È à
Dpt

Ir

x

Qt
4)

4!

AR

x

SE.

4 i hy
ES

Lace

ein
Aie
4.
wen

RN,
Kur

pone i
RENE:

ac

MAR.
qe
No DA

il

18

LAN
lp

N à -

d \
Men ;
SERA

le Ù

Pali PA RAR
SETT

PMA cnt

al"

adr). NE
Wie
M Pee à

n'as
a

fox

LE
et
VAI

I

Lil 9)

b ft
phone Gir

IA
MONTI

OLE
AA,
e
(ra
pag

di

VI
pipa,
úg
ut

VERITA ANA

a ws dm \ —{ Pad du GY
2 5 2 MIE ig >
pa % o T RN © ae lo) |
E N z = ENS 2 = Zy I /
ai ie = OLE = >
NOILNLILSNI _ NVINOSHLINS S3IYVYGIT LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITI
n Es a = al =
WwW 77 ui nw u 77)
a | < = oc 2 =
< = | c =: ie
oc = = = = a
co o a 5 m. =
vi z pr z a =
531YV4911 LIBRARI ES _ SMITHSONIAN INSTITUTION _NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3I1UW
LL o ha o = ő
u = F = F
x Si = = di D
> Ey = = = E
20 = 2 F 2 =
m z 4 m = m 2
bú NOILNLILSNI NVINOSHLINS S314v44g17 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTIT
v = Dv = FE v = 40
= = = < Nix = < N
= en —| = — =
2 = = E 2 È
Lie Le tia Wa >
LIBRARIES SMITHSONIAN _ INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31YV
z ug FA u 2 @. a
a 4 w pra È NEN
4 ©. SH ff a x 4 Vi x
4 tif 4 = < 4 Sr <
= e GE = ac S WW oc
= ca D = m = x a
®) — Ach o — o —
= =) za =] pr be da
NOILNLILSNI_NVINOSHLINS S31YVU9171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITI
= er » TA fe za A A
© co = = = vo
> pe) = De) sa i a
E = = i E ‘3
D = 2 n 3° ©
<= v < v = ao
LIBRARIES INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31 UV
= + 2 dg un z n
< = < = < =
A x =
ő \ 2 ő N 7 3 6 +
ee 1S 2 yy NG 8 2 a
EN £ E NN = E =
So ue DIE = 3
NOILNLILSNI _NVINOSHLIWS S3 Iuvyg TE BRARI ES SMITHSONIAN _INSTITL
È = a u gm à
= A = sat = Y ijl .
cc “i <x pur = DA 4
er z a 2 = 2
JIHUVNA ae BRARI ES _ SMITHSONIAN INSTITUTION ZNOILALILSNI NVINOSHLINS SIIHV
=
= oO Ps (©) = o
pa = 74 af è = F Gi E
=. = 2 , 3
> A 4 > E = >
= GS 2 = x È
m 2 L m so m =
vw = u = w =
NSTITUTION _NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31IYVYIIT LIB RARIES SMITHSONIAN INSTITL
Nr. (92) Pr w sa ef: a = vat
x. 2 = = < NS = < NY
= zZ = = N = 5 GX
JL oO = rd ., o £ U N ps zi O N
3 2 5 2X 2 2 |
z E z = x Z =
Win De a a z
IIUVALAIAT LIBRARIES CSMITHOANIAN:- INCTITIITIAN sins lisa iQ een.

N

i NN
Si NS A

R “ee s
NOILALILSNI_NVINOSHLINS SZIUVUGIT LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILN.

NVINOSHL

SMITHSON
NVINOSHL
Ò

N
SMITHSON
SMITHSON

NVINOSHI

= n = (76) = n
5 u 6 wu 5 u
= & = œ ol oc
ei dati = < = <
= = e = = a
o —_ o Let o via
LI BRARI ES_ SMITHSONIAN INSTITUTION NOLLALILSNI NVINOSHLIWS SIIUVUE 11 ti BRA
Y E ARNO z 4
+ = ag = D E 7
Lan i > + > kK >
E 3 7 = = 2
Z i z n Le a
I NVINOSHLINS S31Y#V44171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION. NOILN
2 a = “ee vw z xe. a
< = <a = =< x =
= .Z = N ba Z NWN; 4
o i ENO ZI O : =
— 8 ; ZR 8 2 v 8
= = = x Z [ani =
7 2 5 2 5 E

SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S3IYVYSIT LIBRI

LIBRARIES

NOILNLILSNI

LIBRARIES

S31#4VY4171 LIBRARIES _SMITHSONIAN INSTITUTION NOILN

INSTITUTION NOILNLILSNI
INSTITUTION NOILNLILSNI

SIIUVUAII
INSTITUTION

SIIUVIUAII

I RARIES
i x

x

S

SMITHSONIAN INSTITUTION NOIINLILSNI NVINOSHLINS S31YVY917

+

FIR

N
5?

S31YVY9171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOIIN

NVINOSHLINS S314V4411 LIBRARIES

NOLLNLILSNI” NVINOSHLINS

NVINOSHLINS
SMITHSONIAN
f

NYINOSHLINS
SY
I

SÒ

SMITHSONIAN

NVINOSHLINS S3IYVYSIT_ LIBRARIES SMITHSONIAN

== s s un
° = u = u
= A a a œ
= = > 4 <
c G = pi =
=. ai = = =
=) 5 a: 6 =
= z — = a
LIBRARI ES_ SMITHSONIAN INSTITUTION NOILALILSNI_NVINOSHLIWS S314vV4g 1 LI BR;
S S = S =
= = 2 = 2
5 D ii =
= > > = >
È È : E >
un (72) med v m
z z o ies o
NOILNLILSNI NYINOSHLINS S3SIYVYUEIT LIBRARI ES SMITHSONIAN IR
x = =
“+ =
De =.
on w
ro) O
2 =
3. va

SMITHSONIAN
SMITHSONIAN
SMITHSONIAN

fi

agi

AGYAR MADARTANI INTÉZET

(SZ. KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL
© MADÁRTANI INTÉZETE)

| EVKONYVE

INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

| MEGINDÍTOTTA ci RR IR T A 7 0 SZERKESZTI"
HERMANOTTÓ PASSA | 9STEREETz

EDITOR

| FUNDAVIT —__
* 1 STERBETZ

‚VOLUME: 87

| BUDAPEST, 1981

|

| 17

ANNE Py ol ATP

è è | u | 7 a"
f | | | lu

AQUILA

A MAGYAR MADARTANI INTÉZET

(AZ ORSZ. KÜRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL

MADÁRTANI INTÉZETE)
ÉVKÖNYVE

ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI
1980

MEGINDÍTOTTA _
HERMAN OTTO

FUNDAVIT A
O0. HERMAN ‘f

Z N, 6,
in) RECATA DI
i. À ANY ( 17 A

\ | } y È (VA

LXXXVII. ÉVFOLYAM. TOM: 87
BUDAPEST, 1981

SZERKESZTI
STERBETZ
ISTVAN

EDITOR
I.STERBETZ

VOLUME: 87

Megjelent — Erschienen
1981

Kérjük Szerzöinket, hogy kézleményeiket írógéppel, két példányban, jó mi-
nőségű papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szer-
kesztőjének küldeni:

Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és ol-

dalanként 30 sor terjedelem. A táblázatokat ne a szöveg közé, hanem
külön oldalra, címfelirattal ellátva készítsék. Forrásmunkák idézésénél
az Aguilában rendszeresített forma az irányadó. Újragépeltetés esetén
a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények végén a szerző
irányítószámos postacímének feltüntetését. Lapzárta június 30.

A szerkesztő

ISSN 0374—5708

TARTALOMJEGYZÉK

Balogh Gy.: Fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelése Leninvaros környékén ........ 141
Dr. Doncev, S.: Egyes délebbi madárfajok új előfordulási pontjai Bulgáriában ..... 29
Györgypal Z.: Adatok a bajszos sármány (Emberiza cia) életmódjához . .......... 78
Györgypál Z.— Haraszthy L.: Cserregő nádiposzáta (A. scirpaceus) és énekes nädipo-
száta (A. palustris) talpméreteinek összehasonlító vizsgálata ................ 127
Haraszthy L.: Adatok a Hortobágyon 1973-ban költő kékvércsék mennyiségi viszo-
uri hoz:ce coltespiolopiajahozi coon ee an 121
ea S VA SZAG OT EY ÁSZ ie o i I ite ln 125
Homoki-Nagy I.: A Börzsöny Tájvédelmi Körzet madárvilága az 1968 — 1978 közötti
idoszalcneghe yelerpienlapiali elet ete gta irene ee 23
Dr. Janossy D.: Plio-pleistocén madärmaradvänyok a Kärpät-medeneeböl. VI. ..... 22
Dr. Keve A.: A diszfäk szerepe. Budapest-madäreleteben ....................... 115
Dr. Keve A.: Adat a kis kócsag (Egretta garzetta) läbszinezetéhez ............... 141
Dr. Kovács G.: Téli énekesek vizsgálata a Hortobágy és Bihar szikesein .......... 69
Dr. Legany A.: A tiszavasvári Fehér-szik madarvilagdnak ökolögiäja ............ 95
Dr. Rékasi J.: Cönológiai és ökológiai vizsgálatok út menti eperfàk madarain ...... 79
Schmidt E.: Külföldi gyűrűs madarak kézre kerülései — XXXII. gytirtizési jelentés 137
Schmidt E.: A Madártani Intézet madárjelölései — XXXI. gyűrűzési jelentés ...... 131
Dr. Sterbetz I.: Monogäm, poligám és pár nélküli túzokpopulációk szaporodási maga-
tartásának összehasonlító vizsgálata Délkelet-Magyarorszägon .............. 47
Dr. Sterbetz I.: A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) 1978 — 79. évi előfordulásai Kar-
COLEULO Ra Neeem se AA Ar 141
NE TE Men OR ae i ao ara ic Le aZ anta 141
SINIS ROIO RI IR EA Vat are ada PEER 143
DI EATER, MICI RE isk Sg) TA N] 145
fai phabetcus' a vault iena dois 149

NHALT—CONTENTS

Balogh Gy.: Nesting of the black stork (Ciconia nigra) in the environs Leninvaros 141

Doncev, S.: New habitats of some bird species of southern origin in Bulgaria .......
Gyürgypal Z.: Contributions to the etiology of the rock bunting (Emberiza cia) ..... 71

Gyòrgypal Z.—Haraszthy L.: Vergleichende Untersuchungen der Fusssohlenmasse
der Teichrohrsänger (Acrocephalus scirpaceus) und der Sumpfrohrsänger

(Acrocephalus palustris) +... ti e IR 123
Haraszthy L.: Contributions to the quantity conditions and hatching biology of red-

footed falcons hatching in the Hortobágy 197322... M EURE 117
Haraszihiy:.L.° vide: Györpypal 225 na Au RE 123
Homoki-Nagy I.: Die Vogelwelt des Landschaftschutzgebiets Börzsöny .......... 23
Dr. Janossy D.: Plio-pleistocene Bird Remains from the Carpathian Basin VI. ..... 9
Dr. Keve A.: Die Rolle der Zierbäumen im Vogelleben von Budapest ............ ILE
Dr. Keve A.: Data on the foot coleuring of the little egret (Egretta gazetta) .... 141
Dr. Kovács G.: Forschungen über die auf den Salzböden von Hortobágy und Bihar

lebenden "Wintereingvögel 772... =o ie seins. n E 49
Dr. Legany A.: Okologie der Vogelwelt des Fehér Szik’s bei Tiszavasvári ........ 95
Dr. Rékasi J.: Cenological and ecological investigations on birds of road-side mul-

berry-trees lu. VI RR a TT I PIE 93
Schmidt E.: Record of birds ringed abroad — 32. Report on Bird-Banding ....... 137
Schmidt E.: Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute — 31. Report

on Bird-Banding: s eze stee zése ásva 2 eee DO DEL ASTE TE 131

Dr. Sterbetz I.: Comparative investigations into the reproduction behaviour of mono-
gamous, polygamous and unmated great bustard populations in South-Eastern

Hispary: . iii D reti IRE ‘ 32
Dr. Sterbetz I.: Occurrences of the red-breasted goose (Branta ruficollis) at Kardosküt

im 1978—79 SRE RETE 141
BSherb’reporte 1.10 re 0 SI en SO 2 2 RTRT TTI 141
Buchbesprechungen ...:.4.........4.:4 ROMAN RIONI SE 143
In memoriam..... „u ne EI E ONE 145

12.
13.

14.

15.
16.
ee
18.
19.
20.
21.
22.
23.

24.

ABRAK JEGYZÉKE — VERZEICHNIS
DER ABBILDUNGEN — LIST OF ILLUSTRATION

. Plio-Pleistocene Bird Remains from the Carpathian Basin — Plio-pleisztocén madar-

maradványok a Kärpät-medeneeben

. Characteristic biotope for Petronia 29. 6. 1973. near the town of Kardzali — Petronia

petronia jellegzetes biotöpja Kardzali környékén, 1973. 6. 29-én (Fotó: 5. Doncev)

. Nest of Petronia petronia in a crack of rheolite tudt 29. 6. 1973. near the town of

Kardzali — Petronia petronia fészkel6helye 1973. 6. 29-én Kardzali környékén (Fotó:
S. Doncev)

. Great bustard cock marking his rutting preserve by fluttering it at Csabacsüd in
March 1977. — Dürgörevirjet röpülve kijelölő tuzokkakas Csabacsiidén, 1977. mär-

ciusban (Fotó: Dr. I. Sterbetz)

. Old great bustard cock standing on right margin of picture tolerates non-commanding

males inside his rutting preserve — A kép jobb szélén álló öreg tüzokkakas dürgő-
revirjén belül megtüri a nem imponáló hímeket is (Fotó: Dr. I. Sterbetz)

. At time of rutting cockerels are roaming in a feeding community — Diirgés idején

a fiatal kakasok táplálkozó közösségben kóborolnak (Fotó: Dr. I. Sterbetz)

. On its 200 x 300 m enclosure three-year-old semi-wild great bustard cock was excited

to rutting by alarming closeness of observers — 200 X 300 m-es elkerített élőhelyén
a hároméves, félvad tüzokkakast diirgésre ingerelte a megfigyelők nyugtalanító
közelsége (Fotó: Dr. I. Sterbetz)

. Location of populations examined — A vizsgált populációk előfordulása
. Mean values of population pattern (%) — A populäciöstruktüra ätlagertekei (%)
. Schneeammer — Hösärmäny. Hortobägy-Kunmadaras 28. 10. 1978. (Fotó: Dr. G.

Kovacs)

. Futterplätze — Táplálkozási területek,

1. Eremophila alpestris, 2. Plectrophaenax nivalis, 3. Carduelis flavirostris, 4. Calca-
rius lapponicus, I. Artemisio-Festucetum pseudovinae, II. Camphorosmetum annuae,
TII. Puccinellietum limosae artemisietosum, IV. Pholiuro-Plantaginetum tenuiflorae,
V. Eleochareto-Agrostidetum albae, VI. Alopecuretum pratensis, Beckmannietum
eruciformis

Territories of the Rock Bunting pairs — A bajszossärmäny-pärok territoriumai
Main moving places at the time of nest-building — F6 mozgási helyek a fészeképités
idején

Most frequented ways of movement for the male — A him leggyakoribb mozgási
útvonalai
Most freguented ways of the feeeding parents — Az etető szülők fő útvonalai

A Fehér-szik vegetációs viszonyainak vázlata (1976. évi állapot)

A különböző erdők adatai alapján szerkesztett és azokra jellemző dominanciagörbe
A Fehér-szik 1975 — 76. évi adatai alapján szerkesztett dominanciagörbe

A fészkelő párok megoszlása 1975-ben a Fehér-sziken

A fészkelő párok megoszlása 1976-ban a Fehér-sziken

Faj- és egyedszámváltozások az 1975. és 1976. évben a Fehér-sziken

A biomassza értékének változásai az 1975. és 1976. évben a Fehér-sziken

Die Häufigkeit (in 94) der Grösse der c-Wert in mm — A c-érték gyakorisága mm-ben
(%)

Die Häufigkeit (in %) der Grôsse der d-Wert in mm — A d-érték gyakorisága mm-ben

(%)

PLIO-PLEISTOCENE BIRD REMAINSFROM
THE CARPATHIAN BASIN VI.
SYSTEMATICAL AND GEOGRAPHICAL CATALOGUE

Dr. Dénes Janossy
National Museum, Budapest

Considering the fact that the revision of the fossil bird material of the
Carpathian Basin appeared in five different papers (Aquila, Vol. 82. 1976;
Vol. 83. 1976; Vol. 84. 1977; Vol. 85. 1979; Vol. 86. 1980) it seemed to be
not unnecessary to give the whole list of the described viz. enumerated
systematical unites in a systematical-stratigraphical table, as well as the
geographical map of the localities, which follows below.

I tried to give in this list a possibly up-to-date complete enumeration,
with the addenda and corrigenda of the former published material and the
newly determined remains up to 1979. It may be found in the footnotes the
literary citations and some remarks in special cases too. Extinct formes are
marked with a cross. For a better orientation I give at the end a geographical
map of the Carpathian Basin with the exact places of the localities.

Table 1.
1. tablazat

Geological distribution of the fossil bird remains, younger than Miocene, identified hitherto
in the Carpathian Basin
Miocénnél fiatalabb fosszilis madarmaradvanyok geológiai eloszlása a Karpat-medencében

Taxonomial
designation

Pliocene Pleistocene
x |
Lower | Upper Lower Middle Upper Holocene
Alsó | Felső Alsó Középső Felső

Gaviiformes
Gavia stellata!
Gavia arctica3!

Podicipediformes
Podiceps cf. nig-
ricollis! ?
Podiceps auritus®!
Podiceps rufi-
collis®

Podiceps eri-
status?

Pelecaniformes
Pelecanus cf.
onocrotalus* 2°
Pelecanus sp.!°
Phalacrocorax carbo?

C'iconiiformes

+ Pelargosteon tothi*
Ciconia ciconia’
Ciconia nigra?
Ardea cinerea! ® 20
Ardea cf. purpurea’
Egretta alba"

Anseriformes

4

Cygnanser csakvarensis! 3
Cygnus olor? 10

Anser cf. anser! % 11 30
Anser cf. fabalis! 3

Anser cf. albifrons! % 9

+ Anas albae??

+

Anas submajor®
Anas platy-
rhynchos! * ®

Anas penelope? * 30

10

Table 1. (continuation)

Taxonomical
designation

Anas acuta! % 30
Anas querque-
dula! 3, 9, 30
Anas crecca! 3 % 30
Anas clypeata! * 30
Anas strepera! ?

+ Mergus connec-
tens30
Mergus mergan-
ser! 10
Mergus serrator!°
Mergus albellus!
Oidemia nigra!
Aythya ferina! * 9
Aythya fuligulat "
Aythya nyrocal % 30
Bucephala clan-
gula?
Tadorna sp.?" 30
Tadorna cf. ferru-
ginea!?
Branta ruficollis!

Falconiformes
Gypaétus barba-
tus! 3 8
+ Gyps melitensis®
Gyps fulvus® 1°
Aegypius monachus* ® 9
Aquila chrysaé-
tus? 8, 9. 14
Aquila heliaca® 12
Aquila aff. po-
marina 13
Haliaétus albi-
cilla! 3, 8 9, 14, 20
+ Milvus brachy-
pterus®
Milvus cf. migrans“ *
+ Buteo sp.!5
Buteo buteo! * 89
Buteo cf. lagopus! * 5
Buteo ferox! 3

Pliocene Pleistocene
Lower Upper Lower Middle Upper Holocene
Alsó Felső Alsó | Középső Felső
. = ca - | IST te
| |
. a .. allatta me |) CI a ofa) e
ee RES oie E — ------
|
| |
u tigre ie
| . EE wi te! lele, es
|
| o ua HR
= n a2 =
| i MESSE
. SER | D O rer aah eens
|
WEB | ------
EE --....
BEE | ------
| MM. | ses | ......
ESA] [2]
= Ch a GER
uo uo.
|
se ESZE aller lele
SE D a_i
DE | IC TESS MEO A ESTESO
ES
111 reel ce
Cr]
. CEE minna Le
- |

11

Table 1. (continuation)

Pliocene Pleistocene
Taxonomical
desienation Lower Upper Lower Middle Upper Holocene
Alsó Felső Alsó Középső. Felső
Circus aerugino-
sus® 9 ... ... ... ... oy ane --. AI -

Circus eyanaeust % ®

Circus ef. macro-

urus® ER

ee]
Accipiter gentilis! * * ® u ... NIE <> Rn - di S_E

Accipiter nisus! ® 5

Pernis apivorus®
+ Falco aff. antiquus® 26 ke or NR | . Scns

Falco peregrinus! * ® + DIST SIRO um : st LISA.
Falco cherrug? * 16 mela ER ei ASI 53 See

Falco rusticolus! % 8

Flaco columbarius? % 8
HF'alco.subbuteob 98 | =... À! . Se RR
Falco vespertinus! % §
Falco tinnuneulus! % ®

veni
+ (atavus)® 19 NR BR sat om

Galliformes

+ Tetrao conjugens®
+ Tetrao macropus®

I

+ Tetrao praeuro-
gallus®
Tetrao urogallus! * 5

4

Lyrurus partium* ®
Lyrorus tebrix™ 36917 20
+ Tetrastes praebo-

nasia®

Tetrastes bonasiat 3 6 9

Lagopus lagopus" ? ®

Lagopus mutust # ®

+ Palaeortyx aff. |

intermedia”

+ Palaeortyx aff. grivensis?

+ Palaeortyx sp.18 = | | -
| à I Me. eres 1] STO RC nn: 29
+ Gallus aesculapi" ‘ . NI E O
v " + 7
+ Gallus sp." LO n : |
+ Gallus beremendensis? Ha c. =

Gallus gallus! 3 ae | Res |

101,957 | |
+ Francolinus capeki | E | + Uli RS . cigs lis tot
| |

i ARAN
+ Francolinus minoı PR — ..- Bs N

+ Franconilus sub- |

. Oli :7 | | | |
francolinus as uso .. |

12

Table 1. (continuation)

Taxonomical
designation

Perdix perdix! ® ? 9
+ (juresaki)?

Coturnix coturnix! 8 7 11

Alectoris graeca!®
Phasianus
colchicus® % 7 9
Gruiformes
+ Pliogrus pentelici! 4
+ Grus sp."
Grus grus" 20

Otidiformes
+ Otis lambrechti{
Otis tarda! ® 20. 30
+ Otis kalmani3°
Otis tetrax® 3°

Ralliformes

+ Porzana estramosi?
Porzana porzana” 4
Rallus aquaticus! 4 3°
Gallinula sp."
Fulica atra*
rex ere 4.30

Charadriiformes
Limosa limosal # °1 7 30
Tringa erythro-
pus
Tringa glareola seu
ochropus””
Tringa totanus! 4
Philomachos pug-
nax! 4
Numenius phaeopus” 4
Numenius arquatus! 4
Calidris alpinus! 4
+ Capella veterior#
Capella media! 4 30
Capella gallinago! 4
+Scolopax baranensis*
Scolopax rusticola! 4

Pliocene Pleistocene .
Lower Upper Lower Middle Upper Holocene
Alsó Felső Alsó Középső Felső
- B

13

Table 1. (continuation)

Pliocene Pleistocene
Taxonomical | |
desienation Lower Upper Lower Middie Upper | Holocene
Alsó Felső Alsó Középső Felső
Arenaria interpres® | 232

Vanellus vanellus! 4
Himantopus himan-
topus! 4

Larus ridibundus! 4
Larus argentatus®

Larus canus! 4

Columbiformes
Syrrhaptes para-
daxus! 5 20

Columba oenas! 5
Columba palumbus® 5 "
Streptopelia tur-

tur! 5

Cuculiformes
+ Cuculus esarnota- |
nus?

Cuculus ecanorus! 5 30 AE |

Strig ‘formes
Otus sp.

?Otus scops®

+ Bubo? florianae? 8
Bubo aff. bubot 5 8-9

Nyctea nyctea! 5 8

+Surina robusta® |
Surnia ulula! 5 8

+ Glaucidium sp." * |
Glaucidium passe-
rinum! 5

+ Athene veta®
Athene noctua! 5 8

-Strix ef. brevis® a

+ Strix interme-
dia’ ee ne

Strix aluco!" 5 & 9 | =.

Strix nebulosa?” 8
Strix uralensis! ” 8 ee DE
+ Asio cf. flammeus?®

5 8

Asio flammeus!

14

Table 1. (continuation)

Taxonomical
designation

Pliocene

Lower
Alsó

Upper
Felső

Pleistocene

Lower Middle Upper
Alsó Középső Felső

Holocene

Asio otus! 5 8
+ Aegolius sp.*!
Aegolius funereus! * 8

Caprimulgiformes
Caprimulgus capeki! ® 8

Apodiformes

+ Chaetura sp.??

+ Chaetura baconica®

+Apus baranensis*
Apus apus! 5 8

+ (palapus)?8

+ Apus submelba®
Apus melba” 8

Coraciiformes
Merops cf. apiaster*s

U pupiformes

+ Upupa phoenicu-
lides?3
Upupa epops”

Piciformes
Pieus'aff. viridis® 10:11
Picus canus! 5

+ Dendrocopos sub-
major?3
Dendrocopos major! 5
Dendrocopos leuco-
tos?

+ Dendrocopos prae-
medius?3
Dendrocopos cf.
medius! 5
Jynx cf. torquillat 5

Passeriformes

Alauda arvensis! 34
Galerida cristata! 11 34
Otocoris alpest-

ris?

Hirundo rustica” 34

Table 1. (continuation)

Taxonomical
designation

Pliocene
Lower Upper
Alsò Fels6

Pleistocene

Lower Middle
Alsó Közepsö

Upper
Felsö

Delichon urbica! 34
Oriolus oriolus! 34
+ Corvus hungaricus! 34
+ Corvus janossyi? 34
Corvus cornix! 34
Corvus frugilegus!' 9 34
Corvus corax! 34
- Corvus betfianus?8 34
Pica sp. (aff. major) 3° 34

N
L

Pica pica! 34
Coloeus monedulat ® 34
Pyrrhocorax gra-
culus! 1% 29. 34
Pyrrhocorax cf.
pyrrhocorax! 25 27
Garrulus glanda-
rius! 34
Nucifraga cary-
ocatactes! 34
Parus major!" 84
Parus cf. ater?
Parus palustris! 34
Parus ,,lugubris”! 34
Parus sp."
Aegithalus caudatus! 34
Cinclus aquaticus! *4
Certhia cf. fami-
liaris! 34
Sitta sp. I (large)?°
Sitta sp. II (small)?
Monticola saxatilist 34
Turdus viscivorus-
group! 9, 23, 34
Turdus ef. torquatus®?
Turdus cf. pilaris! * 34
Turdus cf. merula! 34
Turdus cf. philomelos! 34
Turdus cf.
musicus! 23 34
Erithacus rubecula34
+ Turdieus tenuis?8
+ Turdoides borealis?
Saxicola cf. oenanthe?” 34

16

Holocene

Table 1. (continuation)

Taxonomical
designation

Pliocene Pleistocene
| TT >
Lower Upper | Lower | Middle Upper Holocene
Also Felsö | Also | Középső | — Felső

Saxicola cf. torquata! 34

Saxicola cf. rubetra! 34
Acrocephalus arun-
dinaceus! 34
Acrocephalus cf.
palustris! 34

Hippolais sp.*°
Phoenicurus cf.
phoenicurus?? 34
Sylvia ef. communis! 34
Sylvia cf. curruca! 31
Phylloscopus sp.?5
Regulus sp.?*
Muscicapa sp.?*
Anthus cf.
campestris! 54

Anthus cf. cervinus?* 34
Anthus spinoletta! 4
Anthus trivialis! 34
Anthus sp. 5°

Anthus cf. pratensis?!
Motacilla ef. alba! 34
Bombyeilla garru-
lus8?

Lanius senator! 34
Lanius collurio! 34
Lanus cf. minor! 34
Sturnus cf. vulgaris! 34
Pastor roseus! 34
Coccothraustes

ef. coccothraustes! 34
Carduelis chloris! 3
Fringilla cf. coe-

lebs! 34

Fringilla montifringilla*4
Emberiza cf. calandra” 84

Emberiza

schoeniclus! 84
Emberiza cf.
citrinella! 34

Emberiza sp.!
Plectrophenax nivalis*4

2 AQUILA 1980.

=

ee ee SUO

17

Table 1. (continuation)

Pliocene Pleistocene
Taxonomical I
designation Lower Upper Lower Middle Upper Holocene
f Alsó Felső Alsó Középső Felső

Pinicola cf. enuc-
leator! 34 ma
Pinicola sp.** 34

Passer ef. montanus! 34
Loxia curvirostra! 34
Pyrrhula pyrrhula! 54

Remarks :

1Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Paläornithologie. Bornträger, Berlin. 1024 p.

2 Brodkorb, P. (1963): Catalogue of fossil Birds. Part. 1. — Bull. Florida State Mus. Biol. Sci. Vol. 7.
Nr. 4. 180—293. p.

3Brodkorb, P. (1964): Catalogue of fossil Birds. Part. 2. (Anseriformes through Galliformes) — Bull.
Florida State Museum Biol. Sci. Vol. 8. Nr. 3. 195 — 335. p.

4Brodkorb, P. (1967): Catalogue of fossil Birds. Part. 3. (Ralliformes, Ichthyornithiformes, Charadrii-
formes) — Bull. Florida State Museum. Biol. Sci. Vol. 2. Nr. 3. 100 — 220. p.

5Brodkorb, P. (1971): Catalogue of fossil Birds. Part. 4. (Columbiformes through Piciformes) — Bull.
Florida State Museum. Biol. Sci. Vol. 8. Nr. 3. 195 — 335. p.

6 Jdnossy, D. (1976): Plio-Pelistocene Bird Remains from the Carpathian Basin. I. Galliformes 1. Tetra-
onidae. — Aquila. 82. 13 —36. p.

1Jänossy, D. (1976): Idem. II. Galliformes 2. Phasianidae. — Ibidem. 83. 29 — 42. p.

sJanossy, D. (1977):Idem.III.Strigiformes, Falconiformes, Caprimulgiformes, Apodiformes. — Ibidem
85. 9— 36. p.

»Bökönyi, S.— Jánossy, D. (1965): Subfossile Wildvogelfunde aus Ungarn. — Vertebrata Hungarica.
7. 1—2. 85 —99. p.

10Locality: Cvina Turcului-Cave at „Casanele Mari” (Kazän-szoros), Lower Danube, near the Iron Gate,
Mesolithic-Neolithic. In. Kessler, E. (1974): Avifaune postglaciaire de la Grotte Cvina Turcului (Cazanele
Mari, Roumanie). — Tibiscus, „Stiinte Naturale”. Timisoara (Temesvár). Vol. 3. 11. 113-121. p.

uNewly collected material: Villäny-Somssichhegy Loc. 2. Upper-most Middle Pleistocene. Det.
Jänossy (1978).

12Locality: Ripa = Rippa = Kôrôsmart. In Kessler, E. (1974): Neue Daten bezüglich auf die fossile
Avifauna des Berges Burzäu (Gemeinde Ripa, Bezirk Bihor). — Nymphaea. Oradea (Nagyvärad). 2. 159 —
166. p.

13According to the new revision of the material may be the remain of Pestera Curata (Janossy, 1977.
loc. cit.) rather Aquila aff. pomarina, further uncertain identificated material from Betfia, Loc. 4. Middle
Pleistocene. In Kessler, E. (1975): Nouvelles contributions a l’étude de l’avifaune fossile de Betfia. —
Nymphea. III. 53 — 69. p.

14New determinations by Jdnossy (1978 — 79) H. albicilla: Szerencs-Taktaföld-vär, Late Neolithic, H.
albicilla and Aquila chrysaetos: Tiszaluc — Sarkad, Cupper Age.

15Probably a new species of Buteo from the former collected material of Püspökfürdő — Betfia 2. Rev.
Janossy (1979).

16At Lambrecht (1933) loc. cit. as Falco lanarius, at Brodkorb (1964) loc. cit. under the designation Falco
biarmicus.

17New Locality, Süttő 7. Det. Janossy (1978).

The first find of a fragment of a Tarsometatarsus of Palaeortyx in our territory from Osztramos. Loc.
18. Det. Jänossy (1978).

19New Locality: Gombaszög = Gombaëek (Slovakia). Det. Janossy (1978).

#Localty Kisvärad = Nitriansky Hrädok (Slovakia), Bronze Age, according to Ambros, C. (1969):
Bemerkungen zur Auswertung der Tierknochen aus Siedlungsgrabungen. In Boessneck, J. (Red.): For-
schungsber (DFG). 15. Wiesbaden, 76 — 81. p.

2ıNewly find remains from Csarnóta and Villány 3. Perhaps a new species. Det. et rev. Janossy (1978).

18

22Only generically determined remains from the new Pliocene Locality Osztramos 20. Det. Jdnossy

(1978).

23From the Middle Pleistocene Locality Hundsheim, Austria, geographically belonging to the Carpa-

thian Basin.

24From the Upper Pleistocene Locality Gencsapati. Collected and det. Janossy (1978).

25From the Late Middle Pleistocene Red Clay of the Cave Solymar. See Jdnossy (1979), loc. cit. p. 30.
26H alco antiquus, Chawviré (1975). cited in Jdnossy (1977), loc. cit. p. 28 erraneously as,,Falco atavus”.
27This form determined by Kessler (1975), Betfia loc. cit.

28See Kretzoi, M. (1961): Vogelreste aus der altpleistozinen Fauna von Betfia. — Aquila, 47—48,

(1960 —61) 167 —174. p.

2»Newly determined rich material from the Locality Hosszühegy (near Budapest) dated by small mam-
mals, belonging to the Age of Atlanthic, proves the presence of this species till the Lowest Holocene in our

territory. Det. Jdnossy (1979).

30Jdnossy, D. (1979): Plio-Pleistocene Bird Remains from the Carpathian Basin. IV. Anseriformes,
Gruiformes, Charadriiformes, Passeriformes. — Aquila. 85. 11 —39. p.
31Jdnossy, D. (1980): Idem. V. Podicipediformes, Ciconiiformes, Otidiformes, Columbiformes, Picifor-

mes. — Ibidem. 86. 19 —33. p.

32A revision of the humerus determined former as Alaudidarum g. et sp. indet, from the Cave Istallésk6
proved it to belonging to Bombycilla garrulus, rev. Jdnossy (1979).

33A new determination from the Rock-shelter Rejtek, Jdnossy (1979).

#Only after the issue of the manuscript I have got the last volume of Brodkorb’s Catalogue: Brodkorb,
P. (1978): Catalogue of Fossil Birds. Part. 5. (Passeriformes) — Bull. Florida State Museum. Biol. Sci.

Vol. 23. Nr. 3. 139 — 228. p.

Localities of Plio-Pleistocene Bird Remains in the Carpathian Basin (Numbers
refer to the same ones of the geographical map)

Aggtelek-Cave, 61

Baits-Cace (Bajöt), 21

Bajôt Öregkö-Jankovich-Cave, 21

Balla-Cave (Répashuta), 47

Barathegy-Cave (Liszköfalva-Lis-
kova), 97

Beremend, 14

Berettyöszentmärton, 76

Békés—Varoserd6, 77

Betfia, 87

Bivak-Cave (Kesztölc), 22

Brassó (=Kronstadt=Bragov), 95

Budapest (Gellérthegy), 31

Budapest (Varhegy), 32

Bujak, 39

Csákvár (Esterhäzy-Cave), 11

Csapastet6 (Szinpetri), 60

Csarnòta, 15

Csév-Passage, 23

Curàtà-Cave (Nandorvalya= Valea
Nandrului), 89

Cvina Turcului (Kazänszoros =
Casanele-Mari), 85

Devencze, Rév (= Vad= Vadu
Crisului), 90

Dunaújváros-( — Dunapentele)—
Koszider, 33

2%

Esterhäzy-Cave (see Csákvár)
Esztergom—Alsòsziget, 18
Folyas—Szilmag (Polgár), 71
Galgéc (= Hlohovec), 64
Gänöc (= Ganovee), 98
Gellérthegy (see Budapest)
Gencsapati, 4
Gombaszög
Slavec), 37
Gyula—Var, 79
Häromküt-Cave (Nagyvisnyó), 49
Herman Otto-Cave (Hámor), 50
Hideg Szamos (=Somesul Rece), 88
Hillebrand-Cave (Hámor), 51
Holl6k6—Rockshelter (Nagyvisnyö),
52
Höman-Cave (Bajot), 21
Hörvölgy (Cserepfalu), 53
Hosszühegy-Shaft (Pilisszäntö), 25
Hundsheim, 1
Istall6sk6-Cave (Szilvásvárad), 54
Iställéské-Rockshelter (Szilvásvárad),
55
Jankovich-Cave (see Bajót)
Kardosküt— Hatablak (Orosháza), 80
Kiskevely (Csobänka), 26
Kisvarad (= Nitriansky-Hradok), 3

(=Gombasek, Szalöc =

19

Köszeg, 94

Kôtelek, 73

Kövesvärad (Répáshuta), 56
Krapina, 82

Lambrecht-Cave (Varbé), 57
Legény-Cave (Kesztölc), 27
Lokve, 96

Lovas, 63

Maroslele—Pana, 81

Méhész (= Mihyska= Véelare), 38
Mélyvölgy (Pécs, Mecsek), 13
Mérk, 72

Remete-Cave (Budapest), 28
Remete-Rockshelter (Budapest), 29
Ripa (= Rippa= Körösmart), 86
Rudabänya, 91

Salyi-Cave, 45

Solymár, 30

Somlyé-hegy (see Püspökfürdő)
Subalyuk-Cave (Cserépfalu), 46
Sümeg, 9

Süttő, 7

Szajol—Felsöföld, 74
Szamosfalva (=Somesu Satu), 93

Szärazgerence-Cave (Bakonybél), 5
Szarvas—Rözsäs, 78

Szeleta Cave (Hámor), 48
Szelim-Cave (Tatabánya), 19
Szerencs-Taktaföldvär, 66
Täc-Fövenypuszta, 8

Mezökomärom, 19
Nagyharsäny-hegy =Szarsomly6
(Nagyharsäny), 16
Nändor-Cave (Nändor= Nandru), 89
Nösza—Ludas (Ludas, Palic), 83
Novi (High Tatra), 34
Öruzsin (= Oruzin), 36 Takács Menyhért-Cave, Jászó
Osztramos (Tornaszentandrás), 62 (—Jasov), 92
Palffy-Cave (= DZerava Skala) (Detre- Täpiöszele—Tüzköves, 65
kőszentmiklós — Plavecky Mikulas), Tarkő (Felsőtárkány), 58
2 Tata, 6
Pesk6-Cave (Felsötärkäny), 40 Tiszalök—Räzom, 69
Petenyi-Cave (Felsötärkäny), 41 Tiszaluc—Danka-domb, 67
Pilisszäntö-Rockshelter (Pilisszänt6), Tiszaluc—Sarkad, 68
24 Tokod—Erzsébet-akna, 21
Pince-Cave, Rev (= Vad= Vadu Tokod—Nagyberek, 21
Crisului), 91 Töszeg—Laposhalom, 75
Polgàr—Cs6szhalom, 70 Uppony, 59
Polgárdi, 19 Varhegy (see Budapest)
Porács (= Poraé), 35 Vértesszöllős, 12
Porlyuk (Jósvafő), 60 Villány, 17
Poroslyuk (Répáshuta), 42 Visegrad—Alsövär, 18
Puskaporos (Hämor), 43 Vlassac, Iron Gate (Vaskapu, Dolni
*Püspökfürdö (= Betfia), 87 Milanovac), 84
Rejtek (Repäshuta), 44 Zalaszentivan, 10

Author’s address:

Prof. Dr. D. Janossy
Magyar Nemzeti Müzeum
Budapest — Hungary
Müzeum körüt 14/16.
H-1088

* The name Püspökfürdö changed into Episcopia (newly: Bäile 1. Mai), it is a thermal-bath. The loca-
lities Somlyö-hegy (=Bänyahegy) belong to the Village Betfia (according to Kretzoi, 1941).

20

uagpauapau-wdıpyy D Yohupappımuıppou U39015191d-oug ‘DAQD "I
SDS uDriywdiny 949 MOI] SUM PAT 949901S197J-OUJ “I aunbug

) 79
& x
DA pa 7
VA a
= b He
ey ) 2
Vile = 2 er
5 d INH-AUD)}IA ) N De
D —" /de D si N
, f 06 a
7 A e À
4 99e J e 64 \ jee “
de Y 988 file % 61 5
Y Z a wig j CL de ve. 6e Le
7 Eu ia, 2% Le \
se 7 fe EL § 11e 3 79. §
sy { ie ©
Y iC la "ee gno en
“a CA : >, 0Le (Sy - na) PE oe e x 2 à:
= My ne sd be 299 16 ae ga 0 ‘
O y, . oan 99 83 7 79 Me j
77 st ‘ \
N Wp 9€ ús 7 . N. r
Py, Sca x

A iii

o ge

Plio-pleisztocén madarmaradvanyok a Kárpát-medencéből VI.
Rendszertani és geográfiai katalógus

Dr. Jánossy Dénes
Nemzeti Múzeum, Budapest

A hat részből álló tanulmány befejező közleménye a Kárpát-medencéből kimutatott
plio-pleisztocén madärmaradvänyok előfordulási helyeit térképen összefoglalva, katalógus
formájában mutatja be.

A BÖRZSÖNYI TÁJVÉDELMI KÖRZET
MADARVILAGA AZ 1968—1979 KÖZÖTTI
IDŐSZAK MEGFIGYELÉSEI ALAPJÁN

DIE VOGELWELT DESLANDSCHAFT-
SCHUTZGEBIETS BÖRZSÖNY

Homoki-Nagy Istvan

A Börzsönyi Tájvédelmi Körzet két különálló tömbből áll. Az egyik egység
— 2500 ha — a Nagymaros—Zebegény közötti Duna-kanyarban a Szent
Mihály-hegy és Törökmező környékén van. Déli kitettségű, száraz tölgyes-
cseres erdők borítják, amelyeket sok helyen bokros kőkopárok, sziklakibúvá-
sok, sziklafalak tarkítanak. A másik egység — 15 500 ha — Kóspallag, Nagy-
börzsöny, Bernecebaráti, Diósjenő által alkotott négyszögben terül el közép-
hegységi változatos erdőkkel, erdei rétekkel, gyors folyású, tiszta patakokkal.
A középső, legmagasabb részein és az északi oldalakon bükk az uralkodó
fafaj (néhol m. kőrissel, gyertyánnal, fenyőfélékkel elegyesen), délen a
kocsánytalan tölgy gyertyánnal, m. juharral, cserrel elegyesen. Szántó, rét,
gyümölcsös együttesen a terület 2,59/-án található, a művelés alól kivont
terület 0,8%, a többi (96,7%) erdő. A tájvédelmi körzet határán belül község
nincs, viszont néhány állandóan lakott üdülő és egy tucatnyi időszakosan
működő , kulcsos ház? van. A Nagy-Hideghegy—Foltan-kereszti rét vonalá-
tól délre eső részeken az utóbbi tíz évben megsokszorozódott az autós,
gyalogos kirándulóforgalom, alkalmas hétvégeken szinte zsúfolásig meg-
telnek a kirándulóhelyek.

Az összeállításnál saját megfigyeléseimen kívül felhasználtam a Madártani
Egyesület 1976 óta működő Börzsönyi Csoportjának adatait is, ezek közül
DENES JANOS és BRELLOS TAMÁS megfigyelései voltak különösen értékesek.

A felsorolásban előforduló számok jelentése :

1. A Börzsöny középső és északi része (Belső- Börzsöny, főleg bükkösök

borítják).
2. A peremvidék és a déli részek (főleg tölgyes, cseres, gyertyános erdők
borítják).

3. Szent Mihály-hegy és Törökmező környéke.

I. Rendszeresen előforduló fajok.

Minden évszakban: nagy fakopáncs (Dendrocopos maior) 123, szajkó
(Garrulus glandarius) 123, széncinege (Parus major) 123, kék cinege (P.
caeruleus) 123, csuszka (Sitta europaea) 123, ökörszem (Troglodytes trog-
lodytes) 123, vörösbegy (Erithacus rubecula) 123, tengelic (Carduelis cardu-
elis) 23.

Költési időben: kakukk (Cuculus canorus) 23, erdei pacsirta (Lululla
arborea) 23, énekes rigó (Turdus philomelos) 123, fekete rigó (7. merula)
123, barátka (Sylvia atricapilla) 23, mezei poszáta (S. communis) 23, csilp-
csalp-füzike (Phyloscopus collybita) 123, sisegő füzike (Ph. sibilatrix) 123,

23

örvös légykapó (Muscicapa albicollis) 123, baräzdabillegetö (Motacilla alba)
123, seregély (Sturnus vulgaris) 23, meggyvägö (Coccothraustes coccothraustes)
23, zoldike (Carduelis chloris) 123, pinty (Fringilla coelebs) 123, citrom-
sarmany ( Emberiza citrinella) 23.

Atvonul vagy kóborol: nagy lilik (Anser albifrons) 123, vetési lúd (A.
fabalis) 123, füsti fecske (Hirundo rustica) 23, molnärfecske ( Delichon urbica)
123, csiz (Carduelis spinus) 123 — tömegesen.

Télen: barätcinege (Parus palustris) 23, 6szapò ( Aegithalos caudatus) 23,
léprigò ( Turdus viscivorus) 23 — tömegesen, süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) 23.

II. Csak bizonyos években gyakori fajok.
Költési időben: berki tücsökmadär ( Locustella fluviatilis) 23.

Atvonul vagy kóborol: szalonka (Scolopax rusticola) 123, fülesbagoly ( Asio
otus) 23, gyurgyalag (Merops apiaster) 2, házi rozsdafarkü (Phoenicurus
ochruros) 123.

Télen: fenyörigö (Turdus pilaris) 123, esonttollü ( Bombicilla garrulus) 23,
fenyöpinty ( Fringilla montifringilla) 23.

HI. Szórványosan, a megfelelő biotöpokban rendszeresen, de kis egyedszam-
ban előforduló fajok.

Minden évszakban: egerészölyv (Buteo buteo) 123, fácán (Phasianus
colchicus) 23, macskabagoly (Strix aluco) 123, zöld. küllő (Picus viridis) 123,
szürke küllő (P. canus) 23, fekete harkály ( Dryocopus martius) 123, közép
akopáncs ( Dendrocopos medius) 23, fehérhátú fakopáncs (D. leucotos) 1, kis
akopács (D. minor) 12, dolmányos varjú (Corvus cornix) 23, rövidkarmú
akusz (Certhia brachydactyla 23, mezei veréb (Passer montanus) 23.

Költési időben: kék galamb (Columba oenas) 12, örvös galamb (C. palumbus)
23, gerle (Streptopelia turtur) 23, lappantyú (Caprimulgus europaeus) 23,
nyaktekercs (Jynx torquilla) 23, pacsirta ( Alauda arvensis) 23, sárgarigó
(Oriolus oriolus) 23, barátcinege (Parus palustris) 123, őszapó ( Aegithalos
caudatus) 123, cigány-csaláncsúcs (Saxicola torguata) 23, házi rozsdafarkú
(Phoenicurus ochruros) 123, fülemüle (Luscinia megarhynchos) 23, karvaly-
poszáta (Sylvia nisoria) 2, kis poszáta (S. curruca) 23, fitiszfüzike (Phyllos-
copus trochilus) 23, erdei pityer ( Anthus trivialis) 23, hegyi billegető ( Mota-
cilla cinerea) 12, tövisszúró gébics (Lanius collurio) 23, kenderike (Carduelis
cannabina) 23, csicsörke (Serinus serinus) 23.

Atvonul vagy kóborol: tőkés réce ( Anas platyrhynchos) 23, kormos légy-
kapó (Muscicapa hypoleuca) 23, szürkebegy (Prunella modularis) 23.
Télen: héja ( Accipiter gentilis) 23, jegmadär ( Alcedo atthis) 23, kirälyka
(Regulus regulus) 123.
IV. Ritka, de rendszeresen előforduló fajok.

Minden évszakban: karvaly ( Accipiter nisus) 123, parlagi sas ( Aquila
heliaca) 12, kerecsen ( Falco cherrug) 12, császármadár (Tetrastes bonasia)
1, kuvik ( Athene noctua) 23, holló (Corvus corax) 123, szarka (Pica pica) 23,

24

fenyvescinege (Parus ater) 12, vizirigé (Cinclus cinclus) 12, házi veréb
(Passer domesticus) 2.

Költési időben: kis vöcsök (Podiceps ruficollis) 2, fekete gólya (Ciconia
nigra) 123, tőkés réce ( Anas platyrhynchos) 2, darázsölyv (Pernis apivorus)
123, barna kánya (Milvus migrans) 3, héja ( Accipiter gentilis) 12, békászó
sas (Aquila pomarina) 2, kígyászölyv (Circaetus gallicus) 2, vízityúk (Galli-
nula chloropus) 2, szalonka (Scolopax rusticola) 12, füleskuvik (Otus scops)
2, fülesbagoly ( Asio otus) 123, jégmadár ( Alcedo athis) 23, banka (Upupa
epops) 2, füstifecske (Hirundo rustica) 2, molnárfecske (Delicon urbica) 23,
kövirigó (Monticola saxatilis) 3, rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra) 2, ker-
ti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) 23, kis légykapó ( Muscicapa parva)
1, bajszos sármány (Emberiza cia) 23.

Átvonul vagy kóborol: kékvércse (Falco vespertinus) 2, fakusz (Certhia
familiaris) 2.

Télen: kormosfejü cinege (Parus montanus) 12, tüzesfejű kiralyka (Regulus
ignicapillus) 12, nagy 6rgébics (Lanius excubitor) 23.

V. Ritka, de csak bizonyos években előforduló fajok.

Költési időben: kaba (Falco subbuteo) 23, vörös vércse (F. tinnunculus)
23, fürj (Coturnia coturnix) 2, haris (Crea crex) 2, balkáni gerle (Streptopelia
decaocto) 23, gyöngybagoly (Tyto alba) 2, léprigó (Turdus viscivorus) 1,
szürke légykapó (Muscicapa striata) 2.

Átvonul vagy kóborol: bibic (Vanellus vanellus) 2, sarlósfecske ( Apus apus)
2, vetési varjú (Corvus frugileus) 23, kerti poszáta (Sylvia borin) 2, kereszt-
csőrű (Loria curvirostra) 123.

Télen: gatyás ölyv ( Buteo lagopus) 2, kis sólyom (Falco columbarius) 2,
hajnalmadár (Tichodroma muraria) 12, zsezse (Carduelis flammea) 23, hó-
sármány (Plektrophenax nivalis) 2.

VI. Néhany alkalommal megfigyelt fajok.

Költési időben: kormosfejü cinege (Parus montanus) 1, fakusz (Certhia
familiaris), 1, szürkebegy (Prunella modularis) 2.

Atvonul vagy kóborol: gólya (Ciconia ciconia) 2, szürke gém ( Ardea cinerea)
3, szirti sas (Aquila chrysaetos) 2, szárcsa (Fulica atra) 1, uhu ( Bubo bubo)
12, fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) 12, örvösrigó (Turdus torquatus) 1.

Télen: vándorsólyom (Falco paregrinus) 2, szalonka (Scolopax rusticola) 2,
havasi szürkebegy (Prunella collaris) 3.

A szerző cime:
Homoki-Nagy Istvan
Szokolya—Kirälyret 7.
H—2624

NEW HABITATS OF SOME SPECIES OF
SOUTHERN ORIGIN IN BULGARIA

Dr. Stefan Doncev

Sofia

During the past ten years some birds species of southern origin widened
their areas to the northern parts of Bulgaria (DONCEV, 1963, 1965, 1966,
1970), while others, who had not been found in the country before, reached
it and entered suitable biotopes (DONTCHEV, 1964). It is not easy to prove the
causes of the widening of the areas to the north of the birds of southern
origin. Nevertheless the changes of the climatic and trophic conditions which
took place during the past decades are important for these birds with a
view to occupying similar, but situated a little bit more to the north bio-
topes. The most favourable conditions in this respect are those of the Bul-
garian Black Sea coast, as well as the southwestern and the southeastern
parts of the country. The typical submediterranean vegetation is met there
and it is a good reason some birds species of southern origin to settle at
these new territories. In their distribution to the north some of them are
moving slowler and populate densily the newly occupied biotopes, others
are met separately at several places, still others go comparatively far to the
north and usually do not reproduce as a result of which we can not say that
they have consolidated the widening of their area.

Petronia petronia L. — the Rock Sparrow. By 9.30 o’clock on June 29,
1973, on some rheolite tufts near new plantation of Scotch pine and separate
wild plums and hawthorn near the town of Kardzali (fig. 2), I observed four
rock sparrows. One of them flew over a crack of the tufts (fig. 3) where
its nest was and from time to time I could hear its voice. This bird was a
male one and I shot it down together with a female one, which appeared as
soon as I fired the first shot. Both rock sparrows had well developed brooding
spots — the male with activated testicles (9 by 5 mm) and the female with
blood-stained ovaries — a positive mark that it had laid its eggs, which were
probably brooding at that time.

The size of the specimen were (in mm):

c ad. L — 154 Q ad. — 155
A — 92 — 953
C — 53 — 56
T— 18 — 19
R— 14 — 14
Pe rare

I found some undifined chitinous remains of Chrysomelidae in the stomach
of the male. as well as gastrolites (11 small lime stones), while in the stomach

27

Figure 2. Characteristic biotope for Petronia a 29. 6. 1973. near the town of Kardzali
2. ábra. Petronia petronia jellegzetes biotöpja Kardzali környékén, 1973. 6. 29-én. ( Foto:
S. Doncev)

È =

88

udt 29. 6. 1973 near the town

Figure 3. Nest of Petronia petronia in a crack of rheolite t

of Kardzali
3. ábra. Petronia petronia fészkelőhelye 1973. 6. 29-én Kardzali környékén
( Fotó: S. Doncev)

28

of the female there were half-digested and thus undifined seeds and gastro-
lites (14 small lime stones).

Sitta neumayer Michahelles — the Rock Nuthatch. On June 26, 1973
on the rocks near the railway station of Krupnic, the district of Blagoevgrad
I was watching a couple of rock nuthatches. They have obviously settled
themselves in the most northern part of the Kresnagorge.

Sylvia hortensis Gmelin — the Orphean Warbler. By 8.30 o’clock on June
27, 1973 in the low growing forest of oak, wild pear, Scotch pine juniper near
the village of Vlahi, Blagoevgrad district I found a couple of orphean warbles.
The male, which I shot down, was carrying in its beak food, probably for
its small birds. Its size was: L — 162 mm, A — 78 mm, C — 68 mm, T —
23 mm and R — 13 mm. There were undifined chitinous remains of Coleoptera
in its stomach.

Monticola solitarius L. — the Blue Rock Thrush. On June 26, 1973 on the
rocks near the railway station on Krupnic, Blagoevgrad district I saw a
male rock thrush, carrying some food in its beak, probably for its offspring.
The above-mentioned habitat is the most northern one in Bulgaria for the
time being.

Author’s address:

Doz. Dr. Stefan Doncev
1. Ruski bul.

Sofia

Bulgaria

References

Doncev, S. (1963): New Data on the Migration, Wintering and Distribution of Some
Birds in Bulgaria. Proceedings of the Zoological Institute and Museum of the Bulgarian
Academy of Sciences, XIV. Sofia. Bulg. Sum. — Germ. and Russ.

Doncev, S. (1964): On the Distribution of some New and Rare Birds in Bulgaria. Pro-
ceedings of the Zoological Institute and Museum of the Bulgarian Academy of Sciences.
XVI. Sofia. Bulg. Sum. — Germ. and Russ.

Doncev, S. (1965): New Habitats of Sylvia melanocephala Gm., S. cantillans Pall. and
S. hortensis Gm. in Bulgaria. Proceedings of the Zoological Institute and Museum of
the Bulgarian Academy of Sciences. XVIII. Sofia. Bulg. Sum. — Germ. and Russ.

Doncev, S. (1966): Zur Arealausweitung einiger bulgarischer Vögel. Zool. Abh. Bd.
28. No. 14. Dresden.

Doncev, S. (1970): Verbreitung für die Mittelmeerfauna charakteristischer Vögel in
Bulgarien. Beitr. Vogelkde. Bd. 15. H. 6. Lepzig.

Egyes délebbi madárfajok új előfordulási pontjai Bulgáriában

Dr. Stefan Doncev
Szófia

Az utóbbi 10 évben több madárfaj megjelent északabbra is az eddigi költőterületétől
Bulgáriában, amire elfogadható magyarázatot nem találunk. Ezek a fajok a következők :
kövi veréb (Petronia petronia), kövi csuszka (Sitta neumayer), dalos poszáta (Sylvia
hortensis), kék kövirigó (Monticola solitarius). A begyűjtött példányok méretének és
súlyának adatait is megadja, továbbá a gyomortartalom-elemzésüket.

I

1 ale
Ta Ai Ga

{ = sui pi b pe

Juli as) | tba gh

ii Na a Rz by do

hi

Ro ate
égi; LE ‘iT
N (È mak Du

HAT RR An

LI f
j EL va
se TL
i 4 nt.
| TIM
f fi ni va
hús hi
x = h
\ A
VOTI
Li
j
4
ég
(4 19.8
4
È
a
LI
LI
Vi
~

a LA dota! Peli

à. Li

SU Mi

all a de

74

ER L ni

ae

5 ue

vet

pé
are } CHA

so she | =

rar)

iy)

ery

COMPARATIVE INVESTIGATIONS INTO THE
REPRODUCTION BEHAVIOUR 0F MONOGAMOUS,
POLYGAMOUS AND UNMATED GREAT BUSTARD

POPULATIONS IN SOUTH-EASTERN HUNGARY

Dr. István Sterbetz

Hungarian Institute for Ornithology,
Budapest

Introduction

The pattern of great bustard (Otis t. tarda L.) populations in Central
Europe has been largely transformed by one-time hunting and due to effects
produced by intensive cultural practices. The cult of hunting-trophies in-
volved a decrease in the number of cocks while the mechanized cultural
practices using plenty of chemicals are causing depopulation of the progeny
each year. The unnatural population pattern developed due to such damages
not only involved quantitative decrease and genetic debility but also dis-
turbed the primary pattern of sexual relations.

According to early European and Asian literature primordially Otis t. tarda
L. is monogamous (bibliography in: STERBETZ, 1973). Recent diagnoses, on the
other hand, mention polygamy and ,,unmated” sexual relations (biblio-
graphy DornBuscH—-KLAFS-WINKLER in: GLUTZ, 1973). At present, it is
these abnormal forms that are frequent, monogamy can be noticed only in
case of a natural or an almost natural sex ratio.

Consequences of the behaviour displayed in the reproduction period also
manifest themselves in the effectiveness of reproduction, therefore, it is ne-
cessary to get to know these problems from the aspect of the practice of
nature conservation.

Material and method

For such reasons ten populations were studied by the author in South-
Eastern Hungary in the period from 1959 to 1972 and the existence of all
three sexual types has been verified (STERBETZ, 1971, 1973). Further aim
set by the author was to more thoroughly get to know these behaviour
patterns in populations that could be watched continuously.

In counties Békés and Csongrád nine great bustard populations were
studied by the author from 1976 to 1979 for monogamous, polygamous and
unmated sexual behaviour. Location of the respective populations is pre-
sented on the sketch map attached, the pattern evolved, on tables. Legends:

adultus him = cock taking part in reproduction,

Juv. him = non-rutting cockerel,

tyúk = female participating in reproduction,

Juv. vagy szex? = non-reproducing bird of uncertain age and sex.

31

Table 2.
2. tablazat

1. Pitvaros — Kirdlyhegyes

Year | Sum total
is Adult d | Juv. d ? | Bex! Osszesen
1941 200
1969 8 2 23 = Pa,
1976 8 2 15 = 2
1977 2 1 14 = hi
1978 2 2 5 - Li
1979 3 2 10 = LE
Table 3.
3. tablazat
2. Cserebökény
Year Sum total
È Adult d | Juv. d ? | Sex? Összesen
1941 160
1977 4 6 18 = 28
1979 9 6 29 = =
Table 4.
4. tablazat
3. Szekkutas
Year Sum total
ca Adult 6 | Juv. d ? | Sex? Összesen
1941 50
1969 2 1 5 2 i
1976 2 = 2 a =
1977 2 = 1 aa .
1978 2 - 4 2 2
1979 = = = = a

32

Table 5.

5. tablazat
4. Csabacsüd

er Adult d | Juv. d 9 | sex? ee
1941 300
1946 70
1947 40
1969 = 9 13 — 22
1971 4 5 5 13 26
1972 6 2 8 2 18
1973 4 2 7 1 CA.
1974 6 2 10 6 24
1975 10 2 13 9 34
1976 5 1 4 10 20
1977 5 10 11 2 28
1978 7 9 12 7 35
1979 9 8 14 5 36

T'able 6.

6. tablazat

5. Nagyszénas

Se Adult d | Juv. d 9 | Sex? ln
1941 300
1946 30
1953 40
1961 15
1966 54
1967 50
1969 30 5 40 = 75
1971 75
1972 63
1973 60
1974 60
1975 95
1976 10 12 30 10 62
1977 12 15 32 2 61
1978 14 13 35 6 78
1979 14 6 32 10 62

3 AOUILA 1980.

Table 7.

7. táblázat

6. Kardoskút

En | Adult ¢ | Juv. ¢ 9 | Sex? en
1941 | 50
1961 ; 10
1967 3 1 10 1 15
1968 | 4 1 5 4 14
1969 | 3 2 5 4 14
1971 3 3 6 — 12
1972 | 2 1 Fi 2 12
1973 | 2 = 3 3 8
1974 | 2 — 3 3 8
1975 ı 3 2 5 2 12
1976 . 1 1 2 — 4
1977 ! 1 2 2 1 6
1978 : 1 2 2 2 7
1979 1 1 3 a aa
|
|
Table 8.
8. tablazat
7. Bekessamson
E Adult d | Juv. d 9 | Sex? in
1941 | 100
1961 33
1969 15
1971 2 2 4 8 16
1972 2 — 2 4 8
1973 2 — 2 4 8
1974 2 — 2 1 5
1975 2 1 3 2 8
1976 2 1 3 — 6
1977 2 2 4 2 10
1978 2 2 5 2 11
1979 2 — 3 5) 8

Table 9.
9. tablazat

8. Kaszaper — Tótkomlós

ao Adult d Juv. d 2 Sex? | Összesen
1941 50
1961 10
1966 10 - 15 5 30
1967 5 2 15 8 30
1969 18 2 16 3 34
1971 12 2 10 1 25
1972 13 — 10 2 25
1973 11 1 fl 1 20
1974 10 — 10 1 21
1975 6 2 10, 11 29
1976 7 DI 12 15 Si
TS CPS || 5 14 | 25 52
1978 9 4; 11 20 44
1979 10 5 16 92 53

Table 10.
10. tablazat
9. Pusztaföldvar — Orosháza

Cu ‘ Adult d |’ Juv. a 2 | Sex? Adda
, 1941 50
1961 an 10
1966 7 3 11 5 26
1967 5 2 12 eli 30
1968 5 Dun 13 10 29
° 1969 5 2 14 8 29
1971 5 2 10 18 35
1972 4 = 9 5 18
1973 4 2 10 22 38
1974 6 6 13 5 30
1975 7 2 15 4 28
1976 7 3 20 6 36
1977 10 4 21 11 46
1978 12 5 23 10 50
6 25 12 7

1979 14

Mean values were calculated in view of plotting graphs of the population
patterns. The sexual types watched each year in the various populations
are also displayed on a Table. Tenfold, twentyfold and fortyfold telescopes
were used for the examinations and a 400 mm teleobjective for proving.
The author’s investigations covered the following:

— choice, occupation and protection of the rutting sites,

— comparison of monogamous, polygamous and unmated cocks for sexual
behaviour,

— behaviour of cocks not participating in reproduction,

— behaviour of hens with the three sexual types,

— relation of the sexes after fecundation.

Table 11.
11. tablazat
Sexual appearance — Szexuális forma

1976 1977 1978 | 1979
Nr. Populäciö |] | | ——
mg. | pg. | um. | mg. | pg. | um. | mg. | pg. | um. | mg. | pg. | um.
1. | Pitvaros, + + a +
Kirälyhegyes
2. | Cserebökeny 25 Dh aE + | + Ser st
3. | Székkutas + ni rs
4. | Csabacsüd + | + e {us Pre Se Bl eds
5. | Nagyszenäs + Loire ee Se e az [d [d
6. | Kardoskút + + È +
7. | Békéss&mson af + | + + | + IR
8. | Kaszaper,
Tótkomlós + + + + SL sta 2e ae
9. | Pusztaföldvär,
Orosháza o ele D aa Re AE ék
mg. = monogamia.
pg. = polygamia.
um. = unmated = pár nélküli.
Results

1. Choice and occupation of the rutting site

As regards the great bustard populations in Eastern Hungary rutting
grounds chosen on wide-spread natural steppe vegetation being adjacent to
cereal or lucerne fields can be observed as a definite tendency. Adjoining

36

belts of steppe and cultivated vegetation alternately penetrating into each
other are the most attractive here. Birds can always find here plant stands
of various thickness and height suitable for the rutting ceremony, for hinding
by day, later on for nesting. Plenty of food is an important factor, alike,
since at the time of rutting, birds are moving on a small area, while their
food requirement is higher. By day, they can spend less time on feeding.
The undisturbed character of the area is of primary importance in comparison
to all of the requirements mentioned. Should a cock in search of a rutting
site or possesing already one be chased away from his territory by a rival
bird or some other stress effect, it will not participate that year anymore
in reproduction.

At the time of investigations populations strong in numbers (2, 4, 5, 8, 9)
were staying all the year round on areas of 4 to 5000 ha extension and were
choosing their rutting grounds in spring inside these. Dwarf populations of a
few birds (1, 3, 6, 7), on the other hand, joined late in autumn the big popu-
lations to be found next to them. Thus great bustards in Pitvaros and Békés-
sämson were wintering with the population in Kaszaper, birds from Szék-
kutas and Kardosküt, with the pack in Pusztaföldvär, at about 20 to 40 km
distance from their summer habitation. Early in March they returned to the
territories possessed by them in the period of reproduction.

Late in winter, on the first frostless days old cocks begin changing their
behaviour. During the warmer midday hours they are making from day to
day more frequently aggressive commanding movements as characteristic of
the later rutting. Time and again, they are flying to the rutting grounds.
Final parting to the old males occurs early in March, while the hens and the
young leave the hibernaculum only 10 to 15 days later. Yowng birds of one
to two years of age are leaving last.

Marking out of the rutting grounds is performed by the monogamous,
polygamous and unmated males alike but occupation thereof is achieved in
different ways.

Cocks of all three sexual types repeatedly flutter round their territory
to-be and the place thus marked out will be the scene of their later sexual
relations. This morning and late afternoon activity aimed at marking out
the territory is repeated over five to six days, then ends suddenly without
transition. Monogamous and polygamous males usually occupy their rutting
grounds quicker than unmated birds.

The rutting site — the same as for the majority of other birds — is firstly
a psychological reality for the great bustard, likewise, isolation inside the
species being its most important funcion. The preserve requirement suddenly
appears with onset of the sexual cycle.

In a particular way, territory guarding by the monogamous and poly-
gamous cocks only serves elimination of sexual rivarly. The bird occupying
the preserve is indifferent to approaches by other animals. He also tolerates
another great bustard cock as long as it does not mean sexual rivalry. Species
mates of male sex may stay undisturbed in the immediate vicinity of the
cock occupying his rutting preserve as long as their behaviour does not
overstep the limits of the state of rest. Should, however, a foreign cock tip
up its tail — this being the first sign of rutting or some other excitement —
the preserve owner will attack him immediately. A high-pitched great bus-
tard cock spreads its quill-feathers fan-wise then folds them again and flat-

37

(270942387 “I “ICI ‘990,4 ) ungpenwapu 2267
"2261 49

40 JAT UL PRSIWQNEI mw m bura]

‘uopnsongnsy spyoyyozni 9919 aayndow 1999 ÖaN eg ‘v4QD °F
{ fig aasasaud Burns svy Buryanw yoo PAngsng WAL "F samba

38

(22094938 *T ‘A 10904 ) s? Pyauıny oppuodun wau o 1unybaw pag valuaaiobinp soyoyyozni bouo og? uapgzs 9907 day y
aaussaıd burma SU opisur soppıun burpupuuoo-uou sa

2049709 aungord fo urbane qYyb

at uo burpungs

31909 PuDISNQ 109

6 PIO

.

"0490 *G

GI

À

mbi,g

39

(23994295 "I ‘AG 990,4 ) youjosoqoy vagbassozoy 0204wydny yospyoy yomwaf ualapr spbun(q ‘0400 "
fpunuuos burpaaf D ur Durumos 9.40 879494909 Burma fo ur gy "9 dunbi,g

9

40

tens them on his back. At such times, his snow-white lower quill-feathers
are shinning far. It is to this signal that the preserve owner reacts.

The marked and occupied preserve provides undisturbed mating for the
owner. As long as the preserve borders are not definitely recognized, other
monogamous or polygamous cocks often try to expropriate it. The preserve
fight may end with severe injuries or even death of one of the partners.
On sites with a great number of monogamous cocks living in one population
(Csabacsüd, Nagyszénas) preserve fights are frequent. With polygamy, fights
occur less frequently and were never observed by the author with the un-
mated type rutting in packs. Generally, the farther the sexual ratio of a
population from natural 1:1 the less active the preserve defense will be.

2. Rutting by the three sexual types

The great bustard cock is capable of reproduction from its fifth to sixth
year on (GEWALT, 1959, 1963, 1966). His rutting display is taking place
when having got hormonally suitable for it, having taken possession of a
rutting preserve, with one or more female birds staying nearby, finally when
excited by the sight of sexual rivalry or some other sex effect.

The sexual behaviour of the cock ready for mating at first manifests
itself in an aggressiveness anxious for the partner, then gradually takes on
a commanding character and on such level has the only aim of arousing in
the hen the mood for copulating. Details of the sequence and daily rhythm
of rutting movements are omitted here since these are well known from
literature (Summary in: DoRNBUSCH—KLAFS—WINELER in: GLUTZ, 1973).

All three sexual types agree in that it is the preserve owner cock that is
visited by one or more hens.

In the case of monogamy, as soon as a hen nearing the cock gets inside the
preserve boundaries she becomes possession of the cock who is ruling over
her. He does not let his partner go over to the preserve of foreign cocks
(observations at Kardosküt, Csabacsüd, Cserbükény and Székkutas). On the
19th April 1976, a cock being in full rutting at Békéssämson repeatedly
tried mating with his hen, unsuccessfully. After repeated futile efforts he
expelled his indifferent partner from the preserve. Next day, this cock was
rutting again in the company of a hen but whether his previous-day mate
has returned or he acquired a new hen could not be stated.

As regards polygamy, the cock has domination over a harem consisting
of two-three-four hens, likewise, as the monogamous males. The hens’ readi-
ness for mating may establish an order of rank among the females. As
observed by the author at Pusztaföldvär on the 2nd May 1978 in a four-
member harem of a cock where repeated approaches of two active hens
apparently excluded the possibility of fecundating the two other females
latter being more difficult to excite.

With the unmated type the cocks rutting in groups do not dominate
anymore the hens gathering round them, probably due to their numerical
superiority. Relationship of the sexes is restricted here to the minutes of
copulation. The fertilized hen is driven out from beside the cock by the next
nearing female. Approaches by an excess number of hens exclude the possibi-
lity of remaining together for a longer period here by the partners.

41

270Q493S ‘I ‘A ‘9904 )
abasjazoy oyunppgbnkiu yoyakbrfbau n ayasabur aasabunp 150yoyyozni prappf ‘soaguouny D UJJA YO]? N10]? ‘80-UL OO X 008 ‘PAQD "4
S49a449890 fo $$9498019 buruimpm fq Burma 09 paprora sun yooo pangsng Wash pyan-nuos pjo-anahi-391) amsopusa u 008 X 008 5m UO "4 aenbrug

42

Pure monogamy in the populations examined was recorded by the author
only at Kardoskút (No. 6) and in 1976—77 at Székkutas (No. 3). For the
rest of the populations two or three sexual types were detectable at the sa-
me time. It should be emphasized that in such cases monogamous and poly-
gamous cocks were staying always more distant from the unmated males rut-
ting in groups and more intensively guarded their marked rutting territo-
ries.

It has been verified in several cases that excitement of non-sexual character
may also induce rutting and even heighten it to the highest level in the
great bustard cock. This phenomenon is independent already from the pat-
tern of populations, from the age and hormonal state of cocks and also
from the season. At Csabacstid (No. 4), in November 1973, in a great bustard
pack frightened by a sheep dog, one of the cocks was rutting for a few minutes
as intensively as at the time of spring mating (STERBETZ, 1975). Cocks two
to three years of age raised semi-wild at the great bustard rearing station
in Dévavänya were rutting for some minutes when alarmed by the appearance
of foreign persons on their 200X 300 m enclosure. Whether resulting from
sexual of other excitement rutting always means such tension as can be led
back to the state of rest only by substitute activity. Walking with turned
up tail, preening, waving of half-open wings, swinging of the trunk back
and forth, dust bath, pecking and stacking to and from of blades of grass,
moreover two to three minutes sleeping by the bird falling prone were ob-
served by the author.

3. Behavior of non-rutting young and old cocks

No manifestations referring to their later sexual types were noticed by the
author in the behaviour of sexually immature cockerels. These birds forming
smaller feeding communities were staying in packs in the environs of rutting
grounds or inside them. The community of cockerel packs disintegrates only
after the reproduction period when the social relations of all great bustards
without regard to age and sex are disturbed by moulting.

At Csabacsüd (No. 4) author had an opportunity to observe the spring
behaviour of a male having grown too old and become inactive. Author kept
watching here since 1965 a very big old cock that did not mark out a rutting
preserve for himself in the last eight years, was not rutting and did not join
the feeding community of young males either. He remained alone from the
disintegration of the winter great bustard packs until autumn flocking.
Omitting aggresive forms of expression he was staying unhurt on territories
of both monogamous and polygamous active males.

4. Behavior of the hen at the time of rutting with the three sexual forms

Sexual interest of the hen is aroused by the cock when latter is making
commanding movements. At Csabacstid (No. 4) it was observed by the
author on the 25th April 1979 that a hen shunned a cock wanting to copulate
without rutting. On the same site, it was found on several occasions that
„play rutting’ by cockerels of no full sexual value was ignored by the hens.
The more showy the rutting of old cocks the sooner the hen gets excited.
Hens need more excitement than males for mating to come about. At Kardos-

43

kút (No. 6) in 1976 a stronger cock expelled the monogamous owner from
an unsuitably occupied rutting ground. The expelled male tried in vain to
return first peacefully then aggressively. After the failure he roamed in the
company of his hen in the environs of his earlier preserve but after loss of
the rutting ground he discontinued rutting. After two days the hen left the
male. This year there was no nesting here.

As regards grouped rutting by unmated i as well known, females
try to associate now with one now with another cock and make efforts to
precede their rivals in mating. Under such circumstances the more specta-
cularly commanding cocks are getting at more hens but too frequent copu-
lation is probably one of the reasons of the frequent infertility of eggs. There-
fore, among cocks rutting in groups there are often males to be found rutting
steadily but unable to accept the approaches of hens flocking round them.

5. Relationship of cocks and hens in the post-fecundation period

The sexual relations of the various types still difficult to look over in the

hours of rutting is more clearly differentiating during the post-copulation
yeriod.
] After fecundation the hen leaves the rutting preserve and retires to her
nesting site. As regards the populations in Eastern Hungary usually there
is no large distance, as a rule only a few hundred metres, between the rutting
and nesting grounds. The hen is receding into larger distance only when
forced by the state of the field vegetation.

In the case of monogamy the partners remain together also after mating.
The cock follows the hen retiring to her nesting site, is keeping guard nearby,
and the more active males vigorously defend their hatching mate. This
behaviour was described by CHERNEL (1904) as being of general validity.
NAGY (in: Fopor—NAGy--STERBETZ, 1971) at Zsadäny, in May 1938 men-
tions a case when the cock guarding the hatching hen attacked a nearing
horseman. Such a nest protecting scene was observed by the author at
Kardosküt (No. 6) on the 15th May 1978. Here a cock staying at about
40 to 50 m distance from the nest approached to 20 m a woman gathering
flowers of camomile (Matricaria chamomilla), then jumping up a few times
tried to force her to leave with outstretched neck and hovering wings. This
behaviour pattern said to be frequent in earlier observations and in literature
occurs but rarely at present as a consequence of the unnatural population
patterns developed. The monogamous cock following his mate to the nesting
ground is rutting still for a few days while guarding the hatching hen. It was
observed by the author at Csabacsűd (No. 4) that the cock guarding his
nesting mate returned to his rutting preserve, was rutting there for several
hours, then after sunset returned near his hatching hen. As retards mono-
gamous types, the community of partners disintegrates late in the nestling
rearing period probably when cocks start summer moulting (STERBETZ, 1976).

Polygamous cocks do not show uniform behaviour. E.g. at Pusztaföldvär
(No. 9) in May 1977 a cock having a harem of four hens after rutting retired
with a single female to her nesting ground. Thereafter, he did not care any-
more for the other three hens of the harem. At Csabacstid (No. 4), on the
other hand, author found in 1977 that after withdrawal of the hens to their

44

Figure 8. Location of po-
pulations examined
8. ábra. A vizsgált popula-
ciók előfordulása

Figure 9. Mean values of
population pattern (%)
9. ábra. A populäciostruk-

7 8 9 túra atlagertekei (%)

45

hatching sites the earlier watched two polygamous cocks remained at the
rutting site and continued rutting, then after a few days joined the feeding
community of cockerels. It was here that the author got to know the third
variant, too. In this case, the cock in command of three hens was found to
follow in a monogamous way one of the hens to her hatching ground. At the
same time, however, another hen of its former harem joined them, the
third female disappeared. The cock guarded the hatching layer and soon
the other hen started nesting, too, at about 100 m distance from them.
After hatching out author saw on one occasion the cock and both hens with
three nestlings together. While feeding, one of the hens was followed by two,
the other by one young. Chicks of the two-nestling hen seemed ten to
twelve days older than the single progeny of the other female.

As regards the unmated pattern rutting in groups, after the fertilized hens
have left for their nesting ground the cocks were to be seen for one to two
weeks on their rutting ground. In lack of partners, however, they gradually
ceased rutting. Later with the ceasing of commanding desires the rutting
pack of cocks changed over to:a feeding community, roamed in a circle of an
ever larger radius and finally left the rutting site.

Accordig to DoRNBUSCH—KLAFS—WINKLER (in GLUTZ, 1973) this late
rutting displayed at the time of hatching has considerable importance in the
fecundation of hens that after failed nestings desire to mate again. It was
demonstrated by Fodor (in: FODOR—NAGY-—STERBETZ, 1971) in the course
of hatching great bustard eggs saved from damages caused by cultural
practices that a high percentage of eggs derived from supplementary hatch-
ing were infertile or produced progenies of poor viability. Belated rutting
was found to be rather inactive, less spectacular, consequently, to cause but
moderate excitement compared to the one performed in peak season. Pro-
bably, this is also an explanation for the frequent failure of supplemental
hatchings.

6. Conclusions

Results of the author’s former investigations have pointed out, in con-
formity with earlier literature, monogamy to be the primary natural pattern
of sexual relations for the Otis t. tarda L. Polygamy and unmated patterns
have been induced by a shift in the sexual ratio due to onesided cock hunting.

As regards the great bustard population in South-Eastern Hungary all
three variants do exist, simultaneously. Often all three types can be observed
within a single population. The sexual ratios involving development of the
various — abnormal — types cannot be mathematically determined merely
by the composition of the population pattern. The examples enumerated in
the study seem to indicate that besides the numerical ratio of males and
females being in the age capable of fecundating, the span of time of the
prevailing unfavourable ratios as well as the genetic state of animals are
determinants alike. .

For populations of a non-domesticated animal species there is no possi-
bility of applying the methods of breeding and management used. with do-
mestic animals. Therefore, endeavours to bring about , gene banks” in
support of the ill-fated great bustard threatened the world over to become
extinct should be based on the knowledge of population patterns. The first

46

step of preserving the species, the closed season, enables regeneration of the
sexual ratios having been deteriorated earlier. In all probability, this may
take place firstly at sites where the primary 1:1 sexual ratio or polygamy
hardly deviating from it, are met with. In view of an effective practice of
nature conservation, provinding for the living conditions of such populations
should be considered as the principal aim since without a genetic basis the
great bustard forced into an agricultural environment cannot be maintained
for the future.

Author’s address:
Dr. Istvan Sterbetz
Budapest

Fivér u. 4/a

#7 1181

Literatur

Chernel I. (1904): Madarak. In Brehm’s Tierleben. 6. Budapest. 197 — 208. p.

Fodor T.— Nagy L.—Sterbetz I. (1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
1— 155. p.

Gewalt, We 1959): Die Grosstrappe. Die Neue Brehm Bücherei, Wittenberg — Luther-
stadt. No. 223. A. Ziemsen Verlag. 1— 124. p.

Gewalt, W. (1963): Neue Beiträge zur Brutbiologie der Grosstrappe. Beiträge z. Vogel-
kunde. 77— 78. p. |

Gewalt, W. (1966): Uber Haltung und Zucht der Grosstrappe. Der Zoologische Garten.
32. 266 — 322. p.

Glutz v. Blotzheim — Bauer & Bezzel (1973): Handbuch der Vögel Mittel-Europas. Bd. 5.
Galliformes u. Gruiformes. Akademische Verlag, Frankfurt a. M. 671-672 p.

Sterbetz, I. (1973): Wechselnde Verhaltensformen in den Geschlechtsbeziehungen ein-
zelner Grosstrappenpopulationen Ost-Ungarns. Allatani Közlemények. LX. 1-4.
Il AUT: p.

Sterbetz, I. (1975): Verhalten eines beunruhigten Grosstrappenfluges. Aquila. 1973 — 1974.
80 — 81. 302 — 303. p.

Sterbetz, I. (1976): Gestaltung der Territorialanspriiche der Populaticnen der Grosstrappe
(Otis tarda) in Ost-Ungarn. Aquila. 1976. 82. 155 — 163. p.

Sterbetz, I. (1977): The environment of the Great Bustard (Otis tarda) in Hungary.
Aquila. 1976. 83. 53 — 73. p.

Monogam, poligám és par nélküli tüzokpopuläeiök
szaporodási magatartásának összehasonlító vizsgálata
Délkelet- Magyarországon

Dr. Sterbetz István
Madartani Intézet, Budapest

A szerző korábbi vizsgálatai (STERBETZ, 1971, 1973) kimutatták, hogy a túzok természe-
tes szexuális kapesolatformàja a monogámia. A napjainkban már majdnem. általános.
poligámia és pár nélküli magatartás a hosszú időn át tartó, egyoldalú kakasvadászat
miatt kialakult, természetellenes állapot. A dolgozatban az 1976—1979. évekből kilenc
Békés és Csongrád megyei populáción végzett, további ilyen tárgykörű vizsgálatait is-
merteti, és az állományok szerkezetét a közölt táblázatokban mutatja be. Leírja az egyes.
szexuális típusok szaporodási életformái között megfigyelt eltéréseket, és rámutat arra,
hogy a túzokmentés gyakorlatának eredményessége csak genetikailag megalapozott,
életképes állományoktól várható.

LL ile hi Data

fagyi alba ak \# rie : 7 i !

wi tats rá E tén + Way, 1 à

à ete ee acre rp al pena j nee ”

x ta agro wa ce Late an VILLE Kratos tapé ul

' medina dee e i AA logirdak ge "à

ì ur t ; 4A so . pula sit ni

Be ) abi ira nr

- a la: (on th vini |

. tn, tod
dedi 4 ő , r 4 v Adi | tény LUE 117
A tár sak A dope, nia LE EZ INT |
(44 È i q Mr 1 Le y.
f 4 N tiva pe ere
ha er" an \
ef nr +
‘ 1 gr Cali € Mr | u
È f Ian. titres fre. TS
6 NT | ra | b 7 < hi
5 hut Dee Certiui, peer sp té un
| JL :
a i i r Cano Br ; è xi L AA LL i ali Di ti
n g int vit llth Oe mayer ab

m 42 Í ant ety

- ) wi greens, is SU \ | NEA

pi i
{ # N
* € 4, 6 pornos
f Tud
È = , eduli
DS | LAN lice

A ov is 3 al, ti 1 u Pelo ati er
ii ; Vue dl dr) TI NAT At
i k f et i tro; (o “ein ali

A | bot ii ati rit ur reatino

u i viz # L Pi sal Ù drive da pires) iT è | t
bar Pr rs a d ij

fi f oT

SE TE ie! ae A pose estve

NOCI, : va ba Now er
ns D 272. rte i

u es bre Bhiy aere AT INPUT ‘gt A ee

És ee eel "i

do 1 ; f § 1 two 0) Prev’ | i tonda asec È

x ogni [OT CITES
P fy

hed si toile 7“ 4 x

nie | ph ah “n

ig Ki

Ù | + > | ‘ hig ity)
wr 2 aay {at FAX
) | sà oi oe, AE ae vi a

FORSCHUNGEN ÜBER DIE AUF DEN
SALZBODEN VON HORTOBÁGY UND
BIHAR LEBENDEN WINTERSINGVOGEL

Dr. Gabor Kovács

Von den in meiner Studie angeführten Wintersingvögeln der Salzsteppen
sind die folgenden Vogelarten eingehend untersucht: die Ohrenlerche (#re-
mophila alpestris), die Schneeammer (Plectrophenax nivalis), der Berg-
hänfling (Carduelis flavirostris) und die Spornammer (Calcarius lapponicus).

Andere Vogelarten, die in den Salzsteppen und dazu gehörenden Wiesen
vorkommen und überwintern (Birkenzeisig, Hänfling, Wacholderdrossel,
Wiesenpieper) werden nur flüchtig erwähnt.

Die vier Charakterarten sind in der Puszta von Herbst bis zum Friihling
zur gleichen Zeit aufzufinden. Ihre Nahrungsgebiete sind mehr oder minder
gleich oder grenzen in den Pflanzengesellschaften der trockenen Salzböden
eng aneinander.

Ungeachtet dieser Tatsache mache ich ihre Vorkommen je nach Arten
bekannt. Innerhalb dieser Darlegung werde ich mich mit ihren mengen-
mässigen Verhältnissen, Migration, Biotop, Nahrung, Verhalten und den sich
assoziierenden Arten befassen. Bei der Analysierung der einzelnen Arten
wird auch auf die heimische — und eventuell — auf die wesentlichere aus-
ländische Fachliteratur hingewiesen so wie ein Vergleich zwischen den Salz-
böden von Hortobägy und Bihar angestellt. Meine Studie wurde auf Grund
der in den Jahren 1973—1979 durchgeführten Beobachtungen zusammen-
gestellt, und die Sammlung der Daten im März 1979 abgeschlossen.

Zu meiner Arbeit wurden auch die Angaben meiner im Gebiet des National-
parks Hortobágy arbeitenden Mitarbeiter, der Naturschutzaufseher LÁSZLÓ
SZABÓ, ISTVÁN FINTHA, DR. CSABA ARADI und des Naturschutzwächters
ÁRPÁD SZALONTAY benützt.

Bei der Behandlung der einzelnen Arten werden die von ihnen stammenden
Angaben unter ihren Namen angegeben. Für ihre, zur Zusammenstellung
meiner Studie geleistete wertvolle Hilfe möchte ich meinen bestens Dank
auch auf diesem Wege aussprechen.

Meine Beobachtungen wurden in den folgenden Gebieten durchgeführt:
in Bihar Derecske, Konyär, Konyäri-Söstö, Sändoros, Esztàr, Kismarja,
Nagykereki.

Im Nationalpark Hortobágy und in seiner Umgebung wurden die folgenden
Gegenden untersucht: Nagyszik bei Balmazújváros, Magdolna, Nyirölapos,
Görbehät, Ökörföld, Mata, Kungyörgy, Kékes, Umgebung des Fischteiches
(Halastó), Kecskés, die Weiden bei Füredkócs, Parajos, Puszta bei Nagy-
iván, Zám, Borzas, Kunmadaraser Puszta. Ágota-Puszta, die Weiden bei
Karcag, Szelencés, Angyalháza, Pentezug.

Ich wohne seit 1976 im Südgebiet des HNP (Nationalpark Hortobágy),

4 AQUILA 1980. 49

zt

und begehe täglich die mir anvertrauten Puszten, demzufolge hatte ich die
telegenheit unter anderem die meiner Studie untersuchten Vogelarten ständig
zu beobachten. Dementsprechend, seit 1976, stammt die Mehrheit meiner
Daten überwiegend aus den südlichen Heidegegenden des HNP (Kunmadaras,
Nagyiván, Zam, Borzas, Agota, Pentezug).

In die Datenreihen der Jahre vor 1976 habe ich an erster Stelle die Be-
obachtungen des Naturschutzaufsehers LASZLOÒ SZABÒ und die des Naturschutz-
wichters ÁRPÁD SZALONTAY übernommen.

I. Ohrenlerehe — Eremophila alpestris L.

Die von heimischen Autoren veröffentlichten Studien nehmen keinen ein-
heitlichen Standpunkt über das Vorkommen dieses Vogels ein. Ausführlich
analysiert SCHÄFER (1959) in seiner Studie die bis zudem Jahr 1957 in Ungarn .
bekannten Vorkommen der Ohrenlerche, und demzufolge drückt er sich fol-
gendermassen aus: „Wie die früheren Daten beweisen, war die Ohrenlerche
(Eremophila alpestris) immer ein seltener Gast unserer Heimat. Sie war na-
türlich nicht nur innerhalb unserer heutigen Grenzen selten aufzufinden, son-
dern auch über dem ganzen Karpatbecken galt sie als eine Seltenheit.’
Demgegenüber hält sie Upvarpy (1941), in seiner wertvollen tiergeogra-
phischen Studie über die Vogelwelt in Hortobägy, für einen ständigen und
charakteristischen Wintergast der Salzsteppe, der Gesicht des Fachmannes
nur selten bekommt.

Slowakische Ornithologen (MoSANSKY—PALÄSTHY— VOSKÄR—DANKO)
berichten über ihr Massenvorkommen während des Winters von 1963—64
im Gebiet jenseits unserer Grenzen, im Kaschauer Becken. Auf Grund meiner,
in den Jahren 1973—1979 durchgeführten Beobachtungen, bin ich selbst zu
der Überzeugung gekommen, dass sie in den Salzbodengebieten von Horto-
bâgy und Bihar jenseits der Theiss ein ständiger Wintergast ist, der jedoch
nicht massenweise, sondern in kleineren Scharen erscheint. In manchen
Jahren ist jedoch ihre Anwesenheit weitaus auffallender, aber dieses, sich in
schwankender Stärke zeigende Vorkommen, kann noch lange nicht eine
Invasion genannt werden (Kovács, 1977, 1978). Nach Nagy (1962) bzw. auf
Grund mündlicher Mitteilungen gilt sie unter den Landschaften unserer
Heimat in der Nyirgegend (Nyirseg) als eine Vogelart, die ausgesprochen
häufig vorkommt, demnach lohnt es sich neben den Salzböden auch die
Sandgebiete zu untersuchen.

Von den von STERBETZ auf den Salzböden von Békés— Csongrád durch-
geführten Beobachtungen sind auch viele Eremophiladaten bekannt.

Im nachfelgenden werden die Daten über das Vorkommen dieses Vogels
vom Herbst 1973 bis zum Frühling 1979 chronologisch mitgeteilt; hingewiesen
wird dabei auch auf den Biotop.

1973—74
Datum Ort Anzahl Biotop
28. 11. Pentezug 3 Spergulariaflecken (SZABÓ)
16. 12. Konyari-Sost6 22 Ausgetrocknetes Bett des nat-

ronhaltigen Teiches

15.

06.

4*

El.

Ort
Puszta bei Nagyivan
Kunmadaraser Puszta
Pentezug

Zam
Kunmadaraser P.

Kunmadaraser Puszta

Konyäri-Sésto
Konyäri-Sésté

Esztàr

Konyári-Sóstó
Kunmadaraser Puszta

Konyári-Sóstó
Máta

. Konyári-Sóstó

Nyírőlapos
Görbehát

Mata
Konyäri-Söstö

Puszta bei Nagyiván
Zám

Pentezug
Kunmadaraser Puszta
Máta

Máta

Angyalháza

Pentezug

Anzahl

6
57
101

5
25

1974—75

3

1975—76

68

33

36

Biotop
Camphorosma (SZALONTAY)
Viehherdestand (SZALONTAY)
Festucetum (FINTHA—
HARASZTHY—SZABO)
Ruderalpflanzen (SZALONTAY)
Viehherdestand (SZABÒ)

Neben dem Weg in der Puszta

Natronhaltiges Teichbett, Ha-
lophyten

Natronhaltiges Teichbett, Ha-
lophyten

Polygonum aviculare, Acker-
feld

Ausgetrocknetes Bett des nat-
ronhaltigen Teiches
Viehherdestand (SZAB6)
Trockenbett des Natronteiches
Weg im Salzboden (FINTHA)
Kahles Ufer des natronhalti-
gen Teiches

Festucetumgras

Neben dem Schafstall, Poly-
gonum

Festucetumgras (FINTHA)
Kahles Ufer des natronhalti-
gen Teiches

Kahler Grabenrand (SzAB6)
Natronhaltiger Rasen, bewach-
sen mit Beifuss-Biischeln
(SzABO)

Festucetumrasen, Wege
Festucetumrasen, bewachsen
mit Beifuss-Biischeln (SZABÖ)
Festucetumrasen, bewachsen
mit Beifuss-Biischeln (FINTHA)
Festucetumrasen, bewachsen
mit Beifuss-Biischeln (FINTHA)
Eis der zugefrorenen ,,Szik-
Stufen”’

Festucetumrasen

51

Datum Ort Anzahl Biotop

07. 03. Balmazújváros 11 Puccinellietum-Szik-Stufen
22. 03. Mata 2 Szik-Feldweg

23. 03. Mata 5 Szik-Feldweg (FINTHA)

Bemerkung: Die Bezeichnung ,,Szik” bedeutet Salzboden. Es gibt noch
andere Spezialausdriicke für charakteristische Reliefformen in der ungari-
schen Salzsteppe wie: Szik-Bänkchen, Szik-Stufe, Blind-Szik, Szik-Ader.

Szik-Bänkchen ist ein flaches Erdrelief, das 10—15 em hoch aus der
flachen Erdoberfläche des Salzbodens herausragt und in der Puszta eine oder
mehrere Inseln bildet.

Szik-Stufe ist die Erdoberfläche am Fusse eines Szik-Bänkchens.

Blind-Szik: Kahler, öder Salzboden, wo keine Pflanze gedeiht.

Szik- Ader: ganz schmale, aderähnliche Einsenkungen in dem Salzboden,
die manchmal auch Wasser führen können.

1976—77

OT Kunmadaraser Puszta 2 Blind-Szik

24090 Karcag 42 Szik-Rasen, bewachsen mit
Festucetum

270. 0% Ohat 76 Szik-Rasen, bewachsen mit
Festucetum (FINTHA)

ZS: Kunmadaraser Puszta |] Feldweg im Salzboden

30. 11. Kunmadaraser Puszta 3 Feldweg im Salzboden (SzAB6)

18. 12. Kunmadaraser Puszta 5 Moosiges Festucetum

28. 12. Kunmadaraser Puszta 2 Puceinellietum, bewachsen mit

> Beifuss-Biischeln

05. 01. Nagyiván, Kanalufer 6 Camphorosma

22.01. Kunmadaraser Puszta 28 Eisdecke der überschwemmten
Wiese

11.02. Kunmadaraser Puszta 12 Eisdecke der überschwemmten
Wiese

1977—78

06. 11. Kunmadaraser Puszta 1 Neben dem Weg (SZABÖ)

20.11: Kunmadaraser Puszta 35—40 Viehherdestand

08. 12. Kunmadaraser Puszta 21 Moosiger Festucetumrasen

10. 12. Kunmadaraser Puszta 1 Moosiger Festucetumrasen

14. 12. Kecskés 3 Festucetum mit Beifuss-Bü-
scheln

21:12: Kecskés 3 Festucetum mit Beifuss-Bü-
scheln

27.12: Kecskés 5 Festuceum mit Beifuss-Bü-
scheln

EE. 08: Kunmadaraser Puszta 16 Moosiger Festucetumrasen

23. 01. Kunmadaraser Puszta 2 Szik-Feldweg

Datum Ort Anzahl Biotop

26. O1. Kunmadaraser Puszta 25 Lössrücken
03. 02. Kunmadaraser Puszta 40 Moosiger Festucetumrasen
11.02. Kunmadaraser Puszta 31 Damm, Ruderalpflanzen
18. 02. Nagyiván, Kanalufer 6 Artiplex sp.
19. 02. Puszta bei Nagyivan 57 Festucetum-Szik mit Beifuss
22. 02. Puszta bei Nagyivan 13 Heuwiesenstoppel, Schnee
23. 02. Kunmadaraser Puszta 26 Moosiger Festucetum
25. 02. Kunmadaraser Puszta 19 Moosiger Festucetum
26. 02. Zam 12 Zwischen Beifuss-Biischeln
01. 03. Puszta bei Nagyivan 18 Blind-Szik (SzABÔ)
1978—79
08. 12. Pentezug 5 Spergularia, Suaeda
10. 12. Kunmadaraser Puszta 3 Moosiger Festucetum
14. 12. Kunmadaraser Puszta 1 Moosiger Festucetum
20. 12. Kunmadaraser Puszta 3 Moosiger Festucetum
83.01. Zam 5 Suaeda, Salsola, Puccinellietum

04. O1. Puszta bei Nagyiván 10—15 Beifuss (SZABÓ)

1101. Kunmadaraser Puszta 16 Festucetumrasen mit Beifuss
16. 01. Nagyiván 5 Grabenrand, zwischen Beifuss
30. 01. Kunmadaraser Puszta 18 Lössrücken

11.02. Kunmadaraser Puszta 4 Kanalufer, Ruderalpflanzen
06. 03. Kunmadaraser Puszta 9 Festucetumrasen

Zug, mengenmässige Verhältnisse

Aus den obengenannten Daten geht hervor, dass sich die Ohrenlerchen
vor allem von Mitte November bis zu Beginn des Monates März bei uns
aufhalten. Ihr frühestes Datum: 06. 11. und das späteste: 23. 03.

In den Werken von Mosansky et al. (1965) und RINHOFFER (1974) sind
die slowakischen Daten von 1963—64. und die von 1969— 70. in Süddeutsch-
land als Invasionserscheinung behandelt.

Meine eigenen Beobachtungen in den Jahren 1973—79. bestätigen nicht,
dass die Ohrenlerche auch bei uns invasionsweise vorkäme. In den genannten
Jahren wurde ihr Hunderterschwarm in Hortobágy nur einmal beobachtet
(FINTHA—HARASZTHY—SZABÖ, 16. 01. 1974.). Ende des Winters ist sie in
zahlenmässig grösseren Scharen zu sehen, als im Herbst oder während des
Winters.

Während der schneefreien Wintersaison hausen sie sogar wochenlang auf
den gleichen Stellen, sollte der Frost während dieser Zeitperiode noch so
bitter sein. Sie können eine Schneedecke, deren Tiefe ein paar Zentimeter
beträgt, noch vertragen, weil die zur Nahrung dienenden Fruchthalme einiger
Grasarten und anderer Pflanzen aus der Schneedecke herausragen. Nach
stärkerem Schneefall verlassen sie schleunigst unsere Salzböden, aber zur
Zeit des während des Winters ablaufendenden Tauwetters kehren sie zu
ihrem gewohnten Nahrungsplatz zurück.

53

Die Ursache, dass die Winterdaten manchmal unvollständig sind, und
ein anderes Mal die Zahl der Beobachtungen auffallend gross ist, lässt sich
durch die unregelmässige Schwankung in der Witterung erklären.

Biotop, Nahrung

Infolge einer hohen Anzahl der, zu ihrer Nahrung dienenden Pflanzenarten,
weist ihr Vorkommen ein mannigfaltiges Bild auf.

Der Aufenthaltsort der Ohrenlerchen, die auf den Solonezböden in Horto-
bägy und auf den Solontschakböden in Nordost-Bihar überwintern, ist sehr
verschieden.

Von Jahr zu Jahr kehren sie regelmässig zu bestimmten Pflanzenvereinen
sowohl in Bihar als auch in Hortobägy zurück.

1973 habe ich im Bett des ausgetrockneten Szik-Teiches neben der Sied-
lung von Konyäri-Söstö Ohrenlerchen gesichtet.

Von den charakteristischen Halophyten des Teichbodens dominierten die
folgenden Arten: Suaeda pannonica, Chenopodium urbicum und Crypsis
aculeata. Die niedrigeren Pflanzenteile waren mit einer dünnen Schneeschicht
bedeckt, und die Ohrenlerchen ,,badeten” sie sozusagen unter dem Schnee
hervor, um den Samen beikommen zu können. Neben Chenopodium bestand
ihre Nahrung in kleinerem Masse aus Atriplex und Suaeda. In 1975 und auch
1976 liessen sie sich in demselben Ort sehen, nur in weit grösserer Anzahl. Zu
dieser Zeit war nur ein Teil des Teichbodens ausgetrocknet, Schnee war
nirgends zu sehen, und ihre Nahrungs-pflanze bestand ausschliesslich aus
Suaeda. Mitte Januar, infolge anhaltender Regenfälle kam der Teichboden
ganz unter Wasser, da zogen sie sich an den kahlen Rand des Teiches zurück,
wo ihre Nahrung vorwiegend aus den Samen von Crypsis und Atriplex
bestand.

Ihr Vorkommen im Gebiet des Nationalparks Hortobägy, auf dem Biotop
mit einer durchaus anderen Flora der Kunmadaraser Puszta ist noch regel-
mässiger als in Bihar.

Von den trockenen Salzböden der Puszta konnte ich sie am häufigsten
im Gebiet mit sehr vielen Szik-Bänkchen zwischen Sösfertö — Kis Köves
halom — Kis Forräs fenék (Boden) beobachten. Das ist der Platz wo sie im
November normalweise zuerst ankommen.

Die Vegetation des Gebietes ist charakteristisch für den Solonezbodentyp.
Die Stellen zwischen dem sich schwach schliessenden Rasen von Artemisio-
Festucetum pseudovinae sind in grossem Flecken mit dem Moos von Poly-
trichum piliferum bedeckt. Charakteristisch ist das knollige Rispengras (Poa
bulbosa), und hie und da ist auch die Flechte Cladonia furcata aufzufin-
den.

Von Jahr zu Jahr reissen die Insektenlarven suchenden Feldraben die
besonders moosigen Szik-Bänkchenrücken und Salzsteppeninseln auf (,,Krä-
henacker’’), wodurch die aufgewühlten Flecken in kleinerem Masse mit Un-
kraut überwuchert werden ( Achillea, sogar Agropyron). Die Vegetation der
Szik-Adern und Szik-Stufen zwischen den Szik-Bänkchen besteht vorwiegend
aus Puccinellietum mit Beifuss-Biischeln, und auf den Wasserdruckstellen
gedeihen auch die folgenden Pflanzen: Pholiurus pannonicus, Mentha pule-
gium, Eleocharis palustris und Plantago tenuiflora.

Blind-Szik gibt es verhältnismässig wenig, er ist besonders an den steilen

54

Abbildung 10. Schneeammer
10. ábra. Hösarmany. Hortobagy-Kunmadaras 28. 10. 1978. (Foto: Dr. G. Kovacs)

Stellen der Szik-Bänkchen zu finden, wo die Pflanzen: Camphorosma annua,
Plantago maritima, Matricaria chamomila und Spergularia marginata wachsen.

Die Hauptnahrungsgebiete der Ohrenlerchen in diesem Biotop sind die
Szik-Bänkchenrücken, bzw. die Salzsteppeninsel. (Den Nahrungsplatz fiir
die Ohrenlerchen und die anderen drei Arten in den Pflanzengesellschaften
der Salzsteppe stellt die Abbildung 10. dar.)

Wahrend des Schneewetters verzehren sie auch die Samen der auf den
Szik-Stufen wachsenden Pflanzen (Puccinellia), aber noch häufiger fressen
sie die Frucht des Schwingels (Festuca). Es kommt auch vor, dass sie sich
von den Samen der auf den mit Unkraut stärker bewachsenen Szik-Bänk-
chenrücken wachsenden Schafgarben (Achillea sp., Atriplex litoralis) er-
nähren.

Die Gegebenheiten in Nyirölapos, Angyalhäza und Szelencés sind auch
den Verhältnissen der Kunmadaraser Puszta ähnlich. Die sich auf den
Viehherdeständen ernährenden Ohrenlerchen fressen am allermeisten die
Frucht des Vogelknöteriches (Polygonum aviculare).

Auch am Rande des Dorfes Esztär in Komitat Bihar konnte ich diese
Nahrungsweise beobachten (1975). Ganz individuell und charakteristisch ist
ihr Biotop auf der Pentezug-Puszta in Hortobägy.

Zwischen Liba lapos — Kutas fenek erstreckt sich ein stark degradierter
Alkaliboden mit einem lockererem Obergrund, wo, wegen des starken Vieh-
besatzes (Schaf), das Weiden und Trampeln ausserordentlich stark ist,

55

Der Umfang des vollkommen kahl abgefressenen Gebietes, das so glatt wie
ein Tisch ist, beträgt mehrere Hektare. Die Spergularia marginata ist hier die
dominante Pflanze, die das Trampeln gut verträgt. Der umliegende Festuce-
tumrasen ist auch fast bis zur Wurzel abgefressen. Es ist erwähnenswert,
dass das gleiche Gebiet den Mornellregenpfeifer (Hudromias morinellus), die
zwischen August und Oktober Pentezug durchstreichen, zu einem bevor-
zugten Aufenthaltsort dient.

In diesem Biotop ist die Spergularia die Nahrungspflanze der Ohrenlerchen.
Schliesslich sind die Puszten durchquerenden öden Feldwege und ihre un-
mittelbaren Umgebungen ein charakteristischer Aufenthaltsort, der auf allen
Gebieten in Hortobágy beobachtet wurde.

Was ihre Nahrungsaufnahme betrifft, erwiesen sich die Monate Januar —
Februar des Jahres 1977 als ungewöhnlich, da zu jener Zeit, nach einem
frühzeitigen starken Tauwetter, die abgegrasten Wiesen der Puszten bei
Kunmadaras und Nagyiván überschwemmt wurden und das Wasser aufs
neue zufror. Nur die Grasstubben ragten aus der Eisschicht hervor, und
unter denen stöberten die Ohrenlerchen herum. Unzählige überwinternde
Insekten wurden durch das Tauwetter aus ihrem Winterversteck getrieben,
sie versteckten sich unter den Grashalmen, oder krochen schlaff auf der
Eisdecke herum.

Ihr Verhalten, und die sich zu ihnen assoziierenden Arten

Ihre Bewegungsweise ist flink, lebhaft. Während ihrer schnellen Läuferei
bleiben sie kruz stehen, spähen herum, dann beginnen sie wieder ihre Nah-
rung aufzulesen. Sie sind zutraulicher als der Berghänfling und manchmal
sogar als die Schneeammer. Jedoch, näher als 10—15 m lassen sie uns nicht
herankommen, und in wilder, an die Regenpfeifer erinnerder Flucht suchen
sie das Weite.

Bei windigem Wetter, wie die drei anderen Arten, verhalten sie sich weitaus
wilder. Die aufgescheuchte Schar schwingt sich plôtzlich in die Luft, kreist
tief über dem Boden, und fliegt meist in der Nähe von der Stelle wo sie auf-
gescheucht wurde, wieder herab.

Bei Tauwetter, wenn aus dem Wasser nur die Riicken der Szik-Bänkchen
herausragen, gelangen sie, während der Nahrungsaufnahme, immerfort mit
ganz kurzen Fliigen von einem Inselchen zu dem anderen.

Männchen mit farbigen Federohren sind sehr selten zu sehen (Spätvor-
kommen am Ende Marz). Im allgemeinen ist ihr Farbenton in der Mitte des
Winters der matteste, aber die schwarzen Flecke des Scheitels, der Ohren-
gegenden und des Kropfes stechen noch immer scharf von der gelben Farbe
des Kopfes ab.

Junge Exemplare mit bleich gestreifter Brust wurden verhältnismässig
selten, höchstens nur 1 oder 2 gesichtet.

Ihre Assoziationsverhältnise sind sehr mannigfaltig. 1973 wurden sie in
Bihar einmal in der Gesellschaft von Birkenzeisigen und Schneeammern
gesichtet (Kovács, 1976).

Wegen der Ähnlichkeit ihrer Nahrung gleicht ihr Biotop in Hortobägy
zum Teil jenem des Berghänflings, und daher kommt es, dass sie unter allen
Arten am allermeisten mit dem Berghänfling zusammen zu sehen ist. Auf

56

den öden Salzböden oder in den Ruderalpflanzen der Kanalufer gesellt sie
sich gern zu den Schneeammern. Es kommt selten vor, dass sie sich unter
die Gesellschaft von Feldlerchen und Wacholderdrosseln mischt. Sie wurde
öfters mit Spornammern zusammen gesichtet, aber die Exemplare der zwei

sich nebeneinander ernährenden Arten haben sich — ausgerechnet wegen
der frei herumlaufenden Natur der Ohrenlerche und der sich duckend be-
wegenden Art der Spornammer — ständig abgesondert.

2. Die Schneeammer — Plectrophenax nivalis L.

Uber die zireumpolare Verbreitung dieser Vogelart, und über ihr inlän-
disches Vorkommen schrieb STERBETZ (1965) eine griindliche Studie mit dem
folgenden Titel: ,,Die tiergeographische Rolle der ungarischen Tiefeben in
der Winterbewegung der Schneeammer (Plectrophenax nivalis L.).”

Er zieht einen Vergleich mit den Daten der im Gebiet der von uns siidlich
liegenden Staaten und den bei uns durchgefiihrten Beobachtungen, und weist
darauf hin, dass die Mehrheit (70%) der im Karpathenbecken gesischteten
Schneeammern in der ungarischen Tiefebene beobachtet wurde. Er teilt
wertvolle Angaben über die Nahrungszusammensetzung der bei uns über-
winternden Exemplare mit, wonach bei schneefreiem Wetter der Samen des
Kampferkrautes (Camphorosma) dominant ist.

Ebenfalls STERBETZ (1971) berichtet über eine im Monat Januar 1969 auf
den Salzböden bei Kardosküt gesichtete Masse von mehreren Tausenden von
Schneeammern, deren Hauptnahrung in der mit einer diinner Schneedecke
bedeckten Puszta aus den Samen der Pflanze Triofolium bestand.

Nach UpvArpy (1941) ist sie ein ständiger Wintergast in Hortobágy.

In den Jahren 1973—79 sichtete ich sie regelmässig in Bihar und Horto-
bagy; sie ist ein charakteristisches Element der Wintervogelwelt der Salz-
böden (Kovács, 1976, 1978).

Abgesehen von einigen Ausnahmen, die ich im nachfolgenden ausfiihrlich
analysiere, entsprechen die in der Studie von STERBETZ (1965) angegebenen
Tatsachen grösstenteils auch dem Vorkommen der Schneeammer in Horto-
bagy.

Weder in Hortobágy noch auf den Salzböden in Nord- und Ostbihar habe
ich beobachtet, dass sich dieser Vogel zu einer aus Tausenden oder mehrerer
Tausenden von Exemplaren bestehenden Gruppe angesammelt hatte. Es ist
anzunehmen, das sie auf diesem riesengrossen Gebiet gleichmässig verteilt
sind.

In den Jahren zwischen 1976—79, im Laufe meiner ständig durchgefiihrten
Beobachtungen, gelangte ich zu dem Schluss, dass von den vier in meiner
gegenwärtigen Studie untersuchten Arten die Schneeammer der am wenigsten
gebietstreue Vogel ist. Während die Spornammern oder die Ohrenlerchen
sozusagen täglich in demselben Kreis zu finden sind, und sogar auch die
Hänflinge regelmässig ein grösstenteils gleiches Gebiet bewandern, habe ich
die Schneeammer immer unvermutet und zufällig in den verschiedensten
Stellen der Puszten beobachtet. Obwohl sie ihre wichtigste Nahrung (Campho-
rosma) nur in der öden Umwelt der Blind-Szikboden auffindet, verharrt sie
doch auf keinen der Blind-Szikgebiete auf längere Zeit.

57

susofronio unzaruunutJPIg ‘sısuamad unjainoado) pf "TA "90910 UNPIPUSOL TF -07aL0Y909) 9 "A
“ap40jfinuoz wngaurdngunyT-onygoyT “AT ‘wnsogoisvuoqun IDSOWY WNJIQOUVINT “TTT ‘apnuun wunjousoLoydumy ‘TT ‘apuraopnasd
UNFIONIS9] -008VULF *T “snavuoddn) sniunoppp "p ‘svtusouanf syanpupy "8 ‘suparu xnuanydo.woary "ag ‘srusodm ppydowaay “I:
yaqayn1ay 9Z0%]P)AD.T, *DAQD "TT ;
<dionn g "TI bunpnagy

IA A Al Il Il /

SS
—
ge]
>>
TS
===
——
o

==
==“
>
báj

=

‘

R

€

NI

“A

o

li
% \\
N

Î A 5 D a DIS: i è 1 | FSANTT AN X pass TR
. SE a 7 o | 7 íz
\ te = ° I | ro | LF i!
| |
° | | gi
| | | |
| |
\ | |
à | È | | .
È | | |
|
| | | |
| ; | |
= 2 I | x

LI

58

Ihr Biotop

Die Aufenthaltsorte, wo sie am allermeisten vorkommt, sind wie folgt:
Blind-Szik (Szik-Bänkchen, Abhänge der Bänkchen), Bett ausgetrockneter
Szik-Teiche, kahle Feldwege in der Puszta, Kanaldimme und Grabenränder.
In der Salzsteppe, und in der Umgebung von Ruderalpflanzen ist sie selten
zu sehen, eher nur während der Schmelz- und Regenperioden.

Ihr Vorkommen auf Ackerfeldern (Luzernenstoppel) habe ich in einigen
Fallen vor allem in Bihar beobachtet (16. 11. 1974.).

Neben Konyar sichtete ich 27 Exemplare.

Ankunft, Fortgang, mengenmiissige Verhältnisse

Sie kommt in der Regel Anfang oder Mitte November beinahe zur gleichen
Zeit mit der Ohrenlerche an. Ihr frühestes Datum: 23. 10. 1977., Szelencés
Puszta.

Ende des Winters verschwindet sie sehr schnell, sogar im Februar kann
sie als eine Seltenheit betrachtet werden. Im März konnte ich sie nur einmal
und zwar auf der Puszta bei Nagyiván am 4-ten März 1977. beobachten.
Dieses Datum bedeutet zugleich ihr spätestes Frühlingsvorkommen.

Im Vergleich mit den Verhältnissen in Südungarn wird die Überwinterung
dieses Vogels in Hortobägy verschieden beurteilt.

In kalten Jahreszeiten, bei strenger Kälte kommen sie zwar auch bei uns
in Hortobágy vor, bringt aber diese Kälte eine dickere Schneedecke mit
sich, dann ziehen sie von der Puszta fort. Windige Wetterverhältnisse sind
den Schneeammern günstig, denn der Wind legt die an den emporragenden
Stellen der Szik-Bänkchen, Kanalufer und Reisdämme wachsenden Halo-
phyten frei, wodurch die Schneeammer zu ihrer Nahrung gelangen. Die sich
in den Wintervorkommendaten zeigenden zwei-dreiwöchigen Aussetzungen
bezüglich dieses Vogels, der ungewöhnlich viel herumstreicht, beweisen noch
lange nicht, dass er kein überwinterer ist, aber die Tatsache seiner Überwin-
terung kann mit Sicherheit — wie im Falle des Berghänflings — nicht
behauptet werden.

Von den Gebieten in Hortobagy stammen die meisten Schneeammerdaten
aus der Pentezug genannten Puszta.

Die mengenmässigen Verhältnisse der Schneammer zähle ich nicht durch
eine Mitteilung der vollständigen Datenreihe auf, sondern durch die Aus-
wertung der einzelnen Winterperioden in den Jahren 1973—79 hebe ich ihr
Massenvorkommen hervor, bzw. weise ich auch die negativen Perioden hin.

1973—74

In Bihar wurden kleinere Schneeammergruppen (max. 11 Exemplare)
gesichtet, dagegen kamen sie in Hortobágy massenweise vor.

Datum Ort Anzahl

15,11. Pentezug etwa 200 (SZALONTAY)
01.12. Pentezug 170 (SZABÓ)

14. 12. Puszta bei Nagyiván 250 (SZALONTAY)

59

1974-75

In Bihar wurde sie öfters gesichtet als während des vorigen Winters (6
Daten, max. 32 Exemplare, Konyäri-Söstö, 16. 02. 1975.).

Dagegen ist die Anzahl ihrer Vorkommendaten in Hortobágy weniger als
in Bihar (5 Beobachtungen, max. 200 Exemplare, Pentezug 18. 11. 1874.,
beobachtet von SZABÒ).

1975—76

Von allen Jahren kann dieses — betreffs ihres Vorkommens — fiir das
schwacheste angesehen werden. In Hortobagy und in Bihar sind nur je 2
Daten vorhanden. Gesischtet wurden sie nur im November und Dezember.

Max. 24 Exemplare (Konyäri-Söstö, 06. 01. 1976.).

1976—77

In dem Raum von Hortobágy wurden 22 Daten aufgezeichnet. Das lässt
sich damit erklären, dass ich bereits zu dieser Zeit im Gebiet des HNP wohnte
und täglich Beobachtungen durchführte.

In Bihar konnte ich keine Schneeammer sichten. Auf der Kunmadaraser
Puszta in Hortobágy beobachtete ich sie in 8 Fallen.

Maximale Anzahl: 286 Exemplare (11. 01. 1977.)

1977—78

Sie wurde in Hortobágy in 15 und in Bihar in 2 Fallen gesichtet. Ihr
Vorkommen war wechselvoll und sporadisch. Sie erschien auch in den fol-
senden Gebieten: Ágota, Zam, Balmazüjvärosi Nagyszik. Im Dezember
wurde sie nicht gesischtet.

Max. Vorkommen: 180 Exemplare (Kunmadaraser Puszta, 20. 01. 1978.,
SZABÖ).

1978—79

13 Beobachtungen in Hortobágy und 3 in Bihar. Sie zeigten sich in klei-
neren Gruppen.

Max. Anzahl: etwa 100 Exemplare (Puszta bei Zam, 08. 12. 1978.). Die
Mehrheit der Daten stammt vom Dezember; die Februardaten sind nicht
vorhanden.

Verhalten und die sieh zu ihr gesellenden Arten

Die am frühesten ankommenden Exemplare sind im allgemeinen allein-
stehende Vögel, die sich ungewöhnlich fromm verhalten. Das Exemplar, das
auf dem Foto zu sehen ist, habe ich aus einer Entfernung von kaum 4 Meter
ganz frei photographiert. Die Schneeammern, die sich innerhalb eines Schwar-

60

mes bewegen, sind eher vorsichtiger. Ich habe beobachtet, dass das Verhalten
der Männchen misstrauischer ist, und sie schrecken den Schwarm durch
ihren Notschrei auf.

Bei windigem Wetter verhalten sie sich ungewöhnlich lebhaft, fliegen und
kreisen viel in der Luft herum. Nach Regen oder bei Schneeschmelze baden
sie oft in den Natronlaken.

Am 4-ten Dezember 1976. wurde ein aus 25 Exemplaren bestehender
Schwarm beobachtet und photographiert, wie er sich auf den aus dem Was-
ser der überschwemmten Salzsteppe herausragenden kleinen Inseln und
Biilten aufhielt, sogar in das ein paar Zentimeter tiefe Wasser hineinging
und in ihm herumwanderte.

Sie gesellt sich gerne zu anderen sich auf den Salzböden ernährenden Sing-
vogelarten. In Bihar wurde sie im Vereine mit Birkenzeisigen und Ohren-
lerchen gesischtet (Kovács, 1976).

In Hortobágy gesellte sie sich am allermeisten zu dem Berghänfling. Mit
Spornammern wurde sie seltener gesichtet, nur alleinstehende Exemplare
schlossen sich einer in die Höhe fliegenden Schar an.

In einigen Fällen wurden auch Wacholderdrosseln und Feldlerchen mit
Schneeammern zusammen beobachtet.

Im Flug gesellt sich gelegentlich ein jeder unserer Singvégel zu dem grossen
Schneeammerscharen, jedoch im Nahrungsraum sondern sie sich schon ab.
Nur die Ohrenlerche bildet eine Ausnahme. Es ist eine allgemeine Erschei-
‘ nung, dass alleinstehende Exemplare oder kleine aus 2—3 Exemplaren beste-
hende Gruppen stets die Gesellschaft anderer in der Puszta lebenden Klein-
vögel suchen, jedoch gössere Scharen mischen sich unter andere Vögel nur
stellenweise, in den seltensten Fällen.

3. Der Berghänfling — Carduelis flavirostris L.

Von den in meiner Studie untersuchten vier Vogelarten kommt dieser Vogel
am allermeisten und in den grössten Massen auf den Salzböden in Hortobägy
und Bihar vor. n

Während die drei anderen Vögel im engeren Sinne des Wortes keine Uber-
winterer genannt werden können, hält sich der Berghänfling vom Spätherbst
bis Vorfrühling ohne Unterbrechung hier auf, und reagiert auf die Schwan-
kungen der Witterung nich so sehr. Dass lässt sich auch durch das weite Spek-
trum seiner Nahrungsaufnahme auch erklären.

Seine Hauptnahrung in den Salzbéden besteht aus der Frucht des Beifusses
(Artemisia monogyna ssp. salina), (STERBETZ, 1971), aber er ernährt sich
auch von den Samen der folgenden Pflanzen: Limonium, Atriplex, Achillea
und Polygonum.

Sein inländisches Vorkommen wurde in der Studie von BERETZK—KEVE
(1971) analysiert.

Sein Biotop

Auf den mit Ruderalpflanzen bewachsenen Gegenden von Kanalufern,
Viehherdeständen, Feldwegen und Einzelgehöften, auf Luzernenstoppeln,
brachliegenden Ackerfeldern, in ausgetrockneten mit Unkraut überwucher-

61

ten Fischteichen, und auf den Dämmen von Fischteichen und Reisfeldern
kommt er ebenso oft wie in den Salzsteppen vor.

Von den Schneeverhältnissen abhängig wechselt er seine Nahrung. Wäh-
rend der schneefreien Jahreszeit ernähren sich die meisten Berghänflinge
auf den mit niedrigen Beifusspflanzen bewachsenen Flecken der trockenen
Salzböden. Nach starken Schneefällen werden sie von den Ruderalbiotopen
oder den aus der Schneedecke der Szik-Wiesen herausragenden Stengel-
pflanzen (Atriplex, Chenopodium, Limonium) angelockt. Nach einem Schnee-
gestöber bevorzugen sie die durch den Wind reingefegten Dämme und
Grabenränder.

In den Pflanzengemeinschaften der Salzsteppe kommt er in allen Biotopen,
von Wiesen über Blind-Szikböden bis zu den Rücken von Szik-Bänkchen
vor.

Ankunft, Abgang, mengemässige Verhältnisse

Er kommt um die Mitte oder Ende des Monats Oktober an, und hält sich
hier bis zu Beginn des Monats März auf. Das früheste Datum seiner Ankunft
im Herbst: 03. 10. 1976., Puszta bei Angyalhäza. Sein spätesten Datum im
Frühling: 28. 03. 1976., Puszta von Pentezug. Seine Population vermehrt
sich gegen Ende November, und diese Menge verbleibt bis zur Mitte Februar.
Nachher sinkt diese Anzahl nach und nach, und bis zu Beginn März sieht
man nur gelegentlich Scharen von hundert oder mehr Exemplaren.

Im Laufe der der Untersuchung gewidmenten Jahre wurden mehrere
Hunderte von Daten über sein Vorkommen zusammengesammelt. Anstatt
diese aufzuführen, bewerte ich vielmehr die einzelnen Jahren, wobei die
beachtlichen grossen Massen bzw. negativen Daten hervorgehoben werden.

Jeden Winter in Hortobägy ist es eine gewöhnliche Erscheinung, dass
man ihren aus 300-400 Exemplaren bestehenden Scharen begegnet.

Von den Wintern vor 1973 kann jener zwischen 1971—72 als hervorragend
betrachtet werden, wo während einer einzigen Beobachtung auf den Gebieten
der Puszta bei Nagyivin—ZA4m-—Borzas ungefähr 2500 Exemplare gesichtet
wurden (28. 11., SZABÓ).

1973—74

Datum seiner Ankunft: 29. 10. (SzaBó, Kunmadaraser Puszta). Zuletzt
wurde er am 26-sten Januar gesichtet (SzAB6, Puszta bei Nagyiván). Von
Mitte Februar an herrschte bereits mildes Friihlingswetter, und sie zogen
schnell fort.

Die zahlenmiissig stärkste Schar: etwa 800 Exemplare, wurde am 1-sten
Dezember, auf der Puszta von Pentezug beobachtet (SZABÓ).

1974-75
Er kam spät an. Sein frühestes Datum: 07. 11. (Konyäri-Sésté). Sein

spätestes Frühlingsdatum: 12. 03. (Puszta bei Nagyiván, SzAB6). Die Anzahl
der Beobachtungen ist viel geringer als im vorigen Jahr. Auch die Zahl bzw.

62

Stärke der Scharen war bedeutend weniger (100—150). Am 18-ten November,
in der Nähe von Nagyiván sichtete SZABÓ etwa 500 Exemplare, die sich von
Cichorium ernihrten.

1975—76

Von Mitte Oktober bis zur Mitte März hielten sie sich hier stàndig auf.
Das erste Datum ihrer Ankunft: 21. 10. (SzAB6, Puszta bei Kunmadaras).
Ihr spätestes Frühlingsdatum: 21. 03. (Konyäri-Sésté). Mehrere Hunderte
ihrer Scharen liessen sich auch bei starken Schneefällen im Januar auf die
Dauer sehen. Hervorragendes Datum: etwa 400 Exemplare, 22. 02., Kun-
madaraser Puszta (SZABÓ).

1976—77

Diesen Winter erschienen sie unregelmässiger, die Beobachtungsdaten sind
weniger als im vorigen Winter. Sein frühestes Ankunftsdatum: 03. 10.,
Puszta bei Angyalhäza, aber scharenweise wurde er erst von Anfang
Dezember beobachtet. Sein spätestes Vorkommen im Frühling: 06. 03.
(Borzas Puszta). A

Am 28-sten Dezember, in der Puszta von Agota bei Püspökladány habe
ich einen aus 500 Exemplaren bestehenden Berghänflingsschar gesichtet,
wahrend im Februar nur ein einziges Datum vorliegt: 4 Exemplare, 18. 02.,
Zám-Puszta (SZABÓ).

1977—78

Ihre kleineren Gruppen sind vor Mitte Oktober angekommen, aber massen-
weise erschienen sie erst Ende November.

Sein erstes Datum: 13. 03., Kunmadaraser Puszta. Sein spátestes Datum :
24. 02., Borzas Puszta. Den ganzen Winter lang wurden sie regelmässig und
oft beobachtet. Nennenswert sind die Daten von 15. und 30. januar, als sich
180 bzw. etwa 300 Exemplare auf den Salzbòden von Sändoros in Bihar und
jenen von Konyàr aufhielten.

1978—79

In diesem Jahr kamen sie Anfang November, spät an, aber bis März
hielten sie sich auf diesem Gebiet in ständiger Anzahl auf. Sein erstes Datum:
04. 11., Kunmadaraser Puszta. Sein letztes Vorkommen: 08. 03.

Die Häufigkeit der aus 400—500 Exemplaren bestehenden Scharen, das
Vorkommen auf fast allen Beobachtungsgebieten, und die Scharen mehrerer
Tausender von Exemplaren, die sich im Jäner versammelt haben ist aller
. Wahrscheinlichkeit nach eine Invasionserscheinung. Auch in den Gebieten
in Bihar liess er sich in Scharen sehen, deren Stärke 200—300 Exemplare
ausmachte.

Auffallend grosse Masse: 1000—1200 Exemplare, 11. 01. 1979., Kun-
madaraser Puszta (nach strakem Schneefall).

63

Verhalten, sich assoziierende Arten

Bei schneefreiem Wetter erblickt man in der offenen Salzsteppe in der
Regel nur die auffliegende Schar. Dicht nebeneinander fliegen sie zusammen,
wenden sich plôtzlich und fliegen auch zu gleicher Zeit herab. Nacher ver-
schwinden sie formlich in der Vegetation. Der sich ernährende Vogel bewegt
sich verhältnismässig wenig, hopsend geht er hin und her mit einem nicht
so auffallenden, von weitem sichtbaren Lauf, wie das bei den Ohrenlerchen
zu sehen ist. Wenn sie rasten möchten, oder wenn sie durch etwas aufge-
schreckt sind, fliegen sie oft auf grössere Unkräuter, Stengel und im Gebiet
befindliche Biische, Bäume und Elektrizitàtsleitungen.

Bei Schneewetter übernachten sie gern auf Bäumen von Baumreihen und
Biischen in Waldflecken, aber in vielen Fallen habe ich auch das beobachtet,
dass sie sich mit Einbruch der Dunkelheit scharenweise in der Salzsteppen-
vegetation der halbhochen Achilleo-Festucetum-Pflanzen zur Ruhe setzen,
so, der drei anderen Arten ähnlich, übernachten sie auch auf dem Boden.

Es ist charakteristisch für seine Assoziationsverhältnisse, dass er sich sehr
oft mit der Schar von Wacholderdrosseln (Turdus pilaris) vermischt. Die
Exemplare der zwei unterschiedlichen Arten ernähren sich gemeinsam, ja
sogar nach Abflug bemiihen sie sich zusammenzubleiben und nach Herab-
fliegen die Nahrungsaufnahme fortzusetzen.

Es kommt vor, dass sich der Star (Sturnus vulgaris) am Ende des Winters
auch zu ihnen gesellt. Auf diese Weise bilden die drei Vogelarten eine Gemein-
schaft, die sich gemeinsam ernährt.

In Bihar und Hortobágy ebenfalls habe ich die Erfahrung gemacht, dass
sich die Assoziation mit der Wacholderdrossel am allermeisten bei Tauwetter
ereignet.

Häufig vermengt er sich auch mit den Schneeammern. Hingegen gesellt
sich die Spornammer vielmehr nur einzeln, hinter ihren Artgenossen zurück-
stehend, zu der fliegenden Schar von Berghänflingen. Er ist oft mit der Oh-
renlerche auf demselben Biotop zu sehen, aber keiner von beiden vermengt
sich mit dem anderen, weder während Nahrungsaufnahme, noch nach dem
Aufflug.

Manchmal kommt es vor, dass er sich dem Hänfling (Carduelis cannabina)
oder dem Birkenzeisig (Carduelis flammea) beigesellt. Aber das ist nur eine
sporadische Erscheinung, die nur sehr selten beobachtet wurde.

4. Die Spornammer — Calearius lapponicus L.

Seit dem ersten verifizierten inländischen Datum von 1960 berichteten
die Beobachter über ihr Vorkommen in zahlreichen Studien. Neben einfachen
Nachrichten beziiglich des Tierreiches erschienen auch umfassendere, ein-
gehendere Studien. HORVÁTH (1960) veröffentlicht einen Artikel über sie
nach ihrem ersten Erscheinen in Ungarn. ENDES (1977) untersucht die
Migration dieses Vogels in tiergeographischer Beziehung.

Die Daten über ihr Vorkommen in Ungarn sind am ausfiihrlichsten in der
in 1976 veröffentlichten Arbeit von SzABÖ bearbeitet. Neben einer Auf-
zählung aller Beobachtungen in den Jahren von 1960 bis 1974 berichtet er
über die Migration, den charakteritischen Aufenthaltsort in der Puszta, die

64

Nahrung, das Verhalten und die gesellschaftlichen Verhältnisse der Sporn-
ammer mit solch einer eingehenden Griindlichkeit, dass sich eine ausfiihr-
liche Darlegung der obengenannten Themenkreise in meiner vorliegenden
Arbeit eriibrigt.

Ich gehe auf Einzelheiten nur dann ein, wenn im Laufe meiner Beobach-
tungen in den Jahren 1974—79 solche neuere Kenntnisse zum Vorschein
kamen, welche unsere, bis jetzt bekannten Daten über die Spornammer er-
gänzen und stellenweise modizifieren (Zeit der Ankunft, des Abzugs, das
Problem der Uberwinterung, Nahrung, Verhalten usw.). In meiner Studie,
die sich mit der Spornammer befasst, möchte ich eher nur die von SZABÓ
bis zum Jahre 1974 mitgeteilte Datenreihe durch meine Beobachtungen von
197476 in Bihar und die von 1975—79 in Hortobágy ergänzen. Wegen der
ausserordentlich grossen Masse von Daten (167) muss ich ihre Aufzählung
ausser Acht lassen, deshalb bewerte ich das Vorkommen dieses Vogels, auch
in dem vorliegenden Fall so, dass ich, wie im Falle der vorigen zwei Arten,
sein Vorkommen wührend der einzelnen Winterjahre zusammenfasse.

Ankunft, Abzug, mengenmässige Verhältnisse

Von den in meiner Studie untersuchten vier Arten kommt die Spornammer
am frühesten an. Die Ersten erscheinen bereits Ende September, vom An-
fang Oktober bewegen sie sich mehr und mehr scharenweise. Die meisten
Spornammern können vom Anfang bis Ende Oktober gesichtet werden,
beim Eintritt des Winters ziehen sie dann weiter. Im Januar sind sie im
allgemeinen kaum zu sehen, erst Anfang Februar, wenn der Winter nachlässt,
erscheinen sie wieder. Im Monate Februar, möglicherweise Anfang März
lassen sie sich in Scharen sehen, die jenen zur Zeit des Spätherbstes ähnlich
sind. Im Falle eines strengen, sich hinausziehenden Winters kommt es vor,
dass man ihnen auch noch Mitte März begegnet (beispielweise in 1976).

Das Muster des Sommerfederkleides ist an den im Frühseptember ange-
kommenen Exemplaren noch gut zu sehen, der Kopf und der Hals des
Männchens ist mit dunklen Flecken untermischt. Auch das Gefieder der
Exemplare, die im Februar und März erscheinen, wird immer farbiger. Am
24. 02. 1978, in der Puszta von Borzas in Hortobágy konnte ich ein solches,
sich umfärbendes Männchen beim Singen beobachten. Im Laufe des Februar-
zuges wurden Spornammern oft auch paarweise gesichtet. Im weiteren werden
die Daten der einzelne Jahre bewertet.

1974—75

Die Anzahl der Vorkommen war nicht bedeutend, insgesamt konnten 19
Beobachtungsdaten eingesammelt werden. In Bihar wurde sie zwischen 24.
November und 28. Januar gesichtet.

In Hortob4gy kam sie am 23-sten Oktober mit ziehenden Lerchen an
(SzaBo). Ihr letztes Datum: 3 Exemplare, 16. 03., Kunmadaraser Puszta
(SzaB6). Diesen Winter wurde kein Spornammerschar gesichtet, deren
Starke über 10—12 Exemplare gewesen wäre!

5 AQUILA 1980. 65

1975—76

Auffallend zahlreiches Vorkommen; 36 Beobachtungsdaten. Ankunft: 09.
10., Kunmadaraser Puszta, 10 Exemplare (SzAB6). In Hortobágy, während
Oktober —November wurde eine grosse Migration beobachtet, im Dezember
gibt es kein Datum; sie zogen davon. Die einzige Dezemberbeobachtung
stammt aus Bihar: 8 Exemplare, Sändoros, 20. 12.

Anfang Januar kehrten sie wieder zurück. Wegen des langen Winters
harrten sie bis zum Schluss des Monates März aus; es wurden auch mehrere
Hunderterscharen gesichtet. Ihr spätestes Datum: 03. 04., Angyalhaza-
Puszta, 3 Exemplare. Die grösste Menge, die gesichtet wurde: 200 Exem-
plare, Kunmadaraser Puszta, 22. 02. (SZABÓ).

1976—77

37 Beobachtungsdaten. Im Vergleich mit dem vorigen Jahr war ihre Vor-
kommenanzahl viel weniger. Ihr frühestes Datum: 19. 10., Kunmadaraser
Puszta.

Bis zum Ende Dezember hielten sie sich auf den Puszten ununterbrochen
auf, jedoch waren sie nur in einer kleinen Anzahl anwesend. Vom Ende
Dezember bis Ende Januar liessen sie sich nicht sehen. Erstes Datum in 1977:
Zam-Puszta, 28. 01. Spätestes Vorkommen: 27. 02., Zam-Puszta, 8 Exem-
plare. Der grésste Schar, der gesichtet wurde: 48 Exemplare, Kunmadaraser
Puszta, 18. 11.

1977—78

42 Beobachtungsdaten. Betreffs der Anzahl und der Arealverbreitung
iibertrifft deise Winter die Daten jenes in 1975—76. gleicherweise. Sie wurde
auf 9 Puszten beobachtet. Ihr frühestes Datum: 29. 11., Kunmadaraser
Puszta, 2 Exemplare. Die grösseren Massen kamen während der ersten Dekade
des Monates Oktober an. Ende November zogen sie fort, und erst Ende
Dezember kehrten sie wieder zurück. Im Februar wurde eine zahlenmässig klei-
nere Migration beobachtet, die gerade das Umgekehrte der Migration des
Winters in 1975—76 erbrachte. Damals war die Herbstmigration zahlen-
mässig kleiner, und im Frühling wurden auch mehrere Hunderterscharen
gesichtet, während jetzt während des Herbstzuges Scharen von Hunderter-
grössenordnung zu sehen waren. Die meistbevölkerte Schar Ende des Winters
bestand aus 36 Exemplaren (Zam-Puszta, 12. 02. 1978.).

Ihr spätestes Datum: 26., 02., Kunmadaraser Puszta, 4 Exemplare. Zahlen-
mässig grösste Massen: etwa 100 exemplare, Borzas Puszta, 19. 09., etwa
200 Exemplare, Szelences Puszta, 23. 10., etwa 100 Exemplare, Kunmadara-
ser Puszta, 21. 11.

1978—79
33 Beobachtungsdaten. Ziemlich zahlreiches Vorkommen. Die Herbst-

migration zeigte sich intensiver, während die Ende Dezember ganz schwach
war. Im März zogen die Vögel ein paar tagelang in Massen. Anfang Dezember,

66

in den ersten Tagen der ungewöhnlichen Kältewelle scharten sie sich in bis
jetzt nie gesehenen enormen Massen zusammen:

etw. 480 Exemplare, Kunmadaraser Puszta, 07. 12.,

etw. 350 Exemplare, Puszta bei Nagyivan, 16. 12.

Ihre erstes Datum: 29. 09., Kunmadaraser Puszta, 8 Exemplare. Ende
des Winters erschienen sie ausserordentlich sporadisch, einzeln. Ihr spätestes
Datum: 09. 03., Puszta bei Nagyiván, 220 Examplare.

Noch ein bedeutendes Datum aus dieser Winterperiode: 02. 01., Borzas,
110 Exemplare. Nach starken Schneefall beginnen sie zu ziehen.

Im Besitz der vorliegenden Daten kann behauptet werden, dass die Sporn-
ammer auch kein Wintergast ist. Jede stärkere Abkiihlung, jeder starke
Schneefall zwingt sie für die Dauer einiger Wochen oder manchmal eines
ganzen Monates weiter südwärts zu ziehen.

Die während der Winterzeit beobachteten enormen Massen scharten sich
stets zur Zeit einer Kältewelle oder während eines andauernden starken
Schneefalles zusammen. Nach kurzer Zeit verschwanden sie jedoch.

Biotop, Nahrung

Unseren Beobachtungen nach befindet sich der häufigste Aufenthaltsort
der Spornammer im mit halbhochem Gras bewachsenen Puccinellietumstand
der Szik-Stufen, Szik-Adern bzw. am Rand der Szik-Wiesen in der Pflanzen-
gemeinschaft von Hleochareto- Agrostidetum albae, die durch die Einwirkung
des Weidens und Trampelns so niedring wird, das sich die Spornammer gern in
ihr aufhalt.

Ein jeder dieser Biotoptypen ist periodisch mit Wasser bedeckt, und ne-
ben den in der Pflanzengemeinschaft dominierenden Pflanzen kommen auch
wasserfreundliche oder wasserduldende Grasarten vor. Unter denen ist die
Pflanze Pholiurus pannonicus die wichtigste, denn es wurde in vielen Fallen
beobachtet, dass die Frucht dieser Grasart der Spornammer zur Nahrung
dient. Sie streift in der Tat die schmale Ahre dieser Pflanze von liegendem
Stengel und niederem Wuchs ab, und nach Abziehen der Samen bleibt nur
die leere Ahrenspindel übrig.

Fiir die, sich lauernd und duckend bewegende Spornammer ist von den
in dem Biotop findbaren Pflanzen die Grasart Pholiurus die richtige, die
zufolge ihres niedrigen Wuchs die am leichtesten erreichbare Nahrung bietet,
und zugleich verhältnismässig grosse Samen hat.

Auch die Samen und Sprossen anderer zur Nahrung dienenden Pflanzen
(Polygonum, Suaeda, Camphorosma) kommen in dem obigen Biotop vor.

Uber das Vorkommen der Spornammer in den Kulturgebieten muss separat
gesprochen werden. Die Stoppel der abgegrasten Wiesen kann zu einem guten
Versteck oder Übernachtungsort dienen, ausserdem ist sie für die Nahrungs-
aufnahme geeignet, weil die Grasart Pholiurus pannonicus in den tiefen Rad-
spuren von Traktoren und Mähmaschinen massenweise gedeiht. In den Wasser-
druckstellen der Luzernenstoppels existiert ein ähnlicher Zustand, die Sporn-
ammern sind immer auf den veralteten, verunkrautenden Luzernenfeldern
zu sehen.

In Bihar habe ich sie auch auf einer Maisstoppel beobachtet, hier las sie die
heruntergefallenen Samen hochgewachsener Unkrautpflanzen auf (Sándoros,
O1 1976).

E 67

Das, bei Unkrautsamenauflesen beobachtete Tun einer Calcariusschar auf
der Stoppel des angepflanzten Vergrasens eines der Ackerfelder inıder Puszta
bei Nagyiván war eine ähnliche Erscheinung (16. 12. 1978.).

Assoziationsverhältnisse, Verhalten

Sie gesellt sich gerne zu anderen Arten, aber alleinstehende, sich von ihren
Artgenossen getrennte Exemplare schlagen sich oft zu Gruppen anderer Vögel,
zumeist wenn diese in die Höhe fliegen. Am meisten schliessen sie sich den
Scharen von Lerchen und Berghänflingen, seltener denen von Schneeammern
an. Meine am 17. 02. 1979 durchgeführte Beobachtung stellt gut dar, wie
sehr die einsam herumschweifende Calcarius an die, sie aufnehmende Schar
artfremder Vögel hängt. Auf der Puszta bei Nagyivan gesellte sich eine
Spornammer zu einer Schar von etwa 30 Berghänflinge. Sie bewegte sich
zusammen mit der oft emporfliegenden Schar, bis die Berghänflinge zu einem
Akazienbaum flogen um sich auf die Aste des Baumes zu niederlassen. Die
Spornammer begleitete sie auch bis hierher, und zusammen mit der Schar
sass sie auf dem Ast. Ich habe hier zu bemerken, dass dieser Fall nur deshalb
auffallend ist, weil sie sich auf einen Baum niederlassend bis jetzt kein eini-
gesmal gesehen wurde. Im Oktober 1976., auf der Kunmadaraser Puszta
sah ich sie in der Gesellschaft von Wiesenpiepern ( Anthus pratensis) und
Feldlerchen ( Alauda arvensis).

Zwecks Übernachtung ziehen sie sich zumeist an den Rand von flachen
Salzbödenflächen zurück. Am 07. 12. 1978. zählteich auf solch ein Nachtlager
Herabfliegende Scharen ab. Die ankommenden wurden von den bereits dort
Anwesenden hinuntergelockt. Bis zur Dämmerung zählte ich etwa 480
Exemplare ab, was zugleich ihr grösstes von mir bisher gesehenes Vor-
kommen ist.

Anschrift des Verfassers:
Dr. Gäbor Koväcs
Nagyivan

Bem apó u. 1.

Irodalom — Literatur

Beretzk, P. — Keve, A. (1971): Der Berghänfling, Carduelis flavirostris L. 1784. in Ungarn.
Lounais-Hämeen Luonto. 42. 1— 18. p.

Endes M. (1977): A sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus [L.]) Magyarországon.
Állattani Közlemények. LXIV. 41 — 44. p.

Győri, J. (1965): More recent occurrence of Lapland Bunting occurring in Hungary.
Aquila. 1964 — 65. 71 — 72. 243. p.

Horváth, L. (1960): The First Occurrence of the Lapland Bunting (Calcarius lapponicus
L.) in Hungary and the Carpathian Basin. Vertebrata Hungarica. Tom. 2. Fasc.1.
61—68. p.

Keve, A. Ra I.(1958): Passeriformes (in: Fauna Hungariae — Aves). 10. 9 — 69. p.

Kovács, G. (1077): Shore Lark (Eremophila alpestris) on the Konyäri-Sésté (salt lake).
Aquila. 1976. 83. 105. p.

Kovács G. (1977): Adatok a balmazüjvärosi szikesek madárvilágához. Kézirat. 1— 18. p.

Kovács G. (1978): Adatok a fülespacsirta (Eremophila alpestris) tiszántúli el6fordulàsà-
hoz az 1973 — 78. években. Madártani Tájékoztató. 1978. maj — jún. 13 — 15. p.

68

Kovács G. (1979): A sarkantyús sármány tömeges előfordulása a HNP területén. Madär-
tani Tájékoztató. 1979. jan. — febr.

Mosansky, A.—Palasthy, J.—Voskar, J.— Danko, S. (1965): Gregarious occurrence of
the Shore Lark, Eremophila alpestris flava Gm. in the Kosickä kotlina basin during
the winter of 1963 — 1964. Zool. listi. 14. 2. 151 — 158. p.

Nagy, L. (1962): The Shore Lark. Aquila. 1960 — 61. 67 — 68. 255. p.

Rinhoffer, G. (1974): Obrenlerchen-Invasion im Süden der DDR. Falke. 2. 60—61. p.

Schäfer, L. (1959): Occurrence of the Shore Lark in Hungary. Aquila. 66. 107— 117. p.

Sterbetz, I. (1965): The Bird Fauna of the Fehértò of Kardosküt. Vertebrata Hungarica.
Tom. VII. Fasc. 1—2. 51 — 62. p.

Sterbetz, I. (1965): Die zoographische Rolle der Ungarischen Tiefebene in Winterzug
der Schneeammer (Plectrophenax nivalis L.). Déri Múz. Evk. 1962 — 64. 315 — 321. p.

Sterbetz, I. (1971): Nahrungswahl der samenfressenden Kleinvögel. Allattani K6zlemé-
nyek. 58. 171— 172. p.

Szabó, L. V. (1976): Daten zu dem Vorkommen der Spornammer (Calcarius lapponicus)
in Ungarn. Aquila. 82. 145 — 154. p.

Szabo L. V. (1976): A Hortobágy gerinces állatai. In Salamon F.— Kovacs G.-né: Horto-
bagy a nomád Pusztätöl a Nemzeti Parkig. Budapest. 70 — 114. p.

Szabó, L. V.— Horváth, L. (1978): The Bird Fauna of the Hortobágy. Kézirat. 83 p.

Udvardy, M. (1941): Die Vogelwelt der Puszta Hortobágy. Tisia. V. 79. p.

Voous, K, H. (1962): Die Vogelwelt Europas und ihre Verbreitung. Hamburg — Berlin.
187.255 — 256. p.

Téli énekesek vizsgálata a Hortobágy és Bihar szikesein
Dr. Kovács Gábor

Dolgozatában a szerző a következő fajok hortobágyi és bihari előfordulását vizsgálja :

1. Fülespacsirta — Eremophila alpestris L.

2. Hósármány — Plectrophenax nivalis L.

3. Téli kenderike — Carduelis flavirostris L.

4. Sarkantyùs sármány — Calcarius lapponicus L.

A szikespusztäkon előforduló egyéb ättelelö énekesmadarakat éppen csak érinti, illetve
utal rá, hogy a vizsgált négy karakterfaj melyikével fordulnak elő ugyanabban a biotóp-
ban. A tanulmányt az 1973—79 közötti hat év megfigyeléseiből állította össze. Az adat-
sorokhoz felhasználta SZABÓ, ARADI, FINTHA és SZALONTAY adatait és megfigyeléseit is,
akiknek ezúton mond köszönetet támogatásukért, segítségükért.

Az egyes fajok tárgyalásánál foglalkozik érkezésükkel, elvonuläsukkal, mennyiségükkel,
biotópjukkal, viselkedésükkel és társulási viszonyaikkal.

1. Fülespacsirta — Eremphila alpestris L.

A szerző ezt a fajt vizsgálja legrészletesebben, hat év alatt 72 megfigyelési adatát elemzi.
Az 1975—76-os télen kiugróan magas a megfigyelések száma és az egyedszám.

A szikeseken előforduló fülespacsirták ragaszkodnak bizonyos élőhelytípusokhoz.
Ez a Hortobágyon a padkahátak és a szikespuszta mohás Festucetum növényzete (Kun-
madaras, Angyalháza), illetve a szologyosodott szolonyec szik Spergularia állománya
(Pentezug). Biharban a kiszáradt szikes tómedrek halofita növényei. Jószágállások rude-
ráliáin is előfordul.

2. Hósármány — Plectrophenax nivalis L.

59 megfigyelési adat. Az 1976—77-es télen kiugróan sok tartózkodott a vizsgált terü-
leteken.

Biotópja a szikpadka és a vakszik, ahol fő táplálékát a Camphorosma és az Artemisia
termése képezi.

Rendkívül kóbor természetű, megjelenése a másik 3 fajéhoz képest rendszertelenebb.

69

3. Téli kenderike — Carduelis flavirostris L.

A vizsgált fajok közül ez a leggyakoribb és a legtömegesebben előforduló madár.
Biot6pja csaknem az összes szikes pusztai formációra kiterjed, mivel fő tápláléka a sziki
üröm ( Artemisia monogyna ssp. salina) termése.

Előfordulása egész télen folyamatos, míg a másik három faj nagy havazások után
elvonul.

4. Sarkantyús sármány — Calcarius lapponicus L.

Tanulmányának ez a fejezete SZABÓ 1975-ös, az Aguilában megjelent munkájához csat-
lakozik, és kiegészíti annak 1974-ben lezárt adatsorát. Az ott leírtakhoz képest a szerző
csak kisebb módosításokat tett (érkezés, elvonulás, biotópok, táplálék). Fő tápláléka a szik-
fok és a szikes tócsák határán élő Pholiurus pannonicus termése. Biharban lucerna- és
kukoricatarlókon is előfordult.

CONTRIBUTIONS TO THE ETIOLOGY 0F
THE ROCK BUNTING (EMBERIZA CIA)

Zoltan Györgypál

In spite of its characteristic exterior the rock bunting (Emberiza cia) is
relatively little-known to the scientists of ornithology in Hungary. Beside
its rarity this seems to be due to the bird’s habitat being difficult to approach
and especially to its hidden way of life. In Hungary nesting by the rock
bunting was demonstrated first by DANDL (1955) in the environs of Jósvafő.
Since then its hatching was confirmed also at other places of the central
range of mountains in Hungary (SZABÓ, 1962; ARADI, 1975; HORVÁTH, 1975;
DÉNES, 1978).

In recent years rock buntings are reported from more and more places
in winter but in many instances, in the period of reproduction, too. Accor-
dingly, this interesting bird species appears to be of more frequent occurrence
"in Hungary than earlier supposed.

1. Method of investigation, area

In 1978, systematic observations were conducted by the author during
the hatching season. The area under examination was the ravine of Maria-
remete situated near Budapest where the birds are habitually nesting long
since. In the period from April 11 to June 7, author spent 46 hours on 19
observation days in wathching through a fieldglass the behaviour of rock
buntings and taking photographs. The observations were carried out in all
phases of the day and lasted 2.5 hours on average. Two hatching pairs were
watched in the ravine for preserve formation, nesting and general behaviour
pattern. Thus, the investigations conducted on a low of individuals, between
narrow space and time limits do not afford opportunity for generalizations.
Nevertheless, they well characterize the conditions prevailing at the given
site and time, and may present a basis for further research and for elaborat-
ing the series of observations.

Habitat of the rock buntings was a steep rocky chain of hills towering
round the Ördögárok. On an about 50 metre section of the rivulet suddenly
rising walls are forming a ravine. Rocky hillsides covered with straggling
plants as well as leafy forests, alternate with each other. On hills to the
north, forests consisting mainly of maple and oak stands are to be found.
On the barren parts karst scrub forests (Orno-Cotinion) and open dolomite-
rock grassland (Stipo-Festucetum pallentis) type associations are to be found
in a rather divided distribution. On the whole, the vegetation is difficult
to characterize due to variable ecological conditions and to the effects of
crop growing.

71

2. Biotope, movements

At the author’s scene of observations, rocky hillsides overgrown with
scattered shrubs and adjacent forest belts were the main places of abode of
the rock buntings. They were flying ontop of trees inside of the forest only
when there was a larger forest area on their way on their flight over rocky
areas. They never penetrated into the interior of the leafy crown but usually
chose salient points as guard- and singing posts. Peaks of rocks or extant
branches of trees and shrubs suited best. They preferred short-stemmed
shrubs for resting and instead of the upper branches they chose extant
lateral ones. They mostly gathered their food consisting of tiny insects and
weed seeds on the ground. Lurking in the vegetation and rummaging about
on stony slopes overgrown with grass were the most characteristic forms of
movement of the rock buntings.

They proved to the birds of cautious, concealed movement. It was almost
impossible to catch sight of rock buntings ambling along the stony hillside
and rummaging about. It was only their calling cry repeated in short inter-
vals that supplied information on their whereabouts. Often it took quite a
long time for the author to catch sight even of one of the birds that kept
answering.

Often the rock buntings kept on searching for food on the ground for a
long time (0.5 to 1.5 hours). Meanwhile, progressing slowly they checked an
area of about 50 to 200 m?. Sometimes they climbed up on flat stones being
on their way for orientation. In case of danger or by the end of the feeding
phase they took flight from the ground onto the nearest shrub. As depending
on circumstances they spent here shorter or longer periods. The resting or
guarding, singing rock buntings were mostly motionless. The two kinds of
behaviour pattern were discernible all the same by the location of the chosen
branch inside the plant, the view of the terrain afforded by it as well as by
the frequency of the bird’s orientating movements. The watching rock
bunting more frequently turned its head round, furtheron, its bearing was
straighter, more stretched than that of the resting bird.

Their flight was slightly undulating. To shorter distances they were flying
low, following the features of the terrain. They were often flying over the
distance between the two opposite walls of the ravine.

On account of their particular habitat and way of life they came near
other bird species relatively rarely. They showed indifference to the yellow
hammers (Emberiza citrinella) and redstarts (Phoenicurus ochruros) feeding
at 10 metres from the nest.

3. Cries

The cry of the rock bunting is a characteristic piping, a short “tse’’ sound.
It resembles certain cries of the blue tit, redbreast and greenfich, with some
practice, however, it can be easily distinguished. Sometimes it is a longer
“tsee’’, “tsea” or “tseah” sound usually of sharper tonality. Short calling
serves spontaneous signalling and is of importance in the birds’ holding
together. They produce it at equal intervals, usually every 5 (rarely 3 to 11)
seconds. The longer calling calls attention of the species mates to a changed

72

intention of movement by the signalling bird. Certain movements (flying up
or approaching of the nest) were signalled always separately. The birds in-
formed each other that way about the appearance of changing environmental
stimuli. With the aid of the signal, rock buntings pecking close to each other
usually formed suspicion almost at once. The more frequently repeated
variant of the short calling served similar funcion. While the pair kept ans-
wering the male in his excited state sometimes emitted quickly repeated
calling-like sounds. These sounded like ‘tse-seesee’’ or ‘‘tseseeseeseesee’’.
On similar occasion or when several birds were together a glib sound, someth-
ing like “tserara’ or “tserararararara” was heard that also indicated the
excited state (it was observed only with males).

The song of the male is a twitter consisting of simple short and piping
sounds. It reminds of the song of the furizechat and the reed bunting. The
two male rock buntings observed by the author were singing in a slightly
different manner. The cry of one of them can be reproduced with the words
“tse-pseepseetyoue-tse”. The initial and final sounds are identical with the
calling. Several slightly prolonged variants were observed by the author,
too, e.g. ‘“‘tse-hue-pseepseetyoue-tse-hecrecre” and ‘‘tse-hue-pseepseetyoue-
tseveve". The song of the other male was longer: ,,tsha-pseetshatshahuetye-
pszetsera-tse” and ‘“tyepseelahhueue-psepsetyoue-tse-hacrecrecre-tyraty-
rarrr". The songs lasted 1
to 3 seconds, as depending
on their complicated cha-
racter. After a short inter-
val the signing was follow-
ed by a new verse. The break
between two songs was for
the shorter types on average
5 seconds (4—7), for the
longer ones 7 seconds (6— 8).
Under conditions of calm
the birds were singing on a
site for 10 to 30 minutes.
Author found that the in-
tensity of singing was not
influenced by the clouds but
was reduced by strong wind.

Ordòg- drok

4. Territory ah Forest-Erdö
In the ravine at Märiare- re: Boundary of territory -A territórium határa
mete two pairs of rock bunt-
ing were living in the period. 2 Watch place - Orhely (fa)

examined. Late in April the

à Nest - Fészek

four birds were often seen di FISSA

rummagingabout (one ofthe nl Fighting place - Verekedesi hely

pairs had a nest in pre-

paration at that time al- Figure 12. Territories of the Rock Bunting pairs
ready). Chasing about oc- 12. ábra. A bajszossarmany-parok territoriumai

73

curred among them, too. The fights for acquiring territory were concentrated
on the rocky biotope offering vital conditions. On the skirts of the wooded
preserves it did not come to a clash. The two territories were separated for
good and all by the lst of May. From this time on, the two pairs were mo-
ving solitarily.

The territory occupied a circle of about 300 m radius, with highly variable
features of the terrain. The preserves of the two pairs were located on both
sides of the ravine facing each other. Rock buntings injuring the territory
were always chased out by the male or layer possessing the territory. The
motion areas of the pairs are shown on Figure 12.

5. Nest building

The author’s data on the reproduction of rock buntings are based on the
observation of a single nesting pair. Consequently, they may be generalized
only to a limited extent.

The nesting ground was on the northern side of a barren hillside with an
angle of inclination of about 35 degrees. The rocky, stony soil was over-
grown with grass and scattered young shoots. The nest built on the ground
was hidden under a dried bottom bunch of grass. The rich verdant upper
blades of grass overhung the cup, shading and covering it. Therefore, .the
access to the nest opened sideways in a north-east direction. That way the
sun was shining into the nest only in the morning, in the afternoon it was
shady.

The cup of the nest consisted of dry blades of grass. On the inside it was
lined with very fine thin blades and roots. The originally well shaped deep
cup became ever more flat in the course of hatching and especially during
growth of the young.

The layer built its nest alone. The time required for making it is uncertain
because the nest was found by the author in a nearly finished state. There-
after, the layer kept on building it for another three days. In the author’s
opinion the full time may be a week at least.

The nest material was gathered by the layer usually not far, at about
10 metres from the nest. The collecting place was changed but rerely, the
bird seemed to perform a shuttle. She gathered the grass blades on the ground.
Often she was flving straight to the nest, another time to the rocks at 1 to
3 m from the nest where she was watching for 5 to 30 seconds and from here
she was flying to the nest. In the latter case the curve of the nest flight was
steeper, the bird almost let herself fall from above. She perched straight
near the nest and croaching walked inside.

The nest building was continued all day long, for 10 to 30 minutes every
hour. Within that time, the layer kept carrying the material in a pace that
did not slacken in the noon hours either. By the time of finishing she was
flying to the nest every 10 to 33 minutes only. With the advancement of
building she was staying in the nest for an ever longer time (from the initially
few seconds gradually for 2.5 seconds) because greater care had to be besto-
wed upon the lining. During the breaks the layer was rummaging close to
the nest or was flying over to the opposite hillside.

In the course of nest building the male was in a constant close connection

74

with his mate although he did not take part in the work. When the layer
was flying near the nest in search of material the male was flying close,
likewise, even if formerly they have been far from each other. Cry signals
played a part in the synchronization of movements. While the layer was
building the nest the male was generally rummaging on the ground at 5 to 20
metres from the nest and emitted signalling sounds at equal intervals. The
layer while gathering material was answering but rarely but having flown to
the nest overtook the directing role in signalling. This was manifested in
emitting sounds more frequently whereupon the male responded with sharper
sounds. In a remarkable way both members of the pair constantly knew of
the other’s whereabouts and movements. The principal ways of movement
are presented on Figure 13.

