(071 AGIO BIRD. A MAGYAR MADARTANI INTÉZET o ) (az ORSZ. KÖRNYEZET: ÉS TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL | | . MADÁRTANI INTÉZETE) IES SAE EEE > METZ PESI — ÉVKÖNYVE 3 A ANNALES INSTITUTE ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1985 SZERKESZTI BANKOVICS ATTILA kr MEGINDITOTTA- bi HERMAN OTTO |. i ci di FONDAVED EDITOR O. HERMAN A. BANKOVICS XCH. EVFOLYAM. TOM. 92. VOLUME: 92 BUDAPEST, 1986 AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTEZET (AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ES TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1985 MAY 0 7 1998 LIBRARIES MEGINDÎTOTTA B HERMAN OTTO SZERKESZTI BANKOVICS ATTILA FUNDAVIT O. HERMAN EDITOR A. BANKOVICS XCII. ÉVFOLYAM. TOM. 92. VOLUME: 92 BUDAPEST, 1986 Megjelent — Published 1986 Kérjük Szerzöinket, hogy közlemenyeiket írógéppel, három példányban, jó mi- nőségű papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aquila szerkesztőjének küldeni. Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és oldalan- ként 30 sorterjedelem. A táblázatokat ne a szöveg közé, hanem külön oldalra, címfelirattal ellátva készítsék. A táblázatok feliratai alatt bőségesen hagy- junk helyet a később elkészülő idegen nyelvű címszavak elhelyezésére. For- räsmunkäk idézésénél az Aquiläban rendszeresített forma az irányadó. Újragépeltetés esetén a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények végén a szerző postacímét feltüntetni. Lapzárta január 30. A szerkesztő ISSN 0374-5708 TARTALOMJEGYZEK Aquila szerkesztöbizottsäga: Felhivés szerzôinkhez ............................ Dr. Bankovics Attila: A Balaton ätvonulö és telelö vizimadarainak ällomänybecslese Dr. Bankovics Attila: A daru (Grus grus) különös repülesmödja ................. Dr. Bozsko Szvetlana: A városi avifauna összehasonlító vizsgálata Magyarországon Ozajlik Péter: A császármadár (Tetrastes bonasia L.) élőhelyei az 1976-os országos kér- déives felmérés és annak ellenőrzése alapjén .........................sss.. Dr. Faragó Sándor: A túzok (Otis t. tarda L., 1758) fészkelésükolôgiai vizsgálatai a Wovavanya. Fajvedelmi Kôrzethen I. :........... 44 ensuite sense lita un Haraszthy László — Schmidt Egon: Külföldi gyűrűs madarak kézrekeriilései. XXXVII. CUI Sc = AMO nie cet sue Gite dE mie ais cie PE TI Donna Dunes: Dr. Bove AndrBs Luria e sence ELITE Dr. Kalotäs Zsolt: A vetési varjü (Corvus frugilegus L.) täplälkozäsa és gazdasägi IMpnbostgo MARSTATOTREABON 6 2. «nds enn, ezek del al Gee rete anne nine NI Dr. Kárpáti Laszlo: Egy kiemelkedően 'sapadekos időszak jelentősége a Fertő madär- ERS RE A E RUDERE LATE dl PRI Dr. Kovacs Gabor: Csörgő réce (Anas crecca) fészkelése a Hortobägyon .......... Dr. Kovdcs Gabor: Az aranylile (Pluvialis apricaria L.) a Hortobägyon (1975 — 1984) Kuitunen, M.: Elterjedtebb a hegyi faküsz Magyarorszägon, mint koräbban hitték? Lees-Smith, D. T.: A holarktikus madärspeciäciö atlasza munkatervének vázlata, .... Mag László — dr. Kovács Gabor: Szerecsensiràly (Larus melanocephalus) fészkelése a URRA AEON dn a AA TSE ERRE 6 40 PARI Magyar Gabor — Waliczky Zoltan: Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a VIETA RAR BRR ARIE PE AE AEREO OPE I ERE OS Magyar Gabor — Waliczky Zoltán: Adatok az északi sárga billegető (Motacilla flava thunbergi) elöforduläsahoz Magyarországon ................................ Dr. Marian Miklós: Aszatban fennakadt barätcinege (Parus palustris) ........... Markus Ferenc: Kormos varjú (Corvus c. corone) megfigyelése a Szigetköz keleti RO RU ee deu ds sa rio sin der esse SUIS Ro ue pp AU Pas eu Matyikö Tibor: Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) âttelelése ............. Schelken Palma: Ami Herman Ottó legutolsó madaras könyvéből kimaradt ....... Schmidt Egon: A havasi szürkebegy (Prunella collaris) Magyarorszägon .......... Schmidt Egon — Schmidt András: Adatok a szirti csúszka (Sitta neumayer) etolögiäjä- OCENG DG GCSE 35) i i a en ann an Sin AN GI ee Schmidt Egon — Schmidt András: Adatok Thassos és Kefalinia szigetek (Görögország) (CEDE RIA PSE RE TRI CEI SE À Dr. Sterbetz István: A kislilik (Anser erythropus L., 1758) fiatal példányainak szäza- lekaranya magyarországi gyülekezöhelyeken ............................... Dr. Sterbetz Istvan: A rövidesörü lüd (Anser brachyrhynchus Baillon, 1833) Magyar- RE TS O SI NIE Ei a CC PER CE Dr. Sterbetz Istvan: Ujabb pärtäsdaru (Anthropoides virgo) elöforduläsa Magyaror- En NE IA Let to ne EE EN REEL TUE RES e 307 55 292 19 113 167 263 13 175 297 292 97 261 309 293 291 296 294 294 296 271 105 295 298 88 91 Szenek Zoltan: Kalandra pacsirta (Melanocorypha calandra) elöforduläsa a Kiskun- BAR DRE. 24 Sale a ii ee ae a wre Re He SR ee Re A o SS 293 Székely Tamás: Táplálkozási niche-âtfedések a cinegék (Parus ssp) és a särgafejli kiralykäk (Regulus repulus)E6z0tb „nu 0 sn Sn se en wiles E css 0 I 241 Széll Antal: Vörösnyakü lid (Branta ruficollis) adatok a szegedi Fehér-térél ....... 291 Széll Antal: Ritkäbb madárfajok előfordulása, Szeged környékén ................. 298 Széll Antal —Zsdtér László: A szerecsensiräly (Larus melanocephalus) fészkelése a Pusztiazzeri Tajvedelmi Rörzebben. fl ev = meinen ee ac ee meee 49 Ribradikbzlamonveb: „=. are wre ető sve wisi che wie weni Erkennen =. REN A 291 DDR OMAN a een. nn me ae einen ae A VERI DEI A 305 ATP LOTUU Me PRATERIE PCI RR ee ee ee AT EE 307 POV RIDOREE HOON eine 2e SAR rs aan ae ST ale ee 311 ace aiphabetiCUs' AVIV 5.5 0% lano a's oom use pen IT 313 “+ CONTENTS—INHALT Dr. Bankovics, A.: Estimate of water-fowl population passing across Lake Balaton .. Dr. Bankovics, A.: The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) ..... Bergh, L. M. J. van den — Philippona, J.: The occurrence of geese (manly bean geese) eae, Week.af Hungary odi guid aie du us se ee N. Dr. Bozsko, Sz.: Comparative study of the avifauna of towns ................... Czajlik, P.: Hazelhen (Tetrastes bonasia) habitats in Hungary according to a 1976 PASS TANK BUNTER clint ee ee REA ee GOA Dr. Faragó, S.: Investigations on the nesting ecology of the Great Bustard (Otis t. tarda L., 1758) in the Dévavanya Nature conservation District I. ............... Fischer, K. .: Ein Brief von J. S. Petényi an ©. L. Brehm wurde aufgefunden ....... Haraszthy, L.—Schmidt, E.: Records of birds ringed abroad 37th report of bird- na ets Ads ana aa ERI AT, ia CORPORE OTO dt 02 BE EEE eaten E Dr ‚Andres Keve Lula Saha ae eae Dr. Kalotas, Zs.: Feeding habit and ecomomic importance of the Rook (Corvus aE RE LR ERE Pry a ekg nis how sie Se Gisele en Wh Me ane We beni RSS Dr. Karpati, L.: Significance of an exceedingly rainy period for the avifauna at Lake MA ou fad Stina aha re man aca Movie MR ata Serben. ne Anti, EEN UE EURE Dr. Kovács, G.: Nesting of Teal (Anas crecca) on the Hortobágy ................ Dr. Kovács, G.: The Golden Plover (Pluvialis apricaria L.) on the Hortobágy EST Ae merc a Boas ‘aaah irk. Bs culls foe den Ap a Arno EN ct O Kuitunen, M.: Is the Common Treecreeper (Certhia familiaris L.) more widespread in Hungary than has been previously believed? ............................. Lees-Smith, D. T.: Holarctic Avian Speciation Atlas a synopsis .................. Mag, L.— Dr. Kovdes, G.: Nesting of the Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) itunes Biarbobasy. National Park ns... NI RN Magyar, G.— Waliczky, Z.: Data on the presence of the Grey-headed Wagtail (Mota- Brahe, THM bere) UNO REY se 2 ölés Se sure di ERE A TR LI om Magyar, G. — Waliczky, Z.: Slavonian Grebe (Podiceps auritus) on the Danube ..... Dr. Marian, M.: A Marsh Tit (Parus palustris) snagged in a thistle stand .......... Markus, F.: Observation of a Carrion Crow (Corvus c. corone) in the eastern part SENSE a A RTRT I RR A EE RR Matyiko, T.: Wintering of the Dunnock (Prunella modularis) ..............,.... Schmidt, E.: The Alpine Accentor (Prunella collaris) in Hungary ................ Schmidt, E. — Schmidt, A.: Contributions to the ethology and ecology of the Rock MARCHER AGO) i idilliaco A ao a Schmidt, E.— Schmidt, A.: Data on the avifauna of the islands Thassos and Kefalinia RE A lA PETRI FIS aids de ane Tae Save wie ade Dr. Sterbetz, I.: Percentage of juveniles Lesser White-Fronted Geese (Anser erythro- Portes) CHIME NMEA? wa a dine Pan éle ea E IZ AMI, 5.0 ate nd ae Dr. Sterbetz, I.: The Pink-footed Goose (Anser brachyrhynchus Baillon, 1833) in BET ITA SE ER Jai d'a Ri a apace III ART ea aie aed Dr. Sterbetz, I.: A new record of Demoiselle Crane (Anthropoides virgo) in Hungary 302 299 301 301 302 109 301 303 81 95 300 7 } Szenek, Z.: Presence of the Calandra Lark (Melanocorypha calandra) in the Kiskunsäg National PALE ais. cin blo ee EI GET BE tae ES UL ÉSSK ÉTÉ 301 Székely, T.: Interspecific competition A tits (Parus ssp.) and Golderest (Regulus regulus) in winter and. spring...) vs atea et age won 250 Széll, A.: Data of the Red-breasted Goose (Branta ruficollis) on the Fehér-t6 near eee VORO PES Br SI ES SIRIO ER A | 299 Széll, A.: Presence of rare bird species in the environs of Szeged .................. 303 DRE NOR lan TTT (cain BE bie Wale FERA SE a DER EE 299 AI CT CESR RE ER SARI VON VR e SI esas te ne eee 307 DTS] © AMBER RAINER e SAAS ESSA ARI SAAS SR AA E RA RE 311 ÁBRÁK JEGYZEKE— LIST OF ILLUSTRATIONS KT M 11/2. 11/3. II/A. II/5. 11/6. II/7. 11/8. A városi ornitofauna szisztematikai összetétele Magyarorszägon.— A teljes ornitofauna, B — fészkelő ornitofauna. — Systematie composition of urban avi- fauna Hungary. A—complet, B—nesting avifauna. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása az országos és a városi költő orintofaunában. — Comparison of the share of various sys- tematic orders in national and urban nesting avifauna. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása a teljes városi és országos ornitofaunában. — Comparison of the share of individual systematic orders in complete urban and national avifauna. A városi és az országos ornitofauna állatföldrajzi tagolódásának összehasonlí- tása. — Comparison of zoogeographic proportions of urban and national avi- fauna. A magyarországi városok és Szófia ornitofaunája állatföldrajzi összetételének összehasonlítása. — Comparison of zoogeographic avifauna of towns in Hungary and Sofia. A magyarországi városok ornitofaunájának fajazonossága (SQ). A — fészkelő, B- teljes fauna, Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — Nyíregy- háza, Gy-Gyula, Ksz—Keszthely, Dv— Dombóvár. — Trueness to species (SQ) of avifauna of towns in Hungary. A — nesting, B— total ornithofauna, Bp — Budapest, Db — Debrecen, Sz — Szeged, Ny — Nyíregyháza, Gy — Gyula, Ksz — Keszthely, Dv — Dombévar. A fészkelő ornitofauna hasonlösägai a magyar városok között. A körben levő számok a faunanagysägot, az összekötő vonalakon levő számok a két város közös madárfajainak számát jelzik. A városjelzések, mint a 6. ábrán. — Simili- tudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Figures in circle indicate fauna size, ones on connecting line snow number of bird species being common in two towns. Town signs as in Fig. 6. A fészkelő ornitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A Simpson-index és a Schilder-index értékei a városokat összekötő vonalakon vannak feltün- tetve, a nyíl a kisebb fauna felé mutat. — Similitudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Values of Simpson-index and of Schilder-index are indicated on lines connecting towns, arrow points towards slimmer fauna. . A fészkelő fajok konstanciájának (C) eloszlása a magyar városokban. — Repar- tition of constancy (C) of nesting bird sp. in towns of Hungary. . A szerecsensirály-telep elhelyezkedése a Csaj-tavi szigeten. . Szerecsensirälyok a Csaj-tavi szigeten (Fotó : Széll A.). . Position of the area of Tata. In "The area of Tata”. . Position of the roost (S) and the feeding grounds In “Ecology of the Bean Geese at Tata.” . Flight lines of geese during morning flights in 1981 — 1984. Length of bars indicates importance of different directions. In “Rosting behaviour and ecol- ogy”. V/4. V/5. V/6. V/7. V/8. VI/1. VI/2. IX}1. IX/2. XA) XI/2. XI/3. XI/4 XI/5. XI/6. FIR. XI/8. XI/9. XI/10. A/T. XI/12. XI/13. XI/14. XI/15. XI/16. 10 The use of Oreg-t6 by the geese. In “Rosting behaviour and ecology”. Known localities of wintering Bean Geese in Hungary and in frontier areas of Austria and Yugoslavia. Oreg-t6 (Photo: Bergh, L. M. J.) Maize stubble with Bean Geese near Kocs, March, 1981. (Photo: Philippona, J.) Bean Geese on maize stubble near Kocs, March, 1981. (Photo: Philippona, J.) Lesser White-fronted Geese. Kardosküt, 31. 10. 1969. (Photo: Dr. I. Sterbetz). — Kislilikek Kardosküton. 1969. okt. 10. (Foto: Dr. Sterbetz I.) Adult Anser erythropus. (Photo: Dr. I. Sterbetz) A havasi szürkebegy elöforduläsi helyei Magyarorszägon. — Habitats of Prunella collaris in Hungary. A havasi szürkebegy előfordulási adatai Magyarországon 1940 — 1984 id6küzé- ben. — Data on the presence of Prunella collaris in Hungary from 1940 to 1984. Soil temperatures in main nesting habitats. — A legfontosabb feszkelöhabitätok talajhömersekletenek mérésenkénti alakulása. Cardinal values of soil surface temperature. Dévavanya, measurings 1 —4. — A talajfelszin-h6mérséklet kardinälis értékei. Dévavanya, 1 — 4. mérés. Differences in soil surface temperature. — A talajfelszin-h6mérséklet differen- ciäinak mérésenkénti alakuläsa. Differences in soil surface temperature during measurings 1—4 in meadow-lu- cerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A talajfelszin-h6mérsék- let differencidinak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét —lucerna, rét — búza és lucerna — büza viszonyitäsban. Graphic plotting of power functions of soil surface temperature. Devavänya, measurings 1—4. — A talajfelszin-hömerseklet hatvanyfiiggvényeinek grafikus ábrázolása. Dévavanya, 1 — 4. mérés. Graphie plotting of power functions of soil surface temperature. Devavänya, measurings 5 — 6. — A talajfelszin-hömerseklet hatvanyfiiggvényeinek äbräzo- lisa. Devavänya, 5 — 6 mérés. Aboveground air temperature in main nesting habitats. — A legfontosabb fész- kelöhabitätok talajmenti léghémérsékletének mérésenkénti alakulása. Cardinal values of aboveground air temperature. Dévavanya, measurings 1 — 4. — A talajmenti légh6mérséklet kardinális értékei. Dévavanya, 1—4. mérés. Differences in air temperature. — A légh6mérséklet differenciäinak mérésen- kénti alakuläsa. Differences in air temperature during measurings 1—4 in meadow — lucerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A leghömerseklet diffe- renciainak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és lucerna — buza viszonyitàsban. Graphic plotting of power functions of air temperature. Dévavanya, measurings 1-6. — A légh6mérséklet hatvanyfiiggvényeinek grafikus ábrázolása. Déva- vanya, 1 — 6. mérés. Graphic equalization of air temperature in meadow —lucerne and meadow — wheat during measuring No. 1. — Rét—lucerna és rét — búza léghémérséklet összefüggéseinek grafikus kiegyenlítése az 1. mérés során. Relative air humidity in main nesting habitats. — A legfontosabb fészkelőha- bitátok relatív légnedvességének mérésenkénti alakulása. Cardinal values of relative air humidity. Dévaványa, mesaurings 1—4. — A relatív légnedvesség kardinális értékei. Dévaványa, 1 — 4. mérés. Differences in relative air humidity. — A relatív légnedvesség differenciáinak mérésenkénti alakulása. Differences in relative air humidity during measurings 1—4 in meadow — lu- cerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. — A relativ légnedves- ség differenciáinak alakulása az 1 — 4. mérés során, rét — lucerna, rét — búza és lucerna — búza viszonyításban. XI/17. XI/18. XII/1. XII/2. XII/3. XII/4. XII/5. XII/6. XII/7. XIII/1. XIII/2. XIII/3. XIII/4. XIII/5. XIV/I. Graphic plotting of power functions of relative humidity. Dévavanya, meas- urings 1—6.—A relativ légnedvesség hatvänyfüggvényeinek grafikus äbräzo- lása. Dévanya, 1 — 6. mérés. Great bustard hen rising from its nest. (Photo: Dr. S. Faragó) — Fészkér6l kelő tüzoktyük. Devavänya, 1981. május. (Fotó: Dr. Faragó S.) A vetési varjú karképe kelő kukoricéban. Harc, 1978. maj. 25. (Fotó: Dr. Ka- lotäs Zs.) — Damage by rooks in sprounting maize. Harc, 25 May 1978. (Photo: Dr. Zs. Kalotäs) A varjüszäntäs őszi büzavetesen. Dévavänya, 1980. apr. 8. (Fotó: Dr. Kalotäs Zs.) — Rook-ploughing in field sown to winter wheat. Devavänya, 8 Apr. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotäs) A vetési varjú karképe görögdinnyen. Kajdacs, 1980. jul. 24. (Fotó: Dr. Kalotäs Zs.) — Damage by rooks in water melon. Kajdacs, 24 July 1980. (Photo: Zs. Kalotäs) A vetési varjú kärképe érő napraforgöban. Jánoshalma, 1980. nov. 6. (Fotó: Dr. Kalotäs Zs.) — Damage by rooks in ripening sunflower. Jänoshalma, 6 Nov. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotäs). A vetési varjú kárképe érő kukoricäban. Sárbogárd, 1980. IX. 14. (Fotó. Dr. Kalotás Zs.) — Damage by rooks in ripening maize. Sárbogárd, 14 Sept. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) Összegyűjtött, a vetési varjak által kikopácsolt dióhéjak. Fácánkert, 1980. okt. 18. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.) — Collected walnut-shells pecked by rooks. Fácán- kert, 18 Oct. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) A vetési varjú táplálékának változása az év folyamán, 1408 gyomortartalom- minta analíziséből. — Annual variation in the foods of the rook on the basis of 1408 crop contents. A vizsgált fajok relativ gyakoriságai a magassági kategóriákban. (0 —2,9 m, 3—5,9 m, 6—8,9 m, 9—11,9 m, 12— 14,9 m, 15 m). A három időszak a követ- kező hónapok adatait tartalmazza: I. — nov., dec., jan., II. — febr., mare., III. —äpr., máj. Az n a megfigyelések számát jelenti. — The relative frequencies of the studied species in the foraging height categories (0 —2,9 m, 3—5,9 m, 6 —8,9 m,9—11.9m, 12— 14.9 m, 15 m). The Roman numbers mean the periods: I (winter) — Nov., Dec., Jan., II (late winter) — Febr., March., III (spring) — Apr., May. The n means the number of the observations. A vizsgält fajok relativ gyakorisägai a täplälkozäsi hely kategöriäiban. a) äg- vastagság: 0—0,9 cm, 1—1,9 em, 2—2,9 em, 3—3,9 em, 4—4,9 cm, 5 cm; b) hely: level, termés, hö, avar (läsd még az 1. äbrät). — The relative frequen- cies of the studied spec. in the foraging place categories. a) branch diameter: 0—0.9 em, 1-1.9 cm, 2—2.9 cm, 3— 3.9 cm, 4— 4.9 em, 5 cm; b) leaf, crop, snow, ground (see Fig. 1). A vizsgält fajok relativ gyakorisägai a täplälkozäsi iräny kategöriäiban (viz- szintes tartäsban fejjel felfelé, vizszintes tartäsban fejjel lefelé, vizszintes tar- tasban függőleges ágon, vízszintes tartásban talajon, lebegve) (lásd még az 1. ábrát). — The relative freguencies of the studied species in the foraging posture categories (head upwards, hanging upside down, horizontal on a perpendicular twig, horizontal on the ground, hovering) (see Fig. 1). A vizsgált fajok relativ gyakorisägai a táplálkozási mód kategöriäiban (kopä- csoläs, kereses, csipegetes, häntäs) (läsd meg az 1. äbrät). — The relative fre- quencies of the studied species in the foraging method categories (pecking, searching, gleaning, peeling) (see Fig. 1). A vizsgált fajok relativ gyakorisägai a téplälkozäsi növényfajok kategéridiban (Qu. petraea, Qu. cerris, cserjék) (lásd még az 1. ábrát). — The relative fre- quencies of the studied species in the tree species categories (Qu. petraea. Qu. cerris, Shrubs) (see Fig. 1). The special nestbox for Treecreepers designed in Finland. A — nestbox section 11 from above; B — another variety of the nestbox; C — side view; D — front view. XIV/2. The study area in the Pilis mountains. The numbers of boxes are shown. XVI/1. Kezirattöredek Herman Ottötöl. XVII/1. Sitta neumayer — biotop (Photo: E. Schmidt). XVII/2. Mykene (Photo: E. Schmidt). I. DR. KEVE ANDRAS (1909 - 1984) Irta: Dr. Janossy Denes Dr. Keve Andras az elmült evtizedek magyar tudomänyos madartananak legkiválóbb képviselője, 1909. november 10-én született Budapesten, és 1984. március 30-án halt meg ugyanott. Atyja Kleiner Gyula a Pesti Hazai Első Takarékpénztár tisztviselője, anyja Wagner Mária, Wagner János építőmű- vész gyermeke. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, ahol 1927-ben érettségizett, majd szülei kívánságára a budapesti egyetemen jogra iratkozott be, ahol 1932-ben doktorrá avatták. 13 Érdeklődése azonban olthatatlanul a természettudomanyok és elsősorban a madartan felé iränyult. Ezért mar 18 éves korätöl rendszeresen bejärt a M adärtani Intezetbe, ahol Schenk Jakab — akkori igazgatö — rövidesen rä- Vizta a könyvtár kezelését. A madärtan területén végzett szakmai tevekeny- s égének elismeréseképpen 1930-ban az intézet , rendes megfigyelői" oklevelét nyerte el. 1933-ban beiratkozott a budapesti egyetemre, és 1935-ben másod- ízben doktorált, aminek során geológia-őslénytan-állattan tárgykörökből vizsgázott, témája pedig a hazai sárga billegetők rendszertani helyzetének a. vizsgálata volt. A Madártani Intézetnél kezdi hivatalos pályafutását 1934-ben, ahol egé- szen nyugdíjazásáig teljesít szolgálatot. Bár doktori értekezését Dudich Endre és Grescmk Jenő irányításával készítette, igazi tanítómesterének a szakterületen Vasvári Miklóst tekintette. Az intézetben az első években ideig- lenes kisegítő napidíjas, majd 1939-től asszisztens, 1940-ben adjunktus és. 1942-ben főadjunktus. Eközben 1941-ben egy évig dr. Entz Géza meghívására a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozik, ahol a Balaton madáréletének ritmu- sosságát vizsgálja, 1942-ben pedig állami ösztöndíjasként a bécsi Naturhi- storisches Museumban feldolgozza Almásy két tien-sani gyűjtésének anyagát. Az intézetben munkaköre egyebek mellett a következő témákat ölelte fel: — a hazai madárfauna finomrendszertani vizsgálata, — Balaton-, Duna-, Bakony-kutatás, — a madarak csiga- és kagylótáplálkozása, — a madár- és természetvédelmi jogszabályok előkészítése, végül — az intézeti könyvtár kezelése. Családi nevét 1942-ben Kleiner-röl Kevé-re változtatta. A háború megszakította szakmai munkáját kétszeri katonai behívással (1941 és 1944) és hadifogsággal (1945). A fogságból hazatérve a Természet- tudományi Múzeum felkérésére a háborús károkat szenvedett madárgyűjte- mény helyrehozatalát vállalta. A Madártani Intézet a II. Világháború alatt teljesen megsemmisült, és így annak alapjait kellett újból megteremteni. A Mezőgazdasági Múzeum keretein belül alakuló új intézet újjáépítésében és elsősorban nemzetközi kapcsolatai- nak helyreállításában vett részt. A Madártani Intézetben dolgozott 1974. évi nyugdíjazásáig, majd utána haláláig a Természettudományi Múzeumban. Dudich Endre ajánlására 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem keretein belül egyetemi magántanárrá habilitálták, majd e cím megszünteté- sével az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összesen négy éven át Madár- tan címen speciális kollégiumot tartott. A Mezőgazdasági Múzeum vezetését 1948 — 1949-ben ideiglenes megbízottként vette át. 1946-tól kezdve munkájának súlypontja a Balaton-kutatásra tevődött át. Emellett a szegedi Fehér-tónál végzett vizsgálatokat, Beretzk Péterrel együtt. Mikroszisztematikai vizsgálatait csak jóval később folytathatta, amelyek élete fomtivét jelentették. Addigi tudományos munkássága elismeréseképpen 1953-ban megvédés nélkül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa címet. Xendkiviil kiterjedt külföldi kapcsolatait még vázolni is nehéz feladat. Már az 1930-as és 1940-es években részt vett külföldi madártani és madárvé- delmi konferenciákon és kongresszusokon, és ilyenekre meghívásban része- sítették egészen nyugdíjazásáig, 1974-ig. 1930 — paduai XI. Zoológiai Kong- 14 Tye Pa resszus; 1934 és 1938 — Oxfordi és Roueni Madartani Kongresszus; 1945 — London és Edinbourgh, Nemzetközi Madarvédelmi Bizottsäg, ill. az Angol Madärtani Tärsasag közgyülesei; 1956 — Leningrad, Menzbier-üles; az NDK Kulturbundja ältal rendezett madärtani összejövetelek vendége öt al- kalommal: 1958 — Halle, 1960 — Neschwitz, 1978 — Karl-Marx-Stadt, 1979 — Bad Schandau és 1980 — Köthen. Härom izben a Csehszloväk Aka- démia és Madärtani Egyesület vendége 1962-, 1963- és 1964-ben. 1957 — a Naumann-emleküles vendege, Halle— Berlin; 1959 — Seebachi Vogelschutz- warte jubileumi ülese; 1963 — Neschwitzi Vogelschutzwarte jubileumi ülese; 1964 — ICBP-konferencia, Newcastle. Ezenkivül részt vett a hazai ICBP-kon- ferenciän Balatonszemesen 1969-ben és Romäniäban (Mamaia) 1972-ben. Tudomanyos és madärvedelmi munkässägänak elismeréseképpen az angol, az osztràk és a bajor madartani egyesületek levelezö, az Indiai Agrai Akadé- mia valasztmanyi tagjava valasztjak. Ezenkivül a londoni Faunavédelmi Egyesület és a Del-Finn Természetvédò Egyesület konzultativ külföldi tagja. A hazai madärvedelemben is kimagaslö szerepet jätszott. Ennek elsö lépését azok az összejövetelek jelentették, amelyeket az 1940-es években a , Madártani Intézet Munkatársai" részére szervezett. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület alapító, majd örökös tagja lett, és elsőnek nyerte el közvetlenül halála előtt az egyesület Petényi Salamon János-emlékérmét. Madárvédelmi tevékenységének elismeréseképpen nyerte el 1977-ben a Pro Natura-emlékérmet. Rendkívül szerteágazó tudományos és madärvedelmi tevékenységének minden részletét közreadta, kereken 530 tudományos és ismeretterjesztő publikációban. 1949. évi sikertelen házassága után 1954-ben elvette Rátz Erzsébetet, aki haláláig hű segítőtársa maradt, és akitől két gyermeke született. Keve András a madártan szaktudományának nemzetközi vérkeringésében haláláig aktívan részt vett. Mindig hangsúlyozta, hogy az ornitológia ma sem elavult tudomány, a szakterület számos ágának perspektívái ma is sokat ígérőek, tartalékai kimeríthetetlenek a biológia többi tudományágához ha- sonlóan. Nagyon lényegesnek tartotta, hogy a modern szellemben kialakított madárvédelmi tevékenységnek az alapja is csak a megfelelő tudományos megalapozottság lehet. A madártan minden területét felölelő magánkönyv- tára a maga nemében egyedülálló. Emberi magatartását a kimeríthetetlen segítőkészség, jóindulatú támogatni akarás jellemezte, bárki fordult hozzá, a legfiatalabb kezdő diáktól kezdve a nemzetközileg elismert szakmai kollégáig. A mai magyar, madártannal fog- lalkozó szakemberek zöme őt tekinti tanítómesterének. Példája, emléke min- den területen tovább él köztünk. Dr. András Keve (1909 — 1984) Dr. D. Jánossy Dr. András Keve, tbe most outstanding representative of Hungarian ornithology, was born in Budapest on 10th November 1909 and died in the same town on 30th March 1984. His father, Gyula Kleiner, was an employee of the savings bank Pesti Hazai Első Takarék- pénztár in Budapest, his mother, Mária Wagner, was the daughter of János Wagner — the architectural artist. 15 He made his secondary school studies at the Piarist Grammar School in Budapest where he graduated in 1927, later he studied law at the University in Budapest where he took his doctor’s degree in 1932. Nevertheless, it was the natural sciences, ornithology in particular, that were the centre of his interests. Therefore, at the age of 18 he constantly visited the Institute of Ornithology where Jakab Schenk (Director at that time) entrusted him with the management of the library. In appreciation of his professional activity in the field of ornithology, in 1930 he was awarded the diploma “Regular Observer” of the Institute. In 1933, he entered the University in Budapest and in 1935 took the doctor’s degree for a second time. He passed exams in geology, palaeontology, and zoology. In the latter, his subject was the taxonomic position of the Blue-headed Wagtails. He started his official career in 1934 at the Institute of Ornithology where he served until official retirement. Although he prepared his doctoral dissertation under Endre Dudich and Jenö Greschik, in the field of ornithology he considered Miklös Vasvari his true master. At the Institute, in the first years he was auxiliary temporary clerk, then from 1939 onwards assistant, in 1942 first assistant. Meanwhile, on the invitation of Dr. Géza Entz in 1941 he worked for a year at the Biologial Institute at Tihany where he studied the avifauna of Lake Balaton, while in 1942 as holder of a state scholarship he worked at the Naturhistorisches Museum in Vienna processing the material of two collections from Tien-San set up by Almasy. His scope of activity at the Institute embraced among others the following subjects: fine taxonomic study of the avifauna of Hungary, research on Lake Balaton, the Danube, the Bakony mountain, the snail and shell feed of birds, drafting of bird protection and nature conservation rules, and management of the Institute Library. In 1942, he changed his family name from Kleiner to Keve. His professional work was interrupted by the war due to active service on two occasions (1941 and 1944) and captivity (1945). Having returned from captivity, upon request of the Museum for Natural Sciences, he undertook the restoration of the bird collection which had suffered war damage. During World War II, the Institute of Ornithology was completely destroyed, thus its fundamentals had to be recreated. Keve took part in the rebuilding of the Institute that was about to be formed in the framework of the Agricultural Museum, and firstly in the reconstruction of its interna- tional relations. He worked at the Institute for Ornithology until his pensioning in 1974, thereafter, until his death, at the Museum for Natural Sciences. Upon the recommendation (1946) of Endre Dudich, he was qualified as a private-docent in the scope of the Pázmány Péter University of Sciences, Budapest, then, on annulment of this title, for four years he gave courses of special lectures under the title Ornithology at the Eötvös Loránd University of Sciences in Budapest. In 1948/49, he took over manage- ment of the Agricultural Museum as temporary Director. From 1946 onwards, his main activity was the research of Lake Balaton. In addition, he carried out investigations, together with Peter Beretzk, at the Lake Feher-tö (Szeged). Only much later could he resume his microsystematic investigations that were the prin- cipal work of his life. In recognition of his scientific activities he was awarded the title Candidate of Biological Sciences. It is difficult even to outline his far-reaching foreign relations. Already in the 1930’s and 1940’s he took part in ornithological and bird protection conferences and congresses abroad, and received invitations until his pensioning in 1974. 1930 — 11th Zoological Congress at Padua (Padova); 1934 and 1938 — Ornithological Congresses at Oxford and Rouen; 1945 — London and Edinburgh General Assemblies of the International Bird Protection Committee and of the English Ornithological Society; 1956 — Leningrad, Menzbier sessions; he was the guest on five occasions of ornithological meetings arranged by the Kulturbund of the GDR: 1958 — Halle, 1960 — Neschwitz, 1978 — Karl-Marx- Stadt, 1979 — Bad Schandau and 1980 — Köthen. On three occasions he was guest of the Czechoslovakian Academy and the Ornithological Society in 1962, 1963 and 1964. 1957 — he was a guest of the Naumann memorial session, Halle — Berlin; 1959 — jubilee session of the Seebach Vogelschutzwarte; 1963 — jubilee session of the Neschwitz Vogel- schutzwarte; 1964 — ICBP Conference, Newcastle. In addition, he took part in the ICBP conferences at Balatonszemes (Hungary) in 1969 and in Mamaia (Romania) in 1972. In recognition of his scientific work and bird protection activities, he was elected corresponding member of the English, Austrian and Bavarian Ornithological Associations as well as committee member of the Agra Academy in India. He was also consultative 16 an i zat foreign member of the Fauna Protection Association in London and the Nature Conserva- tion Society of Southern Finland. He also played an outstanding role in bird protection in Hungary. The first steps were gatherings he arranged in the 1940’s for the Research Workers of the Ornithological Institute. He was a founding, then life member of the Hungarian Ornithological Associa- tion established in 1974, and was the first to obtain, immediately before his death, the Petenyi Salamon Janos Commemorative Medal of the Association. In appreciation of his activity in bird protection, in 1977 he was awarded the comme- morative medal Pro Natura. He gave account of all details of his far-reaching scientific and bird protection activities in roughly 530 scientifie and educational publications. After an unsuccessful marriage in 1949, he married Erzsébet Rátz in 1954. She was his true companion until his death and the mother of his two children. Andras Keve took active part until his death in the international circulation of the specialized branch of science — ornithology. He used to emphasize that ornithology is not an obsolete science, the prospects of several of its branches are promising also today, its reserves are unexhaustible and similar to the other branches of biology. He considered it highly important that bird protection activity evolved in a modern spirit and should rely on sound scientific foundations. His private library embracing all fields of ornithology is unique. His human behaviour was characterized by infailing readiness to help anybody who turned to him, including the youngest student and the internationally recognized colleague. The majority of the Hungarian experts engaged in ornithology today consider him their master. His example and memory continue to live among us. 2 „Aquila” 17 IR Hie AT Di Se: be) tab NOM 1 EEE Különnyomat az Aquila 1985. 92. kötetéből II. A VAROSI ORNITOFAUNA OSSZEHASONLITO VIZSGALATA MAGYARORSZAGON Dr. Bozsko Szvetlana Kossuth Lajos Tudomänyegyetem, Debrecen A városi ornitofauna kutatása az utolsó 30 évben nagy fejlődésen ment ke- resztül. Az 1980-as évekre tekintélyes mennyisegü anyag gyült össze több európai országban, mindenekelőtt Kelet-, Közép-Európában és Skandinävi- ában. Sajnos, Magyarország ezen a téren a 80-as évekig az utolsók között állt. Budapest madárvilágának teljes felmérése utoljára 1941-ben készült (Dorning, 1942). Ezt a hiányosságot csak részben pótolhatták a fővárosi parkokban végzett megfigyelések (Sasvári, 1981), és az apró közlemények- ben megjelent adatok néhány érdekes vagy ritka faj előfordulásáról (Pätkai, 1960; Schmidt, 1966— 1967, 1969—1970, 1975, 1976, 1977; Keve — Schmidt, 1971-1972; Tapfer, 1973—1974; Dandl, 1976; Somfalvi, 1976; Keve, 1981 a, b; Molnár, 1983 stb.). Budapest XVIII. kerülete madárvilágának többéves megfigyeléseiről Thuróczy (1979) munkája kéziratban maradt. Más városok közül csak Gyula (Korompay, 1965) és Keszthely ( Keve — Sági, 1970) ornito- faunája került feldolgozásra. Debrecenből a 80-as évekig vagy régebbi, vagy részadatok voltak ismertek (Nagy, 1936; Bozsko, 1967, 1968b, 1976a, 1978; Bozsko— Papp, 1980). Az 1979/80. év fordulópontot jelentett a magyar ornitolögiäban. Akkor elö- ször jelenik meg több átfogó munka az egyes városok madärvilägäröl: Szeged- ről ( Marián et al., 1980), Dombóvárról (Nagy, 1982), Debrecenről ( Bozsko, 1983; Bozsko— Juhász, 1983— 1984). Egyidejűleg a városi ornitofauna a Magyar Madártani Egyesület több helyi csoportjának megfigyelési körébe kerül. Közülük kiemelkedő Budapest, Nyíregyháza és Dombóvár megfigye- lőinek munkája; ennek során az utolsó két-három évben tekintélyes anyag gyűlt össze, és sikerült összeállítani hiteles fajjegyzéket. Anyag és módszer Tanulmányomban 8 magyar város — Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Gyula, Keszthely, Dombóvár, Pécs — ornitofaunáját vizsgálom. A 8 helység között minden típusú város található, a kisebb vidéki várostól a fővárosig. Ezek között a lakosok száma és a terület nagysága szerint Buda- pest vezet (525 km?, 2 millió lakos), amely természeti adottságokban is a leggazdagabb. Területének csak egyharmada beépített, a többi park, erdő, rét, mezőgazdasági terület. A budai zöld hegyek és a Duna három szigetével további változatos és jó életfeltételeket kínál a madaraknak. A négy megye- székhely — Debrecen (206 ezer lakos), Szeged (176 ezer lakos), Pécs (170 ezer lakos), Nyíregyháza (110 ezer lakos) — nemcsak méretében, hanem földrajzi 19 fekvésében és természeti adottsägokban is jelentösen különbözik egymästöl. | Csak Debrecen és Nyiregyhaza mutat még valami hasonlatosságot abban, 7 7 hogy mindkettő száraz alföldi város, amelyek madárvilágára formáló hatással vannak a városterületbe nyúló erdők (Debrecenben a Nagyerdő, Nyíregy- házán a Sóstó-erdő). Mindkettőben hiányoznak a nagy vizek, de ott vannak Nyíregyházán a kis Bujtos tavak, és máris jelentősen különbözik a fajlistája. Szeged sajátossága a Tisza jelenléte a városban. Pécsett pedig a városi terület közvetlenül a mecseki hegyekbe megy át, ahol a gazdag madárvilág számára biztosítva vannak az optimális életkörülmények. A három vidéki város közül a Feher-Körös partján fekvő 34,5 ezer lakosú Gyula a legnagyobb. Ezt követi Keszthely (21 ezer lakos), a Balaton-part legjelentősebb kulturális és turisztikai központja, nagy idegenforgalommal. Legkisebb és legfiatalabb a háromból Dombóvár (17 ezer lakos), ahol a sok kert, gyümölcsös, a három park, valamint a városon átfolyó Kondai-árok széles sásas-nádas völgyével és a horgásztavak a változatos madárvilág meg- telepedésének kedveznek. A feldolgozott anyag következőképpen oszlik meg : Debrecen, 1978— 1983-as adatok (saját megfigyelések; Bozsko— Juhász, 1983, 1983— 1984); Nyíregy- háza, 1979— 1983-as adatok (Pertilla Attila személyes közlése; Nagy, 1982) ; Budapest, 1982— 1984-es adatok (Trager J. személyes közlései; Thuróczy, 1979 ; szakirodalom) ; Dombóvár, 1979 — 1984-es adatok ( Nagy, 1982, valamint személyes közlései); Szeged, 1970— 1980-as adatok (Marian et al., 1980); Keszthely 1950 — 1970. évi megfigyelések ( Keve — Sági, 1970); Gyula, 1962-es költő fajok listája (Korompay, 1965). Pécsre vonatkozóan korlátozott anya- gunk van (Górski, 1981), mivel az kizárólag a belvárosban és 1978-ban fész- kelt fajokat tartalmazza, ezért a pécsi anyagot csak egyes összefüggésekben tudtam hasznosítani. Az adatok elemzését a következő szempontok, ill. módszerek szerint vé- eztem. i 1. Megällapitottam a värosi ornitofauna szisztematikai és ällatföldrajzi dsszetételét mind a fészkel6, mind pedig a teljes faunara vonatkozéan. Ennek elveit a megfelelö helyen részletezem. 2. Azegyes värosok fajgazdagsägänak az értékelését a relativ fajgazdagsag- (Relative Species Richness-) index (RSR) segitsegevel vegeztem a követ- kezö formula szerint: a-100 RSR — FR. ahol: a — a vizsgált antropogen terület fajszäma ; A — az adott földrajzi terület (megye, ország) avifaunäjänak fajszama (Bozsko, 1972, 1976b). Ez a formula eredményesen használható a parki, a városi, az agrärbiotöpok faunisztikai kutatásában, és jó összehasonlító értékeket ad a különböző terü- letekröl szärmazé anyagok értékeléséhez. 3. Megállapítottam a városban előforduló fajok konstanciajat (elofordulà- sat) a következö formula szerint: a sane 100%, 20 PETER È n. ahol: a — azoknak a városoknak a száma, amelyben előfordul a faj; Q — a vizsgalt varosok szäma. A konstancia fogalmät Dudich utän (1952) ügy értelmezem, mint a faj je- lenlétét a madarallomanyokban (százalékban). A városi ornitofauna esetén állománynak az egyes városok helyi ornitofaunäjät veszem, és eltekintek a területegységektől, amit a madarak mozgékonyságánál és a városban való szeszélyes területi eloszlásuknál fogva megengedhetőnek láttam. A konstan- cián belül öt kategóriát alkalmazok: 100—80%-os jelenléte — konstans faj (C), 80—60%-os — szubkonstans (SC), 60—40%-os — akcesszórius (AC), 40—20%-os — ritka (R), 20% alatti előfordulás esetén nagyon ritka (RR) faj. 4. Kiszámítottam a fajazonossägi indexet (Quotient of Similarity), vagyis a Jaccard — Sorensen-koefficienst a közismert formula szerint: 2w OS = TEE 100, ahol: w — a közös fajok szama; A — a fajok száma az egyik városban; B — a fajok száma a másik városban (Z'omalojé, 1970). Sajnos ez az egyenlet nem tükrözi objektiven a faunaazonossägot abban az esetben, ha az egyik összehasonlitandö fauna kis fajszámú. Ezért pötläsul a Simpson-formula segitsegevel is megällapitottam a hasonlösägot, amely a közös fajokat a kisebb faunahoz viszonyítja : 100-c Ro = BO ahol: c — a közös fajok száma ; b — a kisebb fauna fajszama (Simpson, 1943, cit. Udvardy, 1983). Ezenkívül a városok fajjegyzékeinek az összehasonlításában Schilder (1955, cit. Udvardy, 1983) módszerét is alkalmaztam, amely a fajszámkülönb- séget a nagyobbik faunához viszonyítja : . 100 (a—b) men: S Az utóbbi két indexkombinäciöval Schilder grafikus módszert dolgozott ki a vizsgált területek faunaazonosságának kifejezéséhez. Ezt a módszert is alkalmazom munkámban, de csak a költő ornitofauna feldolgozásában, mivel az jobban jellemzi az ornitofaunát, és ehhez több adat állt rendelkezé- semre. A városi ornitofauna szisztematikai és állatföldrajzi összetétele A városi ornitofauna fajlistájának összeállításában dr. Keve András (1984) madárnévjegyzékét vettem alapul. Az ott felsoroltakon kívül szük- ségesnek bizonyult két fajt beiktatni a városi ornitofauna listájába. 21 1. Columba livia ssp. domestica. Az elvadult häzi galambok tekintélyes cso- portokban élnek minden varosban, és nem elhanyagolhatök a värosi madär- felmérésekben. Populäciöjuk zöme — a tenyészgalambok kivételével — tel- jesen vadon él, életvitelük aligha különbözik a balkáni gerléét6l és a házi verébétôl. Véleményem szerint — mas országokhoz hasonlóan — indokolt lenne a fajt az orszägos fajlistaba is felvenni. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Schmidt Egon is (1982). Az igény azért is indokoltnak tünik, mivel a szirti galamb hegyi fészkelése is ismert (1981. III. 29-én egy lakott fészek a Bükk hegység, Köpüskö Szentlélek melletti szirtjén — dr. Gyulai Ivan személyes közlése), és lehet, hogy nem is egyedülálló. 2. Parus cyanus. A lazurcinegét 1982. V. 12-én állításuk szerint — dr. Juhász Lajos id. Juhäsz Lajossal figyelte meg a KLTE botanikus kertjében, és igy a faj a debreceni fajlistaban szerepel ( Bozské — Juhász, 1983). A magyar városokban regisztrált madärfajokat az 1. táblázat tartalmazza. A nyole városban összesen 201 faj fordul elő, ebből 117 költő. Tekintettel arra, hogy a városi anyagok tartalmilag különböztek, értelmezésükben nem részletezhetem jobban a fajok tartózkodásjellegét, és csak fészkelő és nem fészkelő kategóriába oszthatom őket. Városaink költő ornitofaunájában a következő 15 rend fajai találhatók : Podicipidiformes 3, Cicontiformes 4, Anseriformes 6, Falconiformes 6, Gallifor- mes 3, Gruiformes 5, Charadriiformes 6, Columbiformes 5, Cuculiformes 1, Strigi- formes1,Caprimulgiformes 1, Apodiformes 1, Coraciiformes 3, Piciformes 6, Pas- seriformes 66 faj. Az egyes csoportok százalékos részarányát a költő faunában az 1/A ábra mutatja. A fészkelő fajok között a városi életfeltételekhez jobban alkalmazkodó verébalakúak dominálnak (56,41%). A többi csoportok kisebb részarányban szerepelnek. Azonban összfajszámuk sokszor az országos fajjegy- zékben is csekély, ezért érdekes volt összehasonlítani őket (2. ábra). Kiderült, hogy a Passeriformes-en kívül városainkban található összes 5 magyarországi galambfaj (Columbiformes), továbbá 6 a 9 Piciformes fajból, 1-1 faj kivéte- lévelaz összes Coraciiformes és Phasianidae, valamint a Cuculiformes, Caprimul- giformes és Apodiformes egyetlen képviselői is jellemzők városainkra. Kevésbé városinak mondhatók a Falconiformes, Cicomiformes, Anserifor- mes, Charadriiformes rendek egészében véve. De néhány vízimadárfaj elég közönséges a városokban, ahol jelen vannak a megfelelő biotópok. Példaként felsorolhatom a Podiceps fajait, továbbá Ixobrychus minutus, Botaurus stellaris, Anas platyrhynchos, Gallinula chloropus, Fulica atra, Tringa hypoleucos és néhány nádiposzátafajt (1. táblázat). A madárfajok teljes listája ennél bővebb a vonuló, ill. telelő újabb fajok megjelenése következtében. A tárgyaltakon kívül az egész fajlista a Gaviiformes és a Pelecaniformes 1-1 fajával együtt már 17 rendhez tartozó madárfajt tartalmaz, tehát az összes Magyarországon előforduló madárrendeket — a flamingófélék kivételével — magába foglalja. A teljes fajlistában már mások a taxonok részarányai. És bár a Passeriformes tovább is a legnagyobb cso- portot alkotja (51,24%), abszolút és relatív értelemben nő az Anseriformes és a Charadriiformes részaránya (1/B ábra). Néhány taxon fajszámában eléri vagy megközelíti az országos szintet. Ez mindenekelőtt a Ciconiiformes, Columbiformes, Coraciiformes, Piciformes és a Passeriformes rendjére érvényes (3. ábra). Az állatföldrajzi fauna elemzését — ugyanúgy, mint a debreceni munkám- ban — Voous (1960) és Stegmann (1938) elvei szerint végzem, azzal a különb- 22 1. táblázat Table 1 (Ft — fauna type; C — constancy; O — breeding; + — not breeding) Species Gavia immer Podiceps ruficollis Podiceps cristatus Podiceps grisegena Phalacrocorax carbo Ardea cinerea Ardea purpurea Egretta alba Nycticorax nycticorax Ixobrychus minutus Botaurus stellaris Ciconia ciconia Ciconia nigra Platalea leucorodia Cygnus olor Anser anser Anser albifrons Anser erythropus Anser fabalis Anas platyrhynchos Anas querquedula Anas acuta Anas penelope Anas clypeata Aythya ferina Aythya fuligula Aythya nyroca Bucephala clangula Clangula hyemalis Mergus albellus Mergus merganser Pernis apivorus Milvus milvus Aceipiter gentilis Accipiter nisus Buteo buteo Buteo lagopus Circus aeruginosus Falco cherrug Falco peregrinus Falco subbuteo Falco columbarius Falco tinnunculus Perdix perdix Coturnix coturnix Phasianus colchicus Grus grus A városi ornithofauna összetétele Magyarországon The composition of avifauna in Hungarian towns Debrecen Szeged Keszthely Nyíregyháza Budapest w ++ +ot +++ Ha + Gt ++ L= DE si ee ++++ +++ tot o++++ S+ +++ eo OTT o ++++ Saka ook a 00 oo coot ++ oo ooooto + +000 o++++tro+o++++o++++ ++000 ++© 23 1. tablazat folytatasa Table 1. continued 1 Rallus aquaticus Porzana parva Porzana pusilla Porzana porzana Gallinula chloropus Fulica atra Vanellus vanellus Charadrius dubius Limosa limosa Tringa erythropus Tringa totanus Tringa nebularia Tringa hypoleucos Gallinago media Gallinago gallinago Scolopax rusticola Calidris minuta Calidris alpina Burhinus oedienemus Stercorarius parasiticus Larus canus Larus argentatus Larus ridibundus Rissa tridactyla Chlidonias hybrida Chlidonias niger Columbia livia ssp. domesticus Columba oenas Columba palumbus Streptopelia turtur Streptopelia decaocto Cuculus canorus Tyto alba Bubo bubo Athene noctua Strix aluco Asio otus Caprimulgus europaeus Apus apus Alcedo atthis Merops apiaster Coracias garrulus Upupa epops Jyna torquilla Picus viridis Picus canus Dryocopus martius Dendrocopos major Dendrocopos syriacus Dendrocopus medius Dendrocopos minor Galerida cristata Lullula arborea Alauda arvensis Eremophila alpestris 24 Ttrtesoeottrtosso Frese so TOGO +++ SOTTO ++ ++ SOFT ort © Da) Root =) sar hr ae mol Scià (era ile re Set. trote eta sort irre ee © © © ~ DSS ooo © CE © thet offers oC eo cea: ++++ + O1oooQoo, coc, Sooßooeerreee@eo® RR RR 1. tablazat folytatasa Table 1 continued 1 Hirundo rustica Delichon urbica Riparia riparia Oriolus oriolus Corvus corax Corvus corone corone Corvus corone cornix Corvus frugilegus- Corvus monedula Pica pica Nucifraga caryocatactes Garrulus glandarius Parus major Parus caeruleus Parus cyanus Parus ater Parus cristatus Parus palustris Aegithalos caudatus Remiz pendulinus Panurus biarmicus Sitta europaea Certhia familiaris Certhia brachydactyla Tichodroma muraria Troglodytes troglodytes Turdus viscivorus Turdus pilaris Turdus philomelos Turdus iliacus Turdus torquatus Turdus merula Monticola saratilis Oenanthe oenanthe Oenanthe hispanica Oenanthe pleschanka Saxicola rubetra Saxicola torquata Phoenicurus phoenicurus Phoenicurus ochruros Luscinia megarhynchos Luscinia luscinia Erithacus rubecula Locustella naevia Locustella fluviatilis Locustella luscinioides Lusciniola melanopogon Acrocephalus arundinaceus Acrocephalus sciripaceus Acrocephalus palustris Acrocephalus schoenobaenus Acrocephalos paludicola Hippolais icterina Hippolais pallida Sylvia atricapilla © soto+tooo oo++ S&S of + o-oo — 2 ooo CNE OF 208 1.70 OF Oe 0 + | + OF FOr VO + + | 0 OL 17,04 E OF 12/07. "0 OF 702,30 + | + OU OF eG OF Os | 70 + | + | 0 07.1 0 U Os ly SE 0 0 u Ser Ow tir, O = 0210 + a ER ES à + | + | + + | + | + 3 KG EI + + | + | + a 02.1.0: BIO, 0 0 0 DA OA 97.107170 027071040 PMO I st DINO 0 0 | + 0 0 0 = 0 OD ih) Gauls CO ooco ooo © + ++ + oot +o++ o FES 2,36 + 10 | 11 0 G 0 + 0 R 0 C = 0 R 0 Ac 0 G 0 C + 0 R 0 G 0 C ottto oooct+to+totoocooct+toto+ ot+totocotece + ar» QQ > 9 bo Qu 1. tablazat folytatäsa Table 1. continued 1 CS Pe iv Mek ey bie La DE, a Ág | 11 Sylvia nisoria ET 0 0 0 0 BG Sylvia borin E + 0 + 0 O | Ac Sylvia communis ET + 0 0 0 0 | Ac Sylvia curruca ET 0 0 + 0 0 0 Dre Phylloscopus trochilus PA =F E ch Phylloscopus collybita PA 0 0 + DE 0 | Ac Phylloscopus sibilatrix E 0 + ur ie 0 |R Regulus requlus PA 0 Chi T = a + | RR Regulis ignicapillus HA + ar = Muscicapa striata ET 0 0 + 0 0 0 0 0 | C Ficedula hypoleuca E = + + th == Ficedula albicollis E 0 + + + 0. da Ficedula parva PA + 0 | RR Prunella modularis E bh = cla DE Prunella collaris Pm + | Anthus pratensis E - Anthus trivialis ET E + Motacilla alba PA 0 + 0 0 + 0 | Ac Moiacilla flava PA 0 + o |R Motacilla cinerea PA + 0 | RR Bombycilla garrulus SCan 55 ar ng de Sr ch Lanius excubitor HA + 35 + Lanius minor ET 0 + 0 0 | Ac Lanius collurio PA 0 0 0 0 0 0 De Sturnus vulgaris ET 0 0 0 0 010 0 Ohi Pastor roseus aly SF Passer domesticus PA 0 0 0 0 0 0 0 07. AG Passer montanus PA 0 0 0 0 0 0 0 Oud Coccothraustes coccothraustes PA 17 20 + a 0 + 0 | Ac Carduelis chloris ET 0 0 0 0 0 0 0 0.16 Carduelis carduelis ET 0 0 0 0 0 0 0 Di AC Carduelis spinus PA ar =: SE "a Æ ae Acanthis cannabina ET + =e 0 + 0 |R Acanthis flammea HA oe + Serinus serinus M 0 0 0 0 0 0 Oo Pyrrhula pyrrhula S + + + 3 + + Loxia curvirostra HA + = Fringilla coelebs E 0 0 0 0 0 0 ONE Fringilla montifringilla S DE ae + Sta > i Emberiza citrinella E 0 + 0 + 0 | Ac Emberiza calandra ET 0 + | RR Emberiza cia PA + Emberiza schoeniclus PA 0 0 | R Plectrophenax nivalis | A | = Total: 201 species 99 | 106 | 113| 97 89 179 Breeding: 117 species 60 45 65! 47! 44 | 50 109 A — Arctic ChM — Chinese-Mongolian, NA — Nord-Atlantie, IAf — Indian-African, HA - Holarctic, S — Siberian, PA - Palaearctic, SCan — Siberian-Canadian, OW — Old World, Pm — Palaeomontane, Cosm — Cosmopolitan, Pxm — Palaeo-xeromöntane. E — European, FEO — Constant, ET - European-Turkestanian, SC — Subconstant, AL — Turkestanian, Ac — Accessory, TM — Turkestanian-Mediterranean, R — Rare, M — Mediterranean, RR — Very rare species. MTib — Mongolian-Tibetan, Passeriformes 56,4% 4 Passeriformes 51,2% B) 1. Gaviiformes (0,5%) 1. Podicipediformes (2,6%) 2. Podicipediformes (5,4%) 2. Ciconiiformes (3,4%) 3. Pelecaniformes (1,8%) 3. Anseriformes (2,5%) 4. Ciconiiformes (4,5%) 4. Falconiformes (5,1%) 5. Anseriformes (8,4%) 5. Galliiformes (2,5%) 6. Falconiformes (6,0%) 6. Gruiformes (4,3%) 7. Galliiformes (1,5%) 7. Charadriiformes (5,1%) 8. Gruiformes (3,5%) 8. Columbiformes (4,3%) 9. Charadriiformes (9,9%) 9. Cuculiformes (0,8%) 10. Columbiformes (2,5%) 10. Strigiformes (3,4%) 11. Cuculiformes (0,5%) 11. Caprimulgiformes (0,9%) 12. Strigiformes (0,5%) 12. Apodiformes (0,8%) 13. Caprimulgiformes (0,5%) 13. Coraciiformes (2,0%) 14. Apodiformes (0,5%) 14. Piciformes (5,1%) 15. Coraciiformes (2,0%) 16. Piciformes (4,0%) 1. A városi ornitofauna szisztematikas összetétele Magyarországon A — teljes ornitofauna, B — fészkelő ornitofauna. — Systematic composition of urban avifauna in Hungary. A — complet, B — nesting avifauna. 27 70 60 50 40 30 20 10 oO ea SOWIOJIPSAIDIPOd au 2. Az egyes szisztematikai rendek részarányának összehasonlítása az országos és a városi költő ornitofaundban. — Comparison of the share of various systematic orders in national 9Q a sewuoyıueoaejad [] saW10JIIU0919 fra városi — urban saew.loyliesuy Few sew.o}uosjeg m saw10}11[29 Fy SIWIOSINID Ferry sewuloyljnsndg = seu10}15111S IT; SOLO} PELE ET SAWJOJIGUIN|OD Ay országos fauna — nacional and urban nesting avifauna. Be ív seuw10}16inwuiide sau10}Ipod\ Fe sou10}1192109 re Sao L$ 2B BEEBE BEREBEBEEREEERBE ERE BELLELEELERELELEREEELE SALUIO}IJesseg pa 80 orszägos — national 70 60 50 m A Iii LITI] 40 Passeriformes | dg08 JAH I Piciformes aus Coraciiformes 4 Apodiformes ; Caprimulgiformes LI Strigiformes [foce > Fr À) Cuculiformes a LL Columbiformes i sen © Où © D à © Gi © & Charadriiformes IL Gruiformes ULI Galliiformes MILITO Falconiformes MIT LI UO Anseriformes 3. Az egyes szisztematikai rendek r ©] Phoenicicopteriformes Ciconiiformes 1 è Hi Pelecaniformes L 1] P odicipediformes à: Gaviiformes 30 2 ban A vérosi — ur £ teljes varosi és orsz ornitofaunaban. — Comparison of the share of individual systematic orders in complete urban , k összehasonlítása a ‘ 2 eszaranyand , and national avifauna. 29 séggel, hogy most teljesebb mértékben Voous madärföldrajzi klasszifikäcié- jára támaszkodom. Csak három faj esetén — Oriolus oriolus (E), Pyrrhula pyrrhula (S) és Emberiza citrinella (E) — hagytam meg Stegmann beosztását mint feltétlenül szükségeset. A Voous-rendszerre való átállásom nem jelenti, hogy besorolása vitás állításoktól mentes. Azonban az ornitológusok többsége Voous-t követi, és egységre kellett törekednem, hogy összehasonlítható legyen saját anyagom a más országokban közöltekkel. Tekintettel arra, hogy az állatföldrajzi analízis az área elemzésén alapszik, mindenekelőtt a költő ornitofaunát tárgyalom. Városainkban a palearktikus fajok dominálnak (43,54%), amelyek a többi transzpalearktikusan elter- jedt holarktikus, óvilági és kozmopolita fajokkal együtt a fauna kb. 60%-at képezik. Jelentős az európai fajok csoportja is (16,24%), valamint a déli faunatípusok leszármazottjainak aránya (31,36%), ahova a mediterrán, ill. euroturáni elterjedésű faunakörök tartoznak (európai — turkesztáni, turkesz- táni, turkesztáni — mediterrán, mediterrán és a hozzájuk közel álló indoafrikai egyetlen fajjal) (2. táblázat). Azonban meg kell jegyezni, hogy ezek között 2. táblázat Table 2 A városi ornitofauna állatföldrajzi összetétele Magyarországon The zoogeographical composition of urban avifauna in Hungary Breeding Total Fauna types abs. | % | abs. % Arctic — — 9 4,5 Nord- Atlantic = = 2 1,0 Holarctic 10 8,55 22 11:0 Palaearctic 51 43,59 75 37,0 Old World Ti 5,98 11 5,5 Cosmopolitan 2 1,70 5 2,5 European 19 16,24 26 13,0 European-Turkestanian 18 15,38 22 11,0 Turkestanian 1 0,86 3 1,5 Turkestanian-M editerranean 3 2,56 5 2,5 Mediterranean 3 2,56 4 2,0 Mongolian-Tibetan — _ 1 0,5 Chinese-Mongolian 1 0,86 1 0,5 Indian- African 1 0,86 2 1,0 Siberian — _ 7 3,5 Siberian-Canadian — — 1 0,5 Palaemontane = = 3 1,5 Palaeo-xeromontane 1 0,86 2 | 1,0 Total: 27 100,00 201 100,0 a városokban nem egzotikumok, hanem tag areaju régi, fajok találhatók, amelyek most mar számosak a közep- és kelet-európai, ázsiai, mediterrán, söt a borealis területeken egyaränt (pl. Carduelis carduelis, C. chloris, Musci- capa striata, Sylvia curruca, S. nisoria, S. communis, egyes Acrocephalus fajok stb.). De a deli faunatipusböl került fel egy sor terjeszkedő faj, amelyek ebben az evszäzadban jelent meg Magyarorszagon, mint peldäul Serinus serinus, Phoenicurus ochruros, Streptopelia decaocto, Dendrocopos syriacus, Hippolais 30 pallida. Elorehaladasuk különösen eredményesen az antropogén tájakon történt, ezért populációjuk — a halvány geze kivételével — a városokban már igen jelentős. Ugyanakkor az utóbbi években számos kelet-európai és szibériai faj jelent meg vagy a populációnövekedést tanúsítja Magyarország keleti vidékein ( Dryocopus martius, Picus canus, Turdus pilaris) ( Bozsko— Ju- hász, 1983 — 1984). Egészben véve, a varosi ornitofauna zömeben a szélesen elterjedt paleark- tikus, holarktikus, európai és euroturäni fajokból tevődik össze, amelyeket az antropogén tájakat kedvelő vagy jól toleráló terjeszkedő fajok bővítik. Ennek következtében a városi ornitofaunank több mint 97%-aban a föld- rajzi zóna alapfaunájához tartozó elemekből áll. Színező fajként csak a Certhia familiaris, Ficedula parva, Hippolaris pallida szerepel; érdekes, hogy közülük csak az utóbbi faj terjeszkedő. A többieknek az előbb felsoroltakból már számos populációjuk van, áreahatáruk már messze esik Magyarországtól, elemeinek túlsúlya a városi ornitofauna jellegzetes sajátossága. A magyarországi városok ornitofaunájának állatföldrajzi összetétele az egyik oldalon az urbánfauna tipikus vonásait viseli, a másik oldalról Magyar- ország földrajzi fekvésével mutat szerves kapcsolatot. A városi és az országos ornitofauna állatföldrajzi összetételének összehasonlítása azt bizonyítja, hogy a fő faunatípusok részarányai mindkét esetben messzemenően meg- egyeznek (4. ábra). Az urbán ornitofauna minimális eltérése csak a ritka és a. [%] HA PA OW C E. ET od) aM. .M EMM. lAf. Pxm varosi — urban — —— Országos — avifanna of Hungary 4. A városi és az országos ornitofauna állatföldrajzi tagolödasanak összehasonlítása. — Comparison of zoogeographic proportions of urban and national avifauna. 31 szibériai faunatipusok fajainak hiányában nyilvánul meg. Ez ahhoz a követ- keztetéshez vezet, hogy az urbän ornitofauna állatföldrajzi összetétele az adott ország földrajzi fekvésétől függ, és mindenekelőtt a helyi fauna szär- mazéka, és csak azután a civilizáció eredménye. Ugyanehhez a gondolat- - hoz jutottam régebben a kelet- és közép-európai parki ornitofauna vizs- 3. táblázat Table 3 A magyarországi és egyes külföldi városok ornitofaunájának a Relatív Fajgazdagság- (RSR-) index értékei Values of Relative Species Richness index relating to avifauna of some towns in Hungary and abroad | RSR RSR Väros Adatok szerzöje Feszkelö Osszes Town Author of data | fajok fajok | Breeding sp All sp. Budapest Trager, nem publikält anyag, unpublished material 53,96 61,73 Dombövär Nagy S.. 1982 32,18 32,65 Debrecen Bozsko — Juhász, 1983 29,70 28,61 Nyiregyhaza Petrilla, nem publikalt 24,75 25,72 Keszthely Keve —Sdgi, 1970 23,27 28,03 Szeged Maridn et al, 1980 22.270 30,63 Gyula Korompay, 1965 21,78 — Leningrád Hrabrij, 1982; Malcsevszkij — Pukinszkij, 1983 42,48 51,22 Ny-Berlin Sukopp — Elvers, 1982 56,72 Brno Hudec, 1976 35,94 Zani Minszk Uljanova, 1979; Fedjusin — Dolbik, 1967 40,68 40,01 Legnica Tomialoje, 1970, 1972 28,37 Torun Strawinski, 1963 27,21 Slupsk Görski, 1982 21,36 gälata sorän, amikor megällapitottam, hogy a ket övezetben a tipikus fajkomplexum nem egyezik (Bozsko, 1968a, b), bar akkor csak faunisztikai analízis történt. Teljesen megegyezik ezzel a megállapítással a magyarországi és a szófiai (Bulgária) urbán ornitofauna állatföldrajzi összetételének össze- hasonlítása (5. ábra). A magyarországi városokhoz képest a szófiai fajlistá- ban (Nankinov, 1982) májusban — ami megfelel a költés idejének — relatíve kisebb a palearktikus fajok aránya, bár ott is ez a faunatípus a vezető (34%, 30%)- Csökkenő tendencia tapasztalható az európai és az euröpai— turkesztäni faunatipusok képviseletében is, de számosabb a mediterrán és a turkesz- täni— mediterrán, valamint az indoafrikaiak fajesoportja (5. ábra). Ezek a sajátosságok Bulgaria földrajzi fekvését tükrözik, amely közelebb van a szubmediterrán és a mediterrán övezethez, mint Magyarország, de a sok hegység vertikális zonációja még optimális életfeltételeket teremt számos palearktikus, magashegységi és szibériai fajnak is. A végén néhány szó az egész évben megfigyelt madárfajok faunaköri beosz- tásáról. A fészkelési perióduson kívül — amint láttuk — a városokban válto- zik a fauna faji összetétele, amivel bővül a fajlista is. Nemcsak a jellemző 32 [%] 50 40 30 20 10 AABBLRCLUBEBESELEBRILARERERD FT C OW HA PA E ET TM M T IAF Px Pxm Sm S magyar vérosok — Hungarian towns Szöfia — Sofia 5. A magyarországi városok és Szófia ornitofaunaja állatföldrajzi összetételének összehasonli- tása. — Comparison of zoogeographic avifauna of towns in Hungary and Sofia. faunatípusok gyarapodnak, hanem a, teljesen idegen faunatípusok leszárma- zottjai is megjelennek a városokban. A vonuló és a telelő fajok révén lényege- sen növekszik a palearktikus, a holarktikus és az európai elemek abszolút száma, megjelennek az arktikus (Anser albifrons, A. erythropus, Clangula hyemalis, Buteo lagopus, Calidris minuta és mások, összesen 9 faj), a nord-at- lantikus (Gavia immer, Larus argentatus), a szibériai és a szibériai — kanadai (Tringa erythropus, T. nebularia, Turdus pilaris, T. iliacus, Bombycilla gar- rulus, Fringilla mutifringilla és mások, összesen 8 faj) madarak. Az abszolút szám növekedése mellett megváltoznak a vezető faunaelemek arányai is, néha negatív irányban (2. táblázat). A városi ornitofauna faunisztikai és cönológiai jellemzése A vizsgált nyolc város madárvilága fajgazdagságában lényegesen elüt egy- mástól. A legtöbb költő (109), valamint az összes megfigyelt fajok száma (179) a fővárosban van. Itt legmagasabb a ritka és az igen ritkán fészkelő fajok előfordulása (39). Ezek közül is sok az ártéri és a parti madár, mint a kis- és búbos vöcsök, a szürke gém, a bölömbika, a barát- és a cigányréce, a guvat, a kis vízicsibe, a kislile, a piroslábú és a billegető cankó, a jégmadár és a parti fecske, a nádiposzáta és a tücsökmadár (1. táblázat). De megfigyelhető 33 olyan ragadozé madarak fészkelése, amelyek mar regen nem költenek a többi megvizsgált városban (pl. darázsölyv, héja, kabasölyom). Budapesten még maradtak olyan gazdag természetes területek, ahol költhet a lappantyú, erdei pacsirta, hegyi fakusz és a kis légykapó, hasonlóan a fogoly és a fürj, amelyek fészkelése egyáltalán nem jellemző a városokra. A többi hét város fajlistája tarka képet mutat, de mind a költő, mind a tel- jes ornitofaunájuk lényegesen elmarad a budapestitől. A fészkelő fajok szá- ma az esetlegesen költőkkel együtt 44 és 65 között van. Leggazdagabb Dombó- vár (65) és Debrecen (60) madárvilága. A többi város fajgazdagsága lénye- gesen lejjebb áll a következő sorrendben : Nyíregyháza 50, Keszthely 47, Sze- ged 45 és Gyula 44 fajjal. Már ez a felsorolás is bizonyítja, hogy a vidéki vá- rosok esetében nem állapítható meg semmiféle összefüggés a város nagysága és a költő madarak fajszáma között. Sőt, a legkisebb Dombóvárott öt fajjal több fészkel, mint a legnagyobb Debrecenben. A dombóvári fajlistára hatással van a Kondai-árok és a Tüskei horgásztavak gazdag madárvilága, amelyben megtalálható a szárcsa, kisvöcsök, vízityúk, jégmadár és majdnem az összes nádiposzáta és tücsökmadár fajai. Debrecen ornitofaunáját gazdagítják azok a fajok, amelyek a Nagyerdő felől behatolnak az öreg városi parkokba és te- metőkbe: lappantyú, szajkó, sárgafejű királyka, örvös légykapó és mások. A városi ornitofauna faji összetételét lényegesen befolyásolja a vízi (parti) biotópok jelenléte, különösen ha azok megőrzik a jellegzetes parti növényze- tet. Ezt jól mutatja Nyíregyháza példája, ahol az egyetlen vízmedencét az elég elhanyagolt és most már a városközponthoz közel eső Bujtos horgász- tavak képezik. Minden zavaró tényező ellenére ott tud még költeni — ha nem is minden évben — a pocgém, bölömbika, két vöcsökfaj, tőkés réce, szárcsa, vízityúk, billegető cankó, a nádiposzáta három faja, a nádi sármány (1. táb- lázat). Ugyanakkor a Tisza partján levő Szegeden és a Balaton mellett fekvő Keszthelyen csak 1-1 vízi fajt bizonyítottak fészkelőnek — a tőkés récét és a vízityúkot (Keve — Sági, 1970; Marian et al., 1980). Mindkét városban fész- kelők között az urbán, ill. a parki fajok dominálnak. Valószínűleg a part beépítettsége, gondozottsága, különösen nagy látogatottsága is negatívan hat a madárvilágra. Vonuláskor ellenkezőleg, a nagy víz több fajt csal ide, és a fajlista jelentősen bővül mindkét városban (1. táblázat). Tehát a városok környezeti adottságai döntően befolyásolják az ornitofauna fajgazdagságát, és észrevehető differenciákat idéznek elő a városok között. Az ornitofauna hasonlósági vizsgálata először a Jaccard — Sorensen-fele teszt segítségével történt, és meglepően nagy hasonlóságot mutatott ki a 8 város költő fajainak összetételében (6/A ábra). Az azonosság értékei zöm- ben 60 és 80%-os kategórián belül voltak, amelyek a városi ornitofauna nagyfokú azonosságát mutatják. Ennél gyengébb hasonlóság csak Buda- pest — Keszthely, Budapest— Gyula és Debrecen— Gyula városok között mutatkozott. Még gyengébbek az eltérések az ornitofauna teljes fajlistái között (6/B ábra), ehhez valószínűleg hozzájárul a telelő madárfajok nagy homogenitása a városokban. Egyedül Budapest és a többi városok (Dombóvár kivételével) viszonyításakor tapasztalható enyhe fokú hasonlóságcsökkenés, ami a buda- pesti rendkívül gazdag madárvilág különleges helyzetét hangsúlyozza. A Jaccard— Sorensen-index segítségével nagyon általános képet kaptunk az összehasonlított ornitofaunáról. Pedig az egyes városok között nagyok a különbségek mind a fajszám, mind a közös fajok számában. Más lehetett a 34 ALZI 6. A magyarországi városok ornitofaunajanak fajazonossaga (SQ). A—fészkelé, B — teljes fauna, Bp— Budapest, Db — Debrecen, Sz— Szeged, Ny— Nyiregyhaza, Gy— Gyula, Ksz — — Keszthely, Dv— Dombövar — Trueness to species (SQ) of avifauna of toums in Hungary. A-—nesting, B-total ornithofauna, Bp— Budapest, Db— Debrecen, Sz— Szeged, Ny- Nyíregyháza, Gy — Gyula, Ksz — Keszthely, Dv— Dombóvár. közös fajok aránya a kis fajszámú és a nagy fajszámú ornitofaunähoz való viszonyításkor. Ezért a precízebb értelmezés céljából a továbbiakban már az állatföldrajzban bevált Simpson és Schilder módszereit alkalmaztam a ha- sonlóság megállapításához (7 — 8. ábra). 