,v ^

^'^1^^^

V.'^

*.

ív^-^^

^.•%

i^tk:

^r-í. --^.í-

^'- li^ .jsér n> ■;

.Jí:^::'

580.6 ^és^

vol. 12
1913

I

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-lKÁN

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

MOESZ GUSZTÁV

XH. KÖTET

1913

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN

BUDAPEST, 1913

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

(Budapest, VIII,, Eszterházy-iitcza 16. szám.)

INDEX.

A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok

az ábrára vonatkoznak.

Die Zahlen in ( ) beziehen sich auf die Mitteilungen für das Ausland, die

mit * auf Abbildungen.

I.

Andrasovszky J. : Adatok Kis-Ázsia flórájához, (jkv.) 143.
Augustin B.: Adatok a Lavatera thuringiaca levélanatómiájához. íjkv.) 39.
Augustin B. Schweitzer J.- Az Althaea officinalis és a Lavatera thu-
ringiaca levele közti különbségről 226.

— — Über den Unterschied der Blátter von Althaea oflficinalis und Lavatera

thuringiaca. (62.)

Bezdek J. : A növénytan tanítása a középiskolákban, (jkv.) 254.

Blattny T. : Adatok az ezüsthárs (Tilia tomentosa) északi határának meg-
állapításához. 165 ; jkv.) 91.

— — Beitráge zur Feststellung der nördlichen Grenze der Silberlinde. (38.)

— — Ujabb adatok a Syringa Josikaea elterjedéséhez. 12.

— — Neuere Standorte der Syringa Josikaea. (3).
Borza S. : Cerastium-tanulmányok 41.

— — Études des Céraistes. (9).

Dykes W. : The genus Iris. 237; (67) (Ismertetés).

Fucskó M. : Néhány kétszikű növény szíklevelének regeneráló sarjadzása.
III— IV. táblával. 147.

— — Über Regenerationserscheinungen an den Keimblattern einiger dikotylen

Pflanzen. Mit Taf. III— IV. (27)

— — Tanulmányok a növények higroszkópos mozgása köréből. 138. (Is-

mertetés).

— — Studien über die hygroskopischen Bewegungen der Pflanzen. (25).

(Rezension).
Gabnay F. : A kátrány növénymérgezö hatása, (jkv.) 178,
Gáyev Gy. : Viola Sziliana Borb. 80 ; (13).
Gombocz E. : A „Plantae rariores" története, (jkv.) 252.

Kitaibel és Schultes. (jkv.) 252.

Greguss P. A Suriáni tengerszemek kovamoszatai. VI — VII. táblával. 202.

— — Die Kieselalgen der Meeraugen von Surián. (61).
Győrffy I. : Az Anemone nemorosa virágteratologiája. (jkv.) 179.

n

IV

Istvánffi Gy. : A szölö peronoszpoiájának lappangási idejéről, tekintettel
a védekezésre. 1.

— — Über die Inkubationsdauer der Plasmopara der Rebe init Rücksicht

auf die Bekampfung der Blattfallkrankheit. (1).

— — Vizsgálatok a Plasmopara viticola konidiumtartóinak és myceliumának

alkatáról, (jkv.) 91.

Janch.en E. : Die europaischen Gattungen der Farn- und Blütenpflanzen.
II. Aufl. 16. (Ismertetés).

Klein Gy. levele a szakosztályhoz. 29.

Kümmerle J. B. : A pteridospóra szisztematikai jelentőségéről, (jkv.) 39.

Hirek. 40.

Nachrichten. (8),

- — Növénytani repertórium. 20, 86, 141, 174, 246.

Langer S. : Spirogyra proavita n. sp. 166, (38).

Mágocsy-Dietz S. : A delibláti homokterületről, (jkv.) 146.

Moesz G. : A nagybányai Musa ensete. (jkv.) 29.

Apró Közlemények. 17, 85, 138, 172, 244. (A baktériumok alkalmaz-
kodóképessége 173. A Crocus variegatus újabb termőhelye az Alföl-
dön 85. Adatok a sóskasavas mész fiziológiájához 86. A fagyöngj"
alkalmazkodási fajtái 172. A gumós Begonia korai virágzása 19.
A keményítőszemek réteges szerkezete 245. A lepkék bábjai a zöld
növények módjára asszimilálnak 86. A levél megfagyása 19. Alsó-
Ausztria új virágos növényei 18. A lutillai ragadópalában előforduló
kovamoszatok 172. A Magyar Nemz. Múzeum Flóra Hungarica exsic-
catajáról 17. A növény hajlamossága megbetegedések irányában 173.
A Parnassia palustris kleistogamiája 140. A rozsdagombák áttelelése
az uredosporák útján 139. A talaj hőmérsékletének befolyása a növény-
zet fejlődésére 139. A trópusi fák időszakos lombhullatása 244. Az
egres amerikai lisztharmatja 140, 172, 245. Az Eranthis hiemalis elő-
fordulásának újabb pontjai Budapesten 85. Az Opuntia orsóalakú
fehérjéje 18. Az örökzöld növények felkarolása 18. Az ultraibolya
sugarak hatása a vegetációra 19. Baktériumok és erjesztőgombák a
virág méznedvében 138. Egyéni eltérések fiziológiai reakcióban 17.
Egy ritka gomba újabb termőhelye az Alföldön 85. Fekete fenyő
ültetése az Alföldön 85. Gombamérgezések Franciaországban 18. Ha-
zánk új Violái 139. Lombjuktól megfosztott fás növények mesterséges
rügj'fakadása 18, Magyarország egy új behurcolt gj^omja 17. Osmotikus
nyomás 19. Stájerország új Carex faja 86. SjTnbiotikus baktériumok
levéltetűben 19. Tanulmányok a növények higroszkópos mozgásai
köréből 138. Tölgyeink és a bükk fiziológiai atavizmusa 244.)

Kleine Mitteilungen (6), (15). (Flóra Hungarica exsiccata (6). Immer-

grüne Pflanzen (6). Individuelle Abweichungen in der physiologischen
Reaktion (6). Neuer Standort eines seltenen Pilzes im Alföld (15).

Florisztikai közlések, (jkv.) 92.

Hirek. 92, 146, 180, 246.

Nachrichten. (16), (26), (72).

Jegyzőkönyv. 29, 31.

—- — Sitzungsberichte. (7).

Moesz Gr. : Jelentés a szakosztály 1912 évi működéséről, (jkv.) 31.

- Mykolo^niii Közlemények 231. (Az Ozonium plica Kalchbr. és a Her-
potiichia nigra Hartig 233. PZszakafiikai gomba a Nagy-alföldön 231.
Különös csészegoraba 232. Néhány adat Pozsony megye gombaflórá-
jához 234.)

— — Mykologiselie Mitteilungen (63). [Ein ei^enartiger Disoomycet (64).

Einige Daten zur PilzHora des Komitates Pozsony (66). Ein nordafri-
kanischer Pilz im Grossen Alföld (63). Ozonium plica und Herpotrichia
nigra (65)].

— — Pantocsek J. : „A Fertő-tó kovamoszatviránya" ciratt munka is-

mertetése. 14, (.5).

— — Szabó Z. : „Útmutató növények gyűjtésére, konzerválására ..."

ciuűi könyvének ismertetése. 242.

— — Szépligeti Győző herbáriuma a Magyar Nemz. Múzeumban 235.

— — Gy. Szépligeti's Herbárium im Ung. Nat. Museum. (66).
Mylius G. : Das Polyderm. 83. (Ismertetés).

Pálinkás Gy. : Szőlőfertözési kísérletek Plasmopara viticolával, (jkv.) 144.
Pantocsek J. : A Fertő-tó kovaraoszatviránya. (Baciilariae lacus Peisonis)
14, (5). (Ismertetés).

— — A kopacseli andesittutfa kovamoszaíai I — II. táblával. 126.

— — Die im Andesittiifta von Kopaesel vorkommenden Bazillarien. Mit

Taf. I-U. (24).
Prodán Gy. : A sármási földgázterület és környékének nyári flórája, (jkv.) 253.

— — Die Sommer-Flora des Erdgasgebietes von Sármás. (72). (Sitzungsber.)
Salacz L. : Adatok a gombák arzénoldatokban való viselkedéséhez. 93.

— — DatíMi über das Verhalten der Pilze in arsenhaltigen Lösungen. (17).
Sávoly F. : Az ampelológiai intézetben végzett peronoszpora-kutatásainak

eredményei. (']k\'.) 36.
Schilberszky K. : Adatok a növények parthenokarpiájáhuz. 103.

— — Beitrage zur Parthenokarpie der Pílanzen. (18).

— — A közönséges csiperke teratológiájához. (jkv.) 145.

A Schizophyllum coramune elterjedési viszonyairól, (jkv.) 179.

— — A szamóca ikergyümölcse, (jkv.) 145.

— — Az ágcsonkok tökéletes beforradása. (jkv.) 145.

Schneider J.: Az egyet, növénykert érdekesebb növényeinek bemutatása.

(jkv.) 39.
Schveitzer J. : A Cymbalaria muralis peloiiás virága. 82.

— — Pelorie der Blüte von Cjoubalaria muralis. (15).

Szabó Z. : Bemutatások. (A növénykert érdekesebb növényei. 254. A Flóra
Hungarica exsiccata 1-sö centuriája. 39. B o m m e r és M a s s a r t :
„Les aspects de la Végétation en Belgique'" c. müve. 145. Fias káposzta.
252. Gombák. 252.)

Jegyzökönyvek 31, 38, 91, 143, 178, 251, 252.

Sitzungsberichte (7), (16), (25}, (39), (71).

• „Ctmutató növények gyííjtésére, konzerválására . . ." című munka

ismertetése. 242.

Sztankovits R. : Dykes W. : Az Iris génusz monográfiája. 237. (Is-
mertetés).

ír

VI

Sztankovits R. : Referat über die Iris-Monographie von W. R. Dykes. (67).

— — M y 1 i u s G. : „Das Polyderm" c. munka ismertetése. 83.
Textoris Izabella : Florisztikai adatok Turóc vármegyéből. 7.

Floristische Angaben aus dem Komitate Turóc (3).

Tomek J. : Adatok a búzatermés ismeretéhez, (jkv.) 29.

Tuzson J. : Adatok a délorosz puszták összehasonlító flórájához. I. Tauri-

Puszták. V. tábla. 181.
Beitrage zur vergleichenden Flóra der südrussischen Steppen. I. Die

Taurischen Steppen. — Additamenta ad floram comparativam stepium

Rossiae meridionalis. (41.)

— — A Pinus Kotschyana termésének bemutatása, (jkv.) 39.

— — A tauri puszták flórája, (jkv.) 39.
A voronyezsi puszták flórája, (jkv.) 143.

— — Helyreigazítás 19.

— — Janchen E. : Die europaischen Gattungen der Farn- und Blüten-

pflanzen. II. Aufl. c. munka ismertetése. 16.

— — Jelentés a Bot. Közi. 1912 évi évfolyamáról és a szakosztály vagyoni

állapotáról, (jkv.) 35.

— — Verbascum banaticum a délorosz pusztákon, (jkv.) 92.

Varga O. : Az üszökspóratartalmú korpákról és az üszökspórák mennyi-
ségének meghatározásáról, (jkv.) 144.
Viski J. : Az aleuron szinezödésének és az anthocyannak ismeretéhez. 169.

— — Zur Kenntnis des Anthozyans und der Farbung des Aleuron. (39).

II.

AcMllea Gerberi 182, 183, (43), (44), f. tenaifolia 200, (59), mic-
rantha 184, 185, (45), (46), ptarmica 182, (43), v. cartilaginea 200, (59),
Aclmantliidiuni 209, Adenophora lilifolia f. polyadenia 11, Adonis
vemalis 253, Aesculus hippocastanum 148, 149, 157, (27), (34), (37) IV t.*.
Agavé scolymus 179, Agropyrura ramosum 185, (46 1, repens 185, (46),
Alisma arcuatum 185, (46), AUiura. flavescens 253, globosum 185, i46),
oleraceum 9, Paczoskianum 185, 190, (46), (50), V t.*, scorodoprasum 9,
Althaea officinalis 226 -231, Alyssum tortuosum 182, (43), Amanita
bulbosa 18, citrina 18, verna 18, Aroarantus albus 184, (45), crispus 17,
Amphora sp. div. 126, 127, 219, (24), Ammophila paliida 171, Andro-
pogon ischaemum 253, Anemone nemorosa 179, Anoinoeoneis 210,
Apera spica venti 8, Arabidopsis toxophyllum 185, (46), Ariopsis
peltata 39, Arnoldia Szépligetii 237, Artemisia austriaca 184, 185, (45),
(46), maritima 185, (47), procera 182, (43), Aspergillus spec. div. 94—102,
(17), (18), Asperula graveolens 183, (43), (44), humifusa 185, (46), Aster
tinctorius 11, Astragalus austriacus 253, dasyanthus 253, reduncus 185,
(46), virgatus 182, 183, (43), Atriplex microsperma 253, nitens 186, Ave-
nastrura desertorum 18, pubescens 8, Azotobacter chroococcum 19.

Bassia sedoides 184, 186, (45), Battarrea phalloides 85, 232, (15),
(64), Beckmannia erucaeformís 185, 187, (46), (48), Begonia 19, Bill-
bergia speciosa 254, Botrychium luuaria 179, Botrytis cinerea 96, 97,

VII

101, (17), Brachychilus Ploisfieldi 39, Bracilypodium pinnatum 8,
Brassiea elongata 184, (45, Bromus Benekeni 8, erectus 185, (46),
Bryonia álba 11, Bupleurum rotiindifolium 12, Burbank-féle szilva
114*, Butomus umbellatus 182, 253, (42).

Cachrys odontalgica 185, (46), Caloneis 210, Camelina alyssum

9, Campanula bononiensis 10, Camphorosma monspeliacura 186, (47),
Carduus crispus 10, glaucus 10, hamulosus 185, (46), lobulatus 10, nutans
179, Carex caiyophyllea 8, foetida 86, hirta 183, (44), humilis 9, Pairaei 8,
remota 8, sempervirens 8, tomentosa 8, vulpina 253, Carnegia mirabilis
136, (24), Carpinus betulns 19, Castanea sativa 148, 149, 157, (27), (34),
(37), III. t* vesca 125*, Centaurea arenaria 182, (43), cyanus 184, (45),
diflfiisa 185, (46), v. Lamarckiana f. paliida 202, (60), f. lilacina 202, (60), v.
brevispina 202, (60), Hödliana 18, inuloides 185. (46), rhenana 253. scabiosa
184, (45). similata 18, tspinulosa 253. trinervia 253, Centauriura pulchellum

10, Cephalaria radiata 253, Cephalosporiura acremonium 95, 100, (17),
Cephalothecium roseum 94, Cerastiura alpinum 50, (10), f. Cárjae 50,
f. Báleanum 51, v. glandiilifemni 51, arvense 64, 65*, (12), v. calcicolum 65*,
66, banaticum 62, (11), v. adenotrichum 63, f. balcanicum 64, f. minus 63,
candidissimiim 60, (11), f. brevifolium 60, cerastioides 46, (10), dinaricum 49,
(10), V. volebiticum 49, (10), grandiflorum 44*, 61, (11), f. glabrescens 62, f.
leiogynum 62, f. leiostemon 62, lanatum 44*, 51, (10), f. diminutum 52, f.
litigiosa 53, f. pietrosuanum 53, lanigerum 44*, 57, (11), v. bosniacum 59, v.
Dollineri 59. f. pauciflorum 58, v. pindicolum 59, f. semiglabrum 59, latifo-
lium 44*, 47. (10), Lerchenfeldianum 67, 68*, (12), v. ciarcanense 69, f. Simon-
kaianum 70, 71*, moesiacum 56, (11), v. Adamoviéi 57, f. Dimonii 57, f.
Halácsyi 57, rigidum 44*, 70, (12), v. Beekianum 70, v. ciliatum 72, specio-
sum 73, (12), V. adenophoruin 73. f. subspepiosum 73, transsilvanicum 54*,
(10), V. Paxiamim 55, uniilorum 48, (10), Chenopodium. glaucum 253, rub-
rum 9, Chondrilla juncea 184. (45), Chrysanthemuin vulgare (44),
Cineraria aurantiaca 11. Cirsium acaiüe 11, arvense 184, (45), CandoUea-
mim 11, canum 253, erucagineum 11, incanum 185, 182, (43), lacteum 11,
praealpinnm 11, tataricum 11, Cladosporium herbarum 95, 96, 100-102,
(17), Clavaria pistillaris 252, Cocconeis 132, 208, Conriagia orientális
9, Cordyceps clavulata 92, Crambe tatarica 253, Crepis alpestris 12,
rhoeadifolia 184, (45), tectorum 12, Crocus variegatus 85, Crupina vul-
gáris 253, Cucurbita pepo 148, III. t.* (27), (36), (37), Cuscuta epithy-
mum 10, Cyclotella 204, Cymbalaria muralis 82*, (15), Cyrabella spec.
div. 127—129, 218 219. (24), Cynodon dactylon 231, (64), Cyperus hamu-
losus 182, 190, Cytisus albus 253, biflorus 183, (43).

Dactylis litoralis 186, (47), Delphinium consolida 185, Dematium
nigrum 233, (65), Deuticula Van Heurckii 134, (24), Dianthus campest-
ris 185, (46), leptopetalns 185, (46), polymorphus 183, 192, (43), (52), Dia-
toma spec. div. 204, Diel vajkörte 111*, Diploneis 209, Dipsacus laci-
iiiatus 11, Disiphonia hungarica 134, Dryopteris dilatata 7, spinulosa 7.

VIII

Echinocliloa criis galli 8, Echinops ritio 186, (47), Ecliinopyxis
sp. div. 136, 222, (24), Elatine alsinastnim 185, (46), Elymus europaeus 8,
Emeletes körtegyümölcs 113*, Epilobiura alpestre 10, Epipogium
aphyllum 9, Epithemia sp. div. 132, 220, Equisetum limosum 7, variega-
tum 7, Eranthis hiemalis 85, Erigeron podolicus 11, Eruca sativa 186,
(47), Eryngiuni plánum 185, (46), Erysimum durum 18, Eunotia sp.
div. 133, 206, Euphorbia esula 10, Gerardiana 183, (43), villosa 10, virgata
10, 184, (45).

Falcaria Rivini 185, (46), Pestuca anmdinacea 8, gigantea 8,
glanca 8, heterophylla 8, silvatica 8, vaginata 183, (43), Fias káposzta 252,
Flóra Hung. exsiccata 17, 24—28, 39, (6), Fragilaria sp. div. 205, 133—134,
(24), Frankenia hirsuta 186, (47), Frustulia 211.

Galactinia proteana v. sparassoides 232, (64), Genista tinctoria
183, (43), Geránium collinuui 183, (44), dissectum 10, pratense 253, pusil-
lum 10, Glaucium. comiculatum 185, 186, (47), Glyceria aquatica 8,
fluitans 8, spectabilis 253, Glycirrhiza echinata 182, (43), Gomphonema
132, 218, Goniolimon tatariciim 185, 186, (46), Gratiola officinalis 182,
(43), Gypsophila paniculata 184, (45), tiicbotoma 185.

Halocnemum strobilaceum 186, (47), Hantzschia sp. div. 220,
Helianthus annuus 148, 158, (27), (34), (37), III t.* IV t*, Heliotropium
europaeum v. micranthum 185, Herniaria hirsuta 182, (43), Herpotrichia
nigra 233, (65), Hinko körte 111*, Hordeum vulgare coeleste 171,
Hyporrliodius lividus 18.

Inula britannica 182, (43), conyza 11, germanica 184, (45), Iris
graminea 258, pumila 253, sp. div. 237—241, (67)— (71).

Jasminum nudifiorum 92, Juncus bufonius 253, conglomeratus 9,
Gerardi 185, 253, (46), glaucus 9, sphaerocarpus 185, (46), Juniperus nana
234, (66), Jurinea linearifolia 185, (46).

Kochia prostrata 185, (46), Koeleria eriostachya 8.

Lactuca scariola 12, Lappá major 11, minor 11, Lathyrus sil-
vestris v. platyphyllus 10, Lavatera thuringiaca 226 — 231, Lebrun vaj-
körte 110, Lemna minor 183, (44), Lens esculenta 148, 149, 156, (27),
(34), (37), III— IV t*, Lenzites variegata 234, (66), Lepidium latifolium
183, (44), Lilium bulbiferum 9, Linaria Biebersteinii 184, 185, (45), genisti-
folia 183, (43), odora 183, (43), Linum ílavum 253, nervosum 253, Lolium
multiflorum 169, (39), Luzula silvatica 9, Lycopodium annotinum 8,
Lycopsis arvensis 10, Lythrum hyssopifoliuni 253, tribracteatum 185, (46),
thymifolium 185, (46).

Magvatlan apaalma 109*, Marrubium peregrinum 185, Medicago
falcata 185, Melampyrum barbatum 10, cristatum 10, Melandryum

IX

album 182, (43), f. lanceolata 192, 197*, (52), Melilotus officinalis 184,
(45), Melosira sp, div. l^ő, 203, (24), Meridion 204, Microneis 132,
208, Milla imiflora 39, Molinia coerulea 8, Mucor sp. div, 94-101,
(17). (18), Mulgedium tataricum 186, (47), Musa ensete 29, Myriophyl-
lum vertirillatum 10.

Nasturtiutn brachycarpum 185, (46), Navicula sp. div. 129-131,
212 — 214, (241, Nectria cosmariospora 234, (66), Neidium sp. div. 209,
Niptera fallons 234, (66), Nitzschia sp. div. 126, 135, 220, Nympkaea
álba 183, (44), amazonica 39.

Oenanthe aquatica 10. 183, (44), phellandrium 25:!. Oenothera
biennis 182, (43). Oligotroplms Szépligetii 237, Onobrycliis viciaeíblia 183,
(43), Onopordon acanthium 11, Onosraa arenarium 188, (43), Oospora
variábilis 95—97, 100, 101, (17), Opuntia 18, Orobanche Hava 10, ramosa
10, reticulata 10, Orthantha liitoa 10. Oxalis stricta 10, Ozonium
plica 233, (65).

Pachyrrhyzus bulbosus 254, Panicum italicum 182, (43), f. longi-
setum 186, (47), Parnassia palustris 140, Parthenomorphia 103, (19),
Pastinaca silvestris 253, Pedicuralis e.xaltata 9, Peganum harmala
186, (47), Penicillium sp. div. 94 102, (17), Petasites albus 10, hybri-
diis 10, Rechingeri 18, Peucedanum graveolens 185, (46), palustre 253,
Phaseolus vulgáris 148, 161, (27), (36), (37), III t*, Pbleum phleoides 8,
pratense 8, nodosum 8, Phlomis pungens 185, (46), Phlyctospora fusca
252, Phoma foeniculina 247, Phragmites communis 182, 183, 253. (42),
Picea excelsa 233. 234, (65), (66), Picris Tatrae 12, Pinnularia sp. div.
126, 214—218, Pinus Kotschyana 39, mughus 234, (66), pumilio 233, 234,
(65), (66), Pionnotes Biasolettiana 234, (66), Pirola chlorantha 10, Pirus
apetala 104, 116, (20), Pisum sativum 148—151, (27)— (37), lU-IV t*,
Plantago arenaria 182, 183, (43), (44), f. lanata 200, (59), f. rossica 200,
(59), lanceolata 183, (44), major 185 (46), maritima 183, (44), Plasnxopara
nivea 247, viticola 1—7, (1)— (3), Pleurosigma 211, Poa pratensis 8,
Polygonum amphibium 9, aviculare 253, Bellardi 182, (43), f. Kitaibelianum
191, (52), convolvulus 184, (45), Polyporus arcularius 234, (66), rhizophilus
231, (64), Populus álba 182, (43), nigra 182, (43), tremula 182, (43), Prta-
mogeton natans 8, perfoliatus 182, (42), pusillus 8, Potentilla bifurca
185, supina 185, (46), Primula Juliae 39, Pseudeunotia 208, Puccinia
buUata 247, malvacearum 247.

Quercus pedunculata 19, 244, sessiliflora 244.

Ranunculus aquatilis 9, auricomus 9, cassubicus 9, paucistamineus
9, repens 253, Rhopalodia sp. div. 132, 133, (24), Ribes nigrum 108,
Roripa silvestris 182, (43), f. chersonensis 192, 197*, (53), Rosa Szép-
ligetiana 236, (66), Rumex acetoseUa 182, (43) conglomeratus 9, Ryncbosia
phaseloides 254.

Sagittaria sagittaefolia 182, 183, (42), Salicornia herbacea 183,
(44), Salix acutifolia 182, 183, (43), (44), (51), 191, álba 182, (43), amyg-
dalina 182, (43), rosmarinifolia 183, 191, (43), (51), triandra v. concolor 191,
(51), Salsola káli 185, Salvia aethiopis 184, 185, (45), nutans 253, Salvi-
nia natans 183, (44), Sansevieria cylindrica 254, Sarcosphaera ammo-
phila 232, (64), Sauromatum pedatum 39, Scabiosa ucranica 183, 200,
(44), (58), Scandix pecten veneris 10, Sciiizopliyllum commime 179'
Scirpus digyinis 253, hamulosus (43), (50), holoschoenus 182, (43), v. Lin-
naei 189, (49j, f. pedunculatus 189, (49), f. romanus 189, (49), v. australis
189, (49), f. exserrens 189, (49), f. filiformis 189, (49), lacustris 253, mari-
timus 183, (44), Tabernaemontani 7, Scorzonera hispanica 12, Scrophu-
laria alata 10, Sechiuaa edule 39, Secotium agaricoides 232, (64), Sedum
maximum 9, Seraseya 220, Senecio borysthenicus 197*, 201, 182, 183,
(43), (44), (59), nemorensis 11, subnebrodensis 18, Serratula nitida 253,
xeranthemoides 185, (46), f. integerrima 201, (60), f. taurica 201, (60), Seseli
Degenii 251, Silaus Rochelii 253, Silene otites 183, 185, (43) v. wolgensis

185, longifiora 185, Sisym.briura. pannonicum 182, (43), Sonerila marga-
ritacea 254, Sorbus chamaemespilus 12, Sparganium ramosum 8, 183,
(44), Spergularia marginata 186, (47), rubra 253, Sphaerotlieca mors
uvae 140. 245, Spiraea média 9, Spirogyra Hassallii 168, (39), insignis
168, (39) V. fallax 168, v. Hantzschi 168, proavita 166, 169*, (38), Stachys
germanica 10, Statice caspia 186, (47), Gmelini 186, (47), sareptana 185,
(46), f. hirta 193, (53), f. glabra 193, (53), suffruticosa 186, (47), Stauroneis
129, 211, Stsplianodiscus 136, Sterigmatocystis ochreae 94, Stipa
capillata 185, 253, (46), (47), f. ulopogon 186, (48), pennata 185, (46),
Succisa pratensis 11, Suaeda maritima 183, (44), Surirella 135, 221,
Synedra 133, 205, Syrenia angustifolia 183, (43), Syringa Josikaea
12-14, (3), (4).

Tabellaria íiocculosa 204, Tanacetum vulgare 183, Taraxacum
bessarabicum 186, (47), paluütre 12, Téli arany parmen alma 121*, mag-
vatlan alma 115*, 117*, Tetractylus Braunii 204, Tetragonolobus sili-
quosus 10, Thalictrum flavum 182, (43), f. trifidum 192, (52), Thymus
odoratissimus 183, (43), Tilia tomentosa 165, (38), Tournefortia sibirica

186, (47), Trifoiiura fragiferum 253, ochroleucum 9, Triglochin mariti-
mum 186, 253, (47), Triticum dasyanthum 183, (43), (44) durum Schimperi
171, elongatum v. ruthenicum 187, 188*, (48), ramosum 188*, 189, (49),
repens f. ponticum 187, 188*, (49), Typba latifolia 253, Typhoides arun-
dinacea 8.

Utricularia vulgáris 10.

Valerianella rimosa 11, Vallisneria spirális 182, (42), Verbas-
cum banaticum 183, 193—196, 195*, (44), (53)— (56), ovalifolium 185, (46),
phlomoides 186, (47), Veronica anagallis 182, (43), v. anagalloides f. acu-
tifolia 196, (56), f. subobtusa 198, (56), beccabunga 10, longifolia 182, (43),
f. cordata 198, 197*, (56), f. glabra 197*, 199, (57), scutellata 10, 183, (44),
spicata 185, (46), f. Falz-Feiniana 199, (57), Vt.*, f. laxiflora 199, (58), Ver-

XI

ticillium agaricinum 234, (66), Vicia fába 148, 149, 155, (27), (34), (37),
III— IV. t*, pannonica 10, picta 182, (43), striata 10, Victoria regia 39,
Viola Ajtayana 139, alpestris 10, arenaria 81, (14), castriferrei 81, (14),
Duffort 139, hii-ta 80, 81, (13), (14), mirabilis 10, Neményiana 139, odorata
80, 81, (13), (14), Paxiana 139, permixta 80, 81, (13), (14), Riviniana 10, 81,
(14), superhirta 80, 81. (13), (14), Szilyana 80, 81, tricolor ssp. genuina 18,
uliginosa 80, (13), Vclvaria gloiocephala 18.

Waldsteinia ternata 86, Weiiand körte 112*.

Zahlbrucknera paradoxa 86, Zea mays sac^harata v. caeruleo-
dulcis 171.

III.

Hírek. — Nachrichten.

Ambrózy I. gróf 180, 251, (40), Ambrózy L gróf 180, 251, (40), An-
gyal D. 40, (8), Ascherson P. 38, 40. Augustin B. 180. (40), Bezdek J. 38,
Csató J. 246, (72), Doby G. 143, 146, (26), ifj. Bntz G. 180, (40), Filarszky
N. 40, (8), Fucskó M. 180, (40), Gombocz E. 92, (16), Györffy I. 40, (8),
Halácsy J. 246, (72), HoUendonner F. 180, 251, 253, (40), (72), Hollós L.
146, (26), Juhász Á. 180, Klein Gy. 29—31, 86, 37, (7), Lengyel B. 38, (8),
Langer S. 31, (7), Mágocsy Dietz S. 180, (40). Maly K. 180, Páter B. 92,
180, 246, (16), (72), Pax F. 251, Riide K. 40, (8), Réczey I. 252, Richter A.
180, (40), Schveitzer J. 246, (72), Szabó Z. 40, 92, 251, (7), (8), (16), Thaisz
L. 31, Valentiny E. 246, (72), Varga 0. 31, 40, 246, (8), (72), Wettstein R.
180, 251.

xn

E kötet füzeteinek megjelenése: — Es erschienen

Heft 1

füzet,

pag. 1— 40,

(1)-

- (8) 1913 márc. 31.

„ 2

í)

. 41- 92,

(9)-

(16) 1913 máj. 20.

„ 3

n

93-146,

(17)-

(26) 1913 jún. 30.

, 4

n

„ 147-180,

(27)-

(40) 1913 szept. 25.

r 5 —

6 ..

„ 181—254,

(41)-

-(72) 1913 dec. 25.

Corrig(

inda

I •

Oldal
Seite
Page

57

Sor felülről,
Zeile V. ob.,
Ligne en desc.
24

alulról Helyett
V. unt. Statt
., en rem. Au lieu c
— Marmor.

ie

Olvasandó
Lies
Lisez
marmor.

59

19

—

210

210 pro p.

68

4

—

—

Seymann ! Galopenca !
Janka ! Schneider !)

66

12

—

413

413 pro p.

74

—

5

Velen.

(Velen.) Borza

74

—

3

Cel.

(Öel.) Borza

(9)

1

—

Ceraistes

Ceraistes

(25)

8

—

Zusammenziehungf

5- Querschrumpfimgsfáhigkeit.

fáhigkeit

(40)

15

—

Botrydium

Botrychium

182

—

10

Cyperus

Scirpus

185

8

10

ovaliifolium

ovalifolium

191

12

—

zárósejtjeik

szájnyílásaik

197

1

—

Senecis

Senecio

199

—

11

caule,

caule

78 a

Carpati Transsilvaniae rovatban kereszt kell a rigidum, v. Beckianum

és a

V. ciliatum mellé.

XII. KÖTET. 1913. 111/ 31. 1. FÜZET.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR, MAGYAR TERiMESZETTUDOMANYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÍiZREMCKÖDÉSÉVKl. SZEI{KK:íZll

MOESZ GUSZTÁV

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.)

1913.

Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K.

TARTALOM.

TABLE DES MATIÉRES. — INHALT.

Oldal

Istvánffi Gy. : A szölö peronosporájának lappangási idejéről,

tekintettel a védekezésre 1

— — Über die Inkubationsdauer der Plasmopara der Rebe mit

Rücksicht auf die Bekiimpfung der Blattfallkrankheit , . (1)

Textoris Izabella: Florisztikai adatok Turócz vármegyéből 7

— — Floristische Angaben aus dem Komitate Turócz .... (3)
Blattny T. : Újabb adatok a Syringa Josikaea Jacqu. fii. elter-
jedéséhez 12

— — Neaere Standorte der Syringa Josikaea Jacqu. fii. . . . (3)
Irodalmi ismertető. M o e s z G. : Pantocsek J. A Fertő tó kova-
moszat viránya 14

Tuzson J. : E. Janchen. Die europaischen Gattungen der

Farn und Bliitenflanzen 16

Liter nturhericht. G. M o e s z : J. Pantocsek. A Fertő tó kovamoszat

viránya ; Bacillariae lacus Peisonis (5)

Apró közlemények 17

Kleine Mitteilungen (6)

Helyreigazítás 19

Növénytani repertórium 20

Szakosztályi ügyek 29

Siizungsberichte (7)

Hírek 40

Nachrichten (8)

Nyugtázás.

A dr. Símonkai Lajos nevét viselő alapítványra 1912. februárius 16-töl 1913.
februárius 12-ig a következő adományok érkeztek be :

Csíki Ernő 2.—, Kümmerle J. Béla 5. — , Rőmer Gyula 5. — , Tomek János
2. — . Összesen 14. — K.

A befizetések összege és a tőkésített kamat ez idő szerint együttesen
552 K 51 f-t tesz ki.

Erre a tudományos czéltí alapítváujTa, melyet a növénytani szakosz-
tály dr. Simonkai Lajos emlékezetére alapított, ez úton is felhívjuk
olvasóink figyelmét. Az adományok dr. Szabó Zoltán, egyet. m. tanár
czímére küldendők. (Budapest, IX., Erkel-n. 12).

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XII. KÖTET. 1913.111/31. 1. FÜZET.

Istvánffí Gy. : A szölö peronosporájának lappan-
gfásí idejéről, tekintettel a védekezésre*

Lappaiigási idő alatt értjük a szőlő peronosporája eseté-
ben azt az időt, mely a rajzósporák befiíródásától — azaz a
fertőzés megtörténtétől — az olajfolt teljes kifejlődéséig eltelik.
Az olajfolt pedig — viszont, hogy egy korábbi meghatározáso-
mat idézzem : ^ nem egyéb, mint a szőlő levelének a fertőzés
helye körül jelentkező elhalványodása, tehát a behatolt rajzó-
sejtből fejlődött mycélium megérésének jele. Az ilyen áttetsző
folt tehát azt mondja^ hogy a Plasmopara viticola míjcéliuma
egy bizonyos körzetben nemcsak hogy elterjedt, hanem a kitörésre,
a gyilmölcsözésre megérett ; s így a baj, akár elsődleges invázió,
akár pedig sorozatos invázió alakjában az első esőre a közeli
napokban már kitörhet.

A lappangási időtartamnak ismerete gyakorlatilag rendkí-
vüli haszonnal járhat. Tannlmányaimban, " a nielyeket most csak
kivonatosan ismertetek: az egyik főczélom az volt, hogy a lap-
pangási időszaknak a naptári év szakaszai meg az időjárás sze-
rinti megállapítását a szőlőmívelő közönségnek kezére adjam,
ezzel módját akartam ejteni annak, hogy a szőlősgazda maga,
szőlejének figyelemmel kisérése révén ismerhesse fel a véde-
kezésre legalkalmasabb időpontokat. Mindaddig legalább, a míg
a hírszolgálat az eddiginél tökéletesebb módon szervezhető nem
leend. (Ez ideig ugyanis a napi újságokban hetenként kiadott
jelentésekkel tájékoztattam a közönséget a peronospora jelent-
kezéséről, terjedéséről s az időjárási kapcsolatokról, mindig
utalva egyben a legajánlatosabb védekezés módjára is.)

A lappangási időszaknak megállapítására két határérték,
két időpont ismerete szükséges, t. i. a fertőzés, azaz a rajzó-
sejtek befúródásának időpontja, valamint az olajfoltok átütésé-

1 IstVcánffi Gy.: Perouosyoia vizsgálatok. A m. kir. Ampelológiai
Intézet Évköny\^e. IV. (1910). 1911. 333. 1.

2 I s t V á n f f 1 G y. és P á 1 i 11 k á s G y . : Fertőzési kísérletek pero-
nosporával. Borászati Lapok. 43. 1911. 32 — 37. szám.

További kutatások a szölö peronosporájának fejlődéséről, tekintettel a
lappangási idő gyakorlati értékesítésére. Ugyanott. 44.1912. 32 — 41. szám. Ezen
s további tanulmányaink közelebbről összefoglaló dolgozat alakjában jelen-
nek meg.

1

2 ISTVÁNFFl QY.

nek ismerete, a mi viszont a lappangás végét szabja meg.
A mikor azután a betegség kitörhet esetleg — de viszont a
körülmények szerint a kitörés el is maradhat.

Megemlíthetem, hogy Francziaországban Cazeaux — Ga-
zaiét meg C a p u s szerzettek nagy érdemeket a lappangási
időszaknak tanulmányozásában, mások voltaképen nem is fog-
lalkoztak a kérdéssel érdemlegesen, Németországban R u h 1 a n d
és F a b e r megkisérlette ugyan szőlőpalánták fertőzése révén a
lappangási időszak megállapítását, vizsgálataikat azonban nem
vihették dűlőre.

Vizsgálatainkban egyrészt az esők előidézte, tehát a ter-
mészetes módon keletkezett inváziók olajfoltjaival, — másrészt
pedig a mesterséges fertőzésekkel ellenőriztük a lappangási idő-
szak lefolyását : és mind a két esetben lehető pontosan számba-
vettük az időjárási elemeket is. A két módszer közül persze a
fertőzés volt a biztosabb.

A levelek olajfoltja úgyszólván átmenet nélkül jelenik meg
egyik napról a másikra, tehát a lappangási idő élesen meg van
szabva. De azért természetesen a fertőzés utáni időjárás — meg-
figyeléseink szerint — nagy befolyással van az olajfoltoknak
nemcsak a megjelenésére, hanem alkotására is. Tavasz utóján
vagy a nyár elején az olajfoltok többnyire nagyok, pecsétszerűek,
de nem csak azért mivel a szövetek ilyenkor még elég zsengék,
hanem főként azért, mivel ezidőtájt az időjárás esősebb és a
levegő párázatosabb. Ellenben a szárazabb vagy pedig éppen
aszályos időjáráskor fejlődő olajfoltok aprók és szögletesek,
mivel a viszonylag szikkadtabb szövetekben a mycélium nehe-
zebben tud terjedni a sejtek között és főként nagyon nehezen
tud áttörni az érhálózat alkotta akadályokon, gátokon, miért is
az olajfolt alakja az érközök szegletes hálószemeihez igazodik.

A mint jeleztem már — az olajfolt megjelenése, átütése
azt jelenti, hogy a Plasmopara a kitörésre készen áll. Ezt,
azaz a kivirágzást, kitörést illetően megállapíthattuk, hogy :

1. ha az olajfolt átütése után a következő 24 órában ki-
adósabb eső huU, az olajfolt területén konidiumtartókból álló
hófehér sűrű gyep alakjában kivirágzik a Plasmopara ;

2. de ha az eső az olajfolt tulajdonképeni átütését csak
12 — 24 órával előzi meg, akkor a kivirágzás az olajfolt átüté-
sével egyidejűleg megy végbe ;

3. ha pedig az olajfolt megjelenésének várható ideje előtt
2 — 3 nappal korábban tartós esőzés áll be, akkor olajfolt nem
is mutatkozik, hanem egyenesen kitör a Plasmopara egyik nap-
ról a másikra és ez az általunk „olajfoltnélküli kivirágzásnak"
nevezett módja a kitörésnek ;

4. ha pedig az olajfoltok átütésének feltűnésekor száraz
vagy éppen aszályos az időjárás, akkor a kivirágzás mindaddig
elmarad, a míg nagyobb eső nem vonul át a szőlőn. És csak

A aZÖLÖ PER0N08P0RÁJÁNAK LAPPANQÁ81 IDEJE 3

ha nagyon harmatosak az éjszakák — jelentkezik esetleg bizo-
nyos csekélymérvú gyér gyümölcsözés — 1 — 2 hét multán.

Arra nézve, hogy aszályos időjáráskor meddig maradhat
életképes a mycélium az olajfoltokban, igen beható vizsgálatokat
és kísérleteket végeztünk úgy a szabadban — mint az üvegház-
ban is. ^gészen jJontosan meg volt állapítható, hogy a mycélium
majdnem Jcét hónapig életképes marad az olajfoltos levélben, úgy
pedig, hogy abból tetszés szerint előhívható a konidiumJcitörés :
mihelyt a megfelelő nedvességi viszonyokról go7idoskodunk. Ez a
nagyérdekü körülmény nagyon valószínűvé teszi azt is, hogy a
nyári fertőzésekből eredő és a szárazabb időben lappangási áUa-
poton maradó olajfoltok kivirágzása révén keletkeznek az őszi
új inváziók.

Az olajfoltok viselkedésére természetesen a hideg és a
meleg is nagy befolyással lehet.

Igen fontos annak megállapítása, hogy 10 C fok melegben
5 — 6 nap alatt tör ki a Plasmopara az átütött olajfoltból és
viszont, ha 1 — 2 napon át 30 C fok feletti meleg uralkodott,
akkor a mycélium nem fejlődik tovább, hanem elpusztul. A Plas-
moparára a legkedvezőbb 18 — ^22 C fok meleg és 95 — lOOV©
relatív páratartalom ; ilyen esetben 10 — 12 óra alatt kivirágzik.

A lappangási időszak időtartamára áttérve, első sorban a
lappangási időszak határozandó meg ; a mint jeleztem, franczia
kutatók foglalkoztak behatóan ezzel a kérdéssel és a lappangási
időszakot váltakozó permetezések révén vagy pedig a fertőzést
közvetítő eső előtt és után fejlődött levelek figyelembevételével,
vagy egyes tőkéknek az esőtől, tehát fertőzéstől való megvédése
útján törekedtek megállapítani. Mi ellenben egyrészt az intézeti
házi szőlőtelep meteorológiai megfigyelő állomása adataira tá-
maszkodva állapítottuk meg a szabadban jelentkező természetes
(spontán) fertőzések lappangási idejét, másrészt pedig a leg-
biztosabb módszerrel a szabadban végrehajtott fertőzésekkel
határoztuk ezt meg.

Mindjárt eleve kitűnt az, hogy a lappangási időtartam az
időjárással a legszorosabb kapcsolatban van, nevezetesen pedig
a hőmérséknek és a nedvességnek befolyása ismerhető fel a
leghatározottabban .

A meleg egy bizonyos határig sietteti a mycélium fejlő-
dését, a nagyfokú nedvesség pedig mindig felette serkentőleg
hat a növekedésére. Ezzel szemben az alacsony avagy túlságo-
san magas hőmérsék, valamint a szárazság lassítja, esetleg tel-
jesen megakasztja a mycélium növekedését.

Egybevetve az 1911- és 1912-ben folytatott kísérletek és
megfigyelések eredményeit, a lappangási időtartam a következő
értékeket adja a naptári szakaszok szerint:

t*

4 ISTVÁNFFI GY.

május elején és derekán, a mikor még aránylag

hűvös az időjárás 15 — 18 nap,

május végén 12 — 15

június elején pedig 11 — 13

június közepén 9 — 11 „

június végén ....... 6 — 7 „

júliusban és augusztusban . . 5 — 6 „ "^

azaz tartama abhan a mértékben, a mint az időjárás melegebb
lesz, fokozatosan mindinkább rövidül.

Nagy befolyással van a lappangási időre még a nedves-
ség is, úgy a légköri párázat mint a növényi szövetekben fog-
lalt nedvesség. Ugyanazon hőmérsék mellett a párázatos levegő-
ben álló, vagy több vizet felszívott szőlőtőke levelein 1 — 2 nappal
előbb átütnek az olajfoltok mint az olyanon, amely aránylag
szárazabb környezetben tenyészik. A nedvességnek eme gyorsító
hatása egészen az ú. n. olaj foltnélküli kivirágzásig fokozódhatik,
a mikor a lappangási idő esetleg 4 — 5 napra is megrövidülhet.
Ez az eset a szabadban akkor jelentkezik, a mikor a fertőzés
megtörténte után állandóan esős meleg időjárás uralkodik. Ennek
eUentéte az elhúzódó lappangás, a mikor a levegő páratartal-
mának csekély mérve és a levelek szikkadtsaga miatt 1 — 2
esetleg még több nappal meghosszabbodik a lappangási időszak.

Ugyanilyen módokkal megállapítottuk a fürtökre nézve is
a lappangási időt: ez június elején 12—14 nap, június közepén
9 — 11 nap, június végén 10 — 12, július elején 12 — 14 nap.

A meleg időjárásnak hatása tehát ebben az esetben is ér-
vényesül, azonban a júliusi lappangási időnek hosszabb tartama
leginkább a bogyók fejlettségének, erősebb állományának tud-
ható be : tehát a lappangási idő a fürtök fejlettségével meg a
korábbi vagy későbbi virágzással is egybefügg.

De mindezeken kívül még a fertőzés helye is befolyással
lehet : a lappangási idő egy bizonyos kereten belül akkor a leg-
rövidebb, ha a fertőzés közvetetlenül a zsenge virágon (sapkán
vagy magházon); a kötött bogyón vagy a kocsánykoronán tör-
tént, — ellenben hosszabb lesz akkor, ha a rajzók befúródása
a bogyó kocsányán ment végbe (mi már 1 — 2 napi késedelmet
jelent) ; leghosszabb pedig akkor, ha a gerezden vagy a fürt-
tengelyen történt a fertőzés, mi már 4 — 5 napi késedelmet okoz-
hat, még ugyanazon fürtön is és így a gerezden át fertőzött
bogyókra nézve a lappangási leghosszabb idő 17 — 18 nap lehet,
azaz csak ekkor kezdenek a bogyók halványodni, mint ez a
mesterséges fürtfertőzésekkel megállapítható volt.

A közbejövő esőzések itt is megrövidíthetik a lappangás
idejét 2 — 3 nappal, tehát a nedves időjárás folyománya gyanánt
a korai kivirágzás jelentkezhetik, mielőtt még a bogyók elhal-
ványulása feltűnne : ez az eset teljesen megfelel a leveleken
észlelhető olajfoltnélküli kivirágzásnak.

A SZÖIiü PERONOSPORÁJÁNAK LAPPANGÁS! IDE.IR 5

A lappangási időt tehát egészen — úgyszólván órára való
pontossággal — nem lehet meghatározni, de ez nem is szük-
séges. Annál kevésbbé lehetséges ez, mert a dolog természetéből
kifolyóan mint láttuk, nemcsak az uralkodó időjárás folytán je-
lentkezhetnek eltolódások — hanem erre a fekvés, a talaj víz-
tartalma, a levelek helyzete (a tőke belsejében, meg a tőleve-
leken hamarább ütnek át a foltok) mind befolyással lehet.
Általában pedig a zsengébb részeken mindenkor rövidebb a
lappangási időszak, mint a kifejlett erősebb állományú szer-
veken. A gyakorlatra való értékesítését tartva szem előtt nyilván-
való, hogy az olajfoltoknak figyelemmel kísérése nagyon jó
tájékoztatás a gazdára nézve, mert ezek révén megbizonyosod-
hatik arról, hogy közelebbről, nevezetesen a legelső kiadósabb
esőre várható-e a Plasmopara kitörése?

Ha azonban nem akarjuk az olajfoltok átütését megvárni

— hanem még korábban akarunk biztosat tudni — a mi pedig
a gyakorlatban a védekezés szempontjából nagyon sokat érhet,
akkor a próbákhoz folyamodunk. A mint ezt már a védekezési
útmutatásnak legutolsó kiadásában is megírtam. A próbával
egyesített megfigyelés volt tanulmányaink folyamán a második
lépés a gyakorlati értékesítés felé. Majd azonban még ezt is
meg lehetett haladni, mert bevonhattunk a vizsgálatok előbbre
haladtával még egy új tényezőt, bevehettiik még a lappangási idői
is. A következő példából kiderül a lappangási időnek nagy je-
lentősége. Tegyük fel, hogy május 10 — 12-ke között nagyon bő
esők voltak, az időjárás pedig elég enyhe, tehát a télispórák
kicsirázhattak és fertőzéseket közvetíthettek. Ha már mostan
ehhez az említett időponthoz 15 — 18 napot hozzáadunk, előre
kiszámíthatjuk, hogy ha az illető esőkben csakugyan történtek
fertőzések — úgy azok olajfoltjai május 25 — 28 táján fognak
megjelenni.

Már ennek az időpontnak ismerete is értékes lehet a gaz-
dára, mert ha korábban nem, de május 25— 28-ig feltétlenül
kell permeteznie ; hogy az ez időtájt várható olajfoltokon ter-
mett konidiumokból eredő fertőzésektől megvédje szőlejét.

Ha azonban közbevetőleg egy próbát végez^ vagyis nem
várja meg az olajfoltoknak a természetben való átütését, hanem
teszem május 22— 23-án különböző tőkékről leszed mintegy
40—50 levelet és azokat nedves ruhába vagy papírba takarva
egy tállal leborítja és 3 — 4 napon át így tartja meleg helyen

— például a konyhán : — akkor, ha a naponta való átvizsgá-
láskor néhány levélen olajfoltnélküli fehér konidiumkivirágzá-
sokat talál, megbizonyosodott — még pedig már napokkal előbb
sem hogy a szabadban az olajfoltok átüthetnének, arról — hogy
szőlejében a Plasmopara ott lappang.

A nagyobb bizonyosság és időnyerés okáért úgy is járhat
el: hogy kétszer állítja be a próbát, még pedig az elsőt május
19— 20-án, a másodikat pedig 23— 24-ikén, így esetleg még ha-

6 I8TVÁNPFI GY.

marább megtudhatja azt, hogy lesben áll e már szőlejében a
Plasmopara vagy pedig hogy még nem kell félnie támadásától.
Természetesen az évszak további folyamán is alkalmazhatja ezt
a próbát, nemcsak májusban. így teszem, ha június 1 — 2-án
voltak nagy esők, ehhez az időponthoz 11 — 13 napot adva, ki-
számíthatja, hogy a Plamospara június 14 — 15 között fog jelent-
kezni. Ha azonban június 7 — 9-én próbát állít be, esetleg már
9 — 10-ikén is biztosat tudhat.

A rövidebb lappangási időszakok évadjában is lehet két-
szer próbát beállítani, de ez nem annyira szükséges, mint a
tenyészet kezdetén a tavasszal való megállapítás, mikor t, i. az
elsődleges fertőzések lehető korlátozása a főfeladat.

A próbához való levelek szedésénél szem előtt tartandó
az, hogy májusban csak a tőleveleket szedjük meg, mert hiszen
a fertőzés valószínű idejekor nem lehetett még csak alig néhány
levél a hajtásokon. Tehát az első olajfoltok csak az alsóbb le-
veleken jelentkezhetnek. Azonkívül tekintettel kell lenni a fek-
vésre is, általán tanácsos onnan szedni a leveleket, a hol vagy
a mely részében a szőlőültetvénynek rendesen vagy leggyakrab-
ban szokott pusztítani a Plasmopara és lehetőleg azon kell
lenni, hogy az érzékenyebbnek ismert, továbbá hogy a korai
fajtákról szedessenek a próbához levelek. Később, június folya-
mán már a lombsátor középmagasságában álló leveleket szedjük
a próbához.

A leírt próbákkal egynehány napot nyerhet a gazda^ a mi
pedig igen sokat jelent, mert megeshetik, hogy az olajfoltok
természetszerű átütését vagyis a lappangási időszak végét be-
várva, az éppen közbejött eső miatt nem lehet permetezni, míg
ellenben a próbák megejtése után a gazda még elég idővel
rendelkezhetett, hogy kényelmesen megpermetezhesse egész sző-
lejét. Voltaképpen ebben rejlik ennek a javasoltam módszernek
a nagy előnye.

A Plasmopara életkörülményeinek ismerete tehát ma már
annyira kibővült és ebben ezeknek a vizsgálatoknak is nevezetes
részük van, hogy gyakorlati használatra a gazda inkubációs,
azaz lappangási nyilvántartást vezethet a Plasmopara fertőzése-
ket kiváltó esőkről. Ezek szerint az adatok szerint számon-
tarthatja a Plasmopara jelentkezését és a mi a fő, ezekhez az
adatokhoz szabhatja a védekezésnek, tehát a permetezések és
porozások beosztását.

A gazdának nem kell egyebet tennie, mint a házi naptárba
pontosan bejegyeznie az esők időpontját és közelítőleg nagy-
ságukat is (azaz esőmérővel 7 — 10 mm-től kezdve kell számon-
tartani az esőket), s a megjegyzett naptári időponthoz mindjárt
hozzáadja az illető hónapra és időszakra megállapított lappan-
gási időt : így akkor előre tudhatja, hogy szőlejében mikor vár-
ható a Plasmopara kitörése. A mi pedig az eddigiekhez képest
már magában véve óriási jelentőségű haladás.

A SZÖLÖ PERONOSPORÁJÁNAK LAPPANGÁ61 IDEJE 7

Ha azután az előbb leirt próbákat nem is állítja be, már
pusztán az inkubációs naptár szerint irányíthatja a védekezést,
tehát nem kell találomra permeteznie és nincsen kitéve annak,
hogy elmulasztva egy-egy permetezést kárt valljon emiatt.

Annyit azonban az olajfoltok megjelenésének kiszámítása
alapján megtehet, hogy legalább a számítás szerint adódott na-
pokon alaposan átvizsgálja a szőlejét, keresve az olajfoltokat és
kivirágzásokat. Ez egyben annak a gazdának is módot ad az
ellenőrzésre a ki nem lakik a szőlejében, hanem teszem a közeli
városban stb., mert így mégis tájékozása lehet arról, hogy mikor
kell szőlejének utána néznie a védekezés czéljából.

(A növ. szakosztály 1913. jan. 8-án tartott üléséből.)

Tcxtorís Izabella; Florísztikai adatok Túró ez

vármegyéből,

Blatnicza községnek a turóczi sikságtól egészen a Krizsna
havasig terjedvő, változatos határában, nemcsak majdnem min-
den növény tenyészik, melyet Wagner J. „ Tiirócz vármegye
edényes növényei'' czímű művében felsorolt, hanem azonfelül mások
is szép számmal képviselvék. Ha csak a Gagyer völgyét tekintem
is, a természetkedvelők ezen kincsesbányáját, sok mellékvölgyével,
bérczeivel; szikláival és számos zeg-zugával, meg vagyok győ-
ződve, hogy teljes florísztikai kiaknázása még a messze jövő feladata.

Alábbiakban az általam Turócz megyében, főleg Blatnicza
környékén gyűjtött növények egy részének neveit sorolom fel,
nem említve azokat, a melyek "Wagner J. idézett művében
foglaltatnak. Az érdekesebb növények legtöbbjét a Magyar Nem-
zeti Múzeumnak adtam át. A revíziót is ott végezték.

A mely növénynél hiányzik a község neve, azt Blatniczán
gyűjtöttem. Könnyebb tájékozódás végett a nagyon hosszú Gagyer-
völgynek azt a részét, mely az alsó erdőőri laktól a felsőig ter-
jed, Középgagyernek, azt a részét pedig, a mely a felső erdő-
őri laktól a Krizsna aljáig húzódik, Felsőgagyernek nevezem.
A községtől egyenes vonalban délkeletnek húzódó másik nagy
völgyünknek neve Dolina. Így nevezi itt mindenki. Ez jóval
rövidebb a hatalmasan kanyarodó Gagy érnél, de természeti szép-
ségekben épp oly kimeríthetetlen. Ugyancsak a Krizsnára vezet fel.

Dryopteris spinulosa (Mull.) 0. Ktze. Legtöbb a Pleso-
vicza nevű hegy oldalában.

Dryopteris dilatata (Hoffm.) A. Gray. A Tisztán, a
Felsőgagyer jobboldali magaslatain stb.

Equisetum limosum L. A Pribócz és Károlyfalva közötti
nagy tócsában, a Scirpus Tabernaemontani társaságában.

Equisetum variegatum S c h 1 e i c h. A gagyeri patak men-
tén mindenütt.

8 TEXTORTS I2ABBLLX

Lycopodium atDiotinum L. A Tiszta-hegy Szokolovo nevű
részében. Xem magam szedtem : egy öreg favágó hozta nekem
onnan. Egészen hiteles adat.

Sparganium ramosum H u d s. A síkságon csendes ^izben
sok helyt.

Poiamogeton natans L. A nagvrákói vasúti állomás táján.

Potamogeton pusiUus L. Blatniczán alul bőven. Mosócz
mellett is van.

EchinocMoa crus galli (L.) R. et Sch. A falun aluli káposz-
tásokban.

Typhoides anjndin(u:ea (L.^ Mnch. Pribócz mellett.

Phieum prrateiise L. p. nodosum L. Középgagyerben és
minden mellékvölgye nyílásában.

Pfdeum phhmdes [h) Simk. Leginkább a várhegy tövében.

Apera spica venti (L.) B e a u v. Vetésekben gyakori.

Aver<asfrum puheseeyis Jess. Igen elterjedt fú. réteken.
füves dombokon.

MolÍ7iia coerulea Mnch. Főleg a Középgagyer magaslatain.

? KoeUria erioskichya P a n c. Pleso\'icza. Még 1900-ban
szedtem. Xagvon közel áll a K. puramidota ssp. motitana
^Hausm.) D.'X.-hoz

Poa pratensis L. Réten, mesgyén, mindenütt.

Glyeeria fluitans {L.)R. Br. A falutól lefelé.

GJyceria aquatica (L.) W h 1 b g. Előbbivel, de ritkábban.

Festu^a gigantea Vili. Főleg a Középgagverben s oldalaiban.

Festwa sihatica (Poll.) Vili. Inkább a Dolinában. Leg-
több a Prazsena nevezetű hegn kaszáló felső részében.

Festuca arundina^ea (Schreb.> A falun alul. egv* csendes
folyású kis patak mentén. Láttam sokat a Záhoria nevű erdő-
vágásban is.

Fe^tuca heUrophyUa L a m. ^. mutica Xlr. A Közép- és
Felsőgagyerben útszélen, az erdők tövében. A Dolinában is
láttam.

Festuca glanca L a m. A Gagyer-völgyön végig az úímel-
leti sziklákon mindenütt. Más helyeken is igen gyakori.

B/omiis Beyiekerií Syma. Völgyben, erdővágásban kö-
zönséges.

Brachypodiutn pinnatum (L.) Beauv. Több erdőben,
seregesen.

Elymus europnea-i L. Több helyen a hegyek felé, de leg-
inkább csak szálanként.

? Care:i: Pairaei F. Schltz. Plesovicza. Középgagjer.
A tóalaktól nagyobb és nyúltabb terméstömlójével tér el.

Carex remota L. A gagveri út mellett gyakori.

Carex tomentosa L. Kerpelény község mellett bőségesen.
Láttam Laszkár határában is.

Carex caryophyllea. Latour. A Dolina mindkétoldali
bérczein.

FIX>BIBZTTKAI ADATOK TCBÓCZ TÁBMBCTÉBŐL 9

Carex humilis L e y s s. Legtöbbje a Plesoviczán. de van
másutt is.

Carex sempervirens Vili. Osztrá, Gyurgyasová. Krizsna stb.
Igen bőven.

JunctLS conghmeratxis L. Turócz megj'éből már Mar-
git t a i is közölte. Több helyt, de nem oly gyakori, mint a kö-
vetkező. Lepelievelei rövidebbek, tokjának púpja alacsonyabb,
mint az északenrópai növénynek.

Juneus glaucus E h r h. Vizenyős helyeken mindenütt.

Lundo. süvaiica (H u d s.) G a u d A magasabb hegyi tájon
közönséges.

Aüium scorodoprasum L. A várhegy alatt.

AUium oleraceum L. Inkább a Diel nevezetű mezőkön,
kőhalmazban. útszélen.

Lüium btilbiferum L. ílrizsna-havas. Szorosan véve. néhány
lépésnyire a Krizsna zólyom-Uptói gerinczén. De ha ott volt,
lehetett vag}' lehetne valaha a turóczi részben is I Nagyon meg-
lepett, hogy az itteni kertecskék virágát itt a szabadban is
megtaláltam. Sajnos, a következő krizsnai kirándulásom alkal-
mával már csak vaddisznótúrást leltem a liliom helyén, a hol
olyan szépen tenyészett a Pedicularis ejcaltata B e s s. társasá-
gában. Azóta Qtóbbit sem vettem észre a Krizsnán.

Epipogium aphyUum (Schm.t Sw. Meglepően sok volt
belőle a Gagjer jobboldali fenyves bérczein. Azóta e fenyvesek
nagy részét kivágták, de maradt is belőlük, s ott bizonyára
terem még az Epipogium is.

Sutnex conghmeratus Mnrr. Főkép a Dolinában.

Pólygonum amphibium f. terrestre Leers. Szántók szélén,
leginkább vizek közelében.

Chertopodium rubrum L. A fakó libatop társaságában a
faluban.

R^nuuculns auricomus L. Szebeszlo major felé bőven, a
R. cusstihicus L. társaságában.

Banuncxdus pauó-stamineus Tausch. A síkság csendes
vizeiben srvakori.

Ranunculus aquatüü f. heterophyUus Wallr. Előbbivel
patakunk csendes mélyedéseiben.

Camdina alyssum (Mi 11.) TheU. (= dentata Pers.)
Lenfbldeken.

Conringia orientális (L.) Dum. Deánfalvi vetésekben.

Sedum maximum Sut. Szántók szélein és csodálatosképen
a Középgagyer Chlapova nevű mellékvölgyében bőven.

Spiraea média S c h m. Csupán egy öreg bokrára akadtam
1902-ben a Dolina egyik hegyi kaszálóján, de nemrég ugyancsak
a Dolinában láttam. Ii02:%- eg^" egész Mvásrott hesroldal tele van
vele. Lesz bizonyára más helyen is.

Trifolium ochroleu<um L. Szebeszlo major felé egy helyen
és egy száraz, borókás térségen Mosócz felé.

10 TEXT0RI8 IZABELLA

Tetragonolobus siliquosus R o t h. Közel Deánfalu határá-
hoz. Bőven, míg az előrenyomuló eke ki nem pusztítja.

Vicia pannonica Jacq. és Vicia striata M. B. vetésben.
Mindkettő valószínűleg csak vendég.

Lathyrus sÜvestris v. platyphyUus Retz. Cserjésben a
Dubiny erdővágás mellett, 5 cm széles levélkékkel.

Oeranium pusillum L. Közönséges gyom.

Geránium dissedum L. Szántókon gyakori.

Oxalis stricta L. Igen bőven egy vetés szélén.

Euphorbia villosa W. et K. Nedves réteken.

Euphorhia virgata W. et K. A mosóczi határhoz közel eső
mezőkön bőven, utak mellett, az Euphorbia esula-yal.

Yiola mirabilis L. A Chlapova előtt.

Viola Riviniana Rchb. A Plesovicza tövében és másutt,

Niola alpestris (DC.) B e c k e r. Az Osztredok havason való-
ságos szőnyeget alkot.

Epilobium alpesire (J a c q.) S c h r k, A Dolinán a Krizs-
nára menet, de a hegyi kaszálókon is túl.

Myriophyllum verticillatum L. A nagyrákói vasúti állomás
mellett egy tócsában.

Scandix pecten veneris L, Vetésben a szentmáriai dom-
bokon. Múlt évben Blatniczán is találtam,

Oenanthe aquatica P o i r. Egy tócsában Nagyrákó felé.

Pirola chlorantha. Sm. A Dubiny geriuczéről a keleti lej-
tőn, a Cirsium pannonicum Grand, és a Campanula bononiensis
L. vonalán át, lefelé egészen a gagyeri út széléig,

Centaurium pulchellum (S V7.) D r u c e (= Erythraea pul-
chella Fries), A faiu körüli legelőkön bőven.

Cusciita epithymum Murr. Démutkán, csőtéseken, igen el
van terjedve.

Lycopsis arvensis L. Kerpelény mellett.

Stachys germanica L. Kerpelény.

Scrophidaria alata G i 1 i b. A Dolinán végig ki a síkságra.
Mosócz mellett is van.

Veronica scutellata L. Igen gyakori a V. beccabunga L.
mellett, de az utóbbi mégis sokkal közönségesebb.

Melampyrum cristaium L. A Plesovicza gerinczén.

Melampyrum barbatum W. et K. A Plesovicza alatti vetés-
ben. Csak egyszer láttam.

Orthantha lutea (L.) Kern, A Plesovicza déli lejtője
tövében.

Orobanche flava Mart. A Gagyervölgyön végig seregesen,
a Petasites hybridus és a Petasites albus Gártn. gyökerén.

Orobanche ramosa L. Kenderföldeken.

Orobanche reticidata Wallr, Középgagyer. Leginkább a
Carduus glaucus gyökerén.

TJtricidaria vulgáris L. Egy árokban a károlyfalvi legelő-

KL0RÍ8ZTIKAI ADATOK TURÓCZ VÁRMEGYÉBŐL 11

kön. Virítani sohasem láttam, és az utolsó két évben már hiába
kerestem ottan.

Valerianella rimosa B a s t. Vetésekben a mosóczi határnál,
gyéren. Ez idén csak három szálára tudtam akadni.

Dipsacus laciniatus L. Legtöbb a Gagyerben a várhegy alatt.

Succisa pratensis Mnch. A síkságon, patakunk balpartja
melletti réteken.

Bryonia alha L, A falu körül kerítések alatt és bokrok-
ban gyakori.

Adenophora lilifolia (L.) B e s s. f. polyadenia B o r b. Elő-
ször a Mohosov nevű kaszálón a Dolinában akadtam reá 1897
szept. o-én. Itt oly nagy mennyiségben terem, hogy a levegő
telítve volt kellemes illatával. A következő években aztán a
Dolina mindkét oldalán több helyen találtam meg, így a Drienok
tövében, az Osztra, Jaszenok hegyi kaszálók aljában stb. Sőt a
Dolina kezdeténél is nő, kissé rejtett sziklákon és itt augusztus
második felébe esik a virágzása.

Aster tinctorius Wallr. Főleg a Plesovicza gerinczén, de
elvétve más hasonló helyeken is.

Erigeron podolicus B e s s. Gyéren egy közeli erdővágásban.

Inula conyza DC. Szórványosan mindenütt. Először a Chla-
povában szedtem.

Cineraria aurantiaca Hoppé. A Turóczbella fölött emel-
kedő Liszecz hegyen.

Senecio nemorensis L. Legnagyobb mennyiségben a Ga-
gyerben.

Lappá major Gártn. Kerti gyom, de van a Gagyerben is.

Lappá minor DC. Legtöbbje a Gagyerben.

Carduus lobidatus Borb. Középgagyerben, sehol sem
nagyobb mennyiségben, de sok helyen. Már a Dolina egy mel-
lékvölgyében is észleltem.

Carduus crispus L. Ritkán a közeli erdővágásokban. Felső-
gagyer. Dolina.

Cirsium acaide A 1 1. Szebeszló és Folkusfalva közt.

Cirsiuni tataricum W. et Gr. (= canum X oleraceum).
Középgagyerben egy csoport.

Cirsium lacteum Schleich (= palustre X oleraceum). Igen
szépen kifejlett példányokban a Felsőgagyerben.

Cirsiufn erucagineum DC. (= rivulare X oleraceum). Szed-
tem a Felsőgagyerben és egy közeli réten három szép példányt.

Cirsium Candolleanum N a e g e 1 i (erisithales X oleraceum).
Szórványosan a Gagyerben.

Cirsium praealpinum G. B e c k (erisithales X rivulare). A
Chlapova előtt bőven. Az egész Gagyer tele van a Cirsiumok
különféle alakjaival s hibridjeivel, de különösen a C. praealpi-
num-nák van sok átmeneti alakja.

Onopordon acanthium L. A neczpáli czigánykunyhók körül
és Bálintfalván.

12 BLATTNY T.

Scorzonera hispanica L. A Chlapova és Prácsova nevű
magaslatokon, 45 — 60 cm magas példányokban.

Taraxacum palustre DC. A határ meg nem szántott,
jiedves síkságán mindenütt bőven. A Dolinában is megvan.

Lactuca scariola L. Erdővágásokban nagy mennyiségben.

Crepis alpestris T s c h. Főleg a Dolina alhavasi tájától
lefelé ereszkedve, a közeli erdővágásokban is ; itt rendkívül
buján tenyészik.

Crepis tectorum L. Suttói vasúti állomás.

A Picris Tatrae B o r b. tán sehol sem terem nagyobb
mennyiségben, mint a Felsőgagyerben. Augusztusban messziről
sárgállik. Fészkei valamivel kisebbek a tátrai példányokénál.

A Bupleurum rotundifolium L. Blatnicza környékén gyakori.

A Sorbus chmnaemespilus (L.) Cr. is szorosan a miénk.
1888-ban hozták le nekem egy gyönyörű vadvirág- csokorban a
Dolina Priepaszna nevű kaszálójáról. Egy évvel később magam
is szedtem ott három példányt. Igaz, hogy egyszer azután hiába
kerestem, de azért hiszem, hogy meg lehetne találni arrafelé.
A Fátrából B o r b á s is közli.

Meg vagyok arról győződve, hogy további kutatások újabb
érdekes eredményekre vezetnének.

(A növénytani szakosztály 1912. évi december 11-én tartott üléséből.)

B 1 a 1 1 n y T. : Ujabb adatok a Syrínga Josíkaea Jacq» fíl»

elterjedéséhez.

Thaisz Lajosa Syringa Josikaea-nak a Magy. Bot. Lapok
1909- évf. 217. lapján ^ 21 lelőhelyét közli, tizenkettőt az északi
területről, kilenczet a déliről. — Az Ung vízkörnyékéről öt termő-
helyet említ, de — miután a bejelentők ugyanazon termőhelyet
különböző névvel jelöltek meg — a valóság az, hogy eddig innen
csak négyet ismerünk, még pedig :

1. A Lyutta folyó mente a Sztanicka-patak és a Lyutta
összefolyásánál, innen fel és le egy-egy kilométeres szakaszon.
[Sóhát (= Csornoholova) és a sztanickai híd közt, utóbbitól 1^/j
km. -re, a Holodniszti-réten levő csemetekert kerítése mellé az
erdészet ültette át a sztanickai termőhelyről]

2. A Lyutta folyó baloldali mellékvölgyét képező Bisztricska-
patak mente, beömlésétől {429 m.) felfelé 562 m. t. f. magasságig
bőven.

3. Kispásztély és Nagypásztély között, a Veliki-patak mind-
két oldalán.

4. A Veliki-^mtak mellékvölgyén Oroszmocsár község területén.
A Thaisz által felsorolt lelőhelyek száma ll-f9=20.

1 A Syringa Josikaea J a c q. fii. mint növénygeografiai útmutató.

ÚJABB ADATOK A SYRINGA .J08IKAEA JACQ. FIL. ELTERJEDÉSÉHEZ 13

Máramarosi termőhelyéről Janka nyomán annyit tudtunk,
hogy Kelecsény község határában fordul elő. Kérésemre Pokorny
István erdőmérnök, ökörmezői erdőgondnok vállalkozott arra,
hogy itteni előfordulásának közelebbi megjelölése végett termő-
helyei után kutatni fog. Hogy fáradozása sikerrel járt, annak
bizonyítékául ez év októberében sárgult leveleit és néhány gallyát
küldte be hozzám. Kelecsény környékén eddig (1912.) két lelő-
helyét találta meg.

1, A Ricska-patak jobbpartján, ennek a Répinka-patakba
való beömlésétöl {496 m.) délkeletre fekvő vizenyős réteken.

2. A Répinka-patak jobbpartján és az út közötti réteken —
a Oyilok dűlő alján.

Valószínű, hogy Kelecsény község felett : Repenye és Iszka
környékén is megtaláljuk. Ez irányban a jövő év folyamán fog
Pokorny kutatni.

A Biharhegységi eddig ismert előfordulások száma, amint
az előrelátható volt, — a legutóbbi évek növény földrajzi kuta-
tásai folyamán tetemesen gyarapodott. Thaisz kilenczet sorol
fel (1909), de két biharmegyei lelőhelyét — melyeket Mi eh alus
fedezett fel és ismertetett 1887-ben ^ — elnézte, ezekkel tehát
11-re tehető a szám. Mi eh alus Sándornak e két. — iro-
dalmilag már ismert — adata a következő :

Feketekőrös vízgyűjtője {Bihar vm.) :

1. Valealucale völgynek (620 m. 40° 17' k. h.
Ferro, 46° 38' é-i szél.), a katonai térkép 609 magass. pontjánál
betorkoló mellékvölgye., a jobbparton.

2. Vasaskőfalva (^- Petrósz) határában a Galbina-
völgy balpartján (440 m.), a kat. térkép 435-ös pontja közelében.

Katona László, m. kir. erdőmérnök 1901 -ben a követ-
kező lelőhelyét fedezte fel:

3. Pojána határa, az Izvoru Biharulujnak ,,Valea
Csiresid^^ n. mellékvölgyében, a községtől /V2 órányira {658 m. t. /".).

Mi eh alus Sándor brádi főerdőmérnöknek eddig nem
publikált adata a Sebeskörös vízgyűjtőjéről :

1 . A J á d- V ölgy felső szakaszán 3 km hosszban,
a kat. térkép 660 és 780 magassági pontjai közt. ^

2. A Nagyaranyos mentén (Tordaaranyos vm.-ben)
nemcsak Albáktól Szkerisóráig, de a kat. térképen Lepus-nak
jelölt házcsop)ort, (templomponí 859 m) alatt a völgy 849 m magas
pontján is, csillámpalaliordaMkon [Katona László).

3. A Nagy arany OS mellékvölgyét képező — Lepus felett

1 Erdészeti Lapok 18ö7. évf. 982. 1.

-Thaisz L. — Flatt nyomán — a Feketekörös mellékének egyetlen
helyéről : Belényesröl említi. — Flatt belényesi erdők alatt nem a Belényes
környékieket értette, de a belényesi g. kath. püsp. urad. jádvölgyi erdeit.
A Jád-völgy éppen ezen — Biharfüred alatti — szakaszából említi Mi eh alus is.

14 IRODALMI ISMERTETŐ

2 km.-re ezzel egyesülő — Biu-alhu patak mentén 926 m magas-
ságig szórványosan^ {Katona László).

Szamos melléki termőhelyét az irodalom röviden Meleg-
szamos-iiak jelöli. — Állítólag Melegszamos község alatt és
környékén nem fordul elő; Katona László megjelölése szerint:

1. Melegszamos községtől fölfelé haladva a folyó johholdali
— - Pareu Izvoruluj n. — mellékpatakának torkolatától {470 m)
egész Jósikafalváig (= Béles) 934 m.

2. A Béles völgyén Jósikafalvától a Pareu Móri torkolatáig
{felsőhatár 955 m).

Michalus Sándoré az érdem, hogy oly vármegyében
és oly folyó vízgyűjtőjén fedezte fel ezt a növényt, melynek terü-
letéről eddig teljesen ismeretlen volt, A Fehérkörös mellékén,
Hunyadvármegyében magam is láttam és szedtem virágzó ágát :
a Gajna déli lejtőin eredő Ohersia-völgy jobbpartján, közvetlenül
a patakparton (520 m. 40° 21' k. h. Ferro, 46° 18' é. sz.). Igen kevés
példánya nő itt és félő, hogy a bükkösök folyamatban levő letá-
rolásakor végleg kipusztul.

Az itt felsorolt lelőhelyekkel az Északkeleti Kárpátok terü-
letének S. Josikaea termőhelyei tizenkettőre, a biharhegységiek
tízenhatra emelkednek s így eddig összesen 28 lelőhelyét ismerjük ; —
folyómellékek szerint : a) Ung vízgyűjtője 4, b) Latorca vízgyűj-
tője 6, c) Nagyág vízgyűjtője 2, összesen 12 ; d) Sebeskőrös
vízgyűjtője 7, e) Feketekőrös vízgyűjtője 3, f) Fehérkőrös víz-
gyűjtője 1, g) Aranyos vízgyűjtője 3, h) Szamos vízgyűjtője 2,
összesen 16.

(A növ. szakosztály 1912. évi dec. hó 11-én tartott üléséből).

IRODALMI ISMERTETŐ.

Pantocsek József: A Fertő tó kovamoszat viránya. {Ba-
cillar/ae lacus Peiso7iis). 4 táblán, 200 rajzzal. Pozsony, 1912.

Ez a vékony füzet a Fertő tó kovamoszatainak felsorolását
tartalmazza, a szerzőnek 16 éves megfigyelései alapján. A szerzőnek
világszerte ismeretes szakavatottsága, lelkiismeretes munkája, pontos
megfigyelései, kitűnő rajzai ezt a kis mtivecskét botanikai irodalmunk
legjobb müvei közé emelik.

A munka leíró részében 138 fajt, 38 varietast és formát sorol
fel, melyek 29 génuszba tartoznak. Ezek között van egy új génasz,
(a Carnegia Pánt.,) 26 új faj és 16 új varietas. Ezeknek rövid dia-
gnosisát latinul közli. Közli továbbá valamennyi felsorolt kovamoszatnak
■agyságát, bordáinak és vonalainak számát 10 //-ben, valamint majd-
Hem mindenikének rajzát is.

A Bevezetésből megtudjuk, hogy a Fertő kovamoszataival leg-

» V. ö. Botan. Közlem. 1910. évf. 163. 1.

IRODALMI ISMERTETŐ 15

először G r u n 0 w foglalkozott, a ki összesen 47 fajt és varietast
közölt a múlt század 60-as éveiben a bécsi Zool. bot. Ges. folyóira-
tában. A S c h m i d-féle „Atlas für Diatomaceenkunde' öt fertői kova-
moszatot ábrázol. Pantocsek csak azokat sorolja fel. a melyeket
maga észlelt.

A szerző a felsorolt fajok legnagyobb részét elegyes vizben élő
kovamoszatnak ismerte fel, a melyek arról tanúskodnak, hogy a Fertő
raedenczéje a pontusi vagy a szarmát tenger maradványa. Kovamoszat-
flóráját hasonlónak mondja az északamerikai Saltlak Utah és a német-
országi mannsfeldi tó kovamoszatflórájáboz. Hasonló továbbá ama
fosszilis flórához, melyet a csehországi Franzensbad és Eger között
elterülő diatomatelep magában rejt.

Igen érdekesek a Bevezetés ama sorai, a melyekben az érdemes
szerző a Fertő tó tervezett lecsapolásával foglalkozik. Kémiai elemzések
adataival kimutatja, hogy a tó vizének és talajának határozottan sós
jellege van. Középeurópában a Fertő körül van a leggazdagabb halophyta
flóra, a mit az a 64 halophyta virágos növény tanúsít, melyet itt gyűj-
töttek. Hogy mekkora a talaj és a víz sótartalma, az különösen 1865-ben
volt szembeszökően észrevehető. Ez időben napról-napra várták a tó
teljes kiszáradását. A tó kiszáradt fenekét, ameddig csak a szem
ellátott, kivirágzott só borította oly mennyiségben, hogy az egész vidék
behavazott tájképhez hasonlított és a csalódást még fokozta, hogy az
ember lába alatt sóréteg ropogott és a tócsák felszínén jégtáblák
módjára sótáblák terültek el.

Pantocsek véleménye szerint a tó feneke, meg a tó körüli
terület, ha arról a vizet el is távolítják, sohasem lesz mezőgazdaságilag
hasznavehető terület, mert az szikes sivataggá alakulna át. Különben
sem hiszi, hogy a tó magától kiszáradna. Kételkedik a mesterséges
lecsapolás sikerében is, mert a Fertő medenczéje mélyebben fekszik
a Duna medrénél. Ha pedig a lecsapolást mégis megkísérelnék, az
már rendkívül költséges voltánál fogva is, a községeket nyomorúságba
sodorná, ezenkívül katasztrófaszerü veszedelmet hozna a tó körüli
mező-, kert- és szöllőgazdaságra is. Fejtegetését végül így fejezi be :

,.És mert a tónak mesterséges kiszárítását már azon körülménynél
fogva is lehetetlennek tartom, mert azt kétségtelenül fenék alatti vizek
táplálják, a melyeket megszüntetni képtelenség, hangsúlyozom, hagyják
abba a tónak esztelen, költséges lecsapolását, mint a gazdaságra nézve
felette káros kísérletet és biztosítsuk a Fertő létét, mint Középeurópa
egyetlen elegyes vízi medenczéjét sajátságos sós állat- és virány érté-
kében, hazánk és a tudomány hasznára".

„Minősítse a törvényhozás, ha kell, ezen páratlan sajátságos
élettel bíró vízterületet védőterületnek, mely eszme, ha megvalósul, csak
áldásossá válik úgy a tudományra, mint a gazdaságra nézve. Szolgáljon
tehát továbbra is a tó az eredeti mocsári életnek, védjük ezt a tudo-
mány érdekében és ne engedjük, hogy a Fertő tó páratlan eredeti
jellegét — annak kiszárításával — egy sivár, boldogtalan, szégyenle-
tesen szegény szikes sivatag váltsa fel."

A Fertő kovamoszatflóráját a Balatonéval összehasonlítva úgy

16 IRODALOM ISMERTETŐ

találtam, hogy a Fertő kovamoszatjai közül 69 (azaz 40*^/(j) megvan a
Balatonban is. Hogy a két nagy magyar tó kovamoszatflórájában fel-
tűnőbb különbség is van, azt az az érdekes jelenség is bizonyítja, hogy a
Balaton 14 Synedrája közül egy sincs a Fertőben, a melynek azonban
más 7 Synedra faja van.

Azok részére, a kik Pantocsek munkáját használni fogják,
idejegyzem a következő helyreigazításokat: a 23. old. 10-ik sorában
alulról 138 helyett 139; a 24. old. 5-ik sorában felülről Iridis E.
helyett firma Kg. és a 24. old. ugyanazon sorában pag. 64 helyett
pag. 65 írandó. A szerzőnek a „Balatoni kovamoszatok" ez. müvében
pedig a 69. oldalon a ScoUopleura halatonis Pánt. nevet cserél.
Helyes neve Pantocsek legújabb megállapítása szerint: Navictila
KoslowU Mereschk. var. elliptica Mereschk.

A praeparátumokat a lipcsei E. T h u m mikroszkopiái praepa-
rator készítette.

A gyűjtésben nagy sikerrel segédkezett Szabó József, a
soproni ev. főgimnázium tanára. A szerzőt e munka megírására, a mint
azt maga is bevallja, hátramaradottságunk serkentette. Hazánk ter-
mészetrajzi viszonyainak kikutatásában valóban nagyon visszamaradtunk.
Ezt sokan érezzük, de sajnos, csak kevés olyan lelkes, szorgalmas
munkásunk van, mint Pantocsek József! Moesz Gusztáv.

(A növ. szakosztály 1913. febr. 12-én tartott üléséből.)

Janchen, E. .,Bie europdischcn Gattungen der Farn- und
Blütenpflanzcn" . — II. Aufl. Leipzig und Wien, 1913. 60. old.
A Pterido2)hyták, Gi/ninospermák és Angiospermák európai génuszai-
nak névsorát tartalmazza, Wettstein rendszere szerinti sorrend-
ben. — Ismeretes, hogy Janchen, nomenklatúrái kérdésekkel rég-
óta behatóan foglalkozik ; dolgozatai a nemzetközi botanikai kon-
gresszus munkálataihoz is sokban alapul szolgáltak. így a szóban levő
génusz-katalogus igen autentikus helyről ered és különösen a prioritás
elve alapján érvényes nevek ismertetéséhen van a föjelentösége. Hogy
a prioritás elve az egyedüli, a melynek alapján valamikor a botanikai
nomenklatúrában bizonyos megállapodást remélni lehet, azt felesleges
volna bővebben kifejtenem. Annak daczára is kétségtelen azonban, hogy
bizonyos megszokott nevek, mint pl. Scolopendrium, Nymphaea. Epi-
pactis, Alsine, Himantogloí^sum stb. a melyek munkákban, herbáriu-
mokban, botanikus kertekben stb. régtől fogva használatosak, nehe-
zen és csak hosszú időn át tartó következetes munka alapján lesznek
kiküszöbölhetők, vagy átváltoztathatok.

Janchen génusz-katalogusának másik, szintén igen fontos, sőt
tudományos szempontokból sokkal fontosabb oldala a génuszok meg-
állapítása, a miben ez a második kiadás sokkal aprólékosabb tagolást
mutat, mint az első. Az első kiadásban ugyanis 32 Pteridophyta. 8
Gymnosperma 899 kétszikű és 260 egyszikű, vagyis összesen 1199
európai génusz van közölve. Ezzel szemben a második kiadásban 34

IRODALOM ISMERTETŐ 17

Pteridophyta, 9 Gymnosperma, 1005 kétszikű és 292 egyszikű,
vagyis összesen 1340 európai génusz van közölve, tehát 241-el több,
mint az elözö kiadásban, A második kiadásnak nagy előnye az, hogy
a tribusok szerinti elkiilönitést is tartalmazza.

A génuszok körülhatárolása éppen úgy, mint maga a rendszer
is sok tekintetben egyéni felfogás dolga és igy természetes, hogy
J a n c h e n génusz-katalogusa főleg nomenklatúrái szempontokból
jelentőségteljes, illetőleg a nomenklatúra konvenczionális természeténél
fogva, ebből a szempontból bizvást számíthat a katalógus arra, hogy
vezérfonalul és tájékoztatóul szolgáljon. — Ebből a szempontból a
munka teljességéhez és használatához nagyban hozzájárulna az, ha a
génusznevek után az évszám és az illető forrásmunka rövid ezíme is
közölve volna. Tuzson J.

(A növ. szakosztály 1913. febr. 12-én tartott üléséből.)

APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

m. g. A Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya egy
régen érzett kívánságnak tett eleget, a mikor megindította a „Flóra
Hungarica exsiccata' kiadását, melynek f. évi február havában
jelent meg első centuriája. Az első száz növény jegyzékét 1. a 24— 28.
oldalon. A mü czéljáról és rendeltetéséről a mellékelt körlevél követ-
kező sorai tájékoztatnak : „Ezzel a miivel nemcsak hazai növényeink
ismeretét óhajtjuk terjeszteni, hanem a beérkező esereküldemények
révén a M. N. Múz. növénygyűjteményét is gazdagítani. Meg vagyunk
arról győződve, hogy e müvei a hazai kultúrát szolgáljuk és jelentékeny
mértékben járulunk ahhoz, hogy a külföld a magyar flórát magyar
forrásból ismerje meg ! Czélunkat annál sikeresebben érhetjük el,
minél élénkebb támogatásban részesülünk a magyar szaktársak részé-
ről. Kérjük ezért munkatársainkat, hogy egy-egy érdekesebb növény-
fajból 100 — 100 herbáriumi példányt gyűjtsenek vállalatunk részére".

m. g. Egyéni eltérések fiziológiai reakczióban. Paál Á.
ily czímű tanulmányának első részét, a hőmérsékletről és a geotropis-
musról M á g 0 c s y-D i e t z S. mutatta be a Magy. Tud. Akadémia
harmadik osztályának f. évi február hó 17-én tartott ülésén. A szerző
vizsgálataiból kiderül, hogy a geotropikus reakczióidőben mutatkozó
egyéni eltérések nagysága a hőmérséklet szerint változik. Legkisebbek
az egyéni eltérések akkor, ha a reakczió az optimális hőmérsékleten
megy végbe, valamint akkor is, ha a növények a növekedés teljes-
ségében vannak. Valószínűnek tartja, hogy általában minden életműkö-
désben, az egyéni eltérések, a legkedvezőbb külső körülmények közt,
a legkisebbek.

m. g. Magyarország egy új behurczolt gyomja. Degen Á.
és L e n g y e 1 G. Kispest mellett, a Cséry-telep szemétlerakodó terü-
letén megtalálták az Amarantus crispus-t több példányban.
Európában 1848-ban gyűjtötték először, azóta több helyen bukkant

2

18 APRÓ KÖZLEMÉNYEK

fel, de csak 1912-ben sikerült honosságát megállapítani. Thellung
szerint Argentínából származik. (Magy. Bot. Lapok 1912. 238. old.)

m. g. Az örökzöld növények felkarolása. Kertjeink csak
nyáron pompáznak, az év hidegebb felében szomorú, sivár képet nyúj-
tanak. Ambrózy I. báró teljesen új csapáson jár, a mikor a téli
hónapokban is az eleven zöld színt akarja uralkodóvá tenni. Ezt a
gondolatát meg is valósította malonyai parkjában, melyben a szabadon
kitelelő örökzöld növényeknek rendkívül nagy száma valóságos bozó-
tokat és ligeteket alkot, melyek a parknak délvidéki jelleget adnak.
Közel 20 éve foglalkozván az örökzöld növények nagyszabású kulti-
válásával, gazdag tapasztalatokat gyűjtött, melyekről röviden és igen
vonzóan czikket írt Sil v a-Tar o u c a E. gróf: „Unsere Freiland-
Laubgehölze" ez. szépen és gazdagon illusztrált könyvébe,

m. g. Alsó-Ausztria új virágos növényei. T e y b e r A.
az Oest. Bot. Zeitschr. 1913. évf. 21—22, oldalán a következő fajo-
kat és hybrideket sorolja fel : A v e n a s t r u m d e s e r t o r u m (Less.)
Podp. , E r y s i m u ra d u r u m Presl, Petasítes Rechingeri
Hayek (= P. hybridus X '^Ibus), Centaurea Hödliana Wagner
(= C. jacea X rhenana), Centaurea similata Hausskn.
(= C. jacea X pseudophrygia), S e n e c i o s u b n eb r od en s i s Simk.
(= S. rupestris X viscosus). Viola tricolor (L.) Wittr. ssp.
g e n u i n a Wittr. Utóbbi a szerző szerint Magyarország és Ausztria
területéről eddig ismeretlen volt.

m. g. Az Opuntia orsóalakú fehérjéje. Kristályalakú fehérje
vegyületeket számos növény testében találtak. A más alakú fehérje
testecskék ritkábbak. Gicklhorn J., a bécsi egyetem növényfizioló-
giai intézetének asszisztense az Opuutia-félék néhány fajában bőven
talált fehérjetestecskéket. Ezek orsó- vagy félholdalakuak. Egyik végük
gyakran ostorszerüen kihegyezett. Legnagyobb mennyiségben a szár-
tagok középső részében helyezkednek el, még pedig merőlegesen a
szár felületére. Ezeknek a fehérjeorsóknak feladata bizonyára az, hogy
a növény részére tartaléktápanyagul szolgáljanak, (Ost. Bot, Zeitschr.
1913. 8. old.)

m. g. Gombamérgezések Francziaországban. Sartory A,:
Les empoisonne ments parles champignons. ez. mun-
kájából megtudjuk, hogy 1912. évben a nyár folyamán a legtöbb mér-
gezést a gyilkos galócza(Amaníta bulbosa Bull.) okozta.
97 mérgezési eset közül 51 volt halálos. Ugyanezen gomba sárgaszínű
változata (A. citrina) 26 esetben idézett elő mérgezést, ebből 12
halálos volt. Fehérszínű változata, az A. vem a két mérgezési esete
gyógyulással járt. A H y p o r r h o d i u s (E n t o 1 o m a) 1 i v í d u s
(Bull.) Schröt. 66 esetben okozott megbetegedést, de csak egyszer
halálosat. A Voivaria gloiocephala (DC.) Quél. két mérgezési
esete közül az egyik halálosan folyt le.

m. g. Lombjuktól megfosztott fás növények mesterséges
rügyfakadása, Jesenko F. a nyár végével lekopaaztott fás növé-
nyek rügyeibe hígított alkoholt, híg éthert és vizet injicíálva, azokat
korai rUgyfakadásra késztette. Ezt a kísérletet levágott és vízbe helye-

APRÓ KÖZLEMÉNYEK 19

zett ágakkal is megismételte. A Quercus pedunculata-nál és a
C a r p i n u s b e t u 1 u s-nál a kísérletek csak részben sikerültek. Késő
ősszel koncentráltabb alkoholt és étert kell használni. Télen és tavasz
felé ellenben a hígabb keverékek adják a jobb eredményt. (Ber. deutsch.
boi. Ges. 1912. 226. old.)

m. g. Symbiotikus baktériumok levéltetűben. P e k 1 o
1.-nak sikerült az Acer platanoides levelén élő Aphis testéből egy
baktériumfajt kitenyészteni, melyről azt gyanítja, hogy az az Azoto-
bacter génuszba tartozik. Legnagyobb mennyiségben az ú. n. myce-
tocyta-ban található, melyet a zoológusok sokáig a levéltetü különlegeé
szervének tekintettek. (Ber. deutsch. bot. Ges. 1912. 416. old.)

m. g. Az ultraibolya sugarak hatása a vegetáczióra.
Stoklasa J., Senft E., Stranák Fr. és Zdobuiky W. igen
nevezetes eredményekről számolnak be a Biol. Listy 1912. évfolyamá-
nak 81. oldalán. Vizsgálva a higanylámpa sugarainak a csiranövé-
nyekre gyakorolt hatását, azt tapasztalták, hogy az etiolált növény
már 1 — 2 óra múlva is zöldülni kezdett. A zöld növények chlorophillja
nem változott meg, bár a levelek élénkebb zöld szint nyertek, míg a
protoplasma elhalt. Az A z o t o b a c t e r c h r o o c o c c u m-mal végzett
kísérletek arra engednek következtetni, hogy az ultraibolya sugarak
közül csak a legrövidebb hullámhosszúságú sugaraknak van ölő képes-
ségük. Megállapítják az asszimíláczió valószínű menetét is, kiindulván
a növényekben jelenlevő szénsavas káliumból: 1. K.^C03 -|- 00^ -f-
H,0 = 2KHC03. 2. 2KHC03 = K,CO., -f-HCOOH-f-O. 3. HCOOH
= HCOH-f-0. 4. 6HC0H = C,;H,.,0,.'

ra. g. A levél megfagyása. R a m a n n vizsgálatai kiderítették,
hogy a körtefa megfagyott leveleiben a kálium és a foszfor mennyi-
sége megfogyott, míg a mész mennyisége megszaporodott. Ez a jelen-
ség emlékeztet az őszi levélhullásra, mert a természetes módon elhaló
levelekben is ugyanilyen kémiai változások mennek végbe. A fehérje-
tartalom nem változott. (Zeitschr. f. Bot. 1913. 120. old.)

m. g. Osmotikus nyomás. H a n n i g E. 62 egymástól nagyon
különböző növényfajjal végzett kísérletei egybehangzóan azt mutatták,
hogy az osmotikus nyomás a gyökerek szöveteiben kisebb, mint a
levélben. (Ber. deutsch. bot. Ges. 1912. 194. old.)

m. g. A gumós Begonia korai virágzása. Doposcheg-
Uhlár tapasztalata szerint a gyökerek eltávolításával a gumós Bego-
niát korai virágzásra lehet késztetni. (Flóra 1912. 172. old.)

HELYREIGAZÍTÁS.

A Botanikai Közlemények 1912. évi kötetének 213. oldalán a
4. bekezdés utolsó sorában „túlnyomó többsége" helyett: „túlnyomó
többsége íUteőleg kevés'' olvasandó. — • (Tuzson J.)

9*

20 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^

(Rovatvezető : Kommerle J. Béla.)

a) Hazai irodalom :

Adamovic, Dr. Lujo: Biljnogeografske formacije zagorskich
krajeva Dalmacije, Bosne, Hercegovine i Crne Gore. I. Dio. Vegetacionske
formacije nizina, brezuljaka i nizih brda. (Dalmáczia, Bosznia, Herczegovina és
Montenegró benföld helyeinek növénygeographiai formácziója.I.rész. A síkság,
dombvidék és az alacsony hegységnek növénytenyészeti formácziója.) ^
Rada Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti. Vol. 193. 1912., p.
2-30 old.

— — Biljnogeografske formacije zimzelenog pojasa Dalmacije, Herce-
govine i Crne Gore. (Dalmáczia, Herczegovina és Montenegró örökzöld
övének növénygeografiai formácziója.) Cum. tab. 24. — Rada Jngoslavenske
Akademije Znanosti i Umjetnosti. Vol. 188. 1911., p. 1—54.

Augusztin Béla dr. :A franczia terpentin hazája. (Die Heimat
des französischen Terpentin.) 8 ábrával. (Mit 8 Abbildungen.) — Gyógyszerészi
Értesítő. 1913.-évf., 302—309. old.

A sáfránytermelés Francziaországban. (Über die Safran-Cultur

in Frankreich.) 3 képpel. (Mit 3 Abbildungen.) — Gyógyszerészi Folyóirat. VII.
köt. 1912., 248—351. old.