The nest was finished on the 2nd May. Thereafter, four days elapsed until
of the first egg. In this period the mates were staying in the environs of the
nesting ground. The guarding places of the male regularly used also later on,
were formed at that time. The chosen smaller trees and shrubs surrounded
the environs of the nest and being on a good location provided good view of
the entire hillside. His movements did not follow amymore those of the layer
but by calling cries the mates continued to be in touch furtheron as well.
As a rule, the male was calling systematically and the layer only answered
if beside signalling the male had a
connection forming intention. She
probably recognized this by some
finer peculiarities of the cry.

While the male was singing on his
guarding place the layer usually
stayed on the hillside hiding the
nest. Sometimes she was flying into
the finished nest and tested it sitting
with her head outwards. On such
occassions the male was flying closer,
t00.

6. Hatching

The first egg was laid into the nest
on the 6th of May. The layer laid . == Most frequented way - Leggyakoribb útvonal
daily one egg in the early dawn
hours. The brood of five eggs be
came complete by the 10th of May. SN. Guarding - searching territory of the male
In the period of egg laying the A him orkodo - keresgelo területe
layer spent but little time in the + Nest material gathering territory of the layer
vicinity of the nest, she was mostly "A tojó feszekanyaggydjté területe
seen on the opposite hillside. The
male invariably used his guarding
places. x Nest - Feszek

The 19665 We scarlet grayish- Figure 13. Main moving places at the time of
white in colour with black spots nest-building
and lines. They were placed in the 13. dbra. Fő mozgdsi helyek a fészeképités idején

— Frequented way — Gyakran használt útvonal

o Guarding place — Örhely (fa)

75

nest in a definite order, three in one
row and two fitting into the gaps
inbetween. Systematic hatching was
begun after the brood has become
complete. Meanwhile, all the eggs
slipped to one or the other edge of |
the nest. Then the layer readjusted
them by movements of her belly.
Hatching was performed by the
layer, the male was singing during
most of the day on his guarding
places (Figure 14). The layer left
the nest but rarely and for a short
while (maximum 20 minutes). Mo-
tioned away from the nest she was
first flying a few metres and waited
for some seconds. Thereafter, she

Ways between the guarding - places was flying to a rock at about 20 m

Útvonalak az Grhelyek között distance, on further disturbance to

A Seta ee Sr the hillside facing the nest. When
flying to the nest the layer was al-

x Ngati Rezza ways calling sharply. Meanwhile
Figure 14. Most frequented ways of move- the male did not sing but replied
ment for the male her. Only after arrival of the layer

14. ábra. A him leggyakoribb mozgási utvo- to the nest did the male continue his

nani territory-marking song. It occurred

that the layer sitting on the nest and
the guarding male kept answering. On such occasions it was always the
male that was the initiator. He was calling more loudly and sharply than
usual, the layer answered softly. It was noticed once by the author that
the male carried food to his mate sitting on the nest.

7. Rearing of the young

The nestlings hatched out on the 24th May after a fortnight of hatching.
Their pink coloured skin was covered with about 15 mm light green down,
the edge of their bill was whitish yellow, throat orange-red, feet light brow-
nish yellow. Born blind they opened their eyes at 5 to 6 days of age.

The first days the layer remained in the nest for long warming up her
young with her body. Later she went for food more frequently, from the
4th May on, she did not sit on them anymore. Thereafter, feeding by the
male was observed by the author for the first time. The male kept on feeding
more frequently, nearness of the author was disturbing him less than the layer.

One of the young fell out of the nest at five days of age and died. Its bro-
thers and sisters may have thrown it out from the narrow place where there
was hardly room for the remaining four young birds. By that time, they
began developing pin-feathers, first on the back and wing. They hardly
responded to the touching or fanning of the nest and only one or two were
gaping sometimes.

76

According to the author’s ob-
servations the parents kept carry-
ing food every half hour, on the
average. This remarkably long
interval was probably due to the

closeness of the author. Under x
fully undisturbed conditions they
(0)

Pie

CES

were certainly feeding more fre-
quently. The male and the layer
carried the food independently of SE RARE ba in
one another but constantly sig-

| E
nalled their whereabouts with a
calling cry. They were never fly- Mere nts NM Un
ing straight to the nest but perch- in
ed first usually on a fallen tree-
trunk at 15 m distance from the |... ee: edi
5 eszek eleresenek ütvonala
nest. From here they were prying
about and when finding the en- u. eo e
. . fe. asanak ú
virons of the nest quiet they were gl
flying on the ground at 1 to 2 x Netze
metres from the nest. They did Figure 15. Most frequented ways of the feeding
the remaining way hiding in the parents
grass. They did not approach the 15. ábra. Az etető szülök fő útvonalai

entrance front-wise but always

sideways. For a few seconds the feeding parent remained motionless at the
opening and bent in only thereafter. The young began gaping only on
this effect. They emitted meanwhile a piping hissing chirp. The food carried
to the nest consisted exclusively of insects, mostly orthoptera and big green
caterpillars. After handing over of the food the old bird often stood. at the
entrance of the nest for a short while, then usually with a bunch of dropp-
ings in its beak, left flying.

The author’s observations on reproduction biology came to a stop here.
Unfortunately, the successful flying out of the young was not realized. On
June 5, author found the nest empty. Presumably, one of the preceding
days it was plucked by a jay or man. During the following weeks the male
was singing on his guarding places but did not go anymore to the environs
of the nest.

Author’s address:
Zoltan Györgypäl
Budapest
Bartók Béla u. 61.
IS:

Irodalom — References

Aradi Csaba (1975): Bajszos sàrmàny (Emberiza cia) fészkelése Szarvas-k6n. Aquila.
80 — 81. 1973 — 74. 295. p.

Dandl József (1959): A bajszos sarmäny költese Magyarországon és a környező terüle-
teken. Aquila. 65. 1958. 175 — 182. pp.

Dénes Janos (1978): A ritka bajszos sarmany a Börzsönyben is költ. Búvár. 10. 469. p.

27

Horváth Lajos (1975): Adatok a bajszos sàrmanyròl (Emberiza cia). Aquila. 80— 81.
1973 — 74. 296. p.

Szabó László Vilmos (1962): Bajszos sarmany fészkelése a Bükkben. Aquila. 67 — 68.
1960 — 61. 235 — 237. pp.

Adatok a bajszos sarmany (Emberiza cia) életmódjához

Györgypal Zoltan

A bajszos sármány jellegzetes külseje ellenére viszonylag ismeretlen a hazai madärtan
mivelöi előtt. Ez ritkasága mellett nehezen megközelíthető élőhelyének és rejtett élet-
módjának tulajdonítható. A dolgozat e fajjal kapcsolatos vizsgálataimat mutatja be,
amelyet 1978-ban a Budapest közelében levő Máriaremetei-szurdokban végeztem, április
11. és június 7. között, 19 alkalommal. Az angol szöveg a dolgozat módszertanát ismer-
teti, majd foglalkozik a biotóppal, a madarak mozgásával, hangjával, territörium-prob-
lémáival, a fészeképítéssel, a költéssel, végül a fiókák felnevelésével.

CONOLOGIAI ES OKOLOGIATI VIZSGÁLATOK
ÚT MENTI EPERFÄK MADARAIN

Dr. Rékasi József

A mennyiségi és a minőségi vadmadärällomäny-felvételekkel foglalkozó
dolgozatok száma hazánkban nagyon kevés. A felsorolt szerzőket említhetjük
meg, akik ilyen irányú vizsgálatokat végeztek vadmadarakon: HORVÁTH
(1945, 1954), FARKAS (1954), GYORI (1957), SCHMIDT (1963, 1964, 1966),
LEGANY (1968, 1973).

Dolgozatom hármas célzattal készült.

a) Az utakat országszerte szélesítik a növekvő autóforgalomnak meg-
felelően, így az út menti fákat előbb-utóbb kivágják. Az Alföldön az utak
mellett leginkább eperfákat találunk. Az öreg, odvas eperfák kiváló búvó-
helyet, fészkelőlehetőséget és nem utolsósorban az epergyümölecsel tömeg-
táplálékot nyújtanak a vadmadaraknak. Ezért kívántam rögzíteni a jelen
állapotot a jövő számára.

b) Jelentősek ezek az út menti eperfák mint madárvonulási útvonalak is.
Eperfa Magyarországtól északra alig akad, nem olyan ismert országúti fa.
A selyemhernyó-tenyésztés megszűnésével hazánkban is csökken jelentősége,
a kivágott eperfákat újabbakkal nem pótolják, mert az amerikai szövőlepke
hernyójának legkedvesebb tápláléka az eperfa levele.

c) Fontosnak tartottam ezen a speciális vizsgálati területen állományfel-
vételt készíteni, mert az irodalomban erre vonatkozó adatot nem találtam.
Csak olyan madárfajokkal foglalkoztam az állományfelvétel során, amelyek
szoros kapcsolatban álltak az eperfával. Így került a fajlistába többek között
a szürke gém, a bíbic is, hiszen ezen fajok részben pihenés, másrészt táplál-
kozás céljából keresték fel a közeli nádasból, vizenyős rétről az eperfákat.
A szürke gém csak rászállt az eperfákra, a bíbic az eperfák tövében szede-
getett (rovar, lehullott epergyümölcs ?). A szaporodásbiológiai és bromatoló-
giai vizsgálataimat a Nemzetközi Biológiai Program (IBP) keretén belül
végeztem PINOWSKI—KENDEIGH, 1977).

A vizsgált terület, munkamódszer

A terület Bácsalmás község É-i végétől húzódik ÉNY-i irányban Máté-
telke község D-i széléig (46° 107 N; 19° 207 E). Ez a 4000 m hosszú út Morus
alba és M. nigra fákkal van szegélyezve. Az út szélessége: 20 m. A 4000 m
hosszú és 20 m széles útból a pontosabb felvételezések érdekében csak 2000 m
hosszú útszakaszt választottam ki Bácsalmástól kiindulva (— 4 ha). Az ered-
ményeket átszámítottam 1 ha-ra is. A vizsgált útszakasz jobb és bal oldalán
egyaránt 54—54 db Morus alba és M. nigra fa található. Az útszakasz eper-

79

Table 12.
12. tablazat f
Results of the inwestigation (a. m.) on the 2000 m long (4 ha) section of
A Bácsalmás — Matételke közötti eperfas út 2000 m-es szakaszán

Species 1967.I.
Madarfaj T | F | Q

Ardea cinerea — — —
Egretta alba = = =
Nycticorax nycticorax = = =
Ciconia ciconia — = —
Anser fabalis — — —
Anas platyrhynchos = = =
Accipiter nisus 1 (0,2) 20,0 0,1
Faleo tinnunculus = = =

+ Perdix perdix = = =
Coturnix coturnix — —

+ Phasianus colchicus 2 (0,5) 40,0 0,3
Vanellus vanellus 1 (0,2) 20,0 0,1
Larus ridibundus = = _
Streptopelia turtur 6 (1,5) 60,0 0,9

+Streptopelia decaocto 14 (3,5) 100,0 2,1

Cuculus canorus = = ta
+ Athene noctua == = zi
+ Upupa epops 2 (0,5) 40,0 0,3

Jynx torquilla = = =

Picus viridis = = =

Dendrocopos syriacus = = =
+ Galerida cristata = =

Alauda arvensis 4 (1,0) 80,0 0,6
Hirundo rustica 14 (3,5) 60,0 2,1
+ Oriolus oriolus 2 (0,5) 20,0 0,3
Corvus cornix 1 (0,2) 20,0 0,1
Corvus frugilegus TAGE) 40,0 1,0

Coloeus monedula = rey
+ Pica pica = zi
Parus maior ; = >
+ Oenanthe oenanthe = sa 7
+Saxicola rubetra 1 (0,2) 20,0 0,1
Phoenicurus phoenicurus = 7
+Sylvia atricapilla = >= =
Sylvia communis == = er
Phylloscopus trochilus = =
Muscicapa striata =

Anthus spinoletta 4 (1,0) 40,0 0,6
+ Motacilla alba — — _
+ Lanius minor 2 (0,5) 40,0 0,3
+ Lanius collurio _ _ =
+Sturnus vulgaris 4 (1,0) 60,0 0,6
+ Passer domesticus 89 (22,5) 100,0 13,6
+ Passer montanus 496 (124, —) 100,0 76,2

Chloris chloris
+Carduelis carduelis — = >
Carduelis cannabina

Columba livia domestica 1 (0,2) 20,0 0,1
Total — Összesen 651 (162,7) peldäny
16,0%

80

the road-side mulberry-trees between Bácsalmás — Matételke in 1967 — 69
( = 4 ha) 1967 — 69-ben végzett délelőtti allomanyfelvétel eredményei

1967. II. 1968.I.

T | F Q x | F Q
> = = 5 (1,2) 16,6 0,5
n 4 = 1 (0,2) 16,6 0,1
E er > 4 (1,0) 50,0 0,4
= = È 3 (0,7) 16,6 0,4

la | Cra — — — ==
= = at 3 (0,7) 33,3 0,3
S = = 2 (0,5) pa 0,2
= a 2 (0,5) 33,3 0,2
= “= = 1 (0,2) 16,6 0,1
1 (0,2) 100,0 0,8 1 (0,2) 16,6 0,1
3 (0,7) 100,0 2,4 31 (7,7) 83,3 2,9
= 2 = 1 (0,2) 16,6 0,1

1 (0,2) 100,0 0,8 = = È
a ¥ 2 1 (0,2) 16,6 0,1
= = a 1 (0,2) 16,6 0,1
1 (0,2) 100,0 0,8 8 (2,0) 100,0 0,9
3 (0,7) 100,0 2,4 21 (3,0) 83,3 1,3
È a > 9 (2,2) 50,0 1,0
> = 2 1 (0,2) 16,6 0,1
a a Si 28 (7,0) 71,4 3,2
= E = 1 (0,2) 16,6 0,1
5 a > 3 (0,7) 16,6 0,3
sd a È: 2 (0,5) 16,6 0,2
= = L 4 (1,0) 33,3 0,4
i, Es = 4 (1,0) 33,3 0,4
4 (1,0) 100,0 3,2 29 (7,2) 100,0 3,2
57 (14,2 100,0 45,6 137 (34,2) 100,0 15,6
56 (14, —) 100,0 44,8 556 (139,0) 100,0 63,5
= E a 4 (1,0) 16,6 0,4

126 (31,2) példény 863 (212,7) példány
3,1% 1,0%

6 AQUILA 1980.

Table 12. (continuation)
12. táblázat ( folytatás)

Species 1968. IT. 1968. IT:

Madärfaj T | F | Q T | F | Q
Ardea cinerea 6 (1,5) 8,3 0,5 = = _
Egretta alba = _ — = — —
Nycticorax nycticorax — _ — = — —
Ciconia ciconia — — — _ — —
Anser fabalis — — — = = _
Anas platyrhynchos _ = — 61 (15,2) 14,2 39
Accipiter nisus = — _ — — —
Falco tinnunculus — — — _ = =
Perdix perdix 17 (4,2) 16,6 0,5 = -- —
Coturnix coturnix = _ _ _ — _
Phasianus colchicus 3 (0,7) 25,0 0,2 3 (0,7) 14,2 0,4
Vanellus vanellus — — — — — —
Larus ridibundus — — — — _ =
Streptopelia turtur 9 (2,2) 33,3 0,8 - — —
Streptopelia decaocto 47 (11,7) 66,6 4,1 19 (4,7) 57,1 3,0
Cuculus canorus 5 (1,2) 25,0 0,4 _ _ _
Athene noctua 3 (0,7) 25,0 0,2 1 (0,2) 14,2 0,1

Upupa epops — _ —
Jynx torquilla — = —
Picus viridis 1 (0,2) 8,3 0,1
Dendrocopos syriacus — — —
Galerida cristata
Alauda arvensis
Hirundo rustica
Oriolus oriolus
Corvus cornix — = = 1
Corvus frugilegus — — — 112 (28,0)
5

bei O
ai ir CHAT A
DO
—
®
bo

Coloeus monedula = = Ze
Pica pica 4 (1,0)
Parus maior == = = 2 = ME
Oenanthe oenanthe = = a en ad en
Saxicola rubetra = 2 = = = =
Phoenicurus phoenicurus — — = = > =
Sylvia atricapilla — = = = = oe
Sylvia communis = Lo de, = a Va
Phylloscopus trochilus — _ = = = un
Muscicapa striata — = = = de La
Anthus spinoletta — = 2
Motacilla alba = = =
Lanius minor

Lanius collurio

8 (2,0) “2

2 (0,5) 14,2

Sturnus vulgaris

Passer domesticus
Passer montanus

Chloris chloris

Carduelis carduelis
Carduelis cannabina
Columba livia domestica

5 (1,2)

57 (14,2)

57 (14,2)

270 (67,5)
9 (2,2)

41,7

0
41,7) 9
9
100,0 | 43

28,5 | 1,6

2 (0,5) 8,3 0,1
1144 (285,4) példány 615 (153,2) példäny
28 50

, o , o

Total — Összesen

T — in the aspect the total amount of the species in guestion (Between brackets guantitative values
converted in to 1 ha).

JT" = percentage of the species in the aspects.

Q = percentage relatio of the species to the total number of birds in the aspects.

+ = hatching sp.

82

145 (36,3) példány

6*

1968. IV.
"sti i Di
42 (10,5) | 33,3 | 28,9
7(1,7) 66,6 | 4,8

84 (21,0) | 100,0 | 57,8

4 (1,0) 33,3

3,5%

1969.I.

T | F
1 (0,2) 20,0
4 (1,0) 40,0
4 (1,0) 60,0
20 (5,0) 80,0
2 (0,5) 40,0
3 (0,7) 40,0
27 (6,7) | 100,0
8 (2,0) 40,0
2 (0,5) 20,0
41,0) 60,0
2 (0,5) 40,0
2 (0,5) 20,0
5 (1,2) 40,0
4 (1,0) 60,0
12 (3,0) 40,0
96 (24,0) 80,0
2 (0,5) 20,0

198 (49,3) példany
4,9%,

1969. II.

a F
2 (0,5) 66,6
1 (0,2) 33,3
1 (0,2) 20,0
1 (0,2) 33,3
1 (0,2) 33,83
1 (0,2) 33,3
2 (0,5) 66,6
4 (1,0) 100,0
17 (4,2) 100,0
1 (0,2) 529
1 (0,2) 33,3
160 (40,0) | 100,0
120 (30,8) | 100,0
6 (1,5) 33,3
318 (9,9) peldäny
7,8%

/0

| o

T = az illető faj aspektuson belül kapott összmennyisége (zárójelben az 4 ha-ra átszámított mennyiségi
értékek).
F = az illető faj az aspektus összfelvételeinek hány %-äban szerepelt.

Q = az illető fajnak az aspektuson belüli összpéldányhoz való %-os viszonya.

+ = fészkelőfajok.

83

Table 13.
13. tablazat

Results of the investigation (p. m.) on the 2000 m long (4 ha) section of
A Bácsalmás — Mátételke közötti eperfas út 2000 m-es szakaszán

Species 1967. III. 1967. IV.
Madarfaj T | F | Q T | F | Q

Ardea cinerea = = = = = a
Egretta alba — — = = = #
Nycticorax nycticorax = — = = = be
Ciconia ciconia — = = = = zu
Anser fabalis = = = = = =
Anas platyrhynchos = — = = = =
Accipiter nisus - — = = = =
Falco tinnunculus = = 24 i > e
+ Perdix perdix - — = = 2 =
Coturnix coturnix _ — = = Da Ne
+ Phasianus colchicus = = = = =
Vanellus vanellus — — = 2 (0,5) 50,0 0,7
Larus ridibundus — = = = =
Streptopelia turtur — - — — = =

+Streptopelia decaocto 1 (0,2) 100,0 4,3 — = -
Cuculus canorus = _ _ = — —
+Athene noctua 1 (0,2) 100,0 4,3 DE — --

+ Upupa epops = = = 2 = 2
Jynx torquilla _ = x = a E
Picus viridis = = ES te na e.
Dendrocopos syriacus — — — = = >

+ Galerida cristata = = = = a a
Alauda arvensis = = = er 2 È
Hirundo rustica = = = EA ey ll

+ Oriolus oriolus = Be a at a =
Corvus cornix =

Corvus frugilegus 1 (0,2) 100,0 4,3 300 (75,0) 50,0 99,0
Coloeus monedula _ = _ — — —
+ Pica pica = = = 1 (0,2) 50,0 0,3

Parus maior = - =
+ Oenanthe oenanthe — — — — — _
+Saxicola rubetra — — — — _ —

Phoenicurus phoenicurus — = — — — —
3 Sylvia atricapilla _ = = — — —

Sylvia communis = = = — - —

Phylloscopus trochilus — — — — — —

Muscicapa striata — — — = — =

Anthus spinoletta =

+ Motacilla alba 1 (0,2)| 100,0 4,3 = = =
+ Lanius minor — — — — — =
+ Lanius collurio 4 (1,0) | 100,0 173 — — —

+Sturnus vulgaris —

+ Passer domesticus _ _

+ Passer montanus 15 (3,7) 100,0 65,2 — — —
Chloris chloris = —

+ Carduelis carduelis = = = _ _ =
Carduelis cannabina = _ _ — — =
Columba livia domestica = = = _ _ =

Total — Összesen 23 (5,5) — példány 303 (75,7) peldäny
0,7% 8,7%

84

the road-side mulberry-trees between Bácsalmás — Matételke on 1967 — 1969
(=4 ha) 1967 — 1969-ben végzett délutáni allomanyfelvétel eredményei

1968. II.

1968. I.

T ] F
6 (1,5) 4,8
1 (0,2) 14.2
8 (2,0) 57.1
4 (1,0) 28,5
107 (26,7) 100,0
13 (3,2) 57,1
14 (3,5) 85,7
4 (1.0) 42.8
6 (1,5) 28,5
9 (272) 42/8
1 (0,2) 14,2
3 (0,7) 28,5
4 (1,0) 14,2
3 (0,7) 14,2
1 (0,2) 14,2
18 (4,5) 100,0
45 (11,2) 100,0
574 (143,5) 100.0

821 (204,8) peldäny
21,2%

QLL! II
OH 4

© |

“

—
bo
vor

a

Ver ee
& © O1

s.

“

we. DAI

| SOS

T | F

1 (0,2) 14,2
15 (3,7) 42,8
2 (0,5) 14,2

1 (0,2) 14,2
125 (31,2) 100,0
1 (0,2) 14,2

3 (0,7) 28/5

8 (0,2) 28,5

1 (0,2) 14,2

2 (0,5) 28,5

2 (0,5) 28,5
25 (6.2) 71,4
5 (1,2) 41,7

5 (1,2) 57,1

1 (1,2) 14,2

2 (0,5) 1472

2 (0,5) 28,5
4 (1,0) 28,5

5 (12) 28,5
100 (25,0) 1472
571 (142,7) 100,0

1050 (261,0) példány

27,6%

ji
2 fe |] Ore | 2 | SOEOEOrEL il
Ha 90 — E pi JIN IR

HA

© |

»

©
— pd

“

SI
SEA

“

oa
Il I 1 DOMOOO
A 9) HA HA WE

Table 13. (coriimuwion)
13. táblázat folytatása

Species
Madárfaj

Ardea cinerea
Egretta alba
Nycticorax nycticorax
Ciconia ciconia
Anser fabalis

Anas platyrhynchos
Accipiter nisus
Falco tinnunculus
Perdix perdix
Coturnix coturnix
Phasianus colchicus
Vanellus vanellus
Larus ridibundus
Streptopelia turtur
Streptopelia decaocto
Cuculus canorus
Athene noctua
Upupa epops

Jynx torquilla
Picus viridis
Dendrocopos syriacus
Galerida cristata
Alauda arvensis
Hirundo rustica
Oriolus oriolus
Corvus cornix
Corvus frugilegus
Coloeus monedula
Pica pica

Parus maior
Oenanthe oenanthe
Saxicola rubetra

Phoenicurus phoenicurus

Sylvia atricapilla
Sylvia communis
Phylloscopus trochilus
Muscicapa striata
Anthus spinoletta
Motacilla alba
Lanius minor
Lanius collurio
Sturnus vulgaris
Passer domesticus
Passer montanus
Chloris chloris
Carduelis carduelis
Carduelis cannabina

Columba livia domestica

Total — Osszesen

hatching sp.
fészkelôfajok.

+
i ol

86

1968. III.

|
|
|

|
|
|

»

“

„om
© wSo
—~ St

w

a

[dj
SONE
ors

bo
©

en I
I Pool al oo!
—
=
O
Sì
—
Ha
—

wa
— ~~
=
|
do
ON

145 (35,9) példány
o

3,6%

1968.

410 (102,4) példány
10.69

,

IV.

%

1969. I. nu, 1969. II.

|
no
Pen
©
on
~~
bi
1 al
for)
bale lal
19

E L a 2 (0,5) 16,6 0,2
= a ne 2 (0,5) 16,6 0,2
> = Lo 3 (0,7) 50,0 0,3
3 (0,7) 33,3 1,6 2 (0,5) 33,3 0,2
1 (0,2) 16,6 0,5 7 (1,7) 16,6 0,7
8 (2,0) 83,3 4,3 24 (6,0) 83,3 2,5
2 = di 2 (0,5) 16,6 0,2
2 (0,5) 16,6 10 4 (1,0) 50,0 0,4
9 (272) 66,6 4,8 6 (1,5) 66,6 0,6
3 (0,7) 33,3 1,6 9 (2,2) 66,6 0,9
> x = 2 (0,5) 333 0,2
8 (2,0) 16:6 4,3 a E >
16 (4,0) 33,3 8,6 5 (1,2) 50,0 0,5
1 (0,2) 16,6 0,5 2 d =
= 2 2 1 (0,2) 16,6 0,1
n = n 3 (0,7) 16,6 0,3
5 (1,2) 33,3 2,6 3 (0,7) 16,6 0,3
63 (15,7) 66,6 34,2 655 (163,7) 33,3 69,2
63 (15,7) 66,6 34,2 214 (53,5) 100,0 22,9»
182 (45,1) példány = | 946 (236,1) példány
4, % 3 24, %

87

fait térképen jelöltem be. Az eperfäk egymástól, valamint a falutól való
távolságát is figyelembe vettem az értékelésnél. Az eperfák átlag 4—5 m
magasak, kb. 50—60 évesek. A 108 eperfa közül 103 fészkelére alkalmas,
korhadásos üreget tartalmazott. A vizsgált útszakasz mellett mindkét oldalon
mezőgazdasági területeket találtunk a következő megosztásban (1968—69).

Jobb oldalon, Bácsalmástól kiindulva. Az eperfák közvetlen szomszédságá-
ban: 107 kh kukoricaföld, 60 kh búzavetés, 30 kh burgonyaföld, 20 kh borsó-
föld, majd, újból 38 kh kukoricaföld következett. 800 m-re egy lakott tanya,
1000 m-re a Bäcsalmäs— Tatahäza között húzódó forgalmas műút található.

Bal oldalon az eperfák közvetlen szomszédságában: 115 kh búza, 50 kh
cukorrépa, 70 kh napraforgó, 3,5 kh bab és 1,5 kh vöröshagyma volt ültetve,
majd, újra 49 kh búza következett. A vizsgált terület bal oldali eperfasorától
30 m-re mind a 2000 m-es szakaszon villanydrót húzódik. Pontosan a 2000
m-es szakasznál törik meg a villanydrót útja és kanyarodik NY felé, eltá-
volodva a vizsgált úttól. A vizsgált útszakasz bal oldalán található egy lakat-
lan romtanya, amelynek madárállományát már feldolgoztam (RÉKÁSI, 1974).
Ugyancsak az útszakasz bal oldalától légvonalban 1500 m-re nádas található.
Így fordulhatott elő, hogy vízimadarak is megjelentek ideiglenesen a terü-
leten. A vadmadárállomány-felvételekkel párhuzamosan fitocönológiai, me-
teorológiai méréseket is végeztem, amelyeket talajtani vizsgálatok előztek
meg (RÉKÁSI, 1970). A növénycönológiai felvételeket azért tartottam fontos-
nak, mert többször megfigyeltem az aljnövényzeten táplálkozó madárfajokat.
Táplálkozás szempontjából legfontosabb az eperfák gyümölcse. Az állo-
mányban szereplő valamennyi növényfaj megismerése érdekében az évi
periódus különböző aspektusaiban végeztem a felvételezéseket. Az összes
növényfaj száma: 31, accidentalis: 12. A BRAUN—BLANQUET fitocönológiai
felvételezések eredménye: Plantaginetea majoris Tx. et Prsg 50. Polygonion
avicularis taposott gyomnövényzet, Sclerochloo-Polygonetum avicularis (G AMS
27) Soò 40.

E helyen is köszönetet mondok DR. BODROGKÖZY GYÖRGY adjunktusnak
(JATE), Növényrendszertani Intézet, aki a fitocönológiai munkámat irányí-
totta és tanácsaival segítette. Köszönet illeti CSÓK JANos agrokémiai-talaj-
tani szakmérnököt is, aki volt szíves a talajtani laboratóriumi vizsgálatokat
elvégezni, valamint SCHMIDT EGON tudományos kutatót, aki szakmai taná-
csokkal látott el.

Az állományfelvételt 1967. IV. 18-án kezdtem, s 1969. VII. 26-án fejeztem
be. 1967-ben 7, 1968-ban 50 és 1969-ben 27 alkalommal, összesen 84 állo-
mányfelvételt végeztem a következő megosztásban : Az I. aspektusban a reg-
geli felvételezés: 16, délutáni felvételezés: 13, átlagos időtartam együtt
2 óra, a II. aspektusban ugyanilyen sorrendben: 16, 13 és 2,15, a III. aspek-
tusban: 7, 7 és 1,15 a IV. aspektusban: 4, 8 és 1,30.

Három szintet (talajszint, törzsszint, lombkoronaszint) különitettem el
a madárállomány felvételénél. Talajszinthez csak az eperfa tövében tartóz-
kodó madárfajokat soroltam. Az aspektusok kijelölésénél a mi éghajlati
viszonyainknak jobban megfelelő, SCHMIDT (1963) által használt beosztást
követtem. Ugyancsak az általa alkalmazott kategóriákat és az aspektuson
belüli értékeket adtuk meg (T, F, 0). Megadtam a biomasszaértéket is
TuRGEK (1957) módszerét követve. Nevezetesen, Herbivores: 6 db faj, egy-
máshoz való arány : 14,2%, 478 db egyed, egymáshoz való arány 9,9%, összes
súly 311 151 g, 49,4%. Diversivores: 15 db faj, egymáshoz való arány : 35,8%,

88

4166 db egyed, egymáshoz való arány : 86,6%, összes súly 285 918 g, 45,4%.
Carnivores: 21 db faj, egymáshoz való arány 50,0%, 163 db egyed, egymáshoz
való arány: 3,5%, összes súly : 32 365 g, 5,2%.

Az összesített biomasszaérték (1968): 42 faj, 4807 egyed, 629 434 g. 1 ha-ra
átszámítva kb. 1201 egyed 157 358 g sülytömeget képvisel.

A felvételezések során a következő zavaró körülményeket tapasztaltam :
a) traktorok, motorkerékpárok, kerékpárosok, ritkán autók közlekedése az
útszakaszon. KEVE (1972) szerint is az út menti bokrokból kirebbenő veréb-
csapat számottevő közlekedési veszedelmet jelenthet az autósoknak, b) a
szomszédos mezőgazdasági földeken történő munkák, c) a falusi gyerekek
tojásrablása.

A vizsgálati eredmények értékelése

A 84 állományfelvétel során 48 madárfajt találtam a vizsgált területen,
ebből 18 faj (37,5%) fészkelt.

Általános rész

Konstans domináns faj: egyik vizsgálati évben sem volt. Ez is igazolja
SCHMIDT (1966) állítását, aki e kategória részére felállított követelményeket
túl magasaknak tartja.

Aspektust jellemző domináns faj (9): csak a két leggyakoribb faj értékelését
adtam meg a továbbiakban.

Passer montanus (I., II—I., II., III—TI., II.) (A római számok az 1967—1968.,
illetve 1969-ben az egyes aspektusokat jelentik.)

A mezei veréb a téli (IV.) aspektusban nincs jelen a felvétel 809/-ában
így csak ebbe a kategóriába sorolható. A kora reggeli állományfelvételek
alapján mindhárom év I., II., III. aspektusaiban domináns faj. A délutáni
felvételezések alapján már csak az 1967 (III., az 1968/I., II. és az 1969/II.
aspektusokban érte el ezt a kategóriát. A költési időszakban feltétlenül aspek-
tust jellemző domináns faj. Legmagasabb egyedszámmal az I. aspektusban
észlelhető. A II. aspektusban a faluból az út menti eperfákra és a szomszédos
gabonaföldekre táplálkozi kijáró Passer domesticus egyedei megelőzték ugyan,
de még így is a többi fajhoz viszonyítva igen magas egyedszámmal tartóz-
kodtak a vizsgált területen. Nagy egyedszámukat azzal magyarázhatjuk,
hogy nemcsak táplálék, hanem fészkelő- és búvóhelyigénnyel is fellépnek
a vizsgált eperfás útszakaszon. A falu széléhez közeli eperfákon a madárfajok
száma nagyobb, mint a falutól távolabbiakon. A legtöbb madárfajt (12)
a jobb oldali 9., a legtöbb egyedet (424) a bal oldali 8. eperfán észleltem.
Egyetlen eperfa sem volt a 108 közül, amelyet a hároméves felvételezés
során valamilyen madárfaj ne keresett volna fel.

Meteorológiai tényezők

Az összehasonlító vizsgálatok a következő eredményeket adták: a 84 fel-
vételezés közül 25 esetben (29,7%) esős, borús időben, 16 esetben (19,0%)
szeles, ködös, deres időben, 20 esetben (23,8%) szélcsendes időben, 16 esetben
(19,0%) havas, hideg időben, 7 esetben (8,5%) nagy szärazsägban, + 25/C-on
felüli hőmérsékleten történt az állományfelvétel.

89

Szaporodäsbiolögia-vizsgälati eredmények

108 eperfàn 5617 egyed jelent meg a 84 megfigyelés ideje alatt. Ebből
2088 egyed volt a Passer domesticus, 2834 a Passer montanus, 695 egyed
a többi madárfaj. A két leggyakoribb aspektust jellemző domináns madárfaj
egyedeinek eloszlása szintenként a következő. Passer domesticus: talajszinten
243 (11,4%), törzsszinten 11 (0,5%), lombkoronaszinten 1834 (88,1%).
Passer montanus: talajszinten 517 (18,2%), tôrzsszinten 119 (4,2%), lomb-
koronaszinten 2198 (77,6%). A mezei veréb a talajszintet és a tôrzsszintet
(cserjeszint) nagyobb százalékban kereste fel, mint a házi veréb. A Passer
montanus a fészkét is a törzsszinten levő odükba rakja, mig a házi veréb
a magasabb szinteket kedveli, szükségből a fák koronajaba építi fész-
két.

Fészkelőtársulást 3 eperfán figyeltem meg: a) 2 db mezeiveréb-fészek
+1 db kuvikfészek, b) 1 db mezeiveréb-fészek +1 db balkánigerle-fészek,
c) 1 db mezeiveréb-fészek + 1 db háziveréb-fészek emeletes volt, a házi-
veréb építette magasabban fészkét. A szaporodásbiológiai-vizsgálati ered-
ményeket a leggyakoribb fészkelő fajon: a Passer montanuson kívánom be-
mutatni. 1967-ben a 2000 m-es útszakaszon összesen 18 mezeiveréb-fészek
volt, 1 ha-ra 4,5 fészek jutott. Átlagos fészektávolság: 104 m. 1968-ban
a 4 ha-on 63 mezeiveréb-fészek volt, 1 ha-ra 15,7 fészek jutott. Maximális
fészektávolság 239,2 m, minimális fészektávolság 7 m, átlagos fészektávolság
63 m. 55 eperfán 1,4 eperfán 2 db mezeiveréb-fészek volt. 1969-ben a 4 ha-on
40 fészek volt, 1 ha-ra 10 fészek jutott. Mindhárom évben a mezei verebek
csak kétszer költöttek. Mindösszesen 121 mezeiveréb-fészket vizsgáltunk
meg, az átlagos fészektávolság 63 m. Az eperfák kikorhadt odvaiban a mezei-
veréb-fészkek átlagos magassága: 2,5 m, a legalacsonyabb fészek: 1,6 m,
a legmagasabb 3,0 m magasan volt. Az odvak röpnyílásai: K-i, DK-i, D-i,
DNY-i irányúak. Egyetlen É-i röpnyílású odú sem volt. Kuvikfészket ( Athene
noctua) az egyik eperfán 30 cm-re találtuk a mezei veréb fészkétől. Amíg
a mezeiveréb-fiókák a fészekben voltak, a kuvik nem bántotta őket, a ki-
szállás után már találtunk műanyag gyűrűt a köpetben, amelyekkel a mezei-
veréb-fiókákat jelöltük meg. A 121 mezeiveréb-fészken kívül a vizsgált terü-
leten a házi verébnek 3, a többi 16 fajnak csak 1—1 fészkét találtuk. A fészek-
építéshez a mezei verebek eperfalevelet, száraz fűszálat, szalmaszálat és
tollat használtak fészekanyagul. Az 1967—1969-es években egyszer sem volt
harmadköltés a mezei verébnél. A fészkelést nagyban befolyásolta az idő-
járás: 1967-ben és 1969-ben a hűvös, csapadékos tavaszon csak április 18-án,
az 1968-as száraz tavaszon pedig már március 31-én nászrepülő, kergetőző
párokat láthattunk. A párzás megkezdésekor a hőmérséklet 11,0 °C volt.

Táplálkozásbiológiai vizsgálati eredmények

A vizsgált útszakasz a környező biotópba szervesen beolvadt egység.
Ezért az út menti eperfák közvetlen szomszédságában elterülő agrárterüle-
teken is végeztem bromatológiai vizsgálatokat, s az értékelést összevonva
adtam meg a következő szempontok szerint : a) haszonmagvakat, terméseket,
gyomnövényeket, b) rovarkártevőket, mely madarak pusztítják, milyen mér-
tékben, melyek pusztítják a legintenzívebben ?

90

Növényi táplálék. a) Haszonnövenyek. Pisum sativum: a 20 kh borsö-
földön a balkáni gerlék és a házi galambok jelentős károkat okoztak. 1 óra
alatt általában 40—60 balkáni gerle szállt Bácsalmás felől a borsóföldekre
táplálkozni. Általában kettesével érkeztek, s 20—30 percenként így is távoz-
tak. 1968. VI. 3-án egy hím egyedet gyűjtöttem be vizsgálatra : teli begyében
73 db, a zúzógyomrában 3 db érett borsót találtam, összesen 22,63 g súlyban.

Morus alba, Morus nigra epergyümölcse: CSABA (1958) 15 madárfajt figyelt
meg epergyümölcs-fogyasztásuk közben. A vizsgált út menti eperfákon 5
madárfaj táplálkozott epergyümölccsel: Passer domesticus 6 esetben, összesen
138 egyed; Passer montanus 4 esetben, összesen 5 egyed; Galerida cristata
1 esetben, 1 egyed ; Oriolus ortolus 1 esetben, 2 egyed ; Sturnus vulgaris 1 eset-
ben, összesen 101 egyed. A házi verebek 3—5 percenként négyesével-ötösével
vitték a faluban levő fészekben lakó fiókáknak az epergyümölcsöt. A 101
seregély borús, hűvös júliusi napon fogyasztotta az epergyümölcsöt.

Triticum aestivum: Passer domesticus 26 esetben, összesen 821 egyed;
Passer montanus 21 esetben, összesen 140 egyed ; Streptopelia decaocto 6 eset-
ben, összesen 46 egyed táplálkozott. A házi verebek a legnagyobb kárt azzal
okozták, hogy a kalászokra rászálltak, s így kipergett a szem. VI. hó végén
és VII. hó elején 10—15-ös csapatokban szálltak a búzatáblákra a faluban
fészkelő házi verebek. Esős időben kisebb csapatokban, de sűrűbben, a
+25 °C-on felüli hőmérséklet idején ritkábban, de 60—70-es nagy csapatok-
ban lepték el az érő búzatáblákat. A második költésű fiókákat leginkább
búzaszemekkel táplálták. 5 esetben összesen 67 házi veréb a felszántott tarlóról
szedte össze az elhullott búzaszemeket, ezzel hasznot hajtottak. A mezei
verebek a kalászokból kipergett búzaszemeket a talajról szedték fel. A bal-
káni gerlék a lovaskocsik által letaposott és talajra hullott búzaszemeket
fogyasztották.

Zea mays: Passer domesticus 4 esetben, összesen 41 egyed ; Passer montanus
2 esetben, 4 egyed fogyasztotta a kukoricát.

Cannabis sativa: 1 esetben 2 balkáni gerle fogyasztotta a kendert. A kupac-
ban álló kendert a madarak nem részesítették előnyben.

Helianthus annuus: Streptopelia decaocto 1 esetben 9 egyed, Alauda arvensis
1 esetben, 2 egyed fogyasztotta a napraforgót. 1968. VIII. hó 28-án (+28 °C)
begyűjtött balkáni gerle teli begyében: 146 db, zúzógyomrában: 7 db napra-
forgó-kaszattermést találtam a gyomnövények mellett.

b) Gyomnövények. A fitocönológiai felvételezés során 31 gyomnövényt mu-
tattam ki az egyes aspektusok során, s ebből a felsorolt 11 gyomnövény mag-
vait, terméseit fogyasztotta a Passer domesticus 2 esetben, 3 egyed; a Passer
montanus 8 esetben, 62 egyed; a Carduelis carduelis 1 esetben, 5 egyeddel :
Polygonum aviculare, Chenopodium album, Ch. hybridum, Ch. urbicum, Con-
volvulus arvensis, Amaranthus retroflexus, Atriplex litoralis, Setaria lutescens,
Ajuga chamaepitys, Carduus acanthoides, Cichorium intybus.

Allati táplálék. Hyphantria cunea Drury: Passer montanus: 8 esetben
volt megfigyelhető, hogy mezei veréb fogyasztotta az amerikai szövőlepkét.
A fiókákat is legtöbbször ezzel táplálták. A lepkék szárnyát mindig kitépték
(RÉKÁSI, 1968), a szőrös hernyókat nem fogyasztották.

Passer domesticus: 2 esetben a falu széléhez közeli eperfákról vitték a fió-
káknak a szövőlepkét. Az agrárterületeken változatosabb és bőségesebb táp-
lálék folytán a mezei verebek kevesebb amerikai szövőlepkét fogyasztottak,
mint a faluban élő és főleg ott táplálkozó házi verebek. Ezt igazolja a követ-

91

kező megfigyelés: májusban 5 kilencnapos háziveréb-fiókának 5 óra alatt
407 szövőlepkét vittek a szülők, óránként átlagban 81 db-ot. Ebből a szülők
csak 12—13 db-ot fogyasztottak. Az amerikai szövőlepke szőrös hernyóját
a sárgarigó 3 esetben (lombkoronaszintben) és a kakukk 5 esetben talajszin-
ten, lombkoronaszinten szerezte, de mindig az utóbbin fogyasztotta, el.

Anomala vitis: a fináncbogarat 3 esetben fogyasztották a mezei verebek.
Függőlegesen felszállva 120 cm-re a talajtól fogták el a repülő rovart. A házi
verebek 2 esetben 5 m magasan a levegőben zsákmányolták a repülő finánc-
bogarat, s a közeli villanydróton fogyasztották el.

Anisoplia segetum : a gabonaszipolyokat csak a mezei verebek fogyasztották
5 esetben, napsütéses időben.

Geotrupes sp.: 2 esetben összesen 18 mezei veréb az út menti trágyadomb
tövében fogyasztotta a ganéjtúróbogarakat.

Acyrtosiphon pisum: a 20 kh borsóföldön (1968. V. 29-től VI. 15-ig) a levél-
tetveket legintenzívebben a házi verebek fogyasztották 15 esetben, összesen
578 egyed. 1 esetben 15 mezei veréb is fogyasztotta a levéltetveket. A fer-
tőzöttség megállapítása céljából a borsóföld 1 m?-es területéről begyűjtöttem
a levéltetveket és parazitáikat, a katicabogarakat is. Az 1 m?-en: 437 db
borsólevéltetü (3094 szárnyas) és 42 db katicabogár volt. Az ugyanakkor
begyűjtött házi veréb gyomrában egyetlen, a mezei veréb gyomrában csak
1 db katicabogarat találtam. Ezen két fajon kívül a borsóföldön levéltetve-
ket fogyasztott: 4 db Saxicola rubetra, 2 db Sturnus vulgaris, 1 db Coloeus
monedula, 1 db Lanius collurio és 1 db Alauda arvensis.

Közelebbről meg nem határozott állati táplálék: zöld hernyót kenderföldröl
zsákmányolt mezei veréb 1 esetben. Rozsdás csaláncsúcs 2 esetben hernyót
fogyasztott eperfák törzsszintjén, amelyet búzaföldről szerzett. Kis őrgébics
kiemelkedő rögön fogyasztotta el állati táplálékát. 1 db hantmadár a szántás
buckáin fogta a rovarokat. Dohányföldön csak 1 db Motacilla alba egyedet
láttam. Tarlón 2 db Ciconia ciconta, 2 db Falco tinnunculus, 2 db Sturnus
vulgaris, 16 db Perdix perdix, 2 db Pica pica táplálkozott. A hároméves meg-
figyelés alatt összesen 11 madárfaj követte a szántó traktort és táplálkozott
a felszínre került rovarokkal, lárvákkal.

Összehasonlítva a két gazdaságilag jelentős madárfajt, a következőket
állapíthatjuk meg: a faluban fészkelő házi verebek a 84 felmérés során meg-
közelítőleg ugyanannyiszor keresték fel a faluból kirepülve az agrárterülete-
ket, mint a mezőgazdasági területek közvetlen szomszédságában, eperfák
odvaiban fészkelő mezei verebek, de 2,5-szer több egyedszámmal. Az eper-
fákat táplálkozás szempontjából a mezei verebek 76-szor, a házi verebek
50-szer keresték fel, de a házi verebek csak kb. 150 egyeddel voltak többen.
A házi verebek 8-szor annyi egyedszámmal és 3-szor annyi esetszámmal
okoztak a mezőgazdasági területeken kárt, mint a mezei verebek (kalászból
a szem kipergetésével). A haszontételnél esetszámban a mezei verebek, egyed-
számban kis előnnyel a házi verebek javára billen a mérleg. Ha eltekintünk
az út menti eperfák közvetlen szomszédságában levő mezőgazdasági terüle-
tektől és csak a tulajdonképpeni útszakaszt értékeljük táplálkozás szempont-
jából, akkor a mezei verebek haszontétele esetszämban 3-szor, egyedszámban
kb. 9-szer megelőzi a házi verebek haszontételét. A két faj tömegeloszlását
a fajok eltérő táplálkozásetológiája magyarázza. A két fajon kívül még 23
madárfaj táplálkozott az útszakasz melletti agrárterületeken, s ebből 10 faj
a falut is felkereste.

92

Irodalom

Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere. Berlin.

Csaba J. (1958) : Adalékok a fák és cserjék termését fogyasztó madarak táplálkozásához.
Aquila. LXV. 86 — 87. p.

Dierschke, F. (1968): Vogelbestandsaufnahmen in Buchenwäldern des Wesergebirges
im Vergleich mit Ergebnissen aus Wäldern der Liineburger Heide. Mitt. flor.-soz.
Arbeitsgem. N. F. 13. Todenmann u. Rinteln. 172 — 194. p.

Farkas, T. (1954): Bird-Faunistical and Coenological Researches at the Lake of Solymar.
Aquila. 55 — 58. 148 — 158. p.

Győry J. (1957): Madärtärsuläs- és környezettani vizsgálatok 1954 — 55 telén a Soproni-
hegységben. Aquila. LXIII- LXIV. 41 — 49. p.

Horváth L. (1945): A pellérdi halastavak madárfaunája. Dunántúli Tudományos Intézet
kiadv. 6. sz. 3 — 20. p. È

Horváth L. (1954): Madártani vizsgálatok a tüskés-pusztai halastavakon. Állattani
Közlemények. XLIV. 1 — 2. füzet. 49 — 59. p.

Keve A. (1972): A madarak és a közlekedés. Búvár. XXVII. 3. 150 — 156. p.

Legany A. (1968): Erdételepitések madártani jelentősége. Állattani Közlemények. 55.
1-4. p.

Legany a (1973): Nemesnyärasok (Populeto cultum) ornitolögiai problémái. Aquila.
LXXVI-LXXVII. 65 — 72. p.

Oelke, H. (1968): Okologisch-siedlungsbiologische Untersuchungen der Vogelwelt einer
nordwestdeutschen Kulturlandschaft... Mitt. flor.-soz. Arbeitsgem. N. F. 13. Toden-
mann u. Rinteln. 126 — 171. p.

Pinowski, J.(1966): Experimental studies on the dispersal of young tree sparrows (Passer
montanus). Abstr. XIV. Congr. Int. Orn. 95 — 96. p.

Pinowski, J.— Kendeigh, S. C. (1977): Granivorous birds in ecosystems. IBP 12. Cam-
bridge, London, New York, Melbourne. 1 — 431. p.

Rekasi, J.(1968): Data on the food biology of Passer domesticus L. International Studies
on Sparrows, Warszawa. 25 — 39. p.

Rékäsi J. (1970): Bromatolögiai és ökológiai vizsgálatok Bácsalmás és környékének
vadmadarain, különös tekintettel egyes urbanizált madarfajokra. Doktori értekezés.
Kézirat. 1 — 429. p.

Rekasi J. (1974): Adatok a Bácsalmás környéki romtanyäk madärvilägähoz. Aquila.
LXXVIII LXXIX. 234 — 235. (242). p.

Schmidt, E. (1963) : Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (I. Buda-
keszi). Acta Zool. Budapest. 9. 3 — 4. 373 — 390. p.

Schmidt, E. (1964): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (II.
Solymár). Ekol. Polska. Seria A. 12. 32. 597 — 614. p.

Schmidt, E. (1966): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda (III.
Nagykovácsi). Aquila. LXXI - LXXII. 113 — 147. p.

Soó R. (1965): Növényföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest. 3 — 152. p.

Truëek, F. (1957): A Duna melletti ligeterdők madárvilága tekintettel gazdasági jelen-
tőségükre. Aquila. LXIII- LXIV. 15 — 40. p.

Cenological and ecological investigations on birds of road-
side mulberry-trees

Dr. József Rékási

1. The cenological investigations I began after thorough faunistical and ecological
investigations in 1967 on birds of roadside mulberry-trees on 2000 m long section. In the
literature I could not find data about similar study. I wish to remedy it by my study
taking into consideration the tasks set in it.

2. On the section investigated the mulberry-trees of the roadside were bordered on
. both side by arable land and so as it is placed among arable landstripes one may consider
it is an open biotope. It has been underlined by results of the stomach-investigations.

3. The section investigated is a unity melted organically into the surrounding cultured
biotope, however, shifted extremely, unbalanced. It has been seen once during the popu-
lation study, where the species P. domesticus and montanus made up for 72.3% of the

93

individual number and all other 46 species made up for only 27.7%. On the other hand
the biomasse values support it also as the seed-eaters have the greatest wight, after they
come the mixed-feeders and at last the insect-eaters (TURSEK, 1957).

4. During 84 population surveys on the 4 ha territory 48 species were found. There
was no constant dominant species. Characteristic dominant species: 9, characteristic spe-
cies: 6, allied species: 19, accessory species: 29. In the first aspect 45, in the second 37,
in the third 24, in the forth 12 species were found. On the territory investigated there
were 18 nesting species. The old mulberry-trees with holes ensured nesting possibility
and cover. One can not leave the character of the trees standing on the roadside without
consideration which is important for migrants. The most common nesting species —
Passer montanus — was investigated in 121 nests, also in respect of reproduction biology.

5. The bromatological investigations included which species, in what numbers are
feeding in the section investigated, or on the agricultural areas immediately near it.
During fitocenological survey 31 weedspecies were found in the aspects and 11 out of
them were consumed by 9 species. The consume of the young I wish to publish in a sepa-
rate study.

The relatively great individual density on my explain by the following facts: a) rich
vegetation and insect-world, b) many nesting and cover possibilities migration possibilities
(holes in the trees, rich canopy), c) a village in the nearby (nesting, winter change in food,
shelter), d) drinking and bathing possibilities (temporary puddles, sand-bath), e) obser-
vation and song-places (canopy, maize-shafts, weeds, telegraph and electricity lines).

Author’s address:
Dr. J. Rékasi
Bácsalmás

Hősök tere 8.

H_— 6430

A TISZAVASVARI FEHÉR-SZIK
MADARVILAGANAK OKOLOGIAJA
OKOLOGIE DER VOGELWELT DES FEHÉR
SZIK S BEI TISZAVASVARI

Dr. Legany András

A tiszavasvári Fehér-sziken 16 éve végzek ornitolögiai megfigyeléseket.
(LEGANY, 1967). A folyamatos megfigyelések azonban lehetővé tették szá-
momra, hogy követni tudjam azokat a változásokat, amelyek a terület víz-
háztartásában, vegetációjában és madárvilágában megfigyelhetők. Ezek né-
mely esetben periodikusak (száraz és vizes időszakok váltakozása), más eset-
ben irreverzibilisek (pl. a vegetáció átalakulása). Mindezek indokolttá teszik
az adatok rendezését és az újabb eredmények közlését. Annál is inkább, mert
a legújabb — 1975- és 1976-ban végzett — szisztematikus felmérések célja
elsősorban nem is új faunisztikai adatok szerzése volt, hanem azokat a sza-
bályszerűségeket kerestem, amelyek az itt élő madáregyüttes megnyilvá-
nulásait irányítják. Tehát tulajdonképpen modellként vizsgáltam a biotépot,
mint azt korábban — 1974-ben a tiszavasvári Kastélyerdő esetében is
tettem (LEGÁNY, 1975). Választásom többek között azért is esett éppen
a Fehér-szikre, hogy összehasonlítási alapot teremtsek az erdő és a fátlan
szikes puszta madáréletének mozgástörvényei között.

A Fehér-szik Tiszavasváritól 4 km-re, EK-re, a 36 sz. műút mellett terül el.
Nagysága 165,5 hektár, amelyből kb. 100 hektárt foglal el a tó. Tekintettel
arra, hogy vízkészlete erősen ki van téve az időjárás szeszélyeinek, a víz-
felület nagysága és mélysége is annak függvényében változik. Megfigyeléseim
szerint szárazabb és vizesebb esztendők periodikus váltakozása következ-
tében vannak időszakok, amikor a tó évente kiszárad, máskor 4—5 évig
állandó vize van. 1959-től 1964-ig száraz, 1965-től 1969-ig vizes, majd 1970-
től 1975-ig ismét száraz periódus jellemezte. Az újabb vizes szakasz 1976
végén kezdődött. A terület eredetét illetően ősszikes. Homokos löszben ki-
alakult, rossz lefolyású korróziós völgyben jött létre. Talaja: a felszíntől
karbonátos, kérges réti szolonyec. Vize tipikusan szikes víz, nagy szódatar-
talommal és pH-val. A szakirodalom szerint (P&csı, 1969) a Hajdúhát leg-
jelentékenyebb természetes állóvize.

Vegetációja a talaj- és a vízviszonyoknak megfelelően alakult ki, és mivel
a Nyírség határán terül el, a növénytársulások némi átmenetet mutatnak
a szódáshomok vegetációja felé. Az egyes asszociációk részben mozaik, rész-
ben — a vízpart mentén — sávkomplexet alkotnak. Az 1960-as évek elejétől
lassú, de folyamatos átalakulás figyelhető meg a növényzetben, ami a Phrag-
mites communis térhódítását jelenti a Bolboschoenus maritimusszal szemben.
Ez az átalakulás a madáregyüttes minőségi összetételében is jelentkezik.
Eppen ez az összefüggés indokolja a vegetáció rövid, de az asszociációig
menő ismertetését.

Mint említettem, az egyes növénytársulások a tó partvonalának mentén

95

Camphorosmaetum
annuae

E= Phragmitetum sávokat hoznak létre. Ennek
első tagja a Phragmitétum —

Bolcoschoenetum nádas —, amely ma jelentős
CUS területeket foglal el, és amely

IM Artemisieto-Festuco koräbban, mint önálló asszo-
Rsraninoe ciáció hiányzott. Helyén az-
Achilles -Fastdes előtt a Bolboschoenetum mari-
pseudovinae timi — szikes mocsár — te-

nyészett, amely ma jóval ki-
sebb területeken figyelhető

meg. Helyenként a Bolboschoe-
netum keskeny, zsugorodó
sávját egy egészen vékony
Agrosti-Caricetum distantis
asszociáció követi, de ez in-
kább már csak mozaikokban
fordul elő. A tavat szegélyző
sávkomplexet mozaikkomplex
váltja fel, amelyben az egyes
növénytársulások a szikes mik-
roreliefjéhez igazodnak. A szá-
razabb és a magasabb ponto-
kon, a szik északi területein
Artemisieto- Festuco pseudovi-
nae, ürmös szikespusztai gyep,
a déli területeken Achilleo-Fes-
tuco pseudovinae, füves szi-
kespusztai rét a jellemző. Ezek mélyebb és vizesebb pontjain — foltszerűen
— az Agrosti-Beckmanniaetum asszociációt találjuk. A vaksziken, amelyből
a korábbiakhoz képest jóval kisebb terület van, a bárányparéj (Camphorosma
annua) hoz létre jellegzetes társulást. Ezt, a terület ÉK-i részén, a tóba be-
nyúló félszigeten találjuk a legtipikusabban. A száraz esztendőkben zsugoro-
dó vagy kiszáradó tófenéken a Sueda maritima, Salsola soda és a Crypsis acu-
leata alkot jellegzetes társulást.

= =a Nyilt viz

16. ábra. A Fehér-szik vegetációs viszonyainak vaz-
lata (1976. évi allapot)

Vizsgálati módszerek

Tekintettel arra, hogy itt elsősorban a madáregyüttes kialakulásával, moz-
gásával, belső szerkezetével kívántam megismerkedni, továbbá azzal, hogy
a biotópnak milyen jelentősége van az ornisz szezonális populációdinamikai
változásaiban, a megfigyeléseknek és az adatfelvételezéseknek rendszerét
eszerint alakítottam ki. 1975. április 6. és 1976. szeptember 13. között 29
megfigyelési nap adatai álltak a rendelkezésemre, amelyek során felhasznál-
tam a RÓKA LÁSZLÓ által közölteket is, amiért ez úton mondok köszönetet.
Ez a szisztematikusan figyelt periódus lehetővé tette a változások követését.
Adataimat minden alkalommal speciálisan szerkesztett nyomtatványon rög-
zítettem, amelyen a topográfiai adatok mellett szerepeltek az időjárási és
a vízviszonyok, a vegetációban észlelt fenológiai változások, a domborzat,
az észlelt madárfajok és egyedek, azok tevékenysége a területen stb. Az adat-

96

felvételezést meghatározott útvonalat követve végeztem, hogy lehetőleg
az egész területről jó képet kapjak. Ilyenkor figyelembe vettem a látható
és a hallható egyedeket, a fiókáikat etető vagy vezető szülőket, a megtalált
fészkeket stb., tehát minden olyan tényezőt, amely a madarak itt tartóz-
kodásáról, tevékenységéről tájékoztatnak. Ez az adatfelvételezési rendszer
lehetővé tette, hogy mindkét évben — 1975 és 1976 — megközelítő pontos-
sággal megállapíthassam a fészkelő párokat, azok számát, eloszlását, a sza-
porodást.

A megfigyelési periódus adatainak értékeléséhez jelentősen hozzájárult
a már említett dolgozat, egy 1968. évi részletes felvétel a fészkelőfajokról
és párokról, valamint 35 szinkron megfigyelési nap eredményei. Mindezek
alapján már megengedhetők bizonyos következtetések.

A megfigyelések és értékelésük
A rendszeres megfigyelések eredményeképpen a Fehér-sziken 1975—76-

ban 78 madárfajt észleltem. Ebből a területen költött 15—19%. Csupán
táplálkozás céljából 63 faj fordult elő, ami 81%-ot jelent. (14. táblázat).

14. táblázat

A Fehér-sziken 1975 —76-ban észlelt madárfajok. (a számok a fészkelő párok mennyiségét
jelentik, a+a csak táplálkozni érkező fajokat jelzi)

1976
pár | D% D kateg.

Species È Moto
_- Madarfaj % | D kateg.

Le)
&
n

. Podiceps ruficollis PALL.
. Podiceps nigricollis BREHM
. Ardea cinerea L.

. Ardea purpurea L.

. Ciconia ciconia L.

. Platalea leucordia L.

. Anser anser L.

. Anas platyrhynchos L.
. Anas querquedula L.

. Anas crecca L.

. Anas acuta L.

. Spatula clypeata L.

. Aythya ferina L.

. Aythya nyroca GÜLD.
. Accipiter gentilis L.

. Buteo buteo L.

. Circus cyaneus L.

. Circus aeruginosus L.

. Falco vespertinus L.

. Falco tinnunculus L.

. Perdix perdix L.

++ + + +

++++++++++++++

ee ee
© 00 I Dì Ct a À N Ho oo -1 O di PWN -
+++

P+P+++t+t+++++++

1,85 R

bo
©
fl
_
~]
bo
po)

ND
hi
+
+

7 AQUILA 1980. 97

a 14. táblázat folytatása

98

Species
Madarfaj

. Phasianus colchicus L.

. Grus grus L.

. Fulica atra L.

. Vanellus vanellus L.

. Charadrius hiaticula L.

. Charadrius alexandrinus L.
. Numenius pheopus L.

. Numenius arquata L.

. Limosa limosa L.

31.
. Tringa totanus L.

. Tringa nebularia GUNN.

. Tringa glareola L.

. Actitis hypoleucos L.

. Calidris minuta LEISL.

. Calidris temminckii LEISL.
. Calidris alpina L.

. Phylomachus pugnax L.

. Recurvirostra avosetta L.
. Larus argentatus PONT.

. Larus melanocephalus TEMM.
. Larus ridibundus L.

. Childonias niger L.

. Columba palumbus L.
. Streptopelia turtur L.
. Streptopelia decaocto FRIV.
. Cuculus canorus L.
. Asio otus L.

. Merops apiaster L.

. Upupa epops. L.

. Pieus viridis L.

. Alauda arvensis L.
. Hirundo rustica L.
. Delichon urbica L.

. Corvus cornix L.

. Corvus frugilegus L.
. Pica pica L.

. Parus maior L.

. Parus caeruleus L.

. Turdus pilaris L.

. Saxicola rubetra L.
. Locustella luscinioides SAVI.

. Acrocephalus arundinaceus L.

. Acrocephalus schoenobaenus L.

Tringa erythropus PALL.

vw
a
=

++or++

+++++t++tT+t+BA+t+t++++++++t++9+++t++++%+++

_
bo

9

1975
D %

1,72
15,51

10,34

7,00

D kateg. | pàr |

©

TM
[en

+

+1+++++++4+++++

oH+++++++b++%++4+60+++4+++

1976
D%

1,85
14,81

9,25

3,70

5,55

1,85

24,07
14,81

D kateg.

Or

Sd

=

a 14. táblázat folytatása

Species 1975 1976
Madarfaj D% D kateg. | par D% D kateg.

T
ro
5

66. Sylvia communis Bopp.
67. Phylloscopus collybita VIEILL.
68. Anthus pratensis L.

69. Motacilla alba L.

70. Motacilla flava L.

71. Lanius collurio L.

72. Sturnus vulgaris L.

73. Passer montanus L.

74. Carduelis carduelis L.
75. Carduelis spinus L.

76. Emberiza citrinella L.
77. Emberiza calandra L.
78. Emberiza schoeniclus L.

1,72
3,44

Da

1,72
15,51

Dm++++++Ne + + +
O+++++++N++++

DD

16,66 D

= domináns.
szubdominans.
akcesszorikus.

D
Sd
A
R ritka.

ISTINTI

Mindkét esztendőben a fészkel6fajok száma 12 volt, a pàroké pedig 1975-ben
58, 76-ban 54. A feszkelök biomasszäjänak értékei is hasonlóan alakultak :
10 460 g és 10 860 g. Ez azt jelenti, hogy a terület 1 hektarjara 65,3 g, illetve
67,8 g madárélősúly jutott. Ez a szám természetesen csak a fészkelő parokra
vonatkozik és kis értéke tulajdonképpen természetes, ha viszonyítjuk a terü-
let nyújtotta fészkelési lehetőségekhez.

A biotóp jellegéből eredően a fajok dominancia viszonyai egészen mások
mint azt egy erdőben tapasztaljuk. Ez az élőhely nagyfokú specializációt
kíván, amely kirostálja a fajokat. Csökken a ritka és akcesszorikus fajok
száma, és nő a dominánsoké, mert a jól alkalmazkodott fajok egyedszáma
is nő, mivel — éppen az említett szelekció miatt — bőven áll rendelkezésre
táplálkozó- és fészkelőterület. Ezek alapján a következő eredményeket kap-
tam :

1975-ben
faj summa D-érték

Domináns 5 17,51%,
Subdominäns 1 7,00%
Akcesszorikus 1 5,17%
Rarus 5 10,32%
1976-ban

Dominäns 4 70,40%
Subdominäns 1 9,25%
Akcesszorikus 1 5,55%,
Rarus 6 14,80%,

7* 99

A summa D-értékeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az akcesszorikus és
ritka fajok összege igen alacsony. Mindössze 15,49, illetve 20,35%, -os érté-
keket kaptam. Ha ezt összehasonlítom a már említett Kastélyerdő adatával,
amely 62,9%, akkor már önmagában ez a két érték is utal a biotópok jelentős
különbségeire. Az erdő olyan élőhely, amely sokféle ökológiai igényt képes
kielégíteni. A szik viszont meglehetősen egyoldalú. Ennek következtében az
erdőben könnyebben telepedhetnek meg újabb fajok — esetleg csak igen kis
számban —, és ezzel növelik az együttes fajszámát, de a ritka vagy az ak-
cesszórikus fajok révén. Eppen ezért az együttes fajösszetételének állandósága
csökkenhet. A sziken ezzel szemben sokkal nehezebben telepszik meg egy-
egy újabb faj. Csak akkor, ha a biotópban jelentős ökológiai változás ta-
pasztalható, pl.: állandó magas víz, a nád elterjedése, az emberi zavaróha-
tás csökkenése, stb.

A Fehér-szik fészkelő madáregyüttesének stabilitására utal egyébként
a magas konstanciájú és dominanciájú fajok viszonylag nagy száma is, amely
értékek több esetben is azonos fajt érintenek.

Konstans Domináns
Anas platyrhynchos
Vanellus vanellus Vanellus vanellus

Acrocephalus arundinaceus
Acrocephalus schoenobaenus

Emberiza schoeniclus Emberiza schoeniclus
Szubkonstans Szubdominans
Tringa totanus

Alauda arvensis Recurvirostra avosetta
Pica pica Alauda arvensis

Mindezek alapján a Fehér-szik madäregyüttesét egy fajszegény, de üssze-
tételében stabil együttesnek tekintem, amelynek gerincét konstans-dominans
fajok adják.

A dominancia viszonyok vizsgálata kapcsán koordinátarendszerben ábrá-
zoltam a különböző dominancia-kategóriákba tartozó fajok számát. Számos
különböző erdőterületek görbéjét vetettem össze a szik eredményeivel. Inter-
poláció segítségével megszerkesztettem az erdőkre jellemző dominanciagörbét
(17. ábra), és ugyancsak interpolálással a Fehér-szik görbéjét is (18. ábra).
A különbségek szembetűnőek. Ennek magyarázata azokban az ökológiai
viszonyokban rejlik, amelyekről már szóltam, és amelyek megszabják egy-
egy faj megtelepedését vagy elszaporodását. Ilyen alapon a görbe jellemzi
a biotópot is, és minél inkább extrém a terület, minél több pesszimális faktor
rostálja ki a fajokat, a görbe annál inkább U alakú lesz.

Uj faj tehát csak akkor telepedhet meg, ha valamiféle ökológiai változás
ezt lehetővé teszi. Ez a változás azonban esetleg meglevő fajok eltűnését
vagy egyedszámbeli csökkenését vonhatja maga után. Állításom bizonyíté-
kaként szolgáljon itt a 15. táblázat.

Négy év fészkelési eredményeit állítottam párhuzamba, amely tulajdon-
képpen 3 ökológiai periódust foglal magába. Az első — az 1960-as évek elejét
reprezentálja — száraz időszak. A víz kevés, augusztus végére, szeptember
elejére kiszárad a tó. A partok jórészt csupaszok, nádas még nincs. Jelentős
területeket foglal el a vakszik. Ekkor a fajszegény xerofill elemekből összetett

100

— 17. ábra. A különböző erdők adatai alapján szer-
kesztett és azokra jellemző dominanciagörbe

faj
20
‚28: ábra. A Feher-szik 1975 — 76. évi
adatai alapjan szerkesztett dominancia-
görbe
faj
10 10
5
R A Sd D R A Sd D

madäregyüttes jellemző. Még teljesen hiányzanak a nádi énekesek, nem lévén
megfelelő fészkelőhely számukra. Ugyanakkor még szép számmal költött

a Lanius minor, amely azóta — számomra ismeretlen ok miatt — teljesen
eltűnt. Hiányát nem helyi tényezők indokolják.
A következő periódus — az 1960-as évek második fele — erősen vizes.

A tó 5 éven keresztül nem száradt ki, és a vízállás állandóan magas. Ennek,
valamint a csökkent legeltetés következtében a nád megerősödött, és jelentős
területeket foglalt el a szikes mocsár rovására. Önálló asszociációt létrehozva
külön sávot alkotott a tó körül, amely számos faj megjelenését és fészkelését
tette lehetővé. Megjelentek a nádi énekesek (Acrocehpalus arundinaceus,
Acrocephalus schoenobaenus, Emberiza schoeniclus). Az együttes fajösszeté-

101

15. tablazat

A Fehér-sziken fészkelő madäregyüttes összetételének alakulása az ökológiai tényezők
változásainak következtében (a számok a fészkelő párok mennyiségét jelentik)

Species

Madárfaj 1961 | 1968 | 1975 | 1976

-]

. Podiceps ruficollis PALL.
. Podiceps nigricollis BREHM
. Podiceps cristatus L.
. Ixobrychus minutus L.
. Anas platyrhynchos L.
. Anas querquedula L.
. Spatula clypeata L.
. Aythya ferina L.
. Aythya nyroca GÜLD.
. Falco vespertinus L.
. Falco tinnuneulus L. 2 1
. Gallinula chloropus L. 1 2
. Fulica atra L. 40 it 1
. Vanellus vanellus L. 10 7
. Charadrius dubius Scop. 2
. Charadrius alexandrinus L. 4 ]
1
2

Send
© © 00 «1 Sì CI À WN =
Nm DEK FOE co

_
_—

. Tringa totanus L. 1
. Recurvirostra avosetta L. 5
. Asio otus L. 9
3
1

fe n n n bei ji jui
© 00 a] Sè Ct Ja W N

>
—
i

. Alauda arvensis L.
. Corvus cornix L.
22. Pica pica L.

. Acrocephalus arundinaceus L. 12 1
. Acrocephalus schoenobaenus L. 9

. Motacilla alba L.

. Motacilla flava L.

. Lanius minor Gm. 5
. Emberiza calandra L. 1

. Emberiza schoeniclus L. 8 9 9

NNNNWNWN N ISO)
© 00 An OP w = ©
D i

wr on

00

A fészkelőfajok száma 11 20 12 12

A fészkelő párok száma 34 135 58 54

102

telére a higrofill elemek voltak jellemzőek, a xerofillek száma csökken (pl.
Alauda arvensis, Recurvirostra avosetta, Charadrius sr. stb.). A nád megjele-
nése és az állandó víz okozta ökológiai változások miatt ebben az időszakban
volt a legmagasabb a fészkelőfajok és a fészkelő párok száma.

A harmadik szakasz — az 1970-es évek első fele — ismét száraz periódus.
A vízviszonyok az időjárás függvényeként erősen változtak. Az együttes
jellegét korábban meghatározó higrofill elemek nem bírják a szélsőséges
viszonyokat, és eltűnnek a területről. Az együttes faji összetétele rendkívül
hasonlít a 60-as évek elején tapasztaltakhoz. Azonban egy lényeges minőségi
különbség mégis van. Az előző periódusban megerősödő nádszegély meg-
maradt, és vele együtt megmaradtak a nádi énekesek is. Ennek a xerofill
jellegű, de minőségében mégis új és gazdagabb együttesnek létrejöttét és
fennmaradását a vegetációban bekövetkezett irreverzibilis változás tette lehe-
tővé.

A szikesről tehát úgy látszik elmondhatjuk, hogy a madarak szempontjá-
ból — néhány fajt kivéve — olyan élőhely, amely elsősorban a fészkelőhelyek
megléte vagy hiánya útján befolyásolja az együttes összetételét. A táplálék
ugyanis sokkal nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, mint amit a fész-
kelő madáregyüttes el tud fogyasztani. Ez az oka annak, hogy a Fehér-sziken
is mindig nagy számban észleltem olyan fajokat, amelyek csupán táplálkozni
jöttek ide.

A szik maga csak három fészkelési szintben való költést tesz lehetővé:
a víz, a talaj és a nád szintjét. Hogy itt, a lombkorona-szintben költők is
vannak, azt a szegélyz6 akacfasor teszi lehetővé. A fajok fészkelési szintek
szerinti megoszlása a következő volt:

1975-ben költött

Faj of Par of

Viz-szintben 1 8,33 —— u! 1,102
Talaj-szintben 8 66,66 — 35 60,46
Näd-szintben 2 16,68 — 21 36,20
Lombkorona-szintben 1 8,33 s. 1:72
1976-ban költött
Víz-szintben 1 8,33 — |] 1,85
Talaj-szintben 6 50, — — 28 51,87
Nad-szintben 2 16,67 pi 38,88
Lombkorona-szintben 3 25,— — 4 7,40

Mind a fajok, mind pedig a párok számában a talaj-szintben költő —
terrikol — fajok dominálnak. Száraz periódus lévén ez teljesen indokolt is.
A víz-szintben költő — hidroecikus — fajok és párok száma erősen le-

csökkent. 1975-ben még a lombkorona-szintben költők — arborikolok — is
megelőzik. Egy vizesebb periódusban ezek az arányok egészen másképpen
alakulnak. 1968-ban például a következők voltak :

Költött Faj DA Par 3
Viz-szintben 6 30 — 59 44,02
Talaj-szintben 10 50 47 35,07
Nad-szintben 3 15 121 20,14
Lombkorona-szintben 1 5 uti 0,77

103

Tehát állandó és magas vízszint esetén nemcsak a hidroecikus fajok száma
nő meg, hanem a fészkelő párok számát tekintve domináns is lesz. A madár-
együttes tehát rendkívül plasztikus és gyorsan reagál az ökológiai változá-
sokra mind. pozitív, mind. pedig negatív irányban.

Vizsgáltam a fészkek eloszlását a területen, és megállapítottam, hogy itt
a fajok sokkal inkább ragaszkodnak egy-egy növénytársuláshoz, mint azt
az erdőben tapasztaltam. Ennek okát abban látom, hogy egy erdőtársulás
3—4 fészkelési szintet is jelent, szemben a szikesek asszociációival, amelyek
rendszerint csupán egyetlen fészkelési szintet képviselnek. Ezen túl, a mada-
rak az azonos fészkelési szintet jelentő növénytársulások között is válogatnak,
és konzekvensen ragaszkodnak egy bizonyos asszociációhoz. Például:

— a Phragmitetumban fészkeltek: Acrocephalus arundinaceus, Acroce-
phalus schoenobaenus ;

— az Artemisieto-Festuco pseudovinae társulásban költött az Aluda
arvensis, Emberiza calandra, legtöbbször a Vanellus vanellus és a Tringa
totanus is;

— a Camphorosmetum annuae asszociäciöhoz ragaszkodott a Recurvirostra
avosetta,

A fészkek térbeli eloszlása döntően összefüggött azzal, hogy a faj kézvet-
lenül a fészek környékét tekinti táplálkozási területnek, vagy azt elhagyva
kóborol az egész sziken. Ennek megfelelően a fészeklakó nádi énekesek és a
mezei pacsirták szabályosan felparcellázták a területet (19—20. ábra). Ezzel
szemben a fészekhagyó bíbicek, gulipánok és piroslábú cankók egyáltalán
nem ragaszkodtak így a terület felosztásához. Az egyes párok között nem
tapasztaltam határozottan megtartott távolságokat. Sőt, sokszor szinte tele-
peket alkotva költöttek.

Bizonyos fajok egyedszáma évek óta nem változott vagy a változás
jelentéktelen ( Acrocephalus arundinaceus, Acrocephalus scoenobaenus, Embe-
riza schoeniclus). Ebből arra következtetek, hogy a sziken e fajok számára
elfoglaló és kitölthető terület telített. Jelentősebb növekedés vagy csökkenés
csak a Phragmitetum területváltozása után következne be. De ugyanígy
telített a Vanellus vanellus és az Alauda arvensis által hasznosított terület is.
Az itt bekövetkező számváltozás — csökkenés — a vizes periódussal várható
(15. táblázat). A telítettséget az első csoportnál a fészkelő- és a táplálkozási
területre egyaránt vonatkoztatom. A második csoportnál azonban a táplá-
lékot figyelmen kívül kell hagynom, mert nagy számban keresik fel a területet
hasonló táplálékot fogyasztó, de a sziken nem fészkelő madarak.

Elemezve a fészkelő fajok megoszlását — a fogyasztott táplálék minősége

alapján — megállapítottam, hogy a vizsgált két évben az arányok teljesen
megegyeznek :
Faj %
Hüsevö 1 8,33
Rovarevö 8 66,68
Növenyevö 1 8,33
Vegyesevö 2 16,66

Némi eltérést a fészkelő párok számában jelentkező különbségek ered-
ményeztek, amelyek azonban nem voltak olyan jelentősek, hogy az egyes
kategóriák közötti viszonyokat számottevően befolyásolták volna. Ezt a

104

19. ábra. A fészkelő párok megoszlása
1975-ben a Fehér-sziken

=+PO8 @

Falco vespertinus
Fulica atra

Vanellus vanellus
Tringa totanus
Recurvirostra avosetta

Asio otus

boeeı >»

i
D
O
A
sr
A

Alauda arvensis

Corvus cornix

Acrocephalus arundinaceus
Acrocephalus schoenobaenus
Motacilla flava

Emberiza schoeniclus

Falco tinnunculus
Fulica atra

Vanellus vanellus
Tringa totanus
Recurvirostra avosetta

Alauda arvensis

Acrocephalus arundinaceus
Acrocephalus schoenobaenus
Motacilla alba
Motacilla flava

Emberiza calandra

Di Tee

Emberiza schoeniclus

20. ábra. A fészkelő párok megoszlása
1976-ban a Fehér-sziken

105

vizsgálatot elvégeztem az összes megfigyelt fajra vonatkoztatva is — tehát

nemcsak a fészkelőkre —, ahol a következő eredményeket kaptam :
Faj da
Hüsevö 10 13
Rovarevö 41 52
Növenyevö 13 17
Vegyesevö 14 18

Itt is és az előbb is a rovarevők abszolút dominanciája volt tapasztalható,
amely nemcsak a fajok számában jelentkezett, hanem az egyedekében is.
Ebből következően az az élősúly is dominált, amely rovartáplálékon élt.
Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a terület eltartóképessége jóval
nagyobb, mint azt a fészkelő párok mennyiségéből gondolnánk.

Annak ellenére, hogy a szikesnek — az erdőhöz képest — viszonylag csekély
a növényi produkciója, jelentős mennyiségű anyag áramlik el a területről,
főleg rovar, de más táplálék formájában is. A szik tipikusan exportált
ökoszisztéma. Ez egy igen jelentős különbség az erdőterületekkel szemben.Ott
inkább az anyag beáramlása, importja tapasztalható. Mindez összefügg azzal,
hogy a fészkelési viszonyok sokrétűsége — vagy éppen egysíkúsága — miatt
mennyire válik lehetővé a madarak számára a terület kihasználására.
Amennyiben egy ökoszisztémában táplálékfelesleg jelentkezik, az az esetek:
többségében onnan folyamatosan eláramlik az oda táplálkozni járó fajok
útján.

Minden ökoszisztémában tapasztalhatók szezonális változások, amelyek
mennyiségi és minőségi paraméterekkel jellemezhetőek. Ezek a változások
szabályosan követik egymást, és az egyes években törvényszerűen ismétlőd-
nek. A természet egyes képei — aspektusai — fontos jellemzői az ökoszisz-
témáknak. A vizsgált területen az egyes aspektusok egzakt elhatárolása és
jellemzése érdekében megszerkesztettem — a vizsgált időszakra vonatkozóan
— a fajok és az egyedek számváltozásának, valamint a biomasszaértékek
változásának görbéit (21—22. ábra). Ezek és a megfigyelések alapján a Fehér-
szik aspektusváltozásaira vonatkozóan 4 periódust különböztettem meg.

1. Kora tavaszi aspektus: kb. február végén keződik a hó és a jég el-
olvadásával. Április 20-a körül ér véget. Jelentős vonulási szakasz, ahol
nagy tömegek ätfutäsa a jellemző. Különösen kiemelkednek tömegükkel:
Anas platyrhynchos, Anas querquedula, Anas crecca, Anas acuta, Vanellus
vanellus, Tringa totanus, Tringa nebularia, Philomachus pugnax. A tavaszi
vonulás gyors. Ezért hirtelen változások észlelhetők, amelyek a görbeken is
gyors ugrásokat eredményeznek. Viszonylag kevés faj, de nagy egyedszámmal
szerepel. Főképpen a tőlünk északra költő fajok és egyedek haladnak át.
Az erdő tavaszi aspektusához képest két héttel előbb zajlik.

2. Tavasz—nyári aspektus: április végén (20—25.) kezdődik és július
végéig (20—25.) tart. A periódust június elejével (10—15.) két szakaszra
lehet bontani.

I. Kialakul a fészkelőközösség. Lezajlik a költés. A fajok száma ilyenkor
a legnagyobb, az egyedszám pedig tartósan a legkisebb.

II. A költés befejeztével az új nemzedék jelentős mennyiségi gyarapodást
idéz elő. Az aspektus előző szakaszától jelentős minőségi különbség nem
választja el. A tavasz-nyári aspektus a sziken egy jó hónappal előbb fejeződik
be, mint az erdőben.

106

— — —— ulpzspa tb]

© S
= oO
= D o]
9
9 =
a 2291 I{fog AD To
2 294 log ‘AJDIHISDHUDP — __ >
DA u
ÉS
x
R ©
= N
5 5
c E
N O
u
D
i
D
= S
S È
ro) ‘È
li dI
n
a
~~ =
N iS
DI mn
5 ora o
9 9291 eZ
E 99: into =
8
Ÿ
©
~D
so
NLDA 159791 — S
2991 SoY0 2 =
“= S
2
[en]
>
Q
3
2

OSZI
amvaltozaso

s egyedsz

- €

yaadqıg = TE

1975
bra. Faj

d

tavaszi -nyari
Cala

tavaszi

10

-—— DWDZS yo/py D =

o
N

107

[kg]

1975 1976

tökes rece
vetesi varjú

500
x
"4
_©
&
400
a |
>
o
>
à
==
iS
300 <5

az eszlelesek napjai

22. ábra. A biomassza értékének változásai az 1975. és 1976. évben a Fehér-sziken

3. Őszi aspektus: hosszú és mozgalmas szakasz, amely július végével (20—
25.) indul és általában november 20—25-ig tart. A legszínesebb, fajokban és
egyedekben a leggazdagabb. Az átvonuló csapatok miatt jelentős ugrások
tapasztalhatók a görbéken. Ekkor nagyobb tömegekben jelentkeznek: Anas
platyrhynchos, Anas guerguedula, Anas crecca, Vanellus vanellus, Larus ridi-
bundus, Calidris és Tringa fajok. Ezt az aspektust azonban er6sen befolyà-
soljak a vizviszonyok, azaz a víz kiszáradása, amely a vizsgált területen a
legdöntöbb ökológiai faktor. Összehasonlítva az erdővel, jóval hosszabb az
ott zajló őszi aspektusnál. Előbb kezdődik és később fejeződik be.

4. Téli aspektus: november 20—25-én kezdődik és február végéig tart.
Ha van víz és nincs befagyva egyik legjellegzetesebb faj az Anas platyr-
hynchos. Esetleg az Anser albifrons kisebb csapatai. Ha víz nincs, vagy már
be van fagyva, akkor egy sajátos és egyáltalán nem higrofil együttes jellemzi :
Corvus frugilegus, Corvus cornix, Pica pica, Turdus pilaris, Parus maior, Parus
caeruleus, Emberiza citrinella, Emberiza schoeniclus. Ez az id6szak viszont
jóval rövidebb, mint a hasonló erdei periódus. Egy hónappal később kezdődik

108

és kb. 3 héttel hamarabb fejeződik be. Erre az aspektusra az alacsony fajszàm
és olykor igen magas egyedszám a jellemző.

Összefoglalva a Fehér-sziken található madáregyüttes kialakulásáról,
összetételéről a következők mondhatók el:

1. A vizsgált ökoszisztémában a legdöntőbb ökológiai faktor a víz, amely
a madáréletet is meghatározza.

2. Az együttes faji összetételében — éppen a vízviszonyok periodikus
váltakozása következtében — szakaszos átalakulásokat figyelhetünk meg.

3. A vizsgált ökoszisztéma exportáló jellegű, mert jelentős anyag kerül ki a
területről éppen az ide táplálkozni érkező madarak útján.

4. A madarak megtelepedését — új fajok jelentkezését, vagy a már meg-
levők elszaporodását — itt elsősorban a fészkelési lehetőségek szabják meg
és nem a táplálék.

5. A Fehér-szik, amely ma már természetvédelmi terület — lévén ős-
szikes — olyan ökoszisztémával rendelkezik, amely kevés helyen vizsgál-
ható. A védettség által biztosított nyugalom már most érezteti hatását és
lehetővé teszi olyan folyamatok tanulmányozását — "öztük a madárvilág
megnyilvánulásait —, amelyek hozzásegítenek bennünket a sziki ökoszisz-
témák jobb megértéséhez.

A szerző címe:

Dr. Legány András
Tiszavasvári
Kossuth u. 56/a
4440

Irodalom

Balogh J. (1953): A zoocönologia alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest

Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere. Budapest — Berlin

Farkas T. (1954): Madarfaunisztikai és cönologiai vizsgálatok a solymári tónál. Aquila.
5) — 58. 133 — 159. p.

Farkas — Horvath — Keve — Patkay — Szijj — Vertse (1958): Magyarország állatvilága. Aves.
Akadémiai Kiadé, Budapest

Legäny A. (1963): A nyugat-szabolesi Tiszavidék avifaunäja, tekintettel az ember: kul-
túra hatására. Doktori értekezés. Kézirat

Legány, A. (1967): Ornithologische Beobachtungen auf dem Fehér-Szik von Tiszavasvári.
Opusc. Zool. Budapest. VI. 283 — 288. p.

Legany A. (1968): Erdötelepitesek madártani jelentősége. Állattani Közl. 55. 65 — 73. p.

Legány, A. (1971): Data to the ornithological conditions of the inundation area Tisza-
füred — Kisköre. Tiscia. Szeged. 6. 41 — 55. p.

Legäny A. (1973): Adatok a felső-tiszai erdők madárvilágához. Állattani Közlemények.
60. 79 —93. p.

Legány A. (1975): A fészkelő madárközösségek szerepe a Felső-Tisza árterének biotópjai-
ban. Kandidátusi értekezés. Kézirat

Legány A.— Vértes I.-né (1977): Egy modellként választott erdő madáregyüttesének
kutatási eredményei. Allattani Közlemények. 64. p.

Makatsch, W. (1975): Die Eier der Vögel Europas. I. Neuman Verlag

Pécsi M. f 1969): Tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest

Peterson — Mounfort — Hollom (1969) : Európa madarai. Gondolat Kiadó, Budapest

Stefanovits P. — Szűcs L. (1961): Magyarország genetikus talajtérképe. OMMI Kiadványok
Budapest

Szabolcs I. (1966): Genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. OMMI kiadványok,
Budapest

n
md €

#
,

IE

otis if ven ce cf

O. rte
| ats’ sla petti time M |
, : à. ie Ka

re ae ‘AG di mia Sy ope hk

- x PEA
ny = . $ a
‘ ‚ > 4 ft SPAS Hi ao. ms
! . È ae RI a mi I
AS PS 484 AN Ad È 1 A4
Pa — +
L var JI ALT
>) ‚ats a aaa Fi
- i 4 ‚x | ; H Ù a
Pa ri i? “ur de =
ha ?
J $ i € ER a u ’ 1 4
M 4 , page”
4 ; 7: ; "hi
\ n ti
ì darli “Hunt. » terü a
f e's 120 a Pi dl, ii y
LEONE — CRAN TARN one AY Mt")
} 4 à Lg NE
f TT . J VEL a di. TE AE |, 4 ee
| ft 5 = ; a ì CEA "I Fe DIRFLIFER Wal PA A fi mane lr $i
pa ri 1 A MAT us ur
Da
7 4 . E
# i 3 a At -
> a ú
=
À tt br
Les x n >
= 1 = Fir |
a LI
1 e ri +
| ; A I;
ni ot LI
sì - >
5 LS
1 | à a
| 7 2
la, a 7 ef ;
è > È LEA 1 ri
| ze
fa Vá
,
= m! =
da “= . i dirà
= Le -
{ = LA i sa ay
Î PA
i > è 4 “ats 1 46
DE f ;
5 f 1€
d i ay 7 e Vi
| 2 ? 7%
are ;
da p nid
n LA A Y dl 4 ual? Mey
17 _! = I Li ola at
sa Co , di | A Le” und v a a
u ie = (Dr, TREND] JE TR] Re

| È i vii HA Pa Pg
7 | i u À pl st le Neer Pata Arye Nan hegy iat

TI : À ter ut, di > N gk

À
2 ut Vede a Géo
“ +
u a
; ni a {
: ! Ma mek ?
TA Pai c per - x
x 00...

A? f R a j Mi 46 a
| b, ADR ET Val n° SEI een
i > a ad rev PR
5 È u A " i p À ő Fi ALAN BT i SMIL
a Le PUS CEE ER HA MEN

oa F
4 È a

DIE ROLLE DER ZIERBAUME
IM VOGELLEBEN VON BUDAPEST

Dr. Andras Keve

Die Erscheinung der Vögel in den Städten, im unseren Falle in Budapest,
wird durch reichlicheren Nahrungsangebot begünstigt, was meisst nur
periodisch ist, so kann es keine Urbanisation bedeuten. Dies, ist der Fall
der beerenfressende Vögel, richtiger gesagt der Diasporen fressenden (TURCEK,
1961). TURCEK machte eine vorläufige Rechnung der Wahrscheinlichkeit
der Annahme von Beeren der eingeführten Gehölze, welche der Feldbeo-
bachtungen nicht entsprochen haben. Nach TURCEK nehmen die Vögel die
Diasporen der eingebürgerten Holzarten in 53%, nicht an, und zwischen den
bevorzugten Diasporen gibt keine eingeführte Holzart, Sehr wenige Vogel-
arten fressen vielerlei Diasporen. Zwischen den palaearktischen Vögel nimmt
der Kernbeisser (Coccothraustes coccothraustes) die meissten Kerner oder
Früchte, 112 Arten an. Die meisst besuchte Beere ist Sorbus aucuparia,
welche Beere von 22%, Ölgehalt ist, dabei reich an Zucker, organische Säuren,
Gerbstoff, Pektin und besonders an viel Vitamine C und B,. Auch TURCEK
beklagt sich, dass sehr wenig Analysen über Nährstoffgehalt und Kalorien-
wert der Diasporen unternommen wurde, z. B. Robinia pseudacacia-Samen
enthalten 3792 Kleinkalorienwert, ist reich an Eiweiss-Stoffe.

Von den allgemeinen europäischen Verhältnisse unterscheidet sich Buda-
pest, wo man erst in der jiingsten Zeit Eberesche (Sorbus) an den Strassen
und in den Parken angepflanzt hat, und die städtische Gärtnerei die Beeren
einsammeln lässt, also sie kommen für Vögel kaum in Betracht.

Was Budapest — und auch die meisste ungarische Städte — in dieser
Beziehung von anderen europäische Städte unterscheidet, ist die Anpflanzung
von der schon erwehnte Robinien. Die Samen der Robinie werden nach
TuRCGEK (1961) von 11 Vogelarten gefressen, darunter kommen Seiden-
schwänze, Krenbeisser, Buch- und Bergfink als in den Städten vorkommen-
de Arten in Betracht, weniger Fasen und Ringeltaube, die es bevorzugen.
Ringeltaube erscheint in Budapest selbst am Zuge selten und es gibt keine
Beobachtung, dass sie in der Stadt Robinien-Samen gefressen hätte.

Es gibt aber zwei Baumarten, die in den ungarischen Städte sehr bevor-
zugt sind und die man aus Ostasien eingeführt hat, Celtis und Sophora, die
in anderen Teile Europas weniger benützt werden.

Im Allgemeinen sind nur die Vorstädte, der Rand der Städte für sammen-
fressende Vögel günstig, weil sie in der eigentlichen Stadt kein Unkraut
finden, z. B. der Stieglitz (Carduelis carduelis) erscheint in manchen Fälle in
Budapest, wo er an den Kugeln der Platene zu arbeiten pflegt, öffnet sie
wegen der Samen. Die Platane finden wir an vielen Strassen von Budapest,
an welchen die Haussperlinge (Passer domesticus) zu übernachten pflegen.

111

Sie sammeln sich auch beim Hochbetrieb an den Hauptstrassen und Parke
zu Tausende und machen den Fussgänger und parkierende Autos viel Arger
mit ihren Schmutz. Jedes Abwehr erwies sich erfolglos, so empfehlte schon
CSÖRGEY (1932) keine Platane mehr in der Stadt anzupflanzen, lieber Ulmen
— zu dieser Zeit trit die Epidemie der Ulme noch nicht auf. Die Schwärme
der Spatzen halten sich bei Tage besonders bei den Schlachtbänke und
Schweinezucht auf, und zur Dämmerung kommen sie in die Stadt. Nur seit
dem Winter 1976/77 ist die Verschiebung an den Schlafplätze aufgetreten,
wofür wir keine Erklàrung finden.

Auch Ahorn ( Acer) ist von einige Finkenarten beliebt, wie z.B. von Gimpel
(Pyrrhula pyrrhula). Doch der Gimpel dringt selten in die eigentliche Stadt
hinein und auch Ahorn findet er in den Vorstádte, wie ich an einem kalten
Wintertag (21. 1. 1977.) in einem Friedhof am nordwestlichen Rand von
Budapest einen Flug von 10—15 Buchfinken ( Fringilla coelebs) sich zu
füttern beobachtete.

Ailantus gibt es mehr zwischen den Häuser in Gehöfte in Budapest, doch
seine Samen werden weniger von Vögel besucht — TURCEK erwehnt nur
Seidenschwanz und Grünling —, aber die trockene Büschel seiner Diasporen
bieten im Winter ein gutes Versteckplatz für die Türkentauben ( Streptopelia
decaocto), was die Taube gerne aufnützt.

Damit kehren wir zu den erwehnten beerentragende Bäume zurück, die
von vielen Vogelarten sehr besucht sind, besonders Celtis. Ihre kleine braune,
süssliche Früchte kennen auch die Kinder wohl und sollte die Hauptnahrung
für Seidenschwänze bieten, wenn es noch welche gibt bis der Seidenschwanz
erscheint. Nur im vogelarmen Winter 1977/78 trockneten sie an den Bäumen
aus. Sonst aber frequentieren es sehr viele Vögel. TURGEK erwehrt 16 Vogel-
arten. Es ist oft sonderbar, als an den dünnen Zweigen statliche Vögel, wie
Saatkrähe (Corvus frugilegus) oder Haustaube (Columba domestica) herum
turnen die süssen Beerchen zu erreichen, was ich selbst an Strassen von gros-
sen Betrieb beim Westbahnhof sah, und öfters in grösseren Parke. Die Celtis-
Beeren werden besonders von der Amsel (Turdus merula) überall in Buda-
pest gefresse, stehe der Baum im Park oder an der Strasse unabhängig vom
Verkehr. Da die Amsel in Budapest ein sehr häufiger Vogel ist, genügt die
einzige Art die Beeren bis Mitte Winters zu verschwinden zu lassen. Ich sah
(12. 1. 1948.) die Nebelkrähe (Corvus cornix) Celtis-Beeren zu pflücken.
Wenn die Wacholderdrossel (Turdus pilaris) im Winter in grösseren Flüge
ankommt, überfallen sie die Celtis-Bäume grösserer Parken, aber jenach
Zahl dringen sie auch in die Stadtmitte hinein, so am 2. und 3. 1. 1971. ein
Flug von 8—10 Wacholderdrossel an den Celtis-Bäumen beim Westbahnhof
und der rege Autoverkehr an der Strasse, der Lärm des beiliegenden Eisen-
bahnstrecke störte sie am wenigstens.

Der Haussperling (Passer domesticus), die Türkentaube (Streptopelia
decaocto) fressen auch oft in der Stadt Celtis-Beeren, sogar der Kernbeisser
(Coccothraustes coccothraustes) kommt wegen diese Beeren in die Stadtmitte,
z.B. National Museum usw., der auch die grosse harte Kerner der Beeren
aufknäckt.

Natürlich wenn nach solche häufige Vogelarten etwas überbleibt oder die
Seidenschwänze zur rechter Zeit ankommen, überfallen sie in grossen Flügen
diese Bäume. Die Nahrung des Seidenschwanzes (Bombycilla garrulus) in
Budapest wurde ausführlichsten von WARGA (1939) besprochen.

112

Die zweite Baumsorte ist Sophora, welche man in der Stadt überall findet.
Sie hat keine Beeren, sondern Hiilsen, wie Robinie nur weiche. Nach den
Fréssten bildet sich ein zuckerreicher Saft zwischen den Kerner, also erst
nach dieser Zeit kann es als Vogelnahrung dienen. TURÓEK erwehnt 8 Vogel-
arten, die es fressen. Ich sah auch ausser den Seidenschwanz nur den Haus-
sperling (Passer domesticus), der es genommen hat (2. 1. 1976.), Der Seiden-
schwanz (Bombycilla garrulus) besucht Sophora zu Tausende, und durch
seinen schnellen Verdauung konsummiert er ungeheure Quantitàt. Die Ker-
ner und Schalen werden, schnell entlehrt, nach reichliches Wassertrincken
oder Schneefressen erscheint der Seidenschwanz wieder bei den Hiilsen und
der Stastlärm stört sie nicht. Gelegentlich der Bau der U-Bahn-Station und
Untergang von Calvin-Platz (Zentrum) im Januar 1976 trotz des Dròhnen
der Erdmaschienen, beim überhäuften Autoverkehr sassen sie ruhig einige
Meter über den Verkehr an Dräten, da nebenan Sophora- und Celtis-Bäume
standen. Auch beim Westbahnhof waren Fliige zu selber Zeit an Sophora zu
beobachten. Man kann also sagen, dass die Hilsen der Sophora in Ungarn
gegenüber anderer Teile Europas die Hauptnahrung der Seidenschwänze
bilden, und dies begründet, warum der Seidenschwanz in Ungarn mehr die
Städte — mit Ausnahme einiger Winter — als die Wälder oder Gebüschwerke
im Winter besucht. Hier frequentiert er die Büschel von Loranthus und
Viscum.

Schon Elaeagnus wird weniger in der Stadt, mehr an Stadtränder oder in
Parke angepflanzt. TURGEK nennt 16 Vogelarten, die seine Beeren fressen.
In Budapest sah ich gegenüber des Südbahnhofes Elaeagnus von der Amsel
(Turdus merula) zahlreich zu besuchen (z.B. 13. XI. 1965; 13. XI. 1977).
Ebenso in der Gärten der Villenviertel beim ehemaligen Ornithologischen
Institut (Garas-Str.), (z.B. 30. XI. 1954., 15. XII. 1958.). Auch der Kern-
beisser (Coccothraustes coccothraustes) frass hier Elaeagnus-Beeren.

Es ist kein Zierbaum, sondern eine Krichpflanze Ampelopsis welche man
so in der Stadt findet, besonders die Wände der Villen lässt man mit sie
einlaufen, hat aber auch Beeren, sogar massenhaft, die die Uberwinterung
mehrerer Vögel in Budapest, besonders der Amsel (Turdus merula) erleich-
tert. In anderen ung. Städte sah ich auch so den Star (Sturnus vulgaris).
Auch der Haussperling (Passer domesticus) meidet die Beren nicht.

Die Nahrung ist aber nur ein Factor, welcher die Vogel in die Stadt lockt,
im geschilderten Falle handelte sich meisst über Wintergässte, die für die
Brutzeit nicht da bleiben, ausgenommem Amsel, Haussperling, Tirken-
taube, usw., also man darf nicht über Urbanisation sprechen, denn der
wichtigste Factor die Fortpflanzung bleibt aus. Mann kann es aber auch
nicht ausser Acht lassen, denn die Nahrung ebenfalls wichtig ist, ähnlich
der Fall der Méwen, die von Briicken usw. gefüttert werden. Die Haustaube
könnte sich auch darum in solcher Massen vermehren, weil man sie überall
füttert. — In Budapest ist die Fütterung an Hauptstrassen und Haupt-
plätze schon verboten. — Auch nimmt die Kohlmeise in den Gärten durch
ständige und immer zunehmender Fütterung, wie durch künstliche Nist-
kässten in solcher Zahl zu, aber dies bezieht sich auf die eigentliche Stadt
nicht, obwohl die Kohlmeise als Brutvogel im Zentrum von Budapest auch
erschienen ist.

Zu der Urbanisation gehört, dass die Vögel auch in ihrer Nahrung zum
ausgesprochenen menschlichen, städtischen Futter sich anpassen. Sind die

8 AQUILA 1980. 113

erwehnte Beeren als solches zu betrachten, darüber können wir diskutieren.
TuRCEK leugnet, dass eingebürgerte Baumarten bedeutende Rolle spielen
können, und gibt mehrere Bedingungen (Form, Farbe, chemische Eigen-
schaften, Geruch usw.) an, unter welche die Vögel diese Diasporen annehmen.
Es stimmt auch in allgemeiner europäischer Beziehung, scheinbar bilden die
ungarische Städte eine Ausnahme, da hier die eingeführte Baumarten die
bedeutendste Rolle spielen. Die Problem heisst, sollen wir diese Diasporen
für ähnliches Vogelfutter halten, wie die Brotstücke oder aus den Misstladen
geholte Abfälle? All dieser Futterangebot erleichtert, dass Vogelarten an
ihren Zuginstinkt abnehmen. Diese Pflanzen wären natürlicher Weise nie
nach Europa gekommen — andere Frage ob sie wie Celtis in geologischen
Zeiten einmahl schon vorgekommen sind —, so könnten wir mit Ja antwor-
ten, wieder wenn wir sie als am Baum stehende Beeren bloss betrachten,
dann wäre die Antwort, Nein. Dies soll später entschieden werden.

Faunistisch gehören die Wintergässte sicher zur Vogelwelt einer Stadt,
wie von Budapest der Seidenschwanz oder die Wacholderdrossel, die aber
in Budapest nie brütete.

Aus ökologischer Hinsicht ist die Frage verwickelter, denn z.B. Seiden-
schwanz kommt nur wegen Futteraufnahme in die Stadt. Sie übernachten
ausser der Stadt, und nur in Parke suchen sie Pfützen zu trincken, sonst
trinken sie meisst ausser der Stadt. In einigen Fälle konnte ich es beobachten,
dass die Seidenschwänze von der Celtis- oder Sophora-Bäumen im Stadt-
zentrum auf die Dächer der hohen Häuser hinaufgeflogen sind und dort
Schnee frassen. Also selbst Nahrung-, Wasser-Bedürfniss ist nicht einheitlich
städtisch. Wie gesagt haben die Diasporen der eingebürgerte Holzarten eine
wichtige ökologische Rolle, doch man kann sie vielseitig beurteilen, welchen
Einfluss sie in der Urbanissation spielen.

Anschrift des Verfassers:
Dr. A. Keve

Budapest

Veress Pälne u. 9
H--1055

Literatur

Csòrgey T. (1932): A verébkérdés. Term. Tud. Közl., 64, 230 — 235. p.

Greschik, J. (1944): Seidenschwänze im Winter 1941/42. Kócsag. XII— XVI. 1939 — 43.
84. & 91.p.

Keve (Kleiner), A. (1931): Die „rural depopulation” in der Vogelwelt. Arch. Zool. Ital.
XVI. Atti XI. Congr. Int. Zool., Padova, 1930. 663 — 679. p.

Keve, A. (1949): Zehnjährige Erfahrung über Seidenschwanz... Larus. III. 55 — 62. p.

Keve, A. (1952): Zwei Jahre Seidenschwanz-Invasionen. Larus, IV —V. 74 — 83. p.

Keve, A. A 1976): Gedanken zur Urbanisationsfrage der Vögel. Allatt. Közl. LXIII.
83 — 94.

Turtek, F. Er (1961): Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. Bratislava.
330 pp.

Warga, K. (1939): Die Bombyeilla g. garrulus-Invasion in den Jahren 1931/32 und
1932/33... Aquila. XLII-XLV. 1935 — 38. 410 — 528. p.

Warga, K. (1939): Die 1937/38-er Bombyeilla garrulus-Invasion in Ungarn. Aquila.
XLII-XLV. 1935 — 38. 529 — 542. p.

114

A diszfäk szerepe Budapest madaréletében
Dr. Keve András

A városba húzódó madarak táplálkozási problémáit tárgyalva a dolgozat rámutat
arra a sajätossägra, hogy a magyar városokban számos olyan fafajt telepítettek, amelyek
alig fordulnak elő másutt Európában városi környezetben. Ez az adottság a városi fák
termését fogyasztó madarak mennyiségében és összetételében is Sajátos módon megmu-
tatkozik.

8?

I | LÉO nile ás
we 208. à. —

ono e =

CONTRIBUTIONS TO THE QUANTITY
CONDITIONS AND HATCHING BIOLOGY
OF RED-FOOTED FALCONS HATCHING IN
THE HORTOBAGY 1973

Laszlo Haraszthy

When studying the range map of the red-footed falcon, apart from the
Soviet Union Hungary is found to be its most important range in Europe.
In reality, however, west of the Danube line it is hatching on much fewer
sites than in the Danube-Tisza Midregion latter abounding in woody steppe
areas being much more suitable for the falcon, as well as on the area east of
the river Tisza. It is the Hortobagy where falcons were hatching in the largest
numbers both in the past and at present. In spite of the above this species
has been studied but little and its present-day settling conditions are hardly
known in Hungary. This prompted the author to survey at least the popu-
lation in the Hortobagy within the bounds of possibility.

Investigations were conducted by the author in June and July 1973. He
wishes to seize the opportunity to thank Mr. L. V. SzAB6 and Mr. A. SZALON-
TAI for their co-operation.

Banding was carried out in common with I. Pırıcsı — author is especially
grateful for the aid rendered.

The red-footed falcon is hatching in the Hortobágy almost exclusively
in the nest of the rook. A few pairs hatching outside the colonies occupy
magpie nests.

Table 16.
16. tablazat

Distribution of eggs/nests in the Borzas-forest
A tojások feszkenkenti megoszlása a Borzas-

erdőben
Eggs number/nest
Tojások száma/fészek 1 2 3 4. 5
Nests number
Fészkek száma — 2 (EG) 1

Errage, 3.56 eggs/nest
Átlag, 3.56 tojás/fészek

117

uayadajay p2oquomy D nspzsoja vbasihuuawm “nspjzsobaus yuayuayzsaf PU W
$9040109 quasaffip ay) m sysau fig *sbunsau fo uorgnqugsıp am ZUNN()

QpIio-IZBYUIO[B]H
qS910J-IZBQuIO[B]{
Qp19-594582IX
18010-04589
QP49-17840
qs9107-178u0
OP19-S8Z104
18910J7-sez10g

okay dele} V
AUO[O9 JO Held

ve usgHozs9] G U9qHozs9} I UOQNyozs9z c = 8
sqsou G UI SI8S9UT UI sjsou 7 ul
67 usqy9z89} G UOqyozs9I FI ueq{492897 P u9q{92897 G SG
gisou G UI sjsou PI UI sqs0u ÿ ul sqs0u Z UI
6% uoq{}972897 9 usqy9zs2J EI U9H9IZS9J 6 = 86
sysou 9 UI sjsou ET UI sjsou 6 UI
98° U9qx9ozs95 OT uoqy9289J TE U9qHozs9J TI u9qx97289] € 97
sqseu OT UI sqsou ZZ UI sqs0u TT Ur sqsou £ ul
et, ce Seas SALTS dr _ SET Ze Hal a SES ee ue e
7 £ | È | } BUIRZS
x9ZS9J/2 ON] ‘Fey x9OAZS9J V
JS9U/SZUITJSAU ‘9581 WPZSENOLA sJs9u
Zumsau JO aqunN JO pqunN

_ n __ TL___————€mP»P __—_—__—_m_mmPmT————_—_——T—_——-—-——-mvm 40m z

90271992 "LT
“AT 91921

118

The distribution by tree species of the colonies discussed in the present
report is as follows (narrowed down to the site of the nest colony):

Oak-forest (Quercus robur): Borzas, Meggyes, Malomhäzi, Vajdalaposi,
Oháti

Oak—black locust mixed forest: Hagymási forest.

Black locust: Nyírőlaposi-forest.

Age of the forests ranges between extreme values, e.g. oaks of 4 to 5 m
height in the Borzas-forest — as opposed to the 16 to 18 m stand in the
Oháti-forest or compared to trees centuries old. to be found here as well.

The colonies to be found in the Borzas-, Meggyes- and Oháti-forests were
visited by the author on the 9th, 10th, 11th June 1973 when he marked the
inhabited nests. In the Borzas-forest he examined 27 nests for the number
of eggs per nest (Table 16.).

In the period from the 7th to 11th July 1973 birds were banded in the
colonies found in the mentioned as well as in the Malomhazi- and Hagymas-
forests. Meanwhile there was occasion for recording the data as follows.

The number of young by nest in each colony as well as the average, are
presented on Table 17. It is worth mentioning, that in the Borzas-forest,
on the average of 27 nests, the number of eggs was 3.64, at the same place,
on the average of 46 nests nestlings by nest averaged 2.85. Of the 107 nests
examined an addled egg, beside two young, was found only in one of them.

Age distribution of the young ranged between rather extreme values from
the samellest downy to the flying bird inclusive. There being no possibility
to exactly determine the age of young on the ground, the categories downy,
pin-feathered (on the wing and quill-feathers) and feathered (tiny downs on
the body or not even those) were set up by the author. Accordingly, age
distribution is shown on Table 18.

Data on four nestlings seem worth' mentioning, these are considered as
being late since in these nests eggs were found whereas in the rest young
birds were seen everywhere:

Table 18.
18. tablazat

Age distribution at the different colonies at the 7 — 10 July (by nests)
Kormegoszlas a különböző telepeken 1973. VII. 7 — 10. (fészkenként)

| Pin feathered |

Colony Downy nestling sn Feathered nestling
fi É
Telep Pelyhes fióka | dI Tollas fióka
Borzas-forest in 12 nests in 25 nests in 3 nests

Borzas-erdő
Ohati-forest
Ohati-erdő
Meggyes-forest
Meggyes-erdő
Malomházi-forest
Malomházi-erdő

12 fészekben

in 10 nests

10 fészekben
in 4 nests
4 fészekben
in 1 nests
1 fészekben

25 fészekben
in 5 nests
5 fészekben

in 12 nests

12 fészekben
in 2 nests
2 fészekben

3 fészekben
in 11 nests
11 fészekben

in 7 nests

7 fészekben

in 5 nests

5 fészekben

119

8th July 1973 at Borzas, a falcon is sitting on four eggs,

9th July 1973 at Meggyes, in two nests falcons are sitting on four eggs each,
in one, on three eggs.

Two nestings are considered by the author as especially interesting:

1. Borzas-forest, 7th July, ob a tree at 1 metre vertical distance two
inhabited nests with three feathered and pin-feathered nestlings, resp. were
detected ;

2. 8th July 1973 Borzas-forest: by 1 metre below a nest inhabited by
young, a long-eared owl ( Asio otus) was sitting on four eggs.

Finally, the red-footed falcon population of the Hortobágy in the year
examined is presented on Table 19. The pairs hatching in singles or in loose
colonies of three to four pairs to be found on the whole area of the Hortobàgy
often even on Russian olive (Hlaeagnus angustifolia) shrubs in magpie nests
are grouped into the column "Other" included in the Table. Unfortunately,
no data could be acquired from the Black-Forest, mentioning it seemed
necessary all the same, with the remark that the number of pairs hatching
on the area may be only higher than 300 as figuring on the Table.

Although in 1974 the author had no opportunity for such thorough inves-
tigations he could state all the same that red-footed falcons were hatching in

Table 19.
19. tablazat

Hatching red-footed falcon of
Hortobágy in 1973
A Hortobágy kékvércsedllomdnya 1973-ban

Hatching places Number of pairs
Fészkelohely A párok száma

Borzas-forest 60 — 70
Borzas-erdö
Ohati-erdö 40
Meggyes-erdö 50*
Vajdalaposi-erdö 25
Hagymas-erd6 50
Nyirölaposi-erdö 10
Fekete-erdö ?
Other
Egyeb 25
Altogether
Összesen 300 — 320

* According to FINTHA (1975) in 1969 16, in 1970
27, in 1971 35, in 1972 40 pairs were found.

t FINTA szerint (1975) 1969-ben 16, 1970-ben 27,
1971-ben 35, 1972-ben 40 pár költött.

120

notably lower numbers both in the Borzas- and Ohati-forests compared to
1973 presumably due to the ever increasing number of rook colonies even if
under normal conditions coexistence of the two species does not involve any
damage on the red-footed falcon. In 1974, cracked eggs were found on the
Hortobágy and elsewhere (e.g. Tiszavasvári, Legány in lit.) that definitely
derived from rooks. This finding is far from being recent why the number of
not yet hatched eggs cracked by rooks was found by SCHENK (1934) to be
500 to 600 on the 18th June 1934. This year he gives account of an about
equal number of pairs hatching in the Ohati-forest. The very high nesting
number here seems to be due to that the present forests did not exist as yet
at that time, thus the population was concentrated. By 1963, only 60 pairs
were hatching at the same place (S6vAG6, 1966). Of the banded birds four
got back, their data are to be found in Aquila (SCHMIDT, 1977, 1979).

Author’s address:

L. Haraszthy

Ornith. Institut

Budapest, Mátyás kir. 11/b
H—1121

Literature

Fintha I. (1975): Madärcônologiai vizsgálatok a Hortobágyon. (Avicenological exami-
nations in the Hortobágy region.) Hajdúsági Muz. Evk. II. 5 —19. p.

Schmidt, E. (1977): Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute in the year
1974. 26th Report on Bird-Banding. Aquila. 83. 107. p.

Schmidt, E. (1979): Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute. 29th
Report on Bird-Banding. Aquila. 85. 138. p.

Schenk J. (1934): Tömeges kekvercsetojäs-pusztuläs. (Mass mortality of red-footed
falcon eggs.) Aquila. 38 — 41. 396. p.

Sévagò M. (1966): Hortobágyi levelek, 1963 — 64. (Letters from the Hortobágy.) Aquila.
71-72. 181. p.

Adatok a Hortobágyon 1973-ban költő kékvéresék
mennyiségi viszonyaihoz és költésbiológiájához

Haraszthy László

A kékvércse elterjedési térképét tanulmányozva világosan kitűnik, hogy Európában
a Szovjetunión kívül Magyarország a legjelentősebb elterjedési területe. Valójában azon-
ban a Duna vonalától nyugatra sokkal kevesebb helyen költ, mint a számára sokkal alkal-
masabb erdős sztyepp területekben bővelkedő Duna— Tisza közén és a Tiszántúlon. Leg-
nagyobb számban a múltban és a jelenben is a Hortobágyon költött. Mindezek ellenére
viszonylag keveset foglalkoztak ezzel a fajjal, és jelenkori települési viszonyai alig ismer-
tek Magyarországon. Ez a tény ösztönzött arra, hogy lehetőségeimhez mérten legalább.
a Hortobágy állományát felmérjem.

1973-ban júniusban és júliusban végeztem vizsgálataimat, amelyekhez nyújtott segít-
ségért SZABÓ LÁSZLÓ VILMOSNAK és SZALONTAI ÁRPÁDNAK mondok köszönetet. À gyűrűzést
PIRICSI ISTVÁNNAL együtt végeztem, akinek e téren nyújtott nagy segítségért különösen
hálás vagyok.

A kékvércse a Hortobágyon vetésivarjú-fészkekben költ, szinte kizárólagosan. Egyes
telepeken kívül költő párok szarkafészkeket foglalnak el.

A jelen dolgozatban tárgyalt telepek fafajonkénti megoszlása a következő (a fészek-
telep helyére leszűkítve) :

Tölgyes (Quercus robur): Borzas, Meggyes, Malomházi, Vajdalaposi, Ohati.

Tölgy—akác elegyes: Hagymási-erdő.

Akác: Nyírőlaposi-erdő.

Az erdők kora a legszélsőségesebb értékek között mozog; pl. a Borzas-erdő 4—5 méter
magas tölgyei az Ohati-erdő 16—18 métereseivel szemben, vagy az ugyanitt található
évszázados fákhoz viszonyítva.

1973. június 9—10—11-én felkerestem a Borzas- Meggyes- és az Ohati-erdökben levő
telepeket, és megjelöltem a lakott fészkeket. A Borzas-erdőben 27 fészekben megvizsgál-
tam a fészkenkénti tojások számát (16. táblázat).

1973. július 7—11-ig terjedő időszakban az előbbi, valamint a Malomházi- és a Hagy-
más-erdőben levő telepek gyűrűzését végeztük, és közben nyílt lehetőség a következőkben
közreadott adatok rögzítésére.

A 17. táblázatban mutatom be telepenként a fészekaljankénti fiókaszámot, valamint
az átlagot. Külön említést érdemel, hogy a Borzas-erdőben 27 fészek átlagában 3,64 a to-
jások száma, ugyanitt 46 fészek átlagában a fiókaátlag 2,85. A megvizsgált 107 fészek
közül mindössze egyben találtunk két fióka mellett egy záptojást.

A fiókák kormegoszlása meglehetősen szélsőséges értékek között mozgott a legkisebb
pelyhestől a repülősig bezárólag. Mivel terepen nincs lehetőség a fiókák korának pontos
meghatározására, ezért pelyhes, tokos (szärny- és faroktollakon) és tollas (elenyésző
pihetoll a testen vagy az sem) kategóriákat állítottam fel. Ezek szerint a kormegoszlást

al8. táblázat mutatja.

Említésre méltónak tartok négy fészkelési adatot, amelyeket későinek tartok, mivel
míg ezekben tojások voltak, addig a többi fészekben mindenütt fiatalok :

1973. VII. 8. Borzas, 4 tojáson kotlik, 1973. VII. 9. Meggyes két fészekben négy-négy,
egyben három tojáson kotlik.

Különösen érdekesnek tartok két fészkelést :

1. Borzas-erdő, VII. 7. egy fán, egymástól 1 méter függőleges távolságban 2 lakott
fészek, 3—3 tollas, illetve tokos fidkaval ;

2. 1973. VII. 8. Borzas-erd6: egyfiókás fészek alatt 1 méterre erdei fülesbagoly ( Asio
otus) kotlott négy tojáson.

Végezetül, a vizsgált évben a Hortobágy kékvércseállományát a 19. táblázatban adom
meg. A táblázatban szereplő egyéb rovatba sorolom mindazokat az egyesével vagy laza
telepben 3—4 párban költő párokat, amelyek a Hortobágy egész területén megtalálhatók,
sokszor még a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) bokrain is a szarkafészek-
ben. Sajnos a Fekete-erdőből adatokat nem tudtam szerezni, itt azonban szükségesnek
tartom megemlíteni — jelezvén ezzel is —, hogy a táblázatban szereplő 300 párnál csak
több költhet a területen.

Bár 1974-ben nem volt lehetőségem ilyen részletes vizsgálatokra, azt meg tudtam álla-
pítani, hogy mind a Borzas-, mind az Ohati-erdőben az 1973. évinél lényegesen kisebb
számban költöttek kékvércsék, aminek egyik okát a vetésivarjú-telepek egyre növekvő
létszámában látom, még akkor is, ha normális körülmények között a két faj egymás mel-
lett éléséből a kékvércsének nem származik kára. 1974-ben mind a Hortobágyon, mind
másutt (pl. Tiszavasvári, Legány in lit.) találtunk feltört tojásokat, amelyek bizonyosan
vetési varjútól származtak. Ez a megfigyelés nem újkeletű, hiszen SCHENK (1934) 1934.
június 18-án 500—600-ban határozta meg a vetési varjú által feltört még nem kotlott to-
jások számát. Ez évben kb. ugyanennyi pár költéséről számol be az Ohati-erdőből. Az it-
teni nagyon nagy fészkelőszám azzal magyarázható, hogy ebben az időben a jelenlegi er-
dők még nem léteztek, így az állomány koncentrálódott. Ugyanitt 1963-ban már csak
60 pár költött (SövAcö, 1966). A meggyűrűzött egyedekből 4 visszakerült, adataik az
Aquiläban találhatók (ScHMIDT, 1977, 1979).

VERGLEICHENDE UNTERSUCHUNGEN
DER FUSSOHLENMASSE DER
TEICHROHRSANGER (ACROCEPHALUS
SCIRPACEUS) UND DER
SUMPFROHRSANGER (ACROCEPHALUS
PALUSTRIS)

Zoltán Györgypal—Laszlo Haraszty

Wie bekannt, kommen unter den Vögeln sogenannte Zwillingsarten, deren
genaue Unterscheidung oft sehr schwer, oder manchmal sogar unmöglich ist.
Als Beispiele seien hier Certhia familiaris und C. brachydactyla, Locustella
luscinioides und L. fluviatilis sowie Acrocephalus scirpaceus und A. palustris
erwähnt. Letztere beide Arten sind in ihrer Färbung, Flügelform, Flügel-
länge usw. einander täusehend ähnlich. Obzwar die Einkerbung auf der In-
nenfahne der zweiten Handschwinge in allgemeinen ein zuverlässiges Merk-
mal ist, kann man bei schäbigen oder bei den sich in der Mauser befindlichen
Vögel eine genaue Bestimmung nicht durchführen. Die Färbungsunter-
scheide geben bei diesen Arten keine gute Trennungsmöglichkeiten, da die
diesjährigen und auch die in sehr schäbigen Gefieder befindlichen Altvögel in
dieser Hinsicht so extreme Werte aufzeigen können, dass dadurch eine
genaue Bestimmung unmöglich wird.

LEISLER (1972) hatte neuerdings aufgrund der Fussohlenmasse beider
Arten eine neue Methode veröffentlicht. Die von ihm untersuchen ziemlich
wenigen Altvögel stammen aus der Neusiedlersee-Gegend (47,58 N—16,51 E)
und aus der Marchauen (48,17 N—16,55 E), also aus der Nähe von Ungarn.
LEISLER hatte aufgrund der von ihm untersuchten Exemplare auch für eine
genaue Bestimmung der beiden erwähnten Arten brauchbare Unterchiede
gefunden. Da aber im Falle der Untersuchungen von kleineren Serien die
Extremwerte oft ausbleiben können, haben wir entschlossen, Kontroll-
messungen mit grösseren Serien durchzuführen. Das wurde dadurch noch
begründeter, da SVENSON (1975) die Methode von Leisler nur in Fussnoten
erwähnt, und OSIEK (1974) feststellte, dass man bei anderen Populationen
von Obigen abweichende Ergebnisse gefunden hatte.

Methodik

Da sich im Laufe der ungarischen Bergungsarbeiten dise Methode immer
mehr verbreitete, hatten wir zwischen den Jahren 1975—1979 342 Exem-
plare untersucht, die meisten von diesen wurden bei Fülöphäza, in der Vogel-
warte der Ungarischen Ornithologischen Gesellschaft, je ein kleinerer Teil bei
Budakeszi bzw. bei Sopron gefangen.

Unsere Angaben haben wir hauptsächlich nach dem 15. Juli gesammelt
und so ist es unsicher geworden, ob alle gefangenen Vögel aus der ungarischen
Population stammen, da in dieser Zeit schon die ersten ziehenden Exem-
plare aus nördlicheren Gebieten in Ungarn auftauchen.

123

Wir haben von den 8 von LEISLER angegebenen Massen 6 untersucht:

a — mittlere und hintere Zehen ohne Krallen,

b — mittlere und hintere Zehen mit Krallen,

c kürzere und hintere Zehen ohne Krallen,

d — kiirzere und hintere Zehen mit Krallen,

e — Krallen der hinteren Zehe,

f — Krallen der mittleren Zehe.

Von der genauen Beschreibung der Methode wollen wir hier absehen, da
diese in der Arbeit von LEISLER (1972) angegeben ist. Wir miissen aber
bemerken, dass nach unserer Meinung das von Leisler gebrauchte Millime-
terpapier nur eine Genauigkeit bis 0,5 mm möglich macht, so haben wir
unsere Untersuchungen nur innerhalb diese Messungsgrenze durchgeführt.

Tabelle 20.
20. tablazat

Fussmorphologische Daten bei adulter Sump und Teichrohrsänger aus Ungarn
Öreg énekes és cserregő nadiposzatak läbmorfolôgiai adatai Magyarországon

Art È Min | Max Mittelwert Mittelwert
Faj Középérték bei Leisler
A. s. 77 21,5 25,0 23,40 23,25
i A. p. 19 20,0 23,5 21,83 21,94
A.s au 31,0 36,0 34,44 33,96
; A. p Ly) 30,0 33,5 31,23 31,40
A.s ART 17,0 20,0 18,73 18,53
i À. p 19 15,0 18,0 15,81 16,82
A. Ss TOT) 26,0 30,0 28,12 27,84
° A. p 19 23,5 27,0 24,94 25,08
A. s 30 5,0 6,5 5,73 6,36
; À. p 13 5,0 6,5 5,28 5,50
A EL 30 4,5 6,0 5,24 5,49
A.p. 13 4,0 5,0 4,56 4,82

Masse in mm — Méretek mm-ben.
a — Fussspanne, b — Fussspanne + Krallen, c — Innere Fussspanne, d — Innere Fussspanne + Krallen,
e — Kralle (hintere), f — Kralle (mittlere)

124

Ergebnisse

Es wurde festellt, dass bei grossen Serien die Extremwerte sich viel mehr
verschieben, als bei den von LEISLER gemessenen Vögeln (Tabelle 20.). So
zeigten z.B. die von ihm mit 17,75 mm (c) und mit 21,6 mm (d) angebenen
Werte während unserer Arbeit eine Überschreitung auf, und diese Daten
hatten selbst die Brauchbarkeit der Methode in Frage gestellt (die Verteilung
der einzelnen Werte zeigt Figur 23.). Nach unserer Meinung ist diese Methode
doch brauchbar, da die Mittelwerte wesentliche Unterschiede aufzeigen,
es ist aber zweckmässig sie mit anderen, auch sich früher als nicht absolut
gültig erweisenden Methoden zusammen anzuwenden.

Während unserer Arbeit haben wir auch erstjährige Exemplare unter-
sucht; die einzelnen Angaben sind in Tabelle 21. zu finden. Von diesen ist es
ersichtlich, dass diese Messungswerte so grosse Überschreitungen aufzeigen,

Tabelle 21.
21. tablazat

Fussmorphologische Daten bei diesjärige Sumpf und Teichrohrsänger aus Ungarn
Fiatal énekes és cserregò nadiposzatak labmorfolögiai adatai Magyarországon

Art È Mittelwert

Faj | à | u | Du | Középérték

ec 179 21,5 25,0 22,87
a

A. p 67 20,5 24,0 26,38

no 179 31,5 36,5 34,41
b

A.p 67 30,0 34,5 31,79

Ma 179 16,5 20,5 18,76
c

A.p 67 16,0 19,5 16,47

Als 179 25,0 31,0 28,22
d

A.p 67 23,5 23,5 24,58

DO 76 6.5 7,0 6,11
e

Ap 48 4,5 6,0 DIS

nee 76 45 7,5 5,36
Î

A. p. 48 4,5 5,5 4,75

Masse in mm — Méretek mm-ben.
a — Fussspanne, b — Fussspanne + Krallen, c — Innere Fussspanne, d — Innere Fussspanne + Krallen,
e — Kralle (hintere), f — Kralle (mittlere).

125

126

ki
+
GS ©
50 25
VS
‘=
, Qu
40 SL
ES 35
Sits
30 ES A

235 2h 265 25 255 26 267 27 275 28289, 299297 20 igen

ZANNI

== /A-SCIrpaceus

Abbildung 23. Die Häufigkeit (in%) der Grösse der c-Wert in mm
23. dbra. A c-érték gyakorisaga mm-ben (%)

=
a

[%] Sc
SE

su

Sa

50 ‘or
SE

ESÉS

40 SE

154155" IG IGS 12° “Wa ise DIS = a" faa ZO [mm]

TA PaluStns

s == ScIFDUCEUS

Abbildung 24. Die Häufigkeit (in%) der Grösse der d-Wert in mm
24. ábra. A d-érték gyakorisága mm-ben (94 )

dass die Methode für diesjährige Vögel, wie das auch LEISLER festsellte, nicht
brauchbar ist.

Wir haben während unserer Arbeit mehrere Hundert Exemplare in den
Händen gehabt, von denen wir obige Masse nicht aufgenommen haben, so.
dass diese in der Tabelle nicht angegeben sind. Nach unseren Beobachtungen
geben die Längenverhältnisse der einzelnen Zehen zuverlässige Merkmale.
So erreichen die Aussenzehen mit Krallen beim Sumpfrohrsänger nie die
Spitze der mittleren Zehen (ohne Krallen) dieselben sind bei dem Teichrohr-
sänger länger, als die Spitze der mittleren Zehe (ohne Kralle). Da auch manch-
mal grosse Sumpfrorhrsänger vorkommen, zeigten die absoluten Werte der
untersuchten Merkmale eine Uberschreitung, doch ist die Fusstruktur bzw.
das Verhältnis der einzelnen Teile sehr kennzeichend auf die Art und unab-
hängig von den Absolutwerten.

Zusammenfassung

1. Die in der Literatur gefundenen Fussohlenmesswerte zeigen bei ungarischen Sumpf-
und Teichrohrsängern keine absoluten Unterschiede.

2. Von den untersuchten Massen zeigen die Mittelwerte der c- und d-Werte wesentliche
Unterschiede.

3. Auch bei Sumpfrohrsängern mit grösserem Fuss sind die artspezifischen Verhält-
nisse zwischen den einzelnen Messungen zu finden, und so wenn auch die Absolutwerte
bei diesen Exemplaren eine Trennung vom Teichrohrsänger nicht brauchbar sind, gibt
eine Untersuchung der Verhältnisse der Messungen doch ein zuverlässiges Merkmal.

4. Für diesjährige Vögel stimmt die Methode nach den untersuchten Exemplaren
nicht, eine Trennung ist also nicht möglich.

Anschrift der Autoren:

Z. Györgypäl

Budapest

Bartök Bela u. 61.

H—1114

L. Haraszthy

Budapest.

Keleti K. u. 48. (Ung. Orn. Ges.).
H—1024

Literatur

Leisler, B. (1972): Altersmerkmale am Fuss adulter Teich- und Sumpfrohrsänger (A.
scirpaceus, A. palustris) und ihre Funktion. J. Orn. 113. Heft 4. 365 — 373. p.
Svenson, L. (1975): Identification Guide to European Passerines. Stockholm,

Cserregö nádiposzáta (A. scirpaceus) és énekes nádiposzáta
(A. palustris) talpméreteinek összehasonlító vizsgálata

Györgypal Zoltan — Haraszthy László

Közismert, hogy a madarak között előfordulnak úgynevezett ikerfajok, melyek egyér-
telmű elkülönítése sokszor nagyon nehézkes vagy lehetetlen. Ilyenek pl. a Certhia familia-
ris és C. brachydactyla, Locustella luscinioides, és L. fluviatilis, Acrocephalus scirpaceus.
és A. palustris. Ez utóbbi két faj mind szinezetében, mind szárnyformájában, szärny-
hosszúságában stb. rendkívül hasonlít egymáshoz. Bár a második evező belső zaszl6jan ta-
lálható bemetszés megbízható bélyeg a kopott vagy vedlő madaraknál, de ennek alap-

127

ján sem lehet mindig elvégezni a biztos hatärozäst. A színezet alapján történő elkülö-
nítés sem megfelelő e két faj esetében, mert a fiatalok és a nagyon kopott tollú öreg mada-
rak olyan szélső értékeket mutatnak e téren, hogy kizárják a biztos határozás lehetőségét.

LEISLER (1972) egy ily módszert közölt e két faj elkülönítésére, talpméreteik alapján.
Az általa vizsgált kisszámú öreg példányok adatai a Fertőről (47,58; 16,51) és March-
auenből (48,17; 16,55) valók, tehát két igen közeli helyről. Az általa vizsgált egyedek
alapján biztos határozáshoz is megfelelő különbségeket talált. Mivel a kisszériás vizsgá-
latok esetében fennáll a veszélye annak, hogy a szélső értékek nem szerepelnek a vizsgált
sorozatban, szükségesnek tartottuk nagyobb számú egyeden kontrollvizsgálatot végezni.
Ezt csak indokoltabbá tette az, hogy SVENSON (1975) könyvében csak lábjegyzetben tesz
említést e módszerről, és OSIEK (1974) közlésére hivatkozva megállapítja, hogy más po-
pulációknál ettől eltérő eredményeket találtak.

Módszer

Mivel a hazai madárgyűrűző gyakorlatban egyre elterjedtebbé vált e módszer alkal-
mazása, 1975 és 1979 közötti időszakban megvizsgáltunk 342 egyedet, legnagyobb részü-
ket Fülöpházán (46,53; 19,28) a Magyar Madártani Egyesület madárvártáján, kisebb
részüket Budakeszin (47,31; 18,56) és Sopronban (47,41; 16,35).

Adataink legnagyobb részét július 15. után gyűjtöttük, így nem bizonyos, hogy a
vizsgált egyedek a hazai populáció részét képezik-e; hiszen ebben az időben már jelent-
keznek nálunk az északabbról érkezettek is.

Vizsgálataink során a LEISLER által megadott nyolc adatból hatot néztünk a követ-
kezők szerint :

a — középső és hátsó ujj körmök nélkül,

b — középső és hátsó ujj körmökkel,

c — rövidebb ujj és a hátsó ujj körmök nélkül,

d — rövidebb és hátsó ujj körmökkel,

e — hátsó ujj körme,

f — középső ujj körme.

A módszer pontos leírását e helyen mellőzzük, mivel az LEISLER (1972) munkájában
pontosan megtalálható. Meg kell azonban említenünk, hogy az ott leírt milliméterpapír
mint mérőeszköz megítélésünk szerint csak 0,5 mm pontosságú mérést tesz lehetővé,
így vizsgálatainkat csak ezen a mérethatáron belül végeztük.

Eredmények

Öreg madaraknál kitűnik, hogy a nagyszériás vizsgálat eredményeként a szélső értékek
jelentősen eltolódnak LEISLER vizsgálataihoz képest (20. táblázat). Olyannyira, hogy
az általa megadott 17,75 mm köröm nélküli és 21,6 mm körömmel való c- és d-értékek
adatai fedésben vannak a két fajnál, így a módszer abszolút használhatóságát megcáfolják
(az egyes értékek megoszlását a 23. ábra szemlélteti). Maga a módszer azonban mégis
használható, hiszen a középértékek lényeges különbséget mutatnak, célszerű azonban
a már korábban bevált, de szintén nem kizárólagos érvényű módszerekkel együtt alkal-
mazni.

Vizsgálatainkat kiterjesztettük fiatal madarakra is, azok adatait a 21. táblázatban
adjuk meg. Ebből kitűnik, hogy az adatok olyan nagy átfedést mutatnak, hogy fiatalokra
e módszer nem használható, mint azt LEISLER is kimutatta.

Vizsgálataink során több száz madarat volt alkalmunk megnézni, amelyekről mérete-
ket nem vettünk fel, így azok adatai táblázatunkban nem szerepelnek. Megfigyeléseink
szerint az ujjak egymáshoz viszonyított aránya megbízható bélyeg. Nevezetesen énekes
nádiposzátánál mindkét szélső ujj körmökkel együtt sosem éri el a középső ujj végét
(köröm nélküli végét), míg a cserregő nádiposzátánál a két szélső ujj körmökkel túl-
haladja a középső ujj köröm nélküli végét.

Ez abból adódik, hogy bár a vizsgált bélyegek abszolút értékei átfedést mutatnak
— mivel léteznek meglehetősen nagy méretű énekes nádiposzáták —, lábszerkezetük,
illetve az egyes részek aránya a fajra jellemző és független az abszolút értékektől.

128

Összefoglalás

1. Az irodalomból ismert talpértékek a cserregő és az énekes nádiposzátánál Magyar-
országon mért egyedeknél nem adnak kielégítő különbséget a két faj megkülönböztetésére.

2. A. vizsgált szerkezeti részek közül a c- és a d-értékek középértékei lényeges különb-
séget mutatnak.

3. A nagyobb lábú énekes nádiposzátáknál is mindig megtalálható a fajra jellemző
arány az egyes szerkezeti részek között, így ha az abszolút értékek ezeknél az egyedeknél
nem is alkalmasak a cserregő nádiposzátától való elkülönítésre, az arányok vizsgálata
megbízható bélyeg.

4. Fiatal madaraknál a vizsgált példányok alapján nem lehet biztos értéket meghatá-
rozni a fajhatározáshoz.

9 AOUILA 1980.

A MADARTANI INTÉZET MAD À R-
JELOLESEI — XXXI. GYÜRÜZÉSI

JELENTÉS

BIRD-BANDINGOF THE HUNGARIAN
ORNITHOLOGICAL INSTITUTE — 31. REPORT

ON BIRD-BANDING

Egon Schmidt

Ciconia ciconia — Gólya

V 938

pull.

?

06.07.77. Nagyiván (TÖLGYES
L.-NÉ)

? 11.78. Hulla rally (XA),
Izrael

Fulica atra — Szárcsa

402 361 pull. 25.06.78. Jakabszállás (I. Kiss)
+ 23.02.79. Milas, Mugla, Turkey
Vanellus vanellus — Bibic
303 749 ad. 18.05.76. Pusztaszer
(L. MOLNAR)
= 18.01.77. Pace di Albisola Sup.,
Italia
303 757 pull. 27.05.76. Pusztaszer
(L. MOLNAR)
x 18.12.78. Menesplet, Dordogne,
France
304 111 juv 09.05.77. Leninväros
(Gy. BALOGH)
+ 07.01.79. Barbezieux, Charente,
France
304 911 pull. 26.06.75. Fülöpszälläs
(A. BANKOVICS)
+ 19.03.79. Vievy le Rayé, France
305 855 juv. 14.05.74. Balästya (T. Cs6RG6)
+ 19.11.78. S. Romain de Popey,
France
668 301 pull. 21.05.78. Mexikö-puszta
(P. URBANKOVICS)
+ 29.03.79. Mandriole, Ravenna,

Italia

Tringa totanus — Piroslabü cankö

668 178

g*

?

?

14.08.78. Mexikö-puszta

(B. Kiss, R. NÉMETH)

25.11.78. Kotscherinovo,
Bulgaria

47.29

33.08

46.45
37.25

46.34
44.19
46.34
45.01
47.56
45.28
46.49
47.52
46.25
45.51
47.41

44.33

47.41

42.06

RS AE ee

20.55 E

35.37 E

19.35
27.38

E

20.05
08.30
20.05
00.07
21.05
00.09
19.15
01.19
19.59
04.32

16.52

t H © seh S UH & b EH E

12.14

16.52 E

23.04 E

131

Calidris alpina — Havasi partfutò

717 134 ? 26.09.76. Fulophaza
(Z. SZENEK) 46.53 N 19.28 E
JA 30 412 v 22.07.78. Ujscie Wisly,
Mikoszewo, Poland 54.21 N 18.57
Philomachus pugnax — Pajzsos cankò
206 345 ad. Q 30.04.76. Palmonostora
(A. BANKOVICS) 46.37 N 19.26 E
! ? 06.78. Diri, Mali 13.55 N 5.12 u
Recurvirostra avosetta — Gulipàn
301 864 juv. 07.06.77. Kerekegyháza
(Z. SZENEK) 46.55 N 19.28 E
2 22.10.78. Libohove, Albania 40.04 N 20.14 E
305 985 pull. 24.05.78. Pusztaszer
(L. MOLNAR) 46.34 N 20.05 E
nu 15.09.78. Ostiglia, Mantova,
Italia 45.04 N 11.08 E
Larus ridibundus — Dankasiraly
303 814 pull. 30.05.76. Csanytelek, Csaj-See
(L. MOLNAR) 46.36 N 20.07 E
=e ? 11.78. Pisogne, Brescia, Italia 45.48 N 10.06 E
305 516 pull. 07.06.78. Szabadszälläs
(A. NAGY) 46.53 N 19.15 E
JE 01.12.78. C. Cermelli,
Alessandria, Italia 44.51 N 08.34 E
306 610 pull. 04.06.78. Fülöpszälläs
(G. GROSSING) 46.49 N 19.15 E
= 02.01.79. Verona, Italia 45.27 N 11.00 E
306 995 pull. 04.06.78. Fülöpszállás
(A. TABA) 46.49 N 19.15 E
* 01.11.78. Kralov Brod, CSSR 2
308 783 pull. 27.05.77. Fiilopszallàs
(A. NAGY) 46.49 N 19.15 E
+ 2 2 78. Lomello, Pavia, Italia 45.07 N 08.47 E
Columba palumbus — Örvös galamb
402 889 juv. 07.09.78. Vac (J. DÉNES) 47.47 N 19.08 E
+ 06.11.78. Simacourbe, France 43.27 N 00.10 W
Streptopelia turtur — Gerle
301 928 ad. 23.07.77. Budapest
(A. ZSOLDOS) 47.29 N 19.03 E
+ 15.08.77. Velike Livade,
Yugoslavia 45.34 N 20.42 E
Cuculus canorus — Kakukk
301 007 pull. 30.06.74. Zagyvarona
(F. VARGA) 47.05 N 16.37 E
+ 23.04.78. Laconia, Peleponnesos,
Greece cca. 37.00 N 22.00 E

Alcedo atthis — Jégmadar

728 495 imm: 2. 11.08.78;
Er. 210178:

Merops apiaster — Gyurgyalag
761 670 ad. 27.05.78.
ae ? 09.78.

Riparia riparia — Partifecske
637 481 ad. 16.05.76.
Praha S 96 853 v 30.06.77.

Parus major — Szencinege

654 295 o 04.01.76. Budapest
(S. SZOBONYAI)
* 21.01.78. Markovce, Michalovce,
CSSR
Remiz pendulinus — Függôcinege
775 656 juv. 01.08.78. Fehérté (T. Fürör)
Praha T V 13.04.79. Bohdanec, Pardubice,
104 761 CSSR
Panurus biarmicus Barköscinege
769 613 ad. 9 05.02.78. Csanytelek, Csaj-See

Mexikö-puszta
(L. KARPATI)
Illmitz, Austria

Aszöd (I. FATÉR)

Dotia, Chios, Greece

cca.
Vac (J. DÉNES)

Kamenin, Nové
Zamky, CSSR

(L. ZSÔTÉR)
Illmitz, Austria

Kisoroszi

(G. SZENTENDREY)

Moricona, Roma,
Italia
Lébénymiklés
(T. FÜLÖP)
Magri-Bedizzole,
Italia
Jänossomorja

(S. BALSAY)
Pisa, Italia

Zirc (P. BANYAVARI)
Narni, Terni, Italia

Szeged (L. PUSKÁS)
Jolanda di Savoia,

Italia

Kisoroszi

(G. SZENTENDREY)

V 09.10.78.
Turdus philomelos — Énekes rigó
204 248 juv. 07.09.74.
"a 20.12.76.
670 010 juv. 10.05.77.
+ 12.10.77.
671 538 ? 19.10.77.
He ? 9 78.
672 621 juv. 01.08.77.
= 20.12.78.
Turdus iliacus — Szölörigö
206 769 ? EIENEITT.
+ 02.03.78.
Turdus merula — Fekete rigö
209 818 juv. 31.08.75.
+ 31.01.79.

Spinnazola, Bari,

47.41
47.46

47.38
38.20

47.47

16.52
16.48

E

19.29
26.05

SE

19.08 E

47.53 N 18.39 E

N
N
N
N

ZZ

za a ee ae iy a aaz

4

19.03 E

21.51 E

17.23 E

15.40 E

20.07
16.48

me

19.00 E
12.46 E

17.23

ni

10.24

17.08
10.23
17.53
12.31

SEE 5

jeg

20.09

11.58

td

19.00 E

133

663 210 ju v. 24.08.76. Tahi
(G. SZENTENDREY)
+ 13.03.78. Zoro, S. Marino
665 625 ad. 9 22.09.78. Köspallag (I. HOMOKI
NAGY)
+ 12.11.78. Dosso Largo, Brescia,
Italia
669 428 pull. 15.06.78. Sändorfalva
(B. BENEI)
È 04.11.78. Rocca Massima,
Latina, Italia
670 617 sf 23.10.77. Környe (L. MAG)
+ 31.12.78. Valle Peri, Italia
672 039 juv. 24.10.77. Szödliget
(P. BANYAVARI)
+ 30.10.78. Tordo, Tolfa, Roma,
Italia
677 131 Q 29.03.78. Tärnokréti
(K. KoRMOS)
+ 24.12.78. Infernette, Roma,
Italia
Erithacus rubecula — Vörösbegy
739 578 ad. 07.10.78. Tiszalôk (DR. A.
LEGANY)
Gdansk KA 13.04.79. Mierzeja Wislana,
94 385 v Poland
Acrocephalus scirpaceus — Cserreg6 nádiposzáta
747 903 ad. Q 24.07.77. Fülöphäza (Orn.
Society)
* ? 278. Plomori, Lesbos,
Greece cca.
755 868 ad. 30.07.78. Dinnyés (Orn.
Society)
Vv 12.08.79. Apatin, Yugoslavia
775 251 ad. 01.05.78. Sändorfalva
(L. "TAFTT)
Radolfzell V 13.08.78. Illmitz, Austria
BO 83 260
Sylvia curruca — Kis poszáta
695 663 ad. 5‘ 10.09.76. Szolnok (I. LORINOZ)
* 04.06.78. Uherské Hradisté,

Sturnus vulgaris — Seregély

666 607 juv.
Ad

134

20.08.76.

10,77

Italia

CSSR

Budapest
(L. VIOSAPI)
Boschi, Bologna,

48.02

54.21

46.53

39.00

47.11
45.40

46.24
47.46

47.12
49.04

47.29

ZI 2 a e ela bee ze

za 24 4.2

AZ

N

16.05

19.05
12.25

18.55
10.15
20.06
12.55
18.19
12.55
19:10
11.58
11.17

12.18

21.23

He HB B See & & Ff EE E

td

19.19 E

19.28
26.00

18.30
18.59

20.06
16.48

20.10
17.28

19.03

me EE & GE

td E

Italia 44.39
671 455 pull. 10.06.78. Pilisborosjenő
(I. HARANGI) 47.37
+ 04.02.79. Olméto, Corse, France 41.43
673 089 juv. 04.09.78. Vac (J. DÉNES) 47.47
+ ? 12.78. SidiKacem, cca. 35.00
Marokko
677 108 ad. 06.06.78. Räbcakapi
(Cs. TAKÁCS) 47.43
+ 09.11.78. Lérida, Espagne cca. 41.40
Chloris chloris — Zöldike
610 030 oi 25.01.76. Miskolc (Z. BARTA) 48.05
? 15.11.77. Plovdiv, Bulgaria 42.10
713 423 ci 23.10.76. Budakeszi
(Gy. DANKA) 47.31
* 04.05.79. Grabowka, Poland 51.10
Carduelis spinus — Csiz
694 904 ci ? 09.77. Budapest
(I. HUFNAGEL) 47.29
+ 20.10.77. Frola, Vicenza, Italia 45.48
713 705 eu 24.09.77. Pomäz (M. Lakatos) 47.39
+ ? 10.77. Tone, Italia 46.02
724 321 juv.o% 15.10.77. Pilisszentläszlö
(A. ZIEGNER) 47.44
+ 23.10.77. Splitsko polje, Split,
Yugoslavia 43.30
Carduelis cannabina — Kenderike
766 653 gd 12.11.77. Budapest
(I. KLOPOSEK) 47.29
Tk 06.04.79. Gorlice, Nowy Sacz,
Poland 49.40

AZAAZAA Z

Za aa 22

N

11.39

19.00

= ©
© 90
© Qu
CO OL

05.00

Lisle
01.16

20.45
24.40

18.56
22.01

19.03
11.36
19.02
10.43
18.59

16.27

19.03

21.10

Se Et Et SHE Hi

© EE EEE

E

Author’s address:
E. Schmidt
Budapest
Mátyás király u. 11/b
Madártani Intézet

hi; DI po
Nate qu

4

pala di ac |

in sh pi { Rei
LT | Mr
pl xf Ni, qu i fo an

ni N :

1 LV

KULFOLDI GYURUS MADARAK KÉZRE-
KERULESETS®"KXXN. CYURUZESI
JELENTÉS

RECORDS OF BIRDS RINGED ABROAD — 32.

BIRD-BANDING

Egon Schmidt
Ciconia ciconia — Gólya
Hiddensee 0 01.07.78. Bad Wilsnack, DDR
A 1 606 * 27.01.79. Nagyszekeres
(J. KONYA)
Hiddensee
A 1 184 0 17.06.78. Altmersleben, Kalbe,
DDR
* 19.08.78. Märiafalu (F. Papp)
Hidednsee
A 1 185 O 17.06.78. Altmersleben, Kalbe,
DDR
* 12.08.78. Acsalag (Gy. Hıma)
Hiddensee 0 27.06.78. Waldersee, Dessau,
214 358 DDR
* 12.08.78. Acsalag (Gy. Hima)
Praha HH 034 0 25.06.77. Hospriz, CCSR
* 25.08.77. Környe (L. MAG)

Praha KK 437 0 26.06.77.
COLITE

Anas querquedula —
Paris EA 536 763 4

22.11.74.
01.08.79.

Paris FT 61 712 02.02.78

+ 40 +

30.04.79.

Böjti réce

Kolence, CCSR
Vilonya (L. KASZA)

Senegal Delta,
Senegal
Kisújszállás

(K. MÁRTA)
Barkandaga, Mopti,
Mali

Nyírtelek (A.
PETRILLA)

Anas strepera — Kendermagos réce

Praha D 63 139
+ 21.08.77.

Aythya ferina — Baratréce

Sempach Z 28 870 01.01.78.

+ 07.10.78.

ON 06-07-07.

Ceské Vrbné, CSSR
Szentes (M. SZABÒ)

Oberkirch, Luzern,
Suisse

47.09

Fülöpháza (Z. SZENEK) 46.53

CN EE

AZAZAAAAZA AA

REPORT ON

11.53

12.37

11.24

=H © Gc &

16.18

11.24
177212

12.14
11.12
15.05
18.19
14.47
18.05

EBEEESEE HSE

16.18 W
20.46 E
04.12

21.37 E

14.27 E
20.16 E

08.07 E
19.25 E

137

London GP 82 486 © 29.12.76.
+ 15.08.78.

Aquila heliaca — Parlagi sas

Praha L 1 195 0 11.06.77. Skaros, Kusice, USSR
* 16.04.78. Tatärszentgyörgy
(Zs. SÖRES)
Circus aeruginosus — Barna rétihéja
Hiddensee 426 451 0 14.07.75. Beidensee, Saalkreis,
DDR
* 15.04.78. Györsövenyhäz
Varsovia 0 15.06.74. Staw Golica, Milicz,
Poland
C 23 425 * 08.04.79. Gencsapati

Slimbridge, England
Hortobagy
(I. FINTHA)

(BECHTOLD I.)

Larus ridibundus — Dankasiräly

Matsalu 0
U 115 485 E
Bubo bubo — Uhu
Praha A 4 158 0

*

21.06.75.
15.03.79.

22.05.75.

23.03.77.

Alcedo atthis — Jégmadär

Praha R 102 051 juv. 20.08.77. Piestany, Trnava,
CSSR
v 14.10.77. Sopron
Riparia riparia — Partifecske
Praha T 3 262 juv. 07. 06.76 Radvan, Komarno,
CSSR
Budapest 733 922 v 30.06.77. Dunaalmás (L. MAG)
Paraha T 4 231 juv. 07.06.76. Patince, Komarno,
CSSR
v 30.06.77. Dunaalmás (L. MAG)
London KC 31 855 ad.02.04.77. Marsa, Malta
v 24.07.78. Tahitótfalu (J. DÉNES)
Corvus frugilegus — Vetési varjú
Radolfzell ad. 17.02.77. Wien—Mauer,
Austria
HELTZIA + 212.77. Nyiregyhaza
(A. PETRILLA)
Panurus biarmicus — Barkóscinege

Kasari Suue, Estonia
Dunapataj

Strázske, Michalovce,
CCSR

Garadna, Miskolc

(L. ABKORIVITS)

Zagreb A 345 787 ad. ? 23.10.77. Ecanski ribnjaci,

v

138

Yugoslavia
25.07.78. Fülöphäza (Hung. Orn.

Soc.)

51.44

47.37

48.35

47.25

51.29
47.42

51.32

47.15

58.45
46.38

48.53

48.05

48.36
47.41

47.45
47.44

47.45
47.44

35.03
47.45

48.09

47.57

45.18

46.53

HS E BEE

Ss td

td td

UE EE

ES

Erithacus rubecula — Vörösbegy

London KC 31 918 ad. 10.10.76. Buskett, Malta 39.510 0 14.2658
* 20.07.78. Somoskôüjfalu (S. Gőz) 48.10 N 19.50 E
Acrocephalus scirpaceus — Cserreg6 nádiposzáta
Radolfzell juv. 05.08.73. Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E
BJ 7 890 v 13.08.78. Mexikö-puszta
(L. KÁRPÁTI) 47.41 N 16.52 E
Radolfzell juv. 20.07.78. Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E
BO 81 385 v 12.08.78. Filophaza (Hung.
Orn. Soc.) 46.53 N 19.28 E
Radolfzell juv. 28.07.78 Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E
BO 82 162 v 14.08.78. Mexikö-puszta
(L. KARPATT) 47.41 N 16.52 E
Radolfzell Juv. 06.08.78. Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E
BO 82 926 v 11.08.78. Mexikö-puszta
(L. KÁRPÁTI) 41.41 N 1652) E
Radolfzell ad. 25.06.78. Marchegg, Günserndorf,
Austria 48.17 N 16.55 E
BP 64 800 v 29.07.78. Fehertö (T. FÜLÖP) ATA NO 17.212 E
London KE 46 206 ad. 04.08.75. Lake Koronia, Greece 40.40 N 23.13 E
v 26.05.79 Szigetcsép (L. HaysTtò) 47.15 N 18.57 E
Acrocephalus schoenobaenus — Foltos nádiposzáta
Radolfzell juv. 25.08.77. Konstanz, BRD 47.44 N 08.58 E
BO 2 686 v 01.08.78. Fülöpháza (Hung.
Orn. Soc.) 46.53 N 19.28 E
Sturnus vulgaris — Seregély
Bologna S 352 482 ? 15.03.78. Campomaggio, Italia 43.19 N 13.34 E
* ©? 09.78. Szederkény (B. VocL) 46.00 N 18.27 E
Pyrrhula pyrrhula — Süvöltő
Praha R 95 477 g' 01.11.75. Polichono, CSSR 49.04 N 17.43 E
v 06.02.78. Budakeszi
(Gy. DANKA) 47.31 N 18.56 E
Emberiza schoeniclus — Nadi sarmany
Helsinki juv. 19.07.75. Turku, Finland 60.24 N 22.17 E
K 862 636 = 23.077. Gyor (E NAGY) 47.40 N 17.38 E
Author’s address:
E. Schmidt
Budapest

Matyas király u. 11/b
Madártani Intézet
En

ice i delie,

tat

into dar deuil ET
di Late ne 8 i nil si NI

he, N CN iba &

fà ai ír 64 i ru ua: oo jé ai
a : È:
5 úg. ta ői van sy, 24 ax gl ae wa
n i +! 7 pie 5 de ae - * tes ‘i 4
it > aie!
via o JA tő i | AA rr Dl kt
é | 19 = > ©
À 4 ele nt cl b sus NW ¢ i
i ip I = i
il YL JUS amt
Veil J i Vv |
- ER, ho

, rült: o
= «4
i 11.2
\ DI EU
=
d fi 14
|
i }
vg It emg B
w DI J
\ LI x =
' } ZINIO de
Ù 1 4 +
7
11 4 LI)
BAIL
VC 61

»

ed
@

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

Adat a kis kócsag (Egretta garzetta) lábszínezetéhez — A kis kócsag ujj-
színezetéről valamennyi kézikönyv csak a világossárgát említi. 1979.április
20-án a Kis-Balatonban megfigyeltem egy példányt, amelynek ujjai narancs-
vörösen voltak színezve.

Dr. Keve András

Feketególya (Ciconia nigra) fészkelése Leninváros környékén — 1979.
június 4-én Leninváros közelében, a Sajó bal partján, galériaerdőben, fehér
nyárfán 10 m magasban sikerült megtalálnom a feketególya fészkét. A madár-
pár 3 tojáson kotlott. Erdészeti munkák zavaró hatása következtében a
költés sikertelennek bizonyult.

Balogh Gyula

A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) 1978—79. évi előfordulásai Kardos-
kúton — A Kardoskúti Természetvédelmi Területen és annak környékén
ismétlődve jelent meg a vörösnyakú lúd az 1978—79. években. Tekintettel
arra, hogy valamennyi megfigyelés csapatokról tanúskodott, minden bizony-
nyal nem fogsági, hanem vad. példányok jelentek meg a rezervátumban.
Adataik : 1978. október 29-én 11 db, 8 Anser albifrons és 12 Anser erythropus
vegyes csapatában. November 7-én és 8-án 15-ös homogén csapat. December
17-én 41-es homogén csapat. 1979. március 15-én 14 db kb. 1000 Anser al-
bifrons és 200 Anser eryhtropus között. Végül november 6-án 15-ös homogén
csapatot figyeltem meg. A ludak valamennyi esetben s rezervátum szikes
taván éjszakáztak, és alvóhelyük 5—6 km-es sugarú körzetében Festucetum
pseudovinae sztyeppén, meg búzavetéseken táplálkoztak.

Dr. Sterbetz István

Short reports

Data on the foot colouring of the little egret (Egretta garzetta) — When dealing with
the finger colouring of the little egret all handbooks only mention its light yellowness.
A sample having fingers of orange-red colouring was observed by the author in Lake
Kis-Balaton on the 20th April 1979.

Dr. András Keve

Nesting of the black stork (Ciconia nigra) in the environs of Leninváros — On the 4th
June 1979 the nest of a black stork was detected by the author on a white poplar at 10 m
height in a gallery forest on the left bank of the river Sajó in the vicinity of Leninváros.
The pair of birds were sitting on three eggs. On the disturbing effect of forestry operations
the hatching proved unsuccessful.

Gyula Balogh

141

Occurrences of the red-breasted goose (Branta ruficollis) at Kardosküt in 1978—79 —
The red-breasted goose appeared repeatedly on the nature conservation area at Kardos-
kút and its environments, in 1978—79. Since all observations gave evidence of packs,
in all probability it was not captive but wild samples that appeared in the reservation.
The data: on the 29th October 1978, 11 red-breasted geese in a mixed pack of 8 Anser
albifrons and 12 Anser erythropus. On the 7th and 8th November, a homogeneous pack
of 15 birds. On the 17th December a homogeneous pack of 41 birds. On the 15th March
1979, 14 red-breasted g'eese, among about 1000 Anser albifrons and 200 Anser erythropus.
Finally, on the 6th November, a homogeneous pack of 15 birds were noticed by the
author. The geese always spent the night on the natron lake of the reservation and fed on
Festucetum pseudovinae steppe and wheat fields on a 5 to 6 km radius area of their
sleeping ground.

