroundings of Visegrad, beyond the holiday-house MEDOSZ, in a dry ravin a smaller flocking of birds (wood-warbler, great titmouse, robin, blackbird). Although a strange voice of “dé—dé” striked my ear, that was not to be mistaken for the calling of the willow tit (Parus montanus). Later on I saw the bird, too, for a few moments. Inspite of finding these species during the following days too, the willow tit, however, could not be seen any more. Dr. Andras Keve 301 Presence of further sombre tits in the district situated more to the north of the basin of Transylvania. On the 12th August, 1967, I had the opportunity to observe closely two sombre tits (Parus lugubris) cheeping in a strange way in the thorn bushes at the foot of the Kelemen Alps, in the pasture land of the hill-side varied with wide-spread trees, bushes, rocks situated beyond Dedabisztra. Miklos Béldi A pair of wren feeding the youngs of the great titmouse. On the 12th of May, 1966,I was observing from 5 o’clock till 19 o’clock in the territory of the fish breeding ponds of Garadnavölgy, situated in the Mountains "Bükk", a pair of great titmouse feeding eight youngs in a primitive board hollow of an open orifice. Immediately after the feeding of the old birds, a great titmouse appeared on the top of the hollow, carrying some food in its bill. As soon asthe tit that fed the youngs flew out off the nest with a pile of drop- pings in its bill, thet wren immediately occupied it, leaving it soon after. This bird did not carry any excrement with. It more than once happened that even two wrens were waiting on the top of the hollow—having these birds some food in their beaks—until the old tits flew away. Thus the pair of wren fed the young ones. During this period the old tit-birds were carrying food to the youngs on 272 occasions, while the wrens did it on 342 times. This activity was displayed by the pair of wren from the 12th till the 20th of May. I sup- pose that from their nest somewhere in the neighbourhood their own youngs perished and on hearing the voice of the hungry tits that were asking for food, the instinct of feeding aroused in them and they satisfied the same on those young birds. During the entire period of feeding the attitude of the old tit-pair was not hostile towards the pair of wren carrying food to their youngsters. István Vásárhelyi Wall-ereeper in Pécs. On the 20th of February, 1967, I saw a specimen on the northern wall of the "Pius" church, and on the 24th I noticed 24 birds of the same kind on the same place. Ede Agárdi Grey-headed wagtail of the north in the county of Vas. For a long while but one speci- men of the greyheaded wagtail (Montacilla flava thunbergi) originating from the county of Vas was known, collected by ISTVAN CHERNEL on the 7th of May, 1899, in Tömörd and presented to the ornithology collection of the Museum of Szombathely, where it was destroyed owing to the events of the war. The second specimen— likewise a male— was observed by me on the 24th of April, 1960, in the territory of this county in the surround- ings of Närai, on the rural track-way between the village and the wood. I could observe this bird of confident attitude for a long while at a distance of scarcely 10 m, thus this subspecies of salte-grey crown of head, without eye-stripe could strictly be determined, especially on the score of the black feathers covering the ears. József Csaba Great grey shirke nesting near Kolozsvár. I had knowledge so far from the hatching of great grey shirkes (Lanius excubitor) in the territory of Roumania only from the per- tinent literature. At last I succeeded in the course of April 1967 to find a nestling pair of great grey shirkes on the bank of the steamlet Nádas, in the surroundings of the village of Szucság. The nest was hidden from view by its builders in the inside of a bush of mist- letoe ( Viscum album) that was flourishing on a high part of an aspen. I was observing the pair of great grey shirkes feeding their youngsters and guarding carefully their nest, during the period of 28th April—9th of May. ; Miklós Béldi Woodchat shirke in Miskolc. The nestling of woodchat shirkes (Lanius senator) at the foot of the Mountains of Bükk was mentioned already on several occasions by literature however, it was not mentioned at all in the recent ten years. On the 17th of May 1966, we were with the group of ornithologists under the leadership of L. B. SAGE, in Miskole, and that was M. L. Casson, who drew ma attention to the fact that he had seen a woodchat shirke on the hill of Avas. When I got up the hill together with the other members of the group I cought sight of the first specimen in the corner of the cemetery, and later on I discovered the second one in the orchard situated behind the observation tower. Dr. Andras Keve The spread of the house-sparrow in the mountains of the Biikk. Since the lst of March 1933, I have been living in the region of the fish breeding ponds of the valley of Garadna. In this district I noticed house-sparrows previously only on three occasions, namely on the 12th of February 1963 I saw a male, and on the 22nd of May 1944, as well as on the 6th of March 1947 a hen on each occasion. Even these species were staying here for about one or two hours only. They nurrished themselves especially on the feeding table. The nearest site inhabited by house-sparrows was Hämor, situated at 4 kms. from the fish breeding (called Hámor and Omassa),; in the village itself house-sparrows, while on the neighbouring wall rocks and hollows tree-sparrows had their nests. The house-sparrows were passing from herin the course of 1945 up to the surroundings of the Palota Hotel, and the station of the narrow guage railway, where they were regularly fed by the guests visit- ing these places. In 1946 a stable was established by the Board of Woods and Forests in the upper part of Lillafüred. House-sparrows immediately made their appearance in the neighbourhood of same, and they even built their nests there. In 1947 there was like- wise established a central stable in the valley of the Garadna, near the station of the nar- row-gauge railway, at a distance of about 1.5 km from the fish breeding area. On this place too a bigger flock of house-sparrows appeared immediately, that was constantly netling there at least until 1. 3. 1967. In the course of the winter of 1958 one or one house- sparrow could be seen in the territory of the fish breeding area. These, however, disap- peared after having stayed there fora short while. One pair of them was the daily guest of the fish breeding area for the whole day since the 5th of March 1949. They were twittering too loud and gathering food especially near the living house. But in every instance they left prior to the neightfall. On the 28th of March, they started the carrying of the nest material into the rather shaking nest of the house martin situated under the eaves of the house and they also spent the night there. The first brood was fledged with success. They fed the young birds by the worms of the meath moth that was very frequent at that time. However, the shaky nest tumbled down owing to the restlessness of the second brood, the feathers of which were just growing. Owing to the fact that nobody was staying at that time in the living house, the young birds all were killed by a playful dog. Here- upon the old birds disappeared. Duringthe period from 1950till 1965in wintertime a pairsel- dom made its appearance; these, however, always disapperaed late in the afternoon. In the spring of 1965 an other pair removed here occupying a desk hollow placed under the eaves of the building and raised with success three broods by feeding them especially with insects and worms. However, after the third brood was flown away, they disappear- ed together with them and made their appearance again only at the beginning of the spring of 1966, occupying the old nesting hollow. Together with these birds also another pair of house-sparrows settled down there and occupied the primitive, narrow small box of slight dimensions near the hollow hooked onto the wall. Likewise three broods were made flown off by this pair. After the young birds had left the nest, all of them were scattered in all directions. Although, the old birds remained already here for the winter. Moreover, then a third pair joined them by occupying the nest of a house martin. They again carried nest material late in the autumn and passed the night heer. They procured their food especially from the throw-out of the kettle near to the nest serving for the preparation of the fish food. On the 18th of May, from 5 o’clock in the morning till 7 o’clock in the evening I counted several feedings at the hollow that were inhabited formerly. The result of this counting is as follows; the hen fed the young birds on 277 occasions, the male in 152 instances, that is altogether 429 occasions. The number of the young birds was 6. It is interesting that the hen left on each occasion with a heap of excreement in its beak, and let it drop for away from the nest. The male, however, never did so. For feeding exclusively insects and worms of different types were carried by them. Under these circumstances the sparrows are decidedly useful because a great quantity of insects and worms are consumed by them. They do not hinder the tits in their nesting. They do not frequent the winter feeders, because we exclusively fill them with animal scraps, and chiefly with suet. Istvan Vasarhelyi House-sparrows eating young swallows. By the extraordinary ad remarkable weather at the end of May, 1966, abnormal phenomens were caused in respect of the habit of live of the birds. The below letter is a report on the most striking case: A pair of sweallows (Hirundo rustica) has been living for two decades in a nest on our house in Fadd. At the end of 1966, when the hatched-out young birds had to be fed, it 303 was so cold that the old birds could not provide for the food and the young birds perished in the nest. After the mother bird came off from the nest, the house-sparrows devoured the little carrions. They also had young birds at this time. Taking into consideration the unusual weather I did not find this fact strange. In the contrary, I found it peculiar that in June, when the swallows were repeatedly hatching and the young birds were some-days old, the sparrows went to war against the pair of the swallow and removed the young swallows by force cutting them into strips for their own nestlings. Nevertheless, it was not cold at that time and there was a quantity of other food available in abundance. In June, (when the said pair of swallows was hatching for the second time) further three pairs of swallows begun to build a nest on our house. Having, however seen the bitter struggle between the first pair of swallows and the sparrows, they desisted from the nesting and abandonned our household. They were followed by the first pair of swallows in a short time and they did not even returned in September for a farewell as they had done in the course of former years. I thought that thereupon no swallow will build a hest on our house. My fears were, however, exaggerated, because our swallows arrived even this year and they even hatched successfully having not been trubled by the sparrows. Istvan Borda Black-headed bunting in the mountains of Dobrudzsa. The black-headed bunting (Emberiza melamocephala Scop.) is one of the species to be found most rarely in the terri- tory of Roumania. A unique species of the same is known that was found near Murfatlar, in May 1909; another species was observed by M. R. Drost on "Kígyók Szigete" (island of serpents) on the 7th of May 1928. The first species was observed by me near the Tulcea (Dubrudzsa region). In only appeared for a moment, therefore, so I could not collect it. Thereupon I did not observe them for more than one year, finally I succeeded to keep under observation for more than a quarter of an hour a male specimen of a very pleasant colouration at a small distance on the 2nd of July, 1967. The site of observation was an orchard abounding in undergrowth and that was lined with hedges. Afterwards it has come to my ear that also the natural scientist, Mr. Dimitri RADU observed a specimen on the 30th June 1967, on the island of the Danube Delta, called Garaorman. Botond J. Kiss Birds hatching on the top of artificial nesting boxes. As it is also proved by the below examples, the top of artificial nesting boxes may serve as a possibility of nesting for spe- cies that are hatching in open air. In 1960, in the village of Tahi, a spotted flycatcher (Muscicapa striata) was hatching on the top of a nesting box made of boards, type By. In 1967, on the top of a nesting box of board, Type B, accommodated under the eaves of a house in Leänyfalu a blackbird (Turdus merula), and in the nesting box a great tit- mouse (Parus maior) was hatching, and rearing their young birds together. At te same time on the top of a nesting box made of a green tube of bakelite where a tree-sparrows (Passer montanus) laid the foundation of its house, a collared turtle-dover (Streptopelia decaocto) was nesting. There were, in all these cases, possibilities for nesting in abundance. Peter Somogyi 304 IN MEMORIAM Béldi Gergely született Báldon (Kolozs megye) 1887. XII. 13-án, meghalt Marosväsär- helyen 1966. X. 13-án. Az első világháború Teheránban találta, és innen csak kalandos úton sikerült haza érkeznie. Útja közben azonban pontos naplót vezetett, mely alapját képezi az iraki madárvonulási kutatásnak (Aguila, XXV, p. 89—101). Később már csak néha-néha jelentkezett egy-egy érdekes madártani adattal. Csiba Lajos született Tejfalun, 1901. VII. 27-én, meghalt Tejfaluszigeten 1966. VILI. 2-án. Tanulmányait a magyaróvári gazdasági akadémián végezte, a madártani ismereteket és a madarak preparálását Kunszr KÁROLY-nál tanulta, akinek kiöregedése után CSIBA vette át a madárfigyelési munkálatokat részben a csallóközi, részben a szigetközi Dunán. Legfőként az oológia iránt érdeklődött. Gyűjteményét végrendeletileg a Madártani Inté- zetre hagyta. A Duna mentén élő madárfajok költéséről, pl. billegető cankó, réti sas stb. számos közleménye jelent meg. Hámori Mihály született Magyarcsernyén, 1881. I. 10.-én. 1907-ben lépett a Madártani Intézet szolgálatába, amint LAMBRECHT írja (1920): ,,... PUNGUR halála után került az intézethez gondnokul HÁMORI MIHÁLY, vagyis a,,Miska fiam..." — ahogyan HERMAN Orré közvetlen modorával valamennyi beosztottját nevezte. Munkássága azonban nem- csak a pénzügyek intézésében merült ki. HERMAN OTTO , A Magyar Pásztorok Nyelv- kincse" c. művében (1914) így emlékezik meg róla : , A szókincs rendezésében és a correctura nehéz munkájában teljes odaadással Schenk Jakab adjunktus és Hámori Mihály gondnok urak támogattak. 1919-ben lép kia szorosabban vett intézeti szolgálatból, mivel nemcsak a Madártani Intézet anyagi ügyeit kell ezentúl intéznie, hanem az egész Herman Ottó úti Kísérletügyi Telepét. Természetesen mindig tudatában volt, hogy hol kezdte pálya- futását és így szeretetreméltó, szelíd, szolgálatkész telepfőnökünkhöz mindig bizalommal fordulhattunk ügyes-bajos dolgainkban. Ott élt velünk együtt, és ha már magasabb állásbanis volt, 1937. szeptemberéig teljesen hozzánk tartozott. Ekkor vonult nyugalomba, amikor ideje jó részét onen. töltötte, ahol CSÜRGEY-vel és SCHENK-kel egy- időben kisebb telkeket vásároltak, amelyeken mindegyikük megépítette a maga szerény hajlékát. Budapesten 1967. V. 2-án hunyt el csendesen. Mindig szeretettel emlékezünk rá, akivel annyi esztendőt együtt dolgoztunk. Mikolas Kálmán, született Gyurón (Fejér m.), 1909. X. 7-én, meghalt Szolnokon, 1965. X.21-én. Egy éves korában került Szilsárkányba, ahonnan madármegyfigyeléseinek egy része származik. A középiskoláit és az erdőmérnöki főiskolát Sopronban végezte. Első madártani közlései Szilsárkányból származnak 1920-ból, melyek 1926-ban jelentek meg. 1928-ban , rendes megfigyelői" oklevelet kapott a Madártani Intézettől. Ettől kezd- ve 1950-ig állandóan jelennek meg kisebb faunisztikai és ökológiai közleményei az Aguilá- ban és a Kócsagban. Mint erdőmérnök működik Iharoson, Pápán, Dudaron, Békéscsabán, Rahön, Dragomérfalván, Komáromban, Bellyén, Homokszentgyörgyön. Ezeken a szol- gálati helyein is elsősorban mint vadászati előadó működött. 1946-ban végleg a vadászati vonalra kerül, először Pécsre, majd Csákberénybe, majd ismét az erdészethez Kecskemétre. Állásától 1952-ben megválik és a szolnoki Vízügyi Igazgatóság alkalmazza, ahol haláláig szolgál. Vezényi Elemér festőművész, született Budapesten, 1879. V. 29-én. Atyja nyolc gyer- mekes, szerény jövedelmű állami tisztviselő, aki a szűkös anyagiak folytán fiát nem tudta folyamatosan iskoláztatni. Így a harmadik reáliskola után egy évre egy épület-szobrász- 20 Aquila 305 hoz került, aki azonban még a fiatal fiù müveszi igenyeit sem tudta kielegiteni, ezért egy ev múlva folytatta iskoláit és hat középiskola elvégzése után felvették az Iparművészeti Főiskolára, a díszítő-festő tagozatra. Anyagiak hiányában azonban másfél év múlva ezeket a tanulmányokat is meg kellett szakítania, de akkor már tudását, született ké- pességei folytán annyira fejlesztette, hogy ha szerényen is, de képei eladásából meg tudott élni, söt esti tanfolyamokon tovább fejleszthette technikai tudását. Közben bátyja VEZÉNYI ÁRPÁD, asszisztense lett HERMAN OTTÓ-nak, aki felfigyelt a fiatal művész képes- ségeire, természetszeretetére, megbízásokat adott neki s 1903-ban HERMAN OTTÓ-nak a magyar ösfoglalkozäsokröl szóló művét már VEZÉNYI illusztrálja. Sajátkezűleg írott ön- életrajzában hálával emlékezik meg CSÜRGEY TIrus-ról, aki bevezette a madárillusztrációk készítésébe. HERMAN OTTÓ-nak közkézen forgó, ‚A Madarak Hasznáról és Káráról" szóló negyedik, bővített kiadását már CsöRGEvé mellett VEZÉNYI képei is díszítik (1914). A madárillusztrálás terén a legnagyobb megbízást LENDL ADOLF-tól kapta 1911-ben, amikor az Állatkert részére 260 madárfestményt készített s amelyek javarészben a Földrajzi Társaság kiadásában, levelezőlap-formában is megjelentek. Az első világháború megszakítja munkásságát öt évet töltafronton. Hazatérve KITTENBERGER KÁLMÁN karolja fel s a Nimród c. vadászújságnak állandó illusztrátora lett. A Nimród révén országosan ismertté vált neve vadászati körökben és a VEZÉNYI vadászképek igen kere- settek lettek. De más könyvekben, folyóiratokban, tankönyvekben stb. is találkozunk VEZENYI képeivel, sőt német, francia lapoktól (Meggendorfer Blätter, Gil Blas), angol és japán kiadóktól is kap megbízásokat. A Madártani Intézet továbbra is egyik szeretett otthona, ahol CSÖRGEY buzdításával és útmutatásával továbbra is szorgalmasan készíti madárképeit. Az Intézet változatlan terve volt CHERNEL: Magyarország madarai újbó- li kiadása, mégpedig a teljes faunát felölelő, magyar festőktől származó madárképekkel díszítve. VEZÉNYI volt hivatott arra, hogy a CSÖRGEY-képeket kiegészítve, a magyar ma- dárfauna jelentős nagyobbik részét megfesse. 1944-ben már teljesen elkészült gyönyörű récesorozata komoly ígéret volt arra, hogy a tervezett új CHERNEL-kiadás nemzetközi szin- ten is sikert arasson. Sajnos ez a képsorozat is, a CSÖRGEY-képekkel együtt 1945-ben elpusztult. Ugyanígy otthona maradt az Állatkert is, ahol az élő állatokról készített váz- latokat. 1939-ben Burk GYULA megbízza, hogy az akkori Mezögazdasági Egyetem Ällat- tani tanszéke részére megfesse Magyarország ragadozómadarainak képsorozatát, melyet ma a gödöllői Agrártudományi Egyetem őriz. Sokat dolgozik a Mezőgazdasági Múzeum- ban is, ahol annak ujjáépítésében művészi munkája jelentős szerépet kap. Egyik kiemel- kedő állatfestői alkotását, a vadászkutyák színes, albumalakban megjelentetett sorozatát csak azért említjük, hogy ezzel is érzékeljük széles körű állatillusztrátori tevékenységét és hatalmas munkabírását, mely tulajdonságok legkiválóbb ällatilluszträtorunkkä avat- jak. — 1927-ben Dunakeszin telepedett meg, itt élt, dolgozgatott 1965-ig. Képei változat- lanul keresettek vadászati körökben, látásának romlása miatt azonban mind kevesebb képet fest, majd végleg leteszi az ecsetet, mint saját maga írja , nyugalomba vonult", és Géza állatorvos fiához költözött Felsőgödre. Itt is halt meg 1967. III. 1-én. VEZÉNYI művészi munkájának szellemi tartalmát madártani vonatkozásban úgy értékeljük, mint a madárismeret és madárszeretet kiváló terjesztőjét, népszerűsítőjét. Így örökítette meg nevét Intézetünk és a magyar madártan történetében. Dr. Zsák Zoltán kísérletügyi főigazgató, született Nyíregyházán, 1880. II. 3-án, meghalt Budapesten 1966. X. 13-án. 1908-ban került DÉGEN ÁRPÁD mellé a Magyar Vetőmag- vizsgáló Állomásra, ahol 1945-ös nyugalombavonulása ellenére csaknem halála napjáig rendkívül buzgó tevékenységet fejt ki. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, itt a botanikai tanszéken, mint asszisztens kezdte meg tudományos működését. Több növény leírása nevéhez fűződik. Utolérhetetlen specialistája volt a gyommagoknak és ezen a réven kerül az országos fácánvizsgálat során kapcsolatba a Madártani Intézettel. Ezt követi a fürj, a fogoly és sok egyéb vizsgálatba való bekapcsolódása, mely madártani cikkekben mint szerzővel az ő nevével is találkozunk. A publikációkon kívül is sok madár- tani kutató keresi fel, aki magevő madarak táplálkozásával foglalkozik, hogy tanácsait kikérjék. 1937—1966 közt nincs olyan táplálkozástani tanulmány, ha a táplálékban magok is szerepelnek, melyben ne működött volna közre. De a régészettől és iparművészettől kezdve a rovartanig sok országos intézményünkkel állt kapcsolatban és tudása gazdag tárházából sok-sok magyar kutató merített. Idős kora ellenére nem ismert fáradalmat. Ezt tapasztaltuk valahányszor együtt dolgoztunk vele. Kedves, lebilincselő modora, kiváló pedagógiai érzéke, szelíd, csendes, de igen határozott természete folytán köztisz- teletben és szeretetben állott. Megdöbbenve és szinte tanácstalanul állunk most, amikor elveszítettük, és fájlaljuk nemcsak az igaz barátot és mestert, hanem azt is, hogy amagyar tudomány elmulasztotta egy maghatározó kézikönyv megírattatását vele. ‚306 Zsellö Elemér. Született Cinkotän, 1890. július 28-án. Mezőgazdasági pályán működött cson, majd kereskedelmi vonalon Vácott. Már Ácsról érintkezésbe lépett intézetünkkel, de ezen szórvány adatszolgáltatás még nem jelentett igazi madártani tevékenységet. Csak nyugalombavonulása után, amikor Győrben telepedett le, akkor lett igen aktív tagja a győri Madártani Körnek. Így az 1958. évi országos gólyaszámlálást a Szigetközben ő irányította, és fáradhatatlan közreműködésének köszönhető az ott elért kitűnő és pontos eredmény. Szívbaja már régen elő-elővette, majd egyre rosszabbodott állapota, míg 1967. május. 20-án Győrben elhunyt. Melegszívű, emberszerető, lelkiismeretes barátot veszítettünk el benne. 20* 307 | Sh. Sika =o d'A: f i by .. 4, 18 AA i. i } 1 aa u i pai Kr NN 40 i se CO n à TR 3 VK dA TI aaa RT i di 2 = n 1 < i fi i Re À ‘ “ t t i ta , PS , ag f il ha 1 I] à ath 4 REN sa a AR | ; i t f Fr ‘ i A b: x fi ha 7 Fr § LUE WP ir AN oes he, GEA Lu ha di fvg elet ' r f i N L LEE 7 ; yo SS) Fs an} 433 piss | è j ef pt he A 17 ! à È, ha “en 1 n ij = | “ey A keri gii £ 5 A A di ék N Pas RL RE a oP re 8 | A | i | me; va É n wan dees ae bea IE MM Rie STIANO sa AN we re NCAA | de ui DEI Pet ha A Pie ee ds eet au AN RO ; ro SY VEN AR #1 sa A Fer À 199 : & f rk ke BIT a bo A La ESA 3. Ma: LAY ÉT a a Value 3 x Vig bek 6 mn Kar, j ae ae Sek N À Me” ue? DITO VERI: di aly ci « he pe A N ORE j'en AE A SOM MSN € | | Sa SET RE 6 te A EU MORE EEE U PTR TE DANS DA Ar ROUE ram phat Li Er d VAE Le war A TA Ch ait rail ent 188 EM et Mab Ri PENE ‘et VA PURE od sae 5 ; Sn ér pr Roio FAT à. mh URI SEN! BERN i BE Nice. vere Vita BEER 4 “À pes Lelio barato POE Tau LR FEN ae en NANI ES NEA A Ae eee a Me So? ER SOIR CERF DER phe an SR ADE ER CS UNE ‘ ~ KÖNYVISMERTETES Busnell, R, G,, 1963. Acoustic behaviour of animals Elsevir Publ. Comp. Amsterdam—London—New York, pp. 933, 145 ábra) A franciaorszägi Soy-en-Josas közsegben szekelö gerincesällattani intezet, melynek kivälö eredményei voltak mindig a madärkärok elhäritäsa érdekében folyt kiserletek teren, most nagy vállalkozásba fogott, amikor kutatója, BUSNELL szerkesztésében meg- jelent ez a vaskos kézikönyv, melyet a szerkesztő 23 munkatársával írt meg, köztük 9 fran- cia, 6 amerikai, 3—3 angol és német, 1—1 finn és moszkvai. A munka megírását az 1956. évi Nemzetközi Bioakusztikai Bizottság ülése határozta el. Célja a kutatások, de főként a már zavarossá váló szakkifejezések egységesítése. Mint a szerkesztő kifejti, természetszerűleg a kutatók véleménye nem azonos, és ezen nem is változtatott, hadd mutassa be a különböző álláspontokat. A munka jó része nem a madarakról szól; sáskaféléket, emlősállatokat stb. is bővebben tárgyal. Mégis a könyv legnagyobb hányada a madarakra vonatkozik, hiszen ezen a téren mind viselkedéstan, mind a hangkutatás terén legelőbbre haladottak a vizsgálatok. A mű pedig csak a viselkedéstan hangtani részével foglalkozik. Hat részre és 25 fejezetre, számos alfejezetre tagolódik. A viselkedéstani vizsgálatok szerint a hangjelzéseket négy csoportba osztja: ivari jelzések, családi jelzések, közösségi jelek és visszhangzó jelzések. A példákat a madarak köréből meríti. Az interspecifikus jelek közül saját intézete Corvida- vizsgálatait ismerteti. Az állati akusztika különleges szempontjait is tárgyalja, s itt mindjárt az első fejezet az echolokolizációról szól, vagyis amikor az állat a saját maga által kiadott hang visszhang- ja szerint viselkedik. Így nem csak a denevérek, halak, cetek, hanem a barlangban élő madarak is, mint Steatornis, Collocalia, de még sarlós fecske, kecskefejő is. MARLER a 9. fejezetben az öröklés és eltanulás kérdéseit fejtegeti. A hangadás a mada- raknál a neuro-muscularis rendszer ellenőrzése alatt áll, de a feketerigókon és süvöltőkön végzett vizsgálatok az eltanulás mellett is szólnak. Az improvizáció valószínűleg örökletes. Mindezt igen nagy mértékben befolyásolja a madár diszpozíciója és ivari életének álla- pota. A negyedik fejezetben BREMOND a madarak hangtani viselkedését tárgyalja. Ezek részletbe menő kutatások, s már a hormonvizsgálatok is ide tartoznak. Kasztrálási vizs- gálatok ezüst sirályon, kanárin stb. is adtak ehhez adatokat. A fény által fokozott hypophy- sisműködés a viselkedést és hangadást is befolyásolja, de ebben a külvilági tényezők is közrejátszanak (hőmérséklet), és éneken kívül zörejek is indukálhatnak viselkedési ténye- zőket. A tojók őszi énekét azzal hozza összefüggésbe, hogy a jobboldali ovarium szövet- tani szerkezete igen egyezik a testis-ével. A madáréneknek négy féle jelentőséget tulaj- donít : egyedfelismertetés, helyzetjelzés, szexuális állapot, dominanciájának jelzése. A következő pontok akusztikai jelek és környezeti hívó hangok; riasztás s életveszély, táplálékkal kapcsolatos hangok, rendkívüli esetben adott hangok, az utánzás különböző csoportjai, emberi hangutánzás (,,psittacism”); dialektusok. Ilyen nagy terjedelmű és részletekbe menő mű rövid ismertetése csaknem lehetetlennek tűnik, hiszen a madarak viselkedésének fejezetét még BREMOND is azzal kezdi, hogy az anyag nagysága miatt nehéz az összefoglalás. Röviden azonban kiragadtunk egy pár madártani részletet a zoológia egész területére kiterjedő műből, hogy rámutassunk arra, milyen fontosilyen alapvető munkának ismerete, amikor beindulnak a madárviselkedés és hangtani tanulmányok. re 309 Frankevoort, Wilhelmus — Hubatsch, Herbert, 1966. Unsere Wiesenschmätzer (Die Neue Brehm-Bücherei Nr. 370. Verl. A. Ziemsen, Wittenberg — Lutherstadt, 96 oldal, 28 fénykép, 4 térkép és 5 rajz) A két szerző a kiadvány szokott sorrendjében ismerteti a cigàny-és a réticsuk életét. A munka jórészt eredeti megfigyeléseken alapszik, de az irodalmat is erősen figyelembe vették. A szokásos fejezetcímeken kívül az áttelepítésekről beszél bővebben, valamint, hogy a kirepülés és vonulás közti időszakban miként viselkednek. A vonulást csak egészen rö- vidre fogva tárgyalja. KR, Ar Aschenbrenner, Leopold, 1966. Der Waldlaubsänger. (Die Neue Brehm-Bücherei Nr. 368, Verl. A. Ziemsen, Wittenberg — Lutherstadt, 76 oldal, 32 fenykep, 1 terkep) Igazi ,,field’’-ornithol6gus munkája, aki az elméleti kérdésekről összefoglalóan ir. Röviden leírja vizsgálati terepét Bécs környékén. Részletesebben beszél a biotópról iro- dalmi ismeretei és saját tapasztalatai alapján. Tengerszint-magassági és földrajzi elterje- désének is szentel néhány szót. Majd a tavaszi érkezéséhez közöl osztrák, német és svájci adatokat. Leírja, hogy hogyan foglalja el érkezése után a sisegőfüzike revirjét, hogyan viselkedik ott fajtársaival, valamint más madárfajokkal és más állatfajokkal szemben. Következő rövid fejezetek: párképzés, fészeképítés és fészek; fészekalj, kotlás, mäsodköltes; fióka- nevelés; kirepülés és többnejűség ; katasztrófaévek, ällomänyingadozäs; ének; hangadäs. Még a következő kérdéseket veti fel: vedlés, ellenségek, viselkedés veszély idején (saját kísérletei) , amikor kitömött sisegőfüzikét vagy kakukkot tett a fészek vagy pedig az éneklő- revir közelébe. À , hangyázás" a sisegőfüzikénél is előfordul, errőlis ejt néhány szót. A gyü- rűzés adatait részletesebben tárgyalja, valamint a vonulást. Utolsó kérdése, lehet-e a, sise- gőfüzike esetében elvárosiasodásról beszélni, és erre sok példát hoz fel az irodalomból, de saját tapasztalataiból is. RA Creutz, Gerhard, 1966. Die Wasseramsel (Die Neue Brehm-Bücherei Nr. 364. A. Verl. A. Ziemsen, Wittenberg — Lutherstadt, 140 oldal, 66 fénykép, 3 rajz 4 térkép) Egyike a kiadvänysorozat azon kötetenek, mely a legnagyobb körültekintessel keszült, - hiszen szerzöje mär regen foglalkozik a vizirigö problemäival, söt könyvet is irt röluk. Az elsö fejezetben a rendszertani kerdesek kerülnek szöba a genus-töl az alfajokig. Különösen figyelmet érdemel az az összesítés, mely RICHTER (1954) es BALAT (1961) vizsgälatait foglalja magäba, hogy gyürüzött es következö években visszafogott egyedek színezete miként változott, valamint fiókáik hogyan örökölték a különféle szinvältozäso- kat. Függetlenül az egyes kutatók véleményétől, 17 alfajt ismertet. Röviden rátér a két rokon fajra (C. pallasii, C. mexicanus). Közli a vízirigó német népies neveit, és hogy 22 nyelven hogyan hívják. A második fejezet a németországi előfordulását részletezi, lehetőleg az állománysűrű- séget is megadva. A harmadik fejezet az élettért, a negyedik a viselkedést tárgyalja a következő bontás- ban: társulás, tollazat ápolása, , hangyázás", pihenés, pislogäs, hajlongás, futás, repülés, úszás, bukás, éjszakázás. Az ötödik fejezet a táplálkozással foglalkozik a táplálék összetétele, mennyisége, a halak szerepe a táplálékban, évszakos változások a táplálék összetételében, táplálékválasztás, táplálékkeresés, a zsákmánnyal való eljárás, köpetképzés, gazdasági jelentőség és védelem. Ebben a fejezetben újra kiértékeli Vollnhofer vizsgálatának eredményét. Hatodik fejezet a revir-kérdés, hetedik a násztánc és párképzés ; nyolcadik a fészek helye és fészeképítés, kilencedik rövid fejezet a tojásokról és fészekaljakról szól, tizedik fejezet a fészekrakás ideje, tizenegyedik a fiatalok fejlődése, tizenkettedik a másod- és második költés, tizenharmadik fejezet a vedlés, tizennegyedik a, helyváltoztatás és vonulás, a gyűrű- zések eredményeivel, tizenötödik az ellenségek és állományveszteségek, tizenhatodik a vízirigó fogságban való tartása. K.A. 310 ná Allodiatoris Irma, 1966. Bibliogarphie der Zoologie im Karpathenbecken, 1900—1925 (Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 574) Minden kutatást nagymértékben elősegít az a tény, ha a tárgyra vonatkozó irodalmat összegyűjtve találja a kutató. A madártani irodalomban ilyen segítséget nyújtott SCHENK JAKAB munkája, melyet sajnos a jelen könyv szerzője figyelmen kívül hagy, aki 1914-ig a magyar madártani irodalom jegyzékét összeállította. Immär több mint 50 éve ilyen tä- masz nélkül állott a madártan, és ezt most 1925-ig bezárólag, tehát 11 évvel az utolsó összeállítás után, pótolja ALLODIATORIS, melyért mindnyájan hálásak lehetünk. A munka gondos, kiállítása elsőrendű. A madártani része a 365—420 oldalig terjed. Különös előnye a jelen irodalmi jegyzéknek, hogy az alkalmazott irodalmat is felöleli. A szerző szigorúan ragaszkodik az eredeti idézetekhez, az álnéven írók, eredeti nevét nem közli, jórészt ez már nem is nyomozható ki, de pl. DR. DORNING HENRIK esetében tudjuk, hogy a „Zoo- philos” és ,,Ornithophilos” álnév alatt megjelent közleményeknek ő a szerzője, de nem a , Zoophilus" néven jelzetteké. Talán ezt a későbbiekben figyelembe lehetne venni, és öszintén kívánjuk, hogy a munka további kötetei mielőbb megjelenhessenek. Riv A. Stresemann, E. Portenko, L. A. — Mauersberger, G., 1967. Atlas der Verbreitung palaearktischer Vögel. 2. Lief. (Akademie Verlag, Berlin, 15 elterjedési és 1 vonuläsi térkép) Hosszú esztendökig váratott magára (1960 óta) ennek a rendkívül hasznos kiadványnak második része. Közben a szerkesztőségben és a feldolgozó gárdában is nagy személyi válto- zások történtek. Ebben a részben közölt 19 faj elterjedését G. MAUERSBERGER, L. A. PORTENKO, B. STEPHAN és E. v. VIETINGHOFF-SCHEEL dolgozták fel. Részletes ismerte- tésbe már nem bocsátkozunk, hiszen azt megtettük már az első résznél. A szerzők nem követnek rendszertani sorrendet, ezért fel kell sorolnunk a most leközölt fajokat : Parus eristatus, Muscicapa parva, Phylloscopus bonelli, Ph. sibilatrix, Sylvia hortensis, S. borin, S. rüppelli, S. melanocephala, S. melanothorax, S. mystacea, S. cantillans, S. conspicillata, S. deserticola, S. undata, S. sarda, Oenathe hispanica, Oe. pleschanka, O. leucura, Oe. leucopyga. — Kívánjuk, hogy a további részletek rövidebb időközben jelenhessenek meg. K.A. Bub, Hans, 1967. Vogelfang und Vogelberingung II. rész (Die Neue Brehm-Biicherei 377. Wittenberg —Lutherstadt) A kötet a ma használatos fog6eszkòzòk nagy részének leírását tartalmazza. Külön fejezetben, részletesen méltatja pl. a legkülönbözőbb kacsafogási módokat és eljárásokat, melyek ismerete, tekintve az Európa-szerte egyre sürgetőbben jelentkező gyűrűzési szük- ségességet, rendkívül jelentős. Hasonlóképpen érdekelni fogja a magyar olvasókat annak a fogásmódnak a leírása, melyet eredménnyel alkalmaztak a balkáni gerlék esetében. Mind ennél a fajnál, mind a házi verébnél gyakran felmerülő panaszok szükségessé teszik, hogy viszonylag olcsó és a magyar viszonyoknak megfelelő fogásmódszereket dolgozzunk ki ott, ahol ezt a mezőgazdasági vonalon okozott kártételek szükségessé teszik. Szerző a további- akban részletesen foglalkozik a kifeszíthető japán és tükrös hálókkal, a földön alkalmazott legkülönfélébb csapdákkal és más fogóeszközökkel. A szöveget mindenütt jól sikerült fényképek vagy ügyes rajzok teszik tökéletesen érthetővé. Schmidt Egon Verheyen, René, 1967. Oologia Belgica. I-II. (Revu et complété par Rudolf Fr. Verheyen, Institut Royal des Sciences Naturelles de Belgique, Bruxelles, pp. 331 + 72) A viszonylag korän elhunyt kivälö bruxellesi professzor posthumus munkäjät fia és utöda szerkesztésében Müzeuma adott ki, melynek madärtani osztälyät 6 vezette, illetve vezeti. — Oolögiai munkäktöl megszoktuk, hogy azok a kérdések biolögiai részével alig- 311 alig foglalkoznak. Erre rácáfolt VERHEYEN 2 kötetes műve. A tudomány fejlődése azonban tovább haladt, és ezt fejtegeti a szerkesztő fia az előszóban. — Maga a szerző az általános részben foglalkozik a tojás szerkezetével, keletkezésével, jellegzetességével, mikroszkópiai szerkezetével, szemcsézettségével, a pórusokkal, fényezettségével, alakjával, a héj különb- ségeivel, színezetével és rajzolatával. Ezek után tér rá a rendellenes tojásokra. Egy feje- zetet szentel a tojások mérésének módszerére, variációs görbéket adva néhány madárfaj tojásairól. Beszél a tojások meghatározásáról, a gyűjtéstechnikáról, az oológia helyéről a madártan tudományában, végül hogy milyen szempontok vezessék a kutatókat a szabad természetben. Külön fejezet szól a Belgiumban fészkelő madárfajok oológiai sajátosságai- ról. — Csak a 46. oldalon tér rá az egyes fajok ismertetésére a következő alcímekkel : család-név, faji tudományos név, francia, flamand, angol és német név, tudományos név szinonimikája, a madárfaj leírása, habitat, a fészek helye, a fészek, költés ideje, a fészek- alj, a tojások alakjának, színének és méreteinek leírása táblázattal, kotlási idő, költések száma. — A második kötetben 72 tábla átlagosan 3—4 faj tojásait mutatja be színes képe- ken, táblánként. A táblák nyomása messze felülmúlja az utóbbi évtizedekben megjelent oológiai munkák nyomdatechnikáját. A szerző saját művei. er Be: Radu, Dimitrie, 1967. Pasarile Din Carpati (Ed. Acad. R. S. Rom., Bucuresti, pp. 178, 49 terkep, 43 grafikon, 18 täbläzat, 2 szines, 2 fekete-fehér madärkep-täbla A munka romän nyelven irödott angol összefoglalöval. Vertikälis vetületeben mutatja be a Kárpátok madärvilägät, külön tárgyalva a költő és a vendég vagy átvonuló fajokat. Összesen 166 költő fajt — ezen belül 22 alfajt — tárgyal, melyek közül, a szerző szerint 40 endemikus faj akad : az átvonulók csoportjában 75 fajt, 11 alfajjal. A Kárpátokat három emeletre osztja ; alpesi rétek, fenyvesek és lomberd6k 500 mt. sz. feletti magasságig. A fentiekben táblázatok, grafikonok mutatják, hogy milyen részletesen boncolgat egy-egy ökológiai, állatföldrajzi, vonulási stb. kérdést. à KG Hudec, K.—Kondelka, D.—Novotny, I., 1967. Ptactvo Slezska (Slezské Muzeum, Opava, kiadäsa, megjelent 600 példanyban, 364 oldal, 60 térkép). Szilézia madarainak teljes összefoglalója, 301 madárfajt tárgyal. A szerzők által fel- kutatható teljes irodalom felhasználásával, és nagyszámú még le nem közölt adatot is ta- lálunk a műben. Közli Szilézia madártani kutatásának történetét ; ismerteti Szilézia táj- egységeit és változásait. — A harmadik fejezet az egyes tájegységek jellegzetes madaraival foglalkozik; erdőkben bár általában a szokott közép-európai madärfauna él, de jellemzi egy madártársulás, mely a csízből, keresztesörüböl, fenyves cinegeböl, fenyőszajkóból, örvös rigóból, siketfajdból, gatyás kuvikból, törpe kuvikból és hőcsíkból áll. Általában, mint a sziléziai erdők karakterfajait a fehérhátú fakopácsot (innen is írták eredetileg le) és a kislégykapót említik meg. Az emberi településeknek nincs külön kiemelkedő faja, — A balkáni gerle 1948-ban érte el Sziléziát. A. sziklákon élő fajok közt kiemelkedő az uhu, a vándorsólyom, a kövirigó és a havasi szürkebegy, ellenben a hajnalmadár csak téli vendég. További élőhely-típusok: a szántók, rétek, álló- és folyóvizek. Míg az állóvizek mentén még költ a barkóscinege és a nádi tücsökmadár, addig a folyóvizek mentén a vízi- rigó. N negyedik az állatföldrajzi fejezet, melyben rámutatnak, hogy vannak fajok, melyek- nek elterjedési határaik Szilézián át futnak, pl. kontyos réce, fenyőrigó, nagy goda, cigány- csuk, örvös légykapó, kendermagos réce, fekete gólya, cigányréce, kormos légvkapó, réti pityer. Szilézia jelentős kapu is a vonuló madarak számára. Foglalkozik a XIX. század folyamán történt areal-változásokkal és ällomänyingadozäsokkal, ami különösen a nyir- fajdnál feltűnő. A munka legnagyobb részét az egyes fajok tárgyalása foglalja el. Az általános részekről 6 oldalas német összefoglalást ad, egyes fajoknál pedig külön- külön rövid német szöveget is találunk. Különösen kiemelkedő az a 60 térkép, mely részben az ökológiai viszonyokat, legnagyobb részt egyes fajok elterjedését szemlélteti, a lithografált kiadás ellenére, igen világosan. atföldrajzi szempontból bennünket Szilézia madárvilága igen közelről érint, s mivel német nyelven is megtaláljuk benne a legfontosabb adatokat, igen hasznos mű a magyar ornithológusok számára is. Pe 312 CoBpeMeHHbIe MDOŐJIEMBI 0pHUTOI0rHH GerBepraA BCeCOW3HaA OPHHTONOTNYECKAA Kondepenunn. M37-Bo „Unum“, ppyH3e, 1965, 243 CTp. Az Ornithologia Modern Problémäi (A negyedik össz-szövetsegi ornitholögiai konferencia. „Ilim’ kiadó, Frunze, 1965. 243. old) A könyv az 1965-ben Alma-Atäban megtartott IV. orszägos ornitholögiai konferencia fő referätumait tartalmazza. Az előadások csoportosítása megfelel a konferencia négy szimpöziuma témakörének. A könyv első részének címe , A madarak szisztematikája, fajképződése és morfogene- zise”. Ezt GYEMENTYEV terjedelmes referátuma nyitja meg. Ismerteti a madärsziszte- matika utolsó évekbeni helyzetét, részletes szemlét tart a főbb alkalmazott klasszifiká- ciókról. Közli saját nézeteit a legvitásabb helyzetű csoportok rendszeréről, így a Ratitae, a Sphenisci és Oscines-ekről. Az énekeseknek egy külön fejezetet szentel. Ezen kívül tanulmányozza a faj és a fajonbelüli egységeknek a problémáit, utalva arra, hogy az elmúlt tíz év alatt a faj politipikus koncepciója a modern biológiában szerzett új tények nyomása alatt nagy változáson esett át. Cikke végén felsorolja a szisztematika feladatait. Svarc „A mikroevolúció elmélete és a szisztematika” c. előadása a rendszertan legbonyolultabb problémáit — a populációban lezajló madárevolúció kezdeti szakaszait, valamint az alfajok kialakulását, meghatározását és taxonómiáját igen alaposan és sok új anyag bevo- násával értelmezi. ILJICsov referátuma tanulmányozza a funkcionális morfológia szerepét a modern szisztematikában, amely segítségével felülvizsgálták és új fényt derítettek a madarak biológiai és funkcionális specializációjára, valamint a , nem morfológiai" kritéri- umok (pl. az agy, csontváz stb.) használatára a taxonómiában. Kiderült, hogy a madarak egyes szerveinek leegyszerűsödött szerkezete specifikus jellegű és funkcionálisan effektí- vebb, mint más állatosztályokban (pl. a madáragy hanginformáció feldolgozásának a se- bessége felülmúlja az emberét stb.). Tanulmányozza a madarak polifunkcionális struktú- ráinak adaptációs szerepét is. Es végül a , nem morfológiai kritériumok jelentőségéről is olvashatunk a szerző által kapott konkrét bioakusztikai adatok alapján. A könyv második része — „A madarak a kultúr tájban". Ebben először GLADKOV és RuszraMov tartanak szemlét a Szovjetunióban már igen aktuális kérdésről, a madarak és a kultúrtáj problémájáról. Előbb megvitatják a ,,kultur-landschaft” fogalmát és a kultúrtájat három irányban jellemzik (a táj igénybevétele, földrajzi zónája és származása szerint). A várost, mint a madarak lakóhelyét külön tanulmányozzák. Az utolsó fejezet- ben bemutatják a madarak kultúrtájban keletkezett ökológiai változásait. Ezt a témát fejleszti tovább SZTROKOV munkája, amelyben a szerző a kultúrtáj konkrét rendszerét ajánlja. | A harmadik rész — „A madärkutatäsok gyakorlati szempontjai". Elsőként KUMARI ismerteti a madärvonuläs problemäjäröl sz616 legfrissebb adatokat. Meghatärozza az egyszerű tájékozódás és a madärnavigäciö közötti különbséget, tanulmányozza ennek a két képességnek a fejlettségi fokát az állandó és a vonuló madaraknál. Közli a legújabb eredményeket a madarak navigációs mechanizmusáról. Ugyanitt kaptak helyet NYECKIJ „A vonuló madarak és az arbovírusok problémája", valamint GAVRIN , Madarak a vadä- szati gazdaságokban?" c. cikkei. Az utolsó, negyedik rész — „A Szovjetunió madárfaunája tanulmányozásának a fel- adatai". Ebben PoRTENKO, valamint DOLGUSIN ír részletesen a faunisztikai, ill. ökológiai kutatások területén elért eredményekről, a feladatokról és perspektívákról. KUZJAKIN „A Szovjetunió táj-ornithológiai kutatásainak első eredményei" c. munkájában az utolsó 10 évben óriási fejlődést tett és szép eredményeket elért a kvalitatív kutatások és fe lvé- telek módszereinek igen értékes szemléjét nyújtja, amely hasznos lehet ezen a területen dolgozó ornithológusoknak. E munkához csatlakozik és új anyaggal és ötletekkel szolgál az utolsó, VroRov-tól származó cikke „A madarak kvantitatív felvételei elméleti feldol- gozásának egyes oldalai". Bozskó Sz. I. 313 Hogocrn Opanrororuun Marepuansı uerBeproîi Ocecow3Holt OPHNTONOTHYECKOH KoHpepennnn 1 — 7 cenraGpa 1965 r. II31-Bo , Hayka" Kasaxcroü CCP, Anma-Ara, 1965 r, crp. 451 Az Ornithologia Hirei (A negyedik össz-szövetsegi ornitholögiai konferencia anyaga. 1965. szeptember 1—7, „Nauka” kiad6, Kazah SzSzK. Alma-Ata, 1965. 451. oldal) Ez a könyv is a Szovjetunió IV. országos ornitholögiai konferenciájának az anyagát tartalmazza és az előzőleg ajánlott könyv folytatásának és kiegészítésének tekinthető. Ebben a kiadványban annak a 294 kisebb előadásnak az 1—2 oldalas rövid tézisei kaptak helyet, amelyek nem szerepelnek az első könyvben. A gyűjtemény tartalma olyan gazdag és sokoldalú, hogy nehezen jellemezhető egy-két sorban. Jelentős helyet kaptak benne az egyes madárfajok biológiájáról vagy ökológiájáról szóló közlemények, valamint a regionális faunisztikai munkák, főként olyanok, amelyek újabb adatokat nyújtanak a ritkább fajokról vagy a kevésbé tanulmányozott messze északi, szibériai, távolkeleti és középázsiai peremterületek madárfaunájáról. Számos előadás van szentelve a madárvonulásnak, kezdve a konkrét helyi megfigyelé- sekkel és a vonuló madárcsapatok kialakulásával egészen a jelenség modern felfogású tudo- mányos magyaräzatäig (VINOKUROV, NYERUCSEV, DOBROHOTOV, PPOLIVANOV-ék, KOKSZAJSZKIJ, PAJEVSZKIJ, SUMAKOV, DUBOVIK, DOLNYIK, NOSZKOV és JAKOBI cikkei). A vízimadarak vonulását tanulmányozó kutatók sok esetben az egyes fajok erős megfo- gyatkozása miatt vadászatcsökkentést ill. teljes betiltását, vagy a vadászidény megrövi- dítését követelik (VALUSZ, USZPENSZKIJ, PRIKLONSZKIJ, SZAPETYINA). Ezen kívül számos gyakorlati tanács található a védelemreszoruló vadászati jellegű vagy más értékes fajokról szóló cikkekben (BIANKI, KARPOVICS, RAHILIN, GREKOV). NAUMOV és GALUSIN pedig külön foglalkozik a ragadozó madarakat pusztító kampány túlzásba vitelének a szomorú eredményeivel és azokat az intézkedéseket ismerteti, amelyeket sürgősen meg kell tenni a ragadozó madarak megmentésére. Figyelmet érdemel az az előadássorozat, amely tanulmányozza a nagyszabású gazdasági tevékenység által okozott tájváltozások (mesterséges , tengerek" megjelenése az óriási vizi-erömüvek felépítése után, a szántó-területek kiterjedése, a táj iparosítása és antro- pogenizálása) hatását a madárvilágra. Ezzel foglalkoznak NAZARENKO és szerzőtársai, MARVIN, SZAMUSZEJEV, SZTAHOVSZKIJ, MJASZOJEDOVA, HOHOLOVA és mások munkái. Hozzájuk csatlakoznak a városi parki-ornithofaunai megfigyelések, amelyek közül külö- nösen értékesek azok, amelyekben néhány évtizeden keresztül sikerült megállapítani a madárfaunának a városfejlődéstől függő dinamikáját. Közülük kiemelhető SARLEMANY-nak a X.X. sz. elején elkedzett munkája Kijev területéről, valamint Alma-Ata, Frunze, Donyeck és más városok madarairól szóló közlemények (BORODULIN, KATAJEVSZKIJ, UMRIHINA és KOHAROV). Az ökológiai kutatásokon kívül kitűnnek az utolsó években elterjedt fiziológiai és hisztokémiai munkák, amelyek segítségével már néhány érdekes eredményt értek el a madarak evolúciója és különösen a mikroszisztematikája terén. A lvov-i egyetem kutatói- nál (SZUHOMLINOV, CSERKASCSENKO, KUSNYIRUK és mások) a rigófélék, a fakopácsok, vala- mint a cinegecsaládok egyes fajainak biokémiai jellemzését találhatjuk meg. Moszkvá- ban pedig az Alcidae egyes hisztológiai, biokémiai és fiziológiai sajátosságok funkcionális analizise útján érdekes rendszertani következtetésekhez jutottak (KARTASOY). Morfológiai kérdésekkel csak néhány cikk foglalkozik, de ezekben is fejlődést mutat a klasszikus módszerek mellett az ökológiai és funkcionális morfológia (KOVSARJ és NYEK- RASZOV, KUROCSKIN, JESZILEVSZKAJA, SZAGITOV). A felsorolt témakörökön kívül még számos cönológiai, parazitológiai és módszertani tanulmány kapott helyet a könyvben. Bár a tájékozódás ebben a kiadványban kissé nehézkes, mert a közlemények követik az előadók nevei abe sorrendjét, a sok új anyaggal és adattal való ismerkedés megéri a fáradságot. Bozskó Sz. I. 314 I[podsemer 0Opunroxorna Tpyası TpeTbeit BCECOIO8HOÏ OPHUTOJTOTHYECKOT KOHpepenmm. JIbBoB, 1964 Az Ornitologia Probl&mäi (A harmadik össz-szövetsegi ornitológus konferencia munkái. Lvov, Egyetemi kiadó, 1964) A könyv az 1962-ben megtartott konferencia munkáját tükrözi és az ott elhangzott 256 előadás közül a 34 legérdekesebbet közli. A többiek, technikai okokból, más gyűjte- pee ällatesoportokon keletkeznek hasonló strukturális és funkcionális elváltozások. Az ÖFI gyakran fellép egy bizonyos tájban vagy biotópban levő faunisztikai csoportnál, aminek 315 az a következmenye, hogy adott faunisztikai komplexnek hasonlö szerkezeti, funkci- onälis és ökológiai vonásai alakulnak ki. Az ilyenformán kialakult életformát RUSZTAMOY a következőképpen határozza meg. , Az életformák egymással elszakíthatatlanul egybe- kapcsolt, történelmileg kialakult morfológiai, fiziológiai és ökológiai adaptációk összessé- gei, amelyek a különböző rendszertani és biológiai, de meghatározott faunisztikai komp- lexhez tartozó állatcsoportoknál létrejönnek." (i.m. 20. o.). Ebben az értelemben minden földrajzi övezetben megvan a neki megfelelő ÉF, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a következő ÉF-ák léteznek: arktikus, erdei, sztyeppei, sivatagi és hegyvidéki. Egy ÉF- ban hasonló elváltozásokat találhatunk az állat színében, kültakarója felépítésében, test- nagyságában, szaporodásában, vérkeringési funkciójában stb. De a gyakran észlelhető adaptáció-különbségek ugyanabban az életformában nem mondanak ellent a fentieknek, hanem azt jelentik, hogy az övezet biotópokra tagolódik fel, ahol sajátos alkalmazkodá- sok jönnek létre és újabb ÉF-ák keletkeznek. Végül RUSZTAMOV jellemzi a hozzá közelebb álló , sivatagi állat? ÉF-at. Gazdag irodalmi adatokra és a saját adataira hivatkozik. A , sivatagi állat" ÉF-nak fő sajátossága — , az energiaveszteség szigorú takarékossága és az általános élettevékenység alacsony színvonala". Számos példával erősíti meg ezt a szabályt nemcsak a madaraknál, hanem az emlősöknél is (pl. vizelet és vízkiválasztás csökkenése, a vér sűrűségének emelkedése, víztárolás képessége az izomzatban, továbbá a szaporodás és a vedlés intenzitásának csökkenése a madaraknál, az aktivitás napi és szezonális megváltozása és sok minden más). Említést érdemel az, hogy a sivatagi állatszín a propigment , kellőnél kisebb fokú oxidálódásának eredménye. Ugyanezt a témát folytatja USZPENSZKIJ is (30—36. o.), aki az , arktikus állat? ÉF-t a madarak példáján jellemzi. A szovjet Arktisz és Szubarktisz madárfaunája ökológiailag nem egyforma. A legtökéletesebb adaptációval rendelkeznek az euarktikus fajok, azok, amelyek a legzordabb körülmények között élnek a legtávolabbi északi zónákban. Ezekre jellemző a tollazat fehér, vagy fekete és mélysötét színe. A sötét szín a pigment erősfokú oxidáltságának a következménye. Az itt élő fajokra nem érvényes a szívnagyságról szóló Hess f. szabály, sem a Bergmann szabály (pl. Lagopus lagopus koreni, Cepphus grylle mandtii, Rufibrenta, Branta és mások itt élő példányai lényegesen kisebbek, mint déli fajtestvéreik). Ez az elégtelen táplálék- és energiaforrással magyarázható. Ezeknél a madaraknál, ezenkívül, csökken a tojások száma, jellemző rájuk a polifágia és az euritópia, ami már az ökológiai despecializációra utal. Ezek a tények alátámasztják azt a hipotézist, hogy az itt élő cirkumpolärisan elterjedt euarktikus madarak (Pl. a Branta, Chen, Soma- teria, Calidris, Phalaropus és más génuszok) származásilag autochtonok és már a jégkor- szakban itt tartózkodtak. A második és a harmadik csoportot a délebben elterjedt fajok képezik, amelyeknél sok analógia-jellegű hasonlóság észlelhető. Ezek nagyobb testűek, sztenotópok és gyakran sztenofágok, rendszerint megnő a tojásaik száma is. A második csoportra már érvényes a Bergmann f. szabály. A kapott adatok alapján a szerző megvitatja az adaptációs folya- matok útjait és irányait. Erdeklődésre tarthat számot ILJIcsov munkája (37—43. old.) amelyben az akusztikus analizátorok példáján morfológiai módszerekkel sikerült kimutatnia a szervezeti különb- ségeket az ökológiailag specializált vízimadarak életformáiban ( Anas-, Nyroca- és Eudiptes csoportokban). És végül megemlítjük ebből a fejezetből KuzJAKIN cikkét (44—50. old.) amelyben birálja azt a sokszor neves tudósok által is elkövetett hibát, amikor összetévesztik a regioná- lis ornitológiát az ornitogeográfiával, ami súlyos tévedést jelent. Jelentős helyet kaptak a könyvben a népgazdasági szempontból fontos munkák. Első helyen JURGENSZON előadását olvashatjuk a szárnyasvad mesterséges telepítésének kér- déséről (92—96. old.), aki ismerteti az ezzel kapcsolatos világirodalmat és arra mutat rá, hogy a gyakorlati szakembereknek ezt a módszert, mint a vadgazdaságok termelésfoko- zásának módszerét, nagy körültekintéssel kell alkalmazniok. A vadfauna bővítésére ki- tűzött területre csak akkor szabad bocsátani az erre szánt szárnyasokat, ha részükre biz- tosítva vannak a kellő létfeltételek, és a védelem és a környezeti feltételek is a szokáso- sak. Csak a fácánoknak sikerült megváltozott közülményekhez alkalmazkodniok (pl. Észak-Amerikában). Romanov cikkében (96—100. old.) a fajdfélék automatikus gyűrűzéséről és a madár- népességszámolás módszeréről ír. SZAPETYIN (113—119.) pedig a nagy területen élő vízi- szárnyasok ritkán megvalósítható megszámolásáról ír, ami az idegen olvasónak a szá- molás módszerének megismerése szempontjából is érdekes. A számolást a Szovjetunió európai részének centrális fekvésű 12 közigazgatási területén és négy autonóm köztársa- ságában végezték. Ebben a munkában az Okai-tartomány munkatársai és 200 vadòr 316 vettek részt. 10 km-es szakaszokra osztották fel a folyó és töpartokat és áprilistól okt6- berig minden hónap 10., 20. és 30. napján madärszämläläst végeztek. 1960- és 1961-ben, összesen 50 000 km-es szakaszon végeztek megfigyeléseket, miközben 403,2 ezer madarat számoltak meg. Ebben a cikkben a szerző közli a madarak nagyobb csoportokra való megoszlását (hattyúkra, libákra és vadkacsákra stb.), évszakos eloszlását és az egyes csoportok időbeli túlsúlyát. Ezzel a munkával párhuzamosan végzett lőttvad-számolások lehetővé tették annak a megállapítását is, hogy a víziszárnyas állomány mely része, hol és mikor esik áldozatul, stb. A kapott gazdag adatok a jövőben alapul szolgálhatnak a vadászidény, a vadászati módszerek és a vadászati normák megállapításához. CSURKINA cikkében (120—124. o.) azzal a napjaikban egyre aggasztóbb kérdéssel fog- lalkozik, hogyan hatnak a madarakra az egyre szélesebb körben alkalmazott mezőgazda- sági kémiai mérgező anyagok és műtrágyák. Az előadás anyagául azok az adatok szolgál- tak, amelyek a Természetvédelmi Hivatal, valamint a Vadászati- és Védterületek Köz- pontja által kibocsátott kérdőívek feldolgozásából eredtek. A szárazföldi gerincesek (közöttük a madarak is) pusztulásának egyik legfőbb okai azok a mérgező csalétkek, amelyeket repülőgépekről szórnak le a rágcsálók pusztítására. (Az összes mérgezések 54,5%-a.) Ezek hatására rengeteg kis énekes madár és sok szárnyas vad, közöttük fácán, nyírfajd, fürj, fogoly, túzok stb. pusztul el. Második helyen áll az erdőben és a szántó- földeken alkalmazott insekticidek hatása (26—27%). Veszélytelennek csak a tavaszi (märcius—äprilis) porzás bizonyult. Az összes mérgezések a májusi-júliusi porzásból szár- maztak. A leporzott területekről a madarak vagy elmenekülnek, vagy ha fiókáik vannak akkor , tiszta"? táplálékot keresnek. Ha ilyet nem találnak, akkor vagy éhenpusztulnak, vagy a mérgezett ételtől hullnak el. A porzásnál még veszélyesebb a permetezés, amelyek során foszfor, arzén- és fluorvegyiileteket használnak. Érdekes adatokat közöl a szerző a különböző madárcsoportok eltérő érzékenységéről. Es végül, megállapításokat szolgáltat a műtrágyák, mérgezett magvak és herbicidek hatásáról és felsorolja azokat a toxikus anyagokat, amelyeket be kell tiltani. A verébirtás ragyogó eredményeiről számol be GOLOVANOVA (132—137. o.). A munkát az Országos Növényvédelmi Intézet laboratóriumának munkatársai végzték a közép- ázsiai köztársaságok egyes területein, valamint Leningrád környékén és a Kaukázusban. A terepmunkát laboratóriumi kísérletek előzték meg, amelyek során megállapították a legjobban ható mérgezőanyagot és dózisát. A választás a fluoracetamidra és a bárium- acetamidra esett. Középázsiában a vándorló Passer hispaniolensis transcaspicus és a P. domesticus griseogularis élnek igen nagy mennyiségben : pl. az árpavetések melletti 30 km- es útvonalon csak a távíróvezetékeken 400 000 madarat számoltak meg, de a vetéseken étkező madarak száma legalább ennek a tízszerese volt, vagyis több millió. A. verébirtásra mérgezett kölest, vagy búzát használtak, amit a vetések körül, vagy azoknak az utaknak és fasoroknak mentén, ahol társas költőhelyük volt, 1—2 kg magot szórtak ki 1 km-re. (Osszesen 50 km útvonalon és több mint 12 000 hektár vetésre.) 100%-os eredményt akkor értek el, ha az irtást a fészeképítés és a tojásrakás idején végezték, és 60%-os ered- ményt, ha afiókák kikelése és táplálása idején. A következő évben a fészkelési helyek üre- sen maradtak. Az európai részben a helyhezkötött verebek irtását télen végezték a mada- rak gyülekezőhelyén (raktárak és baromfifarmok körül), ahol a mérgezett gabonát a verébetetőkbe tették. A verebek mindenhol teljesen elpusztultak és nyáron sem ártottak a vetéseknek. A verebek száma csak a második, harmadik télen, vagy még későbben állt helyre. A növényvédelem területén dolgozó zoológusoknak hasznos tanulságul szol- gálhat ez a cikk. A gyümölcsösökben gyakran kárttevő seregélyek elleni védekezésben érdekes ered- ményt ért el VILKSZ, magnetofon alkalmazásával (138. o.). A kullancsos encefalitisz gócok elterjesztésében a madarak szerepéről írnak GORCSA- KOVSZKAJA és CSUNYIHIN (142—147. o.). Két kérdéssel foglalkoznak: az akricidok (hexa- chlorän) és DDT hatásával a madarakra és a madaraknak a kullancsok visszatelepítésé- ben való szerepével a fertőtlenített területre. Adataikat Kemerovo környéki erdei és erdős-sztyeppi területről gyűjtötték. Megállapították, hogy a kullancsok táplálásában 22ma dárfaj vesz részt, elsősorban a császármadár, mindenféle rigók, sármányok, az erdei pityer, fülemile stb. A hexachloránnal való porzás nem okoz madárpusztulást, de a DDT használata lényeges madárnépesség-csökkenést okoz, amit a porzás utáni madárszámolás bizoznyított be. Legjobban a földről táplálkozó madarak szenvednek. A kullancsok vissza- hurcolásában és populációjuk visszaállításában komoly szerepet csak a rigók játszhatnak, akiknél adult parazitákat találtak. A többi madarak vagy limphákat, vagy lárvákat hor- doznak, ez utóbbiak az alacsony ökológiai valenciájuk miatt képtelenek az új helyeken megtelepedni. 317 Az utolsó cikkesoport a populációs ökológia témaköréhez és a fajôkolégiähoz tartozik. Itt megemlítjük Voroncov „A feszekkonzervativizmus és a mikropopuläciök” c. cikkét (164— 167. o.). Ebben a kérdésben két nézőpont létezik. Ez egyik nézet elismeri a mikro- populációkat és a fészkelési területre való visszatérést genetikai okokkal magyarázza. A másik tagadja ezt az elképzelést a madarak ökológiai rugalmasságára hivatkozva, amely a széttelepüléshez vezet. A szerző ismerteti saját véleményét. Abból indul ki, hogy minden biotópnak (pl. erdő-típusnak) saját faunája van, amely ahhoz alkalmazkodott és meghatá- rozott populációs és egyedi adaptációkkal rendelkezik. Ezek az új adaptációk pótol- ják az öröklödesben megerősített adaptációkat. Elképzelhető, hogy tavaszi vonuláskor, amelyet egybehangolt fiziológiai tényezők szabályoznak, a fészkelési készenlét mind- addig nem érvényesülhet, amíg ezt a készenlétet nem erősítik meg látási és akusztikai hatások, amelyhez a madáregyed már az előző életszakaszában adaptálódott (pl. meg- határozott növényzet, mikroklíma, időszakos és évszakos életfeltételváltakozások, táp- lálék, erdei zaj, madárzaj, a hangelterjedés távolsága stb.). Ugyanígy, lehetséges, hogy a vonulásban elgyengült, elfáradt, vagy beteg madarak nem érik el a megszokott helyet és másutt telepednek le. Befejezésül a szerző aláhúzza azt a tényt, hogy a madár viselkedé- sében mindig vannak külső és belső vezető ösztönzések, amiket számításba kell venni. Populációs ökológiához tartozik VILKSZ-ék munkája (174—179. o.), amelyben érdekes anyagot szolgáltatnak a cinkék és a csuszkák területi viselkedéséről. A lettországi erdők- ben végzett kísérletek során — az elfogadott elképzelésekkel ellentétben — megállapí- tották, hogy nem kizárólag a táplálékkapcsolatok határozzák meg a madarak téli terri- toriälis eloszlását. Otletesen átgondolt kiserleteikben az előzőleg az etetökhöz hozzá- szoktatott és azután meggyűrűzött és szájrúzzsal megjelölt cinkéket és csuszkákat meg- kísérelték elvezetni a tartózkodási helyükről (a sorban elhelyezett etetőket fokozatosan úgy helyeztek át, hogy az első mindig az utolsó mögé került). A 78 madárból a nagyobbik rész csak 500 m-ig követte az etetőket és összesen 12 ment tovább, főként Paru palus- tris-ok. Ebből is látható, hogy a madarak nagyobbik része ragaszkodik egy viszonylag kicsi területhez, ahol állandóan tartózkodnak. A második kísérletsorozatban a megfogott madarakat áthelyezték és egyenként kiengedték egy másik területen (0,9—3,8 km távol- ságban) egy új etetőhöz. A 222 madárból 108 tért vissza, különösen a cinkék. A csuszkák közül többen az új helyen maradtak, vagy eltévedtek és máshova kerültek. Azokban a kísérletekben, ahol a távolság meghaladta a 20 km-t egyik madár sem talált vissza, nyilván tájékozódó képességük korlátozottsága folytán. De az előbbi adatok azt bizonyítják, hogy a cinkéknek és a csuszkáknak erős és komplikált kapcsolata van a tartózkodási hellyel, ami nem magyarázható meg kizárólag a táplálék-forrásokkal. Végül néhány cikket olvashatunk az egyes fajok ökológiájáról. Az egyik, három gébics- fajról szól, amelyek együtt fordulnak elő a Távol-Keleten (PANOV: 192—198.). SzoPIEv munkájában (203—206. o.) pedig a szakszaul szajkó (Podoces pandere Fischer) fiókáinak táplálkozásáról kapott adatokat találjuk. Ezek az adatok az irodalom- ban egyedülállóak. A ligatúrás módszerrel kapot élelem-mintában kb. 900 állat és növény volt található. Ennek a megoszlása a következő : 70,75% állat, 29, 25% növény. Az álla- tok között a rovarok voltak túlsúlyban, de előfordultak kisebb hüllők is, amelyeket álta- lában ugyanúgy, mint a növénymagvakat, csak a nagyobb fiókák kapták. A felsoroltakon kívül az olvasó a könyvben még sok más és tartalmas anyagot is talál, amelyek ismertetése nem áll módunkban. Bozsko Sz. I. Farkas, T., 1967. Ornithogeographie Ungarns (Verl. Duncker & Humblot, Berlin, 199 oldal, 33 ábra, ára: DM 36,60) Igen tetszetős kiállításban jelent meg FARKAS TIBOR könyve, ami már évek óta ese- dékes volt. A szerzőt nem riasztották vissza a munkától nehézségei, még pedig az, hogy anyaga egyszer már elkallódott, és hogy nehéz körülmények között kellett azt újra össze gyűjteni. Rendkívül szellemesen és széles látókörrel, jó felfogással írja le mondanivaléit. Meteoro- lógiailag, palaeonthológiailag és botanikailag alapozza meg őket, bár nem áll annyira botanikai alapon, mint MATVEJEv hasonló című munkája Jugoszláviáról. A szerző az utóbbi tíz évet Afrikában töltötte, és így szemlélete más irányból is kipallé- rozódott. Ennek a tíz évnek üdvös és hátrányos hatásai azonban egyaránt megmutatkoz- nak a munkában. 318 Ez alatt az idő alatt a magyar ornitholögia is inkább ökológiai vonalra állt át, s így idejétmúlt a szerzőnek azon állítása, hogy a faunisztika volt eddig a fő téma, hiszen éppen az ilyen tárgyú dolgozatokat sem az Aguila, se más folyóiratok nem vették szívesen, holott még ilyen irányban is sok a tennivaló. Az Alföld leírásában tapasztalható, hogy több madárfaj szerepét faunánkban ma már másként ítéljük meg, pl. Sz1Jy felfogása a keresztesör-mozgalmakröl, stb. A halastavak madártani jelentősége is másnak bizonyult, mint azt kezdetben reméltük. A második fejezetnek , dinamika"? címet ad és bár ezzel a magam részéről sokban egyetértek, de az általános felfogás erre vonatkozólag más. A terjeszkedő fajok esetében nem vétte figyelembe, hogy a századeleji európai félmelegedés egyik centruma a keleti Balkánra esett, ahonnan mi a terjeszkedő fajokat kaptuk. Nem tudom, hogy vajon pa- laeonthológusaink egyetértenek-e a madártani leletek korára vonatkozó beosztásával. Amikor a fauna-elemek beosztását ismerteti, nem említi, hogy az STEGMAN-tól származik. Rövidre fogott munkájából rengeteg anyagot gyűjtött össze, kritikai megszűrése felett lehetne azonban vitatkozni, ahogyan a szerző hajlamos ebben a munkában is polémiára. Polémia viszi előre a tudományt, de nem tudom, hogy a szűkre szabott keretben indokolt volt-e minden esetben. A munka bizonyára nagy keresettségnek fog örvendeni, hiszen hazánk madárvilága iránt egyre nagyobb az érdeklődés, és így bizony jobb lett volna a helyet arra felhasználni, hogy a 10 év óta bekövetkezett nagy ökológiai terepváltozásokat megemlíti, mert sem a Fehértó, sem a Hortobágy ma már nem az, ahogyan őket a szerző annak idején látta. Madárföldrajzi munka már régen kívánatos lett volna, és így örömmel kell üdvözöl- nünk ezt a könyvet, mely bizonyára nagy lendületet a a további kutatásokra, és a hazai kiadók figyelmét is felhívja, hogy hasonló munkákat várjanak a hazai ornithológusoktól is. KOVAE Schmidt Egon: Bagolyköpetvizsgälatok (A Magyar Madärtani Intezet kiadvänya. Budapest, 1967. 137 oldal) Ez a munka nemcsak a hazai, hanem az európai irodalomban is régóta tátongó űrt tölt ki. Mind a bagolyköpetek zsákmányállatait meghatározni kívánó ornitológus, vagy akár csak az ilyen téma iránt érdeklődő amatőr, mind a barlangi üledékekből előkerült aprógerinces leletek körében tájékozódni szándékozó kezdő számára rendkívül megköny- nyíti az első lépéseket e téren egy olyan munka, mely a gyors felismerést lehetővé teszi. SCHMIDT EGON dolgozata e kívánalomnak messzemenően eleget tesz, amennyiben a szűk- szavú meghatározó kulcsokon felül statisztikus alapokra helyezett leírásokat ad. Ez utób- biak, melyekben az eddigi, főleg a kisemlősök koponyájára és fogazatára vonatkozó euró- pai irodalom kritikailag ellenőrzött eredményeit közli, a kis könyvnek a legértékesebb részeit képezik. Bevezetőben a bagolyköpetekről beszél általánosságban, majd a vizsgálatok szempont- jából legfontosabb bagolyfajokat, a köpetgyűjtés és feldolgozás technikáját, végül a köpet- vizsgálatok gyakorlati és tudományos jelentőségét ismerteti. Ezután kezdődik a fenntebb már méltatott, 90 oldalt kitevő és közel negyven ábrával ill. grafikonnal illusztrált „A zsákmányállatok meghatározása? című rész. Sajnos a sokszor legjobb leírásnál is többet érő és általában igen jó illusztrációk közül némelyek nyomdatechnikai fénykép- reprodukciója esztétikai szempontból kívánnivalót hagy maga után, de ez a munka érté- két semmiképpen sem csökkenti. Végül a leírásokat igen részletes irodalmi jegyzék követi — mely lehetővé teszi a további elmélyedést a témában —, és függelékben tér ki a mezei pocok gradációjának gyakorlati kérdéseire a bagolyköpetekkel kapcsolatosan. Jánossy Dénes Falla, R. A.—Sibson, R. B.—Turbott, E.G. :A Filed Guide to the Birds of New Zealand (Collins kiadö, London 1966. p. 254) A rendkívül népszerű gyakorlati madärhatärozé kézikönyvek sorozatában új példány jelent meg, mely Új-Zéland madarait tárgyalja. Követve a már jól bevált gyakorlatot, a szerzők itt is táblákon (18 színes és fekete-fehér tábla, továbbá számos szövegközti rajz) mutatják be az Új-Zéland-i madárfauna tagjait. Ahol a fő faji megkülönböztetési bélyegek a fejen helyzekednek el, ott táblákon csak a madárfejeket mutatják be, ahol 319 viszont ez szükséges, ott a szabadban való felismerést répképek teszik könnyebbé. A szöveg- rész részletes és az egyes fajoknál a következőképpen tagolódik: a színezet ismertetése, a hang, előfordulás és elterjedés, végül a költésbiológiai adatok. Hibája viszont az egyéb- ként jól kezelhető kézikönyvnek, hogy a táblák mellett csak az angol neveket adja meg és a tudományos elnevezéseknek minden esetben külön kell utánakeresni. Egészben véve a könyvecske úgy múzeumi anyaghatározásoknál mind tudományos kutatóknak a hely- színen végzett munkája során egyaránt nélkülözhetetlen. as Löppenthin, Bernt, 1967. Danske ynglefugle i fortid og nutid. — Danish Breeding Birds: Past and Present (Acta Historica Scientiarum Naturalium et Medicinalium, Editit Bibliotheca Universitatis Hauniensis, Vol. 19. Odense Universitetsforlag, Copenhagen, pp. 609, egy térképpel) A szerző a Würm-glaciális olvadási idejétől kezdi munkája tárgyalását. A mű 282 madárfajt tárgyal, melyek költenek vagy egykor költöttek Dánia területén. Megvitatja a kétes vagy téves irodalmi adatokat, utal az ásatások leleteire is. Az egyes korszakok növénytakarójának és az abban élő madárvilágnak képét a következő fejezetekre tagolva tárgyalja: a Würm-korszak vége, a késő jégkorszak, a fenyőerdő-korszak, a tölgyekkel vegyes erdők korszaka, a szubatlanti korszak, a középkor és a nyílt rétségek kora, utolsó fejezetében pedig a jelen idők változásait mutatja be. Egy következő fejezetben azokat a madarakat tárgyalja, melyek költési területének határa Dániára esik. Igen részletes fejezet foglalkozik Dánia ekológiai és állatföldrajzi tagoltságának ismer- tetésével. Az utolsó fejezetben Dánia madarainak jegyzékét adja pontos adatokkal, hogy milyen korszakokban költöttek Dániában, megközelítőleg milyen állományban. Bár a LÖPPENTHIN által felvetett kérdéseket már sok tanulmány érintette és egyre időszerűbb probléma, ilyen összefoglaló mű még egy országról sem jelent meg. A szövege dán, de igen bő angol rezümével, úgyhogy minden olvasó számára hozzáférhető, és való- színűnek tartom, hogy alapvető műként fogja nemcsak a madártani, de a zoogeográfiai irodalom is használni a jövőben. 5 ITA 320 AQUILA-INDEX INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter brevipes 80, 84, (88), (90) Accipiter gentilis 284, (296) Accipiter nisus 84, (90) Acrocephalus dumetorum Blyth. 134, (143) Acrocephalus palustris 171, (189) Acrocephalus schoenobaenus 220, (225) Actitis hypoleucos 218, (224) Aegithalos caudatus 136, (146), 171, (190) Alauda arvensis 134, 136, (143, 146) Anas acuta 48—64, (65—77), 217, (823) Anas clypeata 48—64, (65—77) Anas crecca 48—64, (65—77), 135, (145), 217,(222) Anas penelope 48—64, (65—77), (217), (223) Anas p. platyrchynchos 48—64, (65—77), 18591374.(145)721772(222) Anas querquedula 48—64, (65— 77) Anas strepera 48—64, (65—77) Anser albifrons 217, (222) Anser anser 217, (222), 283, (295) Anthus campestris 220, (225) Anthus pratensis 136, 220, (225) Anthus trivialis 134, 136, (143, 146) Apus apus 134, (143) Aquila chrysaetos 273, (276) Aquila heliaca 273, (277) Ardea cinerea 281, (294) Ardeola i. ibis 80, 85, (88, 90) Ardeola ralloides 215, (221), 281, (294) Asio flammeus 227—228, (228—229) Asio otus 136, 228, 259—266, (267—271) Aythya ferina 21, 22—24, (42—43), 48—64, (65—77), 217, (223), 284, (296) Aythya fuligula 21, 25—29, (42—43), 48—64, (65—77), 217, (223) Aythya marila 21, 31—32, (42—43), 48—64, (65—77) Aythya nyroca 21, 29—31, (42—43), 48—64, (65—77), 217, (223) Bubo bubo 275, (278) Bucephala clangula 21, 32—34, (42—43), 48—64, (65—77) Buteo buteo 136 Buteo rufinus 274, (278) Calandrella brachydactyla 219, (225) Calidris minuta 218, (224) 21 Aquila Calidris temminckii 285, (297) Caprimulgus europaeus 136, 290, (301) Carduelis carduelis 63, (76), 136, (146), 171, (190) Carduelis flavirostris 220, (225) Carduelis spinus 134, (143) Carpodacus e. erythrinus Pall. 139 Certhia familiaris 136, (146), 290, (301) Charadrius alexandrinus 218, (223) Charadrius dubius 63, (76), 218, (223), 285, (297) Charadrius hiaticula 285, (297) Chlidonias hybrida 219, (225) Chlidonias leucopterus 219, (224) Chlidonias niger 219, (225) Chloris chloris 136, 139, (146), 171, (190) Ciconia ciconia 216, (221), 231—256, (256— 258), 281, (294), 282, (295) 283, (295) Ciconia nigra 216, (221), 281, 294) Circaetus gallicus 217, (223) Clangula hyemalis 21, 34—35, (42—43) Coccothraustes c. coccothraustes 134, (143) Columba oenas 134, 135, 136, (143, 145, 146) Columba palumbus 135, 136, 137, 139, (145) Corvus corax 136 Corvus cornix 139, (149), 151—156, (156— 157) Corvus corone 134, 136, (143, 146, 149) Cractes infaustus 205, (214) Crex crex 136, (146), 217, (223) Cuculus canorus 136, (146), 287—289, (299— 301) Delichon urbica 134, (143) Dendrocopos leucotos carpathicus But. 193, 199, 203, 205, (207, 211) Dendrocopos 1. leucotos Bechst. 193—206, (207—214) Dendrocopos leucotos lilfordi Sharpe & Dresser 193, 195, 199, 203, 205, (207, 212, 214) Dendrocopos leucotos sanghaiensis 198, (211) Dendrocopos leucotos uralensis 204 Dendrocopos leucotos ussuriensis 198, 203, (211) 321 Dendrocopos leucotos wosnesenskii 198, (211) Dendrocopos major 84, (90), 134, 135, 136, (143, 144, 146) Dendrocopos minor 135, (144), 290, (301) Dendrocopos syriacus 80, 84, (88, 90) Dryobates leucotos stechowi Sachtleben 193, 199, (207, 211) Dryocopus martius 136, 205, (214), 276, (279) Egretta alba 215, (221) Egretta garzetta 80, (88), 215, (221), 281, (294) Emberiza calandra 171, (189) Emberiza cia 80, (87—88) Emberiza cirlus 84, (89) Emberiza citrinella 134, 136, 139, (143, 146, 149 (171, (189) Emberiza melanocephala 293, (304) Erithacus rubecula 137, 287, (299), 288, (299—301), 290, (301) Erythrina erythrina 136, 139, (146, 149) Falco cherrug 274, (277) Falco columbarius 274, (278) Falco naumanni 284, (296) Falco subbuteo 13, 274, (278) Falco tinnunculus 135, 136, (145, 146), 284, (297) Falco vespertinus 136 Fringilla coelebs 134, 136, 139, (146, 149) Fringillidae 135, (144) Fulica atra 50, (69), 218, (223) Gallinula chloropus 63, (76), 218, (223) Garrulus glandarius 136, (143, 146) Garrulus glandarius albispectus K. L. 134 Garrulus glandarius hilgerti 137 Garrulus glandarius rufitergum Hart. (76) Gavia arctica 281, (294) Glareola pratincola 219, (224) Gyps fulvus 284, (296) Haliaétus albicilla 273, (277) Hieraetus pennatus 274, (277) Hippolais icterina 84, (90), 134, 136, 139, (143, 146, 149) Hippolais pallida 80, 84, (88, 90) Jynx torquilla 134, 135, 136, (143, 146) Lanius collurio 63, (76), 159—178, (179—192) Lanius cristatus 136, (146) Lanius excubitor 291, (302) Lanius senator 291, (302) Larus argentatus 219, (224) Larus fuscus 219, (224) Larus ridibundus 219, (224), 287, (298) Limicolae 135, (145) Limicola falcinellus 285, (297) Limosa limosa 218, (223) Locustella fluviatilis 148, (156), 174 322 Locustella luscinioides 220, (225) Locustella naevia 220, (225) Lullula arborea 136 Luscinia megarhynchos 136, 139 Luscinia svecica 136, (146), 220, (225) Melanitta fusca 21, 35—36, (42—43) Melanitta nigra 21, 35, (42—43) Mergus albellus 21, 36, (42—43) Mergus merganser 21, 37, (42—43) Mergus serrator 21, 37, (42—43), 48—64, (65—77) Merops apiaster 93—102, (102—109), 283, (295) Milvus migrans 275, (278), 284, (296) Monticola saxatilis 80, (87—88), 275, (278) Motacilla alba 134, 136, 139, (143, 146) Motacilla flava thunbergi 291, (302) Muscicapa hypoleuca 134, 136, 139, (143, 146, 149) Muscicapa parva 134, 136, (143, 146) Muscicapa striata 134, 135, 136, 139, (143, 146, 149), 293, (304) Muscicapidae 135, (144) Netta rufina 21, 283, (296) Nucifraga caryocatactes 275, (278) Numenius arquata 218, (223) Nycticorax nycticorax 216, (221), 281, (294) Oenanthe hispanica 80, 81, 85, (88, 90) Oenanthe oenanthe 80, (87—88) Oenanthe pleschanka 80, 85, (88, 90) Oriolus oriolus 134, 136, (143, 146) Oxyura leucocephala 21, 48—64, (65—77) Pandion haliaetus 217, (223), 284, (296) Panurus biarmicus 63, (76), 220, (225) Paridae 135, (144) Parus coeruleus 136, (146), 290, (301) Parus lugubris 290, (302) Parus maior 136, 139, (146, 149), 171, (190), 290, (302), 293, (304) Parus montanus 290, (301) Passer domesticus 111—121, (122—129), 134, 136, 139, (143, 146, 149), 291, 292, (303—304) Passeriformes 135, (144) Passer montanus 134, 136, 139, (143, 146, 149), 294, (304) Perdix perdix 136, (146) Pernis apivorus 275, (278), 284, (296) Phalacrocorax carbo 215, (221) Phalacrocorax pygmaeus 80, 85, (88, 90), 281, (294) Phasianus colchicus 136, (146) Philomachus pugnax 218, (224), 285, (297) Phoenicurus ochruros 80, (87—88) Phoenicurus phoenicurus 135, 136, 139, (146) Phylloscopus collybita 134, (143) Phylloscopus sibilatrix 136, (146) Phylloscopus trochilus 134, 136, 139, (146, 149) Pica pica 136, (146), 172, (190) Picidae 135, (144) Picus canus 136 Picus polonicus Brhm. 193, (207) Picus viridis 134, (143) Platalea leucorodia 216, (222) Plectophenax nivalis 220, (225) Plegadis falcinellus 283, (295) Podiceps cristatus 63, (76), 215, (221) Podiceps griseigena 63, (76), 215, (221) Podiceps nigricollis 63, (76) Podiceps ruficollis 63, (76) Porzana parva 217, (223) Porzana porzana 63, (76), 136) Prunella collaris 275, (279) Prunella modularis 136, 137, (146) Pyrrhula pyrrhula 134, 135, (143) Recurvirostra avosetta 286, (298) Remiz pendulinus 220, (225) Saxicola rubetra 136, (146) Saxicola torquata 80, (87, 88) Scolopax rusticola 136, 285—286, (297—298) Serinus serinus 290, (301) Sitta europaea 134, 136, 139, (143, 146), 290, (301) | Somateria mollissima 21, 35, (42—43) Streptopelia decaocto 80, 84, (88, 90), 294, (304) Streptopelia turtur 84, (90), 134, (143) Strix aluco 135, (145) Sturnus vulgaris 136, 139, (146, 149) Sylvia atricapilla 136, 139, (146, 149) Sylvia borin 136, 139, (146, 149) Sylvia communis 136, (146) Sylvia nisoria 171, (189) Sylviidae 135, (144) Tadorna tadorna 283, (296) Tetrastes bonasia 276, (279), 285, (297) Tichodroma muraria 275, (279), 291, (302) Tringa erythropus 218, (224), 285, (297) Tringa glareola 285, (297) Tringa hypoleucos 135, 136, (145) Tringa ochropus 135, (145), 218, (224) Tringa totanus 218, (224) Troglodytes troglodytes 137, 290, (302) Turdidae 135, (144) Turdus iliacus 135, 139 Turdus merula 134, 136, 137, 139, (143, 146), 171, (190), 293, (303) Turdus musicus 134, 136, (143, 146, 149) Turdus philomelos 134, 136, (143, 146) Turdus pilaris 134, 136, 139, (143, 146, 149) Turdus viscivorus 137 Upupa epops 134, (143) Vanellus vanellus 135, 136, (145, 146), 218, (223), 285, (297) 323 oi Le ét a! "e À y 4/1 2 bird = Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában — | Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet vezetője ——— Felelős szerkesztő dr. Vertse Albert ; Műszaki szerkesztő Dubovay Lajos — Nyomásra engedélyezve 1968. X. 18-án Megjelent 1100 példányban, 28 1/4 (A/5) ív terjedelemben, 30 ee Késziilt az MSZ 5601—59 és 5602—55 szabvanyok szerint ni ne à MG 1141-a-6800 è Ade 68/366. Franklin Nyomda, Budapest. Felelös: Vertes Ferenc Pa Ù Ce AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1969 1970 SZERKESZTI PATKAI IMRE MEGINDÍTOTTA" HERMAN OTTO EDITOR I. PATKAI FUNDAVIT O. HERMAN LXXVI-LXXVII. EVFOLYAM TOM.: 76—77 VOLUME: 76—77 Si L . 1 e A} . ' Mt = ze B Pi ” ; N 7 È D ï 7 \ hy! | 77 “ ì ; ~ ; u ir « i = oJ - 5 “II Pl DI u Eu - : u a j a v 7 ÿ | pa Pa % - > 1 au, Rp ‘ 4 | vat TE x ee cy f e AE UT N ni 7 Ci ort. x Eu hi Dì 9 7 n { x ea i UE In, 2 tape o Oy à: VA Ji = © n “ > MER Br. ML E Zur den (A "ex (a fo D > e N ) 4 | EE és id u poe | a had i = È LE AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1969—1970 a i] MEGINDÍTOTTA HERMAN OTTÖ | SZERKESZTI PATKAI IMRE FUNDAVIT EDITOR O. HERMAN T. PATKAT LXXVI—LXXVII. EVFOLYAM TOM.: 76—77 VOLUME: 76—77 BUDAPEST, 1973 Megjelent—Erschienen: 1973 Kérjük Szerzöinket, hogy közlemenyeiket írógéppel írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének küldeni: Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és oldalanként 30 sor terjedelem. Aquila LXXVI — LXXVII. 1969—1970. TARTALOMJEGYZEK Dr. Aujeszky László: Az éghajlatingadozäsok problémájának néhány vonatkozása a madárvilág földrajzi elhelyezkedése szempontjából ....................... 