A u j e s z k y Aladár dr. : A baktériumok elterjedése. (Über die
Verbreitung der Bakterien.) — Természettudományi Közlöny. XLIV. köt-
1912., 797—811. old.

Bartha Ábel: Óriás fenyő. (Riesen-Tanne.) Képpel. (Mit Abbil-
dung.) — Erdészeti Lapok. Ll. évf. 1912., 995—1001. old.

A czimben jelölt fa egy 55'56 m magas jegenyefenyő, mely Besz-
tercze-Naszód vármegyének Romoly község erdejében van. (Der im Titel
genannte Baum ist eine 55-56 m hohe Tanne, die in den Waldungen des
Ortes Romoly im Komitat Besztercze-Naszód vorkommt.) Törzse mellmagas-
ságban 195 cm vastag és 58.066 m^ fatömeggel bir. (Der Stamm ist in
Brusthöhe 195 cm dick und besitzt ein Holzquantum von 58.066 m''.)

Blattny Tibor; Megjegyzések Pax „Gnindzüge der Pflanzenver-
breitimg in den Karpathen" (I. és II. kötet) czímtí munkájához. (Bemerkungen
über F. Pax : „Grundzüge der Pfianzenverbreitung in den Karpathen". Bd.
I., H.) — Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 185—193 és (38)— (45.) old.

Fehér Jenő: Albinó ál'atok és növények. (Albino Tiere und Pflan-
zen.) — Pesti Hírlap. 1913. évf. január 5-iki szám.

A pók a virágban. (Die Spinné in der Blüte.) — Uránia. XIII.

évf. 1912., 29. old.

Kleistogamiáról. (Über Kleistogamie.) 1 rajzzal. (Mit 1 Abbil-

dung.) — Uránia. XIII. évf. 1912., 402. old.

^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a
növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg-
jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent
közlemények forrásáról őt értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 21

Peloriás Linaria vulgáris előfordulása Budapesten. (Über das

Vorkommen von Pelorien von Linaria vulgáris in der Umgebung von Buda-
pest.) — Magyar Botanikai Lapok. XL köt. 1912., 275—278. old.

Tátott pártás virágú gyujtoványfíi. (Blüte mit offener Blumen-

krone bei Linaria vulgáris.) 1 rajzzal. (Mit 1 Abbildung.) — Uránia. XIII
évf. 1912., 36. old.

Virágbiológiái feljegyzések. (Blütenbiolugische Aufzeichnungen.)

— Uránia. XIII. évf. 1912., 306. old.

Györffy István dr. : Az arankáról. — Függetlenség. X. évf.
294. sz. 1912. deczember 24., 39—40. old.

— — A murányi vár növénykincse. — Murányvölgye. II. évf. 36. sz.
1912 szeptember 8., 1—2. old.

A szerző a Daphne arhuscula C e 1. termőhelyéről emlékszik meg.
(Der Verfasser spricht über den Standort der Daphne arlniscula Ö e 1.

Bibliographia botanica Tatraensis. I. A Magas-Tátra flórájára

vonatkozó botanikai irodalom ismertetése. — Magj'arországi Kárpátegyeaület.
Évkönyve. XXXIX. évf. 1912., 54—58. old.

Végpusztulás fenyegeti köszméténket. — Szepesi Hírnök.

XLVin. évf. 28. sz. 1910 július hó 9., 2. old.

Herke Sándor: Adatok a pillangós virágú növények nitrogén
fölvételéhez. (Beítráge zur Stickstoffaufnahinc der Lcguminosen.) — Kísérlet-
ügyi Közlemények. XV. köt. 1912., 790—800. old.

Hirc, Dragutin: íz bilinskoga svijeta Dalmacije. (Dalmáczia
növényvilágából.) III. üko Bokeljskoga Zaliva. (A Hocche die Cattaro kör-
nyéke.) — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. XXIV. \ ol. 1912.,
p. 1-61.

Istvánffi Gyula dr. : Hogyan védekezzünk a peronospora ellen.
(Wie schützen wir uns der Perono.spora gegenüber.) I. táblával. (Mit I. Tafel.)
Ötödik javított kiadás. (Fünfte verbesserte Ausgabe). A m. kir. földmívelés-
ügyi miniszter kiadványa. Budapest, 1912., Hornyánszky Viktor nyomdája.
9. old. 8».

Kövessi Ferenczdr. : A növényi szőrök nitrogén assimilálási
képességéről. (Über die Nitrogea-Assimilatons-Fáhigkeit der Pflanzenhaare.)
1 táblával. (Mit 1 Tafel.) — Mathematikai és Természettudományi Értesítő.
XXIX. köt. 1911., 882—930. old.

K ü m m e r 1 e Jenő Béla dr. : Species nova Filicum neotropica

— Annales Musei Nationalis Hungarici. X. köt. 1912., 540. old.

Species nova : Trichomanes Újhelyi Eünim. in Columbia (leg.
J. Újhelyi.)

Lacsny Incze Lajos: Adatok a Nagyvárad melletti meleg vizek
algaflórájához. (Beitrage zur Algenflora der Thermahvasser bei Nagj^^^árad.)

— Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 167—185. és (37.) old.

Lyka Károly: A malonyai park. (Der Park von Malonya.j —
Magyar Figyelő. lü. évf. 1913., 45—49. old.

A szerző báró Ambrózy István örökzöld parkját ismerteti.

Az utolsó virág. — Uj Idők. XVUI. évf. 1912., 333— 334. old

A szerző a budai hegyek Sternbergia növényéről szól.

22

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

M 0 e s z G u s z t á A^ dr, : Az orgona másodszori virágzása bogár-
rágás következtében. (Proanthesis bei Syringa vulgáris infolge Insektenfrass.)

— Botanikai Közlemények. XI. köt. 1921., 193—196. és (49.) old.

— — Két érdekes homoki csészegombáról. (Über zwei interessante
sandbewohnende Discomyceten.) I. Sarcosphaera ammophüa (D u r. et L é v.)
Moesz. — II. Sepultaria arenicola (L é v.) R e h m, 9 ábrával. (Mit 9 Figtjren.)

- Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 196—201. és (45)— (48.) old.

— — Milyen fűszert és gyümölcsöt ismertek a brassóiak a XVI.
században. (Was für ein Gewürz und Obst habén die Einwohner der Stadt
Brassó gekannt in XVI. Jahrhundert.) — Uránia XIV. 1913. 74—76. old.

Náray Andor: Sárga festanyagot képző új baktérium a tejben.
(Gélben Farbstoíf hervorrufendes neues Baktérium der Milch.j Két táblával.
(Mit 2 Tafeln.) — Kisérletügyi Közlemények. XV. köt. 1912., 671—687. old.

Species nova : Bacterium chromoftavum Náray.

Páter Béla dr. : A vadon termő gyógynövények, valamint a gazda-
sági melléktermékek gyógyszertári értékesítésének rövid ismertetése. Irta ....
Pályadíjat nyert míí. 3. kiadás. 74 ábrával. Megjelent az Országos Gazdasági
Egyesület könyvkiadó vállalatában. Budapest, 1912. Pátria nyomdája. — Ara
fűzve 5, vászonba kötve 6 kor.

Rothschnek Jenő: A kávéról. 5 képpel. — Természettudo-
mányi Közlöny. XLV. köt. 1913., 25-37. old.

Sántha László: dr. : Baktériumvizsgálat tussal. 1 képpel. —
Természettudományi Közlöny. XLV. köt. 1913., 42 — 46. old.

Schilberszky Károly dr. : Pleistocaenkorú mohafaj Kecske-
métről. (Ein aus dem Pleistocaen stammeudes Moos von Kecskemét.) 9 ábrával.
(Mit 9 Figuren.) — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXX.
köt. 1912., 632-653. old.

Species fossilis nova : Hypnum HoUósianum S c h i 1 b. in formationis
pleistocaen. turfosis ad Kecskemét. (Leg. dr. L. Holló s.) Proxime accedit
ad species recentes duas : H. Schreberi et H. cuspidatum, et ad speciem
fossilem H. Taramellianmn. Farn.

Schneider József: Victoria regia Lindl. Képpel. (Mit Abbil-
dung.) — A Kert. XVIII. évf. 1912., 615—616. old.

A szerző a czimben jelölt növény kiűturájára vonatkozó eljárásokat
ismerteti, melyek alapján a növény a budapesti egyetemi növénykert
aqaariumában kitűnően tenyészik. (DerVerfasser errörtert die Kultur Methoden
der im Titel genannten Fflanze, laut derén die Pflanze im Aquarium des bota-
nischen Gartens der Universitát in Budapest vorzüglich gedeiht.)

Szabó Zoltán dr. : Carolus Linnaeus. — Karrierek, Nagy tudósok
ez. kötete. Budapest, 1912. A Karrierek, kiadóhivatala. 126—142. old.

S z a r t o r i s z Béla: .\ Trifolium angulatum W. et K. és a Trifo-
lium pai-viflorum Ehrh. gazdasági jelentőségéről. (Über die wirtschaftliche
Bedeutung von Trifolium angulatum W. et K. und Trifolium parviflorum
Ehrh.) — Kísérletügjá Közlemények. XV. köt. 1912., 782—789. old.

Tuzson János dr.: Borbás Vincze herbáriuma. (Das Herbárium von
V. Borbás.) - Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 205—207. és (50.) old.

— — Jelentés oroszországi utamról. (Bericht über meine russische
Reise.) — Akadémiai Értesítő. XXIW. köt. 1918.. 15-29. old.

NÖVÉNYTANI RliPERTÓRIUM 23

Növénygeopraphiai ismertetés. (Eine pflanzengeographische Schil-
derung.)

Növónyföldrajzi megjegyzések. (Pflanzengeographische Bemer-

knngen.) — Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912., 207-214. old. és (50.) old

Válasz az előbbi czikkre. (Enviederung.) — Botanikai Közle-
mények. XI. köt. 1912., 204—205. old.

Wagner János: Észrevételek Tuzson J. : „A Fritillaria tenella
alakjai" czimíi czikkére. (Bemerknngen zu Tuzson's Arbeit ,Über die
Formen von Fritillaria tenella'" .j — Botanikai Közlemények. XI. köt. 1912.,
201—203. és (50). old.

bi Külföldi irodalom:

A d a m 0 V i c, Dr. L u j o : Vegtetationsbilder aus Dalmatien. Mit 12
Textabbildungen. — Österreichs Illustrieite Zeitung. Jahrg. 1912., Seite 1307.

Ambrózy István dr. báró: Immer- und wintergrüne Laubge-
hölze. Mit 9 Abbildungen. — Silva Tarouca „Unsere Freiland-Laubgehölze''.
Leipzig— Wien, 1913. 30—39. old.

B r i q u e t, D r., John: Régles internationales de la uomenclature
botanique, adoptées par le congrés international de botanique Vienne 1905,
deoxiéme édition mise au point d'aprés les decisions du congrés international
de botanique de Bnixelles 1910. Jena, 1912. G. Fischer. G. Pag. 110. 4".

Christ, Dr. Hermann: Die ungarisch-österreichische Flóra des
Carl Clusius vom Jahre 1583. — Österreichische Botanische Zeitschrift, LXII.
Jahrg. 1912., S. 330—334. u. 393—394.

Györffy István dr. : Molendoa tenuinervis Limpr. in America
arctica. With plate. — The Biyologist. Vol. XV. 1912., p. 75—81.

P a m p a n i n i, d r. R e n a t o : La Genista sericea Wulf. e la sua
disti'ibuzione in Itália. — Nuovo Giornale Botanico Italiano. Nuova serié.
Vol. XIX. 1912., p. 327—348.

A szerző hazánkból a következő új formákat említi : Genista sericea
Wulf. var. typica P a m p. (in Croatia Dalmatiaque), forma genuina P a m p.
(in Croatia Dalmatiaque), forma micrantha P a m p. (Portoré, Fiume [leg.
N o e, S a d 1 e r, S m i t h], in monte Tersatto ad Fiume [leg. N o é :, Drenova
ad Fiume [leg. N o e, J a n c h e n, R o s s ij, Martinscica [leg. R o s s i,
Evers, Stap fi. Karlobag [leg. S c h 1 o s s e r] ; ad formám genuinam
oertens (Fiume [leg. S a d 1 e rj in monte Ter.satto ad Fiume [leg. M a r y F.
S p e n c e r], Lika : sine loeo [herb. L. Farkas V u k o t i n o v i cj, Croatia :
sine loco [leg. Maly]); forma racemosa Pamp. (Dalmatia : in monte Ostra
Glavica ad Ragusam [leg. D e g e nj ; forma capitata (P a n 6.) Pamp. ad
tormám (yemímam vertens (Dalmatia: Zára [herb. Ball]); forma serbica
Pamp. (in saxis alpinis Velebit [herb. L. Farka s-V u k o t i n o v i 6] ); —
var. rigida Pamp. f. genuina Pamp. (syn. G. humifusa Alschinger,
Gytisus senceus V i s.) (Dalmatia : Zára [leg. Alschinger sub 6'. humifusa],
in monte Biokovo [leg. C 1 e m e n t i], Ombla [leg. P i c h 1 e r], Mte Imperial
[leg. P i c h 1 e r], in saxosis supra Ragusam [leg. P i c h I e r], Lapad [leg.
Bornmüller), in sylvis Velebit, Mossor, in coll. circa Clissa, Much,
Ragusa et in monte Sterganez [leg. V i s i a n i] ) ; ad var. typicam vertens
(Velebit : in monte Ljubiéko brdo ad Ostarijam, in monte Sladovaca ad Osta-

24 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

rijam [leg. F il a r s z ky et K ü m m e r 1 e], in monte Pitomo brdo supra
Lukovo-Sugarie [leg. K ü m m e r 1 e], in monte Razani vhr supra Jablanac
[leg. K ü m m e r 1 e], in monte Razanacki vrh (Poljana) supra Sarica duple
|leg. Kümmerle], in monte Kiza ad Ostarijam [leg. Kümmerle], in
monte Veliki Stolac ad Sugarska duliba [leg. Kümmerle], in monte
Lisac supra Stinica [leg. Kümmerle], in Siljevo brdo ad Sugarska duliba
[leg. Degenj, in monte Visocica [leg. Watzl]; in monte Pisarola ad Zengg
[leg Kü m m e r 1 e], Nehaj ad Zengg [leg. F i 1 a r s z k y, M o e 8 z et
Kümmerle], Dalmatia : Mte Imperial ad Ragusam [leg. Jabornegg];
Hercegovina: Uskoplje et Ivancica [leg J a n c h e n] ); forma parviflora P a m p.
(Dalmatia: sinc loeo [leg. Clementi, Pittoni], Clissa) ; ad formám
genuinam vertens (Dalmatia : Gravosa [leg. Baenitz], Ragusa [leg P e 1 1 e r]).

U r u m o f f, Iván K. : <í>jiopiicthhhii ci.oómeHHa usi, MaKe^OHHa.
(Florisztikai közlemények Macedóniából.) Cum tabula. — Cnncanne na
Bt-arapcKaTa aKa/ieMiia h;i HayKHTli. Vol. V. 1912., 34 — 52.

Species formaeque novae : Arabis niuralis Bért. var. macedonica
D e g. et U r. ; Süene Regis Ferdinandi D e g. et U r. ; (cum icone) ; Syp-
pocrepis comosa L. var. macedonica D e g. et U r. ; Pfarmica Ungulata W. et
K. var. calva D e g. et U r. (in monte Kopaonik Serbiae leg. Ferdinandus Rex
Bulgarorum) ; Chondrilla Urunioffü D e g. ; Veronica Kellercrü D e g. et U r.

Nova additamenta ad floram Bulgáriáé. — CnHcamie na B^.irapc-

KaTa aKa^esiKH na HayKiiT-fe. Vol. V. 1912., p. 1—32.

Species formaeque novae : Berteroa incana D C. var. bulgarica D e g.
et U r. ; Parnassia palustris L. var. incumbens D e g, et U r. ; Alsine vema
Bartl. var. longepedicellata D e g. et U r. ; Seseli Degeni Vt. ; Achillea crith-
.mifolia W. et K. var. bulgarica D e g. et U r.; A tanacetifolia AH. ssp.
balcanica D e g. et U r., A. clypeolata Sm. forma euryrhachis D e g. et Ur.;
Pyrethrum cinereum Gr. forma bipinnatisectum Deg. et Ur. ; Inula Urumovii
Deg. ; Galeopsis bifídaB oen. forma bulgarica D e g. et Ur. ; Thymus longidens
Vei. forma trnovensis Deg. et Ur., Th. Callieri Borb. var microcalyx
Deg. et U r.

Wildeman, É. de: Actes du lU-me Congrés International de
Botanique. Vol. I. Comptes rendus des séances, excursions etc. 383 p. 16
pl. — Vol. II. Conférences et Mémoires. 234. p. 57 pl.

c) Gyűjtemények.

Jegyzék Magyarország növénycinek gyűjteményéhez. Kiadja a Magyar
Nemzeti Múzeum Növénytani osztálya. I. Centuria. Schedae ad Floram Htm-
garicam Exsiccatam a sectione botanica Musci Nat ionalis Hungarici editam.
Centuria I. Budapest. 1912. Fritz Ármin könyvnyomdája. 42 old. 8".

A gyűjteménynek a „Schedae "-vei egyidejűleg megjelent I. centuriája
a következő növényeket tartalmazza. (Die I. Centerie mit der zu gleicher Zeit
erschienenen „Schedae" des Exsiccaten-Werkes enthalt folgende Pflanzen :

Fungi : nr. 1. Puccinia chondrillina B u b. et S y d. (comit. Bars.
Aranyosmarót, in foliis, petiolis, caulibusque vivis et subsiccis Chondrillae
junceae, leg. G. M o e s z), nr. 2. P. Magnusiana K o e r n. (Soroksár prope
Budapest, in foliis Phragmitis communis, leg. G. M o e s z), nr. 3. P. phrag-

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 25

tnifis (Schum ) K o e r n. (Soroksár p r o p e Budapest, in foliis Phragmitis com-
munis, leg. G. M o e s z) ; nr. 4. Gloeosporium niicrostromoides M o e s z (ad
Budapest, in capsulis maturis Catalpae bignonioides, leg. G. M o e s z), nr. 5.
Gl. ribis (L i b.) Mont. et D e s m. (ad Budapest, in foliis vivis Ribis rubri,
leg. G. Moesz); nr. 6. Hendersonia grossulariae 0 u d e m. (comit. Három-
szék: Rét}', in ramis vi\'Í3 Ribis grossulariae, leg. G. Moesz); nr. 7.
Cudonia confusa B r e s. (comit. Szepes : Iglófüred, in sylvis coniferis, leg.
N. F i 1 a r 8 z k y ) ; nr. 8. Cordyceps capitata (H o 1 ni s k.) L i n k. (comit.
Szepes : Iglófüred, in Elaphomycete cervino parasitans, leg. N. F i 1 a r s z k y);
nr. 9. Clavaria hirta Flóra D a n. (Comit. Bars : in arboreto Baronis I. de
Ambrózy prope Malonya, in foliis .siccis deciduis specierum Quercoum,
leg. Bar. J. Ambrózy et L. Geszti); nr. 10. Hydnum anHscalpin)n L.
comit. Szepes : Iglófüred, ad conos Pinus silvestris, leg. N. F i 1 a r s z k y).

Lichencs : nr. 11. Baeomycen byssoides (L.) Scbaer. (comit. Szepes:
Iglófüred, in terra argillacea.leg. N. F i 1 a r s z k y) : nr. 12. Cladonia degenerane
(F 1 o e r k.) S p r e n g. (comit. Pozsony : Pozsony-Szentgyörgy, in lapidosis
muscosis granaticis vinetorum, leg. A. Zahlbruckner, N. Filarszky
et S. Jávor ka), nr. 13. Cl. furcata (Huds.) S c h r a d. var. pinnata
(FIoerk.) Wain. (comit. Szepes: Iglófüred, ad terram in pinetis montanis
vallis Királyforrás, leg. N. Filarszky), nr. 14. Cl. silvatica (L.^ Hoffm.
var. silre><tris 0 e d. f. pumila (A c h.) R a b h. (comit.Pest : Pomáz, in lapidosis
arenaceis muscosis montis Kevélyhegy, leg. G. T i m k ó), nr. 15. Cl. unciulis
(L,) Web. (Budapest : in lapidosis siliceis montis Vadaskert, leg. G.
T i m k ó) ; nr. IG. Stereocaulon tomentosum E. F r. (comit. Szepes : Igló-
füred, ad terram sterilem in valle Királyforrás, leg. N. Filarszky):
nr. 17. Parmelia conspersa (Ehrh.) A c h f. stenophylla A c h. (, Budapest :
in lapidosis siliceis montis Vadaskert, leg. G. T i m k ó), nr. 18. P. physodes
(L.) A c h. f. labrosa A c h. (Budapest, in lapidosis siliceis montis Vadaskert,
leg. G. T i m k ó), nr. 19. P. prolixa (A c h.) N y 1. (Budapest, in lapidosLs
siliceis montis Vadaskert, leg. G. Timkó), nr. 20 P. prolixa (A c li.) JS'yl.
var. Pokornyi A. Z a h 1 b r. (comit. Pest : Budaörs, in locis argillaceis
graminosis prope Rossberg, leg. G. T i m k ó).

Algae : nr. 21. Clathrocystis aeruginosa (Ktz.) Henfr. (Budapest,
in excavationibus Lágymányosi holt Dunaág, leg. N. Filarszky); nr. 22.
Tetraspora bullosa (R o t h.) A g. (comit. Bars : Aranyosmarót, in aqua lente
fluente rivi Zsitva, leg. G. Moesz); nr. 23. Chantransia chalybaea (R o t h)
Fr. (Budapest, in fonté thermali territorii Aquincum dicti, leg. N. Filarszky
et G. Mo e sz).

Hepaticae : nr. 24. Metzgeria conjugata L i n d b. (comit Szepes : in
valle fluminis Hernád prope Edösfalva, ad viam in silva, leg. J. S z u r á k).

Musci frondosi : nr. 25. Schistidium brunnescens L i m p r. var. epilosa
Schiffn. (comit. Pest: Budakaláz, in monte Monalovás ad saxa calcarea,
leg. J. S z u r á k, revid. M. P é t e r f i) ; nr. 26. Amblystegium Juratzkanum
S c h i m p. (comit. Szepes : Lőcse, ad ligna vetusta, leg. J. Szurák, revid.
M. Péterfi); nr. 27. Homalothecium sericeum (L.) Br. eur. (comit. Szepes:
in silvaticis montis Branyiszkó prope Szlatvin, solo gneissiaco, leg. J.
Szurák); nr. 28. Fissidens adiantoides (L.) H e d \v. (comit. Vas : Boros-
tyánkő, in saxosis serpentinis, leg. A. Zahlbruckner, N. Filarszky

26 NÖVÉNYTANI REPERTÓRTUM

et J. B. K ü m m e r 1 e) ; iir. 29. Neckera Besseri (L o b.) J u r. (Budapest,
in monte Nagykopaszbegy, ad saxa calearea umbrosa, leg. J. Sziirák).

Filicinae ; nr. 30. Notholaena Marantae (L.) R. B r. (comit. Szerem :
montes Fruska Gora, in rupestribus montis Veliki Gradac ad Rakovac, solo
trachytico, leg. S. J á v o r k a).

Angiospermae : nr. 31. Loranthus europaeiis J a c q. c? (Budapest :
ereseit parasitica in Quercu lanuginosa, in convalle Zugliget, leg. S. Já-
vor ka); nr. 32. Arcenthobium oxycedri (D C.) M. B. (Lika-Krbava : parasitica
in Junipero rufescente Lk. in valle Senjska drága ad locum Medarija dictum
supra Senj, leg. Kümmerle); nr. 33. Euphorbia pannonica R o s t (comit.
Pest: in lapidosis et glareosis planitiei Tétényi fensík supra Tétény, leg.
K ü m m e r 1 e et S z u r á k) : nr. 34. Dianthus deltoides L. (comit. Szepes :
ad margines silvannn prope Iglófiired, leg. F i 1 a r s z k y); nr. 35. Pulsatilla
nigricans Störck (I. in coUibus arenosis ad Megyer supra Budapest, leg.
Kümraerle etJávorka — II. In coUibus arenosis sub monte Egyeskö
supra Pilisszentiván, leg. F i 1 a r s z k y, Kümmerle, et T i m k ó) ; nr. 36.
P. grandis W e n d e r (comit. Lika-Krbava : in silvis montis Veljim supra
Senj), leg. Dobiasch); nr. 37. Anemone transsilvanica (Fuss) Heuff.
(comit. Brassó : in silvaticis montis Cenk ad Brassó, loc. class., leg.
Ku r i m a y); nr. 38. Ccratocephala testiculata (C r.) A. Kern. (Budapest :
in declivibus montis Gellérthegy et Sashegy, leg. M o e s z et S z u r á k) ;
nr. 39. Helleborus dumetorum W. et K. (comit. Fehér : in dumetis montis
Meleghegy ad Nadap, leg. Kümmerle et Szurák), nr. 40. H. purpu-
rascens W. et K. (comit. Hont: in silvaticis ad Nagymaros, leg. Filarszky»
Kümmerle et Szurák); nr. 41. Eranthis hiemalis (L.) S a 1 i s b. (comit.
Komárom : in silvaticis Herkályi erdő prope villám rusticam, inter Komárom
et Ács, leg. Jávor ka et Timkó) ; nr. 42. Delphinium fissum W. et K.
(comit Brassó : in declivibus aridis montis Cenk ad Bi-assó, leg. Kurimay) ;
nr. 43. Dentaria bulbifera L. f. pilosa W a i s b. (comit. Pest : in silvaticis
montis Nagyszénáshegy supra Pilisszentiván, leg. Filarszky, Kümmerle
et Timkó), nr. 44. />. glandulosa W. et K. (comit. Szepes : Magas-Tátra,
ad margines silvarum ad pedes montis Farcsik prope Barlangliget, leg.
N y á r á d y),' nr. 45. D. trifolia. W. et K. (comit. Belovár-Körös : in silvis
montium Kalnik versus Ljubescica, leg. Kümmerle); nr. 46. Alyssnm
conglobatum Fii. et Jáv. (comit. Pest: in saxosis herbidis dolomiticis in
cacuminibus montium Szénáshegy supra Pilisszentiván, loc. class., leg.
Filarszky et J á v o r k a) ; nr. 47. Hutchinsia petraea (L.) R. B r. (comit.
Pest: in saxosis dolomiticis montium Szénáshegj' supra Pilisszentiván, leg.
F i 1 a r s z k 5% Kümmerle et Timkó); nr. 48. Thlaspi goesingense
Hal. et f. truncata B o r b. (comit. Vas: in pratis silvaticis ad Borostyánkő,
leg. Filarszky et K ü m m e r 1 e) ; nr. 49. Calepina irreguláris (A s s o)
T h e 1 1 u n g (comit. Csongrád : ad aggeres prope Szeged, leg. Lányi); nr.
50. Drosera rotundifolia L. (comit. Szepes : in tnrfosis loco Rothes Wasser
dicto ad Szomolnok, leg. Schöber); nr. 51. Linum dolomüicum Borb.
(comit. Pest : in declivibus dolomiticis montis Egyeskö supra Pilisszentiván,
loc class., leg. Filarszky, Kümmerle et J á v o r k a); nr. 52. Linum
tauricum W. ssp. L. iminerve R o c h. (comit. Krassó-Szörény : in rupestribus
herbidis saepius umbrosis montis Domugled et alvei Proláz dicti supra

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 27

Herkulesfürdö, loc. class., leg. Jávor ka); nr. 53. Geránium macrorrhizum
L. (comit. Krassó-Szörény : in saxosis umbrosis montis Domugled supra
Herkulesfürdö, leg. F i 1 a r s z k y et J á v o r k a) ; nr. 54. Adoxa moschatel-
lina L. (comit. Szepes : in dumetis vallis Steinbruch ad Késmárk, leg.
N y á r á d y); nr. 55. Sibiraea croatica D e g e n (comit. Lika-Krbava : Velebit,
in saxosis calcareis ad caciimina montis Velinac (alias Velnac) supra Karlobag,
loc. class., leg. K ü m m e r 1 e), nr. 56. PotentiUa Haynaldiana Janka
(comit. Hunyad : in rupestribus granitícis montis Vurf Badea alpium Pareng
infra Petrozsény, leg. J á v o r k a) ; nr. 57. Astragalus vesicarius L. (comit.
Fest : in graminosis arenosis Tétényi fensík infra Budaörs, leg. K ü ni m e r 1 tj
et Jávor ka); nr. 58. Daphne alpina L. (comit. Lika-Krbava: in rupibus
calcareis vallis Senjska drága supra Senj; leg. Dobiasch), nr. 59. D. cneorum,
L. (comit. Pest : I. in decliviblus herbidis dolomiticis montium Csiki heg>'ek
supra Budaörs, leg. J á v o r k a ; II. in declivibus montium dolomitirorum
Kis Kopaszhegy, Nagy Kopaszhegy jid Piliscsaba, leg. Filarszky); nr.
60. Circaea alpina L. (comit, Szepes : in silvatii^is ad rivulos prope Igló-
füred, leg. Filarszky); nr. 61. Chaerefolium anthriscus (L.) Schinz et
T h e 1 1. (comit. Pest : in dumetis arenosis supra Pilisszentiván. leg. J á-
V 0 r k a ); nr. 62. Bifora radians M. B. (comit. Szerem : in segetis ad Beocsin,
leg. J á V 0 r k a) ; nr. 63. Seseli leucospermum W. et K. in declivibus dolo-
miticis montis Sashegy ad Budapest, leg. K ü ni m e r I e) ; nr. 64. Athamanta
hungarica Borb. (comit Krassó-Szörény : in tíssuiis nipium ralc. a Ivei Proláz
infra Herkulesfürdö, leg. Filarszky et J á v o r k a) ; nr. 65. Peucedanum
arenarium W. et K. (comit. Pest : insula Csepel Danubii, in arenosis loci
Fácános dicti adversus Budafok leg. K ü m m e r 1 e, S z u r á k et T i in k ó), nr.
66. P. Rochcliamim. Heuff. (comit. Hunyad: in pratis ad Nukíora sub mou-
tibus Retyezát, leg. J á v o r k a) ; nr. 07. Pirola seciinda L. (comit. Szepes :
in picetis montis Fischberg ad Iglófüred, leg. Filarszky); nr. 68. Callnna
vulgáris (L.) Hall. (comit. Szepes : in declivibus mentis Murányhegy prope
Iglófüred, leg. Filarszky); nr. 69. Bruckenthalia spicidifolia (S a I i s b.)
Reichb. (comit. Brassó : in querceto cnlto montis Kis Függökö ad Brassó,
leg. Kurimay) ; nr. 70. Primula inínima L. (comit. Szepes : Magas-Tátra, in
rupestribus supra lacus Ottó, leg. S z u r á k) ; nr. 71. Androsace maxima
L. (Budapest : in aggeribus viae ferreae loco Lágymányos dicto, leg.
Filarszky); nr. 72. Onosma viride Borb. ssp. 0. banatiatm Sándor
(comit Krassó-Szörény : in declivibus saxosis supra viam infra Orsova, ad-
versus ins. Ada-Kaleh, leg. J á v o r k a); nr. 73. Scutellaria alpina L. (comit.
Krassó-Szörény: in rupestribus montis Arzsána supra Plugova, leg.
J á V 0 r k a); nr. 74. Gentiana asclepiadea L, (comit. Szepes : ad margines
silvarum montis Fischberg prope Iglófüred, leg. Filarszky); nr. 75.
Lonicera caprifoliiim L. (comit. Pozsony : in dumetis et marginibus silvarum
supra Szentgyörgy, leg. Filarszky et J á v o r k a) ; nr. 76. Scabinsa
ochroleuca L. f. aequiflora Borb. (comitat. Pest : insula Csepel Danubii,
in arenosis ad Szigetujfalu, leg. K ü m m e r 1 e, S z u r á k et T i m k ó) ; nr.
77. Campanula crassipes Heuff. (comit. Krassó-Szörény: I. in fissuris
rupiura calc. vallis Kis Kazán et Nagy Kazán Danubii, inter Naszádos et
Óasszonyrét ; II. in fissuris rupium calc. montium Jelenica maré et Jelenica
micu circa locum Pojána Balta cerbului dictum supra Herkulesfürdö in

28 NÖVÉNYTANT REPERTÓRIUM

valle Cserna. leg. J á v o r k aj ; nr. 78. Campanula sparsa V r i v. (comit.
Krassó-Szörény : in convallibus silvaticis cirea Dunatölgyes fissurae Kazán
Danubii, leg. J á v o r k a) ; nr. 79. Helichrysuni italicum (R o t h) G. Don
(comit. Lika-Krbava : in lapidosis graminosis loco Medarija dicto ad Senj,
leg. K ü m m e r 1 e); nr. 80. Achillea coarctata P o i r. (comit. Krassó-Szörény:
in dumetis montis AUion ad Orsova, leg. J^á v o r k a); nr. 81. Achillea setacea
W. et K. (comit. Pest: in pratis arenosis Tétényi Fensik infra Budaörs,
leg. Kümmerle et Jávor ka) ; nr. 82. Chrysanthemum Zawaclzkii Herb.
(comit. Szepes : in glareosis fissuris et declivibus calcareis montium Pieninek
ad confines Hungáriáé et Galiciae, leg. F i 1 a r s z k y et S z u r á k) ; nr. 83.
IhronicHtn Jmngaricnm R e i c h b. f. (comit. Pest : in silvatidis ad margines
silvarum montis Kopaszhegy ad Nagykovácsi, leg. Kümmerle, S z u r á k
et Timkó); nr. 84, Senecio carniolicus W. (comit. Liptó : Magas Tátra, in
saxosis montis Kriván, leg. F i 1 a r s z k y) ; nr. 85. Carditus colUnua W. et
K. (comit. Pest : in declivibus saxosis montis Szarvashegy infra Szendehely
supra Vácz, leg. J á v o r k a et Timkó); nr. 86. Centaurea Sadleriana
Janka (comit. Pest: in arenosis adversus Budafok insulae Csepel infra
Budapest, leg. K ü m m e r 1 e, S z u r á k et Timkó): nr. 87. Taraxacum
scrotinum (W. et K.) Poir. (Budapest : in declivibus herbidis montis Három-
határhegy versus vallem Szépvölgy, leg. Filarszky et Jávorka); nr.
88. Hieracium pseudofastigiatutn Degen et Zahn (comit. Krassó-Szörény :
in silvaticis montis Domugled infra crucem ad Herkulesfürdö, loc. class.,
leg. Filarszky et J á v o'r k a) ; nr. 89. VaUisneria spirális L. ? (comit.
Budapest : in aquis ex thermis lente fluentibus ad Római fürdő, leg.
Kümmerle, Jávorka et S z u r á k) ; nr. 90. Colchieum arenarium W.
et K. (Budapest : in pratis arenosis in territorio Széchenyitelep dicto, leg.
Timkó et K o s z i 1 k o v); nr. 91. Asphodeline liburnica (S c o p.) R e i c h b.
(comit. Lika-Krbava : in lapidosis litoralibus loci Pijavica dicti ad Senj,
leg. F i 1 a r s z k y et K ü m m e r I e) ; nr. 92. Scilla mdumnalis L. (comit.
Zala : in declivibus herbidis siccis montis Csúcshegy peninsulae Tihany lacus
Balaton, leg. Filarszky et J á v o r k a) ; nr. 93. Junciis squarrosus L.
(comit. Árva : in pinetis turfosis Sosnina dictis supra Szucháhora, leg.
Jávorka); nr, 94. Sternbergia colchiciflora W, et K. (Budapest: in
dumetis montis Háromhatárhegy, in diclivibus vallis Hűvösvölgy vergentibus,
leg, Filarszky, Jávorka et S z u r á k) ; nr. 95. Ehynchospora álba
(L.) V a h 1 (comit. Árva : in pratis turfosis Rudne dictis supra Szucháhora,
leg. Jávorka); nr. 96. Carex pendula H u d s. (comit Pozsony : in silva-
ticis, ad livulos montium Kis Kárpátok prope Szentgyörgy, leg. Filarszky
et Jávorka); nr. 97. Sesleria budensis B o r b. (Budapest: in declivibus
dolomiticis convallis Zugliget, leg. Jávorka), nr. 98. S. tenuifolia S c h r a d.
ssp. S. kalnikensis J á v. (comit. Belovár-Körös : in rupestribus calcareis
montis Kalnik supra Kalnik, loc. class,, leg. Kümmerle) ; nr. 99. Festuca
xanthina R. et Sch. (comit. Krassó-Szörény : in rupestribus calcareis montis
Domugled et alvei Proláz ad Herkulesfürdö, leg. Filarszky et Jávorka);
nr. 100. Epipactis repens (L. Cr. (comit. Szepes : in picetis non condensis
loco Gartchen dicto ad Iglófüred, leg. Filarszky).

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 29

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK,

Á nörénytani szakosztály 1913. évi januárius hó 8-án tartott 182 ik

ülésének jegyzökönyre.

Elnök :Mágocsy-Dietz S. Jegyző : M o e a z G.

1. Mágocsy-Dietz S. jelenti, hogy Klein Gy. elnök megjele-
nésében akadályozva lévén, az ülésre nem jöhetett el.

2. Istvánffi Gy. vendég előadást tart „a szőlő peronosporájának
lappangási idejéről, tekintettel a védekezésre". (Lásd 1. old.)

3. T 0 m e k J. : „Adatok a búzatermés ismeretéJiez" ez. dolgozatát ismer-
tette. Vizsgálatából kiderül, hogy a magyar és a romániai búza abszohit
súlya, nitrogénmentes vonadékanyaga a növekedő hektolitersúlylyal együtt nö,
a nyersprotein, zsír és hamutartalma ellenben csökken. Az 1911. évi igen
magas hektolitersúlyú magyar búzák termés- és maghéjának mikroszkópos
összehasonlítása alacsonyabb hektolitersúlyú magyar búzákkal arra az ered-
ményre vezetett, hogy a hektolitersúly és a héjak vastagsága között nincsen
szabályszerű összefüggés. A hektolitersúly nem olyan megbízható érték-
mérője a búzának mint azt a gyakorlatban hiszik, mert nem fejezi ki htíen
a búza benső értékviszonyait.

4. Borza S. : „Cerastium tanulmányok'^ ez. dolgozatát Szabó Z.
ismerteti. (Megjelenik.)

5. M 0 e s z G. bemutat egy fényképet, melyet dr. K á d á r Antal m.
kir. bányakerületi főorvos küldött. A fénykép egy 15 éves M%isa ensefe
példányt ábrázol. Magassága 6 m, egy-egy levele 45 — 5 m hosszú és
0*85 m széles. Nemcsak nagy termete miatt kelthet figyelmet, hanem
azért is, mert virágzó állapotban van. Ez a Musa nevezett főorvos nag>'-
bányai kertjét diszíti.

6. M 0 e s z G. felolvassa Klein G y. elnök következő levelét :

„A Kir. Magy. Természettud. Társiüat növénytani szakosztályának !
Igen tisztelt szakosztály !

Korommal járó testi fogyatkozásaim arra kényszerítenek, hogy a
szakosztály elnökségéről lemondjak.

Midőn ezt ezennel tisztelettel bejelentem, nehezemre esik, hogy el
kell hagynom azt a helyet, a melyen a szakosztály kitüntető bizalmából
előbb mint másodelnök, majd mint elnök, 21 éven keresztül szerencsés
voltam a szakosztály munkálkodásában résztvehetni. Meg kell válnom egy
nekem mindenkor kedves munkakörtől, a melyben csekély erőm és tehet-
ségemhez képest, mindig igyekeztem megtenni mindazt, a mit a szakosztály
érdeke megkívánt.

A lefolyt 21 évre visszatekintve, igaz öröm tölt el, ha meggondolom
hogy a szakosztály milyen nehézségekkel alakult meg s milyen csekély
kezdetből indult ki, míg lassú, de szakadatlan fejlődéssel a mostani álla-
potba jutott. Ez állapot létrehozásában a föérdem a szakosztály tisztelt
tagjait illeti, a kik kezdettől fogva a szakosztályba való egyesülés eszméjét
lelkesedéssel felkarolták s utána buzgósággal és kitartássala kitűzött czél minél
megfelelőbb elérésére törekedtek. Lényegesen elősegítette ezt a törekvést
az a kartársi viszony ós egyetértés, mely mindenkor a tisztelt tagok köz

30 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

fennállott s a mely nemcsak könnyűvé tette az én elnöki feladatomat, de
egyszersmind odavezetett, hogy a szakosztály úgy belső munkálkodása
tekintetében, mint kiható ténykedéseiben, különösen a külföldi botanikusokkal
rendezett nagyobb kirándulások, a századik ülés, a Diószegi ünnepély, az
állattani szakosztálylyal együtt tartott Linné-ünnepély stb. egyaránt figye-
lemre méltó eredményeket ért el.

Ügy hiszem, mindez arra jogosít bennünket, hogy a szakosztály jövőjét
immár biztosítottnak tekintsük. Egy új, friss munkaerővel biró elnök alatt a
szakosztály további haladásnak nézhet elébe, kivált, ha a tisztelt tagok az
eddig tanúsított buzgalommal, összetartással és egyetértéssel továbbra is
támogatni fogják a szakosztály törekvéseit.

Elnöki minőségemben búcsút véve a szakosztály tisztelt tagjaitól, még
hálás köszönetet mondok az irántam ismételten tanúsított bizalomnyilvání-
tásukért és azon jóindulatukért és elnézésükért, melylyel elnöki mííködésemet
kisérni szíveskedtek ; de köszönettel tartozom különösen a tisztikarban min-
denkori társaimnak, a kik buzgalmukkal hathatós segítségemre voltak. Végül
pedig kijelentem, hogy továbbra is, mint a szakosztály egyszerű tagja, azon
leszek, hogy a szakosztály törekvéseit tőlem telhetőleg előmozdítsam.

Budapest, 1913 januárius 4.

Kiváló tisztelettel

Dr. Klein Gyula.

7. M o e s z G. előterjeszti a szerkesztő bizottságnak azt az indítvá-
nyát, hogy Klein Gyulát, a kit lemondási szándékától eltéríteni nem
sikerült, a szakosztály érdekében 21 éven át kifejtett sikeres munkálkodá-
sának hálás elismerése jeléül a szakosztály válassza meg tiszteletbeli elnökének.

A szakosztály ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta.

Szabó Z. indítványozza, hogy Klein G y. lemondó levele a jegyző-
könyvbe felvétessék.

Istvánffi Gy. vendég indítványozza, hogy Klein Gyulát
tiszteletbeli elnökké történt megválasztásáról egy küldöttség értesítse.

A szakosztály mind a két indítványhoz hozzájárul.

8. M 0 e s z G. bejelenti a szakosztály tagjainak sorában újabban
törtónt változásokat.

Új alapító tag : dr. Aujeszky Aladár főiskolai tanár, Budapest.
Új tagok .dr. Bernátsky Jenő, a szőlészeti intézet osztályve-
zetője, Budapest.

Mező Ernő gyógyszerész, Debreczen.

Dr. Papp Dezső főreáliskolai tanár, Budapest.

Uj átalányosok : Baja, áll. tanítónőképző int. ifj. önképzőköre.

B r á d, áll. polg. fiúiskola.

H a 1 1 r i c h és T s a, gőztéglagyárosok, Medgyes.

Kecskemét, áll. főreáliskola.

Nagyvárad, városi nyilv. könyvtár.

Saxlehner Tibor tanuló, Budapest.

Svetz Mihály tanító, Kesnyő.

Kilépett 3 tag és 2 átalányos. Meghalt 2 átalányos.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 31

A növénytani szakosztály 1913. évi februárius hó 12-én tartott 183.

ülésének jegyzökönyve.

Elnök : M á g o c s y-D ietz Sándor és Klein Gyula.
Jegyző : Moesz Gusztáv, majd Szabó Zoltán.

1. Mágocsy-Dietz Sándor az ülést megnyitván, jelenti, hogy
a Társulat Bugát-pályázatán a dijat I-anger Sándor pozsonyi tanító
nyerte meg a Spirogyra génuszról szóló munkájával. Üdvözli öt ez alka-
lommal. Tliaisz Lajost ésVargaOszkárt előléptetésük alkalmából
üdvözli. Különösen kiemeli mint örvendetes eseményt a Magy. Nemz. Múzeum
Növénytani Osztál}a által kiadott Flóra hungarica exsiccala elsö kötetének
megjelenését, a mely alkalomból a szakosztály nevében üdvözli a Múzeum
növénytani osztályát és annak tisztviselőit.

2. Moesz Gusztáv bejelenti, liogy a szakosztály megbízásából
MágocsyDietz Sándorral együtt személyesen felkeresték Klein
Gyulát és tudomására adták tiszteletbeli elnökké való megválasztását,
a ki azt köszönettel fogadta.

3. Klein Gyula meleg szavakban köszöi etet mond tiszteletbeli
elnökké történt megválasztásáért.

4. Sztankovics Rezső a szakosztály nevében üdvözli a elépő
elnököt és az uj tisztetetbeli elnököt.

5. Klein Gyula köszönetét fejezi ki az ünneplésért.

6. Moesz Gusztáv jegyző előterjeszti jelentését az elmúlt évről.

Jelentés a szakosztály 1912. évi működéséről.

Az elmúlt esztendő, a szakosztály 21-ik esztendeje bizonyos tekin-
tetben határt alkot szakosztályunk életében. Igen tisztelt elnökünk, Klein
Gyula tanár úr, miután az elnöki tisztet nem volt hajlandó továbbra is
vállalni, 1912-ben elnökölt utoljára. A tavalyi esztendővel egy hosszú idő-
szak záródott, a melynek éveiben szakosztályunk Klein Gyula bölcs,
nyugodt és fáradhatatlan vezetése mellett lényegesen megerősödött. Rajtunk
a sor, hogy arra a szilárd alapra, melyet lefektetett, tovább építsünk és
a szakosztály javát, melyet sohasem tévesztett szem elől, mi is teljes
erőnkből szolgáljuk.

Klein Gyula érdemeit és tiszteletieméltó egyéniségének példás
tulajdonságait nem szükséges felsorolnom. Megtette ezt Mágocsy-Dietz
Sándor másodelnök úr és Szalóki Róbert tagtársunk azon az emlé-
kezetes szép ülésen, a melyet a szakosztály szept. 25-én Klein Gyula-
nak szentelt, tanári működésének 40-ik évfordulója alkalmából.

Ez ünnepi ülésünkön kívül még 9 szakülést tartottunk, a melyeken 21
előadótól 38 előadást hallgattunk meg. (1911-ben 9 ülésen 22 előadó 35
előadást tartott.)

Az előadók névsora és előadásaik száma a következő : Bányai
János 1, Bezdek József 1, Blattny Tivadar 2, Doby Géza
2, Fehér Jenő 1, Fucskó Mihály 2, Gombocz Endre 1,
Hollendonner Ferenc 1, Jávorka Sándor 3, Kúposok
Samu 1, Lacsny Ince Lajos 1, .Mágocsy-Dietz Sándor 1,
Moesz Gusztáv 4, Paál Árpád 2, Schilberszky Károly 1,

32 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Szabó Zoltán 4, Szurák János 2, Textorisz Bella 1,
Treitz Péter 1, Tuzson János 5, Wagner János 1.

Hogy az előadások és bemutatások a botanika milyen köréből valók,

azt a következő táblázat mutatja, a melybe összehasonlítás czéljából az
előző három esztendő üléseinek tárgyait is felvettem.

1909 1910 1911 1912

Külső morphologia 2 — — 1

Anatómia 3 2 4 1

Physiologia — 4 3 5

Biológia 1 4 1 2

Moszatok — 1 — 1

Gombák 3 6 4 5

Zuzmók 1 — — —

Mohák — 1 2 —

Edényes virágtalanok 1 — — —

Növényrendszertan 4 8 6 2

Florisztika 9 9 3 6

Növényföldrajz 1 4 4 3

Teratologia 2 8 — 3

Palaeontologia 1 — 1 1

Gazdasági és ipari növénytan 1 2 1 1

Könyvismertetés 1 7 4 8

Botanikai irodalom — 1 — 1

A botanika története 1 1 4 —

Emlékbeszéd — 1 — —

Herbárium . . ; — — — 2

Botanikus kertek 2 — — 1

Növénygytíjtés — — — 1

Kongresszus — 1 — —

Növények fotografálása — — 1 —

Bemutatásoki 2 8 4 9

Szakosztályunk utolsó négy évének munkásságáról ez a kis statisz-
tika jó képet nyxijt. Megtudjuk belőle, hogy tagtársaink a botanika mely
részeit művelték szívesebben, mi iránt érdeklődtek jobban. Megtudjuk
belőle, hol vagyunk erősebbek és hol vannak gyengéink. Elbizakodottságra
nincs okunk, sőt inkább kötelességünk, hogy fokozottabb mértékben dol-
gozzunk. Ez vonatkozik reánk idősebbekre épp úgy, mint a fiatalabb
nemzedékre. Kötelességünk, hogy mindenkit, kiben arra való hajlandó-
ságot és tehetséget látunk, serény, de egyúttal komoly munkára buzdít-
sunk, olyan munkára, melynek minden mondata alapos meggondolásról tegyen
tanúbizonyságot. Hozzá kell fognunk az eddig parlagon maradt területek
megműveléséhez. A moszatok, zuzmók, mohák és harasztfélék alig-alig
szerepeltek üléseink tárgysorozatában. A statisztika egyéb sorai is élén-
kebb' tevékenységre intenek. Vannak kiváló szakembereink, a kiket meg

1 A bemutatások ugyan a fenti számokban is benfoglaltatnak, mind-
azonáltal külön ia idejegyeztem számukat.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 33

kellene nyernünk, hogy jeles dolgozataikkal szakosztályunkat is tiszteljék
meg olykor-olykor.

Igen fontosnak vélem, hogy a berantatások sűrűbben szerepeljenek
üléseinken, mint eddig. Nyíljék alkalom minél többször a legkülönfélébb
botanikai tárgyak és jelenségek megismerésére, melyek megmagyarázására
sokszor néhány szó is elegendő.

Igaz, hogy a szakosztály működése, üléseink törzsközönségének
számához képest talán megfelelő. Mert átlag harminczan gyűltünk össze s az
előadások száma 38 volt. De ha azt tekintjük, hogy szakosztályunk pótolja
a még hiányzó magyar botanikai társaságot, akkor, mint az ország egyetlen
botanikai testülete, nagyobb arányú tevékenységet kellene kifejtenünk. Bizo-
nyos, hogy előbb a mi közönségünk közönyösségét kellene megtörnünk, a
mi bizonyára a legnehezebb feladatok egyike. Hiszen vannak még magyar
botanikusok is el(*g nagy számmal, a kik nem léptek be szakosztályunkba
Iiogy kívánhatjuk akkor másoktól, hogy évi tagdíjjal, bármily csekély
legyen is az, hozzájáruljanak anyagi erőink gyarapításához I És a nehéz
ségek ellenére is hozzá kell látnunk tagjaink számának növeléséhez. Bizta-
tással, jó szóval mindenki tehet valamit e téren ismerősei körében. E mellett
az intéző bizottságnak is kell foglalkoznia' ezzel a kérdéssel. A jelensé
gek, a mire luár a múlt esztendőben is felhívtam a szakosztály ügyeimét,
arra vallanak, hogy tagjaink rovására aránytalanul emelkedik az átalányo-
sok száma. És számuk 1913-ban még nagyobb mértékben tszökken fel.
Nekünk pedig sem az alapítók, sem az átalányosok nem nyújtanak előnyt.
A mi erőnket egyedül a tagok adják.

Tagjaink létszámát, valamint mindazokéit, a kik a „Botanikai Közle-
méiiyek"-et kapják, a következő táblázat mutatja. Összehasonlításul közlöm a
megelőző három év adatait is :

1909

Alapító tag 18

Tag és előfizető 243j„.q

Átalányos 4061

Külföldi előfizető 6

Belföldi cserés 1

Külföldi cserés 10

Belföldi tiszteletpéld 5

Külföldi tiszteletpéld 4

Összesen 693 724 774 801

Az emelkedés ugyan 27 (1911-ben 50), de ebből rendes tagjaink
létszámára csak két főnyi emelkedés jut. (1911-ben 5 veszteség.)

Az alapítók száma hárommal emelkedett. Üj alapítóink: Aujeszky
Aladár 100 koronával, Eötvös Loránd báró 500 koronával és Teleki
Sándor gróf 100 koronával, Richter Aladár pedig 83 koronára egé-
szítette ki alapítványát.

Az alapítók névsora és alapítványaik a következő :

Ambrózy István báró, főrendiházi tag .50 K

Dr. Anisits Dániel, egyetemi tanár 50 -

Dr. Augustin Béla, egyetemi tanársegéd 50 „

3

1910

1911

1912

18

18

21

212J656
444(

2071^^3
4961

^09j729
520)

6

6

5

1

1

1

34

86

38

5

6

5

4

4

2

n

V

34: BZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Dr. Aujeszky Aladár, főiskolai tanár . 100 K

Dr. Eötvös Loránd báró, egyetemi tanár 500 „

t Dr. Fialowsky Lajos, tanár . 50 „

Dr. Filarszky Nándor, nemz. múz. osztályigazgató ... 50 ,

Gesell János, nyűg. m. á. v. főfelügyelő 100 „

Hopp Ferenc, magánzó 50 ,

Ki r. József-műegyetem . . 50 „

Dr. Klein Gyula, József-műegyetemi ny. r. tanár .... 100 ,

Dr. Kövessy Ferenc, erdészeti főiskolai tanár 50 „

Dr. Mágocsy-Dietz Sándor, tud. egyet. ny. r. tanár . . 100
Dr. Moesz Gusztáv, a Magy. Nemz. Múz. igazgatóöre . . 100 ,
Paszlavszky József, középiskolai igazgató ...... 100 „

Dr. Richter Aladár, tud. egyet. ny. r. tanár 83 „

Dr. Schilberszky Károly, a kertészeti tanintézet tanára . 100 ,

Sólyom Albert, borászati felügyelő 50 „

t Dr. Staub Móricz, tanár 80

Dr. Szabó Zoltán, egyetemi magántanár 50 „

Szamosujváriáll. főgimnázium 50 „

Teleki Sándor gróf, főrendiházi tag 100 ,

Dr. Tuzson János, a József-műegyetem adjunktusa . . . 100 ,

A szakosztály 1912-ben két nevezetesebb határozatot hozott. Neveze-
tesen : 1. Felkértük a Társulat titkárságát, hogy a földmüvelésügyi minisz-
tériumnál tájékozódást szerezni szíveskedjék a természeti ritkaságok meg-
védésének ügyéről, annak jelenlegi állásáról. 2. Állást foglaltunk a Magyar
Quarnero kutató intézet érdekében. Annak terveit és költségvetését a mi
részünkről egy háromtagú bizottság fogja megállapítani.

A Simonkai Lajos nevét viselő tudományos czélú botanikai
alapítvány összege jelenleg 594 K 51 fillért tesz. Ebből 507 K 80 fillér be
van már fizetve és 42 K 71 fillér a tőkésített kamat. A takarékpénztárban
tehát ez idő szerint 550 K 51 fillér van.

Sajnálattal kell jelentenem, hogy szakosztályunk új szabályzata még
mindig nem nyert elintézést. Ügy, hogy továbbra is elaviJt szabályzataink
keretei között kellene mozognunk, ha annak több pontja a fejlődés kény-
szere következtében hatályát nem veszítette volna.

Köszönettel tartozunk Mágocsy-Dietz Sándor másodelnök
úrnak, mint a tud. egyetemi növénytani intézet igazgatójának, amiért ez
évben is átengedte tantermét üléseink czéljára.

Köszönettel tartozunk a Társulat tisztikarának és választmányának,
amiért jóindulattal és előzékenységgel voltak irányunkban.

És mivel ez az ülés a hároméves cziklus utolsó ülése, engedjék meg,
hogy lelépésem pillanatában magam is mély köszönetemet fejezzem ki úgy a
szakosztály igen tisztelt vezetőségének, mint tagjainak azért a jóindulatú visel
kedésükért, melyet irántam állandóan tanúsítottak. Ennek köszönhetem, hogy
az a munka, melyet jegyzői tisztemből kifolyólag öt esztendőn keresztül
végeztem, nekem nem terhes munka, inkább kellemes szórakozás volt.

Dr. Moesz Grusztáv,
a növénytani szakosztály jegyzője.

SÍAK08ZTÁLYT ÜÖYKK 35

7. TuzsonJánoa előterjeszti szerkesztői évi jelentését :

Jelentés a Botanikai Közlemények 1912. évi évfolyamáról és a szak-
osztály vagyoni állapotáról

A Botanikai Közlemények a múlt évben XI. évfolyamában jelent meg,
18 iv terjedelemmel, 56 szövegközötti képpel és egy táblával. A 18 ívből
három esik az idegennyelvü szövegre és egy a tartalomjegyzékre.

Megjelent ö&szesen 11 eredeti közlemény nyolcz szerzőtől, 11 irodalmi
ismertetés ; minden füzetben növénytani repertórium s ezenkívül személyi
hirek, szakosztályi ügyek és a szokásos tagsági dij nyugtázások.

A szakosztály pénzügyi viszonyaira vonatkozólag a következő szám-
adást mutathatom be.

Bevételek :

K

1. Az alapítványok összege 1911. végén 1413- —

2. Felhasználható maradék 1911-ről — • —

3. Alapítványok 1912-ben 705-—

4. Előfizetési díjak 2574-30

5. Költségmegtérítések 54' —

6. Társulati segély 3500—^

Összes bevétel 824630

Kiadások :

K

1. A Társulatnak megtérítendő előleg fejében 1059"09

2. írói tiszteletdíjak 554-38

3. Szerkesztői tiszteletdíj . : 200 —

4. Segédszerkesztői tiszteletdíj 200' —

5. A jegyző tiszteletdíja 200-—

6. A szolgák bére 40* —

7. A folyóirat nyomtatása és fűzése 2275-07

8. Klisék és táblák 243 42

9. Kis nyomtatványok (meghívók, czímszalagok) 10095

10. Postaköltség 154-—

11. Kezelési és tiszteletdijak 257-54

12. A szerkesztő apróbb kiadásai (átalány) 24-—.

13. Vegyes kiadások (fuvarozás a postára, stl).) 81'60

Összes kiadás : 539005

Maradék 1913-ra 73825

Az alapítványok összege 1912. év végén 2118* —

A szakosztály összes vagyona 1913. elején 2856-25

A számadás adataiból kivehetőleg végre sikerült minden tartozásunkkal
rendbe jönni, még pedig úgy, hogy az év végén a még akkor meg nem
jelent 5—6 füzetre előre kifizettünk a nyomdának 500:^ koronát. Ennek

* T. i. az 1911. évben tévedésből ki nem utalványozott 900 kor. is
az 1912. évben utalványoztatott ki. (2600-|-900=8500).-

3*

36 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

következtében az 1912-iki évfolyam utolsó füzete most máx legfeljebb csak
kisebb részlettel terheli az 1913. évet, ezzel szemben azonban 738'25 kor.
felhasználható maradékunk van. így most már meg lesz a lehetősége annak,
hogy a Botanikai Közlemények elegendő érdemes czikk beérkezése esetében
ismét 22 — 24 ív terjedelemmel jelenhessék meg.

A jegyzői jelentésből kitűnik, hogy az átalányosok száma 520-ra emel-
kedett és a Társulat Titkári hivatala ki is fejezte abbeli óhajtását, hogy a
Botanikai Közlemények ezentúl százzal több példányban adassék ki. Ennek
megfelelően a szakosztály pénzügyi eg^^ensúlyának megóvása czéljábói
kivánatos, hogy a szakosztály az 1913. évre 520 átalányos után , átalány os
különbözet^ czimén a rendes 1700 korona segélyen kívül 1040 koronát
kérjen a Társulattól.

E helyen emlitem meg, bofry a segédszerkesztői állás a lefolyt
évben betöltetlenül maradván, a szakosztály és az intéző bizottság megbízása
folytán úgy intézkedtem, hogy a segédszerkesztő teendőit D r. H o 11 e n-
donnerFerencz és Endre Károly végezzék.

Midőn jelentésemet szíves tudomásvétel végett a t. szakosztály elé
terjesztem, nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy szakosztályunkat a Tár-
sulat választmánya és tisztikara az elmúlt évben is a leggondosabb és
előzékeny intézkedéseivel támogatta, miért is azt köszönet és elismerés
illeti meg.

Végül engedje meg a t. szakosztály, hogy a szerkesztői tisztet azzal a
kérelemmel tegyem le kezeikbe, hogy tekintettel arra, hogy hat éven át
viseltem e megtisztelő, de eléggé fáradságos tisztséget, a jövőre mást bíz-
zon meg ezzel a feladattal.

Szíves bizalmukért őszinte köszönetemet fejezve ki, kívánom, hogy
a szakosztály és a „Botanikai Közlemények" mennél inkább felvirágozzék.

Dr. Tuzson János
szerkesztő.

8. Mágocsy-Dietz Sándor a szerkesztő jelentése alapján indít-
ványozza, hogy a szakosztály a választmánytól az átalányosok után járó
különbözeti összeg teljés kiutalását kérje. A szakosztály ezt az indítványt
elfogadja.

9. Mágocsy-Dietz Sándor bejelenti a tisztikar és az intéző
bizottság lemondását, köszönetét fejezi ki a jegyző és a szerkesztő munkál-
kodásáért az intéző bizottság nevében és a szakosztálynak a kifejezett
eddigi bizalmáért. Felkéri Klein Gyulát a korelnökség elvállalására és
a választások megejtésére.

10. Klein Gyula korelnök kiküldi Szalóky Róbert elnöklete
alatt Sznrák Jánost és Tomek Jánost a szavazatok beszedésére,
mi czélból az ülést 10 perczre felfüggeszti.

11. Klein G y u 1 a megnyitván az ülést, felkéri Sávoly Ferencz
vendéget előadása megtartására.

12. Sávoly Ferencz meteorológus, beszámolt az ampelológiai
intézetben végzett peronospora-kutatásainak eredményeiről. 1910— 12-ben az

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 37

ország minden vidékéről összegyűjtött peronosporaanyag összevetéséből a
baj jelentkezését megelőző időjárással kiderítette, hogy Magyarországon miféle
időjárási feltételekhez köti a peronospora első tavaszi megjelenését ? A követett
vizsgálati módszer kifejtése után előadó azt a következtetést vonta le ered-
ményeiből, hogy pusztán az időjárás számontartásából az általa bemutatott
formula segítségével nagy közelítéssel meg lehet állapítani, hogy az időjárás
mikor és az ország mely vidékén éri el azt a biológiai értéket, mely a
peronospora tavaszi tenyészetét megindítani képes.

Klein Gyula megköszöni az előadást.

Schilberszky Károly ajánlatosnak tartaná a harmatviszo-
uyok tanulmányozását és összefüggésének megállapítását is a peronosporával.
Érdeklődik a prognózis technikai kivitele és az értesítések szétküldése iránt.

Sávoly Ferenc a köd és a harmat kétségtelen nagy hatását
elismeri ; de a harmatviszonyok pontos jelzése eddig nem volt kivihető, de
ez a hiány némiképen kipótolódik a hőmérséklet leszállása révén korrigált
számadatok által. A technikai kérdések most vannak megoldás alatt.

13. Klein Gyula kihirdeti a szavazás eredményét, mely szerint
beadatott 34 szavazat. Elnök lett Mágocsy-Díetz Sándor 33;
másodelnök lett Filarszky Nándor 26; jegyző lett Szabó Zoltán
23; szerkesztő lett Moesz Gusztáv 33 szavazattal. Az intézőbizottság
tagjai lettek : Schilberszky Károly és Tuzson János.

Klein Gyula üdvözli az uj elnököt, méltatja eddigi tudomá-
nyos és szakosztályi munkálkodását, meggyőződésének ad kifejezést, hogy
a szakosztály vezetése jó kezekbe került és újult erővel nagy fejlődés felé
tekint. Üdvözli az új tisztviselőket és az intéző bizottságot, valamint köszö-
netet mond a szavazatszedő bizottságnak.

Mágocsy-Dietz Sándor közös munkálkodásra hívja fel a
szakosztályt és általában a magyar botanikusokat. A botanika tudományá-
nak és a hazai flóra kikutatásának további fejlesztésében élénk, íiatal lelke-
sedéssel vegyen részt a szakosztály, hogy czéljának megfelelhessen. Köszöni
a bizalmat úgy a maga, mint tiszttársai nevében.

14. Tuzson János ismerteti Janchen E. gónuszkatalógusának
második kiadását. (Lásd 16. old.).

Moesz Gusztáv ismerteti Pantocsek József „A Fertő
tó kovamoszat viránya" czimű munkáját, s kiemeli, hogy a Fertő tó a maga
érdekes flórájával természeti kincs, a melyet meg kellene menteni a lecsa-
polás következményeitől. (Lásd 14. old.).

15. Mágocsy-Dietz Sándor kéri, hogy a szakosztály a Fertő
tó ügyével a következő ülésen foglalkozzék.

16. Moesz Gusztáv előterjeszti az uj tagok jegyzékét.

38 BZAK08ZTÁLYI ÜGYEK

Vj tagok :

1. Fischer Ernő kereskedő, Budapest.

2. Jaczó András erd^^mémök, Déva.

3. Pálinkás Gyula, a m. kir. ampelológiai intézet aeszisztense.

4. Schneider József, egyetemi növénykerti kertész.

5. Textorisz Bella postamesternő, Blatnicza.

Uj átalányosok :

1 — 42. Budapest székesfőváros 42 községi tanintézete.

43. Budapest IV. kegyesrendi főgimnázium.

44. Dárday Aladár gyógyszerész, Kisjenő.

45. Farkas Elek városi vili. rt. oszt. főnök, Budapest.

46. Liptószentmiklós, áll. főgimnázium.

47. P 0 1 a t s e k-féle könyvkereskedés, Temesvár.

48. S t a m p f e I H. könyvkereskedés, Pozsony.

49. Temesvár, áll. főgimnáz. ifj. könyvtár.

50. Trautsch Ede magánzó, Rákosliget.

51. Zsigmondy Dezső mérnök, Budapest,

Meghalt : 1 tag és 1 átalányos. Kilépett : 5 átalányos.

Jegyzőkönyv a Növénytani Szakosztály márczins hó 12-én tartott

184. üléséről.

1. Mágocsy-Dietz Sándor elnök szomorodott szívvel jelenti,
hogy Társulatunkra és ezzel Szakosztályunkra gyász borult; Lengyel Béla,
a kir. magy. Természettudományi Társulat elnöke, a ki a Társulatiink fejlesz-
tésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, mint annak több ízben titkára,
választmányi tagja, alelnöke és jelenleg elnöke, valamint a chémia-ásvány-
tani szakosztályának elnöke, tegnap, márczius hó 11-én 69. életévében hirtelen
elhányt. A megrendítő, váratlan csapás a Növénytani Szakosztályra is gyászt
borított, miért is indítványozza, hogy ezt jegyzőkönyvében juttassa kifejezési-e.

Jelenti, hogy a botanikát még egy nagy veszteség érte. Elhunyt
Ascherson Pál berlini botanikus tanár és titkos kormánytanácsos, a kit
nemcsak mint legnagyobb) aink egyikét tiszteltük, hanem a ki tevékeny részt
vett a magyar föld flórájának kutatásában is és állandóan meleg érdeklő-
déssel szemmel kísérte a magyar botanika fejlődését és szoros kapcsolatot
tartott fenn a magyar botanikusokkal. Indítványozza a szakosztálynak, hogy
jegyzőkönyvében is adjon kifejezést mély gyászának és őszinte részvétét
hozza tudomására az elhunyt családjának és a berlini botanikusoknak, név-
szerint Ascherson-Sandau Mathilde-nek és Graebner Pau 1-nak.

A szakosztály eszerint határoz.

Jelenti, hogy Szakosztályunk buzgó tagja, dr. Bezdek József
főgimnáziumi tanár megírta földkörüli tanulmányútját, melyet az 1910 — 11.
tanévben tett. A mű „A piramisoktól a felhökarczolókhoz" czímmel, több
képpel illusztrálva megjelent. Üdvözli a szerzőt, aki könyvében a pedagógiai
tanulmányok mellett botanikus voltának is több helyen kifejezést adott és
sok sikert kíván további munkálkodásához.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

39

2. S c h i 1 b e r s z k y K á r o l y „A növények parthenokarpiája" czíni-
mel tart előadást bemutatásokkal (megjelenik).

3. KümmerleJenö Béla „A pteridospora aystematikai jelentő-
ségéről" czímmel adja elő vizsgálatainak eredményeit (megjelenik).

4. Augusztin Béla „Adatok a Lavatera thuringiaca" levélana-
tómiájához" czimű dolgozatát adja elő (megjelenik).

5. M e n i n i E. vendég : „Pelóriás Cymhaloria muralifi virág" czimfi
dolgozatát Schveitzer József terjeszti elő (megjelenik ).

6. T u z s 0 n János „A tauri puszták flóráját" ismerteti vetített
képek kíséretében és bemutatott növényekkel (megjelenik).

7. A bemutatások során Schneider József növénykerti kertész
az egyetemi növénykert jelenlegi érdekesebb növényeit mutatja be, és pedig
a Sechium edule termését és növényét, a Vidoria regia és a Nymphaea
amazonum csiranövényeit, a Brachychilus Horsfieldi termését, a Sauromatum
pedatum, Ariopsis peltata, Milla uniflora és Primula Juliae virágzását.
Szabó Zoltán az elnök által a múlt ülésen üdvözölt „Flóra hungarica
exsiccata" czimű és a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztálya által
kiadott szárított növénygyűjtemény első kötetét mutatja be. T u z s u n
János a Pinus Kotschyana termésének nála levő példányait mutatja be.

8. A szakosztályi ügyek során jegyző jelenti, hogy áj tagul jelent-
kezett: dr. Benkő Lajos, kir. tan. megyei főorvos Arany osmaróth, dr.
Cserey Adolf főreáliskola! tanár Budapest, dr. Istvánffi Gyula egyet,
tanár és a szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet igazgatója
Budapest, L i p p e r t Béla postatiszt Arad, M á c s a y Ilona polgári iskolai
tanítónő Homonna.

Ezen 5 új tagon kívül új átalányosként belépett 12, de kilépett 3 tag
és 4 átalányos, töröltetett 10 tag és 7 átalányos.

A folyóiratra előfizetett : az állami polg. fiúiskola Nagykanizsán és
Baumler András Pozsonyban.

Az Intéző Bizottság részéről jelenti, hogy az ülések ezentúl Ví6 óra-
kor kezdődnek, az előadások sorrendjében előny biztosíttatik azon előadók-
nak, akik nyomtatásra kész kéziratokat nyújtanak be előadáskor. Végül
jelenti, hogy a Társulat választmánya teljesítette a Szakosztály ama kérelmét,
hogy az átalányosok utáni különbözeti díj teljes összegében utaltassék ki a
szakosztálynak.

A tengerbiológiai állomás ügyének tárgyalására kiküldött bizottság
által készített felterjesztés felolvastatott, azt a szakosztály elfogadta és
megbízta az ehiökséget, hogy terjessze a Társulat választmánya elé.

40 HÍREK

hírek.

Kitüntetés : Dr. Filarszky Nándor, a Magyar Nemzeti Múzeum
növénytani osztályának igazgatója Budapesten, udvari tanácsossá nevez-
tetett ki.

Habilitáczió ; Dr. G y ö r f f y István föreáliskolai tanár Lőcsén, a
kolozsvári tudomány-egyetemen a botanika magántanárává és dr. Dob y
Géza, a magyaróvári vegykisérleti állomás fövegyésze, a budapesti tud.
egyetemen, a növényélettani kémia magántanárává habilitáltatott.

Kinevezés : Angyal Dezső kertészeti tanintézeti igazgató Buda-
pesten, kertészeti főfelügyelővé neveztetett ki. — R a d e Károly kerté-
szeti tanintézeti fökertész Budapesten, a városi kertek igazgatójává válasz-
tatott meg. — Dr. V a r g a 0 s z k á r, az országos m. kir. kémiai intézet
górcsővezöje Budapesten, kir. fövegyésszé neveztetett ki.

Megbízás . A földmüvelésügyi miniszter dr. Szabó Zoltánt, az
állatorvosi főiskola magántanárát, nevezett főiskolán a növénytan előadási-
val bízta meg.

Meghalt : Dr. A s c h e r s o n Paul titkos tanácsos, egyet, tanár
79 éves korában Berlinben.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével mindeu
hónap második szerdáján ülést tart.

Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime legalább 8 nappal
az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő.

A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá-
ból s/iveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és
nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők
végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik
oldalára Írandók. Személynevek kettős =^=^ vonallal, a növényne-
vek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal hnzandók alá.

A „Botanikai Közlemények'' részére szíveskedjenek a szerzők
dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget
vagy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot
mellékelni.

A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért
ivenkint 50 kor., ismertetésért 40 kor., az idegen nyelvű szövegért
30 — 40 korona irói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az
egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen
kiszolgáltatni szokott disszertácziókért és polémiás czikkért a szerzők
tiszteletdíjban nem részesülnek.

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá-
natra azonban többet is, a következő ár mellett :

25 darab ivenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér.

lui) „ „ . . .) „ „

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból
is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel
kapcsolatban. A ktilönlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor
könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utcza 4. sz.)

osztályigazgatója ; szerkesztő : Moesz Gusztáv, a Magy.

Nemz. Múzeum igazgatóőre; jegyző: Szabó Zoltán, egyet, magán-
tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : S c h i 1-
berszky Károly m. kir. kertészeti tanintézeti tanár, Tuzson
János egyetemi magántanár.

Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet-
tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy-
utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak-
osztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán, Budapest, IX., Erkel-u. 12),
kéziratok a szerkesztőhöz (Moesz Gusztáv, Budapest, V,, Akadémia-
utcza 2) küldendők.

Le bulletin ^^Botanikai Közlemények** est la
revue de la sectíon botaníque de la
Socíété r. hongroíse des Sciences natu-
relles. A présent il parait dans sa U"""^ année
(6 fascicules par an) et contient environ 25
feuilles*

Les travaux jpubliés son traduits complé-
tement ou sönt réduits en un bref résumé
dans une des langues les plus importantes
ou en latin et ils apparaissent dans le mérne
fascicule.

Le prix d'abonnement par an est 8 cou-
ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin
avec d'autres revues botaniques* S'adresser a
la rédaction du bulletin

^3otaníkaí Közlemények'^

Budapest, VIII., Eszterházy-utcza I6»

A szakemiperek figyelmébe!

A Szegedi Városi Múzeum herbáriuma, mely-
nek alapját a Feichtinger-féle gyűjtemény alkotja,
jelenleg meghaladja a 10,000 példányt. A múzeum
igazgatósága tudatja, hogy a gyűjtemény szak-
embereknek rendelkezésére áll.

Hornyánszky Viktor csász. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 56227

XII. KÖTET. 1913. V/20. 2. FÜZET.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÖZRlCMt'KÖDÉSÉVKI. SZERKESZTI

MOESZ GUSZTÁV

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.)

1913.

Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K.

TARTALOM.

TABLE DES MATIÉRES. — INHALT.

Oldal

Borza S. : Cerastium-tanulmányok 41

— — Études des Ceraistes (9)

Gáyer Gy. : Viola Szilyana Borb 80

— — Viola Szilyana Borb (13)

Schveitzer J. : A Cymbalaria niuralis pelóriás virága ... 82

— — Pelorie der Blüte von Cymbalaria muralis (15)

Irodalmi ismertető. Sztankovits R. : Dr. G. Mylius. Das Polyderm 83

Apró közlemények 85

Kleine Miiteilungen (15)

Növénytani repertórium 86

Szakosztályi ügyek 91

Sitzungiberichte (16)

Hírek 92

Nachrichten (16)

Nyugtázás.

A dr. Simoiikai Lajos nevét riselö alapítványra 1913. februárius 13-tól 1913.
április 9-ig a következő adományok érkeztek be :

Gáyer Gyula 5.—, Lányi Béla 3—, Szandovics Dezső 5.— K.

Erre a tudományos célú alapítványra, melyet a növénytani szakosz-
tály dr. S i m 0 n k a i Lajos emlékezetére alapított, ez úton is felhívjuk
olvasóink figyelmét. Az adományok dr. Szabó Zoltán, egyet. m. tanár
címére küldendők. (Budapest, IX., Erkel-u. 12).

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XII. KÖTET. 1913. V/20. 2. FÜZET.

Borza S. : Cerastíum-tanulmányok.

A Cerastiumok tanulmányozására Pax tanár „Grundzüge
der Pflanzenverbreitung in den Karpathen" című müvének ama
kijelentése^ ösztönzött, hogy Schur Cerastiumai revizióra szorul-
nak. Azonban már az irodalom tanulmányozásának kezdetén azt
tapasztaltam, hogy hazai fajaink szisztematikai értéke és elter-
jedése jórészt tisztázatlan. Sőt meg kellett győződnöm arról is,
hogy főleg az évelő Cerastiumok rendszere, növényföldrajza
zavaros és hogy sok szó fér még a Cerastiumok szisztematikai
értékű jellemvonásainak megválasztásához is. Úgy találtam, hogy
a génusz fajainak újabb rendszerezése is nagyon kívánatos.
Utoljára 1841-ben Grenier dolgozta fel a Cerastiumokat mono-
grafikusán. Azóta pedig rendkívül gyarapodott az újonnan leirt
fajok száma.

Egy ilyen monográfiához óhajtok jelen dolgozatommal néhány
adatot szolgáltatni, midőn a Magyar-, Horvát- és Szlavonország-
ból, Dalmáciából, Boszniából és Hercegovinából irodalmilag ismer-
tetett, vagy herbáriumokban felhalmozott évelő Cerastiumokat
tárgy ítlom, kiterjeszkedve Románia és a Balkánfélsziget évelő
Cerastiumaira és a közelebbi rokon fajokra is.

Mint minden rendszertani műben, előtérben volt állandóan
a növényalakok szisztematikus értékelésének és beosztásának
nehéz kérdése. Abból a felfogásból kiindulva, hogy a növény-
név nem hívatott arra, hogy a növény egész családfáját feltün-
tesse, barátja voltam a „kis fajoknak", melyeknek sorozata, sze-
riesze a szekciókon belül fejezi ki a rokonsági viszonyokat. A
Cerastium génuszban találunk néhány jól körülhatárolt, régi
eredetű fajt és a filogen etikailag újabb eredetű fajok szakadat-
lan alaksorozatát. Ezen formaláncolatból idők folyamán az auk-
torok egyeseket fajnévvel láttak el. Ha jól felismerhető állandó
faji tulajdonságokkal rendelkeztek ezek az egyedek és elterje-
désük is bizonyos különálló területre vonatkozik, megtartottam
őket fajokul. Körülöttük csoportosulnak az alakláncolat többi
tagjai, mint varietások és formák. Ha a típusnak leirt alak saját-
ságaitól való eltérések valószínű okaira nem tudunk rámutatni,
vagy ha azok növényföldrajzi vonatkozásúak, varietásoknak

' II. k. 65. I.

42 BORZA B.

tekintettem őket. Ha a típustól való morfológiai eltérések öko-
lógiai okokra vezethetők vissza, legalább valószínűleg, akkor
formákat állapítottam meg.

A jelzett területen előforduló fajok megállapításában és
tárgyalásában első sorban nagy herbáriumi anyag vizsgálatára
támaszkodtam és csak másodsorban vettem figyelembe a kevésbbé
megbízható irodalmi adatokat, főleg az Erdélyre vonatkozókat.

A következő intézetek, vagy magánosok gyűjteményeit
tanulmányozhattam át : a budapesti tudományegyetemi növény-
kert, a Magyar Nemzeti Múzeum, a kolozsvári tudományegyetem,
a bécsi udvari múzeum, a bécsi egyetem, a breslaui egyetem,
a berlini növénytani intézet, a bukaresti növénytani intézet, a
szerajevói „Bosnisch-herzegovinisches Landesmuseum", a nagy-
szebeni Természettudományi Társulat, dr. Pax F. és Jab-
lonszky J. gyűjteményeit.

Őszinte köszönetet mondok a nevezett intézetek vezetőinek
és a magángyűjtemények tulajdonosainak azért a szívességért,
mellyel a gyűjtemények tanulmányozását megengedték. Különös
hálával tartozom dr. Mágocsy-Dietz Sándor egyet. ny. rendes
tanár úrnak, ki nemcsak lehetővé tette a nevezett gyűjtemények
egyrészének a vezetése alatt álló tudományegyetemi növénytani
intézetben való tanulmányozását, hanem tanácsaival és jóakaratú
útbaigazításaival állandóan segített tanulmányaimban. Úgyszintén
köszönetet kell mondanom e helyen is szíves tanácsaiért dr. Degen
Árpád egyet, m. -tanár úrnak, dr, Pax F. egyet, tanár úrnak
és dr. Szabó Zoltán egyet. m. -tanár úrnak.

A Ccrastíumok alaktani jellemvonásainak rendszertani értéke*

A Cerastiumokat a rokon Stellaria és Arenaria génuszok-
tól a habituson kívül főleg az érett tok alakja különbözteti meg.
A Cerastiumok tokja ugyanis megnyúlt hengeres, vagy kissé
kúpos, míg a másik két génuszé gömbszerű, vagy tojásalakú.
Az algénuszok megállapítására nagyon jó jellegeket szolgáltat a
bibeszálak száma, mely szerencsésen összeesik több más jelleg-
gel is. A Dichodon algénuszt három bibeszál jellemzi. Az Euce-
rastium subgénusz bibeszálainak száma 5 (néha rendellenesen
3-4).

A további felosztás alapjára vonatkozólag eltérők a véle-
mények,^

Fontos bélyeg a tok fogainak száma, mely karöltve más
tulajdonságokkal igen alkalmas alapja lehet új szekcióbeosz-
tásnak.

^ F, N. Williams: On primary characters in Cerastium. Journal
of botany XXXVI (1898) 8 old, Williams: Énumeration provisoire des
espéces du génre Cerastium, Bulit, de l'herb. Boissier I. sér. VI. 893 old.
C o r r e n 8 : Die Verwertung der Haarformen für die Unterscheidung der
Arten. Ö. B, Z, LIX, (1909) 183 old.

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K 43

Az Eucerastium algénuszban két szekciót különböztetek
meg: 1. Oligodontia. A tok fogainak száma 6 vagy 8, fala
vékony. Álvillásan elágazó, kopaszodó növények. Száruk kevéssé
fásodik el. Területünkön nem fordulnak elő. 2. Decodontia.
A tok fogainak 8záma 10, fala vastagabb, a fogak csak kifelé
görbülnek kissé és szélükön behajlanak. Többé-kevésbbé szőrkép-
letekkel fedettek. Száruk jobbára erősebben elfásodik.

Különös jelentőséget tulajdonított Williams a tok erezeté-
nek és a fogak görbülésmódjának, ami azonban csak mester-
séges rendszerek felállítására vezetett. A termésfal epidermisze
hosszanti irányban megnyúlt sejtekből áll, melyeknek külső
tangenciális fala vastag, fásodott, a radiális sejtfalak ellenben
vékonyabbak, úgyszintén a belső tangenciális sejtfal is. Találunk
azonkívül, rendesen csak foszlányokban, egyetlen parenchy-
matikus sejtsort is a perikarpium belső oldalán. A termés szára-
dása alkalmával, mely éréskor áll elő, vagy mesterségesen is
előidézhető (glycerinnel, sóoldattal, magnéziumchloriddal) nem-
csak a sejtüreg nedvességtartalma tűnik el, hanem a sejtfalak
imbibiciós nedvessége is. Ennek következtében az epidermisz-
sejtek fásodott külső falai szélességükben jobban húzódnak
össze, mint hosszúságban, az epidermiszben tangenciális feszült-
ség áll elő s a tok felső részén a karpellumok összenövésének
helyén a kopácsok elválnak. A fogak szétválnak, kissé hátrafelé
görbülnek és széleik kissé kifelé göngyölődnek.

Sok Cerastium-faj epidermiszsejtjei hosszirányban kevésbbé
nyúltak meg és a perikarpium vékonyabb, a fogak tehát más
torziósjelenségeket mutatnak : csúcsuktól kezdve kifelé göngyö-
lődnek a dehiscentia után (circinato-convoluti). Egyes fogak
azonban itt is néha szélükön kihajlottak (margine revoluti).
Viszont ha a tok teljes érés előtt kénytelen felnyílni, amikor az
epidermiszsejtek nem érték még el teljes hosszúságukat, akkor
a rendesen „margine revolutus" fogak „circinato-convolutus"
torziót fognak felmutatni. Herbáriumokban ez közönséges jelen-
ség az éretlenül megszárított tokokon.

Nyilvánvaló ezekből, hogy e torziójelenségek nem alkal-
masak természetes szekciók felállítására. A Strephodon (denti-
bus circinato convolutis) és Orthodon (dentibus margine tantum
revolutis) szekciók nem tüntetik fel az igazi, filogenetikus rokon-
ságot, így került például a C. filiforme a Strephodon szekcióba,
pedig minden egyéb tulajdonsága az „Orthodon" szekcióba
utalta. A C. uniflorum-ot hol az egyikbe, hol a másikba sorolták.
Ehhez járul, hogy a legtöbb Cerastium-fajt termés nélkül talál-
juk a herbáriumokban, a gyűjtött tokokon pedig nehézségbe
ütközik azok érett voltának vagy fejletlen korban való szárítás
által okozott felrepedésének megállapítása.

Fontos jellege a Cerastiumoknak a levél alakja, amely a
nagyságbeli ingadozásokat leszámítva, állandó. A murvák, a
csésze és a pártalevelek alakja és a szerkezete szintén fontos

4*

44

BOEZA 8.

a fajcsoportok és fajok megkülönböztetésére, úgyszintén a magvak
nagysága és a magburok szerkezete.

Az egyes rokonsági körök, szerieszek megállapítására,
valamint az egyes fajok és varietások megkülönböztetésére leg-
alkalmasabbak a szőrképletek. (1. kép). Régebbi szisztematikusok
nem vették őket eléggé figyelembe s nem tették beható vizsgá-
lódás tárgyává.

Elágazó csillagszőrök fedik a C. moUissimum és
a C. candissimum minden részét.

1. kép. Szörképletek : 1. C. latifolium leveléről; 2. C. lanatum leve-
léről; 3. C. rigidum levelének szeléről; 4. C. grandifi orum csé-
széjéről; 5. C. lanigerum leveléről. (40:1).

Csak alapjukból néha többágúakaC. grandiflorum
vékony, ide-oda csavarodó bodros szőrei.

Egyszerű, hosszú, többsejtű, levegővel telt vékony szőr-
képletek alkotják a tomentosum és a lanigerum csoportok többé-
kevésbbé fehérgyapjas szőrruháját. E gyapjúszőrök csavarodok,
bodrosok. Egyszerű, többsejtű, de vastagabb és egyenes
trichomák jellemzik az alpinum-moesiacum sorozatot.

Egyszerű, vastagfalú, rövid és vastag, a száron lefelé
irányúit ritkás szőrképletek jellemzők az arvensia-banatica
csoportra.

Érdekes jelenség a Cerastiumok körében, hogy majdnem

CERA8T1UM-TANULMÍNY0K 45

mindegyik alaknak van mirigyszőrös és mirigytelen változata.
A mirigyes varietás néha külön földrajzi elterjedésével is elüt
a tőalaktól ; legtöbbször ugyanazt a területet díszitik.

A mirigyszőrök szerkezete változatos. Soksejtüek vagy csak
2 — 3 sejtből állanak. A virágkocsánt, murvalevelet és csésze-
leveleket lepik el egymagukban vagy mirigytelen trichomákkal
vegyesen. Egyes fajokon a csésze, a murvák és a szár felső
része mirigyesen enyves.

További jellemző sajátsága a Cerastiumoknak : sok faj
szárszövetének fásodása, amely felálló termetet eredményez. Több
havasi fajcsoport viszont alacsony növésével tűnik ki.

Fontos az évelő fajok megújító hajtásainak sorrendje is.
Az alpinum, uniflorum, latifolium, cerastioides alakkörökben meg-
marad a főgyökér, az alján kúszó és meggyökeresedő szár.
E szár oldalrügyeiből késő ősszel meddő levélrózsák erednek,
melyek a következő tavasszal virágzó ággá fejlődnek.

Az arvense, grandiflorum, lanigerum alakkörökben a virágzó
szár is nyúlt leveles hajtásokat visel már a második levélpár
hónaljában, melyek csak a következő évben emelkednek fel a
leterült szárról. E meddő hajtások leveleinek alakja szintén jel-
lemző faji vonás és elhelyezésük a növénynek sajátos habitust
kölcsönöz.

A termésanatómiára vonatkozó fontosahb irodalom :

Steinbrinck C. : Untersuchungen über das Aufspringen eini-
ger trockenen Pericarpien. Bot. Zeit. 1878. 560 old.

Leclerc du Sablon: Recherches sur la déhiscence des fruits á
péricarpe sec. Ann. des Se. Nat., sixiéme sér. XVIII. 1884. 5 — 104. old.

A dolgozatban gyakrabban használt és csak rövidítve idé-
zett florisztikai művek:

Baumgarten J. Ch. G. : Enumeratio stirpium Magnó TranssUvaniae
principatui. 1816.

Enumerationis stirpium Transsilvaniae Mantissa I. 1846.

Beck von Mannegetta G. : Flóra von Südbosnien und der
augrenzenden Herzegovina. I — IX. 1886 — 1898.

Boissier Edm.: Flóra OrientaUs. Vol. I— V. Suppl. 1888.

Fuss M. : Flóra Transsilvaniae excursoria. 1866.

Grecescu J.: Conspectul Florei Románé. 1898.

Suplement la Consp. FI. Rom. 1909.

Grisebach A. : Spicilegium FI. rumeUcae et bithynicae. 1843.

Halácsy E. de: Conspectus Florae Graecae. Vol. 1. 1900. Suppl. I.
1908. Supl. II. 1912.

K o c h J. : Synopsis Florae Germanicae et Helveticae. Ed. I — IV.

Ledebour C. F.: Flóra Rossica. I— IV. 1841—53.

Neilreich Aug. : Aufzahlung der in Ungarn u. Slavonien bisher
beobachteten Gefásspflanzen. 1866.

N y m a n n C. : Conspectus Florae Europaeae. Vol. I— IV. Supplem.

Pantocsek Jos. : Adnotationes ad floram et faunám Hercegovináé,
Crnagorae et Dalmatiae. 1874.

Reichenbach H. G. L.: Flóra Germaniae excursoria. 1830 — 32.
Index. 1838.

R 0 c h e 1 J. : Piantae Banatus rariores. 1828.

46 BORZA 8.

Schur J. Férd.: Enumeratio plantarum Transsilvaniae. 18G6.

Sertum Florae Transsilvaniae. 1853.

Phytographisclie Mitteilungen über Pflanzenformcn aiis ver-

schiedenen Florengebieten des Oesterreichischen Kaiserstaates. 1877.

Simonkai L. : Enumeratio Florae Traassilvanicae vasculosa eri-
tica. 1886.

Waldstein et Kitaibel: Descriptiones et icoaes plantarum
rariorum Hungáriáé. 1802.

Williams F. N. : Énumeration provisoire des espéces du génre
Cerastium : Bulit, de l'herb. Boissier I. Ser. VI. Tome. 893—904. old.

On primary characters in Cerastium. Journ. of botany XXXVI.

(1898). 8—10. old.

Critical notes on somé species of Cerastium. Journ. of botany

XXXVI. (1898) és következő évf. több közleménye.

A Kárpátok és a Balkán-félsziget évelő Cerastíumaínak rend-
szeres áttekintése.

Gen. Cerastium L. Gen. 585.

I. Subgen. Dichodon (B a r 1 1.) B o i s s. FI. orient. I. p. 713.

1. Cerastium cerastioides (L.) Britton. Mem. Torr. Club.
5. p. 150. (1894). Fide Britton et Brown. FI. of the North. Un.
St. vol. II. p. 28. (1897).

Syn.: Stellaria cerastioides L. Spec. plánt. ed. 1. I. (1753), p. 422. —
Cerastium trigynum Vili. Dauph. I. (1786), p. 269. — Dichodon cerastioides
Reichb. Icou. V. tab. 221. — Cerastium alpinum p angustifolium Baumg.
En. I. 423. — C. manticum Baumg. Mant. 44 — non L. — C. alpinum
Kotschy in Schott Herb. No. 439 — non L. — Pentaple mantica Schur En.
118. Fuss. Trans. 119. — C. ovatum Schur Verh. sieb. Ver. II. 177. Schur
En 121. pro p., Fuss. Trans. 122 — non Hoppé, teste Simk. Enum., p. 136.
— C. refractum AH. FI. pedem. II. 117. (1785). — C. trigynum Vül, p glan-
dulosum Fenzl in Led. FI. ross. I. 397., cum lus. 1—3.

Földrajzi elterjedése és előfordulása: Arkti-
kus Amerika, Európa és Ázsia havasi tájainak nedves helyein,
főleg grániton és kristályos palán. Ritkán mészlakó.

Magas Tátra: Tengerszemcsúcs (Pax !), Öt-tó (Pax !),
Zöld-tó (Wichura !), Halas-tó (Wichiira!), Kis Tarpatakvölgy (Pax!),
Liptói havasok: Hlimasattel am Tomanova (Pax!), Bohács
(Pax!), az Osztredok alatt — 1500 m. (Lengyel!), Koscieliska-
völgy a Pyszna lábánál (Uechtritz !). Rodnai havasok: Várful
Pietrosul 2000 m. (Pax !), Pietrosul középső katlanja (Pax !).
Brassói havasok: Bucsecs (Römer ! Grecescu !), Caraiman
(Knechtel !), Omu (Farm. Bartolomeu !). Fogarasi havasok:
Ciorta (Pax I), Bálea-tó (Schube !), Bálea-vízesés (Fuss ! C. cilia-
tum néven), Valea Doamnii (C. ciliatum Fuss I), Sercaia (Kima-
kovics ! in Herb. Barth.), Szurul (Pax ! et Fuss ! in Herb. Cibin.
sub C. carinthiaco !), Negoi (Pax! Winkler!). Szászsebesi
havasok: Rozdesti 1900 m. (Pax !), Frumoasa forrásai (Kima-
kovicz !). Páring havasok: Cárja 2200 m. (Pax!), Várful
Mándra (Barth!), a Cárja alatt (Pax! Grüuing ! Borza! Barth!).
A Retyezátban a lézerül Zanoaga mellett (Pax! Griining! Borza!).

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K 47

Bánsági havasok: Tarcu (Lengyel !), Muntele Caleanului
(Pasi), Muntele Muraru (Rochel!), Godeanu (Grecescu!).

A Márniarosi havasokban a Pop Ivánon és Petroasá-n találta
Kitaibel, a Dzymbronján a Cerna-Horán Herbich, Neilr. Aufz.
281. old. szerint. Albánia: Distr. Kuci prope Miocén do ad
Rikovac (Iter. alb. Ví. no. 172. Baldaccü). Bulgária: Rilo-
planina in mte Lopusnica (Schneider I iter. balc. 1907. No. 859.),
Singirli in Rhodope (0. Reiser !).

A Cerastium cerastioides flóránk arktikus alpesi
eleme, mely összes jellegeiben nagy állandóságot mutat és meg-
egyezik az északeurópai növénnyel. Számbavehető formákat meg-
különböztetni nem lehet. Kotula növénye (C. trigy num Vili.
var. glandulosum Kotula in Die Verbreitung d. Gefásspflanzen
in der Tatra. Ausz. d. Akad. Wiss. Krakau 1891, p. 26.) a dia-
gnózis szerint teljesen tipikus. Hybridek nem fordulnak elő.
Kétségtelen tehát, hogy régi eredetű, elszigetelt fajjal van dol-
gunk, melyet csak felületességből ismerhettek félre az erdélyi
botanikusok.

II. Öubgen. Eucerastium Boiss. FI. orient. I. p. 713.

A) Sectio : Decodon.

Capsulae dentes 10, plerumque apice circinato-convolute
dehiscentes.

a) Subsectio : Perennia.

a) Series: Lati fólia.

Bracteae herbaceae, fólia ovalia vei rotunda, pilis brevis-
simis obtecta, plerumque glutinosa.

2. Cerastium latifolium L. s. str. Spec. pl. ed. 1. (1753),
p. 439.

Syn. : b. glaucum Hegetschw. in Reisen in Glarus p. 150. (1825). —
C. latifolium L. ,3 glabriusciüum Koch Synops. ed. II. 134.
Icon: Reichb. icon. f. 4974.

Földrajzi elterjedése: Középeurópa, Appenninek és
Északi Kárpátok. Előfordul mész- és dolomittalajon, a havasi
tájak nyílt köves helyein.

Északi Kárpátok: Tarpataki völgy (Haynald. herb.
4975 ! és Jermy Gusztáv !), Menguszfalvi völgy (Winkler !), Öt-tó
körül (Perlaky !), Zöld-tónál (Filarszky !), Felkai völgy (Engler !),
Vordere Leiten (HeuflFel ! Hazslinszky !), Bélai Alpok, Kupfer-
scháchte (Bodmann !), a Giewout alatt galíciai területen (Fritze !),
„am Stirnberge tiber dem rőten Lehm" (Engler !).