7. A fészkelő ornitofauna hasonlóságai a magyar városok között. A körben levő számok a faunanagyságot, az összekötő vonalakon levő számok a két város közös madárfajainak számát jelzik. A városjelzések, mint a 6. ábrán. — Similitudes of nesting avifauna between touns in Hungary. Figures in circle indicate fauna size, ones on connecting line show number of bird species being common in two towns. Town signs as in Fig. 6. 35 8. A fészkelő ornitofauna hasonlösagai a magyar városok között. A Simpson-index és a Schilder-index értékei a városokat összekötő vonalakon vannak feltüntetve, a nyil a kisebb fauna felé mutat. — Similitudes of nesting avifauna between towns in Hungary. Values of Simpson-index and of Schilder-index are indicated on lines connecting towns, arrow points towards slimmer fauna. Az összes vidéki városok költő madárfajai 90— 9694-ban azonosak a buda- pestiekkel. Igen nagy a fajazonosság Szeged - Debrecen (86,7%), Szeged + Dombóvár (82,2%) és Keszthely - Debrecen (87,2%) ornitofaunája között. A többi város viszonylatában a fajazonosság 68 —72%-0s érték körül mozog. A legkisebb hasonlóságot Gyula madárvilága mutatta a többi városhoz ké- pest (63 — 65%). A nagyobb ornitofauna faji különbsege szäzalékos kifejezesben (Schilder- index) meglehetösen inhomogén képet fest (8. abra). Budapest madärviläga a többi väroseihoz képest a legnagyobb elterest mutatja, amely 40,4% (Budapest — Dombóvár) és 59,6% (Budapest— Gyula) közötti madärfaj-kü- lönbözetet jelent. A vidéki värosok esetén bonyolultabb a helyzet. A legszoro- sabb faji affinitàs Gyula—Szeged (Schilder-index 2,2%), Keszthely — Szeged (4,3%), Nyíregyháza — Keszthely (6,0%), Gyula— Keszthely (6,4%), Deb- recen — Dombóvár (7,7%), Nyiregyhäza — Szeged (10,0%) és Nyíregyháza — Gyula (12,0%) ornitofaunäja között regisztrálható. A többi összefüggesek- ben 20—30%-os differenciák vannak a városok között. A magyarországi városok tipikus fajainak meghatározásában konstancia- számítást alkalmaztam. A megvizsgált városokban fészkelő ornitofauna 28,45% -a konstans (C), 6,03%-a szubkonstans (SC) kategóriába tartozik. A többi városi madárfajok majdnem egyenletesen eloszlanak az akcesszórikus 36 ai dea - (Ac, 22,41%), ritka (R, 21,55%) és nagyon ritka (RR, 21,55%) kategóriák SY 8 között (8. ábra). Feltűnő, hogy a városi ornitofaunaban túlsúlyban vannak az akcesszórius és a ritka fajok, ami az urbánfauna inhomogenitására utal. Azonban a konstans fajok csoportja nagymértékben közös a városokban, és ez az, amiben a városi ornitofauna megegyezik. Faunisztikailag ezt a faj- komplexumot a városi törzsornitofaunának is nevezhetjük. Összetétele a következő : 40 15 10 c SC R RR 9. A fészkelő fajok konstanciajanak (C) eloszlása a magyar városokban. — Repartition of constancy (0) of nesting bird ps. in towns of Hungary. Ciconia ciconia, Phasianus colchicus, Columba livia ssp. domestica, Strepto- pelia turtur, S. decaocto, Athene noctua, Upupa epops, Picus viridis, Dendroco- pos major, D. syriacus, Galerida cristata, Hirundo rustica, Delichon urbica, Oriolus oriolus, Corvus monedula, Pica pica, Parus major, P. caeruleus, Tur- dus merula, Phoenicurus ochruros, Luscinia megarhynchos, Sylvia atricapilla, 8. nisoria, S. curruca, Muscicapa striata, Lanius collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, P. montanus, Carduelis chloris, C. carduelis, Serinus serinus, Fringilla coelebs. Érdekes megfigyelni, hogy a városi törzsfauna 42,42%-At az óvilági holarktikus és palearktikus faunatipus leszármazottjai, 15,15% -at az európai és 42,42%, -at az euroturäni, a mediterrán és az indoafrikai fajok alkotjak. A városok túlnyomó részében még a következő 7 szubkonstans (SC) pótolja a törzsfaunät: Gallinula chloropus, Cuculus canorus, Tyto alba, Strix aluco, Apus apus, Jynx torquilla és Phoenicurus phoenicurus. Az akcesszörikus fajok szörvanyosabban fordulnak elő, és azért inkább szi- nezò, düsitö szerepet játszanak a városi ornitofaunaban. Meg nagyobb mér- tékben érvényes ez a megallapitas a ritka fajokra. Ezeknek a fajesoportoknak reven kialakulnak a faji differenciàk a varosok között, és megteremtik a 37 városi ornitofauna eredetiségét, sajátosságát. Az akcesszörikus fajok listája 26 fajt számol: Ixobrychus minutus, Anas platyrhynchos, Falco tinnunculus, Fulica atra, Asio otus, Dendrocopos medius, Corvus frugilegus, Parus palustris, Aegithalos caudatus, Remiz pendulinus, Sitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes troglodytes, T'urdus philomelos, Oenanthe oenanthe, Erithacus rubecula, Acroce- phalus scirpaceus, A. palustris, A. schoenobaenus, Sylvia borin, S. communis, Phylloscopus trochilus, Motacilla alba, Lanius minor, Coccothraustes cocco- thraustes, Emberiza citrinella. Összefoglaläs Az európai országok többségében a városi madárvilág kutatása mar túl van a fajjegyzék összeállításán. A minőségi vizsgálatok után mind nagyobb tért hódít a kvantitatív felmérések alkalmazása az urbanmunkakban. Vál- toznak az ökológiai elvek is. Legutóbb a városi madárvilág tanulmányozását differenciáltabbá teszik azzal, hogy a tipikus városi élőhelyeken kívül a vizs- gálatokat a város ökológiai és nem a közigazgatási határain belül végzik (Görski, 1982). Gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy csak lakott területtel foglalkoznak, és a városból kizárják a parki biotópok legértékesebb é és madár- fajokban leggazdagabb részeit — temetőket, nagy peremvárosi parkokat — de magát a városszélt is. Igaz, hogy ebben az esetben sokkal egységesebb képet fest a városi madárvilág, és a fajazonossági index értékei egy országon belül az ornitofauna nagy homogenitäsät mutatják (Lengyelországban 71 — 879/ között!), ami nagyon fontos megállapítás. De mégsem tartom helyes- nek a parki biotópokat a szuburbán területhez sorolni. Hz a különböző váro- sok ornitológiai sajátosságának kiegyenlítését eredményezi, és a madárvi- lág telepítésében, irányításában is hátrányt okozhat. De nem szabad elfelejt- keznünk a nagy területű városperemi parkok formáló hatásáról a városi madárvilágra, ami alatt a faj-, ill. populációcsere utánpótlása érthető. Magyarországon a városi kutatások még kezdeti stádiumban vannak, belő- lük legtöbbször hiányzik a kvantitatív szemlélet. Csak az utolsó néhány év- ben kezdett kibontakozni a cönológiai vizsgálatok matematikai megközelítése (Sasvári, 1981; Bozsko— Juhász, 1983). Ezért jelen munkámat csak a faj- jegyzékre tudtam alapozni. Ennek köszönhetően pl. a városi ornitofaunában csak a törzs- és a nem karakterfajokat sikerült meghatároznom, és így a törzs- fajok nem feltétlenül legnagyobb számban fészkelők — amit talán a fehér gólya, fácán, kuvik, zöld küllő, karvalyposzáta és néhány más törzsfaj példája jól érzékeltet --, hanem csak rendszeresen megtalálhatók a városokban. Azonban az ornitofauna fajlistája is alapot képez az összehasonlításokhoz, mind országon belül, mind a külföldi adatok viszonylatában. A relatív faj- gazdagság (RSR-) index segít meghatározni a magyar városok ornitofaunájá- nak a helyét más országok rangsorában is. Mint a 3. táblázatból kitűnik, a magyar városok fészkelő ornitofaunájának RSR-értéke 21 — 32 között van, a fővárosi átlag pedig kétszerese ennek (54), vagyis Budapesten az orszagban költő fajok 54% - -a feszkelönek bizonyult. A hazai varosok között Budapest fölényesen vezet, de méltó helyet foglal el az ornitolögiailag gazdag európai nagyvárosok között is (3. táblázat). Ezek szerint az RSR- index 40 feletti ér- tékei az I., a legnagyobb fajgazdagság kategóriát képezik. A gazdag (I1.) kategó- 38 riaba olyan fajösszetetelü ornitofaunak kerülnek, amelyek értekei 30 — 40 kö- zött vannak. Magyarországon ide csak Dombóvár sorolható. A közep- (III.) cso- porthoz, amelynek értékei 20 — 30 közé esnek, tartozik a magyar városok zöme. Ezek közül egyedül Debrecen éri el kis híján a II. kategória szintjét (29,70%). A szegény fajösszetételű (IV.) kategóriában — ahol 20-näl alacsonyabb az RSR- érték — nem akadt magyar város a megvizsgáltak közül. Lényegében nem változnak a magyar városok RSR-indexértékei az egész évi ornitofauna esetében sem. Egyedül Szegeden és Keszthelyen figyelhető meg az RSR-index pozitív irányú változása, ami a két városnak a madár- vonulási utakon való fekvésével és az ezzel kapcsolatos új fajok megjelenésé- vel magyarázható. Keszthely ornitofaunája a saját kategóriáján belül marad. Szeged RSR-érteke átlép a II. kategóriába (30,63%). Debrecenben — ahol a madárvonulás alig érezteti hatását az egész ornitofaunára — az RSR-index értéke évi aspektusban gyenge negatív irányú változást mutat (3. táblázat). Az ország összesített városi madárfajok listájára vonatkozóan megállapít- ható, hogy a magyarországi ornitofaunának 58,01%-a (201) megfigyelhető, és a fészkelő fajok 57,92%-a (117 faj) költ a városokban. A szerző cime: Dr. Bozsko Szvetlana, Kossuth Lajos Tudományegyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék Debrecen H — 4010 Irodalom— References Balogh J. (1953): A zoocönológia alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bozsko Sz. (1967): Fürj Debrecen belvárosában. Aguila. 73— 74. 170. Bozsko Sz. (1968a) : A városi parkok mint ökológiai egységek és ornitofaunisztikai jellem- zesük. Aquila. 75. 131 — 149. Bozsko Sz. (1968b): Madártani vizsgálatok a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Botanikus kertjében 1967 nyarán. Acta Biol. Debrecina. VI. 5 — 22. Bozsko Sz. (1972): Analiz ornitofauni parkov lesznoj zoni Vosztocsnoj Evropi. Kand. ért. Leningräd. LGU. Bozsko Sz. (1976a): A csóka fészekfosztogaté tevékenysége Debrecenben. Aquila. 83. 289 — 290. Bozsko Sz. (19766): On methods of bird counting and estimation of the structure of bird fauna in parks (Russian). Ornitologia. 12. 216 — 221. Moszkva. Bozsko Sz. (1978): Ecology of the Collared Dove (Streptopelia decaocto Friv.) in the city of Debrecen. Aquila. 85. 85 — 92. Bozsko Sz.—Juhasz L. (1981): Population Dynamics in Collared Dove’s population in Debrecen city. Aquila. 88. 91—115. Bozsko Sz.-Papp L. (1980): A debreceni Botanikus kert ornitofaunäjänak változása 1967-t61 1980-ig. Acta Biol. Debrecina. 17. 205 — 214. Bojko Sz. (1983): Presento de la ornitofaüne de la urbe Debrecen. La Mevo, 3 — 4. (57 — 58) 12-15. Bozsko Sz. — Juhász L.(1983): Die Vögelwelt der Stadt Debrecen und desen Veränderungen in diesem Jahrhundert. Déry Múzeum évkönyve, Debrecen. 17— 51. Bozsko Sz.—Juhasz L. (1983-1984): The ornithofauna of Debrecen. I. Taxonomical, zoogeographical analysis and brief historical review. Acta Biol. Debrecina. 19.5 — 21 Dandi J. (1976): Balkáni hantmadar (Oenanthe pleschanka) előfordulása. Aquila. 83. 293. Dorning H. (1942): Budapest madarai. Természet. 11. 125 — 127. Dudich E. (1952): Allatföldrajz. 39 Fedjusin, A.V.— Dolbik, M. Sz. (1967): Ptyici Belorusszii. Minszk. pp. 519. Görski, W. (1981): Lengowa awifauna srodmiescia Pecsu (Poludinowe Wegry) w roku 1978. Not. ornit. 1— 2. XXII. 19 — 35. Gorski, W. (1982): The breeding birds of Slupsk and its suburban areas. Acta Zool. — Cracov. 26.(2) 31 — 93. Hrabrij, V. M. (1982): Dinamika ornitofauni Leningrada. Priroda. 6. 33 — 40. Hudec, K. (1976): Der Vögelbestand in der städtischen Umwelt von Brno (CSSR) und seine Veränderungen. Acta Sc. Nat. Brno. 10/11. 1-54. Keve A. (1980): Magyarország madarainak névjegyzéke. 1978. évi összeállítás. Mad. Tájékoztató. Okt. — dec. 50 — 56. Keve A. (198 1a): Egyes madárfajok behüzédésa Budapest területére. Aquila. 88.132 — 133. Keve A. (1981b): Madártani jegyzetek. Állattani Közl. 68. 127 — 128. Keve A.— Sági K. J. (1970): Keszthely és környékének madárvilága. In: A Bakony ter- meszettudomänyi kutatásának eredményei. VII. Veszprém. Keve A.— Schmidt E. (1971-1972): Fenyőszajkó adatok. Aquila. 78 — 79. 229 — 230. Korompay V. (1965): Költő madárpárok száma Gyula belterületén 1962 tavaszán. Aquila. 71— 72. 191-193. Malcsevszkij, A. Sz. — Pukinszkij, Ju. B. (1983): Ptyici Leningradszkoj oblasztyi i szopre- gyelnih territorij. Leningrad. T. 1. 2. Marian M.-— Jakab B.— Molnár Gy.— Albert A.— Bogdan I.— Kasza F.— Magyar I. — Mihályi L.-né (1980): A települések madárvilága. Szeged madárvilága. In: A Del-Alföld madárvilága. 8. 162 — 234. Molnar L. (1983): Faunisztika néhány sorban. Mad. Taj. Jan. — apr. 22 — 25. Nagy Cs. (1984): Egy nagyvárosi temető mint kiépített kultürpark madäregyüttesenek vizsgälata. Szakdolgozat. BGYTF, Nyiregyhaza. Nagy Jenö (1936): Az erdö madärviläga. Debrecen. Nagy S. (1982): Adatok Dombövär madärvilägähoz. Mad. taj. Apr. —szept. 145 — 149. Nankinov, D. (1982): The Birds of Sofia. Ornit. inf. Bull. Sofia. 12. 1 — 386. Patkai I. (1 960 ): Havasi szürkebegy a Värosligetben. Aquila. 67 — 68. 234. Sasvári L. (1981): Birds Communities in the Parks and Squares of Budapest. Opusc. Zool. Budapest. XVII-XVIII. 121 — 143. Schmidt E. (1966 — 1967): Balkäni hantmadär Budaörsön. Aquila. 73 — 74. 186. Schmidt E. (1969 — 1970): Faunisztikai jegyzetek. 1. Aquila. 76 — 77. 183 — 186. Schmidt E. (1975): Faunisztikai jegyzetek. 2. Aquila. 82. 240—241. Schmidt E. (1976): Faunisztikai jegyzetek. 3. Aquila. 83. 295 — 296. Schmidt E. (1977): Faunisztikai jegyzetek. 4. Aquila. 84. 109. Schmidt E. (1982): , Házi" vagy ,,vad” galambok. Mad. Taj. Okt.— dec. 314 — 315. Somfalvi E. (1976): Örvös rigó (Turdus torquatus) a Gellérthegyen. Aquila. 83. 293. Stegmann, B. K. (1938): Principés generaux des subdivision ornitho-geographiques de la région palearctique. Faune de l'URSS. Acad. Sci. URSS. Moscow — Leningrad. Vol. 1. No. 2. pp. 156. Strawinski, S. (1963): The Birds of the town of Torun. Acta Ornith. VII. 5. 115 — 156. Sukopp, H.— Elvers, H. (1982): Naturschutz in der Stadt. Bonn. Tapfer D. (1973 — 1974): Dolmänyos varjú (Corvus cornix) fészkelése Budapest belterü- letén 1973 tavaszan. Aquila. 80 —81. 291. Thur6ezy Zs. (1979): Az urbanizáció hatása a különböző madárfajok életére , elterjedésére, különös tekintettel megváltozott etolégiäjukra. Szakdolg. Élelmiszeripari Főiskola, Hódmezővásárhely. Tomialoje, L. (1970): Badania ilosciowe nad synantropija awifauna. Legnicy i ocolic. Acta Ornith. XI. 9. 293 — 392. Udvardy M. (1983): Dinamikus ällatföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest. Uljanova, V. V. (197 9): Ornitofauna goroda Minszka i oszobennosztyi jejo biotopicsesz- kovo razmescsenyija. Vesztnyik AN. BSZSSR. 4. Vojtek, J. (1981): Fauna motolic ptaku CSSR. Brno. Voous, K. H. (1960): Atlas European Birds. Nelson. Amsterdam. 40 N | | Comparative study of the avifauna of towns Dr. Sz. Bozsko Research into the avifauna of towns has made considerable progress in the last 30 years. By the 1980’s, a large amount of material could be found in a number of European countries, in Eastern and Central Europe, and in Scandinavia in particular. Unfortunately, up to the 80’s Hungary was among the last in this field. The last complete survey of the avifauna of Budapest was made in 1941 (Dorning, 1942). This deficiency was partly made up by observations made in the parks of the capital (Sasvari, 1981), and some data appear- ed, in short publications, relating to the presence of a few interesting or rare species (Pdt- kai, 1960; Schmidt, 1966 — 1967, 1970, 1975, 1976, 1977; Keve— Schmidt, 1971 — 1972; Tapfer, 1973-1974; Dandl, 1977; Somfalvi, 1977; Keve, 1981a, b; Molnar, 1983 ete.). The study of Thuróczy (1979) relating to his observations, over several years, of the avi- fauna of the 18th distriet of Budapest remained in manuscript. As regards the other towns, it is only the avifauna of Gyula (Korompay, 1965) and Keszthely (Keve — Sägi, 1970) that have been elaborated. As to Debrecen, only old or partial data was known up to the 80’s (Nagy, 1936; Bozsko, 1967, 1968b, 1976a, 1978; Bozsko — Papp, 1980). The end of the 70’s and early 80’s was a turning point in Hungarian ornithology. It was then that a number of comprehensive works on the avifauna of various towns appeared for the first time: concerning Szeged (Marian et al., 1980), Dombövär (Nagy 1982), Debre- cen (Bozsko, 1983; Bozsko — Juhász, 1983, 1984). At the same time, the urban avifauna was studied by a number of local groups of the Hungarian Ornithological Society. Out- standing work was carried out by the birdwatchers in Budapest, Nyiregyhäza and Dombö- vär, in the course of which abundant material has been gathered in the last two to three years and an authentic species list was compiled. Material and method The author surveyed the avifauna of eight Hungarian towns. All types of towns from small country towns to the capital are to be found among the eight. Among these Budapest is leading according to both the number of inhabitants and size of area (525 km?, 2 million inhabitants). It is also the richest in natural conditions. Only one third of its area is built upon, the rest consists of parks, forests, meadows, and agricultural land. The green mountains in Buda and the Danube, with its three islands, provide further variable and good living conditions for birds. The four county seats: Debrecen (206 thousand inhabit- ants), Szeged (176 thousand inh.), Pécs (170 thousand inh.) and Nyiregyhaza (110 thou- sand inh.) differ considerably not merely in dimensions but also in geographical situation and natural conditions. Only Debrecen and Nyíregyháza show a certain similarity in that. Both are lowland towns whose avifauna is influenced by the forests protruding into the town area (Debrecen — Nagyerdö, Nyiregyhäza — Söstö-erdö). Large waters are missing in both, but in Nyiregyhaza there are small ponds (Bujtos tavak) and already its species list shows notable differences. Presence of the river Tisza is a peculiarity of Szeged. At Pécs, on the other hand, the town area lies adjacent to the Mecsek mountains where optimum living conditions are provided for the rich avifauna. Of the three country towns, Gyula, situated on the bank of the river Feher-Körös, is the largest with 34.5 thousand inhabitants. It is followed by Keszthely (21 thousand), the most important cultural and tourist centre near Lake Balaton with a lively foreign tourist traffic. Dombövär is the smallest and youngest of the three country towns (17 thousand inhabitants) where many gardens, orchards, three parks, the river Kondai (flowing past the town in a broad sedge and reed covered valley), and some fishing ponds favour the settlement of a variable avifauna. The processed material includes the following: Debrecen, data from 1978 to 1983 (own observations; Bozsko — Juhász, 1983, 1983 —1984); Nyiregyhaza, data from 1979 to 1983 (personal communication with A. Petrilla; Nagy, 1984); Budapest, data from 1982 to 1984 (personal communications with J. Trager; Thuróczy, 1979; special literature); Dombóvár, data from 1979 to 1984 (Nagy, 1982, as well as his personal communications) ; Szeged, data from 1970 to 1980 (Marian et al., 1980); Keszthely, observations from 1950 to 1970 (Keve —Sagi, 1970); Gyula, list of breeding species 1962 (Korompai, 1965). As regards Pécs, there is a limited amount of material available (Görski, 1981), since it is comprised exclusively of the species which nested in the inner town in 1978. Unfortunately, interest- 41 ing results of the Pécs survey carried out by Istvan Ivanits in the mid 1970’s remained in manuseript or were lost. Therefore, the P&cs material is of a limited use. The data was analysed according to the following aspects and methods. 1. The author established the systematie and zoogeographical composition of the urban avifauna in respect of both nesting birds and the total avifauna. Principles thereof are detailed at the adequate place. 2. The species richness of individual towns was evaluated using the Relative Species Richness index (RSR) according to the following formula: a-100 A > RSR = where: a — is the number of species on the anthropogenous area examined ; A — the number of species of avifauna within the given geographic area (county, country) (Bozsko, 1972, 1976b). This formula can be effectively applied in the faunistic research of parks, towns, and agricultural biotopes, and supplies a good comparative value in the estimation of materials derived from various areas. 3. The author stated the constancy (presence) of species in the towns according to the following formula: ol To 100%, where:q — is the number of towns where the species is to be found; Q — the number of towns surveyed. The concept of constancy is interpreted by the author (as adapted from Dudich, 1952), as the presence of the species in the bird populations, in percentage. As regards the avi- fauna of towns, the author considers as a population the local avifauna of individual towns, and disregards the unit areas that she considers permissible due to the mobility of birds and their changeable regional distribution in the towns. Within the constancy she applied 5 categories: 100 to 80% presence — constant species (C), 80 to 60% — sub- constant (SC), 60 to 40% — accessory (Ac), 40 to 20% — rare (R), and below 20% — very rare (RR). 4. She calculated the trueness to species index (Quotient of Similarity), that is the coefficient of Jaccard — Sorensen, on the basis of the well-known formula: 2w QS = ZB: 100, where: w — is the number of common species; A — the number of species in one of the towns; B — that of species in the other town (T'omalojé, 1970). Unfortunately, this equation does not objectively reflect trueness to the quotient of similarity of fauna in the case where the number of species within one group is low. Therefore, as a supplement, the author stated similarity also by means of the Simpson- formula that compares the common species with the smaller fauna: : 100.c where: c — is the number of common species; b — the number of species in the smaller fauna (Simpson, 1943, cit. Udvardy, 1983). _ In addition, to compare the species list of towns the author also applied the method of Schilder (1955, cit. Udvardy, 1983), which draws a comparison between the differences in the number of species and the larger fauna: pi 100 (a —b) a ae cell Using the combinations of the last two indices, Schilder elaborated a graphic method to express identity of the fauna within the areas surveyed. The author also applies this method but only in processing the breeding avifauna, since the latter better characterizes the avifauna and there was more data available to her. Systematie and zoogeographical composition of the urban avifauna In compiling the species list of the urban avifauna, the author took as a basis the 1978 year list of bird names worked out by Dr. A. Keve (1980). In addition to the birds enumer- ated, it proved necessary to include the following two species into the urban avifauna list: 1. Columba livia ssp. domestica. The feral pigeons are living in large groups in all towns and are not negligible in the urban bird surveys. The majority of their populations, except the racing pigeons, are living completely wild, their way of life scarcely differs from that of the Collared Dove and the House Sparrow. The author is of the opinion that, as in other countries, this species should be registered in the national species list. This question has also been discussed by Egon Schmidt (1982). In addition, this requirement seems to be necessary due to the nesting of Rock Pigeons in Hungary (on 29th March 1981 an occupied in the Bükk mountains on a rock next to Köpüskő Szentlélek — personal communication of Dr. I. Gyulai), and may be it is not unparalleled. 2. Parus cyanus. According to a statement by L. Juhász sen. and Dr. L. Juhász jun. on 12th May 1982 they watched an Azure Tit in the Botanical Garden of the Kossuth Lajos University of Sciences, Debrecen. Thus, the species figures in the species list of Debrecen (Bozsko — Juhász, 1983). The bird species registered in the towns of Hungary are shown in Table 1. In the eight towns studied a total of 201 species were to be found, of these 117 were breeding species. Considering the fact that the town materials differed in their contents, the status of the species cannot be detailed to a greater extent and can only be divided into nesting and non-nesting categories. In the breeding avifauna of our towns, species of the following 15 orders are to be found: Podicipediformes 3, Ciconiiformes 4, Anseriformes 6, Galliiformes 3, Gruiformes 5, Charadrii- formes 6, Columbiformes 5, Cuculiformes 1, Strigiformes 1, Caprimulgiformes 1, Apodifor- mes 1, Coraciiformes 3, Piciformes 6, Passeriformes 66. The percentage share of the individ- ual groups in the breeding fauna is shown in Figure 1/A. Among the nesting species, the dominant species are the small singing sparrow types which are better at adapting them- selves to the living conditions of towns (56.41%). The other groups have a smaller share. Their total species number, however, is often insufficient also in the national species list. Therefore, it was interesting to compare them (Figure 2). The Cuculiformes, Caprimilgi- formes and Apodiformes are characteristic birds in our towns. The orders Falconiformes, Ciconiiformes, Anseriformes and Charadriiformes should generally be considered as town bird types to a lesser extent. Some waterfowl species are rather common in towns where there are adequate biotopes for them. For example, Podiceps spp., Ixobrychus minutus, Botaurus stellaris, Anas platyrhynchos, Gallinula chloropus, Fulica atra, Tringa hypoleucos and a few warbler species (Table 1). The complete list of bird species is longer due to the appearance of migrating and wintering species. In addition to the birds discussed, the total species list, that includes one species each of Gaviiformes and Pelecaniformes, already comprises of bird species belong- ing to 17 orders, that is all bird orders present in Hungary except the Flamingos. In the total species list the ratios of taxons are already different. Although the Passeriformes continue to form the largest group (51.24%), the share of Anseriformes and Charadrii- formes shows an increase in both the absolute and relative sense (Figure 1/B). As regards species number, some taxons attain or come close to the national level. This is valid first of all in the orders of Ciconiiformes, Columbiformes, Coraciiformes, Piciformes and Passeri- formes (Figure 3). The zoogeographical fauna analysis is carried out likewise, as in the author’s work on Debrecen, according to the principles of Voous (1960) and Stegmann (1938) with the difference that here the author relies to a greater extent on the geographical classification ‚of Voous. She maintained the division according to Stegmann merely in the case of three species, Oriolus oriolus (E), Pyrrhula pyrrhula (S) and Emberiza citrinella (E) where she considered it absolutely necessary. In consideration of the fact that zoogeographical analysesa re based on the analysis of the area, the author considers firstly the breeding avifauna. In the towns of Hungary, 43 the Palaearctic species dominate (43.54%), together with the holaretie, old world and cosmopolitan species (present in the palaearctic region) they form about 60% of the fauna. The group of European species is significant (16.24% of total urban avifauna). Also significant is the ratio of southern fauna type progenies which comprise the Mediterranean and Euro-Turanian range fauna spheres (European — Turkestan, Turkestan, Turkestan — Mediterranean, Mediterranean and the highly similar Indo-African with one single species) which make up 31.36%, of the total urban avifauna (Table 2). It should be noted, however, that among these there are no exotic species in the towns but old, strong species of a wide range that are present in large numbers by now on the Central and East European, Asian, Mediterranean and the Boreal areas alike (e. g. Carduelis carduelis, C. chloris, Muscicapa striata, Sylvia curruca, S. nisoria, S. communis, certain Acrocephalus species etc.). However, a number of spreading species, originally from the southern fauna types, appeared in Hungary this century e. g. Serinus serinus, Phoenicurus ochruros, Streptopelia decaocto, Dendrocopos syriacus and Hippolais pallida. In anthropo- genous regions their progress was most successful, thus their populations — except the Olivaceous Warbler — are numerous in the towns already. In recent years, a number of East European and Siberian species (Dryocopus martius, Picus canus, Turdus pilaris ete.) have also appeared (Bozsko — Juhasz, 1983). The urban avifauna in its entirety consists mainly of widely distributed palaearctic, holaretie, European and Euro-Turanian species as well as some species favouring or tolerating the anthropogenous regions. As a consequence, the avifauna consists (more than 97%) of elements belonging to the basic fauna of the geographic zone. It is only Certhia familiaris, Ficedula parva and Hippolais pallida that figure as colouring species. However, out of these only the latter is spreading. The rest of the above enumerated species already have numerous populations, their range borders lie far from Hungary, thus these species have entered the basic fauna category. The dominance of the elements of the basic fauna is a characteristic feature of the urban avifauna. On the one hand, the zoogeographical composition of the town avifauna in Hungary bears typical marks of the urban fauna, whilst on the other it shows an organic relation- ship with the geographic situation of Hungary. Comparison of the zoogeographical composition of the urban and national avifauna proves that in both cases the ratios of the main fauna types are in accordance (Figure 4). Minimum deviation of the urban avifauna manifests itself only in the absence of rare and Siberian fauna type species. This leads to the conclusion that the zoogeography of the urban avifauna depends on the geographical situation of the given country and is a derivative, first of all, of the local species and secondly as a result of civilization. The author has observed the same when studying the park avifauna in Eastern and Central Europe, and found that in the two zones the typical species complex was not in accordance (Bozsko, 1968a, b), although then only a faunistie analysis was performed. Comparison of the zoogeographic composition of the urban avi- fauna in Hungary and in Sofia (Bulgaria) was in full accordance with this finding (Figure 5). As compared to the towns in Hungary, in the Sofia species list (Nankinov, 1982) in May — the time of breeding — the ratio of palaearctic species is relatively lower although there this fauna type is also leading (34%, 30%). A declining tendency was observed in the representation of the European and European-Turkestan fauna types also, but the Medi- terranean, Turkestan-Mediterranean, and Indo-African species groups proved to be more numerous (Figure 5). These peculiarities reflect the geographic situation of Bulgaria that is closer to the Submediterranean and Mediterranean zones than Hungary, but the verticacal zonation of several mountains still serves, with optimum living conditions, several palaearctic, high mountain and Siberian species. Finally, a few words about the fauna range division of the bird species watched all the year round. After the nesting period in the towns, the species composition of the fauna changes whereby the species list increases. It is not only the characteristie fauna types that are increasing in number, but progenies of completely foreign fauna types appear in the towns as well. Of the migrating and wintering species the palaearctic, holoaretie and European elements are increasing in absolute number, arctic (Anser albifrons, A. erythropus, Clangula hyemalis, Buteo lagopus, Calidris minuta ete. altogether 9 species), North-Atlantie (Gavia immer, Larus argentatus), Siberian and Siberian—Canadian (Tringa erythropus, T. nebularia, Turdus pilaris, T. iliacus, Bombycilla garrulus, Fringilla motifringilla ete. a total of 8 species) birds appear. In addition to the increase in absolute number, also the ratios of leading fauna elements are changing, sometimes in a negative direction (Table 2). 44 Faunistie and cenological characterization of the urban avifauna The avifauna of the eight towns surveyed show essential differences in species richness. The number of breeding species (109) and the total number of species observed (179) are the highest in the capital. The rare and very rare nesting species are here in the largest numbers (39). Out of these, there are many flood-area and riverside birds such as Little and Great Crested Grebe, Grey Heron, Bittern, Pochard, Ferruginous Duck, Water Rail, Little Crake, Little Ringed Plover, Redshank, Common Sandpiper, Kingfisher, Sand Martin, and reed-loving warblers (Table 1). It is also possible to observe birds that have not bred for a long time in the other towns studied (e. g. Honey Buzzard, Goshawk and Hobby). In Budapest, a few rich natural areas remain where Nightjar, Woodlark, Common Treecreeper, and Red-Breasted Flycatcher, as well as Partridge or Quail (not characteris- tic breeding birds of towns) can still breed. The species list of the other seven towns shows a variable aspect, but both the breeding species and the total avifauna are considerably smaller than in Budapest. The number of regular breeding species together with occasional breeding species ranges between 44 and 65. The avifauna is the richest in Dombövär (65) and in Debrecen (60). In the other towns, species richness is essentially inferior according to the following order of succession: Nyíregyháza 50, Keszthely 47, Szeged 45 and Gyula 44. This enumeration verifies that, in the case of country towns, no correlation can be stated between the size of the town and the total number of breeding species. Moreover, in the smallest town, Dombövär, 5 species more are nesting than in the largest town, Debrecen. The species list of Dombövär is affected by the rich avifauna of the river Kondai and the fishing ponds at Tiiske. Coot, Little Grebe, Moorhen, Kingfisher, and almost all reed-loving warblers are to be found there. In Debrecen, the avifauna is enriched by forest species that come from the forest (Nagyerdö) and the old town parks, cemeteries. Such species are Nightjar, Jay, Golderest and Collared Flycatcher. Species composition of the urban avifauna is notably influenced by the presence of water biotopes, especially if these safeguard the characteristic coastal vegetation. This is well indicated by the example of Nyiregyhäza where the rather neglected centrally situat- ed Bujtos fishing ponds are the only areas of water. In spite of all disturbing factors, Lit- tle Bittern, Bittern, two grebe species, Mallard, Coot, Moorhen, Common Sandpiper, three species of reed-loving warblers, and Reed Bunting can still breed there, though not every year (Table 1). In both Keszthely and Szeged, the town and park species are domi- nant among the nesting birds. The amount of buildings on the shore and the frequent disturbance presumably have a negative effect on the avifauna. However, during migra- tion time the large areas of water lured a number of species, and the list of species greatly increased in both towns (Table 1). Accordingly, the environmental conditions of towns decisively influence the species richness of the avifauna and create noticeable differences between the towns. Investigations into the similarity of the avifauna were carried out first by means of the Jaccard — Serensen test, which pointed out a striking likelihood in the composition of the breeding species in the eight towns (Figure 6/A). The values of identity were, in the major- ity, within the 60 and 80% categories, indicating a high rate identity in the urban avi- fauna. An inferior rate identity was recorded merely between the towns Budapest — Keszt- hely, Budapest — Gyula and Debrecen — Gyula. The differences are still smaller between the total species lists of the avifauna (Figure 6/B), homogeneity of the wintering bird species in the towns probably contributes to it. It is merely in the comparison of Budapest and the other towns (except Dombövär) that a slight rate decline in similarity is observed, which emphasizes the specific position of the extremely rich avifauna in Budapest. By means of the Jaccard — Serensen index, an excessively general picture was obtained in respect to the compared avifauna. Nevertheless, the differences between the single towns are considerable in relation to both species number and number of common species. Compared to an avifauna of low species number and one of high species number, the share of common species could be different. Therefore, in view of a more exact interpretation, the author later applied the methods of Simpson and Schilder for stating the similarity of avifauna (Figure 7—8). The breeding bird species to be found in all of the country towns are 90 to 96% identical with those of Budapest. Species identity of the avifauna is very high between Szeged — 45 Debrecen (86.7%), Szeged + Dombövär (82.2%) and Keszthely + Debrecen (87.2%). As regards the other towns examined, it ranged between 68 and 72%. Gyula showed the lowest rate similarity (63 to 65%) compared to the other towns. À Species differences in the larger avifauna (Schilder-index), expressed in percentage, present a rather inhomogenous picture (Figure 8). Compared to the other towns, the avi- fauna of Budapest shows the greatest deviation, meaning a bird species difference ranging from 40.4% (Budapest — Dombóvár) to 59.6% (Budapest —Gyula). As regards the country towns, the situation is more complicated. The closest species affinity of the avi- fauna was registered between Gyula — Szeged (Schilder-index 2.2%), Keszthely — Szeged (4.3%), Nyíregyháza — Keszthely (6.0%), Gyula — Keszthely (6.4%), Debrecen — Dom- bövar (7.7%), Nyiregyhaza — Szeged (10.0%) and Nyiregyhaza — Gyula (12.0%). In the rest of the correlations there were 20 to 30% differences between the towns. To determine the typical species of the towns in Hungary, the author applied the constancy calculation. Of the nesting avifauna of the towns studied, 28.45% belong to the constant category (0), and 6.03% to the subconstant category (SC). The rest of the urban bird species are almost uniformly distributed between the accessory (Ac, 22.41%), rare (R, 21.55%) and very rare (RR, 21.55%) categories (Figure 9). Remarkably, in the urban avifauna the accessory and rare species predominate, which relates to the inhomogeneity of the urban fauna. The group of constant species, however, is mostly common in the towns. From the faunistic aspect, this species complex may also be called urban stock avifauna. Its composition is as follows: Ciconia ciconia, Phasianus colchicus, Columba livia ssp. domestica, Streptopelia turtur, S. decaocto, Athene noctua, Upupa epops, Picus viridis, Dendrocopos major, D. syriacus, Galerida cristata, Hirundo rustica, Delichon urbica, Oriolus oriolus, Corvus monedula, Pica pica, Parus major, P. caeruleus, Turdus merula, Phoenicurus ochruros, Luscinia megarhyn- chos, Sylvia atricapilla, S. nisoria, S.curruca, Muscicapa striata, Lanius collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, P. montanus, Carduelis chloris, C. carduelis, Serinus serinus and Fringilla coelebs. As an interesting observation, 42.42% of the urban stock fauna are descendants of the old-world, holarctic and palaearctic fauna types, 15.15% are European, and 42.42% Euro-Turanian, Mediterranean, and Indo-African species. In the majority of towns the stock fauna is supplemented by the following 7 subconstant (SC) species: Gallinula chloropus, Cuculus canorus, Tyto alba, Strix aluco, Apus apus, Jynx torquilla and Phoenicurus phoenicurus. Accessory species are present rather sporadically, and therefore play a rather colouring, enriching role in the urban avifauna. This finding relates to rare species in particular. In these species groups, species differences arise between the towns, and give originality and a specific character to the urban avifauna. The list of accessory species includes 26 species: Irobrychus minutus, Anas platyrhynchos, Falco tinnunculus, Fulica atra, Asio otus, Dendrocopos medius, Corvus frugilegus, Parus palustris, Aegithalus caudatus, Remiz pendulinus, Sitta europaea, Certhia brachydactyla, Troglodytes troglodytes, Turdus philomelos, Oenanthe oenanthe, Erithacus rubecula, Acrocephalus scirpaceus, A. palustris, A. schoeno- baenus, Sylvia borin, S. communis, Phylloscopus trochilus, Motacilla alba, Lanius minor, Coccothraustes coccothraustes and Emberiza citrinella. Summary In most countries of Europe, the research on the urban avifauna has gone beyond the compilation of species lists. After adequate qualitative analyses, the application of quan- titative surveys is spreading in the urban works. The principles of ecology are changing too. Recently, the study of urban bird faunas has changed due to the fact that outside the typical urban habitats the investigations have been carried out within the ecological and not within the administrative borders of the towns (Gorski, 1982). In practice, this meant that merely inhabited areas are dealt with, and the park biotopes richest in species, the cemeteries, large suburban parks, and the outskirts themselves are excluded from the town. No doubt, in this case, the urban avifauna offers a rather uniform aspect and the values of the species identity index within a country show great homogeneity, which is a highly important finding (in Poland ranging from 71 to 87%). The author, however, disagrees with the separation of park biotopes to the suburban area. This would involve equalization of the ornithological specificity of various towns, and would cause disadvan- tages in the management of the bird fauna. On the other hand, the creating effect of the 46 — ae ae s PARU large suburban parks on the urban avifauna, by which the species and population changes can be understood, should not be disregarded either. In Hungary, the urban research is still in an initial stage, and often lacks a quantitative view. Mathematical approximation of cenological investigations has only been started in the last few years (Sasvári, 1981; Bozsko— Juhász, 1983). Therefore, the author could base her present work only on the species list. Due to this (in the urban avifauna she could determine merely the stock and non-characteristic species) the stock species are not unconditionally the most numerous among the nesting birds, as shown by the examples of White Stork, Pheasant, Little Owl, Green Woodpecker, Barred Warbler and a few other stock species that are merely found systematically in the towns. But the species list of the avifauna also forms a basis for comparisons both inside the country and in relation to foreign data. The index of Relative Species Richness (RSR) helps to determine the position of the Hungarian town avifauna in relation to other countries. As shown in Table 3, the RSR-values of the nesting avifauna in Hungarian towns range between 21 and 32, the average of the capital is much higher (54), meaning that in Budapest 54% of the species breeding in the country proved to be nesting there. Among the towns of Hungary, Budapest stands first, but it also occupies a worthy place among the ornithologically rich big cities of Europe (Table 3). Accordingly, the values above 40 of the RSR-index form the category I, a Highest species richness. The avifauna with a species composition ranging between 30 and 40 belong to the category Rick II. In Hungary, only Dombövär can be ranked here. Majority of the towns in Hungary belong to group Medium III whose values range from 20 to 30. Of these, it is only Debre- cen that nearly attains the level of Category II (29.70%). In the Category IV of Poor species composition, where the RSR-values are below 20, there was no Hungarian town from the ones surveyed. Basically, the RSR-index values of the towns in Hungary do not change even in respect of the total yearly avifauna. Only in Szeged and Keszthely a positive change in the RSR- index can be observed, which seems to be due to the situation of the towns lying on the bird migration roads and to the appearance of new species being related therewith. The avifauna of Keszthely remains within its own category, at Szeged the RSR-value changes to Category II (30.63%). At Debrecen, where the migration period hardly effects the total avifauna, the RSR-index value — in an annual aspect — shows a slightly negative change (Table 3). Concerning the urban bird species list, it can be stated that 58.01% of the avifauna in Hungary (201 species) can be observed in the towns, and 57.92% (117) of the nesting species are breeding there. 47 s 71. We x or. at AE LA ; 1 ‘ + * ef er III. A SZERECSENSIRÄLY (LARUS MELANOCEPHALUS) FESZKELESE A PUSZTASZERI TÄJVEDELMI KÖRZETBEN Széll Antal— Zsöter László A Pusztaszeri Tajvédelmi Körzetben elöször 1953-ban feszkelt a szerecsen- siràly. Ekkor a szegedi Fehér-t6 XI. sz. halastavän kialakult Korom-szigeten dr. Beretzk Peter talälta két fiatal példanyàt. A következö években a megtalält feszekaljakkal sikerült e faj itteni fészkelését bizonyitani. 1976-ban a tájvédelmi körzet északi részében levő Csaj-tavon, a halasté- rendszer IX-es tavának szigetén is kimutatta egy pár fészkelését dr. Bod Péter, Molnár László és Zsótér László. A költést 1984-ig csak erről a két terü- letről ismertük. 1984-ben azonban jelentős állománynövekedést tapasztal- tunk. Mielőtt az 1984. évi költési eredményekről beszámolnánk, ismertetjük a fajjal kapcsolatos, korábbi megfigyeléseket : 1977 Március 31. A pusztaszeri Dongér-tavon 2 ad. példány ( Molnár László). Mäjus ? 3 pld. a szegedi Feher-t6 Korom-szigetén (Zsibék András). Julius ? Mészáros Sándor természetvédelmi őr 3 par szerecsensiräly fehér-tói fészkelését említi jelentésében. 1978 Május ? 6 pld. Fehér-tó és a szatymazi temető közötti területen, az ún. Kis-Feketén (Zsibók András). Június 18. A Fehér-tón 4 pld. (Zsibók András). 1979 Május 12. A Fehér-tón 4 pld. (Zsibók Andras). Május 18. 3 pld. megfigyelése a Korom-sziget felett kavargó dankasirály (Larus ridibundus) tömegében. A szigeten megtalálva 2 fészek ; mindkettőben 1 tojás és 2 frissen kelt fióka volt. A fiókák jelöl- ve lettek. Június 1. A Fehér-tavon, az ún. nagy torony mellett repült el 1 ad. pél- dány növényi szállal a csőrében, s tartott a Korom-szigetnek. Június 2. A Korom-szigeten 3 pld. — V. 18-án jelölt — fióka volt látha- tó. Megtalálva a harmadik fészekalj 3 tojással. A fészkek egy- mástól kb. 10—15 m távolságban voltak. Július ? 3 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.). 49 Jünius ? Julius 9. Jünius ? Jünius 24. Július 19. Märcius 23. Jünius ? Július 5. Jünius 18. Aprilis 15. Mäjus 13. Mäjus 20. 1980 5 pld. a Kis-Feketen (Zsibök A.). A Fehér-t6 XV. sz. taväban 1 ad. pld. tartözkodott kb. 400 pld. dankasiraly között. 1981 3 pld. a Kis-Feketén (Zsibok A.). Balästya—Összeszekben a lucernaföldön 2 pld. a lekaszált rendek tetejen szedegette a rovarokat. A Csaj-tö VII-es tava felett 1 pld. repült. 1982 2 ad. pld. repül a Korom-sziget felől a III-as tó irányába. 2 pld. a Kis-Feketén (Zsibók A.). Balástya — Ősszeszékben 3 pld. a lucernaföldön. 1983 Balástya határában, az E 5-ös főútvonal mentén, a 153-as km- kő magasságában fekvő lucernaföldön dr. Bankovics Attilával megfigyelve 3 példány. 1984 A Csaj-tó felett repült 1 pld. A Csaj-tó felett repült 1 pld. a sziget irányába. A Csaj-tó IX-es tavának a szigetén megtaláltuk 5 párnak a fészkét, egymástól kis távolságra, laza kolóniát alkotva (1-2. ábra). Két fészekalj kelésben. 50 O Küszvágócsér-fészekalj @ Szerecsensiräly-feszekalj 1. A szerecsensiraly-telep elhelyezkedése a Csaj-tavi szigeten. Mäjus 24. Mäjus 27. Mäjus 28. Május 31. Majus 19. Mäjus 29. Jünius 6. 87. 56 2. Szerecsensirályok a Csaj-tavi szigeten ( Fotó: Széll A.). A szigeten 6 fészekalj található. Tartalmuk a következő: 2 tojás, 3 tojás, 3 tojás, 4 tojás, 1 tojás + 2 fióka, 1 tojás + 1 fió- ka. A telepen kb. 1500 pár dankasirály költ. 2 pld. (pár?) hangját hallatva körözött a Csaj-tó III-as tava felett. A Csaj-tóról 3 madár repült kifelé, minden bizonnyal a táplál- kozóterület irányába. Megvan a 7. fészek is a csaj-tavi szigeten, 2 tojással és 1 fióká- val. Ez alkalommal összesen 6 pelyhes fióka lett gyűrűzve. Zsótér talált egy erősen tollasodó fiatalt, amelynek színezete a szerecsensirályéval egyezett. A többi szerecsensirály-fiókától eltérő fejlettsége megkérdőjelezi egy 8. párnak esetleges fész- kelését. Éppen kultivátorozott paprikaföldön táplálkozott 3 pld. kb. 80 pld. dankasirály társaságában. A Korom-szigeten 3 ad. madár látható. Egyik pár fészke a szi- get déli részén a vadmurok növényzetében, 3 tojással. A több alkalommal jelenlevő 3 pld.-ból minimum két pár szerecsen- sirály fészkelése biztosra vehető. A szigeten kb. 2000 pár dan- kasirály költ. A Fehér-tóval szomszédos szegedi Fertőn — a III-as sz. és fel- töltés alatt álló tavának száraz zátonyán — 1 pid. volt látható 51 a dankak szetszört csapatäban, de azoktöl kissé elkülönülten ( Bakacsi Gáborral). Jünius 10. 1 pld. a Kis-Feketén. Június 13. A Kis-Feketén 1 pld. kb. 400 dankasiräly között. Kesöbb fel- szällt a esapat, és a szerecsensiräly elrepült a Korom-sziget irányába. A szegedi Fertő III-as tavának zátonyán 2 pld. Felszállás után mindig együtt repültek. Leszállásukkor egy fiatal sirály szegő- dött melléjük, és állandóan kéregetett. Később is mellettük maradt. Lehetséges, hogy a fiatal példány szerecsensirály volt. Június 16. Kb. 40 pld. dankasirály között látható volt 1 pld. a Fehér-tótól északra fekvő, vele szomszédos szikes réten, a Székaljon. Június 17. A pusztaszeri rezervátumban, a Hosszúháti-erdőtől északra kb. 500 m-rel, a pusztán kb. 60 pld-os dankacsapatban 1 pld. (Tajti Lászlóval és Liker Andrással.) Június 23. Fehér-tón, a nagy torony mellett repült 2 pld. a Korom-sziget felé (Liker Andrással). Július 13. A Csaj-tó felett 1 pld. repült. Július 16. A Csaj-tó felett 2 pld. repült kb. 60 — 70 pld-os dankacsapatban. Az újabb fészkelési hírek (pl. Hortobágy) többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy a sirálykolóniákat tüzetesebben vizsgáljuk át, hogy a dan- káktól nehezen megkülönböztethető szerecsensirályok esetleges megfigyelé- sére nagyobb esélyünk legyen. Köszönettel tartozunk Zsibók Andrásnak és az OKTH Dél-Alföldi Felügyelőségének, amiért adataik rendelkezésünkre bo- csátásával segítették munkánkat. A szerzők cime: Széll Antal Balástya Galagonya u. 34. H - 6764 Zsöter Läszlö Szeged Föltamadäs u. 29. H- 6720 Irodalom— References Beretzk P.(1955): Újabb adatok a Szeged — Fehér-t6 madärvilägähoz. 1949 — 1953. — Re- cent data on the birds of Lake Fehér near Szeged. 1949-1953. Aquila. 59 — 62. évf. 217-227. p. Beretzk P. (1955): A szerecsensiräly fészkelése a szegedi Fehértavon. — Nesting of the Southern Black-Headed Gull at Lake Fehér near Szeged. Aquila. 59-62. évf. 369 — 370., 430 — 431. p Beretzk P. (1957): A szerecsensiräly rendszeres fészkelése a Szeged — Fehér-t6i rezervätu- mon. — Regular nesting of the Mediterraneum Black-Headed Gull on the bird reserve of Szeged — Fehér-t6. Aquila. 63 — 64. évf. 281 — 283., 340 — 341. p. Beretzk P. (1958): A szerecsensiräly rendszeres fészkelése a Fehér-tavi rezervätumon. — Regular Breeding of the Mediterraneum Black-Headed Gull on the reserve Fehér-t6, near Szeged. Aquila. 65. évf. 281., p. 343. Beretzk P. (1959): A szerecsensiräly üjabb fészkelése. — Recent nesting of the mediterra- nean Black-Headed Gull. Aquila. 66. évf. 276., 310. p. 52 Beretzk P.-Keve A. (1970): Die Schwarzkopfmöwe: Larus melanocephalus Temm. in Ungarn. Lounais— Hämeen Luonto. 37. évf. 18. p. Bod P. — Molnar I. (1980): A Csaj-t6 és környéke. In: Maridn M. (szerk.): A Del-Alföld madärviläga. Somogyi Könyvtär, Szeged. 83—88. p. 53 IV. A BALATON ATVONULO ES TELELÖ VIZIMADARAINAK ÄLLOMÄNYBECSLESE Dr. Bankovics Attila Magyar Madärtani Intézet, Budapest A Nemzetközi Vizivad Kutatö Iroda (IWRB) 1981 öszen Magyarorszägon, Debrecenben rendezte évi munkaértekezletét. E konferencian vetödött fel, hogy Magyarorszäg regöta és rendszeresen részt vesz a nemzetközi vizimadär- szamlalasokban (szinkron), viszont az orszägos jelentések nem adnak hü ké- pet a Balaton teljes területéről. A jelentések olykor csak elenyésző mennyisé- geket közölnek egy-egy, a Balatonon átvonuló, és ott hosszabb-rövidebb időt eltöltő faj állományáról. Ez a felvetés vezérelt, amikor 1982-ben a Madártani Intézetben témául tűztük ki a Balaton rendszeres vízimadárállomány-felmé- rését. Módszer Tekintettel arra, hogy a madarak nagy része előszeretettel tartózkodik a tószéli nádasövezet nyílt víz felőli oldalán — miáltal a part felől takarásban van — , elsősorban a vízről (hajóról) végzett felmérési módszerre tervezhet- tünk. A legpontosabb képet akkor kapjuk a Balaton nyílt vizén tartózkodó madárállomány mennyiségi és minőségi összetételéről, ha, a tavat a partvonal közelében haladva (0,5— 1,5 km-re a parttól) körülhajózzuk, és ezáltal érint- jük a legfontosabb gyülekező-, pihenő- és táplálkozóhelyeket, ahol a domi- náns fajok legnagyobb tömegei koncentrálódnak. Ugyanekkor módunk nyílik a szétszórtan található példányok, kisebb csoportok mennyiségeinek feljegy- zésére is. A számlálás, a becslés, a fajok szerinti mennyiségek regisztrálása a hajó fedélzetén folyamatos. Csak azokban az esetekben végeztünk a tó autó- val való körüljárásával part felőli megfigyelést, amikor a hajózás valami ok miatt meghiúsult. Az általam vezetett felmérések a tó teljes területére irá- nyultak. Egy-egy hajóról végzett teljes felmérés a tó körülhajózásával 2 na- pot vett igénybe. Néhány esetben előfordult, hogy csak 1 nap állt rendelke- zésre. Ilyenkor a tó K-i részén, Tihany és Balatonkenese között végeztem el a, számlálást. A Balaton madármozgalmairól az előbbiek szerint alkotott képet haszno- san egészítették ki a tó körül lakó külső munkatársainknak a szinkron napo- kon a partról végzett megfigyelései. Ez utóbbi módszerrel a felsorolt helyekről kaptunk adatokat: Tihany (Kemenesné Kiss Ildikó), Keszthely és a Bada- csony közötti partszakasz (Hardy János és Hardy Katalin), Fenékpuszta tér- sége ( Futó Elemér ) és Fonyód térsége (Havranek László és Havranek Mihály). 55 Emlitett munkatärsainknak ezúton is köszönjük tevékenységüket. Köszönettel tartozom továbbá a Balatoni Regionális Vízmű és a Balatoni Vízügyi Kirendeltség munkatársainak, hajóik személyzetének, akik odaadás- sal segítették munkámat. Eredmények Az állományfelvételekre fordított 17 megfigyelőnapon — amelyek gyakor- latilag mind a, téli félévre tehetők — összesen 71 olyan madárfajt észleltem a vízről, illetve a part felől, melyek jelenlétükkel a Balaton vízfelületéhez vagy légteréhez kapcsolódnak, ezáltal kisebb-nagyobb szerepük lehet a Balaton anyagforgalmában. Közülük 51 faj a nem énekes ( Non Passeriformes ) rendek képviselője, 20 faj énekes madár (Passeriformes) (1. táblázat). 1. táblázat Table 1 Az észlelt fajok rendek szerinti megoszlása (1. oszlop: a vizsgált időszakban a Balatonon észlelt fajok száma; 2. oszlop: összehasonlításul a Magyarország területén előforduló fajszám ) Keve (1984) névjegyzéke szerint The orders observed on Balaton (1. column: the number of species occurring on Balaton; 2. column: the number of species occurring in Hungary) Gavüformes 4 (3) Podicipediformes 4 (5) Pelecaniformes 1 (4) Ciconiiformes 2 (13) Anseriformes 24 (37) Falconiformes 5 (33) Gruiformes 2 (13) Charadriiformes 8 (66) Coraciiformes 1 (4) Passeriformes 20 (125) Összesen: 71 Mint az 1. táblázatból látható, a Balatonon a fajszàm tekintetében a leg- szamottevobb az Anseriformes rend jelenléte a téli félévben (24 faj). A hazai fajok jelentős hányada a Balatonon megtalálható. Tekintettel arra, hogy mun- kám is e rend fajainak felmérésére irányult, jelen beszámolómban elsősorban ezek mennyiségi viszonyait értékelem. Feltűnő, hogy a nagy fajszámú Charad- riiformes rend csupán 8 fajjal képviselt. Az alacsony fajszám — a parti mada- rak teljes hiánya — a Balaton nyílt partszakaszainak minimálisra szűkült kiterjedésével magyarázható. A 71 fajból összesen 9 azon konstans fajok száma, amelyek a 17 megfigyelő- napon mindig vagy csaknem minden alkalommal előfordultak (2. táblázat). 56 2. táblázat Table 2 A konstans maddrfajok mennyiségi viszonyai a Balatonon a teljes felmérések idején The constant species and the number of individuals counting on the total surface of Balaton | 1982. 1983. 1983. | 1984 1984. | III. 16. I. 18-19. | XI. 20-80. IV. 5—6. X. 4-5. Podiceps cristatus 9 32 25 225 118 Anas platyrhynchos 223 | 19400 653 278 768 Aythya ferina 109 4 381 2 336 240 4869 Aythya fuligula 2 760 2 480 4 088 3158 723 Bucephala clangula 10 629 8 684 4 235 1127 = Fulica atra 788 5494 | 11566 1644 8495 Larus canus 51 164 75 49 _ Larus argentatus 4 31 12 11 112 Larus ridibundus 268 1 972 2081 644 646 14 azon fajok száma, amelyek ritkasäguk miatt faunisztikai szempontból jelentősek. Ezeket a következők szerint csoportosíthatjuk : a) ritka hazai fészkelők, melyek adatai a Balaton vonatkozásában jelen- tösek: Podiceps griseigena, Haliaeetus albicilla. b) Magyarországon kis számban megjelenő átvonuló vagy téli vendégfajok : Netta rufina, Aythya marila, Clangula hyemalis, Somateria mollissima, Mela- nitta nigra, Melanitta fusca, Mergus serrator, Larus fuscus, Hydroprogne caspia; c) országosan csupán néhány adattal képviselt fajok: Gavia immer, Ster- corarius pomarinus ; d) Magyarországon hitelesen még nem bizonyított faj: Gavia adamsii. A Lúd-alakúak (Anseriformes) mennyiségi viszonyai a Balatonon A téli fél évben végzett felmérések szerint a 3 év során 24 fajt észleltem. Közülük elsősorban a bukórécék dominálnak. Legszámosabb a kontyos réce (Aythya fuligula), a kerce réce ( Bucephala clangula) és a barátréce ( Aythya ferina). Kivételes időszakokban a tőkés réce ( Anas platyrhynchos) száma, is magasra emelkedhet, mint a kedvező áttelelési lehetőséget nyújtó 1982/83-as télen. A ludak közül a vetési lúd ( Anser fabalis) dominál. Becsléseink szerint 40 — 70 ezerre tehető a vízre éjszakázni behúzó tömeg nagyságrendje. Bütykös hattyú (Cygnus olor) Kis számú, de rendszeresen előforduló madár a Balatonon. 1982. XII. 14-én, 1983. I. 18-án és 1983. XI. 29-én Balatonfüreden a kikötő előtt 2 pld. együtt. Ezek állandóan ott tartózkodnak, fészkelési kísérletük és sikeres köl- tésük is volt. 1983. I. 19-én Keszthely előtt 3 pld., 1984. IV. 5-én Balaton- edericsnél és Vonyarcvashegynel 1-1 pld., 1984. XI. 17-én Balatonboglárnál 7 pld. együtt. Első megtelepedéseiről a Balaton térségében a következő ada- tokat szereztem. 1982-ben 2 pár telepedett meg Balatonfürednél. Az egyik fészekben 5 tojás. A költések sikertelenek. 1983. V. 31-én a Szigliget előtti vizen észleltünk egy nem költő párt. 1984-ben sikeresen költött 1-1 pár a Keszthely és Gyenesdiás 57 közötti partszakaszon és Balatonfürednél. Az előbbi helyen Tóth Béla hajö- paranesnok észlelte a 4 fiatalt vezetö hattyüpärt, amelyekhez egy harmadik öreg példäny is esatlakozott. Balatonfürednél a Hajögyär elötti partszakaszon Traknyak Lajos hajégépész figyelte meg a másik par költeset. Május végén a partközeli hajóhoz beúszó 2 öregböl és 4 fiatalböl álló családról bizonyító fel- vételt is készített. A Kis-Balatonon 1980-ban észlelte 1 pár sikeres költését (4 fióka) Futó Elemér területkezelő. 1981-ben és 1982-ben ott újabb költés nem volt. Nyári lúd ( Anser anser) Ritkán mutatkozik a Balatonon. A 17 megfigyelési nap során 2 alkalommal észleltem. 1983. I. 19-én Fenékpuszta előtt kisebb-nagyobb csapatokban 297 pld. tartózkodott a vízen. 1984. X. 5-én Tihany közelében 14 pld., Za- márdinál 1 pld. Nagy lilik ( Anser albifrons) Az éjszakázó vetési lúd — tömeggel kisebb számban — főként november- ben rendszeresen behúz a tóra. Mennyisége csak töredéke a vetési lúdénak. 1983. XI. 29-én Siófoknál az esti behúzáson megfigyelt 340 A. fabalis mellett kb. 50 pld. 4. albifrons volt. Balaton környéki vonulásdinamikájának és számarányának pontosítására további vizsgálatok szükségesek. Vetési lúd ( Anser fabalis) A Balaton az egyik legfontosabb telelőcentruma e fajnak. A vízen, illetve annak befagyása után a jégen éjszakázó mennyiség 1982— 1984 között telen- te 40— 70 ezerre tehető. Tőkés réce ( Anas platyrhynchos) Konstans faj. Az őszi és a tavaszi időszakban azonban a nyílt vízen tar- tózkodó állománya nem éri el az ezret. Legnagyobb mennyiségei ez időszak- ban: 1984. X. 4-én és X. 5-én a teljes területen 768 pld., 1983. XI. 29-én és XI. 30-án 653 pld. Kivételes esetben — mint az 1982/83-as enyhe télen, ami- kor február elejéig nem volt jég a Balatonon — nagy tömegben is megjelenhet mint telelő. Ilyenformán 1983. I. 18-án és I. 19-én a teljes területen 19 400 pld.- ra becsültük állomán yät. Nagy részük, mintegy 13 300 pld. a Keszthelyi-öböl- ben koncentrálódott. Helyi fészkelő állománya vonulási időben rendszerint a kikötők környékén tartózkodik kisebb csapatokban vagy páronként. Böjti réce (Anas querquedula) Inkább a Balaton környéki sekélyebb vizek madara. Tavaszi vonuláson azonban kis számban rendszeresen megjelenik a Balaton nyílt vizén is. 1984. IV. 5-én 75 pld., IV. 6-án 7 pld., azaz 82 pld. fordult elő a tó teljes területén mint legnagyobb mennyiség. Csörgő réce ( Anas crecca) Oszi vonulás idején rendszeresen előfordul, de száma nem éri el a százat. Mint a tőkés récénél, 1983. I. 18-án és 19-én teleléskor e fajnak is magasra szökött a száma, a Balaton teljes területén meghaladta az ezret (1072 pld.). E mennyiség zöme (500 pld.) Fenékpuszta előtt a tőkés réce tömegéhez tár- sult. Tavaszi vonuláson kis számban, páronként mutatkozik. Nyilfarkü réce (Anas acuta) A Balaton nyilt vizén ritkän jelenik meg. A 3 év sorän mindössze egy eset- ben észleltem. 1983. I. 19-én 3 pld. (1 pàr+1 ©) tartózkodott a Fenékpuszta elötti szakaszon. 58 Fütyülö rece ( Anas penelope) Alkalmilag kis számban előfordul. 1982. X. 26-án a Füzföi-öbölben 1 c pld. elkülönülten mäs fajoktöl. 1984. IV. 5-én Tihany — Revtöl Ny-ra 3 pld., Bala- tonkeresztürnäl 5 pld. tartózkodott. Kendermagos réce ( Anas strepera) Az utöbbi évtizedekben Euröpa-szerte megritkult faj. A hazai ällomäny csökkenésének oka ismeretlen. Meglepő, hogy ezzel szemben a Balatonon viszonylag rendszeresen mutatkozott. A 17 megfigyelőnapból 6 napon elő- fordult. Egy-egy esetben 17, illetve 42 pld.-t is elérte számuk. 1984. IV. 5-én Balatonfenyves előtt 1 7 A. strepera 1 Anas platyrhynchos Q-val mozgott párban. További előfordulások: 1982. X. 26-án 3 pld. a Fűzfői-öbölben; 1982. XI. 9-én 8 pld. Balatonszabadi előtt ; együtt 1+5+ 3 pld. a Fűzfői-öböl- ben; 1982. XI. 30-án 3+ 2 pld. a Fűzfői-öbölben ; 1982. XII. 14-én 32+8+2 = = 42 pld. a Fűzfői-öbölben; 1983. XI. 29-én 3 pld. a Paloznaki-öbölben. Kanalas réce (Spatula clypeata) A böjti récéhez hasonlóan csak a tavaszi vonuláson mutatkozik a nyílt vízen. 1984. IV. 5-én összesen 47 pld., amelyek területenkénti megoszlása a következő. Badacsony 2 pld., Keszthely 2 pld., Fenékpuszta 43 pld. Másnap, IV. 6-án Tihanytól K-re eső vizeken nem észleltem. Üstökös réce ( Netta rufina) Két esetben észleltem. 1984. IV. 5-én Fenékpuszta előtt vegyes récecsa- patban együtt-tartva mozgott 4 pld. (2 5 és 2 ©). 1985. III. 24-én Tihany Ny-i partja előtt Láng István akadémikussal figyeltünk meg 1 pld.-t, amely a barátréce csapatában tartózkodott. Barátréce ( Aythya ferina) Minden alkalommal előfordult. Száma eléri a néhány ezres nagyságrendet (2— 5. táblázat). Szeptember végétől befagyásig, majd a kiolvadástól április közepéig megtalálhatók csapatai a vízen. 3. táblázat Table 3 A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vizfelületen november végi időszakban (1983. XI. 29 — 30.) The number of duck-species on the total surface of Balaton end of November Példány % | Anas platyrhynchos 653 5,7 Anas crecca 64 0,5 Anas strepera 3 — Aythya ferina 2 336 20,5 Aythya fuligula 4 088 35,9 Bucephala clangula 4 235 37,2 Melanitta fusca 4 _ Melanitta nigra 3 — Mergus albellus 6 — Összesen : 11 392 99,8 59 4. táblázat Table 4 A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vizfelületen januári időszakban, enyhe, jegmentes tél idejen (1983. I. 18 — 19.) The number of duck-species on the total surface of Balaton by mild weather conditions (without ice) at middle of January Peldäny % pees ‘ Anas platyrhynchos 19 400 | 53,8 4 Anas crecca 1 072 3,0 Anas acuta 3 -- Aythya ferina 4 381 12,2 Aythya fuligula 2 480 6,9 Bucephala clangula 8684 | 24,0 Clangula hyemalis 3 Somateria mollissima 2 Mergus merganser 2 — Mergus albellus 20 0,05 Összesen : 36047 | 99,95% 5. táblázat Table 5 A récefajok mennyiségi megoszlása a Balaton teljes vizfelületen kora tavaszi időszakban (1984. IV. 5-6.) The number of duck-species on the total surface of Balaton at the beginning of April Peldäny % Anas platyrhynchos 278 5,6 Anas querquedula 82 1,6 Anas crecca 2 — Anas penelope 8 — Anas strepera 1 — Spatula clypeata 47 0,9 Netta rufina 4 = Aythya ferina 240 4,8 Aythya fuligula 3158 63,4 Aythya marila 4 - Aythya nyroca 25 0,5 Bucephala clangula 1127 22,6 Clangula hyemalis 4 — Melanitta fusca 2 _ Mergus albellus 1 = Összesen: 4983 99,4% Kontyos réce ( Aythya fuligula) Nehäny szäzas nagysägrendben mär oktöber elejen jelentkezik. Oktöber végére elérheti számuk a néhány ezret. 