Dr. István Sterbetz

KONYVISMERTETES

Kolbe, L. 1978: Okologie der Wasservögel

(Die Neue Brehm Biicherei, Nr. 518, Wittenberg—Lutherstadt, p. 116)
. Napjainkban a különböző madärelöhelyek közül elsősorban a vizek azok, ahol a leg-
nagyobb a változás, és így az ott élő különböző madárfajok ökológiai igényeinek vizsgálata
különösen is indokolt. A szerző hosszú éveken át végzett vizsgálatai és a vonatkozó iroda-
lom felhasználásával elemzi a problémát. Vizsgálja az egyes madárfajok szerepét a külön-
böző vízi biotópokban, és ismerteti a vízimadarak ökológiai vizsgálatánál eddig alkal-
mazott módszereket. Diagramokon mutatja be az egyes fajok mennyiségi megoszlását
az adott vízi élőhelyeken, bár ezek az eredmények nem mindenben egyeznek a hazai
adatokkal. Elemzi a különböző vízimadárfajok alkalmazkodóképességét, és ismerteti
a legfontosabb szempontokat a vizes területek gyakorlati védelmére vonatkozóan. Végül
a leggyakrabban előforduló ökológiai kifejezések magyarázatát adja meg. A munkát
gazdag irodalmi felsorolás zárja és 51 ábra (rajzok és fényképek) teszi gazdagabbá.

S. E.

Bergmann, H. H.— Klaus, S.—Müller, F.—Wiesner, J. 1978: Das Haselhuhn

(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 77, Wittenberg —Lutherstadt, p. 196)

E. Terporr-nak a sorozat egyik első füzetében megjelent azonos című munkája kerül
most teljesen átdolgozva az olvasó elé. A téma a magyar ornitológusokat is közelről
érinti, hiszen a császármadár a fajdfélék egyetlen hazai fészkelője. A felölelt gazdag téma-
kör a paleontológiai adatokkal indul, ezt követőleg tárgyalja a faj morfológiáját, etoló-
giáját, ökológiáját, az állományok fejlődésének lehetőségeit, a vadászatát (hazánkban

császármadár védelem alatt áll!), a volierekben történő tartás lehetőségeit és nem utolsó-
sorban a faj gyakorlati védelmét.

S. E.

Nowak, E. 1979: Die Vogel der Länder der Europäischen Gemeinschaft

(Vogelk. Bibl. Bd. 9, Kilda Verlag, Greven, p. 194, 1 térkép)

A könyvecske voltaképpen nem ornitologusoknak szól, hanem segédlet az európai
közösség államai illetékesei számára. ÜL. STUFFMANN, a környezetvédelmi osztály vezetője
előszava szerint célja az 1978-ban elhatározott egységes jogszabályalkotás előkészítése,
ami az USA-ban már megtörtént. A természet és benne a madárvilág fenntartása elsö-
sorban az egyes államok helyi feladata, de ez a felfogás főleg a vonuló madarak esetében
szűknek bizonyult, hogy eredménye is legyen. A védelemre szoruló madarak névjegyzé-
kének elkészültét ma már a nagy közönség is sürgeti.

A kérdéses terület 1529 ezer km?, amelyet részletezve is megad, ismertetve a népesség
| sűrűségét, az erdő- és a mezőgazdasági területek nagyságát. Természetesen ez sok mozaik-
| szerű ökoszisztémát (fenyér, láp, bokros, kopáros) is rejt magában, de a Golf-áram hatása
. következtében mégis elég egységes. A természetes flóra-szukcesszió már a múlté. Tárgyalja
i a gépesítést, a monokultúrákat stb. Valamivel kedvezőbb a helyzet a több mint 15 ezer
| km hosszú tengerparton, bár az olajszennyezés, a kikötők és az üdülők építése helyenként
| ezt is megzavarja. A megmaradt ökoszisztémák, a természetvédelmi területek láncolata
i sem kielégítő, és mindezt gátolja a népesség rohamos szaporodása és igényeinek növeke-
| dése. A természet- és környezetvédelem teljesen új felfogást kíván, amely közóhaj is.

Ennek a korszerű ökológiai szemléleten kell alapulnia. Tanácsot ad, hogy milyen terep-
! határozók és szakkönyvek állnak az olvasók rendelkezésére.
Keve András

143

‘

Pitzold, R. 1979: Das Rotkehlchen |

(Die Neue Brehm Bücherei, 520, Nr. Wittenberg—Lutherstadt, p. 96)

A vörösbegy egyike a legismertebb és legkedvesebb madaraknak. Erdökben, kertekben,
parkokban mindenütt elöfordul, ättelelö peldänyok gyakran jelentkeznek az etetökön is.
A róla szóló irodalom szinte áttekinthetetlen, a szerző ennek egy részét és saját adatait
vetette össze, és így készítette el a monográfiát. A munkát, amelyet 61 ábra és fotó,
valamint 9 táblázat gazdagít, irodalmi felsorolás zárja.

S.E.

Kapoesy György 1979: Weissbart- und Weissfliigelseeschwalbe

(Die Neue Brehm Biicherei, Nr. 516, Wittenberg—Lutherstadt, p. 156)

Az Európában honos három szerkôfaj közül a kormos szerkő általánosan elterjedt,
a fattyúszerkő és a fehérszárnyú szerkő azonban viszonylag ritka fészkelő. A szerző éve-
ken át tanulmányozta a két szerköfaj életét, elsősorban költésbiológiájukat. A Horto-
bágyon és a lessátorból — ahonnét szép felvételeit készítette — módja nyílt a legapró-
lékosabb megfigyelésekre is. Eppen ezért igen alapos a fajok szaporodásbiológiájával
foglalkozó fejezet, amelyben a fehérszárnyú szerkő esetében a fiókák mesterséges körül-
mények között történő felnevelésének tapasztalatai is helyet kaptak. A munkát gazdag
irodalmi felsorolás zárja és 70 ábra, valamint fekete-fehér fotó teszi teljesebbé.

S. E.

Schönn, S. 1978: Der Sperlingskauz

(Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 513, Wittenberg—Lutherstadt, p. 123)

Az európai bagolyfajok közül a törpekuvik a legkisebb és életmódját tekintve egyike
a legérdekesebbeknek. Viszonylagos ritkasága és rejtett életmódja folytán az utóbbi
időkig meglehetősen keveset tudtunk róla. A szerző tíz évig tanulmányozta ennek a kis
bagolyfajnak az életét az Érchegység nyugati felében, ez adja a munka alapját, de az
irodalom alapján részletes adatokat közöl a faj teljes elterjedésterületéről. Részletesen
elemzi a védelemmel kapcsolatos kérdéseket. A madár természetes ellenségei között
elsősorban a nyuszt szerepel. A munkát gazdag irodalmi felsorolás, 59 ábra, 11 táblázat
és egy Színes tábla egészíti ki.

S. E.

IN MEMORIAM

Barthos Gyula — sz. Nagykanizsa, 1883. VI. 30. $ Marcali, 1971. II. 28. 1901—1904
között végezte erdőmérnöki tanulmányait Selmecbányán, 1904—1907 közt Iharosberény-
ben, 1907—1919 között Malomvizen, majd 1919 után Nagykanizsán működik mint? f6-
erdőmester. 1905 óta küldött madárvonulási jelentéseket az intézetnek, és még ugyan-
ebben az évben megkapta a , rendes megfigyelő" oklevelet. 1928-ban levelező tag, 1945-
ben rendkívüli tag. Az Aguilában 62 közleménye látott nyomdafestéket. 1937-ben
HERMAN és CHERNEL nyomdokait követve utazik Norvégiába, amely útjáról kisebb
könyvben számolt be az Országos Erdészeti Egyesület 75. éves jubileuma alkalmából
(1941).

Bittera Gyula dr. — sz. Nagyszalonta (Zólyom m.), 1893. II. 9. f Budapest, 1970. X. 20.
1913-ban lépett a Madártani Intézet szolgálatába, de már 1912-ben a kismartoni reál-
iskola parkjának madárvilágáról és a fekete rigó albinizmusáról közölt tanulmányokat.
Viszonylag rövid intézeti gyakornoksága alatt igen jelentős kutatásokat végzett a raga-
dozó madarak táplálkozásáról (rétihéják, 1914, héja, karvaly, 1915). 1919-ben áthelye-
zését kérte a Gyógynövénytani Kutatóintézethez, közben a budapesti egyetemen letett
doktorátusát állattanból. Ezután már csupán illóolajnövény-termesztéssel és annak elő
állításával foglalkozott. Sajnos madártani vizsgálatait nem folytatta.

Burnovszky István — sz. Győr, 1912. IV. 14. f Győr, 1973. VI. 23. Mint diák került
HEGYMEGHY Dezsö mellé, akitől a madárismereteket és a preparálást elsajátította
Az ő ösztönzésére 1928-ban írta meg első és egyúttal utolsó cikkét a csicsőrke győri elő
fordulásáról, és mivel a téma akkor MAYR tanulmánya után rendkívül időszerű volt,
meg is kapta az intézet , rendes megfigyelő" oklevelét.

Fodor József (1879—1969) — Mint az akkori Földművelésügyi Minisztérium előadója
és vadásztársaságának vadászmestere sok segítséget nyújtott az intézetnek. Sőt nyuga-
lombavonuläsa után is — amidőn visszavonult Piliscsabára — gyakorta felkereste (mint
madárvédő tevékenykedett), és amiben lehetett, segítette az intézet munkáját.

Futó Márton — sz. Vörs, 1905. II. 19. Balatonberény, 1977. I. 25. Gyermekkorätöl
fogva — mint az akkori kis-balatoni , kócsagőr" GuLryAs JÓZSEF fiának jó barátja
— együtt bújták a berket és madaräsztak. 1933 után a Kis- Balatonnal határos terület
vadöre az akkori kis-balatoni vadászati rezervátum helyettes vezetője lett. Az 6 gyakor-
lati elgondolásai alapján történtek meg az intézkedések. Feladatát különös rátermett-
séggel és érzékkel látta el, neki köszönhető sok jó intézkedés. Sok szakmai adat tőle szár-
mazik.

Horváth Andor dr. — sz. Szabadka, 1913. XI. 5. f Szeged, 1972. IT. 8. Malakológus, de
vajon helyes-e, hogy szakmája szerint nevezzük így, hiszen olyan kiterjedt volt alakisme-
rete, hogy a zoológia bármely ágában is járatos volt. 1940-ben doktorált a, szegedi egye-
temen, 1955-ben kandidátus, 1963-ban docens. KOLOSvARY jobb keze. Számos ornitoló-
gust nevelt, tanácsaival mindig készséggel állt rendelkezésünkre. A batla táplálkozásának
vizsgálatában is részt vett. Intézetébe menet, csaknem az egyetem kapujában érte őt
a halál a magyar zoológia nagy veszteségére.

10 AOUILA 1980. 145

Kálóczy Lajos — sz. Győr, 1898. XI. 23. Mecsér, 1971. XI. 17. A keszthelyi Gazdasági
Akadémia elvégzése után a Madártani Intézethez jelentkezett ingyenes gyakornoknak,
ahol 1929—1931 között dolgozott. Megkapta a , rendes megfigyelő" oklevelet (1930).
Részt vett 1934-ben a Fels6-Duna madárvilágáról írott tanulmány előkészítésében, vala-
mint az 1941 óta folyó szinkronvizsgálatokban is. Az 1963/4. évi magyar-csehszlovák
libavonulási vizsgálatnak oszlopos tagja. 1950 után Mecsérre költözött. Részben a mező-
gazdaságban, részben egyik győri gyárban dolgozott, de szabad idejét a madarakra áldoz-
ta, 1964-ben nagyobb tanulmányt is írt a magyar solymászat történetéről.

Mannsberg Arvéd dr. — sz. Kolozsvár, 1890. VII. 13. f Budapest, 1970. II. 9. Jogi tanul-
mányai után tökéletes és kiterjedt nyelvtudása folytán a Ganz gyárhoz került, és a kül-
földi kapcsolatok osztályt vezette, így sokat utazott. Kora gyermekkorától kezdve Szoros
levelezésben állott nagybátyjával CHERNEL ISTVÁN-nal, akitől örökölte oldhatatlan érdek-
lödeset a madärtan iránt és törődését a Madártani Intézettel. 1907-től kezdve küldte
madárvonulási jelentéseit Kolozsvárról és Báldról. 1911-ben jelent meg első önálló köz-
leménye, amelyet számos követett. 1909-ben nyerte el a , rendes megfigyelő" oklevelet,
1945-ben a rendkiviül tagságot. Főleg Erdély madaraival foglalkozott, VASILIU-nak is
nagy segítségére volt Románia madarainak névjegyzéke megírásában (Párizs, 1968).
VASVÁRI és PÁTKAI kis-ázsiai utazásainak egyik mentora. Az Aguila számos kitűnő né-
met nyelvű fordítást is köszönhetett neki. Madártani tanulmányai tanúskodnak, milyen
kiváló terepkutató volt, de nem sorolható fel, hogy hány munkában segédkezett névte-
enül.

Mészáros György — sz. Kecskemét, 1911. VI. 30. f Kecskemét, 1977. XII. 21. Pénzügyi
számvevőségi tanácsos, a vadászati lapok tudósítója. Madártani vonalon 1929-ben a gyű-
rűzők névsorában találkozunk először nevével, 1939-ben , rendes megfigyelő" oklevelet
kapott. O hívta fel a figyelmet a fülöpházi szikes tavak jelentőségére, és azok védetté
nyilvánítását éveken át sürgette. A fekete harkály vertikális irányú, az Alföld felé való
terjeszkedéséről szintén ő adott először hírt, és számos megfigyelés Kecskemét tágabb kör-
nyékéről is neki köszönhető. Szívós természetét csak a harmadik agyvérzése győzte le.

Nagy László sz. Nyíregyháza, 1894. VI. 27. f Telekgerendás, 1977. III. 27. Szülő-
városa környékét járta, vadászgatta, annak madárvilágát figyelgette 1928-ig. 1919 óta
rendszeresen küldte vonulási jelentéseit, és ezért 1923-ban a , rendes megfigyelő" diplo-
mát nyerte el. 1931-ben telepedett meg Székesfehérváron, ahol MATE LÁSZLÓ-val került
szoros barátságba. Igy lett annak a ‚‚triumvirätusnak’” tagja, (BERETZK, MATE), amely
VASVÁRI ihletésével nem tartotta kielégítőnek az 1929-es összefoglalást. Nem keresték,
mégis megtalálták azokat a fajokat, amelyeket az összesítés , ritka" jelzővel látott el,
de ők rendszeres mozgalmukat észlelték még akkor is, ha nem mindennapiak. Nyírségi
tapasztalatait 1935-ben össze is foglalta. Ezzel hármuk kutatása teljesen új beállításba
helyezte főleg parti madaraink jelentőségét a magyar orniszban. 1922—1973 között
21 közleménye jelent meg az Aguilában. 1945-ben a Hortobágyra került vadászati fel-
ügyelőnek, majd Telekgerendáson telepedett le, ahonnan gyakorta látogatta a biharugrai
halastavakat. Innen is értékes adatokat küldözgetett.

Nadra Emil — sz. Illye (= Ciumegiu, Bihar), 1904. IX. 24. } Timisoara (= Temesvár),
1978. II. 2. Középiskoláit Temesváron végezte. 1935-ben került LINTIA mellé a Bánát
Múzeumhoz. LINTIÁ-val szorosan működtek együtt, 1928—30-ban Dobrudzsát is így
járták. LINTIA halála (1952) után átvette örökségét.

Nechay Olivér dr. — sz. Lippa, 1913. II. 16. f Budapest, 1979. VI. 28. Iskoláit Beszter-
cén, majd Gödöllőn végezte, budapesti gyógyszerész diplomájának megszerzése után
Kolozsvárott jogtudományi doktorátust tett le. Erdőmérnöki családból származott, így
a természet mindig vonzotta. A Gyógynövénytani Kutató Intézetben kezdte pályafutását
de csakhamar mint kiváló szervező az akkori Földmívélésügyi Minisztériumhoz került,
ahol biológiai és jogi tudását egyaránt érvényesíteni tudta. Intézetünk munkáját mindig
nagy jóakarattal támogatta, a Madártani Egyesületben is alapítótag, sok jó jogi tanács-
csal látta el, és hatékonyan közbeavatkozott, ha a természetvédelmet sértő intézkedések
történtek. Tárgyilagos, mindig segítőkész támogatónkat vesztettük el vele.

146

Sárközy Mihály — Gyógyszerész, sz. Jászberény, 1904. + Sárbogárd, 1976. I. 18.
A rétszilasi halastavakhoz 1931-ben került. Azóta szorgalmasan kutatgatta őket és va-
daszgatott a tavak környékén. Adatokkal és anyaggal mindig készséggel állott a kutatók
rendelkezésére.

Sáska László dr. — sz. Nagyenyed, 1890. IX. 26. f Arusha (Tanzania), 1978. XI. 8.
Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. A trópusi betegségek iránti érdek-
lődése és vadászszenvedélye irányította Afrikába, először Ethiópiába, majd 1931-ben
Arushaban (Tanzánia) telepedett le. Számos hazai és külföldi Afrika-járó útját segítette
elő. Második hazájában, Tanzániában köztiszteletben állott, de neve elsősorban mint
orvosé ismert. Pl. kapcsolata A. SCHWEITZER-rel, vagy rákkutatásban elért eredményei
folytán az Angol Rákkutató Intézet levelező tagjának választotta. Ugyancsak levelező
taggá választotta a Román Tudományos Akadémia, míg aranydiplomáját a budapesti
orvostudományi egyetemtől kapta. ,, Életem Afrika” c. könyve magyar nyelven Buka-
restben jelent meg (1969).

Smuk Antal — sz. Bősárkány, 1904. II. 3. f Nagylózs, 1978. VII. 12. Főjegyzői állást
töltött be Nagycenken, később Nagylózsra költözött át, és utoljára földmérési műszaki
előadóként működött. A madarak, a malakológia és a régészet egyaránt érdekelte, de
viszonylag későn került kapcsolatba a Madártani Intézettel. Mint jó adatszolgáltató még
publikáció nélkül 1942-ben kapta meg a , rendes megfigyelő" oklevelet. A magyar madár-
tannak sokszor névtelen katonáját vesztettük el benne.

Soós Lajos dr. — sz. Magyargencs, 1879. II. 6. f Budapest, 1972. VIII. 28. Akadémikus,
hosszú éveken át a Természettudományi Múzeum malakológiai gyűjteményének vezetője,
az Állattani Szakosztály elnöke és az Állattani Közlemények szerkesztője. Tudományos
pályáját a Madártani Intézetben kezdte, 1900—1901 között gyakornoka. Magyarország
állatföldrajzi beosztását is tőle vette át az ornitológia.

Vertse Albert dr. — sz. Nyíregyháza, 1906. VII. 25. Budapest, 1979. II. 20. A Madár-
tani Intézet igazgatói közül az ötödik leghosszabb (1945—1970) időn át töltötte be ezt
a tisztséget. Iskoláit szülővárosában végezte és Budapesten fejezte be. Rögtön utána
beiratkozott a budapesti egyetem akkori bölcsészeti karára, és egyidejűleg megkezdte
tevékenységét az intézetben. 1934-ben doktorált CHOLNOKY, PAPP KÁROLY és MÉHELY
professzoroknál. Tanulmányait egy időre meg kellett azonban szakítania, és visszatért
Nyíregybázára, ahol atyja napilapjánál talált kereseti forrást.

1928-ban kapta meg a , rendes megfigyelő" oklevelet, mivel WARGA vonulási jelentései-
ben segédkezett. Csak 1932-ben ismerték el hivatalosan volontőrnek. Majd 1934-ben
kerülhetett fizetéssel az intézethez, és 1938-ban vette át a minisztérium gyakornoknak.
Ettől az időponttól már gyorsabb volt előmenetele, így érte el 1942-ben a főadjunktusi
címet.

Hivatásának a gazdasági madártant választotta. 1935-ben CSÖRGEY nyugalomba vonu-
lásával teljesen átvette munkakörét, a mesterséges madártelepítési kutatásokat, másrészt
CSÖRGEY tanítása alapján a madárillusztrációk készítését.

A háború intézetünket elpusztította, vezetői, SCHENK és VASVÁRI áldozatai lettek.
A szó szoros értelmében a nullapontról kellett a munkát beindítani, amit 1945 tavaszán
azonnal meg is kezdtünk.

1946-ban nevezték ki az intézet igazgatójának. Munkafeladata továbbra is a madár-
védelmi eszközök fejlesztése maradt. 1950—1967 közötti irodalmi munkássága főleg
ebből a témakörből adódott. Ekkor dolgozza ki a kis cinegék számára alkalmas kis odúk
megfelelő méreteit, amellyel a madártelepítés legnagyobb akadályozója, a mezei veréb
ellen is lehet védekezni.

Több madárvédelmi könyve is megjelent (1955, 1955, 1955), valamint a Kis- Balatonról
(1953). Stílusán ekkor erősen érezhető sógora, FEKETE ISTVÁN hatása, akivel, valamint
TILDY ZOLTÁN-nal több könyvet együtt írtak a kis-balatoni házban. Önálló propaganda-
kiadványai is megjelentek (1953, 1954, 1955).

Irodalmi munkásságán kívül meg kell emlékeznünk festőművészi tevékenységéről is.
CSÖRGEY volt mestere nemcsak a kutatásokban, de az illusztrációk készítésében is. A raga-
dozómadarak röpképtábláját több madárvédelmi plakát is követett. Ő illusztrálta SCHENK
turul-munkáját, és több rajza jelent meg a Természetben is (kékcsőrű réce, tukán stb.).

Halálának híre váratlanul érte barátait és a magyar ornitológiát. Temetésén megmu-
tatkozott az őszinte gyász.

10* 147

Dr. Varga Béláné Palotás Klára — sz. Szeged, 1929. I. 4. f Szeged, 1979. VIII. 1. Ta-
nítónőképzőt végzett, rövid ideig tanított is. Férjhezmenetele után férje mellett asszisz-
tensi teendőket végzett, majd a szegedi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnél pedagógusi
állást töltött be. Férjével került Pusztaszerre, ahol elragadtatta a Dongér-tó természeti
szépsége, és lelkesen dolgozott annak madártani feltárásán (két tanulmánya jelent meg
róla), valamint védetté nyilvánításán. BERETZK PETER és MARIAN MIKLÖS irányítása
mellett szorgalmasan kutatta a tavat és mocsarait, azokban fényképezett és filmezett is.
Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála mindnyájunkat megrendített, akik ismertük
öt, ismertük fáradhatatlan szorgalmát, jó meglátását és mindig segítőkész kedvességet.

Dr. Alexander Wetmore — 1978. december 7-én Washingtonban 92 éves korában távo-
zott tőlünk a madártan egyik nagymestere, intézetünk őszinte barátja és támogatója,
akinek rendszertani beosztása alapján dolgozunk ma is.

Nemcsak a recens fajokkal foglalkozott, hanem úttörő munkásságot fejtett ki a paleo-
ornitológia terén is, több fosszilis madarat írt le rendszertani helyüket tisztázta.

Az American Ornithologists Union díszelnöke, számos madártani társaság, tb. tagja,
az uppsalai nemzetközi madártani kongresszus elnöke. A Magyar Madártani Intézetnek
1928-ban lett levelező, 1939-ben tb. tagja. Egyike volt az elsőknek, aki M. M. NIcE-szel
a háború után intézetünk és a magyar ornitológusok segítségére sietett. Önzetlen támo-
gatására, emberségességére a szakmai kiválósága mellett, mindig tisztelettel és hálával
emlékezünk.

AQUILA—INDEX

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Accipiter gentilis (12), 24, 25, 97

Accipiter nisus (12), 24, 80, 82, 84, 86

Acrocephalus arundinaceus (17), 98, 100,
101, 102, 104, 105

Acrocephalus palustris (17), (123—127),
127-129

Acrocephalus schoenobenus 98, 100, 101,
102, 104, 105, 139

Acrocephalus scirpaceus
127 — 129, 134, 139

Actitis hypoleucos 98

Aegithalos caudatus (16), 24

Aegolius funereus (15)

Alaudaarvensis(15),24,(57),(61),(68),80,
82, 84, 86,91, 92, 98, 100, 102, 104, 105

Alcedo atthis 24, 25, 133, 138

Alectoris graeca (13)

Anas acuta (11), 97, 106

Anas albae (10)

Anas crecca (11), 106, 108

Anas (Spatula) clypeata (11), 97, 102

Anas penelope (10)

Anas platyrhynchos (10), 24, 25, 80, 82,
84, 86, 97, 100, 102, 106, 107, 108

Anas querquedula (11), 97, 102, 106, 107,
108, 137

Anas strepera (11), 97, 137

Anas submajor (10)

Anser albifrons (10), 24, 108, 141, (142)

Anser anser (10), 97

Anser erythropus 141, (142)

Anser fabalis (10), 24, 80, 82, 84, 86

Anthus campestris (17)

Anthus cervinus (17)

Anthus pratensis (17), (49), (68), 99

Anthus spinoletta (17), 80, 82, 84, 86

Anthus trivialis (17), 24

Apus apus (15), 25

Apus baranensis (15)

Apus melba (15)

Apus submelba (15)

Aquila chrysaetos (11), 25

Aquila heliaca (11), 24, 138

Aquila pomarina (11), 25

Ardea cinerea (10), 25, 80, 82, 84, 86, 95

Ardea purpurea (10), 97

Arenaria interpres (14)

Asio flammeus (14)

(123127).

Asio otus (15), 24, 25, 98, 102, 105, (120)
Athene noctua (14), 24, 80, 82, 86, 90
Athene veta (14)

Aythya ferina (11), 97, 102, 137

Aythya fuligula (11)

Aythya nyroca (11), 97, 102

Bombyeilla garrulus (17), 24, (111), (112),
(113), (114)

Branta ruficollis (11), 141, (142)

Bubo aff. bubo (14)

Bubo bubo 25, 138

Bubo florianae (14)

Bucephala clangula (11)

Buteo buteo (11), 24, 97

Buteo lagopus (11), 25

Buteo ferox (rufinus) (11)

Calcarius lapponicus (49), (57), (58), (64—
68), 69— 70

Calidris alpina (13), 98, 132

Calidris minuta 98

Calidris temminckii 98

Capella gallinago (13)

Capella media (13)

Cepella veterior (13)

Caprimulgus capeki (15)

Caprimulgus europaeus 24

Carduelis cannabina 24, (49), (57), (62),
80, 82, 84, 86, 135

Carduelis carduelis 23, 80, 82, 84, 86, 91,
99, (111)

Carduelis (Chloris) ehloris (17), 24, 80, 82,
84, 86, 135

Carduelis flammea 25, (49), (56), (64)

Carduelis flavirostris (49), (56), (58), (59),
(61— 64), (68), 69, 70

Carduelis spinus 24, 99, 135

Certhia brachydactyla 24, (123), 127

Certhia familiaris (16), 25, (123), 127

Chaetura baconica (15)

Charadrius alexandrinus 98, 102

Charadrius dubius 102

Charadrius hiaticula 98

Charadrius (Eudromias) morinellus (56)

Chlidonias niger 98

Ciconia ciconia (10), 25, 80, 82, 84, 86,
92/97 131, 137

149

Ciconia nigra (10), 25, 141, (141)

Cinclus aquaticus (16)

Cinclus cinclus 25

Circaetus gallicus 25

Cireus aeruginosus (12), 95, 136

Circus cyaneus (12), 97

Cureus macrourus (12)

Coccothraustes coccothraustes (17), 24,
(LAD) ES

Coloeus monedula (16), 80, 82, 86, 92

Columba livia domestica 80, 82, 84, 86,
91.222)

Columba oenas (14), 24

Columba palumbus (14), 24, 98, (111),
132

Corvus betfianus (16)

Corvus corax (16), 24

Corvus cornix (16), 24, 80, 82, 84, 86, 98,
102, 105, 108, (112)

Corvus frugilegus (16), 25, 80, 82, 84, 86,
98, 107, 108, (112), (121), 122, 138

Corvus hungaricus (16)

Corvus janossi (16)

Coturnix coturnix (13), 25, 80, 82, 84, 86

Crex crex (13), 25

Cuculus canorus (14), 23, 80, 82, 84, 86,
98, 132

Cuculus esarnotanus (14)

Cygnus csakvariensis (10)

Cygnus olor (10)

Delichon urbica (16), 24, 25, 98
Dendrocopos leucotos (15), 24
Dendrocopos major (15), 23
Dendrocopos medius (15), 24
Dendrocopos minor 24
Dendrocopos praemedius (15)
Dendrocopos submajor (15)
Dendrocopos syriacus 80, 82, 84, 86
Dryocopus martius 24

Egretta alba (10), 80, 82, 84, 86

Egretta garzetta 141, (141)

Emberiza calandta (17), 99, 102, 104, 105

Emberiza cia 25, (71— 77), 78

Emberiza citrinella (17), 24, (72), 99, 108

Emberiza schoeniclus (17), 99, 100, 102,
104, 105, 108, 139

Eremophila (Otocoris) alpestris (15),
(49-59), (61), (64), 69

Erithacus rubecula (16), 28, 134, 139

Falco antiquus (12)

Falco cherrug (12), 24

Falco columbarius (12), 25

Falco peregrinus (12), 25

Falco rusticolus (12)

Falco subbuteo (12), 25

Falco tinnunculus (12), 25, 80, 82, 84, 86,
92, 97, 102, 105

Falco vespertinus (12), 25, 97, 102, 105,
(117-121), 121-122

150

Francolinus capeki (12)

Francolinus minor (12)

Francolinus subfraneolinus (12)
Fringilla coelebs (17), 24, (111), (112)
Fringilla montifringilla (17), 24, (111)
Fulica atra (13), 25, 98, 102, 105

Galerida cristata (15), 80, 82, 84, 86, 91
Gallinula chloropus 25, 102
Gallus aesculapi (12)

Gallus beremendensis (12)
Gallus gallus (12)

Garrulus glandarius (16), 23
Gavia arctica (10)

Gavia stellata (10)
Glaucidium passerinum (14)
arus grus (13), 98
Gypaetus barbatus (11)
Gyps fulvus (11)

Gyps melitensis (11)

Haliaetus albicilla (11)

Himantopus himantopus (14)

Hirundo rustica (15), 24, 25, 80, 82, 84,
86, 98

Ixobrychus minutus 102
Jynx torquilla (15), 80, 82, 84, 86

Lagopus lagopus (12)

Lagopus mutus (12)

Lanius collurio (17), 24, 80, 82, 84, 86, 92,
99

Laniux excubitor 25

Lanius minor (17), 80, 82, 84, 92, 101,
102

Lanius senator (17)

Larus ragentatus (14), 98

Larus canus (14)

Larus melanocephalus 98

Larus ridibundus (14), 80, 82, 84, 86,
98, 107, 108, 132, 138

Limosa limosa (13), 98

Locustella fluviatilis 24, (123), 127

Locustella luscinioides 98, (123), 127

Loxia curvirostra (18), 25

Lullula arborea 23

Luscinia megarhynchos 24

Lyrurus partium (12)

Lyrurus tetrix (12)

Mergus albellus (11)

Mergus connectens (11)

Mergus merganser (11)

Mergus serrator (11)

Merops apiaster (15), 24, 98, 133

Milvus brachypterus (11)

Milvus migrans (11), 25

Monticola saxatilis (16), 25

Monticola solitarius (29), 29

Motacilla alba (17), 24, 80, 82, 84, 86,
92, 102, 105

Motacilla cinerea 24

Motacilla flava 99, 102, 105
Muscicapa albicollis 24

Muscicapa hypoleuca 24
Muscicapa parva 25

Muscicapa striata 25, 80, 82, 84, 86

Nucifraga caryocatactes (16), 25
Numenius arquata (13), 98
Numenius phaeopus (13), 98

Nyctea nyctea (14)

Nycticorax nycticorax 80, 82, 84, 86

Oenanthe oenanthe 80, 82, 84, 86, 92
Oidemia nigra (11)

Oriolus oriolus (16), 24, 80, 82, 84, 86, 91
Otis kalmani (13)

Otis lambrechti (13)

Otis tarda (13), (30-45), 46

Otis tetrax (18)

Otus scops (14), 25

Palaeortyx aff. grivensis (12)

Panurus biarmicus 133, 138

Parus ater (16), 25

Parus caeruleus 23, 98, 108

Parus lugubris (16)

Parus major (16), 23, 80, 82, 84, 86, 98,
108, (113), 133

Parus montanus 25

Parus palustris (16), 24

Passer domesticus 25, 80, 82, 84, 86, 89,
30.91, 92,(93), (111), (112), (113)

Passer montanus (18), 24, 80, 82, 84, 86,
89, 90, 91, 92, (93), (94), 99

Pastor roseus (17)

Pelecanus onocrotalus (10)

Perdix perdix (13), 80, 82, 84, 86, 92, 97

Pernis apivorus (12), 25

Petronia petronia (27-28), 29

Phalacrocorax carbo (10)

Phasianus colchicus (13), 24, 80, 82, 84,
86, 98, 107, 108

Philomachus pugnax (13), 98, 106, 132

Phoenicurus ochruros 24, (72)

Phoenicurus phoenicurus (17), 25, 80, 82,
84, 86 |

Phylloscopus collybita 23, 98

Phylloscopus sibilatrix 23

Phylloscopus trochilus 24, 80, 82, 84, 86

Pica pica (16), 24, 80, 82, 84, 86, 92, 98,
100, 102, 108

Picus canus (15), 24

Picus viridis (15), 24, 80, 82, 84, 86, 98

Pinicola enucleator (18)

Platalea leucorodia 97

Plectrophenax nivalis
(55—61), (64), (68), 69

Pliogrus pentelici (13)

Podiceps auritus (10)

Podiceps cristatus (10), 102

Podiceps nigricollis (10), 97, 102

(17), 25, (49),

Podiceps ruficollis (10), 25, 97, 102
Porzana estramosi (13)

Porzana porzana (13)

Prunella collaris 25

Prunella modularis 24, 25
Pyrrhocorax graculus (16)
Pyrrhocorax pyrrhocorax (16)
Pyrrhula pyrrhula (18), 24, (112), 139

Rallus aquaticus (13)

Recurvirostra avosetta 98, 100, 102, 103,
104, 105, 132

Regulus ignicapillus 25

Regulus regulus 24

Remiz pendulinus 133

Riparia riparia 133, 138

Saxicola oenanthe (16)

Saxicola rubetra (17), 25, 80, 82, 84, 86,
92, 98

Saxicola torquata (17), 24

Scolopax baranensis (13)

Scolopax rusticola (13), 24, 25

Serinus serinus 24

Sitta europaea 23

Sitta neumayer (29), 29

Streptopelia decaocto 80, 82, 84, 86, 90,
91, 98 (112)

Streptopelia turtur (14), 24, 25, 80, 82,
84, 86, 98, 132

Strix aluco (14), 24

Strix ef. brevis (14)

Strix intermedia (14)

Strix nebulosa (14)

Strix uralensis (14)

Sturnus vulgaris (17), 24, (64), 80, 82, 84,
86, 91 1925 997 134) 139

Surnia robusta (14)

Surnia ulula (14)

Sylvia atricapilla 23, 80, 82, 84 86,

Sylvia borin 25

Sylvia communis (17), 23, 80, 82, 84, 86,
99

Sylvia eurruca (17), 24, 134

Sylvia hortensis (29), 29

Sylvia nisoria 24

Syrrhaptes paradoxus (14)

Tadorna ferruginea (11)
Tetrao conjugens (12)
Tetrao macropus (12)
Tetrao praeurogallus (12)
Tetrao urogallus (12)
Tetrastes bonasia (12), 24
Tetrastes praebonasia (12)
Tichodroma muraria 25
Tringa erythropus (13), 98
Tringa glareola (13), 98
Tringa nebularia 98, 106
Tringa ochropus (13)
Tringa totanus (13), 98, 100, 102, 104,
105, 106, 131

151

Troglodytes troglodytes 23 Turdus torquatus (16), 25

Turdicus tenuis (16) Turdus viscivorus (16), 24, 25

Turdoides borealis (16) Tyto alba 25

Turdus iliacus 133

Turdus merula (16), 23, (112), (113), 133 Upupa epops (15), 25, 80, 82, 84, 86, 98

Turdus musicus (16) Upupa phoeniculides (15)

Turdus philomelos (16), 23, 133

Turdus pilaris (16), 24, (49), (57), (61), Vanellus vanellus (14), 25, 80, 82, 84, 86,
(64), 98, 108, (112), (114) | 98, 100, 102, 104, 105, 106, 107, 108, 131

Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában

Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Madártani Intézete
Felelős szerkesztő dr. Sterbetz István

Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin

Műszaki szerkesztő G. Müller Zsuzsa

*
Nyomäsra engedélyezve 1981. február 5-én

Megjelent 900 példányban, 18,25 (A/5) ív terjedelemben, 24 ábrával
Készült az MSZ 5601 —59 és 5602— 55 szabvány szerint

MG 3229 - a -

81/636 Franklin Nyomda, Budapest
Felelős vezető Mátyás Miklós igazgató

TPO AP

D

je

4 AQUILA

A MAGYAR MADARTANI INTÉZET

(AZ ORSZ. KORNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL
MADÁRTANI INTÉZETE)

ÉVKÖNYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

1981

MEGINDITOTTA 3
HERMAN OTTO

SZERKESZTI
STERBETZ
ISTVAN

TR), lf
4 2 SI.
/ N Wi BR

FUNDAVIT
O. HERMAN

EDITOR
I.STERBETZ

LXXXVIII. ÉVFOLYAM. TOM: 88 VOLUME: 88

BUDAPEST, 1982

AQUILA

AQUILA

A MAGYAR MADARTANI INTÉZET
(AZ ORSZ. KORNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL

MADÁRTANI INTÉZETE)
ÉVKÖNYVE

ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

1981

/, AN
4
if

ÉT 4

YN
Ci byt
LI AR

MEGINDITOTTA À
HERMAN OTTO

FUNDAVIT
O. HERMAN

LXXXVIII. ÉVFOLYAM. TOM: 88

BUDAPEST, 1982

SZERKESZTI
STERBETZ
ISTVAN

EDITOR
I.STERBETZ

VOLUME: 88

Megjelent — Published
1982

Kérjük Szerzöinket, hogy közleményeiket írógéppel, két példányban, jó mi-
nőségű papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aguila szer-
kesztőjének küldeni : |

Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betühelyes sorok, 2-es sortävolsäg és ol-
dalanként 30 sor terjedelem. A táblázatokat ne a szöveg közé, hanem

külön oldalra, cimfelirattal ellátva készítsék. Forrasmunkak idézésénél
az Aguilában rendszeresített forma az irányadó. Ujragépeltetés esetén
a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények végén a szerző
irányítószámos postacímének feltüntetését. Lapzárta június 30.

A szerkesztő

ISSN 0374—5708

TARTALOMJEGYZÉK

Balonh'Gy.-Zakang'A.:A:biszaluergomtelop' 002.1. 127
Dr. Bozsko Sz.—Juhdasz L.: Debrecen város balkáni gerle (Streptopelia decaocto

Friv.) állományának populäciödinamikai vizsgálata ........................ 91
Czájlik P.: Etológiai vizsgálatok mátrai császármadár- ( Tetrastes bonasia) populáció-

IS iii RR ROSANNA A E PERDE 31
Csaba J.: Adatok a fekete gólya (Ciconia nigra) Vas megyei fészkeléséhez .......... 27
DODGE: III Do ariete ine 87
Dyer, M.— Demeter A.: Adatok a gyurgyalag (Merops apiaster) etetési üteméhez

BAR RCIP E MAPyarDYBEZBPON 02.2.3202 e ce se made tipo rage nanni 87
Dr. Endes M.: Hamvas rétihéja (Circus pygargus L.) fészkelések természetvédelmi

SIDE EE eye Rana ade 128
Faragó S.: Kövirigö (Monticola saxatilis) a Vas megyei Saghegyi Tájvédelmi Körzet-

LE Se fe RR PE PES ar ar RE 132
Dr. Fodor T.— Pálnik F.— Dr. Sterbetz I.: Magyarországi tapasztalatok mesterségesen

felnevelt túzokok (Otis t. tarda L. 1758) repatriációjáról ................... 65
Fülöp L. Z.: Fehércsőrű búvár (Gavia adamsi) Balatonlellén ................... 127
Dr. Horvath L.: A kiskőrösi Szücsi-láperdő madarainak fészkelőközösségei . . . . . . . . . i
UA Pi SINE POS 92-24: cnenes ect relé lee ia 8°46 2 ala dala ware ele » cesse 91
Dr. Keve A.: Egyes madárfajok behúzódása Budapest területére ................ 132
Dr. Keve A.: A billegető cankó (Actitis hypoleucos) első Duna menti fészekaljai . . . . . 129
Korsós Z.: Hajnalmadár (Tychodroma muraria) Visegrádon .................... 131
Dr. Kovacs G.: A tájátalakulás és a madárvilág változása Biharban ............ 61
Dr. Kovács G.: Kislile (Charadrius dubius) fészkelése Hortobágyon . . . . . . . . . . . . . . . 129
Dr. Ócsai A.: Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) fészkelése Pély határában ....... 131
Raabe vide De Podor Lit, oneri nunca enon a 65
Dr. Rékasi J.: Adatok a halastavaknál gyűjtött dankasirdlyok (Larus ridibundus)

biplilcezuziboz cenni le SI RIOT toe 79
Schmidt E.: Külföldi gyűrűs madarak kézrekerülései — 32. gyürüzési jelentés ...... 117
Schmidt E.: A Madártani Intézet madärjelölesei — XXXIII. gyürtizesi jelentés ..... 123

Dr. Sterbetz I.: A Magyar Népköztársaság csatlakozása a Ramsari Egyezményhez ... 11
Dr. Sterbetz I.: Pártás darvak (Anthropoides virgo) csapatos vonulása Délkelet-Ma-

RONDE RENE Elli i'll giore 129
Vrpiebact vide Hedor PR in einen see nie 65
Szalczer A.: Gyurgyalag (Merops apiaster) földi fészkelése Hajós környékén . . . . . . . . 131
Széll A.: Ritkább réce- és lúdelőfordulások Szeged környékén ................... 127
diodo BALOG Unie di ads nie ae 81e euer de ss vue en denne 127
Zakinszki S.: Hollök (Corvus corax) Temerin területén (Jugoszlávia) .............. 131
biopadibezionenseki e, <= ais oad ce = ve ele à REMO salue ones à à see ua =x 127
OP STIS SA ese ge ae eme nnt 137
idea EEUU AUSTIN ©. 000 0. ine 141

Ra dite | alain Lote TU pin
» u

)
' 4 è
weeks Anne «bro Mad ur md AL) JA rat ER
2, VERA ISTAT Milz nen ir ale} ao h
erh rot are fel ya i} Vili fam rites ie da tert gta} tn Most va ‘
Le ide TPE FTIR ee Sandee aller dei If pi div a Cael We RE e e Ls
Ta ory Fran NETTE eyz «a N orp mi A) RIO 42 ren *;
È: Par: î N Car dea = Par” Peter Ier ice si. sis ihr Chu wi mg olio Me
LET è fetus (its DAL: icy pala VK E A bel À 14 -
¥ ‘ert AA ae IPN D EE ETS eu 2 PI TL er) SANTE: ass via A
tan daddy sangre ALU Ir 5 5 ie MAL th} PRON ET av Vial i. È n fa
| "i ram Vs (neti reagire Mr ttt dia co
we Pa 4. Pi „ia r ©. a. eggy os is € a 6) aa ez
4 erg erin tes Ad i alt o Ant st, CI) 4 rude. a
E. FAYE CERTE et BASI Late 4. WN) AN mr
dés Tr van ‘ tesz TT Ala) u ul Dale vite. ‘ È
MI Fr i au) j Prost un (re et QU ARE A)
ci } 3 | eae E. site = Tali
bi | re TL wär def ee teurs ast GIN
Ù d mir ari “ala CM Nera ta N MENET me Danger AE. - M
i a era sy Wie ata Ai pear
20 n vn eg he are gots ah re sila
a | Se see à : UMA TL T dont) Er (pra (ut Mure mes ana
5 PORTO OR (ET ì 4 ep ht ég G4) u "i i iy UN
vie NEC ‘ | de di ME DI wear dr wee wo
4 CR" "i ‘ atu pa 4 ae Te úly [PACS dito LOS Pata i
hay Pale v > Mer d. ea» VaR AA ‘eg os ten ee i
st eae LUI mina Panna vu nant 2; 15 u) A
‚7 Tod vie mi et iù jet VAL Uhu DA ha: Pe u
I $ ir ( vol ber ata AM CO wil TREAT LIA
agate! c Peel RENNER
eae ar RER - SÙ | 00654 À
i: REN. IR
271 arg? | nl veh
(Set. eee Ar De
LE boh Press re
+, MSI ; A \ ut à rie dire
| nus } m pupo ©: ns «= whe WU caro V
di. ere . i VITRINE ON aus ze den DE ca Se Lar nà Lés
i! ve i i f

CONTENTS

ialogh Gi —Zakany A: Tiszalie Weronry lit ei 127
Dr. Bozsko Sz.—Juhasz L.: Population dinamics of the Collared Dove’s (Streptopelia
deeagetorFriy.) population in Debrecen City... 02..." ems nels 91
Czajlik P.: Etological investigations on the hazel-hen (Tetrastes bonasia) population
DE MALTA TNoUnLaInSs ee rin 31
Csaba J.: Data on the nesting of black stork (Ciconia nigra) in county Vas ......... 27
EINE ES DIE RATTI LATTICINI RALE SIANO STREET 87
Dyer, M.— Demeter, A.: Notes on the provisioning rates of Bee-eaters (Merops apias-
ter)inéNextb-Bast-HumparyW ooo na tenne nen nine nen 87
Dr. Endes M.: Montagu’s Harrier (Circus pygargus L.) nesting sites with special re-
SAL UMBALULSIPLOTECHON ist ce io ein Sn nno 128
Faragó S.: Rock Thursh (Monticola saxatilis) in the Landscape protection area Säg-
REA CO Vase I e sers Ge stiano ugo utt 132
Dr. Fodor T.—Palnik F.— Dr. Sterbetz I.: Experiences on the repatriation of arti-
ficially reared great bustard (Otis t. tarda L. 1758) in Hungry .............. 65
ltulopE: Z-*Whitebilled Diver (Gavia adamsi). "ne. ins se see ee à 127
Dr. Horváth L.: Communities of Breeding Birds in the Peaty Szücsi-Forest at Kisk6-
COMO aol on pits don A A a RE OO conte 19
REN TE te NAC 3A Sr era a mule ed ele es ate a ae eee nina 91
Dr. Keve A.: Bird species moving towards the inner city of Budapest ............. 132
Dr. Keve A.: Common Sandpiper (Tringa hypoleuca) first clutches from the Danube
VOM A ce MIR LARDO III PROT 129
Korsös Z.: Wallcreeper (Tichodroma muraria) in Visegrád ....................... 131

Dr. Kovács G.: Transformation on the landscape and changes in the avifauna in Bihar 61
Dr. Kovács G.: Little Ringed Plover (Charadrius dubius) nesting on the Hortobágy .. 129

Dr. Ócsai A.: Stone Curlew (Burhinus oedicnemus) nesting at Pély ............ 131
EN Vide Dre POCO Al REESE ORIENTE 65
Dr. Rékasi J.: Contributions to the nutrition of the black-headed gull (Larus ridibun-
gus)xcolleetedtnear fish=pOnGsi ne. eats 0... TO ie eee dumps ne ques 79
Schmidt E.: Records of Birds ringed abroad — 32rd Report of Bird-Banding ....... 117
Schmidt E.: Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute — 33rd Report
OUP EEG SAMOA OM ee RO IRR no nnt 123
Dr. Sterbetz I.: Adherence by the Hungarian People’s Republic to the Ramsar Con-
NOIOSA ees enr eee sale cme tg, len se Me 11
Dr. Sterbetz I.: Demoiselle Cranes (Anthropoides virgo) migrating in groups in South-
BSE PEIN AR RE N ER. oes co ce cs lee nee Sn n 129
Dr. Sterbetz I. — vide Dr. Fodor T.
Szalczer A.: Bee-eater (Merops apiaster) nesting in ground-holes near Hajós ........ 131
mee A; Rare ducks-and geese near Szeged... Me... - secs eos 127
AREA EER IGT I tye e cia sinus se oe 0e 127
Zakinszki S.: Ravens (Corvus corax) at Temerin (Jugoszlávia) .................. 131
HONE WS, RIONI I Li enna 127
JESS RP i LOIRA ORE 137
tuidexvalphabebieustagion NE N aes et de se ee comes «= 141

“n at à nav

.
FR)

Konto
PET I TU
wu a ME ua
dd tés 4 ho ti i
cdi ue ai NE NOR GAARA
aur ie a mi ts 16, a
PARU ee
MICI DIRT CET 000 7, ul 3
PPT A fono
ala) denari T y use:

se NE an’

4 See Ke
h oe de Mr 4 rt. rer
La vlt LAUT > mil th A
asi st te tif MEDIA, ‘bak A TI

Vi Pasi ETTI

a gu gf gn LA
tt). pi lim È rota
RR tet
‘vin dat pe
Ly nadal beat (tix NOLTE yt
f L fi dinates Le DIO rb nu itt a
seri burn sine Bacaro) wary, ra
rr Ni Ve Br
| i lo neath a cu RATES DE)
Fels Agel cle, DN el tae basse
SET DAL wa È sprl est Be ofl
lei (i SALE alt u si Ira gatto
ain AUS US TRUE attrait s ce WA felt vir
bl , Li own BE veil i lég ae ht mid. no
ad et a rc PAPA Im:
FINI lodi cts} APTE Wa
"4 b ( on? pá? Ÿ = Na si
A per bank,
ia amire EL
Ver ey gr da 1
PT PTIT TL. ae N Ri:
Tr rein) 4
j LUS | 7 an

ae ra,

Ha © N

10.

dI

ÁBRÁK JEGYZÉKE — LIST OF ILLUSTRATION

. Széki cser (Glareola pratincola) a Hortobágyon. — Pratincole (Glareola pratinco-

la)ion) tbe HortobAsy (Foto: Dr. Sterbetzl.) . Lurisia eine ae

. A Märtelyi Tájvédelmi Körzet. — Landscape protection district of Martély (Fo-

io Dr Sere) e Rita a ian e a

. Kormorän- (Phalacrocorax carbo) fészek a Kis-Balatonon. — Comon cormorant

(Phalacrocorax carbo) nest on Lake-Kis-Balaton (Fotó: Dr. Sterbetz I.) ........

. Pajzsos cankék (Philomachus pugnax) a Kardosküti Természetvédelmi Terüle-

ten. — Ruffs (Philomachus pugnax) on nature conservation area at Kardoskut
RE RE EN rei e einer

. I. biotóp domborzati térképe. Jelmagyarázat: 1. turistaút gerincen, 2. turistaút

a déli oldalon, 3. alsó erdei út, 4. Gyula-barlang bekötőút, 5. felső erdei út, 6.
Gyula-barlang, 7. 14-es taghatárcölöp, 8. foglalt kút, 9. kidőlt fa, 10. híd, 11. pa-
tak. — Relief map of biotop I. Legends: 1. tourist road on ridge, 2. tourist road on
southern side, 3. lower forest road, 4. approach road to cave Gyula, 5. upper for-
est road, 6. cave Gyula, 7. plot boundary pile no. 14., 8. well, 9. uprooted tree,
bride alkot eee ene anne

. 1978. évi császármadár-megfigyelések térbeli elhelyezkedése az I. sz. biotópban.

Jelmagyarázat: 1. császármadár-észlelések helyei, 2. császármadártyúk csirkék-
kel, 3. X. 15-i megfigyelés útvonala. — Legends: 1. places of hazel-hen observa-
tions, 2. hazel-hen hen with chics, 3. road of observation on 15th October ......

. Az 1979. évi megfigyelések térbeli elhelyezkedése az I. biotópban. — Spatial lo-

cation Ob observations in Biotop no 970 En.

. A 3. sz. biot6p domborzati fekvése. Jelmagyarázat : 1. rétegvonal, 2. erdégazdasa-

gi földút, 3. gerinevonal erdőgazdasági taghatárcölöppel, 4. háromszögelési pont.
— Configuration of terrain in biotop no. 3. Legends: 1. contour line, 2. forestry
earth road, 3. ridge line with forestry plot boundary pile, 4. triangulation point ..

. A 3. sz. biotöpban található erdei cönözisok. Jelmagyarázat: 1. 30 — 40 éves mon-

tán Fagus erdő, Pteropsida sp. és Asperula sp. aljnövenyzettel, 2. 30 — 40 éves
Larix sp. erdő Pinus sp. állománnyal keverten, 20 éves Fagus járulékkal, 3. 60
éves duglaszfeny6 Pinus sp.-sel keverten, 4. tarvágás 4 éves Fagus sarjakkal, 5.
15 — 20 éves Fagus állomány Pinus sp.-sel foltokban keverve. — Spatial location
of forest cenoses to be found in biotop no. 3. Legends: 1. 30 — 40 yeards old montan
Fagus-forest, with Pterospida sp. and Asperula sp. undergrowth, 2. 30 — 40 yeards
old Larix sp. forest mixed with Pinus sp. stand and some 20 years old Fagus, 3.
60 years old douglas pine mixed with Pinus sp., 4. Clear-felling, with 4 years old
Fagus sprotus, 5. 15 — 20 years old Fagus stand mixed in spots with Pinus sp. ....
A császármadár térbeli mozgása a 3. sz. biot6pban. Jelmagyarázat: 1. vedlett
toll, 1979. VII. 21., 2. porfürdö, 1980. V. 2., 3. éjszakäzéhely 1979/80 telén, 4.

császármadár-fészekalj. — Spatial movement of hazel-hen in biotop no. 3. Leg-
ends: 1. moulted feather, 21st July 1979, 2. dust-bath, 2nd May 1980, 3. night
shelter in winter 1979/80, 4. hazel-hen nestlings ...........................

Császármadárkakas napi aktivitási görbéje. Jelmagyarázat: 1. him aktivitásának
alakulása VII — VIII. hóban, nyugalmi állapotban (19781 — 1979), 2. tojó aktivitási
görbéje VII — VIII., a fiókák vedlése, illetve az öregek nagy tollainak vedlése ide-
jén (1978 — 1979) — Daily activity curve ofhazel-hen cock. Legends: 1. activity of
male in July to August, in rest state (1978 — 1979), 2. activity curve of layer in July
to August at the time of moulting of nestlings and big feathers, resp. (1978 — 1979)

12
13
14

15

33

34
36

41

42

43

49

9

12.

14.

20.

10

Madarak veszélyeztetettsége a napi aktivitàs kezdetén. — Endangering of birds
at beginning of daily activity rie RE ene

3. Great Bustard Experiment Station at Dévaványa. A devavänyai tüzokkisérleti

állomás (Foto: Dr. Sterbetz.L.) nea ER
One-year old great bustard cock in free environment photographed on 11th June
1980. The bird has voluntarily repatriated from the Great Bustard Experiment
Station to the habitat of wild great bustards. — 1980. július 11-én szabad kôrnye-
zetben fényképezett egyéves tüzokkakas. A madár a tüzokkiserleti állomásról
önként repatriält a vad tüzokok éléhelyére (Foto: Dr. Sterbetz I.) ...........

. A balkáni gerle éjszakézéhelyeinek eloszlása Debrecenben 1978/79 telén. —

Distribution os Collared Dove roosts in Debrecen 1979 winter: 1. Salétrom u., 2.
Ispotály u., 3. Dimitrov u., 4. Széchenyi u., 5. Hatvan u., 6. Petőfi tér, 7. Varga
u., 8. Béke u., 9. Tóth A. gimnázium, 10. Jászai Mari u., 11. Kossuth u., 12. Csapó

13. Liszt F. u., 14. Vörös hadsereg u., 15. Kálvin tér, 16. Múzeum u., Déri tér,
17. Darabos u., Thaly K. u. 18. Honvéd u., 19. Sallai u., 20. Kétmalom u., 21.
Bem tér, 22. Dózsa Gy. u., 23. Ifjúság u., 24. Honvédtemető, 25. Kandia u., 26.
Zöldfa u., 27. Árpád tér, 28. Millennium tér, 29. Kerekestelepi fürdő, 30. Budai
Haas 3]. Állatkert, 32. Thomas Mann u., 33. Bercsényi u., 34. Bartók B. úti kér-
ház, 35. Böszörményi út, 36. Városi Tanécs udvara innen

. À balkáni gerle 6jszakäzöhelyeinek eloszläsa Debrecenben 1979/80 telen. —

Distribution of Collared Dove in Debrecen 1979/80 winter (roosts) .............

. Az éjszakäzéhelyek állománya évente %-ban. — Population of the roosts, an-

Dualv A SR Sr erie, EEE

. Az egyedszämvältozäs évi "dinamikája Debrecen főbb éjszakázóhelyein. — An-

nual dynamics of the population on the main roosts in Debrecen ..............

. A balkáni gerle és a házi veréb abundanciäjänak összehasonlítása Debrecen vé-

ros biotöpjaiban. — Abundancy of Collared Dove and House Sparrow in city bio-
topes tia Debrecen hu i lare ge RR DÖ GŐ eae ső a
A balkáni gerle populációnövekedésének logaritmikus görbéje 1955 — 1980 évben.
— Logarithmical curve of the population increase of the Collared Dove between
I Es 13 A DE hó HOL Bo öm 5 a

. A balkáni gerle gyarapodása a belvárosi éjszakázóhelyeken 1979. március elején

a vonulók megjelenése következtében. 1. februári átlag, 2. március eleji átlag.
— Increase of the population of Collared Doves on inner city roost early March
1979 due to migrating birds. 1. February average, 2. light average early March .

. Circus pygargus fészke gabonában. — Circus pygargus nest in a corn-field (Foto:

Dr Ends MO) “lee Se RIE O CR RN

. Burhinus oedicnemus marhatrágyába kapart fészke. — Burhinus oedicnemus nest

scrapped into cattle dropping (Foto: Fodor &:) ................... 2.

. Corvus corax fészke magasfeszültségű villanypéznän. — Corvus corax nest on

bipb-voltage.pylon (Foto: Zakine an Do) enne

52
69

70

93
96
97
98

101

105

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CSATLAKOZÁSA
A RAMSARI EGYEZMÉNYHEZ

Dr. Sterbetz Istvan

A Nemzetközi Vizimadärkutatäsi Irodának (International Waterfowl
Research Bureau) 1971. január 30 — február 3 időközében, az iráni Ramsar-
ban megrendezett konferenciáján nemzetközi egyezmény született a vizi-
madár-védelem szempontjából kontinentális jelentőségűnek elismert víz-
területek megőrzése érdekében.

Magyarország a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1979. évi
28. sz. törvényerejű rendeletével csatlakozott az egyezményhez. A csatla-
kozás a magyar joggyakorlás szempontjából 1979. augusztus 11. napjától
lépett életbe.

A Ramsari Konvenció ,,jegyzék”-ébe bejelentett magyarországi terüle-
tek , nemzeti park", , tájvédelmi körzet" vagy , természetvédelmi terület"
minősítéssel már korábban védelem alatt álltak, és a nemzeti parkoknak itt
érdekelt területrészei egyben — az UNESCO MAB programja keretében
létesített — „bioszfera-rezervätum”-kent is szerepelnek. A területek kivá-
lasztásánál — az IWRB ramsari konferenciáján elhangzott javaslatokra
is figyelemmel — a következő szempontok érvényesültek :

Magyarországon nemzetközi értéknek minősíthetők azok a Ramsari Kon-
venció megfogalmazásában vadvíznek tekintett területek :

— ahol az utolsó öt évben több alkalommal is gyülekezett 10 000-nél több
, úszó " madár ;

— amelyek kontinentális jelentőségű, rendkívül forgalmas madárvonulási
útvonalon helyezkednek el;

— ahol a közép-európai fauna számára különösen jelentős és fokozott vé-
delmet igénylő vízimadárfajok fészkelnek vagy tömegesen vedlenek ;

— ahol a biotóp a Közép- Európára jellemző, veszélyeztetett vadviztipu-
sok egyikének ősállapotszerű adottsága.

Ilyen meggondolásokkal Magyarország nyolc természetvédelmi területet
vagy területrészt jelölt ki, összesen 29 248 hetár kiterjedéssel. E területek a
következők.

1. Hortobágyi Nemzeti Parkból és a hozzá tartozó természetvédelmi területekből :

— Zám-, Pentezug- és Angyalhäza-puszta,

— Hortobágyi-halastó,

— Jusztus-mocsár, Hagymás-lapos és Fekete-rét,
— Tiszafüredi Madárrezervátum.

A felsorolt területek kiterjedése: 15 000 hektár.
A területegyüttes központi koordinátája : 47°37’ — 21°05’.

11

1. ábra. Széki csér (Glareola pratincola) a Hortobágyon
Figure 1. Pratincole (Glareola pratincola) on the Hortobágy ( Fotó: Dr. Sterbetz I.)

(I 29994938 ‘44 ‘0047 ) fingom fo 191481p uorwago4d odvosuorT "8 aunbi,g
921037 VUPPPALO,T ypu yy 7 ‘DIA "3

EN,

\ gl
3. ábra. Kormorän- (Phalacrocorax carbo) fészek a Kis- Balatonon

Figure 3. Comon cormorant (Phalacrocorax carbo) nest on Lake- Kis- Balaton
( Foto: Dr. Sterbetz I.)

ua]

(IT 27294015) ‘14 :070,7 )
PASOPAD YY 30 D94D uormasasu09 aingou uo (xoDubnd snyonwopnyd) sffny ‘3 aunbry
Nia], Vuapgag9zsg usa T, ynysopiny D (xoubnd snymwwonyg) yoyuvo soszíog "DAgD "p

ge >

sit

2. Kiskunsági Nemzeti Parkbol:
— a III. számú, Kiskunsägi-szikestavak megjelölésű terület.
A terület kiterjedése: 3903 hektár.
Koordinataja: 46°49’ — 19°15’

3. Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetböl:
— Szegedi Fehér-t6 mesterséges halastörendszere a Baksi-Nagy-legelövel,
— Saséri és Labodari szigorúan védett területek,
— Csaj-t6 mesterséges halastörendszere,
— Pusztaszeri Büdös-szék szigorúan védett terület.

A felsorolt területek kiterjedése: 5000 hektár.
A területegyüttes központi koordinátája: 469157—207— 10.

4. Mártélyi Tájvédelmi Körzet.
A terület kiterjedése: 2232 hektár.
Koordinätäja: 46°25’ — 20°20’.

5. Kis- Balatoni Természetvédelmi Terület.
A terület kiterjedése: 1403 hektár.
Koordinataja: 46°46’ — 19°14”.

6. Velencei és Dinnyési Természetvédelmi Területek.
Kiterjedésük: 965 hektár.
Központi koordinátájuk : 47°10’ — 18°32’.

7. Kardoskúti Természetvédelmi Terület.
Kiterjedése: 488 hektár.
Koordinataja: 46°30’ — 20728"

8. Szaporcai Természetvédelmi Teriilet.
Kiterjedése: 257 hektar.
Koordinataja: 45°50’ — 18°06’.

A Ramsari Egyezményhez való csatlakozás hivatalos szövege a Magyar
Közlöny 1979. évi november 27-i 82. számának 1279 — 1282. oldalán található.
A , jegyzék"-be bejelentett területek hivatalos felsorolását a Tanácsok Köz-
lönye 1980. évi 28. számának (aug. 7.) 677. oldala tartalmazza.

Adherence by the Hungarian People’s Republic
to the Ramsar Convention
Dr. I. Sterbetz

At the conference of the International Waterfowl Research Bureau arranged at Ramsar
in Iran in the period from January 30 to February 3 1971, an international pact was
concluded in view of preserving the water areas recognized as being of continental signifi-
cance from the aspect of water-fowl conservation.

Hungary has adhered to the pact by the statutory rule No. 28 1979 of the Presidential
Council of the Hungarian People’s Republic. From the point of view of Hungarian legal
practice the adherence came into force from the 11th August, 1979.

The areas in Hungary registered in the “List” of the Ramsar Convention had been de-
clared preserves already earlier with the qualifications national park, landscape protection
district or nature conservation area, and the parts of national parks concerned here also
figure as “bioshphere preserves” established in the frame of the MAB programme of
the UNESCO. In the choice of areas with regard to suggestions made at the Ramsar
conference of the IWRB the following aspects have been taken into consideration.

16

In Hungary, the areas considered marshy tracts (underground water rising and spread-
ing over low grounds) in the drafting of the Ramsar Convention may be qualified to be
of international value:

— where in the last five years, more than 10 000 “swimming” birds have gathered on
several occasions;

— that are located on busy bird migration routes of continental significance;

— where water-fowl species being of particular importance for the Central European
fauna and requiring increased protection are nesting or moulting in large numbers;

— where the biotop is the given condition of the primitive state of one of the endangered
types of marshy tracts characteristic of Central Europe.

Upon such consideration Hungary has designated eight nature conservation areas or
parts of areas, of 29 248 hectare extension on the whole. These are as follows:

1. From the National Park Hortobágy and the pertaining preserves:

— the Zam, Pentezug- and the Angyalhaza-puszta,

— the Hortobagy Large Fish-Pond,

— the Jusztus-marshland, Hagymas-lapos (flatland) and the Fekete-rét (meadow) ;
— the Bird Preserve of Tiszafiired.

Extension of the areas enumerated: 15 000 hectare.

Central coordinate of the whole area: 47°37’ — 21°05’.

2. From the National Park of Kiskunsag:

— Part No. III. designated Kiskunság natron lakes.
Extension of the area: 3903 hectare.

Its coordinate: 46°49’ — 19°15’.

3. From the Landscape Preserve of Pusztaszer :

— artificial fish-pond system of the Szeged — Fehér-t6,
— the strictly protected areas of Sasér and Labodar,
— the artificial fish-pond system of the Csaj-lake,

— strictly protected area of Pusztaszer — Büdös-szek.
Extension of the enumerated areas: 5000 hectare.
Central coordinate of the whole area: 46°15’ — 20°10’,

4. Landscape Protection District of Martély.
Extension of the area: 2232 hectare.
Its coordinate: 46°25’ — 20°20’.

5. Nature Conservation area of Kis-Balaton.
Extension of the area: 1403 hectare.
Coordinate: 46°46’ — 19°14’.

6. Preserves of Velence and Dinnyés.
Extension: 965 hectare.
Central coordinate: 47°10’ — 18°32’.

7. Preserve of Kardosküt.
Extension: 488 hectare.
Coordinate: 46°30’ — 20°28’.

8. Preserve of Szaporca.
Extension: 257 hectare.
Coordinate: 45°50’ — 18°06’.

Official text of the adherence to the Ramsar Convention is found in the Magyar Köz-
löny (Official Gazette) 1979. No. 28. 27th November pp. 1279 —1282. Official list of
the areas registered on the List is contained in the Tanácsok Közlönye (Councils’ Gazette)
(7th August) p. 28.

Author’s Address:
Dr. I. Sterbetz
Budapest

Madartani Intézet
Matyas király ut 11/b
H —- 1125

2 Aquila 1981. 17

ei
A
? Pr
= a iR las
a = vit j +
‘ 5 , u
b; bi \ ‘iy, > “ah Sr
sil fn FRET a oli segna Di
| re lle DE
, L'aktAp a
ba MIT
| . A de hő oh Ay
ni j vár WI sc VI Murtola Tato” ma mat wi ù
(ue al ‘bel ne jt x Kuna Dvr Li íg ca 14 (ui af PA k
D ity CE TRUE
PER Oly ie ; poeti ubi Gi ae tuto an
} "+ PL) nata verra REN eit} 4 i
routes Vs variano out

ÿ ; > AN nu: Mi ade Od 7 sei pt
+ "att ARTE V2 de

Wer Br ae

i È | LIZ u Lia! RÉ: N fo fe
4 er i MFt a A ; d Furt | Levée fd brit
Wig TT O >
: VAL ra m 4»
j |
. 4 e LS
% Li un ma
ni "A
= } A è w 4
à í "4 ys F4

Va A Ps "A al mis Ur ei “SE
| aa ri rca ci DANA

mr i de LUPA I xii rie vis

| i LI À LA, u N
Le" I tu est d
1
di | wind
n î
\ i Par
D 0 } Am fi |
° È ein he
f POR tou
7 iy” bY
u N ba jo ve | e" i : à
m ¢ ő = Nr { i
‘ iss
ta as :
Er = Wed 'i
~~ + =
aa e A fi ( Vi” 12 n Lia
air | n 2 | 2 DE
7 LO Nb UA cet

=
Lap;

at | | lori | ya

+ | id ae" LE Wig? Re
à D € IC “rs
ra | > MD, | ne CARE

a : = i ds SOR "ab Seda

ő a té I } Wink À ‘or! ris na seri j

ibi | AVE & n À MORSO Ich

al | j [/ An her j Pr ON : pè we hi ; n GM
liste | Me L han Pig

rio & e a

Le

i)
li Na 6
é a
9
y AL. à
rt |
(4 i Kl n e
= è .
i ’
11
‘
1) x | N
5 KT
n

ry

COMMUNITIES OF BREEDING BIRDS IN THE PEATY
SZÜCSI-FOREST AT KISKOROS

Dr. Lajos Horváth

Hungarian Natural History; Museum, Budapest

The investigations and collecting work of the Natural History Museum
in the Kiskunság National Park arrived in their fourth year in 1980. In the
first year (1977) of the research work I have investigated the alderwood
marshes near the village Ócsa ; I published the results in the periodical Aquila
(1978). The study of the turfy meadows between the villages Ócsa and Inárcs
was the task of the second year (1978); the results were published also in
the Aguila (1979). My third year (1979) program was to study the bird fauna
in the marshy forest at Tabdi village. The results are in print (Vertebrata
Hungarica, 1980). My fourth year work was considerably easier by the fact
that I have investigated in a similar place namely in the Szücsi Forest at Kis-
kőrös. This also is a mixed poplar forest in the same turfmoor region. The
forest consists of ashes in its main part and poplars subordinately ; there are
one-two oaks still in it.

On the occasion of my former studies as also at present, I have always
considered the birds in their relation to their living and inanimate environ-
ments, and above all on the basis of their direct or indirect interconnection.
Investigations of this kind aid in outlining my ecological theory with respect
to the breeding communities of birds (1956). My numerous papers of bird
ecology are founded on this (6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14), and the present pa-
per is also closely coupled to it, representing a further justification of my
theory. An account of the results of bird watchings an outline of the in-
vestigation area concerning its locality, soil and vegetation is demanded.

The Szücsi Forest is situated between the Danube and the Tisza River
in the near of the Budapest — Kalocsa railway line, about 126 km south of
the capital. The place of this forest is very well definable, because it lies in
the immediate vicinity of Kiskőrös town north of the settlement and west
from the railway mentioned above. Its shape is approximately quadrangle:
about one and a half km from north to south, and only 600 — 700 m from west
to east. Its territory is 92 hectares. The forest mainly consists of ash with a
good many number of poplars and some old oaks. Its larger part is a purer
and looser as stand while the fringe of the forest intermixes partly irregularly
with the embracing turfy meadows as in the case of the Tabdi Forest. That is
this forest is free, without any encroaching smaller or larger human settle-
ments. It is greatly remembered — as concerns the character of its landscape
—to the similar Tabdi Forest as well as to the alderwood marches at Ocsa
village, in particular to its section called the Turjáni Forest. There are many
lesser and larger clearings here and there, too; the whole wood forming an
island in the surrounding turfy meadows. It results from this circumstance

2% 19

that some of the bird species breeding in the peaty meadows may be found
also in the forest and, inversly, one or the other of the forest breeders nest
in the meadows nearby, partly on the soil, partly in the isolated bushes and
trees.

It also belongs to the characterization of the environment of the forest
that the turfy meadow is not disturbed by man, except the time of mowing.
This undisturbed condition has an effect not only on the bird life of the
meadows but also on one of the forests. A part from this direct and very essential
influencing factor, the turfmoor also plays a role in the life of the silvicolous
birds. Namely, at least one part of the bird life of the forest flows out of it,
into its vicinity. The proximity of the meadows plays a very important role
in the nourishing of one or the other species ; on the other hand, elements also
appear in the forest which without presence of the turfmoors, would not occur
there at all consequently, interdependence of bird life between the forest
and the meadow is natural and must be taken into account. The peculiar
arrangement of the nearly interwoven two types of country contributes to
the development of the local breeding communities. This fact becomes indeed
obvious when we compare it with forest areas of the very different type,
but of a similar extension. Thus e. g. four breeding communities developed
in the forest of Csévharaszt, and ten in the forest at Csomád, in contrast
to the three under discussion (I/7, 1/8, I/11). The reason for this is almost ex-
clusively the environment of the forest area. Namely, the environment of
the forest at Csévharaszt is turfy only to a lesser degree, and it is wholely
absent from the surrounding of the Csomad Forest with its neighbouring, or
rather intruding, ploughfields.

Beyond outlining the geography and soil conditions of the investigation
area, some brief remarks should be made about the tree stands of the Sziicsi
Forest. Eighty percent of the forest is composed of ash, there is a fair num-
ber of poplars, while oak is less numerous in the wood, and there is no
alder; other kinds of trees occur in smaller numbers and only sporadically.
However, the tree species do not primarily determine bird life here, but rather
other circumstances. The most essential of them is that in certain parts
of the forest— particularly in those of a drier substrate—there are very
many bushes affording a rich and varied bird life. It is only favourable for
the birds that they can find some of old and tall trees sporadically all over
the forest.

In the followings I submit the results based on my observations of the
breeding communities in the Sziicsi Forest made in the year 1980; compari-
sons made with my earlier data (1952 — 1956, 1977, 1978, 1979) collected part-
ly in the peaty forest at Ocsa, of a similar character and partly at Tabdi, a
place not very far from the present investigation area being also in the Kis-
kunsäg National Park.

The first in order is the Sylvia atricapilla breeding community with the serial
number I/7 in my basic work (5). The Roman numeral] designates the type
of country (forest in this case), the Arabic one refers to the community of
birds nesting together within the region. The breeding area according 10 my
original definition is ‘‘miced, deciduous forest — low, scattered, bushy under-
vegetation in particular in the near of edges of wood, forest roads, pathes,
lines and clearings”. The latter restriction is founded on the marginal co-
enosis principle (7). The parmanent member of this category — with the

20

Blackcap as the leader characterizing the breeding community —is the
Song Thrush (Turdus philomelos). The subordinate members are, in the
order of their frequency, as follows: Yellow Bunting (Emberiza citrinella),
Turtle Dove (Streptopelia turtur), Blackbird (Turdus merula), Tree Pipit
(Anthus trivialis), Chiffchaff (Phylloscopus collybita), Nightingale ( Luscinia
megarhynchos), Marsh Tit (Parus palustris), Robin (Erithacus rubecula),
Nightjar (Caprimulgus europaeus) and Cuckoo (Cuculus canorus).

The Szücsi Forest is not homogenous as concerns undergrowth and soil
moisture. On the drier portion (in the west) mostly poplars and oaks grow;
the bushy undergrowth is more abundant here. The Sylvia atricapilla breed-
ing community is typical (i. e. complete) only in such places, consequently
all members of this community can be found only here. In parts of the for-
est with a moister substrate (in the east) some of the subordinate members
are absent (e. g. Nigthjar, Tree Pipit, Blackbird).

The Blackcap, the leading member of this community, lives here in a mod-
erate number only (8 pairs). This phenomenon is in contrast with any earlier
experiences in similar habitat, so in the alderwood marshes at Ocsa pre-
sumably the chemical plant protection contributes severely to the number
of the Blackcap in its entire distributional area.

The Song Thrush, the permanent member of this community, nests here
in considerable numbers (10 pairs) as compared to the size of the forest. In
all probability the chemicals do not affect it since its food includes worms,
snails and berries in the main part, so the poisoning and the lack of food do
not influence its numbers.

Concerning the subordinate members I found that, in the order of their
characteristics represented in this community, the mass of the Yellow Bunting
is low (2 pairs) in the Szücsi Forest as compared to those in forests of a simi-
lar type and size. On the other hand the Turtle Dove is a frequent breeding
species (7 pairs) with respect to the size of the forest. I observed its increase
also in other similar areas (e. g. in the marshy alderwoods between Ocsa and
Inárcs) during recent years, the cause being a more effective nature conver-
sions.

The Blackbird breeds here in low numbers (4 pairs); this circumstance
stregthens my experiences obtained in other places, namely that this species
becomes more and more a denizen of human settlements and thus its wild
stock decreases all over the country. Nevertheless, it does not wholely pre-
clude the supposition that the conspicuously multiplying Song Thrush is a
severe competitor.

The Tree Pipit settles down merely in the drier parts of the forest, and in
some few pairs only. The Chiffchaff breeds also in small numbers (4 pairs)
in the Sziicsi Forest. The Nightingale (5 pairs) lives in the moister parts of
the forest. The Robin is not a characteristic bird of the plain forest, but accord-
ing to my earlier experiences it can be found everywhere in smaller numbers.
I found only one breeding pair in the Sziicsi Forest. The Marsh Tit bred also
in one pair only in one of the oak section of the forest.

The Nightjar is more frequent, having nested in two pairs. One of them
were in a lesser to a certain extent disjointed part of the forest, in the vicinity
of Kiskőrös town, in all probability because there is a pasture here along the
forest’s rim. The breeding of this species may be explained by the proximity
of pastures and with the great number of bushes growing there.

21

The Cuckoo—the final subordinate member of this community —lays its
eggs in the nests of the silvicolous birds in the Szücsi Forest, in contrast to
my ecperiences in the marshy alderwoods between the villages Ocsa and Inárcs
where it was laying in the nests of birds which bred on the marshy meadows
in the vieinty of the woods. Two species found to be fosterparent: there were
cuckoo eggs in the nests of two Blackcaps and in that of the single Robin.
The reason of the similarity of these two forests (Tabdi Forest, Sziicsi
Forest) is in the circumstance that they are surrounded by continuous meadows.
Accordingly, the meadow breeding birds suffer here less from the laying of
eggs by cuckoos in their nests.

The second breeding community is that of Locustella fluviatilis bearing
the serial number I/8 in my above cited (5) paper. The breeding area of this
community is, according to my original definition, as follows: ‘‘marshy groves
and laced forests with underbrush in the flood area along rivers and streams”.

The permanent member of this breeding community — with the River
Warbler as the leading species — is the Blackcap (Sylvia atricapilla). The

subordinate members are in the order of decresing relation to the type of
country and of their frequency, as follows: Garden Warbler (Sylvia borin),
Icterine Warbler (Hippolais icterina), Dunnock (Prunella modularis), Green-
finch (Chloris chloris), Nightingale (Luscinia megarhynchos), 'Turtle Dove
(Streptopelia turtur), Hooded Crow (Corvus c. cornix), Spotted Flycatcher,
Thrush Hightingale (Luscinia luscinia), Wood Pigeon (Columba palambus),
Lesser Spotted Woodpecker ( Dryobates minor), Short-toed Tree Creeper (Certhia
brachycatyla), Hobby (Falco subbuteo), Buzzard ( Buteo buteo), Goshawk
( Accipiter gentilis), Willow Warbler (Phylloscopus trochilus), Red-backed
Shrike (Lanius collurio) and Common Sandpiper (Tringa hypoleucos ).

Of the subordinate species also three are absent from the marshy forest
Sziicsi as was the case in the Tabdi Forest. It is very interesting to note that
the same three species are missing also from the alderwoods of the Hanság
and Ocsa. Consequently the marshy forest, surrounded by turfy meadows
differ from the moist gallery woods by means of these three species. Thus
the Dunnock is a common breeding bird of the gallery forests of the Danube,
from the Szigetköz (a large western island in the river) to the Dunakanyar
(“Danube’s bend”); the Common Sandpiper breeds along the Rába River
and in the Szigetkòz on the Danube; the Thrush Nightingale breeds only
along the upper reaches of the Tisza. Accordingly, the birds of the peaty
forests and of the gallery woods must be united from the true, “typical”
checklist, that is to say, they are subgroups of the same forest landscapes
and the reason of uniting lies in identity of the leading species and the perma-
nent one of this community.

The River Warbler is the most characteristic but not a common species
of the Szücsi Forest, as also in the marshy forest at Tabdi. On the contrary,
its number is very great in the marshy alderwoods of the Hanság and Ocsa.
The number of the breeding pairs—computed on the basis of the singing
and territorial behaviour of the males—can be estimated at 4—5 pairs.
To actually locate the nests would be disastrous for this species, as I have
experienced in the 1950’s during my investigations of the life history of the
River Warbler, because the disturbance of the vegetation frightens away the
birds and results in the destruction of the clutches. I desist therefore from

22

searching for the nests — but merely for those of this species —in my estima-
tion the sole certain method to establish the number of the breeding pairs.

The precious statement is valid also for the Blackcap, the permanent mem-
ber of this community, as already set forth in detail in its characterisation
(1/7), with the restriction that it has bred in this community also in lesser
numbers.

In connection with the subordinate members of this community I was
able to establish the followings there bred in the Szücsi Forest in this
year (1980) 4—5 pairs of the Garden Warbler, 2 of the Icterine Warbler,
10 — 12 of the Greenfinch, 6 — 8 of the Nightingale, 5 of the Spotted Flycatcher,
2 of the Lesser Woodpecker. This numbers are relatively fairly low—but
higher asin the Tabdi Forest —and also the following species have bred here
in lesser numbers than it might have been expected : 6 pairs of the Turtle Dove,
2 of the Hooded Crow, and 2 each of the Wood Pigeon and of the Short-toed
Tree Creeper. The strict protection of the raptors may be the cause of the
fact that one pair of the Hobby, two pairs of the Buzzard and one pair of the
Goshawk have bred in such a small forest. I must mention the nesting of a
pair of Willow Warbler despite the fact ‘that the area does not conform to
its requirements; furthermore, there were ten pairs of the Red-backed Shrike
which found the bushy forest edges highly suitable.

Perhaps the following remark should be made after the discussion of the
next and last community, nevertheless—to avoid any misunderstanding —
I should like to state now that the two communities so far discussed are,
though inhabiting the same wood, peculiarly isolated from each other, nearly
as much as those of the peaty forest from the turfy meadow. There are con-
tact influences of course (Blackcap, Turtle Dove, Nightingale), but in the
case of these species the differences in frequency are also very striking. Such
weak influences exist also—naturally — between the forest and the meadow
when they are in direct contact and there occurs then the physical possibility
for nesting in both areas (e. g. Hooded Crow on a meadow tree, Red-backed
Shrike in a meadow bush, Turtle Dove also in a meadow bush, Wood Pigeon
on a meadow tree, Hobby also on a meadow tree).

In the order of the sequence, the third breeding community is that of
Buteo buteo bearing the serial number I/9 in my above cited paper (5). The
short characterization of the breeding area of this community runs as follows:
“Boggy woods on plains and mountain old beech forest”. On the whole
therefore two woodlands of different aspects are united with the Buzzard
as the leading species and with the Goshawk as the permanent member de-
termining the community. Apart from two species mentioned above, this
community has a number of members in both kinds of the forest nevertheless
some of the species occur in one or in the other, at least in Hungary. In addi-
tion there are certain species whose presence depends on the geographical
position and on the extension of the forest in question. But let us see some
concrete examples. In the alderwood marshes at Ocsa there occur only the
Black Kite (Milvus migrans), the Heron (Ardea cinerea), the Hooded Crow
(Corvus c. cornix) and the Tree Sparrow (Passer montanus) beside the lead-
ing species and permanent member, while the big raptors and the large
bodied birds—as the Black Stork and the Eagle Owl—are in general absent,
contrarily to the situation prevailing in the alderwoods of the Hansag; this

23

is due to the smallness of the forest, the proximity of the human settlements
and the restricted extension of the neighbouring turfy meadows.

What is acceptable in the comparison of the three former investigated
marshy forests (Ocsa, Hanság, Tabdi) is increasingly valid for the bird life
of the Szücsi Forest. After such precedent the expectable subordinate mem-
bers of this community would, in order of their importance (characteristically
and not at all quantitatively), be as follows: the Black Kite, the Tree Sparrow,
the Heron, the Hooded Crow and the Woodcock (Scolopax rusticola). Though
the Black Kite—a highly characteristic and common bird of the gallery
forests of our larger rivers (Danube, Tisza)—is present also in the marshy
alderwoods but in small numbers only. It seems a peculiar chance that it
has bred only in one pair in the alderwoods at Ocsa (in the Nagy Forest)
and also in the peaty alderwoods of the Hanság (in the Kapuvári Eger), just
as in the Tabdi and Sziicsi Forest. The Heron “equalizes” the Hanság and
the peaty region between the Danube and the Tisza River, because in both
areas there is one small-numbered 8—10-pair colony each: one in the
“Csikos Éger" at the easternmost part of the great alderwood of the Hanság ;
the other in the "Gémes Forest” between the villages Ocsa and Inárcs in
the eastern part of this peaty region; it has bred in former times also in the
Tabdi and Sziicsi Forest provided that its feeding places were not far from
the forest (at the Danube). The Tree Sparrow settles alongside the nests of
the larger raptors and it can be found in all four marshy forests (Hansag,
Ocsa, Tabdi, Sziicsi). The Hooded Crow is not a sivicolous species notwith-
standing the fact that it builds its nest often on the marginal trees of the
marshy forest, particularly here, where there are few suitable trees in the
encircling meadows. It may be found in some pairs in all four parts (Nagy
Forest, Turjäni Forest, Gémes Forest, Hosszú Forest) of the alderwoods at
Ocsa. The case is similar in the peaty forests of the Hanság and of Tabdi and
Sziicsi. The Woodcock appears regularly during migration in the Tabdi and
Szücsi Forest — both at springtime and in the autumn — as also at Ocsa and
in the Hanság. However, it does not stay for breeding except in the case of a
very old observation (1).

The three breeding communities discussed above include nearly all of
the species breeding in the region under examination. The following six
species may occur in dry parts of the Szücsi Forest lacking ash or alder trees.
The Sparrow Hawk ( Accipiter nisus) settles for breeding in the young forest
sites; the Golden Oriole (Oriolus oriolus) and the Goldfinch (Carduelis car-
duelis) live also in the same quarter of the forest; The Chaffinch ( Fringilla
coelebs), the Great Tit (Parus major) and the Wood Warbler (Phylloscopus
sibilatrix) occur in the older ones.

So far only the breeding species have been discussed but the picture drawn
of the bird life of the Sziicsi Forest would not be complete without mention
of the birds which occur in the region from autumn to spring. These are as
follows: Jay (Garrulus glandarius), Hawfinch (Coccothraustes coccothraustes),
Siskin (Carduelis spinus), Bullfinch (Pyrrhula pyrrhula), Wood Lark (Lullula
arborea), Nuthatch ( Sitta europaea), Long-tailed Tit (Aegithalos caudatus),
Chiffchaff (Phylloscopus collybita), Fieldfare (Turdus pilaris), Redstart
(Phoenicurus phoenicurus), Wren (Troglodytes troglodytes), Grey-headed
Woodpecker (Picus canus), Wryneck (Jynz torquilla).

To sum up, it may be stated that the breeding communities of the Sziicsi

24

Forest are the same as those found during the earlier investigations in the
turfmoors of the Hanság and in the peaty region at Ocsa or at Inárcs or at
Tabdi. The demonstrable differences — quantitative as well es qualitative —
derive from the much lesser extension of the forest. The sequence of import-
ance of the subordinate species of the breeding communities, that is, the
order of rank of their characterization of the type of country shows no devi-
ations from one another in these forests, what still increases the stability of
the communities. It is also manifest from the investigations that the character
of the forest (the age of trees, combination of the plant species, geographical
situations, its open or closed state, its richness in bushes and herbaceous
undergrowth) does not alone determine its bird life, but also its soil and, a
great extent its environmento too. However, the environment of the Szücsi
Forest and the Tabdi Forest is also related with the marshy and peaty alder-
wood forests of the Hanság and the Ocsa— Inárcs region.

On the basis of my investigations conducted for one year, 44 bird species
have been regularly observed, among them 30 species have bred, while the
other ones were spring-autumn transitional migrants and winter visitors.
The explanation of these relatively low numbers is that birds which I have
seen merely flying over the investigation area (turfmoor region) or which
were represented very rarely and irregularly by occasional specimens in
the peaty meadows have not been included or treated here. In reality these
birds are not at all connected with forests, and perhaps they do not even appear
for many years or decades in the country.

Author’s Address:
Dr. L. Horváth
Budapest

Baross u. 13.

H — 1088

References—Irodalom

Balatoni Farkas, J. (1931-1934): Az erdei szalonka fészkelése az Alföldön. Aquila.
Vol. 38 — 41. 356. p.

Balogh, J. (1953): A zoocönológia alapjai. Grunzüge der Zoozönologie. Budapest. 248. pp.

Balogh, J. (1958): Lebensgemeinschaften der Landtiere. Budapest. 560. pp.

Dice, L. R. (1952): Natural Communities. Ann. Arbor. 547. pp.

H pod, L.(1956): Communities of Breeding Birds in Hungary. Acta Zool. Hung. Vol.

.319— 331. p.

Horváth, L. (1957): Avifaunistic and Ecological Conditions of the Peat Bog Region be-
tween the Danube and the Tisza. Acta Zool. Hung. Vol. 3. Fasc. 4. 233 — 244. pp.

Horvath, L. (1959): A szegélycônézis elve a madarak fészkelőközösségében. The Principle
si Marginal Coenoses in the Nidifying Communities of Birds. Vertebr. Hung. Vol. 1.

9— 01. p.

Horváth, L. (1970 — 1971): A csevharaszti erdövidek madárvilágában bekövetkezett valto-
zasok az elmúlt 30 év alatt. Vertebr. Hung. Vol. 12. 37 — 49. p.

Horváth, L. (1973a) : A Csomád-Göd közti dombvidék madarainak ökológiai és cönológiai
viszonyai. Vertebr. Hung. Vol. 14. 23 — 40. p.

Horváth, L. (19736): A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és
ökológiai vizsgálata. Vergleichende ornithologische Untersuchungen der Basaltberge
in Tapolcaer Becken. Veszprém megyei Múzeumok Kézleményei. Vol. 12. 539 — 563. pp.

Horváth, L. (1974): A csévharaszti erdövidek madärvilägäban bekövetkezett változások
az elmúlt harminc év alatt. Abstracta Botanica. Vol. 2. 95 — 106. p.

Horváth, L. (1978): Az 6csai lapégeresek madarainak feszkelöközössegei. Communities
si eee Birds in Alderwoods at Ocsa (near Budapest, Hungary). Aquila. Vol. 85.

— P-

25

Horváth, L. (1979): Communities of Breeding Birds in the Peatbog Region between the
Villages Inárcs and Ocsa, near Budapest, Hungary. Az Inéres-Ocsa közötti láprétek
madarainak fészkelőközösségei. Aquila. Vol. 86. 101 — 109. p.

Horváth, L. (1980 ) : Communities of Breeding Birds in the Peaty Forest at Tabdi. A tabdi
láperdő madarainak fészkelőközösségei. Vertebr. Hung. Vol. (in print).

Tischler, W. (1955) : Synökologie der Landtiere. Stuttgart. 404. pp.

Vönöczky Schenk, J. (1943): Az erdei szalonka feszkelöterületei a történelmi Magyaror-
szágon. Aquila. Vol. 50. 310 — 313. p.

A kiskörösi Sziiesi-laperd6 madarainak fészkelőközösségei

Dr. Horvath Lajos
Természettudomanyi Múzeum, Budapest

A szerző egy éven keresztül a Kiskőrös melletti és a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tar-
tozó Szücsi-láperdő madarainak fészkelőközösségeit vizsgálta. Azt találta, hogy a 44 elő-
forduló faj közül 30 fészkelt itt, tehát 14 faj vagy tavaszi-őszi átvonuló, vagy téli vendég
volt. A költöfajok három fészkelőközösségbe tartoztak ; ezek a Sylvia atricapilla-, a Locus-
tella fluviatilis- és a Buteo-buteo-közösség. Most is, mint minden korábbi vizsgálat alkal-
mával beigazolódott, hogy nem egyedül az erdő jellege határozza meg a fészkelőmadarak
faji összetételét, hanem a talajviszonyok és a közelebbi környezet is döntő befolyást
gyakorol rá.

ADATOK A FEKETE GOLYA (CICONIA NIGRA)
VAS MEGYEI FÉSZKELÉSÉHEZ

Csaba József

A múlt század végén a fekete gólya Vas megye területén csak átvonulóban
mutatkozott. Számuk a század első felében is alig gyarapodott, és csak az
1960-as évektől szaporodik az észlelések száma. A két utolsó évtizedben
költöttek is tíz község határában.

1. Bajaháza: 1969-ben költési időben két példány mutatkozott.

2. Egyházashollós: 1966-ban a Rába holtágának szélén, a tölgyfa vízrehajló
ágán, 10 m magasságban költött. Németh I. erdész szerint már 1963 — 1964 —
1965. évben is költöttek ebben a fészekben és 3— 4 fiókát neveltek (Gergye,
1967).

3. Egyházasrádóc: 1970. V. 2-án 1 példány megfigyelve. 1973-ban fészkelése
feltételezhető volt (in litt. Gergye I.).

4. Ivánc: 1972-ben a vadőr találta meg fészküket 2 fiókával a Rába köze-
lében.

5. Káld: 1960-ban fészkelve találták. 1968-ban 3 fiókát nevelt itt (Czebe Z.
közlése). 1969-ben a 47 /a sz. erdőrészletben 10—12 m magasságban, tölgyfán
fészkeltek és 3 fiókát röptettek. 1971-ben ugyanebben a fészekben 4, 1972-ben
3 fiókát neveltek föl. Az erdőrész, ahol évek óta költöttek : 24 ha kiterjedésű,
a faállomány kora kb. 100 év. A fafajok aránya : kocsányos tölgy 2599, cserfa
20%, gyertyán 20%, egyéb fa 5%. 1973. VIII. 19-én a fészek nagyobb részét
a földön leesve találták. 1974-től ez a pár nem költött itt.

6. Kenéz: 1972—1973—1974. évben Sárvár mellett, Kenéz község határá-
ban fészkelt egy pár (Smuk A. közlése).

7. Kenyeri: Schenk Jakab Chernel Istvánra hivatkozva közli, hogy Kenye-
riben fészkelt fekete gólya ( Horváth, 1963; Csaba, 1967a).

8. Körmend: 1968-ban a Tilalmas-erdőben költött. A fészek 10 m magas
tölgyfára épült a Rábától 4 km távolságra levő 60 holdas erdőrészben, amely-
nek domináló faállománya erdei fenyő. Ebben a fészekben 1970—1971. és
és 1973. évben is költöttek és 3—3 fiókát röptettek.

9. Kőszeg: 1968-ban az Alsóerdőben 18 m magas tölgyfán fészkelt és 3
fiókát röptetett. 1969-ben ugyanezt a fészket újból elfoglalták, de fiókát
nem neveltek. 1971-ben 4 fiókát röptettek itt.

10. Mákfa: Kocsis Sándor közlése szerint 1965 óta minden évben, utoljára
1979-ben költöttek itt.

11. Nádasd: A 45/a jelű, 27 ha nagyságú erdőrészben — amelynek 70 éves
faállománya tölgy, erdeifenyő, gyertyán — 12 m magasan, tölgyfán fész-
keltek 1972—1975 időközében, évente. Utolsó fészkelése 1966 (in litt. Patona
S. kerületvezető erdész).

27

12. Pornóapáti: 1974-ben fészkeltek a volt hercegi erdőben, kb. 100 éves fák
alá telepített lucfenyvesben. Fészküket 10 m magasan, tölgyfára építették.
Azóta rendszeresen fészkelnek itt, 1977-ben és 1978-ban 3 — 3 fiókát röptettek.

13. Vasszentmihály: Molnár János szerint 1968. és 1969. évben a Felsőer-
dőn költött egy pár.

További adatok a korábban Vas megyéhez tartozó, jelenleg ausztriai
Burgenland területéről :

1. Rokitansky (1964) szerint a fekete gólya Ausztriában ritka átvonuló,
s csak Felső- és Alsóausztriában, valamint Burgenland területén költ.

2. Németújvári (güssingi) járás: a járás területén történt fészkelésről dátum
nélkül tanúskodik a Mitteilungen für die Österreichische Jägerschaft (1972).

3. Nagysároslak ( Moschendorf) : 1965 — 70-ig feszkelt.

4. Ponic (Punitz): 1971-ben költött.

5. Orbanfalu (Urbersdorf): 1972-ben 3 fiókát nevelt.

6. Strém ( Strem) : kb. 1960-tól 1972-ig rendszeresen költött egy pár (8. Wöl-
fer szem. közl.).

7. Gyepfüzes ( Kohfidisch): szájhagyomány szerint 100 évvel ezelőtt fész-
kelt az uradalmi erdőben (in litt. S. Wölfer). 1975. és 1976. évben újból fész-
kelt a község határában (in. litt. S. Wölfer).

8. Üveghuta-hosszúszeg (Glashütten b. Langeck): 1931—36. évben fészkelt
egy pár, amely legtöbbször 2 — 2 fiókát nevelt (Fink, 1958).

9. Hosszúszeg (Langeck): 1946—1951. évben fészkelt. Ez a pár 1947-től
1950-ig évente 3 fiókát nevelt (Fink, 1958).

10. Hámortó ( Hammerteich) : 1949-ben az erdő déli részén épült egy fészek,
amelyben 1949—1950—1951. évben 4— 4 fióka nevelődött. 1952-ben a lera-
kott négy tojás nem kelt ki, de 1953-tól 1957-ig évente 3 fiókát neveltek.
A fészket 1957-ben a szélvihar megsemmisítette (Aumüller, 1952; Fink,
1958).

Irodalom— References

Aumiiller, St. (1952): Der Bestand an Weiss- und Schwarzstörchen in Burgenland im
Jahre 1951. Burgenländische Heimatblàtter. 14. Jahrg. 1952. Heft 2. 79 — 91. p.

Chernel I. (1898): Vas megye állatvilága. Madarak. Magyarország varmegyéi és városai.
Vasvármegye. Bp. 486 — 492. p.

Csaba J. (1955): Ornithofaunisztikai adatok Csákánydoroszlóból. Aquila. LIX — LXII.
1952— 1955. 59 — 62. p.

Csaba J. (1959) : Újabb madártani adatok Vas megyéből. Aquila. LXV. 1958. 304 — 306. p.

Csaba J. (1964): Madártani jegyzetek Vas megyéből. Aquila. LXIX — LXX. 1962 — 1963.
263 — 264. p.

Csaba J.(1966): Daru és fekete gólya előfordulása Vas megyében. Aquila. LKXI-LXXII.
1964— 1965. 288. p.

Csaba J.(1967a): Madártani adatok Chernel Istvan naplójából. Aquila. LXXIII- LXXIV.
1966 — 1967. 171— 174. p.

Csaba J.(1967b): A nagy kócsag és fekete gólya újabb előfordulása Vas megyében. Aquila.
LXXIII LXXIV. 1966 — 1967. 175. p.

Csaba J. (1974): Adatok Vas megyéből. Aquila. LXXVIII- LXXIX. 1971-1972. 233 —

234. p.

Fink, A. (1958): Die Umgebung von Lockenhaus (Mittelburgenland), die Heimat des
Schwarzstorches (Ciconia nigra). Natur und Land. 44. Jahrg. 1958. 3. Heft. 37. p

Gergye I. (1967): Ciconia nigra fészkelése Vas megyében. Aquila. LXXIII — EX XIV.
1966 — 1967. 175.

Horváth E. (1963): Adatok Chernel István életrajzához. Savaria. 1963. I. köt. 57 — 82. p.

Kozma (1978): Döröske. Vas Népe. 1978. VII. 16.

28

Mitteilungen für die Österreichische Jägerschaft (1972): Beilage für Österreichische Jagt-
zeitschrift St. Hubertus. 1972. XI. mon. No. 2.

Rokitansky, G. (1964): Aves. Catalogus Faunae Austriae. Teil XXIb. 62 p.

Schenk J. (é. n.): Uj magyar Brehm. Állatok világa. Madarak (X). III. kötet. 418 p.

Wölfer, S. (1971): Irrgäste. Österreich Weidwerk. 1971. 6. Heft. 270 — 273. p.

Data on the nesting of black stork (Ciconia nigra) in county Vas
J. Csaba

Data on the nesting in county Vas of the black stork are summed up, completed with
known nestings in the neighbouring Burgenland belonging to Austria.

Author’s Address:
Csaba József
Csákánydoroszló
H — 9919

29

à hi sms

de I È 4

? í tri | 1 A Ù
j (4 LAN gt

19 iy Pa ita Ven
| LA |

= na

Le
,
u \
+
it
Ù
,
+
= ‘PA
Co
-
= "
eu
#0
LS
1} to 1
i =
i
>
N
on nl
7 20) Ù .

ETOLÓGIAI VIZSGÁLATOK MATRAI CSÂSZ À RMAD À R-
(TETRASTES BONASIA)
POPULACIOKON

Czajlik Péter

Hazánk utolsó fajdféléjével, a csäszärmadärral az utolsó évtizedekig tu-
domänyos irodalom szinte egyáltalán nem foglalkozott hazai viszonylatban,
csupán tudományos igényt nélkülöző vadászati leírások láttak napvilágot
a fajról. Magyarországon először Vertse (1935—38.) kezdett foglalkozni a
császármadárral tudományos igénnyel, munkássága azonban jórészt csak
a hazai elterjedés tisztázására terjedt ki. A madár életmódjáról Vásárhelyi
István végzett megfigyeléseket szabadon élő és zárt téren felnevelt példányo-
kon, de megfigyelései nem voltak rendszeresek, és közlésükre sem került sor.

1975-ben a Mátra Múzeum kutatásaihoz kezdtük rendszeres munkánkat
a faj hazai életmódviszonyainak megismerésére.

A kutatás célja egyetlen fajdfélénk állományának védelme, az állomány
természetes növekedésének elősegítése, az eredményes mesterséges szapori-
tási módszerek kimunkálása.

Kutatásainkat a császármadár Északi-középhegységen való elterjedésé-
nek, valamint élőhelyének ökológiai vizsgálataival kezdtük, amelyek ered-
ményeiről előző dolgozatomban számoltam be. (Czájlik, 1979.)

Az elmúlt két év munkájának fontosabb, konkrét céljai a következők vol-
tak:

1. a továbbhaladás érdekében szükségessé vált a Csörgövölgyben található
1. sz. biotópban (mint fő kutatási területen) további megfigyelés végzése,
és így mind több adat gyűjtése a császármadár etogramjához (főképpen
ezt szolgálta mindkét év nyarán 3—3 hetes kutatótábor) ;

2. az 1976 — 77-es koncentrált kutatási területeken (1 — 2. sz. biotóp) kívüli
megfigyelések szerint a Mátrában a császármadár-biotópok két fő típusa
található, amelyekben elég nagy gyakorisággal fordul elő a madár. Indokolt
volt tehát a következő két év kutatásait ezekre is kiterjeszteni :

a) a patak menti égeresek és a hozzájuk csatlakozó térségek (részletes
leírásukat az előbb idézett dolgozatban az 1. sz. biotóp ismertetése során
adtuk közre) ;

b) a gerincek térsége, kőgörgetegeseivel, sziklaerdeivel, valamint az északi
oldalról csatlakozó páfrányos bükköseivel.

A b) típusú biotóp jellemző példája a Galyatetőtől K-re található Mogyo-
rós-orom. 1978 tavaszától e terület rendszeres vizsgálatát felvettük kutatási
programunkba. A terület terepadottságai lehetővé tették, hogy a császár-
madár térbeli mozgását a biotópon belül évszakonként is vizsgáljuk. A Mo-
gyorós-orom a 3. sz. biotóp elnevezést kapta.

31

Munkamédszerek

Az 1. sz. biotöpban a csäszärmadär térbeli tartézkodäsäbél adatokat kivan-
tunk nyerni a madár által hasznosított részteriiletekrol. Ehhez legcélszerübb-
nek tartottuk az egész vizsgált terület völgyszélességben történt, lassú, vona-
las hajtását, amelyet egymástól 20—25 m-es távolságot tartva végeztünk.

Az 1. sz. biotöpban mindkét évben végeztünk megfigyeléseket ; kihelyezett
lessátrakban is. Ez a módszer a reggeli és az esti territoriális ének időpontjára,
valamint a többi madár aktivitásával kapcsolatos megfigyelésekre adott
értékelhető eredményeket.

Az összes területen leggyakoribb módszerünk a cserkészés volt. Vagy egye-
dül, vagy egy-két kisérővel kint tartózkodtam a vizsgált térségben, miközben
madár-, emlős- és rovarmegfigyeléseket végeztünk, valamint állományfelvé-
teleket, növényi- és állatigyakoriság-vizsgálatokat is a biotóp alaposabb
megismerése céljából.

A 3. sz. biotöpban csak alkalmanként, a két év alatt mindössze háromszor
végeztünk hajtást. Itt kezdtük el a közvetett jelek felkutatását, és azokon
keresztül közelítettünk a császármadár rejtettebb életmegnyilvánulásaihoz.

Ürülékgyűjtéssel 1979. januárjában kezdtünk el foglalkozni. Ez a tevé-
kenység mindinkább hangsúlyos lett. A módszert 1979 nyarától az 1. sz.
biotópban is alkalmaztuk. Az ürülék kezdeti makro- és mikroszkópos vizs-
gálatát a beszáradt ürülék szétáztatásával és alkotóelemekre bontásával,
továbbá ezek meghatározásával végezzük.

Császármadár-megfigyelések az 1. sz. biotópban

1978

1. V. 28. 12"307: az alsó erdei út végén egy császármadárkakas a földről
a fiatalosba szállt.

2. VII. 16. 17°20’: egy császármadártyúk a híd után a patakpartról, a
földről az alsó út alá a hegyoldalba repült (vedlett, 1 db 10. kézevező toll
belülről).

3. VII. 20. 17": egy kakas a kút alatt a hegyoldalban a földön.

4. VII. 30. 8°20’: egy csäszärmadär az útmenti égerbokrokból, a földről
a fiatalosba, fára szállt fel.

5. VIII. 1. 10": a híd mellett csalános ( Urtica dioica), málnás ( Rubus idaeus)
részből, a földről két csirke először egy közeli ágra, majd a patakon keresztül
az alsó út irányába repült (kb. kéthónaposak, farkuk még nincs teljesen ki-
fejlődve).

6. VIII. 1. 18": egy tyúk (aludt) észlelési helye és elrepülésének iránya az
5. megfigyeléssel azonos.

7. VIII. 2. 14°05’: az alsó úton a kidőlt fától 100 m-re K-re egy burrogó
elrepülés, majd ezt követően 15 m-rel távolabb egy madár a földről, az úttal
párhuzamosan a szurdokerdőbe szállt.

8. VIII. 2. 15°30’: közvetlenül a Gyula-barlangnál, a sziklafal tövében
avarzörgést tapasztaltunk. Közelebb lépve 5 db kéthónapos császármadár-
csibe nyílegyenesen fölfelé a sziklafal előtt, a barlang feletti véderdőbe re-
pült. A velük levő tyúk szárnyszegést színlelve a patak folyásának irányába

32

po 70 Bi Oy + lol GF 0 X n 4

5. ábra. I. biotöop domborzati térképe
Jelmagyarázat : 1. turistaút gerincen, 2. turistaút a déli oldalon, 3. alsó erdei út, 4. Gyula-barlang bekötőút,
5. felső erdei út, 6. Gyula-barlang, 7. 14-es taghatárcölöp, 8. foglalt kút, 9. kidőlt fa, 10. híd, 11. patak.
Figure 5. Relief map of biotop I.
Legends: 1. tourist road on ridge, 2. tourist road on southern side, 3. lower forest road, 4. approach road
to cave Gyula, 5. upper forest road, 6. cave Gyula, 7. plot boundary pile no. 14., 8. well, 9. uprooted tree,
10. bridge, 11. brook

20 m-t repült, majd egy fatuskéra ült, a vizen túl. Ismét 20 m-t ,,csalt”
tovább, és újra egy kőre ült. Miután úgy , vélte", hogy elég messze kerültünk
fiókáitól, egyenes repüléssel eltűnt a patakfordulóban levő sziklahasadékban.

9. VIII. 3. 15": egy madár a híd feletti, patak menti égeresből felfelé a bük-
kösbe szállt.

10. VIII. 4. 5*10’ és 5°30’: a lessátorból hallottam a barlanglejáró és a
patak találkozásánál 3 strófás territoriális éneket. A hang mindkét esetben
ugyanabból az irányból, a barlang feletti véderdőből jött.

Hajtás: VIII. 4-én 5"-tól NY—K irányban.

11. 5"55": a turistaút és a patak találkozásánál 3 db császármadár: 2 db
kb. kéthónapos csibe és egy kifejlett tyúk.

12. 6°10’: az alsó úton a kidőlt fától 150 m-re K-re 2 db kb. kéthónapos
csirke egymás után repült fel a földről, és a folyás irányában a patak fölött
a szurdokerdő koronaszintjében tűntek el.

3 Aguila 1981. 33

13. 7°45’: a hajtásból visszatérve, a barlanglejärönäl egy kakas a földről,
a patakkal párhuzamosan a szurdokerdőbe repült.

14. VIII. 4. 17°45’: egy kakas a földről repült fel közvetlenül a barlang-
lejáró és a patak találkozásánál. A madár az úttól mintegy 10 m-re, a kidőlt
fa mellé szállt le a földre. Utána menve, a madár a leszállási helytől 10 m-re
rebbent fel úgy, hogy én tőle 1 m távolságban mintegy 8 m-rel haladtam túl
rajta. Elrepülési iránya: egyenesen át a déli oldalba.

15. VIII. 4. 18745": a pataknál már szürkület, a lessátorból tisztán hallani
a császármadár 3 strófás territoriális énekét.

Hajtás: VIII. 5-én 5"307-től Ny — K-i irányban, a terület teljes szélességé-
ben.

16. 5°50’: egy kakas a barlanglejáró közepéről, a földről, az aljnövényzetből
K-i irányba, a patakkal párhuzamosan 30 m-t repült, itt földre szállt, majd
a leszállóhelytől 10 m-re ismét szárnyra kapott, és az alsó út kanyarulata
alatti sűrű fiatalosban eltűnt.

17. 6"107: az alsó út K-i végétől 200 m-re visszafelé (tőlem 50 m-re) 3 csá-
szármadár repült fel az útról, a 60 cm-es erdei nebáncsvirágból (Impatiens

6. ábra. 1978. évi császármadár-megfigyelések térbeli elhelyezkedése az I. sz. biotópban
Jelmagyarázat: 1. császármadár-észlelések helyei, 2. császármadártyúk csirkékkel, 3. X. 15-i megfigyelés
útvonala
Legends: 1. places of hazel-hen observations, 2. hazel-hen hen with chics, 3. road of observation on
15th October

34

noli-tangere), majd az út melletti üjulatban a földre szálltak. Repülésük
a szokottnál nehézkesebb volt az átlagosnál erősebb harmat miatt. Leszállás
után az egyik (felnőtt tyúk) takarás nélkül elszaladt a földön K-i irányba,
kettő viszont (rövid farkú csirkék) visszafelé repült a bükkös irányában (Ny

felé).
18. 6"15": a turistaúton egy kakas a földről, a D-i oldalból a patak felé
repült el.

19. 6°20’: az alsó út K-i végén, az út alatti fiatalos foltból az úton át a fia-
talos állomány szélébe repült egy császármadár.

20. 640’: visszafelé haladva a fiatalos állományt É— D-i irányba is meg-
hajtottuk. A 6"207-kor odarepült madarat ugyanazon ágon találtuk.

21. 720’: a Gyula-barlang lejárójánál az alsó úton haladtunk el a korábbi
órában látott kakas mellett, amelyet csak 30 m-rel túlhaladva rajta észlel-
tünk, amikor lapulásából felröppent.

Hajtás: VIII. 6-án 5°30’-t61 Ny — K-i irányban, a terület teljes szélességé-
ben.

22. 5°50’: 3 császármadár a Gyula-barlang lejárója utáni fiatalos folt szé-
lén, kettő felrepült a páfrányos (Dryopteris filix-mas) bükkösbe, egy K-i
irányba előre, egy másik a fiatalos foltba.

23. 5°50’: egy kakas a D-i oldalon, a sziklaerdő alatti sziklafüves folt alsó
részéről a földről K-i irányba a sziklaerdőbe szállt.

24. 6°10’: egy kakas a 17. észlelési pontban az erdei nebáncsvirágból (/m-
patiens noli-tangere) az út feletti második koronaszintet alkotó fiatalos alá
repült el.

Hajtás: X. 15-én 11°50’-t6], Ny— K-i irányban, az alsó út szélességében.

25. 129507: a barlanglejáró után 100 m-re, az útról a földről egy csäszär-
madártyúk repült el a kút irányába. A kúttól 20 m-re földre szállt le.

Tovább figyeltük : 12?15’-kor a földről K-i irányba felszállt egy 3 m magas
ágra. Itt egészen közelbe bevárta a hajtást, majd 100 m-t előrerepült az úttal
párhuzamosan, és ismét a földre szállt, az úton 20 m-t a földön szaladt to-
vább, innen újra az út felett repülve haladt tovább, majd egy gyors irány-
változtatással az útszéli fiatalos foltba, a földre érkezett. Ujra 10 m-re várta
be a hajtást, majd az újulatból ismét visszatért az út fölé, az út mentén repült
tovább, és az út K-i végén a fiatalosban eltűnt. Minden felszállás után nőtt
a repülési távolság, a madár által megtett út együttes hossza 1200 m.

1979

26. VII. 24. 18°40’: a Gyula-barlangtól 20—30 m-re, a D-i oldalban egy
császármadár burrogó elrepülése volt hallható.

Hajtás: VII. 25-én 5"107-től Ny — K-i irányban történt.

27. 6": a 14. taghatártól mintegy 100 m-re K-re, az út egy napsütötte folt-
járól, a földről repült fel egy madár.

28. 6"10": az előző (27.) észlelési ponttól 30 m-re, az út szélén levő sűrűből
repült ki — feltehetően — ugyanaz a madár.

29. VII. 25. 10": a 27. észlelési pontról, az úton található aljnövényzetből
egy császármadár repült föl, majd vitorlázva szállt le a patak irányába.

sha 35

Ra

7. ábra. Az 1979. évi megfigyelések térbeli elhelyezkedése az I. biotépban
Figure 7. Spatial location of observations in biotop no 1. 1979

30. 7°40’: megtaláltam az 1. sz. porfürdöt, amely az út hegy felöli oldalán,
az út szintjétől kb. 140 cm-re, az útpadka magasságában volt. A porfürdőtől
2 m-re egy idős bükkfa, a legalsó ága mintegy ernyő fedi a porfürdőt kb. 2
m-ig ráhajolva. A porfürdő körül az utat végig bükkújulat követi (2—3 cm
mellmagassági átmérővel). Sok hajtás végén a csúcsrügyek le voltak csípve.
A porfürdőtől kb. 5 m-re, az út felső oldalán egy fürtös bodzabokor (Sambu-
cus racemosa ) tele érett terméssel. A bokor alatt, az úton lecsípett, elpottyan-
tott termések.

A porfürdőben egy vállfedőtollat, egy fióktollas pihetollat és az aznapi
ürüléket találtam.

A porfürdőt az állomány felől a bükkújulat teljesen takarta, a porfürdőről
viszont kiváló kilátás nyílt az útra, így a porfürdőző madár rejtve volt,
ugyanakkor az úton minden közlekedőt messziről megláthatott.

31. VII. 26. 11°40’: az útról figyeltünk meg egy császármadártyúkot az 1.
sz. porfürdőtől kb. 20 m-re K felé, az úttól kb. 6 m-re. Először a vastag bükk-
fák törzsei mögött feltartott farokkal lassan bújva, majd gyorsan futva távo-
lodott, 10—15 m-es futás után felrepült és a páfrányos bükkös koronaszint-
jében eltűnt.

32. VII. 27. 13*10’: az 1. sz. porfürdötöl mintegy 350 m-re, ismét az idős
állomány alatti újulat védelme alatt láttam meg — feltehetően — ugyanazt
a tyúkot (31. észlelés). Nem vett észre. Az úttól a gerinc felé kb. 15 m-re fel-
emelt fejjel, felemelt farokkal izgatottan, gyors lépésekkel mozgott az úttal

36

párhuzamosan. Előttem, az útkanyarnál levő dombocska mögött tűnt el.
Azért vehettem észre, mert mozgásával az avarban halk, roppanásszerű zajt
okozott.

33. VII. 27. 1826’: az alsó út végénél levő patak menti ligetes, cserjés
erdőrész azon pontján, ahol a fiatalos a patakkal találkozik, egy 20— 30 m2
területű, 30— 50 cm magas aljnövényzetű (főleg Impatiens noli-tangere) tisz-
tásról egy császármadár 5 — 6 m-t futott a felső út irányába. Amikor észrevett
bennünket, szárnyra kapott, repült 25—30 m-t, majd a nudum fiatalosban,
az avarban futott tovább.

34. VII. 28. 12°40’: az alsó úton, az út felett, az út szélét szegélyező újulat-
ból egy tyúk burrogya repült le az útra, majd 15 m után gyors irányváltással
levágott a patakvölgy irányába (50 m-re a kidőlt fától).

35. VII. 28. 121457: a kidőlt fától 30 m-rel, a kanyarban az út fölött átre-
pült egy császármadártyúk a fiatalosból a patak menti égeresbe.

36— 37. VII. 29. 730’: a 34— 35-ös megfigyelésekhez hasonló észlelések

a kidőlt fa előtt és után.
: 38. VII. 30. hajnali megfigyelés: a császármadár napi etogramjänak össze-
állításához, valamint a főkutatási területen élő többi madárhoz való viszo-
nyítás érdekében madárhang-megfigyelést végeztünk. Azt vizsgáltuk, hogy
az egyes fajok mikor kezdik reggeli éneküket (hajnali akusztikus revier-
jelölésüket), a következő adatokat kaptuk :

3°30’: ökörszem (Troglodytes troglodytes),
3°40’: csuszka ( Sitta europaea),

3°47’: vörösbegy ( Erithacus rubecula),
3°51’: sisergő füzike (Phylloscopus sibilatrix),
3°50’ — 3-55’: fekete rigó ( Turdus merula),
3°54’: énekes rigó ( Turdus philomelos),
3°56’: erdei pacsirta (Lullula arborea),
4°25’: széncinege (Parus major),

455’: szajkó (Garrulus glandarius),

4°57’: darázsölyv (Pernis apivorus),
5°10’: császármadár ( Tetrastes bonasia),
5°30’: császármadár ( Tetrastes bonasia).

A császármadár mindkét esetben a 3strófás énekét kétszer, háromszorismételte.

A hajnali megfigyelés helyét a Gyula-barlanghoz levezető út végén, a pa-
tak menti égeresben jelöltük ki. Itt a jellegzetes, több szintű állomány szom-
szédságában egy tisztás helyezkedik el, ezért a fényviszonyok a császármadár
biotópok átlagának felelnek meg, így bizonyos általánosításokra adnak lehe-
tőséget. Napfelkelte : 4"187.

39. VII. 30. 6°45’: a kidőlt fák koronájából az út alatt kb. 3 m-ről egy csá-
szármadárkakas repült fel, az úttal párhuzamosan velünk szemben haladt
tovább, az alsó út végén található öreg gyertyánfák alatti újulat sűrűjében
tűnt el.

40. VII. 30.: a madár ismét használta az 1. sz. porfürdőt, ahol 3 db váll
fedőtollat, 4 db hastáji fióktollas pihetollat és egy majdnem fekete alapszíne-
zetű (a VII. 25-i észlelésnél sötétebb) ürüléket találtam. Jellemző, hogy az
ürülék helyzete a VII. 25-ivel azonos volt: a porfürdőnek a sűrű fiatalos
felé eső oldalán.

41. VIII. 4. hajnali megfigyelés : a VII 30-ihoz hasonlóan, az azonos helyen

37

álló lessátorból 3°30’ és 7"307 között a madarak taplalékkeresésével járó
mozgását figyeltük meg. Napos idő volt enyhe légmozgással. Napkelte : 4"24".

3°50’: fekete rigó ( Turdus merula),

3°52’: barätposzäta (Sylvia atricapilla),

3°55’: ökörszem (T'roglodytes troglodytes),

4°00’: örvös légykapó (Ficedula albicollis),

4°10’: közép tarkaharkäly (Dendrocopus medius),
siserg6 füzike (Phylloscopus sybilatrix),
csuszka (Sitta europaca),
énekes rigó ( Turdus philomelos),
széncinege (Parus major),

555: császármadár (Tetrastes bonasia).

Hajtás: VIII. 4-én 5"107-től, Ny— K-i irányban, a turistaút és az alsó út
közötti területen. Napsütéses, kissé párás idő. 5"45’-kor az alsó úton napsüté-
ses foltok.

42. 5"55" : a 218-as cölöptöl 180 — 200 m-re ligetes, cserjés területen közvet-
lenül az út fölé hajlik egy rekettyefüz (Salix caprea), körülötte kb. 60 cm
magas csalán ( Utrica dioica). Egy császármadárkakas az útra kihajló ágról
lerepült a csalános mögött található mogyoróval, vadkörtével elegyes éger-
fiatalos sűrűjébe. Éjszakázóhely.

43. 5"57": a 40-es észlelési ponttól 20 m-re (az úttól kb. 10— 12 m-re) a sűrű
szedres, málnás, mogyorós, füzes, égeres fiatalos-cserjésben áll egy lábon
száradt (kb. 40 éves) fehér törzsű vadkörtefa. Kérge már majdnem teljesen
lehullott. Az egyik 4 m magasan levő ágán ült egy császármadártyúk. Köze-
ledtünkre a 218-as cölöp irányába (tehát a mi haladási irányunkkal szembe),
az alsó út végén található fiatalos felé repült el. Éjszakázó hely.

44. VIII. 4. 10°30’: az 1. sz. porfürdötöl mintegy 150 m-re az útkanyarulat-
nál megtaláltam a 2. sz. porfürdőt. A tollak helyzetéből és a benne talált
ürülékek szilárdságából arra lehetett következtetni, hogy a madár nemrégen
hagyta el a porfürdőt. A porfürdő az út hegy felőli padkáján, az út szintjétől
kb. 130 cm-re helyezkedett el. Helyzete csupán annyiban különbözött az
1. sz. porfürdőétől, hogy nem idősebb fa tövénél volt. A páfrányos bükkös fe-
lé — kb. 6— 8 m-es sávban — sűrű, 2—4 cm mellmagassági átmérőjű, termé-
szetes bükkújulat takarta, amely feltehetően az útkanyarulat adta fényvi-
szonyok folytán fejlődött így. A porfürdőről kb. ugyanolyan kilátás nyílt
az útra, mint az 1. sz. esetében. A porfürdőben egy nagyobb és két vékonyabb
császármadár-ürüléket találtam, amelyeken a jellegzetes húgysavbevonat
is megvolt. Színük fekete. A nagyobb, majdnem gömb alakú ürülék a madár
vakbélürüléke. A porfürdőben egy 7 em hosszú, bal szárnyból származó 10.
karevező tollat, egy 4 cm hosszú válltollat és két fióktollas alsó, farok fedő-
tollat találtunk.

45. VIII. 3. 12°30’: szemben a porfürdővel, az út túlsó oldalán levő, sűrű
fiatalosban megtaláltuk a tyúk jobb szárnyából származó (belülről) 8. kéz-
evező tollat. A toll állapotából és az avaron való helyzetéből ítélve aznapi
vedlés eredménye.

46. VIII. 5. 11": a 2. sz. porfürdő ellenőrzésekor — az előző napival majd-
nem azonos helyen — a bal szárnyból származó (belülről) 9. kézevező tollat,

38

mellette kb. 50 cm-re egy fiöktollas pihetollat találtunk. A tollak helyzete és
állapota arra vallott, hogy maximum egy órával azelőtt hullhattak ki. Gajdar
által leírt kormeghatározási módszer (1974) figyelembevételével a 9. kézevező
idősebb madártól származott. A tollon 5 élesen elkülönülő világos sáv és egy
kb. 4 em hosszú, több sáv összemosódásából álló, nagyobb folt volt található.
Ismereteim és eddigi tapasztalataim alapján 3—4 éves lehetett a madár.

47. VIII. 5. 127407: a 2. sz. porfürdő ellenőrzéséről visszafelé haladva, a
Gyula-barlanghoz levezető út után, a lejárótól a második csalános részből
egy császármadárkakas repült föl és haladási irányunkkal szemben, egy
20 m-re levő fiatalabb bükkfa ágára szállt kb. 3 m magasságban. Követve
a madarat, először egy tyúkot pillantottunk meg, amely 4 m magas napos
ágról repült fel, továbbhaladt az úttal párhuzamosan koronamagasságban,
majd hirtelen irányt változtatva elrepült az út felett, és a lejjebb levő szur-
dokerdő koronaszintjében tűnt el (az ágon, ahol megzavartuk — feltehetően —
a táplálkozás után emésztett). A korábban meglátott kakas viszont mind-
addig a fán ülve maradt, míg a közeledőkkel kölcsönösen meg nem látták
egymást. Ekkor 15 — 20 gyors szárnycsapás után, keresztül az úton, a barlang-
hoz levezető ösvény vonalában elvitorlázott.

48. VIII. 5. 12°50’: a kakas felszälläsäval egy időben mind a négyen meg-
bújtunk egy-egy vastagabb fa mögött, mintegy 10 percet vártunk. Ezután
óvatosan, a barlanghoz levezető úttól jobbra és balra elhelyezkedve, egy-
mástól 10-10 m-re, lassan elindultunk a barlang irányába. A kakast az alsó
úttól mintegy 40, a barlanghoz vezető úttól 3 m-re pillantottuk meg egy kis
tisztáson, egy kidőlt fa mögött. Egészen közel bevárt bennünket, majd nagy
burrogással elrepült, de megint 15—20 szárnycsapás után vitorlázva ismét
leszállt a Gyula-barlang melletti tisztáson. Mikor utánasiettünk, már sokkal
hamarabb felkelt, mint az előzőekben, s eltűnt a szurdokerdő koronaszint-
jében. Egy alkalommal sem szállt 50 m-nél messzebb.

Hajtás: VIII. 6-án 6"-tól 10 fővel, Ny— K-i irányban a vizsgált terület
teljes szélességében.

49. 6°18’: egy kakas a 48. megfigyelés észlelési pontjának magasságában,
az út és a patak közötti területrészből repült fel a patakon át a D-i kitettségű
oldalba. A koronaszintben tűnt el.

90. 6°30’: a 2. sz. porfürdőtől 20 m-re K-re az alsó úton a 60 cm-es sűrű
erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) egyik napsütötte foltjáról, tőlem
5 m távolságra röppent fel, majd leszállt az út alá a kidőlt fa koronájába,
az avarba.

Hajtás: visszafelé K — Ny-i irányban ugyanekkor.

51. 6°52’: a kidőlt fanal az útról (tehát az 50. észlelés leszállóhelyétől kb.
6 m-re) közvetlenül a lábunk előtt szállt fel egy kakas és K-i irányba repült.
A patak és az út alatti sűrűben — amelyben a magányos gyertyánfák állnak
— kb. 25 m-es repülés után leszállt az avarra, majd gyors futással eltűnt.

52. 6°55’: az alsó út K-i végénél levő idős gyertyänfäk alatt 1 db bal szärny-
ból származó 2. karevező tollat találtunk.

53. 7"287: az út Ny-i végénél levő hídnál, a patak túlsó oldalán a kőomlás
alatt 60 cm magas csalános területből egy császármadárkakas szállt fel, és
K-i irányban, a patak felett a koronaszint alatt repült el.

39

54. VII. 6. 14724": a kidőlt fától K-re, kb. 40 m-re egy tyúk rebbent fel,
és a patak felé a gyertyánfák irányába repült el.

55. VIII. 6. 14°30’: a barlangi lejárótól 50 m-re Ny-ra a második tisztás
széléről ismét egy kakas szállt fel, majd vitorlázva ereszkedett le a patak
menti szurdokerdőben.

56. VIII. 6. 17°30’: az alsó út Ny-i végétől mintegy 60 m-re egy madár az
útról repült el ferdén lefelé Ny-i irányban.

57 —58. VIII. 7. 10°25’ — 10°30’: a Gyula-barlang lejárója előtt levő csalá-
nosnál egy fiatalos foltnál ült egy császármadár. Előttünk kb. 10 m-nyire
rebbent fel az út fölé és a fiatalos túlsó oldalán ült le ismét.

59. 11"—17"-ig cserkésztünk az alsó úton oda-vissza. 10"507-től 16"-ig erősen
borult, párás, vihar előtti idő volt, semmiféle császármadár észlelésre nem
került sor, a térségben élő többi madárfaj aktivitása is szemlátomást gyér
volt, csupán a cinkék mozogtak.

60. VIII. 7. 17°35’: a kidőlt fáknál, közvetlen közelről a 60 cm-es Impatiens-
ből egy kakas repült fel és tűnt el az öreg gyertyánfák közt, az út és a patak
között. Az elrepülés távolsága kb. 50 m.

61. VIII. 8. 10°52’: egy császármadárkakas az útbevágás szélén levő idős
bükkfa alatt ült. Az út szintjétől kb. 140 cm magasan. Szemlátomást napo-
zott. Amikor észrevett bennünket, összerezzent, majd gyors léptekkel a fa
törzse mögé bújt, és onnan felborzolt tollakkal ki-ki pillantott. Egyik társam
óvatosan megpróbált utána mászni, de amikor feje felbukkant az útbevágás
felett, a madár hirtelen, burrogva felrepült, és Ny-i irányban, az útmenti
természetes újulat sűrűjében eltűnt.

62. VIII. 8. 11": 2 db. alsó farok fedőtollat találtunk az 52. észlelési pont-
ban.

63. VIII. 8. 17°55’: egy császármadárkakas a Gyula-barlanghoz levezető út
elágazásánál, az erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) sűrűjéből a lá-
bunk elől repült fel, és a hegyoldal felé, a két kis tisztás között fekvő fiata-
losban a földre szállt, majd magasra tartott farokkal elszaladt, a sűrűben
szem elől vesztettem.

Császármadár-megfigyelések a 3. sz. biotópban

A terület jellemzése

A vizsgált biotóp területe a Galya-tetőtől 1 km-re keletre emelkedő Mogyo-
rós-orom (843 m tszf.) gerince, északi és déli oldala (8. ábra).

Az egész térség félszáraz üde, nedves bükk-termőhely, eredeti növénytaka-
rója őshonos, egybefüggő bükkös volt. Jelenleg ennek helyén gazdasági er-
dők találhatók. Az erdőalakok térbeli elhelyezkedését a 9. ábra térképvázlata
mutatja. A császármadár szempontjából lényeges bükkös területek (9. ábra,
4— 5. jelölés) természetes felújulásból származnak, a természeteshez közel
azonos növénytársulással (főképpen Dryopteris filixmas — Asperula odorata —
Fagetum nudum). Külön említést érdemel a 30— 40 éves vörösfenyő-elegyes
lucos (20 éves bükkújulattal) strukturális felépítése (9. ábra, 1. jelölés). A hegy-
csúcs körüli területek a sziklakibúvások következtében 50%-08 záródásúak,
mivel csupán az őshonos cserjék verődnek fel, ezzel gazdag bogyótáplálékot
biztosítanak a császármadárnak.

40

a a 2 RR

3 poveceg se LA

8. ábra. A 3. sz. biotóp domborzati fekvése
Jelmagyarázat: 1. rétegvonal, 2. erdőgazdasági földút, 3. gerincvonal erdőgazdasági taghatárcölöppel,
4. háromszögelési pont

Figure 8. Configuration of terrain in biotop no. 3.
Legends: 1. contour line, 2. forestry earth road, 3. ridge line with forestry plot boundary pile, 4. triangu-
lation point

A biotóp növénytakarójának jellemzésére szintenként, rendszertani sor-
rendben sorolom fel azokat a növényeket, amelyek vagy elterjedésüket tekint-
ve jelentősek, vagy jellemző társulásalkotó fajok a hazai bükkövben, és így
jelzik a termőhelyet, vagy pedig a császármadár táplálkozása szempontjából
lényegesek (ezeket aláhúzással is kiemelem).

Koronaszintben őshonos fafajokböl állományalkotó a Fagus silvatica.
Őshonos elegyfajok: Sorbus aucuparia, Acer pseudoplatanus, Carpinus betula,
Betula pendula, Alnus glutinosa. Telepített fafajok: Populus tremula, Larix
decidua, Picea abies (jelentős a búvóhely biztosítása szempontjából).

Cserjeszínben: Rubus ideaus, Rubus caesius, Sorbus aucuparia, Rosa sp.,
Sambucus racemosa, Corylus avellana, Alnus incana, Populus tremula, Salix
sp.
Gyepszint: Polytrichum commune, Equisetum sp., Athyrium filix-femina,
Dryopteris filix-mas, Fragaria sp., Daphne mesereum, Asperula odorata,
Galium schultesii, Oxalis acetosella, Mercurialis perennis, Melampyrum sp.,
Dentaria bulbifera, Viola silvestris, Hypericum perforatum, Campanula napu-

41

a IS WIS
WN è

"(S B [1

9. ábra. A 3. sz. biotópban található erdei cönözisok
Jel magyarázat : 1. 30 — 40 éves montán Fagus erdő, Pteropsida sp. és Asperula sp. aljnövényzettel, 2. 30 — 40
éves Larix sp. erdő Pinus sp. állománnyal keverten, 20 éves Fagus járulékkal, 3. 60 éves duglaszfenyő
Pinus sp.-sel keverten, 4. tarvágás 4 éves Fagus sarjakkal, 5. 15—20 éves Fagus állomány Pinus sp.-sel
foltokban keverve

Figure 9. Spatial location of forest cenoses to be found in biotop no. 3.
Legends: 1. 30—40 years old montan Fagus-forest, with Pterospida sp. and Asperula sp. undergrowth,
2. 30—40 years old Larix sp. forest mixed with Pinus sp. stand and some 20 years old Fagus, 3. 60 years
old douglas pine mixed with Pinus sp., 4. Clear-felling with 4 years old Fagus sprotus, 5. 15 — 20 years old
Fagus stand mixed in spots with Pinus sp.

ligera, Stellaria holostea, Utrica dioica, Juncus effusus, Calex pilosa, Brachi-
podium pinnatum, Poa angustifolia, Molinia corulea.

A császármadár szempontjából lényeges gerinces állatok: Accipiter nisus,
Accipiter gentilis, Hieraaëtus pennatus (1978-ig rendszeres fészkelő), Vulpes
vulpes (a:biotóp Ny-i szélén kotorékja rendszeres), Mustela foina (az É-i oldal
rétegútjain rendszeres). Sus scrofa (jelenlétük csak a téli időszakban jelentős,
mivel a biotóp két szélén vadászszóró van számuk gyérítésére). Cervus elaphus
(a császármadaras területeken esetenként fordul elő váltóvadként), Capreolus
capreolus (nagyobb létszámmal az É-i oldalban).

42

1978

61. VI. 29: 13": IV. 27.—V. 2-ig a Mogyorés-ormon tartózkodtunk, elsö-
sorban az addig ott fészkel6 Hieraaétus pennatus fészeképitésének megfigye-
lése és a fészekvédelem megszervezése céljából. Jó takarásból figyeltük a sa-
sok mozgását. 12"507-kor észleltük, hogy az egyik világos színezetű törpesas
hím egy visszamaradt, 100—120 éves juharfa kiszáradt ágrészén napozik,
miközben fejét körbe-körbe forgatva a gerinc irányába figyel, egyszer csak,
mint a nyíl vágódott le. Pár perc múlva zsákmánnyal tért vissza a , fészke alatt
levő 1 m magas facsonkra és többször hallatta kei-kei hangját. Nemsokára
megjelent a tojó is. Úgy tűnt, hogy a zsákmányt közösen fogyasztották el.
Délután megvizsgálva a zsákmányszerzés helyét, meg gállapítottuk, hogy
egy 16 hónapnál fiatalabb császármadárkakas esett áldozatul.

62. VI. 20. 14": egy császármadártyúk a rétegút egyik napsütötte pont-
jaröl a päfränyos vápa irányába repült.

63. VII. 2. 1430’: a bányahányó szélén, a napos részen egy császármadár-
tyúk és több csibe rovarászott. Villámgyorsan a közelben levő fára gallyaz-

Zu paff

‘

10. ábra. A császármadár térbeli mozgása a 3. sz. biotopban
Jelmagyarázat: 1. vedlett toll, 1979. VII. 21., 2. porfürdö, 1980. V. 2., 3. ejszakäzöhely 1979/80 telén,
4. csäszärmadär-feszekalj

Figure 10. Spatial movement of hazel-hen in biotop no. 3.
Legends: 1. moulted feather, 21st July 1979, 2. dust-bath, 2nd May 1980, 3. night shelter in winter 1979/80,
4. hazel-hen nestlings

43

tak fel, majd a tyúk halk riasztó hangjára az egész csapat elrepült a 62-es
észlelési pont irányába.

64. VII. 3. 14°45’: a 63-as észlelési helytől pár méterre, az út kanyarulata-
nal két csibe az útról a völgy irányába a bükkösbe repült.

65. VII. 11. 13°20’: arétegútról egy kakas és egy tyúk — rövid futás után —
külön-külön gallyazott fel az út alatt a bükkösben.

66. VII. 11. 13°30’: a villanypászta közvetlen közelében egy tyúk az útról
repült fel, és lefelé vitorlázva eltűnt a bükkösben.

67. VII. 21. 14": az útról egy császármadártyúk repült le a páfrányos vápá-
ba.

68. IX. 1. 16": a Rudolf-tanyához vezető bejáró út felett a villanypásztá-
nál, egy magányos 120 éves bükkfa alól repült fel egy kakas a villanypászta
felett levő 30 éves bükkfenyő elegyes, sűrű erdőrész irányába.

69. IX. 10. 15°: a rétegút mellett, közel a páfrányos vápához egy út mellett
álló, 40 év körüli madárberkenye ( Sorbus aucuparia) alatt lecsípett berkenye-
terméseket és császármadár ürüléket találtam.

1979

70. II. 23. 13": 2 °C hideg, napsütéses idő volt. A hó már az előző napokban
erősen — 3—5 cm-re — megvékonyodott, néhol, fűcsomók körül, teljesen
elolvadt. Az aznapi fagy megkeményítette a havat, így kiváló nyomolvasási
lehetőség keletkezett,mivel a korábbi nyomok az előző olvadások következ-
tében elmosódtak.

A 17-es erdőgazdasági taghatártól 5—7 m-re — a háromszögelési ponthoz
vezető úton félkörívben — friss császármadárnyomokat találtam. A nyomsor
az út melletti vadkerítés szélétől, egy kis gödörtől indult. A gödör alakjából
világosan meg lehetett állapítani, hogy abban a császármadár napfürdőzött.
A nyomsor az úton keresztül vezetett az É-i oldalban levő, kb. 20 éves sűrű
bükkfiatalosba, ahol a hómentes folton eltűnt, majd ismét folytatódott. A kö-
vethető nyom összhossza kb. 30 m volt, és a háromszögelési pont alatti idős
fenyőcsoport irányába haladt.

A császármadár nyoma majdnem kereszt alakú (az ujjak nyomhossza:
előremutató: 3,3—3,5 cm, jobbra-balra, oldalra mutató: 2,5—2,75 cm, hát-
rafelé mutató: 0,8—1,1 cm). Jellegzetes még az is, hogy sokszor az oldalirány-
ba mutató ujjnyomok valamelyike kissé hátrafelé tart. Ez azért van, mert
a császármadár oldalra mutató ujja sokkal nagyobb ívben képes elmozdulni,
mint a többi tyúkféléé. Ez a képessége lehetővé teszi, hogy az aránylag nagy
testű madár 1—2 cm vastag ágakon is biztonsággal mozogjon.

71. II. 24. 12"40’: a háromszögelési ponttól 20 m-re K-re, a gerinctöl 20
m-re É-ra, sűrű, 20—30 éves bükkösben két mogyoróbokrot találtunk egy-
mástól 5 m-re. A bokrok alatt sok félig elcsípett és leejtett mogyoróbarka
volt, a bokor tövétől kb. 60 cm-re megtaláltuk a császármadár 2 db egészen
friss ürülékét is (az ürülékek hossza : 28, 34 mm, vastagsäguk: 6 mm, alakjuk :
ívelt). Az egyik végén — kb. 1 cm hosszban — fehér húgysavbevonat. Az
ürülék frisseségét a bevonat szilárdságáról lehetett megállapítani. Tapasz-
talataim szerint 1 órán belül hártyává keményedik. A húgysavbevonat az
ürülékről csak hóolvadásos, illetve esős időben hiányzik, mert a még meg
nem szilárdult bevonatot a víz lemossa. A császármadár téli ürülékszíne sár-
gásbarna.

44

72. IT. 24. 14°10’: a haromszògelési ponttól D-re elhelyezkedő, bekerített,
30 éves luc-, vörösfenyö-, bükkelegyes erdöreszben a vörösfenyők alatt egy
kb. 15 m hosszú, friss császármadár-nyomsort találtunk. A nyomok kis tisz-
tásokon vezettek keresztül a hó alól kizöldülő bükksás (Carex pilosa) csomó-
kat érintve, a levelek végig voltak csipkedve. A madársóska is zöldült már
(Oxalis acetosella), egészen friss zöld levelein megtaláltuk a jellegzetes, há-
romszög alakú kicsípéseket a nyomsor mentén. A nyomsor egy hómentes
bükksásos folton végződött, amelynek szélén az avarban kaparást vettünk
észre bábburok-maradványokkal. Ezek arról árulkodtak, hogy a császár-
madár bábokkal is táplálkozott.

73. V. 6. 11°30’: a gerineröl indulva a háromszögelési pont alatti kőgörge-
tegesben, a tőle D-re fekvő luc-, vörösfenyő-elegyes 40 éves bükkösben és
a mellette levő 30 éves sűrű bükkösben csatárláncban — igen óvatosan és
lassan, nehogy elriasszuk a madarakat — meghajtottuk a területet. Célunk
a császármadár néhány fészkelőhelyének és tartózkodásának megállapítása
volt. Az erdőtagon keresztül vezető út mentén — takarásban — megfigye-
lőket állítottunk.

11°42’-kor a két erdőtag határánál levő megfigyelőnk előtt a császármadár-
pár koronamagasságban (kb. 4 m), az út felett a D-i oldalba repült.

74. VIII. 19. 13°35’: a 63. és 64. észlelési pont között, a bányahányóhoz
vezető út egyik napsütötte részén a földön tartózkodott egy császármadár-
tyúk 6 csibéjével (kb. kéthónaposak). Közeledtünkre a gerinc irányába, a
bükkösbe repültek el.

75. X. 21. 13°45’: a 40 éves luc-, vörösfenyő-elegyes erdőrészen át vezető
úton K-ről Ny-i irányban haladtam. Az útról — majdnem a lábam alól — egy
felnőtt császármadárpár repült fel, a kakas D-i, a tyúk É-i irányban, korona-
magasságban szállt le.

XI. 11-én a térségben mintegy 20 cm-es hó esett, ami 14-én reggelre 18
cm-re esett össze. A kutatási területen erősen ködös időben, havas esőben
indultam el. Figyelemreméltó körülmény, hogy a térség Ny-i oldalán, köz-
vetlenül a galyatetői üdülő alatt több, mint egy hónapja nagyarányú véghasz-
nálat folyt. Ennek következtében a területen keresztülhaladó turistaút for-
galma megszűnt. A madaraknak az úton való megjelenése és tartózkodása
feltétlenül összefügg ezzel.

76. XI. 14. 10°50’: a 14-es erdőgazdasági taghatártól K-re, az az út mellett
100 m-re egy tisztás található, körülötte néhány 4 m-es vörösfenyővel és
több 4—5 m-es lucfenyővel elegyes bükkös. A tisztáson több vadrózsabokor
van. A tisztás K-i oldalán — egy 5 m-es terebélyes lucfenyő közvetlen szom-
szédságában — 7 tőből álló, 3—4 m magas bükksarjbokor található. A bokor
útra kihajló, 3 cm vastag ága alatt két db. császármadár-ürüléket találtam.
Az egyik a szokásos sötétbarna színű (vadrózsamaggal), a másik sárgászöld
vakbélürülék volt. A tisztáson az egyik vadrózsabokor alatt félig kettecsi-
pett vadrózsaterméseket találtam.

77. XI. 14. 11°30’: a luc-, a vörösfenyő-elegyes bükkösben K-i irányba
haladó út gerinc felőli oldalán sűrű mogyoróbokorsor hajlik az útra. A bokrok
mögött 3—3,5 m magas bükkös található 3—6 cm mellmagassági átmérővel,
közte még egy pár mogyoróbokorral. Az út túlsó oldalán 40 éves lucfenyők
vannak. A hó vastagsága 10 — 12 cm, olvadt, a fákról potyogott a hó. 11" kö-
rül esett az eső.

45

A mogyoröbokor alatt 6 db friss ürüléket találtam, a hó tetején pedig leej-
tett, egész és fél mogyoróbarkákat, fél órája járhattak itt a császármadarak.

78. XI. 14. 12"107: a 19-es taghatárcölöptől a háromszögelési ponthoz vezető
út mellett, a gerinc felőli oldalon, egy tőből kétágú, villás juharfa áll, mell-
magassági átmérője 18—20 cm. A fa mögött 15—20 cm mellmagassági ät-
mérőjű bükkös van. A területen lecsípett bükk- és juharvirágrügyeket talál-
tam. A juharfa alatt 1 db aznapi, a bükkösben 2 db előző napi császármadár-
ürülék volt.

79. XI. 18. 12945": a hó XI. 16-ra elolvadt. A XI. 14-i útvonalat ismét bejár-
tam. A 76-os észlelési ponttól 50 m-re K-re az út közepéről, a földről egy kakas
a gerinc irányába burrogva felrepült. A felszállás helyén egy kövön (amelynek
csak teteje látszik ki a földből) 1 db sötétebb zöld színű vakbélürüléket és
több, fehér húgysavas bevonatú ürüléket találtam. Az utat ezen a helyen
vörösfenyőtűk és apró (0,5 cm átmérőjűnél kisebb) kövecskék takarják.
A kövecskék egy része friss kaparással vagy csőrrel való piszkálással fel
volt lazítva: a madár zúzóköveket szedhetett a vastag hótakaró után.

80. XI. 18. 12°50’: a 79-es észlelési ponttól mintegy 15 m-re — ugyancsak
egy kövön — hasonlóan teljesen Íriss vakbél- és normálürülékeket találtam.
Az utat takaró apró köveken itt is lazítási nyomok voltak.

81. XI. 18. 13°30’: a 77-es észlelési pontban 6 db császármadár-ürüléket
találtam. Kettő maximum 2 órás, a többi feltehetően előző napi volt. A fa
alatt friss és előző napi letépett és lecsípett barkák voltak.

82. XI. 21. 11°50’: mérsékelten esik az eső, erősen ködös idő, 5 m-re alig
látni. A 77-es észlelési pontban a mogyoróbokrok alatt nagy mennyiségű le-
csípett barkát és 6 db ürüléket találtam.

83. XI. 21. 127407: a 18-as határcölöp térségében kb. 1 napos ürülék.

84. XI. 21. 12°40’: a 17-es határcölöppel szemben, az úttól 2 m-re É-i
irányban, a 7 cm mellmagassági átmérőjű bükkösben friss (kb. félórás)
ürüléket, a bükköstől mintegy 150 m-es körzetben bejárva további 12 ürü-
léket találtam.

85. XI. 25. 11°30’: a 77-es lelőhelyen a mogyoróbokrok alatt 1 db meg-
fagyott, előző napi, vadrózsamagokat tartalmazó császármadár-ürüléket
találtam.

86. XI. 30. 12°20’: a 77-es lelőhelyen, a mogyoróbokrok alatt több császár-
madár-ürülék, közülük kettő aznapi volt. Friss, lecsípett barkák jelezték, hogy
ma itt táplálkozott a madár.

87. XI. 30. 12°45’: a 77-es lelőhelytől 20 m-re, ugyancsak egy mogyoró-
bokor alatt teljesen friss ürüléket és letépett mogyoróbarkákat találtam.

88. XI. 30. 13°10’: a 78-as lelőhely előtt közvetlenül — kb. 5 m-re — egy
császármadárkakas az út közepéről É-i irányba, a fiatal bükkösbe repült.
A felrepülés helyén egy 15 em átmérőjű, 20 cm magas bükktuskó tövénél az
alom szét volt kaparva. A kaparástól csupasz földön friss ürüléket találtam.
A helyre rásütött a nap: feltehetően itt napfürdőzött a madár.

89. XII. 19.: napos idő, reggel 30 em hó esett, amely nap közben az erős
napsütés hatására erősen olvadt. Bejártam az eddigi észlelési helyeket. Igen
nagy turistaforgalmat tapasztaltam. A császármadár jelenlétének semmi
nyomát nem találtam.

46

1980, Mogyorés-orom

90. III. 22. 15°20’: a gerincen, az állomány szélétől 15 m-re, egy 40— 50
éves fenyőcsoportból egy császármadár az ágról felrepülve néhány szarny-
csapás után átvitorlázott egy kb. 60 m-re levő másik fenyőre a fenyőelegyes
bükkösben.

91. III. 22. 17": a 90-es észlelési ponttól kb. 100— 150 m-re, a D-i kitettségű
oldalban található három 30 év körüli lucfeny6sor egymástól 2—3 m-re.
A fenyőgallyak a földtől 50 cm-re ernyőt képeznek. Itt találtam két helyen is,
helyenként két-két nagyobb mennyiségű császármadár-ürüléket a gallyak
alatt, a fenyők hegycsúcs felöli oldalán. Világosan megállapítható volt, hogy
a madarak párban éjszakáztak előbb az egyik, majd a másik fenyőn, hosszabb
ideig ; az ürülék több hónap mennyiségének felelt meg.

92. V. 2. 12": a 77-es észlelési ponttól D-re 100 m-re egy kidőlt fa gyökérzete
közt, egy nagy, lapos kő tövében megtaláltam a császármadár porfürdőjét,
benne 5 db lábszártő körüli, fióktollas császármadár-pihetollat. A porfürdőtől
jobbra-balra kb. 15 mm átmérőjű, gömb alakú tojóürülék. Ebből a fészek
közelére következtettem. Átkutattam a területet, de a fészket nem találtam
meg. A porfürdő 30 éves, néhány éve ritkított bükksarjerdőben helyezkedett
el, körülötte 40 éves lucfeny6k. A porfürdőtől 80 m-re Ny-ra fekete, maximum
2—3 órás császármadár-ürülék rovarmaradványokkal (két kisebb fenyőcso-
port és egy elhagyott erdei út között).

93. V. 2. 15": a porfürdőtől K-re, a 91-es észlelési ponttól kb. 30 m-re a csúcs
felé, egy fenyőcsoport déli oldalán megtaláltuk a császármadár másik éjsza-
kázóhelyét. Tőle pár méterre a földön friss ürülék, színe sárgás, mint a por-
fürdőnél talált ürüléké.

A főkutatási területen kívüli császármadár-megfigyelések, 1977—1978

1977

94. X. 9.: a Bagolyirtástól Ny-ra a banyabérci villanypäsztänäl 3 db csá-
szármadár a gallyak között tartózkodott a nyíresben (gerincközel).

95. X. 24.: Fallóskúttól 500 — 600 m-re É— Ny-ra a villanypásztánál 1 db
császármadárkakas.

1978

96. III. 5. 13°45’: egy császármadárpár Mátraalmástól D— K-i irányban,
egy bükklábaserdő szélén, nem messze a Peteréti-patak forrásvidékétől.

97. III. 23. 7°30’: a 91. sz. észleléstől 150 m-re egy császármadártyúk repült
a fenyvesből a sarjerdőbe.

98. V. 20. 13": egy császármadárkakas a Bagolykő (Parádsasvár) alatti
sziklaerdő szélén (gerincközel).

99. V. 21. 11°30’: a 91. sz. észlelési helytől 15 m-re egy császármadárkakas
a villanypászta szélén rovarászott, amint észrevett, a vegyes sarjerdőbe sza-
ladt. Utána menve csak távoli felrepülését hallottam. 12"107— és 13°25’-kor
É-i irányból, távolról volt hallható a kakas 3 strófás éneke az észlelés pont-
ján, többször egymás után.

100. V. 28. 13"107: a 2. sz. biot6pban, a Sólyombükk-patak köfolyäsos

47

forrasvidékével egy magasságban egy császármadár az útról a 30 éves vörös-
fenyő — bükk elegyes sűrű erdőrészbe távozott.

101. VI. 2. 5°45’: Galya-tetőtől É— Ny-ra Bükkfakúton 8 db csirke, a ka-
kas és a tojó az úton volt látható az éjszakázóhelyül szolgáló fenyőcsoporttól
20 m-re, majd közeledésemre a sűrű fiatalosba távoztak. Ugyanitt, az észle-
lés előtt egy Íriss örvösgalambtépést találtam.

102. VII. 12. 10": Fallóskúttól D-re — a Fallóskúti-ér égeresében — a föld-
ről egy császármadárkakas repült föl. VII. 24-én 13°-kor ugyanott egy kakas
az égeresből a bükkösbe repült.

103. VIII. 27. 14": Tar község határában a Szakadás-gödör D-i kitettségű
oldalán, 40 éves cseres-tölgyes mezeijuhar-, magaskőriserdő övezte útról
egy császármadárkakas az állomány sűrű részébe repült.

104. X. 15. 11": Mátrakeresztes Zoltán-forrástól 100 méterre az úton a föld-
ről egy császármadárpár a sűrű bokros részbe repült.

1979

105. I. 19. 12"507: Bükkszentkereszt. Egy erdei út oldalában a 30 cm-es
hó alatt a moháig ( Polytrichum commune) 40 em széles mélyedés volt kaparva.
A mélyedés előtt sok egybeolvadt császármadárnyom és kitépett, elszórt
mohadarabkák, mintegy 50—60 cm-es félkörben. A mélyedéstől jobbra
a vastag hóban 6 teljesen felismerhető császármadár-lábnyomot, valamint
szárnyvégének a felrepüléskor keletkezett 2—2 nyomát azonosítottam.

106. IV. 2. 16*20’: Mátrakeresztes. A lesbükki 20—30 éves fenyvesben
az útról 3 db császármadár repült fel egyszerre, amikor már elhaladtunk.
A fák közé, majd föléjük emelkedve tűntek el a fenyvesben. Az észlelés he-
lyén az erdő elhanyagolt, sok a kidőlt, lábonszáradt fa, kevés lombfaelegy,
helyenként bokros részek találhatók. Az észlelés helyétől 50 m-re idős bükkös
van (gerincközel).

107. IV. 15. 18": Galya-tetőről D-re, Nyesettvár: 2 db császármadár 3 m
magas fiatalosban (gerincközel).

108. V. 12. 16°30’: Bükk hegység, Várkút. Egy császármadár a Nagyeged-
bére végén vegyes állományú erdőben.

109. V. 13. Bükk hegység, Nagy Tibát-völgye. Császármadár-észlelés
tarvágás utáni természetes bükkújulatban, 100 m-re patak égeressel.

110. VIII. 7. 15°05’: Mátrabérc. A Szamárkő K-i sziklafala alatt a hars-k6-
ris sziklaerd6ben egy széldöntéses folt található. Az egyik kidőlt hársfa gyö-
kerein egy kakas napfürdőzött. A gyökerek alatt megtaláltuk porfürdőjét,
benne egy vállfedőtollat és egy aznapi ürüléket. A kidőlt fák közt a porfür-
dőhöz egy kis ösvény vezetett, amelynek mentén több császármadár-ürülé-
ket találtunk.

111. VIII. 8.: a 2. sz. biotóp D-i kitettségű oldalában a földön egy énekes-
madár-fészekben több császármadár pihetollat és vállfedőtollat találtunk.

112. VIII. 9. 97307: Tar község határában a Szalajka völgyi Csevice-forrás
feletti sziklás platón 1 db tyúk és 2 db 4 napos csirke. A tyúk szárnyszegést
színlelve, felfújt torokkal próbált elcsalni bennünket. A csirkék a kövek közöt-
ti hasadékokban bújtak meg, összehúzva magukat.

113. VIII. 10. 11°58’: Lajosházától 500 m-re, a Nagyhidas folyásában,
a szurdokerdőben egy kidőlt fa mellől egy császármadárkakas a D-i kitett-
ségű sziklaerdőbe repült.

48

A megfigyelések értékelése, következtetések
A császármadár napi aktivitása

A császármadár napi aktivitásáról — rejtett életmódja miatt — nagyon
kevés adat található a szakirodalomban.

Szemjonov — T'jan — Sanskij (1960) 1956 nyarán vizsgálta a madár tojás-
rakását és a fészken való tartózkodását Pecsora vidékén (Szovjetunió).
Pynnönen (1954) 1949-ben Finnországban hangadás és észlelés alapján a
szeptemberi aktivitás diagramját állította össze. Klaus és mtársai (1976)
1974-ben a Bjelovezseji Nemzeti Parkban végeztek szabadtéri megfigyelé-
seket a napi aktivitás kezdetéről és végéről. Scherzinger (1976, 1977) a fog-
ságban tartott császármadárkakas, Aschenbrenner és mtársai (1978) a csá-
szármadártyúk aktivitását vizsgálták. Több éven át tartó, rendszeres, sza-
badtéri aktivitásvizsgálatról azonban nem tudok.

Hazai megfigyelési adatokra azért is szükség volt, mert az idézett megfi-
gyelések földrajzilag távol esnek hazánktól, és így a nappalok hossza, illetve
a napkelte, a napnyugta időpontjai lényegesen eltérnek a magyarországitól,
valamint a hazai császármadár-populáció az elterjedési terület peremén van ;
ún. diszjunkt populáció.

Az 1976 — 77-es tapasztalatok alapján 1978 — 79-ben céltudatos vizsgálatot
végeztünk az 1. sz. biotóp területén az akkor már elkülönített Ny-i és K-i

k %-a
>
=

|
=
|

|

|

=

|

—
|

|

a

8
>
ilo

20%

10% —

~
Ze
=
a

csaszarma
= =
|
|

\
|

darkakas- megfigyelese
" napfelkelte ah’
I =
J |
tf 1 I
i i
| |
= —+— Se
ei: pera
L |
peas: h
naplemente 19 20"

Ham.
gh 5h gh 7h gh gh oh nh 120 13h 14h ish 16h 17h ighigh
megfigyelés időpontja
1 —, 2 — — —
11. ábra. Csaszarmadarkakas napi aktivitási görbéje
Jelmagyarázat: 1. hím aktivitásának alakulása VII — VIII. hóban, nyugalmi állapotban (1978—1979),
2. tojó aktivitási görbéje VII—VIII., afiókák vedlese, illetve az öregek nagy tollainak vedlése idején
(1978—1979)
Figure 11. Daily activity curve of hazel-hen cock
Legends: 1. activity of male in July to August, in rest state (1978 —1979), 2. activity curve of layer in
July to August at the time of moulting of nestlings and big feathers, resp. (4978 —1979)

4 Aquila 1981. 49

párról. A 4 év alatt összesen 94 alkalommal figyeltünk meg a madarakat,
mindig azonos naptári időszakban. A megfigyelések alapján sikerült össze-
állítani a császármadár VII — VIII. havi aktivitäsi-diagramjät (11. ábra).

Már az idézett szerzők adataiból is kitűnt a császármadár kimondottan
késői aktivitàskezdete és ennek megfelelően korai vége (Aschoff — Wever,
1962).

Megfigyeléseink szerint a vizsgált időszakban a császármadár napi aktivi-
tását a napfelkelte (4"207) után 50 perccel (5°10’) kezdi első territoriális
énekével, eltérően a terület többi madárfajától (10-es, 38-as, valamint az
1979. VIII. 2-i megfigyelés a 2. sz. biot6pban).

Éjszakai búvóhelyét viszont csak napfelkelte után 90 perccel hagyja el
(5°50’) táplálékkeresés céljából (11., 16., 17., 22., 23., 27., 41. sz. megfigyelé-
sek).

Megfigyeléseinket igazolja Pynnönen (1954) 1949 szeptemberében végzett
adatgyüjtese is, miszerint 5°30’ és 6" kezdettel észlelte az első császármadár-
éneket és csak 6"157-kor az első mozgást. Szemjonov — Tjan — Sanskij (1960,
1967) azt tapasztalta, hogy a tyúk a fészekről napfelkelte előtt soha nem jön
le táplálkozni, hanem átlagban 253 perccel később (legkorábban 23 perccel,
legkésőbben 431 perccel napfelkelte után).

A fogságban tartott madaraknál Aschenbrenner (1978) az első táplálkozást
napfelkelte után 230 perccel tapasztalta, Scherzinger (1976, 1977) hasonló-
képpen 210 perccel később észlelte, bár a madarak napfelkelte után 60 perc-
cel felébredtek, a tyúk testápoló mozgást is végzett, a kakas pedig fejrázás-
sal és körbetekintgetéssel adta ébrenlétének jelét.