Erdélyben nem terem. Az átvizsgált számos herbáriumban
nem találtam erdélyi C. 1 a t i f o 1 i u m o t, hanem jobbára C. 1 a n a-
tumot ezen a néven. Valószínűleg ezen utóbbi fajra vonatkoz-
nak Baumgarteu En. I. 425. és Schur En. 121. oldalon levő
összes közlések. Nagy kékeszöld leveleiről, nagy magános virág-
járól és kúpos tokjáról könnyen felismerhető s megkülönböztet-
hető minden más Cerastiumtól. Bár termőhelye nincs pontosan

48 BORZA 8.

megjelölve minden esetben, kétségtelen, hogy inkább csak a
mésztalajt kedveli. Grániton vagy kristályos palákon is terem,
de csak a mészhegyek közelében.

A C. latifolium magában álló régi faj, mely nem mutat
nagy hajlandóságot alaksorozatok létesítésére és nem is keresz-
teződik tudomásunk szerint. Amit Zapaíowicz C. tatrense
néven (Bull. int. Acad. Cracov. 1910, vol. 6. p. 437.) mint a C.
lanatum és latifolium hybridjét ir le, a diagnózis szerint
nem lehet más, mint igazi tiszta lanatum. A legfontosabb
jellegek: virágzat, szőrözet kizárják azt, hogy C. latifoliumra
gondoljunk. Rendszertani és földrajzi elterjedés szempontjából
kitűnően megvilágítják a C. latifoliumot a következő cikkek :

B. Stein: Drei Cerastien Ö. B. Z. (1778) 18. old., Ce la-
kó vsky: Ö. B. Z. (1876) 216. old. és ugyanő az Ö. B. Z.
1877. évf.-ban.

3. Cerastium uniflorum Murith in Le guide bot. dans le
Valais. (1810), p. 60.

Syn.: C. glaciale Gaud. DC. Prodr. 1. (1824), 419. — C. obtusatum
Kit. in Linnaea (1863) 523. ex őrig. in Mus. Nat. Hung. — C. latifolium S
subacaule Hegetschw. Reise in Gl. (1825), p. 151. et Gaud. helv. 3. (1828),
p. 250. — C. latifolium y intermedium Hegetschw. 1. c. et Gaud. helv. 3.
249. — C. latifolium L. p angustius in G. Wahlenberg, FI. Carpat. princ.
(1814), p. 189.

Icon : Reichenb. icon. f 4974.

Földrajzi elterjedése: Norvégia, Alpok, Nyűg. Kár-
pátok, Kaukázus. Kristályos palákon terem, a havasi tájak nyílt,
köves helyein.

Magas Tátra: Tátra-Tarpatak (Simonkai !), Öt-tó mellett
(Engler! Simonkai! Pax!), Kék- tó felett (Filarszky !), Jégvölgyi
csúcs (Pax ! Nyárády ! — kopaszabb levelű példányokkal), Ten-
gerszemcsúcs (Weberbauer !), Kis-Tarpataki völgy (Pax I Fritze !
Weberbauer! Lingelsheim I), Felkai völgy. Virágosvölgy (Behusch!),
Közelebbi megnevezés nélkül a Tátrából (Rehmann !), továbbá
Willdenow herb. 9088. sz. alatt C. latifolium néven „ex alpibus
Carpatorum légit Kitaibel"! Vordere Leiten Scepusii (Heuflfel!
1827 és Mauksch I), Kriván (gránit, 2200 m. Pax !), Havra, Bélai
mészhavasok (Wagner !).

Az erdélyi Kárpátokban nem fordul elő a C. uniflorum.
A Nemz. Múz. növénytárában C. latifolium néven néhány
igazi C uniflorum „in alpibus Bucsecs Jul-Aug. leg. Fuss.
Herb. Dr. Jul. Tausch" talán cédulacsere révén került ide.
Schur adatai Enum. 121. nem nyertek megerősítést, újabb
botanikusok nem találták sehol Erdélyben.

A C. obtusatum Kit. in Linnaea (1863) 523. közölt
leírása s a Nemz. Múz. origináléi szerint szintén a közönséges

C. uniflorum, melyen véletlenül több „fólia obovata, obtusa"
látható a közönséges tojásdad-lándzsás levél mellett, melyeket szin-
tén megemlít : in quibusdam speciminibus fólia oblonga angustiora.

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K 49

A C. filiforme Schleich in Ser. DC. Prodr. 1.(1824)
= C. pedunculatum Gaud. FI. helv. (1828), III. 249.,
melyet régi szerzők tévesen a C. latif olium hoz vontak, nem
fordnl elő területünkön. Levélrózsaszerűen álló keskeny-lándzsás
leveleivel, hosszú virágkocsánjával a svájci és tiroli középponti
Alpok dísze.

4. Cerastium dinaricum G. Beck et Szyszyl. s. str. Pl.

Cern. et Albán. lect. (1888), p. 62.

Syn. : C. latifolivim (non L) Vis. in Mem. Reál. Instit. Vénet. (1871),
163. — C. alpinum (non L.) Panc. Elench. pl. Crnagora (1875), 15.

Legjobban közeledik alakilag a C. latif olium hoz, mely-
től bibircses magvai, kisebb virágai, vékony, egészen fűnemű és
kisebb leveleivel különbözik.

A C. uniflorumtól a következő tulajdonságok különböz-
tetik meg : szőrözető rövidebb, alig észrevehető ; virágai, termés-
tokjai kisebbek, a virágkocsányok sokkal vékonyabbak. Jellem-
zők a szétnyíló csészelevelek, melyek az uniflorumon a tokhoz
simulnak.

A C. dinaricum igen jól jellemzett faj, melyet földrajzi
elterjedése is önállósít és kiemel : csak a Dinári Alpokban és a
Velebiten fordul elő pár ponton, ahol az uniílorumot helyettesíti,
mely itt, úgy látszik, nem terein.

Horvátország, Velebit : in lapidosis m. Vaganski vrh
(Lengyel !), zwischen Malovan und Sveto brdo, an dem Saumweg
Bunjevac-Paklenica, Kaik, 1300 m. (Janchen !), Malovan (Len-
gyel 1).

Dinári Alpok Dalmáciában: Felsen u, Gerölle
südlich des Dinara Gipfels Kaik 1700 — 1831 m. (Janchen und
Watzl 1).

Montenegró: in lapidosis alpinis sub m. Kom. Vasoje-
vicki versus Ljubanj (Baldacci I Iter albanicum [montenegrinum]
sextum 1898).

A tőalak mellett előfordul egy mirigyes változat is, a :

var. velel)iticum (Degen et Lengyel) Borza.

C. dinaricum Beck et Szysz. forma velebiticum Degen et Lengyel in
Magy. Bot. Lapok (1907), 126. old.

A typo differt caulibus superne glandulosis.

Láttam a következő helyekről, hol a tőalak társaságában
fordul elő, havasok törmelékes helyein :

Horvátország, Velebit : in lapidosis montis Malovan alt.
1500 m. (Lengyel ! et Degen !). Inter cacumina Malovan et
Vaganski vrh ad vicum Kaduc (Degen !). Felsen und Gerölle süd-
Hch des Dinara- Gipfels Kaik 1700—1831 m. (Janchen und Watzl !).

Hercegovina: In fissuris rupium montis Lupoglav
(Prenjplanina !), supra Police dispersum ; cca 1900 m., prope
Mostar (Vandas !).

In lapid. mobil. alp. sub m. Kom. Vasojevicki ad Ljubanj
(Baldacci I 1898 Iter alb. montenegrinum sextum No. 216. exs,).

50 BORZA S.

P) Series: Alpina.

Fólia ovalia, late-lanceolata vei rotunda, pilis crassiusculis,
multicellularibus hirsuta, lanata vei tomentosa. Desunt in axillis
foliorum lami steriles.

5. Cerastiiim alpinum L. s. str. Spec plánt. ed. I. (1753),
438 Schur En. 711. excl. var. a) glabrum et b) angustifolium.

Syn. : C. alpinum L. a hirsutum Fenzl in Ledeb. FI. ross. I. (1842),
p. 411, — C. mutabile alpinum Gren. Mon. Cerast. (1841), 71. — C. alpinum
L. subsp. Kochii Wettst. in Beitrag zur Flóra Albaniens p. 35. — C. Kochü
Wettst. in Luerás. Bibi. Bot. Heft XXVI. (1892), 35.

Földrajzi elterjedése: Európa és É.-Amerika maga-
sabb hegyvidékein, a phanerogam növénytenyészet legészakibb
határáig. Délen a Pireneusokig, Albánia és Macedónia hegy-
vidékéig. Grániton, kristályos palákon, konglomeráton terem.
A köves helyek, nyílt formációk dísze.

Nyugati Kárpátok: Magas Tátra (Lokovitz !), Közép-
ponti Kárpátok (Zavradzki! Láng! Wichuralj, Zöld-tó (Láng),
Menguszfalvi völgy (M. Wetschky !), Tátra Nowy (Wetschky !),
Jégvölgyi csúcs (Pax !), Felkaivölgy (Zimmermann ! Pax !). Bélai
mészhavasok, Vaskapu 1550 m. (Pax!). am rothen Lehm
(Pax !), Drechslerhauschen a Bélai mészhavasokban (Pax I),
Koscieliskotal, Krakowi zlob, mész (Pax !) Liptói havasok, Chocs
(Schöbel !). Kupferscháchtethal (R. Fritze és Ullepitsch !j. An der
mittleren Spitze der Czerwony Oidach (Heidenreich !). Babiagura
Árva megyében (N. Sontagh! B. Stein I Zimmermann!). Giewont
(Pax !).

Keleti Kárpátok: Ünőkő (Herbich ! Czetz !), Miháleasa
(Czetz !), Ceahlau (Nicolescu ! Borza ! Grecescu !), Bucsecs (Fuss !
Grecescu!). Fogarasi havasok, Bálea (Fuss!), Gaura de lotri (sub
C. Soleirolii Schur!), Negoi(Fussl), Szurul, GhituArges (Grecescu!),
Pápusa (Grecescu), Paráng, Cárja (Pax !). Retyezát, Varful
Saselor (Pax !), Muntele Godeanului Sarcu (Pax ! ), Caleanul (Pax !).

Albániából hozta J. Döríier is a Sar Dagh hegj'vidé-
kéről, Ljubitru helységből (!)

Wettstein ezen albániai növényben közeledést lát a C.
a r v e n s e-hez, (murvák és virágok szerkezetében) de figyelmen
kívül hagj'ja a leveleket, melyek az alpinum tipikus levelei. A
murvák és virágok pedig oly változatosak ugyanegy herbáriumi
lapon is, (Herb. Mus Palát. Vienn.) s csak olyan eltéréseket
mutatnak, mint akármely más helyről származó C. alpinum ok.
A keleti Kárpátok változatos alakú C. alpinumai közül ki
kell emelnem két formát, mely jól megkülönböztethető, anélkül,
hogy különös rendszertani jelentősége volna.

f. Cárjae Borza. Cerastium alpinum uniílorum, pumilum,
foliis etiam minoribus differrens a forma typica 2—5 flóra.

Gyűjtötték F. Pax és Limpricht a Páring havasok Cárja

cerastium-tanulmAnyok 5 1

nevű csúcsán (I) Már Fenzl, a Cerastiumok monográfusa
Ledebour Flóra Rossicájában, felemlít^ egy C. alpinumot
a Sar Dagh-ból, mely „pumilus uniflorus" mint a mi növényünk.

Feltűnt Fuss gyűjteményében is egy C. a 1 p i n u m, melyet
a Fogarasi havasok Bálea tengerszeme mellett talált:

f. Báleanum Borza. Usque 20 cm. altum, bracteis fere
rotundis, foliis ellipticis, sparse hirsutis. Talán árnyékban nőtt
erőteljesebb alak.

Sokkal fontosabb aC. alpinum egy igen elterjedt mirigy-
szőrös varietása, mely a tőalakkal bizonyosan közös őstől szár-
mazott. Együtt fordulnak elő, de a kettő között kapcsolatot nem
tudunk találni.

var. glanduliferum Eoch. Synops. Ed. II. (1843) 135. Ed.
III. (1892) p. 307.

Syn. : C. viscosissimum Schur Herb. Trans. et Emim. p. 123.

Fólia ovalia-lanceolata, pedunculi pilis articulatis glanduli-
feris obtecti. A következő példányokat láttam :

Keleti Kárpátok: Bucsecs (Schube !), Strunga (Winkler!),
Várful Obársii (Winkler !), Vártop ad Árpás (Schur ! sub C. gla-
brescens), Árpás havasai (Fuss !).

Albánia: Scardus in pratis montis Ljubitru cca 2500. m.
(J. Dörfler: Iter turcicum 1890!).

6. Cerastiiim lanatum Lam. Encycl. méth. 1 p. 680 pro

specie (1783—84).

Syn. : C. villosum Baumg. En. St. Trans. I. (1816) 424. — C. lanugi-
nosum Willcl. ex Reiclib. FI. Exs. Germ. (1832) 794. — C. eriophornm Kit.
ex Rochel. Pl. Banatus rar. in ind. (1828) et Schult. Oest. FI. (ed II) I p.
694 et ex őrig. in Mus. N;it. Budaoest. — C. alpinum L. ■( lanatum Koch.
Syn. (ed. II.) p. 135. — C. laniferűm Schur En. (1866) 123. — C. bomby-
cinum Schur solum nomen En. 123. — C. lanatum Lam. a. rotundifolium et
C. rotundifolium Schur En. 123. — C. triviale Link. y alpigenum Schur in
Herb. Csató et Schur Phytogr. 149. — C. arvense L. var. lanatum (Lam.)
Hegetschw. in Herb. Vratisl. Univ. — V.. mutabile alpinum o lanatum Gren.
Mon. Cerast. p. 72 (1841). Icon. Rochel. Pl. rariores Banatus tab. II. f. 5.

Földrajzi elterjedése: Skandináv Alpok, Oroszország,
Középeurópai Alpok, Kárpátok, Halkán. A havasi régió köves,
füves nyílt helyein. Gyakran társul a C. a 1 p i n u m m a 1, melytől
legtöbbször a meddő hajtások leveleinek alakja és a levelek
fehér-gyapjas meze különböztetik meg. A Kárpátokban gyakrab-
ban található mint a vele rokon C. alpinum. Tipikus alakjában
a következő helyekről láttam :

Nyugati Kárpátok: Magas-Tátra, Kis Tarpatak völgye
(Pax!), Középp. Kárpátok, in monte Stirnberg (Sagorski !) Tenger-
szemcsúcs (Weberbauer I), Felkai völgy (Pax !), Mengusziaivi völgy
(Wetschky !), Nowy sziklái (Wetschky I) ; Liptói havasok, Koscelisko-

* in Grisebach : Spicilegium Florae rum. et. bithyn. vol. I. p. 210.

52 BORZA B.

völgy a galíciai oldalon (Üchtritz !), Oreok nyerge (K. Fritze !).
Liptói havasok, Pyszua Galiciában (Kuhn !), Felső Koscielisko-
völgy Galíciában (Heuaer !), Koscíelísko-völgy (Lingelsheim !
Engler ! Üchtritz ! Ascherson !), ad lacum alpinum Racskova
Liptoviae (Herb. Beiiffel — Haynald I), Bélai mészhavasok, Drechs-
lerhauschen (Mágocsy ! Bodm. ! Lingelsheim !), Chocs, Lucski mel-
lett (Schöbel !), Szepesség (Kit. őrig. sub C. eriophomm), in
Virágkert (Szontagh ! det. Schur = C. víllosum). Babiagora (Ke-
lekü I J. Zimmermann !).

Keleti Kárpátok: Radnai havasok (Porcius 1 Herzog!
Pax !), Ünőkő (Wolfif ! Czetz ! Baumgarten ! Weberbauer !) Koron-
gyis (Czetz ! Pax !), Szentgyörgy (Czetz), Ceahláu (M. Pantazi !
Grin^escu 1), Nagyhagymás, Baláubánya (Kümmerle ! Weberbauer !
Pax !), Curmatura Csíkszentdomokosnál (Pax !). Zagan a Csukás
mellett (Nicolescu ! Borza !) ; Bucsecs (Richter ! Fuss ! Michels-
dörfer ! Schube ! Anlrá ! Kotschy et N. Brucker ! sub C. Soleirolii),
Caraimanu csúcs (D. Bartolomeu ! Grecescu I), la Omu, (Römer!
Grecescu ! Bartolomeu !), Királykő (Baurag. ! Lerchenfeld ! Kotschy !
Schur !), Malaesti (Weberbauer ! Limpricht !), Nagykőhavas (Fro-
nius ! Pax ! Schube !) Vrf. Cápráriata (Fuss !j ; Negoi (Fuss !
Baumgarten ! Grintescu !), Valea Doamnii (Baumg, !), Bulea ten-
gerszem (Unger !). Lotru-hegység Romániában: Repetele ad Piatra
albá (Kimakovicz !}, Retyezát, Vrf. Papusa (Jávorka !), Strunga
(Wínkler !). Paring-havasok (Limpricht ! Barth. ! Pax !). Godeanu
(Grecescu !), Szárkó (Rochel ! 1835). In Banatu (Sadler et Kitaibel !
sub C. eriophorum). Gugu hegység (Danichich !).

Bosznia: Treskavica (Beck !), Sar planina (Adamovic !),
Midzor-Stara planina (Dr. PetrovicI), Vranica planina auf der
Vitesna (Beck ! Brandis 1).

Bulgáriában gvüjtötték : Rilo Planina in monte Lopus-
nica 2300 m. (Schneíder et Bergmann ! Iter balc. 1907 Nr. 836.)
et in summis alp. moníis Rilo (Adamovic ! sub C. Ríloense Adam.
in schaed.).

Előfordulásának körülményei szerint a C. lanatum vege-
tatív szervei, levelei és szőrképleíei nagyon változatosak. Ezért
határozták meg oly sokszor tévesen főleg az erdélyi botaniku-
sok, s innen a sok szinonim név. A hosszú alaksorozatból kivál-
nak a következő formák :

f. deminutum (Schur) Borza.

Syn. C. lanatum Lam. b. deminulum Schur. En. p. 123. — C. micro-
phyllum Schur herb. Trans. in schaed. et. En. 123. — C. Soleirolii (non
Ser.) Simk. En. p. 134 pro parte.

Foliis minímis oblongís vei obovatis víllosis ; plánta altíor
et elatior quam forma typica.

Bucsecs (Fuss!), Malaesti (Limpricht!), Árpás -Podrusel
(Schur!), Negoi (Fuss! Herb. 32891), Szárkó, a Bánságban
(Rochel 1).

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K 53

f. lítigíosa Borza.

C. Soleirolii (non Ser.) plurimonim auct. Tianssilv. et Romániáé. —
C. alpinum L. o squalidum Grecescu Plánt. Ceahl. p. 26 et Greceacu Suppl.
la Consp. FI. Romániei p. 31. non Ram. in Mem. Acad. Paris VI. p. 158.
(1826).

Differt colore glauca a typo. Caudiculi decumbentes visco-
sissinii. Floribus 3 — 9 dichotomocymosis, pedicellis calycibusque
viscosq glutinosis.

Öcsém teteje (Schur I), Retyezát la Zánoaga (Simonkai !),
Bucsecs (Schube !), Vrf. ObArsii (Winkler !) és Strunga (Wink-
ler !), Ceahlau in Panaghia (Grecescu !).

Az elnevezésbeli zavar elkerülése érdekében láttam el
Keleti Kárpátjaink havasi csúcsainak ezen lecsepült mirigyes-
enyves alakját új névvel.

f. pietrusuanum (Zap.) Borza.

Syn.: C. pietrosuanum Zapalowicz in Bull. int. Acad. Cracov. 1910.
6. V., p. 436.

Nem láttam eredeti példányokat, de a leírásból ítélve egy
árnyékalakkal van dolgunk, magasra nyúlt szárakkal, valamivel
a rendesnél kisebb virágokkal és tokkal, fünemü murvákkal.
Zapalowicz a Pietrosul északkeleti völgyeiből írta le, túlnagy
fontosságot tulajdonítva ennek, Montibus Bucsecs (Szombathy!).

A C. alpinummal kapcsolatban régtől fogva kísért a hazai bota-
nikai irodalomban két név. Az egyik a Cerastium glabratum
Hartm. (Syn.: C. alpinum L. glabrum Willd. Sp. II. (1799), p. 815. =
C. alpinum L. ^ glabratum Wahbg. = C. alsinefolium Schur in herb. Trans.)
Schurtól Simonkaiig minden szerző említi e növénynevet, azonban igen
tévesen. Mert a C. glabratum Skandinávia növénye, melyet kitűnően
jellemeznek teljesen kopasz, keskeny-lándzsás levelei és kopasz, csúcsukon
vörösödő murvái (Dovrefjeld Norvégiában — in Herb. Haynald et Beroli-
nense etc). Nálunk minden bizonnyal nem található.

A másik tévesen idevont növény a C. Soleirolii Ser. (lásd Fuss,
Schnr, Simonkai, Grecescu, Porcius flóráit). C. Soleirolii néven S e r i n g e
írt le egy növényt [in Duby Bot. Gall. (1828) 87.] a korzikai Monté Renoso-
ról. Nem vette azonban észre, hogy ugyanezt a növényt már előbb, 1823-ban
Tenoré in Flór. neap. Prodr. App. IV. 21. C. T h o m a s i i néven leírta.
E két növény azonossága fölött sokat vitatkoztak, valószíntíleg az originálék
megtekintése nélkül s rokonsági hozzátartozásuk is vita tárgyát képezte.
Innen e sok egyjelentőségü név :

C. corsicum Soleirol in schaed Herb. Berol. — C. arvense var b nana
Fenzl in schaed. Herb. Berol., det. Fenzl. — C. Thomasii Ten. var. Solei-
rolii (Ser.) Arch. det. Gürke in schaed. Herb. Berol. — C. arvense L. ^
Thomasii (Ten.) Fiori et Pari. — Stellaria pumila Brocchi in Bibi. ital.
XXVin. (1822), 223., legrégibb, de nem alkalmazható. — C. mutabile subsp.
alpinum a corsicum Grenier Mon. Cerast. (1841), 71. — C. arvense L. subsp.
Thomasii Rouy et Fouc. FI. Fr. III. (1896), 204, — C. stenopetalum Fenz.
in schaed. herb. Berol. quoad plantam in insula Corsica a Reverchon lectam.

Mindezen elnevezések törpe, nagyon elágazó havasi növényre vonat-
koznak, melynek tojásdad-elliptikus levelei (5 — 10 x 3 — 4 mm.) rövid ször-
képletektöl pelyhesedők és szintén igen rövid mirígyszörökkel fedettek,
miért is elütnek mind a C. alpinum, mind a C. arvense rokonsági

54

BORZA 8.

körtől. Csak a Közép-Apenninekben és Korzikában fordul elö.^ Botaniku-
saink részben a C. lanatum Lam. f. litigiosa-t, részben a C. a 1 p i-
n u m L. var. glanduliferum Koch-t illették e névvel.

,./ iá

2. kép. Cerastium transsilvanicum Schur. (*/;).

7. Cerastium transsilvanicum Schur s. str. in Verh. Sieb.
Ver. Naturw. II. (1851), p. 117. solum nomen et IV. (1853), p.
14. — Sert. n. 538. Schur En. Pl. Transs. (1866), p. 121. —

' John Briquet : Prodrome de la Flore Corse. Genéve, 1910. p. 503.

CERA8TIUM- TANULMÁNYOK 55

Griseb. et Sch. iter hung. n. 76. in Wiegm. Arch. (1852), p. 305.
— Andra in Bot. Zeit. 1856.. p. 249. — Grecescu Consp. FI. Rom.
p. 116.; Grec. Suppl. FI. Rom. p. 31.

S y n. : C. alpinum Banmg. En. I. 423. — non L. — C. alpinum Simk.
En. FI. Transs. p. 134. — non L. — C. moesiacum Beck Flóra von
Südbosnien II. [87.] 329—330. (1891) — non Frivaldszky. — C. glabrum
Baenitz Schaed. ad Herb. Eur. — non Willd. — C. carinthiacum Vest. var.
a. acütifolium i^Schur) Engl. in schaed. herb. Berol.

Dimens.: Plánta 25 — 35 cm. alta. Fólia 5—8 cm. longa,
1*5 — 3 cm. lata.

Földrajzi elterjedése: A Keleti Kárpátok déli vonu-
latának havasi régiója, nyílt, köves, nedves helyeken.

Bucsecs, nyugati lejtőkön (Weberbauer ! Barth ! Moesz I),
Keresztény havas Brassó mellett (Moesz! Pax! Baenitz ! Weberbauer !
Engler!), Coltul Obársii (Pax!), Királykő ad Vladusca (Simonkai!),
Krepatura (Pax !). — Fogarasi havasok : in monte Piscu Lílutu
alp. Fogaras. Zirnathal (Schur !). Vártop ad Árpás (Schur ! Simon-
kai I in Herb. Hayn. no. 733, egyetlen szál C. transsilvanicum
sok C. alpinum mellett. Kotschy I).

A tőalaknak mirigyes változata a :

var. Paxianam Borza.

Pedicelli pilis longis articulatis et praeterea pilis glanduli-
feris brevibus dense obtecti. Fólia permagna, ovato-lanceolata,
acuminata.

A tőalak társaságában nő, eddig csak a brassói havasok-
ból láttam :

Bucsecs (Fronius! in Herb. Fuss. No. 22915. 26. Vlil.
1855), Piatra maré (Pax ! in Herb. proprio).

A Cerastium transsilvanicumot sokszor félre-
ismerték, azért szükségesnek találom, hogy bővebben foglalkoz-
zam vele. Habitusát, az innováció módját, szőrképleteit, murva-,
csésze- és pártaleveleit tekintve a C. transsilvanicum az
a 1 p i n a sorozatba tartozik. Különbözik azonban az alpinum
rokonsági kör többi tagjaitól, mert termete magas, levele nagy
és pillás, levéllemeze bőrnemű és bibircses. Az arvense körtől
első tekintetre is megkülönböztetik nagy és széles levelei, melyek
sokban közelednek a v u 1 g a t a -sorozathoz, melytől azonban
virágalkotása nagyon elüt. Jellemző azonkívül a C. t r a n s s i 1 v a-
n i c u m r a az is, hogy a virágzat alatt álló első levélpár mindig
nagyobb, mint a többi. Növényünk sokban hasonlít a C. m o e -
siacumhoz is, mellyel Beck id. művében azonosítja, bár téve-
sen. A C. transsilvanicum szára sokkal kevésbé fás,
levelei is vékonyabbak, zöldek és nem szürkések, kopaszabbak.

A C. transsilvanicum a brassói és fogarasi havasok
díszes endemikus növénye, mely méltóan sorakozik a többihez
(F. Pax : Griindzüge d. Pflanzenverbreitung in d, Karpathen I.
206. és II. 234 — 247). Valószínűleg újabb keletű faj, amit az is

56 BORZA 8.

bizonyít, hogy átmeneti alakokat is találhatni a C. a 1 p i n u m hoz
a Nagyhagymáson és a moldvai Ceahlau konglomerátjain (leg.
Pax I Borza I Nicolescu I).

8. Cerastium moesiacum Frivaldszky s. str. in Flóra
XIX. (1836), 435. lap.

Syn. : C. tomentosum Nym. Consp. 107. — non L. — C. tomentosum
L. var. moesiacum (Friv.) Pané. in Elementa ad FI. pr. Bulg. (1883), p. 21.
— C. decalvans Schl. et Vuc. var. moesiacum (Friv.) Janka in Akad. Közi.
(1878), 265. old. — C. tomentosum L. P moesiacum Griseb. Spic. FI. Rum.
I., p. 211. — C. transsilvanicum (non Schur) in Beck Ann. des Hofmuseums
VI. k. (1891), 329. 1.

ícon. Beck in Ann. d. Hofmuseums VT. (1891) anex.

Földrajzi elterjedése: Bosznia és Hercegovina,
Montenegró, Macedónia, Rumélia, Bulgária, Szerbia havasain,
füves lejtőkön.

Bosznia és Hercegovina: Trebovic (Maly ! Beck !
Moellendorf ! Knapp 1 Blau !) ; am Fusse des Jahorina (Knapp !
Fiala!); Mestrovac 1600 m. (Schiller!); Radovina (Schiller!);
Maglic (Beck I), Waldwiesen náchst Daolici bei Serajévo cca
1100 m. (Maly!), Klek planina, Foca-kerület (Fiala!); Bjelasnica
planina : Kara Mustafini Cairi cca 1700 — 1800 m. (Maly !) ; Vei.
Ljubicna (Curac I) ; Travnic (Dr. Herbich !).

Montenegróban vagy a határán : Prous sub mte Mag-
lic [Kuci Montenegró] (leg. Baldacci I), Kamm des Sedlo Passes
am Durmitor (Blau !), Mont. Abhánge der Kobiljaglava am Dur-
mitor (Curaic!); Montenegró, ad latlan, monte Vojnik 2000 m.
(Baldacci !) ; Monte Maty-Maglic (Szyszylowicz !), Kom Kuck
(Szyszylowicz ! Adamovic !).

Albániában: In herbidis Maja Linerzit versus disti
Klementi (Baldacci: Iter. albán. sept. 1900. No. 260!), in her-
bidis alpinis montis Hum Orahovski et Kunj Koslic distr. Kuci
(Baldacci Iter alb. VI. 1898. No. 173 !).

Macedónia: Kopaunik (Friedrichsthal !), m. Ljuboten
(Adamovic!). — Rumelia: Alpibus Karlovae Jul. 1835. (Fri-
valdszky ! in Herb. Sadler Mus. Nat. No. 22724 et Herb. Fenzl.
Vienn. ; Hinke !). — Szerbia: In pascuis alp. m. Stara Planina
Midzor (Adamovic ! Jovanovic !), et in Babin sub Stara planina
(Reiser 1) ; Pri Cuke (Adamovic !), Ivica — Uzica kerület (Paucic !
Bornmüller !), Zlatibor ad Uzice (Reiser !).

E faj, mely a Balkánfélszigeten nagyon elterjedt, talán
alkalmazkodva a magasság és geogr. szélesség szerint külön-
böző éghajlati viszonyokhoz, főleg levélalakjában és szőrözetében
kisebb-nagyobb eltéréseket mutat, melyek közül két formát eme-
lek ki (f. Dimonii m. és f. Halácsyi m.), bár behatóbb
kutatások bizonyára több érdekes alakot fognak kideríteni ebből
az érdekes fajcsoportból. A kultúrában is meglehetősen meg-
változik a C. moesiacum, levelei megkopaszodnak, amint
Bornmüller kísérletei kimutatták (láttam a növényt a Nemz.

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K 57

Múz. Simonkai-féle gyűjteményében : M. Ivica (Kreis Uzica)
Serbia occid. in subalpinis 1887. VIII. leg. J. Bornmüller 1888.
IV. Culta — in Cultur sehr verkalilt.) Párhuzamos mirigyes
alakja is van a C. moesiacum-nak, mely var. Adamovici
Vei. néven szerepel.

f. Dmionií Borza.

Syn. : C. orbelicum Velen. in Sitzb. Böhm. Ges. Wiss. (1890) II. 42.
és FI. Bulg. (1891) p. 88. C. tomentosum L. var. elongatum Pantocsek.

Foliis spaise tomentosis, elongato linearibus, basi attenuatis
(3'o— 5 cm X 3 — 6 mm). Sepala elongato liuearia (6 — 7 mm X 2
mm), laté scariosa.

Láttam a becsi egyetem herbáriumában Dimonie tanár-
tól gyűjtött jiéldányokat, melyek a fenti diagnózisnak megfelel-
tek és semmi másban nem különböztek a tőalaktól. In pratis
siccis alpinis ad extremum tinis Turco-Bulgarici alt. 200 m anno
1909. IV!; M. Ples Serbiae austr. (Pancic !). Madjunecka planina
(It. alb, VI. 1898. Baldacci! No. 56). Mucanj planina in Serbia
(0. Reiser I) ; Stanimaka an Felsen in Bulgarien (Stzibny !). —
Irodalomban : In pratis siccis alpinis m. Rilo frequens (Velenovszky
FI. Bulg. 1891 p. 88).

f. Halácsyi Borza. Fólia ovalia lanceolata, acuminata,
glabrescentia, ceterum ut in typo.

Láttam a bécsii udvari múzem herbáriumában : Insula
Thasos, mt Elias in Marmor. (P. Sintenis u. J. Bornmüller. Iter
Turcicum 1891. 23. V!) — Halács y csak odavetőleg nevezte
el C. arvense L. var. alpicolum Griseb.-nak a herbáriumi
cédulán. De már a Beitr. zur FI. d. Balkanhalbinsel, Florula
insulae Thasos c. dolgozatában (in 0. B. Z. 1892. No. 12) nem
is említi meg.

var. Adamoyicí Velenovszky in Beitr. zur Flóra des
Orients. Alig. Bot. Zeitschr. XI. (1905) 43.

Foliis linearibus lanceolatis, pedunculis et sepalis g 1 a n d u-
1 0 s i s-glutinosis. Láttam herbáriumokban : Rhodope hg, Karlak
(Stribny ! Adamovic !) és Pirin planina Macedóniában (Tosev I).

-(. S e r i e s : L a n i g e r a. Plantae pilis longis, multicellula-
ribus crispis lanatae vei calvescentes.

9. Cerastimu lanigerum Clementi s. str. Atti de Congr.
Firenze 1841 p. 520.

Syn. : C. lanigerum Clem. a typicum Beck Fi. von Südbosnien I.
(1886) 62. — C. decalvans Schlosser et Vukot. FI. Croat. (1869) p. 360. —
C. tomentosum Auct. et Ind. Kew. I. 482 p. p. non L. — C. tomentosum
L. var. moesiacum Boiss. FI. Orient. Suppl. 120. — non Friv. — C. moesiacum
Friv. var. decalvans Schl. et Vuk. — Degen in schaed. herb. — C. arvense
L. Y lanigerum Vis. fi. dalm. I. (1842) p. 184. — C. repens (non L.) Friv.
in Herb. Heuífel. — C. grandiflorum Boiss. FI. or. I. p. 727. — C. grandiflorum
W. K. ^ macranthum in Heldr. Herb. graec. norm. 518. (1856).

5

58 BORZA 8.

Diagnózisát és leírását 1. Parlatore FI. Italiana vol. IX.
p. 498.

Földrajzi elterjedése: Isztria, Kapella, Velebit
hegylánca, Bosznia, Montenegró, Hercegovina, Albánia, Mace-
dónia, Szerbia, Görögország, a havasok és havasalji tájak nyílt
köves helyein, termőhely szerint változva külső alakjában, főleg
pedig méreteiben (f. robustum, pauciflorum semigiabrum v. pin-
dicolum, bosniacum).

Horvátország: Klek ad Ogulin (Borbás ! Perlaky !
Lengyel ! Filarszky I Moesz ! Kümmerle !). Goritia : mte Ciaun
presso Aidussnia (Marchesetti !), Kaveberg Görzben (Tommasini !
Denhnam !). Dinári Alpok : monte Lisau (Janchen !), Rikitnica
Schlucht pr. Kegatice (Fialal Curivil), Biela glavica in Vran
(Reiser !), Vlasic prope Travnik (Beck u. Brandis I). Mali Prenj
pr. Jablanica (Herzog ! Fiala !), Veliki Prenj planina (Maly I), Tres-
kavica pl. (Maly!), Corstnica pl. Jelenak (Fiala! Herzog!), Románja
pl. Velika Stjena (Maly ! Fiala !), mte Vlassich (Brandis ! Sendt-
ner ! sub nonime C. repens.)

Dalmácia mte Kamenitza in Prologh (Pichler !)
Montenegró: Crna planina in Korn (det. Degen I)

Valisnica do., Durmitor (Curcic !).

Hercegovina: Von Konjica nach Podorasec (Fiala!),

Plasa pl., (Maly !), Vrsocicapl : Leljen (Maly !) ; Vukusa pl. Meg-

jegja a Drina (Maly !).

Albánia borealis: Treptlike (Szyszylovicz it. mont.
1886!); Smolika distr. Koritza (Bald ! It. IV. No.'222). — Mace-
dónia: Alpe Jablanica calcar. (Dimonie !). — R u m e 1 i a
(Frivaldszky sub nom. C. repens L. jux. DC. in Herb. Hayn. !).
G r a e c i a : In regioné alp. Parnassi, Tripios vrachos (De Held-
reich Herb. Norm. Graec 2666 !), Pindus Agrapha, Dolopia vete-
rum in reg sup. Pindi, summi mtis Karava (Haussknecht It.
graec. 1885!).

A tőalakkal együtt fordul elő a f. robustum G. Beck. in
FI. von Südb. 329 (1891) In omnibus partibus maior. Caules ad
40 cm longi. Fólia lanceolata, basim versus longius acuminata,
parce pilosa (glanduloso-pilosa et lanuginosa). Inflorescentia
laxa, cum ramis saepe divaricatis. Pedunculi florum infimorum
2 — 4 cm. longi, sicut inflorescentiae axes densissime-pilosi.

Boszniában a Vratlo planinán (Beck !) ; Starigrad (K.
Maly !). Mte Karimán super Rikavac-Kuci (Iter Alb. VI. 1898.
No. 317 Baldacci). Komanja planina in Felsschlucht u. GeröU d.
Novakova stiena (Maly !), Greca ad Klementi (Iter alb. VIII.
1900 No. 160 Bald.!). Hercege v. ad Podorasac (Fiala!).

f. pauciflorum G. Beck in FI. von Südb. 329 (87) DiflFert
caulibus humilioribus et cyma uniílora a typo. Höchste Krhebung
d. Bjelasnica (Maly !). mte Zijovo, distr. Kuci (Iter. alb. VIII.
1902 No. 230 Baldacci !).

CERASTIUM-TANULMÁNYOK 59

f. semiglabrum G. Beck FI. von Siidb. etc. Foliis vires-
centibus, parce lanatis differt a typo. Dinári Alpok : Lisan (Jan-
chen ! Waltzl !). Ad Prous et sub m. Mao-lic disir. Kuci (Iter
alb. Vili. 1901 No. 477 Bald. !). Bosznia ad Kljuc (BeckI).

var. Dollineri G. Beck FI. von Siidb. u. Herz 62 [84] (1887).

Calyx eglandulosnSjCrispo lanuginosus et subappresse pilosus,
glandulis nonnunquani perpaucis immixtis, defloratus 7 mm.
longus.

Visocica pl. (Beck !) ; Dalmáciában, Caun Berge bei Heidenschn.
(Tommasini !). Románja pianina (K. Maly !). Beck i. művében
elősorol még néhány termőhelyet : Treskavica és Maglic pianina.
Prenj pl. Kantar, Otis, Plasa pianina.

Már ezen az alakon is csak gyéren vannak mirigy szőrök.
Egészen hiányzanak egy másik varietáson, mely korlátolt föld-
rajzi elterjedésével is jól körülhatárolható. Ez a :

var. píndicolum Halác8y.

C. lanigerum Clem. ^. píndicolum Halácsy in Consp. FI. Graecae 1.
p. 220. — C. lanigerum ^ alpicolum Haussknecht in Mitt. Thür. bot. Ver. N.
F. V. (1893) p. 55. — C. arvense var. alpicolum Fenzl in Griseb. Spic. I. p. 210.

Caules densius caespitosi pumili, fólia dimidio breviora
magis conferta, in axillis inferioribus foliis novellis brevissimis
florendi tempore nondum evolntis munita, cymae magis confertae.
Desunt pili glandulosi.

Pindus, mte Karava (Haussknecht !). Strungula et Biesani
m. Tsumerka (Iter albán. III. No. 123. 1895. Baldacci !). Vukusa
Pianina, Foca in Bosnia (Bucalovic !) ; M. Hum Orahovski distr.
Kuci (Iter albán. Ví. 1898. No. 108- Baldacci !).

var. bosniacum (G. Beck) Borza.

C. tomentosum L. forma bosniacum G. Beck in Annál, des naturh.
Hofmus. Wien (1887) 6'2. és Flóra von Südbosnien etc. I. [85] 63., továbbá
Williams in Journ. of bot. XXXVII. 123.— C. tomentosum Ind. Kew. I.
Suppl. p. 90.

Caules eIatiores,usque25 cm. alti. Fólia caulina elliptica, ovato-
linearia (3X23 mm), vei ovato-elliptica, rotundato-obtusa, infe-
riora ovata. Tota plánta lanugine minus intricatim-tomentosa.
Dichasium 6 — 9-flornm, flores centrales erecti, alares nutantes ;
bracteae lanceolatae ; sepala ovato-lanceolata, margine late-
scariosa. Petala duplo longiora sepalis.

Elterjedése e varietásnak : a Dinari hegylánc boszniai
elágazásain a tipikus alakkal társulva, továbbá Macedónia.

Bosznia: Auf Felsen bei der Burg Starigrad náchst
Sarajevo, (Maly I). Abhánge des Udes bei Starigrad (Maly !
Fiala I). An Felsen beim Wasserfall Skakavac am Bukovik (Maly !).

Macedónia centralis, in fissuris rup. inter Roszdanet
Allchar (J. Dörfler, Iter turc. sec. 1893. V. 171)

A C. lanigerum ezen mirigytelen változata magas ter-
metével különbözik úgy a tőalaktól, mint a var. pindicolumtól.

60 BORZA 8.

A Balkánfélszigeten nem fordul elö az eddig csak Olasz- és
Spanyolországból ismert tomentosum csoport egyetlen tagja sem. A
balkáni szerzők és gyűjtök C. tomentosuraa alatt mindig a 1 a n i g e-
rum csoport valamely alakja értendő, Görögországban pedig a C. caudi-
dissimum Corr. Herbáriumokban pár esetben C. moesiacumotis
találtam C. tomentosum néven. E csoport jellemző tulajdonsága a
hosszú, 2 — 3 sejtü, el nem ágazó vékony, kuszált szörképletekböl alakult
fehér mez, mely mindig jellemzően különbözteti meg a kevésbé kuszált,
hosszú többsejtű szőröktől gyapjas lanigerum és moesiacum cso-
porttól.

A tomentosum csoport tagjai :

C. tomentosum L. és var. viridescens Huter. Porta
etRigo. — C. album Presl. — C. aetneum (Jan.j Stróbl. —
C. ColumnaeTen. — C. elatum Ten. — C. Rigói Huter et
Porta (s u b ul a t u m X* 0 m e n t 0 s u m).

Ezek Italiában és Korzikában honosak.

Ide csatlakoznak még :

C. Boissieri Gren. Korzikában, Spanyolországban. — C. s t e n o-
petalum Fenzl. ugyancsak Korzikában. — C. Biebersteinii DG.
Krím félszigeten. — C. a r g e n t a e u m M B. a Kaukázusban. — C. g n a p h a-
loides Fenzl., mely szőrözetben alanigerumhoz is közeledik. KiS'
ázsia a hazája. A Balkánról közölt C. gnaphalodes (J. Pantocsek :
Adnot, ad floram Herz. Cern. etc. p. 103.) valószínűleg aC. lanigerum
valamely alakja.

A görögországi Cerastium, melyet az eddigi floristák C. t o m e n-
tosumnak tartottak, egy új kitűnő fajnak bizonyult, mely semmiféle
rokonságot sem mutat sem a C. tomentosummal, sem a C. grandi-
f lórum mai. Sokszorosan elágazó szőrökből alkotott fehér mez jellemzi
ezt a görög növényt, mely egy habitusában jól megkülönböztethető for-
mában is fellép a típusnak leirt tőalakon kípül.

§ Series: Caudidissima. Indumentum niveo-tomen-
tosum pilis ramosis stellutatis,

iO. Cerastium candidissimum Correns in Öst. Bot. Zeit.
LIX. (1909) p. 171.

C. pedunculare Bory in Schaed. herb. Kerner. (Pichler : Pl. Graeciae
exsiccatae). — C. tomentosum Heldreich, Halácsy et auct. íl. gr. — non L. —
C. grandiflorum Griseb. Spicil. FI. rumelicae et bithynicae I. (1843) p.
210 — non W. K.

Exsicc : Heldr. h rb. norm. 911. ~ Orph. FI. gr. no. 54. — Dörfl.
fl. gr. no. 409.

Caiile ascendenti, crasso, foliis ovalibus-lanceolatis, indii-
mento niveo tomentoso e pilis ramosis fere stellutatis constunte.
Inflorescentia ob pedunculos breviores plerumque niagis couferta,
bracteis ovális sepalisque brevibus. petalis ad 9'5 mm longis, basi
abrupte in unguem brevissimum attenuatis. Capsula coriacea,
dentibus recurvis, margine planis.

Herbáriumokban láttam mindazon helyekről, melyeket
Halácsy közöl (in Consp. Fl. Graecae I. p. 220. továbbá
Magy. Bot. Lapok (1912) p. 129. és Suppl. I. p. 20.)

A tőalaktól eléggé feltűnően eltér a f. brevifolimn Borza.

Syn : C. tomentosum L. var. alpinum Briqu. et Heldr. in schaed. Herb.
Heldr. — Exsicc. Heldr. : pl. exs. no. 418.

I

CERA8TIUM-TANÜLMÁNY0K 61

Differt a typo foliis 13 — 15 mm. longis et 2-5— 3'5 mm
latis (in typo 35x4'5 mm). Est forma et incola cacuminum
altissimum.

Már Heldreichnak is feltűnt ez a rövidlevelű havasi
alak, meg is jegyezte a herbáriumi cédulán : foliis plus minusve
falcato reciirvis.

Monté Taygetos in Laconia (Psarides I Heldr. 1 Pichler !),
mte Parnasso (Heldreicli !), Kyllene in Achaia (Orphanides !).

s Series: Grandiflora. Fólia albo-tomentosa, pilis
tenuibus, crispis, basi plerumque ramificatis obtecta.

11. Cerastium grandíflorum Waldst. et Kit. Plánt. Kar.
Hung. II. 183.

Syn. : C. tomentosum L. y grandiflorum (W. K.) Fiori et Paoletti : FI.
an. dltalia I. 358 (1898). — C. tenuifolium Vis. in schaed. herb.
Braunii. — C. grandiflorum W. K. var. filifolia Fenzl in schaed Herb. Vindob.
— C. grandiflorum W. K. var. albanicum Baldacci Bull. de l'Herb. Boiss. IV.
(1896) 618.

Icon : Waldst. et Kit. Plánt. Kar. Hung tab. II. 168. — Reichb. íc.
FI. Germ. Helv. 4987. — Correns in Ö. B. Z. (1909) 182. pili.

Behatóbban irt e fajról : Oelakovsky Ö. B. Z. (1887) 338. old. — Cor-
rens: Ö. B Z. (1909) 183. old. — Janka in Akad. Közi. (1875) 165. old. —
Borbás. Akad. Közi. XIII. (1876) 45 1. — Baldacci: Bull. de IHerb. Boiss.

IV. (1896) 618.

Földrajzi elterjedése: Az Adria tengermelléke,
Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Hercegovina, Montenegró és
Albánia sziklás nyílt helyein.

Horvátországban: Croatia (Gebhard !), Velebit Ostarija
(Schlosser ! Bayer ! Degen ! Pichler I), Lubicko-Brdo prope Ostarija
(Halácsy ! Pichler !), Silag, Mali Visocica, Szenszkiput (Kitaibel 1),
mte Sladovac (Vukotinovic !), Velebit, Szilevacsa ad Brassani
(Borbás !), Sladovac ad Carlopago (Vukotinovic ! Schlosser 1).

Dalmácia: Dinari Alpok, Dinara Gipfel (Janchen u.
Watzl!), monte Promine (Bayer!), Raguza (Ascherson !), Snijeznica
(Adamovic !), Almissa (Letourneux I), Spalato (Petter !), mte Orjen
(Huter!), Festung Clissa (Herb. Heuff! Borbás! Pichler! A. Braun!
Neumayer! Petter! Endlicher!), Certosa di Prisalti (Haynald !),
Biokovo ad Macarscam (Pichler ! Sardagna !).

Montenegró: Durmitor-Cirova pecina (J. Sevnik !), Jas-
trebita (Adaun !).

Albánia: M. Öeint versus distr. Lurja Dibra (Iter alb.

V. 1897. No. 32. Baldacci !).

Bosznia és Hercegovina: Mostar, ad m-tem Stolac
(Curcic! Rapp: Pl. Herz. exs. No. 32.), Vidonic (Halácsy!),
Stolazfelsen (Baenitz ! Curciö !) Leotar bei Trebinje (Beck 1), mte
Glia bei Trebinje (Pantocek !), Aufstieg zu Vucjiznh (Curcic !),
Crnoglav-Prenj planina (Fiala I), Sznicnica-Planina (Fiala !), Livno
Kamesnica (Brandis !), inter Zilomislic et Buna (Murbeck 1), Klado-

62 BORZA S.

vopolskejezer (Knapp !), Veik Weles (0. Reiser !), Bosiiia, Jova-
novic Batterie, Bilekerweg (Matulich !).

A C. gr an dif loru m legtöbb tulajdonságában nagyon
állandó faj ; igen ritka a C o r r e n s-től megáilapitott 3 alakja :

f. ieiogyiiiim Corr. kopasz íuagházzal.

f. glabrescgns Correns in Ö. B. Z. (1909.) 183. i.

(SyQ. : C. grandiflorum W. K. var glabrescens W. Führer etc. Leip-
zig 1881.)

Kopaszodó növény, a tőalakkal vegyesen.
Macedónia ad Üskiib (Lakatos!).

f. leiostemon Corr. 1. cit., filamentis síaminiim episepa-
liura tomentosis. A tőalakkal együtt fordul elő

Horvátország: Velnac supra Carlopago (Kümmerle et
Moesz I) ; Montenegró: m-te Jastrebica (Adamovic !).

A C. c a n d i d i s s i m u m mellett a C. g r á n d i f 1 o r u ni
az egyedtili európai elágazószőrü C e r a s t i u m. Ez a tulaj-
donsága igen határozottan megkülönbözteti a tévesen vele eg3"e-
sített C. argenteum M. B.-től is, melynek egyik szinonimája:
C. g r and ifi 0 rum W. K. var. ro s marin ifolium Fenzl.
in Herb. et Ledeb. FI, Ross. T. p. 414. Bővebben foglalkozik
szőrképleteivel Correns i. cikkében,

A számos hozzávont ^varietás"-nak szintén egyszerű szőrei
vannak s így könnyen elválaszthatók a C, grandiíiorumtól, bár
néha habitusbeli megegyezések félre is vezetnek. Az illető fajok-
nál szó lesz róluk,

C Series: Arvensia. Fólia linearia vei lanceolata, in
axillis ramnlis sterilibus, Pili simplices crassiores, caulibus reversi.

12. Cerastium baiiaticum Heuffel s. str. Enuai. pl. bánat.
(1858.) p. 41. et in Verh. zool.-bot. Gesellsch. VIII. Abh.
(1858.) p. 77.

Syn. : C. grandifiorum W. K. var. banaticum Rochel in Pl. Banatus
rar. p 33. t. II. Fig. 6 (1828). — C. .•,uflfrutico.suin Lam. et DC. Syn. n.
4405. — C grandiflorum W. K. var. glabratnm Gren. Mon. de Cerastio
(1842). — C. grandiflorum W. K. ^j. hirsutum Fenzl in schaed. herb. —
C. grandiflorum W. K, Í3. glabrum Koch. Syn. (1842) p. 136.

Dimensiones : Fólia linearia-acuta, superiora lineari lanceo-
lata, 3 — 4 mm lata et 30 mm longa.

Földrajzi elterjedése: Bánsági Kárpátok, Szerbia,
Bulgária, Macedónia, lus-Ázsia. Előszeretettel terem mészsziklákon
a hegyi tájakon és alhavasokon. Mirigyszőrös párhuzamos varie-
tása Macedóniából és Kis-Azsiából ismeretes.

Bánsági Kárpátok: Stájerlak hegyein (Borbás !), Ber-
zászka és Szvinica között (Heuífel ! Borbás I), Szvinica és Drenkova
között (Simonkai ! Lojka !), Coronini mellett (Janka ! Simonkai !
Degen ! az „Alibeg" sziklákon). Herkulesfürdő (Haynald 1 Degen!),

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K 63

Valea Soimului Herkulesfürdő mellett (Lengyel !), Domugied
(Sinioukai ! Danichich ! Janka ! Wanner !), Mehádia (Rochel !),
Prolázvölgye Orsova mellett (Heuífel! Lengyel! Degen! Baenitzl
Seymaun!". Galopeuca (Janka! Schneider !), Kolumbácsi barlang
(Rochel ! 1815, sub C. suffructicoso, de már 1835-ből C. ban.
néven; Kifaibel ! Heuífel!), 0-Moldova mellett (J. Wagner!),
Románia: Várciorova, Portile de fer (Grecescu! Borbás! Simonkai!
Degen !), Turnu Severin (Borbás !), Lotru hegységben Polovraci
barlangjánál (Borza !).

Szerbia: Suha planina (Petrovii'; !), Vranja^ et Krstilovica
(Adamovic !), Pieskavica (Adam, !), Ples (Pancic !), Strbac (Pancic !
Adamovic ! Janka !), Starica prope Majdanpek (Sancic 1), Inva
Planina (Joanovici.), ad Pirot (Adamovic !), Nis (Vujcic !), mte
Suha (Schneider !), Sava Planina (V. Moravac !), Stara planina
(Dr. Petrovics et Heldreich !),

Bulgária és Macedónia: Stanimaka ad Filippopol
(Stribruny !), Teteven (0. Reiser!), Skakadica (Urumolf!), supra
Caribrad (Adamov. !), prope Várna in saxosis ad Gebedze (Schnei-
der !), Rumelia (Frivaldszky ! sub C. grandifl., var. hirsutum) ;
Rilo planina (Velenovszky !), Macedónia, in pascuis mtis Kortiathi
(Adamovió !), m-te Corfiati (Orphanides !) ; monte Veluchi (supra
Cancelia, leg. Samaritani et (liuccardi I).

Tessz ália: Zygos in Pindo tymphaeo (sub C, specioso !).
Lydia Kis-Ázsiában : In Sipvlo monte Auch (Borniuüller Pl. exs.
Lyd. No. 9175!).

Az eddig elősorolt C, banaticumok összes jellemző
tulajdonságaikban megegyeztek. Némileg különbözik vegetatív
szerveinek méreteiben az a rhodopei növény, melyet Vele-
novszky nevezett el először.

f. uiinus (Veleii.) Borza.

Sj'n. C. banaticiun var. minus Velenovszky in Alig. Bot. Zeitschr-
(1905) p. 43.

Minus, densius cano-tomentosum, foliis brevioribus, caulinis
lanceolato-linearibus, íloribus miuoribus, sepalis latioribus bre-
vioribusque.

Láttam Kerner herbáriumában : In rupibus faucis mtis
Porta ad pagum Huma opp. Ghevgheli ad 16(X) m. VI. 1909
(Dimonie !).

Szőrözetben, szár-, levél- és virágalkotásban a töalakkal
megegyező havasi növény. A tőalak a hegyi tájak dísze, mely
1600 m-nél nem megv magasabbra a Rilo planinán. (0. B. Z.
1905. p. 500.)

var. adenotrichuni (Cel.) Borza.

Syn. C. adenotrichum Celakovszky in Ö. B. Z. 1878. p. 338.

Plánta pilis glanduliferis brevibus patentibus in pedunculis
dense, foliis et calyce sparse obtecta, fere glutinosa. Fólia usque

64 BORZA 8.

ad 3V2 cm longa^ lineari-lanceolata. Cyma 2 — 3 flóra, floribus ut
in C. banatico.

Bulgár Dagh (Degen !), Macedónia (Orphanides !), Filippopol
in Bulgária ad Stanimaka (Stribrny !) ; mte Ida, Kis-Ázsiában,
mte Korax Anatoliae (Heldreicli !). — Irodalomban említi Degen:
Samothrake szigetéről (Ö. B. Z. 1891 p. 232.)

f. balcanicum (Vandas) Borza.

Syn.: C. balcanicum Vandas in Beitr. FI. Bulg. in Sitzgber. K. Böhm.
Ges. Wiss. 1888. 436, fide Velenovszky FI. Bulg. (1891) 87. — C. grandi-
florum var. Balcanicum (Vand.) Williams in Journ. of botany XXXVII. 118.

Foliis sparse puberulis, margine ciliatulis, glanduliferis,
caulibus pilis densissimis brevibus glauduUgeris. Dimensiones :
Fólia long. 1*8 — 28 cm, lata 1 — 2 mm. Calyx long. 8 mm., cap-
sula 12 mm longa. Alt. 35 cm.

In alpinis mtis Atlios (Dimonie !).

A balkáni Cerastiumok között talán legnagyobb elter-
jedése a C. banaticum-nak van. Legészakibb ismert előfor-
dulása Polovraci-nál van Romániában, a Zsil folyóhoz közel,
legdélibb termőhelye Lydia, Kis Ázsiában. E nagy területen nem
mutat nagy változatosságot e növény, mely heves viták tárgya
volt. Leginkább a grandifi 0 rum alakjának tartották (R 0 c h e 1,
Nymán n, Williams et Auct. plur,). Pedig már a szőrképle-
tek szerkezete alapján is élesen elkülöníthető e két növény.
A grandiflorum szőrei igen vékonyak, göndörek s alapjuk-
ból sokszor elágazók; a banaticum szőrképletei el nem ága-
zók, többsejtűek, vastagabbak, a szárakon lefelé irányultak.
Keskeny-szálas, hosszú, tövén kissé pillás, majdnem kopasz
levelei az arven se-strictum alakkör többi tagjaitól is jól
megkülönböztetik. — Reichenbach aC. suffructicosum
L.-vel egyesíti a mi növényünket. Képét is ily néven közli
(Icon. 4987b.). De aligha jogosan. Mert Linné diagnózisa:
„fólia subhirsuta, lineari lanceolata" oly fogyatékos, hogy alkal-
mazható ugyan e balkáni növényre, de ép oly jogosan egy arvense
vagy speciosum-alakra is; valószínű, hogy Linné nem is látta
a C. banaticum ot, hanem egy strictum-félét nevezett el
C. suf f ruc ticosum-nak.

Legközelebb áll hozzá a C. adenotrichum Cel., mely
csak mirigyszőreivel különbözik tőle, s annak párhuzamos,
mirigyszőrös varietását alkotja, Filogenetikailag ismeretlen mó-
don függnek össze. Eddig csak Kisázsiából volt ismeretes, én
itt több balkáni lelőhelyét közlöm.

Legújabban Correns (i. cikkében) a banaticumhoz
sorolt balkáni növények közül elkülönítette a C. histriót
Vodena vidékéről. Ezt a növényt nem láttam.

13. Cerastium arvense L. spec. pl. p. 628 sensu ampl.

Syn. : C. arvense L. a latifolium Fenzl in Led. FI. Ross. I. 412. et
form. — C. caespitosum Kit. Linnaea XXXII. p. 524 ex őrig. in Herb. Willd.
Berol. — C. arvense L., arvum = C. arvense genuinum L. Schur Phytogr.

CERA8T1UM TANULMÁNYOK

65

152. et ibidem : b. silvicolum homophyllum. — C. szalabarense Kit. in
Linnaea XXXII (1863) p. 524 ex őrig. in Herb. Mus. Nat. Budapest. — C.
arvense L. commune Gaudin FI. Helv. III. (1828) p. 244. — C. mutabile
arvense Gren. Mon. de Cerast. (1841) p. 68.

3. kép. Cerastium arvense L.,var. calcicolum Schur. Jobbra
a C. arvense gynkoribb levélalakjai. (* 3).

Földrajzi elterjedése: Eurázia és Észak-Amerika.
A mezei tájon nyílt helyeken, szántók, szöllők, rétek közelében
fordul elő. Egész Magyarországon el van terjedve. A Balkánról
azonban alig láttam. Ott a C. speciosum Sprun., C.

66 BORZA S.

rectum Friv. Iielyetíesíiik. Növekedése különböző szakaiban
nagyon váUozik e növény habitusa és vegetativ szervei : a
levelek alakja, s a uövony szőrképletei. Idősebb szárai piroslók,
idős levelei világos -zöldek, a mi által könnyen megkülönböztet-
hető a rokonfajoktól.

A hegyi tájak; főleg a mésztalaj C. arvense-je merevebb,
keskenyebb levelű, szőrösebb. Neve :

var. caleicolam S c h ii r in Phytogr. p. 152.

Syn. : C. coronease Soliur iu schaed. herb. őrig. — C. matrease Kit. iii
Linnaea XX.KII (1863) 517 et Spreag. Pugill. i. liS. — C. arvense L. a
latifolium var. alpicolum Fenzl in Herb. Mus. Palát. ; C. arvense 5 alpicolum
iu FI. ross. I. 413. — C. laricifolium (non Vili) Schur En. 124 — C. lineare
(non AH) Schur Eu. 124. — C. brachycarpuin Schur schaed. Herb. Trans.
et Enum. (1866). p. 124.

Caules basi pereunaní^es, ramosi, inde ascendentes herbacei,
subpedales. Fólia linearia omnia (4 X 25 mm.). Fólia et caules
sat dense pilosa, plene viridia. Pedunculi et calyx glandulosi. In
axillis foliorum superiorum innovationes steriles, foliis anguste
lineari-lanceolaiis, rigidiusculis.

Elterjedése: Csak a Délkeleti Kárpátokból, a Bükk-
högységből és a Mátrából ismerem. Valószínűleg Oroszország
területén is honos.

Bükkhegység, Tarkő (Jablonszky !), Bélapátfalva- Bélkö
Borsodmegyében (Budai !) ; Roduai havasok (Czetz !), sub alpe
Csukás, in alpe Kőhavas (Simonkai 1), Ceukhegy Brassó mellett
(Römer ! Wolff! — sub, C. coroneuse), Kisíuggökö Brassó mel-
lett, Pojána Brassónál <Römer ! sub. C. Lerchenfeld., Borza !) ;
Torockó mészsziklái közt (Csató ! Borza !) ; Retyezát havasok, a
Stánulete mészszikláin (Pax ! Grüning ! Borza !).

E varietás folytonos alaksorozattal kapcsolódik a tőalakhoz,
úgy hogy néha bajosan is különböztethető meg tőle. Úgyszintén
számos alak fűzi a C, L e r c h e n f e 1 d i a n u m hoz és a C.
rigidumhoz is. Nagy elterjedése és változatos előfordulási
körülményei mellett, leveleinek alakja, nagysága és szőröze-
tének sűrűsége nagyon változó, néha ugyanegy növényen is
életének különböző szakában. Ügy, hogy haszontalanul és cél-
talanul munkálkodik az, aki tovább boncolgatja ezt az alak-
csoportot, mely nélkülözi a rendszertani állandóságot. Figye-
lembe veendő még az a körülmény is, hogy az élő növény
sokkal kevésbé merev, mint a lierbáriumi anyag. A klasszikus
helyről származó növények összehasonlításából meggA'őződtem.
hogy a C. matrense és a C. coronense megegyeznek a
var. calcicolum mai.

Nem fordulnak elö az e dolgozatban felölelt területen a C. s t r i c-
t um L. emend., C. lineare Ali. és C. laricifolium Vili., melyeket
ianen sokszor említenek, de tévesen.

Linné Sp. pl. 629 old. C. strictum néven leirt egy, az Alpokból szár-

CERA8TIUM-TANÜLMÁNY0K 67

mazó növényt, mel}'^ a!acsou>^ termetével, szálasláadzsás kopaszodó leveleivel
és havasi előfordulásával különbözött a C. arvense-töl. Későbbi botanikusok,
mint pl. W i 1 d e n 0 w és Kitaibol herbáriumai igazolják, számos más merev-
szárú C e r a s t i u m-ot is a s t r i c t u m névvel illettek. Ezen alakkörböl S c o-
poli 1772-ben (in FI. Carn. ed. 2. I. p 822. II. tab.) leírta a C o n t u n c u-
lu8 rigidust, mely Vitmann-tól helyesbítve (Summa pl. Ili. p. 137
ex 1789^ Cl. rigidum (S c o p.) Vitm. néven szerepel az irodalomban.
Vili ars pedig (in Hist. pl. Dauph. III. p. 644) egy másik igen keskeny
levelii alakot in le ezen fajcsoportból C laricifolium néven. Későbbi
szerzők mindezen növényeiét a C. a r v e n s e-hez vonták varietáskéut. így
van ez D e C a n d o 1 1 e FI. Fr. 5. p. GlO, sőt H a e n k e a Jarq. coll. 2. p. 6o-ben
subspeciesnok veszi, s Koch in Syu. der Dentsch. Flóra III. kiadásában is
varietásnak nevezi. — J. G a u d i n in FI. Helv. III. p. 244 1 1828) az arvense
varietásának veszi aC strictu m-ot, melyet tovább taglal. A C. arvense
s t r i c t u ra c( tipikus leírása a Linné-féle kopasz alpesi növénynek ,foIiis glabri-
usculis, lanceolato linearibus acutiusculis, canübus suberectis, pcdunculis glan-
duloso pubescentibus". Amit ,3 fasciculatum alatt emlit, nem más, mint a
C. rigidum (Scop.) Vitm. „líigidum, foliis elongatis lineari acumiuatis glaber-
rimis fasciculatis". Tévesen vonja azonban hozzá szinouimnek a C. larici-
folium V i 1 l.-t és C. 1 in e ar e A U-t. Véleményem szerint C. stric-
tu m L. emend. alatt azt az alacsonynövésü, rövid, kopasz, szálas vagy
elliptikusan lándzsás levelű (8—16 mm X 1 — 4 mm) C e r a s t i u m-ot kell
érteni, mely az Alpokban és Szudetákban terem s említett tulajdon.ságaiban
tisztán különbözik az arvensetől, mellyel nem is közeli rokon. Legközelebb
áll a C. L e r c h e n f e 1 d i a n u m h o z. melytől keskenyebb kopasz levelei
jól megkülönböztetik. Nevezetesebb szinonimái: C. glabrescens Noilr. Oest.
p. 799., C. angustifoiius Scop. FI. Carn. I. t. 197., C. arvense ^ angusti-
folium Fenzl. in Herb. Vind. et FI. ross. I. 413.

C. l i n e a r e A 1 1 i o u i FI. Ped. t. U. p. 117. (1729) et Add. p. 365.
tab. LXXXVIIl. fig. 4. tévesen szerepel az arvense csoportbeli növények
szinonimjául. A kotti és gráji Alpok eudemikus reliktum növénye, mely a
leírás és eredeti növények szerint (Herb. Mus. Nat. Bud., Viudob., Berol.)
, fólia linearia arisíata, pedunculi laeviter tomentosi, magís adhuc calix"
által igen jól jellemzett faj (lásd Malpighia vol. XVIII (1904) p. 370).

A C. 1 a r i c i f o 1 i u m V i 1 1 a r s Dauph. III. p. 644. (1789), bár
leírása fogyatékos, mert nem emlékezik meg a szörképletekröl, a herbá-
riumi példányok után ítélve igen szép faj. A francia Dauphinéböl ismeretes
ez idő .szerint, s a legkeskenyebb levelű (1 — 1"5 mm) C e r a s t i u m-faj a
C. rigidum rokonságából, csak a szélén pillás levelekkel. A C. c a e s p i-
t 0 s u m Kit. és C. m a t r e n s e Kit. természetesen egészen más növények,
melyeket S c h ii r En. 124 tévesen azonosít a C. laricifoliu m-mal.
Herbáriuma hiányában nem tudom, hogj^ mit írt le S c h u r e néven. Való-
színűleg az arvense calcicolu m-ot.

11. Cerastium Lerchenfeldiaimm Schur s. str. Eiium.
p. 122.

Syn. : C. ovatum var. a ovalifoüum Schur Sert. n. 537. — C. ovatum
^. rutilum Ledeb. FI. Ross. I. 415. — C. arvense L. o. alpicolum Fenzl in
Led. FI. Ross. I. p. 413 pro p. ? — C. cariuthiacum (non Vest) Schur En.
121. — C. ovatum (non Hoppé) Schur Sert. n. 537. — C. arvense L. var.
Tatrae Boro. in Magy. Nőv. Lap. I. (1902) p. 319. — C. arvense L. var.
alpicolum ínon Gren. in Sag. et Schn. FI. d. Centr. (1891) p. 93. — C.
Raciborskyii Zap. in BuU. Int. de l'Acad. de Cracovie 1912 Sér 6 B. p.
433. cum form 1. giewonricum f. 2. bistrense, f. 3. rigidulum, f. 4. subglabrum.
— C. coronense Schur. Phytogr. 154. ex Simk. herb. pro p. — C. larici-
folium Vili f. glandulosa Simk. Term. Füz. V. 55. — C. repens Heuií. En
41 pro p. — C. arvense a. strictum Porcius pl. fan. Naseud. p. 180 — non
Haenke.

68

BORFA 8.

Caulibus curvato-adscendentibus, humilibus (ad 20 cm,
altis), inferne unifariam pilosulis, superne glanduloso-pilosis, pilis
brevissimis subreversis. Foliis infimis oblongis acutiusculis, bas
in petiolum attenuatis, ciliatis, superioribus ex ovata basi sensim
attenuatis, sublanceolatis, acutis (circiter 6X14 mm) glabrius-
culis, margine ciliato-scabris. Floribus numerosis, raro duobus,

4. kép. Cerastium Lerchenfeldianum Schur és gyakrabban

előforduló levélalakjai. ^Vs).

sepalis glandulosis, ovalibus apice membranaceis, petalis magni-
tudine illorum C. arvensis. Bracteae apice scariosae, margine
ciliatae, Capsula vix calycem superans, 8 mm. longa, superne
laeviter curbata, dentes breves margine paulo revoluti. Semina
verrucosa, fusca. In axillis fasciculi foliorum saepe in ramos
steriles evoluti, foliis lineari-lanceolatis, margine ciliatis.

Földrajzi elterjedése: Keleti Alpok végső nyúl-
ványai, a Kárpátok koszorúja s valószínűleg orosz területen is (?).

cerastiüm-tanulmAnyok 69

A havasalji és havasi tájak nyílt vagy árnyékos, főleg mészkő-
talaján, de kristályos kőzeteken is.

Nyugati Kárpátok : Tátra, Dunajec a Koscieliskonál
(Ueclitritz !), Felkaivölgy (f. Helm !), Trümnierthal (Pax ! keskeny
levelű), Tengerszemcsúcs (Weberbauer ! Pax!). Tarpataki völgy
(Pax! Fritze! Weberbauer!), Kis-Tarpatak völgy (Pax! Kugler !),
Menguszfalvi völgy (Lingelsheim !), Mtinica-völgy (Dr. Braniek 1),
Thörichter Gern (Fritze !), Seewand alatt (Sclineider ! Zimnier-
mann ! Pax !), Zöldtó (Pax ! Filarszky ! Moesz ! Járming G. !),
Fehértópatak (Staub !), Kéktó felett (Filarszky ! Jávorka !), Ottó
(Simonkai ! Fritze I) ; Bélai mészhavasok, Kopahágó (Bodmann !),
Tátraházi völgy (Simonkai ! Sub C. arv., p. glabrescens Neilr.),
Drechslerháuschen (Pax ! Wichura !) ; Giewont (Pax ! nagyobb
levelekkel), Javorina (H. Univ. Wratisl !).

Délkeleti Kárpátok : Korongyis. Saca (Alexi ! Pax ! Küm-
merle !), Pietrosul maré, Piatra álba. (Filarszky! Jávorka!), Királykő
(Simk !), Keresztényhavas Brassónál (Gugler ! Pax ! Simonkai !),
Bucsecs, la Caraimanu Sinaia (Grecescu !), Malajesti (Limpricht !),
Bucsecs (Kotschy! Simonkai!), Deubelút a Bucsecsen (Filarszky!
Moesz !), Brassó, Cenk hegy (Römer ! Winkler !), Árpás (Schur !),
Árpásul maré, Stána, Bulzu Caldnrii, Vartop (Simonkai !) ; Paliina
a Retyezát hegységben (Jávorka ! sub C ciliatum W. K.),
Skorota a Retyezárban (Jávorka í), Papusa (Jávorka !), Piatra
Jorgovanului (Jávorka!); Tarcu, rupibus Kunth (Simonkai!);
Rokusz, Lejtök, Rézaknák (Sinionkai !), Scárisoara a Biharban
[(?) Herb. Simk. légit Scliott ! sub nomine C. ciliatiforme Simk.
= suaveolens Kiadni.].

Tar. ciarcanense (Zap.) Borza.

Syn: C. ciarcanense Zapalowicz in Biül. int. Acad. Se. Cracoviae.
1910. 6 k. 436 old. ex descriptione !

Pedicelli et calyx eglandulosi, fólia caulina lineari-lauceo-
lata ad 17 mm loüga, usque ad 4'5 mm lata, sparse pilosa
ciliata, ex parte glaberrima.

Előfordul a töalakkal együtt, de csak a Délkeleti Kárpá-
tokban. In Mármaros inter Ciarcanul et Podul Ciarcanu ad Borsa
1500 m. (Jávorka!). Pietrosul maré (Filarszky-Jávorka !), Bucsecs
(Baenitz !), La Omu (Pax !) , Cártisoara a Fogarasi havasokban
(Schur !), Árpás la Bulzu Caldarii (sub C. coronense Schur. leg.
Simonkai!), Vártop (Simonkai! sub C. ciliatum), Szárkó (Borbás!).

A C. L e r c h e n f e 1 d i a n u m a C. s t r i c t u m testvérfaja,
mely őt a Kárpátokban helyettesíti. Néha nehezen különböztet-
hetők meg. Csak az idősebb példányokban ötlik szemünkbe a
főkülönbség : a C. Lerchenfeldianum hosszabb, széle-
sebb levele, mely lándzsás, vagy tojásdadlándzsás, szé-
lén és a főér mentén pillás vagy igen ritkásan és röviden pely-
hesedő. A murvalevelek és a csészelevelek inkább csak csúcsú-

70 BORZA 8.

kon hártyásak. A levélhónalji keskeny, szálas-lándzstis hajtások
sohasem hiányzanak. Az emiiteífc határok között azonban nagyon
változik a növény magassága, leveleinek szélessége és alakja.
Innen a sok egyjelentöségü név. Ugyanazon példányon is nagy
különbség van az idősebb és fiatal levelek között, annál elütőb-
bek azután a hónalji hajtások levelei. P a x a kistarpataki völgy-
ből évek hosszú során át gyűjtötte más-más időben e növényt
s alig találni két egyforma tövet e sorozatban. Nem különböz-
tetek meg azért „formákat", amint azt ZapaJowicz teszi
(aki a C. Lerchenfeldianumot a Kewi Indexxel és Williamssal a
C. carinthiacum csoportba sorolja) az ő „új" C. Raciborskii-
jával, melyet csak bő, részletes leírásából ismerek. Csak ez
alaksorozat szélső tagját emelem ki, feltűnően széles (8 mm.)
leveleivel.

f. Simonkai íiiium Borza, discrepat a typo foliis ovalibns
lanceolatis maioribus (19 mm X 8 mm). A Bélai mészhavasok-
ban, a tátraházi medencében (Tokarna) gyűjtötte Simonkai L. !
1890 júl. 7— 8-án. (Magyar Nemz. Múz. Herb.).

A C. carinthiacum Vest. (= ovatum Hoppé) a Köz-
ponti- és Keleti-Alpok növénye és egészen más csoportba tarto-
zik. Levélhónalji meddő hajtásokat sohasem viselj, szárán két
szőrléc van, levelei csak tövükön pillásak, csészelevelei tojás-
dadok, lekerekítettek, kopaszok, murvái fűneműek. Az egész
növény a gyöngédség benyomását kelti. Az erdélyi Kárpátokban
nem terem. Schur (En. 122) növénye részben a C. Lerchen-
feldianum, részben a C. cerastioides hez sorolandó.

15. Cerastium rigidum (Scop.) Vitm. s. str. Oesterr. Bot.
Zeitschr. 1905. p. 433.

Sjn.: Centunciüus rigidus Scop. FI. Carn. ed. 2.(1772)1. p. 322. ü. tab.
19. fig. 552. — Cerastium rigidum Vitmann Summa plánt. III. p. 137.

Diagn. és leírás : Oesterr. Bot. Zeitschr. i. h.

Földrajzi elterjedése : Appeninek (?), Délkeleti Alpok,
Dinári Alpok, Bosznia és Hercegovina, Délkeleti Kárpátok
alhavasi és havasi régiójának nyílt köves vagy árnyékos helyein,
főleg mészkőtalajon.

Alpibus Plisivica et Velebit in Lika (Vukotinovic ! Schiller
et Stark !), alpe Lasariovatz im Resiathal (Jabornegg !), Vitorag,
(Stadlmann 1), Sátor planina, Veliki Sátor (Janchen !), Piazenica
prope Bugojno (Hand. Mázz. Janchen !), Pociteljski Vrh. (Watzl !),
Jankovo brdo (Janchen u. Watzl !). Dinári Alpok : Klacari vrh
(Janchen ! Watzl !), Veliki Bat (Watzl !) ; Oprav, Ljubusa pl.
(0. Reiser!). Kárpátok (Kitaibel ! in Herb. Willd. 9077), Szurul
(Kerner !).

var. Beckianum (Haiiíl.-Mazz. et Stadlm.) Borza.

Syn. : Cerastium Beckianum Hand. -Mázz. et Stadlm. in Oesterr. Bot.
Zeitschr. 1905 p. 433. — C. strictum Beck FI. von Südb. II. p. 62, non L.
— C. arvense var. virescens Adam. in schaed.

CERA8TIUM-TANULMÁNY0K

71

Caulis superne cum pedunculis sepalisque densissime breviter
glanduloso-pilosus.

A tőalakkal együtt fordul elő. Istria, mte Maggiore (Simonkai !

V V. '^jíjLí: ^s5- -ra

i^^^^^ .fA«^ ^fS^^H^^^B VI

. íoIHá^;^

5. kép. Cerastium Le rchen feldia num Schurf. Simonkai a-

n u m Borza. (1:1).

sub C. ciliatiim W. K. var. coronense), Kisnyák 1400 m. (Len-
gyel!), Velebit, Visocica (K. Maly! Watzl!), Plesivica (Schlosser!
Farkas! Vukotinovic!), Vitorog 1600 m. (Stadlmann! Faltis ii. Hell-
wegen !), Troglav (Janchen ! Watzl !), Lisan auf der bosn.-dalm.

72 BORZA 8.

G-renze^(Jancheu — Watzl !), Veliki Bat (Janclien !), Sátor planina,
Veliki Sátor (Bucalovié ! jauchen !), Kupres (K. Maly !), Ljubusa
pl. (0. Reiser !), G-orn. Malovan (Bucaiovic !), Idovac, Velika
Radusa, Bez. Prozor (Curcic I), Hranicava in Bosnia (Beck !),
Bjelasnica (Beck !), mte Rajnac ad pagum Krasznó 1500 m.
(Borbás !), Trebovitz (Blau !); Volujak (Knapp !), Zelenegora
(Knapp I), Treskavica (Blau ! 0. von Moellendorf !), e Banatu
(Kitaibel ! sub C. caespitoso, in Herb. Pax), Rodna (Porcius ?).
Szerbia : Zanoga, Bez. Pirot. (Reiser !).

var. ciliatuin (W. K.) Borza.

Syn. : C. ciliatuni W. K. Icon. et descr. pl. rar. Hung. ül. (1812) 250.

Diífert a typo caulibus elatioribus, superne glandulosis,
foliis superioribus latioribus, foliis turionum sterilium longioribus,
fere spathulatis, mollibus, glabris, margine ciliatis, supra quan-
doque pilis brevibus adspersis. Est forma unibrosa.

Elterjedése: Isztria, Horvátország, Délkeleti Kárpátok,
a havasalji tájon, mésztalajon, árnyékos helyeken.

In subalpe Risnyák coni. Modrus (Simonkai I), in graminosis
mtis Schnesnik inter Kamenyak et Lazac (Borbás !), mte Krajnac
ad pagum Krasznó (Borbás !). — Monté Tarcu in Banatu (Kotschy !
Rochel ! an 1815 observatione : arvense an repens?). Alsósebes
in alpibus (Kisch !), Valea Doamnii (Fuss I Simonkai revid. :
C. ciliatiforme Simli.), Árpás (Andrae ! Baenitz ! rev. Borza : var.
fágarasense), Bucsecs, Gálbinarii(Fuss!), Királykő (Schur!), Nagy-
Hagymás 1700 m. (Pax ! ad Lerchenf. vergens), Radnai havasok
(Czetz !).

A C. rigidum és varietásai szorosan csatlakoznak a
C. Lerchenf eldianum, strictum és arvense-hez, melyek-
től mindig megkülönböztetik a boróka leveleihez hasonló rövid
leveleik, melyek csak az árnyékban nőtt ciliatum-nál hosszab-
bak és vékonyabbak, közeledvén aC, Lerchenfeldianum hoz.

A C. rigidum-ot a feledés homályából és a rokon
fajok közül Handesmann-Mazzetti emelte ki. (Oest. Bot.
Zeit. 1905. p. 433.). Scopoli a FI. carn.-ban (ed. 2. I. p. 322.

II. tab. 19 íig. 552.) Centunculus rigi dúsnak nevezte az
osztrák tengerpart egy növényét, mely sokban hasonlított a
C. strictumhoz, különbözött azonban tőle abban, hogy levelei
szőrösek, keskenyek és merevek. V i t m a n n (in Summa Pl.

III. p. 137.) e növényt a helyes génuszba sorolta Cerastium
rigidum néven.

Kitaibel ugyanezt a növényt megtalálta Horvátországban
és Isztriában, de egy karcsúbb növésű árnyékban nőtt alakját vette
típusnak C. c i 1 i a t u m néven. Mirigyes és rövid merev levelű alak-
ját C. Beckianum nak nevezték. Én varietásnak veszem, mert
a mirigyszőrözeten kívül nem lelek más különbséget közöttük.

CERASTIUM-TANULMÁNYOK 73

A C. r i g i d u m szinonimjai : C. arvense var. laricifolium (Vili.) Gürke
in Herb. Berol. és C. strictissimum in schaed Herb. Berol.

Az Oesterr. Bot. Zeitschr. idézett cikke tévesen veszi szino-
nímnek a C. caespitosum Kit.-t és C. laricifolium
V 11 l-t, melyekről bővebben szóltam másutt. A C. ciliatum is
jól megkülönböztethető a tőalaktól és nem azonosítandó vele,
bár elterjedésük azonos. K i t a i b e 1 origináléi is (Herb, Kitaibel
és Herb. Willdenow) részben a tipikus rigidumot, részben a
var. c i 1 i a t u m ot tartalmazzák.

Kiemelendő az a jelenség, hogy a C. rigidum a Dinári
Alpoknál nem terjed délebbre, északnyugaton pedig a Keleti
Alpokig nyúlik fel, hol nz arvense csoport elterjedési centru-
mát kell keresnünk.

16. Cerastium speciosum Spruner s. str. in Boiss. FI.
orient. I. p. 727. (1867.)

Syn. : C. grandiflorum (non W. K.) Heldr. Iter qnart. Thess. exs.
No. ? — C. arvense var. grandiflorum Orph. Herb. No. 344. — C. grandi-
florum W. K. ^. speciosum Boiss. FI. orient. I. 727. — C. speciosum Sprun.
var. dubium Borza in schaed. rev. Berol.

Ex affinitate C. arvensis. Caules radicantes dein erecti,
25 — 30 cm alti, pilis brevibus reversis. Pedunculi tenues pilosi.
Fólia (28 X 5 mm) lineari-lanceolata sparse pilosa, superiora
ordinarie ovalia lanceolata (13 — 15 mm longa) inferiora spathu-
lata. In axillis foliorum superiorum innovationes steriles, foliis
linearibus spathulatis margine ciliatis. Internodium primum sub
infloresceiitia valde longum ut in omnibus arvensibus. Bracteae
late-ovales, membranaceae, margine divisae, rotundatae. Sepala
ad 9 mm longa, ovali-lanceolata, margine latissime membranacea,
eglandulosa. Petala fere ter longiora calyce, obovata cuneata, ad
tertiam partém bifida, glabra, Capsula vix calycem superans,
cylindrica, dentibus planis.

Földrajzi elterjedése: Albánia, Macedónia, Thrákia,
Görögország a szigetekkel, Easázsia (?), az alhavasi és havasi
tájakon.

Pindus Tymphaeus: in summo montis Zygos (Lakmon vete-
rum) supra Metzovo (Haussknecht !) ; in cacumine montis Athos
(Orphanides ! Herb. Nr. 344 ).

f. subspeciosum Borza foliis brevioribus et angustioribus
a typo diíferrens.

Monté Kuruna supra Diovisda distr. Ljaskovik (Iter albán.
IV. 1896 No. 106. Ant. Baldaccü).

var. adenophorain Halácsy Consp. FI. Gr. I. 220.

Syn. : C. grandiflorum var. alpinum Boiss. FI. or. I. 728. — C. arvense
var. alpicolum Griseb. spicil. I. 210.

6

74 BORZA 8.

Dififert a typo pedunculis sepalisque glanduloso viscidis.

E 1 1 e r j e d é s e : mint a tőalaknál. Macedónia, nionte Kaimaklala
(L. Adamovic ! Iter graeco-turcicum a. 1905. Nr. 186.), Mace-
dónia, monte Peristeri pr. Bitolia (Adamovic ! Nr. 187.) ; in pascuis
reg. alpinae montis Olympi Thessaliae fere usque ad cacumina-
Chondro to Misorachi (Heldreich !) ; Olympos supra Mavrolonghos
(Heldreich !) ; monte Korax Aetholiae, regioné alpina (Tuntb. !
Heldreich !) ; summo monte Gargaro monte Ida (P. Sintenis ! Iter
trojanum 1883, Nr. 882.).

A kisvirágú, kétéves, ritkán évelő fajokkal: C. triviale
Link., és var. glandulosum B o e m., továbbá C. longi-
rostre Wich. (= C. fontanum Baumg. = C. pauci-
florum Kit.) és var, Schurii m. (= C. macrocarpum
S c h u r et Auct.) most nem foglalkozom.

Non vidi, nec ex litteratura cognoscere potui species sequen-
tes: C. odontolepis G. Beck et Szyszyl. Pl. Cern.
(1888) 62?; C. m on tene grinum G. Beck ibidem?; C.
rupestre Krasan in Mittheil. Naturw. Ver. Steiermark
(1896.) 302.

Clavís specíerum percnníum generís Cerastíum per montes Car-
patofum et ín península Balcaníca sponte crescentíum.

la) Styli 3. C. cerastioides (L.) Britton.

Ib) Styli 5. (rarissime 4.) 2

2a) Fólia linearia vei lineri-lanceolata, 3 — 5 cm. longa 3
2b) Fólia breviora vei latiora ........ 5

3a) Fólia glabra, basi ciliata, bracteae et sepala niar-
gine scariosa 4

Sb) Fólia albo-tomentosa, pilis tenuibus, crispis, intri-
catis, basi ramificatis C. grandiflonim W. K. Ovarium
glabrum f. leiogynum C o r r. Plánta glabrescens f, glabrescens
C 0 r r. Filamenta episepala íomentosa f. leiostemon C o r r.

áa) Plánta eglandulosa C. banaticum H e u f f. s. str.
Foliis brevioribus (ad 3 cm) f. minus V e 1 e n.

4&) Pedunculi et calyx glandulosi C. banaticum H e u f f.
var. adenotrichum C e 1. Fólia densissime glanduloso-pube-
scentia, 18 — 28 mm longa et 1 — 2 mm lata f. baícanicum
Vanda s) Borza.

CERA8T1UM-TANULMÁNY0K 75

5a) Bracteae herbaceae, vix a foliis caulinis discre-

paiites 6

6b) Bracteae superiores apice et margine scariosae . 9

6a) Fólia late-ovalia, crassiora, pleiie viridia, petala
calyce duplo longiora C. latifolium L. s. str.

Qb) Fólia tenuiora et angiistiora, petala breviora . . 7

7a) Pili foliorum brevissimi. pedímculi ^áx duplo longio-
res floribus, sepala patentia, cyma nuiltiflora 8

7b) Cyma plerumque 1—2 flóra, fólia minora, pedunculi
breves, sepala ad capsulam conniventia C. iiiiiflorum Murith.

8a) Desunt pili glandulosi C. dinaricum (j. B e c k et
Szyszyl. s. str.

8b) Pedunculi glandulosi C. dinaricum G. Beck et
Szyszyl, var. velebiticum (D e g e n et Lengyel) Borza

9a) Fólia 2 — 3 cm longa. linearia, appresse albo-tomeu-
tosa, pilis ramosis C. candidissiinum Corr. Foliis 13—15
mm longis, laíioribus /'. brevifolium Borza.

9&) Pili simplices. plánta non appresse-tomentosa . . 10

10a) Fólia ovalia. elliptica vei lanceolata; desunt
ramuli steriles in axillis foliorum; plánta nunquam glabra . 11

10b) Fólia linearia. lineari-lanceolata. ramulis sterilibus
in axillis foliorum florendi tempore ; vei fólia ovalia lanceo-
lata, sed tunc glaberrima 16

11a) Plánta ad 25 cm alta. Fólia late-ovalia-lanceo-
lata, glabrescentia vei pilosa, pilis longis crassis multicel-
lularibus. Desunt pili glanduliferi. Dimensiones foliorum :
5—8X15 — 30 mm C. transsilvanicuin Schnr 8. str.
Pedunculi glandulosi C. transsilvanicum S c h u r var. Paxia-
num Borza.

11&) Fólia angustiora, ovalia-lanceolata, hirsuta vei
lanata 12

12a) Fólia caulina superiora 5 — 8 mm lata, lanata,
pilis longis nmlticellularibus, simplicibus 13

12b) Fólia 10 — 13 mm lata, elliptica vei lanceolata,
inferiora dense lanata, superiora calvescentia. Petala ter
calycem superautia 15

13a) Plánta dense-lanara, liumilis, glandulosa C. lana-
tiiíu Lam. s. str. Foliis minimis ellipticis, rosulantibus
rotundis f. deminutum (Schur) Borza. Plánta glutinosa,
pumila f. litigiosa Borza.

13?)) Plánta hirsuta 14

14a) Desunt pili glandulosi, cyma 2 — 5-flora C. alpi-
num L. s. str. Forma pumila, foliis minoribus f. Cárjae
Borza. Plánta usque 20 cm alta, bracteis fere rotundis, foliis

6*

76 BORZA S.

sparse hirsutis f. Bdleanum Borza. A f. priori floribiis et
capsula minoribus diífert f. inetrosuanum (Zap.) Borza.

14&) Fólia ovalia-lanceolata, pedunculi pilis articiilatis
glanduliferis obtecti C. alpinum L. var. glanduliferum K o c li.

15a) Caules floriferi usque ad 37 cm alti, sicut tota
plánta copiose laniiginoso pilosi, canesceiites vei subaibi. Fólia
caulina elliptica lÓ — 13 mm lata superiora angustiora, sen-
sim lanceolata, omnia subappresse et basim versus copiosius
pilosa, canescentia. Fólia rosulantia elliptica vei obovata,
utrinque villoso-tomentos. Petala calyce subtriplo longiora.
Plánta eglandulosa C. moesiacimi Friv. s. str. Fólia
caulina anguste-lanceolata (35 — 50x3—6 mm) f. Dimonii
Borza. Fólia ovalia lanceolata, acuminata glabrescentia f.
Halácsyi Borza.

156) A priori cal^yce ot pedunculis glandulosis differt
C. moesiacum Friv. var. Adamovici V e 1 e n.

16cí) Pili longissimi, tenues, crispi, multicellulares, plánta
lanugine intricatini tomeutosa incana .17

16&) Plantae glabrescentes vei pilis brevibus, rigidis,
caulem reverse obtegentibus 19

17a) Fólia superiora linearia vei lineari- lanceolata,
usque ad 2 cm louga et 3 mm lata, inferiora approximata,
spathulata-lanceolata. Petala calyce subduplo longiora.
Calyx et pedicelli glandulosi C. lanigerum Clem. s str.
Caulis humilior. uniflorus f. imuciiiorum G. B e c k. Fólia
virescentia, parce lanata f. semiglabrum G. B e c k. In
omnibus partibus maior. Caules ad 40 cm longi, fólia glan-
duloso-pilosa et lanuginosa f. rohustum G. B e c k.

nb) Plantae eglandulosae 18

18a) Caules pumili, fólia 1 — l'o cm longa, in axillis
inferioribus foliis novellis lirevissimis florendi tempore non-
dum evolutis. Cymae coníertae. C. lanigerum Clem. var.
pindicolum Hal.

18&) Caules elati usque 25 cm alti. Fólia caulina ellip-
tica, ovato-linearia (3 <23 mm) vei ovato-elüptica, rotundato
obtusa, inferiora ovata. Plánta lanugine niinus iuíricatim
tomentosa. C lanigerum Clem. var. hosniaeum (G. Beck)
Borza.

18c) Calyx eglandulosus, crispate lanuginosus et subap-
presse pilosus, glandulis perpaucis immixtis. C. lanigerum
Clem. var. Dollineri G. Beck.

19a) Fólia inferiora lineari -lanceolata vei spathulata,
28X5 mm, superiora ovalia-lanceolata, 13 — 15 mm longa,
sparse pilosa. Caules 25 — 30 cm alti, pilis brevibus reversis
obtecti. Petala obovato-cuneaía, glabra, fere íer longiora
calyce. Capsula vix calycem superans. Plánta eglandulosa.

CERASTIUM-TANULMÁNYOK 77

C. speciosiim S p r u n. s. str. Fólia bi-eviora et aiigustiora.
f. subspeciosum Borza. Plánta glandulosa. C. speciosum
S p r u n. var. adenephorum Hal.

1%) Fólia linearia, lineari-lanceolata vei ovato-linearia,
sed tunc glabra 20

20a) Fólia margine ciliata 22

20&) Fólia breviter pubcscentia 21

2 la) Fólia viridia vei glaiicescentia, tenaia, lineari-
lanceolata, obtusiuscula. 2 — 3 cm longa, 4 — 5 mm lata,
pubescentia. quandoque glabrescentia. in ramulis surculisque
iunioribus subimbricata. Caules basi decumbentes, adscen-
dentes. debiles, 30 cm alti, superne lenge uudi, pilis ob-
scuris articulatis, eglandiilosis. curvatis deflexis pubescentes,
inferne plerumque rubescentes. Calyx et peduuculi glandu-
losi. C. arvense L. s. str.

21&) Fólia rigidiora, linearia, 4X25 mm, innovationes
steriles in axillis foliorum superioruni, foliis anguste lineari-
lanceolatis, rigidiusculis. Plánta glandulosa. C. arvense L.
var. calcicolum S c h u r.

22a) Fólia ad 20 mm longa et 35 mm laía. rigida,
linearia, breviter attenuata, obtusiuscula, totó margine dense
ciliata (rarissime utrinque laxe pubescentia). In axillis ramuli
nunierosi foliis crasse acicularibus apice marginibusque cal-
losis et costa valida praeditis. Caules rigidi. ad 40 cm longi,
inferne ciliati, superne cum pedunculis sepalisque dense
pilosi, eglandulosi. C. rigidiim (Scop.) Titm. s. str.
Calyx et peduusuli glandulosi C. rigidum (Scop.) V i t m.
var. Beckianum (Hand. — Mázz et Stadlm.) Borza.
Caulis elatior, superne glandulosus. fólia superiora iatiora
pubescentia plerumque, fólia turionum sterilium longiora,
fere spathulata. mollia, glabra, margine ciliata. C. rigidum
(S c 0 p.) V i t m. var. ciliatum (W. K.) Borza.

22b) Fólia lanceolata vei ovalia-lanceolata., glabra vei
glabrescentia, margine ciliata 23

23a) Cauiis humilis, ad 20 cm altus. superne glandu-
loso-pilosus, pilis brevissimis subreversis. Fólia infima oblonga
acutiuscula, basi in petiolum attenuata, ciliata, superiora ex
ovata basi sensim attenuata, sublanceolata, acuta, margine
ciliata scabra C. Lerchenfeldianum Schur. s. str. Fólia
crassiora, 19X8 mm plene viridia. f. Simonkaianum Borza.

236) Pedunculi et calyx eglandulosi, fólia lineari-lan-
ceolata, ad 17 mm longa et 4"5 mm lata. C. Lerchen-
feldianum Schur. var. ciarcanense (Z a p.) Borza.

78

BORZA S.

Magyar-, Horvát-, Szlavonország-, Dalmácia, Bosznia, Hercegovina

Distributio geograpliica specierum perennium geiieris Cerastium

Ut3

Species, varietas

o

-a

•f-H

o
o

O.
=° (

te
o

O

5 S

a. ::3
ü

-S-s

c3

I

a

C. cerastioides .
C. latifolium
C. uniflorum
C. dinaricum
var. velebiticuD!
C, alpinum . .
var. g'lan dűli f erűm
C. lanatum . .
C. transsilvanicum
var. Paxianum .
C. inoesiacum .
var. Adamoviói
C. lanigerum
v?a'. Dollineri
var. pindicolum
var. bosniacuDű .
C. candidissimuiíi
C. grandiflorum
C. banaticum .
var. adenotrichum
C. arvense . .
var. calcicolum . .
C. LerchenfeldianuDi
var. ciarcanense
C. rigidum . .
var. Beckianum
var. ciliatum
C. speciosum .
var. adenophorum

+

+
+

+

+

+

"T

+

+

+
+

+
+

"T

"r

4-

+

4
+
+
+
+

+
+
+

+

J-

-t

4-

I

+
-I-

+
+

+

+

+

.4-

+

4

CERASTIUM-TANULMÁNYOK

79

és a Balkán félsziget évelő Cerastiumainak földrajzi elterjedése,
per Carpatos et per peninsulam Balcauicaiu sponte crescentiuui.