1982. X. 26-án a Sidfoki-medencében 4644 pld., ugyanott 2 hét múlva XI. 9-én 15 695 pld. November közepétől csökken a száma. Az előző mennyiség XI. 30-ra 7182 pld.-ra, majd XII. 14-re 60 3390 pld.-ra csökkent. Az 1982/83-as enyhe télen az 1983. I. 18— 19-i bejárás során 2480 volt a telelő mennyiség (2 — 5. táblázat). Ciganyréce ( Aythya nyroca) Feszkelö és költöző madár a Balatonon. A nyílt vízen főként a nádasok közelében mutatkozik kora ősszel kis számban, tavaszi vonuláson valamivel gyakrabban. Előfordulások: 1984. IV. 5-én 2 pld. Ábrahámhegynél, 1 pld. Vonyarevashegynel, 4 pld. Keszthelynél, 2 pld. Balatonboglárnál; IV. 6-án 12 pld. Balatonkenesénél, 4 pld. Csopaknál; 1984. X. 4-én Csopaknál 4 pld. Mivel e faj tartózkodási helye főként a vízinövényzettel benőtt részeken, a hajóról be nem látható kisebb tisztásokon van, az előbbi számok nem tük- rözhetik a valós balatoni mennyiséget. Hegyi réce ( Aythya marila) Három esetben észleltem. 1984. IV. 5-én Fonyód — Bélatelep előtt 150-es A. fuligula csapatban 4 pld.-t, 1984. XI. 16-án Balatonaliga előtt 1 © pld.-t, 1985. III. 24-én a tihanyi kikötőtől K-re 9 pld.-t észleltünk Láng Istvánnal. Kerceréce ( Bucephala clangula) A kontyos récénél egy hónappal később, november elején érkeznek első csapatai. Fokozatos felszaporodásával november második felében szinte fel- váltja a kontyos réce tömegeit, amint azok nagy része továbbvonul a Bala- tonról. E két faj helycseréjére Keve (1968) mutatott rá, felméréseink ma is igazolják megállapítását. November végén a B. clangula a Balaton domináns récefaja 37,2%-kal (3. táblázat). 1982. XII. 14-én a Siófoki-medencében 3884 pld., ugyanazon a télen 1983. I. 18— 19-én 8684 pld. az áttelelő mennyiség a Balaton teljes területén. Kora tavasszal, a kiolvadás után is nagy tömegei gyűlhetnek fel, pl. 1982. III. 16-án 10 629 pld., ami messze meghaladja az eddig észlelt hazai mennyiségeket. Ismervén hazánk más vizein a kerceréce előfordulási arányait, az előbbi számok ismeretében elmondható, hogy e faj fő átvonulási és pihenőterülete Magyarországon a Balatonon van. Jeges réce (Clangula hyemalis) Négy esetben észleltem. 1983. I. 19-én Keszthelyen a móló előtt és a part közelében mozgott 2--1 pld. 1983. XI. 29-én három különböző helyen is elő- fordult: Balatonfűzfő 1 pld., Balatonalmádi 2 pld., Balatonfüred 1 pld. 1984. IV. 5-én Keszthely előtt 4 pld. repül fel hajónk elől. 1984. XI. 16-án Balaton- kenese előtt a nádas zóna belső széle mentén úszik 4 pld. Valamennyi megfi- gyelt példány téli színezetű fiatal, illetve 9 madár volt. Pehelyréce (Somateria mollissima) 1983. I. 19-én Balatonkeresztüron a Nyugati-övesatorna befolyäsänäl a part közelében, más madaraktól elkülönülten tartózkodott 2 tojó színezetű példány. Viszonylag korai megjelenésére utal Márkus Ferenc megfigyelése, 1984. IX. 30-án a Tihanyi-félsziget Ny-i oldalán, a Gurbicza-part előtt észlelt 1 pld.-t. Fekete réce (Melanitta nigra) Két esetben észleltem. 1983. XI. 29-én Balatonalmádi előtt, partközelben 1 párt, másnap, XI. 30-án Kiliäntelep előtt 1 9 pld.-t. Füstös réce (Melanitta fusca) Ot megfigyelőnapon észleltem. Egy-egy alkalommal több helyen is. 1982. XI. 9-én 1 ? pld. a Paloznaki-öbölben tartózkodott, később 2 pld. Zamárdi előtt kb. 2 km-re benn, a nyílt vízen repült fel. 1983. XI. 30-án Balatongyörök 61 közelében, a parttól kb. 1,5 km-re repült fel együtt 4 pld. 1984. IV. 6-an a Siö- fok —Söst6 előtti vízről, a parttól 2,5 km-re repült fel 2 pld. A felsoroltak valamennyien mäs madaraktöl elkülönülten tartözkodtak. Szokatlanul nagy mennyiségben mutatkozott 1984. XI. 16-án és XI. 17-én, amikor összesen 25 pld.-t észleltünk a Balaton teljes körülhajózása során. Ezek területi elosz- lása a következő: nov. 16-án Siófok előtt 1 9 pld., Sóstó előtt 2+1 pld., Paloznak előtt 1 pld.; nov. 17-én Gyenesdiásnál 2 pld., Keszthelynél 4 pld. (2 3, 2 9), Balatonberénynél 12 pld., mintegy 110-es Bucephala clangula csapattal együtt repült fel; Balatonboglärnäl 2 pld. Kis bukö (Mergus albellus) Bär kis számban, de rendszeresen előfordult. Legtöbbet az 1983. I. 18— 19-i felmérés sorän észleltem, amikor 20 pld. fordult elö. Ezek területi megoszlasa a következö: jan. 18-án 4 pld. a Siéfoki-medencében, jan. 19-én 4 pld. Kiliän- telepnél, 6+3 pld. Badacsonyörsnel, 2 pld. Vonyarevashegynél és 1 pld. Fe- nekpusztänäl. Nagy bukó ( Mergus merganser) Mindössze két esetben észleltem. 1982. XI. 9-én Balatonszabadinäl, illetve 1983. I. 19-én Balatonlelle előtt tartózkodott 2-2 pld. Örvös bukó ( Mergus serrator ) Csupán 1984 őszén mutatkozott. A nov. 16 — 17-i felmérés során több helyen észleltem : XI. 16-án Balatonaligánál 4 pld., XI. 17-én Balatongyöröknél 1 pár (a hím átvedlőben), Balatonmáriafürdőnél 1 tojó színezetű pld., Fonyódnál 1 tojó pld. Egyéb ritka fajok előfordulásai Jeges búvár (Gavia immer) Egy esetben észleltem. 1982. XI. 30-án Balatonalmádi előtt a part közelé- ben, 110 em vízmélységű helyen tartózkodott szárcsák ( Fulica atra) csapata és néhány búbos vöcsök (Podiceps cristatus) társaságában 1 pld. A közeledő hajónk elől nem repült fel, hanem lebukott, és ezzel szem elől veszítettük. Ez volt a faj második balatoni észlelése (Keve, 1968). Fehércsőrű búvár (Gavia adamsii) . Egy esetben észleltem. 1983. I. 19-én a Tihanyi-félsziget Ny-i partjánál, Örvényes előtt repült fel hajónk mellett 1 pld. Nagy teste, kárókatona mérete, erős, világos csőre, hosszú szárnyai jól láthatók. Balatonudvari irányába repült el. A Balatonon először Fülöp L. Z. észlelte 1977. XI. 25— 26-án Bala- tonlellénél ( Fülöp, 1982). Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) A 3 éves megfigyelési periódus alatt csupán 1982-ben, az őszi vonuláson észleltem kis számban, de rendszeresen. Előfordulásai a következők: X. 26-án 2 pld. Siófoknál, XI. 9-én 4--1 pld. a Fűzfői-öbölben, XI. 30-án 2 pld. a Fűz- fői-öbölben, 2 pld. Balatonalmádinál és 2 pld. Káptalanfürednél. Valamennyi téliruhás. Rétisas (Haliaeetus albicilla) Egy esetben észleltem. 1982. [i]. 16-án Balatongyöröknel a Szépkilatas felett emelkedett fel 1 adultus példány, majd húzott el a Keszthely környéki hegy felé. 62 Szelesfarkü halfarkas (Stercorarius pomarinus) Egy esetben mutatkozott. 1982. X. 26-an Siöfok elött kb. 1,5 km-re a nyilt vizen 1 juv. pld. A madar a vizen ülve egy hatan fekvö dankasiräly- (Larus ridibundus) dögöt evett. A hajöt kb. 25 m-re bevärta. Hering siraly (Larus fuscus) 1984. IV. 5-én Fonyödnäl, kb. 1,5 km-re a parttöl 1 kiszinezett adultus példany. Löcser (Hydroprogne caspia) 1 pld.-t észleltem 1984. IV. 5-én a Fenekpuszta elötti szakaszon. Összefoglaläs 1. A Balaton nyilt vizének madarvilaga csak a téli félévben szämottevö. 2. A teli félévi madarvilagban 5 faj az, amely a tizezret meghaladö nagy- sägrendben lehet jelen. Ezek a következök: Anas platyrhynchos, Aythya fuligula, Bucephala clangula, Fulica atra, Anser fabalis. 3. Meghaladja az ezret vagy elérheti a néhány ezres nagyságrendet az: Anas crecca, Aythya ferina, Larus ridibundus. 4 Szäzas nagysägrendben fordul el6 a: Podiceps cristatus, Anser anser, Anser albifrons, Larus canus, Larus argentatus A vízimadarak allomanybecslésének pontos térbeli rögzítése kezdettől azt a célt is szolgálta, hogy feltárjuk a Balatonon a vízimadarak szempontjából legértékesebb területrészeket, és az így szerzett ismeretek szerint javaslatot tegyünk a védett területek kijelölésére. További cél ugyanezen vízfelületek- nek a Ramsari-területek jegyzékébe való felvétele. Már az eddigi vizsgálatok- ból is látható, hogy természetvédelmi szempontokból a legértékesebb te- rületek: a Paloznaki-öböl, a Bozsai-öböl, a Fonyód előtti 3— 4 km?-nyi nyílt víz és a Keszthelyi-öböl. Amennyiben a további vizsgálatok is alátámasztják megállapításainkat, javasolom e területek védetté nyilvánítását. Dr. Bankovics Attila Magyar Madártani Intézet H- 1121 Budapest, Költő u. 21. Irodalom Fülöp L. Z. (1982): Fehércsőrű búvár (Gavia adamsii) Balatonlellénél. Aguila. 88. 127. Keve A. (1968): Aythyae és Merginae fajok előfordulásai és vonulásuk évi ciklusai a Balatonon. Aquila. 75. 25 — 44. Keve A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest. 63 Estimate of the water-fowl population passing across Lake Balaton Dr. A. Bankovics Hungarian Institute for Ornithology, Budapest A survey of the migrating water-fowl on Lake Balaton was started by the Hungarian Institute for Ornithology in 1982. This article summarizes and evaluates the results obtained in 1982, 1983 and 1984. The investigations were aimed at registering, for national surveys and for the Interna- tional Water-fowl Research Bureau (IWRB), the required avifaunistic quantitative data. In addition, the same surveys can provide basic data for research on the material circula- tion of Lake Balaton. As a further aim, relating mainly to nature conservation, some major strips of the Lake (of particular importance for the migrating water-fowl) should be explored and delimited. In the course of the three years, a total of 71 bird species were detected on and above the open water and on the lake shores. The most populous species are the ones enumerated below. The maximum number of each species recorded on the total lake surface is also given: Mallard (Anas platyrhynchos) 19 400 Tufted Duck ( Aythya fuligula) 15 695 Coot ( Fulica atra) 11 566 Goldeneye ( Bucephala clangula) 10 629 Pochard ( Aythya ferina) 4 869 From the scientific point view, systematic registering of the presence of rare species (Clangula hyemalis, Somateria mollissima, Melanitta fusca etc.) or new species for Hungary (Gavia adamsii) is also important. The water-fowl population estimate serves the aim of exploring the most valuable strips of water, and consequently to recommend them for protection. The strips of lake surface delimited, on the basis of investigations carried out so far, are the following: Paloznak-bay, Bozsai-bay, Keszthely-bay and the 3—4 km? of open water in front of Fonyöd. Should investigations during 1985 and 1986 confirm the author’s findings discussed above, he proposes to register these strips in the list of Ramsar-areas. 64 er V. THE OCCURRENCE OF GEESE (MAINLY BEAN GEESE) AT TATA IN THE WEST OF HUNGARY L. M. J. van den Bergh — J. Philippona The Bean Goose Anser fabalis winters in large numbers in the central parts of Europe. This paper deals with Tata in the west of Hungary which is since years a well-known wintering site for geese (mainly Bean Geese). Travelling to the east of Hungary and to Rumania in the late sixties and the early seven- ties we found large numbers of geese, roosting during the night on the lake (Öreg-t6) on the edge of Tata. In later years (1974, 1980, 1981, 1982, 1983 and 1984) visits of longer duration were spent at Tata. The area of Tata Tata is situated 55 km WNW of Budapest and 9 km S of the Danube (47.35 N/18.20 E) (Fig. 1). The number of inhabitants is about 30 000. The town lies on the eastern edge of the small Hungarian plain (Kis-Alföld). The plain is mainly flat, near Tata however the landscape is hilly. Nowadays only 1:500 000 1. Position of the area of Tata. In “The area of Tata”. 65 small parcels of wood occur here and there. Remains of hedges date from the time that the landscape was more closed than at present. The area slopes light- ly from south to north and several small brooks run parallel to the Danube. Small marshes occur at low places; in wet periods and after the melting of snow floods can be seen occasionally. A small number of lakes is found in the basins of the brooks. The soils of the Kis-Alföld consist of greybrown loams which are supposed to be very fertile. The area of Tata is used by large state and collective farms which grow as main crops winter wheat and maize. East of Tata we find a landscape of low mountains mostly up to 500 m (highest point 634 m), for large parts covered with woods. This is a part of the well-known Bakony Forest (Bakony — Vértes). Further east the height de- creases and the land is more used for agrieulture than in the highest parts. The human population of the area is mainly concentrated in small villages with a few hundreds up to 1000 or 1500 inhabitants. Because of this nucleated dwelling pattern large parts of the area are almost unoccupied and rather quiet as a matter of fact. Distances between villages vary from 3 to 10 km. At some places large farms have been built recently. The lake at the south side of Tata is called Oreg-t6 (old lake). It measures some 250 to 300 ha. It is partly bounded by buildings of the town and a park. Woods occur at the south and southwest edges of the lake. The geese of the Tata-area Bean Goose — Anser fabalis The Bean Geese that winter in Hungary almost all belong to the tundra race rossicus. Tundra Bean Geese are a little larger than the White-fronted Goose, they have rather round bodies, rather short necks and their bills are of moderate length, mostly with a narrow orange band between the black tip and base. Birds of the Taiga race fabalis are larger, have longer necks and more elongated bills which are mainly orange coloured. Birds of this race are rare at Tata: 23 Nov. 1980: two families with resp. 1 and 2 juveniles, near Bábolna — Tàr- kany. 4, 5 and 6 Mar. 1983: two families with resp. 1 and 2 juveniles between Tata and Kocs. 27 Feb. 1984: one pair near Kömlöd — Bokod. The families with young birds stayed somewhat apart from the large flocks of Tundra Bean Geese. Bean Geese of a different type stayed 45 km south of Tata on 27 Feb. 1983. It concerned a flock of 3500 ex. They were of larger size than birds of the rossicus race, possessed a less rounded body and a heavier bill with much orange and little black. The lower mandible of the bill was less rounded com- pared as with rossicus and the calls were deeper than those of rossicus birds, more like those of the Taiga Bean Geese. We do not know to which subspecies these geese may belong. It is supposed that they had arrived from another winterquarter during a preceding period with hard frost and much snow. 66 Pink-footed Goose — Anser brachyrhynchus The list of observed specimen of this rare goose is as follows: 1 Mar. 1981: 1 near Kocs. 1 Mar. 1982: 1 near Kocs. 2 Mar. 1982: 3 between Tata and Mocsa. 6 Mar. 1983: 1 between Tata and Kocs. 27 Feb. 1984: 1 adult between Tata and Kömlöd, and 1 adult and 1 juvenile between Környe and Bokod. 29 Feb. 1984: 2 adults between Zsambék and Paty. White-fronted Goose — Anser albifrons Apart from the far more numerous Bean Goose, the Whitefront is the only goose species that also occurs in somewhat larger numbers. The counts of the last few years show a rising tendency. Autumn 1980: 1000. Feb.—Mar. 1981: 500. Feb.—Mar. 1982: 1500. Feb. — Mar. 1983: 1500. Feb. — Mar. 1984: 5000. White-fronteds also use the Oreg-t6 as a roost and often feed at the same places as the Bean Geese. Lesser White-fronted Goose — Anser erythropus This species is an irregular visitor in small numbers which seem to increase in the last few years. 1 and 3 Mar. 1982: 1 adult near Kocs. 28 Feb. 1983: 5 at Oreg-t6 during evening flight. 2 Mar. 1983: 4 between Tata and Kömlöd; 6 at Oreg-t6. 3 Mar. 1983: 1 juvenile between Kocs and Nagyigmand and 1 adult between Dad and Kömlöd. 4 Mar. 1983: 4 adults and 2 juveniles between Tata and Kocs together with 4900 Bean Geese and 250 White-fronted Geese. 5 Mar. 1983: 16 among 10 000 Bean Geese and 350 White-fronted Geese. The total in 1983 may be stated at about 20 ex. 1 Mar. 1984: at total of at least 17 ex. in the area. Greylag Goose — Anser anser The Greylag Goose was observed during all the visits to the area with a maximum of 18 ex between Zamoly and Pätka on 1 Mar. 1984. The species occurs normally in larger numbers at Velencei tó some 54 km south-southwest from Tata. Bar-headed Goose — Anser indicus There is only one observation : 5 Mar. 1982: 1 adult between Kocs and Nagyigmänd. Barnacle Goose — Branta leucopsis The Barnacle Goose is an irregular visitor in very small numbers: 21. Dec. 1974: 1 between Tata and Kömlöd. 27 Dec. 1974: 1 at about same place. 28 Dec. 1974: 1 between Tata and Kocs. 29 Dec. 1974: 2 between Tata and Kömlöd. re 1 Mar. 1981: 1 at Oreg-t6. 6 Mar. 1981: 1 near Koes. 23 Feb. 1982: 1 between Dad and Koes. 27 Feb. 1982: 1 at Oreg-t6. 27 Feb. 1984: 1 adult between Környe and Bokod. 1 Mar. 1984: 1 near Zsámbék. Red-breasted Goose — Branta ruficollis This species is observed in single individuals : 1 Mar. 1981: 1 adult near Kocs. 5* 67 28 Feb. 1982: 1 adult near Äcs. 2 Mar. 1982: 1 adult between Kocs and Szäk. 27 Feb. 1984: 1 adult at Oreg-t6; later between Környe and Bokod. 28 Feb. 1984: 1 adult at same place. The numbers and the distribution of the geese The data collected by us in the period 1971— 1984 are insufficient to get a detailed picture of the movements and the distribution of the geese in the study area. It is however possible to give a general survey for the course of the winter. The first small numbers of Bean Geese* seem normally to arrive before mid October. At the end of this month the numbers have risen till several thousands. As far as known many more geese arrive in November. In the few days from 20 to 24 November 1980 numbers firstly decreased from 27 000 to 14 000 and next increased again to 23 000. These facts point to migration of birds, possibly on their way to other wintering areas like Velencei-t6, Balaton and Kopacki Rit (the third area is situated in the North of Yugoslavia). Large numbers are often present in December as some data may illustrate: 23 Dec. 1971: 30 000 — 40 000; 15 Dec. 1979: 22 000 (Dr. I. Sterbetz in litt.); and Dec. 1974: 12 000. It is said that many geese leave the area during periods with strong frost and heavy snow, though a few thousand birds may remain also under unfa- vourable circumstances, as on 13 Jan. 1980: 1500. Large numbers of Bean Geese concentrate at Tata in February, but the time of their arrivals will depend of the weather circumstances. In the weeks before the geese leave Central Europe, numbers sometimes rise to the highest levels ever to be found at Tata. Some data may demonstrate that: 2 Mar. 1981: 50 000; 26 Feb. 1982: 70 000; Mar. 1983: 20 000; Mar. 1984: 45 000. Many Bean Geese obviously migrate through the area of Tata and only shortly stay there. These will probably be mainly birds from other sites in Pannonia but it has appeared that also birds from West-Europe can emerge at Tata at the end of the winter. The observations in 1982 coincided with the mass departure of the Bean Geese. Still 50 000 or 60 000 were present on 3 March, but only 15 000 or 16 000 were left the next day. In the night of 3—4 March many flocks of Bean Geese were heard flying over Tata into northern directions. The num- ber on 5 March was only 9000. x The counts of the geese proved to be most successful at the roost (Oreg-t6) during morning flight. Flocks at the feeding grounds were often controlled, but usually the geese occur very dispersed making it impossible to realize a full count at the feeding grounds in the course of one day. Counts during the evening flight at Öreg-tö, mostly give a very incomplete picture as many flocks often arrive in complete darkness. *When we write about “geese” this species is meant unless otherwise stated. 68 ES er TARDOSBANYA "RABOLNAK TATA 9 * 8 È PIRA Sa > sre ani “NAGYIGMANDr;t1;, KOCS 173. «La 1 * N TARKANY ro ie. TATABANYA u + “SI KÔMLÉD NES rat aL DS ipse SZÁK "> «ia, RORNYE RI ARL, ; DAB +. (= pe Sl “si = @ OROSZLÁN — Y : BOKOD BICSKE ETYEK MOR CSAKVAR ZÄMOLY & 1: 300 000 Mist feeding grounds 2. Position of the roost (S) and the feeding grounds In ,,Ecology of the Bean Geese at Tata. Ecology of the Bean Geese at Tata The presence of a favourable roost is very essential in the ecology of geese in their wintering areas. As was stated before the geese of Tata normally roost at Oreg-t6. Nearby some other roosts are found, as banks in the Dan- ube near Komárom, the Zámoly — Viztärolö, 40 km south of Tata and Velen- cei-t6. Observations at Öreg-t6 demonstrate that the geese prefer the central and southern parts of the lake and that they rarely or never visit the most north- erly part which is rather narrow and which is bordered by buildings. The lake is shallow, a bank often is exposed when the waterlevel is low. Geese often come quite near the borders especially in the Southwest. A canalized brook — the Altal-ér — enters the lake in the South and leaves it again in the North. This small river was fed from wells with relative warm water in former days. Seepage from the surrounding hills prevents the early freezing of the lake also presently. The water of Ältal-&r must be very pol- luted, as it has passed underway the industrial town Tatabanya. The discharge 69 of cooling water must held the temperature of the water relatively high, thus preventing the complete freezing of Öreg-t6 even in hard winters. When the observer arrives at the lake in the early morning it is often pos- sible to inspect flocks of geese from not too large distances (sometimes between 50 and 100 m). The geese perform their morning flight as it is normal at other wintering areas. It is obvious however that the hunting activities of men can strongly influence the pattern of the flight. In December 1971 and December 1974 the geese left the roost within a very short time when many shots very fired upon them along the borders of the lake. Enormous clouds of some tens of thousands of lod calling geese flew around over the water, more and more rising in the air and leaving into different direetions. During observations at the end of February and at the beginning of March when the hunting season is closed, the duration of the morning flight sometimes was longer than one hour, even up to 90 minutes. As may be seen on a map (Fig. 2) the flight directions can vary strongly. This is not only the case when different days are compared, but it also holds for one and the same day. The consequence of this is, that the geese often are spread over large parts of the area. Consequently it is very difficult to find again all the feeding flocks of the geese in the course of a day. Feeding grounds are spread over an area of at least 3500 km?. Of course only parts of this area are used by the geese as only a part of the area consists of arable land. The geese mainly feed on maize fields which can be stubble fields but also ploughed fields and on the green sprouts of winter wheat. When the first geese arrive in October the harvest of maize is near its end and the sowing of wheat has already begun. Maize stubble remains behind on the land. Obviously machines of different types are used as the stubble can be of various length. Ploughing of these fields starts in the autumn but last until the end of the winter in some years. Most of the maize fields were already ploughed at the end of December 1974, whereas at the end of February 1981 many fields were still covered with stubble. In the three following years however, few stubble fields were left in the same period. As concerns the wheat that is sown in October and November, the growing of the sprouts depends of the weather. The growth is retarded by dry weather. Only few grasslands occur in the area described, so it is of minor importance as a feeding ground for geese. A short summary will be given of the feeding ecology in some different winters: 1974, end of December: The geese were mainly feeding on ploughed maize fields; ten flocks (total 10 000 ex) were seen on this habitat. Four flocks (1800 ex) stayed on fields with winter wheat. Only 100 birds were seen on maize stubble. 1981, end of February — beginning of March: Several thousands of geese in many flocks stayed on the fields with maize stubble. Exact numbers were difficult to estimate as many birds were competely hidden in the high stub- ble. Large flocks have been seen on fields with winter wheat, but they stayed there mainly to rest; they did little feeding on the sprouts. One resting flock was found on a field with clover. No geese were seen on ploughed maize fields. 1982, same period as in 1981: Only few flocks could be observed at small 70 distances. Flocks were seen as well on maize stubble, as on ploughed land and on winter wheat. 1983, same period as both former years: Geese only occurred on winter wheat. Few plots with maize stubble occurred at the end of this winter. Large flocks of geese were found resting on ploughed fields. 1984, same period as former three years: Only two flocks (6500 ex) were seen on ploughed maize fields, though this habitat covered large areas. More geese were seen on winter wheat (total 43 000 ex). Thousands other birds were feeding on maize stubble fields. Summarizing these data it may be stated that the practice of large-scale farming on state and collective farms has become favourable for wintering birds like geese, as waste after harvest of maize is left in great quantities and green sprouts of sown cereals (mainly wheat) provide another source of important food. Sterbetz (1971) analysed the contents of stomachs of Bean Geese and found besides maize and grains of wheat several seeds of grasses, sedges and other plants. Green rests mainly of sprouted wheat were also found, grasses to a far lesser extent. It is known that the time needed to gather enough food, depends largely of the nature of that food (Owen, 1980). Geese grazing on grass need 7-8 hours a day to collect their requirement. Geese feeding on cereals need a far shorter time. Cereals are a high energy food compared with grass. It was tried to measure the time that Bean Geese need for feeding in the area of Tata. In 1981 the geese were mainly feeding on the fields with maize stubble at the end of the winter. They reached the feeding grounds at about 7 o’clock a. m. From 9 a. m. increasing numbers of the geese were going to rest on near bare ploughed fields or on fields with winter wheat and at some sites which were flooded. Most of the birds stayed there until 3 or 4 o’elock p. m., after which they moved again to the stubble fields for a second feeding period, where they remained until 5.30 or 6 o’clock p. m. It became clear that a goose spend some 4 or 5 hours to feed. Of course not all the geese followed the same pattern exactly. There was some overlapping. During some periods intensive flying was noticed to and from the feeding and the resting sites. Distances between the roost (Öreg-t6) and feeding grounds were measured on several occasions. In 1974 the distances were found to be as follows: 7700 ex at 5— 6 km from the roost, 3550 ex at S- 12 km from the roost, 4550 ex at 15— 16 km from the roost. In later years also much greater distances were found, up to 42 km in 1983 and in 1984. Geese in Hungary show a greater shyness than in western parts of Europe. Flight distances for pedestrians often are between 400 and 600 m. For cars these distances are less, but rarely less than 100 m. Roosting behaviour and ecology Many observations at Öreg-t6 have been done during morning and evening flights but also at several occasions in the late evening, during the night and in the daytime (Fig. 3— 4). 71 TATA 1981 E o o n a) D TATA 1982 Voods se during morning flights in 1981-1984. Length of bars 2 € Flight lines of ge 2 J. 72 a À as mas. 1983 TATA oo gua ° o° oo ® ce, o © ° © o oo? 9099 ou ire Öreg-tö goa o 00° Kae E o = 0° 0 0 == © arr ey ay Ps NO 00599 SEIT 00990 si TA 0 00 ds a Se c) 806 Voods o 1984 TATA + Pa ora i / ő a J fine ni ARI 0%° Voods d) indicates importance of different directions. In “Rosting behaviour and ecology”. 73 TATA 0 500 m Kl Dar, parts used as roost at high water — _ _ boundary of the roost at low water, fon when shores are exposed eee ee Voods e 4. The use of Öreg-tó by the geese. In Rosting behaviour and ecology”. Individuals or small flocks arrive at the roost late in the afternoon long before the mass arrivals. The forerunners are very wary and often fly around many times before to land or to disappear again. When the large masses of the geese arrive in several waves it has grown dusk already. It is an impressive spectacle to see and to hear those herdes of thousands of geese falling to the water without delay. Firstly they drink and then they swim around to restore the family ties. Activities to follow are: bathing, preening and taking grit on the exposed banks and in the shallow parts of the lake. The geese are very noisy in this period. Several flocks sometimes arrive in darkness two or more hours after sunset. The calling of the geese gradually becomes less intensively in the course of the evening, but when the numbers are large, it is rarely quite silent during the night. In some moonlit nights in november 1980 many geese arrived shortly before midnight and afterwards they were seen bathing, preening and taking grit. 74 “ N The geese are mostly very active in the early morning before leaving the roost. Many leave the shallow parts of the lake, swimming to the centre of the lake. Morning flight shows variation in the size of the leaving flocks and duration. When the geese are disturbed by hunting or other factors they leave the roost within a very short time: some minutes of a quarter of an hour. It was seen at some occasions that immense clouds of birds circled over the lake, gradually rising higher and then leaving the area into different directions But when there is no disturbance, morning flight can last very long: up to 60 or 90 minutes. Then the geese leave very gradually in flocks of small or moderate size. The morning flight offers the only possibility to do reliable counts in the area of Tata. <500 500-1000 1000-5000 5000-10 000 10 000—20 000 20 000—40 000 > 40 000 (max 70 000) 5. Known localities of wintering Bean Geese in Hungary and in frontier areas of Austria and Yugoslavia. 75 Relations with other sites Tata is not the only important geese area in Pannonia (Fig. 5). Some other ones can hold large numbers of geese. Some are mentioned below with the distances to Tata: Velencei-t6 (60 km); Lake Balaton (80 — 160 km); Seewin- kel— Hanság, mainly in Austria (100 km); Kopacki Rit, Yugoslavia (225 km). Geese move between wintering sites in the course of the season. This cause changing totals in the different areas. Pannonia is a too large area to organise simultaneous counts at all important localities. Numbers of geese at Tata at the end of the winter sometimes are as high as the combined totals for Tata, Velencei-t6 and Lake Balaton in autumn. Bean Geese use Tata as their main concentration area before to migrate into the directions of the breeding grounds. Bean Geese begin to arrive in Pannonia in autumn not much later than do other geese in the German Democratic Republic. Large numbers arrive there in the last decade of September, more influxes follow in October, the maxi- mum numbers are stated in November (Klafs— Stübs, 1977). It is probable that the Bean Geese of Pannonia are more or the less of a different population than those of the Baltic North Sea area and that they arrive directly via flightlines through the Soviet Union and the eastern parts of Poland. It seems illogical that geese that first have arrived in the G. D. R. will continue their migration into the Southeast in order to reach Pannonia. Since 1971 a banding program have been performed in the G. D. R. Bean Geese caught at the Gülper See were marked with plastic neck collars; firstly a different colour was used each year, since 1977 numbers and letters on the collars enabled to get infor- mation on movements of individual geese. Most observations of marked geese came from the G. D. R. itself, from the F. R. G. and from the Netherlands. But smaller numbers of marked birds were sighted in countries as the C. S. S. R. and Hungary (Litzbarski, 1979). Those geese were seen one or more years after the season of marking. So the prove was given that Bean Geese which belonged to the population of Baltic North Sea in one winter switched to the Central European population in a following winter. But in later years it has approved that birds that passed the G. D. R. and wintered in the Netherlands, in some cases emerged at Tata at the end of the same winter. A survey will be given of the observations of marked geese in the area of Tata during the last few winters. 1980, November, December: A total of 40 000 Bean Geese was controlled in the Pannonian plain, in the valley of the Danube and in northern Yugosla- via. No marked geese were seen. 1981, end February—early March: At Tata 12 Bean Geese with neck collars were seen. Eleven of the collars were yellow-coloured and the symbols could be readed. Three of the birds had been read before in western Europe and one of this three stayed in the Niederrhein area at the German-Dutch border in December of the same winter. The two other birds had been seen in the Netherlands in former winters. 1982. Same period: At Tata 18 marked Bean Geese were seen. Again 11 collars could be readed and again 3 were known from western Europe, 2 from other winters, while a third bird stayed in the Niederrhein area on 17 Feb 1982 and in the Tata area on 28 Feb of the same year. The short interval between 76 these observations of the same bird, makes it probable that it came directly from the West of Europe to Hungary. Ten other geese of the total for 1981 and 1982 were marked with number- ‘or letter-combinations that were preceded or followed by combinations that were noticed in the West of Europe. 1983. Same period: Among 20 000 Bean Geese at Tata no marked birds ‘were discovered. The same applied to 3500 Bean Geese between Tata and Velencei-tó and 2000 ex at the Hortobágy. Numbers in the Seewinkel — Han- sag area rose from 5000 to 40 000 in the period 25 Feb. — 6 Mar. Two marked birds were seen; symbols could not be readed. The presence of 3 Barnacle Geese made it probable that numbers of geese migrated from western to ‘Central Europe at the end of this winter. 1984. Same period: Some 45 000—50 000 Bean Geese stayed at Tata and 15 000 at the Seewinkel— Hanság area. Table 1. shows the maximum numbers of Bean Geese in the two areas in four succeeding years at the end of the winter. 1. táblázat Maximum numbers of Bean Geese (end February — early March) Year Tata Seewinkel — Hansäg Total | 4 1981 50 000 19 000 69 000 1982 70 000 11 000 81 000 1983 20 000 40 000 60 000 1984 45 000 15 000 60 000 In 1981 and 1982 the total numbers for both areas combined were higher as in 1983 and 1984. Only in the first two years birds with neck collars which were known before in western Europe have been observed at Tata. Both winters were much colder than the other two ones in the west of the continent. Is it possible that more geese migrate from the West of Europe to Pannonia in colder winters ? The facts mentioned above let us wonder if it is correct to speak of two separate populations: the Baltic North Sea population and the Central Euro- pean population (Ogilvie, 1978). It is very likely that at least a part of the geese can occur in both areas. The shooting of geese at Tata We learned about methods of goose hunting during our visits. Most shoot- ing is done at Oreg-t6. We think that hunting pressure is very heavy at this roost. Geese are also hunted at feeding but the pressure is much lower there. Shooting is mostly done at the SW, S and SE borders of the lake, sometimes also at the E side. Hunters mostly take position under the trees quite near the lake. They fire at the birds that leave the roost during morning flight and 77 arrive during evening flight. Morning shoots are more frequent than evening shoots. We counted the number of shots at some dates: 23 Dec. 1971. 160 shots within 16 minutes, 22 Nov. 1980: 305 shots within 20 minutes, 23 Nov. 1980: 449 shots within 25 minutes. The number of birds killed is not known to us, but we think that it will amount to several hundreds. A much larger number of birds of course will be wounded. We noticed that 15 to 25% of the geese in several flocks showed damaged wings. Hunting of geese and other birds at roosts causes much disturbance and threat the birds at that place where they should be quite safe. It was proposed at a symposium on “Population Ecology of Geese” in Debrecen, Hungary, in October 1981 to shorten the shooting season at Oreg-t6. Hungarian officials of the Ministry of Agriculture announced that it should be tried to stop shooting at Tata from lst December (1982). It has appeared that hunting continued after Ist December in 1982— 1983 and 1983 — 1984. Sometimes even in the closed season (after 31 January) some hunting was stated. So we may conclude that the situation has not changed to the favour of the geese (Fig. 6—8.). Hunters partly are of local origin, but partly they come from other countries (probably mainly from Italy). Considering the very high value of Tata as a wintering area for large num- ae 6. Oreg-té (Photo: Bergh, L. M. J.) 78 CREO e OI IT crore emai wn Gis ees 5 I dal dd Ba bas “eg AM: : x | = È . è u 4 7. Maize stubble with Bean Geese near Kocs, March, 1981, (Photo: Philippona, J.) PERRET el A POE 8. Bean Geese on maize stubble near Kocs, March, 1981, (Photo: Philippona, J.) 79 bers of geese (mainly Bean Geese) we will do the following recommendations: 1. To stop all hunting activities at and near Öreg-tö. 2. When this is not feasible in the near future, we propose to close hunting from lst December each winter. + 3. Finally it should be very important when Oreg-t6 became a nature reserve. A further step is to put the lake on the list of the Ramsar convention. Summary The town of Tata and its surroundings in western Hungary is important for wintering geese. The Bean Goose, mainly of the Tundra race rossicus arrives in October and leaves before mid March. Numbers fluctuate strongly in the course of the winter period. Maximum numbers may rise up to 40 000 (December 1971) or even to 50 000 — 60 000 (February — March 1982). The White-fronted Goose occurs in much smaller numbers, though maximum numbers have risen recently to 5000 (February — March 1984). Other geese species only occur in very small numbers. Oreg-t6 a rather small lake at Tata is the roost of the geese. Feeding grounds are maize fields (stubble fields and ploughed fields) and fields with winter wheat. Distances between the roost and the feeding grounds mostly vary between 5 and 20 km, but sometimes are much greater, up to 30 or even 42 km. Geese often move between Tata and other wintering sites in Pannonia. A banding program in the G.D.R. proved that birds which were marked in that country, are not only seen on wintering grounds in western Europe (especially in the Netherlands), but sometimes also near Tata. It has proven in some cases that a bird which was firstly seen in the Netherlands, must have migrated to Central Europe in the course of the same winter. The geese are heavily hunted in the area, mainly at the roost during the morning flight and sometimes also during the evening flight. We recommend to finish this kind of hunting because of the great disturbance for the geese. Oreg t6 could be a nature reserve of very great importance. Authors’ Address: Leo v. d. Bergh — Philippona, J. Noordermeent 29 8317 A A Kraggenburg Nederland References Klafs, G.— Stübs, J. (1977): Die Vogelwelt Mecklenburgs. Jena. Litzbarski, H. (1979): Erste Ergebnisse der Beringung und farbigen Kennzeichnung von Saatgänsen (Anser fabalis) in der Deutschen Demokratischen Republik. Beitr. Vogelkd. 25. 1/2:101 — 123. Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Berkhamsted. Owen, M. (1980): Wild Geese of the world. London. , Philippona, J. (1983): Beobachtungen von Wildgänsen bei Tata/VR Ungarn. Der Falke. 30. Jahrgang. Heft 7. 225 — 227. 80 SAN RT» né. mese. ai aj | VI. PERCENTAGE OF JUVENILE LESSER WHITE-FRONTED GEESE (ANSER ERYTHROPUS L., 1758) IN HUNGARY 9 # Dr. I. Sterbetz A few decades ago, the Lesser White-fronted Geese were regular migrants in eastern Hungary. However, in the last 30 years there has been a tremen- dous reduction in numbers. In the period from 1950 to 1980, only 2 to 5 per cent of the previous numbers could be observed here (Sterbetz, 1982). Similar experiences were also noted in the Fennoscandinavian regions. Between 1920 and 1930, the Lapland population still numbered about 10 000 specimens, at present it is around 500 (Siivonen, 1949; Soikkeli, 1973; Norderhaug, 1980; Merikallio— Lampio, in: Norderhaug, A. & M., 1982; Norderhaug, A. & M., 1980a, 1982, 1984). FER ot 1. Lesser White-fronted Geese. Kardoskut, 31. 10. 1969. (Photo: Dr. I. Sterbetz). — Kislilikek Kardoskuton. 1969. okt. 10. ( Fotó: Dr. Sterbetz I.) 81 2. Adult Anser erythropus. (Photo: Dr. I. Sterbetz) Interpretation of this phenomenon is rendered rather difficult by the fact that we know very little about their population dynamies and ‘wintering conditions. Therefore, the wild goose counts made it possible to establish the ratio of juv. and ad. specimens, as well are providing valuable data for research on the population decrease. This species is particularly suitable for such investigations since the first year and older specimens show striking plumage differences. In the period from 1946 to 1984, the author had the opportunity to make such observations on 120 occasions throughout eastern Hungary. Coordinates of the observation places were as follows: Hortobagy 46°37’N — 21°05’E, Biharugra 46°58’N — 29°36’E, Kardosküt 46°30’N — 20°28’E, Tótkomlós 46°25’N — 20°44’E, Pitvaros 46°25’N —20°42’E, Békéssamson 46°25’N — 20°38’E, Nagyszénas 46°25’N — 20°49’E and Csabacsüd 46°25’N — 20°34’E. The quantitative data enumerated in the tables 1— 2 stem partly from the cited studies (Sterbetz, 1965, 1968, 1972, 1975, 1976, 1982, 1982a), and partly from statistics sent to the IWRB. The data offers a brief survey of 35 years. The autumn data is very reliable because the juv. and ad. specimens are easy to recognize. However, the moult of this species is hardly known, thus juv eniles possessing an adult plumage in spring may create difficulties in identification. Considering the possible errors, the spring findings, having always shown a low juv. percentage, are reported 82 1. tablazat Table 1 1946 Csabacsüd, 1951 Biharugra, Kardosküt, Biharugra, 1952 Kardosküt, 1953 Kardosküt, 1954 Kardosküt, 1955 Kardosküt, 1956 Kardosküt, 1957 Kardosküt, 1958 Kardosküt, 1959 Kardosküt, 1960 Kardoskut, 1962 Kardosküt, 1963 Kardosküt, 1964 Hortobägy, Kardosküt, 1965 Kardosküt, 6* Site — Date Lel6hely —id6pont 1 17 Sept. 18 Sept. 15 Oct. 30 August. 12 Sept. 13 Sept. 15 Sept. 16 Sept. 20 Sept. 23 Sept. 28 Sept. 12 Oct. 15 Oct. 19 Oct. 15 Nov. 15 Sept. 17 Sept. 14 Oct. 15 Oct. 30 Oct. 1 Nov. 10 Oct. 30 Nov. 10 Nov. 20 Oct. 30 Sept. 10 Nov. 1 Nov. 1 Dec. 20 Oct. 2 Nov. 12 Oct. 25 Sept. 20 Nov. 30 Sept. % young in autumn Fiatalok %-a összel Total number Összes példány 96 young Fiatalok %-2 Qt 83 1. táblázat folytatása i Table 1 continued 1 | 2 3 1966 | Hortobägy, 10 Sept. | 200 3 Kardosküt, 16 Oct. 50 1 13 Nov. 500 6 26 Nov. 450 4 11 Dee. 100 2 18 Dee. 50 _ 1967 | Hortobägy, 17 Sept. 136 1 29 Oct. 2000 6 Kardosküt, 12 Nov. 1035 8 | 1968 1 Kardoskut, 20 Oct. 49 = Hortobágy, 28 Oct. 150 1 | 24 Nov. 200 — i! 26 Nov 40 — i 27 Nov 60 = ki 1969 fi Kardosküt, 14 Sept. 20 1 È B.S&mson, 4 Oct. 50 2 Hortobägy, 12 Oct. 200 4 1 28 Oct. 2000 8 Kardosküt, 31 Oct. 3000 7 | 16 Nov. 1005 9 22 Nov. 1000 6 B. Samson, 14 Dec. 150 2 1970 Kardosküt, 6 Oct. 300 = 7 Oct. 150 Hortobägy, 15 Oct. 450 3 Kardosküt, 23 Oct. 1000 4 B.Samson, 13 Dee. 40 — 1971 Kardoskút, 16 Oct. 30 _ 21 Oct. 150 2 1 Nov 2000 8 12 Dec 15 7 1972 Kardosküt, 28 Oct. 500 6 11 Nov. 300 7 15 Dec. 5000 8 1973 Kardosküt, 1 Nov. 1000 7 1974 Kardosküt, 2 Nov. 1000 6 18 Dec. 2000 vd 1975 Kardosküt, 14 Aug. 1 _ 25 Nov. 100 7 4 Dec. 500 5 17 Dee 2 _ 1976 Kardosktit, 16 Oct. 300 6 1977 Kardosküt, 16 Oct. 312 3 13 Nov. 150 2 84 1. tablazat folytatasa Table 1 continued 1 2 3 1978 Kardosküt, 15 Oct. 200 3 29 Oct. 12 = 19 Nov. 70 1 17 Dec. 1250 5 1979 Kardosküt, 15 Oct. 7 = 15 Dee. 1300 7 1980 Kardosküt, 12 Oct. DI = 16 Nov. 22 = 1981 Kardosküt, 16 Oct. 12 = 31 Oct. 2 = 14 Nov. 39 = 1982 Kardosküt, 4 Nov. 12 = 5 Nov. 86 3 merely for the sake of completeness, and the evaluations are based on the autumn data. In the autumn data, the ratio of young birds well indicates the process reflected in the quantitative data. In a characteristic way, in 1946 the percent- age of juv. specimens still varied between 30— 40, in the period 1951—1955 between 10 and 20, from 1956 to 1965 between 0 and 12, while after 1966 their ratio was always below 8 per cent. Remarkably, in the years 1958, 1959, 1960, 1980, and 1981 no juveniles were identified in autumn. It was charac- teristic in the past, and is still characteristic today, that in some years the number of migrants was much above the average, but later it suddenly fell (Sterbetz, 1968, 1982). The “invasion” years linked with a higher percentage of young birds. The decrease in juveniles observed in Hungary has been so drastic that, in addition to the worsening ecological conditions, an explanation has to be searched for regarding the genetic damage linked with the isolation of popu- lations. Another question is — from where do these geese originate, and is the situation presented here similar to that in the nesting biotope? Both the geographic situation and a specimen ringed in Sweden and discov- ered in Greece (Höglund, in: Bauer — Glutz, 1968) seem to indicate that the Scandinavian population pass through eastern Hungary on their way to wintering places in the Balkans. However, the number of birds observed in Hungary was always considerably higher than the total Scandinavian popula- tion, indicating that there is also a migration route from the Soviet Union towards the Carpathian basin. In the European part of the Soviet Union, on the Bolshezemelskaya tundra extending from the river Petshora to the Ural mountains, Mineev (1981) pointed out an improvement in the hatching population in 1973—1974—1975 (3600, 4000, 5400). However, this data cannot yet be utilized, and it is extremely difficult to compile reliable statis- tics from this enormous area. 85 2. táblázat Table 2 % young in spring Fiatalok %-a tavasszal Site — Date Total number % young Lel6hely—id6pont Összes példány Fiatalok %-a 1 2 3 1947 Csabacsüd, 2 March 19 — 1949 Kardosküt, 18 March. 108 6 1966 4 Kardosküt, 13 Febr. 94 2 4 13 March. 200 1 1967 N Hortobagy, 30 March, 15 — à 1968 : Kardosküt, 4 March. 15 _ 10 March. 30 = Hortobägy, 17 March. 150 — 1970 Nagyszénäs, 13 Jan. 66 — Csabacsűd, 13 Jan. 20 _ d 1971 Kardoskút, 14 Febr. 5 — 1972 Pitvaros, 14 Jan. 70 = Kardosküt, 13 Jan. 30 — Tótkomlós, 15 Jan. 76 2 ri Kardoskút, 13 Febr. 1000 4 | 12 March. 40 1 1973 Kardosküt, 17 March. 2000 6 1974 Kardosküt, 17 Febr. 80 — 26 Febr. 5000 4 1978 Kardosküt, 12 March. 150 _ 1979 Kardosküt, 11 Febr. 25 = 1980 Kardosküt, 17 Febr. 11 = 16 Febr. 10 — 1984 Kardosküt, 24 Febr. 4 = We do not know where the migration leading to the European and trans- Caucasian wintering places separate. In the Caspian Sea region, the most important wintering place of this species, it is rather difficult to evaluate the fluctuations in the population. Due to developments in agriculture in the latter decades, the ecological conditions have notably changed and the winter- ing masses of Red-breasted Geese ( Branta ruficollis), formerly concentrated there, were scattered over large areas (Krivenko, 1981; Krivornosov, 1981; Vinokurov, 1982). Now, a considerably lower number of Lesser White-fronted 86 Gese are wintering in the Caspian Sea ragion than 40 or 50 years ago (Scott, 1938; Scott D. pers.). However, we do not know to what extent this absence can be attributed to the real decrease in population and to the scattering of birds which have lost their wintering places. At present, the Lesser White-fronted Goose is one of the most urgent problems in wild goose research. Its Fennoscandinavian population is threatened with extinction and, according to migration investigations, this crisis situation also continues towards the east. Consequently, in order to preserve this species, an efficient reporting system is needed which deals with all new data needed for international research. Author’s address Dr. I. Sterbetz H— 1131 Budapest Fivér u. 4/a. References—Irodalom Bauer, K.—Glutz, U. v. Blotzheim (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2/1/ Frankfurt a. M. p. 146. Krivenko, V. @. (1981): Status of the Wetlands and the Waterfowl population in the Pre-Caucasus. Proc. of the Symposium on the Mapping of Waterfowl Distributions and Habitats. Alustha., Crimea, USSR. 16 — 22 Nov. 1976. Moscow. p. 248 — 254. Krivornosov, G. A. (1981): Wetlands and Waterfowl in the Caspian Sea Area. Proc. of the Symposium on the Mapping of Waterfowl Distributions Migrations and Habitats, Alustha, Crimea, USSR. 16 — 22 Nov. 1976. Moscow. p. 255 — 262. Mineev, J. N. (1981): Waterfowl Population, Distribution in the Bolshezemelskaja-tund- ra. Proc.of the Waterfowl Distributions, Migrations and Habitats. Alustha, Crimea, USSR. 16 — 22 Nov. 1976. Moscow. p. 232 — 240. Norderhaug, M. (1980): Status of Lesser White-fronted Goose in Fennoscandia. Nordic Conference on Game Research, Uppsala, Sweden. 17— 19 Nov. 1980. Manuser. Norderhaug, A. & M. (1980): Dverggasa (Anser erythropus) in Fennoscandia. Mimeo. 35. p. 36. Norderhaug, A. & M. (1982): Anser erythropus in Fennoscandia. Aquila. 79. p. 93— 101. Norderhaug, A. & M. (1984): Status of the Lesser White-fronted Goose. (Anser eryth- ropus) in Fennoscandia. Swedish Wildlife Research Viltrevy. Vol. 13. Nr. 1. p. 171 —184. Scott, P. (1938): Wild Chorus. London. Siivonen, L. (1949): En 6versikt 6ver villebradet i Finland. Suomen Riista. 4. p. 125 — 170. Soikkeli, M. (1973): Decrease in numbers of migrating Lesser White-fronted Geese (Anser erythropus) in Finland. Riistatieteellisö Jukkaisuja. 33. Finish Game Research, Hel- sinki. p. 28 — 30. Sterbetz, I. (1965): Observations made on the avifauna of the Hortobägy in the Years 1964-1965. Déri Múzeum Evk., Debrecen. p. 383 — 396. Sterbetz, I. (1968): Der Zug der Zwerggans auf der Ungarischen-Puszta. Ardea. 56. 3/4. p. 259 — 266. Sterbetz, I. (1972): Angaben aus den Jahren 1966 — 1969 über die Vogelfauna der Puszta Hortobagy. Deri Müzeum Évk., Debrecen. 1969 — 1970. p. 52. Sterbetz, I. (1975): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Kardosküt in Zeitraum 1952 bis 1973. Aquila. 80. p. 91 — 120. Sterbetz, I. (1976): Development of Wild-Geese migration on the Hungarian gathering places. Aquila. 1975. 82. p. 181 — 194. Sterbetz, I. (1982): Migration of Anser erythropus and Branta ruficollis in Hungary 197? — 1980. Aquila. 89. p. 107 — 114. 87 Sterbetz, I. (1982a): Peak numbers of Geese and Cranes on autumn migration in the Kardos- kút Nature Reserve, Se. Hungary. Aquila. 98. p. 193 — 194. Vinokurov, A. A.(1982): Present status of the Branta ruficollis Population and Measures for its Conservation. Aquila. 89. p. 115 — 122. A kislilik (Anser erythropus L., 1758) fiatal példanyainak szazalékaranya magyarorszagi gyülekezöhelyeken Dr. Sterbetz Istvan A kislilik nehäny évtizeddel ezelött még rendszeres, tömeges ätvonulö volt a kelet- magyarországi vadlüdgyülekezö helyeken. Az utóbbi harminc évben azonbaban meny- nyiségük összeroppanás-szerűen fogyatkozott. 1950 — 1980 időben már csak a korábbiak 2-5%-ät lehetett itt megfigyelni (Sterbetz, 1982). Időben ezzel megegyező, hasonló tapasztalatok adódtak a fennoskandiai régióban is. A lappföldi populáció 1920 — 1930 idő- közében még mintegy 10 000 példányt számlált, jelenleg 500 körül alakul (Siivonen, 1949; Soikkeli, 1973; Norderhaug, 1980; Merikallio — Lampio, in: Norderhaug, A. 8 M., 1982; Norderhaug, A. & M., 1980a, 1982, 1984). A jelenség magyarázatát nehezíti, hogy a kislilik populäciédinamikäjärél és telelési körülményeiről keveset tudunk. Az ällomänycsökkenes kutatásához ezért értékes adato- kat ígérnek azok a vadlúdszámlálások, amelyeken lehetőség nyílt a juv. és ad. példányok arányának megállapítására is. Az A. erythropus különösen alkalmas az ilyen vizsgálatokra, mivel az első éves és az idősebb példányok színezete feltűnően különbözik. 1946—1984 időközében 120 alkalommal nyílt lehetőségem a Kelet-Magyarországon vonuló kislilikek ilyen vizsgálatára. A megfigyelőhelyek koordinátái: Hortobágy 46°37’N —21°05’E, Biharugra 46°58’N —29°36’E, Kardoskút 46°30/N — 20°28’E, Tótkomlós 46°25’N — 20°44/E, Pitvaros 46°25/N — 20°42’E, Békéssámson 46°25’N — 20°38’E, Nagy- szénäs 46°25/N — 20°49’E és Csabacstid 46°25’N — 20°34’E. Az 1 — 2. táblázatban felsorolt mennyiségi adatokat részben az idézett dolgozatok (Sterbetz, 1965, 1968, 1972, 1975, 1976, 1982, 1982a), részben az IWRB-nek küldött számlálási statisztikák is tartalmazzák. A bemutatott adatsor 35 év áttekintése. Az őszi adatok biztosak, mert ilyenkor a juv. és ad. példányokat könnyű felismerni. A kislilik vedlésének körülményei azonban alig ismertek, ezért lehetséges, hogy tavasszal már színesedő, fiatal példányok is zavarják az elkülönítés biztonságát. Az itt feltételezett hibaforrásokra tekintettel, ezért a mindvégig kis juv.%-ot adó tavaszi megfigyeléseket csak a teljesség kedvéért közlöm, és az őszieket értékelem. Az őszi adatsorban a fiatalok arányának alakulása is jól érzékelteti azt a folyamatot, amely a mennyiségi adatokból is tükröződik. Jellemző, hogy a juv. példányok %-a 1946- ban még 30 — 40 között, 1951 — 1955 időközében már 10 — 22, 1956 — 1965 között 0 és 12, 1966 után pedig mindvégig csak 8%, alatt alakul. Kirívó, hogy 1958, 1959, 1960, 1980 és 1981 években egyetlen fiatal példányt sem sikerült ősszel felismerni! A kislilikre a rég- múltban és a jelenben is jellemző, hogy vonuló mennyisége egyes években átlagon jóval felüli, kiugró, majd hirtelen visszaeső hullámzást mutat (Sterbetz, 1968, 1982). Az ilyen , inváziós" éveket a fiatalok magasabb százalékértéke is kíséri. A Magyarországon megfigyelt kislilikek fiatal példányainak csökkenése olyan méretű, hogy a kedvezőtlenné váló ökológiai adottságok mellett már a populációs elszigetelődésé- vel járó genetikai károsodásban is keresnünk kell a magyarázatát. További kérdés, hogy ezek a ludak honnét származnak, és a fészkelőareálban meddig követhető nyomon az itt bemutatott állapot? A földrajzi helyzet és egy Svédországban jelölt, Görögországban megkerült, gyűrűzött példány (Höglund, in: Bauer — Glutz, 1968) szerint a Skandináv kislilikek a kelet-magyar- országi útvonalon jutnak el a, balkáni telelőhelyekre. A Magyarországon megfigyelt meny- nyiség azonban mindenkor jelentősen több volt, mint a teljes skandináv állomány, és ez a többlet bizonyítja, hogy a Szovjetunió felől is vezet a Kárpát-medence felé vonulási út. A Szovjetunió európai részén, a Pecsora folyótól az Urálig elnyúló Bolshezemelskaja- tundrán Mineev (1981) a kislilik költőállományának javuló irányzatát mutatja be az 1973 — 1974 — 1975. évből (3600, 4000, 5400). Ez a rövid időszak azonban még nem érté- kelhető, és a Szovjetunió hatalmas kiterjedésű areáljáról folyamatos és pontos statisztikát készíteni rendkívül nehéz. Nem tudjuk, hogy az európai és a Kaukázuson-túli telelőhelyekre vezető vonulási utak 88 v à hol válnak el? A Kaszpi-regiöban, a kislilik legjelentősebb telel6helyén a populäciöhul- lämzäst bonyolult értékelni. Itt a mezögazdasägi fejl6dés miatt az utöbbi évtizedekben jelentősen megváltoztak az ökológiai viszonyok, és ez a korábban ott összpontosuló vörös- nyakü ludak ( Branta ruficollis) telel6 tömegeit is nagy területeken szörta szét (Krivenko, 1981; Krivornosov, 1981; Vinokurov, 1982). A Kaszpi-regiöban manapsäg jelentösen keve- sebb kislilik telel, mint negyven-ötven évvel ezelőtt (Scott, 1938; Scott D. pers.). Nem tud- juk azonban, hogy ezt a hiányt milyen mértékben magyarázza a tényleges csökkenés és a telelőhelyüket vesztett madarak szétszóródása ? A kislilik napjainkban a vadlúdkutatásnak az egyik legidőszerűbb problémája. Fen- noskandiai állományát kipusztulás veszélyezteti, és a vonulási vizsgálatok igazolják, hogy ez a válsághelyzet kelet felé is folytatódik. A védelem szervezése ezért minden újabb adat- nak a nemzetközi kutatás számára hozzáférhető, gyors közlését kívánja meg. 89 VII. A RÖVIDCSÖRÜ LUD (ANSER BRACHYRHYNCHUS BAILLON, 1833) MAGYARORSZÄGON Dr. Sterbetz Istvan A rövidesörü lid elsö alkalommal 1940-ben jelent meg Magyarorszägon, majd további harminc év kimaradás után újabban egyre gyakrabban sikerült itt megfigyelni. Ismétlődő előfordulásai megkívánják az adatok áttekintő összefoglalását, amelyből világosabbá válhat rendszeresedő beáramlásának magyarázata. Ez a lúdfaj szigetszerű elterjedéssel Kelet-Grönlandot, Izlandot és a Spitz- bergákat (Svalbard) népesíti. A grönlandi és az izlandi populáció a Brit-szi- geteken telel, a svalbardiak Dánia, Hollandia, Belgium és az NSZK észak- nyugati tengerpartjához vonulnak, IX. hó végétől májusig. Alkalomszerűen elkóborló példányok a Szovjetunióig, Olaszországig, Spanyolországig, Madei- ráig és a Kanári-szigetekig szóródtak szét ( Bauer — Glutz, 1968 ; Timmerman, 1976; Cramp — Simmons, 1977 ; Ogilvie, 1978). Határaink közelében Ausztriá- ból 1966— 1968 időközében 7 esetben figyeltek meg 1—2 példányt (Leisler, 1969). Jugoszláviából (Bosznia-Hercegovina) 1905-ben egy példány lelő- helyét említik (Reiser, 1939). Romániában nagyon ritka téli vendégnek számít (Talpeanu — Paspaleva, 1973). Csehszlovákiában 1906 óta 9 esetben került elő, a Német Demokratikus Köztársaságban azonban 1956 óta már viszonylag rendszeres (Bauer — Glutz, 1968). A magyarorszägi adatokat az 1. tablazat mutatja be. Az itt felsoroltakböl az előfordulások ismert körülményei : Balatonfenyvesen 1970. X. 14-én kukoricatarlön — a vetési ludak (Anser Jabalis) tömegéből — vadászzsákmányként került elő. Sumonyban 1977. III. 19-én látott példány halastavon volt. Rakoskerten 1980. V. 23-án megfigyelt magányos madár a friss szántáson álldogált. Tatán 1982. január végén az Öreg-tó (halastó) jegén néhány A. fabalis között látták. Tata és Kocs között 1983. III. 5-én kukoricatarlón — A. fabalis-, A. anser- és A. albifrons-ok alkotta — vegyes táplálkozó csapatban tartózkodott. A Hortobágy — Kun- madarason 1982. IV. 18— V. 11. időközében látottak természetes sziki növény- társulásokon (Hleochari — Agrosti — Alopecuretosum pratensis, majd Puccinel- lietum) legelésztek erősen összetartó, tiszta csapatban. Számuk május elejétől fokozatosan csökkent, az utolsó 12 példány V. 11-én tűnt el. Tatán 1983. XII. 26-án az Öreg-tóra kora délután leszálló A. fabalis tömegében, de a vetési ludaktól elkülönült, tiszta csapatokban húzott be a Magyarországon egy alkalommal észlelt, eddigi legnagyobb mennyiség. Végül Biharugrán 1984. IV.9— 13. időközében a Festucetum pseudovinae vizjarasos, zsenge füvén sike- rült őket megfigyelni. IV. 13-án a megfigyelések megszakadtak, így nem sikerült megállapítani végleges eltávozásukat. Tatán 1984. XI. 27-én a tavon voltak. 91 1. tablazat Table 1 A rövidesörü lid ( Anser brachyrhynchus ) magyarorszägi eléforduläsai The Pink-footed Goose in Hungary Lelöhely és időpont | SEI | in Adatközlö Nagykanizsa, 1940. I. 20. 1 juv. 2 Keve, 1960 Balatonfenyves, 1970. X. 14. 19 Madartani Int. gy Sumony, 1977. III. 19 — 20. 2 Molndr, 1981 Hortobagy — Nagyivan, 1979. IV. 4-12. 2 Koväcs, 1983 Hortobagy — Kunmadaras, 1980. IIT. 13. 8 Kovács, 1983 Rakoskert, 1980. V. 23. 1 Haraszthy, 1980 Kocs, 1981. III. 1. 1 Bergh — Philippona, manuscr. Balatonlelle? 1981. XI.3— 7. 1 Keszler et al., 1982 Tata, 1982. I. végén 1 Upton, R. in litt. Kocs, 1982. III. 1. 1 Bergh —Philippona, manuscr. Tata, 1982. III. 2. 3 Bergh — Philippona, manuscr. Hortobagy — Kunmadaras, 1982. IV. 18—V. 11. 81 Kovács, 1983 Tata — Kocs, 1983. III. 6. 1 Bergh, in litt. Tata, 1983. XII. 26. 25+10+5+ Sterbetz +12+50 Tata, 1984. II. 27. 1 Bergh — Philippona manuscr. Kömlöd, 1984. II. 27. 2 Bergh — Philippona manuscr. Zsämbék, 1984. II. 29. 2 Bergh — Philippona manuscr. Biharugra, 1984. IV. 9-13. 13 Sterbetz Biharugra, 1984. IV. 10. 2 Sterbetz Tata, 1984. XII. 27. 7+15+22 Sterbetz 9822. (A A hazai adatokböl egyrészt az tünik ki, hogy a rövidesörü ludak alkalmi vendegkent, mas vadlüdfajokhoz csatlakozva jutnak el id6nként a Kärpät- medencébe is. Ennek eselyet fokozza a holland és a magyar vetési lüd telelö- helyei közötti rendszeres A. fabalis forgalom, amelynek 15 — Hollandiäban jelölt és Magyarországon megkerült — lab- vagy nyakgyürüs példány a bizo- nyitéka (Madärtani Intézet adattära). Masrészt azonban a nemegyszer huza- mosan is elidőző, önálló, népes csapatok azt valószínűsítik, hogy ez a fa] vo- nuläsi — telelési időszakban újabban kelet felé is kezdi kiszélesíteni mozgási körét. A szomszédos országok adatainak időbeni eloszlása ezt a felvetést meg- erősíti. E jelenség magyarázatához a klasszikus telelőhelyek viszonyait is mérlegel- ni kell, amelyekhez úgy látszik, ezt a fajt nem fűzik túlságosan erős hagyomá- nyok. Az agrárterületeknek gyakran változó életkörülményei és az országon- ként vagy tartományonként eltérő vadászati megterhelés miatt a rövidcsőrű ludak az Északi-tenger partvidékén időről időre átcsoportosulnak (Ringleben, 1950; Daas, 1963; Bauer — Glutz, 1968). Ugyanakkor a tömegviszonyok vál- 92 tozasa is elgondolkoztaté. A telelöhelyeken végzett rendszeres szamläläsok szerint a Brit-szigeteken mintegy 75 000 — 82 000, a svalbardi populäciöböl az északi-tengeri téli szállásokon pedig 15 000— 25 000 példány között hul- lamzik jelenleg a rövidesörü ludak atlagmennyisége (Timmerman, 1976; Ogilvie, 1982). Ez a vilagallomany az utóbbi ötven év során tapasztalt folya- matos gyarapodas eredménye. A svalbardi populacio elöször 1931 tajan kez- dett emelkedni, majd az ötvenes évek elején ez az iränyzat felerösödött oly- annyira, hogy a dan telelöhelyeken 1931 — 1955 idöközeben meghäromszoro- zödott a rövidesörü ludak mennyisege. A Brit-szigeteken 1950-ben 30 000 volt a telelöätlag, 1980-ban mar 95 000 körül alakult a csúcs (Kate, 1958; Webbe, 1958; Lebret, 1959; Fog, 1963, 1971, 1976; Boyd — Ogilvie, 1969, Kerbes — Ogilvie— Boyd, 1971; Norderhaug, 1971; Melthofte, 1973; Owen — Campbell, 1974; Ogilvie— Boyd, 1976; Timmerman, 1976, 1977; Ekker, 1981; Roth, 1981; Madsen, 1982; Ogilvie, 1982). Ez az észak-atlanti térségben tapasztalt jelenseg nem szoritkozik egyedül a rövidesörü lüdra (egyéb fajok esetében is megnyilvánult). Legfeltünöbb példái az izlandi nyári lid (A. anser) populációjának megerősödése, amelynek a Brit-szigeteken telelő példányai 1950 táján még 30 000 körül alakultak, de 1980-ig mennyiségük 90 000-re emelkedett (Ogilvie, 1982a). Owen (1982) a svalbardi apäcaludak ( Branta leucopsis) Angliában telelő példányainak megkétszereződését mutatta ki 1978—1981 között. A kis hattyú (Cygnus columbianus bewickii) telelési viszonyai is megváltoztak. Ennek tudható be, hogy amíg a hetvenes évek előtt mindössze egyetlen, 1899-ből származó adat képviselte ezt a fajt Magyarországon, 1975 — 1981 időközében további 5 eset- ben 16 példányt igazoltak itt (Bankovics, 1979; Banyavari — Aradi — Fintha, 1981). Feltételezhető, hogy ezek az egybehangzóan gyarapodásról tanúskodó szá- mok a szaporodást és a telelést kedvezően befolyásoló időjárási tényezőknek, a javuló táplálékviszonyoknak, az egyre több helyen kíméletesebbé váló vadászatnak és a sikeres természetvédelmi gyakorlatnak is köszönhetők. Populációs hullámzásokról azonban — annak tartósságát illetően — nehéz jóslatokba bocsátkozni. Mi sem mutat rá erre jobban, mint a rendszertanilag mindmáig tisztázatlan rózsáslábú vetési lúd (Anser neglectus Sushk.) esete, amely a század elején inváziós méretekben telelt Közép- és Kelet-Európában, majd a harmincas évektől összeroppanva kezdett fogyatkozni, ma pedig már a világ legritkább vízimadarai közé tartozik (Sterbetz, 1981). Az viszont nem kíván különösebb bizonyítást, hogy az állományingadozások hullámcsúcsai- nak közelében természetszerűen nagyobb az érdekelt fajok fészkelési és vonu- lási szétszóródása is. Bármennyire is feltűnő a rövidesörü lúd előfordulási adatainak közép-euró- pai, illetve magyarországi gyakoribbá válása, az eddigi statisztika még elég- telen ahhoz, hogy ebből messzemenő következtetésekhez juthassunk. A jelen- ség azonban kifejlődő folyamatot valószínűsít, ezért a vadlúdmegfigyelések és a vadászzsákmány meghatározása során az Anser brachyrhynchus példá- nyok jelenlétére fokozott figyelmet kell fordítani. A. dolgozat lezárva: 1984. V. 10-én. A szerző cime: Dr. Sterbetz István H- 1131 Budapest Fiver u. 4/a 93 Trodalom—References Bankovics, A.: (1979): First occurrences of Bewick’s Swan (Cygnus bewickii) in Hungary. Aquila. 85. p. 125 — 126. Bauer, K.— Glutz , U.v. B. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Bd. 2. Anserifor- mes. Akad. Verl. Frankfurt a. M. p. 104 — 108. Bergh, L. M. J. van den — Philippona, J.: The occurrence of geese at Tata in the West of Hungary. (Kézirat. Erkezett: 1984. III. 19.) Boyd, H.— Ogilvie, M. A. (1969): Changes in the British wintering population of Pink-foot- ed Goose from 1950 — 1975. Wildfowl. 20. p. 33 — 46. Cramp, S.— Simmons, K. E. L. (1977): Handbook of the Birds of Europe, Middle East and North Africa. Univ. Press. Oxford. I. p. 397 — 403. Daas, H. D. I. (1963): Das kleine Rietgans als intergast in Nederland. Rijkinstitut voor Veldbiologische Onderzoek ten beholve van het Natuurbehoud. (Manuskr.) Dénes J.— Banyavari I.