39 Béldy Miklós—Mannsberg Arvéd: A Kis-Szamos vízgyűjtő területének madárvilága 165 me eve Andris: À Balaton tiszoréce: (Anas Sp.) 0... inner 117 Dr. Kiszely Gyérgy—Dr. Nagy Mária: A madarak citogenetikäjänak eredményei és Ei IL RR RI I La Cala 27 Dr. Korompay Viktor: Akäcfa és tengelicfészek ..........,...,.................e 181 Dr. Legany András: Nemesnyärasok (Populeto cultum) ornitolögiai problémái .... 65 Mannsberg Arvéd—Béldy Miklós: A Kis-Szamos vízgyűjtő területének madárvilága 165 Dr. Nagy Mária—Dr. Kiszely György: A madarak citogenetikájának eredményei és ERTL SINE A RA IR I LA SCA ARS © sets OO ERE 27 A Nemzetközi Madärvedelmi Bizottság Európai Szakosztályának IX. Konferenciája. Balatonszemes LOGS EU Me LE TON ene geni autre inn 8.0 à 2,0 2,2 5 11 Schmidt Egon: A gy6ngybagoly (Tyto alba) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) leg- fontosabb taplalékallatai Magyarorszägon ................... ses 55 Fender gan: Raunisztikai jegyzetek.T. ..... leone ele ee eos. 0 0 1e 183 Dr. Sterbetz István: Vadrecevizsgälatok a Tisza árterében ...................... 141 Szabo L. V.: Hazai Porzana-fajaink fészkelésének összehasonlító vizsgálata ...... 113 Varga Ferenc: Adatok az erdei szalonka költesehez ........................... 181 Merga‘Herenc: Feszekrablö nagy fakopänes .....................,...sese ee 182 Varga Ferenc: Egy feszekaljat etető 6szapopérok ............................. 182 I ASI GINE ARRE SRO SRI cie ne ele ESE SII TORINO 181 NEED ok er Re IR SOSIO een 199 EEE RO LES nee ete le aise ee ee ed ces carte dé de ma ee EEE 203 Ber zealpliabeticus,avsum Sela sre öle asus oe denen engen een 211 vi ì fi sa "e ree j f i D i 3 v > ER frate lei = d @ x Pò 0] 7 4 24% LI a B > » A { k a ki 4 li { sr § ig La à 7 a he B I u“ v 1 | n B we ABl u | LE: o” Pr} - = A + : — | jel Ont ded QT #2 = a È 4 wih . d Agi s: c ihe | TEA RUES vi i) ! i i Ute SOR) # iv una zer fer ni ad i à : da in Aj Mhz d sín f=» RA A, si fi terre x e . § n ALL vee = la. IE = NOR ; CS Adi ala P Fr (I ad u} STE Ea | a È 4 | u ep > - i 1 A 7 n 5 1 ~ Fa - : er VE pe e A A % wit: eat ate AB leo | Pot > eni + pi LA i 1) 7 s Ù > i + 1 § i” ‘ d j é 2 RIRE , a 25 5 u N n ida be re, tà we. vers “LA! ús ns ani Peo Pipe Lea — Aa Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. CONTENTS Dr. Aujeszky, L.: Some Aspects of the Climatic Fluctuation Problem as a Factor in Geographical Distribution of Bird Populations ......,.................. Barthos, Gy.: Cranes Migrating over the southern Part of the County Zala ....... Barthos, Gy.: Death of Birds brought about by Storms ........................ Bechtold, I.: Nesting of Black Storks (Ciconia nigra) in the Surroundings of Kőszeg . . Bechtold, I.: Great Grey Shrike (Lanius excubitor) Attacking Coal Tit ........... Dr. Beretzk, P.: Ornithological Observations made on the Upper most Hungarian- eagrsolo@theRivertiisza, a RT n nane sornione Dely, M.: Ornithological Data from the southern District of the Pannonian Region European Section of the International Committee for the Protection of Birds IX. lieBEiConferenco. are e nno an Gombos, A.: Occurence of a Further Proving Specimens of the Knot (Calidris canu- HE) OR R OUMANIA Rini Hovel, H.: Ornithological News from Israel .................................. Juhász, Gy.: Damages caused to our Nesting Birds by Squirrels ................ Kapocsy, Gy.—Koncz, I.: Breeding-Colonies of Black-Headed Gulls (Larus ridi- bundus) and Black-Necked Gretes in an Inundated Maiz-Fields . . . . . . . . . . . . . Kapocsy, Gy.—Koncz, I.: Nesting of Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) and Whiskered Tern (Chlidonias hybrida) on the Ponds near the Village Fülöphäza Dr. Keve, A.: Die Schwimmenten (Anas sp.) des Balaton-See’s ................ Király, I.: Black Little Egret (Egretta garzeta) at the Village of Si6agärd ........ Király, I.: Eagle Owl (Bubo bubo) in the Hills of Buda ....................... Király, I.: Black Woodpecker (Dryocopus marticus) in a District of Budapest ... Dr. Kiszely, Gy.—Dr. Nagy, M.: Results and Problems of Avian Cytogenetics .. Koncz, I.—Kapocsy, Gy.: Breeding-Colonies of Black-Headed Gulls (Larus ridi- bundus) and Black-Necked Grebes in an Inundated Maiz-Field ............ Koncz, I.—Kapocsy, Gy.: Nesting of Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) and Whiskered Tern (Chlidonias hybrida) on the Ponds near the Village Fülöphäza Dr. Legäny, A.: Ornithological Problems of Poplar-Plantation ................. Molnár, I.: Motacilla flava feldeggi in the County of Baranya .................. Nagy, L.: The Scarce Occurrence of the White-Fronted Goose (Anser albifrons) at the Beginning of this Century in Pannonia .................................. Dr. Nagy, M.—Dr. Kiszely, Gy.: Results and Problems of Avian Cytogenetics .... Dr. Radó, A.—Dr. Schnitzler, J.: Data of the Migration of Wild Geese over the Piaimusiofitho Hortobigy sit dt e inte cree a Dr. Rékási, J.: Occurrence of the Shelduck (Tadorna tadorna) on the Salt Lake near chopVallasotBaesalmdas és 22 + ST pe alare an ia gelo) cern cie aye Dr. Rékási, J.: Hamster (Cricetus cricetus) distroyer of the Young of Tree Sparrows Dr. Réthly, A.: Registration of the Migration of the Brambling (Fringilla monti- COIN I RIO a IS nn à Sara, J: Flock of Storks Feeding on a Burning Barley Stubble ................ Sára, J.: Ornithological Observations in the Neighbourhood of Péterhida ........ Schmidt E.: Die wichtigste Beütetiere der Schleiereule (Tyto alba) und der Wal- dohrevles(Asio:0tus).im Ungarn tile nn 6 ve nennen Schmidt, E.: Further Data on Repeated Occurrence of the Alpine Accentor (Prunella collaris) on the Gellért Hill in Budapest ............................s..e Schmidt, E.: Data on the Avifauna of the Hill Szentgyérgy near the Town Tapolca RO D aunIsbieal-Notes 2.2.3. eritrea cna Mose er alm 8.6.8 a eis emo“ Dr. Schnitzler, J—Dr. Radó, A.: Data of the Migration of Wild Geese over the Plains of the Hortobégy oliena ao nie aste ee tee ES Dr. Sterbetz, I.: Black Little Egret (Egretta garzetta) in the Village of Csongrád Dr. Sterbetz, I.: Investigations on Wild-Ducks in the Inundation Area of the River Tisza (Sr RETTE Dr. Sterbetz, I.: Migration of large Numbers of Lapwings over the Village Kardosküt Szabò, J.: Marsh Sandpiper (Tringa stagnatilis) in the Environs of the Town Maros- vasarhely (Tg. Mures; Roumania)) sean SR Szabö, L. V.: Vergleichende Untersuchungen der Brutverhältnisse der drei Porzana- Arten in Ungarn o cpr ee ee an ee ae Jokes eins nee Urban, S.: Occurrence of Great Bustard on the Island of Szentendre ............ Varga, F.: Loss of the Broods of Hazel-Hen . i... ojos „une ése e oe ee Dr. Vertse, A.: Further Data on the Territorial Separation of White-Fronted-Geese (Anser albifrons) and Bean Geese (Anser fabalis) in the Last Century in the Territory of Hungary {sura e RON n eel eee Short INODESE RSI TRL ORRORI LITE TI II In:memorlam. , 3 sese en run ee ei ae dele e es IE BOOKS / a EFRON ANTI ARI Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. ABRAK JEGYZEKE — LIST OF ILLUSTRATION 1. A Nemzetközi Madärvedelmi Bizottság Európai Osztályának IX. konferenciája Balatonszemesen (Fotó : Koffán) — The IX. Conference of the European Section of the International Council for Bird Preservation ....................:... 2. A konferencia résztvevőinek kirándulása a Kis-Balatonon (Fotó : Koffan) — An excursion of members of the conference in the marsh of Kis-Balaton. ...... 3. A gyöngybagoly (Tyto alba) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) köpeteinek gyüjtöhelyei Magyarországon. A jelzések magyarázata: 1. Tyto alba, 2. Asio otus — Die Sammelplätze der Gewöllen der Schleiereule (Tyto alba) und der Waldohreule (Asio otus) in Ungarn. Erklärung der Zeichnungen: 1. = Tyto alba = ETO CUED RS ee ee RITORNO CEI II 4. A gyöngybagoly (Tyto alba) legfontosabb taplalékallatainak százalékos meg- oszlása Magyarország különböző területein — Die Verteilung der wichtigsten Beutetiere der Schleiereule (Tyto alba) in verschiedenen Teilen Ungarns in % 5. A Csikvarsäban talált vizicsibefészkek — In der Csikvarsa gefundene Sumpf- huhn-Nester. 1. P. porzana, 2. P. pusilla, 3. P. parva, 4. Ein Versuch zum Nest- UDC ee DATA E RE E EM CN 6. A vizicsibék fészkelési viszonyai a Csákvári réten (Csikvarsa, 1965—66) — Die Nistverhältnisse der Sumpfhühner auf der Wiese von Csákvár. 1. Csetkäka (Eleo- charis palustris). 2. Tarackos tippan (Agrostis alba). 3. Réti ecsetpazsit (Alopecu- rus pratensis). 4. Gyepes sédbüza (Deschampsia caespitosa). 5. Széki sás (Bolbo- schoenus maritimus). 6. Juhesenkesz (Festuca pseudovina).7. Réti sás (Carex dis- tans). 8. Franeiaperje (Arrhenaterum elatius). 9. Posvänysäs (Carex acutifor- mis). 10. Kétsoros sás (Carex disticha). 11. Orvosi ziliz (vizimälyva) (Althaea officinalis). 12. Näd (Phragmites communis). 13. Keskenylevelü gyekeny (Typha angustifolia). 14. Sziki käka (Schoenoplectus tabernaemontani). 15. Lá- iksyallarkfur(Deslenia yEEImosa) SC Rn nno 7. Feszektipusok — Nest-Formen. a) P. porzana, b) P. pusilla, c) P. parva ..... 8. A Porzana pusilla fészkel6helye — Neststätte des Zwergsumpfhuhnes (Photo: CELIO! SERRA IEEE RE RICREA E 9. A Porzana pusilla zöld esetkäkäböl lazán épített fészkén — Das Zwergsumpf- huhn auf seinem von Sumpfrietlose erbauten Nest (Photo: Szabó) .......... 10. A Porzana pusilla fészekalja — Gelege des Zwergsumpfhuhnes (Photo: Szabó) A i ARRESE RIE D Porzana pusilla pullus (etwa 2 Tage alt) ......-..:-0. 0 ceeercnevoneonciae 13. Vizicsibe-fiökäk — Sumpfhuhn-Junge. 1. Porzana pusilla. 2. P. parva. 3. P. por- Magyarorszägon — Brutvorkommen von Porzana porzana (1), P. parva (2) und 12T EN SI APE ARR AEREI CASS 15. A csákvári rét, háttérben a Vértes hegység — Die Wiese von Csákvár, in Hinter- prundidio Berge. des Vertes (Photos Szab6) .... 2... Seca vee cee ne DA GR AC ROSE A ee ein) nn TEAS QUE CHIGO UE e 0 o: gets sue som es de dodo e Sed a sas Te s see ICT OCEAN eee ce nee E e Ie COR i ARR IRR TR moe OM an dois Due O ER OR CORRERE CORRIERI RISSA VOLTO eus no Mpa n a O Srna Mg Sis CIO A nonne 13 20 56 58 74 90 97 23. 24. 25. 26. 27. Vadrécevizsgälatok színhelye a Tisza szeged—csongrädi szakaszán — Stage of observations made on wild ducks in the reach of the River Tisza between Szeged and | Csongrad) =... dae RR CC BER A Tisza ärterenek keresztmetszete väzlatosan — Cross-section in outline of the flood-area of the River Tisza. 1. Védtültés — Embankment. 2., 6. Kubik-tavak — Navvy pits. 3. Artéri rétek — Meadows in the flood-area of the River Tisza. 4. Folyémeder — River-hed. 5. Ligeterd6k — Gallery forests. 7. Holtág — Back- water. 8. Näd- és säsvegetäciö — Reed- and seage vegetation .............. A Körtvelyesi-holtäg jellegzetes vadrécebiotépja (Fotó: Sterbetz) — Charac- teristic biotop of wild-ducks in the back-water near Körtvelyes ............. Vedlé béjtirécegdcsérok gyülekezése a Barci-réten, 1965. július 29-én (Fotó: Sterbetz) — Gathering in flocks of moulting wild-drakes in the meadow of Bare; July 29th. 1960, Lv. Cei e e ne E Fiökäjät szállító erdei szalonka 6 © en es ee Sieve ee) 0 © 0100 ee e 6 vote (e a ce ee) e \®.0,\0USV® cherie 142 Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. A NEMZETKÖZI MADARVEDELMI BIZOTTSÄG EURÓPAI SZAKOSZTÁLYÁNAK IX. KONFERENCIÁJA Balatonszemes, 1968. május 15 —19. A Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság — ICBP — (The International Council for Bird Preservation) európai szakosztálya IX. konferenciáját 1968. május 15—19. napjain Balatonszemesen tartotta. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében Dr. DIMÉNY ÍMRE miniszter nyitotta meg a konferenciát, majd Dr. TILDY ZOLTÁN, a magyar tagozat elnöke üdvözölte a résztvevőket. Az ICBP ülések programját Prof. S. HòrstADIUS (Uppsala), az európai szakosztály elnöke, Miss BARCLAY-SMITH (London) és K. CURRY-LINDAHL (Stockholm) az ICBP főtitkárai szervezték. A IX. balatonszemesi konferencián részt vevő országok képviselői (az an- gol alfabetikus sorrend szerint) a következők voltak. Ausztria: DR. DR. G. ROKITANSKY, az osztrák szekció elnöke, a Na- turhistorisches Museum osztályvezetője; DR. A. FESTETICS, a bécsi tudo- mányegyetem tanársegéde. Belgium: E. KESTELLOT, a belga szekció elnöke. Csehszlovákia: DR. A. RANDIK, a Szlovák Természetvédelmi Intézet kuta- töja; A. STOLLMANN, a zilinai Múzeum osztályvezetője és T.WEIsz, a bar- dejovi Múzeum igazgatója, utóbbiak úgy is mint a körzeti természetvéde- lem vezetői. Dáma: DR. F. SALOMONSEN, a koppenhágai Múzeum kutatója mint a dán szekció elnökének helyettese. Franciaország: a francia nemzeti szekció elnöke képviseletében Prof. DR. J. BERLIOZ, a párizsi Múzeum ny. igazgatója; CNR. JOUANIN és A. REILLE a Francia Madárvédelmi Szövetség képviseletében. Német Szövetségi Köztársaság: Prof. DR. R. Drost, a német szekció elnöke, a Helgolandi Madárvárta ny. igazgatója; DR. W. PRZYGODDA, az Esseni Madárvédelmi várta igazgatója; DR. P. BLASZYK a , Mellumrat" képviseleté- ben; DR. K.L. STÜVEN a „Jordsand Verein’ képviseletében. . Nagy-Britannia és Eszak-Irorszdg: Prof. W.H. THORPE, a cambridge-i egyetem tanära, a Royal Society tagja, a brit szekciö elnöke; a Brit Madär- tani Alapítványt E. CoHen (Lymington), a Skót Madártani Clubot Sir A. . LANDSBOROUGH-THOMSON (London), a Brit Madärvedelmi Társaságot S. Cramp (London) és P.S. ConDER (Sandy), a Diszfäcäntenyesztö Alapítványt R. CHANcELLOR és PH. WAYRE, az Ulsteri Vadvédelmi Társaságot J. Cun- NINGHAM (Templepatrick), a Brit Solymäsz Clubot J.G. MAvROGORDATO | (Tilshead) képviselték. | Olaszország: Prof. DR. A. GRIGI, az olasz tagozat elnöke, a Bolognai Egye- | | i 11 tem ny. tanára; Prof. Dr. A. ToscHI, a Bolognai Vadbioldgiai Intézet igaz- gatéja és annak munkatársa, O. CERVI. Hollandia: DR. G. A. BROUWER, a holland tagozat elnöke; az Amszterdami Múzeumot képviselték Prof. Dr. K. H. Voous és J. G. van MARLE, a Zeisti Vadbiolögiai Intézetet Dr. J. RooTH; megjelentek továbbá az ICBP tagozat képviseletében K. BEZEMER és J. ©. M. VAN DER MOLEN. Norvegia: H. HOLGERSEN, a norvég tagozat elnöke, a Stavangeri Müzeum igazgatöja. | Lengyelország: Prof. Dr. W. RypzEwsky, a lengyel tagozat elnöke, wroc- lawi egyetemi tanär. Romania: Prof. Dr. L. Rupescu akadémikus, a román tagozat elnöke; Prof. Dr. V. PuscARIU, a Román Természetvédelmi Hivatal főtitkára; A. Finrpascu, az Erdélyi Természetvédelmi Körzet vezetője, az akadémiai in- tézet kutatója — mindhárman mint a Magyar Tudományos Akadémia ven- dégei —; I. Koxz (Reghin). Svédország: Prof. S. HÖRSTADIUS, az európai szakosztály elnöke, egyúttal a svéd tagozat elnöke; S. FREDGA, E. LARSSON és 5. WAHLBERG. Svájc: DR. C. BAUMMANN-ZOLLER a svájci tagozat elnöke nevében, DR. L. BAUMANN-ZOLLER mint a tagozat tagja; a Svájci Madárvédelmi Egye- sület képviseletében CH. VAUCHER és DR. J. ODIRR. Jugoszlávia: Prof. M. MARcETIC, a jugoszláv tagozat elnöke, a novi sadi egyetem tanára, a Vojvodinai Természetvédelmi Hivatal elnöke; a Beogradi Természetvédelmi Hivatalt Mrs. J. Popovic, a sarajevöit Mrs. V. BREZEN- cic képviselte. A nemzetközi szervezetek közül képviseltette magát a Nemzetközi Vízi- vad-Kutatási Hivatal (IWRB) Prof. DR. E. HipLE (London) alapító igazgató- val és Dr. L. Horrman (Tour du Valat) tb. igazgatóval, aki egyúttal a Világ Vizivad Alapot (WWF) is képviselte; a Nemzetközi Vadászati Tanács (CIC) DR. M. REYDELLET személyében képviseltette magát; a Nemzetközi Természetvédelmi Uniót (IUCN) Sir H. ELLIOT (London) képviselte. Megfigyelőket küldött az EUREL — a rövidítés magyarázatát később adjuk — Dr. M.F.I.J. BrmeveLD (Hollandia) személyében; a British Petro- leum Company Mr. B. SAGE személyében, továbbá a Német Demokratikus Köztársaság (mely nem tagja az ICBP-nek) Prof. DR. E. RUTSCHKE pots- dami főiskolai tanár és DR. W. ZIMDAHL főszerkesztő (,, Der Falke") szemé- lyében. Mint pártoló tagok vettek részt Miss E. FORSTER (London) és Miss G.M. RHODES (London) — aki a rendezési munkälatokböl is kivette részét. Az ICBP londoni titkärsägäröl megérkezett továbbá Miss N. WIGHTMAN és Miss E. ALEXANDER. Részt vettek az üléseken az Országos Természetvédelmi Hivatal részéről S. Szapö FERENC, DR. GYÖRY JENŐ és PretscH RENÉ; a Madártani Intézet részéről Dr. VERTSE ALBERT, DR. KEvE ANDRÁS, DR. PÁTKAI IMRE, DR. STERBETZ ISTVÁN és SCHMIDT Econ, aki a konferencia titkári teendőit látta el; mint az OTVH vendége Prof. DR. BERETZK PÉTER; a Természettudo- mányi Múzeum részéről DR. JANossy DENES, aki az angol tolmács szerepét is betöltötte; a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadäszati F6- osztälya részéről IZRAEL GÁBOR; a Növényvédelmi Kutató Intézet részéről DR. VÉGH ANTAL; a MAVOSZ (Magyar Vadászok Országos Szövetsége) ré- , id széről BEREGSZASZI GYÖRGY; a Velencei-tavi Intéző Bizottság részéről 12 Korsrs Lagos és MOLNÁR ATTILA ; az ETK (Építési Tájékoztatási Központ) részéről SAMUEL NICOLETTE; a Szegedi Madártani Kör részéről annak elnöke, DR. MARIÁN MIKLÓS és titkára, URBÁN SÁNDOR ; a Madártani Intézet rendkí- vili tagjai közül megjelentek BARTHOS GYULA és KOFFÁN KÁROLY. > A konferencia résztvevői 1968. május 14-én érkeztek Budapestre, 15-én városnézés után felkeresték az Országos Természetvédelmi Hivatal és a "Madártani Intézet székházát, majd a Vörös Csillag Szállóban DR. TILDY . ZOLTÁN és DR. TILDY ZOLTANNÉ lunchöt adtak tiszteletükre. Ezután autó- . buszokon elutaztak a konferencia színhelyére, Balatonszemesre. . A konferenciát a Magyar Népköztársaság Kormánya nevében május 16-án Dr. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg. . Beszédében bejelentette a Hortobágy nemzeti parkká való nyilvánítását. . Utána DR. TiLpy ZOLTÁN üdvözölte a résztvevőket, majd a végrehajtó bi- . zottság zárt ülésre vonult vissza. Utána a plenáris ülés megnyitásakor Prof. HòrsrADIUS bejelentette, hogy . a választás eredménye alapján a következő négy évre ismét őt választották “az európai alosztály elnökévé, DR. TILDY ZOLTÁN-t alelnökévé, és újra meg- " választották valamennyi régi funkcionáriust. Bejelentette az együttműkö- | dést az Európai Tanáccsal (Council of Europa), továbbá, hogy beérkeztek az európai védterületek ügyében hozott döntések, valamint a Cambridge-ben . 1966-ban, a nemzetközi egyezmény tárgyában alakult bizottság jelentései. . Ez utóbbi két kérdést a plenáris ülés tárgyalása alá bocsátják. Bejelentette . továbbá, hogy a következő, 1972-ben tartandó konferenciát a Román Nem- . zeti Tagozat hívta meg. _ A konferencia plenáris ülése azután tért át a 17 pontból álló tárgysoro- - zatra. È = SS 1. ábra. A Nemzetközi Maddrvedelmi Bizottság Eurépai Osztályának IX. konferenciája Balatonszemesen. Foto: Koffan Figure 1. The IX. Conference of the European Section of the International Council for Bird Preservation 13 Dr. HOFFMANN, a Cambridge-ben 1966-ban alakított bizottság elnöke be- számolt eddigi tevékenységükről. A bizottság még nem fejezte be munkáját, de reméli, hogy rövidesen befejezi. Fontos eredménynek jelenti be először, hogy Törökország ratifikálta az 1950. évi párizsi nemzetközi madárvédelmi egyezményt. Bizottsága három irányban végez munkát. I. Tárgyal azon országok kormányaival, amelyek még nem ratifikálták az egyezményt, hogy mi az oka ennek s mik a konkrét akadályai. 2. Tárgyal jogi szakértőkkel, hogy milyen módon lehetne az akadályokat elhárítani. 3. Tárgyal azon országok kormányaival, melyek még nem ratifikálták az egyezményt, annak megismerésére, hogy a jogi szakértők véleményeit ho- gyan ítélik meg. BARCLAY-SMITH arról számolt be, hogy 1967. máj. 18-án érvénybe lé- pett az 1954-es nemzetközi egyezménynek 1962-ben született kiegészítése, mely a tenger olajszennyeződése elleni küzdelemmel foglalkozik. 1967 má- jusában a brit partokon történt tartályhajó hajótörése azonban újabb prob- lémákat vetett fel, mivel az egyezmény a hajótörések esetét számításon kívül hagyta. Ezért 1967 májusában Londonban összeültek az egyezményt alá- író országok képviselői, hogy az olajszennyezés elleni határozatok szigorítá- sáról tárgyaljanak. Ebben a munkában nagy szerep jut a különböző érde- keltségekből alakult brit bizottságnak, mellyel a brit madárvédelmi tagozat is együttműködik. Az olajszennyezés ügyében sok tanácskozást tartottak, melyek határozataival nemcsak Nagy-Britanniában, hanem Dániában s Olaszországban is jó eredményeket értek el. Ezért javasolja, hogy más orszá- gokban is alakítsanak hasonló bizottságokat. A kérdéshez hozzászólt CURRY- LINDAHL, aki szerint a legtöbb, az említetthez hasonló katasztrófa a Balti- tengeren fordul elő, ezért a kérdésben a balti államok érdekeltek elsősorban. A javaslatot támogatja Prof. DRosr, hozzászólásában ismerteti azokat a nemzetközi konferenciákat, melyeket Hamburgban 1967-ben és 1968-ban tartottak, amelyek határozatai alapján az Eszaki-tengert zónákra osztották, és meghatározták, melyik állam felelős egy-egy zónáért. A tengeri kikötőkből eredő szennyeződések ellen pedig hatásos felvilágosító munkát és propagan- dát végeztek. Prof. DRosr felhívta a figyelmet, hogy az olajszennyeződés nemcsak a tengeren, hanem a belvizeken is jelentkezik, és javasolta, hogy ez ellen is idejében lépjen fel az ICBP. De mivel más országokban hasonló károsodást nem tapasztaltak, a konferencia levette a napirendről ezt a kérdést. DR. HOFFMANN az IWRB eddig végzett munkájáról adott tájékoztatást, amelynek magyar vonatkozásait az AQUILA-ban és más magyar tudomá- nyos folyóiratban megjelent közleményekből ismerjük. Különösen élénk vitát váltott ki az a következő két tárgysorozati pont, amely a ragadozók és a baglyok, valamint azok tojásainak védelméről és a solymászat létjogosultságáról szólt. Egyes országok képviselői főként a ná- luk előforduló visszaélésekről adtak számot, valamint arról, hogy milyen in- tézkedések történtek a ragadozók védelmében. A konferencia örömmel vette tudomásul, hogy a Prof. Voous vezetése alatt álló munkacsoport most már komolyan foglalkozik annak a ragadozók védelmét tárgyaló propaganda- könyvecskének a kiadásával, amely már évek óta húzódik. A május 17-i ülésen DR. TILDY üdvözölte a konferencián megjelent DR. PASSA TÓTH SANDOR-t, a Vadászati Főosztály vezetőjét, azután folytatódott a ra- 14 gadozékérdés vitája. Főként a solymäszat létjogosultságát vitatták, továbbá azt, hogy hogyan lehetne egy európai ragadozószámlálást elvégezni. Ismer- tették az ijesztő adatokat tartalmazó norvég lőjegyzéket, és felmerült az a kívánság, hogy kivétel nélkül, valamennyi ragadozó teljes védelmet élvezzen egész Európában, még a héja, a karvaly és a rétihéják is, amely fajok még ma is sok országban, így Magyarországon is a lőhető madarak jegyzékén sze- repelnek. E vitapont lezárása után a növényvédő szerek kérdése következett. Egyes országok képviselői beszámoltak, hogy náluk milyen szabályozásokat fo- ganatosítottak e téren. CRAMP ismertette a Nagy-Britanniában megjelent, használatra engedélyezett vegyszerek jegyzékét, melyhez hasonló előíráso- kat javasolt más országokban is; PRZYGODDA pedig a higannyal csávázott magvak veszélyes voltát igazoló megfigyelésekről számolt be. A következő tárgysorozati pont azt a kívánságot fejezte ki, hogy a madár- űrűzést az egyes intézmények szigorúbban ellenőrizzék, ugyanígy a ma- dárfogó hálók használatát is csak tudományos célra engedélyezzék, s a jö- vőben még kereskedelmi forgalmát is szabályozzák. A trópusokról behozott szobamadarak forgalma s azok pusztulási aránya már a szállítás folyamán is ijesztő méreteket ölt, úgyhogy a díszmadár-ke- reskedelem is sürgős szabályozást kíván. Hasonló szabályozást kívánó kérdés az iskolai oktatási eszközök, jelen esetben a kitömött madarak és preparált tojások kérdése is, mivel ma már sokkal korszerűbb oktatási eszközök (színes fotók, filmek) állnak rendelke- zésre. Dr. J. Roorx bemutatott egy könyvecskét a Waddenzeeről, mely ismerteti az ott átvonuló madártömegeket, és kérte a konferencia segítségét a Wad- denzee védelméért folytatott harcban. Az iparosodás, a városok terjeszkedése, utak építése stb. a vidék arcula- tát, az élőhelyeket sokszor lényegesen megváltoztatják. Erről tárgyalt a konferencia a következő két tárgysorozati pontban, és a tervező hivatalok és a természetvédelmi intézmények jobb együttműködését sürgette. Prof. HòrstADIUS beszámolt az , európai rezervátumok"? ügyében hozott döntésekről, és sokszorosítva közreadta azt a jegyzéket, amelyet a Bizottság készített. A május 18-i ülést DR. HOFFMANN felszólalása nyitotta meg, aki hangsú- lyozta a Hortobágy védelmének a jelentőségét általános európai szempont- ból, és javasolta a konferenciának, hogy táviratilag üdvözöljék a Magyar Népköztársaság kormányát e nagy fontosságú elhatározásáért. KESTELOOT egy új nemzetközi szerv alakítását ismertette, az EUREL-ét (Association Europaenne pour les Reserves Naturelles Libre). A szervezet célja, hogy magántulajdonban levő jelentős madártani területek tulajdono- sait , magán-rezervátumok" létesítésére bírják. A szervezet máris szép ered- ményeket ért el Észak-Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban és Schleswig-Holsteinben. A 17. tárgysorozati pont további javaslatok felvételére adott módot, és ennek kapcsán HÖRSTADIUS ismertette a Capri szigetén uralkodó állapo- tokat, nevezetesen, hogy az ottani svéd madártani állomáson, amelyet vég- rendeletileg AXEL MUNTHE adományozott a Svéd Madártani Társaságnak, a kutatóknak óvakodniok kell a kerítésen kívülről jövő lövöldözéstől, holott Capri és Ischia szigetén régebben a vadászat tiltva volt. Ő ebben az ügyben 15 irt mär az olasz kormänynak, hogy a régebbi tilalmi rendelkezéseket juttassa ismét érvényre, de javasolja, hogy a konferencia levélben ismételje meg ké- rését. Ismertette Punzo írásbeli közlését, hogy a választási propaganda miatt ismét veszélybe került az olasz madárvédelmi törvény és a párizsi egyezmény ratifikációja. További levelek küldését is javasolták, így a francia földművelésügyi mi- niszterhez a tengerparton folyó vadászat szabályozása ügyében, valamint BAUDOUIN belga királyhoz a Belgiumban folyó madárfogások szabályozása érdekében. A továbbiakban RYDZEWSKI egy eredménytelen múlt századbeli galíciai madárvédelmi törvényjavaslatot ismertetett, MARCETIC és PUSCARIU pedig a jugoszláv, illetve a román madárvédelmi tevékenységről számoltak be. REYDELLET a CIC nevében vette ki részét a vitákban, ismételten leszò- gezve, hogy az igazi vadászok teljes mértékben elismerik az ICBP törekvé- seinek jogosultságát, és ilyen értelemben fogja azokat ismertetni a jelen kon- ferenciát követő Mamaiai Nemzetközi Vadászati Konferencián is. Ezzel a tárgyalások befejeződtek, majd megtörtént a határozatok és javas- latok megszövegezése, amelyeket a konferencia egyhangúlag elfogadott. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács Európai Szekciója IX. konferenciájának határozatai A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP) Európai Szekciójának Bala- tonszemesen 1968. május 15—19. közt tartott IX. konferenciája Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britan- nia és Észak-Írország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Len- gyelország, Románia, Svédország, Svájc és Jugoszlávia nemzeti szekciói- nak, valamint a Nemzetközi Vízivad Hivatal, a Nemzetközi Vadászati Ta- nács, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió és a Világ Vízivad Alapítvány képviselőinek részvételével a következő egyhangú határozatokat hozta. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács Európai Szekciójának IX. Konfe- renciája 1. ismételten leszögezi azon álláspontját, hogy a mérgező vagyszerek, különösképpen a tartós hatásúak válogatás nélküli és mértéktelen haszná- lata a madárvilágra nagy veszélyt jelent ; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy több európai országban sikeres ha- ladást értek el az ilyen vegyszerek használatának korlátozása terén, különö- sen fontos kezdeményezést ért el e téren Magyarország az utóbbi időkben; javasolja az érdekelt országoknak ezen korlátozások szigorú végrehajtását, és ha szükséges, a korlátozások kiterjesztését ; felismerve továbbá azt a tényt, hogy sikerült Európában jobb ellenőrzést bevezetni, a vegyszerek korlátlan használatának kérdése egyre nagyobb fon- tosságú azon országokban, ahol sok európai vonuló madár tömörül; sürgeti valamennyi európai állam kormányát, segítsék és mozdítsák elő a hasonló intézkedéseket más földrészeken is a mérgező vegyszerek használa- tának ellenőrzésére, például a behozatal útján kapott élelmiszerekben a mér- gező vegyszernyomokra ugyanazt a tűrési határt állítsák fel, mint a belföl- dön termesztett élelmiszerekre ; 16 kifejezi reményét, hogy azok az európai gyárak, melyek ilyen vegyszere- ket külföldre szállítanak, fokozatosan ugyanazon szabványokat fogják al- kalmazni a legkevésbé veszélyes vegyszerek használatára valamennyi or- szágban, ahova gyártmányaikat eladják. 2. Felismerve, hogy a ragadozó madarak és a baglyok száma riasztó mér- tékben csökken, javasolja az érdekelt kormányoknak hogy I. a törvényhozás sürgősségi alapon járjon el : a) törvényes védelmet kell biztosítani kivétel nélkül, egész éven át az összes ragadozó madárnak és bagolynak, beleértve fészkeiket és tojásaikat is ; b) valamennyi ragadozó madár és bagoly kivitelét és behozatalát tiltsák be, kivéve az engedéllyel történő szállítást, ilyen engedélyeket csak maga a kormány adhat, és csak olyan célra, amellyel valamennyi érdekelt kormány egyetért II. nagyobb gondot kell fordítani a közvélemény tájékoztatására és neve- lésére, hogy jobban megértse és magáévá tegye ezeknek a madaraknak öko- lógiai szerepét és esztétikai értékét; e célokra igénybe kell venni a tájékoz- tatás korszerű módszereit, különösen a rádió és televízió műsorait. 3. Felismerve, hogy a tójások és kitömött madarak oktatási célokra való gyűjtése és kereskedelme oly mértékben megnövekedett, hogy sok madárfaj- ra már veszélyt jelent : javasolja valamennyi európai ország oktatási miniszterének, hogy ilyen tanítási eszközök használatát szüntessék be, és helyettesítsék fényképekkel, színes diapozitívekkel, filmekkel, hangszalagokkal és más audiovizuális esz- közökkel, melyek a madarakat természetes környezetükben mutatják be, ami jobban megfelel a korszerű oktatási módszereknek. 4. Megállapítva, hogy a függönyhálók és a hasonló hálófajták használata — ha nem tudományos célokra használják azokat — kereskedelmi érdekből tömeges madárfogást eredményezhet és a madárállományt veszélyesen csök- kentheti, javasolja, hogy az ilyen hálók behozatalát, adásvételét és használatát csak megfelelően képzett személyekre és intézményekre és csak tudományos fel- adatokra korlátozzák. 5. Felismerve, hogy sok terület madárállományát károsítja az élő vadma- darakkal folytatott, nagyarányú kereskedelem, továbbá hogy a fogás helye és a végső rendeltetési cél közti szállítás folyamán a helytelen kezelés és meg nem felelő körülmények miatt az elhullás nagyarányú, javasolja a kormánynak, hogy az élő vadmadarak behozatalának korlá- tozására, szigorú szabályozására és ellenőrzésére sürgős intézkedéseket te- gyenek. 6. Felismerve a Waddenzee madártani értékét, mivel egyike azon kevés fennmaradt igen jelentős területeknek Európában, ahol gázlók, récék, ludak, sirályok, csérek és kanalasgémek költenek, illetve vonuláskor megpihennek ; felismerve továbbá a terület nagy nemzetközi jelentőségét, ahol a vonulás és a telelés idején az Észak- és Kelet-Európa felől érkező madarak nagy- arányú gyülekezése folyik, felhívja a holland any figyelmet, hogy mint természeti eröforräs a Waddenzee egyedülálló érték, és ennek következtében Észak- és Kelet-Eu- röpa országaival szemben nagy felelősség hárul Hollandiára javasolja, hogy a Waddenzee megváltoztatására ne készüljön olyan terv, 2 Aquila 1969/70, 17 melyet elözetesen ökolögusokkal (biolögusokkal) meg nem tärgyaltak volna, mivel ilyen munkálatok hatással lehetnek a Waddenzee természeti eröfor- rásaira. Ne történjék egyetlen olyan átalakítás sem, ami Európa madárállo- mányának fennmaradását befolyásolná. 7. Nagymértékben érdekelve az egyre növekvő tájváltozásokban, melye- ket az iparosodás, a városfejlesztés, útépítés, talajjavítás és hasonló beavat- kozások okoznak és melyek az állatvilág természetes élőhelyeinek elpusztí- tását eredményezik, javasolja, hogy I. olyan esetekben, amikor maga a kormány felelős, mielőtt bármely olyan művelet tervezésébe vagy kivitelezésébe fogna, mely a tájat vagy az életteret lényegében megváltoztatná, vegye fel a kapcsolatot és tárgyaljon a termé- szetvédelmi hatóságokkal, természetvédelmi szervezetekkel és illetékes öko- lógus szakemberekkel ; II. olyan esetekben, amikor a helyi városi és vidéki tervező hatóságok vagy más testületek felelősek, késztesse a kormány ezen hatóságokat és tes- tületeket az előző bekezdésben foglalt eljárásra. 8. Felismerve a ragadozó madarak és a baglyok bizonytalan állományi helyzetét, különösképpen a szirtisasét, a rétisasét és az uhuét, mely fajok számos európai országban védelem alatt állnak és annak figyelembevételé- vel, hogy a legtöbb országban már régen eltörölték a lődíjakat, sürgeti a norvég kormányt, hogy a felsorolt fajokat teljes védelem alá he- lyezze, és gondoskodjék, hogy lődíjakat ne fizessenek e madarak vagy más ragadozó fajok elejtése után. 9. Felismerve az Etangs du Larguedoc nagy nemzetközi értékét mint Európa nagy részéből ideérkező parti és vízimadarak pihenő és telelő területét, figyelembe véve, hogy a folyamatban levő fejlesztési terv következtében az élőhelyek jelentősen megváltoznak, javasolja a francia kormánynak, teljes mértékben működjék együtt a madár- ökológiában járatos szervekkel és a természetvédelmi szervekkel abból a cél- ból, hogy határozott intézkedés történjék elegendő nagy kiterjedésű terület védelmére, mely az állatvilág fennmaradását biztosítja. Egyhangúlag elfogadták a következő javaslatokat is : 1. Tudomásul véve a British Advisory Commitee on Oil Pollution of the Sea (a tengeri olajszennyezettség tárgyában alakult brit tanácsadó bizottság) és a Nordic Union for the Prevention of Oil Pollution of the Sea (a tengeri olajszennyezettség megakadályozására alakult északi unió) elért eredményeit, javasolja a tengerparti országok ICBP tagozatainak, szorgalmazzák a hason- ló, nem kormányszintű bizottságok alakítását, melyek egyeztetnek minden, a tengeri olajkibocsátással kapcsolatos érdeket — mint amilyenek: a madár- védelmi, a természetvédelmi társaságok; a halászati érdekeltségek; a sport-, a jacht-, a turista- és a szállodai szervek — azon célból, hogy nyomást gyakoroi- janak a kormányokra ezen sürgető kérdéssel kapcsolatos további korlátozások életbe léptetése érdekében. I 2. Tudomásul véve az élő vadmadarakkal folyó kereskedelem növekedését javasolja, hogy az ICBP világszintű nemzetközi értekezletet hívjon össze, mely az elő vadmadarak nagyarányú kereskedelmi forgalmát megtárgyalja, és az élő vadmadarak behozatalának korlátozására, szigorú szabályozására és annak ellenőrzésére szükséges intézkedéseket szorgalmazza. Egyhangúlag elfogadták, hogy a Konferencia nevében a következő táviratot és leveleket küldik : 18 Távirat. 1. A Francia Földművelésügyi Miniszternek a Délnyugat-Franciaországban folyò, vonuló madarak vadászata tárgyában. Levelek. A Magyar Népköztársaság miniszterelnökéhez azon döntés tárgyában, hogy a Hortobágyon Nemzeti Park létesül. 3. Baudouin királyhoz a Belgiumban folyó madárhálózás tárgyában. 4. Az olasz kormányhoz annak sürgetése tárgyában, hogy a tavaszi vadásza- tot, a hálókkal folyó madárfogást, az énekes és rovarevő madarak lövését tiltassa be, valamint a Capri szigetén korábban fennálló madárfogási és lövési tilalmat lép- tesse újra, érvénybe. A vitákat követő estéken bemutatásra kerültek DR. TILDY ZOLTÁN termeszet- filmjei, BROUWER-nek a Waddenzeeről több amatőr által készített filmje, továbbá SAGE-nek két propagandafilmje, amelyek arra oktatnak, hogy a ten- geren és belvizeken hogyan védekezhetünk az olaj- és vegyszeres fertőzések ellen, végül COHEN a saját kertjében készített madárvédelmi filmjét vetítette le. Ezzel a konferencia lezárult, amelynek eredményéről máris jelentek meg mél- tatások. Az ICBP elnöke, Prof. S. D. RipLEY (Washington), folyóiratában, a „Ihe President s Letter’’-ben (No. 13) így méltatja a balatonszemesei konfe- renciát : ,, . . . Ezek az ülések igen nagy jelentőségűek mind a nemzeti tagozatok kiküldöttjei, mind a hivatalos szervek számára" (These meetings will be of great importance to members of National Sections and official representatives). À 14. számban pedig a következőkben méltatta: „Dr. TILDY ZOLTÁN, az Európa Szekció alelnökének meghívására májusban találkozott az Európai Konti- nentális Szekció a Balaton partján, Magyarországon. Tizenhat nemzeti tagozat képviselőinek részvételével, melyek közt a kelet-európai országok is képvisel- tették magukat, elragadó környezetben és baráti atmoszférában igen hasznos munkát végzett a konferencia". A Hortobágy nemzeti parkká nyilvánításáról a következő elismerő szavakat írja: , Ez talán Közép-Európa legkiemelkedőbb jelentőségű költő- és táplálkozási területe a gázlóknak és ragadózoknak, vonuló vadludak hatalmas tömegeinek pedig szälläshelye is, amelynek meg- szünte létiikben erősen fenyegetné őket . . .”. Méltanyolja a ragadozök vedelme ügyében tett lépéseket, valamint azt az . elhatározást, hogy az európai és az amerikai alosztályok szorosabb együttműködését szorgalmazták. A konferencia ideje alatt a Madártani Intézet kutatóinak vezetésével kisebb kirándulásokon is részt vettek a tagok a balatonlellei és a fonyódi halastavakon, ahol székigólya, cigányréce, kékbegy stb. volt a főbb látnivaló. A konferencia befejezése után, május 20-án két csoportban négy-négy napos kirándulásra indultak a konferencia résztvevői. Az egyik a Dunántúl nevezetesebb területeit járta. Meglátogatta a Kis-Balatont, a Tihanyi-fél- szigetet, a Velencei-tó védett területét és Alcsútot. A kis-balatoni látogatás során a keszthelyi múzeum CsSÖRGgy Tırusz madárrajzaiból, festményeiből és emléktárgyaiból rendezett kiállítását tekintették meg. A másik csoport a Duna — Tisza közét járta be. Már útközben Balatonszemes és Szeged között — Kecske- mét határában — alkalmuk nyílt megfigyelések végzésére (gyurgyókatelepek, ugartyúkok, üstökösgémek) ; a további napokon felkeresték a Sasért, Puszta- szert és Bugacot. pr < 19 Be 2. Abra. A konferencia résztvevőinek kirándulása a Kis-Balatonon. Foto: Koffan Figure 2. An excursion of members of the conference in the marsh of Kis-Balaton Er: European Section of the International Committee for the Protection of Birds. IX. ICBP Conference Balatonszemes (Hungary), May 15-19. 1968: The European Section of the International Committee for the Protection of Birds (furth- er on ICBP)in May of 1964, in Newcastle of Northern Ireland on its VIII. Conference elected Dr. Zoltán TILDY Vice-President. He suggested Hungary to be scene of the next meeting. The proposal was accepted and the IX. Conference of the European Section of the ICBP was sitting between 15—19 of May, 1968, at Balatonszemes. The ICBP has old traditions in Hungary, the Hungarian Section was set up as early as 1922. The Committee was separated to continental sections only later. The continental sections would meet every second year. The ICBP leaders are to reside in London in the future too, they would call together the conferences, they would post the official invitation cards to the chairman of the national sections. To the IX. Conference, held in Balatonszemes seventeen countries sent delegations. The European Section was represented by the Chairman, Prof. Dr. S. HÖRSTADIUS (Uppsa- la) and the ICBP by the two Secretaries-general: Miss PH. BARCLAY-SMITH (London, and C. CURRY-LINDAHL (Stockholm). The partieipating countries were represented as follows (according to the English alphabetical order): Austria: Dr. G. ROKITANSKY, Chairman of the Austrian Section, Head of Department of the Naturhistorisches Museum; DR. A. FESTETICS, Assistant Professor at the University of Vienna. Belgium: E. KESTELLOT, Chairman of the Belgian Section; zecho-Slovakia: DR. A. RANDIK, Research Worker of the Slovakian Nature Conserva- tion Institute; A. STOLMANN, Head of Department of the Zilina Museum, and T. Weisz, Director of the Bardejov Museum; the two latter mentioned also in their function as the leaders of the Nature Conservation Organization in their distriets. 20 Denmark: Dr. F. SALOMONSEN, Research Worker of the Copenhagen Museum, also in his quality of the Danish Sections Deputy Chairman. France: Prof. Dr. J. BerLIoz, Ex-Director of the Paris Museum, also on behalf of the French National Section; CNR. JOUANIN and A. REILLE on behalf of the French Society for the Protection of Birds. German Federal Republic: Prof. Dr. R. Drost, the German Section s Chairman, Ex-Direc- tor of the Helgoland Bird Observation Station, Dr. W. PrzyGoDDA, Director of the Essen Bird Observation Station; Dr. P. BLAszYK on behalf of the ,,Mellumrat”, Dr. K. L. STÜVEN on behalf of the ,,JORDSANDVEREIN”. Great Britain and Northern Ireland: Prof. W. H. THORPE, Professor of the Cambridge University, Member of the Royal Society, Chairman of the British Section; the British Ornithological Foundation was represented by E. CoHEN (Lymington), the Ornithological Club of Scotland by Sir A. LANDSBOROUGH-THOMSON (London), the British Ornithologi- cal Society by S. Cramp (London) and P. S. ConDER (Sandy), Ornamental-Pheasant Breeding Foundation by R. CHANCELLOR an 1 PH. WAYRE, the Ulster Society for the Protec- tion of Wild Animals by J. CUNNINGHAM (Templepatrick) and the British Faleoners’ Club by J. G. MAVROGORDATO (Tilshead). Italy: Prof. Dr. A. GHIGI, Chairman of the Italian Section, Professor-emeritur of the Bologna University, Prof. Dr. A. ToscHI, Director of the Bologna Game Biological Insti- tute and his collaborator O. CERVI. The Netherlands: Dr. G. A. BROUwER, Chairman of the Netherland Section, the Amster- dam Museum was represented by Prof. Dr. K. H. Voous and J. G. van MARLE; the Zeist Game Biological Institute by Dr. J. RoorH; K. BEZEMER and J.C. M. van DER MOLEN were also present on behalf of the ICBP Section. Norway: H. HOLGERSEN, Chairman of the Norwegian Section Director of the Stavanger Museum. Poland: Prof. Dr. W. Rypzewsky, Chairman of the Polish Section, Prof. of the Wıoc- law University. Roumania: Prof. Dr. L. Rupescu, Member of the Academy, Chairman of the Rouma- nian Section; Prof. Dr. V. PUSCARIU, Secretary General of the Roumanian Nature Conser- vation Office, A. FiLirAscu, Head of the Transylvanian Nature Conservation Zone, Re- search Worker of the Academie Institute all the three were guests of the Hungarian Academy of Sciences —; I. KoHL (Reghin). Sweden: Besides the above-mentioned also Prof. HÖRSTADIUS, at the same time as the Chairman of the Swedish Section; then S. FREDGA, E. LARSSON and S. WAHLBERG. Switzerland: in the representation of Dr. ©. BAUMANN-ZOLLER Chairman of the Swiss Section, Dr. L. BAUMANN-ZOLLER, member of the Section, CH. VAUCHER and DR. J. ODIER appeared on behalf of the Swiss Union for the Protection of Birds. Yugoslavia: the delegates were PROF. M. Marcetic, Chairman of the Jugoslav Section, Professor of the Novisad University, President of the Vojvodinan Nature Conservation Institute; Mrs. J. Popovre, on behalf of the Belgrad Nature Conservation Institute; Mrs. V. BREZENCIC, of the Sarajevo Nature Conservation Institute. From among the international organisations the following were represented: Interna- tional Wild-Fowl Research Bureau (IWRB) by Prof. Dr. Epwarp HırpeE (London), Founder and Chairman, and by Dr. L. Horrman (Tour du Valat) Honorary Chairman, who was also the representative of the World Wild Fowl Foundation (WWF); The Inter- national Council for Hunting (CIC) was represented by Dr. M. REYDELLET; Sir H. ELLIOT (London) represented the International Union for the Conservation of Nature (IUCN). Observers were sent by the EUREL: (the explanation of the abbreviations will be given later) Dr. M. F. I. J. BiyLeveLp (Holland); Mr. B. SAGE was sent by the British Petroleum Company, further the German Democratic Republic (which is not member of the ICBP) delegated Prof. Dr. E. RUTSCHKE, Professor of the Potsdam Academy and Dr. W. Zim- DAHL Chief-Editor (,, Der Falke"). As supporting members were present: Miss. E. FORSTER (London) and Miss G. M. RHODES (London) — the latter took much trouble in helping our organizing activities, for which we are greatly indepted to her. From the staff of the ICBP Secretariat London Miss N. WIGHTMAN and Miss E. ALEXANDER participated. As for Hungary, FERENC S. SzaBó, Dr. JENÖ Gy6ry and RENÉ PIETSCH participated on the meetings on behalf of the National Nature Conservation Office; from the Ornitho- logical Institute DR. ALBERT VERTSE, Dr. ANDRÁS KEVE, DR. IMRE PATKAI, DR. ISTVÁN STERBETZ and Econ SCHMIDT, who discharged the duties of the Secretary of the Confe- rence; Prof. Dr. PETER BERETZK was presented as the guest of the National Nature Con- 21 servation Office; Dr. DENES JAnossy, on behalf of the Museum of Natural Sciences, performed the tasks of the interpreter for English too; GABOR IZRAEL in representation of the Hunting Department of the Ministry for Food and Agriculture; Dr. ANTAL VEGH, from the Research Institute for Plant Protection; GYÖRGY BEREGSZÁSZI, on behalf of the National Association of Hungarian Hunters; LAJOS Korsis and ATTILA MOLNÁR on behalf of Lake Velence Executive Committee; NICOLETTE SAMUEL, from the Information Centre on Building; from the Ornithological Club, Szeged Dr. MıkLös MARIAN, Chairman and SÁNDOR URBAN Secretary; GYULA BARTHOS and KÁROLY KOFFAN appeared as extra- ordinary members of the Ornithological Institute. i Participants of the Conference arrived May 14th, 1968, in Budapest. On the 15th, after sight-seeing they visited the National Nature Conservation Office and the Ornithological Institute. After this they left by bus for Balatonszemes, the locality of the Conference. On May 16th, 1968. Dr. IMRE DIMÉNY, Minister for Food and Agriculture opened the Conference on behalf of the Government of the Hungarian People’s Republic. He announc- ed in his introduction that there is on intention to declare the Hortobágy as National Park of Hungary in the next future. The plenary meeting of the Conference then began the discussion on the agenda consist- ing of 17 points. DR. HOFFMANN, Chairman of the Committee established in Cambridge in 1966, gave account of its activities. The Committee has not yet finished its work, but they hoped, it would do so before long. The Chairman announced as an important result that Turkey had ratified the 1950 Paris Agreement on the Protection of Birds. This Committee is carrying activities in the following three directions. 1. It began negations with the Governments of the countries which had not ratified the agreement yet, inquiring into the reasons and the concrete obstacles of the delay. 2. Negations are carried out with legal experts on the question, how these impediments could be removed. 3. Negations are in course with the Governments of the countries, which had not ratified the agreement yet, in order to know what are the official opinions of the conceptions of the legal experts. Miss BARCLAY-SMITH informed the conference that on May 18th, 1967 the Supplement to the International Agreement of 1954 adopted in 1962 on the struggel against contami- nation of the seas with oil came into operation. Prof. DRosr called the attention to the fact that the oil, contamination had been observ- ed not only on the sea, but on the inland waters, too. He suggested steps should be taken gainst this kind of contamination by the ICBP in time. Nevertheless the Conference struck off agenda on this question, as simila damage was not experienced in other count- ries. DR. HOFFMANN gave an information on the work of IWRB. Its Hungarian relations are known from ,,AQUILA” and other Hungarian scientific reviews. The next two items on the agenda of the Conference provoked an especially animated debate. The discussion was about the birds of prey and the owls, as well as about the defence of their eggs and, finally, about the question of hawking. The delegations of various countries gave account mainly of the abuses experienced, and of the steps taken in the defence of the birds of prey. The Conference took knowledge of the announcement, that the working group led by Prof. Voous was working seriously with a booklet dealing with the defence of raptorial birds. The publication of this book has been dragging on for many years. At the session held on May 17th, continued the debate on the problem of the birds of prey. First of all, the justification of falconry was discussed, as well as the ways and means of how to effect a census of raptorial birds in Europe. A frightening record of the raptorial birds shot in Norway was made known and a request was given voice that all raptorial birds, without exception, should be given full protection all over Europe — even the Goshawk, the Sparrow hawk and the Harriers, which species are in many countries, thus in Hungary too, on the list of shootable birds even today. After having closed this point of debate, the question of pesticides was raised. The representatives of several countries reported on the regulations adopted in this respect in their countries. Mr. 8. CRAMP made known a list published in Great Britain on the pesticides approved for use; he suggested that similar stipulations should be applied in other countries as well. Mr. W. PRZYGODDA gave an account on observations that confirm- ed the danger implied by mercury-treated grains. The following item of the agenda expressed the wish that bird —ringing should be more 22 rigorously supervised by the various institutions, the same as the use of birdnets should also be allowed for scientific purposes only and even their trade should, in future, be regulated. The trade of cage-birds imported from the tropies and their mortality during transport already are taking alarming dimensions therefore the trade of cage-birds, too, needs to be urgently regulated. Similar regulations are desirable as far as pedagogical objects are concerned, in the : present case stuffed birds and blown bird’s eggs, since today far more up-to-date teaching means (colour films, photos) may be used. Dr. J. RoorH presented a booklet on the Waddenzee that reported on the masses of birds passing it in migration and asked for the assistance of the Conference in the fight for protecting the Waddenzee. The industrialization, the growth of the towns, the building of highways, ete. often essentially modify the aspect of the country and the biotop of birds. These questions represented the next two items of the agenda; the Conference urged on a better co-opera- tion among planning offices and institutions of nature conservancy. Prof. S. Hoérsraprus reported on the resolutions adopted in connection with the „European reservations" and distributed a list prepared by the Committee. The session held on May 18 began with Dr. L. HorrMann’s contribution who stressed the significance, from a general European viewpoint, of protecting the Hortobägy. Mr. E. KESTELOOT spoke about the establishment of a new international organization the EUREL (European Association for Free Nature Reservations), to the effect of induc- ing proprietors of important ornithological territories in private hands to establish ,,priv- ate reservations". The organization has already obtained good results in the North of France, in Belgium, Luxemburg and Schleswig-Holstein. Item N° 17 of the agenda gave rise to further suggestions and in this connection Prof. 5. HÖRSTADIUS related on conditions prevailing on the Isle of Capri, namely, that at the Swe- dish Ornithological Station over there researchers have to beware of shooting coming from outside the fence, although hunting has for some time been prohibited on the isles of Capri and Ischia. He had already written in this matter to the Government of Italy in order to put the earlier dispositions into force again; he suggested, however, that the Conference should repeat, in writing, this request. He also referred to the written note of Mr. Punzo according to which on account of the electoral campaign the Italian law on bird protection and the ratification of the Paris Convention were again jeopardized. Suggestions were also made for sending further letters, thus for instance to the Minister of Agriculture of France, concerning the regulation of seashore hunting, as well as to Baudouin, King of Belgium, in the interest of regulating the catch of birds migrating through Belgium. It was, then, Mr. W. RypzEwsky who informed the Conference about a Bill put forward in Galitzia, in the last century, relating to bird protection, whereas Mr. M. MARCETIC and Mr.V. Puscariu rendere 1 ascount of bird protection activity in Yugoslavia and Roumania, respectively. In the name of the CIC, Mr. M. REYDELLET took part in the debate; he repeatedly underlined that real hunters fully acknowledge the rightful efforts made by the ICBP and that he would report in this sense on these aspirations at the international hunting confe- rence to be held at Mamaya. Following the debate, resolutions and suggestions were drafted: finally they were unanimously adopted by the Conference. Resolutions adopted at the 9th Conference of the European Section of the International Council for Bird Protection (ICBP) At the IX. Conference of the European Section of the International Council for Bird Pro- teetion (ICBP) held at Balatonszemes (Hungary) from 15 to 17 May 1968 with the partici- pation of the representatives of the national sections of Austria, Belgium, Czechoslovakia, Denmark, France, GFR, Great Britain and Northern Ireland, Hungary, Italy, the Nether- lands, Norway, Poland, Roumania, Sweden, Switzerland and Yougoslavia, as well as of the International Wild-Fowl Office, the International Council for Hunting, the Inter- national Union of Nature Conservancy and the Wild-Fowl World Fund, the following resolutions were unanimously adopted: The IX. Conference of the European Section of the International Council for Bird Pro- tection 23 1. states again its point of view that an indiscriminate and excessive use of toxic pestici- des and especially of those of lasting effect, implies a grave danger for the avifauna; notes with satisfaction that in several European countries progress was made in the limita- tion of the use of such chemical agents; in this respect particularly important initiatives have been taken recently in Hungary; recommends the strict implementation and, if necessary, the extension of the above re- strictions in the interested countries; recognizing, furthermore, the fact that it had been possible to introduce a better checking method in Europe —the unlimited use of chemical agents has become of great and ever increasing importance in countries where many of the European migrating birds associate; urges the Governments of all the European countries to promote similar dispositions also in other parts of the world as regards checking the use of toxic chemical agents: for in- stance, the limit of tolerance of traces of toxic chemical agents in the imported articles of food should be the same as with food-stuffs produces in the country itself; expresses its hope that European chemical works exporting such chemical agents will, in all the countries where they sell their products, gradually apply the very same standards on the use of the least dangerous pesticides. 2. Realizing the fact that the number of raptorial birds and owls is alarmingly decreas- ing, proposes to the interested Governments: I. the legislature should proceed, on a basis of urgency: a) to ensure legal protection, throughout the year, to all raptorial birds and owls, with- out exception, their nests and eggs included; b) to prohibit the export and import of raptorial birds and owls, except for authorized transports; delivery permits should be granted by the Government only and for a purpose agreed upon by all the Governments concerned: IT. A better information and education of the public should be effected in order to make it better understand and realize the ecological role these bird’s as well as their aesthetical value; up-to-date information media, in particular the radio and television programmes, should be used to this effect; 3. Recognizing that the collection and trade of birds eggs and stuffed birds for teaching purposes have increased to such an extent that they already endanger the survival of many species of birds — recommends that the Ministers of Public Education of all European countries put an end to the use of such pedagogical objects and to substitute them by photos, colour diapositives and films, recording tapes and other audiovisual means, which present the birds in their natural environment and therefore correspond better to modern teaching requirements. 4. Stating that the use of nets of various kinds —if not for scientific purposes — may lead to a massive bird catching for commercial interests, thus dangerously diminishing the bird stock; recommends to limit the import, the trade and the use of such nets exclusively to qualified persons or institutions, for accomplishing scientific tasks only. 5. Recognizing that in many territories the stock of birds is suffering losses due to the extensive trade of living wild birds and to the fact that as a consequence of inadequate treatment and conditions between the place of catching and the final destination the mortality of the birds attains a high proportion during the transport, recommends that the Governments take urgent measures in order to limit, to rigorously regulate and to control the importation of living wild birds. 6. Recognizing the ornithological value of the Waddenzee — being one of the consider- able areas in Europe where large-scale gathering of breeding birds and of those coming from the Northern and Eastern parts of Europe take place during the migration and wintering periods; draws the attention of the Dutch Government to the fact that the Waddenzee — this natural resource of the country — represents a unique value, as a consequence of which great responsibility rests with the Netherlands vis-à-vis the countries of Northern and Eastern Europe; | recommends not to elaborate plans for changing the Waddenzee-area prior to having con- sulted ecologists (biologists) because such works are likely to affect the natural resources of the Waddenzee. No transformation should take place that would bear consequences on the survival of the stock of European birds; 7. Highly interested in the ever increasing changes of the landscape called forth by industrialization, town-development, road building, soil-improvement and other similar factors that may result in the destruction of the natural biotops of birds, 24 I. recommends that in the cases when the Governement itself is responsible for any operation likely to bring about essential changes in the region or in the biotop, it should contact and confer with eompetent authorities and organizations of nature conservancy as well as with the compe- tent ecological experts before beginning with any planning or execution works; II. in the cases when the local municipal or provincial authorities or other bodies are responsible for such operations, the Government should induce these authorities and bodies to proceed in conformity with what has been said in the preceding paragraph. 8. Recognizing the uncertainty prevailing as regards the present stock of raptorial birds, owls and espec ially that of the ‘Golden E lagle, the White-tailed Eagle and the Eagle-Owl, these species being under protection in most of the European countries, and considering that shooting rewards had been annuled a long time ago in the majority of the countries, urges the Government of Norway to ensure full protection to the above mentioned species and to have the shooting rewards abolished that have been paid up to now for shooting these species or other raptorial birds. 9. Recognizing the great international value of the lakes of Languedoc as a resting and wintering area of waders and wild-fowl arriving there from many parts of Europe, considering that on account of the development plans under realization serious changes are taking place in the biotops of these birds, recommends full co-operation between the French Government on one hand and the organs experienced in the ecology of birds and the organs of nature conservancy, with a view to provide protection in an area great enough to ensure the survival of the fauna. The following recommendations were also adopted: 1. Taking note of the results obtained by the British Advisory Committee on Oil Pollu- tion of Sea and the Nordic Union for the Prevention of Oil Pollution of the Sea, recommends that the ICBP sections of maritime countries urge on the establishment of similar non-governmental comittees, such as the societies for bird protection and nature conservancy, fishing concerns, organs interested in sports, yachting, tourism and hotels, that would collate the various interests connected with the oil pollution of the sea, n order to exert pressure on the Governments to the effect of introducing further restrietions in connection with these pressing questions; 2. Taking note of the increased trade of living birds, recommends the convocation by the ICBP of an international conference on world leve to deliberate over the considerable trade of living birds and to urge on measures for the limitation, the strict regulation and control of the importation of living birds. It was unanimously accepted that the following cable and letters be sent in the name of the Conference: Cable: 1. to the Minister of Agriculture of France concerning the shooting of migrating birds in South-West France; Letters: 2. to the President of the Council of Ministers of the Hungarian People’s Republic con- cerning the decision on the establishment of a National Park at the Hortobágy; 3. to King Baudouin concerning the catching of birds with nets in Belgium; 4. to the Government of Italy to obtain that shooting birds in spring and bird-catching with nets as well as the shooting of song- and insectivorous birds be prohibited and the earlier prohibition as regards shooting and catching of birds be out into force again on the Isle of Capri. * In the evenings several films were presented on what measures ought to be taken for preventing pollution caused by oil and chemical agents in the sea and inland waters; and a film on bird protection in the garden. Hereupon the Conference was closed. About the results it obtained, reviews have al- ready been published. The President of the ICBP, Prof. S. D. RIPLEY (Washington) praised the Balatonszemes Conference as follows in its review, ,, The President’s Letter” (Nr. 13): „These meetings will be of great importance to members of National Sections and official representatives." Number 14 of the above-mentioned periodical wrote on the Conference the following: , Upon invitation of the European. Section’s Vice-President, Dr. ZOLTÁN TiLpy, the members of the European Continental Section met in May at Ba- latonszemes in Hungary. With the participation of the representatives of 16 national sections — among them a considerable number those of the East-European countries as 25 well — in a beautiful surrounding and in a friendly atmosphere, the Conference performed a very useful work.” About the decision on declaring the Hortobägy a National Park, the periodical wrote the following appreciating words: „This is perhaps the most important breeding and feeding area of waders and raptorial birds in Central Europe; it is also a shelt- erin place for the huge masses of migrating wild geese, and its disappearance would very much endanger the existence of these birds...” It appreciates the steps made for pro- tecting the raptorial birds, as well as the decision aimed for a closer co- operatin between the European and the American subsections. During the Conference the delegates took part in some short excursions organized by the scientists of the Ornithological Institute of Hungary. They visited the fish-ponds of Balatonlelle and Fonyöd, and several ornithologically interesting places of Hungary also between the rivers Duna and Tisza. (Bugac, Pusztaszer, Sasér, Kis-Balaton, Tihany-pen- insula, Alesüt, Lake Velence). Aquila LX XVI—LX XVII. 1969—1970 A MADARAK CITOGENETIKAJANAK EREDMÉNYEI ES PROBLEMAI* Dr. Nagy Maria — Dr. Kiszely Gyorgy A madarak citogenetikajanak fellendiilése napjainkban, a human citogeneti- kában az 1950-es években új módszerek és nemzetközi konvenciók bevezetése által bekövetkezett fejlődés után vette kezdetét. A madár-citogenetikában az első korszerű munkák NEWCOMMER (1954), NEWCOMMER és mtsa (1957) nevéhez fűződtek, akik először figyeltek fel az emlősök ismert kromoszómáitól eltérő alakú és meretű képletekre, az általuk nukleinsavrezervnek tartott ,,chromosomoidok”-ra. Közel 10 év munkája bizonyította ezen képletek valódi kromoszóma voltát és járult hozzá a mikro- és makrokromoszóma fogalmának kialakításához (CoGan, 1969). Még napjaink- ban is vitás a mikro- és makrokromoszómák közti határ. A szerzők többsége a 0,3 —0,7 p-nyi kromoszömät nevezi mikrokromoszömänak, RAY-CHAUDHURI és mtsai (1969) pedig azokat, amelyeken már az elsődleges befűződés nem ismer- hető fel. A teljesség igénye nélkül gyűjtöttük össze az elmúlt évek különböző madár- fajokra vonatkozó citogenetikai eredményeit (1. táblázat). A táblázat elké- szítése során DupIcH és LoKsA (1969) rendszerét vettük figyelembe. Az első oszlopban az idézett szerzők által használt nomenklatúrát alkalmaztuk, a második oszlopban a szerzők által megadott vagy kiszámított átlagos 2n értékét és a mikrokromoszómák számát tüntettük fel. A táblázat szerint a madarak kromoszómaszáma 66 —82 db között váltakozik, de a 80 db (40 pár) — függet- lenül a madarak rendszertani helyétől — a leggyakoribb. A mikrokromoszómák száma 32—72 közötti, leggyakrabban 58—60 db (30 pár). Mindezek alapján módunkban áll a madárosztály általános kromoszómaképletét megközelítő pontossággal megadni. 2n = 80-- (40 pár) = 20+ (10 pár) makro- + 60+ (30 pár) mikrokromoszóma. Megállapítható, hogy a madárosztályban uralkodó egvöntetűség miatt a kromoszómák számának ismerete nem járul hozzá egy-egy madár rendszertani helyének pontosabb meghatározásához. A 2. táblázatban a tőkésréce, egy galambfajta és a japán fürjek kromoszó- máinak mikronokban kifejezett méreteit adtuk meg (HAMMAR, 1956; TALLURI és VEGNI, 1965), amelyek csaknem megegyeznek egymással. Az ember és a tarajos szegycsontú madarak négyzetmikronban kifejezett kromoszómafelületét összehasonlítva (OHNO és mtsai, 1964) kitűnik, hogy a madarak genomjának felülete a humán genomének kb. kétötöde (human: 155 u’; madár: 65 u?). A 3. táblázatban a különböző állatosztályok kromoszómáinak DNS-mennyi- * Az Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest (főigazgató : Prof. BAKÁCS T.) és a Szegedi Orvostudományi Egye- tem Orvosi Biológiai Intézetének (igazgató : Prof. KISZELy Gy.) közleménye. 27 1. tablazat A különböző madarfajokra vonatkozó citogenetikai adatok Cytogenetical data according to different avian species Rendszertani hely t — Systematic place Kromoszómaszám Ch. number Szerző Alosztály — Suborder Átlag oto a Rend — Order Mean 2n ma Család — Family M. chr. Lapos szegyesontüak alosztálya (Ratitae) Struccalaküak rendje (Struthioniformes) Struccfélék családja (Struthionidae) Struthio camelus 80+ 64 Masahiro és mtsai, 1969 Tarajos szegycsontuak alosztálya (Carinatae) Gölyaalakvak rendje (Ciconiiformes) Gémfélék családja (Ardeidae) Szürke gém (Ardea cinerea) 66 -- 40 Masahiro és mtsai, 1969 Lúdalakúak rendje (Anseriformes) Kacsafélék családja (Anatidae) Tőkés réce (Anas platyrhynchos) 78+ 58 Hammar, 1966 Kontyos réce (Aythya fuligula) 78+ 58 Hammar, 1966 Hazikacsa (Anas domestica) 80+ Ohno és mtsai, 1964 Hazikacsa (Anas domestica) 80 + 58 Nobuo Takagi és mtsai, 1966 Ludfélék családja (Anseridae) Nyari lüd (Anser anser) 80+ 60 Hammar, 1966 Nyári lúd (Anser anser) 72+ 58 Masahiro és mtsai, TRS. 1969 Anser albifrons (35 58 Masahiro és mtsai, 1969 Eulabeia indica 72+ 58 Masahiro és mtsai. 1969 Hattyüfélék családja (Cygnidae) Cygnopsis cygnoides 80+ 60 Hammar, 1966 Tyükalakuak rendje (Galliformes) Facanfélék családja (Phasianidae) Pulyka (Meleagris gallopavo) 80+ Ohno és mtsai, 1964 Hazityuk (Gallus domesticus) 78: Ohno &s mtsai, 1964 Hazityuk (G. domesticus) 18-1 Atkin és mtsai, 1965 Hazityuk (G. domesticus) 184 60 Nobuo Takagi és mtsai, 1966 * A rendszertani beosztás Dudich és Loksa rendszere szerint. 28 Rendszertani hely — Systematic place Alosztäly — Suborder Rend — Order Csaläd — Family Hazityük (G. domesticus) Hazityük (G. domesticus) Hazityük (G. domesticus) Bankivatyük (G. gallus) Piva (Pavo cristatus) Igazi fácánok alcsaládja (Phasianinae) Fácán (Phasianus colchicus) Fácán (P. colchicus) Fürj (Coturnix c. japonica) Fürj (C. c. japonica) Fürj (C. e. japonica) Fürj (C. c. japonica) Sirälyalaküak rendje (Lariformes) Sirälyfélék családja (Laridae) Viharsiräly (Larus canus) Dankasiräly (L. ridibundus) Galambalaküak rendje (Columbiformes) Galambok alrendje (Columbinae) Galambfélék családja (Columbidae) Házigalamb (Columba livia domestica) Házigalamb (Columbia 1. domestica) Columba palumbus Gerle (Streptopelia orientalis) Papagájalakúak rendje ( Psittaciformes) Lórifélék családja ( Trichoglossidae) Loriculus vernalis Papagájfélék családja (Psittaciadae) Hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) Psittacus cyanocephala bengaliensis Bagolyalakúak rendje (Strigiformes) Kromoszómaszám Ch. number { Mikro- Atl: dai 4 Me sar = A DE À La M. chr. TRA a0 BS aie 60 ee 78+ 66 46 80+ 80+ 60 EN 78+ 44 80+ 34 80+ 39 664 38 66 38 so+ 804 78+ 72+ 56 124 56 58+ 66 52 Szerzö Author Bammi és mtsai, 1966 Shoffner és mtsai, 1967 Pacsenko, 1970 Ohno és mtsai, 1964 Ray-Chaudhuri és és mtsai, 1969 Ohno és mtsai, 1964 Nobuo Takagi és mtsai, 1966 Ponten, 1962 Tallury és mtsa, 1965 Bammi és mtsai, 1966 Shoffner és mtsai, 1967 Hammar, 1966 Hammar, 1966 Ohno és mtsai, 1964 Atkin és mtsai, 1965 Hammar, 1966 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 Ohno és mtsai, 1964 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 29 Rendszertani hely — Systematic place Kromoszömaszäm Ch. number Häzi vereb (Passer domesticus) Szerzö Alosztály — Suborder Ätlag une" Authes Rend — Order Mean szóma Család — Family on) M. chr. Bagolyfelek családja (Strigidae) Bubo virginianus 82+ 64 Awtar Krishan és mtsai, 1965 Athene brama >82 72 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 Szalakötaalaklak rendje (Coraciiformes) Szalakótafélék családja (Coraciidae) Coracina melanoptera 12 58 Ray-Chadhuri és mtsai, 1969 Verébalaküak rendje (Passeriformes) Énekesek alrendje (Oscines) Legykapöfelek családja (Muscicapidae) Turdoides striatus striatus 68 -- 56 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 Rigófélék családja ( Turdidae) Turdus migratorius SUSE 58 Jovanovie és mtsa, 1969 Csufolörigö-felek családja (Mimidae) Toxostoma rufum TS 56 Jovanovie és mtsa, 1969 Varjùfélék családja (Corvidae) Corvus brachyrhynchos 80+ 68 Jovanovic és mtsa, 1969 Malinköfelek családja (Oriolidae) Aranymálinkó (Oriolus oriolus) 78+ 60 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 Seregelyfelek családja (Sturnidae) Sturnus contra 68+ 58 Ray-Chaudhuri és mtsai, 1969 Pintyfélék esalädja (Fringillidae) Csicsürke (Serinus canarius) 804 Ohno és mtsai, 1964 Szövöpintyfelek családja (Ploceidae) 76-12 Ohno &s mtsai, 1964 2. tablazat Három azonos kromoszomaszämu (2m = 78), de eltérő rendszertani helyű madárfaj kromo- szömamereteinek összehasonlítása Comparation of three avian species of different systematic place but equal chromosome number (2n = 78) Kromoszömapärok Chromosome pairs Kromosz6maparok Chromosome pairs Kromoszömapärok Chromosome pairs Sorszám Méret Sorszám Méret Sorszám Méret Number Size Number Size Number Size i. 6,5 1 6,1 I 6,0 DI 5,2 2. 5,1 DI 4,3 3. 3,1 gi 3,9 3 3,2 4. 2,7 ; 2,4 4. 2,6 5. 2,5 5. 2,4 5. 1,5 6. 2,3 6. 2,3 6. 1,0 ile 145 te 1,5 Te 0,9 8. 153 8 1,4 8. 0,8 9. 1,2 9. Le di 0,7 10. 1 10. 1,2 10. 0,6 Micro 0,4 Micro 0,3 Micro 0,4 Kacsafélék családja Family: Ducks Anas platyrhynchos Galambfelek esalädja Family: Pigeons Columba palumbus Az I—II. oszlop Hammar (1966), a III. oszlop Tallury és mtsa (1965) adatai Data in column I-II. are of Hammar (1966), those in column III. of Tallury and co-worker (1965) 3. táblázat Fácánfélék családja Family: Phesants Coturnix coturnix j. A különböző állatok kromoszómáinak DN S-tartalma DNA content of chromosomes of different animals Rendszertani hely — Systematic place DNS-tartalom Osztály — Class | Rend — Order %-ban kifejezve DNS content in % Emlősök (Mammaliae) 100 Hüllök (Reptiliae) teknösök, krokodilok 80—89 turtles, crocodiles gyikok, kigyök 60—67 lizzards, snakes Madarak (Aves) 44—59 Halak (Pisces) 37—50 (Atkin és mtsai, 1965; Ohno és mtsai, 1969; Ohno, 1970 adatai) Data of Atkin and co-workers (1965), Ohno and co-workers (1969) and Ohno (1970) 31 sége látható; az emlősök kromoszömäinak DNS-tartalmät 100%-nak vesszük (ATKIN és mtsai, 1965; OHNO és mtsai, 1969; OHNO, 1970). Eszerint a madarak kromoszömäinak DNS-tartalma az emlösök kromoszömäinak közel a fele. Az eddig elmondottak alapján az egyes madárfajok pontosabb identifika- lásához a kromoszómák méretének ismerete is csak kismértékben járul hozzá. Az emlősökkel ellentétben a madarakban a hímek ivari kromoszömäi egyfor- mak (ZZ), és a nőstényeké eltérők, alakban és méretben is (ZW). A , 2" kromo- szómák nagyok, és az egész madárosztályban egyformák. A , W" kromoszóma kérdése ma is vitatott. OHNO (1970) a legkisebb, páratlan makrokromoszómát tekinti , W" kromoszómának. 4. táblázat Két különböző madárcsaládhoz tartozó, de azonos kromoszömaszdamü (2n = 80) madarak kromoszómapárjainak összehasonlítása" Comparation of the chromosome pairs of two different birds belonging to different families with an equal chromosome number (2n = 80) Kromoszömapärok — Chromosome pairs Nyäri lid — Anser anser Hattyú lúd — Cygnopsis Cygnoides Szam Méret Alak Kararäny Szäm Méret Alak Kararäny N Size Shape Arm ratio Number Size Shape Arm ratıo Il 6,90 M. 1:1,6 1° 7,0 M. TO 2 o, lu M. 1256 2. 5,31 M. 12166 3 3,714 A RE Teo 3. 3,81 TE :7,0 4. 2,81 S. 1168 4. 2,94 SÌ alle 5. 2,54 S. TESTE 5. 2,5u S. 1:1,8 6 2,21. ae 6. 1,94 Te 7 1,54. gle Te 1,51 a 8. 1,4u. Ale 8. 1,4u dl 9. lly LI 9. 1,24 1% 10. 1,0u. TR; 10. 1,0u. Ts 40. 0,3u. ? 40. 0,3u. ? Z. 2,84. S. Z. 2,97 S. W. 1,51 M. w. 1,31 M. Az 1—40 szám a kromoszömapärokat, a Z és a W az ivari kromoszömäkat, az M a metacentrikus, az S a submeta- centrikus, a T a telocentrikus kromoszömäkat jelenti * Hammar adatai alapján, 1966 Number: 1—40 chromosome pairs Z and W: sex chromosomes, M = metacentric, S = submetacentric, T = telocentric chromosomes. Data of Hammar (1966) A 4. táblázatban eltérő madärcsalädokhoz tartozó 2 azonos kromoszöma- számú madárfaj adatai (méret, alak, kararany) találhatók (HAMMAR, 1966). A makrokromoszómák majdnem azonos méret mellett azonos alakúak. A ma- darak makrokromoszómái között az emlősökben ismert acro-, meta- és sub- metacentrikus alakok mellett , subacrocentrikus", , telocentrikus" névvel is 32 Nyäri lúd — Anser anser (Fot6: Dr. Tildy Zoltän) = 7 u u Co o e _— találkozhatunk az irodalomban. A mikrokromoszomak alakját illetően a szer- z6k vagy nem foglalnak allast, vagy több lehet6séget adnak meg. A citogenetika eredményei citotaxonomiai következtetések levonására is mödot adnak. Pl. RAY-CHAUDHURI és mtsai (1969) a Galliformes rendre vonat- kozéan citogenetikai alapon megállapították, hogy annak fajai három csoportba sorolhatók: a) páva, b) bankiva, házityúk, japanfiirj; c) fácán és pulyka. Az eddig elmondottak. alapján megfigyelhető nagy egyöntetűség miatt je- lentősek azok a vizsgálatok, amelyek eltérő fajú, de hasonló kariotípusú mada- akban a subkromoszomális különbségeket, pl. a heterokromatin mennyiségét és elrendeződését stb. vizsgálják (HAMMAR, 1967). Abban az esetben, ha nem a megegyezéseket, hanem a különböző szerzők álláspontja közötti eltéréseket vesszük figyelembe, eljutunk a madarak cito- genetikájának jelenlegi problémájáig. Az 1. táblázatban levő , 2n" értékek ät- lagok. A szerzők a különböző madárfajok kromoszómaszámát igen tág határok között (+2—10) adták meg. Ha az egy-egy madárfajra vonatkozó irodalmat tanulmányozzuk, még inkább ellentmondásokkal találkozunk (pl. a japánfür- jekre vonatkozó adatok: 3, 25, 27). Az is előfordult, hogy egyes szerzők a kro- moszomak alakját illető régebbi álláspontjukat revideálták (BAMMI és mtsai, 1966; SHOFFNER és mtsai, 1967). Az ircdalomban található ellentmondások magyarázata: a madárkromoszómák rendkívül nagy száma, kis mérete, kis DNS-tartalma, rossz festhet6sége mellett az is, hogy a különböző szerzők eltérő módszerekkel dolgoztak. TALLURY és VEGNI (1965), valamint SHOFFNER és mtsai (1967) véleményével megegyezően mi is úgy találtuk, hogy az emlősök és az ember vonatkozásában kitűnően használható Moorhead-módszer eredeti formában a madarakra nem alkalmazható. A szerzők egy csoportja (HAMMAR, 1966; NOBUO és SAJIRO, 1966; OHNO és mtsai, 1964; PACSENKO, 1970) egész embriók vagy azok részeinek felhasználásával, míg mások veséből, tüdőből, heréből, tollpulpából tenyésztéssel nyerték preparátumaikat (FÁBIÁN és NAGY, 1971; Jovanovic és ATKINS, 1969; MASAHIRO és mtsai, 1969; PANCSENKO, 1970; Ray-CHAUDHURI és mtsai, 1969; TALLURI és VEGNI, 1965). Meglehetősen kevesen (FÁBIÁN és NAGY, 1971; RAY-CHAUDHURI és mtsai, 1969) készítettek csontvelőből citogenetikai preparätumot. A szerzők más csoportja (BAMMI és mtsai, 1966; KISZELY és ANTALFI, 1971; MASAHIRO és mtsai, 1969; PANCSENKO 1970; SHOFFNER és mtsai, 1967) a tollpulpät használta vizsgälataihoz, a kromo- szömakimutatäshoz hasznalatos közismert mödszerek több-kevesebb mödosi- tásával. MELANDER (1963), SZEMERE és mtsai (1966), továbbá PANCSENKO (1970) ki- mutatták, hogy az embrionális fejlődés során kromoszómarészek, sőt egész kromoszómák vesznek el. Madarak vonatkozásában hasonló jelenségre utalnak MILLER és mtsai (1971) eredményei, amelyek szerint 3—1394 gyakorisággal ta- láltak kromoszómaeltérést, illetve genommutációt 16—18 órás csirkeembriók- ban. Ezért az embriók felhasználása citogenetikai preparátumok készítéséhez bizonyos óvatosságot igényel. Hasonló a helyzet a szövettenyésztés során nyert preparátumokkal is. A szövettenyésztés feltételei és a miliő kismértékű meg- változása is kromoszöma-aberräciöt idézhet elő. Kétségtelen tény, hogy a tollpulpa-preparátumok készítése kromoszóma- vizsgálathoz kényelmes, az állat életben marad, a vizsgálat megismételhető stb. Azonban e vizsgálatoknak is vannak nehézségei. Az egyes tollak pulpájá- nak élettartama csirkében átlag 7—8 nap. Ez időn belül a tollpulpa involución megy át és eltűnik. A gerontológiai irodalomból (UURTIS és mtsai, 1966; KERKIS 3 Aquila 1960/70, 33 és RADZHABLI, 1966) ısmeretes, hogy az öregedessel növekszik a spontän mu- tâciék gyakorisága és a kariotipus változása is. Epp ezért csak rendkívül nagy- számú kariotipus vizsgálata alapján lehet állást foglalni, és csak középérték vehető figyelembe. A tollpulpaban ugyanakkor az osztódásoknak két csúcsú, napszakosmaximum-ritmusuk van (Havas A., FABIAN Gy., NaGYy M. folya- matban levö vizsgalatai). A tollpulpa vizsgalatakor ezt feltetlenül figyelembe kell venni, különben nem vizsgálható kellő számú osztódó alak. Munkánk eddigi tapasztalatai szerint legmegnyugtatóbb preparátumok csontvelőből nyerhetők, ha méa van az állatok feláldozására. Összefoglalás A szerzők a madárcitogenetika eddigi eredményeit, ugyanakkor részben sa- ját tapasztalataik alapján is a jelenlegi problémákat ismertetik, amelyek nagy részben módszertani okokra vezethetők vissza. Irodalom — Literature Atkin, N. B.