ü

O

o
a,

.■S"C

"© Q

C

35

o

«« 2
.5 be

o ^^
te »

© -g
S o

Q-g

43
bD.-j

— o

SC3

o S
'E'5

03

3

o

c
<

s

cS
O

Regio

+

+

+
+

+

I
+
+

+
+

+
+

+

+
+

+

+
+

+

+

+
+

+
+

+

+

+

+
+

+
+

+
+

+

+

+

+

+

+

+
+

+

+
+

-f

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina

alpina et subalp

alpina et subalp

alpina et subalp

alpina et subalp

alpina et subalp

alpina et subalp

alpina

montana

montana

mont.etinferior

mont. etinferior

mont.etinferior

subalpina

subalpina

alpina et subalp,

alpina et subalp,

alpina et subalp,

subalpina

subalpina

8C GÁYER GY.

Gáyer Gy: Viola Szilyana Borb*

Magyarország és Stájerország szomszédos határszélének
flórájában évtizedek óta kétes faj gyanánt szerepel a Viola
Szilyana Borb. (Vasvárm. fl., 1887. 253. old.) Ezt a növényt
1882 óta senki sem találta és így Vas vármegyébe visszatérve,
egyik első teendőmnek tartottam e kritikus ibolya tisztázását meg-
kísérelni. Eleve is tisztában voltam azzal, hogy a V. Szilyana
nem lehet valami jelentős endemismus, mert ilyen a kérdéses
vidéken egyáltalán nincsen és így mindenekelőtt a leírás alap-
ján igyekeztem a V. Szilyana legközelebbi rokonságát meg-
állapítani. A leírás elemzése pedig arra a meggyőződésre veze-
tett, hogy csak a V. hirtaXodorata kereszteződéséről
lehet szó.

A V. h i r t a mellett szólnak ugyanis : fólia longe (aesti-
valia longissime) petiolata, petioli hirsuti, fólia untrinque con-
spicue hirta, stipulae linearilanceolatae, elongatae, acuminatae,
glabraO; sed remote fimbriatae, fimbriis diametro stipularum
transversali circiter duplo brevioribus, margine hinc inde cilia-
tis, petala 4 superiora oblonga, emarginata, quinío (infimo)
angustiora.

A V. odorata mellett szól: foliorum laminae magnitudine,
florendi tempore, foliis V. odoratae aequales aut paulo minores,
latitudine paulo longiores, bracteae lanciformes vei lineari-lance-
olatae, parce ciliatae, flores violacei, sepala laté ovata, obtusa,
margine breviter ciliata.

A két faj keveredése mellett : plánta breviter stolonifera,
a V. hirta erősebb behatása mellett a bélyegek nagyobb
száma.

A Viola nemmel való foglalkozásom közben elég alkal-
mam volt arra, hogy a levélnyélhez nőtt pálháhat ne csak a V.
uliginosá-n lássak, hanem alkalmilag más fajokon is (V. odo-
rata: Budapest mellett ; V. hirta: Győr mellett) megfigyel-
hessek. E megfigyelések alapján habozás nélkül mertem volna
aV. Szilyaná-t a V. superhirtaXodorata=V. per-
mi x t á-val azonosítani, hogyha B o r b á s egy megjegyzése nem
kényszerített volna a továbbkutatásra : stipulas adnaías exem-
plarium multorum locis natalibus tribus observare potui. Hiszen
végre is nem lehetetlen, hogy itt a határszélen valami subtilis
endemismus legyen.

Az első termőhely, melyet átkutattam, a győrvári állomás
környéke volt 1911 évi június végén. Az állomás közelében
elterülő erdőben és bozótokban a V. hirta és V. odorata
bőven érlelte terméseit, de akárhány példát vizsgáltam meg, egy-
nek sem volt levélnyélhez nőtt pálhája.

1912. év április 14-én a gyanafalvai Tafelsteint jártam be.
Ez a hegy közvetlenül a stájer határon fekszik A hegy tövében

VIOLA 8ZILYANA BORB. 81

egy árokparton V. arenaria DC. nyílott. (Új adat a megye
flórájára.) A hegy déli lejtőin, melyeket részben erdei fenyő borit,
V. R i V i n i a n a, V. s i 1 v e s t r i s, V. o d o r a t a, V. h i r t a és
nagyszámú, a V. superhirta X odorata kombinációnak
megfelelő alak terem, de egynek sem volt a levélnyélhez nőtt
pálháj a.

Negatív eredményekből nehéz biztos következtetéseket le-
vonni és dr. Hayek Ágoston tanár úrnak is, akivel a V.
Szilyaná-ra vonatkozó nézetemet közöltem, azt írtam, hogy a
kérdés végleges megoldása ezek után már csak B o r b á s herbá-
riumától várható.

Borbás origináléjának megküldése révén erre is alkalmat
adott dr. Tuzson János tanár úr szívessége.

Borbás herbáriumában egy lap fekszik ezzel a cédulával : V.
S z i 1 y a n a B o r b., Tafelstein ad Gyanafalva in com. Castri-
ferrei, aprili 1882. dr. Borbás V. — Ezen a lapon 5 ibolya-
példány van, amelyek mindegyike egy és ugyanahhoz az alakhoz
tartozik ós a V. superhirta X odorata^=V. permixta
Jord. kombináció típusának felel meg. Némely példány pálhája
a levélnyélhez hozzánőtt, másoké szabad. A pálhák hozzánüvése
szabályosságot nem mutat. Egy részük a feléig, más részük csak
a tövén nőtt a levélnyélhez. Vannak pálhák, melyek magára a
levélnyélre tolódtak fel és különböző magasságban állanak rajta.
Két növényen gomba-nyomokat figyeltem meg.

Borbás herbáriumának ezen a lapján egy német levélnek
kivágott töredéke fekszik : „A Viola c a s t r i f e r r e i-t V. p e r-
m i X t a J 0 r d.-nak vagy Kerneri (hirtaXaustriac ai-nak
néztem volna, mert a levélnyélhez nőtt, megnyúlt pálhákut már
itt is ismételten megfigyeltem. Úgy hiszem azonban ez nem állandó
bélyeg, hanem csak véletlen. Egyébként kulturkísérlet nélkül csak
vélemónyt mondhatok, de nem ítéletet." A levél minden valószínű-
ség szerint W i e s b a u r-tól származik.

Ezek a sorok végleg meggyőztek álláspontom helyességé-
ről és mert a kultúrkísérletet a termőhely átkutatása bizonyos
mértékben pótoljn. úgy hiszem, hogy a leírás, a termőhely és
az eredeti példányok alapján a V. Szilyana Borb. kérdését
megoldottnak tekinthetem: a Viola Szilyana Borb. nem
más, mint Viola permixta Jord., a pálhák odanövése a
levélnyélhez pedig véletlen rendellenes jelenség.

(A növénytani szakosztály 1913. évi április hó 9-én tartott üléséből.)

82

SCHVEITZER J.

Schveítzer J, : A Cymbalaría muralis pelóríás virága.

1909 év augusztus havában Menini Erminio, a Gyulafehérváron
állomásozó 31-ik gyalogezred hadnagya egy cserépben kultivált Cym-
balaria muralis Baumg. virításakor azt vette észre, hogy a növény
három hónalji virága közül az egyik habitus tekintetében a másik
kettőtől eltér. A csőszerűén fejlődött négyélü párta alakja, hossza és
a négy sarkantyú voltak azok a tulajdonságok, amelyek a virágnak
sajátságos alakot kölcsönöztek. Ehhez hasonló, de nem levélhónalji,
hanem csúcsálló virágról már H e n e a u^ is megemlékezik. Leírása
azonban nem teljes úgy, hogy ábra hiányában el sem képzelhető az
illető virág alakja. Úgy gondolom nem lesz felesleges, ha rövid leírását
közlöm a Menini megfigyelte virágnak, annál is
inkább, mert H e n e a u virágjának alakjától és szer-
kezetétől eltérő.

A rendellenes virág pártája mégegyszer ohan
hosszú, mint a rendes virágé, határozottan négyélü
cső, amely négy egyformán jól kifejlődött, kissé
kifelé görbiílö sarkantyúban végződik. (1. a képet.)
Két-két sarkiintyú között egy-egy csészelevél látható,
kivéve egy sarkantyúközt, amelyben — minthogy a
csészelevelek száma öt — két csészelevélnek kellett
helyet foglalnia. A párta ajakos kiképződése is rend-
ellenes. A Cymbalaría muralis rendesen ki-
fejlődött pártájának felső ajkát két, az alsót pedig
három, a középen kidomborodó ínnyel és rajta két
párhuzamos mézrejáró ösvénnyel és ezeknek meg-
felelő két, a portokok magasságában fekvő nektá-
riuiumal ellátott karély alkotja. A pelóríás virág
szerkezete nem volt ilyen.

A felső ajak két karély a ugyanis egészen ren-
des volt, de az alsó ajak három karélya nagyon
elcsökevényesedeít és három kis cimpa alakjában
mutatkozott. A rendes virág két mézrejáró ösvénye és az ezeknek
megfelelő két nektárium helyett pedig a négy sarkantyúnak és a párta
négyoldalú csövének megfelelően négy mézrejáró ösvény volt látható négy
nektáriummal. A virág színezete nem különbözött a rendes virágokétól.
Mivel a virágzás hatodik napján a virágon a fonnyadás jelenségei
mutatkoztak és mivel Menini attól tartott, hogy a virág elpusztul
anélkül, hogy belső szerkezeti viszonyait közelebbről szemügyre vehetné,
azért hosszanti metszéssel a párta csövét felvágta és a kiterített
pártát lerajzolta. Az ily módon való vizsgálatnál a virágnak a rendes-
től való egyéb eltérése is láthatóvá vált. Nevezetesen az, hogy a
négy porzó teljesen egyenlő hosszú volt és hogy a négy mézrejáró
ösvény a négy nektáriummal még jobban szembe tűnt.

Ha lehet a magház duzzadtságából a megtermékenyítésre követ-

A Cymbalaria

muralis pelóríás

virága.

1 Bull. de la Soc. de Belgique (1891.) 180. old.

A CYMBALARIA MURAL18 PELÓRIÁ8 VIRÁGA 83

keztetni, úgy a virágot megterraékenyitettnek mondhatjuk. Mivel a
virágot a vizsgálat érdekében fel kellett áldozci, magot nem érlelt s
így a rendellenesség átöröklödését nem lehetett vizsgálat tárgyává tenni.

Az elmondottakból kivehető, hogy a Scrophulariaceae család
génuszaiban oly gyakran és sokszor tapasztalt pelóriás virággal van
dolgunk. A Cymbalaria ra urális pelóriáját azonban Heneau-n
kívül, tudtommal csak Masters említi (Pílanzen-Teratologie 275. old.).

Érdekes ez az eset még annál a körülménynél fogva is, amely
a pelória fokára enged következtetni. Míg ugyanis a virág alsó felé-
ben teljes az actinomorphismus azzal, hogy négy sarkantyú, négy
egyforma hosszú porzó és négy nektárium négy mézrejáró ösvénnyel fejlő-
dött ki, addig a párta felső felében visszaesés mutatkozik a dorsivent-
ralitáshoz, amennyiben az alsó ajak három karélya igen csökevénye-
sen fejlődött ki.

(A növ. szakosztály 1913. márc. 12-én tartott üléséből.)

IRODALMI ISMERTETŐ,

ür. GeorgMylius. DasPolyderm. (Bibliotheca Botanica
XVIII. kötet 79. füzér. Stuttgart, 1913. 4 táblával.)

A szerző néhány családra jellemző és különleges szövetnek
p 0 1 y d e r m a nevet ad. A munka három fejezetre oszlik. Az első
fejezet a periderniKról szóló ismeretek összefoglalását tartalmazza.

Mohi, deBary és Sanio felfogásának egybefoglalása sze-
rint a peridermát a pára — a H ö h n e 1 • féle phelloiddal együtt — ,
a phellogia és a phelloderma alkotja,

A legapróbb részletekig menő ismertetés a periderma szövetei-
nek kialakulását, a külső és belső alaktani szerkezeti és az élettani
működése szempontjából tárgyalja.

A murka második részében az endodermist tárgyalja. A gyökér-,
a központi henger- és az edénynyaláb endodermisének kritériumát a
Caspary-féle sávokban látja. Az endodermis fejlődésére jellemző
az elsődleges, másodlagos és a harmadlagos állapot, utóbbi leginkább
a gyökerek patkóalakúan vastagodott endodermis sejtjeiben észlelhető.
A normálisan kifejlődő endodermis mellett még másodlagos, u tó-
én dodermist (Folgeendodermis) is említ.

A munka harmadik részét a polyderma foglalja le. Az új
névvel oly szöveti kialakulást jelöl, mely csak a Rosaceae, Neilliae,
Hypericaceae, Lythraceae, Melostomaceae, Myrtaceae és az Oenothe-
raceae rokonsági csoportjaiban észlelhető, és pedig az idetartozó
fajok gyökerében, rhizomájában, illetőleg a földfölötti szárában — a
fejlődés bizonyos szakán. Az új névvel jelölt szöveteket már régen
észrevették, de hibásan peridermának írták le. A polyderma lényegét
a szerző a következően határozza meg: „Unter einem Polyderm ver-
stehen wír ein ím standiger Erneuerung begriffenes lebendes Gewebe,
das sích zusammensetít aus einer Folge von in Intervallen nach-

84 IRODALMI ISMERTETŐ

einander entstandenen Polydermlamellen, die alle untereinander gene-
tisch ira Zusammenhang stehen" ; szóval oly élő szövet, a polyderma,
amely bizonyos közökkel ismétlődik és amelyet polyderma-lamellák,
nevezetesen a közti szövetek, a másodlagos endodermis és az ezeket
létesített osztódó réteg alkotnak. A polyderma fejlődésének tanulságos
példája a Co mm árum palustre rhizomájában van. Ha az egy-
éves rhizomából n^etszetet készítünk és azt eaude Javelle-el való
kezelés után „Sudán III "-mai megfestjük, akkor a metszetben
koncentrikus rétegekben elhelyezett suberin reakciót adó szövetet talá-
lunk. Pontosabb vizsgálat szerint a koncentrikusan elhelyezett körök
tipikus endodermisnek bizonyultak.

A külső endodermis a központi henger endodermise, a többi
endodermis a közte elhelyezett közti szövettel együtt alkotja a poly-
dermát, melyben oxalsavas kristályok sohasem fordulnak elő.

Levelekben és levélnyelekben polyderma nem fejlődik.

A polyderma-lamellák számára az endodermis szerkezete bír
döntő befolyással. Abban az esetben, ha az endodermis teljesen zárt,
akkor a polyderma-lamellák száma kettő, ha azonban az endodermis-
nek áteresztő sejtjei vannak, akkor a lamellák száma három.

A közti szövet sejtjei közti járatokkal két sorban helyezked-
nek el.

A polyderma meristemának osztódási folyamata szerint két
típust, az ú. n. rosoid polydermát és a centripetálisan
osztódó polydermát lehet megkülönböztetni. Ezeken belül az
évenkint fejlődő polyderma-lamellák száma szerint megkülönböztethető
a korlátlan és a korlátolt növekedésű polyderma. A polyderma endo-
dermis fejlődése azonos a gyökerek endodermisével. Az évenkint
keletkező polyderma endodermisének száma három, ritkán több.
A polyderma egy évig él és évente egy-egy polydermaréteg válik le.

A mondottakat összegezve, a polyderma név oly szöveti kiala-
kulásra vonatkozik, amely csak bizonyos növényeken, bizonyos ideig,
meghatározott helyen észlelhető.

Azokon a növényfajokon, amelyekaek polydermájuk van, seb-
pára sohasem fejlődik.

A polyderma a perídermától fejlődéstanilag, de topografiailag
is különbözik.

A periderma a paracambíum kétoldali osztódása folytán kelet-
kezik, míg a polydermacambiumnak egyoldalú az osztódása. A poly-
derma a központi henger kerületén veszi kezdetét és a henger belseje
felé folytatódik — sejtjei protoplastákat tartalmaznak. A periderma
pedig a kéregrétegben keletkezik, sejtjei csakhamar elhalnak s proto-
plastákat nem tartalmaznak.

Sztankovits Rezső.

(A növ. szakosztály 1913. évi ápr. 9-én tartott üléséből.)

APRÓ KÖZLEMÉNYEK 85

APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

m. g. Egy ritka gomba újabb termőhelye az Alföldön.
Hollós László Magyarország^- Gasteromycetái c. nagy munkájában,
mely 1903-ban jelent meg, a Battarrea phalloides (Dicks.)
Pers. gombáról azt írja, hogy belőle mindössze 8 darabot találtak
hazánkban. Nevezetesen: Eger vidékén Borbás V., Kecskemét és
Félegyháza vidékén Hollós és Budapest mellett a Köérberekben
Simonkai gyűjtötte. Azóta másutt is megtalálták. Hollós L. nagy-
értékü, de sajnos, megsemmisített gyűjteményéből egyedül a Battarrea
génusz maradt meg, melyet Hollós L. a Magy. Nemz. Múzeumnak
ajándékozott. így jutottak a Magy. Nemz. Múz. birtokába azok a pél-
dányok, melyeket Hollós L. Kecskemét \ádékén, Hetényegyházán
gyűjtött 19íO-ben, valamint az a példány is, melyet Lányi Béla
a csongrádmegyei Hantházán, Sasülésen gyűjtött 1903-ban. Legújabban
pedig Greinich Ferenc akadt reá Sükösdön, homokos területen.
A talált példányt a Magy. Nemz. Múzeumnak küldötte.

m. g. A Crocus variegatus Hoppé et Hornsch. újabb
termőhelye az Alföldön, Ezt a kékcsíkos, kora tavaszi csinos
sáfrányt, melyet Vácztól Deliblátig, az Alföld több pontján találtak,
ez év március havában Greinich Ferenc Sükösdön is megtalálta.

m. g. Az Eranthis hyemalis előfordulásának újabb pont-
jai Budapesten. 1908. óta ismerjük e növényt Budapest flórájában.
Első ízben Lyka Károly említi a Jánosliegyröl. Még ugyanannak
az évnek tavaszán Kerékgyártó Árpád találta meg a Hármas-
kút hegyen, 1910-ben pedig a Jánoshegynek budakeszi lejtőjén. E
növénykének rejtélyes megjelenése a főváros vidékének eme erősen
látogatott helyein azt a gyanút kelti, hogy az Eranthist itt elvetették.
A növénytani szakosztály 1908 évi május hó 13-án tartott ülésén
Mágocsy-Dietz Sándor felkéri a szakosztály tagjait, hogy e
növény budapesti előfordulását figyelemmel kísérjék. A Hárraaskút-
hegyen, az Erzsébet-emlék közelében évről évre jobban terjed. Ez év-
ben igen sok példány már termést is hozott. Nevezetes, hogy ez évben
Filarszky Nándor megtalálta nemcsak a Zugligetben, a Fácán
közelében, hanem a Nagy Hárshegy északkeleti lejtőjén is ; mindkét
helyen nagyobb mennyiségben.

m. g. Fekete fenyő ültetése az Alföldön. Kiss Ferenc
m. kir. főerdőtanácsos az Erdészeti Lapok f. évi ápr. 1-én megjelent
számában jelentős dolgozatot közölt az alföldi homokterületek erdősí
téséről. Az elmúlt század végéig az volt a főcél, hogy a homokot
1 ármi módon megkössék. E célra leginkább az akácot használták. Itt
az ideje, hogy az erdősítésre értékesebb fát használjunk. Ajánlja a fekete
fenyő ültetését, annál is inkább, mert az akác nem tartozik a talaj-
javító fák közé, míg a fekete fenyő sok tápanyagot raktároz el a
földbe. A fekete fenyővel való ültetés eredményesebb lesz „ha az ülte-
téshez lehetőleg átiskolázva nevelt csemetéket használunk s az ülte-
tést februárius hóban, de legkésőbb március hó első felében befejezzük."

86 APRÓ KÖZLEMÉNYEK

Némely arra alkalmas területen azonban meghagyná az akácot, a nyár-
fát és a tölgyet.

m. g. Stájerország új Carex faja. Pali a E. a Zirbitzkogel
he^-yen 1950 m magasságban rátalált a Carex foetida Ali. sásra.
Enuek a meglepő adatnak érdekességét emeli, hogy ezt a sást eddig
csak a Pyreneusokból és az Alpokból ismerték. A Zirbitzkogel terü-
lete különben is érdekes, mert itt terem a Waldsteinia ternata
és a Z ah Ibr u c kne r a paradoxa is. (Oest. Bot. Zeitschr. 19 13.
63. old.)

m, g. Adatok a sóskasavas mész fiziológiájához. Unger
W. ily című dolgozatában a sóskasavas mész szerepéről több érdekes
megfigyelést közöl. Nevezetes, hogy a raphidokat tartalmazó növények
(Hyacinthiis orie talis, Oenothera bieunis, Árum maculatum) csiráiban,
a niagbói való kilépés után mintegy 12 óra múlva a sóskasavas mész
kristályai már megtalálhatók. Keletkeznek a tenyészőcsúcs embryonális
sejtjeiben. Idősebb sejtekben raphidok nem keletkeznek. Unger vizs-
gálatai megér Jsitik azt a feltevést, hogy a fehérjék szénhidrátokból
képződnek sósljasav kiválása mellett. A növényben a sóskasav és a
mész közel egyenlő arányban van jelen. A sóskasav teljes mennyisége
már a fiatal növényi részekben is megvan, míg a sav lekötésére szük-
séges mész mennyisége utólagosan és fokonként gyüük össze. Az Iris
pseudacorus rhizomájában a legtöbb sóskasavas mész az idősebb, már
az elhaláshoz közel álló részben található. Ez és hasonló megfigyelések
arra vallanak, hogy a sóskasavas mész, a növénynek kiküszöbölt ter-
méke. Hajtatási kísérletek alkalmával nem tapasztalta, hogy a sóska-
savas mész oldódott volna. (Bot. Centrbl. 1913, 122, No. 14. 316. old.)

m. g. A lepkék bábjai a zöld növények módjára asszimi-
lálnak. Erre az eredményre vezettek L i n d e n M. grófnőnek több
lepkebábbal és hernyóval végzett gázanalitikai kísérletei. Kiderült,
hogy a bábok nemcsak a széndioxidban gazdag levegőből, hanem a
rendes levegőből is fel tudják venni a széndioxidot, miközben oxygónt
bocsátanak szabadon. Kimutatta, hogy a gázcsere eredménye a báb
testsúlyának emelkedése és a test széntartalmának gyarapodása. Az
oxygen kiválása főleg nappal történik. A zöld növények asszimilációja
erősebb, mint a báboké, (Bot. Centrbl. 1913, 122. 14. sz. 310. old.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^

(Rovatvezető : KOmmerle J. Béla.)

a) Hazai irodalom :

Balázs István dr. : A Daucus Carota L. növényfaj lassú átala-
kulása. (Die langsame Umwandlung der Daucus Carota L. Pflanzenart.) —
Természet. I. köt. 1912., 49—53. és 56. old.

^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a
növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg-
jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent
közlemények forrásáról öt értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 87

Bezdek József dr. : A Piramisoktól a felhőkarcolókhoz. Ütleírás.
Több képpel. (Von den Pyramiden bis zu den Wolkenkratzern. Eine Reise-
beschreibung. Mit vielen Abbildungen.) Vácz, 1913. Kiadja a Váczi Múzeum-
Egyesület. 164 old. 8".

A szerző útleírásában beszámol tanulmányútjáról. Botanikailag főleg
a peradeniyai, kakgallai és a Bronx-parki botanikus kertet illetőleg múzeumot
ismerteti. Egyéb természetrajzi ismertetéseken és megfigyeléseken kívül külö-
nösen Japánnak természetrajzi viszonyait és intézményeit tárgyalja. Az
útleírás következő főbb fejezetekre oszlik : I. Piramisok körül. II. Ceylon. III. A
keletázsiai útvonalon. IV. Japán. V. A felhőkarcolók körül. (Canadában és
az Egyesült-Államokban.) (Verfasser berichtet in der Reisebeschreibung aus-
führlich über seine Studienreise um die Welt. Besonders werden beschrieben
die botanischen Giirten und Museen von Peradeniya, Kakgalla und Bronx-
Park und erörtert die natnrhistorischen Verhiiltnisse und Institutionea
von Japán.)

Blattny Tibor: A vörösfenyő östermőhelyei a Szebeni havasok-
ban. Über einige ursprüngliche Standorte der Liirche in den Cibiner Alpen.

— Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. Iíil2., 305—308. old.

Cjabb adatok a Syringa JosikaeaJacq. fii. elterjedéséhez. Neuere

Standorte der Syringa Josikaea Jacq. fii. — Botanikai közlemények. XII.
köt. 1913., 12-14. és (3.)— (4.) old.

Borza Sándor: Biológia florilor. — Foaia Scolastica. Anul XV.
1913., pag. 114—119.

Cum sii facem studiul botanicei interesant "? — Foaia Scolastica.

Anul XV. 1913., pag. 49—53.

B u t u j á s G y. : Hazánkban termő fontosabb tengerifélék magjainak
alak és alkattana, gazdasági értékükre való tekintettel. I.— IV. táblával és
8 szövegképpel. (Morphologische und anatomische Verhaltnisse der in
Ungarn kultivierten Maissorten mit Berücksichtigung ihres landwirtschaft-
lichen Wertes. Mit 4 Tafeln und 8 Texttíguren ) Kolozsvár, 1912., 8 old.

Endre y Elemér: A Geaster umbilicatus Fr. második lelőhelye
Magyarországon. Der zweite Standort des Geaster umbilicatus Fr. in Ungarn.

— Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 346. old.

Hayek, Dr. August von: Ein übersehenes Quellenwerk zur
Flóra Croatica. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 302.— 304. old.

A szerző dolgozatában felsorolja azokat a horvát flórára vonatkozó
adatokat, amelyek Murmann „Beitrage zur Kenntnis der Pflanzengeo-
graphie der Steiermark mit besonderer Berücksichtigung der Glumaceen" c.
munkájában közölve vannak.

Jávor ka Sándor dr.: A havasok világából. Képekkel. (Aus dem
Lében der Hochgebirge. Mit Abbildungen.) — Üj Idők. XIX. évf. 1913.,
273-275. old.

A szerző jellemzően ismerteti és képekben bemutatja a havasok
növényvilágának főbb törpenövésü képviselőit.

Istvánffi Gyula dr. : A szőlő peroiiosporájának lappangási
idejéről, tekintettel a védekezésre. Über die Inkubationsdauer der Plasmo-
para der Rebe mit Rücksicht auf die Bekampfung der Blattfallkrankheit. —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 1.-7. és (1.)— (3.) old.

88 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Lányi Béla: Adatok Észak-Magyarország flórájához. Beitrage zur
Kenntnis der Flóra von Nordungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt.
1912 , 338 - 340. old.

Moesz Gusztáv dr. : Apró közlemények. Kleine Mitteilungen. —
Botanikai közlemények. XII. köt. 1913., 17.— 19. és (6.) old.

— — • Pantocaek József: A Fertö-tó kovanioszat viránya (Bacillariae
lacus Peisonis). Die Kieselalgea] des Neusiedler-Sees. — Botanikai közle-
mények. XII. köt. 1913., 14—16. és (5.) old. — Ismertetés.

P a á I Árpád d r. : A virágok színe és a hőmérséklet. — Természet-
tudományi Közlöny. XLV. köt. 1913., 95—96. old.

Az inulin szerepe a növények anyagcseréjében. Természet-
tudományi Közlöny. XLV. köt. 1913., 286—288. old.

Polgár Sándor: Győr megye növényföldrajza és edónyes növé-
nyeinek felsorolása. Die pflanzengeographischen Verhaltnisse des Komitates
Győr und Aufzahlung der auf dem Gebiete dieses Komitates bisher beobach-
teten Gefasspflanzen. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 308 — 338. old.

Rapaics Raymund dr. : A dohány kormos rothadása. (Über
Russ-Faulnis des Tabaks.) — Magyar Dohányujság. XXX. évf. 1913.,
2—4. old.

A szerző a dohányleveleken erjedés közben fellépett újfajta beteg-
séget „kormos r o t h a d á s"-nak nevezi, mely betegség hazánkban az
elmúlt években támadt. Az új és veszedelmes betegség eddig nemcsak
országunkban, hanem egész Európában ismeretlen volt. A betegség okozója
a Sterigmatocystis (Aspergillus) nigra nevű gomba, melyet
szerző „k 0 r 0 m p e n é s z"-nek nevez. Ettől megkülönböztetendö az A p i o-
sporium salicinum nevű gombára vonatkozó „korompenész" elneve-
zés, melynek helyébe szerző a „k o r o m h a r m a t" nevet alkalmazza. (Die
auf Tabakblattern wahrend der Garung aufgetretene neue Krankheit nennt
Verfapser ,k o r m o s rothadás" [Russ-Faulnis], welche Krankheit
in Ungarn in vergangenen Jahren auftrat. Diese neue und gefíihrliche Krank-
heit war bisher nicht nur in Ungarn, sondern auch in ganz Európa unbe-
kannt. Der Erzeuger der Krankheit ist der Pilz Sterigmatocystis
[Aspergillus] nigra.)

S c h i 1 b e r s z k y K á r o I y d r. : A kóros hatások és az ősi jellem-
vonások megújulása. — Természettudományi Közlöny. XLV. köt. 1913.,
139—140. old.

Te.xtoris Izabella: Florisztikai adatok Turócz vármegyéből.
Floristische Angaben aus dem Komitate Turócz. — Botanikai Közlemények.
XII. 1913., 7- 12. és (3.) old.

Tuzson János dr. : Janchen E. : Die europaischen Gattungen der
Farn- und Blütenpflanzen. — Botanikai Közlemények XII. köt. 1913,
16 — 17. old. — Ismertetés.

V i s k y Jenő dr. ; Botanikai kutatások a tengerparton. (Botanische
Forschungen an der Meeresküste.) 6 képpel. (Mit 6 Abbildungen.) — A Tenger.
IL évf. 1912., 449—465. old.

Zschacke, Hermann: Weitere Beitrage zur Flechtenflora Sieben-
bürgens. Ujabb adatok Erdély zuzmóflórájához. — Magyar Botanikai Lapok.
XI. köt. 1912., 296—302 old.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 89

Species formaeque novae : Thelidium transsilvanicuin
Zschacke (in monte Benes ad Óradna), T h. r o d n e n s e Zschacke
(in monte Isvorul rosii ad Rodnaborberek), T b. n i g r i c a n s Zschacke
(infra lacum Bullea ad Óradaa) ; Polyblastia macnlata Zschacke
(in monte Korongyis ad Rodnaborberek) ; Lecanora (Aspicilia) c a r p a-
t i c a Zschacke (in monte Korongyis ad Rodnaborberek) ; C a 1 o p 1 a c a
c a 1 c i V 0 r a Zschacke (in monte Bucsecs).

b) Külföldi irodalom:

Petrák Franz: Der Formenkreis des Cirsium eriophorum
(L.) Scop. in Európa. Mit 35 Textabbildungen, 6 Tafeln und einer V'er-
breitungskarte. Stiittgart, 1912. E. Schweizerbart. 92 pag. 4". — Bibliotheca
Botanica. Heft 78.

Hazánkban következő fajok és formák fordulnak elő : Cirsium
eriophorum (L.) Scop. ssp. v u i g a r e Naeg. in duabus varietatibus
oxyonichiniim Wallr. et platyonychinum Wallr. (Hung.
occidontalis, borealis, boreali-orientalis, centralis et Croatia), ssp. V e 1 e-
n o V s k y i (Vand.) Petr. (Bosnia centralis et australis, Hercegovina), fcsp.
dinaricum fV^and.) Petr. (Hercegovina centralis), ssp. decussatum
(Janka) Petr. (Hungária boreali-orientalis et Transsilvania), formae
m e d i a e inter C. eriophorum ssp. v u 1 g a r e et ssp. decussatum
(Hungária centralis), formae mediae inter C. eriophorum ssp.
Velenovskyi et C. ligulare (Bosnia), C. Grecescui Rouy (Hun-
gária australi-orientalis), XC. Gerhardtii Schz. Bip. [C. lanceolatum X
eriophorum] (Bosnia), X C. D e g e n i i Petr. cum icone[C. Grecescui Xfuii^ii^J
(in declivibus elatioribus vallis Csernae ad Herkulesfürdö loco Rosut dicto).

Prodán Gyula és Enculescu P. : Contributiune la Flóra
Dobrogei. — Buletinul Soeietá^ii Románé de stiinte. Vol. XXI. 1912., pag.
369—375.

Scherffel Aladár: Zwei neue, trichocystenartige Bildungen
führende Flagellaten. Mit 1 Tafel. — Archiv für Protistenkunde. XXVII. Bd.
1912., S. 94—128.

Genera nova : M o n o m a s t i x Seherff. et Pleuromastix
Scherff. Species novae : M. opisthostigma Seherff. et Pl. b a c i 1-
lifera Scherff. cum icon. (Magas Tátra).

Szűcs József: Experimentelle Beitrage zu einer Theorie der
antagonistischen Jonenwirkungen. I. Mitteilung. Mit 22 Textíiguren —
Jahrbücher für Wissenschaftliche Botanik. Lll. Bd. 1912., S. 85—141.

c) Gyűjtemények :

Schedae ad Kryptogamas exsiccatas editae a Museo Palatino Vindo-
bonensi. Auctore Dre A. Zahlbruckner. Centuria XX. — Separat-Abdruck
aus dem XXVI. Bande der Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums.
Wien, 1911., S. 155—242.

A gyííjteménynek a „Schedae^-vel egyidejűleg megjelent XX. cen-
turiája a következő adatokat tartalmazza Magyarország virágtalan növé-
nyeinek ismeretéhez:

Fungi : nr. 1901. Ustilago bromivora Fisch. de Waldh. (in
floribus Bromi sterilis L. ad collem Gellérthegy prope Budapest, leg.

7

90 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Dr. J. T u z s 0 n), nr. 1913. Lepiota procera Sacc. (in silvaticis
Kamaraerdő ad Budapest, leg. Dr. N. F i 1 a r s z k y), nr. 1914. G e a s t e r
Schmideli Vittad. (in arenosis dictis Nyír prope Kecskemét, leg. Dr.
L. Hollós), nr. 1915. Geaster Bryantii Berk. (comit. Pest : in
Robinetis prope Félegyháza, ad Szent-Kút, leg. Dr. L. Hollós), nr. 1916.
Myriostoma coliforme Corda (in Robinetis prope Kecskemét, leg.
Dr. L. Hollós), nr. 1917. Spliaerotheca tomentosa Otth. (comit.
Pozsony : ad fólia viva Euphorbiae palustris L., in silva Schurwald
prope Szt.-György, leg. J. A. B a u m 1 e r), nr. 1919. Sph. innumerella
Karst. (comit. Háromszék : in foliis emarcidis Comari palustris in
consocio speciel Stilbacearum indeterminatae, in turfosis Rétyi Nyír,
leg. Dr. G. M o e s z)., 1920. Gnomonia leptostyla Ces. et De Not.
(ad fólia pufrida Juglandis regiaeL. in horto ad Pozsony, leg. J. A..
B a u m 1 e r), nr. 1924. Coccophacidium Pini Rehm (ad ramos
Pini Stróbl L. in horto urbis Pozsony, leg. J. A. B á u m 1 e r), nr.
1927. Helotium serotinum Fr. (ad ramulos putridos Fagi silva-
t i c 1 Íj. prope Pozsony, leg. J. A. B a u m 1 e r), nr. 1933. Phyllosticta
latemarensis Kabát et Bubák (ad fólia viva Colchici pannoniéi
Gr. et Sch., in pratis ad cacumeu moutis Suskuluj supra Herkulesfürdö,
leg. Dr. J. T u z s o n), nr. 1934. Septoria Kalchbrenneri Sacc.
i ad fólia viva Euphorbiae palustris L., in silva Schurwald prope
Szí -György, leg. J. A. Baumler), nr. 1938. Passalora bacilli-
g e r a Fr. (ad foIia viva Alni gliitinosaeL. in valle Gross-Weidritz-
t*l ad Pozsony, leg. J. A. Baumler), nr. ] 940. Physoderma
Schröteri Krieger (comit. Fejér : ad scapos Heleocharidis
palustris L. prope Nadap, leg Dr. N. F i 1 a r s z k y). — Addenda : nr.
1194 b. Fusarium heterosporum Nees ab Esenb. (ad sclerotium
Ciavicipitis purpureae Tul. in spicis Festucae giganteae
Vili. in valle Gross-Weidritztal prope Pozsony, leg. J. A. B a u m 1 e r\

Algae : nr. 1943. Myrionema strangulans Grev. (Dalmatia :
Ulvae LactucaeL. insidens in mari prope Spalato, leg. J. Schiller),
ur. 1945. Ectocarpus paradoxus Mont. (Dalmatia : in mari adriatico
prope insulam Pelagosa, leg. J. Schiller), nr. 1946. Phormidium
tinctorium Kütz. (comit. Sopron: in aqua thermali in balneo prope
Lajtha-Pordány, leg. S. Stockmayer), nr. 1948. Microcoleus
Chthonoplastes Thuret (comit. Mosón : ad ripas lacus Peisonis inter
pagos Neusiedl am See et Weiden in terra salsa humida, leg. S. S t o c k-
m a y e r).

Lichenes : nr. 1951. Verrucaria praotermissa Anzi (ad
saxa arenacea ad íiumen Recsina prope Tanovica, leg. F. Bleckschmidt
et J. S c h u 1 e r), nr. 1969. Lecanora coerulea Nyl. (Croatia : ad
saxa calcarea in monte Fratar, leg. J. S c h u 1 e r).

Musci: nr. 1984. Dicranum Bergeri Blandow (ad pedem mon-
tium Tátra Magna, loco turfoso dicto Rohrwiesen ad Szepesbéla, leg. Dr.
J. Györffy), nr. 1895. D. congestum Brid. (montes Tátra Magna,
ad saxa calcarea humosa monlis Stierberg, leg Dr. J. Györffy).

A jelen „Schedae* egyúttal az első 20 centuriának tartalomjegy-
zékét is tartalmazza 1^183 — 242. old.)

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 91

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A növénytani szakosztály 1913. évi április hó 9-én tartott 185. ülésének

jegyzökönyve.

Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor.
Jegyző : Szabó Zoltán.

1. Istvánffi Gyula: , Vizsgálatok a Plasmopara viti-
cola konidiumtartóinak és myceliuinának alkatáról' címmel leírja a Plas-
mopara vitícola rajzósejteínek csírázását s a behatolást a levegő-
nyílásokon keresztül, továbbá az 1 — 2—3 napos fiatal mycelíum fejlődését
a levélben, a szálaknak az ereken való áthatolását s a konidiumtartókat
termő gomolyokat. Jellemzi továbbá a konidiumtartó kezdemények fejlő-
dését, ami három típus szerint megy végbe, s a rendes konidiumtartókat,
valamint a rendellenes törpe tartókat ; a konídíumok befüződését illetően
megállapítja, hogy a fejlődés három szakaszban megy végbe, s hogy a
konídiumok a magoszlás, továbbá a plasmaátrendezödés után válnak csirázó-
képesekké, érettekké.

A konídiumok életképességére vonatkozó adatok felsorolása (három-
szor töményebb rézsó-oldatot is elbírnak, semmint Míllardet után tudtuk)
és a sejttani részletek tárgyalása fejezte be az előadást.

Mágocsy-Dietz Sándor kérdést intéz az előadóhoz, vájjon
megvan-e állapítva, hogy a szőlőlevél felszínén is előfordulnak levegő-
nyílások és ezen át történhetik-e fertőzés, továbbá a védekezésben fontos-
sággal bír-e, hogy a permetezésre használt oldat a levél színét vagy
fonákát éri ?

Istvánffi Gyula megállapította, hogy a levél színén is, habár
sokkal korlátoltabb mértékben és főképen az erek mentén és a levél élén,
a fogakon előfordulnak eltérő alaká levegőnyílások, amelyeken át fertőzés
történhetik. Egyébiránt úgy a fertőző spórák, mint az oldat a levél színéről
átjut különösen csapadékkal a levél fonákára is.

2. Salacz László: „A penészek viselkedése arzénes oldatokban"
című előadása megjelenik.

3. Blattny Tibor: „Adatok az ezüsthárs északi határának meg-
állapításához * c. dolgozatát előterjeszti Moesz Gusztáv. (Megjelenik.)

Mágocsy-Dietz Sándor igen fontosnak tartja az ezüsthárs
elterjedésének pontos megállapítását és felveti a kérdést, vájjon nincs-e össze-
függés az ezüsthárs elterjedésének eme északkeleti és északi adatai és az
Alföld klímája között, mert ez a határ a xerophjiia határt érinti.

Sávolj' Ferenc figyelmeztet, hogy a jelzett határvonal nagyjából
egybeesik a 650 isocheta vonallal.

Tuzson János az ezüsthárs elterjedésbeli sajátosságának megíté-
lésében fontosnak tartja azt a körülményt, hogy magról kelt csemetéket
a természetben pl. a deliblati pusztán még nem sikerült találnia. A gellért-
hegyi kertjében lévő három nagy fa minden évben bőven virágzik és magot
is terem, de éveken át csakis két csemete kelt ki magától a fák alatt.
A főleg sarjadzás által való szaporodás minden esetre nagyban korlátozza
azt, hogy ez a fafaj a kultúra által szoríttatva más területeket hódítson meg
a maga számára.

Thaísz Lajos szintén megerősíti e fa vegetatív szaporodását és
azt, hogy a kultúra akadályozza meg ennek a fokozottabb elterjedését.
Az északi határ egybeesik a szőlőjével, de a szőlömivelésen kívül a kultúra
is csökkenti az ezüsthárs előfordulását és régi elterjedését.

4. Gáyer Gyula: „Viola Szílyana Borb." című dolgozatát
előterjeszti Moesz Gusztáv. (L. 80. old.)

Tuzson János abból az alkalomból szólal föl, hogy ez az első
eset, amidőn a kezelése alatt lévő Borba s-herbárium eredeti példányai

92 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

valamely nehezen megoldható kérdés tisztázását lehetővé teszik. Vajha a
Borba s-herbárium kincsei mennél gyakrabban szolgáltatnának támasztó
pontokat a hazai flóra vitás alakjainak helyes megoldásához. Felszólaló
mindig készséggel fogja az ez irányú törekvéseket előmozdítani s a herbá-
riumot a tudomány számára hozzáférhetővé tenni.

5. Tuzson János „Vorbascum banaticum a délorosz
pusztákon" címmel új megfigyeléseiről számol be. (Megjelenik).

6. Sztankovics Rezső ismerteti G. M y 1 i u s „Das Polyderm"
című mtivét. (L. 83. old.)

7. Moesz Gusztáv „Florisztikai közlések" címén bemutatja a
Crocus varié gat US Hoppé &Hornsch. ama példányait, melyeket G r e i-
n ic h F. káplán Sükösdön gyűjtött. Bemutatja a Battarrea phalloides
(Dicks.) Pers. gombát, melyet szintén G r e i n i c h F. talált Sükösdön és
a Cordyceps clavulata gombát, melyet Mágocsy-Dietz Sán-
dor Endréden, Somogy megyében gyűjtött. Az akácfa paizstetvén élősködik.
Bemutatja a Jasminum nudiflorum Lindl. virágos ágát, mely növény
Ambrózy István br. malonyai parkjában januárius 2-án, a gyűjtés ide-
jében kinn a szabadban virágzott. Végül bemutatja Silva Tarouca
E. gróf „Uiisere Freilandlaubgehölze" című művét.

8. A szakosztályi ügyek során a jegyző előterjeszti a választ-
mány átiratát, melyben az 1913. évi költségelőirányzat foglaltatik és amely-
nek tanúsága szerint a szakosztály az átalányosok után járó különbözeti
összeget is megkapta.

Üj tagul jelentkezett : Sávoly Ferenc dr. a meteorológiai intézet
adjunktusa Budapesten. Üj átalányos : Czeller Tibor bölcsészethallgató
Budapesten. Az állami polg. fiúiskola Pozsonyban, az áll. felsőbb leányiskola
Mezőtúron, Vajh József m. k. vasgyári főmérnök Vajdahuny adón.

Indítványozza a szakosztálynak, hogy mivel Tuzson János orosz
országi tanulmányútjáról szóló előadások terjedelmüknél és a bemutatott
növények megtekinthetőségénél fogva nem illeszthetők bele a rendes szak-
osztályi ülések keretébe, tűzzük ki ezeket külön ülés programmjába. így
április hó 23-án, szerdán kellene e célra külön ülést tartani. A szakosztály
e szeriut határoz.

A szakosztályi kirándulásra vonatkozólag javasolja, hogy május hó
végén, úrnapja körül rendezzünk társas kirándulást a szeged-horgosi homokra
és szikes területekre.

Többek hozzászólása után a szakosztály elhatározza, hogy a kirán-
duláson résztvevők jelentkezzenek a jegyzőnél a kirándulás helyének meg-
jelölésével, mert esetleg a Klek vagy a Mátra meglátogatása is tervbe
vehető.

HÍREK.

Dr. Páter Béla gazdasági akadémiai igazgatói címmel és jelleg-
gel fölruházott gazdasági akadémiai rendes tanár kolozsvári gazdasági
akadémiai igazgatóvá neveztetett ki.

A budapesti kir. m. tud. egyetem bölcsészeti kara D r. Szabó
Zoltán magántanárt a növénytani tanszékhez adjunktussá választotta
meg. A választást a vallás- és közoktatásügyi miniszter megerősítette.

Dr. Gombocz Endre felsőbb leányiskolái tanár „A magyar
botanikai terminológia és nomenklatúra története" c. pályamunkájával meg-
nyerte a Magy. Tud. Akadémia „Vigyázó-díj "-át.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével mindeu
hónap második szerdáján ülést tart.

Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 nappal
az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő.

*

A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából
szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi
szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők
végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik
oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte-
lek egyszerű vonallal huzandók alá.

*

A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők
dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget
vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot
mellékelni. :^

A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért
ivenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 —
40 K írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven
túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a
szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak
abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a
szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás
összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást.

*

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá-
natra azonban többet is, a következő ár mellett:

25 darab ivenkint, címlappal . . 4 korona — fillér.

50 „ „ „ . . 0 „ —

100 „ . . 9 , — ,

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból
is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel
kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor
könyvnyomdájának küldendő. (V.. Akadémia utca 4. sz.)

A szakosztály tisztikara. Tiszteletbeli elnök : Klein Gyula
műegyetemi tanár ; elnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-
egyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magy. Nemz.
Múzeum osztályigazgatója ; szerkesztő : Moesz Gusztáv, a Magy.
Nemz. Múzeum igazgatóőre ; jegyző : Szabó Zoltán, egyet, magán-
tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : S c h i 1-
berszky Károly m. kir. kertészeti tanintézeti tanár, Tuzson

János egvetemi magántanár.

*

Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet-
tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker., Eszterházy-
utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul
való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán,
Budapest, IX., Erkel-utca 12), kéziratok a szerkesztőhöz (Moesz
Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők.

Le bulletin ^^Botanikai Közlemények** est la
revue de la sectíon botaníque de la
Socíété r, hongroíse des Sciences natu-
relles. A présent il parait dans sa ÍI^'"'' année
(6 fascicules par an) et contient environ 25
feuilles.

Les travatíx publiés son traduíts complé-
tement ou sönt réduits en un bref résumc
dans une des langues les plus importantes
ou en latin et ils apparaissent dans le mérne
fascicule.

Le príx d'abonnement par an est 8 cou-
ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin
avec d'autres revues botaniques, S'adresser á
la rédaction du bulletin

^3otaaíkaí Közlemények^'

Budapest, VIIL, Eszterházy-utca Í6.

A szakemberek figyelmébe!

A Szegedi Városi Múzeum herbáriuma, mely-
nek alapját a Feichtinger-féle gyűjtemény alkotja^
jelenleg meghaladja a 10,000 példányt. A múzeum
igazgatósága tudatja, hogy a gyűjtemény szak-
embereknek rendelkezésére álL

Hornyánszky Viktor csász. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 56454

XII. KÖTET. 1913. VI/30. 3. FÜZET.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÖZREMÜKÜDÉSÉVKI. SKEKKKK^'.Tl

MOESZ GUSZTÁV

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.
(Budapest, VTTI., Eszterházy-utca 16. szám.)

1913.

/

Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K.

TARTALOM.

TABLE DES MATIÉRES. - INHALT.

^ Oldal

S a 1 a c z L. : Adatok a gombák arzénoldatokban való viselkedéséhez 93

— — Daten über das Verhalten der Pilze in arsenhaltigen Lösungen (17)
Schilberszky K. : Adatok a növények parthenokarpiájához . 103

— — Beitrage zur Parthenokarpie der Pflanzen (18)

Pantocsek J. : A kopacseli andesittufa kovamoszatai .... 126

— — Die im Andesittufe von Kopacsel vorkommenden Bacillarien (24)

Apró közlemények 138

Kleine Miiteilungen (25)

Növénytani repertórium 141

Szakosztályi ügyek . 143

Sitzungsberichte (25)

Hírek 146

Nachrichten (26)

Nyugtázás.

A dr. Simonkai Lajos nevét viselő alapítványra 1913. ápr. 10-töl 1913. jnn,
4-ig a következő adományok érkeztek be :

Bezdek József 2. — , Cserey Adolf 5 — , Filarszky Nándor 20.—, Kerék-
gyártó Árpád 5. — , László Gábor 5. — , .Magyar Gyula 2. — , Schveitzer József
2. — , Varga Oszkár 2. — K.

Erre a tudományos célú alapítványra, melyet a növénytani szakosz-
tály dr. Simonkai Lajos emlékezetére alapított, ez úton is felhívjuk
olvasóink figyelmét. Az adományok dr. Szabó Zoltán, egyet. m. tanár
címére küldendők (Budapest, IX., Erkel-u. 12.).

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XII. KÖTET. 1913.VI/30. 3. FÜZET.

Salacz L.: Adatok a gombák arzénoídatokban való

viselkedéséhez.

Értekezésemben ismertetendő vizsgálataimmal kivált a penész-
gombák fiziológiai viselkedésének ismeretéhez óhajtok némi adatot
szolgáltatni. Jóllehet e tárgyra vonatkozó adatokban az irodalom
nem szűkölködik, az ide vonatkozó vizsgálatok azonban inkább
a higiéniai célt szolgálják, mintsem a botanikait. A legrégibb
feljegyzések, amelyek tárgyamra vonatkoznak, Ábel Rudolf-
tól (1., 5.) származnak, valamint Buttenbergtöl (1,, 5.) és
G m e 1 i n tol (1), akik 1839-ben mutattak reá legelőször az
arzéntartalmú tapéták mérgező hatására. Arra a kérdésre azon-
ban, hogy az arzén redukcióját mi idézi elő az arzéntartalmú
festékekkel festett tapétákon, a tulajdonképeni feleletet Gmelin
(1.) adja meg akkor, amikor azt mutatja ki, hogy az arzén-
vegyületeket jellemző fokhagymaszag csak akkor jelentkezik erő-
teljesebben, ha a papiros vagy az enyv, mely a tapéta meg-
erősítésére szolgált, a fal nedvességétől rothadásnak indult.

Ugyanil3'en irányban foglalkozott Basedow is (1.) Gmelin-
nel (1.) együtt, akik kimutatták, hogy az arzén redukciója tavasz
és tél kezdetén a legnagyobb, amikor a talajvíz a legmagasabb
állását foglalja el. S c h m i dt (1.) még azzal bővítette ki e tapasz-
talatokat, hogy az arzénhidrogéngáz fejlesztésére a nap fényének
sincs káros hatása. Kiderítette, hogy a napfényes lakásokban
levő emberek kigőzölgése is képes az arzénes tapétákban levő
arzénvegyületeket arzénhidrogénné redukálni.

Rossbach és Sonnenschein (1.) hasonló irányú, de
tárgyamra szorosan nem vonatkozó tanulmányaik után említést
érdemel Hamberg (1.), akinek 1875-ben a szoba levegőjében
és pedig olyan szobák levegőjében, amelyek arzénes tapétákkal
voltak bevonva, sikerült az arzénhidrogént Marsh eljárásával
arzéntükör alakjában kimutatni.

Nagy haladást jelent e téren Eulenberg közlése 1876-ban
(1.), akinek sikerült bebizonyítania, hogy az arzénhidrogénre
jellemző fokhagymaszagot, amely az arzénvegyületeknek reduk-
ciója folytán és az arzénnek hidrogénnel való kapcsolódása
útján keletkezett, a penészgombák behatása idézi elő, még pedig
úgy, hogy a cuprum aceticum arsenicosum (Schweinfurti zöld)
festékben az ecetsavat propionsavs^á redukálják, miközben az
arzénhidrogén szabaddá lesz.

9

94 SALACZ L.

Fleck (1.) megerősíti Eulenbergnek (1.) ezt a nézetét
és beigazolja, hogy magas arzéntartalmú közegen a penészgombák
egészen jól fejlődnek. Buchard (1.) is végzett ilyen iránj^ban
kísérleteket.

Valamennyi között azonban a legjelentősebb Gosio (4.)
munkássága, aki a Penicillium brevicaule penésszel a
különböző arzéntartalmú anyagokból, melyeket megfelelő módon
táplálótalajjá alakított át az arzénnak OOOOlVo-^t is képes volt
még biztosan megállapítani, mert e gomba erős fokhagyma
szagot fejlesztett, jeléül annak, hogy arzénhidrogén keletkezett.

Majd ugyancsak Gosio (1.) foglalkozik az arzéncsoport
féméivel. A szelén és a tellur vegyületeivel is, abból a célból,
hogy ezek táplálótalajából is a jellemző fokhagymaszagot nyerje.

Grosio (4.) a következő gombákkal kísérletezett: Asper-
gillus glaucus, Aspergillus virescens, Aspergillus niger, Mucor
mucedo, Mucor racemosus, Sterigmatocystis ochreae és Cephalothe-
cium roseum. Kísérleteit kenyéren, peptonon, majd folyékony
táplálótalajon végezte. Az arzénnek mérgező hatását tanulmá-
nyozza a magasabb rendű növényekre vonatkoztatva S toki ássa
is (2). Teljesség kedvéért felemlítem még, hogy a hazai iroda-
lomban hasonló cikkeket Csapodi István (8) közölt a penész-
gombák arzént kiválasztó hatásáról, valamint Schilberszky
Károly (9) az arzén mérgező hatásáról a növényekre.

Az imént ismertetett adatokból kiviláglik, hogy az iroda-
lomban nincsenek olyan közlések, amelyek a penészgombáknak
a különböző százalékos arzénoldatokban való viselkedéséről számol-
nának be, azért úgy gondoltam, hogy nem végzek fölösleges
munkát, ha ide vonatkozó vizsgálataimnak eredményét össze-
foglalva nyilvánosságra hozom.

A penészgombáknak az arzénnel szemben való viselkedé-
sének tanulmányozására az impulzust a magyar gyógyszerkönyv
által előírt és a gyógyszerkönyvekben használatos Solutio arse-
nicalis Fowleri (Liquor kalii arsenici) adta meg, valamint az a
körülmény is, hogy több gyógyszertárból beszerzett arzénes pilu-
lákon erős fokhagymaszag volt érezhető. Ezt a fokhagymaszagot,
amint azt vizsgálataim során sikerült is kimutatnom, az Asper-
gillus fumigatus okozta.

A fokhagymaszag azonban az előre elkészített és huzamo-
sabb ideig álló arzénes pilulákon is észlelhető volt, mert maga
a pilula anyaga igen jó táplálótalajt nyújt a gombáknak. Nem
tartom ezért helyesnek az ilyen, arzéntartalmú gyógyanyagoknak
előre való készítését nagyobb mennyiségben, mert a rajtuk fejlődő
gombák tenyészése folytán arzéntartalmuk megfogyatkozik, többé
nem tartalmazzák az arzént a kívánt, megfelelő mennyiségben.

A beszerzett és az általam készített arzénoldatokban bizo-
nyos idő elteltével a folyadék alján sűrű, majd kisebb, majd
nagyobb szálak szövedékei voltak láthatók, amelyek a különböző
penészgombák meddő micéliumának bizonyultak.

ADATOK A GOMBÁK ARZÉNOLDATOKBAN VALÓ VISELKEDÉSÉHEZ 95

Ilyen módon az arzénes oldatokban és pilulákon tenyésző ós
több fajt tartalmazó anyagnak birtokába jutottam. A műegyetem
növénytani intézetéből Hollendonner F. tanársegéd úr szives-
sége folytán még 10 fajjal szaporodott vizsgálati anyagom és
most már csak az volt hátra, hogy ezen különböző oldatokból
tovább tenyésszem a különböző fajokat, átoltva a Grosiótól is
már használt steril kenyértápláló talajra, amely célra gyapot-
dugóval ellátott kémlőcsöveket használtam, természetesen ellen-
őrzés végett ellenőrző kísérleteket is alkalmaztam.

A kissé megnedvesített kenyérdarabkát tiszta kémcsőbe
tettem, amelyet azután gyapotdugóval bedugaszoltam és fél órán
át 172 légkörnyomás mellett sterilizáltam, majd kellő kihűlés
után más és más helyről beszerzett részben Solutio arsenicalis
Fowleri-oldatban tenyésző meddő micéliumszövedékkel, részben
az arzénpilulákon tenyésző gombákkal fertőztem és figyeltem,
hogy mikor fog a beoltott gomba a kenyértáplálótalajon megjelenni.

E figyeléseim közben arra a tapasztalatra jutottam, hogy
a megjelenés eme ideje, az illető gomba faji jellegétől, a hő-
mérséktől és a levegő páratartalmától és részben a fénytől is
függ. Hogy az egyes gombák megjelenésére is némi adatot
nyújthassak, felemlítem, hogy a Cladosporium herbarum
4 — 5 nap elteltével jelent meg, mások ellenben 7 — 10 nap eltel-
tével, sőt míg a spórafejlesztés állapotáig eljutottak, több idő
is eltelt.

Vizsgálataim során az arzénes oldatokban a következő
gombafajokat sikerült kimutatnom: 1. Cladosporium her-
barum (Pers.) Link, 2. Penicilli um crustaceum (L.)
Fries, 3. Oospora variábilis (Lindn.)Lin dau, 4. Asp er-
gillus glaucus (L.) Link, 5. Cephalosporium acre-
monium Corda, s végül több esetben egymásután az A sper-
g i 1 1 u s f u m i g a t u s F r e s.-t. Az így nyert gombákat, miután
teljesen tiszta kultúrában előállítottam, különböző töménységű
arzéntartalmú oldatokba oltottam be, arzénmentes víztől kezdve
egész 107o-os arzéntartalmú vízoldatot használva. Ezen olda-
tokat úgy készítettem, hogy az arzéntrioxid (AS2 O3) és szénsavas
kálium (K2 CO3) egyenlő mennyiségét oldottam desztillált kifőzött
vízben és oldás után az egész oldatot megint sterilizáltam. Majd
pedig úgy is készítettem az oldatot, hogy az arzén súlyának
megfelelőleg csak felemennyiségű szénsavas káliumot alkalmaztam.
Ezzel az oldattal azt a kérdést óhajtottam eldönteni, hogy az
arzénnek melyik esetben van nagyobb mérgező hatása. Az arzén-
trioxid a szénsavas kálium jelenlétében a következő képlet értel-
mében alakul át az oldáskor:

As, Oa+K^ 00.= 2 K As O2 + CO3.

Percentuális kísérleteket a következőképen végeztem : a kivájt
tárgylemezre a különböző százalékos arzénes oldatnak egy cseppjét
téve, ebbe a cseppbe oltottam be az életképes gombát, még

9*

96 SALACZ L.

pedig vagy csak spóráit, vagy csak micéliuniát, vagy pedig mind
a kettőt együtt. A beoltást a következő gombákkal végeztem.

Aspergillus fumigatus Fres., — Aspergillus glaucus (L.) Link.,
— Aspergillus niger Van Tiegh., — Aspergillus oryzae (Ahl-
bury) F. Cohn., — Cladosporium herbarum (Pers.) Link., —
Botrytis cinerea Pers., — Mucor corymbifer Cohn., — Mucor
nacemosus Fres., — jMucor Kouxii Wehmer., — Mucor stolo-
rifer Ehrenberg., — Oospora variábilis (Lindn.) Lindau, — Penicillium
brevicaule Sacc, — Penicillium citrinum Thom., — Penicillium
roqueforti Thom.

A kivájt tárgylemezeket melyeket sterilizáltam, sterilizált
állványra tettem és az állványt a lemezekkel együtt porcellán
tálra helyeztem, amelyet sterilizált üvegharanggal borítottam le.
A tálba pedig V/q-os szubiimátoldatot öntöttem, amelyet úgy
készítettem, hogy egy gramm szublimátot egy gramm konyhasó-
val oldottam s az oldatot 1000 cm ^-ra egészítettem ki.

Ezt az eljárást Brefeld (7) ajánlja.

A beoltás előtt az állványt szublimáttal sterilizáltam, úgy-
szintén az üvegharangot is, — tárgyüvegeket pedig sósavval,
majd alkohollal és aetherrel, — s így oltottam aztán steril szek-
rényben.

A beoltott kultúrákat és azokban a penészgombák fejlő-
dését mikroszkóp segítségével minden második héten ellenőriz-
tem. Megfigyeléseim eredményei a következők: Az Aspergil-
lus fum igatust egyik kísérletemnél az arzénnek olyan olda-
tába oltottam be, amelyik egyenlő mennyiségű arzéntrioxydot és
szénsavas káliumot tartalmazott, amikor is tapasztaltam, hogy
ez a gomba szaporodási sejtjeit 0'207o arzéntartalomig fejlesz-
tette, 0'87o"ig csak micéliumszálak voltak láthatók, azon túl
ezek sem képződtek.

Abban az oldatban pedig amely csak felemennyiségű szén-
savas káliumot tartalmazott, 0"27o-nál nincs spórafejlődés, 0'5Vo
arzéntartalom mellett a meddő micéliumszálak képződése is
megszűnt.

Az Aspergillus glaucus normális oldatban, amely
szénsavas káliumot és arzéntrioxydot egyenlő mennyiségben tartal-
mazott, továbbfejlődött, még pedig spóraérleléssel egészen 2'57o
arzéntartalomig, 47o arzéntartalom mellett már micéliumszálak
sem fejlődtek.

A Cladosporium herbarum, a gyógyszerkönyvek-
ben előírt arzénoldatok magasabb százalékai mellett tovább fej-
lődött 2 — 37o"i& spróraérleléssel. Az arzénméreggel szemben
igen erős ellentállást fejtett ki úgyannyira, hogy még 4— 57o
arzéntartalom mellett is a vízkultúrában elkorcsosodott micélium-
szálakat fejlesztett.

A Penicillium cru'stace'um olyan oldatban, mely
arzéntrioxydot és szénsavas káliumot egyenlő mennyiségben tar-
talmazott, elég jól fejlődött úgyannyira, hogy 27o arzéntartalomig

ADATOK A GOMBÁK ARZÉNOLDATOKBAN VAIiÓ VISELKEDÉSÉHEZ 97

spórát is érlelt, de ennél magasabb arzéntartalom mellett, egész
4 — 57o-ig ^ micéliumszálak mindig gyengébben fejlődtek, azon
túl a mycéliumszálak fejlődése abba maradt.

A Mucor stolonifer kevesebb ellentállást fejt ki az
arzénnel szemben, amennyiben spóra érleléssel járó fejlődést
egyáltalán nem árult el, hanem csakis meddő micéliumszálakat
fejlesztett 2 — 2"5Vo-ig, azontúl már micéliumszálak sem fejlődtek.

Az Oospora variábilis az arzénoldatokban hasonló
magatartást tanúsított mint a Mucor stolonifer, mert ez a gomba
sem tudott spórát érlelni, hanem csak meddő micéliumot fejlesz-
tett. Ellenállása némileg nagyobb, mert micéliumát 37o arzén-
tartalomig tudta fejleszteni, bár gyengén.

Meg kell említenem, hogy az arzénoldatba beoltott gombá-
kat a beoltás ideje előtt arzénmentes kenyértápláló talajon élet-
képesekké tettem és csak ezután oltottam be az oldatokba. Bizo-
nyos idő elteltével azt tapasztaltam, hogy ezek az életképes
gombák az arzénoldatban jelenlevő arzén magasabb százalékai
mellett fejlődést nem mutattak. Ezekkel a nem fejlődött gomba
micéliumokkal steril kenyértápláló talajt oltottam be, de az
arzénoldatból átoltott micéliumok ott sem fejlődtek tovább,
jeléül annak, hogy az arzén a penészgomba plasmáját megölte.
Tehát a gomba fejlődése, miként ezt különben P u 1 s t (3) is
kimutatta, mindaddig tart, mig a méreg a plasmát meg nem
támadja.

Az Aspergillus oryzae csak 0"2 — 0'37o arzéntar-
talom mellett volt képes arra, hogy meddő micéliumszálakat fej-
lesszen, de spórafejlödést egyáltalán nem mutatott. Igen gyenge
ellentállást fejtett ki tehát az arzénnel szemben.

A Botrytis cinerea beoltására oly arzénoldatot hasz-
náltam, amelyben az arzéntrioxyd úgy viszonylott a szénsavas
káliumhoz, mint 1 : 0'5-hez és arra a tapasztalatra jutottam, hogy
ez a gomba 37o arzéntartalomig meddő micéliumszálakat fej-
lesztett, spórát nem termelt, de ezen százalékon túl semminemű
fejlődést nem tanúsított.

APenicillium brevicaule, ez az arzén iránt igen
érzékeny gomba olyan vízkultúrában, melynek 100 cm^-ben egy
gramm arzéntrioxyd és fél gramm szénsavas kálium volt oldva,
0"87o arzéntartalomig volt csak képes meddő micélium szálakat
fejleszteni, de spóra érleléssel járó fejlődést nem tanúsított.
A fejlődést a mikroszkóppal ellenőrizni vajmi nehéz volt, mert
a vízben olyannyira elnyálkásodott, hogy szöveti szerkezete a
magasabb arzéntartalom mellett igen meglazult.

APenicillium roqueforti, olyan oldatban, amelyben
az arzéntrioxyd és a szénsavas kálium aránya egyenlő volt,
O'l — 0'157o arzéntartalomig elég erős meddő micéliumszálakat
fejlesztett, spróraérlelés azonban nem köszöntött be, de az
arzénnak ezen százalékán túl minden fejlődése megszűnt.

98 SALACZ L.

Az Aspergillus niger 01 — 0"157o arzéntartalomig
spórát is fejlesztett, azontúl csak meddő micéliumszálakat OA^/q
arzéntartalomig.

A Mucor racemosiis-t olyan oldatokba oltottam be,
amelyeknek 100 cm^-jébe egy gramm arzéntrioxydot és fél gramm
szénsavas káliumot oldottam, 0"P/o arzéntartalom mellett igen
gyenge meddő micéliumszálakat fejlesztett, ezen százalékon túl
már micéliumszálak sem fejlődtek. Spórás állapot egyáltalán nem
is volt.

A Mucor corymbifer O'l — 0'3Vo arzénoldatban vege-
tativ micéliumszálakat fejlesztett, spórát nem hozott, ezentúl
semmiféle fejlődést nem mutatott.

A Mucor Rouxii arzénoldatokban spórát nem fejlesz-
tett, hanem csakis meddő micéliumszálakat 0"57o arzéntartalomig.
Ezen százalékon túl semmiféle fejlődés nem volt látható. Mond-
hatom tehát joggal, hogy az arzén a kísérleteimnél használt
Mucorokra mint méreg hat, mert már igen alacsony százaléka is
megakadályozza őket fejlődésükben.

Vizsgálataim során azt tapasztaltam, hogy a gyógyszer-
könyvekben előirt arzéuoldatban bizonyos idő elteltével bizonyos
gombáknak meddő micéliumai úszkálnak. Érdekesnek látszott
megállapítani, azokat a konzerváló szereket, amelyek a penész-
gombák fejlődését ezen oldatokban megakadályozzák.

Erre vonatkozólag kísérleteket végeztem és pedig a követ-
kezőképen. A gyógyszerkönyvekben előírt arzénoldat minden 100
cra^-jében 10 cm^ koncentrált alkoholt (967o-os) oldottam.

Az így nyert arzénoldatot négy egyenlő részre osztva^
steril üvegekbe helyeztem. Ezek közül kettőnek a tartalmát élet-
képes gombával oltottam be, a másik kettőt pedig érintetlenül
hagytam és pedig azért, hogyha a beoltott arzénoldatban, a
gomba esetleges fejlődése folytán a bentlevő arzénos oldatból
arzént fogyasztana, azt a beoltatlan oldat és a beoltott oldat
titerje között létrejövő különbség beigazolja.

Az üvegeket úgy helyeztem el, hogy egy gombával beoltott
arzénoldatot magában foglaló üveget és egy tiszta arzénoldatot
tartalmazó üveget szobai hőnek (18 — 20 C°) tettem ki, a másik
két oldatot pedig pincei hőnek, (10 — 12 C°) vetettem alá V/^ — 2
hónapi időre.

Ugyanezt a kísérleti módszert alkalmaztam kloroformos
folyadékkal is, amely úgy készült, hogy egy gramm kloroformot
adtam 100 cm^ arzénoldathoz.

Az így elosztott folyadékokat elhelyeztem a jelzett helye-
ken és két hónap elteltével beható vizsgálat alá vetettem.

A beoltástól számított két hónap elteltével a beoltott gom-
bákat megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy a beoltott gombák
sem az alkoholos, sem a kloroformos oldatban nem fejlődtek

ADATOK A GOMBÁK ARZÉNOLDATOKBAN VALÓ VI8ELKEDÉ8ÉHEZ 99

tovább, jeléül annak, hogy a konzerváló szerek jelenléte a gom-
bák fejlődését megakadályozza.

Ezek után az oldatokat, úgy azokat amelyeket beoltottam,
mint amelyeket tisztán alkalmaztam ellenőrzésre, arzéntarta-
lomra is megvizsgáltam és pedig a gyógyszerkönyvben előirt
módszerrel, majd pedig a második kiadású pharmacopea rende-
lete szerint.

Az alkoholos beoltatlan oldat titerje 0"937Vo arzentrioxydot
eredményezett, mig a beoltott titerje 09297o arzentrioxydot adott;
de mivel ezen oldatokban a gomba nem fejlődött, nyilvánvaló,
hogy bizonyos idő elteltével a „solutio arsenicalis
F 0 w 1 e r" oldat kémiai összetételében változásnak kellett be-
következnie, mert ennek kell tulajdonítanom azt a különbözetet,
ami a beoltott és a beoltatlan oldat között fennáll.

A kloroformos oldat ellenben sokkal ellenállóbb magatartást
tanúsított, mint az alkoholos. Tekintve azt, hogy a kloroform
nem oldódik teljesen a vízben és az edénynek az alján foglal
helyet, ahol a micéliumszálak is megjelennek, már eleve kizárja
a micéliumszálak fejlődését. Ezek a kloroformos oldatok, még
pedig a beoltottak és a beoltatlanok, több kísérlet eredményeinek
középértékét véve, a következők voltak : a tiszta oldat megtit-
rálva 0-9377o Asg 03-t a beoltott pedig 0'9327o Asj Og-t eredmé-
nyezett. Ha tehát az arzén oldatok titerjeit szemügyre vesszük,
akkor azt látjuk, hogy a kloroformmal konzervált oldat arzén-
tartalma sokkal nagyobb megegyezést árul el, mint az alkoholos,
ha pedig csak a második tizedesig akarunk pontos eredményt,
akkor a kloroformos oldatok titerjei megegyezők. Az alkoho-
los oldat titerjei teljes megegyezést csak az első tizedes-
ben mutatnak, jeléül annak, hogy bizonyos idő elteltével maga
az oldat szenved kémiai változást. Hátra maradt még az arzén-
oldatoknak lúgossági fokának a megállapítása. Vizsgálataim
során arra az eredményre jutottam, hogy a lúgosság foka
1 — r097o között ingadozik. Ha a szénsavas kálium mennyiségét
csökkentem, ha például fele mennyiségű szénsavas káliumot
alkalmazok, akkor a lúgosság foka 0'57o l^sz.

A különböző hőnek (szoba és pince) kitett oldatokat makrosz-
kóposán vizsgálva azt tapasztaltam, hogy sem a kloroformos,
sem az alkoholos oldat 2 és fél hónapi állás után zavarodást
vagy micéliumfejlődést nem mutatott.

Hogy a konzerváló szereket és azok hatását vizsgálat alá
vegyem, kétféle hőmérséket alkalmaztam. Z e h 1 (6) kimutatta,
hogy a kloroform, aether, benzamid és az alkohol ölőképessége
a hő emelkedésével csökken, mert nagyobb a párolgás, a hő
süllyedésével pedig emelkedik, mert a folyadék párolgása kisebb.
Ezért tanácsos az ilyen szerekkel konzervált oldatokat, hogy
bennök a micélium fejlődését megakadályozzuk, hűvösebb helyen
tartani, hogy a konzerváló szer hatásából a hő okozta párolgás
folytán ne veszítsen.

100

8ALACZ L.

Az egyes országokban a hivatalos arzénoldatokat külön-
bözőképen konzerválják.

A brit gyógyszerkönyv a tinctura lavandula compositának
mintegy 3*/o-át rendeli el ; az osztrák, a szerb és a svájci lOVo
koncentrált alkoholt ír elő; a svéd P/^ spiritus lavandulá-t, az
olasz 57o spiritus melissa compositus-t és az alkohol 10Vo"át
használja, a német a spiritus lavandula S'^/o-át és spiritus concentr.
12''/o-át rendeli el, a francia a spiritus melissa 37o-t használja,
a portugál nem ír elő semmi konzerváló anyagot, úgyszintén a
magyar gyógyszerkönyv sem.

A kloroformot, melyet ez ideig sehol sem használnak, a
solutio arsenicalis Fowleri oldat konzerválására az előbb felsorolt
jó tulajdonságainál fogva konzerválásra nagyon ajánlom.

Vizsgálataimnak eredményét a következőkben foglalhatom
össze, 1. A penészgombák tanulmányozására a Fowler-oldatban
előforduló micéliumszálak megismerése vezetett. Ebből az oldat-
ból a következő gombákat sikerült tenyésztenem : Cladosporium
herbarum, Penicillium crustaceum, Oospora variábilis, Aspergillus
glaucus (peritheciumát is kifejlesztette), Cephalosporium acre-
monium, Aspergillus fumigatus.

2. Az említett gombákat két különböző oldatban tenyész-
tettem. A) Normális oldatban az arzéntrioxyd egy grammnyi
mennyiségére egy gramm szénsavas káliumot alkalmaztam; ezen
oldat lúgossága 1— 1"09 fok között ingadozott.

B) Nem normális oldatban 1 grammnyi arzéntrioxydra
0*5 grammnyi szénsavas káliumot vettem ; ezen oldat lúgossági
foka 0-5 fok volt.

A két különböző oldatban való tenyészet lefolyását a mel-
lékelt táblázat mutatja.

A) normális oldat ASg O3 : K2C03=1 : 1.

Gomba neve :

Százalékos tartalom arzénre vonatkoztatva

0-1

0-2

0-4 0-6

0-8

1-0

1-5

2

2-5

3

3-5

4

4-5

5

Cladosporium
herbarum ....

s

s

s

s

s

s

s

s

m

m

m

m

Penicill. crustaceum

s

s

s

s

s

s

s

m

m

m

m

m

m

m

Asperg. glaucus .

s

s

s

s

s

s

s

s

m

m

m

—

—

—

Mucor stolouifer .

m

m

m

m

m

m

m

—

—

—

—

—

~

Oospora variábilis

m

m

m

m

m

m

m

m

m

—

—

—

—

—

Asperg. fumigatus

8

s

m

m

m

—

—

—

—

—

—

—

—

Asperg. oryzae . .

m

m

ADATOK A aOMBÁK ARZÉNOLDATOKBAN VALÓ VISELKEDÉSÉHEZ

101

B) Nem normális oldat As^ O3 : K.CO3 = 1 : 0'5.

Gomba neve :

Százalékos tartalom arzénre vonatkoztatva |

0-1

0-2

0-5

0-8

1

2

3

Mucor Rouxii

Mucor corymbifer . .
Mucor racemosus . . .

Asperg. niger

Penicill. citrinum . . .
Penicill. roqueforti . .
Botrytis cinerea ....
Aspergillus fűmig. . .
Penicill. brevicaule . .

m
m
m

s

m

m

m

s

m

m
m

m
m
m
m
m
m

m

m

m
m
m

m

m

1 1 a 1 1 1 1 1 1

(s = spóraképzödós, m = meddő micélium.)

A forgalomban levő hivatalos arzénoldatokból és pilulákból
eredő gombákat kultiválva, ezek közül normális oldatok-
ban 2% arzéntartalomig spórát termelt a CladosporiQm heibarum,
a Penicillium crustaceum és az Aspergillus glaucus. Mint jelentős
körülményt ki kell emelnem, hogy ezek közül 1. az első 47o'igi
a'második 57o-ig és a harmadik 3'5Vo-ig meddő micéliumszála-
kat növelt spórázás nélkül, 2. A jelzett százaléknál erősebb olda-
tokban a nevezett gombák nem éltek meg.

Az Aspergillus fumigatus 0"27o-ig spórát fejlesztett és 0"8-ig
volt jelen micéliumszálak alakjában. Spóraérlelés nélkül: TöVo-iő
a Mucor stolonifer; 2*57o-i& az Oospora variábilis és 0"27o-ig
az Aspergillus oryzae micéliumszálai vegetáltak.

A nem normális oldatokban nem arzénes tápláló
talajból átoltott gombákat tenyésztettem, amelyek közül csak
017o"ban volt spóraképzés tapasztalható az Aspergillus niger és
fumigatus részéről. A többi gomba csak vegetatív micéliumszá-
lakat fejlesztett és pedig 27o-ig a Botrytis cinerea; 0"57o'i& a
Mucor Rouxii, a Penicillium citrinum, Penicillium brevicaule és
az Aspergillus fumigatus. 0'27o-ig Mucor corymbifer és az Asper-
gillus niger, O'P/o-ig Mucor racemosus és a Penicillium roqueforti.

A normális oldatban a Cladosporium herbarum és az Asper-
gillus glaucus termelt spórát, a nagyobb százalékú arzénoldat-
ban pedig a Penicillium crustaceum.

A nem normális oldatban a spórafejlesztés egyenlő az
Aspergillus nigeren és a fumigatuson.

Legerősebb meddő hyphája volt a normális oldatban a
Penicillium crustaceum-nak, amely 57o-ig volt észlelhető.

A nem normális oldatban pedig a Botrytis cinerea-nak,
amely 27o-os arzéntartalomig volt képes fejlődni.

Az Aspergillus fumigatus normális oldatban 0'27o mellett

102 SALACZ L. : ADATOK A GOMBÁK ARZÉNOLDATOKBAN VALÓ VISELKEDÉSÉHEZ

spórát érlelt és 0'87o-ig meddő micéliuraot fejlesztett, addig a
nem normális oldatban csak 0*1 Vo arzéntartalom mellett érlelt
spórát és azontúl 0'57o'Í8' csak micélium szálakat fejlesztett.

3. Azok a penészgombák, amelyeket arzénos oldatokból
tenyésztettem és azután életképesen arzénoldatba oltottam, abban
még magasabb százalék mellett is képesek voltak fejlődni, sőt
spórát is érlelni. Ilyenek : Aspergillus glaucus, Penicillium crusta-
ceum^ Cladosporium herbarum. Tehát ezek a magasabb százalékú
arzéntartalmat is sikeresen elbírhatják. Mig ellenben az olyan
gombák, amelyeket nem arzénoldatból tenyésztettem, hanem már
meglevő kultúrákból oltottam át életképes állapotban arzénes
oldatokba, kevesebb ellentállást fejtettek ki, mint az előbbiek.

4. Az olyan oldatban, melynek lúgossági foka 10-ra vonat-
koztatva 1 — l'097o között ingadozott, a penészgombák magasabb
százalék mellett is fejlődtek, mint az olyanok, amelyeknek lúgos-
sága csak 0 57o5 vagy ennél kevesebb. Tehát ezekből is látható,
hogy az oldat lúgossága kedvezően befolyásolja a gombák fejlődését.

5. Konzerváló szerek közül a kloroform mutatkozott a
legjobbnak az arzénoldatok konzerválására, vagyis a gombák
fejlődésének megakadályozására.

Végül kedves kötelességemnek teszek eleget, midőn Mágocsy-
Dietz Sándor ny. r. tanár úrnak sokoldalú szíves tanácsaiért és
támogatásáért hálás köszönetet mondok.

Köszönetemet fejezem ki továbbá mindazoknak, akik dol-
gozatom megírásában segítségemre voltak.

Irodalom.

1. Zeitschrift für Hygiene und Infectionskrank-
heiten. XXXII. Bd. Dr.Koch és Dr. Flügge 1899. pag. 448—488.

2. Stoklassa, Über die physiologische Bedeutung des Aisens im
Pflanzenorgamsmus. Bot. Centralblatt Bd LXXV. 1898. pag. 304-305.

3. P u 1 s t, Die Widerstandsfahigkeit einiger Schimmelpilze gegen
Metallgifte. Bot. Centralblatt Bd. LXXXIX. 1902. pag. 684.

4. M a a 8 s e n, Die biologische Methode Gosio's zum Nacliweis des
Arsens, und die Bildimg organischer Arsen-, Selen- und Tellurverbindungen
durch Schimmelpilze und Bacterien. Bot. Centralblatt Bd. LXXXX. 1902.
pag. 238.

5. Ábel und Buttenberg, Über die Einwirkung von Schimmel-
pilzen auf Arsen und seine Verbindungen. Bot. Zeitung 58. Jahrg. 1900. pag. 87.

6. Zelil L., Die Beeinílussung der Giftwirkung durch die Temperatur,
sowie durch das Zusammengreifen von zwei Gitten. Bot. Jahrb. 1908.
II. Abt. pag. 692.

7. Oscar Brefeld, Untersuchungen aus dem Gesamtgebiete der
Mykologie. XIV. Bd. 1908.

8. Csapodi István, A penészgombák arzénbontó hatásáról érteke-
zik, ismertetvén Gosio kísérleteit. Term. tud. közi. 1893. 25. köt. 607. old.

9. Dr. Schilberszky Károly, Az arzén mérgező hatása a
növényekre. Term. tud. közi. 1892. 24. köt. 378. old.

10. G a 11 i - V a 1 e r i 0 B. und S t r y z o w s k i C, Über den biolo-
gischen Arseu-Nachweis. Pharmaceutische Pest, Heft 45. 1900, pag. 358. Bot.
Centralblatt 1903, pag. 109.

(A növénytani szakosztály 1913 április hó 9-én tartott üléséből.)

SCHILBERSZKY K. ." ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ 103

Schílberszky K,: Adatok a növények partheno-

karpíájához.

Mindenekelőtt a parthenogenesis fogalmat óhajta-
nám szabatosabban megállapítani. Ezt a kifejezést ugyanis mai
ismereteink szerint többféle eltérő természetű biológiai jelenségre
használják, úgy hogy kívánatosnak látszik megfelelő szétbon-
tása és rendszeres csoportosítása mindazoknak az eseteknek,
amelyeket ez alatt érteni szokás. Már az a körülmény is, hogy
parthenogenesis alatt a virágtalan és a virágos növények
körében egyaránt nyilvánuló kivételes szaporodási eseteket érte-
nek, jogosulttá teszi e fogalomkörnek a helyesebb és megfelelőbb
megállapítását és tagolását. Úgy vélem, a parthenogenesis
kifejezést tágasabb értelmében, az általános morfológia és a bio-
lógia álláspontjából véve, azért kellene mellőzni, mert ez nemcsak
hogy nem fejezi ki általánosan az ivaros folyamat elmara-
dásával való továbbalakulás összes ismert eseteit,
hanem egymagában is több olyan különleges esetre vonatkozhatik,
amelyeknek a széttagolása indokolt és szükséges. Ezen az alapon
ügy vélekedem, hogy mindazokra az esetekre, amidőn bármi-
nemű ivaros, illetőleg rendes körülmények között végbemenő,
generatív sejtegyesülés kizárásával következnek be bizonyos mor-
fológiai továbbalakulások esetei, megfelelő kifejezés gyanánt a
parthenomorphia volna használható. Az egyes alája
tartozó kategóriákat pedig a következőképpen csoportosítom.

Parthenomorphia (in organis reproductionis).

I. Kryptogamae:

1. Farthenosporia

a) zygosporae (Spirogyra groenlandica);
P) oosporae (Chara crinita);

2. Emhryogenesis archegonialis (M a r s i 1 i a).

II. Phanerogamae:

3. Parthenospermia

a) ovularis (Antennaria alpina);
P) synergidealis (I r i s s i b i r i c a) ;
y) antipodialis (A 1 1 i u m o d o r u m).

4. Polyembryonia p. parte ^ (Santalum album).

5. Parthenokarpia.

' Nucellaris sarjadzásokból keletkező fölös számú csíraképzödések
(Nucellár-embryonen) kizárásával. A Santalum album csíratömlöjében
két petesejtből lesznek parthenogenetikus csírák (Velenovsky: Ver-
gleich. Morph. d. Pfianzen, III. köt. 1051. old.).

104 SCHILBERSZKY K.

Parthenokarpia valódi értelmében tisztán vegetatív
termésképződésnek felel meg, azaz amikor pollenhatás kizárásával
létesülnek normális termések ; tágabb értelemben ide sorolhatók
azok az esetek is, amikor a magabeporzás hatástalansága foly-
tán a magképződés ugyan teljesen elmarad, de a termésalakulás
mégis létrejön.

Sok növény különféle okokból, kiváltképpen az eredeti hazá-
jától eltérő tenyészeti és klimatikai ^ viszonyok között vagy
egyáltalában nem fejleszt terméseket, vagy pedig a keletkezett
termésekben nincsenek magvak ^ ; ilyenek pl. a banán (M u s a)
és a kenyérfa (Arto carpus). Sok régi és újabb, ismételt
megfigyelés révén tudjuk azt is, hogy pl. a datolyapálma (Phoe-
nix dactylifera), az ananász (Ananassa sativa), a gránát-
almafa (Punica granatum), a sóskacserje (Berberis vul-
gáris) és a fügefa (Ficus carica) bizonyos fajtái szintén
magvatlan gyümölcsöket szolgáltatnak. Tudomásom szerint a
legrégibb irodalmi adat a magvatlan gyümölcsökről G. Gessner-től
származik, a XVI. század első feléből, aki Zürich közelében fe-
dezett fel egy magvatlan almát. Ezt az almát „fügealma" (Feigen-
apfel) névvel jelölték és virágainak a szíromtalansága miatt
Pirus apetala Münchh. botanikai elnevezést kapott.
E fának a virágaiban a porzók is egészen hiányzottak, az almái
pedig aprók és nagyon édes ízűek voltak, melyekben még a
magházak se voltak kifejlődve.

Ha a különböző körülményeket mérlegeljük, amelyek a
magvatlanságot előidézhetik, akkor a magkezdemények morfoló-
giai állapotát is figyelemre kell méltatni, különösen az egyes
rendellenes képződéseknek a hatása következtében, mivel a tera-
tológiai esetek olykor ezekre is kiterjednek.

Szabályellenes morfológiai alakulatok a magkezdeményeken
alkalmilag a Kankalin félék (Primulaceae) családjában
fordulnak elő, amint ezt M o r r e n és U n g e r pl. a Primula
c h i n e n s i s-ről ismertették. Bizonyos teratológiai esetekben
semmi nyomát se találhatni a magkezdeményeknek; ilyen példák
le vannak írva a következő növényeken :

Cortusa Matthioli (M o q u i n), Anagallis arvensis (M a r-
c h a n d), Lonicera Periclymenum (M a s t e r s), Symphytum offi-
cináié (Tassi), Sinapis arvensis (Masters, Griff ith), Bras-
sica oleracea (Masters), Trifolium repens (C a s p a r y), Trium-
fetta (M a s t e r s), Drosera intermedia (P l a n c h o n), Delphinium
elatum (B r o n g n i a r t), Aquilegia Skinneri (C 1 o s), Corchorus
tridens (Masters), Matricaria inodora (Masters), Alliaria
officinalis (W y d 1 e r), Nigella damascena (S c h i m p e r), Gaillardia
(Masters), Tropaeolum maius (Van T i e g h e m).

^ A magvatlan Korinthus-szölö vesszöszaporitással bizonyos vidékeken

magvas bogyókat terem (P. S o r a u e r : Handb. d. Pflanzkr. III. Aufl. I. 356.).

' M. Masters— U. Dammer: Pflanzenteratologie. Leipzig (1886) 301.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ 105

Sok egyéb esetre vonatkozólag, ahol a magvatlanság a
magkezdemények ellombosodása (phyllodia) folytán állott elő, a
Mas t ers-D a m mer-féle „Teratológiának" 308. oldalán talá-
lunk felsorolást.

Magvatlan gyümölcsfajták, vagy olyanok, amelyekben csak
kevés jól kifejlődött magot találunk, már régebb idő óta ismere-
tesek ; ilyen pl. a magvatlan Riha-körte és a magvatlan
Apaalma. Bornak (cidre) való almagyümölcsök magvainak
elvetése folytán ismételten fordult már elő, hogy magvatlan
gyümölcsű fák keletkeztek, amelyek termései azonban aprósá-
gukkal és tetemes keménységükkel hátrányosan tűntek ki. Egy-
némely esetben az ilyen magvatlan gyümölcsökben még a mag-
házak sincsenek meg, vagy csak csenevész állapotban találhatók.
Nem ritkák a magvatlan terméseknek azok az esetei sem, amelyek
alkalniilag a gyümölcstermesztés terén fajtajellegűekké is válhat-
nak. Újabban ezt a körülményt egy újkeletű amerikai szárma-
zású almafajtán is lehetett tapasztalni („The Wonder of
Horticulture"); ezt a kertészetileg létesített magvatlan alma-
fajtát már csak azért is ajánlották és nyilvánították becsesnek,
mivel a virágaiból megtermékenyítés nélkül keletkeznek a gyü-
mölcsök.

A magvatlan gyümölcsök keletkezésének a körülményei
újabb irodalmi művekben ^ többszörösen vannak méltatva. Érdem-
legesen és kísérletileg a körtefákon először foglalkozott ezzel a
kérdéssel M o r t o n B. W a i t e - amerikai kutató, aki ezt a jelen-
séget úgy magyarázza, hogy típusos és rendesen alakult gyümöl-
csök csakis valamely más fajtának a pollenével való keresztező-
dése folytán létesülnek. Valamely fának a legnagyobb gyümölcsei
mindenkor csak keresztező megtermékenyítéssel keletkeznek. A
magabeporzással létesült körték pl. részben majdnem semmi
magot nem adtak ; ellenben a méhek gyakori látogatásának ki-
tett, vagy idegen pollennel mesterségesen beporozott virágok
olyan gyümölcsöket adtak, amelyekben bőségesen voltak egész-
séges és jól fejlődött magvak.

Hűvös és nedves időjárás t. i. kedvezőtlenül hat a keresz-
tező beporzásra, mert gátolja a méheknek és egyéb virágokat
látogató rovaroknak a szállongását. A virágpornak a. minősége
nagy befolyással van a termékenyítés bekövetkezésére, vala-
mint a létesülő gyümölcsük mennyiségére és minőségére, eset-
leg a magvatlanságra. M. B. Waite kísérleteivel megállapí-
totta, hogy némely körtefajtán magabeporzással is létre jöhet a
megtermékenyítés ; általában azonban az idegenbeporzás előnyö-
sebb, de sőt sok fajtára feltétlenül szükséges. Magabeporzás

' Dr. 0. K i r c h n e r : Das Blühen und die Befruchtung der Obst-
baume; Zeitschr. f. Pflanzenkranklieiten (1900), 297.

« The pollination of the Pear Flowers ; Washington (1894), United
States Departm. of. Agric. Bull. Nr. 5.

106 8CHILBERSZKY K.

alatt itten nemcsak a saját pollennel való beporzás, hanem
ugyanarról a fáról származó pollennel, valamint az ugyanazon
fajtabeli más fáról származó pollennel való beporzódás is értendő.
Ezek a beporzási módozatok t. i. a kísérletek folyamán egészen
egyenlő értékűnek bizonyultak.

A bibeszálak vagy nagyon jól fejlődtek ki és 1 cm-rel is
túl emelkedhetnek a portokok fölött (m a k r o s t y li a), avagy
mindakét szaporodási szerv egyenlő hosszú (isandrogynia),
vagy pedig a bibeszálak rövidebbek a porzóknál (m i k r o s t y 1 i a)/
Az a következtetés, hogy mennél jobban van a makrostylia ki-
fejlődve, a virág annál több esetben szorul idegen fajtájú pollenre
(tehát egymagában meddő) és fordítva, hogy mennél inkább érvé-
nyesül az isandrogynia és a mikrostylia, annál inkább válik lehetővé
a magabeporzás — mindezek R. E w e r t kísérleteivel bizonyít-
hatók ugyan, bár nem kivétel nélkül. Látnivaló, hogy a szerves
táplálék leginkább ama terméskötések felé áramlik, amelyeken
a magképződést az idegenbeporzás idézi elő. Én itt nagy befolyást
vélek látni az idegenbeporzás előidézte fokozottabb növekedési,
illetőleg sejtosztódási energiában, mely gyengültebben vagy ese-
tenként egyáltalában nem nyilvánul a magabeporzás eseteiben.

Valamely fának a legnagyobb gyümölcsei mindenkor, avagy
túlnyomóan idegenbeporzásnak a következményei ; ezért ajánlatos
a gyümölcsöknek kevert fajtákban való telepítése. Ezzel szemben
R. Evrerf'' az ő legújabb közleményében is, gyakorlati okoktól
indíttatva, megmarad amellett, hogy ajánlatosabb egyféle gyümölcs-
fajtának a tömeges termesztése.

M. B. W a i t e ^ folytatólagos kísérletei megállapították,
hogy az Almatermésúek (Pomaceae) alcsaládjában valódi
megtermékenyítés és ennek következményeképpen rendes mag-
képződés csakis idegenbeporzás folytán létesül, t. i. más faj-
tákról származó pollennel történt beporzással. Amidőn M. B.
Waite megkülönbözteti a „maguktól meddő (terméketlen)" és a
„maguktól termékeny" gyümölcsfajtákat, akkor ezek a megjelölé-
sek önként értetődőleg nem a magképződésre, hanem csupán a
gyümölcs-alakításra vonatkoznak. A „maguktól meddő" fajták csak
idegenbeporzás után fejlesztenek gyümölcsöt, a „maguktól termé-
kenyek" pedig magabeporzással is.

Ilyen szempontból a gyümölcsfajtákat a következő csopor-
tokra lehet felosztani :

1. Maguktól meddő gyümölcsfajták (Waite szerint). A virá-
gokban fejlődésre képes magkezdemények vannak, a saját virág-
por (pollen) azonban hatástalan. Rendes gyümölcsképződésre

^ A körtevirágok protogyn állapota 2 — 3 napig tart; már a teljes
kinyílás előtt az ivarérett bibék gyakran kiemelkednek a szirmok közül.

^ Blütenbiologie und Tragbarkeit unserer Obstbaume ; Landw. Jahr-
bücher (1906), 259.

' Pollination of pomaceous fruits ; Yearbook of the Dept. of Agric.
(1899.) 167.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ 107

képesek, parthenokarpiára azonban nem. Ilyen gyümölcsök tehát
a körülmények szerint egy vagy több magvat tartalmaznak
(S w a y n e, F o c k e). Ilyenek W a i t e szerint a következő körte-
fajták : Anjou, Bartlett, Boussock, Clairgeau, Clapp kedveltje,
Columbia, De la Cliéne, Doyenné Sieulle, Caster Gansel-bergamot,
Gray Doyenné, Howell, Jones, Lawrence, Bonne Louise de Jersey,
Mount Vernon, Pound, Sheldon, Souvenir du Congrés, Superfin,
Wilder, Téli Nelis.

Müller-Thurgau^ szerint ilyen körtefajták : Jó Lujza,
Esperes-körte, Blumenbach-vajkörte, Gellért-vajkörte, Olivier de
Serres, Regentin.

Ewert szerint ilyen körtefajták: Esperen-bergamot, Vil-
mos-körte.

Waite szerint ilyen almafajták: Rhode Island Greening,
Talman Sweet, Aesopus Spitzenburg, Twenty Once.

Ewert szerint ilyen almafajták: Baumann-renet, Sándor cár.