— Aradi Cs. — Fintha I. (1981): Faunisztikai adatok. Madártani tájékoztató. I-- III. 26. p. Ekker, A. T. (1981): The Pink-footed Goose on Spitzbergen. Var Fuglefauna. 4. p. 104 — 107. Fog, M.(1963): The migration of geese trough Denmark. Dans Orn. Forenings Tidsskrift. 58. p. 147 — 165. Fog, M. (1971): Haunts in Denmark for White-fronted Goose, Bean Goose and Pink-foot- ed Goose. Dan. Rev. Game Biol. 6. (3) p. 12. Fog, M. (1976): Gasetallinger 1975 — 76. Dansk Wildt. p. 15— 16. Haraszthy L. (1980): Rövidesörti lid megfigyelése. Madártani Tájékoztató. XI— XII. 26. p. Kate, C. G. B. (1958): Nabeschonwingen over het voorkommen van de Kleine Rietgans in Nederland. Limosa. 31. p. 129 — 133. Kerbes, R. A.— Ogilvie, M. A. — Boyd, H.(1971): Pink-footed Geese of Iceland, Greenland: a population review based on an aerial survey of Pgörsärver in June 1970. Wildfowl. 22. p. 5—17. Keszler Z.—Szatori J.— Szollar A. (1982): Faunisztika néhány sorban. Madártani Tajé- koztatö. XI — XII. 242. p. Keve A. (1960): Magyarorszäg madarainak névjegyzéke. Budapest. 18. p. Kovács G. (1983): Rövidesörü ludak a Hortobágyon. Madártani Tájékoztató. I- VI. 31 — 32. p. Lebret, T. (1959): The decrease of the Pink-foot in Zeland. Netherlands. Limosa. 4. p. 193 — 199. Leisler, B. (1969): Neuere Feststellungen seltener Feldgans (Anser) und Meergans (Bran- ta) Arten in Neusiedler Seegebiet. Egretta. 1— 2. p. 53 — 57. Madsen, J. (1982): Observation of the Svalbard population of Anser brachyrhynchus. Aquila. 89. 123 — 140. p. Melthofte, H. (1973): 'The Migration of Geese Anserinae at Blawandshuk. N. Jutland, 1963-1971. Dans Orn Foren Tidsskr. 67. p. 35 — 41. Molnar I. (1981): Faunisztikai adatok. Madártani Tájékoztató. I-III 27. p. Norderhaug, M. (1971): The present status of the Pink-footed Goose in Svalbard. Norsk Polarinstitut Arbok, 1969. Oslo. p. 55 — 69. Ogilvie, M. A.— Boyd, H. (1976): The numbers of Pink-footed and Greylag Geese win- tering in Britain: Observations 1969 — 1975 and predictions 1976 —1980. Wildfowl. 27. p. 63 — 76. Ogilvie, M. A. (1978): Wild Geese. Berkhamsted, T. & A. D. Poyser Ltd. p. 190 — 198. Ogilvie, M. A. (1982): The status of the Pink-footed Goose (Anser brachyrhynchus). Aquila. 89 p. 127-131. Ogilvie, M. A. (1982a): The status of the Greylag Goose in Britain. Aquila. 89. p. 23 — 25. Owen, M.—Campbell, C. G. (1974): Recent studies Barnacle Geese at Caerlaverock. Scot. Birds. 8. p. 181 — 193. 94 k Ù 4 ER Owen, M. (1982): Population dynamics of Svalbard barnacle geese 1979 — 1980. Aquila. 89. p. 229 — 247. Reiser, O. (1939): Materialen zu einer Ornis Balcanica I. Bosnien und Herzegovinen. Wien. p. 356 — 358. Ringleben, H. (1950): Zum Vorkommen der Kurzschnabelgans als Wintergast am Jade- büsen. Vogelwelt. 71. p. 118 — 128. Rooth, J. (1981): Numbers and distribution of wildgeese in the Netherlands 1974 — 79. Wildfowl. 32. p. 146 — 155. Sterbetz I. (1981): Observations concerning the ecology and ethology of the Sushkin-Goose (Anser neglectus Sushk.). Hajdúsági Múzeum Evk. Hajdúböszörmény. 31 — 44. p. Talpeanu, M.—Paspaleva, M. (1973): Oiseaux du Delta du Danube. Bucuresti. p. 172. Timmerman, A. (1976): Winterverbreitung der palàarktischen Gänse in Europa, W. Asien und N. Afrika, ihre Anzahlen und ihr Management in W. Europa. Die Vogel- welt. 97. H. 3. p. 81 — 99. Timmerman, A. (1977): Het Wintervoorkommen van de Kleine Rietgans. Limosa. 50. p- 71-91. Webbe, R. (1958): On Pinkfeet changes in the Netherlands. Limosa. 31. p. 120 — 129. The Pink-footed Goose (Anser brachyrhynehus Baillon, 1833) in Hungary Dr. I. Sterbetz The Pink-footed Goose first appeared in Hungary in1940, and after a long pause betweetn 1970 and 1984 its occurrence has become regular. The data is shown in Table 1 (1 = localiy and date, 2 = collected specimen, 3 = observed specimen, 4 = informant). The cireum- stances of the observations indicate that these specimens are drifting from the Netherlands to Hungary with flocks of Bean Geese. On the other hand the specimens appearing in independent populous flocks, and staying over a long period cannot be regarded as accident- al anymore. On account of the brevity of the period, it should be untimely to draw far- reaching conclusions. Taking into account the developments of the last decades in Central-Eastern-Europe, it seems possible that we shall witness on eastwards expansion of the wintering places of the Pink-footed Goose. 95 TRAI, "TE L #4 ILL DE En]? tà L car Ud a L. % à el VS ) de 17 4 “e à ed 4 VIII. AZ ARANYLILE (PLUVIALIS APRICARIA L.) A HORTOBAGYON (1975-1984) Dr. Kovacs Gabor Hortobägyi Nemzeti Park 1975 öta rendszeresen kutatom a Hortobagy szäraz szikeseit. Megfigyelö- ütjaim során igen gyakran találkoztam aranylilével. Az eltelt tíz év alatt főleg a nyár végétől késő őszig tartó vonulási időszakban bizonyult gyakori ven- dégnek, de kisebb számban tavasszal is minden évben előfordult. Érdekes jelenség, hogy néha nyár közepén is meg-megjelenik néhány egyed. Tiszántúli egyéb előfordulásáról (Bihar) már beszámoltam (Kovács, 1977, 1984c). Az 1976— 1977-es hortobágyi adatokat külön közleményben ismer- tettem (Kovács, 1978). Jelen tanulmányban részletesen elemzem az aranylile leggyakoribb horto- bágyi előfordulási helyeit, a vonulás időbeli megoszlását. Utalok a vedlésre, a két alfaj arányára, a más fajokkal való társulásra és a viselkedésre is. Végül az egyes évek adatainak felsorolásával mutatom be a hortobágyi vonulás lefolyását. Az aranylile leggyakoribb előfordulási helyei a Hortobágyon A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) és a környező, nem védett puszták területén a vizsgált tíz év alatt szinte mindenütt előfordult ez a faj. A meg- figyelések adatainak összehasonlítása során viszont kiderül, hogy egyes pusz- tákon rendszeresnek mondható a megjelenése, máshol csupán ritkán mutat- kozó, alkalmi vendég. Leginkább az erősen legeltetett birkalegelőkhöz ragasz- kodik. Négy legkedveltebb tartózkodási helye (Kunmadarasi-puszta, Nagy- iváni-puszta, Pente-zug, Szelencés) megegyezik abban, hogy igen erősen legel- tetett, rövid füvű Festucetum és Puccinellietum szikes gyepek. Az egyéb terü- leteken (Ágota, Borzas, Nagyszik, Angyalháza, Kecskés, Parajos) való alkal- mi vagy néha csapatos előfordulásait is többnyire a jószágjárta, legeltetett Festucetum gyepen figyeltem meg. Tavaszi vonuláskor többször felbukkant más élőhelytípusoknál is: szikes tavak (Nagyszik), árasztások (Nagyiváni-puszta). Néha lecsapolt halastavak iszapos medrében is megfigyeltem. A következőkben a négy legfontosabb hortobágyi vonulóhelyét ismertetem. Kunmadarasi-puszta A tíz év megfigyelései során legtöbbször a puszta déli részén, a Nagy-Füves- halom — Német-ér — Füves-ér — Cifra-ér környékén láttam. Ez a terület egy- ben az eddigi legnagyobb hortobágyi aranylilecsapat megfigyelési helye is 97 (1984. ápr. 3-ân 93 pld.). A jellegzetes száraz szikespusztai Artemisio — Festu- cetum gyepet igen erősen legeltetik (1500— 1600 birka járja). Nyár végére a tövig lerágott füvön csak néhány kisebb löszfolton maradnak meg tüskés gyomnövények ( Eryngium, Carduus stb.). Az aranylilék által leginkább ked- velt szik kevéssé erodált, még alig padkásodó. Néha az ugyancsak itt vonuló havasi lilék (Eudromias morinellus) társaságában is láttam őket. A Kunmadarasi-puszta más részein is viszonylag gyakran előfordulnak. Az előzőekben leírt területtől délnyugatra — a Német-ér és a Zöld-fertö között — a terjedelmes, őszre kiszáradó szikfokokban és az ugyancsak szá- raz, kopärra legelt zsombékosokban gyakran megpihennek. A Csíkos- és a Bogárzó-mocsár közötti, erősen padkásodott szikesen, továb- bá Döghalom és Gyurókút környékének a vakszikes foltjain inkább csak al- kalmilag, őszi vonuláson láttam aranyliléket. A puszta északi részén, a Kis-Forrás-fenék és a Sós-fertő mocsárrétek kö- zötti keskeny, száraz szikesen ősszel és tavasszal egyaránt megjelennek; a Füves-halom mellettihez hasonló rendszerességgel, de kisebb számban. Nagyiváni-puszta A legnagyobb száraz pusztarészen, az Agyagoson, minden őszi vonuláskor előfordult. A juhokkal, a libákkal igen erősen legeltetett, kopár területen egyesével, kisebb csoportokban egyaránt láttam. A puszta középső részén, a Sároséri-csatorna — Mérges-ér — Csikos-ér kör- nyékén kora tavasszal rendszeresen megjelenik, főként egyesével, kettesével. Minden esetben a márciusban zajló árasztásokat követi (Kovács, 1984a). A Nagyiväni-puszta északi részén, közel Parajos és Zam határához, késő őszi (nov. — dee.) előfordulásáról is van adatom. Pente-zug A havasi lilék nyár végi, őszi megfigyelései során gyakran láttam velük együtt vagy tőlük elkülönülve mutatkozó aranyliléket. Kedvenc helyük a Pente-zug középső részén, az ártézi kút — Ördög-árok — Kincses-lapos által határolt, igen kopár birkalegelő. A Pente-zug más területrészein nem figyeltem meg. Szelenees A Kunmadarasi-pusztähoz hasonlóan nagy mennyiségű aranylile vonulö- helye. Deli részén, az Ageri-halom — Deszkäs-hodäly — Nagysäg-ér — Sebes-ér közötti pusztarészen a leggyakoribb. Tavasszal ez a terület rövid ideig sekély vizboritàs alä kerül, amely igen hamar kiszàrad. A nagy tömegü juh (kb. 1800) a folytonos legeltetéssel a réti növenyzetet is kopärra rägja. Minthogy a Szelencés a havasi lilék legfontosabb atvonuldhelye, itt a leg- gyakoribb a két lilefaj kevert csapatainak előfordulása is. Aranyliléket a puszta északi és keleti részein jóval ritkábban figyeltem meg. A nyugati oldalon, a Hortobágy folyóig nyúló egykori rizstelepek helyén is előfordult néha (Tekeszarvhalom, a Szúnyog-kút környéke). 98 ECS n ME Re + - : A tavaszi és az 6szi vonuläs ideje A tavaszi érkezések (els6 megfigyelések) idöpontjai: 1975 1976 1977 1978 1979 mare. 30. mare. 20. mare. 9. mare. 29. mare. 15. 1980 1981 1982 1983 1984 mare. 27. mare. 14. mare. 24. mare. 7. mare. 23. A meglehetősen nagy szóródás (mare. 7— 30.) a madár tavaszi atvonulasa- nak rendszertelenségére utal. Április első felében toväbbvonulnak, májusi előfordulásáról nincs adatom. A nyári megfigyelések nagyon ritkák, valódi átnyaralást egyszer sem ész- leltem. 1980. jún. 11— 18. között a nagyiváni Agyagoson tartózkodott 1 pld. 1982. jún. 30-án a bihari Sándoroson láttam 3 pld.-t. Őszi vonuláson az első aranylilék néha már augusztus végén megérkeznek, de igazi mozgalmuk szeptember — októberben zajlik. Érdekes, hogy novem- beri, sőt, decemberi előfordulását is többször megfigyeltem (pl. 1978. dec. 2- án 17 pld.-t láttam a korai hó elolvadása után a Kunmadarasi-pusztän). Az őszi érkezések (első megfigyelések) dátumai : 1975 1976 1977 1978 1979 szept. 9. szept. 4. szept. 9. ? szept. 9. 1980 1981 1982 1983 1984 szept. 8. aug. 30. aug. 27. szept. 8. — Az adatok gyengébb szóródása (aug. 27 — szept. 9.) rendszeres őszi vonu- lásra utal. 1978-ban nincsenek kora, őszi megfigyeléseim. Vedlés, átszíneződés A márciusban érkezők majdnem mindig téli ruhások, csak a hónap vége felé kezdenek kiszíneződni. Jellemző adat, hogy az 1984. ápr. 3-án látott 93 aranylile közül csupán 5 nászruhás egyed akadt. Az augusztus — szeptemberben érkezők között még sok a nászruhás vagy a vedlést alig megkezdett példány. Ebben az időszakban gyakran lehet az évi fiatalokat látni, de a családok már nem tartanak össze. A két alfaj aránya Hortobágyon és Biharban (Kovács, 1977) egyaránt megfigyeltem, hogy az átvonuló aranylilék között előfordul a keleti alfaj (Pluvialis apricaria alti- frons). Hortobágyon gyakran látható nászruhás egyedeknek a tüzetes szem- lélése azt bizonyítja, hogy a keleti alfaj és a törzsalak (Pluvialis a. apricaria) közel azonos mennyiségben vonul át, de a megfigyelt és biztosan felismert példányok között némileg több volt a keleti alfajhoz tartozó. Csak a teljesen kiszínezett példányok alfaji hovatartozása ismerhető fel biztosan erős nagyí- tású távcsővel, a vedlő, átszíneződő példányoké nem, így a kb. 60:40%-08 altifrons — apricaria arány valószínűleg nem pontos. 99 Viselkedés, társuló fajok Más lilefajoknál bizalmatlanabbak. A terepen erősen összetartanak, egy- más riasztó hangjára nagyon figyelnek. Meleg időben a havasi lilékhez hason- . lóan elülnek a keréknyomokba, száraz zsombékok mellé, de egy-két álldo- gáló példány mindig figyel, őrködik. A felriasztott csapat sokáig kering, nehezen nyugszik meg. Táplálkozás közben leggyakrabban a bibic ( Vanellus vanellus), havasi lile, seregély (Sturnus vulgaris), pajzsoscankó (Philomachus pugnax) csoportjai- hoz szegődnek, de sokszor előfordul, hogy nem keverednek idegen madarak közé. Az őszi vonulási helyükön néha tömegesen mutatkozó sárga billegető- ket ( Motacilla flava) nem nagyon tűrik, gyakran kergetik őket. A lecsapolt halastavakon, elöntött réteken, esőzések után a szikfokokon néha az ujjaslilevel (Pluvialis sguatarola) együtt figyeltem meg (Koväcs,1983). Az 1. táblázatban az 1975. március — 1984. április közötti időszakban össze- gyűlt adataimat ismertetem. A dátum és az egyedszám mellett közlöm az előfordulás helyét is. A szerző címe: Dr. Kovács Gábor H— 5363 Nagyiván Bem u. 1. 1. táblázat Table 1 Az aranylile (Charadrius apricaria) hortobágyi előfordulásai Charadrius apricaria in Hortobägy Idöpont Lelöhely Peldäny 1 2 1975 03. 30. Balmazüjväros/Nagyszik 1 09. 09. Pentezug 2 09. 11. Szelencés 6 09. 13. Szelencés 2 1976 03. 20. Balmazüjväros (Nagyszik) 1 09. 04. Nagyivani-puszta 1 09. 18. Pentezug 17 10. 08. Angyalhaza 2 10. 09. Borzas 2 10. 10. H. Halastó (lecsapolt 14-es) 3 10. 13. Kunmadarasi-puszta 27 10. 18. Darvas-sziget (kaszáló) 1 19.13. Kunmadarasi-puszta 4 10. 24. Nagyiväni-puszta 12 11.01: Nagyiväni-puszta 1 11. 12. Zam puszta 6 11. 14. H. Halastó (lecsapolt 2-es) 4 11.716: H. Halasté (lecsapolt 2-es) 2 11-407: Kunmadarasi-puszta 2 ET: 18. Zäm-puszta 13 11. 23. Kunmadarasi-puszta 2 11,25. Kunmadarasi-puszta (havazäskor) 1 100 aa 1. tablazat folytatasa Table 1 continued 1 | 2 3 1977 03. 09. Nagyiväni-puszta (ärasztäs) 1 03. 22. Nagyiväni-puszta (ärasztäs) 2 09. 09. Szelencés 18 09. 13. Kunmadarasi-puszta 1 09. 19 Kunmadarasi-puszta 7 09. 27. Kunmadarasi-puszta 1 10. 03. Kunmadarasi-puszta 2 10. 10. Szelencés 86 11. 03. Nagyivani-puszta 1 11. 07. Kunmadarasi-puszta 36 10.09. Karcag (Ecsezug) 2 1978 03. 29. Nagyiväni-puszta (ärasztäs) 1 03. 30. Balmazujväros (Nagyszik) 2 04. 21. Nagyiväni-puszta 2 11. 04. Kecskés-puszta 1 18.11. Parajos 14 11. 14. Kunmadarasi-puszta 8 12. 02. Kunmadarasi-puszta 17 1979 03. 15. Nagyivani-puszta (ärasztäs) 1 03. 22. Nagyiväni-puszta (ärasztäs) 1 09. 09. Szelencés 5 09. 15. Szelencés 14 09. 22. Szelencés 13 09. 27. Szelencés 18 09. 30. Pentezug 1 10. 04. Szelencés 14 10. 09. Kunmadarasi-puszta 17 10. 10. Kunmadarasi-puszta 14 10. 14 Szelencés 26 10. 14 Kunmadarasi-puszta 17 10. 15 Kunmadarasi-puszta 5 10. 21. Szelencés 25 10. 26. Kunmadarasi-puszta 33 LT. 10. Zam-puszta (lucernatarlö) 21 11:12. Kunmadarasi-puszta 13 HR LT. Darvas-sziget (kaszáló) 1 11. 23. Nagyiväni-puszta 3 1980 03. 27 Nagyiväni-puszta 6 06. 11 Nagyiväni-puszta 1 06. 18 Nagyiväni-puszta 1 09. 08 Szelencés 6 09. 18 Szelencés 9 09. 21 Kunmadarasi-puszta 1 09. 26 Nagyiväni-puszta 3 09. 27 Kunmadarasi-puszta 15 09. 30. Ägota-puszta 5 10. 03. Csécsi-halasté (lecsapoläs) 1 10. 04. Szelencés 4 10. 12 Kunmadarasi-puszta 5 10. 16. Kunmadarasi puszta 9 12. 01. Nagyiväni-puszta 9 101 1. tablazat folytatäsa Table 1 continued © a © CAES 102 Kunkäpolnäs Balmazújváros (Nagyszik) Szelencés Szelencés Szelencés Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Parajos Nagyiväni-puszta Nagyiväni-puszta (ärasztäs) Kunkäpolnäs Kunmadarasi-puszta Nagyivani-puszta Szelencés Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Szelencés Kunmadarasi-puszta Nagyiväni-puszta Nagyiväni-puszta (ärasztäs) Kunmadarasi-puszta Nagyiväni-puszta (ärasztäs) Nagyiväni-puszta (ärasztäs) Kunmadarasi-puszta Szelencés Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Szelencés Kercag (Ecsezug) Nagyivani-puszta Kunmadarasi-puszta Kunkäpolnäs (ärasztäs) Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Kunmadarasi-puszta Nagyiväni-puszta Pl D O mi Wm EEO WD DO Où hei pi ph CI OO he Ip N JIPDPED Dévavänya 1979. jún. 1-2. pee LEE D. 1-2 june 1979 DEMONI óra — hour ora — hour 12 16 20 24 04 8 12 12 16 20 24 04 08 12 5-6. mérés — Measurings 5-6 Jelmagyarázat — Key: Devavänya, 1981. mäj. 17—19. rét—lucerna — meadow—lucerne D. 17-19 May 1981 — — — — rét—buza — meadow—wheat _——.— lucerna—büza — lucerna—wheat x Pr °° Nes . — 4 — 2 öra— hour 12 18,20, 24, 104..,.08 AZ 16 ON an) ATA kb mi. 17.17 MOVE mal 1807 May — tm. 19. 19 Mayt 13. Relative air humidity in main nesting habitats. — A legfontosabb feszkelöhabitatok relativ légnedvességének mérésenkénti alakulása. 156 ae ‘spigu "p—T "ohupanazıı ‘049119 sypurpuvy Bpssonpaubz] amet y — ‘pP_I sburunsvowi ‘pfiupavagg ‘finpruny uw savas fo soma mupuoo "FI euiaonj| — euaonj "—m— — — — Ieaym — eznq = ms —'— Mopeaw — 194 :Aoy — lezeieAßewjar aunf Z-L.Aew 61-81 fen r-E dv 1Z-0Z ‘Z-L ‘un ‘e1-gl few 'p-g ‘few*1z—0z de ‘2-1 ‘un! "61-81 ‘few ‘p—£ ‘few ‘12-027 ‘ide ‘z_L'unl'eL-gL ‘few ‘p_e ‘few 17-07 ‘de abesary — Bey |[%] abuey — wajapafiaL | [%] aunr Z—L AWW 6L-8L Aewt-eE 1dy LZ-07 "7—L “unl 'sI-gL ‘few “pg few 12-02 ‘ide ‘ZL “un! ‘61-81 “few ‘p—g "few "12-02 ‘de 06 7 ---——-_- 001 —- 1101 — uasazssQ | [%] CRIS n 001 06 00L winwixey | [%] wnweun | [%] 6261 182199 ILU[2panfe L IeAupnenag 157 7. táblázat Table 7 Comparison of mean values of relative air humidity in nesting habitats A feszkelöhabitdtok relativ légnedvességi közepertekeinek mérésenkénti összehasonlítása Measu- Meadow — 1 77,12 84,48 — 6,76 2,1395 3,16 | 4,4074 lucerne 2 74,08 87,24 — 13,16 2,4226 5,43 4,9905 3 74,84 85,72 — 10,88 2,4653 4,4] 5,0785 4 58,48 76,16 — 17,68 2,2276 7,94 4,5889 Ret — 1-4 71,28 83,40 — 12,12 1,2081 10,03 2,4887 lucerna 5 79,84 95,92 — 16,08 3,6037 4,46 7,4235 6 84,84 92,36 — 7,52 1,9631 3,83 4,0440 5-6 82,59 94,18 — 11,59 2,1541 5,38 4,4375 Meadow — 1 71,12 78,92 — 1,20 1,9330 0,62 3,9820 wheat 2 74,08 83,24 — 9,16 2,7554 3,32 5,6761 Rét — büza| 3 74,84 79,64 — 5,80 1,3074 2,66 3,7332 4 58,48 69,32 — 10,84 2,4589 4,41 | 5,0654 1-4 71,28 77,78 — 6,50 1,0850 5,99 2,2351 5 79,84 89,20 — 9,36 1,9907 4,70 4,1009 6 84,84 93,48 — 8,64 2,1701 3,98 | 4,4705 5-6 82,59 91,43 — 8,84 1,4790 5,97 | 3,0467 Lucerne — 1 84,48 19,92 + 5,56 1,2936 4,30 2,6649 wheat 2 87,24 83,24 + 4,00 0,9530 4,20 1,9615 Lucerna — 3 85,72 79,64 + 6,08 1,1901 5,11 2,4517 buza 4 76,16 69,32 + 6,84 1,3646 5:01: | 2,8182 1-4 83,40 77,78 + 5,62 0,6050 9,29 | 1,2463 5 95,92 89,20 + 6,72 1,8326 3,67 3,7751 6 92,36 93,48 — 1,12 | 1,3389 0,84 2,7582 5—6.| 94,18 91,43 | + 2,75 | 1,5776 1,74 | 3,2500 Considering the medium relative humidity of air (Table 7, Figure 14), in the course of all six measurings the alkaline ee wheat — lucerne rising order developed in respect of the mean value of relative air humidity. Humid- ity was lowest in the meadow (58.48 to 77.72 per cent and 84.84 to 79.84 per cent), followed by wheat (69.32 to 83.24 and 89.20 to 93.48), while in lucerne it proved to be the highest (76.16 to 87.24 and 92.36 to 95.92). In the meadow —lucerne comparison, the negative values of differences (Table 3, Figures 15— 16) were registered in the day hours, the positive ones during the night and early dawn hours. Lucerne shows 29— 34 and 25— 48 per cent higher, and 0—16 and 4— 12 per cent lower relative air humidity, resp., when the minimum and maximum are perceived. In respect of meadow — wheat, similar difference values are obtained as in the earlier mentioned meadow — lucerne comparison. In the lucerne — wheat relation, in consequence of earlier congru- encies, the situation was equable in respect of extreme difference values. In the Great Plain relation, a range of differences from 20 to 30 per cent should be considered as being ‘equable. Only on some occasions during the night period was the air humidity higher in wheat (max. 4 per cent). In the meadow — lucerne and meadow — wheat relation, the mean values of 158 SS 1. mérés— Measuring 1 2. mérés — Measuring 2 Dévavanya, 1979. apr. 20—21. Dévavanya, 1979. maj. 4—5. D. 20—21 Apr 1979 hou’ D. 4-5 May 1979 12 16 20 24 04 08 12'6ra:12 | 16 20 24 04 08 12 6ra 3. mérés — Measuring 3 4. mérés — Measuring 4 Dévavanya, 1979. maj. 18-19. Dévavanya, 1979. jun. 1—2. D. 18-19 May 1979 — hour D. 1-2 June 1979 — hour 12 16 20 24 04 08 12 öra 12 16 20 24 04 08 12 óra o C 5. mérés— Measuring 5 6. mérés — Measuring 6 Dévavanya, 1981. maj. 17—18. Devavänya, 1981. maj. 18—19. °C D. 17—18 May 1981 D. 18—19 May 1981 09124005 18.21 -24: 04 O68 09.124148 +. 18.21" 24 “03. 06 :-OSéra baue Jelmagyaräzat — Key: rét — meadow nre Ne = lucerna — lucerne am mt + DUZA — wheat 15. Differences in relative air humidity. — A relativ legnedvesseg differencidinak mérésenkénti alakulása. 159 Ret—büza 1—4. — Meadow—wheat 1-4 Rét—lucerna 1—4. — Meadow—lucerne 1—4 6ra — hour 12 16 20 24 04 08 12 12 óra — hour 16 20 24 04 80 12 ERA 12 16 20 24 04 08 12 ora — hour 1—4. = mérés 16. Differences in relative air humidity during measurings 1—4 in meadow— lucerne, meadow — wheat and lucerne — wheat relations. A relativ légnedvesség differencidinak alakuläsa az 1—4. mérés sorän, rét— lucerna, ret— búza és lucerna—büza viszonyitäsban. 160 differences in relative humidity always increased, if not continuously, during measurings 1—4 (from —6.67% to —17—68% and from —1.20% to — 10.84%), while in the lucerne — wheat comparison the rate of this increase was moderate — it rose from +5.56% to + 6.84%. In the course of measurings 5— 6, in default of a rise in temperature, the mean values of differences decreased by the second measuring. Mathematical calculations carried out in the three main nesting habitats indicated that simultaneous measurings registered significant differences in the aboveground medium relative humidity during the nesting period. Deviation from this is only recorded under extremely adverse (cloudy, rainy) climatic conditions when an equalization takes place (Table 7). Graphic representation of the power functions of correlations (Figure 17) also indicate that it is the meadow — wheat — lucerne that is the rising order of relative air humidity. Equations of the correlations and the rate of differences in development are shown in Table 8. Inthemeadow — lucerne comparison, relative air humidity proved to be significantly different in all measurings. Due to the stand structure and the low values of relative humidity in alkaline meadow, in the case of a 10 per 8. tablazat Table 8 Power functions of relative air humidity A relativ légnedvesség hatvanyfüggvenyei ion Meas- Equation | "Reláció | ped fözgenlét | F | r 8 | t F% Meadow — | 1 7%. =" 8,009" Xe 47,11 0,8185 | 0,075 | 6,43 | 5,1 lucerne 2 Y=0(12,841 xo 41,11 0,8007 | 0,070 7,97 4,3 Rét — 3% ENTE Rz 117,95 0,9152 | 0,039 | 14,64 4,2 lucerna 4. = INTO ee 103,58 0,9047 | 0,058 7,11 5,8 1-4.|Y"= 9,658 X®,508 326,75 0,8753 | 0,028 17,51 5,0 5. Y’ = 68,690 XV077 34,62 0,7741 | 0,013 71,00 0,7 6. Ye — 32:400) 7280288 19,70 0,6763 | 0,054 14,15 2,3 5-6.| Y’ = 62,191 X00% 12,66 | 0,4482 | 0,083 10,86 0,9 Meadow — ie Rt, Goon wee 62,63 0,8576 | 0,073 5,75 5,7 wheat 2. ANNE PU 25,24 0,7214 | 0,092 5,80 4,5 Ret — büza 34 Yy’ = 5,896 20 | 197,00 0,9754 | 0,043 9,16 6,0 4. gy" =) "5.006. ARE 98950 0,9433 | 0,047 7,45 6,4 ISA ev 6,366, 22x03 399,50 | 0,8664 | 0,029 | 14,17 5,8 5. Ye — U2 NIE 215,33 0,9483 | 0,031 14:71 4,4 6. Vie 345802 ARE 6,25 0,4687 | 0,089 8,74 Dal b—6.| Y° = 15,362 19405 |) iy 11788 0,8381 | 0,037 16,08 3,9 Lucerne — ile Y= Pees 7 79,79 | 0,8785 | 0,105 0,58 9,4 wheat 2. Ye 05641 X 1,088 206,14 0,9503 | 0,076 1,16 10,9 Lucerna — DI Yo — O78 X1,270 142,42 0,9284 | 0,106 2,55 12,9 buza 4. y.—0,393 X1003 200,38 0,9474 | 0,071 0,04 10,0 142 hal SZA Is) X 1,060 684,29 0,9358 | 0,041 1,46 10,6 5. | Y’ = 6,7.10-6 X3,016 32,15 | 0,7483 | 0,658 | 3,94 | 0,8 6. 29527 eens 2,44 0,3226 | 0,268 2,10 4,2 b= 65 82 =35:5907 PX 5% 3,50 0,2672 | 0,324 1,19 6,0 161 5. mérés — Measuring 5 Devavänya, 1981. maj. 17—18. [%] D. 17-18 May 1981 100 | 90 ait 5 Ma 7 6. mérés — Measuring 6 80 “7 Devavänya, 1981. máj. 18-19. er A / [%] D 18-19 May 1981 70 7. / 100 fr nn TT 60 5 90 di an / =7 Ci 50 ” 80 40 2 70 40 50 60 70 80 90 100 [%] 60 70 80 90 100 [%] [%] Rét—buza 5-6. — Meadow-wheat 5-6 Rét—lucerna 1-6. — Meadow—lucerne 5-6 [%] 10 90 90 i vi 80 70 40 50 60 70 80 90 100 [%] Lucerna—büza 5) — Lucerne—wheat 5—6 40 50 60 70 80 90 100[%] Relativ-légnedvesség 5—6. — Rel. air humidity 5-6 o % o 10 100 b 90 90 FA wee 80 80 eat ae — 7 pe 70 70 7 7 60 60 50 5 40 80 90 100 [%] Jelmagyaräzat — Key: 40 50 60 70 80 90 100 [%] rét—lucerna — meadow—lucerne — — — — — rét—btiza — meadow—wheat — + + — — lucerna—buza — lucerne—wheat 17. Graphic plotting of power functions of relative humidity. Devavanya, measurings 1-6. 1. mérés — Measuring 1 2. mérés— Measuring 2 Dévavanya, 1979. apr. 20-21. Devavänya, 1979. máj. 4-5. [%], D.20-21 Apr 1979 [%] D.4-5 May 1979 40 50 60 70 80 90 100 [%] 4. mérés — Measuring 4 Devavänya, 1979. jun. 1-2. [%] D. 1-2 June 1979 3. mérés — Measuring 3 Devavänya, 1979. máj. 18-19. [96] D. 18—19 Maj 1979 40 50 60 70 80 90 100 [%] 20 30 40 50 60 70 80 90100[%] [96] 1—4. mérés, 1979 — Measurings 1—4, 1979 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100[%] A relativ légnedvesség hatvanyfüggvenyeinek grafikus ábrázolása. Devavanya, 1-6. mérés. 163 cent rise in humidity of the meadow, lucerne, a plant with high values, could not develop at a more vigorous rate than the registered 4.2 to 5.8 per cent. In the course of measurings 5 — 6 regarding the effect of macroclimate and the stand structure of lucerne, when humidity on the meadow rose by 10 per cent, in lucerne there was merely a rise of 0.7 and 2.3 per cent, resp., which is a positive sign of stability. As regards meadow — wheat, values similar to the ones described earlier were obtained — even the rate of deviation was similar. With a 10 per cent increase in the humidity of the meadow there was a 4.5 to 6.4 per cent increase in the relative humidity of wheat. During measurings 5—6, this value fell from 4.4 to 2.1 per cent. In thelucerne — wheat comparison, considering the results of the above two relations, it seemed that no significant deviation would be ob- tained. This has been partly verified, however to a small extent the values obtained fell outside the limit of significance (measurings No. 3, 5, 6). Joint evaluation of the microclimate elements, conclusions Complying with the known minimum laws, it can be stated that absence of any of the required acting factors, or else their appearance on a lower level, indicate the insufficient or less suitable character of the whole system. As to 18. Great bustard hen rising from its nest. (Photo: Dr. S. Faragó — Fészkér6l kelő tüzok- tyúk. Dévavanya, 1981. május. (Foto: Dr. Faragó S.) 164 pali microclimate, the situation is the same. Each of the three microclimate ele- ments evaluated is important, no succession can be stated since the incubation biological effect of each of them is indispensable. Therefore, in their joint evaluation it is investigated to what extent the nesessary factors are present compared to each other in some nesting habitat. Whether the deviations compared to each other are substantial or not has been pointed out already. Consequently, the author established the order of succession accordingly by developing so-called microclimate goodness figures applied in his earlier study (Farag6, 1981). Extreme values and range of the microclimate elements have been graded considering that in the period of incubation, but also in that of imperfect heat regulation, equalization is the prime guarantee for survival. In compliance with this, and with the number of the nesting habitats compared in the case of soil and aboveground air temperature, the highest minimum values and the smallest maxima and range are considered the most favourable (of 3 scores). In the case of relative humidity, the greatest minimum, the smallest maximum and the smallest (most equalized) range are considered favourable. The result, meaning the grades of microclimate goodness values, are contained in Table 9. 9. táblázat Table 9 Evaluation of microclimate goodness of main nesting habitats at Dévavanya A legfontosabb feszkelöhabitätok mikroklimajésdganak értékelése Dévavanydn Order of Soil surface temperature Air temperature Rel. air humidity Total | succes- Talajfelszin-h6mérséklet Légh6mérséklet Relativ légnedvesség összes | sion Nesting habitat Sorrend Feszkelöhabität Min. | Max. ar Min. | Max. coe ont Meadow — Rét 3 1 1 2 1 1 1 2 1 13,0 3. Lucerne 1 3 3 1 3 3 3 2 3 | 22,0 1 — Lucerna Wheat — 2 2 2 3 2 2 2 2 2 19,0 2. Büza Goodness values of microclimate: Mikroklima jósági értékei: Soil and air temperature Talaj- és léghőmérséklet Range: Min.: Max: Terj.: 3 = legnagyobb — greatest 3 = legkisebb — smallest 3 = legkisebb — smallest 2 = kòzepes — medium 2 = közepes — medium 2 = közepes — medium 1 = legkisebb — smallest 1 = legnagyobb— greatest 1 = legnagyobb — greatest Relative air humidity Relativ légnedvesség Range: Min.: Ma«.: Terj.: 3 = legnagyobb — greatest 3 = legkisebb — smallest 3 = legkiegyenlitettebb — 2 = közepes — medium most equable 1 = legkisebb — smallest 2 = közepes — medium 2 = közepes — medium 1 = legnagyobb — greatest 1 = legnagyobb-greatest 165 Considering all mieroclimate elements, lucerne achieved the highest goodness value — 22 scores (out of a possible 27). After lucerne, wheat followed with 19. As regards all characteristics it could be placed second, however its air temperature goodness was identical with that of lucerne (7 scores each). Alkaline meadow, as a primary nesting habitat, yielded the poorest result in all cases as verified by its 13 score goodness value. To sum up, it can be stated that on alkaline meadows (primary nesting habitats) the mieroclimate conditions of ecosystems differ from those of agri- eultural ecosystems (culture nesting habitats). A considerable part of these differences is essential, and significant to a mathematically demonstrable extent. The rather favourable microclimatic conditions of culture habitats (lucerne and wheat), their effectiveness during the nesting period, is in the author’s opinion one of the factors which began in an earlier period and the cause of the changes in the nesting habitat of the Great Bustard, meaning, as mentioned in the introduc- tion, the preference given to culture ecosystems on the Great Plain. Author’s address Dr. 5. Faragó H — 9401 Sopron PAM? References —Irodalom Faragö, S. (1979): Wirkung der Umweltsfaktoren auf den Grosstrappenbestand der Hanság. Állattani Közlemények. 66. p. 65 — 73. Faragö, S. (1981): Comparative Microclimatic Examinations of Great Bustards (Otis t. tarda L.) in their Main Nesting Biotopes in Hansäg. = Nimröd Förum. March. p. 25 — 32. Vadbiolögiai Kutatás. 27. Faragó, S. (1983a): Die Nestbiologie der Grosstrappe (Otis t. tarda L.) in Ungarn. Allat- tani Közlemenyek. 70. p. 33 — 38. Faragó, S. (19836): Autökologische Untersuchungen der Grosstrappe (Otis tarda L.) in Ungarn. A Magyar Madärtani Egyesület I. Tudomänyos Ülese. Sopron, 1982. Kiadvä- nya p. 25 — 35. Faragó, 5. (1983c): The Role of the Soil in the Range and Incubation of Bustards (Otis tarda L., 1758) in Hungary. Erdészeti és Faipari Egyetem Tudomänyos Közlemenyei. 1982. 1. p. 75 — 89. Faragö S. ( 198 4a): A tüzokkutatäs ee eredményei Békés megyében. A békési Békéscsaba. Faragó S. (1984b): Izolálódott túzokpopulációk védelmének problémái a Kärpät-me- dence nyugati túzoknépességeinek példáján. Állattani Közlemények. 62. (Megjelenés alatt) Fodor T. (1975): Bestandsänderung der Grosstrappenpopulationen in Ungarn bis zum Jahre 1973. Aquila, 80 — 81. p. 121—138. Fodor T.— Nagy L.—Sterbetz I. (1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Kiss I. (1977): Baromfikeltetés. 3. kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Sterbetz, I. (1982): Results of Repatriation at the Station for Experiments with Great Bustards at Devavänya. Állattani Közlemények. 69. p. 127-131. Sváb, J. (1967): Biometriai módszerek a mezőgazdasági kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 166 tk A túzok (Otis t. tarda L., 1758) fészkelésükolôgiai vizsgálatai a Dévavanyai Tajvédelmi Körzetben I. Összehasonlitö mikroklima-vizsgälatok Dr. Faragó Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem, Vadgazdálkodástani Tanszék, Sopron A túzok (Otis t. tarda L.) világméretű állománycsökkenése alól nem volt kivétel a, törzs- alak magyarországi népessége sem. Az 1941. évi 8557 példányos létszám 1969-re — 68%, -os csökkenés után — csupán 2765 egyedet számlált (Fodor, 1975). A túzok 1970-töl fogana- tosított teljes védelme alatt az állomány jelentős mértékben növekedett, és ezzel együtt 1975-ben megalakult a Dévaványai Tájvédelmi Körzet. A Tájvédelmi Körzet túzoktele- pén 1979-ben indult meg a fészekmentési, keltetési, nevelési, ill. repatriációs munka, amely fényesen igazolta a hozzá fűzött reményeket (Sterbetz, 1982; Faragó, 1983a). A sikeres repatriáció még inkább szükségessé tette, hogy széles körű kutatásokat indít- sunk a faj fészkelésökológiájának megismerésére, hogy a szabadterületi ällomänyvedelem- mel még eredményesebbé, hatékonyabbá váljék védelmi munkánk. A túzokárea környezeti adottságait figyelembe véve, a túzokot tág tűréshatárú euriök fajnak kell tekintenünk. Cáfolnunk kell kis plaszticitását, hiszen az euriők fajok tág öko- lógiai potenciált mutatnak. Mivel több faktorral szemben euriőkök, nagy az ökológiai valenciájuk. Fontos a túzok védelmét erről az alapról indítani, mert így akkor egy meg- mentésre alkalmas fajnak kell tekintenünk ( Faragó, 1983b). A túzok autökológiai vizsgálata már eddig is több kérdésre derített fényt. Véleményünk szerint ( Faragó, 1979, 1981, 1983b, c, 1984a) a túzok régóta tapasztalt habitátváltása, ősi fészkelőhelyeiről mezőgazdasági területekre való költözése a kultúrhabitátok kedvezőbb fészkelésökológiai adottságainak következménye. Ezzel magyarázható, hogy már a dürgés időszakában pl. Nyugat-Magyarorszägon a kultúr-ökoszisztémákhoz való kötődése 89,7% - os, míg a természetszerűekhez csupán 10,3%-os ( Faragó, 1984b). Ugyancsak ezt bizonyítja az is, hogy 1979—1982 között meglelt és a túzoktelepre beszállított 276 fészekalj közül csupán 28,99%, volt réten (részben telepített gyepen), a többi kultúr habitátban, főleg a lucernában (50,37%), kisebb mértékben a gabonában (8,33%) volt meglelhető. Jelentős érv az is, hogy lucernäban 2,12, búzában 2,10, réten pedig csak 2,00 tojás/fészekalj volt az átlagos fészekaljnagyság ( Faragó, 1983a). A környezeti faktorok közül e habitátváltásban a talaj-, a hidrológiai és a mikroklima- tikus viszonyoknak, továbbá a táplálkozási környezetnek volt és van döntő szerepe. A Dévaványán 1979-ben beindított vizsgálatok ezen feltevések igazolására vagy cáfola- tára voltak hivatva. A metodika vonatkozásában támaszkodtam a Kisalföldön 1976-ban megkezdett vizsgálataimra (Faragó, 1979, 1981). Az általánosítható következtetéseket részben már közöltem ( Faragó, 1983b, 1984a), ugyancsak megtörtént a talaj- és a hidro- lógiai viszonyok részletes elemzése ( Faragó, 1983c). A következőkben kiemelten foglalko- zom a mikroklimatikus viszonyokkal, ill. a táplálkozási környezettel. Eredményeimet, megállapításaimat csak a Kárpát-medencére tartom maradéktalanul érvényesnek, az área más területén ugyanezt bizonyítani kell. Köszönetemet fejezem ki támogatásukért és segítségükért dr. Sterbetz Istvánnak, Pálnik Ferencnek, dr. Kőhalmy Tamásnak, Martos Andrásnak, dr. Rumpf Jánosnak és dr. Ters- tyánszky Gábornak. A mikroklíma szerepe a túzok fészkelésbiológiájában A kotlás mikroklimatikus viszonyai a törzsfejlődés eredményeként örökletesen meg- határozottak. A kotló madár létrehozta inkubációs körülményekre — közvetlen adatok híján — a mesterséges keltetések optimális értékeiből következtethetünk. A keltetés két legfontosabb faktora — a hőmérséklet és a relatív légnedvesség — a magyar tapasztalatok szerint (Fodor — Nagy — Sterbetz, 1971) 37,5—38,3 °C, ill. 60- 75%, között változik oly módon, hogy a hőmérséklet a keltetés végén kissé alacsonyabb, a relatív légnedvesség viszont magasabb, A hőmérséklet nagyban befolyásolja a kelés időtartamát (Barrot, cit. Kiss, 1977). Magasabb hőmérsékleten rövidebb a keltetési idő, ezzel magyarázhatjuk, hogy az egyes szerzők eltérő kotlási időszakot adnak meg. Az embrió ellenálló a kisebb hőingásokkal 167 szemben; a szélsőséges höhatäsok ezzel szemben torz, fejletlen egyedeket és szabäly- talan kelést eredményezhetnek (Kiss, 1977). Magas hőmérsékleten elpusztul az embrió, alacsonyon pedig a fejlődés áll le. A túzok hőközlése a kotlás alatt nem folyamatos. Ennek két oka van. Egyik, hogy a to- jásnak a kotló madár bőrfelületével érintkező része melegebb. Emiatt a tojásokat forgatni kell. Ez idő alatt szünetel a hőközlés. Másik ok, hogy a madárnak táplálékszerzés és bél- sárürítés miatt naponta, 2 — 3 alkalommal el kell hagynia fészkét. Bizonyos mérvű idön- kénti lehűlés szükséges is, mert a vizsgálatok szerint ( fodor — Nagy — Sterbetz, 1971) a nem hűtött tojások kelési eredménye 10 — 12% -kal alacsonyabb. A tartamos távollét — pl. a zavarás — következménye viszont a szív- és a májkárosodás (Kiss, 1977). Különösen fon- tos a lehűlés a kezelés utolsó periódusában, amikor is fokozott a biológiai önhő és a CO, le- adása, és ugyanakkor kritikusan megnő az O,-felvétel. A relatívlégnedvesség — az inkubáció másik fontos faktora — csak a kör- nyezetből származhat, mivel a túzoktyúk bőrfelületén nincsenek izzadságmirigyek. Szere- pe kiemelkedő a tojás anyagcseréje szempontjából. Alacsony páratartalom mellett a nagy felületű, porózus tojáshéjon nagy a kipárolgás; ez egyaránt káros az embrióra és a járu- lékos tojásrészekre. Elsősorban az allantoiszlégzés szenvedhet kárt, ami a hártyák kiszá- radásához, összenövéséhez, a, nehéz keléshez vezet. Ha nagy a páratartalom, elvizenyősödik az embrió, elszaporodnak a mikroorganizmusok, végső soron csekély lesz a kikelt csibe vitalitása. Romanoff (cit. Kiss, 1977) kimutatta, hogy a szélsőséges páratartalom káros az embrió ásványianyag-forgalmára, így főleg a vázrendszert is felépítő Ca-tartalomra. A kikelt csibék ugyancsak érzékenyek a környezet mikroklímájára, mivel kb. 5 hetes korukig — a tollazat kifejlődéséig — hőregulációjuk tökéletlen. A 18 — 20 "C alatti nedves éjszakák csökkentik az ellenállóképességet, növelik a mortalitást ( Fodor, 1966). Mindezek ismeretében a következők vizsgálata vált szükségessé : — a túzok által elfoglalt fontosabb fészkelőhabitátok — rét, lucerna, búza — mikro- klíma-viszonyainak összehasonlító értékelése ; — hatással lehetett-e az egyes fészkelőhabitátok mikroklimatikus viszonyainak külön- sz ts a túzok habitátváltására, azaz áttelepedésére rétterületekről agrárökosziszté- mákba. Anyag és módszer A vizsgálatok folyamán a túzok három legfontosabb hazai fészkelőhabitátját — Fes- tucetum pseudovinae (rét, lucerna, búza) — elemeztem. A vizsgálatokat a túzok magyar- országi fészkelési időszakában, 2 hetenkénti 24 órás, óránkénti szinkrón észlelésekkel végeztem 4 alkalommal], ill. egy alkalommal 48 órás szinkrón mérést folytattam. A vizsgálat helye Dévaványai Tájvédelmi Körzet, ill. annak közvetlen környéke. A vizsgálat ideje A későbbiekben is használt számsorrendben a következők : . mérés: Dévaványa, 1979. április 20. 129 — 2]. 1299 . mérés: Dévaványa, 1979. május 4. 129—- 5. 12% . mérés: Dévaványa, 1979. május 18. 129 — 19. 129 . mérés: Dévaványa, 1979. június 1. 12°— 2. 129 . mérés: Dévaványa, 1981. május 18. 99-19. 9% . mérés: Dévavänya, 1981. május 19. 999-20. 9% 9) O1 Ha WN A mérés módja A vizsgálandó habitátokban mértük a talajfelszín hőmérsékletét 2 cm-es talajhömerövel. A talajközeli léghômérsékletet és relatív légnedvességet 3-5 cm-es magasságban Assmann- féle aspirációs pszichrométerrel, ill. a radiációs minimumot minimumhőmérővel. A kapott eredmények összehasonlítására két mód kínálkozott. Egy grafikus módszer — amely érzékelteti az alapvető tendenciákat —, továbbá a matematikai-statisztikai möd- szer, amellyel ezek a tendenciák egzaktul megfogalmazhatók, sőt értékük is megkapható. Az összehasonlítás folyamán a következő kérdésekre kerestük a, választ: 1. A mikroklímaelemek középértékeinek egymáshoz való viszonya, a viszony mértéke, az eltérés nagysága ; 168 2. a mikroklimaelem-csoportok kapcsolatrendszerenek függvenyjellegü meghatározása, e függvenykapcsolat matematikai egyszerüsitese, értelmezése. A klimaelemek közepertekeinek összehasonlitäsära a párosítható adatok esetén alkal- mazhat6 differenciamödszert választottam, amely esetben az elemszäm azonos (my = ne), illetve a pozitív és a negativ differenciák vegyesen fordulnak elő (Sváb, 1967). A regressziós kapcsolatot kétváltozós regresszidanalizissel vizsgáltam (Sváb, 1967). A számítások elvégzésére HEWLETT PACKARD kalkulátort használtam, amelynek programcsomagjában rendelkezésemre álltak a szükséges mágneskártyák. A kapott ered- mények jelölése a táblázatokban a következő: — a középértékek összehasonlítása: X, 6s X, — az összehasonlított klímaelemhalmazok közepertekei; d — a közepertekek közepes eltérése ; CA — az átlagos különbség szórása ; t — a t-pröba eredménye; SZDsy, — a szignifikäns differencia 5%-os szinten; — kétváltozós regresszidanalizis: a + XP — az összefüggés egyenlete ; F — a regresszió F-próbájának eredménye ; r — a korreläciös koefficiens; 8, — a regressziós koefficiens hibaszöräsa ; t — a t-préba eredménye; Xjoy — X változó 10%-os emelkedésével Y változó %-os emelkedése. A talajfelszin hőmérséklete A 6 mérés grafikus ábrázolását az 1. ibra mutatja. Teljes talajboritäs esetén (2 — 6. mé- res) a szikes rét talaja volt a legmelegebb, azt követte a büza és a lucerna. Az 1. mérés során a búza alacsony talajboritottsägi (44 — 50%) értéke, nyílt talajfelszine miatt a talaj hőmérséklete magasabb értéket mutatott, mint a rété. A szikes rét talajfelszin-hömerseklete a költés időszakában mindig a szélsőséget jelenti. Valamennyi kardinális érték ezt mutatja (1. táblázat, 2. ábra). A legnagyobb maximumok a réten adódtak (15,2 — 39,8 °C, ill. 31,2 — 26,8 °C). Ezt követ- te a Rara (19,4— 25,2 °C, illetve 31,2 — 26,8 °C) és a lucerna (13,4— 24,0 °C, illetve 17,8 — 18,0 °C). A minimumokndl megmaradt az egész nap tapasztalható különbség. A szikes réten volt a legmagasabb a minimum értéke (7,0 —19,0 °C, ill. 11,6—14,8 °C). Ezt követte a búza (6,0 — 17,2 °C, ill. 9,4 — 12,2 °C) és a lucerna (5,0 — 16,4 °C és 9,6—11,4 °C). A terjedelem alakulását csak az 1 — 4. mérésből elemezhetjük mértékadéan. A nyári fel- melegedés idején a szikes rét talajfelszinenek höingadozäsa 8,2 °C-röl 20,8 °C-ra emelke- dik, mig a büzäé csökken 14,4 °C-röl 8,0 "C-ra, a lucernéé pedig 8,4 — 7,6 °C között szinte konstans marad. A közepes talajhömerseklet (2. táblázat, 2. ábra) vizsgálatakor hasonlóak az eredmények. Legmelegebb a szikes rét (10,608 — 27,056 °C, ill. 14,072 — 14,168 °C), ezt követi a búza (11,016 — 20,968 °C, ill. 15,304 — 16,344 °C), továbbá a lucerna (8,464 — 19,608 °C, ill. 14,072 — 14,168 °C). A közepertekek összehasonlitäsakor alkalmazott differenciamédszer lehet6vé teszi a különbsegek menetének az elemzését is mind a napi, mind a fészkelési idö- szak vonatkozásában. Ezeket ábrázolva a 3. ábrán és szélső értékeiket a 3. táblázaton figyelhetjük meg. A differenciák rét-lucerna viszonylatban az éjszakai időszakban vették fel a minimális 2 — 3 "C-os értéket. Míg a minimális differencia állandónak mondható a feszke- lés idején, a maximális differencia értéke ezzel szemben fokozatosan nő a felmelegedéssel. Ret-büza viszonylatban hasonlókat mondhatunk. Kivételt képezett az 1. mérés, amikor — mint említettük — a búza talaja volt a melegebb. Lucerna-—b ü z a össze- hasonlításban a minimális differencia rendszerint 0 °C volt, az ettől való eltérés a búza javára két esetben fordult elő. A maximum esetében — a búza talajfedésének fokozódása következtében — a differencia folyamatosan csökkent. A folyamatokat jól szemlélteti a 4. ábra. 169 A differenciák közepertekei rét —lucerna és rét— búza viszonylatban az 1—4. mérés során fokozatosan nőttek (rét — lucerna: + 2,144-röl 7,448 "C-ra; rét — búza: — 0,408-röl 6,088 °C-ra). Lucerna — búza összehasonlitäsban viszont némileg csökkent a talajfelszin- hőmérsékleti differenciák középértékének a különbsége: — 2,552-röl — 1,360 "C-ra. A szä- mitäsok bizonyították, hogy a három legfontosabb tizok-fészkeléhabitat talajfelszinének köze- pes hömersekletei között — egyidejű mérések esetén — a fészkelés időszakában lényeges, szig- nifikans differencia van. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha az 1 —4. és az 5— 6. mé- rest egy halmazként kezeljük. Az 1. méréskor kapott eltér6 eredmeny (mivel a fészkelés előtt van) megällapitäsunkat nem befolyásolja. Az összefüggések hatvanyfüggvenyeinek grafikus ábrázolása (5 — 6. ábra) is azt mutatja, hogy Dévavänyän a szikes rét talaja a legmelegebb, majd a búza, a lucerna a csökkenő sorrend. Az összefüggés egyenletei mellett megadom, hogy az összehasonlított feszkelöhabitätok talajfelszinének höviszonyai között milyen felmelegedési eltérés van: X változó 10%-os növekedése során Y változó hány %-os növekedést mutat (4. táblázat). Rét — lucerna összehasonlításban addig, ameddig a szikes rét talaja nedves és viszonylag jól borított volt, a fejlődés üteme a lucernában erőteljesebb volt. Felmelege- déskor először ez az eltérés kiegyenlítődött, majd fokozatosan eltolódott a rét javára. Eleinte a rét talajhőmérsékletének 10%-os emelkedésére a lucerna esetén 12,3%-os talaj- hőmérséklet-emelkedés jutott, amely később 9,8, majd 7,7, sőt 5,0%-ra csökkent. Ugyanez tapasztalható az 5—6. mérés alkalmával külön-külön, továbbá akkor is, ha az 1 — 4, ill. az 5 — 6. méréseket egy-egy halmazként kezeljük. E fejlődési különbségek szignifikánsnak adódtak. Rét — búza összehasonlításban Devavanyan az 1—2. méréskor a búza talaja az alacsonyabb borítottság miatt intenzívebben melegedett, mint a, viszonylag jól borított rété. Ekkor a rét talajhőmérsékletének 10%-os emelkedéséhez a búza esetén 18,0, ill. 11,7%-os talajhőmérséklet-növekedés járult. A búza talajborítása, továbbá a szikes rét talajának ún. aktív felületté válása azt eredményezte, hogy a rét talajának 10%-os hő- mérséklet-emelkedéséhez képest a búza talaja csak 7,4 és 5,0 "C-os emelkedést mutatott a 3 — 4. méréskor. Valamennyi eltérési sebesség mértéke szignifikáns volt. Az 5. mérés során is tapasztalt szignifikáns eltérés a hideghullám hatására a 6. mérésre lényegtelenné vált. Lucerna — búza összevetés során — egy esetet kivéve — ugyancsak szignifikáns eltéréseket kapunk. Az 1 — 4. mérés során először a búza talajhömerseklete emelkedett gyorsabban (13,0 és 11,8%). Később azonban megfordult a helyzet, mert 1097 -os lucerna- talajhőmérséklet-növekedésre a búza hasonló paramétere csak 8,8%-nak adódott. A szignifikancia az 1 — 4. és az 5 — 6. mérések együttesére is érvényes. A talajközeli léghőmérséklet A 6 mérés grafikus ábrázolását a 7. ábra mutatja. A nappali órákban valamennyi mérés során a rét talajmenti légrétege volt a legmelegebb, ezt követte a búza és a lucerna. Az esti és az éjszakai órákban néhány esetben minimális hőmérsékletet lucernában találtunk. A legnagyobb maximumok a réten adódtak (21,2 — 36,2 °C és 24,8 — 27,2 °C). Ezt követte a búza (18,4 — 33,0 °C és 23,0 — 24,6 °C) és a lucerna (17,2 — 31,6 °C és 19,0 — 19,2 °C). A minimumok vonatkozäsäban sokkal kiegyenlitettebb a viszony. A korai städiumban (äpr. eleje) még a rét mutatja a leghidegebb értékeket, egyébként azonban ez a lucernära jellemző. Amíg a réten — 1,4— 13,8 °C között alakult a minimum, addig a büzäban 0,2 — — 13,6 °C, a lucernäban pedig csupán 0,2 — 12,8 °C között. Ha felmelegedés nem történt (6. mérés), a minimumértékek rét — búza --lucerna sorrendet vettek fel, amiből jól lat- szik a szerkezetes felépítésű föszkelöhabitätok klimakiegyenlitö, mérséklő hatása. A terjedelemnél mutatkozik meg leginkább ennek hatása. A nyitott szerkezetű réten 22,4 — 24,4 °C között alakult, míg búza esetében 18,2 —20,6 °C, lucerna esetében 17,0 — — 19,4 °C volt a terjedelem értéke. A középhőmérséklet (5. táblázat, 8. ábra) esetében is érvényes a korábbi sorrendiség. Legmelegebb a szikes rét (7,072 — 24,512 °C és 14,168 — 16,888 °C), ezután a búza (7,024 — — 22,784 °C és 13,832 — 15,808 °C), majd a lucerna következik (6,808 — 21,032 °C és 12,568 — — 13,560 °C). Ezeket äbräzolva a 8. abran, széls6 értékeiket pedig az 1. tablazatban figyelhetjük meg. A differenciakrét — lucerna viszonylatban az éjszakai időszakban vették fel a minimális +0,4—(—3,0) °C értéket. A maximális differencia pedig + 7,4 °C-ban ällan- dösult. 170 aule de I: Rét — búza összehasonlitäsban kezdetben — 20 °C-nak adódott a legnagyobb mini _ mum, +7,0 °C-nak a maximum, ami a búza zärödäshiänyäval volt magyarázható. Ké. sőbb ebben a relációban is kialakult a + 7,4 "C-os differenciaérték. Lucerna — búz a összehasonlitäsban a minimális differenciák felvételekor a búza, a maximális differenciák felvételekor a lucerna léghőmérséklete volt melegebb (9 — 10. áb- ra). Összefoglalva ez annyit jelent, hogy a nappali órákban a rét, éjszaka pedig a kultúr- habitátok hőmérséklete volt magasabb. A differenciák középértékei rét — lucerna viszonylatban fokozatosan, a vizsgálat végéig nőttek (0,264 °C-rél 3,480 °C-ra), rét — búza viszonylatban viszont kezdetben ugrásszerűen nőttek (0,048 °C-röl 2,032 °C-ra), majd lassan csökkentek (2,032 °C-röl 1,729 °C-ra). Lucer- na — búza üsszehasonlitäsban a differencia kézépértékeinek fokozatos növekedése figyel- hető meg a búza javára (+ 0,216 °C-röl — 1,752 °C-ra). A három legfontosabb fészkel6habität leghömerseklet-közepertekei között egyidejű mérések esetén a fészkelés időszakában szignifikáns differencia van. Megállapításaink érvényesek akkor is, ha az 1 — 4. és az 5 — 6. mérések adatait egy hal- mazként kezeljük (5. táblázat). Az összefüggések hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása is azt mutatja (11. ábra), hogy a léghőmérséklet sorrendje Devavänyän: rét — búza — lucerna. Az összefüggés egyenleteit és a, fejlődéskülönbség mértékét a 6. táblázat tartalmazza. Rét — lucerna összehasonlításban egy alkalommal (2. mérés) nem adódott lénye- ges eltérés a hőmérséklet alakulásában (a rét 10% -os léghőmérséklet-emelkedésére 10,6 °C- os lucernaléghőmérséklet-emelkedés jutott), minden más alkalommal lényeges volt az eltérés (10% -ra 6,5 — 8,9%, jutott). Az első mérés során a szikes réten negatív hőértékeket is észleltünk. Az alkalmazott Y’ = a X? függvény viszont csak pozitív tartományban van értelmezve. Ezeket az adatpárokat (1 — 2 adatpár) kihagytam az adatsorból. Később a tel- jes adatsorra — a negatív értékkel együtt — az Y’ = a e? függvényt illesztettem, s a kö- vetkező egyenleteket kaptam : rét—lucerna, 1. mérés: Y = 1,597 e141, rét — buza, 1. mérés: Y = 1,306 e161, Mivel ezek a fiiggvények csak a negativ értelmezési tartomänyban adtak valös értéke- ket, ezért grafikus kiegyenlitést alkalmaztam (12. äbra). Rét — búza összehasonlitäsban a 2. mérésnél nem volt szignifikáns a különbség, valamennyi további esetben azonban lényeges volt a fejl6désnòvekedés eltérése; 10%-os rétlégh6mérséklet-emelkedésre 7,0 — 9,0% jutott. Az első mérés kiegyenlítése a korábban ismertetettek szerint történt. Ugyanezt az eredményt kaptuk, ha a 4. mérést egy halmaz- ként kezeltük. Lucerna — búza összehasonlításban a 6 mérés közül 4-ben nem volt lényeges eltérés a lucerna- és a búzahőmérséklet fejlődéssebessége között. A 6. mérés során tapasz- talt lehűlés azt eredményezte, hogy 10%-os lucernahőmérséklet-növekedésre 11,6%-os — szignifikáns — búzaléghőmérséklet-növekedés jutott. A 2. mérés folyamán tapasztalt ényeges eltérés (7,5%) azt eredményezte, hogy az 1 — 4. mérés egy halmazként való keze- és ekor is szignifikáns eltérést (8,9%) kaptunk. A talajközeli relatív légnedvesség A 6. mérés grafikus ábrázolását a 13. ábra mutatja. A Dévaványán végzett vizsgálatoknál legalacsonyabb relativ légnedvességű a szikes rét volt, azt követte a búza, majd a lucerna. Ugyanez volt a helyzet a kardinális értékek vonatkozásában (6. táblázat, 14. ábra). A legkisebb minimumok a szikes réten adódtak (26 — 45% és 45 — 66%). A búzában ez az érték 34— 6094 és 70 — 78%, a lucernában pedig 46 — 66% és 84—91% volt. A maximumok tekintetében kiegyenlítettebb volt a helyzet, mert valamennyi fészkelő- habitat relatív légnedvessége felveszi vagy megközelíti a 100%-ot. A lucernanöveny nagy nedvességtartalma, alacsony felületi hőmérséklete miatt a levegő nedvességtartalma nagy- részt harmat formájában kondenzálódik a növény felszínén, ezért a levegő nem mindig telítődik teljesen nedvességgel. A terjedelem vonatkozásában is rét — búza — lucerna sorrend alakult ki. A szikes réten 55 —66% és 44—55% a relatív légnedvesség terjedelme, búzában 40 — 60% és 22 — 30%, lucernäban pedig 34— 52%, és 9—16% volt ez az érték. A közepes relatív légnedvesség (7. táblázat, 14. ábra) vonatkozásában mind a 6 mérés 171 során szikes rét — búza — lucerna növekvő relativ légnedvességi közepertek-sorrend ala- kult ki. A legalacsonyabb päratartalom a rét esetében volt (58,48 — 77,72% és 84,84 — 79,84%), ezt követte a büzäé (69,32 — 83,24% és 89,20 — 93,48%), és legmagasabbnak. a lucernä6 bizonyult (76,16 — 87,24% és 92,36 — 95,92%). A differenciák (3. táblázat, 15-16. ábra) rét — lucerna ésszehasonlitàsban a negativ értékeket a nappali, a pozitivakat pedig az éjszakai, kora hajnali órákban veszik fel. A lucerna 29 — 34, illetve 25 —48%,-kal magasabb, és 0— 16, illetve 4— 12%, -kal ala- csonyabb relatív légnedvességű, amikor a minimumot és a maximumot érzékeljük. Rét — búza vonatkozásban hasonló differenciaérték-alakulást tapasztalhatunk, mint az előbb említett rét — lucerna összehasonlításban. Lucerna — búza viszonylatban — a korábbi egyezőségek következtében — a szélsődifferencia-értékek tekintetében kiegyenlített volt a helyzet. Ha alföldi viszonylat- ban a differenciák terjedelme ha-onként 20 — 30%, között mozog, akkor azt kiegyenlített- nek kell tekintenünk. Csak az éjszakai időszakban esett meg, hogy alkalmanként a búza. légnedvessége volt nagyobb (max. 4%-kal). A relatív légnedvesség differencidinak közepertekei rét — lucerna és rét — búza viszonylat- ban, ha nem is végig folyamatosan, de nőttek az 1—4. mérés folyamán ( — 6,67%, -röl —17,68%-ra, illetőleg — 1,20%-röl — 10,84%, -ra); míg lucerna — búza, összehasonlításban e növekedés mértéke szerény volt, +5,56%-röl + 6,84% -ra emelkedett. Az 5 — 6. mérés során a felmelegedés hiánya azt eredményezte, hogy a differencia-középértékek a második mérésre csökkentek. A matematikai értékelések azt mutatták, hogy a három legfontosabb túzok-fészkelőhabitát közepes talajközeli relativ légnedvessége között — egyidejű mérések ese- tén — a fészkelés időszakában lényeges, szignifikáns differencia van. Eltérést ettől csak a szélsőségesen kedvezőtlen (borús, csapadékos) klimatikus helyzetben kapunk, amikor is kiegyenlítődés következik be (7. táblázat). Az összefüggések hatványfüggvényeinek grafikus ábrázolása (17. ábra) is azt mutatja, hogy Dévaványán a relativ lögnedvesseg emelkedő sorrendje rét — búza — lucerna. Az összefüggések egyenleteit és a fejlődéskülönbség mértékét a 8. táblázat tartalmazza. Rét —lucerna összehasonlításban valamennyi mérés során szignifikánsan eltérő. volt a relatív légnedvesség alakulása. A szikes rét állományszerkezete, alacsony relatívlég- nedvesség-értékei miatt a nagyobb értéket mutató lucerna nem fejlődhetett erőteljesebb ütemben 10%-os rétpáratartalom-emelkedés esetén, mint az észlelt 4,2—5,894. Az 5—6. mérés során a makroklima és a lucerna ällomänyszerkezete azt eredményezte, hogy a 10% - os réten bekövetkező légnedvesség-növekedésre a lucerna csak 0,7, illetve 2,3%-os emel- kedéssel reagált, ami a stabilitásnak kétségtelen jele. Rét — búza tekintetében a korábbiakban leírtakhoz hasonló értékeket kaptunk, még az eltérés mértéke is hasonló volt; 10%-os rétlégnedvesség-növekedésre a búza esetén 4,5 — 6,4%,-os relatívlégnedvesség-emelkedés jutott. Az 5 — 6. mérés során ez az érték 4,4- ről 2,1%-ra esett vissza. Lucerna — búza összevetésben már az előbbi két reláció eredményei után vár- ható volt, hogy nem kapunk szignifikáns eltérést. Ez részben igazolódott, kismértékben pedig kívül estek értékeink a szignifikanciahatáron (3., 5 — 6. mérés). A mikroklímaelemek együttes értékelése, következtetések Az ismert minimumtörvénynek megfelelően megállapíthatjuk, hogy a szükséges ható- tényezők bármelyikének hiánya vagy alacsonyabb szinten való jelentkezése a teljes rend- szer elégtelen vagy kevésbé alkalmas voltát jelenti. Mikroklimatikus vonatkozásban is ez a helyzet. A három vizsgált és értékelt mikroklímaelem mindegyike fontos, sorrendiség nem alakítható ki közöttük, hiszen kelésélettani hatása mindegyiknek nélkülözhetetlen. Együt- tes értékelésükkor ezért inkább azt vizsgáljuk, hogy valamely fészkelőhabitátban a szük- séges faktorok egymáshoz viszonyítva mennyire és milyen mértékben vannak jelen. Azt, hogy az egymáshoz viszonyított eltérések lényegesek vagy sem, már kimutattuk. A sorrendiséget tehát ezek szerint, továbbá korábbi dolgozatomban ( Faragó, 1981) alkal- mazott, ún. mikroklíma-jósági számok képzésével alakítom ki. A mikroklímaelemek szélső értékeit és terjedelmét abból a megfontolásból rangsorol- tam, hogy az inkubáció, de a tökéletlen hőreguláció időszakában is, a kiegyenlítettség jelenti a túlélés legnagyobb biztosítékát. Ennek és az összehasonlított fészkelőhabitátok számának megfelelően a talaj- és a talaj - menti léghőmérséklet esetén a legkedvezőbbnek (és 3 pontosnak) a legnagyobb minimum- értékeket és a legkisebb maximumokat és terjedelmet tekintjük. Relatív légnedvesség ese- 172 tén kedvezőnek a legnagyobb minimumot, a legkisebb maximumot és a legkisebb (leg- kiegyenlítettebb) terjedelmet tartjuk. Az eredményt, illetve a mikroklíma-jósági értékek fokozatait a 9. táblázat tartalmazza. Valamennyi mikroklímaelemet figyelembe véve, a lucerna érte el a legmagasabb jósági értéket, a 22 pontot (a lehetséges 27 pontból). A lucerna után 19 ponttal a, búza következett. Valamennyi karakterisztika tekintetében a második helyen volt értékelhető, sőt a lég- hőmérséklet jósága azonos volt a lucernáéval (7-7 pont). A szikes rét — mint ősi fészkelő- habitát — valamennyi esetben a leggyengébb eredményt adta, amit a 13 pontos jósági értéke is bizonyít. Megállapíthatjuk tehát összefoglalva, hogy az ősi fészkelőhabitátokat jelző szikes réti ökoszisztémák mikroklimatikus viszonyai eltérnek a, kultúr fészkelőhabitátokat jelentő agrarökoszisztemäk mikroklimatikus viszonyaitól. Ezen eltérések jelentős része matema- tikailag is kimutathatóan lényeges, szignifikáns. A kultúrhabitátok (lucerna és búza) kedvezőbb mikroklimatikus viszonyai, azok fészkelési időszakban való érvényesülése véleményünk szerint egyik faktor, amely inicidlta a korábbi időszakban és előidézi napjainkban is a tizok-fészkelbhabitat váltását, azaz a kultir-bkoszisz- témák — a bevezetőben is említett — előnyben részesítését a magyar Alföldön. 173 : ha pi Ge L'A? NRA m‘ A y ih a à | PERSON RE RI Le 4 hi when dé nm | et LI de th té gas À OR ted pane wi dle” nyal td LUNA Y 7 NET e ps aa Baba dA pen CI ia”. ai RR i : i ny at ho i dar ERI NI fá 977 077, è vh Pie wins Wi silla Ve A i kite Fe ds Ag wid ee a SIA AR "RAPINA DI XII. A VETÉSI VARJÚ (CORVUS FRUGILEGUS L.) TAPLALKOZASA ES GAZDASAGI JELENTOSEGE MAGYARORSZAGON Dr. Kalotas Zsolt MÉM NAK Természet- és Vadvédelmi Ällomäs, Fäcänkert A vetési varjú táplálkozása, nagy száma és szociális viselkedése alapján a mezőgazdaság egyik legjelentősebb, de mindenképen legvitatottabb madara. Mezőgazdasági kártételeiről a XVIII. század végéről is maradtak fenn adatok Debrecen város levéltárában (Penyigey, 1941), de hasznos tevékenységéről, pótolhatatlan rovarirtó szerepéről is beszámoltak ez idő tájt (Fintha 1973, cit. Fábián József, Természethistória című munkájából). A század elején nagy vihart kavart a vetési varjak körül kialakult vita, az úgynevezett , varjúháborúság". A szakfolyóiratokban megjelenő pro és kontra véleményekkel azonban a varjúkérdést megnyugtatóan nem lehetett eldönteni. A varjak által okozott haszon és kár mértékének szembeállítása a kor gaz- dasági viszonyai között nagyon is indokolt volt, és kézenfekvőnek látszott, hogy a , varjúpert" csak ilyen irányú egzakt vizsgálatokkal lehet megnyugta- tóan lezárni. A vetési varjú mellett szólt a külterjes mezőgazdaságban betöl- tött rovarirtó tevékenysége. Több szerző szerint a vetési varjak képesek a rovargradációk letörésére, a nagyarányú rovarkártételek megakadályozására (Szomjas, 1908; Schenk, 1910; Muha, 1923; Busits, 1928; Matusovits, 1934). A vetési varjút elsősorban rovarfogyasztó madárnak tartották, amely csak kivételes esetben — táplálékhiány esetén — válik magevővé, és így a mező- gazdaság számára úgyszólván nélkülözhetetlen (Hauer, 1904). A közvélemény ekkor a varjúvitában 1,79:1 arányban a vetési varjak hasznossága mellett foglalt állást (Soós, 1904). Jablonowski (1901, 1912) a vetési varjakat elsősor- ban magevőknek ítélte meg, ezt gyomrának anatómiai felépítésével (zúzó- gyomor) magyarázta. A varjak növényvédelmi szerepét nem tartotta jelen- tősnek, és véleménye szerint jelentős rovarirtó szerepe még a nagy kolóniáik közelében sincs. Állítását a gradációk alkalmával megjelenő rovarok milli- árdjainak és a varjak táplálékigényének összevetésére alapozta. A varjak gazdasági szerepét helyileg, a pillanatnyi állapot szerint ítélte meg, mert , a vetési varjak táplálékában mindig azok az összetevők dominálnak, ame- lyek akkor éppen a legnagyobb bőségben állnak rendelkezésére, és legkisebb energiaráfordítással válnak hozzáférhetővé". A varjúvizsgálat kiindulópont- jának a közvetlen megfigyelést javasolta a gyomortartalom-vizsgálati mód- szer helyett. Mások (Thaisz, 1899 ; Csörgey, 1904) a bromatológiai vizsgálatok és a táplálkozással kapcsolatos megfigyelések eredményeit egyformán fontos- nak tartották, és a két módszer együttes alkalmazására tettek javaslatot. A vetésivarjú-vizsgálat végül is a Magyar Ornitológiai Központ kezdeménye- zésére a század elején az utóbbi utat követve indult meg. A vizsgálatok alap- ját a múlt század végén Németországban végzett nagyarányú varjú-broma- 175 tolögiai vizsgalatok jelentettek (Hollrung, 1896; Rörig, 1898), amelyek egy- reszt mödszertani ütmutatöt képeztek, masrészt kritikus elemzesük (Jablo- novsky, 1901) megszabta a követendő vizsgálati irányt is. A vetési varjú táplálkozásával kapcsolatos, évtizedeken át folyó kutatómunkát (Csörgey, 1926, 1929; Csath, 1928; Boda, 1929; Gelei, 1926; Győrffy, 1928; Szemere, 1929 stb.) végül Vertse (1943) foglalta össze. Következtetéseit a Madártani Intézet gyűjteményében levő 2488 gyomortartalom és 1067 köpet analízisére, vala- mint a hazai irodalmi adatokra (gyomortartalom-vizsgálatok és -megfigye- lések) alapozta. Végső értékelése szerint a vetési varjak tevékenysége éves és országos átlagban mezőgazdasági szempontból 46,4 százalékban hasznos, 14,4 százalékban káros és 39,2 százalékban közömbös. A hasznot a kártékony rovarok pusztításával, a kárt a vetőmag kiszedésével és az érő termények meg- dézsmálásával okozza. A varjak hasznos tevékenységének értékét növeli a mezőgazdaság általános külterjessége, a rovarirtási munkálatok költséges, kivihetetlen volta. Megállapította, hogy a varjúkártétel kialakulása nagyban függ a környezeti tényezőktől (talajviszonyok, agronómiai munkák minősége, időjárás, a varjúállomány egyedsűrűsége stb.). Végeredményben a vetési var- jút a mezőgazdasági termelés akkori szintjén hasznosnak és kímélendőnek ítélte. A mezőgazdasági termelési viszonyok hazánkban is nagy hatást gya- koroltak a környezetre. A kémiai rovarirtás következtében elszegényedett a talajok rovarfaunája, a herbicidek bevezetése megváltoztatta a gyomflörät, egyes rovarok és növények teljesen visszaszorultak, és a kártevő fajok meny- nyiségi viszonyai is alacsonyabb szinten kulminálnak. Megnövekedett a mezőgazdasági termelvények átlagtermése, a betakarítás gépesítése a beta- karítási veszteségeket növelte. Az élőhelyen bekövetkezett változások hatá- sára megváltoztak a táplálkozási lehetőségek, és a vetési varjak ehhez jól alkalmazkodtak. Az Alföld-fásítási program kedvező fészkelőhelyeket ala- kított ki számukra. A minisztertanács növényvédelmi rendelete (59/1959—9) értelmében a vetési varjú fészkelési időben védelmet élvezett, gyérítése csak augusztus 15-től november 15-ig a mezőgazdasági területeken volt engedélyezett. A mezőgazdasági termelés belterjessé válásával a varjúkérdés a hatvanas években újra napirendre került (Sterbetz, 1963; Beretzk, 1963). A kedvező hatások eredményeképpen szaporodásuknak csupán a táplá- lékkínálat szabott helyenként határt, állományaik erős gyarapodásnak indultak. Míg 1942-ben hazánk területén 186 000 vetési varjú fészkelt ( Vertse, 1943), addig 1980 tavaszán megközelítően 260 000 fészkelő párról volt tudo- másunk (Kalotás, 1981). Az állománynövekedés tendenciája, valamint a népesebb fészektelepek közelében egyre gyakrabban jelentkező ,,varjikarok” a vetési varjú gazdasági szerepének újraértékelését vetette fel. A második , varjúper", amely a hetvenes évek elején kezdődött, elsősorban a vadgazdák és a természetvédők jóvoltából (Radetzky, 1969, 1979; Győrffy, 1971; Fintha, 1971; Orosz, 1971; Sterbetz, 1972, 1977) szükségét érzi annak, hogy a megvál- tozott viszonyok között a vetési varjak táplálkozását felülvizsgálják (Fintha, 1973). A vetési varjú táplálkozása nemcsak Magyarországon volt vizsgálati témá- ja az alkalmazott ornitológiának, áreájában szinte már mindenhol végeztek gazdasági szerepével kapcsolatos vizsgálatokat. Többek között Nagy-Britan- niában Lockie (1956, 1959), Holyoak (1972), Feare et al. (1974), Feare (1974, 1978); Franciaországban Chappellier et. al. (1958), Regnier (1955); Dániában 176 Fog (1963); Hollandiában Feijen (1976); Németországban Hollrung (1896), Rörig (1900, 1903), Schlengel (1964), Porath (1964), Schramm (1974); Ausztria- ban Herrlinger (1966); Csehszlovakiaban Jirsik (1952), Hell és Sovis (1958), Folk és Touskova (1966), Folk és Beklova (1971); Lengyelorszagban Pinowski (1956, 1959), Luniak (1977), Jablonski (1979), Gromadzka (1980); Jugoszlävi- aban Pivar (1965, 1980); Bulgariaban T'ulecskov et al. (1960); a Szovjetunióban Raskevics és Dobrovolszkij (1953), Eigelis (1961), Budicsenko (1957), Gagarina (1958), Szolomatin (1972) és Oszmolovszkaja (1972) közöltek nagyszámú vizsgálati anyagot felölelő munkákat. A varjak allomanynévekedésének kö- vetkeztében Új-Zélandon — ahová a vetési varjút az ember telepítette be — szintén végeztek a varjak táplálkozására irányuló vizsgálatokat (Coleman, 1971; Porter, 1979). A természeti viszonyok sokfélesége, valamint a varjak polifág táplálkozása indokolja, hogy a vetési varjak táplálkozási viszonyait és a táplálék-összete- vők változásának tendenciáját a hazai élőhelyeken újra megvizsgáljuk. A ve- tési varjak táplálkozásának ellenőrzésére az utóbbi években hazánkban is megindultak a vizsgálatok (Rekasi, 1974; Kalotás, 1980). Anyag és módszer 1977 és 1980 között 1408 különböző helyről származó vetési varjú broma- tológiai vizsgálatát végeztük el (1. táblázat). A vizsgálatra kerülő varjakat lehetőség szerint 24 órán belül boncoltuk. A kiemelt gyomortartalmakat nedvesen 0,1 g pontossággal mértük, majd Petri-csészékben szétterítve lég- szárazra szárítottuk. A kiszáradás után az analízist a következő csoportosítás szerint végeztük : A) Növényi eredetű anyagok, 1. haszonmagvak, 2. gyümölcs- és zöldségmagvak, 3. gyommagvak, 4. egyéb növényi eredetű anyagok. B) Állati eredetű anyagok, 1. Annelida, Gastropoda, 2. Arthropoda, 3. Vertebrata, 4. madártojás, 5. egyéb állati eredetű anyagok. C) Egyéb emészthető anyagok. D) Ballasztanyagok. Az összetevők pontos meghatározását preparáló mikroszkóp segítségével végeztük. Az állati és a növényi összetevőket lehetőség szerint genusra hatá- roztuk meg, majd 0,1 g pontossággal mértük. Az analízis eredményeit be- gyűjtési idő szerint, havi bontásban összegeztük. Megállapítottuk az egyes összetevők tömeg szerinti (g%), valamint az összes előfordulási esethez viszo- nyított megoszlását — gyakoriságát — (gy%). (Értékeléskor a ballasztanya- gokat nem vettük figyelembe.) 