—Mattinson, G.—Becak, W.—Ohno, Susumo, 1965.: The comparative DNA content of 19 species of placental mammals, reptiles and birds. Chromosoma. 17. 1— 10. p. Awtar Krishan—Haiden, G. J.—Shoffner, R. N. 1965.: Mitotic chromosomes and W-sex chromosome of the great horned owl (Bubo v. virginianus). Chromosoma. 17. 258— 263. p. Bammi, R. K.—Shoffer, R. N.—Haiden, G. J. 1966.: Sex ratios and karyotype in the chicken-coturnix quail hybrid. Canadian J. Genetics and Cytology. VIII/3. 533— 536. p. Curtis, H. J.—Leith, J.—Tilley, J. 1966.: Chromosome aberrations in liver cells of dogs of different ages. J. Geront. 21. 268—270. p. Dudich E.—Loksa J. 1969.: Allatrendszertan. Tankönyvkiadó, Bpest. Fabian Gy.— Nagy Maria 1971.: Beszámoló a fürjeken végzett citogenetikai vizsgälatok- rol. MAE. Genetikai és Nemesitesi Szakosztályának vitaülese. apr. Hammar, B. 1966.: The karyotypes of nine birds. Hereditas 55. 367—385. p. Hammar, B. 1967.: Differences in heterochromatin between some avian species. Heredi- tas 57. 209—216. p. Jovanovië, V.—Atkins, L. 1969.: Karyotypes of four Passerine birds belonging to the families Turdidae, Mimidae and Corvidae. Chromosoma. 26. 388—394. p. Kerkis, J. A.—Radzhabli, S. I. 1966.: Age-dependent changes in karyotype of somatic cells in man. Citologija. 8. 12. (In Russian) Kiszely Gy.—Antalfi S. 1971.: Galambok ivarmeghatärozäsänak lehetősége sex-chroma- tin-kimutatäs segítségével. Magyar Allatorv. Lapja. 26. 635—636. p. Kogan, Z. M. 1969.: Evoljucija hromoszomovo kompleksza v filogenese hordovüh zsivot- nüh. Citologija. 8. 917—932. p. Masahiro Itoh—Tatsuro Ikeuchi—Hachiro Shimba—Michiko Mori—Motomichi Sasaki— Sajiro Makono 1969.: A comparative karyotype study in fourteen species of birds. Japon. J. Genetics. 44. 163—170. p. Melander, V. 1963.: Cell differentiation and delayed separation of anaphase chromosomes. Hereditas. 49. 277—284. p. Miller, R. C.—Fechhciner, N. S.—Japp, R. G. 1971. : Chromosome abnormalities in 16- to 18-hour chick embryos. Cytogenetics. 10. 121—136. p. Newcommer és mta.: cit.: Kogan Newcommer: cit.: Kogan Nobuo Tagaki—Sajiro Makino 1966.: A revised study on the chromosomes of three speci- es of birds. Caryologia. 19. 443—455. p. Ohno, S.—Stenius, Ch.—Christian, L. C.—Becak, W.—Becak, M. L. 1964.: Chromosomal uniformity in the avian subclass Carinatea. Chromosoma. 15. 280—288. p. Ohno, S—Muramoto, J.—Stenius, S.—Cristian, L.—Kittrell, 1969.: Microchromosomes in Holocephalian, Chondrostean and Holostean Fishes. Chromosoma. 26. 35—40. p. 34 Ohno, S. 1970.: Evolution by gene duplication. Springer, V. Berlin—Heidelberg—New York Pancsenko, N. A. 1970.: Metodü iszszledovanija kromoszom u domasnej kuricii. Citolo- gija. 12. 558—560. p. Ponten: cit.: Ohno, S. (1964) Ray-Chaudhuri, R.—Sharma, T.—Eay-Chaudhuri, S. 1969.: A comparativ study on the chromosomes of birds. Chromosoma. 26. Re p. Shoffner, R. N. —Awtar Krishan—H aiden, J. —Bammi, R. N.—Otis, J. S.1967.: Avian chromosome methodology. Poultry Sci. 16. 33—344. p. Szemere Gy.—Kiszely Gy.—Bardoc: zy A.—S zontdigh F.1966.:Megfigyelések emberi embryo- nalis chromosomäkon. Orv. Hetil. 107. 1345—49. p. Szemere, Gy.—Kiszely, @y.—Bardöezy, A.—Szontdgh, F. 1966.: Study of the chromoso- mes of Artificially Abortied Fetuses. Human Chromosomes Newsletter. Talluri, M. V.—Vegni, L. 1965.: Fine resolution of the karyogram of the quail Coturnix japonica. Chromosoma. 17. 264—272. p. Results and Problems of Avian Cytogenetics* by Maria Nagy and G. Kiszely The development in the human cytogenetics when new methods and conventions have been introduced in the years after 1950, was followed by a thriving process in the avian cytogenetics. The first up to date works have been published by Newcomer, 1954 and NEwcoMER and co-worker 1957 in the field of avian cytogenetics, when these authors had noticed the ,,chromosomoid bodies" believed to be nucleie acid reserves differing from the shape and sire of the chromosomes known in mammalian cells. The real chromosomal nature of these formations has been prooved by the efforts of nearly 10 years of investigations contri- buting the development of the categories of micro - and macrochromosomes are discus- sed even nowadays. Most of the authors agree that the chromosomes of 0,3—0,7 are microchromosomes. RAY-CHAUDHURI and co-workers, 1969, regarded the chromosomes without a noticeable primary construction as microchromosomes. We have collected — without the clain to completeness — the cytogenetic results having been gained with respect to avian species (Table 1) in the most recent years. At the preparation of Table 1. the system of DupicH and Loxsa, 1969 has been taken into consideration. The first column represents the nomenclature having been used by the authors cited, the second column gives mean 2n values (given or calculated by the authors) and the number of the microcromosomes. According to the table the number of the chromosomes of birds is ranging between 66 and 82, independently of the systematic place of the birds, and most frequently 80 (40 pairs) can be found. The number of microcromosomes is 32—72, most often 58—60 (30 pairs). On the base of the above mentioned things, we have the ability to establish the general chromosome formula of the class Aves with a considerable exactness (2n = 80+ (40 pairs) =20+ (10 pair) macro-, + 60+ (30 pairs) microchromosoma). It can be ascertained that the systematic place of a bird can not be better decided if we know its chromosome number because of the uniformity within the birds’ class. Table 2. contains the measurments of the chromosomes of the MALLARD. Anas pla- tyrhynchos, a pigeon species and the Japanese quail expressed in microns (Hammar, 1966; Talluri és Vegni, 1965). As it can be seen, these measurments hardly differ from one other. According to the chromosome surface (OHNO and co-workers, 1964) in the case of man and birds of crested sternum it can be seen, that the surface of the birds’ genome is about two fifth of that of human genome (human: 15542, bird: 65 4.9). Table 3. shows the DNA amount of the chromosomes of several animal classes as taken the DNA content of the chromosomes of mammalia 100% (ATKIN and co-workers, 1965; OHNO and co-workers, 1969; OHNO 1970). Thus the DNA content of the chromosomes of the birds is neardly the half of that of mammalian chromosomes. On the base of the above mentioned things the more exact identification of bird’s spe- * National Health Institute, Budapest (head: Prof. T. BAKAcs) and Institute for Medical Biology, Szeged Medical School (head: Prof. G. KISZELY) ae 35 cies is only slightly supported even by the acquaintance with the dimensions of the chro- mosomes. In contrast with mammals the sex chromosomes of the male birds are equal (ZZ), while those of females are different in shape and in size as well (Z W). The ,,Z” chromosomes are big and uniform all over the avian class. The problem of ,,W° chromosomes is a question under discussion even nowadays. OHNO, 1970, regards the smallest, pairless macrochromo- some as the ,,W°° chromosome. Table 4. contains the data (size, shape and arm ratio) of two avian species’ belonging to different families, but containing the same number of chromosomes (HAMMAR, 1966). The macrochromosomes are of the same shape with an almost equal sire. Besides the acro-, meta-, and submetacentric chromosomes known in mammals, in the case of birds we often meet in the literature the terms “subacrocentrie’” and “telocentrie”. With regards to the shape of mierochromosomes most of the authors do not either take up any position, or they give several possibilities. The results of cytogenetics give reason to some cytotaxonomic conclusions. For in- stance, Ray-Chaudhuri and hisco-workers, 1969, decided that on a cytogenetic base the or- der Galliformes could be devided into three groups: a) peacock; b) bankeewa fowl, Japa- nese quail; c) pheasanit and turkey. For the reason of the great uniformity that could be observed on the base of the above mentioned things, the investigations dealing with the subehromosomal differences, e. g. the amount and ar rangement of the heterochromatin in birds of different species but si- milar karyotype, are very important (HAMMAR, 1967). In the case if we take the differences of the different authors viewpoints into considera- tion instead of their conformity, we reach the present problems of avian cytogenetics. The ,,2n” values of Table 1. are mean values. The chromosome numbers of the several birds’ species have been given by the several authors in a wide range (+2—10). If we study the literature with regards to a specific bird-species, we can even bet- ter find contradietions (e. g. data with respect to the Japanese quail: 3, 25, 27). It has turned up sometimes that some of the authors have changed their previous opin- ion about the shape of the chromosomes (BAMMI and co- -workers, 1966; SHOFF- NER and co-workers, 1967). The explanation of the contradictory data in the literature is, besides the great number, small sire, small DNA amount and poor colouring of the avian chromosomes, that different authors have worked with several methods. We found in ag- reement with TALLURY and VEGNI, 1965 as well as SHOFFNER and his collegues, 1967 that the method of Moorhead excellently used in the case of man and mammals could not be used in its original form in the avian cytogenetics. A group of the authors (HAMMAR, 1966; NoBuo and SAJIRA, 1966; OHNO and co-workers, 1964; PANCSENKO, 1970) obtained their preparations using total embryos or parts of them, while others cultwred the kidney, lung, testisular or feather pulp tissues for obtaining preparations (FABIAN and Nagy, 1971; Jovanovic and ATKINS, 1969; MASAHIRO and co-workes, 1969; PANCSENKO, 1970; RAY-CHAUDHURI, and co-workers, 1969; TALLURI and VEGNI, 1965). A fairly small number of investigators (FABIAN and Nagy, 1971. RAY-CHAUDHURI and co-workers 1969) prepared cytogenetic preparations from bone marrow. Feather pulp has been used by another group of authors (BAMMI and co-workers, 1966; KıszELY and ANTALFI, 1971; MasaHIRO and co-workers, 1969; PANCSENKO, 1970; SHOFFNER and co-workers, 1967) with more or less modification of the well known methods for the demonstration of the chromosomes. It has been printed out by MELANDER, 1963, SZEMERE and co-workers, 1966 as well as PacsENKO, 1970 that parts of chromosomes or total chromosomes may be lost during the embryonic development. A similar phenomenon has been observed by MILLER and co-workers, 1971 in the relation of avian chromosomes. They found chromosome aberra- tions or genome mutations with a frequency of 3—15% in 16—18 hours chick embryos. For this reason, the use of embryos for cytogenetic purposes should be dealt with pre- caution. The situation with preparations obtained from tissue cultures is similar. A slight change in the conditions of cultivation or in the milieu may cause chromosome aberrations. It is without doubt that the preparation of feather pulp is convenient, the animal remains alive, the examination can be repeated, ete., but this kind of investigation has its difficulties as well. The life span of the individual ‘feathers’ pulp is an average of 7—8 days in the chicken. The feather pulp goes through an involution and disappears. It is known from the gerontology (CURTIS and co-workers, 1966 KERKIS and RADZHABLI, 1966), that the frequency of the spontaneous mutations and the changes in the karyotype grows parallel with the ageing process. For this reason, a considerably great number of cells should be karyotyped and only a mean value could be taken into consideration. It should 36 also be taken into account that mitoses in the feather pulp have a daily meximum rhythm of two peaks according to the investigations of Havas, FABIAN and NAGY being in process. When disregarded this fact we are unable to find the proper number of dividing cells. According to the experiences of our efforts by now the best preparations can be obtain- ed from the bone marrow, if we are in the power of sacrificing the animals. Summary Authors have discussed the present state and results of avian cytogenetics. On the base of their own experience a special attention is paid to the present problems most of wich could be traced back to methodical reasons. Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. AZ EGHAJLATINGADOZÄSOK PROBLÉMÁJÁNAK NEHANY VONATKOZASA A MADARVILAG FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDESE SZEMPONTJABOL Dr. Aujeszky László" Bevezetés A mai természettudomany egyik legérdekesebb kérdése, amely a legkülön- bözöbb tudományágak művelőinek érdeklődését vonja magára, azoknak a meg- lepő éghajlati ingadozásoknak a tisztázása, amelyek szakadatlanul megfigyel- hetők a Földnek úgyszólván minden részén. Minthogy az élő szervezetek nagyon érzékenyek az időjárási viszonyokkal és az éghajlati környezettel szemben, azért változatos és érdekes módon rea- gálnak az éghajlat megváltozására, éspedig táplálkozási módjukban, elterjedé- sükben és vándorlási hajlamaikban is. A madarak különösen érzékenyek az éghajlatváltozások különféle megnyilvánulásaival szemben. Biotópjuk éghaj- latának már csekély módosulása is nagy messzeségbe vezető, szabálytalan ván- dorlásra késztetheti őket, és megtörténik, hogy hirtelen megjelennek távoli te- rületeken, vagy pedig eltűnnek olyan területekről, ahol régebben gyakran elő- fordultak. Az , éghajlatváltozás" és , éghajlatingadozás" kifejezéseket olykor bizonyos fokig hibásan használják a nem meteorológus szerzők, amennyiben az éghajlat- nak csak egyetlen tényezőjére, a hőmérsékleti állapotokra alkalmazzák ezeket a szavakat. Az éghajlatváltozás egyik legfeltűnőbb jelensége valóban az, hogy a Föld bizonyos területei az újabb történeti idők folyamán határozottan me- legebbé vagy hidegebbé váltak, mint amilyenek előzetesen voltak, és nem kétséges az sem, hogy ezek a változások számtalan következménnyel járnak még azokra az élő fajokra is, amelyek nem annyira érzékenyek a meteorológiai kör- nyezet iránt, mint éppen a madarak. De a meleg és a hideg csak az egyik cso- portját képviselik azoknak az éghajlati tényezőknek, amelyek jelentékeny át- alakulásoknak vannak alávetve a jelenkori éghajlatváltozás folyamán. Velük egy időben lényeges változások következhetnek be olyan fontosságú bioklima- tológiai tényezőkben is, mint amilyen a felhők mennyisége, a napfénybőség, az esők mennyisége és évszakonkénti megoszlása, a szélviharok, a hó- és jégviszo- nyok. A valóság az, hogy az éghajlatváltozások csak ritkán szorítkoznak csu- pán egyetlen egyre vagy néhányra a felsorolt éghajlati elemek közül. A válto- zások többnyire egyszerre lépnek fel az éghajlati együttes összes tényezőiben. Az olyan állatfaj, amelynek viselkedését a hőmérsékletnek mindössze egy-két foknyi megváltozása még egyáltalában nem érinti, mégis megváltoztathatja táplálkozási szokásait, például azért, mert rendkívül jelentősen módosult a ren- delkezésre álló napsugárzás mennyisége, vagy mert a légnedvesség értéke lé- nyegesen csökkent vagy emelkedett, vagy pedig megváltozott az esőzések év- szakos eloszlása. Ha pedig a nagy szelek és szélviharok gyakorisága változik * Az Országos Meteorológiai Intézet osztályvezetője 39 meg, ez rendkivül fontos esemény els6sorban a rovarvilàg szempontjäböl, és ezältal a madarakra is ugyancsak fontos hatäsai lehetnek. Felesleges volna, hogy toväbbi peldäkat soroljunk fel arra, milyen nagy hatäsuk van a többi eg- hajlati tényezőknek, nem egyedül csak a hőmérsékletnek, a madarak és az egyéb állatok életfenntartäsära és nem évszakos jellegű vandorläsaira. Nyilván az összes éghajlati tényezőt figyelembe kell venni, hogy helyes és átfogó képet alkothassunk magunknak azokról az eseményekről, amelyeket az éghajlatvál- tozások a bioszférában előidéznek. A jelenkori éghajlatváltozás fogalma A múlt század utolsó évtizedeiben kialakult klasszikus éghajlattan szerint az éghajlat fogalma mentes volna az olyan változásoktól, amelyek már annyira rövid idő alatt is műszerekkel mérhető megnyilvánulásokkal járnak, mint né- hány évtized vagy egy negyed évszázad. A klasszikus álláspont az volt, hogy az éghajlat változásai jellegzetesen hosszú tartamúak, csak a földtani korok folyamán mutatkozhatnak. Ennek megfelelően feltételezték, hogy az éghajlati elemek sokesztendős átlagértékei — ha elég nagyszámú év adataiból számítjuk ki őket — egy meghatározott határértékhez tartanak, és ez a határérték már független attól, hogy melyik évtizedekből végeztük a számítást. Az akkor ren- delkezésre álló megfigyelési sorozatok alapján azonban nem sikerült ennek az elvnek a helyességét ellenőrizni, mert a meglevő hosszú éghajlati sorozatok nem mutatták a kívánt függetlenséget. Elképzelhető volt azonban, hogy az eltéré- sek csak módszertani hibának a következményei. Ugyanis az akkor rendelke- zésre álló megfigyelési sorozatok nem voltak kellően tisztázhatók annak gya- núja alól, hogy , inhomogenitás" zavarja meg őket, vagyis a hosszú észlelési időszak alatt változások lehettek az észlelőhely környezetében, a használt mű- szerekben és még a követett észlelési módszerekben is. Ennek ellenére a klima- tológusok szilárdan bíztak abban, hogy ha az észleléseket néhány évtizeden át tovább folytatják, gondosan ügyelve az észlelések környezetének változatlan, zavartalan állapotban tartására, akkor a felhalmozódó új észlelési anyagból meggyőző tapasztalati bizonyítékok lesznek szerezhetők az éghajlat állandó- ságát hirdető klasszikus felfogás számára. Napjainkban azonban az észlelési adatok már egészen más tényállást bizo- nyítanak. Ha zavartalan és gondosan homogén körülmények között végzett 20 vagy 30 évi megfigyelésekből középértékeket képezünk az egyes meteoroló- giai elemekből, például a csapadékmennyiségből vagy a hőmérséklet közép- értékeiből, akkor azt találjuk, hogy ezek a középértékek határozottan eltérnek egy másik 20 vagy 30 év anyagából számított középértékektől. Ezek az eltéré- sek már csak azért sem származhatnak pusztán észlelési hibából, mert az ég- hajlati változások reális volta az élővilágban kifejtett hatásukban is igen szem- betűnő. Többek közt a madárfaunára vonatkozó megfigyelések is erre utalnak. Ezért ma már általánosan elismerik, hogy az éghajlat nemcsak a földtörténet folyamán fellépő lassú változásoknak van alávetve, hanem ezenfelül aránylag rövid tartamú változások is lejátszódnak rajta, amelyek néhány évtized alatt mennek végbe. A viszonylag rövid tartamú éghajlati változások egyik legfeltűnőbb és leg- meggyőzőbb bizonyítéka az a jelentékeny felmelegedés, amely Észak-Európa, Grönland és az egész arktikus medence téli időjárásában évszázadunk elejétől 40 kezdve mutatkozott, és esücsfokät a harmincas évtized folyamán érte el. A nyári hőmérséklet ellenben mindezeken a területeken csaknem változatlan ma- radt. Az utóbbi megállapításra nézve azonban nincs te ljes összhang a meteoro- légiai irodalomban. Egyes szerzök ügy talältäk, hogy az északi felteke bizonyos területein a nyári hőmérséklet is emelkedett valamivel, bár ez a melegedés sokkal kisebb mértékű, mint a telek melegedése. A telek enyhébbé válása következtében az egész évi középhőmérséklet is jelentősen emelkedett, kivált a Szovjet unió európai területének igen nagy ré- szén, továbbá Skandináviában és a sarkvidéki tengereken. Ennek folytán igen sok növény- és állatfaj elterjedésének északi határa több száz kilométerrel to- lódott el a sarkvidék belseje felé, egyes esetekben pedig 800 és 900 kilométernyi északra tolódást is megfigyeltek. A magas északi szélességek telének jelentős megenyhülésére vonatkozó példa gyanánt megemlítünk néhány adatot a Svalbard szigetek (más néven Spitz- bergák, norvég fennhatóság alatti terület) adataiból, DR. BERKES ZOLTÁN munkája alapján (,, Éghajlatváltozás —éghajlatingadozás", Orsz. Meteorológiai Intézet kiadása, Budapest, 1953). A szóban forgó területen a telek megenyhülé- se valamivel később köv etkezett be, éspedig az 1920-as években. A változás azonban hirtelen és erőtejes volt. Az 1912 és 1919 közötti hét tél középhőmér- séklete a Svalbard szigeteken állandóan 0 foknál alacsonyabb volt és egy — 8 fo- kos középhőmérsékletű tél is előfordult. Viszont az 1919 és 1940 közti hosszú időszak folyamán kivétel nélkül minden egyes tél középhőmérséklete 0 fok fe- letti lett, és egy +8 fokos középhőmérsékletű tél is volt közöttük. A magas szélességek alatt bekövetkezett felmelegedésnek az irodalomban található egyik feltűnő következménye, hogy Észak-Európában két emlősfaj- nak, a mezeinyúlnak és a görénynek az északi elterjedési határa jelentékenyen eltolódott a sarkvidék felé. Évszázadunk kezdetéig ezek a fajok nem mutatkoz- tak a 60. szélességi körnél északabbra. Napjainkban azonban elterjedési terü- letük északi határa a Skandináv-félszigeten és Finnországban a 66. szélességi körön van. Bár az élő szervezetek elterjedése még számos más tényezőtől is függ, nemcsak az éghajlattól, mégis valószínűnek látszik, hogy ebben az eset- ben a hirtelen és nagymértékű északra tolódást éghajlati változásnak kell tu- lajdonítanunk. Igen kétséges azonban, hogy beszélhetünk-e az egész Föld minden éghajla- tának felmelegedéséről. A jelenkori éghajlatváltozás földrajzi kiterjedése Számos szerző azt a felfogást képviseli, hogy Földünk alacsonyabb szélességű területein, kivált pedig a trópusok között és az egyenlítői övben, a szóban forgó egész id őszak alatt csaknem ugyanolyanok maradtak a hőmérsékleti viszonyok, mint annakelőtte voltak. Más meteorológusok azonban olyan eredményekre jutottak, amelyek amellett szólnak, hogy csekély mértékű felmelegedés egyes alacsony szélességű területeken is bekövetkezhetett, mint például a perui hegy- ségekben, sőt még Afrikában a Kilimandzsárón is. Eszerint jelenleg még nincs egyhangú vélemény az irodalomban arról, hogy alacsony szélességek alatt meg- változtak-e a hőmérsékleti viszonyok, mivel az állítólag kimutatott eltérések rendkívül csekélyek. Összefoglalóan megállapítható, hogy az éghajlat évszizadunk első évtizedeiben 41 tapasztalt nagyszabású felmelegedése csak a téli időszakra és azokra az éghajlati övekre szorítkozott, amelyekben létezik valódi téli időszak. Azonban a Föld meleg éghajlatai alatt is igen lényeges változás következett be egy másik éghajlati elemnek a viselkedésében: az esők mennyiségében. E. B. Kraus ausztráliai kutató 1958-ban tett megállapítása szerint „a szub- trópusi öv esőzései 1881—1900 között normális mértékűek voltak; de a múlt század végén hirtelen egy szárazabb időszak következett be, és ennek kapcsán az aszályos öv szélesebbé vált. Ez az állapot, egy rövid megszakítást nem szá- mítva, eltartott a legutóbbi évekig, amikor az esősebb időjárás újból vissza- tért" (vagyis 1950 utánig). Ugyanez a szerző azt is megállapította, hogy az esőzésbeli változások egyszerre léptek fel az egyenlítő északi és déli oldalán, egymásnak megfelelő fekvésű területeken. Mind a két félgömbön a száraz öv kiszélesedése főképpen az egyenlítői esős övnek a rovására történt. Eszerint szá- zadunk első évtizedei fontos változásokat hoztak a földkerekség jelentékeny részének éghajlatában, és ez a változás a magasabb szélességek alatt főképp a telek megeny- hüleseböl, az alacsony szélességeken pedig az esőklíma átalakulásából állt. Ugy látszik azonban, hogy van a Földön néhány meglehetősen nagy, különálló te- rület, amely egészen mentes maradhatott ettől a nagyon kiterjedt éghajlati át- alakulástól. E. B. KRAUS véleménye szerint ilyen kivételes terület lehet a Sza- hara központi része, az Amazonas-folyam őserdeje és végül az Antarktisz. Két- ségtelen azonban, hogy bőséges bizonyítékok alapján mondhatjuk ki KRAUS szavaival: , egyidejű és meglehetősen hirtelen éghajlati ingadozások játszódtak le a Földkerekség igen nagy részén". Abban az éghajlati övben, amelybe Magyarország is beletartozik (nevezete- sen a mérsékelt szélességek uralkodó nyugatiszél-övében, amelyben a nyugati áramlás uralmát időnként fellépő délkör menti levegőszállítás szakítja meg), a. telek megenyhülése évszázadunk első négy évtizede folyamán igen feltűnő alak- ban következett be. Dr. PÉCZELY GyöRGY éghajlati feldolgozásai szerint azok- nak az igen hideg téli napoknak a száma, amelyeknek a napi középhőmérsék- lete —10 fok vagy ennél alacsonyabb, az 1871—1900 közötti időszakban még igen jelentős volt: Budapesten a 30 év alatt összesen 101 ilyen nap fordult elő. Viszont a következő ugyanilyen hosszúságú időszakban, 1901 —1930 között, a szóban forgó napok száma már csak 46. Amikor a századfordulón bekövetke- zett nagymértékű változásnak ezeket az adatait mérlegeljük, figyelembe kell vennünk, hogy Budapest hőmérsékleti megfigyeléseinek hosszú sorozatában bizonyos fokú elkerülhetetlen inhomogenitásnak kell lennie, mert a magyar fő- város lakott területei és ipara az illető évtizedek alatt igen nagymértékben meg- növekedett. Ez önmagában is létre kellett hogy hozza a téli hőmérsékletek helyi jellegű megnövekedését, függetlenül a teleknek attól az általános felmelegedé- sétől, amely kontinensünk nagy részén bekövetkezett. Azonban majdnem ugyanilyen feltűnő emelkedés mutatható ki szabad fekvésű, vidéki állomásokon is, amelyek bizonyosan mentesek az ilyenféle környezeti inhomogenitás zavaró hatásától. BERKES ZOLTÁN szinoptikus klimatológiai vizsgálatai során arra az ered- ményre jutott, hogy hazai éghajlatunkra a múlt század utolsó éveiben igen erő- sen hatottak a szárazföldi származású levegőfajták, de ez a helyzet a század- fordulókor hirtelen megváltozott. Ugyanis az 1901—1930 közötti időszak az atlanti eredetű levegőfajták erős uralma alatt állt, a következő évtizedben pe- dig az atlanti hatás helyébe a földközi-tengeri eredetű időjárási folyamatok léptek. 42 Az éghajlatvaltozasok reverzibilitàsa A rövidebb idő alatt fellépő éghajlati változások egyik további fontos vonása, hogy fluktuáló jellegük van. Bizonyos irányban bekövetkezett változásokat (mint például melegedés, esősebbé vagy szelesebbé válás) néhány évtizeden belül az ellenkező irányú kilengések váltják fel. Másképpen kifejezve a rövidebb idő alatt fellépő éghajlati Vv ältozäsok reverzibilis természetűek. Nem okozzák az éghajlat maradandó, visszavonhatatlan megjavulását vagy elromlását. Általá- ban csak meglehetősen múló jellegű epizódokat jelentenek valamely földrajzi körzet meteorológiai és bioökológiai történetében. A változások reverzibilis jellegének felismerése nyomán a meteor ológiai é és bioklimatológiai szakirodalom- ban polgárjogot nyert az „eghajlatingadozas” elnevezés. Ugyancsak kiterjedten hasznaljak az , éghajlati oszcillacié” kifejezést is, szintén annak kidomborita- sára, hogy ezek az éghajlati változások reverzibilisek, és csaknem periodikus természetűek. Az éghajlatingadozások glaciológiai bizonyítékai A rövid lejáratú éghajlatváltozások ingadozäsjellegü, oszeilläciöszerü ter- mészetére értékes bizonyítékokat meríthetünk nemcsak a klimatológus köz- vetlen észleléseiből, hanem egy egészen másfajta forrásból, a gleccserek visel- kedésének megfigyeléséből. A gleccserekben felhalmozott jégmennyiség nö- vekedése és csökkenése értékes tünete az éghajlat megváltozásának. Sajnos, meglehetősen gyakran megtörtént már, hogy ezeket a bizonyítékokat egyes szerzők tévesen értelmezték. Úgy gondolták, hogy a gleccserek visszahúzó- dása mindenkor a léghőmérséklet emelkedéséből vagyis az éghajlat melege- déséből származik. A valóság az, hogy a jégképződés többféle éghajlati jelen- ségtől függ, nem egyedül csak a hőmérsékleti viszonyoktól. A gleccserek visszahúzódása sok esetben nem a hőmérséklet emelkedését jelzi, hanem a havazások csökkenését, vagyis az éghajlat szárazabbá válását. Másrészt hegyes vidéken az enyhe telek többnyire jelentékeny csapadéktöbbletet hoznak, vagyis nagyobb hó- és jégtömegek felhalmozódására adnak alkal- mat, és ennek folytán bizonyos idő elteltével, a gleccserek előnyomulását idézik elő. Ezenfelül a gleccserek jégvesztesége határozottan évszakos ter- mészetű jelenség, éspedig a jég olvadása (a gleccser ablációja) túlnyomólag egy meglehetősen rövid nyári időszakra korlátozódik. Rendkívül érdekes tényeket hozott napvilágra a gleccserek viselkedésé- ről H. TOLLNER Ausztriában. Vizsgálataiban, amelyek a Keleti-Alpok időjá- rásával és az ottani gleccserek viselkedésével foglalkoztak, azt állapította meg, hogy 1951 óta a következő feltűnő változások következtek be ezen a területen: a három nyári hónap csapadéka rendkívüli mértékben (több mint 30%-kal) csökkent ; a nyári hőmérséklet jelentősen (kb. 2 fokkal) emel- kedett; a ee felszinének jól ismert nyári elszennyeződése (amit por, sár és különféle kőzettörmelékek okoznak) jelentékenyen csökkent; és az utóbbi jelenség igen fontos következményeképpen az alpi g gleccserek albedo- ja (sugärvisszaverö képessége) megnövekedett, vagyis a napsugärzäsnak csak kisebb része hatol be a jegtömeg belsejébe. A legutöbb emlitett vältozäs màr egymagaban i is elegendő oka lehet annak, hogy a gleccser testében na- gyobb jégmennyiség halmozódhasson fel. Ámde a felszíni szennyeződés mér- 43 tékét els6sorban az szabja meg, hogy mennyire gyakoriak a szélviharok és milyen a csapadék időbeli megoszlása. Száraz és szeles időszakok tamogat- ják a gleccser felszínének erős beszennyeződését, és ezzel közvetve előmoz- dítják a meglevő jégtömegek valamivel gyorsabb ablációját. Ezért lehetséges, hogy egy gleccser feltűnően visszahúzódik olyankor is, amikor a hőmérsékleti viszonyok nem változtak meg. Szekuláris változások Ma már köztudomású, hogy az éghajlatnak nemcsak ilyen rövid tartamú, néhány évtized alatt lejátszódó változásai vannak. Mialatt ezek a rövid lejáratú változások lejátszódnak, más, lassúbb természetű és maradandóbb jellegű fluktuációk is végbemennek. Az eddig tárgyalt rövid fluktuációk összetalálkoznak (szuper ponálódnak) olyan v áltozásokkal, amelyek egy vagy több évszázad alatt folynak le. Ennek szemléltetésére megemlítjük egy New Yorkra vonatkozó vizsgálat eredményeit. Az évi középhőmérséklet az 1871—1954 közötti időszakban körülbelül 20 éves szakaszosságot mutat, éspedig hideg évek voltak 1888, 1905, 1928 és 1948. Azonban I. E. BUCSINSZKIJ megállapítása szerint ezek a szakaszos változások úgy folytak le, hogy mögöttük a hőmérsékletnek egy lassú és következetes emelkedése is felismerhető, amennyiben az egymásra következő hideg időszakok közül mindegyik egyre kevésbé hideg, mint a megelőző. A különböző tartamú és eltérő fázisban levő fluktuációk össze- találkozása arra az eredményre vezet, hogy időnként kölcsönösen erősítik, máskor pedig lerontják egymás hatását. A hosszabb tartamú éghajlatváltozásokra vonatkozó nagy adatanyagból a következőkben néhány jellegzetes példát mutatunk be. A 16. század közepétől körülbelül az 1850. évig, tehát 300 esztendőn ke- resztül, az Alpok környékén egy feltűnően hideg időszak, az úgynevezett , kis jégkorszak" uralkodott. Főképp a hideg tél és tavasz jellemezte. Japánban H. ARAKAWA gondosan átvizsgált egy adatgyűjteményt, amely- ben 12 évszázadon át minden évről feltüntette a cseresznyefák virágzásának időpontját Kiotóban, és azt találta, hogy a kis jégkorszakhoz hasonló hosszú hideg időszak volt Japánban a 11. századtól a 14. századig. A legutóbbi néhány évezred folyamán, mint ismeretes, még erőteljesebb éghajlati változások következtek be. Észak- és Közép-Európa éghajlatának történetéről, beleértve Magyarországét is, rendkívül gazdag adatanyagot gyűjtöttek össze a palaeoklimatolögia művelői, felhasználva a pollen-anali- zist és egyéb alkalmas módszereket. Erre az adathalmazra nem térhetünk ki ennek a dolgozatnak a keretei között. Ehelyett a déli féltekéről említünk meg egyetlen különös adatot. H. T. U. SMITH kansasi egyetemi tanár geoló- giai vizsgálatokból megállapította, hogy a perui sivatagban néhány évezred- del ezelőtt nagymértékben csökkent a szélviharok száma, később pedig a légcirkuláció újból megélénkült. Fontossága miatt újból kiemeljük azt a megállapítást, hogy légkörünk- ben egyidejűleg mennek végbe igen különböző tartamú éghajlatingadozá- sok. A valóságban észlelt éghajlati viszonyokat úgy kell felfogni, mint ezen oszcillációk összetalálkozásának végső termékét. Ez az elgondolás magyará- zatot ad, arra, miért nyújtanak olyan bonyolult képet az éghajlatváltozások. 44 Az éghajlatingadozasok jelenlegi fázisa A legutóbbi két évtized folyamán kétségtelen jelei mutatkoznak annak, hogy az éghajlatváltozásoknak egy új fázisába lépt ünk. Néhány szélsősége- sen hideg tél alakult ki a közepes és magas szélességek igen nagy területei felett, mint például az 1939/1940; az 1941/42 és az 1955/56. évi telek. A leg- utóbbi egészen kivételesen kemény volt olyan egyébként enyhe telű terüle- teken, mint Nyugat-Európa és Skandináviának déli részei. Ezért a két utób- bi évtized adataiból számított középhőmérsékletek lényegesen alacsonyab- bak a megelőző 30 vagy 40 évből számított középértékeknél. Ez érvényes az északi félteke igen nagy részére. T. HESSELBERG és B. J. BIRKELAND egy munkájukban, amely , Norvégia szekuláris Soa au eee Sank tovabb- folyása az 1940 — 1950 időszakban" címet viseli, azt állapítják meg, hogy a szóban forgó évtized folyamán Nyugat-Skandinäviaban gyakoribbá vált az északi szél | és a hőmérséklet kimutathatóan csökkent. Úgy látszik azonban, hogy vannak a Földön területek, ahol az éghajlat melegedése, különösen a telek enyhülése, még jelenleg is tovább folytatódik. Többek közt megállapították, hogy az Atlanti-óceán felszíni vízhőmérsék- lete folyamatosan emelkedik. Így tehát Földünk bizonyos részei számára leg- alábbis időbeli késést kell feltételeznünk az éghajlatingadozás irányváltozá- sában. Hazánkban BERKES ZOLTÁN részletesen megvizsgálta a földközi-tengeri hatások további alakulását a Kárpát-medence éghajlatára. Megállapította, hogy a földközi-tengeri eredetű időjárási folyamatok, amelyek 1930 —1940 közt olyan nagy szerepet játszottak Magyarország időjárásában, azóta sokat veszítettek befolyásukból, éspedig ez a változás 1954-ben meglehetősen hir- telen módon ment végbe. Ezenfelül a Föld alacsonyabb szélességű területein is hasonló jelentőségű fordulat következett be az éghajlatingadozás menetében. Mint már említet- tük, KRAUS vizsgálataiból az tűnik ki, hogy századunk ötvenes évei fo- lyamán a szubtrópusok szárazabbá válása megszűnt, sőt egy esőben valami- vel gazdagabb időszak alakult ott ki. Az éghajlat jelenlegi átalakulásának egyik legérdekesebb adatát M. Ro- DEWALD-nak köszönjük. A nyugat-indiai trópusi ciklonok tanulmányozása során RODEWALD kimutatta, hogy ezeknek a pusztító légköri jelenségeknek a gyakorisága 1931 óta következetesen növekedett. Az említett időszak kez- detén évente átlagosan 5 ilyen vihar lépett fel. Ez a szám azután évtizedről évtizedre fokozódott, és jelenleg már évente 10 esetnél tartunk. Összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy az egész földkerekségen az ég- hajlatingadozásnak egy új fázisa van kifejlödöben. Mivel azonban az éghaj- latfejlődés folyamata abból áll, hogy eltérő hosszúságú ingadozások szuper- ponálódnak egymásra, azért ez a jelenség túlságosan bonyolult ahhoz, hogy jelenlegi ismereteink alapján előrejelzésekbe bocsátkozhatnánk. 45 Az éghajlatvaltozasok okai Az éghajlatvältozäsok okainak feltárása érdekfeszítő probléma, amely- nek megoldása terén a legutóbbi néhány év folyamán több fontos lépést si- került tenni, éspedig a légköri folyamatok mechanizmusának mélyebb meg- ismerésével kapcsolatosan. A meteorológiai tudomány ősrégi fájának egyik fiatal, de gyorsan fejlődő hajtása, az úgy nevezett éghajlatelmélet lehetővé tette, hogy jól megalapozott és mindenre kiterjedő magyarázatot szolgáltassunk az éghajlatváltozások egyik leginkább meglepő vonására: arra, hogy szinte az egész földkerekségen egyidejűen lépnek fel különböző jellegű éghajlati változások. A magyarázat úgy hangzik, hogy az éghajlatváltozás összes bonyolult jelenségei mind kö- zös okokból származnak, éspedig az úgynevezett nagy földi légcirkulációban bekövetkező lényeges és könnyen kimutatható átalakulásokból. A nagy földi légeirkulációról (más néven általános légcirkuláció) bebizo- nyult, hogy a meteorológia egész jelenségkörének egyik központi fontosságú alapvető tényezője. Ma már általánosan elfogadott megállapítás, hogy a Föld bármely helyének időjárása és éghajlata nagymértékben összefügg más, tőle igen távol fekvő területek időjárási eseményeivel. Ez a sajátságos kap- csolat, amely a földkerekség különböző, egymástól távol eső területeinek időjárását és éghajlatát kölcsönösen összefűzi, nyilván szükségszerű követ- kezménye annak, hogy a légkörben hatalmas méretű levegőtömegek nagy- szabású áthelyeződése foly ik szinte megszakítás nélkül. Ennek lebonyoli- tásáról óriási arányú szélrendszerek gondoskodnak, amelyek kivált a légkör felső részeiben szinte mindenkor igen nagy sebességgel szállítják a levegőt. Ezeknek a nagy távolságba és nagy sebességgel végbemenő levegö-ätszälli- tásoknak a legfontosabb láncszemei a passzátok, a monszunok, továbbá a hideg sarkvidéki levegőnek egész kontinenseket elárasztó nagy kitörései; legfontosabb láncszemük pedig a légkör nagy részében uralkodó és Földün- ket gyűrűszerűen körülfutó nyugat-keleti légmozgás. Az általános légcirkuláció egyik jól ismert köv vetkezménye, hogy kivéte- lesen meleg és kivételesen hideg légtömegek elsodródnak igen messze (nem- egyszer több ezer kilométerre is) attól a területtől, ahol ezeket a hőmérsék- leti állapotukat felvették. Következésképpen a földfelszín igen nagy terüle- tein hőhullámok és hideghullámok száguldanak végig. Ehhez járul még, hogy ezeknek a nagy légáramoknak az iránya és a sebessége megszabja azt is, hogy az útjukba eső hegyvonulatokon mennyi keletkezik az úgynevezett orografikus csapadékból, vagyis a csapadékoknak egy igen fontos fajtájából, amely a földkerekség egész csapadékellátásának igen jelentős részét szolgál- tatja. Ha az áramlások iránya csak keveset is változik, és a mozgó légtöme- gek pályája valamivel eltérő szög alatt keresztezi a hegyvonulatokat, akkor sok esetben már nagy változás történik a hegység által kiváltott csapadék- nak a mennyiségében. Ennek kapcsán megváltozik az illető területen a fel- hőknek és a napsütésnek a mennyisége, megváltozik az elpárolgásból szár- mazó hőveszteség, és ezeken Erd jelentékeny hőmérsékleti változások is előállnak. Így hozzák létre a légköri cirkuláció változásai az időjárásnak és az éghajlatnak a megváltozását. Persze ezek tisztázása után hajlamosak vagyunk arra, hogy tovább köves- sük visszafelé a légköri változások okainak láncolatát. Mivel már megálla- pitottuk, hogy az éghajlatváltozásokat az általános légcirkuláció megválto- 46 zasai okozzák, felmerül az a további kérdés, hogy magának az általános cir- kulációnak a módosulásai vajon miféle okokból származnak. A korszerű meteorológiai kutatás ezzel a kérdéssel is foglalkozik. Ez azonban még sokkal nehezebb probléma, és nem tudunk rá ez idő szerint teljesen kielégítő választ adni. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a légkör általános cirkulációjá- nak módosulásait kétféle csoportba tartozó okok hozzák létre. Az okok egyik csoportja magában a már meglevő időjárásban és a már fennálló cirkulációban rejlik. A meglevő időjárási viszonyok és szélrendsze- rek sok tekintetben befolyásolják a légköri folyamatok továbbfejlődését is. Példaként említjük, hogy nagy kiterjedésű havazäsok után (minthogy a hö- takarónak nagy hűtőhatása van a felette fekvő levegőre) erősen lehűlt légtö- megek halmozódnak fel. Ezáltal úgynevezett hideg anticiklonok jönnek létre, amelyeknek az a tulajdonságuk van, hogy eltérítik útjukból a nyugati — keleti cirkulációban közeledő légtömegeket. Ily módon a normális cirkuláció átala- kítóivá válnak, és ez a hatásuk nemegyszer igen nagy területeken érvénye- sül. Másik példaként szolgálhat az az eset, hogy aszályos időszakok folyamán a földfelszín kivételes mértékben felmelegszik. egyrészt a zavartalan napsüté s és másrészt a párolgási hőveszteségek elmaradása következtében. Az így előálló igen meleg légtömegek jelenléte szintén megváltoztatja a nyugat- keleti áramlásban közeledő időjárási alakulatok pályáját. Ilyen és hasonló befolyások útján a mai nap időjárása és cirkulációs állapota beleavatkozik a holnap légköri eseményeinek alakulásába, sőt ez a hatás néha sokkal hosszabb időre is kiterjedhet. A légköri cirkuláció módosulásának egy másik fajta oka földön kívüli eredetű. A naptevékenység változatos és bonyolult jelenségei során időnként felszökik a Napról érkező ibolyántúli sugárzás mennyisége, továbbá atomi részecskékből álló korpuszkuláris kitörések is eljutnak a Napról a Földre. Mindezek a jelenségek időről időre nagymennyiségű többletenergiát juttat- nak a légkör felsőbb rétegeibe. Ennek hatása alatt igen bonyolult változások figyelhetők meg az általános légcirkulációnak hol az egyik, hol a másik ágá- ban, ezek pedig végeredményben az időjárás és az éghajlat megváltozását okozzák a földkerekség különféle területein. Összefoglalás A dolgozat röviden tárgyalja a jelenkori éghajlatingadozásra vonatkozó fontosabb eredményeket, elsősorban az élővilágban kifejtett hatásaik szem- pontjából, és ismerteti az éghajlatingadozások okaira vonatkozó mai állás- pontot. Irodalom — Literature Ahlmann, H. W. 1961.: Izvesztija Ak. Nauk, jan.—febr., 40. p. Arakawa, H. 1955.: Geofisica pura i appliata. 147. Aujeszky L. 1957.: A légkör fizikája. Budapest, Akadémiai Kiadó. Berkes Z. 1953.: Éghajlatváltozás — éghajlatingadozás. Budapest. Brooks, C. E. P. 1925.: The Evolution of Climate, 2. ed. London. Brooks, C. E. P. 1950. : Climate Through the Ages, 2. ed. London. Bucsinszkij, I. E. 1960.: Meteorologija i Gidrologija. jan., 53. Callendar, G. S. 1961.: Quarterly Jour. Royal Meteorological Soc. január. Davitaja, F. F.—Drozdov, 0. A.—Rubinstein, Je. Sz. 1960.: Meteorologija i Gidrologija. április 5. Fairbridge, R. W. 1962.: Nature. oktöber 13. 108. Hesselberg, T.—Birkeland, B. J. 1956.: Geofysiske Publikasjoner. 15. No 5. Keve A. 1956.: Allattani Közlemenyek. 45., 89. Keve A. 1960.: Nomenclator avium Hungariae, Budapest Kraus, E. B. 1958.: Nature, március 8. 668. Manley, @. 1961.: Nature, junius 10. 967. Peczely Gy. 1956.: Időjárás, 60., 178. Prohaska, F. 1954.: Archiv für Meteorologie, B sorozat, 167. Rodewald, M. 1958.: Annalen der Meteorologie, 167. Schwarzbach, M. 1950.: Das Klima der Vorzeit, Stuttgart. Shapley, H. (szerk.) 1953.: Climatie Change: Evidence, Causes, Effects. Harvard Univer- sity Press, Cambridge Mass., orosz nyelvü kiadas, Moszkva 1958. Smith, H. T. U. 1955.: Science. szeptember 2., 418. Steinhauser, F. 1961.: Sitzungsber. der Akademie der Wissenschaften Wien, Mathema- tisch-naturwissenschaftliche Klasse, 27. April Steinhauser, F. 1960.: Geofisica e Meteorologia. 8. 111. Tollner, H. 1957.: Zeitschrift für Meteorologie. 376. Tollner, H. 1954.: Mitteilungen der Geographischen Gesellschaft. 96. 31. Tollner, H. 1957.: Zs. für Meteorologie, 11. H.12. Weickmann, L. 1942.: Veröffentl. des Deutschen Wissenschaftlichen Institutes zu Kopen- hagen. Some Aspects of the Climatic Fluctuation Problem as a Factor in Geographical Distribution of Bird Populations By Dr. L. Aujeszky* Introduction One of the most intrigueing problems in contemporary science, which, at the same time, appears to captivate the attention of research workers pertaining to a great variety of scientific disciplines, consists in the puzzling climatic fluctuations that are currently ob- served to occur in almost every part of the world. Living organisms, according to their considerable sensitivity to weather conditions and to general climatic environment, are exhibiting a number of curious responses to varia- tions in climate, namely in their behaviour, feeding habits, dissemination and migrational tendencies. Birds, especially, are particularly subject to the various manifestations of altered climatic conditions. They are known, even under the influence of comparatively slight changes in the climate of their biotope, to undertake extended irregular migrations and are observed to appear suddenly in remote regions or to disappear from territories of which they have been, previously, rather common inhabitants. The terms "variation of climate” and ”fluctuation of climate” have been, to a certain point, mis-used in some papers written by non-climatologists, in that these authors were concerned exclusively with one single factor of climate, namely, temperature conditions. Certain regions of the Earth becoming, in the course of recent historical time, markedly warmer or colder than they used to be in previous periods, are undoubtedly representing one of the most conspicuous examples of climatic variations, and this phenomenon has innumerable consequences even on such species of living organisms, that are yet posses- sing not so high a degree of sensitiveness to the influence of meteorological environment than it is the case in birds. However, heat and cold are only one type of factors among the climatic elements which are subjected to considerable variations in the course of re- cent fluctuations of climate. At the same time, pronounced changes in such important bio- climatological factors as cloudiness, insolation, amount and seasonal distribution of * The Hungarian Meteorological Service, Budapest 48 rainfall, storminess, snow and ice conditions, and atmospherie humidity, are equally oceurring. Climatie variations, as it were, are rarely confined to a change in only one or a few of ‘the se components. As a rule, variations are taking place simultaneously in seve- ral or all agents of the climatic ensemble. An animal species, which, in its behaviour, is rather indifferent to a warming or cooling of climate by one or two degrees centigrade, might be subjected, in its feeding habits, to variations of utmost importance by another change occurring in the amount “of available soral radiation or by a marked increase or decrease in atmospheric humidity, or in the seasonal distribution of rainfall. A modifica- tion in the frequency of severe winds and gales, in vertue of its profound influence on the world of insects, may have equally important consequences for bird populations. It would be rather superfluous to enumerate further cases is which the changes is climatic factors, other than temperature, are exerting influences of the highest importance on the survival, distribution and non-saisonal migration of birds or other animals. Obviously, the whole of climatic components must be ‘envisaged in order to obtain an adequate and compris- ing picture of the events in the biosphere. which are manifesting themselves as consequen- ces of climatic variation. The Concept of Recent Climatie Variation According to classical climatological theory, as developed during the last few decades of the past century, the concept of climate should be unimpaired by the notion of short- term variations in weather conditions, i.e. by variations attaining a measurable degree within comparatively so short a period of time as a quarter of a century or so. Climatie variations, according to the classical point of view, should possess a markedly long-term character, taking place only on the geological time-scale. Thus, it has been surmised, that the average values of climatological elements, derived from a sufficiently large number of consecutive years of observation, should tend to a limiting value that would be inde- pendent of the choice of decades of years involved in the computation. By consulting such long-series climatological observations as were available at the time, it was found that the validity of the principle in question could not unambiguously proved or disproved as the majority of the existing long series of observations eould not be exempted from the suspicion of being impaired by “inhomogeneity”, that is, by changes occurring, in the long run, concerning the environment, the instrumentation, and even the methodical prineiples under which the observations have been executed. However, it was firmly believed, that, after the continuation of observations during a few more decades of years, by the further accumulation of observational data, and by a careful endeavour to assure undisturbed environments for the main climatological stations, it will be possible to obtain conclusive empirical evidence for the soundness of this classical concept of a prac- tically unchanging climate. Fuller observational evidence, however, is pointing, now-a-days, in a different direc- tion. Average values of meteorological elements, such as rainfall or temperature, from 20 or 30 years of undisturbed observations, conducted under carefully homogeneous condi- tions, are distinctly different of those obtained from another set of 20 or 30 years. Climate, it is now generally recognised, is changing not only by the slow spaces of geological his- tory: there are, in addition, also comparatively short-term variations manifesting them- selves in the course of a few scores of years. One of the most conspicuous and most convincing pieces of evidence for the reality of short-term climatical variations occurring in recent times consists in the marked rise of winter mean temperatures over Northern Europe, Greenland, and the entire Arctic basin, that has been observed since the beginning of the current century and reached its peak during the nineteen-thirties. At the same time, summer temperatures remained, in the regions mentioned above, nearly unchanged. There seems to be, however, no general agreement in meteorological literature about the later point. In fact, some authors found, for certain regions of the Northern Hemi- sphere, a slight rise in summer temperatures as well, though the degree of this warming of the summers is very much inferior to that observed concerning winter conditions. As a result of the warming of winters, a very considerable rise in annual mean tempera- tures has been observed chiefly in an extended region of the European territories of the Soviet Union, of Scandinavia, and the Arctic seas. As a consequence, the northern bound- aries of the dissemination area for a great variety of plants and animals has been displac- ed polewards by several hundreds of kilometers, and, in some cases, by as much as 800 to 900 kilometers. For the sake of illustrating the considerable rise in winter temperatures, as experienced 4 Aquila 1969/70, 49 in high latitudes of the Arctic, some data from the Svalbard Islands (Spitzbergen, a Norwegian possession) may be quoted, taken from a paper of the Hungarian meteorolo- gist DR. Z. BERKES (” Eghajlatvältozäs—Fghajlatingadozäs”, published by the Hungarian Meteorological Service, Budapest, 1953). In this region, the main rise of winter tempera- tures oceurred at a somewhat later period, namely in the nineteen-twenties. The change was, however, very abrupt and pronounced, During the 7 years from 1912 to 1919, the mean temperature of every winter was, at the Svalbards, lower than 0° centigrade, and one of them presented a mean temperature of —8°. On the other hand, during the long period from 1919 to 1940, all the winters, without a single exception, possessed mean temperatures higher than 0°, and one of them the extremely elevated value of + 8°. One of the rather conspicuous examples, cited in literature, of the effects of this warm- ing experienced in the high-latitude zone, consists in the poleward spread of two species of mammals, namely rabbits and fitchets, over Northern Europe. Until the beginning of this century, no reports about an appearance of these animals in latitudes depassing 60° were available. In our days, however, the Northern boundary of their spreading area is found, in Scandinavia and Finland, to be situated at the latitude of 66°. Though the spreading of living organisms may be influenced by many other factors than climate, it appears that, in the present case, the abrupt and large-scale poleward displacement should be explained in terms of climatie variation. It is, however, very doubtful, whether one would be entitled to speaking of a general warming of all the climates in the world. Geographical Limits of the Recent Climatic Variation A number of authors has expressed the opinion that, during the entire period under consideration, temperature conditions in lower latitudes and especially in the tropics and the equatorial belt, remained almost as they were before. Another group of meteorolo- gists, however, had produced some evidence in favour of a slight rise in temperature over regions of rather low geographical latitudes, such as the Peruvian highlands or even Ki- limandsaro in Africa. Thus, it appears that there is, at the present time, no general agreement about the variation of temperature conditions in low latitudes, owing to the slightness of the changes that have been allegedly observed. Summing up, it can be stated that the large-scale warming of climates during the first part of this century has confined istelf to the winter period and to climatical regions in which a true winter season is experienced. On the other hand, there was, in the warm regions of the Earth, a very substantial variation in the behaviour of another climatic element: the abundance of rainfall. Accord- ing to E. B. Kraus, a research worker in New South Wales, Australia, ’’precipitation in the sub-tropies was above normal during 1881-1900; a dry period associated with the widening of the arid belts set in abruptly at the end of the past century. This lasted with only a short interruption until the return of wetter conditions in recent years” (that is, later than 1950). It was found by the same author that, at climatically corresponding locations of the Northern and Southern hemispheres, the variations of rainfall oecured simultaneously on both sides of the equator. In both hemispheres, the widening of the sub-tropical arid zones occurred mainly at the expense of the equatorial rainfall belt. Thus, the first decades of the current century brought important variations in the climat- es of very extended regions of the world, manifesting themselves, in higher latitudes, mainly as a rise of winter temperatures, and, in low latitudes, as the variation of rainfall conditions. It appears, however, that there exist some isolated greater regions of the Earth which may have escaped entirely this widespread climatie variation. Such excepted areas may be, in the opinion of E. B. Kraus, the central Sahara, the Amazon rain forest region, and, finally, Antarctica. There is no doubt, however, that we have plentiful evi- dence for — as E. B. Kraus puts it — "the existence of parallel and rather abrupt cli- matic fluetuation over a large part of the Earth.” In the climatie region, to which this country is belonging (namely, the moderate belt of prevailing Westerlies and of occasional blockings of the zonal west-stream by the temporary onset of meridional circulation) the warming of winters during the first 40 years of the current century occurred in a very pronounced way. Accord- ing to climatological tabulation prepared by G. PÉCZELY, the total number of very cold winter days, having a diurnal mean temperature equal to, or less than —10° centigrade, for the period of 30 years 1871—1900, as observed at Budapest, attained the considerable value of 101. On the other hand, for the following period of equal length, 19011930, the number of the days in question was found to be only 46. In evaluating ED this apparently enormous variation in the severity of winters from the 19th century to the 20 eth, the cireumstance must be taken into account, that the long-range temperature series for Budapest should contain some inevitable inhomogeneity owing to the rapid extension of the urban area and the equally rapid development of industrial activities in the Hungarian capital. This in itself must have caused a rise in winter mean tempera- tures of very local character, independent of the general warming of climate over large re- gions of the centinent. However, almost as striking a rise in winter temperatures has been established for observing stations in the open country, which are certainly free from any interference by similar sources of environmental inhomogeneity. : Investigating weather situations in this country from the point of view of synoptical climatology, Z. BERKES was lead to the conclusion that climate in Hungary was subjected, during the last years of the past century, to very powerful influences of continental air masses, and that conditions have changed markedly with the onset of the present centu- ry. Actually, it was found, that the 30 years 1901—1930 are exhibiting strongly prevail- ing influences of Atlantic air-masses. During the subsequent decade, however, Atlantic influences were replaced by the prevailing influence of weather processes of a Mediter- ranean origin. Reversibility of Climatic Variations Another important feature of short-term variations consists in their fluctuational cha- racter. Variation in a certain direction (e.g., rise of average temperature, increase in rain- fall or in storminess) in found to be followed, within a few scores of years by a variation in the opposite sense. In other words, short-term climatic variations are not irreversible. They are not leading to ameliorations or deteriorations of climate that would possess a permanent, irrevocable character. Therefore, they are representing, in general, rather passing episodes in the meteorological and bio-ecological history of certain geographical regions. As a sign of recognizing the reversible nature of these variation, the term ”elima- tic fluctuation’ has found its way into current meteorological and bioclimatological literature. Another widely used expression, climatic oscillation, has been coined with the same intention of emphasizing the reversible and almost periodical behaviour of the phe- nomenon, Glaciological Evidence for Climatic Oscillations Valuable sets of evidence for the fluctuating or oscillatory nature of short-range climatic variations are provided not only from direct observation by the climatologist, but also from another source, the surveying of glacier behaviour. The increase or decrease in the amount of ice masses accumulated in glaciers are in fact reliable symptoms of climatic variations. Unfortunately, however, there occurred a great deal of erroneous interpreta- tion of glaciological evidence by numerous authors who thought that retraiting glaciers must be in every case regarded as a confirmation of a rise in air temperatures, that is, of a warming of climate. In fact, glaciation depends on several climatic factors, not alone on temperature conditions. Retreating glaciers are in many cases indicators not of increase in temperature, but of decrease is snowfall, that is, of climatice becoming drier than it was before. On the other hand, mild winters are manifesting themselves, in mountainous regions, by a considerable increase of precipitation, leading to greater accumulations of snow and ice, and therefore, in due course, to the progression of glaciers. Moreover, ice losses of a glacier are caused by processes of a strictly seasonal character, namely the thawing (ablation) confined mainly to a rather short summer period. Extremely interesting facts about the behaviour of glaciers under changing climatic conditions have been produced by H. ToLLNER in Austria. Investigating weather condi- tions and subsequent glacier behaviour in the eastern region of the Alps, TOLLNER found that from 1951 onwards, the following spectacular changes had been going on this area: a tremendous decrease in average rainfall of the three summer months (amounting to more than 30 per cents of its previous value); a marked decrease in mean summer tempe- ratures (of about 2 degrees centigrade); a pronounced decrease in the well-known summer- time pollution process on the surface of glaciers (by dust, mud and various sorts of rock debris) and, as a consequence of the last phenomenon, a very important increase of the albedo (reflecting power for solar radiation) of the Alpine glaciers. The last-named agent appears to be in itself a sufficient explanation for increased ice-accumulation the body of a glacier. Pollution conditions, however, are governed mainly by the frequeney of severe 4* 51 windstorms and by the temporal distribution of precipitations. Spells of dry windy wea- ther are favourable for the production of heavily polluted surface areas and, indirectly, of a somewhat faster ablation of existing ice masses. Thus, conspicuous retreats of glatiation may occur even during periods of practically unchanged temperature conditions. Secular Variations It has become common knowledge, that climatic variations are by no means confined to the type of short-term fluctuations that are taking place in the course of a few decades of years. At the same time as these short-range changes are going on, other variations of a much slower and more permanent character are present as well. Oscillations of periods attaining a century or several centuries are actually superposed on the short-term fluctua- tions we have discussed above. For illustrating this, the results of investigations concerning climatic fluctuations in New York City may be mentioned. During the interval 1871—1954, annual mean tempera- tures appear to oscillate with a period of about 20 years, presenting minimum values of temperature in the years 1888, 1905, 1928 and 1948. However, according to I. E. Bu- CSINSKIJ, this fluctuation of temperature conditions appears on the background of a slow and monotonous rise of temperature in a way that each of the succeeding cold intervals is not as cold as the previous ones. This superposition of fluctuations of different lengths and of different phases results in temporary mutual attenuation or enhancement of the varia- tions. From the vast body of facts pertaining to this field, we may quote some typical exam- ples. During a period of 300 years, beginning at the middle of the 16th century and ending about the year of 1850, a protracted spell of colder climate, called ,,the little ice-age’’, was observed in the Alpine region. It was characterised mainly by sub-normal winter and spring temperatures. In Japan H. Arakawa found from the careful examination of a record containing twelve centuries of blooming data of cherry blossoms at Kyoto, that a similar cold period has been occurring in this region during the llth to 14 th centuries. Even more drastic climatic variations are known to have occurred during the last few thousands of years. For the regions of Northern and Central Europe, including especially conditions in Hungary, a great number of interesting facts has been accumulated by palaeoclimatologists, making use of pollen-analysis and other suitable of investigation. There is no possibility of discussing this large body of results in the frames of the present paper. Instead, a single and curious fact may be quoted concerning a puzzling change in wind conditions that took place in the Southern Hemisphere. In the Peruvian Desert, according to research done by the geologist H. T. U. SimrH of Kansas University, Law- rence, Kans., there was a marked decrease of storminess some thousands of years ago, followed by a subsequent increase of air circulation. The concept seems to be of some importance, that a munber of apparently independent oscillations, with very different lengths of period, are displaying themselves simultane- ously. As a result, the development of actual climatic conditions should be considered as the end-product from a number of oscillatory processes, superposed one over another. This notion would account for the extremely intricate character of climatic variations. The Present Phase of Climatic Oscillations Tn the course of the last twenty years, some rather unmistakable sings for the onset of an entirely different phase in the climatic oscillation cycle were coming forth. A number of exceedingly cold winters, such as those of 1939/1940, 1941/1942 and 1955/1956, occurred over large areas situated at high and middle latitudes. The third of them was of utmost severity especially in the regions, enjoying an otherwise moderate winter climate, of Western Europe and Southern Scandinavia. As a consequence, mean values of winter temperatures, computed for one or both of the two recent decades of the current century, are possessing, in many parts of the Northern Hemisphere, distinctly lower values than those for the preceding 30 or 40 years. T. HESSELBERG and B. J. BIRKELAND have found, in their paper entitled ”The Continuation of the Secular Variation of the Climate of Norway 1940—1950”’, that, during the ten years in question, winds from northern direc- tions increased and a distinct lowering'of temperature occurred over Western Scandinavia. There are, however, many indications that, in some regions of the world, the w ing of climate, especially that of the winter period, is still going on. Among other observa- 92 tions, a continued rise in temperatures of Atlantic surface waters has been reported. Thus, for certain regions of the world, at least a lag in the change of climatie trend should be accepted. In this country, Z. BERKES investigated thoroughly the further manifestations of Mediterranean influence on the climate of the Carpathian basin during recent years. According to his results, weather processes of Mediterranean origin, having played such important a part during the period 1930—1940, lost subsequently much of their influence on climatic conditions in Hungary, a rather abrupt change having taken place in the year 1954. Moreover, in lower latitudes, an equally important reversal occurred in the climatic oscillation cycle. As stated above, investigations by Kraus are leading to the conclusion that, during the nineteen-fifties, the increasing dryness in the sub-tropical semi-arid belt came equally to a standstill and was even followed by a period of more abundant rainfalls. One of the most astonishing facts about the present trend in climatic variation was produced by M. RopewaLp. Investigating West-Indian tropical cyclones, RODEwALD found that the frequency of these devastating atmospheric phenomena has been, since the year 1931, steadily increasing. At the beginning of this period, their average number amounted to 5 in the year. Gradually increasing, from decade to decade, this value has actually doubled. Therefore, it may be concluded, that, all over the world, a new phase of the climatic oscillation cycle is developing. However, the general process of climatic evolution, consist- ing in superposed fluctuations which are possessing periods of different lengths, is too complicated a phenomenon for allowing, at the time being, to make suggestions of forecast- ing. Explanation of Climatic Variations In connexion to the puzzling problem of finding adequate explanation for the pheno- mena of climatic variations, important steps have been made during the past two years, yielding some insight into the mechanism of the atmospheric processes involved. Theoretical climatology, a fastly growing young branch on the age-old tree of meteorolo- gical science, has been able to provide a very plausible and self-consistent explanation for one of the most baffling features in the field of climatic variation: almost world-wide extension of simultaneous but often quite unsimilar changes in existing weather condi- tions. Actually, it was found, that all the intricate variations in climate are to be ascribed to substantial and well-established changes in the general circulation of the atmosphere. General atmospheric circulation seems to be one of the fundamental features in the whole field of meteorology. It is now generally recognised, that weather and climate of any area on the Earth are largely dependent on conditions existing at remote regions of the globe. This curious interdependence observed in the weather and climate of different and distant parts of the world appears to be a necessary result of the incessantly occurring large-scale transport of air masses, assured by the existence of wind systems of tremend- ous extension and possessing, mainly in the higher layers of the atmosphere, almost all the time very great velocities. Trade winds, monsoons, continent-wide outbreaks of polar air masses, and, the most important of all, the powerful zonal air stream of prevail- ing Westerlies: these are the main agents for transporting large air-masses with great speed and to very great distances over the Earth. As a well-known feature of general air circulation, extremely hot or excessively cold air-masses are transported to very great distances (not infrequently to several thousands of kilometers) from the region in which they originally acquired their peculiar thermal conditions. As a consequence, large areas of the Earth are swept by energetic hot and cold waves. Moreover, the direction and the velocity of these large streams of air are determining, along the mountain barriers encountered on the path of large-scale wind systems, the amount of so-called orographical precipitations, which are yielding a very considerable part of all the precipitation on the Earth. Slight changes in the direction of these winds, modifying the angle under which the transported air masses are meeting the mountain ranges, are often causing very great changes in the amount of the orographi- cally induced precipitation they are producing while crossing the mountains. Cloudiness, insolation, heat losses by evaporation and, therefore, also temperature conditions are widely influenced by those events. Thus, variations of weather and climate are induced by greater or lesser variation in the prevailing pattern of general air circulation. Of course, one feels compelled to pursueing further back the chain of explanations. 03 Having ascertained, that variations of climate are products of changes in the general circulation of the atmosphere, a further problem emerges, namely that of finding the causes of the changes in the general circulation. This question has been attacked as well by contemporary meteorological research. It constitutes, however, a much more difficult question, and it can be answered, at the time being, in less satisfactory a way. It has been clearly established that there exist two sorts of factors which are determin- ing the variations of atmospheric general circulation. One group of factors is to be found in the present state of weather and circulation conditions itself. Existing weather processes and wind systems are in many respects influencing the future of atmospheric development. Extended snowfalls, for example, are favourable (owing to the large cooling effect exerted by snow surfaces on the atmos- phere) for the accumulation of great masses of cold air. Such accumulations of cold air, leading to the formation of the so-called cold type of anticyclones, acquire the property of deturning the paths of arriving westerly air-masses. They are acting, indeed, as a trans- former of normal air circulation conditions, and their influence is frequently exerted over very extended regions. In the same way, a dry spell of long duration may have as a conse- quence an extraordinary warming of the ground surface and by this be a source of the production of warm air masses influencing, by their presence, the path of oncoming storms and wind systems. By similar influences, the weather conditions of to-day are controlling, in many respects, the weather and circulation conditions of to-morrow, and, in some cases, their influence may even extend to very protracted periods of time. Another influence, acting on the development and transformation of air circulation patterns, is extraterrestrial in origin. The various and complicated events of solar activity, including outbursts of electromagnetic radiation in the far ultraviolet region of the spec- trum, and, on the other hand, outbursts of corpuscular radiation reaching the Earth, are communicating occasional large amounts of surplus energy to the upper layers of the terrestrial atmosphere. As a consequence, very complicated modifications are observed in one or the other branch of general air circulation, leading finally to changes in weather conditions and climate over different parts of the world. 4 Summary After a discussion, in a condensed form, and mainly from the point of view of their consequences in the biosphere, of the outstanding facts that are available on recent fluctuations of climate, the currently adopted explanations for the causes of climatic fluctuations are presented. Aquila LXXVI—LXXVI. 1969—1970. A GYONGYBAGOLY (TYTO ALBA) ÉS AZ ERDEI FÜLESBAGOLY (ASIO OTUS) LEGFONTOSABB TÄPLÄLEKÄLLATAI MAGYARORSZAGON Die wichtigste Beutetiere der Schleiereule (Tyto alba) und der Waidohreule (Asio otus) in Ungarn Schmidt Egon A bagolyköpet-vizsgälatokat Magyarországon Greschik és Vasvári inditot- ták meg. Sajnos az a hatalmas anyag, melyet Vasvári hazai viszonylatban és külföldről is összegyüjtött, a második világháború során feldolgozatlanul megsemmisült. A munka a Madártani Intézetben 1959-ben indult meg újra, és 1970-nel bezárólag elsősorban gyöngybagoly- és erdei fülesbagoly-köpe- tekből olyan, jó területi szóródású és mennyiségileg is jelentős anyag gyűlt egybe, mely e két fajra vonatkozóan már időszerűvé tette a teljes összefog- lalást és az egységes értékelést. Időközben több részeredményt tartalmazó dolgozat is napvilágot látott, ezek jegyzékét az irodalmi felsorolásban adom meg. Mivel az említett munkákban a fajlisták teljes részletességgel szere- pelnek, és az adatokat kisemlős-faunisztikai szempontból is feldolgozták, jelen dolgozatomban csak azok a fajok kaptak helyet, melyek a területek sze- rint egyesített zsákmánylistákon legalább 2%-ban voltak képviselve. Így re- méltem elérni azt, hogy csak az illető területre valóban jellemző zsákmányálla- tok kerüljenek a táblázatokra. Ezzel a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly hazai táplálkozásökologiai vizsgálatai, legalábbis egy hosszabb időszakra, lezá- rultnak tekinthetők. Az elkövetkezendő évek munkájának már elsősorban az egyes területek és területtípusok részletes, főleg kisemlős-faunisztikai szem- pontból vett feldolgozására kell irányulnia. E munka végső célkitűzése a ha- zai apróemlős-fauna elterjedés- és sűrűségviszonyainak tisztázása. Ilyen módon a Természettudományi Múzeum által folytatott csapdázómunka és a köpetvizsgálatok eredményeinek egybehangolása után remélhető e fajok elterjedési térképeinek elkészítése is. A tervezet sikeres megvalósításához a köpetvizsgálatok vonalán elsősorban az szükséges, hogy minél több terüle- ten végezzünk tervszerű gyűjtőmunkát. Ehhez elsősorban a Madártani In- tézet külső munkatársai nyújthatnak és nyújtanak hasznos segítséget, de számítunk az érdeklődő erdészex, vadászok és mezőgazdák támogatására is. A bagolyköpetek gyűjtésében 1959—1970 között a következők vettek részt: ALBEL E. Szabadkigyös, ANGYAL Z. Budapest, BAJoR I. Nagykanizsa, BAKONYI L. Szatymaz, BANKOVICS A. Pusztaszer, BECHTOLD I. Kőszeg, BENKE Gy. Sajóvelezd, DR. BERNÁTH Gy. Kölesd, BÉcsy L. Budapest, BERCES K. Sárisáp, Borra I. Budapest, BucHERT A. Pécs, BupAHAZY Z. Tiszadob, CsABA J. Csákánydoroszló, CSERNAVÖLGYI L. Budapest, CsIBA L. Tejfalusziget, DANDL J. Budapest, DÉNEs K. Erdőtelek, DomBay E. Bácsszentgyörgy, ERDÉLYI Cs. Budapest, FEKETE P. Tiszavárkony, FERENTZI S. Körmend, DR. GÁL G. Pannonhalma, GERGYE I. Egyházasrádóc, DR. GYÖNGYÖSI V. Martély, DR. Gyéry J. Budapest, HANKO M. Békéscsaba, HoLLò L. Pocsaj, HorvATH L. Nagyhalász, DR. JANISCH M. Budapest, DR. JANossy D. Budapest, JuHAsz Gy. Zagyvaróna, KALLAY GY. Szent- endre, DR. KEVE A. Budapest, Kiss A. Mindszent, Kiss A. Telki, Kiss K. Debrecen, IXONRAD B. Sändorfalva, DR. KOROMPAI V. Gyula, Kovács J. Dávod, Kovács J. Tihany, DR. Kozma F. Oszkó, Körrő Gy. Väncsod, KövEs E. Tornyosnémeti, KUGLI J. Tata, 2 99 sno O8 *g ‘nq OT T :uobunuymaz soap UNIL umbun ur (smo OF) amanoppy soap pun (0919 OL) 91/N01919/9$ sap vappomop swap ozgojdjowung aq ‘£ sunpnggy 8170 01877 ‘Z 0919 OT I :0mMEzpIOAbnu 49892700 Y uobnzssomhbn yr vahyayouly hb younayad -04 (80 ois y ) fijobngsamf vapia zo 89 (nqqw or) Mobvañbuoh y ‘e1qg "e DR. LEGANY A. Tiszavasvári, pr. MATSKASI I. Budapest, Magyart J. Tanakajd, DR. MARIAN M. Szeged, MARSALKÓ Gy. Tiszadob, Mepve L. Budapest, pr. MészAros F. Budapest, MészAros Gy. Kecskemét, MOLNÁR L. Szentes, MoskAr Cs. Salgótarján, Muray R. Budapest, Murvay A. Orosháza, Nagy I. Győr, Naey L. Telekgerendäs, NAGYBOCSKAI T. Telekgerendäs, NEMES I. Szeged, NÉMETH M. Pécs, Parr J. L. Budapest, Papp J. Szigliget, PATAI I. Ráckeve, pr. PAszror L. Budapest, pr. PATKAI I. Budapest, PERÉNYI J. Szarvas, PERJÉSI S. Iharos, PINTÉR L. Budapest, PINTÉR L. Szeged, PovAzsay L. Békéscsaba, PUSKÁS L. Szeged, RADETZKY J. Székesfehérvár, DR. RÉKASI J. Bäcsal- más, RIGLER A. Budapest, pr. Ruzsık M. Salgótarján, SARA J. Sändorfalva, SAROSSY J. Zsámbék, SCHMIDT E. Budapest, SEBŐK F. Tótkomlós, SEMADAM Gy. Budapest, Sıros Gy. Méra, SOMOGYI P. Szentendre, SMUK A. Nagylözs, Somoni I. Szeged, STEFFEL (3. Zalavár, DR. STERBETZ I. Budapest, SZABÓ A. Hencida, SzABO I. Budapest, SzAB6 I. Székesfehér- vár, SZABÓ L. V. Csákvár, SZENTENDREY G. Szentendre, SZOLNOKY (3. Baja, DR. SZUNYO- GHY J. Budapest, SZVEZSÉNYI L. Mosonmagyaróvár, pr. TAPFER D. Budapest, pr. TOPAL Gy. Budapest, TórH I. Kelebia, TRASER Gy. Szeged, Turöczy Zs. Budapest, UHL A. Baranyaszentgyörgy, VARGA F. Zagyvaréna, Viner I. Kajdacs, VőRösvÁRY A. Budapest. Munkatärsainknak a beküldött anyagokért e helyen is häläs köszönetet mondunk. 1. Gyöngybagoly (Tyto alba) A gyüjtesek eredményeképpen az említett időszakból az ország minden je- lent6sebb területtipusäböl, ezeken belül összesen 125 pontról sikerült anyagot szerezni (3. ábra). Az egyes gyűjtőhelyeken a köpetek mennyiségi megosz- lása természetesen erősen változó, ezek a különbségek azonban a területi összesítésben kiegyenlítődnek. Az ország területét elsősorban ökologiai szempontok szerint nyolc részre osztottam, és a gyűjtőhelyeket ezeken belül csoportosítottam. Nyugat-Dunántúl Az egyetlen terület Magyarországon, ahol a gyöngybagoly táplálékában nem a mezei pocok, hanem egy más faj, az erdei cickány van tulsúlyban. (4. ábra). Az erdei cickány kedveli a hűvösebb, nedvesebb klímát, és ennek megfelelően elsősorban és nagy tömegben csak az ország nyugati felén el- terjedt (SCHMIDT, 1971). A vizsgált anyag tekintélyes része származik a Kis-Balatonból, ahol a Sorex araneus rendkivül gyakori. Északkelet-Dunántúl A Dunántúl északkeleti felén a gyöngybagolynak három kiemelt zsäkmäny- állata van, a mezei pocok, a házi veréb és az erdeiegér-csoport. Míg nyugaton a cickányok összmennyisége 48,4% volt, itt jóval alacsonyabb értékkel sze- repelnek. Ezen belül viszont emelkedést mutatnak a fehér fogú cickányok, elsősorban a keleti cickány. A Dunántúlon itt a legmagasabb a häzivereb- zsákmány, ami valószínűleg a főváros közelségével magyarázható. 97 snaiysawop Jassog (A snpnasnu SAW MD. s1/0410 SNYOJ9!W gi 200191408 RA % wm sumbun) uopaL Vauaparyosiaa ur (nain off) amava 10199 wap auargapnagg vaxsbinjorm wap bunprazio À aq pr sunpliqqy 191919 920quomy bpzsıowkbnpr vsnqzsofau soyaypzpzs you co wpp»npyaprdnr qqvsojuofhay (vag ogf,7) Rroßogkbuokb y vage:p 42 5. táblázat A gyöngybagoly (Tyto alba) táplálkozása a Dunántúlon (a táblázatban csak az összmennyiség- hez viszonyított 2 %-on felüli értékek szerepelnek) Tabelle 5. Die Ernährung der Schleiereule (T'yto alba) in Pannonien (es sind nur die Werte über 2% 70 angegeben) 1 2 3 4 Zsäkmänyällatok— Beutetiere 0, 0, | 0; 0, Passer domesticus 6,4 14,8 127 | 11,3 Sorex minubus 4,1 | Sorex araneus 35,6 no 819 | 11 Neomys sp. 3,4 Crocidura leucodon 3,1 3,6 3,7 6,1 Crocidura suaveolens 272 5,2 4,0 10,2 Arvicola terrestris 2,1 Pitymys subterraneus 2,1 2,0 2,4 Microtus arvalis 25,7 39,9 28,9 | 38,9 Microtus oeconomus 2,1 Mieromys minutus 4,2 4,1 Apodemus sp. 4,1 12,9 7,3 1,2 Mus musculus 3,9 9,5 DIRI 8.6 Zsàkmanyallatszam (db) 3544 ne 2343 3133 Bentetierzahl (st.) 1. Nyugat-Dunántúl; gyüjtöhelyek: Celldömölk, Egyhäzasrädöe, Kéthely, Kis-Balaton, Körmend, Nagykapornak, Nagylózs, Oszkó, Pacsa, Sopron, Sopronkövesd, Szombathely. 