2. Magától termékeny gyümölcsfajták (W a i t e szerint).
Rendes gyümölcsképződésre és parthenokarpiára képesek. Virá-
gaikban szintén vannak megtermékenyítésre alkalmas magkezde-
mények és rendes magvak kifejlődése szintén idegen virágbepor-
záshoz van kötve ; ilyennek a kizártával azonban keletkezhetnek
gyümölcsök, de csak tökéletlen (léha) magvakkal. Ilyenek Waite
szerint a következő körtefajták : Angouléme, Bosc-kobakkörte,
Brockworth, Buífum, Diel- vaj körte, Doyenné d'Alegon, Flemish
Beauty, Heathcote, Kieífer '\ Le Comte, Mannings Elisabeth,
Seckel, Tyson, White Doyenné.

Müller-Thurgau szerint ilyen körtefajták: Tarka
júliusi körte, Hons érsek, Rosticzi, Diel-vajkörte, Hardenpont-téli
vajkörte.

Waite szerint ilyen almafajták: Baldvvin, Nortons Melón,
Ben Davis, Winesapple.

3. Mindenkor vagy rendszerint magvatlan-gyümölcsüek
(Waite szerint; Ewert szerint: parthenokarp). A virágokban
nincsenek magkezdemények, esetenként a magházrekeszek sin-
csenek kifejlődve ; ezért megtermékenyítés és magképződés eleve
ki van zárva. Ide tartozó szűzen gyömölcsöző fajták : Lebrun-
vajkörte (Müller-Thurgau), Riha magvatlan vajkörte, a
hohenheimi magvatlan naspolya (Kirchner), Sonderkern alma-
fajta, The wonder of Horticulture almafajta (S p e n c e r), a mag-
vatlan birsalma, magvatlan narancsfajták. Ide sorolandók azok a
gyümölcsfajták is, amelyek virágaiban vannak ugyan magkezde-
mények, de még idegenbeporzással se fejlesztenek magvakat,
minők pl. Téli magvatlan alma (Pomme sans pépins) és
Magvatlan Apaalma (Vaterapfel ohne Kern) fajták.

1 Landw. Jahrb. d. Schweiz ; (1908), 565.

' = Pirus communis L. X Pirus chinensis Lindl. ; Year-
book of the United States Departm. (1897.) 415.

108 SCHILBER8ZKY K.

Hogy e három csoport között a határok nem élesek, az már
azokból az észlelésekből is következik, hogy kedvezőtlen külső
viszonyok maguktól termékeny fákat magától meddőkké képesek
változtatni és viszont. Bizonyos fajtáknak a tipusos magvatlan-
sága sem állandó tulajdonság, mivel eddig nem ismert okból
alkalomszerúleg megtermékenyített ép magvak létesülhetnek rajtuk,
így tudjuk, hogy a „Sonderkern" almafajta, amelynek rend-
szerint magkezdeméiiyei sincsenek, kivételesen egyetlen ép ma-
got rejtő gyümölcsöt szokott fejleszteni. Az Apa alma (Vater-
apfel) nevű almafajtán, amelyen csak tökéletlen magkezdemények
szoktak előfordulni, alkalom adtán rendes fejlettségű magvak is
előfordulnak. Wadenswil-beu a Lebrun-vaj körte egyik fája
némely esztendőben egészen vagy majdnem kizárólag magvatlan
gyümölcsöt terem, másik esztendőkben azonban a körték egy része
egy vagy néhány magot tartalmaz (M ü 1 1 e r - T h u r g a u),

Á Bartlett-körtefajta fáján a magabeporzás és az idegen-
beporzás között való különbözőség nagyon élesen nyilvánul a
magvak kiképződésében ; az idegenbeporzás létesítette magvak
nagyok és tökéletesek, a magabeporzás folytán ellenben a mag-
vak aprók és elnyomorodottak.

A szőlőtőkére nézve 1907 nyarán Müller-Thurgau^
Wádenswil-ben kísérletileg kimutatta, hogy a szőlővirágokból
minden beporzás nélkül is létesülhetnek bogyók, amelyek azon-
ban magvatlanok. Kertészeli körökben már régóta tudják, hogy
bizonyos ugorkafajták virágaiból akkor is lesznek jól fejlődött
ugorkatermések, ha az összes porzós virágokat még zárt Í3Ímbó-
korukban megsemmisítik, sőt ezt a tulajdonságot már hasznosí-
tották is, mivel az ilyen ugorkák szintén magvatlanok. Ezt a
jelenséget F. NolP tudományos kísérletekkel is beigazolta.

Hogy külső hatások következtében termékeny egyedekből
terméketlenek létesülhetnek és megfordítva, bizonyítja az az
eset is, hogy W a g n e r-nek ^ sikerült a szőlőnek terméketlen
tőkéiről vett vesszöszaporitással; ezeknek többszörös átültetésével
és megfelelő táplálásával termékeny tőkéket fejleszteni.

A fekete ribiszkére (Ribes nigrum) Regei*
a virágzással összefüggésben levő terméketlenségre vonatkozólag
közöl érdekes adatokat. Szentpétervár vidékének két pontján
levő nagyobb fekete ribiszke-telepeken a bő virágzások ellenére
évenként teljes terméketlenség mutatkozott, holott a vörös ribiszke,
(Ribes r u b r u m) nagyon bőven termett. R. Regei úgy véli,

1 Kemlose Traubenbeeren und Obstfrüchte ; Landw. Jabrbücher d.
Schweiz (1908), 560.

* Ueber Fruchtbildung ohne vorangegangene Bestaubung (Partheno-
karpie) bei der Gurke ; Sitzber. d. niederrhein. Ges. f. Natúr und Heilkunde
zu Bonn (1902).

3 Botan.' Centralblatt, Bd. 120, 10.

* Zwei Falle von Unfruchtbarkeit der schwarzen Johannisbeere (R.
nigrum) ; Bull. Bureau f. angew. Botanik ; II. 7. 342,

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ

109

hogy a fekete ribiszkének kizárólagosan egy fajtájú ültetése
hasonló módon idéz elő terméketlenséget, amint ezt a körtére nézve
Waite, Beljajew és mások bebizonyították. Tudnivaló ugyanis,
hogy a föntemlített fekete ribiszke telepei ivartalan úton, vessző-
dugványokkal létesültek egyazon egyedről. Az egy fajtabeli, sőt
egy egyedről szaporított tövek szolgáltatta virágbeporzások látsza-
nak tehát a nagyfokú és évenként ismétlődő meddőséget okozni.
L. Dániel^ a magvatlan szőlőbogyók keletkezését az által
vélte előidézhetni, hogy a fürtöket hordozó hajtásokat akkor kurtí-
totta meg, amikor a bogyók sörétnagyságúak voltak. Az ekképpen
csökkentett vízelpárologtatás folytán ő szerinte nedvtorlódás követ-
kezik be, amely a szőlömagvak csiráinak az elhalását idézné elő.
Minthogy ezeknek az elcsenevészett szőlőmagvaknak semmi

1. ábra. .,MagvatIan apaalma" gj'ümölcsátmetszete, magházrekeszei-
ben apró csenevész magvakkal (term. nagys.).

csirájuk nem volt. másrészről az ilyen bogyók minden beporzás
nélkül is keletkezhetnek, még különösen ki kell itt emelni azt
a körülményt, hogy valamely bogyó magvatlan lesz-e avagy mag-
vas, már a virágzás időszakában dől el. nem pedig a fejlődés-
nek abban az állapotában, amikor a bogyók már a sörétnagysá-
got elérték.

Az aluiatermésnek parthenokarpiája.

Magvatlan almák és körték már régóta ismeretesek. Itt
kétféle esettel találkozunk : a) amikor az illető fán kizárólag
magvatlan gyümölcsök teremnek, b) amikor magvas és magvatlan
gyümölcsök vegyest képződnek egyazon a fán. így pl. a Rajna-
melléki Braubach-ból ismeretes egy magvatlan Apaalma (Vater-

1 Production expérimentale de raisins míirs sans pépins ; Compt. rend.
4. Nov. 1907.

10

110 SCHILBER8ZKY K.

apfel ohiie Kern) nevű. fajta/ melynek gyümölcsében vannak ugyan
tökéletlen magvak, ezek azonban nem sokkal nagyobbak, mint
amilyenek a virágbeli magkezdemények lenni szoktak (1. ábra).
Az almák mindazonáltal rendes kifejlődésüek, jóllehet magtermé-
kenyítés nélkül jönnek létre. Teljesen ki van zárva továbbá a
magtermékenyítés a „Sonderkern" nevű almafajta virágaiban.
Ez a fajta 1890-ben Tliüringiából (Seckenrode) vált ismeretessé,
ahol meglehetősen el is van terjedve. Virágaiban egyáltalában
nincsenek magkezdemények, mégis rendes gyümölcsöt fejleszt,
tehát kétségtelen bizonyítékunk van itt a parthenokarpiára.

Hasonló viselkedést mutat a L e b r u n-vajkörte, melynek
magvatlan gyümölcsei az 500 grammnyi súlyt is meghaladták ;
a fának gyümölcsei nem kizárólagosan, hanem túlnyomó részben
magvatlanok. A fa Wádenswil-ben, a kisérletügyi intézet kertjé-
ben van.

Osterwalder'^ 4 körtefa közül (T h e i 1 e r s b i r n e) 1909
őszén az egyiken 66 körte között 21 magvatlan vagy léha-magvú
gyümölcsöt talált ; a másodikon 77 között 44-et ; a harmadikon
95 között 25-öt ; a negyediken pedig 71 között 16-ot. Összesen
tehát 309 körte között 106 volt magvatlan, vagyis 34"37o-
Ugyané fák a következő (1910.) esztendőben igy viselkedtek :

1. fán 82 körte között 11 magvatlan \
9 84- 1 ^ /

3. „ 102 „ „ 30 ., 1» 0 /o

4. „ 81 „ „ 9 „ )

Az 1911. esztendőben 9'77o volt magvatlan; 1912-ben
ugyané fajtabeli 226 körtéből csak 3 volt magvatlan.

Egyéb fajtákon Osterwalder a következő százalékok-
ban talált magvatlan gyümölcsöt : Spáte Weinbirne = 257o i
Schellerbirne = 30'27o^ Schweizer Wasserbirne = 42*^/0,
Knollbirne = 70-9Vo.

0. Kirchner^ révén ismerünk magvatlan naspolyát is
Hohenheimból. Az illető bokornak a virágaiból hiányzanak a
bibeszálak, miértis a magtermékenyítés ki van zárva. Az így
képződött naspolyák a rendesnél apróbbak voltak, a hiányzó
magház helyén a rendes gyümölcsszövettől kissé eltérő szöveti
szerkezet volt található.

R. Ewert-nek^ sikerült bebizonyítania, hogy bizonyos
alma- és körtefajtáknak meg van az a képességük, hogy mag-
vatlan gyümölcsöket létesítsenek, ha a pollen-behatás lehetet-
lenné válik. Ilyeneknek bizonyultak az almafajták között:

^ M ü 1 1 e r — T h u r g a u : Kernlose Traubenbeeren und Obstfrüchte.
Landw. Jahrb. d. Schweiz (1908), 561.

" Schweizerische Zeitschr. f. Obst- und Weinbau ; (1912) 375.

' Über die kernlose Mispel; Jahresber. des Vereins f. vaterl. Natur-
kunde in Württemberg 1900.

* Bliitenbiologie und Tragbarkeit unserer Obstbaume ; Landw. Jahr-
bücher 1906.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÍHOZ

111

a

2. ábrán

Charlamowski és Cellini ; a körtefajták között : Clairgeau, Jó
Lujza, Erdei vajkörte, Nina, Károly württerabergi király.

A budapesti m. kir. Kertészeti Tanintézetben 1909-ben
japán eredetű H i n k o körtefajta egy fáján a mellékelt
feltüntetett hajtásnak a végén — tehát valóságos csücsrügyből —
június hónap elején kinyílt virágból gyümölcs kötődött (1909.
július 7). Ugyanilyen esetet ezen a fán még kettőt találtam,
amelyekben megállapítottam a teljes magvatlanságot. Ilyen hajtás-
végi parthenokarp terméseket észleltem még a következő két
körtefajtán: Diel-vaj körte (1910. jul. 22.) és Weiland-
vaj körte (1910. jul. 3.). Tehát ez esetekben idei fahajtásokon

z'"'^,

2. ábra. A „D i e 1" -vajkörtefajta hajtása végén másodvirágzásból keletkezett
parthenokarp-gyümölcs; B. „Hinko" nevti japán körtefajtán ugyanaz

(1/3 nagys.).

keletkezett gyümölcsökről és azoknak a magvatlanságáról van
szó. (3. ábra.)

Több esztendőben volt alkalmam magvatlan vagy tökéletlen
magvú alma- és körtegyümölcsöket megfigyelni, amelyek tavaszi
fakadású rügyekből keletkeztek, tehát leveles hajtásokon képző-
dött másodvirágzásokból létesültek/ A körtefákon éppen nem

1 Az északamerikai „Florist's Exchange" egy almafát említ, mely
mint véletlen magcsemete keletkezett Albany közelében egy farmon. A fa
most 11 éves és arról nevezetes, hogy évek óta rendszeresen virágzik május-
tól novemberig; e fán tehát tavasztól őszig egymást váltogatják a virágok és
a megkötődött gyümölcsök, amelyek meg is érnek. Az almafajta neve nincsen
megemlítve, de a gyümölcsét jó minőségűnek mondja a megnevezett szaklap.

Dr. E. Lucas (lUustr. Monatshefte für Obst- und Weinbau (1867.)
17. Taf. U.) a Téli csikós (Winter-Streifling) almafajtának
egy körtealakú gyümölcsét ismerteti és rajzolja le, amely egy nyári virág-
ból keletkezett ; az almában, mely magvatlan volt, a magháznak csupán a
nyomai látszottak.

10*

112

SCHILBERSZKY K.

ritkaság, hogy nyáron át másodszor virágoznak. Itt meg kell
azt jegyezni, hogy ilyen úgynevezett másodvirágzású virágok
között — ritkább esetekben — akadnak olyanok is, melyek a
tavasz és nyárelő folyamán szunnyadó állapotban levő normális
téli riigyekből elkésetten fakadtak ki. Ezt az utóbbi esetet tehát
szigorúan nem másodvirágzásnak, hanem késedelmes virágzásnak
kell nevezni. Itt azonban kiváltképen azokról a körtefa-virágokról
kívánok szólni, amelyek nyár végével, némiképen már beérett
hajtások rügyeiből eredtek és amelyeknek az időviszonyok mér-
legelése szerint is aránylag csekélyebb táplálékmennyiség áll
rendelkezésükre. E körték jelentékeny része magvatlan vagy a
körték fejlettségi fokához képest tökéletlen magvaik voltak. Már

3. ábra. ,,W eil an d" -vajkörtefajta hajtása végén masodvirágzásból kelet-
kezett parthenokarp-gyümölcs (V3 nagys.).

most egyelőre igazán nem tudom megállapítani, vájjon az orga-
nikus tápláléknak kétségtelenül csekély mennyisége okozta-e a
magvatlan fejlődést, vagy pedig a saját pollenjére lévén utalva,
az idegen beporzás hiányának kell-e betudni ezt a jelenséget. Én
egyelőre az utóbbinak tulajdonítom a befolyást.

Ezek az esetek a Burbidge leírta képződményektől az
által térnek el, hogy a gyümölcsduzzanatok itt nem a tavalyi,
hanem az ezidei rügyeknek, még pedig hajtásrügyeknek vagy
farügyeknek a produktumai. Az ilyen proleptikus nyári virágok-
nak az aránylag csekély táplálék-készletnél fogva, illetőleg a
rövid idő miatt, melyet a hátralevő tenyészeti időszak nyújt, ter-
mészetesen kevés alkalom kínálkozik arra, hogy a gyümölcsnek
kerületi részét még húsos, ízletes szövetté alakítsa. Ezek az
időelőtti virágrügyek a reákövetkező esztendőben valószínűleg
egészen normális gyümölcsöket szolgáltattak volna.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHBNOKARPIÁjAhOZ

113

A parthenokarpia szempontjából jellemzők azok a rendel-
lenes körték is, amelyeket többemeletes körték gyanánt lehet
értelmezni. Ezek a képződmények a voltaképeni „átnőtt*
körtéktől megkülönböztetendők, amelyeken a virágtengely leveles
hajtássá nő ki ; az ilyen rendellenes körték első tekintetre
olyanoknak látszanak, amelyeknek a csészetája jelentékenyen ki
van szélesedve és belőle egy normálisan záródó körtének mintegy
a felső fele kiemelkedik (4. ábra). Ezeket a körtéket két emeleti
részből alkotottaknak lehet megjelölni, amelyek mindegyike
csészelevélkörrel végződik ; vannak hasonló szerkezetű három-

4. ábra. Emeletesen fejlődött körtegyümölcs ; A. külső alakja, két örvbeli,
felül ellombosodott csészelevelekkel ; B. ugyanaz a homloksíkra derék-
szőgletben átmetszve, kocsányos részében magház nélkül, terminális részé-
ben csenevész és magvatlan rekeszekkel (Vj nagys.).

emeletes körte-képződmények is. Az ilyen körtéknek első csésze-
levélkörében rendszerint ötnél több levél fordul elő ; minden
egyes levélörv alatt a körte tengelye húsosán van kiképződve.
Nevezetes, hogy ezekben a körtékben a magházüregek nem fej-
lődtek ki normálisan és iegtöbbnyire egészen magvatlanok, amint
azt a 4. ábra ^ is mutatja ; t. i. a körte egyik emeletében sem
voltak magvak. Magházrekeszek is csupán a felső emeleti rész-
ben voltak jelentéktelen módon (3 mm hosszú és 1 mm széles)
kifejlődve, a kocsány-melléki részben semmi nyoma a magház-

^ A körte a budapesti tud. egyetem növénytani intézetének teratoló-
giai gyűjteményben van. (Találta : dr. Mágocsy-Dietz Sándor 1897.)

114 8CHILBEB8ZKY K.

nak. Az ilyen rendellenes körték is mutatják, hogy a körték
alakulásában — vagyis az almatermés (pomum) képződésében —
a megvastagodott és serlegszerűen fejlődött virágtengelyen kívül
(kocsány és vacok együttesen) a megvastagodott csészelevélaljak
vesznek részt, amelyek a gyümölcs felső részében mély csővé
nőttek ki. Ennek a felső karimáján helyezkednek el a csésze-
levelek csúcsrészei, a szirmok és porzók ; a terjedelmes vájulat-
ban helyezkedik el ö magház, illetve termő, amelyeknek falaik
összenőnek a vacokkal ; a keresztmetszeten jól észlelhető az
elhatárolódás a termőlevelek és a vacokrész között (W i 1 1 m a c k^
Velenovsky).

Míg a Pomoideae alcsaládban a magvatlanság meglehe-
tősen elterjedt jelenség gyanánt ismeretes, addig a P r u n o i-

(

r

^^^^^^^Hfc».i

1

\
1

1

p

:■

■i

1

P

^^^^^^^1

- *

1

M 1

5. ábra. B u r b a n k -féle szilva ; az ép magot semmiféle csonthéj (endo-

karpium) nem burkolja (De Vries).

deae alcsaládban semmiféle adat, megfigyelés nincsen. Ezzel
szemben azonban a fogyatékos termésalakulásnak igen érdekes
példáját szolgáltatja a Burbank-féle csonthéj nélküli
szilva (,stoneless plum"), amelyben a csonthéj, azaz a termés-
falnak endokarpium-része nem fejlődött ki, illetőleg helyét sűrű
kocsonyás állomány foglalja el, amelyben csupán szórványosan
találhatók olynemú rögös kősejtcsoportok, amint az sok körtének
a magháza körül ismeretes. L. B u r b a n k ^ kísérleti telepén
nagy számban vannak fokozatos változatú szilvafák, amelyek
gyümölcsében a csonthéjak különféle mértékben satnyulnak el;
ezek közül a legjellegzetesebbeket választja ki L. Burbank a
további selectiós kísérletekre. E gyümölcsökben t. i. a mandula-
szerű szilvamag szabadon van a húsba beágyazva (5. ábra).

Meg kell jegyeznem, hogy ez a jelenség nincsen semmiféle

^W. S. Harwood: New creations of Plánt Life ; New-York, 128.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁjAhOZ

115

összefüggésben a parthenokarpiával; annál kevésbbé, mert e szil-
vák magvai tökéletes kifejlődést árulnak el ; csupán a fogyatékos
termésalakulásnak egy jellegzetes példája miatt említem meg,
amely eredményes megtermékenyítés ellenére is bekövetkezett.
Ez az eset voltaképen nem új jelenség, mert már mintegy két
évszázaddal előbb Franciaországban is megfigyeltek egy apró-
gyiimölcsű szilvafát. amelynek szilváiban szintén nem volt csont-
héj („prune sans noyau'j. *

Magvatlan alma leírása Hatvan-hói. Fajtaneve : T é 1 i m a g-
V a 1 1 a n (Kernloser Winterapfel, Angyal Dezső szerint). Fél-
magas törzsű fa a hatvani cukorgyár gyümölcsösében. Pók János

6. ábra. „Téli magvatlan" almafajta (Hatvanból), a egyik alma liosz-

szában átmetszve, h a másik keresztmetszetben. Magvaknak semmi nyoma,

a magházrekeszek nagyon keskenyek (term. nagys.).

kertész e fáról a következőket írja (1912 október 26): „a termő-
vesszők hosszú szártagúak és lefelé hajlanak, azért a szél nem
egykönnyen veri le a gyümölcsöt. A fán virágzáskor kizárólag
sziromtalan virágok voltak. Az idén termett a fán 40 drb
kifejlődött alma, de a vizsgáltak egyikében sem voltak magvak
(6. ábra). Úgy látom, hogy ez a fa rovarok kártételének és
gombák okozta megbetegedésének nagy mértékben ellenáll; ezt
az állításomat arra alapítom, hogy e fának tőszomszédságában
van egy Téli fehér Calville és egy Törökbálint alma-
fajta; az előbbit, mely tudvalevőleg egyike a betegségeknek leg-
kevésbé ellenálló almafajtáknak, az idén gombabetegségeken
kívül még az almamoly hernyója (Carpocapsa pomonella)
is nagyon ellepte. A magvatlan alma fája, levélzete és gyümölcse

1 H. d 6 V r i e s : Pflanzenzüchtung (A. Steffen) ; Berlin, (1908.) 162.

116 SCHILBERSZKY K.

ellenben egész nyáron egészséges maradt, mindössze néhány
levéltetüt láttam rajta".

Érdekesnek és kiemelendőnek találom a hatvani alma
sziromtalansága és a m agyatlansága között való
összefüggést, már csak azért is, mert G. Gessner a XVI. század
első feléből szintén ismertet egy Feigenapfel nevű magvatlan
almát, mely sziromtalansága miatt Pirus apetala nevet kapott.
A hatvani almán t. i, a szirmok csészelevelekké alakultak át,
(sepalodia), ezért az összes almáknak látszólag kettős csészé-
jük van. A pártának megfelelő csészelevelek az alapi részeiken
feltűnő duzzadtságot (hyperplasia) mutatnak és egészben véve
hosszabbak a normális csészeleveleknél (7. ábra). A vizsgált 9
almán hátrányos tulajdonság gyanánt megállapítottam, hogy azok
a taplófoltosság (Stippigkeit) iránt rendkívül fogékonyak ; sőt a
beteg barna, taplós foltok nemcsak közel a héj alatt, hanem
mélyen az alma húsában, a magház közelében is bőven for-
dultak elő.

A szölö parthenokarpiája.

Figyelemre méltó jelenség, hogy kevert ültetés hiányában
némely szőlőfajtának (pl. Grobriesling és Madelaine
A n g e V i n e) csaknem valamennyi virága a virítás közben annyira
lehull (rúgás), hogy mindössze csak kevés bogyó keletkezik rajtuk.
A hajtásoknak megfelelő gyűríízésével azonban — a fürtök alatt —
a virágok elrúgását tökéletesen meg lehet akadályozni. Különö-
sen figyelemre méltó azonban, hogy a Grobriesling szőlő-
fajtán az említett gyűrűzéssel, tudomásom szerint csaknem ki-
zárólag magvatlan bogyók képződnek. Magvatlan bogyókat szol-
gáltat Angyal Dezső szerint a Madelaine Angevine
szőlőfajta is, ha a hajtások gyűrűzve voltak. Ez tehát azt mutatja,
hogy gyűrűzéssel magvatlan gyümölcsöket lehet létrehozni.

Müller-Thurgau^ megállapította, hogy a rugós szőlő-
fajták gyűrűzött szőlöhajtásain bőséges cukorfelhalmozódás követ-
kezik be és valószínű, hogy ez a cukoranyagbőség indítja meg
a magházaknak bogyókká való alakulását, magvak nélkül. Meg
kell jegyezni, hogy gondoskodás történt mindennemű virágbepor-
zásnak az elmaradásáról. Bebizonyítottnak vehető tehát, hogy
beporzás nélkül is létesülhetnek magvatlan szolőbogyók, t. i. a
melyekben normális fejlettségű magvak nincsenek. Valószínű,
hogy a mindenkor magvatlan bogyókat termő Fehér Aspirant
szőlőfajta is beporzás híjával hozza létre bogyóit; e fajtánál
t. i, megtermékenyítés azért lehetetlen, mivel az abnormális mag-
kezdeményekben petekészülék nincsen. Ez esetben tehát még
akkor is képződnek magvatlan bogyók, ha kevert ültetés révén
más szőlőfajtákról történik is keresztező beporzás. A Fehér
korint husi szőlőfajta is hasonlóképen viselkedik.

1 Landw. Jahrb. der Schweiz ; (1908.) 569.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ

117

A magvak befolyása a gyümölcsök nagyságára^ alakjára és

belső szerkezetére.

B u r b i d g 6 ^ közli, hogy a magház és magvak nélkül való
körték egészen tömör gyümölcsöket szolgáltattak, melyek azon-
ban nagyobbak és izesebbek, valamint jobban eltarthatok vol-
tak, mint a magvakat rejtő körték. E w e r t szerint a magvas
gyümölcsökkel való versengésben a magvatlan gyümölcsök ugyan-
azon a fán a legapróbbak maradnak és gyakran el vannak tor-
zulva. Ha valamely fán az idegen származású virágpor távoltartá-
sával, csak magvatlan gyümölcsök képződnek, akkor ezek ugyan-
olyan nagyok lesznek, mint a magvakban bővelkedő gyümölcsök.

Hogy a szőlőtőkén a magképződés okozta növekedési inger
mekkora befolyással van a bogyók húsos részének a kifejlődé-

'^Á

7. ábra. „Téli magvatlan" almafajta (Hatvanból); 3 gyümölcsnek a

kettöskörü csészéje, alul vázlatosan (1— V normális csészelevelek, 1 — 5 a

szirmok helyén álló csészelevelek, ^/\ nagyítás).

sére, szemben a magvatlan bogyókéval, azt szembetűnően bizo-
nyítják Müller-Thurgau-nak "^ erre vonatkozó mérési ered-
ményei, melyek az alábbi táblázatban 100 — 100 bogyónak a
súly-arányaiból ítélhetők meg.

"?3

>

1 magú

2-raagú

3-raagú

4-magú

Szőlőfajták

S^

hús

hús

mag

hús

mag

hús

mag

hús

mag

grammokban 1

Rizling ....

25-0

58-2

21

77-2

39

89-0

5-2

112-0

6-0

Korai burgundi .

27-9

52-9

1-8

92-4

3-7

110-5

5-1

140-0

7-3

Portugizi . . .

23-7

81-6

2-14

116-7

4-12

140-8

5-9

155-8

6-9

Fehér Gutedel .

58-7

133-8

2-4

196.6

5-0

232-7

7-4

—

—

Orléans ....

60-3

112-6

3-1

202-0

7-4

244-4

10-9

258-8

14-9

1 Royal Horticult. Society of London; 1. Bot. Centrbl. Bd. VIII. (1881.) 319.
' Landw. Jahrb. d. Schweiz ; (1908.) 582.

118 eCHILBERSZKY K.

Mennél jelentékenyebb valamely bogyóban a magvak összes
súlya, annál nehezebb a bogyóhús is. Egy érett fürtben a ren-
des nagyságú bogyók között találkoznak apró, sörétnagyságú
édes bogyók is, amelyek azonban magvatlanoknak bizonyulnak ;
ez utóbbiak nyilvánvalóan beporzás nélkül fejlődtek ki.

Az almákon és a körtéken a magvaknak ez a befolyása
a gyümölcs húsára nem olyan jelentékeny, mint a szőlőbogyó-
kon ; ez valószínűleg azért is van, mert az almatermésű gyümöl-
csök nem kizárólag a — magházat képező — termőlevelekből
alakulnak, hanem a virágtengelyből is, amelybe a termők (p i s t i 1-
1 u m-ok) felülről be vannak mélyesztve. Mindazonáltal az alma-
termésű gyümölcsnemeken is nyilvánul a magvaknak a gyümölcs
nagyságra gyakorolt befolyása, különösen a fejlődésnek az első
időszaka alatt. Feltűnő ez a méretbeli eltérés M. B. Waite^
szerint a B a r 1 1 e t t-körténél ; ugyanilyen viselkedést jegyez föl
S. W. Fletcher^ egyes almafajtákról (pl. Stark), melyeknek
magvatlanjai átlagosan a felényi nagyságát érték el a normális
magvas almáknak. K. Ewert is mondja, hogy a magvatlan
gyümölcsök a fának legapróbb gyümölcsei ; ha azonban az illető
fán kizárólagosan magvatlan gyümölcsök képződnek, akkor ezek
ugyanazt a nagyságot érik el, mint a magvakban bővelkedők.
Sajátszerűen viselkedik e tekintetben a L e b r u n- vajkörte, ^ mely
alkalmilag magvas gyümölcsöket is létesít ; ezek rendesen aprób-
bak, mint a legtöbb magvatlan körte. A Tarka júliusi körtén
is a magvatlanok legalább is ugyanolyan nagyok, de sőt inkább
valamivel nagyobbak, mint a magvas körték. Osterwalder*
azt tapasztalta, hogy míg egyes körtefajtákon (pl. Reinholz-
birne) a magvatlan gyümölcsök csekélyebb nagyságukkal és
eltorzult alakjukkal tűntek fel, addig más fajtákon (pl. S c h w e i-
zer Wasserbirne, Kuollbirne) magvas és magvatlan
gyümölcsök között nagyságbeli eltérések nem mutatkoztak; sőt
a Schweizer Wasserbirne fajtából Osterv^^alder 200
grammot nyomó magvatlan körtéket is mért.

Hogy a magvak okozta növekedési ingerhatás a gyümölcsök
alakját is módosíthatja, az ismételt esetekből be van bizonyítva.
Ez a befolyás t. i. kétféle irányban érvényesülhet : egyfelől
akképen, hogy a magvatlan gyümölcsök alakja egyáltalában
másféle, mint a magvasoké; másfelől pedig azáltal, hogy az
egyoldali magképződés eseteiben a magot rejtő oldala a gyümölcs-
nek erőteljesebben növekedik a magvatlan oldalához képest,
miáltal az ilyen gyümölcs részaránytalan külsejű. A magvatlan
szőlőbogyók a legtöbb szőlőfajtán gömbölyűek, még azokon is,
amelyek rendes esetben jellegzetesen hosszúkásak ; így pl. a

1 The pollination of the pear flowers; U. S. Dep. of Agr. Bxill. 5. (1895.)

* Pollination in orchard ; Cornell University Agr. Exp. Stat. Bull. 181.
(1900.) 341.

' Landw. Jahr. d. Schweiz ; (1908.) 584.

* Schweizerische Zeitschr. f. Obst- u. Weinbau ; (1912.) 375.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ 119

Balatonvidékről származott F e h é r som szőlő (Konielkirsch-
traube) fajtán egyik kétmagvú bogyó 22 mm hosszú és 13'5 mm
vastag volt, egy magvatlan bogyó ellenben 8 mm hosszú és 8 mm
vastag volt.

Körtéken is a magvatlan gyümölcsök nemcsak nagyságban,
hanem alakjukban is eltérhetnek a magvasoktól. (Waite, Mül-
ler-Thurgau, Wittmack, Magnus, Sorauer, Ewert,
Schilberszky). A Lebrun-v aj körtének magvatlan
gyümölcsei felső részükben erősen kifejlődvék és a fejlődés első
időszakában bizonyos mértékben mint megvastagodott kocsány-
rész jelenik meg. A további fejlődés folyamán a magvas körtéken
a magházat rejtő része a gyümölcsnek erősen felduzzad, a ko-
csányi rész azonban kevésbé, úgy hogy a tipusos körtealak jő
létre. A magvatlan körtéken ellenben a felső gyümölcsrész nem
erősbödik meg olyan mértékben, miértis a kocsányi rész kezdettől
fogva jobban kifejlődhetik és később egyenletesen megvastagod-
hatik ; ezért az ilyen körték gyakran csaknem hengeralakúak.

E. de Janczew^ski^ szerint a gyümölcsöknek a csúcs-
helyzetű vagy oldalsó virágokból való eredete az alakbeli kifej-
lődés tekintetéből irányadó, amennyiben a végálló gyümölcsök
többnyire hosszabbak és vékonyabbak az oldalt állóknál.

G. B e 1 1 a i r "^ arra a következtetésre jut, hogy a körték
akkor kapják a hosszúkás rendes alakjukat, ha függőlegesen
csüngenek alá ; ellenben rövidek, vastagok és duzzadtak lesznek,
ha egyenesen fölfelé forditvák és ahelyett, hogy a kocsányt
húznák lefelé, a kocsányra nehezednek.

Ha a magvakat rejtő almák alakja nem tér el abban az
arányban a magvatlanokétól, mint a körtéknél, úgy ennek nyilván-
valóan a magháznak középponti helyzete az oka, mely a magvak
előidézte növekedési ingerhatást minden oldalra körülbelül egyenlő-
képen juttatja érvényre. Mindazonáltal a magvatlan gyümölcsö-
kön (P 0 m a c e a e) rendszerint csekélyebb vastagságbeli kifejlő-
dés észlelhető. A C e 1 1 i n i almafajtán R. E w^ e r t azt észlelte,
hogy míg a magvas gyümölcsökön már korán duzzad meg tete-
mesebben az alsó fele, addig a magvatlan gyümölcsökön kezdet-
ben inkább a felső fele növekedik jelentékenyebben.

Ha egy almában vagy körtében egy vagy több normális
mag foglaltatik az egyik hosszanti felében, míg a másik gyümölcs-
fél magvatlan vagy csak léha magvakat tartalmaz, ez esetben a
magvak növekedésbeli ingerhatása nagyon határozottan nyilvánul
olyan értelemben, hogy a magvas fél szembetűnően jobban dom-
borodik ki (8. ábra), mint a magvatlan. Ilyenformán keletkeznek
a féloldalas almák.

Miként a gyümölcsök nagyságára és alakjára, éppen úgy
a magvaknak a gyümölcshúsnak a minőségére való hatása

1 Le dimorphisme des fruits á pépins ; Paris. 1901.

' Variabilité de la forme des poires ; Rev. Horticole (1902.) 503.

120

8CHILBERSZKY K.

is feltűnően megnyilatkozik, pl. a szőlöbogyókon. Kísérletek bizo-
nyítják, hogy a szölőmagvak a gyümölcshúsnak az érését kés-
leltetik. A magvatlan szőlőbogyók cukortartalma a legfokozottabb ;
éppen megfordítva van a savtartalom viszonylagos mennyisége,
így pl. a Korai burgundi szőlőfajtának a bogyóhúsa Mül l er-
T h u r g a u ^ megállapítása szerint 1889. évi július 30-ikán a
következő tartalomrészeket adta a különféle bogyókból:

/o

magvatlau

l-magvú

2-magvú

S-magvú

cukortartalom . .
savtartalom . . .

14-7
11-4

10-2
17-6

9-9
18-9

8-9
19-3

R. E w e r t-nek feltűnt a Charlamowski almafajta mag-
vatlan gyümölcseinek korai érése, melyek aránylag korán lehul-
lottak. A Cellini almafajtának magvatlan gyümölcsei Müller-
T h u r g a u szerint korábban mutattak utóérést, mint a magvasak.
Magvatlan datolyák és narancsok édesebbek mint a magvasak.

Biológiai vonatkozások.

Hoffmann^ említi, hogy bizonyos fafajokon normális ivar-
beli váltakozás ismerhető fel, amenynyiben azok egyik esztendő-
ben hím, a következőben pedig himnős virágokat fejlesztenek.
Kumagi^ szerint egy Japánban nevelt magvatlan narancsfajta
(„Unsyu Mi kan") parthenokarp. Ikena* erről a fajtáról
kétféle hajtást ir le : termékenyeket, melyek virágoznak és gyü-
mölcsöznek, és meddő leveles hajtásokat. Érdekes, hogy e két-
féle hajtások az egymást követő esztendőkben rendszeresen vál-
takoznak.

Bizonyos fafajokon a gyűrüzésnek a parthenokarpiára gya-
korolt befolyását több kísérlet állapította meg ; valamint azt is,
hogy eközben elsősorban a táplálkozás megváltozott viszonyai-
ban rejlik a biológiai hatás. Eg}ák ilyen célzatú kísérletében
F. MüUer^ mikroszkópos úton kiderítette, hogy különféle fafajok
gyűrűzött hajtásaiban tetemesebb keményítőszaporodás ismerhető
fel, még pedig olyanképpen, hogy ez a keményítőtartalom mintegy
felényivel volt több, mint a gyűrűzetlen hajtásokban.

Viszont olyan esetekről is van tudomásunk, amikor elegendő
képzőanyag állott rendelkezésére a körtegyűmölcsöknek a tenyé-
szeti időszak folyamán, ez azonban a normális magkezdemények

' Landw. Jahrb. d. Schweiz ; (1908.) 589.

^ Botan. Zeitung. (1882.) 508.

^ Bull. de la Soc. d'Agric. du Japon. 1901. Nr. 252.

* Bull. de la Soc. d'Agric. du Japon. 1903. Nr. 261.

* Dissertation-HaUe. 1888.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ

121

elpusztulása következtében a fejlődés folyamán más irányban
használódott fel. így Müller-Thurgau^ olyan körtékről em-
lékezik meg, melyeknek a termőlevél-kezdeményei tavaszi kései
fagyok következtében szöveti alteratio-t szenvedtek, anélkül hogy
teljesen elfagytak volna, ennek folytán olyan körték jöttek létre,
melyekben a magház helyén üreg volt és ebbe az oldalfalakról
szabálytalan szövet-dudorok nőttek befelé.

A magvatlan gyümölcsök keletkezését tehát főleg mint
anyagbeli kérdést kell felfogni: akár bizonyos organikus képző-
anyagok elégtelenségéből, azaz minőségbeli fogyatkozásából, akár
pedig a magabeporzással járó növekedésbeli energiának a csök-

8. ábra. „Téli arany parmen" almafajta féloldalas gyümölcse, a
kisebbik felében parányi magképzödmény látható (term. nagys.).

kenéséből származottnak. Ilyen esetekben tehát az organikus
képzőanyagok nem elégségesek arra, hogy a fejlődés embrionális
fokán lévő magkezdemények kellőképen tápláltassanak ; hatással
lehet erre az illető virágoknak a kedvezőtlen helyzete, vagy a
fának előző évi anyagbeli kimerülése is (pl. tavalyi rendkívüli
bő termés), akár pedig abnormális másodvirágzással járó táplál-
kozási okok. Arra való tekintetből tehát, hogy a magvas gyümöl-
csök valamely fán előnyösebben fejlődnek, kertgazdasági okokból
mégis csak ajánlatosabb — amíg t. i. tökéletesen biztos és kiváló
minőségű magvatlan fajtákat nem sikerül létesíteni és okszerűen
szaporítani — a magképződésnek, illetőleg a megtermékenyítésnek

^ Eigentümliche Frostschaden an Obstbaumen und Reben ; Jahres-
bericht der deutsch-scíiweizerisclien Versuchsstation in Wádenswil. (1902.) 66.

122 SCHILBERSZKY K.

a lehetőségét akár rovarok (pl. méhek) révén, akár pedig mester-
séges beporzásokkal előmozdítani, fokozni.

A föntebb említett amerikai „The wonder of Horti-
culture" nevű magvatlan almafajtának előnyét az érdekeltek
abban látják, hogy ez a fajta megtermékenyítés nélkül termi
gyümölcseit. Ezzel t. i. mellőzve volnának azok a kedvezőtlen
viszonyok (nedvesség, ködök, kései fagy, gyér rovarrepülés és
virágzáskori nagy hőség), melyek a virágok megtermékenyítését
rendszerint gátolják ; más szavakkal : ilyen módon lényegesen
közelebb jutottunk volna ahhoz a nagy célhoz, mely a gyümölcs-
termések állandóságát, rendszerességét biztosítja. Az a körülmény
is, hogy a szirmok hiányoznak e fajtának a virágaiban, arra a
föltevésre jogosít, hogy némely kártevő rovar, amelyre a szirmok
hivalkodó külseje csalogatólag hat, gyérebben jelenik meg. Az
almamolynak a petelerakását ez esetben misem gátolja, tehát a
kukacosság lehetősége megmarad. Ha azonban ez az almafajta
netalán mégis kukacmentesnek bizonyulna — amint ezt állítani ipar-
kodnak, — akkor ez nem a magvatlanságától való leend, hanem
attól, hogy ez az almagyümölcs rendkívül kemény húsú. Csaknem
minden gyümölcsösben észlelhető, hogy a lazaszövetű, lágyhúsú
gyümölcsök (pl, Sándor-cár alma) sokkal inkább kukacosak,
mint a keményebb almafajták; gondoljunk csak pl. az Ei ser-
almára vagy a B 0 h n- almára.

Megállapították, ^ hogy bizonyos almafajtákon (pl. G r a v e n-
s t e i n i) a magabeporzás meg van nehezítve ; ehhez járul még,
hogy az ilyen virágok majdnem maguktól meddők, a termés-
kötés tehát csakis idegen fajtákkal való beporzással lehetséges.
Tudva van az is, hogy pl. a Prunus Simonii úgyszólván
semmi virágport se fejleszt, de azért gyümölcsei vannak. '■^ Sok
eset ismeretes, amelyekben a saját virágbeli pollen a bibére
egészen hatástalan (autosterilismus). ^ Tehát ezek is okok a sok
egyéb közül, melyek az Ewert-féle, egy fajtával való kizáró-
lagos telepítés ellen szólnak. A tenyészeti szerveknek túlságos
fejlesztése (túltrágyázás, egyoldalú műtrágyázás) hátrányosnak
bizonyult a termésképződés tekintetéből ; ilyen esetekben csak
kevés virág képződik, avagy sok virág nem kötődik, illetőleg a
fogantatás hiánya miatt a termések jelentékeny része lehull.
Sőt arra is vannak megfigyelések, hogy a megfogant — kezdet-
leges csirákat rejtő — magvas gyümölcsök is lehullhatnak.

' E. Zacharias: Über Frucht- und Samenansatz von Kulturpflan-
zen ; Zeitschr. f. Botanik, III. Jahrg. 12. 785.

^D. Starr Jordán and Vernon L. Kellog: The Scientific
Aspect of L. Burbank's Work ; San Francisco, 1909.

» D r. P. K n u t h : Handb. der Blütenbiologie I. 41.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPIÁJÁHOZ 123

Adatok a parthenokarpiához.

Almák.

1. Magvatlan fügealma (Kernloser Feigenapfel, Pirus
apetala Münchh.) a XVI. század első feléből (G. von G e s s n e r).

2. Magvatlan apaalma (Vaterapfel ohne Kern, Vater-
chen, Páter noster sans pépins). ^ Ez az almafajta a Lucas-
féle pomologiai rendszer szerint a „Csikós almák" (XIII. osztály)
csoportjába tartozik. ^ A magház-rekeszekben csaknem soha vagy
csak nagy ritkán van egy-egy ép mag ; ezek helyett pontszerű,
töpörödött magképződmények találhatók.

3. Téli magvatlan^ (Kernloser Winterapfel, Pomme
sans pépins, Menocher's No Core, Sans Trognon de Menocher.*

4. The Wonder of Horticulture nevű, kertészetileg
létesített magvatlan almafajta.'"

5. A gent-i nemzetközi kertészeti kiállításon (1908. ápr. 25.)
uz olasz Gaetano Bonfiglio bolognai cég magvatlan
almákat állított ki, amelyek kisebb barack-nagyságúak voltak.

6. Téli csíkos alma (Winter-Streifling). ^

7. Arany-parmen (Gold-Parmane) almafajtában, amely
1912-ben Nagybánya vidékén termett, az egyik almában, mely
az átlagos fajtanagyságban volt kifejlődve, némely rekesz mag-
vatlan volt; a bennfoglalt összes magvak száma 5 volt, de ezek
karcsúak, hegyesek és erősen lapítottak voltak, hiányozván
belőlük a csira. Ugyané fajtának egy másik, erősen féloldalas
almájában (8. ábra) a kisebbik oldal 2 magházrekeszében egy-
egy parányi (mákszemnagyságú) csenevész mag volt, az alma
nagyobbik felében azonban ép magvak foglaltattak (1912. nov.
Schilberszky K.).

8. Aranyszövet (Drap d'or) nevű almafajtának egy
gyümölcsében az összes magvak erősen lapítottak, egészen léhák
voltak (1912. nov. 30- Angyal D.)

1 Ulustr. Monatshefte f. Obst- und Weinbau 1865. ; Illustration Horti-
cole, Nr. 439.

* Lucas-Oberdieck: Ulustr. Ilandb. d. Obstkunde, IV. 355. Figur.

' Bereczki Máté: Gyüm. Vázlatok IV. köt. 480. oldalán : K. K o c h
jeles német dendrológus a következőket irta B. M.-nak 1881-ben : „Nemrégi-
ben hozták Amerikából Orléans-ba a Transon Fréres hírneves faisko-
lájába, mint olyan fajtát, melyet kedvező viszonyok között dugványozással
is el lehet szaporítani. Állítólag jó téli alma, amelynek a magvai mindig
hiányoznak, sőt a magháza is éppen csak jelezve van".

*Guide pratique de l'amateur de fruits, (1895.) 147.
fruit moyen műrissant en hiver, n'ayant ni graines ni loges.

C. M a t h i e u : Nomenclator Pomologicus, 68. old.

Simon Louis Fréres: Catalogue.

^ Zeitschr. f. Pflanzenkrankheiten, (1900.) 297.

* L u c a s : Ulustr. Monatschrift f. Obst- und Weinbau, (1867. i 17.

124 6CHILBER8ZKY K.

Körték.

9. Riha-féle magvatlan vaj körte (Riha's Kernlose
Butterbirne) Angyal D. szerint Csehországból származik; a
gyümölcsei egészen magvatlanok, a magháza is csak tökéletlenül
van kifejlődve, a fája bőven termő. ^

10. Német b e r g a m o t (Belle de Bruxelles sans pépins,
Bergamotte sans pépins, Belle sans pépins, Deutsche National
Bergamotte, Poire sans pépins). Bére ez ki M.^ szerint néha
1 — 2, de többnyire idétlen magvakat tartalmaz.

Naspolya.

11. Magvatlan naspolya (Kernlose Mispel) Angyal
D. szerint igen apró gyümölcsű és egyáltalában nem szotyósodó,
hanem összezsugorodik. ^

Ribiszke.

12. Magvatlan ribiszke (Kernlose Johannisbeere) bogyói
sötét gránátvörösek, fényesek, közepes nagyok vagy nagyok, sava-
nyúak, tömötthüsúak, fejletlen apró magvakkal ; későn érők.^

Szőlő.

13. Perzsiai magvatlan (Kernlose persische).

14. Szultána (mazsola).

15. Piros korinthusi (Rote Korinthe).

16. Apró fehér korinthu si (Kleine weisse Korinthe).^

17. Fehér somszőlő (Weisse Kornlkirschtraube), mely
eredetileg a Balaton vidékén van elterjedve (Belke).

Narancs.

18. S a t s u m a vagy 0 o n s c h i n vagy Kü-Seedless
(T. Rivers & Son cég Sawbridgeworth-ban).

19. U n s y u M i k a n (K u m a g i : Bull. de la Soc. d'Agric.
du Japon, 1901. Nr. 252.).

Ugorka.

20. Cucumis sativus L. (F. Noll.).^

21. Diospyros Kaki (R. v. Wett s tein).^

^ Pomologische Monatshefte, 1895.
2 Gyüm. Vázlatok, III. köt 273.

^ Herm. Hesse: Baumschulen-Verzeichnis 1912 — 13.

* Festschrift zum öO-jahrigen Bestében des pomol. Instituts in Reut-
lingen, 127.

* Nomenclator Pomologicus, 498.

* Sitzber. d. niederrhein. Gesellschaft für Natúr- und Heilkunde zu
Bonn, 1902.

^ Parthenokarpie des Diospyros Kaki; Oesterr. Botan. Zeitschrift, 1908.

ADATOK A NÖVÉNYEK PARTHENOKARPlÁJÁflOZ

125

Banán.

22. A paradicsomi banán (Musa paradisiaca L.) ter-
mesztett fajtáin (Gros Michel, Appel-bacove), valamint a Musa
Cavendishii Lamb. fajon a termésképződés egészen függet-
len a beporzástól, azaz tiszta parthenokarpia forog fenn. A vizs-
gálat kiderítette, hogy csak ritkán fejlődik ki a magkezdemé-
nj^ekben a csira ; dacára ennek a nucellus és a magkezdemények
burkai egészen normális külsejűek (A. d'A ngremond).'

Szelidgesztenye.

Gartn, 1910 ben október hónap-

körülbelül V4-

23- Castanea vesca
ban szelidgesztenye-kupacsokat kaptam, melyek
résznyivel voltak apróbbak a rendeseknél ; a kupacsok külső és
belső alkotása egyébként semmiféle eltérést nem mutatott.

9. ábra. Castanea vesca csenevész és csirátlan magvú termései
a 7 bibeággal, 6 és c 6 (normális) bíbeággal P/j nagyítás).

A kupacsokban foglalt gesztenyék azonban feltűnő aprók és erő-
sen lapítottak voltak, amelyeken a bibeszálak és a bibék erőtel-
jesen kifejlőd\ ék. Bibeszál nélkül e gesztenyék mindössze 8—11 mm
között ingadoztak és bennök a magvak egészen tökéletlenek
voltak, alig észlelhető csenevész csirával. Tehát itt is a parthe-
nokarpia esetével állunk szemben, jóllehet a termésalakulás jóval
a rendes nagyságon alul maradt (9. ábra). Csak mellékesen
jegyzem meg, hogy ezek közül több gesztenyének a bibeszálán
a normális 6 bibeág helyett 7 volt (Schilberszky K. 1910).
Ez a sorozat távolról se kívánja teljes jegyzékét adni a termé-
sek magvatlanságának ; mindössze jellemző konkrét példákat kíván-
tam szolgáltatni az előzőkben kifejtett biológiai viselkedésre vonat-
kozólag, amelyekből kitetszik, hogy a parthenokiírpiára való képes-
ség a természetes rendszer szerint egymástól távol eső sok növényen
egyaránt megvau, jóllehet az előidéző okok rendkívül eltérők.

(A növ. szakosztály 1913. március hó 12-én tartott üléséből.)

' Parthenokarpia und Samenbildung bei Banánén ; Berichte d. deutsch .
botan. Gesellsch. 1913. 686.

11

126 PANT0C8BK J.

Pantocsek J*: A kopacselí andesíttufa kovamoszataí.

(2 táblával.)

A szürkésszínű, krétástapintatú, csekélyebb fajsúlyú kő-
zetet Kopacsel biharmegyei falu határában Dr. Szontagh
Tamás a kir. földtani intézet aligazgatója gyűjtötte, aki azt
megvizsgálás céljából nekem raegküldötte.

A kőzetből fáradságos kémiai és mechanikai eljárással,
mikroszkópos vizsgálatokhoz teljesen alkalmas tiszta anyagot nyer-
tem és az ebből készült preparátumok megvizsgálása alapján
közlöm a következő eredményeket.

A kőzet küvamoszatai arra engednek következtetni, hogy a
víz, amelyben azok éltek, valóban sós tartalmú volt. Ilyen tipikus
elegyes vízi alakok pl, a csakis elegyes vízi lerakódásokban
előforduló Navicula halionata, az elegyes vízben élő
Nitzschia spectabilis, a Karaitengerben előforduló A m-
phora jamaliensis stb. Ezért a kőzetet elegyes vízből
származott lerakodásnak minősítem.

A kopacselí kőzetet, miután a benne előforduló kovamosza-
tok közül egyesek az árkai, dubravicai, farkasfalvi, mocsári,
ihrácsi, jasztrabai, lutillai, szliácsi és zamutói kőzetekben is elő-
fordulnak, szarmát korabelinek tartom.

A kőzetben eddig 60 fajt és fajváltozatot állapítottam meg.
Ezek közül kiemelem a Pinnularia D ux-ot, melyet Ehrenberg
a zamutói csiszolópalában talált és Mikrogeologie című munká-
jában lerajzolt. (VIII. tábla II. 5. ábra); továbbá a Carnegia
génuszt, mely jelenleg csakis a Fertőből ismeretes; nemkülönben
az Echinopyxis új génuszt, melynek egyik faját Greguss
P á 1 1912. július havában a kudzsiri havasokban, a suriáni kis
tóban 1900 m magasságban gyűjtötte.

Vájjon a tőlem felállított Echinopyxis génusz kovamo-
szatnak vagy Radiolariafélének minősítendő, ezt ennek élő álla-
potban való tanulmányozása fogja véglegesen eldönteni, miért is
a suriáni kis tó életének tüzetes tanulmányozását különösen
ajánlom.

Á használt irodalom.

1. Cleve P. T. Diatoms of the Arctiv Sea Stockholm 1873.

2. Diatoms from Baffinsbey Stockholm 1896.

3. Svnopsis of the Naviculoid Diatoms 1. II. Stockholm

1894, 1895.

4. — — u. Grunow A. Beitrage zur Kenntniss der arctischen Dia-
tomeen Stockholm 1880.

5. Donkin A. British Diatoraaceae. London 1871.

6. Ehrenberg C. G. Infusionstierchen. Leipzig 183R.

7. — — Verbreitung und Einflu.ss des mikroskop. Lebens in Síid- und
Nord-Amerika. Berlin 1841—43.

8. Mikrogeologie. Leipzig 1854.

9. Grunow A. Beitrage zur Kenntniss der fossilen Diatomeen Oeeter-
reich-Ungarns. Wien 1882.

6)

ííiSSíi^iS^*^^

^gíE'aiiÜlHIHiüiilTn

mmmiij

WSí^^^

^'mfmiiímmímnr.^%

'w^^^^
*^^-^

iíiillllili"

f^^iTTTTTTTTmrmímmrrF

4

^I^:iHí-

rrmTTi 1 1 M 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 , 1 1 1 ! 11 1 1 1 1 1 i 1 1 1 1 n 1 1
•"^^^-U-n,Mmniiiiiimiii iMiiiiilir

^><\\*

u>

^'^^U

^s!iiiii!imiiiiiiiHiíiiiiiiiiiiiüiiimig

^-^c^-(^^"'.: ■■■.:■■ :'■■■>■: :••.• ■■■■..^KO-

•;-/;--v^'W

tÖ^Í^Ö-B,

¥b^b

t%,

^^s-^/^

m

m^

m^

mm

iNi.iwir

^Mlnnnl!||||?

.'llll"!'""""^

l"'ll'llliHI|||ll|li MllllllllliMI <0

ill'lllil'iiMi niiii iiiini ^

(i MJMi Ml unni ri 11 imuxuixu-m.
IM h 1 1 'ilM.i'iutiiini ifTiTitiíTn

00

(A

^^■■-*— n ■ » I I I I I I ■ I ■ ■ ■ ■ ■ I J I I I ■ ■ ■ I I ■ ■ i- — ■ -"T ■ Fi ■ 1 ■

/ 1 1 M h 1 1 ' 1 1 ) i ■ I ' 1 1 i 1 rrrrfTT5TÍ7TT^ n f I |TTiTÍ>n7i 1 1 M u 1 1 mrít
V^tH.uiiiiutHnnirMi.Miiiii Hl ■ Hiii,,jiJui].|n,ti|lH"''/

^FTMUi II 1 II I nn iiTi" iH n . MI iniiinriiiMiinr-n-iTiTirmTÍ

2:í^yiíj%TnVlVM' i'Ú'lVi Ml! iV 1 1 1 il íi' í í 1 í l\\VTUm^l^=Vmii!i^

■"■''■"""'■""""""'■■"""'■ III II" III,,. ,.„J

Vii.iiiiMi.L,(u:iiiii]n.iiiiiiiiniimmjiHi^>..>iiiiiij_^j_^^jjj/

>f(miiiiiliIirMlll!tMIUIUlilllmI!lnl.Mn.liHiM|niMlliTliTT^

\iiiii'iini'nininniii'ihiiiiij]iiiiiuiiiMiiiMji.miimiii,i,[...iy'
/CTTnrTTTrniniriiTihnniMinininni.MiMiHMTiuruiiiii nirr.ti'nt

A K0PAC8ELI ANDE8ITTUFA KOVAMOBZATAI 127

10. — — Die Diatomeen vom Franz Josefs-Land. Wien 1884.
11 Héribaud J. Les Diatomées fossilles d'Auvergne Clermont Ferand
1902, 1903, 1908.

12. Kiitzing F. T. Die kieselschaligen Bacillarien oder Diatomaceen.
Nordhauaen 1814.

13. Mereschkovsky C. Diatomovi vodorosli Tibeta. St. Petersburg 1906.

14. -Meister Fr. Die Kieselalgen der Schweiz. Bern 1912.

15. MüUer 0. Rhopalodia ein neues Genus der Bacillarien. Leipzig 1895.
16. Bacillariales aus den Hochseen des Riesengebirges. Plön.

1898.

17. Oestrup E. Danske Diatomeen. Kjobenhaven 1910.

18. Pantocsek J. Beitráge zur Kenntniss der fossilen Bacillarien
Ungarns I., II., III. Nagytapolcsány 1886—1893. Editio Il-da Berlin 1903.

19. Beschreibung neuer Bacillarien, welche in der Pars III. der

„Beitráge zur Kenntniss der fossilen Bacillarien Ungarns" abgebildet wurden.
Pozsony 1905.

20. — — A szliácsi finom andesittufa Bacilláriái. Pozsony 1903.

21. — — A Balaton kovamoszatai vagy Bacilláriái. Budapest 1901.
22. A Fertötó kovamoszatviránya. Pozsony 1912.

23. Rabenhorst. Flóra europaea algarum. Lipsiae 1864.

24. Scbönfeld H. Diatomaceae Gerraaniae. Berlin 1907.

25. Schumann J. Preussische Diatomeen. Königsberg 1862, 1864.
26. Die Diatomeen der hohen Tatra. Wien 1867.

27. Schmidt A. Atlas der Diatomeenkunde Heft 1 — 72. Aschersleben,
Leipzig 1874—1913.

28. Smith W. Synopsis of the Britsh Diatomaceen I., II. London
1853—1856.

29. Van Heurck H. Synopsis des Diatomées de Belgique. Anvers
1880—1885.

30. A Treatise of the Diatomaceae. London 1896.

31. Wolle F. Diatomaceae of Nord America. Betlehem 1890.

Maphitleae,

Cymbellae.
Amphora E. 1831.

1. Amphora jamaliensis Grun. var. fossilis
nov. var.

Valvis 66 {X longis, 12 [x latis, elongatis, arcuatis, ad polos
rotundatis, obtusis. Structura striolata. Striae 20 in 10[xad dor-
sum traiisverse parallelae, ad ventrem polos versus adscendentes.
Raplie ad polos et medio valvae magis inflexa, ab area nuda ad
poruni centralem unilateraliter ad formám stauro dilatata, cincta.

Kopacsel. Praep. Nr. 12. Coord. 24/4,2. (I tábla, 1 ábra, 700/1.)

Cymbella Ag. 1830.

2. Cymbella aspera (E.) Hérib. : Diát. Anv. pg. 69,
tab. 3, fig. 10. — Synon. : Cocconema asperum E. Berlin 1840.

Longit. 109,2 |i; latit. 21,6 {x ; striis 8—10 in 10 [x.
Kopacsel, Praep. 3. Coord. 20/2,1. (I tábla, 7 ábra, 700/1.)

3. Cymbella austriaca Grun. var. prisca Grun.:
B. z. K. der foss. Diát. Oest.-Ung. pg. 142, tab. 29, fig. 29.

11*

128 PANTOCSEK J.

Longit. 66-87 (j,; latit. 14,4- 19,2 [x; striae 8—10 in lOfi.
Kopacsel, Praep. 12. Coord. 24/6,2. (í tábla, 8 ábra, 700/1.)

4. Cymbella austriaca Grun. var. t u m i d a Pánt. :
Szliács. pg. 4, tab. 1, fig. 5

Longit. 62,4 [a ; latit. 16,8 [x ; striae dorsales 8, centrales

10 in 10 [i..

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 24/8,7. (I tábla, 9 ábra, 700/1.)

5. Cymbella Clementis Pánt.: Beitráge III. pg. 41,
tab. 20, fig. 303.

Longit. 147,6 [j-; latit. 30 [a ; striae 8 — 10 in 10 {i.
Kopacsel, Praep. 3. Coord. 20,1/8. (I tábla, 2 ábra, 700/1.)

6. Cymbella Ehrenbergii Kg. var. hungarica
Pánt.: Balat. pg. 15, tab. 1, fig. 9.

Longit. 60 {J. ; latit. 16,8 |x ; striae centrales 10, dorsales

11 in 10 fi.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 26,2/7,5. (I tábla, 3 ábra, 700/1.)

7. Cymbella explanata nov. spec.

Valvis semilanceolatis, 48 {x longis, 19,2 [j- latis, ad dor-
sum magis arcuatis, ad ventrem modice inflatis, cum polis produc-
tis, obtusis. Striis punctatis, ad dorsum 10 in 10 |j., subradiantibus,
ad ventrem 11 — 13 in 10 p-, transversis, parallelis. Raphe modice
arcuata, ab area nuda longitudinali, medio valvae melius dila-

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 26,9/8,5. (I tábla, 13 ábra, 700/1.)

8. Cymbella helvetica Kg. var. g r a c i 1 i s Meister :
Schweizer Kieselalgen pag. 181, tab. 29, fig. 22.

Longit. 66 {i ; latit. 14,4 [x , striae 10 in 10 [i.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,9/10. (I tábla, 11 ábra, 700/1.)

9. Cym b ella hungarica Pánt.; Beitr. II. pg. 40, tab. 1,
fig. 14.

Longit. 42 [J-; latit. 15 [J-, striae ventrales 11 — 12, dorsa-
les 8 in ÍO{Ji.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,6/8. (I tábla, 6 ábra, 600/1.)

10. Cymbella obtusa Greg. : Micr. Journ. 1856, pg. 5,
tab. 1, fig. 19. — Pánt. : Beitr. El. pg. 43, tab. 5, fig. 79.

Longit. 24 [x; latit. 7,2 [x ; striae dorsales 11 — 12 in 10 [x,
ventrales 13 in 10 [)..

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 24/9,1. (I tábla, 4 ábra, 700/1.)

11. Cymbella turgidula Grun. in A. Schm. Atl. tab. 9,
fig. 23—26. Cleve: Synops. I. pg. 171.

Longit. 43,2 fx; latit. 14,4 [x; striae dorsales 10 — 11, ven-
trales 11 — 13 in 10 (X.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 21/5,9. (I tábla, 5 ábra, 700/1.)

12. Cymbella szliacsensis Pánt: Szliács. pg. 5,
tab. 1 fig. 1.

Longit. 48 ^!. ; latit. 10,8 (x ; striae dorsales 6 — 8 in 10 [x ;
ventrales 8 — 10 in 10 [x.

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 23,9/9,1. (I tábla, 10 ábra, 700/1.)

A KOPACSBLl ANDE8ITTUFA K0VAM08ZATAI 129

13. Cymbella Batthyányiana nov. spec.

Valvis cymbiformibus 38,4 {!.■; longis, 15,6 (i latis, cum polos
obtusis, dorso maximé elavato, ventre subinflato. Striis punctatis,
ad dorsum radiantibus, 10 in 10 [J-. Raphe abreviata, ad polos
inflexa. Area centrális ovális, magis dilatata ad ventrem poris
3-bus solitariis notata.

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 23,4/2,2. (I tábla, 12 ábra, 700/1.)
Ezen kiváló fajt Dr. univ. med. Batthyányi László
gróf úr Ö Méltóságának, a nagy emberbarátnak és önzetlen jó-
tevőnek szentelem.

Stauroneis E. 1843.

14. Stauroneis salinaW. Sm. var. f o s s i li s nov. var.
Valvis linearelanceolatis, 62,4 /^ longis, 14,2 /i latis, cum

polis modice productis, obtusis. Striis subradiantibus 25 — 26 in
10 n ad porum centralem stauro transverso nudo sat dilatato
interruptis. Raphe directa, ab area nuda longitudinali cincta,

Kopacsel Praep. 9. Coord. 23,2/7,1. (I tábla, 14 ábra, 700/1.)

Navicula Bory 1822.
Pinnulariae.

15. Navicula adversatrix nov. spec.

Valvis ellipticis, 73—82,5 longis, 34,8—39 // latis, cum polis
rotundatis. Striis validis, radiantibus, 8 — 10 in 10 n, ad marginem
plica arcuata, totam valvam percurrente, interruptis. Raphe valida
ad polos unilateraliter inflexa. medio unilateraliter inflata, — ab
area longitudinali nuda medio valvae ovale dilatata, cincta.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 17,9/6,2. (I tábla, 19 ábra, 600/1.)

16. Navicula aedifex n. spec.

Valvis elongato lanceolatis, 98.4 n longis, 26,4 « latis, elon-
gatis, productis, obtusis. Striis validis. striolatis 7 — 8 in 10/^.
Raphe directa, ab area nuda, longitudinali medio et ad polos
dilatata, cincta.

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 25,2/5,2. (I tábla, 21 ábra, 700/1.

17. Navicula D u x E. : Microgeol. tab. VIII, II, fig. 5^
Valvis elongato ellipticis, 87.6 « longis, 24// latis, cum-

polis rotundatis. Striis validis, 13 in 10 /^, ad médium transversis,
parallelis, ad polos radiantibus. Raphe directa ad polum superio-
rem dextre, ad inferiorem sinistre inflexa, ab area nuda longi-
tu linali polos versus rotundate flilata, cincta. Striis a plica margi-
nali totam valvam percurrente interruptis.

Kopacsel, Praep. I Coord.- 19,4/10,8. (I tábla, 18 ábra, 700/1.)
Ehrenberg ezt az érdekes fajt a zamutói csiszoló palában
találta, amelyben azonban azt hasztalan kerestem. Nem kétel-
kedem, hogy rajzolt példányom tényleg a Pinnularia Dux E.,
melyet eddig csak Ehrenberg idézett rajzából ismerünk s amelyet

130 PANT0C8EK J.

C 1 e V e Synopsis of Naviculoid Diát. cimű fontos művében meg
sem említ.

18. Navicula expectilis nov. spec.

Valvis elongato lanceolatis, polos versus rotundatis, 142.5 fi
longis, 24/^ latis. Striis 6 — 8 in 10/^ validis, arcuato radiantibus,
ad polos adscendentibus, nudis. Raphe directa, area nuda longi-
tudinali, ad centrum valvae ovate dilatata, cincta.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,9/6,3. (I tábla, 20. ábra, 600/1.)

Igen gyakori, a kőzet főalakja.

19. Navicula expectilis var. producta nov. var.
Recedit a specie valvis minoribus, angustioribusque, 74,4 /^

longis, 16,8 n latis, polis productis et striis medio valvae 8, ad
polos 10 in 10/^.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 24,4/7,2. (I. tábla, 16. ábra, 700/1.)

20. Navicula halio na t a Pánt. : Beitr. I, pg. 25, tab. 11,
fig. 94.

Longit. 140/^; latit. 31,2 />«; striae 7 — 8 in 10/^.
Kopacsel, Praep. 1. Coord. 19,2/4,1. (II tábla, 57 ábra, 700/1.)

21. NaviculanobilisE.var.f 0 s silisPant.: Beitr.II, pg.51.
Longit. 158— 180 A<; latit. 6—8/^; striis 6—8 in 10 /^
Kopacsel, Praep. 9. Coord. 22/7,3. (I tábla, 17 ábra, 700/1.)

Radiosae.

22. Navicula arcana nov. spec.

Valvis linearibus, elongatis, 116,4/^ longis, 21,6/^ latis, ad
polos obtusis. Striis striolatis, radiantibus, 6 in 10 //, medio
subarcuatis, pólus versus adscendentibus. Raphe directa, ad
centrum ab area dilatata ovális nuda, cincta.

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 25,4/6. (I tábla, 15 ábra, 700/1.)

23. Navicula tenella Bréb. in Kg. Spec. Alg. pg. 74;
V. H.: Synops. pg. 84, tab. 7, fig. 21, 22.

Longit. 48/^; latit. 8,4//; striis 5 — 8 in 10//.

Kopacsel, Praep. 2. Coord. 22,3/2,1. (I tábla, 29 ábra, 700/1.)

Aratae.

24. Navicula arata Grun. var. producta Pánt,:
Szliács, pg. 9, tab. 1, fig. 13.

Longit. 90//; latit. 22,8//; striis 7—10 in 10//.
Kopacsel, Praep. 12. Coord. 20,2/5,1. (1 tábla, 22 ábra, 700/1.)

25. Navicula arata Grun. var. v a 1 i d i o r Pánt. :
Szliács, pg. 8, tab. I, fig. 10-

Longit. 70,8 /j; latit. 20,4 /í; striis 8—11 in 10//.
Kopacsel, Praep. 9. Coord. 22/7,1. (I tábla, 23 ábra, 700/1.)

Elegantes.

26. Navicula omitta nov. spec.

Valvis lanceolatis, rostratis, 64,5 // longis, 21 // latis, polos
versus obtusis. Striis subarcuatis radiantibus, punctatis, 10 in 10//,

A KOPACSELI ANDE8ITTUFA K0VAM08ZATAI

131

ad centrum alternate longioribus, brevioribusque. Raphe directa,
ab area nuda ad centrum ovale dilatata, cincta.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 22,2/5,9. (I tábla, 24 ábra, 900/1.)
Hasonló a Clevetől leírt Navicula Rh o-hoz, egy a ten-
gerben élő fajhoz.

Ellipticae.

27. Navicula carpathorum Pánt. : Beitr. II. pg. 65 ,
tab. 17, fig. 246.

Longit. 61.5/^; latit. 80/^; striis 12 in 10 fi.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 23,4/6,1.(1 tábla, 25 ábra, 600/1.)

28. Navicula carpathorum Pánt. var. bivittata
nov. var.

Valvis majoribus, 104,4/^ longis, 36/^ latis. Striis 8 — 10
in 10 /^, ad raphem validam 2-bus vittis atris, validis, totam val-
vam percurrentibus interruptis.

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 25,8/5,6. (II tábla, 48 ábra, 700/1.)

Rasae.

29. Navicula rasa nov. spec.

Valvis elongatis, directis, cum polis rotundatis, 45,6/^ —
46,8/^ longis, 12 // latis. Striis transversis 16 — 18 in 10/^, 3-bus
vittis longitudinalibus, totam valvam percurrentibus, interruptis,
sic strias lineatas demonstrans. Raphe directa. Area nuda, ad
centrum ovale dilatata.

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 23,3/2,35. (I tábla, 26 ábra,
886/1, 27 ábra, 700/1.)

Legközelebbi faj, mellyel összehasonlítható, a Baffinbayben
előforduló Navicula decipiens Cleve, mely azonban egyoldalú,
a sávokat megszakító csupasz szalagával különbözik tőle.

Bacillae.

30. Navicula pseudobacillum Grun, var. f o s s i 1 i s
nov. var.

Valvis 66 fi longis, 13,5 fi latiis, striis densioribus, 13 — 14
in 10 fi arcuato-radiantibus.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,9/8. (I tábla, 33 ábra, 600/1.)

Affines.

31. Navicula decens nov. spec.

Valvis linearibus, elongatis, 87 — 98/^ longis, 21,6 — 22,5/^
latis, ad polos rotundatos, leniter productis. Striis punctatis,
14 — 18 in 10/í, transversis, polos versus adscendentibus, ad
marginem vittis 4 longitudinalibus totam valvam percurrentibus
interruptis. Raphe directa, area axillari nuda, ad centrum magis
ovale dilatata, cincta.

132 PANTOCSEK J.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 21,2/1. (II tábla, 66 ábra, 700/1.)
Kiváló faj, mely a végek felé felmenő irányú sávjai révén
könnyen megkülönböztethető a többi Affines fajtól.

Gomphonemaeae.
Gomphonema Agardh. 1824.

32. Gromphonema constrictumE.: Abh. 1830, pg. 30.
Longit. 34,8/^; latit. 9,6/^; striis 10 in 10 z-'.
Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,9/1. (I tábla, 31 ábra, 700/1.)

33. Gomphonema hungaricum Pánt. : Beitr. Ili, pg.
54, tab. 2, fig. 28.

Longit. 92,2/^; latit. 10,8/^-; striis 6 — 8 in 10/^.
Kopacsel, Praep. 9. Coord. 17,5/6,8 (I. tábla, 30 ábra, 700/1.)

Achnanthideae.
Microneis Cleve 1897.

34. Microneis Hauckiana Cleve : Synop. II, pg. 190 ;
Synon : Achnanthes Hauckii Grun. in V. H Synops. tab. 27, fig.
14—15.

Longit. 18 [J,; latit. 3,6 [x; striis 11 in 10 {i.

Kopacsel, Praep. 12, Coord. 25,3/7. (II tábla, 47 ábra, 866/1).

Cocconeideae.
Cocconeis (E.) Grun. 1868.

35. Cocconeis Boryana Pánt. : Beitr. III. pg. 31, tab.
2, fig. 33.

Longit. 26,2 [J.; latit. 14,4 ,a; striis 10 in 10 p..

Kopacsel, Praep. 12, Coord. 27/5,8. (I tábla, 28 ábra, 700/1.)

Pseudoi'fiphldeae.

E p i t h e m i a e a e.
Epitheinia Bréb. 1834.

36. Epithemia cistula E. var. 1 u n a r i s Grun. :
Beitr. z. K. der foss. Diát. Oest. Ung. pg. 137, tab. 29, fig. 1,2.

Longit. 27.6— 38,4 [A ; latit. 9-6 p-; costis 3—5 in 10 |i;
striis 10—11 in 10 fJ..

Kopacsel, Praep. 2. Coord 20,6/5,9. (II t., 40, 42 ábra, 700/1.)

Rhopalodia 0. Mull.

37. Rhopalodia gibba 0. M. : Bot. Jahrb. 1895 pg. 65,
tab. 1. fig. 15—17.

Longit. 62,4 [x ; latit. 9'6 [x ; costis 6 in 10 [x.

A K0PAC8ELI ANDE8ITTÜPA K0VAM08ZATAI 133

Kopacsel, Praep. 12. Coord. 23,1/6,7. (I tábla, 34 ábra, 700/1.)

38. Rhopalodia gibberula 0. M. var. directa
Pánt.: Balat. pg. 88, tab. 8, fig. 194, sub Epithemia.

Longit. 58,8u.; latit. 12 {i; costae 8 in 10 pl; striae 14 in 10 |i.
Kopacsel, Praep. 1. Coord. 21,8/5,4. (I tábla, 32 ábra, 700/1.)

39. Rhopalodia musculus 0. M. var. mirabilis
Fricke in A. Schm. Atlas tab. 255, fig. 2. Synon. Rhopalodia
tibetica Mereschk. Diát. vodorosli Tibeta 1906 pg. 33, fig. 20;
Epitliemia musculus Pánt. non Kg. — Pánt. : Balat. pg. 87, tab.
8, fig. 196.

Longit. 48 [x; latit. 15,6 (i; costis 4 in 10 (x; striis 16
in 10 jx.

Kopacsel, Praep. 1. Coord. 22,9/2,6. (I tábla, 38 ábra, 700/1.)

Eunotia E. 1837.

40. Eunotia arcus E. : Infus. Tab. 21, fig. 22.
Longit, 26,4— 48 [x; latit. 13,2— 15 fi.; striae 8— 9 in 10 |i.
Kopacsel, Praep. 1. Coord. 19,4/8,1. (II tábla, 52 ábra,

700/1., 56 ábra, 600/1).

41. Eunotia major (W. Sm.) Rbh. : Flór. europ. Alg.
pg. 72. Syn. Himantidium május W. Sm. : Brit. Diát. II. pg. 14,
tb. 33, fig. 286.

Longit. 60 — 66fi.; latit. 8,4//; striae 10 — 11 in 10/^.
Kopacsel, Praep. 9. Coord. 24,1/5,7. (II tábla, 54, 55
ábra, 700/1.)

42. Eunotia major (W. Sm.) Rbh. forma deformata Pánt.
Longit. 38,4 // ; latit. 7,2 n ; striae 8 in 10 i/..
KopacselPraep. 12. Coord. 23,8/10,1. (II tábla, 50 ábra, 700/1.)

Fragilariaeae.
Syiiedra E. 1831.

43. Synedra biceps Kg. : Kies. Bacill. pg. 66, táb. 14,
fig. 18 ; Svnon. Synedra longissima W. Sm. : Brit. Diát. I. pg.
72, tab. 12. fig. 9o.

Longit. 206-400/^; latit, ^n: striae 8 in 10 /a
Kopacsel, Praep. 12. Coord. 23,8/8,2. (II tábla, 46 ábra, 700/1.)

Fragilaria Lyngb. 1819-

a Odontidium.

44. Fragilaria Harrisonii (W. Sm.) Grun, : Beitr. z.
Kenntn. der foss. Diát. Oest.-Ung. pg. 139, tab. 29, fig. 16.
Svnon, Odontidium Harrisonii W. Sm. : Brit. Diát. 11. pg. 18,
tab. 60. fig. 373.

134 PANT0C8KK J.

Longit. 33,6 /^ ; latit. 24 // ; costis 5 in 10 //.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 21,3/0,5. (H tábla, 45 ábra, 700/1.)

45. Frag-ilaria mutabilis (W. Sm.) Grun. : Verhdg.
1862, pg. 369. Synon. Odontidium mutabile W. Sm. : Brit. Diát.
II, pg. 17, tab. 39, fig. 290.

Longit. 28,5 /v.; latit. 6 /^ ; striae 6 in 10/^

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,9/8. (U tábla, 51 ábra, 600/1.)

p. Staurosira.

46. FragilariaVenter: E.: Microg. tab. VIII, I, fig. 12.
Synon. Staurosira Venter Grun. : Beitr. z. K. der foss. Diát. Oest.
Ung. pg. 139, tab. 29, fig. 10—12.

Longit. 8,4 /í; latit. 7,2/^; striae 6 in 10/^.

Kopacsel, Praep. 2. Coord. 25,2/7. (II tábla, 49 ábra, 700/1.)

Y Fragilaria.

47. Fragilariaislandica Grun. var. fossilis nov. var.

Valvis elongatis, lanceolatis, 55,2 /-i longis, 6// latis, striis
11 in 10/^.

Kopacsel, Praep. 1. Coord. 18/6,2. (II. tábla, 58 ábra, 700/1.)

48. Fragilaria neogena nov. spec.

Valvis linearibus, lanceolatis, cum polis obtusis, 28,8/^
lungis, 6 /J- latis ; striis marginalibus 8 in 10 /^ validis.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 21,2/9. (II tábla, 67 ábra, 700/1.)

49. Fragilaria pseudolanceolata nov. spec.

Valvis lanceolatis, 30 /'■ longis, 7,2 /i latis, striolatis ; striolis

13 in 10 /'■ marginalibus, abreviatis, transversis, parallelis, punctatis.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 21/2,9. (II tábla, 44 ábra, 700/1.)

Denticula Kg. 1844.

50. Denticula Van Heurckii Fricke in A. Schm. :
Atlas, tab. 266. fig. 20.

Longit. valvae 81,6 // ; latit. 3 n ; costis 3 in 10 [f. ; striis
18 in 10 n.

Kopacsel, Praep. 1. Coord. 19,2/7,1. (I tábla, 36 ábra, 700/1.)

Tab e 11 ariaeae.
Disiphonia E. 1854.

51. Disiphonia hungarica Pánt. : Szliács pg. 14,
tab. 2, fig. 52.

Longit. 36 n ; latit. 15,6 n ; striis marginalibus 26 in 10 n.
Kopacsel, Praep. 1. Coord. 17,8/7,8. (I. tábla, 37 ábra, 700/1.)

A K0PAC8ELI ANDESITTUFA K0VAM08ZATA1 135

Surirelloideae,
Nitzschia (Hassal) Grun. 1877.

52. Nitzschia spectabilis (E.) Ralfs. Syn. : Synedra
spectabilis Ehrb. : Amerika tab. II, 3, fig. 4 ; Microg. tab. X, 1,
íig. 16. etc.

Loiigit. 220—387 n ; latit. 12 — 17 /^ ; poris carinalibus 5 — 8
in 10/^.

Kopacsel,Praep. 9. Coord. 20,6/7,9. (I tábla, 35 ábra, 600/1.)

SurireUa Turpin 1827.

53. Surirella Clementis Grun.: Beitr. z. K, d. foss.
Diát. Oest.-Ung. pg. 140, tab. 29, fig. 19.

Longit. 217,5 /í; latit, ad constrictionem 31,5/^; ad polos
52,5 /i ; costis 2 in 10 /^.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 29/8. (II tábla, 53 ábra, 900/1.)

Centricae,

Tribus Melosireae.
Melosira Agardh. 1824.

'ö"^

54. Melosira arenaria Moore var. tertiaria nov. var.
Recedit a specie area centrális, semper nuda. Diametr.
valvae 52,2 n ; radiis 5 in 10 (x ; striis marginalibus punctatis
oblique decussatis 15 in 10/^.

Kopacsel, Praep. 1. Coord. 21,8/8. (II tábla, 41 ábra, 700/1.)

55. Melosira Csákyana nov. spec.

Valvis disciformibus ad marginem cum coronora spinulamm
margaritas ferrentibus et corona striolarum radiantibus et anulo
striolarum oblique decussato dispositis abreviatarum ornatis. Area
centralis magis dilatata nuda. Diametr. valvae 66//; latit, mar-
ginis ornati 10,6 ; latit, areae centralis 55,4 n ; spinulis 5 in 10 /^
striis 10 in 10,".

Kopacsel, Praep. 1. Coord. 19,2/6,1. (H tábla, 39 ábra, 700/1.)

E kiváló fajt 0 Nagyméltóságának Csáky Károly gróf
váci püspök úrnak szentelem.

56. Melosira neogena nov. spec.

Valvis disciformibus, marginatis; margó margaritaceo strio-
latus, radiatus ; area centralis nuda dilatata 39,6 n lata. Diametrum
valvae 52,8 o, margaritis 6, radiis abreviatis 6, striis 16 in 10 n ;
latitudo marginis ornati 13,2/^.

Kopacsel, Praep. 1. Coord. 18/8,2. (II tábla, 43 ábra, 700/1.)

136 PANTOCSEK J.

Tribus Coscinodisceae.
Stephanodiscus E. 1845.

57. Stephanodiscus Astrea (E.) Grun. : Arct. Diát.
pg. 114. Synon. Cyclotella Rotula Kg. : K. Bac. pg. 50, tab. 2, IV.

Diamet. valvae 20,4 /^ ; aculeis 5 in 10 ft.

Kopacsel, Praep. 2. Coord. 25,2/9,8. (II. tábla, 62. ábra, 866/1.)

Tribus Diflugioideae.
Carnegia Pánt. 1912.

58. Carnegia mirabilis Pánt.: Fertő pg. 42, tab. 4.
fig. 178—181.

Diametr. valvae 7,2 — 13,2 // ; latit. marg. 1 — 2 //.
Kopacsel, Praep. 9. Coord. 24,5/7,5. (II táb. 61, 63 ábra, 700/1.)

Echinopyxis nov. genus.

Frustulis ampullaeformibus, marginatis, nudis vei spinulosis
ad polum superiorem collo abreviato, aniplo notatis.

59. Echinopyxis tertiaria nov. spec.

Longit. ampulláé spinulosae 21,6 - 25,2 // ; latit. 15,8 — 20,4 [i ;
longit. colli 2,4 — 3,6 // ; latit, colli 4,8 — 8,4 f. ; latit, marginis 1,2 //.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 26,8/5. (II tábla, 59, 60, 64
ábra, 700/1.) Igen gyakori.

60. Echinopyxis laevis nov. spec.

Frustulis ampullaeformibus, 22,8 // longis, 18 // latis, lae-
vissimis. Collo prominente 3 [J- alto, 5 // lato. Margine ampulláé
1,4/^ lato.

Kopacsel, Praep. 9. Coord. 20,3/3,8. (II tábla, 65 ábra, 700/1.)

Tah. I.
fig-

1. Ampliora jamaliensis Cl. et Grun. var. fossilis nov. var. 700/1.

2. Cymbella Clementis Pánt. 700/1.

3. — Ehrenbergii var. hungarica Pánt. 700/1.

4. — obtusa Greg. 700/1.

5. — turgidula Grun. 700/1.

6. — hungarica Pánt. 600/1.

7. — aspera (E.) Her. 700 1.

8. — austriaca var. prisca Grun. 700/1.

9. — austriaca Grun. var. tumida Pánt. 700/1.

10. — szliacsensis Pánt. 700/1.

11. — helvetica Kg. var. gracilis Meister 700/1.

12. — Batthyányiana nov. spec. 700/1.

13. — explanata nov. spec. 700/1.

14. Stauroneis salina W. Sm. var. fossilis nov. var. 700/1.

15. Navicula arcana nov. spec. 700/1.

16. — expectilis Pánt. var. prcducta nov, var. 700/1.

A K0PAC8ELI ANDE8ITTUFA K0VAM08ZATAI 137

fíg.

17. Navicula nobilis E. var. fossilis Pánt. 700/1.

18. — Dux E. 70U/1.

19. — adversatrix 600/1.

20. — expectilis nov. spec. 600/1.

21. — aedifex nov. spec. 700/1.

22. — arata Grun. var. producta Pánt. 700/1.

23. — arata Grun. var. validior Pánt. 700/1.

24. — omitta nov. spec. 900/1.

25. — carpathorum Pánt. 600/1.

26. 27. Navicula rasa nov. spec. — fig. 26. 866/1, — fig. 27. 700/1.

28. Cocconeis boryana Pánt. 7001.

29. Navicula tenella Bréb. 700/1.

30. Gomphonema hungaricnm Pánt. 700/1.

31. — constrictum E. 700/1.

32. Rhopalodia gibberula 0. M. var. directa Pánt. 700/1.

33. Navicula pseudobacillum Grun. var. fossilis nov. var. 600 1.

34. Rhopalodia gibba 0. Ití. 700/1.

35. Nitzscbia spectabiUs (E.) Ralfs 600/1.

36. Denticula Van Heurckii Fricke 700/1.

37. Disiphonia hungarica Pánt. 700/1.

33. Rhopalodia musculus ü. M. var. mirabilis Fricke 700 1.

Tah. II.
fig.

39. Melosira Csákyana nov. spec. 700/1.

40. 42. Epithemia cistuia E. var. lunaris Grun. 700/1.

41. Melosira arenaria var. fos.>;ilis nov. var. 700/1.

43. — neogena nov. spec. 700/1.

44. Fragilaria pseudolanct-olata nov. spec. 70!'/l.

45. — Har-isonii (W. Sm.) Grun. 700/1.

46. Synedra biceps Kg. 700/1.

47. Microneis Hauckiana Cleve 866/1.

48. Navicula carpathorum Pánt. var. bivittata nov. var. 700/1.

49. Fragilaria Venter E. 700/1.

50. Eunotia major Rbh. forma deformata 700/1.

51. Fragilaria mutabilis (W. Sm.) Grun. 600/1.

52. 56. Eunotia arcus Ehrb. — fig. 52. 700/1, — fig.56. 600/1.

53. Surirella Clementis Grun. 600/1.

54. 55 Eunotia major Rhb. 700/1.

57. Navicula halionata Pánt. 700/1.

58. Fragilaria islandica Grun. var. fos.siIis Pánt. 700/1.

59. 60. 64. Echinopyxis tertiaria nov. gen. et spec. 700/1.

61. 63. Carnegia mirabilis Pánt. 700 1.

62. Stephanodiscus Astrea (E.) Grun. 806/1.

65. Echinopyxis laevis nov. spec. 700,1.

66. Navicula decens nov. spec. 700/1.

67. Fragilaria neogena nov. spec. 700 1.

(A növ. fizakosztály 1913. május hó 17-én tartott üléséből.)

138 APRÓ KÖZLEMÉNYEK

APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

m. g. Tanulmányok a növények higroszkópos mozgásai
köréből. Fucskó Mihál ynak ily cimü dolgozatát M á g o c s y-
Dietz Sándor terjesztette elö a M. Tud, Akadémia harmadik
osztályának ülésén. A dolgozat a hüvely kopácsainak csavarodó moz-
gását tárgyalja és foglalkozik a higroszkópos görbüléseknek helyes
értelmezésével. Vizsgálja a kopácsok rostrétegében lévő rostoknak a
száradás folyamán beálló relaíiv összehúzódó képességét és arra az
eredményre jut, hogy az összehúzódó képesség maximuma harántos
irányban a rostréteg közepén helyezkedik el. A maximumtól kifelé meredek
skálán haladva a külső oldali minimum és befelé valamivel gyengébben
esö skála bázisán a belső oldali minimum helyezkedik el. A hosszanti
összehúzódó képesség maximuma a külső oldalon van ; innen hirtelen
eséssel középre jut a minimum, amelytől befelé újra emelkedés
következik.

A kopácsok csavarodása nem harántos görbülés, hanem torzióval
kapcsolatos görbülés, mert a görbülések fokozatos eltolódásokkal kapcso-
latosak. A torzió a rostok összehúzódó képességének eloszlása alapján
érthető, de szerepe van benne a rostok aktiv torziójának is. A rostok
aktiv torziója a rostréteg belső felében a kopácsok torziójának ellen-
tétese, míg külső felében a kétféle torzió iránya megegyező.

A jobb- és baloldali kopács higroszkópos görbülései szimmetriá-
sak, a rostréteg egyes részei azonban a jobb- és baloldalon egészen
elütő módon viselkednek.

A sejtfal optikai tulajdonságai és az összehúzódó képesség
között mutatkozó összefüggés, a szerző véleménye szerint, újból tanul-
mányozandó, mert az e téren megállapított szabályok és törvény-
szerűségek jórészt a hüvely rostrétege higroszkópos viselkedésének
régebbi hibás értelmezésén épültek fel.

m. g. Baktériumok és erjesztőgombák a virág mézned-
vében. Schuster V. és Ú 1 e h 1 a V. tüzetes vizsgálatai kiderítették,
hogy a virág méznedvében sokféle parányi növényi szervezet él. Ezek
közül sikerült mintegy 20 baktériumfajt, 8 — 10 erjesztögombát és 2
oidiuraszerü gombát tisztán tenyészteniök. Erjesztögombákra majd
minden virágban akadtak. Mucor és Penicillium penészek a virágméz-
ben csak kivételesen találhatók. A szerzők megfigyelték, hogy esős
időben a virágok méznedvében jelentékenyen megfogyott a baktériumok,
illetőleg az erjesztőgombák száma. A borús időben felnyíló bimbók
méznedve pedig egyáltalában baktériummentes maradt. Verőfényes idő-
ben a sterilis méznedv egy nap alatt megfertőződött. A fertőzést való-
színűleg a virágot látogató rovarok okozzák. É kérdéssel a két kutató
még tovább is foglalkozik. Annyi bizonyos, hogy e parányi szerveze-
teknek a méznedvben való előfordulását nem lehet véletlen jelenségnek
minősíteni. Az a körülmény, hogy bizonyos virágokban csak bizonyos
alakok élnek, valamint az a körülmény is, hogy a különben mindenütt

APRÓ KÖZLEMÉNYEK 139

előforduló Mucor és Penicillium penészek a méznedvben csak kivé-
telesen találhatók, arra enged következtetni, hogy a méznedv rendes
tartózkodási helye bizonyos szervezeteknek, amelyek ehhez az élet-
módhoz alkalmazkodtak. Kétségtelen, hogy a virágok eme lakói a
virágra nézve teljesen ártalmatlanok. Némely növény virágait (pld.
a Tilia pubescens) ezek a szervezetek epidemiaszerüen lepték el,
anélkül, hogy a termésképzödésben bárminemű visszamaradás követ-
kezett volna be. Nem ártott az sem, ha a méznedvet a benne lakó
szervezetek meg is erjesztették, annyira, hogy az egészen zavarossá
lett (Ber. d. deutsch. bot. Ges. 1913. 129.).

m. g. Hazánk új Violái. Gürtler Kornél, a kolozsvári
egyetemi botanikuskert fökertésze, az erdélyi Kerz havasokban, a
Bullea-tó felett, oly Violát gyűjtött, mely a Viola alpina és a Viola
declinata hibridje: V. Paxiana Degen et Zsák.

Wagner János, a deliblati homokterületen 14 Violát figyelt
meg. A terület gondos felkutatásának örvendetes jelének tartjuk azt,
hogy Wagner János ennyi ibolyát sorol fel olyan területről, ahonnan
Borbás V. még csak 3 ibolyafajt ismert. Hazánkra új a V i o I a
D ufforti Fouillad (= V. álba X sylvestris). Ezt az ibolyát Wagner J.
Világoson is gyűjtötte. Új hibridek : aViola Neményiana Wagner
{= V. sepincola X a^renaria) és a Viola Ajtayana Wagner (== V.
ambigua X arenaria). Előbbi a „Korn" bokrai alatt, utóbbi a „Leány-
kát" füves buckáin terem ; mindkettő a tőfajok között. (Magy. Bot.
Lapok. XII. 1/5. sz.

m. g. A rozsdagombák áttelelése az uredospórák útján.
Hogy a rozsdagombák spórái közül nemcsak a teleutospórák, hanem
az uredospórák is áttelelnek, az már eléggé ismeretes. Legújabban
Baudys E. mutatta ki, hogy az uredospórák a hűvösebb éghajlatú
Csehországban is áttelelnek. Különösen a rozs rozsdáját, a Puccinia
glumarumot és a Puccinia dispersát kisérte figyelemmel, ősztől kezdve
a következő év nyaráig. Megfigyeléseinek fontosabb eredményei :
Enyhébb tél után a rozsdabetegség már áprilisban tör ki járvány-
szerűén. Az uredospórák csirázóképességüket megtartották akkor is,
amikor 10 — 14** C hideg érte őket, akár takarta őket a hó, akár nem.
Ilyen hideg mellett az uredo miceliuma is életben marad. A Puccinia
dispersa uredospórái (a szoba száraz levegőjében) csirázóképességüket
100 napig tartották meg. Hetekig tartották meg akkor is, ha itatós-
papirosok között szárította a fertőzött rozsleveleket. A Puccinia disper-
sának febr. 26-án gyűjtött uredospórái már P/^ óra múlva csíráztak.
(Annales Mycol. XI. 30).

m. g. A talaj hőmérsékletének befolyása a növényzet
fejlődésére. Naegler W. szerint a talaj középhömérsékletének
05 — 1 m mélységben, március és április havában, 1" C-val való
csökkenése a kitavaszodást 10 nappal késlelteti. A tavasz dátuma (az
almafa virágzása) egybeesik a talaj hőmérsékletének, 0' 5 m mélységben
10^ C-ra való felmelegedésével. A kitavaszodást késlelteti a borulás
mértékének csökkenése is a téli hónapok idején. A napsütés tárta-

140 APRÓ KÖZLEMÉNYEK

mának O'l órával való csökkenése a tavasz dátumát 3 nappal veti
vissza. A téli hónapok idején a napsütés tartamának átlagos napi érté-
kének 1 órával való csökkenése a talaj középhömérsékletét 0*5 — 1 m
mélységben, márciusban és áprilisban 3° C-val szállítja le (Bot. Centr.-
bl. 1913. 122. köt. 488. old.).

m. g. Az egres amerikai lisztharmatja [Sphaerotheca
mors uvae (Schwein.) Berk.] erősen terjed az országban. 1909 óta,
amikor még csak Háromszékből, Udvarhelyből és Szolnok megyéből volt
ismeretes, megjelent a következő megyékben is : Szabolcs, Fogaras,
Szepes, Pest, Zemplén, Hajdú, Abaújtorna, Heves, Kolozs, Árva, Bács,
Borsod, Bihar, Fejér, Temes, Bereg, Mosón és Pozsony. A megyéknek
ehhez a sorához, melyei Kern H. a „Kertészet" 1913. évf. 10. szá-
mában közöl, hozzá kell vennünk Torontál megyét és Brassó megyét is.
Torontálmegyei előfordulását Szabó Z. jelentette, aki Gyálán találta
ez év május havában. Brassómegyei előfordulásáról Römer Gy, adott
hírt (Kronstadter Zeit. 1913. jún. 6.). Levélbeli közlése szerint a
Barcaságon meglehetősen elterjedt : a Méheskertekben, Obrassóban
és a cukorgyár területén. Megemlítésre érdemes, hogy Szepesmegyében,
bár gyengébb mértékben, átterjedt a ribiszkére is. Amerikai liszt-
harmattól ellepett ribiszkét Győrffi I. küldött a M. N. Múzeum
növ. osztályának Szepesbéláról. Legújabban a szepesmegyei Svedléren
is találtak ilyen ribiszkét. (Szepesi Hírnök 1918. jún. 14.) Ugyanez
a lap arról tudósít, hogy ez a betegség Svedléren „az egres ezévi
termését már jóformán tönkretette. A szepesmegyei Bindtbányán
Fílarszky N. akadt reá Budapesten, e sorok írója 1912-ben találta
először az egresen. Legújabban G r e í n í c h F. figyelte meg a pest-
megyei Sükösdön és Hajóson. Ennek az erős terjeszkedésnek talán gátat
fog vetni az ú. n. kaliforniai vagy amerikai raészkén
oldat, melyet a magyaróvári növénykórtaní állomás nagy sikerrel
használt. Ennek a védekező szernek készítési módját Kern H. a
„Kertészet" 1913. évf. 11. és 12. számaiban ismerteti. A másik kitűnő
szer az ú. n. Zolfo ramato ventílato ezídeig csak Trientben
kapható. Nagyon ajánljuk az érdeldődőknek, ho^y Kern H. „Véde-
kezés az amerikai köszmételisztharmat ellen" círaü dolgozatát olvassák
(Kertészet, 1913. évf. 10 — 12. sz.). Úgy tudjuk azonban, hogy ez a
betegség Európában nem 1900-ban jelent meg először, és nem is Ír-
országban, amint azt Kern H. írja, hanem már 1895-ben, Orosz-
országban, Winnitzy községben, Podoliában, ahol 1897-ben már vesze-
delmessé vált (Lásd Növénytani Közlemények 1908. 5. füzetében).

m. g. A Parnassia palustris kleistogamiája W i 1 h e 1 m J.
Csehország északi részében a Parnassia palustrisnak kleistogam virá-
gára akadt. Ez a jelenség ennél a növénynél ezideig ismeretlen volt.
A kleistogam virág a rendesnél jóval kisebb, sziromlevelei zöldek és
csökevényesek, portokjai érettek voltak. A kleistogam virágot viselő
szár is jóval kisebb a rendes szárnál (Öst. Bot. Zeitschr. 1913. 186 old.).