177 1. táblázat Table 1 A bromatolögiai vizsgálatra került varjak megoszlása Date and site of collection of rook crop samples Begyűjtés — Collection Helye — Site SIT sag MES Ar Gi CARE ZU 2.18 sua vee Elta LD IN a — © A > = Fe nat Se UE APCE DT Ne | 1977. XI. 1 XII. 6 1978. I. piro i: 1 III. 1| 21 IV. 2| 34 V. 23 129 VI. VII. VIII. Ex pa 2 DUE XL. 1979. I. 6 ET. 25 II. 9 21 11 IV. De V. 27 27 14 | | NE, 28 | VII. 4 | VIII EX. | | x. OA | XE 6 XII. | 1 1980. I. 26 TE III. 7 4 3 IV. 4 4 9 V. 1 9 87 VI. 284 VII. 23 VII. rx 14 x: | I‘) i I. | 3 ST. 14 Összesen — Totals 2| 36| 7| 27) 5| 19|234| 59|140|403| 3 178 a begyűjtési idő és a származási hely szerint (1977 — 1980) subjected to bromatological analysis (1977 — 1980) | 1 | Keszthely Kistormäs Kunszentmärton Medina Mezölak Mözs Öcseny Siöagärd Szedres Szeleveny Szekszärd Tengelic Tolna Varsäd Összesen Totale aJ ~] 16 4 am a a 179 Vizsgáltuk az összetevők előfordulásának gyakoriságát is az analizisbe vont minták számához viszonyítva. (A táblázatokban az előfordulási adatok összege mellett zárójelben azoknak a mintáknak a számát jelöltük, amennyi- ben a jelzett táplálék-összetevők előfordultak.) A többirányú értékelést a különböző minőségű táplálék-összetevők eltérő emésztődési ideje miatt végeztük el. Rörig (1903) vizsgálatai szerint a rovarok teljes emésztődési ideje a vetési varjúnál nagyon rövid. A felvételt követő 1 óra múlva a rovarok már alig ismerhetők fel, csak a kemény kitintartalmú maradványok találhatók meg. Az apró rágcsálók kb. 2 óra múlva tűnnek el a gyomorból. A növényi magvak nehezebben emésztődnek. A búzamagvak 2—3 órás emésztődés után csak kicsit puhulnak meg. A nagyobb magvú kukoricaszemeknek még 4 óra múlva is csak a külső részük puhul meg. A kukoricamagvak még 15 óra múlva is fel- ismerhetők a zúzógyomorban. A zúzógyomorban megtalált táplálékmaradványok alapján tehát csak azt lehet biztonsággal mondani, hogy a vetési varjú a begyűjtést megelőző 1— 2 órában mivel táplálkozott. A könnyen emésztődő állati eredetű táplálék pontos minőségi meghatározása még így is kérdéses. A polifág táplálkozású madarak bromatológiai vizsgálatakor tehát mindig számolni kell azzal, hogy az analízis során nyert eredmények a terimés táplálék irányában pozitívan torzulnak. A nehezebben emésztődő növényi eredetű táplálék-összetevők hosszabb emésztődési ideje miatt ugyanis a magvak nagyobb valószínűséggel mutathatók ki a gyomortartalmakból, mint például a rovarok. A gyomortartalom-analízis értékelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy csupán a mennyiségi értékelés (tömeg‘%) torzulást okoz, mégpedig a táplálék-összetevők viztartalmanak mértékétől függően. A szárítás során ugyanis a gyümölcsök és az állati eredetű táplálékok (rovar, tojás, hús) jóval több vizet veszítenek, mint például a majdnem légszáraz magvak. Kialakítottuk a száradási indexet (száradási index — nedves gyomortar- talom átlagtömege, g/szárított gyomortartalom átlagtömege, g), amely a varjak táplálékában előforduló terimés anyagok (magvak) és a nagy víztar- talmú állati eredetű anyagok részvételi viszonyait jelzi. (Minél inkább domi- nálnak a táplálékban a növényi eredetű anyagok — magvak — , a száradási index annál inkább közelíti az 1-et.) Az eredmények értékelésekor a bromatológiai analízis jelentette az alapot, de felhasználtuk az irodalomban fellelhető megfigyeléseket, valamint saját szabadföldi észleléseinket is. Eredmények Január A hazánkban tartózkodó nagy varjúcsapatok a hagyományos alvóhelyeiken csoportosulnak. Ezek az éjszakai pihenőhelyek legtöbbször a folyó menti ár- téri erdőkben, a gyakran nehezen megközelíthető, embertől kevésbé zavart területen vannak. Napfelkelte után indul meg a madarak kiözönlése kisebb- nagyobb csoportokban a táplálékszerző területek felé. Schramm (1974) vizs- gálatai szerint téli időszakban a vetési varjak a pihenőhelyeik 20 km-es sugarú 180 környezetében keresik táplálékukat. A jelölések alapján a maximális täpläl- kozási akciórádiusz 24,6 km volt. Az időjárás — a hótakaró megléte, a fagypont alatti hőmérséklet — meg- szabja a varjak táplálkozóterületeinek táplálékkínálatát. Ha a mezőgazdasági területeken a hulladékmagvak, illetve a talaj felső rétegében található állati eredetű táplálékforrások hozzáférhetetlenek lesz- nek, a vetési varjak a lakott területek közelében csoportosulnak, és ott próbál- nak táplálékot találni. Előszeretettel keresik fel a szeméttelepeket, ahol a konyhai hulladék között gyakran találnak táplálékmaradványokat (kenyér- héjat, csomagolóanyagokra tapadt zsírt, sajtdarabkákat, tojáshéjat, kidobált gyümölcsmaradványokat). Az analízis folyamán nyert tapasztalatok szerint a szeméttelepeknek — mint táplálékforrásnak — jelentős szerepe van a zord téli napokon. Tyúktojáshéj a vizsgált minták 9,7°%-aban (az összes előfordu- lás 3,1% -aban), állati zsiradék a minták 2,4%-aban fordult elő. A szemét közül felvesznek a varjak emészthetetlen anyagokat is; egyrészt mert nem tudják szétválasztani a rátapadó táplálékmaradványtól (alufólia), másrészt színük, formájuk szerint tápláléknak vélik (gumidarabok, műanyag darabok). Télen mind gyakoribb látvány a városok belterületén parkokban, vasút- állomásokon csoportokban táplálékot kereső vetési varjú. Összeszedik az elszóródott magvakat, az emberek által eldobált ehető szemetet, a parkok bogyótermő fáinak, pl. az ostorménfa (Celtis) termését ( Vertse, 1943), vagy az akác (Robinia pseudo-acacia) magvait fogyasztják. Felkeresik az álattartó telepeket, ahol a trágyakazlakon, a silókban rovarok után kutatnak, a vere- bekkel, valamint a balkáni gerlékkel közösen várnak az elszóródó magvakra. Hideg, havas időben az apró magevő madarakkal együtt megdézsmálják a nyílt területeken található vadetetőket is. Megtaláljuk a varjakat a termény- szárítók, a takarmánykeverő üzemek közelében is, ahol — a folyamatos táplálékkínálat — a szállításkor elszóródó kukorica, búza vonzó hatása követ- keztében hetekig is kitarthatnak. Az elszóródott hulladékmagvak (haszon- magvak) egyébként a varjak téli táplálékának zömét jelentik. Ezt bizonyítja, hogy a gyomortartalom-mintäk 73,1% -äban találtunk haszonmagvakat. Leg- nagyobb mennyiségben a kukorica fordult elő. A vizsgált táplálék tömegének 40,5% -ät alkotta, és a minták 60,994-ában találtuk meg, valamint a leggyak- rabban előforduló táplálék-összetevőnek számított 19,3°%-os elöfordulässal. Jelentős a többi haszonmag, a búza, az árpa és a napraforgó részvétele is. A haszonmagok összesen a táplálék tömegének 57,6%-at tették ki. A terimés táplálék (magvak) túlsúlyát a száradási index is jelzi, mivel e hónapban éri el a legalacsonyabb értéket (1,77). A lakott területek közelében levő mezőgazdasági táblákra kilátogató var- jak a határban is a maradékkal kénytelenek beérni. Havas napokon a be nem szántott kertészeti kultúrákban (paradicsom, fűszerpaprika) a száraz, rothadó vagy éppen fagyott termésekből szedik ki a magvakat. A varjak gyommagfogyasztasa nem jelentős. Kis mennyiségben és csak alkalomadtán, valószínű más táplálékkal együtt fogyasztanak a leggyakoribb gyomfajok (Setaria, Polygonum sp.) magvaiböl. Állati táplálékot az élőhely kínálta mennyiségben vesznek fel. A rovar táplálék január folyamán elenyésző ; mezei pockot és egyéb rágcsálókat a kaz- lak környékén találnak. Élő állatokat ritkán fognak el ebben az időszakban, mert a fagyos föld, a hótakaró az apró rágcsálók számára kiváló védelmet nyújt, és a talajművelő gépek (ekék, tárcsák) feltáró tevékenysége ekkor nem 181 su99s ‘syuowudeız que]d ‘Jpeyo "(380 ‘OMOTFUNS ‘ozreur ‘YBaym ‘AoLıaq) 3809-poog 1014990u quDFA 12410 IBZS tAugAgu ‘N9faunıgy 1Au9AQU ‘49197 ‘(quz ‘9BIopeideu “80110xnY ‘eznq ‘edie) (oser 998 898 168 L'&TI (OL) TOI qobnfiun napasa rfiupagu qgfibg ‘y 5 SI 8°0 = I peyuepiug — JIFUIWI67epUT = TI go = I ‘ds umysa0g 10 aT €0 = I wınrpopryyede] wınuoSAjog T0 6 SI co (e) e paas-paa4, — yoabowwolip "e È ZI an) 10 I paos-10ddog — Seweyrıdeg = SI 80 To I poos-e]ddy — Sewewyy T0 GZ L°0 | 20 (2) & paas orgqorabaa | nig — yorboubaspioz sa -sojownhy "a 8° L‘6 Te STT I 8 JIomoljung — 9310pe1deN g‘or 6°09 8561 8431 08 OZIBAI — BOLIONNNT SzI 6° FOL 9'6€ LZ qBou MA — Bzng a SI £0 8‘0 I Agueq — edıy 9'LG 132 Tee OLLI (09) 08 sdoso pajunjd fo spaagy — ynabnuuozsv zy ‘I 946 12622 P 067 c6I [81197 Bu JUVI4—HOSVÁUL Moposo ugQaon (V % % % Ar Se ei 3 (sardures Jo ‘oN) ir Se P ag de = Ta eee esse AONBENT 19 ACIOzEIO ‘Sam, eu da Bulg} ZU187Q SYINPIOJOIH | ‘ sOzsso ZU SUSIIOHUAY) | | 3 5‘6%7 :squajuoo doro Jo yydıam Arp [830], — 939Z859 HAUJHOUIOI JIONAIRZS MBUIJBIIBIIOUIOÁS Y 3 9'691 :sjuaquoo doro Jo IYSIAM 49M [BIO], — 9892859 H9UJJ9UIOI soApou NBLITBI1BJLOWOAÄZ Y saydums dow gg fo 51509 ay} vo 84004 fo spoof funnun pr unldpD asızımun vpuru-wopozivziomiofib gg nyapidn) rupnune nluva 189790 y 6 9199.L ae 5 182 n + COON n - n CO mi iO tH - - 09 n n cn n n n n n n n n ne nn n n | GS n = SENNO GW oh CC HAN os n GI mei Q oO MOOCOOOOM 2 OMOMm N MO N D ONNAN IA <@d10 N ENO M Hd ce m N © cm LOMME ed HH OO Nm 1000 ri mei a L G (ZI) PI 8 (8) 8 & y (9) 9 17 I 8 I (OT) FI Dr NNN (81) ra 99 ums) — uns) [opmy — 8197 WUNTUFUANTY pues ‘ouogs Surysnigy — youroy 9yoznz [voy Jsejpegg — Yosrkurgzsepeg (Ad 8110, J, — U989288() 8385 [@WTUY — A9PBISZ YVTy souo0q UoLIIB) — YUOSOZO(T yaauı UOLLIB) — snysocq m. 1090u1 POULUD 40410 — yobohun mjapasa von qahb "e SNATISIWOP FNIEHY bha spug — splojuppoypy Pp BIJU9POYT SI[BAIG SNIOJOTTAT DINLQIII À "E SFUOWIBBIF ug) — HP]PWIQVUIITSI 8AIV] 8199doprdor] 8197d09]09 OBPLIOIBIH vpodosylap "a peıpyuopruf) — IPUTWKISIOPUT suopLıy emyqoriedui] TYOVA] BIUAYNY] 81890 BpjeoneH BVUVISNYJIBI BVYIBUO]N eyjoyornd eruo][gA soprooryeu snydAJ3oygArT »podo4spH "ppıpuuy ‘I [Bley gui [jeunuy—yosrkur n3oposo Mery (A 183 érvényesül. Feltételezhetően a rágcsálók egy részét mint dögöt veszik fel. Dögeltakarító tevékenységük a téli időszakban a legintenzívebb. A sebzéstől, betegségtől elpusztult vadak (őz, nyúl, fácán), lelőtt, autók által elütött házi- állatok (kutya, macska) és más állati tetemek a varjak figyelmét gyorsan fel- keltik, és csapatosan jelentkezve a többi dögeltakarítóval együtt (róka, ku- tya, cickanyok, dolmányos varjú, szarka és néha még a ragadozó madarak is) gyakran néhány nap alatt letisztítják, eltakarítják. A vetési varjú gyomortartalom-mintáinak 14,6%-4ban találtunk dögböl származó maradványokat. Állati eredetű táplálékot fogyasztanak még a var- jak a házas csigák (Gastropoda) felvétele révén is. A csigák a folyók, a tavak partján iszapból kimosott példányok vagy a legelőkön élő szárazságtűrő fajok közül kerülnek ki. A csigák szerepe a varjak táplálékában — főleg a téli időszakban — még nem teljesen tisztázott. Bár előfordulásuk a vizsgált mintákban gyakorinak mondható (21,9) — ez az ösz- szes előfordulás 9,394-át alkotja —, nem tudjuk, hogy a csigákat zúzókő gyanánt (tehát üres csigaházat fogyasztottak el) vagy táplálékként vették-e fel. A téli hónapokban valószínűbb, hogy a csigaházak apró kavicsokat pó- tolnak, ennek ellenére mi a csigák maradványait egész évben tápláléknak számítva kezeltük. Az egyéb növényi eredetű anyag rovatunkban gyűjtött táplálék-összete- vők a haszonmagvak, a gyomormagvak részei, amelyek az emésztés folyamán elválnak (maghéj), vagy más táplálék-összetevőkre ragadó és azzal felvett, esetleg a ballasztanyaggal együtt az emésztőrendszerbe kerülő növényi tör- melékek (törek, szalma, növényi gyökér- és szárrészek). A vetési varjak janu- árban elsősorban hulladékeltakarító szerepet töltenek be. Kártételük a mező- gazdaságban (növénytermesztésben) nem jelentkezik. Táplálkozásukkal köz- vetlenül kárt nem okoznak, közvetve kismértékben számolhatunk velük úgy, mint a közös élőhelyen áttelelő madarak és vadak táplálékkonkurensével (2. táblázat). Február A tél vége a vetési varjak táplálékában a legszűkösebb időszaknak számít. Azok a táplálékforrások, amelyeket január hónapban igénybe vettek, egyre inkább kiapadnak, a mezőgazdasági területeken az elszóródott magvak egyre fogynak, mivel nemcsak a vetési varjak táplálékbázisát jelentik. A haszon- magvak tömegaránya az előző hónaphoz viszonyítva több mint 259/-kal csökken (32.4%), az összes előfordulási esetszám százalékában is negatív irá- nyú változás észlelhető (— 10,5%), bár a haszonmagvak előfordulása a min- takban csak 68,6% -ra mérséklődik (—4,5%). A varjak taplalékaban a ha- szonmagvak közül a kukorica a domináns, ezt követi a búza és a napraforgó mind tömeg, mind gyakoriság szerint. A táplálékhiány még fokozódik, ha hideg az időjárás, és összefüggő hótakaró van. A varjak ebben az időszakban sokat éheznek, ekkor használják fel a tél elején felszedett zsírtartalékaikat is. Táplálékukban az emészthető hulladékok aránya csökken, mert ezek a kész- letek is fogyóban vannak. Növekszik a varjak gyommagfogyasztása, és ebben a hónapban éri el az évi maximumértéket. Ez a mennyiség ugyan tömegben nem nevezhető jelentősnek (2,5%), de kis mennyiségben, nyomokban gyak- ran előfordul (a minták 32,8%-aban). A mezőgazdasági területen domináns 184 gyomfajok (Setaria, Polygonum, Sorghum, Amaranthus fajok) magvai jellem- zöek a varjak gyomortartalmaban is. A hónap vége felé — ha az enyhülés hatására a hótakaró eltűnik — a talaj felső rétege felenged, a mezőgazdasági területek — az időjárástól függően, hacsak néhány napig is — a varjak táplálékszerző területeivé válnak ; egyút- tal a lakott területeken és azok közelében csökken a varjak száma. A melege- dés hatására előbújó rovarok vagy a talaj-előkészítő gépek által kifordított, még dermedt drótférgek, a bagolylepke hernyója ilyenkor jelenik meg a var- jak táplálékában. A rovarok februárban már a gyomortartalom-minták 41,8%, - ában kimutathatók voltak, de hogy még nem nagy mennyiségben, azt jelzi tömegük aránya (csupán 5,3%). Összességében a rovarok azonban már az összes táplálékféleség 17,2% -ät jelentik. Nem emelkedik a varjak tápláléká- ban a gerinces állatok részvételi aránya az előző hónaphoz képest. Ez az apró- emlősök számának folyamatos téli csökkenésével magyarázható, mert a talaj- munkák, a kazlak bolygatása, felszámolása feltételezné, hogy előfordulási arányuk növekedjen. Az állati tetemek (dögök) részvétele — a hótakaró elolvadása után — né- hány napig nő, majd a felfedezhetőség nehézségei miatt erősen csökken (1,6%). A varjak februári táplálkozását az időjárási tényezők alakulása naponta is jelentősen megváltoztathatja, de tendenciájában az állati eredetű táplálék növekedése a jellemző. A növénytermesztésben e hónapban (őszi kalászosok, repce) károkat nem okoznak, gazdasági szerepük meghatározására — az át- telelő varjak számának csökkenésével arányosan — a január havi értékelés- kor elmondottak érvényesek (3. táblázat). Március Február végén, március elején megindul a hazánkban telelő, északon és keleten fészkelő vetési varjak visszavändorläsa; csökken, majd megszűnik a nagy éjjeli pihenőhelyek jelentősége. A hazai fészkelők felkeresik a fészek- telepeket. Eleinte naponta csak egy-két órát töltenek el a fészkek közelében, később már ott is éjszakáznak. Rendezgetik a téli időszak alatt megrongáló- dott fészkeket, újak építését kezdik meg. A fészkek tatarozása után március közepétől — időjárástól függően — megkezdődik az első tojások lerakása, majd a kotlás is. A tojásrakás elhúzódik, az idősebb madaraknál mar márci- usban, a fiatalabbaknál csak áprilisban kezdődik. A fészekrakás, a költés szükségszerűsége tehát a varjakat egyre jobban a telephez köti. A fészek- építésben mindkét nem részt vesz. Bizonyos fészekőrzési hajlamuk van, de aránylag messze eltávolodhatnak a kolóniától. A tojó egyedül kotlik, és ebben az időszakban a madarak csak rövid időre hagyhatják el a fészkeiket, hogy a telep közvetlen közelében táplálékot szerezzenek. A tojók táplálása ekkor nagyrészt a hímekre hárul. A fészektelepen költő varjak táplálkozási akciórádiusza a kotlási időszakban a legkisebb, a varjak táplálkozóhelyeit ekkor a telep közvetlen közelében levő mezőgazdasági területek jelentik. Népesebb kolóniák közelében a táplálkozóhely leszűkülése következtében — különösen, ha hűvös és csapadékos az időjárás — viszonylagos táplálék- hiány léphet fel. Ebben a helyzetben a varjak minden lehetőséget kihasználva, szinte megtisztítják a fészektelep környezetét az ehető hulladékoktól. Ha a közelben szemétlerakó helyek vannak, előszeretettel keresik fel a konyhai 185 % ‘qusiam Alq % | | ‘Saw, (syuswdeaz qued — 10Mo]guns ‘ozreut ‘Baum — 9809-p99g) 7021270 Jumjd 49410 6468 pee 0°86 (09) 08 (319103 — oBaoyeıdeu BolIoyNy ‘eznq — foysey) yobnfiun Mapasa rfugagu gahby "F SL US = g parpyuopruf) — 4[evurerszeyopuy 68 97 = 9 ‘ds umyBiog ST ro = I SISUJAIB sıdeurg 6‘FI cr = OT ‘ds BIIBJ9G ST ro = I 819898-0pnosd wrurgoyy S°L LZ = G shMA[OAUOO wnuoSA[OX gr ei = £ ‘ds wnqer) 08 840 = 2 ıfe3-snıo BOTYDOUTYUOrT CK St = £ ‘ds SNUJUBIBUTV 878 SI 7% (ZZ) 9€ paas-paa M — ynabouwohy "E ro ro = I wo — gez Fol 67 9° È JOMO[JUNS — 9310p8I1d8N LTP SZE v‘6E 87 OZIB]HI — BOLIONNI] €°SZ GL GET LT yeayM — ezng eT FO = I Aopreg — edıy = 8:72 g‘9g (97) Fe sdoso payunyd fo spaag — qnabouuozsoHi ‘I = i ea | 6891 OLI [e1I99gRUI JULIA — Yosvduv Hyoposs TÉUYAON (V — % % ‘ordures "99U9111990 3 (sojdures Jo ‘on) o ‘ a arated or Auen AI er [840], en a Den ar tag-% 4080 DEMO ZeIyzg SYMPIOJOIT SIZSSO ZB ZUSLIONLAÄN 38717 :squoquoo doo Jo quSrom Arp [eyo], — 939zssQ N9UFFIWLYI JIONIBZS JBUIBI1B]LOWOÄI Y 3 6'038 :squoquoo sdoro Jo 4yzıom JoM [BIOT — 9897880 YousseUIO}) SeApou YRLWI[BILBIJIOWOÄZ W sajdıums dou 49 fo s180q ay? uo syoo4 fo spoof humnuga gq upldnm asizyyoun muru-womiummomuoñl 29 vyaipjidpy r.upnagas pluna 189790 Y 6 2107 19291992 “©. o 186 n Mi n 9 QUI n n = n nO tir Ir OO Ss rn CI pn CO I Oat © Om m m 10 n ri - 10 MODON ll OMOSSDSDSOI N Oo - Ci - - i n n 09 n n - n n n n n n n i DIGI m SR NN «+ n . . st n i n n n n ” DI CS n n n Om Net © n < DODO 00 19 di MD QUI di WWW © © & SH CO £ duo — 1puoy L'E 09 ST 99 9 yeayuM — 8ezngd = 0‘E 6°0 To € Sopreg — edıy ler o‘ee 6‘07 0°S0T 69 sdoso payunyd fo paag — ypabnwuozsp]z "I SEL = SK 8‘6LI 6ST [eloywu yuRTg — yosvduv pjoposo rhugaon (V =e fee | % Dr gés ae 3 (sordures Jo "og) er a AED dsl AE: = Se TE CE Supreagutient 1940101550 ‘ZawoL uquru 49-70 9989 ‘Bou107 ZEIYZS SPTnPIOFOTH SOZSSQ ZU DYSLIONLÄH 3 2'982 :syusyuoo doro Jo 4ysıom Arp [830], — 9392859 yougsour0} IONABZS HIBUIJBJIBIIOUIOÁS Y 9 6709 :sguojuoo dodo Jo JUSIoM 49M [BIO], — 989ZSS0 NOUIFIWOF soApou YBLWU[BJ1BJ10WOAÄS W sardums sdo4w gor fo suspq ay? vo 54004 fo spoof pudy upldoD asizyoun pyunw-wopwyınyıowohb HOT vyaipjdy} isenuadp nlıma 189708 Pp G 9790. L 102p1Qp7 "6 194 EH À SHEN HO RHA ANDAR HMM ONO Sr © a bai n > nen n oooo © PO DO DO OO OS OS O_O O _ SO _S _ _S _S _ _S _S _S _S _ _D _ _ DOO - S}USUISBIZ UIJIUQ — M9[QULIQYUTILS] umw1so} UNXxOJOSÁIUD g199dr] 8AIg] 8199dopıdarf 8193402109) stjuoAround snuoa]g ‘ds snuos]) UINSOJTIX8UI wnıpIp[est ‘ds snosw&Auß], ‘ds BUONI lorysnsry, SNYOUAYIITOMO ‘ds snyouAys104Q eepruornomy wsn[oqou BpIssey ‘ds pisse) tpodoos uorpRo10gq UMA[NJ UOIPBIIO(] e1jseped UoIpBeoso(] BAIR], BUJUOIO[OUL BUJUOIO[O IA ‘ds s090115Y BAIR] OBPLIOFBIHT snqemoguipenb 109StH eyepun edeydovigg oytdsea sn10Ydo100N ‘ds sniqez, ‘ds snpedieH SNOOBIOIA SNqRIB) ‘ds sng8189 ‘ds 10988FAımJ ‘ds europAmg ‘ds snqjAry Orga WINTPIIPEULTY eT vpodowpiy "a perztyuopuru/f) — 3[BUTULISFZOPUT sugsnjed eqyex wunyguowm.iz BpIqy susp emqoredu] 09 M0 a Ren a n nn a a ana a n n n 1O m4 M Le Où DM OD OD AD CN O0 m4 OD MMI MII I DI OF C2 a 00 1D M M D FANON D oo Torrisi PS’ OPODO MH OO MO MO MO OO © mm © © | | ON A SLO HOLD A MG A RS NND MOS MO n n 09 i © o st | QE 4 O 195 0/ Jus ÂIG o % o ‘ZowgoL “= = si 68 3 E LG (as) £8 = 0°001 9‘E77 9££ OT £0 PO I 01 £0 Po (I) I O'T 80 — I 0°£ 6‘0 ~ £ OT £0 sz È 09 ST 90 (9) 9 ‘ % c. % oe 3 (e iso op) Aouanbaıy juo0104 SARA AIG rs 1890 L equru FR 1989 “BOUIN, zuIyzg SPIMPIOJ9IT 897559 ZB BRELIONBAN) IONTV — 81795 wunugumy pues ‘ouogs surysnig — youroy ‘oxoznzZ Terıoyeu sereg — yosvAuvzzseeg (a 81070], — 289288] sou0q ‘38001 UOLLIB/) — quosodop ‘snysoq 101499DUL JOULLUD ‘NO — Yobpkun nyapa.a ono gahby "e pid, peymuepruf) — IWpeur JTPUTULIOIOPUT S[BUILUBUT [eus peipyuopruf) — SOTUOSET YRUTULIOZOPUT BIJU9POY D101991.40 À "£ W199} POOT O89ZIAGUBIUL HYAIZIZSS0O) panurpuoo ¢ algn.z — vspynjhjof 70201901 "€ 196 kukoricät. Az, hogy a kukorica felvételének üteme nem csökken, és a felvett kukorica mennyisege mäjusra meg növekszik is, azt jelenti, hogy a vetesi varjak a kelö kukoricat is kärositjäk. Fészektelepeik közelében előszeretettel keresik fel azokat a táblákat, ahol a kelő kukorica , szög állapotú". A ‚‚sorolö” csíranövények a varjakat , Sorra vezetik". Csőrükkel a kelő kukoricanövényt először kráterszerűen körülássák, majd kihúzzák (2. ábra). Csak a vetőmagot fogyasztják el, a zöld növényi részt és a gyökérkezdeményt otthagyják. Ha a kukoricanövény eléri a 2—4 leveles fejlettséget, a varjak kártétele már nem jelentkezik. Hűvös időjárásban a kelés nem egyenletes, vontatott, a vetés hosszú ideig ki van téve a vetési varjak kártételének. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hűvös, csapadékos időben a talajlakó rovarok kevésbé aktívak, a varjak úgyszólván csak a kukorica károsítása révén jutnak táplálékhoz. Ha meggondoljuk, hogy egy varjú naponta 6—8 g, azaz 20—25 szem kukorica felvételére képes, és ezzel ugyanannyival csökkenti a tőszámot, akkor egy 600 párt számláló 2. A varjúszántás őszi búzavetésen. Dévaványa, 1980. ápr. 8. ( Fotó: Dr. Kalotás Zs.) — Rook-ploughing in field sown to winter wheat. Dévaványa, 8 Apr. 1980. (Photo: Dr. 28. Kalotás) 197 kolönia naponta fél hektàr kukorica kipusztitäsära is képes. Ha a kritikus időszak elhúzódik (10—14 nap), azonos kärositäsi ütemmel számolva akár 5—6 ha kukorica kipusztulásával számolhatunk, ami kész termésre átszá- molva már jóval meghaladja a 100 000 Ft-os kárt (6 tonnás átlagterméssel számolva 130— 140 ezer forintnyi bevételi kiesés). A kelő kukoricában kelet- kező varjúkárt súlyosbíthatja a környező mezőgazdasági területek milyen- ségében rejlő csekély táplálékkínálat, a népes vetési varjútelep (varjak abundanciája), a laza homokos talajok szegényebb rovarfaunája, a sekély vetés, a hanyag vetéstechnika, a kukoricatáblák közelsége a fészektelepek- hez stb. A vetési varjak a kelő kukorica tábláján azonban nem csak a kultürnöveny vetőmagját fogyasztják. Meleg, napos időben pusztítják a levelzetet károsító barkókat (Tanymecus sp.) és a gyökérkárosító pattanó- bogár ( Elateridae) lárváit is. A megvizsgált varjúgyomrok között volt olyan, amelyben 20—36 kukoricabarkót is találtunk. A napraforgó — a másik, mezőgazdasági szempontból jelentős és a varjúkártételtől érintett növény — megfelelő vetéstechnikával (a gép a magot egyenletesen az előírt mélységben helyezi a talajba) a varjaktól kárt nem szenvedhet. A kelő napraforgónövény ugyanis nem képezi a varjak táplálékát. Mivel a szikleveleket a csíranövény a föld felszínére tolja, a madarak nem ássák ki a napraforgót (mint a kukori- cát), a kikelt napraforgóban varjúkártétel nincs. A harmadik tavaszi kapásnövényünk — a cukor- és a takarmányrépa is — táplálkozóhelye a vetési varjaknak, de növénykártétel helyett a varjak rovarpusztító tevékenységet fejtenek ki. Táplálékuk a répabarkókból (Cleonus sp.) és a bagolylepkék (Noctuidae) hernyóiból tevődik össze. Az évelő pillangósok tábláin csak a kaszálás után találunk táplálkozó varjakat. A kaszálás ugyanis egyrészt megszünteti a varjak táplálékszerzését zavaró sűrű magas növényzetet, másrészt feltárja, hozzáférhetővé teszi a táplálékot. A szálas takarmányok betakarítási munkáival növekszik a táplá- lékban az állati összetevők aránya. Kaszálás után a búvóhelyüket vesztett ormányosbogarak (Otiorrhynchus ligustici, Polydrosus sp.) és bagolylepke (Noctuidae) hernyói alkotják ilyenkor a táplélék zömét. A kikaszált tojások — elsősorban a fácánfészekaljak — is a varjak prédájává válnak. A varjak tojasfogyasztasara egyébként jellemző, hogy a magas növényzet közé rejtett fészekaljakat nem keresik, hanem csak véletlenül találják meg, azonban ha lehetőségük nyílik rá, a feltárt fészkeket kirabolják. A gyomortartalom- vizsgálattal bebizonyosodott, hogy a fácántojásokat majdnem kizárólag a lucernakaszäläsok idején fogyasztják. Speciális esetben a varjak fácán- tenyésztő telepeken a tojatóvolierekhez is odaszoknak és a tenyésztojásokat vámolják. A tojásevésre specializálódott egyedek kilövésével az ilyen jellegű kártétel megállítható. A varjak tojáspusztítása, fészekrablása sziki, alacsony növényzet mellett válhat jelentékennyé. Alföldi viszonyok között a varjak jelentős táplálékszerző területeinek számítanak a legelők. Pusztai öko- szisztémákban a varjak táplálékának összetétele jelentősen módosul a mező- gazdasági területeken élő varjak táplélékához képest. Hiányzik vagy egészen alacsony szinten mozog a táplálék zömét alkotó haszonmagfrakcié. Az állati eredetű anyagok aránya jóval magasabb. A legelők rovarvilága: a gyalog- cincérek { Dorcadion sp.), a futöbogarak (Carabus sp., Harpalus sp.) , valamint a legelő állatok trágyájában élő trágyabogarak (Aphodius sp., Hister quadrimaculatus), az állati hullákon élő dögbogarak (Necrodes litoralis) alkotják a varjak állati eredetű táplálékának jelentős részét. A májusi 198 táplálékban a csigák és a gerinces állatok részvételi aránya az áprilisi adatok- hoz viszonyítva kisebb, együttesen 8,9%-ban fordulnak elő, tömegaränyuk is csupán 5,4%. A gerincesek közül a mezei rágcsálók (egér, pocok) szerepelnek leggyakrabban (5,1%). Más gerinces állat (hal, gyík, madárfióka) csak egy-egy alkalommal fordult elő a gyomortartalom-mintákban; jelezve, hogy ezen összetevők nem jellemzők a varjak táplálékában. Májusban az állati eredetű táplálék növekvő tendenciát mutat (54,7%), annak ellenére, hogy a kukorica- termő vidékeken a fő táplálkozási bázist a kukorica jelenti (6. táblázat). Június Június elején a fiókák már csaknem mind röpülősök, az adult madarakkal együtt járnak a fészektelepet környező területekre táplálékot keresni, estén- ként még a telepen éjszakáznak. A hónap vége felé egyre inkább eltávolodnak a fészkelőhelytől, és kisebb csapatokra szakadva kóborolnak. Táplálékuk összetételét most is a táplálkozóhelyek minősége határozza meg, és ezért óriási eltérések lehetnek két különböző tájegységben élő varjak táplálékának összetétele között, egy hónapon belül is. Ennek érzékeltetésére a dunántúli és az alföldi ökoszisztémákból begyűjtött vetési varjak gyomortartalom- analízisének eredményeit külön ismertetjük, hogy igazoljuk az élőhelyek meghatározó szerepét (7 — 8. táblázat). A haszonmagvak részvételi aránya a varjak táplálékában júniusban — az év többi hónapjához viszonyítva — a legalacsonyabb szintű (Dunán- túlon 3,6%, Alföldön 2,1%). A csökkenés oka a táplálékkínálatban keresendő. Az őszi kalászosok még nem érleltek magot, a tavaszi vetésű kultúrák esetén a vetőmag már nem hozzáférhető. Ebben az időszakban a varjak táplálékában szereplő különféle haszonmagvak tehát mind hulladék magvak. A szántóföldi területen és a pusztai élőhelyen táplálkozó varjak étrendjében az első lényeges különbség a gyümölcsök megléte, illetve hiánya. A sík vidé- ken, a legelőkön egyáltalán nincs vagy kevesebb a gyümölcstermő fa, ezért a varjak itt gyümölcsöt nem találhatnak. A dunántúli területről begyűjtött varjak 53,2%-anak gyomortartalmában viszont találtunk gyümölcsmaradvá- nyokat (cseresznye, fehér eper), mégpedig jelentős gyakoriságban (22,5%) és mennyiségben (41,79/). A gyümölcs a dunántúli vidéken élő varjak fő táplálé- kát képezte. A pusztai varjak gyümölcs helyett rovarokkal táplálkoztak. A zsákmány- lista első helyén a bagolylepke (Noctuidae) larvaja áll 13,594-os előfordulási aránnyal. Volt olyan gyomortartalom, amely kizárólag hernyókat tartalma- zott. Hgy gyomorból előkerülő hernyók maximális száma 152 db volt, de 30 db hernyó/gyomor értékek sem voltak ritkák. A másik tömeges táplálék- forrás a száraz pusztákon nagy egyedsűrűségben élő gyalogcincérek közül került ki. A leggyakrabban előforduló faj a vörös gyalogcincér (Dorcadion fulvum) és a kétsávos gyalogeineer (Dorcadion pedestre) volt, a vizsgált minták közel 50-5094-ában megtalálható volt. A varjak mindennapos táplálé- kát jelentik még a futóbogarak (Carabidae) és a ganéjtúró bogarak (Ontho- phagus sp., Geotrupes sp.), valamint a dögbogarak ( Xylodrepa quadripunctata, Thanatoplius sinnatus), a pusztai ormányosbogarak (Sphenophorus piceus) is. A dunántúli vidéken élő vetési varjak a rovartáplálékot a lekaszált évelő pillangósok tábláin szerzik meg ebben az időszakban. A zsákmányolt rovar- 199 syuswseı} pue suogs qug]d ‘(ToMOo]juns ‘ozieuI ‘QBOYA) 7809-poog qorwaqou Jumyd 12410 x9]ow1I0) 89 IBZS TÁUJAOU ‘(o3ıoyeadeu ‘80110ynxy “eznq) foyseyy 177 S°T9 GFZ SII (861) 697 qobnfiuo mopasa rupagu qphbgy "p = 80 10 = I porzizuopruf — IRUTWIIOZOPUT _ eo 10 _ I 819898-0pnosd Brurgoy = g‘0 30 £0 (2) % paas-paay, — yoabouwoliy "§ _ £0 To 10 I poos-requinonyg — SeweyaogqN = eo To 10 (1) I paas ajqnjabaa ANA] — yoaboubaspioz sa -sajownliy "a = 80 10 tál I OÂY — szog 90 eT g'0 97 g oorg — szid 0° 0° LG 8°SZ LG JOMOJJUNS — 9$10761d8N pi rárá j LT L'OT 8‘06% 091 OZIBHI — Bolton yy = £‘0 To To I UMYTIOS — HO) 60 8% TT 27 II yeoyM — ezng = £‘0 To 20 I Aopeg — edry 6‘9r 9‘9r £‘08 9°8ZE (6LT) 90% sdoso porumd fo paası — ynabpwuozsn "I 1°69 = 1 COLF 897 (ELSE quer — HOSVÁUV NJ9p9I9 TÄUYAON (V % 5 276 % LS Pen 3 (sojdures Jo ‘ON) pun AiG Pos 7000104 Du a sa ee enpzeAeUBen gigs 0}0285 0 ‘ZaugL eyupuu ar 9989 "3999 ZBIBZEY SBIMPIOJOIH S9Z880 ZU SysTIoyeAyH 3 8'866 :squoquoo doro Jo qusrea Arp [840], — 9807880 youssourg} IIYONARZS HBUIJBIIBJIOUUOÁS W 3 6‘8L6I :squoquoo doo Jo JUBIOM 90M [830], — 9807880 youoSewro) soApou yeweg1gz10w10£d Y sajdums dos FOE fo sısnq ay} vo 84004 fo spoof ion upldoyD asızywun muru-wommummomohl psg PyPpıdpr renlpu ntuva 189790 Pp 9 91991 10291494 "9 200 PEN ER ET Le DE Li TE BET n SS 5 fai EINEN co Om ei mi © © © n i nen an 19 © HOD 00 © 3 OD CO OD mat ON mm ON OD © CF) © E Où MII 09 OD OD OD 09 00 go = £ ‘ds uorpu910(f go = g oBproÄqumeıa/) To — I BYBINB BIUOJ9D To = I BLU StyouIOdTA GT To = I BAIR] VYJUOJOJOUL BYYUOJOIOW 10 = I ‘sd snıpoydy zo _ Zz epnprd snyarÂg ‘0 — g BAIR] "ds s090119Yy Ut = II OBPLIOISIH 23 = << GAIB] OBPLIOFBIH ro - f snyemovunipenb 1938174 To _ I snoresevo snurnÄydegg To = I SI[BIONT SOPOIDAN 60 =» 6 SOPIOLIYSUSF SNIQBZ 9°I = OI “ds snpedaepf T0 = I SN99B[0IA sng8189 BE - eI | ‘ds snqwaey To = I eBpiqeiey 10 = I BINBUL 109S89AmM 10 = I ‘ds 109s83Amg 10 = I stima edeqo][ Aa) g'ar L'E9T (237) cer ppodompıy "8 EE = LI POUPEE HPUIILISLAPUT & 0 = 3 ‘ds umyoung 10 = I ‘ds stqIoUg]q 10 = I soprooryeu snydA]doyzAT 80 = € snorpnjod xeuumooroH T0 = I egeue]duoo euruotusog To = I ere rs eqeydurong To _ I umaoosnu eppdnT L'O = L wnyuoum.az Bplay go = G SUSPLII engoLıeduuT Lo = LI BIAQO BI[OOTOH FO = T eyjoyornd BIUOTTBA 30 = z oepromquiny 19 8'L (19) 29 npodoss»H ‘npyauupy "T Lya L"907 ggg jerLIoyeus JUUUY — yosviue DJ0P919 Hey (a 201 n . y SAUSPOA Zz snmosnui SOT — FI SITBALB SNIOLOTTA T Il I en SSN n Has PIIQ palztyuopruf) — APP 31 gumusozopur SI]ISB 89.1908] S098TT n ” n cosmos | . nN n CS a TP” © N ~ 00 a nywigayla A "8 SJUOWISRBIF UTNYO — HPIOUTIOQUITST — G OBPIOTULIOT _ I g109doudw1AH = < BAIR] OBUT[EISITH = I ednd eısgdıeTt — geg Baogdıqy — I eıoydıcy — GI BAIB] BUBIPLITA XIIZIO], — 68 Aïe] 8199doprdor] — ee e103do09]09 — Z "ds snso1pA]og — £ StIJU9ArJound snuoo]) ‘ds snuoern — I srjoäryefip snoswÄugT, IZ ‘ds snooutAuvy, = e TOTISNST] SNYPUÄYLIONO = LT egpruormoImf) Zz esomqou epissen I VSONISB] BULOISOTWLATLT I BJBOTUIOF BJ99POIÄUT - I eeprjeuoséryy) 0 L I a i | oo © = n n n n | ora n 00 0 M © 19 © n n Ce, eat a na na nw n n nen GI n ala aa n SSNSSSSOHONSOOOCOWMDHOSOSOSOCS | N n n n n n n A Hodoos uorpe21o( 91989pod uorpesrocr UMAMJ UOIPBOIOCT DI SO ISS dh dI > n n HOS RIO A IM ON 10 II NI OÙ 00 See | OD 00 GI OD OD OD LD did OD LD 00 LO 09 ED 2 M2 MII % % c ‘ eu dia aa ani asa ea Wo p : I 99U911N990 [BIOL, ait poor la rege 3 (1959) 0sgz0A9UTIUI HQA9J9ZSS() “FaugL = Ag le i ‘Feurgy zeIvzg SYIMPIOJOIA s0zsso ZB DysoyeAy panunguo9 9 9190, 0297991 "9 202 908 puss ‘suogs Surysnig — NOWoy 9yoznz 908 jerasyeun Jsepfegg — yosvduvyzsuyeg (a GIOI 870107, — 2892881) & pooy Armoz — deyrguoreg (Z) G IPH9YEUL 9741 -S98ID 19410 — Yyosedur 9)ogqpzsguo 49484 (9 I souoq UOLLIBZ) — qJUOS280(T (6) 6 PILOT gowımın 40410 — yobvfiun yjapasa op qehby "e & pelptyuopruf) — YPUTULIOIOPUT 91 SNIIYJOO snureIseyg LA SNOTISOWIOP SHITEH & ‘ds seuy (FZ) ra bo s pug — splojuppo py Pp F F8 — MH I S]BUIUIBUI [[ews PorziquopIuf — SQ]UIOSIN EUTULISIOPUT 203 eduo]qo BHumang umyuswmagz epıqy suopri) emyoriedu LAGO B[OOTOFT DpodousDr) ‘PPRIVUF ‘I jerIoyew [ewpuy — xyosecue ppoporo Heyy (4 squow9g1z que]d ‘spegs-A119Y9 ‘Q809-poos oZI8IN prom Fund 419410 xyoour109 TÁUJAOU ‘rezsoAuzsoreso ‘ouysemeorioqn yy gobnfiun yjapa.a rfupagu gahbha ‘+ Arreqinut ayy AA — Joda oo Arzoyg — oAuzseresg paas 979079630 nig — yorboubaspjoz sa -sajownlipy "a OZIEHI — BOON TOO) CNE sdoso pajunjid fo paost — yoabouuozsy H "I nel jerzsyeur querd — yosefur NJ9p919 TÁUJAON (V _ l'a L‘0 = I — [dj VI = 6 = '% L'0 E I — 9"OT 98 = 1 co szt g‘9 co (9) 6 6°8P = 9"T9 9"9p gg 0% 1°9g EI 61 (LI) LI IE POP SET £"0£ GI 66 g'az 198 76 SI LIP GES GSS L‘68 (ez) IE 84 Tg L°0 94 I 97 eg 67 97 F FL 901 9° T°L (6) 9 T'‘19 si HSE L‘8P eo % Cau % um ie 3 (sordures Jo ‘on) pay aa a quote ARABE Od RE) [9101 ‘Zoulgy, ete ze aaa ‘Bourg ZeIyZg SYMPIOJOIT SIZSSO ZE IHSLIONLÄH 3 #101 3 0'108 | u POOL OSQZIAUTIUI NYA9JOZSSO) :sguoquoo doo Jo 4ysıom Arp [840], — 9897850 youoSewrog 99091IgZ8S NBLWUBILBILOWOÄZ W :squoquoo doo Jo 4ysıom 994 [830], — 9992859 HoU9So107 soApou yeweq1gzIiowIio Ad VW soydums dow pp fo 51509 ay} uo waIshiso9a unIgnUDPSUDI,T ur 84004 fo spoof aunf upldoD asızıwum murw-wommumiowohl IF ungpwpIzsız50y49 npupunp nyaypydpy rsnrune nluma 189900 y £ QD], 20192 * 204 — n n NO n n so D DCNNNNNNANON HO SH OQ HNO o n - = ” n Inn Te miro. EC Ce ER EN RR VIDI mn e n D NO DOSSSII NM MOR OOO 19 - n Sa Dee SS SSS BN HNON SOP si GYED EE EE EWG $ © SE <# 0 © puss ‘ouogs Surysnig — HOWOU ‘OH9ZNZ 205 [Bl1ojVUyseTjeg — yosviuvyzseyeg (a 87030,], — 9892881) SJUODISGIZ umyy) — N9]QULIOZUIATH 8AI8] 8199dopıdary SBPHISPFON) ds BUONI eepruornomy lorysnsry snyouAys04Q ‘ds sniqoyAyd esomqou BPISSBOD ey BoIUIOJ 8I99POIJÄAUyT BUJUO[OJOUI BUJUOTOTATAT "ds snpedieH SOPIloliqeusy SNIQBZ stysedureo [puro 8194d0199°H ‘ds euopAmq sixedma edyeyo {ArH SBPIPHOY Dpodosyap "a an "egi i n CO rr 1 © © E GW so D © A ra ti % ‘Ju3IoM AIG % ‘ZaugL n FI go = i eo 0: — I Lo so Z £0 To = I eo To _ I £0 T0 _ I ce so Zi (OL) OT = 9‘eg I°L98 C601 GLP OCI g‘99 (FEI) FSI L°0 zo 20 z L°0 zo 30 Pa OT zo £‘0 e er 60 0% ZI eo To _ I 8‘T vo co G L°0 20 90 Z L'L 17 16 (ZZ) LZ È Lil 9°9L ISI % % ‘ordures ‘o9U91IN990 3 (sordures aD 0) an ein age SIT Pure ZONA eyurun uvqy-% 3089 "39UI03 ZBVIYZG SPINPIOJOTH SIZSSO ZU IYSTIONTÄH 3 0'218 3 196.1 potztyuopruf) — EUTULIsjopUu] BYBYSLIO BYBATBA SNOUIOI SIQIOUB]T Bests erreyduzonrj BYSLJOUBIATTTOLUBTT QVPIOLIQUIN] vppodomsor ‘opyauup "I [Boje peutuy — yosvduv pjoposo ey (4 squowrdgIz quegd ‘(tomorquns ‘azieui ‘you ) 4809-paag 1014970 quid 419410 920107 LÄU9AQU ‘(oBiopeideu "eorgogny "ezng) loysepy yobnkiun yjapasa rupagu qahbsy "Pp +20 77.982 POI Zee JOMOJJUNS — 93I0peIdEN OZIBpL — BOLIONNM wnydıos — yong FBOeUM nc Aopreg — edry sdo. pajunjd fo paagy — quabpuuozsoH “fT IPHOJUU Juwjg — yosudur DJ0p919 IAU9AON (Y Uo}! poor ISIZJA9USJUI 1949992550) :Squoquoo doro Jo 4ystom Arp [80], — 9392859 H9UJJOUIOI IJONLIBZS IBUIJBIIBIIOUIOÁS y :squaquoo doo JO JUSIOM yom [810], — 930zss0 Jpou9Saw199 soApou yeu]e71gz 1010 AS W sarduns dou pgg {0 sısnq ay} uo woyshsooo fidda;s vi 84004 fo spoof oun pr upldpyo asizyjoun murnu-womnimpmowuohl FOZ ungpwpzs1z8049 wgzsnd vyajvidvi ısmaunl nLuna 189790 PV ‘8 ML 102P]qPI 8 206 n - SF MBIT DIR 0 [M AT a NS" asa DE RER SSR eR a re si oO Soir NNOD-T ODO 10 DO Mon © M ei ei hf © © © ON M 10 n mm CO OSS SO DS SS mr, MN m m SO mOOOmMmOOOOmMmOONOOO 00 n n n n ne nan Gi n LI e PeR) u © D nn a nina a NH rt pei n n n n n n n n n n n n DH RR OrOSOHOWONTOONNOXOOSONORrT- MOOM™E-NHWOOMMNUIUNO © N rd GI rd GI DI CO CO rd GIGI SE SBN ed OO MANN ei HNONE ANOS BANDE NS "ds snoourAuey, ‘ds snyoudAys1014() sttjuoAagound snuoo]) ‘ds snuoo]y QBpruormoIn;) equojoumbugs 8pissu) ‘ds 8pIss8) snyepnowuntıpenb 199StH snyenuns sndoyeuey J, eyeypundımpenb 8do1pojAx daosıurds sodn4309£) ‘ds sodn1309£) OBPIIBABIS snpron] snseydoyyug STUIOOTJOBAF SNdByYdoyyug 89984 snoBydoyyug ‘ds snöeydoyyug 108807 snıpoydy sdory49® UOIPBIIOCT — CI mpodoos UOIPBIIO(T — CI 9BAI99 UOIPBIITO(J — PI o.13s0pad UOIPBIIO(T — IPI UMAMJ UOIPBOIOCT — cp ‘ds UOIpPB210(T — PI ‘ds snpedieH eyueydoods 8u0s0[8) SI[EIOWOU SNQBIB) SNOBIOIA SNqVIBY) SNXOAUOD sng8189 eBpIqerey 10704 szeder BAI] 9BPLIOYBIH OBPLIOFEIT empd sny.ııÄg OBPIUIIAT BINBUI 193S83AMH stema BÁTBJOTTÁIO SPRIDHOV 8‘ZhE (912) SOI npodonmp "a — a eni N | QUINTINO TAI ADD 9 © = | HOW CO nen 207 ő - = £ 0 10 = I polytyuopruf) — Y[YUTULI9ISPUT = £‘0 10 = I SN91U0[09 snuviseyg = 80 To = I ‘ds sosuy _ Or so — e SNOLISIWOP SNIIBH vo LA ‘0 1% (9) 9 Gba spug — sploiuppoyy ‘7 60 aT FO TP G sJeumeu [BUS porxizuopruf — SOUSSE JR UTULI9ZO PUT £0 GZ 9"0 0"T L enuopoy = £0 T0 T0 T snimosnui Sn £0 O°I zo ST £ SI[BAIB SNIOIOI parq $0 oe L"0 ET 6 porgijusptiur] — IBpewu IJPUTULISISPUT 20 60 T0 s‘o T ‘ds 811008] 6°I vs 0% 8°8 (F2) 97 DID499149 A "8 = 0'8E v8 = SOT SIU9UISBIJ UMIYO) — 39P[QULIQZUIITH = eo 10 = I OBPIOUBIV = £0 T0 = I edng — gyg _ g‘e 80 _ OI ednd exs3doprderr — geg Baegdoprdar] = 6°09 CI = ELI Bare, 8199doprdarf = £‘og STI = 091 8197408109) = PI eo = 5 sneord snaoydouedg = £‘o 10 = I snyered snoowAuBg, = £‘0 10 = I SIT[O91BIIP snoourAusy, % a CA AI hr. Sab s: ‘ua a AI en En 91 Poo, Ki a Sons ET 2 Fe à (Gr) shee ougroAcuBoul 194902850 “‘Boulgy, ae % 3989 "39U193 ZVIBZE S? [MPIOJOTH 892350 ZB ZYSLIONBAH panurjquoo g mL & nspinifijof mpg A i purs ‘ouogs Surysniy — youroy “Qx92NZ jerasyeur JS — yosviurzzseyeg (A 810]0,J, — 989288 () pooz Aog — degyuroreg reLIoyew 9741 -S9SIp 10439 — yosvduv 9)oqpzsguo 49434 (9 emugu ostoH — fouesory 199780 AUIOF — NIBZY yons ‘878; [eunuy — nASSe] ‘IISZ IJBITV SQUOQ UOLLIE/) — FUOSOZO(T TPLLAIDUL Dumm wo — yoboiiun yapasa op qehby "e 209 fajok faji összetétele is az élőhely minőségét tükrözi. Jellemző a levelbogarak (Phytodecta fornicata, Cassida nebulosa), az ormányosbogarak (Phyllobius sp., Sitona sp., Otiorrhynchus ligustici) előfordulása. A varjak táplálékában meg- jelennek a rétek rovarvilágának jellegzetes képviselői is, a poloskák (Eurydema sp.), a sáskák (Acrididae) és a lepkék (Lepidoptera) lárvái is. A legelőkön és a legelőket határoló szántóföldeken táplálkozó varjak a rovar táplálékon kívül még igen sok más állati eredetű anyagot is felvesznek. Az állati hulladékok (faggyú, tyúktojáshéj), a baromfitelepek takarmánya (táp), az apróemlősök (Rodentia), a madárfiókák fogyasztása nem jellemző táplálkozásuk egészére, csak az összetevők széles skáláját jelzi. Végeredményben az alföldi (pusztai) élőhelyen táplálkozó vetési varjak táplálékának növényi — állati összetétele júniusban 14:86, az , ősi" sztyeppi táplálkozásra hasonlít. A dunántúli (szántóföldi) élőhelyen élők táplálékának összetétele június hónapban 62:38 az állati összetevők javára, ami a meg- változott mezőgazdasági viszonyokra, a rovar táplálék hiányára utal. Július Júliusban kezdetét veszi a vetési varjak kóborlásának időszaka. Kisebb csoportokra szakadva keresik fel a mezőgazdsági területeket. Fészkelő- területeiket, az addigi alvó-pihenő helyeiket elhagyják. Fluktuációjuk és diszperziójuk ebben az időszakban nagymérvű. A táplálkozóterületek bősége miatt egy-egy területen nem időznek huzamosabb ideig. Leggyakrabban a betakarítás alatt álló gabonatáblákat keresik fel. Azt nem tapasztaltuk, hogy a lábon álló érő gabonát károsítanák, pedig ez a század elején jellemző kár- tételük volt ( Vertse, 1943), mert a kombájnok után elszóródott gabonaszemek (búza, árpa) bőséges táplálékforrást kínálnak számukra. A vizsgált gyomor- tartalom-mintäkban 56,6%-os gyakorisággal találtunk búzaszemet, a gabona- félék mennyiségi aránya pedig 43,0% volt. A tarlókon a gabonán kívül nagy számban fogyasztják a sáskákat (Acrididae) és a gabonafutrinkat (Zabrus tenebroides) is. Rovar táplálékukat a szálastakarmányok (lucerna, vöröshere, rét) tarlóin összeszedett levelbogarakkal (Chrysomelidae), ormanyosbogarak- kal (Curculionidae) és hernyókkal ( Lepidoptera) egészítik ki. Tarlóégetések után megszállják a felperzselt gabonatarlókat, ahol bőségesen találnak égett gabonaszemeket, megperzselődött, elpusztult rovarokat. A varjak ebben a hónapban esznek legtöbb mezei pockot ( Microtus arvalis). A vizsgált gyomortartalom-mintàk negyedrészében találtunk apró rágcsáló- kat, főleg mezei pockokat, és ez a tarlóégetés következtében elpusztult rág- csálók tetemeinek elfogyasztására utal. Dögfogyasztásukra egyébként a táplálékból előkerülő rovarokból is következtethetünk (pl. Thanatoplius sinuatus). A kóborló varjücsapatok szívesen tartózkodnak a legelőkön is, ahol futö- bogarakat (Harpalus sp., Chlaenius nitidulus, Cicindela sp.) és sáskákat (Acrididae) zsikmanyolnak. Täplälkézéhelyeik napról napra sűrűn valtoz- nak. Megszälljäk a szörväanygyümölesösöket, ahol a seregélyekkel együtt az érő cseresznyét és meggyet dezsmäljäk. Szívesen fogyasztják az eperfa ( Morus alba) termését is. Megfigyeléseink szerint néhány esetben még az érő sárgadinnyét és görögdinnyét is kivágják, elfogyasztják annak húsát és magvát is (3. ábra). A gyümölcsök egyébként a vizsgált minták 17,094-ában 210 as = SATTA Veli wat al 3. A vetési varjú karképe görögdinnyen. Kajdacs, 1980. jul. 24. ( Fotó: Dr. Kalotas Zs.) — Damage by rooks in water melon. Kajdacs, 24 July 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotds) fordultak elo, de böseges täplälekkinälat es zavartalan taplalkozasi körülme- nyek között rövid ideig a táplálék száz százalékát is kitehetik. A nedves, alacsony fekvésti területek, a tavak, folyék partjai idölegesen éppen ügy számba jöhetnek täplalkozöhelyül, mint a kaläszosok feltört tarléi. A taplalék ezeken a helyeken főleg rovarokból all ( Elateridae lárvák, Dystiscus margina- lis), de bösegesen ak ad: növenyi eredetü taplalék, hulladék mag, haleleség stb. is. A varjak júliusi taplalkozasaban egészében feltűnő a növényi eredetű össze- tevők előző hónaphoz viszonyított erőteljes megnövekedése a táplálékkínálat minőségi megváltozásának következtében. Az állati eredetű anyagok a mennyi- ségi csökkenés mellett összetételükben is lényegesen megv áltoznak. Csökken a táplálékban a zsákmányolt rovarok fajszáma és mennyisége, növekszik az apróemlősök részaránya. A táplálék egészére viszont még — ha csak néhány tizeddel is — az állati eredetű táplálék túlsúlya jellemző (9. táblázat). Augusztus A vetési varjak táplálkozásában augusztus hónapban — júliushoz viszo- nyítva — nem következnek be nagy változások. A növényi eredetű össze- tevők közel azonos arányban vesznek részt tápláléklistájukon (50,7%), mint az állati eredetűek (49,3%). Fő táplálkozási területeik továbbra is a betakari- 211 % ‘qusjea AIG % ‘Seuor, £‘LL 687 61 co 61 go 61 go 99 PI 61 c‘0 ER 6°0 Tea iy | RS O‘LT lv Ee 60 9‘9g 8°SI 9‘9g LI = 16h % % ‘ordures ‘90U911Nd00 jo jo Aouenbalj yus01eg usqy-% 8JUTUI 3989 SOZSSQ ZB ZVSIIOHPÁD 3 0'991 3 Loge ‘qyusjom AIG 3 *ZOUlQ} ZUIYZS syuowudeız qued ‘sursgs ‘jyeyd ‘sysny ‘JUOUM Jo ureıd JO 3809 101499044 quod 4110 x9]ow1109 TÁUJAOU ‘rezs tAugagu ‘30104 ‘BAX]od ‘foysevurezng (Tr) €9 yobofiun wapasa iugagu qphby ‘Fr I PERTUIS ATPURUIeNepUT I "ds BIOTA I ds umuosAjog (e) € peas paay, — yoabouwohy "e I Áxxogmui oyty A, — Joda Joue VA Áax9yo mog — ASS 9 A110Y) — eXfuzsaiesy paas 97907 (6) 6 -abaa-pnig — qnabnwubasp.o% sa -sajownhy "a G +80 77487 0€ SOSTE ABA (0£) ze sdoso payumd fo spaag — ynabpwuorspr] 'T LOT [81193 RUI FUeIT — HOSVÁUV nyoposs TÁUJAON (V (sojdurgs JO ‘ON) 90U91N990 [810], 1991 POOT (4989) 89Z9AQUFQUL H9A979ZS8() SYINPIOJOTT sajdıums dos ee fo 81509 ay} uo 84004 ay fo spoof fim upldoyp asizyjoun muvwu-wognimouwohl EG pyppidpr venaml nluna 189990 Y :squoquoo doro Jo yYyS10M Arp [U)0J, — o8e7zss0 youoSow9y MONAFZS Yeupeyrey10WIOAS Y :squoquoo doi Jo qUSIOM JOM [BIOT — 9207850 Yougscuig, seApou HBUIJBJIBJIOUJOÁS Y "6 100,7 102p1QP1 "6 12 a o -_ SEE a ra ” IN 10 © mi AOD AR 03 . n - - Cal Cal Lal Cal Lal Cal Cal Cal LO AD rd ri MII ii Canal = © 10 mi © RPS SOR 213 ie 661 2% pues ‘ouogs ZurysnayQ — youroy ‘9X9ZNZ [8710781 sereg — Hogváuvzzsereg (A 81010], — 9822880 184s -330 porrqueprun — foysyloy gpgurunıogopu] — (I) I bba spug — splojuppoyy ‘F = v eıyuepodg = 6 SI[BAIB SNJOJOITAT 0°01 (en) I DIVLQIIAI À "8 3 81 syuowdeaz ummyy — HY[OUMIQAUIISE = I gya waogdıc = I OBPIOTLLIOT = II 8AI8] 8193dopidor] = 61 8199d09]09 eepruornomya OBPIJOUUOSÁIYD "ds s990115Y BAIR] 9BPII9IBIH smeurdssur snosiyAq snyenurs snıpdoyeusyL, "ds Bjepurot) snmMPIATU SUIUOSTUO) sopIol1g9usg snigez ‘ds sniqez "ds snjediem OBPIWIOYBJUOAT stima edye)0141) ds sn7s000w 0) PEPIPHOV (98) 76 vpodosyiy "a > & porlziyuopfuf) — JTPUmUIEIoPpUT I gnaroodsiod snosiporuor) £0 (e) € DpodousDs "opueuup "T TIT [8[10)8wu [ewguy — yosvius pJoposo Wey (a | St a — =H N no oo (©) Lom ea | © 09 — 4 00 | a - n n - RE e a ee n B HANOSONmnOSS NS SC i Ss HHO I o i SS Lal Lol Lal La - . — = "i Kal | o I a © CO resi re) ON CO I MS SOM SN D + 10D = mir 10 19 Où AH eH 10 10 19 DD 10 DE 12 = s bo tott kaläszosok tarlöi maradnak. A kóborló vetési varjak egyre nagyobb csapatokba verődnek, nem ritkán dolmányos varjak és csókák is társulnak hozzájuk. A búzatarlók — még akkor is, ha közben tarlóégetés volt — hosszú ideig biztosítják a madártömegek táplálékbázisát, a magvakat. Az analizált gyomortartalmak 93,7%-4ban mutattunk ki búzát. A varjak táplálékának közel 509/-át (tömeg %) teszik ki az elszóródott, égett büzamagvak. A tarló feltörésekor a gépek a magvak jó részét a talajba forgatják, viszont feltárják a talaj felső rétegében található mezeipocok- (Microtus arvalis) járatokat. A vetési varjak követik a talajművelő gépeket és az eke után kiforduló, búvóhelyét vesztett pockokat még a barázdában elfogják, a tár- csákkal elpusztítottak maradványait pedig később fogyasztják el. A rovar táplálék az előző havihoz (43,1%) képest erős visszaesést mutat (28,9%). A búzatarlókon domináns fajok, az árvakeléseken gyülekező gabonafutrinkák (Zabrus tenebrioides) és sáskák (Omocestus sp.) alkotják a zsákmányolt rovarok nagy részét. Feltűnően megnő a szárazföldi házas csigák (Gastropoda) előfordulási aránya (14,8%) a varjak táplálékában. A felperzselt, feketére égett tarlón valószínűleg könnyebben megtalálják a világos színű csigaházakat, de az is elképzelhető, hogy az emésztéshez szükséges zúzóanyag (kavics) gyanánt veszik fel. A gyümölcsök fogyasztása az előző hónaphoz képest mérséklődik. A varjak az érő szőlőt szívesen fogyasztják, de a magas és sűrű szőlőültetvényekben az egymás közötti kommunikációs lehetőségek csökkenése miatt nem szívesen táplálkoznak, ezért szőlőfogyasztásuk, így kärtetelük is alkalomszerű (10. táblázat). Szeptember A növénytermesztésben az őszi vetések előkészítő munkálatai a jellemzőek. A vetési varjak még kisebb csapatokban kóborolnak, hűségesen követik a határban folyó munkálatokat, mert ezek számukra legtöbbször táplálék- szerzési lehetőséget jelentenek. A gabonatarlók feltörése, az évelő pillangósok kaszálása, a napraforgó betakarításának kezdete, valamint a hónap utolsó harmadában kezdődő őszigabona-vetések vonzó hatása következtében a varjak táplálékukat főleg ezeken a területeken szerzik meg. A hónap elején a varjak táplálékából előkerülő búza, főleg a gabonatarlókon még mindig fellelhető hulladék magvakból, a hónap végén a vetés során elhullott vagy felületre vetett vetőmagból származik. Az érőben levő napraforgót — különösen, ha annak tányérja nem a föld felé néz — a galambokkal, gerlékkel, seregélyekkel és a verebekkel együtt — a vetési varjak is károsíthatják. A tányérokra szállva a kaszattermést kicsi- pegetik, tömegük alatt gyakran a tányérok is letörnek (4. ábra). Kártételük azonban csak alkalomszerű, és legtöbbször a szegélyben jelentkezik, az érő napraforgóban keletkező madárkárt főleg a gerlék és a galambok okozzák. A szeptemberben induló őszi talajmunkák táplálékfeltáró hatása és a mezei rágcsálók nagy őszi egyedszáma következtében a mezei pockok előfordulása a varjak táplálékában — éves viszonylatban — maximális értéket ér el 214 Ca. ine Pe - n peiptyuepruf) — YPUTULIOJoPU] ‘ds o8do8) sijeroureu o8deu) sısus}.1loy o8dou) ds wngoung suepriy epngonreduuT BLAGO 8[[99I]®H »podo.4spH "ppyauuy "T jerısyeun jury — xosesue HPP9I Mery (4 syuowsderz yuepd ‘qeoya Jo umıd Jo 38009 mrsamu quod 1910 xXo[ow19) tAugaAou ‘foyseurezng yobnkum mapasa rfupagu gahby *F AIIOQNOG[] — Iepezg ode) — 91928 paas arqnjabaa nig — yoarboubaspjoz sa -sojownhip "a ROTA. = BZ sdoso poyunyd fo pagg — yoabouuozsv yx] "IT EHI Juegg — yosutue NIPP919 TÄUYAON (V = LE LO _ OL => 79 PI ve Z es TE L‘0 _ I = TE LO _ I EZ L'E L‘0 -- I = #6 17 - e er 76 1Z = € 9'T L‘eP 8‘FI DI (FI) IG CT = £‘6r 9'eT OL Gee #48 8‘9% PPE (LZ) 8€ SI 76 12 91 € 6°0 Te L"0 60 I VS SI 8% 0% (+) 7 s'sr L‘£6 LIE 1:09 0€ 8‘8r L‘£6 te 1‘0¢ (08) 0€ 8448 = Log 0°L8 ZL cena a Dre AI. ne an ua 3 (sardures Jo ‘ON) 5 Aouanbary quooleg gysiom 41 90091900 [BIOL or urqy-% re, (9989) # equa 9989 03 ZBIBZS SBMPIOJOIH SIZSSO ZU DYSTIONLÄH 3 FETT 3 9'677 wo} POO 989Z2AQUSQUI YQAVIOZSSO ZV :squoquoo doro Jo qYyStem Aap 18101, — odozssq Yougsourg) MONIRZS HBUITBIJIBIIOUIOÁS Y :squoquoo doro Jo yYSIEM 90M [840], — odezssq Yousseuig) seApou yewe71ez 1010 £B W sojdıums doso gg fo sısnq 047 uo 84004 fo spoof jsninp unldnp asızıwun pyunu-wopw.mysowohb ge vy9gvidvi isnyzsnönD nl.ıma 189700 y OT 2199.L 702p1QP1 "OT 215 © e . - na AN “- n n a n 10 n = . CI n n - a D ONNNNMOOCON 2 WS N CO 090 Où Où On Où Mm M Ce - QI D asses HE EE 00 © DO i ed ed SH cH cH SH ei et 8‘0I 61 pues ‘suos Surysniyg — Nowoy 9yoznz 8'OT 6I [Bl1o}BUI Jsejjgg — Yoswäurggzsejjeg (q 9'201 zu 87090. — va89288() 99 8 SI[BAIB SNIOLOLL 9° (8) 8 140199}19 À “E i syuowuderz UT) — M9[QULIQZUIITI I 8193 douswAH I sdnd exo3diq — geg 8193dig I OBPIOTULIOT 61 8193d03[09 > € OBPIUOrmMoIno) £ SOPIOLIISUSF SNIQBZ £ ‘ds sniqez £ ‘ds snqgeie) I ‘ds snqs000wu() I Pp Dpodosyiap "8 216 h 1 4. A vetési varjú karképe érő napraforgoban. Jánoshalma, 1980. nov. 6.( Fotó: Dr. Kalotas Zs, ) Zs. — Damage by rooks in ripening sunflower. Jánoshalma, 6 Nov. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotäs) (10,7%). A vizsgált minták 40%-änäl állapítottuk meg a mezei pocok fogyasztäsät. A kagylók (Lamellibranchiata) és vizi csigák (Lythogliphus naticides) megjelenése a taplaléklistan (9,8%) azt jelzi, hogy a varjak a tavak, a folyók parti iszapjaban is szívesen keresgelnek táplálék után. A rovarok részaránya további csökkenést mutat (25,9%). Elsősorban a lucernakultüräk utolsó kaszálásakor a tarlókon gyűjtött rovarok, valamint a talaj-előkészítéssel fel- színre került rovarlárvák azok, amelyek a varjak táplálékában kimutathatók, A növényi eredetű táplálék szeptemberben eléri az 53,6%-ot (a tömeg- aránya 81,5%), míg az állati összetevők aránya 46,4%-ra csökken (11. táb- lázat). 217 % “yyzıam AIG % "ZowmoT, ” . L‘9 9 = & L‘9 nali _ rá EE 6‘0 = I ee 6°0 — I 0‘09 697 pg (81) 63 L'OT PI — G gel 9° = + L‘9 8°I = Z 887 86 61 (L) IT = POP PET ze ge Re 8°9I (ZZ) IE gez g‘9 6.9 L 001 Lara 09 £ £‘£9 6‘9T PV 0£ 61 0°08 6°SZ egp (FZ) 67 a; 989 ee ee "re |] 169 09 % ‘otdures noeh 3 (sarduues Jo “oN) Aouonbary JU90194 SIR AIG en ILZIONA equi wedy-% 4989 " 39109 ZEIBZS SPINPIOJOTT S9ZSSQ ZB SVSIIOHRÁD | 38% 3 e‘ BAIBI 9BPLIOYSIHT sSoplorqeuey SNIQBZ ‘ds snpedaepy BIIBNOLING B[NOLFIO J Dpodomuy "a Porflyuopruf) — 9IRUraI9FOPUT seprooryeu snydAysoyy AT BYeryduBagıpjourgT Dpodousnr) “opyauupy ‘I [erge [ewruy — HOSLÁUV njopess MeV (I squowdg1z guepd ‘sos querd ‘(ozreu Baum) 1800 paag prsamu quid 4220 x9]eu1109 tAugAou ‘rezs TÄUYAQU ‘(89110 “eznq) (oySe yobnfun n49pa4a vhuzaou qahby "Pp JOMO[JUNQ — oB1ofemdeN AZIB]I — BOLIONNY PIOTTA. — S20 sdoso poyumd of pagg — yoaboumuozsn ‘IT [er 10Je1u querg — HOSVÁUR nJ9p910 TÄUYAON (Y | | We}! POO,T A89Z9AQUSOUI M9A999Z889 ZV 6 :squoquoo do. jo yys1em Arp [810], — 0Sazsso youaSour0} IIONABZS JBWITBITBIIOWOÄZ y 00% :squapuoo sdoro Jo Iydıom 49m [BIO], — oSazsso H9U939UIOJ SoApeu HBUIJBIIBIIOUIOÁS V sajduws dou 08 fo 81809 ay} uo 84004 fo spoof soquiardag updo asizynun muvu-womumouohl og Pypppjdpy riaquardaze nluna 189994 Y IT 21907 10291992 “TT 218 SI pus ‘ou0js Zurysnayy) — youroy 93yoznz SI jeraoyew 3sel[eg — yosváuvzzsemeg (a ZII 81090, — 9892880) I eryuopog II SIJBAIB SNJOIOIN (ZI) ZI 040499443 "E OI squowidBIz ung) — HPIPUMOQFUIEN I sare, 8109dopıdar] II e104d 09109 I eBpruorpnoimy) 219 Oktöber A hazai vetesivarjü-allomänyok feldüsulnak az északról és keletről erkezök- kel, nagyobb csapatokba tömörülnek, és felkeresik hagyományos &jszakäzö- helyeiket. A hőmérséklet csökkenésével megcsappan a talajszinten élő rovarok száma. A varjak táplálékbázisát ebben az időben a betakarítás előtt álló őszi termények (kukorica, napraforgó) vagy a már betakarított területek jelentik. Hűvös időben különösen gyakran keresik fel az érő kukoricatáblákat. A kukoricacsövekre szállva a csuhéleveleket csíkokban lehántják, és a kuko- ricamagvakat a csőről kicsipkedik. Kártételük általában csak kis területre terjed ki (0,1— 0,2 ha), de ahol megszállják a táblát, ott letört, kikopäcsolt csövek maradnak csak vissza (5. ábra). Kárképük — amit fehér ürülékük, elhullatott tollaik is jeleznek — nagyon jellemző. Erzekeny károkat kis parcellás viszonyok között okozhatnak, mert kártételük mindig a szegélyben jelentkezik. A kukorica betakarítása után a tarlón maradó magvakkal táplálkoznak. A varjúcsapatok a lábon maradt napraforgót is meglátogatják, 4 ne. Mi: : vy EEK 4 2 5. A vetési varjú karképe érő kukoricaban. Sárbogárd, 1980. IX. 14. (Foto: Dr. Kalotäs Zs.) — Damage by rooks in ripening maize. Sárbogárd, 14 Szept. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotis). 220 kärtetelük azonban az idöbeni betakaritässal megelözhetö. A betakaritott tablakon a hulladék magvakat fogyasztjak. A büzaveteskor elszörödott vetőmagot felszedik, de nem tapasztaltuk, hogy a kelö 6szi gabonät kärositanäk, mint ahogyan a szäzad elejen meg- figyelték (Jablonowski, 1901; Gelei, 1926; Györffy, 1928). Nem talältunk csírázó gabonaszemeket az analizält gyomortartalmakban, és azt sem tudtuk megfigyelni, hogy a varjak a csírázó gabonát kihüzgältäk volna. A gabona- növények kihüzgäläsa azért sem lenne számukra célravezető, mert a csírázó szemeknek már nagyon kicsi a táplálóértékük. (A föld felszínére bújt csíra- növényen a magból jóformán csak a maghéjat találjuk meg, a csíra és a táp- lálószövet — endospermium — a csírázás alatt felhasználódott ; zöld növényi részeket pedig a varjak csak kivételes esetben fogyasztanak.) Az őszi betaka- rítás következtében jelentkező bőséges táplálékkínálat (kukorica) egyébként sem indokolná a varjak szempontjából a nagy energiabefektetéssel járó, idő- igényes csírakárosítást. Az őszi talajmunkák (szántás) színhelyei és a betakari- tás alatt álló répatáblák a felszínre kerülő rovarokkal és rágcsálókkal vonzzák a vetési varjakat. Táplálékuk ezeken a területeken szinte kizárólag állati eredetű. Nagy számban fogyasztják a kifordított mocskospajorokat (Scotia segetum lárvák), ormänyosbogarakat (Curculionidae), drótférgeket (Ela- teridae) és a szétrombolt járatokból előkerülő pockokat (Microtus arvalis), 6. Összegyűjtött, a vetési varjak által kikopácsolt dióhéjak. Fácánkert, 1980. okt. 18. ( Fotó: Dr. Kalotás Zs.). — Collected walnut-shells pecked by rooks. Fácánkert, 18 Oct. 1980. (Photo: Dr. Zs. Kalotás) Jyeyo ‘swogs yueyd users ‘(ozreurt ‘yeoyM) 9809-poog prsamu und “eyIoO 9104 1ezs thugAou poz ‘(#0110ynxy “eznq) foyseypy L‘TE £‘9s 0'97 da (pp) 89 qobnfiuo mp4 1hupaou gahb ‘7 = 61 go = I porxiguopruf — %RUTWUI9Z9PuT — 61 co — I ‘ds snyyue.ssuy _ 6° OT _ (27 paas-paay, — yvabpuwohr "e To 6° O°T zo & p9e0s-requmony — FSeurey1og n 9°0 SÁT 0°£ 840 9 oder) — 91928 TOT 66 g's UF LI mupeM — 9A sol ‘or SI TL (87) 97 paas 019099694 -mnag — yoaboubaspjoz sa -sajownhy "a 60 STI 0°8 ET 9 xomojjung — odropeiden 6°08 TV 08 907 Le? Iv OZI8N — B01IONNMH SII g'82 09 T9T SI FBOUM — Uzn4 rer 176 G'67 g‘09 (87) 6S sdoso payınyd fo spaası — ynabowwozsn Py "I 638 = 0°69 8‘6II sel jer1opeur QUEL] — NOSesLue Hyopodo TÄuJAQN (V aes e | % 3 d : La AI taz Sri “quos AIG lari I Bee a % us Arge, 3 (1959) 1949997880 ZV "291191 wyuru 19-% 4080 *‘ZOuloy ZVIBZE SYMPIOJOIH “ar = sazsso ZB ZHSLIONBAH 2 ‘€07 :squoquoo doro jo 4ysıom Aap [840], — 9392850 ou9Souw0 IIONAYZS HBUIJBIIBIIOUIOÁS Y 3 S‘LOF :#quoquoo dors JO Iydtom gem [870], — 0807880 YousSourg) soApou FBWITBIIBJLOWOÄT PV soydwms dos TG fo sısnq 94? uo 84004 fo spoof 49090 unldon asizyoun vpunu-uisoppp anzio more TG vY97P]dDI 11090140 Numa 189990 F GI DL I02PIIP? "SI 222 | a a“ n n ei wre e ae rr ANN n nia cin’ are a n LS 19 me DUR im) n OH 000 E DD 905 6) 9) 8) 9) 9) 90) 0) O 00 DAD mi Om SOO GI AAA A AA A A A A A HO ej Le le} pu O9 10 a © _ n n os Oo ER N ee, Tee Tr u n BERNER aan n a - - - mi 10 Moon © 19 O19 1D 19 2 10 10 19 19 LI 10. 19 19.19. 