A megfigyelések ellenőrzésére hajtást végeztünk; 1978. augusztus 4-én
5"-kor kezdtük Ny-ról K-i irányba. A nyugati pár még nem tartózkodott
kint a területen, viszont a lessátorból hallottuk reggeli territoriális énekét.
A keleti párt kint találtuk. A hajtásból visszafelé már a nyugati pár is táp-
lálkozási helyén volt (10., 11., 12., 13. sz. megfigyelés). Meg kell jegyezni,
hogy bár a hajtás az egész területet teljes szélességében átfogta, a nyugati
pár éjszakázóhelyét adó erdőfoltot minden esetben kihagytuk a madarak
nyugalmának megóvása végett ; ez a terület minden vizsgálat szempontjából
tilos terület volt. Így tudtuk elérni, hogy a madár 4 év alatt nem hagyta el
tartózkodási helyét. 1978. VIII. 5-én a hajtást 5"307-kor kezdtük: mindkét
párt táplálkozási helyén találtuk (16., 17. sz. megfigyelések).

1979. VIII. 4-én ismét kontrollhajtást végeztünk lessátras kombinációval.
A nyugati párt nem találtuk táplálkozási helyén, a hajtás elhaladása után
5"55’-kor jelentek meg. Napsütéses, erősen nyomott, vihar előtti idő volt,
talán ezzel magyarázható, hogy a keleti part 5"55’- és 5°57’-kor az éjszakázó-
helyükön találtuk a táplálkozásuk megkezdése előtt (41., 42., 43. sz. meg-
figyelések).

1979. VIII. 6-án viszont egy órával később kezdtük a hajtást, a madarak
már táplálkozási helyükön voltak (49., 50. sz. megfigyelés). Hasonlóképpen
nem észleltük a nyugati part az 1979. VII. 25-i hajtásnál sem, amelyet 5"107-
kor kezdtünk.

A császármadár napi aktivitásának korai befejezésére is sikerült adatokat
kapnunk. 1978. VIII. 4-én az egész napos megfigyelés végén 18"457-kor ész-
leltük a napi tevékenységet befejező territoriális éneket (napnyugta 19"157).
Ennél későbben egyetlen alkalommal sem észleltünk császármadarat — a 4
év alatt sem — a főkutatási területen, sem pedig azonkívül; viszont 1977.

50

VII. 30-án a nyugati párt 18"457-kor, a keletit 18°30’-kor az éjszak4z6helyhez
egészen közel találtuk (ugyanide tartozik még a nyugati párra vonatkozó
24. sz. 18°40’-es, továbbá a 26. és a 33. sz. megfigyelés).

Megfigyeléseink egybeesnek Klaus és mtársainak a Bjelovezseji Nemzeti
Parkban szerzett tapasztalataival (1976), miszerint a császármadár a nap-
lemente előtt 1 — 23 perccel korábban elfoglalta éjszakázóhelyét. Szemjonov —
Tjan— Sanskij a költő tyúknál azt tapasztalta, hogy a naplemente előtt pár
perccel tért vissza a fészekre. A fogságban tartott madarak 6—20 perccel
naplemente előtt mentek éjszakázóhelyükre.

Igen lényeges, hogy saját megfigyeléseink szerint a császármadár reggeli
aktivitását (éjszakázóhelyének elhagyását) napkelte után 90’-cel kezdi, vi-
szont a napi aktivitás vége (az éjszakázóhelyre való visszatérés) 25’-cel nap-
lemente előtt következett be. Ez ellentmondani látszik az első Aschoff-sza-
bálynak (Aschoff — Wever, 1962), mivel a napi aktivitás kezdete sokkal na-
gyobb fényerősséghez kötött, mint az aktivitás vége. Hasonló következtetésre
jutottak Bergmann és mtársai (1978), az 6 feltételezésüket a mi megfigyelé-
seink igazolni látszanak.

A császármadár aktivitásának késői kezdete és korai befejezése a faj igen
jelentős alkalmazkodási módja külső környezetéhez. Ez akkor tűnik ki kü-
lönösen, ha az élőhelyén vele együtt élő és számára veszélyes ragadozók
aktivitásával hasonlítjuk össze. A szőrmés ragadozók: a róka, a nyest reg-
geli (befejező) aktivitási csúcsa a reggeli szürkületre esik, és napfelkelte után
20— 30 perccel gyakorlatilag a nullára csökken, ez alól csak az utódnevelési
időszak kivétel.

A reggeli aktivitás kezdete, vége és a ragadozók által való veszélyeztetett-
ség közötti kapcsolatot vizsgáltuk a területen 4 éven keresztül gyűjtött
ragadozótépések (emlős és ragadozó madár) faj szerinti megoszlása, és a fajok
reggeli aktivitás kezdetének, befejezésének viszonyában. Ezt a viszonyítást
Beusekom (1972) IV., V. súlycsoportjába eső fajokkal végeztük el, mivel
a császármadár is az V. csoportba tartozik.

Hét faj esetében a felsorolt adatokat kaptuk (107 tépés):

A napi aktivitás kezdete Az összes tépés
Faj órában a napfelkelté- százalékában
hez viszonyítva
Turdus merula 3250! 290; 2255
Cuculus canorus (ad. + juv.) 35587 — 22’ 19,4
Columba palumbus 4°00’ — 20’ 16,1
Phasianus colchicus 4210” 2107 16,1
Dendrocopus major 4°10’ — 10’ 9,6
Garrulus glandarius 455’ +35’ 9,6
Tetrastes bonasia 5555’ + 95’ 0,2
Egyéb fajok 6,5

Ha az adatokat koordinätäban ábrázoljuk (12. ábra), megkapjuk a veszé-
lyeztetettségi görbét az aktivitás megkezdésének és végének tükrében. Ter-
mészetesen az aktivitás kezdete csak egyik tényezője a környezethez való
alkalmazkodásnak. Az aránylag kis számú adat messzemenő következteté-

si 51

| 22/5816 !
20 19,4 %o |
16,1 °/o |
un
3 a À
1 n a (©)
= Pile A
o o S
=o 10 u g Di ,6° ea 96 VE
a E =
a uf] 9 x
oie E Leu u 2
75 |
© Dolls 1218 = 2
N 512115 [otc (e) [oj
u e Iö flo JE D D
u ° E
:0 u © u
N à a 2
< o = a =
=] =
8 | = e
= . =
©) o
8 = 0,2 °
zh „N 5h gh

napi aktivitas kezdete

12. ábra. Madarak veszélyeztetettsége a napi aktivitás kezdetén
Figure 12. Endangering of birds at beginning of daily activity

sek levonására még korántsem elegendő, mégis bizonyos összefüggések már
ebből is érzékelhetőek.

Az összefüggést igazolja több külföldi és hazai császármadár-kutató meg-
állapítása. Gavrin (1969) munkájában külön kitér a ragadozók szerepére,
és megállapítja, hogy a ragadozófauna természetes (eredeti) körülmények
között a császármadár-populációk ellenállóképességét növeli. Popp (1975)
a kérdést vizsgálva azt rögzíti, hogy a ragadozófauna negatív hatása a csá-
szármadárnál és a síketfajdnál csak abban az esetben jelentkezik, ha az élő-
helyek megváltozása miatt a császármadár-populációk legyengülnek élet-
képességük határáig. Az egy-két madárból álló, szétszórt populációmarad-
ványok valóban áldozatul eshetnek a ragadozóknak.

Felméréseink szerint (1978—1979) a hazai császármadár-populáció sze-
rencsére még nincs ilyen kedvezőtlen helyzetben. Ezt bizonyítja az elmúlt
évek kismértékű állománynövekedése is. A hazai szerzők közül Vásárhelyi
(1938., 1959. és kéziratban) több ízben úgy foglal állást, hogy a ragadozó-
fauna nem jelent veszélyt a császármadár-populációra, annál inkább a hely-
telen emberi cselekvés. Különösen jelentős Bethlenfalvy (1937) cikke, amely-
ben a császármadár pusztulásának okait vizsgálja.

Az elmúlt 4 évben csupán 3 db ragadozók által elpusztított császármadár-

52

tépést találtunk a III. 22. és V. 1. közötti dürgési időszakban. Mindhárom 14
hónaposnál fiatalabb kakas volt Gajdar (1974) kormeghatározása alapján.

A császármadárkakasok aktivitásának reggeli és esti csúcsa közötti idő-
szak értékelésénél az alapaktivitásra kaptunk adatokat az 1978 —1979-es
megfigyelések során. A kakasok a vizsgált időszakban ún. nyugalmi állapot-
ban vannak: a tavaszi és az őszi territoriális, párválasztási, illetve párzási
időszak közt félidőben, továbbá a nagytollak vedlése után (Couturier, in:
Glutz — Bauer — Bezzel, 1973). Így ebben az időszakban rendkívüli, endogén
tényezők a napi aktivitás cirkadikus lefolyását nem akadályozzák, illetve
nem módosítják. A kakasok napi aktivitásának egyik csúcsa reggelre (5"307 —
745’) (13., 16., 18., 19., 21., 23., 24., 39., 42., 49., 50., 51., 53. sz. megfigye-
lések), a másik csúcsa 17 és 18 óra közé esik (2., 3., 14., 56., 60., 63. sz. meg-
figyelés). A reggeli csúcsra bizonyíték a megfigyelések 65%-a, az estire pedig
a megfigyelések 30%-a.

Reálisabb képet akkor kapunk, ha a gyakoriság százalékában nézzük a kér-
dést, ami viszont azt mutatja, hogy 17 és 18 óra között a kakasokat a vizs-
galt esetek 97%-4ban táplálkozási helyükön találtuk, ez az arány már meg-
egyezik a reggeliaktivitás-vizsgálatok hasonló adataival.

1978 — 79-ben 8 és 17 óra között 30 megfigyelési alkalomból 15 esetben
észleltünk császármadarat (a megfigyelések eredménye 50%-os) és csupán
1 esetben császármadárkakast táplálékkeresés közben (a megfigyelések
3,3%-a). A déli nyugalmi állapotra utal viszont a napfürdőzések megfigyelése
(47., 55., 57., 61., 88., 110. sz. megfigyelések), valamint a porfürdők használa-
tának időpontja: 7"— 12? (30., 40., 44. sz. megfigyelés).

A felsoroltak számunkra elegendő bizonyítékot adtak, hogy Aschoff és
Wevel (1962) megállapításának megfelelően a császármadár napi aktivitásá-
nak cirkadikus görbéje kétcsúcsú. Ugyanakkor az is kitűnik, hogy a kétcsú-
csú görbe megváltozhat bizonyos biológiai állapotok, illetve endogén ténye-
zők következtében. A görbe változást mutat az utódnevelés időszakában.
1978-ban a tyúkok még az akkor kéthónapos csibékkel jártak, nap közben
többször is észleltük a tyúkok aktivitását 10 és 15 órakor (5., 8. sz. megfi-
gyelés). A tyúk aktivitására adat az útódnevelési időszakban 1976-ból az
1. sz. biotöpban VIII. 3-án 14"-kor rögzített megfigyelés, továbbá 1977-ből a
VII. 26. 9*-i. Ezt a megállapítást erősíti meg a 3. sz. biotöp 62., 63., 74., 65.,
66., 74., illetve a 112-es megfigyelés.

A vedlés ténye endogén tényezőként változást idéz elő az aktivitási gör-
bén. 1979-ben a tyúkok vedlésére kaptunk tájékoztató adatokat a 30., 40.,
44., 45., 46. és 52. sz. megfigyelések során.

A vedlés csúcsidejében a tyúkok aktivitása nap közben (87"— 17") megnő
(31., 32., 34., 35., 54. sz. megfigyelés), aminek következtében 11? és 15" között
a harmadik aktivitási csúcs alakul ki. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a fog-
ságban nevelt kakas szintén egész nap aktív vedlési időben ( Bergmann, 1978).

Radionov 1963-ban Leningrád térségében (60" északi szélesség) megfigyelte,
hogy a császármadártyúkok teljes vedlésüket június második felében kezdik.

Az 1979. évi mátrai 48° északi szélességen tett megfigyelések egyhónapos
késéssel mutatnak párhuzamot azzal, hogy Finnországban (62° északi szé-
lesség) az ivadékgondozás VIII. 3-án fejeződik be (Pynnönen, 1954), a Kár-
pátokban (49° északi szélesség) XI. 1-én (Vladysevskij — Saparev, 1975).

A vedlés egy-két hetes időpont-ingadozást mutathat a helyi időjárás követ-
keztében is, így a császármadár szempontjából kedvező, száraz tavaszú 1978.

53

évben a tyúkok vedlése kb. 2 héttel korábban kezdődött (2., 67. sz. meg-
figyelés), mint 1979-ben, amikor az esős tavasz vége és nyár eleje kedvezôt-
lenül hatott a császármadárra.

Endogén tényezőként változást eredményez a napi aktivitási görbén a
párzási állapot is, főleg a kakasoknál. Pynnönen (1954) 1949 szeptember hó-
napban az ének aktivitásának háromcsúcsú diagramját állította össze. Ná-
lunk a 99-es sz. megfigyelés támasztja ezt alá.

A császármadár mozgásának térbeli kiterjedése a vizsgált területen

Az 1. sz. biotóp 1976. és 1979. évi megfigyeléseinek térképen történt rög-
zítésekor világosan kitűnt, hogy a madarak két lokalizált területen tartóz-
kodtak a vizsgált időszakban. Az első terület : az út Ny-i végénél elhelyezkedő,
a Gyula-barlanghoz vezető lejáró és a körülötte levő tisztások sok szintű
erdőszegéllyel. A tisztásokat 50— 60 cm magas, lágy szárú növények borítják :
csalán ( Urtica dioca), erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere), páfrány
( Dryopteris). Éjszakázóhelyük ettől kb. 150 m-re, a D-i oldalban volt talál-
ható.

A második terület: az út K-i végének egyharmada. Itt az utat a mindkét
oldalról 3— 5 m szélességben sűrű cserjeszint, valamint bükkújulat szegélyezte
két nagyobb (félhektárnyi) területű tisztásfolttal. A terület középpontjában
két kidőlt fa fekszik keresztben az úton. A bokorfolyosó végén 25 év körüli,
kefesűrű fiatalos található. Az úton 60—80 cm magas erdei nebáncsvirág-
(Impatiens noli-tangere) szőnyeg. A császármadár e két területen belül táp-
lálkozott, porfürdőzött, napfürdőzött. A környező 60 éves bükkös nudum-
részeiben csak igen ritkán tartózkodott, megfigyeléseink szerint inkább csak
közlekedett az egyik tisztásfolttól a másikig, vagy a koronaszint magasságá-
ban repülve, vagy a földön futva.

A két területnek az idős állományban való elhelyezkedése, strukturális
felépítése közel azonos az eredeti, őserdei állapot katasztrófaterületeivel,
amelyek pl. a Bjelovezseji Nemzeti Parkban ma is az ún. császármadár-szi-
geteket alkotják (Teidoff, 1951; Weisner— Bergman — Klaus — Müller, 1977).

A császármadár területen belüli mozgásával kapcsolatban egy igen lénye-
ges mozzanatra kaptunk bizonyítékot. Kiváló védőszínezete ellenére a ma-
dar felülről mindig takarásban van az esetek 90%-âban, így a legveszélye-
sebb természetes ellensége, a — koronaszint alatt mozgó — héja elől rejtve
marad. Kiválóan használta az út melletti fiatalos, bokros sáv védelmét is.
Még napfürdőzésre is azokat a foltokat használja, amelyek felülről legalább
3 oldalról árnyaltak. A felülről való takarást még a lombtalan, téli erdőben
is igyekszik kihasználni.

A nedvesebb területek dús vegetációja a nagy táplálékkínálat mellett
nagyobb rejtőzködési lehetőséget is jelent a császármadár számára. Ez is
oka, hogy nyári tartózkodási helyül ilyen területeket választ. Az őszi lomb-
hullással a dús levélzet és aljnövényzet eltűnik, a terület majdnem csupasszá
válik, így télire nem biztosít búvóhelyet és védelmet a császármadárnak és
a területeket elhagyja.

Teidoff már 1951-es dolgozatában említi, hogy a császármadár késő ősszel
elhagyja tartózkodási helyét, és olyan helyeken jelenik meg, ahol más idő-
pontokban nem található. Ezt ő is a lombhullással hozza összefüggésbe, de
annak zavaró hatásával magyarázza, nem pedig a védő funkció megszűnésé-

54

ben látja az okot. Ivanter (1962) és Gavrin (1969) is utal a szezonális tartóz-
kodäsihely-vältoztatäsra. Volkov (1968) azt is megállapítja, Hogy az ősszel
választott tartózkodási helyét télen is megtartja a császármadár.

Megállapítható volt, hogy a császármadár természetes körülmények között
évszakos helyváltoztatással követi a Mátra magashegyvidéki bükköseinek
termőhely-láncolatát életfeltételeinek biztosítása végett. Ez a félszáraz —
tide — félnedves termőhelylánc kialakulhat más domborzati körülmények
között, más erdőtípusokkal is, pl. a patakmenti égeres keleti kitettségű hor-
dalék kúppal Lajosházán. Ősszel csak abban az esetben vonul távolabb a
madár, ha a természetes termőhelyláncolatot valami — főképpen emberi
tevékenység — megszakította, illetve megváltoztatta.

Az emberi tevékenység javíthatja is a császármadár életkörülményeit
megfelelő, csoportos fenyőtelepítéssel (3. sz. biotóp), de meg is szüntetheti
a monokultúrás, egyszintű gazdasági erdővel, amennyiben az erdőgazdálko-
dás folyamatosan kiirtja az erdőszélek, tisztások cserjeszintjét, nagy terü-
leteken egykorú állományt tart fenn.

Irodalom — References

Aschenbrenner, H.— Bergmann, H. H.— Müller, F. (1978): Gefangenschafts brut beim
Haselhuhn. Pirsch. 30. 70 — 75. p.

Aschoff, J. (1957): Aktivitàtsmuster der Tagesperiodik. Naturwissenschaft. 44. 361 —
367. p.

Aschoff, J.— Wever, R. (1962): Beginn und Enden der täglichen Aktivitàt freilebender
Vogel. Jurnal Ornitologie. 103. 2 — 27. p.

Bethlenfalvy E. (1937): A császármadár pusztulása. Magyar Vadászújság. 532. p.

Bethlenfalvy E. (1938): A csäszärmadär pusztítása. Vadász Lap. 83. p.

Berényi V. ( Vásárhelyi) (1938): Császármadár a Bükkben. Magyar Vadászújság. 56. p

Beusekom, C. F. (1972): Ecological Isolation With Respact to Food between Sparrow-
hawk and Goshawk. Ardea. 60. 72 — 86. p.

Czajlik P. (1965): Ami eddig hiányzott vadgazdälkodäsunkböl és vadvedelmünkböl.
Magyar Vadasz. 6.

Czajlik P. (1975): Ha nem vigyázunk, kipusztul! Nimród. 8. 12 — 13. p.

Czajlik P.(1979): A császármadár — Tetrastes bonasia L. — az Eszaki-kézéphegységben.
Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 5. 107 — 133. p. A

Gajdar, A. A. (1974): Zur Methodik der Alterbestimmung beim Haselhuhn. Ekologija.
3. 102 — 503. p.

Gavrin, V. F. (1956): Ökologie der Rauhfuss hühner in Belovesher Waldgebiet. Autoref.
d. Diss. Alma-Ata. it

Gavrin V. F. (1969): Die Okologie das Haselhuhn im Belovesher Waldgebiet. Gosudarsty
Sapowed. Ochotnitsche Chasjajstwo ,,Bela veshskaja Pusektsdia”. 146 —172. p.

Glutz u Botzheim, U. N.— Bauer, K. M.— Bezzel, E. (1973): Handbuch der Vögel Mittel-
europas. Bd. 5. Galliformes und Gruiformes. Frankfurt/M.

Ivanter, E. V. (1962): Zur Biologie des Haselhuhns in Karelien. Ornitologia. 4. 87 — 98. p.

Klaus, S.— Wiesner, J.— Bräsecke, R.(1975): Revierstruktur und Revierverhalten deim
Haselhuhn (Tetrastes bonasia L.). Beitr. Jagd- u. Wildforsch. 9. 443 — 452. p.

Klaus, S.— Bergman, H. H.— Müller, F. (1976): Nachtigen und Sandbaden beim Hasel-
huhn. Falke. 23. 414 — 420. p.

Pynnönen, A. (1954): Beiträge zur Kenntnis der Lebensweise des Haselhuhns, Tetrastes
bonasia L. Pap. Game Res. 12. 1— 90. p.

Scherzinger, W. (1975): Das Haselhuhn. Nationalpark. 2. 10—12. p.

Scherzinger, W. (1976): Rauhfuss hühner. Schr. R. Nationalpark. Bayer Wald. H. 2.
1-25. p.

Scherzinger, W. (1977): Das Haselhuhn. In: Die Waldhühner. A. Lindner, Hamburg u.
B:rlin.

Szemjonov — Tjan — Sanskij (1960): Die Ökologie der Rauhtusshühner. Trudy Laplands.
zapov. 5. 1— 318. p.

59

Teidoff, E. (1951): Zur Ökologie, Biologie und Psychologie des Haselhuhns. Bonn. zool.
Beitr. 2. 99— 108. p.

V ásárhelyi I. (1959): Csäszérmadär a Bükkben. Magyar Vadász. 7. 15. p.

Vertse A. (1935 — 38): A császármadár elterjedése. Aquila. 1935 — 38. 22 — 29. p.

Vladysevszky, D. V. (1975): Ukranische Karpaten. Moskva. 2 — 14. p.

Vladysevszky, D. V.— Saparev, J. P. (1975): Die Hasel- und Auerhuhnbestände an der
unteren Angara. Probl. ochot. ochrany prir. Irkutsk. 31 — 33. p.

Volkov N. I. (1968) : Veränderung des Erhährungs zustande beim Haselhuhn im Zusam-
menhang mit Saisonaten. Besonder heiten seiner Okologie. Moskva. 1 — 22. p.

Wiesner, J.— Klaus, S.— Vogel, F. (1973): Ein Beitrag zum Auerwid problem im Elb-
sandsteingebirge. II. Tagesrythmik und Verhalten während der ,,Hochbalz”. Zool. Abh.
Mus. Tierk. Dresden. 32. 121 — 148. p.

Wiesner, J.— Bergmann, H. H.— Klaus, S.— Müller, F. (1977): Siedlungdiakte und Habi-
tatstruktur des Haselhuhn (Bonasa bonasia) im Waldgebiet von Bialowieza. J. Orn.
178. 1— 20. p.

Etological investigations on the hazel-hen (Tetrastes bonasia)
population in the Matra mountains

P. Ozájlik

Having joined the researches of the Mátra Museum systematic investigations were
started by the author in 1975 on the habit of the hazel-hen in Hungary. At first, the range
and ecology of Tetrastes bonasia have been studied on the northern highlands of the
country, results thereof have been reported upon in the authors cited treaty (Ozajlik, 1978).
Biotop of the area of investigation includes the ridge, northern and southern sides of the
Mogyorös-orom (843 m) situated 1 km east of Galyatet6 in the Mátra range of mountains
(North-eastern Hungary). The whole area is a semiarid, humid beech site, its original natu-
ral vegetetion cover was a native adjoining beech-wood. Presently, economic forests are
to be found in the place of the primary vegetation. Characteristic features of the plant
cover of the biotop:

On the crown story, from native tree species: Fagus silvatica, Sorbus aucuparia, Acer
pseudoplatanus, Carpinus betula, Betula pendula, Alnus glutinosa. Planted tree species:
Populus tremula, Larix decidua, Picea abies.

Undergrowth: Rabus idaeus, Rubus caesius, Corbus aucuparia, Rosa sp., Sambucus
racemosa, Corylus avellana, Alnus incana, Populus tremula, Salix sp.

On the grass level: Polytrichum commune, Equisetum sp., Athyrium filix-femina, Dory-
opteris filix-mas, Fragaria sp., Daphne mesereum, Asperula odorata, Galium schultesii,
Oxalis acetosella, Mercurialis perennis, Melampyrum sp., Dentaria bulbifera, Viola silvest-
ris, Hypericum perforatum, Campanula napuligera, Stellaria holostea, Urtica dioica, Juncus
effusus, Carex pilosa, Brachipodium pinnatum, Poa angustifolia, Molinia coerulea.

Vertebrata being of interest from the aspect of the hazel-hen: Accipiter nisus, Accipi-
ter gentilis, Hieraaétus pennatus, Vulpes vulpes, Mustela foina, Sus scrofa, Cervus elaphus,
Capreolus capreolus.

Daily activity

On account of the hidden way of life of the hazel-hen there are but few data of literature
available on its daily activity.

Egg laying and staying on the nest by the bird were investigated by Szemenov —
Tjan —Sanskij (1960) in summer 1956 in the region of the Petshora (URSS). Pynnönen
(1954) in Finland compiled in 1949 the September activity diagramme on the basis of
sounds emitted and observations. Klaus et al. (1976) made outdoor observations about
the beginning and ending of daily activity at the National Park Bieloveshey. Scherzinger
(1976, 1977) studied the behaviour of a hazel-hen cock kept in captivity, Aschenbrenner
et al. (1978) that of a hen. The author does not know, however, of regular outdoor activity
studies carried out over several years.

Data of domestic investigations were required, the more so since the above cited obser-
vations have been recorded at geographically remote sites, consequently, the data on

56

daylength, time of sunrise and sunset considerably differ from those in Hungary, furth-
eron, the hazel-hen population in Hungary is a disjunet population living on the fringe
of the range.

During the four-year period from 1976 to 1979 birds have been observed on altogether
94 occasions, always in the same calendar period. On the basis of observations a dia-
gramme was drawn up of the hazel-hen’s July to August activity.

Data of the above cited authors indicate the definitely late beginning and accordingly,
early ending of activity Aschoff — Wever (1962).

According to the author’s observations, in the period studied the hazel-hen began its
daily activity, with its first territorial song (6"10’) 50 minutes after sunrise (45207).

On the other hand, it was leaving its night shelter only 90 minutes after sunrise 5250’)
in search of food.

The author’s findings have been verified by the collection of data by Pynnönen (1954)
in September 1949 according to which he noticed the first hazel-hen song at 530’ to 6
and only at 6"15’ the first motion. Szemenov — Tjan — Sanskij (1960, 1967) found that the
hen does not come down from the nest before sunrise to feed but on average 253 minutes
later (at the earliest 23, at the latest 431 minutes after sunrise).

As regards birds kept in captivity, Aschenbrenner (1978) observed the first feeding 230
minutes, Scherzinger (1967, 1977) 210 minutes after sunrise, though the birds woke up
60 minutes after sunrise, the hen made body hygiene movements, the cock gave evidence
of its waking state with head-shake and looking round.

The author managed to obtain data concerning the early ending of daily activity of
the hazel-hen.

On the 4th August 1978, at the end of a whole day’s observation, at 18.45 h the terri-
torial song ending the daily activity was noticed (sunset 19.15 h).

Later than that not once a hazel-hen has been observed during the four years of inves-
tigation.

The author’s findings agree with those of Klaus et al. established in the National Park
of Bieloveshey (1976) according to which the hazel-hen occupied its night shelter 1 to
23 minutes before sunset. Szemenov — Tjan— Sanskij found that the brooding hen re-
turned a few minutes before sunset to its nest.

The birds kept in captivity were going to their night shelter 6 to 20 minutes before
sunset.

It is highly important to mention that according to the author’s own observations the
hazel-hen is beginning its morning activity (leaving of its night shelter) 90 minutes after
sunrise, while its daily activity ends (returning to the night shelter) 25 minutes before
sunset. This seems to contradict the first Aschoff-rule (Ashoff — Wever, 1962) since start-
ing of the daily activity is bound to a much higher light intensity than its ending. Berg-
mann et al. (1978) came to a similar conclusion, the author’s observations seem to verify
their suppositions.

The late beginning and early ending of activity are significant ways of adaptation of
the species to the outer environment. This manifests itself especially when comparing
it to the activity of predatory animals living together with it on its habitat and being
dangerous to it. The morning (ending) activity peak of the predatory mammals, such
as the fox, the beech-marten falls to the morning twilight and 20 to 30 minutes after
sunrise decreases practically to zero, the nursing period being the only exception. Peak
of the morning activity of the birds of prey — firstly the hawk — falls to the first hour after
sunrise.

The connection between beginning and ending of the morning activity and endanger-
ing by predatory animals was investigated on the area over four years comparing the
distribution by species of the tears done by predatory animals (mammals and birds of
prey) and the beginning and ending of morning activity. This comparison was carried
out with species classed into the 4th and 5th weight-class of Beusekom (1972) since the
hazel-hen also belongs to class 5.

For seven species the following data were obtained (107 tears):

Beginning of daily activity In percentage

in hour compared to of all tears
Species sunrise
Turdus merula 3550’ — 30’ 22.5
Cuculus canorus (ad. + juv.) 3558’ — 22’ 19.4
Columba palumbus 4500’ — 20’ 16.1

57

Phasianus colchieus 4510’ — 10" 16.1
Dendrocopus major 4410’ — 10" 9.6
Garrulus glandarius 4155" + 35" 9.6
Tetrastes bonasia 5155" 3 95" 0.2
Other species 6.5

Beginning of the activity is but one of the factors of adaptation to the environment.
The relatively low number of data is far from being sufficient for drawing far-reaching
conclusions, all the same, certain correlations can be perceived.

The above relationship is supported by findings of a number of forreign and Hungarian
hazel-hen researchers. Gavrin (1969) in his work discusses the role of predatory animals
and states that under natural conditions the predatory fauna increases the resistance of
hazel-hen populations. Popp (1975) studying the problem states that the negative effect
of the predatory fauna only appears for the hazel-hen and the capercaillie if due to
changes in the habitats the hazel-hen populations become weakened to the limit of their
viability. The scattered population residues consisting of one or two birds may really
fall victims to the predatory animals.

According to the author’s surveys (1978 — 79), fortunately, the Hungarian hazel-hen
population is not in so bad conditions as yet as verified by the slight increase in the popu-
lation in recent years. Of the Hungarian authors, Vásárhelyi (1938, 1959 and in manu-
script) is of the opinion that the predatory fauna does not endanger the hazel-hen pooula-
tion, the more so does human activity. The report by Bethlenfalvy (1937) investigating the
reasons for the perishing of the hazel-hen is of special importance. At the time he has taken
over his hunting-ground the hazel-hen has almost completely perished. Having intensively
spared the predatory fauna for one or two years the hazel-hen population has considerably
increased.

In the last four years, merely three hazel-hen tears killed by predatory animals have
been found in the rutting period between the 22nd March and Ist of May. All three were
cocks younger than 14 months of age according to dating by Gajdar (1974). Presumably,
they were superfluous cocks having no mate, out of the three tear sites, namely, two were
to be found in a biotop where brooding and an adult pair have been observed during sum-
mer.

In evaluating the period between morning and evening peaks of activity of the hazel-hen
cocks, data were obtained concerning the basic activity during the observations made in
1978 — 79. In the period examined the cocks are in the so-called rest period: at half-time
between the spring and autumn territorial mate choosing and mating period, further on,
after moulting of the big feathers (Couturier, in Glutz — Bauer — Bezzel, 1973). Thus, in
this period, there are no extraordinary, endogenous factors to hinder or modify the course
of daily activity. One of the cock’s daily activity peaks falls to the morning hours (5.30 h
to 7.47 h), theother between 17 and 18 h. Of the observations 65% are proofs of the morn-
ing peak, 30% of the evening one. The numerical difference relating to the two peaks
follows from the methods of observation. In the morning observations, namely, linear
driving has been regularly applied while it has been completely omitted in the evening
peak observations not to disturb the birds when moving to their night shelter and make
them change their place.

A more realistic portrayal is obtained when considering the issue in the percentage of
frequency which in turn indicates that between 17 and 18 h the cocks were found at their
feeding site in 97% of the cases examined; this ratio already agrees with similar data of
morning activity investigations.

In 1978 — 79 out of 30 occasions of observation hazel-hens were noticed in 15 cases be-
tween 9 and 17 h (result of the observations being 50%), and merely in one instance a hazel-
hen cock was seen in search of food (3.3% of the observations). Birds seen sun-bathing
as well as the time of dust-bathings (7 h to 12 h) refer to the noon rest state.

The above findings have supplied sufficient evidence on that in compliance with find-
ings by Aschoff and Wevel (1962) the eircadie curve of the hazel hen’s daily activity is
two-peaked. At the same time, it has become evident, likewise, that the two-peaked curve
may change in consequence of certain biological states and endogenous factors, respect-
ively. The curve is showing a change in the period of nursing the young. In 1978, hens
were walking around with the then two-month-old chicks, activity of the hens was recorded
during the day, between 10 and 15 h.

The fact of moulting as an endogenous factor induces a change in the activity curve.
In 1979, informative data were obtained on the moulting of hens.

58

In the peak time of moulting the hens’ activity increases by day (8 h to 17 h), as a con-
sequence, a third activity peak evolves between 11 and 15 h. This is also verified by the
fact that the cock reared in captivity is active, too, all day long at moulting time (Berg-
mann, 1978).

In 1963, it has been observed by Radionov in the region of Leningrad (60° northern
latitude) that hazel-hen hens start their complete moulting late in June.

Observations made in 1979 the Mátra mountains (48° northern latitude) show a parallel
with one month time lag with those in Finland (62° northern latitude) where nursing of
the young ends on the 3rd August (Pynnönen, 1954), while in the Carpathians (49° northern
latitude) on the lst November (Vladysevskij — Saparev, 1975).

Moulting may show one- or two-week fluctuation in time due to local weather, thus
in 1978, a year with a dry spring being favourable for the hazel-hen moulting of the hens
stared about two weeks earlier than in 1979 when rains falling late in spring and early in
summer have unfavourably acted on the hazel-hen.

The mating state, as an endogenous factor, may also cause a change in the daily activ-
ity curve, mainly for cocks (Pynnönen, 1954).

Spatial extension of the movement of the hazel-hen on the area examined

When fixing on a map the observations made in 1976 and 1979 it has become evident
that the birds were staying on the two localized areas during the period examined. The
first area: the passage leading down to the cave Gyula and the surrounding clearings with
multi-story forest skirts. The clearings are covered with 50 to 60 cm high herbaceosu
plants: Urtica dioca, Impatiens noli-tangere, Dyropteris. Night shelter is at about 150 m
from here on the southern side. The second area: one third of the eastern end of the road.
Here the road is edged on both sides to 3 to 5 m by a dense undergrowth as well as young
beech trees, with two clearing spots of larger (about a half hectare) extension. In the middle
of the area two uprooted trees are lying across the road. At the end of the bush cor-
ridor an about 25-year-old dense little coppice is to be found. On the road there is a 60
to 80 m high carpet of Impatiens noli-tangere. The hazel-hen fed, dust-bathed, sun-bathed
inside these two areas. In the nudum parts of the surrounding 60-year-old beech-wood
it was staying but very seldom according to the author’s observations it was only flying
at crown story height or running on the ground from one clearing spot to the other.

Location of the two areas in the old stand, their structure, are almost identical with
the “disaster areas” in the original, native forest state that e. g. in the National Park
Bieloveshey are forming the so-called hazel-hen islands also today (Teidoff, 1951; Weis-
ner — Bergman — Klaus — Muller, 1977).

A highly interesting moment has been certified concerning movement inside the area
used by the hazel-hen. In spite of its excellent protective colouring, in 90% of the cases
the bird keeps in hiding from above, thus it remains hidden from its most dangerous natu-
ral enemy: the hawk that is moving on Crown level. The covering is often manifold. On
the road it was moving under the leaves of Impatiens nolitangere or protected by an
uprooted tree or under young trees but well used the shelter of the little coppice and bushy
strip along the road, too. Even for sun-bathing it uses the spots shaded from above from
at least three sides. It tries to make use of the covering from above even in the bare win-
ter forest. The hazel-hens avoided the free-standing hazel bushes in spite of the large num-
ber of catkins to be found on them. They picked their bud food in the thicker little coppice,
likewise. The same has been observed along the brook Csörgő, the birds only consumed
the catkins on protected alders wedged under older trees.

The rich vegetation of more humid areas means beside an abundant food offer a better
hiding possibility for the hazel-hen, too, that is the reason why it is choosing such areas
as places of abode for summer. With the autumn fall of leaves both the rich foliage and
undergrowth disappear, the arca becomes almost fully bare, and with no lair and protec-
tion for the hazel-hen that is leaving these areas.

Already in a report published in 1951 Teidoff mentions that the hazel-hen is leaving
its habitat late in autumn to appear on sites where it is absent at other times. He also
brings it into connection with the fall of leaves but explains it with the disturbing effect
and does not see the reason in the ceasing of the protective function. Zvanter (1962) and
Gavrin (1969) also refer to the seasonal change in the place of abode. Volkov (1968) also
states that the hazel-hen is keeping its habitat chosen in autumn also for winter.

59

The author’s findings have remarkably verified this question in biotop No. 1. There-
fore, in 1978, on biotop No. 3 a several years’ series of observations has been started since
the configurations of the terrain were favourable here.

When representing on a map the observations made on biotop No. 3 it becomes evident
that the dividing line of the summer and late autumn to winter season places of abode
is provided by the mountain ridge, thus in consideration of exposure (north-south), the
discrepancy between the two sites of abode is being revealed. According to the author’s
experiences the hazel-hen is moving to its summer place of abode early in June when its
chicks are able to fly already. In the author’s observations, migration from the southern
more arid site to the fresh northern side is motivated by several factors. The lower ani-
mal fauna providing the protein being highly necessary for moulting and for the nursing
of nestlings is present from June to October in a greater individual and specific number
on the northern side due to the rich vegetation than on the semiarid rock and talus slopes
with herbaceous undergrowth drying up in summer and in the dry basophilic beech-
wood to be found on the southern side. But the berry fruit, too, being highly important
from the aspect of nutritional biology, such as Rubus idaeus in July — August, Sambucus
racemosa in July — August, Rubus caesius in August, Sorbus aucuparia in September and
Daphne mesereum in July — August, all require fresh site.

The southern more arid side, together with the ridge, with their original primary vege-
tation provide for the living conditions for the next autumn-winter period. On the semi-
arid rock and talus slope (components of its plant community being Melica uniflora,
Carex pilosa and Calamagrostis) the natural shrubs together with buds of beech supply
the main food of the hazel-hen from autumn to spring: berries of Rosa sp. October to
December, berries of Crataegus oxycantha in November, male catkins of Corylus avellana
October to March. The thick spinous shrubs and especially the ramose crown of wild
pear impervious to light provide a lair and night-shelter for the bird. On the ridge and
on the side of southern exposure the snow is melting sooner due to the higher-rate irra-
diation and thus the bird is soon getting at fresh green food. With early melting it soon
finds digesting stones, too, the possibility of dust-bathing also starts earlier.

In the vicinity of ridges the rock-glacier areas provide excellent nesting place since the
spring precipitation is quickly running down thus rains are causing less damage in the
brood, the wild-boar is rooting and moving with difficulty among the stones. The stones
also offer protection to the chicks not flying as yet.

To sum up, it can be stated that under natural conditions the hazel-hen is following
by the seasonal change of place the range of sites of beech-woods on the high mountains
of the Matra to provide for its living-conditions. This semiarid — fresh — semihumid
range of sites may develop under other configurations of the terrain, with other forest
types, too, e. g. alder-woods along brooks. In autumn the bird is moving farther away only
if the natural range of sites is interrupted or changed, respectively, by something-mostly
human activity.

Human activity may both improve the living conditions of the hazel-hen by planting
pines in groups and also cease it by monoculture, one story economic forest, should silvi-
culture continually exterminate the undergrowth of forest skirts, clearings and maintain

even-aged stands on large areas.
Author’s Address:

P. Czajlik
Budapest
Jablonkai ut 7.
H - 1037

A TAJATALAKULAS ÉS A MADARVILAG VÁLTOZÁSA
BIHARBAN

Dr. Kovács Gabor

Hortobágyi Nemzeti Park, Nagyiván

1970 óta vizsgálom rendszeresen Bihar megye északkeleti részének madár-
világát. Megfigyeléseimet Nagykereki, Bedő, Zomlin, Esztár, Konyár, Hosszú-
pályi és Derecske községek határában végeztem.

Tájképileg rendkívül változatos terület. Számos egykori folyómeder, kun-
halom, rét, mocsár, szikes legelő, telepített erdő tagolja a kultúrterületeket.
Megyénkre jellemző a falvak viszonylagos sűrűsége, a nagy múltú és jelenleg
igen intezív szántóföldi gazdálkodás.

A reliktumszerűen, kis foltokban megmaradt rétek, szikes tavak, mocsarak
madárélete mégis meglepően gazdag. Megfigyelőútjaim során számos értékes
faj költését észleltem, de a vizsgált területek fő értéke a madárvonulás fenn-
tartásában van.

Az eltelt egy évtized során számos tájátalakulás történt a területen. A fel-
sorolt községek határában természetvédelmet érdemlő részek is vannak, ame-
lyek tanulmányozását mindig különös figyelemmel kísértem. Jelen munkám-
ban is ezek közül emelek ki kettőt, amelyek madárvilágát és annak változá-
sának okait részletesen kívánom bemutatni.

A Sándoros melletti szoloncsák szikes

Hosszúpályi és Konyár községek között, Sándoros-majornál találjuk a
Nagy-Fehértó nevű szikes legelőt. Csapadékos években (1970, 1974) a terü-
let 70—80%-a víz alá kerül.

Szoloncsákos szikes talaján dominál a Puccinellietum limosae asszociáció,
számos beékelődő, szigetszerű löszfolttal, amely utóbbiakon a fenyérfű (And-
ropogon ischaemum) tömegesen előfordul. Ezek a körülmények jelzik, hogy
Sándoros szikesei kevéssé hasonlítanak a hortobágyi szolonyecekre, inkább
a békési vagy a csongrádi szoloncsákokkal mutatnak rokonságot.

1978 őszén a sándorosi területet gátakkal vették körül, és kb. 3 millió köb-
méter víz befogadására alkalmas tározót létesítettek, amelyet a Konyári-
Kálló vízfolyásból terveznek feltölteni. A gátrendszer és a mederépítés előtt
a terület elsősorban a vonuló madarak pihenő- és táplálkozóhelye volt. Ta-
vasszal és kora ősszel számos ritkaságot megfigyeltem itt, mint pl. az arany-
lile keleti alfaja (Charadrius apricarius altifrons), a havasilile (Charadrius
morinellus), a laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) stb. Száraz években
a limikolák és más vízimadarak vonuláskor is elkerülték.

Fészkelő fajokban szegény volt. 7— 8 pár bibic, 1—2 par piroslábú cankó,

61

10— 12 pár mezei pacsirta költött évente. 1978 után ez a helyzet nagyot väl-
tozott.

A gátépítés során a készülő gátak mentén a gépek nagy felületeken elhord-
ták a felső talajréteget, így kb. 1,5 km hosszú 30—70 méter széles szikestó-
láncolat jött létre. Bár sem 1979-ben, sem 1980-ban nem töltötték még fel
a tározót, ezekben a szikes tavakban a csapadékból tekintélyes vízfelületek
gyűltek össze. Különösen 1980-ban költött itt szokatlanul sok madár. A boly-
gatatlan felszínű, de mélyebb fekvésű részeken is megállt a víz, mert a gát-
rendszer megakadályozta az elfolyást, a terület szokásos kiszáradását. A tar-
tós vízborítás hatására ez utóbbi helyen szikes réti növényzet uralkodott el
( Eleocharis palustris, Glyceria maxima, Bolboschoenus maritimus).

Itt 15—20 pár fehérszárnyú szerkő, valamint 6 pár kormos szerkő vegyes
fészektelepe alakult ki.

A Bolboschoenetum zárt állományában sikeresen költött két pár nyári
lúd is.

A Sándorosra legjellemzőbb, nagy kiterjedésű homogén Puccinellietumban
fészkelő 6 pár piroslábú cankó, 1 pár goda, 25— 30 pár bíbic jelzi a biotópban
végbement változást. A gátak miatt jóval több volt a vizes terület, amely
kedvezett a parti madarak költésének, viszont mezei pacsirtát ebben az
évben csak 4 párban észleltem.

A frissen kialakult szikes tavak csupasz szegélyén 1980. május 12-én fész-
kelve találtam 1 par kislilét (Charadrius dubius). Költőhelyül a nyers, isza-
pos félszigetek egyikét választották. A fészek nyílt helyen volt, a közelben
nem nőtt semmilyen növény. A tavakon, ill. a szegélyükben ez volt az első
megtelepedő faj.

A gát melletti rétek egyikén ugyancsak ebben az időben költött le 1 pár
kucsmás billegető ( Motacilla flava feldeggi). Fészkelőhelyükön dominált a
Beckmannia eruciformis, sok Lythrum és Rumex kóróval. A him feldeggi egy
flava tojóval volt párban. A gátakon 2 pár hantmadár és 3 pár parlagi pityer
költését feltételeztem.

A szikes téli madáréletét a tározó létrehozása még nem változtatta meg.
A téli énekesek közül gyakori a hósármány, a téli kenderike, előfordul a sar-
kantyús sármány és a fülespacsirta. Feltételezhető, hogy a tározó feltöltése
sok vízimadarat vonz majd ide, más fajok viszont kiszorulnak. Erre utal az
előbb tárgyalt átmeneti állapot is. |

Konyari-Sést6 szikes tavai

Konyari-Söstö település Sándorostól alig 3 km-re található, vele közvetle-
nül határos.

Legfőbb, természetvédelemre méltó értékét képezik az egykori folyómed-
rek lefolyästalannä vált részein kialakult szikes tavak. Öt nagyobb (300 — 500
m átmérőjű) tó található területén. Kettő már erősen elnádasodott, három
viszont nagyrészt nyílt vizű, növényzet alig van rajtuk. Partjuk sok helyen
vakszikes, szegélynövényzetük is csak foltokban vagy szigetszerűen van.
Uralkodó növényfaj ezeken a helyeken a Bolboschoenus maritimus. Az elná-
dasodó tavak fészkelő fajokban gazdagok. Nyári lúd, vörös gém, kis vízi-
csibe, vízityúk, barna rétihéja, barkóscinege, kékbegy fészkelése rendszeres.

A nyílt szikes tavak fészkelő fajokban szegények. Az Esztàr melletti,

62

Sziksös nevű tónál 1975— 76-ban 2 pár gulipán költött. Igen gazdag viszont
ezeknek a tavaknak vonuláskor a madárviláguk (tavi cankó, sárjáró, sarki
partfutó, vékonycsőrű póling megfigyelése).

Vizük gyakran kiszárad, a medret ilyenkor halofita növényzet borítja el,
amely a téli énekesek fő táplálékát képezi. Különösen a Kerek fenék nevű
tó szárad ki elég gyakran.

A sándorosi szikes és a Konyári-Sóstó melletti szikes tavak a tájátalakító
munkák során hasonló élőhelyekké váltak, egymással összefüggő tóláncolatot
képeznek. A felsorolt értékes fajok előfordulása, költése arra ösztönöz, hogy
az Alföld más részein meglevő, hasonló adottságú élőhelyeket is szemmel tart-
suk, hiszen sok esetben egy-egy kipusztulóban levő, ritka madárfaj lel itt
menedéket. Az ilyen területek védelme — legalább megyei szinten — feltét-
lenül indokolt.

Irodalom — References

Kovács G. (1976): Nászruhás aranylile megfigyelése Sándoroson. Aquila. 83. 282. p.

Kovács G. (1976): Fülespacsirta Konyári-Sóstón. Aquila. 83. 288. p.

Kovács G. (1976): Sándoros és Konyári-Sóstó madárvilága. Kézirat.

Kovács G. (1979): Téli énekesmadarak vizsgálata a Hortobágy és Bihar szikesein. Aquila.
Sajtó alatt.

Transformation of the landscape and changes in the avifauna
in Bihar (Hungary)
Dr. G. Kovacs

Bird ecological and faunistic investigations have been conducted by the author in the
north-eastern third of county Hajdú-Bihar from 1970 on. The results of his observations
are discussed in the report. From the dynamism of natronophilous bird species of indi-
cator function he is casting light on the changes of anthropogenous nature in the environ-

ment.
Author’s Address:

Dr. G. Kovács
Nagyiván
Bem apó u. 1.
H — 5363

63

q b
COTTI ver

ty A WRN
irra LE gba 1 ed ae ni LE i 1 ba NI
(cade soe ae nb RNA
1 ù “ A ( d B 4 a Ki n

h à are af at dott yet

A 4 isd ei RR vivier él rta i 5 L
| | sl big vai
i "è ¥ | Slot wt

1 v è. | n ER, ‘na LE
‘ À | ve
am ég fr ud In

fi ?
e

L = n 1 | a ol ni Dr Lou fà
22 ‘ vel FERRI
pla va a es I

Bund
È
“di

j ven pá aa En
» E Fate tai “xl

(es 0 apie IE
A ba fi abe)

e ) i * al
rit | a

®
: ne x
+
©
+ a
1 + rn

BER |
qitece she
wa Pi 273 ‘ei Di
me pene? 217

4

| Sir 117 Use cui Kin And

EXPERIENCES ON THE REPATRIATION OF ARTIFICIALLY
REA RED GREAT BUSTA RDS (OTIS T. TA RDA L. 1758)
IN HUNGARY

Dr. T. Fodor — F. Palnik — Dr. I. Sterbetz

Introduction

Artificial rearing of the great bustard is a hard zootechnical task solved
by long-continued experimentation. The question has plentiful literature
and its traditions seem to be the oldest in Hungary (Chernel, 1904). The
experiments initially conducted for amusement as traced back to the last
century have been developed in the Budapest Zoo in the period from 1907 to
1920 to a zoo practice having proved correct in its theses up to the present,
and since 1958 the classical methodics have been continuously updated by
Fodor. Since 1920, experiments have been conducted with success in a num-
ber of other European zoological gardens. A comprehensive review thereof
is to be found in summarizing works by Heinroth (1928), Moody (1932),
Gewalt (1966), Luckschanderl (1968), Radu (1969), Fodor — Nagy— Sterbetz
(1971) and König (1979).

As long as the experimentation only served zoo purposes, merely problems
of hatching, rearing, feeding and hygiene have been studied. Since, however,
the great bustard issue has become a problem of international nature conser-
vation, it is the repatriation to nature of birds reared in captivity, and thereby
strengthening of the wild living populations that have become the targets.

Repatriation experiments abroad

Threads of the repatriation of the great bustard precede by far the tradi-
tions of artificial rearing. Already at about 1628 to 1630, such experiments
have been carried out when Wallenstein attempted to settle in Mecklenburg
great bustards originating from Bohemia captured wild (Niethammer, 1963).
In 1900 and 1901 birds imported from Spain, Roumania and Hungary were
released in England unsuccessfully (Vadász Lap, 1901; Zoológiai Lapok,
1902). The first casual success was achieved by Rainer (1942). In Dobrudsha
(Roumania) he had four great bustards hatched in 1919 by a turkey. These
birds were living free for two years in a barn-yard. They began straying at
their third year of age in a circle of ever larger radius and flew off in the sum-
mer of the third year. One of the males returned in December. This bird
spent the winter in the safe environment of the barn-yard, then, in spring
left for good and all.

At present, repatriation of saved great bustards is carried out on farms
in the German Democratic Republic. In the last ten years, young birds have
been regularly placed out in the first autumn of their life (Prill, 1969; Dorn-
busch, 1976). In spite of the high rate of mortality in the first year the results

5 Aquila 1981. 65

are considered satisfactory and the methodics based on drastic repatria-
tion entailing sacrifice but leading to quick results has been rendered syste-
matic.

Experiments in Poland are based on the so-called ‘“microevolution”
principle. The method consists in closed space management with several
variations. It is aimed to develop a population transformed in its etiological
and ecological characteristics suitably adapting itself to the conditions of
changed habitats. The experiments are conducted by the Institute for Applied
Zoology of the Academy of Agriculture of Poznan on the great bustard rear-
ing farm at Siemianicze founded in 1974 (Graczyk, 1975, 1976; Graczyk — Be-
reszynszki — Michocki, 1979). No repatriation result has been achieved as
yet with the birds reared here.

In England, experiments are carried out to study the closed space man-
agement and reproduction of great bustards originating from the Iberian penin-
sula (verbal information by N. Collar).

To the authors’ knowledge, in future, strengthening of the Otis t. tarda
population is envisaged in Czechoslovakia, Bulgaria, Spain and Kazahstan
using repatriation.

Experiences of repatriation in Hungary

In Hungary it is firstly intended to improve by the repatriation programme
the structure and genetic state of wild great bustard populations deterio-
rated in their qualitative conditions. The problem was partly due to the
hunting damage of earlier decades. Initially, it has impaired the populations
in quantity, later on, due to one-sided cock shooting it led to an extreme
worsening of the sex ratio. At present, the hunting of great bustards being
prohibited it is the damage due to cultural practices that has driven the
success of reproduction to a minimum level, and thus the populations have
grown old. Therefore, the replacement should be artificially promoted, too.

The first phase of work, hatching and rearing have been solved and have
traditions by now. At the same time, the possibilities of the final aim, continu-
ous repatriation, are scarcely known as yet.

Turning the artificially reared great bustards wild again is highly circum-
stantial for two reasons. One of the difficulties is the well-known connection
evolving between great bustard chicks and their tenders that develops very
soon and is almost insolvable, the other is the stress effect arising on the
occasion of return to the free environment. Earlier experiments performed
with birds reared under zoo conditions offered pessimistic experiences. On
the other hand, the authors’ investigation launched in the spacious environ-
ment of their great bustard experiment station operated since two years
seem promising.

Repatriation can be attempted using three kinds of solution:

— drastic repatriation of young birds possibly reared at the cost of little
human relations;

— with birds maintained on a spacious living-space having no intercourse
with man beyond what is strictly necessary, waiting that sooner or later
they voluntarily leave their enclosed habitat ;

— by the continued breeding of birds kept in captivity and having grown

66

tame, whose progeny is being reared exempt from man. This second generation
is going to be released.

Authors’ experiences relating to these three kinds of methods are as fol-
lows.

Drastie repatriation experiments

In 1943 Sterbetz had great bustards hatched using turkeys at Nagyszénäs
in county Békés. He attempted to release three chicks at ten weeks of age
on the habitat of wild great bustards. He repeated the attempt on three
occasions in two-day intervals each but in all three instances the birds were
flying back immediately to their rearing place to be found next to a group
of agricultural buildings. Finally, these birds had to be transported to the
ZOO.

From 1958 on, the Bird Section of the Budapest Zoo organized the saving
of endangered great bustard nests. This work was mainly based by Fodor
on hunting associations. The Hunting Association of Dévavanya in Eastern
Hungary was the most interested in it since a great bustard population of
some 300 to 350 birds were living on its area. Latter is an ideal environment
for the great bustard. Pheasant (Phasianus colchicus) eggs were hatched by
brood-hens on the pheasant rearing farm of the Hunting Association, great
bustard eggs mown out were treated the same way. In 1965, 14 great bustard
chicks hatched out here, of these eleven were raised. On August 28, attempts
were made to forcefully repatriate birds at 90 days of age. The first attempt
was made in the afternoon hours. The great bustards driven out in front of
the pheasant farm were unwilling to leave. They sat down and emitted their
characteristic piping-crying voice. Next day, they were joined to an exten-
sively managed flock of turkeys. The great bustards made timid approaches
keeping safe distance to the turkeys of similar age who received the foreign
birds. Early in September five of the eleven great bustards perished due to
a disease (“black head“) contracted from the turkeys. At the same time,
this infection did not kill the turkeys. Evidently, a lower-rate infection stress
took place that the non-resistant great bustards could not withstand anymore.
The six great bustards having survived were taken back to the pheasant
farm. After two weeks of care and maintenance the ringed birds were trans-
ported in a cart to 10 km distance where a number of wild great bustards
were regularly staying. On the flat steppe area the animals were released,
then the tenders quickly left. The great bustards left behind observed the
departing persons while standing on the spot. The cart returned to the pheas-
ant farm after one hour and a half. By that time, three of the released birds
were walking near the fencing. The carrion of one of the other three was
found on September 30 in about one week’s state, at 4 km distance from
the site of release. Another bird joined a foreign person who captured it.
Merely one single bird disappeared without leaving a trace whose successful
repatriation may be presumed. The birds having returned to the pheasant
farm had to be taken to the zoo.

> 67

Experiences of voluntary repatriation

In 1940, nine great bustard chicks hatched by a brood-hen and reared at
the house were kept by Sterbetz on an enclosed area of 3 ha extension sown
to lucerne at Kondoros (county Békés, Hungary). From their 28 days of age
on, the birds were driven out by their tender to the neighbouring fields and
pastures. From this time onwards, they were re-admitted to the enclosed
rearing space only for night. From their nine weeks of age on, the birds left
the sleeping-place and were straying by themselves until evening. They spent
the winter on the enclosed area but continued straying during the winter,
too. Next year in March they finally left in flocks. This half-wild great bus-
tard flock could be regularly observed that year in spring and early summer,
at about 7 to 8 km distance from their enclosed place of management. They
were awaiting man to 50 to 60 m, horse-drawn vehicle still closer. Later on,
their observation was hindered by the run-up summer vegetation. At the
time the autumn great bustard flocks were formed, the wild living birds
and those set out whose ringing was not possible as yet at that time, could
not be distinguished anymore. There were no news of perished or captured
great bustards, thus presumably the repatriation ended with success. It
should be stressed that this experiment has been carried out at the habitat
of a wild population of some 500 birds where even at the time the captivity
birds were straying there was regular occasion for connections with the wild
birds.

In 1975, the Landscape Conservation District at Dévavanya in Eastern
Hungary has been established in view of experiments on the open-air protec-
tion of the great bustard. The preserve is of 3433 ha extension, to 53% with
a biotop of steppe character (Sterbetz 1977). In 1980, the preserve is owned by
the National Environment and Nature Conservation Office, and from 1981
on, management will be in compliance with the aspects of great bustard
protection. On the area there are fields of poor quality suitable only for exten-
sive management. A great bustard protection station has been built in the
steppe zone in 1978 where the authors intend to have the great bustard eggs
saved from damages due to cultural practices, hatched. On the basis of
earlier experience, yearly some 100 eggs are reckoned with here. The station
started functioning in autumn 1978. The technological equipment, tenders
and researchers will be accomodated in its three buildings. Treatment will
be provided by three animal tenders under guidance of a technician. Scien-
tific work will be managed by the Ornithological Institute. Late in summer
the great bustard chicks reared on the farm will be set out to a 200 X 300 m
(6 ha) enclosed area of forest steppe character. In November 1978, 15 one-to
three-year-old great bustards, originating from a zoo, with amputated wings
have been settled here. In August 1979, 55 birds, 90 days old, hatched and
reared already at the farm have been placed with them. These birds had
only their wing feathers cut off and on the occasion of their first moulting
regained their flying ability.

With the new feathers developed these birds were flying about more and
more frequently. At first, the flying trials occurred only inside the fencing
then successive arbitrary leaving was observed. Observations of the re-
settling :

— on the 15th January 1980, one bird has left;

68

(I 29994029 ‘AT (990,1)
EDWONP 1327498744024 WAUDADAIP Y ‘D4QD ‘EI
“‘phupanaag 20 01901) quawursadag PLDISN WILD "ET 9anbi gt

SAI DOTE DE ES Pet pans

YPULIVAAL JUPYUO ]OLSPULO]]P 179] 19870] D UpPDU WP" SDYDYJAJOZNI saapliba nozodpytiu9f uaquozatiusoy POGOZS UP-TI SARL "O86T PAP PL

wolf pawrigodas hpımyınoa soy png OUT ‘0861 UNL IT uo poydmaboroyd yuawuonaus 204f ur 4909 panjsng wah po swah-augQ "FI mb
ci ici È Ce de =

(LA

ah. 2

4 ae

— on the 20th January, one more flew away, its carcase torn up by a fox
( Vulpes vulpes) was found next day in the neighbourhood of the farm;

— in the course of January it occurred several times that some birds flew
out and were walking about near the farm; part of them returned voluntarily,
some were driven back by the tenders;

— on the loth February one more bird left the farm for good;

— on the 7th May one bird flew off;

— on the loth May, ten great bustards flew off in closed flock at once;
of these, one returned the same day, three others only after a few days, the
remaining six departed for good and all;

— on the 2nd July one bird took cover on a pasture 2 km away from
the farm; from its nearing tender it took flight again and disappeared in the
direction of a known rutting site.

— on the 9th July two birds left the farm. At the same time, the game
warden M. Lanci noticed at 3 km distance from the farm, on a short-grass
alkaline pasture three ringed great bustards (consequently coming from the
farm) in the company of four wild great bustards! This was the first occasion
when the mixing of reared and wild birds has been verified at Dévavanya;

— on the 11th July a photo was taken by Sterbetz of a ringed great bustard
at 2 km distance from the great bustard farm;

— as of June, there is a constant fluctuation in the number of intact plum-
aged, one-year-old birds. Birds reared half-wild are leaving and coming
each day. The number of birds considered to have finally departed comes to
62 according to the state recorded on the Ith Sept. 1981. All of them are
one-year-old birds hatched in spring 1979. According to an information ob-
tained meanwhile, the several months’ remains of a ringed great bustard
originating from the great bustard farm has been found at some 4 km distance
from the farm.

In the period from September to November 1979, the great bustards reared
on the 6 ha enclosed area were showing highly restless behaviour. They were
searching for the possibility of getting out that was still impossible at that
time due to the cut off wing feathers. Three birds suffered fractures of legs
and wings during this restless period. Two of them were healed. This state
ceased with the onset of winter. The flyings off were always accompanied
by adverse weather periods. The great bustards were leaving at the time of
sunspot activity, strong wind, sudden change in atmospheric pressure,
“break through on the front“. The lasting restlessness observed in autumn is
certainly in correlation with the formation of wintering flocks of wild great
bustards. It cannot be disregarded either that during this period wild great
bustards living in the neighbourhood frequently approached the farm, thus
the birds in captivity could regularly see their companions. This is going
to be gradually promoted by rape ( Brassica napus) sown to the vicinity of
the farm, this crop being a highly favoured winter feed for the great bustard.

Repatriation of great bustards originating from the continued breeding of
captivity birds

In experiments conducted so far neither hens older than four years nor
five to six years old cocks have been available that would have multiplied
in a suitable spacious environment. The conditions and ideal biotop of

71

the great bustard farm at Devavänya render it probable that reproduction
will be successful. In the zoos at Duisburg, Budapest and West-Berlin this
zootechnical problem has been solved in considerably more adverse envi-
ronment (Fodor, in: Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971).

Conclusions

Considering the experiences obtained so far and the possibilities of the
nature conservation area having become the property of the Nature Conser-
vation Office the repatriation plans of the future are determined in Hungary
by the following aspects:

1. Under the conditions at Dévavänya foreeful setting out is justified
only in cases necessitated by over-population of the farm. Setting out is
advisable only from the spring of next year on, with regard to the critical
winter season. Initial days of the period of reproduction seem the safest when
the winter flocks of great bustards disintegrate also in the free environment
and the territorial activity is generally increased.

2. Success of the voluntary repatriation has been verified. In all probability,
this method is promising the becoming independent of considerable part of
the birds in half-wild management. Presumably, several birds will not take
the opportunity and will remain tame for good and all. A drawback of the
method is that the experiences obtained from both man and tame great
bustards present ethological drawbacks for the great bustards resettling that
way.

3. Management without human agency and voluntary repatriation of birds
reproduced in captivity is promising the most reliable results. It has the diffi-
culty of solving the no-man treatment, and the drawback is the breeding
material sexually immature up to four to six years of age.

4. With all three methods, restriction to the minimum of the contact
between man and the great bustard is higly desirable.

5. Hygiene of the great bustard farm is of outstandingimportance. System-
atic disinfection of the tender as well as sterile feed, require the most
careful discipline. The great bustards should be possibly isolated from rodents
and birds.

6. External conditions of repatriation are, on the one hand, optimum biotop,
on the other, presence there of a wild great bustard population of consider-
able number. On areas, where these two basic requirements are not provided,
repatriation is surely hopeless. Every attempt intending to place the great
bustard into an environment from where this bird has completely perished
or where it has never lived, consequently lacking the possibility of adjoining
wild companions, is fully senseless. From the aspect of nature conservation
such experimentation merits criticism also ethically.

Authors’ Address: F. Pálnik I. Sterbetz
T. Fodor Dévavanya Budapest
Budapest Tuzoktelep Fivér u. 4/a

Frankel Leó u. 20. H — 5510 H-1131
H- 1027

72

References — Irodalom

Chernel, I. (1904): Madarak in: Brehm’s Tierleben. Budapest. VI. p. 199 — 207.

Dornbusch, K. (1976): Schutz und Förderung der Grosstrappe (Otis tarda L. 1758) in
DDR. II. Nemzetközi Tizokvédelmi Szimpozium előadásai. Sarkadremete, 1976. szept.
28 — 30. p. 63 — 65.

Fodor T. Sh, L. —Sterbetz I. (1971): A túzok. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó.

.1-155.

all W. (1966): Uber die Haltung und Zucht der Grosstrappe. Zoologische Garten.
32. p. 255 — 327.

Graczyk, R. (1975): Forschungsprogramm und Aufgaben der Aufstalt zur Trappenzucht
(Otis tarda) in Polen. Roczniki AR W Poznaniu. R. 86. Ornit. Stos. 8(9)10. Poznan.

.1-14.

do R. (1976): Research methods of the breeding centre of bustard (Otis tarda L.)
in Poland. II. Nemzetközi Tüzokvédelmi Szimpozium előadásai. Sarkadremete, 1976.
szept. 28 — 30. p. 53 — 54.

Graczyk, R.— Bereszynszki, A.—Michocki, J. (1979): Adaptowanie sie dzikich dropi
(Otis tarda L.) do warnukovodoelanch. Roczniki AR w Poznaniu. Ornithologia Stoso-
wana. 11.

Heinroth, O. u. M. (1928): Die Vögel Mitteleuropas. Bd. III. p. 116-131.

König, O. (1979): Die Grosstrappe (Otis tarda L.) Gegenwartsprobleme und Rettung-
möglichkeiten. Forschungsgemeinschaft Wilhelmmienenberg kiadv. Wien, p. 1-10.

Luckschanderl, L. (1968): Über Aufzucht von Grosstrappenckücken- Die Gefiederte
Welt. p. 183-187.

Moody, A (1932): Waterfowl and Game Birds in Captiity. London.

Niethammer, G. (1963): Die Einbürgerung von Säugetiere und Vögel in Europa. Ham-
burg — Berlin. p. 272.

Prill, G. (1969): Aufzucht und Pflege junger Grosstrappe in Serrhan. Der Falke. 10.

. 350 — 353.

en D. (1969): Die Aufzucht von Grosstrappen in Zoologischen Garten Bukarest.
Freunde des Köllner ZOO. H. 2. 12. Jhg. p. 59 — 64.

Rainer, R.-né (1942): Tüzokokröl. Nimród Vadäszüjsäg. III. (X XX.) február 1. p. 53 — 54.

Sterbetz, I. (1977): The environment of the Great Bustard (Otis tarda L.) in Hungary.
Aquila, 1976. 83. p. 53 — 68.

— (1901): Tazok meghonosítása Angliában. Vadász Lap. VII. 5. p. 253.

— (1902): Túzokhonosítás Angliában. Zoológiai Lapok. IV. p. 207.

Magyarországi tapasztalatok mesterségesen felnevelt
túzokok (Otis t. tarda L. 1758) repatriációjáról

Dr. Fodor Tamás — Pálnik Ferenc — Dr. Sterbetz István
Bevezetés

A túzok mesterséges felnevelése hosszú kísérletezéssel megoldott, nehéz zootechnikai
feladat. A kérdés irodalma gazdag, és lehetséges, hogy e problémának Magyarországon
legrégibbek a hagyományai (Chernel, 1904). A múlt század óta nyomon követhető, kez-
detben hobbi célú kísérleteket 1907 — 1920 időközében a budapesti 200-ban fejlesztették
téziseiben ma is helytálló állatkerti gyakorlattá, és 1958 óta Fodor folyamatosan moder-
nizálja a klasszikus metodikát. 1920 óta számos más európai állatkert is sikerrel kísér-
letezett. Áttekintő ismertetésük Heinroth (1928), Moody (1932), Gewalt (1966), Luckschan-
derl (1968), Radu (1969), Fodor — Nagy —Sterbetz (1971) és König (1979) összefoglaló
munkáiban találhatók.

Amíg a kísérletezés csak állatkerti célokat szolgált, addig mindössze a, keltetés, a neve-
lés, a takarmányozás és a higiénia problémáit vizsgálták. Amióta azonban a túzokkérdés
nemzetközi természetvédelmi problémává vált, a fogságban nevelt példányoknak a sza-
bad természetbe történő visszajuttatása és ezzel a vadon élő populációk erősítése a cél.

73

Repatriäciés kísérletek külföldön

alp ae

mazó, vadon fogott túzokokat Mecklenburgba próbált áttelepíteni (Niethammer, 1963).
Angliában 1900. és 1901. évben Spanyolországból, Romániából és Magyarországból ho-
zatott állatokat engedtek szabadon eredménytelenül (Vadász Lap, 1901; Zoológiai Lapok,
1902). Az első, véletlen adta eredmény Rainer-töl (1942) származik. A romániai Dobrud-
zsában 1919-ben pulykával keltetett ki itt a szerző négy túzokot. Ezek a madarak két
évig szabadon éltek egy baromfiudvarban. Harmadéves korukban kezdtek egyre nagyobb
sugarú körben kóborolni, és a harmadik év nyarán elrepültek. Az egyik ? decemberben
visszatért. Ez a példány a baromfiudvar biztonságos környezetében töltötte a telet, majd
tavasszal végleg távozott.

Jelenleg a Német Demokratikus Köztársaság üzemi szinten foglalkozik a mentett túzo-
kok repatriációjával. Az utóbbi tíz évben már rendszeresen helyeznek ki életük első őszén
fiatal példányokat (Prill, 1969; Dornbusch, 1976). Az eredményeket az első évi magas
mortalitás ellenére is kielégítőnek ítélik meg, és rendszeresítették ezt az erőszakos vissza-
telepítésen alapuló, áldozatos, de gyors eredményekre vezető metodikát.

A lengyel kísérletek az ún. , mikroevolúciós" elven alapulnak. A módszer zárt téri tar-
tás többféle variációban. Célja egy olyan etológiai és ökológiai tulajdonságaiban átalakí-
tott populáció kifejlesztése, amely a megváltozott élőhelyek adottságaihoz megfelelően
alkalmazkodik. A kísérletet a Poznani Mezőgazdasági Akadémia Alkalmazott Állattani
Intézete végzi az 1974-ben alapított, Siemianiczei Túzoknevelő Telepen (Graczyk, 1975,
1976; Graczyk — Bereszynszki — Michocki, 1979). Ezekkel az itt nevelt állatokkal repatri-
ációs eredmény még nem adódott.

Angliában az Ibériai-félszigetről származó túzokok zárt téri tartása és továbbszaporítá-
sa érdekében történik kísérletezés (Collar, N. szóbeli tájékoztatása) .

Tudomásunk szerint a jövőben Csehszlovákiában, Bulgáriában, Spanyolországban és
Kazahsztanban tervezik az Otis t. tarda populációinak repatriációs úton történő meg-
erősítését.

Repatriációs tapasztalatok Magyarországon

Magyarországon a repatriációs programmal elsősorban a minőségi adottságaiban lerom-
lott, vad túzokpopulációk struktúráján és genetikai állapotán szeretnénk javítani. A prob-
lémát egyrészt a korábbi évtizedek vadászati károsítása okozta. Ez kezdetben a populá-
ciókat mennyiségében károsította, később az egyoldalú kakaslövés miatt nagyon szélső-
séges ivararányromláshoz vezetett. A jelenben, amikor a túzok vadászata már tilos,
az agrotechnikai károsítás a szaporodás sikerét szorítja minimális szintre, és így folya-
matosan elöregednek a populációk. Ezért szükséges az utánpótlást mesterségesen is
elősegíteni.

A munka első fázisa, a keltetés és a nevelés ma már tradíciókkal rendelkezően megol-
dott. Ugyanakkor alig ismerjük még a végcél, a folyamatos repatriáció lehetőségeit.

A mesterségesen felnevelt túzokok visszavadítása két okból rendkívül körülményes.
Az egyik közismert nehézség a túzokcsibék és gondozóik között nagyon hamar kialakuló,
és majdnem feloldhatatlan kapcsolat, a másik a szabad környezetbe történő visszatérés
alkalmával bekövetkező stresszhatás. Korábban az állatkerti körülmények között nevel-
kedett madarakkal végzett kísérletek pesszimista tapasztalatokat szolgáltattak. Ezzel
szemben perspektivikusabbnak ígérkezik a két éve üzemelő túzokkísérleti állomásunknak
tágas környezetében beindított vizsgálatunk.

A repatriációt háromféle megoldással lehet megkísérelni :

— fiatal, lehetőleg kevés emberi kapcsolat árán felnevelt példányok erőszakos vissza-
telepítésével ;

— tágas élettérben tartott, emberrel csak a legszükségesebb mértékben érintkező pél-
dányokkal, arra várva, hogy ezek előbb-utóbb önként hagyják el elkerített elöhelyüket;

— fogságban tartott, megszelídült példányok továbbtenyésztésével, amelyek szaporu-
lata már embermentesen nevelkedik. E második generáció kerül majd szabadon bocsá-
tásra.

E háromféle módszerrel kapcsolatos tapasztalataink a következők.

74

Erőszakolt visszatelepítési kísérletek

1943-ban Sterbetz a Békés megyei Nagyszénáson pulykával keltetett túzokokat. 3 db
csibét próbált 10 hetes korban vad túzokok élőhelyén kibocsátani. Két-két napos időkö-
zökben háromszor kísérelte meg ezt, de a madarak mindhárom esetben azonnal vissza-
repültek egy mezőgazdasági épületcsoport közelében levő nevelőhelyükre. Ezeket az álla-
tokat végül állatkertbe kellett szállítani.

1958-tól a Budapesti Állatkert Madárosztálya szervezte a veszélyeztetett túzokfészkek
mentését. Ezt a munkát Fodor elsősorban vadásztársaságokra alapozta. A. legérdekeltebb
volt ebben a kelet-magyarországi Dévaványai Vadásztársaság, amelynek területén kb.
300 — 350 egyedet számláló túzokpopuláció élt. A terület a túzok eszményi környezete.
A vadásztársaság fácán- (Phasianus colchicus) nevelő telepén kotlóstyúkkal keltették
a fácántojást, ugyanígy kezelték a kikaszált túzoktojásokat is. 1965-ben itt 14 túzok-
csibe kelt ki, és ezekből 11-et sikerült felnevelni. Augusztus 28-án 90 napos korban pró-
bálták a madarakat erőszakosan repatriálni. Az első próbálkozás a délutáni órákban tör-
tént. A fácántelep elé kiterelt túzokok nem voltak hajlandók eltávonzi. Leültek és jel-
legzetes fütyülő-síró hangjukat hallatták. Másnap extenzív tartású pulykacsapathoz
csatlakoztatták őket. A túzokok félénken, biztonságos távolságot tartva közelítettek
a hasonló korú pulykákhoz, amelyek befogadták az idegen madarakat. Szeptember
elején a 11 túzokból 5 példány a pulykáktól kapott betegség (,,black head") miatt elpusz-
tult. A pulykák között ugyanakkor ez a fertőzés nem pusztított. Nyilvánvalóan alacso-
nyabb fertőzési terhelés történt, amelyet a rezisztencia-mentes túzok már nem bírt ki.
A megmaradt 6 túzokot ekkor visszavitték a fácántelepre. Kéthetes tartás után a meggyű-
rűzött madarakat szekérrel 10 km távolságra szállították, ahol számos vad túzok is rend-
szeresen tartózkodott. A sík sztyeppterületen az állatokat kiengedték, majd a személyek
gyorsan eltávoztak. A visszahagyott túzokok egy helyben állva figyelték a távozókat.
A kocsi másfél óra múltán érkezett vissza a fácántelepre. Ekkorra már a szabadon bocsá-
tott madarakból három a kerítés mellett sétált. A másik három közül az egyik hulláját
kb. egyhetes állapotban szeptember 30-án megtalálták, a kibocsátás helyétől 4 km távol-
ságban. Egy másik példány idegen emberhez csatlakozott, aki azt elfogta. Egyetlen pél-
dány tűnt csak el nyomtalanul, amelynek sikeres repatriációja is feltételezhető. A fácán-
telepre visszatért madarakat állatkertbe kellett szállítani.

Tapasztalatok az önkéntes repatriációról

Sterbetz 1940-ben a kelet-magyarorszägi Kondoroson (Békés m.) kilenc, kotlóstyúkkal
kikeltetett és háznál nevelt túzokcsibét tartott 3 ha nagyságú, lucernával bevetett, elke-
rített területen. A madarakat 28 napos koruktól kezdve gondozójuk naponta kiterelte
a szomszédos szántóföldekre és legelőkre. Ettől kezdve csak éjszakára engedték vissza
őket az elkerített nevelőtérbe. Kilenchetes koruktól kezdve a madarak már maguktól
hagyták el az alvóhelyet, és estig önállóan kóboroltak. A telet az elkerített területen töl-
tötték, de télen át is folyamatos volt a kóborlásuk. A következő év márciusában csapato-
san végleg eltávoztak. Ezt a félvad túzokcsapatot azon a tavaszon és nyár kezdetén rend-
szeresen meg lehetett figyelni, zárt téri tartási helyüktől 7 — 8 km távolságban. Az embert
50—60 m-re bevárták, a lovas kocsit még közelebb. A felmagasodó, nyári növényzet
később lehetetlenné tette megfigyelésüket. Az őszi túzokcsapatok kialakulása idején
már nem lehetett különbséget tenni a vadon élő és a kitelepült példányok között, amelyek
meggyűrűzésére sajnos akkor még nem volt lehetőség. Elhullott vagy elfogott túzokról
nem érkezett hír, így valószínű, hogy sikeresen végződött a repatriáció. Hangsúlyoznunk
kell, hogy ez a kísérlet egy kb. 500 egyedet számláló, vad populáció élőhelyén történt,
ahol még a fogsági példányok kóborlása idején is rendszeres alkalom nyílt a vad példányok-
kal történő kapcsolatra.

1975-ben a túzok szabadtéri védelmének kísérletei érdekében létesült a Dévaványai
Tájvédelmi Körzet Kelet-Magyarországon. A védett terület kiterjedése 3433 ha, 53% -ban
sztyepp jellegű biot6ppal (Sterbetz, 1977). A rezervátum 1980 óta az Országos Környe-
zet- és Természetvédelmi Hivatal tulajdona, és ott 1981-től a gazdálkodás a túzokvédelem
szempontjainak megfelelően történik. A rezervátumban levő szántóföldek minősége rossz,
és ott csak extenzív gazdálkodás folytatható. A sztyeppzónában épült fel 1978-ban a
túzokvédelmi állomásunk, ahol az agrotechnikai károk elől mentett túzoktojásokat szán-
dékozunk a jövőben kikeltetni. A korábbi tapasztalatok alapján évi 100 db körül alakuló
tojásmennyiségre számítunk itt. Az állomás 1978 őszén kezdte meg működését. Három
épülete a technológiai berendezéseknek, a kezelőknek és a kutatóknak elhelyezését bizto-
sítja. A kezelést egy technikus irányításával három állatgondozó látja el. A tudományos
munkáról a Madártani Intézet gondoskodik. A telepen felnevelkedő túzokcsibék nyár

75

végén egy erdéssztyepp jellegű, 200 x 300 m-es (6 ha) bekerített területre lesznek kihelyez-
ve. Ide 1978 novemberben 15 db ällatkertböl származó, amputált szárnyú, 1—3 éves
túzokot telepitettiink. 1979. augusztusban 55 db — már a telepen keltetett és nevelt
90 napos példányt helyeztünk ki hozzájuk. Ezeknek a madaraknak csak a szärnytol-
lai voltak levágva, és első vedlésük alkalmával visszanyerték röpképességüket.

Uj tollazatuk kifejlődésével ezek a madarak egyre gyakrabban repkedtek. A repülési
próbák először csak a kerítésen belül történtek, majd egymást követő, önkényes távozásra
került sor. A kitelepülések észlelései:

— 1980. január 15-én egy példány távozott;

— január 20-án ismét kirepült egy, ennek róka (Vulpes vulpes) által széttépett tetemét
másnap megtalálták a telep közelében;

— január folyamán többször előfordult, hogy egyes példányok kirepültek, és a telep
közelében sétálgattak ; ezek egy része önként tért haza, egyeseket az állatgondozók terel-
tek vissza;

— február 10-én újabb madár hagyta el végleg a telepet;

— május 7-én egy példány repült el;

— május 10-én zárt csapatban tíz túzok repült ki egyszerre; közülük egy még aznap,
a másik három csak napok múlva tért haza, a többi hat végérvényesen távolmaradt ;

— július 2-án egy példány a teleptől 2 km-re szállt le egy legelőre; közelítő gondozója
elől újból felrepült és egy közismert dürgőhely irányában tűnt szem elől;

— július 9-én két példány hagyta el a telepet. Ugyanakkor Lánci Mihály vadőr a telep-
től 3 km-re egy rövid fűvű szikes legelőn 3 db gyűrűvel jelölt (tehát a telepről származó)
túzokot figyelt meg 4 db vad túzok társaságában! Ez az első alkalom, hogy felnevelt
és vad madarak keveredése bebizonyosodott Dévavanyan;

— júlus 11-én a túzokteleptől 2 km távolságban Sterbetz egy gyűrűvel megjelölt pél-
dányt fényképezett;

— júniustól kezdve az ép tollazatú, egyéves példányok között állandó a létszáminga-
dozás. Naponta távoznak és érkeznek a félvadon nevelt madarak. A véglegesnek tekin-
tett távolmaradók száma 1981. szeptember-i állapot szerint 62 db. Valamennyi 1979 tava-
szán keltetett egyéves példány. Időközben érkezett a hír, hogy egy gyűrűvel jelölt, a tú-
zoktelepről származó túzok több hónapos maradványát a túzokteleptől mintegy 4 km
távolságban megtalálták.

1979 szeptemberétől kezdve november végéig a 6 ha-os bekerített területen tartott
túzokok rendkívül nyugtalanul viselkedtek. Bujkálva keresték a kijutás lehetőségét,
amely akkor még levágott szárnytollaik miatt nem volt lehetséges. Három példány e
nyugtalan periódusban láb- és szárnytörést szenvedett. Közülük kettőt sikerült meggyó-
gyítani. Ez az állapot a tél beálltával megszűnt. A kirepüléseket mindenkor kellemetlen
időjárási periódusok kísérték. Napfolttevékenység, erős szél, hirtelen légnyomásváltozás,
„frontbetöresek” idején távoztak a túzokok. Az ősszel észlelt, huzamos nyugtalanság
bizonyára a vad túzokok telelő csapatainak kialakulásával hozható összefüggésbe. Az
sem hagyható figyelmen kívül, hogy ebben az időszakban a közelben elő vad túzokok is
gyakran megközelítették a telepet, így a fogsági példányok rendszeresen láthatták vad
társaikat. Ezt a körülményt a jövőben a telep közelében vetett repcével ( Brassica napus )
— a túzok kedvelt téli tápláléknövényével — fokozatosan igyekszünk majd elősegíteni.

Fogsági példányok továbbtenyésztéséből származó egyedek repatriációja

Eddigi kísérleteink során még nem rendelkeztünk olyan, négy évnél idősebb tyúkokkal
és 5 — 6 éves kakasokkal, amelyek megfelelő tágas környezetükben szaporodhattak volna.
A dévaványai túzoktelep tágas adottságai és eszményi biotópja valószínűsítik, hogy a
szaporítás sikerülni fog. A duisburgi, a budapesti és a nyugat-berlini állatkertekben ezt
a nehéz zootechnikai kérdést sokkal kedvezőtlenebb környezetben is sikerült már meg-
oldani ( Fodor, in: Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971).

Következtetések

Az eddigi tapasztalatok és a természetvédelmi tulajdonba került rezervátum lehetősé-
geit mérlegelve a következő szempontok határozzák meg a jövőbeni magyar repatriációs
terveket.

1. A dévaványai adottságok mellett az erőszakolt kihelyezés csak olyan esetben indo-
kolt, ha a telep túlnépesedettsége ezt kényszerből megkívánja. A kihelyezés a kritikus
téli időszakra való tekintettel csak a következő év tavaszától célszerű. Legbiztosabbnak

76

látszik a szaporodás időszakának kezdeti napjai, amikor a téli tüzokesapatok a szabad
környezetben is felbomlanak és a territoriális aktivitás általánosan fokozott.

2. Az önkéntes repatriáció sikere bebizonyosodott. Ez a módszer a jövőben minden
bizonnyal a félvadon tartott madarak jelentős hányadának önállósulását ígéri majd.
Valószínű, hogy számos madár magától nem fog élni ezzel a lehetőséggel és végérvényesen
szelíd marad. E módszer hátránya még, hogy az embertől és a szelíd túzokoktól kapott
tapasztalatok etológiai hátrányokat jelentenek az ily módon kitelepülő túzokok számára.

3. A fogságban szaporított egyedek utódainak embermentes tartása és önkényes re-
patriációja ígéri a legbiztosabb eredményeket. Ennek nehézsége az embermentes kezelés
megoldása, hátránya a 4— 6 éves korig ivaréretlen tenyészanyag.

4. Mindhárom módszernél az ember és atúzok kapcsolatának minimumra szorítása hang-
súlyozottan kívánatos.

5. Rendkívül nagy jelentősége van a túzoktelep higiéniájának. A gondozók rendszeres
fertőtlenítése és a steril táplálék a leggondosabb fegyelmet kívánja meg. Rágcsálók és
madarak elől a túzokokat lehetőség szerint el kell különíteni.

6. A repatriáció külső feltételei egyrészt az optimális biotóp, másrészt ott egy nagyobb
létszámú, vad túzokpopuláció jelenléte. Olyan területeken, ahol ez a két alapkövetelmény
nincs biztosítva, a repatriáció reménytelen. Ertelmetlen minden olyan kísérletezés, amely
a túzokot olyan környezetbe kívánja helyezni, ahonnan ez a madár már maradéktalanul
kipusztult vagy sohasem élt, így nincs meg a vad társakhoz csatlakozás lehetősége. Ter-
mészetvédelmi szempontból az ilyen kísérletezés etikailag is kritikát érdemel.

77

BERN LES dig
ia A (hn
s si ur CAN s

LT" ne at | 4
A Ur Î KVt) ee ey 2
i A se 413 da LU Be 1} 0
ics pile Tod À TRS te;
ul Ras Wc aoe D Va dl
x DAV ES RALE mt if „ur na Tai Wa ae (SR
(ie rly A. § at a Mich i bak “ti EN
4 Ù af ses 7 8 à à Ahaha fe i WATT teh, | i A éve
al ST Ay eat 0, Kr.
| A et BER saa ae th beh | po spet
) hi MAGIE fs MOTOR doute hd ata Ae =» 9
ini Arr socia li a Hei Ad his
= | rk ye The CENT Ay nit A pi cari n
j Avo Oe din de? ner il ] el fus Mei Bet FRATI, Minore

vii ie
LA FI ték d a à KURT ee 2 ey y- «ata gie
Lae ere ye ida sut VANAK RAILS NET USER is: ter |
hiib f r I Ml me ny LE AN 6 4 N Les LI, a a U rs
or de N (ot ia úg s A abi ae J b ni
| Soi lis bri 20 Poesia spia
\ =
= = { dé pH oh!
1
5 + 4
1 an Ù A
na |
J iù
48 b, wat elie,
v, ez Lie Y A és rita Da?

pe | 4 nés jet eel, An
ait, I a mit asi lit
u : n R st wre ¥ Dur Akon!

det dali | tag 4 ia

¢

I pa et fer E
LE 5 2 n | = = n
hé fedi 10 e +
j =? Lee:
= pi
| hi Die é a
> Le 1 i" n
i T ou my
aL wl ee ade
ey ie | nr
PT Lo pirata de ee Bad
u @ » Mt
b ì ® dui Ed ie ded va
+ ) "di i sd È
1 + pa
, =
szeti vetri. =
a M LL. pa
| mege €4. acre aie ide

eg «Gue. \ x ul Mr +

Lars ie ra 7 à: Ds es
Asa sa Fi” à cavi
‘t dy @ LÉ “eh qb di aD.

n "4 |P TAI LA LE Wei dec Ab “u

ADATOK A HALASTAVAKNAL GYŰJTÖTT DANKASIRALYOK
(LA RUS RIDIBUNDUS) TAPLALKOZASAHOZ

Dr. Rékasi József

Magyarországon a halgazdasagok száma az utóbbi két évtizedben rohamo-
san növekedett. Mesterséges halastavainkon nagy egyedszámban jelenlevő,
sokszor nagy kolóniában költő, sokféle táplálékot fogyasztó dankasirályok
sok problémát vetnek fel. Az újabb „madärkär”-vitäk tették szükségessé,
hogy a Madártani Intézet kutatási programjába iktassa a tógazdasági dan-
kasirályok táplálkozásvizsgálatát.

Vizsgálatunk célja e faj szerepének tisztázása az ivadéknevelés szempont-
jából, valamint az őszi lehalászások idején.

Korábbi hazai helyzet

Legjobb összefoglalót Keve (1962, 1964) munkáiban találunk. Hangsúlyoz-
za, hogy a táplálkozásbiológiai vizsgálatoknál nagyon fontos a táplálkozás
módjának az ismerete is. A halgazdaságok sokszor ezt nem veszik tekintetbe.

Figyelembe kellvenni a madárgyűrűzési eredményeket is a táplálkozási
vizsgálatoknál. Ősszel nagy tömegekben megjelenő dankasirályok a Magyar-
országtól É— ÉK-re fészkelő populációkból származnak. Ugyancsak a tudo-
mányos gyűrűzés igazolta, hogy a nálunk fészkelő dankasiralyok nagy része
a lehalászás idején már jórészt az Adriánál, Olaszországban található, tehát
nem okoz kárt a tógazdaságainknál.

Papp (1954) szerint a halastavaknál a dankasirälyok tápláléka 3399-ban
halból áll. Ennek mennyiségét azonban a nyáron és ősszel a duplájának tak-
sálta.

Fekete (1955) hangsúlyozza, hogy a dankasirályok csak tavasszal és ősszel
fognak halat, egyébként táplálékukat a szárazföldön keresik.

Lakatos (1913) könyvében a dankasirályt, mint halászati kártevőt írja
le.

Chernel (1899) szerint fötäpläaleka többek között káros rovarokból, földi-
gilisztákból áll. A költési időben apró halakat és dögöket eszik. A halastavak-
nál kisebb kárt tehetnek, de ez eltörpül a mezőgazdaságilag hasznos tevékeny-
ség mellett. Chernel 1901 tavaszán kb. 1000 dankasirályt figyelt meg, amint
egy sáskagradációt szüntettek meg.

Csörgey (1909) köpeteket gyűjtött a velencei kolóniánál. A nagyon sok
káros rovar és mezei pocok mellett csupán 4 apró halat talált. Schenk- Vö-
nöcky Csörgey részére gyűjtött és 1929-ben tette közzé további 100 köpet-
analízis eredményét balatoni halastavakból. Valamennyi földipoloska marad-
ványából állt, csak két esetben talált értéktelen, apró halat. Csörgey (1935)

79

állítja, hogy ahol dankasiräly-kolönia van, a gabonapoloska-gradäciö nem
fejl6dik ki.

Lovassy (1927) a gabonatablak fölött Anisopliäkat fogdosé dankasirälyokat
ir le. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy taplalékuk tavasszal és ősszel halból
áll, de a kár elenyésző.

Homonnay (1938, 1944) a tavaszi alacsony vízálláskor a kopácsi tónál azt
tapasztalta, hogy az apró halak kis helyen összezsúfolódtak, s az itt gyűjtött
dankasirály egyedek gyomrában kizárólag halat talált. Az öregek sohasem
hordtak fiaiknak táplálékot a halastavakból, hanem a környező szántóföldek-
rôl.

Tildy (1951) a szegedi Fehér-t6 kutatéhäza közelében a halastavak közepén
cserebogärrajzäst figyelt meg, közben a dankasirälyok a cserebogarakat mind
elfogdostäk a levegőben.

Beretzk (1954) ugyanabban a kolóniában a taplalékmaradvanyok között
kizárólagosan cserebogär-maradvänyokat és -pajorokat talált. A költési
időben a dankasirälyok a mezőgazdasági földekről szerzik táplálékukat.
Gyülekezésükkel a járványokat is előrejelzik a halgazdaságnak. Először
1958-ban figyelt fel a dankasirályok cseresznyefogyasztására. A néhány km-re
levő szatymazi gyümölcsösökből szerezték táplálékukat.

Rékäsi (nyomtatás alatt) a fehér-tói kolóniában gyűjtött köpeteket s ta-
lált cseresznyemagot a káros rovarmaradványok mellett.

Ugyanitt Festetics és Szijj 7 gyomrot gyűjtött 1956. VII. 7-én. Kis hal-
maradvány mellett vízipoloskát, lótetűt, mezei tücsköt és növényi marad-
ványokat találtak.

Sterbetz (1958, 1959, 1964, 1972) többek között a szegedi Fehér-tó halasta-
vain és tiszántúli rizsföldeken végezte vizsgálatait a költési időben. Halat
33 esetben talált, összesen 37 egyedet. Csak egy esetben talált egy dankasirályt,
amelyik 18 cm hosszú pontyot nyelt le, de ettől meg is fulladt. A halakon
kívül kisemlőst, sok rovart, földigilisztát, cseresznyét, tojáshéjat, homokot
és növénymaradványt is talált. Apajpusztán 1959. VIII. 30-án traktorekét
követő ezernyi dankasirálycsapatból gyűjtött be egy példányt. Gyomrában
21 burgonyabogarat, 3 sáskát, rovar- és növénymaradványt talált.

Keve (1955) vizsgálatai során 143 gyomorban csupán 9 esetben talált
puhatestűt.

Weisz 1932. III. 31. és IV. 3. között Budapest közelében gyűjtött danka-
sirályegyedek gyomortartalma kizárólag halcsontot tartalmazott. A danka-
sirályoknak nem volt alkalmuk a mezőgazdasági földekre kirepülni.

Keve (1974) 1956. V. 18-án a fonyódi halastónál gyűjtött 15 köpetet. A kö-
petekben a káros rovarok mellett 1 barna ásóbékát és kis halra utaló csontot
talált. A dankasirályok a küszök gyülekező helyeinél a nyílt víz egy pontján
csapatokba tömörülnek a búbos vöcskökkel, a szárcsákkal.

Jakab 1956. VI. 30-án 1 dankasirálygyomorban kevés halcsontot talált.
A rétszilasi halastavon gyűjtött 1956. IV. 7. és IV. 22. között 3 gyomrot.
Barna ásóbéka mellett, rovarokat és növénymaradványt talált kavics mel-
lett.

Nagy a biharugrai gyomrokban: kevés halcsontot és rovarmaradványt,
az 1958. III. 28., IV. 12., VII. 26-án gyűjtött gyomrokban halmaradványt és
rovarmaradványt talált.

Udvardy (1960) 1943. XI. 21-én megfigyelte, hogy a Hortobágynál hirtelen
téliesre forduló időben a 11. sz. lecsapolt tavon a pocsolyákban rekedt halak

80

a jégbe fagytak és több száz dankasiräly gyűlt össze a prédára a szarkäk, a
dolmanyos varjak, a nagy pólingok és nyolc rétisas mellett.

Sterbetz (1966) megfigyelte, hogy a kora nyári időben rendszeresen bekövet-
kező tiszavirágrajzás néhány napos táplálékkonjuktúrát jelent a Sasér-rezer-
vátum madarainak. Legfeltűnőbben a dankasirályok és a kormos szerkők
reagáltak és végigpásztázták a Tiszát.

A gyűjtések helye, anyaga és módszere

A gyűjtések és a megfigyelések helyei: szegedi Feher-tö (469207 — 20°05’)
XI., XII., XIII., és XIV. tóegysége, valamint a 2500— 3000 pár dankasirály
fészkelését biztosító Korom-sziget. Valamint a tömörkényi Csaj-tó (469367 —
20°07’) IV., V., VII., VIII., IX., X. és XI. tóegysége. A IX. tóegység bizto-
sítja a 700— 800 pár dankasirály fészkelését. A területek ökológiai jellemzőit
Beretzk (1955), Kárpáti (1950), Molnár (1979), Molnárné Asztalos Katalin
(1974, 1978), Marian (1980), Sterbetz (1963) dolgozataiban találjuk meg, így
azok ismétlésétől eltekintek. A szegedi Fehér-tóról összesen 20, a tömörkényi
Csaj-tóról 13 dankasirály gyomoranalízisét végeztem el 1979-ben. A gyomor-
tartalmak hónaponkénti eloszlása az előbbi sorrendben: ÍV. — 4--8, V. —
= 11+5, X. = 5+0. Mint látható a Csaj-töröl csak tavasszal gyűjtött egye-
dek származnak.

A bromatológiai vizsgálatok eredményei

A felboncolt dankasirályok gyomortartalmának vizsgálatánál célul tűztem
ki a táplálékként szereplő fajok pontos meghatározását (legalább génuszig),
illetőleg az egyes táplálékféleségek arányának megállapítását. Valamennyi
gyomortartalmat 1 napi szárítás után gyógyszertári kézimérlegen lemértünk.
Az eredmények a következők: IV. hó, Fehér-tó = 0,34; 2,69; 0,06; 0,05;
Csaj-t6 = 0,19; 0,47; 0,08; 0,09; 0,64; 0,48; 0,25; 0,08; V. hó, Fehér-tó =
1408305407 5185 0,02; 0,04; 0,07: 1,35; 0,13: 0,52; 8070,48. Csay-I6,=
026 60290103 7-0;02; 0,17: X. ho, Fehér-10 = 0,125 0,04; 0517; (OLE
0,75 g. Azegyik V. 19-i Feher-töröl gyűjtött dankasiräly csöreböl 2 db 4—5
dkg-os Rasbora sp. szemethal esett ki, a kiesett hal súlyát nem adtuk hozzá
a gyomortartalom sülyähoz.

A gyomortartalmak értékelésénél az egyes tápláléknemek előfordulási
eseteinek számát, valamint a darabszámot tüntettük fel. Az 1. táblázatban
a szegedi Fehértó halastavak, a 2. táblázatban a tömörkényi Csaj-tó halasta-
vairól gyűjtött dankasirályok növényi — állati táplálékának összesített ered-
ménye látható.

6 Aquila 1981. 81

1. tablazat

Table 1.
20 Larus ridibundus, Szeged — Fehér-t6
A táplálék neme es | Darabszäm
Type of food No. of incidences | De
1. Növényi táplálék
Vegetable food
Phragmites sp. (levél) 2 3
Potamogeton sp. 1 13
Portulaca grandiflora I 2
Bifora radians 1 |
2. Állati táplálék
Animal food
Otiorrhynchus sp. 5 19
Abramis brama 5 7
Carabus sp. 4 7
Chrysomelidae sp. 3 14
Curculio sp. 3 10
Geotrupes sp. 3 5
Alburnus alburnus 3 3
Harpalus sp. 2 5
Hydrophilidae sp. 2 4
Agriotes lineatus larva 2 3
Carassius carassius 2 2
Mus sp. 2 2
Microtus arvalis 2 2
Elaphrus riparius 1 4
Bembidion sp. 1 4
Cryptorrhynchus lapathi 1 3
Amara aenea L 3
Rasbora sp. l 2.
Ephemeroptera sp. 1 2
Donacia simplex 1 2
»ryllotalpa gryllotalpa l 1
Anomala sp. 1 1
Hydrous sp. 1 1
Cyprinus sp. l I
Pisces sp. 1 l
Eurygaster maura 1 |
Pisces sp. ikra | X
3. Zúzóanyag
Grinding material
Kavics 3 5
Iszap 2 X

2. tablazat
Table 2.
13 Larus ridibundus, Tömörkényi Csaj-t6

: | Elöforduläsi | |
A táplálék neme ESE száma I bez
Bree ot lt No. of incidences use

1. Növenyi taplalek
Vegetable food
Juglans regia (bel) I
Bolboschoenus sp. 1 1

2. Állati táplálék
Animal food

Odonata sp.
Harpalus sp.
Abramis brama
Alburnus alburnus
Geotrupes sp.
Dorcadion fulyum
Cleonus punctiventris
Aeschna sp.
Haliplus sp.
Carabus sp.
Eurygaster maura
Notonecta glauca
Haltica sp.
Amara aenea
Otiorrhynchus ligustici
Microtus arvalis
Gryllotalpa gryllotalpa
Dorcadion aethiops
Dorcadion pedestre
Carassius carassius
Cassida sp.

14

D D w
oo

ee ed en ed ed nd es ed i jeu mu NO NO
ver & OLD OW Ww

3. Luzoanyag
Grinding material |
Kavies 1 | 3

Az eredmények összefoglaló értékelése

Állati táplálék

A halgazdaságok területéről gyűjtött gyomortartalmak tanúsítják, hogy
a dankasirályoknak rendkívül változatos a táplálékuk. Huszonhét — huszonegy
állati, illetve négy — kettő féle növényi táplálék volt a gyomrokban. A 33 danka-
sirály 18 esetben fogyasztott apró halat, összesen 21 db-ot és egy esetben

= 83

halikrät. Mivel a siralyokat mindkét halastönäl nagy kolóniákból gyűjtötték,
az eredmények jól általánosíthatók. A szezonális és a lokális különbségeket
mindig figyelembe kell venni. Az 1. és a 2. táblázat összehasonlításából jól
kitűnik a lokális különbség. Tehát még a két mesterséges halastó ugyanazon
időszakában gyűjtött dankasirályok táplálékában is van különbség. Ha ösz-
szevetjük a korábbi hazai irodalom eredményét saját vizsgálatainkkal, úgy
a lokális és a szezonális különbség még jobban kidomborodik. A halastavaknál
gyűjtött egyedek táplálékában eltolódást találtunk, a halfogyasztás megnö-
vekedett. A két tógazdaságból gyűjtött dankasirályok halfogyasztását vizs-
gálva a következő szezonális és lokális eltérést kapjuk.

Fehér-tavon: áprilisban küszt egyszer, dévérkeszeget kétszer; májusban
dévérkeszeget, pontyot, kárászt és Rasbora sp. szeméthalat egy-egy esetben,
valamint halikrát is ekkor fogyasztottak egy esetben.

Csaj-tóról: áprilisban begyűjtött dankasirályok táplálékában dévérkeszeg
két esetben, küsz és kárász egy-egy esetben fordult elő. A májusi gyomrokban
csak egyszer fordult elő küsz. A Csaj-tóról csak a tavaszi időből származó
vizsgálati anyagunk volt. Így az összehasonlításokat is csak a tavaszi aspek-
tusra tehetjük a két tógazdaság között. A Csaj-tóról származó 13 dankasirály
5 esetben fogyasztott apró halat. Az elfogyasztott halak nagyságában a két
tógazdaságból származó vizsgálati anyag alapján nem találtunk lényeges
különbséget, ezért összesített eredményt adunk. 2—3 cm-es hal kétszer,
3 — 4 cm-es kétszer, 4— 5 cm-es ötször fordult elő a csonttöredek, garatfogak,
pikkelyek mellett. A 4—5 cm-es apró halak mind a Feher-töröl gyűjtött
vizsgálati anyagból, valamint a 2 db 4—5 dkg-os Rasbora sp. szeméthal és
a halikra is innen származott. Az előbbiekből látható, hogy bár a halfogyasztás
gyakorisága megnövekedett, de az elfogyasztott halak nagyságában a koráb-
bi vizsgálatokhoz képest nem találtunk különbséget. 2

Kisemlösöket mindkét helyröl gyüjtött egyedek gyomräban talältunk. Ot
esetben 5 egyedet :Mus sp. (egér) 2 db, Microtus arvalis (mezei pocok) 3 db-ot.

Bär a vizsgälati anyag a halastavakröl szärmazik, megis igen jelentös ro-
varfogyasztäsuk is. A vizirovarok és larväik mindkét halasténäl számottevő
taplalékforrast jelentenek a dankasirälyok számára. A Csaj-töröl gyűjtött
példänyoknäl a mezőgazdasági területekről származó rovarok aránya na-
gyobb volt. Mind a vízi, mind a mezőgazdasági területről származó rovarok
a legkártékonyabb fajokból kerültek ki. Áprilisban a vízirovarok domináltak
mindkét helyről begyűjtött egyedek táplálékában.

Növényi táplálék

Feltűnő kevés a növényfogyasztásuk mind faj-, mind az egyedszámot fi-
gyelembe véve. Összesen hét esetben 23 db növényi magot vagy zöld vízi-
növény levelét fogyasztották. A növényi táplálék zöme vízi- vagy vízkör-
nyéki növény magja. Csak két esetben fordult elő, hogy csak növényi táp-
lálék volt a megvizsgált gyomorban. Vegyes táplálék esetén jól követhető

a vízparti növény és a rajta élő rovar egy időben való táplálékszerzése. Még
e kevés növényi táplálék esetén is van lokális eltérés.

84

Összefoglalás

A. szegedi Fehér-tó és a tömörkényi Csaj-tó halastavairól begyűjtött 33 dankasirály
táplálkozásbiológiai vizsgálatát végeztük 1979-ben. A dankasirály tógazdasági szerepét
az ivadéknevelés és az őszi lehalászás idején vizsgáltuk. A bromatológiai vizsgálatokkal
egyidejűleg állományfelvételt és a tavak takarmányozási és üzemi vízszintjének vizsgá-
latát végeztük. Mivel mindkét helyen nagy dankasirály-kolóniákból történt a begyűjtés,
a kapott eredmények jól általánosíthatók.

Halastavaknál az ivadéknevelés és az őszilehalászások idején a dankasirályok halfo-
gyasztásának gyakorisága növekedett a korábbi vizsgálati eredményekhez képest. De
csak a halfogyasztás gyakoriságát illetően van ez az eltolódás! Az elfogyasztott hal nagy-
sága és mennyisége a korábbi vizsgálatokhoz képest nem változott.

A halastavak száma megnövekedett, a rovarvilág vegyszerezés következtében elsze-
gényedett, és mégis a kizárólag halastavakról gyűjtött dankasirályok gyomrából sokféle
rovar kerül elő. Mivel rovargradáció a vizsgált időszakban nem volt, így árpilisban és
októberben inkább a halastavak rovarkártevőit fogyasztották nagyobb arányban. Május-
ban a szántóföldi, a mezőgazdasági kártevők domináltak a táplálékukban.

A nem vegyszerezett halastavak rovargazdasága nagy táplálékbázist jelent a danka-
sirályok táplálékában.

A káros kisemlősök fogyasztása is jelentős és megegyezik a korábbi vizsgálatok ered-
ményeivel.

Vizsgálataink alapján kijelenthetjük, hogy a dankasirályok fészkelő kolóniáit a jövőben
is védeni kell a halastavak mellett.

Irodalom — References

Beretzk P. (1954) : A mocsárvilág madarainak szerepe a mezőgazdaságban. (Die landwirt-
schaftliche Rolle der Sumpfvôgel.) Term. Társ. 113. 581—584. p.

Beretzk P. (1955): Ujabb adatok a szegedi Fehertö madärvilägähoz. (Recent data on
the birds of Lake Fehértó near Szeged.) Aquila. 59 — 62. 217— 227. p.

Beretzk P. (1962): Adatok a dankasiräly täplälkozäsähoz. (Data on the Nutrition of the
Black-headed Gull.) Aquila. 67 — 68. 1960 — 61. 216 —217. p. (250.)

Chernel, I. (1899): Magyarország madarai. (Die Vögel Ungarns.) Budapest. 830. pp.

Chernel, I. (1901): Zur wirtschaftlichen Bedeutung der Lachméwe. Aquila. 8. p. 296.

Csürgey, T. (1935): Die Vogelfeinde der Getreidewanzen. Aquila. 38 — 41. 1931 — 34.
253 — 257. p.

Fekete I. (1955): Halászat. (Fischerei.) Budapest. 232. pp.

Glutz v. Blotzheim, U.— Bauer, K.— Bezzel, E. (1975): Handbuch der Vögel Mitteleuro-
pas. Bd. 6. Akad. Verl. Wiesbaden. 840. pp. Di

Homonnay N. (1944): Biologische Zusammenhänge im Tierleben des Überschwemmungs-
gebietes der Herrschaft Bellye. Albertina. J. 13 — 33. p

Keve A. (1955): Die Conchylien-Aufnahme der Vögel. IV. Aquila. 59-62. 1952— 55.
69 — 81. p.

Keve A. (1962): Einige Angaben zur landwirtschaftlichen Bedeutung der Lachmöwe,
Larus ridibundus, in Ungarn- Festschr. Vogelschutzwarte f. Hessen, Rheinland-Pfalz
und Saarland. 84 — 94. p.

Keve A.(1965): Uber die Lachmöwe. Der Falke. 12. Heft 3. 96 — 97. p.

Keve A. (1974): Balaton sirälyai. (Über die Laridae des Balaton.) Aquila. 78 — 79. 1971 —
1972. 107 — 132. p.

Kárpáti I. (1950): Kultürhatäs a természetes táj vegetäciöjära. Annales Biologicae
Szegediensis. 65— 72. p.

Lakatos K. (1913): A haltenyésztés szárnyas ellenei. (Geflügelte Feinde der Fischzucht.)
Ungvár. 232 pp.

Lovassy S. (1927): Magyarország gerinces állatai. (Die Wirbeltiere Ungarns.) Budapest.
895. pp.

Marian M. (1980): A Dél-Alföld madárvilága, Szeged, pp. 258.

Molnár L. (1979): Jelentés a Csaj-tö állapotáról és védett gerinces állatvilágáról. Kézirat.
1962— 1979.

Molnár L.-né (1977) : A Csaj-tó madármozgalmai 1974-ben különös tekintettel a vízivad-
ra. Kézirat. Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskola.

85

Molnár L.-né (1978): A Csaj-t6 madé&rmozgalmai. Kézirat. Szakdolgozat. Hödmezöväsär-
hely. 74. pp.

Papp A.(1954): Tógazdasági haltenyésztés. (Fischzucht in der Teichwirtschaft.) Buda-
best. 359 pp.

Rékási J.- Sterbetz I. (1975): Adatok a Dél-Alföld természetvédelmi területei környékén
telelő téli kenderikék (Carduelis flavirostris) táplálkozásáról. (Daten über die Ernáhrung
von Carduelis flavirostris, die sich in zwei südôstlichen Naturschutzgebieten von
Ungarn überwintern.) Aquila. 80 — 81. 1973 — 74. 215 — 220. p.

Rekasi J. (nyomtatás alatt): Adatok a dankasiräly (Larus ridibundus) táplálkozásához.
Allattani Közlemények.

Schenk-Vönöczky, J. (1929): Madarak. 2. In Brehm: Az állatok világa. 9. (Vögel. 2. In
Brehm: Tierwelt. 9.) Budapest. 420 pp.

Sterbetz I. (1958): Tantskodnak a siralygyomrok. (Die Möwenmägen als Urzeigen.)
Halászat. 5. 14. p.

Sterbetz I. (1959): A halastavi sirályok védelmében. (Zum Schutz der Lachmöwen in
Fischteichen.) Halászat. 6. 172. p.

Sterbetz I. The rise-planktation in Hungary and the Bird-life. Aquila. 69 — 70. Manuskript
im Druck.

Sterbetz I. (1963): A szegedi fehér-tavi täjvältozasokkal kapcsolatos madärtelepülesek.
Állattani Közlemények. 50. 129 — 134. p.

Sterbetz I. (1972): Vizivad. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 204 pp.

Sterbetz I. (1964): Madarak burgonyabogär pusztítása. (Birds destroying Colorado Beetle.)
Aquila. 69— 70. 271 p.

Sterbetz I. (1966): A tiszavirág mint madártáplálék. (The ephemeral day-fly as bird-food.)
Aquila. 71—72. 1964—65. 232. p.

Sterbetz I. (1978): Az agrárkörnyezet változásainak hatása a Kardoskuti Természetvé-
delmi terület állatvilágára. (Einfluss der Verànderungen der Agrarumwelt auf die Tier-
welt des Naturschutzgebietes Kardoskut.) Aquila. 84. 1977. 65 — 81 p.

Tildy Z. (1951) : Fehér-t6 Budapest. 75 pp.

Contributions to the nutrition of the black-headed gull
(Larus ridibundus) collected near fish-ponds
J. Rékäsi

In recent years, the issue of damage done to fish-farms by the black-headed gull has
been frequently debated in Hungary. In view of clearing up the conflicting interests of
nature conservation and economy, stomach content examinations were carried out by
the author with gulls collected in the fish-farm. He examined 33 birds in the fish-pond
system Szeged — Fehér-t6 and Csaj-t6 inSouth-eastern Hungary. The results of obser-
vations are shown on tables indicating the kinds of food, frequency of occurrence and
number of pieces of the various kinds of food.

Author’s Address:
Dr. J. Rékasi
Bacsalmas

Hősök tere 8.

H — 6430

NOTES ON THE PROVISIONING RATES OF BEE-EATERS
(MEROPS APIASTER) IN NORTH-EAST HUNGA RY

Michael Dyer — András Demeter

Abstract

Older and larger broods of European bee-eaters were fed more often
than younger and smaller ones. Pairs of adults provisioned less frequently
than a pair with a single helper. The increased feeding rate of the trio was
thought to enhance brood growth and survival.

Introduction

The general lack of data on nestling feeding rates of European bee-eaters
Merops apiaster, may in part be due to the inherent difficulties in determining
the number of young in a nest. The only detailed information available for
M. apiaster is that of Swift (1959) who reported that adults fed nestlings
on average between 10 and 15 times per hour, but no account was taken of
the potential effects of brood size and brood age on feeding rate. Further,
food delivery rates could be influenced by the contributions of birds addi-
tional to the parents, known as "helpers". Helping-at-the-nest (co-operative
breeding) has been previously documented for M. apiaster (Cano, 1960), and
in several African bee-eaters, co-operative breeding is of regular occurence
(Fry, 1972). We report here the results of a short study of nestling feeding
rates of M. apiaster conducted in Hungary during July 1977 which takes
into consideration brood size, brood age and the number of provisioning
adults.

Methods

The study was conducted along the River Szamos adjacent to the Hungary-
USSR border. The Hungarian section of the Szamos flows through the east-
ernmost part of the Great Hungarian Plain (Alföld). This is a biogeogra phically
distinct part of the country, its vegetation unique in present-day Hungary.
The forest associations are characteristic of the area: oak forest, oak-ash-elm
gallery forest, and alder swamp forest. The succession of vegetation along
the Szamos itself has been described by Fintha (1975).

Provisioning data were collected at eight nests; six in a colony (of 15 nests)
located in an active sand-quarry at Fülpösdaróc (47°57’N, 22°28’E), and
two solitary nests near Olcsvaapäti (48°06’N, 22°21’E). Nestlings were counted
in each nest, and their ages estimated by using the following criteria:
eyes open or closed; development of pteryla; comparative size and mobility.

87

This technique of estimating age was based on experience in handling more
than 300 nestlings of known age of three species, the Red-throated bee-eater
Merops bulocki, the Carmine bee-eater Merops nubicus and the Little bee-
eater Merops pusillus, during a study of bee-eater growth rates in Nigeria
(Dyer, 1979).

Observations of provisioning began on 12 July and continued for eight
consecutive days. The close proximity of some nests to others in the colony
at Fülpösdaróc allowed up to three nests to be watched simultaneously.
Observation periods were one hour long, beginning on the hour, and generally,
several hours of observation ran consecutively. Provisioning rates (visits
per hour) were calculated from single, one-hour periods.

Results

Adults began feeding nestlings shortly before 600 hr and terminated be-
tween 1800 and 1830 hr. All nests except one were attended by a pair of adults.
At nest 4 a third bird was observed feeding nestlings. Sometimes when all
three birds approached the nest entrance in a group, the leading bird veered
away at the last moment to allow both of the following birds to enter the
nest before it. The third bee-eater perched on the cliff below the nest and
waited until the other two had left before it fed the nestlings; we suspected
it was the helper.

Brood size, estimated brood age, and provisioning rate are given in Tab. 3.
The considerable range in estimated brood age reflects the characteristic
asynchronous hatching of bee-eater broods.

Table 3.
3. tablazat
Brood size, brood age and provisioning rate for eight European Bee-eater
nests in north-east Hungary
A fészekalj nagysága, a fészekalj életkora és az etetési gyakoriság nyolc
gyurgyalag költőüregnél észak-kelet Magyarországon
Nest No. Estimated age of Total hr No. Provisioning
young brood(range Observation visits rate
in days)
Költő- A fiatalok A fészekalj Megfigyelés Látogatások Etetési
üreg száma becsült életkora összes ideje száma gyakoriság
(nap) (óra)
1 4 1-4 8.0 99 12.4
2 4 3-7 14.0 437 31.2
3 4 5-8 11.0 338 30.8
4 5 11-15 13.0 663 51.0
5 5 1-5 13.0 160 12.2
6 6 1-5 18.0 304 16.8
4 6 4-10 10.0 345 34.5
8 6 7-12 12.0 531 44.3

88

Discussion

The data in Table. 1 suggest two trends in provisioning rate. With increased
brood size and age there was higher provisioning. At nests 1, 2 and 3 con-
taining four young each, provisioning was lower than at nests 6, 7 and 8 with
six young. Among broods of six, provisioning rates were lower at nest 6 with
newly-hatched young than at nest 8 in which the youngest nestling was at
least a week old. The higher provisioning at nests 6, 7 and 8 probably reflects
the increased energy demands of larger broods. For another hole-nesting
coraciiform, similar results have been found. In the Puerto Rican Tody
Todus mexicanus feeding rates at nests containing young fifteen days old
were five times higher than at nests with newlyhatched young (Kepler, 1977).
In contrast however, Parry (1973) detected no difference in feeding rate with
increasing age of nestling Kookaburras Dacelo gigas, but the size of food
items delivered to nestlings increased as they grew older. Although we
did not quantify bee-eater food sizes, we did notice that older broods tended
to be fed with large insects such as Bombus (Apidae) and Aeschna spp. (Odo-
nata).

At nest 4 with the helper, the provisioning rate was the highest recorded
for any nest, regardless of brood size or age. The brood of five in this nest
was only about four days older than the brood of six in nest 8, and the higher
provisioning rate at the former may not have been entirely due to brood
age, but also to the presence of the helper. The highest number of hourly
visits at any of the seven nests attended by pairs was 84, but for nest 4, the
highest was 143—almost one extra visit per minute more. What effect the
presence of the helper had on brood growth and survival can only be surmised.

Elsewhere, Dyer (op. cit.) has shown that Red-throated Bee-eater helpers,
by increasing the provisioning rate at a given nest, improve overall brood
growth rate and decrease the incidence of brood reduction (the selective
starvation of younger brood members). It is suspected that Europaean
Bee-eater helpers have a similar effect on brood growth and survival.

Acknowledgements

We are most grateful to Mr. I. Fintha for directing us to the study area and to the Rev-
erends L. Csák and J. Kónya for providing accomodation and for their invaluable help.

Author’s Address:

Michael Dyer

Dep. of. Zoology. University
of Aberdeen, Aberdeen AB 9
2TN, Scotland

Andrés Demeter

Dep. of Zoology, Hungarian
Natural History Museum
Budapest, Baross u. 13.

H — 1088

89

References — Irodalom

Cano, A. (1960): Sobre nidification communal y alimentacion del Abejaruca Merops
apiaster. Ardeola. 6. p. 152— 154.

Dyer, M. (1979): The adaptive significance of co-operative breeding in the Red-throated
Bee-eater Merops bulocki and other bee-eaters. Ph. D. thesis. University of Aberdeen.

Fintha, I. (1975): Changes in the vegetation of the Szatmár — Bereg Plains in the last
country, and its process of natural recovery today. Annales of Déri Múzeum, Debre-
cen. p.) 67 — 120.

Fry, C. H. (1972): The social organisation of Bee-eaters (Meropidae) and co-operative
breeding in hot-climate birds. Ibis. II. 4. p. 1 — 14.

Kepler, A. K. (1977): Comparative study of todies (Todidae) with emphasis on the Puerte
Rican Tody Todus mexicanus. Nutall Orn. Club. 16. p. 1—190.

Parry, V.(1973): The auxillary social system and its effect on territory and breeding
in Kookaburras. Emu. 73. p. 81 — 100.

Swift, J. J. (1959): Le Guêpier d'Europe (Merops apiaster) en Camargue. Alauda. 27.
p. 97-143.

Adatok a gyurgyalag (Merops apiaster) etetési üteméhez
Eszakkelet-Magyarorszägon
Michael Dyer — Demeter Andras

A gyurgyalagok gyakrabban etetnek idősebb és nagyobb számú feszekaljakat, mint
fiatalabb és kevesebb számú fiókát. Párokban levő felnőtt madarak lassúbb ütemben
etettek, mint az egyetlen megfigyelt pár, amelyet egy harmadik egyed is kisegített.
A trió megnövekedett etetési üteme feltehetően elősegíti a fészekalj növekedését és túl-
élését.

DEBRECEN VAROS BALKANI GERLE (STREPTOPELIA
DECAOCTO FRIV.) ALLOMANYANAK POPULACIODINAMIKAI
VIZSGALATA

Dr. Bozsko Szvetlana — Juhász Lajos

Bevezetés

A balkáni gerle közönséges madár létére — biológiai szempontból — az egyik
legérdekesebb, de ugyanakkor nem eléggé tanulmányozott faj. Közismert
páratlan elterjedésének története. A rendkívüli terjeszkedés oka a faj popu-
láció-ökológiájában és dinamikájában kereshető. Ismeretlen e faj egyedszám-
változása, évi szaporulata, a populációk nagysága, nem tudtuk, hogy a meg-
jelenése óta eltelt 40 év alatt hogyan alakult a madár egyedsűrűsége, valamint
relatív dominanciája a városi ornitocönozisokban. Ezért különösen örvende-
tes annak a két frissebb tanulmánynak a megjelenése, amely Brno populációja
fontosabb mutatóit közli (Kubik-Balat, 1973; Pikula-Kubik, 1978). Hudec
(1976) munkájában pedig az abundancia és a dominancia átlagértékeit talál-
juk Brnora vonatkozóan.

Túl az általános biológiai érdeklődésen, a balkáni gerle populációdinamikai
vizsgálatok időszerűsége gyakorlati okból is indokolt. A madarak nagy
tömege nap mint nap jelentős gazdasági, köztisztasági és egészségügyi prob-
lémát okoz.

Anyag és módszer

A populációdinamikai kutatás a városban lényegesen eltér a hasonló jel-
legű természetes biotópokbani vizsgálatoktól.

A városi környezetben — amely különös ökoszisztémát képez a biotópok
és a környezeti tényezők jellegzetes mozaikos megoszlásával — a populáció-
dinamikai vizsgálatokhoz a próbaterület-módszer sokszor nem bizonyul
megfelelőnek, különösen olyan létszámú madár esetén, mint a balkáni gerle.
Adott esetben az egész városi populáció felméréssorozata szükséges, amely
nagy technikai nehézségbe ütközik.

A balkáni gerle ökológiai sajátosságait figyelembe véve sajátos munkamód-
szert alkalmaztunk. A balkáni gerle állandóan megtalálható a városban,
de a populáció eloszlása és életritmusa lényegesen eltér a tavaszi-nyári és az
6szi-téli időszakban. A populáció eloszlása napszakonként változik a madarak
életritmusának megfelelően. Az éjszakázóhelyek általában hosszú évekig
ugyanazon területen maradnak, úgy alkalmas a rendszeres állományszám-
lálásra. A fölmérés az éjszakázóhelyen az egyetlen megbízható és aránylag
könnyű munkamódszer, ezzel hű képet nyerhetünk az egész populációról
és dinamikájáról.

Jelen kutatäsunkat Debrecen közigazgatási határán belül 1977 — 1980-ban
szeptembertől májusig folytattuk. Számlálást havonta legalább két alkalom-

91

mal, de inkább többször végeztünk a késő délutáni órákban, naplemente
előtt, amikor a madarak már az éjszakázóhelyre ültek. Ezenkívül 1980.
IV-V. hónapban minden városi biotópban abszolút gerleszámlálást végez-
tünk — többször is — a gerleabudancia meghatározására.

Az adatok feldolgozásánál — a havi minta (n) alacsony értéke miatt — nem
statisztikai, hanem számtani átlagokat vettünk alapul. A teljes anyag érté-
kelésekor Schwerdtfeger (1969), Haartman (1971), Berthold és mtsai (1974),
Williamson (1975), Széky (1977) által kidolgozott populäciödinamikai alap-
elvekre támaszkodtunk.

A populáció eloszlása Debrecenben ősztől tavaszig

A fészkelés befejezésével a balkáni gerle benépesíti a régi építésű történelmi
belvárost. A populáció eloszlásában napszakos ingadozás tapasztalható.
Nappal a madarak egyenlőtlenül szóródnak a városban, hol magányosan,
hol csapatokban. Legnagyobb a gyülekezésük az étkezési gócokban hajnal-
ban és naplemente előtt. A gerlepopuláció eloszlása ilyenkor tipikusan kumu-
latív jellegű Schwerdtfegel (1969) terminológiája szerint.

Éjszaka a populáció eloszlása már szigetszerű, amikor a madarak nagy
csoportokba gyülekeznek az éjszakázóhelyre. Az éjszakázóhelyek zöme a
városmagba tömörül. 1978/79-ben a 30 éjszakázóhelyből csak három (10%)
volt a városmagon kívül (mindegyik fenyvesben, mivel mikroklímája és
védettsége kedvező a madarak számára).

1979/80 telén a városban hat újabb éjszakázóhely jött létre. A legjelentő-
sebb az állatkertben alakult ki, ahol jó a táplálkozási lehetőség, és több
terebélyes öreg fekete- és erdeifenyő (Pinus nigra, P. silvestris) található.
Két másik új alvóhely is — mint a régi nagy állományú betelt éjszakázók
melletti ,,le&nykolénia” — keletkezett.

Megfigyeléseink szerint az egyes éjszakázóhelyek madárállománya nagy-
jából stabil és nem véletlen összetételű. Délután a magtáraktól a pihenőhelyre
igyekvő gerlék szigorúan meghatározott , légi folyosókon" közlekednek a
város felé. Kószáló egyedeket ritkán látni. Városunkban elkülönül a gerle-
populáció déli, illetve északi alcsoportja.

Az éjszakázóhelyek eloszlását azonban nem a táplálkozási bázis közelsége,
hanem az alkalmas faállomány és a kedvező mikroklíma határozza meg.
A belvárosi háztömeget metsző fasorok csaknem kivétel nélkül éjszakázó-
helyként szolgálnak. A balkáni gerle különösen kedveli a régi, keskeny utcá-
kat, ahol építés alatt nem vágták ki az öreg fákat, vagy a régebben ültetett
fák már megerősödtek, így a gerlék kedvező helyet találnak alváshoz.

A fafajok között a balkáni gerle nem válogat. Debrecenben az éjszakázó-
helyek zöme a városban elterjedt Sophora japonica és Celtis occidentalis faso-
rokban található. Más lombos fákat is kedvel, mint Ulmus campestre, Tilia
cordata, Acer platanoides, A. pseudo-platanus. A madarak kimondottan előny-
ben részesítik a fenyveseket, csakúgy, mit más városokban (Ratkos, 1976),
de ezek csak peremterületen fordulnak elő Debrecenben. Egyedül a függőle-
gesen elágazó Populus italicat és a Robinia pseudoacaciát kerüli, amely aka-
dályozza a madarak mozgását a fakoronában.

92

a

1AU3U1OZSO
BDSDS1D}Z0 YSIDUDL

Jelmagyarazat:

- | |
O ® © CD (à Ae

< 100 100-300 300-500 500-1000 1000-2000 peldany hely

15. ábra. A balkáni gerle éjszakäz6helyeinek eloszlása Debrecenben 1978/79 telén

Figure 15. Distribution os Collared Dove roosts in Debrecen 1979 Winter: 1. Salétrom u.,
2. Ispotály u., 3. Dimitrov u., 4. Széchenyi u., 5. Hatvan u., 6. Petőfi tér, 7. Varga u., 8. Bé-
ke u., 9. Tóth À. gimnázium, 10. Jászai Mari u., 11. Kossuth u., 12. Csapó u., 13. Liszt
F.u., 14. Vörös hadsereg u., 15. Kálvin tér, 16. Múzeum u., Déri tér, 17. Darabos u., Thaly
K.u., 18. Honvéd u., 19. Sallai u., 20. Kétmalom u., 21. Bem tér, 22. Dózsa Gy. u., 23. If-
júság u., 24. Honvédtemető, 25. Kandia u., 26. Zöldfa u., 27. Árpád tér, 28. Millennium
tér, 29. Kerekestelepi fürdő, 30. Budai É. u., 31. Állatkert, 32. Thomas Mann u., 33. Ber-
csényi u., 34. Bartók B. úti kórház, 35. Böszörményi? út, 36. Városi Tanács udvara

4. tablazat
Table 4.

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) létszáma három év alatt a mintateriileten

Number of Collared Doves during three years in the sample area

|

Éjszakázóhely Hónap Év

Roosts Meg Year
f la |. ar ee Man mr |
Darabos u. 400 | 560 | 1100 | 1150 | 1100 | 1060 | 750 | 450 1977/78
350 | 450 | 850 | 1400 | 1200 | 950 | 800 1978/79
620 | 810 | 960 | 1117| 1080 | 980 1979/80
Dózsa Gy. u. 100 | 120 | 450 | 500 600 | 450] 310 | 150 1977/78
190 | 250 | 590 | 920 | 1250 | 1000 | 700 1978/79
730 | 810 | 1250 | 1365 | 1680 | 990 1979/80
Széchenyi u. 350 | 400 | 650 | 910 | 1100| 950] 880 | 505 1977/78
360 | 500 | 750 | 1200 | 1320 | 1400 | 1580 1978/79
570 | 690 | 895 | 1380 | 1530 | 890 1979/80
Kossuth u. 70 110 160 120 200 180 | 120 110 1977/78
50 55 40 50 80 80 | 150 1978/79
25 30 55 130 | 250 1979/80
Liszt F. u. 200 | 220 | 250 | 280 290 | 2507 230 | 150 1977/78
70 | 120 | 180 | 280 270} 280] 310 1978/79
130 | 190 | 280 320] 340 1979/80
Béke u. 300 | 380 | 750 | 950 | 1050 | 1010 | 750 | 550 1977/78
320 | 370 | 660 | 890 905 | 990] 880 1978/79
380 | 590 | 705 640 | 690 1979/80
Csapó u. 40 45 80 90 110] 105 80 60 1977/78
20 40 60 85 80 90 75 1978/79
60 75 70 95 105 1979/80
Kalvin tér 55 70 60 80 200 | 110 60 40 1977/78
20 50 70 | 110 2301 2701 120 1978/79
150 | 164 | 280 120| 150| 120 1979/80
Összesen 1515 11905 | 3500 | 4080 | 4605 | 4115 | 3140 | 2015 1977/78
Totals 1380 | 1835 | 3200 | 4935 | 5285 | 5060 | 4655 1978/79
2665 | 3449 | 4495 | 5167 | 5825 | 2980 1979/80

94

A populáció nagysága és alakulása három év alatt

A balkáni gerle populációdinamikájának részletes vizsgálata Debrecenben
1977-ben kezdődött. Munkánkat a belvárosi, régóta ismert, nagyobb állo-
mányú éjszakázóhelyeken végeztük. Ezek a választott mintaterületen több
évi felmérésünk eredményeképpen szabályszerűségeket, hasonlóságokat és
eltéréseket mutattunk ki.

Már az első vizsgálati periódusban kiderült a gerlecsoportok havonkénti
számbeli eltérése. A gerlepopuláció jellegzetes évszakos változást mutat
(4. táblázat).

Kora ősszel viszonylag alacsony a létszám. Novemberben ugrásszerű gya-
rapodás észlelhető. Ez kapcsolatot mutat a fészkelés befejezésével és az egyre
hidegebbre forduló időjárással, ami a madarak mind nagyobb belvárosi tö-
mörüléséhez vezet. Ettől kezdve a madárszám meredeken emelkedik minden
éjszakázóhelyen és a téli hónapokban tetőzik. Amíg szeptember-októberben
a maximális gerleszámnak csak 25—30%-a van jelen, novemberben az állo-
many 60—75%-a tömörül a belvárosban. Általában januárban tetőzik a po-
pulációszint (1979, 1978), de például 1980 telén csak februárban észleltük
a legtöbb madarat a mintaterületen. A maximális létszám csúszása egyik
téli hónapról a másikra összefügg az időjárással. Nyíregyházi adatok szerint
1975/76 telén a gerlepopuláció legmagasabb decemberben volt (Ratkos, 1976).

A szokásostól eltérő hideg, erős szél vagy ellenkezőleg, a hirtelen felmele-
gedés a gerleszám ugrásszerű változását idézheti elő. Így 1980 februárjában
az erős lehűlés és havazás hatására több éjszakázóhelyen a szokásosnál
200 — 300 madárral többet számláltunk.

Felmelegedés hatására a csoportok szóródása tapasztalható. Ezt az idő-
járással kapcsolatos populációszint-ingadozást a terepmunka során figye-
lembe kell venni.

Tavasz közeledtével az éjszakázó gerlepopuláció fokozatosan csökkent.
Az egyes csoportok fogyatkozása már februárban észlelhető, de leginkább
márciusban jellemző. A tavasz késése megváltoztathatja ezt a szabályos
folyamatot (17. ábra). 1979-ben a vonuló madarak érkezése kiegyensúlyozta
a helyi állomány csökkenését.

Hároméves megfigyelésünk alapján bizonyos megállapításokat tettünk

pe,

13,65%, 1979 és 1980 10,22°%-os növekedést mutat.

Az egyes éjszakazohelyeken megfigyelt változások azonban nem mindig
esnek egybe az egész városban összesített eredményekkel.

Egyes éjszakázóhelyeken három év alatt nem változott jelentősen a ger-
leszám (18. ábra). Ezeken már teljesen kihasználtak az utcai fasorok, tehát
ezek a helyek telítődtek. A Béke utcai számlálások során felfigyeltünk a
gerleszám nagyfokú (30—40%-ig) ingadozására. Ennek tisztázására ebben
a körzetben a többi éjszakázóhelyen egyszeri ellenőrző számlálást végeztünk.

Bebizonyítottuk, hogy a területileg érintkező, rendkívül megduzzadt
három régi éjszakázóhely között rendszeres a populáción belüli átrepülés
(19. ábra). Jelen esetben már helyesebb éjszakázóhely-komplexumról beszélni
és a madárszámlálást az egész komplexum területén végezni. Ellenkező eset-
ben hibás eredményt kaphatunk.

95

96

IRUSWIOZSO@_
ZOYSIDUDI

DDSDSID

Jelmagyarazat i © ®
n taplalkozasi

<100 100-300 300-500 500-1000 1000-2000 peldány hely

16. ábra. A balkáni gerle éjszakäz6helyeinek eloszlása Debrecenben 1979/80 telén
Figure 16. Distribution of Collared Dove in Debrecen 1979/80 winter (roosts)

[*/o]
100

1977/78

IX. Xe RTE XII IL III. IV. V. hónap

17. ábra. Az éjszakázóhelyek állománya évente a 94-ban
Figure 17. Population of the roosts, annualy in %

Néhány helyen a balkáni gerlék egyre növekvő számban akadálytalanul
gyülekezhetnek. A csapatok nagysága tél derekán eléri a 1600 példányt, s ez
tovább gyarapodhat a helyi ökológiai tényezőkből ítélve. Ezeket a helyeket
mint telítetlent tartjuk nyilván.

Másutt az ökológai feltételek csak a közelmúltban váltak alkalmassá éjsza-
kázásra. Itt a gerleszám évről évre meredeken emelkedik. Ezeket a területe-
ket gyarapodónak nevezhetjük.

A vizsgált területen kimutatott százalékos populációváltozás csak közelítő-
en azonos az egész városi állományhoz viszonyítva. Figyelembe kell venni,
hogy egy év alatt nemcsak a csoportok gyarapodhatnak, de egyes éjszakázó-
helyek meg is szűnhetnek. Ezért a Debrecenben telelő gerlepopuláció teljes
létszámának megállapítására 1979 február elején egyszeri, teljes fölmérést
végeztünk. Az akkor ismert 30 éjszakázóhelyen — a 10%-os alulszámlálási
korrekcióval (Lenz, 1971; Bozsko-Juhász, 1979) — 15 156 gerle (3032 pld/km?)
tartózkodott a városban. 1980-ban hasonló időszakban ezt az összeszám-
lálást ismételtük. Ez alkalommal 17 410 gerlét regisztráltunk. A tavalyi
adathoz képest 14,90% gyarapodást mutat (5. táblázat). Ez bizonyította,
hogy azonos próbaterület populációdinamikai átlaga nem minden esetben
szignifikáns az egész város állományára.

A populációnövekedés egyenetlennek bizonyult a városban. Megállapít-
hatjuk, hogy a telelő gerleállomány változása — ökológiai tényezőktől füg-
gően — többféle módon is végbemehet.

7 Aquila 1981. 97

madarszam

DARABOS u.

ra... 1979/80
800 Oe = 1978/79
600 fe

X. X XI. XII. I hónap

SE = 1979/80
a

~~ 1978/79
er

1977/78
IX. X. XI. XII. È

Vi

honap

IX. X. XI. XII. I

1977/78
IX. ;

I II. II.

IV. V hónap

18. ábra. Az egyedszámváltozás évi dinamikája
Figure 18. Annual dynamics of the population

madarszam
HONVED u. ;
"1979/80

60 Pa ~ ~~ 1978/79

200

IX. X. XI. XII. E Il Il. IV. Ye honap

EN
“a 1978/79
1979/80

IX. Da XI. XII. fe I. II. IV. V. honap

100 ——— 1978/79
1977/78
IX. X XI. XII. 1. II. IM. IV. V. hönap
madarszam
400 LISZT F. u.
an DI ee

oriali he Seo ee
“1979/80

200
Me 1977/78
CL a oe ee NEUTRE
IX Xe exe XII. E I]. III. IV. V. honap
madarszam
KOSSUTH u.

300

200 "1978/79
ur

100 ne
sap 1977/78

IX. X: PX XII. I. Il. Ill. IV. V. honap
Debrecen főbb éjszakazbhelyein
on the main roosts in Debrecen

7*

5. tablazat
Table 5.

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto Friv.) téli állományának alakulása Debrecenben
évente

Annual winter population of Collared Doves in Debrecen

Éjszakázóhely | | |
1979. II. 1980. II. %
Roosts
1. Salétrom u. 134 22 — 83,6
2. Ispotály u. 324 120 — 63,0
3. Dimitrov u. 886 860 — 3,0
4. Széchenyi u. 1856 1850 — 0,3
5. Hatvan u. 150 120 — 20,0
6. Petôfi tér 60 40 — 33,3
7. Varga u. 320 510 + 59,4
8. Béke u. 994 980 —1,4
9. Tóth Árpád Gimn. udvara 384 520 + 35,4
10. Jászai M. u. 206 350 + 69,9
11. Kossuth u. 20 320 + 1500,0
12. Csapó u. 100 82 —18,0
13. Liszt F. u. 270 370 +37,0
14. Vörös Hadsereg u. 40 40 0,0
15. Kálvin tér 243 280 + 15,2
16. Müzeum u., Déri Müzeum tér 260 260 0,0
17. Darabos u., Thaly K. u. 1106 1270 + 14,8
18. Honvéd u. 730 1080 + 47,9
19. Sallai u. 65 — — 100,0
20. Kétmalom u. 118 43 — 63,6
21. Bem tér 500 260 — 48,0
22. Dózsa Gy. u. 1343 1460 + 8,7
23. Ifjúság u. 35 40 +14,3
24. Honvédtemeté 2720 1090 — 60,0
25. Kandia u. 450 760 + 68,9
26. Zöldfa u. 100 420 + 320,0
27. Árpád tér 70 150 +114,3
28. Millennium tér 200 70 — 65,0
29. Kerekestelepi fürdő 20 35 + 75,0
30. Budai Ézsaiás u. 75 100 + 33,3
31. Thomas Mann u. 190
32. Állatkert 900
33. Bercsényi u. 50
34. Bartók Béla úti kórház 965
35. Böszörményi u. 70
36. Városi Tanács udvara, 150
Összesen 13 778 | 15 827
Totals
10% korrekcióval 15 156 17410 | +14,9
Correction

100

19. ábra. A balkáni gerle és a házi veréb abundancidjanak összehasonlítása Debrecen város
biotópjaiban
Figure 19. Abundancy of Collared Dove and House Sparrow in city biotopes in Debrecen

A balkáni gerle állománysűrűsége költéskor

LCA sr ld

A fészkelő állomány sűrűségének meghatározására 1980. április — májusban
felméréseket végeztünk a város tipikus biotópjaiban. 1980-ban későn tava-
szodott. A gerlék szaporodása — a szokástól eltérően — zömében csak április
közepén indult meg.

Debrecenben a következő tipikus élőhelyeket választottuk :

1. Belváros ( B). A próbaterületet a Kossuth, a Vöröshadsereg, a Béke és
a Batthyány utca határolja ; nagysága 4,6 ha. A terület városunkra jellemző
beépítettségű. A régi stílusú, emeletes lakó- és középületek sorába néhol
modern blokkházak, de földszintes házak is ékelődnek. E városrész belsejé-
ben lakótelep húzódik, fasorokkal, díszfákkal tarkítva. Az ember- és a jármű-
forgalom nagymérvű. A balkáni gerle az egész területen gyakori, de előnyben
részesíti a régi udvarokat, cseréptetős házakat. Ezeken fészkel az esőlefolyó-
kon, esőcsatornákon, falrepedésekben, kéményeken és udvarokban a fákon.

lománysűrűségét március végén 12,6, április közepén 10,4, májusban 9,5
pár/ha-ban állapítottuk meg (6. táblázat).

2. Park. Ebből két típust választottunk: a) Botanikus kertet ( Bk), amely
teljes értékű parki biotóp, és b) a DOTE klinikák (Kl) területét. Az utóbbi
a Nagyerdőben fekszik, de az épületek és a forgalom nagysága miatt park-
városi albiotópot képez. A Botanikus kert területe 13,6 ha, a klinikán 11,7
ha-nyi próbaterületet határoltunk el. A két park ökológiailag is különbözik.

101

6. tablazat

Table 6.
A balkani gerle allomanysürüsege és doninanciaja
költeskor mas városi tömegfajok viszonyában
Population density and dominancy of the Collared
Dove during breeding in relation to other city mass species
(B = belváros, Kl = klinikai park, Bk = Botanikus Kert,
Lt — lakótelep, Kv — kertváros)
Faj Pld/ha Pár/ha | Pár/10hal D %-ban
Biotóp, idő
Species Ind/ha Pair/ha |Pair/10 ha %
Streptopelia decaocto B TETTE 25,2 12,6 126
EVE 20,9 10,4 104 55,8
VE 18,9 9,5 94,5 51,5
Kl VE 7,5 3,8 37,6 23,3
BE TV. 4,6 203 22,8 17,6
V. 4,0 2,0 20,2 19,0
Kyı\V: 2,7 1,4 13,7 32,5
Lt We el 3,6 35,5 35,3
Columba livia ssp.
domestica B VE 6,5 359 32,6 1764
V. 8,5 4,0 42,4 23,0
Passer domesticus B IVA 5,0 2,5 25,0 13,4
| V. 6,5 3,2 32,6 8,9
Lt Wis 8,4 4,2 42,0 42,2
Ve 52 2,6 25,6 15,9
Kyazove 163 0,7 6,6 15,6
Passer montanus B ÍV. 0,4 0,2 2,2 1,2
V. LT 0,9 8,7 4,7
Kl VE 07 1,5 15,4 9,5
BEY Ty; 2,8 1,4 14,0 10,8
We 1,4 0,7 7,0 6,6
Lt V. 1,9 1,0 9,5 9,4
SAVE 2,5 1,2 12,4 29,5

A Botanikus kertben sok a füves, bokros nyitott terület, az öreg fák Allo-
mánya irtás miatt megfogyatkozott. A. klinika parkjában az öreg lombos fák
dominálnak, aránylag szegény a cserjeszint. Ezért a fakoronában és az épü-
leteken fészkelő madaraknak kedvezőek a feltételek. A balkáni gerle abundan-
ciája klinikai parkban V. hóban 3,7 pár/ha, a Botanikus kertben IV— V.

hóban 2,3 és 2,0 pár/ha volt.

3. Kertváros ( Kv). A földszintes, kertes magánházak övezete, amely Deb-
recen jelentős részét alkotja ; nagysága 19,7 ha. A terület arculata tipikusan

102

peremvarosi: növényzet majdnem kizárólag gyümölcsfákból, illetve bokrok-
ból áll, főleg földutak, gyér forgalom. A balkáni gerle itt főként gyümölcsö-
sökben fészkel. Abundanciája 1,4 pár/ha V. hóban.

4. Lakótelepek ( Lt). Modern lakótelepek, amelyek 10 emeletes blokkházaival
és csekély fásításukkal legjobban a sziklás biotóp létföltételeit teremtik meg
a madarak számára. Próbaterületnek 6—7 éves lakótelepet választottunk ;
nagysága 5,8 ha. A madarak az építményeken adódó fészkelési lehetőséget
használják ki, mivel a telep növényzete még teljesen alkalmatlan. A gerle-
állomány sűrűsége V. hóban elérte a 3,6 pár/ha-t.

A balkáni gerle abundanciäja jelenleg a belvárosi központban a legnagyobb
(20,9—18,9 pld/ha), amely többszörösen felülmúlja más városok átlagait.
Brno belvárosban például: IV — V. hóban csak 1—3 madarat találtak havon-
ként (Hudec, 1976). Ettől északabbra, ahol a faj rövidebb ideje él, még ala-
csonyabb az érték. Így például Poznanban, a régi belvárosban 35,3 par/10
ha-ra regisztrálták (Gorski et al., 1979), Debrecenben ez a mutató 126 és
94,5 pár között mozog. Nyugat- Berlinben a 70-es évek végére csak 2,5— 1,57
pár/10 ha a fészkelő állomány (Bruch et al., 1978).

Meglepően nagy a gerleszám Debrecenben a parki biotópokban is ; a park-
városban 7,5, a Botanikus kertben 4,6 — 4 pld/ha (37,6 és 22,8— 20,2 par/10
ha-nak megfelelően), amely szintén meghaladja más országok átlagát.

1980-ban a balkáni gerle már eudomináns volt Debrecen összes biotópjá-
ban. Az egyedszám relatív dominancia átlagok 55,8 (B) és 17,6% (Bk) között
sorakoztak. Debrecen központjában a balkáni gerle száma kétszer akkora,
mint a házi galambé (Columbia livia ssp. domestica).

Jelenleg a balkáni gerle száma fölülmúlja a verebekét mind a sűrűn beépí-
tett belvárosban, mind a városszéli kertvárosban. Egyedül az új lakótelepe-
ken marad túlsúlyban a veréb. A házi veréb (Passer domesticus) állomány-
sűrűségének átlaga 1980. IV — V. hóban a következő: 5,8 (B), 5,2 (KI), 4,3
(Lt), 1,3 (Kv) pld/ha. A mezei veréb (Paser montanus) abundanciája pedig
ugyanekkor 0,4— 1,7 (B), 0,7 (KI), 1,9 (Lt), 2,5 (Kv) pld/ha.

A házi veréb a városban mindenütt eudomináns (42,23 — 11,7%). A mezei
veréb relatív dominanciája érthetően erősen változik biotóponként: 3,0%
(B), 8,7% (Bk), 9,5% (KI), 29,5% (Kv). Ez a faj csak peremvárosokban lép
fel eudominánsként, a parkokban dominánsként, a belvárosban pedig szub-
dominánsként szerepel. Tehát az eddigi legszámosabb urbanista madár,
a veréb már helyet cserél a balkáni gerlével mind állománysűrűség, mind
dominancia viszonylatában (lásd a 19. ábrát).

A balkáni gerle populációdinamikája Debrecenben

A debreceni gerlepopuláció vizsgálatához viszonylag szerencsés körül-
mények járulnak. Debrecenben sohase rendeztek gerleirtást, ezért nagyjából
érintetlen a populáció és fejlődése természetes. Továbbá, az irodalmi adatok-
nak köszönhetően módunkban áll nyomon követni a balkáni gerle gyara-
podását megjelenésétől 1962-ig. Az első balkáni gerle 1937-ben tűnt fel,
és sikeresen költött az egyetem környékén ( Udvardy, 1939). 1941-ig ugyanott
a gerleszám 6—8 párra emelkedett (Udvardy, 1943), 1941-től már a város
több helyén is lehetett észlelni (Sóvágó, 1943). Azonban egészen 1954-ig
a balkáni gerle száma elenyészően kicsi. Az állománynövekedést a madár

103

ritkasága, de méginkább kilövése gátolta. Csak a légpuska betiltása után
— 1956 óta — indult a gerle rohamos szaporodásnak (Kiss, 1962). Akkor
alakult a Nagytemplom kertjében első éjszakázóhelyük. Kiss adatai és köz-
lése szerint 1956. XII. hóban 50, 1960-ban 1700, 1961-ben 3000, 1962 január-
jában pedig már 3500 madár aludt ott éjszakánként.

1977-ben — munkánk kezdetekor — már 30, 1979 telén pedig 36 jelentős
éjszakázóhely volt Debrecenben, az állomány meghaladta a 17 000 példányt.
Ha 1955 — 59 között a létszám átlagosan 120 — 130%-kal, 1959 — 1960 között
220%-kal emelkedett, akkor 1977—1980 között a populáció növekedése évi
13,5—15,0%-ra korlátozódott. A populációdinamika logisztikus görbéje —
teljes folyamatosság híján is — klasszikus S-fvet képez. Megítélésünk szerint
a debreceni populáció már közel áll a sűrűséghez, amikor a környezetnyomás
hatására stabilizálódnia kell.

Minden állatpopuláció dinamikáját a következő négy tényező határozza
meg: szaporodás, halálozás, bevándorlás és kivándorlás. Gyakorlati kutatás-
ban és különösen madarak esetén, mind a négy tényező precíz és kimerítő
megállapítása nehéz. Ezért csak részben ismert jelenségek alapján kell ítél-
keznünk. Mi is megkíséreljük értékelni a debreceni populáció alakulását
a kapott korlátozott adatok birtokában.

A populáció növekedésének fő tényezője feltétlen az évi szaporulat. Meg-
figyeléseink szerint Debrecen belvárosában a balkáni gerle 6— 7-szer költ
évente, ebből 4— 5-ször sikeresen, vagyis egy gerlepár 8—10 fiókát röpíthet
egy szezonban ( Bozsko, 1978). Sajnos az egész városra érvényes adat nincs.
Nyíregyházán a költési eredmény 90% (fasorok) és 35,5% (forgalmas utcák
földszintes házakkal) között mozog, a sikeres költés átlaga pedig 65,3%. Az
eredményes költés adatai eltérnek, zöldövezetben 5—6 (Ratkosné, 1976),
a városban 2,1 és 3,3 között biotóptól függően (Ratkos, 1976).

Brnoban a balkáni gerle átlagosan négyszer fészkel, a költési eredmény
68,6% (Kubik — Balat, 1973). Ha ez Debrecenre is érvényes, akkor egy pár
legalább 5—6 fiókát nevel évente, és ezzel az összállomány 250—300%-kal
gyarapodhat. Azonban ilyen nagy szaporulat mellett a populáció kb. csak
15%-kal — mérsékelten — növekszik; a populáció nem gyarapszik mérta-
nilag.

Nem látszik valószínűnek, hogy a debreceni populáció mortalitása magas
lenne. Halandósági értékek híján közvetett megfigyelésekre támaszkodunk,
amelyek közül első a lőtilalom a város területén. Továbbá állományszámlálás-
kor kiderült, hogy télen — nem szélsőséges időjárás esetében — a helyi éjsza-
kázó csoportok nagysága huzamos ideig állandó, ami a csoport közel állandó
összetételéről, valamint az alacsony mortalitásról tanúskodik. Hasonló a
tapasztalatunk más éjszakázóhelyeken is. Debrecenben a madarak zömének
számára jó a táplálkozási bázis, nem szenvednek éhségtől télen sem, ezért
a hideg időszakban inkább a természetes öregedés, a betegségek, kisebb mér-
tékben pedig a város légterében vadászó ragadozók játszanak szabályozó
szerepet, elősegítve a gerleállomány jó állapotát. Fészkelés idején a populáció
vesztesége nagyobb, főként a csóka (Coloeus monedula ) fészekfosztogató tevé-
kenysége ( Bozsko, 1976, 1978) és a gyerekek , garázdálkodása " miatt. Ez azon-
ban inkább a fiókákat érinti, és nem ellensúlyozza a gerlék rendkívüli sza-
porodását.

Az állomány jelölése híján nehéz megítélni a debreceni populáció mozgását
és összetételét. Németországi gyűrűzések bizonyították, hogy a gerlék 53,5°%-a

104

Ig
‘ ’
madarszam

10°

103

I

55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 676869 70 71 727374 7576 77787980 fVek

20. ábra. A balkáni gerle populacionövekedesenek logaritmikus görbéje 1955 — 1980. évben

Figure 20. Logarithmical curve of the population increase of the Collared Dove between
1955 — 1980

3000

2500
2000
1500
1000
500
MM
12 12 12 jase 12

Kossuth u. Liszt Fu. — Jászai Mu. Béke u.kompl. Összesen
21. ábra. A balkáni gerle gyarapodása a belvárosi éjszakazohelyeken 1979 március elején
a vonulók megjelenése következtében. 1. februári átlag, 2. március eleji átlag

Figure 21. Increase of the population of Collared Doves on inner city roost early March
1979 due to migrating birds. 1. February average, 2. light average early March

vándorol, 10—100, de néha 500—1000 km-es távolságra (leginkább fiatal
madarak). Vonulásuk főként tavaszi, az újabb fészkelési helyek keresésére
(Nowak, 1965, 1975).

Megfigyelési időnkben egy alkalommal észleltünk tavaszi mozgást. 1979
február végén, március elején a városközpontban 25%-kal gyarapodott a
madarak száma. Mivel más helyeken a csapat nem csökkent, ez bizonyította,
hogy nem populáción belüli átcsoportosulás történt, hanem vonuló madarak
érkeztek. Jelen esetben a populáció növekedését a hirtelen felmelegedés idézte
elő. Az ilyen időnkénti állománybővülés fő érdeme a populáció genetikai
felfrissítése. Tehát a debreceni populáció növekedését mind az évi szaporulat,
mind az idegen madarak bevándorlása biztosítja.

106

A balkáni gerle optimális populációnagyságának fenntartásában, illetve
a populáció növekedésében az eloszlás játszik döntő szerepet. Jelenleg a deb-
receni populációban két ellenkező folyamat felváltva zajlik le: a koncentrá-
lódás teleléskor és a dekoncentrálódás fészkeléskor.

Télen a madarak a melegebb, védettebb és táplálékban gazdagabb belvá-
rosba húzódása biztosítja maradásukat. Az éjszakázóhelyek hálózata itt
meglehetősen sűrű. Ahol az éjszakázóhelyek még messze vannak a telítődés-
től, a gerleállomány meredeken nő. Ezzel párhuzamosan létrejönnek új
helyek. Tehát a gerlepopuláció még mindig utat talál a kedvező elhelyezkedés-
hez a városban, ami döntő tényező télen a populáció megmaradásában.

Tavasz elején a gerletömeg , ostromolni kezdi" a sűrűn beépített városköz-
pontot, és fészkelni igyekszik minden alkalmasnak látszó helyen. De rövi-
desen kiderül, hogy a helyek egy része teljesen alkalmatlan a fészkelésre,
a jobb helyeket pedig évről évre megtartja és védi a helyi törzsállomány. Így
sok madár a peremvárosba húzódik. A populációnak ezen tavaszi szóródása
csak kisebb mértékben tulajdonítható a fajon belüli agresszivitásnak, és
inkább a biotóp fészkelőhelyi tartalék kimerülése miatt keletkezik. Az 1980-as
tavaszi számlálás szerint a belvárosi gerleabundancia március végén 126,
április közepén 104, májusban csak 94,5 par/10 ha volt, és ezzel már stabili-
zálódott a helyi állomány. Egyidejűleg a balkáni gerle benépesített más bio-
tópokat, ahol télen hiányzott : parkokat, városszéleket és a kertészeti öveze-
tet, amely É, K és D felől körülveszi Debrecent legalább 7 km-es sávban.
A városi parkokban sem maradnak meg az összes odatelepedni szándékozó
párok, hanem egyik részük kénytelen városon kívül fészkelni. A Botanikus
kertben például az áprilisi abundancia 22,8 par/10 h-ról, május közepére
20,5 párra korlátozódott. De 1967-hez viszonyítva (Bozsko, 1968) a gerle-
abundancia itt négyszeresére nőtt (0,7-r6l, 2,7-re!), relatív dominanciája
pedig elérte a 18,3%-ot!

A gerlepopuláció szóródása fészkeléskor kiküszöböli a populáción belüli
feszültségeket, csökkenti a városi állomány sűrűségét, és ezek akadálytalan
szaporodását segíti. Ugy néz ki, hogy a koncentrálási és a dekoncentrálási
folyamatok — mint a populáció évszakos eloszlásának adaptív típusai —
döntő szabályozó szerepet játszanak a balkáni gerle populációjának, valamint
a faj életében. A populáció tavaszi szóródása során feltétlenül sor kerülhet
a széleskörű szóródásra és az új helyek meghódítására.

Következtetések

1. A balkáni gerle populációeloszlása Debrecen területén évszakos eltérést
mutat. Fészkeléskor tavaszal a populáció aránylag egyenletesen oszlik el
az egész városban. Ősztől tavaszig viszont a gerleällomäny a belvárosba tömö-
rül, eloszlása szigetszerű az éjszakai órákban, amikor a madarak nagy csapa-
tokban az éjszakázóhelyeken gyülekeznek, és kumulatív jellegű a nappali
órákban.

2. Az éjszakázóhelyek eloszlását elsősorban nem a táplálékforrás közelsége,
hanem a védelmi feltételek határozzák meg. A madarak előnyben részesítik
a csendes zöld utcákat a városközpontban a kedvezőbb mikroklímájuk miatt.

3. Az éjszakázóhelyeken megfigyelhető, hogy a gerleállomány jellegzetes
évszakos dinamikát mutat. Nyáron csak a fiatalok és a helyi fészkelők tar-

107

tézkodnak ott csekélyebb számban. Ősztől a gerlecsapatok gyarapodni kez-
denek és IX — X. hónapokban az összlétszámnak 25—30%-a, XI. hónapban
már 60—75%-a éjszakäzik. A maximális madárszám általában januárban
észlelhető (1978, 1979), de néha februárban (1980) vagy decemberben. A téli
populációnagyság tetőzési ideje az időjárással áll szoros kapcsolatban. Ta-
vasz közeledésével a madarak száma az éjszakázóhelyeken fogyni kezd, árpilis-
ban átlagosan 75%-kal.

4. A madárszám változása egyes éjszakázóhelyeken eltérően bontakozik
ki a helyi ökológiai tényezőktől függően. Debrecenben vannak stagnáló —
potenciálisan továbbfejlődő —, növekvő és fogyó állományú éjszakázóhe-
lyek, de az utóbbi típus igen ritka. Változatlan körülmények között az
egyes éjszakázóhelyek 20 évig is megmaradhatnak létszámcsökkenés nélkül.
A madárszámváltozás egyes helyeken +1000 és — 100% között ingadozott
a vizsgált három év alatt, összességében +10—15% körül mozgott.

5. 1979. II. hó elején Debrecenben 30 jelentős éjszakázóhely volt; a gerle-
populáció 15 156 madárból állt, abundanciája 3032 pld/km?-t ért el. 1980.
II. hónapban 36 éjszakázóhelyen 17 410 gerle tartózkodott. A városi populáció
évi növekedése az 1980-as adatok szerint 14,8%-ot tesz ki. A populäciödina-
mika logisztikus görbéje klasszikus S-fvet képez és közeledik a szintstabilizá-
lódáshoz.

6. A fészkelés kezdetén (IV — V.) a gerleállomány sűrűsége a belvárosban
12,6—9,5 pár/ha, parki biotópokban 3,7—2,0 pár/ha, modern lakótelepeken
3,6 pár/ha, kertvárosban 1,4 pár/ha. Fölülmúlja a más országokból közölt
átlagokat. Az egész városban a balkáni gerle már eudomináns (relatív domi-
nanciája 55,8— 17,6%). Debrecenben a balkáni gerle — mind állománysűrű-
ség, mind dominancia viszonylatában — jelenleg már felülmúlja az eddigi
legszámosabb urbanistát, a házi verebet, a Passer domesticust.

7. A debreceni gerlepopuláció — nagy szaporulat és a jelentéktelen morta-
litás mellett — optimális populációszintjének fenntartásában az eloszlás
játszik döntő szerepet: gyülekezés teleléskor és szóródás a fészkelés idején.
A madarak koncentrálódása a belvárosban a megmaradásukat biztosítja a
legkritikusabb, téli időszakban. A populáció tavaszi szóródása a városban és
a városon kívül, kiküszöböli a populáción belüli feszültséget, csökkenti a
városi gerleállomány sűrűségét, és elősegíti a madarak akadálytalan szaporo-
dását. A koncentrációs és a dekontrációs folyamatok — mint a populáció
időszaki eloszlásának adaptív típusai — döntő szerepet játszanak a populá-
ció és az egész faj életében, közben alkalmat biztosítva a balkáni gerle széles
körű szóródásához és az új területek meghódításához.