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 141

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^

(Rovatvezető : Kíímmerle J. Béla.)

a) Hazai irodalom :

Aujeszky Aladár dr.: A baktériumok természetrajza. 289 rajz-
zal a szövegben és öt szines melléklettel. A Magy. Tud. Akad. segédkezé-
sével kiadta a Kir. M. Természettud. Társulat. Budapest, 1912. XVI. -j- 920.
old. 8-rét.

Blattny Tibor: A vörösfenyö östermöhelyei a Szebeni Havasok-
ban. (Ursprüngliche Standorte der Larche in den Ciblner Alpen.) — Erdészeti
Kísérletek XIV. évf. 1912., 101—103. old.

Borza Sándor: Cerastium-tanulmányok. 5 képpel. Études des
Ceraisteg. — Botanikai Közlemények XII. köt. 1913. 41—79. és (9)— (12.) old.

Csete Sándor: A korompenész. (Der Russtau.) — Kertészeti La-
pok XXVn. évf. 1912 , 451—454. old.

D o b y Géza dr. : A növényi enzjoneki-öl. (Über die pflanzlichen
Enzymen.) — Uránia XIV. évf. 1913., 216—218. old.

Az erjesztök a kertészetben. — Kertészet I. évf. 1913. 8. és

34. oldal.

Gáyer Gyula dr. : Viola Szilyana Borb. — Botanikai Közlemé-
nyek XII. köt. 1913. 80—81. és (13)— (14.) old.

Hegedűs Tibor: A növényi tulajdonságok öröklékenységéröl és
a fajta keletkezéséről. Ábrákkal. — Kertészet I. évf. 1913., 57—59. old.

Héjas Endre: Sávoly Ferenc „Über die Lebensansprüche der
Peronospora der Rebe an die Witterung." — Az Időjárás. XVH. évf. 1913.,
38—40. old. — Ismertetés.

Istvánffi Gyula dr.: Valami a peronosporáról. (Etsvas über die
Peronospora.) — Kertészet. I. évf 1913., 6—7. és 32—33. old.

Lovassy Sándor dr. : Újabb és régibb csüngőszárú Trades-
cantiák a díszkertészetben. — Kertészet. I. évf. 1913., 15^17. old.

Mágocsy-Dietz Sándor dr. :A növényélettan és a kertészet.
(Die Pflanzenphysiologie und der Gartenbau.) — Kertészet. I. évf. 1913.,
3—4. old.

M o e s z Gusztáv dr. : Apró Közlemények. (Kleine Mitteilungen.) —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 85—86. és (15.) old.

-Rapaics Rajmund dr., Növénybetegségek 1912-ben Debrecen
környékén. — A kert. XIX. évf. 1913., 175—176. és 207—208. old.

Schilberszky Károly dr. - A sörélesztö újabb szerepéről. —
Természettudományi Közlöny. XLV. köt. 1913., 353—356. old.

— — Az enzymek technikai jelentősége. — Természettudományi Köz-
löny. XLV. köt. 1913. 394—395. old.

^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a
növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg-
jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent
közlemények forrásáról öt értesíteni szíveskedjenek. {Szerk.)

12

142 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Schveitzer József dr. : A Cymbalaria muralis peloriás virága.
(Pelorie der Blüte von Cymbalaria muralis.) — Botanikai Közlemények. XII.
köt. 1913., 82—83. és (15.) old.

b) Külföldi irodalom :

Doby Gézadr. : Biochemische Untersuchungen über die Blattroll-
krankheit der KartoíFel. ü. Die Oxydasen der ruhenden und angetriebenen
KnoUen. — Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten. XXI. Bd. 1911., p. 321—336.
Dykes, William Rickatson: The genus Ins. With fortyseven
coloured drawings by F. H. R o u n d, one coloured platQ of seeds by Miss
R. M. C a r d e w and thirty line drawings by C. W. Johnson. Cambridge,
1913. The University Press. 246. old. Folio.

A szerző monográfiájában herbáriumi példányok alapján a következő
adatokat említi hazánkból : Iris ruthenica [I. caespitosa Pali.]
(Kolozsvár, Nagyszeben, Hosszúasszó) ; I. s p u r i a L. var. subbarbata
Joó (Tokaj, Esztergom, Nagyszeben, Kőrösladány, Buda) ; I. graminea L.
[I. pseudocyperus Schur, I. pseudograminea Schur.] (Herkules-
fürdő, Bánság, Fiume) ; I. humilis M. B. (Szt.-Gothard, Torda) ; I. flavis-
sima Pali. [I. arenaria W. et K., I. nova Winterl.] (Pest, Csepel,
Rákos, Esztergom, Nagykőrös, Dubova) ; I. p u m i 1 a L. (Buda, Meleghegy,
Nagyszeben, Mühlbach, Hosszúasszó, Nagyenyed, Kolozsvár) ; I. R e i c h e n-
b a c h i i Heuff. [I. b o s n i a c a Beck, I. b a 1 c a n a Janka, I. s e r b i c a
Pané.] (Bánság, Dubova, Bosznia és Hercegovina) ; I. a p h y 1 1 a L. [I. h u n-
g a r i c a W. et K., I. p o 1 o n i c a Blocki] (Nagyszeben, Hosszúasszó, Tokaj,
Kolozsvár) ; I. v a r i e g a t a L. (Buda, Selmecbánya, Mátra, Erdély, Hosszú-
asszó, Deliblat, Zengg, Mitrovica) ; I. C e n g i a 1 1 i Ambrosi var. i 1 1 y r i c a
Tomm. [I. paliida Lam. var. dalmatica Pamp.] (Zengg, mte Veljun,
supra Zengg); I. flavescens DC. (Bosznia).

A szerzőnek megjegyzései illetőleg helyesbítései a következők : I
L ó c z y i Kanitz (China) = 1. tenuifolia Pali. ; I. humilis Schur = ?
I. ruthenica, I. cretensis Janka = 1. unguicularis Poir. var.
a z i c a (Albow) ; I. b i n a t a Schur, I. d i a n t h a Schur ésl. scapifera
Borb. ? talán I. p u m i 1 aXa p h y 1 1 a (Rothberg [Barth], Hosszúasszó [Barth]) ;
I. c u c u 1 1 a t a Schur valószínííleg I. p a 1 1 i d aXg ermanica; I. lepida
Heuffel talán az I. v a r i e g a t a formája ; I. leucographa Kerner az
I. variegata albino formája ; I. 1 o r e a Janka = 1. Sintenisii Janka,
I. pseudosibirica Schur = ?; 1. transsilvanica Schur = 1. p u-
mila; I. virescens var. bosniaca = I. Reichenbachii; I.
pseudocyperus Schur = 1. graminea L. var. pseudocyperus
(Schur).

Gáyer Gyula dr. Aconitum Ronnigeri (paniculatum X tauricum.
hybr. nova. — Österreichische Botanische Zeitschrift LXDI. Jahrg. p. 67—68)

Hegyi Dezső: Der Wurzelbrand der Zuckerrübe und seine Ver-
hütungsmassregeln. — Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten. XXI. Bd. 1911.
p. 269—276.

Istvánffi Gyula dr. és Sávoly Ferenc dr.: Recherches
sur les rapports entre le temps et le mildiou en Hongrie. Montpellier, 1911.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 143

Kövessi Ferenc dr. : Nouvelles recherches sur la prétendue
utilisation de l'azote de l'air par certains poils, spéciaux des plantes. —
Comptes Rendus des Séances de TAcadémie des Sciences. Paris. Tome CLII.
Semestre I. 1911., p. 888—890.

Sur la prétendue utilisation de l'azote de l'air par certains

poils spéciaux des plantes. — Comptes Rendus des Séances de TAcademie
des Sciences. Paris. Tome CIL. Semestre 11. p. 56—58.

Sávoly Ferenc dr. : Über die Lebensansprüche der Peronospora
der Rebe an die Witterung. — Centralblatt für Bakteriologie, Parasitenkunde
und Infektionskrankheiten. Bd. XXXV. 1912.

Szűcs József: Über einige charakteristische Wirkungen des
Aluminiumions auf das Protoplasma. — Jahrbücher für wissenschaftliche
Botanik. LII. Bd. 1913., p. 269—332.

V o u k V. : Über eigenartige Pneumathoden an dem Stamme von
Begonia vitifolia Schott. Mit 1 Tafel. — Berichte der Deutschen Botanischen
Gesellschaft. Bd. XXX. 1912., p. 257—262.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

A növénytani szakosztály 1913. április hó 23-án tartott 186. ülésének

jejjyzükönj've.

Elnök: Klein Gyula, majd Mágocsy-Dietz Sándor
Jegyző : Szabó Zoltán.

1. Tuzson János ,,A voronyezsi puszták flórája" címmel orosz-
országi útjának második részéről tartott előadást, melyben a finnországi
wiborgi kerület tengerparti homokterületének uövénj^öldrajzi és florisztikai
viszonyairól is szólt. A uövényföldrajzi formációkat az expedició felvételeiből
készült vetített képekben mutatta be, a növények rendszeres felsorolását
pedig az illető területeken gyűjtött példányok bemutatásával kísérte. (A
dolgozat a tauri pusztákra vonatkozó résszel [1. 92. old. jegyzőkönyv]
együtt fog megjelenni).

2. Jegyző jelenti, hogy mivel a mai napig a tervezett májusi társas
kiráiidulásra résztvevő nem jelentkezett, a kirándulás elmarad.

A növénytani szakosztály 1913. évi május hó 17-én tartott 187. ülésének

jegyzökönyve.

Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán.

1. Elnök az ülést megnyitva, üdvözli dr. Doby Gézát, szak-
osztályunk buzgón működő tagját, egyetemi magántanári habilitációja,
dr. Szabó Zoltánt pedig egyetemi adjunktussá történt megválasztása
alkalmából.

2. Andrasovszky József: ,, Adatok Kis-Ázsia flórájához"
címmel az 1911. évi kisázsiai útjáról számol be, amely az Angóra, Konia,

144 BZAKOSZTÁIiYl ÜGYEK

Eregli és Kaiserieh közötti területre terjedt. Bevezetésképen ismerteti Angóra
koratavaszi fióráját, majd áttér a Karabagh és Zebir községek melletti steppe
tavaszi képének, valamint a steppéböl kiemelkedő mészdombok flórájának
jellemzésére. A továbbiakban ismerteti Konia tavaszi és nyári növényzetét,
a Karabagh és Karadj a-Dagh nevíi hegyek flóráját, valamint az ezek alatt
elterülő steppeformációk nyári és őszi képét. Előadása folyamán több növényt
mutat be. Az új fajok közlését későbbre tartja fenn.

3. Pálinkás G y u 1 a „Szölöfertőzési kísérletek Plasmopara viti-
colával" címmel előadja a m. k. Ampelológiai intézetben végzett mester-
séges fertőző kísérletek módszereit és a szerzett tapasztalatokat.

A fertőzések szai)adban, üvegházban és laboratóriumban hajtattak
végre. A fertőzöcseppeknek legalább 24 óráig nem szabad felszikkadniok,
mert némelyik konidiiimanyagból csak egy fél vagy egy nap múlva szület-
nek meg a rajzósejtek. Legjobb kisebb üvegcsészével, haranggal borítani le
a fertőzendő részeket, mivel az egészen leborított töke nagyon megsínyli a
beavatkozást. A részletfertőzés olcsóbb, egyszerre sok és könnyen beállít-
ható — a fertőzési helyek szabatosabban rögzíthetők.

A levelek a tőke mellett asztalszerüen megerősített deszkalapra ki-
feszítve nedves itatópapirral bélelt üvegcsészékkel boríttattak be. A fertő-
zési helyek vagy tuskari kával, vagy kouidiumos vízbe mártott szűrőpapír-
szeletekkel, vagy a fertőző cseppeknek ábra alakjában való elhelyezése révén
rögzíttettek. A fürtök vagy üveghengerbe zárattak, vagy haranggal borít-
tattak le és vagy általában fertőztettek, vagy megjelölt helyeken (konidiumos
vízbe mártott vattapamatokkal, fonalakkal).

A fertőzésre szolgáló konidiumokat jól el kell keverni a vízzel, mivel
különben lebegve maradnak s nem áznak jól meg. Sötétben biztosabb a
fertőzés, tehát a cseppeket el kell a fénytől zárni, de ekkor tanácsos
csomagolópapír-sátorral körülvenni a tőkét, hogy a csésze be ne mele-
gedjék a tüzö napon.

A fertőzés gyakran nem sikerül a szárazságban gyűjtött konidiumok-
kal, viszont a nagyon íiatalokkal sem (a beftíződés után 12 óra múlva érnek
meg). A konidiumok gyűjtésekor vigyázni kell, hogy a levelekről védekező-
szer-rögök közéjük ne jussanak, mert a kioldódó rezsó meghiúsíthatja a
fertőzést.

A szőlőnek minden zsenge zöld szervét sikerült mesterségesen
fertőzni a szabadban s a fertőzés mindenkor a szájnyíláson keresztül
történik, tehát elsősorban azoknak előfordulása szabja meg az élősdi be-
hatolását. (A levél felső oldalán csakis a nagyobb erek mellett és a
fogakon vannak szájnyílások, tehát az ér közötti rész nem fertőzhető,
valamint a borsónagyságú bogyók sem, mivel ezeken már visszafejlődtek a
szájnyílások.)

4. Varga Oszkár ,,Az üszökspóratartalmú korpákról és az üszök-
spórák mennyiségének meghatározásáról" c. dolgozatát ismertette. Mivel az
üszökspóratartalmú takarmányok ártalmasságára vonatkozó etetési kísérletek
negatív eredménnyel végződtek, nincs okunk azokat mérgezőknek tartanunk.
Kívánatos volna mindazonáltal a jövőben felmerülő panaszok okát a hely-
színén kutatni. A gondosan tisztított gabonából készült korpákban üszök

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 145

spórák számbavehetö mennj'iségben nem találhatók. Ezek a koptatóporral
s egyéb malomlialladékkal kerülnek a korpába ; az üszökspórák a korpa
minőségét rontják, mert emésztetlenek és a korpának kellemetlen szagot
kölcsönöznek. Ez okból kívánatos, hogy a tiszta és üszökspóratartalmú
korpák a forgalomban egymástól megkülönböztettessenek.

Az iiszökspórákat illetőleg a koptatóport mikroszkóp alatt könnyen
fel lehet ismerni. A hazai korpákban a búza iiszökbetegségét okozó két
gomba közül aTilletia laevis spórái vannak túlsúlyban. Az üszök-
spórák mennyiségét súly szerint úgy Bredemann mint G r o h mód-
szerével meg lehet határozni, e tekintetben a két módszer egyező eredményt
ad. De a spóraszámot illetőleg a kettő között lényeges eltérés van.
Bredemann számai valósak, G r o h é i pedig viszonylagosak. Oly őrle-
ményeknél, melyek kevés spórát tartalmaznak és amelyekben a spórák egyen-
letesen vannak eloszolva, Bredemann módszere pontosabb eredményt
ad. Ellenkező esetben, s ez a korpáknál a gyakoribb, előadó a Groh-féle
módszert tartja alkalmasabbnak. E módszer különben könnyebben kezelhető
és kevesebb időt vesz igénybe.

5. Pantocsek József „A kopacseli andesittuía kovamoszatai"
című dolgozatát Moesz Gusztáv terjeszti elő. (L. 126 old.)

6. Langer Sándor „Spirogyra proavita n. sp." című dolgozatát
Moesz Gusztáv ismerteti. (Megjelenik.)

7. Schilberszky Károly: „Az ágcsonkok tökéletes beforra-
dása címen bükkfatörzshasábokat mutat be, melyeken demonstrálja, hogy
a törzsről letört ágak csonkjait annál könnyebben fedik be az új fapalástok,
mennél rövidebbek és vékonyabbak azok ; mind a két körülmény kedvező-
sége a csökkentett felület által van adva, ami a visszaszerzőképesség élet-
tani munkáját könnyíti. A jó tenyészeti viszonyok összes tényezői szintén
lényeges hatással vannak erre. Ellenkezőleg pedig a csonk elzárását lassítja
avagy gátolja, ha közben a csonkban redvesedési gombák (Polyporus) okozta
fertőzés áll be. Ha ilyen kóros jelenség azonban elmarad és az ág fiatal
volt, akkor az elzárás tökéletes lesz, vagyis a nekrózis folytán megbarnult
ágcsonkot olyan simán borítják be a fapalást évgyűrűi, hogy kívülről nem
is gyanítjuk a belül elrejtett ágcsonkot. Igaz, hogy az ilyen fa ipari fel-
dolgozását a belsejében maradt göcsök megnehezítik, magát a faanyagot
pedig kereskedelmi értékében tetemesen alászállítják.

,A közönséges csiperke teratológiájához" címen két termötestet
mutat be, melyek azonban tönkjeik alsó részével és kalapjaik egy részével
oldalt összenőttek egymással, úgy hogy a tönkök között megfelelő hézag
látható. Hasonló esetet ismertet és rajzol le ugyané gombáról De Seynes
(Bull. de la Soc. Bot. de Francé 1867, XIV, tab. 5, f. 8.).

„A szamóca ikergyümölcse" címen bemutat közös kocsányon két,
oldalt egymáshoz nőtt kerti szamócát (Laxton's Noble), amelyeknek két-
virágúságból való eredetét a csészelevelek számbeli viszonyai is támogatják.

8. Szabó Zoltán bemutatja Bommer és Massart ,Les
Aspect de la Végétation en Belgique" című művét, mely 1912-ben Bruxelles-
ben jelent meg a Ministere de Tagriculture et des travaux publics Jardin
botanique de l'état kiadásában. A hatalmas atlasz 80 fényképfelvétel után

146 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

készült táblán bemutatja a belga flóra egyes tájait, amelyek közül különö-
sen a dünék és mezőségek képei igen sikerültek.

9. Elnök jelenti a szakosztálj'nak, hogy a pünkösdi napokban meg-
látogatta a Deliblat homokterületet. Utoljára 20 évvel ezelőtt járt ott és
ezen a révea összehasonlíthatja a jelenlegi állapotot a 20 év előttivel. Az
összehasonlítás oly meglepő haladásról tesz tanúságot, a Deliblat oly hatal-
mas átalakuláson ment át, hogy lelkesedéssel kell a magyar botanikusok
előtt ezt ismertetnie. A Deliblat mint a magyar futóhomok tipikus példája
volt ismeretes eddig, a látottak azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizo-
nyítják. A Deliblat nem puszta futóhomok többé, hanem erdőség, amely
fényes tanújele az ottani birtokkezelőség kiválóan eredményes munkálkodá-
sának. A futóhomok, amely azelőtt az egész területet a maga sivár, termé-
ketlen szárazságával borította be, jelenleg teljes egészében meg van kötve,
főképen akácfával és helyenkint erdei fenyővel. Az akácfa a magyar csen-
kesszel együttesen a legkitűnőbb homokkötőnek bizonyult. Ez a hatalmas
kulturális munka, amely sivár területet rövid időn belül kultúrterületté vará-
zsolt, Ajtai Jenő deliblati föerdőmérnök munkája. A magyar földmüvelés
és botanika csak a legnagyobb elismeréssel és hálával emlékezhet meg
Ajtai munkálkodásáról, aki nem feledkezett meg a szakosztály ama törek-
véséről sem, hogy a magyar flóraterület egyes jellemző részei eredetiségük-
ben őriztessenek meg. A Deliblatnak, mint ismeretes, oly jellemző növény-
zete van, amely sehol máshol fel nem lelhető hazánkban. A homokkötés
és fásítás e jellemző homokpusztai flóra kipusztulását eredményezte volna,
ha Ajtai a minisztérium jóváhagyásával nem gondoskodott volna egyes
részeknek a maga eredetiségében való megőrzéséről. így a Deliblaton egy
400 és egy 100 holdas területet hasított ki, amelyen a jellemző flóra örök
időkre eredeti állapotában lesz fenntartható.

Ily hatalmas fejlődést látva, az intenzív kulturális munka eredményeit
őszinte örömmel ismerteti meg a szakosztállyal.

Schilberszky Károly iaditványára a szakosztály hálájának és
elismerésének olyképen ad kifejezést, hogy erről szóló jegyzőkönyvi kivo-
natot küld Ajtai főmérnök úrnak.

10. A Szakosztályi ügyek során jegyző jelenti, hogy új
tagul belépett : Gammel Alajos számtanácsos (Budapest), Lukács
Emil (Budapest), Récsey Miklós jószágigazgató (Ötvenes), S a 1 a c z
László gyógyszeré.'iz (Budapest), R. k. főgimnázium (Gyula). Üj átalányosul
belépett: Hörk Lajos főkönyvelő (Edelény), a veszprémi főgimnázium
ifjúsági könyvtára, a csáktornyai tanítóképző, a szombathelyi főreáliskola a,
gyönki ref. főgimnázium, a Selmecbányái kath. fögimn. Kilépett 3 átalányos.

HÍREK.

A földművelésügyi miniszter Doby Gézadr. egyetemi magán-
tanárt és fövegyészt állomásvezetővé nevezte ki és megbízta a magyaróvári
állami vegykísérleti állomás vezetésével.

Hollós László dr., a kecskeméti áll. főreáliskola nyűg. rendes
tanára, a középiskolai igazgatói címet kapta.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden
hónap második szerdáján ülést tart.

*

Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 nappál
az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő.

*

A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából
szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi
szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők
végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik
oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte-
lek egyszerű vonallal huzandók alá.

*

A „Botanikai Közlemények'' részére szíveskedjenek a szerzők
dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget
vag\' kivonatot, vagy leforditás céljából magyar nyelvű kivonatot
mellékelni. ^^

A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért
ívenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 —
40 K írói tiszteletdíj jár. Egy ivnél nagyobb cikk után az egy ivén
túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a
szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak
abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a
szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás
összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást.

*

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalannl kapnak. Kívá-
natra azonban többet is, a következő ár mellett:

25 darab ívenkint, címlappal . . 4 korona — fillér.

50 „ „ „ • . o „ „

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból
is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel
kapcsolatban. A kttlönlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor
könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.)

*

A szakosztály tisztikara. Tiszteletbeli elnök : Klein Gyula
műegyetemi tanár ; elnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-
egyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magy. Nemz.
Múzeum osztályigazgatója ; szerkesztő : Moesz Gusztáv, a Magy.
Nemz. Múzeum igazgatóőre ; jegyző: Szabó Z olt án, egyet, magán-
tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kivül : S c h i 1-
berszky Károly m. kir. kertészeti tanintézeti tanár, Tuzson

János egyetemi magántanár.

*

Az alapitói, tagságig illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet-
tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIU. ker., Eszterházy-
utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul
való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán,
Budapest, IX., Erkel-utca 12), kéziratok a szerkesztőhöz (Moesz
Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők.

Le bulletin .^Botanikai Közlemények** est la
revue de la sectíon botaníque de la
Socíété r» hongroíse des Sciences natu-
relles. A présent il parait dans sa U^*"* année
(6 fascicules par an) et contient envíron 25
feuíUes.

Les travaux publíés son traduits complé-
tement ou sönt réduits en un bref résumé
dans une des langues les plus ímportantes
ou ' en latin et ils apparaissent dans le mérne
fascicule.

Le prix d'abonnement par an est 8 cou-
ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin
avec d^autres revues botaniques, S^adresser á
la rédaction du bulletin

^3otaníkai Kö^Ieméíiyek^'

Budapest, VIII., Eszterháíy-utca Í6.

A szakemberek figyelmébe!

A Szegedi Városi Múzeum herbáriuma, mely-
nek alapját a Feichtinger-féle gyűjtemény alkotja,
jelenleg meghaladja a 10,000 példányt. A múzeum
igazgatósága tudatja, hogy a gyűjtemény szak-
embereknek rendelkezésére áll.

Hornyánszky Viktor csász és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 57008

XII. KÖTET. 1913. IX/25. 4. FÜZET.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÜZRKMÜKÖUÉSÉVEL SZERKESZTI

MOESZ GUSZTÁV

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.
(Budapest, VUI., Eszterházy-utca 16. szám.)

1913.

Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K.

TARTALOM.

TABLE DES MATIÉRES. — INHALT.

Oldal

F u c s k ó M. : Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló

sarjadzása 147

— — Über Regenerationserscheinungen an den Keimblattern einiger

dikotylen Pflanzen (27)

Blattny T. : Adatok az ezüsthárs (Tilia tomentosa Mönch.)

északi határának megállapításához 165

— — Beitrage zur Feststellung der nördlichen Grenze der Sil-

berlinde (38)

Langer S. : Spirogyra proavita n. sp 166

— — Spirogyra proavita n. sp (38)

V i s k i J. : Az aleuron szinezödésének és az anthocyannak isme-
retéhez 169

— — Zur Kenntnis des Ai.thozyans und der Farbung des Aleuron (39)

Apró közlemények 172

Növénytani repertórium . 174

Szakosztályi ügyek 178

Sitzungsberichte (39)

rnrek 180

Nachrichten (40)

A „Botanikai Közlemények'' díját befizették:

(1913 január 1-töl 1913 március végéig.)

1912-re:

Aradi áll. tanltók^zö-int., Aszódi ev. gimn. könyvtára, Balázs István,
Bricht Lipót, Budapesti II. ker. áU. tanítóképző-intézet. Budapesti VI. ker.
áll. főreáliskola, Budapesti VH. ker. Erzsébet-nőiskola, Budapesti állatorvosi
főiskola könyvtára. Budapesti kir. orvosegyesület, Budapesti kir. József-mü-
egyet. növénji;. tansz , Budapesti VTII. ker. áll. fögimn. önképzőköre, Cam-
bridge. Mas U. S. A. Gray Herbárium Hervard University, Fehér Jenő, Föld-
váry Dezső, Kiskunhalasi ref. fögimn., Kraus Emma, dr. Lengyel Géza,
Mahr Károly, Nagykárolyi fögimn., Pápai szent Benedek-rendi gimn., Prack
László, dr. Soós Lajos, Svetz Mihály, dr. Szalóki Róbert, Szandovics Rudolf,
Szegedi kegyesrendi városi fögimn. tan. könyvtára, Székesfehérvári áll. fö-
reálisk., Toldi Lajos, Trájtler József, Uhlyárik Titusz, Ungvári kir. kath.
fögimn. tan. könyvtár, Wenner Sándor.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XII. KÖTET. 1Q13.IX/25. 4. FÜZET.

F u c s k ó M. Néhány kétszikű növény szíklevelének

regeneráló sarjadzása.

(III— IV táblával.)

A sziklevelekbeii összegyúlt tápláló anyagok a csírázás ide-
jén a szíklevélből a csiranövénybe vándorolnak át. A vándorlás
útjának megszakítása folytán a csiranövény elsatnyul és a táp-
lálék hiánya miatt rövidesen elpusztul (Van Tieghem, 7. 210.).
A sziklevelek azonban kedvező körülmények közt még hosszú
ideig életben tarthatók, mert a bennük maradt anyagok átala-
kulása és oldódása tovább tart és ilyen módon a sejtjeikben
csírázáskor megélénkült anyagcsere hiányt nem szenvedhet. Sőt
ez egyre fokozódó oldódás rövid idő alatt a táplálék túlhalmo-
zódására vezet, ami a szíkleveleknek normális viszonyok közt
többé már nem osztódó sejtjeit is új osztódásra indíthatja, vagy
a folyamatban levő sejtosztódásokat fokozottabb akcióra serkenti.
Ily módon először is bizonyos szövetek a rendesnél nagyobb
mértékben fejlődnek ki és másodsorban az abnormis sejtosztódás
egészen új képletek fejlődésére vezethet.

Az új képletek keletkezése és a tápláló anyagok mennyi-
sége közötti szoros kapcsolat már régóta ismeretes és különösen
Goebel (1. 217.) utal rá különös nyomatékkal. Ennek az elvnek
az alapján könnyű már eleve eldönteni, hogy az új képletek
csak az olyan szíkleveleken keletkeznek gyorsan és gazdagon,
amelyekben van elég tartalék tápláló anyag, de még ezeken is
csak akkor, ha a csírázás kezdő stádiumán választattak le az
embrióról, mert a végső stádium idejére kiürül belőlük a képző
anyag. A teljesen kiürült szíklevelek új képletek fejlesztésére
teljesen képtelenek és az embrióról való leválasztás után hama-
rosan el is pusztulnak.

Az új képletek sarjadzása vagy a szíklevelek eltávolítása-
kor ejtett seb felületén képződött kalluszból indul ki, vagy pedig
a kallusztól távolabb eső pontokból ered. Á sarjadzás révén a
szikiével bizonyos esetekben képes regenerálni az egész növényt,
vagy amint általánosságban tapasztaljuk, a növénynek csak a
gyökérrészét.

A regenerációnak utóbbi esetét Goebel (1. 179.) „tökélet-
len" regenerációnak nevezi, amely jelenség nemcsak a szíkleve-
lekre jellemző, hanem nagyon elterjedt és jól ismert sajátsága

13

148 FUCSKÓ M.

a lombleveleknek is (Lindemuth, 4.). Talán helyesebb, hogyha
mi hiányos regenerációnak nevezzük, míg a gyökér és a szár
együttes sarjadzásának jelenségét teljes regenerációnak nevez-
hetjük.

Teljes regenerálásra a levelek csak ritkább esetekben képe-
sek, mert a rügy sarj adzás alapját tevő láthatatlanul lappangó
„alvó" rügyek és a rügy eket kisérő immanens merisztéma a
növény szárára lokalizálódik. Korrelativ hatásokra ezekből indul
meg legkönnyebben és leggyorsabban a regenerációs sarjadzás.
Alvó rügyeket a levélen csak elvétve ismerünk {Bryophyllum
crenatum, Goebel 1. 142, fig. 59.) és ennek következtében a
levélen a rügy sarjadzásának csak azt a ritkábban előforduló
módját észlelhetjük, amelyet a szó igazi értelmében vett „adven-
tiv" sarjadzásnak nevezünk. Annak a megoldása, vájjon erre az
adventiv sarjadzásra a kallusz vagy pedig a levélnek valami más
része hajlandó-e, nem tartozik e dolgozat keretébe.

A gyökér sarjadzására való nagyobb hajlandóság a leve-
leknek nem kizárólagos sajátsága. Megtaláljuk ezt a növény
szárán is. Ott is a legtöbb esetben csak bizonyos, morfológiai-
lag adott kisebb területekre szorítkozik az igazi adventiv hajtá-
sok képzése.

A gyökérnek adventiv módon való fejlődése tehát általáno-
sabb jelenség, mint az adventiv rügyképződés.

A sziklevelek regeneratív sarjadzását az eddigi vizsgálatok
nem merítik ki teljesen. Mindössze annyit tudunk csak, hogy
az eddig vizsgált esetekben az embrióról leválasztott szíklevelek
nedvesség hatására meggyökeresednek és Van Tieghem (7. 208.)
tanulmánya alapján egyedül a Helianthus annuus sziklevelei
képesek egyúttal a növény szárát is regenerálni.

Vizsgálataimat az eddig ismertetett példák közül a Heli-
anthus annuus, Cucurhita pepo, Vicia faha, Pisum sativum,
Fhaseolus vulgáris, a Lens esculenta, Castanea sativa és az Aes-
culus hippocastanum növényfajokra terjesztettem ki.

A kísérletek pontos keresztülvitelére gyakran a csírázás
előrehaladottabb stádiumában kellett leválasztanom a szíkleve-
leket az embrióról és ez okból célszerűnek látszik, hogy a
felsorolt példák csírázásáról tájékoztatóul egyetmást elmondjak.
Csírázás tekintetében két általános típusba sorolhatjuk a
fentebb említett növényfajokat. Egyik típus szerint a csírázás
folyamán a szik alatti szár megnyúlik és e közben a szíklevelek
magasra kiemelkednek a talajból. A szíklevelek nyeletlenek,
vagy a lemezük többé-kevésbbé nyélrefutó és a pluraulát még
jó ideig összecsukottan, eltakarják. A szíkfeletti szár növekedése
lassan indul meg, körülbelül akkor, amikor a szikalatti szár már
befejezte növekedését. Ebbe a típusba tartozik a Helianthus, a
Cucurhita és a Phaseolus vulgáris.

A második típusban a szikalatti szár nagyon rövid marad,
mondhatnám nem is növekszik sokkal nagyobbra, mint amekkora

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 149

a magban volt és ennek következtében a sziklevelek a talajban
maradnak. A plumnla növekedése már a csírázás kezdő stádi-
umán kezdődik és ilyen módon a szíkfeletti szár rövid idő alatt
annyira megnyúlik, hogy a talajból is előtör. Az utóbbi jelenség
úgylátszik korrelációs folyamat, amely a szikalatti szár elmaradt
növekedését kompenzálja. A szikfeletti szár csúcsát a szíklevelek
nyele emeli ki a sziklevelek lemezei közül oly módon, hogy a
sziklevélnyél alapja gyors növekedésnek indul. A növekedés
bazifugális irányban halad tovább és mire az embrió nagyságá-
hoz mérten jelentékeny hosszúságra tesz szert, a szíkfeletti szár
csúcsa kiszabadul és felfelé nyúlva a felszínre jut. Ebbe a típusba
tartozik a Vicia faha, Pisum sativiim, Lens esculenta, Castanea
satíva és az Aesculus hippocastaniwi.

A sziklevelek hónaljában némelykor már a csírázás korai
szakán rügyek láthatók, amelyek normális körülmények közt ki
sem hajtanak, legfeljebb akkor, ha a szíkfeletti szárat eltávo-
lítjuk, vagy a csúcsát megsemmisítjük (Van Tieghem 7. 210.).
A hónalji hajtások gyorsan megerősödnek és a szíkfeletti szárat
képesek pótolni.

A hónalji rügyek különösen fejlettek a második típusban
felsorolt példákon és a hajtássá való növekedésük is nagyon gyors.
Az első típusban a hónalji rügyek csírázáskfjr nagyon fejletlenek,
úgy, hogy nem is láthatók, sőt még későbben is csak a szík-
feletti szár eltávolítása után jó hosszú idő multán növekednek
meg annyira, hogy szabad szemmel észrevehetők.

Különös hajlandóságot mutat a hónalji hajtások fejleszté-
sére a csírázó borsó, amely az első hónalji hajtások eltávolítása
után újabbakat is fejleszt. A borsónak ez a sajátsága a követ-
kező módon vizsgálható tisztán :

A fürészporban csíráztatott borsószemeket, mikor a radikula
körülbelül 2 — 3 cm hosszúságú, organtinnal lekötött üvegedénybe
rakjuk oly módon, hogy a radikula az edényben lévő vízbe
merüljön. Egy-két nap multán, mikorra a szíkfeletti szár eléggé
fejlett, éles ollóval vagy éles késsel a szíkfeletti szárat eltávo-
lítjuk. Erre aztán az első hónalji rügy gyors növekedésnek indul
és 2 — 3 nap alatt 4 — 5 mm hosszú hajtássá lesz, amelynek a
tövében a kifelé eső oldalon ott látható már az új rügy. A pótló
rügy szintén növekedésre indítható, ha az előtte álló hajtást
eltávolítjuk és ha ily módon tovább ismételjük az eljárást, min-
den új hajtás tövében újabb pótló rügy jelenik meg. A pótló
rügyek jelentkezése eleintén mindig a külső oldalon látható, de
később már tetszés szerinti oldalak felől is. Végeredményben
egyszerre 2 — 3 oldalról is keletkeznek pótló rügyek, aminek
következtében az új hajtásoknak egész sorozata fejleszthető egy-
másután és csonkjaik a levélnyél tövében kiemelkedő daganaton
foglalnak helyet (IV. tábla, 28—29. kép).

A Vicia fába és a Lens esculenta hasonlóan viselkedik,
mint a borsó, csak ezeken a folyamat jóval lassúbb.

13*

150 FUCSKÓ M.

Az egyre szaporodó hónalji hajtások lassanként bizonyos
mértékig áttolódnak a szíklevélnyél alapjára. Már maga az első
hónalji rügy is, különösen a borsón és a lóbabon, sok esetben
a levélnyél alapjára helyezkedett el, vagy legalább is azzal szo-
rosan érintkezik, ügy, hogy ennek következtében a hónalji rügye-
ket a leválasztott szíklevelekhez könnyen hozzávághatjuk. Kes-
kenyhegyű éles skalpellum nagyon alkalmas erre a célra. Ha a
hónalji rüggyel együtt levágott szíkleveleket nedves fürészporba
rakjuk, ugyanúgy kihajtanak a hónalji rügyek mint akkor, ami-
dőn csak a szíkfeletti szárat távolítottuk el. És ha most e
hajtások meg is gyökeredzenek, minden sziklevélen egy-egy új
növényke fejlődik.

A szíkleveleket úgy is eltávolíthatjuk még az embrióról,
hogy a levélnyelet közvetlenül a rügy felett vágjuk keresztül,
azután pedig valamivel feljebb és végül közvetlenül a levéllemez
alapján. Sőt magából a lemezből vett kisebb-nagyobb darabokkal
is kísérletet tehetünk.

Ha most az összes leírt módozatok szerint eltávolított szík-
leveleket hajtatásra nedves fürészporba rakjuk, tapasztalni fog-
juk, hogy a növény teljes regenerációja a legtöbb esetben nem
következik be.

Sajnos, hogy az említett összes növényfajokon nem hajt-
hattuk végre a szíklevelek amputálásának felsorolt valamennyi
módját, mert a sziklevelek alakjában és szerkezetében, továbbá
a hónalji rügy fejlettségében és elhelyezésében nagy eltérések
vannak.

A szíklevelek regeneráló sarjadzásának tanulmányozásában
az elmondottak alapján különös gondot kell fordítanunk a szik-
levél amputálásának helyére. E követelményeknek pedig csak
úgy tehetünk eleget, ha bevárjuk míg a szikiével nyele kellő
hosszúságúra növekedett. Azokról a példákról pedig, amelyek az
elmondott amputálási módok végrehajtására nem alkalmasak,
a csírázásnak egészen korai stádiumán szedjük meg a kísérleti
anyagot.

A kísérletek végrehajtása nagyon egyszerű. Az embrióról
leválasztott szíkleveleket a vízvezetéki csap vízsugarával jól
lemossuk. Az oly szikleveleket, amelyek csírázás után is benn-
maradnak a maghéjban és ki sem emelkednek a talajból, leg-
célszerűbb, ha a hajtatás idején is a maghéjban hagyjuk. A haj-
tató talaj megválasztása sem egészen mellékes. Legjobbnak talál-
tam a bükkfa íinomszeműre átrostált fürészporát.

Miután a sötétben és a napfényben végzett tájékoztató kísér-
letek eredményei a vizsgálat lényegét érintő érezhető különbsé-
geket nem mutattak, a rendszeres vizsgálatokra szánt anyagot
teljesen egyformán a következő módon kezeltem:

A jól lemosott szikleveleket fele magasságig nedves fürész-
porral megtöltött agyagtálcákba vetettem el és takaróul még
kétujjnyi rétegben ugyancsak nedves fürészport hintettem rájuk.

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 151

Az állandó nedvesség biztosítására a tálcákat üvegharanggal
borítottam le. A nappali hőmérsék 22 — 25 C° volt. Az éjjeli
hőmérséket nem volt módomban ugyanilyen magasra emelnem.
A párolgás okozta vízveszteséget időnként 30 C° hőmérsékü víz-
zel való öntözéssel pótoltam.

A kedvező magas hőmérsék rendkívül gyorsítóan hatott a
szíklevelek sarjadzására és ily módon aránylag rövid idő alatt
számos kísérletet végezhettem, melyeknek eredményét a vizsgált
növényfajok nevei alatt a következőkben közlöm.

1. Pisum sativum.

A borsó gyors sarjadzó képességénél fogva legalkalmasabb
a regeneráció tanulmányozására. Azonkívül a szikiével szerke-
zete is nagyon megfelel a célnak, mert a nyele 2 — 3 mm hosszú
és hónaljában már a csírázás kezdetén fejlett rügyek láthatók.
E rügyek a legtöbb példányon nagyon kevéssé a levélnyél
alapjára tolódtak, vagy legalább is ahhoz nagyon szorosan oda-
csatolódnak.

A sziklevelek egész életük ideje alatt a talajban maradnak.

Á következő öt kísérletben használt összes szíkleveleket a
csírázásnak abban a stádiumában választottam le az embrióról,
amikor a szíkfeletti szár hossza pontosan 1 cm volt.

I. kísérlet.

A szíkleveleket a hónalji rügy alatt vágtam le, de mint-
hogy e rügyek csak a levélnyél alapján helyezkednek el, a met-
szés következtében a rügvekkel együtt a csiranövénv szárából
is jut egy kis darab a szikiével nyelére, amely kis szárrész a
két nyelet alapján összetartja. A sziklevelek már ilyen állapot-
ban is elvethetök, de elvethetők úgyis, hogy előbb egy hosszanti
bevágással az összekapcsoló kis szárrészt átvágjuk. Hogy a két
módozat közül melyiket választjuk, a kísérlet eredményére telje-
sen közömbös.

A kísérlet kedvező körülmények közt elég gyorsan folyik
le. A hónalji rügy 6 — 7 nap alatt gyakran 1 cm hosszú haj-
tássá növekedik. A metszési felületen ugvanerre az időre kallusz
képződik. A gyökerek csak későbben jelennek meg és pedig
vagy a hajtás bázisából, vagy pedig a hajtás indukciójára a
kalluszból indulnak ki. Gyakran megesik, hogy a hajtás bázisá-
ból, vagy az utóbbinak indukciójára a kalluszból csak egy-egy
gyökér ered, amelyek vastagságukkal és növekedésük irányával
hasonlítanak a csiranövény radikulájához és ilyen módon a rege-
nerált növény egész habitusa olyan, mint a fiatal csiranövényé.
(IV. tábla, 25. kép).

Az említett gyökereken kívül a szikiével nyelének több-
nyire a külső oldalán, a levéllemez alapja közelében is gyakran

152 FUCSKÓ M.

néhán.y gyökér tör elő, de ezek a gyökerek némelykor nem lesz-
nek állandó szerveivé a növénynek. A növekedésük lassú és
megesik, hogy rövid idő multán mint teljesen funkció nélküli
szervek, elhalnak. Keletkezésük tehát a hónalji rügy regeneratív
hatásától teljesen független.

Az utóbbi megfigyelés fontosságát az alábbi tárgyalás folya-
mán behatóbban fogom még méltatni, arra azonban már most
kell utalnom, hogy a sarjadzás két regeneratív centrum körül
megy végbe.

Egyik centrum a hónalji rügy, és a másik a levéllemez
alapja és a levélnyél közötti átmenet helye. Az előbbi az egész
növényt regenerálhatja, az utóbbi pedig csak gyökerek sarjad-
zására képes. A két centrum között azonban van mégis valami
vonatkozás, mert az utóbbi különösen akkor lép akcióba, ha
az előbbi valami ok miatt későn kezd sarjadzani. Ha pedig a
hónalji hajtás korán kihajt, a levéllemez alapján csak későn,
vagy egyáltalán be sem következik a gyökér fejlődése.

II. kísérlet.

A sziklevelek nyelét közvetlenül a hónalji rügy felett vág-
tam el. Az amputálást megelőző napon a szikfeletti szár hegyét
eltávolítottam, hogy a hónalji rügyek erősen megduzzadjanak és
e réven a metszés helyét pontosan megállapíthassam.

A bevezetésben a hónalji rügy sorozatos pótlásáról szólva
megemlékeztem a pótlást végző hónalji merisztémáról is, amely bizo-
nyos mértékig a sziklevélnyél alapjára is átterjed. A sziklevelek
jelen amputálási módja mellett ezen merisztémának minimális része
rákerül a nyél alapjára és eredeti rügypótlóképességét továbbra
is megtartva, kedvező körülmények közt regenerálni fogja a
csirauövénynek szíkfeletti szárát. De ez a regenerálási folyamat
jóval lassúbb és nem is olyan bizonyossággal következik be,
mint az I. kísérletben, amikor még az egész hónalji rügy rajta
maradt a levélnyélen. De végeredményben mégis csak megjelenik
a regenerált hajtás, sőt némelykor nem is egy, hanem kettő és
rendesen a tövében már látható is a pótló rügy.

A rügyek regenerációjához szükséges idő alatt a szikiével
nyele a levéllemez bázisa közelében gyökereket hajt (IV. tábla,
26 — 27. kép), amelyek azonban, ugyanúgy mint az I. kísérlet-
ben rövidek maradnak és ha nem csatlakoznak az új növény
szervezeti egységéhez, hamar el is pusztulnak. Amig ezeknek a
növekedése tart, az új rügy indukálására a sebfelületen alakult
kalluszból is képződhetnek gyökerek, vagy ha ez be nem követ-
kezik a sarjadzó hajtás alapjából indul ki egy, esetleg két gyö-
kér is, amelyekből az új növény állandó gyökérzete fog kiala-
kulni. (IV. tábla, 26—27. kép)."

A teljes regeneráció a szíkleveleknek csak mintegy 50 — 60
7o-án következik be, a többin csupán csak gyökerek képződnek.

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 153

Az oka e meglehetős kis számnak nem lehet más, minthogy a
rügyképzü merisztéma a sebzés következtében elpusztul. Való-
színűnek tartom ezt a feltevést, már csak azért is, mert kis
tömegénél fogva a merisztéma egész terjedelmében ki lehet téve
a sebzés káros befolyásának.

III. kísérlet.

A szikleveleket a hónalji rügy felett V2 — 1 nim távolság-
ban választottam le.

A metszés felületén kallusz alig képződik. Elmarad továbbá
a rügy sarjadzása is. A regeneráció pusztán a gyökerek gazdag
fejlődésében nyilvánul, amelyek a hajtatásnak körülbelül már a
10 — 12-ik napján megjelennek. Jellemző még a gyökerekre,
hogy nem a levélnyél metszési felületén, hanem e felett a levél-
nyél külső vagy belső oldalán erednek, közel a levéllemez alap-
jához, ott ahol a lemezből kifutó erek hirtelen összeszorulnak.
Elöbujásuk alkalmával a levélnyélen hosszanti hasítékalakú repe-
déseket támasztanak. (III. tábla, 5. kép).

A hajtatás 5 — 6-ik hetéig a gyökerek erősen megnöve-
kedve gazdagon elágaznak, de élesen elkülönült fogyökér csak a
legritkább esetben alakul ki. Hosszúságuk 10—15 cm között
ingadozik.

A gyökér képzésének centruma a jelen kísérletben teljes
aktivitásban áll előttünk, mig az I. és II. kísérletben a külső
regenerációs centrum hatása alatt csak nagyon alárendelt sze-
rephez jutott.

A jelen kísérletet mintegy 2000 drb sziklevéllel hajtottam
keresztül és mégsem fordult elő egy eset sem, amelyen a növé-
nyek teljes regenerációját láthattam volna. Minden esetben csak
gyökerek regenerációját láttam, amit Vöchting (8. I. 163.) a bor-
són szintén megfigyelt, aki a szár regeneratív sarjadzásának
elmaradását a borsó szíklevelének évszakonként változó hajlan-
dóságára vezeti vissza, holott ez a sajátság, amint már eddig is
tapasztalhattuk, pusztán attól függ, hogy a sziklevelet a nyélnek
mely régiójában amputáltuk.

IV. kísérlet.

A szíkleveleket a levélnyél és a levéllemez határán vágtam
le. A seb felületén a kallusz csak gyengén fejlődik, de elég
gyorsan. A gyökerek itt sem a kalluszból, hanem a kallusz
mögött a levéllemez alapi részén és pedig többnyire a külső
oldalán erednek. Egyesek a sebfelületre merőleges irányban
törnek elő és ezek a már kész kalluszt átszakítják (III. tábla,
6. kép).

A gyökerek fejlődése a kísérlet 10 — 12-ik napján már lát-
ható, ügy mint a III. kísérletben és a további növekedésükben
sem találunk az ottaniaktól eltérő jelenségeket.

154 FUC8KÓ M.

Rügyek, amelyek a növény szárát regenerálhatnák a kísér-
letekben elhasznált 2000 drb sziklevél közül egyetlenegy példá-
nyon sem képződtek.

V. ki sériet.

A sziklevelek lemezét középtájon keresztben kettévágtam.
A metszés síkja a lemez külső lapja közelében szétterült vékony
edénynyalábokra merőleges. A kísérletekre a szikleveleknek
morfológiailag vett csúcsai felét használtam, A nagy metszési
felületet 8 — 10 nap alatt sebpara hegeszti be, melynek a felü-
letén a kísérlet 14 — 15-ik napján apró kúpszerű kiemelkedések
támadnak. E kiemelkedő kúpocskák a levéllemez morfológiailag
vett alsó lapja közelében az edénynyalábok végei felett koszorú-
alakban helyezkednek el (Ili. tábla, 1 — 2. kép). E dudorokból
fejlődnek ki majd a gyökerek (ÍII. tábla, 3 — 4. kép)^ de a kísér-
letnek körülbelül csak a 4-ik hetében. Rügyek fejlődése a jelen
kísérletben sem észlelhető.

A borsóval végzett kísérletek eredményei.

A borsó szíklevelének regenerációs sarjadzása két regene-
rációs középpont köré terelődik, amelyek a levélnyél két végére
helyezkedtek el. Mind a kettőt az a sajátsága teszi felismer-
hetővé, hogy sarjadzóképessége sokszorosan felülmúlja a szik-
levélnek bármely más részéét. Egyik regenerációs középpont a
hónalji rügy az őt környező immanens merisztémával együtt,
amely akár a maga teljes egészével (I, kísérlet), akár csak
kisebb részletével (II. kísérlet) képes az egész növényt regene-
rálni, A másik regenerációs középpont pedig a szikiével nyelének
és lemezének a határán van, amely csupán a gyökerek sarjad-
zására képes, de ebben a képességében felülmúlja a levélnek
bármely részét. Aktivitása azonban csak akkor jelenik meg teljes
egészében, ha az előbbi, vagyis a rügyképző középpont nincs ott
a szíklevélnyél másik végén (III., IV. kísérlet). Ellenkező esetben
sarjadzó energiáját a rügyképző centrum vagy teljesen elnyomja,
vagy legalább is annyira megakasztja, hogy akciójának csak
nagyon kis részét fejtheti ki (I — II. kísérlet) (IV. tábla, 26—27, kép).

Ezek után a szikiével regenerációs sarjadzó képességének
elbírálása attól függ, hogy a tárgyalt sarjadzó centrumokat a
szíklevélhez tartozóknak számítjuk-e?

A gyökérsarj adzás centrumának hovatartozása nem lehet
vitás, mert a szikiével nyele és lemeze közötti átmenet táját
foglalja le. Annál kétesebb a rügysarjadzás centrumának hova-
tartozása, mert bár kétséget nem szenvedhet annak az elismerése,
hogy a hónalji rügy a sziklevélnek nem része és mégis könnyen
vitára szolgáltathatna alkalmat annak az eldöntése, hogy a rügy
tájékán lévő regenerációs merisztéma a rüggyel együtt egész
terjedelmében a szárhoz szimítandó-e, vagy kifelé eső része már
a szikiével nyeléhez tartozik ?

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 155

A kérdést nézetem szerint úgy lehet eldönteni, hogy a
hónalji rügyet és a vele kapcsolatos regeneráló meriszténiát egész
terjedelmében a csiranövény szárához tartozónak tekintjük és
ezzel kapcsolatosan azt hiszem, hogy a szikiével regeneráló
sarjadzásának minőségét is a maga igazi valóságában láthatjuk.
Valóban a sziklevélhez tartozó regenerációs centrum csak az,
amely egész terjedelmében és perifériájával együtt a sziklevélnek
a tulajdona és amelyet fentebb gyökérképzó centrumnak nevez-
tünk el. Ez pedig nem képes másra, mint gyökerek fejlesztésére,
tekintet nélkül az év különböző szakaira (Vöchting, 8. L, 163.),
vagyis a szikiével regenerációs sarjadzása tisztán a gyökér
reprodukálásában merül ki.

Goebel (1. 180.), aki a regenerációs jelenségek okainak
kutatásával nagyon sokat foglalkozott, a lomblevelek hiányos
regenerációját illetőleg azon a véleményen van, hogy az adventiv
rügyek képzésére szükséges anyagok nincsenek meg a levélben,
amikor a levél csak gyökerek fejlesztésére képes. A szíkleveleken
szerzett tapasztalatok nem igazolják ezt a felfogást.

A való tényállás az, hogy az adventiv rügyek képződése
minden esetben a növényi test szöveteinek különös rátermett-
ségétől függ. Ha nincs meg a készség, ez a rátermettség a
növény valamely részében, ott az adventiv rügyek fejlődését
hiába várjuk, még akkor is, ha olyan bőségesen vannak benne
összetömörítve a táplálóanyagok, mint akár a borsó szíkleve-
lében. A borsó szíklevele a táplálóanyagoknak ugyanazon mennyi-
sége és egyenlő minősége mellett egyszer csupán csak gyökerek
fejlesztésére képes (III., IV., V. kísérlet) és máskor fejleszt már
adventiv rügyeket is (I — II. kísérlet), de az utóbbi esetekben a
levélnyél alapjára morfológiailag oda nem tartozó külön rügy-
képző merisztéma került rá.

Az adventiv rügyek fejlődése még a lombleveleken is vonat-
kozásban van a hónalji rüggyel. A Begonia és a vele egyformán
viselkedő más növények levelein az adventiv rügyek sarjadzása
a levél színére lokalizálódik (Jóst, 2. 398.) és pedig vagy az
egész lemezre kiterjedve, vagy csak a levélnyél alapjára szorítva.

2. Vicia fába.

A lóbab csírázása mindenben megegyezik a borsóéval és
a szíklevelek szerkezete is teljesen egyforma, de hónalji rügyei
nagyobbak, minthogy a lóbab már termetre is jóval nagyobb a
borsónál.

A hónalji rügy sarjadzásáról újat nem mondhatok, mert a
borsón ismertetett sarjadzási folyamattal teljesen megegyezik.
Azonban a folyamat itt jóval lassúbb.

A kísérletek során mutatkozó legfőbb különbség a seb
felületén képződött kalluszra vonatkozik. A borsón a kallusz

156 FUC8KÓ M.

rendszerint jelentéktelen terjedelemben fejlődött ; a lóbabon
ellenben mindig hatalmas daganattá nő meg (Küster 3. 163.).

A kísérletekre használt szikleveleket a esiranövénynek azon
a fejlettségi fokán választottam le, mikor a szikfeletti szár 1 cm
hosszú volt. A kísérleteket ugyanabban az 5 sorozatban haj-
tottam végre, mint a borsón.

I. kísérlet.

A hónalji rügyet teljes egészében a szíklevélnyél alapjához
vágtam. A rügy sarjadzása korán megindul és a hajtás 1 cm
hosszú is lehet, amikor a gyökereknek még semmi nyoma (IV.
tábla, 23. kép).

II. k í s é r 1 e t.

A szikiével nyelét közvetlenül a hónalji rügy felett vág-tam
le. A hajtatás folyamán a seb felületén hatalmas kallusz fejlődik,
melynek a felületéből gyökerek indulnak ki. E gyökereknek egy
része a sarjhajtás indukciójára fejlődik és ugyanígy a sarjhajtás
alapjából eredő gyökerek is. A gyökerek azonban a sarjhajtástól
egészen függetlenül is erednek és pedig részben már a kalluszból,
de főképen a kallusz mögötti részből, a levélnyél belső oldalán.
A sarjhajtás nem sokkal előzi meg a gyökerek fejlődését,
sőt az is megesik, hogy a gyökerek sarjadzása következik be
hamarabb.

A III., IV. és V. kísérlet

eredményeiről különös mondanivalóm nincsen, mert az ered-
mények majdnem teljesen azonosak a borsón találtakkal. A fő-
különbség abban van, hogy a kallusz bujábban nő (III. tábla,
9. kép) és a gyökerek jobbára a kallusz mögött a levélnyél
belső oldalán fejlődnek (III. tábla, 7. kép). Azonkívül a sarjad-
zási folyamat sokkal lassúbb, mint a borsón.

A regenerációs sarjadzás két centruma a lóbabon is ugyan-
úgy helyezkedik el, mint a borsó sziklevelén, de a gyökér-
sarjadzás centruma a levélnyél alapja felé egy kissé elnyúlik
(Ili. tábla, 8. kép).

3. Lens escalenta.

A szikiével nyele nagyon rövid és ennek következtében a
lencse az előbbieken leírt kísérletek pontos keresztülvitelére nem
alkalmas. Viselkedése egyébbként lényegében nem különbözik sem
a borsóétól, sem a lóbabétól. A sarjadzása gyorsabb, mint a
lóbabé. A metszés felületén kallusz képződik, amely gyökér-
sarjadzásra nagyon hajlandó (III. tábla, 18. kép). A hónalji
rügyhöz tartozó immanens nierisztéma a levélnyél alapján itt is
regenerálhatja a szárat (IV. tábla, 24. kép).

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 157

4. Áesculus hippocaRtanimi.

A lógesztenye nagy magvát jórészt a két hatalmas sziklevél
alkotja, amelyek telve vannak tartalék táplálóanyagokkal. A szik-
levelek nyele már a csírázás kezdő stádiumán gyors növekedésbe
fog, amely növekedés az alaptól kiindulva bazifugális irányban
halad, minek következtében a fiatal szikfeletti szár csakhamar
kiszabadul a sziklevelek közül. A szíklevelek bentmaradnak a
talajban, a fásodott szívós maghójba burkoltan, A szíklevélnyél
hossza teljesen fejlett állapotban 3 — 4 cm.

Kellő mennyiségű anyag híján a hóualji rüggyel való kísér-
leteket mellőztem. Pusztán a gyökerek sarjadzására voltam tekin-
tettel. A gyökerekre nézve fontos és megemlítésre méltó körül-
mény az, hogy sarjadzásuk nem lokalizálódott szorosan a levél-
lemez alapja közelébe, hanem meglehetősen egyenletességgel
oszlik el a levélnyél egész hosszában. A levél nyelén tett harántos
irányú metszés felületén többnyire bunkószerűen megvastagodott
kallusz fejlődik és a gyökerek minden esetben ebből a kalluszból
erednek (IV. tábla, 20. kép). Ügy a kallusz, mint a gyökér fejlő-
désére gyorsítóan hat, ha az amputálást a levéllemeznek növe-
kedésben lévő részén hajtjuk végre. Ebből érthető meg egyúttal
az is, hogy a lemez alapja közelében ejtett keresztmetszeten a
gyökerek előbb jelennek meg, mint a távolabbi helyeken. A sar-
jadzásra való legnagyobb hajlandóság azonban a lógesztenyén is
a levéllemez és a levélnyél átmeneti helyén van.

A legelső gyökerek a kísérlet 4-ík hetében válnak láthatókká.
A gyökerek közül egy rendesen főgyökérszerűen alakul ki, ami
különösen akkor szokott szép formában bekövetkezni, ha a
további hajtatást vízben folytatjuk. A fürészporban hagyott pél-
dányok gyökérzete a hajtatás 2-ik hónapjának végére rendkívül
dús elágazást mutat és a hosszabb szálak közül egyesek 30 —
35 cm hosszúságot is elérhetnek.

A meggyökeresedett szíkleveleknek hosszú ideig való életben-
tartását nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy a legnagyobb
óvatosság mellett sem lehet elejét venni a penészedésnek, ami a
szíkleveleket rövid idő alatt rothadásra bírja.

5. Castanea sativa.

A szelíd gesztenye szíklevelei is hatalmasak, telvék nagy-
mennyiségű tartalék táplálóanyaggal. Egész élettartamuk ideje
alatt nem emelkednek ki a talajból és mindvégig bezárva tartja
őket a hártyás maghéj és a fásodott perikarpium. A sziklevél
lemezének alsó része redő módjára hátrafelé türemlik és ilyen
módon a lemez tulajdonképeni bázisa a levelek egymással
érintkező lapjának majdnem a közepéig tolódott fel és ennek
következtében a mag tengelyében fekvő egyenes embrió is tel-

158 FUCSKÓ M.

jesen a sziklevelek lemeze közé szorult. Csírázáskor a radikiüa
előbujása után nyomban megkezdődik a szíklevelek nyelének a
növekedése is, amely úgy mint az eddigi esetekben is, bazifu-
gális irányban halad előre és a növekvő szíkfeletti szárat hama-
rosan kiszabadítja a szíklevelek lemezei közül.

A gyökerek a levéluyél egész hosszában fejlődhetnek, úgy
mint a lógesztenyén. A metszési felületen nőtt kallusz a levél-
nyelet bunkósan megvastagítja és e kalluszból erednek az összes
gyökerek (III. tábla, 15 — 17. kép).

A gyökérképzésre ugyanaz áll, mint amit a lógesztenyéről
elmondottam. A testvér szíklevelek közül az fejleszti előbb a
gyökereket, amelyiknek a nyelét nagyobb magasságban vágtam
le (III. tábla, 16. kép). Legkorábban következik be a jelenség
akkor, ha az amputálást a csírázás kezdő stádiumán hajtjuk
végre, akkor amidőn a szikiével nyele növekedni kezd. De ez
az amputálás a magnak előbb leírt szerkezete alapján csak úgy
lehetséges, ha a szikleveleknek az embriót eltakaró hátratüremlett
részét is eltávolítjuk. Az utóbbi esetben a kallusz sokkal jelen-
téktelenebb lesz, mintha a levélnyél alapja közelében történik a
metszés (III. tábla, 17. kép).

A legelső gyökerek a kísérlet 3-ik hetében jelennek meg
és a kísérlet 4-ik hónapjában még mindig élnek és ekkorra
gazdagon elágazva, egyesek 40 — 45 cm hosszúra is megnöve-
kedhetnek.

6. Helianthus annuus.

Az irodalmi adatok alapján egyedül a napraforgó szíklevelei
képesek a növényt a maga teljes egészében regenerálni (Van
Tieghem, 7. 208., 211.). Azok az esetek ellenben, amelyeket
De Vries (í). 66.) figyelt meg, csak gyökérsarjadzás mellett
szólnak. így tehát nagyon kétséges, hogy Van Tieghem jól értel-
mezte-e a napraforgó sziklevelére vonatkozó észlelési adatait.

A mag csírázása tekintetében a napraforgó abba a típusba
tartozik, amelyikben a csírázás első stádiumán a szíkalattí szár
megnyúlása dominál. A szíkfeletti szár növekedése későbbi idő-
szakra marad. A sziklevelek magasra kiemelkednek a talajból.
A hónalji rügy nem látható, de a szár csúcsának eltávolítása
után lassanként növekedésnek indul és leveles hajtássá fejlődik
(Van Tieghem, 7. 210.). A szíklevelek nyele széles és szárölelő.

A kísérletekre szánt szíkleveleket a csírázás kezdő stádiumán
választottam le az embrióról. Közelebbről meghatározva: azokat
a magvakat használtam fel, amelyeken a perikarpium alapja a
szíkalattí szár kezdődő növekedése folytán felrepedt, de a repe-
désből a radikula nem bujt még elő.

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 159

I. kísérlet.

A perikarpiumból és a magliéjból kiszabadított embriókról
a szíklevelek csúcsi ^s részét éles beretvával pontosan kereszt-
irányban való metszéssel leválasztottam és azután nedves fiirész-
porban hajtattam. A hajtatás 20— 22-ik napjára a lemez főerének
végén képződött kalluszból indul meg a gyökerek sarjadzása
(III. tábla, 11. kép). A Van Tieghem említette adventiv rügyek
fejlődésének én még a nyomát se láttam, pedig közel 1500
esetet figyeltem meg.

II. kísérlet,

A hajtatásra szánt szíkleveleket egészen tövön, a plumula
közvetlen szomszédságában választottam le az embrióról. 15 nap
multán a seb felületén a levél edény nyalábjainak végén kiala-
kult kalluszdaganatokból eredt gyökerek láthatók, (IIL tábla, 10.
kép) amelyek további gyors növekedésük közben dús elágazásu-
akká lesznek. A megfigyelt 1500 példányon egyetlenegy esetben
sem láttam adventiv rügy keletkezését, amiről Van Tieghem
(208, old.) egészen határozott formában számol be. Nagyon való-
színű tehát, hogy Van Tieghem akkor, amikor a napraforgó szik-
leveleinek regeneráló sarjadzását tanulmányozta, hibát követett
el bizonyára abban, hogy a plumulát, vagy a hozzája tartozó
merisztémának egy részét, vagy pedig az akkor még fejletlen
hónalji rügyet a szikleveleken hagyta, amelyek azután mint a
borsón és más esetekben is, könnyen regenerálhatják a növény-
nek elvesztett szíkfeletti szárát. Hogy ez a hiba valóban meg-
eshetett, azt az alábbi kísérletekkel fogom bizonyítani.

IIL kísérlet.

E kísérletben a plumulának és az egyik szíklevélnek együt-
tes viselkedését tanulmányoztam. A két szíklevélnek és a plu-
mulának egyben való lemetszése után az egyik szíklevelet úgy
kell eltávolítanunk, hogy a plumula teljes egészében a másik
sziklevélen maradjon. A szíklevelet a plumulával a szíkalatti
szárnak minimális darabkája fűzi össze, amely a hajtás folyamán
rendszerint 0'5 — 1 cm hosszúra is megnyúlik és a rajta lévő
metszési felület külső pereméből gyökerek erednek. A plumula
pedig a hozzája kapcsolódó szíklevélből táplálkozva leveles
szárrá nő ki.

IV. kísérlet.

A jelen kísérletben a fél plumulának regeneráló képessé-
gét tanulmányoztam. Erre nézve már maga Van Tieghem (212.
old.) is közöl adatokat és újabban Peters (5) vizsgálataiból merít-
hetünk fontos útbaigazításokat. A plumulának hosszában való
felezése éles beretvával könnyen keresztülvihető. A metszés a
szíklevelek érintkező lapjának síkjában történik és ha pontosan

160 FUCSKÓ M.

megmarad ebben az irányban, a plumulán már meglévő első
lomblevélpárt pontosan a főér mentén felezi. A metszést legal-
kalmasabb a sziklevelek alapján kezdeni. A felezést megelőzően
a két szíklevelet együttesen vágjuk le a szíkalatti szárról arra
ügyelve, hogy alapjukon a szikalatti szárból csak minimális rész
maradjon.

A hajtatás folyamán a hipokotilnak a sziklevelek tövében
maradt kis része itt is megnövekedhet 1 — 2 cm hosszú szárrá,
amely félhengeralakú és alsó végének külső peremén nagyszámú
adventiv gyökeret hajt.

A szíklevéllel összefüggő fél plumula nem vesziti el élet-
képességét, ellenkezőleg gyorsan növekedni kezd és ebben jóval
megelőzi az épségben hagyott csiranövényeknek sértetlen plu-
muláját.

A fél plumula a csúcsán lévő fél tenyészőkúpot igen gyor-
san regenerálja teljes egész tenyészőkúppá (Peters 5. 109.) és ilyen
módon a belőle fejlődő leveles hajtás a szár normális szerke-
zetével bír. A hajtásnak csak az alsó két internódiumán látszik
még meg a hosszában való felezés nyoma, amennyiben e része-
ken, de különösen az alsó internodiumban a szár nem hengeres,
és a metszés síkja helyén hiányzik a szőrözet, sőt kezdetben
maga az epidermisz is. Emellett az első levélpárnak a felezésnek
megfelelően csak fél-fél lemeze látható, a második levélpárból
pedig amely az előbbivel keresztben átellenes helyzetű, csak az
egyik levél maradt meg, a másik levél a felezés következtében a
másik félre került rá (IV. tábla, 22. kép).

V. kísérlet.

A hónalji rügy sarjadzásának tanulmányozására az előbbi
kísérletben követett eljárással a magból kiszabadított embriót
hosszában feleztem és a szikleveleket közvetlenül a felezett plu-
mula alapján a szikalatti szárról leválasztottam. Azután a fél
plumuláknak eltávolítására került a sor, ami éles késheggyel,
vagy finom lándzsás tűvel nagyon könnyen végrehajtható. A levél
alapján csak az ekkor még fejletlen hónalji rügy merisztémája
marad vissza, amely azonban a hajtatás során leveles hajtássá
fejlődik. A fejlődéséhez azonban jóval több idő szükséges, mint
az előbbi kísérletben a fél plumula hajtássá való megnövekedé-
séhez. A hipokotilnak a levelek bázisán maradt kis része itt is
megnövekedhet 1 — 2 cm hosszúra és alapján az előbbiekben
leirt módon adventiv gyökerek nagy számban erednek (IV. tábla
21. kép).

Az utóbbi három kísérlettel úgy hiszem sikerült kimutat-
nom, hogy a Van Tieghem említette adventiv rügyek nem a
napraforgó szikleveleinek adventiv rügyei, mert a merisztéma,
amelyből a fejlődésük kiindul, az embrió szárához tartozik.

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 161

A szíkleveleknek csak annyi szerepe van az egész regeneráló
folyamatban, hogy a növekvő rügyeket tápláló anyaggal látják
el. A szikleveleknek sajátlagos regeneráló képessége pusztán a
gyökerek sarjadzásában merül ki.

7. Cucurbita pepo.

A tök szíklevelei a csírázás folyamán, úgy mint a napra-
forgón, a talajból kiemelkedők és a plumula itt is későn indul
növekedésnek. A hónalji rügy nagyon fejletlen. A kísérletekre
használt szikleveleket a csírázásnak azon a fokán választottam
le az embrióról, amelyen a radikula 1 — 2 cm hosszú.

I. kísérlet.

A tök szikleveleinek meggyökeredzéséről Van Tieghem
(213. old.) és Sachs (0. 167.) is megemlékezik.

A jelen kísérletre szolgáló szíkleveleket a plumula mellett
tehát egészen a bázison amputáltam. A metszés felületén a haj-
tatás 10 — 12-ik napjára 2 — 6 cm hosszú gyökerek fejlődtek,
amelyek közül mindig az a leghosszabb, amelyik a levél főeré-
nek folytatásában helyezkedett el (III. tábla, 13 — 14. kép).

Adventiv rügyek sarjadzását nem tapasztaltam.

II. kísérlet.

A szikiével fél lemeze is meggyökeresithető. Az éles beret-
vával középen keresztben metszett lemezek csúcsi fél része
szolgál e folyamat tanulmányozására. A hajtatás hatására a
metszés felületén a levélerek végein elszigetelt kallusz kúpok
keletkeznek, amelyeknek csúcsából a kísérlet 3-ik hetében gyö-
kerek törnek elő. A kallusz kúpok elhelyezésében és a belőlük
eredő gyökerek helyzetében a levéllemez dorziventralitása hatá-
rozottan felismerhető. A gyökerek közül az jelenik meg először
és az fejlődik legerősebbé, amelyik a főér folytatásában látható.
Jellemző az erekre, hogy a metszés helyétől számítva 3—4 mm
hosszúságban erősen megduzzadnak. (III. tábla, 12. kép).

Adventiv rügyek nem fejlődnek.

8. Phaseolus Yulgaris.

A bab szíklevelei a szíkalatti szár nagymértékű növekedése
révén a talajból kiemelkednek. A szíkleveleket nagyon vékony
és rendkívül rövid nyél kapcsolja hozzá az embrióhoz.

A bab szíklevelei a regeneráció tanulmányozására nem
nagyon alkalmasak, mert igen könnyen rothadnak. Nem tekintve
ezt a tulajdonságot, van még egy más sajátságuk is, amely

162 FÜC8KÓ M.

miatt szintén nem nagyon használhatók a kísérlet céljaira, neve-
zetesen a csírázás későbbi stádiumában a felületük megránco-
sodik és egész szövetük elveszti a duzzadtságot. Az ilyen álla-
potba jutott szíklevelek a regeneráló jelenségeknek semmi nyomát
nem mutatják többé és ennek következtében a csírázásnak leg-
korábbi stádiumára kell visszamennünk, amikor a szíklevelek
még egészen üdék és duzzadtak.

A kísérletek során a szíkleveleknek körülbelül 60 — 707o-a
szokott elpusztulni, még mielőtt a regeneratív sarjadzás jelent-
kezett volna. A sarjadzás a teljesen ép állapotban maradt szík-
levelek lemezének a bázisán következik be, többnyire egy, csak
ritkábban több gyökér fejlődése alakjában, amelyek hosszúra meg-
nyúlnak ugyan, de elágazásra nem igen hajlandók (III. tábla, 19. kép).

Adventiv hajtások fejlődéséről Van Tieghem sem emlékezik
meg (213. old.) és én magam sem tapasztaltam.

A fél szíklevelek még gyökér fejlesztésére sem képesek.
Valószínűleg a nagy sebzés hatására rövid idő alatt elpusztulnak.

Összefoglalás.

A szíklevelek regeneráló sarjadzásának tanulmányozásában
a végső eredmények megállapítása a sziklevél hónaljában lévő
rügy sarjadzó képességének és a hozzája tartozó immanens
merisztéma terjedelmének és elhelyezkedési módjának ismerete
alapján történjék.

E körülménynek figyelmen kívül való hagyása többnyire
tévedésekre szolgáltat alkalmat.

A hónalji rügy a csiranövénynek fontos regeneráló szerve,
amely megtartja e képességét még akkor is, ha a szíklevéllel
kapcsolatban az embrióról leválasztottuk és ennek következtében
az egész hónalji rüggyel, vagy csak a hozzája tartozó immanens
merisztémának kisebb részével együtt amputált szíklevelek bázi-
sán fejlődő hajtás nem a szikiével regeneráló sarjadzásának az
eredménye, hanem a hónalji rügy és merisztémája sarjadzásának
a produktuma még akkor is, ha az utóbbiak bizonyos mértékig
a levélnyél alapjára tolódtak rá (Pisum sativum, Vicia fába, Lens
esculenta).

A szíklevélnek igazi regenerációs sarjadzóképessége pusz-
tán a gyökerek képzésében merül ki, aminek középpontja a szik-
iével lemezének bázisa közelében van (Pisum), de sok esetben
kiterjed e képesség majdnem egyenlő intenzitással az egész
levélnyélre is (Vicia fába, Castanea, Aesculus), de a sziklevél
lemezén mindenkor erősen megcsappan az intenzitása.

A sziklevél gyökérképző centrumának tevékenysége akkor
jut teljes kifejlődésre, ha a nyél alapján nincs ott a hónalji
rügy és a merisztémája (Pisum IIL, IV. kísérlet). Ellenkező eset-
ben az utóbbi vagy teljesen elnyomja, vagy nagyon is korlátolt
funkcióra szorítja (Pisum, L, II. kísérlet).

NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY 163

A napraforgó sziklevele regeneráló sarjadzásának helyes
megítélése is az elmondottakból folyik. A Van Tieghem emlí-
tette adventiv rügyek nem egyebek, mint amputáláskor a szik-
levélre észrevétlenül rákerült hónalji rügyek és ennek következ-
tében a belőlük fejlődő hajtások sem tekinthetők a sziklevél
regeneráló munkássága eredményének.

A sziklevelek regeneráló munkája tehát tisztán a gyökerek
fejlesztésében nyilvánul meg (Pisum sativum, Vicia fába, Lens
esculenta, Castanea sativa, Aesculus hippocastanum, Helianthus
annuus, Cucurbita pepo, Phaseolus vulgáris).

A kísérletek egy részét a budapesti kir. magy. tud. egye-
temi növénytani intézetben végeztem. Az intézet igazgatójának,
Mágocsy-Dietz Sándor dr. egyetemi tanár úrnak ezúton mondok
köszönetet szíves készségéért, mellyel a dolgozat megírásához
szükséges munkákat rendelkezésemre bocsátotta.

A rajzok magyarázata.

líl. tábla.

Pisum sativum :

1 — 2. Kalluszdaganatok a sziklevél lemezének metszési felületén.
3 — 4. Gyökérképzödés a szikiével lemezének metszési felületén.

5. Gyökérképzödés a sziklevél nyelén.

6. Gyökérképzödés a sziklevél lemezének alapján.

Vicia fába :

7. Gyökerek elöbujása a kallusz mögött, a szikiével belső oldalán.

8. Gyökerek eredése a levélnyélen fejlődött kallusz külső és belső
oldalán. ,

9. Kalluszdaganatok a sziklevél lemezének metszési felületén. /

Helianthus annuus :

10. Gyökerek a sziklevélnyél alapján.

11. Gyökerek a keresztben felezett szíklevéllemezen.

Cucurbita pepo :

12. Gyökerek a keresztben felezett sziklevéllemezen (a fonáki oldal-
ról nézve).

13—14. Gyökerek a sziklevélnyél alapján.

Castanea sativa :
15 — 17. Gyökerek a sziklevelek nyelén.

Lens esculenta .'

18. Gyökerek a sziklevél nyelén.

Phaseolus vulgáris :

19. Gyökerek a szikiével lemezének alapján.

14

164 FUC8KÓ M.: NÉHÁNY KÉTSZIKŰ NÖVÉNY

IV. tábla.

Aesculus hippocastanum :

20. Gyökerek a szíklevelek nyelén.

Helianthus annuus:

21. elkülönített sziklevél a hónalji rügj^böl fejlett fiatal hajtással és
gyökerekkel.

22. Elkülönített szikiével a fél plumulából fejlett leveles hajtással és
gyökerekkel.

Vicia fába :

23. Elkülönített szikiével a hónalji rügyböl fejlett hajtással.

Lens esculenta :

24. Elkülönített szikiével adventiv hajtással és gyökerekkel.

Pisum sativum :

25. Elkülönített szikiével a hónalji rügyböl fejlett hajtással.

26. Adventiv hajtások és gyökerek a sziklevél nyelén (a külső oldal-
ról nézve).

27. Adventiv hajtás és gyökerek a sziklevél nyelén (a belső oldal-
ról nézve).

28. A szikiével hónaljában lévő rügy regeneráló sarjadzása (oldal-
ról nézve).

29. Sziklevelek hónaljában lévő rügyek regeneráló sarjadzása (élűi-
ről nézve).

Irodalom.

1. G 0 e b e 1, K. : Einleitung in die experimentelle Morphologie der
Pflanzen. Leipzig u. Berlin, 1908.

2. J 0 s t, L. : Vorlesungen über Pflanzenphysiologie. n. Aufl. Jena, 1908.

3. K ü 8 1 e r, E. : Pathologische Pílanzenanatomie Jena, 1903.

4. Lindemuth: Vorl. Mitteilung über regenerative Wurzel- und
Sprossbildung auf Blattem. Gartenflora, 52. Jahrg.

5. P e t e r s : Beitr. z. Kenntnis d, Wundheilung bei Helianthus
annuus L. und Polygonum cuspidatum Sieb. et Zucc, Diss. Göttingen 1897.

6. Sachs, J. : Lehrbuch der Botanik, IV. Aufl.

7. V a n T i e g h e m, Ph. : Recherches physiologiques sur la germi-
nation. — Ann. d. se. nat. 5. sér. tome XVII. 1873. pag. 205.

8. V ö c h t i n g, H. : Organbildung im Pflanzenreich. Bonn, 1878.

9. De V r i e s, H. : Über abnormale Entstehung secundarer Gev/ebe.
— Jahrb. f. wiss. Bot. Bd. XXIÍ. 1891. pag. 35.

(A növ. szakosztály 1913. jún. 4-én tartott üléséből).

Botanikai Közlemények, 1913.

lU.

Ad nat. del. M. Fucskó.

Botanikai Közlemények, 1913.

IV.

Ad nat. del. M Fucskó.

BLATTNY T.t ADATOK AZ EZÜSTHÁRS ÉSZAKI HATÁKÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ 165

Blattny T. : Adatok az ezüsthárs (Tílía tomentosa
Mönch.) északi határának megállapításához*

Simonkai Lajos, „Hazánk és a földkerekség hárs-
fajainak biráló átnézető" cimű jeles nninkájában a T. tomentosa
elterjedési körének északi határpontjaira nézve nem erősíti meg
sem K i t a i b e P beregmegyei, sem A d 1 e r^ máramarosi adatát.
A Simonkai-látta legészakibb termőhely Szilágysomlyó (i. m.
293- old.). Ezúttal az északkeleti vármegyék általam ismert, vagy
más úton tudomásomra jutott termőhelyeiről óhajtok megemlékezni.

» Szilágy és Szatmár megye határán a Biikkhegységnek Mosó-
bányától Ny-ra eső, alacsony gerincén és Gardánfalván a Szamos
mellékén elvétve láttam. Hiszem, hogy a Szamos jobbpartján
(Ilosvai- hegység ny.-i dombjai) is előfordul, mert északabbra:
Nagybányán nő (Kereszthegy 512 m.). Sárköz közelében, észak-
keleti irányban, egy — környezetéből elégiré kiemelkedő — kúp-
alakú hegy vonta magára figyelmemet, rajta több kilométer távol-
ból szürkéllett elő az ezüsthárs a tölgyerdő zöldjéből. Muzsdai
megállóhely közelében a Hegy főnek kőtörmelékes sekély
talajú tölgyesében valóban tömérdek ezüsthársra akadtam, egészen
a 479 méteres tetőpontig.

Szálerdőformációban (Quercus robur L.), mely itt szemmel
láthatólag magán hordja a természetes alakulás jellegeit, északi
határállomásai közelében másutt aligha találni. Szilágy megyében
teljesen kinőtt példányát nem láttam, többnyire a vegyes lombos
erdő nyomorult aljafája, vagy a mezőgazdasági területek szélein
vonuló dombok sarj erdeinek alárendelt alkotóeleme, ellenben a
Hegyfőn hatalmas méretű példányai körül buján terjeszkednek
szét gyökérsarjai, emlékeztetve tipikus délvidéki (Krassószörény-
megyei) termőhelyeire. Hogy a Hegyfőn a Tilia tomentosával
jellemzett tölgyformáció ily épségben megmarüdt, annak az a
magyarázata, hogy e terület uradalmi vadaskert céljait szolgálja,
e köves és meredek hegykúpon a fahasználat úgy látszik már
régi idők óta csak egyes beteg, vagy kidőlt fák kiszedésére
szorítkozik. Ez eredmény után teljesen elfogadhatónak vélem
egy — azon a környéken többször megfordult — erdőtisztnek
azt az állítását, hogy az ugocsamegyei Nagytarnán (Király-
házától Dk.-re) is van ezüsthárs.

E ponton tehát közelébe értünk volna Máramaros vár-
megyének is, melynek területére a Nagyszőllősi hegyek is be-
nyúlnak; ha e megyében xVdler valahol látta, úgy ez csak
Huszt környéke lehetett. E vidék részletes felkutatása, azt hiszem,
eredménnyel járna.

' W. et Kit. Icones I. 3. old.; Reliquiae Kitaibelianae 16. és 48. old.

* Adler maauscriptum, Neilr. Aufz. Nachtráge (1870.). 86. old. szerint
id. műnk.

14*

166 BLATTNY T.: ADATOK AZ EZÜSTHÁtiS ÉSZAKI HATÁRÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

Beregszászon a „Nagyhegy" szőlői felett elterülő sarjerdőben
több példányt láttam s ott szerzett értesülés szerint e környéken
még Nagybereg, Kigyós, Nagymuzsaly, Bene és Karászó dombos
erdeiben is előfordul.

A Beregszász — Munkács közli dombokat nem kutattuk át.
Fekete Lajos min. tanácsos évekkel ezelőtt a Munkácstól
északra eső Szerencsfalva szőlőhegyeinek sarjerdei-
ben látta.

Az emiitett termőhelyeket összekötve, körülbelül megkapjuk
azt a vonalat, amely a síkvidék és a magasabb hegyek között a síkság
perifériájának dombvidékére szorítkozó, a kultúra (főleg szőlők)
által megszaggatott és igen keskeny szalagra összezsugorodott
tenyészeti területének északi nyúlványát adja. E különös alakulás
kizárólag e vidék orografiai helyzetével magyarázható. Tudva-
levő, hogy az ezüsthárs Alföldünknek csak legdélibb területén
fordul elő, délen is főleg a dombvidékeket lakja, de a hegység-
ben (zárt bükkállományok között) is gyakori, még délebbre (a
Balkánon) a magashegységbe is eljut. Ilykép természetes, hogy
északi határállomásain sem a síkon, sem a hegyvidék belsejé-
ben nem terem és zárt bükkösökben bizonyára hiányozni fog.
A körülmények véletlen találkozása ^ hogy az ezüsthárs
tenyészetének itt kb. ugyanaz a régió kedvez,
mint a szőlőtenyésztésnek, amiből az is következik,
hogy az ezüsthársat éppen a szőlőművelés szorította ki az észak-
keleti vidék némely területéről. A szőlők környékén lévő ked-
vező fekvésű tölgyesek és miután ezeket is pusztították, a tölgy-
sarjerdők rejtik még itt-amott, de e szigetek közt az egykori
összefüggés az elmondottak után nyilvánvaló.

(A növ. szakosztály 1913. évi ápr. hó 9-én tartott üléséből).

Langer S. : Spírogyra proavíta n. sp.

Az északnyugati határ mentén fekvő vármegyékben végzett
gyűjtéseim alkalmával olyan Spirogyra-alakra akadtam, amely
úgy morfológiai, valamint biológiai tulajdonságait tekintve új
fajnak bizonyult.

Ez a Spirogyra egyéb Conjugatae csoportjaiban elszórtan
fordul elő. Már az anyagnak a preparáló mikroszkóppal való
áttekintésekor szemembe ötlöttek ama szokatlan és a rendestől
elütő szerkezetű párosodási csatornák, melyek elvétve ugyan
más fajokon is észlelhetők, de ezen a fajon, állandó jellemző

' Lásd még : M o e s z G : Adatok Bars vármegye flórájához. Bot.
Közi. X. (1911.) 171.

LANGER a.: 8P1R0GYRA PROAVITA N. SP. 107

tulajdonság gyanánt szerepelnek. A párosodó sejtek mindegyike
egy-egy párosodási csatornát növeszt, még pedig olyképen, hogy
ezek bizonyos nagyságot elérve, egymás felé görbülnek, össze-
hajolnak és eggyéforrnak. miáltal a himsejt tartalma az ily
módon létrejött közlekedési csatornán át a nösejtbe vándorolhat.
£z a folyamat tehát nag3'jában ama párosodásra emlékeztet,
amely e génusz Sal macis szekcióját, azaz a „szomszédosán"
párosodókat jellemzi. Ettől azonban mégis elütő. Hiszen a szom-
szédosán kopuláló fajokon a csatornák olyannyira csökevényesek,
hogy csak dudorokként mutatkoznak, holott az új faj csatornái
jól fejlettek és nem is a szomszéd sejtek harántfala mellett,
hanem attól jóval távolabbra képződnek. Érdekes, hogy a
Salm acis-csoport fajain oly gyakori könyökbe tördeltség itt
is tapasztalható {A. ábra), bár ezt minden fonalon nem lehet
kimutatni. A csatornáknak ilyen „edényfülszerű" kiképzödését
már W 0 0 d^ is észlelte 1869-ben a Rhynchonema don-
gat um (Spirogyra tenuissima (Ktzg.) var. Naegeli Petit) nevű
fajon; hasonló esetet ábrázol Haberlandt is.^ De mindkét
esetben ez csak ritka rendellenességnek vehető, holott — amint
erről alapos megfigyelések alapján meggyőződhettem — ez a
párosodási mód az új fajon a kizárólagos és rendes.

A Spirogyra proavita-nak ezt az eltérő párosodását
törzsfejlődési szempontból érdekesnek mondhatjuk, mert éppen
ebben az új fajban találjuk meg azt az eddig hiányzott átmeneti
formát, mely áthidalja a két szélső kopuláló formát, az ősibb
„szomszédosat" és az újabb ,létrásat".

Ha az új faj létjogosultsái^ának kritériumát kizárólag ebben
a most vázolt párosodási formában látnám, joggal kételked-
hetnénk benne, mert elvégre elképzelhető, hogy valamely termő-
hely — a mi esetünk a ligetfalusi és köpcsényi tócsák —
biológiai viszonyai olyanok, hogy az ott gyűjtött összes fonalakon
jelentkezhetik ilyen már tipikussá vált kivételes rendellenesség.
De a faj többi sajátsága is oly feltűnő, hogy ez esetben egy új
faj fölállitása jogosult.

A fonalak vastagsága (37 — 40 n), a sejtek hossza, a szalagok
száma és a zygospórák alakja és nagysága mind biztos fajjel-
legnek vehető. A meddő sejtek hossza átmérőjük 9 — 14-szerese;
a harántfalak pedig mind fodrosak; az egymást kereszteződő
és nagy pyrenoidákat magukba záró csinos klorofillszalagok száma
hol kettő, hol három. Olyan fonálra, amelynek sejtjeiben kizárólag
két, avagy kizárólag három szalag lett volna, soha nem akadtam.
A szalagok csavarulatainak száma egyenként 1 — SVg- Jellemző

* W o o d : Prodromus Proc. Am. Philos. Soc. 137. old. — Freshwater
algae of North-Amerika 163. old. XIV. tábla, 1. ábra.

^ Sitzungsberichte der Kais. Akad. d. Wiss. (Math.-natw. Classe XCIX-
kötet. lII. rész, 1890. A.) tábla u. o.).

168

LANÜER 8.

e fajra az is, hogy a mintegy 40 /^ vastag és 80 — 86 n hosszú,
simafalú és barna zygospórát termelő nőisejt semminemű duzzadt-
ságot, sőt még szembetűnő megrövidülést sem mutat.

Az lij faj mindössze kettővel hasonlítható össze, nevezetesen a
Spirogyra in signis-szel és a Sp. Hass allii-vel, melyek
közül az előbbinek két változatát is bevonhatjuk az összehason-
lításba.

A könnyebb áttekintés kedveért táblázatos alakba foglaltam
az e fajokról közölt adatokat.

A faj neve

A vegetativsejt

o

bo

a E
N -a

ti N

1

o

2

A zygospóra

átmérője

átmérőjé-
nél hány-

Bzorta
hos8?abb

átmérője

átmérőjé-
nél hány-

szorta
hosszabb

Sp. insignis (Hass.)
Ktzg.

28-42-3p.

4—14

2-4

létrás

dagadt

28 p.

1-3

Sp. insignis var.
Hantz8chi(Rbh.)Petit

39-49-7}J.

4-7

1—3

létrás

dagadt*

28 [1

1-3

Sp. insignis var.
fallax Hansgirg

33— 45iJ.

2-8V.

3—4
2

létrás

dagadt

45—81 [1

lV.-3Vs

Sp.Hassallii ( Jenner)
Petit

28—36 ^

4—14

vegyes

dagadt

28-5-48|x

lVo-4

Sp. proavita nov.
spec.

37—40

9-14

2-3

szom-
szédos

nem
dagadt

40 |J.

2

A Sal macis szekcióban több közelálló faj már nincsen.
Az első áttekintésnél is rögtön szembeszökő, hogy noha a sejt
méretei nagyjában azonosak, a szalagok számában és főleg a
termősejtek dagadtságában olyannyira elütőek a fajok, hogy még
a különös párosodási formát sem tekintve, új fajnak kellene a
szóban levőt mondanunk. A szalagok száma csak az elsőével
közös, de itt meg a zygospóra méretei üt-ick el jelentékenyen.
A Sp. insignis var. fallax már csak azért sem azonosít-
ható az új fajjal, mert annak középső spóraburokja mustrázott
és nem sima. Az elsőnek felsorolt főalakon, valamint összes
változatain máig csak a létrás párosodás ismeretes és csak az
egyetlen Sp. H as s allii-uál, melynek azonban állandóan
két szalagja van, fordul elő a szomszédos párosodás is.

^ Csak W 0 0 d írja az idevont Sirogonium retroversum-á-
nál : „nonnihil tumidis", bár az ábráján bemutatott példányok termősejtjeit
mind dagadtaknak rajzolta.

- Istvánffi balatoni példányainál csak 20 fx.

SPIROGYRA PROAVITA N. SP.

169

Az új faj jellemzése a következő :

Spirogyra proavita nov. spec. Sp. plerumque cum variis
Algis in caespites consociata, cellulis extremitatibus replicatis,
vegetativis diametro 9— 14-plo longioribus. Fasciis spiralibus
2 — 3, se secantibus, anfractibus 1 — 3V-- Copulatio laterális,
canalis copulatioDis semper aiisaeformis. Cellulis sporiferis non-

'^^m

Spirogyra proavita nov. spec. 1 : 125.
A) ábra: Termöfonal éretlen zygospórával ; a felső kopuláló sejteket
elválasztó harántfal ép állapotban megmaradt. B) ábra: Meddő fonalrészlet
két- és háromszalagos sejtekkel. C) ábra: Meddösejt rendellenes szalagokkal.
D) ábra : Az átvándorló sejttartalom a párosodási csatornába húzódott.
E) ábra : Az érett zygospóra alakja. (Eredeti rajz).

nihil tumidis; zygosporis ellipsoideis in utroque fine arriindatis,
diametro 2-plo longioribus, membrana média fusca.

Crassit. cell. veget. 37—40 n; crassit. zygospor. 40 n\
long. zygospor. 82 — 86 n.

Habiíat in stagnis comitatus Posoniensis et Mosoniensis,
Í!i Hungária.

(A növ. szakosztály 1913. évi május hó 17-éa tartott üléséből.)

V í s k í J. : Az aleuron szineződésének és az anthocyan-

nak ismeretéhez.

A Loliiim midtíflorum termésének anatómiai vizsgála-
takor olyan keresztmetszetekre akadtam, amelyekben az
aleuronréteg határozottan zöld színűnek látszott. Vastagabb met-
szetekben ez a zöld szín egy kissé a kékesbe hajlónak tűnt föl,
vékony metszetekben azonban és különösen intenzív fénnyel
világítva néha alig lehetett a chlorophyll színétől megkülönböztetni.
De koncentrált ecetsavval kezelve a metszeteket, a zöld aleuron-
réteg nem lett sárgásbarna, a chlorophyll jellemző reakciója

170 VI8KI J.

tehát nem következett be fphaophytin reakció) \ hanem a réteg
zöld színe halván}^örösre változott és ennek a halványvörös színnek
egységes tónusát a legkevésbbé sem zavarta a chlorophyll reakció
másféle színe. Ha pedig a vörös színűre változtatott aleuronréteget
hígított alkáliákkal kezeltem, a vörös szín eltűnt, a sejttartalom
zöldessárga lett. De az eltűnt piros színt bármilyen sav újra előhívta,
tehát az alkalikus anyagoktól zöldessárga színűvé változtatott
aleuronréteg savaktól újra megpirosodott. S így a savas és
bázikus reagensek változtatásával a vörös színt egymásután
többször elő lehetett hívni. Ez pedig az anthocyan tipikus
reakciója.^

Több preparátum összehasonlításából kitűnt, hogy az
aleuron zöld színének különböző árnyalata lehet és különösen
vastagabb metszetekben gyakran tűnik föl olyannak, amely
emlékeztet a piros moszatok és különösen a kék moszatok némely
színére.^

(Ezekben az algákban azonban más festőanyagok okozzák e
zöldes színt, többek közt a chlorophylial együtt előforduló kék
phycocyanin, amely azonban egészen más természetű vegyület,
mint az anthocyan.)^

Ha a metszet elég vékony volt, észre lehetett venni, hogy
nem mindenik aleuronsejt tartalma zöld, hanem néha csak itt-ott
egynéhányé.^ Olykor az aleuronsejtsor mindenik sejtjének tartalma
szűrkés, ritkábban sárgás szinű volt. Néha pedig a zöld színű
rétegbeo egy-egy sejt határozottan kék színűnek látszott, végre
pedig elég gyakran az egész réteg színe égszínkék volt.