2. Északkelet-Dunántúl; gyűjtőhelyek: Budajenő, Budakalász, Csákvár, Dömös, Esztergom, Kisoroszi, Nagyigmánd, Nógrádverőce, Páty, Pilisborosjenő, Piliscsév, Pilismarót, Pilisszántó, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Pomáz, Pócs- megyer, Ráckeve, Solymár, Szentendre, Szigetmonostor, Tahitótfalu, Telki, Vác, Vértesszöllős. . Velencei-tó vidéke; gyűjtőhelyek: Csala-puszta, Martonvásár Pákozd, Sukoró, Székesfehérvár, Tordas, Velence. . Délkelet-Dunántúl; gyűjtőhelyek: Baranyaszentgyörgy, Felsőhidvég, Kiskorpád, Kölesd, Lippó, Németi, Pécs, Rózsafa, Szalánta, Szederkény, Töttös, Turony, Villány. * I A Velencei-tó v déke A Mezöföld növeny- és allatfoldrajzilag szoros kapesolatot mutat a meg- felelö alföldi területekkel, és mint ilyen, a Dunäntülon bizonyos vonatko- _zäsokban önálló egységet alkot. Ez a köpetvizsgälatok során a legszembe- tűnőbben a házi egér magas számában mutatkozott meg (százalékos értéke magasabb, mint a másik három dunántúli területen együttvéve.) Rajta kívül a mezei pocok és a házi veréb volt 10%-on felüli mennyiségben képvisel- Ve. Délkelet-Dunan'ul A gyűjtőhelyek főként a Pécstől délre eső száraz, szubmediterrán jellegű területre összpontosultak. Ennek megfelelően az eddigiekhez képest erősen megemelkedett a köpetekben a szárazságkedvelő fehér fogú cickanyok száma (együttesen 16,3%). 10% felett szereplő fajok a mezei pocok, a házi veréb és a keleti cickány. 99 Duna—T'isza köze ( középső és deli rész) A területen a gyöngybagolynak három kiemelt zsákmányállata van, a me- zei pocok, a házi veréb és a házi egér. A mezei pocok és a házi veréb mennyi- ségi viszonyai egyébként a Duna —Tisza köze középső és déli részein gyakor- latilag megegyeznek, a házi egér egyedszáma viszont délen határozott emel- kedést mutat (6. táblázat). A Sorex és a Crocidura nemzetségek a középső részen nagyjából azonos mennyiségben képviseltek, délen már erős túlsúly- ban vannak a fehér fogú cickányok. 6. táblázat A gyöngybagoly ( Tyto alba) táplálkozása az Alföldön ( a táblázatban csak az összmennyiséghez viszonyított 2 %-on felüli értékek szerepelnek) Tabelle 6. Die Ernährung der Schleiereule ( Tyto alba) in der Tiefebene (es sind nur die Werte über 2% angegeben) Zsäkmänyällatok—Beutetiere BE a ai tx Passer domesticus 20,9 24,7 19,9 10,6 Sorex minutus 3,5 Sorex araneus 8,2 4,2 8,6 Neomys sp. 2,3 Crocidura leucodon SAU 7,8 8,5 9,9 Crocidura suaveolens 5,8 5,8 3,0 3,0 Microtus arvalis 32,9 30,7 32,9 40,8 Micromys minutus 3,1 2,3 Apodemus sp. 5,4 3,9 5,4 4,4 Mus musculus 13,8 19,0 26,0 13,6 Zsakmänyallatszam (db) 1899 4177 4677 3367 Bentetierzahl (St.) | 1. Duna— Tisza köze (középső rész); gyűjtőhelyek: Apaj-puszta, Dunakeszi, Jászberény, Kecskemét, Nagykáta, Ocsa, Tiszavärkony. . Duna—Tisza köze (deli rész); gyüjtöhelyek: Baja, Bäcsalmäs, Bäcsszentgyörgy, Bätya, Borota, Csävoly, Dävod, Érsekcsanád, Felsöszentivän, Katymár. . Dél-Tiszántúl: gyűjtőhelyek: Békéscsaba, Csorvás, Deszk, Doboz, Gerendás, Hódmezővásárhely, Kétegyháza, Mártély, Orosháza, Szabadkígyós, Szeged, Szentes, Szőreg, Telekgerendás, Tótkomlós. 4. Kelet-Magyarország; gyűjtőhelyek: Apagy, Almosd, Hajdúbagos, Hencida, Hosszúpályi, Monostorpályi, Nagy- — halász, Nagyiván, Ohati-erdő, Panyola, Pocsaj, Tiszaladány, Váncsod. bo eo Dél-Tiszantul A gyöngybagoly täplälekära elsősorban a házi egér igen magas százalékos értéke a jellemző, mellyel a mezei pocok után a második helyet foglalja el a tápláléklistán (2. ábra.) Rajtuk kívül csak a házi veréb szerepel még 10%-on felüli mennyiségben. A Tiszántúl déli fele Magyarország legszárazabb terü- lete, ezért a vörös fogú cickányok (Sorex) hiánya a köpetekben különösen jel- lemző. A két faj mindössze 0,7%-kal volt képviselve. 60 K elet- Magyarország A fő zsákmányállatok tekintetében nincs különbség a Duna — Tisza közé- vel szemben, azonban a mezei pocok száma emelkedett, a házi egér és a házi veréb mennyisége viszont erősen csökkent (2. táblázat). A lényegesen hűvö- sebb, nedvesebb klímájú területen a Sorex nemzetsé g ismét nagyobb mennyi- ségben képviselt a köpetekben. A Crocidurák száma gyakorlatilag välto- zatlan. Eszak-Magyarorszdg A terület két részre osztását az tette indokoltà, hogy a Hernád széles völ- gyében alföldi elemek húzódhatnak és húzódnak észak felé, amit a köpetek- ben négy ponton talált csíkosegér ( Sicista subtilis) bizonyított kézenfekvően. A zsákmány megoszlása tekintetében a legfőbb különbség az erdei cickány, illetve a mezei pocok mennyiségében jelentkezik. Az előbbi az Északi-K6- zéphegységben, az utóbbi a Hernád völgyében fordul elő nagyobb számban. A házi veréb száma csaknem megegyező, az Alföldhöz viszonyítva alacsony. 10%-on felüli mennyiséget mutatnak fel a mezeipocok- és az erdeiegér- csoport (Hernád-völgy) illetve a mezeipocok- és erdeiegér-csoport és az erdei cic- kány (Északi-középhegység) (7. táblázat). 7. táblázat A gyöngybagoly ( Tyto alba) táplálkozása Észak- Magyarországon (a táblázaton csak az össz- mennyiséghez viszonyított 2%-0n felüli értékek szerepelnek) Tabelle 7. Die Ernährung der Schleiereule (Tyto alba) in Nordungarn (es sind nur die Werte über 2% angegeben) Zsäkmänyällatok—Beutetiere dj % Passer domesticus 5,6 5,8 Sorex araneus 2,4 1252 Neomys sp. 4,1 Crocidura leucodon 5,0 7,9 Crocidura suaveolens 6,0 Microtus arvalis 58,4 36,9 Micromys minutus 2,1 Apodemus sp. 13,2 13,9 . Mus musculus 6,2 5,8 Zsakmänyällatszam (db) 7208 916 Beutetierzahl (St.) 1. Hernäd-völgy; gyűjtőhelyek: Als6kéked, Boldok6varalja, Csob4d, Felsödobsza, Garadna, Gesztely, Gibärt, Hejce, Hernädbüd, Hernädszentandräs, Kiskinizs, Méra, Novajidräny, Tornyosnémeti, Vilmany, Vizsoly. 2. Északi-k6z6phegység; gyűjtőhelyek: Bödvaszilas, Miskolc, Nagyréde, Sajóvelezd, Szécsény, Szin, Szögliget. 61 2. Erdei fülesbagoly (Asio otus) Úgyszólván kizárólag a telelési időszakból származó anyagokat vizsgäl- tam, mely periódus éppen a baglyok csoportosulása és hosszabb -dőn át tartó (általában novembertől február végéig) egy helyben időzése miatt me- zőgazdasági szempontból a legjelentősebb. Az anyag az ország 65 pontjáról tevődik össze (3. ábra). Három csoportot állítottam fel, melyek a Dunántúlon, az Alföldön, illetve Észak- Magyarországon mutatják be az erdei füles- bagoly táplálékösszetételét (8. ti áblázat). 8. táblázat Az erdei fülesbagoly ( Asio otus) táplálkozása Magyarországon (a táblázatban csak az össz- mennyiséghez viszonyított 2 %-on felüli értékek szerepelnek) Tabelle 8. Die Ernährung der Waldohreule ( Asio otus) in Ungarn (es sind nur die Werte über 2% angegeben) l. 2. 3. Zsakmänyällatok— Beutetiere of 07 >, Passer domesticus = DAS — Pitymys subterraneus 3,2 2,0 Microtus arvalis 65,7 53,9 85,6 Micromys minutus 3,9 2,2 Apodemus sp. 15,3 19,9 On Mus musculus 900 12,6 2,4 Zsakmänyällatszam (db) 7258 17 343 5413 Beutetierzahl (St.) 1. Dunántúl; gyűjtőhelyek: Aranyosgadäny, Boronka, Budaörs, Bp.—Härmashatärhegy, Csákvár, Egyhäzasrädöec Fonó, Iharosberény, Kajdacs, Kőszeg, Mosonmagyaróvár, Nagyharsány, Nagykanizsa, Nemesvita, Pannonhalma, Pilisborosjenő, Ráckeve, Sárisáp, Sárszentágota, Somogycsicsó, Sopronkövesd, Szigliget, Szombathely, Tata, Telki, Tihany, Vál, Vértesszöllős, Zsámbék. 2. Alföld; gyűjtőhelyek : Bácsalmás, Bäcssszentgyörgy, Békéscsaba, Dabas, Debrecen, Farmos, Geszt, Gyula, Katymár, | Kiskundorozsma, Kistelek, Kunbaja, Madaras, Mindszent, Pálmonostora, Pocsaj, Sándrofalva, Szabadkígyós, Szarvas, Szeged, Szentes, Tiszatelek, Tiszavasvári, Tótkomlós, Tömörkény, Vaskút. Észak—északkelet-Magyarorszag; gyűjtőhelyek : Csomád, Erdőtelek, Isaszeg, Mätraballa, Mátraszele, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Somoskőújfalu, Sződliget, Tornyosnémeti. Vi) Mindhárom területen abszolút domináns zsakmänyällat a mezei pocok, mely Magyarországon, mint egész Közép-Európában, az erdei fülesbagoly fő "táplálékát jelenti. Általában magas értékkel szerepel az erdeiegér-csoport, míg a házi egér csak az Alföldön (elsősorban a dél-tiszántúli gyűjtésekben) jelentkezett nagyobb számban. A cickányok az erdei fülesbagoly zsákmány- listáin mindig csak elvétve fordulnak elő. A madáranyagban elsősorban a há- zi veréb szerepel, de jelentősebb mennyiséget csak az Alföldön ért el. Összefoglalás Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a két bagolyfaj tápláléka között a legnagyobb különbség a cickányok nagyobb számú jelenlétével (gyöngy- bagoly), illetve hiányával (erdei fülesbagoly) jellemezhető. A gyöngybagoly zsákmánylistáin a cickányok hazai viszonylatban átlagosan 15 —20%-ban 62 kapnak helyet, de ahol egyedstirtiségiik emelkedik, a táplálék 30 —50%-ât is adhatják. Az erdei fülesbagolv táplálékára a rágcsálók, elsősorban a mezei pocok abszolút dominanciája jellemző. A cickányanyag többnyire az 19/-ot sem éri el. A gyöngybagoly zsákmányösszetétele mindamellett a rágcsálók viszony: atában is változatosabb, de legalábbis egyenértékű az erdei füles- bagolyéval. Az adott terület kisemlős-faunájának faji és mennyiségi össze- tételét a gyöngybagoly köpetei, megfelelő anyagmennyiség esetén, megle- hetős hűséggel adják vissza, az erdei fülesbagoly köpeteiből csak a rágcsá- csálókra nézve kapunk mennyiségi és megoszlási adatokat. A bagolyköpet-vizsgálatokkal foglalkozó hazai irodalom jegyzéke 1971-ig Festetics A. 1955.: Megfigyelések. a gyöngybagoly és a kuvik életéből. Aquila. 59—62. 401—403. p. È Festetics A. 1960.: Ujabb adatok a gyöngybagoly táplálkozásához. Aquila. 66. 41-51. p. Greschik J. 1910.: Hazai ragadozémadaraink gyomortartalomvizsgälata. I. Aquila. 17. 168—179. p. Greschik J. 1911.: Hazai ragadozomadaraink gyomor- és köpettartalomvizsgälata. II. Baglyok. una 18. 141-177. p. Greschik J. 1924.: Gyomor- és köpettartalom vizsgálatok. Adatok hazánk apró emlöseinek faunäjahoz. III. Oly vek és baglyok. Aquila. 30—31. 243—263. p Janossy, D. — Schmidt, E. 1970.: Die Nahrung des Uhus (Bubo bubo). Regionale und erdzeitliche Änderungen. — Bonn. Zool. Beitr. 21. 25—51. p. Köves E.—Schmidt E. 1964.: Adatok Tornyosnémeti környéke kisemlösfaunäjänak ismeretéhez bagolyköpetvizsgälatok alapján. — Vertebr. Hung. 6. 97—108. p. Kretzoi M. 1964.: Bagolyköpet-vizsgälatok. — Aquila. 69—70. 47—50. p Kretzoi M.—Varrök S. 1955.: Adatok a gyöngybagoly täplalkozasanak állatföldrajzi jelentőségéhez. — Aquila. 59—62. 399—441. p. Marian M.—Schmidt I. 1967.: Adatok a kuvik (Athene noctua | Scop. ]) gerinces täplale- känak ismeretéhez Magyarországon. Mora Ferenc Múzeum évk. Szeged, 1966/67. 271—275. p Schaefer, H. 1935.: Inhalte einiger Kulengewölle aus Südungarn. Acta Biologica. Szeged. 3. 226—229. p. Schmidt E. Di Adatok Apaj-puszta környéke kisemlösfaunajahoz. Vertebr. Hung. 4. 83—91. Schmidt E. 1964.: Gyöngybagoly-köpetvizsgälatok eredményei. Aquila. 69—70. 51—55. p. Schmidt, E. 1965.: Über die Winternahrung der Waldohreulen in Ungarn. Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden. 27. 307—317. p. Schmidt, E.1966.: Daten zur täglichen Beutemenge der Schleiereule in Natur- und Kultur- gebieten. Vertebr. Hung. 8. 123—133. p. Schmidt, E. 1967.: Vergleichende und populationsstatistische Untersuchungen an Unter- kiefern der Feld- und Gartenspitzmaus, Crocidura leucodon (Hermann, 1780) und Crocidura suaveolens (Pallas, 1811) i in en Säugetierk. Mitt. 15. 61—67. p. Schmidt E. 1967.: Bagolyköpetvizsgälatok. A Madärtani Intézet kiadványa, Budapest, DOP. Schmidt E. 1967.: Néhány adat a gyöngybagoly täplalkozasökolögiajahoz. — Aquila. 73—74. 109—119. Schmidt, E. 1968.: Über die Massenvermehrung der Zwergmaus, Micromys minutus (Pal- las, 1771), in Ungarn an Hand von Unter suchungen von Waldohreulengewöllen. Säugetierk. Mitt. 16. 3 Schmidt, E. 1968.: Der Haussperling [Passer domesticus (L.) ] und der Feldsperling | Pas- ser montanus (L.)] als Nahrung der Schleiereule [Tyto alba (Scop.)] in Ungarn. — Intern. Stud. on Sparrows, Warszawa. 2. 96—101. p Schmidt E. 1968.: A Magyarországon telelő erdei fülesbaglyok es pocok pusztításának elméleti értékelése köpetvizsgálatok alapján. Aquila. 75. 259—271. p. Schmidt, E. 1969.: Über die Koronoidhöhe als Trennungsmerkmal bei den Neomys-Arten in Mittelenropa sowie über neue Neomys-Fundorte in Ungarn. Säugetierk. Mitt. 17. 132—136. Schmidt E. 1969.: Adatok egyes kisemlösfajok elterjedéséhez Magyarországon, bagoly- köpetvizsgálatok alapján ( Előzetes jelentés). — Vertebr. Hung. pi a e E p- Schmidt, E. 1970.: Uber die geographische Verbreitung und W ohndiehte der Hausmaus 63 (Mus musculus L.) in Europa nach Gewöllanalysen von Schleiereulen (Tyto alba Scop.). Zf. Angew. Zool. 57. 137—143. p. Schmidt, E.1971.: Beispiele zur Bedeutung von Gewölleuntersuchungen für die Kenntnis der Kleinsäuger welt in einen engeren tiergeogr aphischen Bezirk (Ungarn). Säugetierk. Mitt 19. 44—48. p. Schmidt, E. 1971.: Hamsterfunde in Eulengewöllen. Zool. Abh. Mus. Tierk. Dresden. 30. Schmidt, E. 1971.: Neue Funde der Steppenbirkenmaus, Sieista subtilis (Pallas, 1773) in Ungarn. — Säugetierk. Mitt. 19. 384—388. p. Schmidt E.1971.: Kisemlös-faunisztikai adatok Debrecen környékéről és az ország néhány egyéb pontjär ól bagolytáplálék-vizsgálatok alapján. Muz. Kurir, Debrecen. 6. 21— 26. p. Schm ii, E.—Sipos, Gy. 1970—71.: Kleinsäugerfaunistische Angaben aus dem Hernäd- becken auf Grund der Gewölluntersuchungen der Schleiereulen [Tyto alba (Scop.)]. — Tiscia, Szeged. 6. 101—108. p. Schmidt, E.—Somogyi, P.—Szentendrey, G. 1970.: Ein Versuch zur Feststellung der Populationsdichte einiger Kleinsäuger in offenen ee auf Grund von Schleiereulengewöllen. — Vertebr. Hung. 12. 79—91. Schmidt E.—Szlivka L. 1968.: Adatok a réti fülesbagoly (Asio flammeus) teli täplälekähoz a Bäcskäban (Eszak- Jugoszláv ia). Aquila. 75. 227—229. p. Schmidt E.—Topdl Gy. 1970.: Denevérmar advänyok magyarországi bagolyköpetekböl. Ungarn. Vertebr. Hung. 12. 93 Viczidn, A. 1933.: Studien über die Ernährung der Waldohreule [Asio otus (L.)]. — Ornith. Monatsschrift. 173—182. p. 64 Nagy köcsag — Egretta alba (Fot6: Dr. Tildy Zoltän) Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. NEMESNYARASOK (POPULETO CULTUM) ORNITOLOGIAI PROBLEMAI Dr. Legany András A szakemberek előtt régen ismert tény, hogy az ültetett nemesnyár-erdők madárvilága milyen rendkívül szegény. Ezt bárki megállapíthatja, amint belép egy ilyen erdőbe. A szakirodalomban elszórtan találunk is rá utalásokat. Szisztematikus felmérésekkel azonban még nem találkoztam. Olyanokkal, amelyek konkrét adatokkal bizonyították volna e területek fajszegénységét. Magam először 1969-ben végeztem ilyen felmérést a tiszafüred —kiskörei árté- ren, majd ez évben — 1972-ben — a tokaj —zdhonyi Tisza-szakaszon. A ren- delkezésre álló adatok elegendőnek látszanak arra, hogy bizonyos elemzések elvégzése után következtetéseket vonjak le. Vizsgálataim gerincét a Felsö- Tiszán gyűjtött anyag adja. A tiszafüredi adatok a tények alátámasztására és összehasonlítására szolgálnak. A téma fontosságát az a tény húzza alá, hogy az árterületen az őshonos füzeseket és fűz —nyärligeterdôket, valamint a tölgyeseket egyre inkább nemesnyár-erdőkkel váltják fel, kiszorítva ezáltal a korábbi biotópok állat- világát, köztük a madarakat is. A változó tájban megbomlik a biológiai egyensúly, minek következtében egyre gyakrabban hallani a gyakorló erdé- szektől, hogy a nemes nyárasokat ilyen vagy olyan kártevő pusztítja és teszi tönkre a fejlődő állományt. Munkámban azt szeretném vizsgálni, hogy mi az oka a nagy madárszegénységnek és hogyan lehetne ezen segíteni. Ehhez ter- mészetesen szisztematikus felvételek sorára volt szükség, hogy a következ- tetések többé-kevésbé szignifikánsak legyenek. Vizsgálati módszerek A területen fellelhető nemesnyár-erdőket térképen bejelöltem, majd ki- tűztem azokat a pontokat, ahol a felvételeket készítettem. A felvételi terület nagysága 1 hektár volt. Ezeken a területeket úgy választottam ki, hogy a legjobban reprezentálják a biotópra jellemző átlagot és a vizsgált folyamat- szakaszon egész hosszában megtalálhatók legyenek. A fauna értékelését a költő fajokra alapoztam. Ezért a mennyiségi és mi- nőségi viszonyok pontos megállapítása érdekében többször meglátogattam minden felvételi helyet. A megfigyelhető egyedek, a fellelhető fészkek, az éneklő hímek és az etető szülők segítségével igyekeztem meghatározni az 1 hektár területen élő avifaunát. Az észleléseket speciálisan erre a célra készí- tett nyomtatványon rögzítettem. A többszöri megfigyelés lehetővé tette a faunaváltozások követését is. Tekintettel arra, hogy itt a fajszegénység okát 5 Aquila 1969/70, 65 kerestem, ami täplälékhiäny is lehet, az egyes felvételi pontokon a csak táplálkozni érkező egyedeket és fajokat is gondosan feljegyeztem. Végül, hogy a szukcesszió folyamatát is láthassam, különböző korú nemes nyáraso- kat vizsgáltam. A biotóp ökológiai viszonyainak ismertetése és jellemzése Nemes nyárnak nevezi az erdészeti szakirodalom a nálunk nem őshonos, nemesített, így az olasz, a francia, az óriás, a korai stb. nyárakat. A mai erdő- sítések elsősorban ezekből a fajokból kerülnek ki. Tekintettel arra, hogy vege- tatív úton nevelt csemeték útján telepítik, az ültetési távolság olyan nagy, hogy sűrű állományt fiatal korban sem kapunk. Szemben például a tölgyesekkel és a hazai nyärasokkal, amelyek ebben a korban is sűrű állományú, jó búvó- helyet jelentenek. Éppen a ritka állomány miatt szükséges a nemes nyár igen gondos sorközi ápolása mindaddig , amíg a feltörő gyomnövényzet vagy gyökér- sarjak versenyt jelentenek a nyáras számára. Így egy tökéletesen steril, mes- terséges biotópot hozunk létre. Ez a sterilitás a tov ábbiakban is sokáig meg- marad, mert a nemes nyárak igen ritka ágszerkezete és levélzete fészkelésre és elrejtőzködésre kevésbé alkalmas. A cser je- és gyepszint pedig legtöbbször igen gyér, s a fák alatt csak a vastagon felhalmozódott avart találjuk. Az általam vizsgált nemesny árasok az üde és félnedves típushoz tartoztak, Dactylis glomerata, Urtica dioica, Rubus caesius jelzőnövényekkel. A cserjeszin- tet — amelyet nem mindig találunk meg — az Amorpha fruticosa, Cornus san- guinea és a Sambucus nigra alkotja. Néhány helyen a telepítést juharral vegyesen végezték. Ennek előnyös hatá- sára még visszatérek. Az avifauna elemzése Mint ahogy előbb már utaltam rá, a nemes nyárak sajátos morfológiájuk folytán kevésbé alkalmasak a madarak számára fészkelésre, rejtőzködésre. Ennek ellenére a sorozatos megfigyelések során a Felső-Tisza nemesnyárasai- ban 15 olyan fajt találtam, amelynek költését bizonyosra vehettem. Ez magas szám és természetesen megtévesztő, mert a fajok nem fordulnak elő mind egyszerre a nemesnyárasok egyetlen hektárján. Ez a felsorolás a több helyen végzett megfigyelések er edményét adja. Arra, hogy az egyes fajok mégis milyen valószínűséggel találhatók meg és mennyiben alkotják a fauna gerincét, reme- kül lehet következtetni a konstansfokozatból (9. táblázat). Ha vizsgäljuk a konstanciaviszonyokat, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy e biotópnak nincsen konstans faja. A megfigyelt 15 fészkelő faj mind igen alacsony konstanciájú, csak egy-két helyen voltak megfigyelhetők. Ugyanez mondható el a dominanciaviszonyokról is. A nemesnyárasokat tehát nem jellemezhetjük egy mennyiségileg és minőségileg határozott paraméterekkel rendelkező fészkelőközösséggel. Mind a fészkelő, mind pedig a táplálkozó fajok előfordulása esetlegesnek, alkalminak látszik. A fészkelés viszonyainak, a fészkelési szintek eloszlásának vizsgálatai során azt tapasztaltam, hogy a fajok zöme a lombkorona- és a cserjeszintben költ (10. táblázat). 66 9. tablazat A nemes nydrasokban költő és táplálkozó fajok, valamint az 1 hektárra vonatkozó előfordulási adatok (a -- jel jelöli a táplálkozó fajokat) Breeding and feeding species in the investigated Populeto cultum forest (number of birds/ha) Rotari Mi Species Ara par/ha Konstansfokozat g pairs/ha Constancy grade Ile Phasianus colchicus L. 1 i Di Streptopelia turtur L. 1 IX; 3. Streptopelia decaocto Friv. l if 4. Dendrocopos maior L. 1 5. Dendrocopos syriacus Ehr. t È 6. Oriolus oriolus L. l IT. 7. Corvus cornix L. 1 LT, 8. Corvus frugilegus L. 20 i 9. Pica pica L. l I. 10. Garrulus galandarius L. + I: LI, Parus maior L. + I, 12. Parus caeruleus L. Fr T; 13, Luscinia luscinia L. 1 E 14. Locustella fluviatilis Wolf. 1 if 15. Sylvia atricapilla L. 1 IL 16. Sylvia nisoria Bechst. 1 JE DL Muscicapa striata Pall. + IL 18. Sturnus vulgaris L. + T. 19: Passer montanus L. 1 IT, 20. Carduelis carduelis L. 1 LL Dl, Fringilla coelebs L. 1 LE, 22. Emberiza citrinella L. 1 7, Megjegyzés : az I. a 0—19, a II. a 20—39% előfordulási valószínűséget jelenti. 10. táblázat A fajok eloszlása fészkelési szintenként Distribution of species according to nesting-site Költési szint—Nesting-site rate Sr care % Talajszint — Ground-level 3 20% Cserjeszint — Shrub 5 33% Fatörzsszint — Tree 1 TA Lombkoronaszint — Canopy 6 40% A talajszintben költő fajok mind igen alacsony konstanciajiak — I. fokozat —, előfordulásuk alkalmi. A minimumot a fatörzsszint lakói jelentik. Oka az lehet, hogy a fiatal nemesnyàrasok alkalmatlanok az odülakék megtelepedé- sere, noha pont ezekre volna a legnagyobb szükseg a biolégiai erd6védelem 5* 67 soran. Ezeket az erdöket tehät — meg ha kis szamban is — elsösorban a lombkorona- és a cserjeszint laköi keresik fel. A különböző konstanciajü fajoknak az egyes szintek közötti eloszlását vizsgálva nem tapasztaltam azt a jelenséget, amelyet az árterület többi erdő- típusánál már megfigyeltem — hogy tudniillik minden szintnek megvolt egy magas konstanciájú, rendszerint domináns faja. Ezeket a viszonyokat szem- lélteti a 11. táblázat. 11. táblázat A különböző konstanciájú fajok eloszlása a fészkelési szintek szerint Distribution of species with different constancy, according to nesting-site Konstansfokozat Talajszint Cserjeszint | Fatörzsszint Lombkoronaszint Constancy grade Ground level Shrub Tree Canopy-level I. 3 3 = 3 TI. = 2 1 3 A biológiai szerepe még ennek a laza közösségnek is lényeges, melynek tulajdonképpeni értékét a táplálkozási viszonyok vizsgálata útján mérhetjük fel. A fogyasztott táplálék minősége alapján az előforduló fajok 3 csoportba, oszthatók (12. táblázat). 12. táblázat A fajok táplálkozás szerinti megoszlása 1 ha területre vonatkoztatva Distribution according to feeding type of the investigated species Táplálkozási mód Faj Arány, 9 Feeding mode Species Rate Rovarevö 6 40 Insectivorous Növenyevö 5 33 Herbivorous Vegyes taplälkozäsü 4 27 Omnivorous A húsevők — a ragadozók — teljesen hiányzanak. A további három kate- göria közt kiugró különbségek nincsenek. Az arányok eloszlása a szokásos. A rovarevők dominanciáját a növényevők követik, amelyek után nem nagy különbséggel a vegyes taplalkozastak következnek. Mivel a növényevők rend- szerint nagyobb testű fajok, még viszonylag kis egyedszám mellett is kiugró szerephez jutnak a súlydominancia vizsgálatakor. Erdővédelmi szerepük azon- ban jelentősen kisebb a rovarevőkénél, mert egyrészt táplálékuk zömét az erdőn kívül szerzik be, másrészt a szükséges táplálék testsúlyuknak csak 10—12%-a. A felvételi helyek ätlagai alapjän 1 hektàr nemesnyäras területen 3,6 db fészkelő fajt találtam 3,5 párral képviselve. A fészkelő fajok biomasszàja 1123 g-nak adódott. Ezek az értékek bizonyos tekintetben nőnek, ha hozzá- 68 vesszük a nem fészkelő, de a területen megfigyelt fajokat is. Így a fajok száma 5,1-re nő, míg a biomassza értéke 1374 g-ot ér el. A nemesnyárasok tehát ornitológiailag igen alacsony produkciójú területek. A legalacsonyabbak az összes erdőtípus között. Az összehasonlítás kedvéért a 13. táblázaton bemutatok néhány számadatot, mely a fenti megállapítást igazolja. 13. táblázat Az erdőbiotópok összehasonlítása a fészkelő fajok és a biomassza alapján Comparison of biotops on kert basis of biomass production Biotóp | Biomassza F eszkelö fajok | Feszkelö párok RIOLO Pas Breeding. sp. | Breeding tele Kubikerd6 5185,2 19,4 27,5 Füz—nyar ligeterd6 3833,5 1158 17,5 Füzes 1776,0 10,2 15,7 Akacos 4204,6 11,0 16,0 Vegyeserdö 6505,5 15,6 23,6 Nemes nyäras 1123,0 3,6 3,5 A faj- es egyedszämbeli szegenyseg tehät kiugrö, amit elsösorban az elegte- len feszkelesi viszonyokkal magyarázok. Ezzel indoklom azt a laza, individuali- zált közösséget is, amelyet itt találunk. Hogy mennyire nem egységes fészkelő- közösségről van itt szó bizonyítja az a tény is, hogy a fajazonosság értéke 0 volt. Éppen így 0-nak kaptam az életforma —táplálkozási forma azonosságot is. A felsorolt tények figyelmeztet6en szólnak hozzark. Az őshonos erdők mértéktelen kivágása és helyettük a nemesnyárasok telepítése nemcsak a természet elszegényedését jelenti, hanem hovatovább a biológiai erdővédelem megszűnését is. Meggyőződésem továbbá, hogy azokon a területeken, ahol régóta foglalkoznak nemesnyár-termeléssel, és azok kártevői elszaporodhattak, egyáltalán nem kapnak nagyobb fatömeget, mint más, vegyes állományú erdőből. Mi lenne tehát a megoldás ? A papírfára szükség van, tehát nemes nyárakat telepíteni fognak. Két megcldäs is kínálkozik, amely sokat segíthetne a jelen- legi helyzeten. Az egyik, a kártevő rovarokat pusztító madarak telepítése. Erre vonatkozóan egy tájékozódó jellegű kísérletet végeztünk Tiszadobon. Azt akartuk tudni, hogy ha a fészkelőhely rendelkezésre áll az odúlakóknak, akkor megteleped- nek-e ezekben az erdőkben. Mert ha igen, akkor a nemesnyárasok táplálékkal el tudják látni az új közösséget, csak fészkelőhellyel nem. E célból 43 mestersé- ges fészekodút függesztettünk ki, amelyből 10 db A-, 26 db B-, és 7 db C-típusú volt. Az odúkat 2,5—3 m magasan akasztottuk ki a nyárfák levágott ágcsonk- jára. Rendszeresen, kéthetenként ellenőriztük őket, hogy a betelepülés folya- matát, a fészkeléseket és a kirepült fiókák számát pontosan megismerjük. Olyan területet választottunk ki, ahol odvasodásra alkalmas fa nem volt, tehát odúlakó madarak csak a mi költőládáinkban telepedhettek meg. A kísér- let sok tekintetben eredményt hozott. A 43 odú közül 29 volt lakott, a követ- kező megoszlásban : 69 A-tipusu odú 4 db, 40%-os lakottság B-tipusù odú 25 db, 96%-os lakottság C-típusú odú 0 db, 0%-os lakottság Összesen : 29 db 67%-os lakottság A nemesnyárasokban tehát elsősorban a B-típusú odúk szükségesek, kevés A-típusúval keverve, amelyekbe mezeiveréb, széncinege és kékcinege telepedik meg. Az odúk kihasználtságát akkor ismerjük meg igazán, ha tudjuk, hogy egy-egy helyen hányszor költöttek a madarak. Erről a 14. táblázat adatai tájékoztat- nak. Itt is a B-típusú odúk előnyét láthatjuk. 14. táblázat Az odúk megoszlása a költések száma szerint Utilization of nest-boxes by birds on the experimental field Egyszeri költés Kétszeri kötés | Háromszori költés Odútípus Type of One breed Two breed Three breed box db % db % db % A 2 50 2 50 — — B U 28 iL 7 68 ] 4 C is dat 2. tat ars NE Érdekes adathoz jutunk és a madärtelepités lényegét fogjuk meg, ha vizs- galjuk az odukbél kirepülö fiókák számát. Ezt szemlélteti a 15. táblázat. 15. tablazat Az odukbol kirepült fiókák száma Number of hatched youngs Odútípus Mezeiveréb Széncinege Kékcinege Összesen Type of box Tree sparow Great Tit Blue Tit Total A 17 — 16 33 B 120 107 — 227 @ en en ge. == Òsszesen 137 107 16 260 Total Jelentős számú, rovartäplälekot fogyasztó madärutöd került hát az erdő ökoszisztémájába. És ami itt a lényeg, ezek a madarak zömmel itt maradtak vagy a környező erdőrészekbe húzódtak át. Szüleik az általunk védeni kívánt erdőből szedték össze a saját maguk és fiókáik számára szükséges táplálékot. Hogy ez milyen felmérhetetlen hasznot jelent, hadd hivatkozzam KoRODI — GÁL adataira: egy széncinegepár 12 fiókáját 18 napon át 16 315 rovarfalattal etette. Egy kékcinegepár pedig 12 fiókáját szintén 18 napon át 23 470 rovar- 70 falattal etette. Tegyük hozzá, hogy itt több kék- és szencinegepärröl volt szó és több költésről. Sőt sok mezeiverébről is, amely fiókáit előszeretettel neveli rovartáplálékon. Mint REKASI írja, e faj fő tápláléka az élőhelynek és az évszak- nak megfelelő domináns kártevő rovar és tömeggyommag. Számunkra tehát mindhárom faj megtelepedése egyaránt értékes. E problémakör lezárásaként hadd jegyezzem meg, hogy a mesterséges fészekodúk beszerzése nem leküzd- hetetlen akadály, mert az általános iskolák gyakorlati foglalkozásának tanterve kötelezően előírja készítésüket. Ezek rendszerint nem megfelelő helyre kerül- nek kifüggesztésre, végül elkallódnak. Ezt a forrást kell csak megfelelően ki- használni és máris megoldható a probléma. Egyúttal megfelelünk az Erdészeti zsebkönyv erdővédelmi tanácsának is, hogy a nemesnyárasokban a rovar- kártétel csökkentésére el kell szaporítani a hasznos madarakat. A másik meg- oldás a nemesnyárasok elegyes telepítése hazai nyárral, szillel, juharral, platán- nal, hárssal. Így a fauna számára megfelelőbb szerkezetű, kettős szintű lomb- koronát és dús csereszintet hozunk létre. Ezzel meggyorsíthatjuk a szukcesz- sziót, és lehetővé tesszük sok olyan faj számára a megtelepedést, amely egyéb- ként hiányzik a nemesnyárasokból. Az elegyes telepítés előnyét nemcsak az irodalom — Erdészeti zsebkönyv = hangsúlyozza, hanem magam is többször tapasztaltam. Ahol a legtöbb fészkelő fajt találtam, ott elegyes volt az állo- mány. Az odúlakók megtelepedését azonban nem eredményezi, mert ahhoz — ahogy VERTSE írja —, hogy kialakuljon egy teljes erdei madarfauna, 30 —40 évig kell várni. Ezt a nemes nyáraknál soha nem érjük el, mert a vágásforduló 20 —25 év. A szukcessziót tehát derékban vágjuk el. Ezért aztán igazi és végle- ges megoldásnak az elegyes telepítés mellett a fészekodúk kifüggesztése kínál- kozik. Meggyőződésem, hogy í így elérhető a nemesnyárasok alacsony produk- ciójának növekedése és biológiai védelme is. Irodalom Balogh J. 1953.: A zoocönológia alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Balogh J. 1958.: Lebensgemeinschaften der Landtiere. Berlin. Horváth, L.: Communities of breeding birds in Hungary. Acta Zoologica. 2. 1956. Korodi-Gál J. 1960.: Adatok a barátcinke (Parus palustris) fiókáinak táplálkozásmennyi- ségi ismeretéhez. Vertebrata Hungarica. II. 2. Korodi- Gal, J. 1965.: Das Nahrungsverbrauch und sein Zusammenhang mit der Tagesak- tivität einiger Vögel. Zoologische Abhandlungen. 28. 4. Legany, A. 1967.: Vergleichende ornithologische Untersuchungen an den Altwassern entlang der Tisza. Tiscia. Szeged. 3. Legany A. 1968.: Erdöt elepitesek madártani jelentősége. Állattani közlemények. 55. 1—4. p. Legány, Li 1971.: Data to the ornithological conditions of the inundation area Tiszafüred— Kisköre. Tiscia. Szeged. 6. 1970—71. Legany A.: Adatok a felső-tiszai erdők madarvilagahoz. Kézirat. Madas A. 1956.: Erdészeti Kézikönyv. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Majer A. 1963.: Erdé- és termöhelytipusok útmutató növényei. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. Rekasi J. 1970.: Bromatolögiai és ökolögiai vizsgälatok Bäcsalmäs és környekenek vad- madarain, különös tekintettel egyes urbanizält madärfajokra. Doktori ertekezes. Kéz- irat. Turéek F.: Adatok az erdő madärpopuläciöjänak funkciójához a biocönolögia és erdögaz- dasag szempontjából. Aquila. 1948—51. 55—58. Turéek F.: A Duna melletti ligeterdők madárvilága tekintettel a madártani jelentőségére. Aquila. 1956—57. Vertse A.: Madártelepítési kísérletek 1950—1951. Aguila. 1948—51. Vertse A. 1955.: Madárvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. ral Ornithological Problems of Poplar-Plantation by Andras Legany Summary The author investigated a poplar-plantation near the village Tiszafüred from ornitholo- gical point of view. The chosen biotop was a characteristic one, its avifauna very poor. According to the author, this phenomenon is caused by the limited amount of nesting sites for birds. On this basis, an experiment was done with artificial nesting-boxs. The results were as expected; B-type (Great Tit size) nesting-box seemed to be very useful in this biotop. Aquila LXXVI—LX XVII. 1969—1970. VERGLEICHENDE UNTERSUCHUNGEN DER BRUTVERHALTNISSE DER DREI PORZANA-ARTEN IN UNGARN von László Vilmos Szabó Mein Untersuchungsgebeit, die Wiese von Csákvár, ist am östlichen Fusse des Vértes-Gebirges gelegen. Im Westen wird sie von der Schutthalde des Vértes, im Osten von niedrigen Lösshügeln eingesäumt. Sie ist der nördlicher, tiefster und feuchtester Teil des Beckens von Zámoly (Abb. 5.). In meiner Studie über ihre Vogelwelt (Szabö, 1963) habe ich meine Beobachtungen aus den Jahren 1959-1962 zusammengefasst. In der Zeit zwischen 1963 und 1967 unterzog ich die einzelnen Landschaftsteile einer noch gründlicheren Durchforschung, deren Ergebnis unter anderem die Klärung der Nistverhält- nisse der Sumpfhühner, sowie einige Beobachtungen über ihr Brüten ist. In vier Jahren habe ich insgesamt 64 Nester untersucht (Tab. 16.). 16. tablazat M egvizsgalt vizicsibefészkek Untersuchte Sumpfhuhn-N ester DR P. porzana P. pusilla P. parva | Ne 1964 11 wa = 11 1965 5 5 DA 10 1966 29 5 1 98 1967 15 ? ? 15 Összesen : 53 10 1 64 Das bevorzugteste Nist-Biotop der Sumpfhühner ist die sog. Csikvarsa (Biotop 1.). 5—600 m? in ihrer Mitte bilden ihren tiefsten Teil. Sie wird als Heumahd benützt, aber wegen ihrer Versumpfung werden in letzteren Jahren nur einzelne Randpartien gemäht. Die Viehherde wird hier nur nach der späten Mahd zur Weide gelassen, ansonsten ist das Gebiet ungestört. Während der vier Jahre habe ich hier 46 Sumpfhuhn-Nester durchforscht (Abb. 1.)' Das andere charakteristische Biotop ist eine beweidete Sumpfwiese, auf deren Sumpfried-Decke Bülten von Agrostis alba, Deschampsia caespitosa, sowie Flecke von Carex acutiformis zu sehen sind (Biotop 4.). In vier Jahren habe ich auf diesem Geländeteil 18 Nester gefunden. Während in der Csikvarsa alle drei einheimischen Arten brütend vorzufinden waren (1966), bin ich im letzte- ren Gebiet ausschliesslich Tüpfelsumpfhühnern begegnet. Die Sumpfhuhnnes- ter werden immer in charakteristischen Pflanzenverbänden gebaut (Abb. 6.). Die durchschnittliche Entfernung der Nester voneinander beträgt 30 —50 m. 73 74 Q Füz-nydrfa sor Weiden- und Pappel-Allee 5. ábra. A Csikvarsdban talált viziesibefeszkek. 1. P. porzana, 2. P. pusilla, 3. P. par- va, 4. Meghiüsult költés Abbildung 5. In der Cstkvarsa gefundene Sumpfhuhn-Nester. 1. P. porzana, 2. P. pusil- la, 3. P. parva, 4. Ein Versuch zum N estbau Selbstverständlich entsteht die volle nistende Vogelgemeinschaft durch das Hinzukommen anderer Arten. Die nistenden Vogelgemeinschaften richten sich nach den Pflanzenverbän- den. In meiner Studie will ich daher zuerst die Pflanzenverbände der in der Csikvarsa entstandenen Sumpfwiese kennzeichnen (I.), sodann nehme ich zeitfolgegemäss die beobachteten Nester des Tüpfel-, (IL), des Zwerg- (IIL.) und des kleinen Sumpfhuhnes (IV.) vor und gebe auf Grund meiner Tagebuch- notizen ihre nidobiologischen Angaben bekannt. Des weiteren fasse ich, die unterschiedlichen Charakterzüge hervorhebend, die Eigenheiten im Nisten und Brüten der drei Arten zusammen (V.) und schalte eine kurze Übersicht über die weiteren Nistteilnehmer ein (VI.). Schliesslich will ich Naturschutz- probleme aufwerfen. I. Die Pflanzenverbände der Csikvarsa Das Gebiet ist von Frühjahr bis Sommeranfang, in nassen Jahren auch späterhin stets mit einer seichten, 10 —20—30 cm hohen Wasserschicht über- flutet. Vom Nagyärok ausgehend finden wir als erstes einen schmalen Streifen Festucetum pseudovinae-Rasen mit Puszta-Charakter, welcher selbst bei Hoch- wasser nicht unter Wasser steht. Weiter hinein zu folgen einander, dem Wasser- stand entsprechend, die Zonen der weiteren Pflanzensukzessionen. Der Zwerg- bestand des Carex distans bildet einen äusserst niedrigen, bültenartigen Ver- band in den kaum einige cm tiefen Wasserlachen. Am bezeichnendsten ist hier der niedrige, dichte Bestand des Sumpfrietes (Eleocharis palustris), welcher ausgedehnte dunkelgrüne Teppiche im hier schon tieferen, ca. 10 cm hohen Wasser bildet. In diesem Verband erscheint das Sumpfrispengras ( Agrostis alba), die massenhafte, charakteristische Grasart der Wiese; sein ausgedehnte- rer Bestand bleibt lange Zeit unter Wasser und entwickelt sich langsam, bildet aber auf den Bülten einen sehr charakteristischen, seidigen, mattgrünen Schopf. Oft formen auch die verrotteten Grashalme des vergangenen Jahres bezeichnende kleine Hütten auf der Plattform der wurmdurchwühlten Bülten. In seiner späten Blütezeit entwickelt es eine niedrige, rötliche Rispe und wird von der Mähern treffend als Fuchsschwanzgras bezeichnet. Der mit Sumpfris- pengrasbülten bestreute Sumpfrietverband ist der charakteristischeste Nist- platz des Tüpfelsumpfhuhnes. Im Frühjahrsaspekt hebt sich die Kleinblüten- schwarzwurzel (Scorzonera parviflora), die bezeichnende Pflanze der tiefländi- schen Natronsümpfe, mit den Massen ihrer gelben Blütennester, später ihrer weissen Schöpfe aus dem dunkelgrünen Bestand des Sumpfrietes und dem blassgrünen des Sumpfrispengrases hervor. Am Rande der Bülten sind die, den vorigen ähnelnden, aber niedrigeren gelben Blütennester des Taraxacum offieinale var. uliginosum zu sehen. Noch mehr fallen einem im Monate Mai die rosafarbenen Blüten des Orchis palustris auf. Später dann die mit ihrem hohen, stechenden Stengel weit sich aus dem Moor hervorhebende Kratzdistel (Cirsi- 75 ADADSD UOR 9801 yy op [nv souyny {dung sap ossvupmyuoasen aq ‘9 Sunpuqqy ‘(psoubyn 01419) -saS) nfy.ınfmphu 107 ‘GI *(vunquowanusaqny snz907douaoyas) DADY ayızs "FI "(miyofusnbun nydhiz, ) fupyphbyjeaajhiuaysoy "ST *(svunuw “uo, smnubnig) PON "SI “(sywuaffo vonyyy) (pahmunzıa ) “pe 180040 "TT "(Pyausıp raw) sps 8040879 "OT *(suusofynan xoump) spshupasog "6 ‘(SNUDIO WNLIPUOLLT ) aliadmiouni,g “8 *(sunIsip sami) SPS YAY * 4‘ (punaopnasd nonqsa,g ) ZSIYUASIYN "9 ‘SNUIPUDW SnUI0I80MOg) SDS 122$ "e ‘nsopdsano nisdumyosag) vznqpas sadahin "p ‘(sisuamid snunvado]p) nszpdjasoa may "8 "(0919 s1so0sby) upddız soyomın T; "a "(sesnyod 8140900] ay ) vypyjasy "I (99 IL 1 SUT | E BEE TARE NTT At ZAHN | SR} |\ À was | pars p UU ITTY In BZ) we, VIII] (Te MD | “01 4) , ( X \ )) /À fi ] D | i ie Ho N A ; \ \ J NT À N coût wi A N \ | \ 19 ae | "RR | I RIE. 3 ; 14 7 a I i 7, | I NV AY 4 ! | ! aor | i <-> «x [51 DAJDd d oDjjisnd dg DUDZIOA DUDZIOH G96T “vsumayis) UL 1UPaypSZ D Wfiuozsia asajeyzsaf YJagıssızıa F ‘exqe ‘9 76 um brachycephalum). Der Weiderich (Lythrum salicaria) der mit seinen rosafar- benen Blüten fleckenartig die ganze Wiese bedeckt, deutet schon auf den Spätsommeraspekt hin. Mittlerweile breiten die niedrigen gelben Blütennester des Alant (Inula britannica), schliesslich die Masse der kleinen rosigen Köpf- chen des kantigen Lauchs (Allium angulosum) ihren bunten Blumenteppich über dem Sumpf aus. Die im Herbst in immer grösseren Massen auftretende Strandsternblume (Aster pannonicus) weist auf Vernatronisierung des Bodens hin. An der Gestaltung der Bülten nimmt am Rande des mit Sumpfriet bestan- denen Sumpfes auch das Wiesenfuchsschwanzgrass ( Alopecurus pratensis) teil, welches auf den entfernteren, einigermassen erhöhten Stellen der Wiese eine gute Mahd bietet, aber viel seltener ist und nicht so weit ins tiefe Wasser vordringt, wie das Sumpfrispengras. Wenn wir weiterdringen, ändert sich das Bild der Pflanzengemeinschaft; das Wasser wird tiefer, reicht bis zu 20 em Höhe und ist besonders seit den letzten zwei Jahren stetigeren Charakters. Die Pflanzen der weiter oben geschilderten Verbände erscheinen nur einzelweise oder in kleinen Gruppen. Besonders beim Kreuzkanal deutet das Schmielgras (Deschampsia caespitosa) das schon tiefere Wasser an; seine gröberen, breiteren Blätter, seine hohen vertrockneten Rispen des vergangenen Jahres geben schon von weitem von ihren Bülten kund, von dem zweiten wichtigsten Nistplatz des Tüpfelsumpf- huhnes. Aus ihren sich langsam entwickelnden Büscheln hebt sich erst zu Som- merende die hohe, bronzefarbene Rispe empor. Das tiefere Wasser andeutend finden wir sie an den mit Sumpfriet bestandenen Stellen fleckenweise, aber beim Kreuzkanal bereits zusammenhängendere Bestände bildend vor. Wenn wir weitergehen, so finden wir schon Wassertiefen von 20 —30 cm. Charakteristisch sind hier die Sumpfsegge (Carex acutiformis) und die zweizei- lige Segge (Carex disticha). Durch die stärkeren Niederschläge der letzteren Jahre und die weitere Entwicklung stagnierender Gewässer hat sich besonders die Sumpfsegge bedeutend vermehrt. Entlang der versumpften Abflussgräben, an tieferen Stellen des Geländes bilden sie charakteristische runde Flekken und dringt auch ins Schilf hinein. Ihre verrotteten Bülten bieten dem Tüpfel- sumpfhuhn den dritten charakteristischen Nitsplatz. Die zweizeilige Segge, obzwar sie eines genug dichten Bestandes ist, bildet keine guten Bülten und ist daher zum Nisten ungeeignet. Immer mehr und mehr verbreitet sich auch der Bestand des Bolboschoenus maritimus. An dieser Stelle des tieferen Wassers sind auch die Stauden des Eibisch (Althaea officinalis) mit ihren emporragen- den verhölzernden Stengeln und weisslich flaumhaarigen Blättern zu sehen; auf seinen, mit dem Sumpfrispengras gemeinschaftlich herangebildeten Bülten habe ich die meisten Nester des Zwergsumpfhuhnes gefunden. Auf den kleinen Lichtungen des tieferen Wassers ragen die Binsen (Schoenoplectus tabernaemon- tani et litoralis), Blumenbinsen (Butomus umbellatus), Rohrkolben (Typha angustifolia et latifolia) und die Wasserschwertlilien (Iris pseudacorus) empor, der freie Wasserspigel aber ist mit den schneeweissen Blütchen des Wasser- hahnenfusses ( Ranunculus aquaticus) besät. Um die Bülten herum prangen Scu- tellaria hastifloria, Lycopus, Mentha, nach Rückgang des Wassers bedeckt Lysi- machia numularia den feuchten Boden, und das nässliche Moor ist mit einem grünen Flaum überzogen. An der tiefsten Stelle des Geländes ist ein stetig sich verdichtendes und immer grössere Gebietsteile bedeckendes Röhricht (Phragmitetum) entstanden; vor einigen Jahren gab es hier bloss einzelne Rohrstengel, heute aber sind die 77 alten Pflanzenverbände kaum mehr zu erkennen, so sehr unterdrückt das Schilf alles. An den verschlammten Seitengräben drängen sich die bald dichte- ren, bald schüttereren Bestände des Sumpfrispengrases, des Schmielgrases und vor allem der beiden Seggenarten vor. Wo das Schilf sich noch nicht verdichtet hat und nur stellenweise unwüchsige Stengel zu sehen sind, dort leiden die Pflanzenverbände nicht, im Gegenteil, sie gestalten sich abwechs- lungsreicher. Bis hierher dringt das Zwergsumpfhuhn vor. Ganz zuinnerst hat das bis zu einer gewissen Tiefe gelangte und auf diesem Niveau verbleibende Wasser, sowie die Verschilfung dem Kleinen Sumpfhuhn Gelegenheiten zur Ansiedelung geschaffen. Nach Osten zu erhöht sich das Gelände wieder und wenn wir am Rande des mit Segge überwachsenen Gebietes aus den seichten Wassern des Sumpfrietes heraustreten, so gelangen wir an eine mit Elfengras (Seslerietum uliginosae) bestandene, austrocknende Moorwiese. Hienach steigt das Gelände wieder und im Eck des Csikvarsa breiten sich Mahden mit hochgewachsenem Raygras (Arrhenatheretalia) aus. Neben dem östlichen Entwässerungsgraben befindet sich aber wieder eine tiefer gelegene Sumpfwiese. Auf dem saueren, besser ausgelaugten, kaum natronisierenden Boden sehen wir hier vereinzelte Ginsterbüsche ( Salix cinerea), Bülten mit hohem Seggengras (Caricetum elatae), Dotterblumen (Caltha palustris) und Wollgras (Eryophorum angustifolium et latifolium). Die beschriebenen Pflanzenverbände weisen einen typischen Tiefebene- Charakter auf, setzt sich ja die Ungarische Tiefebene in der Mezöfölder Särret fort, in deren nördlichstem Teil wir uns hier befinden. Nebst den erwähnten kontinentalen Arten der Tiefebene sind auch die Reliktumflecke von [ris spuria hier in der Csikvarsa vorzufinden. Die Sesleria ulginiosa hingegen weist schon auf die weit westlicher gelegenen transdanubischen Wiesen hin. Die charakteristische Sumpfwiese der Csikvarsa zwischen dem Lössplateau und dem Nagyärok ist eine wichtige Reliktumstätte. Der einstige, sogenannte Forna-er See, der mit dem Velence-er See zu gleicher Zeit entstanden ist, hat seinerzeit das Gebiet des heutigen Zämoly-er Beckens bedeckt. Der tiefste Teil dieses Forna-er Sees war hier; ein Hüter der infolge der Austrocknung nacheinander entstandenen und sich gegenseitig ablösenden Pflanzensukzes- sionen. Er bedeutet den letzten Aufzug der Auffüllung des einstigen Sees. Mit dem reichen Vogelleben, welches sich auf ihm entwickelt hat, verdient er den weitgehendsten Schutz. Mit Hinsicht auf das Nisten der Vögel müsste man sich nebst Prüfung der Pflanzenverbände auch mit dem Entstehen und der Entwicklung der Bülten befassen. Davon wissen wir leider noch recht wenig. Das Emporkommen der Bülte aus dem Wasserboden ist der Tätigkeit der Würmer, in erster Linie vermutlich der Regenwürmer zuzuschreiben; die Schermaus trägt auch das ihrige bei. Welche Pflanzengattungen sich dann dort festsetzen, das hängt vom jeweiligen Wasserstand, vom Rhythmus der Überflutung und Austrocknung ab. In trockeneren Perioden sind es die Ameisen, die sich an der Arbeit beteili- gen und die Bülten in beträchtliche Höhe emporheben. Auch der Maulwurf hilft mit. Vom Kolbenrohr angefangen bis zum trockenen Festucetumrasen sind es das Schilf, die Binse, die Segge, fast alle Wasser-, Sumpf- und Wiesen- pflanzen, die dort Verbände bilden und mit ihrem Leben und Absterben zum Bau der Bülte beitragen. Das Weiden und hauptsächlich der Viehtritt degradie- ren wohl die Bülten, doch sie vernichten dieselben nicht, im Gegenteil, sie 78 festigen und dichten sie, nebstbei vertiefen sie die Senken. Die mechanisierte Mahd hingegen ist ihr Feind und Bulldozers sind daran das einzuebnen, was die Natur geformt hat: die Nistplätze der Sumpfwiesen-Vogel- welt. Die Gesetzmässig- keit der Nistverhält- nisse der Sumpfhüh- ner, der Pflanzenver- bände und Bültenfor- men ist aus der Skizze Abb. 7. zu ersehen. Das Erforschen der Zusammenhänge zwi- schen den Pflanzenver- bänden und den nis- tenden Vogelgesell- schaften bedarf noch ungemein vieler Ar- beit. Der Ornithologe, der die Biotope der nistenden Vögel unter- sucht, hat selbstver- ständlich in weiterem Sinne mit den Katego- rien der Botaniker und Pflanzencönologen umzugehen. Wir kön- nen von den Vögeln nicht erwarten, dass sie genau den immer feiner und feiner sich bindenden und lösen- den Phytocönosen fol- gen.Die Botaniker kön- nen diese Arbeit nicht anstatt unser erledi- 7. ábra. Feszektipusok. a) P. porzana, b) P. pusil- lac, ) P. parva Abbildung 7. Nest-Formen 79 gen, sie richten sich nach anderen Gesichtspunkten. Wir haben jene charakte- ristischen Biotope und Pflanzenformationen zu finden, an welche das Leben der Vögel zwanggemäss gebunden ist. Zum Teil den botanischen Wortschatz her- anziehend, müssen wır die ornithobotanische Terminologie ausgestalten! Aus der dominierenden Pflanzenformation und der dominierenden nistenden Vogel- art würde der Name der nistenden Vogelgemeinschaft (ornithocönosis) entste- hen, welchen wir gemeinsam und eindeutig gebrauchen würden! Ich habe Ver- trauen dazu, dass die auf verschiedenen Gebieten geleistete gleiche Arbeit nicht unnütz ist, vielmehr dass mit ihrer Hilfe die Terminologie unserer nistenden, sodann der sich ernährenden Vogelgemeinschaften stufenweise zu entwickeln sein wird. Wir dürfen aber niemals vergessen, dass nicht die Terminologie, sondern deren Inhalt das wichtige ist! II. Das Tüpfelsumpfhuhn (Porzana porzana) Ich habe das Tiipfelsumpfhuhn auf der Wiese bis zum Jahre 1964 als regel- mässigen Durchzügler gekannt. Obzwar ich sein Nisten vermutete, gelang es mir Jahre hindurch nicht sein Nest zu finden. Im April 1964 habe ich des Abends wiederholt seinen charakteristischen Pfiff vernommen und bald darauf war das erste Gelege bestätigt. Dieses Gebiet wird stets beweidet, aber zur Brutzeit ist das Vieh noch nicht auf diesem mit Bülten bestandenen Teil zur Weide getrieben. Biotop. Degradierte Schmielgras- und Sumpfseggebülten. Trocknet im Sommer regelmässig vollkommen aus. Das Vieh tritt zwischen die Bülten, wodurch dieselben gedichtet, die Senken aber vertieft werden. Auch Carex acutiformis formt an manchen Stellen Bülten, anderswo gesellt es sich zum Schmielgras. Nach der Untersuchung von 53 Nester wollen wir nun die mit dem Brüten des Tüpfelsumpfhuhnes zusammenhängenden Fragen erörtern. Das Besetzen der Nistterritorien und die Ausbildung der Nistgemeinschaften Populationsdichte Aus der Zahl der in vier Jahren duchforschten Gelege können wir ersehen, dass auf der Csakvär-er Wiese eine dichte Population des Tüpfelsumpfhuhnes heimisch ist. Ich habe in dem sogenannten Csikvarsa-Teil 35 und diesseits des Nagyärok (Grossen Grabens) 18 Nester gefunden. Meine Untersuchungen konzentrierte ich auf diese beiden Gebiete. Die erste Frage, die sich aufdrängt: hat dieser Vogel vorher hier gebrütet ? Ich habe ihn nämlich in den Jahren 1960 —63 hier umsonst gesucht. Grund dessen mag wohl sein, dass ich mich damals der gründlicheren Durchforschung der Gebiete Ülőkút (Biotop 2.) und Nagytórét (Biotop 3.) widmete. In dem übermässig dichten Caricetum elatae Bültenbestand waren hier weder die äusserst geschlossenen, verrotteten Seggen, noch ihre abgebrannten, gemähten Flecke zum Nisten geeignet. Die Csikvarsa aber war damals viel zu trocken, ich habe ja dort, wo heute ein Sumpf ist, Nester des Regenbrachvogels und der Grosstrappe gefunden! Das Sumpfhuhn wird wahrscheinlich doch gebrütet haben, wenn auch in sehr geringer Zahl, soweit die damals viel schwächeren Überflutungen ihm ent- 80 sprechende Nistgelegenheiten auf vereinzelten Punkten der Wiese bieten konn- ten. Die folgende Frage: wieviel Paare zählt die Population, wie verteilt sie sich, wann und wo schreitet sie an den Nistbau heran ? Die Zahl der mit ziemlich ae Arbeit gefundenen Nester zeigt im allgemeinen auch die Zahl der nistenden Jaare an. Da weiters die Porzana porzana 3 in den Monaten April und Mai, ja auch Juni, besonders abends und frühmorgens ihren charakteristischen Ruf hören lassen, kann auch die Anzahl der Reviere, ja sogar die der nistenden Vögel annäherend bestimmt werden. Vorsichtig geschätzt können wir die Zahl der nistenden Sumpfhühner im Jahre 1964 mit 15 —20, 1965 mit 10 —15, 1966 mit 25—30, und im Jahre 1967 mit 20 —25 angeben. Wenn ich es mit vollkommen exakten Beobachtungen zu bezeugen auch nicht in der Lage bin, so kann es doch mit Bestimmtheit angenommen werden, dass die lokalen Nistenden — zumindest die älteren Paare — in der zweiten Hälfte des Monats März ankommen. Hierauf lassen die frühen Gelege schliessen (die 9? fangen schon anfangs April mit dem Eierlegen an!). Zu dieser Zeit aber sind die nördlichen Vögel noch im vollen Zuge. . Der W asserspiegel der Csäkvärer Wiese dient ziehenden Wasser- und Sumpfvögeln im Vorfrühling als wichtiger Rast- platz und Wegweiser; er liegt auf dem Wege der beiden grossen Zugstrassen Sárvár —Sarrét — Velence- er See bzw. Kis-Balaton — Balaton —Särrét (SW — NO.) In der NO-Ecke der Wiese rufen sie im Monat März allabendlich so- zusagen ununterbrochen und ziehen dann während der Nacht ihres Weges. Teils infolge der anziehenden Wirkung des Biotops, teils ihrem Gasellig- keitstriebe folgend besetzen zu dieser zeit die heimischen Paare schon ihre Revie- re. Mit den übrigen Sumpfvögeln, wie Kiebitz, Rotschenkel, Uferschnepfe, Be- kassine, Stockente teilen sie dann die Bülten untereinander auf. Ich trachtete auf meinen beiden Hauptforschungsgebieten auch die Gründe der von Jahr zu Jahr erfolgenden Fluktuationen der Populationen ausfindig zu machen. Das Biotop diesseits des Grossen Grabens hat eine gleichmässig steigende Tendenz (Tabelle 7). Während der vier Jahre hat das Wasser immer grôssere Gebiete für 17. tablazat Viziesibefeszkek helye Platzierung der Sumpfhuhn-N ester ber P. porzana P. pusilla P. parva en Agrostis alba 22 1 + 5 (Alth) l (Phragm.) 29 Desch. caesp. 14 2 e — 16 Carex acutif. 10 — — 10 Carex dist. 4 2 — 6 Alopec. prat. 2 - — Carex vulp. 1 — — 1 Összesen 53 10 1 64 Zusammen immer längere Zeit überflutet. Im Jahre 1965 haben noch die kleinen runden Sumpfseggenflecke dominiert, in den letzten zwei Jahren hingegen sind es die aus dem weitausgedehnten offenen Sumpfrietbestand hervorstehenden Gras- bülten. In der Csikvarsa ist die „Entwicklung” verwickelter. Die Daten der 6 Aquila 1969/70, 81 vier Jahre vergleichend (Abb. 5.) können wir folgendes feststellen: Im Jahre 1964 — welches ein normales, eher trockenes Jahr war — haben sich die Sumpfhühner in der Nähe des Keresztärok (Kreuzgrabens) in dem Deschamp- sia-Bültenbestand mit tieferem Wasser zusammengeschlossen. Weiter nördlich ist zu gleicher Zeit der verhältnismässig trockene Teil inder Nähe der Weiden- und Pappel- Allee noch leer! 1965 war der gemähte südliche Teil zum Nisten ungeeignet, aber der nördliche Teil war versumpft — und hier fanden sie ent- sprechende Nistplätze. 1966 schreitet die Überflutung fort. Das Sumpfriet-Moor erreicht schon fast die Weiden — Pappel-Allee. Der Mittelteil des Gebietes, wo die Verschilfung ihren Anfang nimmt, wird gemieden. 1967: im Hochwasser hat das seit zwei Jahren ungemähte Pflanzentum eine bedeutende Veränderung erfahren, die starke Verschilfung des Mittelteiles und die im tiefen Wasser stehenden verrotteten Sumpfseggen schieben die wenigen Nester in die Ränder hinaus. Die zu Lasten der Grasbülten erfolgte arge Verschilfung und die steigende Verbreitung der Segge haben das Nisten ungünstig beeinflusst. Zur selben Zeit aber war das Gebiet diesseits des Grossen Grabens sehr günstig, wo gemeinschaftlich mit den Sumpfhühnern eine dichte, reiche Sumpfvogel- gesellschaft brütete. Gleichzeitig kann eine bedeutende Ausdehnung des Brut- gebietes festgestellt werden. Besonders der günstige, andauernd hohe Wasser- stand der letzten zwei Jahre war der Grurd, dass aus der Mähwiese eine Sumpf- wiese geworden ist. In dem sogenannten Csikvarsa-sarok (1.) (Csikvarsa- -Eck), wie auch in den Wasserlachen und Dotterblumenbülten der ,,Olesek” (5.) habe ich zur Brunftzeit den Ruf des Sumpfhuhnes gehört. Jenseits des Grossen Grabens fand ich auf der Nagytöret (3.) (Grosse Teichwiese) ein verlegtes Ei. Südlich des Keresztcsatorna (Kreuzkanals), auf den überfluteten Mahden der Fornaer Wiese (7), wo grosse Seggenflecke im Entstehen sind und die Verschilfung im Gang ist, habe ich sie ebenfalls rufen hören und sie auch öfters aufgescheucht. Die Ursachen der Entwicklung der Nistplätze, die Möglich- keiten ihrer Erhaltung und Bewahrung werde ich im Schlussteil eingehender behandeln. In der Wertung der Populationsschwankungen müssen selbstver- ständlich die jährlichen invasionsartigen Fluktuationen des Zuges in Betracht gezogen werden, die grosse Verlustziffer der frühzeitig ziehenden Tüpfelsumpf- hühner ist ja allgemein bekannt. Schliesslich können wir auch eine gewisse „saugende” Wirkung des Biotops voraussetzen, besonders bei den jungen, erschöpften, späten Durchzüglern. Nistplatz e Aus dem Vorigen haben wir ersehen, dass das Sumpfhuhn die dichte Bülten bildenden, verrotteten, hochgewachsenen Seggengemeinschaften (Caricetum elatae) nicht liebt, sondern die offeneren, lockereren Übergangs- Pflanzen- verbände bevorzugt, in erster Linie also die zwischen den Mähdern und den Moorwiesen stehenden Sumpfwiesen ( Agrostion albae). Sowohl in den Alfölder, wie auch in den transdanubischen Typs findet es die entsprechenden, zum Nisten geeigneten Bülten. Sein engerer Nistplatz sind also die Sumpfriet- Sumpfwiesen und die aus Büscheln von Agrostis alba, Deschampsia caespitosa, Carex acutiformis und disticha, endlich Alopecurus pratensis gebildeten Bülten. Es kommt oft vor, dass eine dieser Arten die Bülte bildet, in der Regel sind es aber mehrere, unter Heranziehung anderer, auf der Sumpfwiese vorkommen- 82 der Pflanzen. Auf Grund meiner Beobachtungen habe ich folgende Häufig- keits-Reihenfolge festgestellt: die meist frequentierte ist die Agrostis alba- Bülte, ziemlich häufig die Deschampsia caespitosa, beliebt ist der entsprechende Carex acutiformis-Fleck, seltener werden Carex disticha und Alopecurus praten- sis benützt und in einem Falle kam Carex vulpina vor (Tabelle 17). Es werden zumindest teilweise verrottete Bülten gewählt, aber die später nistenden nehmen auch mit den frisch grünenden vorlieb. In den degradierten, vom Vieh durchstreiften Bülten-Beständen nisten sie auch gern, weil sie in den Senken leicht verkehren können. Sie geben sich auch mit dem niedersten Wasserstand zufrieden, während des Nistens mag das Nest auch aufs trockene kommen. Das tiefe Wasser und das dicht schliessende Röhricht meiden sie, sie siedeln sich auf Sumpfwiesen mit höchstens einigen unwiichsigen Schilfrohrstengeln an. Es bezeugt ihren Gesellschaft-suchenden Sinn, dass neben der typischen Nestentfernung von 30 —50 m in einigen Fällen die Distanz zwischen den Nestern kaum 10—15 m betrug. Das Territorium wird von den pfeifenden Männchen gehalten, trotzdem konnte ich aber in drei Fällen Zusammenbrut feststellen. Die leer befundenen Nester waren entweder alte, oder haben sich als im Stich gelassene Anfänge bewiesen; Rast- oder Spielnester, wie sie bei Bläss- oder Teichhühnern vorkommen, habe ich nich beobachtet. Einzelne Paare, entsprechende Bülten findend, können von der Gemeinschaft abgeson- dert, auch verstreut nisten. N estbanı Die Paare wählen sich Ende März oder Anfang April die entsprechende Bülte und schreiten an den Nestbau. Es ist mir nicht gelungen den Vorgang des Bauens selbst zu beobachten, aber die Untersuchung des Nestmaterials wirft auf so manches ein Licht. Auf der Plattform der Bülte scharren sie zwischen den Gras-, bzw. Seggenblättern eine Nestgrube aus, die sie dann gewöhnlich mit breiteren, verrotteten Seggenblättern und dünnen Grashalmen ausfüttern. Der untere Teil des Nestes reicht meistens bis zur Wasserfläche hinunter und wird im Laufe des Brütens zu einer moderrden, kotigen Masse. Das Nestmaterial liefern hauptsächlich die Grasarten der Sumpfwiese Agrostis alba, Deschampsia caespitosa, Alopecurus pratensis), bezeichnend sind aber auch die Blätter von Carex acutiformis und disticha; auch der dünne Stengel von Eleocharis palustris kommt vor. Es wird fast ausnahmslos trockenes, verrottetes Pflanzentum benützt. Von den Pflanzenverbänden der nächsten Umgebung abhängig habe ich Nester gefunden, die reın aus Grashalmen, solche die nur aus Seggen, meistens aber solche, die aus beidem gebaut waren. Der Nestgrund bestand gewöhnlich aus breiteren Seggenblättern, unmittelbar unter die Eier kommt aber feineres Material zu liegen, dünnere Seggenblätter, Grashalme oder feinste Sumpfrietstengel. Der Durchmesser des Nestes beträgt durchschnittlich 12—14 cm; eine ausgesprochene Nestschale gibt es eigentlich nicht, im Laufe des Brütens und zufolge des feineren Futtermaterials entsteht aber ein 8 —10 cm messender schalenartig vertiefter Mittelteil. Die Dicke der Nestwand kann von der Festigkeit der Bülte und vom Wasserstand abhängig 5 —10, bis zu 20 cm betragen. Am gewöhnlichsten ist eine dem Durchmesser entsprechende Dicke. Ich habe es öfters beobachtet, dass das Nestmaterial zur Zeit, wenn die ersten Eier gelegt werden, noch recht dürftig ist, das Nest ist locker, seine Dicke kann schlechthin nicht festgestellt werden; später dann, knapp vor dem 6* 83 Britten, wird es verbessert. Das volle Gelege ist schon im sorgsam errichteten Nest zu finden. Ich halte es für wahrscheinlich, dass das Nest bei andauerndem Regen oder Überschwemmungen stets erhöht wird. Der brütende Vogel verfertigt aus den über das Nest gebeugten Gräsern und Seggenblättern ein Schutzzelt. Nicht selten sird solche Zelte, die sich aus vom Wind gebcgenen Blättern bilden, die Spitzen der während des Brütens wachsenden frischen grünen Blätter werden aber vom brütenden Vogel stets ins Nest hineingezerrt, so dass sich das Zelt immer mehr schliesst. Das geübte Auge erkennt das auf diese Art verborgene Nest an dieser sehr bezeichnenden Hütte. Das Zelt kann ganz verrottet oder auch ganz grün sein, meistens ist es aber beides. Mit dem Fortschreiten des Brütens bildet sich am Nest immer mehr eine Öffnung, welche meistens nach S, SO oder auch NO gerichtet ist. Die Ursache der in diesem Sinne gewählten Richtungen ist der sehr oft auftretende W—NW- Wind, der auch schon die verrotteten Grasbüschel und Seggen nach 0 —SO drängt. Der Zelteinstieg ist auf diese Art nicht nur gegen diese Winde geschützt, seine Richtung ist auch aus dem Grurde gut gewählt, dass in den frühen Morgenstunden der angenehme Sonnenschein, später aber, während der Tageshitze der Schatten zur Geltung kommt. In der warmen Richtung S, der warmen und windigen W und der kalten N-Richtung lagen kaum einige Zugangsöffnurgen, am häufigsten war die Richturg O vertreten. Es fällt übrigens der, den Lebensrhythmus regelnden aufgehenden Sonne im Leben der Vögel eine wichtige Rolle zu. Aus dem Wasser führt ein Aufstieg zum Nest hinauf; dieser bildet sich während des Kommens und Gehens, des Nestmaterial- schleppens und der Ablösung der brütenden Gatten durch das fallergelassene und heruntergerutschte Nestmaterial und wird oft zur richtigen Zugbrücke. Dies ist übrigens auch für die übrigen am Wasser brütenden Rallenarten bezeichnend. Gelege Ich habe 25 volle Gelege untersucht, miteingerechnet die zugrundegegan- genen und richtig ausgebrüteten Gelege, bei denen diese Umstände ein- 18. tablazat P. porzana első tojások lerakása Die ersten Eier der Tüpfelsumpfhuhn-Gelege Idő Par Idö Pär Zeit Paar Zeit Paar IVES 1 INVERTE 1 10. 1 20. 2 12: 2 23% 1 13. 1 We aa: 1 14. 2 de 2 15. 3 10. 2 16. 3 Wile 1 18. 3 Walks "sk, il Osszesen 27 Zusammen 84 wandfrei feststellbar waren. Am häufigsten war das Gelege von 11, dann das von 10 und schliesslich das von 12 Eiern. Die Gelege von 8-9 Eiern waren entweder Nachgelege, cder erste Bruten junger Paare, endlich, wie dies durch meine Beobachtung im Monat Juli bestätigt ist, aus zweiter Brut stammende Gelege. Drei grössere Gelege u. zw. 2 zu 13, und 1 zu 14 Eiern haben sich laut der Ù ntersuchurg von LÁSZLÓ MATÉ, bzw. in einem Fall durch meine Beobach- turg als Zusammenbruten erwiesen (10 + 3, 12 + 1, 12 + 2)! Das normale volle Gelege des Tiipfelsumpfhuhnes beläuft sich daher auf 10 — 12 (Tabelle 18.). Die 8, vier bis sieben Eier enthaltenden Gelege aus den von MARTON NEMETH registrierten 33 heimischen Gelegen sind meines Erachtens nach unvollständige, unordentlic he Nachbruten. Somit sird auf Grund der an als voll- ständig zu bezeichrenden Gelegen (7/12, 3/11, 6/10, 6/9, 3/8) die Gelege zu 12 Eiern die häufigsten, sodann folgen die 10-er, und 9-er Ge lege. Sonach besteht das normale Gelege aus 9—12 Eiern. Zum Vergleich gebe ich die Daten eines Geleges auf Grund der von LAszLö MATS (in litt.) vorgenommenen Messungen bekannt: Nest Nr. 13. 133,0. x. 23,6 mm 6. 32,0 x 24,0 mm Pes 240 mm 1. 32,4 X 23,8 mm Ses 243. mM 8, 31:5, Kae, mm 133,0, 324.2 mm 9) 33:07 724.3 mm blogs x 24.5 mm 102.328 24,3 mm 10#33:60,x "23.0 mm Beschreitung der Eier. ,,Grandton: Cremefarben mit violettgrauen Flecken, rotlichbraunen Spritzern urd Punkten. In den Eiern weicne Embryonen, eines der Eier faul.” Bei den von mir untersuchten Gelegen l:abe ich vier Grurdtöne der Eierfarbe gefur.den, die für das betreffer de Geiege bezeichnend waren, u. zw. Knochenweiss, Cremefarben, lichtes Drapp! raun, dunkleres Haselnussbraun. Die lichte Grurdfarbe ist die häufigere. Mit grossen röt- lichbraunen Flecken gezeichnete Eier habe ich selten angetroffen. Meine Beobachtungen bezüglich der Grössen- und Färbungsreihenfolge der Eier: die ersten Eier sind im allgemeiren grösser, einem auffallend grossen Ei folgt ein verhältnismässig kleines; es gab aber auch Fälle, wo das erste Ei das kleinste war. Gewöhnlich sind die grösseren lichter, die kleineren dunkler. Dessen Grund mag sein, dass auf eine kleinere Fläche die gleiche Farbenmenge kommt. Ich selbst habe keine Messurgen vorgenommen. Zum Vergleich mit den anderen zwei Sumpfhuhnarten führe ich auf Grund der Literatur die wichti- geren Masse an: Eiermass (auf Grund 100 vorgenommener Messungen) (JOUR- DAIN) 33,62 x 24,57. Gewicht des Eies: (SCHÖWETTER) 10,9 g. Gewicht der Eierschale (REY) 0,806 g. Das Brüten Das Tüpfelsumpfhuhn ist eines der am frühesten brütenden Vögel der Sumpfwiese. Bei giinstigem Wetter legt es schon in den ersten Tagen des Monats April seine ersten Eier. Auf Grund von 28 beobachteten Gelegen, 89 19. tablazat A Porzana porzana populáció évek szerinti megoszlása a Csakvari réten Die Verteilung der Tüpfelsumpfhuhn-Population während der Jahre 1964—1967 4 1 1 2 Talält fészkek szäma Anzahl der gefund. Nester A réten feszkelö pärok È + ae ae = = ARSA száma NATE PER A Zahl der auf der Wiese Év Nagy árkon DE n A Csikvarsaban Összesen brütenden Paare Jahr Diesseits des In der Csikvarsa Zusammen Grossen Grabens 1964 | 10 ll 15—20 1965 a 5 8 10-15 1966 5 14 19 25—30 1967 9 6 15 20—25 mehreremale rückfolgernd ergibt sich folgendes Bild (Tabelle 19.). Das Briiten nimmt in seiner Hauptmasse also Mitte April seinen Anfang und zieht sich dann ziemlich lang hin. Diese Verschiebung wird wahrscheinlich durch die jüngeren Paare, möglicherweise durch Nachbruten verursacht. Eier werden jeden Tag gelegt, nur in sehr seltenen Fällen habe ich hievon Ausnahmen erfahren. Die vollen Gelege sind zum Grossteil Ende April und Anfang Mai zu finden, seltener schon Mitte April, bzw. erst Ende Mai, etwas häufiger Mitte Mai. Das regelmässige Brüten fängt erst nach dem Legen des letzten Eies an, oder, wie ich das einigemale beobachtete, auch schon etwas früher. Auf jeden Fall muss aber angenommen werden, dass das © — zumindest während der Nacht — auch schon früher brütet, ansonsten wären ja die ver- schiedenen Termine des Ausschlüpfens der Jungen nicht erklärlich. Zu Anfang des Brütens wird der brütende Vcgel auf das nahende Geplätscher schon lange bevor man ans Nest herankommt, vom Nest heruntergelaufen und im Dickicht verschwunden sein. Ich habe öfters beobachtet, dass der Vogel nach einem kürzeren oder längeren Laufen, besonders in offenem, niedrigem Sumpfriet das Fliegen wählte und sich nach einem niedrigen Flug von etwa 50— 100 m wieder im Sumpf niederliess. Später dann, besonders gegen das Ende des Brütens läuft der Brutvogel erst bei Berührung des Zeltes vom Nest. Das verschiedent- liche Gebaren der einzelnen Paare zeigte sich auch hier, sie reagierten auf Störungen nicht in gleichem Masse. Ich konnte die Brutzeit bei drei Paaren einwandfrei bestimmen. Auf Grund dieses halte ich sie für kürzer als aus der Literatur bekannt. Vom Legen des letzten Eies gerechnet sind die ersten Jungen schon am 13. Tag (beim Nest Nr. 16), am 14. (Nest Nr. 9) und am 15 — 16. Tag (Nest Nr. 21) ausgeschlüpft! Die Brutzeit beträgt daher kaum mehr als 14 Tage! Das Ausschlüpfen aller Jungen zieht sich allerdings dahin, es kann auch 3—4 Tage dauern. Es ist schwer die Brutergebnisse klar zu überblicken. Doch meine Angaben allein sprechen schon eine deutliche Sprache. Von den 53 untersuchten Nestern hat sich nach Abzug der 5 unvollendeten, leeren, das Schicksal der verbleiben- den 48 Nester folgendermassen gestaltet: aus 25 Nestern sind die Jungen ausgeschlüpft, 19 gingen zugrunde, 4 wurden eingesammelt. Von den 25 Gele- gen sind bei 7 die Jungen wahrscheinlich (Eierschalenreste oder faules Ei), bei 18 ganz gewiss ausgeschlüpft. Aus den ca. 180 (200) Eiern sind 150 (170) Junge ausgeschlüpft, erstickt sind acht, faul waren 15. Im Ganzen fand ich 86 1 ungefähr acht Tage altes Junge umgekommen. Von den 19 zugrundegegange- nen Gelegen hat die Schermaus ( Arvicola terrestris) 13 auf dem Gewissen. Am Ende meiner Studie möchte ich mich damit noch länger befassen. Bei einem Gelege gab es vermutlich Fuchsschaden, bei fünfen ist der Grund unbekannt. Ich möchte hier erwähnen, dass LAszLö MATÉ, Nestor der ungarischen Oologen mit spezieller Erlaubnis des Naturschutzamtes als einziger in Ungarn sammelte. Im Jahre 1967 schloss auch er seine Sammlung ab, welche ins Ornithologische Institut kam. Die Brutergebnisse summierend kann festgestellt werden, dass, obzwar der Prozentsatz des Umkommens kein geringer war, die Vermehrung des Bestandes, die Nachbruten in Betracht gezogen, als gesichert erscheint. Die Jungen Nach ihrem Ausschlüpfen ducken sich die noch nassen Jungvögel unbeweg- lich zwischen den Eiern, die getrockneten verlassen aber alsbald das Nest. Der Brutvogel wird durch das einige Tage sich hinziehende volle Ausschlüpfen des ganzen Geleges und durch die verstreut piepsenden Jungen gestört. Da das Beobachten zu dieser Zeit den Brutvogel vermutlich noch mehr beunruhigt, ist die Feststellung der Tatsachen nicht ‘leicht. Durch eine meiner frühmorgens getätigten Beobac ‘htungen ist es erwiesen, dass die Jungen sich für die Nacht unter ihre Mutter verkriechen, es mag aber auch vorkommen, dass im Falle des ungestörten Verlaufes der Brut sie das Nest gar nicht verlassen, nur wenn sie alle ausgeschlupft und trocken sind, führt sie ihre Mutter weg. Die — hauptsächlich infolge einer Störung — verstreut herumirrenden Jungen wer- den von den besorgten Eltern mit lauten Lockrufen zusammengetrieben. Ich habe öfters den um das Nest rundherum laufenden, hastig quäkenden Altvogel, seltener beide Eltern beobachtet, währenddessen sich das noch nasse Dunen- junge im Nest duckte, andere, schon getrocknete, sich aber am Fusse der Bülte versteckten. Das unordentliche Ausbrüten der letzten Eier und wahr- scheinlich auch der Grossteil der erstickten Eier wird durch Störungen verur- sacht. Bei meinen Beobachtungen fiel es mir oft auf, wie besorgt einzelne Paare um ihre Jungen waren, andere hingegen schlichen lautlos fort und schienen sich nicht um ihre Jungen zu kümmern. Die Eierschalenreste werden in jedem Falle sorgsam weggeschafft. Das Dunenkleid der Jungen ist rein schwarz; ihr Schnabel ist in seiner Buntheit sehr charakteristisch: rot, weiss und schwarz; weit leuchtet das schneeweisse Korn auf der Kuppe des Oberschnabels. Die obere Schnabelwur- zel ist in roter Farbe leuchtend wachsartig überzogen, die des Unterschnabels hingegen ist okkerfarben. Die Nasenlöcher sind gelblich gerändert. Hierauf folgt die schwarze Farbe; an der unteren Schnabelhälfte ist hierin ein weisser Streifen, auf der oberen der erwähnte, weithin leuchtende weisse Fleck. Die Jungen laufen schnell im seichten Wasser und wenn es dazu kommt, schwimmen und tauchen sie gewandt. Einmal steckte ein Dunenjunges nur seinen Oberschnabel aus dem Wasser heraus und man konnte beobachten, wie es durch die Nasenlöcher atmete. Die in den Daunen gestaute Luft umhüllt sie einer silbernen Kugel gleich und schützt sie vor dem Durchnässen. Sie sind nicht nur im Schwimmen und Laufen Meister, sie können sich auch meister- haft verstecken; auf der Schattenseite, an den Fuss der Bülte gedrückt sind sie nicht zu entdecken. 87 III. Das Zwergsumpfhuhn (Porzana pusilla) Auf der Csäkvärer Sumpfwiese habe ich sein Nisten im Jahre 1965 zum ersten Male entdeckt; im tieferen Teil der Csikvarsa stiess ich auf sein Nest im 20-30 cm tiefen Wasser einer überfluteten Stelle neben einem kleinen, versumpften Abfuhrgraben. Ich habe in diesem Jahre vier Nester und eiren Nestanfang untersucht. Alle waren in Eibischsträuchern (Althaea officinalis), auf einer Agrostis alba-Bülte, nahe zur Wasseroberfläche angebracht. Auch weisse Malve, Wassermalve wird dieses Gewächs gennant, dessen Sträucher mit ihren weisslich-flaumigen Blättern und verholzten vorjährigen Stengeln schon von weitem auffallen. Seine Schösslinge kommen spät aus dem Wasser hervor, aber dann entwickeln sie sich rasch. Zur Blütezeit, Ende Juni, anfangs Juli hat die Staude eine Höhe von 60—80 cm erreicht. Die meisten dieser Sträucher ragen ohne einen Bültenansatz aus dem Wasser hervor, bei diesem oder jenem ist aber doch eine durch Wurmwühlungen entstandene Bülte zu sehen, die mit ihrem Gewirr von Agrostis alba-, Carex disticha- urd Carex acutiformis-Halmen vorzügliche Laubenmöglichkeiten zum Nisten bieten. Alle 4 Nester (1965) fard ich in solchen Sträuchern. Auf Grund der 6 bewohnten Nester, bzw. der 4 beobachteten Nistpaare kann ich bezüglich des Nistens und der Brutbiologie des Zwergsumpfhuhnes folgende Feststellungen machen. Nistplatz Ein immer unter Wasser stelerder tieferer Teil der Sumpfwiese, wo Bleo- charis und Agrostis alba schon in den Hintergrund treten und der Bestand an Bolboschoenus maritimus, dann Sumpf- und Zweizeiliger Segge im Wachsen begriffen ist; wo hie und da unwüclsiges Schilf steht und die Sträucher der Althaca officinalis zu finden sind: dies ist bezeichrend für den Biotop. Später ist dann hier die rosafarbene Masse des Weiderichs (Lithrum salicaria) vor- herrschend. Die geschlossenen Flecke der Carex acutiformis werden gemieden, doch der lockere, hie urd da mit Bülten besetzte Bestand’von Carex disticha ist ein charakteristischer Pflanzenverl and des Nistplatzes. (In einem späteren Abschnitt werde ich nach F. Curva die ehemaligen klassischen Nistplätze in der Ungarischen Tiefebene Ürbö, Kunszentmiklös — behandeln, wo das Zwergsumpfhuhn unter ls Sumpfflora, vorwiegerd in den Sträu- chern von Euphorbia palustris nistend vorgefunden wurde.) Im Jahre. 1965 waren die Nester ohne Ausnahme in Althaca-Sträucher eingebaut, besonders in solche, in deren Mitte die mit Agrostis alba überzogenen Wurmwühlungen eine primitive Bülte bildeten. Seltener wurden mit Seggen und Sumpfriet lok- ker durchsetzte Malvensträucher ohne Unterlage gewählt. 1966 fanden infolge des Absterbens der Althaea die Sumpfhühnchen bloss nur Agrostis alba-Bülten. Nestbau Das Nest wird dem Grunde zu aus wenigen Seggen und Gräsern, ansonsten fast ausschliesslich aus den feinen, dünnen, grünen Halmen des Sumpfriets (Eleocharis) erbaut. Verrottetes, trockenes Nestmaterial habe ich selten und 88 abò 1 [A gsumpfhuhnes kelőhelye. Foto: S S è 3 N ész zana pusilla f Idung 8. Niststätte des A Por, i bra Abb [4 a 8. nur in kleinen Mengen verwendet beobachtet. (Schon CERVA weist auf das frische grüne Nestmaterial hin!) Das Nest des Zwergsumpfhuhnes ist beim Legen des ersten Eies noch recht dürftig, es erreicht mit seinem Grunde fast die Wasserfläcl.e. Im Laufe des weiteren Eierlegens wird es immer mehr aus- gebaut, die in der Nähe stehenden Grashalme und Seggenblätter werden vom Weibchen noch vor dem Brüten zur Laube geformt. Die brütenden Vögel festigen und erhöhen das Nest auch während des Brütens, besonders im Monate Juni, nach dem Medardus-Tag, zur Zeit der infolge Gewitter und Wolkenbrüche eingetretenen Wasserstandsschwankungen. Bei einem Paar ist es mir gelungen, diesen Vorgang zu beobachten. Bei einer Gelegenheit brachte das Weibchen 20 Minuten hindurch etwa dreissigmal Nestmaterial herauf, in der Mehrzahl Sumpfriet, weniger Seggen und Grashalme, später dann 8 Minuten lang ca. zwölfmal. Diese wurden vom Männchen geordnet; ständig wurde auch an der Verbesserung der Laube gearbeitet. Durchmesser des Nestes bloss 9—10 cm, die Dicke 10—12 em. Aufstieg zum Nest meistens von 0 her. Im Laufe des Brütens werden der Aufstieg und der Nesteingang immer ausgeprägter. Das Nest hat keine Schale, die Kier bedecken fast den ganzen Nestboden. Nur während des Brütens vertieft sich die Nestmitte einigermassen. Das verhält- nismässig kleine, flache, lockere, aus grünem Material verfertigte Gebilde ist so charakteristisch, dass es mit den Nestern der beiden anderen Arten nicht verwechselt werden kann. 9. ábra. A Porzana pusilla zöld esetkakaböl lazán épített feszken (Foto: Szabó ) Abbildung 9. Das Zwergsumpfhuhn auf seinem von Sumpfriet lose erbauten Nest 90 Gelege Von den beobachteten 4 vollen Gelegen waren 3 neuner und 1 war ein achter Gelege. Die von MARTON NÉMETH gesammelten heimischen Gelege-Angaben zeigen ein anderes Bild. Von den 14 sicheren Gelegen sind 1 zu 11, 3 zu 8, 5 zu 7,3 zu 6 und 2 zu 5 Eiern, am häufigsten ist daher das siebener Gelege. Auffal- lend ist das Fehlen des neuner und das Hervorspringen des elfer Geleges (letz- teres wahrscheinlich eine Zusammenbrut). Da es aber auch schon CERVA betont (1899), dass er fast ausnahmslos achter Gelege gefunden hat, so ist es anzu- nehmen, dass die 5—7 Eier enthaltenden Gelege keine vollkommenen waren. Man mag möglicherweise an Nachgelege oder erste Brut denken. Gewöhnlicher- weise besteht daher das Gelege aus 8—9 Eiern. Da zwischen den heimischen Oologen über die Gelege des Zwerg- und des Kleinen Sumpfhuhnes jahrzehntelang viel debattiert wurde, will ich hier die Massangaben der Csäkvärer 4 vollen Gelege detailliert anführen: 1. Gelege: 1 verdorbenes Ei 28 x 20 mm 2. Gelege: 1. 30,4 x 20,4 mm 2 28 box 20.3 mim 9.IV. 3. 28,4 x 20,4 mm 1965 4° 728,5. x 20,3:mım 5. 28,0 x 20,9 mm C2 51 20m T2 SI 5m 82 228.6 X 21,00m 9. 30,0 x 21,0 mm zerbrochen. Durchschnitts- mass 28,9 x 20,7 mm Die ölig glänzenden Eier haben eine etwas grünlich schattierte lehmgelbe Farbe und sind dicht mit gelblichbraunen Flecken besprengt. Brutstadium: an einzelnen Eiern beginnende Blutaderbildung. Beschreibung und Masse der Eier stammen von LAszLö MATÉ. Die beiden zugrundegegangenen Eier habe ich an Ort und Stelle gemessen. Am stumpferen Ende des zerbrochenen 9. Eies habe ich ein charakteristisches, dunkelbraunes Gekritzel, sowie 2 —3 grössere Flecke bemerkt. Das Gekritzel erinnert einigermassen an die Zeichnung am stumpferen Ende der Eier des Schilfrohrsängers und der Schafstelze. Die 8 präparierten Eier kamen in die Sammlung des Ungarischen Ornithologischen Institutes. 3. Gelege: 12.29 x 21mm 6,50 8 2. 28 x 22 mm 6,25 8 23. VI. 3.28 x. 21 mm 6,25 g 1965 4. 28 x 21 mm 6,10 g 5. 28 x 21 mm 5,90 g 6. 27 x 21 mm 6,10 g 7. 27 x 20 mm 6,00 g 8. 27 x 20 mm 5,75 8 9. 27 x 20 mm 6,00 g Durchschnitts- mass 27,7 x 20,8 mm Durchschnitts- gewicht 6,09 g Ich habe die Messungen beim Neste vorgenommen. Die beiden ersten, grösseren Eier sind sehr licht befleckt. Neben den lichtlehmgelben grösseren 91 10. ábra. A Porzana pusilla fészekalja. Foto: Szabó Abbildung 10. Gelege des Zwergsumpfhuhnes Eiern länglichen Formates fielen mehrere, eher rundliche, sehr dicht bespritzte, marmorierte Eier dunkelbraunerer Farbe auf. 4. Gelege: I 342 23mm 8,75. 2. 26 x 20 mm 5,60 g 23. VI: 3. 27 x 20 mm 5,90 & 1965 4.28 x 21 mm 6,00 g 5. 28 X 21 mm 6,40 & 6. 24 x 19 mm 4,75 2 he 20 20mm 6,30 & 8. 27 x 21 mm 6,00 & 9. 28 x 21 mm 6,35 g Durchschnitts- mass 27,9 x 20,3 mm Durchschnitts- gewicht 6,23 g 92 Die Messungen wurden von mir am Nest vorgenommen. Das ungewöhnlich grosse Ei war unter den drei ersten; das kleinste ist nicht als letztes gelegt. Auch bei diesem Gelege ist der Unterschied zwischen der lichteren Farbe und gestreckteren Form der grösseren und der dunkleren Farbe der eher rundlichen kleineren Eier wahrnehmbar. Ich habe die Eier mit Graphitstiftzeichen verse- hen, welche aber während des Brütens verschwunden sind, sodass ich bei der Bestimmung der Ausschlüpfungsreihenfolge mich ihrer nicht bedienen konnte. l. 27 x 20 mm 2. 28 X 20 mm 182 VI 3. 28 x 19 mm 1966 4. 29 x 19 mm 5. 29 x 20 mm 10. Gelege: 6.227020 mr is PAY Se 21 mm 8. 25 x 18 mm Durchschnitts- mass 27,4 x 19,6 mm Ein aus verhältnismässig kleineren Eiern bestehendes Gelege. Die Masse sind knapp vor dem Ausschlüpfen von mir am Nest aufgenommen. Zum Vergleich führe ich hier die Masse weiterer heimischer Gelege an, die sich in den Sammlungen des Ungarischen Ornithologischen Institutes (LÁSZLÓ MATÉ), bzw. des Ungarischen Nationalmuseums (DEzső RADETZKY) befinden. 