8. A balkáni gerle túlszaporodása nemkívánatos eltolódásokhoz vezetett
a városi ornitocönozisokban sok értékes madárfaj rovására. A debreceni állo-
mány már túlhaladta az optimális szintet, ami növeli a kapcsolódó köztisz-
tasági és gazdasági problémákat. Szükségesnek tartjuk atudományosan meg-
alapozott terv mielőbbi kidolgozását a balkáni gerle populációszint szabályo-
zására, az állomány csökkentésére.

108

Population dinamies of the Collared Dove’s
(Streptopelia decaocto Friv.) population in Debrecen city
Dr. Bozsko Szvetlana — Juhász Lajos

Introduction

The Collared Dove, though a common bird, is biologically one of the most interesting
ones, but not studied as it would have deserved. The cause for the extreme expansion
has to bee looked for int the ecology and dinamics of the species. The changes in num-
bers, annual multiplication is unknown; it was not known what was the population den-
sity of the species in the last 40 years and its relative dominance in city ornithoceonosis.
Due to these facts it is especially welcome to see two new studies on important features
of the Brno city population (Kubik — Balat, 1973; Pikula — Kubik, 1978). In the study
of Hudec (1976) the abundacy and dominancy average data are found for Brno.

Over the general interest the actuality of population dinamics studies for the Collared
Dove is based also on practical causes. The huge mass of birds cause important econom-
ical, public sanitation and health problems every day.

Material and methods

The population dinamical studies in cities are very different from those carried out in
similar natural biotopes. In city environment, forming a special mosaic of ecosystems
of biotopes and environmental factors, the sample area method is frequently unfavour-
able, especially for such abundant species as the Collared Dove. It might arise the need
to survey the whole city population causing many techniacl difficulty.

With regard to the ecological characteristics of the Collared we used special method of
survey.

It is found steadily in the city, but the distribution and rythm of life is different in the
spring-summer and autumn-winter season. During breeding they are more or less evenly
distributed on the territory of the city, the survey of the summer population being a time-
consuming, complicated work, which needs more researchers. During the cold period
the whole population concentrates in the city itself. The distribution of the population
changes according to the hours of day, the rythm of life of the birds. Early morning they
are on their feeding places. The roosts remain for long years on the same place ensuring
systematic population survey. A survey on roost is the sole reliable and relatively easy
method by this a true picture can be obtained on the whole population and on its dinamics.

Present study was carried out within the boundaries of Debrecen city between 1977 —
1980 from September to May. Count was made twice every month but rather more often
in late afternoon, before sunset when the birds already sat on the roosts. Besides in 1980,
April — May, in every city biotope more counts were made to determine abundancy.

In elaborating the data — due to low average value of monthly mean (n) —not statis-
tical, but arithmetical means were applied. In evaluating the whole metarial we used
population dinamics principles by Schwerdtfeger (1969), Haartman 1971, Berthold et al.
(1974), Williamson (1975), Széky (1977).

Population distribution in Debrecen autumn-spring

After breeding the Dove populates the historical inner city with old buildings. There
is a daytime difference in the population distribution. During the day there is an uneven
distribution, in groups or in singles. The biggest gatherings are seen in the feeding areas
after sunrise and before sunset. On these occasions the population distribution is typically
cumulative according terminology of Schwerdtfeger (1969).

During the night the distribution is dotted when gathering, forming large groups on
the roosts. Most roosts are found in the inner city. In 1978/79 winter from the 30 winter
roosts only 3 (10%) were outside the inner city (all in pine-wood with favourable micro-
climate and good shelter for the birds). During 1979 winter six new winter roosts came into
being in the city (No 31 — 36). The most important in the Zoo where the food is abundant
and there are more old Pinus niger and P. sylvestris. Two other roosts arose as “filials”
beside old large-capacity but filed-up roosts.

109

According to our observations the bird stock of the roosts is roughly stabile and the com-
position is not random. In the afternoon the doves coming from the corn silos to the roosts
fly on strict flyways. Roaming ones are rarely seen. In our city there are a separated south-
ern and a northern sub-group in the population.

The distribution of the roosts is determined not by the nearby feeding basis, but by
the trees and favourable microclimate. The alleys bordering the streets of the inner city
are almost without exception roosts. They favour especially old, narrow streets where
the old trees were not felled during construction or the young ones are already well-grown,
ensuring them favourable roosts.

There is no preference for tree species. In Debrecen most roosts are found on Sophora
japonica and Celtis occidentalis, well represented in the city. Other deciduous species
are also favoured as Ulmus campestris, Tilia cordata, Acer platanoides, A. pseudo-platanus.
They specially prefere pine-wood, as also in other cities, (Ratkos, 1976) but hese are at
disposal here only in the outskirts. Only the vertical twigs of Populus italica and the
Robinia pseudacacia are avoided impeding them in movements.

Size of the population and changes during 3 years

The detailed study of the population dinamics of the Collared Dove began in Debrecen
in 1977. The work was first carried out on the well-known, bigger roosts. On this sample
area during our several-year study regularities, similarities and differencies were shown.
Already in the first study-period the change in numbers became clear. The population
shows a characteristic seasonal change.

In early autumn the numbers are low. In November there is a jump — connected to
end of breeding and ropping temperature leading to a concentration of the birds in the
inner city. From this period onwards the numbers increase sharply on all roosts reaching
a peak in the winter months. In September-October there is only 25 — 30% of the peak,
in November 60 — 7594 already. Generally the peak is reached in January (1978, 1979),
but in 1980 only in February, as far as sample area is concerned.

The shifting peaks, from one month to the other have a close connection to the weather.
According to data from Nyíregyháza (NE Hun) the peak for the Dove was reached in 1975
in December (Ratkos, 1976).

An unusual cold, strong wind or just to the contrary sharp increase in temperature
may change instantly the numbers in the population. Thus in 1980 February due to
strong cold weather and snowing 200 — 300 birds more were counted on more roosts. Due
to increase in temperature a dispersion is to be seen. This weather-influenced population-
change has to be considered when working on the terrain.

As spring nears the roosting population perpetually decreases. A decrease in the groups
is felt already in February, but most marked in March. A slow spring may change this
regular process. In 1979 arriving migrants balanced the decrease in the local population.

On the base of this three-year study certain conclusions were made as for annual
changes in the population of the Collared Dove. The maximal difference between winter
vales between 1978 an 79 is in average 13.65%, between 1979 and 80 this shows 10.22%
increase.

The changes on single roosts do not fit ever tendencies in the whole city.

On some roosts the numbers did not change considerably during the three years. Here
the alleys are already in full use, i. e. they are saturated. During counts in Béke St. we be-
came aware of a high oscillation (30 — 40%) in numbers.

To clear-up this phenomenon we counted all other roosts in the area once as control.

It was prooved that there is a regular interchange between these old, overfilled roosts,
adjoining each other directly. In this case it is better to speak of a roost-complex and the
count has to be made in the whole complex or the result will be false.

On some sites the doves may concentrate without any barrier. The groups may reach
a peak of 1600 in mid-winter and it may increase even further due to the local ecological
factors. These are yet unsaturated places.

On other places the ecological factors became favourable only recently. These places
may be called for open ones.

On other places the ecological cireumstances became only recently favourable for roost-
ing.

The percentual population change, shown in the area is only approximately similar
to that of the city one. One has to consider that during one year the groups may increase
but some roosts may disappear. Therefore to state the whole population in Debrecen in

110

1979 early February a full count was made. On the roosts known then — 30 — with 10%
underestimation correction (Lenz, 1971; Bozsko — Juhász, 1979) there were 15 156 Collar-
ed Doves in the city (3032 ind ./km?). In 1980 in similar period the count was repeated.
On this occasion 17 410 were registered. Against values of former year there is a 14.9%
increase. Thus it was prooved that population dinamical averages from same sample area
in city are not in every case significant for the population of the whole city.

The increase was variable on various parts of the city. One may state that changes in
the wintering dove population — depending on ecological factors — may appear in various
Ways.

Population density of the Collared Dove during breeding

To determine population density of the nesters in 1980 April — May surveys were made
in various typical biotopes of the city. In 1980 the spring came late. The multiplication
of the doves started later than usual — en mass only in mid-April.

In Debrecen we have chosen the following typical biotopes:

1. Inner city ( B). The sample area is bordered by the streets Kossuth, Vöröshadsereg,
Béke, Batthyány its size is 4.6 ha. The buildings are typical for our city. Among the
old living and communal buildings there are some modern panel-houses, but sometimes
even two-stage buildings. In the core of the area there is a modern living quarter with
alleys and scattered trees. The traffic is very high. The Dove is very common everywhere
preferring old backyards, tile-covered houses. It nests on rain-pipes, in cravices of
wall, on chimneys and trees. The population density was in late March 12,6 pair/ha,
in mid-April 10.4, in May 9.5.

2. Parks. Here two types were chosen: the Botanical Garden (Bk) as park biotope of
full value and the DOTE Clinics (K1). Latter is in the Nagyerdő (wood), but due to build-
ings and heavy traffic it is a park-city biotope. The area of the Botanical Garden is 13.6
ha, that of Clinics 11.7 ha—separated from the bigger real territory. The two parks dif-
fer also ecologically. In the Botanical Garden there are open glades with bushes as the
old trees became sparse. In the park of the Clinics deciduous trees dominate and the under-
layer is relatively poor. Thus the circumstances for birds nesting on trees and buildings
are favourable. The abundacy of the Dove is in the clinical park in May 3.7 p/ha, in the
Botanical Garden in April— May 2.3 and 2.0 p/ha.

3. Outskirts (Kv). A belt of one stage buildings forming major part of Debrecen, sample
area 19.7 ha. The area was typical for this belt: the vegetation made up of almost exclus-
ively fruit-trees and bushes, mainly fieldroads, light traffic. The Dove here nests mainly
in orchards. Abundancy: 1.4 p/ha in May.

4. Modern living quarters (Lt). The 11 stage buildings with sparse vegetation mean a
rocky biotope for the birds. Our sample was a 6— 7 year old one with 5.8 ha. The birds
here use nesting possibilities on buildings, as the vegetation of the area is not yet accept-
able for it. The abundancy in May was 3.6 p/ha.

The abundancy of the Collared Dove is at present the highest in the inner city (20.9 —
18.9 ind./ha), which is much higher than that of other cities. In the inner city of Brno
e. g.in April — May only 1 — 3 birds were found on a hectar (Hudec, 1976). More to the north,
where the species lives since shorter time this value is even lower. In Posnan e. g. in the
old city 35.3 p/10 ha was registered (Gorski et al., 1979). In Debrecen this value is between
126 and 94.5 pairs. In West-Berlin at the end of the seventies there were only 2.5 — 1.57
pairs/10 ha (Bruch et al., 1978).

The dove is surprisingly abundant in Debrecen in the park biotopes too: in the outskirts
7,5, in the Botanical Garden 4.6 — 4 ind./ha (i. e. 37.6 and 22.8 — 20.2 pairs/10 ha) being
higher than averages in other countries.

In 1980 the Dove was already eudominant in all biotopes of Debrecen. The relative
dominancy values were between 55.8 (B) and 17.6 (Bk) see table No. 4. In the center of
Debrecen there are twice as much Collared Doves as Feral Pigeons (Columba livia domes-
tica).

At present there are more Doves than House Sparrows in the thickly built inner city,
but also in the outskirts. The House Sparrow dominates only in the recently built living
quarters. Averages of the House Sparrow (Passer domesticus) population are as follows:
1980 April — May 5.8 (B), 5.2 (K1), 4.3 (Lt), 1.3 (Kv) in ind./ha. The abundancy of the
Tree Sparrow (Passer montanus) at the same time was 0.4—1.7 (B), 0.7 (K1), 1.9 (Lt),
2.5 (Kv) in individual /ha.

The House Sparrow is eudominant everywhere in the city (42,3—11,7%). The relative

194

dominancy of the Tree Sparrow varies apparently everywhere according to biotopes:
3.0% (B), 8.7% (Bk), 9.5% (Kl), 29.5% (Kv). This species is eudominant only in the
outskirts, in the parks is dominant and in the inner city a subdominant. Thus the until
now most numerous bird the Sparrow is less urbanous as the Collared Dove, as regards
to population or dominancy.

Population dynamics of the Collared Dove in Debrecen

There are some favourable cireumstancies in our population study of the Dove in Debre-
cen. There were no Dove campaignes in Debrecen so the population is roughly in-
tact, with a natural evolution. Further on the base of literature data one could follow
the increase of the Dove, from its appearance till 1962. The first one was seen in 1937
and bred successfully near the university (Udvardy, 1939). Until 1941 the number of
Doves increased here up to 6—8 pairs (Udvardy, 1943). From 1941 onwards they could
be observed on more sites in the city (Sövago, 1943), but till 1954 the numbers remained
very low. An increase was impeded by the scarcity of the bird and especially by its
shooting off. Only after a ban of the air-compression guns, since 1956 began the Doves to
increase rapidly (Kiss, 1962). Their first roost was formed at that time in the garden of
the church Nagytemplom. According data and into from (Kiss in 1956 12. 50, in 1960
1700, in 1961 3000, in 1962. 01. 3500 birds roosted there.

In 1977, at the beginning of our study, there were 30 roosts in Debrecen with a stock
of over 17 000. If the population increased in the years 1955 — 59 by 120—130% and be-
tween 1959 — 60 by 220% then it was restricted between 1977 — 80 to 13.5 — 15% .The logist-
ical curve of the population-dynamics — even with lacking perpetuality forms a classical
“S”. In our view the Debrecen population is already near to the situation where it
has to stabilise due to environmental pressure.

The dynamics of all animal populations are determined by the mutual effects of the
following four factors: multiplication, mortality, emigration, immigration. In practical
researches and especially with birds to determine all four factors precisely and extensively
is a very hard task. Thus one has to evaluate on hand of partially known features. We
try too to evaluate the changes in the Debrecen population on the basis of restricted data.

The main factor of the increase in the population is without doubt the annual multi-
plication success. According our observations the Dove breeds in the inner city of Debre-
cen 6—7 times annually, with success 4 — 5 times, with a resulting 8 — 10 young (Bozsko,
1978). There are, regrettably, no data for the whole city. In Nyíregyháza (NE Hun) the
breeding success is between 90 and 35.5% for alleys and streets with heavy traffic and
one-stage buildings resp., the mean breeding succes being 65.3%. The data are different
for breeding success: in park area 5 — 6 (Ratkosné, 1976), in the city self between 2.1 and
3.3 according to biotope (Ratkos, 1976).

In Brno the Dove breeds four times in average, the breeding success being 68.6%
(Kubik — Balat, 1973). If it is valid for Debrecen then one pair rears 5 — 6 young annually
and it means 250 — 300% increase for the population. But even with such a high output
the population increases moderately, only by about 15% and the population does not
increase geometrically.

It does not seem probable that the population here would have a high mortality. Lack-
ing mortality data one has to rely on indirect observations, from which the first one is
the shooting ban on the territory of the city. Further — it became clear during the counts
—in winter without extreme weather oscillations the size of the local roosts is stabile
for longer periods, showing the rather stabile composition of the groups and the low mor-
tality. We have similar experiences from other roosts. In Debrecen most birds have a
good food-basis, not suffering from hunger even in winter so that in the cold period rather
the natural mortality, illnesses and to lesser extent the raptors hunting in the air
above the city play a regulating role, promoting the good shape of the dove population.
During breeding period the losses in population are bigger due to nest-robbing of the Jack-
daw (Coelus monedula) (Bozsko, 1976, 1978) and the rovering kids. These, however,
effect rather the juveniles and do not interfere with the extreme multiplication of the
Doves.

In lack of marking the population it is difficult to determine its movements and com-
position. Ringing has shown in Germany that 53.5% of the Doves migrate, to 10 — 100
km, but sometimes even as far as 500 — 1000 kms, first of all young birds. The migration
is mainly in the spring looking for new nesting sites (Nowak, 1965, 1975). In our study we
observed spring movements only once in 1979 late February — early March in the center

112

of the city the number of birds increased by 25%. As no decrease was observed on other
places it was a proof that not an exchange has taken place, but migrating birds arrived.
In this case the population increase was caused not by sharp temperature increase. The
main advantage of such temporarily increases of population is the genetical refreshment
of the population. Thus the increase of the Debrecen population is secured by annual
multiplication and emmigration of alien birds.

In maintaining the optimal population size and in increasing the population the dis-
persion has the main role. Presently in the Debrecen population two contradictory pro-
cesses take place alternatively: concentration during wintering and deconcentration
during breeding.

In winter the birds take to the inner city, warmer, richer in food, to ensure their sur-
vival. The net of roosts here is rather thick, where the roosts are yet far from being satu-
rated the Dove population increases sharply. Parallel to this new places arise. In this way
the dove population finds yet place for favourable headquarters which is a deciding fac-
tor in the survival of the population in winter.

Early spring the dove masses, began to “fight” for the tightly built center of the city
and try to nest on every seemingly possible site. In short time, however, becames clear
that a lot of the sites are not for nesting and the best ones are held and defended from
year to year by the local stock. Thus many birds take to the outskirts. This dispersal
of the population happens less due to the intraspecific agression it occurs rather due to
shortage in nest-sites in the biotopes. During our spring count in 1980 the abundancy of
the dove in the inner city in late March reached 126. in mid-April 104, in May only 94.5
p/10 ha and by this the local population stabilised. At the same time the dove populated
other biotopes not favoured in winter: parks, outskirts, orchard belt surrounding Deb-
recen from N. E. $. in a cca, 7 km broad belt. Even in the parks not all pairs remain
which want to settle there, part of them has to nest outside the city. In the Botanical
Garden e. g. the April abundancy fell from 22.8 p/10 ha to 20.5 pairs in mid May. But in
relation to the year 1967 (Bozsko, 1968) the abundancy here increased four times (from 0.7
to 2.7!) the relative dominancy reached 18.3%.

The dispersal of the dove population during breeding eliminates troubles in the popula-
tion, decreases the density of the city population secureing by this its hindered multipli-
cation. It seems that the concentration and deconcentration processes as adaptive types
of the seasonal dispersal of the population play determining regulatory role in the life
of the Collared Dove population and that of the species. During spring dispersal of the
population certainly broad dispersal and discovery of new nest-sites may take place.

Conclusions

1. The population density of the Collared Dove in the city of Debrecen shows a seasonal
difference. During breeding, in spring, the population is evenly distributed in the whole
city. From autumn to spring, however, the Collared population concentrates in the inner
city, its dispersal being dotted in the night-time when the birds gather in big flocks on
the roosts and being cumulative during daylight.

2. The distribution of the roosts is determined first of all not by short distance to food-
basis, but by shelter factors. The birds prefer quiet green streets in the city-center due
to more favourable microclimate.

3. On the roosts one may observe that the Dove population shows a typical seasonal
dynamics. In summer only the young and the local nesters are there in smaller numbers.
From the autumn the Dove flocks begin to increase and September — October show 25 —
30% of peak numbers, in November already 60 — 7594. The peak is reached in January
(1978 — 1979), but sometimes in February (1980) or in December. The peak time for the
population size has a close connection to the weather. When spring arrives the number
of birds begins to fall on the roosts, in April in average by 75%.

4. The change in bird numbers shows different pattern on the various roosts depending
on local ecological factors. In Debrecen there are stagnant, potencially developing, in-
creasing a decreasing roosts latter type being very rare. Under unchanged circumstances
single roosts may live for 20 years without a cut in numbers. The change in bird numbers
varied on some places between + 1000 and — 100% during the studied three years, gener-
ally being between +10—15%.

5.In 1979 early February in Debrecen there were 30 important roosts, the Dove popula-
tion was 15 156 birds, the abundancy reached 3032 individuals/km?. In 1980 February

8 Aquila 1981. 113

17 410 Doves maintained 36 roosts. The annual increase of the city population is 14.9%
according to 1980 data. The logistical curve of the population dynamics forms an “S” shaped
curve and nears level stabilisation.

6. During start of breeding (April — May) the density of the Dove population in the
inner city is 12.6— 9.5 pairs/ha, in park biotopes 3.6 pairs/ha, in outskirts 1.4 pairs/ha,
being higher than averages published in other countries. The Collared Dove is already
eudominant in the whole city (relative dominancy 55.8—17.6%). In Debrecen the
Collared Dove with regard to population density and dominancy now already overhauled
the most number-strong urbanist the House Sparrow.

7. The Debrecen Dove population — besides high multiplication and low mortality —
has a deciding factor in maintaining its optimal population level the distribution: con-
centration during wintering and deconcentration during breeding. The concentration of
the birds in the inner city secures their survival in the most critical winter period. The
springtime deconcentration of the population in the city and outside of it eliminates the
tension in the population decreases the city population density and favours uninhibited
multiplication of the birds. The concentration and deconcentration processes as adaptive
types of population seasonal dispersal play deciding role in the life of the population and
that of the species ensuring in the meantime the broad dispersal of the Collared Dove
to conquere new territories.

8. The overmultiplication of the Collared Dove led to non-wished shifts in city ornitho-
coenosis to the disadvantage of many valuable bird species. The Debrecen Collared Dove
population has reached alreday any acceptable optimal level, increasing public sanitation
and economical problems connected to it. We think that a scientifically based plan has
to be elaborated to regulate the population level of the Collared Dove to decrease the
population.

Author’s Address:

dr. Bozské Szvetlana

Juhász Lajos

Kossuth Lajos Tudományegyetem
Állattani és Embertani Tanszék
Debrecen

H - 4010

114

References

Berthold, P.— Bezzel, E.—Thielcke, G. (1974): Praktische Vogelkunde. Kilda Verlag,
Greven/Westf. 1— 144 p.

Bozsko, Sz. (1976): The nest-robbing activity of Jackdaw (Coloeus monedula) in Debrecen.
Aquila 83. 305 p.

Bozsko, Sz. (1978): Ecology and ethology of the Collared Dove (Streptopelia decaocto)
in the city of Debrecen. Aquila 85. 81-92 p.

Bozsko, Sz.— Juhász, L. (1979): A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) populáció dina-
mikája Debrecenben. Acta Biol. Debrecina, 17. (in press)

Bruch, A.— Elvers, H.—Phol, Ch.— Westphal, D.— Witt, K. (1978): Die Vögel in Berlin.
Orn. Bericht f. Berlin (West), 3. 147— 148 p.

Gorski, W., Górska, E. (1979): Quantitative investigations on the breeding avifauna of
Poznan and Koszalin in 1972. Acta Orn. Warszawa XVI. 20. 513-533 p.

Hudec, K. (1976): Der Vögelbestand in der städtlischen Umwelt von Brno (CSR) und
seine Veränderungen. Acta Sc. Nat. Brno, 10/11. 1— 54 p.

Kubik, V.— Balat, F. (1973): Zur Populationdynamik der Türkentaube (Streptopelia
decaocto) in Brno, CSR. Zool. Listy 22/1. 59 — 72 p.

Lenz, M. (1971): Zum problem der Erfassung von Brutvogelbeständ in Stadtbiotopen.
Vogelwelt, 92. 41 — 52 p.

Nowack, E. (1965): Tie Türkentaube. Neue Brehm Biich. 353. Wittengerg, 1 — 112 p.

Nowack, E. (1975): Ausbreitung der Tiere. Neue Brehm Büch. 480. Wittenb. 41-47 p.

Pikula, J.— Kubik, V. (1978): Die Brutôkologie der Türkentaube in Mitten der Stadt
Brno. Acta Sc. Nat. Brno, 12/10. 1 — 40 p.

Ratkos, J.-né (1976): A balkáni gerle ökológiai sajátosságai Nyíregyházán. Szakdolgozat,
Debrecen, KLTE Állattani Tanszék. (manuscr.)

er, F. (1968): Ökologie der Tiere II. Hamburg — Berlin, 1 — 446 p.

Sóvágó, M. (1943): Újabb adatok a balkáni gerle debreceni előfordulásáról. Aquila 50.

405.p
Széky, P. Le 1977): Természetes allatpopulaciék ökológiája. A Biológiai Aktuális Problemäi.
9. 133 — 201 p.

Udvardy, M. (1939): Balkáni kacagégerle Debrecenben. Aquila 42 — 45. 621 — 622 p.

Udvardy, M. (1943): A balkáni kacagögerle. Aquila 50. 405 p

Williamson, M. (1975): The Analysis of Biological Populations (in russian). Mir, Moskwa.
1-271 p.

g* 115

Pr lé |
8 di . LT ia
va ed, > N |
ee tea ey oa hi
w Lt, ny "agito 5 x” pa
ANT Pi ar A 4
| hs rg a tre iù fa pi i
je ja 4 ae
OCR RIT AMEN
u ar. ay un KA DR PM in
A [ra A RAT LIT APR

À TT a rund Le

lú

d
m ar A EAP ‘

NES ne {lhe
A \ ju pire
a
ik
+ fie 2 EM
MEZ oe:
ring vadi TAY

A rod ste doy i
+ DNS an er
re Ar

ana ur
i DR

| ‘
44, LR |
x À Lux \ mM gy ea }
14 È

u; pe. 1
J Li LU A
Md

KÜLFÖLDI GYÜRÜS MADARAK KÉZREKERULÉSEI —

Ciconia ciconia

Helgoland
6 357

Helgoland
6 375

Hiddensee
2 896

Hiddensee
210 461

Hiddensee
213 812

Hiddensee
A 1 924

Hiddensee
À 2 881

Hiddensee
A 3 676

MO EI ©

32. GYŰRŰZÉSI JELENTÉS

RECORDS OF BIRDS RINGED ABROAD
32rd REPORT OF BIRD-BANDING

Egon Schmidt

Stedebergen, BRD
52.53 N 09.13 E
Békés

46.46 N 21.07 E
Daverden, BRD
52.58 N 09.10 E
Békés

46.46 N 21.07 E
Drebligar, Torgau, DDR
51.34 N 12.59 E
Dévavanya

47.02 N 20.56 E

Kleinzerbst, Wittenberg, DDR
51.53 N 12.39 E

Őrbottyán

47.42 N 19.15 E

Joachimstal, Eberswalde, DDR
52.50 N 13.49 E

Zsarolyán

47.55 N * 22.34 E

Kuhlhausen, DDR
52.50 N 12.05 E
Szentistvan

47.39 N 20.46 E

Grethen, Grimma, DDR
51.15 N 12.43 E
Meggyeshaza

46.30 N 21.02 E

Kreckwitz, Bautzen, DDR
51.11 N 14.26 E

Szécsény

48.06 N 19.32 E

23.06.

13.11.

04.07.

15.08.

07.07.

23.08.

25.06.

15.07.

01.07.

17.06.

23.06.

22.09.

01.07.

02.09.

08.07.

20.11.

1979

1979

1979

1979

1979

1979

1978

1978

1978

1979

1979

1979

1979

1979

1979

1979

117

Radolfzell O
BB 15 059

Anser anser
Gdansk O
Z 1286

Anser fabalis
Arnhem
8 031 441

Hiddensee
210 137

Hiddensee
210 577

e SR

Anas platyrhynchos
Lituania
145 118

Lituania
148 617

+ ok

Anas crecca
Paris
EA 344 216 d
X

Anas clypeata
Gdansk
PA 00 473 d
X

Pernis apivorus
Praha
C 50 433

118

Balzhausen, Giinzburg, BRD
48.14 N 10.30 E

Hosztôt

47.05 N 17.14 E

Grabownica, Poland
51.32 N 17.24 E
Mexiké-puszta
47.41 N 16.52 E

Kessel, Nordbrabant,
Holland

51.49 N 05.24 E

Szigliget

46.48 N 17.25 E

Giilper-See, Rathenow, DDR
52.44 N 12.16 E

Tata

47.39 N 18.18 E

Giilper-See, Rathenow, DDR
52.44 N 12.16 E

Tata

47.38 N 18.18 E

Lake Zhuvintas, Lituania

54.29 N 23.38 E

Ujsolt

46.52 N 19.07 E

Vilkavishkis, Lituania

54.38 N 23.02 E
svanyrarò

47.49 N 17.30 E

Tour du Valat, France
40.40 N 03.30 E
Tömörkény

46.36 N 20.07 E

Slonsk Reserve, Poland
52.34 N 14.43 E
Tömörkény

46.36 N 20.07 E

Novy Salas, Trebisov, CSSR
48.37 N 21.29 E

Kecskemét

46.54 N 19.36 E

: 1972

. 1979

. 1978

. 1979

b ALTE)

. 1980

11979

: 1979

ESTA

oo

11978

. 1978

„2319

1979

1903

1370

„1979

- 1979

DOT

- 1976

Buteo buteo
Lituania O
PS 118

Circus aeruginosus

Helsinki O
H 166 983

xX
Praha O
12 823

+
Riga Q
P 1 394

xX

Pandion haliaetus
Helsinki
M 3 490
X

Falco tinnunculus
Helsinki
S 75 510

Praha O
E 249 352

Anykashchiai, Lituania
55.32 N 25.07 E
Mosonmagyaróvár
47.52 N 17.15 E

Siuntio Udenmaan, Finland

60.09 N 19.41 E

Zagyvaszántó

47.46 N 19.41 E

Déhylov, Opava, CSSR

49.52 N 18.10 E

Fadd

46.27 N 18.50 E

Eugure lake, Tukums,
Latvian SSR

57.15 N 23.07 E

Iszkáz

47.09 N 17.16 E

Kuopio, Finland
62.55 N 27.53 E
Nemesvid

46.29 N 17.15 E

Lappeenranta Villmanstrand,
Finland

61.01 N 28.11 E

Taplanszentkereszt

47.12 N 16.42 E

Prerov-Zebracka, CSSR

49.28 N 17.28 E

Zarank

47.38 N 20.06 E

Philomachus pugnax

Helsinki
AT 4 830
Vv

Larus ridibundus

Matsalu O
U 160 908

x
Matsalu O
U 199 983

x

Lempäälä Hämeen, Finland
61.19 N 23.47 E

Fülöphäza

46.53 N 19.28 E

Tostomaa Kivilaid, Estonia
58.18 N 24.00 E
Székesfehérvár

47.12 N 18.25 E

Kobaja Valgesäär, Estonia
58.36 N 23.30 E

Tata
47.39 N 18.18 E

Sone

1979

. 1975

1191

5 AE

1979

. 1975

1977

. 1976

. 1980

221070

1979

1979.

. 1979

„1970

ER)

MET

1979

1979

. 1980

119

T'yto alba

Praha O Salka, Nové Zamky, CSSR
C 49 562 47.53 N 18.45 E
X Galgaguta

47.52 N 19.23 E

Corvus frugilegus

Radolfzell * Wien, Austria
4 x 212 48.13 N 16.22 E
X Budapest
47.29 N 19.03 E
Radolfzell * Wien, Mauer, Austria
HF 4 873 48.09 N 16.16 E

+ Horvatkimle
47.49. N 17.23 E

Panurus biarmicus
Radolfzell c j Illmitz, Austria

BF 35 377 47.46 N 16.48 E
v Fehértò
47.41 N 17.23 E
Zagreb * Novi Becej, Y ugoslavia
A 345 704 45.37 N 20.13 E

v Dinnyés
47.11 N 18.30 E

Acrocephalus SE
Helsinki Karkkila, Finland
J 631 150 60.32 N 24.13 E
X Fülôphäza
46.53 N 19.28 E

Radolfzell * Illmitz, Austria
BP 56 378 47.46 N 16.48 E
v Bo

47.23 N 16.49 E

Sylvia borin
London * Malta
KC 27 491 35.49 N 14.31 E
v Diösjenö
47.55 N 19.02 E

Chloris chloris
Lituania O (g*) Dotnuva, Lituania
50 N 52 55.22 N 23.53 E
v Budapest
47.29 N 19.03 E

Carduelis carduelis

Gdansk Q Lodz, Poland
KA 42 316 51.46 N 19.28 E
v Pomáz

47.39 N 19.02 E

120

10.04.

28.07.

20.06.

18.01.

10.10.

28.11.

1976

1979

1976

1977

1977.

1979

Emberzia schoeniclus
Radolfzell * Illmitz, Austria
CC 52 233 47.46 N 16.48 E
X Fertőszéplak
47.37 N 16.50 E

02.08. 1974

03.10. 1979

Author’s Address: Egon Schmidt
Magyar Madártani Egyesület
Budapest

Keleti K. u. 48

H — 1024

n %
LE |
oa A” | mM oy pas
| x F Th iu dam! Da ba
ivi AREAS, Seen ENTI CESSE
ur Na N ie % Asia er

Wye) ent ti sr RER. Lu ous RES

De LE 7
lui ube Y MANU + SI, Lol A :

fiat math té ra

ow » ‘aes x
7 Im gf ead L MCT suna | MAL LUE
LOU eti 7. 9 nae.
Rite» >, Wun, Mein dare 290.18; D PR
| mi Damals
x a iso toe he à
= AA Lt ì | f
. rs Le | È
‘His SU Di dus: TE
ì MT 1a % dist P oF 6 ; E u »
| Pai | 36.00. eta
| x ws 3 ; ipa: gare?
Pea | L 4 è A. mae ae ALL

oA 41 nat

| oe Pi | , VO: Te |
+. pee We STERILE a
ca d : tél : | ‘ama. 1479

non vera
“ohn: WTR

Lia Um
seri pra

pace 101
Eur wre‘

fluo, M 7

A MADÁRTANI INTÉZET MADARJELOLESEI —

XXXIII. GYŰRŰZÉSI JELENTÉS

BIRD-BANDING OF THE HUNGARIAN ORNITHOLOGICAL
INSTITUTE — 33rd REPORT ON BIRD-BANDING

Ardea purpurea
501 444

+

Egon Schmidt

Palmonostora (A. Bankovics)

46.37 N 19.26 E.
Malta
35.49 N 14.31 E

Nycticorax nycticorax

403 133
x
505 067 O
SÈ
Anser anser
ZZ 610 x
{e

Mözs (T. Jaszenovics)
46.54 N 18.45 E

Mobill Amal Camp, Lybia
29.29 N 21.06 E

Tiszalüc (Gy. Balogh)
48.02 N 21.04 E

Zinder, Niger cca.

13.48 N 08.59 E

Komärom (R. Németh)
47.45 N 18.07 E
Podersdorf, Austria
47.52 N 16.51 E

Philomachus pugnax

681 201 Si

+

Larus ribidundus
318 620 O

En
676 802 *

4

Fülôphäza (I. Kiss)
46.53 N 19.28 E
Zidouh, Tunis

cca. 35.00 N 10.00 E

Szeged — Fehér-t6 ( T. Csörgő )
46.20 N 20.05 E
Jendouba, Tunis
36.30 N 08.45 E
Budapest (Dr. P. Mödlinger )
47.29 N 19.03 E

Salzgitter, Braunschweig, BRD 24.11.

52.07 N 10.23 E

29.05.

08.10.

12.06.

26.05.

17.06.

15.09.

BET,

08.08.

12.08.

12.17.

18.05.

04.01.

13.12.

1979

1979

1978

1979

1979

1979

1978

DOTE

1979

23793

1979

1980

1977

1978

123

Hirundo rustica
728 292 * Mexikö-puszta (L. Kárpáti)
47.41 N 16.52 E
v Kabula Village, Bungoma,
Kenya
00.29 N 34.32 E

Turdus pilaris
166 017 * Budapest (L. Csóka)
47.29 N 19.03 E
X Karditsa, Tessalia, Greece
cca. 39.00 N 22.00 E

Turdus philomelos
667 888 * Pomäz (F. Váradi)
47.39 N 19.02 E
+ Villagrande Strisaili, Italia
39.58 N 09.30 E

Turdus merula
675 222 c" Vérteskethely
47.29 N 18.04 E
+ Sestro Levante, Genove,
Italia
44.16 N 09.24 E

Acrocephalus schoenobaenus

788 717 * Fehertö (T. Fülöp)

Radolfzell 47.41 N 17.23 E

BS 01 547 v IImitz, Austria

793 567 * Fülöphäza (Hung. Orn. Soc.)
46.53 N 19.28 E

Praha v Lednice, CSSR

T 179 422 48.49 N 16.49 E

810 711 * Ipolyszòg (Hung. Orn. Soc.)
48.04 N 19.03 E

Radolfzell v IImitz, Austria

BS 01 166 47.46 N 16.48 E

Muscicapa albicollis
768 493 * Gödöllö (Gy. Aradi)
47.34 N 19.22 E
X Zubieta, Spanien
43.19 N 01.19 W

Sturnus vulgaris
669 770 O Kecskemét (A. Bankovics)
46.54 N 19.36 E
+ Berrechid, Maroc
cca. 34.00 N 00.05 W

124

10.09.

29.10.

27.07.

24.07.
27.07.

23.05.

04.07.

25.07.

06.08.

27.08.

14.05.

25.12.

: 1978

. 1980

. 1972

. 1979

. 1976

. 1979

1978

1978

1978

1979
1978

1980

1979

1979

1979

1979

1979

1979

669 792 O

4
672 801 *
a
675 578 O
ue

Carduelis spinus
766 606

832 505 Q

Kecskemét (A. Bankovics )
46.51 N 19.36 E
Guendouze, Algeria

cca. 34.00 N 00.05 E
Csobánka (P. Bárdos zu )
47.39 N 18.57 E

Zemmora, Algeria

cca. 34.00 N 00.05 E
Kecskemét (I. Kiss)

46.54 N 19.36 E

Cesena, Forli, Italia

44.10 N 12.17 E

Budapest (I. Klopcsek)
47.29 N 19.03 E

near Palanga, Lituania
56.01 N 21.05 E
Pomáz (M. Lakatos)
47.39 N 19.02 E
Eschenbach, Oberpfalz
49.45 N 11.50 E

14.05.
03.03.
31.05.
09.01.
08.06.

18.03.

23.10.

20.10.

26.10.

08.06.

1979
1980
1977
1980
1978

1979

2377

1978

4979

1980

Author’s Address:
Egon Schmidt
Magyar Madártani Egyesület

Budapest

Keleti K.u. 48.

H 1024

125

ti (tape KA Bi

NE
| Yaylıklanyr an

AR GAL
ih à dc sert PES

-_ en “ ma Vi nu Le Bi,
Ma i all i

LA ROME FT ALA
TC URSS
: : 1 È

I

mi i há 7
Wiurdos fry
ET
EB Ar In
7 al

OL varo

ELU AA
li 4 1

a
s tines yırı
Di un ‘are

5 1
{A ib

O | A

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

Fehércsőrű búvár (Gavia adamsi) Balatonlellén — 1977. november 25 —
26-án a balatonlellei mólótól nyugatra kb. 100 m-es átmérőjű mozgási kör-
ben figyeltem meg ezt a fajt, részletes ismertetését 1. az angol szövegben.
Ugyanott cca. 2400 Fulica atra, 80—100 Bucephala clangula tartózkodott.

Fülöp L. Zoltán

A tiszalúci gémtelep — 1979 nyarán fokozott figyelmet fordítottunk a
Tiszalúc közelében, nádasban és rekettyefüzesben kialakult gémkolónia
tanulmányozására. A telep összetétele a következő : bakcsó ( Nycticorax nycti-
corax) — 400 pár, ebből 150—200 pár a nádasban, 200— 250 pár a rekettye-
füzesben fészkel ; vörös gém ( Ardea purpurea) — 40 pár (nádasban) ; selyem-
gém ( Ardeola ralloides) — 30 pár (rekettyefüzesben) ; kiskócsag ( Egretta gar-
zetta) — 30 par (rekettyefüzesben); szürke gém (Ardea cinerea) — 1 pár
(nádasban). A Madártani Intézet megbízásából gyűrűzést is végeztünk a te-
lepen. Sajnos a nehéz terepviszonyok miatt a fiókáknak csak kis részét sike-
rült megjelölnünk.

A gyűrűzött fajok a Bee (mennyisegi sorrendben): bakesé — 632
példány, kis kócsag — 45 példány, vörös gém — 37 példány, üstökös gém —
28 példány.

Balogh Gyula és Zákány Albert

Ritkább réce- és lúdelőfordulások Szeged környékén — 1976. XI. 28-án a
szegedi Fehér-tavon Tajti Lászlóval 2 db vörösnyakú ludat ( Branta ruficollis )
láttunk repülni nagylilikek ( Anser albifrons) társaságában. Benei Béla 1976.
XII 7-én II db-ot, XI. 10-én 1 db-ot, 1977. X. 23-án 1 db-ot látott, továbbá
1978. I. 15-én 5 példányt. 1976. III. 7-én Benei Béla, Tajti László és Stuhl
László egy apácaludat ( Branta leucopsis) figyelt meg a Sándorfalva melletti
Nádastón. A lúd 36 nyári lúd ( Anser anser) társaságában volt. Egy albinó
ludat láttam leszállni nagylilikekkel 1976. XI. 6-án a szegedi Fehér-tavon.
Ugyanitt 1978. XII. 26-án 14 nagylilikkel egy részlegesen albinó nagylilik
szállt be a tóra. A madár távolról teljesen fehérnek tűnt, közelről azonban
a hasaljon a keresztsávokat is jól ki lehetett venni, amely világosbarna színű
volt. Benei Béla bügykös ásóludat ( Tadorna tadorna) 1976. XII. 19-én látott
13, 1977. II. 6-án 7 példányban a tavon. Kiss Ernő és Gyovai Ferenc 1979.
XII. 2-án látott egy darabot. Magam 1978. XI. 28-án és 1979. XII. 15-én
láttam egy-egy példányt. Ez utóbbi évben a halastavak későn, 1980. január-
jának első napjaiban fagytak be tartósan, míg 1978-ban december elején.

127

Egy példányát Zsôtér László is látta 1978. XI. 28. és 30. között. Jeges réce
(Clangula hyemalis) — Fehér-tavon a következő elöforduläsait jegyeztük
fel 1978-ban: XI. 22-én 1 db (Zsótér László), XI. 23-án 1 db, ugyanekkor
Zsótér kettőt látott. XI. 26-án és XI. 28-án egy-egy példányt. Utoljára Zsöter
látta a madarat XI. 29-én (1 péld.) Hegyi réce ( Aythya marila) — 1978. XI.
28-án és 29-én egy-egy tojópéldány (Zsótér L.), XII. 22-én 5 tojópéldány
(dr. Kasza Ferenc), XII. 26-án 5 tojó, 31-én 6 tojópéldány tartózkodott a
szegedi Fehér-tón.

Széll Antal

Hamvas rétihéja (Circus pygargus L.) fészkelések természetvédelmi vonat-
kozásai — Hazánkban a hamvas rétihéja fészkelése sohasem számított gya-
kori jelenségnek. Ennek magyarázatául szolgál az a tény is, hogy Magyaror-
szágon húzódik keresztül a közép-európai költőareál déli széle. À széli popu-
lációk fennmaradásának labilis volta pedig közismert, amelyet legtöbbször
számos környezeti feltétel hiánya vagy nem megfelelő volta együttesen ered-
ményez. Ehhez a mérgezett tojásokkal történő dúvadirtás és a meliorációs
munkálatok még ma is hozzájárulnak. Némileg ellentmond ennek a 30-as
évek hansägi 20 — 25 páros állománya, amely azonban napjainkra már mint-
egy otodére. csökkent. Az ország egyéb területein elszórtan, szigetszerűen ész-
lelt költések (Turján-vidék, Kis-Balaton és környéke) mellett alkalmi meg-
telepedésekről is tudunk (Pellérd, Tiszadob). A Nagykunságban — Abádsza-
lók mellett — 1978-ban találtam egy költőpárt, amely hiteles adatok szerint
már évek hosszú sora óta él ott. A mintegy két hektár terjedelmű nádas-

22. ven pere pygargus fészke gabonaban
Figure 22. Circus pygargus nest in a corn-field (Foto: Dr. Endes M.)

128

sasmocsär rendkívül zavart (nádvágás még májusban is!), szoros gyűrűben
agrárterületek veszik körül. 1979-ben Abádszalók, ill. 1980-ban Kisújszállás
környékén azonban hazai viszonylatban szokatlan módon, gabonatáblában
fészkelt le egy-egy pár. Jóllehet a régebbi irodalomban pl. Chernel-nél, Lovas-
sy-nal olvashatunk hasonló észlelésről, azonban ennek konkrét bizonyítékai
mindeddig hiányoztak, mivel az első fészket Schenk csak 1929-ben találta
meg, s ily módon inkább külföldi megfigyelések átvételéről lehetett szó ná-
luk. A hamvas rétihéja költésbiológiájának ismeretében — a május máso-
dik felében, sőt végén történő letojás, a négyhetes költés és további egyhóna-
pos növekedés a röpképesség eléréséig — súlyos természetvédelmi problémá:
kat vetett fel! A gabonának éppen a fiókanevelés idejére eső nagyüzemi mó-
don történő, gépesített aratása miatt semmi esély sem látszott a költés ered-
ményes lezajlására. Eseteinkben az érintett gazdasági egységek vezetőivel
történt elbeszélgetés és meggyőzés mégis sikerrel járt, megfelelő kiterjedésű
védterület meghagyásának eredményeként a fészkekből négy, ill. három fióka
repült ki.

Dr. Endes Mihály

Pártás darvak (Anthropoides virgo) csapatos vonulása Délkelet-Magyar-
országon — 1980 tavaszán a magyar Alföld délkeleti sarkában ismert, ha-
gyományos gyülekezőhelyeken késő tavaszig elhúzódott a darvak (Grus grus)
átvonulása. A Kardoskúti Természetvédelmi Területen mintegy 2000, az
onnan 15 km-re délkeletre, a békéssámsoni Montág-legelőn kb. 800 daru tar-
tózkodott április első hetében. Április 15-én — késő délután — a békéssám-
soni Festucetum pseudovinae típusú legelőn szétszóródva táplálkozó több
száz daru között homogén csoportokba különülten 25+11+4 pártás dar-
vat figyeltem meg. Mindkét darufaj egyedei táplálékkeresés közben gyakran
táncoltak, az ősszel is tapasztalható, játékos „täncnäl” sokkal inkább pár-
választó ceremóniára utaló mozdulatokkal. A fényképezési kísérlet miatt
felrepülő madarak közeli éjjelezőhelyük irányába távoztak. Repülés közben
az Anthropoides-ek elkülönültek, és nem vegyültek a rendetlen tömegben
özönlő Grus-ok csoportjába. A pártás daru Közép-Európában véletlen adta,
ritka jelenségnek számít, és a korábbi megfigyelések csak egyes példányok-
ról tanúskodnak Magyarországon. A most észlelt csapatos megjelenés —
feltételezhetően — a közös telelőhelyen történt keveredés és a Grus-ok vonu-
lási útját követő , sodródás" eredménye.

Dr. Sterbetz István

Kislile (Charadrius dubius) fészkelése Hortobágyon — A Hortobágy térsé-
gében a kislile nem számít gyakori fészkelőnek. A Balmazújváros melletti
Nagy-sziken 1980. május 21-én találtam fészkelve egy szoloncsákos tó mellett,
kopár zátonyon. 4 tojásából az időjárás miatt csak 1 fióka kelt ki. A közelben
5 pár gulipán ( Recurvirostra avosetta ) és 7 — 8 párszéki lile (Charadrius alexand-

.rinus) költött.
Dr. Kovács Gábor

A billegető cankó (Tringa hypoleucos) első Duna menti fészekaljai — A Ma-
gyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeumának gyűjteményében
Kunszt Károly ajándékaként a múlt század végéről adatolt billegető cankó
fészekaljakat őriztek, amelyek csallóközsomorjai származását korábban

9 Aquila 1981. 129

23. ábra. Burhinus oedicnemus marhaträgyäba kapart fészke
Figure 23. Burhinus oedicnemus nest scrapped into cattle dropping ( Foto: Fodor Á.)

\

kétségbe vonták, az adatközlesek megbizhatatlansägära való hivatkozással.
Miután Csiba Lajos és Radetzky Jenő oológusok a későbbiekben Kunszt ada-
tainak helytállóságát igazolták, a fennmaradt gyűjteményi kartotékok
között pedig megtaláltam a háború alatt elpusztult fészekaljak pontos ada-
tait, ezek közlését szükségesnek tartom: 1. Körtvélyes, 1983. V. 3. (3 ova);
2— 3. Csallóközsomorja (= Somorin), 1894. IV. 28. (4+4 ova); 4. Csallóköz -
somorja, 1895. IV.? (4 ova); 5. Csallóközsomorja, 1896. V. 3. (4 ova).

Dr. Keve András

Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) fészkelése Pély határában — 1979. V.
14-én ugartyúkfészekre bukkantam Pély határában, benne két tojással.
A fészkelés helye egy 300 hektärnyiszolonyec-szikes legelő ( Artemisio- Fes-
tucetum), szántók, erdősávok és lakott terület közé ékelve. A fészek növény-
zettel gyéren megszórt és gyepszintekkel tarkított, déli lejtésű, kopár sziken
volt. A tavalyi marhatrágya közepébe kapart, sziki csenkesz, sziki üröm és
sóvirág szegélyezte , fészek" e fajra tipikus ilyen környezetben. Az ugartyúk-
pár viselkedése alapján 1980-ban újabb fészkelés feltételezhető itt.

Dr. Ocsai András

Gyurgyalag (Merops apiaster) földi fészkelése Hajós környékén — Az ún.
Antallapos közelében levő homokpusztán 1979. VII. 29-én két, talajba fúrt
lyukban fészkelő gyurgyalagot találtam. Egy harmadik fészek az útbevágás-
nak kb. 30 cm-es padkájában került meg. A főleg pázsitfűfélékkel ( Andro-
pogon ischaemum, Stipa sabulosa, S. capillata) jól benőtt, hullámos felszínen
szétszóródva, egyesével települtek a költőpárok. A felfedezett járatok a ho-
mokbuckák oldalában erednek, és a költőüregig egyenletesen enyhén lejtenek.
A madarak számából ítélve kb. 10 hektárnyi területen 5—6 pár költhetett.
A megtalált három költőüreg kb. 150 m-es távolságon oszlott el.

Szalczer Antal

Hollók (Corvus corax) Temerin területén (Jugoszlávia) — A jugoszláviai
Vajdaság tartomány fővárosától, Újvidéktől kb. 20 km-re északra levő Te-
merin község határában 1979. március 22-én figyeltem meg egy hollófészket,
a várostól 2 km-re egy magasfeszültségű áramvezeték póznáján. A fészek
magassága kb. 25 m. Az öt hollófióka közül négy kirepült. A fiatalok egész
nyáron és ősszel az öregek társaságában mutatkoztak, gyakran emberközel-
ben is. Ősz végén a hollófészket eltávolították a villanypóznáról, és kevéssel
ezután az öregek elhagyták a fészkelőhelyet. December 29-én 5 holló jelent
meg Temerin közelében, ekkor a városi védett, 3 hektáros parkban tartóz-
kodtak. Az utolsó 10 évben a Vajdaságban mintegy 20 helyen költött a holló,
a Bácskában és a Szerémségben.

Zakinszki Sándor

Hajnalmadár (Tichodroma muraria) Visegrádon — 1979. február 25-én
Visegrád mellett a nagyvillámi kilátótorony tövében hajnalmadár tetemét
találtam, feltételezhetően fiatal példányt. A tetem teljesen kiszáradt állapot-

ban volt.
Korsós Zoltán

9* 131

24. ábra. Corvus corax fészke magasfeszültségű villanypoznan
Figure 24. Corvus corax nest on high-voltage pylon ( Foto: Zakinszki I.)

Kövirigó (Monticola saxatilis) a Vas megyei Saghegyi Tájvédelmi Körzetben
— A Sághegy pliocén bazaltvulkánja érdekes , sziget" a Kemenesalja faunája
számára. Madárvilága kevésbé ismert, legfeltűnőbb adata a kék kövirigónak
(Monticola solitarius) 1975. V. 14-i megjelenése (Aquila, 1976. Tom 83. 298. p.).
Tekintettel arra, hogy a kövirigö, mint säghegyi fészkelő, még nem szere-
pel a faunisztikai leírásokban, ezért tartom közlésre érdemesnek 1979. július
12-i megfigyelésemet. Valószínű, hogy a Sághegy a kövirigónak legnyugatibb
ismert hazai költőhelye.
Faragó Sándor

Egyes madárfajok behúzódása Budapest belterületére — A molnár- ( Deli-
chon urbica) és a füsti fecske ( Hirundo rustica), valamint a dolmányos varjú
(Corvus c. cornix) 1972 — 74. évben már megtelepedett Budapest belterületén.
1975 — 79. évben e fajok továbbnyomultak a város szíve felé. A molnárfecske
3 fészkét 1973-ban a rákoskeresztúri temető halottas házának falán találtam.
1975-ben a Kelenföld felől a Móricz Zsigmond térig hatolt már a városba.
A tér melletti Siroki utcában 9 fészke épült. 1976 — 79-ben 7 fészke volt lakott,
sőt 1976 óta 5 fészke épült a forgalmas Karinthy Frigyes utcában is. A Műsza-
ki Egyetemen 1978-ban Géttmann István kb. 500-ra becsülte a fészkek
számát. 1975. V. 24-én bár erős mozgásukat figyeltem meg, de fészkeiket
még nem láttam. Új telep alakult ki a Moszkva tér közelében is a Lövőház
utcában, ahol az egyik modern épületen 1978-ban 5 — 6 fészküket számláltam,
1979-ben pedig az épületcsoportban 22-t. A füsti fecske a Belgrád rakparton

132

1975 után is költött, de äthurcolkodott a szomszédos 10. sz. ház padläsfel-
jaröjaba. 1977- és 1978-ban eredményesen repített itt. Ertesiilésem szerint
a mögötte fekvő Váci utca szakaszán 1978-ban két új fészek épült. VII. 20-án
a szerb templom kertjében etették a szülők a fiatalokat. Tapfer 1973-as
megfigyelése óta 1979-ig magam is gyakorta láttam dolmányos varjút a
Baross utca felett a Múzeum-kert irányába repülni, sőt felszállni egy kémény-
re, ahol kiflivéget evett. 1974-ben a Bródy Sándor utcai magas fán mutatott
nekem Tapfer Dezső egy fészket, amely a következő évben lakatlan maradt
és elpusztult. 1978-ban III. 22-én lettem figyelmes először a Veress Pálné u.
felett mozgó dolmányos varjakra. IV. 15-én meg is találtam a fészkét a szerb
templom udvarának egyik magas fáján. 1979-ben nem tértek vissza a fész-
kelők. Gyakorta szó esik arról, hogy a nyugati nagyvárosokkal szemben Buda-
pesten legfeljebb a város peremén — pl. az Állatkert fáin — mutatkozik az
örvös galamb (Columba palumbus). 1978. VI. 2-án a Veress Pálné u. 11. sz.
ház tetején levő televíziós antennán figyeltem meg egy példányt.

Dr. Keve András

Short News

White-billed Diver (Gavia adamsi) — 1977.11.25—26. Balatonlelle. West of molo in a
a circle cca. 100 m @, east of a small cape, next day on the western side, 50 — 100 m away.
Did not move much, but preened very thoroughly, next day somewhat more vivid.
During previous days there was a very strong NW wind, moderating somewhat on these
latter two, even the sun appeared sometimes. Description: bill lifted cca. 15° warm-white,
culmen of same colour, below with angle. On neck borderline between dark and light
diffuse, at lower neck darker brown, extending towards breast but no trace of collar.
Forehead cca. chocolate-brown, head slightly angular. Primary shafts mid-light-brown,
some very whitish. Back lightbrown with some greyish hue. On the same site min. 2400
F. atra, 80 — 100 B. clangula, 18— 21 A. atthis.
Zoltan Fülöp L.

Tiszalüe heronry — In 1979 during summer a special attention was paid to study the
colony near the Tisza r. in reed and Salix. N. nycticorax — 400 pairs, 150 — 200 p. in the
reeds, 200 — 250 p. on Salix cinerea; A. purpurea — 40 pairs in reed; A. ralloides — 30 pairs
in S. cinerea; E. garzetta — 30 pairs in S. cinerea; A. cinerea—1 pair in reed. On behalf
of the Ornithological Institute we ringed too, but due to the heavy terrain only the
smaller part of the chicks was ringed. Ringed species (in quantity sequence): N. nycti-
corax — 632; E. garzetta—45; A. purpurea —37; A. ralloides — 28.

Gyula Balogh and Albert Zakany

Rare ducks and geese near Szeged — 1976. 11. 28. near Szeged on the Fehér-t6 (lake)
with Tajti László 2 Branta ruficollis seen flying among A. albifrons. Benei Béla observed
on 1976. 11. 07.—11, on 11.10.—1, on 1977. 10.23.—1, 1978. ol. 15.—5. Benei B.,
Tajti L. and Stuhl László observed a Branta leucopsis on 1976. 03. 07. near Sandorfalva
on the Nádastó (lake) in, company of 36 A. anser. An albinistic A. anser was seen by
Széll Antal with A. albifrons on 1976. 11.06. on the Fehér-t6. On the same place a partially
albinistic A. albifrons with 15 others came down to the lake on 1978.12.26. From the dis-
tance it looked fully white, but when stalked the light-brown stripes showed well on the
belly. Benei B. observed 7. tadorna on the lake on 1976.12.19.—13, on 1977.02.06.— 7.
Kiss Ernő and Gyovai Ferenc saw 1 on 1979.12.02. Széll A. saw one on 1978.11.28. and
1979.12.15. In this last year the fish-ponds have frozen late in the first days of 1980 Jan-
uary, in 1978, however, in early December. One was seen by Zsótér László on 1978. 11.28. —

Clangula hyemalis: in 1978 one by Zsöter L. on 11.22., one by Széll A., two by Zsótér L.
on 11.23. and one by Széll A. on 11.26 and 11.28. each, the bird was seen last by Zsöter L.

133

on 11.29. Aythya marila: one female on 1978.11.28. and 29. each by Zsótér L., 5 fernales by
dr. Kasza Ferenc on 12.22., 5 females on 12.26. and 6. females by Széll A. on 12.31. on
Szeged- Fehér-t6 (lake).

Antal Széll

Montagu’s Harrier (Circus pygargus L.) nesting sites with special regard to nature pro-
tection — In this country the Montagu’s was never a frequent nesting bird. It is explained
by the fact that the southern border of its central-european breeding area runs across
Hungary. In Nagykunsäg, near Abädszalök I found a pair in 1978 which, according to reli-
able data, nests since many years on the site. The roughly 2 ha area of reed and rush-
swamp is very disturbed (reed-cutting even in May) and is sorrounded by agricultural
land. In 1979 at Abädszalök, resp. 1980 at Kisújszállás, however, in a quite unusual
manner in this country one pair on each site nested in a corn-fidel. This situtation —
knowing the breeding biology of the Montagu’s — egg-laying in the second half of or even
late May, four weeks of incubation plus one more month till fleding brought serious na-
ture-protection problems. Due to the mechanised, big-scale harvesting just during the rear-
ing period there seemed to be no possibility to secure the breeding success. In these two
cases, however, after a security belt was left intact four resp. three fledglings left the
nests.

Dr. Mihály Endes

Demoiselle Cranes (Anthropoides virgo) migrating in groups in South-East Hungary
— In the spring of 1980 in southeastern lowland Hungary on the traditional gathering
places the migration of the Cranes (G. grus) prolonged into late spring. On the Kardosküt
nature reserve cca. 2000 Cranes rested and 15 km to the southeast on the Montag-meadow
further 800 in the first week of April. On April 15th, late afternoon on the latter site at
Békássámson on a Festucetum pseudovinae pasture among hundreds of Cranes feeding
scattered 25+11+4 Demoiselle Cranes were observed, separated into homogenous
groups. Both species danced during feeding quite frequently, unlike to the autumn playing
dance with movements suggesting partner-search. Frightened by a photoattempt they
left flying towards the nearby roost. During flight the Demoiselle separated themselves
not intermingling with the Cranes’ streaming mass. The Demoiselle is in Central-Europe
an occasional, rare visitor and earlier observations mention single ones. Present groups
appeared probably due to mixing with Cranes on mutual wintering grounds and following
drift.
Dr. Istvan Sterbetz

Little Ringed Plover (Charadrius dubius) nesting on the Hortobagy — In this area this
species is not a frequent nester. I found it nesting on the Nagy-szik near Balmazújváros
on 1980.05.21. nesting near a natron lake on a shelf. From the four eggs due to the poor
weather only one hatched. In the nearby 5. R. avosetta and 7—8 Ch. alexandrinus nesting.

Dr. Gabor Kovacs

Common Sandpiper (Tringa hypoleucos) first clutches from the Danube valley — In the
collection of the Hungarian National Museum some clutches are preserved as present of
Karoly Kunszt from late last century. Their origin from Csallöközsomorja was doubted,
saying the data are not reliable. Lajos Csiba and Jenő Radetzky oologists, however, prooved
that the data of Kunszt are reliable and myself found the data on the files of the former
collection, destroyed during the war, so that now it is considered to publish them: 1. Kört-
vélyes, 1893.05.03. (3 ova); 2. and 3. Csallöközsomorja (= Somorin), 1894.04.28. (4+4
ova); idem, 1895, 04.? (4 ova); 5. idem, 1896.05.03. (4 ova).

Dr. Andras Keve

Stone Curlew (Burhinus oedicnemus) nesting at Pély — On 1979. 05. 14. a nest was found
with two eggs. The nestsite was a natron pasture (Artemisio-Festucetum) of 300 has
between arable land, wood-belts and habitation area. The nest itself was on a southern,
barren natron land with sparse vegetation and some higher grass patches. The nest,
scratched into cattle dropping of last year with bordering F. pseudovina, A. maritima, L.
gmelini is typical for the species in such surroundings. The behaviour of the pair suggests
a former breeding in 1980.

Dr. Andras Ocsai

134

Bee-eater (Merops apiaster) nesting in ground-holes near Hajós — In the area of
Antallapos on a sand-puszta on 1979.07.29. two ground-nests of the species were found,
A third in a 30 cm high bank on a roadside. On the undulating terrain, well grown with
Andropogon ischaemum, Stipa sabulosa, S. capillata the pairs settled well scattered. The
holes were on the sides of sand-hillocks falling perpetually till the incubation-cavity. Due
to the number of birds on the 10 ha area there might have been 5—6 pairs. The found
three holeswere found along a 150 m distance.

Antal Szalezer

Ravens (Corvus corax) at Temerin (Yugoslavia) — The village is ca. 20 km north of
the capital of the Vojvodina (Vajdaság) province — Novi Sad (Újvidék). The nest was
found on 1979.03.22. 2 km from the village on a high-voltage pylon cca. 25 m high. From
the five nestlings four fledged. They were seen during summer and autumn together
with the adults sometimes even near people. Late autumn the nest was taken from the
pylon and somewhat late the adults left the area. On December 29th five Ravens appeared
in Temerin in the protected 3 ha city park. During the last 10 years the Raven bred at
cca. 20 sites in Backa and Sremska in Vojvodina province.

Sándor Zakinszki

Wallereeper (Tichodroma muraria) in Visegrád — On 1979. 02. 25. near Visegrád at
the foot of the Nagyvilläm panorama tower I found the corpse of a Wallcreeper, probably
Juvenile. It was fully mumified.

Zoltan Korsös

Rock Thrush (Monticola saxatilis) in the landscape protection area Säghegy, Co. Vas
— The pliocene basalt vulcano is an interesting island for the fauna in Kemenesalja.
The bird fauna is less known, the most interesting occurrence is that of the Blue Rock
Thrush M. solitarius on 1975.05.14. (Aquila, 1976.83.298.). With regard to the fact that
M. saxatilis as nester is not mentioned in the faunistical descriptions I consider my obser-
vation on 1979.07.12. to be important. Probably this is the westernmost known breeding
site of the species.
Sandor Faragò

Bird species moving towards the inner city of Budapest — The House Martin (Delichon
urbica), the Swallow (Hirundo rustica) and the Hooded Crow (Corvus c. cornix) settled
already in the years 1972 — 74 in the inner city of Budapest. In the years 1975 — 79 they
moved further towards the inner city. 3 nests of D. urbica I found 1973 on the wall of
the ceremonial hall of the Rákoskeresztúr cemetery. In 1975 it moved from the south
already to the Móricz Zs. square. Near the square in the Siroki st. 9 nests were built.
In 1976 — 1979 7 nests were inhabited and since 1976 it had 5 nests in the Karinthy F. st.
too where heavy traffic. On Technical University the number of nests were estimated
by Göttmann István for 500 in 1978, but on 1975.05.24. though there was much movement,
but no nests seen. A new colony was built also in the Lövőház St. near the Moskva square
where on a modern building I counted 5 — 6 nests in 1978, in 1979 on the whole block 22.
The H. rustica bred on the Belgrád embankment even after 1975, but moved to the loft of
No. 10. In 1977— 78 it bred hear successfully. According to my knowledge behind it in
the Váci st. two new nests were built in 1978. On July 20th the adults fed the young in
the garden of the church. Since the observation of Tapfer in 1973 until 1979 I saw often
Hooded Crows to fly over the Baross st. towards the Museum-garden even to land on a
chimney where it fed on a roll. In 1974 Tapfer, D. showed me a nest in the Bródy st. on
a high tree which was uninhabited next year and decomposed. On 1978.03.22. I became
aware of Hooded flying much over the Veres Pálné st. On April 15th I found the nest on
a high tree the churchyard. In 1979 they did not return. It is mentioned frequently
that in contrast to western cities in Budapest tho Wood Pigeon (Columba palumbus) can
be seen only on the rand of the city e. g. trees in the Zoo. On 1978.06.02. I observed one
the aerial in the Veress Pálné st. 11.

Dr. András Keve

135

TL pr vy
tè à i ALL u peschi gra rein ua ab ne be

1771 ? reg alpe HUE ik pn Waste pl 40
à 4 banat Î le worn th Burn zu ol ‚er et 11 matri ur 0 di

Pad A pali VA, a ANIA on Wierd

ree th PEU, Pal 419 x Et DR” à
i Di ry ul E, ib vin teli xa
AT AT EAT ar Pi von à nos ren

no ant ing (glean) dna ay Re TÁMO RER
LE DI ital i’ eh J d CORTE BR + ieee AM,
Nude ck u ae;
i ; er vin sa PV : pini
pis lot der hat aljat Bar
st Ta TU a i ¢ A Rin Uk 5

rus) oA
sd ato = Fa
ita sigle | à
read dala a húr 4 T hen de had PK yg lige

; en PT OO ee YL Siti tana
A

} i j
ri ( | f Hu . t vil a RR ì Du: Li if
AFS 164 ry rar ae har
i è. Gael «a Le |
f | itr =
Wiel Ten I stiro 8) diri da
È N F té hs Do AAA An Pu vpi bai)
a eT tu dt * gal tes CON
PONT.
i wi sd

Las, titre
| Lee ca

ve
MIE ba 1447 sh sde au’ Be

| 2 hit ra sat i

i ta i » ne) aspre od ub «
4 34 i I > À nai sl doi À m; rudk

: È agree yt hens RACE" cani 4
OT {, tn 0 Le |
/ NU à £ gui ALL | 4
} | “ut dada TT TR

(via! m Baer han

, e Ap Lit Any suly io 4 106 ua 4
“ie \ À Ve hi ful > sili otf. suit ¥ a ‘Ft
À hina trek att ve tc tegyed at ta

ge manne

VAT “à | CERO n DEP GTS Oe À

mio 2 moth dans J beady

u(t. ris na beng asiago are oca
ka AN. { hi | unt ál Rates hate i won zer

st er 10 non Ktäglandiniugn qui dés (eue. 7
TT Dre yo) Mag u
è Ihe hi: 4161 Aa nu ale > i
| Ve à «pal i ciù toi et io oh,

DI tail di 54. reo mine fis 9 ali

“a ig

KONYVISMERTETES

Cramp, S.—Simmons, K. E. L. (1980): Handbook of the Birds of Europe, the Middle
East and North Africa. The Birds of the Western Palearctic
(Vol. II. Oxford Univ. Press. pp. 695)

A madartan tudományának e legkorszerűbb kézikönyve második kötetét jelentette
meg Cramp és Simmons munkaközössége. A kötet az Accipitriformes, Falconiformes,
Galliformes és Gruiformes rendeket tárgyalja. A. fajok felismerését, jellemzését D. I. N.
Wallace, a habitatkérdéseket E. M. Nicholson, az elterjedést és populációs viszonyokat
S.Cramp, a vonulást R. Hudson, a táplálkozást P. J. S. Olney, a magatartást Dr. K. E. L.
Simmons, a hangot E. M. Nicholson és Dr. K. E. L. Simmons, a szaporodásbiológiát M. A.
Ogilvie, a taxonomiät, a vedlést Dr. I. Wattel és C. S. Roslear tárgyalja. A nagy mű meto-
dikai megoldásával, friss adatgyűjtés-feldolgozásával a madártani kutatás nélkülözhetet-
len forrásmunkáját képezi. Ahogy azonban az első kötetnél is érzékelhető volt már, a
kézikönyvet a Glutz et al. szerkesztette , Handbuch der Vögel Mitteleuropas” kézikönyv-
vel párhuzamban ajánlatos használni, a két mű együttes értékelése mindenki számára
biztosítja a modern madártanban igényelt kézikönyvmaximumot. Az egyes fajok kidol-
gozásánál természetszerűen érződik a szerzők tengeri környezethez szokott szemlélete,
és ez a közép-európai forrásmunkák felhasználására is rányomja bélyegét. A magyar
olvasó ugyanakkor csak nyer ezzel az idegenszerűséggel, mert ezáltal is lehetővé válik
számára a problémák sokoldalú megvilágítása. Sajnos a ,, The Birds of the Western Pale-
arctic” kötetekből igen kevés példány kerül be Magyarországra, és az igen magas, 30
font/kötet ára is megnehezíti a terjesztést. Kívánatos lenne, hogy a magyarországi szak-
emberek a jövőben nagyobb számban csatlakoznának S. Cramp munkaközösségéhez,
és így a következő kötetekben reprezentatívabb módon tükröződhetnének a hazai viszo-

nyok.
SEI

Urs N. Glutz von Blotozheim — Kurt M. Bauer (1980): Handbuch der Vögel Mitteleu-
ropas
(Akademische Verlagsgesellschaft, Wiesbaden, pp. 1148)

1966-ban jelent meg a közép-európai madárvilágnak legkorszerűbb, legalaposabb fel-
dolgozását jelentő, hatalmas kézikönyvi vállalkozás első kötete, és a most ismertetettel
immár nyolc, egyre vaskosabb, részletesebb kiadvánnyal szolgálja az ornitológiai kuta-
tásokat. Az 1977-ben kiadott 7. kötet a sirályokig jutott el a fajok tárgyalásában. A to-
vábbi feldolgozás adott lehetőségei felborították a sorrendet, amennyiben a készülő nyol-
cadik kötetet megelőzve ezúttal a kilencedik látott napvilágot. A több, mint ezer oldalas
kiadvány a galambalkatúakat (Columbiformes), a kakukkalkatúakat (Cuculiformes),
a bagolyalkatúakat (Strigiformes), a lappantyúalkatúakat (Caprimulgiformes), a sarlós-
fecske-alkatúakat ( Apodiformes), a szalakótaalkatúakat (Coraciiformes) és a harkály-
alkatúakat (Oiciformes) részletezi. A kézikönyv Urs N. Glutz von Blatozheim és Kurt M.
Bauer szerkesztésében készült, Michael Abs, Einhard Bezzel, Dieter Blume, Klaus Con-
rads, Alfred Grill, Fritz Bernhard Hofstetter, Erwein R. Scherner, Wolfgang Scherzinger,
Jan Svehlik, Erwin Tretzel, Friedhelm Weick, Emil Weitnauer és Hans Winkler, valamint
számos más munkatárs közreműködésével. A sorozat előző kiadvänyaival szemben új-
szerűen hat E. Tretzel sonogrammjainak részletesen elemző tárgyalása, és különösképpen
szembetűnő az eddigi fajokénál sokkal nagyobb szabású bromatológiai ismeretanyag,
ez utóbbinak minden bizonnyal elsősorban a baglyok és a galambok világszerte alaposan

137

feldolgozott táplálkozása adja magyarázatát. A „Handbuch” kilencedik kötete ezért az
ornitológiai témákon túlmenően a gyakorlati növényvédelemnek is nélkülözhetetlen,
újszerű ismeretanyaggal szolgál. A kötet nagyon magas színvonalát, tudományos és
gyakorlati jelentőségét szükségtelen e helyen is hangoztatni, hiszen az előző hét bebizo-
nyította, hogy módszertani megoldásával, részletességével, és rendkívül gyorsan szerkesz-
tett, megjelentetett kiadványaival az eddigi madártani kézikönyvek legsikeresebbjét
jelenti ez a sorozat. A szerkesztők és a szerzők tiszteletet parancsolóan hatalmas munkája
azonban az olvasót is kötelezi egyben. Minden képzett ornitológusnak módjában áll, hogy
még pontosabbá, alaposabbá fokozza az elkövetkező kiadványokat. A. kézikönyv szer-
kesztősége különösen az egyes soron következő fajok elterjedésének, állományingadozá-
sának, természetvédelmi problémáinak adatszolgáltatását tudja hasznosan fogadni, és
az egyetemes madártan jól felfogott érdeke, hogy időálló, összefoglaló módon bocsássuk
a tudomány rendelkezésére az egyébként publikálatlanul maradó faunisztikai-ökológiai
vizsgálatok anyagát.

S. I.

Marian M. (1980): A Dél-Alföld madárvilága

(Somogyi könyvtár, Szeged, 258 oldal, 22 térképvázlat, 11 fénykép, ára 25 Ft)

A szerző, Herman Ottó elgondolását követve szerkesztette és jórészt irta is ezt a tartal-
mas könyvecskét 26 munkatárs közreműködésével. Másfél évtized munkája rejlik benne,
a Duna — Tisza közének és a Tisza-völgynek az ország déli tájain végzett vizsgálatokkal.
A tárgyalás a Kiss Ferenc Emlékerdővel kezdődik, majd a Zsombói és Sándorfalvi-erdő,
a Tisza hullámterében a Labodár, a Körtvélyesi-sziget, a Vesszősi-hullámtér, a Maros ártere
következik. Ezen belül részletezi az egyes szintek, növénytársulások madáréletét. A munka
zömét a szikesek vizsgálata teszi ki. Rövid bevezető után következik a Péteri-t6, a Csaj-tó,
a Dongér-tó, a Kisteleki-Nagyszik tárgyalása, majd az Öszeszék, Makraszék, Szirtesszék,
Hantházi-tavak és a legjobban kutatott, Szeged — Fehér-tó. „A települések madárvi-
lága" cím két alfejezetre oszlik. Az első a várost tárgyalja, abban urbán és szuburbán
biotópot különböztetve meg, utóbbihoz sorolja a parkokat és a füvészkertet, a temetőket.
Külön fejezet foglalkozik a természetvédelmi rendelkezésekkel, végül táblázatban adja
meg a teljes faunaképet. A munkát angol, német és orosz nyelvű összefoglaló, bő irodalmi
jegyzék és jó mutatók kísérik. Különös értéket jelent az irodalmi összeállításban Dr.
Beretzk Péter hatalmas munkásságának bibliográfiai feldolgozása. r

IO

Schmidt E. (1980): Kócsagok birodalma. A Velencei-tő állatvilága
(Natura [Mezőgazdasági Kiadó], Budapest, pp. 145, ára 44 Ft)

A jelentősebb magyarországi természetvédelmi területek szakirodalma általában gaz-
dag és sokoldalú, de ugyanakkor alig néhányról jelentek meg ez ideig összefoglaló jellegű,
könyv formájú ismeretterjesztő anyagok. Ez a hiány a rohamosan fokozódó közönség-
igénnyel egyre inkább megnyilvánul. Ezért is örömmel üdvözöljük a szerzőnek most
megjelent, könnyed hangvételű, ugyanakkor tudományosan megalapozott írását, amely
egyik legjelentősebb természetvédelmi területünknek, a Velencei-tónak állatvilá-
gát, elsősorban madarait ismerteti. A kötet négyes tagoltsága először a tó természeti
földrajzát vázolja, majd évszakok szerint mutatja be a jellemzőbb állatok együttesét.
A harmadik rész a tavon létesített természetvédelmi területek történetével, azok látogat-
hatóságával és a Velencei-tónak nem védett zónáiban kínálkozó megfigyelési lehetőségek-
kel foglalkozik. Módszertani megoldása fölöttébb szerencsés, amennyiben az alkalmi lá-
togató éppen olyan könnyed kezelhetőséggel hasznosíthatja, mint az állandó lakó, aki
szórakozva kívánja megismerni környezetének élőlényeit. ee

Papp J. (1980): Magyar madärtani bibliogräfia

(Kiadta a Békés megyei Tanács VB Környezet- és Természetvédelmi Bizottsága és a
Megyei Tudományos Koordinációs Bizottság. Szerkesztette Réthy Zsigmond. Megjelent
1500 példányban, 52,9 ív terjedelemben)

A 657 oldalas mű 13 032 idézettel foglalja magába a magyar madártani irodalmat kez-
detétől 1979. évig bezáróan. Szerzője több évtizedes munkával gyűjtötte össze mindazt,
amit tudományos és népszerűsítő szinten a magyar ornitológiáról megjelentettek. A munka
arányai és jelentősége nem kíván bővebb magyarázatot. Hézagpótló, kisebb módszertani
kifogásai ellenére is rendkívül hasznos gyűjtemény, magyar zoológus nem nélkülözheti.

138

A kötet nemcsak szerzők szerint mutatja be a sorszámozott idézetek jegyzékét. Az egyes
fejezetek a sorszámok felhasználásával tartalmazzák még a madarak fajlistája, a madarak
régi adatai, a kártevők, a madártojástan, a madarak maradványai, a madármegfigyelő
állomások, a gyűrűzés, a vonulás, a díszmadarak, a tájegységek madarai, adatok külföl-
di madarakról — szerinti feldolgozásokat is. Egyetlen sajnálatos: az alacsony példány-
szám. Nem kétséges, hogy a megjelentetetteknek sokszorosát lehetett volna a nemzet-
közi könyvkereskedelemben értékesíteni.

Sok

te a) ee
if § A PARO L
| ) La MURAT | te ff
h NI Ver 1 A VIDI più Li $ fi
DI e is Poa’) 7
oa Ha RL ay | LL à ste ht KAL oi à ME
à rte LUS up ag pe e» ha Le A ni
Ppt aus in di na Ash, N
‘nye aes RT bs Pi dit
Î ia
7 | AA
;
{
d ;
D {
hi
7
ui
CI
)
\
ë =. 5
x
1
nt es
"i,
DELI
WwW
I
a a i ah
7

è pal 1 4s ASI pa
Hin ME ai © (0 -
ge eer c= L
i A SI d i

AQUILA—INDEX

?

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Accipiter gentilis (22 — 23), 42, (56)
Aceipiter nisus (24), 42, (56)
Acrocephalus schoenobaenus 120, 124
Aegtihalos caudatus (24)

Alauda arvensis 62

Alcedo atthis (133)

Anas clypeata 118

Anas crecca 118

Anas platyrhynchos 118

Anser albifrons 127, (133)

Anser anser 62, 118, 123, 127
Anser fabalis 118

Anthropoides virgo 129, (134)
Anthus campestris 62

Anthus trivialis (21)

Ardea cinerea (23 — 24), 127, (133)
Ardea purpurea 62, 123, 127, (133)
Ardeola ralloides 127, (133)
Aythya marila 128, (134)

Branta leucopsis 127, (133)
Branta ruficollis 127, (133)
Bubo bubo (23)

Bucephala clangula 127, (133)
Burhinus oedicnemus 131, (134)
Buteo buteo (22 — 23), 26, 119

Calcarius lapponicus 62
Caprimulgus europaeus (21)
Carduleis carduelis (24), 120
Carduelis flavirostris 62

Carduelis spinus (24), 125

Certhia brachydactyla (22 — 23)
Charadrius alexandrinus 129, (134)
Charadrius dubius 62, 129, (134)
Chlidonias leucopterus 62
Chlidonias niger 62, 81

Chloris chloris (22 — 23), 120
Ciconia ciconia 117

Ciconia nigra (23), 27 — 28, (29)
Circus aeruginosus 62, 119

Circus pygargus 128 — 129, (134)
Clangula hyemalis 128, (133)
Coccothraustes coccothraustes (24)
Coloeus monedula 104, (112)
Columba livia domestica 102 — 103, (111)

Columba palumbus (22-23), 51, (58),
133, (135)

Corvus corax 131 — 132, (135)

Corvus cornix (22 — 24), 133, (135)

Corvus frugilegus 120

Cuculus canorus (21 — 22), 51, (58)

Dacelo gigas (89)

Delichon urbica 141, (135)

Dendrocopos (Dryobates) major 51, (58)
Dendrocopos (Dryobates) medius 38
Dendrocopos (Dryobates) minor (22 — 23)

Egretta garzetta 127, (133)
Emberiza citrinella (21)
Emberiza schoeniclus 121
Eremophila alpestris 62
Erithacus rubecula (21 — 22), 37

Falco subbuteo (22)
Falco tinnunculus 119
Fringilla coelebs (24)
Fulica atra 80, 127, (133)

Gallinula chloropus 62

Garrulus glandarius (24), 37, 51, (58)
Gavia adamsi 127, (133)

Grus grus 129, (134)

Hieraetus pennatus 42, (56)
Hippolais icterina (22 — 23)
Hirundo rustica 124, 132, (135)

Jynx torquilla (24)

Lanius collurio (22 — 23)

Larus ridibundus 79 — 85, (86), 119, 123
Limicola falcinellus 63

Limosa limosa 62

Locustella fluviatilis (22), 26

Lullula arborea (24), 37

Luscinia luscinia (22)

Luscinia megarhynchos (21 — 23)
Luscinia svecica 62

Merops apiaster (87 — 89), 90, 131, (135)
Merops bulocki (88)

141

Merops nubicus (88)

Merops pusillus (88)

Milvus migrans (23 — 24)
Monticola saxatilis 132, (135)
Monticola solitarius 132, (135)
Motacilla flava 62
Motacilla flava feldegg
Muscicapa (Ficedula) bcos 38, 124
Muscicapa striata (22 — 23)

Numenius tenuirostris 63
Nycticorax nycticorax 123, 127, (133)

Oenanthe oenanthe 62
Oriolus oriolus (24)
Otis tarda (65 — 72), 73— 77

Pandion haliaetus 119

Panurus biarmicus 62, 120

Parus major (24), 37 — 38

Parus palustris (21)

Passer domesticus 102 — 103, 108, (111),
(114)

Passer montanus (23 — 24), 102 — 103

Pernis apivorus 37, 118

Phasianus colchicus 51, (58), (67), 75

Philomachus pugnax 119, 123

Phoenicurus phoenicurus (24)

Phylloscopus collybita (21), (24)

Phylloscopus sibilatrix (24), 37 — 38

Phylloscopus trochilus (22 — 23)

Picus canus (24)

142

Plectrophenax nivalis 62
Podiceps cristatus 80
Porzana parva 62
Prunella modularis (22)
Pyrrhula pyrrhula (24)

Recurvirostra avosetta 63, 129, (134)

Scolopax rusticola (24)

Sitta europaea (24), 37 — 38

Streptopelia decaocto 91—108, (109 —
114)

Streptopelia turtur (21 — 23)

Sturnus vulgaris 124

Sylvia atricapilla (21 — 23), 26, 38

Sylvia borin (22 — 23), 120

Tadorna tadorna 127, (133)

Tetrastes bonasia 31 — 55, (56 — 60)

Tichodroma muraria 131, (135)

Todus mexicanus (89)

Tringa hypoleucos (22), 129, (134)

Tringa stagnatilis 63

Tringa totanus 61 — 62

Troglodytes troglodytes (24), 37 — 38

Turdus merula (21), 37-38, 51, (58),
124

Turdus philomelos (21), 37 — 38, 124

Turdus pilaris (24), 124

Tyto alba 120

Vanellus vanellus 61 — 62

Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában
Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Madártani Intézetének igazgatója
Felelős szerkesztő dr. Sterbetz István
Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin
Műszaki szerkesztő G. Müller Zsuzsa

*

Nyomäsra engedélyezve 1981. november 18-án
Megjelent 1100 példanyban, 12,50 (A/5) iv terjedelemben, 24 abràval
Készült az MSZ 5601-59 és 5602—55 szabvány szerint

MG 3341-a-8100

82/929 Franklin Nyomda, Budapest
Felelős vezető Mátyás Miklós igazgató

AQUILA

x MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET

ORSZ. KÖRNYEZ ET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL
MADÁRTANI INTÉZETE)

| | ÉVKÖNYVE
NALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI
International Waterfowl Research Bureau

| Symposium on Population Ecology of Geese
| Debrecen, ee 28-30 october, 1981

SZERKESZTI i
STERBETZ
ISTVAN

EDITOR
I.STERBETZ

VOLUME: 89

BUDAPEST, 1982

VARI

=

1 a} |

ma iv de omy

SICA TISANA
vo

AQUILA

A MAGYAR MADARTANI INTÉZET

(AZ ORSZ. KÜRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL
MADÁRTANI INTÉZETE)

ÉVKÖNYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

International Waterfowl Research Bureau

Symposium on Population Ecology of Geese
Debrecen, Hungary, 29-30 October, 1981

MEGINDÍTOTTA 2 SZERKESZTI

HERMAN OTTÓ STERBETZ
ISTVAN

FUNDAVIT EDITOR

O. HERMAN I. STERBETZ

2 < /
LS
A are

(4
’

(WA Ke
(AVAR
Gp,

re

LXXXIX. EVFOLYAM. TOM. 89 VOLUME: 89

BUDAPEST, 1982

Published
1982:

ISSN 0374-5708

CONTENTS

VIII. Aradi, Cs. — Kovács G.: The Grey-leg Goose in Hungary ................... 1
LS GE Ca COMTE TOO DA SESTO LOL RER RON ap RER PAT
XXIX. Boyd, H.: Influence of temperature on Arctic-nesting geese .............. 259
VII. Dubbeldam, W.—Poorter, E. P. R.: Short communication on Anser anser in the
Netherlands, 1970 — 1980, with special reference to Oostvaardersplassen ..... 73
XVIII. Ebbinge, B.: The status of Branta leucopsis in 1980 —S81 ................. 151
XXVIII. Ebbinge, B. — St. Joseph, A. — Prokosch, P.—Spaans, B.: The importance of
spring staging areas for Arctic-breeding geese, wintering in Western Europe 249
III. Essen von L.— Beinert, R.: Moulting A. Anser along the Gotland Coast ....... 27
XI. Essen von L.: An effort to reintroduce the Lesser White-fronted goose (Anser
erythropus) into the Scandinavian mountains! .... ue eue cut eee 103
XIV. Fog, M.: Number of bean goose (Anser fabalis sp.) in the wintering areas 123
XVII. Gole, P.: Status of Anser indicus in Asia with special reference to India 141
International Waterfowl Research Bureau: Introduction ................... 11
I. Jánossy, D.: The extinct ancestor of Anser anser in Europe .................. 21
XX. Kalbe, L.: Ecological aspects of the occurrence of Geese on lakes of the GDR
with respect/to some hygienic problems e aa 167
ARI GENI A TAO ik N PR RR el Meer TT
CNS MAO na Ii 209
COSV covo BEVI MIRO I NIRO eo DE Haies 195

TECO Farid RIE CO LOS ERE E O ROTTI 187
XXXI. Lebret, T.: Wild geese and man in the Netherlands: Recent developments . 277
SES I MECCA e A IA I 281
XVI. Madsen, J.: Observations on the Svalbard population of Anser brachyrhyn-

dune inn LO 133
XXIV. Mikuska, J.:— Kutuzovié, B.: Geese in Yugoslavia ...................... 195
Rave Maibuska,J°: The Importance of Ropatki Rib ........ un on anne 205

Bermiangborder, tomion, ve SITA E e Te RA vena ra ol 285
V. Naacke, J.: Effects of various factors on the size of breeding and resting stock of
the Greylag Goose, Anser Anser L. in the German Democratic Republic ...... 57

(Branta canadensis) and their adaptation to suburban conditions in the USA ... 303

X. Norderhaug, A. & M.: Anser erythropus in Fennoscandia ................... 93
EN ordenhaug PM wide Nordethaug AR o ECO NON RE Oe 93
BOO Oeil vide Nelson, HRS A Lin ASS ty 303
II. Ogilvie, M. A.: The status of the Greylag Goose Anser anser in Britain ....... 23
XV. Ogilvie, M. A.: The status of the Pink-footed Goose Anser brachyrhynchus 127
deo, Mes Video Food... ur Rete ©. Di en Mad à 209
XXVII. Owen, M.: Population dynamics of Svalbard Barnacle Geese 1979 — 1980 .. 229
POSSI SE Map pone. I video, G.S, N le, ce, 281
Ba Booten ES Rivideo Dubbeldam, WS: ME ana 73
Dex Brokosceh, P. Branta bernicla in the Wadden Sea. ........ nnd. 175
VIE TE TOOSCN, CP: vide Ebbingesy D: occ MR RO ann en 249

IV. Rutschke, E.: Stability and dynamics in the social structure of the Greylag Goose

(Anser anser) ni ae Re 39
VI. Rüger, A.: On the situation of Anser anser in the Federal Republic of Germany .. 67
IX. Smart, M.: Anser anser in Tunisia... 25) ee eee 89
XXVIII. Spaans, B.: vide Ebbinge, BI <del sus ERRO ee 249
XIX. St. Joseph, A. K. M.: The status of Branta b. bernicla .................% 163

XXX. St. Joseph, A. K. M.: The management of a protected species Branta b.
bernicla in relation to the population size, habitat loss and field feeding habit .. 271

XXVIII 86.Joeeph, À. K. M.; vide bone, Bi. Sii cia 249
XII. Sterbetz, I.: Migration of Anser erythropus and Branta ruficollis in Hungary
Vt Ry bo) ete, etre O 107
XXIII. Sterbetz, I.: Peak numbers of geese and cranes on autumn migration in the
Kardosküt Nature Reserve, southeast Hungary ........................... 193
XXXII. Uil, G.— Lebret, T.—Philippona J.: Goose shooting and prevention of
darango. Neue 0000350 mg cine amare He een See res ome de oes NEC TETE 281
XIII. Vinokurov, A. A.: Present status of the Branta ruficollis population and
measures for Its: CONBErvabioni crus ya lararre rale tare è COR ee ER OI St 115
XXVI. Yokota, Y.— Kurechi, M.— Otsu, M.: Distribution, numbers and satus of geese
n PPA aii vot SRE. DEA SIE PROC fae son TNT TERE 209
List of participants utero. oh morra apre Ni PORT PME 13

Index alphabeticus avium
List of illustration 7

IRR EI TA Ge TO MOIO iw sleet as, 6 a a s SE RAR tee) ale, wb i i

LIST OF ILLUSTRATION

Figure II/1: Numbers in Britain, 1955 — 1980. Figures on graph-percentage young
ARR CNT ENS OR mb S) AT RE RE Aa
ireland GO and St TN En
Figure III/2: Recoveries of 198 Greylag Geese ringed at Gotland 1965 — 1975
BicuredliVi il pike plan ofthe study areas. Se eee ou ce man en ave aie naeh
Figure IV/2: The various social groups of the Greylag Goose
Hour Annual cycle or the Greylag Goose Lin. Loue « Gusev + davies decreto set
Fipuro IV/4-Early' age of mating of a young male)... 6... sala 10. ewww e
Figure IV/5: Distribution of nests of the Greylag Goose over Lake Giilpe
Figure IV/6: Migrations of marked immature Greylag Geese in summer
Figure IV /7: Migration of immature Greylag Goose ............................
Figure IV /8: The year of the Greylag Goose at Lake Gülpe ....................
Figure IV/9: Summer and autumn migration of the Greylag Goose ..............
Figure V/1: Distribution of breeding sites of the Greylag Goose in the GDR 1969 —
1977, depicted in four quantities: 1—5, 6—20, 21-40, more than 40 breeding
MER) I RO RI NOI SI ln à de oe) Ne ie I
Figure V/2: Distribution of gathering grounds during summer and autumn (average
maximum stock in the first half of September, given in three quantities: smaller
team 090 1000 000 30006000 Bd) ER Se ee aan
Figure V/3: Distribution of breeding sites of Greylags in various types of waters
inthe GOK (Typiitcation according to Kalbe, 1981)... 2%... 1 Là
Figure VIII/1: Greylag Goose breeding grounds in Hortobágy N. P. Explanation:
1. County, village boundary, 2. Settlement, 3. Roadside inn., 4. Road, 5. Railway,
6. Running water or channel, 7. Lake, fish-pond, 8. Swamp and reed, 9. Wood,
10. National Park boundary, 11. Reserve (Nature Conservation Territory) bound-
Biya bretons ground of Grey las Goose’. Nies. os sss oc «5s ace croc ovatus soe cae
Figure VIII/2: Important breeding grounds in Hungary ................:...:...
Figure X/1: Past and present (1960 — 80) distribution of Anser erythropus in Fen-
neseandia. Arrows indicates: migratory TOUteS* 11.200. ese titanica
Figure X/2: Changes in spring migration of the Lesser Whitefronted Goose at Pori
W. Finland, 1951 —1970. Based on data from Soikkeli (1973) .................
Figure X/3: Distribution according to time, of 34 published autumn observations of
migrating Lesser Whitefronted geese in the Gulf of Bothnia and on the southern
Beash Orgii aie DVI TA Naa Seka I d dts ie à lotus Md he te
Figure XIII/1: Summer area of B. ruficollis. 1. Areas where nesting and moulting
birds concentrate, 2. Scattered pairs and flocks, 3. The boundary of the main
territory in summer in 1976 — 80, 4. Taimyr strict reserve ....................
Figure XIII/2: Distribution and migrations of B. ruficollis. 1. Breeding area, 2.
Wintering grounds before 1968, 3. Wintering grounds after 1968, 4. Occurrence on
passage before 1968, 5. Occurrence on passage since 1968, 6. Mass staging-points
during migration, 7. Probable flyway, 8. Occasional occurrences

e} ‘a! 0) 6) ,0)\e! a/eie ce; lststs te eve) telo

“a ejtene (ele, ale

© 0) ey we jaja era ela (al © aza

4.8 ORO ORO wie) eee

98

118

Figure XVIII/1: World range of Branta leucopsis ER EE ees
Figure XVIII/2: Change in size of the Russian breeding population of Branta
leucopsis in the last twenty years (upper panel). Arrow indicates abolition of spring
hunting in the Baltic. Breeding success (lower panel) was measured on the wintering
grounds by catching on average 200 birds per season (circles: solid circles indicate

a sample size of > 100 birds, whereas open circles < birds). In the last ten years
breeding success was also estimated by scanning large samples (> 1000 from
grazing flocks crosses). Crosses in brackets are based only on samples from the
SW. Netherlands, whereas the others are based on samples from both the northern
Netherlands and the sw. part of the Netherlands ...........................
Figure XVIII/3: Decreasing impact of hunting on overall mortality of the Russian
population of B! leucopsis’durine LIEBT HONTE seen ee
Figure XVIII/4: Population size (upper panel) and breeding success (lower panel)
of Svalbard-breeding B. leucopsis during the last twenty years. Breeding success
measured by scanning grazing flocks in winter. Arrow indicates onset of protective
measures In Its entire TANDO"... less sonen 0 ele ole Bo O Er
Figure XVIII/5: Population size (upper panel) and breeding success (two lower panels)
of Grenland-breeding B. leucopsis over the last twenty years. Breeding success
was measured by scanning grazing flocks on two wintering areas: Isaly in Scotland,
and Inshicea*m' Ireland in. ee a ee ee RIE
Figure X.XI/1: Temporal occurrence of B. b. bernicla within its annual living range
(front Prokosch, ‘TOSE) Rie bi AEREE
Figure XX1/2: Autumn (October) distribution of Brent Geese in the Wadden Sea
(from Eibbingeret al. 1931) ua E
Figure XX1/3: Spring (April — May) distribution of Brent Geese in the Wadden Sea
(from Hibbinpe et all 1981) eee ERE ő DCE
Figure XX1/4: Phenology of B. b. bernicla in 4 different parts of the wintering area:
N. Frisian Wadden Sea (A: 1974-1978), Dutch Wadden Sea (B: 1974 — 1978).
Essex (England) (C: 1974-75) and France (D: 1979-80, 1980—81). After
Ebbinge et al. 1981, Maheo in litt. Prokosch 1981, St. Joseph 1979. (100% = the
given mAaxtmunmsmumber) iL RR
Figure XXI/5: Population development of B. bernicla during the period 1955/56
to 1980 (81 top), maximum spring numbers in the N. Frisian Wadden Sea (middle)
and annual breeding success expressed as % of juveniles in the wintering flocks
(bottom). From Prokosch 1981 after data of the IWRB Brent Research Group ...
Figure XX1/6: Phenology of B. b. bernicla in the N. Frisian Wadden Sea (1974 —
1978) with respect to changing diet. Stippled: feeding in the eulitoral zone (Zos-
tera, Enteromorpha); hatched: feeding on the supralitoral saltings. From Prokosch,
VOTE EN ae n oc AE RE AIN ORE EE
Figure XX1/7: Feeding areas (saltings) in the N. Frisian Wadden Sea used during
BPEIDEILING: Lul lare d a Fer RE D ani cu.
Figure XXI/8: Feeding areas (saltings and semi saltings) in the N. Frisian Wadden
sen used'durimp Spring 1981... eri POMARETTO
Figure XXIV/1: Branta leucopsis — Branta bernicla .:................ eens
Figure XXIV/2: Branta ruficollis — Anser brachyrhynchus
Figure X XIV /3: Anser ANSEL sic ili ceo ee Me TE
Figure XXIV/4: According to date on ringed birds
Figure XIV /5: Anser erythropüs i... to ERE
Figure XXVI/1: Wintering and staging places of geese in Japan, 1975 — 80. Winter-
ing place: 1. Lake Biwa, 2. Katano-no-kamoike, 3. Asahi ike, 4. Sando Island,
5. Fukushima gata, 6. Lake Izunuma, 7. Sendai Bay, 8. Mutsu Bay, 9. Hakodate
Bay.—Staging place: 10. Hachiro-gata, 11. Lake Ogawarako, 12. Lake Utonai,
13. Ishikari Plain, 14. Seika-ko, 15. Yudo-numa and Chobushi-numa, 16. Ikusota-
numa, 17. Kushiro Marsh, 18. Furen-ko, 19. Odaito, 20. Tofutsu-ko, 21. Notoro-ko,
22. Toskro Plain (JA WGP) ...- 02002 tee i a ee RUE
Figure XXVI/2: Numbers of geese wintering in Miyagi Prefecture (Lake Izunuma).
Solid line = Environment Agency; dotted line = JAWGP ..................
Figure XXVI/3: Spring migration courses of White-fronted and Aleutian Canada
geese in Japan (1975 — 80, JAWGP). Solid line = migration courses; dotted line
presumbd'mupration COUrBEB i. ae nee de Mie MIE ON MMS SERRE
Figure XXVI/4: Spring migration courses of Bean Geese in Japan (1975 — 80)
(JAWGP). See Fig. XXVI/3 for explanations

belelehe.e sie sfsiriele n'rlentehnine

è: &//e, 16) wie a Wu Wiese d'e en) eee) elotsl ere nt es) nm

154
155

157

159

176

177
178

179

182

216

Figure XXVI/5: Autumn migration course of Black Brants in Japan (1975 — 1980)
WAWGB) See Fig XXVI/3 for explanations Wii Je, darei ai e
Figure XXVII/1: The winter, breeding and migration range of Svalbard Barnacle
Geese. Shaded areas indicate areas occupied at different times and arrows likely
routes taken between haunts. The dashed line is the autumn route probably taken
by the majority of birds from the Bear Island staging area ...................
Figure XXVII/2: The relationship between the population in October 1971 to 1980
and the number surviving the following Oct. Correlation coeficient r = 0.991 ....
Figure XXVII/3: The survival of birds ringed in 1973 to 1980—81. Solid lines are
males (upper, n = 171) and females (lower n = 171). Dotted line shows the survival
rate of 22 birds caught at the same time but also ringed in 1962 — 1964 (at least 10
penal am 6 aan elo ne gole dat iii bale safe
Figure XXVII/4: The breeding success of the population (top) and the % mortality
of females (central) and males (bottom) in the same seasons ...................
Figure XXVII/5: The mortality rates of adults and juveniles in five different seasons.
Differences were significant in 1976 —77 and 1978 — 79 only, though 1976 — 77
juvenile rate is thought to be an overestimate (see text) .....................
Figure XXVII/6: The mortality rate as estimated from counts and age rations
(open) and ringing (shaded colums). 1975 — 80 average is based on all losses, not
Sean OR ania Eaves. e enden denn na een n
Figure XXVII/7: The pattern of losses of birds ringed on the Nordenskioldkysten,
Svalbard in 1977. The observed /expected value is 1 if losses are at the level predicted
from the pattern of sightings (see text). At times when bars are below the line
mortality is lower than expected, above, higher than expected. Numbers on each
column are the number of birds which have died during the period (Total 356) ....
Figure XXVII/8: Pattern of losses during winter and spring using the whole sample
ofringed birds and constructed as in Fig. 6. Numbers are sample sizes of dead birds
(Total 604). Time periods are half-months .................................
Figure XXVIII/1: Breeding success and spring departure weights in adult female
B. b. bernicla. The mean spring weight of successful females (1618 grams, n = 7)
differed significantly from that of failed breeders (1536 grams, n = 8) (p = 0.02,
t = test). Mean wing lengths of both groups (332 mm against 334) did not differ
SN CNE Sn) RENE EEE c donc aaa MERE PORTE
Figure XXVIII/2: Rate of increase in body weight in adult female B. b. bernicla
in May in three years with the subsequent breeding success of the whole population.
Squares are samples from the Dutch part of the Wadden Sea, and circles from the
German Wadden Sea. These symbols indicate the mean, whereas vertical bars indi-
cate the 95% confidence interval. Numbers indicate sample size. The slope of the
regression line in 1977 differs significantly from that in 1978 (p = 0.005) and 1979
(p = 0.01), but the slopes of 1978 and 1979 do not differ significantly (p = 0.995,
th WEIN) 6 O dö Om AO O OO OOO E Dodo Doi OA O O AOLO 5.0.0 DUI da oboio VOL
Figure XXVIII/3: Positions of geese and Wigeon (Anas penelope) shot between
20 — 30 April in the period 1955 — 1978, ringed in the Netherlands (see Table 2) ...
Figure XXIX/1: Variations in annual indices of goose population success and on
the parent/adult ratio, derived from field observations in fall and winter. 1950 —
ESSEN ER OR e A ae tte
Figure XXIX/2: Annual indices of the breeding success of different populations of
Snow Geese and White fronted Geese 1950 — 1980. ..........................
Figure XXIX/3: Arctic temperature anomalies in spring and summer 1950 — 1980. .
Figure XXIX/4: Northern Hemisphere temperature anomalies in winter and spring
ISDN OSGI. EL RR TE I Salah i A et aa
Figure XXIX/5: Anomalous of goose success index and of pre-breeding temperatures
Thay (lave) ATOUT OO ETS OR E ee noe ng
Figure XXX/1: The management of a protected species .......................
Figure XXXIII/1: The goose wintering area at the Niederrhein. Goose feeding
Places ce ARR IR RENT eC Ie Ree ő ele ae sie eat
Figure XXXIII/2: The choice of fields by the geese at the Niederrhein, calculated as
a percentage of the total number of geese observed in four winters (170 Observa-
TE) ninna ire iii nina
Figure XXXIII/3: Wintermaxima of Bean Geese (A. fabalis) and Whitefronted
Geese (A. albifrons) in Western Europe (after Ganzenwerkgroop 1976, 1977, 1978,

219

230
232

240

241

261

263
265

266

267
272

286

287

1979, 1980, Philippona 1972 and Timmerman 1976) and at the Niederrhein (after

Mooij 1979/b) in the period from:1959 till 1981.0. sew eam pee nee eas 289
Figure XXXIII/4: Distribution of geese over the “Niederrhein” area at the time

of wintermaximum, calculated in a percentage of the total number at that time, in

the period from 1959: till 1981 5) «222 ao. ui ARR ete eee Re 292
Figure XXXIII/5: Existing and planned natur and goose reserves in the ‘‘Nieder-

Thoin’? area: sé dwn stint hate vietati Rea hae ee LEN 295
Figure XXXIII/6: Areas used or planned for industry, gravel digging and loud re-

creation in the goose wintering area at the Niederrhein ....................... 296
Figure XX XIV/1: The main breeding areas of the Greylag Goose in Finland. A =

the northernmost population. B = the southwestern population .............. 301

10

INTRODUCTION

International Waterfowl Research Bureau

The Symposium on “Population ecology of geese”

For many years now, IWRB’s annual meeting has included a symposium
on a scientific subject. Thus in 1972 at Brno, Czechoslovakia, the subject
was “Rational Use of Waterfowl Resources”; in 1973 at Warsaw, Poland,
“Waders”; in 1975 at Stockholm, Sweden, “Sea ducks”; at Alushta, USSR
in 1976 “Mapping of Waterfowl Distributions, Migrations and Habitats” ;
at Gwatt, Switzerland in 1977 “Feeding Ecology of Waterfowl” ; at Carthage,
Tunisia in 1978 “Colonially-nesting Waterfowl”; while at Sapporo, theme
of asymposium in Hungary, reputed throughout the world as a major staging-
area for migrating geese, some aspect of goose biology was an obvious choice,
the more so as geese had not been covered in recent IWRB symposia.

The subject chosen was “Population ecology of geese”. The aim behind
this choice of subject was to clarify the present size of goose populations,
and, more important perhaps, to explain the reasons for changes in numbers.
Special attention was devoted to three geese of particular interest to Hun-
gary: Greylag Goose Anser anser because it is common and increasing,
Lesser White-fronted Goose Anser erythropus because, though formerly com-
mon in Hungary, it is now rare and decreasing, and Red-breasted Goose
Branta ruficollis, because, though the world population is small and limited
in range, its occasional appearances in Hungary are becoming somewhat
more frequent. The other special aim of the symposium was to attract
contributions on population ecology of geese from central and eastern
Europe, areas of particular interest to goose specialists not only in Hungary.

It will be apparent from the papers published in this volume that several
Anser anser populations are increasing, though there is concern about Spanish
wintering-grounds and there is insufficient information about this species
in parts of eastern Europe. Anser erythropus obviously arouses considerable
concern, and there is a very urgent need to discover and study its wintering
areas in southern Europe or western Asia. Branta ruficollis now seems to be
holding its own. The Symposium also drew special attention to the reduced
numbers of Bar-headed Goose Anser indicus and Greenland White-fronted
Goose Anser albifrons flavirostris. For all geese, it is clear that habitat con-
servation, whether in wintering areas, staging-areas (especially in spring)
or in the breeding ground, is the major priority.

11

The International Waterfowl Research Bureau (IWRB)

IWRB is an international non-governmental organization, established
in 1954 “to stimulate and coordinate, on the international plane, research
and conservation involving waterfowl and wetlands”. It operatesthrough
national delegates and research groups, both of which are represented on the
Executive Board. At present 32 countries appoint national delegates, though
there are informal contacts with very many more. There are 14 research
groups, some of them coordinating censuses or detailed research on particular
species groups, some devoted to more general topics such as Feeding Ecology,
Hunting Rationalization or Wetland Management. IWRB is financed by
contributions from member states, by a grant from World Wildlife Fund and
by sales of its publications; much of its work however is carried out by
ornithologists working in their own time or in time made available by their
employers for IWRB activities. [WRB Headquarters, after being first at the
British Museum, London, then at the Tour du Valat, Camargue, France are
now in Slimbridge, England, where Prof Matthews, tue Director of IWRB,
is Director of Research at the Wildfowl Trust.

IWRB has been closely connected with the “Ramsar” Convention (Con-
vention on Wetlands of International Importance, Especially as Waterfowl
Habitat) since its inception. Governments which become Contracting Parties
to the Convention list at least one wetland of international importance in
their territory and accept a general obligation to make wise use of their
wetlands. By November 1981, 31 states were Contracting Parties and had
listed 234 wetlands covering seven million hectares.

The Hungarian organizers

The Symposium, together with IWRB’s X XVII™ Board Meeting was held
at the Hotel Arany Bika, Debrecen, from 26 October to 1 November 1981.
Arrangements for the meeting were in the capable hands of the National
Authority for Environment Protection and Nature Conservation (Hungarian
initials OKTH; Head office: K61t6 utca 21, 1121 Budapest XII.). Mr. Zoltan
Rakonczay, Vice President for OKTH, attended much of the meeting, the
symposium, and the study tours. Dr. István Sterbetz, of the Hungarian
Ornithological Institute (Madártani Intézet, address as OKTH) was Honorary
Chairman of the Symposium, as befitted his great expertise and experience
in goose and other studies east of the Danube. Members of the Hungarian
Ornithological Society (Magyar Madártani Egyesület) also took part.

During the study tours, the participants visited a number of major goose
areas in eastern Hungary, many of them listed under the Ramsar Convention.
Special mention should be made of: the Hortobágy National Park, visited
by horse-drawn carts on 28 October; of the Kardosküt Reserve on 31 Octo-
ber, where magnificent views were obtained of some 6000 Cranes Grus grus
as well as of flocks of White-fronted Geese Anser albi frons and some Lesser
White-fronted Geese Anser erythropus; and of the Kiskunság National Park
where a flock of 49 Great Bustards Otis tarda bid delegates farewell on 1 No-
vember.

12

Mr. J. M. Forshaw

Dr. E. Böck

Dr. G. Aubrecht

Mr. G. Dick

Mr. H. Boyd

Dr. A. J. Macaulay

Dr. W. C. Pleszezynska

Australia

Australian National
Parks and Wildlife
Service

(National delegate)

Austria

Osterr. Gesellschaft
für Vogel Kunde
(National delegate)
Waterfowl census in
Austria

(National delegate)
Institute Für
ZOOLOGIE

Canada

Environment Canada —
Canadian Wildlife
Service

(National delegate)
Ducks Unlimited
(Canada)

Environment Canada —
Canadian Wildlife

Service

LIST OF PARTICIPANTS

POBox 636
Canberra City, A. C. T
2601

A 1130 Wien
Tiergarten Schönbrunn
Maxing Str. 136
A-4210 Gallnevkirchen
Dr. Renner Str. 31/3
Austria

Lanner Str. 23/5

1190 Wien

Place Vincent Massey
Ottawa K 1 A OE7

1190 Waverley Str.
Winnipeg, Manitoba,
Canada R3T 2E2
Prairie Migratory
Bird Research Centre
Canadian Wildlife
Service

115 Perimeter Road
Saskatoon
Saskatchewan

S7N OX4

13

Czechoslovakia

Mr. A. Randik Czechoslovakia — 809 00 Bratislava
Slovak Academy of Bohunova 32
Sciences

(National delegate)

Denmark
Mrs. M. Fog The IWRB Bean Goose Game Biological Station
sub-group Kalo, 8410 Ronde
Dr. J. Fog Denmark and the Game Biological Station
IWRB Wetland Kalo, 8410 Ronde
Management
Research Group
Mr. J. Madsen The Goose Study Group Skovvangsvej 212, 4 tv,
Danish Ornitologists’ 8200 Arhus N
Union
Mr. H. Meltofte Zoologisk Museum Universitetsparken 15
(National delegate) DK-2100
Copenhagen &
Finland
Prof. T. Lampio Finland and Hunting Pitkänsillanranta 3 A
Rationalization 00530 Helsinki 53

Research Group
Game Research

Division
GDR

Prof. E. Rutschke Zentrale für die 1500 Potsdam
Wasservogelforschung Villa Liegnitz-
der GDR Sanssouci

Dr. W. Grummt Kurator für Vögel 1136 Berlin —- GDR
Tierpark, Berlin and Tierpark Berlin
IWRB flamingo Am Tierpark 125
group

Dr. L. Kalbe Zentrale für die GDR-1500 Potsdam
Wasservogelforschung Bezirks-Hygiene Inst.
der GDR-Group Abt. Wasserhygiene
Ecology Tornow Str. 48

Dr. J. Naacke Zentrale fiir die Pedagogische Hoch-
Wasservogelforschung schule
der GDR „Karl Liebknecht“

1500 Potsdam
Villa Liegnitz

Dr. R. Warthold Zentrale für die 15 Potsdam
Wasservogelforschung Sanssouci
der GDR Villa Liegnitz

14

Dr. H. Kalchreuter

Mr. Kolodziejcok
Mr. J. H. Mooij
Prof. J. Szijj

Mr. P. Prokosch

Dr. W. Schultz

Mr. B. Antipas

Mr. Z. Rakonczay

Dr. L. S. Nagy

Mrs. A. Sasvári

Dr. A. Bankovies
Dr. J. Gy6ry

Mr. G. Nechay
Dr. I. Sterbetz

FRG

Woodcock and Snipe
Research Group
Bundesministerium
für Ernährung,
Landwirtschaft

und Forsten

Universitàt Essen
Gesamthochschule
Bundesministerium
für Ernährung,
Landwirtschaft
und Forsten. Bonn
Staatliche Vogel-
schutzwarte
Schleswig-Holstein

Greece

The Hellenic Society
for The Protection of
Nature

Hungary

National Authority
for Environment
Protection and Nature
Conservation

(OKTH)

National Authority
for Environment
Protection and Nature
Conservation

(OKTH)

National Authority
for Env. Protection and
Nature Conserv.
(OKTH)

Ornitological Institute
of the OKTH

Ornit. Inst. of the
OKTH

Ornit. Inst. of the
OKTH

Ornit. Inst. of the
OKTH

(National delegate)

7823 Bonndorf-
Glashütte
Rochus str. I.
5300 Bonn 1

Düsseldorferstr. 30
4130 Moers 1
Universitàtstr. 5
4300 Essen 1
private:

D-2309 Bellin/Selent

Olshausen str. 40—60
D-2300 Kiel

9, Kydathineon Str.
Athens 119

PO, Box, 33
Budapest
1531

P. O. Box 33
Budapest
1531

P20, Box33
Budapest
1531

P. O. Box 33

Budapest 1531

P. O. Box 33 Budapest
P. O. Box 33 Budapest

PO. Box 33
Budapest 1531

15

Dr. A. Legäny
Mr. S. Faragò
Dr. D. Janossy
Dr. A. Keve

Mr. R. Muray

Mr. Zs. Réthy

Mr. P. Gole

Mr. B. Stronach

Dr: MT. Abe

Mr. M. Kurechi

Mis M. Otsu

Mr. A. Yamaguchi

Mr. Y. Yokota

Mr. B. S. Ebbinge

16

Inspectorate of the
OKTH

Hungarian
Ornitological Union
Hungarian Ornit.
Union

Hungarian Ornit.
Union

Hungarian Ornit.
Union

(National delegate)
Hungarian Ornit.
Union

India

World Wildlife Fund.
India, Bombay Natural
History Society

Ireland

Wildlife Research
(National delegate)

Japan

Wildlife Research
Section, Forestry and
Forest Products
(National delegate)
Observer

Observer

Environment Agency
of Japan

(National delegate)
Observer

Netherlands

Research Institute for
Nature Management
and IWRB

goose group

Bem tér 3 — Debrecen

Keleti K. u. 48
1024 Budapest
Keleti K. u. 48
1024 Budapest
Keleti K. u. 48
1024 Budapest
Keleti K. u. 48
1024 Budapest

Keleti K. u. 48
1024 Budapest

277 Sindh Housing
Society

Poona 411 007
Maharashtra

1 Sidmonton Place
BRAY, Co Wicklow

P.O: Box 16
Tsukuba, Ibaraki 305

4-1 Nanko-dai 5 Chome
Izumi, Miyagi 983
13-2. Nankodai-6
Izumi, Miyagi 983
3-1-1 Kasumigaseki
Chiyoda-ku, Tokyo

Yoshio Yokota
1-2-31 Harandmachi
Sendai 983

Kasteel Broekhuizen
Post Bus 46,
3956 ZR Leersum

Mr. T. Lebret

Mr. F. Leeuwenberg
Dr. A. C. Perdeck
Dr. J. Rooth

Mr. Van Der Ven
Mr. G. L. Ouweneel

Mr. A. Dijksen

Mr. J. W. M. Kuijpers

Mr. M. Norderhaug

Prof. K. Dobrowolski

Dr. R. Halba

Dr. A. Krzyskowiak

Mr. Z. Krzeminski

2 AQUILA 1982

National delegate

Ministry of Agriculture

and Fisheries,
Wildlife Management
Division

Institute for
Ecological Research
and IWRB Ringing
Research Institute for
Nature Management
(Nation. d.)
Stateforestry, Nature
Conservation
Department

Dutch Royal Society
for the Protection

of Birds

Dutch Royal Society
for the Protection

of Birds

Dutch Royal Society
for the Protection

of Birds

Norway

Observer

Poland

Polish Section
IWRB and
University of
Warsaw

(National delegate)
Polish Section

of IWRB
University of
Warsaw

Polish Section of
IWRB University
of Warsaw
Ministry of Forestry
and Woodworking
Industry

(National delegate)

Populierenlaan 7
4334 CE Middelburg
Post Bus 346

2700 AH Zoetermeer

Kempergerweg 67
6816 RM Arnhem

Post Bus 46
3956 ZR Leersum

P. 0. Box 20020
3502 LA Utrecht

Lijster 17
3299 BT Maasdam

Mosroos 2, 2651 XD
Berkel en Roden rijs

Ministry of
Environment,
Myntgate 2 Oslo DEP,
OSLO 1

00-927/1 Warsaw
ul. Krakowskie
Przedmiescie 26/28

00-927/1 Warsaw
ul. Krakowskie
Prezedmiescie 26/28

00-927/1 Warsaw
ul. Krakowskie
Przedmiescie 26/28
Wawelska 52/54
Warsaw

17

Dr. A. Lukowski

Dr. M. Borges de
Carvalho

M. André Dupuy

Dr. J. Castroviejo

Mr. R. Coronado

Mr. J. Hidalgo

Mr. C. Otero

Mr. S. Fredga

Mr. J. O. Pettersson

Mr. L. von Essen

Dr. E. Fuchs

18

Polish Section of
IWRB University
of Warsaw

Portugal

Secretary of State
for the Environment
(National delegate)

Senegal

National Parks of
Senegal
(National delegate)

Spain
(National delegate)

ICONA

ICONA

Fundacion Jose
Maria Blane

Sweden

Swedish Hunters’
Association
(National delegate)
Statens
Naturvardsverk
(National delegate)
The Swedish
Sportsmen’s
Association

Switzerland

Schweiz. Vogelwarte
(National delegate)

00-927/1 Warsaw
ul. Krakowskie
Przedmiescie 26/28

Secretaria De Estado
Do Ambiente

Rua Da Lapa, 73
Lisboa

BP 5135
Dakar — Fann

Estacion Biologica
Donana, C/Paraguay 1
Sevilla — 12

X Inspeccion Regional

Pza Espana
S/N Sevilla

X Inspeccion Regional

Pza Espana
S/N Sevilla
Recursos Naturales

C/Ayala 48 Madrid 1

Hasselby
S-59400 GAMLEBY

PO: Box 4302
S-17125 Solna

Oster-Malma
S-15011
Björnlunda

CH-6204
Sempach

Mr. A. A. Vinokurov

Dr. J. Berry

Mr. I. Hepburn

Dr. D. R. Langslow

Mr. J. Parslow

Dr. M. W. Pienkowski

Mr. M. A. Ogilvie

Dr. M. Owen
Mr. A. K. M. St. Joseph

Mr. H. K. Nelson

Mr. J. M. Shepard

IF

USSR

All-Union Research
Institute of Nature
Conservation and
Reserves

Min. of Agriculture
and IWRB

Goose Group

UK

Observer

The British
Association

for Shooting and
Conservation
Nature Conservancy
Council

(National delegate)
Royal Society for the
Protection of Birds
(National delegate)
Wader Study Group
and IWRB Feeding
Ecology Research
Group

Wildfowl Trust and
IWRB Goose
Research Group
Wildfowl Trust

IWRB
Goose Research Group

USA

U. S. Fish and
Wildlife Service
(AWR)

(National delegate)

Ducks Unlimited,
INC.

Znamenskoye-Sadki
142790
P. O. Vilar Moscow
Region
Moscow

Tayfield,
Newport-on-Tay, Fife
Scotland

DD6 8HA

Marford Mill, Rossett
Wrexham, Clwyd
LL12 OHL

Godwin House

George Str.
Huntingdon

The Lodge, Sandy,
Beds,

SG 19 2 DL

University of Durham
Dep. of Zoology

South Road, Durham
DHI 3LE

Slimbridge (Glos)

GL 27 BT

Slimbridge (Glos)
GL 27 BY

60 Searle Street
Cambridge

Department of the
Interior, U. S. Fish
and Wildlife Service
18 th and C Sts.

N. W. Washington,
D. C. 20240

P. 0. Box 66300
Chicago, Illinois
60666

19

Prof. W. J. L. Sladen

Dr. J. Mikuska

Mr. A. Gammell

Dr. L. Hoffmann

Mr. E. Carp

Mr. A. R. Johnson

Mr. O. Fournier

Prof. GVT Matthews
Mr. M. Smart

Miss. J. E. Storey

20

Swan Research
Group

Yugoslavia

Observer

IC BP

IUCN/WWF

IWRB

Johns Hopkins
University

615 North Wolfe Str.
Baltimore, Maryland
21205

54000 Osijek
Gunduliceva 19/a

Royal Society for the
Protection of Birds
The Lodge, Sandy,
Beds SG19 2DL
UK

Tour du Valat
F-13200 Le Sambuc
France

Mas Coucut, 30440

St. Martial via Sumene
France

Fondation Tour du
Valat Le Sambuc,

F 13200 Arles

France

Les Proutières-Ste-Foy
F-85150 La Mothe
Archard

IWRB Slimbridge
(Glos)

IWRB Slimbridge
(Glos)

IWRB Slimbridge
(Glos)

I. THE EXTINCT ANCESTOR OF ANSER ANSER IN EUROPE

D. Janossy

Our knowledge of any fossil birds is very imperfect and documentation
upon the origin of the waterfowl of the Pleistocene, the period covering the
last million years, is especially meagre. The reasons for this are chiefly the
special circumstances of fossilization in this period: most localities are con-
nected with karstic phenomena (caves and fissures), in which mammal faunas
dominate, bird bones are very subordinate and the few found chiefly originate
from non-aquatic birds.

During a revision of the Pliocene and Pleistocene bird remains from Hungary
as well as different localities in Europe, I found to my great pleasure in the
material of some localities, not very close together geographically though
geologically very near to one another, a good documentation of aquatic bird
remains. One is a lime-mud connected with a travertine (Hill of the former
Royal Castle in Budapest), the other ones are lacustrine clays (such as the
oldes archeological site in temperate Europe, Prezletice, near Prague;
Voigtstedt in Thuringia, Germany; and finally Ambrona, near Madrid,
central Spain) (Janossy, 1982).

These localities yielded bones of grebes and cormorants, six or seven differ-
ent duck species, some birds of prey such as Falco tinnunculus and a fossil
form of Haliaetus albicilla, rails, coots, cranes and shore birds, and also bones
of a large goose. The aquatic bird fauna of these inland lakes was (as appears
from this enumeration of the chief forms) very near to that of to-day, although
it may be supposed, as will be seen later, that most of these species were
extinct ancestors of the closely related forms living today.

Let us now look at the bones of the goose. A comparison of the remains
with skeletons of geese living today in Europe shows a close resemblance
with those of Anser anser, although they seem to be much larger.

Looking for analogies in the geological past, we can establish the following:
although we know remains of aquatic birds such as flamingos, loon-like forms,
cormorants and shorebirds, beginning with the Cretaceous period (more than
a hundred million years ago) waterfowl remains are known only from the
Eocene, about 60 million years before the present. The origin of this group of
birds is still problematic, although some recent investigations suggest they
are descended from ancient shorebirds. After all we know only altogether
seven extinct species of geese from the Upper Miocene (10 million years ago),
Middle Pliocene (2—3 million years) and Lower Pleistocene. However, all
hitherto described forms are considerably smaller than the recent European
forms, or their proportions are different from those of living ones (Lambrecht,
1933, Wetmore, 1951).

21

Thus, the only real comparison possible was with the living forms of our
territory. Considering that the osteology of the recent geese of temperate
Europe is very well known, due to the dissertation of Bacher (1967) at the
Veterinary University of Munich, we can compare our remains with a wide
variation of recent species. The investigation of a statistical material showed
that the bones of Anser albifrons, A. fabalis and A. anser, can hardly be separ-
ated from one another in their range of variation. Measurements of the bones
of about 150 specimens of the above mentioned species show a wide overlap.
However, if we compare the whole range of variation of some bones of these
geese with the measurements of fossil bones, we find that the size of the
extinct form was much larger than any recent European species of the genus
Anser.

Thus, we have before us the remains of a bird the size of the sturdiest do-
mestic goose of today, which seemingly was widespread in the waters of the
whole of Europe half a million years ago. It is worthy of mention that this
Anser species, for which I propose to give the name of a new species for science
Anser subanser (Jänossy, 1982) is the single species hitherto known from the
genus in the period mentioned in our continent. This may of course be due to
our insufficient knowledge of the extinct waterfowl as a whole.

We know very few species of water birds at all, because the differences in
details of bones between living and extinct forms of birds are in general very
delicate and hidden. The case of the goose made known in this short lecture,
is a very nice example in which an extinct form can be statistically distin-
guished from recent ones. Itisto be hoped that in future, by finding much more
material from this fascinating group of birds, we can describe more exactly
the bird life of our immediate past.

Author’s address:
Dr. D. Janossy
National Museum
Budapest

References

Bacher, A. (1967): Vergleichend-morphologische Untersuchungen an Einzelknochen des
posteranialen Skeletts in Mitteleuropa vorkommender Schwäne und Gänse. — Disser-
tation. Institut fiir Palàanatomie, Domestikationsforschung und Geschichte der Tier-
medizin der Universität München. 109 pp.

Janossy, D. (1982): Die mittelpleistozäne Vogelfauna von Prezletice bei Prag (ÜSSR).
Festschrift zu Ehren von Wilhelm Otto Dietrich (1881 —1964). Berlin. In print.

Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Palàornithologie. — Borntraeger, Berlin. 1022 pp.

Wetmore, A. (1951): Recent additions to our Knowledge of Prehistoric Birds 1933 — 1949.
— Proc. X!" International Ornithological Congress. Uppsala. 1950. pp. 51 — 77.

22

II. THE STATUS OF THE GREYLAG GOOSE ANSER ANSER
IN BRITAIN

M. A. Ogilvie

The Greylag Geese of Britain fall into three categories.

1. Indigenous population

This is confined to the north-west of Scotland and the Outer Hebrides and
is the remnants of the formerly more widespread stock which bred in many
areas of Scotland and northern England some hundreds of years ago. It prob-
ably numbers between 1500 and 2000 individuals and has been thought to be
declining for many years. However a recent spread and increase of breeding
pairs in the Outer Hebrides may signal a change.

2. Introduced flocks

Greylags have been introduced, by landowners and shooters, into many
localities in Britain. The largest population, of perhaps 1000 birds, is in
south-west Scotland and dates back about 50 years. Other, smaller flocks, can
be found very widely in southern and eastern England, the north-west, Wales
and some other Scottish localities. They may together total another 2000
birds.

3. Icelandic population

Virtually the entire breeding population from Iceland winters in Britain.
A few hundred probably stay back in Iceland, and between 750 and 1000
winter in Ireland. The remainder are concentrated in Scotland, particularly
the north-east and east central areas. They arrive towards the end of October
and are censused annually on the first or second week-end of November, at
the same time as the Pink-footed Goose Anser brachyrhynchus with which
they often consort. Amateur bird-watchers carry out most of the counting,
concentrating on the roosts. I make counts in areas with few bird-watchers,
and also make age-ratio counts to assess breeding performance.

Figure 1 sets out the totals counted in Britain since 1955, together with the
percentage of young found. There has been a three-fold increase in the period,
very steady between about 1960 and 1973, followed by a sharp decline related
to years of poor breeding, with a concluding upsurge to the present 90 000.

23

($e6I auofag ajgnian you) bunok afnpuossad-ydnub uo sombig ‘0861 — SG6T Mg ur SAOQUNN :T/TT 2mbrg
086L OL6L 0961

e °
ef an e ON: Pen 3 Wy) VINILE]

bee, & e RSS |
à 8. e GC à e

: el gl, 9-9

a e.

L Té ÉS LJ og Jai
819° "e
ha
Oz

Be14A919 S,000

24

Boyd and Ogilvie (1972) and Ogilvie and Boyd (1976) have dealt with this
increase and the associated variations in recruitment and mortality in some
detail. In summary, there has been a general contraction of the wintering
range at the same time as the growth in numbers, both linked strongly with
increase in the amount of barley, potatoes and improved grassland being grow
in Scotland. This is much the same picture as for the Pinkfoot (see paper in
this symposium). Again, similar to the Pinkfoot, the average breeding success
of the Greylags has fallen steadily as the population increased. However there
is not thought to be the same pressure on breeding places in Iceland as there
is for the Pinkfoot, so the reason remains obscure.

Ogilvie and Boyd (1976) suggested that numbers in the period 1975 to 1980
would grow more slowly than they actualy did, and their statement that the
population would probably not grow much above the then current levels
should be revised. There seem to be fewer constraints on further growth of
the Greylag than on the Pinkfoot. However there are pressures coming from
agricultural interests in Scotland to allow licensed shooting to prevent damage
to grass and crops in the spring, between the end of the shooting season and the
birds’ departure in late April. Unlike the Pinkfoot, the Greylag is exposed to
some shooting in Iceland, though this is currently light. It could increase,
however, as a way of reducing agricultural damage there.

In autumn 1979 the Greylag became Britain’s most numerous goose species,
overtaking the Pinkfoot which had for long held that distinction. Although
the Pinkfoot was again more numerous in autumn 1980, given the generally
slightly higher average breeding success of the Greylag and its very slightly
lower mortality rate, it can be forecast that the Greylag will soon overtake
the Pinkfoot once more and then very probably stay in front.

Author’s address:
J. A. Ogilvie
Slimbridge

GL2 7BX
England

References

Boyd, H.— Ogilvie, M. A. (1972): Icelandic Greylag Geese wintering in Britain in 1960 —
1971. Wildfowl 23, 64— 82 p.

Ogilvie, M. A.— Boyd, H. (1976): The numbers of Pink-footed and Greylag Geese win-
tering in Britain: Observations 1969-1975 and predictions 1976 — 1980. Wildfowl
27, 63 — 75 p.

25

*

PACO

nn,

DT gi ‘

{ fú STIER IT x | A rida, si critica
th reese VI FIAS de
art ae Ler 4 er tre 14 Litio er LA
Nya tit & hei det an
NE hh ara ons u or! Da i sa
4 } ce ft é hi f = È
Pe na u Zur ive Le VAGY I Tr
ks érte Ha a ‘Payal nr ht we
Su het ont BLEU OU
i + oS > PA Lo ‘
2. i if an P a
7 77 SII Vat fe patt RE N

L ae ve
Surdi Da a ce POUR LA |
tán drum di {anit szása A a ae

ie di his: ére 7 ree ae vini.

: h e ì
“i di tg

BE

coi ep ade di MAT

‘ vw
Pa INI kéz ra yam iau
À ver in as af
fa
tof AL PEN

i l'a
IST u db
v . È FW rye.) |
TORCIA LE DRE 7
+ hé | si va

4 % 5
! \ : i stu
= LES » 1 4
vé; f ve Fra

> u
)

III. MOULTING A. ANSER ALONG THE GOTLAND COAST

L. von Essen — R. Beinert

The investigation was carried out by Rolf Beinert and Lambart von Essen,
Swedish Sportsmen’s Association, with financial support from the Research
Committee of the National Swedish Environment Protection Board.

Summary

Every year in the 1960’s and 1970’s 4000 — 5000 A. anser have gathered for
moulting along the coast of the island of Gotland in the Baltic Sea. Between
1965 and 1975, 870 moulting geese were caught and ringed in order to eluci-
date their origin and migratory routes. On the basis of belly markings probably
about 50 percent of the geese were one or two years old, the rest older. Some
of the geese had orange-coloured bills, which has been said to be characteristic
of the subspecies Anser anser anser with a western distribution, and some
pink (light red), characteristic of the subspecies Anser anser rubrirostris,
Swinhoe, with an eastern distribution.

The investigation has shown with many examples that some of the moult-
ing geese originate from breeding areas south and south-west of the Baltic.
From the 195 recoveries (22%) it is shown that the geese are using two differ-
ent migratory routes to their winter quarters: one along the Atlantic coast
towards the south of Spain, the other directly south to the Mediterranean
coast of Africa. However a part of the population obviously seems to stay
over the winter in the middle European countries.

The recoveries are counted up to the end of 1980 and it is shown that 60%
of the recovered geese were shot or found dead in a period up to three years
after they were ringed, and 95% in a period up to eight years. 89% are re-
ported as shot, while for 11% the cause of death is unknown.

The moulting place on Gotland is considered to be very important to the
non-breeding A. anser population from large areas of the southern part of the
Baltic.

Since 1977 one of the most important feeding grounds for the moulting
A. anser—two islands off Rone — has been protected as a Nature Reserve. In
addition a tongue of land on the southwest coast — Nasudden — is protected
from public trespass.

È Skenholmen

©) Ostergarnsholm
Karlso L. 0 SLausholmar
est

Mi Rone
cv ytterholme

Näsudden

Hoburgen

Figure III/1: The island of Gotland

The oceurrence of the Greylag Goose on Gotland

For a long time Gotland has been a breeding area for the Greylag Goose
(Anser anser L.). Even during the first half of the 20th century, when the
Greylag Goose was extinct in inland southern Sweden and when there were
only few geese along the Swedish east coast, there was a relatively numerous
population breeding on the islets along the east coast of Gotland (Ekman,
1922, Berg, 1919). During the period 1960 — 70 the breeding population was
estimated at about 100 pairs each year (Högström, 1971). During the period
1970—80 there was a marked increase, and in 1980 the population was esti-
mated at about 300 pairs ( Beinert).

The southern coastal areas of Gotland have also been used as moulting
areas by a considerable number of non-breeding Greylags, particularly during
the last few decades. The flat, grass-covered islets and spits along the coast
have been good grazing places. In addition, the geese have been relatively un-
disturbed there, and if they were disturbed it was possible for them to swim
out into the open sea for refuge.

The largest numbers of geese have been found at Rone Ytterholme and
Grötlingboholm along the south-east coast, and at Nasudden on the south-
west coast. During certain years a large number of geese have also gathered
at Vastergarns utholme (Figure 1).

The geese arrive in the area in late May and early June and leave gradually
during July. During the latter part of June and the beginning of July the
geese are unable to fly due to the moulting of wing-quills.

During the 1950’s the large gatherings of geese drew more and more atten-
tion as their grazing was considered to be harmful to the grazing by cattle
and sheep in those areas. Landowners claimed compensation from public
funds for the deterioration of their grazing.

The number of geese that gathered for moulting in the early 1960’s was
estimated at 3000 — 4000. It is only in the 1970’s that yearly counts from air-
craft have been darried out. Due to bad weather conditions counts were

Table III/1.

Number of moulting Greylag Geese along the shore of Gotland

| ll
5/7 | 8/6 19/6 24/6 20/6 27/6 28/6 27/6

ate 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980
A) Gotland 1530 | 1560 | 2100 | 2880 | 2230 | 2200 | 1200 | 1100

south-west
(Näsudden etc.)

B) Gotland 1130 | 1880 | 1015 | 2250 | 1050 | 1850 | 2350 680
south-east
(Rone ytterholme etc.)

C) Gotland 260 155 250 200 200 50 350
north-east

(Skenholmen ete.)

Total 2660 | 3700 | 3270 | 5380 | 3480 | 4250 | 3600 | 2130

29

incomplete during the first years, but from 1973 until 1980 they have been
more or less complete (Table 1). It is however probable that some small
flocks of geese were not observed and included in the count. On the basis of
the aircraft count the total number of moulting geese in Gotland is estimated
at 4000 — 5000.

The purpose of the investigation

At the very start of the investigation it was clear that the majority of
moulting geese came from areas other than the Gotland breeding area. In
order to elucidate their origin, migration routes and winter quarters, geese
were annually caught and ringed at their haunts along the south coast of
Gotland in the period 1965— 75. Rolf Beinert started the work in 1965, but
from 1966 onwards the work was carried out by Beinert in cooperation with
Lambart von Essen.

Capture and ringing. Notes on the birds

The latter part of June, when almost all geese had shed their wingquills,
was the most suitable time for catching them. At that time the geese were
gathered in large flocks.

The flocks were reached using a fast motor-boat. The geese then tried to
escape by diving. In the clear water it was possible to see the birds swimming
and when they came up to the surface to breathe, it was possible to catch
them in a vag net. To succeed, the water surface should be quite smooth and
the boat should be easily steered. The best time of the day for catching the
geese was at early dawn. In order not to scare the birds away from their
grazing places we avoided catching them in the vicinity of these. The total
number of Greylags caught during the period was 870.

The birds were ringed with rings from the Swedish Museum of Natural
History. For some birds sex, belly markings, bill colour, and weight were
noted. As only a few birds were sex-determined, sex distribution has not been
included in this investigation.

In order to get an idea of age-groups the occurrence of black feathers on the
belly was noted for 458 of the birds caught. On captive Greylags it has been
noted that yearlings and one-year old birds have light bellies without black
spots, whereas older geese have varying amounts of black spots. Fabricius
(1962) has reported that black spots occur to a greater extent in the gander
than in the female. There are also some individuals with a dark greyish belly
wash. Consequently, birds without black spots have been presumed to be one
year old, and those with black spots or dark greyish bellies to be two years old
or more. These were divided into three groups (Table 2). Group 1 probably
contains mainly two-year old birds, groups 2 and 3 birds more than two
years old.

According to various sources the western subspecies of the Greylag goose
( Anser anser anser L.) has an orange-coloured bill, whereas the bill of the
eastern race ( Anser anser rubrirostris, Swinhoe) is light red (pink). The colour
of the bill was noted for 381 of the birds. It was shown that in the area there

30

Table III/2.

Belly markings and bill colour of a number of Greylags examined in the hand

Belly markings Colour of the bill
Year | pullO | 0 1 2 3 Sia G M | R | Total

1969 5 | 15 12 14 14 60
1970 | 35 25 18 31 109 59 15 22 96
1971 15 11 15 18 97 15 25 17 97
1972 20 10 18 15 58 20 14 23 57
1973 2 18 21 26 26 93 47 9 34 90
1974 15 15 10 16 56 23 23 10 56
1975 7 6 3 9 25 13 9 3 25
Total 7 125 100 97 129 458 LETÉT 95 109 381
% ál 27311, aal ma] | 28.221009, | 46.5 1424.9)! 7281610098
Belly markings: 0 = No black markings Colour of the bill: G = Bill orange

1 = A few black spots (max. 10) M = Intermediate

2 = A moderate number of black R = Bill pink

spots or greyish wash
3 = Richly black-spotted
Geese in columns 0 and 1 are presumed to be up to two years old, those in 2 and 3 are presumed to be older.

were both geese with yellowish bills and with clearly light red (pink) bills. The
distribution is shown on Table 2.

On 18—20 June 1968 100 of the geese were weighed. The following result
were obtained:

The average weight of 11 geese without black spots on the belly

(probably one year old) 3.04 kg
The average weight of 89 geese with black

spots on the belly 3.29 kg
(probably more than one year old)

The average weight of the 100 geese 3.27 kg

Recoveries of ringed geese

Until 31 December 1980, 195 of the 870 ringed geese (22%) had been shot or
found dead (Table 3). The geographical distribution of recoveries is shown in
Figure 2. The distribution between countries and months is shown in Table 4.
Two geese reported from Mecklenburg and one from Zealand (Denmark)
which were identified living, have been included in the table. The ones from
Mecklenburg were ringed in Gotland on 26 June 1973 and controlled at Gést-
row on 8 April 1976 and 17 May 1976, respectively. The first-mentioned goose
was then breeding.

It is evident from the map (Figure 2) that the Greylag Geese moulting
in Gotland use two different migration routes, one along the Atlantic coast
to the south of Spain, and the other across eastern Germany, Poland to
Czechoslovakia and Austria. It also appears that flocks of geese from this

31

Table III/3.

Numbers of ringed Greylags, recoveries and the duration of life after the year of ringing

Ringed | Recoveries up to 30 June after the following number of year
- RECOV exES | | | | | | | | |
year | RUM | number, % 0 igi a N 7 | 5176... 28. 12102 ro tt
2 Bar kr: À | | | |

1965 28 10136 4 1 1 3 1
1966 48 Ao 2 1 1 1 1 1
1967 147 40 | 27 10 11 5 4 4 2 1 1 1 1
1968 182 42 | 23 {| JN 11 5 1 1 2 1 2
1969 60 17 | 28 2 4 2 2 5 1 1
1970 110 27 | 25 8 4 2 2 3 3 1 3 1
1971 57 11 1 RS, 4 1 2 1 1 2
1972 58 LOW 7 2 2 1 1 1 1 2
1973 93 ARS 4 2 1 3 1 1
1974 62 12 | 19 3 2 3 1 1 1 Il
1975 25 TO || 4s) 5 | 1
Total | 870 | 195 22%| 51 39 26° [18915719 7 | 10 5 3) | Il 1
% era) 26.2 | 20.0 | 13.3 | 9.2| 7.7 7| 3.6 | 5.1} 2.6 | 1.5 |0.5 0.5

contingent continue their flight across Italy to the Mediterranean coast
of Africa.

The length of life and the year of ringing have been compiled in Table 3.
It shows that about 60% of the recovered birds died within three years of
ringing and about 95% died within eight years of ringing.

Recaptures in Gotland of Greylag Geese ringed in other countries

Some of the geese caught had been ringed in other countries, and as this
is particularly interesting all the cases are reported here.

1. Controlled on 1 July 1968, ringed as a gosling on 13 June 1967 near
Copenhagen.

2. Controlled on 1 July 1968, ringed as a gosling on 21 June 1967 near
Copenhagen.

3. Controlled on 20 June 1968, ringed when moulting on 28 June 1962
at Vejlerne, Jutland, Denmark. The goose was shot on 7 October 1971
in Mecklenburg, East Germany.

4. Controlled on 27 June 1969, ringed as a gosling on 24 June 1958
in Funen, Denmark. The goose was shot on the river Guadalquivir,
Spain on 8 October 1974 at the age of 16 years.

5. Controlled on 25 June 1974, ringed as a gosling on 10 June 1973 on
Riigen.

6. Controlled 2 July 1974, ringed as a gosling on 10 June 1973 on Riigen.

The following geese ringed abroad were shot on Gotland at the end of July
or beginning of August:

32

Table III/4.

Distribution of the recoveries — country and month

Date
Country Month a 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 un- Total
known

Sweden TNS 3 1 2 1 32
Denmark 22 8 6 1 1 2 40
German Demo-

cratic

Republic ln) al 5 Il 2 1 1 1 1 34
Germany,

Federal

Republic of Bl ay | © 11
Holland Il 2 3 4 10
Belgium 0
France 2 2 4 8
Spain TARA le) e De 6 35
Poland 1 1 4 2 8
Czechoslovakia 1 3 1 1 6
Austria 4 1 2 1 8
Yugoslavia 1 1
Italy 2 2
Algeria 1 1 2
Tunisia 1 il
Total 18 | 54 | 21 | 26 | 19

3 AQUILA 1982

33

34

10.

Ringing place

Figure III/2: Recoveries of 198 Greylag Geese ringed at Gotland 1965 — 1975

. Shot in August 1968 at Klintehamn, Gotland, ringed when moulting

at Vejlerne, Jutland, Denmark on 28 June 1962.

. Shot on 1 August 1973 at Nas, Gotland, ringed as a gosling at Seewiesen,

Bavaria in 1965.

. Shot on 20 July 1979 at Hablingbo, Gotland, ringed on Zealand on

23 June 1978.
Shot on 23 July 1979 at Nasudd, Gotland, ringed at Neser-Ems,
West Germany, on 18 June 1972.

Thus, recapture No. 8 shows that a goose born at the research station of
Seewiesen, Bavaria in 1965 was present on Gotland eight years later.

‘We can also mention here that a goose caught and ringed at Gotland on
25 June 1974 and shot in Mecklenburg on 17 July 1976 was described as
“a pair with goslings”. It is probable that this pair was breeding there, as it
was in the middle of July.

This means that there is much evidence that many of the greylag geese
that moult at Gotland were born, or have been breeding, further south,
e. g. in Denmark, Mecklenburg (GDR) or Bavaria (FRG).

Stig Carlström (Blekinge) has reported that flocks of 15— 20 greylags can
be seen at Torhamn (south-east Blekinge) around 20 May every year, flying
in north-easterly direction. It is supposed (and is probable) that the flocks
are on their way to Gotland.

The importance of Gotland as a moulting place for Greylag Geese

During the last two decades the breeding population of greylag has shown
a marked increase along the whole of the Swedish east coast. This increase
has been particularly marked in the archipelago of Lulea, the Hudiksvall
area, the archipelago of Stockholm, Kalmarsund and the archipelago of Bleck-
inge. In addition new breeding areas have been established along several
stretches of coast (Nilsson, 1981 and others).

In several lake areas in the south of Sweden the Greylag Goose has started
breeding again and has become more numerous. Until now some areas in
Skane, southern Smaland, Västergôtland, Lake Takern in Östergötland and
parts of Södermanland have been colonized.

Leif Nilsson estimated the total population of breeding Greylag Geese
in Sweden during the years 1979 — 1980, at 1600 — 2100 pairs (1981).

In some localities along the coast, geese have gathered in growing numbers
in late summer. The grown broods have successively gathered in large flocks
at the end of July and in August. In 1980 there were about 1000 geese at
each locality. Some such localities are Lövsta Bay in northern Uppland,
Tullgarn in Södermanland, Braviken in Östergötland and Warnanas in Kal-
marsund (the straits between the mainland of Sweden and the island of Öland).
A feature common to these localities is the presence of large cornfields,
where the geese can feed on ripening corn. There are also relatively calm
water areas (bays) for resting during the day and night there.

In spite of the general increase in the number of Greylag Geese only two
new small gathering places of geese during moulting time have been reported.
One locality is Lillfjärden in Hudiksvall, where about 200 greylags have
gathered for moulting together with an approximately equal number of Ca-
nada geese during the last few years. The other locality is Lake Takern,
where according to K. Strand, a growing number of non-breeding geese have
stayed the summer during the last few years. These geese leave Lake Takern
soon after they are able to fly again, that is at the end of July.

Thus is seems that the Greylags have established new moulting places
only at these two localities. This means that in our country there is no other
moulting place of the same size as that in Gotland, nor is there any account
of such a place in the rest of the Baltic countries. Earlier there was a moult-

3* 35

ing place in Denmark, at Vejlerne in the north of Jutland, which received
large numbers of geese, even geese coming from south-eastern countries
(Pal udan, 1965). During the 1960’s the number of geese at that locality declined
drastically, so now that locality and two more localities are moulting
places for mainly local Greylag Geese populations in Denmark.

No major moulting place has been reported from Finland. E. Kumari
writes in a letter from Estonia in 1978 that number of greylags is steadily
increasing, although they are not gathering at a mouting place. No reports
of the establishment of any major moulting place have been made in Poland
or in East Germany.

The three Swedish moulting places at Gotland (principally Rone Ytter-
holme), Hudiksvall (Lillfjarden) and Lake Takern have one feature in com-
mon: nutritious grass growing in the immediate vicinity of an open beach.
At the Rone and Takern localities there are grass meadows grazed by cattle
and at Lillfjärden there are mown lawns. It seems to be an imperative re-
quirement that the beach should be open, as the geese are easy victims of
predators, mainly foxes, during this period, and they are also disturbed _
by human activies. For this reason they need to have a clear view, so that
they have time to swim out into the lake or sea. At Lillfjarden in the centre
of Hudiksvall the geese have adapted to the “harmless” people on the lawns,
and there are no boats that disturb them on the water.

As has been proved by ringing, Gotland is an important place for Greylag
Geese from southern countries. The fact that non-breeding geese find a suit-
able moulting place in the north applies to other goose species as well, such
as the Canada Goose in North America and the Bean Goose in Russian and
Asia (Owen, 1980). Gotland and the islets around it can evidently offer the
ecological environment that Central European greylags need for a moulting
place. Such localities are probably scarce.

During the last two seasons of moulting, Greylag Geese in Gotland have
decreased: in 1980. 2. 125 were counted and in 1981. 1. 800. The decrease
in 1981 may partly be due to the disastrous starvation that occurred in the
wintering area in Spain. However, it seems urgent from the international
point of view also, that as far as possible the geese on Gotland are left in
peace at those localities most frequented during moulting in June and early
July.

Since 1977 one of the most important feeding grounds for the moulting
greylags —two islands at Rone —is protected as a Nature Reserve. In addition
tongue of land at the south-west coast, Nasudden, is protected from public
trespass.

Author’s address:

Dr. Lambart von Essen

dir. Inst. of Wildlife Management
Swedish Sportsmens Ass.

Oster — Malma

S-150 11 Björnlunda

Rolf Beinert

Wildlife Consultant
Swedish Sportsmens Ass.
Rostockergrand 2

S-621 00 Visby

36

References

Berg, B. (1919): Sällsynta fáglar, band 2. Stockholm.

Bylin, A. (1979): Inlandshäckande grägäss. Faglar i Sörmland 12:38 — 40.

Ehrlen, J. och Wahlen, L. (1979): Gràgàsen som rastare i Mörkö-Tullgarnomrädet 1968 —
1978. Faglar i Sörmland 12:45 —51.

Ekman, S. (1922): Djurvärldens utbredningshistoria pà skandinaviska halvön. Stock-
holm.

Fabricius, E. (1962): Vara svenska faglar i fàrg. Stockholm.

Fabricius, E. (1981): Forskning rörande kanadagäsen. Slutrapport 1981. 04. 15. Zool.
inst. Stockholms universitet, Stockholm.

Fog, M. (1977): Gänse, Gänseforschung und Gänseprobleme Dänemarks. Mitteilung
Nr. 144 aus der Wildbiologischen Station, Kalô, Dänemark.

Fog, M. (1976): Passage of Geese through Denmark. Com. no. 140 fr Vildtbiologisk
station, Kalô, Danmark.

Haack, W. und Ringleben, H. (1972): Uber den Mauserzug nichtbrütender Graugänse
(Anser anser) im nord- und mitteleuropàischen Raum. Die Vogelwarte 26, H. 3.

Hudec, K. and Kux, Z. (1971): Passage Migration of the Greylag Goose (Anser anser)
Through Southern Moravia. Zool. Listy — 21:245. Brno.

Hudec, K. and Formanek, J. (1970): Ringing results of the Greylag Goose (Anser anser)
in Czechoslovakia. Zool. Listy — 19 :145, Brno.

Högström, S. (1971): An attempt to estimate the size of the breeding population of
Greylag Geese on Gotland. Vár Fagelvarld 30:201.

Kumari, E. m. fl. (1972): Geese in the USSR. Proceedings of a Conference, Estonia, May
1970. Tartu.

Lund, Hj. M-K. (1963): Marking of 240 Greylags (Anser a. anser L.) in Norway. The
Norwegian State Game Research, Vollebekk, Norway.

Nilsson, L. (1981): The present distribution and status of Greylag Goose (Anser anser)
in Sweden (ej publ.).

Owen, M. (1980): Wild Geese of the World. Fakenham.

Paludan, K. (1965): Gragasens track og faeldningstrack. Danska Vildtundersögelser
ET

Roos, G. and Lindskog, H. (1976): A new roosting site of greylag geese (Anser anser)
on Mäkläppen in southwestern Skane. Anser 15:101—108. (Swedish with English
summary.)

Sveriges Ornitologiska Förening. (1978): Sveriges Fáglar, Stockholm.

Wibeck, E. (1936): Kring Kävsjôn, Smálands märkligaste fágelsjö. Svenska skogsvárds-
föreningens tidskrift, 34:343, Stockholm.

Pers. comm. from: Áke Andersson, Uppsala; Rune Almkvist, Luleà; Stig Carlström,
Karlshamn; Kurt Ellström, Enänger; Göte Lidén, Hässleholm; Inge Mörling, Lin-
köping; Thore Jakobsson, Kalmar; Per Olof Palm, Stockholm; Kenneth Strand,
Skänninge; Osten Skagerlind, Uppsala.

37

«

I gia Len 4
Y ANT vo

1 u

a um ne le | = ve
4 ... Due e 6 7

a Suse n
di ú Napa wif
a A wild
a pote mok ni Spinta Vi Li
n) DA tene fi, naar ER

vite u

© ar ad bine Ff ‘al sus 772 a

"LI HA WE A 4 egi }

non ma su Ca

- | Spey neni VA re
“À

célzat ti ole Di Sie ah BEN

tr :
TR Ra P La 2 |
3 84 AT 17 MAC,

Li coos =
day’ leto n
tite oa
relays ae Wi SAI
WTA Ch \
| Vu os tr VE arénát SÁT
Ma u) ~ vit nw ly 7
ON the TIT
FUME
UT. spade yi) aay
ágyát at AQU "7
their oi

(fi fab MA ct 1 re
uk ind Soi
dus arn x “

IV. STABILITY AND DYNAMICS IN THE SOCIAL STRUCTURE
OF THE GREYLAG GOOSE (ANSER ANSER)

E. Rutschke

Introduction

For decades the biology and behaviour of the Greylag Goose has been
the object of scientific investigation. An early but important study on their
breeding biology was published by Christoleit (1929). Lorenz and Tinbergen
(1938) who in studying the egg-rolling-movement came to a theoretically ,
important conclusions on the combining of genetically fixed and learned
behaviour. The detection of the phenomen of imprinting took place by
Lorenz on goslings of the Greylag Goose and Lorenz, Greylag-gosling “Mar-
tina” has become a world-famous animal. Further progress in the study of
behaviour and biology has been obtained by Fischer (1965) and Young (1972).

On the other hand the population ecology and social behaviour of this
species has not been so intensively investigated. The moult migration was
studied at first by Paludan (1965) and later more precisely characterized
in Central Europe by Haack and Ringleben (1972). The different types of social
groups in this species are well-known and well described, however, there
are many open questions on the mechanism of forming social groups and
their function.

For instance, very little investigation has taken place on the forming mechan-
ism of cohesion in non-breeder flocks. The biological importance of flocking
behaviour on the White-fronted Goose ( Anser albifrons) has as yet not been
studied as well as by Lazarus (1978) or what has been done by Drent and
Swierstra (1977) and Drent (1980) on the Barnacle ( Branta leucopsis) and
Brent Goose ( Branta bernicla).

Furthermore, most of the knowledge about the biology and behaviour
of the Greylag Goose has been obtained investigating captured animals.
Only a few scientists have gone by the hard way of field observations.

For this reason we have strated field investigations on population ecology
and social ethology in this species. At present this time-consuming work
has not been completed. Therefore, the aim of this paper is to give a review
of the first results and not the final picture.

The study areas

1. Nature reserve Lake Gülpe

The main important study area is Lake Gülpe, situated in the district
of Potsdam on the river Havel. The breeding stock is between 40 — 80 pairs
depending on the course of spring flooding. Furthermore, the area is a gather-
ing-ground for non-breeders in spring (maximum number in the 3. May-

39

Das 91})Dq

snaun fipngs ayy fo und ang :T/ AT ambi

89S JaZ}31Y []
gas jadjngg

395 JaMONDIN D

SD8JD Apnjs
ou} 10 uDp)d SS

40

decade is 800) and summer gathering-ground. The gathering of geese in
summer begins in mid-July (maximum number at the end of July 1981
approximately 3500) continuing until the end of August. At the beginning
of September the stock is raised to 6000. The off-migration begins in October.

2. Nature reserve Lake Rietz

This lake is situated 50 km west of Potsdam. It is important only as
a breeding area with a breeding population of up to 30 pairs.

3. Nature reserve Lake Krakow

The nature reserve Lake Krakow is situated in the western part of Meck-
lenburg inside the “Mecklenburgische Seenplatte”. The breeding population
of this area runs up to 40 pairs. Furthermore, this study area is a gathering
and resting ground for non-breeders (800). Fig. 1. shows the position of the
three study areas.

Additional knowledge about social behaviour has been obtained during
excursions to other breeding, gathering and resting grounds of the Greylag
Goose in the GDR.

Methods

The main method of studying problems of socio-ethology was individual
marking by coloured neck-collars after capturing by cannonnet-equipment.
Neckbanding of the Greylag Geese at Lake Gülpe has taken place since 1973.
At first neck-collars with pennants were used. Since 1975 neck-collars with
engraved letters and numbers have been applied. During the first years
a two-digit-code was in use. Based on an agreement obtained at Slimbridge
in 1979 a three-digit-code is now used.

At Lake Gülpe were ringed families (in June), non-breeders (in May)
and summer birds (August/September).

At Lake Rietz only families were caught and ringed.

At Lake Krakow only non-breeders (May) and summer birds (August)
were ringed.

A summary of the number of all Greylag Geese caught and ringed since
1975 is given in Table 1.

Table IV/1.
Numbers of ringed Greylag Geese in the study areas 1975 — 1981
|

1975 | 1976 1977 1978 1979 1980 1981 Total
Lake Gülpe 63 21 44 66 17 8 143 362
Lake Rietz 33 = 19 9 — = — 61
Lake Krakow 102 32 4 — - = — 138

198 53 67 75 17 8 143 561

98001) nyhiouxr) ayy fo sdnoab Joos snonwa UL 2] AT oumbur

dnos6 uonDusın ÁHUNUJUJOI
punos6
Bumnow
44144
+
201}

JapaaJg- UON

—

Sa: »
/ 4 / PUOQ -1Dd

sdno16 paso)?

42

I am very grateful to dr. Litzbarski and dr. Warthold for their helpful work
and to a very large number of ornithologists for their assistance as members
of the netting team and giving other technical assistance.

Types of socializing in the Greylag Goose

Only for a short phase of their lives are Greylag Geese without adhesion
to other birds, namely, immediately after hatching. A few hours later the
first social contact is realized by imprinting. Normally, no phase of isolation
follows during the life span and at most, only for a short time, as for instance,
after the death of a member of a pair.

There are two different types of social structures in the Greylag Goose,
namely, closed and open groups (Fig. 2). The first type is characterized by
a defined and limited number of members knowing themselves and not inter-
changeable. These are the pair and the family. The second type is charac-
terized by anonymity and a variable and changeable number ofmembers.
These are the non-breeder, moulting, resting, and gathering ground groups
including groups with special biological functions (feeding, sleeping and migrat-
ing). Generally, the different structures are described by Hudec and Rooth
(1970) (Fig. 3).

and early autumn

Annual cycle
of the
Greylag Goose

{nt — ==

Figure IV /3: Annual cycle of the Greylag Goose

43

Mechanism of forming, stabilization and disengagement of the various social
groups
o

The pair

Throughout the whole kingdom there are very few monogam species, but
the Greylag Goose is one of them. There is extensive literature concerning
the problem of pair forming in Greylag Geese, but, unfortunately, the obser-
vations are obtained in the first place from captured animals. Most authors
follow Lorenz, who asserts that pair formation is a consequence of sexual
imprinting.

There is no doubt, that pair formation takes place in the second year.
However, from the point of view of population genetics, it is necessary to have
more precise and detailed knowledge about the time of pair formation, and
where it takes place, because, the possibilities for the exchange of genes de-
pend on the number of possible partners in the population.

There are many indications that pair formation takes place during winter
at the end of the first year. During this time practically the whole population
coming from central and north-east Europe is concentrated in a relatively
small area (the Marasmas of the Guadalquivir in Spain). From the above it is
apparent that this time offers the best possibility for the exchange of genes.
However, it seems that pair formation occasionally takes place much earlier.
We have seen geese holding close contact as, for instance, a pair which have as
goslings been marked separately from one another in their second autumn,
and are consequently 11/, year old. Unfortunately, we are unable to say,
whether or not the studied geese have been become engaged, at this time or
earlier. Though even after Bauer and Glutz v. Blotzheim (1968) state that pair
formation takes place at the age of 1!/, years, and, in spite of our observations
it seems doubtful that pair formation is a general process in the autumn,
because the geese at this time migrate to the wintering areas. Though the
autumn migration takes place slowly, the probability that pair formation and
migration are combined is not to be assumed from biological reasons.

Mate fidelity

Once a pair of Greylag Geese have bred together, the pair is established for
life. However, there is not a great deal of precise proof coming from the field
work. At present we are able to demonstrate mate fidelity over a period of
1—3 years.

The following examples demonstrate long-term bonds of geese marked as
pairs:

(1) FOL + Q 1L
o June 1977 at Lake Giilpe
often seen 1977—1979 in the GDR and Western Europe

(2) ~lJ+ 9 OJ
o June 1977 at Lake Rietz
observed 1977 — 1979 (breeding area, other areas in the GDR and
Western Europe)

We are unable to detect the take-over of mates. However, from our ob-

44

servations this question cannot be regarded as definitivy solved, because the
number of marked pairs and well-documented courses of life are much too
narrow. Formerly, it was assumed that new-pairing by the loss of a mate
didn’t take place. We know of some cases where one member of a pair has
newly-paired after the loss of its mate.