Ha a metszet nem volt elég vékony, akkor a fény reflexiója,
de különösen az alsóbb rétegek áttetszése miatt nem lehetett
mindig pontosan látni, hugy a szín a sejtfalakon belül van-e,
mert néha, különösen a lencserendszer emelésekor és sűlyesz-

^ Strasburger — Körnicke : Bot. Praktikum 1913. IV. Register.

^ W i e s n e r : Einige Beobachtungen über Gerb- und Farbstoflfe der
Blumenblatter. Bot. Zg. 1862. XX. 392., jegyzet és 390. Schnetzler:
Ueber Veránderungen des rothen Farbsíoffes von Paeonia ofíicinalis unter
dem Einfluss chemischer Reagenzien. Bot. Centrbl. 1880. II. 682. W i g a n d :
Einige Satze über die pbysiologische Bedeutung des Gerbstoffes und der
Pflanzenfarbe. Bot. Zg. 1862. XX. 123.

» Bot. Zg. 1867. XXV. 38. és Bot. Zg. 1869. XXVII. 333. Kylin:
Ueber die Farbe der Florideen und Cyanophyceen. Ref. Bot. Centrbl. 1913.
122. köt. 319. old.

* P f e í f e r : Pflanzenphysiologie, 1897. I. 496.

^Keeble and Armstrong: The Röle of Oxydases in the
Formation of the Anthocyan Pigments of Plants. Journ. Gen. 1912. II. 8. p.
277. Ref. Bot. Centrbl. 1913. XXXIV. 500. Abderhalden: Handbuch der
biochemischen Arbeitsmethoden Ví. G r ü s s : Die Kapillarisation zur Unter-
stützung mikrochemischer Arbeiten, 241. old.

AZ ALEUROK 8Z1NEZ0DE8E

171

tésekor, a sejtfalak is zöld szinűeknek látszottak. Azt pedig, hogy
ez a szín a sejtekben mihez van kötve és hogy vájjon csak az
aleuronszemcsék szinesek-e, semmiféle nagyítással és világítással
sem lehetett tisztán látni. Semmi esetre sem olyan tisztán, mint
a Zea mays saccharata var. coerideo-dulcis aleuronsejtjein, a hol a
megfelelő kezelés után tisztán kivehető, hogy magukban a
szemcsékben van az anthocyan.

A Lolium multiflorwn termésében megtaláltam még az
anthocyant (a pelyvákon kívül) a pericarpium sejtjeiben és az
emhryohan is, a skutelláris rétegtől távolabb eső ssövetrészben, de
mindig ibolyaszínű volt az anthocyan, csak az aleuronsejtekben
volt égszínkék.

Az aleuronréteg zöld színeződése vízben is, glycerinben is
föltűnt, de különösen szépen glycerinben vízzel való duzzasz-
tás után.

Ezt a zöldesre vagy zöldre színeződő aleuronréteget a
Lolium multiflorum több termésmintájában megtaláltam.

Említettem, hogy egyes metszetekben az aleuronsejtek
rétege sárga színű volt, minden bizonnyal a protein anyagok
megsárgulása miatt. Olyan metszetekben tehát, amelyekben az
égszínkék anthocyant tartalmazó sejtek fölött vagy alatt sárga
sejtek is vannak, az aleuronréteg sejtjei zöldszínűeknek mutat-
koznak. A réteg vastagsága, a protein anyagok sárgulásának
különböző foka, a sárga és kék színeknek változó eloszlása miatt
a zöld színnek különböző árnyalata lehet.

Ezt a magyarázatot a következő tapasztalati tény is bizo-
nyítja. Ha a világoskék anthocyant tartalmazó sejtek közeléből
(pl. alulról vagy fölülről) metszés közben a kés eltolta a sárgás
sejteket, ott az aleuronréteg már nem tűnt föl zöld színűnek,
hanem külön látszott a sárga és külön a kék szín.

Hogy a pázsitfélék aleuronsejtjeiben elég gyakran keletkezik
anthocyan, az tudtommal még nem volt ismeretes.

A Zea mays saccharata var. coeruleo-dulcis minden aleuron-
sejtjében megjelenik, a mi jellemző vonása annak a kukorica-
szemnek.^ Gyakori az anthocyan az árpa, a búza,^ a rozs
szemeiben is. Az Amynophila pallida (Presl.) Fritsch aleuronsejt-
jeiben is gyakran láttam, néha a Lolíumérsi emlékeztető zöldes, de
leginkább kékes árnyalatban. Ezekből következtethető, hogy

' W i 1 1 m a c k : Anleitnng zur Erkennung org. und anorg. Beimen-
gungen im Roggen u. Weizenmehl. 48. old.

* A „piros" búza, Triticum durum Schimperi (Arrasita) pirosságát,
illetőleg pirosas-ibolyás színét anthocyan okozza, de ez az anthocyau az
vleuronrétegen kívül van, jórészt a pericarpiumban, míg pl. a Horchum
vulgare coeleste kék anthoeyanja az aleuronsejtekben keletkezik. Ezekben a
mag\'akban pl. az anthocyannak ez az elhelyezkedése a normális.

172 APRÓ KÖZLEMÉNYEK

bizonyára megjelenik — legalább bizonyos körülmények között —
még sok más pázsitfütermés aleuronrétegében is.

A Lolium muUiflorum aleuronsejtjein végzett megfigyelések
két tényt világítanak meg, amelyekre ezek után súlyt kell vetni.
Az első az, hogy a clilorophylléhez nagyon hasonló zöld szint
bizonyos körülmények között anthocyan is idézhet elő, illetőleg
része lehet a zöld szín előidézésében az anthocyannak is. A
másik tény pedig az aleuronszemcsék színezödésére vonatkozik
és itt szintén azt kell von Spiess,^ Lopriore és mások
munkáival szemben kiemielnem, hogy az aleuronszemcsék hatá-
rozottabb zöld színének oka ezek szerint nemcsak a chloro-
phyll lehet.

(A növ. szakosztály 1913. évi június hó 4-én tartott üléséből.)

APRÓ KÖZLEMÉNYEK,

m. 2;. A lutillai ragadópalában előforduló kovamoszatok,
amint azt Pantocsek József most megjelent munkájában olvas-
hatjuk, a neogen korban éltek, egy tó édesvizében, melynek hőfoka
állandóan a nulla felett állhatott. Ezt bizonyítja a Melosira undulata
előfordulása, mely kovamoszat csakis meleg vizekben él. Itt említem
meg, hogy Bars vármegye garamszentkereszti és aranyosmaróti járásá-
ban több helyütt előforduló faopálok és egyéb opálszerü kovakövek
szintén a mellett szólnak, hogy egykoron számos melegforrás volt az
andesithegység peremén. Egy Aranyosmarót mellett talált szaruköben,
mely növényi részeket zárt magába, e sorok írója Melosirát észlelt,
melyet azonban pontosabban nem lehetett meghatározni.

m. g. A fagyöngy alkalmazkodási fajtái. Már Tubeuf állí-
totta, hogy a fagyöngynek alkalmazkodási fajtái vannak, amennyiben
a fenyőn élő fagyöngy nem ültethető át a lombos fákra és fordítva.
Heinricher ezzel az érdekes kérdéssel kísérletileg foglalkozva,
kimutatta, hogy az erdei fenyő fagyöngye a jegenyefenyöre sem vihető
át. A jegenyefenyő fagyöngye nem megy át sem az erdei fenyőre,
sem a lucfenyőre, sem lombos fára (alma, hárs, fekete nyárfa) ; de
könnyen felnevelhető a Nordmann-fenyőn, sőt ezt a gazdát még jobban
szereti, mint valódi gazdáját, a jegenyefenyőt. A hárs fagyöngyéről
kiderítette, hogy könnyen átvihető a mogyoróra, de a fekete nyárfára
nem, az Acer platanoidesre pedig csak nehezen. Az alma és a körte
fagyöngye szívesebben él az alma fáján. (Bot. Centrbl. 1913. 123.
köt. 18.).

'Dr. K. von Spiess: Über die Farbstoffe des Aleuron. Österr.
Bot. Zschrift 1904. LIV. 440.

APRÓ KÖZLEMÉNYEK 173

Hl. g. Az egres amerikai lisztharmatjának további ter-
jeszkedése. Ez a veszedelmes kártevő újabban Hunyad megyében és
Bars megyében is megjelent. A bunyadmegyei előfordulást Györffy
István állapította meg Algyógyon ; a barsmegyeit e sorok írója
Aranyosmarót több kertjében.

m. g. A növény hajlamossága megbetegedések irányá-
ban. Jól tudjuk, hogy ugyanannak a növényfajnak egyes változatai
vagy fajtái nem egyformán fogékonyak betegségek irányában.
S t r a n á k F. a búza különböző fajtáinak ellenállóképességét vizs-
gálta a Cblorops taeniopus nevezetű gabonaléggyel szemben. Számos
kísérlete alapján kiderült, hogy az ellenálló képesség anatómiai, kémiai
és biológiai okokra vezethető vissza. Nevezetesen : azok a példányok,
a melyek epidermisze erősen fejlett és amelyeknek vastag, szkleren-
chymás hypodermájuk van, ellenállóbbak; a kovasavnak és a calcium-
oxydnak nagyobb mennyiségben való jelenléte is fokozza az ellenállást.
Végül kimutatta, hogy a gabonalégy azokat a búzafajtákat, a melyek
fejlődésüket és növekedésüket hamarább fejezik be, megkíméli, mert
petéit csak a fejletlen növény kalászába rakja. (Bot. Centrbl, 1913.
122. köt. 599. old.).

m. g. A baktériumok alkalmazkodó képessége. Az élő
szervezeteknek általában megvan az a képességük, hogy bizonyos
fokig alkalmazkodnak, hozzászoknak olyan anyagokhoz, amelyek külön-
ben méreg gyanánt viselkednek velők szemben. Feltűnően látjuk ezt
a baktériumoknál, amelyek még a fertutlenitő anyagokat is megszokják.
T r a m b u s t i kísérletei kiderítették, hogy a Friedljinder-féle Bacillus
a szublimátnak 7"5-szeres mennyiségét is elbírja, fokozatos hozzá-
szoktatás után. A tyúkkolerát okozó baktérium ellenben nem szoktat-
ható a méreghez. Regenstein szerint a Staphylococcus pyogenes
aureus, a Bacillus coli és a Bacillus typhi is hozzászoktathatok a szub-
limáthoz és a phenolhoz. 2'/3 hónap alatt a Staphylococcus pyogenes
aureus a phenolnak l"7-szeres és a Bacillus typhi ugyanannak l"3-szoros
mennyiségét bírta el. Körülbelül ugyanilyen mértékben szokták meg a
szublimátot is. A phenolhoz szoktatott Staphylococcus ellenállóbb volt
a kresol, a ki-esolszappanoldat és a zincuni sulfocarbolicum vegyületek-
kel szemben is, ellenben a resorcin, a bydrochinoU; salycilsavas nát-
rium, formaldehyd, methyl- és aethylalkohollal szemben nem, vagy csak
alig. A szublimáthoz szoktatott Staphylococcus ellentállóbb lett a higany-
ezüstbromid és a higanyezüstcyanid irányában is. (Bot. Centrbl. 1913.
122. köt. 601.).

174 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^

(Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.)

a) Hazai irodalom :

Balázs István dr. : A magyar középiskolai oktatás reformja,
különös tekintettel a természettudományi és a nemzeti tantárgyakra. Buda-
pest, 1913. Benkö Gyula könyvkereskedése. 32. old. 8".

Blattny Tibor: Levélváltás , Az erdei fateny észét határai Magyar-
országon" ügyében. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 840—843. old.

D e g e n Á r p ád d r. : Ascherson Pá!. Paul Ascherson. (1834 — 1913.)
Arcképpel. Mit Portrait. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 3 — 15. old.

— — Levélváltás „Az erdei fatenyészet határai Magyarországon"
ügyében. — Magyar Botanikai Lapok. XI. köt. 1912., 343—346. old.

— — Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über
einige orientalische Pflanzenarten. LXXI. Viola Paxiana Dcgen et Zsák.
(V. alpina Jacqu. X V. declinata W. et. K.) 1 táblával. Mit einer Tafel. —
Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 21—24. old.

Fekete Lajos: A kitettség hatása az erdészeti jelentőségű fa-
és cserjefajok tenyészetére a Magyar Állam területén. 4 táblázattal. (Die
Wirkung der Exposition auf die Fortpflanzung der für die Forstvpirtschaft
vrichtigen Baum- und Straucharten im Gebiete des Königreich Ungarns.
Mit 4 Tabellen.) — Erdészeti Kísérletek. XIV. évf. 1912., 1—10. old.

Fodor Ferencz dr: A növényvilág a magyar népéletben. Növény-
tani és néprajzi tanulmány. Karánsebes, 1912. Egyházmegyei könyvnyomda.
24. old. 8*. — A karánsebesi állami főgimnázium 1911 — 12. évi Értesítője.

Győrffy István dr. : Chrysanthemum Zawadskii Herb. bei
Haligóc. Chrysanthemum Zawadskyi Herb. Haligóc mellett. — Magyar
Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 109—111. old.

Riccia Frostii Austin hazánkban. II. Pótlék Makó mohflórájához.

Riccia Frostii Austin in Ungarn. II. Nachtrag zur Moosflora von Makó. —
Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 25-30. old.

Hayek, Dr. August von: Zur Entwicklungsgeschichte der
ungarischen Flóra. Adalék a magyar flóra fejlődéstörténetéhez. — Magyar
Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 16—20. old.

H e r m a n n n, F. ; Poa ursina im Zibingebirge. Poa ursina a Szebeni
Havasokban. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 130. old.

Hirc, Dragutin: íz. Bilinskoga svijeta Dalmacije. III. Oko
Bokeljskoga zaliva. (Dalmáczia növényvilágából. III. A Bocche di Cattaro
körül.) — Glasnik Hrvatska Prizodoslovnoga Drustva. Vol. XXIV. 1912.

Jármai Károly: A Bacillus anthracis és a vele rokon saprophyta
baktériumok vérsejtoldóképessége. 4 táblával. (Über die Auflösungs-Fahigkeit

1 E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodaimat, kiterjeszkedvén a
növénytannak minden ágára. Kérjük evégből a szerzőket, hogy meg-
jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent
közlemények forrásáról öt értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 175

der Blutzellevon Bacillus anthracis und die mit ihm verwandten saprophj'tischen
Bakterien. Mit 4 Tafeln.) — Mathematikai és Természettudományi Értesítő.
XXXI. köt. 1913., 184 -20a. old.

Margittal Antal: Ujabb adatok Bereg vármegye flórájához.
Neuere Beitrage zur Flora des Bereger Komitates. — Magyar Botanikai
Lapok. XU. köt. 1913., 127—129. old.

Moesz Gusztáv dr.: Apró közlemények. Kleine Mitteilungen. —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 138—140. és (25.) old.

Nyárády E. Gyula: Adatok a Szepesbélai Mészhavasok flórájának
ismeretéhez. Beitrage zur Kenntnis der Flora der Szepesbélaer Kalkalpen. —
Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 111—124. old.

Hybrida nova : Carduus Nyárádyanus Degen [C. lobulatus
Borb. X glaucus Bg.) in monte Kronenberg Pieninorum (leg. Dr. A. de
Degen et E. Gy. Nyárády) et in alveo inter cacumina Nowy et Hawran
Alpium Belaensium (leg. E. Gy. Nyárády).

Oppitz Sándor: Néhány kárpáti növénycsalád ismertetése.
7 ábrával. — Turistaság és Alpinizmus. II. évf. 1912., 360 — 364. old. és
III. évf. 1913., 336-340. old.

Paál Árpád dr. : Egyéni eltérések physiologiai reactiókban.
I. közlemény : Hőmérséklet és geotropicus reactio. (Individuelle Abweichungen
in physiologischen Reactionen. I. Mitteilung : Temperatur und geotropische
Reaction). — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXXI. köt.
1913., 257—273. old.

Pantocsek József dr. : A Fertő-tó kovamoszat viránya. Bacillariae
lacus Peisonis. 4 táblán 200 rajzzal. Pozsony, 1912. 8" — A Pozsonyi Orvos-
Természettudományi Egyesület Közleményei. Új folyam. XXIII. (1911.)
évf., 1912.

A kopacseli andesittufa kovamoszatai. Die im Andesittuffe von

Kopacsel vorkommenden Bacillarien. 2 táblával. Mit 2 Tafeln. — Botanikai
Közlemények. XII. köt. 1913., 126—137. és (24.) old.

A lutillai ragpalában előforduló Bacillariák vagy Kovamoszatok

leírása. 2 táblával és 81 górcsövi rajzzal. Bacillarien des Klebschiefers von
Lutilla. Mit 2 Tafeln und 81 mikroskopischen Zeichnungen. Pozsony, 1913.
Wigand K. F. 20. old. 8". — A Pozsonyi Orvos-Természettudományi
Egyesület Közleményei. Üj folyam XXIV. (1912.) évf., 1913.

Species formaeque fossiles novae : Cymbella alpina Grun. var.
n 0 t a t a Pánt., C. a s p e r a (E.) Her. var. remotestriata Pánt.,
C. i n f 1 e X a Páni, C. spectabilis Pánt., C. ventricosa Pánt. ;
Pinnularia major Kg. var. abreviata Fant., P. viridis E. var.
producta Pánt. ; Navicula ammophila Grun. var. 1 a t i o r Pánt.,
N. lacunarum Grun. var. n o t a t a Pánt, N. Roteana (Rab.) Grun.
var. staurophora Pánt. ; Diploneis carpathorum Pánt. sub
Navicula; Gomphonema pinnatum Pánt., G. subclavatum
Grun. var. staurophora Pánt., Epithemia Cistula (E.) Grun. var.
producta Pánt. ; Eunotia fossilis Pánt. ; Synedra lanceo-
1 a t a Kg. var. abreviata Pánt., var. c r a s s a Pánt. ; F r a g i 1 a r i a
H a r j- i s 0 n i i (W. Sm.) Grun. var. ovális Pánt., var. lanceolata
Pánt, P r. Pinnata E. var. ovális Pánt, var. lineáris Pánt.,

176 NÖVÉNYTANI REPERTÓRUM

F r. C 1 e V e i Pánt. var. lineáris Pánt. ; Melosira arenaria Moor.
var. V e s t i t a Pánt. ; Echinopyxis globula Pánt.

Páter Béla dr : A magyar mentákról. Über die ungarischen
Minzen.) — Természettudományi Közlöny. XLV. köt. 1913., 496—503. old.
Var. nov. :Mentlia piperitaL. var. Agnelliana Páter.

Prodán Gyula: Adatok Magyarország flórájához. Beitrage zur
Flora von Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 124—126. old.

Hybridae formaeque novae : Sternbergia colchiciflora
W. et K . form. m u 1 1 i f 1 o r a Mihalik et Prodán, Roripa küllödensis
Prodán [R amphibia (L.) R. Br, X Kerneri Menyh.] in paludosis prope pagum
Küllőd com. Bács-Bodrog, leg. Gy. Prodán ; Phlomis tuberosa L.
var. R 0 s a 1 i a e Prodán in monte Nagyeged prope oppidum Eger íleg.
Gy. Prodán) et in monte Sárhegy prope oppidum Gyöngj'ös (leg. Dr. A. de
Degen).

Rossi, Ludwig: Die Pljesivica und ihr Verbindungszug mit dem
Velebit in botanischer Hinsicht. A Pljesivica s a Velebittel összekötő hegy-
vonulat botanikai viszonyai. — Magyar Botanikai Lapok. XIL köt. 1913., 37.
— 106.

Új fajok illetőleg formák : Tolypella proliiéra (Ziz.) Leon-
hardi forma microcephala Filarszky (in fonté Vrelo ad pagum Vrelo) ;
Bromus erectus Huds. forma g 1 a b e r Degen (Ozeblin) ; P 1 a n t a g o
capitellata (Sonder) Degen ; Valeriána tripteris L. var.
V e 1 e b i t i c a Degen.

Salacz Lajos: Adatok a gombák arzénoldatokban való viselke-
déséhez. Daten über das Verhalten der Pilze in arsenhaltigen Lösungen. —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 93—102. és (17-18.) old.

Schilberszky Károly dr.: Adatok a növények parthenokarpiá-
jához. Beitrage zur Parthenokarpie der Pflanzen. 9 ábrával. Mit 9 Abbil-
dungen. — Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 103—125. és (18—24.) old.

A házigomba építő és hatósági szempontból. (Der Haus-

schwamm vom baulichen und behördlichen Standpunkte). 2. old. 4". — Magyar
Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1913. évi. 19. száma

A szerző a legfontosabb kártékony gombafajokat ismerteti és ezzel
kapcsolatban több pontból álló javaslatot tesz, melynek egyik része , Ren-
delkezéseket az építtetöre stb.*", másik , Hatósági intézkedéseket" tartalmaz.

Wagner János: A delibláti kincstári homokpuszta ibolyái. Egy
táblával. Die Violaarten des Deliblater ararischen Sandgebietes. Mit einer
Tafel. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913. 31—37. old.

b) Külföldi irodalom:

Adamovic, Dr. Lujo: Vegetationsbilder aus Dalmatien. II. — G.
Karsten und H. Schenck „Vegetationsbilder". X. Reihe, 1913., Heft 7 und 8,
Tafel 37—48.

B o r n m ü 1 1 e r, J. : Notizen aus der Flora der südiichen Karpathen. —
Mitteilungen des Thüringischen Botanischen Vereins. Neue Folge. XXX.
1913.. S. 49—65.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 177

Buchegger, Josef: Beitrag zur Systematik von Genista Hasser-
tiana, G. holopetala und G. radiata. Mit 11 Textfiguren und 1 Verbreitungs-
karte. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXIII. Jahrg. 1912., p. 303,
868, 416 és 458.

Hazai adatja a következő: Genista holopetala Fleischm. (a
Vciebitböl : Krug [leg. Dr. A. de Degen]. Sladovaca, Pasji Klanac, Pavelic
Kuk, Krivi Kuk, Plana, Veliki Stolac [Rossi], Sv. Brdo [Schlosser] és Dal-
mácziából : Monté Spaccato [Marchesetti, Tommasini], Óaven [Bar. Rastern,
Fleischmann, Buchegger]). — G. radiata (L.) Scop. var. 1 e i o p e t a 1 a
Buchegger (Erdély, Horvátország, Dalmáczia és Bosznia) és var. b o s n i a c a
Buchegger (Bosznia : Troglav, leg. Neumayer).

Gál F. : Die Rolle der Garungspilze ín der Aetiologie des Typhus. —
Centralblatt für Bakterologie. 1 Abt. Bd. LXI. 1913., p. 1.

Hruby, Dr. Johann:Le génre Árum. Apergu systématique avec
considérations spéciales sur les relations phylogénétiques des formes. —
Bulletin de la Société Botanique de Genéve. Vol. 1913., p. 113 — 370.

A szerző szerint hazánkban a következő fajok fordulnak elő : Árum
maculatum Miller (Syn. : A. Malyi Schott, A. transsilvanicum Czetz, A. inter-
medium Schur, A. alpinum Sch., Ny. et. K,, A. vulgare Lam.) ; A. i t a 11 c u m
Miller (Syn. : A. hercegovinum Beck) in Hungária litoralis, Dalmatia ; A.
n i g r u m Schott (Syn. : A. Petteri Schott) in Dalmatia et Hercegovina
(Trebinje, leg. J. Pantocsek sub. A. Petteri).

K a r c z a g L. : In welcher Weise wird die Weinsaure durch Hefe
angegriflfen ? — Biochemische Zeitschrift. Bd. XLIII. 1913., p. 44—46.

Linhart György: Cuscuta arvensis Beyr. var. Capsici Degen et
Linhart. — Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten. Bd. XVII. 1907., p. 267—270.

Magnus Dr. Paul: Zur Kenntnis der parasitischen Pilze Sieben-
börgens. — Mitteilungen des Thüringischen Dotanischen Vereins. Neue
Folge. XXX. 1913., p. 44-48.

Rouppert, K. : Grzyby, zebrane w Tatrach, Beskidze zachodnlm
i no Pogórzu. (A Tátrában, a nyugati Beszkideken és Pogorzen gyűjtött
gombák.) — Spranozd. Komis. Fizyogr. Akad. Krakow. XLVI. vol. 1912., p. 21.

Üj fajok illetőleg formák : Ascochyta Bieniaszi Roupp. (in
Delphinio oxysepalo), Septoria Ribis forma t a t r i c a Roupp. (in foliis
Ribis alpini), Sphaeronaemella Kulczynskiana Roupp. (in
Hydno et Agarico).

Schiffner, Dr. Victor: Über eine kritische Form von Riccia
sorocarpa und Riccia pseudopapilosa. — Hedwigia. Bd. LIH. 1913.
p. 36-40.

Üj forma : Riccia sorocarpa var. H e e g i i Schiffn. [R.
H e e g ii Schiffn.J in monte Öcsém teteje ad Balánbánya coniit. Csik, leg
Dr. A. de Degen. — A szerző a Sárhegyről Gyöngyösnél említi még a
következő májmohákat: Riccia sorocarpa typica, R. Ri-
schoffii Hüb. és Grimaldia barbifrons.

Stadlmann, Dr. Josef : Ein Beitrag zur Kenntnis der Gattung
Pedicularís L. (Sekt. Comosae Maxim.) — Zehnter Jahresbericht des k. k.
Staats-Gymnasiums im XIH. Bezirke. Wien. 1910., p. 1 — 7.

178

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

A szerző aPedicuIaris Friderici Augusti Tomm. nevű
növényt tárgyalja, mely Dalmácziában, Boszniában és Herczegovinában
fordul elö,

Teyber, Alois: Beitrag zur Flóra Österreichs. Mit 1 Text-
abbilduDg. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXIII. Jahrg. 1913.,
p. 21—29.

Species formaeque novae : Orobanche Teucrii Holandre f.
aurea Teyber (al Magyarfalva, leg. F. Morton), Centaurea bio-
k 0 V e n s i s Teyber (in declivibus australibus montis Biokovo Dalmatiae
mediae prope Makarska, leg. A. Teyber), Eryngium dalmaticum
Teyber [E. amethystinum X creticum] (inter Spalato et Salona). — üj adat
Dalmáczia flórájában: Leontodon graecus Boiss. et Hedr.

Tuzson János dr. : Grundzüge der entwicklungsgeschichtlichen
Pflanzengeograpliie Ungarns. Mit einer mehirfarbigen Karte. — Mathematische
und Natiirwissenscliaftliclie Berichte aus Ungarn. Bd. XXX. 1913., p. 32 — 66.

V 0 u k, D r. V. : Die Lebensgemeinscliaften der Bakterien mit einigen
höi.eren und niederen Pflanzen. Mit 8 Textabbildungen. — Die Naturwissen-
schaften. I. Jahrg. 1913., S. 81—87.

— — Untersuchungen über die Bewegung der Plasmodien. 11. Teli,
Studien über die Protoplasmaströmung. Mit 2 Tafeln und 12 Textabbil-
dungen. — Denkschriften der Kaiserl. Akadémia d. "Wissenschaften Wien.
Math-naturw. Klasse. Ed. LXXXVIII. 1912., S. 653-692.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK,

Á növénytani szakosztály 1913 jiínius hó 4-én az egyetemi növény-
kertben tartott 188. ülésének jegyzökönyve.

Elnök : Klein Gyula, majd Mágocsy-Dietz Sándo
Jegyző : Szabó Zoltán.

1. Klein Gyula megnyitván az ülést, a szakosztály nevében mele-
gen üdvözli Mágocsy-Dietz Sándort, mint a budapesti kir. magy.
tudományegyetem bölcsészeti karának most megválasztott dékánját. Az
üdvözlést Mágocsy-Dietz Sándor köszönettel fogadja.

2. Viski Jenő „Az anthocyan ismeretéhez" c. értekezését terjeszti
elü (Lásd 169. old.).

3. Fucskó Mihály „Néhány kétszikű növény sziklevelének rege-
neráló sarjadzása" címmel beküldött tanulmányát előterjeszti Schveitzer
József (Lásd 147. old.).

4. Gabnay Ferenc: „A kátrány növénymérgezö hatása" címmel
irt dolgozatát jegyző felolvassa. Szerző két év előtti hasonló című előadá-
sához kapcsolva ismerteti Mirande, Griffon, Gatin és különösen
Claussen idevágó közléseit. Kiemeli, hogy Claussen szerint a pre-
parált kátrány alig ártalmas, de különböző gyárak készítményei, mint kísér-
letei igazolják, különböző mértékben kártékonyak, amint szerző azt a kát-
ránygyürtík okozta károkból következtette.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 179

5. Schilberszky Károly: „A Schizophyllum com-
mune elterjedési viszonyairól'- címen előleges jelentéskópen közli, hogy
ez a gomba a legkülönbözőbb lombosíák törzsein és ágain fordul elő, külö-
nösen pedig hársfákon. Nálunk is közönséges és nem élősködő (saprophyta)
gomba. Dél-Franciaországban azonban állítólagos élösködésével a szeder-
fákat károsítja, Észak-Olaszországban pedig a narancsfákat. F G é g u e n
újabban a szelídgesztenye károsítója gyanánt tekinti (Bull. Soc. Mycol. de
Francé XVII. 283). Ha ez adatok bebizonyosodnak, akkor ez a gomba
hemiparazita gyanánt ítélendő meg. Eddigi histopathológiai és élő ágakon
(Tilia, Robinia) spórákkal tett mesterséges fertőzési kísérletei a saprophy-
tismust igazolják; a föntebb említett fákra (Morus, Citrus, Castanea) vonat-
kozó fertőzési kí.sérletek folyamatban vannak. Bemutatja e gomba termő-
testeit akácfán, diófán, alraafán és bálványfán.

Tuzson Jánoa hozzászólásában kifejti, hogy régebben behatóan
foglalkozott a Schizophyllum commune gombával és fertőzési
kísérleteket is végzett vele a Selmecbányái botanikus kertben A i 1 a n t h u s
glandulosán. Az eredmények „Adatok egyes növénykórt okozó gomba-
fajok ismeretéhez" cím alatt jelentek meg az Erdészeti Lapokban (1904.
XI. füzet). Vizsgálata eredményei szerint — melyek részleteire most már
pontosan nem emlékszik — kétségtelen, hogy e gomba myceliumával sike-
resen lehet egészséges fákat inficiálni és így ez a többnyire csak elhaló
fákon, sebhelyeken stb. élő saprophyta gomba felléphet parazita módjára is,
amit különben éppen Ailanthus glandulosán gyakran lehet tapasztalni.

Mágocsy-Dietz Sándor szintén mint parazitagombát figyelte
meg a Schizophyllumot.

6. Györffy István ,Az Anemone nemorosa virágteratológiája"
címén (bemutatja Schilberszky Károly) ismertet egy rendellenes
jelenséget, midőn a nevezett növény virágja alatt normálisan előforduló
hármas levélörvnek egyik levele sziromnemü, sziromalakú és fehérszínű ki-
fejlődésben jelent meg.

7. Mágocsy-Dietz Sándor megemlíti, hogy a gyógyszerész-
hallgatók herbáriumának átnézésekor érdekes adatra talált Bocsor Sán-
dor gyűjteményében, aki a Botrychium lunariát az Alföldön, Kis-
kunhalas mellett, a fehértói erdőben találta meg. Az adat megerősítését a
szaktársak figyelmébe ajánlja.

Az adatot hozzászólásukban Lengyel G. és Moesz G. valószí-
nűnek tartják.

8. Mágocsy-Dietz Sándor bemutatja a növénykertben most
virító Agavé scolymust és felkéri a szakosztályt a kert megtekinté-
sére. Ennek során Tuzson János a Carduus nutans fehérvirágú
alakjával folyamatban lévő kísérleteit, Szabó Zoltán különböző érdekes
Dipsacaceát mutat be a kísérleti telepen.

15

180 HÍREK

HÍREK.

Ö Felsége sédeni báró Ambrózy István nak, a főrendiház
tagjának, az örökzöld növényeiről híres malonyai „arborétum seraper-
virens" megalkotójának, valamint sédeni báró Ambrózy Lajos,
első oszt. követségi tanácsosnak, dendrologusnak a magyar grófi
méltóságot adományozta.

Mágocsy-Dietz Sándor dr. tud. egyetemi ny. r. tanárt
a budapesti tud. egyetem bölcsészeti kara dékánjává választotta.

Richter Aladár dr., a kolozsvári tud. egyetem ny. r. tanára
nyugdíjaztatta magát.

Ifj, Entz Géza dr. egyetemi magántanárt az áll. Erzsébet-
nőiskola polgári iskolai tanítónőképző intézethez rendes tanárrá ne-
vezték ki.

Fucskó Mihály dr. helyettes tanárt a Selmecbányái ág. h.
ev. fögymnáziumhoz rendes tanárrá nevezték ki.

Augustin Béla dr. egyetemi tanársegédet a földmüvelésügyi
miniszter segédvegyésszé nevezte ki és szolgálattételre a magy. kir.
szőlészeti és ampelológiai intézethez rendelte.

Hollendonner Ferenc dr., a József-műegyetem növény-
tani intézetének tanársegéde, „A fenyőfélék fájának összehasonlító szövet-
tana* c. munkájával megnyerte az Erdészeti Egyesület 1100 koronás
Deák-díját.

A m. kir. földmívelésügyi miniszter P á t e r B é 1 a dr. c. gaz
dasági akadémiai igazgatót a kolozsvári m. kir. vetőmagvizsgáló- állomás
vezetése alól saját kérelmére felmentette és az állomás ideiglenes
vezetésével Juhász Árpád gazdasági akadémiai tanárt bízta meg.

W e 1 1 s t e i n R. dr. udvari tanácsost, egyetemi tanárt a bécsi
tud. egyetem rektorává választották.

Maly Károlyt a szerajevói országos múzeum segédőrévé
nevezték ki és egyúttal megbízták a botanikai gyűjtemény és a bota-
nikus kert vezetésével.

1913-ra ;

Aradi m. kir. áll. felsőbb leányisk., Bárány László, Bartal Kornél,
Bártfai áll. fögimn., Baumler András, Bayer (Työrgy, Beauregard Lajos,
Békési ref. fögimn.. Békéscsabai ág. ev. Rudolf -fögimn., Békéscsabai ág. cv.
Rndolf-fögimn. itj. könyvtár, Békéscsabai áll. felsőbb leányisk., Belloncsik
Márton, dr. Benkö Lajos, Beregszászi áll. fögimn., Beregszászi áll. polg.
leányisk., Beszterczebányai áll. políj. isk., Beszterczebányai ev. gimn., Besz-
terczebányai m. kir. erdöigazgatóság, Bonyhádi ág. ev. fögimn., Brassói áll.
felsőbb keresk. isk., Brassói r. k. fögimn., Brassói áll. föreálisk., Bricht
Lipót, Budafoki áll. polg. isk.. Budapesti tudományegyetem níivénytani int.,
Budapesti tud. egyet, könyvtár. Budapesti kegj^esrendi Kalazantinum, Buda-
pesti orsz. nöképzö egyes, leánygimn. tanári könyvtára, Budapesti V. ker. áll.
föreálisk., Budapesti VL ker. áll. föreálisk., Budapesti állatorvosi föisk.
könyvtára, Budapesti kir. József-műegyetem növénj^ani tanszéke, Budapesti
m. kir. ornithologiai központ. Vakok orsz. intézete Budapesten, Budapesti
m. kir. vetömagvizsgáló állomás, Budapesti VIIL ker gyakorló fögimn.,
Budapesti magy. nemzeti múzeum növénytani oszt., Budapesti m. kir. tech-
nológiai iparmúzeum könyvtára, Csáktornyai áll. tanítóképző int.. Csornai
premontrei székház könyvtára, Csurgói áll. tanítóképezde. Czeglédi m. kir.
áll. gimn., Czeller Tibor, Dárday Aladár, Debreczeni m kir. gazda.sági akad.,
Debreczeni Jenő, Dési m. kir. áll. fögimn., Dévai áll. föreálisk., Duchon
János, Egri áll föreálisk., Erzsébetfalvai áll. polg. isk.. Esztergomi érseki
tanitóképző. Farkas Dénes, Farkas Elek, Fehértemplomi áll fögimn.. Felső-
lövői ev. tanintézetek, apatini Fernbach Károly, Fischer Ernő, Fiumei m. kir.
áll. fögimn., Fiumei áll. felsökeresk. iskola. Fodor Géza, Fogarasi áll. fögimn.,
Földváry Dezső, Gammel Alajos, dr. Gáyer Gyula, Gerold et Conip. (Wien),
Grün József, Gürtler Kornél, Gyergyószentmiklósi áll fögimn.. Gyönki ref.
gimn.. Győri áll. föreálisk.. Győri tanítóképző int., Győri szent Orsolya-zártVa,
Gyulafehérvári r. k. fögimn , Gyulai r. k fögimn , Hajdúnánási ref. fögimn,,
Halmágyi Samu, Héger László, Hódmezövásárhelja ref. fögimn.. Hódmező-
vásárhelyi városi közkönyvtár, Hörk Lajos, Huchthausen Vilmos, Jobszty
Gyula, id Joós Lajos, Junkuncz Sándor, Kaposvári áll. fögimn. tanári
könyvtára. Kaposvári polg. fiúisk , Karczagi ref. gimn , Kassai áll. felsőbb
leányisk.. Kassai áll. polg. fiúisk., Kassai áll föreálisk., Kecskeméti áll.
polg. leányisk.. Kecskeméti ref. fögimn.. Kecskeméti áll. föreálisk , Kendi
Károly, vámosgyörki Kerékgyártó xVrpád, Kertész Miksa, Késmárki ág. ev.
liceum. Keszthelyi m. kir. gazd. akad.. Keszthelyi premontrei fÖgimn. tanári
könj'A'tára, Kevevárai közs. iskola, Kézdivásárhelyi r. k. fögimn., Kiss Lajos,
Kiskunfélegyházai áll tanítóképző int.. Kispesti áll. polg. isk., Kisszebeni
kegyesrendi gimn.. Kisújszállási ref. fögimn., Kisvárdai polg. fiúisk.. Kolozs-
vári ref. kollégium, Kolozsvári áll. tanítóképző int. tanári könyvtára. Kolozs-
vári r. k. fögimn. tanári könyvtára, Kolozsvári unitárius kollég. könyvtára.
Kolozsvári áll. polg. leányisk.. Kolozsvári ra. kir. áll. polg. fiúisk.. Komáromi
szent Benedek-rendi fögimn., Konsch Ignácz, Kordos Gusztáv, Kossá Gyula,
Kovács Sebestj'én Aladár, Körmendi áll. polg. fiú- és leányisk., Körmöcz-
bányai áll. föreálisk. tanári könyvtára. Kőszegi r k. tanítóképző int., Kőszegi
szent Benedek-rendi gimn., Kőszegi ev. felsőbb leányisk., Kraus Emma,
Kukula János, Kutassy Mária, Lányi Béla, Lévai kegyesrendi fögimn., Lin-
kesch Károly, Lippert Béla, Liptószentmiklósi áll. polg. isk., Liptószent-
miklósi áll. fögimn., Liptóújvári m. kir. főerdőhiv , Losonczi áll. tanító-
képezde, Lőcsei m. kir. áll. főreáliskola, Lyka Karoly, Mácsay Ilona, Magyar
Gyula, Magyaróvári m. kir. növényélet- és kórtani állomás. Magyaróvári
m. kir. növénytermelési kísérleti állomás, Makói áll. fögimn., Máramaros-
szigeti kath., fögimn., Marosvásárhelvi ref. kollég. könyvtára, Mezöberényi
polg. fiú- és leányisk , Mezőtúri ref fögimn. könyvtára, Mezőtúri ref. tanító-
testület népisk. könyvtára. Mezőtúri áll. felsőbb leányisk. könj^tára, Mis-
kolczi áll. felső keresk. isk., Miskolczi kir. kath. fögimn.. Molnár István,
Munkácsi III. sz. áll. elemi iskola. Nagybányai m. kir. áll fögimn., Nagy-
enyedi Bethlen-föisk. könyvtára, Nagyenyedi kir. vincellériskola Nagykani-

zsai áll polg. isk., Xagykárolyi fögimn., Xagylaki tisztviselők köre, Nagj^-
röczei áll. polg. isk., Nagyszebeni m. kir. áll. fögimn., Nagj-szombati érseki
fögimn.. Xagytapolcsányi áll. polg. fiú- és leányisk., Xagyváradi áll. főreál-
iskola, Xemesszeghy Jenő, Xeugebaiier János, Xeumann Jenő, Xitsner Antal,
Xovotny S. Alfonz, Nyíregyházai ág. ev. fögimn., Nyiregyházai közs. polg.
fiúisk.. Nyiry Bertalan, Oiosházai áll. polg. isk., Pákozdj' Károly, Pancsovai
áll. fögimn. tanári kön^^^tára, Pannonhalmi szent Benedek-rend központi
főkönjTtára, Pápai irgalmasnövérek int.. Pápai m. kir. áll. tanítóképző int.
tanári kön\"V'tára, Pápai ref. föisk. könyvtára, Pásztói áll. polg. fiúiskola.
Páter Béla, Pécsi áll föreálisk., Perczeí Lajos, Petrozsényi kaszinó. Pintér
Sándor, Plenezner Lajos, dr. Plósz Sándor, Polatsek-féle könyvkereskedés
(Temesvár), dr. Polgár Sándor. Poprádi Kárpátegyesület múzeuma. Pozsonyi
áll. tanítóképző int., Pozsonyi áll. polg. fiúisk., Pozsonyi felsőbb leányisk.,
Pozsonyi áll. kir. kath. fögimn. ifjúsági könjTtára, báró Radvánszky Kálmán,
Raísz Sándor, Rappensberger Vilmos, Ráskj^ Béla, Récsey ^Miklós, Reiubold
Béla, Rothschnek Jenő, Rózsahegyi kath. fögimn., Rozsnyói ág. ev. fögimn.,
Ruttkaí áll. közs. polg. fiú- és leánjisk., Sárospataki áll. tanítóképző int.,
Schneider József, Selmeezbányai kath. fögimn., Selmeczbányaí m. kir. közp.
erd. kísérleti állomás, Selmeczbányaí ág. ev. líceum, Selmeezbányai m. kir.
bányászati és erdészeti föisk. könyvtára, símonyi és varsánji Simonyi Árpád,
Soproni ni. kir. áll. felsőbb leánxisk.. Soproni áll. föreálisk., Soproni ev.
liceum köny\-tára. Szabadkai áll. tanítónőképző int.. Szabadkai áll. felsőbb
leányisk., dr. Szabó Zoltán, Szabolcsy Antal, Szarvasi ev. tanítóképző int,
Szászvárosi ref. Kún-koUéginm, Szatmári r. kath. polg. isk., Szathmáry
Mihály, Szegedi városi felső keresk. isk,, Szegedi áll. felsőbb leányiskola.
Szegedi áll. föreálisk.. Szegedi I ker. áll. polg. leányisk., Székely keresztúri
áll. tanítóképző int.. Székelykeresztúri unitárius gímn.. Szekszárdi m. kir.
áll. fögimn., Szenczy Győző, Szentesi áll. fögimn., Szentgj'örgyi kath. fögimn..
Szentkirályi Kálmán, Szílágysomlyói r. kath. püspöki fögimn., Szilárd István,
Szombathelyi premontrei fögimn., Tamássy Géza, Tarjányi János, Telbísz
György, Temesvári áll. felsőbb leányisk.. Temesvári áll. fögimn.. Temesvári
felső keresk. isk.. Temesvári áll. fögimn. ifj. könj-vtára, Thírring Gyula,
Thuróczy M. Kornél, szentkirályi Tóth Vincze, Törökbecsei áll. polg. fiú- és
leányisk., Trautmann Róbert, dr. Udránszky László, LTilyárüv Titusz, Újpesti
„Szabad Liczeum". Újpesti áll. polg. leányisk., Ujszentannai áll. polg. fiúisk.,
Újverbászi községi fögimn , Újvidéki áll. polg. fiiüsk., Újvidéki fögimn. tanári
kön^^tára, Újvidéki áll. polg. leánjisk.. Ungvári áll. reálísk.. Ungvári m. kir,
föerdöhiv. tiszti kön^"vtára, Ungvári áll. agy^agipar-szakisk.. Siketnémák váczi
orsz. int., Vágújhelyi reálísk.. Varga István, Végh János, Veszprémi áll. polg.
fiúisk.. Veszprémi múzeum, Veszprémi kath. fögimn. ifj. kön j^vtára. Veszprémi
kath. főginin., Volkner Raymond, Wínd István, Wittenberger Henrik, Zala-
egerszegi áU. felső keresk. isk.. Zalaegerszegi áll. fögimn. ifj. könyvtára.
Zilahi áll. polg. leányisk.. Zilahi ref. fögimn., Zombori áll. fögimn., Zöldág
József, Zsigmondy Dezső.

1914-re :

Budapesti tudományegyetem növénytani intézete, Beszterczei polg.
fiúiskola. Diósgyőri vasgyár, Mezőtúri ref. fögimn. könyvtára, dr. Plósz
Sándor, Pozsonyi felsőbb leányisk.. Szegedi áU. felsőbb leányisk., Székes-
fehérvári ciszt.-rendü fögimn., Temesvári felső keresk. isk., Veszprémi
múzeum. Vulkáni kaszinó.

Hornyánszky Viktor csász. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten. 57601

XII. KÖTET. 1913. XII/25. 5—6. FÜZET.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÜZREMÜKÖUÉSÉVKI. SZERKESZTI

MOESZ GUSZTÁV

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,
KIR, MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.)

1913.

Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K.

TARTALOM.

TABLE DES MATIÉRES. — INHALT.

Oldal

T u z s 0 n J. : Adatok a délorosz puszták összehasonlító flórájához. I.

Tauri-Puszták 181

— — Beitrage zur vergleichenden Flóra der siidrussischen Step-

pen. I. Die Taurischen Steppen , . (41)

Greguss P.: A Suriáni-tengerszemek kovamoszatai 202

— — Die Ketselalgen der Meeraugen von Surián (6 Íj

A u g u s t i n B. — S c h V e i t z e r J, : Az Althaea officinalis és a Lava-

tera thuringiaca levele közti különbségről 226

— — Über den ünterschied der Blátter von Althaea officinalis

und Lavatera thuringiaca (62)

Moesz G. : Mykologiai közlemények 231

— — Mykologische Mitteilungen (63)

— — Szépligeti Győző herbáriuma a Magyar Nemzeti Múzeumban 235

— — Szépligetis Herbárium im ung. National-Museum .... (66)
Irodalmi ismertető. Sztankovits R. : Dykes. Az Iris génusz

monográfiája 237

Moesz G. : Szabó Z. „Útmutató növények gyűjtésére* c.

könyvének ismertetése . . . . s 242

Literaturbericht. R. Sztankovits. Referat über die Iris-Mono-

graphie von W. R. Dykes (67)

Apró közlemények 244

Hírek 246

Nachrichten (72)

Növénytani repertórium 246

Szakosztályi ügyek 251

Sitzungsberichte (71)

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XII. KÖTET. 1913. XII/25. 5-6. FÜZET.

Tuzson J.: Adatok a délorosz puszták összehason-
lító flórájához.^

Ádditameutn ad lloram couiparativam stepiani Kossíae meridionalis.

(V. táblával.)

1, 'J'auri- Puszták ,

A délorosz puszták flóráját főleg az Alföld flórájával össze-
hasonlitólag tanulmányozván, ismertetéseimet azokkal a terüle-
tekkel kezdem meg, amelyek az általam bejártak közül hozzánk
közelebb esnek. Ezek a Tauri-Puszták ama részei, amelyek a
Fekete-Tenger és a Diijepr folyó között a Chersontól Perekop
felé vonható vonal környezetén terülnek el.

Ezekre a tájakra az asztracháni pusztákról jövet, 1912 július
10-én érkeztünk. Első állomáshelyünk Cherson volt, ahol a zemsztvo-
hivatal részéről P a c z o s k i múzeumi igazgató úr fogadott, hogy
hozzánk csatlakozva kirándulásainkon kalauzoljon. A tanulmá-
nyozandó terület felől tájékozódván, kirándulásaink tervét úgy
állapítottuk meg, hogy a Dnjepr valamelyik szigetét és parti táját,
egy homokpusztát, egy szikest, egy feketeföldú gusztát és a
Fekete-Tenger melléki ürömpuszták egyikét és annak littorális
halofita-vegetációját figyeljük meg.

Mint chersoni tartózkodásunk alatt mindvégig előzékeny
kalauzunkról, e helyen is köszönettel és elismeréssel emlékszem
meg Paczoski J. múzeumi igazgató úrról, nemkülönben F a 1 z-
F e i n nagybirtokos úrról, a kinek mint a Tauri-Puszták jelentékeny
része urának, vendégszeretetét és kirándulásainkon szakszerű
vezetését is élveztük.

Az alábbiakban és általában az orosz pusztákról folytatólag
közlendő cikkeimben azokat a növényeket sorolom fel, amelyeket
meg is gyűjtöttem. Gyűjtéseimben pedig elsősorban arra helyez-

^ Idevonatkozó dolgozataim : „Magyarország fejlődéstörténeti növény-
földrajzának főbb vonásai", Math. és Természettud. Ért. XXIX, 1911, 568
és ennek újabb német kiadása „Grundzüge der entwickelungsgeschichtlichen
Pflanzengeographie Ungarns". Math. u. Naturwiss. Bericbte, XXX, 1913, 30;
továbbá „Jelentés oroszországi ntamról", Akad. Ért. 277. sz., és „Növény-
földrajzi megjegyzések", Botan. Közi. 1912, 207. old. „Utazásom az orosz
pusztákon", Természettud. Közlöny, 1913, 689. old., „Erwiderung auf dr. A.
v. Hayeks Bemerkungen", Oesterr. Bot. Ztschr. 1913.

16

182 TUZSON J.

tem a súlyt, hogy a délorosz pusztákon közel egyenlő időpont-
ban, még pedig június elejétől július közepéig virító flórának
azokat a fajait gyűjtsem, amelyek tömegesebb megjelenésükkel,
vagy más okokból jellemzők. Ezek közül azokról, amelyeknek
tanulmányozásával elkészültem, a rendszertani megállapításokon
kívül közlöm azt is, hogy milyen formációnak a tagjai és hogy
mi a növénygeografiai jelentőségük.

Általában a Tauri-Puszták növényzete az oroszországi pusz-
ták közül egyike a legérdekesebbeknek ; a magyar pusztákra való
tekintettel pedig egyike a legfontosabbaknak. Érdekessé teszi az
északabbra és keletebbre fekvő orosz pusztákkal szemben az a
körülmény, hogy területén egymás mellett : litorális-, igazi sztep-
lakó-, futóhomoki , halofita-. folyamparti stb. növényszövetkezetek
változatos fajai helyezkednek el. Reánk nézve pedig az által
válik fontossá ez a terület, hogy a Dunai Flóra-Kerület keleti
határától számítva, kelet felé a legközelebbi olyan terület, amelyet
már a keleti puszták számos jellemző növényfaja népesít be.^

A foljamparti és s/>igeti homok formációja. Cherson várostól
délre az igen lassan folyó, majdnem állóvízű Dnjepr folyamnak
több szigete van. Ezek homokzáronyok, amelyeket a folyó homokos
partján levőkkel egyező ligetek borítanak ; tisztás részeiken pedig
feltűnően dús, nagyranövő füvekből álló rétek terülnek el. A part
mellett, a sekélyvizű öblökben a nálunk is közönséges Potamogeton
perfoliatus, Sagittaria sagittaefolia, Butomus umhellatus, Phragmi-
tes communis van meg, azonban a mediterránra emlékeztetve kö-
zéjük vegyül a Vallisneria spirális is. A partot Salix amygdalina-
cserjék szegélyezik, helyenként pedig a Populus álba, P. tre-
mula, P. nigra és főleg Salix álba fákból álló ligetek dús lom-
bozata emelkedett a part fölé. A sziget és a partvidék képét
ezek a ligetek szabják meg, amelyek összetételükben is egyezők
a mi dunai szigeteink ligeteivel. A tisztások flórája a nyirkos
homokot kedv-elő fajokból áll. A nagy termetű. Artemisia proeera,
Senecio borysthenicus, Cirsium incanum, Thalictrum flavum,
Glycyrrhiza echinata, Veronica longi fólia, Achillea ptarmica kö-
zött helyenként kékes hamvasságával, az orosz puszták jellemző
homoki fűze, a Salix acutifolia tűnik fel. A sűrűbe a Vicia jjicta
hosszúra nyúló, felig kúszó egyedei vegyülnek. A szabadabb ho-
mokon Panicum italicum, Cyperus hamulosus, Scirpus holoschoe-
nus, Rumex acetosella, Polygonum Bellardi, Alyssum tortuosum,
Sisymbrium pannonicum, Roripa silvestris, Melandrium album,
Herniaria hirsuta, Astragahis virgatus, Oratiola officinalis^ Ve-
ronica anagallis, Oenothera biennis^ feltűnően hosszúra nőtt Plan-
tago arenaria, Achillea Oerberi, Centaurea arenaria, Inula bri-
tannica alkotnak szövetkezetet.

1 „Kelet" alatt értem a Prut folyó hosszúsági körétől (27) kelet felé
— és „nyugat" alatt az ettől nyugatra eső területeket. így értelmezendők a
keleti és nyugati növényalakok is.

ADATOK A DÉL0R08Z PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 183

A száraz homokpuszták formációja. Golajaprisztan köze-
lében, ettől keletre, a Dnjepr nyirkos homokpartjától távolabb,
száraz futóhomokos puszták vannak. Ezek homokjából a szél
hullámos, buckás teriiletet formált, olyant, amilyennel a Duna-
Tisza közén bőséí^esen találkozunk. Ezeket ott, ahol kötetlenek,
ritkás növényzet borítja. A legszívósabbnak látszik e szövetkezet
fajai közül a Triticum dasyanthum, amely ami Festuca vagi-
naía-nkhoz hasonlóan köti meg a homokbuckák egyes pontjain a
homokot. Igen szívósan állja helyét a Cytisus hifloriis is, melynek
kisebb-nagyobb csoportja néhol kizárólagos növényzete a homok-
hátaknak ; és hasonlóan az itt-ott megtelepedett Salix acutifolia
is. Ezeken kivül a formáció legjellemzőbb tagjai : a Silene otites,
Dianthus polymorphus, Thymus odoratissimus, Linaria odora,
Asperula graveolens, AchiUea Gerheri. A homokbuckák között itt-
ott a kötöttebb mélyedéseket sűrű növénytakaró borítja. Az utóbbi
nagyrészt Sálit rosmarinifolia, Syrenia angiistifolia, Onohrychis
viciaefolia, Genista tindoria, Astragalus virgatus, Euphorbia Ge-
rardiana, Linaria genistifolia, Onosma arenarium, Plantago are-
naria és lanceolata, Scabiosa ucranica, Tanacetum vulgare, Senecio
borysthenicus fajokból áll.

A keleti homokpuszták jellemző növényei közül a fentiek
között, a golajaprisztani homokpusztán, az Alföld futóhomoki
flórájával szemben különösen a Triticum dasyayithum, Salix acu-
tifolia, Asperula graveolens, AchiUea Gerberi, Senecio borysthe-
nicus képviseli a keleti flórát, és bizonyos mértékben a Scabiosa
ucranica is, amely az erdélyi dombvidéken előfordul ugyan, de
az Alföld homokpusztáin teljesen hiányzik.

A kötött homokon szedtem itt a Yerbascum banaticum-ot.

A sós puszták formációja. A golajaprisztani homokpuszta
mellett egy nem nagy kiterjedésű, félig sós puszta terjed el.
Ennek legszembetűnőbb keleti faja a Geránium collinum. Ezen
kívül a tömött ^ryepet Salicornia herbacea, Suaeda maritima és
Plantago maritima alkotta, melyből feltűnően emelkedtek ki a
Lepidium latifolium fehér virágzatai. Szembetűnő volt e területen
a Statice, Crypsis és Salsola hiánya. A továbbiakban más halo-
fita-vegetációról is van még szó. Az azonban a Fekete-Tenger
partja mentén levő sós területeké, és igy mint litorális flóra,
lényegesen elütő és megkűlönböztetendő a fentitől. Míg az utóbbi
ökológiailag párhuzamba állítható az Alföld szikes pusztáival, addig
a Fekete-Tenger mellékén elterülők egészen más természetűek :
elütő ökológiai viszonyaik folytán az Alföld szikeseivel floriszti-
kailag nem hasonlíthatók össze.

Mocsári formáció. Az előbbi terűlettől nem messze, mocsár
terül el, amelynek szélén Scirpus maritimus, Carex hirta, Sagit-
taria sagittaefolia, Sparganium ramosum, Oenanthe aquatica,
Veronica scutellata, Fhragmites communis, a nyílt vízben pedig
Salvinia natans, Nymphaea álba, Lemna minor volt. Általában
tehát ez a flóra a mi mocsaraink flórájával egyező, amiben az az

16*

184 TUZ80N J.

általánosan érvényes tétel nyilatkozik meg, hogy a vízhez kötött
növényzetben a növény földrajzi tagolódás hasonló szélességi és
magassági fekvés mellett kevésbbé jut kifejezésre, mint a száraz-
földi flórában.

A teketeföldü sztep formációja. Á Dnjeprtöl keletre abban
a távolságban, ahová e folyam homokja nem jutott el, nagy
kiterjedésű sztej) terül el, amelynek ugyan nincs olyan sötétfekete
humusztakarója, mint pl. az északabbra fekvő voronyezsi pusz-
táknak, azonban kilúgozott talajnak koránt sem mondható, hanem
sokkal inkább fekete földnek. Ha a sztep fogalmát a fátlansághoz
kötjük, akkor szigorúan véve, a Tauri-Puszták sztepjei az igazi
sztepek. Rajtuk nemcsak fák nincsenek, de még az apróbb
cserjék : a Cytisusok és az orosz puszták jellemző Caragana
cserjéi sem élnek meg, hanem csakis füvek. Erre a rendkívül
érdekes területre Kachovka, Dnjeprparti hajóállomásról jutottunk
el. Eleinte a kachovkai vetések között haladtunk Ezek szélén
Amarantus albus, Brassica elongata, Oypsojjliila paniculata,
Linaria Biehersteinii, Chondrilla juncea, Crepis rhoeadifolia^
Centaurea scabiosa fajt láttam. A Cirsium arvense itt igen
ritka : a Centaurea cyanus pedig, úgy látszik, teljesen hiányzik.
A legelökön Polygonum convolvulus, Bassia sedoides, Euphorhia,
virgata, Melilotus officinalis, Salvia aethiopis^ Artemisia austriaca,
Achillea micrantha, Irnda germanica volt, az út mentén.
A Dnjeprtöl mintegy 50 km-nyire fekszik Aszkania-Nova, a
Falz-Fein-féle uradalom központja és ettől keletre terül el
a sztep, amelynek egy részét szántják, kaszálják és legeltetik ;
egy nagy kiterjedésű része azonban érintetlen és teljes szépsé-
gében mutatta be a sztepi flórát.

A sztep itt kétféle területből áll, amely egymástól fiorisztikai-
lag éppen úgy eltér, mint ahogy pl. nálunk a Hortobágyon : a
kiemelkedőbb síkság és az ú. n. „lapos '-ok flórája egymástól
lényegesen különbözik. A Tauri-Puszták sztepjei e kétféle terü-
letének egyikét, a magasabb fekvésű síkságot, amely egyúttal a
túlnyomóbb kiterjedésű is, ott egyszerűen sztepnek nevezik ; a
másikát pedig, amely ennél a szélén csak néhány deciméterrel,
de beljebb talán 1 — 1'5 m-rel is mélyebben fekszik, megkülön-
böztetésül ,.j;ocZ"-nak mondják. Ez a szó oroszul valaminél alább
levőt jelent. A továbbiakban az előbbit „száraz sztep"-nek,
az utóbbit „sztepi lapos"-nak nevezem.

A száraz sztep al formációja. Az aszkania-novai sztep
a délorosz puszták között a legszárazabbak közé tartozik.
A talajvíz 20 — 25 méter mélységben van ; patak vagy folyó-
víz nem áztatja és eső is ritkán éri. Innen magyarázható
az, arait fennebb már kiemeltem, hogy fás növénye egy-
általán nincs, még a legapróbb cserje is hiányzik rajta. Annál
meglepőbb azonban az, hogy a fűnemű növényzet rajta rend-
kívül dús: helyenként derékig, sőt magasabbra is ér. Olyan fajok-
ból verődött össze ez a növényszövetkezet, amelyek mindegyike

ADATOK A DÉIiOROSZ PUSZTÁK Ö8BZEHAS0NLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 185

kitűnően állja a száraz, pusztai klimát és talajt. E száraz sztepeken
a következőket gyűjtöttem : Stipa capillata, Stipa pennata, Ágro-
pyrum repens, Bromus eredus, Allium Paczoskianum, h'ochia
pi'ostrata, Silene otites, S. longifiora, Dianthus leptopetalus, D.
campestris, Delphinium consolida, Potenülla hifurca, Medicago
falcata, Astragalus reduncus, Cachrys odontalgica, Peucedanum
graveolens^ Falcaria Pivijii, Goniolimon tatariewn, Statice sarep-
tana, Salvia aethiopis, Phlomis j^ungens, Verhascnm ovaliifolium
(meglazított talajon), Veronica spicata, Asperida humifusa, Arte-
misia austtiaca, Jurinea linearífolia, Centaurea diffusa, Serra-
tula xeranthemoides, Carduus hamulosus.

A laposok alformációja. A laposok talaja rendkívül tömött,
vizet át nem bocsátó agyagos talaj, amely a tavaszi vizet sokáig
megtartván, eleinte nagy kiterjedésű, sekélyvizű tavat alkot. Ily
állapotában virít rajta az Alisma arcuatum, Elatine alsinastrum
és más mocsári növény. Később, ha kiszikkad a „pod'' ^ mint
ottlétemkor is, akkor található rajta az Agrop)yrum repens, A.
ramosum, Beckmannia erucaeformis, Juncus Gerardi, J. sphaero-
carpus^ Alliíiin globosum, Arahidopsis tocophyllum, Nasturtium
brachycarpum, Potentilla supina, Lythrum tribracteatum, L. thy-
mifolium, Plantago major (eltörpült alakja), Achillea micrantha
és a lapos szélén az Eryngium planmn^ Veronica spicata és Cen-
taurea inidoides. Ez a formáció az alig észrevehető lejtőn azután
fokozatosan megy át a száraz sztepbe.

A tengerparti formációk. A sztepet Perekop irányában
átszelvén a Fekete-Tenger Szívás nevű öble felé tartottunk.
A sztep itt ügyszólván egészen a tengerig tart és a part lejtőjén
megy át a parti formációba. A magasabb síkságok itt is sztepek,
amelyek növényzetének igen fontos alkotó részét teszik az Arre-
misiák, különösen az A. maritima^ ezeket üröm-sztepek-
nek is nevezik. Ott, ahol a talaj lazább, vizesebb, vagy a ten-
ger felé lejtős, vagy végül sós stb. más és más növényszövet-
kezetekkel találkozunk, amelyek elhelyezkedését nagy gonddal
kell tanulmányoznunk, hogy a fajok ökológiai összetartozandó-
ságát és növénygeografiai jelentőségét megállapíthassuk. Utunk
mellett, Perekop felé, szántóföldek terültek el. Ezek szélén és
a széles út gyepes szegélyén gyakoriak : Triticum ramosum^
Salsola kali^ Glaucium cornictdatum^ Marruhium peregrinum,
Linaria Biehersteinii, Verhascum ovaliifolium^ Heliotropium
europaeum var. micranthuyn^ Potentilla bifurca, Cirsium inca-
num. Egy édesvizű tócsa szélén tömegesen nőtt az Alisma
arcuatum, Triticum elongatum, egy föld hányás szélén pedig a
Silene ofites var. wolgensis-t és a Gypsophila trichotoma-t
gyűjtöttem.

A feketésbarna földű sztep néhol a Fekete-tenger partjáig
terjed úgy, hogy a tenger vize a sztepet mossa, a sztepterület
meredek, omlós fallal közvetlenül csatlakozik a tengerhez. Ahol
azonban a part lejtős és lankásan megy át a víz tükiébe, ott

186 TUZ80N J.

a magasabban fekvő sztep a tengerfenék sós, iszapos szélének
halofita-növényektől lakott, mélyebben fekvő részébe fokozatosan
megy át. Egy ponton, a Krim-félszigettel szemben, egy ilyen
átmenetes részlet flóráját pontosan felvettem és az idecsatolt
metszetrajzon I — IV. római számmal jelzett formációkat, ille-
tőleg növényszövetkezeteket találtam.

I. A part éléig terjedő üröm-sztep növényfajai közül a
következők voltak iit meg: Stipa capillata, Bassia sedoides,
Atriplex nitens, Eruca sativa^ Olaucium corniculatum^ Oonioli-
mon tataricum^ Artemisia maritima és egy terméses Tulipa-t
láttam nagyobb mennyiségben (valószínűleg a T. Schrenkii).

II. A sztep és a meder közötti lejtőn, melynek laza talaja
van : Camphorosma monspeliacum, Peganum harmala, Verhascum
phlomoides, Echinops ritro^ Mulgedium tataricum és Taraxacum
bessarabicum virított.

III. Közvetlenül a lejtő tövén nyirkos mélyedés volt, amelybe
a lejtőröl a víz lefuthatott, de mélysége folytán a tenger vize is
felszivároghatott belé. Itt tömegesen nőtt a Triglochin mariti-
mum, Dactylis {Aelurojms) litoralis és a Spergularia marginata.

IV. A nyirkos aljtól a tenger víztükre felé majdnem víz-
szintes, legfeljebb itt-ott egy kissé felpúposodó sós öv terjedt^
amelynek tipikus haloíita-növénys/övetkezete a következő fajok-
ból állt: Statice cas^na, S. Gmelini, S. suffruticosa {1—2 hokor)^
Salocnemum strohilaceum, Salicornia herhaeea, Tournefortia sibi-
rica (egyetlen egy példányt találtam), Frankenia hirsuta^ amelyek
a Statice suffruticosa és a Tournefortia kivételével igen érdekes
formációt akotva mind tömegesen nőttek.

^ö^

A továbbiakban néhány fontosabb fajt és alakot részlete-
sebben ismertetek :

Panicum italicum L. f. lon^is(tum (Döll.) m. (P. itali-
cum var. longisetum Döll. FI. Bad. I. 1857. 233.) Mint nálunk,
úgy az orosz pusztákon is elvadult növény. Cherson közelében
a Potemkin szigeten szedtem.

Stipa capillata L. f. ulopogon (A. et G.) (St. capillata
B. ulopogon A. et G. Synopsis, II. 1. 1898. 110.) A Tauri-Pusz-

ADATOK A DÉLOROeZ PUSZTÁK ÖÖSZEHABONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 187

ták száraz sztepjeÍD a flóra legtömegesebb növénye, mely ott
1'5 m-nyire is megnő. A nálunk honos íipustól nem különbözik.

Beckmannia erucaeformis H o s t. Gram. Austr. IIL 1805.
5 A sztep laposainak jellemző növénye, éppen ügy, mint a Hor-
tobágy laposain. A Tauri- Puszták növénye teljesen egyező a
mienkkel. Mai elterjedéséből következtetve, a keletnek és nyugat-
nak egyaránt ősi tipusa.

Triticum elongatum Hőst. var. ruthenicum (Led eb.)
Pacz. [Agropyrum rigidum Schrad. p. ruthenicum L e d e b.
FI. ross. iV. 1853. 342; Triticum elongatum Hőst. var ruthe-
nicum Griseb. in Paczoski J. Excurs. bot. a Askania-Nova
et a Sivache, Bull. Soc. nat. en Crimée, 1912. 21.) Plánta
usque 1'2 m alta; spica disticha, spiculis 6 — 10 floris,inferiori-
bus remotis, superioribus approximatis^ glumis oblongis, subobtu-
sis vei apice rotundatis, glabris, 5 — 9 nervis, lato-truncatis, paleis
glabris vei parce puberulis, paleis superioribus margine setuloso
scabris, paleis inferioribus margine glabris, foliis ca. 5 mm latis,
nervosis, subtus glaberrimis, margine et superne in nervis setu-
loso scabris. Icon 3.

Légi in huinidis ad littora Maris Nigri prope Perecopgub. Taur.

A Tr. elongatum Hőst. fajnak ahhoz az alakjához áll
legközelebb, amely az adriai partvidéken is meg van és ez is
minden valószínűség szerint hozzá sorozandó. Amint a Tr. rigi-
dum Schrad. révén történt összezavarás köveikeztében hibá-
san sorolják fel e növényt Nyugateurópa nem litorális tájairól,^
éppen úgy valószínű, hogy a délorosz puszták kontinentális
vidékein sincs meg, hanem a Tr. intermedium-maX vagy mással
tévesztik össze. Valószínű, hogy a Fiori^-téle a. typicum-míú
egyező ; az olasz diagnózisból azonban ez a legkevésbbé sem
derül ki. Ettől eltekintve is azonban a faj legelső leírásában
mértékadóul szolgált alaknak következetesen „typicum'' -n-ák yalő
nevezését, ami egyúttal bizonyos indokolatlan fejlődéstörténeti
enunciációt is foglal magában, nem tartom helyesnek.

Paczoski a fent idézett helyen a fennebb ugyancsak
megadott Ledebour (Grisebach? 1. Paczoski i. h. és
Richter FI. Europ. I. 1890. 125. oldal.) féle nevet használja
és így ezt a nevet fogadtam el én is. Kétségtelen, hogy Lede-
bour valóban ezt a növényt értette ; a név azonban némileg mégis
problematikus, mert a Tr. rigidum varietásaként volt felállítva.

Triticum repens (L.) Beauv. f. pomicum m. Viridi glau-
cescens ; culmis usque 1 m allis; foliis 0 5 — 0 7 mm latis, elon-
gatis, tenuinervis, praecipue supra parce pilosis, jmnctulis acutis,
vaginis villosis ; spicis 15 — 20 cm longis, compressis, spiculis
subquinquefloris, apice paulo dilatatis, glumis et paleis aequali-
bus, aristis 3—5 mm longis., nervis conspicuis, lanceolatis, mar-

1 L. Ascherson-Grabner, Synopsis, n. 1. 1898—1902, 661. old.

2 FI. anal. d'ltal. 1. 1896—1898, 106. old.

1. Triticum ramosum T r i n. két kalászkával, utóbbi ca. 2 — 3 : 1. 2. Tr. repens
(L) B e a u V. f. ponticum T u z s. ejíy kalászkával és elviritott virággal, utób-
biak ca. 2:1. 3. Tr. elongatum Hőst. var. rulhenicum (L e d e b.) P a c z.
egy kalászkával és virággal, utóbbiak ca. 2 : 1.

ADATOK A DÉLOROSZ PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 189

giné denticulis minimis. Varietati caesio (P r e s 1.) B o 1 1 e similis^
sed ab eo aristis hrevioribus, spicis praecijme in parte inferiore
interriipiis et foliis tenuioribus certe differt. Icon 2.

Habitat in stepibus siccis tauricis.

A Triticum repens-nek nálunk honos alakjaitól, valamint
általában azoktól, amelyek az irodalomból és a rendelkezésemre
álló herbáriumi anyagból megállapíthatók voltak, eléggé lénye-
gesen elütő. A fennebb említett var. caesiiim-on kívül, szálkás
tokiászai és p^-lyvái némileg a var. aristatum Döll. alakra
emlékeztetnek, de a fent elősorolt, más sajátságaiban ettől hatá-
rozottan elüt. A Tr. i?itermediiün-hoz szintén fűzik növényünket
vonatkozások. Egyes lelőhelyeken éppen oly molyhos levél-
hüvelyü intermedium-ok akadnak, mint amilyen a {. ponticum-é,
így pl. ^var. subglaucutn Borb" kisrerennei példányain láttam
ezt, azonban kalásza és kalászkái sokkal kisebbek és arista-
nélküliek. A fejlett orista egyáltalán jól megkülönböztethetővé
teszi a f ponticum-ot.

Triticum ramosum Trin. in Led eb. FI. Alt. I. 114;
Led eb. Icon. FI. Ross. III. 1831.

Egyike a Tauri-Pnszták keleti növényfajainak, mely az
Agropyrum-szekciÓYiil rokon, de szálas pelyvái révén külön
szekcióbsi {Anisopyrum Ledeb.) tartozik (1. kép). A Tauri-Pusz-
tákról csak újabban ismeretes (1. Paczoski, J. Zam. Flór.
Dnjepr. uj. Tanr. (íub. 1912, 29. old.). Schmalhausen mü-
vében (FI. Szredn. Juzsn. Ross. 1897) csak keletről : Sara-
tov, Orenburg, Asztrachan, Kirgiz- Sztepek, Kaspi Tenger környéke,
Dzsungária és Altai-Szibiria területéről van említve. Az aszkania-
novai sztepen, mezei utak mentén és a laposok szélén is bőven
megvan. A Ledebou r-féle diagnózis oly irányban egészítendő
ki, hogy fúzérkéi 3 — 5 virágiíak ; levele a feiső oldalon hamvas-
szürkés, ritkásan álló szőrökkel, az alsó levélhüvelyek is hasonlóan
szőrösek ; tokiászai fénylők.

Scirpus holoschoenus Lk. var. Linnad (Rchb.) m. f.
pedímculatus m. {Se. holoschoenus L. 'x. typicus Fiori FI. anal.
d'ltal. 1908. 119.; Se. holoschoenus h. a., vulgáris Koch Syn. IL
1845. 857) Inflorescentiis pluribus pedunculatis. Légi in insula
Potemkin prope Cherson Rossiae meridionali-occideiitalis.

A Se. holoschoenuswük két varierását különböztetem meg:

var. 1. Linnaei (Rchb.) m. [Holoschoenus Linnaei Rchb.
FI. Germ. exc. 1830. 76; Ic. FI. Germ. VEI. 1846 45. tab.
318), amelynek egyik formája a fenti f. 1. pedímculatus m.,
másika pedig a f. '2. romanus (L.) iii. [Se. romaniis L. Spec.
Pl. 1753. 49) és

var. 2. australis (L.) ni. {Se. australis L. Syst. 13. 1774.
85), amelynek egyik formája a f. 3. exserrens (Rchb.) ni. (H.
exserrens Rchb. FI Germ. exc. 1830. 76) és f. 4. filiformis
(Rchb.) m. {H. filiformis Rchb. FI. Germ. exc. 1830. 76).
Ezek közül a Dnjeprfolyó parti és szigeti formációjában a f.

190 TUZBON J.

pedunculatus-t szedtem, amely egyező egyes általam Szeged és
Deüblat mellett, szintén homokon gyűjtött példányokkal.

Cyperus hamulosus M. Bieb. FI. Taur. Cauc. I. 1808.
35. {Scirpus hamulosus S t e v. Mém. Mosc. V. 1814. 356).
A Potemkin-sziget egyik keleti növénye. Elterjedési területe
Bulgáriával kezdődik és kelet felé, habár szórványosan és meg-
szakításokkal, de egészen Dzsungáriáig terjed.

Allíum Paczoskianum m. {Allium flavum p. pulchellum
(Don.) Ledeb. FI. Ross. IV. 1853. 175; A. flavum var. pul-
chellum (Don.) Rgl. Áll. adh. cogn. Monogr. 1875. 187.
Fedtschenko et Flerov, Flóra eur. Ross. 1910.)

Caule tereli 25 — 40 cm alto ad médium foliato ; foliis
linearihus pulposis, laevissimis, subtus convexis, supra leviter
canaliculatis ; spatha hivalvi persistenti; válva altéra longirostrata,
infiorescentiis ca. duplo longiore; infiorescentiis laxis, 6 — 50 fiori-
bus^ petiolis inaequaliter longis ; staminibus perigonio dimidio vei
fere duplo longioribus^ filamentis lilacinis^ perigonii foliolis rotun-
datis vei subacuminatis, pallide violaceo-roseis, nervo medio lila-
cino. Tab. V. fig. 1.

In stepibus tauricis inter Kachovka et Perekop.

Egyike a tauri sztepek legjellemzőbb növényeinek, amelyet
azonban rendszertanilag nehéz megoldani. Az Allium flavum L. fajjal
— a virág színétől eltekintve — úgyszólván mindenben
egyezik. Legfeljebb azt lehetne még különbségűi felhozni, hogy
átlagban ennél minden részében kisebb, virágzata átlagosan keve-
sebb virágú és virágai is valamivel kisebbek. Ezek azonban mind
ingadozásnak alávetett különbségek, amelyek alapján a biztos
és különösen a faji megkülönböztetés tulajdonképen lehetetlen.
A kettőnek levelét his/.tológiailag is összehasonlítottam, de lénye-
ges különbséget közöttük ebben az irányban sem találtam. A virág
színe azonban annyira elüt az A. flavum-étól, hogy az össze-
tartozás iránt jogos kétségeink lehetnek, amit különösen fokoz
az, hogy az A. Paczoskianum geografiaUag teljesen elszige-
telten él és a mi ^. fiavum-\mk még csak halvány jeleit sem
mutatja annak, hogy virágának színe a pirosas szín felé haj-
lana. Ezeken kívül a faji megkülönböztetésre kényszerít a jelen
esetben az a körülmény is, hogy az egész A. paniculatum, A.
flavum, A. pulchellum stb. rokonság fajai igen kevéssel térnek
el egymástól, pedig valószínűleg rég kialakult, sőt talán poli-
tropikus leszármazása fajok, amelyek egybefoglalásához nincsen
biztos indokunk.

Meg kell itt említenem, hogy az A. Paczoshianum-oi
eleinte az A. pulchellum alakjának tartottam, aminek indító oka
Ledebour és Fedtschenko idézett meghatározása, és az
volt, hogy a Tauri-Puszták növénye az A. pulchellum-tó\ halvá-
nyabb virágszínével, kevesebb és apró virágú virágzatával és hen-
gerdedebb, nem érdes szélű levelével elüt ugyan, azonban a
Balkánról ismerem az A. pulchellum-nak olyan alakjait, amelyek

TAB. V. TRBLA

Rd nat. del. dr. J. Tuzson.

1. /^lliüm Paczoskianum Tüzs. 2. Veronica spicata L. f. Falz-Feiniana Tuzs.

ADATOK A DÉL0R06Z PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 191

a Tauri-Puszták növényével inajdiipm teljesen egyezők.' így az
A. Paczoskianum tehát egyrészt az A. fiavum-hoz, másrészt az
A. pulchellum-hoz kapcsolódik, de egyikről sem állítható biz-
tosan, hogy vele oly közelről rokon volna, hogy az egyesítés
biztos alapon megtörténhessék. Az bizonyos, hogy az A. pul-
chellum laposabb és érdes szélű leveleit véve figyelembe, ettől
az A. Paczoshianum távolabb, az A. flavum-hoz pedig közelebb
állónak látszik.

A levél anatómiai szerkezetét vizsgálva, azt találjuk, hogy
az A. flavum, A. pulchellum és A. Paczoskianum levelének
keresztmetszetén a szövetek elosztása egyforma. Feltűnően \ as-
tagfalu epidermiszsejtjeik, kiálló szélű zárósejtjeik, edénynyaláb-
jaik és alapszövetük egyező ; csupán abban van eltérés, hogy
általánosságban az A. flavum-nsik a levele hengerdedebb
és a felső oldalon haladó csatornája keskenyebb ; ellenben az
A. Paczoskianum levele nem oly hengerded, hanem laposabb
és ennélfogva csatornája is szélesebb, amiben közelit az A.
pulchellum-hoT.. Az egyes egyedek között azonban ugyanannál a
fajnál is eléggé lényeges eltérések mutatkoznak. Különbség
gyanánt kínálkozott vizsgálataimban még az, hogy az A. flavum
epidermiszén a szájnyílások kiálló bütykei kevésbbé feltűnőek,
mint az A. pulchellum-éi ; az A. Paczoskianum pedig mintegy
a kettő között foglal helyet. Azonban ennek a különbségnek
sem tulajdonithatok nasrvobb jelentőséget.

Salix acutifolia Willd. >p. Pl. IV. 1806. 668. A S. daphnoides
Vili. fajnak közeli rokona, amellyel sokan össze is íoglalják
(Kedtschenko-Flerov, Flóra Eur. Ross. ; Index Kew. stb.).
Rendszertani értéke csakis beható, m« nografikus feldolgozás
alapján volna tüzetesebben megállapítható. A délorosz puszták
futó homokos területeinek igen jellemző növénye, és nemcsak
levelének keskenyebb és pálháinak kihegyzett voltában külön-
bözik a íS*. daphnoides-töl, hanem ökológiai magatartásában is
annyira elüt utóbbitól, mely a hegyekbe is felhatol, hogy a faji
megkülönböztetés, úgy látszik, indokoltabb, mint az egybefog-
lalás. Ügy a Potemkinszigeten, mint a golajaprisztani futóhomo-
kos pusztán megtaláltam.

Salix triandra L, Sp. Pl. 1753. 1016. {S. amygdalina L. Sp.
Pl. 1753. 1016.) var. coiicolor Koch. Syn. I. 1837. 644. A Dnjepr
partján s így a Poremkin-szigeten is gyakori és néhol tömeges.

Salix rosniarinifolia L. 8p. Pl. 1753. 1020. A golaja-
prisztani homokpusztán ; a kötöttebb mélyedésekben hasonlóan
lép fel, mint a mi Alföldünkön.

Polygonntn Bellardi Ali. f. Kitaibelianum (Sadl.) m.
{Polygonum Kitaibelianum Sadler, FI. Pest. I. 1825. 287.).
A Potemkin-sziget nyirkos homokján szedtem.

^ Pl. Montenegró, m. Jastretien (A d a m o v i c) ; Scardia, m. Treska
(var. trescaense A d a m o v i c, Pl. Balc. exs.) ; Kragujev (P a n c i c ; Mace-
dónia (F r i V a 1 d s z k v).

192 TUZ80N J.

Dianthus polymorphus M. Bieb. FI. Taur. Cauc. I. 1808.
324., III. 1819.298.; {Dianthus diutinus Kit. ex Link Enum.
h. berol. I. 419.)

A golajaprisztani futóhomokos pusztán gyakori ; különösen
a szabad homokon jellemző. A mi Alföldünk növényével s így
a Kitaibel D. diutinus-SLVsú is teljesen egyező. Ledebour
(FI. Ross. I. 1841. 276. oldal) az utóbbit „p. calycis dentibus acutis"
diagnózissal különbözteti meg, miért is a csésze alakjára külö-
nös figyelmet fordítottam, azonban az Alföld és a Tauri-Puszták
növénye egymástól ebben sem különbözik. Legfeljebb azt említ-
hetem a megvizsgált példányokról különbség gyanánt, hogy az
alföldi példányok csészéje kevésbbé zöld, hanem pirosasabb.

Messze kelet felé, az ázsiai pusztákig nyúló elterjedési terü-
letének nyugat felé hazánkban van a határa, miért is egyike az
Alföld keleti növényfajainak, amely, amint az elöl idézett növényföld-
rajzi dolgozatomban sem tartottam kizártnak, néhány társával
együtt származhatott keletről. Azt a feltevést sem lehet azonban
itt figyelmen kívül hagyni, hogy meg lehetett nyugaton és keleten
egyaránt és a délorosz puszták kiszáradása után két irányból
terjedt át azokra.

Melandrium album (Mill.) Garcke, f. lanceolata m. Foliis
lanceolatis, latitudine ca. 7-plo longioribus. Icon 11. Légiin aréna
huniida insulae Potemkin prope Cherson Rossiae meridionali-
occidentalis.

Az M. album eddig megkülönböztetett alakjaival szemben
hosszú, keskeny levelei jellemzik.

Thalicírum flavum L. f. trifidum m. Foliolis obovato-i
cuneiformibus, maiore parte trifidis. Légi in aréna humida insulae
Potemkin prope Cherson Rossiae meridionali-occidentalis.

E faj tagolása igen különféleképen történik. Az újabbak
közé tartozik a Fiori-féle beosztás (FI. anal. d'Ital. I. 189lj— 98.
493), melyben a Th. flavum a Th. angustifolium L. fajhoz van
vonva, mint (3. flavum (L.). Alig kell bővebben kifejtenem, hogy
a többiek között ugyanide beosztott Th. Bauhini (C r a n t z)
és Th. flavum-nak a Th. angustifolium faj keretében való egybe-
vonása túlzott. Néha egymás mellett látjuk e fajok egyikét-
másikát és jól elkülönülnek egymástól. Anélkül azonban, hogy
mindezekkel tüzetesebben foglalkoznék, csupán a Tauri-Puszták
növényére vagyok tekintettel, amelyet más alakoktól megkülön-
böztetendő, láttam el a trifidum névvel. A mi Th. flavum-nnk ama
alakjával, amellyel pl. Mohácstól délre, a dunai szigeteken és a
parti ligetekben találkozunk, teljesen egyező, nemkülönben a
Rei chenbach-féle Icones FI. Germ. III. kötetének 4639
képén lerajzolt alakkal is.

Roripa silvestris (L.) Bess. f. chersoneiisis m. Siliquis
oblongis, 4 mm longis, 1 mm latis, pedicello dimidio brevio-
ribus; floribus aurantiaco-flavis., petalis calyce fere duplo longioribus;
foliis inferioribus lyratis, superioribus pinnatifldis., pinnis linea-

ADATOK A DÉLOROSZ PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 193

ribus. Icon 6. Légi in areua humida insulae Potenikin prope
Cherson Kossiae meridionali-occidentalis.

A R. silvestris számos alakja közül a becőnek a kocscány-
hüz való viszonya kapcsán legközelebb állónak látszik a R.
Reichenbachií Knaf alakhoz; a chersoni növény becője azon-
ban legfeljebb fél akkora, mint a kocsány és a levelei keske-
nyebb szeletűek.

Statice sareptana Becker f. 1. Iiirta m. {Statice sarep-
tana Becker in Bull. Soc. Xat. Mosc. XXXI. 1858. 12 ;
St. tomentella Boiss. in DC. Prodr. XII. 1848. 645.; St. intcr-
media C z e r n. St. Gmelini X St. latifolia in S c h m a 1 h. FI. ü.
1897. 191.). Foliis et caulibus jnlis brevibus obtectis.

Habitat: í^arepta ! (Becker); in stepibus Tauricis (Tu-
zson) et teste S eh m alli au s e n (FI. U. 1897. 191.) Gub.
Podolia et Saratow et in terra cosaccorum Rossiae.

f. 2. glabra Paczoski in herb. {St. Gmelini W i 1 1 d. C,
parviflora Schmalh. FI. II. 1897. 191.) Foliis et caulibus gla-
berrimis.

Habitilt : prope Jekaterinoslaw Ross. mer.

Az aszkania-novai sztepen mind Paczoski kollega úrnak,
mind pedig nekem feltűnt ez a Statice, amelyet eleinte nem
ismertünk fel, csakhamar azonban közölte velem levélben Pa-
czoski úr, hogy az nem más, mint a St. sareptana Becker.
Ezzel a most kiderült termőhellyel és a St. sareptana sziszte-
matikai értékével behatóan foglalkozik Paczoski abban az
ismertetésében, amelyet nem régen orosz nyelven a mi együttes
kiránduhisunkról irt.^ Ebben Paczoski arra az eredményre
jut, hogy a St. sareptana önálló faj és az a feltevés tehát, hogy
a St. Gmelini Willd. és a St. latifolia S m. faj hibridje
volna, téves.

Nekem első sorban feltűnt az. hogy a teljesen sótlan,
feketeföldű aszkania-novai szte|)en elszórtan mindenfelé megvolt.
Összehasonlító morfológiai vizsgálataim megerősítik Paczoski
fenti megállapítását.

Az Oroszországból kért összehasonlító anyagért a szent-
pétervári botanikuskert igazgatóságának és Paczoski úrnak
tartozom köszönettel. A küldött példányok között volt a Jekate-
rinoslav környékéről származó, fennebb ismertetett kopasz alak
is : a f . glabra Paczoski.

Terbascum banaticnm Schrad. Monogr. Verb. H. 1823,
172, íig. 39. {V. sinuatum b. banaticum R o c h. in litt. Rchb.
Ic. XX. 1892, 16, tab. 37; V. banaticum Roch. Plaut. Ban.
rar. 1828, fig. 38; V. austriacum S eh ott var. oblongifolium
Andrae, Bot. Ztg. XHI. 1855. 738.)

A y. banaticum egy egyforma alakú, — fehérmolyhú porzós,

'Paczoski, J., Excursion bot. á Ascania-Nova et á Sivache,
Soc. d. naturalistes et des amis de la nature en Crimée. Bull. T. 11. 1912.

194 TÜZSON J.

a V. lychnitis L., V. sinuatum L., V. austriacum Schrad.
faj rokonságába tartozó tősgyökeres jó faj. A golajaprisztani
homokpusztán, nem messze a Dnjeprtöl, egy mocsár mellett
kötöttebb talajon találtam meg. Jelentősége ennek az adatnak
egyrészt az, hogy ez a növényfaj tudtom szerint az orosz biro-
dalom területéről eddigelé ismertetve nem volt, másrészt pedig
az, hogy igen fontos lijabb adat az Alföld flórájának fejlődés-
történetére nézve is.

A Verhascum banaticum-ot Schrader bánsági példányok
alapján irta le, azcmban a porzószálak színének megállapításá-
ban tévedett, amennyiben ezeket a sinuatum-éiva] megegyezők-
nek, tehát lilaszinűeknek jelzi. Ugyanezt a hibát követi el hatá-
rozottabban kifejezve Heuffel is (Bánat. 1858. p. 130), ellenben
Rochel (Pl. Bánat. 55. old.) a porzók molyhát fehérnek írja
le, és E, e i c h e n b a c h is kiemeli, hogy csupán fehérmolyhú
porzókat tudott e növényen megfigyelni. A bánsági növényt
éppen úgy, mint a golajapri-iztanit magam is fehér porzószálií-
nak találtam és kétségtelen, hogy a lila színre vonatkozó adat
tévedésből került az irodalomba. A V. hanaticum-on Schra-
der-töl, Heuffel-től és Reich en b ach-tól is megadott más
sajátságok mellett a növény termetében ee-yike a legjellemzőb-
beknek az, hogy a felfelé kisebbedő virágzati murvalevelek
szélesek, hirtelen csúcsba menők, szívalakúak és többé kevésbbé
szárölelők.^ A tőlevelek alakja sokban hasonlít a V. sinua-
tum-éhoz. A szárlevelek meglehetősen változatosak. Az Orsova
vidékéről valók hossznkásabb 'k, az oroszországi példányaim
szárlevelei ellenben kiszélesedők és szívesebb aljúak (12. kép).
E két alak köré csoportosíthatók a romániai és a balkáni pél-
dányok, nagyrészt azonban inkább a golajaprisztani alakhoz
közeledők. Növényünk a kevésbbé molyhos Verbascum-ok közé
tartozik, csak a fiatalabb töleveleken van meg a nemezszerü
molyhosság. Változatosságot azonban ebben is találunk, amennyi-
ben pl. F rí vald sz ky-n ik a nemzeti mú/.eumban levő rumé-
liai példányai feliünően fehérm «lyhosak. Ezek a változatosságok
némely példányon igen feltűnőek, azonban a fentiek egyszerű
megemlítésére szorítkozva, bőségesebb vizsgálati anyag hiánya
folytán a foraiák megállapításától tartózkodnom kell.

A V. banaticum földrajzi elterjedése még kevéssé isme-
retes. A nagyobb összefoglaló felsorolások és flórák közül
Heuffel (id. h.) Orsova környékéről említi; Rochel Orsova,
Toplec, Ogradina vidékéről ; Nymán (Consp. 530) a Bánság-
ból, Szendából és Dobrudzsából; Grecescu (Consp. FI.
Rom. 1898, p. 427) Vérciorova, Stirminei, Orevita és Mehedinti,

' Reichenbach rajzán ezek a levelek nyélbekeskenyedök, ami a
tipikus alaknak nem felel meg ; habár eltérések is akadnak, mint ahogy pl.
a szerbiai Zajeéar környékéről való N i 6 i 6-töl gyűjtött példányokon tapasz-
taltam, melyeknek felső levélkéi nem szivesaljáak.

12. Yerhascum banaticum S c h r a d. kevéssel kisebbítve.

196 TUZ80N J.

valamint a dobrudzsai Isaccea, Cocosi, Tusla, Mangaliea lelő-
helyről; Andrae (i. h. 738. old.) Moldovából a Duna völgyéből.

A budapesti tudományegyetem botanikus kerti herbáriumá-
ban, valamint növényrendszertani intézetének és a nemzeti mú-
zeum herbáriumában a következő lelőhelyekről láttam e növény
példányait.

Magyarország: „Bánát" (S a d 1 e r, Rochel); Orsova
(Borbás, Siraonkai, Degen, Jávorka); Ogradina (Wierz-
bicki); Mehádia, Straszuczhegy (Borbás), mely utóbbi azon-
ban ki nem virított példány és kérdéses.

Szerbia: Zajecar (Nicic, Fi. Serbica, Nr. 266, 289);
Vranja (F o r m a ii e k).

Bulgária: Rhodope-hegység, Backovo (F o r m a n e k); Filip-
popolisz (Formanek); Rumélia (Fri valdszky).

Törökország volt területén : Macedónia, Dragozani (For-
manek); Epirus (Formanek),

Románia : Vérciorova (herb. Borbás).

Oroszország: Tauri-gubernium, Golajaprisztan, (Paczoski,
Tuz son).

Ha a fenti földrajzi elterjedését e növénynek fejlődéstörté-
neti alapon vesszük figyelembe, akkor jogosnak mutatkozik, hogy
azt a Balkán-félsziget őseredeti növényének tekintsük, amely
innen egyrészt Magyarország déli részébe terjedt föl, másrészt
pedig a Fekete-Tengernek fokozatosan kiszáradó partvidékén :
Dobrudzsán és általában Románián keresztül terjedt el a Tauri
Pusztákra. Ezek a puszták maguk is igen fiatal, csak a legutóbbi
geológiai időkben kiszáradt területek. A Balkánon pedig ez a
növény vagy a vele közvetlenül rokon előde a harmadkor óta
zavartalanul tenyészhetett. Minthogy a délorosz puszták flóra-
vidékéről eddigelé még ismeretlen volt, valószínű, hogy a tauria-
kon kívül tényleg hiányzik, vagy ha meg is van ott, máshol is,
csak oly ritkán fordul elő, hogy észrevétlen maradt, vagy félre-
ismerték.

így a V. hanaticum-mal ama növényeknek száma, melyek-
ről joggal feltételezhetjük, hogy a Balkánról terjedtek észak
felé hazánkba, meg a délorosz pusztákra is, egy újabbal szapo-
rodott.

Yeronica anagallis L. var. anagalloides Giiss. f. 1. acuti-
folia m. Plánta ca. 45 — 50 cm alta, foliis glaherrímis triangu-
lato-lineari-lanceolatis^ hasidilatatis, ajnce acuminatis ; pedunculis,
pedicellis calycibusque glandidoso jnlosis. Icon 5.

Légi in aréna humida insulae Potemkin prope Cherson.

Az eddig megkülönböztetett alakok közül növényünk leg-
közelebb áll ahhoz, amelyet V. anagalloides G u s s. névvel külön-
böztetnek meg. Levelei azonban igen keskenyek, erősen kihe-
gyesedők és kopaszak, holott Reichenbach az ő c. ana-
galloides-éről azt tartja, hogy „foliis . . . superne glandipilis" .
A kocsánya és csészéje a mi növényünknek is ritkásan mirigyszőrös.

C»

■a

co
~ o a>

•| s a

S í^ 53

•fii -*o cí
*• W 03

"8

s

_ "O ~ — '

te fc. a

« "=§
^^
i_Í >^ "

co -ö 5
«^-3 .

17

198

TÜZSüN J.

A V. anagalloides-t joggal a faj varietásául lehet tekin-
teni, melynek tompább és mirigyes levelű alakja: a f. 2. sub-
obtusa m. (F. anagallis L. c. anagalloides (Guss.) Rchb. Ic.
FI. Germ. XX. 1862, 47) foliis lineari-lanceis, subobtusis, superne
glandipilis, basi attenuatis.

Teronica longi fólia L. f. cordata m. Plánta usque 1 m

alta, foliis glabris, oppositis, hasi cordatis, anguste lanceolatis,

acuminatis, simpliciter vei duplicato argute serratis, serraturis
basi dilatatis, apiculatis. Icon 9.

Légi in insula Potemkin prope Cherson Rossiae meridionali-
occidentalis.