1. Ürböpuszta, 23. VI. 1913. 292 22,0 mm 28,7 21,2 mm 28.4 21,2 mm 28,: 21,3 mm 28,2 21,4 mm 28,2 21,4 mm 28,0 21,1 mm STO OURS CO NO i= DET EEE ON) a Durchschnittsmass 28,4 x 21,4 mm Die Messungen habe ich vorgenommen. Auf der Etikette des Geleges ist in der Handschrift D. RADETZKY s folgendes zu lesen: ,,Diese Vogelart wird von hier bald verschwinden. In den lauwarmen Lachen der were Urb6-Puszta, mit ihren unermesslichen stagnierenden Gewässern bis über die Knöchel watend habe ich das Zwergsumpfhuhn in manchen Jahren in der Gegend des ,,Falderék” zwischen Euphorbia palustris- Stauden brütend angetroffen. Dieses Gelege stammt auch von dort her. Das Weibchen eingefangen’. Das Gelege ist in der Sammlung des Ungarischen Nationalmuseums zu sehen. Die Masse der folgenden beiden Gelege hat LAszLö MATÉ bestimmt. 2. Urb6puszta, 23. VI. 1913. . 28,5 20,3 mm 21,4 mm 21.0 mm 20,7 mm 21,4 mm 21,1 mm DOT wre IO) a or DIR OS OK X Durchschnittsmass 28,4 x 21,1 mm 93 Das Gelege hat L. MÁTÉ von D. RADETZKY getauscht. Auf der Original- Etikette steht in Raprtzky’s Handschrift folgendes: ‚Die Eier dieser Art sind den Eiern des Porzana parva sehr ähnlich, nur sind sie etwas kleiner, die Tüpfelung und Marmorierung verlieren sich in der dunklen, kaffeegrünlichen Grundfarbe. Auch dieses Nest wurde zwischen Sumpfeuphorbien gefunden; beim Aufraffen der Staude geriet das Weibchen in Gefangenschaft und gelangte in den hauptstädtischen Zoologischen Garten.” LAszLö MÂTÉ hingegen hat folgendes auf dem neuen Etikettzettel verzeich- net: , Nistete auf einer nassen Wiese, am Fusse einer Sumpfeuphorbie. Tüp- felung, Marmorierung der Eier verlieren sich in der dunklen kaffeegrünen Grundfarbe. Gesammelt von DEzső RADETZKY.” 3. Särpentele, 14. VI. 1932. 1. 29,5 x 20,6 mm 24, 91055) S< ERS Tania 3. 29,0 x 20,6 mm 4. 28,9 x 20,8 mm B. 298 % 260 mim 6.28 1.202 "mm Durchschnittsmass 29,3 x 20,5 mm „„Nistete auf nasser Wiese Seggenbülten-Bestand. Das Nest kleiner und lockerer gebaut, als das des Kleinen Sumpfhuhnes. Grundfarbe und Zeichnung der Eier sind jenen des Kleinen Sumpfhuhnes ähnlich, nur sind sie kleiner. Brutstadium: in den Eiern weiche Embryonen. Gesammelt von LÁSZLÓ MATE.” Die beiden letzten Gelege sind in der Sammlung des Ungarischen Ornitholo- gischen Institutes. MÁRTON NÉMETH (Manuscript) hat die Angaben von 18 ungarischen Gelegen gesammelt. Bei der Revision derselben fielen hievon 4 weg. In RADETZKY"s Sammlung (Nationalmuseum) sind drei Gelege unrichtig bestimmt: Gärdony, 17. V. 1932. 6 Stück Dinnyes, 10. V. 1926. 6 Stück Dinnyes, 17. V. 1926. 6 Stück Alle drei Gelege haben typische Porzana parva-Eier; sie sind nicht der lichteren Farbe, sondern hauptsächlich der Grössenmasse wegen abzusondern; allein schon der Fundort (Velenceer See!), die ziemlich frühen Zeitangaben, schliesslich die verhältnismässig kleinen Gelege: alles deutet auf Porzana parva! Von RADETZKY’s drei weiteren Gelegen, die NÉMETH alle mit derselben Datie- rung angibt, sind bloss 2 reell. Einess der beiden ist auch heute noch in der Sammlung des Nationalmuseums, das andere kam durch Tausch in die Samm- lung L. MAr#’s (zur Zeit im Ornithologischen Institut). Es sind also letzten Endes 14 Gelege als authentisch anzuerkennen (Tabelle 20.) Diese sind: 94 20. tablazat A feszekaljak nagysága Grösse der Gelege P. porzana P. pusilla | P. parva en 37/10 — 3 1211 — — 12 7/10 — — i 2/ 9 3/9 =. 5 2/ 8 1/8 n > — — 1/7 l Összesen 26 4 | 31 Zusammen Nummer Vorkommen Zahl der Datum Name des Sammlers Eier 1. Ürbö 6 10. V. 1894 F. Cerva 2. Alsó Peszér 5 16. VI. 1897 F. Cerva 3. Kunszentmiklös 8 14. VI. 1898 F. Creva 4. Kunszentmiklös 7 15: VI 1898 F. Cerva 5. Kunszentmiklös TI 18. VI. 1898 F. Cerva 6. Kunszentmiklös 8 18. VI. 1898 F. Cerva 7. Kunszentmiklös 5 712 VICO] G. Ertl 8. Ürb6 a lie Vile 1902 F. Cerva 9. Urbö 8 Ie WALES 1902 F. Cerva 10. Urbö 1] 11. VI. 1907 F. Cerva 11. Urbö 7 18. VI. 1907 F. Cerva 12. Urbö 6 23 WA TSB} D. Radetzky 13. Urbö 7 23. VI. 1913 D. Radetzky 14. Särpentele 6 14. VI. 1932 L. Maté * * Im Jahre 1971 habe ich in Hortobägy 2 Nester mit Gelege gefunden. Die Durchschnittsmasse der 55 Eier der 7 heimischen Gelege sind 28,3 x 20,7 mm. Durchschnittliches Gewicht von 18 Hiern zweier Gelege: 6,16 g JOURDAIN gibt die Eiermasse von Porzana porzana intermedia auf Grund von 19, hauptsächlich aus Frankreich stammenden Eiern mit 29,6 x 20,66 mm an. Bei Porzana pusilla pusilla hingegen sind die Masse nach 46 untersuchten indischen Eiern 28,78 x 20,45 mm. Die Durchschnittslänge des ungarischen Materials ist um 1,3 mm geringer, als der entsprechende Durchschnitt bei den westeuropäischen (französischen) Eiern. Die ungarische Übergangspopulation müsste systematisch untersucht werden! Brut Die im Jahre 1965 beobachteten Gelege waren in der ersten Hälfte des Mo- nats Juni voll. Die 14 heimischen Brutangaben sind mit einer Ausnahme eben- falls aus der Junimitte her. Porzana pusilla ist daher das bei uns am spätesten brütende Sumpfhuhn. Aber im Jahre 1966 fand ich anfangs Mai ein noch nicht 95 volles, zugrundegegangenes Gelege und bei einem anderen waren die Jungen am 21. Mai schon teilweise ausgesc hlüpft! Es werden wahrscheinlich die günstige Vorfrühlings-Wetterlage und der frühere Zug die Ursache dieser einmonatlichen Verschiebung gewesen sein. SCHENK (*1912) erwähnt ein Gelege mit der Zeitan- gabe 14. V. 1914. CERVA (1899, 1907) meint, dass die Brutzeit bei uns vom 10. V. bis Juni dauert; Ursache der Verzögerung wäre, dass die jungen Paare spät mit dem Brüten anfangen. Da aber die meisten Angaben aus dem Monat Juni datieren, so kann diese Behauptung nicht standhalten. Die Ursachen des späten Brütens dieser Sumpfhuhnart mögen wohl folgende sein: Porzana pusilla ist ihrer Verbreitung nach eine mediterran-pontische-subtropische, wärmelie- bende Art. Ihr Brüten in Spanien, Frankreich und in der Po-Gegend ist wahr- scheinlich ein früheres, in der kontinentalen Ungarischen Tiefebene, am Alföld, beim Schwarzen Meer und in den Gegenden nördlich des Kaspischen Sees hinge- gen erfolgt das Brüten später. Die sich steigernde Junihitze und die kontinen- talen Gewitter sind ja die Faktoren, die dem Zwergsumpfhuhn den günstigen Biotop sichern: die, im bis über die Knöchel reichenden lauwarmen Wasser gedeihende vielfältige Pflanzenwelt. Bei drei Paaren konnte ich den Lauf des Eierlegens verfolgen: 2. Nest: 29. V.: 1 Ei. 1. VI.: 4 Eier. 4. VI.: 6 Eier. 7. VI.: 9 Eier. Die Eierab- lage erfolgte daher zwischen dem 29. Mai und dem 7. VI. 3. Nest: 13. VI.: 2 Eier. 16. VI.: 5 Eier. 18. VI.: 8 Eier. 19. VI. nachmittags: - 8 Eier (sie sind kalt!). 22. VI.: 9 Eier. Das Eierlegen erfolgte daher wahrscheinlich vom 11. bis zum 19. VI. 4. Nest: 13. VI.: kein Ei. 16. VI.: 3 Eier. 18. VI.: 6 Eier. 19. VI. vormittags 6, nachmittags 7 Eier. 22. VI.: 9 Eier. Eierablage daher zwischen 13. und 21. VI. Die Eier werden jeden Tag, meistens zur Nachtzeit, seltener in den Tages- stunden gelegt. Das Brüten beginnt mit der Ablage des vorletzten Eies, oder — was wahrscheinlicher sein mag — wenn das Gelege voll ist. Das graduelle Ausschlüpfen der Jungen kann nur damit erklärt werden, dass das seine Hier der Reihe nach legende Weibchen hauptsächlich nachts das noch unvollkom- mene Gelege bebrütet. Am Brüten nehmen beide Eltern teil. Während das be- obachtete alte Paar sich gegenseitig auch vormittags stundenweise ablöste, haben beim zweiten und vermutlich auch beim dritten Paar das Weibchen vormittags, das Männchen nachmittags gebrütet. In das Nest gingen sie immer, auch bei hohem Wasserstand, zu Fuss. Schwimmen sah ich sie nicht; dieselbe Erfahrung machte ich auch mit den um ihre Jungen eifersüchtig besorgten, hin und her laufenden Altvögeln; auch in tieferem Wasser nützen sie die durch die Wasserpflanzen gegebenen Möglichkeiten aus. Die brütenden Vögel der ersten drei Paare gingen immer unbemerkt vom Nest fort; ausgenommen vom Beobachtungszelt aus, ist es mir nie gelungen sie zu erspähen. Auch das durch die behutsamsten Schritte hervorgerufene Geplätscher mussten sie bemerkt haben. Der fest brütende Vogel des vierten Paares lief hingegen nur aus nächster Nähe vom Nest. Bei einer Gelegenheit packte ich die ganze Nestlaube, aber das Hühnchen entschlüpfte geschickt meinen Fingern. Vom Nest herunter- gelaufen flogen sie nie auf. Auf Grund meiner aus dem Zelt erfolgten Beobach- tungen gelang es mir, die Geschlechter zu unterscheiden; beim ersten — . wahrscheinlich alten — Paar war dies auf Grund der gezeichneten Merkmale nicht schwer (Abb. 11.). Das Weibchen hat auch an der Ohrenpartie und vor dem Auge einen braunen Fleck, bzw. Streifen und das braune Scheitelband zieht 96 4 Kanalas gem — Platalea leucorodia (Fotó: Dr. Tildy Zoltán) LEE 11. Abra. Porzana pusilla Abbildung 11. sich bis zur Schnabelwurzel hinunter. Beim Männchen sind Kropf und Hals lebhaftes Schieferblau, der braune Fleck beim Auge fehlt und das Scheitelband erreicht nicht die Schnabelwurzel. Die Färbung und das frühe Brüten deuten auf ein älteres Paar. Bei dem am dritten Nest brütenden — vermutlich jüngeren — Paar sahen sich die Alten sehr ähnlich. Das karminrote Auge, sowie der orangegelbe Augenring sind beim Männchen lebhafter, der vordere Halbkreis des Augenringes ist gedunsener und breiter, als beim W eibchen; auch Hals und Kropf sind beim Männchen lebhafter blaugrau gefärbt, als wie beim Weibchen. Der braune Scheitelstreifen erreicht aber bei keinem der Ge- schlechter die Schnabelwurzel. Bei den am vierten Nest brütenden Vögeln gelang es mir in der kurzen Zeit nicht, die Geschlechter bestimmt zu unterscheiden, ich konnte das gegenseitige Ablésen der Brütenden nur dadurch feststellen, dass das Eine einen Fleck am Scheitel hatte, wo das Gefieder abgeweztz war. In der Brutzeit erschienen die Beiden öfters paarweise beim Nest. Die Ablösung wurde durch einen feinen Ton avisiert, der ablösende Vogel kam zum Nest hinauf, stellte sich neben seine Ehehälfte und begann, lebhaft nickend, am Nest Ordnung zu machen. Daraufhin stand der brütende Vogel von den Eiern auf und entfernte sich durch die gewohnte Öffnung. Die Laube, deren Gräser ich wegen günstigerer Beobachtungsmöglichkeit ein wenig auseinander gezogen hatte, wurde wieder hergerichtet; beide ordneten abwechselnd am Nest und an der Laube herum, besonders aktiv dabei war das Männchen. Das Umdrehen der Eier erfolgte ziemlich häufig, auch hierin war das Männchen der aktivere Teil. Im allgemeinen drehten sie die Eier alle 5-10 Minuten um, aber im Laufe des Brütens wurde das seltener, um schliesslich ganz aufzuhören. Die Brutzeit entspricht ungefähr den, bei dem Tüpfelsumpfhuhn beobachteten 14 Tagen. Beim vierten Nest schlüpften die ersten Jungen am 16. Tag aus; es dauert ca. 3—4 Tage, bis alle ausgeschlüpft sind. Die Jungen Das Dunenkleid der auffallend kleinen Jungen ist kohlschwarz, ihr Schnabel ist merklich kurz, der Oberschnabel ist gebogen und eintönig knochenfarbig, nur am Zügel ist eine lichtgraue Schattierung zu sehen (Abb. 12.). Der kleine Schnabel sticht aus dem eintönig schwarzen Dunenkleid lebhaft hervor. CERVA "7 Aquila 1969/70, 97 DANZA) 7/4 12. abra. Porzana pusilla pullus Abbildung 12. P. pusilla pullus (etwa 2 Tage alt) (1907) beschreibt den Schnabel hornbraun. CERVA als Präparator von Vögeln im Dunenkleide berühmt war. Während beim 10. Nest beide Eltern, besonders das Weibchen, die Jungen ängstlich bewachten und führten, konnte ich beim anderen Nest nichts von alledem beobachten. Es sind also auch hier bemerkens- werte Verschiedenheiten im individuellen Verhalten; es kann sein, dass dies eine Abweichung zwischen alten und jungen Paaren und solchen ist, die zum ersten Mal brüten, ebenso ist es aber möglich, dass es sich um eine ausgeprägte individuelle Eigenheit handelt. Die getrockneten Jungen sind wie diejenigen des Tüpfelsumpfhuhnes äusserst lebhaft, sie schwimmen, laufen herum und verstecken sich. Der Ruf der um die Jungen besorgten Eltern ist kein Pfeifen, sondern eher ein tieferes Glucksen. Die dreierlei Rufe des brütenden Zwergsumpfhuhnes schildere folgernd: Die Ablösung wird mit eine leisen, gurgelnden Ton, wie putjputj- pitjpitj avl- siert, welcher Laut auch beim Nest ihr Lockruf ist. Die Überraschung wird durch einen Teichhun-artigen Laut ausgedrückt. Bei einer lelegenheit gab eines seiner starken Erregung mit der Tonvolge Ausdruck, die an das Gezetter der Elster erinnerte. Es ist mir nicht gelungen, den in der Literatur (Feindt) erwähnten Balzruf von fallenden und steigenden, sowie knarrenden Tönen zu beobachten. Dieses aus meinen Beobachtungen zusammengestellte Charakteristikon bedarf gewiss weiterer Ergänzungen, trotzdem erachte ich seine Bekanntgabe für notwendig, wo doch von der einst so reichhaltigen Urb6er Population nur wenige lückenhafte Aufzeichnungen existieren. 98 IV. Das Kleine Sumpfhuhn (Porzana parva) 1966 Dass diese Sumpfhuhnart, die ein charakteristischer Brutvogel unserer heimischen Seen, Fischteiche und wasserreichen Sümpfe ist, auf der CsAkvarer Wiese niste, hatte ich nicht erwartet. Es war mir daher eine Überraschung, als ich am 16. V. 1966, kaum 50 m vom 10. Nest des Zwergsumpfhuhnes auf sein Nest stiess. Während der letzten zwei ‚Jahre hat sich das Schilf hier immer mehr verdichtet ; auch ist das Wasser hier am tiefsten. Die Agrostis alba-Biilten sind seltener, im Gegensatz zur Sumpfsegge, die im Begriff ist Bülten und Flecke verschiedener Grösse zu bilden. Das Nest war vollends von den grünen und trockenen Gräsern der Laube verhüllt und von dünnen Schilfrohren um- geben; Aufstieg von 0, durch eine ganz kleine Öffnung. Am meisten ist es das Nestmaterial, welches den Erbauer verrät: sehr breite, verrottete Schilfblätter mit wenigen ebensolchen Seggenblättern vermischt. Durch viele Beobach- tungen am Velenceer See habe ich die Erfahrung gemacht, dass auch dort das Nestmaterial aus flachen Schilfblättern, sowie aus vielen breiten Blättern und brüchigen Stengeln des Kolbenrohres besteht (die heimischen seichteren und zur Natronisierung neigenden Seen sind durch Typha angustifolia gekenn- zeichnet). Die breiten Blätter geglättet aufeinander gelegt ergeben ein Gebilde, welches einem etwas vertieften geflochtenen Korb nicht unähnlich ist (Abb. 13.). Der Durchmesser des Nestes beträgt 10 —12 cm. Die Nester, die ich am Velenceer See sah, waren breiter, das zerbröckelte, brüchige, lose zusammen- gehäufte umfangreiche Material brachte es aus der Form; wegen der geringen (Grösse der Bülte, über die sich ein Gewirr von Halmen und Blättern beugte, war kein genügender Platz fürs Nest da. (Am Velenceer See habe ich das Nest des Kleinen Sumpfhuhnes auf dem, am Rande der Kahnfahrtskanäle ange- häuften Kolbenrohr- und Schilfabfall, auf angefaulten Schilfstümpfen und in einem Falle in einer Reiherkolonie, unter dem Nest eines Purpurreihers be- 13. ábra. Viziesibe-fiokak. 1. P. pusilla, 2. P. parva, 3. P. porzana Abbildung 13. Sumpfhuhn-Junge [Sg 99 obachtet). Dicke des Nestes 8—10 cm. Im Neste 7 Eier, deren Grösse und lichte Semmelfarbe auf den ersten Blick auffallen. Die Eier sind auf diesem lichten Grundton dunkler gespritzt und marmoriert. Sie sind warm, bebrütet und reichen noch ins Wasser hinein, stehen aber mit ihrem stumpfen End am Grund; sie sind daher in der Bebrütung zur Hälfte fortgeschritten. Der brütende Vogel verliess das Nest unbemerkt. Ich hörte einige charakteristische Rufe, wie etwa: , puttj" und , kuittj". Am 18. Mai nahm ich Mass von den Eiern: 122522 mm 2.32. x2 mm SESTIERE da 4.31 X 21 mm bool 022 mm 6.31 x 22mm 1231. 22 mm Durchschnittsmass Laut Maxatscu betragen die Durchschnittswerte: 30,7 x 22,0 mm In der Nähe des Nestes singt der Drosselrohrsänger. Die Stimme der Zwergrohrdom- mel ist zu hören. 22. V.: Der Vogel brütet. Verlässt das Nest unbemerkt. Kein ,,besorgter”’ Ruf zu hören. 23. V.: brütet fest, ich sehe ihn aus nächster Nähe vom Nest hinunterlaufen. 27. V.: im Nest sind 3 Eier, 4 ausgeschlüpfte Junge liegen aneinandergeschmiegt zwischen Gräsern und Schilfstengeln am Fusse der Bülte. Sie sind dem Verhältnis entsprechend grösser, als die Dunenjungen des Zwergsumpfhuhnes; auffallend ist der weit längere Schnabel. Das Gebiet wird immer schilfiger. Der Drosselrohrsänger erscheint in 3 Paaren, im Röhricht nisten Stockente, Wasserralle, Rohrammer und Schilfrohrsänger. Der Was- serstand ist auf der Fornaer Wiese in Richtung Süd auf einer Strecke von 2—3 km heuer recht hoch, der Schilf- und Seggenbestand wird immer dichter, und somit dehnte sich auch der Biotop der Sumpfhühner aus; das Auffinden der Nester ist aber auf diesem riesigen Gebiet recht schwierig geworden. Das Erscheinen des Kleinen Sumpfhuhnes in der Csikvarsa im Jahre 1966 ist schliesslich auf das in den zwei letzten Jahren gestiegene und sich ziemlich sta- bilisierte Wasser und die damit verbundene Verschilfung zurückzuführen. Infolge des als einziges aufgefundenen Nestes und der spärlichen Beobach- tung kann ich mich mit der Nistökologie dieser Vogelart nicht befassen. Obzwar ich das gesellige Nisten der drei Sumpfhuhnarten auf diese Weise eben nur in grossen Zügen skizzieren konnte, meine ich doch für die Ingangsetzung der weiteren Forschungen etwas getan zu haben. V. Der nidobiologische Vergleich der drei heimischen Sumpfhuhnarten Aus meinen bisher niedergeschriebenen Beobachtungen sind die Überein- stimmungen und Verschiedentlichkeiten, das Sich-Zusammenfinden und Aus- einandergehen im Nisten der drei Sumpfhuhnarten offensichtlich. Einzelne Züge mögen vielleicht verblasst, die Unterschiedlichkeiten kaum wahrnehmbar sein, trotzdem sind aber die drei Arten, wenn wir die Abweichungen in ihrer 100 Gesamtheit betrachten, recht gut voneinander zu trennen. In heimischer Relation sind besonders die Trennung, bzw. der Vergleich des Zwerg- und des Kleinen Sumpfhuhnes von Wichtigkeit. Vorerst will ich LAszLö MAT#’s (in litt.) Vergleich bekanntgeben, der die Gelege aller drei Sumpfhuhnarten im Urgebiet der Sárrét des Komitates Fejér sammelte, ausserdem ein ausgezeichneter Kenner der Nistverhältnisse des Kleinen Sumpfhuhnes am Velenceer See ist. „1. Das Kleine Sumpfhuhn brütet früher als das Zwergsumpfhuhn; ersteres hat gewöhnlich Mitte Mai seine Kier schon gelegt, während dies beim letzteren erst Mitte Juni erfolgt. 2. Es ist auf den ersten Blick zu sehen, dass die Kier des Kleinen Sumpf- huhnes grösser sind, als die des Zwergsumpfhuhnes. Besonders dann fällt der Unterschied ins Auge, wenn man die Gelege der beiden Arten nebeneinander betrachtet. Der Glanz der Eier ist nicht entscheidend, da das Glänzen bei beiden Arten vorkommen kann. 3. Auch in der Anzahl der Kier gibt es einen Unterschied: das Gelege des Zwergsumpfhuhnes ist grösser, als das des Kleinen Sumpfhuhnes, es kann oft aus 9, ja auch 10 Eiern bestehen, während ich beim Kleinen Sumpfhuhn niemals mehr als 8 Eier fand, gewöhnlich schwankt ihre Zahl zwischen 6 und 8; eigentlich sind schon 8 Eier ziemlich selten, am häufigsten sind es 7. 4. Die Nistplätze des Zwergsumpfhuhnes stimmen mit denen des Tüpfel- sumpfhuhnes überein, das Röhricht wird gemieden, sumpfige Wiesenflächen mit seichtem Wasser, üppigem Pflanzenwuchs und Bülten werden bevorzugt. Im dichten Schilf (z. B. am Velenceer See) bin ich ihm niemals begegnet. Auch im Bau des Nestes, und in der Wahl des Nestmaterials können wir einen Unter- schied bemerken: das Nest des Kleinen Sumpfhuhnes ist bei weitem grösser und ist hauptsächlich aus breiten, verrotteten, glatten Schilf- und Seggen- blättern erbaut, während das kleinere und losere Nest des Zwergsumpfhuhnes aus dünnen Stielen und Halmen des Sumpfrietes und anderer Wasserpflanzen besteht.” Hierauf will ich nun, vorwiegend auf Grund eigener Beobachtungen, in einer Tabelle, von zwölf Gesichtspunkten aus betrachtet, meine Vergleiche ziehen (wobei ich, hauptsächlich bei den Messungszahlen, auf die Angaben der Literatur hinweise. (Tab. 7.) Zur Tabelle will ich folgendes bemerken. Aus FRIGYES Cerva’s (1899) Porza- na pusilla-Studie erfahren wir vom berühmten, klassischen Nistplatz, welcher sich zwischen Donau und Theiss, auf der Crb6puszta befand. Dort — schreibt CERVA — „ist in dem sogenannten ,,szittyéer turjin” das Zwergsumpfhuhn viel häufiger als sein nächster Verwandter, das Kleine Sumpfhuhn. Das Auffin- den seines Nestes ist aber eine äusserst schwierige Sache. Die tieferen, mit Binsen bestandenen Stellen behagen ihm nicht, nur die seichteren, wo unter die vorjährigen lockeren Schilf-, Binsen- und Seggenbestände sich die ver- schiedenartigsten Wasserpflanzen mengen, wie Euphorbia palustris und virgata, Galium elongatum, Juncus stratus, Mentha sp., Gratiola officinalis, Thalictrum flavum, Alisma plantago, Aira caspitosa, Dactylus glomerata, Lythrum salicaria.’ CERVA ist es also, dem wir die Beschreibung der urigen Sumpfwiese verdanken. Obzwar er alle drei Arten sammelte, grenzt er ihre Nistbiotope nicht voneinan- der ab, und gibt uns keine bis ins einzelne dargelegte Charakteristika der Nist- plätze. Wir können aus seinen Zeilen nur vermuten, dass das Kleine Sumpf- huhn im tieferen Binsensumpf brütet; das Zwerghuhn liebt nur das seichte 101 umbup ur (e) vad < ezé E è 7 i x } ve ag. Ja > 6 J AG q i % L Le u + pra ir î x j i de : E°. à 4 % NEO Pr. 6 ; Inge 9 = 7% na 4 ew x ca A EI Ù Leni NS: ar? EZ amine Let a] 4 LA LS VG VAT ? i x | à MA een es AI NP Aquila LXXVI LXXV II. 1969—197 A BALATON USZORECEI (ANAS SP.) Dr. Keve András A Balaton és környéke récegazdaságáról már GROSSINGER (1793) így ír: ,, . . . catervas aeque numerosas stagna Balatoni affusa oculis meis objecerunt : diversae Anatum species...” (41. p.) A későbbi irodalom is részletesen fog- lalkozik a récék érkezési és távozási napjaival, alkalmi előfordulásaikkal ; helyi állományfelvételeket is találunk. Mozgalmaik lefolyásának részletes vizsgálata azonban nem történt meg, bár ez a hiány ezeknél a fajoknál nem annyira kirí- vó, mint a bukórécéknél (Aythynae). A sok vonulási és előfordulási adatokból ez alkalommal is csak a lényegeset ragadom ki, de az irodalom felsorolásában a teljességre törekedtem. A Balaton és a környező vizeken a következő úszórécefajokat fig yelték meg : Anas platyrhynchos, A. guerguedula, A. crecca, A. acuta, A. penelope, A. strepera, A. clypeata. Ezek közül rendszeresen költ a Balaton vidékén a t6kés, a böjti és a kendermagos réce, alkalmilag a nyílfarkú és a kanalas réce, mig a csörgő és a fütyülő réce csak átvonul, alkalmilag át is nyaral vagy áttelel. Várható faj még a márványos réce ( Anas angustirostris), hiszen a Velencei-tavon több ízben észlelték. Megfigyeléseim időbeli megoszlásáról, azok rendszerességéről ugyanazt írha- tom, mint amit a bukórécéknél megtettem (Aquila, LXXV, 1968, 21 —22. p.). Tőkésréce (Anas platyrhynchos L.) A tőkés réce a Balaton-parti nádasok és a Balaton körüli mocsarak gy akor költőmadara. Lovassy (1897) is megállapította: „Sie nistet in den Ufer-R richten und im ganzen Gebiete des Kleinen Balaton. Ihr Nest befindet si © zumeist in dem Schilf, welches den äusseren Saum der Rörichte bildet, sei © nun frisches oder dürres Schilf.” KELLER (1935) szerint feszkelöhelyeiket feb- ruär-märciusban foglalják el, és mig nyílt vizet találnak, kitartanak, de von läsi időben nagy számban északabbiak is átvonulnak. Homonnay (1940) is à leggyakoribb fészkelő récének tartja. Megadja (1939) egy évi allomanyingad°- zásának grafikonját is, mely januárban a 0 pontról indul ki, júliusig hullámzó, majd hirtelen felszökik csaknem 1000-ig, augusztusi stagnálással épp ilyen hir- telen zuhan novemberig, s decemberben ismét a 0 pontra ér. Vizsgálatát 1937- ben a Balatonlelle mellett fekvő irmapusztai halastavakon végezte, de sajnos a fészkelő állományról nem ad számot. 1938-ban a tihanyi Belső-tó állományát 3 párra teszi (V. 8.-4n:8+7+1ova; VI. 8. : familia; 1941). PATKAI (1942) szerint a Tihanyi-felszigeten 1941-ben 40 fészke volt. Upvarpy (1947) egyik récefaj- nál sem ad meg költési számokat. 117 Az irmapusztai halastavakon 1967. V. 15-én DR. Fopor TAMÁS (in litt.) 4 feszekaljat talált (8 + 12 + 11 + 12 ova); 1968. V. 20-án 6 fészekaljat (14 + + 12 + 12 + 15 + 6 + 10 ov a). A fészkek általában sás vagy gyékény kö- zött úszó aljazatra épültek, kivéve az első esztendőben az egy ik 12-es fészekal- jat a gát oldalában találta meg. Az 1967-es fészkek közül a 11 tojásosban 24 cigányréce- (Aythya nyroca) tojás is volt; az 1968-as 6-os fészekaljban pe- dig 18 cigányrécetojás. Az utóbbi fészket a cigányréce építette, a fészektől né- hány méterre 5 db, teljesen friss cigányrécetojást is talált eltojva. A vegyes fészekaljak esetében a cigányréce tojásainak fele megtermékenyítetlennek. bi- zonyult. A 10-es fészekalj mellett 1 db eltojt barátréce- (Aythya ferina) tojást is talált. A tőkés réce települése annyira szétszórt, hogy állományát nehéz felbecsülni. Rendkívül ingadozik is. A kései fagyok az első fészekaljakat rendszerint tönkre- teszik ; a tavaszi áradások, a feltörő talajvizek i is sokat elpusztítanak a tojások- ból. Így az 1947. évi május eleji hirtelen áradás a Kis-Balatonban nagy pusztí- tásokat végzett (STEFFEL GÁBOR). Ha a tavaszi hónapokban sok tőkés récét látunk, az rendszerint annak a jele, hogy az első fészekaljak elpusztultak, mert ha a fiókák kikeltek, akkor a családok főként a nádasokban bujkálnak. A szá- molás másik nehézsége, hogy a nagy tőkésréce-tömegek még javában átvonu- lóban vannak, len a Hazai állomány már régen ie látott: A Kis-Balatonban a családokra vonatkozólag a következő megfigyeléseket végeztem: 1952. IV. 28., 4 fiókát vezető tojó ; VI. 16., egy család a Cölömpös- csatornán; 1958. V. 25., egy család; 1963. VI. 13., 5—6 fiókás család; 1955. IV. 24-én a tőkés réce a magas vízállástól kiszorítva a Keszthely és Balaton- szentgyörgy közti meglehetősen forgalmas vasútvonal töltésére kényszerült a Borzasrétnél. A vonaton utazók érdeklődését is felkeltette ez a bizalmasság. A fészekben 9 tojás volt. A. Fenékpuszta és Keszthely közti partszakasz előtt 1949. V. 23. és 24-én, valamint VI. 13-án 8 fiókás családot figyeltem meg; 1950. VII. 25: család. A keszthelyi móló körül 1949. V. 20-án és 1950. VII. 25-én egy-egy család jelent meg. A tihanyi Belső-tónál 1941. VII. 5-én megfigyeltem, amint a búzaföldről vezette vissza kora reggel fiókáit a tóra. A Fonyód melletti zardavári halastavakról a következő megfigyelésekkel rendelkezem: 1960. VI. 8. (familia); 1966. VI. 25. (familia, fejlett fiókákkal) ; 1967. V. 24. (8 ova). Ebben az esztendőben BocpAN LÁSzLó szerint igen jól sikerültek a költések. A Balaton-felvidék tavain megfigyeléseimet jórészt DR. PINTÉR ISTVÁN-nal együtt végeztük: uzsai halastavak, 1962. V. 6. (9 ova); Szentbékála feletti Fekete-hegy tavain a kilátó közelében fekvő tó közepén álló zsombékon 10 tojás, 1967. IV. 16. (PINTÉR) ; V. 28-án a közeli másik tavon 4 fejlett + 1 magá- nos fióka. Költ a tőkés réce a többi tavon is valószínűleg, a Kornyi-tavon stb. A Keszt- helyi-hegységben Vindornyaszöllős feletti Kovácsi-hegy Vad-taván is rend- szeres (pl. 1953. V. 3., 6 db, Prof. Csıkı LÁSZLÓ). A költés kihúzódása, az óriási nádasok, a nehezen megközelíthető kisebb tavak stb. miatt az állománybecslés teljesen illuzórikussá válik. Szerintem több ezer fészekaljjal kell évente számolni. A szaporulat is rendkívül ingadozik, mert nemcsak az időjárás és a vízállás függvénye, de függ attól is, mennyire szaporodott el a róka, a hermelin, a 118 menyét, a vizipocok, a barna rétihéja, a dolmänyos variú, a szarka stb. A leg- gazdagabb állománnyal a Nagy-berek dicsekedhetett. Csakhogy a Nagy-bere- ket már a múlt században lecsapolták, s ha ma víz is kerül rá (1941, 1964), a . csatornarendszer segítségével könnyen ismét kiszáríthatják, ami 1966-ban be is következett. A gácsérok és a lohos récék gyülekezését nem tapasztaltam a Balatonnál. Talán itt említhető Homonnay 1937-es megfigyelése Irmapusztàn (1939). A Kis-Balatonban csak 1950 júliusában láttam, 200-nál azonban nem többet; augusztusban csak 1951-ben volt 300 —400 tőkés. A legnagyobb augusztusi gyülekezés a Balatonszentgyörgy előtti öbölben szokott előfordulni: 1952 (400—500); 1962 (több ezer, Prof. MANNINGER GUSZTÁV) ; 1968 (2000 —3000). Az igazi őszi vonulás szeptemberben indul meg. KELLER (1923) 1920. 1.2.18; (200) Keszthely és Fenékpuszta között; ugyanitt IX. 29-én 150-200; a Kis- Balatonban IX. 27-én 400. A Kis-Balatonban a récevadaszatokat azelőtt a Fenékpuszta alatti ún. „tözegärkoknäl’” tartották, ahol az 1930-as években tőzeget termeltek ki. A tőzegtermelés leállta után a gödrök vízzel teltek meg, és így igen megfeleltek valamennyi récefajnak. 1966-ban azonban kiegyengették az árkokat, a ki- bővített körcsatorna és az új szivattyúház segítségével a területet lecsapolták, majd nyárfásították. A Kis-Balaton szeptemberi tőkésréce-állománya igen ingadozó, a 21 év alatt 3 esztendőben teljesen ki is maradt a megfigyelés; 20 példány alatti mennyiséget a következő esztendőkben találtam: 1948, 1952, 1954, 1956, 1957, 1958, 1963; 100 példányon alul: 1950, 1955, 1961; 200 példányon alul: 1951, 1953, 1959, 1962, 1967; 500 példányon alul: 1949, 1964; 500—600 pél- dányt csak 1968-ban figyeltem meg. A Balatonszentgyörgy előtti öbölben szeptemberben mindig legalább 30 tőkés réce mutatkozott (1948), de rendszerint ez a partszakasz bizonyult a legjobb gyülekezőpontnak. Az iszapos fenéken a récék szívesen ,,griindolnak”’. Átlagosan több száz szokott az öbölben összegyűlni. A legnagy: bb mennyiséget 1968-ban találtuk DR. PÁTKAI IMRÉ-vel és DR. GYŐRI JENŐ-vel különböző napokon, amikor 2000 —3000-re becsültük számukat. A Balatonberény előtti nyílt vízen és zátonyok körül a mennyiségek rend- kívül váltakozók, ti. itt alig táplálkoznak, csak pihennek a zátonyokon vagy a vízen. Napközben nyugtalanul repkednek ide-oda. Ennek ellenére itt is találtam kb. 1000 példányt (1952, 1962). Sokkal jobban megfelel a récéknek a Zala-torkolat és a keszthelyi Helikon- strand közti nádasos part egyes szakasza. A százas tömegek itt rendszeresek, csak némely esztendőben maradt számuk 100 alatt (1954, 1955, 1960, 1962, 1963, 1964, 1967, 1968). A Keszthely és Gyenesdiás közti szakaszon már jóval kevesebb a Téce. A fonyédi halastavakon sem szokott sok réce szeptemberben összegyülni, mivel azokat rendszeresen vadässzäk. Csak két évben (1955, 1960) akadt 80 —100 db. A másik ok a Nagy-berek közelsége, mely sok récét elsziv, amiröl később szólok. Az igazi tőkésréce-mozgás hónapja az október. 1941-ben is a Zamárdi előtti szabad vízen a bukórécéken kívül szeptember —okt6berben a kendermagos és a csörgő réce tartózkodott a legnagyobb számban. X. 20-án azonban a tőkés réce vette át tőlük a vezető szerepet. 119 A Kis-Balatonban októberben ugyan számuk csökkenőben van. Egyetlen esztendőben (1952) találtam 450 —500 példányt, rendszerint azonban az októ- beri kis-balatoni állomány 50-en alul marad. Az egész Balaton vidéken a legnagyobb t6késmennyiséget (4000 —5000) 1967-ben állapítottam meg a Balatonszentgyörgy előtti öbölben, de megköze- lítően ilyen számban láttam őket 1952 és 1968 októberében is. Nyilván tömö- rülésről volt szó minden esetben, mert bár mindenfelé bőven akadt tőkés réce, másutt azonban szeptemberhez viszonyítva számuk apadt. A novemberi vonulás hasonló az októberihez. 1966-ban még ekkor is 5000 — 6000 tőkés tartózkodott a szentgyörgyi öbölben. Más lényeges eltérést nem tapasztaltam. Decemberre csökken a tőkés récék száma. Így 1941-ben Tihanynál XII. 2-án láttam az utolsó kettőt. Kivétel azonban a Nagy-berek, ahol 1964. XII. 1. és 1965. I. 15. közt sok ezer tartózkodott (BoGDAn LÁSZLÓ, REICHARDT GYULA). 1966. XI. 10—20. közt szintén volt 3000 —4000 (Bo&DAN). Magam is megfigyel- tem REICHARDT-tal Balatonfenyvesnél 1965. XI. 20-án a déli órákban erős húzásukat a Balaton irányába, majd egy óra múltán Somogyszentpál felé a mocsárban még mindig találtunk 80—100 db-ot. Ez a tömörülés kiszorult (BOGDÁN szerint) az 1966-ban bekövetkezett vízleeresztés miatt a tarlókra és a Fonyödi-hegy mögötti kis tóra, ahol BoGpÁN 1967 novemberében 3000 — 4000 példányt észlelt. Már december második felében, de rendszerint januárban jégtakaró borítja a Balatont, és ez a récéket továbbvonulásra kényszeríti. Jó tömörülési pont volt sokáig a Zala torkolata, ahol a Hévíz meleg vize éreztette hatását, és a torkolat előtti víz széles félkörben szabad maradt. 1965. őszén azonban befe- jezödött az ún. ,,Uj-csatorna” építése, melynek hideg vizébe bevezették a , Pruskamalom" (ma már lebontva) alatt a Hévízi-tó meleg vizét levezető ún. ,,Meleg-ért” is. Ennek következtében a meleg víz csak Fenékpuszta magassä- gáig tartja nyitva a csatorna vizét. Annállejjebb a csatorna, a Zala és a torkolat is teljesen befagy. A jégen, de főként az adódó lékek szélén több százas tőkés csapatok verődnek össze a Balatonon (1951, 1965), sőt a Kis-Balaton tavain is (1952: 1000—2000). Ha a befagyás idején kellő számú réce tartózkodik a tavakon, azok , kifürdik" a jeget és így az állandóan nyitva maradt léken min- dig sok réce gyülekezik össze. GuLYAS JÓZSEF szerint (WARGA, 1929) 1926-ban I. 28-án érkezett meg a tőkés a Kis-Balatonra. Februárban hasonló a helyzet, mint januárban. A jégtakaró gyakran még márciusban is kitart. A tőkés récék azonban mindenfelé kezdenek mutatkozni. HERMAN (1895) szerint 1890-ben a Nagy-berekbe II. 17-én érkeztek ; 1894-ben Keszthely határába I. 31-én (Lovassy) stb. Februárban magam csak 1955-ben és 1968-ban figyelhettem meg 600-nál több példányt Keszthely és Fenék- puszta közt. Sokszor megesik, hogy népes tőkésréce-csapatok alszanak a jégen, főként ha léket is találnak, azok szélére telepszenek. A tavaszi vonulás márciusban kulminál. Ettől kezdve a tőkések száma április májusban egyre fogy. A helyi költő állomány behúzódik a nádasba, az átvonulók pedig már márciusban egyre többen hagyják el a Balatont. A Balaton mellett mindenütt találkoztam tőkés récével (Aliga, Balaton- világos, Gamäsza, Balatonszabadi, Siófok, Széplak, Balatonföldvár, Szárszó, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyódliget, Fonyód, Bélatelep, Balatonmária, Gyenesdiás, Vonyarc, Balatongyörök, Balatonederics, Szigliget, Badacsonylábdi, Badacsonyörs, Ábrahámhegy, Szepezd, Tihany, Budatava, 120 Füzf6, Balatonkenese, Akarattya). Különösen jó terepnek ismertem meg a Jankovichtelep és Fonyódliget közti partot, mely 1965 óta egyre jobban el- iszaposodik ; de pihentek nagyobb tőkéscsapatok 1952. IX. 29-én a Balaton- világos (80—100) és Siófok (100—150) előtti zátonyokon is. 1941-ben még a vízimadarak kedvező költőterülete volt a Szántódi-berek is, melyet azóta lecsapoltak, de azért még 1953. IV. 5-én is láttam itt egy gácsért. 1963. V. 27—28 közt DR. TAPFER DEzső-vel végigjártuk a Balaton déli partja halastavait és berkeit: a Töreki-lápon (széplaki halastó, melyet 1965 óta leen- gedtek és teljesen benádasodott) 35—40 db-ot; a balatonföldvári halastavon 6 gäcsert; a szemesi berekben egy párt és 1 gäcsert; az irmapusztai halastava- kon 7 gácsért és 1 tojót figyeltünk meg. A Hévízi-tavon Lovassy (GAÁL, 1896) szerint 1895. I. 1-én is volt tőkés réce ; 1898 —99 telén is átteleltek. KELLER (1923) 1920 őszén több ízben megfigyelte. Magam 1949. VII. 21-én láttam. 1968. IV. 23-án bejártam a Balatonederics és Raposka közti berket, mely a nagy szárazság következtében mindenütt járható volt. Ennek ellenére három helyen találkoztam tőkéssel. A Badacsonytomaj és Badacsonyörs közti vadvíz a tőkés récék állandó tartózkodási helye. A Kornyi-tónál 13 ízben találkoztam ezzel a fajjal (III., IV., V., VII., IX., X., XI). 1952. IX. 25-én láttam az itteni legnagyobb mennyiséget (200 —300), általában azonban számuk nem haladja meg a 30-at. A hegyi tavak és mocsarak (lázok) közül a Vad-tavat már említettem. A Läz-hegyi-tavakon Prof. CsIKI 1964. IV. 12-én egy párt látott. 1961. IV. 14-én a Monostori-tavakon és a Csukás-tavon több helyen megfigyeltem, az utóbbin egy párt. A balatonszabadi Sós-tavon 1967. X. 13-án is láttam két darabot. Kézre került gyűrűs tőkés réce: Warszawa. Poczapów, Pinsk 29. VI. 1934. C 11501 52° 08"N 26° 12°E + Sarmellék Sini. 1999 46° 43’N 17° 10°E STERBETZ (kézirat) täplälkozäsära vonatkozólag a következő eredményeket kapta: 1. Balatonszemes, —.IV.—.: Festuca-levélzet, meghatàrozhatatlan mag (2); Chara-maradvanyok; homok, kavics. 2. Kis-Balaton, 26. XI. 1951.: 12 Dreissena polymorpha; kitintörmelek; homok. CHERNEL (1918) szerint 1917. IX. 15. — X. 1. között Balatonboglärnäl 20 órakor hajdinavetést lepett el 3000 —4000 tőkés, kisebb részben nyilfarkü éce, és ott napi 7,5 q hajdinät fogyasztottak. Este a berekbe és a Balatonra húztak 100 —200-as csapatokban. A kárt 105 g-ra becsülik. Kuriozitásként megemlíthetem, hogy a Kornyi-tónál 1951. IX. 9-én egy ellőtt csőrű példány repült az egyik csapatban ; 1951. IX. 25-én ugyanitt láttam egy gácsért, melynek egyik evezője fehér volt. 121 Böjti réce (Anas querquedula) A böjti réce a Balaton-videk költő faja, számban azonban messze elmarad a tőkés réce állománya mögött. Nem is valószínű, hogy a parti nádasokban költene, de ez sincs kizárva. Ellenben a Balaton környéke mocsaras területein rendszeresnek vehető költése. Lovassy (1897) szerint költési időben ,,. . . in geringer Zahl”. KELLER (1935) szerint , gyakori fészkelő". Homonnay (1940) ismét azt írja: ,, . . . gyérebb számban fészkel . . . 7. PÁTKAI (1942) csupán a Tihanyi- mula en 1941- ben 8 párra becsülte a fészkelő állományt. A Kis-Balatonban valószínűleg csak annak peremén költ. Így a Sármellék, az Alsópáhok és a Fenékpuszta közti berekben 1949-ben 3 párra, 1963- ban 2—3 párra becsültem állományát. Jellemző, hogy 22 év alatt egyetlen ízben sem találkoztam fiókáit vezető anyával, ami azzal magyarázható, hogy a böjti réce ebben az időszakban még kevésbé hagyja el a nádast, mint a tőkés. Nem telel át, de korán érkezik és későn távozik. HERMAN (1895) a Nagy- berekben 1890. II. 17-én látta az elsőket, és későbben egy fészket talált; GULYÁS JÓZSEF , kócsagőr" a Kis-Balatonban 1926. I. 26-án; KELLER ugyan- itt 1923. II. 25-én. KELLER (1935) március közepére teszi átlagos érkezési idejét, s azt írja, hogy ilyenkor nagy tömegben mutatkozik a Balaton szegélyé- ben és a Kis-Balatonban, augusztus és november közt vonul el. Lovassy (1897) is nagy tömegekről beszél. HOMONNAY (1940) szerint , vonulási időben gyakori". 1941-ben Tihany körül III. 24-én láttuk az elsőket, és X. 14-én az utolsókat. Itt tömegekről nem beszélhettünk. Figyelembe véve a megfigyeléseim időpontjáról már többször elmondottakat a következő megfigyelési időpontokkal tudok szolgálni : 1949. III. 25. — XII. 2. 1960 Ls i DEA. 1950. TIL! 8. — X. 20. 1961. III. 17. — 2 L91028; SX. 24: 1962. III. 9. — ? 1952. III. 17. — ? 1963. ? — X. 23. 1953. III. 13. — ? 1964. III. 15. — (IX. 15.) POLE TO Ru vr 19: 1965. III. 14. — ? 1955. III. 16. — IX. 30. 1966. III. 12. — XI. 9. 1957.01. 19. — IX. 22: 1967. III. 10. — ? 1958. III. 20. — ? 1968. III. 12. — ? 1959. III. 4. — IX. 25. Erkezesük részben a jégtakaró függvénye, őszi elvonuläsukban pedig nagy szerepet játszik az is, hogy a csörgő réce mint táplálkozási konkurrense, milyen korán és milyen tömegben vonul át ősszel, függ attól is, hogy milyen a Balaton körüli kisebb vizek vízállása. Legerősebb vonulását 1951 őszén figyeltem meg: VIII. elején a Kis-Balaton- ban 300—400 mutatkozott, IX. elején számuk 1500 —2000-re nőtt ; IX. végén 300 —400-ra apadt. Általában a Kis-Balatonban számuk az őszi vonuläson 100 alatt szokott maradni. Még gyengébb a helyzet a Balaton partján, ahol őszi vonuláson csak szórványosan mutatkozik. Legerősebb csapatát 1963. X. 23-án észleltem a Balatonszentgyörgy előtti öbölben (50 — 60). Sokkal erősebb a tavaszi vonulás, amikor kereplő hangja is messziről el- árulja jelenlétét. Vonulásuk még március folyamán erősödik. Az általam rend- szeresen vizsgált terület egyes részei közt nem mutatkozott különbség. Például 1950-ben az erős márciusi vonulás idején a Kis-Balatonban 500 —600, a Keszt- hely és Fenékpuszta közti parton 450—600; Balatonberény előtt, az akkor 122 még fövenyes parton 100—120 példányt számoltam. 1961-ben a Kis-Balaton- ban 80 —100; Keszthely és Fenekpuszta között 200 —300; 1965-ben a Kis-Bala- ‘tonban 150—200, az említett parton 100—150, a Balatonszentgyörgy előtti . öbölben 80—100 példányt figyeltem meg. Ezekhez a mennyiségekhez arány- lottak a többi terep kisebb számai. Vonulásuk csúcspontja idején, áprilisban ez az arány még szembetűnőbb, azzal a különbséggel, hogy az igazán nagy tömegek a Kis-Balatonban tartóz- kodnak. Így a Kis-Balatonban 1951 áprilisában 1000—1300, ugyanekkor Berény előtt 10—15, a szentgyörgyi öbölben 2, a fenéki parton 200—250, a keszthelyi móló és Gyenesdiás közt 50 —60; 1953 és 1954-ben a Kis-Balatonban 800 — 1000, elszórt példányokon kívül a Keszthely és Fenékpuszta közti parton 40—50, illetve 120—150 példányt észleltem. Az utóbbi parton 1948 áprilisá- ban 900—1000, a Kis-Balatonban pedig , több száz"-at jegyeztem fel. Altala- ban áprilisban a Kis-Balatonban a böjti récék száma 100-on felül szokott lenni, és ehhez viszonylanak a Balaton partján tartózkodó mennyiségek is. A Balatonon megfigyeltem még böjti récét 1947 —68 között Gyenesdiás és Vonyarc között (1951. IV. 4., 25—30); Balatongyöröknél (1962. IV. 15., 30—40), mindig a nádas közelében. Nyílt vízen Alsóörs előtt láttam 1930. IV. 12—14-e közt. A Kis-Balatonhoz szervesen hozzátartozik a Vörs előtt fekvő mocsaras terület, a Bocsmány és a Borzasrét. 1951—57 közt itt a vízállás olyan magas volt, hogy tavasszal szabad vízfelületet is találhattunk, közben nádasos, nö- vényzetes szigetekkel. Így a terep különösen kedvezett a böjti récének, pl. 1951. IV. 6-án 40—50; 1952. V. 2-án 9—10 db főleg gácsért; 1953. IV. 23-án 80 —100; 1957. IV. 18-án 200 —300 db-ot figyeltem meg. A déli part mocsaras területei közül legbehatóbban a Fonyód melletti zardavári halastavakat tanulmányoztam, főként ennek déli oldalán a Fekete- bézseny felé eső vadvizes területét. Március hó folyamán a legnagyobb észlelt mennyiségek: 1961. III. 17. (150—200); 1964. III. 22. (150 —200); 1965. III. 26. (70—100); äprilis hö folyamán: 1956. IV. 19. (50—100); 1957. IV. 12. (150 —200); 1960. IV. 24. (100-150). A területen tavasszal általában számuk 20 —50 közt szokott ingadozni. Megfigyeltem továbbá a somogyi halastavaknäl böjti récét: Torekilàp, 1963. IV. 21., 6 db-ot; 1963. V. 27., 7; toväbbä ugyanezen a napon és 1968. V. 17-én az irmapusztai halastavakon 1, illetve 5 db-ot. A Kornyi-tavon is gyakran talälkoztam böjti récével: 1951. IX. 19. (10 — 15); 1953. IV. 22. (45—60); 1960. V. 14. (4); 1966. III. 17. (100 —150). Tihanyban a Belsö-tavon 1948. IV. 11. (20-22); a Kiils6-tavon 1948. IV. b2. (9-6). Csörgő réce (Anas crecca L.) A csörgő réce csak átvonul a Balatonnál. Lovassy (1897) szerint: ,,. . . in grösseren Schwärmen als alle übrige Arten”. HERMAN (1895) a Nagy-berekben 1890. III. 27-én látta az elsőket ; Lovassy Keszthely határában 1894. II. 13-án; GAÁL ugyanitt 1895. III. 3-án; KELLER ugyanitt 1923. II. 25-én, és szerinte 1924/25-ben át is telelt; BESSENYEY Enying közelében 1923. II. 9-én ; ZERGÉ- NYI a Kis-Balatonban 1922. III. 4-én. Viszont CERvA (1927) már 1923. VIII. 27-én megfigyelte őket az irmapusztai halastavakon. KELLER (1935) szerint vonulása február —märciusra, illetve október—novemberre esik, néha decem- 123 berig elhúzódik, sőt enyhe teleken at is telel. A Kis-Balatonban 1920. IX. 27-én kb. 800-at látott (1923). Homonnay (1940) szerint ősszel és tavasszal gyakori. 1941-ben szeptember végén a Zamárdi előtti parton a csörgő réce volt az ural- kodó faj (több száz). Tihanynál II. 9-én érkezett meg, de február —marciusban csak szórványosan mutatkozott a Balatonon. VIII. 4-én jelent meg újra, különösen szeptember második felében mutatkoztak kisebb-nagyobb csapatai. Az utolsókat XI. 19-én láttuk a Belső-tavon. Mozgalmara vonatkozó észleléseim: 1946. Pa (X. 6.) 1948. (IV. 14) JG AR) 1949 IT. 25-37, 23. Va. 23. Sali N. 1950.11. 24. vr 27. VIlIS20 XIe ll. ERO a a IX, 24T 30: [962 ES VII 27x10 1953. IT. 13-21V.. 92: Ville MG lego 1955. (IV. 20—25.) VIA RENTE. 1956. a (21297) 1957. ILL. 22, IV. 15. (IX. 22.) 1968 TU 94-1, 21. TR 192 xs 098: 1959.11. 6.2 1v. 16. DE SEE RT LG: 1960.00 N 148 N 1961. Tide 7 19,220, VII 50 I. 13. 10 SNS nV, bee EINES 1963. so (ket 8) as 1964. IE 15. IV. 11. Dx EST 12; 1965. III. 13.—IV. 19. CASI 1966.07. 12 TILL 17: (Ix30.) x we: geram IVO IX ex 1968. II. 13. IV. 20. IX OG Nyári megfigyeléseim: Keszthely és Fenekpuszta közti parton : 1949. VII. 23. (3); 1950. VI. 15. (par); Kis-Balaton, 1953. VII. 5. ( 7). Mindezekből azonban költésére nem következtethetünk. Tehát a csörgő réce néha átnyaral, enyhe teleken egyes példányok át is telelnek. Kivételesen, pl. 1954-ben teljesen ki is marad a vonulása. Viszont el is tolódhat, pl. 1950. XII. 11-én a Kis-Balatonban 2000 — 3000 példánnyal találkoztam. A csörgő réce tavaszi átvonulásán számbelileg rendkívül fluktuál, általában tavaszi vonulása sokkal gyengébb, mint az őszi és számuk legtöbbször száz alatt marad, kivételesen úgyszólván ki is marad a vonulásból. A Kis-Balaton- ban nagyobb számban láttam 1950. III. 21 — 28. között (500 —600) és IV. 14-én (700 —900); 1951. II. 27-én (1000 —1200) és III. 14-én (2000 —3000); Keszthely és Fenékpuszta között a legtöbbet (170—200) 1960. III. 11-én láttam; a balatonszentgyörgyi öbölben 1961. III. 19-én (300 —400) ; a fonyódi halastavak mögött fekvő vadvízen 1961. III. 17-én (80—100); a halastavakon 1964. III. 22-én (200 —300). Tavaszi vonulása általában március közepén kulminál, az időjárástól függő- en, kisebb-nagyobb ingadozásokkal. sszel a csörgőréce-tömegek főleg a Kis-Balatonban mutatkoznak, így 1950 és 1952 októberében 1000 körül mozgott számuk. Előfordul, hogy őszi vonulásuk novemberben kulminál. Szeptemberben még elég nagyok az ingado- zások 5 és 400 között, sőt egyes esztendőkben teljesen ki is maradnak. Október- ben ez már ritkább eset, sőt még 10-en alul sem szokott számuk maradni. Általában 150 —300 közt ingadozik. 124 A Balaton partján csak ritkán éri el a százat. Balatonberény és Keszthely között a legnagyobb mennyiséget 1957. IX. 22-én (300 — 400) és 1968. X. 15-én (200—300) a szentgyörgyi öbölben láttam. Találkoztam ősszel a Balatonon csőrgő récével Balatonszemes és Balatonlelle közt is 1953. XI. 8-án (30 —40); Jankovich-telep és Fonyódliget közt 1961. IX.17-én (15—20) és X.5-én (170 — 200); X. 28-án (80 —90); 1963. XI. 12-én (60—80); a keszthelyi móló körül 1964. XI. 26-án (1); a Zámori-öbölben, 1960. III. 13-án (10—15); XI. 29-án (1); 1964. III. 15-én (4). Fonyódon a halastavak körül 1960. X. 13-án és 1964. III. 22-én láttam a legtöbbet (200—300), de itt rendszeresek a kisebb (2) vagy nagyobb (100) csapatai a tavaszi és az őszi vonuláson egyaránt. A Töreki-lápon (széplaki halastavak) 1959. IX. 8-án 100—150 egyedet figyeltem meg. áA Kornyi-tavon is gyakran megfigyeltem csörgő récét, így a tavaszi vonu- lson: 1953. IV. 23-án (par); 1960. V. 14-én (par); 1966. III. 17-én (100 —150); az őszi vonuláson: 1951. IX. 25-én (8); 1952. IX. 25-én (200—300); 1953. IX. 23-án (50—60); 1959. IX. 30-án 40—50 darabot, a tihanyi Belső-tavon 1948. IV. 11-én 2 darabot. Kézre került gyűrűs csörgő récék a Balaton vidékén : Paris Tour du Valat, Camargue 23. LE. 1956. | EB 2144 43°31’ N, 04°42’ E | + Zalaszentivan 4. III. 1956. 46°54’ N, 16°54’ E Paris Tour du Valat, Camargue 22,1% ASST: EB 5956 + Balatonfenyves 25. IX. 1957. 46°43’ N, 17°29’ E | Paris Tour du Valat, Camargue 15.I. 1958. | ED1315 + Balatonfőkajár 25. III. 1958. 47°01’N, 18°12’E | Paris Tour du Valat, Camargue 12. III. 1958. ED 6622 + Tab 30. III. 1958. 46°44’N, 18°02’E Nyilfarkü rece (Anas acuta L.) Lovassy (1897) még azt vallotta, hogy a nyilfarku réce csak vonulàson for- dul elö, akkor sem csapatosan. KELLER (1935) ezzel szemben közli, hogy mär- ciusban és augusztus —november közt vonul át, néha áttelel, alkalmilag költ | is, és ,,. . . a nagyobb terjedelmű kaszálókat, réteket vagy az ezeket határoló szántásokat . . ." kedveli fészkelés céljából. HERMAN (1895) a Nagy-berekben 1890. III. 8-án észlelte először, majd egy fészket talált. További érkezési adatok: Keszthely, 1894. III. 9. (Lovassy); Balatonlelle, 1895. III. 9. (sok, GAÁL) ; Enying, 1922. III. 12. 1923. III. 4. (BessenvEY); Kis-Balaton, 1923. II. 25. (KELLER); 1922. III. 1. (ZERGÉNYI). 1941-ben Tihany körül a Balaton felett aránylag kevés esetben észleltük (IV. 19.) és a nagy tőkésréce-mozgás idején X. 8-án egy-kettőt. Fészkelve találtam az 1949-es magas vízállás idején a Kis-Balaton északi oldalán az ún. ,,Egésben” V. 25-én; DR. Fopor TAMÁS pedig az irmapusztai halastavakon 9-es fészekalját talált 1966. május közepén. Vonulasardl a következő megfigyeléseim vannak: 1948. IV. 18. IX. 20.—XI. 12. 1949. II. 24.—IV. 19. X. 25.—XI. 2. 1950. II. 20.—IV. 25. X. 1.—XII. 11. 1951. II. 17.—V. 1. IX. 4.—XII. 30. 1952. I. 15.—III. 17. IX. 19—X. 16. 1953. III. 13.—IV. 18. IX. 28.—XI. 11. 1954. I. 21.—IV. 12. SS: 1955. = XI. 15. 1956. IV. 24. IX. 24. 1957. IIT.22, 1958. III. 24.—IV. 20. IX. 21.—XI. 25. 1959. TELS akol — 1960. III. 9.—IV. 24. X. 16.—XI. 24. 1961. III. 21—23. Xx. 7--XI. 23. 1962. III. 9.—IV. 30. X. 8.—XI 8 1963. — X. 24.—XI. 14 1964. II. 27.—IV. 26. X. 16—XI. 14 1965. III. 14.—IV. 19. XI. 22, 1966. JUNE XI. 14. 1967. — GUI 1968. III. 13—16. X. "16: Az adatokból kiviláglik, hogy tavaszi érkezése az időjárástól, főként a jég felszakadásától függ. Néha úgyszólván ki is marad vonulása. De még jég boríthatja a tavakat, amikor már megérkezik, pl. 1950. II. 24-én a Vörsi-vízen (Kis-Balaton) 50—60 példány a jégen sétált, nyugtalanul mozogtak ide-oda, verekedtek is. A tavaszi vonuláson 100-on felüli mennyiségeit láttam a Keszthely és Fenék- puszta közti partszakaszon 1950. III. 20 — 27. között (200 —400) ; a Kis-Balaton- ban 1951. II. 27-én (100—150); 1952. III. 17-én (100—130); Fonyódon a halastavakon 1960. IV. 24-én és 1965. III. 26-án is 50—60 db-ot. A tavaszi vonulás március második felében szokott kulminálni. Csapatai ál- talában csak néhány pédányból vagy 10—20 főből állnak. Néha a keszthelyi | móló előtt is mutatkozott, 1961. III. 23-án oo 9 ? (2 par); 1964. III. 17-én d) (gácsér). Öszi vonuláson számuk mindig 10 alatt marad, kivételes esetek: Balaton- szentgyörgy (öböl), 1948. IX. 19-én (20 —26) ; a Keszthely és Fenékpuszta közti parton, 1958. XI. 25-én (16 —20); Fonyód (halastavak), 1964. XI. 11-én (10 — 15). Az 1948 —1968 közti költési adatokon kívül 92 tavaszi és 57 őszi megfigyele- sem volt. Tavasszal legtöbbször a Kis-Balatonban (35), a Keszthely és Fenek- puszta közti partszakaszon (34) és a fonyódi halastavakon (10) találkoztam nyilfarku récével, továbbá a Balatonszentgyörgy előtti öbölben (3), Balaton- bereny elött a nyilt vizen (1), a Vörs melletti Bocsmanyban (3). Az őszi vonuläson is a Kis-Balatonban (24) láttam legtöbb esetben; jóval kevesebbszer Keszthely és Fenékpuszta közt (12), a balatonszentgyörgyi öböl- ben (10), Balatonbereny elött (5), a fonyödi halastavakon (4), a Bocsmänyban (1) és a Kornyi-tavon 1952. IX. 25-én (1 db). Az 1917-es balatonbogläri hajdinakärtetelben a t6kés réce mellett kisebb szamban a nyilfarkü réce is szerepelt (CHERNEL, 1918). 126 Fütyülö rece (Anas penelope L.) HERMAN (1895) 1890. III. 8-án észlelte a Nagy-berekben az érkezőket. Lo- vassy (1897) csak kis csoportokban latta a vonulason, így az elsőket Keszt- helynél 1894. III. 4-én. KELLER 1923. IL 25-én mar látott belőlük. Szerinte (1935) szeptemberben vagy októberben, illetve február végén vonul át, egye- sek néha át is telelnek, vagy tavasszal májusig maradhatnak vissza kisebb csapatai. HOMONNAY (1940) azt írja: , Télen több kisebb csapatot észleltem a Balaton síkvizi területének több pontján." 1941-ben mi csak a tihanyi Belső- tavon láttuk IX. 21-én (3—4) és X. 6-án (1), valamint egyet a Kornyi-tavon IX. 29-én. 1948 — 1968 közt a fütyülő récét a Balatonnál rendszeresen megfigyeltem: 1948. IV. 14. IX. 29.—XI. 21. 1949. II. 25.—IV. 16. X. 20.—XIl. 28. 1950. II. 24.—V. 28. IX. 20.—XII. 11. 1951. II. 17.—IV. 24. X. 14.—XII. 30. 1952. III. 17.—V. I. X. 7.—XI. 10. 1953. III. 13.—IV. 20. IX. 27.—X. 21. 1954. III. 19.—IV. 15. X. 20.—XII. 20. 1955. IV. 23—25. IX. 30.—XI. 15. 1956. IV. 19.—V. 24. 1957. III. 22. — 1958. III. 24.—IV. 21. X21 1959. III. 4.—IV. 19. IX. 8.—XI. 14. 1960. III. 9.—IV. 24. X. 16.—XI. 24. 1961. III. 17.—IV. 19. Selo: 1962. III. 8.—V. 3. DIRE 1963. — DG RR DA 1964. — X. 13.—XI 23. 1965. IT. 14.—IV. 19. 22: 1966. III. 16-17. IST. 14, 1967. — X. 14.—XI. 14. 1968. III. 13—16. DEN EE A Tavaszi vonuläson százon felüli tömegeit észleltem: Kis-Balaton, 1950. III. 7-8. (200-300); IV. 3. (140 —200); 1952. TIT. 17. (100—120); 1954. IV. 12 (110—140); 1957. III. 22. (200—300); 1959. III. 5. (80—100); 1960. IV. 2. (150-200); 1965. III. 29. (90—110). Keszthely és Fenékpuszta között: 1950. III. 20. (110—170); III. 25. (160 — 300). A Bocsmänyban (Vörs): 1951. IV. 16. (80—100); 1955. IV. 23. (120 —180). Csapatai átlagosan 20 —50 példányból állnak, de gyakran csak néhány madár mutatkozik. Tavaszi vonulása március és április közepe közt kulminál; érke- zése függ a jégtakaró felszakadásától. Az őszi vonuláson nagyobb mennyiségeivel találkoztam. Kis-Balaton: 1950. XII. 11. (60—80); 1952. X. 16. (30 —40): 1954. XI. 13. (40 —50); 1955. XI. 15. (400-500); 1961. XI. 15. (50 —60); Balatonberény előtt: 1950. X. 6. (40 —60); X. 17—31. (60 —80). A fonyödi halastavakon: 1964. X. 14. (50 —60). Bär a maximum nem minden évben ugrik ki novemberben, a legtöbb nagy- számú adat mégis novemberi; ősszel átlagosan 20 —30-as csapatokban jar, né- ha több, néha csak magányos példányok. Az 1948 —1968 közti évekből 99 tavaszi és 71 őszi megfigyelésem van. Ta- 127 vasszal és ősszel egyaránt a Kis-Balaton vezet (44, illetve 28 megfigyelés) ; utána jön a Keszthely és Fenékpuszta közti partszakasz (29, illetve 13 megfigyeléssel), majd a fonyódi halastavak (12, illetve 5 megfigyeléssel). A Bocsmány (Vörs) csak tavasszal, a vadvizek idején alkalmas a fütyülő réce vonulásához (4). A Kornyi-tavon 1941-en kívül csak egy ízben észleltem (1966. III. 17., c" egy gacsér). Feltünö azonban, hogy mennyire gyengék az eredmények a balatonszent- györgyi öbölben a fütyülő réce szempontjából, mindössze 6 tavaszi és 5 Őszi megfigyelés. A Balatonberény előtt elterülő nyílt vízen viszont az említhető meg, hogy 18 őszi megfigyeléssel szemben csak 2 tavaszi áll. A keszthelyi móló előtt csak ősszel figyeltem meg (1952. X. 8., 30—40 db.). Láttam még fütyülő récét Balatonmária előtt is (1950. III. 30., 2 db.). KELLER (1923) szerint 1921-ben az ősz hosszú és meleg volt, utána a tél kemény. A fütyülő réce X. 16-án jelent meg először Keszthely környékén. Kendermagos réce (Anas strepera L.) A kendermagos réce mint költő faj gyakoriságban a tőkés réce után követ- kezik. HERMAN (1895) 1890. III. 15-én látta a Nagy-berekben az elsőket. GAÁL (1903) a balatonboglári berekben 1903. VIII. 31-én két fiatalt lőtt, ami- ből költését sejti. Nagy (1931) valószínűnek tartja, hogy költött a tihanyi Belső-tavon 1930-ban. Homonnay (1941) szerint 1938-ban a tavon ugyan megjelent költési időben, de nem költött, ellenben 1936-ban 15 pár fészkelt. PATKAI (1942) a Tihanyi-felsziget 1941-es állományát 8 párra becsülte. 1941- ben III. 21-én találkoztunk először ezzel a fajjal, az utolsó párt XI. 8-án lát- tuk. Zamárdi előtt a nyílt vízen egész szeptemberben a récék közül ez volt a leggyakoribb, több százas mennyiségben. A Belső-tavon a tőkés récénél is gyakoribb jelenség volt. VI. 19-én látta PÁTKAI első fiókáit. DR. Fopor TAMÁS (in litt.) az irmapusztai halastavaknál a gazosban talal- ta 1967. V. 15-én 9-es fészekalját. A Kis-Balatonban is láttam fiókáit veze- tő tojót (1962). Első és utolsó megfigyeléseim: 19048) «EV 14. RT 2], 1959, IV. 11.-xR 16 1949. 11.9 sn di 1960. Tr. 7 CASE: 1950. II. 24.—XII. 26. 1961. DIL. 17 Santi 1961. 11.17, XIND7: 1962: IL. 0. ai 19624 Valter 0. 1963. (V. 7) x 1953. 701.03. Seo. 1964. LIL A3 EX AIR 1954. III. 19.—XII. 20. 1965. III. 26.—XI. 25. 1955. IV. 23.— XT. 15. 1966 Us 16 x u 1956. IV. 24.—(IX. 24.) 1967. 1 TR 1967. III. 22.-{IX. 22.) 1968. TE 1a Sicani 1958. III. 24.— XI. 22. A tavaszi érkezés függ a jégtakaró felszakadäsätél, távozása viszont a jég beálltától. Néha tavaszi (1963), néha őszi (1968) vonulása igen eltolódik. A kendermagos réce inkább a mocsarakban fekvő kisebb vizeken vagy a Balaton nádasos szegélyében mozog, mint a nyílt vízen. A tavaszi vonuláson a Kis-Balatonban észleltem nagy tömegeit: 1950. III 128 Kanalas gem — Platalea leucorodia (Fotó: Dr. Tildy Zoltán) 4 —14 közt (150 —250); 1951. II. 17-én (100 —120); III. 14-én (150 —200); 1957, III. 22-én (200—300); 1965. III. 29-én (100—120). Tavaszi megfigyeléseim megoszlása: 1:1; II:8;III:47; IV:40; összesen 96 megfigyelés, amiből 50-et a Kis-Balatonban, 23-at a Keszthely és Fenékpuszta közti partszakaszon végeztem, 13-at a fonyödi halastavakon, 5-öt a Balaton- szentgyörgy előtti öbölben, 2-t a Kornyi-tavon, 1-et Balatonberény előtt a vízen, 1—1-et a Zamori-6bélben és a keszthelyi mólónál. A maximális tömegek adataiból és a megfigyelések számából is kitűnik, hogy vonulásának súlypontja márciusra esik. Őszi tömeges vonulását már KELLER (1923) is észlelte 1920. IX. 27-én a Kis-Balatonban (200). Nagyobb számban én is a Kis-Balatonban találkoztam kendermagos récével : 1948. IX. 29. (120 —150); XI. 12. (800 —1000); 1949. IX. 12. (100—150); 1950. XI. 11. (400—500); 1951. IX. 24. (80—100); 1951. XII. 27. (40 —50); 1952. X. 3. (60 —80); 1954. X. 19. (250—350); XII. 20. (50 —60); 1955. IX. 30. (200—300); 1958. IX. 20. (150—200); X. 27. (200—300); 1959. XI. 14. (100 —150); 1960. X. 18. (600—700); 1961. X. 6. (300—400); XI. 15. (200 — 300); 1962. LX. 9. (100 —200); 1964. X. 14. (100-150); XI. 14. (250 —300); 1965. XI. 22. (150 —200); 1967. X. 14. (100 —150). A Balatonon két ilyen megfigyelésem volt: Balatonberény, 1949. XI. 5. (80 —100); Balatonszentgyörgy, 1960. IX. 2. (60—80). Az őszi megfigyelések havi megoszlása : VIII. : 12; IX.: 55; X.:54; XL: 35; XII.: 5, összesen 161 megfigyelés. A mennyiségi megfigyelések, valamint a megfigyelések számai is azt mutat- ták, hogy az őszi vonulás erősebb, mint a tavaszi. A kendermagos réce a Bala- ton partján sehol sem ritkaság, azonban a nagyobb tömegek főként a Kis-Bala- ton tavain tömörülnek szeptember vége és november közepe közt, ahol néha még december végéig is jelentős számban kitartanak. A megfigyelések zöme a Kis-Balatonban történt (73), utána érdekesen a Ba- latonberény előtti vízfelület következik (35), majd a Balatonszentgyörgy előtti öböl (28), a Keszthely és Fenékpuszta közti partszakasz (12), végül a fonyódi halastavak (9) és a Kornyi-tó (4). Zamárdi előtt is sík vízen tartózkodtak a fö- venypart előtt. STERBETZ (kézirat) egy példányban, melyet Balatonmogyoródnál 1953. IV. 19-én ejtettek el, a következő táplálékot találta : Polygonum-magtörmelek, ho- mok. Kanalas réce (Anas clypeata L.) Lovassy (1897) szerint kanalasréce-párokkal tavasztól őszig találkozhatunk a Kis-Balatonban, de a vonuláson se népesek csapatai. KELLER (1935) szerint március végén és április elején érkezik csapatosan a Balatonhoz, augusztus és november közt vonul el, csapatai gyakran keverednek a böjti récével. HoMON- NAY (1940) a tihanyi Belső-tavon, a szántódi és a lellei berkekben találkozott vele nyáron is. 1941-ben nekünk kevés alkalmunk nyílott a berkek látogatására és így Tihánynál azt állapíthattuk meg, hogy bár gyakorta találkoztunk kanalas récével III. 27. és V. 18. között, valamint VIII. 4. és X. 27. között, de csak egyesével vagy kisebb csapatokban figyeltük meg. Pedig Lovassy is utalt rá, hogy a kanalas réce némely esztendőben költ is a Balaton környékén. Magam tapasztalata szerint 1949-ben a Kis-Balaton ,,Egés” 9 Aquila 1969/70. 129 nevi részében magas vizälläs mellett fészkelt, valöszinüleg költött a fonyédi halastavaknäl is 1956-ban. Legkorábbi és legkésőbbi megfigyeléseim: 1948. IV. 14.— XI. 21. 1959. IV. 17.— XI. 14. 1949. II. 25.— XI. 7. 1960. III. 7.— XI. 24. 1950. II. 27.— XI. 11. 1961. III. 17.— XI. 15. 1951. AT AT ESILE 1962. III. 10.— XI. 6. 1952. III. 17.— X. 28. 1963. IV. 21.— XI. 14. 1953. III. 13.— XT. 11. 1964. III. 22.— XI. 14. 1954. III. 19.—XII. 20. 1965. III. 14.—XII. 7. 1955. IV. 23.— XT. 15. 1966. III. 12.— XI. 14. 1956. IV. 19.— IX. 23. 1967. IV. 11.— XI. 14. 1957. III. 20.— ? 1968. III. 12.— XI. 17. 1958. III. 24.— XI. 21. A kanalas réce vonulása szintén függ a jégtakaró felszakadäsätöl, illetve záró- dásától is, de szemben az előző fajok némelyikével vagy szegedi megfigyelése- immel, januárban sohasem találkoztam vele a Balatonnál, sem júniusban, sem augusztusban — kivéve Tihánynál. A tavaszi vonuláson nagyobb mennyiségeket észleltem a Kis-Balatonban : 1949. IV. 16. (100—150); 1950. TIT. 21. (300—400); III. 28. (500—600); IV.14. (400 —500); 1951. II. 27. (180-250); IV. 3. (400-500); IV. 13. (200 —250); 1953. IV. 23. (100—150); 1954. IV. 12. (400—500); 1965. III. 29. (80 —100). Rendszeresen talälkoztam kanalas récével a Keszthely és Fenékpuszta közti partszakaszon, a Balatonszentgyörgy elötti öbölben és a fonyödi halastavakon is, de számuk az 50—60-at nem haladta meg. A tavaszi megfigyelések havonként a következőképpen oszlanak meg: II: 6; III: 47; IV: 65; V: 11 megfigyelés. Ebböl kis-balatoni 58, a Keszthely és Fe- nekpuszta közti partszakaszröl 40; a fonyödi halastvakröl 20; a Balatonberény elötti vizröl 4; a balatonszentgyörgyi öbölböl 2; a Kornyi-töröl 2; 1 a keszthelyi mölöröl és 1 a szemesi berekböl. A tavaszi vonulás tehát március —áprilisban kulminäl elég nagy eltoléda- sokkal. Az őszi vonuláson nagyobb tömegeket ismét a Kis-Balatonban láttam : 1948. XI. 12. (80—100); 1950. XI. 11. (60—80); 1954. XI. 13. (80—100); XII. 20. (50—60); 1962. XI. 5. (50—60). A Balatonszentgyörgy előtti öbölben: 1948. XT. 13. (100-150); a fonyódi halastavakon 1958. X. 25. (60 —80). Az őszi megfigyelések havi megoszlása: VIII.: 1; IX.: 22; X.: 24; XL: 28; XII.: 3; területi megoszläsa: Kis-Balaton 38; Balatonszentgyörgy (öböl), 13; Balatonbereny elötti sik viz es a fonyódi halastavak, 10 — 10; Keszthely és Fe- nékpuszta közti part, 4; 1—1 megfigyelés a Fonyödliget elötti parton és a Kor- nyi-tavon. Csapatai átlagosan 20 —30 példányból állanak. Tehát a maximális mennyiségekből és a megfigyelések számából egyaránt az tűnik ki, hogy az őszi vonulás a Balatonnál novemberben kulminál, és főként a Kis-Balaton tavain zajlik le. Erőssége nem közelíti meg a tavaszi vonulásét. A kanalas récéből jut az iszapos balatonszentgyörgyi öbölre és a fonyódi ha- lastavakra is, sőt a Balaton nyílt vizére is leereszkednek. Zsákmánya néha olyan nagy, hogy sokáig kell kínlódnia, míg le tudja nyelni. Ilyen jelenet játszódott le előttem 1951. IV. 23-án a Kis-Balaton Zalavári-vizén ( 99). 130 Összefoglaläs A Balaton üszörece-gazdagsäga bár jelentős, de az alföldi mennyiségeket meg sem közeliti. A t6kés réce mindenütt költ, ahol alkalmilag nedves terüle- tet taläl, igy a Balaton nädszegelyeben, a környezö mocsarakban, a hegyi ta- vakon, a berkekben. Költese a vizallastol függ. Ha a berkekben több a viz, bö- vebb fészkelési lehetőség nyílik, a helyi állomány megnövekszik. Ha a berkek kiszäradnak (1968), akkor az állomány csökken; ha az esztendő ärvizes, akkor a t6kések a berkek szélébe szorulnak fészkelésre. A tőkés récét mint fészkelő fajt gyakorisäghan a kendermagos réce követi, utána a böjti réce, mely fajok azonban a berkek kimondottan mocsaras részei- ben költenek, így a fészkelő állomány is jelentősen kisebb. Felbecsülésük a te- rep nagysága miatt nem reális, egyes adatokkal és állományfelvételekkel azon- ban rendelkezünk. Kedvező, inkább magas vízállás mellett, néhány párban költ a nyílfarkú és a kanalas réce is. Vonuláson a Balaton sík vizén, főként azonban a náddal szegélyezett partok közelében, is népes récecsapatokkal találkozhatunk, fő gyülekezési helyeik mindamellett a Nagy-berek, ha rajta vizet találnak, és a Kis-Balaton. A vegyes récecsapatok laza kötelékben pihennek a vízen. Felrebbentve leg- többször fajonként elkülönülnek, bár a népes tőkésrécecsapatokban mindig ta- lálhatunk más fajt is, főként csörgő és böjti récét, de a többi fajt is, sőt megfi- gyeltem bütykös ásóludat (Tihany, 1941. X. 8.), valamint bukórécéket is több ízben, főként barátrécét. Az egyidőben előforduló tömegek megoszlásának il- lusztrálására kikerestem néhány olyan megfigyelésemet, amelyen valamelyik úszórécefaj nagyobb számban fordult elő. A tavaszi vonulásra két példát kívá- nok csak adni: 1950. III. 20—28. 1951. IV. 1—30. Kis-Balaton Fenékpuszta Kis-Balaton Fenékpuszta A. platyrhynchos 15 150—160 20 25—30 A. querquedula 500—600 450—500 1000—1300 150—250 A. crecca 500—600 30—40 20—30 20—30 A. acuta 40—50 300—400 20—30 20—30 A. penelope 5 250— 350 80—100 6 A. strepera 8—10 10 20—30 4 A. clypeata 500—600 70—100 150—230 2 Aythya ferina 60—80 4 150—200 6 A. fuligula 5—6 500—600 200—300 600—800 A. nyroca oe — 8 7 A. marila 1 — — Bucephala clongula 6 40—50 4 11 Mergus albellus 8 12 3 27 Az 6szi vonuläsröl minden hönapböl egy-egy esztendöt valasztottam ki, amelyben valamelyik üszörecefaj nagyobb számban jelent meg, azzal a különb- séggel, hogy a tavasszal szemben nem a Keszthely és Fenékpuszta közti part- szakaszt vettem összehasonlítási alapnak a Kis-Balaton és a Balaton között, hanem a Balatonszentgyörgy előtti öblöt, s az ,,Iszapot”, részben pedig a Ba- latonberény előtti vizet (21. táblázat). Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Balatonnál tavasszal a böjti, a nyíl- farkú, a fütyülő és a kanalas réce vonulása erősebb, mint az őszi vonulásuk ; ezzel szemben a tőkés, a csörgő és a kendermagos récéknek vonulásá- 9* 131 Bberény 10 0 400—500 600—800 1955. XI. 11-15. Kis-Balaton 70—100 160—300 45—55 400—500 10—15 400—500 10—12 50—60 3 60 0 2 I 14 80—100 400—500 Bberény 800—1000 50 100—200 1952. X. 2—31. Kis-Balaton 450—550 900—1100 30—40 50—60 50—60 0 0 Bsztgyörgy 300—400 1 40—50 0 6 0 20— 30 1957. IX. 13—23. 80—100 150—200 13—15 30—40 5—6 Autumn movement of Ducks Kis-Balaton Récék őszi sereglesei a Balatonon 0 0 Bsztgy orgy 10—15 2500—4000 1968. VIII. 10—13. 10 Kis-Balaton 8 60— 70 20—30 Faj Species ya ferina Aythya fuligula d Anas platyrhynchos Anas querquedula Anas crecca Bucephala clangula Mergus albellus Anas penelope Anas strepera Anas clypeata Aythya nyroca m 21. tablazat Anas acuta Avth ban az őszi erősebb a tavaszi- näl. Ha ezt összevetjük az országos vizsgálatokkal (BE- RETZK, KEVE és SCHMIDT, 1959; SCHMIDT, 1959; KEVE és SCHMIDT, 1960; SCHMIDT, 1961; KEVE és SCHMIDT, 1964), azt látjuk, hogy a t6- kés réce vonuläsa hol a Du- näntülon, hol az Alföldön erősebb, ősszel főként az Alföldre tolódnak nagyobb tömegek; a böjti réce tömegeinek megoszlása or- szágszerte — egyenletes; a csörgő récének mind a ta- vaszi, mind az őszi vonu- lásának megoszlása szintén egyenletes, néha azonban súlypontja az Alföldre to- lódik; a nyilfarkü réce inkább az alföldi szike- seken tömörül tavasszal és ősszel egyaránt; a fütyülő réce őszi átvonulása egyen- letes megoszlású, de tavasz- szal a súlypont inkább a Dunántúlon van, egyes esz- tendők (pl. 1960) azonban kivételt képeznek; a ken- dermagos réce szintén or- szágszerte egyenletesen vo- nul, 1960-ban azonban en- nek vonulása is főként az Alföldre tolódott; a kanalas récék zöme tavasszal és ősz- szel is inkább az Alföldön vonul át. A vonulás kulminációja a Balatonnál: A. platyrhyn- chos: március, október; A. guerguedula: április, szep- tember; A. crecca: március; október—november ; A. acu- ta: március, november; A. penelope: március —április, november; A. strepera: már- cius, szeptember -novem- ber; A. clypeata: märcius — április, november. Az évi mozgalmak lezajlasara minden fajra grafikont szerkesztettem, még- pedig minden grafikonra két görbét vittem fel. Egy jó és egy rossz esztendő g gör- bejet. Itt elsősorban arra, kellett ügyelnem, hogy minden hónapból elegendő adat álljon rendelkezésemre, de még így sem teljesen reális az erdemény. Aki járt a Kis-Balatonban vagy a Balaton partján, tudhatja, hogy a mennyiségek nemcsak naponként, hanem óráról órára; változhatnak, így ha balszerencsével járok, esetleg komoly tömegek kerülik el a megfigyelést. Ezért is választottam olyan éveket, melyekre vonatkozólag rendszeres megfigyelésem volt, és az adat- tömegből a maximálisokat vettem számításba. Ismét hangsúlyozom, hogy a köl- tési időből származó nagy számok nem a jó költés bizonyítékai, ellenkezőleg azt jelentik, hogy sok fészekalj pusztult el. Eredményes költés esetében a csalá- dok legnagyobb része a nádasban bujkál, s elkerüli a megfigyelés lehetőségét. A grafikonok alapját elsősorban a kis-balatoni megfigyelések képezik, de figye- lembe vettem a szomszédos Balaton-partot is (16 —22. ábra). A grafikonokból kitűnik, hogy valamennyi récefaj szempont jából rossz volt az 1953-as esztendő, viszont a tőkés, böjti, csörgő és nyílfarkú réce gyenge vo- nulást mutatott 1951- ben; a fütyülő, a kendermagos és a kanalas réce vonulása pedig 1950-ben volt szegényes. Áz is kitűnik, hogy az erős tavaszi vonulás évei- ben az őszi vonulás is erős, és viszont. Hangsúlyozom, hogy 22 év anyagából olyan esztendőket válogattam ki, amelyekben egész éven át rendszeresen fi- gyeltem a Balatont. A későbbi években is akadtak jó húzások, de azokban az esztendőkben csak havi 1—1 hétre látogathattam meg a Balaton környékét, egyes hónapokban kiszállásaim el is maradtak. Ilyen esetekben a jó adatokat sem vettem figyelembe. Mint negatív eredményt említhetem meg, hogy 1965 — 1968 között a csörgő réce vonulása volt igen gyenge, viszont 1968 őszén a kon- tyos réce is csaknem kimaradt. A vízállás szem- pontjából nem részle- tezem a kérdést, mert a Balatonon legfeljebb beljebb húzódnak a récetömegek, különben is szeretik az alacsony vizet, melyben jobban bukhatnak le, ,,griin- dolhatnak”. Ez all a Kis-Balatonra is, ahol a tavak alacsony viz- allasa több madarat tömörít tavain, mint a magas vízszint. Természetesen aszá- lyos esztendők kivéte- lek, így 1946-ban a II. M. IV. V. VI. VII. VII. IX. X. XI. XII hônap tavakbol annyira el- 16. ábra. Anas platyrhynchos tűnt a víz, hogy járni lehetett fenekükön. Ez volt a 25 év alatt a legaszály osabb ősz; hasonló volt a helyzet 1968-ban is, bár kevés vízfelület egész éven át maradt, és a talaj is süp- 1957 2441958 133 17. &bra. Anas querquedula _— 195] ———— 1953 MS HL AR AL RU VU eI EN X. XII. hónap 18. ábra. Anas crecca SHE: 1951 ——— 1953 ESS 19. ábra. Anas acuta 134 20. ábra. Anas penelope . m MI. v. VI VI VI IX. X. XL XII hónap 21. ábra. Anas strepera — 1951 — — — 1953 il VE VN VI. VER VIN, IX. X. XI All: honap 135 pedékeny volt a szarazra került részeken is. De természetesen ilyen kevés viz- felület kevesebb récét tud befogadni. Az időjárásra vonatkozólag csak annyit, hogy 1949 —53 közti telek enyhék voltak, míg később a jégtakaró gyakran még márciusban is állott, s legtöbb ré- cefajunkat meggátolta abban, hogy március közepe előtt megérkezhessen, hi- szen sem pihenő-, sem táplálkozóter ületet nem találhattak, de ez kiviláglik az egyes fajoknál megadott vonulási dátumokból is. Bár a Balaton elsősorban a bukórécék gyülekezőhelye, de olyan mennyiség- ben vesz fel úszórécéket is, hogy az országos vizsgálatoknál nem mellőzhetők a balatoni adatok sem, még ha a vonulás súlypontja az Alföldre esik is. Irodalom — Literatur Beretzk P.—Keve A.— Schmidt E. 1959.: Az egyidejű (synchron) vízimadártani kutatás — Tasks and some Results of Synchronous Research of Water-Birds. Állatt. "Közl. XLVII. 119—124. DI Cerva F. 1927.: A küszvágó esér (Sterna hirundo L.) kétszeri költese 1923-ban. — Zwei Bruten der Fluss-Seeschwalbe (Sterna hirundo L.) im Jahre 1923. Aquila. XXXII XXXIII. 25—26. 171—176. p. Chernel I. 1918.: A tőkés és nyilfarkü récék (Anas boschas L. et Dafila acuta L.) mezö- gazdasági kärtekonysäga (Von der landwirtschaftlichen Schädlichkeit der Stock- und Spiessente ...) Aquila, “XXIV. 17. 268— 269. p- Chernel I. 1919.: Őszi megfigyelések a Balaton vidékéről . . . (Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balatonsee ...) Aquila, XXV. 18. 11 5— 196. p- Chernel I. 1920.: Oszi megfigyelések a Balaton vidékéről . ...(Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balatonsee . . .) Aquila. X XVI. 19. 4145. p- Chernel I. 1922.: Jegyzetek a Balaton mellekeröl... — Herbstnotizen (1921) vom Balatonsee. Aquila. XXVII. 27. 127—130. p. Gaál G. 1895.: A madärvonuläs Magyarországon... (Der Vogelzug in Ungarn...) Aquila. II. 3—84. p Gaál G. 1896.: A madärvonuläs Magyarországon... (Der Vogelzug in Ungarn.. .) Aquila. III. 7—116. p. Gaál G. 1903. : Adatok a Balaton madarfaundjahoz. (Beiträge zur Vogelfauna des Balaton- See’s). Aquila. X. 215—218. p. Grossinger, J. B. 1793.: Universa Historica Physica Regni Hungariae ... II. Ornitholo- gia. Posonii et Comaromi, 472. p. Herman, O. 1895.: Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn bis 1891. Budapest. 216 p. Homeyer, A. 1893.: Nach Ungarn und Siebenbürgen. Orn. Mschr. XVIII. 18-31. p. Homonnay, N. 1938.: Beobachtungen an brütenden Vögeln auf der Halbinsel von Tihany im Jahre 1938. Fragm. Faun. Hung. II. 28—31. p. Homonnay N. 1938.: A Tihanyi-félsziget madarai ... — (Die Vögel der Halbinsel Ti- hany ...) M. Biol. Kut. Munk. X. 52—83. p. Homonnay N. 1939.: A Balaton költő madarai . . . (Die Brutvögel des Balaton-Sees . . .). (M. Biol. Kut. Munk., XI, 194—232. p.) Le Homonnay N. 1939.: Balaton- -melléki biotöpok kialakulásának jelentősége . . ee die Bedeutung der Ausbildung der Biotope in der Umbegung des Balaton See’s 3) Allatt. Közl., XXXVI, 38—53. p. Homonnay N. 1940.: A Balaton és környékének madarai. (Die Vögel des Balaton und seiner Umgebung.) M. Biol. Kut. Munk. XII, 245—276. p. Homonnay, N. 1941.: Die ornithologische Einheit, des „Belsö-t6” von Tihany. Fragm. Faun. Hung. IV, 43—48. p. Kate, Ten ©. B. G. 1931.: Néhány ornitholögiai megfigyelés a Tihanyi-felszigeten. (Einige ornithologische Beobac htungen an der Halbinsel Tihany.) M. Biol. Kut. Munk. IV, 84—88.p. ba Keller O. 1923.: Oszi madártani megfigyelések Keszthely környékén ... A Természet, XIX. 8-10; 20—21; 33; 45—46; 57—58; 66—67. p. 136 Keller O. 1923.: Adatok a Balaton környékének őszi madärvonuläsähoz és téli vendégeihez. A. Természet, XIX, 116. p. Keller O. 1934.: Ritkäbb és érdekesebb madarak Keszthelyen és környeken. Keszthely, 33 p. Keller, 0. 1935.: Képek a Balaton Madärvilägaböl. (Keszthely, 53 p.) Keve (Kleiner) A. 1938.: A biotöpok jelent6sége a madarak vonuläsänäl. (On the Impor- tance of Biotops in the Bird-Migration.) M. Biol. Kut. Munk. X, 84—92. p. Keve (Kleiner), A. 1938.: Die Bedeutung der Biotope in der Leitlinie des Vogelzuges. Festschr. Strand, IV, Riga, 634—642. p. Keve A. 1954.: A Magyar Madártani Intézet 1933—1950. évi madärjelölesei. (Report on the Bird-Banding in Hungary). Auqila, LV—LVIII, 48—51. 89—107. p. Keve A. 1957.: Külföldi gyűrűs madarak kézrekeriilései. (Records of birds ringed abro- ad . . .). Aquila, LXIII—LXIV, 56—57. 165—171. p. Keve A. 1960.: XXI. Gyürüzesi jelentés. — 21th Bird-Banding Report. Aquila. LXV, 59. 201—210. p. Keve A. 1969.: Aythynae és Merginae-fajok előfordulása és vonulásuk évi ciklusai a Balatonon. (Die Tauchenten und Säger des Balaton-Sees.) Aquila. LXXV, 68. 21-44. p. i Keve A.—Pdtkai I—Vertse A. 1942.: Az 1941. évi madártani Balaton-kutatäs föjelentese. M. Biol. Kut. Munk. XIV, 95—131. p. Keve, A.—Pätkai, I.—Vertse, A. 1943.: Hauptmeldung der ornithologischen Balaton- Forschung im Jahre 1941. M. Biol. Kut. Munk. XV, 153—211. p. Keve, A.—Pätkai, I.—Udvardy, M.—Vertse, A. 1947.: Bericht der ornithologischen Balaton-Forschung in den Jahren 1942 und 1943. Arch. Biol. Hung. Tihany, N. S. 17. 51— 60. p. Keve, A.— Schmidt, E. 1960. : Einige Ergebnisse der synchronen Wasservogeluntersuchun- gen in Ungarn. Acta XII. Int. Orn. Congr. Helsinki, 1958, 400—403. p. Keve A.— Schmidt E. 1964.: A vízimadarak vonulásának egyidejű (synchron) kutatása. (The Results of the Synehron Survey of the Water-Fowl Migration in 1959.) Aquila. LXIX—LXX. 62—63. 145—157. p. Keve, A.—Vasvari, M. 1942.: Synchrone Ornithologische Beobachtung an den Gewässer Pannoniens im Herbst 1941. M. Biol. Kut. Munk. XIV. 132—146. p. Lovassy, S. 1897.: Vögel. Result. Wiss. Erforsch. Balaton, II. 1., Sect. XIV, Budapest, 23. p. Nagy J. 1931.: A Tihanyi-félsziget mint ,,Nemzeti Park”. (Die Halbinsel Tihany als „National Park”.) M. Biol. Kut. Munk. IV. 397—400. p. Pätkai, I. 1942.: Bestandschätzung der Brutvögel der Tihanyer-Halbinsel. M. Biol. Kut. Munk. XIV. 231—238. p. Schenk J. 1899.: A madärvonuläs Magyarországon ... — (Der Vogelzug in Ungarn . . .) Aquila, VI. 168—251. p. Schenk J. 1901.: A madärvonuläs Magyarországon ... — (Der Vogelzug in Ungarn . . .) Aquila. VIII. 50—122. p. Schenk J. 1922.: Madärvonuläsi adatok Magyarországból ... (Vogelzugsdaten aus Un- garn ...) Aquila. XXVIII. 21. 97—126. p. Schmidt E. 1959.: Az 1958. évi synchron vizimadärvonuläs megfigyeles eredmenyei. (Die Ergebnisse der synchronistischen Beobachtungen des Wasservogelzuges vom Jahre 1958.) Vert. Hung. I. 171—186. p. Schmidt E. 1961.: Az 1960. évi synchron vizimadärvonuläsi megfigyelés eredmenyei. (Ergebnisse der Synchronbeobachtung vom Zug der Wasservögel mi Jahre 1960.) Vert. Hung. III. 83—104. p. Sterbetz I. (Manuscript).: Madärtäplälkozäsi adatok a Balaton vidékéről. Szabó Gy. 1894.: Vizivadäszat a Kis-Balatonon. Vadäsz-Lap. XV. 360—361. p. Udvardy, M. D. F. 1947.: Methods of Bird Sociological Survey on the Basis of some Tihany Communities investigated. Arch. Biol. Hung. Tihany, N. S. 17. 61—89. p. Warga K. 1923.: Madärvonuläsi adatok. Magyarországból . . . — (Vogelzugsdaten aus Ungarn . . .) Aquila, XXIX. 22. 91—131. p. Warga K. 1925.: Madärvonuläsi adatok Magyarorszägböl... (Vogelzugsdaten aus Ungarn ...) Aquila. XXX—XXXI. 23—24. 179—237. p. Warga K. 1927.: Madärvonuläsi adatok Magyarorszägböl... (Vogelzugsdaten aus Ungarn . . .) Aquila. XXXII XXXIII. 25—26. 66—127. p. Warga K. 1929.: Madärvonuläsi adatok Magyarországból... (Vogelzugsdaten aus Ungarn.) Aquila. XXXIV—XXXV. 27—28. 