10 10 19 OO 101910 © O0 = N 0 POSSO _ SS _ SS _S _ SS _S _S _S SEO = = — [> N — Ast = N CO (ID) II 29 pues ‘ouojs Surysnag — youroy 9yoznz jersoyeun Jsepegg — yosuiuvyzzsuyeg (a 970107, — uas9788() eıyuepodg SI[BAIB SNJOIDI]{ ‘ds snuopody 00409740 À * S]USULIBIF UT) — NPTOULIOFULM ednd wısydıq — qeq Baoydıq 8ıoydıcy AIB] 8199doprdor] BAIB] WNJ9898 81409 8193409105) ‘ds euoqg TOTISNSI] SNYOUAUTIOI() SBpruornaMm/) OBPLIOYEIH BAIB] OBPLISFSIH sdoryJ9® UOIPBOIOCT umsopmqes wnayedg snLIeJouTJF snıpoydy ‘ds snipoydy SOpIOLIQOUSY sniqez ‘ds snpedıepj BLIBINOLMEB BINOTFIOT npodoay4y * Peizfiyuepruf) — YPUUZISIOPU]T eyjeyornd eruorre A soprootzeu snydATSoygArT OBPIOLIQUINT ppodo.4s»H "ppyauuy ‘I Ierogeui jewuy — Y03BÄuR nyoposo ey (4 223 egereket ( Apodemus sp.). A legelők és az évelő pillangösok csak időlegesen jelentenek taplalékszerz6 területet a varjaknak, azokon a meleg napokon, amikor a rovarvilág mozgása is élénkebb. A hűvösebb napokon a lakott területek közelébe is behúzódnak, és a kertekben megdézsmálják a fákon maradt diót. A megszerzett , zsákmánnyal" azután gyakran messzebb (pl. szántásokra) repülnek, és csak ott — erős csőrükkel felkopácsolva héját — fogyasztják el (6. ábra). Alkalomadtán dézsmálják a szőlőt is. A növényi eredetű anyagok fogyasztása eléri a 69%-ot (tömegarány 85,9%). A vetési varjak októberi táplálkozásának egészére tehát az állati táplálék fokozatos csökkenése (31,0%) és az őszi termények részvételének növekedése jellemző (12. táblázat). November Ha az őszi gabonák vetése még novemberben is folyik, a varjak gyomor- tartalmában is megjelenik a felületesen vetett vetőmag. A csapadékos időjárás miatt a kukorica betakarítása is elhúzódhat (lásd az 1980-as évet), és ilyenkor a vetési varjak potenciálisan veszélyeztetik a kint maradt termés egy részét. Károsításuk ugyanis nemcsak mennyiségi csökkenéssel (a csövek megcsipkedése és letörése), hanem minőségi romlással (fuzáriumos gombafertőzés elősegítése) is jár. Száraz őszön — az évszakkal és a táplálékkínálattal összefüggésben — a varjak legfontosabb táplálékforrása a betakarított táblákon elszóródott hulladékmag (kukorica, napraforgó), és az őszi szántások által feltárt elenyésző mennyiségű rovar. A hónap végén — korai havazások esetén — a varjak újra a lakott területek közelébe húzódva keresik szűkös táplálékukat. Állattartó telepeken a trágyában meg- emésztetlen magvak után kutatnak, a kertekben maradt fagyott zöldség (paprika, paradicsom, uborka) termésével is beérik. A hideg időszak beköszön- tével egyre inkább a hulladékeltakarító szerepük lép előtérbe, és gyommag- fogyasztásuk is jelentkezik. A növényi eredetű összetevők részvétele táplálé- kukban már 76,7%, de a növényi eredetű anyagok tápláléktömegének már 93,0%-at adják (13. táblázat). December A téli időjárási viszonyok számos táplálkozási lehetőségtől fosztják meg a vetési varjakat. A hóval borított határban táplálékot alig találnak. A lakott területek közelében az utak mentén, a takarmánykeverő üzemek közelében fellelhető hulladékmagvak azok, amelyek megszakításokkal rendelkezésükre állnak. Csökken a táplálékféleségek választéka, gyakran egynemű táplálékkal kell beerniük. A növényi eredetű anyagok előfordulása csökken (— 10,3%) az előző havihoz képest, a növényi táplálék tömege viszont növekszik (+ 2,3%). A hulladék haszonmagvak (kukorica, búza, napraforgó), a zöldség- és gyümölcsmagvak (paprika, uborka, szőlő) részvételi arányai alig változnak, növekszik viszont a táplálékínséget jelző syommagvak aránya (+ 6,0%). Ha a meleg időjárási frontok hatására a talajmunka megkezdődhet, a mélyszántó gépek mögött gyülekeznek, hogy a hantok között gilisztákat (Lumbricidae), rovarlárvákat ( Elateridae, Melolontha melolontha, Lepidoptera 224 % qysiom A1 % Doug, 076 978 08 ez 0% 9°0 0°8 ez 0"OT 8% 037 PL 0% 90 0% 90 0% 9‘0 0% FR 0°0I 87 0"0L 6‘6I 087 6L 08 ez 0‘F8 678 = L'9L % % ajdures HUILIMIIO Jo Jo AduanbalJ Ju99104 urqy-% YU 3989 sozsso ZB JVSIIOHBÁD 3 1'877 3 PLIP (97) 19 (ID er ge PI 4 (ZF) 89 SEI qyZjom Ai 3 391193 ZBIYZE (ardures Jo ‘oN) 99U9110990 [BOL (4989) SVMPIOJATH suew3e1; que]d ‘Jpeyo "(IOMOJJUNS ‘ozreu ‘Joy ) 7809-poog mrsamu quod 49410) H9IOUIIN9 AugAQu "19199 ‘(931opeideu "8orxozny “eznq) loyer yobphun mapasa ifiugagu gehby "F peipyaopfup) — YIRUIILSJOPUT SLIISOATIS BABIN "ds BL1B998 ‘ds umuosAjog paas-paay, — qmafpuwofiz "e poss-requmong — Feureyg1ogg paos-1oddog — Sewexyudeq oder) — 91928 paas azqnjabaa -ynig — yoaboubaspjoz 89 -sojownhy "a Iomojjung — 9310p81d8N ZIV], — BOLIONNNM BOUM — end Aopreg — edıy sdoso qunpd fo paag — ypabnwuozsp "I jersoyew JUEIX — HOZVÁUR papero TÄUJAON (V 1971 POO OSIZIAHU FAUL H9A9797880 ZV :squoquoo doro Jo 4ysıom Arp [8J0L, — esezsso youoSewrog JIONABZE NRWITBIIBJLOWOAD Y :sguojuoo dois Jo 4ysıom yom [BJO], — efezsso youoSewr0g seApou YBWTEI1BJAOWOAS Y sojdums dot 06 fo sısnq ay} uo 84004 fo spoof saquianc N unpldnn asizyjnun muru-womummomohl og Pyapıdpr vioquoaou nLuna 189790 y SI 9199.L m2pI(PI “ST 225 het © i mm 0 - n Gi n - . i n n CS . n = n n i n n ” n n n Cal e Lal i n n i oo SIIT CO was oO ANS Gi n” . n oooooc © DSS © oo a 0 COOM < SOOSOO2NOON © © n n ~ Mm mx OOOH CO CO CO Or CI O © Os N £ 09 (1g) 89 OLI I 6 (Hr (03) ez (6) 1809184) — U9ZSBH pues ‘ouo9s Sutysnig — Nowoy "9yoznz jeraoyeun Isejfegg — yoSviuvyzseyeg (A 81090, — 9892880) omugwu 9810] — fguesory souoq UOLLIB/) — YUOSIZOA 1014990UL QOULUD yo — yobphun njapasa op gahby " SITBAIB SNYOLOTPL snmosnur Sn DID4G9449 À * syuswsesz ung) — N9[QULIQZUIITSI ABPIOUYJOBIV ednd eısydıq — qeq Baoydıq 8AIB] 8199doprdor] #193d09]09) 9BPIUOTMOIM) BAIB] 9BPLIOIBIH LIB MOLME BNOTJIOT DPodosy4p © POIRYUOpIuf — ATP HOMO TS PAT SIQIOUBId stqIoue]q BIAGO BISONS ET suopLI Bnyorredury ppodousny “ppyauuy ‘I jeraoyew jewpuy — yosedue NJOp9I9 Mery (4 226 sp.) keressenek. A vizpartokon hulladékot, vizicsigäkat szednek, a legelö- kön, a lucernatablakon kis mennyisegben rovarokat (Curculionidae, Chryso- melidae) is zsàkmanyolnak. Az elhullott állatok maradványait eltakaritjak a rajtuk élő dögbogarakkal (Aphodius) együtt. A szemétlerakó helyeken a konyhai hulladék és minden ehetőnek vélt anyag, a kazlak, a takarmány- tárolók közelében, a kalászban talált magvak, apró rágcsálók jelentik táplálékukat. A trágyakazlakból a légy (Diptera) bábját, a herelegy (Eristolomia sp.) lárváját bányásszák ki. Az állattartó telepeken az elszóródott takarmány képezi táplálkozásuk tárgyát. A téli időszakban — a nappalok rövidsége miatt — a varjak szinte az egész napot a táplálkozóhelyekre vonulással és táplálkozással töltik. A gyomortartalmak átlagtömege ebben a hónapban éri el a maximális értékeket (8,39 g), ami egyrészt a nagy tömegű ballasztanyag (zúzókő) felvételének, másrészt a tápanyagban szegény rostos anyagok fogyasztásának tulajdonítható (14. táblázat). Ertékelés A múltban a madarak — közöttük a vetési varjú — tevékenységét is az okozott kár, illetve haszon összevetésével bírálták el. Ez a megközelítés bizonyos szempontból spekulatív jellegű, ugyanis a haszon általában közve- tetten (rovarfogyasztás) jelentkezik, és gazdaságilag nem lehet kifejezni, míg a kár legtöbbször közvetlenül keletkezik, és értéke minden további nehézség nélkül kifejezhető. Az elbírálás módja tehát ember- és termelésköz- pontú volt, de a hatékony növényvédelmi eljárások híján biológiai növény- védelmi szemléletet tükrözött. Napjainkban a növénytermesztés termés- eredményei a századközepi szinthez viszonyítva többszörösére emelkedtek, és a nagy hatású növényvédő szerek (peszticidek) felhasználása garantálja a termés biztonságát a növényi és az állati kártevőkkel szemben. Ma már az inszekticidek bevetésével megelőzhető vagy megszüntethető a kialakuló rovargradáció ; nem indokolt tehát, hogy a gazdálkodó, az entomofág szer- vezetek tevékenységét mint kiszámíthatatlan és bizonytalan növényvédelmi faktort számításba vegye. A növénytermesztésben általánossá váló rendszer- szemléletű gazdálkodás például egyenesen előírja egyes növényvédelmi keze- lések elvégzését a kártételi veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésére. A vetési varjú az ember által módosított és fenntartott agrárökoszisztéma tagja. Élettevékenységei (szaporodása, táplálkozása stb.) a mezőgazdasági környezet függvénye. Táplálkozásának gazdasági vonatkozásait is komplexen, ökológiai szempontból kell megítélni. Gazdasági szempontból sem szabad tehát kategorikusan varjúkárról beszélni, hanem mindig a kialakult helyzetet figyelembe véve kell magyarázatot találni a kártételek okaira, hogy az okok kiküszöbölésével a jövőben a hasonló esetek megelőzhetők legyenek. A vetési varjak táplálékában — ahogy azt Jablonowski (1912) kifejti — mindig azok az összetevők dominálnak, amelyek az élőhelyen (biotópban) legnagyobb bőséggel rendelkezésre állnak, és a legkisebb energiaráfordítással szerezhetők meg. Ha a táplálékkínálat a növényi és az állati eredetű táplálékból egyaránt bőséges, akkor a polifág madarak (a vetési varjú is) az élettanilag kedvezőbb hatású (fehérjékben gazdagabb és könnyebben emészthető) állati eredetű táp- 997 wa squewS81; pue sus que]d ‘sysny ‘Mars ‘Jpeyo ‘(aomojyuns ‘ozreuu ‘QBOYM) 1809-Ppaag mriamu qunjd 4210 H9[QULIOI 89 Igzs TÁUJAOU “eAATod ‘8uezs ‘9107 ‘(oBıoyeadeu ‘eoroynx “eznq) foyseyy vee p 99 16Z T'LOT (89) FOL yobnfium mopato vhupagu gphby ‘7 = 67 8‘0 = € perptyuopruf) — YFUTULIEJOPUT = 60 90 i I ‘ds snyjuereury d 60 £‘0 = I uınmofryyeder umuosA]oq ‘0 8% VI L‘0 (9) 9 D998 pay — Ypabnwwohig 'g = 61 90 — q poes-requmony — Seuwrex10q = 61 9‘0 — & peos-10ddog — Seweyrdeq a 6‘0 €‘0 = I edwap — 91928 ‘0 8° PI 9°T Me pa08 oyquobaa -nn4g — ypabnwbzsp]92 sa -sojownhip "a 68 LTE 6 867 eg goMopzung — 9310xe1deN L‘09 2°69 Z‘0Z vgl GL OZIEN — BOOM = 60 e‘0 = I umysıog — HOI) g'a VII oP vs SI qeeUM — ezng To 6‘T 9°0 20 fá fopreg — edry CGI 6'LL FE 8°907 (18) 821 sdos payungd fo paası — »waßnwuozsn "I g'86 = »'99 L'‘PIE LEG jepIoyew que — HOSVÁUV Hjopaso TÄugAoN (V % dn ae 3 (sardures Jo ‘oN) FEDI Aid ap Le need Ta Ag PE oe Row onze ou 9A NOZIO 3310] eu as Jose ‘99197 ZVIGZE SVMPIOJONA sozsso ZB IHSTIONLÄHY 3 Z‘I8P :squoquoo sdoro jo qYyS1em Arp [e30], — eSezssq Jou9Souwr0 II0NAYZS HBUI[BIIBIIOUIOÁS Y 8 PELE :squoquoo sdoro Jo JUBIOM yom [830], — 0807880 YougSourg} soApou HRUITBIIBIIOUIOÁZ PV soydıums dos por fo 81809 02 uo 8400. fo spoof saquiavaq unldnpo asvzyoun nyunu-wopmyimyıowohb FOT vya1p1dp1 v10qu000p nlıma 189900 Pp FI 91991 TOZDIGPI FI 228 n too n n n n n 00 n n i dini 8. a n n = n n se nn an n n n n n . n n n Om FO OR DODO © SOSOSSOSNOOO RR NO OO N soo nel n n n n n n e. n mi WwW EN LOS) Ea =a GI PRE LI PST par SET Sr n n mi SOOOLLOOMTOOON = SOOoSO OS SSr=m on OO 09 n n n n ee HOR RN RS eee OÙ m e i e BON ei M MDN NN DD NH n n . rc OOo OS HD DAMM © 000 0 e or mann rn On CO on nm mo © NAM En 9 ON CO A O0 CO EN CO On D 10 Mn snmosnui sn ENIAOLIO ENIAOLIZ) SI[BAIB SNOOP, 229 010499149 A "£ SIU9UIJBIJ US) — MH9]QUUIQZUTITS BAIE] "ds BAWOLBISLIT ednd g19gdiqg — geg Baoydıq, ednd e193doprdo] — qeq Baogdopıdar] 8AI8] 8199dopido] #193do0[09 ds snoowAUBT, ‘ds sniqop[Aqd ‘ds snuooy sBpruommam/]) agpi]owosATyY) AIB] BUJUOTOJAUI BYYUOLOIOL AIB] 9BPII9Y EH SNOTIOTISOUBJOUL snipoydy SNLIBJOUITF snipoydy BIIB[NOLING BNO npodo4y4p "a peiptyuaopru() — +BUIULISIOPU] ‘ds stq1ouB]q eprdsty BIYOLIT UunquewumIz Bpigy suopLı4 epngorredun] sisuopuoqopura o8dou/) TOGA] BIUAYNY SAGO BIJSOTISÉT 8UBISNY]IBO BYIBUO] ej>yopnd eruorre A soprooryeu snydAJ3oygAT SBPIOLIQUIT DpodousDr "ppyyauuy ‘I [Beye jewuy — yosedue n3oposo Mery (4 = = = OTST - 86 pues ‘ouojs Surysnig — youroy ‘oyxoznz È a Fi O‘TST 66 [erIoyeuu 3seljeg — yosuiuvyzseyeg (A 0°001 = 0°001 2088 LIE 81090, — U980288() = 60 80 = I ENS — 99108 = Lol ZZ = 8 souoq UOLLIB/) — YUOSOZOCT = 61 9°0 = Z qeoul UOLLIB/) — snysoq ro FI re FI (TL) TI JD1J99DUL pou 49110 — Yobpfiun mapasa voyn gahby "e = 60 £0 ti I SNOTISSWOP SNI[8O 20 6‘0 80 9‘0 (DI bba Spa — splojuppo yy ‘F speuweuu [feuus = 6‘0 80 = I potjnueprun — sgruesry I[BuUruLIsJoPUuT = 6°0 £‘0 = I BIJU9POY erdues 32U911N990 % Jo Jo 3 (sarduxes JO 'ON) qyusiem AI Aouenbaljy 3u9919g 4yysiem AIG 99U91IN990 [BIOL, 1991 Poo, % ueqy-% 5 (4989) OSPZIAGUTOUL YOAVYOZSSQ ZawoL equru 3989 "39UI09 ZRIVZS SPINPIOJOT sozsso ZB ÍVSIJOHVÁD panurquod FI DL = vspmafizof 0zPIQPI "PT 23 Tömeg — Weight [%] A) 100 80 60 40 20 Gyakorisäg — Frequency [%] B) 100 80 60 40 20 0 Gyakorisäg — Frequency [%] C) 100 80 60 40 20 IM VOTI. VII. VII. IRA ANTE: XIl.Hénap VI. Month Sal IX. X. XI. XII.Hénap VI. IV. Ave. IV, SVI VALE VII. VIII. VII. VIII. IKT AL, Month XII. = Month Ällati eredetü anyagok — Ani- mal material Növenyi eredetü anyagok — Plant material 7. A vetési varjú taplalékanak változása az év folyaman, 1408 gyomortartalom-minta anali- ziseböl. — Annual variation in the foods of the rook on the basis of 1408 crop contents. lalékot preferaljak. Ha azonban az ällati eredetü taplalék mennyisége csök- ken, abból logikusan következik, hogy a hiányzó taplalékmennyiséget az év nagyobb reszeben bösegesen fellelhetö haszonmagvaknak kell helyettesite- niük. Vizsgalataink eredményét összevetve Vertse (1943) a vetési varjü taplalkozasvizsgalatainak eredményeivel, feltűnő az állati eredetű taplalék- összetevők arányainak csökkenése (15. táblázat, 7. ábra). 231 15. táblázat Table 15 Az állati eredetű táplálék gyakorisága a vetési varjú taplalékdban Percent freguency of animal foods in the foods of the rook Vertse (1943) Saját vizsgálataink vizsgálatai (1977 —1980) Változás — Hónap — Month Studies by Vertse Personal studies Difference, (1943) (1977 ea. % I 24,5 25,6 NII II 37,6 28,3 — 9,3 JUDD 54,0 39,5 — 14,5 IV 12,2 62,7 — 19,5 V 76,8 54,7 — 22,1 VI 72,5 61,6 — 10,9 VII 70,1 50,9 — 19,2 VIII 61,0 49,3 — 11,7 IX 1332 46,4 — 26,8 X 65,1 SIINO) — 34,1 XI 51,2 239 — 27,9 XII 50,7 33,6 — 17,1 A taplalékszegényebb hönapban, januärban az alacsony, fagypont körüli hőmérséklet és a hótakaró együttes hatása következtében a varjak taplaléka- ban közel azonos szinten mozog az állati és a növényi eredetű anyagok gyakorisága napjainkban is, mint a század elején. Az időjárási tényezők az elmúlt évtizedekben nem változtak meg, a vetési varjak télen akkor is és most is a lakott területek közelében voltak kénytelenek táplálék után kutatni, ahol főleg hulladékokkal (magvak, konyhai hulladék, állati tetemek stb.) érték be. Az év többi hónapjában azonban egyre inkább kitűnik az állati eredetű táplálék hiánya. A talajmunkák (tavaszi és őszi szántások, vetőágy- előkészítés) talajlakó rovarokat feltáró hatását ugyan észlelni a vetési varjak táplálékában most is (emelkedik a rovar táplálék aránya), de az állati eredetű anyagok részvétele elmarad a század eleji viszonyokhoz képest. Ezt kizárólag a mezőgazdasági termelvények (kukorica, búza, napraforgó) megnövekedett vetésterületével és a nagyobb termésátlagokkal nem lehet magyarázni, ugyanis az érés — betakarítás időszakán kívül is magasabb a növényi eredetű anyagok részvételének gyakorisága a vetési varjak táplálékában Vertse (1943) vizsgálataihoz viszonyítva. El kell fogadni azt a magyarázatot, hogy a kemizálás (elsősorban a nagyhatású talajfertőtlenítő inszekticidek alkalma- zása) és a monokultúra elterjedése a talaj rovarfaunájának faji és mennyiségi elszegényedéséhez vezetett. Ezt támasztja alá, hogy a Hortobágyon (a HNP területén egy pusztai ökoszisztémában) — ahol nincs intenzív növény- termesztés és kemizálás, ami a talajfelszín rovarfaunáját megváltoztatná, csökkentené — június hónapban a vetési varjak táplálékának 85,6%-a állati eredetű, szemben az ország más mezőgazdasági területein élő vetési varjak táplálékával, ahol 61,6% az állati eredetű anyagok gyakorisága ugyanebben a hónapban. Az előbbiekből kitűnik, hogy a vetési varjakat a mezőgazdasági területek megváltozott táplálékkínálata késztette a táplálékváltásra. Állomá- nyuk számbeli növekedése és területi térhódítása jelzi, hogy a vetési varjak sikeresen alkalmazkodtak a növényi eredetű tömegtáplálékhoz. 232 Az év nagy részében a mezőgazdasági területeken élő vetési varjünäl a táplálék-összetétel változásának tendenciája a száradási index alapján is jól követhető (16. táblázat). 16. táblázat Table 16 A vetesivarjü-gyomortartalmak nedves és szárított átlagtömegének alakulása és a száradási index változása az év folyamán Variation in wet and dried crop content of rooks and in the drying index during the year - 5 A nedves A szäritott Mintäk gyomortartalmak | gyomortartalmak A ballasztanyag Hónap Száma, átlagtömege — átlagtömege. — Száradási index — átlagtömege — Month db Mean weight Mean weight of Drying index Mean weight of No. of of wet crop dried crop ballast materials samples contents contents Tr 82 9,26 5,23 Lona 1,48 Joe 67 2,12 4,10 1,89 1,50 IIT. 124 6,58 3,79 1,73 1,30 IV. 100 6,02 2,86 2,10 0,42 va 384 5,15 2,59 1,89 0,80 MII 291 6,33 2,94 2,15 0,13 VIE. 53 6,23 2,94 2,11 0,37 VII. 32 1,17 3,54 2,02 0,33 IX: 30 6,84 3,09 2,21 0,67 x; 51 7,99 3,99 2,00 1,25 XI 50 8,36 4,56 | 1,83 1,80 IT: 104 8,39 4,62 | 1,81 1,45 A téli hónapokban a terimés táplálék aránya magas, ezért a szäradäsi index alacsony ertekü (1.7— 1.8). A vegetäciös idöszakban a szäradäsi index emel- kedő értéke (2,1— 2,2) jelzi a talajmunkak állati eredetű táplálékot feltáró hatását (tavaszi talaj-előkészítő munkák, őszi szántások), csökkenő értéke pedig a tavaszi vetési munkákat (1,98), a gabona aratását (2,02) és az ősszel érő termények (kukorica, napraforgó) betakarítását (2,00). A vetési varjak a mezőgazdasági termelvényeket csak akkor károsítják, ha élőhelyükön csökken a természetes táplálékkínálat (viszonylagos táplálék- hiány lép fel), és a mezőgazdasági kultúrák sebezhető stádiumban vannak (vetési, kelési, érési időszak), tehát a varjak számára táplálékot tudnak nyújtani. A kártétel kialakulása szempontjából természetesen elsődleges és meghatározó a vetési varjak abundanciája, valamint a terület természetes. táplálékkínálata. A kártételre hajlamosító tényezők, pl. a borult, hűvös, csapadékos időjárás, a termesztestechnolögiai hibák (a nem megfelelő időben és minőségben végzett vetés, a megkésett betakarítás), a homokos talajok, a monokultúra és a peszticidfelhasználás foka stb. mind olyan tényezők, amelyek az élőhelyek természetes táplálékkínálatát szűkítik, és a mező- gazdasági kultúrák kitettségét időben és térben kiterjesztik. A vetési varjak vadgazdálkodási szerepe is akkor válhat jelentőssé, ha a környezeti tényezők ezt lehetővé teszik. A területek viszonylagos eltartóképességétől függően — nagy állománysűrűség esetén — a vetési varjú az apróvad (fácán, fogoly) táplálékkonkurensévé is válhat (téli időszakban). A mezőgazdasági kultúrák feltáró hatása (kaszálás) következtében már megsemmisült fészekaljak 233 (tojások) varjak által történő elfogyasztása azonban nem könyvelhető el varjúkárként. Vizsgálatainkban nem igazolódott az a feltevés, hogy a vetési varjak a vadon élő fácánok fészkeinek kifosztására specializálódtak volna. Vadgazdálkodási kár, amikor a fácántojató volierekből a varjak tojásokat rabolnak vagy amikor a vadetetőket dézsmálják. Alföldi természetvédelmi területeink egy részén (pl. a Hortobágyi Nemzeti Park területén) kiemelke- dően magas a vetési varjak egyedsűrűsége. Ezeken a területeken a varjak gyérítésének lehetőségei is korlátozottabbak. A vetési varjú szívesen fogyaszt tojást, ha arra lehetősége nyílik. Tudomásunk van gémtojás fogyasztására specializálódott vetési varjakról, és arról is, hogy a gémtelepekről a gémeket a varjak kiszorították (Sterbetz, 1963). Haraszthy (1981) — hivatkozva Schenk (1934) megfigyeléseire is — arról számol be, hogy a Hortobágyon a társfészkelő kékvércsék még nem kotlott tojásait gyakran vetési varjak fogyasztják el. Megfigyelései szerint emiatt a népes vetésivarjú-kolóniákban egyre kevesebb lesz az eredményesen költő kékvércsék száma, ami a kék- vércseállomány stagnálásához vezet. A nagyszámú vetési varjú jelenléte elsősorban a talajon fészkelő ritka védett madarainkat (székicsér, szikipacsirta és székilile) veszélyezteti. Az alacsony sziki növényzet nem biztosítja, hogy a madarak fészekalja a varjak elől megfelelően rejtve maradjon. A csoportosan táplálkozó varjak ellen a madarak territóriumőrző tevékenysége sokszor nem elegendő védelem. A varjútelepek közelében ezért nincs biztosíték a ritka sziki madarak sikeres fészkelésére. A szikes területeken aszályos időben gyakran kialakuló, úgy- nevezett , varjúszántás" (a varjak a talaj repedezett felső rétegét rovarok után kutatva csőrükkel felforgatják) a szikesek tájromboló gyomosodásához vezethet ( Fintha, 1971). A vetési varjú polifág madár, amely táplálékát első- sorban a mezőgazdasági területekről szerzi be. Az élőhelyek, az agrár- ökoszisztémák állandó változásban, fejlődésben vannak, a területen élő jó adaptációs készségű vetési varjak taplalék-dsszetételét ezért elsősorban a változó ökológiai paraméterek szabják meg. A vetési varjak táplálékszerző tevékenységét mindig komplexen a helyi viszonyok figyelembevételével kell vizsgálni és megítélni. Az intenzív növénytermesztés során nem számolunk a varjak növényvédelmi szerepével, táplálkozásuk a mezőgazdaságot csupán kártételeiken keresztül érinti. A népes vetésivarjú-fészektelepek potenciális kártételi veszélyforrást jelentenek, amelyek a kedvezőtlen biotikus és abiotikus faktorok hatására a mezőgazdasági kultúrákban kártételként valósulhatnak meg. Ugyancsak káros hatású a vetési varjak nagyszámú jelenléte az alföldi védett területeken, a madárrezervátumok közelében, ezért ott csak minimális mennyiségben tűrhetők meg. A túlszaporodott vetésivarjú-állományok csökkentése mindenképpen indo- kolt, de a létszámcsökkentés mértékét mindig helyileg kell megállapítani. A varjak elleni védekezéseket gazdaságossági számításoknak kell megelőznie, amelyeknek alapját a mezőgazdasági területeken költő varjúállomány nagy- sága, a mezőgazdasági kultúrák milyensége és fejlődési állapota, a termesztés- technológia, a növénytermesztési munkák várható minősége, a varjak által veszélyeztetett értékek felmérése kell hogy képezze. A szerző cime: Dr. Kalotás Zsolt MÉM NAK Természet- és Vadvédelmi Állomás Fácánkert H — 7136 Irodalom— References Beretzk P. (1963): Varjúper. Magyar Vadász. 16. 7. 15—16. p. Boda B. (1929): Adatok a vetési varjú kártevéseihez. Magyar Vadászújság. 29. 120. Budicsenko, A. S. (1957): Ob ekologii i szociajsztvennomu znacsenyii gracsa v rajonah polezascsitnogo leszonasazdenyija. Zool. Zsur. 36. 9. 1371 — 1381. p. Busits I. (1928): A vetési varjinak rovarirtäsra valé felhasznäläsa. Aquila. XXXIV. 409 — 410. p. Chappellier, A.— Giban, J.—Cuisin, M. (1958): Les Corbeaux de France et la lutte contre les Corbeaux nuisible. Revue de Zoologie Agricole. 57. 40. 7—9., 102 —127. p. Coleman, J. D. (1971) The distribution, numbers, and food of the rook (Corvus frugilegus frugilegus L.) in Canterbury, New Zealand. N. Zeal. J. Sc. 14. 3. 494 — 506. p. Csath A. (1928) A vetési varjú élete és gazdasági jelentősége a mezöhegyesi állami birto- kon. Kócsag. 3. 32 — 33. p. Csürgey T. (1904) Előzetes jelentés a vetési varjüra vonatkozó országos vizsgálatról. Aquila. XI. 353 — 366. p. Csòrgey T. (1926): A vetesivarjü-vizsgälat újabb irányai. Aquila. 32 — 33. 7—14. p. Csòrgey T. (1929): Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) júniusi täplälkozäsähoz. Aquila. 34— 35. 316 — 321. p. Eigelis, J. K. (1961): Pitanyije i szociajsztvennoje znacsenyije gracsa (Corvus frugilegus L.) v uslovijah Bologodszkoj oblasti. RSFS. Zool. Zsur. 40. 6. 888 — 889. p. Feare, C. J. (1974): Ecological studies of the rook (Corvus frugilegus L.) in north-east Scotland. Damage and its control. Journal of Applied Ecology. 11. 897 — 913. p. Feare, ©. J. (1978): The ecology of damage by rooks (Corvus frugilegus). Ann. Appl. Ciol. 88. 329 — 350. p. Feare, ©. J.— Dunnet, G. M.— Patterson, I. J. (1974): Ecological studies of the rook (Corvus frugilegus L.) in North-East Scotland: Food intake and feeding behaviour. The J. of Appl. Ecol. 11. 3. 867 — 896. p. Feijen, H. R. (1976): Food, occurrance and decline of the Rook (Corvus frugilegus) in The Netherlands Limosa. 49. 1— 2. 28— 67. p. Fintha I. (1971): Ujra meg üjra se np van a varjükerdes. = Búvár. 26. 374 — 375. p. Fintha I. (1973): A varjüper. = Elet és Tudomäny. 28. 393 — 396. p. Fog, M. (1963): Distribution and Food of the Danish Rooks. Danish Rev. Game Biol. 4. 61— 110. p. Folk, C.—Touskova, I. (1966): Die Nahrung der Saatkrähe (Corvus frugilegus L.) in der Vornist- und Nistperiode. Zoologické Listy. 15. 1. 23 — 32. p. Folk, C.— Beklova, M. (1971): Die Winternahrung der Saatkrähe (Corvus frugilegus L.) im städtischen Milieu. Zoologické Listy. 20. 4. 357 — 363. p. Gagarina, T. A. (1958): O razmescsenyii i pitanyii gracsa v delte Volgi. Ucs. zap. Moskow. Cos. Inst. 84. 7. 237 — 255. p. Gelei J. (1926): Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) täplälkozäsähoz. Aquila. 32 — 33. 163. p. Gromadzka, J. (1980): Food composition and food consumption of the rook (Corvus frugilegus) in agrocoenoses in Poland. Acta ornithol. 17. 17. 227 — 255. p. Győrffy I. (1928): Kitépik-e a varjak a zsenge vetést. Aquila. 34 — 35. 409. p. Győrffy L. (1971): Ismét a ,,varjüvita”. Búvár. 26. 372. p. Györvary Gy. (1943): Meg egyszer a varjakröl. Köztelek. 53. 483 — 484. p. Haraszthy L. (1981): Adatok a Hortobágyon 1973-ban költő kekvercsek mennyiségi vi- szonyaihoz és költesbiolögiäjahoz. Aquila. 87. 117—122. p. Hauer B. (1904): A vetési varjü eletmödja és gazdasägi jelentösege kishartai gazdasä- gomban. Aquila. XI. 318 — 327. p. Hell, P.—Sovis, B. (1958): Beitrag zur Kenntnis der Nahrungbeziehungen der Raben- vögel zur Landwirtschaft im Winter in der Slowakei. Zool. Listy. 7. 38 — 56. p. Herrlinger, E. (1966): Ein Beitrag zur Nahrungsbiologie im Marchfeld überwinternder Satkrähen (Corvus frugilegus). Egretta. 9. 2. 55 — 60. p. 235 Holyoak, D. (1972): Food of the rook in Britain. Bird Study. 19. 2. 59 — 68. p. Jablonowski J. (1901): A varjak mezőgazdasági jelentősége. Aquila. 3 — 4. 214 — 275. p. Jablonowski J. (1912): A varjak a mezögazdasägban. Kiserletügyi Közlemenyek. 15. 466 — 508. p. Jablonski, B. (1979): Food of the rook (Corvus frugilegus L.) in different parts of its terri- tory. Przeglad Zoologiezny. XXIII. 1. 67 — 80. p. Jirsik, J. (1952): Prispevek k reseni vztahu havrana polniho (Corvus frugilegus L.) k polnimu hospodarsstvi a myslivosti. Zool. Entomol. Listy. 1. 3. 158 — 170. p. Kalotas Zs. (1980): A vetési varjú (Corvus frugilegus frugilegus L.) mezőgazdasági sze- repének vizsgálata a fészkelési időszakban. Növenyvedelem. XVI. 8. 449 — 460. p. Kalotas Zs. (1981): A vetésivarji-allomany országos felmérésének eredményei — Magyar- ország vetésivarju-allomanya 1980. tavaszán. Kézirat. Lockie, J. D. (1956): The food and feeding behaviour of the Jackdaw, Rook and Carrion Crow. J. Anim. Ecol. 25. 2. 421 — 428. p. Lockie, J. D. (1959): The food of nestling rooks, near Oxford. Brit. Birds. 52. 10 — 11. 332 — 334. p. Luniak, M. (1977): Konsumpcja gawronow (Corvus frugilegus L.) w warunkach woliero- wich. Acta Ornithol. 16. 6. 213 — 240. p. Matusovits P. (1934): Szemelvények a madarak rovarirtó munkájából. Aquila. XXXVIII- XLI. 393 — 394. p. Muha M. (1923): Kartékony-e a vetési varju. Vadäszat. VI. 186 — 187. p. Orosz M. (1971): Valöban kartékony-e a vetési varju. Büvär. 26. 372 — 373. p. Oszmolovszkaja, V. J.(1972): Osobennoszti pitanyija gracsa i ego ekologicseszkaja plasz- tiesnoszt (k metodike szbora i obrabotki materiala). Bull. Moskow. Obscs. Inszp. Prirodi. 77. 4. 75 — 85. p. Penyigei M.D. (1941): Adatok a vetési varjak XVIII. szazad végi és XIX. szäzad eleji te- lepes fészkeléséhez és kärteteleihez Debrecen leveltäräböl. Debreceni Szemle. 15. 246 — 248. p. Pinowski, J.(1956): A vetesi varju (Corvus frugilegus L.) gazdasägi jelent6sége. Ekologia Polska. Seria B. 2. 109-117. p. OMGK fordítása. Pinowski, J. (1959): Factors influencing the number of feeding rooks (Corvus frugilegus frugilegus L.) in various field environments. Ekologia Polska. 8. 16. 435 — 480. p. Pivar, G. (1965): Die biologisch-ökonomische Bedeutung der Saatkrähe (Corvus frugilegus frugilegus L.), für die Getreidekulturen in Ost-Slawonien. Larus. XVI— XVIII. 159 — 280. p. Pivar, G. (1980): Biological role of the rook (Corvus frugilegus L.) with respect to the use of pesticides in agriculture. Larus. 31—32. 303 — 312. p. Porath, K. (1964): Ein Beitrag zur Ökologie der Saatkrähe (Corvus frugilegus). Zeitschrift angewandte Zool. 51. 1. 31 — 47. p. Porter, R. E. R. (1979): Food of the rook (Corvus frugilegus L.) in Hawkes Bay, New Zealand. N. Zealand J. of Zool. 6. 329 — 337. p. Radetzky J. (1969): Varjak a mérlegen. Búvár. 14. 354 — 356. p. Radetzky J. (1979.): Újra a varjuügyben. Búvár. 34. 86 — 87. p. Raskevics, N. A.— Dobrovolszkij, B. V. (1953): A vetési varjú ökolögiäja és jelentősége azokban a gazdaságokban, ahol a földművelés füves vetesforgös rendszere már meg- honosodott. Zoologicseszkij Zsurnal. XXXII. 6. 1241 — 1250. p. OMGK fordítása. Regnier, R. (1955): Contribution a Pétude du compertement du Corbeau — Freux (Corvus frugilegus) en France. Inter. Orn. Congr. XI. Basel. 29. V.— 5 VI. 506 — 509. p. Rekasi J. (1974): Adatok a vetési varjú (Corvus frugilegus L.) täplälkozäsahoz a Bacsal- mas környéki mezőgazdasági területeken. Aquila. 80 — 81. 291 — 292. p. Rörig, G. (1900): Magenuntersuchungen land- und forstwirtschaftlich wichtiger Vögel. Arb. Biol. Abt. f. Land- und Forstwirtschaft. 4. 1. 1 — 200. p. Rörig, G. (1903): Untersuchungen über die Verdanung verschiedenen Nahrungstoffe im Krähenmagen. Orn. Mschr. 28. 12. 470 — 477. p. Schenk J. (1910): Madaraktöl meghiüsitott sáskajárás. Aquila. XVII. 258 — 261. p. 236 Schenk J. (1934): Tömeges kökvercsetojäs-pusztuläs. Aquila. 38 — 41. 396. p. Schlengel, R. (1964): Zur Ernährung der Saatkrähe (Corvus frugilegus L.) im Winter. Aufs. Vogelsch. Vogelkde. 1. 48. p. Schramm, A. (1974): Einige Untersuchungen über Nahrungsflüge überwinternden Cor- viden. J. für Ornithologie. 115. 4. 445 — 453. p. Soös L. (1904): A vetési varjü (Corvus frugilegus) hasznos és käros volta a közfelfogäs szerint. Aquila. XI. 11—35. p. Sterbetz I. (1963): Varjinemzetség. Magyar Vadäsz. 96. 5. 4. p. Sterbetz I. (1972): Varjüvitäk. Büvär. 27. 188. p. Sterbetz I. (1977): Varjühäborü. Nimród, 54. 110. p. Szemere Z. (1929): Pärtatlan ítélet a vetési varjüröl. Nimród Vadäszujsäg. 1. 42 — 44. p- Szolomatin, A. O. (1972): O priszposzoblényijah gracsa k prirodnoj szrede. Bull. Moskow. Obscs. Iszp. Prirodi. 77. 5. 65— 76. p. Szomjas G. (1908): Madarak ältal meggätolt hernyörägäs. Aquila. XV. 306 — 307. p. Thaisz L. (1899): A növényekkel táplálkozó madarak hasznos vagy káros voltának elbf- rálásához. Budapest. 1 — 36. p. Tulecskov, K.— Petrov, P.— Keremidesiev, M. (1960): Proucsvanyija varchu polzata i vrodata ot gavranoviti ptici. Tr. Zool. Inst. BAN. §. 1— 121. p. Vertse A. (1943): A vetési varjú elterjedése, táplálkozása és mezőgazdasági jelentősége Magyarországon. Aquila. 50. 143 — 208. p. Feeding habit and economie importance of the Rook (Corvus frugilegus L.) in Hungary Dr. Zs. Kalotas In Hungary, the Rook is one of the most important birds of agrieulture. Comparison of its useful and harmful activities and the estimation of its economie role have been evergreen topics in applied ornithology for several decades, not only in Hungary but within its entire range. Changes in the conditions of agrieultural production and the introduction of up-to-date technologies in crop growing and plant protection have altered the habitat of rooks, Simultaneously, the uniplanar economie view, having prevailed so far in the judgment of these birds, has been replaced by a novel economic-ecological attitude. The Rooks disposing of wide ecological plasticity have well adapted themselves to the changes in their habitats. This is manifested most conspicuously in the growth of the popu- lations. Taking the 1942 survey as a basis, the population in Hungary has increased by nearly 30%. In 1980, 254,361 nesting pairs were recorded in 713 colonies. These large masses of birds, as well as the still more numerous migrants from the north and east during the autumn and winter, require much food. Their significance is increased by the fact that, due to their colonizing, group forming habit, this food requirement is mostly concentrated on very small areas. This study was aimed primarily to reveal the feeding pattern of rooks throughout the year, quantify the dietary changes having taken place over the last decades, and to corre- late these with the motives. The objectives were to: 1. evaluate the economie importance of Rooks in connection with crop growing, game management, and nature conservation; 2. establish the periods when damage should be expected; 3. determine the areas, agricultural crops, and the regions of the country where the damages might appear; 4. elaborate (taking into consideration the environment) control measures against Rook damage. 237 Materials and Methods Rooks were collected at monthly intervals (by shooting or immobilization) in various regions of the country between 1977 and 1980 (Table 1). A total of 1408 crop-content samples were analysed. The birds examined were dissected within 24 hours. The crop contents were removed, weighed to 0.1 g accuracy, then spread in Petri-dishes and air- dried. Thereafter, samples were separated into the following categories: A) Plant material, 1. Seeds of planted crops, 2. Fruit and vegetable seed, 3. Weed seed, 4. Other plant material. B)? Animal material, 1. Annelida, Gastropoda, 2. Arthropoda, 3. Vertebrata, 4. Bird’s eggs, 5. Other animal material. C) Other digestible material. D) Ballast material, For the exact determination of the constituents, a preparing microscope was used. The animal and plant constituents were identified, if possible, to genus. Results of the analysis were summarized monthly according to the date of collection. Contribution of the single constituents according to weight (W) as well as to total occurrence (Occ.) was estabilished. (In the assessments, ballast materials were disregarded.) Frequency of occurrence of the items compared to the number of samples analysed was also studied. (In the tables, the detailed data per month, is summarized.) A many-sided estimation was performed due to the differences in digestive speed of various foods. A drying index was evolved (drying index = mean weight of wet crop content) mean weight of dried crop content to indicate the ratio between bulk foods (seeds) and animal materials (with a high water content). The more plant materials (seeds) dominate in the food, the more the drying index approaches 1. The evaluation of the results was mainly based on the bromatological analysis, but, in the course of processing personal field observations as well as some new data appearing in Hungarian literature were also utilized. The results of bromological examinations were presented in a monthly summary so as to compare them with the data included in the comprehensive work of Vertse (1943), and thereby proving the changes in the feeding of Rooks over the last 40 years. Results The results of bromological examinations are detailed in Tables 2 to 16. The Rook is a polyphagous bird. The predominant food constituents are those abundant in the habitat and easy to acquire. When the supply in plant and animal food is equally abundant, they prefer the animal foods which are physically more beneficial (richer in proteins and easier to digest). When the supply of animal foods is limited or difficult to obtain, they make up the deficiency from seeds of cultivated plants available during most of the year both in agricultural fields and the urban environment (maize, wheat, barley, sunflower). During winter, they fulfil the duty of waste removal. In the vicinity of inhabited areas, they assemble along the roads, railways, animal breeding farms, and rubbish-heaps, and obtain most of their food from dispersed crop seeds, but the various edible wastes also play an important role (including animal foods). Their insect consumption is low at this time, and can be observed only on rather mild, frostless days. 238 ~ sé In winter, during times of persistent snow cover, the Rooks would compete for food with the protected seed-eating birds, small game and domestic animals. In spite of that, they do not cause notable damage. : Plant and animal foods were equally evident in the winter foods during the first half of the century and also nowadays. Weather factors were not noticeably different during the period elapsed, at that time they got their food in the neighbourhood of inhabited areas. However in the other months of the year — when the agricultural fields provide the main feeding places — the lack of animal foods (insects) becomes more conspicuous. Although the effect of tillage (spring and winter ploughings), exposing the terricol insects, is still reflected in the composition of the food, the contribution of animal foods is 15 to 20% low- er than the records at the beginning of the century. The changes in food composition cannot be exclusively related to the increase in the area and yield of the important fodder erops and cereals, even after taking into consideration the notable losses by mechanized harvests. The fact is also due to the excessive use of chemicals and monoculture that have led to the impoverishment of the insect fauna, as verified by insect faunistic surveys. This supposition is supported by the fact that, during the same period of the year, the food composition of rooks living in steppe ecosystems (where the insect fauna of the soil is preserved) differs considerably. In the food of Rooks living in a field biotope, there are 21% fewer insects in June that in the food of Rooks living within Hortobagy National Park. The missing animal foods are replaced by plant materials (fruit). This indicates that they were compelled to change their food due to the change in the food supply within the agricultural areas. The numerical growth and spread of their population indicates that they have efficiently adapted themselves to the mass foods of plant origin. Rooks damage the agricultural crops only when there is a shortage of natural food in their habitat (relative food shortage), and when the agricultural crops are vulnerable (phases of sowing, emergence and ripening). From the point of view of damage, the abundance of Rooks is a primary factor. Factors promoting damage include cool rainy weather, loose soil type, monoculture, rate of pesticide use and deficiencies in the cultural practices (late sowings, late harvests etc.), that is all factors that limit the natural food supply of agricultural crops and extend the exposure of the fields in time and space. They usually damage the following crops; maize during sprouting and ripening; ripening sunflowers; cereals (especially when sunflowers are grown on the same site prior to plant- ing cereals) before shooting and very rarely at the time of wax ripening; poppy during ripening; fruit plantations (sour cherry, cherry, strawberry, walnut, very rarely apple and pear); and horticultural crops usually at ripening (beans, peas, cabbage, musk and water melon, tomato, pepper). As regards game management, the role of Rooks gains importance when it is promoted by the environmental factors too. In winter, in the case of high individual density, they may come into food competition with small game. On the other hand, it has not been verified that they will cause a notable loss in the wild pheasant and partridge populations. Egg consumption by them may cause problems at those places where the young are located in the undergrowth, since in high (30 em) and dense vegetation the rooks do not feed due to the difficulties of communication. | Therefore, the egg destruction should be mentioned, especially in connection with nature conservation. Rooks endanger the broods of rare land birds that nest on the ground (Skylark, Kentish Plover, terns) or destroy the eggs of companion species nesting in the colony (herons, Red-footed Falcon). Nowadays, the Rook is a typical bird species of agricultural ecosystems, even if a part of their total population is living in the urban environment. Its highly developed adapt- ability will enable it to increase in number in the future, even at the expense of other species. Their feeding and economie importance should always be judged in a complex way, taking into consideration the local conditions. At present, agriculture cannot consider the plant protection role of rooks (insect destruction), crop growing is affected by theid feeding only through the damages caused. The abundant colonies are a potential source of danger to both agriculture and nature conservation. Therefore, in the future, a planner reduction of their population should be envisaged. 239 Lu Ath sh ph meng slr any + VII ur un Te we ve de ot pe (rer ree, DAL ait. line PL de iu vé #; dere: "maghi, A persero IT] 4 do coda ve TE È 12 LE ri (ie LR prb À ket bins mars Cat SAPORE ti. ant A omit 07 a Boot dado Wi Vo ere fora red share „if NOT ius Led Paige re ern de © Di agir Li spero + eu ey pro Lapin a nb em th] Wwe dal ri fa rt de fi tp Vba legante la “av | nt "of * par quil ki way to ‘sfr wit NY AL 1 ti wo bem < Pi pt er cal mel ee ce gio ite dfn ee TARA DOLL sir i | aes citi fat a EEE TIP RT; er tere Pit | A La Te an PEUR i rege 1 u ju e úgy tia fr eK via ry Men ï LE TC « 4 ms ob à cu ei heul 4 y 7. à n la OR? Ih GV Ape.” vay heat Dr: Fer Wr rar hen renda, RFI TNT Li A osé A + ‘ fi ? oR") HY hie eh pe ene? it are Padano nahe ilmisa [LA kam I i u ay Gri Pty Pieri ab Da hare (Qe re vere cute sita (a A FA 4 dis FR any ern] wt uw dio) 0 Jh Zu + ey own tn a faune erie, lactriantfrènt bee. | (AOP 3 n à L Eté nf Er} er SUR re M: 2 nn she AA dora Sot jte te o FOA GIOIA i § vl, see et vay Er ad. ed Te. % an a b dal e” MAr note 191 AGILE n It at ine a. rigo ’ 441 LE AL 4 ì h eres WE ie ti PR) LA a e | i RE NY Te Reg are I VER gn CUT. + i i re Le ols { è À i ur, ai Yun a ge i si nen Sagra ret RR pe A n NUE é is ‘ year i ici anti? 1 | We a ST lL, TO LE | oe | , fa új ’ I Adi fl Bu I x ( as) pin} Won sind byt 3} thai PO a’ | “y Ian sieht 10 à sta È » ’ qe try erilbto RER XIII. TÁPLÁLKOZÁSI NICHE-ÄTFEDESEK A CINEGEK (PARUS SSP.) ES A SARGAFEJÙ KIRALYKAK (REGULUS REGULUS) KÖZÖTT" Székely Tamas Kossuth Lajos Tudomänyegyetem Ökolögiai Intézet, Debrecen Az elmült 20 évben nagyszamü dolgozat született a MacArthur (1958) Dendroica fajokon végzett megfigyeléseit követöen (Cody, 1974; Morse, 1978; Holmes— Robinson, 1981; Saether, 1982). A MacArthur altal alkalmazott egy- szerű és gyors adatnyerési módszer a kifejlesztett elméletekkel összefonódva (kompetíció, limiting similarity, resource partitioning) , robbanásszerű" fej- lődést okozott (Mac Arthur — Levins, 1967; MacArthur — Wilson, 1967). Ép- pen ez a gyors fejlődés hívta fel a figyelmet néhány hiányosságra (Schoener, 1982), megkérdőjelezve többek között a testnagyságok hutchinsoni ( Wiens, 1982) és a szigetek madárfaunájának kompetíció általi értelmezését (Con- nor — Simberloff, 1979). Az érvek — ellenérvek egyik legfontosabb ütközőpontja a kompetíció ter- mészetben betöltött szerepére vonatkozik. Az ortodox kompeticionisták (Strong kifejezésével, 1983) a populációk közötti kölcsönhatásokban kiemelt szerepet tulajdonítanak a kompetíciónak, míg az ellentábor csak a sok ténye- ző közül (klimatikus viszonyok, predátorok, paraziták) egy tényezőnek te- kinti. A dolgozat megírására és a terepmunkák elvégzésére ez az utóbbi években egyre erőteljesebben vitatott kérdés megvizsgálása inspirált ( Walters, 1984; Schoener, 1984), valamint az a tény, hogy ez a látványos fejlődés — annak ellenére, hogy szülőágyánál több ornitológus volt ( MacArthur, Diamond, Cody) — a hazai ornitológiában, az utóbbi néhány évtől eltekintve, nem ha- gyott nyomokat ( Molnár, 1983; Török, 1983; Török — Csorba, 1984). Vizsgált terület A Sikföküt Project Egertől ÉK-re, 6 km távolságban található. A 64 ha-os Quercetum petraeae — cerris (cserestölgyes) erdő lomkoronaszintjében két fa- faj, a kocsánytalantölgy (Qu. petraea) és a csertölgy (Qu. cerris) található. Az átlagos famagasság 15—20 m között van. A cserjeszintet 16 faj alkotja (pl. Acer campestre, Cornus mas, Ligustrum vulgare). A cserjeszint 1— 4 m-ig terjed (Jakucs, 1973). *SÎKFOKUT. No. 92. 241 Mödszer A hasonló célú munkákat figyelembe véve, a vizsgált jellegeket és kategö- riákat Török J.-sal alakítottuk ki : . táplálkozási magasság, . táplálkozási hely, . a táplálkozás iránya, . táplálkozási mód, . táplálkozási növényfaj. Mind az öt jelleg szempontjából egyszerre, 15 másodpercenként volt adat- felvételezés, egy egyedről maximum hússzor. Az első két jelleg megállapítása becsléssel történt; az első néhány ismert famagasság, a második jelleg a madarak testméretének figyelembevételével. A vizsgált fajok a következők voltak: Parus major L., Parus caeruleus L., Parus palustris L., Regulus regulus L. Az adatgyűjtés 1983. november 2-tól 1984. május 29-ig tartott. Az egyes hónapok adatait összevontam, az I. (téli) időszak a novemberi, a decemberi és a januári, a II. (tél végi) időszak a februári és a márciusi, a III. (tavaszi) idő- szak az áprilisi és a májusi adatokat tartalmazza. Kevés adat esetén (n — 50) az időszakot a további vizsgálatból kizártam. A niche-átfedést az egyik legelterjedtebb alkalmazású Schoener-indexszel számítottam (Schoener, 1970; Renkonnen, 1938) : OF Wh 1 0 = 1- Ep Du ahol: px: — az egyik faj i-edik kategóriába eső relativ gyakorisága ; Py: — a másik faj 7-edik kategóriába eső relatív gyakorisága. Az átfedés maximális értéke 1, a minimális nulla. 1. táblázat Table 1 A megfigyelt jellegekben a fajpárok közötti niche-átfedés értéke. A római számmal jelölt időszakok a következő hónapok adatait tartalmazzák I — november, december, január, II — február, március, III — április, május The niche overlaps of the species pairs in the foraging characteristics. The roman numbers mean the periods I (winter) — Nov., Dec., Jan.; II (late winter) — Febr. March; III (Spring) — Apr, May Táplálkozási — Feeding | | magas- | ZIONE | | növeny- | hely | iràn | möd 3 | faint | place | one | meth. fila Parus major — I ] 07794 | 0,787 | 0,662 0,735 0,821 Parus caeruleus II 0,462 | 0,581 | 0,625 0,692 0,579 III 0,855 | 0,823 0,860 0,967 0,963 Parus major — LI 170,729 0,574 0,711 | 0,826 | 0,762 Parus palustris III 0,863 | 0,825 0,981 | 0,986 | 0,933 Parus major — I | 0,7687 0503 0,649 | 0,974 | 0,738 Regulus regulus LI. 078% | 0,514 0,900 0,842 0,667 Parus caeruleus — II 0,696 | 0,884 0,853 0,861 | 0,808 Parus palustris LEE | 0,179 J) 305926 0,865 0,980 | 0,896 Parus caeruleus — I | 0,593 0,659 | 0,617 0,974 | 0,558 Regulus regulus II | 0,266 | 0,514 | 0,590 | 0,842 | 0,271 242 Eredmények A taplalékkeresés eloszläsa Magasság (1. ábra). Télen és tel végén gyakran a talaj közelében és a cserje- szintben táplálkozik a Parus major, a P. palustris és a Regulus, amit a täplälek- allatok lehüzödäsa magyaraz. A Parus caeruleus télen és tél végén egyenlete- [%] Parus major |. [%] Parus major ||. [%] Parus major III. 80 n = 320 80 n= 431 80 n= 255 60 40 20 [%] Parus caeruleus |. [%] Parus caeruleus ||. [%] Parus caeruleus III. 80 n — 475 80 n = 394 80 n = 221 [%] Parus palustris II. [96] Parus palustris VI. 80 n = 89 80 EN e- [%] Regulus regulus |. [%] Regulus regulus II. 80 n= 88 80 n= 126 1. A vizsgált fajok relativ gyakorisagai a magassági kategóriákban. (0 — 2,9 m, 6—8,9 m, 12 — 14,9 m, 15 m). A három időszak a következő hónapok adatait tartalmazza: I. — nov., dec., jan., II. — febr., marc., III. — apr., maj. Az n a megfigyelések számát jelenti. — The relative frequencies of the studied species in the foraging height categories (0 — 2,9 m, 3 — 5,9 m, 6 —8,9 m, 9— 11,9 m, 12 — 14,9 m, 15 m). The Roman numbers mean the periods: I (winter) — Nov., Dec., Jaj., — — (late winter) — Febr., March., III (spring) — Apr., May. Then means the number of the observations. 243 sen táplálkozik, de tavasszal a 9— 11,9 m-es régiót preferálja, mig a másik két Parus faj a teljes famagassägot tavasszal hasznälja egyenletesebben. Hely (2. ábra). A Parus major a téli időszakban a vastagabb ágakat hasz- nálja, amit a nagyobb test- és lábméret indokol. A tavaszi időszakban mind- három Parus fajnál a vékony ágakon és a levélen gyakori a táplálkozás, az eze- ken a helyeken megjelenő zsákmányállatok miatt (Lepidoptera lárvák, Dip- terák, pókok). [96] Parus major |. [96] Parus major II. [96] Parus major III. 8 n = 311 8 n= 431 8 n = 255 60 a) b) 60 a) b) 60 a) b) 1%] Parus caeruleus |. [%] Parus caeruleus II. [%]] Parus caeruleus III. 80 n = 474 80 n = 394 8 n = 221 Parus palustris II. [%] Parus palustris Ill. n=89 8 n=72 1%] Regulus regulus |. [%] Regulus regulus II. 80 n=85 80 n= 126 2. A vizsgált fajok relativ gyakorisdgai a táplálkozási hely kategoriaiban. a) dgvastagsag: 0—0,9 cm, 1- 1,9 cm, 2 - 2,9 cm, 3- 3,9 cm, 4— 4,9 cm, 5 cm; b) hely: level, termés, hó, avar (lásd még az 1. ábrát). — The relative frequencies of the studied spec. in the foraging place categories. a) branch diameter: 0 — 0,9 cm, 1— 1,9 cm, 2—2,9 cm, 3— 3,9 cm, 4— 4,9 cm, dem; b) leaf, crop, snow, ground (see Fig. 1). 244 : Irány (3. ábra). A tél végi időszakban a Parus major- és a Regulus-näl a P: patustris-t61 és a P. caeruleus-töl eltérő táplálkozási irányok válnak gya- koriva. A Parus caeruleus, szemben a többi fajjal, mindhärom idöszakban gyakrabban táplálkozik alulról. A Regulus speciális táplálkozási iránya télen a lebegés. Parus major |. [%] Parus major II. [961 80 n = 441 Parus major \}l..- n = 250 [%] Parus caeruleus |. [%] Parus caeruleus ||. [%] Parus caeruleus Ill. 80 n = 423 80 n = 400 80 n = 222 Parus palustris WI. n=70 Parus palustris \\. [%] n=91 [%] Regulus regulus | [%] Regulus regulus II. 80 n= 88 80 n= 130 3. 4 vizsgált fajok relativ gyakorisagai a táplálkozási irány kategéridiban ( vízszintes tartásban fejjel felfelé, vizszintes tartásban fejjel lefelé, vízszintes tartásban függőleges ágon, vízszintes tartásban talajon, lebegve) (lásd még az 1. ábrát). — The relative freguencies of the studied species in the foraging posture categories ( head upwards, hanging upside down, horizontal on a perpendicular twig, horizontal on the ground, hovering) (see Fig. 1). 245 Mód (4. ábra). A Parus major és a Regulus eltérően viselkedik a tel végi taplalékesékkenéskor a P. caeruleus-szal szemben. A Parus major és a Regulus megnöveli a keresések gyakorisägät, mig a P. caeruleus, ha kismértékben is, de fokozza az adott hely täplälekforräsainak kihasználását. [96] Parus major |. [%] Parus major II. [96] Parus major M1. 80 n7 319 80 n = 441 80 n = 250 60 60 60 40 40 40 20 20 20 [96] Parus caeruleus |. [9] Parus caeruleus ||. [%] Parus caeruleus Ill. 80 n = 480 80 n= 400 80 n = 222 60 40 20 [%] Parus palustris \\. [%] Parus palustris Ill. 80 n=91 80 n=70 60 60 40. 4 20 2 [%]| Regulus regulus I. [%] Regulus regulus Il. 80 n=88 80 n= 130 60 60 40 40 20 20 4. A vizsgált fajok relativ gyakorisagai a táplálkozási mód kategoridiban ( kopácsolás, keresés, csipegetés, hántás) (lásd még az 1. ábrát). — The relative frequencies of the studied species in the foraging method categories (pecking searching, gleaning, peeling) (see Fig. 1). 246 Táplálkozási növényfaj (5. ábra). A tél végi időszakban a cserjéken taplal- kozàs kerül előtérbe mind a négy vizsgált faj esetén, de különböző mérték- ben. A tavaszi időszakban a Qu. petraea-t preferálják a Qu. cerris-szel szemben, valószínűleg a nagyobb táplálékgazdagság miatt. (A területen a Qu. petraea és a Qu. cerris aránya 4,8 : 1.) [%]| Parus major |. [%]| Parus major Il. [%] Parus major Ill. 80 n = 266 80 n = 289 80 n= 248 60 60 60 40 4 40 20 20 20 [%] Parus caeruleus |. [%] Parus caeruleus Il. [%] Parus caeruleus III. 80 n= 438 80 n = 401 n = 221 60 60 60 40 40 40 20 2 20 Parus palustris Ill. n=70 [96] Parus palustris \\. [%] 80 n= 84 60 4 20 {%] Regulus regulus |. [%] Regulus regulus II. 80 n=79 80 n= 88 60 60 40 40 20 20 5. A vizsgált fajok relativ gyakorisägai a táplálkozási növényfajok kategöridiban (Qu. pet- raea, Qu. cerris, cserjék) (lásd még az 1. ábrát). — The relative frequencies of the studied species in the tree species categories (Qu. petraea, Qu. cerris, Shrubs) (see Fig. 1). 247 A niche-atfedés A vizsgált jellegek Schoener-index szerinti niche-atfedés-értékeit az 1.täb- lizat tartalmazza. A legkisebb niche-ätfedes 0,266, a legnagyobb 0,986. Az egyes jellegek atlagai a következő sorrend szerint változnak: magas- ság — hely < növényfaj < irány < mód. Az esetek 9094-ában a niche-ätfe- dés időszakonkénti változása jellemző tendenciát mutat; a téli átfedést egy tél végi kisebb és a télinél is nagyobb tavaszi átfedés követi. Értékelés A cinegék és a királyka hasonló (főleg) rovar táplálékú, hasonló élőhelyű (lombos- és fenyveserdők) és hasonló testnagyságú madarak (Parus major kivételével) ( Alatalo, 1981: review: Alatalo, 1982). Hogyan képesek ezeknek a hasonlóságoknak ellenére koegzisztälni? A táplálkozási jellegekben fajra jellemző különbségek figyelhetők meg; a síkfőkúti tölgyerdőhöz hasonlóan a Parus major gyakran táplálkozik a talajon tűlevelű (Ulfstrand, 1976) és lombhullató erdőkben is ( Morse, 1978). A Parus caeruleus és a Regulus a vékonyabb ágakon táplálkozik (Herrera. 1978; Alerstam et al., 1974), de különböző módon; a P. caeruleus jellemzően alulról táplálkozik, míg a Regulus lebegve (Alatalo, 1982). A vizsgált jellegek közül a legnagyobb különbség a táplálkozási magasság- ban és helyben volt, míg a legkisebb a módban. Ezek a különbségek teszik lehetővé a fajok koegzisztálását, más-más táplálkozási magasságokat, helye- ket, irányokat használva a táplálkozásban. A niche-átfedéssel mért különbségek nem állandók, hanem időszakonként változók. Figyelembe véve, hogy a táplálékkészlet novembertől áprilisig nem újul meg, ezért mennyisége ősztől kezdve fokozatosan csökken. A cinegék számára a táplálék valószínűleg limitáló tényező (Jansson et al., 1981), így télen és tél végén a táplálékért folytatott kompetíció fokozódik, emiatt a táplálkozási jellegekben a különbségek nőnek, a niche-átfedés csökken (Pianka, 1974). A tavaszi új táplálékforrások megjelenésével a kompetíció hatása gyengül, tehát a niche-átfedés nő ( Alatalo, 1982). A niche-átfedés hasonló változását figyelte meg télen és nyáron Rolando (1983), Alatalo (1980) és Gibb (1954), az ellentétes tendenciát pedig Ulfstrand (1977). A bevezetőben jelzett, a kompetíció természetbeli szerepére vonatkozó kér- dést a síkfőkúti erdő cinegeközösségének vizsgálata szerint úgy lehet meg- válaszolni, hogy a téli és a tél végi (táplálékhiányos) időszakban a kom- petíció meghatározza az egyes fajok táplálkozási jellegeit; míg tavasszal az új táplálékforrások megjelenésével más mechanizmusok (pl. opportunizmus, territoriális viselkedés) kerülnek előtérbe, tehát a kompetíció szerepe inter- mittáló. A cinegék talán ökológiai szempontból a legalaposabban vizsgált madár- csoport (Lack, 1971; Perrins, 1979), ennek ellenére ismereteink számos tekin- tetben hiányosak, sőt ellentmondásosak (niche-shift, niche-átfedés és kom- petíció kapcsolata, táplálék limitáltsága, a csapatok összetételének hatása a táplálkozási jellegekre), ezért további vizsgálatokkal még jó néhány nem tisz- tázott részletre derülhet fény. 248 Összefoglaläs A Parus major, P. caeruleus, P. palustris és a Regulus regulus táplálkozási jellegei között (táplálkozási magasság, hely, irány, mód, növényfaj) jelentős különbséget figyeltem meg; télen, tél végén és tavasszal pl. a Parus major gyakran täplälkozik a talajon, a P. caeruleus és a Regulus a vékonyabb ágakon. A Parus caeruleus jellemző táplálkozási módja a fejjel lefelé táplálkozás, mig a Regulus-ra a lebegés jellemző. A különbségeket a niche-ätfedessel merve, a vizsgält jellegek közül a legjobban szegregälö a magassäg és a hely volt, mig a legkisebb különbségeket a táplálkozási módban találtam. A fajok közötti niche-ätfedesek időszakonként változnak. A téli és a tél végi időszakban a táplálék limitáltsága miatt az interspecifikus kompetíció erős, így a niche-átfedés kicsi. Tavasszal az új táplálékforrás megjelenésével a kompetíció hatása gyengül, így a niche-átfedés nagy. Az eredmények szerint tehát, az interspecifikus kompetíció befolyásolja a cinegék és a királyka táplálkozási jellegeit, de hatása intermittáló. A szerző cime: . Székely Tamás Kossuth Lajos Tudományegyetem, Ökológiai Intézet H — 4026 Debrecen PISTA Irodalom— References Alatalo, R. V. (1980): Seasonal dynamics of resource partitioning among foliage-gleaning passerines in Northern Finland. Oecologia. (Berl.) 45. 190 — 196. Alatalo, R. V. (1981): Interspecific competition in tits (Parus spp.) and Golderest (Regulus regulus) foraging shifts in multispecific flocks. Oikos. 37. 335 — 344. Alatalo, R. V. (1982): Evidence for interspecifie competition among European tits (Parus spp.): a review. Ann. Zool. Fennici. 19. 309 — 317. Alerstam, T.— Nilsson, S. G.—Ulfstran, S. (1974): Niche differentiation during winter in woodland birds in southern Sweden and the island of Gotland. Oikos. 25. 321 — 330. Cody, M. L. (1974): Competition and the structure of bird communities. Princeton Univ. Press, Princeton. NJ. Connor, E. F.— Simberloff, D. (1979): The assembly of species communities: chance or competition? Ecology. 60. (6) 1132— 1140. Gibb, J. (1954): Feeding ecology of tits, with notes on Treecreeper and Goldcrest. Ibis. 96. 513 — 543. Herrera, ©. M. (1978): Niche shift in the genus Parus in southern Spain. Ibis. 120. 236 — 240. Holmes, R. T.— Robinson, S. K. (1981): Tree species preferences of foraging insectivorous. birds in a northern hardwood forest. Oecologia. (Berl.) 48. 31 — 35. Jakucs P. (1973): ,,Sikf6kut Project”. Egy tölgyes ökoszisztéma, környezetbiolögiai ku- tatäsa a bioszféraprogram keretén belül. MTA Biol. Oszt. Közlem. 16. 11 — 25. Jansson, C.— Ekman, J.—von Brömsen, A. (1981): Winter mortality and food supply in tits (Parus spp.). Oikos. 33. 261— 271. Lack, D. (1971): Ecological isolation in birds. Blackwell Scientific Publications. Oxford and Edinburgh. MacArthur, R. H. (1958): Population ecology of some warblers of northeastern coniferous forest. Ecology. 39. 599 — 619. MacArthur, R. H.— Levins, R. (1967): The limiting similarity, convergence, and diver- gence of coexisting species. Amer. Natur. 102. 377 — 385. MacArthur, R. H.— Wilson, E. O. (1967): The theory of island biogeography. Princeton Univ. Press, Princeton. NJ. Molnar, Gy. (1983): Niche-ätfedesvizsgälatok Sturnus vulgarisnäl és a Passer montänus- näl. MME Tud. Üles. I. 103 — 107. 249 Morse, D. H. (1978): Structure and foraging patterns of flocks of tits and associated spe- cies in an English woodland during the winter. Ibis. 120. 298 — 312. Perrins, ©. M. (1979): British tits. Collins, London. Pianka, E. R. (1974): Niche overlap and diffuse competition. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 77. 2141 — 2145. Renkonnen, O. (1938): Statistisch-ökologische Untersuchungen über die terrestrische Käfervelt der finnischen Bruchmoore. Ann. Zool. Soc. Zool. Bot. Fenn. Vanamo. 6. 1 — 231. Rolando, A. (1983): Ecological segregation of tits and associated species in two coniferous woods of northern Italy. Monitore zool. ital. (N.S.) 17. 1— 18. Saether, B. E. (1982): Foraging niches in a passerine bird community in a Grey Alder forest in Central Norway. Ornis Scand. 13. 149 — 163. Schoener, T. W. (1970): Nonsynchronous spatial overlap of lizards in patchy habitats. Ecology. 51. 408 — 418. Schoener, T. W. (1982): The controversy over interspecific competition. Am, Sci. 70. 586 — 595. Schoener, T. W. (1984): Contest to the claims of Walters et al. and evolutionally signi- ficance of competition. Oikos. 43. 248 — 251. Strong, D. R. Jr. (1983): Natural variability and the manifold mechanisms of ecological communities. Amer. Natur. 122. 636 — 660. Török, J. (1983): Diet niche analysis for three hollow-nesting avian species (Parus major, P. caeruleus, Ficedula albicollis). Puszta. 1/10. 55 — 69. Török, J.—Csorba, G. (1984): Food of nestlings of Treecreepers, Nuthaches and wood- peckers in an oak forest near Budapest. (In press) Ulfstrand, S. (1976): Feeding niches of some passerine birds in a south Swedish coniferous plantation in winter and summer. Ornis. Scand. 7. 21 — 27. Ulfstrand, S. (1977): Foraging niche dynamics and overlap in a guild of passerine birds in a south Swedish coniferous woodland. Oecologia. (Berl.) 27. 23 — 45. Walters, G. H.—Hulley, T. E.—Craig, A. J. F. K. (1984): Spetiation, adaptation and interspecific competition. Oikos. 43. 246 — 248. Wiens, J. A. (1982): On size ratios and sequences in ecological communities: Are there no rules? Ann. Zool. Fennici. 19. 297 — 308. Interspecific competition between tits (Parus ssp.) and Golderest (Regulus regulus) in winter and spring T. Székely KLTE Ecological Inst., Debrecen, Hungary Foraging differences of Parus major, P. caeruleus, P. palustris and Regulus regulus were -observed in a Hungarian oak forest. Parus major very often foraged on the ground, P. caeruleus and Regulus regulus on the thinner branches. The characteristic foraging posture for P. caeruleus was the downward position, whilst Regulus regulus often hovered. In winter, the species mostly differed in the foraging place and posture, in late winter and spring in the foraging height. The least difference could be observed in the foraging method during each period. In winter/late winter when the food was limited, the species were separated from each other, therefore the interspecific competition for food might be strong. In spring, when new food resources appeared, the niche overlap increased, so the competition was weaker than before. Therefore, the competition had an effect on the foraging characteristics of tits and Goldcrest, but the effect was stronger in winter/late winter than in spring. 1250 Introduetion Over the last two decades there has been a rather fast development in community ecology. Since MacArthur (1958), many papers have been published which relied on this relatively uncomplicated observational method (Cody, 1974; Morse, 1978; Holmes — Ro- binson, 1981; Saether, 1982). This fast development was caused by this observational method together with the new theories (competition, resource, partitioning, limiting similarity — MacArthur — Levins, 1967; MacArthur — Wilson, 1967). In the last few ears, many parts of the results were questioned e. g. the Hutchinsonian size ratios by Wiens (1982) and the regularity in the island bird faunas by Connor — Simberloff (1979) (see review: Schoener, 1982). The central question of the debate is the role of competition in nature. The orthodox competitionists (Strong’s expression, 1983) regard competition as a main organizing force, but others take it as merely one of the many factors (e.g. climate, parasites, prey). I intended to study the role of competition in an oak forest in Hungary, where these types of observation were missing altogether. Study area The Sikföküt Project is in north-east Hungary, 6 km from Eger. The 64 hectare oak forest consists of two tree species (Qu. petraea and Qu. cerris) and 16 shrub species (e. g. Acer campestre, Ligustrum vulgare, Cornus mas). The average height of the trees is between 15 and 20 m, the shrub layer is between 1 and 4 m (Jakucs, 1973). Methods Field work I formed the characters and categories with J. Török: 1. Foraging height, 2. Place, 3. Posture, 4. Method, 5. Tree species. (See the categories in Fig 1 — 5.) The data for each character was collected every 15 minutes. One individual was observed for up to 20 ‘consecutive times. The first two characters were estimated, the first by considering some measured tree height, and the second by considering the bird’s size. The species studied were: Great Tit (Parus major L.), Blue Tit (Parus caeruleus L.), Marsh Tit (Parus palustris L.), and Golderest (Regulus regulus L.). The materials were collected between November 1983 and May 1984. The months were grouped into periods: winter (I) included November, December and January; late winter (II) February and March; and spring (III) April and May. If the amount of data was fewer than 50 (n < 50) it was omitted. Niche overlap The niche overlap was measured by the Schoener-index (Schoener, 1970; Renkonnen, 1938): 1 0 =1-52]Pr- Puls where: p,; — is the relative frequency of species x in category 1; Py — is the relative frequency of species y in category 1. The maximum value of the index is 1, the minimal 0. 251 Results Foraging characteristics Height (Fig. 1). Parus major, P. palustris and Regulus regulus very often foraged on the ground, and on shrub in winter and late winter. Perhaps the reason for this is that the prey animals retired to the lower heights. Parus caeruleus foraged evenly in winter and late winter, but in spring the 9— 11. 9 m height was preferred. The two other Parus species foraged more evenly in spring. i Place (Fig. 2). Parus major fed on the thick branches in winter and late winter because of its bigger size. In spring each of the Parus species foraged more frequently on leaves and thin branches. This may be because the food resource appeared mainly in these places (Lepidoptera larvae, Dipteras, spiders) (Török, 1983). Posture (Fig. 3). In late winter, Parus major and Regulus regulus foraged with rather similar postures, but in a different way to P. palustris and P. caeruleus. However, the latter two species also foraged in a similar way, Parus caeruleus very often hanged upside down. The characteristic feeding posture of Regulus regulus was hovering. Method (Fig. 4). In late winter, Parus major and Regulus regulus behaved differently from P. caeruleus in their foraging method. Parus major and Regulus regulus increased the foraging frequency and searched more places, whilst P.caeruleus increased the gleaning in the same place. Tree species (Fig. 5). In late winter each of the species foraged more often on shrubs. The patterns of the species were very similar in spring, they preferred Qu. petraea to Qu. cerris. (The ratio of oaks in the forest is 4.8:1.) ~ Niche overlap The average niche overlap was the highest in the foraging method in each period (Table 1). The lowest niche overlap was in the foraging place and posture in winter. In late winter and spring the niche overlap of the foraging height was the lowest. This is possibly because the foraging method was less variable than the others, and it had fewer categories than the place and height. WE In 90% of the cases the tendency was as follows. In late winter the niche overlap was lower than in winter, and in spring it was the highest. . Discussion The tits and the Golderest are similar as they are mainly insectivorous birds. They have rather similar habitats (mainly deciduous and coniferous forests) and their sizes are similar (except for Parus major) (Alatalo, 19815 review: Alatalo, 1982). In spite of these similarities there were a great number of differences between the species in winter and late winter. Parus major very often foraged on the ground in Sikföküt, just like in other deciduous forests (Morse, 1978) and coniferous ones (Ulfstrand, 1976). Parus caeruleus and Regulus regulus foraged on thinner branches but in a different manner (Herrera, 1978; Alerstam et al., 1974). Parus caeruleus foraged in a downwards posture while Regulus regulus hovered (Alatalo, 1982). In winter and late winter, when the birds spent more than 90% of their time foraging, these differences made it possible for them to frequently forage with other species (such as woodpeckers, Nuthatches, and treecreepers) in multispecific flocks. The foraging differ- ences, measured by the niche overlap, changed from winter to spring. The food resource could not be renewed from November to April, therefore the food mass only decreased from autumn to spring. Food is probably a limiting factor for the tits (Jansson et al., 1981), so the competition for food became more difficult in late winter. When the food mass decreased, the species could make use of these scarce resources more effectively if they were separated from each other. That's why the niche overlap decreased in every characteristic in late winter (Pianka, 1974). When the new food resources appeared in spring, the competition for food became weaker with the niche overlap growing (Alatalo, 1982). After leafing, the species became more closely packed together in the foraging characteristics. Similar overlap changes were observed in winter and summer by Rolando (1983), Alatalo (1980) and Gibb (1954), but an opposite trend was reported by Ulfstrand (1977). 252 On the basis of the results, the role of the competition changed in the studied bird community. In winter, when the food was scarce, the competition might have a great effect on the foraging characteristics, but in spring other mechanisms were more noticeable (e.g. foraging opportunism). In spite of the fact that the tits are probably the most studied bird group (Lack, 1971; Perrins, 1979), our knowledge is scarce and in some points contradictory (e. g. the relation between the niche overlaps and competition, the food limit, the effects of the group compo- sition on the foraging characteristics). Therefore it needs further research to clarify these problems. 