Age of mating (or sexual maturity)

In literature there are contradictory opinions as to the age of mating.
According to Delacour (1954) the first breeding takes place in the third
calendar year (22 months old). According to Bauer and Glutz v. Blotzheim
(1968) breeding is most frequently succesful in the fourth year. Our investiga-
tions don t allow a definite answer, but, in some cases we have found succesful
breeding before the 2nd year was complete (third calendar year) (Fig. 4).
However, it should be noted, that a young male was paired with an old female
of undefined age.

Territoriality and attachment to the breeding area

Defence and area are the two factors intended in the well accepted defini-
tion of territoriality (Mineau and Cooke, 1980). In the case of the Greylag
Goose from both factors arise problems. Very often it is quite impossible to
know the breeding territory, because it is not bordered by reasonably well-
defined limits. There are cases in which the nest site area covers a large terri-
tory including some hundred sq.m. and more, and others, in which the breed-
ing areas are extremely small, covering no more than a few sq.m. As the dis-
persal of nests over Lake Giilpe shows Fig. 5. As can be seen in the figure, the
nests are colony-like, concentrated on two places far from one another, and
in spite of more widely but not regularly dispersed nests along the shore-line.
However, it is quite clear, that the dispersal of nests is not regulated by the
availbility of cover as Young (1972) has recorded from south-west Scotland.

In the same way, as the areas are extremely variable, the intraspecific
defence of nests by the ganders varies widely. It is interesting to recognize
that the aggressive interactions in defending the nests seems to depend on the
density of the nests. In areas where density was high, aggressive behaviour
was highly localized, occuring mainly in the immediate nest vicinity, but
not throughout the whole surroundings. After the initial boundary interac-
tions, the neighbours territory was rarely entered. This differed in areas
where density was low. There the ganders defended a large territory.

In conclusion, it seems that in the Greylag Goose, a mixture of strategies
can be expected in certain circumstances, and it will be apparent that we
must learn still more in understanding the problem of territoriality.

Another problem is that of attachment of pairs to the choosen breeding
area. In the light of our investigations long-term attachment is normal.
Following 3 examples show such long-term attachments.

(1) © 6F o August 1976 Lake Gülpe
Observations 1976 — 1980 in the GDR and Western Europe
Breeding 1977—1980 Lake Giilpe (4 periods)

45

juv. d Ar ad. © OT
% end of April 1977 UT
o 5.8.1977 Gulper See o 10.5.1977 Gulper See
d
De
23.7. - 6.9. 1979
? i
Gulper See
OT
8 observations
juv. »
juv. >
juv. %
juv. =>

Figure IV /4: Early age of mating of a young male

46

eo yer Y
\ Y
ni
V =
LA Gulper See
prev Whe
Vy új

0 250 500 750 1000 È.

Figure IV /5: Distribution of nests of the Greylag Goose over Lake Gülpe

(2) © 8A o May 1976 Lake Krakow
Observations 1976 — 1980 in the GDR and Western Europe
Breeding 1976 — 1980 Lake Krakow (5 periods)
(3) © COI o May 1975 Lake Gülpe
Observations 1975 — 1979 in the GDR
Breeding 1976 — 1979 Lake Gülpe (4 periods)

The family

The term “family” includes the pair and their youngs. Therefore, the term
is not quite identical with the use in man. The pair and the under one-year-
olds keep together until the new nesting season comes. From observations in
captured Greylag Geese, there are many indications that between the goslings
exist a rank order. The development of rank order in groups of sisters and
brothers has been investigated by Kalas (1977). The goslings are bonded to
their parents by imprinting. Unfortunately, it is very difficult under natural
conditions to prove both rank order and imprinting. However, it will be
noted that cases of adoption of foreign goslings by Greylag Geese are not rare.
In geese breed in high density, up to 35 goslings join in one "family" (Prill
1980). This leads to the question, whether in conditions of high breeding den-
sity, the Greylag Geese form a nursery creche as is known from sea-ducks.
However, the development of large groups of goslings is not well understand-
able by filial imprinting, therefore, it should be furthermore proved. As on
the example of Mallard filial imprinting, Sjölander (1980) has critizised the
concept of imprinting from a methodical point of view.

Separation of the young birds from their parents

The separation of parents and young which takes place is influenced and
controlled by sexual hormones at the beginning of the new mating period.
The separation takes place by the active driving off of the young by the
parents in the breeding area (Lit. see Bauer and Glutz v. Blotzheim, 1968).

47

Probably, this problem was investigated for the first time in captured birds.
It appears that in wild populations the separation takes place earlier, prob-
ably in the wintering area, because the pair arrive at the breeding area se-
parately from immature birds and two or three weeks earlier.

Not quite clear is the question, whether or not immature geese again have
contact to their parents, if the next breeding season has been finished and the
new goslings, their sisters and brothers, are full-grown. At present we have
some examples which underline this hypothesis.

Non-breeder communities

Forming the non-breeder groups

In the first half of the breeding season non-breeders can be seen on all sites
where Greylag Geese breed in more than 5—10 pairs. The non-breeders are
live separately from the pairs, organized in relatively stable flocks. The size of
the flocks depend on the size of the breeding stock. The larger the breeding
stock the larger the non-breeder flock. From mid-March to the end of April
the non-breeders move from most breeding sites. They all gather at a few sites
called main resting or gathering sites for non-breeders. On these sites the non-
breeders stay from the end of April until the end of May.

Summarizing, the process of forming non-breeder flocks takes place in two
steps: (1) the non-breeders of one breeding site form the local non-breeder
flock, (2) all non-breeder flocks existing in a large area, gather on one non-
breeder gathering ground.

In the GDR are located up to 10 main non-breeder resting grounds. They
are also in all cases, important breeding areas in which usually more than 30
Greylag pairs breed. The non-breeders live absolutely separate from the pairs.
The rhythm of daily activity can be described as follows. In the morning they
fly in one group to the feedings grounds. After returning to the lake, they
rest for the greater part of the day at defined places, cleaning and preening
the plumage. In the late afternoon they once again fly to the feeding grounds.

During the summer the non-breeders dont stay all the time at one place.
We have found within a short time a quick change of resting grounds (Fig. 6).

In summer and autumn failed breeders also have the tendency to change
the resting ground. This is demonstrated by the following example:

c? ad. 4U

o Mai 1978 Lake Gülpe

Summer- and autumn observations 1980:
August — Müritz sea area

September — Iceland of Poel

October — Lake Giilpe

At present we do not have knowledge about the size of the area from which
the non-breeders come to the main gathering grounds. We hope to obtain
more information by individual markings at numerous breeding sites, though
it is difficult for methodical reasons. However, during the following year it is
possible to draw conclusions from marking experiences at main resting
grounds, if the non-breeders fly back to their home range. At present we
have many observations of non-breeders marked in April at the main non-

48

Jouruns ur 98907) bojhaiy ammuui poyiow fo suogmibigg :9/ AT aunboy

Jewwns au} BUIINP

925399 6b]{819
paXJDUWU JO SUOIDIBIN

Des 2)Dg

49

4 AQUILA 1982

98001) bnjhiasy ammuni fo worynsbryy : 4] AT anbrgy

1034 - 3}17 ‘Z u b_k1kxk1 J09Â - 3}17 ‘L-----

pooJq 15113

palo BuipaaJsg ay} 0} UOI}DJBIN

( è juawabobua) BurejuIM

punos6 Ja}uim ay} 0} UO1}DIB!N

puno.6 6ui}saJ bulsayyoH UWNIND ay} 0} UOI}DIbI
punoJ6 Buliauyo6

JaWWwNs a} 0} JO (7) DAUD Bulpaaig au} 0} WINjay

SJapaaiq - UOU au} jo punoy6 6U Nou au} 0} UOI}DJB! N

SJapaaJg -UOU ay} jo PunoJ6 BulJay}D6 ay} 0} UO!DIBIN

DaJo buipaaJlg ay} 0} UIN}ay

( PUNQÉ Jajuim ) spuiq BunoX puo sjuaund jo uol}pJDdas

CHENE

On Or Ore © ©

35339 6014319 aunyOWW! JO UOIDIBIW

90

breeders resting ground Lake Giilpe. Most of them have been seen in the
neighbourhood within a radius of 80 km.

Cohesion of related individuals and individuals coming from the same areas
in non-breeder groups.

Formerly, we have had very little information on the question of whether
or not, individuals which are related and recognizing themselves, for instance,
brothers and sisters, or individuals coming from one breeding site, keep to-
gether inside open communities, in our case in on-breeder groups. We have
numerous examples demonstrating cohesion of sisters and brothers in non-
breeder groups and furthermore during the migrations and wintering.

On the other hand unrelated individuals, coming yet from the same areas,
disperse irregularly inside large flocks. However, they maintain the attach-
ment to their home range, because they fly back there after wintering (Fig. 7).

The geese community at the summer gathering grounds
If the goslings are full-grown, at the beginning of mid-July, all geese of a

given regional population which is organized at this time in families, in non-
breeder flocks coming back from the moulting grounds and failed breeders

The Year of the Greylag Goose at Lake Guelpe
N

Numbers

-No geese - n en EINE - No geese —
May June July Aug. Sept. Oct. Nov. Dec.

Jan. Pesci March April
Breeding population Non-breeders 777777 Foreign Geese [|

Figure IV/8: The year of the Greylag Goose at Lake Gülpe

4* 51

begin to collect on a few sites. These sites we call summer gathering or resting
grounds. These sites are used by geese from the end of July to mid-October,
until the migration to the wintering grounds begin.

In the GDR in summer the geese gather at a few sites only. The most im-
portant inland gathering ground is Lake Gülpe. From 1979 to 1981 5000 —
6000 geese have been concentrated there in summer and early autumn: the
largest inland concentration in Central-Europe (Fig. 8). The other large
summer gathering site is situated at the Baltic Sea coast between Riigen and
Hiddensee. Here the maximum number in summer is 10 000. In autumn the
stock increases to 35 000.

The development of summer gathering ground communities

The gathering of the geese after the nesting period probably develops in the
same manner as the gathering of non-breeders before departure to moult
migration. In the first place the families from one breeding site and the neigh-
bouring smaller breeding sites gather at one suitable place. Duration at
these local sites and the size of the flocks are very different depending on food
supply, weather and tradition. It is interesting to recognize that normally no
more than 200 to 400 geese gather at local sites. The flight to the main gather-
ing sites usually takes place at the end of August, at the latest the end of
September (Fig. 9).

Migrations of Greylag Geese in summer and autumn

)
#. Migration to local gathering grounds -0-

t
-®-
|
9: Migration to the dik nS

summer gathering grounds

3 Migration of the autumn ®
gathering grounds

4.Migration to the wintering ground
Figure IV /9: Summer and autumn migration of the Greylag Goose

52

However, the process of gathering is not clearin all its details. The import-
ant question is whether or not the geese fly every year to the same gathering
ground, the size of the area surrounding the main summer gathering grounds,
and, the stability of attachment to the choosen site.

By our investigations the migration of geese breeding at Lake Rietz to the
main gathering ground site at Lake Gülpe (distance 80 km) is at present well
documented. Mid-August these geese fly from the local gathering ground at
Lake Rietz to Lake Gülpe. This fact has been documented by numerous
observations by marked geese.

However, the maximum number of geese at Lake Giilpe is 6000. Since the
geese breeding north of Lake Gülpe migrate to the Baltic Sea, a large part of
the geese resting at Giilpe must come from southern areas, probably from
Poland and northern Czechoslovakia. Unfortunately, this hypothesis is not
documented by ring recoveries.

Only a loose cohesion exists between the geese resting at the summer
gathering ground. They are mostly organized by some changeable large flocks.
With the exception all 6000 geese are concentrated in one large flock on the
shore. Such dense flocking only takes place during periods of good weather
when the geese are absolutely undisturbed.

The daily activity in summer is characterized by an early flight to the feed-
ing grounds (6.00 — 9.00 a.m.) followed by a period of rest and the cleaning and
preening of plumage (9.00—17.00 h), and second feeding flight from 5.00 —
8.00 p.m. After disturbances and during bad weather periods the picture
varies, and the daily rhythm and the size of the flocks changes from day to
day.

Inside the large flocks the families are maintained as stable units. It is
interesting to recognize, that the families which have been breed at Lake
Gülpe and Lake Rietz, are not irregularly distributed between the other geese,
but usually concentrate in groups. This fact leads us to the question of whether
or not geese coming from different areas maintain contact inside the whole
community.

Evacuation of the main summer gathering grounds

In mid-October the geese evacuate the gathering grounds. The departure
doesn’t take place as one take-off, but gradually, in flocks of different sizes.
The question is obvious, whether geese which fly away as one flock have been
growing up in the same area or have been flocked accidentally, unfortunately
we still don’t have an answer.

The biological importance of open communities

Though the various open communities of the Greylag Goose are formed at
different times, at different places, are differently composed, and have pe-
cularities in ecology and circadian rhythm, they all develop in the same man-
ner: Small flocks living at regional sites gather to larger flocks which at last
form the relatively stable resting ground communities.

This survey of the different social structures of the Greylag Goose shows

53

a very multiform picture. Many questions on mechanism of flock cohesion
and structure are open. However, it seems still more important to centre
further research on the question of the biological function of the different
social groups. Most studies of bird flocking during the last years, has been
carried out from the point of view from which the adaptiveness of flocking, is
seen as a food function as well as an antipredator function (Krebs and Bar-
nard 1980; Drent and Swiestra 1977; Drent 1980; Lazarus 1980). Lazarus (1980)
in studies on White-fronted Geese has been found that the number of alert
animals compared with the number of eating or sleeping birds, relatively
decreases depending on the size of the flock, whereby the single individual
benefits because in larger flocks it has more time for feeding and resting.
Comparable results have been obtained in investigations on the distance
between the single birds during feeding and, more distinctly the individual
density per area, in relation to their behaviour. The higher the density of
geese, the bigger the time budget for food uptake and vice versa.

We have planned to prove these theories in further studies of the Greylag
Goose. This species seems to be particularly suitable for studying problems
of sociobiology, taking into consideration its richeness of social structures in
connection with an extremely high capacity of learning.

Further progress in the field of sociobiology and socioethology of the Greylag
Goose could be obtained from more individually marked animals, if possible,
marked on different places in the entire distribution area and an increase in
the intensity of observation.

In principle, the work is directed on the solution of a problem of general
importance, namely the biological importance of social life types throughout
the kingdom: with that we remain totally at the beginning.

Author’s address:

Prof. Dr. E. Rutschke
Zentrale für die Wasser-
vogelforschung der DDR
Pädagogische Hochschule
DDR - 1500 Potsdam

References

Bauer, K. M. and U. Glutz v. Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas,
Bd. 2. — Frankfurt/M.

Caraco, Th. (1980): Time budget and flocking dynamics. — Acta XVII. Congr. Int. Orn.
2. 807 — 812.

Christoleit, E. (1929): Bemerkungen zur Biologie der Gänse. — J. Orn. 77, 353 — 370.

Delacour, J. (1954): The waterfowl of the world, Bd. 1.— London.

Drent, R. (1980): Goose flocks and food exploitation: How the have your cake and eat
it. — Acta XVII. Congr. Int. Orn. 2, 800 — 806.

Drent, R. and P. Swierstra (1977): Goose flocks and food finding field experiments with
Barnacle Geese in winter. — Wildfowl 28, 15 — 20.

Elder, W. H. (1976): Role of the family in the formation of goose flocks. — Wilson Bull.
61, 123. 140.

Fischer, H. (1965): Das Triumphgeschrei der Graugans (Anser anser). — Z. Tierpsych.
22, 266 — 276.

Haack, W. and H. Ringleben (1972): Über den Mauserzug nichtbrütender Graugänse
(Anser anser) in nord- und mitteleuropäischen Räumen. — Vogelwarte 26, 257 — 276.

Hudec, K. and J. Rooth (1970): Die Graugans (Anser anser). - NBB 429, Lutherstadt,
Wittenberg.

54

Kalas, S. (1977): Ontogenie und Funktion der Rangordnung innerhalb einer Geschwi-
sterschar von Gänsen (Anser anser). — Z. Tierpsych. 45, 174— 198.

Krebs, J. R. (1974): Colonial nesting and social feeding as strategies for exploiting food
resources in the Great Blue Heron (Ardea herodias). — Behaviour 51, 99 — 134.

Krebs, J. R. and C. J. Barnard, (1980): Comments on the function of flocking in birds. —
Acta XVII. Congr. Int. Orn. 2, 195 — 198.

Lazarus, J. (1972): Natural selection and the functions of flocking in birds: a reply
to Morton. —Ibis 114, 556 — 558.

Lazarus, J. (1978): Vigilance, flock size and domain of danger size in the White-fronted
Goose. — Wildfowl 29, 135 — 145.

Lorenz, K. (1964): Er redete mit dem Vieh, den Vôgeln und den Fischen. — München.

Lorenz, K.and N, Tinbergen, (1938): Taxis und Instinkt in der Eirollbewegung der Grau-
gans. — Z. Tierpsych. 2, 1 — 29.

Mineau, P. and F.Cooke (1979): Territoriality in Snow Geese or the protection of par-
enthood — Ryder’s and Inglis’s hypotheses re-assessed. — Wildfowl 30, 16 — 19.

Owen, M. (1980): Wild Geese of the world. — London.

Paludan, K. (1965): Graogasens track og faeldningstrack.— Danska Vildtundersogelser
12, 1— 54.

Prill, H. (1980): Gibt es bei der Graugans ,, Kindergárten""? — Orn. Rdbr. Mecklenbg.
(NF) 23, 24— 25.

Sjölander, S. (1980): A methodical critique of imprinting. — Acta XVII. Congr. Int. Orn,
2, 847 — 850.

Young, J. G. (1972): Breeding biology of feral Greylag Geese in south-west Scotland. —
Wildfowl 23, 83 — 87.

55

ati él mea ASG |

\ TOL vt; M i. rei
L , , (LEA

‘pT 7

di +! DI N ie
CRT
LASER |
j TL Te ss

4. ed
sa M Mia EN
nz RAR spa
{ha ii Pat ny aly A i

LANA

j*
À,
LU
4

vo Bayer
Pd váj
wr ey ih Ten.

V. EFFECTS OF VARIOUS FACTORS ON THE SIZE OF
BREEDING AND RESTING STOCK OF THE GREYLAG GOOSE,
ANSER ANSER L.IN THE GERMAN DEMOCRATIC REPUBLIC

J. Naacke

1. Introduction

Since fifteen years the Headquarter of Waterfowl Research in the GDR
has investigated the population ecology of the Greylag Goose. These activities
were supported by numerous amateur ornithologists from all parts of the
country.

The knowledge of both stock and changes in the stock is an essential pre-
requisite for further ecological studies. In the years 1969, 1972 and 1977
counts of the breeding stock were taken.

About 450 permanently populated breeding sites (i.e. water or a place
in the wetlands with at least one breeding pair) become known.

Earlier this year a new count of the breeding stock have carried out.
The results, however, have not been completed, and so a detailed analysis
will be a work for the time to come. Together with counts of the breeders
in the GDR counts of non-breeders and migratory birds are taken within
the framework of international waterfowl counts. ;

The south-western border of distribution area of the Greylag Goose
in Central-Europe runs through the territory of our country. This area is
almost congruent with the area of the lowlands and moraine parts, but it
turns out, that the settlement by Greylags is very heterogenous (Rutschke
and Frädrich, 1975); the main field is the northern interior lowland. From the
evidence collected the distribution of the breeding stock in this country may
be shown in Fig. 1.

The following part of the present paper will contain a discussion of the
present knowledge on both the size and the composition of the Greylag stock
in the GDR. This is followed by a discussion of several factors which have
a certain effect on the stock.

2. Analysis of the stock
2.1 Breeding stock

In the period between 1969 and 1977 about 450 breeding sites were counted.
Approximately 2900 breeding pairs have been observed every year. During
the breeding season the percentage of pairs with juveniles was only 65 per
cent, i.e. 1920 pairs. Table 1 shows the results gathered in the three counts
mentioned above.

There was an increase in the number of pairs in some sites and a decrease
in other sites. In some parts of the country the number remained constant.

97

DEUTSCHE DEMOKRATISHE REPUBLIK

yes AA

A ) hai
pn TT, ESSEN ale Sr
a PR r 0 20 40 60 80 100 km
10 we

Figure V/1: Distribution of breeding sites of the Greylag Goose in the GDR 1969 — 1977,
depicted in four quantities: 1— 5, 6 — 20, 21 — 40, more than 40 breeding pairs

58

Table V/1.

Number of breeding pairs at the beginning of the

Table V/2.

Number of breeding pairs
breeding season compared to the number of pairs of the Greylag Goose at 58
with juveniles in three counts comparable breeding sites
in the GDR during counts

in three years

(each number represents the exact counts only)

Breeding pairs at | Pairs
Year the beginning of the with | % Total number
breeding period juveniles Year of breedine
pairs
1969 1505 836 55.6
1972 1289 853 66.2 1969 ilo
1977 2293 1379 60.2 1972 724
1977 1052

During 1969-1977:
Increase at 20 sites
Decrease at 17 sites
Steadiness at 21 sites

Despite considerable fluctuations from one year to the next there is an
increase in the number of breeding adults in the whole distribution area of
Greylags.

From 1969 to 1977 1601 successful breeding pairs have been observed with
6015 goslings at the end of the breeding period. This corresponds to an aver-
age rate of 3.8 juveniles per breeding pair over the whole period, the range
is varying from 2.5 to 6.0. Altogether the differences in the juvenile rates
were insignificant in the censuses of the three years.

In 1981 were counted 1363 breeding pairs at 155 sites, where 1280 pairs
had breeded in 1977 (particularly results from the census of the same sites).
Although the number of breeders at similar sites in many cases is different
from 1977, the total stock is few increased.

2.2 Non-breeding stock

After returning from the wintering areas the non-breeders gather at the
breeding area. They may be found in numerous lakes and wetlands which
also serve as breeding sites for the other birds. Non-breeders live in larger
open waters with homotypical conditions for their existence. Counting these
flocks of non-breeders is very difficult in some places. In densely populated
areas an exact determination of the stock is impossible.

At the beginning of moult migration the non-breeders gather at several
favourite lakes. The largest aggregations at this time are listed in Table 3.

The total number of indigenous non-breeders was 5000 to 6000 in 1974,
whereas it was only 3200 to 3500 in 1975. The number increased to 5300
birds in 1977. A direct relation may only tentatively be assumed between
juvenile rate and number of non-breeders, because counts of the breeding
stock are not taken annually. The correlation between the annual changes

59

Table V/3.
Non-breeding stock of Greylag Goose at gathering places
prior to the onset of moult migration
(average for several years)

Number

PIREO of birds
Kooser Wiesen arae (Baltic coast) 200
Barther Bodden waters (Baltic coast) 3000
Bock and Grofer Werder area (Baltic coast) | 150
Lakes Dambeck (Distr. Schwerin) | 400
Lake Röggelin (Distr. Schwerin) | 400
Lakes Putzar and Galenbeck (Distr. Neubrandenb.) | 400
Lakes Ucker (Distr. Neubrandenburg) 100
Lake Tollensea (Distr. Neubrandenburg) 150
Lake Miiritz, Eastern shore (Distr. Neubrandenb.) 300
Lake Müritz, Penins. Großer Schwerin 650
Lake Krakower, Obersee (Distr. Schwerin) 600
Lake Plau (Distr. Schwerin) | 100
Lake Goldberg (Distr. Schwerin) | 100
Lake Bolz (Distr. Schwerin) 150
Lake Gägelow (Distr. Schwerin) 220
Lake Felchow (Distr. Frankfurt a. Oder) | 100
Lake Giilpe (Distr. Potsdam) 800

in chronology of the migration and the weather conditions in Central-
Europe may be one of the causes for the annual fluctuations (Frädrich and
Litzbarski, 1975).

2.3 The size of the breeding population of Greylags in the GDR

The total number of a population may be determined from the number
of breeding pairs and other given dates, e. g. number of juveniles, number
of non-breeders (Rooth, 1971, Timmerman, 1976, Fog, 1977).

Normally the percentage of breeders varies from 25 to 35 per cent of the
stock at the beginning of breeding season and from 15 to 25 per cent at the
end, taking into account exemplary mortality rates.

According to present knowlegde approximately 2000 successful breeding
pairs with a juvenile rate of 3.8 each a pair give a stock of about 12 000
birds at the end of the annual breeding season. In addition, there are about
5000 indigenous non-breeders. Consequently, the stock of population in the
GDR should comprise from 17 000 to 18 000 birds.

Non-breeders which flock shortly before the onset of the moult migration
at a small number of gathering places should not be complety counted to the
number of the local stock, as a certain percentage of them comes from other
parts of Europe. Their number amounts to about 10 000 birds.

60

Table V/4.
The most important resting places of the Greylag Goose in the GDR in summer and autumn.
Dates given in decades (I, II, III) and months

Resting place

Riigen Island

Danische Wiek

DarBer Bodden waters
Lakes Galenbeck and Putzar
Lake Röggelin

Lake Mickow

Lake Krakower, Obersee
Lake Tollensee

Lake Müritz, Penins.
GroBer Schwerin

Lake Felchow

Lake Gülpe

Average maximum
summer/autumn

14 000 II/Sept.
2 000 III/Aug.

1 500 III/Aug.
1 100 III/Aug.

500

3 000 II/Aug.
1 300 III/Aug.

1 000 II/Aug.
1000 II/Sept.
3000 II/Aug.

Maximum stock
autumn 1979

15 000 II/Sept.
5 000 III/Sept.
16000 I/Sept.
4000 I/Sept.

800
1 200 III/Sept.
2200 I/Sept.

1 300
6000 I/Oct.

2.4 Stock of resting Greylags in the GDR

After the breeding season most geese leave their breeding places to gather
at several main gathering grounds where they reach aggregations of consider-
able size after the non-breeders have arrived from the moulting sites of Scan-
dinavia and the Netherlands. The maximum concentration is not reached
simultaneously in the various places. In some places short-term changes in the
stock may be observed even in summer.

The favourite resting places of Greylags in the GDR in summer and autumn
are contained in Table 4 and their distribution is shown in Figure 2.

Those resting places where a maximum number between 30 000 and 40 000
birds rest serve as points of their departure to autumn migration (in recent
years longer resting periods of large amounts of geese until the second half
of October could be observed more frequently).

3. Factors influeneing the stock
3.1 Several ecological aspects

The size as well as the amount of changes of the Greylag stock depend first
of all on a complex of ecological conditions which characterize the breeding
habitat and influence the population development at several waters.

A detailed characterizati onfor breeding sites of Anser and their ecological
pretensions is given by Rutschke and Frädrich (1975). These authors have
been explained with earlier conceptions (Bauer and Glutz v. Blotzheim 1968,
Hudec and Rooth 1970), which have discribed very widely but not completely
characteristics for breeding sites. The differentiated and precisated discussion

61

DEUTSCHE DEMOKRATISHE REPUBLIK

0 20 40 60 80 100 km

Figure V/2: Distribution of gathering grounds during summer and autumn (average max-
imum stock in the first half of September, given in three quantities: smaller than 1000, 1000 —
3000, 3000 — 5000 birds)

62

of the conditions for Greylags breeding in the GDR by Rutschke and Frädrich
(1975) does much still apply today, so that a further description is unnes-
sesary.

Apart from the general state of the waters the complex of conditions which
are pre-requisites for breeding is to be found in many waters of various size,
depth and trophy, but this often applies only to small parts of the water
or its immediate environment.

The individual features of this complex such as composition of the wetland
vegetation, structure of the wetland, condition of the feeding grounds etc.
may have a certain range with respect to their quality and quantity, thus
results in numerous transitional stages in the composition of the breeding
habitat. Thus becomes apparent when we take a look at the sites of a reat
number of breeding grounds which have no characteristics related to the
type of water: the Greylag nests stand right on the surface soil (dams, islets),
on floating old reed or shore vegetation, on hillocks and muskrat burrows,
on willow bushes and trees, sometimes in deseted nests of other birds on top
of high grees (up to 13 m). In all cases the relatively indisturbedness seems
to play a dominant role selecting the respective breeding place.

Very often there are difficulties in discriminating the local waters between
the various types of waters (e.g. between highly eutrophic shallow lakes
with a developing overgrowth, alcaline peatlands with rudimentary waters,
kettle holes, remaining waters in river lowlands). Nevertheless, we tried
to assign the actual breeding stock to the various types of waters as shown
in Figure 3. Total numbers of breeding pairs at: coastal waters including
bodden waters and islands: 40; inland lakes varying from oligo-trophie to

°/o breeding pairs
Coastal waters incl.
bodden and islands

Inland lakes, 22
oligotrophic - mesotrophic

=3 Inland lakes, nd 2
— ©’ eutrophic (deep water) | 1
4 Inland lakes, Léa 7

" eutrophic (shallow water)
ze D River banks and
lowlands, gyttjas
7, 6. Kettle holes 88 tia
= 7 Fish ponds 45 7

8. Remaining waters of brown coal open works 04

Figure V/3: Distribution of breeding sites of Greylags in various types of waters in the GDR
(Typification according to Kalbe, 1981)

63

mesotrophic type: 64; eutrophic inland lakes (deep water): 280; eutrophic
inland lakes (shallow water): 1873; river banks and lowlands, alcaline peat
cuttings, gyttjas: 253; kettle holes in fields: 256; fish pond areas: 134;
remaining waters of brown coal open works: 3 breeding pairs.

Climatie conditions

The climatic situation may have a considerable effect on the size of the
breeding stock. Investigations similar to those by Kua and Hudec (1970)
have not been carried out for the stock in the GDR. However, it seems likely
that there is a relation between the relatively high number of breeding pairs
in 1977 and the unusually high temperatures (an average up to five degrees)
in the months of February and March of that year, as the temperatures
were below the average values in 1969 and consequently the number of breed-
ing pairs was lower in many places of the country.

Changes in the water level, especially the rise of the level at the end
of winter, cause heavy losses of clutches or dramatically limit the number
of possible sites for nests (as in 1981). The moment of changes in the water-
level is very important. Perhaps the clutches in nests an a floating fundation
are more likely to survive, as such at solid soil.

Influences by predators

Predators especially corvides, Marsh harriers, White-tailed Eagles, and
predatory mammals, have mainly a local effect, which often is favoured by
disturbances of breeding Greylags by man. However, by means of hunting
measures to predatory mammals (fox, marten etc.) the losses of clutches and
goslings may be limited.

3.2 Anthropogenie factors

3.2.1 Factors with a positive effect

— Laws by means of which the breeding sites as well as the individual
birds are protected: 24.5 per cent of all breeding birds of the Greylag Goose
live in wildlife reserves (national trust properties) and some of this areas
are international or national important wetlands. Another measure was the
establishing of special areas where waterfowl is generally protected. There
is existing a catalogue of protectiv measures for all the areas of the two types
and many of them led to an increase in the stock of Greylags. The Greylag
Geese are also generally protected from pursuit by non-authorised persons.

— The intensifying of the agricultural production, particularly through
large-scale crops, leads to further favourable conditions for breeding and rest-
ing geese:

The cultivation of fields and pastures throughout the year including
the parts near the waters improves the supply of food especially during the
breeding period;

Increasing the yield by increasing the soil fertility and cultivating pro-
ductive crops improve the supply of food for migrating and resting geese.

64

— Management:

Complex protective measures for waterfowl have had a positive effect
on the breeding stock of the Greylag Goose. The attempts retain a state of
the waters as closely to the original state as possible are comprehensive and
take into account the complexity of the framework of the conditions. They
include protective measures at waters, recultivation (waters in peat cuttings
and in formerly brown coal open works), reconstruction of ponds (building
of dams and islets). In all cases industrial and agricultural enterprises and
governmental organs agree upon measures which improve the conditions
for the breeding and resting of waterfowl (flat patches of shores, artificial
islands, removal of overgrowth, protection from outside disturbances).

Generally, many of waters which are populated by Greylags today, are
resulting of human activities (fish ponds, peat cuttings, gravel pits etc.).
Favoured conditions have been developed for occurence and increase of the
Greylag stock (Rutschke and Frddrich, 1975).

3.2.2 Factors with a negative effect

— Melioration measures lower the water level and lead to drying and some-
time result in the loss of small breeding sites (especially kettle holes in fields).
Furthermore, changes in the cultivation of wetlands near shores (because
their use as pastures or haycrops are discontinued) lead to decreases in the
fitness of feeding grounds and consequently to decrease in the Greylag stock.
These factors, however, have only a local effect.

— Hunting does not affect the size of the stock because the annual bags
of Greylags are limited.

— We known that birds are repelled from their breeding sites by perma-
nently human disturbances. This factor has still a little importance as many
breeding areas are relatively inaccessible. In recent years Greylags were
observed to have adjusted themselves to the changes in their environment
breed next to human settlements, agricultural facilities and communication
routes if a minimum of indisturbedness is given.

Summary

In the GDR, several counts of Greylags were taken within the past ten
years giving a survey of the distribution and size of the stocks of breeding
birds as well as non-breeders and resting Greylags. At present knowledge
the size of the breeding stock runs to approximately 2900 pairs populating
about 450 breeding sites, which distribution in the breeding area is very
heterogenous. The number of indigenous non-breeding Greylags is about
6000. In summer and autumn a stock of 35 000 to 40 000 Greylag geese rest
in few sites at the baltic coast and in the northern inland.

Furthermore, evidence was gathered on the biology and the ecological
demands of both breeding and resting birds. There has been an overall
increase in the stock despite regional decreases in several years and despite
the fact that not all breeding sites are occupied every year.

There have not been enough studies on the vast complex of factors influenc-

5 AQUILA 1982 65

ing the sizes of the stock of breeders and resting Greylags. This is also true
of the knowledge of the ecological factors at many of the local breeding sites.

There is, however, a preponderance of factors with a favourable effect
on the stock, which the influence of human activities is the most important
factor. The effectiveness of these factors is enhanced by legal measures.

Negative factors only affect stocks in some localities or regions and may be
limited to those areas.

Author’s address:

Dr.J. Naacke

Zentrale für die Wasser-
vogelforschung der DDR
DDR — 1500 Potsdam
Pädagogische Hochschule

References

Bauer, K. & U. Glutz von Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Band
2, Frankfurt a. M.

F 0g, M. (1977): Gänse, Gänseforschung und Gänseprobleme Dänemarks (Mitt. Nr. 44
Wildbiol. Stat. Kalo) Die Vogelwelt 98, 121 — 141.

Frädrich, J. & H. Litzbarski (1975): Ergebnisse der Bestandserfassung an Rastplätzen
der Graugans 1974. Mitt. u. Ber. Zentrale f. d. Wasservogelforschg. Potsdam, 7, 32 — 36.

Hudec, K. & J. Rooth (1970): Die Graugans. Die Neue Brehm-Bücherei, 1. Edit. No.
429, Wittenberg, Lutherstadt.

Kalbe, L. (1981): Ökologie der Wasservögel. Die Neue Brehm-Bücherei, 2. Edit., No.
518, Wittenberg Lutherstadt.

Kux, Z. & K. Hudec (1970): Der Legebeginn bei der Graugans (Anser anser L.) in der
Tschechoslowakei. Casopis moravskeho musea, Vedy prirodni, 233 — 246.

Rooth, J. (1971): The occurence of the Greylag Goose, Anser anser, in the western part
of its distribution area. Ardea 59, 17 — 27.

Rutschke, E. & J. Frädrich (1975): Bemerkungen zu den Ansprüchen der Graugans
(Anser anser L.) an ihr Brutgebiet. Beitr. Jagd- u. Wildforschg. 9, 466 — 480.

Timmerman, A.(1976): On the occurence of geese in the western palaearctic. IWRB —

Symp. “On the mapping of waterfowl distribution, migration and habitats” S 7, 1 — 9.
Alustha, USSR.

66

VI. ON THE SITUATION OF ANSER ANSER IN THE FEDERAL
REPUBLIC OF GERMANY

A. Rüger

1. Occurrence

Anser anser is practically restricted to Schleswig-Holstein as a breeding
species in the Federal Republic of Germany. Occasional records west of the
River Elbe nowadays refer almost exclusively to attempts to introduce
the species. In this context occurrences at Lake Diimmer and the Riddags-
haus Ponds should be mentioned.

The breeding distribution of A. anser in Schleswig-Holstein is restricted
to the hilly areas in the east. The main points of concentration are the coastal
lakes of the island of Fehmarn, the Lauenburg border wetlands and especially
the east Holstein lake area. According to an investigation by Knief (1977),
nearly two thirds of all breeding sites in 1977 were in the east Holstein lake
area.

In Schleswig-Holstein, breeding sites are predominantly on ponds and
lakes; when the water-level is sufficient, breeding also occurs in bogs and
marshes. Islands are preferred and the nests are often concentrated like
colonies. Occasionally breeding is recorded at sites some distance from water.

An essential requirement is that grazing areas with short grass should
be available for raising the young.

2. Population size

In the last century there were still natural occurrences of breeding birds
west of the Elbe. These came to an end in the first half of this century.

In Schleswig-Holstein, there was also a decrease at the end of the last
century (Rohweder, 1875). However breeding probably never ceased alto-
gether (Beckmann, 1951). According to Bauer and Glutz (1968) about 170
pairs bred in Schleswig-Holstein in the mid 1960s. The real number of breed-
ing birds was probably higher, however. In the 1970s, a distinct increase has
taken place. Knief (1977), in a precise study of the population, found 657
pairs with young in 1977, excluding the small population in the Lauenburg
border area. The average brood size was 4.1. Altogether, Knief estimated the
number of breeding pairs in that year at about 1000, of which 700 (70%)
were successful (Table 1).

A count in 1978 gave a slight decrease in pairs with young—about 560
excluding Lauenburg, with brood size of about 4.3 per pair. The figure for
1980 was 538 successful breeding pairs (excluding Lauenburg) with a brood
size of 4.7 per pair. Studies in 1981 showed a distinct decrease in the breed-
ing population to 410 families, excluding Lauenburg.

5* 67

Table VI/1.
Population of Anser anser in Schleswig-Holstein

Year | Families Brood size Ago peer es dernier

| (May ) August September October
1977 657 4.1 2750 8850 6750 1200
1978 | 560 4.3 | 7200 7550 1350
1979 | 2600 8000 6400 2400
1980 538 4.7 | 2300 6750 6500 1750
1981 | "4101. | 40 | 6050* 5200* 45007

| |

* = Excluding Lauenburg breeders

3. Reasons for changes in population size

3.1 Hunting

It is not clear how far the increase in the population in the 1960s is related
to restrictions in the open season. Until 1967, A. anser could be hunted from
1 August to 25 January. From 1967 the open season was limited to the period
between 1 October and 15 January. As a result the species was hardly affected
any more by hunting, since as a rule the geese leave Schleswig- Holstein
in early October. In 1977 a new open season was introduced, whereby A. an-
ser could be shot in Schleswig-Holstein from 1 to 31 August and from 1 No-
vember until 31 December. Restriction of shooting to the period before
1000 hours was an innovation. According to rough estimates about 600
A. anser have been shot each year since the introduction of the new hunting
season in August, while between 1967 and 1977 about 300 geese a year were
shot.

3.2. Agriculture

Agricultural measures such as removal of hedges have probably had
a certain positive effect on the quality of goose areas in the hilly parts of east
Holstein. It is not clear however to what extent the reduction of grassland
from 25.4% of the agricultural area in 1970 to 22.4% in 1979 has had a nega-
tive effect. At present there is still extensive grassland by lakes and ponds
for raising young.

3.3. Tourism

Tourism acts as an increasingly important burden. Schleswig- Holstein
is the sixth most popular destination for German tourists. The number of
nights spent by tourists in Schleswig-Holstein increased from 15.9 million
in 1960/61 to 33.2 million in 1979/80. In the Plòn district, which is very
important for A. anser 1.9 tourist/nights were recorded in 1979/80. The in-
crease in windsurfing on the Schleswig-Holstein lakes since the end of the
1970s should be mentioned. It is obvious that A. anser’s early breeding season

68

is the reason why no very marked effects on the breeding population have
so far been observed. At the beginning of the tourist season (end of May)
the young are, as a rule, nearly full grown. Furthermore A. anser shows
a strong capacity to learn how to avoid disturbance.

3.4. Other reasons

Overall, the reasons for the changes in population size of this species are
probably to be found in the migration and wintering areas. This seems to the
case with the decrease in breeding pairs in 1981, which is clearly connected
with conditions in the Spanish wintering-area (Castroviejo in litt).

4. Non-breeders

Knief (1977) gave the non-breeding part of the population as 68% of the
whole. According to available counts from 1977 to 1980, this in May repre-
sents about 2500 birds.

As soon as the young birds are able to fly adequately—at the end of
June — a concentration of A. anser begins. From the middle of August, A. an-
ser is really only to be found at particular summeringsites. Knief’s figures
for July suggest that the local breeding population is joined by non-breeders
returning from their moulting places and by further birds on passage. Num-
bers of A. anser are at their highest in Schleswig-Holstein in August, with
over 8000 birds (Table 1).

5. Conflicts with agriculture

Reduction of agricultural production occours in cereal fields and grass-
land.

In the early spring, after the arrival of the geese, cereal fields are visited,
particularly by non-breeders and birds on passage. Grazing of the cereals
may then restrict their growth. Additional application of fertilizer or loosen-
ing of the ground following excessive trampling in wet weather has in some
places been necessary.

The breeding birds graze predominantly on grassland, but also on cereal
fields if they are very close to water. Knief’s studies however only revealed
serious damage in exceptional cases.

When the geese forage on grassland near the shoreline of breeding area,
there are no doubt reductions in production which however are generally
restricted to the immediate area of the shore. Competition with cattle graz-
ing in the same area is as a rule tolerated by agricultural interests, especially
as the geese often exploit islands and shores which are not used for agricul-
ture. There has been no proof of goose droppings affecting grazing by cattle.

When the young geese have learnt to fly, feeding flights to cereal fields
occur. Damage is then caused, particularly in standing winter barley but
also in fields of rye and wheat. In his investigation of this subject, Knief
reached an estimate of 22 000 DM for Schleswig-Holstein in 1977. As soon
as stubble fields are available, they are regularly preferred.

69

Table VI/2.

Recovenies of the 222 A. anser ringed in
Schleswig-Holstein in 1977

1978 1979 1980 1981 | Total
Found dead 1 2 1
Schleswig-
Holstein 11
Shot 4 2 1
Found dead 5
France
Shot 1 1 2 1
Found dead 8
Spain
Shot 4 1 2

10 5 4 5 24

After the resowing of the cereals, A. anser feeds on winter cereal fields
until the departure for the winter quarters. According to agricultural special-
ists, this grazing definitely leads to a strengthening of the plants, even
with modern strains of seed.

6. Ringing

In 1978, a total of 222 A. anser was ringed, 100 of them with a further
broad white plastic leg-ring, on which a black digit was engraved. It was not
possible to analyse the results of this project, since very few rings were read.
Twenty-four of the ringed birds have been recovered. Five were found dead,
while the others were reported as shot. Table 2. shows clearly that the major
part was shot in Spain.

Author’s address:

Dr. A. Riiger
Schleswig-Holstein
Hansaring 1, 2300 Kiel
BRD

70

References

Bauer — Glutz (1969): Handbuch der Vögel Mitteleuropas, Frankfurt.

Beckmann, O. (1951): Vogelwelt Schleswig-Holsteins, Neumiinster.

Knief, W. (1977): Bestandsaufnahme der Graugans und Erfassung der durch diese
Gänse auftretenden Schäden, Gutachten für das Landesamt für Naturschutz und
Landschaftspflege.

Knief, W. (1980): Zwischenbericht über Bestandserhebungen und Bestandsentwicklung
der Graugans in Schleswig-Holstein (unveröffentlicht).

Rowehder, J. (1975): Die Vögel Schleswig-Holsteins und ihr Vorkommen in der Provinz,
Husum.

Rüger, A. (1980): Derzeitiger Stand und zukünftige Schwerpunkte des zoologischen
Artenschutzes in Schleswig-Holstein, Schriftenreihe der Akademie Sankelmark,
Schleswig.

Rüger, A. (1976): In Schleswig-Holstein gefährdete sowie seltene Vogelarten und deren
Lebensräume. Corax 5. 151 — 160 p.

71

à
.

mt
tal
gan’ | anus
‚lee LME tas abeti E
aitu ice nage sodi vendus stra ot Pos
] ts PARENT ahs tek y Mr
LESE te urn td Fr er Tia gti
| hi Titania), aéré ET Peur a ul de vő
| thes le ‘ris a} ai der 20 legit si Sele hv ihe)
! | J'me)
TI a ILL PT DUREE, : NON ASSE br
' = populo i pati AT Te
| ‚reale
Ù pe fus + anh) ee
‚wid ra

u

VII. SHORT COMMUNICATION ON ANSER ANSER IN THE
NETHERLANDS, 1970-1980, WITH SPECIAL REFERENCE
TO 00STVAARDERSPLASSEN

W. Dubbeldam — E. P. R. Poorter

The continental population of Anser anser in western Europe, that winters
mainly in the Marismas of the Guadalquivir in southern Spain, increased
from 30 000 birds during the 1960s (Rooth, 1971) to at least 50 000 in Novem-
ber 1973 (Dubbeldam, 1978), and to at least 80 000 in December 1980 when
this number was counted in the Marismas of the Guadalquivir (Luis Garcia
Garido, pers. com.).

The Netherlands, especially the Oostvaardersplassen, a large Phragmites
marsh in the new Ysselmeerpolder of Southern Flevoland, play an important
role in the flyway of this population during nuptial and postnuptial migration
and as a moultingplace for non-breeding birds. Suitable ecological conditions
and the absence of goose hunting in the Oostvaardersplassen and adjacent
agricultural area could have favoured the increase in the population.

During the 1970s, ecological conditions for Anser anser in the Netherlands
altered. Their major haunts during nuptial and postnuptial migration in the
Hollands Diep-Haringvliet in the southwestern part of the Netherlands be-
came of lesser importance after this estuary was dammed off from the sea in
1970. The extent of the stands of rushes (Scirpus maritimus and Scirpus
lacustris) decreased considerably. These stands provided shelter for roosting
geese and the underground parts of the plants formed an important food stock.

Table 1 demonstrates the alteration of the percentages of geese in different
types of feeding habitat in the Southwestern Estuary in the Netherlands.

Although the geese were forced to change their feeding habits in the area
their numbers during autumn migration and winter are at the same levels of
8000 — 10 000 and 3500—4000. The number of geese during the period of
spring migration, however fell from 10 000 to 1000—1500 (Ouweneel, 1981).

The Ysselmeerpolders of North East Polder (pumped dry in 1942) and
Eastern Flevoland (pumped dry in 1957) were important haunts for Anser
anser during the period between the drainage of the bottom of the former lake
and the reclamation and cultivation of the soil. Extensive areas of temporary
marshland with adjacent extensively cropped state farmland formed an
attractive combination of feeding and roosting habitat. When the last reclaimed
polder of Southern Flevoland had been pumped dry in May 1968 a permanent
extensive marshland was created since 5000 ha. of Phragmites marsh and
shallow lakes were preserved from drying out and reclamation in 1973. This
marshland and adjacent statefarmed land evolved during the following years
into an outstanding area for Anser anser (Dubbeldam, 1978). Maximum num-
bers of geese during the period of postnuptial migration are between 20 000
and 30 000 (42 000 in October 1979). Depending on the occurrence of frost

73

Table VII/1.
Proportion (%) of Anser anser on various types of feeding
habitat in Southwestern Estuary in the Netherlands
(Draayer, 1967 and Quweneel, 1981)

il

1964— | Endof

65 1970s

Autumn Stands of rushes 32 0
migration Grass 16 10
period Sugar beet 52 90
Wintering Stands of rushes 32 0
period Grass 68 100
Sugar beet — —

Spring Stands of rushes 100 0
migration | Grass 0 100
period Sugar beet 0 0

some hundreds (sometimes up to 6000) geese stay here during winter. Peak
numbers of 10 000 to 15 000 are present during the period of nuptial migration.

During the first years the food of the geese consisted mainly of Phragmites
australis and Typha latifolia. The preference for rhizomes of Typha latifolia
was distinguished as a new feeding habit (Dubbeldam, 1978). In order to
prevent the marsh from becoming completely overgrown with reeds, the
water level in the marsh was raised in 1975. The aim was twofold: to slow
down the germination of Phragmites and Typha from seed and to enable the
geese to wash out the roots of these plants from the clay-soil by dabbling
and to enable the birds to wash their bills while eating. As a result of this
measure to control the vegetation, T'ypha latifolia was nearly exterminated
from the area and dense reedstands were thinned out as well as reduced in
total area. Resulting from the disappearence of Typha latifolia—with its
relatively shallow growing rhizomes an easily obtainable food —the geese
partly shifted their feeding area to surrounding stubble fields with spilled
cereal grains and barley seedlings and to fields with young winter rape plants
in autumn and to grass ley and barley and wheat crops in winter and spring
(Table 2).

The Oostvaardersplassen have become the moulting place for one of the
largest flocks of non-breeding Anser anser in western Europe in the last five
years. More than 6000 of these birds pass the period of wing moult in the
area. The food consists mainly of grass during the one or two weeks prior to
moulting and of leaves of Phragmites during the moulting period. The numbers
of geese on the other two moulting places in the Netherlands, Steile Bank
(peak numbers of 2000 to 5000 geese in the start of the 1960s) and Ventjagers-
platen (peak number of 1100 in the end of the 1960s) have greatly decreased.

Since 1909 when Anser anser disappeared as a breeding-bird in the Nether-
lands it was found breeding from 1948 up to and including 1952 and in 1962
and 1963 in the Ysselmeerpolders as the only place in the Netherlands
(Dubbeldam, 1978).

74

Table VII/2.

Proportion (%) of Anser anser in various types of feeding

habitat in Flevoland during autumn and spring migration before

(Aug. 1972— April 1975) and after (Aug. 1976 — April 1980)
the water level of the marshland was raised

Marsh- | Grass- _ | Stubble- | Winter |
land ley DRE fields rape FRANCE
AUG: DEC. |
1972 — 1974 60 2 1 1 9 8
1976 — 1979 10 Je 4 41 38 | 8
JAN.—APR.
1973 — 1975 83 9 8 0 Oil 0
|
1977 — 1980 46 23 25 1 3 2

Since 1970, two years after Southern Flevoland had been pumped dry,
Anser anser has become a breeding bird of the new marshland. The number
of pairs of breeding birds in the Oostvaardersplassen has increased to about
200 since then. From this population the geese established themselves as
breeding birds in a number of other localities in the Netherlands. Apart from
these spontaneous settlements, totalling about 250 pairs, Anser anser was
introduced in the province of Friesland (about 70 pairs now) and settled as a
breeding bird in Zeeuws Vlaanderen from ancestors escaped from Zwin aviary
on the Belgium border. Anser anser is a key factor in the ecosystem of that
open Phragmites marsh of the Oostvaardersplassen (Poorter, 1979). Without
any natural or artificial control of the vegetation, the open spaces in the marsh-
land would quickly be covered by Phragmites australis and other marshplants
and the marsh would lose its function as a place for shelter and food to many
waterfowl species.

The main effects of the activities of the geese on the vegetation are:

— preventing the extension of the marsh vegetation by seedlings of Phrag-
mites and T'ypha. Seedlings that have been massively germinated on the
naked mineral soil during dry summers are removed by the geese in
autumn;

— repelling the vegetational extension of Phragmites and locally forcing back

Phragmites stands in summer.
Stems and leaves of Phragmites are intensively grazed and damaged by
the geese in summer during their moulting period. Following recovery of
the plants in July and August the fresh leaves and stems are consumed or
damaged again in September and early October.

— Forcing back the vegetation of Phragmites and Typha in autumn and
winter. Roots and rhizomes of these plant species are consumed by the
geese in autumn and winter.

Apart from vegetation control, the geese could play an important role in the
ecosystem of the marsh by fertilizing the water and feeding the detritus food

75

chain. About 80% of the consumed plant material is defecated smashed and
undigested into the water (Owen, 1972).

Author’s address:

W. Dubbeldam

E. P. R. Poorter
Ysselmeerpolders Development
Authority

Zuiderwagenplein 2

Bx 600

8200 AD Lelystad

Holland

References

Draayer, L. J.(1967):'Terreinkeus en voedsel van de grauwe gans in het Hollands Diep —
Haringvlietgebied. RIVON report.

Dubbeldam, W. (1978): De grauwe gans, Anser anser, in Flevoland in 1972 — 1975. Limosa
51: 6— 30.

Ouweneel, G. L. (1981): Aantalsveranderingen bij de grauwe gans (Anser anser) langs
het Hollands Diep — Haringvliet. Watervogels 6: 13 — 18.

Owen, M. (1972): Some factors affecting food intake and selection in White-fronted
geese. J. Anim. Ecol. 41: 79 — 92.

Poorter, E. P. R. (1979): De Oostvaardersplassen, een nieuw natuurgebied in Nederland.
De Lepelaar 60: 36 — 39 en 60.

Rooth, J. (1971): The occurrence of the Grey-lag Goose Anser anser in the western part
of its distribution area. Ardea 59: 17 —27.

76

VIII. THE GREY-LEG GOOSE IN HUNGARY

Cs. Aradi—G. Kovács

The Grey-leg Goose ( Anser anser) has a discontinuous distribution in the
Palearctic — according to its ecological requirements. It is missing from vast
areas due to human activity or its population is decimated.

The Karpathian basin and in it Hungary is an important breeding area
for the Grey-leg besides, one should not forget its meaning for migration
though data are rather lacking here.

There are two main breeding grounds in the Karpathian basin — the Horto-
bàgy and the lake Fert6 or Neusiedler See. The facts show that even on the
most stabile breeding grounds there are high—up to 100% — oscillations in
population (Table 3). These oscillations result from re-grouping. In our opinion
there is a dinamical exchange among breeding grounds in the Karpathian
basin, there is no sign for isolation and thus the population is genetically
unanimous.

In Hungary the Grey-leg was a frequent species up to the late last century.
They frequented especially lake Fert6, the Ecsed swamps, Nagyberek and
Sárrét.

In the reduction of the Grey-leg in Hungary the decisive role had the drain-
ages, river-regulations and besides and later the intensification of the agri-
culture which changed not only the breeding grounds but even the feeding
ones and last but not least the hunting.

During the XIX" century many breeding grounds ceased to exist e.g.
Ecsed swamps. Habitats favourable ecologically and ethologically were runn-
ing out the population was decimated.

There were but some more extensive near-natural habitats ensureing their
survival. In this critical period a slow adaptation could have taken place
which later enabled the population to increase, a process going on even today.
This adaptation is felt best in a broadening ecological valency. The human
activity meant not only destruction to the Grey-leg but also new possibilities.
Especially the positive effects due to building of bigger reservoirs and fish-
ponds are to be mentioned.

During the decades after the turn of the century the deep was reached,
then came a long stagnation and later — as result of nature protection efforts —
arrived the slow recovery. This is felt already in the fifties and became bal-
anced and more determined in the sixties. The beginning of this period was
marked by the existence of only four breeding grounds: lake Fertő, lake
Velence, lake Kisbalaton and Hortobágy. In 1965 Sterbetz estimated that the
Hungarian population is 250 pairs, the bulk of it is described — 140 pairs —

77

from the Hortobágy — halastó (fish-pond), Kunkápolnás swamp. These areas
today belong to the Hortobágy National Park.

Present study is a summary of the data of the last decade as to breeding,
migration, movements of the Grey-leg, in case of population change evaluation
with regard to earlier information.

The Hortobágy area, investigated by the authors is considered most detailed
but not omitting the characteristics of other important breeding grounds in
the country—lake Fert6, Velence, Kiskun National Park, lake Kisbalaton.

For providing information we express our thanks to following colleges:
Bankovies Attila (Ornith. I. OKTH), Bécsy László (Állatvilág zool. magazin),
Kárpáti László (Sopron, Forestry Univ.), Schmidt Egon (Állatvilág), dr. Sterbetz
István (OKTH Ornith. Inst.).

Breeding habitat characteristics in Hortobágy N. P.

The Hortobágy N. P. affords breeding possibilities for the biggest popula-
tion in the country on its 70 000 ha area, taken into account also the attached
reserves. The stable and temporary swamps, fish-ponds, arable land in the
rand zone lying scattered in the vast puszta provide favourable conditions
for the Grey-leg to breed.

The nests are found predominantly in old reed (Phragmites communis),
reedmace (Typha angustifolia, T. latifolia), rush (Schoenoplectus tabernae-
montani). The distribution of nests according vegetation is shown in Table 1.

It settles predominantly in the rank zone, in clearings, near open water,
avoiding dense uninterrupted vegetation.

Table VIII/1.

Distribution of Grey-leg Goose nests eramined
in Hortobágy N. P. according vegetation units

Vegetation Nests ! %

Phragmites communis 92 73.6

Typha angustifolia
et latifolia 9 7.2

Schoenoplectus
tabernaemontani 17 13.6

Bolboschoenus
maritimus 4 32

Glyceria maxima 2 1.6

Agrostis stolonifera
Beckmannia eruciformis 1 0.8

78

Table VIII/2.

Species nesting in colony with Grey-leg Goose

Nests
central | rand
Purple Heron (A. purpurea) 1 6
Spoonbill (P. leucordia) 2 10
Great White Egret (E. alba) 1 1

It was found nesting freguently with other species. With regard to its early
breeding this is, however, not a real proof for its social breeding tendency
(see Table 2).

According to our observations — though there are no data from the ethologi-
cally critical period of colony forming—there is only insignificant inter-
specific intolerancy, the heterotypical colony-forming tendency of the Grey-
leg is to be regarded neutral.

When regarding the colony-forming on the Hortobágy there are two phe-
nomena worth to mention to be considered at any rate when organising active
protection of this species.

1. Within traditional breeding grounds the use of ecologically different

nesting places.

2. Use of temporary marshes when water-stand is low.

The first signs of the population increase were recorded on the fish-ponds.
This was repeated in the Kunkápolnás swamps. The increase is perpetually
becoming quick but at the same time an other phenomenon becomes appar-
ent —the breeding population oscillates on both places.

The beginning of the oscillation is in terms of time identical — and may be to
be explained — with settlement in new habitats. In the seventies the optimal
breeding grounds were saturated and the Grey-leg appeared in temporary
marshes and smaller reed-bulrush patches.

Table 3. informs on the present Grey-leg population according habitats.

Besides the breeding grounds indicated there are also other ones in tempor-
ary waters, smaller marshes.

With regard to these facts the population of the National Park may be
estimated as 400 — 500 pairs.

The Grey-leg arrives home very early, frequently before other species and
possibly these are of the local population.

Spring arrival — 1973. 02. 24.
1974. 02. 01.

79

80

Table VIII/3.
Present Grey-leg Goose population of Hortobágy
1. Fish-ponds

| Minimum | Maximum

Hortobágyi halastó 40 80
Fényes tavak 6 12
Csécsmocsári tavak 6 15
Derzsi tavak 5 8
Elepi tavak 5 15
Kónyai tavak 8 15
Ohat-Gyökérkúti tavak 5 10
Kungyörgyi tavak 3 8
Borsósi tavak 8 12
Virágoskúti tavak 20 30

109 205

average 157

2. Stable swamps

Minimum | Maximum
|

Kunkäpolnäsi mocsár 40 100
Jusztus-Feketerét 15 30
55 130

average 92.5

3. Temporary swamps

Minimum | Maximum

Nyári jaras-Fecskerét 5 14
Angyalhazi Nagyrét 10 15
Csikésér —Nagyäg-ér 3 5
Polturäs lapos 1 6
Zámi mocsarak 8 15
Agotai mocsarak 3 5
Kecskéspusztai mocsarak 15 25
Boca lapos 8 10
Feketeér — Liba lapos 6 10
Szelencési vizek 2 8
Dankó mocsár 10 15
Máta-pusztai mocsarak 1 3
Kincses lapos 0 2

72 133

average 102.5

4. Running waters, channels

A HO
Nyär

6 AQUILA 1982

81

&
1
i
è

Milán è

=

N ii me st tm rmié

x
sé
mein Siad > u che N

Ami

A HORTOBAGYI NEMZETI PARK

Nyárilúd fészkelőhelyek a HNP területén
012345km
ie

apra

Q
YTUISZENTMARGITA

agio

t

1 —
or
AROKTO-1!

Rus OD
TISZABABOLNA

Friszadiorog

aze

.

Î UN N, Telekhaz

POROSZLÒ_

TISZAFÜRED 7
Félhalomy
“WW

AU
Malomhaza..-
0 pese: del

Auszaican

[|

LB enon: ba

HAJDUSZOBOSZLO

LC)
XS

= _(Borzas)

œ

AAR eUDUB

o

20

A
4 FZ si ‘
u, PÜSPÖKLADÁNY

12

Figure VIII]1: Grey-lag Goose breeding grounds in Hortobágy N. P. Explanation: 1. County, village boundary, 2. Settlement, 3. Roadside inn., 4. Road, 5. Railway,
6. Running water or channel, 7. Lake, fish-pond, 8. Swamp and reed, 9. Wood, 10. National Park boundary, 11. Reserve (Nature Conservation Territory)
boundary, 12. Breeding ground of Greylag Goose

Table VIII/3.

Present Grey-leg Goose poj

a. TL —--1-

80

4. Running waters, channels

Minimum | Maximum
Hortobágy folyó 2 5
Kadarcs — Kösely 8 15
10 20
average 15
5. Reservoirs
Minimum | Maximum
Tiszafüredi Madärrezervätum
(Tisza II) 3 8
reserve Tisza II.
not protected 30 50
33 58

average 45.5
6. Inundation areas, oxbows

Minimum | Maximum

|
Nagy Kácsás | 2 | 10

After arrival the pairs occupy their breeding grounds at once. Bigger
flocks are seen only exceptionally — as on 1981. February 28th on the Fish-
pond 500.

The pair-bond exists probably even during migration. During early breed-
ing period the geese are very active, display-flying near the future nest. The
flocking tendency disappears. The activity of pairs decreases quickly during
nest-building and especially during egg-laying. At this time — with some delay
in contrast to breeding ones—the immatures display territorial activity.
It declines also in them gradually and the immatures displaying territorial and
even partially mating behaviour, form flocks. These flocks arrive together to
feeding grounds, but separate from the breeding pairs.

The Grey-leg clutch was formed of 4—6 eggs similar to literature data.
The families have mostly 3— 4, infrequently 5, rarely less than 3 young. In
one case a pair having 11 young was observed, but in other ones only two
young hatched.

In the Grey-leg the territorial activity is not strong which may have
connection to its high sociability in other life-cycles. Agressivity is shown
most frequently when occupying nesting-place or in case of too near neigh-

6 AQUILA 1982 81

bours. Agressivity becomes more frequent on the feeding grounds, but this is
reduced — especially when in formation—to some ritualised movements,
ensureing ranking and occupation of feeding grounds.

It was observed that foot-pathes led from some nests to the nearest feeding
grounds.

During breeding and rearing—on undisturbed areas—they do not fly
much, except the early and late hours. On these occasions it is possible that
the male joins the female. Between the nest and the feeding grounds they
prefer to travel on foot or swimming. The male has predominantly guarding
duty, but leaves frequently its duty for longer periods.

For the birds nesting in natural surroundings the feeding grounds are the
meadow zones of the swamps and the nearby natron puszta. The swamp
breeders feed on leaves of aquatic plants of the clearings (Stratiotes aloides)
too.

In undisturbed feeding areas the geese may be seen during all the day, but.
first of all during the time mentioned. It was observed that until spring when
the cottages were not yet populated or there were no animals the geese fed in
the open far from the swamps even right at the cottages. After repopulation
they changed feeding grounds and even feeding time preferring from then on
the early and late hours.

The fish-pond nesters arrive to feeding grounds — fish-pond dams — rather
at dark, even at midnight. The flying young attend the dams nondeterred
during daytime, but the moulting adults hide in the reed.

When the young hatch the families prefer the nearest feeding grounds. As.
the young grow they increase the action area, but never exceeds 400 — 500 ms.
They leave protected reed-bulrush rands only as far as 50—100 ms. If they
feel danger they disappear into the thicket, the minimum escape distance in
the open means at best 300— 400 ms. If they are surprised in the open, the
adults — sometimes even the young — lay on the earth with neck streched — as
a breeding female on the nest in case of danger.

If the young are now approached the adults may escape feigning injury
(ambivalent behaviour in conflict) or circle overhead, or fly into the reed
calling the young. In a case the majority of adults took to flight and only
some remained to lead the assembled young into the reed.

As the young grow the nest-centralised territories are abandoned and the
geese gather near the best feeding areas. The socialibility increases as the
young begin to fly and then together with the immatures the flocks gather
remaining until mid-autumn. The two main gathering places of the Grey-leg
are the big fish-pond (Halastó) and the Kunkäpolnäs marshes. Already late
July or in August flocks by hundreds or 1—2 thousand gather here. They
flight between the daytime feeding places and the sleeping waters becomes
regular (Table 4).

The biggest flocks are generally seen in the dry, emptied fish-ponds. If on
the fish-ponds over 1000 were observed they gathered in the dry ones. This is
an ideal resting place for them as a starting point to the feeding grounds, the
puszta. At this time the action area increases. It is remarkable that, although
there are many similar feeding grounds, they prefer certain areas since deca-
des. This phenomenon as a result of learning may be important when consider-
ing protection.

During spring and especially autumn they are observed frequently in

82

6*

Table VIII/4.

1974

26.
05.
15.

07.
08.
08.

1975

04.
13.
16.
Ter
05.
09.
10.
14.

07.

23400,

29.
04.
06.
15.
09.
10.
14.
16.
17.
09.
12.
18.
23.
25.

1977

10.
23.
25.
12.
24.
26.
07.
17;
06.
08.
14.
15.
05.

Gathering data from Hortobagy

Area

Hortobágy — Halastó
Hortobágy — Halastó
Hortobágy — Halastó

Hortobágy — Halastó
Hortobágy — Halastó
Hortobágy — Halastó
Hortobágy — Halastó
Kecskés

Pentezug

Zám

Hortobágy — Halastó

Hortobágy — Halastó
Nagyiván

Kecskés

Nagyiván

Darvas

Hortobágy — Halastó
Nagyiván
Hortobágy — Halastó
Kunmadaras
Nagyiván

Nagyiván

Zám

Kunmadaras

Darvas

Hortobágy — Halastó
Csécsi tó

Hortobágy — Halastó
Cserepes

Nagyiván
Hortobágy — Halastó
Darvas

Halastó

Kis-Kecskés
Nagyiván

Darvas

Halastó

Kecskés

Numbers

179
300
300

150
236
700
783
727
160
110
907

470
150
120
113
300
850
800
850
300
1300
1500
400
500
221

750
260
850
240
500
600
800
1300
250
500
600
400
300

83

Table VIII/4.

| Area Numbers
1978
01. 07. | Csécsi tó 150
20. 08. | Nagyiván 300
12. 10. | Csécsi tó 400
1979
03. 08. Hortobágy — Halastó kb.
5500
18. 08. | Hortobágy — Halastó 500
30. 08. | Hortobágy — Halastó 1200
05. 09. | Hortobágy — Halastó 1000
16. 09. | Nagyiván 200
18. 11. Feketerét 120
23. 11. Darvas 400
1980
16. 09. Hortobágy — Halastó 220
28. 09. Hortobágy — Halastó 360
17411. Hortobägy — Halastö kb.
3000

mixed groups with other geese, frequently in smaller units inside the big
flocks. Data on the migration of other more northerly populations are very
vague thus there is no possibility to evaluate the habitats of the country in
this respect. For all that has to be mentioned that there are reports of big
migrating flocks from areas where its breeding is unclear or rare (Tata).
The flocks observed, however, do not exceed the population of breeding areas
and so it is difficult to tell— without ringing — where they belong.

Winter data

In winter they appear on the Hortobágy temporarily or during thaw or
milder periods of 1—2 weeks in White-fronted Goose ( Anser albifrons)
flocks.

Kunmadaras puszta 1976. 12. 18. 1
Darvas (lake) 1977. 12. 09. 7
Csukas 1979. 12. 08. 69
Kunmadaras puszta 1980. 12. 31. 2

Other breeding grounds in Tiszántúl (east of r. Tisza). There are breeding
data from other areas of Tiszántúl. It is a pity that many territories are not
known and thus there is no possibility to make a real picture. South of the
Hortobagy in C. Bihar it breeds scarcely or by occasion (Derecske, Konyar,
Esztar, Pocsaj, Bojt).

84

MAGYARORSZÁG LEGFONTOSABB NYÁRI LÚD FÉSZKELOHELYEI

12
QI
«fi |
ő

j = (
s ?
= e

tes

\
È
| = | i
a
- Le
‚7
= +

Figure VIII/2: Important breeding grounds in Hungary

Regular breeding was stated only between Hosszupälyi and Konyar on the
Nagyfehérté and between Konyar and Esztàr in the reeds. The population is
roughly 5—6 pairs, during migration and gathering 60— 70 were observed
only.

It is a regular breeder on the fish-ponds at Biharugra visiting it during
migration in bigger flocks — 280 on 1972. Nov. 17".

At Kardoskut Co. Békés it is a regular migrant sometimes in bigger flocks —
150 on 1970. Oct. 18" (Sterbetz).

Important breeding grounds in Hungary
Lake Fertò

According Kárpáti László the breeding population of the lake is around
500 pairs, but of it only 50 breeds on the Hungarian side.

Its typical habitat is the closed or partly interrupted reed. It occurs not so
frequently in reedbulrush associations.

On occasions nests on Ondatra cibetica cones are built. The feeding grounds
of the families are on meadows ( Agrostidetum) near the chanel dams and Cari-
cetum distantis association in the rand zones.

In contrast to Hortobágy it occurs the whole year round even in winter on

85

the lake Fert6. There is an other difference namely in spring big flocks occur,
especially on the Austrian side, exceeding even thousand.

The prolonged reed-harvest, extending into the breeding season is a serious
nature conservation problem, probably the main cause for the stagnation of
the population on the Hungarian side.

Kisbalaton

In 1979 there were cc 120 pairs, in 1980 60 — 70 pairs breeding according to
reports from the warden. During migration only middle numbers were regis-
tered — 120 on 1981. 03. 14.

On the other side of the lake Balaton at Tihany on the lake Külső 3 pairs
breed.

An important observation area is at late summer the southwestern corner
of the lake between Fonyód and Keszthely.

Lake Velence ( Dinnyés)

Data by Bécsy László and Schmidt Egon.

In two reserves (1000 ha) there is a breeding population of 30 —35 pairs.
In 1977 it was very high with 70. In 1981 90 pairs were reported.

The breeding area is typical reed, bulrush with clearings and homogenous
reed.

The feeding grounds are 50 — 100 ms from the water on meadows.

Spring arrivals 1977. 02. 10.

1979. 02. 17.
1981. 02. 03.

The clutches consist of 3—4 eggs resp. young, but there are many with
only two young. In 1981 relatively more — 5—6— families were found with
4—5 young. é

There are disturbances due to human activity, especially helicopters low
overhead frightening breeding birds even off nest.

There are few data as to autumn-summer gatherings and no data for win-
ter, but 200 were seen on 1980. 11. 16.

Kiskun National Park

Data by Bankovics Attila.

The most important breeding area here is the Kisrét near Szabadszállás,
but there are some in Zabszék, Pipásrét, Kelemenszék near Fülöpszállás lake
Kondor at Fülöphäza and lake Kolon at Izsák.

It may breed on lake Péteri in the future.

The breeding population in mentioned localities was between 1978— 81
as follows :

1978 1979 1980 1981

Kisrét 30 15 18 15
Zabszék 6 10 10 10
Pipásrét - 5 5 8
Kelemenszék = = 8 4
Kondor lake 2 2 2 2
Kolon lake 10 5 5 5

86

Among mentioned breeding grounds those nesting on Kisrét inhabit
extended reed (Phragmitetum). The waterstand is more stable than in other
Kiskun lakes, it dried only in 1979. The overexploiting, cut of the reed-har-
vest is a problem.

The geese find feeding grounds near the nests in a distance of 200 — 400
ms, partly on islets, partly in the lake’s rand zone.

Among the late summer gatherings the one on Kelemenszék is the most
important collecting 3—400 in August. South of the Park the Pusztaszer
lakes are also to mention where 1200 were observed on 1975. 11. 15? and
1000 on December 17" (Molnar L.).

Problems and possibilities in Grey-leg Goose protection

There were well known effects due to changes in past on the distribution
of the Grey-leg Goose. The population recovery due to protection and other
factors was mentioned also by present study.

In the present situation the further increase of the population is hampered
by the mechanised total reed-cut. This same problem in Hortobágy and Kis-
kun N. P.-s and on lake Fert6 require careful solution as the reed-production
played since ancient times a role in maintaining certain habitats.

To increase and protect the population there are various possibilities not
yet elaborated.

Ecology

1. Maintain, conserve present breeding grounds, regulation of reed-harvest.

2. Conservation of feeding grounds.

3. Reconstruction of abandoned ancient breeding grounds.

It is favourable to concentrate these reconstructions in areas with strong
populations.

Ethology

1. Full undisturbance especially at onset of breeding and during incubation.
2. Full undisturbance of feeding and gathering grounds.

Protection practice

In southern Hortobágy N. P. (Kunkápolnás swamps) there are experi-
ments going on since four years to increase the population of the Grey-leg
Goose with artificial nest-bases. The base is formed from reed-bounds and
situated in reed (Phragmites), thin-leaved reedmace (Typha angustifolia)
and bulrush ( Bolboschoenetus maritimus). The last two habitats are infre-
quently occupied by the geese, but in reed the occupancy reached 90%.

This protection possibility has an especially good effect in intensive reed-
management if there are some remaining reed-patches along channels, etc.

87

During the study we received many valuable data from veterinary dr. Radó
A ndrás and herdsmen knowing the area exceptionally — we are thankful
to all of them.

Author’s address:
Dr. Aradi Csaba
Dr. Kovács Gabor
Debrecen Pf. 109
H - 4002

References

Aradi Csaba (1972): Ornitholögiai vizsgálatok a Hortobágy egy jellegzetes szikespusztai,
szikes mocsári élőhelyén. Debrecen, KLTE kézirat 1 — 223.

Geréby György (1968): Nyári ludak költése Baranyában. Aquila 75. évf. 295 — 296.

Kovács Gabor (1977): A hortobágyi halastavak madérvilägänak dinamikája. Doktori
értekezés 89. p.

Kovács Gabor (1977): Nyári lúd... Madártani Tájékoztató 1977. IX — XII. 6. p.

Kovács Gabor (1980): Néhány korai vonulási adat. Madártani Tájékoztató 1980. VII —IX.
22. p.

Kovács Gábor (1980): Faunisztikai adatok a Hortobágy nyári madárvilágáról. Madártani
Tájékoztató 1980. X — XII. 18— 19. p.

Rhédey Zoltán (1930): Nyári ludak a Hortobágyon. Nimród Vadászlap 30. évf. p. 220.

Sterbetz István (1957): A kékcsőrű réce és a nyári lúd. Magyar Vadász 10. évf. 6. sz. p.
14—15.

Sterbetz István (1966): A nyári lúd (Anser anser rubrirostris Swinh.) természetvédelmi
problémái Magyarországon. Allattani Közlemények LIII. 131 — 133. p.

Traser György (1974): Képek a Fertő-tó mai madárvilágából. Búvár 29. évf. p. 348 — 350.

Udvardy Miklós (1941): A Hortobágy madárvilága. Debrecen, p. 1 — 82. Tisia 5. évf. p.
92 — 158.

Vasvári Miklós (1930): Megjegyzések a nyári lüdrél. Nimród Vadäszüjsäg 18. évf. p.
530 — 531.

88

IX. ANSER ANSER IN TUNISIA

M. Smart

Historical position

A. anser has long been a winter visitor in good numbers to Tunisia. Blanchet
(whose notes were not published until 1955, though they had been written
in the 1940s on observations in the 1920s and 1930s) calls the species “a very
regular visitor” and notes that “flocks, sometimes quite large, stay from
November to March in the Ichkeul marshes, especially in the northwest
part, at the stuary of the Oued Sejenane”. Heim de Balsac and Mayaud
(1962) echo Blanchet’s views, adding that Zedlitz (1923) had recorded an
“exceptional” case of nesting at Lake Fetzara nearby in Algeria.

The author, who lived in Tunisia in the 1960s, took part in goose counts
organized at west Palearctic level by IWRB’s Goose Research Group, the
results of which were published by Timmerman et al. (1976). His observations
from the 1960s, together with some counts he made during return visits in
the 1970s are summarized in University College London (1977), and include
peak counts at Ichkeul of 7000 (January 1969), 9250 (January 1974) and
6600 (December 1975).

Ichkeul, in northwest Tunisia, is the only site in Tunisia where A. anser
occurs regularly in numbers. The species is recorded in smaller numbers
further up the Sejenane valley at Sidi Mecherig, and there is another size-
able wintering flock, just across the border in Algeria, in the plain of the
Oued el Kebir (especially at Garaet Mekhada) where 5000 were recorded
in 1977 and 8000 in 1978 (Van Dijk and Ledant in press). Ichkeul and Me-
khada are clearly the two major North African sites.

The origin of the Ichkeul birds is well attested by a series of ringing re-
coveries. Most come from Czechoslovakia (4 adults, 4 young birds); there is one
from Lake Neusiedl in Austria (ringed as a gosling), two post-juveniles from
Poland, and, rather surprisingly two from as far west as Sweden (a gosling
from Uppland and an adult, presumably moulting, from Gotland).

Despite careful searching at Tunisia’s many other major wetlands, the
author has only ever seen the odd straggler, at very infrequent intervals,
at Lake of Tunis, Garaet el Kebira (near Fahs), Sebkhet Sidi Khalifa and
Garaet Hadj Kacem. It is possible that these birds had overshot Ichkeul,
but since the sites are much further to the south and east it is likely that
their departure point from the northern shores of the Mediterranean was
Yugoslavia or the Balkans. This seems the more probable as they were in the
company of other geese species, rarely recorded at Ichkeul.

The feeding behaviour of A. anser at Ichkeul has always been strikingly
different from that familiar in most of the winter range (Cramp et al., 1977).
Instead of grazing on grassland the birds feed in the shallow waters of the lake

89

often upending like swans or dabbling ducks to reach subnerged vegetation
and coming to dry land only to rest. The ecological conditions of the lake
and the surrounding winter-flooded marshes have undergone very little
change in recent years, and the geese have not been obliged to adapt their
traditional feeding habits. In most of the other great North African fresh-
water lakes (eg Lake Fetzara) drainage works have produced massive eco-
logical change.

Recent information

Much valuable new detail has been provided by the work, as yet unpub-
lished, of M. Fay, and American botanist and ornithologist, who worked full
time for two years from mid-1978 at Ichkeul in connection with the estab-
lishment of the National Park. He noted first arrivals of A. anser in mid
October, numbers rising rapidly to a peak of 12 000 birds in early December
(counts of 10 000 on 10 December 1978, 9000 on 20 December 1979), with
a normal midwinter figure of 8000 birds. Numbers were decreasing rapidly
by mid February and only a few stragglers stayed until mid March. Odd
birds, perhaps injured or sick birds occurred even later. They may even
stay all summer (the author has seen odd birds in May and August).

Fay’s observations on feeding are more detailed than those of any pre-
ceding observers. He records that Ichkeul geese split into two main flocks,
one on the southern (Joumine), the other on the northern (Sejenane) marshes.
In the Joumine marsh, where the Scirpus maritimus growth is not extensive,
the main diet is Scirpus maritimus roots and Cyperus laevigatus culms;
they also feed on Potamogeton and, to a lesser extent, in hay fields. In the
Sejenane marshes, the Scirpus cover is more extensive; in the early part of
the winter Scirpus maritimus is the main food; the geese generally feed in the
areas where the Scirpus is less dense, because in such areas it is easier to get
at the roots, and to watch for predators; there is as a result local overgraz-
ing as well as other untouched areas and Fay suggests thinning of Scirpus
by burning asa management measure. Later in the winter, green food become
available and Æleocharis palustris stems and Cyperus are important foods.
Fay supports these observations of feeding behaviour with analysis of
about 150 goose droppings.

With the establishment of the National Park, the Forestry Direction of the
Tunisian Ministry of Agriculture maintains permanent staff at Ichkeul.
They have reported that numbers may have been as high as 15 000 in winter
1980/81, and have suspected breeding (not impossible in the light of Zedlitz’s
observation in Algeria).

Conservation measures

The Tunisian government has declared Ichkeul a Ramsar and a World
Heritage site, and in December 1980 it became, by government decree, one
of Tunisia’s first national parks. This will ensure conservation of the habitat
within the park boundaries. Plans are however well advanced for the construc-
tion of dams on feeder rivers (outside the confines of the park); the effect

90

of these dams, needed for Tunisia’s social and economic development, will
be to reduce inflow of fresh water in winter and thus permit salt water to
flow in from the other outlet the sea. Discussions are at present in progress
on ways of limiting these effects — by releasing a minimum amount of fresh
water from the dams, and by constructing a sluice between lake and sea.

One other effect of the National Park is the end of hunting in the area.
In general, shooting pressure on waterfowl in Tunisia is very low, with only
a few hundred waterfowl hunters in the whole country. Naturally enough,
however, in a large wetland as rich in waterfowl as Ichkeul, there was a local
goose-hunting tradition. Though the number of geese shot was not large,
the disturbance caused by hunters way well in the past have prevented the
geese from feeding adequately. With permanent staff now on the spot, the
ban is being strictly enforced.

Future points of interest

A number of points merit further study:

(i) How many geese are there? A long run of exact counts would be of
great interest, to indicate whether the apparent increase is real, and also
whether the birds wintering in Algeria transit through Ichkeul. Do 25 000
A. anser winter in North Africa, and, if so, where do they all come from?

(ii) How do they get to North Africa? There are no observations of major
staging points for large goose flocks between central Europe and North
Africa. Do the birds fly direct without stopping, and is the creation of new
reserves in Italy likely to tempt them to linger?

(iii) What will be the effect of the shooting ban and its strict enforcement ?
If the geese increase and stay out of the park, then it may be easier to satisfy
the goose hunting tradition.

Other geese in Tunisia — a footnote

Since Thomsen and Jacobsen (1979) seem unclear on this point, this may
be an appropriate opportunity for the author to place his observations
on record. All other species are in any case most unusual.

— Anser albifrons: 3, Garaet el Kebira (60 kms south of Tunis) on 10
January 1974, in company with 1 A. anser. 1 Garaet Hadj Kacem (west of
Sfax) on 28 January 1975, in company with 2 A. anser (and 1 Plectrophenax
nivalis ! !).

— Anser fabalis: 1, Garaet el Kebira on 5 January 1977. Blanchet com-
mented that A. fabalis might occur accidentally in Tunisia, though he knew
of no authentic observation. R. Thorpe (pers. com.) reported a small flock with
A. anser at Ichkeul.

— Branta bernicla: 1 immature, of the race Branta bernicla bernicla
at Lake Kelbia on 11 December 1975, grazing on winter grain with Anas
penelope. Also observed by Dr. L. Hoffmann and personnel of the Tunisian
Forestry Direction. In the light of this extraordinary observation, Loche’s
1867 remark that the species is rare and accidental in Algeria seems more
credible.

91

While the A. albifrons and A. fabalis presumably reached these more
southerly Tunisian sites by overshooting from the general area of Yugo-
slavia, one can only speculate on the origin of the B. bernicla. Ex Africa
semper aliquid novi!

Author’s address:

Michael Smart

IWRB

Slimbridge GLOS GL2 7BX
England

References

Blanchet, A. (1955): Les oiseaux de Tunisie. Mém. Soc. Sc. Nat Tun No 3.

Conservation Course (1977): A management plan for the proposed Parc National at
Ichkeul. Report Series No 10. University College, London.

Cramp, S. and K. E. L. Simmons (1977): Handbook of the Birds of the Europe, the
Middle East and North Africa Vol I. Oxford Univ Press.

Fay, M. (1980): Birds and plants of Ichkeul. Report to Tunisian Forestry Direction.
Unpubl.

Heim de Balsac, H. and Mayaud (1962): Les oiseauz du Nord-ouest de l’ Afrique. Leche-
valier, Paris.

Loche V (1867): Exploration scientifique de l'Algérie pendant les années 1840, 1841,
1842. Paris.

Thomsen, P. and Jacobsen (1979): The birds of Tunisia. Thomsen and Jacobsen, Copen-
hagen.

nn A., M.F. Mörzer — Bruijns and J. Philippona (1976): Survey of the winter
distribution of Palearctic geese in Europe, western Asia and North Africa.

Van Dijk G. and J. P. Ledant (in press): La valeur ornithologique des zones humides
de l’ouest Algérien Biol Cons.

Zedlitz, Graf O. von (1923): Fetzara-Sjòn, nordostra Algeriets fagelsj6. Fauna och Flora
241 — 254.

X. ANSER ERYTHROPUS IN FENNOSCANDIA

A. & M. Norderhaug

Introduction

Anser erythropus was originally a common species in northern Fenno-
scandian mountain regions. Since the 1950s, however, its numbers and distribu-
tion have declined drastically. Today, the species is extremely rare, and
its distribution is restricted to only the more remote parts of its former
breeding area.

Little information has been available on its present population size, status,
population trends and the negative factors responsible for its decline. A pro-
ject was organized in 1975 for this purpose, to compile available data from
Finland, Norway and Sweden more systematically. The present paper sum-
marizes the result of this study. The summary is partly based on published
data, partly on information from a number of ornithologists in these three
countries. In addition, restricted field work has been carried out from 1977
to 1980. The present paper is based on three status reports (A. & M. Norder-
haug 1976, 1977 and 1980) and a final summary paper for the report of the
Nordic Goose Project under the Nordic Council for Game Research (A. & M.
Norderhaug in prep.).

Past and present distribution in Fennoscandia

Distribution of the A. erythropus in Fennoscandia has previously been
described by various authors. More or less complete distribution maps
have been published by Ekman (1922), Dahlbeck (1946), Rosenberg (1953),
Curry-Lindahl (1957, 1959) and Haftorn (1971).

The past distribution of the species in Fennoscandia has been summarized
in Figure 1, based on these distribution maps and various more detailed
information in the literature on the occurrence of A. erythropus during
summer. In practice, this refers to published information on the breeding
distribution up to 1960, with some additions from recent years.

The original breeding area was probably somewhat wider, since published
data during the first part of this century were most likely not in complete
accordance with the actual breeding distribution.

In Figure 1 the present distribution is also summarized based on more
detailed maps given an A. & M. Norderhaug (1980). The present distribution
area is defined as the area where A. erythropus has bred or been observed
during the breeding period between 1960 and 1980. For this period the distri-
bution area is presumed to be more complete. However, between 1960 and
1980 a further decline in the population and breeding distribution has most

93

certainly taken place. One surprising aspect of the present distribution
(1960—1980) is the apparent size of this area compared to the former breed-
ing range. It must however be kept in mind that coverage in recent years
was more complete, compared to the first part of this century. A second factor
is also important:

within the area where A. erythropus has been observed for the last 20 years,
the population density has been severely reduced compared to the original
situation. However, in general it can be concluded that scattered pairs
still breed within 40—50% of the former Fennoscandian breeding range.

Population size and population changes

Reliable data on the size of the Fennoscandian population of Anser
erythropus have never been published. Evidence of serious population changes
has primarily been based on the following:

1. The observed reduction in the size of the actual breeding area (= 40 —
50%).

2. Decline in numbers of migrating greese observed at traditional resting
places, mainly on the Finnish west coast (see Figure 2). The number of
migrating A. erythropus along the Finnish west coast was described by
Merikallio (1915) (translated from Swedish) before the serious decline was
evident:

“The number of migrating birds must at least be counted in tens of thou-
sands.

As an example need only be mentioned the 17 May 1913 at Karlo (in
spring 1913 I observed their migration rather carefully) when one flock after
another passed northwards during the whole day. Many times during that
day, one flock had not disappeared before another came from south”.

3. Information from the wintering grounds. In the 1930s, 30 000 to 50 000
may have wintered in the southeast parts of the Caspian Sea (Bauer & Glutz von
Blotzheim, 1968). By the mid 1970s the population in this area was probably
reduced to about one tenth of the former level (D. A. Scott, pres. comm.).

Specific data from the Fennoscandian breeding area are few. According
to Finnish ornithologists (Siivonen, 1949, Merikallio, 1955 and T. Lampio
in litt. 1976) the Finnish population in the 1920s and 1930s may have been
of the order of 1000 to 2000 birds. The total Fennoscandian population at
that time may well have been of the order of 10 000 birds. As early as this,
however, the population may have started to decline. Accordingly, the total
Fennoscandian population may well have been of the order of over 10 000
before the decline.

Figures indicating the size of the present population in Fennoscandia are
also lacking. The maximum number observed at one time in various months
in recent years may however be of interest. In Table 1. the recorded maximum
size of flocks observed in Fennoscandia 1960—1980 are summarized from
various sources.

1. During 1960—1980 A. erythropus bred, or was observed during the breed-
ing period, in 43 equal (square) geographical units in Finland, Norway and
Sweden. It was presumed that in 1980 birds were still breeding within 30 of
these geographical units.

94

Table X/1.

Maximum size of flocks of Anser erythropus
recorded in Fennoscandia, 1960 — 1980

Maximum
Month Speed Country Location Year

in one

flock
April 16 Sweden S. Vasterbotten 1966
May cca 100 Finland Lumijoki 1977
June 8 Sweden Padjelanta 1966
July 30 — 50 Norway Nordland 1970
August 20 Finland Aland 1960

2. Allowing for an average of two to three breeding pairs within each of
these units, there is a total of 60 to 90 pairs (120 to 180 breeding birds)
within the region.

8. In addition, the population includes a proportion of one/two-year old
non-breeders, estimated at 30 —40% of the breeding population. This assump-
tion gives an additional 40 — 80 birds.

Based on these assumptions, the order of size of the present Fennoscandian
population was estimated at 160 — 260 birds, or in more general terms, of an
order of less than 500 birds.

Further data from the three countries should, if possible, be compiled in
the 1980s to refine this estimate.

Productivity

Few data are available from Fennoscandia on the productivity of A. ery-
thropus from the first part of this century, when the species still was numerous,
as data on productivity were rarely collected. From recent years, the number
of observed clutches have for obvious reasons been very restricted.

Comparison of data from recent years with data from the first part of this
century reveals no apparent differences, indicating that the productivity of
breeding pairs has probably not changed. The average clutch size (n = 14)
was 4.9, range 3—6. The average brood size (n = 23) was 4.1, range 1— 6.
The number of breeding records from recent years (1960—1980) is very
restricted (see Table 2). The majority of these records are from Norway and
Sweden. In Finland the species is now clearly on the brink of extinction (see
Table 3).

As early as the beginning of this century, the migratory pattern of this
species was extensively studied and discussed among Finnish ornithologists
notably Munsterhjelm (1911, 1915) and Merikallio (1915, 1920). Hortling
(1929) summarized the migratory pattern in Fennoscandia:

Anser erythropus arrives on the south coast of Finland from a southerly
direction, crossing the Gulf of Finland. From there the main part of the popula-
tion migrates northwards along the Finnish west coast, and smaller numbers

di 95

Table X/2.

Number of breeding records of Anser erythropus in
Fennoscandia, 1960 — 80

Period Total Range | Ay
per year
1960 — 1964 11 1-4 DI
1965 — 1969 5 D? 1.0
1970 — 1974 10 0-5 2.0
1975 — 1979 9 0-4 1.8
1980 1
Table X/3.

Breeding records of Anser erythropus in Finland,
Norway and Sweden, 1960 — 1980

Period Finland | Norway | Sweden Total
1960 — 1969 1 5 10 16
1970 — 1980 Il 12 7 20
Total
1960 — 1980 2 17 17 36
Migration

migrate on a broader front across inland areas of Finland, and others north-
east towards the White Sea.

Earlier, as well as more recent observations confirm the migration of À.
erythropus along the Finnish west coast. Undoubtedly this is the main migra-
tion route (spring and autumn) for the Fennoscandian population. However,
as pointed out by Hortling (1929), this does not preclude others migrating
along a more easterly route to breéding areas located in northern Norway and
western parts of the USSR. This eastern migratory route may still be used,
according to the following observations:

— A. erythropus observed on migration eastwards, close to Helsinki in
spring 1974 (K. Malmstroem pers. comm.).

— Regular spring observation of A. erythropus towards the inner parts of the
Varangerfjord, northern Norway (R. Carlsen pers. comm.).

An outline of the migratory pattern of A. erythropus in Fennoscandia ap-
pears from Figure 1.

Spring migration in Fennoscandia can be described as follows:

— They arrive in spring relatively late, and depart early in the autumn.

— During spring, flocks are relatively small; this was also the case in earlier
periods, according to Merikallio (1920).

— The first birds may arrive on the west coast of Finland in the latter half
of April, but arrival in early May is more common. Along the Finnish coast the

96

Figure X/1: Past and present (1960 — 80) distribution of Anser erythropus in Fennoscandia.
Arrows indicates migratory routes

7 AQUILA 1982 97

1100

1000
900
Number of wie plea slew e Gite
geese 800 Number of
observed observers

700
600
500
400
300
200 €

100

1951 "52 ‘53 "54 "55 "56 "57 ‘56 ‘59 ‘60 ‘61 "62 "63 "64 "65 "66 ‘67 "68 ‘69 ‘70

Figure X/2: Changes in spring migration of the Lesser Whitefronted Goose at Pori W. Fin-
land, 1951— 1970. Based on data from Soikkeli (1973)

maximum is reached in mid-May, and migration continues until the end of the
month.

— During the first half of May the population migrates northwards in the
Gulf of Bothnia. At this time birds may be observed on both the Finnish and
the Swedish side.

— From mid-May and towards the end of May/beginning of June, the
geese arrive on their breeding grounds.

The direct flight speed during migration has been measured in Finland,
May 1959 ( Bück, 1959). Over a distance of 35 Kms, the speed of a flock of 29
A. erythropus was measured at 80— 85 km/hr. Spring migration from coastal
regions depends to a high degree on snow cover and the overall spring situ-
ation. At one stop overpoint in Finnmark (northern Norway) the final stage of
spring migration can still be studied (20 — 50 geese) before the geese disappear
to their breeding areas. Data on the migratory pattern have been collected at
this locality in the period 1971—1980. In general the geese gather there
during May, feeding until snow cover allows the establishment of breeding
territories inland. Arrival and departure vary greatly from one year to an-
other, depending on the snow cover and spring situation.

During the first part of the 1970s spring came early. In this period the geese
arrived early and dispersed to breeding areas in the third week of May.

98

16

14
Number of

12
observations

10

8

N

tea
RE RR
i
a RN
5 RAR RS

1-15.8 16-318 1-15.9 16-30.9 1-15.10 16-31.10

Figure X/3: Distribution according to time, of 34 published autumn observations of migrating
Lesser Whitefronted geese in the Gulf of Bothnia and on the southern coast of Finland,
1905 — 1974

During the latter half of the 1970s spring came later; the geese also arrived
later and stayed to the end of May/beginning of June.

Autumn migration generally seems to take place along the same route as
the spring migration. According to Merikallio (1920) autumn migration on the
Finnish west coast started about 26 August and ended about 12 September.
During autumn migration along the Finnish west coast, the earliest birds
recorded (according to various sources from the period 1912 — 1949) were on
10 August (Karlo, 1912). More regularly, the first birds appeared about 20 — 22
August (see Figure 3).

Discussion

Studies of endangered species like A. erythropus cause a number of prob-
lems for obvious reasons:

— The possibility of systematic field work is very restricted.

More detailed data on questions such as biology and population size
toni periods when the species was still numerous, are very restricted.

— More recent information has often been available only from scattered
n or through personal contacts.

The present description of the status of A. erythropus should primarily be
regarded as an effort to utilize available data more systematically, and to
draw some conclusions from these data.

In relation to the present restricted size of the population, it is somewhat

Tea 99

surprising to see (Fig. 1) that during 1960— 1980 this species could still be
found in 40—50% of its former breeding area. This implies, however, that
the remaining population has a very scattered distribution. Whether or not
this is an advantage with regard to the survival potential, remains to be
seen.

With regard to the present population size, it seems obvious from past and
present information that population size is heavily reduced, probably by as
much as about 95%. The estimate presented on the present population size
should in principle be regarded as a “guesstimate”. It is, however, necessary
to underline that during the period we have been working on this problem
(1975—1981) we have not found any evidence which might alter our general
impression that the present Fennoscandian population size of A. erythropus is
below 500 birds. More work on this question should however be encouraged.
From the available data it seems further reasonable to conclude that the
productivity of breeding pairs has not delined. Negative factors explaining
the decline should accordingly be sought elsewhere. In this respect we have
reason to believe that the population decline is the result of a whole set of
negative factors. These factors may be sought in the breeding areas, along the
migratory route and on the wintering grounds. Data on negative factors act-
ing upon the population in the Fennoscandian breeding areas are far from
conclusive. We have however during our work pointed out the following
potential negative factors:

— Illegal hunting (in earlier period).

— Disturbance in the breeding areas.

— Disturbance at the moulting grounds.

— Disturbance on resting sites used during migration (both within
Fennoscandia and elsewhere).

— Damage to biotopes (hydro-electric power projects ?).

— Expansion of the red fox into mountain regions (I. Ahlen pers. comm.).

In general, however, we believe that the main causes for the decline must
be sought along the migratory route and in the wintering quarters. With
regard to migration, the migratory pattern seems to be fairly clear, mainly
because of studies conducted in Finland in the first part of this century. It
seems reasonable to conclude that the best way to monitor further population
changes in the small population still left would be to study carefully annual
variations in numbers at the few migratory sites still in use in Fenno-
scandia.

At the beginning of the 1980s the future of the remaining population of
A. erythropus in Fennoscandia is very uncertain. It must be regarded as a
conservation task of high priority in Finland, Norway and Sweden to continue
studies on this species and to develop a joint conservation programme. In this
connection, the most important elements would be:

— Further studies of existing breeding, moulting and migration areas in use.

— Establishment of a co-ordinated observation system in the three coun-
tries to monitor the population.

— Better protection of migration, breeding and moulting sites still in use.

— Increased public information, aiming at better understanding and con-
servation of this species.

— Further development of the present Swedish captive breeding pro-
gramme.

100

— Further studies on the situation of the species during migration and
wintering (studies under way), and increased international efforts for better
legal protection and habitat protection of vital areas.

Author’s address:

Ann and Magnar Norderhaug
Ministry of Environment
Oslo 1. Norway

References

Back, R. (1959): Fageliakttagelser fran sodra Osterbotten 1958 — 1959. Orn. Fenn. 36:
110-111.

Bauer, K. M. & U. Glutz von Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas.
Band 2. 534 pp.

Curry — Lindahl, K. (1957): Nagra djurarters utbredning. Djurgeografi. Atlas over Sverige
45 — 46; 1-8.

Curry — Lindahl, K. (1959): Vara Faglar i Norden. Part 1, 557 pp. Stockholm.

Dahlbeck, N. (1946): Arbetskartor over djurens utbredning. III Sver. Nat. 3: 23 — 25.

Ekman, S. (1922): Djurvarldens utbredningshistoria pa Skandinaviska halvon. 614 pp.

Haftorn, S. (1971): Norges Fugler. Oslo. 862 pp.

Hortling, I. (1927): Das Vögelleben bei Ytterò im Sommer und Herbst 1926. Orn. Fenn.
237. pp.

H Sil I. (1929): Ornitologisk Handbok. Helsingfors. 1142 pp.

Merikallio, E. (1915): Fjallgasens flyttningsväg öfver traktorna kring Uleaborg. Finl.
Jakttidskr. 12: 311 — 313.

Merikallio, E. (1920): Flyttar fjallgasen ( Anser erythropus) till Lappland ofver traktorna
kring Uleaborg. Finl. Jakttidsskr. 15: 81-88 (+110 —114).

Munsterhjelm, L. (1911): Om fagelfaunan i K6nkamadalen uti Lappmarken. Acta Soc.
pro F et F Fenn.

Munsterhjelm, L. (1913): Fjallgasens ( Anser erythropus) i Sandinavien och Finland.
Tisdkr. f. Jag. och Fiskare: 1 — 5.

Munsterhjelm, L. (1916): Langs vilka vagar ankomma Lapplands vadare och simfaglar
till sina hackningsorter. Fauna och Flora, Hft. 5.

Norderhaug, A. & M. (1977): Dverggasa ( Anser erythropus) i Fennoskandia. Mimeo. 35

PP:

Norderhaug, A. & M. (1980): Dverggasa ( Anser erythropus) i Fennoskandia. Mimeo.
36 pp.

Norderhaug, A. & M. (in prep): Status of the Lesser White-fronted Goose ( Anser erythro-
pus) in Fennoscandia. Manuscript.

Rosenberg, E. (1953): Faglar i Sverige. Stockholm. 376 pp.

Stivonen, L. (1949): En 6versikt 6ver villebradet i Finland. Soumen Riista 4: 125 — 170.

Soikkeli, M. (1973): Decrease in numbers of Migrating lesser white-fronted geese ( Anser
erythropus) in Finland. Finn. Game Res. 33: 28 — 30.

101

( Mr” tear éri ite
ary fi cit th, du bol fut

; önk th Rite NE RE)

sh (li Me 14 | very de tutt, at

M er F ica er (Wa a! its nn

à #1 We‘; vec?

aoe. LOU

II
sala ‘ à i > 9 "i LATE € ob ” fr (1 AY Hot

i ER = Pens nent
! rr a her aan

A n 7 oF \ 7 A L @ ta ter,
| | ATOS PARTS” 41 KEL
I | ABEL LE DA. Nr

| iv IR u a

rpg,» un MAT

i
1

A vat 0 2

“

LO dy EMA te ps a x Bratt
‘ciety AUTRE "a TOI urn

5 ‘ a ir li tel AVRA A LT HA res Ni? Mii IA Lu
Hg isa vatta anh LA hes

| árait a 2 Mii TEL ALL 1 Be SAT váj y
Le ake) Be atc gar ay UL pe RAR N Borris: i

be ra
a

éji Ali 0 i è fr ) pe i ab USS i RN ur Mag

Jo \ À Na jos

n i ager eure Olek I BI VS we DA. A
. j RT ai #2 PUR

‘ ì | M
i iy ASE AN un akk is ao, \ a
i der i clef ar n hi fi AN ee ih
A ial * x è fi) hő í è Ue i à LE 4 (a NSP 4 is
e w - | a tifi Fr
allié 6 dis met \ cdl) ole ‘ts ed dint Op not | dette | si BERG
4 it ( Libra +, (4 22h au PURE
j i ip ip Dale I ri tel Mal PIA mék vel DA
#4 #3 11 6 99 hal a +o van Us Lá
À 1074 [EL Py art
Y | Va = Logi %
pier the ús EROI "AL eve pa Ve MO wart

, y 4 | fy pék N Jac QT Ce :
’ # E “or. Le 9 4 SLI > REA BL 2
Pao sè + [Pe è Ripa KA € r 1 adire WI y At 1 BEN deri ba i + AL
új î p E EL] “+ o 3 "1h 9
À 11 i HT fees ea 19 in en Da

ve #78 fan tee he vs Ar

| Di
MU wget 1119 RU AUS RES i

iy D > DI >) Pea; pr ral nt
Ais hi! à. leu rabló i pn PATRON ed ep ar LL ud rate int
7 È sv ) wel wrote! wu DL.
; x % CESSI © ne ET Ù
PA STI Mes 4 lo
i ndy Marra fg via sura
à vi Muh + OMAR PIA PR LA
i ent VAI 4 4 ati A pé
CA a ing ut Eine
: wi ps I 401, a Me ada
' be A :
Pi # Zus rer 09 ire
ahi Hé 1 A TS) aL wine
DI - Pi hr
A LI x
bes o VAT en er.
LUE, ur | (RP t
n° | è ; | ag DI
è u
iy oe Pe) i ae
È APT
daN Pr |
Fi x
‘ fi j A _ >»

XI. AN EFFORT TO REINTRODUCE THE LESSER WHITE-
FRONTED GOOSE (ANSER ERYTHROPUS) INTO
THE SCANDINAVIAN MOUNTAINS

L. von Essen

Introduction

The strong decline of the Lesser White-fronted Goose ( Anser erythropus)
in the breeding area in Fennoscandia during the past decades has been de-
scribed by A. and M. Norderhaug in their work “Dverggasa ( Anser erythropus)
in Fennoscandia”, 1980. The present very exposed status of this species
within Sweden is emphasized in PM 1295 “Fauna areas in the mountain
region” 1981 by the National Swedish Environment Protection Board. My
own investigations and inquiries in a couple of areas where the Lesser White
fronts has been common also proved that it is now almost gone.

The reason for the disappearance of the Anser erythropus has not yet been
established. Since 1966 it is quite protected by law. A previous illegal hunting
on the moulting areas and increased disturbance within certain breeding
areas might be contributing reasons for the decrease. We do not know the
circumstances on the wintering areas. There are only two refindings of Anser
erythropus banded in Sweden. One is from the northern part of Greece, the
other is from Divnoje, South of Russia (between the Black Sea and the Caspian
. Sea).

In spite of the fact that the reasons for the disappearance of the Anser
erythropus have not yet been made clear the Swedish Sportsmen’s Associ-
ation decided in 1976 to start a breeding of geese for reintroduction and thus
try to build up a new stock. At the same time we should go on working on the
Lesser White-fronted Goose and the circumstances that might have an effect
on the stock. The Association has received economic support from WWF for
this activity. The first reintroduction experiment took place in Lapland in
July, 1981.

Rebuilding of the breeding stock

During 1977 — 1979 young Anser erythropus have been acquired from Water-
Fowl Breeding Farms in Holland, England and West Germany. At present
there are about 70 breeding fowls on four different places in Sweden, most of
them at the Swedish Sportsmen’s Association’s Institute for Wildlife man-
agement at Oster-Malma, 90 km Southwest of Stockholm. Methods for the
reintroduction.

On establishing a method for the reintroduction, the method used by pro-
fessor Eric Fabricius at the reintroduction of Greylag geese ( Anser anser)
and also used by the Swedish Sportsmen’s Association at the reintroduction of
Bean Geese ( Anser fabalis) on earlier well-known breeding areas in the middle

103

of Sweden, has been of guidance. In order to give a natural growth, care and
migration tradition to the released goslings the Canada Goose ( Branta
canadensis) have been used as foster-parents to both species. In short, nor-
mal proceeding is that the eggs of Canada Geese, which are breeding wild, are
exchanged for eggs from Bean Geese produced at Oster-Malma. When the
hatched Bean Goslings are half grown and the Canada Goose parents are
moulting, the brood is caught and transported to the reintroduction areas
where it is released. The goslings are imprinted in this area where they start to
fly for the first time. In the autumn the brood moves to areas surrounding the
south of the Baltic for wintering. The brood comes back to Oster-Malma by
the beginning of April. The Canada Geese start a new breeding and drive
away the young Bean Geese from last year. After a couple of days they dis-
appear from Oster-Malma and eventually they can be seen in the area where
they were released last year. These areas are about 350 km north-west of
Oster-Malma.

Since 1974 about 100 Anser fabalis goslings have been released most of
them in accordance with this method. In the summer 1978 the first breeding
of these Anser fabalis could be proved in the reintroduction area. The fowls
have been identified with the help of colour rings on their legs.

As to the Anser erythropus the Branta canadensis is considered to be too
big for the little Anser erythropus. Furthermore, it is most likely that the
Branta canadensis do not move south far enough for them to manage during
the winter.

Still, at Skansen, the zoological park in Stockholm there is a population of
about 100 Barnacle Geese ( Branta leucopsis) which since ten years during the
winter move to Holland. This has been proved thanks to reports about nine
recoveries as well as observations of banded geese. During the spring they
have been seen passing Schleswig-Holstein in the north of West Germany.
In spite of the fact that the natural migration route of the Anser erythropus
from Scandinavia goes in a southeast direction we have decided to try the
Branta leucopsis as foster-parents.

The first reintroduction experiment

During the spring 1981 three egg clutches from Anser erythropus have been
layed under breeding Branta leucopsis at Skansen. In consequence of distrurb-
ances and predation only one pair managed two goslings. The brood was
caught and moved to Oster-Malma when the goslings were three weeks
old. Another eight Anser erythropus goslings which have been brought up
under pinioned Anser erythropus, were put together with them in a cage.
Four goslings were placed together with another pair of Branta leucopsis
and their two own goslings. After a fortnight the Branta leucopsis parents had
adopted the Anser erythropus goslings quite well and on 15 July, when the
goslings were about five weeks old, both broods were transported to the south
of Lapland, where they were released on a mountain lake area.

The group released thus consisted of one pair of Branta leucopsis with two
foster-goslings and eight adopted nestlings. The latter pair’s own goslings had
been taken away. So together there were four Branta leucopsis and 14 Anser
erythropus goslings.

104

Three days after the releasing the group was observed and well gathered.
The birds were also very shy in their behaviour. The number of Anser erythro-
pus goslings were at that time only ten. The decrease can be explained by the
fact that, during the long transportations, two goslings got hurt and one was
found dead the day after the planting out. What has happened to the birds
later in the summer and autumn is not known. On some occasion they have
been observed by a Lapp.

With the economic support from World Wildlife Fund, the Swedish Sports-
men’s Association intent to go on with the reintroduction efforts for some years
to come. In this connection I want to draw the attention of bird watchers in
Scandinavia and in the middle of Europe to the fact that during winters
ahead, goose families consisting of Branta canadensis with young Anser fabalis
and also Branta leucopsis with young Anser erythropus may turn up.

All these geese released are banded with a numbered ring of aluminium and
three colour rings in a special combination for each bird. Each colour repre-
sents a figure from 0 to 9. Should any of these birds or groups of birds be
observed, I, as leader of the project, would be very grateful for a report even
if the colour combinations have not been observed.

Author’s address:

Dr. Lambart von Essen

Swedish Sportsmen’s Association
Oster-Malma

S — 150 11 Björnlunda, Sweden

105

eT aye heen RSR FU PUT 5

LAT uit ni Vak VEGY ROIS |

hats fie Oils sae in où Mi Lu QT éd | y
he DUCATO salti rap A LA tex iR I » Qu Me |
LI fú Amir) ai?) ent aA funerari AE Aide he u A med pile L 7 sie |
, re MA ah ee Mar fous: able ET ora à i | ny" Par LE hf
ha | LÉ ANR TTC EN nl Ha invest ‘ y ő esta I :
Per LR bi AG SITE TAUPE diro n Beten heran: _

; = ur \
7 ‘ eu, OF Vi bé ‘af tà. CI 1 i MALE PAN pa, i in hare 4
u 4, (Dal tax un bi AN USSR tì tush re oi da lla Sad

È. 1 Mur LUE LG TE Plate 18 {pv oot ART hl dagli Dir rer | Li
RC is} pos sept PARIS SE EEE LU a E AA art Da 2
’
a SA guy Le, Foi à peri]. Aie. gap Es ee or OURS id me “eu
PTT OC A CDR DA VITI VI ALA E ae Br Hr VIVE TI zellen Led
è dio oe egy gr ETES A, PI AIS, dr : "a
PL sian Détail lena tt» UA miri RUN E72 lege: DR RATE D.) d.

An ie prenoti fire Wir (OZ id ) inf & di CAPE CR Tu 4
del ba de pi Pihicbperte. ÉRA VÁ it Avr! aia
irta

ee EL EURE tt69 oF {bun As Are ndó en

€ o
A t Ù ‘ è r ? ET NT EL auch Jus ME ATL) AGI andl a;
| fra! » tara & a Ps » Kar

6 | ki a i
i» i ; % ) é i tundra da AG Ma rt"
ALe PE my Aaa Ai Le ; , | A ‘ 0 Im IM ml Merino DA RE"
váj Ezé A # úrat Da ital) a íz ia de CN a Lat de wy

ip DI

DEE | B ion!

the
| | | | i Aare ge AI 6

| i val Arey A da ( SAT) Lpd edo oops

| de à le Cl UT AT sen carn
€ dé té La MS As) CU da TFRSUM

pete Polar a en 18 lap
(PA

è TT è LOSE
ANS Pane nie fan, EL to, DE 4 > pe ír (oh
‘, d ÿ La! pee) rent hal Tr é À ide ln
’ a ie n
l'ex atri. Né kezett ds Gere te: dr
5 ie

al ‘ny

XII. MIGRATION 0F ANSER ERYTHROPUS AND BRANTA
RUFICOLLIS IN HUNGARY 1971-1980

I. Sterbetz

Introduction

Because of its zoogeographical conditions, Hungary figures among the
most important goose stations in central Europe. Early this century, northern
Anser species still passed through in vast numbers. The largest traditional
gathering place for Anser erythropus on our continent has evolved here. From
the 1950s onwards, however, migrations have lost in dynamism. Regression
is the most remarkable, being of almost catastrophic extent, in A. erythropus.

When evaluating the critical situation of Anser erythropus, the rate of
decrease should be stated first. Information must be gathered about the
breeding population from which the passing birds originate and the place
where they spend the winter. Finally, for ecological evaluation it should be
established whether the environmental changes at goose gathering places in
Hungary can be connected with the evolving regression.

Branta ruficollis was a sporadic phenomenon in the one-time goose masses;
in recent years, it has become somewhat more frequent. The question is whether
the movement in Hungary that is becoming rather dynamic is a new
phenomenon or a natural fluctuation manifesting itself within a longer period.

Material and methods

Since the two goose species at issue represent an important problem in
international waterfowl preservation, it is desirable to study in detail all
data from the last ten years. For comparison of former and present-day
dynamism of migration, the data on former status are derived from the studies
enumerated in the references and some additional works of reference cited
there in though not repeated here due to their size. For present status the
author has used the statistics on Hungary compiled by the IWRB, completed
with publications by Dr. Cs. Aradi, Dr. G. Kovács and I. Farkas; his own
observations were carried out in the first place on the Kardosküt, at Nagy-
szénàs, Csabacsüd, Biharugra and in the Hortobágy.

Findings

Anser erythropus

Migration of A. erythropus follows a narrow route east of the River Tisza.
In between the Danube and the Tisza this species is but a rarity and west
of the Danube it has not been observed so far (Sterbetz, 1968). At the most
significant gathering places of A. erythropus (the Hortobágy, Biharugra,

107

Kardosküt, Nagyszénás and Csabacsüd) in the years preceding the 1950s
the late autumn peak of the northern Anser species numbered altogether
some 800 000 birds (literature on the subject in Sterbetz, 1967, 1972 as well
as author’s own investigations). The Hortobágy was the most significant
station where, according to hunting statistics, 12 000 to 14 000 geese were
shot annually in the period from 1934 to 1938. The bag consisted of about
80% Anser albifrons, with 6 to 8% A. erythropus. Earlier shooting lists
showed a similar tendency, with only small deviations (Szomjas G., 1928,
Szomjas L., 1926, Graefel, 1934). This division, however, does not offer
a true picture since by autumn, before the hunting in the Hortobágy, the
first waves of A. erythropus migration have already passed through. Find-
ings by Tarján (1926, 1931) and Nagy (1938) based on continuous observa-
tions seem more probable; they put the share of A. erythropus in the goose
masses of the Hortobágy at about 10 to 15% in general. My own counts,
carried out between 1947 and 1951 at Nagyszenäs, Biharugra and in the
Hortobágy yielded similar results. This diagnosis is valid for other goose
gathering-places with the character of the Hortobágy, in eastern Hungary.
On this basis, about 80 000 to 120 000 A. erythropus could be reckoned with
in Hungary in the decades before the regression. This enormous concentration
disappeared almost overnight in the 1950s. At the beginning of counts for
the IWRB in 1967, they numbered about 5000, then decreased slowly to the
present status as shown in detail below.

Hortobágy 47° 37’ N 21° 05’ E
1971: 19 Mar. a few, 2 Apr. 3, 14 Oct. 25;
1972: 26 Feb. a few, 27 Feb. 40, 1 Mar. 150, 5 Mar. 300— 500, 10 Mar. 150 —
200, 12 Mar. 40, 16 Mar. 7, 21 Mar. 20, 14 Oct. 20;
1973: 14 Oct. 380;
1974: 16 Mar. 60, 15 Nov. 200;
1975: 15 Oct. 30, 17 Nov. 200— 250;
1976: no observation all year;
1977: 21 Mar. 100— 150, 23 Mar. 20— 25, 16 Oct. 39, 13 Nov. 146;
1978: 12 Mar. 150, 15 Oct. 150, 19 Nov. 115, 17 Dec. 300;
1979: 11 Feb. 40, 15 Mar. 100, 15 Oct. 320, 15 Dec. 200;
1980: 17 Feb. 8, 16 Mar. 8, 9 Sep. 3500—4000, 12 Sep. 300, 19 Sep. only
a few, 12 Oct. 18, 16 Nov. 36;
Biharugra 46° 58’ N 29° 36’ E
1971-1976?
1977: 16 Oct. 36;
1978::15:0ct:11: 17 Dee: 1100;
1979: 11 Feb. 16, 15 Dec. 120;
1980: 17 Feb. 1, 16 Mar. 2, 12 Oct. 19, 16 Oct. 19, 16 Nov. 36;
Kardosküt — Békéssamson 46° 30’ N 20° 28’ E
1971: 14 Feb. 5, 16 Oct. 30, 21 Oct. 150, 1 Nov. 20, 13 Nov. 2000, 12 Dec. 15;
1972: 14 Jan. 30, 13 Feb. 1000, 12 Mar. 40, 28 Oct. 500, 11 Nov. 300, 15— 17
Dec. 5000 each day;
1973: 17 Mar. 2000, 1 Nov. 1000;
1974: 17 Feb. 80, 26 — 27 — 28 Feb. daily 5000, 2 Nov. 1000, 18 Dec. 2000;
1975: 14 Aug. 1, 25 Nov. 100, 4 Dec. 500, 17 Dec. 15;

108

1976: 16 Oct. 300;
1977: 16 Oct. 312, 13 Nov. 150;
1978: 12 Mar. 150, 15 Oct. 200, 29 Oct. 12, 19 Nov. 70, 17 Dec. 1250;
1979: 11 Feb. 25, 15 Mar. 200, 15 Oct. 7, 15 Dec. 1300;
2980.17 Hebe ll, 16 Mar:10; 12 Oct. 11, 16 Nov. 22:
Szabadkigyös 46° 36’ N 21° 06’ E
1978: 12 Mar. 200
Tótkomlós — Pitvaros 46° 25’ N 20° 44’ E

1972: 15 Jan. 70

Szegedi-Fehértò 46° 15’ N 20° 10’ E
1979: 15 Dec. 11

To summarize the data of ten years: in January there has been an aggre-
gate of 30 (2 observations), in February 6226 (14 observations), in March
4067 (20 observations), in April 3 (1 observation), in August 1 (1 observa-
tion), in September 4300 (3 observations), in October 2721 (22 observations), in
November 7041 (14 observations), and in December 11 811 (14 observations).

In the period from 1971 to 1980 the average number observed yearly was
only 3620, i.e. a decrease of 95 to 97% as compared to the masses before the
regression! At present, A. erythropus only represents 1 to 2% of the total
of Anser species passing through the Hortobágy, Biharugra and Kardosküt
in invasion years. Otherwise it remains below 1%, behind Anser albifrons
which is dominant with 90% and Anser fabalis and Anser anser sharing the
remaining part. Even if concrete figures from the past are disregarded, because
of possibilities of error in calculation, it is beyond question that 30 to 40
years ago, A. erythropus passed trough eastern Hungary in masses that could
be expressed in tens of thousands, whereas nowadays only an insignificant
fraction of this figure is recorded.

It seems open to objection that under these conditions the bird can be
hunted. This possibility, however, is of no practical significance from the
aspect of conservation. The goose bag in Hungary has been about 4000
to 6000 in recent years, and merely one or two A. erythropus are met sporadi-
cally in the bag. In dawn and twilight hunting this species is hard to recog-
nize in the mixed goose flocks, especially if not observed by a practised
ornithologist. Therefore, no better protection would be provided for it by
game laws.

From time to time “invasion” periods are noticed in the migration of
A. erythropus in Hungary, indicating the existing state of the population.
Such invasions occurred in 1898, 1907, 1911, 1916, 1920, 1922, 1930, 1935,
1945, 1949, 1969, 1972, 1974 and 1980 (Sterbetz, 1968). The autumn migra-
tion divides into two clearly separable phases. The first wave arrives late
in September or early in October and should the food conditions be unfavour-
able, quickly passes on. The second wave arrives in November and these
flocks hold on until snowfall. The origin and final destination of the route
through Hungary have not been determined by ringing data.

To study their ecological requirements, the author analysed the stomach
contents of 100 A. erythropus (Sterbetz, 1978a). In every one of the specimens
examined, juvenile vegetative residues of the natural steppe vegetation
of a Festuca pseudovina association were dominating. Part of the insignifi-
cant quantity of seed food presumably got into the digestive system second-

109

arily through grazing. Simultaneously with these studies of A. erythropus,
stomach contents of 175 Anser fabalis and 260 Anser albifrons were also ex-
amined. In these two species, since the time maize has been harvested in
Hungary with heavy duty machinery, maize residues left over on the stubble
fields dominate in a remarkable way in the autumn and winter food of both
A. albifrons and A. fabalis. These geese stray for months within a radius
of 50 to 70 km and feed exclusively on maize seeds (Sterbetz, 1979). A. erythro-
pus, on the other hand, does not exploit this food boom, but in a conserva-
tive way persists in the natural Festuca lowland plain environment. Accord-
ingly, its scope of movement is small, barely 5 to 6 km. In rainy autumn
periods, when young grass is available in abundance, it remains for a long
while. But in drought conditions, it quickly moves on. In spring, feeding
conditions are always favourable, but for hormonal reasons the pace of migra-
tion is fast at that time. The author has evaluated the choice of feeding sites
on the basis of 177 observations. In 67% of the cases, the birds were in an
environment of natural Graminea vegetation, in 17% on fields of young
grain and in a further 16% of cases, the birds stayed on water. In addition
to the special food requirements, another ecological requirement is a lowland
plain of the steppe type.

In Hungary, A. erythropus chooses feeding and roosting places only on
extensive open grassy lowland plains, on natron lakes and on lowland fish-
pond system units larger than 200 to 300 ha. It does not stay on reedy deep-
water lakes nor on shallows, on stagnant or forest lakes.

Branta ruficollis

B. ruficollis was presumably first observed in Europe during the creative
years in the Hague and Amsterdam of the. Flemish painter M. Hondecoeter
who in his paintings entitled “Lutte de paon et coq” (Museum of Fine
Arts, Budapest) and “La plume flottante” (Rijks-museum, Amsterdam)
depicted this bird (Sterbetz, 1978b). The first specimen verified by collec-
tion was found in the vicinity of London in 1766 (Withery et al., 1948).
From this date on, B. ruficollis is present from time to time sporadically
at the gathering places of European wild geese. In Hungary, the first record
dates from 1916 and since that time a total of 948 specimens were noted in
137 occasions. These observations are discussed in comprehensive as well
as complementary reports published from time to time by Vasvári (1929),
Sterbetz (1962, 1967a), Sterbetz and Szijj (1968), Schmidt (1973), Sterbetz
(1975a, 1976a, 1976b), Benet et al. (1978), Schmidt (1979) and Sterbetz (1981).
Detailed data (some already published) from the period between 1971 to
1980 are given below.

Hortobagy 47° 37’ N 21° 05’ E
1972: 5 Mar. 1) 10:Mar. 4:
1976: 25 Nov. 2:
Kardoskut 46° 30’ N 20° 28’ E

1972: 16 Dec. 1;
1974: 28 Feb. 27, 23 Nov. 1, 15 Nov. 10;
1978: 15 Jan. 5, 15 Oct. 11;:29:Oct. 11; 6 Nov. 2;:7=—8' Nova15,,19 Nova:

17 Dec. 41;

110

1979: 15 Mar. 14, 6 Nov. 16;
1980: 18 Oct. 2, 25 Oct. 6, 15 Nov. 52;
Szegedi-Fehertö 46° 15’ N 20° 10’ E
29373:7 Nov. 1,10 Nov. 1; 28 Nov: 2:
1977: 23 Nov. 1;
1978: 15 Jan. 5
Fülöpszälläs 46° 59’ N 19° 157 E Szabadszallàs 46° 52’ N 19° 14’ E

1972:41 1976: 18 Nov. 1

Pellérd 45° 407 N 16° 06’ E
1974-17 Mar. 3:

Darvas 47° 20’ N 20° 51’ E
1978: 19 Nov. 7.

Since all observations of B. ruficollis in Hungary are supported with data,
the pace of its migration can be evaluated over all 65 years.

Distribution of the data: in January 92 (8 observations), in February
106 (9 observations), in March 137 (27 observations), in April 83 (3 obser-
vations), in “spring” 3 (1 observation), in October 135 (22 observations),
in November 337 (54 observations), in December 103 (10 observations)
and in “autumn” 15 (3 observations).

Comparison of the dynamics of migration in the periods from 1916 to 1970
and from 1971 to 1980 clearly indicates that 20% of the observations and
30% of the numbers observed are derived from the last ten years.

When interpreting the species’ occurrences in Hungary, it is certainly the
ecological conditions that are the most striking. Some 89% of the observa-
tions and 93% of the numbers observed are derived from the extensive
natural Festuca lowland plains, also characteristic of A. erythropus. The
author has personally observed B. ruficollis on 28 occasions, 16 times in natu-
ral Graminea communities, in five instances on fields of young grain and
in seven cases on natron lakes in lowland plains. Results of stomach content
investigations of 9 specimens from Hungary and 1 specimen from the Danube
Delta in Roumania give: Graminea sp. leaves on 3 occasions (traces); Fes-
tuca pseudovina leaves on 2 occasions (traces); Triticum vulgare leaf on 3
occasions (traces); Bolboschoenus maritimus seeds on 2 occasions 198;
Setaria glauca seeds and ground up remains of such seeds on 1 occasion
(traces); Triticum vulgare seeds on 1 occasion 81; gravel and Sand on 6 occa-
sions (traces) (Sterbetz, 1975a).

Conclusions
Anser erythropus

In the last 25 years, the average numbers of A. erythropus passing through
Hungary have diminished to 3 to 5% of the quantity which formerly passed
through regularly. This collapse-like regression points to a catastrophe
since the phenomenon is general and the masses of Anser erythropus missing
in Hungary have not been found elsewhere.

On the basis of the geographical situation, the northwest to southeast

PEL

tendency of migration in A. erythropus in Europe, and the recovery of a bird
ringed in summer in Swedish Lapland and found in winter in Greek Mace-
donia (Höglund in Bauer and Glutz, 1968), it is presumably the Fenno- Scandi-
navian population that occurs on the gathering places in Hungary. The pre-
sent-day Norwegian — Swedish — Finnish stock, however, is smaller in num-
ber than the average quantity observed in Hungary (Soikkeli, 1973, Norder-
haug, 1981). Thus, “there is no doubt that migratory birds also arrive from
the USSR. Some old publications from the Balkans considered standard
works and recent information in Timmerman et al. (1976) render it probable
that geese taking the Hungarian migration route divide to go to wintering
sites in Albania, Yugoslavia, Greek Macedonia, Roumania and Bulgaria.

Stomach content examinations and statistics of field observations point
to the special steppe biotope requirements of Anser erythropus and its con-
servative adherence to such areas. It follows that the conditions of extensive
grassy lowland plains are primary causes in the choice of pace of migration,
traditional routes and gathering places.

Undoubtedly, such ecological conditions are not now available for wild
geese as they were in earlier decades in Hungary. Grazing on natural salt
deserts has declined in intensity and in addition to creation of nature con-
servation areas, meadows and pasture are being fertilized. These factors
promote development of such tall rich phytocenoses that wild geese are
unable to graze. The extent of the steppe environment has also diminished.
These changes, however, have not yet developed to such an extent as to
be considered important in interpreting the regression. In spite of the negative
phenomena outlined above, Hungary still disposes of sufficient biotope for
A. erythropus to satisfy the requirements of a considerable part of the quan-
tities observed in the past. Therefore, assumption that regression is caused
by changes in migrating traditions must be ruled out. It seems much more
probable that the collapse of the numbers of this species should be ascribed
to problems in the breeding sites.

Branta ruficollis

Review of the 65 year-old past of movements in Hungary indicates that
Branta ruficollis is to be found in small numbers, but appears relatively
regularly in the lowland plain environment also attractive to A. erythropus.
This continuity confirms that a migration route with rather small numbers
but which has now become traditional passes through Hungary (Sterbetz
and Szijj, 1968), its destination presumably being southeastern Europe.
Distribution of records was not uniform earlier either. Years of absence and
occurrence in fair numbers alternate. Dynamic migrations were recorded
in 1916, 1919, 1921, 1930, 1934, 1935, 1936, 1964, 1965 and 1966 too ( Vasvári,
1929, Sterbetz, 1962, Sterbetz and Sz ij) 1968).

From such a review it is too early to state that the more abundant records
in recent years is related to the scattering of the Caspian wintering population.
Caution is also advisable because strictly speaking, Hungary is not a goose
wintering site. In normal weather from mid-December to late January the
conditions are generally unsuitable. There is nevertheless no doubt that on
the slightest improvement in the frosty-snowy winter conditions, geese

112

immediately return from the Balkans and southeastern Europe. This is why
in the Carpathian basin the concepts of goose migration, wandering and win-
tering are difficult to distinguish.

Author’s address:
Dr. István Sterbetz
H_- 1131 Budapest

Fivér u. 4/a

References

Bauer, K.—Glutz, U. v. Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd.
2(1) Frankfurt a. M. 146 pp.

Benei, B.—Tajti, L.—Zsidö, G. (1978): Vörösnyakú lúd. Madártani Tájékoztató jan. —
febr. 12 p. 4

Graefel, A. (1934): Uber Wildgänse im Herbst 1934 auf der Puszta Hortobágy. Kócsag,
81 p.

SOI . (1938): Nordische Gänsearten auf der Puszta Hortobágy. Proc. of the Eight
Intern. Orn. Congress. Oxford, july 1934. Oxford, 595 — 601 pp.

Nagy, L. (1962): The present Bird Life of the drained marsh land of Sárrét in E. Hungary.
Aquila 1960 — 1961. Tom. 67— 68. 157 p.

Norderhaug, M. (1980): Status of the Lesser White Fronted Goose (Anser erythropus)
in Fennoskandia. Nordic Conference on Game Research, Uppsala, Sweden 17—19 nov.
1980. (Manuscr.)

Nowak, E. (1980): Wasservögel und Feuchtgebiete Albaniens. Beiträge zur Vogelkunde,
Bd. 26. H 2. 82 p.

Saikkeli, M. (1973): Decrease in numbers of migrating Lesser White-fronted Geese
(Anser erythropus) in Finland. Riistatieteellisiö Julkaisuja 33 Finish Game Research,
Helsinki. 28 — 30 p.

Schmidt, E. (1973): Faunistische Notes. Aquila 1969 — 1970. Tom. 76 — 77. 184 p.

Schmidt, E. (1979): Faunistical Notes. Aquila 1978. Tom. 85. 158 p.

Sterbetz, I. (1962): Probleme der Ziige der Rothalsgans (Branta ruficollis) in Mitteleuropa
und Ungarn in dem letzten drei Jahrzehnten. Állattani Közlemények XLIX. 1-4.
97-103 p.

Sterbetz, I. (1967): Oecological problems of White fronted Geese passing the winter in
Hungary. Aquila 1966 — 1967. 33 — 49 p.

Sterbetz, I. (1967a): More recent occurrences of the Red breasted Goose in Hungary.
Aquila 1966 — 1967. Tom. 73 — 74. 192—193 p.

Sterbetz, I. (1968): Der Zug der Zwerggans auf der Ungarischen Puszta. Ardea 56. 3/4.
259 — 266 p.

Sterbetz, I. (1972): Vizivad. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 157—167 p.

Sterbetz, I. (1975): Einige Angaben zur Nahrung mancher in Ungarn seltener vorkom-
menden Gänse und Entenarten. Aquila 1973 — 74. 197-198 p.

Sterbetz, I. (1975a): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Kardosküt im Zeitraum
1952 — 1973. Aquila 1973 — 1974. Tom. 80 — 81. 104—105 p.

Sterbetz, I. (1976): Development of wild geese migration on the Hungarian gathering
places. Aquila tom. 82. 181—194 p.

Sterbetz, I. (1976a): Gruppenerscheinung von Rothalsgans in Kardoskut. Aquila, tom.
82. 244 p. 3

Sterbetz, I. (1978): The feeding ecology of Anser erythropus, Anser albifrons and Anser
fabalis in Hungary. Bull. no 45. IWRB. July 1978. 9— 16 p.

Sterbetz, I. (1978a): Documents dans les arts plastiques pour l’étude de la migration
des bernaches a cou roux. Bull. du Musée Hongrois de Beaux Arts. no 50. 173— 175 p.

Sterbetz, I. (1979); The Role of the maize monocultures in the food basis on the migration
of Waterfowl. Allattani Közlemények 1978. 153 — 159 p.

‘ Sterbetz, I. (1981): Occurrences of the Read-breasted Goose at Kardoskut in 1978 — 1979.

Aquila 1980. Tom. 87. 141 — 142 p.

Sterbetz, I. — Szijj, J. (1968): Das Zugverhalten der Rothalsgans in Europa. Vogelwarte
3/4. 266 — 277 p.
Szomjas, G. (1920): Brief aus der Hortobágy Puszta. Aquila Tom. 27. 273 p.

8 AQUILA 1982 113

Szomjas, L. (1926): Die relative Häufigkeit der Wildgänse in Hortobágy. Aquila 1925 —
1926. Tom. 32 — 33. 158 — 160 p.

Tarján, T. (1926): Nordische Wildgänse in der Hortobágy. Aquila, Tom. 32 — 33. 152 —
156 p.

Tarján, T.(1931): Ornithologische Nachrichten aus der Hortobágy. Aquila 1929 — 1930.
Tom. 36 — 37. 332 — 334 p.

Timmerman, A.— Mörzer Bruyns, M. F.—Philippona, J. (1976): Survey of the Winter

distribution of palearctic geese in Europe, Western Asia and North Africa. Limosa,
no. 4. 230 p.

Vasvári, M. (1929): Die Winterquartiere der Rothalsgans in tiergeographischer Belich-
tung. Aquila, tom. 34 — 35. 228 — 241 p.

Witherby, H. F.—Jourdain, F. C. R.— Tucker, B. W.— Ticehurst, N. F. (1948): The
Handbook of British Birds. London, Witherby LTD. 206 p.

114

XIII. PRESENT STATUS 0F THE BRANTA RUFICOLLIS
POPULATION AND MEASURES FOR ITS CONSERVATION

A. A. Vinokurov

With regard to the recommendations of IWRBs XXII Board Meeting,
work has been done one the study of the present population status and seasonal
distribution of Branta ruficollis and on the intensification of measures in
the field of its conservation.

Organization of work

a) The nesting grounds of B. ruficollis in the Arctic regions and its migra-
tion areas in West Siberia are vast and sparsely populated. B. ruficollis is
quite unlike other geese. That is why in the Soviet magazine “Hunting and
hunting management” a colour drawing and an appeal to hunters and nature
lovers to send information about this species to the All-Union Institute on
nature conservation were published in 1977 by A. Vinokurov. The employees
of the state hunting inspectorate were also involved in the work of data
gathering.

b) B. ruficollis as an endemic species was included in the Red Data Book
of the USSR. By this act the attention of ornithologists was drawn to this
species. An appropriate appeal was made at the Fourth All-Union Meeting on
Anseriformes (Moscow, 1977).

c) In the Central Research Laboratory for hunting management (Moscow),
in the Extreme North Scientific Research Institute of Agriculture (Norilsk)
and in the All-Union Research Institute on Nature Conservation (Moscow),
the study of B. ruficollis was included in the programme of research during
1976— 1980.

d) The following scientists took part in this work in different years: from
Moscow: V. Krivenko, A. Vinokurov, I. Kostin, G. Ivanov, A. Lin kov and
others; from Norilsk: V. Zyryanov, V. Dorogov, B. Pavlov, B. Borzhonov, G.
Yakushkin and others ; from Sverdlovsk: N. Danilov, A. Balakhanov, V. Ryzha-
novski; from Melitopolv: V. Lysenko; scientists from Astrakhan, Krasnovodsk,
Kurgaldzin, Naurzum and Kyzyl-Agach state reserves and also many speci-
alists and hunters-correspondents from various regions of the USSR responded
to the appeal.

g* 115

Direction of research and the amount of work done

a) In the course of expeditions to Yamal, Gydan and Taimyr the distribu-
tion of nesting and moulting B. ruficollis was investigated. Aerial counts
were made from an AN-2 aircraft (in 1977 —1981 the distance covered by
air was more than 35 000 km, about 9000 km of this above rivers at an al-
titude of 40 — 60 m), from a motorboat (more than 3000 km along the rivers
of Taimyr, Gydan and also Yamal). Stationary observations were made in
some places on the Rivers Pyäsina, Pura, Agapa, Lagäta and Garbóta (Tai-
myr) and Shchuch’ya (Yamal).

b) Regular observations in March-April and in October-November were
carried out in the staging places of B. ruficollis along their migration flyway
at Manych (Rostov region) and Kalmykien (V. Krivenko, A. Linkov), on the
North-Western coast of the Sea of Azov (“Molochny liman”; V. Lysenko), in
Kyzyl-Agach reserve (7. Vorobjeva). Also examined were the North-eastern
Caspian (Turkmenian SSR from Kara-Bogaz-gol to Gassan-Kuli; N. Skokova
and A. Vinokurov in October 1979) and wintering grounds of geese in Kyzyl-
Agach and Ak-Gel reserves (N. Skokova and A. Vinokurov in October-Novem-
ber 1980).

c) Information received from hunters and specialists about observations of
B. ruficollis in the nesting, moulting, migration and wintering grounds was
analysed (more than 100 answers).

The results of the research

Information, received from expeditions, answers of specialists hunters and
also some data collected for the book “Rare, threatened and inadequately
known birds of the USSR” (Proc. of the Oka reserve, vol. 13, 1976), made it
possible after only a year and a half to prepare and publish an article about
the present status and migrations of B. ruficollis ( Vinokurov et al., 1978 —in
English). Unfortunately the map of seasonal distribution of B. ruficollis has
not been published in this paper.

a) Nesting period

Nesting areas of B. ruficollis nowadays extend as before on the Yamal,
Gydan and Taimyr peninsulas. Nesting grounds and areas of concentration
for moulting are found sporadically (see Map 1). The picture of birds’ distribu-
tion and their numbers in different places changes from year to year. In
different years the correlation of nesting birds (with young) and moulting
birds (individuals) changes; this is especially apparent at the northern and
southern extremities of the range.

The total number of adult and young B. ruficollis in 1978 — 1979 was in the
post-nesting period (end of July-August) approximately 22 000 — 27 000 birds.
Of these, 17 000 — 20 000 were on Taimyr, 3000 — 4500 on the Gydan, and not
more than 2000 — 3000 on the Yamal ( V. Krivenko). According to other data
(V. Balakhanov et al., 1979; N. Danilov et al., 1977) the numbers of B. ruficollis
on the Yamal does not exceed 500 — 600 individuals. The Yamal territory is
being intensively developed now for natural gas, but there are quite enough

116

nesting and moulting grounds for 5. ruficollis. On the Gydan and particularly
on the Taimyr natural habitats for B. ruficollis are more favourable. In recent
years there is a tendency to some increase in the population size and habitats of
B. ruficollis, in particular, the spread of nesting grounds to the East.

Research on ecology

Work has been done on hatching and growth of young, breeding success in
various years and on food of B. ruficollis (I. Kostin, 1981; V. Zyryanov, B.
Pavlov, 1979; V. Dorogov et al., 1979). Breeding success varies substantially in
different years. It was highest in 1976 and 1978 (36—38% of birds bred),
in 1977 only 4—5% bred (the same in 1971). The quantity of young in broods
also varies from 4.5 to 7.5 (average over several years — 5.7 young per pair).

Ringing and marking of B. ruficollis has not been done on a large scale and
it is premature to speak about the results of this work. |

b) B. ruficollis migration

The main picture of migrations since 1968 — 1969 has remained without
change: B. ruficollis flies from the nesting grounds along the basins of the
Ob, Irtysh and ToBol Rivers — North-Western Kazakhstan — Northern Pre-
caucasus — Southern Ukraine to the Danube delta (A. Vinokurov et al., 1978;
Yu. Isakov, 1979). Big concentrations of resting and feeding £. ruficollis are
recorded in the Ob valley (Oktyabr’ski and Khanty-Mansiyski districts of
Tyumen region), on the lake plateau in the area between the upper reaches
of the rivers Tobol, Ubagan, Ul’kayak and Turgai (Kustanai region) and on
Manych (Precaucasus). The greater part of the B. ruficollis population flies
between these areas without stopping.

Between Manych and the wintering grounds (in exceptional years B. rufi-
collis is found on Manych even in winter) there are some staging places of
B. ruficollis where their numbers and length of stay depend on weather con-
ditions.

In recent years B. ruficollis has been found in Central and East Siberia;
there is a possibility that the birds, having spread to the eastern part of the
Taimyr peninsula, are beginning to fly to China to winter.

c) Wintering area of B. ruficollis

Information received between 1976 and 1980 about B. ruficollis wintering
outside the USSR is not sufficient for accurate localisation of the species’
wintering grounds.

B. ruficollis is found in winter (apart from Manych and north Black Sea
coastal region) from the Danube delta to Evros/Meriç delta. Small groups of
these geese winter in Transcaucasus, in Iran, and sometimes in Iraq (see
references).

In the USSR in south-eastern regions of the Caspian, conditions are not
suitable for wintering B. ruficollis (because of the lack of food). In south-

TI

INLISIL JUS LUD T, “POR = 9L6I ur saununs uz hsoptsay um ayy fo fiumpunoq ay 7, "e
‘syoo)f pun sud pasaywog "è ‘awuquaauos spurg bugmow pun bugsau asaym svaup ‘TT "soo fn.a ‘a {0 va. saumung :T/IIIX ambi g

IJO91jn1 ejue1g

118

SIIUAILINIIO IDUOLSVII() "8 ‘finmfi]f oggvgosg “2 ‘uormaibuu burinp squrod-burbnzs
SSDJAT 9 ‘8967 uns abnssnd uo 99494141h999 "GC ‘8967 aLofag abnssnd uo 2290211990 "p ‘8961 491f0 spunoub bursaquryy
"e ‘8961 940[99 spunoub Burton "a vam Burpoosg ‘y ‘sapoorfna "g fo suormibru pun uormquusiq ‘@/TTTX 2mbrg

„

AT
ZA a ...M.
e e

Si

eo o >

en

119

western regions of the Caspian (Kyzyl-Agach and Ak-Gel reserves) the num-
ber of wintering B. ruficollis in recent years has not exceeded 100 individuals.

A few B. ruficollis were observed in China in the lower Yang-tze basin
(Cheng, 1976).

Protection of B. ruficollis

In the USSR the hunting of this species is prohibited. B. ruficollis is
included in Appendix II of CITES and capture of this species in the USSR is
allowed only on delivery of a special permit, after consultation with the scien-
tists of the All-Union Research Institute on Nature Conservation.

On the Taimyr peninsula in 1979 a new strict reserve — Taimyrski zapoved-
nik (1324 000 ha) was set up. In one of the former mass wintering areas of
Bi ruficolis, Ak-Gel lake in Azerbeidzan, Ak-Gel strict reserve (9100 ha) was
set up in 1978.

In the Ob valley in the staging places of B. ruficollis “Elizarovski” regions
reserve (about 80 000 ha) was set up, and at Manych the “Manychski” repub-
lic’s reserve (more than 70 000 ha) was established.

Biotechnical activities aimed at restoration of feeding fields for geese are
being carried out in the Kyzyl-Agach state reserve (wetland of international
import “Zaliv im. Kirova”).

For the purpose of promotion of the idea of B. ruficollis conservation, a lot
of leaflets and posters are being issued. Large scale educational work is done
with the help of mass media.

Plans for the future

a) To specify the wintering grounds of B. ruficollis to establish whether
these grounds are consistently used in various winters, and to coordinate the
efforts for conservation of this goose in winter.

b) To discover all staging places of B. ruficollis along its flyways in the
territory of the USSR, and in the main ones to set up seasonal refuges in the
main ones (at Manych and in the Valley of the Ob, such reserves have already
been established).

Author’s address:

A. A. Vinokurov
Znamenskove — Sadki
: 142790

P. O. Vilar, Moscow
Region Moscow
USSR.

References

( Bibliography on Red-breasted Goose, 1976 — 1981)

Andrusenko, N. N.: (Data on migration of Red-breasted Goose in Kurgaldzin reserve) —
Second All-Union Conf. on birds migr. Alma-Ata, part 1. 1978: 78. (in Russian)

Andrusenko, N. N.: (Data about spring birds migration on southwestern part of Kur-
galdzin lake) 1980: 191 — 201. (in Russian)

120

Antipov, A. M.: (Spring migration waterfowl in Khanty-Mansisk district) 1978: 9-10.
(in Russian)

Ardamatskaya, T. B.: (Red-breasted Goose in the North Black Sea Coastal Region)
1976: 48 — 49. (in Russian)

Balakhonov, V. S. et al.: (Red-breasted Goose on the river Yuribei) (Gamal) 1979:
91 — 92. (in Russian)

Balakhonov, V. S., Pyzhanovsky, V. N., Sosin, V. F.: (Red-breasted Goose on the Gamal)
1971: 6. (in Russian)

Bondarev, A. et al.: (Brief reports on Red-breasted Goose) 1976: 56 — 60. (in Russian)

Borisov, A. M.: (Wetlands and waterfowl of Primersko-Akhtazskikh lakes) (Krasnodar
region) 1977: 47—49. (in Russian)

Danilov, N. N., Pyzhanovsky, V. N., Ryabitsev, V. K.: (Spreading rare birds on the Gamal)
1977; 210. (in Russian)

Danilov, N. N., Pyzhanovsky, V. N., Ryabitsev, V. K.: (Waterfowl of the Gamal peninsula)
1977: 22 — 24. (in Russian)

Danilov, N. N., Pyzhanovsky, V. N., Ryabitsev, V. K.: Status of waterfowl in the Yamal
peninsula. — Proc. Symp. on the Mapping of Waterfowl Distrib., Migr. and Habitats
(Alushta, 1970), Moscow, 1981: 277 — 281.

Department of the Environment of Iran. Report from Iran. -IWRB Bulletin, No. 41/42.
July/Dec. 1976: 34 — 36.

Dorogov, V. Th., Zyryanov, V. A., Kulpastchikov, L. A.: (Special distribution and num-
bers of Red-breasted Goose on western Taimyr) 1979: 75 — 76. (in Russian)

Dorogov, V. Th., Kokorev, Ya. I.: (About avifauna northern Taimyr basin of river Nizh-
nyaya Taimyra) 1981: 116 — 125. (in Russian)

Drobovtsev, V.I., Vilkov, V. S.: (Phenology of migration waterfowl in forest-steppe north-
ern Kazakhstan) 1978: 105 — 106. (in Russian)

Elkin, K. Th.: (Red-breasted Goose in the Naurzum reserve) 1976: 46 — 48. (in Russian)

European news. Brit. Birds, v. 71, No. 12, 1978: 582 — 587.

Gavrin, V. Th. et al.: (Spring migration waterfowl in the Middle Region of the USSR)
1980: 5— 45. (in Russian)

Grachev, V. A.: (Rare and endangered birds of mouth river Ii) 1977: 175 — 177.

Gyngasov, A. M., Milovidov, S. P.: (Avifauna of Western-Siberian plateau) 1977: 36 — 37.

Isakov, Yu. A.: (Migration of Red-breasted Goose) Rufibrenta ruficollis. 1979: 203 — 209.
(in Russian)

Krivenko, V. G. et al.: (Migration, distribution and number waterfowl in the Middle
Region of the USSR) 1980: 65 — 97. (in Russian)

Kalyakin, V. N.: (About rare birds of southern Yamal) 1977: 217-219. (in Russian)

Köhler, D.: Im Winterquartier der Rothalsgans. — Der Falke, Jg. 27., H. 5, 1980: 150 — 151.

Kostin, I. O.: (Data on ecology of Red-breasted Goose in nesting and postnesting periods).
1981; 115. (in Russian)

Kostin, Yu. V., Dulitski, A. I., Maltsev, I. V.: (Rare animals of Crimea) 1981: 65 — 66.
(in Russian)

Krivenko, V. G.: Status of the water bodies and waterfowl population in the Pre-Caucasus.
— Proc. Symp. on the Mapping of Waterfowl Distr., Mig. and Habitats (Alushta, 1976),
Moscow, 1981: 248 — 254.

Krivenko, V. G. et. al.: (Spring migration of geese on Azov and Caspian seas) 1978: 73 — 75.
(in Russian)

Krivenko, V. G., Fertikov, V. I., Petrenko, V. Th.: (Red-breasted Goose on western
Manych) 1978: 72— 73. (in Russian)

Krivonosov, G. A.: Westlands and waterfowl in the Caspian Sea.— Proc. Symp. on the
Mapping of Waterfowl Distr., Migr. and Habitats (Alushta, 1976), Moscow, 1981:
255 — 264.

Kuksov, V. A., Savolyev, V. D.: (Number of waterfowl of basin river Dudypta (Taimyr)
and human activity). 1977: 95 — 97. (in Russian)"

Levin, A. S.: (Data on migration Red-breasted Goose along the river Ural) 1978: 88 — 89.
(in Russian)

Linkov, A. B.: (Migration of geese on eastern Manych at autumn 1977) 1978: 76 — 97.
(in Russian)

Loew, G.: Nachweise seltener Gansearten am Gülper See, Kreis Rathenow. — Naturschutz-
arb. Berlin und Brandenburg, Bd. 12, H. 1, 1976: 26 — 30.

Lysenko, V. I.: (Rare duck species of the North Azov Sea Coastal Region) 1977: 9-11.
(in Russian)

121

Morozkin, N. I.: (Red-breasted Goose in Kyzyl-Agach reserve) 1976: 53 — 56. (in Russian)

Oleinikov, N. S., Kasakov, B. A., Reshetnikov, Yu. I.: (Red-breasted Goose in the Azov
Sea Coastal Region) 1976: 49 — 50.

Petrovich, Z. O.: (Wintering of geese and ducks in the Danube mouth) 1978: 51— 52.
(in Russian)

Plotnikov, V.: (Red-breasted Goose on the Taimyr) 1979: 8—9. (in Russian)

Poslavski, A. I.: (Red-breasted Goose in north-east Caspian Sea Coastal Region) 1976:
51 — 51. (in Russian)

Priklonski, S. G.: (On the number of the Red-breasted Goose in the Kyzyl-Agach Reserve)
1976: 52 — 53. (in Russian)

Pusçariu, V.: Report on Rumania. -IWRB Bull., No. 43/44, July/Dec. 1977: 34— 35.

Randla, T.: Taimyrin niemimaa, arktisinta Siberiaa. — Suomen luonto, v. 38, No. 3,
1979; 123 — 126. (Finn., English summ.)

Roberts, J.: Observations on migrant and winter wildfowl populations on the Bulgarian
Black Sea coast. -IWRB Bull., No. 45, 1978: 19 —27.

Sabinevski, B. V.: (Data on migration and wintering of Red-breasted Goose in the
Danube mouth) 1977: 73 — 74. (in Russian)

Samusev, I. Ph.: (About rare birds eastern Kazakhstan) 1977: 219— 222. (in Russian)

Sdobnikov, V. I.: (Red-breasted Goose on northern Taimyr) 1976: 44 — 46. (in Russian)

Smart, M.: Recent reports on Branta ruficollis. -IWRB Bull., No. 41/42, 1976: 83 — 84.

Shevchenko, V. V. et al.: (Spreading and number some rare birds in the North Caspian
Sea Voastal Region) 1977: 235 — 229. (in Russian)

Timmerman, A.: On the occurrence of geese in the Western Palaearctic — Proc. Symp.
on the Mapping of Waterfowl Distr., Mig. and Habitats (Alushta, 1976), Moscow,
1981: 73—108

Timmerman, A., Mörzer Bruyns, M. F. and Philippona, J.: Survey of the winter distribu-
tion of palaearctic geese in Europe, Western Asia and North Africa. — Limosa, v. 49,
No. 4, 1976: 230 — 292.

V arshavski, S. N., Varshavski, B. S., Garbusov, V. K.: (Some rare and endangered birds
of the North Aral Sea Coastal Region) 1977: 146 — 158. (in Russian)

Vinogradov, V. V., Morozkin, N. N.: (Red-breasted Goose) Rufibrenta ruficollis Pall. (on
Western Caspian Sea) 1979: 244 — 245. (in Russian)

Vinokurov, A. A.: (Red-breasted Goose on Taimyr) 1977: 69 — 71. (in Russian)

Vinokurov, A. A.: (Red-breasted Goose) Rufibrenta ruficollis Pall. on Taimyr 1981:
181 — 185. (in Russian)

Vinokurov, A. A., Isakov, Y. A., Krivenko, V. G., Pavlov, B. M.: Status of Branta rufi-
collis in the USSR. — Some problems of wildlife conservation in the USSR. XIV General
Assembly and Techn. Meeting IUCN (Ashkhabad, 1978). Moscow, 1978: 173—183.

Yakushkin, G. D.: (Number of Bewick’s Swan, Red-breasted Goose and Peregrine Falcon
in the basin of the river Verkhnyaya Taimyra) (central Taimyr) 1979: 111-113: (in
Russian)

Zhirnov, L. V., Vinokurov, A. A., Bychkov, V. A.: (Rare and threatened animals of the
USSR) Mammals and Birds. 1 978: 168 — 169. (in Russian)

Zhuli, V. A.: (Migration swans and geese on South Tselinograd region) 1978: 59 — 61.
(in Russian)

Zyryanov, V. A., Pavlov, V. M. (Breeding of Red-breasted Geese on Taimyr) 1977: 7— 73.
(in Russian)

Zyryanov, V. A., Pavlov, B. M. (Structure of the population of Red-Breasted Goose on
western Taimyr) 1979: 143 — 144. (in Russian)

Zyryanov, V. A., Sokolova, M. V.: (Some data on behaviour, growth and nutrition of
Red-breasted Goose on the Taimyr-Scientific) Papers on the Extreme North Scientific
Research Institute of the Agriculture, Vol. 26. Novosibirsk, 1979: 57 — 62. (in Russian)
122. (English summ.)

Remark* In these articles are some data about migration, wintering, numbers or biology of Red-breasted Goose.
(A. Vinokurov)

122

XIV. NUMBER OF BEAN GOOSE (ANSER FABALIS SP.)
IN THE WINTERING AREAS

M. Fog

The breeding range of the Anser fabalis is the boreal and tundra zones
from about 75° N to about 60° N (in some areas 50° N) in Scandinavia and
USSR. Within the range subspecies have developed. On the European winter-
ing grounds two subspecies are dominating, namely the Anser fabalis fabalis,
a taiga goose breeding in Scandinavia and western Sibiria wintering in Scania,
DDR, Poland, northern part of The Netherlands and Great Britain, and the
Anser f. rossicus, a tundra goose breeding more to the east and north and
dominating on the wintering grounds in Hungary, and southern part of The
Netherlands.

Timmermann et al. (1976) state that about 100 000 individuals of Anser
fabalis sp. are wintering in central Europe, about 4000 in Spain, 40 000 in
northwest Europe, and in Great Britain a few hundred.

Number of geese in winter quarter 1977 — 80

Countings of Bean geese have taken place more or less steadily in many
countries, even there is no stable co-ordination of the counting dates. How-
ever, the old system of using the week-ends nearest to the middle of the month
still functions, and data are kept either by a national co-ordinator or by
persons who are specially dealing with the Bean Goose. In some cases data
from the latest years have already been published or might be available at the
IWRB headquarters.

For this report — the first on Bean goose since my commencement as a co-
ordinator of the IWRB Bean Goose Research —the above mentioned sources
have been contacted.

It is not possible to give a complete survey on the species in Europe be-
cause of the incompleteness of data and lack of exact counting day. Be-
sides the method used for counting varies very much from one country to
another.

Best data, however, are from 1977/78 and 1978/79 and therefore chosen as
an example. Unfortunately no data were available from Estonia, Latvia, and
Czechoslovakia. From FRD only data up to 1976 were present. In Poland only
the Slonsk Reserve is counted, but it is said that in autumn 80 000— 100 000
Bean geese use to stay in Northwest Poland. Great Britain is not in the figure
as so very few geese are present. In the winter 1980/81 a total of 165 was
reached in Norfolk, the highest number since 1945. Besides 100 were seen in
Scotland. From Ireland is stated that Bean goose is not there.

123

For both years the November counts give the highest number, namely
about 200 000 in 1977 and 300 000 in 1978. This must be a minimum size as it
is no total count. The main part of the Anser f. fabalis were in Sweden and GDR.
In both countries neck-banding programmes have taken place during some
years. Observations and recoveries have given a hint of the fact that the
individuals in those two countries do not mix up very much, so it is very-
unlike that it should be the same birds counted twice. In other parts of Europe
most geese were seen in Poland and Hungary. The data from Poland is a mini-
mum as we know that only one locality is counted. From here — the reserve
of Slonsk—two counts however were available, and the number given is an
average. From Hungary more data are available, for example 17.11. 1979 and
16.11.1980 where 69 000 and 65 000 Anser fabalis were present, and in Decem-
ber 1979 and 1980 60 000 and 109 000 individuals were observed. In GDR
about 100 000 were present in Nov. 1979.

Comparing these data to those given by Timmermann et al. the number of
Anser fabalis sp. wintering in Europe is increasing. This might be a true
increase even may be the countings have been better in some areas.

a) Neckbanding programme, breeding biology study, migratory and
moulting study in the Nordic countries within the framework of the Nordic
Council for Game Research 1976 — 81

b) Countings are taking place in certain European countries

c) Neckbanding programme in GDR

d) Feeding ecology in Denmark

Table XIV/1.

Number of geese in winter quarter

1977-78 Nov | Dec | Jan | Febr March
Sweden | 42 000 22 000 24 000 17 000 23 000
Denmark | 1 000 1 000 3 000 2 000 1 000
GDR about ' 90 000 */ 40 000 "Le dali */
The Netherlands | 473 16 000 29 000 45 000 2 000
Hungary | 39 000 2 000 25 000 3 000 442
Poland | 26 000 11 000 10 000 8 000 7 000
Total | 198 473 52 000 131 000 75 000 33 442

1978-79 Nov Dec | Jan Febr March
Sweden 60 000 26 000 12 000 2 000 16 000
Denmark 1 000 2 000 2 000 1 000 1 000
GDR 110 000 ER 4 000 Si =
The Netherlands 160 11 000 100 000 76 000 3 000
Hungary | 84 000 47 000 7 000 14 000 630
Poland 38 000 49 000 — — 2 500
Total 293 160 135 000 125 000 93 000 23 130

* not available

124

e) Hand-rearing and stocking of Anser fabalis in Middle and Northern

Sweden (WWF etc.), Sweden.

Kalò, October 16. 1981.

Author’s address:
Mette Fog

Kalo

Game Biological Station
8410 Ronde

Denmark

125

| b 1 5
kie ENT A

u‘ CÀ AA LA 1%
ét il FE hn,
Ri curt, CATIA FFIR sa ay “ er. ; i ur ug ML
Li \ n A Mari À

& "a he sc L DOTE A vi La 4 POM pie Ji ELIA JENA sii RES
A A Se CE ONE a Ty eg N {irons Em Aa ses? n
Sun, TT iene ata sui: som AL «) do
"LE | cn seer Topo aves jay WERNER
i CAGE (ai MNT Ji dato si Rate ale: Lsu erh:
FR Lannea YT A ALU Ban) ah HN TRAME nt |
o acne re tire SION On | ch eet iV py ute t Pay he vige
ye hé , ve ui i P im RCE ‘Ged A LI ce bei Br: bia ur, i si i e
DU, a peu | tà PL VU: 4 dry per te hp AIT 1 Sx apie "I Vi. 4
Ta BO ; ű + P ) È. > Po sete dI GG aL po, ima Kat Dar;

Pi 7 DI: 4 Le a A (eg J 1410: SISI , : 11489 i sit 3 EE DE

è En A Tr) MA ne ne ee
i> F Er 7
| SL.
ra a i thas I É T ak Lita | per; vi wy one i oat fet 9 | I
7 = y 8 7 LAI RO e ls as ve ye 5 AA LL | A
È ) a r :
GÁ kV „hl TT sa Th PTE Be

fa ‘ any i !
DE ANI szék fat PATTES Og He RATE DA

| | a t u | 9 “n F ad a LI wats Wt 33 Ia a:

ay | 2 er di A 7 = nie a
n° Ve j i 2. | LT Varoni pa, mi ve | D

che r

Vili

si

i LA be

FE hed Un ? út (US da FASI iy ee one (A
Br fi MRO sing +
4 : Ù u - i N LES Ù mn
120 f il is ém è | | x { i

f
i y 5 ¢ | ri 5 6 4 er i Vt 1 | ka mlb heat 1 i
A ‘le a » i | 19 pi a“? ond hres n ÓVA

XV. THE STATUS OF THE PINK-FOOTED GOOSE
ANSER BRACHYRHYNCHUS

M. A. Ogilvie

Introduction

There are two completely separate populations of the Pink-footed Goose in
the world (Ogilvie, 1978).