257—305. p. 137 Die Schwimmenten (Anas sp.) des Balaton-See’s von A. Keve Das Wasservogelreichtum, besonders von Enten, am Balaton-See wurde schon von GROSSINGER (1793) festgestellt. Auch spätere Forscher lieferten reiches Material über den Zug und örtliche Bestände der brütenden Population. Die häufigste ist die Stockente (Anas platyrhynchos) so als Brut-, wie als Zugvogel; als Brutvogel folgt sie die Schnatterente (Anas strepera), und die dritte ist die Knäckente (Anas querquedula); gelegentliche Brutvögel sind die Spiessente (Anas acuta) und Löffel- ente (Anas clypeata). DR. T. FODOR (in litt.) fand die Stockenten-Nester (1967, 1968) in der Binse an schwim- menden Untergrund, von 10 Fällen nur einmal am Damm. Er fand in zwei Fällen ge- mischte Gelege mit Moorente (Aythya nyroca). Einmal 11 Eier der Stockente mit 24 Moorenteneier, andersmal 6 Stockenteneier mit 18 Moorenteneier. In solchen Gelegen blie- ben die Moorenteneier in50% unbefruchtet. In den letzteren Fall lagen 5 weitere verlegte Moorenteneier unweit vom Neste. Der Nest war von Moorente gebaut. Einmal fand der in der Nähe eines Stockentennestes ein Ei von der Tafelente (Aythya ferina). Das Nest der Schnatterente fand er im Unkraut. Als Zugvogel ist häufig die Krickente (Anas crecca) und regelmässig ziehen auch die Pfeifenten (Anas penelope) durch, mit den schon erwähnten allen anderen Enten-Arten. Die Marmorente (Anas angustirostris) ist am Balaton noch nicht festgestellt worden, obwohl sie an den Unweit liegenden Velenceersee mehrfach vorgekommen ist. _ Ich gebe bei jeder Art erst die Daten über die Gelege und Bestandschätzungen. Über den Bestand eine Schätzung im ganzen Gebiet zu machen, scheint mir irreal wegen der Grösse der Sümpfen und da Stockente an allen feuchten Plätze brütet, so auch an den Teichen der Berge, die ziemlich schwer zu erreichen sind, kann eine regelmässige Forschung nicht durchgeführt werden. Der Stockenten-Bestand kann aproximative einige Tausend sein, viel weniger die Schnatter- und die Knäckente. Die Speissente wurde schon von KELLER (1935) für gelegentlichen Brutvogel gehalten, weitere Beweise vom J. 1949 und 1966; die Brut der Löffelente wurde von Lovassy (1897) und von Homonnay (1940) für wahr- scheinlich gehalten, ich fand es im J. 1949. Zusammenfassend die ältere Zugsbeobachtungen gebe ich eine Tabelle über meine eigene ersten und letzten Beobachtung zwischen den Jahren 1946—1968. Weiter gebe ich Zahlen über grössere Mengen, wie über die Schwankungen der Hauptzugsperioden. Ich erwehne auch die Daten über gelegentliche Sommer- bzw. Wintervorkommen. Die Daten aus solchen Stellen, die regelmässig nicht kontrollierbar sind, führe ich einzeln an. Meine regelmässige Beobachtungen beziehen sich an die südwest Spitze des Sees. Für Wasser- und Strandvögel bewies sich dieses Gebiet am günstigsten. Die Bestände haben sehr grosse Schwankungen, je nach dürren oder feuchten Jahren. Hochwasser ist ebenso ungünstig als die Dürre. Gegenüber den Tauchenten kommen Schwimmenten verhältnissmässig weniger aufs freie Wasserspiegel des Sees, obwohl wir auch darauf viele Beobachtungen haben. Die Schwimmenten bevorzugen am Balaton die mit Röhricht bewachsene Uferwasser, besonders sie schlammige Ufer, wo sie „gründeln’” können. So hat der Wasserstand wenig Einfluss auf die Massen. Die bedeutenden Mengen sind in den Sümpfen, bzw. an ihren Teichen und bei den Fischteichen, als bei den Resten der ehemaligen Sümpfen zu finden, so kommt erstens in Betracht der sogenannte „Nagy-berek” (=grosser Ried) an der südlichen Seite des Balaton’s, welcher aber im XIX. Jh. schon trockengelegt wurde, nur in manchen Jahren (1941, 1964) kehrt das Wasser zurück, und kann auch Jahre lang bleiben (1964—65). Auch sehr bedeutende Sammelstelle bildet der ,,Kis-Balaton” (= Kleiner Balaton) unweit der Stadt Keszthely (Reservat). Die verschiedene Arten halten sich in lockere Verbände am Wasser auf, aufgescheucht trennen sie sich meisst nach Arten. Doch in den Flügen der Stockenten sind immer auch andere Schwimmenten, besonders Krick- und Knäckente zu sehen, wie manche Tauch- enten, besonders Tafelente (Aythya ferina). Einmal sah ich auch bei Tihany eine Branden- te (Tadorna tadorna). Ich gebe Beispiele an, welche Massen sind an einigen wohl besuchten Stellen zu selber Zeit zu finden. Diese Beispiele suchte ich so aus, dass ich diese Tage oder Zeitperiode wehlte, zu welcher Zeit einer der Arten in grösserer Zahl anwesend war. Der Zug der Knäck-, Spiess-, Pfeif- und Löffelente ist stärker im Frühling als im Herbst, dagegen ist der Herbstzug stärker bei Stock-, Krick- und Schnetterente. Im Vergleich mit anderen Teilen Ungarns, muss festgestellt werden, dass der Entenzug an der Ebene 138 (Alföld) östlich der Theiss immer viel lebhafter ist als westlich der Donau. Dies schwankt aber bei der Stockente. Höher ist die Zahl der Pfeifenten im Frühling in Pannonien; ziemlich gleichmässig verteilt sich der Zug in Ungarn bei der Knäck- und Schnatterente. Jedenfalls haben auch grosse Dürren darauf einen Einfluss, wenn die Sümpfe austrock- nen, z. B. der Kis-Balaton im Herbst 1946 oder auch im 1968. Die Wasservögel bevor- zugen den niedrigen Wasserstand, aber nicht wen die Sümpfe ganz austrocknen. Die Kulmination des Zuges einzelner Arten beim Balaton ist folgend: Stockente III,X; Knäckente IV, IX; Krickente III, X/XI; Spiessente III, XI; Pfeifente III/IV, XI; Schnatterente III, IX—XI; Löffelente III/IV, XI. Es gibt viele Ausnahmen von der Regelmässigkeit und grosse Verschiebungen. Es hängt sehr viel davon ab, wie sich die Eisdecke öffnet und verspärt. Die Winter zwischen 1949—53 waren mild, selbst von den Zugsdaten können wir lesen, in welchen Jahren noch im März ein Eis am See zu finden war. Über die jährliche Verteilungen der Massen gebe ich nach Arden Grafikone, die ich so auswählte, dass ich von den Jahren 1949—53,in welchen ich ständig 3—3 Monate im Frühling und im Herbst am See verweilte, ein gutes und ein schlechtes Jahr aussuchte. Dabei muss geachtet werden, dass z. B. am Kis-Balaton auch nach Stunden die Mengen sich abwechseln können. Es muss auch in Betracht genommen dass wenn wir von den Brutbestand viele Exemplare während der Brutzeit sehen, dies bedeutet, dass die Gelege durch späte Frösste oder Hochwasser zu Grunde gegangen sind, ist also kein günstiger, sondern ein schlechtes Zeichen. Diese zwei Umstände haben den grössten Einfluss auf die Brut der Schwimmenten. Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. VADRECEVIZSGÄLATOK A TISZA ÄRTEREBEN Dr. Sterbetz István Egy nagyobb täjegyseg szervezett vizivadvédelmét elsösorban az ott még ösällapotokra emlékeztet6, természetes biotöpok ökolögiai értékelésére kell alapoznunk. A Magyar Madärtani Intézet munkatervében szereplö, folyama- tos vadrécevizsgalatok ezért elsősorban az olyan területekhez kapcsolódnak, melyek kimerítik e kívánalom feltételeit. Magyarországon manapság már mindössze három biotóptípus jöhet ilyen szempontból számításba, mivel jelentősebb mennyiségű vízivaddal természetes életkörülmények között csak a dunántúli édesvizű nagy tavakon (Balaton, Velencei-tó), a csaknem kizárólag alföldi területekre összpontosuló szikes tavakon és a folyóártereken találkozunk. Az édesvizű, nagy tavak ökológiai kutatása KEvE (1968) folyamatban levő balatoni vizsgálata során folyik. Az alföldi szikes tavak adottságait a kardoskúti természetvédelmi terület bemutatásával próbáltam megvilágítani (STERBETZ, 1968). A Hódmezővásár- hely szomszédságában elterülő saséri rezervátum (46°25’—20°10’) madártani kutatása során pedig lehetőségem nyílt arra, hogy 1948—68 között kisebb megszakításokkal folyamatosan vizsgálhassam a Tiszán az ősi folyóártéri biotóptípus viszonyait. A szóban forgó húsz évben 582 alkalommal kerestem fel a területet. A meg- figyelőnapok havonkénti megoszlása a következő : Január 30 Július 72 Február 24 Augusztus 62 Március 37 Szeptember 45 Aprilis 69 Október 43 Május 57 November 34 Június 74 December 35 Vizsgälataim a Tisza szeged —csongrädi szakaszát ölelik fel, de a meg- figyelések túlnyomó része a saséri védett területre s annak közvetlen környé- kére (Atka-sziget, Barci-rét, Körtvélyes) összpontosult (23. ábra). 1. A vizsgálati terület természeti viszonyai Az ártér jelenlegi képe a múlt században végbement folyószabályozások során alakult ki, amikor a Tisza rendkívül kanyargós medrét 140 ponton átvágásokkal rövidítették, és védtöltések közé zárták az egykor mintegy 25 000 négyzetkilométernyi területet betöltő hullámteret. Ez az óriási ármen- tesítési munka az 1214 km hosszú, ősi folyómedret 960 km-re csökkentette. 141 CSONGRAD° 7 2SZEMTES o OROSHAZA 4 N De \3 eMARTELY E&Fergesniri Fehert i È ©HODMEZOVASAR- Kortvélyes LY 6 \Barci rét Sasér Atka Fehértò 5 SZEGED 7 PCR EN e 5 Gr. JUGOSZLAVIA 23. ábra. Vadrécevizsgdlatok színhelye a Tisza szeged—csongrddi szakaszán Figure 23. Stage of observations made on wild ducks in the reach of the River Tisza be- tween Szeged and Csongrád A vizrendezések előtti 6sällapot és a mai vizviszonyok Szeged környéki össze- hasonlitasanal a Budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet két térképére utalok, melyeket VERTSE (1967) az Aguila 73—74. sz. kötetében publikált. A térképek jól szemléltetik azt a hatalmas méretű tájváltozást, mely az egykori, szó szoros értelmében vett, határtalan mocsárvilágot csupán a folyó mentét kísérő védtöltések közötti, 1—3 km széles, zárt hullámtérre korlátozta (24. ábra). Az ősi jellegű területmaradványok azonban még itt is egyre gyorsuló ütemben zsugorodnak, mivel az erdő- és mezőgazdaság mind- jobban érdekkörébe vonja az időnkénti árvizek ellenére is hasznosítható terüle- teket. A Tisza jelenlegi árterületén a következő, egymástól jól elkülönülő, sajátos biotópokat találjuk : a) folyóvíz, b) holtágak, c) kubikgödrök, 142 7 CU) esse SS WM === -- -- 9 ------ pece m mm oo. LS] -—-— — ns _ —_ _ — me — 24. ábra. A Tisza drterének keresztmetszete vázlatosan. 1. Vedtöltes. 2., 6. K ubik-tavak. 3. Ártéri rétek. 4. Folyömeder. 5. Ligeterdök. 7. Holtág. 8. Nad- és sasvegetaciò Figure 24. Cross-section in outline of the flood-area of the River Tisza. I. Embankment. 2., 6. Navvy pits. 3. Meadows in the flood-area of the River Tisza. 4. River-hed. 5. Gal- lery forests. 7. Back-water. 8. Reed- and seage vegetation d) ärteri rétek, e) ligeterdök, f) mezőgazdasági növénykultúrák. A felsorolt biotóptípusokat a következőkben ismertetem. a) Folyoviz A vizsgálati területet átszelő folyómeder még a szabályozás után is rendkívül lassú folyású, erősen kanyargó, eutroph víztípus maradt. Sokévi mérések alap- ján áradáskor a folyó vízmennyisége itt harmincnyolcszorosára emelkedik, és ilyenkor a mederközépen 10 m-es vízmagassággal is számolhatunk (BULLA ÉS MENDÖL, 1947). Partvonala a folyásirány szerinti jobb oldalon meredek, szakadékos, ezzel szemben a bal part széles homokzátonyaival sekélyen simul a környező árterületbe. A meder növényzete szegényes, submersus vegetációja jelentéktelen. A partvonal mentét sűrű fűzcserjék, helyenként nádfoltok szegélyezik. Normális esztendőkben a Tisza két alkalommal árad. Első ízben márciusban, április elején érkezik az ún. ,,hidegàr”, melyet néhány héttel később a , zöldár" követ. A két áradás gyakran utoléri egymást, és ilyenkor kora tavasztól május közepéig a fűzfák koronaszintjéig érő vízborítás alatt áll a terület. Csapadékos években a folyó néha még december —februärban is kilép a medréből. Késő nyári, kora őszi áradás viszont már ritkaság. A téli és az őszi áradások a tava- szival ellentétben általában rövid időszakokra korlátozódnak, és vízmagassá- guk is többnyire alatta marad a tavaszinak. b ) Holtágak A folyószabályozások során átvágott folyókanyarokból keletkeztek a Tisza jellegzetes holtágai. Életterük jellegét a folyóvízzel való (többnyire zsiliprend- szerhez kötött) kapcsolatuk, illetve teljes elkülönültségük határozza meg. Azok 143 a holtágak, melyek az áradások során időnként összeköttetésbe kerülnek a folyóval, elhanyagolt halastóhoz hasonlítható, nádszegélyes, eliszaposodott, hínárvegetác idban gazdag víztípust képviselnek. Ezzel szemben a folyóvíztől végérvényesen elválasztott mederszakaszok növénygazdagsága még fokozot- tabb, vizük sekélyebb, s a felgyülemlett szerves törmelék sok helyen már szinte láp jellegűvé teszi az ilyen lefolyástalan, elöregedett vizeket (25. ábra). A holtágak jellemző növényei: Phragmites communis, Butomus umbellatus, Sagittaria sagittifolia, Trapa natans, Nymphaea alba, Nuphar luteum, Na ymphoi- des peltata, Typha angustifolia, Sparganium erectum, Polygonum amphybium, Hydrocharis morsus ranae, Salvinia natans, Cerathophyllum demersum, Lemna- és Chara-fajok. A felsorolt növények együttese a récék számára rejtözes és täplälekszolgältatäs teren egyaránt kedvező. A Szeged —Csongrad közötti holtágak limnolögiai viszonyait MEGYERI (1961) idézett tanulmánya ismerteti. c) Kubiktavak A védtöltések létesítése során a gátépítéshez kitermelt föld kb. 40 x 20 m-es kerületű, 1—2 m mély anyaggödör sorozataiból keletkeztek a magyar folyó- árterek jellemző kubiktavai. Vizüket az áradás időről időre pótolja. Nyár végére legtöbbjük ugyan kiszárad, de vizsgálati területemen ez ideig minden évben maradt néhány, vizét egész éven át megtartó kubikgödör. Jellemző rájuk az értékes récetáplálékot jelentő Cerathophyllum, Myriophyllum, Potamo- geton, Lemna és Chara vegetációja. A kubikpartokat Salix alba ligetek borítják, közöttük Phragmites, Butomus, különböző Carex-fajok, Amorpha fruticosa és Rubus caesius aljnövényzet képez eszményi fészkelőhelyeket kínáló, sűrű szövevényt. d) Ártéri rétek Igen jelentős terjedelmű területeket foglalnak el a hullámtérben. Fűállomá- nyukat általában a nedves kaszálókra jellemző növénytársulások képezik, de a lefolyástalan talajhorpadásokban gazdag Carex-vegetációval borított mocsa- rak gyakran egész nyáron át kedvező életfeltételeket kínálnak a vízimadár- világnak. e) Ligeterdők A Tisza-ártéri erdőkre a Saliceto-Populetum típusú, Salix alba, Salix trinadra, Salix fragilis, Populus nigra, Populus alba, Fraxinus sp. és néhány szórványo- san előforduló Quercus robur állomány a jellemző. Az öreg erdők rohamos ritkulása mellett helyüket egyre nagyobb területen foglalja el ujabban a papir- gyartàsi célokra 5—6 éves korban kitermelésre kerülö, fiatal nyärfatelepitve- nyek sivár élettere. A ligeterdők — a mesterségesen tisztított, fiatal nyárfa- ültetvények kivételével — a kubikzónához hasonlóan gazdagok az ott felsorolt aljnövényzetben. Az erdőkben is gyakran találunk lefolyástalan talajhorpadá- sokat. Ezek a sűrű aljnövényzettel védett, erdei tavak a költő és vedlő récék számára fölöttébb kívánatos környezeti adottságúak. 144 25. ábra. A Kòrtvélyesi-holtdg jellegzetes vadrécebiotopja. Foto: Sterbetz Figure 25. Characteristic biotop of wild-ducks in the back-water near Körtvélyes 10 Aquila 1969/70. 145 J) Szántóföldi kultürterületek A megismétlődő áradások miatt a szeged —csongrädi hullamtérben néhány kisebb gyümölcsfatelepitestöl eltekintve egyetlen kultürnöveny jöhet szämi- tásba, a késő tavasszal elvetett, rövid tenyeszidejü kukorica (Zea mays). Többször előfordult, hogy az őszi árvizek miatt az ártéri tengeritermést nem sikerült betakarítani. Ilyenkor az elöntött kukoricaföldek a vonuló és telelő récetömegeknek konjunkturális táplálékbázist jelentenek. Éghajlat A vizsgált Tisza-ártér éghajlatára a kontinentális jellegű Dél-Alföld jellem- zően nyomja rá a bélyegét. Csapadékmennyisége 5—600 mm között alakul. A 11 "C-os évi középhőmérséklet mellett januárban —3 "C, júliusban 22 "C ötvenéves átlagértéket találunk. A fagyos napok száma évi 80 —90, de a —10 °C alatt maradó napi hőmérséklet ezzel szemben csak 8—12 esetre korlátozó- dik. Hótakaró általában december 20 és február 15 között borítja a területet (KAKAS, 1960). ANDO (1959) vizsgálatai a hullámtér sajátosan hűvös mikro- klímáját hangsúlyozzák, mely a Tisza-ártér ökológiai viszonyainak értékelésé- ben figyelmet érdemlő tényező. 2. A vizsgálati területen előforduló récefajok A szeged —csongradi folyószakaszon ez ideig húsz récefajt figyeltem meg, további egy faj egy régi gyűjtés alapján került a felsorolásomba. Előfordulásuk szerint a következő csoportosításban mutatom be a fajlistát. a) Rendszeresen fészkel és átvonul: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Aythya nyroca. b) Alkalmi fészkelő, de rendszeres ätvonulö: Anas acuta, Anas strepera, Anas clypeata, Aythya ferina. c) Renszderesen ätvonul: Anas crecca, Anas penelope, Bucephala clangula. Mergus albellus, Mergus merganser. d) Alkalmi vendég: Aythya fuligula, Aythya marila, Mergus serrator. e) Ritkasägok: A Dél-Alföldön ritkaságszámba menő néhány recefajt faunisztikai érdekes- segük miatt adatszerüen emlitem. È Clangula hyemalis: Körtvelyesi-holtäg 1960. X. 18, saséri Elö-Tisza 1961 XII. 17, csongrádi Holt-Tisza 1967. XII. 16. Magänos, tojó vagy fiatal peldä- nyok. Somateria mollissima: 1965. I. 15-én tőkés récék többszäzas csapatában két kävebarna tojó vagy fiatal példányt figyeltem meg a saseri E16-Tiszan. Somateria spectabilis: A cifra pehelyréce egyetlen magyarorszägi peldänyät BODNÁR BERTALAN kézirata szerint 1875 — 1887 idöközeben, tél elején gyüj- töttek a hödmezöväsärhelyi folyöszakaszon. A kiszinezett, öreg gäcser foszla- dozó preparätumät jelenleg a szegedi múzeum őrzi. Melanitta nigra: Egyetlen esetben találkoztam fekete récével, a Sasérben, 146 1967. XII. 17-én. Az Élő-Tiszán tőkés récék csapatában láttam két kiszinezett ad. és 3 juv. vagy tojó példányt. Melanitta fusca: Négy alkalommal került elő. Szeged, ee sziget, 1948. I. 25. (negyes csapat). Saser, Élő-Tisza, 1958. XII. 9. (3 db. tojó vagy juv.); Sasér, Élő-Tisza, 1964. XI. 23. (1 tojó.) ; Lúdvár, Élő- Tisza, 1965. XI. 19. (2 db tojó vagy juv.). Oxyura leucocephala: Egyetlen adata a körtvélyesi holtägböl, 1960. IX. 18. (2 db). Vonuló feketenyakú és kis vöcskök között bukdácsoltak a Trapa natans szőnyeggel borított holtág nyílt vízfoltjain. 3. Az ártér fészkelési viszonyai A Tisza-ártér ökológiai sokoldalúságára jellemző, hogy a vadrécék fészkeit valamennyi felsorolt biotópon megtaláljuk. Az egyes fajok a következő megosz- lásban fordulnak elő a költöhelyeken: a) Folyóvíz parti vegetációjában : Anas platyrhynchos. ( Társfészkelő : Phasianus colchicus.) b) Holtágak partszéli növényzetében : Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas strepera, Aythya nyroca, Aythya ferina. (Tarsfészkel6k: Podiceps eristatus, Podiceps griseigena, Podiceps nigri- collis, Podiceps ruficollis, Fulica atra, Porzana porzana, Gallinula chloropus). c) Kubikvizek szegélyén és a partszeli füzesek aljnövenyzeteben: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas strepera, Aythya nyroca. (Tars- feszkelök: Gallinula chloropus, Phasianus colchicus.) d) Artéri reteken: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas acuta, Anas strepera, Anas clypeata, Aythya nyroca. (Tärsfeszkelök : Crex crex, Porzana porzana, Phasianus colchicus, Perdix perdix, Coturnix coturnix, Burhinus oedienemus, Locustella luscinioides, Locustella naevia.) e) Erdei tavakon: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas acuta, Aythya nyroca. (Tärs- feszkelök: Phasianus colchicus, Gallinula chloropus.) f) Oreg erd6k magas lombkoronäjäban, elhagyott gem- és varjüfeszkek- ben: Anas platyrhynchos. (Tarsfészkel6k: Asio otus, Falco vespertinus.) g) A kubikrégiò tágas füzodvaiban és a botolöfüzek koronájának tövén: Anas platyrhynchos (Tarsfészkel6k: Asio otus, Athene noctua, Strix aluco, Columba palumbus, Falco tinnunculus, Upupa epops, Martes foina, Felis syl- vestris, Mustela erminea, Mustela nivalis.) NEMERE (1964) a közeli Maros-ârtér- böl hasonlö körülmenyek között a Falco naumanni-t is megtalälta. Legmesszebbmenöen a tőkés réce alkalmazkodik az ärteti adottságokhoz, mivel ezt a fajt valamennyi költöbiotöpon megtaläljuk. A böjti és a cigänyrece egyformán négy-négy feszkelöhelyen fordult elő. A kendermagos három, a nyil- farkú réce két helyen szerepel. A sort végül egy-egy fészkelőbiotóppal a kana- las- és a barátréce zárja be. A fészkelőhelyek közül a védtöltésen kívül eső holtágakon minden időben megfelelő költési lehetőségek adódnak. Ezzel szemben a hullámtérben a ta- vaszi áradások alakulása érzékenyen befolyásolja a fészkelések sikerét. Ha a két árhullám korán levonul, a kinnrekedt vizek között a növényzet gyorsan 10* 1497 felburjänzik, és a récék valamennyi költöhelyen optimälis körülmenyek között fészkelhetnek. Hosszan elnyúló áradások esetében viszont a szaporodási idö- szakból rendszerint éppen a legértékesebb, április végi, májusi hetek kiesésével számolhatunk. , Nagyvíz" idején egyedül a tőkés réce talál a hullámtérben tö- meges fészkelésre is vonzó lehetőségeket a vízből kiálló, széles szájú fűzodvak- ban, vagy a botolófűztörzsek oszlopfőszerű, korhadozó koronatövén. Legked- vezőtlenebb az az állapot, amikor a Tisza egyik vagy másik tavaszi áradása erősen késve érkezik, és a víz tönkreteszi a már kotlott fészekaljakat. A már- ciusi —áprilisi fészkelés pusztulása esetében azonban erős sarjúköltés tapasztal- ható. A fészekrabló állatfajok közül első helyen a Tisza-ártérben általánosan elter- jedt varjúféléket említem. A közismerten tojáspusztító Corvus cornix mellett az utóbbi években feltűnő Corvus frugilegus kártételt is tapasztaltam. Ennek okát a növénytermelés fokozott kemizálásában kell keresnünk. A szántóföldi rovar- és rágcsáló-táplálékállatok jelentős megfogyatkozása egyre újabb lét- fenntartó bázisok kihasználására kényszeríti a vetési varjakat. A Coloeus mo- nedula és Pica pica szerepe nem számottevő. Tojást vagy fiókát veszélyeztető emlősök közül egyedül a Mustela erminea és Mustela nivalis érdemel említést. Egyéb, e folyószakaszról kimutatott ellenséges emlősfajok ( Mustela putorius, Martes foina, Felis sylvestris, Sus scrofa) ritkaságuk miatt nem okozhatnak fi- gyelemre méltó károkat. 1953 tavaszán — normális árhullám mellett — törzskönyveztem a megtalált récefészkeket. Az egybegyűlt adatok alapján a 22. táblázatban mutatom be a költés eredményeit. A közölt statisztika szerint a korai fészekaljak közül kerül ki a nagyobb vesz- teség, amit az árvíz mellett még a fejletlenebb növényzettel járó, fokozottabb ragadozókár is magyaráz. A költésidő kulminációs szakasza általában megegyezik a Közép-Európából leírtakkal (BEZZEL 1962, 1966, FIALA, 1966). Jellemző azonban, hogy a Dél- Alföldön gyakori — kora tavasszal bekövetkező — enyhe időjárási periódusok következtében az első tojásrakások feltűnően korai dátumaival találkozunk. A Tisza-ártéri megfigyeléseim során a következő, legkorábbi időpontokban ta- láltam az egyes récefajok tojásait. Anas platyrhynchos: IM. 7., Anas querque- dula: IV. 10. Anas strepera: IV. 17., Anas acuta: IV. 5., Anas clypeata: IV. 16., Aythya nyroca: IV. 17., Aythya ferina: IV. 20. Fiókanevelésre a Tisza-ártér valamennyi biotópja kiválóan alkalmas. Leg- gyakrabban a buja növényzetű holtágak parti zónájában és a kubikvizeken találkoztam fiókát vezető öreg madarakkal. A légvonalban is közel 70 km hosszú, áttekinthetetlen vizsgálati terület fész- kelöällomänyänak mennyiségi felmérése megoldhatatlan feladat. A leggondo- sabb számbavétel mellett is olyan hibaforrások vannak, melyek értelmetlenné teszik az ilyen célzatú erőfeszítéseket. Azonban az ártéri récepopulációk sta- tisztikai értékelésétől eltekintve is bizonyosak lehetünk abban, hogy a 960 km hosszan kanyargó Tisza ártéri övezetében a Kárpát-medencei vadréceállomány jelentős hányadával számolhatunk. 148 22. táblázat Költési eredmények vizsgálata Successes of breeding Sikeresen kikelt | Teljesen elpusztult Hónap Megtalált fészkek Number of the Részben elpusztult | Number of nests Month száma nest with succes- Number of nests completely Number of nests ful hatching in part destroyed destroyed Anas platyrhynchos III — IV. 15 7 2 6 V. 23 17 3 3 VI. 8 4 3 1 VT 2 1 _ 1 Anas strepera, IV. 5 3 a 2 V— VI. 4 2 1 1 Anas querquedula IV— V. 6 3 - 3 Anas acuta NY. 3 | 2 — 1 Aythya nyroca V— VI. 9 | 7 2 — 4. A vedlési idoszak Vizsgalati területemen csak az Anas querquedula és az Aythya nyroca vedlö gyülekezeset tapasztaltam. Ezenkívül még a fidkaik miatt helyhez kötött Anas platyrhynchos-ok töltik itt — különböző biotópokon szétszóródva — a nyári röpképtelenség idejét. A cigányrécék az Atkai-holtág ún. Kisatkai-ágában jelenek meg évről évre, ahol május végétől átlag 40—50 gácsér bukdácsol az áthatolhatatlan, sűrű parti növényzettel védett holtág csendes, tószerű, nyílt víztükrein. A cigány- récetojók vedlése a legrejtettebb körülmények között megy végbe. Húszévi megfigyeléseim során alig néhány esetben találkoztam július második fele és augusztus vége között korlátozott röpképességű cigányrécetojóval. A 7 km hosszan kanyargó Körtvélyesi-holtággal szomszédos Barci-rét a böjti récék hagyományos tiszai vedlőterülete, 26. ábra. A kb. 600 hektáros hullám- téri réten több nagy, lefolyástalan talajmélyedést találunk, ahol késő nyárig megreked az áradások vize, és rendkívül dús, paludáris vegetáció rejti az ösze- szesereglő récéket. Az itt vedlő böjti récék mennyisége évente nagyon változó, 50 —400 között határoztam meg a szélső értékeket. A vedlő böjtiréce-gácsérok már június elején megjelennek. Július első napjaitól figyelhetjük meg a rosz- szul repülő tojókacsákat. Szeptember elején a böjti récék vedlő gyülekezése észrevétlenül olvad bele a vonulás mozgalmaba. 149 emme» 26. ábra. Vedl6 böjtirece-gacserok gyülekezese a Barci-réten, 1965. július 29-én. Fotó: Sterbetz Figure 26. Gathering in flocks of moulting wild-drakes in the meadow of Barc, July 29th. 1965 5. A Tisza-artéri vadrecevonuläs Bar mar augusztusban megkezdődik avadrécék Kárpát-medencei átvonulása, a Tisza déli szakaszán ilyenkor még nem tapasztalunk feltűnőbb változást a nyári állományban. A megfigyelhető récemozgalom itt szeptember — április idő- közére korlátozódik, és többnyire a fagyos, téli aspektusban kulminál. Szeptember —októberben a hullámréti kubikok és rétek jórészt szárazak, a, holtágakkal pedig a szomszédos szikesek és halastavak (kardoskúti rezervátum, szegedi tógazdaság) hatalmas nyíltvízi téradottsága konkurrál. Külön meg kell azonban említenem a holtági biotóp egy sajátos, helyi adottságát az Atkai- Holt-Tisza Sas-érrel szomszédos szakaszán. Itt kb. 1 km hosszúságban a meder hirtelen mélyülő, meredek partokkal 4—5 m-es mélységet ér el. Vize kristály- tiszta, benne gazdag vándorkagyló- (Dreissena polymorpha) állománnyal. E három adottság az oligotrof vizeknek is jellemző tulajdonsága. Ez a magya- rázata annak, hogy jégmentes időben késő ősztől kora tavaszig hagyományos búvár- és bukóréce-gyülekezések színtere ez a kivételes adottságokkal ren- delkező környezet. Amikor az állóvizek befagynak, egyszeriben az ősszel még jelentéktelen fo- lyóvíz lesz a dél-alföldi récegyülekezések egyetlen állomása. A nagy folyóka- nyarok Sas-ér, Körtvélyes és Mártély magasságában még a Tisza befagyása után is hosszú ideig — nemegyszer egész télen át — jégmentesek maradnak, s ekkor főképp tőkés récékből álló, hatalmas telelő csapatok lepik el a messze környéken egyedül itt kínálkozó, szabad víztükröket. A hullámtérben lejátszódó vonulás kivételes időszaka a jeges aspektusban bekövetkező téli áradás. Ilyenkor a gáttól gátig nyúló, hatalmas víztömeg hat- ványozott területi arányokkal kínálja a jégmentes megszálló helyeket. Megfi- gyeléseim során az egy napra eső, legnagyobb récemennyiséget is ilyen alka- lommal észleltem a kétméteres vízzel borított, hatszáz hektáros Barci-rét zajló vizén (1952. dec. 21-én), kb. 15 000 Anas platyrhynchos, 10 000 Anas crecca, 5 000 Anas penelope, 800 Aythya ferina, 80 Bucephala clangula, 70 Mergus al- bellus, 30 Aythya fuligula, 20 Mergus merganser, összesen kb. 31 000 réceféle. Ezenkívül még kb. 10 000 Anser albifrons és Anser fabalis tömeg egészítette ki ezt a rendkívüli gyülekezést. A tavaszi vonulás tömegjelenségei már rendszerint egybeesnek a Tisza hideg- árjával. A Tisza menti halastavak és szikesek jégtakarójának megszűntével azonban, az őszihez hasonlóan, ismét háttérbe szorul az ártéri vizek látogatott- sága, mert a gáttól gátig hömpölygő árvíz helyett az említett állóvizeken sokkal megfelelőbb állomáshely kínálkozik. Nagyobb tájegység keretében mérlegelve a Tisza migrációs biotópja egy- részt nagy forgalmú telelőállomás voltával, másrészt mint közismert vonulási vezetővonal játszik figyelemre méltó szerepet Közép-Európa vadrécemozgal- mában. A Dél-Alföldön feltorlódó vadrécék jeges aspektusban egyedül a fagy- mentesen maradt folyókanyarokban találnak nyílt vízfelületekre, és az utóbbi 151 években rendszeresített, nemzetközi vizivadszamlalasokbél is kitűnt, hogy milyen messzemenően megfelelő, forgalmas telelőhelyek kínálkoznak a szeged — csongrádi szakaszon. A folyó iránymutató szerepét szükségtelen itt, ismétlések- be bocsátkozva, bővebben részleteznem. Közismert tény, hogy Nyugat- Szibéria és Északkelet- -Euröpa madarai zömmel a Tiszähoz igazodva vonulnak ät Ma- gyarorszägon, így az alföldi nagy halastörendszerek és szikes puszták világhírű liba —réce tömege is ezen az úton érkezik. A vizsgálati területen 1948 —67 időközében végzett madárszámlálások során nyilvántartásba vett, vonuló vadrécék faji megoszlását és tömegviszonyait a 23. táblázatban hónapok szerinti összegezésben ismertetem. 6. Táplálkozási piszonyols Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Maó varat seems napjainkban a, Ti- sza-ártér és a vele szervesen összefüggő rizsföldek együttese képezi a récetöme- gek legjelentősebb táplálékbázisát. Az ártéri vizek submersus növényzete, víz feletti vegetációja, alsóbbrendű állatvilága önmagában is rendkívül bőséges és sokoldalú. Ugyanakkor a kimeríthetetlen táplálékgazdagságú rizsföldek túlnyomó többsége Debrecentől Szegedig eloszolva a Tisza vizrendszerét köve- ti. Az ártér és a rizstelepek a legzordabb, fagyos-jeges aspektustól eltekintve egész éven át bőségesen eltartják a récetömegeket, de a folyó völgyében még magas hótakaró és erős fagyok esetében is többnyire adódik a telelő vadrécék létfenntartásáról gondoskodó környezet. A korábban részletezett biotóptípusok közül a holtág gyakorlatilag csak j jég- mentes időszakban számít táplákozóterületnek. Bár partszéli növényzetének magtermése télen is hozzáférhető, a, közeli folyón megszálló récék az állóvizek befagyása után következetesen elkerülik a Holt-Tiszát. A folyóvíz havas, fagyos időben kerül előtérbe, amikor annyira megromlanak a viszonyok, hogy a telelő récék kizárólag az Élő-Tisza be nem fagyott szaka- szain találnak tá plálékot. A kubikok, ár téri rétek, erdei tavak csaknem egész éven át részt vesznek a táplálékszolgáltatásban. Produkciójuk mindvégig bőséges, csupán a táplálék hozzáférhetőségének esélye változik. Áradáskor az alázúduló víztömeg megne- hezíti a récék táplálkozását, télen pedig a hótakaró támaszt hasonló akadályo- kat. A tavaszi ár elvonulásától kezdve azonban a tél beálltáig itt eszményi lehe- tőségek kínálkoznak. Egyes években a hullámtéri kukoricavetések termését — a megkésett áradások miatt — nem lehet idejében betakarítani. Ilyen esetekben a telelő récék konjunkturális táplálékbázisra talának a tengeriföldeken. A Tisza hullámterével szomszédos rizsföldek kora nyártól kezdve jutnak szerephez, amikor már felmagasodott az április végén, májusban elárasztott táblák növényzete, és a vízkultúrán az alsóbbrendű élővilág is kialakulhatott. Kezdetben itt is a mocsarakból általában kikerülő tápláléknemek tartják el a vadrécéket. A kultúrnövény beérésétől kezdve azonban egyszeriben a rizs veszi át a főtáplálék szerepét. Az augusztus végi terméséréstől mindaddig, amíg (rendszerint csak kora tavasszal) fel nem szántják a területet, a magját könnyen hullajtó rizs lesz a vadrécék elsődleges tömegtápláléka. A rizsföldek láncolata a Tisza mentén pótolni tudja azt az érzékeny veszteséget, ami a köte- lező tarlóhántásokkal a nyáron át itt tartózkodó és ősszel átvonuló magyar- országi récetömegeket legfontosabb táplálékbázisuktól fosztotta meg. Havas 152 LA DI a a + = WH ri © CO 10 19 MANN O mi © 0) un sz GIGI = GLE [830.L LG scHg GEH ST | E6P SP| 162 68 — = |= |. = — — — — z — — = = q | — = — fe I — = I — LS — iz € — IE | 9 4 8 = ZG | 8 eur = 86 = sg Ig 0% me || = = SZT & =" = = LI 9 ge 6£ | 701 ep 061 CI — = 88 | 901 Fa LZ geg OST == — — — 09 OI — OSF 008 OZI OST OST 000 ¢ 000 F 009 I 00% 7 00. S | 006 07T | 0019 00g 007 I 006 6 000 6% | 000 SI AI | ‘III | II ST UD LI9 08 | ILE È = T II — (© — G — I — a 0G 9€ "e T OST 88 =; 07 a 008 I 08 098 EG | 099 168 SI "XI sawads-yong Yova fo saznyuonb fo sunusofiag DSpnyDD sqpumfiuozsiabauoi yolnfaoa.ıppa safiba zy USBSZERC) eyeydeooone] BInAxG BUTISST][OUL BLIOFBLUOS sıpgwoÄy emsurvyy BISIU BINUE]O]{ JOYBLIOS SNTIOT{ erreur BAygAY BOSNJ EIITUB]O] IOSUBSIOUL SNTIOT wıodeags seuy mamy BAygAy eyeod Ajo seuy 8001ÄAu BAygAY snjjegqje snZIOT MOB seuy emSueo epeydoong emponbionb seuy eulloy BAYIAYW edojeued seuy 899919 SEUY soyoudyrAqeid seuy soradg (ed TOZDIAYI 56 153 időszakban a rizsföldeken található szerük, szalmakazlak szolgáltatnak tapla- lekot. Sokszor igen tekintélyes mennyiségű gyilekezéseknek lehetünk tanúi az ilyen kényszertáplálkozó helyeken. Így pl. 1965. február 2-án egy algyői rizstelep szérűjén 3—4000 tőkésrécét találtam. A récetömeg vetési varjakkal, fácánokkal és téli pintyfélékkel egyetemben a szó szoros értelmében elborította, a sok, széthullott magvat tartalmazó szalmakazlakat. Értesülésem szerint janu- ár közepétől kezdve nap nap után megjelent itt ez a jégmentes, sas-éri folyó- szakaszról idelátogató récesokadalom. A Tisza árterében gyűjtött táplálkozásvizsgálati anyag laboratóriumi fel- dolgozásának eredményét a 24. táblázatban ismertetem. A megadott számok az egyes tápláléknemek előfordulási eseteit adják meg a vizsgált récefajok gyomortartalmában. A rizsföldeken táplálkozó vadrécék gazdasági szerepére azonban nem térek ki ez alkalommal, mivel ezt a kérdést idézett dolgozatomban korábban részleteztem (STERBETZ, 1967). 7. A vizsgálat értékelése Összegezve az elmondottakat a következőkben körvonalazhatjuk a Tisza-ár- térnek réceféléink életében betöltött, ökológiai szerepét. 1. A Tisza hullámterében sajátos adottságokat nyújtó, gazdag környezet adódik a vadrécék számára. A költés, a fiókanevelés, a vedlő gyülekezések, a vonulás és a táplálkozás biotópjait egyaránt a rendkívüli sokoldalúság jellem- zi. Arvizes és kedvezőtlen időjárási periódusok ezért sohasem tudják a veszé- lyeztetett időszakokban teljesen kikapcsolni a felsorolt szolgáltatásokat. 2. A Tisza állatföldrajzi szempontból két adottságával játszik döntő szerepet a récepopulációk és a vonuló tömegek eloszlásában. Egyrészt mint kontinen- tális jelentőségű vezetővonal, gondoskodik arról, hogy a Kárpát-medencén átvonuló récetömegek zömmel a Tisza mentében található szikes tavakon, halastavakon és rizskultúrákon összpontosuljanak. Másrészt a hullámtér és a rizsföldek messzemenően biztosított táplálékviszonyai lehetővé teszik, hogy az itt gyülekező récék huzamosabb időn át helyben is maradjanak. 3. A szeged —csongradi folyószakaszról leírt ökológiai viszonyok a Tokajtól Szegedig mintegy 350 km-es távolságot felölelő Közép-Tiszára általános érvény- nyel vonatkoztathatók. Szegedtől délre a folyó alsó harmadában fokozatosan jobb, Tokajtól északra viszont már egyre mérsékeltebb keretek között alakul- nak a récék életkörülményei. A Tisza jelenleg mindössze 960 km hosszú 157 000 hektárt betöltő hullámtere az ártéri környezetről leírt adottságokat területének több mint kétharmadán tudja nyújtani. A Tisza-völgyi récebiotópok ökológiai viszonyait egyre gyorsuló ütemben változtatja meg az ártéri erdőtelepítések gyökeres tájátalakítással járó tér- hódítása. A fiatalon, 5—6 éves korban kitermelésre kerülő nyárfaültetvények érdekében gépi beavatkozással számolják fel a hullámtéri kubikokat és réti tavakat. Velük együtt a botolófüzes és nyárfás öreg erdők is eltűnnek, hogy helyüket az ipari nyárfások aljnövényzetmentes, sivár, a madárvilág számára érdektelen kultúrája foglalja el. Természetvédelmi és vadgazdasági szempont- ból egyaránt növekvő aggodalom kíséri figyelemmel ezt a mélyreható változást, mely a Sas-ér környéki, ősi jellegű ártérből is évről évre egyre nagyobb területet követel. A Tisza mentén gazdasági kihasználással még el nem rontott, termé- 154 24. táblázat A tapldlkozasvizsgdlatok eredményei Results of the analysis of food research Anas Anas Vizsgalt récefaj platy- | Anas | quer- | Anas | Anas Anas | Ay- Ay- Controlled Duck-species rhyn- | crecca | que- strepe- | acuta | clypea-| thya | thya chos dula ra ta ferina | nyroca A gyomrok száma d2 23 23 4 7 2 3 31 Number of stomach Setaria glauca magvak 12 7 2 1 | 13 Polygonum sp. magvak 9 2 2 1 1 Potamogeton sp. magvak 7 l l 1 4 Carex sp. magvak 3 14 8 1 1 Cyperaceae sp. magvak 5 2 Echynochloa crus g. magvak 12 1 1 Trifolium sp. magvak 2 1 Oryza sativa magvak 12 2 1 Scirpus sp. magvak 2 5 1 Atriplex sp. magvak 1 1 Plantago sp. magvak 1 Rumex sp. magvak 1 Ranunculus sp. magvak 1 Artemisia sp. magvak 1 Alisma sp. magvak 1 Chara sp. spórák és zöld részek 9 3 4 1 2 Lemna sp. zöld részek 15 9 2 1 7 Graminea levelek 4 1 Chironomidae-lárvák 13 3 3 Notonecta glauca 4 1 2 Chitin törmelek 2 4 1 2 2 3 Helophorus sp. 3 4 2 Hydrophylidae sp. 3 1 1 Naucoris cimicoides Il Dytiscidae sp. 3 Nepa rubra 2 Bela turricula tengeri csiga 3 Lythoglypus sp. 1 Planorbis sp. 1 Dreissena polymorpha, 1 1 3 szetes állapotokat tükröző árterek megóvását egyik legidőszerűbb vízivad- védelmi feladatnak kell tekintenünk. Végezetül néhány szóval meg kell még emlékeznem a , Tisza II’ néven emle- getett, kiskörei vízépítési tervről, mely a folyó középső szakaszán az árterületen belül egy Velencei-tavunknál is jóval nagyobb, óriási víztároló építését fogja jelenteni. Minden ezzel kapcsolatos fürdőhely, vízisport, üdültetés stb. elgon- 155 dolás ellenére is bizakodó várakozással tekintünk e valóban tájátalakító vällal- kozásra. Nem lehet kétséges, hogy a Tisza klasszikus vonulási országútján létesülő, hatalmas víztükör fölöttébb kedvezően fogja befolyásolni a magyar- országi vízivadállomány sokat veszélyeztetett helyzetét. Irodalom — Literatur Andò M. 1959.: Mikroklimatikus sajátosságok a Tiszaártér déli szakaszán. Földrajzi Ertesitö. VIII. 3. p. Bezzel, E. 1966.: Zur Ermittlung von Gelegegrösse und Schlüpferfolg bei Entenvögel. Die Vogelwelt. 87. H. 4. 97—106. p. Ù Bezzel, E. 1962.: Beobachtungen über Legebeginn und Legezeit bei Enten Population. Anz. Orn. Ges. in Bayern. Bd. VI. 218—233. p. Bulla B.—Mendül T. 1947.: A Kárpát-medence földrajza. (Budapest.) Fiala, V. 1966.: Bebrütungsbeginn und Familiengrösse der Enten auf den Teichen bei Namesti. Zool. Listy. 15. 3. 261—272. p. Kakas I. 1960.: Magyarorszäg éghajlati atlasza. Budapest. Keve, A. —.: Die Tauchenten und Sager des Balaton See’s. Aquila. 1968. (Megjelenés alatt) Megyeri, J. 1961:. Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen in den Toten Ar- men der Tisza. Szegedi Ped. Féisk. Evk. 121 p. Nemere, L. 1964.: Lesser Kestrel nesting in the environs of Makó. Aquila. 1962—63. 69—70. 251. p. Sterbetz, I. 1967.: Economic and Natureconservation Problems in Feeding Habits of Hungarian Mallard. Aquila, 1966—67. 73—74. 133—145. p. Sterbetz, I. —.: Studie über die Umgebung der in Kardoskuter Naturschutzgebiet leben- den Wildenten. Aquila, 1968 (Megjelenés alatt). Vertse, A. 1967.: Oecological problems of White fronted geese passing the winter in Hungary. Aquila. 1966—67. 73—74. 11—32. p. Investigations on Wild-Ducks in the Inundation Area of the River Tisza by Dr. Istvan Sterbetz The organized protection of wild-fowl in a rather extended area, has firstly to be based on the ecological evaluation of the ambiant circumstances resembling to the primitive conditions still prevailing there. For this reason the continuous investigations on wild- ducks involved in the work-schedule of the Ornithological Institute of Hungary refer, first of all, to areas complying with this requirement. From this point of view, in Hungary, only three regions, of different ambiant circum- stances, might be taken into consideration, because a rather considerable part of our wild-fowl living under natural conditions can be found on the large sweet water lakes (Lake Balaton, Lake of Velence) and on the salt lakes situated almost exclusively in the Great Hungarian Plains and in the inundation area of the rivers. Ecological investigation of the large, sweet water lakes will be carried out (by KEVE, from 1968 onwards) in the course of investigations on the lake Balaton. In 1968 I tried to illustrate the conditions on the salt lakes of the Great Hungarian Plains by demonstrating the protected area in the neighbourhood of the village Kardosküt (STERBETZ, 1968). In the course of the orni- thological investigations carried out in the nature conservation area during the period from 1948 to 1968 at Sas-ér (46°25’—20°10’) near the town of Hódmezővásárhely, I had the opportunity to examine continuously, though with short interruptions, the ambiant conditions of the inundation area of the River Tisza. During the mentioned twenty-year period I visited this area on 582 occasions. The monthly distribution of the days of observation was as follows: in January 30, in Febru- ary 24, in March 37, in April 69, in May 57, in June 74, in July 72, in August 62, in Septem- ber 45, in October 43, in November 34 and in December 35 occasions. 156 1. Natural conditions of the area under examination My examinations refer to the course of the River Tisza between the towns of Szeged and Csongràd, however, the main part of my observations were concentrated to the protected area called , Sárrét" as well as to the immediate neighbourhood of it. (The region of Atka-sziget, Barci-rét and Körtvelyes.) The present biotop in the inundation area was formed in the course of the river regula- tions carried out in the last century. When drawing a comparison between the original conditions prior to the regulations of the water-ways and the present water-conditions of the environs of the town of Szeged, I made reference to both geographical maps of the Scientific Research Institute for Economy of Water-Supplies, Budapest, published by A. VERTSE (1967) in the volumes Nos. 73—74. of ,,Aquila””. These maps fairly demonstrate the large-scale changes in the countryside, owing to which the former, in the strict sense of the word, boundless marshland has been limited to the closed inundation-area of 1 to 3 kms width, between the embankments along the river. However, the remaining area of original feature is getting rather rapidly shrivelled, because forest economy and agri- culture draw more and more into the sphere of these territories which can be rendered exploitable in spite of the regular inundations. In the inundation area itself of the River Tisza the following biotops can be found, easy to distinguish from each other: a) river water, b) back water, c) navvy pits, d) mea- dows of the inundation area, e) gallery forests, f) agricultural fields. a) River water The river-bed crossing the area of examination preserved — even after the regulation of waters — the shape of a very sinuous eutrophe water having an extremely slow course. It has been stated thanks to the measurements carried out for many consentive years, that in the time of the inundations the water of the river increases up to a thirty eight times larger quantity in this area and on such occasions in the middle of the river bed even a water-level of 10 m can be reckoned with (BuLLA and Menpör, 1947). The riverside of the area under examination, is on the right side downstream precipitous and gully, while on the other hand the left riverside of wide sandbanks reaches lightly the surrounding inundation area. The vegetation of the river-bed is scanty, its submersed vegetation is insignificant. The border of the riverside is flanked by dense willow-shrubs, in some places by small reed-beds. In regular years flood comes twice a year in the River Tisza. At first in March or at the beginning of April, the so called ,,cold flood" arrives, followed later, within some weeks, by the ,,spring-flood”. Often the two floods overtake each other, and when it comes to that, the area is covered with water, reaching the top of the willows, from early spring till the middle of May. In years rich in precipitation the river overflows its banks even in the period between December and February. Floods of lade in the summer or of early autumn are, on the other hand, very scarce. Floods of winter and autumn as against of inundations during the spring are, generally, limited to shorter periods and their water- level is for the most part, inferior to those of the spring. b) Back waters Back waters, characteristic to the River Tisza, took their origin from the river bends that had been cut through in the course of riverregulation. The character of their biotops is determinated either by their connection to the river-water (connected with it mainly with lockgate system), or by their complete isolation, respectively. Back waters being from time to time in the time of inundations connected with the river, represent a water type comparable with a neglected fish-pond of reed-grass vegetation, having reedy borders wich became gradually choked with mud. Nevertheless those river-beds which have definitely been cut off from the river-water reveal a more increased abundance in vegetation, their water is more shallow and the debris piled up are turning such decrepit waters without any outlet into mudely marshes. Plants characteristic to the back waters are the following species: Phragmites communis, Butomus umbellatus, Sagittaria sagittifolia, Trapa natans, Nymphaea alba, Nuphar luteum, Nymphoides peltata, Typha angustifolia, Sparganium erectum, Polygonum amphybium, Hydrocharis morsus ranae, Salvinia natans, Cerathophyllum demersum, as wel as Lemna and 157 Chara species. All these plant-associations suitable for ducks from the point of view of both cover and the provision of food. The limnological conditions of the back waters to be found between the towns of Szeged and of Csongrád are outlined in the study of MEGYE- RI (1961) mentioned in other place. c) Navvy pits Navvy pits are characteristic to the Hungarian inundation area of the rivers consisting of a sequence of pits having a perimeter of 40 x 20 m, and a depth of 1 to 2 m and where- from the earth had been exploited in the course of building of embankments for dikes. The water of navvy pits is provided from time to time by the floods. Although most of them are dry by the end of summer, however, in the area under my examination some navvy pits remained wet every year, i. e. their water could be conserved throughout the whole year. The water-plants, as Cerathophyllum, Myriophyllum, Potamogeton, Lem- na and Chara are characteristic for these navvy pits, this vegetation represents a valuable food for wild-duck. The banks of navvy pits are covered with shrubberies of Salix alba from among which the undergrowth consisting of Phragmites, Butomus, various Carex- species, Amorpha fruticosa and Rubus caesius constitute a dense network which provides ideal nesting-cover. d) Meadows of the inundation area They occupy exceedingly important territories in the flood-areas. Their grass usually consists of plant-groups characteristic to humid meadows, but, marshes without water- outlet covered with Carex-type vegetation often offer favourable living conditions to waterbirds throughout the whole summer. e) Gallery forests To the forests situated in the inundation area of the River Tisza the below mentioned plant-types are characteristic: Saliceto-Populetum, Salix alba, Salix trinadra, Salix fragilis, Populus nigra, Populus alba, Fraxinus sp. also some Quercus robur can be found here and there. Parallelly with the rapid drop in the number and extension of ancient forests, their place have been, in recent years, occupied in continually increasing propor- tions by young poplar plantations which offer desolate living conditions, but are suited within a period of 5 to 6 years already to cutting for paper-manufacture. With the excep- tion of the regularly cleaned, young poplar plantations — gallery forests are, similarly to the area of navvy pits, abundant in undergrowth as specified above. Pans without an outlet can often be found even in the forests. The forest ponds protected by dense under- growth from exceedingly attractive nesting-sites and cover for moulting wild-ducks. Jf) Arable land Owing to the repeated inundations in the flood-area between the towns Szeged and Csongrád, with the exception of a few smaller orchards, the only cultivated plant wich may come into consideration, is the maize (Zea mays), that has a short vegetation period, so it may be sown late in the spring. It often happened that in consequence of floods in early autumn the maize could not be harvested. In such cases the inundated maize-fields represent an exceptionnaly favourable basis of food for wild-duck flocks migrating through these territories or passing the winter there. Climate The continental climate prevailing throughout the southern part of the Great Hungarian Plains leaves its mark in a characteristic way on the climate of the inundation area of the River Tisza. The quantity of precipitation is between 500—600 mms. Besides a yearly average temperature of 11 °C, in January an average temperature of —3 °C and in July one of + 22 °C could be registered for the past 50 years. The yearly number of frosty days is of 80 to 90, however, the daily temperature remaining under —10 °C is, on the other hand limited to 8 to 12 events only. The country is, in general, covered with snow only between the 20th December and the 15th of February (KAKAs, 1960). The examinations made by ANDÒ (1959) are stressing the particularly cool micro-climate of the flood-area, this being a factor worthy of interest in respect of the evaluation of ecological conditions of the flood-area along the River Tisza. 158 2. Duck-species of the territory Twenty species of wild duck up till now were observed on the river-section between the towns of Szeged and Csongrád, and one more species came into my list from a collection. According to their occurence I can give following list of species. a) Nesting and regularly migrating species: Anas platyrchynchos, Anas querquedula, Aythya nyroca. b) Species nesting occasionally but migrating regulary: Anas acuta, Anas strepera, Anas clypeata, Aythya ferina. c) Species migrating regularly: Anas crecca, Anas penelope, Bucephala clangula, Mergus albellus, Mergus merganser, d) Species occuring occasionally: Aythya fuligula, Aythya marila, Mergus serrator. e) Species of rare appearance: Owing to their faunistical interest in the southern terri- tory of the Great Hungarian Plain I will mention several species of wild-ducks considered as rarities, with data. Clangula hyemalis: October 18th, 1960, in the back-water of Kértvé- lyes, near the River Tisza, close to the village Sasér December 17th, 1961; and the back- water of the River Tisza near the town of Csongrád, December 16th, 1967. All were single females or young birds. Somateria mollissima: January 15th, 1965, I observed two brownish coloured young or females among the mallard flocks of several hundred birds on the running water of the River Tisza near the village of Sasér. Somateria spectabilis: The only specimen of King Eider found in Hungary was collected according to the ma- nuscript of BERTALAN BODNÄR, during the period of 1875 to 1887, in early winter on the river near Hödmezöväsärhely. The already discoloured specimen, an adult male in full plumage has been preserved up till now by the Museum of the town Szeged. Melanitta nigra: I saw the Common scoter at occasion only near the village of Sasér, December 17th, 1967. I saw two fully coloured adult males and 3 females or young birds in a flock of mallards on the running water of the River Tisza. Melanitta fusca: That bird was observed on four occasions. Near the so called Boszorkäny-sziget near the town Szeged on January 25th, 1948 in a flock of four. Three females or young ones were observed on De- cember 9th, 1958, on the River Tisza, near Sasér, One female was seen on November 23rd, 1964, on the River Tisza, near the village Sasér and 2 females or young specimens on No- vember 19th, 1965 on the River Tisza, near the village Ludvgr. Oxyura leucocephala: There is only one evidence available according to which two specimens were seen on the back-water of Körtvelyes, September 18th, 1960. They were swimming and diving on the open water traces of the back water covered with a carpet of Trapa natans among black-necked grebes and little grebes in migration. 3. Nesting-conditions in the flood-area It is characteristic for the ecologi. variability of the River Tisza’s flood-area, that the wild-ducks nest in all biotops specified above. The various species are breeding in the above mentioned biotops as follows. a) Species nesting in the vegetation of the shore of the river: Anas platyrhynchos. (Its competitive species in nesting: Phasianus colchicus. ) b) Species nesting in the vegetation of the banks of back-waters: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas strepera Aythya nyroca, Aythya ferina.) (Their competitors in nesting are: Podiceps cristatus, Podiceps griseigena, Podiceps nigricollis, Podiceps ruficollis, Fulica atra, Porzana porzana, Gallinula chloropus. ) c) Species nesting on the banks of navvy pits and in the undergrowth of the willow- plantations, near them: Anas platyrhychos, Anas querquedula, Anas strepera, Aythya nyroca. (The competitive species are: Gallinula chloropus, Phasianus colchicus.) d) Species nesting in the meadows of the inundation area: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas acuta, Anas strepera, Anas clypeata, Aythya nyroca. (Their competit- ing species are: Crex crex, Porzana porzana, Phasianus colchicus, Perdix perdix, Coturnix coturnix, Burrhinus oedienemus, Locustella luscinioides, Locustella naevia.) e) Species of the forest-ponds are: Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas acu- ta, Aythya nyroca. (Their competiting nesting species sre: Phasianus colchichus, Gallinula chloropus. f) 2. platyrhynchos can be found in the crowns of high trees as well as in abandones nests of herons and rooks. (Its competiting nesting species are: Asio otus, Falco vesperti- nus. aye platyrchynchos can be found nesting in the wide holes of the willow trees as well as on the low trunk of willows the branches of which are regularly cut off. (Its com- 159 petiting species are: Asio otus, Athene noctua, Strya aluco, Columba palumbus, Falco tin- nunculus, Upupa epops, Martes Joina, Felis sylvestris, Mustela erminea, Mustela nivalis.) The Falco naumanni too was found by NEMERE in 1964, under similar conditions in the neighbouring inundation area of the River Maros. From all the duck-species, the mallard adapts itself the best to conditions of the inun- dation area, as it is found as a breeder in all the biotops. Gargeney and ferruginous duck were found nesting in four biotops each. Gadwall and pintail were found in three, re- spectively in two nesting biotops. In conclusion we mention the shoveler and the pochard having found nesting in one biotop each. From all the nesting biotops only the one near back-waters outside the embankments of the flood-area do guarantee safe nesting-sites in all events. The spring inundations, on the other hand, greatly influence successful nesting in the flood-area. In the case when both spring floods pass early, the vegetation round the waters remaining in the flood- area grows rapidly, thus wild-ducks find optimal conditions for nesting. However, in the case of long-lasting floods we can reckon with the loss of the last weeks of April — and those of the beginning of May which are the most valuable one for breeding. During the period of „high water” only the mallard can find aboundant attractive nesting-sites throughout the flood-area, namely in the large-barrows of willows standing in the water or on the williowtrunks. Breeding- losses are the greatest, when the spring-floods of the River Tisza suffer a considerable delay and the e lutches s already incubated are destroyed by the water. Should, however, the clutches laid in March and April be destroyed, a very effective second breed may take place still. From among the nest-predator-species, the crows are mentioned in the first place, be- cause thay are generally common in the inundation area of the River Tisza. Besides the Corvus cornix well-known for its predation on eggs, I observed in the course of the recent years considerable nest-destroying activities of the rook too. The reason for this might be due to the increased chemical processing applied in plant cultivation. The great de- crease of inseets and of rodents to be found on arable lands, serving as food to these birds, compell the rooks to make increased use of further food bases. The role of Coloe- ous monedula and that of Pica pica is not significant at all. From among the mammals destroying eggs or young of birds, the species Mustela erminea and Mustela nivalis are the only ones to be me ntioned. Any motable damage can not be caused by other species of mammals occuring in this area (Mustela putorius, Martes foina, Felis sylvestris, Sus scro- fa) — owing to their se arcity. I registered the nests of ducks found during the spring of 1953 — when the inundation took place under normal conditions. The hatching-results are shown in the Table 22. on the basis of the data colleeted. According to the statistics disclosed above, nests of early spring bear considerable los- ses, a fact that might be explained besides the inundation, also by the increased damage caused by predators due to the less developed vegetation. The culminant phase of the breeding period generally coincides with the one of other territories of Central-Europe. (BEZZEL, 1962, 1966; Frara, 1966). It is, however, a cha- racteristic fact that the beginning of the laying- period can fr equently be observed in the southern part of the Great Hungarian Plains at a very early date owing to the mild weather conditions of early spring. In the course of studies made in the flood-area of the River Tisza, I found eggs of several wild-duck species at the earliest dates as follows. Anas platyrhynchos: March 17th, Anas querquedula: April 10th, Anas strepera: April 17th, Anas acuta: April 5th, Anas clypeata: April 16th, Aythya nyroca: April 17th and Aythya ferina: of April 20th. All the ecological conditions of the flood-area of the River Tisza are exceedingly favour- able for the rearing of the young. I met old birds leading their young most frequently in the area of back-waters covered with superabundant vegetation and on the waters of navvy pits. The quantitive pensers of nesting pairs in the vast territory under examination of 70 air kilometres seems to be an insoluble task. In spite of calculations carried out with the utmost care, some sources of error cannot be excluded this rendering such efforts useless. Even if we must give up the idea of the census of the various species to be found in this flood-area, we may be sure that a considerable part of the wild-ducks of the Carpathian basin are living throughout the meandrous inundation-area of the River Tisza, length of wich is about 260 kms. 160 Pa i | a. o Gólya — Ciconia ciconia Le Fotó: Dr. Tildy Zoltán) 4. Season of moulting In the territory examined I found gathered moulting-flocks of Anas querquedula and Anathya nyroca. In addition the Anas platyrhynchos are remaining here on the spot be- cause of their young; dispersed in the various biotops they pass here the time of moult. Ferruginous ducks usully appear year by year in the so called branch of Kis-Atka a part of the back-waters of Atka, where from the end of May, on the average, 40 to 50 drakes are swimming about and diving on the quiet, open water surfaces, similar to ponds situat- ed in the back-waters protected by impenetrable and dense vegetation. The moulting of the females takes place under the most concealed circumstances. In the course of my observations going back to twenty years I met moulting females on very few occasion only in the period between the second half of July and the end of August. The meadow of Bare adjacent to the meandrous back-water of Körtvélyes having a length of 7 kms, is the well-known moulting territory of Garaganeys in the flood-area of the River Tisza. In the meadow of the flood-area of approx. 600 hectares a great number of large depressions of soil without an outlet can be found. Here the waters of various floods are remaining into the summer, the excessively dense paludal vegetation serves as a fine cover for the wild-ducks gathered. The quantity of the flocks of garga- neys gathered in this place is exceedingly varying from year to year from 50 to 400. The moulting drakes as early as the beginning of June. The females in moult not flying well can be observed from the first days of July. The flocks of moulting garganeys will join unpercieved to those on passage towards the beginning of September. 5. Migration of wild-ducks in the flood-area of the River Tisza Although the migration of wild-ducks over the Carpathian basin is starting in August already, on the Southern course the River Tisza no striking change in the summer-stock of ducks may be noticed at that time. The perceptible movement of wild-ducks is limit- ed in this area to the period from September to April and generally reaches its culmination in winter-time. In the period of September and October the pits and the meadows in the flood-area are usually dry, and the back-water biotops have to compete with the huge and open water- areas of the neighbouring sodiac lakes and fish-ponds. (The Nature Conservation Area of Kardoskut, the fish-ponds of Fehér-t6.) Special emphasis should, however, be laid upon one peculiar and local condition characteristic to the back-water biotop of the course of the River Tisza in the neighbourhood of the village Sasér. In this area the bed of the river attaeins rapidly at a length of about 1 km a depth of 4 to 5 m, sorrounded with precipi- tous shores. The water is at this depth crystal-clear and abundant in Dreissena polymorpha. The above mentioned three peculiarities are characteristic also to oligo- throphie waters. This accounts for the fact that this part of the river-bed serves as a locality for the traditional gathering of mergansers and diving ducks from late in the autumn till early spring when the water is ice-free. When back-waters become covered with ice, river waters having been without signific- ance during autumn, are getting suddenly the only gathering place of wild-ducks in the southern part of the Great Hungarian Plains. The big river bends near the villages Sasér, Körtvelyes and Märtely remain free of ice for a long time — very often throughout the whole winter — even after the River Tisza had already frozen and at this time the ice- free water surfaces available only in this area become covered with flocks of consisting mainly of mallards passing the winter there. The exceptional season migration comes in the flood-area at the time of winter flood when water surfaces are still covered with ice. At this time the vast mass of water reach- ing from one dike to the other offers ice-free gathering places at a highly increased rate. In the course of my observations I observed the most considerable number of wild-ducks at such an occasion, namely on the drifting , sea" on the meadow of Bare having an area of six hundred hectares covered with water of a height of 2 meters. (December 21, 1952, about 15 000 Anas platyrhynchos, 10 000 Anas crecca, 5000 Anas penelope, 800 Aythya ferina, 80 Bucephala clangula, 70 Mergus albellus, 30 Aythya fuligula, 20 Mergus merganser, altogether 31 000 different wild-ducks. In addition to these species, the unusual gathe- ns ig completed by a flock of about 10 000 geese consisting of Anser albifrons and Anser abalis. Usually the spring migration coincides with the ,,cold flood” of the River Tisza. How- ever, when the ice on the fish-ponds and of the sodiac lakes situated near the River Tisza is melting, the frequentation of the waters in the flood-area will again be thrust into the 11 Aquila 1969/70. 161 background as it likewise happens in autumn because instead of the high flood rolling be- tween the dikes back-waters, as mentioned above, offer more appropriate gathering places. Sizing up the situation within the frame of a larger region, the favourable biotops cha- racteristic to the River Tisza for migration play a noteworthy role regarding the move- ment of wild-ducks, on the one hand, for their quality as frequented wintering places, and for their well-known leading line of passage, on the other. During the season when rivers are covered with ice, wild-ducks gathered into flocks in the southern part of the Great Hungarian Plains can find open water surfaces exclusively on the river bends free of ice; as it appeared also from the international census wild-fowl earried out regularly in recent years, the River Tisza between the towns Szeged and Csongrád offers highly protected and frequented hibernating places. It is needless repeatedly to give full parti- culars of the role of this river as a leading line. It is a well-known fact that the greatest masses of birds from Western-Siberia and from the North-Eastern part of Europe, when migrating through Hungary, are guided by the River Tisza, thus also the world-famed numerous geese and duck flocks of the vast system of fish-ponds and of sodiac lakes of the Great Hungarian Plains are led there by this river. The proportion of species and census of migrating of wild-ducks observed on the territo- ry in the period between 1948—1967 is shown in the table No. 23. in a monthly summary, 6. Feeding conditions It may be in all probability asserted that the best food-basis required for the flocks of wild-ducks is available nowadays throughout the territory of Hungary in the flood basin of the River Tisza and in the rice-plantations being in close connection with it. The sub- mersed vegetation and that to be found above water-surface, as well as the inferior fauna of the waters in the flood basin are by themselves exceedingly abundant and many-fold. At the same time, the overwhelming majority of rice-plantations inexhaustible in food is dispersed in the territory between the towns of Debrecen and Szeged and follow the ri- ver-system of the Tisza. With the exception of the most rigorous, frosty and glacial spells, the flood basin as well as the rice-plantations provide abundant feeding possibilities for the flocks of ducks throughout the whole year, but even in case of hard frosts and when the ground is covered with snow, in the river valley, the opportunity mostly presents it- self for wild-ducks passing the winter in this area to find enough food for self-preserva- tion. From among the biotops detailed above, back-water virtually passes for food area only during the period when it is free of ice. Although the seed-crop of its vegetation on the riverside is available also in winter, the wild-ducks staying on the neighbouring river con- sequently avoid the back-water of the River Tisza after the freezing of the still water. River-water becomes important during the snowy and frosty weather, when conditions had deteriorated to such an extent that food can be found by the hibernating wild-ducks only on those stretches of the River Tisza that are not yet frozen. Navvy pits, meadows of the flood-area and gallery forests provide for food almost throughout the whole year although the quantity of food available is abundant during the whole year, the chance of the accessibility to the food, however, is changing. During inundations the feeding of ducks becomes difficult by the pouring mass of water and in winter similar obstacles are raised by the snow-cover. However, as soon as the spring flood has passed, until winter comes, ideal food-possibilities present themselves in the area. In certain years the maize-crops cannot be harvested in due course in the inun- dation area owing to delayed floods. In such occurences hibernating wild-ducks may find an exceptional basis of food on the maiz plantations. Rice-plantations in the neighbourhood of the inundation area of the River Tisza have from early summer a prominent part, when the vegetation of the fields that had been owerflown at the end of April and in May respectively has shot up and in the water in- ferior living creatures could develop. In early spring, even in this area the various kinds of food peculiar to marshes generally serve for nourishment of wild-ducks. As from the ripening of the cultivated plants, however, the rice becomes forthwith the most important food. Beginning with the ripening of the crop at the end of August as long as the area is not ploughed (which is generally done in early spring only), rice will consitute the primor- dial mass food of the wild-ducks because its grains easily fall out. Series of rice-plantations along the River Tisza may substitute without any difficulty the serious loss caused by the obligatory stubble-ploughing, these losses deprive the flocks of wild-ducks staying in this district and also those migrating through the territory of Hungary in autumn from their most important feeding-bases. In snowy spells barn-yards as well as the straw-stacks of 162 Pre | et the rice-plantations provide for food. Many times flocks gathered in large quantities can be seen on such compulsion-like gathering places. On February 2nd, 1965, I found for in- stance 3000—4000 mallards in the barn-yard of a rice-plantation near the village Algy6. Straw-stacks containing a large guantity of grains spread about were literally covered with the flock of erows together with pheasants and with the different species of winter- finches. I have been told that a flock of wild-ducks coming from the ice-free river-stretch of Sasér made its appearance day to day from the middle of January onwards. The result of the laboratory investigation made in respect of the stomach-contents col- lected in the inundation area of the River Tisza is shown in the table No. 24. attached here-to. The numbers, as indicated, show the appearance of several types of food found in the crop of the wild-duck types that had been examined. On the present occasion, how- ever, I do not wish to mention the agricultural role of wild-ducks taking nourishment on the rice-plantations, because regarding this question full particulars were given in my pre- vious paper (STERBETZ, 1967). 7. Appraisal of the researches Summarizing what has been said, the ecological significance of the inundation area of the River Tisza in the life of our duck species may be outlined as follows: 1. The flood-area of the River Tisza offers an excellent habitation with peculiar condi- tions for ducks. All the biotops for breeding, gathering of moulting flocks, migration and feeding are characterized by extreme variety. Therefore, the favourable conditions, as specified, are never stopped entirely by the unfavourable spells of weather periods of the inundations throughout the endangered season. 2. From the point of view of zoogeography two potentialities are assigned to the River Tisza which play a decisive role in respect of the distribution of ducks and their migrating flocks. The River Tisza, as a leading route of continental feature, provides that the great masses of ducks passing over the Carpathian basin be gathered on the surfaces of sodiac lakes and fish-ponds as well as on the rice-plantations near the river. On the other hand, by food-conditions of the flood-area and of rice-plantations far-extending possibilities are offered to ducks gathered in flocks to remain there even for a considerable period. 3. Ecological conditions of the river between the towns Szeged and Csongrad, as speci- fied above, resemble in general, also to the central stretch of the River Tisza at a distance of about 350 kms. They are gradually improving throughout the southern course the River, to the South of Szeged, while to the North of the town of Tokaj, ecological conditions greatly deteriorate. The ecological conditions of the inundation-area examined may apply to two thirds of the flood-area of the River Tisza of 157 000 hektares with a length of 960 kms. The ecological conditions for ducks to be found in the basin of the River Tisza are being changed at a rather increasing speed by the expansion of the afforestation in the inunda- tion area causing a thorough transformation of the countryside. With a view of the cutting of poplar plantations 5—6 years, the pits and ponds in the meadows in the inundation basin will be eliminated by mechanical intervention. Together with these pits and ponds the willows with regularly cut branches as well as poplars and forests of grown up trees will disappear in order to yield their place to desolate industrial poplar-plantations that are exempt of undergrowth and do not attrect bords at all. From the point of view of both protection of nature and game-management, this deep change is observed with continu- ally increasing anxiety because it is extending even near Sasér from year to year over an uninterruptedly spreading area of the inundation basin. The protection of the inundation basin along the River Tisza that has not yet become deteriorated as a consequence of agricultural exploitation and that still reflects natural conditions should be considered as one of the most up-to-date tasks in the protection of wild-fowl. Lastly, I have to mention the plan named ,,Tisza IL” of Kisköre, by means of which the establishment of a huge water-basin is planned in the central stretch of the river, within the inundation-area, the dimensions of which will exceed those of the lake of Ve- lence considerably. In spite of all conceptions of the establishment of health resorts and of organized holidays, as well as water sport-possibilities connected herewith, we are look- ing forward with confidence to the realization of this plant that will lead to a real change of the countryside. It is but to be questioned that the huge water-surface to be established on the classical highway of passage of the River Tisza will affect in an excessively favour- able way the ecological conditions for the stock of Hungary’s wild-fowl, that very often has been endangered so far. 11* 163 tres | Eee ; i | j D vii ru 2. Fai I n A : N otal er: f | vie RN. 2. à 4 gori PARAIT 9,3 È VI Pra Ai de VAT a ALT AG E att RE ou 1 À AO an EEE 4 eu F 4 i fi j Tr À PW AIT Au week FISSI TUTTA I VA ant: fa n A AE LA CT ES TANT Qu TI AGEN Pa u TARE | ha È i AL CARE + d 1 i ; ASP Pen LA Na C0 INRA PRE wu ARTS AI are PLAIT AMIE EE PRATO fd pol DORA AL L'ÉCRAN, Eee AT Ft "Wi Li Ti Lote” 10 certe iT fan ra? N AA art DEN: INFO | LE PE TNT A pa En HE I WV | Úr és ig péz Prodi PTT HENTES dog iy weht Geet Hr PI Te a: 44 Fori tú ké it N vel PERS à ur aa Dans sai attico rg ‘Pas tratta hay Mal Pr METTO aut 7 NE NA VAGA sh Aut, Lai Dee 1 BER ir TL. Tree pth, FOR r Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. A KIS-SZAMOS VIZGYÜJTÖ TERÜLETENEK MADARVILAGA Beldi Miklos—Dr. Mannsberg Arvéd A Kis-Szamos vizgyüjtö területe a romäniai Nyugati Sziget-hegysegben (Muntii Apuseni) levő Gyalui-havasok (Masivul Gilan) legmagasabb csûcsaitél 20—60 kilométer szélességben húzódik, nagyjából ÉK-i irányban az Erdélyi Mezőség (Cimpia Transilvaniei) ENY-i csücskéig. Kiterjedése majdnem 4000 négyzetkilométer. Maga a Kis-Szamos a Britei- (1756 m), illetve a Verfului- (1670 m) és a Muntisorul- (1622 m) csúcsok tövében eredő két mellékág, a Meleg- és a Hideg-Szamos összefolyásából keletkezik. Közvetlenül az egyesülés pontja alatt — Gyalu községnél — a folyó kilép a hegyek közül, majd a Kapus-, Nádas-, Borsai-, Kötelendi-, Kendilónai-, Füzes-patakok és több más patak vizével gazdagodva, Désnél (236 m a t.sz. f.) a Nagy-Szamosba ömlik. A folyó völgyének — a Meleg-Szamos forrásától számított — teljes hossza kb. 140 kilométer. A Kis-Szamos medrének kígyózó szalagja három egészen eltérő jellegű vidéket köt össze egymással. A legmagasabb fekvésű ezek közül a Gyalui-hava- sok gránitból és kristályos palákból álló vízszabdalta, szélkoptatta öreg hegy- tömbje, amelyet borókás tetők, lucfenyvesekkel — az alacsonyabb részeken bükkösökkel — bélelt, meredek falú, szűk völgyek, szakadékos hegyoldalak, kiterjedt sima fennsíkok, hegyhátak jellemeznek. A hegység legmagasabb pont- ja, az 1827 m-es Öreg-havas (Muntele Mare) néhány kilométerrel kívül esik területükön. A Meleg-Szamos forrásvidékén a felszínre bukkant mészkőben változatos karsztformákat hozott létre a víz. A hegyvidék éghajlata hűvös, csapadékos. Az évi középhőmérséklet 4—5 "C, novemberben már rendszerint hó borítja a magasabb tetőket. Az évi csapadékmennyiség 1000 —1200 mm. A Gyalutól Désig elterülő dombvidék magasabb fekvésű nyugati része erdős sztyeppe jellegű (a továbbiakban átmeneti vidéknek nevezzük), Kolozsvár (Cluj) vonalától keletre viszont — meglehetősen hirtelenül — mezőségi jellegűvé válik a táj. Az átmeneti vidék hegyeinek átlagos magassága 500—600 m. Kiemelkedő pontok az Árpád-csúcs (833 m) és a Medve-hegy (740 m). A talajhoz közel fekvő durvamészkő rétegek, szakadékok, kőbányák formájában sok helyen a felszínre bukkannak, természetes vagy mesterséges erők hatására. A csupasz lejtőkön mély árkokat váj az erózió, ezekben helyenként középkori kövületek tömegei hevernek. A folyó itt középszakasz jellegű (jó darabon még a mezőségi részen is), a kanyarok s a holtágak természetes alakulásában azonban egyre erőtelje- sebben szól bele — a város közelében — a kavicskitermelés. A dombokat fátlan vagy vadkörtefás legelőkkel és kaszálókkal változó tölgy, gyertyán vagy ke- vert állományú lomberdők borítják. Bükkállomány csak a legmagasabb dom- bok erdeiben fordul elő. A lejt6kon s a folyó teraszán szäntöföldek terülnek el. 165 A mezőségi rész agyagsärgäs, suvadäsos, erózió szabdalta, jórészt kopár dombjainak átlagos magassága 400—500 méter. Az egyhangúságot csak itt-ott enyhíti egy-egy erdőfolt, akácos vagy telepített feketefenyves. A lassuló folyá- sú, füzes sávval szegett Szamos kanyarjaiban a kavicspadokat fokozatosan homokzátonyok váltják fel. A széles folyóvölgy nagy részét szántóföldek foglal- ják el, helyenként azonban a talaj elmocsarasodott, elszikesedett (Szamosfalva). A folyó mezőségi szakaszának jobb oldali mellékvölgyei hosszúak, szélesek. Ezekben több helyen is tavak keletkeztek. A mezőségi tavak egy része szét- szórtan, egyenként helyezkedik el a különböző patakok mentén (Széki-, Kis- széki-, Szováti-, Légeni-tavak, illetve a Kajántói-tó, amely az egyetlen bal mellékvölgyi tó), míg a jelentősebbek egyetlen völgyben, a Füzes-patak völgyé- ben egy kb. 16 kilométer hosszúságban elnyúló tóláncolatot alkotnak. (Katonai- tó, a Gyekei-tavak, a Szentgotthárdi-tavak, a Cegei-tó). Ezek a ma már több- ségükben növényzetüktől megfosztott tavak, az utóbbi években közéjük ikta- tott új medencékkel együtt a haltenyésztés céljait szolgálják. A Mezőség ég- hajlata meleg, viszonylag száraz. Az évi középhőmérséklet 10 "C, az egy eszten- dő alatt lehullott csapadék mennyisége 500 —600 mm. Munkamódszer, rövidítések Jelen dolgozatunk egyrészt az 1948-tól 1970-ig terjedő időszakban végzett megfigyelések felhasználásával (BÉLDI), másrészt századunk első három évtize- dében gyűjtött adatok felhasználásával készült (MANNSBERG). A vizsgált terület a domborzat és a növénytakaró nagy változatossága folytán igen sok- féle életlehetőségét nyújtja az itt élő madaraknak. Ezért — a rendszeresség kedvéért is — szükségesnek éreztük, hogy a kis-szamosi vízgyűjtő medence viszonyaira szabott cönológiai rendszerbe ágyazva mutassuk be e vidék madár- világát. Ennek megfelelően a következőkben 28 jellemző élőhelyet sorolunk fel a hozzájuk tartozó madártársulásokkal együtt. Mivel azonban egy madár- társulás kialakulása nem annyira a biotópul szolgáló növénytársulás (pl. erdő) faji összetételének, mint inkább (pl. a fák) életkorának, a növényzet sűrűségé- nek, az ember erdőművelési vagy más tájalakító tevékenységének stb. a függ- vénye, az egyes élőhelyek bemutatásánál elsősorban a — jórészt ez utóbbi tényezők következtében kialakult — különböző fészkelési és táplálkozási lehetőségeket jelentő élettérszintekre helyeztük a fő hangsúlyt. A területünkre jellemző s a következőkben leírt 28 biotóp mindegyikének jól meghatározott madártársulása van, ezeknek azonban számtalan változata figyelhető meg a természetben annak következtében, hogy e típusbiotópok a legkülönbözőbb kombinálódásban keverednek egymással. Az egyes madártársulásokat két — kivételesen egy vagy három — fajról neveztük el, ezek egyike domináns, másik a karakterfaj : gyakran mindkettő ez utóbbi kategóriába tartozik, vagyis olyan faj, amely az illető élőhelyen esetleg ritka, de amelynek számára ez a biotóp optimális biotóp. A madártársulásokat alkotó fajok közül csak a gyakoribbakat vagy jellemzőbbeket soroljuk fel, a csökkenő gyakoriság sorrendjében. A madárfajokat tárgyaló következő részben a biotópokat a csökkenő jelentőség sorrendjében említjük, vagyis a felsorolt biotópok közül az első az optimális az illető fajra nézve. 166 Munkänkban az újabb időszakra nézve a következő rövidítéseket használjuk. Hv.: az illető madárfaj költ a hegyvidéken, Átm.: az átmeneti vidéken, M.: a Mezőségen. 