253 XIV. IS THE COMMON TREECREEPER (CERTHIA FAMILIARIS L.) MORE WIDESPREAD IN HUNGARY THAN HAS BEEN PREVIOUSLY BELIEVED? Markku Kuitunen Department of Biology, University of Jyväskylä Yliopistonkatu, Jyväskylä, Finland The distribution and density of the Common Treecreeper (Certhia fami- liaris) in Hungary are not very well known according to the literature. In the extensive article on the ecology of the European Treecreeper species (C. fami- liaris and C. brachydactyla), Szijj (1957) proposes only four separate mountain areas where the Common Treecreeper might nest; the hills surrounding Sop- ron, the Köszegi-mountains (W-Hungary), the Bükk mountains and the Sator-mountains (NE-Hungary). As a summary of the results he writes: “We might roughly say that the range of ©. familiaris is identical with that of the conifers (Picea, Abies), at least in Europe, but it extends at some places even as far down as the beech-zone.” However Stresemann (1919) already proposed that all of Hungary belongs to the distribution area of the Common Treecreeper. Six years later, Horváth (1964) wrote of the Common Treecreeper: ‘it inhabits the western, northern and northeastern mountainous regions of the country and it is not rare”. According to Horvath (1964), the Common Treecreeper nests in forests at higher altitudes than the Short-toed Tree- creeper, and especially in spruce forests. Nesting was first proved in the Bakony mountains in 1972 (Bankovics, 1973). Except for some short com- munications in Hungarian (Györy — Gardonyi, 1955; Gy6ry, 1957, 1959), there is no published data known to me on the exact distribution or density of Treecreepers in Hungary. It was generally thought that the Common Tree- creeper prefers the forests at higher altitude in Central Europe, but it is not absolutely restricted to coniferous forests (e. g. Stresemann, 1919; Schnebel, 1972; Foyer, 1976; Schönfeld, 1983). Nest box experiments in Hungary I have studied a population of the Common Treecreeper in southern Finland (Kuitunen — Törmälä, 1983 and unpubl. data) using special nest boxes for the species (Fig. 1) since the year 1974. At best, there have been 76 pairs nesting in 162 boxes in an area of 5870 ha (Kuitunen, 1985). In order to get additional material, 28 special Treecreeper boxes of Finnish design were placed in the Pilis mountains, 40 km north of Budapest, Central Hungary, in the spring of 1982. Three groups of boxes were used: one near Visegrád, the second near Pilismaröt and the third near Pilisszentläszlé. Since the boxes in each sub-area were only about 25 m from each other, it was expected that there would be only one nest in each group of boxes. In 255 A) B) 110-120 360 ~ 1000 1. The special nestbox for Treecreepers designed in Finland. A — nestbox section from above; B — another variety of the nestbox; C — side view; D — front view. Finland the minimum distance between the boxes has been at least 400 m. The habitats of the boxes were of Carpino — Fagetalia (Visegrad), Luzulo — Fagetalia (Pilismaröt) and Quercetalia robori— petraeae (Pilisszentläszlö) types. In the years 1983 and 1984, I studied the Treecreeper populations of the Pilis mountains area with the aid of 187 special boxes (Fig. 2). Based on the published information on habitat selection and abundance of Treecreepers in Hungary, I expected that the boxes would be occupied mainly by Short-toed Treecreepers. 256 (| D Q Lines, 60 18°20° 47°40'N SZENTENDRE N] | 2. The study area in the Pilis mountains. The numbers of boxes are shown. What do the results tell? The results were surprising in the first year, 1982, because on the basis of measurements on the six breeding adults, all were determined as Common Treecreepers. Every brood was successful. During May 1982 I wandered almost daily in the forests of the Pilis mountains and could hear different males of the Common Treecreeper singing outside the nestbox areas on four occasions. At the beginning, I did not know the differences in the field characteristics between the Treecreeper species. But when I met local bird watchers, very few of them seemed to know these any better. Thus I wanted to clarify the actual abundance ratio and distribu- tion of the species. The results later gave (1983 and 1984) evidence for the view that both Treecreeper species breed in the study area sympathically. As in 1982, there were no nests of the Short-toed Treecreeper in the boxes in 1983, even if it was not rare to hear the song of the Short-toed Treecreeper once I had learned to recognize it. Instead, the Common Treecreeper occupied the boxes and was successful in breeding (Table 1). The first successful pair of the Short-toed 257 1. táblázat Table 1 The number of available (1) and occupied (Certhia familiaris) boxes in 1983 (2), the number of nests with eggs (3), with complete clutch and incubation (4), nestlings (5) and fledgelings (6) in five different localities of the Pilis mountains (see also Fig. 2) | By the Danube | 67 2 (30) 2 2 ? ? Pilisszentläszlé 40 6 (15.0) 6 5 4 4 Visegrad 5 1 (20.0) 1 1 1 0 Sikaros 60 16 (26.7) 15 14 11 8 Pilismaröt 15 5 (33.3) 3 3 3 (1)? Total 187 30 (16.0) 27 25 19 12 Treecreeper nested in a box on the Szentendrei-Island in 1984. The site was dominated by Quercus robur (80%) and 0. cerris (20%), and the trees were 84 years old on average. In addition, there were two successful nests in natural sites in the area of Malas-hegy in the middle of the Pilis mountains, one in 1983 and one in 1984. During the breeding season it proved to be easy to distinguish the species by their songs and voices. It is evident, however, that at least some of the Short-toed Treecreeper males can very accurately imitate the song of the Common Treecreeper (Hanssen, 1983). However, they do not repeat the “wrong” type of song very many times before they begin to use their own again. On contrast to this finding, Thielcke (1972) claims that the males of Certhia spp. singing themes of Certhia familiaris and C. brachydactyla in the wild were always found to be Common Treecreepers (C. familiaris). The box sites occupied by the Common Treecreeper were typically domi- nated by the Winter Oak (Quercus petrea) (Table 2). In general, the tree 2. táblázat Table 2 The mean frequencies (%) of the tree species in the sites of the next boxes occupied by the Common Treecreeper in 1983. The number of sites dominated by each species is given in brackets — — —_ s at u SSS SS mt Quercus petrea Q. cerris Carpinus betulus Pinus nigra Salix alba Q. pubescens Fraxinus ornus Fagus silvatica Populus nigra Pinus silvatica A bi à III TT Sronw an NAR pooh SS, fm fm a, n em 159] ce 100.0 258 EWR species composition in the sites of the occupied boxes corresponded well to the forest grove structure of the Pilis area forest. No Treecreepers were found nesting in the boxes in the very young lowland forest on the Szentendrei- Island. The only two nests found there were in a forest containing mainly old willows (Salix alba). The age of the trees in the stands with occupied boxes was on the average 67.2 years (S. D. = 15.4; N = 23). Quercus petrea characterized the nesting site in 13 cases, Carpinus betulus in eight cases, and wooded lowland steppe in two cases. Some information on the breeding results has been presented in Table 2. In 1983, the first egg was laid on average on the 7th April (S.D. = 4.3; N = 8). If the late four clutches, which are probably renewal or second clutches, are taken into account the average is 14th April (S.D. = 12.8 [days]; N = 12). The clutch size was 5.7 (S. D. = 0.9; N = 14; range from 3 to 7). One brood produced 1.9 fledgelings per breeding attempt (N = 28). If the totally destroyed breedings are excluded 4.5 fledgelings were produced on average. Still, it is impossible to say how many descendants the population produced per one breeding pair due to the lack of data on the second breed- ings. Woodpeckers (Dendrocopos spp.) proved to be the most important predators. In the Museum of Natural History in Budapest I measured the Treecreeper skins (67), of which 34 were determined as Common Treecreeper and 33 as Short-toed Treecreeper (Kuitenen, M.— Kuitenen, P., 1985). I noticed that 9 Common and only 3 Short-toed Treecreepers were found or shot during the nesting time from April to July. This does not either support the idea that the Common Treecreeper is common in Hungary only in winter because of migration. Coneluding remarks Although my data is fragmentary, I think that the distribution and habitat selection of Treecreepers in Hungary are probably similar to those in other Central European countries at present. The Common Treecreeper is a gener- alist, not dependent on any specified species of tree, if only the trees are rela- tively old. The Short-toed Treecreeper seems to prefer oaks (Schnebel, 1972; Foyer, 1976; Schönfeld, 1983). Obviously, the Common Treecreeper is more widespread in Hungary than has been previously believed (8277), 1957). It is possible, however, that the Common Treecreeper occupies the nestboxes more easily because of its dominance over the Short-toed Treecreeper (Schnebel, 1972). In this case, the density of the Short-toed Treecreeper would have been considerably underestimated, if only the nestboxes had been studied. There were, however, many empty boxes after the occupancy of the Common Treecreeper, which were not accepted by the Short-toed Treecreeper. Finally, I want to emphasize the need of more comprehensive research on the autoecology of Treecreepers bothin Hungary and in areas where the ranges of the two species overlap. As my results on habitat selection of the Common Treecreeper do not agree exactly with the earlier information on preference for spruce (see the literature in Schnebel, 1972), it is possible that the habitat selection pattern of the species has changed or been misunderstood. 259 Acknowledgements The work has been supported by the Ministry of Labour and Ministry of Agriculture and Forestry in Finland and the Institute of International Culture Relations, the Hungarian Ornithological Society and the Pilis Park Forestry in Hungary. My thanks are due to Dr. Gabor Lövei for enabling me to work on Treecreepers in Hungary. I wish to express my gratitude also to Dr. Lajos Horvath for the opportunity of working in the National Museum of Hungary and to Mr. György Szekrényi, Mr. András Zägon, Mrs. Gizella Scherka and Mr. Janata Károly for their help in the field, and to Pekka Helle, Pirjo Kuitunen, Gabor Lövei and Esko Rossi for commenting on the manu- script. The English was corrected by Outi Muona. Author’s Address: Markku Kuitunen Seminaarinkatu 15 SF — 40100 Jyvaskyla 10 Finland —Suomi References — Irodalom Bankovics, A. (1973): Adatok a Köris-hegy madärvilägähoz. Veszprém Muz. Evk. 12. Foyer, H. (1976): Die Siedlungsdichte der beiden Baumläuferarten und des Kleibers in einem Waldgebiet des Luxemburger Sandsteins. Regulus. 12. 9—18. Győry J. (1957): Újabb adatok az erdei faküsz kéltéséhez a Soproni-hegységben (New data about the breeding of the Treecreepers in the hills of Sopron). Aquila. 63 — 64. 303 — 304. Győry J. (1959): Adatok a fenyvescinege, búbos cinege, erdei fakusz és a léprigé kéltésé- hez (Data on the nesting of the Coal Tit, Crested Tit, Treecreeper and Mistle Thrush). Aquila. 66. 282 — 283. Győry J. — Gárdonyi G. (1955): Faküszok érdekes fészkeléhelyei (Unusual nesting sites of Treecreepers). Aquila. 59-62. 391 — 392. Hanssen, P. (1983): Fuglesang — form og funktion. Natur og Museum. 23.(1) 1 — 32. Horvath, L. (1964): The evolutional significance of the atavistic aberrations in the plum- age of the Treecreepers of Hungary. Acta Zool. Acad. Sci. Hung. 10. 131 — 138. Kuitunen, M. (1985): Special nestbox in breeding ecological Studies of the Common Treecreeper (Certhia familiaris L.) in southern Finland. (Manuscript) Kuitunen, M.— Kuitunen, P. (1985): Discriminant analysis in biometric research: identi- fication of the European Treecreeper species Certhia familiaris L. and C. brachydactyla Brehm. (Manuscript). Kuitunen, M.-— Törmälä, T. (1983): Nestling food of the Treecreeper, Certhia f. familiaris L. in southern Finland. Ornis Fennica. 60. 42 — 44. Schnebel, G. (1972): Die Ökologie der Baumläufer (Certhia brachydactyla und Certhia familiaris) in Ostniedersachsen. Die Vogelwelt. 93. 201 — 215. Schönfeld, M. (1983): Beiträge zur Ökologie und intraspezifischen Verhalten der Baum- laufer, Certhia familiaris und ©. brachydactyla in Eichen — Hainbuchen — Linden wäl- dern unter dem Aspekt der erhöhten Siedlungsdichte durch eingebrachte Nisthöhlen. Hercynia N. F. Leipzig. 20. 290 — 311. Stresemann, E. (1919): Über die europäischen Baumläufer. Verh. Ornith. Ges. in Bayern. 14. (1) 39 — 74. Szijj L. (1957): Ökológiai és állatföldrajzi tanulmányok a Kárpát-medence faküsz-felein (Ecological and geographical studies on the Treecreepers of the Basin Carpathia). Aquila. 64. 119 — 155. Thielcke, V. G. (1972): Waldbaumläufer (Certhia familiaris) ahmen artfremdes Signal nach und reagieren darauf. J. Orn. 113. 287 — 296. 260 Elterjedtebb a hegyi fakusz (Certhia familiaris) Magyarorszagon, mint korábban hitték ? M. Kuitunen A faküsz-fajok fészkelésének vizsgálatára 1982-ben 28, 1983 — 1984-ben további 187, Finnorszägban eredményesen hasznält faküszodüt helyeztünk ki a Pilis hegységben gyer- tyänos — bükkös, bükkös és kocsänyostölgyes ällomänyokban. 1982-ben 6 odüt foglaltak el, mindben faküsz (C.familiaris) költött. 1983-ban 30 odút foglaltak el, hasonlóan kizéré- lag C. familiaris. 27 fészkelési kisérlet volt (fészek, tojäsokkal); 12 feszekböl repültek ki fiókák. A tojásrakás április 7-én kezdődött; a fészekalj átlag 5,7 tojásból állt (3 — 7 tojäs); az egy költesi kiserletre jutö ätlagos fiökaprodukeiö 1,9 volt. 1983-ban és 1984-ben csak egy-egy fészket sikerült találni, amelyekben rövidkarmü faküsz (C. brachydactyla) fész- kelt. Először 1984-ben költött a C. brachydactyla fészekodüban a Szentendrei-sziget egyik öreg tölgyeseben. A Termeszettudomänyi Müzeum böranyagät megvizsgalva 67 faküszböl 34 volt C. fami- liaris és 33 C. brachydactyla. Költesidöben gyűjtöttek 9 példányt az előbbi fajból, 3-at az utöbbiböl. Mindezek szerint valöszinü, hogy a C. familiaris sokkal elterjedtebb Magyarorszägon, mint azt koräbban vélték. Minthogy e faj kompeticiöban dominäns a C. brachydactyla felett, a csak fészekoduk vizsgälata félrevezet6 lehet a két faj egymäshoz viszonyftott egyedsürüsegenek meghatározásában. Meg kell említeni, hogy a 187-böl csak 30 odút fog- laltak el a madarak, így a feszekodük száma nem lehetett korlátozó tényező. Toväbbi reszletes vizsgälatokra van szükseg, amelyekre Magyarorszäg területe — mint- hogy itt mindkét faküszfaj elöfordul — különösen alkalmas. 261 XV. KÜLFÖLDI GYÜRÜS MADARAK KEZREKERÜLESEI XXXVII. GYURUZESI JELENTES Records of birds ringed abroad 37th report of bird-banding Laszlö Haraszthy — Egon Schmidt Podiceps ruficollis Ljubljana ad. Ormoz, YU 30. 07. 1981 110 135 46.25 N 16.10 E Révfalu, Baranya 21. 07. 1982 45.48 N 17.45 E Phalacrocorax carbo Koppenhaga pull. Brendegards, Fyn. 06. 06. 1981 6 737 Dinemark 55.08 N 10.24 E Kölked, Baranya 01. 02. 1984 45.57. N 18.40 E Zagreb Kopacevsko (Osijek), YU 14. 05. 1981 D 122 558 45.37 N 18.43 E — — 1983 Tiszafüred 47.37 N 20.46 E Ardea cinerea Helsinki pull. Virolahti, Finland 30. 06. 1982 M 16 597 60.33 N 27.48 E Fürged, Tolna 20. 01. 1983 46.45 N 18.17 E Paris Pare National du Djoudj. 09. 03. 1975 DA 127 398 Senegal 16.10 N 16.08 E Kunszentmarton 16. 05. 1983 46.50 N 20.17 E Ciconia ciconia Helgoland pull. Meyerhofen, BRD 15. 06. 1982 A 275 52.26 N 08.18 E Gadoros 17. 07. 1982 46.40 N 20.35 E Helgoland pull. Betzhorn, Braunschweig, BRD 26. 06. 1982 F 808 52.37 N 10.36 E Jäszjaköhalma 16. 08. 1982 47.23 N 19.59 E 263 Hiddensee pull. A 4 385 Hiddensee pull. A 4 662 Hiddensee pull. A 1114 Hiddensee pull. A 5 819 Hiddensee pull. K 2 142 Praha pull. KK 352 Radolfzell pull. 1 955 Cygnus olor Praha 2nd y. L 2111 Gdansk AP 2 393 Anser fabalis Arnhem 5‘ 8 027 498 Arnhem 5 8 028 096 Hiddensee ad.‘ 0053 264 Welsau, Torgau, DDR 51.34 N 12.59 E Dunavecse 46.55. N. 18.58 E Gr. Engersen, Kalbe, DDR 52.39 N 11.24 E Szigetbecse 47.08 N 18.56 E Steutz, DDR 51.53 N 12.05 E Tengelic 46.31 N 18.43 E Halbendorf, Bautzen, DDR 51.11 N 14.26 E Papa 47.20 N 17.28 E Hermsdorf, DDR 51.20 N 14.25 E Szarvas 46.52 N 20.33 E Bor, CSSR 49.43 N 12.46 E Szank, Bacs-Kiskun 46.35 N 19.40 E Bruck, BRD 49.15 N 12.19 E Szalkszentmarton 46.58 N 19.01 E Beloves, CSSR 50.25 N 16.12 Mecsér, Györ-Sopron 47.48 N 17.29 E Eemdijk, Utrecht, Holland 52.15 N 05.20 E Agard 47.12 N 18.37 E Maren. Nord Brabant, Holland 51.46 N 05.23 E Agard 47.12 N 18.37 E Giilper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.39 N 18.18 E 03. 30. 22. 07. 08. . 06. . 08. . 06. 09. . 06. . 04. . 06. J'TE . 06. 04. 06. 12. 2 Ole - U2: 1981 1981 1981 1981 1978 1979 1981 1982 1965 1982 1976 1977 1982 1982 1982 1983 . 1973 . 1982 . 1974 . 1982 . 1976 . 1981 a, = RE Hiddensee 5 1 J A 30 210 688 Hiddensee { 2 J B 50 214 498 Hiddensee ad. © B 55 215 653 Hiddensee ad. -7 B 83 215 681 Hiddensee ad. © C 11 214 422 Hiddensee ad. 9 CA 210 609 Hiddensee ad. - E 10 214 441 Hiddensee 9 1 J NS 212 568 Hiddensee <7 1 J SZ 212 541 Anas platyrhynchos London ad. 5° 354 040 London 5‘ 1 year GJ 63 032 Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.10 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Gülper-See, Rathenow, DDR 52.44 N 12.16 E Tata 47.40 N 18.02 E Great Yarmouth, England 52.37 N 01.44 E Kunszentmärton 46.50 N 20.17 E Deeping St. James, Spalding, Line., England 52.40 N 0.15 E Hajdüböszörmeny 47.27 N 21.24 E . OT. LOL 265 Praha pull. C 35 627 Anas crecca London -f 2 year EH 43 755 Mergus merganser Matsalu ad. 9 T 15 931 Buteo lagopus Helsinki pull. D-35 789 Aquila chrysaetos Matsalu pull. 3 SA 351 Circus aeruginosus Gdansk juv. EA 05 921 Pandion haliaetus Helsinki pull. M — 14580 Falco tinnunculus Radolfzell ad. A E 67 608 266 Lednice, CSSR 48.48 N 16.48 E Tata 47.39 N 18.18 E Abberton, Essex, England 51.49 N 0.50 E Hortobägy cca 47.37 N 21.06 E Kingissepa, Estonia 28.15 N 22.30 E Vác 47.47 N 19.08 E Utsjoki Lapin, Finland 69.28 N 25.52 E Kisvárda 48.15 N 22.05 E Sokolistse, Byeolorussia USSR Biri, Szaboles-Szatmar 47.47 N 21.51 E Zahajki, Wyryki, Polska 51.36 N 23.17 E Kisköre 47.29 N 20.30 E Kangasala, Finland 61.33 N 24.17 E Pécs 46.5 N 18.41 E Illmitz, Österreich 47.46 N 16.48 E Balf, Győr-Sopron 47.39 N 16.40 E 27. 08. 26. 05. 28. 23. 05. 26. 06. 12. 20. 05. 06. 02. 09. 06. 02. 07. 10. . 06. . 04. 06. 04. 07. 04. 0% 1967 ‚#903 1982 1982 1980 1983 1970 1971 1982 1983 1982 1983 1980 1983 1974 . 1983 Fulica atra Bologna ? 68 544 Tringa hypoleucos Gdansk ad. JA 39 597 Larus ridibundus Matsalu pull. U 41 637 Tyto alba Praha pull. D 66 871 Radolfzell pull. J C 4 597 Steiermark 5 912 Athene noctua Praha + Ist y. E 236 328 Riparia riparia Helsinki 9 J 860 116 Helsinki pull. J 976 850 Orbetello, Grosseto, Italia 42.27 N 11.14 E Tata 47.39 N 18.18 E Pawlowice, Stezyca (Lublin) Polska 51.36 N 21.40 E Pölöske, Zala 46.47 N 16.56 E Leie, Estonia 58.25 N 26.02 E Keszthely 46.46 N 16.14 E Pavlovee, CSSR 48.20 N 20.05 E Mezötür 47.00 N 20.38 E Ulrichskirchen, Austria 48.24 N 16.30 E Csehimindszent 47.03 N 16.57 E Fürstenfeld, Austria 47.02 N 16.05 E Egyhäzashollös 47.03 N 16.41 E Sturovo, CSSR 47.48 N 18.43 E Bänokszentgyörgy 46.32 N 16.46 E Hattula, Finland 61.04 N 24.20 E Nyiregyhaza 47.58. N 21.43 E Urjala Hämeen Lääni, Finland 61.03 N 23.40 E Hódmezővásárhely 46.25 N 20.30 E 25. 08. 02. 26. 16. 06. 10. 12. 07. 08. 08. 06. . 03. . 06. OL GE, 072 08. 07. . 08. 1981 1982 1983 1983 1974 1984 1981 . 1982 . 1982 . 1983 a 1981 2. 1983 1977 1980 1981 1982 1982 1982 267 Matsalu juv. 532 478 Corvus frugilegus Helgoland juv. 4 056 714 Parus major Zagreb ad. E 95 404 Phoenicurus ochruros Praha pull. T 171 486 Luscinia luscinia Hiddensee ad. 80 285 190 Acrocephalus scirpaceus Radolfzell juv. BS 46 689 Radolfzell juv. BT 60 638 Radolfzell juv. BT 61 856 Uulu, Estonia, USSR 58.17 N 24.33 E Sandorfalva 46.24 N 20.06 E Braunschweig, BRD 52.19 N 10.26 E Lajosmizse 47.02 N 19.34 E Zrenjanin, YU 45.20 N 20.14 E Budapest 47.29 N 19.03 E Pruhonice, CSSR 50.00 N 14.33 E Sopron 47.41 N 16.35 E Kloster, Hidd. Rügen DDR 54.36 N 13.07 E Pécs 46.05 N 18.15 E Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E Sumon 45.58 N 17.54 E Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E Fehér-tó 47.41 N 17.23 E Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E Fehér-tó 47.41 N 17.23 E Acrocephalus schoenobaenus Matsalu juv. 575 414 Kolmenasva, Estonia USSR 58.45 N 23.41 E Sumon 45.58 N 17.54 E 21, 04. 04. 06. 08. 12. 15.02. 18. 20. 07. 10. 12. . 05. 409: . 08. OMe . 07. OR. 08. 19.08. 1981 1983 1980 1982 1981 1983 1981 . 1982 . 1979 1982 1980 1983 1983 1983 1983 1983 03. 08. 1983. 1983 Praha juv. M 863 313 Radolfzell juv. BS 44 524 Radolfzell juv. BT 25 979 Radolfzell juv. BT 60 277 Radolfzell juv. BT 62 826 Sylvia curruca London 9 GBT B 284 750 Lanius collurio Hiddensee juv. 80 545 569 Sturnus vulgaris Bologna? S 301 967 Carduelis carduelis Sofia ad. 10 79 771 Diveice, CSSR 49.07 N 14.18 E Fehér-t6 47.41 N 17.23 E Illmitz, Neusiedl. Österreich 47.46 N 16.48 E Zalaegerszeg 46.51 N 16.51 E Illmitz, Neusiedl. Österreich 47.46 N 16.48 E Pölöske, Zala 46.45 N 16.56 E Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E Fertörakos 47.44 N 16.40 E Illmitz, Austria 47.46 N 16.48 E Fehér-t6 47.41 N 17.23 E Stanford, England 52.40 N 0.21 E Porpäc 47.14 N 16.47 E Scharfebstein, DDR 50.42 N 13.04 E Szentes 46.39 N 20.16 E Foce Chienti, Ascoli Piceno, Italia 43.15 N 13.45 E Budapest 47.29 N 19.03 E Sofia 42.45 N 23.20 E Eger 47.54 N 20.23 E 24. 01. 06. 09. 15. 22. 23. 08. 16. 02. 07. 08. 06. 10. 06. 08. 03. 04. 01. 09. 1980 1980 . 1980 . 1983 . 1982 . 1983 . 1983 . 1984 . 1983 . 1983 1983 1983 1981 1982 1981 1982 1982 1982 269 Fringilla montifringilla Helgoland juv. 8 111 1695 270 Oberursel, Darmstadt, BRD 17. 01. 1981 50.12 N 8.35 E Szomod 08. 01. 1984 47.41 N 18.20 E Author’s address: Läszlö Haraszthy Hungarian Ornithological Society H - 1024 Budapest, Keleti K. u. 48. Egon Schmidt Hungarian Ornithological Society H — 1024 Budapest, Keleti K. u. 48. a A ET XVI. AMI HERMAN OTTO LEGUTOLSO MADARAS KONYVEBOL KIMARADT Schelken Palma ,,»..-Helyes magyarsággal és magyar szellemben irni a madarakrol, ez a feladatok feladata !”° (Herman Otto) 1983 őszén jelent meg Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a nepköltes madárvilága c. könyve. A csaknem hetven évvel a szerző halála után napvila- got látott mű kézirata a hatvanas évek elején került elő igen zilált, szétszórt állapotban, két világháborút és néhány költözködést megérve, félúton a zúz- dába jutás előtt. Két évig kutattam a kézirat felbukkanásának körülményeit, mert hihetetlen volt, hogy ennyi év után Herman Ottónak még kiadatlan műve legyen. Annál is inkább különös volt ez, mert Lambrecht Kálmán, egy- kori kitűnő tanítványának 1920-ban megjelent életrajzában sincs említés mesterének erről a kéziratáról, holott pontos kimutatást közöl több száz olda- las tudományos könyveiről, és több mint ezer tudományos, kulturális, iro- dalmi cikkének bibliográfiáját is elkészítette. A kéziratról 1965-ben adtam hírt először a Magyar Nemzetben, és kezdtem keresni kiadót. 1980-ban — be- szélgetésünk alkalmával — a Szépirodalmi Könyvkiadó tudomására jutott a kézirat, és Illés Endre igazgató, Herman Ottó nagy tisztelője örömmel vállal- ta a mű kiadását. A munka, a nem mindennapi madaras könyv keletkezéséről Herman Ottó jegyzetei tájékoztatnak : ,, . . . Már régen megfogamzott bennem az a gondolat, hogy költőink közül azokat, akiknek valóban korszakot alkotó, mély hatását tagadni lehetetlen, és akiknek irataiból a természet mély szemlélése, igazán benső szeretete sok- szorosan kisugárzik, egy természethistóriai jellegű tanulmány tárgyává te- szem ; azt kutatva, és ha lehet meg is ällapitva: vajon mi jellemzi szemlélődé- süket, és vajon tárgy szerint milyen viszonyban állanak ismereteik a nép szelleméhez és végre a természethistóriához mint tudományszakhoz? . . . Az a költő, aki természethistóriai tanulmányok alapján írná természeti képeit, saját egyéni felfogását, módszeresen fegyelmezett tudását mutatná ki csupán, holott az a költő, ki azt használja fel, ami a köztudatban is mint természeti kép él, aki ezt a behatás közvetlensége alatt fejti ki, a saját szelleme mellett a nép szellemét is kitárja előttünk: megoktat aziránt, ami a nép szellemére hatással van, és evvel megoktat egyszersmind a nép szemlélődésének saját irányára is...” Herman Ottónak ez az irodalmi összeállítása sokirányú tudományos mun- kájában a pillanatnyi megnyugvást, a pihenést jelentette ; bár erre kevés ideje jutott, hiszen naplójába ilyen sorok kerültek : , éjjel-nappal dolgozom, hogy megélhessek... Az eb hűségénél egyebem sem volt." A nép, a természet és a költészet kapcsolatát kutató könyvének címlapjára az 1892-es dátumot írta, de csak 1914-ben készült el gyöngybetűs írásával a kiadásra szánt művel, bevezetőjében a következő sorokkal : 271 272 rang, Tempra, Felipe a 71 cu RG leo Madar vilaga RN DU era Uilo. Budoy esd. 1892. 1. Kezirattöredek Herman Ottotol. Jdeary, Torna , 17277 Di cr egyes OS A LE WED bat Mevihsls , Lou a magyar cicueleleberberi a 2 Alias Prina a 19, mort da Cha issue , 27/2 ak «deals zeug f Cenni seth cdi’; De riv) a hain , lu'sougoi , a agy ater ara eleg | turban fill sar kó Hered fer teat bea dala Mozi A, di. ak E fé Wi etlb en . th? a hazossa Millo vesrced'h a 164, Aaraf © gb corlerosreaa e'stidid, ax eluate ual, hegy do pa Uantard wt scout, lu aoû ar hatt PL Me Li st a a a 140 ls la soenlt et dla", hice FR Hort Datkan el, has use vor nd a 42", vividi Led, ssusédhadyu À, Laver! lassa, ‚yo Khan a akong as ae bagel | A dorotei NIUÎS sel ny allo it desserts hate, my lex, a elyet Ho said darts ccal masse | grosse) went | Cue hak piùg faja (specieif rend ci meg bade xox haló . À hates AS bhal a sec ay at ee alurtedal mere pedi Keven hatjatt, hogy em 2 deren orsi hit voro Vola al yy gelladg, 2007 vel #42 fi ation, be Vins dhe Lagon, a do tu cent Verssaurl har eggy plan BE AE da zur Holle madntuclayanal srrcladege re. 273 „Mär évekkel ezelött kezdtem jegyezgetni, mégpedig ügy, hogy mindazt, ami legjobb költöink irataiban a természet jelenségeire vonatkozik, kijegyez- gettem, de abbahagytam, mert a dolog annyi időt kívánt volna, amennyivel nem rendelkeztem! . . ."" A kéziratlapok válogatásakor, sajtó alá rendezése során arra törekedtem, hogy teljes egész legyen. Kihagytam azonban több olyan összeállítást, jegy- zetet, amely inkább csak a szakmabelieket érdekelheti. Lehet, hogy a későbbiekben bővíteni szerette volna ez irányú kutatását. A függelékbe tervezte a Bibliában a madarakra vonatkozó helyek feltünteté- sét is, de jegyzetei csak a megkezdett gyűjtésről tanúskodnak, ezért ezt a témát nem vettem bele a válogatásba, mint ahogy az ehhez kapcsolódó Pacsirta, fürj, bíbic, galamb c. történetet sem. Feltüntettem a Függelékben Burns madarairól készített összeállítását annak bizonyságául, hogy a magyar költőknél tapasztalt természet— nép kapcsolatot az idegen költők verseiben is kutatni szándékozott. Nem kerültek a könyvbe a kezdeti, első feljegyzései és az a táblázat, amely tartalmazza Arany, Petőfi, Tompa madarai latin, francia, angol, olasz és német népies nevekkel együtt című összeállítását. Magyar Latin Francia Bagoly Strix Chouette Banka Upupe epops Huppe Bérci sas Aquila Chrysaötos Aigle Bíbic Vanellus eristatus Vanneau huppé Bölömbika Botaurus stellaris Grand-Butor Búvár Podiceps Grébe Csalogány Luscinia Rossignol Csattogány Luscinia Rossignol Csiz Chrysomitris spinus = Csöka Corvus monedula Choucas Cinege Parus Mesange Cinke Parus Mesange Daru Grus Grue Eszterag Ciconia alba Cigogne Fajd Tetrao Tetras Fajd Tetrao bonacia Gelinotte Fecske Hirundo rustica Hirondelle de cheminee Fekete gölya Ciconia nigra Cigogne noire Fülemüle Luseinia Rossignol Füles bagoly Bubo maximus Grand-Duc Fürj Coturnix daetylisonana Caille Gacsér Anas Boschas Canard sauvage Galamb Columba domestica Pigeon Gém Ardea Héron Gerle Turtur auritus Tourterelle Gerlice Turtur auritus Tourterelle 274 Angol Owl Hoope, Hoopoo Golden Eagle Lapwing, Pewet Bittern Grebe Nightingale Nightingale Siskin Jackdow Titmouse Siskin Titmuose Siskin Crane Stork Capercaillie, Heathcock Hazel Grouse Swallow Black Stork Nightingale Eagle-Owl Quail Mallard Dove Heron Turtle-Dove Turtle-Dove Olasz Civetta Bubbola Aquila imperiale Pavoncella Tarabuso Svasso Rusignuolo Rusignuolo Taccola Cincia Cincia Grue Cicogna Urogallo Francolino Rondine Cicogna nigra Rusignolo Gufo-reale Quaglia Germano resle Colombella Nonna Tortor Tortor Német Eule Wiedehopf Steinadler, Aar Kiebitz Rohrdommel Buvar Nachtigall Nachtigall Zeirig Dohle Meise Meise Kranich Storch Auerhahn Haselhuhn Rauchschwalbe Schwarz-Storch Nachtigall Uhu Wachtel Stockente Taube Reiher Turteltaube Turteltaube 275 Magyar Gilice Gölya Gyöngyver Gyöngytyük Haläszmadär Haris Harkäly Hattyú Héja Héja Holló Horokály Kacsa Kakas Kakukk Kálvinista varjú Kánya Karakatna Karvaly Keselyű Kócsag Körmös sas Kuvik Külü Liba Lúd Ölü 276 Latin Turtur auritus Ciconia alba Anser albifrons Numida melagris Sterna Ortygometra crex Picus Cygnus musicus Accipiter nisus Astur palombarius Corvus corax Dryocopus martius Anas Gallus Cuculus canorus Corvus cornix Milvus ietinus Graculus Carbo Accipiter nisus Vultur Ardea Alba Circus Carine noctus Gecinus viridis Anser domesticus Anser domesticus Accipiter nisus Francia Tourterelle Cigogne Oie rieuse Pintade Hirondelle de mer, Pierre-Garin Rale de genets Pie Cigne souvage Epervier Autour Grand corbeau Pie-noir Canard Coq Coucou Corneille mantelée Milan royal Grand cormoran Epervier Vautour Heron aigrette Busard Chouette chevéche Pic-vart Oie Oie Epervier Angol Turtle-Dove Stork White-fronted Goos Guines fowl Tern Land-Rail Wood pecker Whooper Swan Sparrow-Hawk Goshawk Raven Great Black Wood- pecker Due Cock Cuckoo Hooded Crow Kite Cormorent Sparrow Hawk Vulture White Egret Harrier Little Owl Green Woodpecker Goose Goose Sparrow Hawk Olasz Tortora Cicogne Oca lombradella Gallina faraona Rondine di mare Re de quaglie Picchio Cigno selvatico Sparviero Astore Corvo imperiale Picchio Nero Anatra Gallo Cucco Cornacchia bigis Nibbio reale Marangone Sparviero Avvoltojo nero Aironé maggiore Albanella Civetta Picchio gallinaccio Oca Oca Sparviero Német Turteltaube Storch Blafsgans Perlhuhn Seeschwalbe Wachtelkönig Specht Singschwan Sperber Taubenhabicht Rabe Schwarzspecht Ente Hahn Kukuk Krache, Nebelkrache Gabelweihe Kormoran-Scharbe Sperber Geier Edelreiher Rohrweihe Todtenkautr, Vichtel Grünspecht Hausgans Hausgans Sperber 277 Magyar Ölyü Ölyv Pacsirta Päpista varjü Partifeeske Pava Pelikan Pinty Pipis Pulyka Réce Rigö Rigö Rikoltö-bagoly Ruca Sarmanka Sargarigé Sas Seregély Siraly Sivö-bagoly Sölyom Strucc Süketfajd Szárcsa Szarka Tarka harkály Túzok ho =] Co Latin Astur palombarius Astur palombarius Alauda arvensis Corvus frugilegus Cotile riparis Pavo cristatus Pelecanus Fringilla Coelebs Alauda cristata Meleagris gallopavo Anas Turdus Turdus musicus Strix flammea Anas Emberiza citrinella Oriolus galbula Aquila Sturnus Larus Syrnium aluco Falco Struthio Tetreo urogallus Fulica atra Pica rustica Picus maior Otis tarda Francia Autour Autour Alouette Freux Hirondelle de rivage Pavn Pelican Pinson Alouette cochevis Dindon Canard Grive Grive chanteuse Chousette effraije Canard Bruant jaune Loriot Aigle Etourneau Goeland Chouette houlotte Faucon Autruche Tetrus Foulque Macroule Pie Pie epeiche Outarde Angol Olasz Nemet Goshawk Astore Taubenhabicht Goshawk Astore Taubenhabicht Sky-Larku Lodola Lerche Rook Corvo reale Saatkrähe Sand-Martin Topino Uferschwalbe Peacock Pavone Pfau Pelican Pellicano Pelikan Chaffinch Fringuello Fink Crested-Lark Capellaccia Schopflerche Turkey-cock Tacchino Truthahn, Puter Duck Anatra Ente Thrush Tordo Amsel, Drossel Song-Thrush Tordo bottaccio Singamsel Barn-Owl Barbagianni Schleiereule Duck Anatra Ente Yellow Bunting Zigolo giallo Goldammer Golden Oriole Rigogolo Goldamsel, Pirol Eaglo Aquila Adler, Aar Starling Storno Staar Gull Gabbiano Möwe Tawny-Owl Gufo selvatico Waldkantz Falcon Falcone Falke Ostrich Struzzo Straufs Capercaillie Urogallo Auerhahn Coot Folaga Blassing Magpie Gazzera Elster Great spotted Wood- Picchio rosso maggiore Buntspecht pecker Great Bustard Starda ‘Trappe 279 Magyar Tyük Vadgalamb Vadlüd Vadrece Vadruca Vakvarjü Valläsbeli varjü Varjü Vérese Veréb Vészmadar Viharmadar Vizibika Vizityük Angol Hen Stock-Dove Grey-lag Goose Wild-Duck Wild-Duck Night-Heron Hooded Crow Comon Kestril Sparrow Petrel Petrel Bittern Moorhen Latin Gallina Columba oenas Anser cinereus Anas fera Anas fera Nyctiardes nicticorax lasd: Kalvinista és Papista varjü Corvus Cornix Cerchneis tinnuncula Passer domesticus Procellaris Procellaris Botaurus stellaris Gallinula chloropus Olasz Gallina Colombella Oca paglistana Anatra selvatico Anatra selvatico Nitticora Comacchia bigis Cheppio Passera Procellaris Procellaris Tarabuso Sciabica Francia Poule Pigeon colombin Oie cendrée Canard sauvage Canard sauvage Bihoreau Corneille mandelés Cresserella Moineau Pétrel Pétrel Grand Butor Poule d’eau Német Henne Wildtaube Wildgans Wildente Wildente Nachtreiher Nebelkrähe Turmfalke Sperling, Spatz Sturmvogel Sturmvogel Rohrdommel Wasserhuhn Herman Ottó utolsó művének ezek az utolsó oldalai most jelennek meg először nyomtatásban. Tanulsága, érdekessége, hogy a magyar költők és a magyar nép madarainak népies nevét kereste más, nagy nemzetek szó- kincsében is. Miért? Talán ez is egy későbbi tanulmányának tárgya lett volna. Tény az, hogy sokirányú munkássága, sőt egymástól távolálló tudo- mänyägak mivelése közben vissza-visszatért a madarakhoz. O emelte európai rangra a magyarországi madártani vizsgálatokat, létrehozta az ornitoló- giai központot. Valósággal otthona lett a Madártani Intézet, nem egy írása után olvashatunk hasonló bejegyzést, pl. , Írtam Budapesten, a Magyar Madártani Központban, 1901. újév napján. Herman Ottó". 280 Cartone. + > Madarszeretete vezette az ,,Arany, Tompa, Petöfi és a nepköltes madar- ban is: c. könyvenek megiräsähoz, és erröl tanüsägot tesz bevezetö sorai- vilaga”’ »...Avval zárom be köszöntő szavaimat, hogy azon az úton, amely csak elvétve szolgál természethistorikusnak is, sok élvezethez és még több tanú- sághoz jutottam, s igazán örülnék, ha az utóbbiak másoknak is használná- nak." A szerző cime: Schelken Pálma. Budapest Deres u. 11. 1/3 H_-1124 281 Le CORTE À a wee: Me nial on Gi | En re Burn: EN ER per x Di Peer ag ER 3 aye (3. i ef k La nta $ TÉK PN: BASS Be nr 400 7 me NALA e S “ PRET 1 PAS UNE nie ent NON ee né non ni XVII. EIN BRIEF VON J.S. PETENYI AN C.L. BREHM WURDE AUFGEFUNDEN Klaus Fischer Renthendorf, DDR J. 8. Petényi (1799—1855), der zu den Mitbegründern der ungarischen Feldornithologie zählt, stand schon während seiner Studienzeit in Wien (1823—1825) in brieflicher Verbindung mit dem bekannten deutschen Ornithologen ©. L. Brehm (1787 — 1864). Brehm, der seit 1813 Pfarrer in Unterrenthendorf war, hatte bereits zu dieser Zeit eine Vogelbalgsammlung mit mehr als 4000 Exemplaren aufzuweisen und verfügte über gründliche ornithologische Kenntnisse. Von dem ornithologiegeschichtlich sicher ungemein interessanten Brief- wechsel zwischen Brehm und Petenyi ist meines Wissens nur noch dieser kürzlich aufgefundene Brief erhalten, der deshalb im folgenden ungekürzt wiedergegeben werden soll. Er ist für die Wissenschaftsgeschichte in mehr- facher Hinsicht von Bedeutung. Einerseits beinhaltet er wichtiges autobio- graphisches Material über die Lebensverhältnisse und wissenschaftlichen Bestrebungen Petényi-s in den Jahren 1825 — 1830, andererseits gibt er auch Aufschluß über die Entwicklung der Ornithologie in Ungarn in diesem Zeitraum. Darüber hinaus veranlaßte dieser Brief Brehm dazu, Petényi zur Aufnahme als Mitglied in die Naturforschende Gesellschaft des Osterlandes vorzuschlagen und dessen Beobachtungen in Oken-s Zeitschrift ,,Isis’’ (verlg. Isis, 1830, Heft VIII, S. 796— 798) bekannt zu machen. Somit ging der Name Petenyi-s schon 1830 in die deutschsprachige naturwissenschaftliche Literatur ein, was ich ebenfalls für bemerkenswert halte. Das Original des Briefes befindet sich im Archiv der Brehm-Gedenkstätte in Renthendorf (DDR) und hat folgenden Wortlaut: Wohlehrwürdiger Herr, Geliebtester Amtsbruder und Freund! Sie werden sich oft gewundert haben, wohin Ihr verpflichteter Petényi, der sich vor 4 Jahren an Sie häufiger zu schreiben und Ihnen aus seinem Vater- lande manches für Ihre Sammlungen zu schicken anheimig gemacht hatte, wohin er samt seinem Versprechen geworden?! Eben die Tage, wo ich 1825 im August Ihr letztes teure Schreiben nebst den Briefen des wohlehrw. Herrn Winkler (1) und des Herrn Kameral-Raths v. Waitz (2) in Wien empfangen hatte, reiste ich nach meiner langen Krank- heit nach Ungarn ab. Mehrere Anträge von Professorstellen schlug ich nach- einander bloß aus der Rücksicht aus, um meinem Vorsatze, Ungarn in ornithologischer Hinsicht zu bereisen, treu zu bleiben. Alle meine Versuche Unterstützer hierzu zu finden, worunter ich die evangel. Schulen, mehrere 283 Magnaten (3) zur Zeit der Krönung der Königin und des Landtages in Preß- burg angesprochen hatte, schlugen fehl; keiner hatte einen wahren Sinn für die Naturkunde. In meiner Gespanschaft (4), Neograd, in dem Hause meiner Mutter fing ich, unbekümmert über die Zukunft, zu sammeln an. Die kleine Sammlung zog endlich mehrere Besucher, und unter anderen auch meinen vieljährigen Freund, Herrn Augustin Kubinyi, Grundherr einiger Ortschaften, zu. Er nahm mich zu sich und entschloß sich, mit mir im Frühjahre 1826 eine Exkursion in die Karpaten, im Herbst auf die Wasser der Donau und der Theis zu machen. Ihn besuchte sein Schwager, Herr Niklas v. Földváry, Grundherr zu Peten bei Pest und Senioral-Inspektor des Pester Seniorats, auch mein mehrjähriger Mitschüler. Diesem gefiel die kleine ornithol. und beim Kubinyi oologische (denn dieser befaßt sich bloß mit Oologie) Sammlung so sehr, daß er in seinem Herzen bestimmt hatte, mich in seine Nähe zu bringen. Eben war die Czinkotaer Pfarre (5) entledigt. Da suchte dieser Mann durch Einwirkung meiner Anverwandtschaft und durch die Vorstellung, daß ich mitten in Ungarn wohnend, die meisten Naturschätze von allen Gegenden herbeischaffen, in der Nähe von Pest leichtere Berührung mit Wien und dem Auslande haben, ja selbst ohne Exkursionen und Sammeln die Pester Landes- Sammlung ausforschen, beschrieben, vervollständigen und mir einen ruhm- vollen Namen erwerben kann. Ich Kurzsichtiger ließ mich blenden und wurde den 18. März 1826 zum Prediger der Czinkotaer Gemeinde eingeweiht. Erst nach einem Monat sah ich, wie sehr ich mich in meinen Hoffnungen betroge. Das ganze mir vorhin unbekannte Land um Pest ist eine wahre Sandwüste, leer von allen Bäumen und Gewässern (die beschiffte Donau ausgenommen, wo nur ganz gemeine Wasservögel vorkommen), leer also auch von den allermeisten interessanten Vögelarten. Die Gemeinde in ihrem sittlich-ökonomischen Wesen, so wie auch das Pfarrgebäude und Garten waren wegen des immerwährend kranken Vor- fahren ganz vernachlässigt und raubten mir gänzlich die ersten zwei Jahre zu Verbesserungen. Die häufigen Funktionen in einer aus 4 Dörfern und mehre- ren Pusten bestehenden Gemeinde versagen mir, den Fuß von Haus zu rühren; nahe kein Wald, kein Wasser, in Pest ein elendes Museum, dessen nachlässige Vorsteher schon aus Eifersucht gerne den Zutritt dazu verhindern, ungerne was über ihre Erfahrungen hören lassen. So verstrichen, Teuerster Herr Bruder, meine schönsten 4 Jahre, ohne daß ich eine einzige wahrhaft ornitho- log. Exkursion gemacht hatte. Woher hätte ich nun etwas für Sie besseres sammeln und Ihnen mein Versprechen erfüllen sollen? Doch ich blieb dem ungeachtet nieht ganz mühselig. Da ich geradezu und freiherzig keine Exkursionen machen konnte, so verband ich wenigstens bei meinen offiziellen oder sonst unausbleiblichen Geschäften auch ornitholo- gische Unternehmungen. So war ich z. B. glücklich, den 23. Mai 1826, bei Gelegenheit unseres Senioral-Convents in Peten, im Billeer, nahe an Peten gelegenen Walde, bis die anderen Amtsbrüder noch schlummerten, in aller Früh mehrere Falco rufipes zu bemerken, einen vom Neste, aus einem hohlen Eichenbaume auszutreiben, zu schießen und seine Eier, die wenigstens unter den deutschen Ornithologen noch bis jetzt keiner beschrieben hat, auszunehmen. Es waren ihrer 4 an der Zahl, und ich schicke sie alle 4 Stück, freilich wegen eines fatalen Umstandes, daß sie nämlich schon fast ganz evoluierte Brut in sich hatten, recht zerbrochen, Ihnen mit der Bitte hin, 284 diesen Fund, wenn ihn vielleicht bis jetzt niemand gemacht oder später als ich ihn gemacht, beschrieben hatte, in Ihrer Ornis (6) unter meinem Namen den Ornithologen bekannt zu machen. Ich könnte Ihnen zwar auch schönere Exemplare schicken, was ich auch im Kurzen nicht ermangeln werde, aber ich wollte eben diese erstgefundenen Ihrem Auge vorstellen. Dieser in Sommers- zeiten um Pest in allen Auen, an allen baumreichen Flüssen, in den meisten Vorhölzern gemeinste Falke (rothfüßiger nämlich), kommt unter dem ungar. Namen Kis Vercse, d. h. kleiner Stoßvogel, vor, er ist in mancher Gegend so häufig, daß man auf etliche Schußweiten 4, 5— 10 Stück derselben über den Wiesen, Brachfeldern, Weiden und Pappelbäumen im schwebenden, rütteln- den Fluge übereinander sich erheben, herumjagen und mit den Elstern im Kampfe mit durchdringend knirrenden Tönen, zanken sieht. Sie kommen schon im April her, verlassen uns im September und Oktober gänzlich. In seinem Magen fand ich nichts außer Käfern (vorzüglich Mistkäfer). Sein Nest fand ich nur das allererste Mal in einem hohlen Baume, wo die 4 Eier auf Wurzelwerk, welches mit Moos und Haaren ausgefüttert war, lagen. Sonst fand ich ihn stets in Elsternestern, aus denen er die Künstlerinnen oft gesellschaftlich wegjagt, und seine 4— 5 roströthlich sehr verschieden, bald mehr bald weniger, bald dichter bald schütterer, bald mit größern bald kleinern Punkten, besprengten Eier hineinlegt. Ich hätte Ihnen 2 Paar davon durch den Kandidaten der Theologie, Herrn Andrey Jurenak, meinen inningst- geliebten Freund, welcher diese Zeilen an Sie und die Eier mitnimmt, gerne gesandt, aber so viel zu nehmen wäre ihm lästig gewesen. Sobald Sie sie aber fordern, sollen Ihnen davon alte, junge und schöne Eier zu Diensten stehen. Nur belieben Sie mir, je eher zu schreiben und von Pest aus nach Leipzig oder wo immer hin in Deutschland, einen sichern Weg zu Ihnen eröffnen. Ich habe die Freude zugleich, da ich selbst sehr wenig leisten kann, einige eifrige Freunde für die Ornithologie in Ungarn gewonnen zu haben. Unter diesen ist der oben erwähnte Herr Augustin v. Kubinyi in Videfalu, Nograder Comitat, dessen oologische Sammlung sich schon auf mehrere 100 beläuft, und der sich Ihr Handbuch (7), Ihre Ornis, Schinz-ens ornithol. Hefte (8) angeschafft. Mit größern Eifer sammelt der zweite Freund, Herr Niklas v. Földvary in Peten, unser Senioral-Inspektor und Stuhlrichter des Pester Comitats, denn seine Sammlung zählt schon gegen 500 Stück Vögel. Herr Johann Stetinay, sein Hausfreund, welchen ich das Ausstopfen und die Systeme der Ornithologie bekannt machte, zeichnet sich hierin am vor- teilhaftesten aus. Földvary kaufte sich Ihr Handbuch und Ornis und das noch nicht vollendete Werk Naumann-s (9) an. Meine Sammlung zählt noch kaum 300 Stück, die wegen Mangel an Platz und Auslagen, recht bestaubt dastehen. Unlängst kündigte ein gewisser Schönbauer (dessen Vater einst Custos des National-Museums und Prof. der speziellen Naturgeschichte an der Pester Universität war und 1793 einen Catalogus Avium in Hungarie jegno observatorum herausgab) ein Werk unter einem ungemein viel ver- sprechenden Titel an. Die Ankündigung schicke ich Ihnen hiermit zu. Ich höre aber, daß er keine Sammlung hat. Wir wollen sehen, was er ohne gesammelt zu haben, für die Naturforscher 1830 vollständiges leisten wird? Daß er Falco rufipes samt Eiern gesehen und beschrieben hat, zweifle ich garnicht; eben aber deshalb würde es für mich unaussprechlich lieb und lohnend sein, wenn Herr Bruder, je eher selbe als meinen Fund bekannt machen möchten, worum ich Sie nochmals freundschaftlichst ersuche. 285 Im vorigen, 1828 Jahre machte ich eine Reise nach Banat, um meiner dort verheirateten zwei Schwestern zu besuchen. Den 22. desselben schoß ich bei dem Dorfe Törtely 6 Stück Glareola torquata. Als ich sie abbalgte, fand ich zu meiner größten Freude in einem derselben ein schon zum Legen reifes Ei, das mir aber die Magd meines Schwagers aus dem Glase, in welchen ich es vom Schußblute reinigen wollte, hinauswarf und gänzlich zerschmetterte. Es sah folgendermaßen aus: seine Figur war länglich wie die Eier eines Wiederhopfs, die Größe eben dieselbe, es war schmutzig gründlichblau grundiert und überall mit kleinen grünbraunen Punkten bespritzt. Ich suchte mit aller Mühe, aber noch zu derselben Zeit vergebens, ein Nest ausfindig zu machen, erfuhr jedoch von vielen Hirten und Hegern, daß dieser Vogel, ungarisch Szeki-T'selle genannt, der in Unterungarnan vegetablisch- salzigen Gewässern schaarenweise herumfliegt und sich meist nur von hart- schaligen Käfern ernährt, im Binsengras an morastigen Triften, oder wenn die Theis, Körös, Maros weitumher austritt, auch an nassen Brachfeldern, in den Sommersaaten unter einen klumpen Erde auf einige dürre Halme, seine oben beschriebenen 4— 7 Eier legt. Wollen Sie von diesem Bälge, werde ich mit Vergnügen damit dienen, wahrscheinlich auch mit Eiern, denn ich habe mehreren Kommissionen gegeben, ihnen nachzustellen. Im Banat sah ich außer mehreren gemeinen Falken am häufigsten den Cineraceus und Cyaneus, so daß deren, 2, 3-4 Stücke an allen Fahrtstraßen, Wiesen, Saatfeldern herumschwebten. Vulturen waren nicht zu bekommen. Auch der Glareola Eier sind, soviel ich aus den deutschen Werken weiß, bis jetzt noch nicht beschrieben. Wollen Sie sie aus dieser meiner Beschreibung bekannt machen? Oder sollen wir warten, bis wir einige bekommen oder warten, bis sie ein anderer bekannt macht? — Wählen Sie das Beste! Merops apiaster kommen unterhalb von Pest häufig vor. So könnt ich außer diesen noch mit andern, von mir in dieser Gegend bemerkten Vögeln, die Sie einst in Ihrem wertesten Briefe bemerkt hatten, und zwar folgenden, nach und nach dienen: Falco rufus, rufipes, Alauda alpestris (diese kommt alle Jahre schon gegen Ende November, dies Jahr kam sie mit dem früh einge- tretenen schneereichen Winter schon mit Anfang November in unsere Gegend herbei: verweilt an den Straßen und von Schnee entblößten Flecken in kleineren und größeren Gesellschaften bis zum März, heuer ist sie auch jetzt noch da, ich füttere 2 Exemplare im Käfig, vor zwei Jahren blieben sie mir bis zum Mai frisch, dann überwältigten sie aber die Läuse und töten sie mir, ich konnte ihre Mauser nicht sehen; wodurch könnte man sie wohl schützen ?), Parus biarmicus, pendulinus; Sylvia philomela, einige Laub- und Rohrsänger, Turdus saxatilis, Muscicapa parva, aber nur junge Vögel beim Herbstzuge, Himantopus rufipes, Ardea purpurea alt und jung, nycticorax, minuta, Gallinula pusilla, Platypus rufinus, Podiceps minor, Fringilla domestica, und andern, die ich mit der Zeit noch bekommen, hoffentlich, werde. Den 23. Decemb. 1829 erkrankte ich sehr stark an der Leberverhärtung. Es ist bereits ein Vierteljahr, daß ich daran leide und meist im Zimmer mich verhalten muß. Dies hindert mich, in diesem schneereichen Winter Exkursio- nen zu machen und mehrere Wintervögel zu bekommen. Mein guter Freund und ein passionierter angehender Ornitholog, Herr Jurenak, der mir es heilig versprach, Sie in Renthendorf zu besuchen und den ich Ihrem Wohlwollen aufs innigste anempfehle, besuchte mich einige Male in Czinkota. Durch ihn war ich so glücklich, mehrere Schneespornammern, die man in dieser Gegend 286 vorhin nie bemerkt zu haben versichert, zu bekommen. Jetzt waren sie schr häufig im December, Januar, Februar da. Ich hatte vor mir mehr denn 20 Stücke verschiedener Schattierung, konnte jedoch nicht mehr als eine Art in verschiedensten Alterszeiten ausfindig machen, muß demzufolge einen Naumann und Meyer (10) in ihrer Aufstellung, obgleich auch diese keine wahren, bleibenden Artkennzeichen angeben, beipflichten. Herr v. Földváry erhielt 3 Stück derselben, wir (werden sie)* im Sommerkleid erleben, wenn sie den Sommer erleben? Ich habe manchen Bogen schon mit meinen ornithol. Beobachtungen aus- gefüllt. Im Sommer soll ich, wenn ich ihn erlebe, ein paar Monate Bäder gebrauchen. Bei dieser Muße willich das Brauchbarste ausziehen, ordnen und Ihnen, wenn Sie es gütigst erlauben, zusenden. Was Herr Kameral-Rath v. Waitz in botanischer Hinsicht von mir ver- langte, daß überließ ich, da ich mich mit der Botanik nicht mehr beschäftige, noch in Wien Herrn Doktor Diessing. Ich weiß nun nicht, wie weit dieser seinen Wünschen entsprochen? Ich bitte an diesen Herrn meinen gezie- mendsten Respekt, so wie auch an den wohlehrw. Secretair, Herrn Doktor Winkler und die ganze Naturforschende Gesellschaft des Osterlandes meine ergebenste Empfehlung und (herzlichsten)** Dank für die Güte zu mel (den, daß Sie)* mich zum korrespondierenden Mitgliede erwählt und mir das Diplom zu schicken versprochen hatte. Damals erlaubte es die öster- reichische Regierung nicht, es anzunehmen. Jetzt könnte ich es wohl in Ungarn ohne Umstände erhalten. Ich trage Derselben meine künftigen dank- barsten Dienste, wenn Sie solche annehmen will, bereitwillig dar, und, wenn ich auch kein publiziertes Mitglied bin, halte ich mich verpflichtet, Ihr mit verlangten Vögeln aufzuwarten. In Tauschhandel kann ich mich für jetzt, da mir am Platze zur Aufstellung fehlt, mit Ihnen nicht einlassen, bis ich mich, in einem Jahre vielleicht, wenn ich meine Gesundheit erhalte, gänzlich der Ornithologie, wie ich gesonnen bin, gewidmet habe. Aber statt Vögel wünschte ich mir im gerechten Preise Ihre Schriften, nämlich die Ornis, die Beiträge, u. a. m. für ungarische Produkte zu erhalten. Wir sind hier am Gelde zu arm, als das wir uns solche Werke leichter anschaffen könnten. Gerne möchte ich auch zu Naumann-s früheren und späteren Werken, zum Bechstein (11), Schinz u. s. w. kommen, um Vergleichungen zu machen, manchen Fehler, manches Übersehen, manche Übereilung, oder manches Neue aufzuhellen (wie ich wirklich einiges schon gefunden habe!). Rathen Sie, wie ich diesem Zweck am leichtesten erreichen könnte! Von meinem Freunde, Schlegel (12), habe ich seit 1826 nichts gehört. Wenn Sie ihm schreiben, empfehlen Sie mich ihm. Ich habe, scheint mir, genug geschrieben; drum will ich schon enden. Ich bitte zuvörderst meinen Gott, daß mein Schreiben Sie, wohlehrw. Herr Bruder, bei guter Gesundheit samt den Ihrigen antreffen, er aber alle, lange Jahre glücklich sein lassen möge; dann bitte ich Sie, mir nächstens recht viel zu schreiben; mich den Ihrigen und allen, die sich meiner erinnern werden zu empfehlen; meinen Freund Jurenak gütigst aufzunehmen; mir eine sichere Gelegenheit, an Sie *Hier fählt ein Stück des Briefes, die Wörter wurden sinnensprachend von mir ergänzt. **Hier fählt ein Stück des Briefes, die Wörter wurden sinnensprachend von mir ergänzt. 287 öfters schreiben und Ihnen was möglich zuzusenden von Pest aus zu können, bekannt zu machen; daß ich so lange geschwiegen, gütigst zu verzeihen; Ihr ferneres Wohlwollen immerdar zu schenken, welchem ich mich mit aller schuldigen Achtung anempfehle, verbleibend Ihr ergebendster Verehrer Joh. Salomon Petenyi Czinkota am 15. März 1830 Anschrift des Autors: Diplomlehrer Klaus Fischer Direktor der Brehm-Gedenkstätte (DDR) 6541 Renthendorf Erklärung 1. Winkler, Gottlob Friedrich (1777 — 1842): 1818-1829 Garnisonsprediger in Alten- burg und Generalsekretär der Naturforschenden Gesellschaft des Osterlandes. 2. Waitz, Carl Friedrich (1774 — 1848); seit 1799 Beamter an der Herzoglichen Kammer in Altenburg, war später Vizepräsident der Naturforschenden Gesellschaft des Oster- landes. . Magnat: Angehöriger des Hochadels in Ungarn. . Gespanschaft: Komitat, ungarischer Verwaltungsbezirk. . Czinkota: kleine Gemeinde östlich von Pest gelegen (heute zu Budapest gehörend). . Ornis: ,,Ornis oder das Neueste und Wichtigste der Vögelkunde in Verbindung mit mehreren Naturforschern herausgegeben von Chr. L. Brehm, Pfarrer zu Renthendorf.“ Erste ornithologische Zeitschrift der Welt, in insgesamt 3 Heften erschienen (1824, 1826, 1827). 7. Handbuch: gemeint sein dürfte das ,, Lehrbuch der Naturgeschichte aller europäischen Vögel‘ von Ch. L. Brehm (1. Teil Jena 1823, 2. Teil Jena 1824). 8. Schinz, Heinrich Rudolf (1777 — 1861); Professor an der Universität Zürich. Von 1819-1830 erschienen von ihm 24 Hefte unter dem Titel ,,Naturgeschichte und Abbildungen der Vögel“. 9. Naumann, Johann Friedrich (1780-1857): bekannter deutscher Ornithologe. Von 1820 — 1860 erschien die von J. E. Naumann überarbeitete Ausgabe von Johann Andreas Naumanns (1744 — 1826) „Naturgeschichte der Vögel Deutschlands“. 10. Meyer, Bernhard (1767 — 1836): Dr.med und Ornithologe. VerfaBte u. a. 1810 zusam- men mit J. Wolf das ‚Taschenbuch der deutschen Vögelkunde, oder kurze Beschrei- bung aller Vögel Deutschlands“ (2 Bände, Zusatzband 1822). 11. Bechstein, Johann Mattheus (1757 — 1822): Forstmann und Ornithologe. U. a. erschien von 1802 bis 1812 von ihm ein ,,Ornithologisches Taschen buch von und für Deutschland oder kurze Beschreibung aller Vögel Deutschlands für Liebhaber dieses Teils der Naturgeschichte“ (3 Bände). 12. Schlegel, Hermann (1804 — 1884): ab 1825 Präparator und später Direktor des Nieder- ländischen Reichsmuseums in Leiden. Er lernte Petenyi 1824/25 in Wien kennen (nähere Angaben dazu in: Thierfelder, F. (1963): Hermann Schlegel. In: Abh. u. Ber. d. Naturkundl. Mus. Mauritianum Altenburg, Bd. 3. S. 39 — 62.). O Où & w 288 PA Alauda alpestris Ardea minuta Ardea nycticorax Ardea purpurea Falco cineraceus Falco cyaneus Falco rufipes Falco rufus Fringilla domestica Gallinula pusilla Glareola torquata Himantopus rufipes Merops apiaster Musscicapa parva Parus biarmicus Parus pendulinus Platypus rufinus Podiceps minor Sylvia philomela Turdus saxatilis Verzeichnis der Synonyme: Eremophila alpestris Ixobrychus minutus Nycticorax nycticorax Ardea purpurea Circus pygargus Circus cyaneus Falco vespertinus Circus aeruginosus Passer domesticus Porzana pusilla Glareola pratincola Himantopus himantopus Merops apiaster Muscicapa parva Panurus biarmicus Remiz pendulinus Netta rufina Podiceps ruficollis Luscinia luscinia Monocail saxatilis 289 N AN wi : n PL odi RN Pili A x L a au VE át N, [ de) or Vila Lt EUR GENS AAC UN) A na aus, LE ou dan M hee A i Les hea BE N En XVIII. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a Dunán — A füles vöcsök Magyarország ritkán előforduló madárfajai közé tartozik. A rendelkezésre álló előfordulási adatok többsége nagyobb állóvizekről származik. 1978. XII. 10-én Gombos Zoltán és Hraskó Gábor társaságában a Dunán Surányi-telepnél magányosan úszó, téli ruházatú füles vöcsököt figyeltünk meg. Muray (Madártani Tájékoztató, 1980. jan— márc.) 1979. II. 14-én begyűjtötte e faj egy példányát Káposztásmegyernél. A faj ritkasága, vala- mint a két észlelés közötti csekély időkülönbség és távolság alapján feltehető, hogy ugyanarról az egyedről van szó. Ez pedig arra utalna, hogy e faj nem- csak átvonul a Dunán, hanem egyes példányok számára telelési végállomás is e folyó. 1982.I. 16-án az Esztergom és Szob közötti folyószakaszon a Szent Märia-szi- get felső csúcsa közelében a faj egy újabb téli ruhás példányát figyeltük meg. A madár az árral egy ideig lejjebb sodródott, majd szárnyra kapott, és a folyón följebb repült. 1985. II. 24-én Bankovics A. Dunaalmásnál figyelt meg 1 téli ruhás példányt. 1985. III. 23-án Sződligettel szemben a Dunán két füles vöcsköt figyeltünk meg egy kősarkantyúról. A madarak rendszeresen víz alá buktak, miközben egyre közelebb kerültek megfigyelési helyünkhöz, míg végül 30-szoros táv- csövünkkel a szemük vörös iriszét is ki tudtuk venni. Az egyik példány már kezdett átszíneződni. Az ismertetett négy megfigyelés további bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a füles vöcsök — ha szórványosan is — vonuláskor, ill. teleléskor fel- keresi a Dunát. Magyar Gábor — Waliczky Zoltán Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) adatok a szegedi Fehér-tóról — 1974. december 5-én 6 pld. (Stuhl László); 1976. november 7-én 11 pld. ( Benta Béla— Tajti László) ; 1976. november 10-én 1 pld. ( Benei Béla— Tajti László) ; 1976. november 28-án 2 pld. ( Tajti László — Széll Antal) ; 1977. október 23-án 1 pld. ( Benei Béla— Tajti László); 1978. január 15-én 5 pld. ( Benei Béla — Stuhl László; 1980. december 7-én 2 pld. (Széll Antal— Krnács György — Vidács Attila); 1981. november 1-én 1 pld. (Széll Antal). Széll Antal 291 Csörgő réce (Anas erecca) fészkelése a Hortobágyon — 1984. július 31-én a Püspökladány határában levő Agota-pusztan (HNP) csörgő réce kéltését ész- leltem. A védett puszta középső részén húzódó Kerülő-ér mocsár a nyár folyamán állandó vízutánpótlást kapott a mesterségesen árasztott libanevelő tavakból. A vízben dúsan nőtt a két harmatkása-faj (Glyceria maxima, G. fluitans), valamint a békalencsék (Lemna sp.) A mocsáron átgázolva egy csörgőrécetojót rebbentettem fel, amely azonban nem menekült, hanem körülöttem keringett, néha pedig sebesülést imitälva a vízbe zuhant. Öt pelyhes fiókáját a harmatkásatövek között láttam elúszni. Az anyamadár a száraz terepen, a dűlőúton is követett, gyalogolva és fel-fel- repülve igyekezett elcsalogatni, sőt, olykor még szinte támadóan nekem is fordult, míg kb. 200 m-re el nem távolodtam a mocsártól. Ekkor visszarepült a fiókákhoz. A Hortobágyon többször is felmerült már a csörgő réce esetleges költésének gyanúja, de megtalálni nem sikerült. 1978. jan. 10-én a Pentezug-puszta Poltúrás-fenék nevű mocsaránál figyeltem meg őrködő gácsért és bujkáló tojót, de fészekalját nem leltük meg. Az ágotai Kerülő-érben most megtalált, pelyhes fiókákat féltő tojó a faj biztos fészkelésének tekinthető. Igen furcsa viszont a rendkívül késői idő- pont (július vége). Dr. Kovács Gábor A daru (Grus grus) különös repülésmódja — Közismert, hogy a darvak repü- lés közben hátranyújtva tartják lábukat. Ez a megállapítás azonban csak opti- mális időjárási viszonyok mellett érvényes. Erős hidegben (— 10 °C körül) lábukat nem hátranyújtva, hanem hasuk alá húzva, előrehajlított állapotban tartják ; úgy látszik, ezzel is próbálják csökkenteni testük hőveszteségét. Ezt a jelenséget áttelelő darvaknál figyeltük meg 1983. II. 23-án a Kardoskúti Fehértavon. id. Farkas István természetvédelmi őrrel. A tóra behúzó csapatok egyedei a rekordhideget jelentő --16 °C-os éjszakai minimumot követő napon 60— 7094-ban behúzott lábbal repültek. A darvak látványa ezáltal óriási vadludakra emlékeztetett. Ezen a télen (1982/83) a mintegy 3000 át- telelő daruból 2000 a februári hidegperiódusban is kitartott a Kardoskúti Rezervatumban. Dr. Bankovics Attila Újabb pärtäsdaru (Anthropoides virgo) előfordulása Magyarországon — 1984. szeptember 8-án alacsonyan húzó, magányos pärtäs darvat figyeltem meg Rakamaz közelében, a Tisza holtága felett. A rakamazi adat e faj kilencedik előfordulását igazolja Magyarországon. Elgondolkoztató, hogy amíg az első két gyűjtött példány 1858 — 1901 időközéből származik, az utóbbi huszonöt év szolgáltatta, két alkalommal csapatosan is a további észleléseket. Dr. Sterbetz István 292 i Szereesensiräly (Larus melanocephalus) fészkelése a Hortobägyon — A szere- csensiräly (Larus melanocephalus Temm.) nem számít gyakori vendégnek a Hortobägyon. Vonuläs, köborläs sorän is csak igen ritkän kerül szem elé. Leg- utóbb 1976. maj. 5-én Fintha (in verb.) látott 5 példányt Balmazújváros mellett. 1984-ben Hortobägy két, egymästöl tavol (20 km) esò mocsaraban sikerült költeset eszlelnünk. 1. Fekete-rét. A négyéves munkával rekonstruált és 1982 nyarán vízzel fel- töltött mocsár vezerärka mentén a koträsböl származó, elteritett és elegyenge- tett földtömegek több kopär szigetet képeztek, amelyeken mär 1983-ban is volt dankasirälytelep. 1984-ben több szigetet is birtokba vettek a danka- sirälyok, amelyek közül eppen a legkisebbiken telepedett meg a szerecsen- sirály is, kb. 60 pár dankasiräly és egy par küszvägö csér társaságában. Ezt a szigetet pionír gyomnövenytärsuläsok terjedő foltjai tarkítják. A sirályfészkek főleg kamilla (Matricaria chamilla), ebszekfü (Matricaria inodora), felemás zsázsa (Lepidium perforatum) állományában épültek. Legtöbb fészekanyagot a szerecsensirály fészke tartalmazott; főleg nád, száraz káka, hídőr kórói és tollak voltak benne. Jún. 10.: 1 példány szállt a telep fölött. Jún. 15. : előkerült a fészek 3 tojással. Jún. 20.: mindkét öreg madár megfigyelése a telepen. Jún. 21.: két fióka, egy záptojás. Az öregek egy távolabbi szigetre vezetik el a fiókáikat. Későbbi kóborlásai során a szerecsensirály a Kunmadarasi-puszta északi részén, a Darvas-szigeten is megjelent (júl. 5-én 1 adult példány). 2. Angyalháza. A puszta délnyugati részén található Nagyág-ér mocsár- rétet május első napjaiban elárasztották. Kb. 400 párból álló dankasirálytelep alakult ki, amelyen szintén költött egy pár szerecsensirály. A telep az erősen zsombékoló vízi harmatkása (Glyceria maxima) állomá- nyában létesült. A szerecsensirályok fészkét nem sikerült megtalálni, de a féltő madarak, illetőleg később a repülős fiatalokkal együtt mutatkozó adult példányok megfigyelése alapján a költés biztosra vehető. Fészkelésre utaló adatok : Jún. 19.: 1 nászruhás pld. Borzason, a felhagyott kacsanevelö tó sekély vizén. Jún. 22.: Angyalháza, 2 féltő adult és 3 repülős juv. megfigyelése. Jún. 28.: ugyanott 2 adult és 3 repülős juv. megfigyelése. Aug. 25.: Bodnár Mihály-lyal láttunk egy nyugalmi tollazatú példányt a . kb. 6 km-re levő pentezugi Kutas-fenék mellett a száraz birkalegelőn. Nem keveredett az ott gyülekező dankasirályok közé. Érdemes ezentúl fokozottan szemmel tartani a hortobágyi és más tiszán- túli sirálytelepeket (Ágota, Angyalháza, Pentezug, Darvas, Fekete-rét, Poroszló, Hosszúpályi, Berettyóújfalu stb.), mert előfordulhat újabb költés, sőt esetleg kisebb populáció kialakulása is. Mag László — dr. Kovács Gábor Kalandra pacsirta (Melanocorypha calandra) előfordulása a Kiskunságban — A Kiskunsági Nemzeti Park területén Fülöpháza határában 1984. IX. 21-én 15 óra körül egy kalandra pacsirtát figyeltem meg. A madár a Hattyú-szék 293 kiszäradt medrében tartözkodott, az autönk elött felrepült, majd kb. 30 m-re újból leszállt. 7X 50-es távcsővel megfigyelve a fajra jellemző ismertetö- jegyek azonosíthatóak voltak. Szenek Zoltán Kormos varjú (Corvus ec. eorone) megfigyelése a Szigetköz keleti részén — 1984. április 14-én Nagybajcs határában, hét dolmányos varjú társaságában egy kormos varjút figyeltem meg. A madarakat kerékpárral jól meg lehetett közelíteni. így a faji hovatartozásukat egyértelműen sikerült eldönteni. A közeli árterületeken a dolmányos varjak már megkezdték a költést, így a kormos varjú fészkelése is feltételezhetővé vált e környéken. Márkus Ferenc Aszatban fennakadt baräteinege (Parus palustris) — A Bükk hegység nyuga- ti felében húzódó Tótfalusi-völgyben 1984. X. 18-án a patakmenti kiterjedt aszatállományban (Cirsiumsp.) egy barátcinegét találtam a sűrűn álló aszat ter- mésébe ragadva. A jobb szárnyának alsó felével odaragadt madár a szárnyán lógva vergődött. Amikor kiszabadítani feléje nyúltam, egy végső erőteljes rándulással kiszabadult és elrepült. Ezekben a napokban számos barátcinegét figyeltem meg, amint az aszatmezőket látogatták. Dr. Marián Miklós 1. Sitta neumayer — biotop (Photo: E. Schmidt). 294 OT he ni ii tits bte. ni spiato N 42 2. Mykene (Photo: E. Schmidt). Adatok a szirti csúszka (Sitta neumayer) etológiájához és ökologiájához — Egy görögországi út kapcsán 1984 júliusában alkalmunk volt több szirti- csüszkapärt huzamosabb ideig megfigyelni, elsősorban Tolo (Peloponnesos) környékén. Megfigyeléseink eredményeit a következőkben összegezzük. A párok többnyire szorosan összetartottak, egymás közelében mozogtak, láthatóan revirt (esetenként igen nagy területet) tartottak. A tolói kikötőnél például egy kb. 500 méter hosszú frissen fejtett, viszonylag alacsony sziklafal tartozott az ott tanyázó pár revirjéhez. Nem idegenkedtek az emberi közelségtől, az előbb említett pár például nyugodtan ugrált a sziklákon, míg pár méterrel alatta sok ember és autó fordult meg. Egy másik pár, amelynek fő tartózkodási helye a kempingünk (Tolo) felett húzódó, sziklákkal és bokrosokkal borított terület volt, rend- szeresen felkereste az attól légvonalban iegalább 200 méternyire fekvő törme- léktelepet, ahol a bontásból származó téglákon keresgéltek. A párok a hajnali (napfelkelte előtt és után) időszakban és az alkonyati órákban voltak a legaktívabbak, hangjukat is ilyenkor hallatták a leggyak- rabban, de mozogtak és énekeltek a legmelegebb déli órákban is (pl. Mykene). A szirti csúszka éneke hangos, trillázó, gyakran a kanári énekére, illetve az erdei pityer hangjára emlékeztető. Tolóban megfigyeltük, amint a hím és a tojó egy-egy sziklacsúcson egymás közelében ülve, egymásnak felelve énekel- tek. A szirti csúszka trilláinak egyike emlékeztetett a csúszka ( Sitta europaea) 295 hangjára; 11-én egy him egyik stréfaja a fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) © énekére hasonlitott. A megfigyelt példanyok elsösorban nem a meredek sziklafalakon keresgel- tek, hanem a fü közül kiálló sziklákon vagy közöttük a földön kutattak táplálék után. A tengerparton több ízben láttuk őket a parti sziklákon, illetve a kavicsos fövenyen ugrálni. Gyakran keresgéltek a revirben álló emberi épületeken is. A tolói kemping feletti sziklákon megfigyelt pár különösen a késő délutáni és az alkonyati órákban nagyobb távolságra (több száz méter- nyire) is elrepült. Ilyenkor szorosan a machia felett maradtak, közben több- ször is megültek a bokrok csúcsán. Tartásuk ilyenkor a hantmadarakéra emlékeztetett. Röptük surrogó, az ökörszeméhez hasonló, tulajdonképpen egyenes vonalú, de közben alig észrevehető, rövid íveket írnak le. A repülő madár alakja elsősorban zömök teste és erős, hosszú csőre miatt a jegmadärra hasonlít. Ha a pár együtt repült, mindig szorosan egymás nyomában marad- tak. A sziklákon ugráló, keresgélő madár az ugrások üteméhez igazodó, ideges- nek tűnő gyors mozdulatokat végez a szárnyával, és testét is kicsit a fülemü- lére (Luscinia megarhynchos) emlékeztetően billegeti. Gyakran és előszeretettel ültek fel kis csüesokra, ahol a him néhány strófát enekelt, mäskor akar hosszasan tolläszkodtak ott. Mas madarfajokkal való kapesolatukhoz két adatunk van: 8-an Athen (Dafni) kôzelében egy deli hantmadär (Oenanthe hispanica) him vägott a sziklan ülö csüszkära, mire az nyomban elrepült onnét; 10-én a kés6 alkonyati időben Tolöban az egyik példány a bokor csúcsán ülve hosszasan tolläszko- dott. Később a párja is melléje szállt, de ekkor egy fekete rigó ( Turdus merula) repült a közelükbe, mire mindkét csúszka, mintegy menekülésszerűen, elrepült onnét. Schmidt Egon —Schmidt András Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) âttelelése — Az 1984-85-ös kemény tél ellenére voltak áttelelő szürkebegyek Tarnalelesz környékén. A vastag hótakaró és a nagy hideg igen megnehezítette a madarak táplálék- szerzését, ezért csak a déli kitettségű — úgynevezett — veröoldalakon tartózkodtak, ahol a vízmosásokban, a hegyoldalakon gallykupacok vagy sűrű bokrosok voltak. 