1. Breeds in Iceland and East Greenland and winters entirely within Britain.

2. Breeds in Svalbard (Spitsbergen) and winters in Denmark, West Germany,
Netherlands and Belgium.

This contribution reviews the past and current status of both populations.

Icelandie—British population

This population has been censused in Britain since 1960, and earlier esti-
mates are available going back to 1950. The censuses are carried out on the
first or second weekend in November each year. An earlier census date would
be possible for this species because the entire population has usually arrived
by the middle of October. However the early November date is convenient
for simultaneously censusing the Greylag Goose Anser anser, and these do not
arrive in Britain until towards the end of October. The Pinkfeet are still very
concentrated in early November, though dispersing more widely as the winter
progresses.

The census is organised by me and involves up to 100 amateur bird-watchers
counting the birds, mainly at the night-time roosts, on the designated week-
end. In addition I take part in the actual census, working in areas where there
are not sufficient bird-watchers. Much of my time is also spent in gathering
large samples of age-ratios and brood sizes in order to assess annual breeding
success. Few bird-watchers can be bothered to make such detailed observa-
tions.

Table 1 sets out the population totals found in Britain each November
since 1950, together with the percentage of young birds. There has been
a three-fold increase in the thirty-year period, from around 30 000 in 1950 to
the present 95 000. Boyd and Ogilvie (1969) and Ogilvie and Boyd (1975) have
reviewed in detail the population dynamics, status and distribution of the
Pinkfeet in Britain, so I will merely summarise some of their conclusions here
and bring the story up to date.

The reasons for the large increase through the 1950s and 1960s can be
explained partly by a generally good level of breeding success, but probably
more by improving conditions for the geese on their wintering areas in Britain.
The birds have experienced a steady reduction in the amount of shooting to
which they are exposed. At the same time the feeding for them has been

127

Table XV/1.

Numbers and breeding success of Pink-footed Geese in Britain, censused each November

1950 — 1980
|

Winter Total % young | SE | Winter Total % young wee

| mean mean
1950—1 | 30000 48.8 | 1966—7 | 76 500 21.6
1951—2 | 34 000 249 | 1967—8 | 65 500 10.8
1952-3 | 35 500 254 | 1968—9 | 65 000 19°7
1953-4 | 32 500 334 | 1969—70| 74 000 24.4 17.9
1954—5 | 37 000 34.9 33.1 1970-1 | 72 000 23.1
1955-6 | 42 000 17.0 1971—2 | 65000 Bag
1956-7 | 49 500 18.4 | 1972-3 | 72500 | 11.4
1957-8 | 36 500 PER 1973—4 ! 82500 30.5
1958—9 | 54000 25.9 1974—5 | 89000 17.6 21.1
1959- 60| 54 000 20.0 23.0 | 1975-6 | 73000 | 5.6
1960-1 | 57 700 ie | 1976 7 | 71.000 11.3
1961—2 | 59 000 sla 1977-8 | 69000 8.5
1962—3 | 56 000 20.9 1978-9 | 78000 18.4
1963-4 | 57000 20.2 | 1979-80] 80000 14.7 117
1964-5 | 65600 | 26.6 | 26.1 1980-1 | 95 000 20.6
1965-6 | 69 000 21.0

| l

getting better. Over the years a number of the more important goose roosts
have received statutory protection leading to a total cessation or a reduction
of shooting. Elsewhere the geese have helped themselves by deserting their
formerly traditional roosts on estuaries, where there is virtually unrestricted
shooting in favour of inland reservoirs and lakes, nearly all of which are in
private hands, with either very limited or no shooting. Over the same period
the amount of barley and potatoes being grown, particularly in Scotland, has
greatly increased, as has the area of improved and fertilised grassland. The
geese rely heavily on barley stubbles and harvested potato fields after their
arrival in autumn, while grass becomes the preferred food later in the winter,
and in the period prior to spring departure.

One of the more striking facts to emerge from this long-term population
study has been the decline in breeding success. Also shown in Table 1. are
five-year means of the percentage of young showing how it has dropped,
particularly in the late 1960s and again in the late 1970s. This decline has
been exacerbated by some very low production of young in recent years which
can be attributed to very poor weather both in spring and during the breeding
season. The overall trend downwards may be related to some long-term cli-
matic deterioration but may equally reflect a shortage of nesting sites. It has
been shown, for example, that the principal breeding area in central Iceland
may already be overcrowded (Gardarsson, 1972).

Boyd and Ogilvie (1969) made predictions, based on counts up to 1968,
that the population was quite likely to carry on increasing towards around
90 000 birds by the mid-1970s, though there was a possibility of a sharp

128

downturn. In the event their prediction was fulfilled, which encouraged
Ogilvie and Boyd (1975) to make further predictions covering the period up to
1980. While they did not accurately predict the quite steep downturn which
occurred, they did indicate that the population would not be much above the
mid-1970s level by the end of the decade, which has turned out substantially
correct.

Conditions on the wintering grounds remain quite favourable for the geese,
though there have been increasing complaints of agricultural damage in a few
areas. This may lead to the issuing of special licences permitting the shooting
of birds in these areas between the end of the normal shooting season and
their departure in late April. Overall this probably will not make a great
difference to mortality.

Further upward movement seems probable in the long-term, though at a
slower rate than in the past. The population remains at the mercy of successive
poor breeding seasons, as was seen quite recently.

Svalbard-western European population

This population is present on passage in Denmark in autumn and spring,
but winters largely further south, in West Germany, the Netherlands and
Belgium. The only complete counts have been made in Denmark, from as
early as 1931. Since 1961 the counts have been organised by the Game Biology
Station at Kalo (see, e.g. Fog, 1980), and in the last few years also by J.
Madsen of the Goose Study Group of the Dansk Ornithologisk Forening, who
presents a detailed paper on the population at this symposium.

In view of Madsen’s paper I will confine myself here to a brief summary of
status and draw attention to one or two questions which are raised.

The Svalbard-western European population has trebled since 1931 (see
Table 2, based on Madsen’s paper), from under 10 000 to the present 27 000 —
29 000. Much of this increase has taken place in two quite short periods, in the
late 1950s and in the last four or five years. The former increase is attributed
by Madsen to the cessation of spring shooting in Denmark in 1955, while he
suggests that the latter is related to increased protection in the wintering
areas south of Denmark, and to a run of mild winters reducing mortality.

Age ratio counts have not been made regularly for this population, though
in 1980 — 1 Madsen found 24.2%, young birds. Paradoxically, after this quite
good success, the population fell back slightly from its 1979-80 peak of
28 500 to 26 500. In the absence of Pinkfoot age ratios Ogilvie (1978) compared
the numbers of the Pinkfeet with the breeding success of the Svalbard popula-
tion of the Barnacle Goose Branta leucopsis and showed that there was reason-
ably good agreement beetwen them. The Barnacle Goose breeding success
figures since 1966 — 7 are added to Table 2. After many years of quite good
production of young, which fits quite well with movements in the totals of
Pinkfeet, the Barnacle Geese experienced two very poor years, in 1977 and
1979. It is therefore somewhat surprising that these are not reflected in the
Pinkfoot counts. Indeed in both years the latter increased, slightly in 1977 but
by a staggering 42.5% in 1979. There is a considerable, but certainly not total,
overlap in the breeding range of the two species in Svalbard and personal ob-
servations in 1977 and also in 1981, which has been another breeding disaster

9 AQUILA 1982 129

Table XV/2.
Numbers of Pink-footed Geese counted in Denmark since 1931, summarised from Madsen
(this symposium).
Also shown are breeding success data for Svalbard Barnacle Geese since 1966 — 1967

% young
Winter or period Total | Winter | Total Barnacles
not recorded

1931 — 32 to | 1965 — 66 14 500

1940 — 41 | mean 5 550 1966 — 67 15 000 13.3
1941 — 42 to

1950 — 51 mean 7700 1967 — 68 15 000 27.1
1951 — 52 5 000 1968 — 69 12 300 23.2
1952 — 53 10 000 | 1969 — 70 12 000 27.0
1953 — 54 4 000 1970 — 71 18 800 47.2
1954 — 55 4 000 li n 1971—72 12 000 15.0
1955 — 56 5 000 1972 — 73 17 700 28.9
1956 — 57 6 000 1973 — 74 18 000 21:0
1957 — 58 9 000 1974 — 75 12 500 15.0
1958 — 59 no count 1975 — 76 14 000 20.0
1959 — 60 9 000 | 1976 — 77 16 600 23.0
1960 — 61 16 000 1977 — 78 18 000 2.5
1961 — 62 14 500 | 1978 — 79 20 000 26.0
1962 — 63 to 1979 — 80 28 500 3.5

1964 — 65 no count | 1980 — SI 26 500 27.0

Note that in 1980 —81 the Pink-footed Geese had 24.2 % young

for the Barnacle Geese, showed there to be very few young Pinkfeet reared in
the area visited. This contained some hundreds of Pinkfeet. They seemed to be
suffering from the same conditions of very cold, late spring and bad summers
which so adversely affected the Barnacles.

Another problem which is raised by the striking increase in the numbers of
Pinkfeet passing through Denmark is where are they wintering? Very few
geese remain in Denmark after November (see table in Madsen). Counts from
the Netherlands over the last six years have produced a mid-winter peak of
between 6500 and 12 500 (Rooth et al., 1981, and this symposium). No more
than some hundreds winter in Belgium, plus a few in northern France. It
would be interesting to learn whether there had been a great increase in the
numbers wintering in West Germany where up to 1974 a peak of 8000 was
exceptional (Timmerman, 1977). There would seem to be a strong case for co-
ordinated mid-winter censuses of the Pink-footed Goose throughout these
countries, in order to locate the current most important wintering areas and
to make sure that they are safeguarded.

Author’s address:
M. A. Ogilvie
Slimbridge/Glos
GL2 7BX, England

130

Mii

References

Boyd, H. and Ogilvie, M. A.: (1969) Changes in the British-wintering population of the
Pink-footed Goose from 1950 to 1975. Wildfowl 20: 33 — 46.

Fog, M.: (1980) Gasetaellinger 1979 — 80. Dansk Vildtforskning 1980: 56 — 7.

Madsen, J.: Observations on the Svalbard population of the Pinkfooted Geese in Den-
mark. This symposium.

Ogilvie, M. A. and Boyd, H.: (1975) The numbers of Pink-footed and Greylag Geese
wintering in Britain: observations 1969 — 1975 and predictions 1976 — 1980. Wildfowl
27: 63 — 76.

Ogilvie, M. A.: (1978) Wild Geese. Berkhamsted: Poyser Ltd.

Rooth, J. et al.: (1981) Numbers and distribution of wild geese in the Netherlands,
1974—1979. Wildfowl 32: 146 — 55.

Timmerman, A.: (1977): Het wintervoorkomen van de kleine rietgans Anser Brachyr-
hynchus. Limosa 50: 71-91.

g* 131

DI hae és
at (calo |

OAV VA ripa Mo

SURI: Cans TES mi

| A ee SO ai He

i mò [23 ny UT ER, 20h.
Bi

4 Mr ‚er ' A Lu

pr,
A Lit MES

XVI. OBSERVATIONS ON THE SVALBARD POPULATION
OF ANSER BRACHYRHYNCHUS IN DENMARK:

(a) Numbers distribution and breeding success in 1980/81 and
(b) Population trends 1931 — 1980

J. Madsen

Report Number 3 of the Goose Study Group of the Danish Ornithological Society
Introduction

The present report presents a preliminary account of a census of the Sval-
bard population of Anser brachyrhynchus in Denmark during 1980/81, and
a summary of the evidence on population development during the period
from 1941/32 to 1980/81.

The census is a part of an intensive study programme of the staging and
wintering goose populations in Denmark, undertaken by the Goose Study
Group of the Danish Ornithological Society. The Goose Study Group, which
cooperates with the Game Biology Station (Kale), the Zooological Museum
of the University of Copenhagen and the National Agency for Protecticn
of Nature, Monuments and Sites of the Ministry of Environment, started
national goose counts in October 1980. The aim of the study is to provide
data on the status of Danish goose haunts, their habitats and goose usage
as well as to provide accurate, monthly estimates of the total numbers of
geese in the country. The study is an extension of an earlier account of the
Danish goose haunts (Fog, 1971) and is a continuation of previous and on go-
ing recording at the most important Danish bird localities (Joensen, 1974,
Ferdinand, 1971 and 1980, Meltofte in press, Dybbro in prep.), carried out
by the Danish Ornithological Society and the Game Biology Station. The
goose study is based on mid-monthly counts, supplemented with as many
counts as possible, where the observers map the location of the goose flocks
and the agricultural usage of the habitats. At the moment 82 sites are covered.

In addition to goose counts it is planned to make a continous assessment
of the breeding success of A. brachyrhynchus, Branta bernicla bernicla,
Branta bernicla hrota and Anser fabalis staging and wintering in Denmark.
A full account of the activities of the Goose Study Group is given in an
annual report (in prep.), of which a summary is given by Madsen and Lund
(in press).

Numbers, distribution and breeding success in 1980/81

The Svalbard A. brachyrhynchus stay on the west coast of Denmark
during autumn and spring on their way between the Arctic breeding grounds
and their wintering quarters in the west of Germany, the Netherlands and
Belgium. The first flocks usually arrive by the end of September (Lind,
1956, Madsen, 1980), and the major part of the population stays in Western
Jutland till the end of October whereupon the geese leave the country
(Meltofte, 1973, Madsen, 1980). They arrive in the Netherlands by early

133

November (Timmermann, 1977). In mild winters a smaller part of the popu-
lation may winter in Denmark (Madsen, 1980), but the majority of the birds
do not reappear until mid March. From mid April to mid May the population
is concentrated on the Danish haunts whereupon the migration to the breed-
ing grounds proceeds (Lind, 1956, Fog, 1977a).

In Table 1. the results of the 1980/81 counts are compared to average num-
bers in the preceding four winters, when counts were carried out by the Game
Biology Station (Fog, 1977b, 1978, 1979, 1980). Temperatures were high
in mid February 1981, and this gave rise to extraordinarily high numbers
of wintering geese. Apart from this, no major difference was found in numbers
compared to earlier years.

Figure 1 shows the distribution of A. brachyrhynchus during autumn
(October to December) and spring (January to May), respectively. The
distribution is given in goose-days per haunt (calculated as the multiple
of the average number of geese on two successive counts by the number
of days between the counts), as this is regarded a better expression of usage
than maximum numbers.

In autumn A. brachyrhynchus restricted to sites where shooting is control-
led, whereas in spring when shooting is banned the geese are more dispersed.
Thus, in autumn 91% of the total goose-days were spent at two localities,
whereas the same percentage was spent on seven sites in spring. A total of
2 217 000 goose-days were spent in Denmark in 1980/81, the most import-
ant sites being Filso (648 000 goose-days), Vest Stadil Fjord (499 000 goose-
days) and Ballum Enge (330 000 goose-days). The dike-building on the
Rodenas (Hojer Wadden Sea coast) seems to have affected goose usage drasti-
cally. Only 7400 goose-days were spent in the Danish part of the area (against
127 000 goose-days in 1979) before the dike-building (Gram, 1981).

The significance of the Danish haunts can be expressed as goose-d ays
in Denmark in relation to the total number of goose-days spent on the win-
tering grounds (from 1 October to 15 May). Thus Denmark holds 36% of the
goose-days (using 27 000 geese as an average population size for the season;
see below).

Table XVI/1.

1976/77—1979/80% | 1980/81
September 1 350 =
October 18 025 17 625
November 1 065 2 606
December 240 344
January 508 224
February 5 725 12 131
March 9 363 12 929
April 15 900 19 339
May — 1 552
June — 0

a: Average of four seasons, based on Fog (1977b, 1978, 1979, 1980)

134

Figure XVIII A: Distribution of Anser brachyrhynchus in autumn (October- December)
1980. For key to size of circles, see Fig. 1. B.

135

From the information on habitat usage by the geese it appears that 63%
of the goose-days are spent on arable land stubble fields and cereals, includ-
ing the feeding project conducted by the Game Biology Station at Vest
Stadil Fjord (see Fog, 1977a), 23% on pastures (culture grasses), 10%
on saltings and 4% on meadows. As these crude estimates are only based
on one year’s information they must be regarded as preliminary.

The breeding success of A. brachyrhynchus was estimated in autumn 1980
by observations at Filso. The breeding seems to have been succesful: The
proportion of lst winter birds was found to be 24.2% (n = 1114) and the
mean brood size 2.4 (s. d. = 0.9, n = 81). Compared to the breeding success
of the Iceland/Greenland population wintering in Britain between 1969
and 1975 (Ogilvie and Boyd, 1976), the breeding season appears to have been
successful for the Svalbard population, although the recruitement is below
the potential of other goose populations (Ogilvie, 1978).

Population trends 1931—1980

The fact that the entire Svalbard population of A. brachyrhynchus stays
in Denmark during autumn and spring and that shooting concentrates the
geese (see Fig. 1) makes a census of the total population fairly easy to perform.
Until 1955 there was an open season for spring shooting, and Tipperne was
the only site along the Danish west coast where shooting was prohibited. Here,
the geese concentrated during autumn and spring (Lind, 1956, Madsen 1980).

The following account is based on material from three sources:

1931/32—1961/62: counts performed at Tipperne (the National Agency
for Protection of Nature, Monuments and Sites unpubl.) ;

1965/66 — 1976/77, 1978/79: the national goose count scheme organised
by the Game Biology Station (Fog, 1975, 1977a, 1977b, 1979);

1977/78, 1979/80 — 1980/81: the author’s own unpublished data.

The annual peak numbers counted during the period 1931/32 to 1980/81
are shown in Fig. 2. The year-to-year fluctuations probably reflect not only
true population fluctuations, but also the accuracy of the counts. Therefore,
only long-term trends are likely to be significant. Over the period there has
been a threefold increase in numbers, which apparently has happened in two
major steps. From 1931 to about 1959 the population level seems generally
to have been below 10000 individuals. From about 1959 to 1961, the
population increased to 15 000 to 18 000 geese, and during the last three
years, from 1978 to 1980, the population increased again, and now num-
bers 27000 to 29000 individuals (a maximum of 28 500 was counted at Filso
in autumn of 1979).

Studies of reproduction were not carried out earlier, so that the exact
nature of the increases is unknown. However, a probable explanation for
the increase in the late 1950s is the closure of spring shooting from 1955.
The number of geese shot during spring is unknown, but probably the shoot-
ing has had both a direct and an indirect effect on the population. Directly
as a mortality factor, known to limit the growth of several goose populations,
e. g. Bb. ternicla (Prokosch, 1981) and Svalbard Branta leucopsis (Owen and

Norde aug, 1977). Indirectly, it is possible that spring feeding has a limiting
factor, as shooting prevented the geese from utilizing many potential sites.

136

1-1000
@ 1001-10000
@ 10001-50000

@ 50001-100000

oP 100001- 200000

& > 200000

Figure XVI/1 B: Distribution of Anser brachyrhynchus in spring (January to May) 1981.
Number of goose-days per haunt indicated by size of circle

371

squnoo Jojdıuos yyım
sunali omsıpur sauy papddus ‘18/0861 01 @8/1E6I “muro ur snyouhysiyonig wasup fo squnoo pad mnuup :g/TAX anbrugy

18/08 12/02 19/09 15/06 109 16/08

0000!

00007

ne)
_—

0000€

The increase in recent years may have been caused by several factors
which can only be speculated upon. During the last decade A. brachyrhynchus
has been protected in the wintering areas south of Denmark, and winters
have been mild, possibly reducing winter mortality. Furthermore, during
recent decades the geese have progressively changed feeding habits and diet.
Earlier on most feeding took place on saltings and meadows (although evi-
dence from the literature is poor), and nowadays the geese mainly feed on
farmland as indicated above. As argued by Reed (1976) a change in diet
to cereal and pasture crops gives a safer winter forage which might cause
reduced mortality. However, as Reed goes on, this development might not
be advantageous to the geese in the long term, as the agricultural diets might
not balance the requirements for breeding, an increase caused by greater
survival masking a decreased reproductive output. Whether this is the case
in the Svalbard population of A. brachyrhynchus will only be revealed
by long-term studies. However, population trends of the Iceland/Greenland
population might indicate such a situation (Boyd and Ogilvie, 1969, Ogilvie
and Boyd, 1976).

Improved conditions on the breeding grounds seem not to be a factor.
On the contrary, Ekker (1981) reports increasing human activities on Sval-
bard which have been found to increase predation risks of the nests (Hkker
pers. comm.).

Norderhaug (1970) estimated the maximum population Svalbard could
hold in the 1960s to be 12 000 to 13 000 A. brachyrhynchus. This has, as the
Danish counts have shown proved not to hold good, as the population has
more than doubled since. Hkker (1981) has suggested that the increase ob-
served in Denmark during the last years might have been caused by windblown
geese from the Iceland/Greenland population. This seems not to be a likely
explanation as the population has increased over more than just one season.

Acknowledgements

The study of breeding success was supported by a grant from the Nordic
Council for Wildlife Research. Hans Meltofte and Anders Holm Joensen
kindly read the manuscript.

Abstract

Since October 1980 the Goose Study Group of the Danish Ornithological
Society has undertaken national mid-monthly goose counts in Denmark.
The results of the first season’s census of the Svalbard population of Anser
brachyrhynchus staging and wintering in Denmark are presented.

In October and April/May the entire population congregates on the Danish
haunts. In autumn, 91% of the goose-days were restricted to two sites due
to shooting, while in spring when shooting is banned, the same percentage
was spent on seven sites. The dike-building on the Rodenas/Hojer Wadden
Sea coast has diminished goose usage at the area drastically. A total of
2 217 000 goose-days was spent in Denmark during the 1980/81 season,
constituting 36% of the goose-days spent by the population on the wintering
grounds. In 1980 breeding was successful: the proportion of first winter
birds was 24.2% and the mean brood size 2.4.

Since 1931 the Svalbard population has tripled in numbers. Probably due

139

to closure of spring shooting in Denmark in 1955, the population increased
from about 10 000 to 15 000 individuals in the late 1950s, and since 1977
another increase has brought the population to its present level of nearly
30 000. The latter increase has possibly been caused by protection of the
species in the wintering areas south of Denmark as well as mild winters in
the 1970s which may have caused reduced winter mortality.

Author’s address:

J. Madsen

Dansk Orn. Forening
Vesterbrogade 140

D — 1620 Kobenhavn V
Denmark

References

Boyd, H. and M. A. Ogilvie (1969): Changes in the British wintering population of the
Pink-footed Goose from 1950 to 1975. Wildfowl 20: 33 — 46.

Ekker, A. T. (1981): The Pink-footed Goose-on Spitzbergen. Var Fuglefauna 4: 104 — 107
(Norwegian with English summary).

Ferdinand, L. (1971): Storre danske fuglelokaliteter, Bind I. Dansk Ornithologisk
Forening, Kobenhavn.

Ferdinand, L. (1980): Fuglene i landskabet. Storre danske fuglelokaliteter, Bind II.
Dansk Ornithologisk Forening, Kobenhavn.

Fog, M. (1971): Haunts in Denmark for White-fronted Goose ( Anser albifrons), Bean
Goose (Anser fabalis) A. brachyrhynchus and Pink-footed Goose ( Anser fabalis
brachyrhynchus). Dan Rev Game Biol: 6 (3). 12 pp.

Fog, M. (1977a): Gänse, Gänseforschung und Gänseprobleme Danemarks. Vogelwelt
98: 121 — 141.

Fog, M. (1976, 1977b, 1978, 1979, 1980): Gasetaellinger 1975 — 76 to 1979 — 80. Dansk
Vildtforskning.

Gram, I. (1981): Arsrapport over ornithologiske observationer i 1979. Ornithologiske
Undersogelser i Tondermarsken. Fredningsstyrelsen, Kobenhavn.

Joensen, A. H. (1974): Waterfowl Populations in Denmark 1965 — 1973. Dan. Rev. Game
Biol 9 (1) 206. pp.

Lind, H. (1956): The Movements of Geese at Tipperne, Western Jutland. Dansk orn
Foren Tidsskr 50: 90 — 124 (Danish with English summary).

Madsen, J. (1980): Occurrence, habitat, selection, and roosting of the Pink-footed Goose
at Tipperne, Western Jutland, Denmark, 1972-1978. Dansk orn Foren Tidsskr 74:
45 — 58. (Danish with English summary).

Madsen, J. and T. Lund (in press): Goose observations in Denmark October 1980 to
June 1981. Dansk orn Foren Tidsskr 75.

Meltofte, H. (1973): The Migration of Geese Anserinae at Blavandshuk, Western Jutland,
1963 — 1971. Danks orn Foren Tidsskr 67: 35—41 (Danish with English summary).

Norderhaug, M. (1970): The present status of the Pink-footed Goose, Anser fabalis brachyr-
hynchus in Svalbard. Norsk Polar-Institut, Arbok 1969: 55 — 69.

Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Poyser, Berkhassted, 350 pp.

Ogilvie, M. A. and H. Boyd (1976): The numbers of Pink-footed and Grey-lag Geese
wintering in Britain: observations 1969 — 1975 and predictions 1976 — 1980. Wildfowl
27: 63 — 75.

Owen, M. and M. Norderhaug (1977): Population dynamics of Barnacle Geese Branta
leucopsis breeding in Svalbard, 1948 — 1976. Ornis Scand. 8: 161 — 174.

Prokosch, P. (1981): Bestand, Jahresrhythmus und traditionelle Nahrungsplatzbindung
der Ringelgans ( Branta bernicla) im Nordfriesischen Wattenmeer. Thesis, Univ. of
Kiel, Federal Republic of Germany, 146 pp.

Reed, A. (1976): Geese, nutrition and farmland. Wildfowl 27: 153 — 156.

Timmermann, A. (1977): Het wintervoorkomen van de Kleine Rietgans Anser brachyr-
hynchus. Limosa 50: 71 — 91.

140

XVII. STATUS 0F ANSER INDICUS IN ASIA WITH SPECIAL
REFERENCE TO INDIA

P. Gole

Introduction

As we discuss the status of Anser indicus in Asia, skeins of these handsome
geese should be winging their way to the plains of north India for their
winter sojourn. They may be coming from as far as the region of Lake
Baikal in the Soviet Union or Lake Koko Nor in China, or from as near
as the high-altitude lakes of Ladakh, the northern most part of India. But
it is difficult to be precise about their place of origin for no reports of re-
coveries of ringed or banded geese are available for the last many years.
Indeed the most tantalizing thing about Anser indicus is that its total range
only broadly known and there are many specifics on which information is
lacking. An attempt is made in this paper to present the list of information
already available, adding the author’s own observations of a breeding colony
from Ladakh and a summary of reports received from a number of correspon-
dents about its present status during winter in India.

Geese in Ancient India.

In India Anser indicus is associated mainly with larger rivers in the north:
the Ganges, the Jumna, the Chambal and the Brahmaputra. The goose has
attracted man’s attention since ancient times, as references to geese can be
found in ancient Sanskrit texts. In Rgveda (about 1500 BC) their hissing
is compared to the sound made by a burning stick put into water. The great
Hindu law-maker of ancient India, Manu, has prescribed penalties for one
who killed a goose. They were considered to fly at a lower height than eagles.
Ancient Indians know that it was not a resident species but travelled towards
the Himalayas annually. Their preference for fresh water was noted and they
were believed to subsist on lotus roots. That they spread right up to Mysore
in south India, was also known. Their destination beyond the Himalayas
was believed to be the Lake Manas (Manaserovar) now in the Tibetan region
of China. They were known to return from the north in autumn (Sharad Rtu).
Goose echelons are depicted in many ancient carvings, e.g. those in Kangda,
Kashmir, Sanchil, Mathura and Taxila (in Pakistan). In mediaeval India they
were regularly kept by kings and noblemen in palace gardens and aviaries.

In ancient Buddhist literature also the goose is given an honoured mention
as the Buddha was said to have taken the form of a goose to enlighten his
disciples. Geese are sculptured on the pedestal at Bodh Gaya where the
Buddha received his enlightenment.

In Tibet, according to tradition, geese marry for life and if one of the pair
dies, the other pines away and never remarries. Sven Hedin had a similar
experience when he shot an Anser indicus on Lake Koko Nor. One of my
correspondents also experienced the same devotion among the pair.

141

Total range

According to Ali & Ripley (1978) Anser indicus breeds on high elevation
lakes in central Asia from the Tien Shan to Koko Nor but it is a winter visitor
to the Indian sub-continent. The northern boundary of their occurrence
is said to be the Chu steppe and beyond within Mongolia (it was also taken
near Lake Baikal) while the most easterly point of their occurrence appears
to be the Chu steppe and beyond within Mongolia (it was also taken near
Lake Baikal) while the most easterly point of their occurrence appears to
be Lake Bargin in Manchuria. In winter they are most abundant in north-
central India becoming scarcer towards Assam in the east and Pakistan
in the west. A few winter in Baluchistan to the west and Burma to the east.
In Tibet hundreds are supposed to breed on upland lakes and many winter
around Lhasa and along the valley of the Taan Po in south Tibet. They are
also recorded upto the Altai mountains in the north-west.

A few of the breeding localities are definitely known. According to Dement’ ev
and Gladkov (1952) they nest in Dzungaria and Chinese Turkestan while two
geese ringed on the nesting ground in Kirghiz SSR were recovered in the
early sixties in Pakistan (Ali & Ripley, 1978). In the early years of the
present century Bailey saw many nesting on Rham Tso, a high-altitude lake
south of Lhasa in Tibet. They were also reported to breed in cliffs around
Lhasa. In the twenties Osmaston (1925) and Meinertzhagen (1927) found them
nesting on a lake near Shushal (Chushul) and around two salt lakes the Tso
Kar and the Tso Moriri at a height of over 4300 m in Ladakh.

Migration

From its breeding grounds in the north Anser indicus is reported to migrate
south in autumn or before the onset of winter. Its return passage is observed
in the Tien Shan mountains in late August. By 25 August it is known to
leave even the low altitude parts of their northern range. Around Koko Nor
also the return passage is recorded on 28 August. There are, however, re-
ports of some birds lingering till late September or even October. In the Pamirs
return passage is observed between 19 and 23 September or even October.
(Dement’ev & Gladkov, 1952).

In India the geese appear to arrive on a broad front through northwest
Pakistan, Kashmir, Nepal and Sikkim. Recoveries of two ringed birds in
Gilgit in NW Pakistan have already been referred to. In this sector they
have been observed flying at an altitude of over 4200 m during migration.
They start coming in into India by late October and are well in by mid-De-
cember (Ali & Ripley, 1978).

One observed has described their passage through the Himalayas. He saw
many Anser indicus flying over Bhadwar in Kashmir in autumn heading
towards the Chenab and the Tawi rivers and guessed that they probably
came from the Tso Moriri and the Pangong lakes in Ladakh, on the other
side of the Himalayan range and crossing Lahoul on the way. The birds began
flying over after sunset (Donald, 1952).

They leave India in March and most are gone by the end of this month,

142

“They leave India as soon as the crops are cut and carried and the stubbles
have been pretty well gleaned” (Hume and Marshall, 1881). They travel
north again on a broad front through the Himalayas from Chitral to Sikkim.
Donald saw the geese heading north towards Tibet in February. They flew
at night around 2300 hrs and again in early morning at 4000 hrs. Fleming
reports from Nepal that one spring he saw about 35 000 ducks and geese
flying over the Kosi barrage. While Anser indicus headed into the wind right
up the river, Tadorna ferruginea flew along the wooded ridge. By end of
March many were also observed going up the Karnali gorge in parties of 15
to 30 individuals. They went all through the day, in the forenoon, during
mid-day, in the afternoon. In the next two hours American Dhaulagiri
expedition saw the birds flying at an altitude of over 7000 m (Fleming,
1958).

While the geese appear in south Tibet by March end (Ludlow, 1944),
they start coming in to Ladakh in mid-April. They are known to appear in
the region of Koko Nor in mid to last week of March. In Lake Orok Nor
in northern Gobi they are recorded from 14 April to the third week of May.
In the northern parts of their range, e.g. in Transbaikalia and in the Altais,
they appear in early May (Dement’ev and Gladkov, 1952).

Earlier records of breeding

Details of the nesting of Anser indicus are known mainly from Tibet and
Ladakh and to some extent from the Soviet Union.

Though Hume and Marshall (1881) over than thousands of these geese
breed on the Tso Moriri and other salt lakes of Ladakh, the quotation that
they give from Drew mentions only a lake-island frequented by Larus brun-
neicephalus and the existence of a deserted nest believed to be of a goose.
Bailey (1908) gives a more graphic account of a nesting colony in a marsh
adjoining Lake Rham Tso in south aber. Here, at a height of about 4500 m
he saw many goose nests with eggs on 2 June 1908. They were in a 3 km
stretch of a marsh on the south side of Lu village. Most nests were placed
on grassy islands surrounded by water 60 cms deep. On a circular island 20 m
in diameter he counted 15 nests wich were only slight hollows in the grass
lined with down bunched up around them. The number of eggs in each nest
varied from 2 to 8, though many contained only 4 eggs. Some of the eggs from
larger clutches were discoloured and he believed that they might have been
laid during the previous year. He also noticed the promiscuous way in which
eggs were laid, for many were lying on the bare grass outside the nests.

Swami Pranavananda (1949) a knowledgeable Indian Sadhu (hermit)
who lived for many years on the banks of the sacred Lake Manas in Tibet,
saw many geese nesting around the sacred lake itself and also on an island
in the adjoining lake, the Rakshas Taal. He reports that they were more nu-
merous on the latter.

Both Bailey and the Sadhu mention that Tibetans collected these eggs
for their own consumption and that the eggs were available at the rate
of 30 eggs for a rupee. Bailey reports that the birds start coming in by March
though he saw eggs laid only in early June. The Sadhu however, states that
near the Manas eggs were collected in April. Ludlow (1944) saw immense

143

numbers of these geese on Lake Yamdrok Tso in southeastern Tibet though
he does not mention any nests.

In 1923 and 1925 Osmaston and Meinertzhagen recorded nesting in Ladakh.
Osmaston saw 3 nesting colonies of Anser indicus: one on the lake at Shushal
(4300 m), one near the salt lake Tso Kar (4600 m) and one on the Tso Moriri
(4700 m). At the Tso Kar they were breeding in cliffs, while at the Tso
Moriri and at Shusha the nests were on islands in lakes. He observed nesting
on the Tso Kar and the Tso Moriri between 8 and 17 June. The cliff nest
“was a dense pad of wool and hair resting on sticks, and lined with the down
of the Goose”. It was earlier used by a pair of Corvus corax. The island nests
were merely slight depressions in the silt, lined with a little down. The greatest
number of eggs in a clutch was six. At Shushal on 3 July, goslings were
already out of the nests and were swimming in the lake.

Meinertzhagen saw no nests on 14 June at Shushal, as all the eggs had al-
ready hatched. He noted that the mortality among goslings was very heavy
due to the depredations of a pair of Haliaetus leucoryphus. At the Tso Kar
also on 23 June he saw not a single gosling and believed that they also
shared the same fate.

Soviet scientists report nests from Dzungaria and Chinese Turkestan and
found them among rocks, high in trees and on islands close to banks of reser-
voirs or on open, swampy plots. Tree and rock nests were constructed of fine
twigs with a shallow cup in the middle while in dry bogs nests were made
up of moss lined with down and vegetation.

Breeding in Ladakh recent observations: 1976 — 1980

The earliest that I saw Anser indicus in Ladakh, was in the beginning
of May when small groups (5— 8) were seen on the Indus river in the south
of Ladakh. It is possible that the geese might be following the river once
they enter the region beyond the Himalayas. But when I reached the Tso
Moriri in the second week of May, geese had already congregated on the lake.
The lake, however, was mostly frozen; only a portion of about 1.6 km?
near the northern shore was free of snow. A small island lies in this part and
most of the geese (42 of them) had congregated near the island. They had
already paired and scattered pairs were swimming in the lake. The geese had
obviously posted sentinels. For, as we approached the lake, two pairs swam
ahead and still swimming at a safe distance, protested at our presence with
characteristic forward bows punetuated with alarm calls.

A pair also flew over us calling in alarm and the others raised their heads,
honking with necks stretched and beaks pointing skywards. However, no
nest could be seen on the island. The marsh near the northern shore where
a big stream debouches into the lake, was still frozen and there was probably
not enough food around.

A few days later I reached the Tso Kar. There were only 10 geese on the
fresh-water lake Startsapuk Tso that drains into the Tso Kar. Apparently
the whole complement of geese was not present in mid-June. For, in July
I had counted about 100 geese on this lake in earlier years. The extensive
salt flats of the Tso Kar usually harbour only T'adorna ferruginea and not
geese,

144

On the north end of the Tso Moriri also in the third week of July, nesting
appears to be over. Here 124 geese were counted. But here as also on the Tso
Kar the number of families with goslings was not more than ten, confirming
heavy mortality as observed by Meinertzhagen. In late July the geese were
undergoing moult as some of the birds that we chased ran towards water
and did not fly. In late June and early July geese were also seen on the lake
Pangong and on the lake at Chushul (Shushal). 3ut they were not nesting.

In 1980 I reached the Pangong and Chushul in late May. No geese could
be seen at both these places. But when our party reached lake Tso Moriri
on 8 June, Anser indicus were already nesting on the sloping sides of the island
near the northern end of the lake. The nests were not mere scarpes in the
mud, lined with down. They were rather untidy heaps of vegetation. As I had
no means to reach the island, I could not see the lining. The grass-like nesting
material had obviously come from the lake itself as there was plenty of
aquatic growth in the shallow parts. Even pairs of Podiceps cristatus had
utilized the same plant to build their floating nests. On the island I counted
eight nests on the north-facing slope and about an equal number could be
partly seen on the opposite side. A few Larus brunneicephalus and a pair
of Sterna hirundo had their nests on the top of the island.

My observations of the nesting birds showed that only one bird; probably
female, alone incubates. The other bird stands guard near the nest or swims
nearby. The incubating bird leaves the nest occasionally and goes near the
edge of the water to drink or to feed in the shallows. Not all the pairs were
nesting however. Some pairs were either swimming and searching for food
in the lake while some were just standing and loafing on the island. Sometimes
a pair from the lake would take wing and land on the island to be greeted
by forward bows from the nesting pairs accompanied by loud protesting
calls. One of the birds from a nesting pair was rather aggressive and drove
away geese that approached too close to his territory. Once when a raven
Corvus corax canfe to inspect the island, he was chased and driven away
by a pair of goose and a Sterna hirundo. The birds that were feeding in the
lake often upended like dabbling ducks. No goslings were to be seen here.

A few days later our party reached the south end of the Tso Moriri. All
along the way we saw small parties of geese and one pair with lemon yellow
chicks in tow. Apparently this pair must have nested even before the lake
became unfrozen, i.e. in the second week of May. A group of 11 geese was also
seen foraging in a grassy patch, but the grass was still quite short.

At this end of the lake a small stream that flows in from the south, meets
the lake in many channels. The terrain is not marshy but rather it is a plateau
of shingle. It stretches south to a considerable distance and may probably
have been under water in the recent past as the lake is gradually shrinking.

A few local men with their sheep flocks were camping nearby. They
informed us that to the southeast a large number of geese could be found.
The geese were said to be nesting and we were assured a liberal supply of
eggs if we wished to gather them for eating. We crossed the broad plateau
of shingle and coarse yellow grass and Caragana. We then had to cross
a small stretch of a shallow marsh. In a muddy depression we observed
a pair of Grus nigricollis. Beyond this depression was a body of water which
was actually a longish arm of a still larger one to the north, a sizeable lake,
3.4 km? in diameter and with an island in the middle. As far as we could

10 AQUILA 1982 145

see it did not appear to be connected to the Tso Moriri. Several geese were
seen nesting on the island in the middle of the lake.

The almost square island was about 60 m long and about 60 m wide.
The island looked like a flat-topped pyramid with its sides sloping down
to the water. About 200 geese had congregated on the island and another
25 were swimming in the lake.

The nests were seen on the flat top as well as on the sloping sides of this
island. At some places they were packed closely with hardly 1 m between
them. They were scattered at other places. I counted 45 nests on the sides
while about 20 birds could be seen incubating on the flat top. Others were
just standing and loafing. Here the nests were not made of any vegetation
but were mere scrapes in the silt, lined with down which was banked up
against their sides. Indeed no vegetation could be seen in the brackish lake
and in the vast stretch of sand and shingle around, no fresh grass could be
seen.

Observations of these nests also showed that only one bird incubates while
the other stands guard. There was some squabbling and agression to be seen
between neighbours. Birds from some pairs were rather aggressive. As ob-
served by Bailey some eggs were laid quite promiscuously in the open
without any attempt at building a nest. These were lying without any bird
attending to them. Some eggs had already hatched and egg-shells were lying
scattered on the island. The pairs apparently felt quite safe as the island
was deep inside the lake and did not show much alarm at our presence.
Unfortunately we lacked any means of crossing the lake and approaching
the island. The number of eggs in each nest could not be examined.

It seems that the families leave the island as soon as eggs hatch. This
was also noticed by Bailey. I saw only one family with goslings on the island.
All the other families with goslings were in the lake. Most of these families
had four goslings in tow.

It was not known on what the goslings were fed. There was neither fresh
grass nor any vegetation nearby. The lake appeared to be quite deep and
without any plant life. But the geese were seen to be vigorously searching
for food upending themselves. Apparently insect life should be available.
A party of adults which was closely watched from a distance of 30 m fed
on small fish and insects that were found in the fresh-water channels. In
Tibet the geese were known to feed on a pond weed Potamogeton pectinatus
(Ludlow, 1944). This was available in the estuary to the north end of the Tso
Moriri but could not be detected at the south end. It is possible that the
goslings were fed entirely on animal matter. The problem however, needs
more investigation.

Status in India

In the last century many observers have referred to the abundance
of Anser indicus in north India in winter. Jerdon in 1877 had said that it was
most abundant in the Bundelkhand area and in the region between Agra
and Gwalior. Hume saw about 10 000 geese in a 16 km stretch of river near
the confluence of the Chambal and the Jumna. This was in the eighties of the
last century. In his opinion A. indicus outnumbered every other goose in

146

India by a proportion of 5 to 1. This figure is reiterated by F. Finn in the
beginning of the twentieth century. According to Barnes (1887) it was abun-
dant in Sind to the west while Stuart Baker (1980) says that it was met with
in considerable numbers on all larger rivers in Bengal. He saw great flocks
in Jessore and Khulna (now in Bangla Desh) in January.

However, later observers did not appear to have seen then in such im-
mense numbers. Hutson (1934) says that it was as common as Anser anser
on the big zheels around Delhi. More recently Usha Ganguli (1975) mentions
that they were irregularly seen on the Jumna, the largest party seen was
of 29 birds. She also saw about 40 birds on the Sultanpur zheel near Delhi.

To asses the present position of these geese in India, an appeal was made
through two well-known bird journals of India. Observers were asked to
give information on the places and type of habitat used by the geese in
winter, their arrival and departure dates, their number and whether it is
increasing or decreasing, the probable causes of the same and the food and
other habits observed.

The places where these congregate have been reported as, along the Cham-
bal river (thousands), in the Ajmer-Marwar area of Rajasthan (1800 — 2000),
the reservoirs at Narora (500) and Etah (20—25), the Bharatpur Bird
Sanctuary (200), the Sultanpur Zheel (100), the Kaziranga National Park
(50) and the Goalpara district of Assam where the geese are mostly seen
along the Brahmaputra. While one correspondent expressed the opinion
that their number has increased in recent years due to the almost total ban
on shooting, according to the rest their number has remained either station-
ary or has declined. Hunting, encroachment of cultivation and settlement
on riverine islands where the geese used to find resting and roosting places
and increased prevalence of netting are given as probable causes of their
decline.

Their usual habitat according to correspondents remains large rivers and
reservoirs. They are seen to associate with other ducks and geese though
a party of A. indicus generally keeps to itself. Where suitable water-bodies
are available geese spread even to the desert where only zerophytic plants
are available. Their good in winter is given as paddy and wheat shoots,
chana and barley leaves and also some pulses. They are accused of causing
some damage to winter crops.

Their arrival is said generally to coincide with Diwwali festival at the end
of October or early November and most leave by late March though a few
could stil be seen in mid-April.

One observer has described their winter routine: “At night they rest on
open sand-bars and in wadis on sand-bars where they can have a clear sky-
line to show any approaching predator. They fly out at dawn to where they
find suitable vegetation. At about 1100 hrs they fly back to isolated Chur
(river-island) areas, beaches or sand-bars where the current is fast, bathe and
go to sleep. It is then that they are most vulnerable to hunters in boats as they
hate to leave the cool beach and fall to the approaching guns. If undisturbed,
the siesta continues up to 1400 hrs when they fly out again in search of food.
This routine is pretty set. I have never seen them break this”.

10® 147

Status outside India

Detailed information appears to be unavailable on the status of A. indicus
even outside India. Soviet authors say that though it was once fairly common,
in recent years it has suffered a great decline. Outside the Soviet Union
the other large area in which these geese breed and winter, is Tibet. However,
almost no information is available from regions under Chinese control.
Dr. S. Dillon Ripley, Secretary, Smithsonian Institution, who travelled in
Tibet in 1980 saw no geese during the spring. According to him, hunting
pressure in Tibet should be particularly heavy as almost every young man
was seen to carry a gun. He was of the opinion that the numbers in Tibet
must have suffered a great decline too.

Nothing appears to be known about the number of geese breeding in
Tibet and the rate of their breeding grounds. In Ladakh which actually
is the western fringe of the Tibetan highlands, the large breeding colony
near the south end of the Tso Moriri appears to be safe from human inter-
ference. The breeding colony in the lake near Chushul is no more, though
the geese appear still to be holding their own in the Tso Kar.

Author’s address:

Prakash Gole

277 Sindh Housing Society
Poona 411007 Maharashtra
India

References

Ali, S. (1947): An Ornithological Pilgrimage. Journ. Bombay Nat Hist. Soc. 46: 305 —
306.

Ali, S. & S. D. Ripley (1978): Handbook of the Birds of India & Pakistan. Second
Edition,

Bailey, F. M. (1910): The Nesting of the Bar-headed Goose in Tibet. Journ Bombay
Nat. Hist. Soc. 19: 367.

Baker, E.C. Stuart (1908): Indian Ducks & Their Allies.

Baker, E. C. Stuart (1935): Nidification of Birds of the Indian Empire.

Barnes (1887): Handbook of the Birds of Bombay Presidency.

Battye RKM (1935): Notes on Some Birds Observed between Yatung & Gyantse. Journ
Bombay Nat. Hist. Soc. 52: 605 — 606.

Caldwell È Caldwell (1931): Birds of South China.

Delacour, J. (1954 — 1964): The Waterfowl of the World. Vol I and Vol IV.

Dement’ev & Gladkov (1952): Birds of the Soviet Union. Vol IV.

Finn, F.(1909): Waterfowl of India & Asia.

Ganguli, Usha (1975): Birds of Delhi.

Hume & Marshall (1881): Game Birds of India, Burma & Ceylon. Vol III.

Hutson (1934): The Birds About Delhi.

Jerdon, T. C. (1877): Birds of India.

J ohnsgard, P. (1965): Handbook of Waterfowl Behaviour. Cornell Univ. Press., Ithaca
378 pp.

Lavkumar, K. S. (1955): Another Bird-watching Pilgrimage to South-west Tibet. Journ
Bombay Nat. Hist. Soc. 52.

Ludlow, F. (1920): Notes on the Nidification of Certain Birds in Ladak. Journ Bombay
Nat. Hist. Soc. 27.

Ludlow, F. (1927): Birds of the Gyantse Neighbourhood, Southern Tibet. Ibis.

Ludlow, F. (1928): Dongtse of Stray Bird Notes from Tibet. Journ Bombay Nat. Hist.
Soc. 33.

Ludlow, F. (1944): Birds of South-eastern Tibet. Ibis. 86: 348 — 389.

148

Ludlow, F. (1950): The Birds of Lhasa. Ibis. 92: 34 35.

Ludlow, F. (1951): Birds of Kongo and Pome, South-east Tibet. Ibis. 93: 547 — 578.

Meinertzhagen, R. (1927): Systematic Results of Birds Collected at High Altitudes in
Ladak & Sikkim, Part II, Ibis. 69.

Osmaston, B. (1925): On the Birds of Ladakh, Ibis.

Pranavananda, S. (1949): Kailas & Mansarovar.

Smythies, F. (1958): Birds of Burma.

149

XVIII. THE STATUS OF BRANTA LEUCOPSIS IN 1980-81

B. Ebbinge

Introduction

There are three populations of Branta leucopsis in the world, usually
named after their different breeding grounds (Ogilvie, 1978; Owen, 1980):

— the Russian or Barents Sea population, wintering in the Netherlands and
northern Germany,

— the Svalbard population, wintering along the Solway in south-western
Scotland, and

— the Greenland population, wintering on the Inner and Outer Hebrides
in Scotland and along the north and west coast of Ireland.

Since the species received full protection in the Federal Republic of Ger-
many in 1977, it can now only be hunted legally in parts of Scotland. Under
the 1981 Wildlife and Countryside Act, however, ‘it will be protected in Scot-
land as well, and from then on all three populations will be fully protected
from hunting over their entire ranges.

The aim of this paper is to present the most up to date information available
on the status of these populations.

The author is most grateful to all who helped in gathering this information,
and especially to R. Beinert, H. Blijleven, D. Cabot, H. Krethe, E. Kumari,
M. Lok, M. A. Ogilvie, M. Owen and B. Spaans. M. Ogilvie and M. Owen
commented on an earlier draft of this paper.

Methods

Regular censuses of all three populations are made on their wintering
grounds, whereas additional counts from the spring staging areas are only
available for the Barents Sea population.

Usually birds are counted from the ground, but in special cases aerial
surveys are made as well.

Population sizes have been plotted on a logarithmic scale so that changes in
the rate of increase are immediately apparent from the figures. Mortality rates
have been calculated using ringing recoveries or resightings but also, in periods
of a fairly constant rate of increase, from the mean fraction of juvenile birds
in the wintering population allowing for the rate of increase in population size,
using the following formula:

m = j—i(1—j)
where m = annual mortality rate,
j = mean fraction of juveniles in winter,

v mean annual rate of increase in population size.

151

We

NN breeding areas:
ZZA wintering areas

ES spring staging areas
Figure XVIII/1: World range of Branta leucopsis

The mean annual rate of increase (i) is calculated as follows over a period
of x years:

al
. t
VIe — 1

where n, = population size in year t.

152

Results

a) The Russian or Barents Sea population

Numbers

In the 1980—81 season three complete censuses of this population were
carried out (Table 1), resulting in a mean of 38 000 individuals. Since the dif-
ference between the January count and the May counts can be explained in
part by mortality, this mean figure will be too low for the population size in

midwinter.

As a check on this figure population size has also been estimated by measur-
ing the density of a known number of individually coded colour-ringed birds
(Table 2). The agreement between the two independent estimates is striking

and confirms the reliability of the counts.

This means, however, that this population has markedly declined in num-
bers from almost 60 000 in 1976 — 77 (see Fig. 2) to about 40 000 in 1980 — 81.

Table XVIII/1.

Total census of the Barents Sea population of Branta leucopsis in 1980 — 81

Date
11—1—81
29—3—81

7—5—81
18—5—-81

1 Counts by Res. Inst. Nature Mgmt, supplemented by H. Blijleven and M. Lok.

2 H. Krethe
3 R. Beinert
4 E. Kumari

Netherlands

41 3501
?

Germany
(FRG)

216?
36 0001

Table XVIII/2.

Estimate of Barents Sea population of Branta
leucopsis in 1980 — 81, using individually

marked birds

Density of marked
birds:

Number of marked
birds alive:

252
Population size: 0.68

52

interv.: 30 400-47 500)

Sweden

?
10 7008
8 3003

er Total
— 41 500
? ?

25 2004 35 900

28 8354 37 100

Mean:

0.68%

252

S.D.:

Sample
size:

0.48

X 100 = 37 000 (95 % conf.

27 756

153

BRANTA LEUCOPSIS (NOVAYA ZEMLYA)
604 N(x103) =

population size

60/61 65/66 70/71 75/76 80/81

first year birds $

60/61 65/66 70/71 75/76 80/81

Figure XVIII/2: Change in size of the Russian breeding population of Branta leucopsis in
the last twenty years (upper panel). Arrow indicates abolition of spring hunting in the Baltic.
Breeding success (lower panel) was measured on the wintering grounds by catching on average
200 birds per season (circles: solid circles indicate a sample size of > 100 birds, whereas open
circles < birds). In the last ten years breeding success was also estimated by scanning large
samples (> 1000 from grazing flocks crosses). Crosses in brackets are based only on samples
from the SW. Netherlands, whereas the others are based on samples from both the northern
Netherlands and the sw. part of the Netherlands

Breeding success

In the lower panel of Fig. 2, data on the proportion of juvenile birds on the
wintering grounds are assembled. This is based on birds caught for ringing
purposes using clapnets. Since in this old-style technique only live decoys and
no bait is used to lure the birds into the catching area, this way of sampling is
not likely to be biased in favour of juveniles. To check this supposition the
age-ratio has been estimated more recently by a second method as well:
scanning grazing flocks with high-powered telescopes and scoring the propor-
tion of juveniles in samples of at least 200 birds (see Ogilvie, 1978). The results
of this latter method have also been plotted in the lower panel of Fig. 2.

The mean values of both methods in the seventies do not differ significantly
(paired t-test ; t= 1.44, p = 0.20). The agreement would have been even better
if not for two seasons: 1973—74 and 1975— 76. For these two seasons only
scanning data from the southwestern part of the Netherlands were available.
This area holds on average one third of the whole population in winter,
whereas the majority stays in the northern Netherlands and Germany. All
clapnetting of Branta leucopsis takes place in the northern Netherlands. The

154

discrepancy between the two methods in these seasons could be explained if a
higher proportion of juveniles occurred in the flocks wintering further to the
south.

To test this I compared five seasons in which age-ratio counts were available
for both the southwestern part and the northern part of the Netherlands.
Though the means do not differ significantly (paired t-test, 5 = 1.61, p = 0.10),
there seems to be a tendency towards a higher proportion of juveniles in the
more southern wintering areas: 20% on average in the southwestern part
aagainst 13% in the north.

Although the clapnetted samples are almost exclusively from the northern
Netherlands they seem to be reliable estimates for the proportion of juveniles
in the whole wintering population (see Fig. 1).

When comparing these samples the proportion of juveniles in the sixties
(x = 31%) is significantly higher than in the seventies (x = 15%) (t-test,
t = 2.45; p = 0.02).

Mortality

In 1970 spring hunting of Branta leucopsis was banned in the Baltic, and
in 1977 the autumn hunting of this species in Germany came to an end.
Therefore the Russian Branta leucopsis population is now fully protected
over its entire range. The effect of these protective measurements is illustrated
in Fig 3. At present hunting is thought to have a negligible effect on mortality.

Before 1980, when this population was only protected in the Netherlands
the annual mortality rate was 26% according to Haldane’s method (Haldane,
1955). The relevant data are shown in Table 3.

100 % shot
recoveries Branta leucopsis ringed
in the Netherlands
n=20
n=88
NN
50
SSI JUN-AUG
oo BEE APR-MAY
L ] JAN-MAR
E SEP-DEC
QR BREE

1957 1962 1967 1972
1962 1967 1972 1977

Figure XVIII/3: Decreasing impact of hunting on overall mortality of the Russian popula-
tion of B. leucopsis during 1957 — 1977.

155

The present mortality rate can be calculated from the resightings of indi-
vidually colour-ringed birds (design Wildfowl Trust). This colour-ring program
was started in March 1979, and we have adopted the strategy of ringing rather
few birds in combination with a high observation intensity in order to ensure
that every ringed bird which is still alive will be detected. Table 4. shows

XVIII/3.
Recoveries of Branta leucopsis, ringed in
the Netherlands, in 1958 — 1970

Number recovered (dead) after x seasons

Ringing x
season: IE Ra ES AN GNT RES CR SALO GÁL er

1957-58 |5 1 — - — — — 1 - — — =
1958—59 | — — —
1959 — 60 | —
1960-61 | —
1961-62 |12
1962-63 | —
1963— 64 | 1
1964-65 | —
1965-66 | 1
1966 —67 10

3

TI

1967 — 68
1968 — 69

Table XVIII/4.
Survival rates of adult Branta leucopsis in 1979 — 81
( Barents Sea population)

Females: Males:

N: Al: A2: N: Al: A2:
18 .83 (15) .93 (14) 17-71 (13) 629 (8)
60 .90 (54) .80 (43) 58 .81 (47) .85 (40)
13 .92 (12) .92 (11) 18 .83 (15) .87 (13)

17 .94 (16) = 18 04H)
29.1) 186 (26) = le
Mean: .89 Mean: .81
p — 0.05 (t-test)
N = number ringed.
A1 = fraction alive one season after ringing; actual number in
brackets.
A2 = fraction surviving from the first to the second season after

ringing; actual number in brackets.

156

the resightings of five different catches of adult birds after one and two breed-
ing seasons. Since there is so little variation in survival rate between the dif-
ferent groups, I presume that virtually no ringed bird has escaped our atten-
tion. This is only possible because the occurrence of this species is restricted
to rather few sites and a team of about 50 volunteers cooperates in identifying
the ringed birds using high-powered telescopes (50x or even more).

Another striking feature in Table 4. is the significant difference in survival
rate between males and females, males suffering a higher mortality than
females. Imber (1968) documents the same phenomenon in Branta canadensis,
but Owen et al. (1978) suggest the reverse in the Svalbard population of
Branta leucopsis.

b) The Svalbard population
Numbers

This very carefully monitored population (Owen & Norderhaug, 1977;
Ogilvie, 1978; Owen, 1980) numbered in 1980—81 9050 individuals (Owen,
pers. comm.). As can be seen in Fig. 4. this population started to increase
markedly in 1971 at a surprisingly stable rate. In this particular year their
wintering area on the Solway in southern Scotland was made a special reserve
and hunting in Norway and Svalbard was no longer permitted. During the
last few years, however, its rate of increase seems to be levelling off.

BRANTA LEUCOPSIS (SVALBARD)

N(x103) ue”

population size

60/61 65/66 70/71 75/76 80/81

first year birds %

60/61 65/66 70/71 75/76 80/81

Figure XVIII/4: Population size (upper panel) and breeding success (lower panel) of Sval-
bard-breeding B. leucopsis during the last twenty years. Breeding success measured by scan-
ning grazing flocks in winter. Arrow indicates onset of protective measures in its entire range

157

Breeding success

Despite this increase there is no significant decrease in breeding success, as
could be observed in the Russian population.

The recent poor breeding results in 1977, 1979 and 1981 are due to bad
weather conditions on Spitzbergen (the main island of the Svalbard archi-
pelago) rather than to increased competition for suitable nest sites or moult-
ing areas as a result of the increased population size (Prop, pers. comm.).
Therefore the recent levelling off in the rate of increase in numbers in the near
future is to be expected, particularly because the proportion of juveniles
following recent breeding seasons under favourable weather conditions (1978
and 1980) is still high (see Fig. 4, lower panel).

Mortality

Over the last ten years this population increased from 2300 to 9050 a mean
rate of 11% annually. The mean proportion of juveniles in this period was
18.2%, and therefore the mean annual mortality rate was 9.2% (see Methods).

An independent estimate of the annual mortality rate is obtained from the
annual survival rate of individually marked birds and amounts to 9.8% for
adults and 17% for yearlings (Owen, pers. comm.). According to Owen (1980)
the latter method overestimates the annual mortality rate due to probable
ring loss.

For further details regarding the Svalbard population the reader is referred
to Owens contribution to this symposium (“Studies of Spitzbergen Branta.
leucopsis”).

c) The Greenland population

Numbers

The latest census of this population dates from April 1978 when it totalled
33 000 individuals (Ogilvie in litt.). If the rate of increase has not changed
since, its present size should be 39 000.

However, the actual size is likely to be lower, because numbers on their
major wintering site did not increase any further in the period 1977 — 1981.
On this site, Islay, numbers steadily increased from 5800 in 1961 to 24 000 in
1976 (Ogilvie, 1978). Intensive grassland management is practised here on
5.2% (2774 ha) of the total agricultural area, and it is especially to these
green, grassy sites that the geese are attracted. Patton & Frame (1981) have
shown that some farmers can suffer appreciable economic losses, and have
advocated a severe reduction of the number of Branta leucopsis on Islay.
In trying both to reduce agricultural damage and to gain extra income, the
large estates on Islay have already begun to let out the shooting to paying
visitors. As a result the number of Branta leucopsis shot each winter has in-
creased from about 500 before the mid-1970s to 1200—1400 at present
(Ogilvie, in prep.).

158

ai LEUCOPSIS (GREENLAND)
404 N(x10°)

population size

60/61 65/66 70/71 75/76 80/81

oo
n
D
=
a
L
o
®
>
m 20
& È
110 és A Py fee Orit A Inishkea
e e e
60/61 65/66 70/71 75/76 80/81

Figure XVIII/5: Population size (upper panel) and breeding success (two lower panels)
of Grenland-breeding B. leucopsis over the last twenty years. Breeding success was measured
by scanning grazing flocks on two wintering areas: Isaly in Scotland, and Inshkea in Ireland

Since this deliberately increase in shooting pressure, numbers on Islay have
no longer increased, but have stabilized at about 20 000.

Under the 1981 Wildlife and Countryside Act Branta leucopsis will receive
total protection throughout Britain, but to prevent damage licences can be
issued.

It would be extremely worth while to study the effects ofthe measures taken
on Islay in more detail, in order to evaluate the applicability of such measures
in other conflicts between geese and agriculture. Similar agricultural prob-
lems with Branta bernicla on the Dutch island of Texel were successfully
solved by creating a goose refuge on one of the farms and simultaneously scar-
ing the geese from potentially vulnerable crops. This obviously is a much
better way to solve this kind of problem, and should at least be tried before
accepting such drastic measures as large scale killing.

Breeding success and mortality

A remarkable feature of this population, when compared to the other two,
is the stable, rather low proportion of juveniles throughout the last twenty
years (Fig. 5, lower panel). In the fraction of this population wintering on
Inishkea, Ireland, this phenomenon is even more striking. Do the Islay and
Inishkea wintering birds form separate subpopulations with different rates of
increase, or is the Greenland population concentrating more and more on
Islay at the expense of other wintering sites? On all other sites along the
Scottish westcoast and in Ireland, numbers are very stable (Cabot & West,
1973; Ogilvie & Boyd, 1975), with a mean yearly rate of increase of only

159

0.2% in the period 1956 - 1973. On Islay, however, numbers increased at a
rate of 9.994 annually in the same period (Ogilvie & Boyd, 1975). If the Islay
wintering birds indeed belong to an isolated subpopulation, their annual
mortality rate would be as low as 6.8% (see methods). Compared to the other
two populations this seems such a low value, that the increase in numbers on
Islay must be partly due to immigration from elsewhere.

On the other hand the extremely low proportion of juveniles on e.g.
Inishkea does not make emigration from there very likely, or the very low
proportion of juveniles on Inishkea is a result of differential emigration of
juveniles (or families) to Islay. So far the continuing study of D. Cabot on
Inishkea is indeed yielding evidence of emigration from Inishkea to Islay
(D. Cabot in litt.), 20 birds marked on Inishkea being sighted at Islay out of a
total of about 200.

Discussion

The world total of the three Branta leucopsis populations in 1980— 81
amounted to 80 000 — 90 000 individuals, which is lower than four years ago
when they numbered almost 100 000 (Hbbinge, 1980).

This decline is due to the decreasing number of the largest of the three, the
Russian or Barents Sea population, but the increased hunting pressure on the
second largest population, the Greenland one, may have caused a decline in
this population as well. However, no recent full counts of this latter popula-
tion are available since April 1978. In the Russian population the proportion
of juveniles has decreased significantly in the last twenty years. Decrease of
reproductive output in a growing population is also observed in other goose
species, e.g. the Icelandic Anser anser (Qwen, 1980), and might be a result of
increased intraspecific competition.

The other two populations do not show a marked decrease in their breeding
success. The smallest, and most rapidly growing population, breeding on
Svalbard, still has a fairly high reproductive output, whereas the larger
Greenland population has, ever since the Wildfowl Trust started its monitor-
ing program in 1959, been characterized by a low and rather constant re-
productive output.

To find a way to solve present conflicts between agriculture and Branta
leucopsis wintering on Kslay (west Scotland), more research is badly needed.
Especially scaring activities (including shooting) should be carefully moni-
tored as to their effects on the geese.

Apart from the studies already mentioned in last year’s report on Branta
leucopsis (Ebbinge, 1980), L. Gustafsson from the Zoological Department of
the University of Uppsala will start a special study on the influence of spring
feeding on subsequent breeding success (financially supported by the Swedish
W. W. F.) in close cooperation with the I. W. R. B.— Barnacle Goose Re-
search Group.

Author’s address:

B. S. Ebbinge
Kasteel Broekhuizsen
Post Bus 46

3956 ZR Leersum
Netherlands

160

References

Cabot, D. & B. West (1973): Population dynamics of Barnacle Geese, Branta leucopsis,
in Ireland. Report of the Nat. Inst. for Physical Planning and Construction Research,
Ireland.

Ebbinge, B. (1980): Report on Branta leucopsis. I.W.R.B.— Bulletin 46: 40 — 42.

Haldane, J. B. S. (1955): The calculation of mortality rates from ringing data. Proc.
XI. Int. Congr. Ornith. Basel, 1954: 454 — 458.

Ogilvie, M. A.—H. Boyd (1975): Greenland Barnacle Geese in the British Isles. Wild-
fowl 26: 139 — 147.

Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. T. & A. D. Poyser, Berkhamsted. 350 p.

Ogilvie, M. A. (in press): Wildfowl of Islay. In: The natural environment of the Inner
Hebrides. Proc. of the Royal Society of Edinburgh.

Owen, M.—M. Norderhaug (1977): Population dynamics of Barnacle Geese (Branta
leucopsis) breeding in Svalbard, 1948 — 1976. Orn. Scand. 8: 161 — 174.

Owen, M.—Drent, H. R., Ogilvie, M. A.—T. M. van Spanje (1978): Numbers, distribu-
tion and catching of Barnacle Geese (Branta leucopsis) on the Nordenskiöldkyst,
Svalbard, in 1977. Norsk Polarinsitutt Arbok 1977: 247 — 258.

Owen, M. (1980): Wild geese of the world. Batsford, London. 236 pp.

Patton, D. L. H.—J. Frame (1981): The effect of grazing in winter by wild geese on
improved grassland in West Scotland. J. Appl. Ecol. 18: 311 — 325.

11 AQUILA 1982 161

ih tt, GÉ a AT vedi bu MORITLE N 30 RUN i

| LI vi N et Aer hr Il, en ve nt À
f b vi 3 ML TER Hi fal itt “ppi dii ‘pe ker: ‚oh i a
ae a Oy ras 111) SARAT AVAGY dti

| ee HET ANS sc Aga AE

| hi | i ta PNL PAPA due, bce N di
ég iy i KI Tago ae ile siden

| i JPA
È 4 : be J bia FO u DI ie PERDI 4 1 Ha a
| Den ) tare § 7 A
À i | dl et Nadal dh Pa 4 NUE yooh vg WT
Hu Eur er VI ti i à
| i i
a D yy Bl 4 ’ ie
i 4 1} yA ás
r 1
N 1%) u il. L a
di ivi sie
à A vi CEA: PI
A a 4 i] i
Lista d hd | Lita ARS à
4
i
sa
) A LA
4
d tre
hein
A A
4
A II i

} tea z è + TAI Mi Ax au Main cr
n al WR Be "
ri

XIX. THE STATUS 0F BRANTA B. BERNICLA

A. K. M. St. Joseph

The table accompanying this paper gives the present status of each of the
six commonly recognized populations of Branta bernicla to be found around
the northern hemisphere. Being a species with a completely circumpolar
distribution there are obvious reasons why it is useful to have available from
the IWRB the relevant population surveys and age ratio statistics.

The Brant research group is co-ordinated by the IWRB. It is composed of
corresponding members who actively take part in research on, or management
for, this particular species. Two recent conferences (The 1* and 2°° Technical
Meeting on Palearctic Migratory Bird Management, Paris 1977 and 1979)
drew international attention to a number of problem areas. Some of those
requiring further attention are itemised under “Comments” and a slightly
longer explanation is given below.

B. bernicla nigricans in Japan

The full distribution of this population is not completely known largely due
to the lack of information from North Korea. Age ratio surveys have been
conducted for a number of years and it is hoped that this information will
shortly be available.

Puget Sound, Washington State, USA

It is now well known that the majority of West Coast B. bernicla migrate
almost directly from Alaska to Mexico and that disturbance due largely, it is
thought, to hunting pressure, has resulted in very few birds wintering north of
the Mexican border. The exception is a small group of “gray” B. bernicla
that remain throughout the winter in the Puget Sound area. Neck-banding in
recent years has shown that this population comes from the Queen Elisabeth
Islands, NWT, Canada and numbers no more than 5000 birds. It is clearly a
matter of concern that so small and apparently so distinct a group of birds
should be subjected to hunting because it is mistakenly considered to be part
of the much large population of B. b. nigricans.

11" 163

Strangford Lough, Northern Ireland, UK

Strangford Lough is the first major resting place of the population of B. b.
hrota which breeding in high Arctic Canada migrates across the Atlantic to
winter in Ireland. While conducting the autumn age ratio surveys there in
1980, continual disturbance by hunters (shooting Anas penelope) was ob-
served. Not only was the capacity of Strangford Lough to hold A. penelope
affected but the availability of Zostera to B. b. hrota was also reduced at a time
of relatively high food requirement after the long autumn migration.

Branta b. hrota in Denmark.

The Danish representatives have indicated that a short open season on
B. b. bernicla may soon be permitted in their sector of the Wadden Sea. It is
generally considered that this population is large enough to stand harvesting
and the Danish hunting system sufficiently well controlled to be able to
undertake such a responsibility.

However, it is of major concern that the small population of Spitzbergen
breeding 5. b. hrota (numbering less than 2500) does overlap during the likely
hunting period in the Wadden Sea, although it spends most of the winter in
Mariager Fjord. It is hoped that sufficient precautions will be taken should
such an open season be implemented.

Branta b. berniela in Western Europe

Reclamation in Federal Republic of Germany of the spring feeding area of
this population is continuing and it seems inevitable that 15 000 individuals
will be displaced. Such habitat loss is extremely serious and although the
retention of the Leybucht is welcomed it is not felt that the overall outcome
in Federal Republic of Germany is satisfactory.

Table XIX/1.

Status of Branta bernicla

Subspecies | Range Population size | Comments
Nigricans Siberia — Japan = 1000 — More in N. Korea?
Nigricans Siberia (Alaska) Canada —

W. USA, Mexico c 200 000 — Autumn hunting in
Puget Sound
Hrota Canada — E. USA 97 000
Hrota Canada — Ireland | < 10 000 — Conflict with excessive

wildfowling for A. pene-
lope in Strangford Lough
Hrota Spitzbergen — Denmark < 2 500 — Possible conflict with

autumn season on B. b.

bernicla

Bernicla Siberia — W. Europe 147 000 — Continued reclamation,
crop damage and licensed
shooting

Information from: Y. Yokota, H. Boyd, A. Reed, O. Merne, A. Vinokurov, M. Fog, P. Prokosch, B. Ebbinge, R. Maheo.

164

In the United Kingdom farmers will soon be able to apply for licences to
shoot B. b. bernicla to prevent damage to crops. The conditions under which
such licences would be granted have yet to be finalised.

Copies of the Proceedings of the First Technical Meeting of Palearctic
Migratory Bird Management are available from IWRB, Slimbridge, Glos, UK
Price £ 5.00

Author’s address:

A. K. M. St. Joseph
Histon Manor

Histon

Cambridgeshire CBH 4JJ
England

165

DI cu
gr WA

Rw ta Anz |’ Là # %
m vio

vol | int wleretrt “biso! k

unter ASS YOR CELE ur wee pe

TE eae

rex aide; NUM à rar gi oe

La PA Lotta Pr id art HT] Yel: “ibra gi tato;
Loge nu h At CUT wutthe let ii sure de silat 16 meer’ hé

Me va (ebbe eg Maid pe
meny éz Ber Lent it tro
i aa tdi DI LA ‘At re è hey cla
; me A ahs WEE. BES x s. tll citi rs
inte putes | Aa n
SUN dala: ne LL BER
Mi A srt vitali Per dès | = gered, iw M ci

E
Kv
Ste
i

19 À
Ai Ti i Fri CS
ta 4.9 pe
o 4 Ù cy Cu
> A

oo a
e di im fee re 7
ef in CNET ks; x his

4 + af

6

tal) <A
2 | |

red pt} CI

XX. ECOLOGICAL ASPECTS OF THE OCCURENCE OF GEESE
ON LAKES OF THE GDR WITH RESPECT TO SOME HYGIENIC
PROBLEMS

L. Kalbe

The waterfowl research program dailing with the distribution of Geese
in the GDR under the direction of Prof. Dr. Rutschke creats some ecological
questions, too. In this case investigations were made into possible negative
and positive effects of feeding in agricultural areas with a greater number
of Geese, investigations into influence on the trophy of waters through the
import of nutrients, into the daily rhythm and the radius of action of rest-
ing geese at the resting and sleeping sites, and into the ecological demands
of the Grey-lag Goose on breeding sites.

Some of these questions have been answered satisfactorily and have led
to important results, e. g. from Naacke (1966, 1973), Rutschke (1964, 1978),
Schröder, (1973), Frädrich a. Naacke (1974), Bersiner (1976), Litzbarski a.
Loew (1976), Rutschke a. Schiele (1980).

Further aspects and results will be dealt with now.

I. Marking of ecological conditions at the resting and breeding sites of geese

It is an essential advantage of our Centre of waterfowl research that we
have access to good ecological characteristics of all larger waters, firstly
in the Register of waters of the GDR, secondly in the Katalog of wetlands
from international and national importance for waterfowl. This gives us the
possibility of knowing and of finding out the relevant ecological factors
for the occurence of geese. But of the very small breeding waters of the Grey-
lag we know only too little. Unfortunately, just many of such waters are
occupied, e. g. small ponds, lakes and peatlands. So the picture of Grey-lag’s
ecology must still be incomplete.

Resting sites of the Bean Goose and White-fronted Goose

There are about 90 resting sites in the GDR covered by geese every year.
They are concentrated in the northern and central districts. Most of them
are natural lakes. In the southern parts of the GDR there are especially
smaller ponds and other artifical waters, e. g. impoundments and remainder
waters of Brown Coal Mines. We have prepared an analysis of the ecological
conditions with regard to the largeness of lakes on ponds, to the depth of
waters and to the trophy (Table 1— 3).

167

Table XX/1.
Largeness of resting sites of the Bean and W hite-fronted
Goose in the GDR (number of waters = 75)

Number of waters in
Degree of largeness | Number of (lakes and | the GDR total (with-

(area) ponds) resting sites | out ponds and running
waters)
20 ha 4 (ponds only) 800
20— 99 ha 16 480
100— 299 ha 28 65
300— 999 ha 19 55
1000 ha 8 14

Table XX/2.
Depth of sleeping sites of the Bean and White-fronted
Goose in the GDR (number of waters = 75)
Degree of maximum Number of resting | Degree of average Number of resting

depth sites | depth sites

2m 21 1 m 19

3— 10 m 29 1— 3m 33

11 — 30 m 19 3— 10 m 17

30 m 6 10 m 6

Table XX/3.
Trophy of resting sites of the Bean and White-fronted
Goose in the GDR (number of waters = 75)
Number of % restin Total numbers of
Scale of trophy resting Mite 5 waters in the GDR
sites ( 9) (lakes)

oligo-mesotrophic low eutrophic 3 4 1
deep lakes 11 15 9
shallow lakes 13 17 7
eutrophic 39 52 73
high eutrophic 9 12 10

A comparison of the results shows that depth as well as largeness as trophy
of waters are not important for geese. Nevertheless, it is obvious that the
larger lakes are preferred. There are 14 very large lakes with a surface of more
than 1000 ha in the GDR. 8 of them are resting sites of geese. If there are
larger lakes in an area the geese will accept them, too.

168

A total of about 70% of all resting waters are larger than 100 ha, although
there are more than 1250 lakes with a smaller surface (= 90%), and about
135 lakes with an area of more than 100 ha (= 10%) only. The smaller rest-
ing sites, e. g. Lake Grössin in the district of Potsdam, have other neighbour-
ing lakes which the geese can fly if they are disturbed, for instance through
hunting or fishing.

Moreover, the geese prefer lakes with lower trophy and smaller depth
probably. With regard to the trophy we must consider that in autumn
and winter the lakes have clear water without phytoplancton and other
loading substances so that the characteristics of those lakes are quite similar
to lower eutroficated lakes. Therefore we must find out other important fac-
tors for the occurence of geese at waters, too. I think, the best ecological
conditions are the following:

— Territorial position of resting sites near good feeding grounds like alca-
line peatlands, grasslands and agricultural areas with wintercorn in the middle
in an area of 15 km to the resting ground.

— Existence of small wooded shores and shallow shores.

— No disturbance at the resting waters in the evening, if they come back
to the lake.

Resting sites of Grey-lag

The situation of resting sites of Grey-lag differs greatlier. The change
from one of resting site to an other in the various seasons, e. g. in spring by
non-breeders, in summer and in autumn by migrating geese has been inves-
tigated e. g. by Frädrich a. Litzbarski (1975, 1976). However, the conditions
of resting sites preferred by the Grey-lag are the same as those of Anser
fabalis and Anser albifrons. Firstly, we have some large lakes (Lake Krakow,
Lake Gilpe, Lake Plau and Lake Schwieloch) which will be frequented
by the Bean Goose and White-fronted Goose together with the Grey-lag at the
beginning of autumn. On the other hand, we have found many smaller
waters like ponds, peatland and small lakes as resting sites of the Grey-lag,
too. It is very difficult to find out the essential ecological criteria of the Grey-
lag’s resting waters. But we think the ecological conditions are quite similar
to those of Anser fabalis and albifrons. ;

Breeding sites of the Grey-lag Goose

W The stock of the breeding population has increased since 1960 in the GDR
Te have estimated the number of breeding sites to more than 450 — 500.
his is the background for investigations of the ecological conditions of the.

breeding sites. The results of first investigations are still unsatisfac-

tory.

It is a fact that the ecological conditions that are favoured by the Grey-lag
are not measurable with the general status of the waters, e. g. trophy, depth,
largeness, water quality. This species is very strongly dependent on the terres-
trial conditions in the feeding grounds, not on limnological conditions and
especially not on waterchemistry or waterbiology. This is an important differ-

169

ence with regard to other wildfowl. On the other hand, it is necessary to
have a highly structured vegetation on shore and good attainable feeding
grounds near the waters. These are the suppositions of settlementation of
waters by geese (see also at Hudec a. Rooth, 1970). In the GDR the main eco-
logical characteristics of waters covered by geese are the following:

— Alternation of dense and loose shore-vegetation mainly composed by
Phragmites, Typha, Salix and other underwood

—Shallow water near the shore

— Existence of islands and dams with a high density of plants

—Strong structuration of the shoreline

— Possibilities of getting out of the water at shallow shores without veg-
etation by geesefamilies.

— Existence of feeding grounds near the water.

II. Effects of a high density of Geese on resting sites

The problem of eutrofication

Dobrowolsky (1973) and Kalbe (1978) have shown that the import of nutri-
ents and organic substances can bring forth some negative effects in water-
ecosystems (eutrofication, oxygen consumption). But theoretical model-
investigations have proved that the load by waterfowl is not so high. The
whole balance of nutrients and the turnover of substances in the ecosystem
will be determined mostly by other processes, e. g. by the import of nutrients,
by sewage and wastewater, imports of phosphorus and nitrogen by agriculture
and fishery. So we cannot find any limnological model of substances which
regards the import of nutrients by geese and other waterfowl today. But
it is imaginable that there is a negative influence on the status of eutrofica-
tion by geese with regard to the following conditions:

1. High density of waterfowl with a high grazing rate of plants followed
by an increase in the turnover of nutrients, especially in summer. The nega-
tive effects may be: Intensive development of phytoplancton, water disturb-
ance, development of waterblooms, decrease of transmission of light into
the water. Doubtlessly this will only arise in special situations, because the
feeding of waterplants brings forth normally a decrease of nutrient contents
in an ecosystem. It would be necessary to have a sudden immigration of high
numbers of waterfowl only. In our area we have not found any such situ-
ation up to now.

2. Another point of view is the presence of many waterfowl are fed outside
the waterecosystem and then fly to the water there, where they put their
excrements with nutrients into the water. This refers to geese and
gulls.

Rutschke and Schiele (1980) have done research in this field at Lake Giilpe
with regard to Bean Goose and White-fronted Goose. In the autumn there
are 10 000 and more geese at the lake. Rutschke and Schiele have found that
10 000 geese will import 2,2 kg P and 5,2 kg N to the lake daily, which in
40 days from the middle of October to the end of November amount to a total
of 88 kg P and 208 kg N. The lake has an area of 600 ha and an average
depth of 0,5 m. It contains 3 million m? of water, with 450 kg P and 300 kg

170

inorganic and organic N dissolved in it. From the faeces of the geese, the
lake gets nearly 20% of the total amount of P dissolved in the water. The
increase of nutrients content in the lake Giilpe would doubtlessly be the
beginning of eutrofication with negative conditions. Rutschke and Schiele
refer to the modelcharacter of this account explicitly because the accumula-
tion of nutrients in about 40 days is possible only if we do not have anything
that changes the quantity and quality of water in the lake. Actually, a small
river, the Rhin flows through the lake with the waterflow of 4 to 6 m?/sec
during resting time. Therefore the average time of stay is 6 to 10 days only
and the accumulation of nutrients is possible about 6 to 10 days only, too.
Moreover, the import of nutrients goes on mainly in autumn and winter,
so that the metabolism of matter is decreased.

Nevertheless, the example shows that especially with small loaded lakes
without an exchange of water resting geese can bring a high degree of eutro-
fication with changes for the worse of the ecological conditions for other
waterfowl. Especially some of the smaller shallow lakes with a well-developed
submerged waterplant-vegetation are endangered. In the GDR the following
lakes belong to this type: Lake Putzar with 19 000 geese the maximum,
Lake Koblentz (8000 geese), Lake Breesen (4000 geese), and Lake Felchow
(20 000 geese). It is possible, that the defense against geese is necessary for
the preservation of the good ecological and limnological condition of these
waters.

It showes a calculation for the lake Felchow, a small lake with an area
about 40 ha.

Largeness of lake: 40 ha

Middle depth: 0,5 m

Volume of water: 0,2 million m?

Import of nutrients: 88 kg P, 208 kg N

Load of surface: 0,22 g P/m?-a, 0,32 g N/m?.a

Critical loads according to VOLLENWEIDER (1968): 0,07 oP /m? sar

1,0 g N/m?-a
Critical loads according to KALBE (1976): 0,13 g P/m?-a,
1,0 g N/m?.a
This loads surpass the critical value of 0,07 g P/m?.a.

Hygienic aspects

Wild geese are, like other ducks or gulls, potential carriers of Salmonelloses
(Typhus, Paratyphus, typhoid Fefer). The possibility of infection of man will
be diminished at time of migration of geese (September to April). At this
time we can eliminate the possibility of infection during recreation activities
of people (for instance bathing). Greater danger could come from abundant
resting Grey-lag geese at beaches in summer.

Excrementation at such places may be very problematic. In the GDR
we have not found any infections of man by geese, fortunately.

An other point of view is the hazard to waterfowl by Clostridium botulinum
in highly eutroficated waters in summer, and also the potential infection
by man. This problem has been investigated by Feiler and Köhler (1976)
with regard to the area of the river Havel.

171

III. Importance of Geese as Bioindicators

The term bioindication of loads or of hazards and of the stability of eco-
systems has found its way into many branches of ecology in the last decades.
Whereas bioindication of air pollution and of water pollution has been used
by forestry and water management for a long time already the importance
of birds as indicators has not been known up to now. Of course, ornitholog-
ists have pointed out the possibility of indication of biocids by birds as
consumers of the second or third compartiment of the feedchain,. but theor-
etical considerations on the possibility of general bioindication by birds have
been published by Rutschke and Kalbe (1980) at first recently. So, birds are
good indicators, although there are some difficulties because normally birds
show changes in their distribution:

— The homothermy and intensity of metabolism are suppositions for the
strong dependence of populations on environmental factors. Birds are very
sensitive to them.

— The position of most species of birds in the ecosystem has been well
defined, and so it is possible to find out changes of the environment.

— Qualitative and quantitative changes of the birdfauna can be accessed
easily.

The geese as relatively spectacular birds have a special position in this case.
The value of indication will decreased radically by reason of the lower posi-
tion in the feedchain (second compartiment as consumers of the first step).
The indication of pollutants by the feeding of contaminated plants is well-
known, e. g. for mercury and other toxic salts of heavy metals.

Above all, the breeding population of Grey-lag has a great importance
as indicator of the whole changes in waterecosystems, if we want to review
the variety, stability and mechanisms of regulation as suppositions for the
preservation of landscape. The Grey-lag is an important member of many
waterecosystems in the GDR. In connection with the typical combination
of species the Grey-lag indicates a generally variable landscape although
it shows only little dependence on limnological ecofactors. The typical fauna
of birds of a natural shallow lake with clear water would be characterised,
e. g. by the following combination of species:

Anser anser— Anas platyrhynchus— Anas querquedula— Anas crecca—

( Anas acuta) — Spatula clypecta — Podiceps ruficollis — Podiceps nigricollis —

Podiceps cristatus— Rallus aquaticus — Gallinula chloropus— Fulica atra.

Some of these species have a higher weight of indication than others.
The term “species diversity” (D), which was introduced into ornithology
by Bezzel and Reichholf (1974) and Höser (1976) is a good characteristic
of the ecosystem-variety :

D- Zi me: 1,44 (1)

The term of the rate of missing species (A) according to limnological
research by Kothe (1962) with regard to ornithological research by Kalbe
(1978) seems to be more fitting:

PNR OR (2)

1

172

Table XX/4.
Appendix: Weight of indication (i)
by breeding waterfowl in

Black-throated Diver 2,0
Great Crested Grebe 1,0
Red-necked Grebe 1,25
Black-necked Grebe 155
Little Grebe 1,25
Cormorant 1,5
Heron 1,0
Little Bittern 1,5
Bittern 1,25
Mallard 1,0
Teal 1,5
Garganey 1,25
Gadwall hs
Pintail 2,0
Shoveler 1,5
Tufted Duck 1,25
Pochard 1,0
White-eyed Pochard 1,75
Goldeneye 1,75
Goosander 2,0
Grey-lag Goose 155
Mute swan 1,0
Mute Swan (Wildpopulation) 1,5
Lapwing 1,0
Little Ringed Plover 1,25
Snipe 1,5
Curlew 1,5
Black-tailed Godwit 1075
Redshank 2,0
Common Sandpiper 1,75
Ruff 2,0
Common Gull 1225
Black-headed Gull 1,0
Black Tern 125
Common Tern 1,5
Coot 1,0
Moorhen 1,25
Water Rail 1,0
Spotted Crake 1,25
Little Crake 1,75

Typical stock of breeding birds in natural areas of waterfowl

Clearwater shallow lake: Podiceps cristatus, griseigena nigricollis, ruficollis; Ixobrychus minutus; Botaurus stellaris; Anas
platyrhynchus, crecca, querquedula, strepera, acuta; Spatula elypeata; Aythya ferina; nyroca; Anser anser; Cygnus
olor; Larus ridibundus; Chlidonias niger; Fulica atra; Gallinula chloropus; Rallus aquaticus; Porzana porzana;

Alcaline peatlands: Anas platyrhynchus, querquedula, acuta; Spatula clypeata; Anser anser; Vanellus vanellus;
Gallinago gallinago; Numenius arquata; Limosa limosa; Tringa totanus; Philomachus pugnax;

Oligotrophic lake: Gavia arctica; Podiceps cristatus; Anas platyrh.; Bucephala clangula; Mergus merganser; Cygnus
olor; Fulica atra.

173

So, we have the possibility to ascertain the causes of environmental change
if we have obtained the stock of breeding birds through investigations over
a long period of time. A high rate of missing species indicates essential changes
of the environment. If we know the typical breeding stock of a natural water-
ecosystem we can find out the actual theoretical rate of missing species
(A,). The result will give us the actual step of impoverishment of the ecosys-
tem.

Az = Ar), 100 (3)
(Avi)

A, is the theoretical stock of breeding species, i is the weight of indication
from 1,0 to 2,0 (Appendix).

Firstly we must find out the typical breeding stock in all natural water-
ecosystems. After calculating A, in the second step we must formulate the
aims of management and preservation.

In this case we are only at the beginning of our investigations. But I hope
this will be a good possibility of preserving nature and with this preserving
waterfowl too of course.

Author’s address:
Dr. Lothar Kalbe
GDR.. 1500 Potsdam
Bezirks-Hygiene Inst.
Abt. Wasserhygiene
Tornowstr. 48.

174

XXI. BRANTA BERNICLA IN THE WADDEN SEA WITH
SPECIAL REFERENCE TO THE NORTH FRISIAN SECTION
(SCHLESWIG-HOLSTEIN)

P. Prokosch

Introduction

The Wadden Sea on the North Sea coast of Denmark, the Federal Republic
of Germany and the Netherlands at certain times of the year holds up to
95% of the total population of Branta bernicla bernicla (Ebbinge et al., 1981).
The following abstract gives information about the phenology and distribu-
tion pattern in the Wadden Sea, the population development and how this
affects the situation in Nordfriesland (Schleswig-Holstein).

Phenology and distribution pattern

Within the annual living range of Branta b. bernicla, the Wadden Sea
area plays its most important role in spring and autumn (Fig. 1). While
the distribution pattern in autumn (Fig. 2) reflects to a great extent the
position of Zostera fields (mainly Zostera noltii) on the mudflats, the spring
pattern depends essentially on the occurrence of saltings in the supralitoral
zone (Fig. 3). Whereas in the northeast part of the Wadden Sea (Nordfries-
land), we observe equal peak numbers in October and in April/May, there
is a much less obvious autumn peak in the southwest (Dutch Wadden Sea)
with only 30—40% of the April numbers. On the other hand we do find
— apart from the main real wintering grounds in England and France —
many more Brent Geese in the relatively warmer Netherlands (mean tempera-
ture in January around 4 °C) than in the colder Schleswig-Holstein area
(0—1 °C) in midwinter (Fig. 4). In all parts of the Wadden Sea its function
as the migration to the USSR (compare Æbbinge et al.) seems to be the most
important to the geese.

For four years the IWRB— BRENT RESEARCH GROUP was able to
organise, in addition to the international January population count, a second
check of the total population by having a synchronised count in April or May
in England, the Netherlands, the Federal Republic of Germany and Denmark.
These counts proved that we were able to find in winter and spring, mostly
with different teams of observers (due to the different distribution of the
geese), more or less the same total population of Branta b. bernicla. The totals
of these two checks each year varied from each other in a range of only
210%.

It became obvious that about 95% of all Dark-bellied Brent Geese are
present in the Wadden Sea during April/May and only about 10% in mid-
winter (e. g. Tab. 1). In April/May Brent Geese can be seen all over the Wad-
den Sea area. Still they do not disperse quite homogeneously. The highest

175

Breeding and moulting: northern Sibiria

II] Stopping area: White Sea

mi Migration

Wadden Sea

WINTERING AREA EEE Moving between different places
inside the wintring area

England and France

Figure XXIII: Temporal occurrence of B. b. bernicla within its annual living range (from
Prokosch, 1981)

176

1-100
101-1000

1001-5000

5001-10000

10001-20000

Figure XXI/2: Autumn (October) distribution of Brent Geese in the Wadden Sea (from
Ebbinge et al. 1981)

12 AQUILA 1982 BIT

1-100
101-1000
1001-5000

5001-10000

10001-20000

Figure XX1/3: Spring (April-May) distribution of Brent Geese in the Wadden Sea (from
Ebbinge et al. 1981)

178

%
100

50

100

50

100

50

100

50

J Arts: WON Des I EM, 2A SM LI

Figure XXI/4: Phenology of B. b. bernicla in 4 different parts of the wintering area:
N. Frisian Wadden Sea (A: 1974— 1978), Dutch Wadden Sea ( B: 1974— 1978). Essex
(England) (C: 1974-75) and France (D: 1979— 80, 1980 —81). After Ebbinge et al. 1981,
Maheo in litt. Prokosch 1981, St. Joseph 1979. (100% = the given maximum number)

12* 179

Table XXI/1.

Comparison of the distribution of Branta bernicla
bernicla in mid-January and mid-April 1980.
After data of the
IWRB- BRENT RESEARCH GROUP

| January | in 9 April in %
Denmark total 300 0.2 28 000 16.5
Danish
Wadden Sea 300 0.2 24 500 14.5
Schleswig-
Holstein
Wadden 8. 5 000 2.9 61 000 36.0
N. Frisian
Wadden Sea 5 000 2.9 58 000 34.3
Wadden Sea in
Lower Saxony 700 0.4 14 500 8.6
Dutch Wadden
Sea 12 000 Tell 56 500 33.4
Wadden Sea

Total 18 000 | 10.6 | 156 500 33.4

Rhine Delta
(Netherlands) 10 500 6.2 7 600 4.5

England 81 000 | 47.8 1 500 4.5
France 60 000 | 35.3 0 0
Total 169 500 | 100 | 169 100 100

Table XXI/2.

Results of two complete spring surveys in the Wadden
Sea considering numbers in relation to area of the
different sections. After data of the IWRB- BRENT
RESEARCH GROUP

PRATO. 20.4.1980 7.5.1981
Wadden Sea | Individuals | Ind/ha| Indiv. | Ind/ha
Denmark 24 500 | 0.49 | 12000 | 0.24
Schleswig-
Holst. (total) 61 000 | 0.24 | 59000 | 0.24
Nordfriesland
(part) 58 000 | 0.36 | 57 000 | 0.36
Dithmarschen
(part) 3 000 | 0.03 2 000 | 0.02
Lower Saxony 14 500 | 0.07 15 000 | 0.08
Netherland 56 500 | 0.24 | 49 000 | 0.21
Total
Wadden Sea 156 500 | 0.21 | 135 000 0.21

180

concentrations are noticeable every year in the northeast (Denmark and
Nordfriesland) with fairly high numbers in the Netherlands too. Relatively
few Brents occur in Lower Saxony and in the southern part of the Schleswig-
Holstein Wadden Sea (Dithmarschen) (Tab. 2, Fig 3).

Total population and numbers in Nordfriesland

In Nordfriesland constant maximum numbers of Brents are present dur-
ing the time of the first week of April to the last week of May. Sightings of
marked birds proved that the same individuals stay for two months on the
same, traditionally used feeding sites (Prokosch, 1981). For this reason it
makes sense to compare the North Frisian spring numbers with the total
population development (Fig. 5).

The often described recovery of the population of Branta b. bernicla
(e. g. Smart, 1979) has its parallel in increasing numbers in Nordfriesland
during the second half of the 1970s. But two differences are noticeable as
well (Fig. 5):

1. There was obviously a delay in the increase of the geese in Nordfriesland.

2. By the time the total population in 1979/80 had reached a level more
than five times higher than 15 years ago, the North-Frisian numbers had
only trebled.

One possible answer to this could be that Nordfriesland is positioned
in the centre of an optimal and traditionally used feeding area. During times
with small numbers most Brents do concentrate in the optimal zone. With
increasing population they have to distribute to suboptimal peripheral
zones as well, so that relations of numbers do change.

Indeed it is the North Frisian part ofthe whole Wadden Sea which at present
holds the highest amount of marine Brent Goose feeding habitat: 2600 ha
of Zostera-fields (Zostera noltii with a small amount of Zostera marina angusti-
folia) were found in 1979 (Reise, 1979), with an ash-free dry weight of about
600 — 900 tin September before feeding of Brent and Wigeon started (Schultz,
1980). Particularly in the Dutch Wadden Sea the occurrence of Zostera dec-
reased very dramatically, with the disease in the thirties and the reclaiming
of the Ijsselmeer, from 15 000 ha (1920—1932) to only 160 ha (1972/83)
(Wolff, 1979). (There are no indications of a recent significant recovery.) In
addition to the Zostera beds 5500 ha of saltings (1981) offer alternative food
resources in the North Frisian Wadden Sea in spring (Prokosch, 1981).

During the winter season a change of marine diet takes place when the
Zostera beds have been eaten out by January (Fig 6). With the increase in the
population, the Federal Republic of Germany is the only country left in the
wintering area of Branta b. bernicla where Brent Geese are not yet forced to use
terrestrial feeding sites in numbers worth mentioning. In Britain, France, the
Netherlands and Denmark the capacity of the marine feeding resources have
already been exceeded during the last years (s. different authors in Smart, 1979).

The expansion of the spring feeding area used in Nordfriesland between
1976 and 1981 is shown in Figs. 7 and 8. We have the impression that not
until spring numbers reached 50 000 — 60 000 had the carrying capacity of the
saltings been reached in this area. During the last three years, very locally,
first inland feeding with up to 2000 birds in total has been observed.

181

180 TOTALBESTAND

NORDFRIESLAND

ANZAHL GANSE

BRUTERFOLG

JUV-ANTEIL

99/596 1 Eg

a
co
00
e

ES
00
=

9S/SG6L
19/0961
LL/OL6L

Figure XXI/5: Population development of B. bernicla during the period 1955/56 to 1980

(81 top), maximum spring numbers in the N. Frisian Wadden Sea (middle) and annual

breeding success expressed as % of juveniles in the wintering flocks (bottom). From Prokosch
1981 after data of the IWRB Brent Research Group

IS6I ‘YPSOYOUT Wo "sbuegjos msoppadns ay] UO burpaaf :payommy "(pydaowosagusf ‘DLajsoZ ) awoz maopma ayy un burpaaf
‘parddug “op Burbunyo 09 poadso IM (8261 — FLGT) VOS voppom msi "N 942 ug prog "ag “gq fo fibogouoydg ‘9/IXX

NOSV3S 10 AWIL

(ALVNOW) 113Z

OL

0%

O€

Ot

09

09

OL

08

06

00L
%

1390A THVZNV
SOUIE 40 YAGWNN

samba

183

NORDFRIESISCHES WATTENMEER

[6]
Grünland mit
Halophytenresten
E | supraliorale ii Salzwiese
5 e

Figure XXI/7: Feeding areas (saltings) in the N. Frisian Wadden Sea used during spring
1976.

184

NORDFRIESISCHES WATTENMEER

terrestrisches Grünland mit
Gebiet Halophytenresten

AMIENS [_]Saizwiese

er Niedrigwasserlinie (Eulitoral)

Figure XXI/8: Feeding areas (saltings and semi saltings) in the N. Frisian Wadden Sea
used during spring 1981.

185

The future situation in Nordfriesland

After a total breeding failure in 1980 (Fig. 5), summer 1981 brought a
small to medium success (10 — 20% juv.). It is as yet unclear if the population
has dropped or will stay stabile this year. Further investigations throughout
this season—including juvenile counts and total population counts on 9
January and 7 May 1982 — will provide answers.

The people who would like to see a decrease in the population are the
farmers of the Halligen (flat salting islands) in Nordfriesland. They claimed
compensation for grass losses of about 200 000,—DM in spring 1981. The
Minister of Agriculture in Kiel has told them to solve the problems next
spring with a new management programm. There will be areas (semi-saltings)
on 3 private Halligen (Langeness, Hooge and Oland) where scaring and
probably even shooting will be allowed. On the other hand more protected
areas will be provided for the geese. Compensation will be paid only to the
owners of these protected zones.

At the same time the saltings have been decreased by 550 ha due to the
diking in of Rodenas- Vorland this year and will probably have a further loss
of 845 ha with the reclamation of the Nordstrand Bay (small solution)
planned for 1982 (compare Prokosch, 1979). These reductions of natural
marine feeding habitat concern more than 20 000 Brents which have been
counted in these areas in spring 1980. How this will affect the population
(and the farmers?) only future observations can tell.

Author’s address:

P. Prokosch

Bundesministerium für Ernàhrung,
Landwirtschaft und Forsten — Bonn
private:

D — 2309 Bellin/Selent

References

Ebbinge, B.—M. Fog—P. Prokosch (1981): Brent Goose (Branta bernicla). In: Smit,
C.J.& W.J. Wolff (ed.): Birds of the Wadden Sea. Final report of the section ‘Shore-
birds" of the W ee Sea Working Group. Texel.

Prokosch, P. (1979): Plans for the diking-in of feeding habitat of Branta bernicla bernicla
in Schleswig-Holstein, Federal Republic of Germany. In Smart, M. (1979): Proceedings
of First Technical Meetings on Western Palearctic Migratory Bird Management in
Paris 1977. Slimbridge. p. 106 — 120.

Prokosch, P. (1979): Bestand, Jahresrhythmus und traditionelle Nahrungsplatzbindung
der Ringelgans (Branta bernicla) im Nordfriesischen Wattenmeer. Diplomarbeit.
Kiel, 146

Reise, K. (1979): Forschungsvorhaben zur Bodenfauna im Gebiet der Nordstrander
Bucht. Unpublished report of the Ministry of Agriculture, Kiel.

Schultz, W. (1980): Vogelkundliche Bedeutung der Nordstrander Bucht. Unpublished
report of the Ministry of Agriculture, Kiel.

Smart, M. (1979 ed.): Proceedings of First Technical Meetings on Western Palearctic
Migratory Bird Management in Paris 1977. Slimbridge.

St. Joseph A. K. M. (1979): Seasonal distribution and movements of Branta bernicla
in Western Europe. In Smart, M. (s. above). P. 45 — 49.

Wolff, W. J. (1979 ed.): Flora and vegetation of the Wadden Sea. Final report of the
section "Marine Botany” of the Wadden Sea Working Group. Leiden. 206 p.

186

XXII. GOOSE OBSERVATIONS IN THE PANNONIC REGION
IN OCTOBER—DECEMBER 1980 AND IN MARCH 1981

T. Lebret

Introduction

Several teams counted geese in the Pannonic region between October and
December 1980 and one team was there in March 1981. The areas visited were

as follows:
Site

Kopaci rit

Kardoskut
Szeged Fehértò
Neusiedlersee
Seewinkel

Tata
Hortobágy area
Biharugra
Kardoskút
Szeged Fehértó
Velencei-tó
Balaton area
Tata
Neusiedlersee
Seewinkel
Tata

Danube Valley
(East Bank)

Kardoskut
Szeged-Fehertö

Balaton + two other
areas in W. Hungary

Tata
The Danube Valley,

Balaton, Kardoskuüt
and Hortobágy

Date(s)
19— 23 Oct
94 — 95 Oct
96127 Oct
FASANO
»4 98 Oct
29 Oct —1 Nov
2 _ 4 Nov
6—7 Nov
9—10 Nov
11 Nov
12 Nov
20 — 24 Nov

25 27. Nov

28 Nov

2 Dec

28 Feb—6 Mar

Observers

T Lebret, Dr J Mikusika,
G L Ouweneel

T Lebret, G L Ouweneel .

T Lebret, G L Ouweneel

G Huyskens, P Maes
x Huyskens, P Maes
a Huyskens, P Maes
G Huyskens, P Maes

G Huyskens, P Maes
G Huyskens, P Maes
G Huyskens, P Maes
G Huyskens, P Maes

LMJ van den Bergh, JNF
van den Bergh — van Leeu-
wen, D Visser

LMJ van den Bergh, JFN
van den Bergh— van Leeu-
wen, D Visser

LMJ van den Bergh, JFN
van den Bergh— van Leeu-
wen, D Visser

LMJ van den Bergh, JFN
van den Bergh—van Leeu-
wen, D Visser

LMJ van den Bergh, J
Philippona, E C Smith and
D Visser

were briefly visited in spring but no geese

were found

The autumn observation period lasted 45 days, the spring period 7 days.
Some areas were visited several times: Tata 23 — 24 October, 11 November,
20 — 24 November, 28 February to 6 March; Kardosküt 24— 25 October, 2
November; Seewinkel 26 — 27 October, 12 November.

Van den Bergh et al. are preparing a special paper on several aspects of the
biology of the Tata geese and the very intensive shooting in that area. Huys-
kens paid special attention to the Anser fabalis races. The present report is a
compilation of three reports by van den Bergh et al., a report by Huyskens and
the authors.

Methods

Geese are easily overlooked when they are feeding in extensive fields with
much cover, especially when the days are short, visibility is bad and the ob-
server unfamiliar with the sites. Reliable counts are for the greater part made
near the roosts. As the geese may sometimes arrive in almost complete dark-
ness, counts during the morning flight are preferable. A wide scale of weather
types may favour or hamper the observations.

There was a full moon on 23 October and on 22 November. Flocks of the
order of 300 birds are not mentioned here in the csae of the commoner species.
Numbers of Anser erythropus and Branta ruficollis are complete.

Areas

Kopaci rit is a marsh of some 30 000 ha at the confluence of the Drava and
Danube. The higher ridges are wood covered but there are many often exten-
sive “jezeros”, lakes and oxbows.

Kardosküt — Fehért6 : puszta reserve with a very shallow soda lake (fehér
means white and tó pond or lake). The name Fehertö is common all over
Hungary. It is also Hungarian for Lake Neusiedl. Kardosküt is to the ENE of
Hódmezővásárhely.

Szeged — Fehértó : fish ponds and salt lake some 10 km north of Szeged.

Hortobágy area: the well known large-scale plain with large fish ponds.

Virágoskút : a fish pond in the NE of this region.

Biharugra : fish ponds on the Hungarian — Rumanian border near Komádi.

Velencei-tó: near Székesfehérvár + marsh near Dinnyés railway station.

Balaton

Tata: the roost is on Öreg-tó, to the SE and bordering the town of Tata.

Danuble Valley (East bank): Szabadszállás, Hajós — Dusnok and region
south of Baja.

West Hungary: Region near Nagyatád and Balaton.

188

Results

Kopaci rit 21 Oct morning 21 500 Anser fabalis
flight
23 Oct morning 20 550 Anser fabalis
flight
Road Hödmezöväsärhely- 1600 hours evening flight of some 3000 Anser
Kardoskut albifrons

These birds were flying parallel to road to the southwest, obviously towards
Szeged-Fehérté and not to nearby Kardoskút, probably due to the lack of
water at the latter locality.

Kardoskut 24 October 9 000 Anser albifrons
4 Anser erythropus
3 Branta ruficollis
Lange Lacke, Seewinkel 26 October 23 750 Anser fabalis
4 000 Anser anser

Huyskens & Maes in their report pay much attention to the race of the Anser
fabalis observed, stating that these geese all belonged to the race A. f. rossicus;
no flocks of mixed composition occurred.

Tata 23 October 8 000 Anser fabalis

Hortobagy fishpond 23 October 10 000 Anser albifrons
70 Anser erythropus

Virägosküt fishpond 26 October 4000 Anser albifrons

300 Anser anser
100 Anser fabalis
Hortobagy and west to 28 October 1500 Anser albifrons
Tiszafiired 50 Anser fabalis
10 Anser erythropus
20 Anser anser

Total in Hortobágy area 25-28 October 15 000 Anser albifrons
20 000 Anser albifrons 1 200 Anser anser
is well possible 150 Anser fabalis
80 Anser erythropus
Biharugra southern ponds 29 October 1 500 Anser albifrons
20 Anser fabalis
Biharugra northern ponds 30 October 4500 Anser albifrons

750 Anser anser
300 Anser fabalis
Kardosküt 31 October 20 000 Anser albifrons
300 Anser fabalis
100 Anser anser
30 Anser erythropus
11 Branta ruficollis

Szeged-Fehérté from E 2 November 11 000 Anser albifrons
(evening flight) 2 500 Anser fabalis (local
information)
Szeged-Fehérté snow 3 November 30 000 Anser albifrons
Csaj-t6 (W of Szentes) 4 November 500 Anser albifrons
(evening flight) 500 Anser anser

189

Velencei-tö
Velencei-tö
(evening flight)

Balaton, SW (in fields)
(evening flight) 5000 to
Balaton, 1000 to Kis-
Balaton

Balatonfenyves
(evening flight)

Fields South of Siöfok

Local information suggests

Total in Balaton region
then might be

Tata (evening flight)

Lange Lacke — Seewinkel
(evening flight)

Tata
(counts at roost)

6 November
7 November

8 November

9 November

11 November

11 November

30 000
30 000
1 000
1 000
6 000

20 000

550
4 500

30 000
35 000

12—13 November 22 000

3 000

20 — 24 November 14 000

Much variation in numbers due to

full moon.

Distance to feeding places 10—30 km, in majority of cases feeding on corn

fields with high stubble.
Hajös-Dusnok
Dusnok

25 November

Nearby roost (West of Danube)

Roost west of Szabadszallas

Danube Valley south of Baja

Szeged-Fehertö
(morning flight)
Kardosküt (evening flight)

Nagyatäd region
Balatonbereny
(roosts on ice)
Counts in spring
Tata Oreg-t6
(evening flight)
Tata (morning flight)
Tata (morning flight)
Kocs-Nagyigmänd
(evening flight)

190

26 November
27 November
28 November

1 December

2 December

28 February

27 000

1 000

1
1 100
2 100

Anser fabalis
Anser fabalis
Anser albifrons
Anser anser

Anser fabalis

Anser fabalis

Anser fabalis
Anser fabalis

Anser fabalis
Anser fabalis
Anser fabalis
Anser albifrons
Anser fabalis
Anser fabalis
(maxim.)
Anser albifrons

Branta ruficollis
Anser fabalis
Anser fabalis
Anser fabalis
Anser fabalis
Anser anser
Anser albifrons
Anser fabalis
Anser albifrons

Anser albifrons
Anser fabalis
Anser anser
Anser fabalis
Anser fabalis

Anser fabalis

Anser fabalis
Anser fabalis
Anser fabalis

One more roost was found west of Komárom and a third near Kocs-Nagy-
igmand some 14 km to the west of Tata. On 6 March a neck-banded Anser
fabalis was observed at the main roost of Oreg-t6 and a few hours later near
Kocs-Nagyigmand. Changes from one roost to another may be made fre-
quently.

12 Anser fabalis were observed with neckbands fitted in the German
Democratic Republic. Van den Bergh had seen three of them before in the
Netherlands-Niederrhein. One of these (B 83) had been observed near Salmorth
(Niederrhein) on 18 December 1980 and was seen again near Kocs-Nagy-
igmand on 6 March 1981.

Tata appears to have far higher numbers during spring passage (over 50 000)
than it has in autumn (35 000). This is conceivable as no geese were found in
between 28 February and 6 March in the Balaton area and along the Danube
south of Budapest. This might indicate that the Tata region is most favour-
able of the geese in spring, but it may also be less attractive in autumn due to
the very intensive disturbance by shooting. Velencei-tó was not visited in
March 1981.

Neusiedlersee 7 March 16 000 to 18 000 A. fabalis
Seewinkel 3 500 A. albifrons
2500 A. anser
Total by species in autumn 1980

Anser fabalis 150 900
Anser albifrons 72 250
Anser anser 7 550

No doubt these counts do not give a true picture of the numbers present.
In some areas only a proportion of the geese may have been found. In some
cases a proportion may have been counted twice. The most important source
of error seems that it is unlikely that the visit of the counting teams to a cer-
tain area coincided with the maximum number of geese in that area. The
Kopaci rit for instance may have 50 000 Anser fabalis in November (J.
Mikuska pers. com.). This is some 30 000 more than the number found there in
the end of October but these 30 000 birds may have been counted somewhere
in Hungary.

Moreover Kardosküt had a maximum of some 80 000 Anser albifrons
from 10— 13 November 1980 when there were 52 Branta ruficollis (Sterbetz
in litt.). These figures are much higher than those of van den Bergh et al. near
the end of the month, even if the Kardosküt count and that of Szeged- Fehértò
are combined.

It seems very worthwhile to continue this type of observation in future
years, if possible with better coordination.

Author’s address:
T. Lebret
Populierenlaan 7
Middelburg
Netherlands

191

sae ait:
n I Lae ME Oh ATTI
wants okt A wei tti LG n ae di RTE " rt peri dt 2 . art
vent PITTOR LI Ch fan Metodi SETA bi; “le li f A
Vue À fui (GET TE gat 1 loci di gk ro Kiew amas a = i ile éa u We tte

pine vie ie

Det far nett ei. mát a LIT b DO ks rato tort 4
iu
4 4

ALT LE OR Mi ab Je

(Li KA fh ba NT ati nate heat patri: 14 ener: Hi à
rente rtf ee sro id bai LUE only wat’ heine di

take ni bee orsz Di (RS prata Le un noci prati

va 4 rer. ina Wii BA by 4" ndi A Agel, why tm
u ne | seat store ra

fi Of Mr) rere ine tafe rd na ET ita Bere
| urta Ri ax STA wi ' au lente AL TIA MIO 1 ne DETTE
n RT N «y are nhet «dit vi dire 04 LO AL AE RS ni
th ti PA OT CTI | £ L- itt 2a So alt talia ' SD org

eher ann bh ay Liner e, re porre Li tei 4 IO È

uittohde vhs ii ith rape fagli 40

| | 44 al ( f T i 1
u | m iR Pr L'ILE Ua ted
} i i ar (ener fish an
/ Lax 4
| a «SR, = ; u 7
| | eut è tin svi Aie FILE

= a" | 4 OW A] «À AAA 1

; I | dt DEE ‘nta 4

x ~ ill
4 i ante nite yet
| A té: | s 4 } più MIMS nf) sb
pu cri paire di Mein ; ne
| PTT arró in «ui Ai dt ee ae
kés hi 1 stà | | ee giuda it escale
1 Late ; i dt eae ga k
| ‘mira Book
j A ui | "tas tto) me N emg! KÁ
sd 4 Adv wl et ne Vit eel fend ae
2 DR: ja | bé) : Horn DU N
oe SEIT | un | typ ORA pere 2 BE m
cad lee ee k Agi But va fi ara IT sat
dea ba È entré | IT A NO Bi LE Rhonda 1
Sl VIT dl fe BT
gr | ti conti ag «alia dear termes
x mò A TR in NAPO LE ah! j
2a» 2 a i au) alter A
si é m de nú | TL

I rite tru | 4 o SENIO
7 a pres mL. | » ata fi a ye. BER È Wi
we Er firth. 2 RUN:

XXIII. PEAK NUMBERS OF GEESE AND CRANES ON AUTUMN
MIGRATION IN THE KARDOSKUT NATURE RESERVE,
SOUTHEAST HUNGARY

I. Sterbetz

In Hungary, migration of geese and cranes depends heavily on weather and
food conditions. This causes fluctuations in the course of migration and makes
quantitative estimates difficult. Both IWRB monthly counts (Sterbetz, 1977)
and counts made on successive days (Lebret et al., in press) profide results
wich occasionally are not of universal validity. If we wish to get a more
exact trend, we should evaluate the peak counts over a longer time scale.

Here I present peak counts over 30 years at the Kardosküt Nature Reserve
(46°30’N; 20°28’E). I consider the peak numbers taken from the autumn
period (September — December) to be characteristic of the area. No similar
evaluation is possible from spring migration wich is too concentrated in time.

70% of geese and all cranes migrating through Hungary will appear in the
eastern part of the country, the steppe zone. Here one can find saline steppe
patches, natron lakes and, more recently, fish pond systems which attract
migrating birds. Large-scale maize farming provides a rich food source by
split corp which is another factor attracting birds (Sterbetz, 1975, 1979/a,
1979/b).

During the last 20 years, the Kardosküt Nature Reserve has been the most
important gathering site for geese and cranes in Hungary. The largest num-
bers were observed here. Birds on their way to the Balkans gather here and
stay till the winter forces them to leave form ore southerly winter quarters.
This peak reflects optimal habitat conditions for these birds. The recent in-
crease after 1970 reflects the rich food source provided by the growing acre ages
of large-scale maize farming.

Author’s address:
Dr. Istvan Sterbetz
Budapest

Fivér u. 4/a

Hi 1131

13 AQUILA 1982 193

Table XXIII/1.

Year

1951
1952
1953
1954
1955
1956
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
13971
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980

Lebret, T. et al. (in press. ) : Goose observations in the Pannonic region in October — Decem-

. anser

Peak numbers of geese and cranes

A. fabalis

1200
3200
1500
3000
1200
4500
3300
650
1400
1200
800
1100
850
2000
2000
4000
6000
4000
8000
3000
6000
2000
1000
88
2000
150
39
140
IO
1500

A. albifrons

9 000
11 000
10 000
12 000
18 000
11 000
16 000
22 000
15 000
10 000
14 000
25 000
19 000
20 000
15 000
30 000
20 000
20 000
15 000
50 000
25 000
45 000
50 000
70 000
10 000
40 000
30 000
35 000
60 000
80 000

A. erythropus

References

B. ruficollis

10

41
15

52

. ber 1980 and in March 1981. IWRB Goose symp. Debrecen 1981.
Sterbetz, I. (1975): Vizivad, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1 — 204 p.

Sterbetz, I. (1977): Development of wild-geese migration on the Hungarian gathering

places. Aquila 82. 181 — 194. p.

Sterbetz, I. (1979/a): The role of the maize monocultures in the food basis of the migration

of waterfowl. Állattani Közlemények LXVI. 153 — 159. p.

Sterbetz, I. (1979/b): The feeding ekologie of A. albifrons, A. erythropus and A. fabalis

in Hungary. IWRB Bull. 45. 9— 16. p.

194

G. grus

450
311
400
1 200
800
500
900
650
1 000
2 000
1 500
800
1 300
2 000
1 300
1 226
508
560
2 000
1 800
1 800
2 067
750
4 000
5 000
10 000
10 000
3 000
8 000
4 000

XXIV. GEESE IN YUGOSLAVIA

J. Mikuska

Faculty of Education, University of Osijek Yugoslavia

B. Kutuzovié
CUO Braca Ribar, Osijek, Yugoslavia

Introduction

Obvious decreasing in number of all wild goose species in Middle and
Southern Europa is also noted in the area of Yugoslavia. This fact points at
the necessity of details research on ecology of these imperilled species if we
want to protect them successfully.

Methods

This contribution is made according to author’s own researches and litera-
ture data. Since all the literature refering to this area was not available to the
author, it is possible that all founds of rare goose species are not included here.

Results and discussion

Till now eight wild goose species are noted on the territory of Yugoslavia:
Barnacle Goose | Branta leucopsis (Bechstein, 1803)], Brent Goose | Branta
bernicla (L., 1758)], Red-breasted Goose | Branta ruficollis (Pallas, 1769)], Grey-
lag Goose [ Anser anser (L., 1758)], White-fronted Goose | Anser albifrons
(Scopoli, 1769)], Lesser White-fronted Goose [ Anser erythropus (L., 1758)],
Bean Goose | Anser fabalis (Latham, 1787)] and Pink-footed Goose [ Anser
brachyrhynchus (Ballion, 1833)]. Other species, such as Bar-headed Goose
[Anser indicus (Latham, 1790)] and Snow Goose [ Anser caerulescens (L., 1758)]
have not yet been observed.

Barnacle Goose [ Branta leucopsis (Bechstein, 1803)] is rarity in Yugoslavia.
Till now, only one specimen is known, shot in November 1953 at Lukino
Selo (9), Banat, northeastern Yugoslavia (Csornai, 1957). Landbek (1842) has
noted it for Srem (8), but without other data (Figure 1).

Brent Goose | Branta bernicla (L., 1758)]is also a rare bird. It is evidenced
with certainly on three localities, on the River Cetina (1), where was caught
on the 7" January 1899 (Rossler, 1902), at Lonjsko Polje (2) where was shot
on the 23" December 1906 (Rucner, 1970) and at Uzdin (3), where was found
on the 15" October 1979 (Devié, 1980). According to Csernel (1899) this bird
was caught in winter 1845/46 in the surroundings of Novi Sad (7), but without
arguments. With certainty it was seen on the 16' December 1933, near Be-
ograd (4) (Matvejev, 1950) and on the 13" January 1958 on Ludas Lake (5)
(Mikuska, 1968). Except these findings, Landbek (1842) noted the Brent
Goose for Srem (10), Kolumbatovié (1880 —1904) for Dalmatia and Reiser

13* 195

| aunBiy

D]91u499 vjuvag — sisdoona) Dyunig “TI ATX X 9ambig

DDIuJag DjUDIG

sisdojna} DJUDJIE

196

snyoukyılyonıg “asup

Z aunb5ig

suoorfn

4 DIUDIT “GI ATXX anbuy

M SOUDUÁUJÁUJOJGg Jasuy

@ sijoryns DYUDIE

197

(1925) for surroudings of Maribor (6) where one specimen was prepared,
but without data on locality and date (Figure 1).

Red-breasted Goose [Branta ruficollis (Pallas, 1769)] is the most often
guest of genus Branta in Yugoslavia. The following data are known : surround-
ings of Split (1) (Figure 1) on the 17" January 1929, Imotsko Polje (2) on the
28% February 1929, Senta (3) in December 1938, Bela Crkva (4) in December
1938, Rijeka (5) in January 1940, Stari Becej (6) on the 9" Deéember 1947,
Dubrovnik (7) on the 6" January 1954, Stojicevo (8) in winter 1955/56, Ku-
man (9) in winter 1955/56, Hutovo Blato (10) on the 10 February 1956,
Taras (11) in October 1962. This species was also shot at Metkovié (12) (Rucner,
1954) and was seen at Vransko Lake (13) (Krpan, 1980) but we have no more
detail data about these findings. There are some other data in literature,
without localities and date and it is impossible to know whether these refer to
still mentioned data. Therefore those data are not presented here.

Analysing the listed data we can see that Red-breasted Goose appear dur-
ing December in eastern Vojvodina (Senta, Beéej, Stojicevo, Kuzman, Taras,
Bela Crkva). In January and February due to severe winter, they are found in
coastline zone of Adriatic See (Rijeka, Split, Imotsko Polje, Hutovo Blato,
Dubrovnik).

Greylag Goose [ Anser anser (L., 1758)] is the only wild goose species
breeding in Yugoslavia. So far, breeding was recorded on 28 localities (Figure
3) (Mikuska, 1973). Today, it breeds for certain only at three localities:
Kopaëki rit (1), KarapandZa (2) and Crna Bara (3), while at other 15 localities
they fail or there are not data. Meliorations are the most frequent reason of
disappearance. At Kopaëki rit there are 20 — 40 breeding pairs, exceptionally
more (Table 1).

Table XXIV/1.
Number of breeding
pairs of Greylag Goose
in the Kopacki rit

Number of
Year breeding

pairs cca
1967 30
1968 20
1969 20
1970 30
1971 40
1972 30
1973 30
1974 40
1975 30
1976 20
1977 30
1978 30
1979 20
1980 30
1981 100

198

wasup wasup i¢/ATXX aunbug

JasuD Jasuy

199

Otherwise, wild geese arrive at Kopaëki rit early, in the last days of Febru-
ary and remain there to the end of October. In August and September the
concentration of about 500 birds are not rare, and exeptionally reach 1000
specimens.

According to date on ringed birds, it is obvious that across the Yugoslav
territory migrate geese marked in Sweden, Finland, western part of USSR and
Czechoslovakia (Figure 4).

White-fronted Goose | Anser albifrons (Scopoli, 1767)]is the most numer-
ous migrant and winter guest in Yugoslavia. In eastern part of country, on
salt habitats in Vojvodina it is the dominant species. It is very abundant in
Serbia, Macedonia and Montenegro. Towards the West it is less frequent or

rare.

Figure XXIV /4: According to date on ringed birds

200

White-fronted Geese arrive in Banat, Yugoslavia, at the end of September.
During the autumn they lasts in great number on the salted habitats. In
winter, when water freezes and snow cowers the fields, they migrate along the
River Morava in Macedonia and Montenegro. Some flocks reach Dalmatia too.
They leave Yugoslavia in spring, about March.

It is interesting that White-fronted Goose was almost unknown here in last
century. From 1899 it becomes more frequent. The maximum was between
the two world-wars when only in Panon valley was more than million geese
in one year (Nagy, 1924). Different authors give the different interpretations
for this feature. Vertse (1967) supposed that this goose was ordinary in the last
century, but nobody argumented it. Others doubt in this because at this
time worked on Balkan the good ornithologist Reiser, who know this species,
but didn’t note neither argument it for the territory of today’s Yugoslavia.
The hypothesis, officially accepted, that the direction of the migration was
displaced is more probable. This moving affected Pannon valley and western
Balkan about the beginning of the century and lasted to the half of the cen-
tury. Today this moving is farther to the West. Nevertheless, it is necessary to
mention the third hypothesis, according to which the White-fronted Goose
was may be very common species at the beginning of the last century, but
intensive meliorations have influenced upon these birds so negatively that
they became temporarly rare. Later, when the ecological situation stabilized,
moreover, when due to new fish-ponds and increasing of water areas that
have been improved the White-fronted Goose become common again.

In autumn the White-fronted Goose are not numerous at Kopaëki rit, while
in spring they are dominant and reach to 10 000 — 18 000 specimens.

Lesser White-fronted Goose [ Anser erythropus (L., 1758)] is one of the
most interesting bird species in Yugoslav ornithofauna. It is the most rarity
southwestern of the River Danube. Only five findings are known: on the 2"
December 1905 one bird was shot on the River Cetina (1) in Dalmatia, on the
11" February 1912 an old male was caught at Sarajevsko Polje (2) (Obratil,
1967). The single specimen was collected on the 25" February 1932 at Govedi
Brod (3) on the Skadar Lake (Führer, 1934), a specimen was caught in the
valley of the River Neretva (4) on the 10?" January 1954 (Rucner, 1957).
Krpan (1980) informs that he has seen the whole flock at Splitsko Polje (16) in
February 1956.

Opposite to this in northeast part of country, in the Vojvodina, where the
ecological conditions are more convenient, Lesser White-fronted Goose ap-
pears relatively regularly, although in a small number. It is particularly fre-
quent in the surroundings of Eëka (5), on the Festucetum-Steppe. There,
ham has seen more than 1000 specimens of this species in November 1969.
In the other parts of Vojvodina it is probably less frequent. The other findings
are known: at Batajnica (6) a specimen was caught on the 2" December 1900
and on the 16" March 1903. Third specimen was collected on the 24" April
1906 near Zemun (7). Szlavy (1908) mentioned this species from the surround-
ings of Novi Sad (8), and Soti (1973) as a rare species from Koviljski rit (9).
Litahorski sold in 1938 a prepared Lesser White-fronted Gooses hot at Bela
Crkva (10) (Matvejev, 1950). Antal has found this bird at Baëko Gradiëte (11)
in 1952 and again on the 25" January 1955. Csornai (1959) has got one speci-
men of Lesser White-fronted Goose on the 24" January 1957, probably from
the surroundings of Senta (12). In the same year Devié saw them twice at

201

sndowypiaa wasup :GIATXX 9ambig

sndosyjAJ3 Jasuy

202

Idvor (13). A specimen was seen on the 28" February 1959 at Ludas Lake
(14), and on the 25" January 1970 were shot two of 16 specimens, which have
been seen at Apatin (15) (Figure 5).

So, we can conclude that in Vojvodina where the ecological conditions are
suitable Lesser White-fronted Goose is migrant in a moderate number and
sometimes it spend the winter although in a small number.

Bean Goose [ Anser fabalis (Latham, 1787)] is the regular migrant and win-
ter inhabitant. It retains in Yugoslavia from October to March. It appears
in smaller flocks on the whole territory of Yugoslavia. In places, where
ecological conditions are convenient it appears in a great number. Such an
area is Kopaëki rit where regularly appears 10 000 and more specimens.
In the northern parts of Yugoslavia it is most frequent in the October and
November. Although a certain number spend the winter here regularly, the
main part of population migrates towards south when snow falls and spend
the winter in Serbia, Macedonia, Bosnia and Herzegovina (Karaman, 1950,
Matvejev, 1950, Reiser, 1939). The birds retain there near unfrozen rivers.
Due to shortage of food on this area the birds lose weight, their meat be-
come stinking and slimy and this is the reason of local popular name “slimy
bird”.

According to Matvejev (1950) during the particularly bad years, such as
1928, 1939 and 1941, there were even mass death. In the mediterranean
part of Yugoslavia, in Dalmatia, the Bean Geese appear nonregularly, rare
(Krpan, 1960, 1965, 1970) only in the most severe winters and this is why
the people there call this bird “messenger of bad year”.

The majority of inspected specimens in Kopaëki rit belong to the transi-
tive form Anser fabalis x fabalis rossicus. In addition to this at Kopaëki
rit have been determined two subspecies, Anser fabalis rossicus Buturlin,
1933 and Anser fabalis johanseni Delacour, 1951 (Keve & Mikuska, 1973).

Pink-footed Goose [ Anser brachyrhynchus ( Baillon, 1833)] is one of the great-
est rarity in Yugoslavia. The only one argumented specimen was caught
on the 12" January 1905 at Prokuplje (Reiser, 1939) (14) (Figure 2). As
stated, this species was shot on a several localities, but there are no specimens
for argumentation and there is rightly doubt on the accurace of determina-
tion.

Conclusions

According to above listed data it is obvious that till today eight wild goose
species are noted on the territory of Yugoslavia. Only one species breeds
here, but in a small number.

Four species, Branta bernicla, B. leucopsis, B. ruficollis and Anser brachy-
rhynchos are rare. Anser erythropus is a regular migrant but appears in a small
number on a limited area in the northern part of Yugoslavia. Two species
Anser fabalis and Anser albifrons regularly appear in a great number but less
spend the winter here. We dont know where the most of them spend the
winter.

Finally, we must point out that in connection with gees migration and
spending the winter there are many unexplained questions. Therefore, the
most important thing would be to organize the marking of these birds to get

203

the answers on, at least, some of that questions. No doubt we have to help
to protect these birds.

Author’s address:
Dr. Mikuska József
Yu — 54000 OSIJEK
Gunduliéeva 19/a
Yugoslavia

Kutuzovié Branimir
Yu — 54000 OSIJEK
Nasiéka 4
Yugoslavia

References

Chernel, I. (1899): Magyarország madarai, Budapest

Csornai, R. (1957): Madártani hírek Jugoszláviából, Aquila, LIX —LXII. 419 — 420. p.

Csorna, R., Szlivka, L., Antal, L. (1959): Adatok a Bácska és Bánát madárvilágához,
Aquila, LXV. 225 — 239. p.

Devié, M. (1980): Crna guska — redak gost naëe faune, Lovatke Novine, XIX (14). 9. p.

Führer, L. (1934): A supplement to the Ornis of Montenegro and Albania, Ibis, 4 (13).
12 P:

Karaman, S. (1950): Die Ornithofauna des Beckens von Skopje in Macedonien, Larus,
Zagreb, 3. 196 — 280. p. 4

Keve, A., Mikuska, J. (1973): Uber die winterliche Population der Saatgans, Anser
fabalis, in Nordjugoslavien und Ungarn, Larus, 25. 47 — 53. p.

Kolombatovié, G. (1880 — 1904): Contribuzioni alla fauna dei Vertebrati della Dalmazia,
Glasnik hrv. naravosl. druStva. 15.

Krpan, M. (1960): Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt in der Umgebung von Split.
Larus. 12— 13. 65 — 91. p.

Krpan, M. (1965): Die Vögel der Insel Vis und ihr benachbarter Inselchen, Larus, 16 — 18.

106 — 150. p.
Krpan, M. (1970): Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt von Lastovo, Larus, 21 — 22.
65 — 83. p.

Krpan, M. (1980): Ornithofauna of Mid Dalmatia, Larus, 31 — 32. 97— 156. p.

Landbeck, L. (1842): Die Vögel Sirmiens, Okens’s Isis, XXX. 2-41.

Matvejev, S. D. (1950): Ornithogeographia Serbica. Srp. Akad. Nauka, 267—268. p.
Beograd.

Mikuska, J. (1968): Beitrag zu Kenntnis der Ornis des Ludasko See, Larus, 20. 60 —
(aio

Mikuska, J. (1973): Uber die Verbreitung und Populationgrösse der Graugans, Anser
anser, in Jugoslawien, Larus, 25. 55 — 60. p.

Nagy, J. (1924): Die Vogelwelt der Puszta Hortobágy in Ungarn, Aquila, XXX — XXXI.
219-D:

Obratil, S. (1967): Pregled istrazivanja ornitofaune Bosne i Hercegovine (II dio), Glasnik
Zemaljskog muzeja, VI. 227 — 254. p.

Reiser, O. (1925): Die Vögel von Marburg an der Drau, Gratz.

Reiser, O. (1939): Materialen zu einer Ornis Balcanica. I. Bosnien und Herzegovina.
356 — 358. Wien.

Rössler, E. (1902): Popis ptica hrvatske faune, Glasnik, XIV. 11 — 90. p.

Rucner, D. (1954): Ptice doline Neretve, Larus, 6 — 7. 53 — 138. p.

Rucner, D. (1957): Neue Beitrüge zur Kenntnis der Ornithofauna der Unteren Neretva,
Larus, 11. 63 — 73. p.

Rucner, Renata (1970): Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt von Lonjsko polje, Larus,
21 — 22. 31 — 64. p. È

Szlávy, K. (1908): Die Vogelwelt des grosses Riedes in Újvidék, Aquila, XV. 242 — 243. p.

Soti, J. (1973): Ekoloëke karakteristike ptica u Koviljskom ritu, Zbornik radova PMF
Novi Sad, 3. 109 — 127. p.

Vertse, A.(1967): Oecological problems of White-fronted Geese passing the inter in Hun-
gary. Aquila, LXXIII- LXXIV. 11 — 32. p.

204

XXV. THE IMPORTANCE OF KOPACKI RIT

J. Mikuska

Faculty of Education, University of Osijek, Yugoslavia

In Yugoslavia, at the junction of the Rivers Drava and Danube, exists
at this moment about 50 000 ha of area preserved of harmful anthropogenous
influence.

There are 6234 ha strictly protected, 10 000 ha are a Nature park, and
further 23 000 ha is proposed for conservation.

Kopaëki rit is situated in southeastern part of Baranja, between Rivers
Drava and Danube. The entire area of 6234 ha is inundational area. The
climate is intermediate between middle-european and continental type of
Panon valley. The average monthly temperature in January is —0,8 °C,
in July 21,6 °C, while the average yearly temperature is 10,7 °C. Annual
precipitations amount is 500— 700 mm. The altitude of Kopaéki rit is 80 — 84
m. a. s. The lowest area is the central part with the Kopaë Lake. The lake
is connected with Rivers Drava and Danube and with other swamps in Re-
serve by several natural channels. The Reserve is inundated in average 99
days yearly, including 48 days entirely. The rest of year it is dry, but during
the most severe drought there is still about 282 ha inundated area in lakes
and channels. _

The floods may appear in every season, but they are the most frequent
in spring and early summer.

The flora of Reserve is a typical wetland flora with reedbeds, sedges and
willow woods.

The fauna of Kopaëki rit and surrounding is very rich. In spite of the fact
that evertebrates are not investigated the special shell form Unio tumidus
kopaciensis and 16 species of leeches confirm it.

In addition to 41 fish species, 10 amphibies, 10 reptils and 51 mammals,
the fauna of birds is the reachest with the 270 recordered species.

For the fauna of birds in Kopaëki rit they are characteristic decimated
species which breed there such is: Great White Heron (Casmerodius albus),
Black Stork (Ciconia nigra), White-tailed Eagle (Haliaetus albicilla),
Saker Falcon (Falco cherrug) etc.

There occur also great colonies of birds and a huge concentration of birds
during migration.

The intention is to present here only those characteristics of bird’s world
in Kopaëki rit which are interesting for IWRB and causing this area is of the
international importance.

Cormorant (Phalacrocorax carbo) breeds on this area. Formely it bred
nonregularly or in a small number. Recently, it breeds regularly and the
number of breeding pairs increases due to conservations and some convenient

205

Table XXV/1.
Numbers of breeding
pairs of the cormorant
in Kopaëki rit

CARA Number of
breeding pairs
1969 0
1970 133
1971 0
1972 78
1973 27
1974 100
1975 100
1976 50
1977 142
1978 366
1979 334
1980 534

ecological factors (Table 1). For the [WRB it is interesting that there are more
than 500 breeding pairs and concentrations of several thousand birds.

Kopaëki rit offers eccelent conditions for herons. Investigations of breed-
ing of these birds from 1954 show that 1021 pairs breed here in average
(Table 2). Night Heron (Nycticorax nycticorax) has in average 389 pairs,
Squacco Heron (Ardeola ralloides) 195 pairs, Purple Heron (Ardea purpurea)
179 pairs, Little Egret (Egretta garzetta) 133 pairs and Grey Heron (Ardea
cinerea) 106 pairs. Now, after ten years pause, Great White Heron
(Casmerodius albus) breeds again. There are even to 1000 specimens in
winter.

Although not yet breeding Spoonbill (Platalea leucorodia) is very numerous
in migration. The concentration of these birds often amounts 500 to 1000
specimens.

Kopaëki rit is the only locality in Yugoslavia where a Greylag Goose
breeds with a significant number, in average 20 — 40 pairs, Bean Goose ( Anser
fabalis) where arrive abundantly in autumn, and White-fronted Goose
( Anser albifrons) in spring.

Kopatki rit has a particular role in the life of different duck species.
So far, here are noted 22 species, of which 7 species ( Anas strepera, A. pla-
tyrhynchus, A. acuta, A. querquedula, A. clypeata, Aythya ferina, A. nyroca)
are breeding. The concentration of ten or more thousand of ducks belonging
to different species is not rare during migration.

Kopaëki rit is also interesting for waters. When water level is low, these
birds arrive in great flocks. The dominant species are Black-tailed Godwit
(Limosa limosa), Ruff (Philomachus pugnax), Spotted Redshank (Tringa
erythropus), Greenshak (Tringa nebularia) and others.

206

Table XXV/2.

Number of breeding pairs of Herons in the Kopacki rit

5

a È Di = = = s a
Year È = 3 S 2 È 3 3 Total

= 5 3 S È 8 = =

‘© a © 2 n © a È

B 5 E = E Sig | 7s

AIA
1954 93 193 73 235 478 | 769 11 ZA 1852
1955 99 98 51 135 249 393 1125
1956 39 91 36 88 315 358 927
1957 9 145 33 110 215 460 972
1958 209 30 92 380 450 1166
1959 180 30 115 272 270 876
1960 223 38 243 265 417 1186
1961 163 20 205 227 247 862
1962 209 27 117 180 305 838
1963 175 23 110 279 400 977
1964 287 22 88 398 690 1485
1965 271 22 212 407 489 1401
1966 219 9 119 268 370 985
1967 215 5 113 256 339 928
1968 115 100 139 270 4 628
1969 4 130 200 157 225 716
1970 30 198 150 190 330 903
1971 100 250 ? 100 50 800 1300
1972 100 300 ? 200 50 800 1450
1973 50 200 ? 100 50 400 800
1974 150 250 ? 100 80 300 880
1975 200 200 ? 100 100 100 700
1976 250 200 ? 120 100 300 970
1977 350 200 ? 150 100 400 1200
1978 400 150 ? 100 60 600 1310
1979 400 104 5 100 80 200 889
1980 350 50 5 30 10 100 545
1981 350 50 5 200 15 100 720
Average 106 179 16 133 195 389 1021

Because of limited place, here is presented only a little part of richness
of bird’s world in Kopaëki rit. Nevertheless, I hope this is enough to confirm
the international importance of Kopaëki rit with respect to waterfowl.

Author’s address:

Doc. Dr. Mikuska József
54000 OSIJTEK
Gunduliéeva 19/a
Yugoslavia

207

EL

i ! REGNI WA ny
Í | br hi
Fe Ube OM ahaa ee a di d

L

| j f i da | wu, | me LL Le. Merda th nine a
Ero ; | h 61 mies Pad ay a Ar;
© | Pr, à si I N i

5 FÀ ‘a |
È 5 I | 3
i Skog :
ay i ì
ne. *
> É |
= At 4 fasi
se É
4 Ar}
u n i J y
rk $ Fà
; i À
RL 11 A
r b
ni Fi

vi
+ ade 4 © \ di
i "|
ä §
TH ey D
À fl \ Ba
at
| \
a
Li 7
= TE
Ò tit Wis
Ir
4 i
i i
SA A
Live | N <i
tLe uU
Uy
(eni j 4% L
Zum a.
i s pi)
ú 1
= y Te | XU de
rs te H if ci f
À n erh al i Ba |
ROM 4 REISE intra à
j : :
r \ a $ "M: ee Ù A ie aux at ar + ar

roped en nd Ren scr rt;
FIRE LEVÉ wp po at tt Mr PGY? DAT te”
pi \ = ] è L PRÉC Git iy nat tr
Ys nt wubl As ar yl jane nur Tu rfi úg

Li AV DE QE ON COUT de 11% ve rac aj
y b A ea VA A
RAR TARA SII UE ae

| N
vála th) ME DE QUE anti Mi “pp”

LUS

i

De 0) A HÉ A

XXVI. DISTRIBUTION, NUMBERS AND STATUS OF GEESE
IN JAPAN

Y. Yokota— M. Kurechi— M. Otsu

Introduction

Ornithological studies of geese in Japan date back to the writings of
Temminck, Blakiston, Seebohm, Stejneger, and others in the latter half of the
19th century. Nagamichi Kuroda, 1912—1978, an eminent Japanese orni-
thologist who laid the foundation for Japanese ornithology during the, pre-
war period, has added much to the knowledge on the taxonomy, distribution,
status of geese in our country. Austin and Kuroda (1953) summarized all the
distributional information of Japanese birds up to their time. Since then,
however, there had been a very fewobservations on our geese until the Forestry
Agency of the Japanese Government and the Japanese Association for
Wild Geese Protection (JA WGP) almost simultaneously organized waterfowl
and geese counts around 1970. The capacity of recent observations of wild
geese in Japan is probably due to the difficulty of observing them as they
have so drastically decreased in numbers.

In the winter of 1969 —70, on the advice of IWRB, the Forestry Agency
initiated a survey of wild geese in Japan as a part of the “National Water-
fowl Survey”. This survey is still continued as a government project of the
Environment Agency, to which the organization of the survey of was trans-
ferred from the Forestry Agency in 1971.

The Japanese Association for Wild Geese Protection was established in
1970. The chief objects of the association are the study of geese populations
and their preservation in Japan. The present report outlines the current
status of geese in Japan, although the data are still insufficient since our
research has been carried out for only 10 years.

Organizations and methods of survey

The following two organizations are entirely responsible for the data used
in the present report:

— Environment Agency of the Japanese Government. The Environment
Agency conducts the survey of the numbers of waterfowl in the middle of
January every year. The project has continued since 1970 and the results
are published annually. The observers for the survey are forestry and agri-
cultural officers of prefectural governments and officially entrusted wildlife
rangers. They count the numbers of geese and ducks both in roosts and in feed-
ing places at many localities ranging throughout the country. The time for
counting is from 900 hours until 1200 hours noon; an average of the total
numbers of observers is 114 persons.

14 AQUILA 1982 209

— Japanese Association for Wild Geese Protection (JAWGP). This associa-
tion is a private organization founded in 1980 and the authors are among its
40 members. The headquarters of the association is located in Sendai City,
about 60 km south of Lake Izunuma, the largest and main wintering ground
of wild geese in Japan today. The numbers of geese at Izunuma have been
counted by the members of JAWGP at least twice or three times a month
since 1971 (Yokota et al., 1979 and 1980). Methods of counting differ for differ-
ent species. Anser albifrons are counted at their morning flight when they
move from the roosts to the feeding places. Anser fabalis is counted both
at the morning flight and while feeding during the daytime, Branta bernicla
on the other hand, are counted on the sea in the daytime. They are observed
either from the sea coast or using a boat.

Since 1976, in addition to the geese counts at Izunuma, we have carried
out the counts and observations on geese wintering in other areas of Japan.
The subspecies of Anser fabalis are identified in the field since 1979.

Species and subspecies of geese wintering in Japan

In goose surveys for 10 seasons from 1971 to 1980, the following four species
are recorded every year: Anser albifrons, Anser fabalis, Branta bernicla and
Branta canadensis. Anser erythropus has been observed every year since 1976,
the number of birds seen in a season being one to seven individuals. Anser
caerulescens, Anser cygnoides and Anser anser, on the other hand, winter in
our country only once every two or three seasons and the number of birds
seen was one to three a season. Anser canagicus was recorded only once (one
individual). Altogether nine species of geese have been known to occur in
Japan, of which three species ( 4. albifrons, A. fabalis and B. bernicla) are
regular winter visitors today. Two species ( B. canadensis and A. erythropus)
are also regular winter visitors but few in number. The other four species are
either irregular winter visitors in very small numbers (A. caerulescens, A.
cygnoides and A. anser) or a straggler ( A. canaginus) although at least two of
them ( A. caerulescens and A. cygnoides) were regular visitors in early times
(Kuroda, 1939; Austin and Kuroda, 1953).

The subspecies of geese wintering in Japan are as follows: Anser albifrons
frontalis, Anser fabalis serrirostris and A. f. middendorffii, Branta bernicla
orientalis, and Branta canadensis leucopareia and B. c. minima.

B. c. leucopareia have been observed every year since 1970 and the number
of birds recorded was one to three in each season. A single specimen of B. c.
minima was taken in Tokyo Bay before 1894 (Kuroda, 1952); one individual
was seen again at Lakes Izunuma and Uchinuma in 1979/80 (Kurechi and
Hiraizumi, 1981). The chief characteristics of these species and subspecies
in the field are shown in Table 1. Among Anser fabalis the subspecific inter-
mediates between serrirostris and middendorffii constitute about 10—20%
of the total A. fabalis population.

210

Winter areas and staging places

In this report “wintering area” denotes the area where geese stay from
September/October to March/April. “Staging place” is an area where they
rest for less than one month in autumn and/or spring on their migration
route.

There are nine such wintering areas in Japan, eight in Honshu and one
in Hokkaido. The staging places are thirteen in number, two in Honshu and
eleven in Hokkaido. They are shown in Fig. 1.

A. albifrons has three wintering areas: Katano-no-Kamoike (2), Sado
Island (4) and Lake Izunuma (6). It uses five staging places: Hachiro-gata
(10), Lake Ogawara (11), Lake Utonai (12), Ishikari Plain (13) and Seika-ko
(14).

A. fabalis has five wintering areas and ten staging places. The only known
wintering area of A. f. serrirostris is Lake Izunuma (6); its staging places
are Lake Ogawara (11), Lake Utonai (12), Kushiro Marsh Plain (17), Furen-ko
(18) and Notoro-ko (21). A. f. middendorffii, on the other hand, uses five
wintering areas: Lake Biwa (1), Katano-no-Kamoike (2), Asahi-ike (3),
Fukushima-gata (5) and Lake Izunuma (6). There have been four staging
places for A. f. middendorffii: Hachiro-gata (10), Lake Utonai (12), Ikusota-
numa (16) and Teshio Plain (22). Furthermore, small flocks of A. f. midden-
dorffii have been observed at Ishikari Plain (13), Yueo-numa and Chobus-
hinuma (15), Kushiro Marsh Plain (17) and Furen-ko (18) during migration.
The subspecies of A. fabalis staging at Tofutsu-ko (20) has not yet been
identified.

As far as it is known, B. bernicla winters in three areas, each with a popu-
lation of more than one hundred : Sendai Bay (7), Mutsu Bay (8) and Hakodate
Bay (9). Although there may be some unknown wintering areas in Japan,
any B. bernicla missed would be small in number. Nevertheless it must
be admitted that information on the wintering areas and numbers of B. ber-
nicla is much less accurate than that on the other species.

The wintering area of B. c. leucopareia is Lake Izunuma (6) and their
staging places are Hachiro-gata (10) and Ishikari Plain (13). In recent years
both B. c. leucopareia and B. c. minima have always been found mingled
in large flocks of A. albifrons.

Numbers of geese

The recent numbers of geese wintering in Japan are shown in Table 2.
The total numbers are estimated at between 10 000 and 15 000 birds.

A. albifrons constitutes about 60%, A. fabalis about 35% (A. f. serrirostris
12% and A. f. middendorffii 23%) and B. bernicla about 5% of the total.
The numbers of B. c. leucopareia and A. erythropus are very small, so far
one to seven birds being seen each season.

Table 3 shows the results of the geese survey by the Environment Agency.
These figures are considered very valuable information. Nevertheless,
as commented by Horiuchi (1974), who said that “these numbers are not
necessarily enough to estimate the total numbers of geese wintering in our
country”, the numbers of geese by the survey of the Environment Agency
and those by JAWGP do not always agree. The results of the two surveys
at Lake Izunuma are given in Table 4 and Fig. 2 for comparison.

The numbers of geese given by the Environment Agency are approxi-

14* 211

O Wintering place. A Staging place.

Our 2500 ~ 10000
ei oe à 500 ~ 2500
OMA NAY 10 7500
À LA
aS
A
14)
7\10
60
A
Tokyo 2
r 61 ) 35
ÿ An MA
3 >
O 500 km
nun ne |
ol = è | o
130 135 140 145E

Figure XXVIII: Wintering and staging places of geese in Japan, 1975—80. Wintering

place: 1. Lake Biwa, 2. Katano-no-kamoike, 3. Asahi ike, 4. Sando Island, 5. Fukushima

gata, 6. Lake Izunuma, 7. Sendai Bay, 8. Mutsu Bay, 9. Hakodate Bay. — Staging place:

10. Hachiro-gata, 11. Lake Ogawarako, 12. Lake Utonai, 13. Ishikari Plain, 14. Seika-ko,

15. Yudo-numa and Chobushi-numa, 16. Ikusota-numa, 17. Kushiro Marsh, 18. Furen-ko,
19. Odaito, 20. Tofutsu-ko, 21. Notoro-ko, 22. Teshio Plain (JA WGP)

mately 30% less than those of JAWGP. The data and frequency of counts
are chiefly responsible for the difference in result. At Lake Izunuma, JAWGP
conducts its geese counts at least once or twice a month throughout the win-
tering period of geese. On the contrary, the Environment Agency’s count
is made only once a year in the middle of January. The middle of January
is almost the coldest time of the year and there is sometimes much snow fall
in northern Japan. According to JAWGP observations, the very severe weather
and snow at times make the geese at Lake Izunuma disperse and move
to the south suddenly, causing under-estimation of the goose populations.
The same may be true of the other wintering areas, most of which are located
in the northern half of the country (Fig. 1).

It is therefore suggested that early December, or any date just prior to
snow fall, is the most suitable time for geese survey in Japan.

Migration routes in Japan
It is preasumed that geese wintering in Japan come from and go back
to the north and the northeast, since there is no record or observation of geese
migrating to our country through the Korean Peninsula or direct from the

Premorski region across the Sea of Japan. To trace the migration routes
of geese within Japan, two methods were used.

10000

5,000

Numbers of geese

Environment À gency

1971-2 72-3 73-4 14-5 15-6 76-7 TT-8 78-3 79-80 80-I

Winter

Figure XXVI/2: Numbers of geese wintering in Miyagi Prefecture (Lake Izunuma). Solid
line = Environment Agency; dotted line = JAWGP

213

One method is to infer the movements of geese by counting their numbers
at the wintering and staging places and arranging those results in the order
of date. The other method is to use rare species or particular individuals
as “markers”. For example, Branta canadensis leucopareia, Anser caerules-
cens, Anser cygnoides, and in one case a part albino Anser fabalis were used
to investigate the migration routes.

These two methods have been found reliable enough in such a country
as Japan, where the number of geese are not very large and the country
stretches from south to north for a long distance. The banding of geese has
not yet been done, but attempts will be made in the very near future.
The migration routes thus brought out are outlined below.

Spring migration routes for A. albifrons (Fig. 3). The larger flock (5000 —
6000 birds) starts from Lake Izunuma (6) and migrates through Hichiro-
gata (10) and Ishikari Plain (13); this group leaves the country in a north-
erly direction late in April or early in May. The smaller flock (1000 — 2000
birds) of Izunuma birds takes the route to Lake Utonai (12) and then to
Seika-ko (14) ; the group presumably leaves in a northeasterly direction around
the end of April. The migration routes of the flocks which winter at Katano-no-
Kamoike (2) and on Sado Island (4) are not yet certain.

Spring migration routes of A. fabalis (Fig. 4). The group of A f. serrirostris
from Izunuma seems to divide into two smaller groups when migrating back
to the north. One group takes the route to Lake Utonai (12) and the other
to Kushiro Marsh Plain (17). The latter group then moves to Furen-ko (18)
and leaves in a northeasterly direction late in April or early in May. The fate
of the group at Lake Utonai is still unknown, but both groups seem to migrate
along the Pacific coast.

The spring migration of A. f. middendorffii, on the other hand, starts from
Lake Biwako (1) and Katano-no-Kamoike (2) early in spring. The birds
presumably move to Asahi-ike (3), Fukushima-gata (5) and Hachiro-gata (10)
as the numbers of A. f. middendorffii there increase in late March. Then
these birds are seen at Lake Utonai (12) early in April and appear in Teshio
Plain (22) later. They leave Hokkaido in a northerly direction late in April
or early in May. Thus the groups of A. f. middendorffii seem to migrate
chiefly along the coast of the Sea of Japan. The autumn migration routes
of both A. albifrons and A. fabalis are not well known.

Autumn migration routes of B. bernicla (Fig. 5). The migration of B. ber-
nicla in Japan is not well investigated, because they winter at sea and the
coastlines are very long and complicated. So far three wintering areas (7, 8, 9)
are known. On 9 October 1975, 980 birds were observed at Lake Furen-ko
(18), and on 9 October 1976, 900 at Odaito (19). These places seem to be the
first staging places for B. bernicla in Japan. They presumably migrate down
to the wintering areas which are located on the sea coast. In spring B. ber-
nicla has been seldom seen; if seen numbers are always very small. The
largest flock seen in spring is 40 birds at Lake Furen-ko on 13 April 1981.

Migration routes of B. c. leucopareia (Fig. 3). In spring the migration route
of B. c. leucopareia is the same as that of the main flock of A. albifrons,
since they are always mixed in the large flock of that species. Thus they take
the route from Lake Izunuma (6) to Hachiro-gata (10) and Ishikari Plain
(13) and leave in a northerly direction.

As already mentioned, most geese leave Japan late in April or early in

214

Figure XXVI/3: Spring migration courses of White-fronted and Aleutian Canada geese in
Japan (1975 —80, J A WGP). Solid line= migration courses; dotted line presumed migration
courses

May. In April the weather of the breeding grounds in the north should be
still very cold. It becomes milder towards May. Thus the departure time
of geese corresponds roughly with the northern climate in extreme northeast
Asia. Consequently, the departure time is about the same as in Europe
(Ogilvie, 1978), although Japan is situated further south in latitude than
European countries.

Figure XXVI/4: Spring migration courses of Bean Geese in Japan (1975 — 80). (J AWGP).
See Fig. XXVII3 for explanations

216

Decreasing trend of geese in Japan

Ancient Japanese writings, such as Kojiki (712 AD) and Man-yo-shu
(780—810 AD), mention geese, indicating that the geese wintering in Japan
were more widespread and numerous in these old days.

Although nationwide geese counts were not attempted until 1970, in 1964
the Forestry Agency sent questionnaires in order to gather the information
on the distribution and status of geese in Japan and the results were published
later (Environment Agency, 1972). Table 5 gives the number of geese obtained
by the questionnaires (before 1963) and the surveys (after 1969/70) of the
Japanese Government for the period from 1943 to 1980. It shows clearly
that the numbers of geese in Japan decreased sharply in the ten years be-
tween 1953 and 1963. The decreasing trend of goose populations in Japan
presumably began immediately after the Meiji Restoration in 1868 and has
continued until today. The destruction of wintering areas occurred first
in Kyushu and then in Kanto District (Austin and Kuroda, 1953), i.e. roughly
speaking, wintering areas have been diminishing from the southern to the
northern parts in Japan. At the present Lake Izunuma, which holds the
largest number of geese in Japan, remains as the only wintering area on the
Pacific of Honshu. Five other wintering areas with smaller numbers of geese
are located on the Sea of Japan side (Fig. 1).

At Lake Biwa about 2000—3000 geese were observed until around 1946
(Austin and Kuroda, 1953). However, only 200—300 geese wintered in 1980.
The main causes for such a decrease are unrestricted hunting, destruction
of wintering areas and feeding places by industrial development, and recla-
mation of marshes and lakes for paddy fields. The effects of these adverse
factors were intensified after World War II, because of more rapid industrial
expansion, unlimited reclamation of marshes and lakes into paddy fields
under the policy of self-sufficiency in food production, lag in the policy of
the Japanese Government for protection and management of natural living
things, and lack of public sympathy for wildlife.

Hunting with shotguns dates back to the Restoration time when firearms
became openly available to the public. Only after 1947 were geese except
A. albifrons and A. fabalis protected from hunting. However, this did not
stop the decrease in the total numbers and the number of geese in Japan
became less than 10 000. In 1971 both A. albifrons and A. fabalis were also
protected from hunting. Today hunting of all species of geese is legally for-
bidden in Japan.

Table 3 indicates that the decrease in geese has been arrested after 1971;
in some areas, geese have even been increasing slightly in the past 10 years.
Goose counts at Lake Izunuma (Table 4, Fig. 2) also indicate that hunting
prohibition was an effective measure to improve the wintering goose popula-
tions.

It should be emphasized, however, that the deterioration of the natural
environment is still progressing rapidly, so the grievous possibility of ex-
tinction of geese in Japan cannot be ruled out.

It is therefore urgently necessary to establish a drastic policy in order
to preserve geese permanently.

217

Some features of Japanese geese

The situations peculiar to Japanese geese should be mentioned :
(i) Cause of rapid decrease.

Since the Meiji Restoration in 1868, industrial development and hunting
have been favoured by the Japanese as evidence of western modernization,
which has had so much influence on national thinking. Industrial develop-
ment accelerated even more after World War II.

There is a strong correlation between the decrease of geese and social and
economie reform in Japan. Such conditions may be seen in many countries
over the world, but Japan is a rare case in which radical changes took place
so quickly within a short time. Consequently, the geese of Japan diminished
very rapidly after the Restoration.

So a really difficult question is posed: will the geese, which are now under
complete protection from hunting, recover their original distribution and
numbers if some measure for preserving their wintering areas are taken in
future? In any case, hunting, industrial development, and reclamation of
marshes and lakes are undoubtedly more important factors to be considered
for preserving the geese wintering in our country.

(ii) Feeding habits of Japanese geese

There are some differences in feeding habits between Japanese and Euro-
pean geese. In Japan A. albifrons and A. fabalis feed chiefly on dispersed
rice and gleanings on paddy fields. They supplement their food with the
grasses on the edges of paddy fields and some water plants (e. g. Trapa spp.,
Zizania latifolia, etc.) in marshes. However, when they settle in northern
and northeastern most staging places in Hokkaido on their northward
migration, they feed mainly on grasses and remains of farm products as they
do in Europe (Yokota et al., 1978).

B. bernicla in Japan feed mainly on Zostera marina and Enteromorpha spp.
They feed on cultured laver Porphyra spp. when Zostera and Enteromorpha
are in short supply. The cultured laver is one of the important sea products
in Japan. In any case, B. bernicla feed exclusively on the surface of the sea
in Japan and have never been seen feeding on the land as they do in Europe
(cf. Qwen, 1978).

Acknowledgements

The authors are extremely grateful to dr. Hiroyuki Morioka of the Orni-
thological Society of Japan for his helpful criticism of the first draft of our
manuscript. They are also deeply indebted to the members of the Japanese
Association for Wild Geese Protection and of the Wild Bird Club in Tohoku
University for their endeavours in geese counts and migration route surveys.
Mr. Nobuo Takeshita kindly prepared the illustration.

218

Figure XXVI/5: Autumn migration course of Black Brants in Japan (1975 — 1980)
(JAWGP). See Fig. XXVII3 for explanations

219

Summary

The populations of geese wintering in Japan have been decreasing steadily
since the Meiji Restoration in 1868 and were estimated at approximately
10 000—15 000. Anser albifrons constitutes about 60%, Anser fabalis about
35%, and Branta bernicla about 5% of the total number. Branta canaden-
sis leucopareia has been observed at Lake Izunuma every year after 1976
and numbering one to seven each season. On the other hand, Anser caerule-
scens, Anser cygnoides, Anser anser and Anser canagicus visit Japan only
occasionally now. The wintering areas of geese in Japan are nine, of which
three are those of B. bernicla (Fig. 1). There are six wintering areas for A.
albifrons and A. fabalis. Lake Izunuma is the only wintering area of these
species on the Pacific coast, but it holds the largest wintering goose popu-
lation in Japan. The other five wintering areas are situated on the Sea of Ja-
pan coast and hold smaller populations (Table 2).