1—XII: az esztendő. hónapjai, dátum: az átvonulás időszaka. (A nálunk költő madárfajokra is vonatkozik, ha az északi populációk átvonulá- sa tömeges, feltűnő.) Jellegzetes élőhelyek és madártársulásaik I. Erdők A) Hegyvidék Fenyőövezet 1. Fiatal lucfenyves. Zárt cserje- és koronaszint. Vörösbegy, csilpcsalp- füzike, erdei szürkebegy, királyka, fenyőcinke, erdei pityer, kis poszáta, zöldike (erdei szürkebegy társulása). 2. Zárt, idős lucfenyves. Vastag, tűlevelű avarszint, odúszint és zárt korona- szint. Fenyőcinke, erdei pinty, királyka, búbos cinke, tüzesfejű királyka, nagy fakopáncs, örvös rigó, süvöltő (fenyőcinke—búbos cinke társulás). 3. Nyílt, öreg lucfenyves. Tűlevelű cserjeszint, odúszint, tk. nyílt korona- szint. Fenyőcinke, pinty, királyka, vörösbegy, ökörszem, süvöltő, keresztcsőrű, örvös rigó, kerti rozsdafarkú, búbos cinke, fenyőszajkó, léprigó, fakúsz, fekete harkály, háromujjú harkály (fenyöszajkö—keresztesörü társulás). 4. Vihar tarolta fenyves (rendszerint málnával). Sűrű gazszint, tk. zárt cserjeszint, erősen ny ílt koronaszint. Ökörszem, vörösbegy, barátka, csilp- csalp-füzike (ökörszem társulás). Vegyeserdő-övezet 5. Zárt, tk. fiatal vegyeserdő (jegenyefenyő, lucfenyő, bükk, juhar stb). Dús avarszint, zárt cserje- (v. korona-) szint. Vörösbegy, csilpcsalp-füzike, fenyő- cinke, barátka, ökörszem, kakukk, énekes rigó, sisegő füzike, süvöltő császár- madár, szalonka, barátcinke, fitiszfüzike (vörösbegy—császármadár tár- sulás). 6. Tk. zárt vegyeserdő évszázados bükkfákkal. Nyílt cserjeszint, odúszint, tk. nyílt koronaszint. Fajokban leggazdagabb erdőtípus. Csaknem valamennyi tű- és lomblevelű faj találóhelye (süvöltő—fekete harkály, barátka társulás). Bükkövezet 7. Zárt öreg bükkös. Csupasz törzs- (odú-) szint, zárt koronaszint. Pinty, széncinke, örvös légykapó, kis légykapó, barátka, sisegő fűzike, kék cinke, kék galamb, kerti rozsdafarkú, császármadár, nagy fakopáncs (kis légykapó — örvös légykapó társulás). B) Dombvidék 8. 2—4 éves vágás fiatal tölgymagfákkal. Nyílt, majd. egyre inkább záródó és magasodó sűrű cserjeszint (tölgy, mogyoró, galagonya, gyertyán, hárs, nyár, fűz, bangita stb.). Citromsármány, karvalyposzáta, zöldike, mezei poszáta, kis 167 poszäta, erdei pityer, fogoly, kis fülemüle (zöldike—karvalyposzäta tär- suläs). 9. Erdei vágásból származó, több éves bokros. Zárt, magas cserjeszint. Csilpesalp-fiizike, gerle, énekes rigó, fekete rigó, vörösbegy, barätka (gerle — csipcsalpfüzike társulás). 10. Fiatal (v. középkorú) szálerdő (tölgy, gyertyán vagy kevert állományú). Avar- és törzskehely- (törzsöl-) szint, tk. csupasz törzsszint, zárt koronaszint. Pinty, sisegő füzike, fekete rigó, gerle, énekes rigó, csilpcsalp-füzike, meggy- vágó, barátka (sisegő füzike társulás). 11. Öreg tölgyes. Tk. csupasz avarszint, odúszint, zárt koronaszint. Pinty, kék cinke, sisegő füzike, széncinke, csúszka, nyaktekercs, zöld harkály, szürke harkály, nagy fakopáncs, kis fakopáncs, közép fakopáncs, seregély, meggyvágó (nagy fakopäncs—zöld harkály társulás). 12. Dombvidéki, telepített, öreg fekete- (v. erdei-) fenyves. Zárt vagy tk. nyílt lombos cserjeszint, csupasz törzs- (odú-) szint, tk. zárt koronaszint. Dol- mányos varjú, tengelic, vörös vércse, kaba, holló, szürke harkály, zöld harkály, pinty, örvös galamb (dolmányos varjú —hollé társulás). 13. Mezőségi középkorú tölgy-gyertyánerdő varjúteleppel. Csupasz talaj- és törzsszint, zárt koronaszint. Vetési varjú, csóka, szarka, szajkó, vörös vércse, örvös galamb, sárgarigó, gerle (vetési varjú társulás). II. Nyilt területek A) Hegyvidék 14. Füves tetők, hegyhátak borókával (1600—1800 m). Havasi pityer, mezei pacsirta, csilpcsalp-füzike, rozsdás csaláncsúcs, kenderike (havasi pityer társulás). i 15. Sziklás területek (400 —1800 m). Házi rozsdafarku, hantmadär, kövirigö, baräzdabillegetö, bajszos sarmäny, vörös vércse (házi rozsdafarku—kövi- rigó társulás). B) Dombvidék 16. Fás-bokros legelő (bükk, vadkörtefa, juhar, nyír, vadrózsa, galagonya). Sűrű fűszint (a bokrok tövén), erősen nyílt cserje-, törzs- (odú-) és koronaszint. Erdei pacsirta, kenderike, zöldike, citromsärmäny, kis poszáta, széncinke, dol- mányos varjú, seregély, nyaktekercs, zöld harkály, búbos banka, mezei poszáta (erdei pacsirta—kenderike társulás). 17. Vadkörtefás legelő. Odúszint és erősen nyílt koronaszint. Mezei veréb, seregély, széncinke, csóka, szarka, dolmányos varjú, nyaktekercs, zöld harkály, örvös galamb, búbos banka, füstös cinke, vörös vércse, füleskuvik (mezei veréb—füstös cinke társulás). 18. Száraz, bokros-füves domboldal (galagonya, vadrózsa stb.). Mezei poszá- ta, citromsármány, kenderike, kis poszáta, cigány-csaláncsúcs, tövisszúró gébics (mezei poszáta—cigány-csaláncsúcs társulás). 168 19. Szakadékos domboldalak (homokk6, märga, durva meszk6). Csöka, hantmadär, búbos banka, baräzdabillegetö, vörös vércse, kuvik, uhu (csók a — hantmadár társulás). 20. Mezőségi agyagfalak (akáccal a közelben). Gyurgyalag, hantmadár, barázdabillegető (gyurgyalag társulás). III. Szamos-völgy és mellékvölgyei 21. Szamos-meder, hegyvidéki szakasz (a két forrásvidéktől Gyaluig). Hegyi billegető, barázdabillegető, vízirigó, billegetőcankó (hegyi billegető — vizi- rigó társulás). 22. Szamos-meder, dombvidéki szakasz (Gyalutól Désig). Barázdabillegető, billegetőcankó, kis lile, partifecske, jégmadár (billeget6canké —kis lile társulás). 23. Folyót kísérő fűz- (fa, bokor) szegély. Tk. keskeny gaz- és cserjeszint, odúszint, tk. nyílt koronaszint. Énekes nádiposzáta, nagy fülemüle, kis poszáta, mezei poszáta, berki tücsökmadár, (a bokorszintben, az odú- és a koronaszint- ben) mezei veréb, gerle, szarka, csóka, sárgarigó, nyaktekercs, búbos banka (énekes nádiposzáta—nagy fülemüle társulás). 24. A fő- és mellékvölgyek nedves rétjei, kaszálói (szétszórt fűzbokrokkal). Füszint, nyílt cserjeszint. Rozsdás csaláncsúcs, sordély, haris, fürj (sordély — haris társulás). 25. Mezőgazdasági területek. Mezei pacsirta, búbos pacsirta, fürj, fogoly (pacsirta—fürj társulás). 26. Mocsarak, szikesek. Bíbic, piroslábú cankó, kis lile, búbos pacsirta, barázdabillegető (bíbic társulása). 27. Tavak. Sás- és nádszint. Szárcsa, nádirigó, tőkés réce, búbos vöcsök, vízityúk, guvat, vízicsibe, nádi tücsökmadár, pocgém, cserregő nádiposzáta, böjti réce, barátréce, kendermagos réce, cigányréce, kanalasréce, vörösnyakú vöcsök, kis vöcsök, kis vízicsibe, nádi sármány, foltos nádiposzáta (szárcsa — —nádirigó társulás). Madárfajok Gavia stellata. A múlt század végén őszi vonulás idején néhányszor meg- figyelték a Mezőség tavain. Ujabb adata nincs. Gavia arctica. 1922/23 telén egy példányt lőttek az Aranyos-folyón, Ara- nyos-Gyéresen. Néhány példánya ősszel (X. 5.—XII. 12.) rendszeresen elő- fordul a mezőségi tavakon. Podiceps ruficollis. A múlt század elején a Báldi-, Gyekei-, Katonai- és Mező- záhi-tavakon elég gyakori volt. M. A kisebb tavakon is (IV. 15.—X. 16.). Podiceps nigricollis. A legtöbb tavon inkább vonuláskor (Bald: 1919. IX. 13., X. 9., 11.; Mez6méhes: 1931. IX. 7.), de egyszer-másszor költési időben és azon túl is (Báld: 1919. VI. 20. 5—6 db, VIII. 13. néhány példány). A mezőségi tavakon a vonulás idején szórványosan előfordul a IV. hónapban. Podiceps cristatus. Korábban általában mindegyik nagyobb víztükrű tavon, de gyakran évről évre is erősen változó populációsűrűségben. M. Csak a na- gyobb tavakon (IV. 5—X. 5.). 169 Podiceps griseigena. A század első két évtizedében a Baldi- és a Gyekei-tava- kon ällandö gyakori fészkel6, de a többi tavakon is gyakori volt. 1912 nyaràn a Baldi-tavon ez a vöcsökfaj volt túlsúlyban. M. 1969-ben már csak az egyik gyekei tavon. Ardea cinerea. Általában az egész Mezőségen, minden tösägnäl gyakori volt. A század legelején a Gyekei-tó nagy nádasában népes gémtelep volt, ahol ezen a fajon kívül vörösgém és bakcsó is fészkelt. A III. hó végén, a IV. hó első felé- ben, illetve a IX. hó közepén 2—15-ös csapatokban főleg a tavaknál, de a folyónál is. Ardea purpurea. Mint az előbbi faj, de kisebb számban. Leggyakoribb volt a sekély vízű, nagyon változatos Sályi-, valamint a Mezőméhesi-tónál. 1967 vagy 1968 óta valószínűleg nem fészkel már. Ardeola ralloides. Elöford.: Cegei-tó, 1969. VI. 1. 1 juv. pl. Egretta alba. El6ford.: Mezőzáh, 1933. V. 14. 1 pl. Nycticorax nycticorax. A mezőségi tövideken mindenütt gyakori volt, különö- sen Gyekén, az említett gémtelep megszűnése utáni időkben is. Az utóbbi év- tizedekből csak egyetlen adatunk van: Iklód, 1967. V. 14. 1 juv. pl. Ixobrychus minutus. A Mezőségen minden tósági nádasban előfordul. M. A kisebb tavakon is gyakori. Ciconia ciconia. A Mezőségen gyakori, Báldon állandó fészkelő volt. Ugyan" ott 1919. VIII. 31.—IX. 5.: 120—150 főnyi vonuló csapatok. 1933. VII. 16.: Gyekén 11 fészkelő pár. Atm., M. A Mezőségen falvanként 0 —2, ritkábban 3 —4 lakott fészek, az átm. vidéken I, de általában egy sem. Kora tavaszi átvonulás : III. 24. —IV. 9.; Késő tavaszi átvonulás : IV. 26. — V. 18. ; Ősszel: VIII. 5.—IX. 14. Ciconia nigra. Előfordulások: Bányabükknél (Kolozsvár és Torda között) (1910. IV. 5. 1 pl.; Gyeke, 1922. III. 15. 1 pl.; Mezőzáh, 1930. VIII. 31. 1 pl. Ujabb előfordulása: Gyalu 1962. IX. 2. 1 pl. Plegadis falcinellus. Báldon, 1909. IV. hónapban lőttek egy példányt. Platalea leucorodia. El6ford.: Cege (Alsó-tó), 1928. IX. 8. 2 pl. Cygnus cygnus. 1921/22 telén, december-február között 5 példány a Záhi- tavon. Anser anser. El6ford.: Cegei-tó 1969. XII. 12. 1 pl. Anser albifrons. Ősszel a nagyobb tavakon kis csapatokban. II. 26 —III. 21. és X — XI. hónap között. Anser fabalis. Mint az előbbi faj. Tadorna tadorna. Elöford.: Gyeke, 1969. III. 26. 1 pl. Anas platyrhynchos. A leggyakoribb récefaj volt az egész Mezőségen, mely minden állóvíznél előfordult. Mezőzáhon őszi vonuláskor ezrével találták. M. Átm. A tavakon közönséges, helyenként a folyó mentén is költ. Késő ősszel tömegesen a nagy tavakon. Attelel6 kis csapatok a folyón. Anas guerguedula. Az egész mezőségi tóvidéken majdnem mindenütt és mindenkor megtalálható volt. M. A tóvidéken elég gyakori fészkelő. Gyakran százas csapatokban még a tavaszi vízállásokon is (II. 27—III. hó közepe—IV. 15.). Ősszel kis csapatokban elszórva, (VIII. 1—X. hó közepéig). Késői adatok : XI. 26. és XII. 10. | Anas crecca. Vonuläskor tavasszal és ősszel majdnem minden tónál meg- figyelhető volt. Rendszeres átvonuló (III. 27 —IV. 27. illetve IX. hó közepétől a fagyok beälltäig). Osszel tömeges. | 170 Anas acuta. Bäldon vonuláskor, főleg október második felében. Általában egyenként, de rendszeresen átvonul. III. 25—IV. 5—V. 14. Anas penelope. Kisebb-nagyobb csapatokban a század elején, csakúgy mint ma, rendszeres átvonuló. III. 27 —IV. 27. illetve XII. hónap. Anas strepera. Korábban vonuláskor a nagy tavaknál elég gyakori volt. Ma a nagyobb tavak alkalmas részein mindenütt költ, de sehol sem gyakori. Spatula clypeata. A század elején vonuláskor valamennyi tavon előfordult ; költési időben Mezőzáhon 1919. VI. 21. és Kolozsváron a Városi-tónál 1922. V. 30. M. A Gyeke melletti dús növényzetű tavon 1969-ben fészkelt néhány pár- ban. Aythya ferina. A század elején őszi-tavaszi vonuláskor minden tónál közön- séges jelenség volt. M. Vonulás idején elég nagy számban látható, a költőpárok száma csekély. Aythya fuligula. A század elején tavaszi vonuláskor a nagyobb tavaknál figyelték meg. Aythya nyroca. A tőkés réce mellett a legelterjedtebb récefaj volt az egész Mezőségen. M. A nagy tavakon még ma is elég gyakori. Bucephala clangula. Téli vendég a tavakon és a Szamoson. Mergus albellus. El6ford.: Mezőzáh, 1922. I. 4. 4 pl. Mergus merganser. Elöford.: Szamos, 1961. IT. 12. és 15. 4 pl. Pernis apivorus. Elöford.: Bald, 1918. IX. 18.; Gyeke, 1930. IV. 25.; Bäcs, 1950. IV. 30.; Tiire, 1956. VIII. 30. Milvus milvus. A század elején vonulási időben a Mezőség egyik legjellemzőbb ragadozója volt. Báldon, 1919. X. 14-én 15 —20 példány. Milvus migrans. A század elején ritkább volt, mint a vörös kánya. Átm. M. Folyó- és állóvizek (elsősorban a mezőségi tavak) környékén még elég gyakori. IV. 5—IX. 8. i Accipiter gentilis. A Mezőségen nagyon gyakori volt. VIII. 16 —IX. 23. és EGO -EV.T11. Accipiter nisus. Hv. Atm. M. Tü- és lomblevelü erdőkben. Kifejezett vonulás csak ősszel, a IX. és XI. hónap között. A III. és a IV. hónapban szórványosan. A Szamos-völgy fás, bokros részein télen sem ritka. Buteo rufinus. El6ford.: Gyalu, 1962. X. 7. Buteo buteo. Hv. Atm. M. Tű- és lomblevelű erdőkben egyaránt. A hegyvidé- ken költés idején korábban is, ma is viszonylag gyakori. III. 3—X. 29. Szórvá- nyosan télen is. : Buteo lagopus. A század elején és ma is gyakori téli vendég. X. 22—III. 26. Hieraaetus pennatus. Csak a hegyvidéken. Ritka. Aguila chrysaetos. Csak a hegyvidéken fészkel. Kóborló fiatal példányai a Mezőségen is előfordulnak. Kolozsvár, 1950. IV. 20., 1969. V. 11.; Szucság, 1963. XI. 17.; Gyalu, 1966. XI. 11.; Szovát, 1968. VII. 7. Aquila heliaca. Elöford.: Méra, 1956. IV. 3.; Szovät, 1968. VII. 7. Aquila clanga. Szórványos előfordulása valószínű. Aquila pomarina. A század elején igen gyakori volt. Báld környékén legalább 15 pár költött. Hv. Atm. Költés idején ma már elég ritka. IV. 5 —V. 17. és VIII. 20—IX. 24. Leggyakoribb a IV. hónapban. Heliaetus albicilla. Előford.: Katona, 1917. V. 10.; Vasszentgotthárd, 1919. VI. 10. Aegypius monachus. El6ford.: Mezéméhes, 1919. VIII. 14. 1 pl.; Bald, 1919. IX. 9. 2 pl.; Kissärmäs, 1928. IX. 11. 1 pl. 171 Gyps fulvus. A mült szäzad utolsö évtizedében a tavakat környezö dombokon néha fakö- és barätkeselyük lakmäroztak az elhullott marhäkon, juhokon. Circus cyaneus. Téli vendég. XII. 12—IV. 13. A Szamos völgyében és a tavaknäl. Circus macrourus. Elöford.: Des 1928. IX. 10. 3 pl. löve. Circus aeruginosus. Korábban a mezöseg nädasainak nagyon gyakori fészkelő madara volt. III. 30.—V. 4. között ma is rendszeresn látni a mezőségi nádasok és a folyö mentén. Circaetus gallicus. Elöford.: Szucsäg, 1956. V. 8.; Ärpäd-csücs vidéke, 1967. IV. 30. Pandion haliaetus. Előford.: Cege, 1919. IV. 23., 1928. IX. 15., Mezözäh, 19551 EX 15. ; Vasszentgotthärd, 1969. IX. 10. Falco peregrinus. A kolozsvári Varosi-tonal, 1921. III. 15. és 1922. II.7., 9., 21-én megfigyelve. Ősszel VIII. 1.— XI. 26. között szórványosan. Falco subbuteo. Hv. Atm. M. A mezőségi telepített feketefenyves és vegyeser- dők madara. Gyakran a tavak környékén is. Őszi átvonulás: VIII. 12—IX. 19. Falco columbarius. A század elején és ma is rendszeres téli vendég. X. 28-tól. Falco vespertinus. 1914 előtt a mezőméhesi park fenyői és a határban levő je- genyeligetben népes fészektelepe volt. Bonchidán is költött. Ma költése nem bi- zonyított. Falco tinnunculus. Hv. Átm. M. Gyakori madár. Szórványosan télen is elő- fordul. Tetrastes bonasia. Hv. Bokros aljú vegyeserdők, bükkösök madara. Perdix perdix. Hv. Átm. M. Mezőgazdasági területekkel határos, 2—3 éves, bokros erdei vágások, nyílt bokros területek, erdőszélek, folyómenti sűrűségek madara. A hegyvidéken lúcos, nyíres tetőn (Testes-csúcs, 1241 m.). Ősztől ta- vaszig csapatokban. Coturnix coturnix. Atm. M. Mezőgazdasági jellegű területeken. Tavaszi érke- zes: IV. 23—IV. 30. Phasianus colchicus. Ätm. M. Gyakori faj. Grus grus. Elöford.: Vasszentgotthärd, 1920. IX. 24. 70 pl.; 1927. IX. 17. 2 pl. Rallus aquaticus. M. A nádasokban mindenfelé előfordul. Crex crex. Hv. Atm. M. Nedves, säsos rétek, kaszälök madara. A tavaszi ér- kezest követö napokban (V. 2—V. 22.) gyakran erdökben is mutatkozik. Porzana parva. M. Sürü növenyzetü tavakon. Porzana porzana. A szäzad elejen Bäld környeken gyakran megfigyeltek. Atm. M. A tavak säsos sűrűjében ma is előfordul. Egyes példányok a be nem fagyö vizeknel ättelelnek. Gallinula chloropus. A kisebb tavakon a szäzad elején és ma is gyakori fész- kelő. IV. 5—X. 16. Fulica atra. A tövidek nädas tavainak leggyakoribb feszkelöje volt, a Zähi- tavon 1928 augusztusában igen nagy tömegben figyelték meg. M. A legkisebb tavakon is gyakori. Szórványosan áttelel. Vanellus vanellus. Gyakori faj. Nyár végén korán, július végén eltávoznak. Ősszel gyakran tömeges. Télen szórványosan a folyónál. Charadrius hiaticula. Kis számban rendszeres átvonuló a szikeseken és mo- csarakban. Charadrius dubius. A század elején a Záhi-, Méhesi- és Sályi-tavaknál őszi vo- 172 nuläskor, különösen szeptemberben figyelték meg. Atm. M. A folyó kavicsos zätonyain. Charadrius morinellus. Elöford.: Szucsäg, 1966. XI. 9. Numenius arquata. Elöford.: Kolozsvär, 1950. IV. 15. Limosa limosa. Vizes, mocsaras területeken, 2—20-as csapatokban. III. 22 — IV. 10., illetve VII. 16 —IX. 10. Tringa erytropus. III., IV. hónapban, illetve VII., VIII., hónapban vizes, mo- csaras helyeken. Ősszel nagyobb csapatokban is. Tringa totanus. M. Költ a szamosfalvi szikeseken és helyenként valószínűleg a tóvidéken is. Tringa stagnatilis. Előford. : szamosfalvi szikes, 1969. V. 28. 6 pl. Tringa nebularia. Tavasszal szórványos, ősszel gyakoribb átvonuló. V. 2., V. 2055 VII. 11 —IX. 17. Tringa ochropus. Gyakran lätni holtägak medrében az ätm. vidéken is (1—4 pl.), kivételesen kisebb csapatban is. Az év további részében szórványos. Költése Bonchida környékén valószínű (1969). A be nem fagyott vizeknél időn- ként áttelel. _ Tringa glareola. A század elején és ma is a leggyakoribb átvonuló cankófaj. Ősszel néha tömeges. Actitis hypoleucos. Hv. Átm. M. Elsősorban a folyóparton, de megfigyelték a tavaknál is. IV. 3—IX. 10. Gallinago gallinago. Néha tömeges átvonuló, különösen ősszel. III.7—IV. 15., illetve VII. 20—IX. hónap eleje — XI. hónap közepe, XII. Scolopax rusticola. A Mezőség erdeiben tavaszi és őszi vonulás idején rend- szeresen előfordul. Vasszentgotthárdon 1920 őszén nagyon sok volt. Hv. Költés idején ritka. Lymnocryptes minimus. Tavasszal szórványos, ősszel rendszeresebb, de kis számú átvonuló. III. 7—IV. 2.; IX. 10—XII. 10. Crocethia alba. Előford. : szamosfalvi szikes, 1969. IX. 21. 1 pl. Calidris minutus. Rendszeresen átvonul, különösen ősszel. Calidris temminckii. Ősszel a szamosfalvi szikeseken rendszeresen átvonul, de jóval kisebb számban, mint az előbbi faj. Calidris alpina. Tavasszal ritkább, ősszel rendszeresen átvonuló. Calidris testacea. Előford.: Báld, 1918. X. 6. kisebb csapat. Limicola falcinellus. Előford. : szamosfalvi szikes, 1967. VIII. 20 —21. 1 pl. Philomachus pugnax. A vizes réteken, mocsaras területeken gyakran töme- gesen vonul át. Különösen sok volt Mezőzáhon 1928. IX. 12-én. III. 16 — V. 28., illetve VII. 16—IX. hó végéig. Larus argentatus. Előford. : Szentmiklós, 1969. III. 23. 1 pl. Larus ridibundus. A század elején a Gyekei-tónál volt egy kis fészektelepe. Magányosan vagy kisebb csapatokban kóborló példányok a tavaknák, mocsa- raknál, időszakos vízállásoknál rendszertelenül az év különböző szakaiban je- lennek meg. Larus minutus. Előford.: Gyeke, 1969. XII. 12. 1 pl. Chlidonias hybrida. Előford.: Mezőség 1968. VI. 16. Chlidonias leucopterus. A kormos szerkőnél ritkább, de átvonuló vagy kóborló példányok majdnem mindig akadnak a mezőségi tavaknál, különösen tavasz- szal és a nyár első felében IV. 27—V., VI. hónapban. Chlidonias niger. A mezőségi tavaknál nagy csapatokban tartózkodik a késő tavaszi átvonulás idején. IV. 27— VI. 23., később VII. 17 —IX. 10. 173 Sterna hirundo. Elöforduläsa rendszertelen. A mezösegi tavaknäl egyes évek- ben, a nyári hónapokban kis csapatokban kóborol. (Pl. 1968. VI. hónap.) Columba oenas. Hv. Zárt, öreg bükkös és vegyeserdő, öreg lucosok madara. Erk.: III.16—22., V. hó végéig. Columba palumbus. Hv. Átm. M. Fiatal szálerdőkben, vegyeserdőkben, erdei és feketefenyvesekben. À Streptopelia turtur. Hv. Atm. M. Közönséges faj. Érk. : IV. 14 —21 —28., V. hó elején és a IX. hónapban átvonuló csapatok. Streptopelia decaocto. Atm. M. A városokban és a falvakban 1949 óta egyre közönségesebb. X — XI. hónapban nagy csapatokban a mezőgazdasági terüle- teken. Cuculus canorus. Hv. Atm. M. Közönséges faj. Erk.: IV. 5—15. Otus scops. A vasszentgotthärdi parkban gyakori fészkelő volt, néha 8 —10 pärban. Egy pär rendszeresen fészkelt Bäldon is. Atm. M. Parkok, nyilt erd6k madara. Erk.: IV. 8-11. Tyto alba.A század elejéről több előfordulási adata ismeretes. Bubo bubo. Hv. Átm. A Kolozsvár melletti Bacsi-torokban durvamészkőfal üregében levő fészekben 1 tojás 1967. IV. 1-én. A madarat a következő napok- ban elfogták. 8 Athene noctua. Átm. M. Emberi településeken, sziklafalak üregeiben. Strix aluco. Hv. Átm. M. Az erdőkben általában gyakori. Stix uralensis. Előford.: Báld, 1919. XI. 24.; Vasszentgotthärd 1938. V. 11.; Kolozsvár, 1950. III. 12. Asio otus. Hv. Átm. M. Lucosok, vegyeserdők, temetők, parkok madara. Caprimulgus europaeus. Hv. Átm. M. Bokros erdei vágásokban, magas-bok- ros szälerdökben. Érk.: V. 2—10. Apus apus. Hv. Zárt, évszázados fákkal tarkított vegyeserdőkben. Alcedo atthis. Költése valószínű, de nem bizonyított. Merops apiaster. 1939 előtt nincs mezőségi adata. M. kisebb telepekben. Át- vonuló csapatok a Déli-Kárpátok felett VIII. 21. és VIII. 29-én. Coracias garrulus. Régebben a Bald környéki ,,Aftyin” nevű erdőben állító- lag gyakori volt. Fás legelőkön magányosan vagy 2 —6 pl. IV. 30 —V. 21., illetve IX. hó elején. Upupa epops. Hv. Atm. M. Vadkörtefás legelőkön öreg füzesekben. Érk. : IV. 3—7. Egy késői adat XI. 11. Jynx torquilla, Atm. M. Öreg gyümölcsösökben, legelőkön, feketefenyvesben, öreg tölgyesekben. Erk.: IV.3—15. Picus viridis. Átm. M. Fás legelőkön, öreg zárt tölgyesekben, öreg gyümöl- csösökben. ° Picus canus. Hv. Atm. M. A zärt öreg vegyeserdök, hegy- és dombvidéki öreg tölgyesek, ritkábban gyümölcsösök madara. Dryocopus martius. Hv. Átm. Öreg lucfenyvesekben, vegyeserdőkben, öreg bükkösökben. Újabban előfordul a dombvidéki, kevert állományú bükkösök- ben is. Dendrocopos maior. Hv. Atm. M. Zárt, öreg tti- és lomblevelű erdőkben gyakori. J ti Dendrocopos syriacus. Atm. Öreg gyümölcsösökben, útszéli fasorokban, rit- kabban folyó menti füzszegelyekben. 1957 óta egyre gyakoribb. Dendrocopos medius. Hv. Atm. Zärt, öreg tölgyesekben, zärt öreg bükkösök- ben. Ritkäbb, mint a nagy fakopäncs. 174 Dendrocopos leucotos. Hv. Öreg tü- és lomblevelű erdőkben. Dendrocopos minor. Hv. Atm. Zárt öreg tölgyesek, középkorú tölgyes-gyer- tyänosok madara. Picoides tridactylus. Hv. A lucfenyvesek madara. Calandrella brachydactyla. Az V. hónapban és a VIII—IX. hónapban kopár, száraz dombokon kisebb csapatokban. Adatok : 1959. V. 7., VIII. 29.; 1960. IX. 3.; 1966. V. 26. Galerida cristata. Atm. M. Mezögazdasägi területeken, a szamosfalvi szikesen. Lullula arborea. Hv. Atm. Fás, bokros domboldalakon. Erk.: II. 20—TII. 5. Atvonulé csapat : IX. 3. Utolsó: X. 6. Alauda arvensis. Hv. Atm. M. Szäntöföldeken, a Hv.-en füves, száraz hegy- hátakon, a legmagasabb tetőkön is 1800 m-ig. Érk.: II. 12—27. Átvonuló csa- patok: a III. hónapban és a IX—X. hónapban. Utolsó: X. 25. Hirundo rustica. Hv. Atm. M. Emberi településeken. Erk.: IV. 5—15. A VIII—IX. hónapban ezres tömegben éjszakäzik a nádasokban. Utolsök: X. 12. Delichon urbica. Hv. Atm. M. Emberi településeken, sziklafalakon. Érk.: IV. 12—20. Riparia riparia. Atm. A magas foly6partokban, kisebb telepekben, Gyalu és Apahida között." Oriolus oriolus. Atm. M. Folyövizet kísérő ligetek, gyümölcsösök, parkok, magasbokros szälerdök madara. A tiszta tölgyeseket kerüli. Erk.: IV. 23 —V. 2. Corvus corax. Hv. Atm. M. Telepitett öreg fekete- vagy erdeifenyvesek. Mas hegy- és dombvidéki erdőkben szórványos. A X —V. hónapban gyakori, nyáron csak szórványosan mutatkozik. Corvus cornix. Hv. Atm. M. Öreg feketefenyvesek, fás legelők madara. A hegyvidéken fákkal elszórtan borított nyílt területeken. Corvus frugilegus. Átm. M. Folyó menti fűz-, nyárerdőkben, a tóvidéken középkorú tölgyes-gyertyánosokban. Fészkelőtelepek: Gyeke, Bonchida. A ligeterdők régi nagy telepeinek, Désen és Szamosfalván, már csak a maradvá- nyai vannak meg. È Coloeus monedula. Hv. Atm. M. Szakadékos oldalak, homokköfalak, värosi épületek, városi parkok madara. Pica pica. Átm. M. Fás bokorsávokban, folyóvizek füzeseiben, fiatal szál- erdőkben, fás legelőkön. Nucifraga caryocatactes. Hv. Nyílt öreg lucfenyves és vegyeserdők. Garrulus glandarius. Hv. Átm. M. Elsősorban bokros szálerdőkben. Parus major. Hv. Atm. M. Középkorú és idős állományú lomb- és vegyes- erdők, parkok, gyümölcsösök, fák, legelők. A lucfenyőövezet alsó határáig. Parus caeruleus. A vasszentgotthárdi ‚Köris”’-erdöben 1920. X. 1-én 50 főnyi vonuló csapat. Hv. Átm. M. zárt öreg lomb- és vegyeserdők. Télen szíve- sen tartózkodik a nádasokban. Parus ater. Hv. Lucfenyvesekben, vegyeserdőkben, télen a dombvidéken is, parkokban, tűlevelű fákon. Parus cristatus. Hv. Zárt öreg lucfenyvesekben. A fenyőcinkénél jóval rit- kább. A dombvidékre télen sem ereszkedik le. Parus palustris. Hv. Atm. Mogyoró-, éger,- fűzbokros öreg fákkal, folyót kísérő fűz-éger szegély a hegyvidéki szakaszon. Állománya a lejjebb húzódó hegyvidéki populációkkal télen a dombvidéken felszaporodik. Parus atricapillus. Hv. Szórványos a fenyő- és vegyeserdő-övezetben. 175 Parus lugubris. Atm. M. Legelök, öreg vadkörtefäkkal, fäk-bokros, szäraz domboldalak. 1950 öta egyre gyakoribb. Költöhelyehez telen is ragaszkodik. Aegithalos caudatus. Hv. Atm. M. Szörvanyosan különböző típusú erdőkben, a fenyöövezet felső határáig. Gyümölcsösökben is. Télen népes csapatokban kóborol. Sitta europaea. Hv. Átm. Domb- és hegyvidéki idősebb, zárt tölgyesekben, parkokban, öreg vegyeserdőkben, fenyvesekben. Certhia familiaris. Hv. Idős lucfenyvesek, vegyeserdők. Télen a dombvidé- ken kóborló cinegecsapatokhoz csatlakozik. Certhia brachydactyla. Átm. Öreg tölgyesekben szórványos. Télen gyakori. Cinclus cinclus. Hv. A Hideg- és Meleg-Szamos, valamint a nagyobb hegy- vidéki patakok medrében. Télen lehúzódik a dombvidéki folyószakaszra. Troglodytes troglodytes. Atm. Hv. Vihar tarolta fenyvesek, vegyeserdők, bük- kösök madara. Az átm. vidéken az erdei patakoknál szórványos. A X. hónaptól zöme lassan a dombvidékre húzódik le. Télen nádasokban is. Turdus viscivorus. Hv. Fenyvesekben, vegyeserdőkben, a bükkövezetben, tisztások, legelők, nyílt területek közelében. Szórványos költése a dombvidé- ken lehetséges. A IX—XI. hónapban és tavasszal (IV. 24-ig) fenyőrigókkal vegyes nagy csapatokban a dombvidéken. Turdus pilaris. X. 6—IV. 27. a bogyótermésekben gazdag, nyílt, bokros-fás területeken nagy csapatokban. A téli hónapokban számuk csökken. Turdus philomelos. Hv. Atm. M. Magas bokrú szálerdők, nyílt, idős tölgy- gyertyánosok, parkok, vegyeserdők, bükkösök. Erk.: III. 14—23. Atvonulö csapatok: A III. hónapban és a X. hónapban. Utolsók: XI. 16. Turdus iliacus. Gyakori átvonuló X — XI. hónapban. Enyhe teleken valószí- nűleg akadnak áttelelő példányok is. Turdus torguatus. Hv. Fenyvesek, vegyeserdők. A dombvidéken csak átvo- nuláskor, kis számban egyéb rigójafokkal. III. 26 —IV. 9. Turdus merula. Hv. Átm. M. Éléhelyei általában azonosak az énekes rigöeval, de a hegyvidéken már ritkább, a fenyőövezetben nem hatol fel. Télen csapato- san kóborol, az itt telelők jelentős része a városi parkokban, kertekben húzódik be. Monticola saxatilis. Hy. Nyílt sziklás területek szétszórt bokrokkal. Hasonló . helyeken (Sólyomkő, Bacsi-torok) átvonuláskor a dombvidéken is mutatkozik. IV. 21, IV. 28. L Oenanthe oenanthe. Hv. Atm. M. Hegy- és dombvidéki szikläs, szakadékos te- nn terméskébanyak, csuszamläsos lejtők, legelők. Erk.: III. 23—III. 31 — EVE AE Saxicola torquata. Atm. M. Száraz domboldalak galagonyäval, szórványosan | folyó menti bokrosok környékén. Érk.: III. 19 —29. | Saxicola rubetra. Hv. Atm. M. Füzfäkkal tarkitott, nedves réteken, borökäs | hegyhätakon, mezőgazdasági területeken. IV. 15—X. 12. Phoenicurus phoenicurus. Hv. Atm. Oreg bükkökkel kevert, zart vegyeser- dök, nyilt öreg fenyvesek, öreg bükkösök. A dombvidéken szörvänyos. IV. 7. — V. hönap elején, illetve a IX. hönapban. Phoenicurus ochruros. Hv. Atm. Hegyvidéki szikläs területek, falvak, széna- tároló kalibäk, esztenäk. Szörvänyosan Kolozsváron, és egyes falvakban a dombvideken is. Luscinia megarhynchos. Atm. Bokros, erdei vägäsok, szäraz, bokros lejtök, bokros erdöszelek. Érk.: IV. 12. 176 Luscinia luscinia. Atm. M. Folyó menti fäs-bokros ffizszegélyek, sűrű alj- növényzetű, nedves erdők. Érk.: IV. 20 —28. Luscinia svecica. Előford.: Mezőházi-tó 1921. VI. 21., 2 pár. Erithacus rubecula. Hv. tm. M. Vegyeserdők sűrű aljnövényzettel, fenyve- sek, lomberdők. A bokros vágásokban csak az irtás utáni 4., 5. évtől kezdve. Erk.: III. 16 —22. Őszi átvonulás : a IX — X. hónapban, a XI. hó elejétől kezdve már csak igen szórványos. Locustella fluviatilis. M. Szamos menti nedves, sásos területek ember ma- gasságú gazosokkal, csalános sűrűségekkel, fiatal nyárfaültetvényekkel. Locustella luscinioides. A század elején a Mezőség minden nádasában, beleért- ve a kolozsvári Városi-tó nádasát is, közönséges volt. Átm. M. A nádasokban mindenütt előfordul. Lusciniola melanopogon. Előford.: Kissármás, 1910. VII. 3. Éneklő hím. Acrocephalus arundinaceus. Atm. M. A kisebb nádasokban, vizesárkok nád- szegélyében közönséges. Acrocephalus scirpaceus. M. A nagyobb tavak nádasaiban. Acrocephalus palustris. Átm. M. Folyót, patakot kísérő bokros-fás fűzszegé- lyek, mezőgazdasági területek, bokrosok, tavak közelében. Acrocephalus schoenobaenus. M. Tószéli nádas-sásos mocsárrét. Költéskor nem gyakori. IV. 23—V. 28. és VIII. 1. —IX. 6—X. 5. Átvonulás idején, kü- lönösen ősszel a leggyakoribb nádiposzátafaj. Ilyenkor még a belváros parkjai- ban, fasoraiban is megfigyelhető. Hippolais icterina. M. Folyó menti bokros-fás fűzszegélyben, nedves erdők- ben. Nem gyakori. V. 11. — 28. Sylvia atricapilla. Hv. Atm. M. Lomb- és vegyeserdök aljnévényzettel, vi- har tarolta fenyvesek. Az erdei vagasokban az irtás utáni 4—5. évtől kezdve. Elterjedése leginkább az énekes rigééval egyezik meg. Erk.: IV. 14—20. Utolsó: X. 17. (hálóval fogott tojó). Sylvia nisoria. Átm. M. 2—5 éves bokros, erdei vágások. Szórványosan nyílt, bokros-fás területeken, folyó menti laza fűzszegélyekben. Helyenként gyakori, máshol a megfelelő helyeken is hiányzik. Sylvia borin. Atm. M. Bokros erdőkben, folyó menti bokros fűzszegélyekben szórványosan. 3 Sylvia communis. Hv. Atm. M. Galagonyabokros, száraz domboldalak, bo- korsävok, 1 —3 éves bokros, erdei vágások, folyókat kísérő bokros füzszegelyek. Erk.: IV. 21 —23. Sylvia curruca. Hv. Átm. M. Galagonyabokros, száraz domboldalak, bokor- sávok, élő sövények, gyümölcsösök, kertek (a város belterületén is), 1—3 éves bokros erdei vágások. Fiatal lucosban 1200 m-en. Erk.: IV. 4—13. Phylloscopus trochilus. Hv. Vegyeserdőkben és fenyvesekben, gyümölcsösök- ben. Ősszel: VIII. 3. —IX. 28. Phylloscopus collybita. Hv. Átm. M. Lomb-, vegyes és tűlevelű erdőkben. Erk.: IIT. 19. —IV. 1. Ősszel: IX —X. hónapban. Utolsé: XI. 3. Phylloscopus sibilatrix. Hv. Átm. M. Zárt koronaszintű lomberd6kben. Érk. : IV. 14-24. Regulus regulus. Hv. Lucfenyvesekben, vegyeserdökben. Télen (X. 8. és IV.12. között) a dombvidéki erdökben, bokrosokban, parkokban. Regulus ignicapillus. Hv. Zárt, száraz lucfenyvesekben szórványosan. Rit- kän a III. &s a X. hönapban a dombvideken is. Muscicapa striata. Hv. Atm. Dombvideki vegyeserdökben. 12 Aquila 1969/70. 1277 Muscicapa hypoleuca. IV. 12 — V. 12. szörvänyosan. M uscicapa albicollis. Hv. Atm. Öreg bükkösök, hegy- és dombvidéki közep- korü és idös tölgyesek, vegyeserd6k. A kolozsväri gesztenyefasorban is. Muscicapa parva. Elöford. :: Báld 1917. VII. 27. (költött), 1922. V. 1., VIII. 17. — Atm. Zärt öreg bükkösök, vegyeserdök. Ujabban szörvänyos dombvi- deki költese is valószínű. Prunella modularis. Hv. Nyílt lucosok és vegyeserdők földig sűrű fiatal tű- levelű fákkal. III. 26. — IV. 14. és IX. 28. — XI. 3. Anthus pratensis. Nedves helyeken gyakori. A III—IV, illetve a IX—X. hónapban. Anthus campestris. M. Száraz, kopár lejtőkön. Anthus trivialis. Hv. Atm. M. 2—3 éves bokros, erdei vágások, nyílt, fiatal lucfenyvesek, tűlevelű erdőszélek, nyílt bokros- fás területek. Érk.: TV. 6 —20. Átvonulók. : a IX.—X hónapban. Utolsók: X. 26. Anthus cervinus. Megfigyelve: IX. 19. és X. 18. Anthus spinoletta. Hv. Füves, nedves tetőkön, hegyhátakon. Télen szórvá- nyosan a dombvidéken, vizek szélén is. Motacilla alba. Hv. Átm. M. Szamos-meder, a forrásvidéktől végig. A hegy- vidéken fűrésztelepek környékén, a dombv idéken, a kavicskitermelő helyeken a leggyakoribb. Szikes területeken, tavak vidékén is. Érk.: II. 24—IIT. 7. Átvonuló csapatok: a III—IV., illetve a IX—X. hónapban. Motacilla cinerea. Hv. Átm. A felső folyószakaszon és a havasi patakok men- tén. III. 11—V. 1., illetve IX. 5—X. 14. (XI. 12.) Motacilla flava. A mocsaras réteken helyenként valószínűleg költ. M. fl. feldeggi. El6ford.: Szamosfalvi szikes 1968. IV. 17. M. fl. thunbergi. Előford. : Szamosfalvi szikes 1969. V. 30. Bombycilla garrulus. Változó mennyiségben, de majdnem minden évben látható télen a X—V. hónapban a területen. Megfigyelték a hegyvidéken is, borókásban 1600 m-en. Lanius excubitor. Atm. Egyetlen bizonyitott költese Szucsäg kozelében, a a Nädas-patak partján 1967-ben. A fészek nyärfän, Viscum-bokor közé rejtve. Gyakori teli vendeg X. 22. es III. 31. között. Lanius minor. Atm. Fäkkal beszört, nyilt területeken, ritka, öreg tölgyesek- ben, parkokban stb. Erk.: IV. 30— V. 14. Lanius collurio. Av. Atm. M. Nyílt területek, szétszórt bokrokkal, és fák- kal. 2—3 éves bokros erdei vágások. A fenyőövezetbe ritkán hatol fel. Érk.: IV. 27—V. 7. : ; Sturnus vulgaris. Hv. Átm. M. Öreg gyümölcsösök, lomberdők. Legélén- kebb csapatmozgások : a II, illetve a IX—X. hónapban. Passer domesticus. Hv. Átm. M. Emberi településeken közönséges. Passer montanus. Hv. Átm. M. Gyümölcsösök, kertek, parkok, fasorok, fás legelők madara. A hegyvidéken 1000—1200 méterig. Coccothraustes coccothraustes. Hv. Atm. Idősebb, zárt lomberd6kben. A hegy- vidéken csak a déli oldalak tölgyeiben szórványosan. Chloris chloris. Hv. Átm. M. 2—4 éves bokros, erdei vágásokban, bokros-fás legelőkön. Városi fasorokban, kertekben, parkokban. Carduelis carduelis. Hv. Atm. M. Városi parkok, fasorok, telepített fekete- és erdeifenyvesek. Carduelis spinus. Téli vendég X. 6. és V. 2. között. Néha nagy csapatokban a hegyvidéki fenyvesekben és a dombvidéken. 178 Carduelis cannabina. Hv. Atm. M. Nyilt, bokros területeken gyakori. Hegy- vidéki borökäs tetőkön 1600 —1700 méterig. Serinus serinus. Hv. Atm. A hegyvideki Szamos-völgyben. Kolozsvär bel- területén kertekben, parkokban újabban egyre gyakoribb. Pyrrhula pyrrhula. Hv. Fenyvesekben és vegyeserdőkben. Télen a dombvi- déken is. X. 18— IV. 14. Loxia curvirostra. Hv. Öreg lucfenyvesekben. Kóborló csapatai a dombvidé- ken is. Fringilla coelebs. Hv. Átm. M. Középkorú vagy idős állományú vegyes- és tűlevelű erdőkben. A fiatal erdőkben kevesebb. Fringilla montifringilla. Téli vendég X. 22. — IV. 4. között. Emberiza citrinella. Hv. Atm. M. Nyílt, száraz területeken, erdők bokorsze- gélyében, 2—3 éves erdei vágásokban. A hegyvidéken 1200 méterig. Emberiza calandra. Atm. M. Nedves réteken, kaszálókon. Emberiza cia. Hv. Bokrokkal tarkított, sziklás hegyoldalakon. Nem gyakori. Télen — ritkán — kis csapatokban a dombvidéken is (1967. I. 28.). Emberiza schoeniclus. Valamennyi nádasban a század elején csakúgy, mint LCA [LA LA ma, gyakori faj. Télen a kisebb nädfoltokban és folyó széli sürüsegekben is. 12* È | + 13 n Fra uu Don ? ENT LAI Ex De EN ENGER 22 te ne Aj È Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970 APRO KÖZLEMENYEK Akácfa és tengelicfészek. A Gyula város belterületén élő tengelicpärok az utcá- kat szegélyező vadgesztenyefákon és a visszametszéssel gömb alakúra nevelt akácfákon fészkelnek. A populáció nagyságára jellemző, hogy például 1962-ben csupán akácfákon 60 fészket számoltam meg, Tapasztalataim szerint viszont a visszametszések rendkívül károsan befolyásolják a költéseket. Megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy ezeken a fákon a fészkelések legalább két évig lehetetlenné válnak. A tengelic fészke számára általában megelégszik a kétvillás, vízszintes ággal, sőt ezt kifejezetten kedvelni látszik. Ilyen ágak a fakorona oldalán és csúcsán találhatók. A fészket tartó ágakat a tengelic nem szövi be a fészekbe, hanem csupán rá és melléje épít. Az akácok viszonylag szabályos gömb alakú koronáját a főágak megfelelő növekedése biztosítja. A gömbkorona, alsó szélét a fatörzs kiszélesedett felső vége tölti ki. A főágak végén nőtt oldalágak a ko- rona felületének tömöttségét eredményezik, lombosodás idején a fakorona bel- sejébe belátni nem lehet. Mindezeket figyelembe véve, célszerű lenne a, városi fák visszametszését úgy időzíteni, hogy állandóan megfelelő fészkelőhely áll- jon a madarak rendelkezésére. Dr. Korompai Viktor Adatok az erdei szalonka költéséhez. Zagyvaróna vidékének erdőségei az erdei szalonkának kedvelt költőhelye. Az utóbbi években itt több fészket, illetve fiókát találtam, és további költésekről is értesültem. Az 1964—65. évi adatokat az Aguila 66/67-es kötetében ismertettem, a továbbiakban közlöm az 1966. évi megfigyeléseimet. 1. IV. 19-én egy akäcos äroktöl 3 méterre húzódó bozótosban 4 tojásos fészekalj. Kelésid6 április 22 —23-an. 2. IV. 28-án akäcos árok partján, bodzabokor alatt törött tojásokat taläl- tam. 3. V. 3-an záptojással és tojáshéjakkal hátrahagyott fészket találtam. A fe- szek egy eléggé forgalmas úttól 8 m-re, bodzás aljnövényzetben volt. A költő- helytől 15 m távolságra három, becslésem szerint egy-két napos fióka ült az anyamadár által avartól megtisztított 1 m?-es terület szegélyén. Kelésidő V. 1 —2-án. 4. VI. 27-én édesapám talált 4 db tollas fiókát fiatal csenderesben. Kelésidő VI. 5—10 körül lehetett. 1967—68. években személyesen nem bizonyosodtam meg a szalonka, itteni költéséről, de 1967 májusában két tollas fiókáról kaptam hírt. A kései időpont- ból ítélve ez utóköltés lehetett. Varga Ferenc 181 x G . He wa AES SAR ns i NN DA a © me N IST pt, A fák x > SSN di wet Li CI AS 27. ábra. Fiökajat szállító erdei szalonka Fészekrabló nagy fakopáncs. 1968. IV. 26-án Zagyvarónán, a Hársasnak neve- zett akácos árokban bodzabokorba rejtett vörösbegyfészket találtam 6 tojással. E fészektől kissé feljebb, egy akácfára bor uló iszalagfonadékban kis poszáta épí- tette fészkét, amelyben V. 11-én már 5 tojást találtam. A költőhely irányából erős barátka-cserregésre lettem figyelmes. Közelítésemre egy nagy fakopáncs repült fel az egyik akácfa törzsére. Már repülés közben is látható volt, hogy valamit tart a csőrében. Leszállása után egy — még élő — vörösbegyfiókát ismertem fel a zsákmányban. A harkály a mozgó fiókát körmeivel fatörzshöz szorította és csőrvágásokkal megölte. Miután a madár kimúlt, tovarepült vele. Két nappal később a vörösbegy fészkét üresen találtam, és a közelben továb- bi kifosztott madárfészkekre is sikerült rábukkannom, összetört tojáshéjakkal. Feltételezhetően e további eseteket is a rendszeresen e környéken mutatkozó fakopáncsnak lehet tulajdonítani. Varga Ferenc Egy fészekaljat etető őszapópárok. 1968. III. 29-én, Zagyvaróna fölött, akácos hegyoldalban az egyik akácra boruló komló és iszalag sűrűjében, atalajtól 70 cm- re épiilt őszapófészket találtam. V. 17-én tollas fiókák tartózkodtak e fészekben. Az etetés megfigyelése céljából fedezékbe húzódtam, és meglepetten tapasztal- tam, hogy egyszerre négy öreg madár érkezett a fészekhez. Mind a négy őszapó rovarféléket hozott a csőrében. Kb. 3 perccel később újból mindnyájan meg- jelentek, és további két órán keresztül majdnem azonos időpontban érkezve, folytatták tovább a rendszeres etetést. Feltételezhető, hogy az egyik őszapó- 182 pár fészekalja elpusztulhatott, és ezért csatlakoztak az idegen családhoz, ahol azután mind. a négy öreg madár békés egyetértésben etette az utódokat. Varga Ferenc Faunisztikai jegyzetek 1. Egy-egy madárfaj hazai monografikus feldolgozását vagy egyes területek faunisztikai bemutatását megnehezíti a leközölt előfordulá- si adatok elégtelensége, illetve hiánya. Ezt szeretném némileg pótolni egy — a továbbiakban az Aguila hasábjain folyamatosan közlendő — faunisztikai adatsorozattal, melyben összegyűjtöttem az önmagukban esetleg különösebben nem jelentős és ezért az elkallódás veszélyének kitett adatokat. A dolog termé- szeténél fogva elsősorban a ritka vagy ritkább fajokat vettem figyelembe, lévén ezek előfordulásainak rögzítése a legfontosabb, de figyelmet szenteltem olyan fajoknak is, melyek bár hazai viszonylatban feltehetőleg eléggé elterjedtek, de kisebb számuk, rejtettebb életmódjuk, esetleg könnyű összetéveszthetőségük miatt viszonylag kevés adat áll róluk rendelkezésre. Hasonló a helyzet a, rit- kább, átvonuló fajokkal is. A közölt adatokat részben külső munkatársaink beküldött megfigyelései, részben saját kartonjaink szolgáltatták. Podiceps auritus Sumony, 1969. VIII. 30. és 31. Egy példány megfigyelve a halastavaknál (GERÉBY GY.) Pelecamus onocrotalus Szeged, Fehér-tó, 1969. VI. 10. Egy példány megfigyelve (BANKovIcS A.) Hortobágy, 1969. VI. Egy példány júniusban a halastavakon tartózkodott (DR. SóváGó M.). Egretta garzetta Siéagard, 1967. IV. 23. Egy fekete kisköcsag megfigyelve (KIrALY I.) Csongrád, 1968. V. 20. A Tisza-híd. közelében egy fekete kisköcsag (DR. STERBETZ I.). Plegadis falcinellus Dinnyés, 1965. V. 13. 1 pd. megfigyelve (SCHMIDT E.). Phoenicopterus ruber. Derecske, 1969. XII. 4. 1 juv. ? lőve (Kıncoses Gy.). Cygnus cygnus Egyhäzasrädéc, 1969. III. 9. 2 pd. hetekig tartózkodott a környéken (GERGYE I.). Cygnus olor Esztergom, 1968. I. 12. 1 juv. g pd. fogva (DR. Fopor T.). Dombóvár, 1968. I. hó vége. 1 y pd. (Dery M.). Somogytarnöca, 1968. I. hó vége. 1 juv. 9 fogva (Dery M.). Mosonszentjänos, 1968. X. hónap, 2 juv. pd. befogva (DR. Fopor T.). Sopron, 1968. XI. hö eleje. A väros közeleben levö kis tavon 1 pd.-t figyelt meg HanTOSs R. és DR. Fopor T. Csänytelek, 1969. I. hó eleje. 1 juv. 2 fogva (DR. Fopor T.). Bata, 1969. I. 14. 1 elpusztult pd. (DR. Fopor T.). Mosonszolnok, 1969. I. hó, 1 juv. ? fogva (DR. Fopor T.). Köröstarcsa, 1969. XII. hó vége. 1 pd. lőve (Turöczy Zs.). Chenopsis atrala P Fertőszéplak, 1968. X. 29. HoRVATH J. fogott egy példányt a Fertön, majd X. 31-én szabadon engedte (DR. FODOR T.). 183 Branta bernicla Szigetszentmiklös, 1968. XI. 24. 2 pd. megfigyelve (HayTò L.). Kardosküt, 1969. III. 14—16. 5 pd. 3 napig tartözkodott a területen vetési ludak közé vegyülve (DR. STERBETZ I.). Branta leucopsis Apajpuszta, 1969. X. 5. A halastavakon 1 pd. megfigyelve (SCHMIDT E. és SOMOGYI P.). Branta ruficollis Ásotthalom, 1966. X. 9. 2 pd. megfigyelve (VÁSÁRHELYI ].). Hortobágy, 1966. X. 29. 1 pd. megfigyelve (E. KUYKEN). Hortobägy, 1966. X. 31. 1 pd. megfigyelve (I. PHILIPPONA). Kardosküt, 1968. III. 4. és 7. 1—1 pd. megfigyelve, III. 11-én további 2 pd. (DR. STERBETZ I. és FARKAS I.). Tadorna tadorna Bácsalmás, 1968. IX. 22. 1 © lőve (DR. RÉKASI J.). Netta rufina Pellérd, 1966. III. 13. 3 pd. megfigyelve (GEREBY Gy.). Tata, 1966. IV. 24. 2 pd. megfigyelve (NAGY A.). Gönyü, 1966. XI. 13. 10 pd. megfigyelve (NAcy I.). Melanitta nigra Tahi, 1968. XII. 15. 2 pd. megfigyelve (KALLAY Gy.). Melanitta fusca Alsögöd —Szödliget, 1967. I. 22. 1 pd. megfigyelve (Bfosy L.). Lakitelek, 1968. XII. 1 pd. lőve (URBAN S.). Oxyura leucocephala Dinnyés, 1969. XI. 16. 1 pd. megfigyelve (MÜLLER I.). Mergus serrator Dinnyés, 1969. IV. 20. 3 oo megfigyelve (pr. JANossy D.). Circus eyaneus Hortobágy, 1967. I. 10. 10 —12 pd. megfigyelve (SCHMIDT E. és DR. STERBETZ I: Falco columbarius Hortobágy, 1967. I. 10. 1+4-+1 pd. megfigyelve (SCHMIDT E. és DR. STER- BETZ I.). Grus grus Nagykanizsa, 1967. XI. 19. 11 pd. megfigyelve (BARTHOS Gy). Anthropoides virgo Kardosküt, 1969. IX. 17. 1 pd. megfigyelve (DR. STERBETZ I.). Otis tarda Szentendrei-sziget, 1956. I. 5 pd. megfigyelve; 1960 —1967 között rendsze- resen 2—5 pd. (URBAN S.). Charadrius dubius Dinnyés, 1969. IV —V. hónap. Költési kísérlet az egyik leeresztett halasta- von, mely a tó feltöltése miatt nem sikerült (SCHMIDT E.). Méra, 1969. V. 23. Párban megfigyelve a Hernád mentén (Srpos Gy.). Charadrius morinellaus Hortobágy, Nádudvar, 1969. V. 18. 11 pd. megfigyelve (DR. GYörY J.). Hortobágy, Bekefenék 1969. V. 24. 6 pd. megfigyelve (DR. FESTETICS A.). Himantopus himantopus Fonyódi halastó, 1968. V. 19. 1 pd. megfigyelve (SCHMIDT E.). 184 Phalaropus lobatus Sumony, 1968. VIII. 25 es 31. A halastavakon két, nyilván ugyanaz a példány, megfigyelve (MOLNÁR I.). Stercorarius pomarinus Pellérd, 1964. XI. 10. 1 pd. fogva (DELY M.). Larus minutus Apajpuszta, 1958. VI. 2. 1 pd; 1965. V. 2. 14 pd. (SCHMIDT E.). Chlidonias hybrida Ocsa, 1968. VI. 6. 1 pd. megfigyelve (pr. GyörY J. és SCHMIDT E.). Hydroprogne caspia Apajpuszta, 1961. IV. 16. és 1962. IV. 30. 1—1 pd. megfigyelve (HÜTTLER B. és SCHMIDT E.). Balatonlellei halastó, 1965. VIII. 29. 2 pd. (SCHMIDT E.). Apajpuszta, 1969. IV. 7. 8—10 pd. (DR. OrszAG M.). Täpiöszecsö, 1969. IX. 7. 1 pd. (DR. JANossy D.). Dinnyes, 1969. IX. 10. 2 pd. (ScHMIDT E.). Otus scops Badacsony, 1968. VI. 30. es VII. 4. 1—1 pd; 1969. VI. 15—18. között rendszeresen szöl 1—2 pd. (SCHMIDT E.). Bubo bubo Bp., Hűvösvölgy, 1967. III. hónap. Az Apathy-sziklanal 1 pd. (KIRÁLY I.). Asio flammeus Hortobágy, 1967. I. 10. 7 pd. (SCHMIDT E. és DR. STERBETZ I.). Dendrocopos medius Satorhegység, Senyöi-völgy, 1958. V. 14. 1 pd. (SCHMIDT E.). Budakeszi, 1958. XI. 13. 1 pd. (SCHMIDT E.). Bp., Hűvösvölgy, 1958. XII. 27. 1 pd. (SCHMIDT E.). Uzsa, 1961. III. 27. 1 pd. (ScumipT E.). Nagykoväcsi, 1962. VII. 29. 1 pd. (SCHMIDT E.). Martonvasar, 1965. X. 13. 1 pd. (ScHMIDT E.). Dendrocopos minor Satorhegység, Istvanküt, 1958. V. 8. 1 pd. (SCHMIDT E.). Budakeszi, 1958. XI. 13. 1 pd. (SCHMIDT E.). Nagykoväcsi, 1962. IX. 15. 1 pd. (ScHMIDT E.). Tihany, 1965. VII. 17. 1 pd. (ScaMIDT E.). Badacsony, 1966. VIII. 10. 1 pd. (SCHMIDT E.). Ocsa, 1966. X. 7. 1 pd. (SCHMIDT E.). Visegrád, 1967. IV. 30. 1 pd. (SCHMIDT E.). Zalaszentbaläzs, 1967. VII. 1. 1 pd. (Borra I.). Corvus corax Barna, 1970. IV. 25. Fészek a bükkösben, magas lucfenyön fiökäkkal. Állítólag egy másik pár is költött az akäcosban (pr. Ruzsix M.). Alauda a. cinerascens Kardosküt, 1969. I. 10. és Szeged, Fehér-t6, 1969. I. 30. 1—1 d" pd. lőve (DR. KEVE A. és DR. STERBETZ L.). Parus ater Nagyatád, 1966. XI. 3. kb. 30 pd. együtt (DR. PATKAI I.). Szentendre, 1966. XII. 22. 1 pd. az etet6n (SOMOGYI P.). Budaörs, 1967. III. 5. 2 pd. fenyvesben (SCHMIDT E.). Balatonszemes, 1968. V. 18. 1 pd. (ScHMIDT R.). 185 Budapest, Szabadsäg-hegy, Költö u. 1968. X. 17. es 1969. IX. hönapban többször 1—1 pd. megfigyelve (DR. PATKAI I.). Parus cristatus Debrecen, Nagyerdő, 1960. II. 5. 1 pd. megfigyelve (FINTHA I.). Tichodroma muraria Lillafüred, 1961. IX. 26. 1 pd. (DR. JANossy D.). Debrecen, 1962. XI. 30. és XII. 15. 1—1 pd. (FINTHA I.). Sümegi var, 1967. XII. 15. 1 pd. (PovAzsay L.). Luscinia luscinia Debrecen, 1964. V. 24. 1 pd. városi parkban éjjel énekel (FINTHA I.). Budakeszi, 1965. VIII. 20. 1 pd. (RASCHEK J.). Solymari tó, 1965. IX. 5. 1 pd. (SCHMIDT E.). Budakeszi, 1967. VIII. 13. 1 pd. (RASCHEK J.). Budakalász, 1969. VIII. 24. 1 pd. (PINTÉR L.). Locustella fluviatilis Ujpest, 1960. V. 12. 1 pd. énekel (SCHMIDT E.). Kisudvar, (Hanság) 1960. VI. 7. 1 pd. énekel (SCHMIDT E.), Solymari té, 1962. VII. 21. 1 pd. fogva (SCHMIDT E.). Budakeszi, 1962. VII. 30. 1 pd. (SCHMIDT E.). Lusciniola melanopogon Apajpuszta, 1965. IV. 4. 8 éneklő pd. (SCHMIDT E.). Retszilas, 1966. IV. 3. 8 eneklö pd; 1967. III. 12. 2 pd. énekel (ScHMIDT E.). 1969. IV. 4. 6—7 éneklő pd. (pr. OrszAG M.). Balatonlelle, 1968. V. 17. 1 pd. megfigyelve (pr. L. HOFFMANN). Acrocephalus paludicola Budakeszi, 1961. IX. 14. 1 pd. megfigyelve (SCHMIDT E.). Apajpuszta, 1962. IV. 30. 1 éneklő példány (SCHMIDT E.). Prunella collaris Budapest, Gellérthegy, 1959. XII. 27. 4 pd; 1960. I. 2. 6 pd; I. 24. 3 pd.: 1961. I. 28. 2 pd.; 1966. XII. 4. 4 pd.; XII. 11. 5 pd. (ScamIpT E.). Tarkö, Bükk-hegyseg, 1961. XI. 16. 2 pd. (DR. JANossy D.). Budaörs, 1966. III. eleje. 3 pd. (KorrAn K.). Anthus cervinus Szabadszälläs, 1965. XII. 11. 8 pd. (SCHMIDT E.). Pastor roseus Badacsony, 1959. VII. 5. 5 pd. (SCHMIDT O.). Ohat, 1966. V. 26. 5 pd. (NAGY B.). Szeged, 1966. VI. 10. 5 pd. (SARA J.); VI. 15. 15 pd. (MfszARos J.). Kardoskut, 1966. VI. 13. 5 pd. (DR. STERBETZ I.). Hortobágy, Juhoshäti-erdö, 1969. V. 24. 2 pd. (DR. L. HOFFMANN). Carduelis flammea Budapest, Városliget, 1965. XI. vége, 2 pd. (CSÓKA L.). Nagykovácsi, 1965. XI. vége, kis csapat (HEGEDŰS P.). Mogyoród, 1965. XII. 16. 5 pd. (CSÓKA L.). Budapest, Gellérthegy, 1966. I. 9. 15 pd. (SCHMIDT E.). Dorog, 1965/1966. telén (pontos dátum ?). 600-as csapat (LENNER J.). Mogyoród, 1966. XI. 10. 1 pd. (CSÓKA L.). Plectrophenax nivalis Székesfehérvár, Sös-tö, 1969. II. 23. 7—8 pd. (Warvasovszxy E.). Schmidt Egon 186 Short Notes Black Little Egret (Egretta garzetta) at the Village of Siöagärd. — On April 23rd, 1967, at Siöagärd on the humid meadow near the river Sió I observed from a carriage, at nightfall, six white storks resting there. My attention was drawn to a black, rather dark coloured heronlike bird which was immovably standing on the meadow covered with water at a respectful distance from the group of storks. Since it was impossible to come close to it, I made an effort to observe the bird well from the coach. It proved to be a Little Egret. Its size, its colouring and even its behaviour were just like that of the specimen shot near the village Biharugra, and which is now in the Ornithological Institute, where I had the opportunity to see it. Ivan Király Black Little Egret (Egretta garzetta) in the Village of Csongràd. — On May 20th, 1968, I observed a black Little Egret in the neighbourhood of the bridge of the River Tisza, in the inundation area of the river, fishing together with a white specimen. Its colouring was quite identical with that of the bird shot on the 5th of September 1964 in the village Biharugra, that is now in the Ornithological Institute. Besides this specimen, the one observed in September 1957 in the village Ujkigyös, as well as the one mentioned in this volume, seen near the village Siöagärd, during 1967, this was the fourth appearance in Hungary of the black phasis of the Little Egrets, (see: FABIAN—STERBETZ: Black Little Egrets in Europe, Aquila, 1964—65, p. 99—112.) Dr. Istvan Sterbetz Nesting of Black Storks (Ciconia nigra) in the Surroundings of Köszeg. — In spring 1968 a pair of black storks was nesting South-East from the town Köszeg, at a distance of 5,5 km., near the cleared site of an orchard close to the border of the forest. Their nest was built on an old oak-tree, at a height of 18 m on the foundations of an abandoned goshawk’s- nest, composed of muddy branches soaked in water, that might have probably been gathered by the storks from the Lake of Tömörd, at a distance of 5 km from the nest. On 16th June, three white-downy young birds were found in the nest. The storks had remained near the nest; one of them alishted on a tree in the border of the forest, while the other one was circling above the clearing at the same time a pair of tree sparrows, breeding in the nest of the storks, assiduously, fed its nestlings. On the 14th July, one of the feathered young birds already stood in the nest and at the end of the month they could already fly, leaving their nest definitely on one of the first days of August. After- wards the old birds could often be seen together with the three young ones at the Lake of Tömörd. Istvan Bechtold Flock of Storks Feeding on a Burning Barley Stubble. — On the 4th of July, 1968, near the villages Baböcsa and Péterhida (County of Somogy) a barley stubble of about 100—150 acres was burnt. All birds fled from the proximity of the fire accompanied by a huge wreathing smoke, only the white storks (Ciconia ciconia) were still hunting for insects and small rodents being on the run. More and more storks arrived and came down with half-closed wings almost falling from the height. Near this area 8 pairs of storks were nesting but in the neighbourhood of the fire more than 20 storks were hunting. In all probability the wreathing smoke, might have attracted those from a greater distance. From the great calm of the storks displayed around the fire, as well as from their rapid gathering into a crowd, the conclusion may be drawn that this phenomenon is not unfami- lier to them as a convenient feeding possibility, that may be well-known to them from the hibernating areas of Africa. János Sara The Scarce Occurrence of the White-Fronted Goose (Anser albifrons) at the Beginning of this Century in Pannonia. — As an addition to the detailed study written by DR. ALBERT VERTSE and DR. ISTVÁN STERBETZ on wild geese and published in the volume of 1966—67 of ,,Aquila’’, I must state the scarce appearance of white fronted geese in the first half of this century in Pannonia (west of the Danube), with my own observations. 187 | | | | From January Ist, 1919 up to the end of 1923, I lived and shot in different places of" Pannonia. Geese could be found there in uncountable quantities from the autumn through- | out the whole winter until the middle, sometimes, even till the end of March, or even up to the beginning of April. However, they were always Bean Geese. On the 4th of January, 1922, I shot a single White-fronted Goose in the boundary of the village Dég (County of Veszprém). On hearing this news, the hunters of the village visited me and were greatly interested in this goose as they had never seen it so far. In the course of those years sometimes in spring, sometimes in autumn I went to the district of the low- lands of Hortobágy, where Bean Geese were rather rare, while flocks of White-fronted . Geese of several hundred thousands could be found there. The spreading of White-fronted Geese and their extension in Pannonia was extremely slow process. The Bean Goose was the predominant species throughout the territory of’ Pannonia. I wish to justify the sparse or even rear appearance of White-fronted Geese also in 1933 by the fact that I succeeded in shooting one White-fronted Goose from among the great quantity of bean geese only on November Ist, 1933, on the Lake of Velence, in the surroundings of the village Dinnyés although I was since 1928 again an inhabitant of the Pannonia region. I have not seen any other specimen of them and have not even heard their voice. On the 24th of November, 1933 I shot specimens of these birds near the town of Székesfehérvár, and I succeeded in bringing down one more in the same district on the 26th too. On the 3rd of November, 1935 I again shot a White-fronted Goose in the surroundings of the village Dinnyés, on Lake Velence, thus during my stay of 20 years in the Pannonia region, I succeeded in shooting altogether six specimens up to 1940 inclusive, a fact by which the slow progress of their spreading in Pannonia is also supported. During the above mentioned 20 year period I did not observe a flock consisting exclusively from White-fronted Geese only single specimen could be seen among the bean geese. During my stay there I could never observe the presence of Lesser White-fronted Geese, neither did I hear of anyone having shot or seen any of these birds in the course of this period. The most considerable gathering place of the White-fronted Geese was the lowland of Hortobágy, as long as its ,,Puszta’’-feature remained unchanged. From among the geese, the White-fronted Goose was the prevailing species in this area, while the Lesser White-fronted Geese was much scarcer. The uncountable flocks of geese in the district of the , Hortobágy" reaching their highest point in the autumn was approximately estimated by DR. JENŐ NAGY and the Szomsas family at a million. As for my part, I also support their opinion. The geese-shootings near Szabadkigyös are mentioned by DR. STERBETZ. I am living at a distance of 15 kms from the said village, and I can assure that it is also a thing of the past. If the hunters shoot there five geese during a shooting seasson, I should say it is the largest seasonal bag. In 1967, for example, a lucky shooter succeeded in shooting the only one goose of the season. László Nagy Further Data on the Territorial Separation of White-Fronted Geese (Anser albifrons) and Bean Geese (Anser fabalis) in the Last Century in the Territory of Hungary. — In the book of Bfrczy: entitled „Domestic and foreign hunting scenes” (Pest, 1863) Havas writes about the hunting conditions of the Sárrét as follows: , We hunters are interested only on birds recognized by us as wild ones and the shooting of which is of pleasure to us, therefore I will mention only these birds. First of all, there is the question of the three types of wild-geese; the Gery-lag Geese, the White-fronted geese and the Lesser White- fronted Geese. These latter two species are smaller than usual wild geese; their honking is shriller and more screaming similar to the word ,,lilik”, having both species beyond the blood-red bill a pearl-white spot on the forehead, that is the reason why they might be called Lesser White-fronted Geese. The White-fronted Geese and the Lesser White-fronted Geese do not breed in Hungary, but according to the general belief they are nesting in the territory of Poland, (this suppostion, however, cannot be supported by my own experience,) therefore, this species is called here; ,, Polish goose’. This author does not write anything else about geese. Thus it appears from the above, that White-fronted Geese were very abundant in the Hungarian territory East of the River Tisza towards the middle of the last century together with the Gray-leg Geese. Anyhow, shooting of these birds added to the ,,pleasures” of the hunters in the above mentioned district. It is absolutely certain that under ,,wild geese’, Grey-leg Geese are to be understood. It is characteristic for the White-fronted Geese, as against of wild geese, that they do not breed 188 in Hungary, but, on the other hand, Grey-leg Goose (Anser anser) and Bean goose (Anser fabalis) were names determinating Hungarian species that were already universally used. Thus it is remarkable that no reference is made to Bean geese. Obviously this may be due to the fact that they were present only in small quantities, that were not notable from the view point of shooting. Whereas, KÁLMÁN CHERNEL (father of ISTVÁN CHERNEL) who was also a well-known ornithologist and who described the conditions of hunting in the North-Western part of Transdanubia in the same book, mentioned in the article „Räbaköz’” the following: „The Lake of Fertő and the ponds and marshes of the moorland called , Hanság?" are inhabited and visited by the following wild-fowl: from among the geese: Grey- or Grey-lag Goose, Anas cinereus, and more seldom is the appearance of Bean Geese, Anas segetum...”” as I could convince myself of this fact by my own observations and also by those of other persons and especially by means of the collection of stuffed birds of Mr. KÁROLY KAISER- AHL, former headkeeper of the village Vitnyéd. Other goose-species are not mentioned in that book. Very likely, because the appearance of the latter was rare as regarded from the view point of shooting. It is extraordinary, revealing and noteworthy that while according to SÁNDOR Havas Bean Geese are birds not worthy of mentioning from the point of view of shooting in respect of the territory East of the River Tisza, likewise White-fronted Geese are not mentioned by K. CHERNEL as noteworthy in respect of the Western part of Transdanubia and the territories of the Lake Fert6 and the moorland of Hansäg either. Thus, all said above means that the presence of the Bean Goose in the territory East of the River Tisza and that of White-fronted Geese in the Western part of Pannonia was scarce, a fact by which our presumption is supported, i.e. the territorial separation of the two species and especially the White-fronted Geese were much more distinet in the course of the last century. Dr. Albert Vertse Data of the Migration of Wild-Geese over the Plains of the Hortobágy. — The continu- ous census of wild-geese migrating from the North over the continent is carried out by the international research for wild-fowl on certain days determined in advance. However, these days of census as a rule, mostly do not coincide with the culmination of the number of migrating birds observed in the territory and this source of error manifests itself almost every year when carrying out the counting of wild-geese in the plains of the Hortobägy. We wish to complete the records on wild-geese furnished continuously to the International Wild-fowl Research Bureau by our following data and by rendering information on the quantities when they reach their highest peak, as observed in the course of years in question. Simultaneously we should like to throw light upon the number of wild-geese that used to migrate through the Hortobägy in former times. In the evening of 4th November 1949 we estimated the number of wild-geese at about twohundred-thousand flying in the direction of the fish ponds. The quantity of wild geese reaching their highest point may be put in the years of 1953—55 at a number ranging from twohundred to fivehundred thousand. The conspicuous shooting bag of 78 geese killed by one sportsman in one morning in 1954 is also notworthy in respect of the exceed- ingly abundance of wild geese in that period. Throughout the period from 1953 up to 1956 a yearly number of about threethousand shot wild geese was delivered to the competent state farms. From that time the number of wild geese continued to diminish progressively in the spring of 1960 the culminating quantity of wild geese recorded in the village of Pentezug was about three thousand, in the village of Papegyhäza about six to seven thousand, while in the autumn we estimated the quantity to be found on the fish ponds, as a maximum, at seven to eight thousand, on the storage-lake of Borsös at three to four thousand, in the villages of Bekefenek and Pentezug at eight to ten thousand birds. At the beginning of November about twenty to thirty thousand wild geese were coming from the fish ponds to the distriet of the villages of Ludas and Papegyhäza. Together with White-fronted Geese, the quantity of which was twenty thousand, about thirty thousand Grey-lag Geese were also assembled in March, 1962. In the Autumn, strikingly few geese could be seen, while in December their quantity in- ereased to about thirtyfive thousand. The quantity observed in spring 1963 was of fifteen to sixteen thousand, that one observed between November 5—10th on the fish ponds was fifteen thousand, finally on the water basin only a quantity of about three to four thousand could be observed. In 1964, against the culminating flock of ten thousand, observed during the spring, near the villages of Ludas and Papegyhaza 189 the quantity of geese reaching its highest point between 5—10 November on the fish ponds of Kondäs could be put at thirty-five thousand. In the spring of 1965 their quantity was six to seven thousand as a maximum, while that in the autumn could be estimated at ten thousand. The quantity of Northern wild geese amounted on March 18th, 1966 in the village of Ludas at three thousand, in each of the villages of Papegyhäza and Kun- fönyes at fifteen thousand. On the 27th of March one thousand and two hundred Grey-lag Geese were observed on the fish ponds. The culminating quantity of geese observed during the autumn 22nd November at the fish ponds was about fifty-five to sixty thousand. On the 24th of March 1967 over the fish ponds, eight to ten thousand, over the village of Papegyhäza six to eight hundred geese were flying, while in the autumn the highest quantity observed was of about ten thousand geese altogether. During the extremely dry spring of 1968, the quantity of geese observed on one occasion in this territory amounted at three or four thousand only. Dr. András Radé— Dr. József Schnitzler — Occurrence of the Shelduck (Tadorna tadorna) on the Salt Lake near the Village Bäcs- almäs. — On the 22nd September 1968, a young shelduck-female was shot on the salt-lake situated at 3 kms South-West from the village of Bácsalmás; it arrived from South-East- ern direction together with a flock of about 15 ferruginous duck. At the first shot, instead of flying in another direction (as ferruginous ducks did), the shelduck flew even nearer and so it could be collected. The shelduck was shot late in the afternoon, and inspite of that its stomach was found almost empty. Dr. József Rékási Loss of the Broods of Hazel-Hen. — In the course of the last years I obtained knowledge of four nests of Hazel-hens in the Cserhát-hills only one of which was successfully hatched. In my childhood I also found their nests, but since then I could only examine nests found by others. So I do not quote the localities of the bird’s occurrence, I only exclusively wish to outline their environmental conditions as well as the contents of the nests. I want to mention that I very often walk in the forests and, on the whole, I am familiar with the bird’s winter residences, but I never succeeded in finding one single nest, inspite of my most thorough searching. I get to know of the first nest from among the four mentioned above, in one of the first days of May, 1965, and I inspected it, at the first time, on May 9th. The nest was situated in a slope covered with acacia trees at the foot of an acacia-tree. I did not disturb the sitting bird breeding. On May 14th, we wanted to take photographs, but the pieture was a failure. On this occasion I caught sight of the nest’s content: it was a clutch of 9 eggs that were already picked, thus immediately before hatching. The young were hatched the next day, i. e. on the 15th of May and immediately left the nest. The other nest containing 10 eggs was found towards the middle of April, in old pineforest, at the foot of pine-tree. I went to inspect it on the 23rd, but found only the empty nest. What might have happened with the eggs, I do not know. The third nest was found in 1966 too at the end of April. The person who found the nest did not disturb the breeding bird. This nest was built at the foot of a birch-tree, in a young, dense forest of hornbeam and beeches. I visited the nest on the 2nd May, but there was a mole-hill on its place. The great quantity of scattered feathers found round the nest gave proof of the fact that the breeding bird might have been cought by vermin. Under the mole-hill — I found 4 eggs. The fourth nest was found still empty, in the first half of April, 1967. The nest was found thanks to the presence of the hen and the cock-bird. This nest was also situated in an acacia-wood. I examined it on the 20th of April. Its content was: 6 eggs covered with leaves, thus the bird did not yet inenbate the eggs. On occasion of later checking I found here an empty nest too. There were some egg-shells round the nest. Even this nest had been destroyed by some vermin (weasel, hedgehog, perhaps squirrel ?). At last I want to mention another case, though at this occasion, I did not see the nest. In summer, 1964 when gathering mushrooms, I observed in a young oak forest a ,,rolling” hazel-hen. Having not found the nest, I began to look for it on the ground and I found two young birds about 2 or 3 days old. I do mention this latter fact in order to prove that even this bird could obviously incubate two eggs only. In all probability, even in this case the nests were destroyed by vermin. Ferenc Varga 190 Cranes Migrating over the southern Part of the County Zala. — On the 19th of November 1967, a flock of 11 cranes arrived in a wedge-shape and flew low over the western boundary of the town of Nagykanizsa. Later the flock took the direction towards the fish ponds of Miklösfa. Cranes had not been observed for more than 30 years in this southern region of the country! The latest observations recorded: on November 19th, 1926 (18 cranes), in the course of November 1927 (4 cranes) and in November 1928 and 1929 (1 crane in each of these years.) Gyula Barthos Occurrence of Great Bustard on the Island of Szentendre. — I met Great Bustard for the first time in January 1956 on the island of Szentendre, between the villages Kisoroszi and Tahitötfalu. During a violent snow-storm I saw a flock of five birds. Hereupon I did not see any Great Bustards in this district up to 1960, however, since that time I regularly see this bird every year on two or three occasions (2 to 5 birds). They can be observed in the grazing lands of sandy hills, situated between the villages Kisoroszi and Tahitötfalu on the island ,,Kecske” near these villages and in the fields adjacent to the aforesaid island near Dunabogdäny. They may, in all probability, be the same birds being these territories separated from each other only by the River Danube. In 1967 I saw 2 birds even during the nesting period. Sándor Urban Migration of large Numbers of Lapwings over the Village Kardosküt. — On the 11th of October, 1968, I was witness of an extremely lively passage of Lapwings ( Vanellus vanel- lus) in the nature reserve area of Kardosküt. The puszta i.e. the completely dried out, sodiac bottom of the lake, of a length of about 3 kms, as well as the neighbouring meadows and young wheat-fields were — in the strictest sense of the word — covered with a loose flock of about thirty-five to forty thousand Lapwings. The quantity of Lapwings to be observed every day was estimated by ISTVÁN FARKAS, keeper of the nature reserve, only of about some hundreds, thus this enormous flock of birds gathered only during the pre- vious three or four days. In the afternoon of the 11th October, their migration began, divided into flocks of one- or two thousand birds, following consequently the south-west- ern direction and on the 12th, in the morning only two thousand, while on the third day, in the morning, only 300 to 400 birds remained there. Dr. Istvan Sterbetz Marsh Sandpiper (Tringa stagnatilis) in the Environs of the Town Marosväsärhely (Tg. Mures, Roumania). — The Marsh Sandpiper is one of the rarest species of all sandpipers in Roumania, however, it regularly occurs in the delta of the Danube as well as in the lagunas of the seacost, where it is even breeding though in small numbers only. This bird was only observed as a regular migrant in the interior part of Roumania by Dr. E. ANDRÁSSY in the district of the Érmellék and by E. NADRA on the lowlands of the Bánát. In one of the years around 1840 MıkLös ZEYK observed this bird in the interior part of Transylvania, in the county of Hunyad. No further data have been found up to this report in respect of the occurrence of this species in the interior part of Transylvania. On the 28th of April, 1968, accompanied by ATTILA GomBos, I noticed among the large flock of Ruffs and Greenshanks, a Marsh Sandpiper about 8 kms below the town Marosväsärhely (in a small pond situated some 200 m from the River Maros). We were lucky and succeeded in shooting this specimen. Its colouring indicate a nuptial plumage. Its sizes are as follows: body weight: 78,7 g, body length: 265 mm, length of the wings: 140 mm, length of the tail: 57 mm, lenght of the beak: 42 mm, length of the tarsus of the bird: 55 (61) mm. Since the appearance of the Marsh Sandpiper in this area can be described as exception- al I deem it worth while to disclose some data of our observations made throughout this period, in order possibly to render this phenomenon explicable: on the above mentioned day we observed about 350 to 400 Ruffs; Greenschanks in flocks of 3—5—7—11 and of 13 birds; about 10 Wood Sandpipers, 5 Spotted Redschanks; 14 Common Sandpipers; 3 Dunlings; 1 Black-tailed Godwit; 1 Curlew Sandpiper; 10 White-winged Black-terns; (2 specimens were seen on the 27th of April, and 24 + 7 species on the 2nd May!); as well as 1 Black Tern, to mention only the species of the order. The appearence of the Marsh 191 Sandpiper near the ponds in the favourable environmental conditions of the Mez6ség may certainly be explained with the presence of other species, as mentioned above in large numbers. Jözsef Szabò Occurrence of a Further Proving Specimens of the Knot (Calidris canutus) in Roumania. — The Roumanian list of birds includes such species too, the occurrence of which is uncer- tain in the country and which are listed in the birdlist because of one or two birds were collected only. The Knot (Calidris canutus L.) belongs also to the species to be found very rarely ; on the 2nd of October, 1966 I succeded in observing and in collecting one specimen of this species near the town Marosvasarhely. In the avifauna of Roumania, the Knot is mentioned for the first time by DOMBROWSKI, who indicates that this bird is a species of uncertain occurrence and refers to the observa- tions made by ELwES and also by BucKLEY, who presumably might have seen it near Constanta, but then was no proving specimen (LINTIA, 1954). The Knot was enlisted into the avifauna of Roumania by LINTIA on the score of one specimen, collected in an area inhabited by Roumanians(LINTIA, 1954). The following occurrences of this bird are report- ed in the ornithological literature of Roumania: Reference is made by LinTIA and CHER- NEL to a specimen shot by AUG. MENESDORER in the autumn of 1895 in the village Cuvin (County of Arad) and came into the collection of GYÖRGY ALMÁSSY. LINTIA also writes about 4 birds seen by CHERNEL on 30th of August, 1897, near the marsh of Blizantia. The knots are mentioned by PAPADOPOL in his study written on ,,Charadriiformes” as a spe- cies of scarce appearance (PAPADOPOL, 1966). In the nomenclator: Nomenclatorul Pasari- lor Din Republica Romania, issued Spring of 1967, this species is recorded in the avifauna of the country as an uncertain one. In connection with the occurrence of the Knot in the territory of Roumania, I asked for information of many Roumanian ornithtologists (Ion I. CATUNEANU, ALEX, FILIPASCU, ISTVÁN KoHL, J. Boronp Kiss, DR. JANOS KORODI GAL, LAJOS KovATS, DAN MUNTEANU, EMIL NADRA, AUREL PAPADOPOL, SERGIU PascovscHI), who all, said that the occurrence of this species in the territory of Roumania was not mentioned during the period ranging from 1897 to 1966. I avail myself of the opportunity to express my gratitude to them in this way. if ed and collected one specimen on the bank of the river Maros, the riverside of which offers a favourable biotop for the Charadriiformes with its muddy and stony pla- ces. Around this river I observed the following species: Calidris alpina, Calidris minuta, Tringa nebularia, Tringa hypoleucos, Motacilla alba. The collected specimen hat the fol- lowing measures: body length: 262 mm, tail: 59 mm, beak: 36 mm, foot: 35 mm, weight: 122,6 g. ren the specimen observed and collected near the river Maros the conclusion can be drawn that occasionally the knot is passing over the territory of Roumania, several birds appear, in all probability, on the shore of the Black Sea and in Dobrudja too, and they may, very likely, pass over the country also on other occasions, without anybody hav- ing observed or recognized them. Attila Gombos Breeding-Colonies of Black-Headed Gulls (Larus ridibundus) and Black-Necked Grebes in an Inundated Mailz-Fields. — In 1966 agricultural fields were inundated in the area of the village of Fülöphäza, by pound waters. In the course of this inundation a small outstanding ridge became encircled with water. On the island emerged in this way, about 600 to 800 pairs of Black-headed Gulls and about 20 pairs of Black-necked Grebes were nesting in a maize-plantation standing still uncut, wherefrom, however, the maize was already broken, while along the ridge another 80 to 100 pairs of Black-necked Grebes bred. Later a part of the water having been conveyed, the nests of the Black-necked Grebes got to dry places and perished. István Konez—György Kapocsy Nesting of Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) and Wiskered Tern (Chlidonias hybrida) on the Ponds near the Village Fülöphäza. — On the 22nd of May, 1966, on one of the islands of the pond ,,Kondor”, that is the most considerable member of the ponds near Fülöphäza, we found a nest of Mediterranean Gulls, near the colony of 60 to 80 pairs 192 of Black-headed Gulls. The clutch consisted of 5 eggs with marks on a stone-grey basis. From among these eggs one was pushed out of the nest to a distance of about 20 to 25 cm. In June of this year we found a colony of 12 to 14 pairs of Whiskered Terne in the south- western part of the pond , Szívós". We have attributed the said nestings to the extremely rainy weather, which caused the swelling of the ponds. The nests of the Whiskered Terne were built of sedge-fibres on the water surface covered with duckweed. István Koncz — György Kapocsy Eagle Owl (Bubo bubo) in the Hills of Buda. — In March, 1967 one morning, from the terrace of my flat in the trees that widely overlooks the whole environs, I heard the lively croaking of Crows. I counted on the top of a high tree still bad six Crows with my glasses, that rose from time to time and stooped into the top of the tree, with loud croaking. Hav- ing more closely examined the tree I cought sight of an Eagle Owl hidden in the crown of the tree. After some time obviously having got bored by the Crows, and left the top of the tree and flew away in the direction of a large rock in the vicinity. During from March until the middle of May, I saw the bird on three more occasions and my attention was always drawn to it by the Crows. Istvan Kiraly Black Woodpecker (Dryocopus martius) in a Distriet of Budapest. — I observed this bird on the Ist of January, 1968 in the hilly western outskirts of Budapest, as it was , working" on a dried out horse chestnut-tree. It began to strip the bark coming off from the branch- es. The next day in the morning, it was continuing this activity on the same tree, and on the first day of the year as the road not yet been cleaned, I saw a large quantity of stripped bark on the roadway. By this time the thinner branches have already been stripp- ed and were sparkling in the sunshine. I could observe the birds’ activity during two or three consecutive days and when I saw it on the last occasion, all branches were already stripped and the bird could continue its activity on the trunk of the tree only in an alti- tude of scarcely 5 to 6 m and was not disturbed by the traffic of the road beneath it. I saw this bird for the last time on 8th of May flying over our garden. I observed the Black Woodpecker on several occasions in the Pilis mountains too. On the 25th of January 1968, I heard its voice in the environs of the , Ságvári" tourist-hotel. István Király Further Data on Repeated Occurrence of the Alpine Accentor (Prunella collaris) on the Gellért Hill in Budapest. — The occurrence of the Alpine Accentor on the Gellért-hill, in Budapest, was mentioned for the last time by Sz17J (Aquila, 1954). To this report I should like to add some data from my own observations: on 27th December 1959 I saw 4 specimens, on 2nd January 1960 6, on 24th January of the same year 3, on 28th January 1961 2 birds, on 4th December 1965 4 and on 11th December 1965 5 birds. All these birds were not shy at all, thus I had the opportunity to observe them in their loosely gathered small flocks, sometimes even at a distance of a few meters only. They could be seen in both the rocky areas and under the bushes, as well as on the promenades. A few of Dun- nocks (Prunella modularis L.) regularly pass the winter on the Gellért Hill. Egon Schmidt Great Grey Shrike (Lanius excubitor) Attacking Coal Tit. — In January, 1968 at a temperature of 17 degrees C below zero, in a snowy weather, in the environs of the town of Köszeg, a Coal Tit was searching on a young oak-tree standing on the southern slope of the bank of a ditch. Suddenly a Great Grey Shrike appeared on the top of a shrub, watching for a while with its neck stretched, then after wagging its tail, it attacked the Coal Tit. The Coal Tit wanting to escape, almost fell into the dense brushwood. The Great Grey Shrike followed the Coal Tit and pursued it with persistance for several moments among the dense and thorny branches, wherefrom, of course, the Coal Tit did not venture to fly off and it preferred to take shelter again on the tree. While the coal tit was hidden under the leaves almost motionless, the Great Grey Shrike was hovering above the tree, and as soon as the Coal Tit made a motion, the Great Grey Shrike immediately stooped on it like a Sparrow-hawk. In order to avoid repeated attacks, the Coal Tit finally flew out of the dense foliage; it 13 Aquila 1969/70. 