1985. I. 23.: Tarnalelesz, Vermes, 1 példány a vadetető közelében erdei fenyvesben; II. 4.: Szentdomonkos, Kö-meg-verö, 3 peldäny a fiatal akäcosban; II. 21.: Tarnalelesz, Vällös-kert, 1 peldäny a fiatal lucosban; 3 II. 28.: Bükkszenterzsébet, Vár-hegy, 2 példány a sziklás, bokros verőolda- on; III. 3.: Váraszó, a faluban, 1 példány a patak menti bozótban. Matyikó Tibor Adatok az északi sárga billegető (Motacilla flava thunbergi) előfordulásá- hoz Magyarországon — Az északi sárga billegető hazai előfordulásáról csak szórványos adatok ismertek az irodalomból. A véltnél gyakoribb előfordu- lásra utalnak a következő megfigyelések. 296 PIE ZA 1981. április 8-an Hrasko Gabor-ral a Zamolyi-viztaroz6 partján a bokro- sokkal tarkitott réten egy északi sarga billegetö him példanyat vettük észre. A madár egy bokor csúcsán ült, mely megkönnyítette a megfigyelést. 1982. május 15-én a székesfehérvári halastavaknál két thunbergi hímet észleltünk. A madarak egy földúton mozogtak. 1984. április 29-én a Livai-halastavak mellett kb. 20 példányból álló sárga- billegető-csapatot figyeltünk meg, amint egy akäcfaliget lombkoronajaban mozogtak. A madarak közül az egyik thunbergi hímnek bizonyult. Magyar Gábor — Waliczky Zoltán Egy kiemelkedően csapadékos időszak jelentősége a Fertő madárvilágában — 1982 nyarán szokatlanul nagy esőzés volt Sopron környékén. Még az egyéb- ként száraz nyarú Fertő délkeleti partján, Meszikó-pusztán is 105,1 mm csa- padék hullott júliusban és 111,4 mm augusztusban. Ezzel az évi csapadékösz- szeg 776,3 mm-re emelkedett, majdnem felével meghaladva az 529,7 mm-es tízéves átlagot (ÉVIZIG Fertő Tavi Kutató Állomás adatai). Az esőzés hatására feltöltődött Meszikó-pusztánál a falu és az országhatár közé eső Cikes nevű tó. Ezt a tavat már Chernel (1889) is leírta : ,,...a Meszikó tőjén elterülő ’Csikes’, hol a schwarze Seeschwalbe (Hydrochelidon nigra) százával költött...” Tulajdonképpen ez az egyetlen fertözugi szikes tó, amely a hatärvältozäs utàn is nälunk maradt, de a hüszas évek végén lecsapoltàk. Most, hogy ismet vizzel telt az egykori tömeder, a szäraz legelö madärviläga nagyon gyorsan megváltozott. Érdekesebb megfigyelési adatok : nagyköcsag ( Egretta, Casmerodius alba) 1982. 08. 05. — 150 pld.; batla (Plegadis falcinellus) 1982. 10. 16. — 5 pld. ; nyári lúd ( Anser anser) 1982. 10. 13— 14. — 1300 pld. ; 1983. 03. 02—05. — 2000 pld.; vörös ásólúd (Tandorna ferruginea) 1983. 05. 12. — 1 tojó; nyílfarkú réce ( Anas acuta) 1983. 03. 30. — 04. 03. — 400 pld.; kanalas réce ( Anas clypeata) 1983. 03. 30—04. 03. — 400 pld.; nagypöling (Numenius arquata) 1982. 10. 16. — 800. pld.; pajzsoscankó (Philomachus pugnax) 1983. 03. 30— 04. 17. — 3000 pld. Az 1983. év figyelemre méltó fészkelési adatai : — kisebb dankasirály (Larus ridibundus) kolóniák kialakulása ; — a piroslábú cankó (Tringa totanus), a kanalas réce ( Anas clypeata), a nagygoda ( Limosa limosa) költése ; — először telepedett meg a Fertőzug hazai részén a gulipán (Recurvirostra avosetta), amely eddig csak háromszor került szem elé, de most 3 pár fészkelt a Cikes tó vizéből kiemelkedő csatornapartokon. A víz lehúzódása után a kifehéredett, száraz moszattömeg nemeztakaró- ként borította a talajfelszínt, csak néhány zsiöka ( Bolboschoenus maritimus) és sziki szittyó (Juncus gerardi) tudta keresztültörni. Ezen a fehér moszat- szőnyegen fészkelt 6 pár széki lile, amely a Fertőzug osztrák részén rendszere- sen költ, de a hazai oldalon — megfelelő élőhely híján — még egyszer sem sikerült észlelni. 1984-ben már nem jelentek meg, de a gulipánt sem láttam. A Cikes tava újra eltűnt. Az 1983. évi szárazság óta megint nincsenek a madárvilág gazdagodására utaló jelenségek, ezért szükség volna a — Fertő Bioszféra Rezervátum magterületét képező — szikes tavak mielőbbi vissza- alakítására. 297 Irodalom: Chernel I. (1889): Madärtani kutatäsok a Fert6 delkeleti reszein és a ,,Hanysagban’’. Sopron, 18. 895. sz. Dr. Kárpáti László Ritkäbb madárfajok előfordulása Szeged környékén — 1983. december 11-én a pusztaszeri Dongér-tó medrében 9 pld. sarkantyús sármányt (Calcarius lap- ponicus) figyeltem meg Krnács György és Tóth Miklós társaságában. 1984. május 23-án a sándorfalvi Székalj felett a pásztormadár (Pastor roseus) 10-es csapata repült át egy seregéllyel (Sturnus vulgaris). Ugyanekkor a szegedi Fertőn, a halastavak melletti lucernaföldön is tartózkodott 6 táplálkozó pél- dány ( Kauffmann Gábor megfigyelései). A Szegedi Fehér-tón 1 csigaforgatót (Haematopus ostralegus) láttam Bakcsai Gabor-ral 1984. május 13-án a XV-ös tóban. A szegedi Fertőn is mutatkozott 1 példány 1984. szeptember 16-án. Ugyanitt 1984. szeptember 8-án 1 kőforgatót ( Arenaria interpres) figyel- tem meg Krnács György-gyel. A szegedi Fehér-tón 1984. szeptember 1-én a lecsapolt X/I-es tóban ezüstsirályok (Larus argentatus) csapata mellett álldogáló kacagó esert (Gelochelidon nilotica) láttam, amely nemsokára szárnyra kelt, és elrepült keleti irányba, a IV-es tó fölé. A madarat dr. Molnár Gyulával, Puskás Lajossal és Siprikó Sándorral figyeltem meg. Ugyanekkor és ugyanitt 1 tavi cankó (Tringa stagnatilis) is tartózkodott a tavon. Széll Antal Adatok Thasos és Kefalinia szigetek (Görögország) madarvilagahoz — Egy turistaút kapcsán alkalmunk volt meglátogatni a nevezett két szigetet, és mivel Görögország — különösen a hozzá tartozó szigetek — faunisztikai szempont- ból még nem teljesen kutatottak, érdemesnek tartjuk a megfigyelt fajokat felsorolni. A mennyiségi adatokból a megfigyelések alkalomszerű jellege miatt eltekintünk, legfeljebb az általános benyomások alapján teszünk néhány megjegyzést, illetve egyes egyedi megfigyelések pontos adatát rögzítjük. Thasos, 1984. 7. 2—4.: Streptopelia turtur, Upupa epops, Hirundo rustica (gyakori), H. daurica (gyakori), Delichon urbica, Corvus corax, Corvus cornix (gyakori), Parus major, P. caeruleus (kevés), Certhia brachydactyla (3-án 1 pld. öreg állományú olajligetben), Luscinia megarhynchos, Cettia cetti (több példány énekel), Sylvia melanocephala (gyakori), Phylloscopus collybita, Muscicapa striata (nemrégen kirepült fiatalok), Lanius collurio, Passer domesticus, P. montanus, Chloris chloris (gyakori), Carduelis carduelis (gyakori), Serinus serinus, Fringilla coelebs (két him még énekelt). Kefalinia, 1984. 7. 14—19.: Buteo buteo (16-án 1 pld.), Buteo rufinus ? (2 pld. távol, kedvezőtlen világítás mellett), Streptopelia turtur (kevés, a hímek még szólnak), Otus scops, Athene noctua (15-én az olajfa törzsén 1 példány, 18-án sziklás területen 2 példány), Apus apus (16-án késő délután 50—60 pld. a légtérben vadászik), A. melba (16-án 50—60 pld. az előbbi sarlósfecskékkel együtt), Alcedo atthis (18-án 1 pld. Sami közelében a patak- mederben), Galerida cristata (kirepült fiatalokat etető pár), Hirundo rustica, H. daurica, Delichon urbica, Corvus corax (18-án 5 pld. egy, az évi fiatallal az útszéli szemétrakás mellett), Garrulus glandarius (az olajligetekben viszonylag gyakori), Parus major, P. caeruleus Turdus, merula, Oenanthe oenanthe, 298 0. hispanica, Saxicola torquata, Hippolais pallida, H. olivetorum (16-an 1 ad. 2 kirepiilt fiatalt etet), Sylvia melanocephala (gyakori), Muscicapa striata, Anthus campestris (18-an 1 pld.), Motacilla alba (17-én 3 pld. ), M. flava feldeggi (15-én ad. him a patakmederben Sami közelében), Lanius senator (Sami közelében, gyakori, legalább 8— 10 par; a családok még együtt, a fiata- lokat több parnal még etették az öregek). Passer domesticus (tarlökon nagyobb csapatokban), P. hispaniolensis (15-én 1 ad. him), Chloris chloris (gyakori, többször láttunk kirepült fiatalokat etető öregeket), Carduelis carduelis (mint a Chloris chloris), Acanthis cannabina (kevés), Fringilla coelebs, Emberiza hortulana, E. caesia, E. melanocephala (valamennyi sarmänyfaj) Emberiza cirlus (néhány hím énekel, 17-én egy hím táplálékkal) egyedei elö- szeretettel járták a gabonatarlókat. Schmidt Egon —Schmidt András Short Notes Slavonian Grebe (Podiceps auritus) on the Danube — The Slavonian Grebe is one of the bird species rarely found in Hungary. The data available is mostly derived from our large standing waters. On 10th December 1978, the authors observed — in the company of Z. Gombos and G. Hraskö — a solitary winter plumage Slavonia Grebeon the Danube at the Surányi- Works. R.Muray (Mad. Täj., 1980. Jan. — March) collected a specimen of this species at Käposz- täsmegyer on 14th February 1979. Rareness of this species, as well as the slight differences in time and distance between the two observations, seem to indicate that it was the same individual that was observed. This points to the fact that this species is not only a passage migrant on the Danube, but for certain specimens this river is also a wintering place. On 16th January, a different winter plumage specimen was observed on the stretch between Esztergom and Szob close to the Szent Maria island. For some time the bird drifted with the current but later flew up-river. On 24th February 1985, A. Bankovics observed a winter plumage specimen at Duna- almäs. On 23rd March 1985, opposite to Szödliget on the Danube, two Slavonian Grebes were observed. The birds were diving regularly, and consequently came closer to the authors’ observation point until finally, using 30 binoculars, they could observe their irises. The five observations referred to above serve as additional proof that the Slavonian Grebe — though sporadically — is visiting the Danube as a passage migrant or a winter visitor. G. Magyar — Z. Waliczky Data of the Red-breasted Goose (Branta ruficollis) on the Fehér-t6 near Szeged — On 5. XII. 1974 — 6 Sp. (L. Stuhl) ; on 7. XI. 1976 — 11 Sp. ( B. Benta— L. Tajti); on 10. XI. 1976 — 1 Sp. ( B. Benei—L. Tajti); 28. XI. 1976 — 2 Sp. (L. Tajti— A. Szell); 23. X. 1977 — 1 Sp. ( B. Benei—L. Tajti); 15. I. 1978 — 5 Sp. ( B. Benei-L. Stuhl); 7. XII. 1980 — 2 Sp. (A. Szell— Gy. Krnäcs — A. Vidacs); 1. XI. 1981 — 1 Sp. (A. Széll). A. Széll Nesting of Teal (Anas crecea) on the Hortobágy — On 31st July 1984, the successful breeding of Teal was observed by the author on Agota-puszta, on fields adjoining Püspök- ladany. During the summer, the marshland Kerülö-er, extending over the middle part of puszta nature reserve, received a permanent water supply from the artificially inundated duck ponds. In the water, Glyceria maxima, Glyceria fluitans as well as Lemna sp. were growing abundantly. Having waded across the marshland, the author disturbed the Teal. However, it did not flee but flew in circles around him. Sometimes it acted as if wounded and fell into the 299 water. Downy young were seen swimming away among the Glyceria plants. The mother bird continued following the author on the dry ground, walking and flying up, attempting to allure him, and sometimes aggressively ran into him until he finally moved about 200 m from the marshland. Then she flew back to her young. Suspicion of the possible successful nesting of Teal has been noted several times already, but it was never observed. On 10th June 1978, a drake and duck were observed at the Polturäs-fenek marshland of the Pentezug-puszta, but the brood was not found. The duck with its downy young found in the Keriil6-ér brook at Agota can be considered as definite proof of the nesting of this species. However, the very late date is rather extraordinary (end of July!). Dr. G. Koväcs The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) — It is well known that Common Cranes hold their legs stretched backwards while flying. However this is only valid under optimum weather conditions. In very cold weather (about —10 °C) they do not hold their legs stretched backwards but draw them under their stomach, probably trying to reduce their body heat loss. The author — together with the warden J. Farkas sen. — observed this phenomenon on 23rd February 1983 at Lake Feher-tönearKardosküt. Individuals were passing close to the Lake the day following the — 16 °C minimum night cold record, and 60 to 70 per cent of them had their legs drawn in. Therefore, the Cranes were reminiscent of giant wildgeese. During the winter of 1982/83, out of about 3000 wintering Cranes, 2000 were present in the February cold period at the Kardosküt Nature Reserve. Dr. A. Bankovies A new record of Demoiselle Crane (Anthropoides virgo) in Hungary — On 8th September 1984, the author watched a solitary Demoiselle Crane flying low, in the vicinity of Raka- maz, over the backwater of the river Tisza. This constitutes the ninth record of this species in Hungary. It is notable that the first two collected specimens originated from the period between 1858 to 1901, whilst the further sightings (flocks on two occasions) were recorded during the latter 25 years. Dr. I. Sterbetz Nesting of the Mediterranean Gull (Larus melanocephalus) on the Hortobägy National Park — The Mediterranean Gull is not a frequent visitor on the Hortobägy puszta, even as a passage migrant. On the last occasion, Fintha (in verb.) saw five specimens near Balmazüjväros on 5th May 1976. In 1984, its nesting success was observed in two separate marshes of the Hortobägy. 1. Fekete-rét. In the marshland restored by four years of work and filled up with water in summer 1982, on the leading ditch, where spread and levelled masses of earth derived from dredging form several barren isles, there was a Black-headed Gull colony in 1983. In 1984, several isles were occupied by the Black-headed Gulls, on the smallest isle the Mediterranean Gull also settled down in the company of about 50 pairs of Black-headed Gulls and one pair of Common Terns. This isle is variegated with spreading spots of pioneering weed associations. The gull nests were built up especially in stands of Camomile (Matricaria chamomilla), Scentless Matricaria ( Matricaria inodora), and cress sp. ( Lepidi- um perfoliatum). Most nest materials were found in the Mediterranean Gull nest, especially Common Read, Dry Bulrush, dry stalks of Water Plantain, and feathers. June 10: one solicitous specimen was seen above the colony. June 15: a nest with three eggs was found. June 20: both old birds were seen in the colony. June 21: two young birds, one addled egg. The old birds are leading the young to a more remote isle. In the course of its later strayings one bird also appeared on the northern part of the Kunmadaras puszta, on the Darvas isle (July 5, one adult). 2. Angyalhaza. The Nagy-ér marshland to be found on the southwestern part of the puszta was inundated during the first days of May. A Black-headed Gull colony of some 400 pairs developed and a pair of Mediterranean Gulls also nested. 300 4 A “3 td s The colony is situated in a boggy water Glyceria maxima stand. The nest was not detect- ed but successful breeding was later proved. June 19: one specimen in nuptial plumage at Borzas, on the shallow water of an aban- doned duck-pond. June 22: two solicitous specimens at Nagyság-ér. June 28: two adults and three flying juveniles at the same site. On 25th August: the authors and M. Bodnár saw a winter plumage specimen on a dry Raps at Pentezug near Kutas-fenek. The bird not mix with the Black-headed Gulls there. It seems worth while to watch more closely the gull colonies at Hortobägy-puszta and on other areas east of the river Tisza (Agota, Angyalhäza, Pentezug, Darvas, Fekete-ret, Poroszló, Hosszüpälyi, Berettyóújfalu ete.), as further breeding or the development of a small population may occur in the future. L. Mag — Dr. G. Koväcs Presence of the Calandra Lark (Melanocorypha calandra) in the Kiskunsäg National Park — In the Kiskunság National Park, on fields adjoining Fülöphäza, the author ob- served a Calandra Lark on the 21st September 1984. The bird, situated in the dry bed of Hattyü-szék, took flight in front of the author’s car and then flew down again about 30 m away. Watched through 7x 70 binoculars, the characteristic features of this species could be identified. Z. Szenek Observation of a Carrion Crow (Corvus. corone) in the eastern part of Szigetköz — On fields adjoining Nagybajcs, the author observed a Carrion Crow in the company of seven Hooded Crows on April 14. 1984. Using a bicycle, the birds were approached and identified. On flood areas nearby, some Hooded Crows had already started to hatch, thus nesting of the Carrion Crow in this region seems probable. F. Markus A Marsh Tit (Parus palustris) snagged in a thistle stand — In the Tötfalusi valley, extending over the western half of the Bükk mountains, in an extensive thistle (Cirsium sp.) stand, a Marsh Tit was found by the author. The bird was hanging from a thistle with the lower half of its right wing stuck to it, and was fluttering its wings. As the author reached out to release it, it brook loose with a final violent tug and flew away. These days, Marsh Tits are observed in large numbers visiting the thistle fields. Dr. M. Marian Contributions to the ethology and ecology of the Rock Nuthatch (Sitta neumayer) — On a journey to Greece in July 1984, the authors had an opportunity to watch several pairs of Rock Nuthatch for quite a long time, mainly in the environs of Tolo (Peloponnesos). The results of their observations are summed up as follows: For the most part, the pairs remained close together, moved close to each other, and apparently stayed in a permanent place of abode (in some cases, in a very large area). For example, at the Tolo port a roughly 500 m long, freshly quarried, relatively low cliff provided the habitat for the pair living there. The birds were quite tame. The pair mentioned above were quietly moving about on the cliffs whilst a few metres below several people and cars arrived. Another pair, whose main place of abode was the area covered with rocks and bushes above the authors’ camping place, systematically frequented a rubbish heap nearby where they rummaged about on the bricks and stones. In the dawn hours (before and after sunrise) and at nightfall the pairs were most active, emitted sounds most frequently, but they were also moving and singing in the hottest noon hours (e. g. Mykene). The song is loud and reminiscent of a Canary or Tree Pipit. At Tolo, a pair perched close to one another, each on a peak of a cliff, were singing and kept answering one another. Sometimes the song was reminiscent of the Nuthatch (Sitta europaea). On the 11th, one verse of the male resembled the song of a Willow Warbler (Phylloscopus trochilus). 301 The watched specimens were not rummaging about for food on the cliffs, but mainly on the rocks emerging from the grass or on the ground in between the rocks. At the seaside,. the birds were seen rummaging about, on several occasions, on the cliffs and the pebbly sand. Often they were seem rummaging on human buildings. The pair watched on the cliff above the Tolo campsite also flew large distances (several hundred metres), especially in the late afternoon hours and at nightfall. On such occasions they remained just above the cliffs and often perched on the bushes. Their behaviour was reminiscent of Wheatear- spp. Their flight is scuttling, similar to that of the Wren, generally straight but with hardly perceptible short curves. The shape of the flying bird — especially due to its squat body and strong long beak — resembles the Kingfisher. When the pair were flying together they always followed each other’s track. Whilst rummaging on the cliffs, they made apparently nervous quick movements with. their wings, adjusting themselves to the rhythm of jumps and wagged the body, somewhat reminiscent of Nightingale (Luscinia megarhynchos). They often willingly perching on small peaks where the male sang a few verses, on other occasions they preened for quite a. long time. As regards their relations towards other bird species, we observed the following: on the 8th, in the vicinity of Athens (Dafni), a male Black-eared Wheatear (O. hispanica) struck out at a Rock Nuthach perched on a rock, whereupon the latter flew away immediately ; on the 10th, at nightfall in Tolo, one specimen perched on top of a bush and preened for a long time. Later, its partner flew closeby but then a Blackbird (Turdus merula) flew close to them whereupon both birds took flight. E. Schmidt — A. Schmidt Wintering of the Dunnock (Prunella modularis) — In spite of the hard winter in 1984/85, Dunnocks have been present in the environs of Tarnalelesz. The thick snow and hard cold created difficulties in finding food, therefore they were: compelled to stay mostly on the so-called sunlit sides of southern exposure, in gullies, and on hillsides covered with piles of twigs or dense coppices. 23 January 1985: Tarnalelesz, Vermes, 1 specimen near a food trough in a coniferous: forest. 4 February: Szentdomonkos, Kö-meg-verö, 3 young specimens in a young acacia grove. 21 February: Tarnalelesz, Vällés-kert garden, 1 young specimen in a spruce forest. 28 February: Biikkszenterzsébet, Var-hegy hill, 2 specimens on a rocky, bushy, sunlit hillside. 3 March: Väraszé, in the village, one specimen in the coppice along the brook. T. Matyikö- Data on the presence of the Grey-headed Wagtail (Motacilla flava thunbergi) in Hungary — There is only sporadic data to be found in special literature concerning the presence of the Grey-headed Wagtail in Hungary. The findings summed up below refer to the more frequent presence of the bird than presumed. On 8 April 1981, the authors — in the company of @. Hraskò — observed a male Grey- headed Wagtail on a meadow spotted with coppices on the shore of the Zämoly water- basin. The bird was perching on top of a bush. On 15 May 1982, near the fishponds at Szekesfehervär, two Thunberg males were observed on an earth road. On 29 April 1984, a flight of 20 flava Wagtails was observed in an acacia grove near the: Livia fishponds. One of the birds proved to be a Thunberg male. G. Magyar — Z. Waliczky Significance of an exceedingly rainy period for the avifauna at Lake Fertö — In the summer of 1982, there was an unusually heavy rainfall in the environs of Sopron. Even on Meszikö-puszta on the southeastern shore of Fertö (a lake which usually suffers from summer droughts), 105.1 mm of rain fell in July, and 111.4 mm in August. As a result, the total yearly precipitation rose to 776.3 mm, roughly 50% higher than the ten-year average of 529.7 mm (data of EVIZIG Research Station at Lake Fertö). Due to the incessant rainfall, Lake Cikes, situated between the village Meszikö-puszta. and the Austrian/Hungarian border, was filled up. This Lake had been described by 302 i M A a ds da = Chernel (1889): “‘...At Csikes situated near Mesziké hundreds of schwarze Seeschwal- be (Hydrochelidon nigra) were hatching...”. This is the only natron lake at Fertözug that remained in this country after the changing of frontiers. However, late in the twenties it was drained. Now that the former lake-basin has been refilled with water, the avifauna of the dry pasture has changed very rapidly. Some important data of observations: Great White Egret (Egretta, Casmerodius alba) 1982. 08. 05 — 150 specimens; Glossy Ibis (Plegadis falcinellus) 1982. 10. 16 — 5 speci- mens; Greylag Goose ( Anser anser) 1982. 10. 13— 14. — 1300 specimens; 1983. 03. 02 — 05. — 2000 specimens; Ruddy Shelduck (Tadorna ferruginea) 1983. 05. 12 — 1 female; Pintail ( Anas acuta) 1983. 03. 30 — 04. 03 — 400 specimens; Shoveler ( Anas clypeata) 1983. 03. 30 — 04. 03 — 400 specimens; Curlew (Numenius arquata) 1982. 10. 16 — 800 specimens; Ruff (Philomachus pugnax) 1983. 03. 30 — 04. 17 — 3000 specimens. Some 1983 nesting data: — development of a rather small colony of Black-headed Gulls (Larus ridibundus) ; — successful breeding of Redshank (Tringa totanus), Shoveler ( Anas clypeata), Black- tailed godwit (Limosa limosa) ; — it was the first time that the Avocet (Recurvirostra avosetta) settled in the Hungarian part of Fertözug, it had been observed on three occasions in the past but in 1983 three pairs nested on the shores of Lake Cikes. After the water retreated, the dry mass of white: algae blanketed the soil surface like a felt cover. Merely a few Bolboschoenus maritimus plants and rushes were able to break through. On this white alga carpet, six pairs of Kentish plover nested. This species has been systematically breeding on the Austrian part of Fertözug but, prior to 1983, was never seen on the Hungarian side — due to the lack of suitable habitats. In 1984, they did not reappear and no Avocet were seen either. Lake Cikes disappeared again. Since the drought in 1983, there has been no noticeable indication of an increase in the avifauna. Therefore, our natron lake, that constitutes the seed produc- tion area of the Fert6 Biosphere Reserve, should be recreated as soon as possible. Dr. L. Kärpäti Presence of rare bird species in the environs of Szeged — On 11th December 1983, nine Lapland Buntings (Calcarius lapponicus) were observed by the author — in the company of G. Krnacs and M. Toth — in the bed of Lake Dongär at Pusztaszer. On 23rd May 1984, & flock of ten Rose-coloured Starlings (Pastor roseus) and a Starling (Sturnus vulgaris) flew across Székalj at Sandorfalva. At the same time, six specimens were feeding on Fertő at Szeged, on a lucerne field near the fishponds (observations by @. Kauffmann). On Lake Fehér-t6 at Szeged, the author and G. Bakacsi watched an Oustercather (Haematopus ostralegus) in Pond No. XV on May 13th 1984. Also on Fert6 at Szeged, a specimen appeared on 16th September 1984. At the same place, on 8th September 1984 the author — in the company of G. Krnäcs — saw a Turnstone ( Arenaria interpres). On Lake Fehér- tó at Szeged, on Ist September 1984, in the drained pond No. X/1, a Gull-billed Tern (Gelochelidon nilotica) was seen near a flock of Herring Gulls (Larus argentatus). Later it took to the air and flew eastwards over Pond No. IV. The author — in the company of Dr. G. Molnar, L. Puskás and S. Siprikò — observed the bird. At the same time and place, a Marsh sandpiper (Tringa stagnatilis) was also present. A. Széll Data on the avifauna of the islands Thasos and Kefalinia (Greece) — On a journey to Greece, the authors had the opportunity to visit two islands mentioned above. Since Greece, especially the islands belonging to it, has not been entirely explored from the faunistic aspect, they consider it well worth listing the species observed. On account of the casual character of the observations, the quantitative data has been disregarded and merely some remarks have been made on the basis of general impressions. Also, the exact data of some individual observations has been recorded. Thasos, 2—4. 7. 1984: Streptopelia turtur, Upupa epops, Hirundo rustica (frequent), H. daurica (frequent, Delichon urbica, Corvus corax, Corvus cornix (frequent), Parus major, P. caeruleus (few), Certhia brachydactyla (on the 3rd, one specimen in an old olive-wood), Luscinia megarhynchos, Cettia cetti (several specimens singing), Sylvia melanocephala (frequent), Phylloscopus collybita, Muscicapa striata (recently fledged young), Lanius collurio, Passer domesticus, P. montanus, Chloris chloris (frequent), Carduelis carduelis (frequent), Serinus serinus, Fringilla coelebs (two males were still singing). 303 Kefalinia, 14— 19. 7. 1984: Buteo buteo (16th, 1 specimen), Buteo rufinus ? (two distant specimens, seen in poor light), Streptopelia turtur (a few, the males still purring), Otus scops, Athene noctua (15th, one specimen on trunk of olive-tree, 18th, two present in a rocky area), Apus apus (late afternoon of 16th, 50 to 60 specimens feeding), A. melba (16th, 50 to 60 together with Swifts mentioned above), Alcedo atthis (18th, 1 in the bed of a brook near Sami), Galerida cristata (pair feeding fledged young), Hirundo rustica, H. daurica, Delichon urbica, Corvus corax (18th, 5 specimens, including one first-year bird, near a rubbish-heap on the roadside), Garrulus glandarius (relatively frequent in olive groves), Parus major, P. caeruleus, Turdus merula, Oenanthe oenanthe, O. hispanica, Saxicola torquata, Hippolais pallida, H. olivetorum (16th, one adult feeding 2 recently fledged young), Sylvia melanocephala (frequent), Muscicapa striata, Anthus campestris (18th, 1 specimen), Motacilla alba (17th, 3 specimens), M. flava feldegg (15th, 1 adult male in bed of brook near Sami), Lanius senator (frequent in the vicinity of Sami, at least 8 — 10 pairs. Families still together, fledged young of several pairs were still being fed by adults), Passer domesticus (large flocks in stubble-fields), P. hispaniolensis (15th, one adult male), Chloris chloris (frequent, adults feeding recently fledged young were frequently seen), Carduelis carduelis (as Chloris chloris), Acanthis cannabina (few), Fringilla coelebs, Emberiza cirlus (a few males still singing, on 17th one male with food), E. hortulana, E. caesia, E. melanocephala (all bunting species were rummaging about in grain stubble-fields). E. Schmidt — A. Schmidt 304 + XIX. IN MEMORIAM Prof. Dr. Fabian Gyula (1915-1985). Május 25-én nagy veszteség érte a magyar zoo- lögiät, Fabian professzor, tanitvänyai szeretett Gyula bäcsijänak elhunytäval. Rend- kivülien sokoldalü, de elsösorban a mezögazdasägi ällattan és a vadbiolögia genetikai problémáival foglalkozó, nemzetközi szaktekintélyt tisztelhettünk benne. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem általános és alkalmazott zoológiai tanszékének vezetőjeként az országban elsőként vezette be az ökológia oktatását. Az Aguila szerkesztőbizottságá- nak tizenöt éven át tagja volt, és e testületben mindenkor ő tette a legtöbbet az évkönyv színvonalának megtartásáért. Szeretetre méltó, közvetlen egyéniségével, kutatói maga- tartásával vált munkatársainak, tanítványainak atyai jóbarátjává. Kegyelettel áldozunk emlékének. Dr. Sterbetz István Kocian Antal — sz. Zuberec, 1900. VI. 13. ¢Trstena, 1984. III. 28. Apja, néhai Kocyan Antal erdész nyomdokán haladt, emlékét ápolta. Egész életét szűlőföldjének szentelte. Itt működött mint középiskolai tanár. Madártani megfigyelései és közleményei is Árva. megyéhez kapcsolódnak. Szoros kapcsolatban állt a Madártani Intézettel. Weisz Tibor — sz. Bardejov, 1914. IV. 16. }Bardejov, 1983. VI. 9. Fiatalsága java részét Budapesten töltötte. Még csak 14 éves, amikor (1928-ban) Vasvári révén a Madár- tani Intézet külső munkatársa. Bejár a Nemzeti Múzeumba, ahol földije, Greschik Jenő pártfogolja. Gyógyszerészeti oklevelét Szegeden szerzi meg. Itt Beretzk Péter társaságában látogatja a Fehér-tó madárvilágát. A háború után szűlővárosában, Bártfán telepszik meg, és mint muzeológus kiváló eredményeket ér el. Nemcsak az ornitológia terén jeleskedett, malakológiával, ichtyológiával is foglalkozott. Hirtelen halála nem engedte befejezni életművét. Dr. Stollmann András Radó András dr. — sz. Nyíregyháza, 1913. VI. 1. fDebrecen, 1984. X. 22. Az Ällat- orvosi Egyetemet 1937-ben végezte el, és életét a Hortobágy állatvilágának szentelte. Egyike a nagy puszta világhírű vadlibavadászainak, természetismerete, természetszere- tete évtizedeken át a Madártani Intézet munkáját segítette. Megfigyeléseivel, múzeumi gyűjtéseivel, majd a Hortobágyi Nemzeti Parkot előkészítő feltárómunkában való rész- vételével beírta nevét a magyar természetvédelem történetébe. Örökvidám, vonzó egyéni- ségével, nagy tudásával, ismereteinek önzetlen közreadásával közszeretetnek örvendett. Távozása őszinte, mély fájdalommal tölti el munkatársait és barátait. Dr. Sterbetz István Tóth István (1918 — 1982). 1918. november 5-én született Öcsenyben. A gimnáziumot Szekszárdon és Pécsett, a teológiát Kalocsán végezte. 1953-ban Dombay Ernő-vel Bács- almáson együtt voltak lelkészek, ő vezette be a tudományos madártani ismeretekbe, 8 mutatta be a Madártani Intézetben. Ettől kezdve fáradhatatlanul mívelte az ornitológiát, s fogadta az ebben tevékenykedő szakembereket állomáshelyein: Kelebián, Tázláron és Mélykúton. A Magyar Madártani Egyesületnek alapító tagjai sorában szerepelt. Külföldi 305 útjait is összekapcsolta a madaräszattal. 1965-ben Dombay Ernével és Dr. Erdős Józseffel 6 hétig a Közel-Keleten järt, itt egészen Eilätig eljutottak. A Magyar Madärtani Intézet- nek 20, Izraelben gyűjtött madarat hoztak haza, Hajós György ajándékaként. 1966-ban Dombay-val a franciaországi Camargue-ban voltak tanulmányúton. Életének utolsó évei- ben agyvérzést, majd szívinfarktust kapott. Még betegágyában is a madárvédelem fog- lalkoztatta, és barátaitól itt is állandó beszámolókat kért. 1982. november 6-án a kiskun- halasi kórházban halt meg, és Mélykúton temették el nagy részvéttel. Dombay Ernő — dr. Rékási József 306 XX. BEJELENTESEK — REPORTINGS Felhivas Szerzöinkhez A jövőben örvendetes lehetőségünk nyílik az Aquila köteteinek évfolyamäval azonos évben történő megjelentetésére. Ezt a gyors előállítást azonban csak formailag megfelelő és időben leadott kéziratokkal lehet megvalósítani. Mindezért kérjük tisztelt Szerzőinket dolgozatuk elkészítésekor a következők pontos betartására. 1. Gépelés. A kéziratot 3 példányban, 2-es sorközzel gépelve, 30 sor és 60 betűhely ter- jedelemben készítsük el. A papírnak csak egyik oldalára gépeljünk. A tanulmány terjedel- me a 10-15 oldalt lehetőleg ne haladja meg. Az esetleges javításokhoz is írógépet hasz- näljunk; az átütést mellőzzük. Ha sok a törölt betű vagy szövegrész, írjuk újra azt az ol- dalt. Egy oldalon legfeljebb öt sorban lehet javítás, ennél több hiba esetén az oldalt újra kell gépelni. A tipografizálást (aláhúzás, különböző betűnagyság, ritkított betű stb.) lehe- tőleg kerüljük el. Ha ez nem lehetséges, a dőlt (kurzív) betűvel szedendő részt összefüggő vonallal húzzuk alá. A vastagabb betű igénye kettős aláhúzás. Ha a szöveg egyes részeit a többinél kisebb betűből kívánjuk szedetni (pl. idézetek), akkor húzzunk a lap bal oldalán, a margón grafitceruzával függőleges vonalat, és írjuk mellé: pt ( — petit). A dolgozat címe középre kerül, alá a szerző (vagy szerzők) neve, és a név alá — tudományos intézmény ese- tében — a szerző munkahelye is. A cím után pontot nem teszünk. Az alcímeket szintén külön sorba írjuk, a bekezdések magasságában, bal oldalon. Új bekezdés 5 üresen hagyott betűhely után következik. A szöveg végén, jobb oldalon, az irodalomjegyzék előtt a szer- ző nevét és címét tüntessük fel. 2. Idézés, irodalomjegyzék. A szöveg közötti idézés és az irodalomjegyzék formájához az Aguilában közölt tanulmányokat vegyük irányadónak. A lábjegyzetet mellőzzük. 3. Táblázatok. A táblázatok sohasem szerepelhetnek a szöveg között, azokat mindenkor egyenként, külön lapra kell elkészíteni! A lap bal felső sarkába kerül a sorszám (pl. 1. táb- lázat, Table 1), középre a cím, alá a fejléc és a részletezés. A táblázatok szöveges részei után bőségesen hagyjunk helyet a fordító számára, hogy az idegen nyelvű változatot oda beírhassa. A dolgozatok ugyanis általában két nyelven jelennek meg, és ezért a táblázato- kat is kettős felirattal látjuk el. A táblázatok terjedelme az egy oldalt lehetőleg ne haladja túl. Kerüljük a túlságosan bonyolult, nehézkesen áttekinthető megoldásokat. 4. Ábrák. Az ábrák hátoldalát grafitceruzával sorszámozzuk, és külön lapon, sorszám szerint közöljük a képaláírásokat. A fotókat 13x18 vagy 18 x 24 cm méretben, kemény tónussal kérjük. A rajz vagy a térképjel magyarázatánál — a táblázatok felirataihoz ha- sonlóan — gondoljunk a kétnyelvű szöveg igényére a megfelelő hely hagyásával. 5. Lapzárta, elbírálás. A közlésre beadott kéziratok határideje: III. 1. a dolgozatokat a szerkesztőbizottság lektoráltatja, és a lektori vélemény szerint hozza meg döntését. A felsoroltak rontos hetartását köszönettel fogadja az Aquila Szerkesztöbizottsaga Appeal to our Authors We have the opportunity of future Aquilas being published in the some year as the volume’s date. However this quick production can only be ensured if well-prepared manu- scripts are delivered in due time. With this in view, we should like to request our honoured Authors to observe the following guidelines: 1. Typing. The manuscripts should be prepared in triplicate form and typed with double spacing, with 30 lines and 60 type-places per page and using only one side of the 307 paper. If possible, the papers should not be more than 15 pages long. A typewriter should also be used for possible corrections and for rewriting a deleted type or passage. Corrections in five lines per page are allowed, in the case of more mistakes the page should be retyped. Typifying (underlining, various type-sizes, spaced types etc.) should be avoided if possible. Should this be impossible, the part to be italicized should be underlined with an unbroken line. Requirement of bold-faced type is indicated by double underlining. If we intend to have some passage of the text set lower-case than the rest (e.g. quotations), a vertical line should be drawn in the margin on the left side of the page using a black-lead pencil, and written beside it pt ( = petit). The title of the study should be placed in the middle, underneath the name of the author, and in the case of a scientific institution, the working place of the author too. After the title no full stop is needed. The subtitles should be written in separate lines, in the height of indentions of the left side. New indention follows after 5 blank type-places. At the end of the text, before the bibliography, the author’s name and address should be written on the right side. 2. Quoting, bibliography. As regards the form of inset quotation and bibliography, the papers published in Aquila should be regarded normative. Footnotes should be omitted. 3.Tables. Tables should never figure as insets in the text but should always be prepared on separate pages. In the left upper corner of the page comes the serial number (e. g. Table 1), in the middle the title, underneath caption part of the tables, enough space should left for the translator to insert the foreign language variant. Generally, the papers appear in two languages, consequently the tables are also provided with double captions. The tables should not exceed one page in size. Very complicated solutions, difficult to survey, should be avoided. 4. Figures. The verso of the figures should be numbered using a lead pencil, and on a separate page the captions should be noted according to serial number. Photographic materials are requested in 13x18 or 18 x 24 cm size, low-keyed. In the case of keys to drawings or maps, sufficient space should be left for a bilingual text. 5. Deadline, judgement. Deadline of the manuscripts sent in for publication: The Edito- rial Board has the papers read, and decides on the basis of the reader’s opinion. Exact observance of the above guidelines is accepted with thanks The Editorial Board of Aquila XXI A HOLARKTIKUS MADARSPECIACIO ATLASZA MUNKATERVENEK VÄZLATA (EREDETI ANGOL NEVE: HOLARCTIC AVIAN SPECIATION ATLAS) LERÖVIDITVE: HASA Ennek az atlasznak az a célkitűzése, hogy letérképezze és szakszerű jegyzetekkel ellássa. annak a különböző eletföldrajzi elemekből álló és különböző leszármazású 2014 madärfaj- nak a fészkelőterületét, amelyek rendszeresen vagy egészben, vagy részben a holarktikus faunaterületen költenek (a klasszikus állatföldrajz palearktikus és neoarktikus régióinak kombinációjából alkotott területen), vagyis a Sarkvidéktől délre a Szahara közepéig, Arábiáig, a Himalájáig, Nyugat-Kínáig és Dél-Mexikóig, az Atlanti-óceán szigeteit és Taiwan, valamint a mexikói Chiapas állam és Guatemala ökológiai , szigeteit" is beleértve. Az atlasz — mint címe mutatja — egyidejűleg a fajfejlődés folyamatainak tisztázásához is hozzá fog járulni, úgyszintén a környezetvédelem és a, génbankok ügyét is szolgálni fogja. A HASA munkaterve az afrikai madárvilág fajfejlődésének már megjelent atlaszát veszi mintául (Hall és Moreau által 1970-ben, majd a második kötet Snow szerkesztésében 1978- ban jelent meg a British Museum kiadásában). Míg a különböző európai és észak-amerikai országok vagy országrészek madáratlaszai egyszerűen hálótérképes elterjedési atlaszok és az érintett taxonok viszonyait és evolúcióját nem tárgyalják, a HASA-atlasz nemcsak letérképezi a fajok előfordulását megfelelő kartográfiai módszerekkel, hanem a fajok ökológiai sajátosságait és egymáshoz való viszonyait is tárgyalni fogja ; különös tekintettel a pleisztocén eljegesedések különböző fázisaival összefüggő klíma- és vegetációváltozások- ra, és olyan morfológiailag különböző populációszigetekre, amelyek mint a fajfejlődés kez- deti stádiumai igen fontosak lehetnek. A célunk hogy az atlasz a lehető legfrissebb múzeumi és terepen gyűjtött adatokra épüljön, és ezeket az adatokat leggazdaságosabb módon szerezzük meg. Ezért az előkészítő munkában szétválasztottuk egyrészt a múzeumi anyagból, publikációkból és a terepen begyűjtöttekből származó adatokat, másrészt pedig a tényleges térképezési és magyará- zatokkal való ellátás munkáját. Az adatgyűjtés megkönnyítése végett a holarktikus fauna- birodalmat 306 részterületre osztottuk, ezeket pedig 3 kategóriába soroltuk aszerint, hogy mennyire ismertek madártani szempontból. Áz így összegyűjtött anyagot a különböző rendszertani egységek specialistáinak adjuk át, akik megrajzolják a térképeket és megír- ják a kísérőszöveget. A területi adatgyűjtés szervezőinek és a rendszertani csoportok specialistáinak önkén- tes alapon való verbuválása folyamatban van. Tíz év elmúltával reméljük a térképeket és a szöveget nyomdakész-állapotban az egyetemi vagy más intézmény kiadóvállalatának átadni. Ez a tízéves munkaterv nemzetközi összefogás; munkatársai mint ornitológusok és nem mint intézetek vagy intézmények képviselői vagy megbízottjai vesznek részt. Az atlasz szervezőszerkesztőjét és szűkebb szerkesztő bizottságát munkájában egy tanács- adó bizottság támogatja. A HASA-terv Moszkvában, 1982. augusztus 19-én a 18. Nemzet- közi Madártani Kongresszus alatt tartott kerekasztal-konferencia keretében vált való- sággá. A HASA nem függ más intézménytől vagy szervezettől, mint a Yorkshire Múzeum- tól — az angliai York városában — , mert ez az intézmény vállalta a postaköltségek és az irodai szükségletek fedezését. A résztvevők munkájához szükséges kiadásokkal kapcsolat- ban hálásak volnánk adomänyokert. A részvétel vagy finanszírozás iránt érdeklődők, valamint a részletek ügyében tudako- zódók forduljanak a szervezőszerkesztőhöz : D. T. Lees-Smith, Organizer/Editor HASA, 134% Avenue, Starbeck, Harrogate, North Yorkshire HG1 4QF, England 309 A synopsis of the Holarctic Avian Spetiation Atlas The purpose of this atlas is to map, with commentaries, the breeding distributions of the 2014 biological bird species of different biogeographical elements and origins which breed regularly entirely or partly within the Holarctic faunal area (the Palaearctic and Nearctie Regions of classical zoogeographers combined) from the arctic regions south to mid-Sahara, Arabia, Himalayas, west China, south Mexico with the Atlantic Islands and the ecological “islands’ of the high montane areas of Taiwan and Chiapas/Guatemala. The atlas is intended as a contribution to better understanding of species evolution and the conservation of environments and gene pools. The model for HASA is the two-volumed atlas of speciation in African birds (Hall & Moreau 1970, Snow [ed.] 1978) published by the British Museum (Natural History). Whilst the various national, state and provincial bird atlases of western Europe and North America are pure gridded distributional atlases without reference to relationships and evolutions of the taxa dealt with, HASA will not only map species by shading and symbols, but will also comment upon the ecologies and relationships of the species included and consider these in context of current understanding of the climatic and vegetational changes known to have been caused by the advances and retreats of the several Pleistocene glaciations. Morphologically distinct isolated populations are of paramount importance as these could represent stages in the speciation process. As it is intended that this atlas should incorporate, as far as possible, the most recent data from museum and field studies with these obtained as efficiently as possible, the preparation work is split between data gathering from museum material, field records and published literature on the one hand and the actual map preparation with commentaries on the other hand. To facilitate data gathering, the entire Holarctic avifaunal area is divided into 306 areas grouped into three categories based upon the extent of ornitholog- ical knowledge available for each area. The data so gathered is passed on to specialists in different taxonomic groups who prepare the maps and write the accompanying commen- taries. Recruitment, on a voluntary basis, of area data collection organizers for areas and of taxonomic group specialists is now in progress; ten years work is envisaged to complete the maps and commentaries ready for publication by an academic or institutional publish- er. This ten years’ work will be an international effort with ornithologists taking part as ornithologists and not as representatives of institutions or organizations. An advisory committee guides and advises the Organizer/Editor who will work with an executive committee. HASA was formally launched in a round table discussion held on 19 August 1982 in Moscow during the XVIII International Ornithological Congress. HASA is inde- pendent of any other institution or organization except the Yorkshire Museum, York, England, which is supporting the expenditure involved in great amount of correspondence and stationery, but offers of funding participants’ work will be welcomed and much appreciated. All offers of participation and funding together with requests for further details should be addressed to: November 1982 D. T. Lees-Smith, Organizer/Editor HASA, 134% Avenue, Starbeck Harrogate, North Yorkshire HG1 4QF, England 310 XXII. KÖNYVISMERTETESEK — BOOKS F. Weick, 1980: Birds of Prey of the World (Verlag Paul Parey, Hamburg and Berlin, 159. pp.) Az utöbbi évtizedekben egymäs utän jelentek meg a jobbnäl jobb madärhatärozök, amelyek ältaläban a teljessegre törekedve mutatjäk be egy-egy földresz madärvilägät. Ebböl a sorozatböl magasan kiemelkedik Friedhelm Weick könyve, amely a Föld üsszes nappali ragadozömadarät mutatja be színes tablökon. A monumentális feladatot rendkf- vil ügyesen oldotta meg a szerző. A könyv első részében morfológiai és taxonómiai ätte- kintést ad a ragadozómadarakról, a másik felében 40 színes táblán 1144 képet közöl. Szükség esetén színvariációkat, juvenilis és adult alakokat külön is bemutat. Minden madarat azonos testhelyzetben — pihenőpózban, oldalról — ábrázol, és így a különböző alakok jól összehasonlíthatók egymással; bár egyes esetekben szükségszerűen elsikkadnak bizonyos faji differenciáló bélyegek. Minden fajhoz rövid leírást, elterjedési útmutatót és testméreteket is közöl. A könyv alakját tekintve túllépi a határozókönyvektől megszo- kott , zsebkönyv" méretet, de ennek ellenére könnyen kezelhető. A mű használhatóságát növeli kettős nyelvezete, ugyanis a szöveg egymás mellett németül és angolul is megtalál- ható. A könyv elkészítésében közreműködött a nemrégen elhunyt világhírű ragadozó- madár-szakértő, a Kenyában élt Leslie H. Brown is. A könyv — bár röpképeket sajnos nem tartalmaz — mindenkinek ajánlható, aki érdeklődik a ragadozómadarak iránt. Dr. Moskát Csaba A. Moore, 1983: A Field Guide to the Warblers of Britain and Europe (Oxford University Press, 145. pp.) A szerző a terepen talán legnehezebben azonosítható énekesmadár-csoportról ad egy hasznos határozókönyvet. Az angol nyelvben ,,warbler’’-nek nevezett csoportnak nincs pontos magyar megfelelője, a tágabb értelemben vett poszáta-féléket (poszáták, tücsök- madarak, nádiposzáták, gezék, füzikék, királykák) jelöli, amelyeket a rendszertan a Sylviinae alcsaládban egyesít. A két amerikai kontinenst kivéve csaknem az egész Földön honos alcsalád 305 fajából a könyv összesen 53-at tárgyal, amelyek a Palearktikum nyu- gati részében fészkelnek vagy időnként előfordulnak. A szerző jórészt saját tapasztala- taira építve részletes leírást ad a különböző korú alakok tollazatáról, foglalkozik az elter- jedéssel, a habitat preferenciával és az énekkel. Külön rámutat a hasonló fajokat elkülö- nítő bélyegekre. Nagyon zavaró viszont, hogy az elterjedési térképeken az országhatárok többsége fel van tüntetve, de nem mindegyik, többek között Magyarország és Ausztria sincs kettéválasztva. A térképeknél további pontatlanságok is tapasztalhatók, így pl. a halvány geze (Hippolais pallida) magyarországi fészkelőterülete nincs jelölve, ugyan- akkor a bonelli füzike (Phylloscopus bonelli) tavaszi és őszi vonulási területét Magyar- ország déli részébe is berajzolták. A kötetet gazdagító rajzok és színes táblák Bryon Wright munkái. Dr. Moskát Csaba 311 R. Berndt—W. Winkel, 1983: Öko-ornithologisches Glossarium. Ecoornithological Glossar (Die RE Beiheft: 3. 79 pp. Duncker & Humbolt, Berlin 41) A szerzők német és angol nyelven állították össze az ornitoökolögia szakkifejezéseinek gyűjteményét, lexikális rövidséggel, igen szellemes fogalmazással adva meg azok magya- rázatát. A mű rendkívülien hasznos segédletet nyújt napjaink madártani irodalmának értelmezéséhez, ezért a magas beszerzési ár (30 DM) ellenére is érdemes e rövid terjedelmű kis munkát a madártan hivatásos és műkedvelő művelőinek megszerezni. Dr. Sterbetz István H. Schulz, 1985: Grundlagenforschung zur Biologie der Zwergtrappe (Tetrax tetrax) (Braunschweig, 401 pp.) A szerző 1980—1985 időközében Franciaországban és az Ibériai-félszigeten vizsgálta a kipusztulás veszélyébe került reznek ökológiai és etológiai problémáit. Terjedelmes tanul- mányában összefoglalót ad a faj teljes areäljäban kialakult állományviszonyokról, tag- lalja a fogyatkozás problémáit, majd francia és portugál populációkon végzett kutatásai- nak eredményeivel mutat rá arra, hogy a faj megmentését ma már egyedül a spanyol és a, portugál állomány megőrzésére lehet alapozni. A mű iskolapéldája a gyakorlati termé- szetvédelem által mindenkor igényelt kutatói közreműködésnek, módszertani megoldását egyéb fajoknál is eredménnyel lehet alkalmazni. Dr. Sterbetz István H. Mikkola, 1983: Owls of Europe (T. & A. D. Poyser, Calton, 397 pp.) Az európai madártani irodalmat egy igen értékes könyvvel gazdagította a finn Heimo Mikkola. A könyv első részében a baglyok általános tulajdonságait tárgyalja, evolúciós, taxonómiai és anatómiai oldalról. A. második fejezetben részletesen elemzi az Európában fészkelő 13 bagolyfajt, és kitér 4 észak-afrikai és közel-keleti fajra is. Külön értéke a mun- känak, hogy a taxonómiai és chorológiai leíráson kívül tárgyalja a viselkedést, a, táplálé- kot és a költésbiológiai kérdéseket is. A témáról széles irodalmi áttekintést ad, és számos magyar publikációra is hivatkozik. A harmadik rész ökológiai összefüggéseket elemez, így pl. a táplálékkal való kapcsolatot, az ökológiai izolációs folyamatokat és a baglyok egymás közötti, ill. a baglyok és a nappali ragadozók közötti agressziót. A kötetet számos ábra, elterjedési térkép, több mint 70 fotó és Ian Willis csodálatos fekete-fehér és színes illusztrációi gazdagítják. Bizonyára nem tévedünk abban, hogy ez a mű hosszú ideig min- den, baglyokkal kapcsolatos kutatás nélkülözhetetlen segédeszköze lesz. Dr. Moskát Csaba Bástyai Lóránt, 1982: All my Life, with Hunting Birds (Életem, vadäszmadarakkal. Neville Spearman, Suffolk. 256 pp.) A Nagy-Britanniában élő szerző új könyvében összefoglalja az angol és a magyar soly- mászat történetét, majd részletesen ismerteti a solymászatra használt mádárfajokat és alfajokat. Ezt követik a gyakorlati ismeretek, ahol pl. a betegségekről, károsodásokról és azok kezeléséről is jó összefoglalót kapunk. Röviden kitér a ragadozó madarak táplálko- zására, „szerepükre a természetben", Szót ejt a solymászat felhasználásának lehetőségéről a mezőgazdasági károkat okozó madarak riasztására. Végül élményeiből ad ízelítőt és mások tollából is közzétesz néhány írást olyan különlegességekről, mint a, sasok vagy az izlandi sólyom. A könyv több adalékot tartalmaz a magyar ornitológia történetéhez is. Nechay G. 312 Hans Salmen, 1982: Die Ornis Siebenbürgens — Beiträge zu einer Monographie der Vogelwelt dieses Landes I—II, (Studia Transylvanica, 8/1 és 8 /2. Böhlau Verlag, Köln — Wien. 956 pp. Az 1961-ben Linzben (Ausztria) elhunyt szerző, Keve A. által is átnézett, hátrahagyott kéziratát jelentette meg H. Heltmann, W. Klemm és E. Schütz. A monográfia a XVIII. sz.- ig visszamenőleg tartalmaz adatokat és részletes megfigyelésleírásokat is az Erdélyben előforduló madárfajokról. Különösen értékes a munka azok számára, akik régi, összeha- sonlító adatokat (pl. előfordulások vagy állományok nagysága) keresnek. Egyedülálló összefoglalót kaptunk Erdély madárfaunájáról, amit a sok adat ellenére, az egyéni tár- gyalásmód és a forrásmunkákból származó idézetek érdekes olvasmánnyá is tesznek. A kiadók gondos munkáját dicséri a helységnevek azonosítását segítő névjegyzék és a kiegészített, 1045 tételt tartalmazó irodalomjegyzék. Nechay G. 313 y Vv { pe al ú 7 2 J@ ea è — ee Ny Perey + rahe > weal ea vlt die a (arr arte cu ovo n REIT $i “ ornate Bip ii a Fe hte vale ki u a u Rimani Ape à 4 en ae ir Kr è Py pettini Gallen, Kurt dcools bu Eee «a N kn ne ee u M (ni badate à = rude di ae mamie ahs aigu, A af dd PEN TO | dere ade when see Luz udn Pap è 77 un A pe be anno . i 5) ? s RE Mix ed) Mat can 5 è 4 ara? ali. oA è já at i 6 pu Va fa , à té Ubi da 4 EVA ALT 4 i è. bad & Puy lh Ang Ur Viole N | ® ONTO) Ai, x ) Mir Pat, \ a CPE x th t =) 0 d He Gr bi ay pul) aie bond ad di 4 torture tépd dán eg NN ó ú i f Ù # 4; 44 4 4, Im ‘ at » e e. » i a eo INDEX ALPHABETICUS AVIUM Acanthis cannabina 26, 108, (110), 299, (304) Acanthis flammea 26 Accipiter gentilis 23, 34, (45), 276—277, 279 Accipiter nisus 23, 276—277 Acrocephalus arundinaceus 25 Acrocephalus paludicola 25 Acrocephalus palustris 25, 38, (46) Acrocephalus schoenobaenus 25, 38, (46), 268—269 Acrocephalus scirpaceus 25, 38, (46), 268 Aegithalos caudatos 25, 38, (46) Alauda alpestris (286), (289) Alauda arvensis 24, 108, (110), (239), 278—279 Alauda cristata 278—279 Alcedo atthis 24, 33—34, (45), 296, 298, (302), (304) Anas acuta 23, 58, 60, 297, (303) Anas boschas 274 Anas clypeata 23, 297, (303) Anas crecca 58, 60, 63, 266, 292, (299) Anas fera 280 Anas penelope 23, 59—60 Anas platyrhynchos 22—23, 34, 38, (43), (45—46), 57—60, 63, (64), 265—266, 275 Anas querquedula 23, 58, 60 Anas strepera 59—60 Anser albifrons 23, 33, (44), 58, 63, (66— 67), 91, 276—277 Anser anser 23, 58, 63, (67), 91, 93, 297, (303) Anser brachyrhynchus (67), 91—95, (95) Anser cinereus 280 Anser domesticus 276 Anser erythropus 23, 33, (44), (67), (81— 88), 88—89 Anser fabalis 23, 57—58, 63, (65—80), 91—92, (95), 264—265 Anser indicus (67) Anser neglectus 93 Anthropoides virgo 292, (300) Anthus campestris 299, (304) Anthus pratensis 26 Anthus trivialis 26, 295, (301) Apus apus 24, 37, (46), 298, (304) Apus melba 298, (304) Aquila chysaetos 266, 274 Aquila heliaca 275 Ardea cinerea 23, 33, (45), 263 Ardea minuta (286), (289) Ardea nycticorax (286), (289) Ardea purpurea 23, (286), (289) Arenaria interpres 298, (303) Asio otus 24, 38, (46) Astur palumbarius 276, 278 Athene noctua 24, 37—38, (46—47), 267, 276, 298, (304) Aythya ferina 23, 33, (45), 57, 59—60, 63, (64) Aythya fuligula 23, 57, 59—60, 63, (64) Aythya marila 57, 60—61 Aythya nyroca 23, 33, (45), 60—61 Bombycilla garrulus 26, 33, (44) Botaurus stellaris 22—23, 33—34, (43), (45), 274—275, 280 Branta bernicla (77) Branta leucopsis (67), 93 Branta ruficollis (67), (86), 291, (299) Bubo bubo 24, 275 Bubo maximus 274 Bucephala clangula 23, 57, 59—63, (64) Burhinus oedienemus 24 Buteo buteo 23, 298, (304) Buteo legopus 23, 33, (44), 266 Buteo rufinus 298, (304) Calandrella brachydactyla 234 Calcarius lapponicus 298, (303) Calidris alpina 24 315 Calidris minuta 24, 33, (44) Caprimulgus europaeus 24, 34, (45) Carduelis carduelis 26, 30, 37, (44), (46), 269, 298— 299, (303—304) Carduelis chloris 26, 30, 37, (44), (46), (303) Carduelis spinus 26, 275 Casmerodius albus 297, (303) Cerchneis tinnunculus 280 Certhia brachydactyla 25, 38, (466), (255— 260), 261, 298, (303) Certhia familiaris 25, 31, 34, (44—45), (255— 260), 261 Cettia cetti 298, (303) Charadrius alexandrinus 234, (239) Charadrius dubius 24, 33, (45) Chlidonias hybrida 24 Chlidonias niger 24 Chloris chloris 298—299, (304) Ciconia alba 274, 276 Ciconia ciconia 23, 37—38, (46—47), 263—264, 275—277 Ciconia nigra 23, 274—275 Circus aeruginosus 23, 266, 277, (289) Circus cyaneus (289) Circus pygargus (289) Clangula hyemalis 23, 33, (44), 57, 60—61, (64) Coccothraustes coccothraustes 26, 38, (46) Columba livia domestica 22, 24, 37, (43), (46), 188, 274 Columba oenas 24, 280 Columba oalumbus 24 Coracias garrulus 24 Corvus corax 25, 276—277, 298, 303—304 Corvus corona cornix 25, 184, 214, 276— 277, 280, 294, 298, (303) Corvus corone corone 25, 294, (301) Corvus frugilegus 25, 38, (46), 175—237, (237—239), 268, 278—279 Corvus monedula 25, 37, (46), 214, 274— 275 Coturnix coturnix 23, 34, (45), 275 Coturnix dactylysonana 274 Cerx crex 276—277 Cuculus canorus 24, 37, (46), 276—277 Cygnus columbianus bewickii 93 Cygnus musicus 276—277 Cygnus olor 23, 57, 264 Delichon urbica 25, 37, (46), 298, (303— 304) Dendrocopos major 24, 37, (46) Dendrocopos medius 24, 38, (46) Dendrocopos minor 24 316 Dendrocopos syriacus 24, 30, 37, (44), (46) Dryocopus martius 24, 31, (44), 276—277 Egretta alba 23, 277, 297, (303) Emberiza caesia 299, (304) Emberiza calandra 26 Emberiza cia 26 Emberiza cirlus 299, (304) Emberiza citrinella 26, 30, 38, (43), (46), 278—279 Emberiza hortulana 299, (304) Emberiza melanocephala 299, (304) Emberiza schoeniclus 26, 34, (45) Eremophila alpestris 24, (289) Erithacus rubecula 25, 38, (46) Eudromias morinellus 98, 100, (103) Falco cherrug 23 Falco cineraceus (289) Falco columbarius 23 Falco eyaneus (289) Falco peregrinus 23 Falco rufipes (284—286), (289) Falco rufus (287), (289) Falco subbuteo 23, 34, (45) Falco tinnunculus 23, 38, (46), 266 Falco vespertinus 234, (239), (289) Ficedula albicollis 26, 34, (45) Ficedula hypoleuca 26 Ficedula aprva 26, 31, 34 (44—45) Fringilla coelebs 26, 37, (46), 278—279, 298—299, (303—304) Fringilla domestica (286), (289) Fringilla montifringilla 26, 33, (44), 270 Fulica atra 22, 24, 34, 38, (43), (45—46), 57, 62—63, (64), 267, 278—279 Galerida cristata 24, 37, (46), 298, (304) Gallinago gallinago 24, (43) Gallinago media 24 Gallinula chloropus 22, 24, 34, 37, (43), (45—46), 280 Gallinula pusilla (286), (289) Gallus domesticus 187, 230, 280 Garrulus glandrius 25, 34, (45), 298, (304) Gavia adamsii 57, 62, (64) Gavia immer 23, 33, (44), 57, 62 Gelochelidon nilotica 298, (303) Glareola pratincola 234, (289) Glareola torquata (286), (289) Grus grus 23, 275, 292, (300) Haematopus ostralegus 298, (303) Haliaetus albicilla 57, 62 Himantopus himantopus (289) Himantopus rufipes (286), (289) Hippolais icterina 25 Hippolais olivetorum 299, (304) Hippolais pallida 25, 30—31, (44), 299, (304) Hirundo daurica 298, (303—304) Hirundo rustica 25, 37, (46), 274—275, 298, (303—304) Hydrochelidon nigra 297, (303) Hydroprogne caspia 57, 63 Ixobrychus minutus 22—23, 34, 38, (43), (45—46), (289) Jynx torquilla 24, 37, (46) Lanius collurie 26, 37, (46), 269, 298, (303) Lanius excubitor 26 Lanius minor 26, 38, (46) Lanius senator 299, (304) Larus argentatus 24, 33, (44), 57, 63, 298, (303) Larus canus 24, 57, 63 Larus fuscus 57, 63 Larus melanocephalus 49—52, 293, (300) Larus ridibundus 24, 49—52, 57, 63, 267, 293, 297, (300), (303) Limosa limosa 24, 297, (303) Locustella fluviatilis 25 Locustella luscinioides 25 Locustella naevia 25 Loxia curvirostra 26 Lullula arborea 24, 34 Luscinia luscinia 25, 268, (289) Luscinia megarhynchos 25, 37, (46) 275, 296, 298, (302—303) Lusiniola melangopon 25 Melanitta fusca 57, 59—61, (64) Melanitta nigra 57, 59, 61 Delanocorypha calandra 293, (301) Meleagris gallopavo 278—279 Mergus albellus 23, 59, 60, 62 Mergus merganser 23, 60, 62, 266 Mergus serrator 62 Merops apiaster 24, (286), (289) Milvus ictinus 276—277 Milvus milvus 23 Monticola saxatilis 25, (289) Motacilla alba 26, 38, (46), 299, (304) Motacilla cinerea 26 Motacilla flava 14, (16), 26, 100 Motacilla flava feldegg 299, (304) Motacilla flava thunbergi 296—297, (302) Muscicapa parva (287), (289) Muscivapa striata 26, 30, 37, (44), (46), 298—299, (303—304) Netta rufina 57, 59—60 Nucifraga caryocatactes 25 Numenius arquata 297, (303) Numida meleagris 276—277 Nycticorax nycticorax 23, 280, (289) Oenanthe hispanica 25, 296, 299, (302), (304) Oenanthe oenanthe 25, 38, (46), 296, 298, (304) Oenanthe pleschanka 25 Oriolus galbula 278—279 Oriolus oriolus 25, 30, 37, (43), (46) Ortygometra rex 276 Otis tarda (133—166), 167—173, 278— 279 Otus scops 298, (304) Pandion haliaetus 266 Panurus biarmicus 25, (289) Parus ater 25 Parus biarmicus (286), (289) Parus caeruleus 25, 37, (46), 242—249, (205—252), 298, (303—304) Parus cyanus 22, 25, (43) Parus cristatus 25 Parus major 25, 37, (46), 242—249, (250—252), 268, 298, (303—304) Parus palustris 25, 38, (46), 242—247, 249, (250—252), 294, (301) Parus pendulinus (286), (289) Passer domesticus 22, 26, 37, (43), 280, (289), 298—299, (303—304) Passer hispaniolensis 299, (304) Passer montanus 26, 37, (46), 298, (303) Pastor roseus 26, 298, (303) Pavo cristatus 278—279 Perdix perdix 23, 34, (45) Pernis apivorus 23, 34, (45) Phalacrocorax carbo 23, 263, 277 Phasianus colchicus 23, 37—38, (46), 184, 198, 234 Philomachus pugnax 100, 297, (303) Phoenicurus ochruros 25, 30, 37, (44), (46), 268 Phoenicurus phoenicurus 25, 37, (46—47) Phylloscopus collybita 25, 298, (303) Phylloscopus sibilatrix 25 Phylloscopus trochilus 25, 38, (46), 296, (301) Pica pica 37, (46) 317 Pica rustica 278—279 Picus canus 24, 31, (44) Picus major 278—279 Picus viridis 24, 37—38, (46—47), 277 Platalea leucorodia 23 Plectrophaenax nivalis 26 Platypus rufinus (286), (289) Plegadis falcinellus 297, (303) Pluvialis apricaria 97—103, (103) Pluvialis squatarola 100, (103) Podiceps auritus 291, (299) Podiceps cristatus 23, 33, (45), 57, 62—63 Podiceps griseigena 23, 57, 62 Podiceps minor (286), (289) Podiceps ruficollis 23, 33—34, (45), 263, (289) Porzana parva 24, 33, (45) Porzana porzana 24 Porzana pusilla 24, (289) Prunella collaris 26, 105—109, (109—111) Prunella modularis 26, 296, (302) Pyrrhula pyrrhula 26, 30, (43) Rallus aquaticus 24, 33, (45) Recurvirostra avosetta 297, (303) Regulus ignicapillus 26 Regulus regulus 26, 34, (45), 241—250, (250—252) Remiz pendulinus 25, 38, (46), (289) Riparia riparia 25, 33, (45), 267—268, 278—279 Rissa tridactyla 24 Saxicola rubetra 25 Saxicola torquata 25, 299, (304) Scolopax rusticola 24 Serinus canaria 295, (301) Serinus serinus 26, 30, 37, (44), (46), 298, (303) Sitta europaea 25, 38, (46), 295, (301) Sitta neumayer 295—296, (301—302) Somateria mollissima 57, 60—61, (64) Spatula clypeata 59—60 Stercorarius parasiticus 24 Stercorarius pomarinus 57, 63 Sterna hirundo 50, 294, (300) Streptopelia decaocto 22, 24, 30, 30, 37, (43—44), (46) 318 Streptopelia turtur 24, 37, (46), 275, 277, 298, (303—304) Strix aluco 24, 37, (46) Strix flammea 278—279 Struthio camelus 278—279 Sturnus vulgaris 26, 37, (46), 100, (103), 214, 269, 279, 298, (303) Sylvia atricapilla 25, 37, (46) Sylvia borin 26, 38, (46) Sylvia communis 26, 30, 38, (44), (46) Sylvia curruca 26, 30—37, (44), (46), 269 Sylvia melanocephala 298—299, (303— 304) Sylvia philomela (286), (289) Sylvia nisoria 26, 30, 37—38 (44), (46— 47) Syrnium aluco 278—279 Tadorna ferruginea 297, (303) Tetrao bonatia 274 Tetrao urogallus 275, 278—279 Tetrastes bonasia 113—130, (130—131), 275 Tichodroma muraria 25 Tringa erythropus 24, 33, (44) Tringa hypoleucos 22, 24, 33—34, (43), (45), 267 Tringa nebularia 24, 33, (44) Tringa stagnatilis 298, (303) Tringa totanus 24, 33, (45), 297, (303) Troglodytes troglodytes 25, 38, (46), 296, (302) Turdus iliacus 33, (44) Turdus merula 25, 37, (46), 296, 298, (302), (304) Turdus musicus 278—279 Turdus philomelos 25, 38, (46) Turdus pilaris 25, 31, 33, (44) Turdus saxatilis (286), (289) Turdus torquatus 25 Turdus viscivorus 25 Turtur auritus 274, 276 Tyto alba 24, 37, (46), 267 Upupa epops 24, 37, (46), 274, 298, (303) Vanellus cirstatus 274 Vanellus vanellus 24, 100, (103), 275 Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Madártani Intézete 85/2349 Franklin Nyomda, Budapest, 1986 Felelős vezető Mátyás Miklós igazgató Felelős szerkesztő dr. Bankovics Attila Szerkesztő Pomozi Árpádné Műszaki vezető Asbóthné Alvinezy Katalin Műszaki szerkesztő Kucsera Katalin Nyomásra engedélyezve 1986. július 8-án Megjelent 10,50 (A/5) ív terjedelemben, 43 ábrával és 7 db fényképpel Készült az MSZ 5601 — 50 és 5602— 55 szabvány szerint MG 4076-a-8600 na