The staging places on their migration routes are thirteen, of which eleven
are situated in Hokkaido (Fig. 1). The probable migration courses of geese
in Japan are shown in Figs. 3— 5. Those geese that winter in Japan arrive
in small numbers late in August or in September and reach maximum num-
bers in October or November. In spring they begin to move to the north in
March, gathering in the staging places in Hokkaido in April, and leave Japan
late in April or early in May.

The best time for the geese survey in Japan is early December or any time
just prior to snow fall, since in the coldest period geese often disperse and
move towards the south.

In Japan A. albifrons and A. fabalis feed chiefly on unhulled rice scattered
on harvested paddy fields. Other kinds of food consist of grasses on the edges
of paddy fields and several aquatic marsh plants (e. g. Zizania latifolia, Trapa
spp etc.). B. bernicla feeds mainly on Zostera merina and Enteromorpha
spp., but also eats the cultured laver Porphyra spp., when the staple food are
in short supply. B. bernicla feeds on the sea, never seen feeding on land in
Japan.

220

SIUOLFINUM
JO YOOTF

JIM popsuru
-I9gUI poa

SJUOIFOJIUM
se QUURR

yoou JO oseq ou}
qe SULI 93IUM

sdnoas SMOO[J
eıÄydaog I9][BUUS UT SPJOIJ d9318] UI SPJOIJ
uo peey ugym | Apped uo ose 35809 SHO0]J Apped uo Sutpea
‘aoRpINS BAS UO pue eye, ya pue puod dojjewus UL Sp|oLz "sIysıpz Sur INOIABYAq
15809 BOS IV "USIBUI UO SUIpoo Apped uo Surpooy -U9A9 PUB SUIUIOTI SuIpoo
spreyy Apped
uveMyoq yyed
Sploly J00J UO SSRIM)
ULIBJBIS uo MIA Apped uo 9011 ‘spjorz Apped
-104 pue eydrou pelnyun ospe mq SJUOIJ uo pasıodsıp
-0199UH ‘81993807 | weder] pue wruessız “OUI SB QUIRR 99LI po[myug poog
9910A JUTYUOT SJUOJJAJIUM UBYI 95003 uBag
[BIANI SLLIOS UBY) 10doo(] JOAO] PUB INIT], U8Y) 19189] 9910 À
JU5SI8138 pue 10puo]s piemqno
SI III "SLLIOS peaAmo yonur
UAOI SNOUISMJ uëy} 193U0] joou 9[{IPUBUI IOMO'T
918 uawuopqe pue PU® III ‘slides | SIJIOPIOPPIUT uey} aouvieodde

188214 IOMOT

ue} 9318] SI Apog

I99.10YS SI IT

UO SQTISITIOZIOBIBY)

T°8L 1°69 T88 AT) 6'7L SNSIBL, =

ggg pee P'6L £69 09 uoung ©

20H SEE "861 OLF IGP pioyo Zur È E

:

€ I 0€ 61 itt X9 Jo aoquunN =
98008 epeuto QueIg youl) I] 10pueppiu SIIJ80JTII9S

une

98003 JUa1g

95005 uvag

98005 PaJUOIJ-9JIU M

und» un asaab fo savvadsqns 10 sa199ds ay) fo shay uoyparfuuepr

T/TAXX 20

221

00ST — 0001 (H) toeyog, OF-BYLIOG PI
Zt 001 02 0009 — 0008 (H) Meyrysy "d. TIeSITUST gl
0007 — 0001 0001 — 008 0008 — 0001 (H) tmaT IgUOI Oje] ZI
00% — 001 008 —09 LIOWY O-BIBMBT() Il
ml 0008 — 0001 0009 — 0007 Las 8385-OITYJOBH OT
z90801d Surseyg
OSI — 001 (H)eturgsoy, Áeg oyepoyeH 6
007 — 008 LIBOUTY Avg SMI 8
00% — 001 LIETI Aeg mpuog L
al OGI —00 000% — 0001 000. — 0009 BAIN BUNTUMZI ONT 9
0087 — 0081 eyesuN eunysnsn g g
02 07 eyeduN PURISI Opes P
00% — 001 eyedtuN OMI-IYBSY €
00€ — 00€ 0001 — 008 BAMBIIUST oreureyy-su-ou87e ST 7
00€ — 007 LUS BMI NBT I
oog]d Surroqui A,
98908 quesg I/JJOPU9ppIUI SIIJSOIIII9S 5008
epeue) Homer | FEDEZETT 199119s8Id sjuney jo QUIBN ON
ueynoay
28995 uBag
dOMVE (ER 086i = 92 = 4267)

undp pf un syunny quasaffip m asaab fo ssaqumu ayL

‘G/TAXX IL

N
N
N

‘peuru193 ap JOU 918 OF-Ns}Nsoy, Ye 95995 Uva JO saroadsqug "eg
"GT Pu® ST Je Jdaoxe uoryeasıu Surids UO slaquinu 943 918 S998IA FUIHEBIS JR 95995 JO sIOquunu AU, "z
"nysuom UI 918 s19]30 !(H) Aq poyeUsisop 918 OPIBHHOH UI SQQUIAOIT ‘I

00ST — 0001 (H) noumy-efog ureld Orsay, ZG
00F — 007 (H) IMYsegy OX-01BYEN Iz
e009 00% (H) ttusegy ON-NSMJOL 0G
006 (H) omtuoN ONBPO GI
086 0081 — 0001 (H) omwoN O-U9IN g SI
000I — 007 (H) onysny ysıe OITUSN 1]
00S —00£ (H) tyoe yo], BUMU-BIOSNAT 9I
00€ — 00% (H) ıypeyyoL "u Tysngqoyy

-etunu-opn A GI

223

Table XXVI/3.

Results of geese counting in Japan (1969 — 1980)

Frequeney
È of White-
Winter Ne, at count fronted DE
obs. o goose
in the goose
year
1969 — 70 85 1 3726 1500
1970 — 71 69 1 3385 1615
1971 — 72 98 1 3485 1899
1972 — 73 70 1 4991 1554
1973 — 74 104 1 4596 1466
1974 — 75 182 Il 3611 2420
1975 — 76 152 1 5962 4896
1976— 77 153 1 2900 2466
1977 — 78 109 1 4019 1969
1978 — 79 116 1 5171 1797
1979 — 80 123 1 7079 1857
1980—81 114 1 3436 3877
12 aver-

winters age 1 4364 2276

114
Bcl = Branta canadensis leucopareia — Aleutian Canada goose
Aa = Anser anser — Greylag goose
ae = Anser erythropus — Lesser White-fronted goose
Ac = Anser caerulescens — Snow goose
Acy = Anser cygnoides — Swan goose

224

Brent
goose

339
160
290
256
202
146
104
374
140
236
170
161

215

Environment Agency

Bel| Aa

Sp.
Ae | Ac |Acy de Total
mined
5565
5160
119 5793
380 | 7181
SI 977 7250
1072 7249
58 | 11022
156 | 5897
3 6131
1 624 | 7830
2 48 | 9161
33 | 7508
385 | 7146

DULLULUL SISUIPDUDI DIUDIT *

warum 94} UL Laqunu 27094 ain 95000 fo s1aqunNy =
maımdoona] SLSUIPVUDI DIVALT ‘x
SUAISAINIADI LASUP ‘x
7989 GGI 9077 GELS S&P 0107 LTE GOL 9806 I 98819AY
6818 G I & 697 9091 969 86 0888 0G GSOI GLLG I | I8-086I
86L6 6 I PSI OSGI 009L GL S699 96 zG 066 LLO9 I ] 08—626I
LOLL 17 I 00% 6081 8919 67 0608 169 876 6957 1 | 6428161
66PL L G 001 0081 0699 GP 9908 69 8108 el DT
9789 & G IG TOSI 0088 GV GYII 06 IE | 095 ILL T| LL 9261
L169 I I G 051 8974 442 sv 6SLL 86 26 GL08 7997 iL 92 S261
L&6G & SII GIPI 9167 67 (4444 0001 8IOI GGEE DSi PGi
G90P I 6 GGI 766 VV9E GE TIGY 669 IVI | 687 $I0£ I | PL EL6I
6996 I 86 085 0076 sy ICH 066 199 886 IE || oa OI
000€ I 9G GG 161% 99 LS | 6LG G9EG Nr AGIT
I 1886 868 £006 In 0726
7856 GGI GITE T | OZ — 6961
5 5 9] 8 3
È 958995 5 3 pauru 3 8 95995 5 3
[2101 AW ov ay word Ps È anaes p3Juo.y a [230], -layapun 2 | $ SEE p9aquoIz 5
tet OUT 3 soloadg = eu -9JIU M a I9QZULA
= =
= =
5B 5
edOMVE Aoussy — JUJUIUOITA UT

(oumunbr ayn] ) ainpoaforg Woliipy ur syunoo asaob fo synsay

W JAKES 21097

225

15 AQUILA 1982

Table XXVI/5.

226

Decrease in the numbers of geese — observed sites in Japan for past 38 years

Year
1943
1953
1963
1969 — 70
1970 — 71
1971—- 72"
1972 — 73
1980 — 81

Geese observed sites

Number, %

149 100
140 94
57 38
40 27
27 20
All geese

42 28
34 23
46 31

Environment Ageney

Number of geese
Method of survey
Number, %

62300 100 } n dr
54200 87 Questionaire in
9300 15 1964
5542 9 Direct counts

5161 8
were prohibited to hunt
5793 9
7181 12
7508 12

References

Austin, O. L.— N. Kuroda Jr. (1953): The birds of Japan: their status and distribution.
Bull. Mus. Comp. Zool. 109: 277 — 637.

Blakiston, T. W.(1887): Water-birds of Japan. Proc. US Nat. Mus. 9: 652 — 660.

Blakiston, W.— H. Preyer (1878): A catalogue of the birds of Japan. Ibis: 209 — 250.

Environment Agency (1972): On migratory birds in Japan: 15. Tokyo, Environment
Agency. (In Japanese)

Environment Agency Wildlife Protection Division (1970-81): Results of censuses on
Anatidae in Japan. Tokyo, Environment Agency. (in Japanese)

Horiuchi, S. (1974): National Waterfowl Survey. Wildlife Administration 10 (38): 10.
(In Japanese)

Kurechi, M. and H. Hiraizumi (1981): Second record of Cackling Canada Goose Branta
canadensis minima for Japan. Tori 29: 147— 148.

Kuroda, N. Sr. (1939): Geese and ducks of the world. Tokyo, Shukyosha. (In Japanese)

Kuroda, N. Sr. (1952): On the Japan-taken Branta canadensis. Tori 13 (61): 4-9. (In
Japanese)

Ogilvie, M. A. (1978): Wild geese. London, Poyser

Owen, M. (1980): Wild geese of the world. London, Batsford

Seebohm, H. (1890): The birds of the Japanese Empire. London, Porter

Stejneger, L. (1885): Results of ornithological explorations in the Commander Islands
and in Kamtschatka. Bull. US Nat. Mus. 29: 1 — 382.

Temminck, ©. J.—H. Schlegel (1844-50): Aves in Siebold’s Fauna Japonica. Leiden.

Yokota, Y., K. Hoshiko, Z., Takeishi and T. Nishide( 1976): The migration course of geese
wintering at Lake Izunuma (2): origin of the flocks in Ishikari Plain, Hokkaido. Mise.
Rep. Yamashina Inst. Orn. 8: 38 — 52. (In Japanese with English summary)

Yokota, Y., M. Kurechi— M. Kosugi (1979): Studies on the behavior of winterinug geese.
I. Numbers of geese wintering at Lake Izunuma. Tori 28: 29 — 52. (In Japanese with
English summary)

Yokota, Y., M. Kurechi — M. Kosugi (1980): Studies on the behaviour of wintering geese.
II. Feeding areas of geese wintering at Lake Izunuma. Tori 29: 7— 33. (In Japanese
with English summary)

Yokota, Y.—T. Nishide (1974): On the migration course of geese wintering at Lake
Izunuma. Mise Rep. Yamashina Inst. Orn. 7: 309—323. (In Japanese with English
summary)

Yokota, Y. et al. (1976): Report of waterbird survey on the Sendai Bay. Sendai, Miyagi
Prefecture Government and Committee of Waterbird Survey of Sendai Bay. 62 pp.
(In Japanese)

Yokota, Y. et al. (1978): Survey report on the ecology of geese wintering at Lake Izunuma
and paddy-damage by them. Sendai, Miyagi Prefecture Government and Committee
of Geese Survey. 102 pp. (In Japanese) E

Author’s address:

Y. Yokota

M. Kurechi

M. Otsu

1-2-31 Haranomachi
Sendai Japan 983

Los 227

7 Lu VOI ra Py
4 ‘ae
PEL
PR
x
"
va
i not 13 euer wid Pi a botti a di
Sites wtih dal «a rieti rombo Lou jat A ua iy.

x LI ae
ms qui né AAA AL. AAT | Are a ed we MICHI

f De ain | eo Lust: wists) zi, DARCOS CR
di PARTIEN | Ù M HI Rz: i x T'Y igh er re

j | a DI oy ur ) LA ta ea tinte an "Yo ma
h , ee, Ir ER Mel + it oe
¥ OF ada gt md Alt Ver ee Et waa Pai 44
i | LUN
ae AR ST san) à imi?) orties Ps va ALA Ì boca; reyes

x 77 | riage Ww MOT ut par ane ia
"428 A dirti fi A Pri boo von ds

: yw berto.) bear renne Al Oil Poort LARE a |

| VA uni jar "| ur (LET, ms è
Ter ri tos ss MT RE DRE
N Wish n (UT:
bi wr Ta a "HP EN +
RE = » qi ‘ I) Shoat DI Nr

A1 £ ‘hy no hi

4 (1 LS +
i 3 A " )
à y ver, Cre | È i Panis ur
al À * a il
ì 4 3 ware 64) IX ( ap.) mW

Tai i LME EE 4 ind at ua
út i Di u re wae rte A A.

4 : " a vasa An wacky

È pari

Li

ha ETES West
\ di \
Mian et ‚mil vi

ét | Wy onli » Krk KM 4

A | | 104 boa dei ve) qua
i (acer
ni 1 i | pee Gary ARTY), STONE
| AT A Hp ea) viag:
N Ser hi pp ER Lu
Ÿ
i i

VOR h e

XXVII. POPULATION DYNAMICS OF SVALBARD BARNACLE
GEESE 1979-1980

M. Owen

The rate, pattern and causes of mortality as determined by individual marking

The population of Barnacle Geese Branta leucopsis breeding in Svalbard
and wintering in the Solway Firth in northern Britain was, until the mid
1960s, the smallest goose population in western Europe. Then, following
intensive conservation both on the wintering and breeding ground, numbers
increased, to 3000 —4000 in the 1960s and even more dramatically in the
1970s. Early ringing had suggested that the population was closed and quite
discrete from the Greenland and Siberian populations, which winter respect-
ively in north western parts of the British Isles and in the Netherlands ( Boyd,
1961). The dynamics of the population during the early growth period was
described by Owen and Norderhaug (1977). The main technique of estimating
mortality was through counts of total numbers and breeding success, both
of which had been assessed fairly accurately since 1958. The population
is legally protected from shooting throughout its range.

In 1970 an intensive study of population ecology was started, using
individual marking as well as intensive counting and breeding assessment
to investigate the behaviour of the population. This paper presents a prog-
ress report, concentrating on estimates of mortality using large samples
of ringed birds. The range in winter, on migration and in the breeding season
are shown in Fig. 1.

Ringing programme and methods

The aim of the individual marking programme was to provide an estimate
of mortality independent of counts and age ratio estimates, both of which
are subject to errors, and to investigate age-specific and sex-specific mortal-
ity. The population had failed to expand further in the 1960s despite good
breeding, suggesting that a density-dependent mortality factor was oper-
ating. In addition ringed birds would provide information on longevity and
on breeding success of individuals in relation to age, on pair formation and
stability, family relationships and many other factors of importance in po-
pulation studies.

Individually coded plastic rings as described by Ogilvie (1972) were used
and the first successful catches were made on the breeding grounds in 1973
(Jackson et al., 1974). Numbers ringed and recaptured during and since
that expedition are given in Table 1. Nearly two thirds of individuals were
caught in summer roundups and the remainder, with the exception of a few
birds, with rocket nets on the Solway. In addition there were about 1100

229

Svalbard * ;

e Bear
Island

-’Helgeland

Figure XXVII/1: The winter, breeding and migration range of Svalbard Barnacle Geese.

Shaded areas indicate areas occupied at different times and arrows likely routes taken between

haunts. The dashed line is the autumn route probably taken by the majority of birds from the
Bear Island staging area

recaptures of individually marked birds, though nearly half of these were
in summer, only a few days after marking. Of the 2158 adults 37 had been
caught in the 1960s, most in intensive catching efforts in 1962— 64, both
in Svalbard and Britain. A number of birds marked in 1962, now at least
20 years old, remain in the population.

Most rings were yellow with an engraved black 3-letter code but birds
marked as goslings or yearlings were given rings with strips of tape of a differ-
ent colour stuck on them so that these birds could be distinguished in the
field. In later years of the study orange and white rings with two digits were
used to facilitate the study of small groups of birds for special projects.
Plumage dyes on the under tail coverts were also used to distinguish specific
marked groups in 1979— 80.

Ring codes could be read at distances of up to 200 m in good conditions
and an attempt was made to resight as many as possible of the ringed birds,
with details of breeding success and family associations, each season. Student
and volunteer observers were in the field for most of the year and observa-
tions were made at several sites in winter, on staging islands in spring, and
in part of the breeding area. Between October 1973 and May 1981 a total
in excess of 41 000 sightings were made.

Population counts, probably accurate to within 1 or 2% were made
in October each year, just after all birds had reached Caerlaverock. These
and estimates of breeding success were used to calculate mortality of the
population as a whole (see Owen and Norderhaug, 1977).

Results

Population totals and breeding success estimates over the period are given
in Table 2. Overall population size increased almost three-fold in the 1970s
and this could be explained without immigration provided overall mortality
averaged about 10% per year, a considerable decrease from the average of
25% (Owen and Norderhaug, 1977) in the late 1960s, a time when numbers
were relatively stable.

The number of birds surviving in October is plotted against the population
in the previous October in Fig. 2. If mortality were density dependent, the
number of survivors would be lower in proportion at high population levels,
giving a curve resembling a logistic curve, with a plateau being reached when
the population had expanded to the capacity of the food supply or some other
resource. lt is evident from Figure 1 that the mortality in this group has
not yet, at least, density dependent. The winter food supply is adequate
for a larger population and deaths from starvation are unknown during the
period of this study. Without severe winters taking a toll (there has not been
one during this study), the food supply is more likely to affect population
size through recruitment (competition for food in spring enabling fewer
birds to achieve breeding condition) rather than mortality.

231

Survivors

(x1000)

3 4 5 6 ff 8 9

Population (x1000)

Figure XXVII/2: The relationship between the population in October 1971 to 1980 and the
number surviving the following Oct. Correlation coefficient r = 0.991

Mortality estimates from ringed birds

If all individuals are accessible and have a high probability of being seen
if alive, and the population is closed, the non-appearance of ringed birds can
be taken to indicate their death. This population was considered closed by
Boyd (1961) and although our intensive ringing has shown that a very few
individuals do move to other groups, such movement is negligibe. In any case
many of those misplaced birds find their way back to their native area and
we have examples of a Greenland bird spending one winter on the Solway
and then returning to its normal area, a bird from Siberian population doing
likewise and a Svalbard-ringed goose spending a winter in the Netherlands
and then returning to the Solway. Initial results were encouraging, with
342 out of 350 individuals (98%) ringed in 1973 being sighted subsequently
on the Solway.

Another condition that must be met to make this method of estimating
mortality effective is that ring loss must either be very small or must be accu-
rately known on an annual basis. Most of our marked birds carried metal
rings (monel in most cases) as well as plastic ones and ring loss could be ex-
amined in recaptured birds. A total of 499 individuals were re-caught (ex-
cluding same-summer recaptures) which had monel rings. The fate of the
plastic rings and the number of days between capture and ringing are shown

232

Table XXVII/1.
Number of individual Barnacle Geese, excluding retraps and those whose rings were replaced,
ringed with individually coded plastic rings, 1973 — 1981
Age and Sex*

AM AF YM YF JM JF Total
|

July, 1973 Una 173 359
October, 1975 41 32 19 25 117
October, 1976 48 37 27 36 142
July-August, 1977 379 | 335 | .179.|, 291 19 25 138
October, 1977 61 80 7 11 159
January-May, 1978 99: |, 193 4 6 212
October, 1978 84 81 72 75 312
July-August, 1979 13 14 11 38
Winter, 1979 — 80 74 86 21 14 195
Spring* summer, 1981 146410 122.) 127 | 142 3 540
Sexed total 11094949 S19") 357 || 69 189
Sex ration (% males) 51.4 47.0 46.2
Grand total 2158 677 369 3293

*A = Adult, mainly of unknown age. In summer catches after 1973 adults are two years old or older, otherwise 1 year
old or older
Y = Yearling, hatched about 13 months earlier
= Juvenile, less than 12 months old
Sexing was always established locally.

Table XXVII/2.
Population data for Svalbard Barnacle Geese
1979 — 1981 including mortality estimates from
counts and age ratio assessment

Total 4 : %
Year ner 6 J No.J. N.R. Mortality

1971 3799 15.9 559
1972 4499 26.9 1149 449 11.9
1973 5199 21.9 1979 379 8.4
1974 5299 15.9 789 689 13.3

1975 6959 29.6 1259 499 Vel
1976 7299 28.9 2929 879 14.4
KO 6859 2.4 169 519 7.1
1978 8899 27.9 2299 349 5.9
1979 7799 3.6 289 1389 15.7
1980 9959 23.9 1859 799 91
1981 8399 3.2 279 1929 11.3

* = Non-Returns. Nr = previous yeares total-returning birds. (Returning birds are total no of juveniles.) This is
expressed as % of previous years total to give 4 mortality. Counts are early October —arrival at Solway. Mortality
therefore from 1 October to next.

233

in Table 3. The average time between capture and last recapture was 2.35
years so the loss rate of 0.494 over this period is equivalent to 0.14% per
annum, or 2—3 individuals in the whole population. Breakages (usually
loss of small pieces from ring edges) were slightly more common in older rings
but there was no indication that breakages led to ring loss (neither of the
birds whose rings were lost were reported to have broken rings previously
and some birds had broken rings for a long period of time). However, we must
assume that rings are more likely to be lost the longer they have been on the
bird. The above analysis, however, does indicate that over a period of 4— 5
years this loss is negligible in the population as a whole. Males were more
likely to have lost or broken their rings than females. Twenty of the 26 were
males (including birds whose rings were broken but had no metal rings
hence not included in Table 3). The difference was highly significant when
compared to the sex ratio of the ringed samples (Chi-square p < 0.001) but
the reason is not clear.

The conditions of a closed population, accessibility and negligible ring loss
have thus been satisfied and since the sighting rate is high (over 90% of ringed
birds seen in the year after ringing) we can be confident in using non-appear-
ance as an indication of death. With such a high resighting rate it is ex-
tremely unlikely that a bird which is present and ringed will be missed in two
consecutive years. Such birds could be assumed fairly confidently to be dead
and to have died in the season in which they were last seen. The season started
on 20 September, the earliest date at which geese are seen on the Solway.
Since the sighting rate in October and November is extremely high (more
than 3/4 of existing birds seen) the assumption of death in the last year
seen seems reasonable.

Of the 2139 birds examined for survival only 3 (0.14%) were missed for more
than 1 year and later found to be alive so this method of estimating mortality
is reliable. This allows us to assess accurately in retrospect the population
of ringed birds at the start of each season and then to calculate the actual
resighting rate of individuals in each season. The result of this analysis
is given in Table 4.

Birds caught in early October are all included in the sample alive for that
season. Slightly better resighting rates were obtained with tape on yellow

Table XXVII/3.
The status of 499 plastic rings examined on recapture (last recapture in the case of bird
caught more than twice). Only birds also carrying metal rings included

Status No. % Total days | Days/ring
Undamaged 476 95.4 488 982 1925.4
Worn or Broken* 21 4.2 29 115 1386.4
Lost 2 9.4 2 589 1299.9
Total 499 519 777 1941.6

* = These rings were replaced

234

100

Survivors

5 50

>

o -
73 75 77 79
YEAR

Figure XXVII/3: The survival of birds ringed in 1973 to 1980 — 81. Solid lines are males
(upper, n = 171) and females (lower n = 171). Dotted line shows the survival rate of 22 birds

caught at the same time but also ringed in 1962 — 1964. (at least 10 years old in 1973)

rings and orange rings with plumage dyes produced a rate of 99.2%, (n = 241)
in 1979 — 80.

Overall, the resighting rate is very high, and the probability of birds being
missed in 2 consecutive years was 0.42%, higher than that actually found.
The time spent monitoring ringed birds increased markedly after 1977 when
the number of marked individuals increased so that the resighting rate suf-
fered little.

Mortality in relation to sex

Sex-related mortality was studied by examining the survival of the 343
adults ringed in 1973 and alive in the following autumn. The result is shown
in Fig. 2. Males were significantly more likely to survive (45%) than females
(34.5%) to 1980—81 (Chi square test p — 0.05). The time between ringing
and “death” was calculated by assuming that birds that had died in the first
season had survived 0.5 years, in the second 1.5 years etc. Dead females had
survived, on average, 3.56 years and males 3.8 years after ringing. This could
not be explained by ring loss (see above). Qwen et al. (1978) found signifi-
cantly more males in the adult sample caught in summer 1977 and suggested
a higher female mortality related to the rigours of breeding. In the overall
sample (Table 1) no age group shows a significant deviation from a 1:1 ratio
but there are significantly more males (51.3%) in the adult sample than
in that of immatures (47.294). Chi square p — 0.02. There is no evidence to
suggest sex bias in any catching method and cloacal sexing is not biased

235

20

Juv

O lare «sis dl IE

Ere ren DIO
73-4 76-7 79-80
YEAR

Figure XX VII/4: The breeding success of the population (top) and the % mortality of fe-
males (central) and males (bottom) in the same seasons

236

according to age, so we must assume that the adult population does have
a surplus of males.

The mortality rate of the two sexes and the breeding success of the popula-
tion over six years is shown in Fig. 4. It would seem that both sexes suffer
higher mortality in “poor” breeding years than in good ones. In a sample
of 1012 birds ringed in 1977, significantly more (Chi square p — 0.01) females
died in the poor year of 1979 than in the good ones of 1978 and 1980. There
was no significant difference in males. Thus it appears that the higher
female mortality is adult life is linked to the stresses of breeding, especially
in poor seasons. This might be expected since the energy demands of nesting
are greater for females than for males.

Mortality in relation to age

There is an indication in Fig. 4 that mortality rate increases with time in
both sexes, i. e. as the birds get older. Some support for this is found by ex-
amining the mortality of 1962 and 1964-ringed birds in comparison with that
of other birds. Their survival is also shown in Fig. 3. Only 2 of 22 such birds
(9%) were seen in 1980—81 compared with 134 out of 330 (40.6%) other
adults caught at the same time (Chi square p — 0.05). The sample is, however,
too small to verify the hypothesis.

Too few juveniles have been ringed on the breeding grounds to enable
an estimation of mortality on autumn migration to be made. Qwen and
Norderhaug (1977) estimated this to be less than 15%. Data collected on
family size during this study suggest that losses between fledging and arrival
at the wintering grounds are of this order. Juvenile mortality in the year after
arrival has been estimated for five seasons and is shown in Fig. 5, together
with the adult (including yearling) mortality in the same seasons. So that ring
loss does not affect the picture adults were restricted to those ringed one
or two years previously. Unfortunately few juveniles were caught in most

30 EI
ES A

79-80

YEAR

Figure XXVII/5: The mortality rates of adults and juveniles in five different seasons.
Differences were significant in 1976 —77 and 1978 — 79 only, though 1976 — 77 juvenile rate
is thought to be an overestimate (see text)

237

years but the results do indicate only slightly higher mortality in the first
year than in adult life. Juvenile mortality was significantly greater in 1976 —
77 (p = 0.001) and in 1979— 80 (p = 0.05). The sample was small in 1976— 7
however and there are indications that juvenile mortality was overestimated
(see below). Both these years were good breeding seasons and it has often
been suggested that juvenile mortality is higher in good breeding seasons
because the birds are more mobile and more vulnerable to shooting when
the young proportion is high. Overall adult mortality rate in this sample was
11.594 (mean of annual means, compared with 16.8% for juveniles).

Losses in the second season, when the birds do not breed but are still rather
inexperienced, were also examined. In no individual season was yearling
mortality significantly different from that of comparable adults (ringed in the
same catches). On average second year mortality was 8.3% (n = 650)
and comparable adult losses 9.9% (n = 1545); the difference is not signifi-
cant. Thus for comparison with other age classes yearlings can be included
with adults. This result might have been expected since yearlings achieve
adult weight by the second winter (Qwen and Ogilvie, 1979) and their lack
of experience is compensated for by the fact that many (probably most)
do not go through a full breeding cycle.

Mortality estimates from rings vs. eounts

Given a knowledge of adult and juvenile mortality and the age ratio of
the population it is possible to estimate the overall population mortality from
the ringing data. These estimates are compared in Fig. 6 over the 5 seasons
from which data are available. There is a large disparity between the two esti-
mates in 1976 — 77, largely attributable to the very high estimate of juvenile
mortality in Ta year. This is added support for the suggestion that this
estimate, based as it was on a small sample, was too high. In three out of the
five years the correspondence between the two estimates is good and the
average for all years was 10.4% (counts) and 13.0% (rings). In general,
accepting that the figure for 1976 — 77 is too high, the mortality estimates
from counts show considerably more variability [coefficient of variation
(sd/mean) of the ring estimate was 16% whereas that of the count estimate
was 37%] than do those from the ringed sample, which must be considered
more accurate. This is because rather small errors in counts or age ratio
assessments make a rather large difference in apparent mortality, especially
when this is small. Such errors can have substantial effects on mortality
estimates and their relationship to breeding success [see discussion in Owen
(1980)]. In the present case, even though counts were accurate to 1— 2% and
age ratio samples were equal to or greater than population size, errors were
still made. By their nature such errors are self-correcting (see e.g. compen-
sation in 1978— 79 for underestimation in 1977 — 78) and means over a num-
ber of years are reliable. Causes and timing of losses.

It is seldom possible to obtain accurate population counts in spring but an
accurate count of 8600 was made in mid April 1981, just before spring migra-
tion. This was 450 lower than the number in October 1980. The autumn 1981
total was 8300, including 270 (3.7%) juveniles. Thus 470 geese which left
the Solway in April failed to return. This means that about half the annual

238

239

sami ppnuun fo una D jou ‘sasso] IP UO pasnq sv
afpiaan 8 — GL6T “(sunjoo papoys ) burburs pun (vado) s

uogni on pun squnoo wolf pawurysa sp ami Kyozou ay], :9/TTAXX 9ambig

UV 34

08-62

RR
es

at
Eee

SL

sjuno

mortality of 11.3% in 1980—81 occurred on the Solway (October — April)
and half either on migration or on the breeding grounds (May — September).

Sightings in Norway are an unbiased sample of birds of those from the
Solway and this fact can be used to estimate the mortality between the two
places. Of a sample of 912 geese alive in October 1977, 90 (9.9%) were
“dead” by October 1978. 372 of the same group were alive in Norway in
May 1978 and 23 of these (6.2%) failed to return in October. This suggests
a slightly higher proportion dying in summer and on migration (excluding
the first stage of the spring journey) than in winter.

Another approach to study the pattern of losses through the year is to
examine the dates when birds were last seen. If we make the not unreasonable
assumption, giving our very high resighting rate (on average each bird was
seen between 3 and 4 times each year), that the date of a bird’s death is close
to that when it was last seen, the pattern of last sighting dates of birds which
have “died” will give a clue to the mortality pattern. The pattern of last
sightings (including recoveries) of birds ringed on the Nordenskioldkysten,
Svalbard in 1977 is shown in Fig. 7. These birds have a high probability
of being sighted both in summer, winter and spring. The probability of birds
dying is lowest in early winter, about average in late winter and spring and
extremely high in summer. The March/April figure includes mortality on the

2 168

36
O 1
VE 52

40 45

S2 N J M A2 Summer
O D F A1 M

Figure XXVII/7: The pattern of losses of birds ringed on the Nordenskioldkysten,

Svalbard in 1977. The observed/expected value is 1 if losses are at the level predicted from the

pattern of sightings (see text). At times when bars are below the line mortality is lower than

expected, above, higher than expected. Numbers on each column are the number of birds which
have died during the period (total 356)

240

first stage of a spring migration (1600 km), where losses are very low, and
only average on the second stage (1600 km). The summer value includes
the moult and autumn migration, two of the most vulnerable periods. Un-
fortunately because of disparities in the resighting rates at different times
the absolute distribution of the losses cannot be used to assess the proportion
dying at different times, but it may be no coincidence that 4.3% occurred
on the Solway and 5.7% outside.

A large sample of birds is available to examine losses in winter (Fig. 8).
Although the majority of birds disappear during October and November
they are less licely than predicted to do so. At this time they are largely
restricted to refuge areas and move very little. As the winter progresses
the geese become more mobile and spread to other parts of the Solway. This
takes then through or into areas where other geese are shot and there is also
a degree of deliberate illegal hunting. Apparent mortality in late March
and April may be slightly exaggerated because the probability of sighting in
spring and summer is less than in winter (i. e. this sample may include some
sumer losses).

Since 1977 more than 20% of the population has been carrying rings and
about 700 ringed geese died between 1977 and 1981. However, only 60 re-
coveries (excluding the very few casualties in catching) were reported. This
is an extremely small proportion (9%) compared with those in other goose
populations, where the vast majority of recoveries are from legal hunting.
The timing of recoveries and cause of death where known are given in Table 5.
Not surprisingly most recoveries are from the wintering grounds but this
is less than 20% of those calculated to have died there (at least 600 since

2

10) S2 O N D J F M AI

Figure XXVII/8: Pattern of losses during winter and spring using the whole sample of
ringed birds and constructed as in Fig. 6. Numbers are sample sizes of dead birds ( Total 604).
Time periods are half-months

16 AQUILA 1982 241

1973 — see Fig. 8). A large proportion are also found on autumn migration,
confirming that this is a hazardous time for the geese.

There are very few recoveries from the breeding grounds despite the fact
that a team of observers has spent each summer 1978—81 on the Nordens-
kiold coast, where an average of 800—1000 ringed geese have summered.
Fox kills may have been buried but many kills of other birds are found and
fox predation probably accounts for rather few birds. The low level of recov-
ery in spring, where the route is similar to that in autumn, and where the
geese stop for 2 or 3 weeks in Norway, suggests rather few deaths then. We
must conclude therefore that mortality both in spring and summer is rather low.

Shooting is still a surprisingly important mortality factor although the
geese have been protected throughout their range since 1961. Of 83 adults
X rayed in 1975 and 1976, 20 (24%) carried lead shot in their tissues indi-
cating that they had been shot at some time. This is a remarkably high level
and since there is little shooting in Norway or in Svalbard, most of this occurs
on the Solway, or in other parts of Britain during autumn migration. In a le-
gitimate quarry species such as the Pink-footed Goose Anser brachyrhynchus
at a time when shooting was heavier than it is today, the level was only 41%
(Elder, 1955). Most of the geese that were reported to have died on the Solway
of unknown causes were found during the shooting season on areas where
shooting was allowed.

The low summer mortality rate suggested by this analys is of recoveries
apparently conflicts both with the high rate demonstrated in Fig. 7 and the
suggested higher female mortality due to losses related to breeding. The
estimate in Fig. 7 does, however, include autumn migration losses and breed-
ing stress could well not cause actual deaths until the autumn. The autumn
migration, from a staging area on Bear Island is usually non-stop (cca 2500 km)
and probably require approximately 250 g of fat (see Owen and Ogilvie,
1979) in calm conditions. This demand would be higher if weather condi-
tions were infavourable, as they were in two of the last four autumns. The
birds have rather a short time between breeding and migration to lay down
these reserves. In late seasons or for late breeders in all seasons, some birds
may not be able to achieve the condition necessary for completing the migra-
tion. These would presumably die of exhaustion over the sea.

Discussion

Mortality in goose populations is usually estimated either by counting and
age ratio assessment of from ringing recoveries. The method described here
is unique for a migratory population and provides an opportunity of ex-
amining mortality in more detail than has hitherto been possible. The
errors involved in the method are small in comparison with other studies
as long as ring loss remains slight.

Despite this a significantly higher mortality rate over a long period was
demonstrated for females. This is an unique finding in geese, where males are
usually reported as surviving less well than females. Vaught and Kirsch
(1966) found higher overall mortality of males in eastern prairie Canada
Geese Branta canadensis but suggested that females had higher natural
mortality causes linked to breeding stresses. /mber (1968), however, disputed

242

Table XXVII/4.

The resighting rate in the following 12 months of a sample of ringed individuals (birds ringed
after October not included, plain yellow rings only) known to be alive at the beginning of each

season (September 29)

Season
1973 — 74
1974 — 75
1975 — 76
1976 — 77
1977 — 78
1978 — 79
1979 — 80
1980 — 81*

Overall

No. alive No. seen Resighting rate
342 328 95.9
329 312 94.8
373 356 95.4
429 395 94.9

1467 1498 96.9
1668 1597 99.3
1440 1349 93.1
229 214 93.4
6268 0869 93.49

* = The sample in this season is a group of birds recaptured in July 1981 and does not include the whole year. The

effect is, however likely to be only a slight understimate of resighting rate.

Table XXVII/5.

Timing of recoveries and cause of death of
recovered birds where known, 1973 — 81

Time

Autumn
migration

Winter

Spring migr.

Breeding grounds

Cause

Shot
Unknown
All

Shot

Caught in line
Hit wires
Tuberculosis
Unknown
All

Shot

Hit wires
Unknown
All

Killed by fox
Unknown

All

Cause of death where known

Shot
Accidents
Fox pred.
Disease

16*

21(75 %)

4(14 %)
2( 7%)
1( 1%)

No.

pi hi
—— N N Ci =~] 00

w
Qt

I Ot WWW i ui

%

25

58

12

243

their evidence and showed that natural mortality of male Canada Geese
in New Zealand was higher than that of females. In hunted populations it has
been established that males are more vulnerable to shooting because of their
larger size and leadership in flights and this affects overall survival. In this
study, despite the fact that illegal hunting accounts for a large proportion
of deaths female mortality is higher and this has resulted in an excess of males
in the adult population.

First year mortality was 1.4 times as high, on average, than that of adults.
This is lower than the disparity found in many other populations. Boyd
(1976) found that young Lesser Snow Geese (Anser caerulescens) had
a mortality rate 2.4 times as high as that of adults and the figure for Canada
Geese was 1.63 (Chapman et al., 1969) and 1.8 (Vaught and Kirsch, 1966).
In the introduced non-migratory and largely unshot Canada. Geese in Britain
first year mortality is only 1.05 times as high as adults (Thomas,1977).
Higher vulnerability to shooting, especially when decoys are used, is re-
sponsible for differential mortality in hunted populations.

Juvenile mortality is extremely low for a bird population and the family
behaviour of geese and swans does serve to enhance the survival of the young
by providing them with favourable feeding opportunities (Scott, 1978, Owen,
1968). Juveniles could suffer in a situation such as that described by R. B.
Owen (pers. comm.) in Atlantic Brant Branta bernicla. Hard weather reduced
food supplies early in the winter of 1976 —77 and most juveniles succumbed,
probably because they had not enough time to build up energy reserves equiv-
alent to those of adults.

The mortality of birds in their second year was slightly lower, though not
significantly, than that of adults. This is not surprising since yearlings achieve
adult body weight in their second autumn (Ower and Ogilvie, 1979). There was a
suggestion of an increase in mortality in old age. This is very difficult to demons-
trate but future studies will enable this hypothesis to be more fully tested.

A comparison between mortality estimates from counts and more accurate
ones from ringing indicate that, as expected those from counts are more vari-
able but self-compensating. This means that estimates over a period of years
give very close results. Annual variations in mortality using the count method
must be treated with extreme caution since not only are they dependent on
the accuracy of counts but also on that of age ratio assessment. Both of these
can be biased and the bias correlated with breeding success to lead to spurious
conclusions on mortality in relation to recruitement.

Just over half the mortality in this population occurs outside the wintering
area and the evidence also suggests rather few losses on the breeding grounds.
Autumn migration seems to be a crucial time because the long non-stop journey
necessitates a large store of fat to be available. I suggest that this may not be
possible for some individuals to accumulate especially in late years and that
females suffer more heavily because of their higher energetic deficit following
laying and incubation. The weights of post-breeding female Lesser Snow
Geese is only 76% that of males compared to 195% prebreeding (Ankney,
1977; Ankney and MacInnes, 1978) and 94% in winter (Flickinger and Bolen,
1979). This also explains the significantly higher female mortality in bad as
opposed to good breeding years.

It is surprising that shooting on the Solway makes such a large contribution,
accounting for 30—40% of all losses. As the population has increased in size

244

the birds have moved outside refuges more regularly and in larger numbers
making them accessible to accidental and deliberate illegal shooting. Mortality
in the 1960s was apparently as high as 25%. Why has it declined in the 19708?
It can hardly be argued that losses in summer and on migration have de-
creased. Three of the last five years have been worse for breeding than any of
the previous 19 and conditions on autumn migration have been very severe in
recent years. There was a small amount of legal shooting in Svalbard prior to
1968 but since the majority of the range is not readily accessible to humans,
this probably had a negligible effect. Most of the difference must therefore be
explained by changes on the wintering grounds. There has been no evidence,
either from counts or from direct observation, of large losses due to severe
weather. There has probably been a decline in illegal hunting pressure due to
better education and hunting practices. The birds were also less accessible to
shooters in the 1970s due to the approximate doubling of the size of the sanctu-
ary area in 1970 when the Wildfowl Trust leased and bought farmland at
Caerlaverock and managed it for the geese.

This study provides information on mortality (and recruitment which
has not been discussed here) very much more accurate and sensitive than
that available to most workers. There is probably not other migratory goose
population in the world which provides such good conditions for such an
investigation. The value of this kind of long term study does not diminish
with time, indeed information impossible to obtain in other ways on age
related mortality and breeding success, important in population modelling
and management, can only be obtained from such a study. In order that the
importance of ring loss with age of rings can be assessed and in order to moni-
tor the population through a range of wintering and breeding conditions, the
ringing programme must be continued. The population will at some time,
presumably, stop growing and it would then be highly desirable still to be
active in this kind of detailed monitoring to find out the exact mechanism by
which stability is achieved.

Acknowledgements

The study has relied largely on students and long term volunteers as ob-
servers and they are gratefully acknowledged. Dutch workers, chiefly R. H.
Drent, J. Prop and M. van Eerden were largely responsible for the sightings
from Svalbard, and N. Gullestad undertook pioneer work and cooperated in
later studies in Norwegian staging areas. The following people are thanked for
help with obseravations or marking activities: R. Bridson, M. J. Brown,
C. R. G. Campbell, L. Colley, N. Davies, B. Ebbinge, S. Ellis, M. Holloway,
E. E. Jackson, J. Kirk, S. Montgomery, M. Nugent, M. A. Ogilvie, M. Ounsted,
C. Prentice, P. Reynolds, P. Vaux, R. L. Wells, G. Williams, B. Vojtowych.
The Wildfowl Trust provided basic support and facilities and the study was
also financed by grants and donations from Macmillan (London) Ltd., the
North Atlantic Treaty Organisation, the Natural Environment Research
Council, the Royal Society and Shell (UK) Ltd. I also thank the numerous
other people and organisations who have been involved with finance, advice
or practical help. In particular Sir Peter Scott and Professor G. V. T. Matthews
have contributed greatly with encouragement, advice and support.

245

Summary

This paper is a progress report on a long term population study of a closed
group of Barnacle Geese breeding in Svalbard and wintering in northern
Britain.

A total of 2158 adults, 676 yearlings and 369 juveniles were marked with
coded rings readable in the field at 200 m between 1973 and 1981, and more
than 20%, of the population was individually marked from 1977 onwards.
The population increased from 3700 in October 1971 to a maximum of 9050 in
October 1981, despite three disastrous breeding seasons, in 1977, 1979, and in
1981, when the total fell to 8300.

Only 2 of 499 rings (0.497) were lost by birds recaptured on average 2.85
years later, giving an annual rate of 0.14°%. Resighting rate of birds alive and

carrying rings was on average 93. 5% annually; this high level allowed mortal-
ity estimates to be made by assuming birds were dead if they were not seen in
two successive years. They were assumed to have died in the year in which
they were last seen.

A significantly higher proportion of females than of males ringed in 1973
had died before 1981 and those that had died had done so sooner than had
males. It was suggested that this was a result of the greater energetic demands
on the female during the breeding season. Both sexes showed higher mortality
in poor than in good breeding seasons but the difference was only significant
in females.

Juvenile mortality was similar to that of adults in three of five years and
significantly higher in two. Mean adult mortality was 11.5% compared with
16.8% for juveniles. Losses in the second year of life were similar to those of
adults. Birds ringed as adults in 1973 showed higher mortality rates as time
progressed. A group of 22 geese caught then and also ringed as adults in
1962 — 64 had significantly higher chance of having died before 1981 than the
others (9% survived compared with 41%), suggesting higher mortality rates in
older birds.

Mortality estimates from ringed birds were similar to those determined by
the more traditional method of counting and assessing age ratios but vari-
ability was less than by the latter method. This was due to errors in the count/
ratio estimates, which, although reliable when averaged over a period of
years, should not be used to examine annual variations in mortality.

Between 40% and 50% of the mortality occurred on the wintering grounds
and the vast majority of deaths there were from illegal shooting. Losses were
lower than expected early in the winter and increased as the geese progress-
ively moved away from sanctuary areas. The mortality drop between the
1960s and 1970s which was responsible for the population growth, was prob-
ably due to an increase in the size of sanctuary areas and stricter control of
shooting.

Of the remaining losses few were on spring migration and recoveries from
the breeding grounds were also few. The hypothesis is put forward that energy
demands of breeding, especially in poor years, cannot be sufficiently replen-
ished to complete the long over-sea autumn migration. This would result in
some birds dying of exhaustion over the sea.

The methods described here are accurate and sensitive but cannot be applied
to many larger or more mobile groups of geese. It is vital to continue this

246

study as a long term project since it provides unique information on popula-
tion behaviour.

Author’s address:
Slimbridge (Glos)
GL 27 BX
England

References

Ankney, C. D. (1977): The use of nutrient reserves by breeding male Lesser Snow Geese
(Chen caerulescens caerulescens) Can. J. Zool. 55, 1984 — 1987.

Ankney, ©. D.— Mac Innes, ©. D. (1978): Nutrient reserves and reproductive performance
of female Lesser Snow Geese. Aug. 95, 459 — 471.

Boyd, H. (1961): The numbers of Barnacle Geese in Europe in 1959 — 60. Wildfowl
Trust Ann. Rep. 12, 116 — 124.

Boyd, H. (1976): Estimates of total numbers in the Hudson Bay population of Lesser
Snow Geese 1964 — 1973. Can. Wildl. Serv. Prog. Notes 63, 7 pp.

Chapman, J. A.— Henny, ©. J.— Wight, H. H. (1969): The status, population dynamics
and harvest of the Dusky Canada Goose. Wildlife Monogr. 18, 48 pp.

Elder, W. H. (1955): Fluoroscopic measures of Pink-footed and Greylag Geese. Wild-
fowl Trust Ann. Rep. 7, 123 — 126.

Flickinger, E. L.— Bolen, E. G. (1979): Weights of Lesser Snow Geese taken on their
winter range. J. Wildl. Mgmt. 531 — 533.

Imber, M. J. (1968): Sex ratios in Canada Goose populations. J. Wildl. Mgmt. 32, 905 —
920.

Jackson, E. E.— Ogilvie, M. A.— Owen, M. (1974): The Wildfowl Trust expedition to
Spitzbergen 1973. Wildfowl] 25, 102—116.

Ogilvie, M. A. (1972): Large numbered leg-bands for individual identification of swans.
J. Wildl. Mgmt. 36, 1261 — 1265.

Owen, M. (1980): Wild Geese of the World. Batsford, London

Owen, M.—Norderhaug, M. (1977): Population dynamics of Barnacle Geese Branta
leucopsis breeding in Svalbard, 1948 — 1976. Ornis. Scand. 8, 161 —174.

Owen, M.—Ogilvie, M. A. (1979): Wing molt and weights of Barnacle Geese in Spitz-
bergen. Condor 81, 42 — 52.

Owen, M.-— Drent, R. H.— Ogilvie, M. A.—van Spanje, T. H. (1978): Numbers, distribu-
tion and catching of Barnacle Geese Branta leucopsis on the Nordenskioldkysten,
Svalbard in 1977. Norsk Polarinstitutt. Arbok 1977, 247 — 258.

Scott, D. (1978): Social behaviour of wintering Bewick’s Swans. PLD Thesis, University
of Cambridge

Thomas, C. D. (1977): The mortality of Yorkshire Canada Geese. Wildfowl 28, 35 — 47.

Vaught, R. W.—Kirsch, L. M. (1966): Canada Geese of the eastern prairie population,
with special reference to the Swan Lake flock. Missouri Dept. of Conservation Techn.
Bull 3; 91 pp.

247

=
2
en

ES dii

| [9
à à j ae pn ie] N la “ wu
3539-a-8200 Felelös kiad6 a Magyar Madartani Rd ae A mr

LU I

am

ied

er

Luz

ns

ram

IWRB Symposium on “Population ecology of Geese” Debrecen, Hungary
(Aquila 1982. Tom. 89.)

XXVIII. THE IMPORTANCE OF SPRING STAGING AREAS
FOR ARCTIC-BREEDING GEESE, WINTERING IN WESTERN
EUROPE

B. Ebbinge— A. St. Joseph—P. Prokosch— B. Spaans

In justifying the need to safeguard wintering and spring staging areas for
migratory geese, the argument that the condition the geese build up in these
areas is of vital importance to their subsequent breeding success, is heard
more and more among conservationists.

Examining the value of this argument, we discern two questions :

— is it true that geese can only breed in ur Arctic if they have built up
sufficient body reserves elsewhere ?

— if so, where and when do they build up ee necessary reserves ?

1. The condition hypothesis

1.1 Introduction

The hypothesis that female condition on arrival in the breeding area deter-
mines her breeding success has been advanced by several investigators ( Ryder,
1967; Harvey, 1971; Newton 1977; Prop et al., 1978). This condition hypothesis
could be tested by measuring the condition of individual birds upon arrival
in the Arctic and the subsequent breeding performance of these same
birds.

So far, only indirect evidence has been accumulated. Positive correlations
between mild weather on the wintering grounds and subsequent breeding
success in the Arctic have been demonstrated for Barnacle Geese ( Branta
leucopsis) wintering in Ireland (Cabot & West, 1973) and Whooper Swans
(Cygnus cygnus) wintering in southern Sweden (Nilsson, 1979).

Monitoring Lesser Snow Geese ( Anser caerulescens caerulescens) at various
stages throughout the Arctic summer Ankey & MacInnes (1978), summarized
in (Drent & Daan, 1980) revealed that:

— upon arrival on the breeding grounds the geese are heavier than at any
other time of the year,

— heavier females would have laid larger clutches,

— during early incubation, weights of females with completed clutches are
strikingly similar, even though clutch sizes vary from 2 to 6 eggs,

— the breakdown of both fat and protein reserves results in a 42%, weight
loss in breeding females at the time of hatching. At that time failed nesters
have even lower weights than those whose clutches are about to hatch.

Since in this latter study neither the weights (and therefore condition) at

249

the onset of breeding of failed breeders nor those of successful ones are known,
it is not possible to conclude from these data that the initial body condition of
a female goose determines its subsequent breeding performance. Rather,
because the weights after laying were so similar, one would favour the expla-
nation that female geese differ in the rate at which they spend their body
reserves during incubation. A more subtle approach has been adopted by
Lessells & Owen, who used weigh-bridges placed under the nest both in cap-
tive Barnacle Geese ( Branta leucopsis) and in wild Lesser Snow Geese ( Anser
c. caerulescens). In both species similar proportional weight losses were reg-
istered in breeding females as those found by Ankney & MacInnes (Lessells
et al., 1979, Qwen, 1980). However, due to the amount of work involved per
nest, this method has not yielded sufficient data to test the condition hypoth-
esis yet.

Recognizing that the Wadden Sea area in western Europe is the only
spring staging area for Dark-beilled Brent Geese ( Branta bernicla bernicla),
and that upon return from the breeding grounds in the autumn the breeding
success of individual geese can be assessed because parents are accompanied
by their recent offspring, we decided to test the condition hypothesis without
bothering to go to the Arctic at all.

Brent Geese stay in the Wadden area until late May, feeding on the spring
growth on the saltmarshes and thus increasing their body weight from 1250 to
1600 grams on average, in about a month (St. Joseph et al., in prep.). Then they
leave on an almost non-stop flight for their breeding grounds in Taymyr,
Arctic Siberia. We adopted two different approaches to investigate the con-
dition hypothesis:

— comparing reproductive performance to individual body weight at the
point of departure the spring staging areas,

— comparing the mean rate of weight increment in spring to the mean re-
productive performance of the whole population.

1.2. Methods

Our first approach consisted of cannon netting Brent Geese as close as poss-
ible to the date of departure from the Wadden area in spring. Usually mass
departure takes place from 20 —28 May. The birds caught were measured,
weighed, sexed and fitted on each leg with a large plastic ring, each one
carrying a single letter or number engraved three times round it for easy
observation.

This marking method, developed by St. Joseph, gave a series of individual
combinations which could be read through telescopes at distances of up to
300 metres.

In this way we were able to mark 89 adult females in the period 1976 — 1979.
The next autumn we tried to spot as many as possible of the birds marked
the previous spring, and noted whether they were accompanied by young or
not.

Secondly, we caught Brent Geese somewhat earlier in the spring, and two
or more catches in the same spring allowed us to calculate the regression of
body weight on time in the spring of 1977, 1978 and 1979. These were then
compared to the overall breeding success the following autumn.

250

1.3. Results

Breeding success turned out to be very poor in 1976 (11.6% juveniles in the
autumn) and 1977 (0.01% juveniles). None of our marked birds was accom-
panied by any offspring the following autumn (see Table 1). With a mean
proportion of juveniles of 35% and 33% respectively, 1978 and 1979 were
good breeding seasons. In these years a third of the previously marked females
was spotted in the autumn and their family size assessed (Table 1). Because
the separate samples were too small, we had to combine the 1978 and 1979
samples. In order to compare the weight from these three different catches,
weights were adjusted to the level of the 23 May 1978 catch, being the most
advanced in the season.

We did this by adding the difference between the means of the catches to
the weights of the individual birds concerned. Thus 100 grams was added to
the weights of birds resighted from the 18 May 1978 catch and 25 grams to
those from the 17 May 1979 catch (See Table 1).

The combined samples (see Fig. 1) indicate that in good breeding seasons
the heavier females are more often successful, the mean spring weight of
successful females being significantly higher than that of ailed breeders
(p = 0.02; one-tailed t-test). To find out whether being heavier in spring was
simply a result of body size, wing length of successful females were also
compared to those of unsuccessful ones, but no significant difference emerged
(see Fig. 1). From this we conclude that attaining a heavier spring weight
must be due to other factors such as a better feeding technique, or better
feeding conditions resulting from better protection against conspecifics by its
mate during spring fattening as in the Common Eider (Somateria mollissima)
(Ashcroft, 1976).

The results of our second approach are given in Fig. 2. The slope of the
regression line and thus the rate of body weight increment in 1977 is signifi-
cantly lower (p = 0.1) than in the other two seasons. Accordingly 1977 turned
out to be a non-breeding year for these Brent Geese, whereas the other two
years were good breeding years (see above, and Fig. 2). We are still very much

Table XXVIII/1.

Numbers of adult female Brent Geese marked at the

point of departure from the spring staging areas, and
the number resighted the following autumn

Number caught Number resighted

date mean weight = +

21 — 5 — 76 25 1585 grams Ib „11,0
21 -5-77 22 1450 grams 10771050
18—5— 78 17 1458 grams Te ae eS
23 —5—78 12 1560 grams AZ 2
17-5-79 13 1535 grams 4 2 2

— returning without offspring
+ returning with offspring

251

successful

1.4 1.5 1.6 ATA 1.8 Lo ke

Figure XXVIII/I: Breeding success and spring departure weights in adult female B. b.

bernicla. The mean spring weight of successful females (1618 grams, n = 7) differed signifi-

cantly from that of failed breeders (1536 grams, n = 8) (p = 0.02, t = test). Mean wing
lengths of both groups (332 mm against 334) did not differ significantly (t test)

kg
1.7
1977 1978 1973
1.6
12 8
13
1.5
22 16
14 ie
51
13 2199 11
1,2
5 15 25 5 15 25 5 15 25 May
% yearlings in autumn 0% 355 333
Figure XXVIII/2: Rate of increase in body weight in adult female B. b. bernicla in May
in three years with the subsequent breeding success of the whole population. Squares are

samples from the Dutch part of the Wadden Sea, and circles from the German Wadden Sea.

These symbols indicate the mean, whereas vertical bars indicate the 95% confidence interval.

Numbers indicate sample size. The slope of the regression line in 1977 differs significantly

from that in 1978 (p.= 0.005) and 1979 (p = 0.01), but the slopes of 1978 and 1979 do not
differ significantly (p = 9.005, t test)

in the dark as to the cause of this reduced rate of body weight increment in
1977. Ebbinge (1977) suggested strong winds as a possible factor reducing in-
take of food, or resulting in a higher energy expenditure to maintain body
temperature.

2. The spring staging areas

2.1. Introduction

Our second question as to when and where the apparently important body
condition is built up, will be treated in this section.

Since a positive correlation between winter temperature and subsequent
breeding success was found in two studies (Cabot & West, 1973; Nilsson, 1979),
one might think that achieving the right breeding condition is a rather slow
process continuing through the winter.

However, data on annual fluctuations in body weight in Brent Geese
( Branta bernicla bernicla) (St. Joseph et al., in prep.) and Lesser Snow Geese
(summarized by Owen, 1980) show that the lowest weights occur shortly
after the winter is over. This finding made it more likely that spring feeding
conditions in themselves determine whether sufficient body reserves can be
accumulated, irrespective of feeding conditions in the preceding winter.

Virtually the entire dark-bellied Brent Goose population ( Branta bernicla
bernicla) is concentrated in the Wadden area (St. Joseph, 1979) throughout the
spring (April — May). To find out whether other Arctic-breeding goose species
were concentrated on special spring staging areas too, we analyzed the avail-
able ringing recoveries of Barnacle Geese ( Branta leucopsis), White-fronted
Geese ( Anser albifrons) and Bean Geese ( Anser fabalis) ringed in the Nether-
lands.

2.2 Method

We restricted the analysis to shot birds, to avoid any bias inherent in the
category of birds “found dead”.

The analysis covers the period 1955 — 1978, but the majority of our ma-
terial stems from the sixties. In the fifties very few birds were ringed, and in
the seventies spring hunting in the U.S.S.R. was no longer permitted (Rutsch-
ke, 1976). We grouped the recoveries in five 10-day periods (decades) from
10 April until the end of May.

Because the last two periods included many recoveries from the breeding
grounds, these were combined.

One duck species, the Wigeon (Anas penelope), was included in the analysis,
because, ecologically speaking, it is the “goose” among the ducks. For each
species and each period the mean position was calculated. The significance of
the differences between these mean positions was tested using the Mardia
test (p — 0.05, Mardia, 1972).

253

2.3 Results

In Table 2 the mean positions (in tenths of degrees) are given for all differ-
ent species and periods except the Barnacle Goose ( Branta leucopsis). Too
view recoveries of the latter species were available to calculate its mean po-
siton in all ten-day periods. From recent counts (Ebbinge, 1981) we know that
the entire Russian population of this species from mid-April to mid-May is
concentrated in the Baltic in Gotland and in the Estonian S.S.R.

This is in agreement with the six recoveries of Branta leucopsis in mid-
spring (20 —30 April) (see Fig. 3).

In Fig. 3 the actual distribution of the recoveries of all four species in mid- "
spring is depicted.

It is obvious that in spring all goose species are virtually separated from
each other. Only White-fronts ( Anser albifrons) and Wigeon ( Anas penelope)
overlap during one ten-day period (20—30 April).

Whereas both Branta species stay the entire spring period within a well
defined area, the data on the other species (Table 2) indicates a gradual
shift in a northeastward direction.

This gradual shift to the north while accumulating body reserves is appar-
ently also typical in Lesser Snow Geese ( Anser c. caerulescens) staging at James
Bay (Wypkema & Ankney, 1979).

# BRANTA LEUCOPSIS
À ANSER ALBIFRONS
@ ANSER FABALIS
O ANAS PENELOPE

Figure XXVIII/3: Positions of geese and Wigeon( Anas penelope) shot between 20 — 30"
April in the period 1955 — 1978, ringed in the Netherlands (see Table 2)

254

Table XXVIII/2.
Mean positions of spring recoveries of Anser albifrons, Anser fabalis and Anas penelope,
ringed in the Netherlands (up to 1978)

Anser albifrons Anser fabalis Anas penelope
Period n: Mean position n: Mean position n: Mean position
10 — 20 April 88 54.7 N 39.7 E 11 55.3 N 26.1 E 30 53.6 N 39.1 E
20 — 30 April 112 56.1 N 40.1 E 23 58.1 N 31.0 E 18 56.1 N 49.9 E
1-10 May | 54 60.2 N 44.0 E 38 64.3 N 40.1 E 51 62.0 N 54.2 E
10 — 30 May 144 67.0 N 47.2 E 107 66.7 N 49.6 E 147 64.5 N 61.8 E

Except for the positions of Anser albifrons and Anas penelope in the period 20—30 April all these positions differ
significantly from each other (Mardia test, p < 0.05)

3. Discussion

From data on family size and the overall proportion of juveniles in the
wintering population, it can be inferred that in very good breeding seasons
(with a mean of 3 juveniles per family and almost 50% juveniles in the
wintering population), two-thirds of the adult birds raise their young success-
fully. In moderately good years (30— 35% juveniles) only a third of the adults
are doing so. Our results after good breeding seasons with 7 out of 15 returning
females being successful do not depart significantly from what one would
have expected.

A drawback of the method we applied to investigate the condition hypoth-
esis is that the body reserves Dark-bellied Brent Geese ( Branta bernicla
bernicla) build up each spring are not only used in egg formation and sub-
sequent breeding. The birds have to migrate over 4000 km to reach the breed-
ing grounds. It would be very interesting indeed to have information on body
weights upon arrival in Taymyr.

However, because mass migration in a very short period of time is the
general pattern in this species, it is unlikely that the migration effort, and thus
the amount of weight loss due to it, will vary much between individuals.
Thus the impressive spread in body weights at the point of departure from
the spring staging areas is not likely to be altered much during spring migra-
tion. À

In some years all Brent Geese ( Branta b. bernicla) may have to invest
a much greater proportion of their body reserves into migration because of
adverse weather conditions (especially continuing strong headwinds).
This, of course, might have serious repercussions on breeding success.

Another more serious drawback of our method is that, theoretically, par-
ents arriving in good condition may hatch their eggs successfully, but yet
lose their young to predators before these young have become fully fledged.
Such parents would, of course, be classified as failed breeders by us. In part,
however, the capacity to avoid predation may depend on the individual
condition of the parents, as well.

255

Thus our method does not distinguish in which phase of the breeding season
body condition determines reproductive performance.

The frequent occurrence of non-breeding years in Dark-bellied Brent
Geese ( Branta b. bernicla) is usually ascribed to adverse weather during the
predation pressure resulting from lemming cycles (Meltofte, pers. comm.).
The fact that the rate of body weight increment in spring is significantly
lower in one of our three years of study, which turned out to be a non-breed-
ing year, indicates that Brent Geese may not always leave these spring stag-
ing areas in the same condition each year. This possibly results in non-breeding
vears even if the weather during the breeding season is favourable.

Another indication of the extreme importance of these spring staging areas
is the clear spatial separation between the different species (Fig. 3). We con-
sider this a result of the need to avoid inter-specific competition in this
critical period in the annual cycle of Arctic-breeding geese. That different
species of geese and Wigeon (Anas penelope) are potential competitors
food is borne out by observations at other times of the year. Both Wigeon
( Anas penelope) and Brent Geese ( Branta bernicla) feed in autumn on eelgrass
(Zostera). As a result Zostera beds in several areas are rapidly eaten out
(Charman, 1979), and then Brent Geese are occasionally observed to chase
away feeding Wigeon from the remaining patches of Zostera.

Following the ‘reclamation of the Lauwersmeer area in the Netherlands
both Wigeon ( Anas penelope) and Bernacle Geese ( Branta leucopsis) eagerly
harvested the same rich resource, glasswort (Salicornia), which completely
covered about 3300 ha of the vast recently drained mudflats. In this latter
case direct interspecific interactions were largely avoided because Wigeon
visited the plains during the night, whereas Barnacle Geese came in the day-
time (Prop & van Eerden, 1981). Nevertheless they were feeding on exactly
the same resource.

In midwinter, mixed flocks of White-fronted Geese (Anser albifrons)
and Barnacle Geese ( Branta leucopsis) are a common sight in the Dutch
province of Friesland, while in other parts of the Netherlands mixed flocks
of Bean Geese (Anser fabalis) and White-fronted Geese ( Anser albifrons)
also occur (Rooth et al., 1981). In these cases too, it is likely that the different
species overlap in their food choice.

Therefore separation between these species, either ecologically or spatially,
as has been suggested by Lack (1974), is not always the case.

When these Arctic-breeding species arrive in the autumn, abundant
summer growth in the temperate zone has produced plenty of food to harvest.
Because of this abundance, interspecific competition has probably not been
severe enough for the different species to evolve exclusive feeding strat-
egies in the autumn and winter. In spring not only are the demands of the
birds building up their body reserves much higher, but also food, though high
in quality, becomes available day by day only in small amounts.

In such a situation competition for food is more likely to occur, and this,
we suggest, resulted in the evolution of segregated spring staging areas for
these potentially competitive species.

256

4. Acknowledgements

We wish to thank the following organizations for enabling us to perform
this study: the Wildfowl Trust, Slimbridge (UK), the Research Institute
for Nature Management (NL), the University of Groningen (NL), the Uni-
versity of Kiel (FRG), Vogeltrekstation (NL) Staatsbosbeheer Terschelling
(NL), Amt für Land- und Wasserwirtschaft, Husum (FRG), Landesamt
für Naturschutz und Landschaftspflege, Kiel (FRG), Schutzstation Watten-
meer (FRG).

In particular we wish to thank Prof. G. V. T. Matthews, Dr. J. Rooth,
Dr. R. H. Drent and Prof. W. Schultz.

Many people assisted in the field work, of whom we wish to mention
especially Folke Schönberg and Piet Zegers. For their help in analyzing our
data we thank Dr. Hans van Biezen and Camille Clason.

Dr. Serge Daan critically read the manuscript, which was typed by Mrs.
B. Renser.

Author’s address:

B. S. Ebbinge
Kasteel Broekhuizen
Post Bus 46

3956 ZR Leersum
Netherlands

A. K. St. Joseph
60 Searle Str.
Cambridge
England

B. SpSpaans

References

Ankney, C. D. & ©. D. Mac Innes (1978): Nutrient reserves and reproductive perform-
ance of female lesser snow geese. Auk 95: 459 — 471.

Ashcroft, R. E. (1976): A function of the pairbond in the Common Eider. Wildfowl 27:
101 — 105.

Cabot, D. & B. West (1973): Population dynamics of Barnacle Geese, Branta leucopsis
in Ireland. Report of the National Institute for Physical Planning and Construction
Research Ireland

Charman, K. (1979): The seasonal pattern of food utilization by Branta bernicla on the
coast of southeast England. Proc. First Techn. Meeting on Western Palearctic Mi-
gratory Bird Management: 64 — 76.

Drent, R. H. & S. Daan (1980): The prudent parent: energetic adjustments in avian breed-
ing. Ardea 68: 225 — 252.

Ebbinge, B. (1978): The significance of the Dutch part of the Wadden Sea for Branta
bernicla bernicla. Proc. First Techn. Meeting on Western Palearctic Migr. Bird Man-
agement: 77 — 87.

Ebbinge, B. (1981): The status of Branta leucopsis in 1980 — 81. Aquila

Flickinger, E. L. & E. G. Bolen (1979): Weights of Lesser Snow Geese taken on their
winter range. J. Wildl. Mgmt. 43: 531 — 533.

Harvey, J. M. (1971): Factors affecting Blue Goose nesting success. Can. J. Zool. 49:
223 — 243.

Lack, D. (1974): Evolution illustrated by Waterfowl. Blackwell, Oxford 96 pp.

Lessells, C. M., R. M. Sibly, M. Qwen & S. Ellis (1979): Weights of female Barnacle
Geese during breeding. Wildfowl 30: 72 — 74.

Mardia, K. V.(1972): Statistics of directional data. Academic Press, London

Newton, I. (1977): Timing and success of breeding in tundra-nesting geese. Evolutionary
Ecology, eds. B. Stonehouse & C. Perrins, Mac Millan Press p. 113 — 126.

17 AQUILA 1982 DO

Nilsson, L. (1979): Variation in the production of young of swans wintering in Sweden.
Wildfowl 30: 129 — 134.

Owen, M. (1980): Wild geese of the world, Batsford, London. 236 pp.

Prop, J., M. R. van Eerden, S. Daan, R. H. Drent, J. M. Tinbergen & A. K. M. St. Joseph
(1978): Ecology of the Barnacle Goose (Branta leucopsis) during the Breeding Season:
Preliminary Results from Expeditions to Spitzbergen in 1977 and 1978. Proc. Spitz-
bergen Symposium 1978, Arctic Centre, Univ. of Groningen, Neth.

Prop, J. & M. R. van Eerden (1981): Het voorkomen van trekvogels in het Lauwerszee-
gebied vanaf de afsluiting in 1969 tot en met 1978. Limosa 54: 1 — 16 (in Dutch, English
summary)

Rooth, J. B. Ebbinge, A. van Haperen, M. Lok, A. Timmerman, J. Philippona & L. van
den Bergh (1981): Numbers and distribution of wild geese in the Netherlands, 1974 —
1979. Wildfowl 32.

Rutschke, E. (1976): Wasservogelforschung und Wasservogelschutz in der USSR. Der
Falke 23: 365 — 374.

Ryder, J. P. (1967): The breeding biology of Ross’s Goose in the Perry River region,
Northwest Territories. Can. Wild]. Serv. Rep. Ser. 3: 1 — 56.

St. Joseph, A. K. M. (1979): Seasonal distribution and movements of Branta bernicla
bernicla in Western Europe. Smart, M. Ed. Proc. First Techn. Meeting on Western
Palearctic Migratory Bird Management: 45— 59

St. Joseph, A. K. M., B. Ebbinge, O. Fournier & P. Prokosch: Weight changes in the dark-
bellied Brentgoose on their wintering and spring staging areas. (in prep.)

Wypkema, R.C.P.&C.D. Ankney (1979): Nutrient reserve dynamics of lasser snow geese
staging at James Bay, Ontario. Can. J. Zool. 57: 213 — 219.

258

XXIX. INFLUENCE OF TEMPERATURE ON ARCTIC-NESTING
GEESE

H. Boyd

=

For the purpose of contributing to a symposium largely devoted to geese
in the western Palearctic, it seems appropriate to avoid reporting solely
North American events and take a more general view, made possible by the
very recent publication of sets of seasonal (Jones and Wigley, 1980a — d:
Kelly and Jones, 1981a— b). The ways in which those indices are derived from
station records are described in those publications. The published estimates
are expressed as anomalies (i.e., departures from the datum of the mean
values from the years 1941 — 1960). I have recalculated them as deviations
from the mean for 1950 —1980, the period in which the goose data are
available.

I have brought together the results of monitoring the numbers and breed-
ing success of several goose populations from Eurasia as well as North Ameri-
ca, updating the data assembled by Ogilvie (1980). A few runs of records
extend as far back as 1950. The other records all cover at least ten years.
Instead of considering one species or one subpopulation at a time, I have
pooled the data by regions and then for the Arctic as a whole. The bound-
aries of the four regions were determined as much by the availability of
records as by geography. The regional collections are: (1) Alaska (in which
I have also included Ostrov Vrangelya and the northwest of the Northwest
Territories); (2) northeastern Canada, extending from the Queen Elizabeth
Islands to James Bay and from Queen Maud Gulf and the western coast
of Hudson Bay east to southern Baffin Island and the west coast of Green-
land; (3) the Greenland Sea states, i.e., east Greenland, Iceland and Spitz-
bergen ; and (4) northern U.S.S.R. from the Kola Peninsula east to the Taymyr
Peninsula, including Novaya Zemlya and other offshore islands. I have found
no suitable data for northeastern Asia, from 100°E to the Bering Strait,
apart from the Lesser Snow Geese breeding on Ostrov Vrangelya.

Three kinds of data are used wherever possible: (1) annual census or
index numbers (N); (2) field observations on the proportion of first-winter
birds in flocks in autumn or early winter (J); and (3) annual means of observed
brood sizes (B). As a supplement in some cases, the proportion of first-winter
goose tails found in the samples returned by hunters selected to take part
in the U.S. and Canadian species composition surveys are used. Canada
Geese have been left out of this analysis as they pose special problems.
It is difficult to identify young Canada Geese in the field from September
onwards. There are also difficulties in dissecting the information on numbers
in winter, usually published state-by-state, so as to correspond whith what

a Et 259

is known about the segregation of different populations that overlap in their
winter quarters.

This approach to population analysis was pioneered by Lebret (1948)
in Europe and by Lynch in North America (Lynch and Singleton, 1964,
and many unpublished reports to the U.S. Fish and Wildlife Service).
There are several ways in which the available data may be biased and in only
a few cases have large samples been obtained to reflect the composition of very
large populations. Seemingly inconsistent results have led several investi-
gators to spend more effort on reconciling regional data, or deploring their
use, than in seeing whether the data can be used effectively, despite their
obvious limitations.

The notion of pooling results from different species and subpopulations
exposed to different local climates will doubtless seem improper to such
critics; and the results which follow are sufficiently inconclusive to give
grounds for scepticism. Yet it is important to look at large sketches as well
as at small, detailed pictures. National agencies must be more concerned
with continental than with local fluctuations in the numbers and distribu-
tion of geese and their possible causes.

I have combined inventories and observations on family size and the pro-
portion of young geese into two sets of index numbers. The first, a success
index (SI), was obtained by assigning annual scores to each constituent
and then summing them. Values less than the period mean minus one stan-
dard error (m—s) were scored as “1”; those exceeding the mean plus one
standard error (m+s) were scored as “3”; and the remainder, grouped about
the mean, were scored “2”. For brood size and % first-winter the means
of the whole run of years were used. Nearly all the populations concerned
increased substantially during the period 1950 — 1980. In those cases where
there were clear trends throughout the period the deviations from the
expected population size were used. Where the fluctuations were irregular
5- or 10-year mean population sizes were used to score the year-to-year
changes. A complete data set for any population results in an integer score
ranging from 3 to 9. Where one of the pieces of information is missing for
an entire run (e.g., brood sizes for Atlantic Brent Geese), no entry has been
made so that the score could not exceed 6. Occasional missing values have
been delat with by inserting a score of 2. For those early years in which few
populations were being monitored, no index number was inserted unless
at least three statistics derived from 3 populations, in at least 2 regions, were
available.

The annual indices from all available data (total success index or TSI)
are displayed in Figure 1. There were no significant regional trends extend-
ing over the entire period. The TSI show a significant decrease, its correlation
with years yielding R = — 0.421 (0.02 > p > 0.01). The mean annual decre-
ment (— 0.01) is much less than most of the year-to-year changes. The most
important characteristic of the TSI series is that there are no long runs of
high or low scores. The wide fluctuations are somewhat surprising given that
the method of rating ensures that about 2/3 of the scores for each elements
will be “2”.

The second indicator shown in Figure 1 is the ratio parents/geese in adult
plumage (P/A), Lynch’s “field productivity” (Lynch and Singleton, 1964).
This is obtained from the proportion of the first-winter geese observed (j)

260

086I — 0667 ‘Haque pun mpf ui
suormaıasgo pjarf wouf paariap ‘oun. gnpo/muound 0431 uo pun ssaoans uormondod asoob fo sooıpur mnuun ur suormaan À 27) ~TYY ounfn,
4 P12 1 { 1 put { DU, XIX) VA

UVIA

0861 SZ6T OZ6T S96T 0961 SS6I OGGI

SLINAV/SLN3UVd - NOILUOJOUd
X3Q0NI SS3IINS

SLINOV/SINIUYA — (4
X3QNI SS399NS — 77

So go

261

and from the mean brood size (b), on the assumption that all the broods
were accompanied by two adults:

P/A = 2/b XJ/(1—J)

Many of the geese in “adult plumage” may be pre-breeders in their second
or third winter. It would be preferable to obtain estimates of “true productiv-
ity” by subtracting pre-breeders from the adult sample. As that can rarely
be done in the field, the only way to remove them would be by making some
estimate of the survival of geese in their first and second years relative to the
survival of truly adult geese. As estimates from recoveries of banded Lesser
Snow Geese of known age have shown, there may be wide variation from year
to year in the apparent survival rate of different age cohorts, so that even
from Lesser Snow Geese it would be unwise to apply correction factors to the
observed age ratios to reflect changes in survival with age. (What seems most
often to be the case is that losses in the first winter tend to be high in com-
parison with adult losses, while pre-breeders may suffer relatively few losses,
as they escape the special hazards of innocence and parenthood.)

The parent/adult ratio has varied less widely than the TSI while sharing
with it the lack of any long runs on either side of the mean. Though they
are derived from the same data, the two indices are differently weighted.
The TSI incorporates information on population size.

Figure 2 illustrates differences in the TSI amongst different populations
of White-fronted and Lesser Snow Geese. Its confused appearance reflects
the extent of variability, as well as the lack of sustained trends. The Snow
Goose plots suggest that the fortunes of Greater Snow Geese and of the eastern
populations of Lesser Snow Geese have usually fluctuated in parallel, while
the Lesser Snow Geese of the Pacific coast have sometimes followed a path
of their own. This difference is not surprising, the breeding ranges of the
Greater Snows and eastern Lesser Snows now being contiguous, even per-
haps now overlapping around the northern shores of Foxe Basin, and are
well separated from the Pacific population of Lesser Snow Geese at all
times of the year. The most notable feature of the While-fronted Goose
diagram is the very low output of the Greenland race, A. albifrons flavirostris.

Arctic temperature in spring and summer

Figure 3 illustrates how the mean seasonal temperatures of the Arctic
(defined as the whole land area from 65°N to 85°N) have varied since 1950.
“Spring” includes March, April and May; “summer” June, July and August.
The summer values show little variability.

The very wide fluctuations shown by the spring estimates from 1950 to
1955, from 1962 to 1968 tend to obscure a difference in the summer tempera-
tures that may have been more important to geese. From 1950 to 1963
all the summer temperatures were above the mean for 1950 —1980. For
6 of the next 7 years the temperatures were below the mean. From 1970
to 1980 no long runs occurred. Summer warmth is known to have important
effects on nesting and brood-rearing of geese as well as on the growth and
quality of their food plants. From Figure 3 it might therefore be expected
that Arctic-nesting geese should have done better in the 1950s than in the

262

Figure 2 Annual indices of the breeding success of different populations of
Snow Geese and White-fronted Geese, 1950-1980.

100

A. WHITE-FRONTED GEESE
see ALASKA

____ MACKENZIE
ee WEST GREENLAND
N.W. RUSSIA
se
Ho
=)
a
<
=
>
=
œ
= 40
a
20
0
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980
YEAR
100
B. SNOW-GEESE
ROBIN GREATER
LESSER SNOW-HUDSON BAY
80 sss... LESSER SNOW-PACIFIC
x =
Mm 60 E
=)
a
<
II
=
CA
az
Π40
a

20

0
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980

Figure XXIX/2: Annual indices of the breeding success of different populations of Snow
Geese and White fronted Geese 1950 — 1980.

263

1960s, with their preformance in the 1970s being intermediate. The vari-
ation in goose success illustrated in Figure 1 conforms in a general way with
the appearance of Figure 3, except in the 1970s. There were very poor con-
ditions for goose nesting in the eastern Canadian Arctic in 1972, 1974 and
1978 which greatly affected the performance of several of the populations
used in compiling the TSI.

Winter and spring temperature anomalies in the Northern Hemisphere

As no geese spend the entire year north of 65°, it is necessary to look at
conditions in their winter quarters. This is being done for several specific
populations in Europe and North America. Here I ignore those studies
and again look at composite figures for all Arctic-nesting geese, this time
in relation to the temperature of the whole Northern Hemisphere (Jones
and Wigley, 1980). Here “winter” is defined as December, January and Feb-
ruary (dated “1970” for the winter of December 1969 to February 1970),
to be followed by “spring” (March, April, May). Using spring data for both
the Arctic and the Northern Hemisphere may seem to give too much weight
to happenings at that season. Yet it is likely to be crucial to the annual cycle.
The ability of geese to lay down reserves to carry them through nesting, as
well as their northward migration, may be decisive for the success of individ-
uals and of populations of geese, to the extent that gains and failures
are attributable to the effects of temperature. In North America, 1981 was
a poor year for goose production. First, those geese staging in the prairies
in April and early May encountered severe drought. Then snow cover per-
sisted in many northern nesting areas until nearly the middle of June. In
east Greenland, Spitzbergen and Iceland the summer of 1981 was also late
and cool. Thus, the resumption of rapid growth in goose numbers seems un-
likely to be evident before the late summer of 1982.

The winter and spring anomalies for the Northern Hemisphere illustrated
in Figure 4 are remarkable from a North American point of view, because
the severity of winters in eastern North America in the late 1970s is not
reflected in the hemispheric means. The period from 1963 to 1972 appears
as relatively cool at both seasons. As with the Arctic summer temperatures
these goose figures yield no statistically significant correlations between
the series in their entirety. That is not at all surprising given the heterogeneity
of the data, even though, for circumscribed areas and populations, quite
strong correlations have been found.

An instructive way to look at possible relationships over the 31-year period
between levels of breeding success and temperature varieties in the Arctic
and north temperate zones is illustrated in Figure 5 in which the goose data
and the temperature data are each condensed into single annual figures, with
only anomalies of > +1 s.e. plotted and summed, so that the largest possible
score would be + “4”. Two features are of interest. First, despite the lack of
one-to-one correlations, nearly all the positive scores for goose success and
warm temperatures occurred in the first half of the period, with the negative
scores similarly concentrated in the second half.

264

0861

08617

OGGI saumuns pun bursds ur

OZ6T

HINWAS ~~
JNIHdS

! \ /

/

1 Wu

Md

sarypwuoun 9

UVIA

5961

nn

vadwiay 909

Ly

0961

XIX

X 2

v

mb

SS6I

OGGI
0ie=

07

265

0861

‘186

I — 0661 burids pun saquan ur saynuoun ampiadua atoydsvue FT ussyMoN :PIXIXX mb g
UVIA
SZ6IT 0Z6IT G96T 0961 SS6I

INIddS 77

HILNIM TUT

S0-

NVIW

So

OT

266

Figure 5 Anomalous values of goose success index and of pre-breeding temperatures
in the Arctic, 1950-1980.

BREEDING YEAR

1950. 1955 1960 1965 1970 1975 1980

BREEDING SUCCESS

3.0

2.0

TEMPERATURE
LA
2 ©
nn
|
ei
Di

-1.0 a

0
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980

BREEDING YEAR

Figure XXIX/5: Anomalous of goose success index and of pre-breeding temperatures in the
Arctic, 1950 — 1980.

Second, 1980 was a mild year and the winter of 1980 — 81 was the warmest
in the 100 years of Northern Hemisphere records assembled by Jones and
Wigley (1980). This suggests that there could now be a recrudescence of growth
in the numbers and successes of Arctic-nesting geese.

Conclusion
It makes some sense to look at Arctic nesting as a whole, in addition to
studying populations one by one. There have been no persistent trends in

spring and summer temperatures in the Arctic. Temperatures in summer
have varied much less than temperatures in autumn, winter and spring. This

267

may help to explain why there has been poor year-by-year correspondence
between northern temperature anomalies and fluctuations in breeding success
in the last 30 years. Most populations of geese have increased substantially
since 1950, though much more rapidly between 1950 and 1965 than from 1965
to 1980. The reduced rate of increase may well have been due in part to re-
latively cool northern springs and summers and to cool winters further south
in 8 of the 16 years ending in 1979. Whether warm winters in 1979— 80 and,
especially, in 1980 — 81 will be followed by renewed increases in the rates of
gain during the 1980s we shall soone see.

It is discouraging to realize that the greater the extent to which changes in
goose populations can be attributed to the effect of temperature and other
elements of climate, the less likely it is that we can make useful long-term
forecasts about the prospects of our feathered friends. This should not inhibit
further efforts to find out the roles played by weather. Temperature data are
not necessarily the most informative and many more investigations are
needed, at several different levels of aggregation, from site-specific to conti-
nental.

Acknowledgements

Many biologists in at least 9 countries made the observations drawn upon
here, though unfortunately few of them have published the results of their
exertions. Amongst them I am especially indebted to J. J. Lynch and to M. A.
Ogilvie.

I am indebted to Dr. P. D. Jones, Climatic Research Unit, University of
East Anglia, Norwich, England, for supplying me with a series of Arctic sum-
mer temperatures prior to publication.

Author’s address:

H. Boyd

Environment Canada
Canadian Wildlife Serv.
Place Vincent Massey
OTTAWA, K 1 A OE 7
Canada

References

Boyd, H., Smith, G. E. J. and Cooch, F. G. (1981): The Lesser Snow Geese ( Anser c.
caerulescens) of the eastern Canadian Arctic: their studies in 1964—1979 and their
management in 1981 — 1990. CWS Occ. Paper 45: 00 — 000.

Cooke, F., Abraham, K. F., Davies, J. C., Findlay, ©. S., Healey, R. F., Sadura, A. and
Seguin, R. J. (1981): The La Pérouse Bay Snow Goose Project. A 13-year Report.
Mimeo., Kingston, Ontario. 156 pp.

Jones, P., Wigley, T. M. L. (1980a): Northern Hemisphere Temperatures, 1881 — 1979.
Climate Monitor 9 (2): 43 — 47.
1980b. Northern Hemisphere Summer Temperatures, 1881 —1980. Climate Monitor
9 (3): 86— 87.
rane. Northern Hemisphere Autumn Temperatures, 1881 — 1980. Climate Monitor
9 (4): 109-111.

19804. Northern Hemisphere Winter and Spring Temperatures, 1881 — 1980. Climate
Monitor 9 (5): 147— 149.

268

Kelly, P. M. and Jones, P. D. (1981): Winter Temperatures in the Arctic, 1881 — 1981.
Climate Monitor 10 (1): 9—10.
1981b. Spring Temperatures in the Arctic, 1881 — 1981. Climate Monitor 10 (2): 40— 41.

Lebret, T. (194$): Are group size counts of wild geese and index of productivity? Ardea
36: 198 — 200.

Lynch, J.J. and Singleton, J. R. (1964): Winter appraisals of annual productivity in geese
and other water birds. Ann. Report Wildfowl Trust 15: 114 — 126.

Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Poyser, Berkhamsted, England. 377 pp.

269

Ree DI | fi n dI

ar ht DT Sur, ZN

LA (ME épült ER TIVE toga SEU,
2% a tren ie bi pnt: nl piani. re

ATEN Im

té Aie edshpasata in’ AT ih 3 1%
CAR ana ue È

al ay 4 ks Sigari ta

Un

XXX. THE MANAGEMENT OF A PROTECTED SPECIES
BRANTA B. BERNICLA IN RELATION TO THE POPULATION
SIZE, HABITAT LOSS AND FIELD FEEDING HABIT

A. K. M. St. Joseph

Introduction

The increasing number of geese of many species wintering in Europe
makes it useful to examine the management of one subspecies which requires
no further increase in numbers nor spread in distribution to assure its survival.
In this context, management means a more finely tuned reaction to changes
in a goose population than imposing complete or near complete protection.
Such protection was the major theme of the recommendations set out in
Smart (1979) for Branta b. bernicla. However, the following three examples
perhaps suggest that we need to look beyond some of these recommendations
to define a more practical set of management principles.

Wadden Sea

In recent years, the reclamation of coastal habitat in the Wadden Sea of
the Federal Republic of Germany has been a matter of great concern (Pro-
kosch and St. Joseph, 1976; and Prokosch, 1977). Approximately 15 000 B. b.
bernicla are likely to be displaced from the coastal saltmarsh and this will
inevitably increase the goose grazing pressure on the offshore islands (Halli-
gen) where the farmers will certainly consider the birds surplus to their re-
quirements and are already applying for permission to shoot the geese in
spring (P. Prokosch, pers. comm.).

While appreciating the farmers’ predicament, it is hardly good conservation
to reclaim the semi-natural saltmarsh and then subject the displaced geese to
spring hunting because they move into conflict with agriculture. If the island
farmers are successful in scaring by shooting, then feeding on arable crops
inside the seawall might follow. The damage from that would clearly be the
outcome of a failure to integrate the geese into the system of land manage-
ment in an area whose nature conservation value is both identified and widely
recognised.

South and east England

Along the coasts of south and east England up to 40 000 B. b. bernicla have
fed inland on arable crops and pasture, and yield reductions due to the geese
have occurred. Damage prevention is time consuming and exasperating, and
farmers do not see why they should bear the cost of what everyone else sees
as a desirable increase in numbers. They too would like to shoot B. bernicla to
stop them feeding on their land, but all that will do is move the flock to a
neighbour’s field.

271

sawads pajoajoud » fo puautafnunui dg :1/ XXX ambig

UVIA
Se 48 98998 Pe C8 CS LE 08562 BL 22°92 SZ VL El CL LL-OL 69 89 £9 99/00 #99 79 19 09 GG 85 GEL

S,000 SHAEWNN alya

(O00'OOL aroge Ajqeqoid sem |e}0} uoljejndod OEE] aid ‘g ‘N)

“C861L-LS61 35339 IN348 Q111119-X4VQ 10 SLNNOD NV34OUN3 OZZ

N

Hunting

Considering the increasing number of birds in this population (Fig. 1) and
assuming that the decline due to the breeding failures of 1980 and 1981 are not
part of a continuing downward trend, could not more hunting be allowed in
addition to the present short season in the Federal Republic of Germany?
Other goose populations of comparable size are widely hunted. However they
are less prone to the dramatic fluctuations in numbers found in all the 5.
bernicla subspecies.

Conclusions

In the Federal Republic of Germany it appears wrong to introduce spring
shooting because of pressures brought about by habitat loss. In England
shooting for scaring will not, by itself, reduce the incidence of inland feeding
on arable crops. There is insufficient control of hunting, bearing in mind that
the recovery in numbers is very recent and breeding success so varied, to make
it possible to monitor a re-opened season.

Need for international management

The present lack of a management system appears to be due to our ina-
bility to agree on and implement a European strategy, not to failure to assess
the right course of action. So unless we plan carefully we could see the popula-
tion continue to increase because no course of action other than near complete
protection can be agreed. This is doubly curious to farmers because most
birdwatchers appear to them to be more interested in a bird the rarer it is.

How can we use the different national situations of land and conservation
management to build an overall plan? Only by having the simplest interna-
tional agreement on which each nation can build a policy based on its own
laws and relating to its particular situation. As far as B. b. bernicla is con-
cerned, such a policy need have just four clauses relating to population size,
habitat loss, agricultural damage and hunting pressure.

Firstly, there is population size. There appears to be no satisfactory basis
for deciding how many geese we “need” to assure the population’s survival,
let alone how many we would like to see around the coasts of West Europe.
What is certain is that the former number would almost certainly be con-
siderably less than the latter and both figures would be extremely artificial.

Since management would be by control of human pressure on the goose
population, there is no point in having more than the simplest statement
about the acceptable number of geese.

The population level will always fluctuate widely. On one summer (1975)
numbers increased by about 45 000 birds (Ogilvie and St. Joseph, 1976).
The holding capacity of the natural feeding area is also important (Rogers,
1977) because until it is reached there seems to be no need to do other than
leave the population alone. Surveys in a number of countries (Schwarz and
Rüger, 1979; Pfeiffer, 1979; and St. Joseph, 1979) sho that inland feeding on
farmland occurs significantly in two out of the five main wintering countries
at an overall population level of 100 000 birds.

18 AQUILA 1982 273

This population should be recognized as the one to be maintained and it
should be accepted that above it management other than complete protection
is needed because of the problem created by local inland feeding flocks.

Secondly there is the reclamation of semi-natural habitat. Pressures of
land use are very great in West Europe. The opposition to the reclamation
plans in the Wadden Sea has helped reduce the size of the planned schemes but
they will still be carried out. Farming on the halligs is subsidised at a higher
level than on the mainland in Federal Republic of Germany because, although
it is less economic, it is considered right and proper to maintain the island
communities. Actual agricultural production is therefore of less importance
and if wild geese can be included among the natural but manageable hazards
of hallig farming (EEC Council Directive 75/268/EEC) there is only need for
an administrative agreement within the appropriate department of agricul-
ture. This may not be easy, as the idea may appear too vulnerable to wide
exploitation for nature conservation.

Thus instead of outright opposition to the reclamation of semi-natural
habitats, a quid pro quo solution should permit the geese to use offshore is-
lands to a greater extent by helping subsidize the farmers.

Thirdly there is the possibility of agricultural damage. Inland feeding has
been the main focus for discussion of 5. b. bernicla management in England.
Four separate damage prevention systems have been proposed.

Culling would be technically feasible, with the aim to catch and dispose of
up to 12 000 gese in a single winter. However politically unrealistic this might
seem, the real drawback is cost. A full-time, all-weather catching team could
cost more than £20 000 a year and there are better and cheaper ways of
managing a goose problem.

The development of a system of refuges on which the geese should be held
(Owen, 1979) is possible. Again the main objection is cost which would prob-
ably exceed any likely level of crop damage. Big refuges are also known to
exacerbate problems in the surroundig farmland by attracting more geese
than there were before.

Reliance on shooting and other scaring techniques depends on the farmer’s
ability to maintain scaring pressure. However, the geese simply smove to
another farm. Eventually, the result is that the flocks extend their range,
requiring more farms to develop a scaring programme or face economic loss.
Such a programme might fragment the flocks and so spread their impact, but
experience suggests this is only so when shooting pressure is very high.

The development of alternative feeding sites could be accompanied by
licensed shooting over vulnerable crops. The flocks then have somewhere
within their home range to be scared to, such as permanent pasture along the
coast. Because such fields are widely scattered and small, there is not the
same risk of encouraging recruitment as with the larger refuges. Costs too are
low, such fields can be incorporated into an existing farm system by applica-
tion of fertiliser in the autumn and giving up winter stocking. Alternatively
they may be paid for by a variety of organisations. Thus the Chichester
Harbour Authority arranged payment for mowing grass on a redundant
coastal airfield (Thorney Island) to improve the sward. In another case the
provision of grazed saltmarsh has been linked with the need to sheep-graze
the coastal seawalls to make them more resistant to wave damage.

Because in these ways one can give a proportion of the geese somewhere to

274

go, it is reasonable to put the onus of scaring onto the farmer coupled with
shooting under licence. This dual approach of improved scaring and alterna-
tive feeding sites are not to be eaten out too soon.

Elsewhere, a return to hunting would involve protracted legal negotiation
through the EEC. But in any case it is reasonable to state that B. b. bernicla
should only be hunted in a country which can adjust season length and bag
limit each season and publish adequate kill statistics. The two countries
where most B. b. bernicla winter (UK and France) have yet to prove that they
can do this.

Summary

1. It is reasonable to accept a population level fluctuating around 100 000.
This number can be sustained on the natural coastal habitat in the areas
where they winter.

2. The protection of natural coastal habitats is of the utmost importance
and any geese displaced by development should be included in the agricul-
tural support system if they move onto farm land.

3. Crop losses should be minimised by providing alternative feeding sites,
the onus of effective scaring being placed on the farming community with
licensed shooting.

4. Hunting can take place at a higher population level (say 150 000) but
only in those countries where season length and bag limit can be annually
varied to match productivity and where there is no impact on other species.
It should not be allowed to reduce the population below 100 000 birds.

The research on which this paper is based has been funded by the Ministry
of Agriculture with additional assistance from the Conder Trust and the
National Farmers Union. I am grateful to M. Owen and H. Boyd for stimulat-
ing some of these items and to GV.T. Matthews for comments on an early
draft.

Author’s address:
60 Searle Street
Cambridge
England

References

Ogilvie, M. A. and A. K.M. St. Joseph (1976): Dark-Bellied Brent Geese in Britain and
Europe 1955 — 76. British Birds 69: 422 — 439.

Owen, M. (1979): The role of refuges in wildfowl management Proc. Bird Problems in
Agriculture. BCPC Publications

Prokosch, P. (1977): Reclamation of the feeding habitat of B. b. bernicla. Procs. First
Tech. Meeting on West Pal. Migr. Bird Mgmt, Paris. IWRB, Slimbridge

Prokosch, P. and A. K. M. St. Joseph (1976): On the situation of B. b. bernicla in the
North Frisian Wadden Sea. Der Dtsch. Sekt. Int. Rat. Vogelschutz 16: 61 — 68.

Pfeiffer, J. W. G. (1977): Problems with B. b. bernicla in the Netherlands. Procs. First
Tech. Meeting on West Pal. Mig. Bird Mgmt, Paris. IWRB, Slimbridge

Rogers, J. (1977): B. b. bernicla in the USA — a management review. Procs. First Tech.
Meeting on West Pal. Migr. Bird Mgmt, Paris. IWRB, Slimbridge

Schwarz, R. and A. Riiger (1979): Conflicts with agriculture in Schleswig-Holstein.
Procs. First Tech. Meeting on West Pal. Migr. Bird Mgmt, Paris. IWRB, Slimbridge

18* 275

St. Joseph, A. K. M. (1979): The development of inland feeding by B. b. bernicla in
Southeastern England. Procs. First Tech. Meeting on West Pal. Migr. Bird Mgmt,
Paris. IWRB, Slimbridge

St. Joseph, A. K. M. (1982): The status of Branta bernicla. Aquila

Smart, M. (ed) (1979): Recommendations of the 1st Technical Meeting on West Pale-
arctic Migratory Bird Management. Procs. First Tech. Meeting on West Pal. Migr.
Bird Mgmt, Paris. IWRB, Slimbridge

276

XXXI. WILD GEESE AND MA. IN The NETHERLANDS;
RECENT DEVELOPMENTS

T. Lebret

Introduction

In the Netherlands 14 million people live in an area of about 32 500 km?
and open spaces are getting rare due to town extension, industrial and har-
bour developments, refuse dumps and recreational use of land and water.
Some 250 000 wild geese which visit our country need these open spaces and
therefore they are losing ground. Their haunts need careful management.
Various factors, however, are adverse to optimal management. Some of these
factors will be mentioned below.

Reallotment schemes

Geese prefer large scale open spaces with little disturbance. Reallotment
schemes (redistribution of land) lead to road building and new farms; both
causing more disturbance. Moreover, egalization of the land leads to loss of
variety in the vegetation and to loss of puddles. In those cases where the area
to be reallotted harbours great numbers of geese, nature protection is allowed
a certain proportion of the land as asanctuary. As a rule, this proportion has in-
sufficient carrying capacity for the original number of geese so that some of
them have to leave the area and to find other feeding areas. These are as a rule
more intensively farmed areas nearby, where the geese are not welcome, so
that problems amy arise.

Moreover, the contrast between the small and oppressed goose sanctuary
and the over fertilized arable land surrounding it, induces the geese to make
regular visits to the latter type of area. This leads to damage claims from the
farmers. In the last five years damage up to one and a half million guilders
has been paid in compensation.

— The full effect of the reallotting on the geese may be visible only after
eight to ten years.

Management of reserves

Of course management depends on the origin of the pasture (old/recent,
“natural” /man-made, short-billed/large-billed geese). Recently the general
shortage of “natural” areas has led to a call for “multiple purpose reserves”
among conservationists :

— There is an alarming decrease in breeding areas for some waders especially
Philomachus pugnax, Gallinago gallinago and also Tringa totanus, caused by
deeper drainage and (over) fertilization of pasture. As these waders prefer

277

low-lying, rather poor and wet meadows, and a number of goose reserves
suit breeding waders, it seems obvious to keep these areas poor and wet;
But this of course decreases the carying capacity for wild geese.

— A similar effect is caused by the tendency to protect rare plant commun-
ities restricted to wet and poor meadows. The bigger the area, the greater
the variety of rare plant species. Hence a division between smaller areas for
rare vegetation types and greater ones for the geese cannot solve this problem.

— Recently closed estuaries give special problems. Reserves on low-lying
sand bars in these areas present the same dilemma: excellent breeding con-
ditions for breeding waders including Recurvirostra avosetta and terns, and
good habitats for rare plant communities. The former tidal pastures were
“fertilized” by the tide. In such cases fertilization with some 100 kg/N/ha
would be acceptable (Fabritius, 1979).

Damage

Most farmers agree that winter grazing of wheat and barley by wild geese
does not cause damage. This has been proved to be true by van Dobben (1953),
Markgren (1963) and Kear (1970) among others. Early grazing by the first
Anser brachyrhynchus to arrive and spring grazing by Anser anser and Branta
bernicla, however, is a source of damage.

A. brachyrhynchus arrives in the province of Friesland in October and most
of the pastures are still grazed by cattle or harvested for silage by that time.
Wildfowlers are not eager to shoot at the freshly arrived A. brachyrhynchus
and prefer to keep them in their area rather than disturbing them which
might cause their departure and spoil future shooting. The species is protected
in the Netherlands though shooters say they cannot distinguish them in the
field under shooting conditions.

A. anser breed in the Netherlands (both wild and feral birds) totalling some
200 to 250 pairs. There is also a wing moulting population of some 7000 birds
in one reserve. The presence of A. anser during summer may lead to some
complaints. In the province of Zeeland 8677 guilders were paid out in com-
pensation in 1978, 480 in 1979 and 2580 in 1980. A. anser will be reduced here
to three pairs at one site.

B. bernicla departs at the end of May. Moreover, they have developed a taste
for grazing on inland grain fields. On the Isle of Texel the government has
bought a farm of 110 ha where the geese are concentrated by scaring them
from other fields. One man is employed as a full time scarer and moreover
there is one special licence for a wildfowler to disturb B. bernicla by shooting.

An experiment on the Texel model will be carried out on a property of
1500 ha in the province of Zeeland.

Resowing of meadows
A recent habit, especially in the province of Friesland, is the frequent
resow ing of meadows. Each year some 7%, is resown in an area of some 100 000

ha (Friese Maatschappij van Landbouw in litt 30 March 1981). The cost is
about 1150 guilders per ha. The reason for resowing is that an earlier crop can

278

be harvested and that cattle density may rise from 1 to 3 head per ha. Geese
are said to have some preference for freshly resown meadows which is con-
ceivable, as pioneer vegetation was their original food.

An average of 245 guilders per ha has been paid in compensation in this
type of meadow in Friesland (report of Friesland Game Damage Committee)
in: VOUT:

Unequal ripening of grain

An alleged source of damage to grain by geese is unequal ripening of grain
(Ned. Jager 26 March 80). It is claimed that unequal ripening is due to grazing
by geese. However, unequal ripening may occur on practically any grain field,
independently of the presence of geese according to three farmers in the prov-
ince of Zeeland and the Agricultural University at Wageningen. Among the
farmers is the director of the above-mentioned property of 1500 ha, which is
visited by thousands of Anser fabalis every winter without damage of any
kind being caused.

Unequal ripening may be due to:

— lower soil temperature caused by unequal humidity;

— unequal sowing and fertilization at the point where the tractor turns, by
overlap, unequal soil level or wind effect;

— unequal soil density in the tracks or turning points.

The author is not taking position pro or anti-shooting here, but he strongly
opposes this kind of finding as a “justification” of shooting.

Author’s address:
T. Lebret

7 Populierenlaan
Middelburg
Netherlands

279

Pi
i

ul

a

nu BE ne

au En pee Kf Py i iy hi i
tag E

BIN i? AL Ni HA

"n ti; ra f ET

Ve bay x

bi
“+
-
ae m
x
=
+
ja. s

4 VA
Re
i hick PANI

" | u. al i EL. È Te

>. ! i LE 1 LATE LATE Vv gt | TER

È Wy MY Rs ce DLL
; ® N PA i 4 A I ( ws DEM jé J
| Vtt, GR ol cen

7 | A i î

XXXII. GOOSE SHOOTING AND PREVENTION OF DAMAGE

G. den Uil —T. Lebret—J. Philippona

Daily observations of goose shooting were made in an area of about 6000
ha of pastureland in the province of Zuid-Holland in the Netherlands. Goose
shooting is allowed from 1 September to 31 January, but only from 30 minutes
before sunrise to 1000 hrs. There were 14 hides in the area with 4 to 40 live
decoys. During 40 shooting days between 15 December 1980 and 31 January
1981 observations were made near one third of the hides in rotation, from
830— 1000 hrs. Occupation was 60% with an average of 3.3 shooters per
occupied hide. 369 shooters were counted. During 30 hours of observation,
80 geese were observed to be shot, which is 80 : 30 = 2.67 geese per hour.
The length of the season is 40 days, which, at 1.5 hours per day, gives 60 hours.
Hence per season per occupied hide 60 X 2.67 = 160.2 geese were shot on the
average. As 60% of the 14 hides (8.4 hides) were occupied on average, the
total annual bag of all occupied hides may have been 8.4X 160.2 = some 1344
geese. 274 more geese appeared wounded but continued flying. The average
number of geese in the study area was 4200 of which 90% were Anser albifrons
and 10% A. fabalis.

The geese in this area came from 3 roosts. In two other areas visited by
geese from the same roosts 11 and 19 hides were seen.

Shooting as practised in this area of 6000 ha causes a lot of disturbance and
a considerable proportion of the geese which might feed in the area are forced
to feed elsewhere, with a high chance of using arable land. In the study area
(pastures) the farmers are unanimous that the geese do not cause damage.
On arable land there may be complaints and compensation payments. The
conclusion is therefore that goose shooting, as practised in the study area, is
leading to damage elsewhere rather than preventing damage and hence
could better be stopped or at least greatly reduced.

The study focusses attention on the fact that goose shooting is generally
practised with no positive relation to damage prevention and even adversely
affects prevention by disturbing the geese where they cause no damage. A
“Note on Goose Shooting” by the KNJV (Royal Netherlands Hunting Asso-
ciation) pleads for goose shooting to continue according to the general prac-
tice (morning flight shooting up to 1000 hours), be it with much self restraint
and not on feeding grounds unless necessary for the prevention of damage.
However, the latter advice is hardly respected anywhere.

Lebret & Philippona (in prep.) feel that if goose shooting is of any positive
value for damage prevention, the general practice should be changed funda-
mentally as follows:

281

Rule 1. No shooting at geese at localities where they feed without causing
damage.

Rule 2. Development of disturbing shooting tactics for places where dam-
age by geese occurs.

Rule 2 has several implications :

— there should be an authority judging where damage occurs;

— there should be an organisation which could act with the requisite speed;

— disturbing shooting practices should be developed (see Appendix).

Generally speaking goose shooting cannot be a leisure sport where the
initiative is on the side of the wildfowler. It should be an activity integrated
in agriculture.

Of course, there should be a guarantee that fake “damage” is not used
to evade Rule 1. Such and other possibilities of abuse are built into the pro-
posed changes. On the other hand, present practices are far from satisfactory.
The amounts of public money involved in indemnification of farmers are
soaring (vide Table 1.). Their increase is not proportional with the increase
in the number of geese but with changes in policy and with an increasing
tendency for farmers to claim indemnification. A different approach to the
damage problem is therefore urgently required.

A minor complication is that those wildfowlers who used to shoot in non
damage areas might feel dispossessed by Rule 1. A transitional period of some
5 years in which the open season is shortened by 10 days per annum might
mitigate this “loss” and give them time to integrate into damage prevention
practices.

The possibilities of abuse might be reasonably small if state nature protec-
tion officials took part in the activities of the network judging whether cer-
tain fields were suffering damage. Another important factor might be the
maintenance of goose feeding areas (especially by fertilizing), to distract
the geese from crops susceptible to damage.

Table XXXII/1.

Sums (in guilders) paid for goose damage compensation in the Netherlands (data from the
«Jachtfonds” )

1955 — 1964 — 1972 5 063. —
1956 12 154. — 1965 — 1973 4 200. —
1957 676. — 1966 — 1974 6 220. —
1958 45.— 1967 277. — 1975 108 233. —
1959 — 1968 — 1976 350 200, —
1960 — 1969 — 1977 411 700, —
1961 — 1970 8 080. — 1978 218 637. —
1962 2 225. — 1971 7 125.— 1979 548 178. —
1963 =

282

Appendix

Damage prevention teams may work as follows (adapted from Owen &
Thomas 1975): Today's practice is to shoot at small units of geese as they
come in on morning flight, so as to cause minimal disturbance, to have
a maximum bag and an optimum chance of returning a second time. The
proposed practice is to surround the field by shooters in hides. When the
geese are coming in, shooting should not start until after the end of the flight,
so that a maximum number of geese learns that the field is unsafe. A follow-
up might consist of placing hides in the centre of the field, incidental shoot-
ing and of using bangers. Unemployed nature protection minded juveniles
may be willing to do extra scaring work.

The proposed shooting system will lead to smaller bags and a relatively
high use of cartridges. The costs of the latter might be subsidized by the
farmers’ organisations and/or public money. Anyway the proposed system
should save a considerable amount of public funds and is therefore prefer-
able.

Compensation was paid for the first time after the severe winter of 1956,
but no compensation was paid after that of 1963. There appear to be two
major changes in payment policy: 1970 was the beginning of a series of five
years of payments between 4000 and 8000 guilders. Another change came
in 1975 when the threshold of 100 000 guilders was passed. The severe winter
of 1978/79 is remarkable with over 500 000 guilders. No correction for in-
flation has been applied in these figures.

The only goose species which may have affected the amount paid in com-
pensation by an increase in numbers is Branta bernicla. Hovewer, the special
B. bernicla farm on the Isle of Texel will pay off in the years to come.

Author’s address:
G. den Uil

J. Philippona
Kasteel Broekhuizen
Post Bus 46

3956 ZR Leersum
Netherlands

T. Lebret
Populierenlaan 7.

4334 CE Middelburg
Netherlands

References

Owen, M.— Thomas, G. (1975): Wildfowl and agriculture. — Advice on Wildfowl damage
and how prevent it RSPB-Wilsfowl Trust.

283

Won. AVANT este via: oa nit Ro
PNR TT OI bras Adin a 11 A NE Chen gle
anime LIL nitro TL AI vi ui om, I 20
ile LIT TOI. CATIA SUA A SN TS 0 Au è sat Mr =f
MS eC ee eu eae EIN Ag rer
MATA EU CUT EL ee ey 1 he dt: «tibetani
é i, Wd eye ee ON: ole AAA ENE Ted s Aa "per ei A
J | j { LPP iv À RP MITA il a 11° LIRE Au úgy ht ia pr
a i si) i j ten IATA! rl nn rn whee
| | | isle re
0, ‘RITA ity Rt Sa e ieee eee are) Rat he
JE: Agri ee GO I E En a :
hi ber oe è Pal e (RL 3 hi ONCE EE sa oe ut A
ie eh sie a | i O at SISI ia |
" Linh infatti (Gall d sarà; re de Gi
pui Lat i ded fi d La op del dig ve VARIA mq QU rr =
i De | L ) Vi au iin, ee a ara
prg nre Dar pa cronisti NS

“ni é

: Ù A i en cf ' Ù
| =
è a CHU È }
\ J 69! 1 i y fil Toe È
Mi { fé, ‘n MA et
fr i Ù Te. N Rn | MA! M é Hass gi 4
t 4 EL [ALT i SUPRA fà
19 d s LAKK) =
ta
È pa
4 lad Lente, (Ar
7
‘4 PR [ |
7
© % 6 1}
PL! & >
u
ti £ “
F { pera LE
73 wi i
ie So PERS it, QU
ty “vce ig Ar uria had Y che if kate

1 VI
n: PME:

tnt well WM è
dici» Ra

XXXIII. THE “NIEDERRHEIN’ (LOWER RHINE) AREA
(NORTH RHINE WESTPHALIA, FEDERAL REPUBLIC 0F
GERMANY), A GOOSE WINTERING AREA OF INCREASING
IMPORTANCE IN THE DUTCH-GERMAN BORDER REGION

J. H. Mooij

Introduction

For many years the German "Niederrhein" (Lower Rhine) has been visited
every winter for a shorter or longer period by wild geese (Hartert, 1887,
Le Roi, 1906 and Le Roi & Geyr von Schweppenburg, 1912). Although reliable
numbers are not known, it is certain there were only a few compared with
today’s numbers.

Description of the area

The wintering area for geese is situated on both sides of the River Rhine,
between the Dutch town of Nijmegen and the capital of the Federal Republic
of Germany, Bonn. The main part, where more than 99% of the geese win-
ter, lies between Nijmegen and the German industrial city of Duisburg,
along some 90 km of the Rhine, mainly of German territory in the federal
state of North Rhine Westphalia (Fig. 1).

The goose feeding places are in the immediate neighbourhood of the
Rhine, partly on the regularly flooded, grassy banks of the river (+15%).
partly beyond the highwater dikes. They feed mainly (+86%) on grass
fields (Fig. 2), and sleep on the banks of the Rhine and its old branches
(Fig. 1).

In this traditionally agricultural region great changes have been going
on in the last few years. An increasing part of the pastures in this formerly
wet, grassy area have been converted into fields for winter grain, sugar-
beet and maize, or into industrial areas, deeplakes and recreation areas.
At the same time the number of wintering geese has constantly been growing.

Goose species
In the lower Rhine area the majority of the geese (+78%) are Anser
fabalis (mainly of the subspecies A. f. rossicus), followed in number by Anser

albifrons albifrons. Every winter small numbers of Anser anser, Branta
leucopsis and Branta canadensis are found in the feeding flocks.

285

UOJ} UIF Bellia
com UP >|
UMO}

RECETTE

6

28

4 268.674
773.908

N
[ap]
N
N
(©)
N

%
winter grain
other fields

— pastures, not flooded

pastures, periodically
flooded

winter

Figure XXXIII/2: The choice of fields by the geese at the Niederrhein, calculated as a per-
centage of the total number of geese observed in four winters (170 Observation days)

Goose numbers

Until the beginning of the sixties there were no data about the number
of geese wintering in the Lower Rhine. Only from the publications mentioned
above and the memories of farmers and hunters, is it known that geese did
winter here a long time before the first incomplete counts were made.

As far as can be reconstructed (Mooij, 1979b), till the end of the 1950s
only A. fabalis visited the Lower Rhine periodically in any numbers (1000 —
1500 at that time), and for any length of time (Table 1) A. albifrons was

287

Table XXXIII/1.

Maximum goose numbers each winter from
1959/60 to 1980/81 in the Lower Rhine
wintering area. Counts for the first nine winters are
reconstructed from partial counts

Winter Anser fabalis | Anser albifrons Total
1959/60 1 000 10 1010
1960/61 1 500 50 1 550
1961/62 1 500 150 1 650
1962/63 2 000 100 2 100
1963/64 2 340 200 2 540
1964/65 2770 200 2970
1965/66 3 400 250 3 650
1966/67 4100 | 600 4 700
1967/68 6 610 1 000 7 610
1968/69 8 090 1 500 9 590
1969/70 10 720 1 600 12 320
1970/71 12 450 2 350 14 800
1971/72 12 480 2 200 14 680
1972/73 11 490 1 900 13 390
1973/74 15 200 3 000 18 200
1974/75 13 600 3 000 16 600
1975/76 20 500 2 500 23 000
1976/77 23 500 2 800 26 300
1977/78 16 900 3 160 20 060
1978/79 20 590 5 520 26 110
1979/80 47 160 9 020 56 180
1980/81 59 000 15 000 70 000

rare, though a few did fly in now and then accidentally with A. fabalis
flocks. At the beginning of the 1960s. A. albifrons became a regular visitor
too. First there were only a few, less than 10% of the wintering geese, but
the proportion slowly increased.

About twenty years later, in the winter of 1980/81, some 70 000 wintering
geese were counted on the Lower Rhine. 15 000 (more than 20%) were A.
albifrons, the remaining 55 000 A. fabalis.

With an increase of more than 4000% between the winters of 1959/1960
and 1979/1980 the increase of the A. fabalis population on the Lower Rhine
is in harmony with that of the west European population. Over the same
period the west European population of A. albifrons grew by 450%, while the
Lower Rhine population grew by more than 90 000% (Fig. 3).

In the last few winters more than 20% of A. fabalis wintering in western
Europe and about 2% of the west European population of A. albifrons
have wintered on the Lower Rhine. All these figures show that, although
little known, the Lower Rhine area is among the most important wintering

288

oo # Anser albifrons, Western Europe

350
@——+— wAnser fabalis, Western Europe

— Anser fabalis, Niedermein

300— se Anser albifrons, Niedermein

250

200

150

100

50

55/56
60/61
65/66
70/71
75/76
80/81

Figure XXXIII/3: Wintermaxima of Bean Geese (A. fabalis) and Whitefronted Geese

(A. albifrons) in Western Europe (after Ganzenwerkgroop 1976, 1977, 1978, 1979, 1980,

Philippona 1972 and Timmerman 1976) and at the Niederrhein (after Mooij 1979/b) in the
period from 1959 till 1981.

19 AQUILA 1982 289

areas in western Europe. Moreover there are strong signs that almost all
of the west European population of A. f. rossicus and a great part of the
west European A. albifrons stay for some time on their way back to the breed-
ing grounds.

Although much has been done in the last few years to save the goose
populations of western Europe, and the survival of these goose species
is not directly threatened, the wintering area on the Lower Rhine is not at all
secure. Problems of goose protection in a border region.

Although the increase described delighted people of the region interested
in ornithology, it clearly illustrated at the same time the problems of nature
conservation in a border region. Since this wintering area crosses a national
border, every step taken to protect the wild geese requires dealings with
two governments. The problems met are as follows:

1. Goose counts. In every complete goose count the Dutch-German border
has to be crossed several times. Since these crossings are only allowed at
official checkpoints, every counter wastes a lot of time driving and waiting.
Furthermore, at the same time goose flocks can move over the border,
without being seen.

2. Nature conservation. There are great differences between the nature
conservation legislation and strategies in the Federal Republic of Germany
and the Netherlands. In the Netherlands nature conservation has, in addition
to governmental involvement, a strong private component. Nature reserves
are mostly bought or rented and generally speaking the economie and rec-
reational use of these reserves is severely restricted.

In the Federal Republic of Germany the picture is different. Nature con-
servation is mainly governmental. Nature reserves are bought or declared
by the government. The private component is relatively small. Restrictions
are generally few in number, especially in the declared reserves, where the
former proprietors still own the land. The traditionally strong position of
forestry, agriculture, hunting and fishing is very often hardly weakened
at all. So, even if reserves do not stop abruptly at the national border, their
ecological value differs from one side of the border to the other. But with
all these differences both countries do have some common characteristics
in nature conservation policies: in both countries nature reserves are only
created where economic interests are not harmed, and can survive only as long
as no economic interests are announced. The result is a fragmentary mosaic
of wetland reserves, each of them too small, all together too fragmentary
for the survival of the animals and plants they are meant for.

This means that there is a Dutch concept for the protection of geese and
a German one. What is lacking is a Dutch-German conception, or better
a European one. In North Rhine Westphalia a “Ramsar” area is planned
from the town of Duisburg to the Dutch-German border. In spite of the proc-
lamation of the intention of creating a Rhine Valley reserve in the Dutch
province of Gerlderland from 1977, it is not to be expected there will be
a Dutch continuation of the German Ramsar area in the near future, because
the Dutch parliament did not ratify the Ramsar Convention until May 1980.

The Federal Republic of Germany ratified the Ramsar Convention in 1976.
However, although the international importance of the area was underlined
in several publications (Haarmann, 1977, Mooij, 1979b) and even in an official
research paper of the federal government (Nake-Mann & Nake, 1979), the

290

state government of North Rhine Westphalia gives economic interests
absolute priority over nature conservation. The wetland reserves within this
planned North Rhine Westphalian Ramsar area, one of the most important
goose winter quarters in western Europe, are too small. Important areas are
left out because of strong economic interests and the use of the protected
areas by man hardly restricted at all.

3. Goose hunting. The hunting situation is rather complicated. In the Neth-
erlands and in most states of the Federal Republic of Germany several
goose species may be hunted, whereas in the state of North Rhine Westpha-
lia, all goose species have been totally protected since the hunting season
of 1974/75. It is a pity, however, that nothing is done to prevent the shoot-
ing of small game on the fields where geese feed. The result of the ban on hunt-
ing in North Rhine Westphalia is that geese wintering in the border region,
though still roosting in the Netherlands, feed more on German territory.
This leeds to actions like those of Dutch hunters, who scare geese feeding
in the German border region over the frontier, where their hunting colleagues,
warned by walkie-talkie, try to shoot them.

Beside the constant increase in recent years in the number of wintering
geese in the Lower Rhine, it is the different hunting regulation on either side
of the border, that displeases German farmers and hunters living near the
border. They argue that it is not fair that the Dutch have the ‘ “pleasure”
of shooting and the Germans have the “trouble” of tens of thousands of
feeding geese. So they asked for a reopening of goose hunting in North ie
Westphalia, or financial compensation for so-called goose damage. Bu
in spite of the growing number of geese, the author has failed to find a Nun
real case of goose damage i in the last five years of research, and furthermore,
the farmers shared this opinion (Mooij, in prep).

In addition there is the problem of explaining the logic of forbidding goose
hunting and creating goose reserves North Rhine Westphalia, to save the
wintering geese from extinetion, while at the same time, on the Dutch side
of the border, a short distance away, Dutch hunters (and their German guests)
are allowed to shoot as many as they want (see Mooij, 1979b).

4. Information gap. Despite international contacts, an intereuropean
border still really can separate the people on either side. Transfrontier
cooperation only exists in a few cases. When the effect of a regional plan
does not cross the frontier, such plans in most cases are hardly known on the
other side of the border. The same involuntary ignorance exists in nature
conservation. Each side is planning, protecting, saving and making research
on its own side of the frontier. Official bilateral contacts are too few in num-
ber, mostly refer to transregional problems and the few results seldom affect
the people working in the region. Regional border-crossing contacts could
be very fruitful, but are almost always of a private character and are therefore
unfortunately ineffectual.

All these problems render goose protection and goose research more diffi-
cult in a border region. And all these problems will grow every year, because
of the increasing concentration of the Lower Rhine geese in the immediate
neighbourhood of the frontier, in the “Bijland-Komplex” (Fig. 4); “Kom-
plex” is used to mean the unit made up by a roost and the feeding places
visited by the geese in that roost. (See Mooij, 1979b.)

19% 291

[E] Bislicher-Insel-Komplex
Eg Orsoy-Land-Komplex

x
=
a.
=
o
ne
'
D
=
oO
=

E Grietherbusch-Komplex

292

E Between Duisburg and Bonn

N Hübsch-Komplex

ALL
‘Ys
ee

Be
Bu

Niederrhein” area at the time of wintermaximum, calculated in a percen-

tage of the total number at that time, in the period from 1959 till 1981.

Figure XXXIIII4: Distribution of geese over the "

Problems of goose protection in an industrially oriented country

How politicians think about the Lower Rhine is becoming very clear,
when they talk about the “Lower Rhine coastal industry location” as the
perfect expansion area for heavy industry. When all the plans for the area
have been realized in a few years, the following situation will exist (see Fig.
5 and 6).

1. There will be no more worries about nature in the 22 kilometres of the
Rhine from Duisburg to Wessel. On both sides of the Rhine there will be ex-
pansion of the Ruhr-Gebiet, with in between, surrounded by industry and
power plants, a wetland of 450 ha, called Walsumer Rheinaue. More than
1200 hectares of beautiful wetland, wintering place for up to 5000 geese
(among other species), called Orsoy-Land/Orsoyer Rhein-bogen, will
be sacrificed to industry (see Mooij, 1979b for “Orsoy Land Komplex”).

2. In the next 25 km of the Rhine, from Wesel to Rees there will be great
changes. The Lower Rhine is the most important gravel supplier in North
Rhine Westphalia and gravel is found under the banks of the Rhine. So the
gravel industry is digging up the river banks between Wesel and Rees,
leaving behind some flat pastures without relief and a lot of water, divided
into many big deep lakes. Most of these sheets of water are used for recre-
ation.

At the moment there is one nature reserve of 117 ha in this area. It is
planned that up to 1000 ha of partly refilled gravel pits will be added, so
that in maybe twenty years a nature reserve of some 1200 ha will exist.
Therefore nature has to do without some 1500 ha, that have been changed
into lakes up to 15 m deep, with intensive and noisy recreation. Of more than
3000 ha of wetland, potential and actual feeding places for up to 20 000 geese
(among other species), only half will remain. And this half will be ecologically
devalued by lack of relief and hedges, both characteristic of the goose roosts
and feeding places in the Lower Rhine wintering area. The Bislicher-Insel-
Komplex and the Hübsch-Komplex will lose a lot of their attraction for

eese.
3 3. In the following 15 km, from Rees to Emmerich (the “Grietherbusch-
Komplex”), coming changes will not be so great. Of about 1900 ha of goose
feeding area, only up to 300 ha have (so far!) been reserved for gravel digging,
so that about 1600 ha will remain, among which 431 ha have the status of
nature reserve.

The greatest threat to the up to 15 000 geese (mainly A. albifrons) wintering
here in the last few years comes from agriculture. To provide food for the
excessive animal stocks of the farms, which nowadays are almost factories,
more and more pastures are changed into arable fields, especially maize
fields, which means that geese are more and more deprived of their feeding
base. Even in nature reserves this development occurs.

4. The last 10 km of the Rhine in Germany, from Emmerich to the Dutch
village of Milligen aan de Rijn, are bordered by nature and goose reserves,
with a total area of 4813 ha. It would seem that there is here a perfect ex-
ample of how to carry on nature conservation, a Shangrila for up to 30 000
geese. But sadly, this is a somewhat premature assumption. All areas and
regulations, which are important for nature conservation but which could
give rise to conflicts with economic interests, are left out in advance. So in-

293

stead of a big, ecologically efficient, continuous goose reserve, this refuge
has become a mosaic of protected and non-protected areas. Moreover, the
ecological value of the protected areas is constantly reduced, for instance
by the building of a federal highway (the so-called “new B 9”) just outside
the protected zones, and by the almost complete absence of regulations to
reduce human activities in the reserves themselves. So more pastures are
changed into fields for winter grain, sugar beet and maize every year. Al-
though from an agricultural point of view the process has been proved totally
inefficient, a lot of pastures are sprayed with liquid manure every winter
and thus provide no food for geese, and some hedges are spirited away every
year.

Goose prospects in the Lower Rhine wintering area

The overall picture in the coming years in the approximately 15 000 ha
of potential and actual feeding places for an increasing wintering population
of geese (about 70 000 in winter 1980/81) situated on the banks of about 90 km
of the Rhine between Duisburg and the Dutch — German border, may be as
follows:

1. 3000 ha (20% of the total area), mainly in the southern part of the region,
will be lost to industry and recreation, without any legally prescribed com-
pensation ; and

2. 6900 ha (about 46%), mainly in the northern part of the wintering area
will be under the negligible protection of “nature reserve” status, with
only a few restrictions for users, although the law (Bundesnaturschutzgesetz
Articles 10, 12 and 13) gives the state governments powers to make conditions
for the exploitation of nature reserves.

This development will cause a concentration of wintering geese in the north-
ern part of the wintering area, i. e. in the border region.

Because of the specific problems of goose protection and of nature con-
servation in frontier regions generally, “the only way to promote effective
nature conservation, and thereby to make protection for geese really effective,
is at international level. Although there are many good intentions and many
international conventions have been made with a number of small results,
the fact is that international cooperation is still more talk than action.
As the German biologist Erz (1980) wrote: “What is absent, is the action:
the realization of existing legislation. The insufficient execution of legislation
is the unsolved problem of nature conservation”. (Translation J. H. Mooi.)

In the author’s opinion it is the duty and mission of international organ-
izations such as IWRB and WWF, not only to promote research, but to put
pressure on governments to take nature conservation as seriously as economy.
Because if we do not induce action now, we will, in a few years’ time, have
nothing natural left on which to do research!

Author’s address:

Johan H Mooij

An der Nettkull 32

D — 4232 Xanten-Lüttingen
Federal Republic of Germany

294

DID , UMYLIAPIUNT ,, BY) ur Sadsasat 08006 pun unu pauunjd pun buysieg :G/TITXXX 24nbrg

eBejjia ©
HO} UI]

xe|jdwoy-pue]-A0sS10

X9|dwoy-jesuj-1eyoijsig

®

xejdwoy-yosqnH ©
xe|duoy-uyosnqieu}819 (©
xa]dwoy-puellia ©

sese|d Buipeez asooB [esz

295

ULIYLLOPILN

ay) 70 waım bursoquun asoob ay) ur uOoWDILIIL pro] pun burbbrp jaansb ‘hugsnpur sof pouuvid 10 pasn spauy :9/TITXXX 24nbig

eBelllA

RE UMO}
-dwey

sanJasal 81njeu pue asoob

Baie Jeswey pesodoid

IL
“4911 WWF]

IN SAL

er,

296

e

References

Erz, W. (1980): Schutz der Tier- und Pflanzenwelt. — AID-Heft 52, Bonn.

Ganzenwerkgroep RIN (1976): Voorlopige resultaten van de ganzentellingen in Nederland
in het winterhalfjaar 1975 — 76. 2e bericht. Watervogels 2: 102—115.

Ganzenwerkgroep Nederland (1978): Resultaten van de ganzentellingen in Nederland
in het winterhalfjaar 1976 — 77. 3e bericht. Watervogels 3: 145 — 163.

Ganzenwerkgroep Nederland (1979): Resultaten van de ganzentellingen in Nederland
in het winterhalfjaar 1977— 78. 4e bericht. Watervogels 4: 73 — 91.

Ganzenwerkgroep Nederland (1980): Resultaten van de ganzentellingen in Nederland
in het winterhalfjaar 1978 — 79. 5e bericht. Watervogels 5: 65 — 95.

Haarmann, K. (1977): Nordrheinische Feuchtgebiete mit besonderer Bedeutung für
Wat- und Wasservögel. Rheinischer Verein für Denkmalpflege und Landschaftsschutz
Koln, Bett Il

Harter, E. (1887): Uber die Vôgel der Gegend von Wessel am Niederrhein. Journ. f.
Ornith. 34 (179): 248 — 270.

Le Roi, O. (1906): Die Vogelfauna der Rheinprovinz, Verh. d. nat. Ver. d. preuss. Rhein-
lande und Westfalens 63.

Le Roi, O. and H. Freiherr Geyr von Schweppenburg (1912): Beiträge zur Ornis der Rhein-
provinz. Erster Nachtrag zur Vogelfauna der Rheinprovinz. Verh. d. nat. Ver. d. preuss.
Rheinlande und Westfalens 69.

Mooi, J. H. (1979a): Ganzenschade en ganzenjacht in Nederland en Nordrhein-West-
falen (West-Duitsland). Het Vogeljaar 27: 21 — 27.

Mooij, J. H. (19796): Winterökologie der Wildgänse in der Kulturlandschaft des Nieder-
rheins. — Charadrius 15: 49 — 73.

Nake-Mann, B. and R. Nake (1979): Schutzwiirdige Gebiete von europäischer Bedeutung.
Bundesminister für Raumordnung, Bauwesen und Städtebau, Schriftreihe ,,Raum-
ordnung”, Heft 06.037.

Philippona, J. (1972): Die Blessgans. Neue Brehm Bücherei, Wittenberg — Lutherstadt.

Timmerman, A. (1976): Ganzen in Nederland. Behoud pleisterplaatsen internationale
verantwoordelijkheid. Natur en landschap 30: 117 — 138.

XXXIV. INFLUENCE OF HUNTING ON THE ANSER ANSER
POPULATION IN FINLAND

T. Lampio

Introduction

Opinions concerning the effect of hunting on game populations are mark-
edly divided. Recent American studies have emphasized the compensatory
character of hunting mortality and explained that natural mortality is, at
least to a certain degree, inversely proportional to the intensity of hunting
mortality (see Anderson and Burnham 1976 and Rogers et al., 1979). This
viewpoint has been shared also by some European experts, and partly also
the author. There are many others, however, who believe that shooting has a
stronger or slighter effect on the populations, dependig on the intensity of
hunting. Numerous examples of the effect of heavy shooting on non-migratory
game populations in particular indicate a clear influence of hunting on the
abundance of the populations. Hence, we hardly can consider this problem
completely settled, but additional information is highly desirable in this matter.

Examination of the effects of hunting on migratory waterfowl is usually
rather difficult, as differences in the intensity of shooting and varying hunting
regulations in different countries easily obscure the picture. Yet the A. anser
situation in Finland may throw some additional light on this problem, as
different shooting policies have been applied in different parts of the Finnish
range of A. anser. As there are no evident differences in other factors capable
of producing the differences found in the Finnish A. anser population, there is
good reason to examine the situation in more detail.

Abundance fo the A. anser in the 1950s.

The Finnish distribution of A. anser is characterized by the domestic name
of the species, the “Sea Goose”. The species occurs in Finland in the southern
and western archipelagos and in one small area on the coast only. This has
been the distribution of A. anser in Finland at least since the end of the last
century. In the first half of the present century the population experienced a
drastic crash, which took place in all parts of its range.

It is important from the point of view of this study to examine the goose
situation in the 1960s, i.e. prior to establishing the differences in shooting pol-
icy in 1960. According to Merikallio (1955), the whole Finnish population of
A. anser then consisted of 130 breeding pairs distributed as follows: 3 pairs in
the Gulf of Finland, 20 pairs in the southwestern archipelago, 5 pairs in Me-
renkurkku and 100 pairs in the northernmost part of the Gulf of Bothnia.

Grenquist’s (1956) estimate of the Finnish breeding population of A. anser
was based on somewhat more recent material and was a good 200 pairs.
According to him, more than 50 pairs were found in the southwestern archi-
pelago and adjacent areas, whereas the population in the northernmost Gulf
of Bothnia consisted of 150 pairs.

299

There is no doubt, thus, that the principal Finnish A. anser population was
found in the 1950s in the northernmost part of the Gulf of Bothnia, where
three quarters of the total population was breeding. One quarter only was
met with in the southwestern archipelago and adjacent areas.

Hunting regulations

The shooting season for A. anser has varied in Finland at different times.
The end of the open season has no practical significance, as the species leaves
the country in August and early September. The opening dates at different
periods were as follows: 15 July (from 1868), 1 August (from 1895), 1 5 August
(from 1923) and 20 August (from 1934).

Due to a strong decrease in the population the species was REC in 1947
throughout the year in the whole of Finland. The Ministry of Agriculture was
authorized to grant licences for A. anser hunting, which however took place in
rare cases only.

In 1960 the policy was changed again, as the goose population had started
to increase. Shooting was started now on 20 August at 1200 hours, but the
species remained fully protected in the southern and southwestern provinces
(Turku and Pori, Uusimaa and Kymi). In 1963 goose hunting was started,
also in these provinces but only on 15 September when the A. anser, practi-
cally speaking, has already left Finland. The idea of the new regulation was to
allow Anser fabalis hunting also in the southern and southwestern areas but
keep A. anser protected in this region.

In 1969 the opening date was changed to 10 September in the southern and
southwestern provinces, the province of Vaasa included. In 1976 the opening
date was changed to 1 September, which date is still valid.

In the province of Oulu, where the main proportion of the Finnish A. anser
population was breeding, goose shooting has begun on 20 August every year
since 1960. According to the information collected in 1981, the number of
A. anser bagged annually in recent years in this province is 60 to 70, which is
a good 10% of the local autumn population. The number of A. anser bagged
in the whole of Finland is unknown, as A. fabalis is also open to shooting in
Finland and the species are not reported separately in the kill statistics.

Effects of the different hunting policies

It is of interest to examine what effects, if any, are to be found after 20
years of differing hunting policies, which have meant more or less normal
harvesting in the northernmost breeding area but nearly complete protection
in the southern and southwestern areas.

According to Blomqvist and Tenovuo (1980) and T'enovuo (pers. com. 1981),
the population of A. anser in the southwestern archipelago consisted in the
early 1980s of 150 — 220 breeding pairs. In other southern and southwestern
areas, Aland included, there were 30— 60 pairs (Lampio, in press). Thus the
southwestern population had increased roughly six-fold since the 1950s.

According to censuses carried out by the author and his coworkers in the
northernmost breeding area in the Gulf of Bothnia, the breeding population in

300

175 18° 19° 20° 21° 22° 23° 24°

TILASTON POHJAKARTTA
BASKARTAN FÖR SATTISTIK

MAANMITTAUSHALLITUKSEN KARTOGRAFINEN OSASTO
MAANMITTAUSHALLITUKSEN KAATTAPAINO HELSINKI 1978

Figure XXXIV /1: The main breeding areas of the Greylag Goose in Finland. A = the
northernmost population. B = the southwestern population

this area had shrunk to 60 pairs, which is only half of the number 20 years ago
(Lampio, in press). Due to the decrease this population can no more be con-
sidered the main breeding population of A. anser in Finland, but this role has
been taken over by the southwestern population.

It may be asked whether there are factors other than the shooting policy to
influence the changes in the goose population. No such factors are known to
the author. Other human disturbance has also increased in the Finnish archi-
pelagos during the last two decades. The disturbance, however, has increased
more rapidly in the south than north.

The main difference obviously responsible for the changes in the A. anser
population is found in the hunting policy. As far as is known, all Finnish
A. anser migrate fairly simultaneously to the same wintering areas in south-
western Europe and are open to the same shooting pressure there. All A. anser
leave Finland prior to 15 September, before the earlier opening date for the
geese in southwestern Finland. Hence, the only A. anser bagged in Finland
have been the northernmost birds bagged in their own breeding area, whereas
practically speaking none have been bagged further south.

Based on the above observation sit seems evident that regulation of shoot-
ing in the breeding area has clearly affected the abundance of the breeding
A. anser population. It seems obvious that harvesting which must be con-
sidered normal and harmless to the duck populations has, together with
shooting elsewhere, had a negative influence on the northernmost A. anser
population. Thus, hunting rationalization must be considered an important
positive means in the management of the goose population.

Author’s address:

T. Lampio

Finish Game Research Institute
Unioninkatu 45/B 42

SF 00170 Helsinki 17

Finland

References

Anderson, D. and K. Burnham (1976): Population ecology of the mallard: VI The effect
of exploitation of survival. US Fish Wildl. Serv. Resour Publ. 128. Washington, DC.

Blomqvist, R. and R. Tenovuo (1980): Merihanhen pesimisesta Saaristomeren luoteisosassa
(Summary: The nesting of the greylag goose ( Anser anser) in the northwestern Archi-
pelago Sea). Suomen Riista 28: 25 — 29.

Grenquist, P. (1956): Onko merihanhikantamme lisaantymassa? Suomen Riista 10:
87 — 94.

Lampio, T. (in press): Distribution and abundance of the Greylag Goose, Anser anser,
in Finland. Ornis Scandinavica.

Merikallio, E. (1955): Suomen lintujen levinneisyys ja lukumaara. Otava, Helsinki.

Rogers, J. J. Nichols, F. Martin, C. Kimball and R. Pospahala (1979): An examination
of harvest and survival rates of ducks in relation to hunting. Trans forty-fourth North
Amer. Wildl. and Nat. Res. Conf.: 114— 126.

302

XXXV. AN OVERVIEW OF MANAGEMENT OF CANADA GEESE
(BRANTA CANADENSIS AND THEIR ADAPTATION TO
SUBURBAN CONDITIONS IN THE USA"

H. K. Nelson—R. B. Oetting

The past 30 years have been punctuated by many outstanding examples of
intensive and extensive management of Canada geese in North America.
These have been correctly touted as wildlife management successes without
parallel. Major accomplishments can be attributed to a variety of research
and management activities conducted by the U. S. Fish and Wildlife Service
(FWS), state agencies, universities and private organizations and individuals.

Even a cursory review of the hundreds of Canada goose reports and publica-
tions, compiled over the years, shows a sequence of research and management
steps which have led to our current, incredible understanding of these
birds. These steps, in order of their occurrence, can be categorized quite
simply as follows:

1. Taxonomy: Advances in this area initially involved studies of speciation
and descriptions of Canada geese migrating through the Great Plains.
Important aspects were identification of intermediate-sized Canadas, small
races and the giant Canada goose. Current research and taxonomic work will
likely suggest naming a number of additional races or sub-populations
associated with specific, known breeding areas. Taxonomists generally agree
that the last word on identification of Canada geese will be said only when all
breeding populations have been carefully investigated.

2. Racial distribution: Many notable researchers dealt with aspects of racial
distribution as well as taxonomy since accurate descriptions of such distri-
butions are dependent on accepted taxonomic designations. Important con-
tributions in this category have come from studies of Canada geese throughout
North America.

3. Population delineation: Closely allied with taxonomy and racial distri-
bution, this category set the stage for management by describing known
breeding ranges, staging areas, migration corridors and wintering grounds of
groups of Canada geese. Important work in this area involved geese of the
Mississippi and Central flyways and delineation of populations of large and
small Canadas. Today, 15 races of sub-populations of Canada geese have been
delineated and accepted by most waterfowl biologists. The number will un-
doubtedly increase as research continues.

4. Population management: As population delineation became clearer and
generally accepted in the 1950’s, management efforts began to ensure ad-

* A modification of a similar paper prepared by Harvey K. Nelson and Robert B. Oetting, U. S. Fish and Wildlife
Service, which was presented at the Fourth International Waterfowl Symposium, New Orleans, Louisiana, January 30,
1981.

303

equate migration and wintering habitat and harvest control throughout the

range of known populations. This led to additional state management areas
and national wildlife refuges. Important research and banding efforts on
the Mississippi Valley and Eastern and Western Prairie populations provided
clues to intensive management techniques.

5. Co-operative programs: Through this era many new management philos-
ophies and techniques were developed; some succeeded, some failed. The
significant feature that evolved was a strong co-operative relationship between
state, provincial and federal agencies in the U. S. and Canada and through the
flyway councils to carry out management and research activities on a priority
basis. A U. S. position emerged w "hereby the states concerned with manage-
ment of a given population. of Canadas played the principal roles in local
management and development of regulations and harvest guotas. Co-operative
funding permitted increased research on the breeding grounds. The minutes of
Flyway technical committees and councils document these actions.

6. Restoration amd introduction: While more intensive management of the
known wild migratory populations of Canada geese was progressing, increased
attention was being given to establishing breeding populations in the northern
tier of states and in southern Canada. Trial and error transplants and intro-
ductions over the period 1935 — 65 showed that giant Canada geese were best
suited for such adventures. While much of the early work took place on nation-
al wildlife refuges and state areas, many of these introductions were also
successful in cities or suburbs and subsequently led to considerable local
problems with the prolific birds.

A look at total Canada goose numbers and harvest in the U. S. in the past
two decades shows nearly parallel i increasing trends. Total midwinter popula-
tions have risen from about 1.2 million birds in 1959 to 2.4 million in 1979.
The annual harvest rose from slightly over 400 000 birds in 1959 to over 1
million birds in 1979.

Canada has also had considerable management success with Canada geese.
Let's look at one example. In Manitoba, shortly after the 10 000-acre Oak
Hammock Marsh Wildlife Management Area came to full water supply level
in 1974, staging goose populations rose from 2500 to 240 000 Canada geese and
snow geese. Mallards and pintails staged there at the 100 000-bird level where
previously only a few hundred could be counted. This waterfowl irruption in
the heart of the wheat and barley country of Manitoba’s Interlake region was
met with varying comments. “Amazing, ” said the provincial, federal and
Ducks Unlimited biologists and engineers who had planned and built the
management area. “Great,” " said the hunters and naturalists. “Intolerable,”
said adjacent farmers when those immense flocks began depredating grain
fields. And, “never again,” Manitoba’s political leaders said when, in 1976,
those masses of waterfowl flew south with more than $ 165,000 worth of wheat
and barley in their bellies. Today, managed hunting and lure crop programs at
Oak Hammock are holding depredation losses to acceptable levels.

But management success with these birds is not always related to restora-
tion of huge populations. We'll be eminently successful, for instance, if we can
continue to bring the Aleutian Canada goose back ( Branta canadensis
le ucopar ia) from the brink of extinction over the next decade. Meanwhile, a
nagging management challenge in the U. S. has been to discourage Canada
geese from wintering north of traditional areas. In this regard, our successes at

304

PE

getting Canada geese to find and use mid-continent and southern refuges du-
ring their migrations have been tempered by their reluctance to move farenough
south in some instances. New management plans and actions are now designed
to restore wintering Canada geese to their former southern winter ranges.

Management successes with Canada geese have come about largely because
the birds themselves are biologically manageable to a high degree. Their
homing instincts and strong migration, breeding, wintering and staging tra-
dition, coupled with their aggressive and prolific breeding behavior play
important roles in our ability to manage them. Beyond this, the relative
sanctity of their breeding and wintering areas, our concern for overkill and
resulting stringent harvest regulations ‘and our habitat management capa-
bilities add greatly to manageability of these birds. And, they are relatively
easy to study, though those hardy biologists toting packboards of gear across
the cold, roadless, polar bear-infested tundra at Cape Churchill "and other
northern breeding areas might disagree.

But in spite of these efforts... in spite of all we've done with and for Cana-
da geese and all that has been learned and published, we still have only the

mistiest knowledge about the many Canadas that grace our cities and sub-
urbs; how many are there, where are they and what do they do? And we
know little about how these birds are used by masses of urbanites. In our
opinion, urban Canada geese are one of our hardest used migratory waterfowl
resources and one of the least studied and managed.

So far, our management of urban Canada geese (primarily the giant Canada
goose, Branta canadensis maxima) has been like the fighting of wildfires.
unplanned and reactive. Urban Canadas, viewed by thousands of people and
harvested, where restrictions allow, by thousands of hunters, have been
dubbed nuisances and pests. Management has consisted largely of uncontrol-
led introductions and attempts to reduce populations by trapping, relocation,
nest and egg destruction, relaxation of hunting regulations and even steriliz-
ation. Meanwhile, urban and rural groups have become polarized in many parts
of the country due to airport hazards, crop depredation, fouling of lawns and
golf courses and contamination of water supplies versus sheer love for the
birds by the public.

The problem is usually seen as simply too much success... too many Cana-
das in the wrong places. But the real problem may be too little management
attention by federal, state and city biologists and administrators. Wildfire
fighting is always frustrating but we’ve learned that prescribed, controlled
burns are gratifying and productive. We must parlay this philosophy into
positive management of urban Canada geese.

While our information on urban Canadas is grossly incomplete, it is clear
from field reports that this resource is immense and growing. We’ve got urban
Canadas in many of the major metropolitan areas in northern U.S. and south-
ern Canada.

In Minnesota, where we have studied local stituations more closely, there
are urban flocks at 20 or more cities, including the metropolitan areas of
Minneapolis and St. Paul. The Minnesota urban Canada goose resource is
estimated at 30 — 40 000 birds not counting the migrant flock of about 25 000
that also winter at Rochester, Minnesota. Some of these birds winter in
Minnesota, some breed in Minnesota, some always migrate, some do when
they have to, some don’t at all.

20 AQUILA 1982 305

While precise population estimates are not available for the total of North
America’s urban Canadas, undoubtedly they number in the hundreds of
thousands if we consider both migrant and nonmigrant flocks. There is little
doubt that these urban populations of Canada geese will continue to expand if
public agencies and private organizations are willing to bear the cost and
initiate control measures when needed. It is the latter action that has now

"aused us to pause and reflect on a new set of problems developing with urban
goose populations. In numerous cases throughout the U. S. and Canada we
may have been too successful and in many instances are unable to control
expanding urban Canada goose populations.

The U.S. Fish and Wildlife Service has developed policy for management
of urban waterfowl which will be circulated for review and approval when
the draft is completed. In addition to possible need for further limitations on
releases into the wild, consideration has been given to two major avenues of
control. These are what we refer to as production-allowed and production-
denied strategies. Under the production-allowed strategy we are seeking
expanded or new methods for harvesting annual production down to an
agreed-upon limit, on a city-by-city basis. Methods to do this could involve
expanded sport hunting (as was allowed in Michigan in 1980), even at golf
courses and other suburban areas where local regulations permit. When large-
scale removal of birds is necessary, charities might be considered as the
beneficiaries. Production-allowed techniques would also involve dispersal
and continued relocation of geese to areas open to hunting. Ultimately,
however, relocation is a finite solution; there are only so many places to put
them, and we are rapidly running out of recipients.

In the production-denied strategy, managers would continue to discourage
or destroy production by collecting eggs, limiting nesting habitat or facilities
on nesting areas, or developing new and acceptable techniques for preventing
excessive reproduction in areas where capture, transplant or hunting is not
possible.

We believe that urban Canada goose flocks should be managed primarily by
the jurisdictions where they are located with strong public input, together
with FWS and state technical and planning assistance, if requested.

An urban flock management plan, with population limits and production
control or removal techniques clearly spelled out and agreed to, should ema-
nate from the urbanites where the resource is located. The federal role should
be extension-oriented rather than operational and regulatory insofar as poss-
ible. Waterfowl managers should make their expertise available to these
jurisdictions and be prepared to offer a wide array of imaginative management
options. Only in this way will we transform the current urban Canada goose
issue into a controlled program that will benefit many interests. In any

case, the advent of rapidly expanding flocks of urban Canada geese has added
an important dimension to our knowledge of public interests and conflicts
over use of waterfowl populations and ‘presents an exciting management
challenge to federal, state and city biologists, planners and administrators.

Author’s address: Robert B. Oetting
Harvey K. Nelson U. S. Fish and Wildlife Service
Associate Director U. S. Department of the Interior
Wildlife Resources Fish and Wildlife Service

Washington, D. C. 20240

306

AQUILA-INDEX

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Actitis hypoleucos 173

Anas acuta 172 — 173, 206

Anas crecca 172 — 173

Anas penelope 91, 164, 254 — 256

Anas platyrhynchos 47, 172-173, 206

Anas querquedula 172— 173, 206

Anas strepera 173, 206

Anser albifrons 12, 22, 39, 84, 91 — 92,
108-110, 167-170, 189-191, 194 —
195, 200-201, 206, 210-211, 214 —
215, 217-218, 220-222, 253 — 256,
263, 281, 287 — 290, 293

Anser a. albifrons 285

Anser a. flavirostris 11, 262

Anser a. frontalis 210

Anser anser 11, 21-25, 27, 29-32,
34-36, 39, 41—45, 47-54, 57—61,
63 — 70, 73 — 75, 77 — 81, 85, 87, 89 — 91,
103, 109, 127, 160, 167, 169, 171-173,
189-191, 194-195, 198-199, 210,
220, 224, 278, 285, 299 — 302

Anser a. rubrirostris 27, 30

Anser brachyrhynchos 23, 25, 127-130,
133-139, 195, 197, 203, 242, 278

Anser caerulescens 195, 210, 220,
224 — 225, 242, 262 — 263

Anser c. caerulescens 249 — 250, 254, 262

Anser canagicus 210, 220

Anser cygnoides 210, 214, 220

Anser erythropus 11-12, 93—100,
103-105, 107-112, 188-189,
194 — 195, 201 — 203, 210, 224

Anser fabalis 22, 36, 91-92, 103-105,
109-110, 123-125, 133, 167-170,
189-191, 194-195, 203, 206, 210 —
211, 214, 216-218, 220, 253-256,
279, 281, 285, 287 — 289, 300

Anser f. fabalis 123 — 124

Anser f. johanseni 203

Anser f. middendorfi 210-211, 214,
221 — 222

Anser f. rossicus 123, 203, 285, 290

Anser f. serrirostris 210-211, 214,
221 — 222

Anser indicus 11, 141 — 148, 195

Anser subanser 22

Ardea cinerea 173, 206

Ardea purpurea 206

Ardeola ralloides 206

20*

Aythya ferina 173, 206
Aythya fuligula 173
Aythya nyroca 173, 206

Botaurus stellaris 173

Branta bernicla 39, 91—92, 159, 163 —
164, 175, 177 — 178, 186, 195 — 196, 203,
OP 214 02182222, 2510250;
259, 278, 283

Branta b. bernicla 133, 136, 163 — 164,
1275-116, 179183, 2500252253;
255 — 256, 271 — 276

Branta b. horta 133, 164

Branta b. nigricans 163

Branta b. orientalis 210

Branta canadensis 36, 104 — 105, 157, 210,
215, 242, 259, 285, 303 — 306

Branta c. leucopareia 210-211, 214,
221 — 222, 224 = 225, 304

Branta c. maxima 305

Branta c. minima 210 — 211

Branta leucopsis 39, 104— 105, 129— 130,
136, 151-160, 195—196, 203, 229—
247, 249 — 250, 253 — 254, 256, 285

Branta ruficollis 11, 107, 110—112,
115—120, 188—191, 194—195, 197—
198, 203

Bucephala clangula 173

Casmerodius albus 205 — 206
Charadrius dubius 173
Chlidonias niger 173

Ciconia nigra 205

Circus aeruginosus 64
Corvus corax 144—145
Cygnus cygnus 249

Cygnus olor 173

Egretta garzetta 206

Falco cherrug 205
Falco tinnunculus 21
Fulica atra 172 — 173

Gallinago gallinago 173, 277
Gallinula chloropus 172 — 173
Gavia arctica 173

Grus grus 12, 194

Grus nigricollis 145

307

Haliaetus albicilla 21, 64, 205
Haliaetus leucoryphus 144

Ixobrychus minutus 173
Larus brunnicephalus 143, 145
Larus canus 173

Larus ridibundus 173

Limosa limosa 173, 206

Mergus merganser 173

Numenius arquata 173
Nycticorax nycticorax 206

Otis tarda 12

Phalacrocorax carbo 173, 205

Philomachus pugnax 173, 206, 277

Platalea leucorodia 206
Plectrophaenax nivalis 91

Podiceps cristatus 145, 172-173 |
Podiceps griseigena 173

Podiceps nigricollis 172 — 173
Podiceps ruficollis 172 — 173
Porzana parva 173

Porzana porzana 173

Rallus aquaticus 172 — 173
Recurvirostra avosetta 278

Somateria mollissima 251
Spatula (Anas) clypeata 172 — 173, 206
Sterna hirundo 145

Tadorna ferruginea 143 — 144
Tringa erythropus 206
Tringa nebularia 206

Tringa totanus 173, 277

Vanellus vanellus 173

Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában
Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Madártani Intézetének igazgatója
Felelős szerkesztő dr. Sterbetz István
Műszaki vezető Asbóthné Alvinezy Katalin
Műszaki szerkesztő Marjai Ida

*

Nyomásra engedélyezve 1982. október 18-án
Megjelent 1100 példányban 27,50 ív (A/5) ív terjedelemben, 72 ábrával
Készült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint

MG 3539-a-8200

82/1251 Franklin Nyomda, Budapest
Felelős vezető Mátyás Miklós igazgató

nes

LS A
LES COMPARE:
IRNERIO
SIA

Dara NL

A A
a

TORA SER, | Des: Lil

urine in? WA

DI LE

è;
iy 14
h
È
i új N
ur,
a
) 4
%
» È
i
A
a ya
f 7 aly
4 J A,
“AA |
da PA 4 A
r ni
Ir N il >
D
ő
x ‘ 14
) Mi gra A
iR N
" «è
a di !
| % LA Gee de
Va VARIE LOU en
(PT N
n. n LA 1}
e Vu
tit sul?
le

me
97

tanut: Ww i

ah

hd

3 RL Cani Mette ENN à VEN. Se" ev
AU § un n v |
jV#8171 LIBRARIES SMITHSONIAN_ INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS SIIUV
= is z ” = avy on 4
77 uJ 40 us 7: IN ul a
4 e. 5 / 2 oc = N e
: GA = : = =
zZ a A, = en zZ Rn
ITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S314W4911 LIBRARIES SMITHSONIAN
z ul. = LI = iz dj.
o mi. 2 = w = Úgy ow
E 7 da es = = Ag, 7
r > N | md > + A, >
E = N° 5 2 ee, PA =
jyyg11 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI” NVINOSHLIWS
zZ) N a a v z (2)
MR; < = < = < =
z = 4 Z =
Fa 9 v. AN %: E 5
ae: O x RN O E szi oO
a 2 E N = = 2
3_S E CIRÒ A 3 = à
ITUTION NOILALILSNI_NVINOSHLINS S3lUVEEIT LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITL
u a u 7 WW
az = ez = x
< <
oc = a = oc
ca o a 5 m.
er 2 a z er
jyYgi] LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI
c 5 2 = E z
vw = ‘wo ne SV, ui u
D di a 5 & 2 5
> = x > + > ra
= = È FV 2 =
NOILNLLLSNI NVINOSHLINS 53 IUVUYE N_Li BRARI ES, SMITHSONIAN_ INSTI T
Es = = .< È & = E: NI
= 5 2. 5 N = =
3 : sì EI 3 È
> 4 = = = x = =
Me Sis a. ie 3 10
LIBRARI ES SMITHSONIAN _ INSTITUTION NOILALILSNI_NVINOSHLIWS 53 I uv
= LI 7 uj = NA ul
2 = “3 a N =
4 <> 1 < 4 NI «
Si me E oc = NN oe
= m = a = ASE
O — DE oO _ (©) —
= er = = an al ee
NOILNLILSNI _NVINOSHLINS_S31YVY9171 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTIT
z PR” = > = » Eu
o co = w 2 MV, > be
m x Pe) = ly, >
= > E > > PA >
= = > = =, 7 a
2 B. z i Z le
yvugr LIBRARIES INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS SIIUY
4 = A 2 MR un z v |
4 < = < = < =
(yy, = = z N A . 2 A
29 3 È 8 NY à 5 :
«AES AD 2 I CCNY o - o
AUS = NS = E N 2 E ey" a
ER ile =, MPa = = m
ITUTION NOILNLILSNI_ NVINOSHLINS S3 Iuvyg 11_LIBRARI ES SMITHSONIAN _INSTIT
— UR peri ae uj TIT = — Ww ely a)

LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS SIIYVY EI LII
u + = 77 NS È ANT
— Al x per SS Sy x 4 P
= = i Ni 4 (È
< c < e N <x pe
x = = = FS aX
o © zi © i ©
Dr N éz ur z CNRS z
NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31YVYg9171 LIBRARIES SMITHSONIAN_ INSTITUTION NO
ca = r = à n z
= o n o ; pi o
es = ic = = =
7 = 7 = iy =
> na > r «> E
= = ad re, va =
oa È z 5 2
LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31yvyg17 Li
= < = < = <
= = x = 2 = =z
5 S NY È iS = £2
o == EN o Se o ae
z = AS 2 E = =
> atei 3 = a
DE SIIYVYAI1 LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NO
2 = E = 2 ai
= .< = = += E (3
c œ c œ c o E
o = o En à O [sa
= cl = ad = adj
LIBRARI ESSSMITHSONIAN INSTITUTION (NOLINLITSNI "NVINOSHIING SIIUVUA (E!
assz — Le Zz —
2 ‘9 o jan o w
AG = = 2 : +
E 3 = E Ei = SCE
7 = 7 = Li “ie
AMO gine Z if Wee: n
NOILNLILSNI NVINOSHLINS S31Y#V#411 LIBRARIES SMITHSONIAN NC
== a —= og: vw = on
< = “SSX = < =
z = = Ss S 5 z =
o Æ O KW TI O | To,
[79] v on Ÿ . WY n v v
e (©) ae (©) sE (©) Z
= = = 2 = Z
4 = > = \ > = >
7) z (72) o 7) A aes
LIBRARI ES SMITHSONIAN INSTITUTION, NOILNLILSNI_NVINOSHLINS 53 I4VYEI1 LI
uj MS eee Ww FA Ce 7
ARS ge o a œ 2
PA = = = = A
oc 4 = œ = x =
m = a 5 = 5
Lo) ; = ar = oO FA
NOILNLILSNI NYINOSHLINS_S31YVY#9171 LIBRARIES SMITHSONIAN_INSTITUTION NC
eh. 5 = = pe i =
o i = o = to =
7 > 7 = a > [z
= WOE ő 5 2 À
- Ww E SI = = EN
LIE RARIES SMITHSONIAN INSTITUTION NOIINLILSNI NVINOSHLINS S31yvyg17 LI
a. 2 Se vw z v ; z
A = < = < = yl ae
| à ù è — err =, =
| Na = 5 = a = : ©
ANNE 2 8 ‘2 8 È
| EIERN = 2 > z =
| \ = i £
| z © a 3 5 2 a
NOIL( TE NVINO HLIWS LIBRARIES SMITHSONIAN INSTITUTION Bi
| z = i Z
| CUT, Ww : = un SAN u 2. 7 ‘29 No) =
Kamm As = og VU, © EI |