193 was followed closely by the Great Grey Shrike. The pursuit was going on in the air and later on among the leafless branches of some fruit-trees. The Coal Tit made efforts to es- cape by making quick turns, however, it was always followed by the Great Grey Shrike. Unfortunately I could not observe the end of the pursuit, because the Coal Tit, that seem- ed to be already tired, flying from one tree to another followed by its pursuer, dis- appeared behind a group of trees. István Bechtold Motacilla flava feldeggi in the County of Baranya. — On the 4th of April, 1968, I observed on the dry ground of the fish pond, near Sumony three specimens of male Motacilla flava Jeldeggi, accompanied by Yellow Wagtails. The observation was made from a distance of about 10 m, by means of a binocular of high intensity, thus it can hardly be question of an error. As far as I know, this was the first appearance of Motacilla feldeggi in the County of Baranya. István Molnár Death of Birds brought about by Storms. — On the 27th of June, 1967, one part of the South-Pannonian region, thus also the territory of the State Forestry situated in the Sou- thern district of the County of Zala, was swept by a hurricanlike storm. One of the days following the storm, the employees of the State Forestry of the village Liszo, adja- cent to the town Nagykanizsa, found a young White-tailed Eagle (Haliaetus albicilla) that made efforts to alight from the ground. The bird which was almost fledged was drifted out of its nest in the forest called Nagyvölgy near Kiskomärom and was carried away by the storm to about 2 kms in southern direction through an open country to the skirts of the high forest situated in the hilly country of Iharos-Pogänyszentpeter. From there the bird must have reached the spot where it had been found by the employees of the State Forestry with difficulties through the forest on a distance of 3 to 4 kms. The regularly inhabited nest — built in the Nagyvölgy (Great Valley) originally on pine and later on alternatively on oaks too at an altitude of 20 to 24 m — had been under the protection of the Forestry, since 1947. The death of a Scops Owl (Otus scops), a very rare nesting bird in Hungary, was also probably caused by the storm. This bird might had been swept away from its well-known breeding place situated in a vineyard with fruit-trees, near the town of Nagykanizsa and was found wounded in the outskirts of the town. Gyula Barthos Ornithological Observations made on the Upper most Hungarian course of the River Tisza. — The Committee for Research of the River Tisza, which was set up by the Hunga- rian Academy of Sciences, carried out investigations, in the course of a 10 year research- program, along the upper course of the River Tisza. Within the frame of this research- work I made ornithological observations, the results of which are shortly mentioned as follows: the period of the investigation was from 24th to 29th June, 1967; the territory under examination was the flood-area between 717—737 kms of the river. The vegetation of the flood-area on both sides of the river consists of nut-tree planta- tions originating from the beginning of this century, among which high wood-strips of willows and poplars are to be found together with Acacia-shrubberies, while meadows are planted with apple-trees. The avifauna of the flood-area entirely differs from that of the lower course of the River Tisza when crossing the Great Hungarian Plain. Not only that the colonies of herons are absent, but on the days of the investigation even Grey Herons and Night Herons could be observed only here and there. (During the three days of my observations, I saw only 7 Grey Herons; Night Herons could be seen — always one by one — altogether 6, in the evening when they were flying to the banks.) Eight Little Eg- rets were flying at a great height towards south on the 26th of July. The predominant species of that wood strip are the following: Golden Oride, Tree-sparrow, Turtle-dove, and Hooded Crow. On this occasion I do not wish to enumerate all the 37 species of birds observed. As a matter of interest I want to mention the Woodchat Shrike observed near the 718 km mark. This bird was watching for something on the top of a haystack on a pasture with fruit- trees. On my approach it disappeared among the dense young acacia-woods. The perfect absence of the Sand-Martins along stretch of 22 kms under examination was conspicuous 194 — although many sandy steep river-banks that seemed to be appropriate nesting-sites for these birds, could be found. During the days of the examination we were not only missing their nesting colonies, but not a single bird could be seen. Simultaneously the hollows of Beeaters could be found in most steep river-banks and the number of the birds was of 28 to 30. In some places I even observed some birds carrying food for their young. Taking account of the number of the hollows along the stretch of the river under examination, 35 to 40 pairs might have been nesting there. The absence of nesting Sand-Martins can be attributed to the fact that the bank consisted of a hard, homogenous, marly soil-like ma- terial and no traces of stratification and of sand-sediments could be noticed. On the upper stretches small, rough alluvial graveldeposits are thrown down by the river, that are obvi- ously unsuitable for the building of hollows for the Sand-Martins. ; My detailed study on these ornithological observations will be published in the paper » T'iscia” issued by the Committee for the Research of the River Tisza. Dr. Péter Beretzk Ornithological Data from the southern District of the Pannonian Region. — In the course of the last years I often heard the voice of Crossbills (Loria curvirostra) in summer in the forest situated above the town of Pécs. In 1967 these birds only appeared from month of September and I made a record of their occurrence: on the 2nd of September one male, on the 7th October of 9 females and on the 9th October one female on the 12th October 4 specimen (among these birds, however, there were also young ones, but they flow already very quickly among the trees so that I could not determine their exact number) and fin- ally on the 6th November, I observed 14 birds. On the 6th of March 1964, the employees of the fish ponds caught a Common Gull (Larus canus) near the village Pellérd. One of its wings was wounded as a consequence of a shot. It was brought to the Zoological Gar- den of Pécs. On the 10th of November 1964, at the same place a Pomarine Skua (Stercora- rius pomarinus) was cought. The exceedingly starved bird was feeding on the small fish that were left after fishing. It could be easily caught on the spot as it did not fly away. This bird was also taken to the Zoological Garden of Pécs: in January 1968, in the village of Somogytarnöca a young Mute Swan female (Cygnus olor) and in the surroundings of the town Dombovär a gunder of the same species was caught. Both birds appeared between January 20—25 and they were transported to the Zoological Garden of Pécs. Mátyás Dely Ornithological News from Israel. — The 1967/68 winter was rather long in this country, The Larus ichtyaetus remained here up to the middle of March. Their number varied on the 7th of February, 1968 I counted 7 specimens and this was the largest number I saw. They were mainly staying on the sea side, from where they flew to the fish ponds. There were 2 or 3 ponds preferred by them and they almost always could be found there. They were driven by the rough sea into the ponds situated in the close proximity of the shore. Almost all of them were adult birds. I succeeded in collecting two specimens to prove their presence, but not without difficulties. The fish-ponds of Neve-Yam are, otherwise, exceedingly good localities for observations. In the first week of March several hundred Storks (250 to 300) were staying in this district. Some American ornithologists were here in order to catch small birds with misty nets for ringing purpose. In this way, near the Maagan Michael, during the winter a new species, a female of Carpodacus erythrinus was caught. Even in spite of the long winter the spring-migration was not later than in other years. The Turtledoves already arrived in the first days of April, however, the main part of them was expected as usually a week later. On the 26th of April I saw a male of the Lanius collurio, while the Anas querquedula appeared already on the 15th of March. The summer of 1968 may be qualified as normal in our country, it was characterized by a great deal of news and curiosities. In the pond called ,,Kishon” a more considerable quantity of Mallards (Anas platyrhynchos) was breeding than in the former years. At the end of April a female could already be seen with 10 young birds. In May the Ibis «bis appeared. White Storks, gathered in flocks, remained there for a period of about six weeks. The Ornithological Institute of Maagan Michaeli caught a Xenus cinereus, als oSterna sand- vicensis and Hydroprogne caspia were very frequent guestes. In the Northern part of the Peninsula of Sinai numerous flocks of Flamingo (Phoenicopterus ruber) were observed, it may be that they were breeding there too. At the end of September a great quantity of 13* 195 Lanius collurio passed and on about the 10th of the same month even Lanius minor could be seen in large numbers. Aquila verreauxi appeared again and even tried to build a nest on the Wadi Handaj. Haim Hovel (Haifa) Registration of the Migration of the Brambling (Fringilla montifringilla). — From the XVIIIth century, when making investigations of ancient meteorological data, I noted from the periodical entitled ,, Magyar Hfrmondé”, issued on March 18th 1794, the following news: February 1794, Kassa; in February during the second half of this month, an un- countable flock of birds was migrating for about a week. ,,The outsized density of the birds caused a certain obscurity like grasshoppers squeezed into flocks. They were smaller than sparrows, with pointed beaks, yellowish coloured on the upper part, red necks, and whitish underpart. In the Czech language they are called: ,,skavetz” in the Slovakian: „kavitza...”. In our district even people most advanced in years were astonished on their sight.” Dr. Antal Rethly Ornithological Observations in the Neighbourhood of Péterhida. — In the course of 1968 I had opportunity to make observations in the distriets of the villages Péterhida and Baböcsa, on the upper stretch of the River Dráva. These villages are situated along the river and are almost completely unknown from the point of view of the fauna. The area is crossed by the streamlet called ,,Rinya” that has very clear water, and from among the tree-species the oak, ash, elm, alder and willow are worth mentioning. From among the birds breeding in this area the following are of interest: White Stork (8 pairs, all the nests were built on trees), White-tailed Eagle (one pair), Long-eared Owl (3 to 4 pairs), Black- Wood-pecker (3 pairs), Penduline Tit (one pair), Woodchat-Shrike (one pair in 1968). The following species could always be seen: Purple Heron and Grey Heron, Night Heron, Little Egret, one pair of Kingfishers, 3 to 4 Green Sandpipers and 2 to 3 Little Ringed Plovers. In respect of the area under observation, the complete lack of the Goot can be mentioned as a negative fact. Janos Sara Data on the Avifauna of the Hill Szentgyörgy near the Town Tapolea. — On the 18th of August, 1966, I went to the Hill Szentgyörgy and I am giving short account of my observ- ations made there. From the ornithological viewpoint the hill can be divided into three conspicuously well separable areas in respect of environmental conditions: the peak is of rocky, in part rolling soil, while the plateau is covered with a smaller pine-wood and comprises a rather extensive dwarfelder (Sambucus ebulus), turning into a whole plot of land covered with whitethorn, wild rose and blackthorn. The characteristical species to be found there were as follows: Phoenicurus ochruros, Sylvia communis, Sylvia curruca, Lanius collurio. The second part, beginning underneath the rolling soil is generally dense, forming a zone that consists of the most various specimens of leafy and shrubby trees and disposing — as against the former part — of a more considerable quantity of birds (although in the late summer period this area is less significant from the ornithological viewpoint). Elder- berry (Sambucus nigra) can be found scarcely throughout this area, however, in this period some berries can be met with sporadically on the recemes. I very often saw and heared Blackcaps as one of the most peculiar bird-species of Sambucus-shrubs. The bottom of the shrubs being relatively humid and covered with forest litter, Nightingales were also very frequent; I heared many Song-Thrushes and Robins too. The lines of shrubs coming down from the shrubbery here and there in the vineyards serve as shelter, from which the Song-Thrushes and Startlings fly to the fruittrees and to the vineyards respectively and after having been driven away, they return to those trees and shrubs. The upper zone comprises vineyards spotted with scarce fruit-trees. On the vine-props 1 Oenanthe oenanthe, 2 Saxicola torquata, 1 Saxicola rubetra, 2 Phoenicurus phoenicurus were sitting; beside a little source 8 to 10 Carduelis carduelis, 35 to 40 Carduelis canna- bina, 2 Fringilla coelebs and 3 Emberiza citrinella could be observed coming to drink. The practically complete absence of Chloris chloris was conspicuous here too, just as on the hill of Badacsony. The below mentioned species were observed during the dav: Falco tinnunculus, Streptopelia turtur, Columba palumbus, Merops apiaster, Dendrocopos syriacus, 196 ! 4 ui en EE Dendrocopos minor (2), Hirundo rustica, Delichon urbica, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus maior, Parus palustris, Turdus merula, Phylloscopus sibilatrix, Muscicapa striata, Anthus trivialis. Egon Schmidt Faunistical Notes. (1). — The monographie deseription of bird-species or the faunistie description of certain districts are rendered difficult by the unsufficiency of the lack, respectively, of the data on the occurrence of the species in question. I should like to supple- ment this unsufficiency or lack, by series of faunistical data to be published continuously in our paper the ,,Aquila”. Thus I have collected data that by themselves are not of special importance, and are, therefore liable to get lost. T have taken into consideration, first of all, the rare or rather rare species, my attention, however, was drawn also to species which in spite of their presumably rather frequent occurrence in the country, are recorded more scarcely as a consequence of their insignificant number, their hidden life- habits or perhaps because of their being easily confused with other species (f.e. Dendro- copos medius, D. minor). The situation is analogue in respect of certain species that are migrating over the country in smaller flosk, or of some straying species ( Anthus cervinus). The data published are based, above all, on my own registrations; though I publish also observations placed at the disposal of the Ornithological Institute, indicating the name of the person who made the observation. (See the data in the Hungarian text.) Egon Schmidt Hamster (Cricetus cricetus) distroyer of the Young of Tree Sparrows. — From Januar 1968, we generally made twice a week bromatological and coenological researches on 14 km road section between the villages Bácsalmás and Mâtételke, bordered on both sides by old mulberry trees. The greatest part of the trees is already rotten on the inside pro- viding very good nesting sites for Tree Sparrows. On the 6th of July, 1968, we observed the following: Or a mulberry-tree three nests could be found, two were nests of Tree- Sparrows, and one was a Little Owl’s nest. One of the Tree Sparrow’s nests was built in the trunk of the tree, at 190 cm from the ground, wherefrom 3 young flew away on the 4th of July after having been measured, painted and ringed previously. The entrance of the two nests was only at a distance of 30 em from each other; yet the Little Owl in the neighbourhood did not trouble the family of the Tree Sparrow. But, after the young of the Tree Sparrow had left their nest, we found purple plastic-rings in the pellets of the Little Owls (we put rings on the young of several families of Tree Sparrows), moreover, wings of young Tree Sparrows that were torn into strips could be found. (Even the elytron of the Colorado beetle could be found in the pellets of the Little Owl). The other nest of the Tree Sparrows was at a distance of about 150 cms from the hollow of the Little Owl and at 260 ems from the ground. On the 5th of July still two 4 days old young could be found in it (from the 4 eggs only two were hatched). On the 6th of July we wanted to take these young out of the nest to carry out food-examinations by means of ligature of their neck, when suddenly a hamster jumped out of the hollow and fall down to the ground. Some seconds later it disappeared in a hamster-hollow at a distance of one meter and a half from the bottom of the tree. From among the two young Tree Sparrows only one was in the nest, but also that one was killed. Its left leg was lacking entirely from the femur. On the remained stump traces of mastication and tearing could be stated. No other alteration could be seen on the carrion even when proceeding to necrotomy. The diamater of the mulberry tree was of 190 cms and it was rotten in the inside. Is it possible that the hamster has climbed up to the nest of the Tree Sparrows situated in the crown of the tree in the inner part of the rotten tree? At about 30 ems from the soil there is a hollow, having access into the inner part of the tree and from there the nest in question could be reached. Or may be that the hamster climbed up on rind of the perpendicular tree-trunk ? Dr. Jozsef Rekasi Damages caused to our Nesting Birds by Squirrels. — On the 17th of April, 1964, 1 found the nest of a Woodcock, with 4 eggs, built in the underwood of elder-berry in an acacia- wood. A week later we went to photograph it, but we could find only the egg-shells in the nest, justifying that the contents of the eggs was eaten by an animal. It was only in the course of the spring of last year, April 28, 1967 that I could get convinced on the fact that the squirrel must have destroyed the nest. That spring I found two Woodcock’s-nests 197 and wanted to ring the young. I often visited the nests to see whether the young birds were still there, because after being hatched, it is easy to find the young woodeocks, since I am familiar with their cheeping-like voice. The two nests were built in the same forest district, at about a 100 m distance from each other. On the above mentioned day, when approaching the first nest, at about a distance of 10 m, I saw a squirrel that was eating something at the place of the nest. Getting closer to it I could see that it ate the eggs of the Woodcock. When examining the traces of its teeth on the egg-shells, I observed that they were quite similar to those seen on the egg-shells that I found 1964. I found the second nest also in the same state. The eggs contained already semi-developped embryos. The area in question is a wood consisting of various trees, mixed densely with pine, birch, poplar, hornbeam and oak trees, that are ‘situated at a territory of about 4 to 5 acres. In the relatively small area I found 9 squirrel’s nests! It should be mentioned that also 2 to 3 pairs of Mazel-Grouse were inhabiting the same area that, however, they cannot breed successfully owing obviously to the presence of the squirrels. Weasel, Polecat and Ermine could not be found in this area and I have not even seen their tracks. On very few occasions I saw the tracks of foxes in the snow. Gyula Juhász it nin — RE Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—1970. IN MEMORIAM Prof. Dr. Kolosvary Gabor, sz. Kolozsváron, 1901. VIII. 18-án, fSzegeden, 1968. XII. 24-én. Iskoläit és az egyetemet Kolozsväron végezte. 1923—29 közt a szegedi egyetemen asszisztens, 1929—54 közt a Nemzeti Müzeum ére, sokäig a pökgyüjtemeny vezetöje, majd az öslenytärban fosszilis kagylösräkokkal foglalkozik. 1954-ben nevezik ki a szegedi egyetem állatrendszertani intézete igazgatójának ; 1958-ban a tudományok doktora ; 1960- ban a M. Tudományos Akadémia levelező tagja. 1955-ben indítja meg a Tisza-kutatást, majd folyóiratát, a ,, Tiscia""-t. Kitüntetései: az Oktatás Kiváló Dolgozöja (1956); a Hid- rológiai Társaság Bogdánffy-díja (1965) ; a lyoni Société Linnéenne lev. tagja. Munkássága rendkívül gazdag: kb. 900 tanulmányt és 2 könyvet írt (kaszáspókok, a tiszai halászat és település), elsősorban a pókokról és kagylósrákokról, de írt általános biológiai tanulmányt is. À madärtan terén 5 dolgozatot tud felmutatni : a madarak póktáplálékáról ( Természet XXVII; Kócsag VI; M. Biol. Kut. Munk. V.); a borókások madárvilágáról (Kócsag VII. ; Zeitschr. f. Morph. u. Ok. d. T. 28.). Tanszékén több madártani disszertáció készült. A Tisciában mindig bő helyet biztosított az ornithológia részére. Szoros barátság fűzte VASVÁRI-hoz, akivel sokat kutattak együtt. Mint melegszívű, mindig segítőkész jóbarátot is búcsúztatjuk. Hirtelen halála nemzetközi részvétet keltett. Vásárhelyi István, a kitűnő autodidakta zoológus, a természetvédelem éles tollú harcosa, Jászberényben született 1889. V. 29-én. Az első világháborúban 1914—16 közt katonai szolgálatot teljesít, ahonnan mint 75%-0s rokkant tér haza. Ezután mezőgazdasági pá- lyán dolgozik. 1929-ben kerül a miskolci erdészethez. Már 1911-ben is foglalkozott a piszt- rángtenyésztés kérdésével, ezért 1933-ben az erdészet a Garadna-völgyi halgazdasághoz osztja be. Ettől kezdve élete végéig Lillafüred a hazája. Sok kellemetlenség éri. Ezek közül talán legjobban érinti az az ellentét, amely közte és néhány, főként német mammalógus közt támad, és amelynek következményeként 1936-ban eltiltották tudományos dolgoza- tok írásától. Vitáit rendkívül szenvedélyes, éles hangon folytatta, de nem hagyta magát letörni. 1936—37-ben álnév alatt írogat (ÚJHELYI IsrvÁN). Intézetünk munkájában is élénken részt vett, s ezért 1930-ban , rendes megfigyelő" -i oklevelet kapott. Számos ma- dártani közleménye közül kiválik az Adatok a Borsodi-Bükk gerinces faunájához c. ta- nulmánya (Erdészeti Lapok 1942). 1945-ben halászati felügyelőnek nevezik ki. Ezután sok kis könyvecskéje jelenik meg (A pézsmapocok, Magyarország halai, Magyarország hüllői és kétéltűi, Hasznos és káros vademlősök). Két új gerinces állatformát is bevezet az irodalomba: Mustella hungarica, Salmo ungeri. Igen sok állatcsoporttal foglalkozott még, így csigákkal is. 1968-ban vonult nyugalomba, s Lillafüredről írogatta harcos cikkeit és leveleit a természetvédelem érdekében. 1968. II. 17-én, a diósgyőri kórházban fejezte be örökké vitázó, de fáradhatatlanul kutató, munkás életét. Markov Vuja, született Bácsföldváron, 1907-ben. Különösen a ragadozómadarak gyűrű- zése terén ért el kiváló eredményeket. Tanyáján mindig egész kis állatkertet tartott a hoz- zá behozott sérült madarakból, melyeket gyógyulásuk után — szintén meggyűrűzve — szabadon engedett. Kiváló szabadtéri ismeretekkel rendelkezett. Naplói kivonatát — számos saját cikkén kívül —CSoRNAI tette közzé (Aquila LXV. p. 321—326, 366). Ugyesen preparált is. Amikor 1947-ben Amerikába távozott, onnan is tartotta a kapcsolatot a ma- dártani körökkel, s szívesen segédkezett minden kutatásban. A nehéz fizikai munka azon- ban tönkretette szívét, s több évi betegeskedés után hazatért. Aldozatkész, munkás életét Backo Gradistén (Bácsföldvár) fejezte be 1967. VI. 15-én. Sok leleményes találmányát vitte magával a sírba, de kutatási eredményei örökbecsűek maradnak a madártani tu- domány részére. 199 Sterbetz József, született Szarvason, 1896, XII. 20-án. Mint vadäszember BERETZK PéTER-rel járta a szegedi Fehér-tavat, s így jó madarismeretre tett szert, amit saját terü- letén, Nagyszénáson, megfigyeléseivel és gyűjtéseivel kamatoztatott. A helyi múzeumok (Szeged, Hódmezővásárhely) sok anyagot köszönhetnek neki, de VASVÁRI révén Intéze- tünkkel is élénk kapcsolatban állt. Budapesten halt meg 1968. I. 6-án. Tóth János, 1907— 1965. A Fehér-tói szikes pusztaszélen, az 5 hold földön álló magányos tanyát még az apja építette, amikor még a pusztát nem szelték keresztül-kasul a „kanä- lisok?. Állta a tanya a tengerré dagadt Sex aszi vadvizek ostromät, mig nyär derekän a sivataggä vedlett pusztaságban felhőkig érő sziktölcsérek kavarogtak körötte . . . A szikes puszta mostoha és különleges élete formálta testét-lelkét, gondolatvilágát, ne dire őt a természet fiává. Tekintete a körkörös horizonton pihent meg, ahol a puszta széle össze; olvadt az ég peremével, ahonnan a madarak jöttek és mente sk. Tudta, ha ,,elsimul az ég" Sändorfalva felett, ha , megzöldül a víz", esőnek kell jönnie. Röpt iben is ismerte a sokféle , snyefföt", csak még azok hazáját nem ismerte. Tudta, hogy a kis szélkiáltó tavasszal a meggy favirágzás idején sokasodik meg, amelyeket már az apja vadászta lesgödörből, ke- mencében szárított csalimadarakkal. Még természetvédelmi törvényünk előtt lett vigyá- zója annak a 280 holdas rezervátumnak, amit a tulajdonos város engedett át a tudomány- nak. Fizetésre már nem jutott a város kasszájából. Ismerte a 3000 holdas puszta zegét- zugát, fáradhatalanul , dagasztotta? a sarat, hogy a madarak fészkét felkutassa, őrizze. Asta, csákányozta a latyak alatti agyagban a megfigyelő lesgödröket. Mázsát meghaladó súlya hatalmas munkateljesítményekre tette alkalmassá. Munka előtt azonban kolbásszal, szalonnával jól ,,beken6küdütt”; a kemencében naponta friss kalács sült. A zamatos, izes beszédű-mondású pusztai magyarnak a prototípusa volt. Az Országos Természetvédelmi Tanácsnak Tóth János természetvédelmi őre lett. Gyűjtőútjaimon hűségesen segédkezett a sártaposásban, cipekedésekben. Nagy kedvvel, örömmel, szenvedéllyel ismerkedett az ős-fehér-tó előtte még sok tekintetben titokzatos világával. Kis földjét feleségével együtt maga ásta, kapálta, aratta, három fiúgyermeket nevelt, taníttatott dolgos magyar em- berekké. Élete utolsó év eiben a szive kezdett „okoskodni” , emiatt meg is vált ,,hivatala- tól". 1965. augusztus 13-án a jószágot etette, amikor a tanya udvarán élettelenül rogyott össze. A szívéhez nőtt Ferhér-tói puszta (most halastó) szélében alussza örök álmát a szaty- mazi domboldal temetőjében. Dr. Andrássy Ernő, orvos, született Szalacs községben (Bihar m.) 1894. IV. 10-én, meg halt Valea lui Mihai-on (Ermihälyfalva) 1968. V. 1-én. A természetszeretetet anyai nagy- apjától, Kovács János debreceni tanártól örökölte. Nagyapa és unoka együtt bújják az Ermellék mocsarait, együtt tanulmányozzák madárvilágát. Így kezdi kora gyermekkorá- ban szakszerűen gyűjteni a madarak fészekaljait. Gyűjteménye később olyan elismerésre tett szert, hogy a román állam az ugyancsak gazdag régészeti, naprajzi és éremgyűjtemé- nyével együtt, nyilvános jogú magánmúzeumnak ismerte el mint egyetlen ilyen múzeumot Romániában. Középiskoláit Szatmárnémetiben, az orvosi egyetemet Budapesten és Münchenben végezte. 1919-ben avatták doktorrá, és kinevezték tanársegédnek a debre- ceni Bábaképző Intézethez, de rövidesen, atyja betegsége miatt Ermihályfalvára költö- zik, ahol mint orvos működik haláláig. 1922-ben veszi fel a kapcsolatot a Madártani Inté- zettel madárvonulási megfigyeléseiv el, 1924-ben , rendes megfigyelé”-i oklevelet nyert. 1957-ben jelent meg összefoglaló tanulmánya az Érmellék madärvilägäröl, 1911—1955 közötti vizsgälatai alapjän, de mint maga irja, voltaképpen mär 10 éves koräban, 1904- ben megkezdte azokat Szalacson. Munkájában ismertette a lecsapoläs és az erdöirtäs kö- vetkeztében törtent nagy vältozäsokat, és hogy ezek hogyan érintették az Ermellék ma- därvilägät. 1956-ban gyűjteményét elkobozták, de annak értékes része a nagyváradi mü- zeumba került. Sokoldalú, értékes munkatársat vesztettünk el benne. Halála űrt hagyott az Er folyó környéke madártani kutatásában. Prof. Dr. Szunyoghy János, született Kisújszálláson, 1908. IX. 18-án. Egyetemi tanul- mányait Budapesten végezte, ahol 1932-ben tanári oklevelet nyert. Először Kecskeméten, majd Sopronban tanár, 1950- ben a Természettudományi Múzeumhoz kerül mint az emlős- osztály vezetője, később az Állattár aligazgatéja is. 1962-ben kandidátus, 1966-ban c. egyetemi tanár. 1959/60 és 1965/66 esztendőkben tanzániai expedíciókon vett részt. Bár madártani irodalmi munkássága nem volt, a madártani kutatások iránt mindig élénk ér- deklődést tanúsított, és mindenkor készséggel segítette az ornithologusok munkáját. Meg- halt Budapesten, 1969. VI. 20-án. 200 PE — — Széchenyi Zsigmond, született Nagyváradon, 1898. I. 23-án. Vadászati író, akinek tiszta, magyarsággal írt vadászati könyvei a helyes fogalmazásra oktatták a magyar zoológuso- kat, nemcsak szórakoztattak. Könyvei a magyar vadászirodalom remekei. Nem volt ornithologus, vadászember volt egész életében, de akár az , Így kezdődött" vagy az ,,Af- rikai tábortüzek" c. könyveit olvassuk, láthatjuk belőle, hogy érzéke volt madármegfi- gyelésekre. Vadászott Kelet-Afrikában, Egyiptomban, Szudánban, Indiában, Alaszká- ban, mely útjairól és hazai vadászatairól 10 könyvében számolt be. Intézetünkkel Fehér- tavi libavadászatai után vette fel a kapcsolatot. Meghalt Budapesten, 1967. IV. 24-én. Jakab András, született Vasmegyeren (Szabolcs m.), 1900. IX. 30-án. 1923-ban Nyír- egyházáról felvette a kapcsolatot a Madártani Intézettel, és rendszeresen küldött madár- tani megfigyeléseiről adatokat. 1954-ben a megüresedett preparátori állásba kerül az In- tézethez, ahol nemcsak a madarak kitömésével, hanem a külszolgálatokon megfigyelői és gyűjtőmunkával vitte előbbre elpusztult Intézetünk újjáépítését. Aguilánkban 9 tu- dományos tanulmánya jelent meg. 1964-ben egészségi állapota annyira romlott, hogy kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni, de mint preparátor továbbra is haláláig segítette Intézetünk működését. Meghalt Budapesten, 1969. VII. 7-én. Halála mindnyájunkat vá- ratlanul ért, értékes munkatársat és egy kedves humorú, igaz barátot vesztettünk el ben- ne. Prof. Dr. Dudich Endre, született Nagysallón, 1895. III. 20-án. Középiskoláit Eszter- gomban végezte, s már ekkor a pályázatok során, melyek még nem zoológiai tárgyúak vol- tak, megmutatta tehetségét. Majd a kolozsvári egyetemen végzi tanulmányait, melyeket megszakít az első világháború, s így már Budapesten doktorál. 1919—34 között a Magyar Nemzeti Múzeum Allattäranak őre. Elsősorban rákokkal foglalkozik, és így állami ösztön- díjjal két ízben is Nápolyban a biológiai intézetbén dolgozik hosszabb időn át.1926-ban a szegedi egyetemen habilitált egyetemi magántanárrá, 1934-ben először mint ny. rendkí- vüli tanár az általános állattant, majd 1935-től mint ny. egyetemi tanár a rendszertant adja elő. Még muzeológus korában foglalkozott a könyvtárral is, és olyan cédulakatalógust állított össze ezen hivatása során, hogy mint egyetemi tanár a nála végző diákoknak bő- séges irodalmi anyagot adhatott kezükbe. Gyakorlatait is azzal kezdte, hogy hallga- tóinak a Zoological Record használatát kellett először elsajátítaniuk, hogy későbbi mun- káik során a tárgyra vonatkozó irodalommal teljesen tisztában lehessenek. Munkássága egész rendkívülien sokoldalú, így még madártani téren is két tanulmányát ismerjük, melyek közül Bars megye madárvilágát kell kiemelni. Irt az Aquilänak és a Kócsagnak is. Ez a sokoldalúság tette őt csakhamar a magyar zoológia vezető- jévé és irányítójává. 1932-ben a M. Tudományos Akadémia levelező tagja, 1942-ben rendes és 1949-ben tiszteletbeli tagja, majd az Akadémia átszervezése után ismét rendes tagja az új Akadémiának, ahol hosszú éveken át a Zoológiai Bizottság és még számos bizottság elnöke. Erre az időpontra esnek nagy alapításai, mint az alsógödi Duna-kuta- tó Allomás, az aggteleki Barlangbiológiai Állomás. Sok éven át a Nemzetközi Duna Kutató Bizottság zoológiai szakosztályának elnöke, és ezek során a tőle kissé távol álló madártanról sem feledkezett meg. Intézetében számos ornithológus is doktorált, az első el- fogadott disszertáció is madártani témájú volt, és a magántanári kollégiumban is elő- adatta a madártant. Hallgatóiról mindig mint fiairól gondoskodott, és aki csak egyszer kapcsolatban állt vele, csak a hála hangján emlékezhetik meg róla. Meghalt Budapesten, 1971. II. 5-én. Warga Kälmän, sziiletett Budapesten, 1881. VIII. 3-än. 1907-töl kezdve rendszeresen küldi a vonuläsi jelentéseket Budapeströl és Lippäröl. 1909-ben jelenik meg elsö iräsa a madärgyürüzesröl. A földmüvelesügyi miniszteriumba kerül tisztviselönek, melynek több osztályán működött, de számára külön öröm volt, amikor a Mezőgazdasági Müzeum- ba osztották be, hol az ERTL-féle tojásgyűjtemény került keze alá, és benne élt gyermek- kora , erdejében", mely már akkor lényegesen hanyatlott. HERMAN OTTÓVAL azonban ellentétbe került egy élce miatt, ezért 1913 és 1922 között alig találkozunk a nevével az Aquiläban. 1922-ben azonban CSôRGEY meghívja az intézethez. 1942-ben főadjunktus, 1943-ban kísérletügyi igazgató. Hallatlan agilitása kiemelte az intézetet nehéz anyagi hely- zetéből, mint kutató pedig ontja a tudományos és népszerűsítő dolgozatokat. Elsősorban SCHENK jobbkeze a madárvonulás és gyűrűzés vizsgálatában. A gyűrűzések adják alapját legkiemelkedőbb tanulmányainak, mint a csonttollú madarakról, a két kócsagfajról szóló- nak, valamint nemzetközi sikert ért el a széncinege és a kerti rozsdafarkú párbaállásának, párváltásának leírásával. Kutatóterepe első helyen a Kis-Balaton, melyet SCHENK adott át neki, ugyanígy átadta először a madárvonulási jelentés összeállítását, majd gyűrűzési 201 jelentését is. 1924—51 között 15 661 madarat jelölt meg csak a Kis-Balatonban, nem szà- mitva nagyarányú téli gyürüzeseit a Városligetben, valamint a Herman Ottó úti kisér- letügyi telep parkjában odulakökon tavasszal végzett gyürüzését. 1949—50 között a Természettudományi Múzeum berendelt nyugdíjasa, amikor ismét járhat és gyűrűzhet a Kis-Balatonon, majd ott is felmentik szolgálata alól, és ekkor visz- szakerült a Madártani Intézethez, ahol 1952—1968 között berendelt nyugdíjas maradt. { Ezekben az években főleg Alcsüt és Zire arborétumait vizsgálja, részben Väcrätöt, Szeles- tye, Gödöllö és Keszthely parkjaiban is ellenörzi a madärtelepitest, gyürüz. Élete végén À 1968-ban irja meg nagy tanulmänyät a magyarorszägi halfarkasokröl. Meghalt 1971. VII. 5-én. | Fekete Istvän, született Göllen, (Somogy m.) 1900. I. 25-én. Meghalt Budapesten, 1970. VI. 23-än. Középiskoláit Kaposváron, a gazdasági akadémiát részben Debrecenben, rész- ben Magyaróváron végezte. Bakóczán uradalmi segédtiszt, majd 1928-tól Ajkán — (Veszprém m.) uradalmi intéző 1939-ig. Ettől kezdve csak az irodalomnak élt. 1945 után az akkori Földművelésügyi Minisztérium Propaganda Osztálya alkalmazta mezőgazdasági I témájú oktatófilmek megírására. Időközben nagyszámú vadásznovellája és számos nagy sikerű ifjúsági könyve jelent meg, főként állatfőszereplőkkel. Ezek a könyvek rendkívül | népszerűek, nemcsak lebilincselően művészi meseszövésük miatt, hanem mert szereplőik ábrázolása természethű, természetfestő hangulatai hitelesek, és mindezeken felül írásait mélységes humanitásából fakadó állatszeretet hatja át. A madárszeretetnek ezért a művé- szi eszközökkel való propagálásáért intézetünk tiszteletbeli tagjává választotta. Halálával sokat vesztett ifjúsági irodalmunk. Míg élt, a pedagógusoktól özönével kapta a köszönő « leveleket. Érdemei elismeréseül, kormányunk a József Attila-díjjal tüntette ki. | | Aquila LXXVI—LXXVII. 1969—:1970. KÖNYVISMERTETES Bauer, K. M.—Glutz von Blotzheim, U. N. 1968—1969: Handbuch der Vögel Mittel europas. II. III. (Akad. Verl., Frankfurt a. M., II. pp. 535; III. III. pp. 504) A munka első kötetét már ismertettük (Aquila, 73—74, p. 221), így beosztásáról mar nem kell szólanunk. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a II. kötet után NIETHAMMER kivált a szerkesztőségből, bár a munkatársak száma egyre gyarapszik. Ennek megfelelően, mint látjuk, az egyes kötetek terjedelme egyre nő, sokszor már csaknem elvész a részle- tekben. Pl. a tőkésréce tárgyalása 75 oldalra terjed, és még magatartásukat is részletezik. A. kötetek érdeme azonban, hogy a legfrissebb irodalomra, is figyelemmel vannak. A II. kötet felöleli a hattyúkat, ludakat és úszórécéket, a III. a bukórécéket és bukókat. A. II. kötetet öt színes tábla díszíti, köztük a récék pehelytollairól egy, ugyanígy a III. kötet egyetlen színes táblája. A fekete-fehér ábrák, a ponttérképek, elterjedési térképek stb. száma a II. kötetben 76, a III-ban 78. A munka, mint látjuk, a ,,Handbuch?” kereteit túllépi és teljeségre törekszik, bőven találunk benne Magyarországra vonatkozó adato- kat is. KG Ae Gavrin, V. F.—Dolgushin, I. A.—Korelov, M. N., 1964: Ohotnuesii Ptici Kazahsztana (Izd. Akad. Nauk Kaz. SzSzR, Alma-Ata, pp. 220) A munka cime — Kazahsztán szárnyas vadjairöl — nem fedi teljesen a tartalmát. A fenti három szerzön kívül még számos munkatárs működött közre a könyv megiräsä- ban. Az egyes fejezetek inkább különálló cikkek, melyek többnyire faunisztikai problé- mákkal foglalkoznak, még énekes madarakéval is, de funkcionális anatómiai kérdéseket stb. is felvetnek. A mű mutatja, hogy milyen élénk kutatások indultak meg Kazahsztán- ban a madártan terén. K.A. Iszszledovanija po faune Szovetszkogo Szojuza (Ptici) 1965. (Izd. Mosk. Univ., Moszkva, pp. 248) Prof. DR. N. A. GLADKOV, a moszkvai egyetem professzora 60-ik születésnapjára ke- szült emlekkönyv. Tartalma igen vältozatos, faunisztikai tanulmänyokon kivül (Jakut fold, Anabari, tundra, Iman-medence, Rjazan) szerepel a kötetben anatómia (HOFMAN), rendszertan (DEMENTIEV, SHAGDARSUREN, PTUSENKO, SZEPANJAN), muzeolögia (SUDI- LOVSZKAJA, RAHILIN) stb. Magyar vonatkozäst is talälunk benne, amennyiben Demen- tiev kritika alá veszi a Magyarországon kézre került keleti kerecseneket és azokat a törzs- fajta egy változatának tartja. K. A. 203 Dr. Höhn, E. O., 1965: Die Wassertreter (Die Neue Brehm-Biicherei, No. 349, Wittenberg—Lutherstadt, Verl. A. Ziemsen, pp. 60. ) A bevezetőben a kanadai szerző a rendszertani kérdéseket, valamint a tengerparti élet- móddal összefüggő orrmirigyfejlettséget tárgyalja. A három faj (Phalarpus fulicarius, Ph. lobatus, Ph. tricolor) leírását külön ismerteti a következő fejezetekben : méretek, szin- leírás (kor és évszak szerint), szabadtéri ismertetőjegyek, hang, elterjedés, vonulás, bio- tóp, életmód, táplálkozás, táplálékkeresés, elhullás. A befejezésben a nászruha, az ag- resszív viselkedés és a kotlófolt összefüggésének hormonális okairól szóló vizsgálatait is- merteti. K. AS Ivanov, A. I., 1969, Pticü Pamiro-Altaja (Akad. Nauk SzSzSzR, Leningrád, pp. 448) A szerzőnek 1940-ben megjelent Tadzsikisztánról szóló munkájának korszerű ätdolgo- zása. Az akkori kutatóútjait újabb expedíciók vezetésével egészítette ki, a politikai hatá- rok helyett inkább földrajzi egységekre fekteti a súlyt. Bevezetőjében részletesen ismerteti a Pamirban végzett eddigi kutatásokat, azután a terepet írja le sok fényképpel illusztrálva, a mondottakat. A munkának a 34—388- -ig terje- dő oldalain 370 madárfaj elterjedésének részletes leírását adja bőséges ökológiai adatokkal, és a gyűjtött anyagon végzett részletes rendszertani vizsgálat eredményeivel. Ezek sok- szor ellentmondanak a ma szokásos összevonásoknak. A mű befejező fejezete a Pamir részletes ornitogeográfiája. A közép-ázsiai madarakkal foglalkozó kutatók részére nélkü- lözhetetlen forrasmunka. K.. Ag Murton, R. K.—Wirght, E. N., 1968: The Problems of Birds as Pests (Academic. Press, London — New York, pp. 254) Az 1967-ben Londonban tartott szimpozium évkönyve. Az idők változásával az alkal- mazott madártan égető kérdései is megváltoztak. A szimpozium két témakörre szorítko- zott. Egyik a madarak szerepe a légi forgalomban, melyről hat előadás szólott, és számo- . san szóltak hozzá a kérdéshez. A könyv a hozzászólásokat is tartalmazza. Kitér a fejezet « a radarkutatásokra is. A második témakör a mezőgazdaságra nézve kártékonnyá vált madárfajok problémái. Így a Skóciában felszaporo: lott vetésivarj u-telepek; a csigaforgató mint a gazdaságilag hasznosítható kagylók pusztítója; az örvösgalambok problémái Angliában; a városi madarak, főleg a galambok, verebek, seregélyek által felvetődött kérdések; a süvöltő szerepe a gyümölcsösökben; és végül az Afrikában igen komoly gon- dot okozó guela-probléma. A hozzászólások nagy száma mutatja, hogy valamennyi kér- dést milyen behatóan tárgyalta a konferencia. ga Schlegel, R., 1969: De Ziegenmelker (Die Neue Brehm-Biicherei, No. 406, pp, 80) A madär német és egyik magyar neve (kecskefej6) is mutatja, hogy éjjeli életmédja kö- vetkeztében babonäk és téves rendszertani fogalmak füzödnek hozzä, mig mäs nevek a fecskékkel hozzák kapcsolatba. Ennek ellenére a legrégibb kutatók is életmódjának sok részletét helyesen ismerték fel. A szerző 1960—64 közt Fels6-Lausitzban folytatta ku- tatásait, melyek a könyv magját képezik. Köviden ismerteti a faj rendszertani helyzetét, trópusi rokonait, az egy genusba tartozó fajokat és Voous alapján az elismert alfajokat is. Ezután rátér a faj "szabadtéri felismerésére és a morfológiai bélyegekre. A vonulásról is főleg saját eredményei alapján szól, s csak részben az irodalmi adatokról, pl. magyar vonatkozásban RADETZKY DEzső adatairól. Főként német vizsgálatok alapján rövid fe- jezet szól a ,,habitat”-rél, melyet biotöpnak nevez, és az állománysűrűségről. Saját eredményei közül ki kell emelni a nappali pihenésről, az aktivitás kezdetéről, a szaporodás- biológiáról (területtartás, nász, költés, fiókanevelés, másod- és utököltes), a vedöszine- zetröl, a vedöviselkedesröl, menekülési távolságról, tettetésről, a fiókák szétszóródásáról, az aktív v édekezésről, az éjjeli magatartásról, a , pusztulásokról € és ellenségeikről mondotta- kat, valamint táplálékszerzésről, annak Se ToD mennyiségi igényéről, a táplá- lékhiány áthidalásáról, a táplálék összetételéről (2594 bagolylepke, figyelembe véve CSIKI 204 adatait is), a képetképzésr6l és iväsröl elért eredményeit. A nyakelkütéses mödszert is alkalmazta. Tanulmänyät a lappantyü mezögazdasägi jelent6ségének meltatäsäval fe- jezi be. Rdn Bezzel, E., 1969, Die Tafelente (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 405, pp. 108, 35 äbra) A bevezetöben a nagy vizimadär-ismeretekkel rendelkez6 szerz6 szerenykedik, hogy munkája még sok kívánnivalót hagy hátra. Ismerteti a baratréce rendszertani helyét és rámutat a viszonylag elég gyakran előforduló hibridekre. A színezetleírásban a csőr szi- nének helyes ismertetését emeli ki, a madár méreteit közli. A költőterület leírása során pontos állományfelvételeket is ad. Különösen érdekes az elterjedés eltolódásáról írt feje- zet. Táplálékában a növényi maradványok uralkodnak, de számos csiga, kagyló, rovar, rák stb. is előfordul (lásd STERBETZ). Külön-külön rövid fejezet a táplálékszerzés módja és helye. A munka legbővebb fejezete a költésbiológia, melyet, főleg saját vizsgálatai alap- ján, pontosan részletez a párképzésről a költés eredményességéig. A hatodik fejezet a ved- lést, a hetedik a vonulást (beleértve a kóborlást, helyhűséget stb.), majd az életkort és elhullás okait s végül a védelmi intézkedéseket tárgyalja. A munkát találó rajzok, grafi- konok és fényképek díszítik. Hasznos útmutató, hogyan kell a vízivadkutatást folytatni, és egyike a sorozat legjobban sikerült számainak. K.A. Bauer, W.—v. Helversen, 0.—Hodge, M.—Martens, J., 1969: Aves. In Catalogus Faunae Graeciae. Pars. II. (Kiadó Prof. Dr. A. Kanellis, Thessaloniki, pp. 203) A REISER emlékének szentelt mű bevezetésében KANELLIS kéri a Görögországba lato- gató zoológusokat a sorozat folytatására, hiszen madártani megfigyelőik nincsenek, és ezt a könyvet is 120 látogató adatszolgáltatása alapján sikerült összefoglalni. A madarak természetszerűleg a könyv beosztásában a többi állatcsoportoktól eltérő követelményeket állítanak. Egyik térkép bemutatja, hogy milyen Görögország madártani kutatottsága. A jegyzék 380 fajt és 28 kérdéses fajt ölel fel, általában VAURIE által elfogadott alfajokat adja, de nem következetesen. 228 faj él Görögországban, ebből 12 fajt a szerzők mutattak ki, 1950 óta 13 faj állománya megritkult, 5, esetleg 6 eltűnt. 16 faj költése még nem bi- zonyított; 131 faj átvonuló vagy téli vendég. Ezek közül is 11 fajt a szerzők találtak meg. Irodalmi jegyzéke bő, bár hármas tagoltsága használhatóságát nehezíti. A görög és a magyar fauna kapcsolataira való tekintettel a hazai kutatásoknál is fontos forrásmun- ka. KA. Guglia, 0.—Festetics, A., 1969, Pflanzen und Tiere des Burgenlandes (Ost. Bundesverlag f. Unterricht, Wien, pp. 202, 7 szines tabla, 95 fénykép, 1 térkép) A Fertöröl számos osztrák szerző írt már könyvet. A jelen munka ezektől eltér, ameny- nyiben az egész Burgenlandot tárgyalja, súlypontosan a, Fertőre, egyszerre ad áttekintést a növény- és állatvilágról. A szerzők mentegetik is magukat, hogy a 80 tárgyalt faj ki- válogatása meglehetősen szubjektív, valószínűleg a rendelkezésükre álló fényképanyag is befolyásolta őket, sokkal több állatot és növényt is lehetne védelemre javasolni. A beveze- tésben rámutatnak, hogy idegenforgalmi célzattal még ma is úgy szokták Burgenlandot beállítani, mint a nyugati és keleti élővilág találkozópontját. Ez pedig nem felel meg a valóságnak. A látszatot Burgenland változatos felszíne okozza, ahol a növény- és állatvi- lág mozaikszerűen rakódik össze, ahogyan azt a mikroklíma engedi. Szerkezetében azt a módszert követi a könyv, hogy az ábrával szemben levő oldalon találjuk a szöveget. 27 madärfajröl is szó esik. Ügyes a beállítás ott, ahol több kép ugyanazt a fajt mutatja, mi- vel egyik kép a repülő, a másik az ülő (sokszor fészkén) madarat ábrázolja. A könyv nem lép fel magas tudományos igénnyel, annál hatásosabban beszél a védelemről, ügyesen tálalja a korszerű problémákat, és hasznos kis útikalauz. K. A. 205 —1969, Birdstrikes 1967—68. (Canadian Forces Headquarters, Directorate of Flight Safety, Ottawa, pp. 38) Tablazatosan összefoglalt munka, melyből az első a madarak által okozott légi össze- ütközések számának havi megoszlását adja. A csúcsérték májusban és szeptemberben mu- tatkozik. 1962 és 1968 közt 22-ről 154-re emelkedett az összeütközések száma, pedig még ez sem adja a reális képet, csupán a bejelentések megbízhatóságának növekedését jelentik. A második táblázat hasonló kimutatás Európáról, ahol azonban a csúcsértékek időpontja eltolódik márciusra, májusra, júliusra és októberre. 1962-ben még csak 4 esetet jelentettek be, 1967-ben már 100-at, de 1968-ban csak 53-at. A harmadik táblázat az esetek megosz- lását mutatja a magasság és a repülőtértől számított távolság szerint (1000 láb alatt és fe- lett; 5 mérföldön belül és távolabb) havi megoszlásban. 154 eset közül 152 történt Cana- dában, 1 Puerto Ricón, és 1 a Kindley APB-nél, a maximális értéket, azaz 14 esetet októ- berben 1000 láb alatt és 5 mérföldön belül érte el a kimutatás. A negyedik táblázat szerint ugyanez áll Euröpära is azzal a különbséggel, hogy az összeütközések március és júliusban kulmináltak. A. részletes kimutatás rovatai: 1 — hó; 2 — a repülőgép típu- sa; 3 — a baleset helye; 4 — ideje (óra, perc); 5 — hőmérséklet; 6 — szél sebessége és iránya ; 7 — magasság; 8 — a madár hozzávetőleges nagysága, csapat esetén számuk; 9 — jegyzet, pl. történt-e károsodás; a gép melyik részének ütközött a madár; sikerült-e a fajt pontosabban meghatározni stb. A szereplő gépek többsége CF 104 vagy Tutor típu- sú. Külön beszél 1967-ről és 1968-ról. 4 RAR Keve, A., 1969: Der Eichelhäher (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 410, pp. 128) Az erdészeti és vadgazdasägi gyakorlatot elsősorban érdeklő téma szerencsés välasz- tás volt a szerző részéről. A kötet húsz fejezetben tárgyalja a szajkó rendszertanát, elter- jedését, magatartásproblémáit, szaporodásbiológiáját. A táplálék, a gazdasági jelentőség kérdéseivel, a faj evolúciójával is foglalkozik. Az egész hatalmas vizsgálati anyagra épül. A gazdag irodalmi összeállítás külön említést érdemel. Kétségtelenül a legsokoldalúbb fü- zetek egyike. Sade Immelmann, K., 1964: Die australische Platschweifsittiche (Die Neue Brehm-Biichrei, No. 334, pp. 116) Az ällatkertek, de a madärkedvelök is a hullämos papagäj mellett egyre nagyobb szäm- ban tartanak más papagäjokat is, elsősorban az ausztráliai lapos farkú papagäjokat. Ezek tartásáról már sokat írtak, de arról még alig, hogy hogyan viselkednek hazájukban, a szabadban. A szerző egy évet töltött tudományos megbízatással Ausztráliában, így ere- deti kutatásai alapján tud a kérdésről számot adni. A BOETTICHER által felállított rend- szert követi, kiegészítve az újabb kutatások eredményeivel. A füzet a következő genuso- kat öleli fel: Lathamus, Geopsittacus, Pezoporus, Neophema, Neopsephotus, Psephotus, Pur- pureicephalus, Platycercus, Barnardius, Nymphicus, Polytelis. [o Bästyai, L., 1968: Hunting Birds from a Wild Bird (Pelham Books, London, pp. 173) A szerzőnek 1951-ben magyar nyelven megjelent hasonló című könyve teljesen új alak- ban, új szöveggel látott nyomdafestéket. Elsősorban ki kellemelnünk mint az élményköny- veknél általában, a szép kiállítást, valamint az angol szerzőktől származó új képanyagot, különösen A. Dopps rajzait. A könyvhöz B. VESEY-FRITZGERALD írt előszót, aki egy- úttal röviden összefoglalja a solymászat, főleg az angol solymászat történetét, s így a ma- gyar kiadásban közölt SCHENK-féle fejezet kimaradt. Beosztásában is elüt a magyar ki- adástól. Három részre tagolódik a könyv: az első rész a solymászatra használt fajokat és azok biológiáját ismerteti; a második rész a madarak tartásáról s más gyakorlati kérdé- 206 sekröl beszél. A harmadik részben néhány élményét mondja el a szerző. A könyv nagy | tárgyszeretetről tanúskodik, s bizonyság arra, hogy a solymászat nem merítheti ki a fel- | tűnési vágy önző céljait. | KA: Blume, D., 1968: Die Buntspechte (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 315, pp. 112, II. kiadäs) A kötet első kiadását ismertettük (Aquila, LXXI—LXXII, p. 255), a második kiadás sokkal tetszetősebb kiallitàsban, új cimlappal, és több ábrával jelent meg. Újabb vizs- gálatok alapján kiegészítette a tobozok beerősítéséről, a harkályok napi tevékenységéről, az inváziókról és az etetőn való viselkedésről szóló részeket. RA, Bährmann, U., 1968: Die Elster (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 393, pp. 72) A szarka rendszertanänak és alfajainak ismertetése utän foglalkozik a faj elterjedésével. . Rendkiviil részletesen tárgyalja kor és nem szerint a faj biometriäjät (csonttani méretek, OVIROTIO gyülekezest és naszjatékot, ismerteti a fészkek elhelyezését és anyagát, a fészeképités idö- tartamát. A következő fejezetek tartalmazzák a fészekaljak nagyságát, a him és a tojó részvételét a kotlasban, s a fiatalok fejlődését. Végül kitér az ember szempontjából vett haszon-kár elbírálására, s mondanivalóját gyomortartalom-vizsgálatok eredményeivel támasztja alá, melyhez Csıkı és STERBETZ adatait is felhasználja. A füzetet gazdag iro- dalmi felsorolás zárja. Számos fénykép illusztrálja. Dee Bub, H., 1968: Vogelfang und Vogelberingung. IMI. (Die Neue Brehm-Biicherei, No. 389, pp. 116) A füzet első része a csapöhälök típusait ismerteti, melyből a magyar olvasót különösen a parti madarak fogásával kapcsolatos rész érdekli, mert gyűrűzés szempontjából ezen a téren még nagyon sok a tennivalónk. Hasonló okokból ajánlott a ragadozók fogásmódjá- nak tanulmányozása is. A kézzel történő madárfogásnál bennünket elsősorban a libák és a récék lohosodás közbeni gyűrűzése érdekel. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot az éjszakai fogás a nádasokban, valamint az odúlakó fajok költésidőn kívüli fogása, gyűrű- zése. Végül ismerteti a madarak viselkedését a fogás alatt és azt követőleg, majd azt, hogy magát a gyűrűzőt milyen veszélyek fenyegetik. Az elmondottakat a szerzőtől megszokott ügyes rajzok és jól megválasztott fényképek teszik könnyen érthetővé. S. E. Dr. Lohrl, H. 1968: Tiere und wir (Verl. Ullstein, Berlin—Frankfurt a. M.— Wien, pp. 192) A viselkedeskutatäsnak, ennek a rohamosan fejl6d6, üj tudomänyägnak ismert müve- lője húsz kedves allattòrténeten keresztül mutatja be, miként és mit lehet állatokon meg- figyelni, milyen problémák vetődnek fel a legkülönbözőbb fajok fiókáinak felnevelése köz- - ben, majd később, amikor önállókká váltak. A. fejezetek gondosan és nagyon változatosan vannak összeválogatva. Olvashatunk a dámvadról, a magas hegységek szikláin fészkelő hajnalmadärröl, megismerkedünk a nyestfiöka felnevelésének kedves és érdekes történe- tével, majd a szerzőnek távoli országokban tett expedícióinak élményeivel is. Minden fe- jezetben szolgál valami tanulsággal, mindig továbbvisz egy lépcsőfokkal a szokástan meg- ismerése terén. Ezt a célt szolgálják a fejezetek előtt dőlt betűkkel szedett magyarázatok is. Az egerek, a nyest vagy a szajkó viselkedésének, a madarak velük született vagy szer- zett tapasztalatok által —ellenség közeledtére — adott jelzéseinek, a csuszka fészeképítésé- 207 MTA Pt nek és revirharcänak tanulmänyozäsa, illetve megismerése biolögusoknak és természet- kedvelőknek egyaránt tanulságos és érdekes olvasmány. A könnyed, gördülékeny stilus- — ban megírt könyvet számos, kitűnő, a felvetett problémák egy-egy mozzanatát bemutató fénykép díszíti. S.E. Vasiliu, G. D., 1968: Systema Avium Romaniae (Paris, pp. 120) | COTE A munka elékészületér6l már regen tudtunk, s vártuk annak megjelenését. Most öröm- mel üdvözöljük a francia kiadó gondos szedésében. A bevezetőben röviden ismerteti a ro- mán fauna történetét. 334 fajt tárgyal tartományonként, helyesebben földrajzi egysé- genként megadva a faj, sok helyen az alfaj pontos elterjedését. Több madárnál a költő- párok számáról is pontos adatokkal szolgál, a nem gyakoriaknál pedig felsorolja előfor- dulásuk eseteit. Az alfajok elismerése teren VAURIE eredményeihez ragaszkodik, de azért a kritikai megjegyzések sem hiányoznak. 867 forrásmunkát sorol fel irodalmi jegyzéke. | Hasznos mutatóval zárul ez az alapos könyv. K AG Vasiliu, G. D.—Sova, C., 1968: Fauna Vertebratica Romaniae (Index) (Studii si Com. Muz. Jud. Bacau, Bacau, pp. 296) A francia nyelven megírt munka román kiadása. Felöleli valamennyi gerinces állatot. Még a madarak jegyzéke is bővült, mivel felvette az Elanus caeruleus-t, a Hoplopterus spinosus-t, a Xema sabinti-t, de pontos lelőhelyet csak a sarkantyús bíbicnél ad meg. A balkáni gerle utáni nyomdai hiba következtében 338 fajról beszél a jegyzék. Kibővült az irodalma is. Minden faj előtt a csoport kutatásának történetét is megadja, és közli a leg- kiválóbb román zoológusok arcképét. KIA Fichter, G. S.—Harper, Ch., 1969: The Animal Kingdom (Golden Press, New York, pp. 105) Az állatvilág rövid, inkább hangulatkeltő összefoglalója. A bevezetésben az állatok tär- sas életére utal a szerző, bemutatja az állatélet jellemvonásait az egysejtűektől az emberig. A hangulati hatást elsősorban HARPER festményeivel éri el. HARPER nem egyszerű illuszt- rátor, képein absztrahál és a legjellemzőbb vonásokat hangsúlyozza, ha kell, eltúlozva. Ebben a művészetben hatása megdöbbentő, egy-egy kép percekre leköt, és közben szinte “ mozogni látjuk az állatokat. A madárábrák közül utalok a vándorrigó képére, amint a gilisztát iparkodik kihúzni a talajból, de annak másik végét egy vakond kapta el. A mű- vészi munkák közül megemlíthető még az amerikai erdei szalonka vagy a násztáncát járó paradicsommadár képe stb. Az ábrázolás újszerűsége megkapó és meglepő, hogy az abszt- rakció ilyen tökéletesen kelt életre állatképeket. K.A Blondel, J., 1969: Synécologie des Passereaux résidents et migrateurs dans le Midi Médi- terranéen Francais (Marseille, pp. 240) A terjedelmes munka, bár litografált kiadásban jelent meg, kivitelelében igen tetszetős. A 10 fénykép jó reprodukciója olyan fajokat mutat be, melyeket közép-európai ornitoló- gus aligha tud fényképezni. Térképei is nagyon tanulságosak, mindjárt az első ábra, a bio- massza alapján mutatja be a Rajna torkolata körül vendégeskedő madárfajok mennyisé- gét. A táblázatok hangsúlya nem a faunisztikán alapszik, hanem a mennyiségi felvétele- ken. Az első fejezet a tavaszi és őszi vonulást tárgyalja. A második az átvonulók eredeté- ről és útjuk vegeeljäröl beszél gyűrűzési eredmények alapján. A könyv második része az avifauna minőségi és mennyiségi megoszlásáról szól. A munka fő érdemét a harmadik rész- 208 ben találjuk meg, mely a fauna összetételét az ökológiai viszonyokkal, a táplálékkal és a fajok együttélési lehetőségével kapcsolatban vizsgálja. Az eredményeket gazdag tartalmú táblázatokon mutatja be. Ennyire kihangsúlyozott synökológiai tanulmányt keveset ta- lálunk, mely súly és mennyiségi alapokon tárgyalna egy faunát. Példamutató fiatal fau- nisták számára. A munkát R. HAINARD rajzai díszítik. Ala Reinisch, H. H., 1969: Der Basstölpel (Die Neue Brehm-Bücherei. No. 412, pp. 111) A sorozatnak ez a szäma is sajat vizsgälaton alapszik, még a fényképet és rajzokat is három kivételével a szerző maga készítette. Beosztäsäban nem ter el az eddigi füzetektöl. GURNEY, FISHER és mások után a szuläröl alig lehet újabbat írni, de ez hozzáférhetővé teszi német nyelven is az eddigi eredményeket, azonkívül dinamikai vizsgálatnál sohasem befejezett a kutatás. A. kis mű felépítése, a kutatás technikája példamutató. K.A. Kircher, KI., 1969: Die Uferschnepfe (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 413, pp. 95) Nehéz feladatba kezdett a szerz6, amikor HAVERSCHMIDT kimerit6 tanulmänya utän a két Limosa-faj monografikus feldolgozására vállalkozott. Könyve tizenegy fejezetben tär- gyalja a fajok nevét, felismerhetőségüket a szabadban, rendszertanukat, leírásukat, ved- lésüket, elterjedésüket, szaporodásbiológiájukat, vonulásukat, táplálkozásukat és termé- szetvédelmi problémáikat. 48 idézetből áll bibliográfiája. A könyv több mint fele részé- ben a szaporodás kérdésével foglalkozik, a témakörön belül is elsősorban a költési időben megnyilvánuló magatartást vizsgálja. A szerző gazdag fotóanyaggal és rajzillusztrációval egészíti ki ethológiai megfigyeléseit. A munka majdnem kizárólag nyugat-európai ada- tokra alapozott mondanivalója különösképpen érdekes a magyar olvasó számára, mert a, goda gazdag hazai ismeretanyagát távoli tájak, más jellegű környezet adottságainak be- mutatásával, újszerű ethológiai megfigyelésekkel egészíti ki. Sal. Wüst, W., 1970: Die Brutvögel Mitteleuropas (Bay. Schulbuch-Verl., München, pp. 319; 262 szines äbra) Wüsrt a bajor ornitolögiänak éppen olyan vezéregyénisége, mint a magyaré BERETZK. Rokonvonäs közöttük, hogy csaknem egy idöben fedeznek fel olyan pontot hazäjukban, mely a vonuläs, de a fészkelés szempontjäböl is jellegzetes és fontos täjegyseg. Azaz BERETZK a szegedi Fehér-t6, WÜsT az Ismaninger-Teich jelentőségére mutatott rà. En- nek a szemléletnek visszatükrözese WUst munkája. Olvasmänyos, szép kiállítású könyvet kíván az olvasó kezébe adni, hogy ezzel az aktuális problémákra hívja fel a figyelmet. Azoknak szól ez a vaskos kötet, akiknek érzékük van a természet iránt, iparkodik őket helyes kutatási irányba terelni, nem elfogult, avult nézetek vallására. Nem részletezi az egyes madárfajok színezetét, hiszen színes ábrákon mutatja be őket — néhai L. BINDER festményei —, ellenben kitér az életkori és évszakos színváltozásra. Röviden szól a mada- rak hangjáról, hiszen hanglemezről ma már sokkal tökéletesebben ismerhető meg. A mé- retekből is olyanokat ad, melyek a szabadtéri felismerést könnyítik meg. Annál bővebben foglalkozik az ökológiai igényekkel és ezzel összefüggésben az elterjedéssel, lehetőleg szám- szerű adatokkal, és ugyanígy a vonulással is. Szól a fajok törvényes védelméről. Wüst pedagógus, könyve is híveket iparkodik szerezni a korszerű és elfogulatlan madárvéde- lemnek. K.A. 14 Aquila 1969/70. 209 Hilprecht, A., 1970: Höckerschwan, Singschwan, Zwergschwan (Die Neue Brehm-Bücherei, No. 177, második, bővített kiadás, pp. 184) A mű első kiadását 1962-ben csak felsoroltuk a megjelent füzetek között. A második kiadás lényegesen bővebb, bővült képanyaga is (61 fénykép, 23 rajz és grafikon). Sok új adatot is tartalmaz, melyeket precíz logikával rendezett össze a szerző. A hattyúk felvet- nek olyan kérdéseket is, melyekkel más madaraknál nem találkozunk, pl. a félig domeszti- kált bütykös hattyú kérdése; az egykori hattyúvadászat is részletesebb tárgyalást igé- nyel; a Keleti-tenger partján a hattyúk nagy számban éheznek, befagynak a jégbe és azok mentése szokatlan probléma stb. A: hattyúk vonulásának ismerete újabban a gyű- rűzés alapján lényegesen bővült. Az elterjedés ismereténél is a korszerű állományfelvéte- lezésre alapozza mondanivalóját. GA Luther, D., 1970: Die ausgestorbenen Vogel der Welt (Die Neue Brehm-Biicherei, No. 424, pp. 208) A bevezetőben a szerző rámutat, hogy a kihalt madarakról már több könyv jelent meg, köztük RorscHILD díszmunkája (1907), gyakorlatilag azonban mindezekhez nehezen le- het hozzáférni, pedig a kérdés a legtöbb zoológust izgatja. Ezt a hiányt kívánja most pó- tolni a sorozat szellemének megfelelő könnyebb fogalmazásban. A kihalások okára nézve megállapítja, hogy minden szervezet magában hordja sorsát. Előbb-utóbb kipusztulnak és helyüket újabbak töltik be. Az állatok kihalásában azonban az emberiség szaporodása játszotta a legfőbb szerepet. 1941 előtt a faj átlagos életkorát 4000 évre becsülték, ma már csak 1600 évre. A továbbiakban kívánatosnak tartaná, ha a ,,Sewall-Wright-Effekt”-et alaposabban vizsgálnák. 1600 óta 127 madárfaj pusztult ki, ezt táblázatosan mutatja be a földrajzi megoszlást illetőleg. A szomorú jegyzéken Oceánia vezet 46 fajjal, míg a neotrópusokon csak 1 faj kihalásáról tudunk. A fajok tárgyalása során a következő alcf- mekre osztja mondanivalóját: A. kihalás időpontja és oka. Elterjedése és élettere. Leírása. Viselkedése és életmódja. Bizonyító példányok. Több olyan példányt említ, mely hiányzik a Greenway-katalógusból (1958). A tazmán emunak három nyilvántartott példányából ma már egy sincs meg. Felhívom a figyelmet a munka 6. és 186—188. oldalain található táblázatokra. Az első azt mutatja, hogy 1800-tól kezdve hány faj vagy alfaj pusztult ki, közülük a legtöbb 1881—1900 között. A második táblázat családonként sorolja fel, hogy hány faj ismert és ebből hány pusztult ki. A bemutatott 42 ábra jól illusztrálja a vaskos munkát. KA Hudec, K.—Rooth, J., 1970: Die Graugans (Die Neue Brehm-Biicherei, No. 429, pp. 148) A közkedvelt sorozat egyik legjobban sikerült száma. Beosztäsaban nem ter el az el6- zöktöl, de széles irodalmi ismeretek mellett több egyéni meglätäst visznek bele a szerzök. Igy reszletesen irjäk le az ivar és az életkor szerinti belyegeket. A rendszertani kérdések- kel kapcsolatban igen bő sülymeret-täbläzatot is adnak. A kötet legnagyobb részét a vi- selkedéstan tölti ki. Igen tanulságos a táplálkozástani összehasonlító táblázat. Részletes térképekkel illusztrálva ismerteti a vadászat helyzetét. Beszél a madár parazitáiról, ellen- ségeiről, az emberhez való viszonyáról, gazdasági jelentőségéről. Jól megfogott, mintaké- pül szolgáló száma a sorozatnak. 57 Ke. Aa Bandorf, H., 1970: Der Zwergtaucher (Die Neue Brehm-Biicherei, No. 430, pp. 204) Vizimadaraink élettere állandóan fogyatkozik, kezdi a szerző a számot, mely a szokvä- nyos beosztást tartja. Külön foglalkozik azonban a kisvöcsök mozgástechnikájával. A fe- jezetekben általában az ethológiai szemlélet uralkodik. Az élettér és településsűrűségi feje- zetekben, beleértve a gazdag (41 + 36) képanyagot is, a német viszonyokra korlátozódik. Igen nagy részletességgel tárgyalja a szaporodásbiológiat, viszont rövidre fogja a vonulás- ra vonatkozó részt. Hz a füzet is példa arra, hogy a fiatalabb német szerzők saját megfi- gyeléseikre alapozzák mondanivalójukat, de azt igen precízen fogják össze. = 210 > | lé | 1 | AQUILA —INDEX INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter gentilis 15, (22), 171, (187) Accipiter nisus 15, (22), 171, (193) Acrocephalus arundinaceus (100), (106), (207), 114, 169, 177 Acrocephalus paludicola (110), 186 Acrocephalus palustris (107), 169, 177 Acrocephalus schoenobaenus (100), (105), (106), 114, 169, 177 Acrocephalus scripaceus (107), 169, 177 Actitis hypoleucos 169, 173, (191), (192) Aegithalos caudatus 176, 182 Aegypius monachus 171 Alauda arvensis (105), (107), 168, 169, 175, 185 Alcedo atthis 169, 174, (196) Anas acuta 117, 121, 125, 126, 131, 132, 133, 134, (138), (139), 146, 147, 148, 149, 153, (159), (160), 171 Anas angustirostris 117, (138), Anas crecca 117, 119, 122, 123, 124, 125, 1202132 133, 134, (138), (139), 146, 151, 153, (159), (161,) 170 Anas clypeata 117, 129, 130, 131, 132, 133, 135, (138), (139), 146, 147, 148, 153, (159), (160), 169, 171 Anas domestica 28 Anas penelope 117, 127, 128, 131, 132, 1332135, (138), (139), 146, 151, 153, (159), (161), 171 Anas platyrhynchos 27, 28, 31, (35), (81), (400), (105), (110), 117, 118, 119, 120, 121, 122, 125, 128, 131, 132, 133, (138), (139), 146, 147, 148, 149, 151, 153, 154, (159), (160), (161), (163), 169, 170, (195) Anas querquedula (105), 117, 122, 123, 1297131, 132, 133, 134, (138), (139), 146, 147, 148, 149, 151, 153, (159), (160), (161), 169, 170, (195) Anas segetum 189 Anas strepera 117, 119, 128, 129, 131, 132, 133, 136, (138), (139), 146, 147, 148, 149, 153, (159), (160), 169, 171 Anser albifrons 28, 151, (161), 170, (187), (188), (189) Anser anser 28, 32, 170, (188), (189), (190) Anser cinereus (189) Anser erythropus (188) Anser fabalis 151, (161), 170, (188), (189) Anthropoides virgo 184 Anthus campestris 178 Anthus cervinus 178, 186, (197) Anthus pratensis 178 Anthus spinoletta 168, 178 Anthus trivialis 167, 168, 178, (197) Apus apus 174 Aquila chrysaetos 18, (25), 171 Aquila clanga 171 Aquila heliaca (110), 115, 171 Aquila pomarina 171 Aquila verrauxi (196) Ardea cinerea 28, (110), 170, (194), (196) Ardea pupurea (99), 170, (196) Ardeola ralloides 19, 170 Asio flammeus (110), 114, 185, Asio otus 55, 56, 62, 63, 147, (159), (160), 174, (196) Athene brama 30 Athene noctua 147, (160), 169, 174, (197) Aythya ferina 118, 131, 132, (138), 146, 147, 148, 151, 153, (159), (160), (161), 169, 171 Aythya fuligula 28, 131, 132, 133, 146, 151, 153, (159), (161), LTE Aythya marila 131, 146, 153, (159) Aythya nyroca 19, 118, 131, 132, (138) 146, 147, 148, 149, 153, (159) (160) (161), 169, 171, (190) Bombyecilla garrulus 178 Branta bernicla 184 Branta leucopsis 184 Branta ruficollis 184 Bucephala clangula 131, 132, 146, 151, 153, (159), (161), 171 Bubo bubo 18, (25), 169, 174, 185, (193) Bubo virginianus 30 Burrhinus oedienemus 19, 115, 147, (159) Buteo buteo 171 Buteo lagopus 171 Buteo rufinus 171 211 Calandrella brachydactyla 175 Calidris alpina 173, (191), (192) Calidris canutus (192) Calidris minuta 173, (192) Calidris temminckii 173 Calidris testacea 173, (191) Caprimulgus europaeus 174 Carduelis cannabina 168, 179, (196) Carduelis carduelis 67, 168, 178, 181, (196) Carduelis flammea 186 Carduelis spinus 178 Carpodacus erythrinus (195) Certhia brachydactyla 176 Certhia familiaris 167, 176 Charadrius dubius 169, 172, 184, (196) Charadrius hiaticula 172 Charadrius morinellus 173, 184 Chenopsis atrata 183 Chlidonias hybrida 173, 185, (192), (193) Chlidonias leucopterus (109), 173, (191) Chlidonias niger 173, (191) Chloris chloris 167, 168, 178, (196) Ciconia ciconia 170, (187), (195), (196) Ciconia nigra 170, (187) Cinclus cinclus 169, 176 Circaetus gallicus 172 Circus aeruginosus 119, 172 Circus cyaneus 172, 184 Circus macrourus 172 Circus pygargus (110), 114 Clangula hyemalis 146, 153, (159) Coccothraustes coccothraustes 168, 178 Coloeus monedula 148, 160, 168, 169, 175 Columba livia domestica 29 Co'umba oenas 167, 174 Columba palumbus 29, 31, 147, (160), 168, 174, (196) Coracias garrulus 174 Coracina melanoptera 30 Corvus brachyrhynchos 30 Corvus corax 168, 175, 185 Corvus cornix 67, 119, 148, (160), 168, 175, (193), (194) Corvus frugilegus 67, (110), 148, 154, (160), (163), 168, 175 Coturnix coturnix 29, 31, 33, (35), (36), (107), (111), 147, (159), 169, 172 Crex; crex (104), (107), (111), 147, (159), 169, 172 Crocethia alba 173 Cuculus canorus 167, 174 Cygnopsis eygnoides 28, 32 Cygnus eygnus 170, 183 Cygnus olor 183, (195) Delichon urbica 175, (197) Dendrocopos leucotos 175 Dendrocopos maior 67, 167, 168, 174, 182 Dendrocopos medius 168, 174, 185, (197) Dendrocopos minor 168, 175, 185, (197) Dendrocopos syriacus 67, 174, (196) Dryocopus martius 167, 174, (193), (196) 212 Egretta alba (110), 170 Egretta garzetta 183, (187), (194), (196) Emberiza calandra 169, 179 Emberiza cia 168, 179 Emberiza citrinella 67, 167, 168, 179, (196) Emberiza schoeniclus (100), (105), (106), 114, 169, 179 Erithacus rubecula 167, 168, 177, 182 Eulabeia indica 28 Falco cherrug (110), 115 Falco columbarius 172, 184 Falco naumanni 147, (160) Falco peregrinus 172 Falco subbuteo 168, 172 Falco tinnunculus 147, (160), 168, 169, 172, (198) Falco vespertinus (110), 147, (159), 172 Fringilla coelebs 67, 167, 168, 179, (196) Fringilla montifringilla 179, (196) Fulica atra (83), 147, (159), 169, 172 Galerida cristata 169, 175 Gallinago gallinago (81), (105), (110), 114, 115, 173 Gallinula chloropus (83), (98), (107), 114, 147, (159), 169, 172 Gallus domesticus 28, 29, 33 Gallus gallus 29, 33, (36) Garrulus glandarius 67, 168, 175, (197) Gavia arctica 169 Gavia stellata 169 Grus grus 172, 184, (191) Gyps fulvus 172 (105), Haliaetus albicilla 18, (25), 171, (194), (196) Hireaetus pennatus 171 Himantopus himantopus 19, 184 Hippolais icterina 177 Hirundo rustica 175, (197) Hydroprogne caspia 185, (195) Ibis ibis 195 Ixobrychus minutus (100), (106), 169, 170 Jynx torquilla 168, 169, 174 Lanius collurio 168, 178, (195), (196) Lanius excubitor 178, (193), (194) Lanius minor 178, (196) Lanius senator (194), (196) Larus argentatus 173 Larus canus 29, (195) Larus ichtyaetus (195) Larus melanocephalus (192), (193) Larus minutus 173, 185 Larus ridibundus 29, 173, (192) Limicola falcinellus 173 Limosa limosa (81), (105), 114, 115, 173, (191) Se Locustella fluviatilis 67, (107), 169, 177, 186 Locustella luscinioides 147, (159), 169, 177 Locustella naevia (107), (10), 147, (159) Loriculus vernalis 29 Loxia curvirostra 167, 179, (195) Lullula arborea 168, 175 Luscinia luscinia 67, 169, 177, 186 Luscinia megarhynchos 168, 176 Luscinia svecica 19, 177 Lusciniola melanopogon 177, 186 Lymnocryptes minimus 173 Melanitta fusca 147, 153, (159), 184 Melanitta nigra 146, 153, (159), 184 Meleagris gallopavo 28, 33, (36) Melopsittacus undulatus 29 Mergus albellus 131, 132, 146, 151, 153, (159), 161, 171 Mergus merganser 146, 151, 153, (159), CBT), 171 Mergus serrator 146, 153, (159), 184 Merops apiaster 19, 169, 174, (196) Milvus migrans 171 Milvus milvus 171 Monticola saxatilis 168, 176 Motacilla alba 168, 169, 178, (192) Motacilla cinerea 169, 178 Motacilla flava (105), 114, 178, (194) Motacilla flava feldeggi (194) Museicapa albicollis 167, 178 Muscicapa hypoleuca 178 Muscicapa parva 167, 178 Muscicapa striata 67, 177, (197) Netta rufina 184 Nucifraga caryocatactes 167, 175 Numenius arquata (80), (106), (110), 114, 116, 173 Nyeticorax nycticorax 170, (194), (196) Oenanthe oenanthe 168, 169, 176, (196) Oriolus oriolus 30, 67, 168, 169, 175, (194) Otis tarda (80), (106), (110), (111), 114, 115, 184, (191) Otis tetrax (109) Otus scops 168, 174, 185, (194) Oxyura leucocephala (109), 147, 153, (159), 184 Pandion haliaetus 172 Parus ater 167, 175, 185, (193), (194) Parus atricapillus 175 Parus caeruleus 67, 70, 71, 167, 168, 175 Parus cristatus 167, 175, 186 Parus lugubris 168, 176 Parus maior 67, 70, 71, (72), 167, 168, 175, (197) Parus palustris 167, 175, (197) en domesticus 30, 57, 59, 60, 61, 62, 17 Passer montanus 67, 70, 71, 168, 169, 178, (194), 197 Pastor roseus 186 Pavo cristatus 29, 33, (36) Pelecanus onocrotalus 183 Perdix perdix (107), (111), 147, 159, 168, 169, 172 Phalaropus lobatus 185 Phasianus colchicus 29, 33, (36), 67, (107), (111), 147, 154, (159), (163), 172 Philomachus pugnax (110), 114, 173, (191) Phoenicopterus ruber 183, (195) Phoenicurus ochruros 168, 176, (196) Phoenicurus phoenicurus 167, 176, (196) Phylloscopus collybita 167, 168, 177 Phylloscopus sibilatrix 167, 168, 177, (197) Phylloscopus trochilus 167, 177 Pica pica 67, 119, 148, (160), 168, 169, 175, (197) Picoides tridactylus 167, 175 Picus canus 168, 174. Picus viridis 168, 174 Platalea leucorodia 17, 110, 170 Plectrophenax nivalis 186 Plegadis falcinellus (109), 170, 183 Podiceps auritus 183 Podiceps cristatus 147, (159), 169 Podiceps griseigena 147, (159), 169, 170 Podiceps nigricollis 147, (159), 169, (192) Podiceps ruficollis 147, (159), 169 Porzana parva (73), 75, 76, (78), 79, (81), (91), (94), (95), 99, (101), 102, (103), (104), (105), (106), (108), 114, 169, 172 Porzana porzana (73), 75, 76, (77), 79, (80), (81), (82), 84, (85), 86, (95), (97), (98), 99, (101), 102, (103), (104), (105), (108), 114, (159), 169, 172 Porzana pusilla (73), 75, 76, (77), (78), 79, (81), (88), 89, 90, (91), 92, (93), (95), (96), (97), (98), 99, (101), 102, (103), (104), (105), (108), (112), 114 Prunella collaris 186, (193) Prunella modularis 167, 178, (193) Psittacus cyanocephala bengalensis 29 Pyrrhula pyrrhula 167, 179 Rallus aquaticus (100), (104), 114, 169, 172 Regulus ignicapillus 167, 177 Regulus regulus 167, 177 Remiz pendulinus (196) Riparia riparia 169, 175, (194), (195) Saxicola rubetra (107), 114, 168, 169, 176, (196) Saxicola torquata 168, 176, (196) Scolopax rusticola 167, 173, 181, 182, (197), (198) Serinus serinus 30, 179 Sitta europaea 168, 176 Somateria mollissima 146, 153, (159) Somateria spectabilis 146, (159) Stercorarius pomarinus 185, (195) Sterna hirundo 174 Sterna sandvicensis (195) 213 Streptopelia decaocto 67, 174 Streptopelia orientalis 29 Streptopelia turtur 67, 168, 169, 174, (194), (195), (196) Strix aluco 147, (160), 174 Strix uralensis 174 Struthio camelus 28 Sturnus contra 30 Sturnus vulgaris 67, 168, 178 Sylvia atricapilla 67, 167, 168, 177, 182 Sylvia borin 177 Sylvia communis 167, 168, 169, 177, (196) Sylvia curruca 167, 168, 169, 177, 182, (196) Sylvia nisoria 67, 167, 168, 177 a tadorna 131, (138), 170, 184, 190) Tetrates bonasia 167, 172, (190), (198) Tichodroma muraria 186 Toxostoma rufum 30 Tringa erythropus 173, (191) Tringa glareola 173, (191) 214 Tringa ochropus 173, (196) Tringa nebularia (191), (192) Tringa stagnatilis (109), 173, (191) Tringa totanus (81), (105), 114, 169, 173 Troglodytes troglodytes 167, 176 Turdoides striatus 30 Turdus iliacus 176 Turdus merula 168, 176, (197) Turdus migratorius 30 Turdus philomelos 167, 168, 176 Turdus pilaris 176 Turdus torquatus 167, 176 Turdus viscivorus 167, 176 Tyto alba 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 174 Upupa epops 147, (160), 168, 169, 174 Vanellus vanellus (81), (105), 114, 169, 172, (191) Xenus cinereus (195) - 33 Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában Felelős kiadó a Magyar Madártani Intézet igazgatója Felelős szerkesztő dr. Pátkai Imre Műszaki vezető Korom Ferenc Műszaki szerkesztő Dubovay Lajos + Nyomäsra engedélyezve 1973. XI. 2-ân Megjelent 1000 példänyban, 19 (A/5) iv + 10 oldal täbla terjeledemben, 33 äbräval Készült az MSZ 5601—59 és 5602—55 szabvänyok szerint MG 2042—a—7300 73. 81581 Pet6fi Nyomda, Kecskemét o i I ER m 18 N Ò RN REN NI 4SONIAN NOILNLILS NOILNIILS LIBRARI INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS_S314V4@I1 LIBRARIES SMITH SIIYVYEI1 LIBRARIE S314VY91I7_LIBRARII INSTITUTION INSTITUTION SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILS s3lyvy9g911 ISHLINS S3IUVYAI]_ LIBRARIES INSTITUTION NOILNLILSNI NVINO N SMITHSONIAN AS A Wa i by ij NVINOSHILIWS SMITHSONIAN NYINOSHLINS N N LIBRARIES SMITHSONIAN NYINOSHLINS x) N ISONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI «> NVINOSHLINS SIIHVHAI1 LIBRARIES SMIT 1. NI ES NOILNLILSNI NG NOILNLILSNI ISHLINS S314V4g17 LIBRARIES SMITHSONIAN - INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSE INSTITUTION NOILNLILS S3/UYYAI1 LIBRARI INSTITUTION SMITHSONIAN ; 4 NVYINOSHLINS S314VYAl 1 LA INSTITUTION NVINOSHLINS S314Y4917 LIBRARIES 4SONIAN INSTITUTION NOLLMLILSNI_ NVINOSHLINS SZIUVUGIT LIBRARIES SMITHS < È = = X 4 z = —i ki D 5; | os L o : \ er = 2 x do, 5 à G = 3 + A Uni OSHLINS s31uvug11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION, NOILNLILSNI _NVINOS di, un 5 un 3 > ci VII Lu Lu ul i N == = Eh RAT A 2 a DE a N N æ = we. A 4, = = = è NE a LA è < = INA 4 LÀ = = N = o o UW 3 = 5 Reo od = =i = ol = ay HSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI_NVINOSHLINS _S31YVY811 LIBRARIES. SMITHS n a = Br, = Br 5 i fg, > 5 : 5 : E Vf Be m > == > E “a 5 = I ús Li A z su = È = 0g OSHLINS S3IYYYAI1 LIBRARIES INSTITUTION NOILNIILSNI NYINO un = 3 n = + un =z = < = < = | < 4 = = z 4 Zz ae Q LE O na AN ©. n Tp; (2e) n HADA egál Fe o I. oO 1 © a = = = = 2, = > = S =. = =; = = wo > = ” = n HSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS _ LIBRARIES SMITHS Ugg, 4 n si a A a CARE = = È = a Mr € oc er oc c œ A "> nai x a X M _ = pe: = x = x O = O bas O o = t = al z= sas 2 è a | NSTITUTION_NOILNLILSNI NYINOSHLIAS S3ISY4911 LIBRARIES SMITHSONIAN INS RE Pre : pg x + = en = Yr, © 2 7 5 5 = Pa? > > th" AR > S = n GY Yi = Fs - 5 = WII? z D = do Z D LIBRARIES INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31 o QUE (02) la un > w z à H z N A Im = 3 23 NAG 5 NN 7773 5 ED. IN 6 T NN O 7 Ai; = O 4 + NA = = AN N ms 44 VA me t= Z y 6 = N > = Ss = > [75 I z ” do Z n = NSTITUTION NOILNLILSNI _NVINOSHLIWS 48911 LIBRARIES SMITHSONIAN INS’ us un un = ” A H + = si ber [o = © E < "a n = d sn = = o a) ae 5 ér Zz > 528 =z S31uv4g17 LIBRARIES SMITHSONIAN - INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3 SJINYMgIT LIBRARIES a O O Er Na O œ NE — œ È sa fa + 8 RR a = je =) D: : : N > a LS Lee Led = 2 È > = E se pe z a sie INSTITUTION NOILALILSNI NVINOSHLINS SIIMYHAI1 LIBRARIES SMITHSONIAN INS x (92) Fs un Z ar a = aS = as = PAG = < uv È - = i: = + e I D 5 i D D a \ = = = E = È O > 4 = > = ua = è Fa n er. n x = 7) s314v4gı7 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NYINOSHLINS S3 È wu 2 ta Zz e a szt eh 7 a n = = =< Pi 4 = = = E WE E X = X le) = 4, O = O = = =} = A = ez INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHIINS_S314YVH£AI] LIBRARIES INS z mu è Z r z TC O — = : = - : : : = = = E És = = 2 E. iz = > = D z D S3IYVH9I1 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3 ii : Za a PL v = [2] y = = < = Ä =: = N = 4 3 Mili ai 72€): ; DIE \ © > CS N > i cy E N 2 E 2, E 2 A = N > = N = = > NOILNLILSNI NWINOSHIINS SI3IYYVHEI7 LIBRARIES SMITHSONIAN INS D s un = 7 = Li un Lui vw Li vw — A Es 4 Fa 4 œ + x — oe 6. tall < o § < pe < ae