A növény levelének képét idecsatolom, mert meghatározása
az irodalom alapján biztosan alig végezhető. Ennek a fajnak
számos leírt alakja közül a Kochtól (Syn. ÜL 2. 1857. 456.)
leirt a, vidgaris, Y- média, S. glabra közül növényünk egyikkel
sem egyező. Az a. vulgáris {V. longifolia Schrad. Comm.
Veron. Spic. 1803. 26, t. 2. f. 1.) szélesebb levelű, a y. média
{Y. média Schrad. 1. c. 23. t. 1. f. 2.) szintén szélesebb és
nyélbe futó levelű ; a S. glabra apróbban fűrészes levelű, minek
folytán a szóban levőtől eltérők. A többi alak közül a V. elata
Hőst. és V. elatior Hőst. (FI. Austr. I. 1827. 3. és 4. old.
V. cordifolia Wallr.) egyebek mellett nem azonosak növényünk-
kel, mert szőrösek. A V. complieata Hoffm. alaknak pedig igen
szabálytalanul fűrészes, hirtelenül kihegyesedő levelei vannak.
Leginkább egyezik növényünk a V. Hostii Moretti(BibL
5. old.) és a p. maritima (Schrad.) Koch {= V- maritima
Schrad. 1. c 29. t. 1. f. 1.) alakkal, azonban mindkettő levele
nyélbefutó vagy lekerekített ; a chersoni növény levele pedig
szíves aljú.

A Fiori-féle beosztásban (FI. anal. d'Ital. H. 1900—1902,
437.) a faj fogalmának igen nagy kiterjesztése jut kifejezésre.
Ebben az a. tgpica alatt az egész fajt összefoglalva, (3. alatt a
Linné V. spuria-ydt csatolja ide, amit már csak az utóbbi-
nak murvái és hosszú virágkocsánya miatt sem lehet tenni.
Fedtschenko-Flerov (FI. eur. Ross. 1910- 861.J avar.
glabra Koch, YSiY.pubescens Kaufm. és vsíy. grandis (Fis eh.)
Turcz. változatot sorolja fel Oroszországból. Növényünk sem
a molyhos pubescens^ sem a nagytermetű, íehérvirágú grandis
nem lehet.

Általában a fenti és még más alakok rendkívül változatos-
ságuk mellett alig határolhatók körül. A rövid diagnózisok majd
a levél, a fogak, a levélalap stb. alakjára, majd a szőrösségre
vonatkoznak ; és e sajátságok kombinációi nagyon bonyolulttá
teszik az egész rendszert úgy, hogy fejlődéstörténetileg is el-
fogadható meghatározások csakis új, összefoglaló monografikus
feldolgozás alapján volnának végezhetők, mikor a növényföld-
rajzi szempontok is kellő figyelembe volnának veendők.

ADATOK A DÉLOROSZ PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 199

így növényünket a fentiek e^ryikéhez sem csatolhatom,
hanem új alak gyanánt vettem fel. Hasonló, de minden részé-
ben molyhos alakot láttam Oroszországból Kaluga környékéről
{gyűjtötte L i t w i n 0 w).

Az alföldi és erdélyi alakok növényünktől eltérők. Leg-
gyakoribb nálunk az idecsatolt 8-ik képen lerajzolt, aprón fürészes,
kopasz alak, amelyet f. glahra (Schrad.) alaknak lehet tarta-
nunk (pl. Páhi, Pest m. Thaisz; Nyirbátor Tuzson; Lúgos
Heuffel). Vannak azonban ettől eltérő alakok is, így a Nemz,
Múzeum herbáriumában a H euffel-féle lugosi f. ^Za6ra példány
mellett van egy másik példány, a melyen a levél szíves alja
feltűnő. Ez hasonló a Potemkin-sziget növényéhez. Előfordul
ezenkívül nálunk egy széleslevelű, kopasz alak (pl. Gyulafehér-
vár, Haynald) és egy olyan alakú levéllel bíró, mint a 9-ik
rajzon látható, de molyhos (Kalocsa. Menyhárt) stb. Hogy
fejlődéstörténetileg milyen viszonyban állhatnak ezek a Tauri-
Puszták növényével, azt a mondott okokból megközelítőleg sem
lehet megállapítani ; úgy látszik azonban, hogy ugyanaz az alak
nálunk hiányzik.

Veronica spicata L. f. Falz-Feiniana m. Plánta 35—50 cm
ulta, in onini parte glanduloso-jiubescens ; foliis oppositis, in
medio dimidii superioris caulium approximatis, fioribus asureis.
Tab. V. fig. 2.

Habitat in stepibus Tauricis prope Ascania-Xova.

A Tauri- Puszták egyik legszebb növénye, amely tömött
bokrokban nőve, sötét, azúrkék virágzataival messziről feltűnik.
Minden részén mutatkozó rövid, mirigyes szőrözetével és szárá-
nak felső felében csoportosan álló leveleivel a V. spicata eddig
ismeretes alakjaitól jól megkülönböztethetően eltér. A hazai
alakok között, amennyire a Nemzeti Múzeum és a Tudomány-
egyetem növényrendszertani intézetének herbáriumából meggyő-
ződhettem róla, a f. Falz-Feiniana nem fordul elő. Igen közel
áll azonban hozzá egy déliblati alak, amely habár kevésbbé,
de szintén mirigyszőrös, csakhogy szárán a levelek egyenletesen
elosztottak és virágai világosabb színűek.

Yeronica spicata L. f. laxiflora in. In omni parte crispulo-
pubescens ; foliis oppositis in caide, aequaliter disposiíis, racemis
laocis, pallidó coeruleis ; calycibus subglabris, ciliatis.

Habitat in stepibus Tauricis prope Ascania-Nova.

A tauri száraz sztepeken a V. sjncata-nak ez a másik
alakja, amely laza virágzatával, világosabb virágszínével, csupán
pillás csészéjével és a mirigyszőrök hiányával jól megkülönböz-
tethető. Leginkább az a vulgáris K o c h (Syn. HL 1857. 457. old.)
alatt foglaltató alakokhoz sorakozik. Hasonló alakot Bars megyé-
ből (Vihnye) ismerek, csakhogy ez különösen felsőrészében
mirigyszőrös. Egyébként Koch leírása szerint {„crispulo vei
glanduloso pubescens'') a szőrök tekintetében az ő a, vulgáris

17*

200 TÜZ80N J.

változatába mindkettő beleillenek, az ilyen egyesítést azonban
nem tartom célszerűnek.

Scabiosa ucranica L. A Potemkin-sziget nedves homok-
ján, de a golajaprisztani futóhomokos pusztán is gyakori. Fel-
tűnő, hogy a mi Alföldünk homokpusztáin, úgy látszik, teljesen
hiányzik. B o r b á s (Homokpuszták, 1886. 76. old.) a Janka
adatát említi, mely szerint Gerebenczen előfordulna. Sem B o r-
b á s nem találta itt meg és kétszeri ottlétem alatt én sem
láttam. így egyike azoknak a fajoknak, amelyek a Tauri-Puszták
homokterületeinek a mieinkkel szemben elütő jelleget kölcsönöz-
nek, amit különösen fokoz az a körülmény, hogy az erdélyi
dombos, hegyes vidékről könnyen átterjedhetett volna akár a
delibláti, akár pedig más homokpusztánkra.

Plantago arenaria W. et Kit. A Potemkin-szigeten egy
igen érdekes, moholy nélküli alakját szedtem, amely tudtom
szerint nincsen megkülönböztetve, A molyhosság hiányán kívül
feltűnő az, hogy példányaim 60 — 80 cm hosszúak és az elbokro-
sodásnak nyomát sem mutatják. Az utóbbi sajátság azonban a
biztos bélyegek közé egyelőre alig vehető fel, mert lehet, hogy
a nyirkos, szigeti homokon való fejlődésnek a következménye.
A mi homokpusztáink alakjával szemben a megkülönböztetés a
fentiek szerint a következő :

f. 1. laiiata iii. Plánta usque 50 — 60 cm alta^ adscendens
vél diffusa, hracieis, foliis et caulibus lanatis.

Éxemplaria visa: Ins. Csepel prope Budapest, Somosújfalu
prope Budapest, Gerebené Hungar. merid. (B o r b á s) ; Szabadka
(P r 0 d á n) ; Monor (T u z s o n) etc.

f. 2. rossica m. Plánta usque 60 — 80 cm alta, adscen-
dens, hracteis glahris vei ^arce puberulis ciliatis ; foliis et caidibus
puherulis.

Légi: in insula Potemkin prope Cherson Rossiae.

Achillea Gerberi M. Bielb. f. tenuifolia (Schmalli.) m.

{A. Gerberi M. Bieb. b. tenuifolia Schmalh. FI. II. 1897.
65.). Schmalhausen négy alakját, az a. genuina, b. tenuifolia,
p. leptophylla (M. Bieb.) és b". bipinnata alakot különbözteti
meg, amelyek közül a Potemkin-sziget nyirkos homokján szedett
növényre, a szárnyas levelek alapján, amelyeken a szárnyacskák
2 — 3 osztatnak, a b. tenuifolia leírása illik rá. Biztos példányok-
kal nem állt módomban összehasonlítást tenni.

Achillea ptai-uiica L. var. cartilaginea (Ledeb.) iii. (A,

cartilaginea Ledeb. Ind. sem. horti Dorpat. 1811.; A. salici-
folia B e s s. Suppl. Cat. Krzem. 1812 ; A. ptarmica p. xmbes-
cens Heuff. in schedulis non DC, .4, ptarmica ssp. carti-
laginea (Ledeb.) Heimerl, Die Arten etc. der Sektion Ptar-
mica, Denkschr. der Math.-Naturwiss. KI. Akad. Wien, XLVIII.,
1884, 62.; A. ptarmica L. var. salicifolia (Bess.) Fedtsch.
et Flerow, FI. Europ. Ross. 1910, 970.)

ADATOK A DÉLOROSZ PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ 201

A molyhosság, amely az A. cartüaginea- nak fő ismertető
jele az A. iitarmica-Níxl szemben, nála nem kizárólagos és hatá-
rozott sajátság, mert az A. ptarmica levelei ugyan kopaszak,
azonban a virágzati ágai, involiicrunia és maguk a legfelső leve-
lek is molyhosak. Ennek következtében a faji elválasztás nem
indokolt. Süt a fennforgó icülonbség meg ahhoz sem elegendő,
hogy alfajnak tekinthessük az A. cartilaginea t, különösen pedig
azért nem, m^rt keverten fordul elő az euptarmica-\'aX és igy
növénygeografiai okok sem teszik indokolttá a nagyobb mérvű
elkülönítést. Heimerl megkülönböztetése szerint (i. h 63. old.)
a Potemkin-sziget növénye a f. angustifolia-nak felel meg,
levelei átlag 5 — 6 mm szélesek.

Senecio borysthenicus Andrz ex DC. Prodr. VI. 1837. 351.

Enderaikns növénye a Dnjepr környékének Kievtől débre.
Megtaláltam i'igy a Potemkin-sziget nedves homokján, mint a
golajaprisztani futóhomokos pusztán. Legközelebbi rokona a
8. praealtus Bért., S. eriieifolms L. és S. tenuifolius Jacq.,
melyek közül a két utóbbi nálunk is honos, Oroszországban
pedig a iS'. erucifoliiis elterjedt növény. Ledebour (FI. Ross.
11. 184-4 — 46. 634.) a S. praealtus fajhoz csatolta, mint p bory-
sthenicust. amely faj alatt azonban, amint Fedtschenko és
Flerovv (Flóra, 1910. 992.) megjegyzi a, S. erucifolius értendő,
és így Ledebour a. S. horysthenicus-t valószínűleg csak DC.
(Prodr. VL 1837. 351. old.) felfogását követve, sorozta a S.
praealtushoz. Kutatva a S. borysthenicus rendszertani értékét és
fejlődéstörténeti jelentőségét, azt találom, hogy leveleinek szálas
szárnyaival (6. kép) a >S'. tenuifolius hoz nagyon hasonlít, míg
azonban ezt az átmeneti alakok a S. erucifolius-hoz kapcsolják,
addig a S. lorystheiiicus — úgy látszik — a Pirenei-félsziget
S. praeal.tus-k]\OL kapcsolódik. Ha valóban igy van, akkor két
közelről rokon alak egymástól való növénygeográöai elszakadá-
sának igen érdekes esetével állunk szemben. Hogy az említett
négy „faj" tekinthető-e valóban külön fajnak, vagy talán 8.
erucifolius név alatt egy faj keretébe volnának foglalandók, azt
a fentiekkel nem akarom érinteni.

Serratula xeranthenioides M. Bieb.

Nem igen gyakori, de jellemző növénye a délorosz szte-
peknek, amelyet a tauri száraz sztepen is csak itt-ott szedtem.
Két alakja különböztethető meg :

f. 1. iiHegerriina in. [Serratula xeranthemoicles M. Bieb.
FI. Taur. Cauc. II. 1808. 2G5.) Pilis articulatis plus minus hir-
sutis, foliis summis lineiribus, integerrimis.

Habitat in Rossia meridionali. Exempla vidi prope Odes-
sam lecta.

f. 2. tauri ca m. Pilis articulatis dense obtecta, foliis etiam
summis pinnatipartitis.

Habitat in stepibus Tauricis prope Ascania-Nova.

Centaurea diffusa Lam. Dict. I. p. b75.

202 TÜZ80N J, : ADATOK A DÉLOROSZ PUSZTÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ FLÓRÁJÁHOZ

A délorosz puszták egyik igen elterjedt és jellemző növénye,
amely Kisázsiában és a Balkánon is megvan. A Tauri-Pusztákon
gyakori. Itt két alakját lehet megkülönböztetni, amelyek figye-
lembevételével a faj a következőképen tagolódik :

var. 1. Lamarckíana m. Involucri squamis longe et rigide
spinuloso-ciliatis in spinam patulo recurvam laneeolatam eis lon-
giorem abeuntibus.

f. 1. paliida m. Inflorescentiis ochroleucis.

f. 2. lilacina m. Inflorescentiis lilacino-roseis.

Légi formás 1. 2. in stepibus Tauricis prope Ascania-Nova.

var. 2. brevispina Boiss. FI. Or. llf. 1875. 651. Involucri
spinae abhreviatae rectiusculae.

Habitat teste B o i s s i e r in Macedónia, supra Vodena,
Tauria.

(A növ. szakosztály 1913. évi márc. hó 12-én tartott üléséből).

Greguss P,: A Suríání-tengerszemck kovamoszataú

(VI— Vn. táblával.)

A Kudzsiri-havasok közepe táján, Kudzsir községtől mint-
egy 2-3 napi járásra, 1800 m t. sz. f. magasságban terül el
rendkívül bájos környezetben a kb. 6000 m^ területű Suriáni-
tengerszem. A magyar tudományosság nagynevű mecénásának
Semsey Andor dr. úrnak áldozatkészségéből immár negyed-
szer tűzte ki céljául ennek a tengerszemnek és környékének
tudományos kutatását az a kis expedíció, melynek vezetője
Vangel Jenő dr. egyet. m. tanár úr igazgatóm, tagjai pedig
Gyulai Ágost dr. úr s rajtam kívül még hat társam. Min-
denkinek megvolt a maga munkaköre. Az én feladatom a
mikroszkopikus növények, de főleg a kovamoszatok gyűjtése és
feldolgozása volt.

E suriáni nagy tengerszem kovamoszatait Quint József
úr már hét évvel ezelőtt dolgozta fel, de nem közölte. Az én
vizsgálati anyagom nem ebből a nagy tengerszemből való, hanem
a mintegy 100 m-rel magasabban fekvő, körülbelül 25 m^ terü-
letű tóból, melynek legnagyobb mélysége alig Vé ni. A tó feneké-
ről — mely a kovamoszatok héjainak millióitól szürkeszínű —
Va dl anyagot hoztam haza. Egyrészét a szokásos módon kifőz-
tem. Megállapítottam a százalékos mennyiséget is, amely igazán
meglepő, mert az iszapnak 95 százaléka tiszta kovamoszat-
anyag. Pantocsek J. a kis tónak ezt az iszapját fosszilis
eredetűnek tartja.

Az észlelt fajok felsorolásából is látható, hogy főleg a
magas hegységek vizeit kedvelő alakok élnek e kis tenger-
szemben, melynek kovamoszat-flórája a Balatonéval csak 137o>

QEIEGÜS8 P. : A 8URIÁNI-TENGERÖZEMEK K0VAM08ZATAI 203

a Római-fürdő és a trencsén-teplici tóéval 9"57o> Nagyváradéval
77o és a Fertő-tóéval csak 2"57o megegyezést mutat. Különös,
hogy S c h u m a n n~tátrai feldolgozásában is csak ll"2Vo közös
fajt találunk, pedig ő 235 alakot sorol föl, (Megjegyzendő, hogy
Schumann csak a fajokat emliti, a varietásokat nem.) Még
érdekesebb az. hogy a Q u i n t által feldolgozott tengerszem
anyaga is csak 19*27o megegyezést mutat. Legnagyobb a hason-
latosság a svájci kovamoszatokkal,' mert ezekkel már 4lVo
a közös.

Egy másik érdekes dolog az, hogy e kis tengerszemben
olyan alakok is vannak, melyeket eddig főleg Svájc alpeseiböl,
Grönlandból, Svédországból, Izlandból, Finnországból és Észak-
Amerikából ismertünk. Ilyen pl. a Neidium dilatatum, Pinnularia
dactylus stb.

A felsorolásban együtt van a kis és nagy tengerszem
összes eddig észlelt alakja. A *-gal jelzetteket a kis tenger-
szemben nem észleltem ; ezek a nagy tengerszemből valók,
amelyeket Q u i n t határozott meg.

Van tehát a kis és nagy tengerszemben összesen 287
alak ; ebből a kicsire esik 187, közöttük 67 új, A többi 100
alak csak a nagy tengerszemből ismeretes, melyek között 2 új
van. Ha ehhez a 100-hoz hozzáadjuk még a közös 19'27o-ot,
vagyis 56-ot, úgy a nagy tengerszemből is 156 alak ismeretes.

Az új alakokat a felsorolásban kövér sorszámmal jelöl-
tem meg.

Hálás köszönetemet fejezem ki ehelyütt dr. Pantocsek
József úrnak, hazánk kiváló diatomológusának, ki szíves volt
e dolgozatomat átrevideálni ; továbbá dr. Vangel Jenő igaz-
gató úrnak és dr. M o e s z Gusztáv tanár úrnak, kik segít-
ségemre voltak és szakszerű útbaigazításokkal láttak el és végül
dr. Filarszky Nándor nemz. múzeumi osztályigazgató úrnak,
ki az idevágó szakmunkákat a legnagyobb készséggel bocsáj-
totta rendelkezésemre.

Centricae.

Melosira Ag.

1. M. crenulata Ktz. v. curvata Pánt. in Bal. kovám,
p. 133. tab. XV. fig. 327.

2. M. crenulata Ktz. v. italica Orun. apud V. H. Syn.
tab. LXXXVIIl. fig. 7,

3. M. crenulata Ktz. v. lineolata Orun. apud V. H. Syn.
tab. LXXXVm, fig. 1, 2.

*4. M. crenulata v. valida Orun. apud V. H. Syn. p. 189.
tab. LXXXVHI. fig. 8.

1 Fr. Meister: Die Kieselalgen der Schweiz. Bern, 1912.

204 GREQU8B P.

*5. M. distans (E.) Ktz. in Bac. tab. 11. fig. 12.
*6. M. distans v. nivalis J. Brun. in Alp. tab. 1. fig. 4 ;
apud V. H. Syn. tab. LXXXVI. fig. 25—27.

7. M. grayiulata Ralfs. apud Meister Kies. Schw. p. 41.
tab. I. fig. 7.

8. M. Roeseana Rabh. apud Meister Kies. Schw. p. 40.
tab. I. fig. 4 — 5.

9. M. tenuis Ktz. in Bac. p. 54. fig. 2.

10. M. Vangeliana Pánt. et Oreguss n. sp. Frustulis abreviatis
cylindricis, triundulatis, concatenatis curvatis, punctatis; punctis
in lineas obliquas dispositis, polos versus spinulosis, medio
nudis ; long. et lat. 105 jx ; punctis 16 — 18 in 10 ^. (Tab. VI.

fig. 13.)

*il. M. variáns Ag. apud V. H. Syn. p. 189. tab. LXXXV.
fig. 10.

Cyclotella Ktz.

*12, C. Meneghiniana Ktz. in Bac. p. 50. tab, 30. fig. 68.
*13. C. operculata Ktz. in Bac. p. 50. tab. I. fig. 9 — 10,
13—14. apud V. H. Syn. p. 214. tab. XCIII. fig. 22—24.

Pennatae.

Meridion Ag.

14. M. circulare Agardh. v. genuinum Kirch, apud Meister
Kies. Schw. p. 53. tab. IV. fig. 2-3.

15. M. constridum Ralfs apud V. H. Syn. tab. LI.
fig. 14—15.

16. M. constridum Ralfs v. crenulata Pánt. et Oreguss n. v.
10"5 [A longis, 4 \s. latis, cuni 4 — 5 cosiis. (Tab VI. fig. 27.)

Tabellaria Ehrb.

17. T. flocculosa Ktz. in Bac. tab. 17. fig. 21.

Tetractylus Ralfs.

18. T. Braunii Grun. apud Meister Kies. Schw. p. 58.
tab. 5. fig. 1 — 2. — Tetradylus rupestris A. Braun apud V. H.
Syn. pag. 167 tab. LH. fig. 13—14.

Diatoma DC.

19. D. anceps {Ehrh.) Kirch. apud Meister Kies. Schw.
p. 63. tab. V. fig. 24.

*20. D. hiemale {Lyngb.) Heih. apud V. H. Syn. p. 160.
tab. LI. fig. 12. ; D. T. Syíl. 636.

A 8URIÁNI-TENGERSZEMEK K0VAM08ZATAI '205

*o

''21, D. hiewale v. mesodon (E.) Grun. apud V. H. Syn.
p. 160 tab. LI. fig. 3—4. ; D. T. Syll. p. 637.

*22. D. hiemale v. turgichdum (E.) Grim. in Verh. 1862.
p. 356 ; apud D. T. Syll. p. 637.

23. I). ])ectinale Ktz. v. inflatum Pánt. et Greguss n. v. Val-
vis 9 — 17'2 fi lonj-is. 4"5— 7*7 [i latis, niedio inflatis, striis paral-
lelis transversis 16—17 in 10 a. (Tal). VI. ű^. 25 et 38.)

*24. D. vulgare Bory. apud V. H. Svn. p. 160. tab. L.
fig 1—6. ; D. T. Syll. p. 635.

Fragilaria Grun.

*25. F. brevístriata Grun. apud V. H. Syn. p. 157.
tab. XLV. fig. 32. ; D. T. Syll. p. 690.

26. F. capuci'iia Desm. apud Ktz. Bac. p. 45. tab. 16. fig. 3.

*27. F. construens {E.) Grun. in Verh. 1862. p. 371.;
apud V. H. Syn. p. 156. tab. XLV. fig. 26. ; D. T. Syll. p. 688.

28. F. construens [Ehrh.) Grun. v. hinodis [Ehrb.) Grun.
apud Meister Kies. Schw. p. 68. tab. VI. fig. 9.

29. F. elliptica Sclium. apud Meister Kies. Schw. p. 66.
tab. VI. fig. 4.

*30. F. elliptica f. minor V. H. in Svn. tab. XLV. fig.
16—17.; D. T. Syll. p. 687.

31. F. islandica v. angusta Páni. et Greguss n. v. Valvis
42 {JL longis, 2'5 |j. latis, striis transversis 18 — 20 in 10 |i. (Tab. VI.
fig. 40.)

*32. F. Istvánffii Pánt. in Bal. kovám. p. 89. tab. IX.
fig. 225.

33. F. mutabilis Grun. apud Meister Kies. Schw. p. 68.
tab. VI. fig. 14.

34. F. parasitica Grun. apud V. H Syn. tab. XLV. fig. 30.

35. F. Semseyana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis 38"5 [a
elongatis, medio constrictis, 5 — 6 fi latis, ad polos 9/^! latis; polis
productis, obtusis ; costis validis transversis parallelis usque ad
pseudoraphem distinctam percurrentibus 8 — 9 in 10 [J.. (Tab. VI.
fig. 44 )

36. F. virescens Ealfs apud Meister Kies. Schw. p. 66.
tab. VI. fig. 26.

37. F. virescens v. exigua Grun. apud V. H. Syn. tab. XLIV.
fig. 2—3.; D. T. Syll. p. 682.

38. F. virescens v. ohlongella Grun. apud V. H. Syn. tab.
XLIV. fig. 6.

Synedra Ehrb.

39. S. rostrata Pánt. et Greguss n. sp. Valvis angustis,
elongatis, rhomboideo lanceolatis, apicibus definite rostratis ; striis
16 in 10 fi punctatis, transversis parallelis, medio area nuda
ovali interruptis, 42 fi longis, 3'5 fi latis. (Tab. VII. fig. 59.)

206 GEEGU88 P.

40. S. suriana Pánt. et Greguss n. sp. Friistulis linearibuS;
37 « longis, polis utroque incrassatis, truncatis ; medio 2"6 {t
apice 3'8 [J- latis; striis marginalibus 14 — 15 in 10 [x. (Tab. VI.
fig. 21.)

41. -S*. ulna Ehrh. v. longissima [W. Sm.) J. Brun. apud
V. H. Syn. tab. XXXVIII. fig. 3.

*42. 8. ulna {Nietzsch.) E. v. oxyrhynchus [Ktz.) V. R,
in Syn. p. 151. tab. XXXIX. fig. la.

Eunotia Ehi'l).

43. E. arcus Ehrh. in Infus. p. 191. tab. XXI. fig. 22. ;
apud V. H. Syn. p. 141. tab. XXXIV. fig. 2.; D. T. Syll. p. 790.

44. E. arcus Ehrh. v. Krirsfalusiana Pánt. et Greguss n. v.
Valvis 27 {1, longis, 5"25 \i. latis, margine dorso convexo, ventre
concavo, ad polos obtusos capitatos rotundatos leniter incisos ;
stms parallelis punctatis 12—13 in 10 (t. (Tab. VII. fig. 62.)

45. E. arcus v. minor V. H. in Syn. p. 142. tab. XXXÍV. fig. 3.

46. E. arcus Ehrh. v. plana Pánt. et Greguss n. v. Valvis 38'5 [J-
longis, 8'7 {J. latis, margine ventrali concavo, dorsuali in média parte
piano, cum polis leniter dorsum versus hamuliforrae inflexis,
capitatis obtusis ; striis parallelis 8 — 9 in 10 [J-. (Tab. VI. fig. 6.
et tab. VII. fig. 65.)

47. E. crassa Pánt. et Greguss n. sp. Valvis elongatis
71 — 88 {x longis, 11 — 14 [j- latis ; in latere ventrali leniter inflatis;
ad polos obtusis rotundantibus ; poris terminalibus distinctis, striis
transversis parallelis 7 in 10 (x. (Tab. VI. fig. 4.)

48. E. directa Pánt. et Greguss n. sp. Margine valvis
directis, dorsuo medio planis, polos versus concave impressis,
ventre leniter arcuato, ad polos versus leniter incisis, convexis,
rotundantis ; 31 [x longis, 8"7 fx latis, striis punctatis 9 — 10 in
10 (X. (Tab. VII. fig. 66.)

49. E. diódon Ehrh. v. diminuta Grun. apud V. H. Syn.
tab. XXXIII. fig. 7.

50. E. diódon Ehrh. v. truncata Pánt. et Greguss n. v.
Valvis 36 [J. longis, medio 5*2 [x latis, cum dorso bigibbo, ventre
leniter concavo, polis obtusis subtruncatis, subcapitatis ; striis punc-
tatis 10—11 in 10 (X. (Tab. VI. fig. 22.)

51. E. Ehrenhergi Ralfs v. quaternaria Grun. Beitr. z. K.
der foss. Diát. Öst.-Ung. p. 138. tab. 29. fig. 6.

52. E. exigua (Bréh.) Rahh. var. reversa Pánt. et Greguss
n. V, Latere ventrali subrecto, dorsali arcuato, poHs modice pro-
ductis rotundantibus, ad dorsum inflexis ; striis parallelis 12 in
10 {x; 20 |x; longis, 2*6 [x latis. (Tab. VII. fig. 63.)

53. E. gracilis W. Sm. apud Meister Kies. Scliv7. p. 81.
tab. IX. fig. 8.

54. E. impressa Ehrh. f. viximpressa V. H. in Syn. tab.
XXXni. fig. 22.

A 8URIÁNI-TENGER6ZEMEK K0VAM08ZATAI 207

*55. E. incisa Öreg. apud V. H. Syn. tab. XXXV. fig. 35a.

56. E. Kocheliensis 0. Müller in Riesengeb. p. 14. tab. 3.
fig. 23—24.

57. E. Kocheliensis 0. Müller v. pygmaea Pánt. et Oreguss
n. V. Valvis 8 5 jx longis, 3'7 latis ; ad ventralem leniter concavis,
ad dorsum arcuatis, striis punctatis 6 — 7 in 5[x. (Tab. VI, fig. 23.)

58. E. lunaris (E.) Grun. apud V. H. Syn. p. 144. tab.
XXXV. fig. 2—6. ; D. T. Syll. p. 808.

59. E. lunaris v. excisa Grun. apud Meister Kies. Schw.
p. 84. tab. IX. fig 18.

60. E. lunaris v. suharcuata Grun. apud Meister Kies.
Schw. p. 84. tab. IX. fig. 17.

61. E. major {W. Sm.) Rabh. apud Meister Kies. Schw.
p. 85. tab. XL\TII. fig. 3.

6á. E. monodon Ehrb. v. dilatata Pánt. et Greguss n. v.
Margine dorsuali convexo, ventrali leniter concavo ; polis productis,
rotundantis ; striis transversis parallelis punctatis, 13 — 14 in 10 [t;
valvis 15"8 {1 . longis, 3"2 jx latis. (Tab. VI. fig. 3.)

63. E. monodon Ehrb. v. suriana Pánt. et Greguss n. v.
Valvis 32"75|x longis, 9"6/'! latis, cum dorso niagis convexo, ventre
leniter concavo, polis leniter productis, obtusis ; striis transversis
punctatis, 10-12 in 10 [x. (Tab. VI. fig. 5.)

64. E. notabilis Pánt. et Greguss n. sp. Valvis 60 ;' longis,
medio 1155 (x ad gibbos 13'5fx latis, cum dorso bigibbo, ventre
leniter concavo, polis leniter constrictis, truncatis, striis nudisar-
cuato transversis, polos versus arcuato adscendentibus 8 — 9 in
10 [X. (Tab. VI. fig. 37.)

65. E. Nymanniana Grun. apud V. H. Syn. tab. XXXIV. fig. 8.

66. E. parallela Ehrb. apud Meister Kies. Schw. p. 84.
tab. X. fig. 4.

67. E. pectinalis Rabh. apud V. H. Syn. p. 142. tab. XXXLŰ.
fig. 15—16.

68. E. pectinalis Rabh. v. angustata Pánt. et Greguss n. v.
Valvis linearibus angustatis, productis ad dorsum et ventrem planis,
polis attenuatis productis, leniter inflexis obtusis ; long. 31 |x,
lat. 3-8 [x. (Tab. VII. fig. 50.)

69. E. pectinalis v. minor Grun. apud Dippel Rein-Main p.
127. fig. 3.

70. E. pectinalis v. stricta Rabh. apud V. H. Syn. tab.
XXXIII. fig. 18.

71. E. pectinalis Rabh. v. subitoangustata Pánt. et Greguss
n. V. Valvis 16 [x longis, 3"2 (x latis, cum dorso arcuato, ad ventrem
medio planis, ad polos atenuate productis, striis parallelis punc-
tatis, 11 in 10 [j.. (Tab. VH. fig. 60.)

72. E. polyglyphis Ehrb. v. hexaglyphis [Ehrb) Grun. apud
V. H. Syn. tab. XXXIV. fig. 33.

73. E. praerupta Ehrb. in Microg. tab. HL 2, fig 11 etc.

208 GKEGUSa P.

74. E. praerupta Ehrb. v. bidens Grun. apud Meister Kies.
Schw. p. 82. tab. IX. fi-. 13.

75. E. praerupta Ehrb. v. bijibba Orun. apud Meister Kies.
Schw. p. 82. tab. IX. ti-. 14.

76. E. praerupta Ehrb. v. curta Orun. apud Meister Kies.
Schw. p. 82. tab. IX. fi- 11.

77. E. praerupta Ehrb. v. genuina Grun. apud Meister
Kies. Schw. p. 82. Uh. IX. fig. 10.

78. E. praerupta Ehrb. v. incisa Pánt. et Greguss n. v. Dorso
convexo, ventre maximé convexo, cum polis parum dorsuni versus
hamui'iforme inílexis, obtusis, rotundatis ; valvis 3465 fx longis,
77 [J. latis, strii^ puiictatis 7—8 in 10 [J.. (Tab. VI. fig. 15.)

79. E praerupta Ehrb. v. inflata Grun. f. curta V. H. in
Syn. tab. 34. fig. 17.

81). E. praerupta Ehrb. v. truncata Pánt. et Greguss n. v.
Valvi-i 62 {J. lonuis, 13'4 p, latis cum dorso arcuato et ventre leniter
concavo ; poiis incrassatis, triincatis ; stiiis transversis parallelis
nudis 7—8 in 10 >^.. (Tab. V'H. fig. 71.)

81. E. robusta Ralfs. v. tetraodon V. H. in Syn. tab.
XXXm. fig. 11.

82. E. Soleirolii Rabh. apud Meister Kies. Schw, p. 88.
tab. XI. fig. 8—9.

Pseudeiinotia Grun.

*83. P. alpina [Naeq.) Grun. apud V. H. Syn. tab. XXXV.
fig. 5. ; D. T. Syil. p. 808.

*84. P lunaris v. falcata Grun. apud V. H. Syn. tab.
XXXV. flg. 6c. ; D. T. Syll. p. 808.

Cocconeis (Ehrb.) Cl.

85. C. pedicidiis Ehrb. in. Inf. p. 194. tab. XXI. fig. 11.;
apud Meister Kies. Schw. p. 94. tab. XII. fig. 11—12.

*86. C. placentula Ehrb. in lof. p. 194. ; apud V. H. Syn.
p. 133. tab. XXX. fig. 26—27.

Microneis Cl.

*87. M. Biasolettiana Cl. apud Meister Kies. Schw. p. 97.
tab. Xin. fig. 3 — 4. — Achnanthes Biasolettiana Grun. apud
V. H. Syn. p. 130. tab. XXVII. fig. 27—28.

*88 M. etilis Cl. apud Meister Kies. Schw. p. 97. tab.
Xni. fig. 1 — 2. — Achnanthes exilis Ktz. apud V. H. Syn.
p. 131. tab. XXVII. fig. 16—19.

*89. M microcephala Cl. apud Meister Kies. Schw. p. 97.
tab. XII. fig 23 — 26. — Achnanthidium microcephalum Ktz. in
Bac. p. 75. tab. 3. fig. 13—14.

A BURIÁNI-TRNGER8ZEMEK K0VAM08ZATAI 209

90. M. minutissima Cl. apud Meister Kies. Schw. p. 96.
tab. XII. fig. 19 — 20. — Achnanthes minutissima Ktz. apud
V. H. Syn. p. 131. tab. XXVII fig. 35-38.

Achnanthidium Griin.

*91. A coarctatum Bréh. apud Meister Kies. Schw. p. 99.
tab. XIII. fig. 17 — 18. — Achnanthes coardata Grun. apud V.
H. Syn. p. 130. tab. XXVI. fig. 17—20.

92. A. lanceolatum Bréh. apud Meister Kies. Schw. p. 99.
tab. XIII. fig. 12—13. — • Achnanthes lanceolata Grun. apud V.
H. Syn. p. 131. tab. XXVU. fig. 8—10.

93. A. lanceolatum. v. dubia Grun. in Arkt. Diát. p, 32.
apud Meister Kies. Schw. p. 99. tab. tab. XIII. fig. 14.

Diploneis (Ehrl).) Cl.

94. D. ovális {Hilse) Cleve v. pumila (Grun.) Cl. apud
Meister Kies. Schw. p. 105. tab. XIV. fig. 9.

95. D. oculata [Bréh.) Cl. apud Meister Kies. Schw. p. 106.
tab. XIV. fig. 15.

96. D. puella (Schum.) Cl. apud Meister i\ies. Schw.
p. 105. tab. XIV. fig. 14.

Neidium Pfitzer.

97. N. affine {Ehrh.) Pfitzer v. médium Cl. apud Meister
Kies. Schw. p. 109. tab. XV. fig. 4.

98. N. affine v. minus Cl. apud A. S. Atl. tab. XLIX.
fig. 20—23.

*99. N. amphygomphus [Ehrh.) Pfitzer apud Meister Kies.
Schw. p. 109. tab. XV. fig. 6. — Navicula iridis v. amph^ijom-
phus y. H. in Syn. tab. XIII. fig. 2.

100. N. amphyrhijnchus (Ehrh.) Pfitzer v. minus {Cl.) Mei-
ster in Kies Schw. p. 107. tab. XIV. fig 17.

101. N. bisulcatum v. turgidulum {Lagst.) Meister in Kies.
Schw. p. 108. tab. XV. fig. 1.

102. N. dilalatum {Ehrh.) Pfitzer apud Meister Kies. Schw.
p. 110. tab. XV. fig. 8.

*103. N. duhium {Ehrh.) Pfitzer apud Meister Kies. Schw.
p. 109. tab- XV. fig. 7. — Navicída dubia Ehrh. apud V. H. Syn. p.
104. tab. n. supl. fig 32. ; D. T. Syll. p. 154.

104. N. iridis {Ehrh.) Pfitzer apud Meister Kies. Schw.
p. 108. tab. XV. fig. 2.

105. N. Moeszianum Pánt. et Greguss n. sp. Valvis elon-
gatis directis 180 \>. longis, 42'3 (i latis, polos versus modice
attenuato-productis, obtusis ; raphe directa ad porum centralem
opposite uncinato arcuata, striis 13 — 15 in 10 [j- parallelis, trans-

•210

GREGUS8 P.

versis punctatis, ad inarginem duabus lineis atris longitudinalibus
interruptis. (Tab. Vü. fig. 61.)

*106. N. Moeszianum v. kudsiriense Quint et Greguss n. v. Val-
vis linearibus 100 — 110 [i longis, 40 (x latis, medio leniter con-
strictis, apicibus subcuneatis ; raphe directa ad porum centralem
opposite uncinato incurvata ; nodulo centrali transverse dilatato ;
striis transversis paralleJis punctatis 20 in 10 [j-, ad marginem
longitudinalibus interruptis. (Fig. A.)

*107. N. Moeszianum v. kudsiriense f. curta Quint et Ore-
guss n. forma. Valvis minoribus 55 [x longis, 40 \>- latis. (Fig. B.)

108. N. Wagnerianum Pánt. et Oreguss n sp. Valvis linea-
ribus, 56 fj- longis, 8 p. latis, medio levissime inflatis, apicibus

A. Neidium Moeszianum v. kwJsiriense n. var. 500,1. B. Neidium Moeszia-

tium V. kudsiriense f. curta n. f. 500/1. C. Echinopyxis Reichelti n. sp. 500/1.

(A és B Quint rajza után, C eredeti rajz.)

truncatis ; noduhis centrális circularis, raphe directa, ad nodulum
centralem hamuliforme incurvata ; striis punctatis parallelis sub-
tilissimis ad marginem sulcis duabus longitudinalibus interruptis,
22—24 in 10 /a (Tab. VII. fig. 70.)

Caloneis Cl.

109. C. silicula (Ehrh.) Cleve v. cuneata Meister in Kies.
Schw. p. 115. tab. XVI. fig. 11. — (Tab. VI. fig. 45.)

110. C. silicula {Ehrh.) Cleve v. genuina Cl. apud Meister
Kies. Schw. p. 114. tab. XVI. fig. 10

Anomoeoneis Pfitzer.

111. A. exilis {Ktz.) Cl apud Meister Kies. Schw. p. 118.
9. — - Navicula exilis Ktz. in Bac. p. 95. tab. 4. fig. 6.

tab. XVn. fig

A 8ÜRIÁNI-TENQER8ZEMEK K0VAM08ZATAI 211

Pleurosigma W. Schm.

112. P. spinulosum Pánt. et Oreguss. n. sp. Valvis parvu-
lis 192 // longis, 35 /' latis sigmoides, ad médium valvae cum
margine spiuuliforme prominente, ad polos obtusis, raphe sigmoi-
dea, striis inconspicuis radiantibus punctatis. (Tab. VI. fig. 32.)

Frustulia Agardh.

*113. F. rhomhoides {Ehrh.) De Tóni in Syll. p. 277.;
Nav. rhomhoides Ehrh. in Amerika tab. III. 1. fig. 15. —
Vanheurckia rhomhoides {E.) Bréh. apud Pánt. Bal. kovám. p. 68.
tab. VI. fig. 148.

114. F. rhom.hoides (Ehrh.) De Tóni v. angustata Pánt. et
Oreguss n. v. Valvis angustatis, rhomboideo-lanceolatis, 66 [l
longis, 10 {X latis, apices attenuatis leniterque rostratis, raphe
directa lata, striis ca. 30 in 10 [Ji transversis parallelis. (Tab. VII.
fig. 80.)

115. F. saxonica Rahh. apud Meister Kies Schw. p. 121.
tab. XVIII. fig. 4.

*116. F. viridula {Bréh .)D. T. in Syll. p. 278. — Van Heur-
cJda viridula Bréh. apud V. H. Syn. p, 112. tab. XVII. fig. 3.

*117. F. vulgáris (Thív) D. T. — Van Heurckia vulgáris
V. H. in Syll. p. 280. apud V. H. Syn. p. 112. tab. XVII fig. 6.

Stauroneis Ehrb.

*il8. 5. acuta W. Sm. apud Meister Kies. Schw. p. 125.
tab. XIX. fig. 6. — Pleurostauron acutum Rahh. in FI. Eur.
Alg. p. 259. fig. 62.

*119. S. aneeps Ehrh. in Amerika tab. 11. 1. fig. 18. ;
D. T. Syll. p. 211.

120. S. aneeps v. amphicephala (Ktz.\ Cl. apud Meister Kies.
Schw. p. 124. tab. XIX. fig. 3. — Stauroneis lineáris Orun.
in Verh. 1860. p. 564. tab. VI. fig. 11.

*121. 8. aneeps v. lineáris {Ehrh.) Cleve apud V. H. Syn.
p. 69. tab. IV. tig. 7—8.

VZ2. S. aneeps {Ehrh.) f. major Pánt. et Greguss n. f. Valvis
elongato-Ianceolatis 62 jj. longis, 10'5 p. latis, ad apices obtusos,
attenuatis, raphe directa lata, stauro transverso aequaliter modice
dilatato, totam valvam usque ad niarginem percurrente. striis
subradiantibus 22 in 10 [j. punctatis. (Tab. VI. fig. 42.)

123. S. 2)hoenicenteron v. amphilepta {Ehrh.) Cl apud
Meister Kies. Schw. p. 123. tab. 18. fig. 10

124. *S'. phoenicenteron v. Bayleyi {Ehrh) Cl. apud Meister
Kies. Schw. p. 123. tab. XVIII. fig. 9.

125- 5. phoenicenieron v. genuina Cl. apud Meister Kies.
Schw. p. 123. tab. XIX. fig. 1.

212 GREGÜS8 P.

Navicula Borj.

*126. iV. ambigua Ehrb. apud V. H. Syn. tab. XII. fig. 5.

*127. iV, baciliformis Griin in Arkt. Diát. p. 44. tab. !!►
fig. 51 ; apud V. H. Syn. tab. Xffl. fig. 11.

128. N. cephalodes Fant. apud Moesz Brassó vid. tab. XI.
fig. 112.

129- N. cocconeiformis Greg. in Micr. Jour. IV. tab. 1. fig. 22.

130. N. contenta Oriin. apud V. H. Syn. p. 109. — Navi-
cula trinodis V. H. in Syn. tab. XIV. fig. 31 a. - -' ->■-"

*131. N. críjpiocephala Ktz. in Bac p. 95. tab. 3. fig. 26.
apud V. H. Svn. p. 84. tab. VIÜ. fig. 1, 5.

*132. N. mspidata Ktz. apud V. H. Syn. p. 100. tab. XH.
fig. 4.

*133. N. diceplmla {Ehrb.) W. Sm. in Br.-Diat. I. p. 87.
tab. 17. fig. 157.; apud V. H. in Syn. p. 87. tab. VEI. fig. 33—34.

*134. N. firma Ktz. v. dimmuta Pánt. in Bal. kovám. p. 65.
tab. VI. fig. 137.

*135. A^. Falaisensis Grim. apud V. H. Syn. p. 108. tab.
XIV. fig. 5.

136. N. Filarszl-yana Fant. et Greguss n. sp. Valvis piri-
formibus 23 [x longis, 12"5|i latis. polis validis rotundantis, raphe
directa. pórus centralis ovális dilatatus, striis radiaiitibus punc-
tatis 11—12 in 10 [j.. (Tab. VI. fig. 18.)

137. N. gracilis Ehrb. apud V. H. Syn. p. 83. tab. Vn.
fig. 7-8.

138. N. hungarica Grun. v. humilis (Dónk.) Grun. in Arkt.
Diai p. 27. ; apud V. H. Syn. p. 85. tab. XI. fig. 23.

139. J\". limosa Ktz. v. directa Fant. et Greguss n. v. Recedit
a specie valvis minoribus 23"5 {x longis, 4 a latis directis, tan-
tam medio modice inflatis ; striis transversis parallelis punctatis
ca. 30 in 10 {j- ; ad marginem sulco minimé arcuato, medio area
nuda ovali interruptis. (Tab. VII. fig. 51-)

140. N. minima Grun. apud Meister Kies. Schw. p. 129.
tab. XIX. fig. 22.

141. N. minima v. atomoides {Grun.) Cleve apud Meister
Kies. Schw. p. 130. tab. XIX. tig. 21.

142. N. mira Fant. et Greguss n. sp. Valvis parvulis dila-
tate lanceolate ellipticis. 20 |x longis, 9 u. latis, in média parte
inflatis, cum apicibus parum produciis, laté rotundatis ; raphe
directa, pólus centrális subovale dilatatus, striis radiantibus punc-
tatis 26 in 10/^. (Tab. VI. fig. 8.)

143. N'. mirabunda Fant. et Greguss n. sp. Valvis 14 n
longis, 26 fj. latis, elongato-lanceolatis, apicibus capitatis, raphe
directa, striis inconspicue punctatis, transversis, parallelis, pórus
centralis ad formám stauri dilatatus. (Tab. VI. fig. 29.)

144. N. Motschii Meister in Kies. Schw. p. 147. tab. XXII.
fig- 16.

A 8URTÁNI-TENGEESZEMEK K0VAM08ZATAI 213

*145. N. ohlonga Ktz. in Bac. p. 97. tab. 4. fig. 21. apud
V. H. Syn. p. 81. tab. Vü fig. 1.; D. T. Syll. p. 37-

*146. N. Quintiana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis elongato-
lanceolatis 50 /^ longis, 125 ," latis, polos obtusos versus attenu-
atis ; raphe leniter arcuata ad polos inflexa cum area centrali
unilateraliter forma stauri usque ad marginem percurrente et hic
strias internimpente ; striis radiantibus, punctatis 11 — 12 in 10 n,
(Tab. VI. fig. 43.)

147. N. placentula Ehrh. v. grossepunctata Pánt. et Gregiiss
n. V. Valvis elongato-lanceolatis 76 /^ longis, 24 // latis, polos versus
productis. subrostratis, margine ventrali dorsualique arcuato,
striis arcuato radiantibus grossepunctatis 8 in 10 /-« ; raphe directa,
uodulus dilatatus. (Tab. VIL fig. 76.)

*148. N. Pseitdo-bacilum Grun. in Arkt. Diát. p. 45. tab. EL.
fig. 52. apud V. H. Svn. p. 106- tab. XIII. fig. 9.

*149. N. piqmla Ktz. in Bac p. 93. tab. 30. fig. 40. ;
D. T. Syll. p. 102.

*150. N. pupula f. minuta V. H. in Syn. tab. XIII. fig.
16.; apud D. T. p. 162.

*151. N. rádiósa Ktz. in Bac. p. 91. tab. 4. fig. 23.; apud
V. H. Syn. p. 83. tab. VII. fig. 20. ; D. T. Syll. p.^42.

*152. N rádiósa v. acuta (TT. Sm.) Giiin. in Verh. 1860
p. 524. apud V. H. Syn. p. 83. tab. Vü. fig. 19.; D. T. Syll.
p. 42.

153. N. rhynchocephala Ktz. in Bac. tab. 30. fig. 31. ;
apud Meister Kies. Sciiw. p. 139. tab. XXI. fig. 9.

154. N. Roteana (Rabh.) Grun. apud Meister Kies. Schw.
p. 128. tab. XIX. fig. 13.

*155 N. scutelloides W. Sm. apud A. Schm. Atl. tab. VI.
fig. 34.; D. T. Syll. p. 133.

156. N. scutelloides v. minutissima Cleve: Gröul. Argent.
p. 12. tab. 16. fig. 10.

*157. N. semen Ehrh. apud W. Sm. Brit. Diát. I. p. 50.
tab. 16. fig. 141.; D. T. Syll. p. 41.

158. N. seminulum Grun. in Verh. 1860. p- 552. tab. FV.
fig. 2.; apud Meister Kies. Schvr. p. 129. tab. XIX. fig. 19.

159. X. suriana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis lineare
lanceolatis parvulis, 212/' longis, 3'5 /^ latis; polis productis
obtusis; raphe directa; area centralis vix dilatata ; striis radian-
tibus 13 in 10 «, medio valvae cum stria solitaria transversa
laterali. (Tab. VI. fig. 36.)

160. N. tabellaria Ktz. apud sV. H. Syn. p. 78. tab. VI.

fi- 8. ' ._.-.....:.^

161. X. tenella (Bréb.) apud Meister": Kies. Schw. p. 140.
tab. XXI. fig. 14. — Xavicula rádiósa v. tenella {Bréb.) V. H.
in Syn. p. 84. tab. VH. fig. 21—22.

162. X. viridula {Ktz.) v. rostellata {Ktz.) CL apud Meister p.
13'. tab. XXI. fig. 11.

18

214 6REQU8B P.

*163 -A^. viridula Ktz. v. slesvicensis (Grun.) Cleve apud
7. H. Syn. p. 84. tab. VE. fig. 26. D. T. Syll. p. 44.

Pinnularia Ehrb.

164. P. appendiculata (Ag.) Cl. apud Meister p. 165. tab.
XXVni. fig. 12.

165. P. hipedinalis Schum. in Preuss. Diát. 1867. tab. 2.
fig. 41. — (Tab. VI. fig. 47.)

166. P. hipedinalis Schum. v. staurophora Pánt. et Greguss
n. V. Valvis elongatis, minimé constrictis, ad polos modice inflatis,
68 fJí longis, 95 fj- latis. polis subcuneatis obtusis; raphe directa,
costis validis ad médium convergentibus, ad polos adscendenti-
bus Sin 10 f, in média parte valvae per aream nudam dilatatam
transversam usque ad marginem valvae percurrentem interruptis.
(Tab. VI. fig. 12.)

167. P. hipedinalis Schum. v. staurophora f. inflata Pánt.
et Greguss n. forma. Valvis linearibus triundulatis, cum apicibus
apiculatis rotundantibus, 50 /^ longis, 9 /^ latis ; costis validis
10 in 10 fi medio radiantibus, dein parallelis, polos versus incli-
natis, medio valvae per staurum transversem dilatatum interruptis ;
raphe directa. (Tab. VI. fig. 33.)

168. P. horealis Ehrh. apud Meister Kjes. Schw. p. 158.
tab. XXVn. fig. 3.

*169. P. horealis v. produda Grun. in Verh. 1860 p. 518.
tab. 2. fig. 14.

170. P. horealis Ehrh. v. Semseyana Pánt. et Greguss n. v.
Valvis elongatis linearibus, cum polis rotundatis et lateribus directis
parallelis, 62 — 68 /^ longis, 11 n latis; costis validis abreviatis,
4*5 in 10 /< validis, remote dispositis, radiantibus directis, polos
versus adscendentibus ; raphe directa ad poros medianos inÜexa,
a zóna hyalina dilatata nuda, costas medio unilateraliter inter-
rumpente, cincta. (Tab. VII. fig 68 )

171. P. horealis Ehrh. v. Semseyana f. medioinflata Pánt. et
Greguss n. f. Valvis linearibus elongatis 73 [x longis, 11 // latis,
directis, medio modice inflatis, costis remotis validis 2'8 — 3 in
10 /i, ad nodulum centralem radiantibus ad polos adscendentibus.
(Tab. VI. fig. 39.)

*172. P. Bréhissonii {Bréh.) Rahh. in FI. Eur. Alg. p. 222.

*173. P. Bréhissonii v. diminuta Grun. apud V. H. Syn.
p. 77. tab. V. fig. 8. ; D. T. Syll. p. 24.

*174. P. Bréhissonii v. suhproduda Grun. apud V. H. Syn.
p. 77. tab. V. fig. 9.

*175. P. (Navicula) brevistriata Grun. apud V. H. Syn.
p. 78. tab. VI. fig. 5.

176. P. compada Pánt. et Greguss n. sp. Valvis elongatis
abreviatis, vastis directis, 40 — 50 /^ longis, 1225 — 13'2 // latis,
medio leniter inflatis, polos versus leniter constrictis, polis cuneatis;

A 8URIÁNI-TENQER8ZEMEK K0VAM08ZATAI 215

raphe inflexa ab area nuda, longitudinali dilatata ciiicta, costis
abreviatis vastis parallelis 7 — Sin 10//. (Tab. VI. fig. 9. et 11.)

177. P. cimeatocapitata Pánt. et Oreguss n. sp, Valvis
linearibus elongatis, 35 n longis, 5 n latis, polos versus leniter
constrictis, cuneato-capitatis ; raphe directa ; striis_9 — 10 in 10 n
ad noduluni centralem stauro lato dilatato usque ad marginem
valvae percurrente interruptis, niedio valvae subradiantibns, polos
versus adscendentibus. (Tab. VII. fig. 77.)

178. P. dadylus Ehrb. apud Meister Kies. Schw. p. 152.
tab. XXIV. fig. 4.

179. P. divergens v. elliptiea Cl. apud Meister Kies. Schw.
p. 160. tab. XXVli. fig. 8.

180. P. esox Ehrb. apud Schum. Preuss. Diát. I. tab. 9.
fig. 36. (Tab. VII. fig. 57.)

*181. P. gibba Ehrb. apud Dippel Rhein-Main p. 36.
fig 65. — Navicula gibba [Ehrb.) Ktz. apud V. H. Syn. p. 78.
tab. A. fig. 12.

*182. P. interrupta W. Sm. v. biceps {Öreg) Cl. apud Meister
Kies. Schw. p. 165. tab. XXVIII. fig. 8. — Navicula bicapitata
Lagerst. apud V. H. Syn. p. 78. tab. VI. fig. 14. D. T. Syll. p. 27.

183. P. interrupta W. Sm. v. cuneata Pánt. et Oreguss n. v.
Valvis elongatis 55 n longis, 9 n latis, cum polis constrictis,
cuneatis, lateribus directis parallelis ; costis 10 — Ilin 10// radian-
tibus polos versus adscendentibus, medio valvae stauro dilatato
nudo interruptis; raphe directa, ad nodulum centralem arcuato
inflexa. (Tab. VI. fig. 35.)

18-k P. Ludloviana {A. Schm) Paut.v.staurophoraPant. et
Oreguss n. v. Valvis elongatis ellipiicis 58 /^ longis, 8"5 // latis ;
raphe duplex directa ; striis medio radiantibus, ad polos adscen-
dentibus 85 in 10 fJi. (Tab. VII. fig. 79.)

185. P. Ludloviana {A. Schm ) Pánt. v. staurophora f.
subrostrata Pánt. et Oreguss n. f. Valvis elongatis lateribus
directis, parallelis, apicibus productis, subrostratis ; raphe directa,
ad polos centrales connata ; costis 9 in 10 // niedio valvae
radiantibus, ad polos inclinatis ; longis 41 o., latis 10'2 n. (Tab. VI.

fig. 46.)

186. P. Mágocsyana Pánt. et Oreguss n. sp. Valvis
linearibus elongatis, 96 // longis, 18"3 latis, lateribus directis
parallelis, medio minimé ad formám spinae elevatis, ap'cibus
lanceolatis, cuneatis ; raphe contorta a zóna hyalina nuda di-
latata cincta; costis validis 7 — 8 in 10 // parallelis. (Tab. VIÍ.
fig. 49.)

*187. P. major Rabh. in Süssw. Diát. p. 42. tab. VI.
fig. 5. — Navicula major Ktz. in Bac. p. 82. tab. VI. fig. 4.

188. P. major v. convergens Meister in Kies. Schw. p. 153.
tab. XXVI. fig. 1.

189. P. major v. lineáris Cl. apud Meister Kies. Schw.
p. 153. tab. XXV. fig. 3.

18*

216 GREGU88 P.

190. P. Meisteriana Pánt. et Oreguss ii. sp. Valvis elon-
gatis triundulatis 80 /^ longis, 10 // latis, cum apicibus produc-
tis, obtusis ; raphe directa; ab area longitudinali nuda triundu-
lata medio valvae ad formám stauri dilatata, hic costas inter-
rumpente cincta ; striis reniotis 10 in 10 //. (Tab. VI. fig. 10.)

191. P. mesolepta v. elongata Pánt. et Greguss n. v. Val-
vis linearibus elongatis 88 /j- longis, 13 /^ latis, triundulatis, cum
apicibus capitatis, costis validis 8 — 9 in 10 f- radiantibus, polos
versus adscendentibus, medio valvae per stauruiii transversem
dilatatum interruptis, raphe directa, ad polos hamulifornie inflexa,
ab area nuda longitudinali sat dilata cincta. (Tab. VH. fig. 67.)

*192. P. nodosa Ehrb. apud A. Schm. Atl. tab. XLV.
fig. 56-58.

193. P. microstauron (Ehrb.) Cl. apud Meister Kies. Schw.
p. 161. tab. XXVIII. fig. 1.

194. P. Moesziana Pánt. et Oreguss n. sp. Valvis elonga-
tis, subpanduraeformibus, 110 // longis, ad polos 19 n ad
médium 16"2 n latis, cum apicibus lanceolato-rotundatis ; raphe
contorta, apices versus hamulifera ; costis robustis 6 in 10 /><
parallelis. (Tab. VII. fig. 72.)

195. P. Keményia7ia Pánt. et Oreguss n. sp. Valvis elon-
gatis 38'2 />- longis, 77 /> latis, cum lateribus directis parallelis^
ad polos sublanceolate obtusis ; raphe directa contorta ; costis
transversis parallelis, 10 — 11 in 10 fJ- in parte média valvae
per nodulum centralem ad formám stauri dilatato usque ad
marginem valvae percurrente interruptis. (Tab. VII. fig. 74.)

196. P. nobilis Ehrb. apud Meister Kies. Schw. p. 149.
tab. XXm. fig. 1.

197. P. nobilis Ehrb. v. mirabilis Pánt. et Oreguss n. v. Val-
vis elongatis 115 /' longis, 19 /'- latis, medio valvae et polos sub-
cuneatos versus inflatis ; raphe recta, duplex; costis 8 in 10 /'■
medio valvae subradiantibus dein subparallelis polos versus
ad polos inclinatis. (Tab. VI. fig. 7.)

198. P. parallela Pánt. et Greguss n. sp. Valvis elongatis
78 fJ- longis, 157 /^ latis, cum polis lanceolatis, lateribus direc-
tis ; raphe directa a zóna hyalina nuda angusta cincto ; costis
8—9 in 10 r- validis parallelis. (l\ab. VII. fig. 64.)

*199. P. (Navicula) stauroptera {Grun.) Cleve v. parva Orun.
apud. V. H. Syn. p. 77. tab. VI. fig. 6. ; D. T. SylI. p. 25.

200. P- stomaiophora Grun. apud A. Schm. Atl. Diát.
tab. XLIV. fig. 27—29.

201. P. streptoraphe Cl. apud Meister Kies. Schvr. p. 149.
tab. XXm. fig. 3.

202. P. subcapitata Greg. in Micr. Jour. IV. p. 9. tab. 1.
fig. 30. ; P Hilseana Jan. apud Meister Kies. Schv^'. p. 164
tab. XX VIII. fig. 11.

*203. P. (Navicula) subcapitata Öreg. v. stauroneiformis
V. H. in Syn. tab. VI. fig. 22.; D. T. Syll. p. 28.

A 8URIÁNI-TENGER8ZEMEK KOVAMOSZATAI 217

*204. P. (Navicula) sublinearis (Grun.) Cleve apud V. H.
Syn. p. 76. tab. Ví. fig. 25-26.; D. T. Syll. p. 21.

205. P. suriana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis linearibus
elongatis, niargine modice arcuato, 110 fi longis, niedio 13 //
infra polos 94 // latis, ad polos cuneato capitatos leniter cou-
strictis ; costis abreviatis 8 in 10 fi radiantibus polos versus
adscendentibus, niedio valvae stauro nudo unilateraliter magis
interruptis ; raphe directa, ad polos hamuliforme inclinata. (Tab.
Vn. fig 75.)

*206. P. tabellaria Ehrh. v. stauroneiformis Temp. et Perag.
apud Meister p. 163. — Navicula tabellaria v. stauroneiformis
V. H. in Syn. p. 78. tab. VI. fig. 8.

207. P. undulata Pánt. et Greguss n. sp. Valvis parvulis
24 fi longis, 7 [J- latis, cuni margine undulato medio parum in-
flatis ; polis leniter cuneatis, raphe directa ; nodulo centrali
dilatato rectangulo, striis arcuato radiantibus parallelis 16 — 17
in 10 fi. (Tab. VI. fig. 17)

208. P. Vangeliana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis linea-
ribus elongatis, medio valvae ad inarginem leniter constrictis,
polis rotundatos versus leniter productis; 54// longis, 115 /^
latis, costis 11 — 12 in 10 ft ad poruni centralem per aream
nudani dilatatam transversam interruptis ; raphe directa ad polos
centrales inflexa. (Tab. VI. fig. 20.)

209. P. Vangeliana v. rosirata Pánt. et Greguss n. v. Valvis
parvulis, linearibus elongatis, 25 fi longis, 5"7 |J. latis, cum margine
leniter concavo, polis jittenuatis obtusis, raphe directa, a zóna
hyalina apices versus augustata, medio valvae ad formám stauri
dilatata cincta ; costis tenuis 13 — 14 in 10 jx ad médium valvae
radiantibus, demum sub parallelis, polos versus autem adscen-
dentibus. (Tab. vn. fig. 73.)

*210. P. viridis [Nitzsch) Ehrb. in Inf. p. 182. tab. XTH.
fig. 17. — Navicula viridis Ktz. in Bac. p. 97. tab. IV. fig. 18. ;
apud V. H. Syn. p. 73. tab. V. fig. 5.

211. P. viridis {Nilzsch) Ehrb. f. abnormis Pánt. et Greguss
n. f. Valvis linearibus elongato-ellipticis, 68 jj- longis, 15*7 [x latis ;
costis 8'5— 9 in 10 {x validis, ad polos unilateraliter cum costa
bifurcata notatis. (Tab. VI. fig. 41.)

212. P. viridis {Nitzsch) Ehrb. f. irregidaris Pánt. et Greguss
n. f. Raphe directa ad nodulum centralem confluens ; costis 9 — -10
in 10 fi in latere uno adscendentibus in altero latere parallelis. Long.
42-7 //, lat. 10-5 «. (Tab. VII. fig. 81.)

213. P. viridis v. commutata (Grun.) Cl. apud Meister
Kies. Schw. p. 151. ; apud V. H. Syn. p. 73. tab. V. fig. 6.

214. P. viridis v. distinguenda Cleve.

215. P. viridis v. fallax Cl. apud Meister Kies. Schw.
p. 151. tab. XXIV. fig. 2.

*216. P. viridis v. intermedia Cl. apud Meister Kies. Schw.

218 QREGU88 P.

p. 150. — Navicula distinguenda iCleve) Fant. in Bal. kovám,
p. 31. tab. m. fi^. 53.

217. P. viridis v. minor CL in Finl. p. 22. tab. I. fig 2.

*218. P. (Navicula) viridis v. parallelestriata Pánt. in Bal.
kovám. p. 32. tab. HL fig. 58 a.

*219. P. (Navicula) viridis v.pachyptera Pánt. in Bal. kovám,
p. 32. tab. m. fig. 57.

220. P. suhcuneata Pánt. et Greguss n. sp. Valvis elon-
gatis, medio leniter inflaíis 94 /' longis, 19 /' latis, cum polis
subcuneatis ; raphe directa, duplex, cum apicibus hamuliforme
inflexis, a zóna hyaliiia nuda longitudinali cincta, iiodulo cent-
rali leniter elliptice dilatato ; striis robustis 7 in 10 // medio
valvae subradiantibus, dein subparallelis, polos versus autem ad
polos inclinatis. (Tab. VII. fig. 78.)

Gomphonema Ag.

*221. O. intricatum Ktz. in Bac. p. 87. tab. 9. fig. 4.
apud V. H. Syn. p. 126. tab. XXIV. fig. 28—29.

*222. G. angustatum Ktz. v. sarcophagus (Greg.) Grun.
apud V. H. Syn. tab. XXV. fig. 2—3.

Cymbella Ag.

*223. C. affinis Ktz. in Bac. p. 80. tab. 6. fig. 15. apud
V. H. Syn. p. 62. tab. H. fig 19.; D.,T. Syll. p 352.

*224. C. amphicephala Naeg. apud V. H. Syn. p. 61. tab. 11.
fig. 6. ; D T. Syll. p. 350.

*225. C. Cesatii Grun. apud A. Schm. Atlas tab. 71. fig.
48—49 ; apud Meister Kies. Schw. p. 192. tab. XXXIII. fig. 6.
— Navicula Cesatii Pabfi. apud. V. H. Syn. p. 88. tab. VHÍ. fig.
35. D. T. Syll. p. 59.

*226. C. cistula Hempr. v. infiata Pánt. in Bal. kovám,
p. 20. tab. n. fig. 27.

*227. C. cuspidata Ktz. in Bac. p. 79 tab. 3. fig. 40. apud
V. H. Syn. p. 61- tab. II. fig. 3.; D. T. Syll. p. 350.

*228. C. deleeta A. Sehm. in Atl. tab IX. fig. 17. ; D. T.
Syll. p. 369.

*229. C. Ehrenhergii Ktz. in Bac. p. 79. tab. 6. fig. 11.
apud V. H. Syn. p. 60. tab. H. fig. 1—2.; D. T. Syll. p. 350.

230. C. gracilis {Rahh.) Cl. apud Meister Kies. Schw.
p. 191. tab. XXXni fig. 5.

*231. C. microcephala Grun. apud V. H. Syn tab. VEI.
fig. 36—39; apud Meister Kies. Schw. p. 184. tab. XXXI.

fig. 11.

*232. C. navieidiformis Auersiv. apud V. H. Syn. p. 61.

tab. n. fig. 5. ; D. T. Syll. p. 350.

233. C. naviculiformis Auerio. v. tuniida Pánt. et Greguss

A 8URIÁNI-TENQER8ZEMEK K0VAM08ZATAI 219

n. V. Víilvis parvulis vastis, 27 n longis, 9 fi latis, polos versus
productis, subrostratis rotuudatis ; margine ventrali piano, dorsuali
magis convexo ; raphe leniter arcuata; striis radiantibus 14 in
10 //. (Tab. VI. fig. 34.)

234. C. procera Pánt. et Greguss n. sp. Valvis angustis,
cynibiformibus, 46 n longis, 7'5 n latis, ciim dorso arcuato,
ventre piano ; polis attenuatis, modice inflexis obtusis ; striis
transversis parallelis 10 — 12 in 10 ;/ ; raphe directa, a zóna
hyalina angusta cincta. (Tab. VI. fig. 30. et tab VII. fig. 54.)

2.'i5. C. Scherff'eliana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis cyni-
biformibus, ciim dorso arcuato acuminate elevato, ad ventrem
parum inflatis ; polis productis, obtusis ; raphe arcuata, a zóna
hyalina angustata cincta; striis radiantibus 8 — 10 in 10 /-<. (Tab.
VI. fig. 16.)

236. C. Scherffeliana v. acuminata Pánt. et Greguss n. v.
Valvis cymbiformis 42/' longis, 96/^ latis; dorso maximé arcua-
tis, ad médium ventri acuminate elevatis; polis attenuatis rotun-
datis ; raphe arcuata. leniter, a zóna hyalina angustata cincta ;
striis 12 in 10 /^. (Tab. VI. fig. 31.)

237. C. tnmidula Grun. apud A. Schm. Atlas tab. 9. fig.
33 ; apud Meister Kies. Schw. p. 186. tab. XXXI. fig. 17.

*238. C. ventricosa Ktz. in Bac. p. 80. tab. 6. fig. 16.
apud Meister Kies Schw. p. 190. — Encyonema caespitosum
Ktz. apud V. H. Syn p. 65. tab. III. íig. 18. ; D. T. Syll. p. 372.

*239 C. ventricosa Ktz. v. ohtusa Grun. apud Meister Kies.
Schw. p. 191. tab. XXXIII. fig. 2. — Encyonema caespitosum v.
ohtusa Grun. apud A. Schm. Atl. tab. X. fig. 45—48.

240. C. ventricosa Ktz. v. emorsa Pánt. et Greguss n. v.
Valvis parvulis 17'3 // longis, 62 // latis ; dorso magis convexo,
ventre medio emorso ; apicibus modice inflexis, parum productis
obtusis; raphe ad porum centralem inflexa, ab area nuda angusta
cincta, striis 12 in 10 /^ radiantibus. (Tab. VII fig. 55.)

241. C. ventricosa Ktz.v. vasta Pánt. et Greguss n. v. Valvis
minoribus 21 // longis, 6 /' latis, dorso arcuatis, ad ventrem
magis inflatis, cum polis obtusis productis, obtusis, ad ventrem
leniter inflexis ; raphe leniter inflexa ; striis punctatis, radiantibus
11—12 in 10 //. (Tab. VII. fig. 58.)

Amphora Ehrb.

*242. A. coffeaeformis {Aq.) Ktz. in Bac. p. 108. tab. 5.
fig. 37. ; apud D. T. Syll. p. 389.

*243. A. ovális Ktz. in Bac. p. 107. tab. 5. fig. 35—39.;
apud V. H. Syn. p. 59. tab. I. fig. 1. ; D. T. Syll p. 411.

*244. A. ovális Ktz. v. gracilis (Ehrb.) V. H. in Syn. p. 59.
tab. I. fig. 3.

245. A. ovális Ktz. v. libyca Cl. apud Meister Kies. Schw.
p. 194. tab. XXXIII. fig. 11.

220 QREauss p.

246. A. ovális Ktz. v. pediculus {Ktz) V. H. in Syn. p.
59. tab. I. fig. 6.

247. A. perpusilla Grun. apud V. H. Syn. tab. LXI. fig. 11;
apud Meister Kies. Schw. p. 194. tab. XXXIII. fig. 13. ~ Am-
phora glohulosa Schum. apud A. Schm. Atl. tab. XXVI. fig. 100.
D. T. Syll. p. 400.

Epithemiii Bréb.

248. E. zebra Ktz. v. genuina Grun. apud Meister Kies.
Schw. p. 199. tab. XXXV. tíg. 1.

Semseya Pánt.

249. 8. hungarica^. Pánt. in Szliács Bac. p. 13. tab. ü.
fig. 50.

Hantzschia Grun.

250- H. amphioxys (E.) Grun. in Arct. Diát, p. 103. ;
apud Dippel Rhein-Main. Diát. p. 134. fig. 291a. b.

251. H. amphioxys Grun. v. camelus Pánt. et Greguss n. v.
Valvis parvulis 22 /u longis, 3'5 /< latis ; apicibus productis, niar-
gine carinali arcuato, altero bigibbo ; poris carinalibus 10 — 11
in 10 fjt rotundatis ; striis 20 in 10 /-i parallelis, punctatis. (Tab. VI.
fig. 19)

*252. H. amphioxys v. intermedia Grun. apud V. H. Syn.
p. 169. tab. LVI. fig. 4. ; D. T. Syll. p. 563.

*253 H. elongata {Hantzsch.) Grun. in Arkt. Diát. p. 104.
apud V. H Syn. p. 169. tab. LVI. fig. 7—8 ; D. T. Syll. p. 563.

Nitzschia Grun.

*254. N. acicularis (Ktz.) IV. Sm. apud V. H. Syn. p. 185.
tab. LXX. fig. 6.; D. T. Syll. p 549.

255. N. amphibia Grun. in Verh. 1862. p. 574. tab. XII.
fig. 23.

*256. N. amphibia v. acutiuscula Grun. in Arkt. Diát. p. 49.;
apud Dippel Rhein Main. Diát. p. 152. fig. 343.

*257. N. angustata {W. Sm.) Grun. in Arkt. Diát. 1880.
p. 70. ; apud V. H. Syn. p. 172. tab. LVII. fig. 22—24.

*258. N. angustata v. curta (írun. apud V. ií. Syn. p. 172.
tab. LVn. fig. 25. apud D. T. Syll. p 500.

259. N. Brébissoni (Bréb.) W.Sm. apud V. H. Syn. p. 178.
tab. 64. fig. 4—5. ; D. T. Syll. p. 529.

*260. N. communis Rabh. apud Grun. Ostr. Diát. p. 578.
tab. XII. fig. 18. ; V. H. Syn. p. 184. tab. LXIX. fig. 32. D. T.
Syll. p. 524-

*261. N. dissipata (Ktz.) Grun. in Arkt. Diát. p. 90. apud
V. H. Syn. p. 178. tab. LXIII. fig. 1. ; D. T. Syll. p. 527.

A 8ÜRIÁNI-TENGER8ZEMEK KOVAMOSZAT AI 221

*262. N. dissipata (Ktz.) Grun. v. média Grun. apud V. H.
Syn. p. 178. tab. LXIII. fig. 2—3.

263. iV. fonticola Grun. apud Pánt. Bal. kovani. p. 115.
tab. XVn. tíg 357 et 361.

264. N. frustulum [Ktz.) Grun. v. capitata Pánt. et Greguss
n. V. Valvis parvulis 21 // longis, 2 ft latis. capitatis; poris cari-
nalibus 11 in 10 fjt; striis transversis, parallelis 20—22 in 10 /i-
(Tab. VII. fig. 52.)

265. N. frustulum {Ktz.) Grun. v. recurvata Pánt. et
Greguss n. v. Valvis linearibus 21 fJt longis, 2"6 // latis, ad late-
rem carinalem niodice arcuatis, polis inflexis obtusis ; poris cari-
nalibus 10 et striis punctatis 22 in 10 //. (Tab. VII. fig. 56.)

266. N. gracilis Hantzsch apud V. H. Syn. tab. LXVIII.
fig. 11—12.; D. T. Syll. p. 540.

267. iV. glaciális Grun. apud V. H. Syn. tab. LXIX. fig. 9.

268. N. incurva Grun. apud V. H. Syn. tab. LXX. fig.
13, 14.

269. N. Hantzschiana Rabh. apud Grun. Oestr Diát. 1862.
p. 561 ; apud Meister Kies. Schw. p 214. tab. XXXVIII. fig. 14.

270. iV". intermedia Hantzsch apud Cl. et Grun. Arkt.
Diát. p. 95. ; apud V. H. Syn. tab. LXIX. fig. 10, 11.

*271. N. microcephala Grun. apud V. H. Syn. p. 183.
tab. LXIX. íig. 21.

272. N. Romána Grun. apud V. H. Syn. tab. LXIX. fig. 12, 13.

273. N. palea W. Sm. apud Meister Kies. iSchw. p. 213.
XVIII. fig. 9.

274. N. palea v. debilis (Ktz.) Grun. in Arkt. Diát. p. 96.
apud V. H. Syn. p. 183. tab. LXIX. fig. 28 - 29.

275. N. paleacea Grun. apud V. H. Syn. tab. LXVIII.
fig. 9, 10.

*276. N. sigma (Ktz.) W. Sm. in Brit. Diát. I. p. 39. tab.
Xin. fig. 108.; D. T. Syll. p. 530.

*277. N. sigmoidea {Nietzsch.) W. Sm. in Brit. Diát. I.
p. 38. tab. XIIL fig. 104. : apud V. H. Syn. p. 178. tab. LXIIL
fig. 5-7.; D. T. Syll. 528.

*278. N. stagnorum Rabh. apud V. H. Svn. tab. LIX.
fig. 24. D. T. Syll. p. 511.

*279. N. subtilis {Ktz.) Grun. apud V. H. Syn. p. 183.
tab. LXVIII. fig. 7—8.; D. T. Syll. p. 539.

280. N. vermicularis v. minor Pánt. et Greguss n. v. Val-
vis minoribus 31 n longis, 2'6 /^ latis, poris carinalibus 11
in 10 //. (Tab. Ví. 'fig. 2.)

Surirella Turpin.

*281. S. angusta Ktz. in Bac. p. 61. tab. 30. fig- 52. apud
V. H. Syn. tab. LXXEI. fig. 13.; apud Meister Kies. Schw. p.
223. tab. XLVI. fig. 3.

222 GREGUSS P.

282. S. angusta Ktz. v. pinnata {W. Sm.) Meister in Kies.
Schw. p. 223. tab. XLl. fig. 8. — Surirella ovális Bréb. v. pin-
nata V. H. in Syn. p. 189. tab. LXXIIÍ. fig. 12. D. T. SylI. p. 581.

283. S. biseriata Bréb. f minor Grun. apud Dippel Rhein-
Main. p. 159. fig. 354.

284. S. lineáris W. Sm. in Brit. Diát. I p. 31. tab. VII. fig. 58a.

285. S. lineáris W. Sm. v. cuneata Pánt. et Greguss n. v.
Valvis elongatis 74 /j- longis, 17'5 />« latis, lateribus directis, cum
apicibus leniter cuneatis, costis 2 — 3 in 10 f^. (Tab. VI. fig. 1.)

286. S. minuta Bréb. apud Meister Kies. Schw. p. 230.
— Surirella ovális Bréb. v. minuta V. H. in Syn. p. 189. tab.
LXXm. fig. 9, 10, 14.

*287. 8. ovális Bréb. v. ovaia {Ktz.) V. H. in Syn. p. 188.
tab. LXXIII. fig. 5—7.; D. T. Syll. p. 580.

Appendix.

A kis tengerszem kovamoszat anyagának vizsgálata alkal-
mával akadtam a szöveg közötti kép C-vel jelzett és a VI. tál)la
14., 24., 26., 28. számú alakjaira. Ezek köxül az utóbbiak
igen hasonlítanak Pantocse knek ' Echinopyxis génuszá-
nak szerkezetéhez. Moesz tanár úr már az első pillanat-
tól kezdve sem tartotta ezeket kovamoszatoknak, mert a
szerkezetük egészen elüt azokétól. Ujabban Scherffel úr
szóbeli közléséből megtudtam, hogy ezek minden valószínűség
szerint ChrysomoJias-félék cystái. Ugyancsak ő hívta fel a figyel-
memet Reicheli^ ábráira, melyek az Echinopyxis Reichelti-\e\
feltűnően egyeznek. Reichelt nem adott neki nevet, mert
Bhyzopodá-nak, vagy még nagyobb valószínűséggel, egy eddig
ismeretlen édesvízi Radiolariá-wak tartja. Lerajzoltam ezeket,
mert a magyar flórára nézve bizonyára új adatok.

Echinopyxis Pánt.

1. Echinopyxis hungarica Pánt. et Greguss n. sp. Valvis
ampullaeformibus, spinulosis.brevioribus ; longit. QS /^, latit 11*5 ft.
(Tab. VI. fig. 14.)

2. E. Moesziana Pánt. et Greguss n. sp. Valvis spaericis,
diám. 26"25//; spinis 1*5 — 2// longis ; margine ampulláé 1*5/^
lato. (Tab. VI. fig. 26.)

3. E. suriana Pánt et Greguss n. sp. Longit. ampulláé spi-
nulosae 12*25//, latit. 8*75 //: latit, marginis 1*4 // ; ansa brevis
(peristomium ?). (Tab. VI. fig. 24.)

'Pantocsek J. : A kopacseli andesittufa kovamoszatai. Bot.
Közi. 1913. 3. füzet.

2 Hugó Reichelt: Das Diatomeenlager von Kleinsaubemitz in
Sachsen. (Archív für Hydrobiologie und Planktonkunde. III. Bánd.)

A 8UR1ANI-TENGER8ZEMEK K0VAM08ZATA1

223

4. E. verrucosa Pánt. et Greguss n. sp. Valvis sphaericis,
diani. 105/^ verrucis, longiquitas verrucarum 1 — 1'9/'; latit,
niargiiiis 1-2 n. (Tab. VL fig. 28.)

5. E. ReicheUi Greguss ii. sp. Valvis sphaericis nudis, diám.
20 /-< ; loiigit. triarum spinarum 17 — 25 [j-. Fig. C.

Irodalom.

1. Brun I.: Diatoniées des Alpes et de Jura et de la
region Suisse et Frangais de Genéve Genéve 1880.

2. Cleve P. T. u. Grunow A.: Beitráge zur Kenntuis
der arktischen Diatonieen. Stockholm, 1880.

3. Cleve F. T. Synopsis of the Naviculoid Diatoms.
Stockholm. I— 11. K. 1894/95. '

4. De Tóni J. Bapt. : Sylloge Algarum.

5. L. Dippel: Diatomeen der Rhein-Mainebene. Brauii-
schweig. 1905.

G. E h r e n b e r g C. G. : Verbreitung und Einfluss des
mikroskopipchen Lebens in Südamerika. Berlin 1841.

7. Ehrenberg C. G. : Mikrogeologie. Leipzig 1854.

8. Ehrenberg CG.: Infusorienstierchen. Leipzig, 1838.

9. Engler A.: Die natürlichen Pflanzenfamilien. Leip-
zig, 1900.

10. Grunow A.: Über neue oder ungenügend gekannte
Algen. Zool. bot. Gesellsch., Wien, 1860.

11. Grunow A.: Die österreichischen Diatomaceeü. L. II.
Folge Ibidem.

12. G r u n 0 w A. : Beitráge zur Kenntniss der foss. Diát.
Osterr.Ungarns. (Beitr. zur Pahieont. Österr. Ung. u. d. Orients)
Bd II Wien 1882.

13. H u s t e d t F. : Süsswasser-Diatomeen Deutschlands.
Stuttgart, 1909.

14. Kützing F. P. : Die kieselsch;iligen Bacillarien.
Nordhauseu, 1844

15. Lagerstedt N. G. W. Sötwattens Diatomacéer fran
Spetzbergen och Beeren Eiland. Stockholm, 1875.

16. Moesz G. : Brassó vidékének levegőn és és folyóvíz-
ben élő moszatjai. Brassó, 1904.

17. M e i s t e r Fr. : Die Kieselalgen der Schweiz. Bern 1912,

18. Mull er 0. Bacill. aus den Hochseen des Riesengeb.
Forsch. der biolog. Station zu Plön 1898.

19. Pánt 0 esek J. : A Balaton kovamoszatjai. Buda-
pest, 1902.

20. P a n 1 0 c s e k J. : A szliácsi andesittufa bacilláriái,
Pozsony, 1903.

21. Rabenhorst L. : Die Süsswasser-Diatomaceen. Leip-
zig, 1853.

22. Rabenhorst L.: Flóra europaea algarum. Lipsiae 1864.

224 GREGU8B P.

23. SchönfeldtH. : Diatomacea Germaniae. Berlin, 1907.

24. Schmidt A.: Atlas der Diatomeenkunde Heft 1 — 71.
Leipzig 1874-1912.

25. Schumann J. Die Diatomeen der Hohen Tátra.
Wien, 1867.

26. Van H e u r c k H. Synopsis des Diatomées de Bel-
gique. Anvers 1880-1885.

Készült a Pedagogium biológiai laboratóriumában.
(A növ. szakosztály 1913. évi okt. 8-án tartott üléséből.)

Explicatio tabularnm VI— VII.

A táblák magyarázata.

Tah. VI.
fig

1. Surirella lineáris v. cuneata nov. v. """/,.

2. Nitzschia vermicularis v. minor nov. var.

3. Eunotia monodon v. dilatata nov. var. '"""/i.

4. Eunotia crassa nov. sp. '""/i-

5. Eunotia monodon v. suriana nov. var. '""/i-

6. Eunotia arcus v. plana nov. var. ^""/i-

7. Pinnularia nobilis v. mirabilis nov. var. '""/i.

8. Navicula mira nov. sp. """* j.

9. et 11. Pinnularia compacta nov. sp. '"'Vj.
10. Pinnularia Meisteriana nov. sp. ^""/i-

12. Pinnularia bipectinalis v. staurophora nov. var. """/i.

13. Melosira Vangeliana nov. sp. ®°Vi.

14. Echinopyxis hungarica nov. sp. '"Vi-

15. Eunotia praerupta v. incisa nov. var. ^'^Vi-

16. Cymbella Scherffeliana nov. sp. "^^Vi-

17. Pinnularia undulata nov. sp. ^"""/i.

18. Navicula Filarszkyana nov. sp. """*/i.

19. Hantzschia amphyoxis v. camelus nov. var. ""'Vi-

20. Pinnularia Vangeliana nov. sp. ^"Vi-

21. Synedra suriana nov. sp. '""Vi-

22. Eunotia diódon v. truncata nov. var. '"""/i-

23. Eunotia Kocheliensis v. pygmaea nov. var. '^""/i-

24. Echinopyxis suriana nov. sp. '""Vi.

25. et 38. Diatoma pectinalis v. inflatum nov. var. """/i.

26. Echinopyxis Moesziana n. sp. '"%.

27. Meridion constrictum v. crenulata nov. var. ^"""/i-

28. Echinopyxis verrucosa nov. sp. '"""/i-

29. Navicula mirabunda nov. sp. '^""/i.

30. Cymbella procera nov. sp. '""/i.

31. Cymbella Scherffeliana nov. sp. '"'Vi.

32. Pleurosigma spinulosum n. sp. '"''Vi-

33. Pinnularia bipectinalis v. staurophora f. inflata nov. f. "Vi-

34. Cymbella naviculiformis Auersw. v. tumida nov. var. '""Vi-

Botanikai Közlemények.

VI. tábla.

Del. Greguss.

Botanikai Közlemények.

VII. tábla.

48

74

4

1

p

ii

■E~:-r ;.

E í-ír ■■:•

:::-.;;.;.;,:.: r

- — "

V"...:.' .'::: r

E££ ^ "'m

1 .-:"-~ ^

... — :r:.

, " - "" r

-: -—•:.

- . ---: -

jfi

f

1

f

61

BO 81 II

Del. Gregiiss.

A 8URIÁNI-TENGER8ZEMEK K0VAM08ZATAI 225

35. Pinnularia interrupta v. cuneata nov. var. '*Vi.

36. Navicula suriana nov. sp. '""/i.

37. Eunotia notabilis nov. sp. '"7,.

39. Pinnularia borealis v. Semseyana f. medioinflata nov. fönn. '"Vi-

40. Fragilaria islandica v. angusta nov. var. i"""/,.

41. Pinnularia viridis f. abnormis nov. forma ^""f^.

42. Stauroneis anceps E. f. major nov. forma ^"^f^.

43. Navicula Quintiana nov. sp. '"'/,.

44. Fragilaria Semseyana nov. sp. '"""/i-

45. Caloneis silicula v. cuneata Meister """"/i.

46. Pinnularia Ludloviana v. staurophora f. subrostrata n. f. i"""/,.

47. Pinnularia bipectinalis Schum. '"Vi-

Tab. VIl.

48. Pinnularia dactylus Ehrb. '"Vi.

49. Pinnularia Mágocsyana nov. sp. '"V,.

50. Eunotia pectinalis v. angustata nov. var. '""/,.

51. Navicula limosa v. directa nov. var. '•""/i.

52. Nitzschia frustulum v. capitata nov. var. '"""/i.

53. Pinnularia nobilis Ehrb. ^"'/i-

54. Cymbella procera nov. sp. ^""/i.

55. Cymbella ventrícosa v. emorsa nov. var. ^"""f^.

56. Nitzschia frustulum v. recurvata nov. var. """/i.

57. Pinnularia eso.x Ehrb. *"7i.

58. Cymbella ventricosa v. vasta nov. var. ^'"7,.

59. Synedra rostrata nov. sp. "'/i.

60. Eunotia pectinalis v. subitoangustata nov. var. '""Vi.

61. Neidium Moeszianum nov. sp. *"7i.

62. Eunotia arcus v. Kricsfalusiana nov. var. ^''»7,.

63. Eunotia exigua v. reversa nov. var. ^""71.

64. Pinnularia parallela nov. sp. **'7i.

65. Eunotia arcus v. plana nov. var. "'7i.

66. Eunotia directa nov. sp. ^"71.

67. Pinnularia mesolepta v. elongata nov. var. ®''7i,

68. Pinnularia borealis v. Semseyana nov. var. ''71.

69. Pinnularia viridis v. fallax Cl. '"71.

70. Neidium Wagnerianum nov. sp. ^""71.

71. Eunotia praerupta v. truncata nov. var. ^"7i.

72. Pinnularia Moesziana nov. sp. ^"71.

73. Pinnularia Vangeliana v. rostrata nov. var. i<"'7i.

74. Pinnularia Neményiana nov. sp. ^'^"71^

75. Pinnularia suriana nov. sp. ^"7i-

76. Navicula placentula v. grossepunctata nov. var. *''7i.

77. Piimularia cuneatocapitata nov. sp. ^"""/i.

78. Pinnularia subcuneata nov. sp. *''7i.

79. Pinnularia Ludloviana v. staurophora nov. var. ^"7i.

80. Frustulia rhomboides v. angustata nov. var. ^'">|^.

81. Pinnularia viridis f. irreguláris nov. forma ^""/i.

226 AUGUSTIN B. É8 8CHVEITZER J.

Augustin B. és Schveítzcr J,: Az Althaea offící-
nalís és a Lavatera thuríngíaca levele közti különbségrőL

Két esetben tapasztaltuk, hogy olyan gyógyáru, amely
Althaea levél néven került forgalomba, nem az Althaea
officinalis L., hanem a Lavatera thuringiaca L.
leveleiből állott. Az árút mindkét esetben Budapest környékéről
hozták a piacra. A hamisításra vagy összetévesztésre úgy let-
tünk figyelmessé, hogy az árúban sokat láttunk a növény ter-
méséből is, amelyen a csésze is rajta volt, amiből az anya-
növényt könnyen megállapíthattuk. A Lavatera thuringiaca külső
csészéje ugyanis csak háromhasábú és így kétségtelenül meg-
győződhettünk arról, hogy a gyógyáruban nem az Althaea offi-
cinalis termése van, mert annak külső csészéje 6-9 szabad
levélből áll. Mivel az irodalomban ilyen hamisításokról nincs
említés téve és a Lavatera thuringiacára vonatkozólag sem
találtunk anatómiai adatokat, azért elhatároztuk, hogy a két
növény levelét összehasonlító vizsgálatnak vetjük alá.

Már eleve tudtuk, hogy a két génusz közeli rokonsága
miatt csak kis különbségeket találhatunk, hiszen Borbás^
azt hangoztatta, hogy a Lavatera génuszt egyesíteni kell az
Althaea génusszal, oly kevés köztük a morfológiai eltérés. És
valóban, ha a két növény levelét összehasonlítjuk, alig találunk
közöttük különbséget.

Az Althaea officinalis, különösen bizonyos termő-
helyekről származó egyedeinek levéllemeze tojásalakú, a leg-
több esetben azonban a lemez 3 — 7 karélyra hasadt vagy
osztott. Ez utóbbi Althaea levélalakhoz különösen hasonló a
Lavatera thuringiaca levele, amelynek a lemeze, mint az a
mellékelt 1. képen látható, mindenkor 3 — 5 vagy 7 részre
egyenlőtlenül osztott; a mélyebb bemetszések mindig a levél-
felső részén vannak. Az erezet, a szürkészöld levélszín ugyan-
olyan, mint az Althaea officinalisé, amellyel még abban is egye-
zik, hogy a száraz levél igen törékeny. Különbséget csak a
levelek széle mutat. Nevezetesen az Althaea officinalis levél-
lemezének a széle egyenlőtlenül durván csipkésen fűrészes, az
egyes fűrészfogak hosszas-háromszögűek, tehát rendszerint hosz-
szabbak, mint amilyen szélesek. A Lavatera thuringiaca levelén
ellenben a fűrészfogak hossza rendszerint csak a fele a széles-
ségüknek.

Említettük már, hogy a Lavatera thuringiaca levelének
anatómiájára semmi adatot sem találtunk az irodalomban.
0. Bachmann^ nem említi a Lavaterát. M. A. Dumont^

» Magy. bot. lapok 1903, 302. old. és A Kert 1903, 640. old.

^ Untersuchung über die syst. Bedeutung der Schildhaare. Flóra,
1886, 387. old.

•■' Recherches sur ranatom iecomparée des Malvacées etc. Ann. Se. Nat.
Sér. Vn. T. VI. 1887.

AZ ALTHAEA 0FFICINALI8 ÉS A LAVATERA THURINGIACA LEVELEÍ 227

doljs^ozatában főképen a Malvaceae-család szárával és levél-
nyelével foglalkozik, a levéllemezt pedig csak mellesleg vizs-
gálja. Végül G. Kuntze^ munkájában behatóan tárgyalja ugyan
a Malvaceae-család levéllemezének anatómiáját, és ámbár több
más Lavaterát dolgo/ott fel, de a Lavatera thuringiácát sehol
sem említi, sőt dolgozatának 168-ik oldalán, ahol a Malvaceae-

1. kép. A Lavatera thuringiaca levele. (Eredeti rajz.)

család epidermiszének sémáját állítja fel, semmiféle Lavaterát
sem emlit és az Althaea officinalist is kihagyja. Netolitzky^
pedig, aki úgy az Althaea officinalist, mint a Lavatera thurin-
giácát felemlíti, megkülönböztetésül a levélre hullott és szőröze-
tében véletlenül megakadt pollenszemecskéket használja. Az

* BeitrÉlge zur vergl. Anatomie der Malvaceen. Bot. Centrbl. 1891,
161. old.

* Bestimmnngsschlüssel der — Dicotyedonenblátter-Kennzeichen —
Drüsenkristalle. Wien, 1908, 196. old.

228 AUGUSTIN B. ÉS 8CHWEITZER J.

Althaea officinalis pollenszemecskéi veresek és körülbelül 100 {ji.
nagyok, a Lavatera thuringiacaéi pedig sárgásak és 100 [x-nál
kisebbek.

Helyes volt tehát következtetésünk, midőn a nagy ana-
tómiai különbségek felfedezéséről már eleve lemondottunk, ameny-
nyiben a L. thuringiaca levelének anatómiája majdnem olyan,
mint az A. officinalisé.

A L. thuringiaca levelének felső epidermiszében a sejtek
oldalfalai hullámosak vagy kissé zeg-zugosak, a sejtek rend-
szerint többé-kevésbbé nyúltak ; hosszúságuk 35 — 55 [x, széles-
ségük 20 — 26 [J-. Az erek feletti epidermiszsejtek, mint általában
a leveleken, az erek irányában nyúltak ; 80 — 90 [i hosszúak és
20 — 22 (X szélesek. A levegőnyílások zárósejtjeinek sejtpárjai
elliptikusak és körülbelül 25 [x szélesek, 32 [x hosszúak. Az alsó
epidermisz ugyanilyen alakú sejtekből áll, de ezek aránylag
nyúltabbak. átlag 18 — 22 [x szélesek és 40 — 50 fx hosszúak, az
erek felettiek pedig 15 — 18 (x szélesek és 40 — 100 (x hosszúak.
A levegőnyílások sejtjei szintén megegyeznek a felső epidermisz
hasonnevű sejtjeivel. A levéllemez vastagsága 160 — 180 [x ; ebből
26 — 28 [X a felső epidermisz, körülbelül 80 [x az egysoros pal-
lisadréteg, 15 — 18 {x az alsó epidermisz. A főér erősen kidom-
borodik, felső oldalán collenchymnyaláb emelkedik ki, amelynek
keresztmetszete az A. officinalisban inkább kerekded, itt azon-
ban rendszerint tojásdad. Fontos azonban, hogy a főér alsó
oldalán a Malvaceae félékre jellemző csillagszőröket látjuk, amelyek
ugyanolyanok, mint az A. officinaliséi, de míg ennél alapjukkal
a többi epidermiszsejtek közé illeszkednek, addig a L. thurin-
giacán egy kiemelkedő szövetpárnán ülnek, ámbár olyanokat is
láthatunk, amelyek alig vagy egyáltalán nem emelkednek ki.
A szőrpárnát az epidermisz és az alatta levő collenchyma alkotja.
Magassága 100 — 110 [x, de lehet ennek a fele vagy még keve-
sebb, szélessége pedig 80 — 100 (x. Ilyen szőrpárnák az A. offi-
cinalison sohasem fordulnak elő, jóllehet egyes szerzők, így
Giesenhagen^ is, az A. officinalis szőreit kis lapos kiemel-
kedéseken rajzolják. Az újabb farmakognóziákban ilyen szőrö-
ket azonban seholsem ábrázolnak. Tschirch^ is azt mondja,
hogy az A. officinalis csillagszőrei rendszerint nem fordulnak
elő szőrpárnákon és az utóbbiak mindenesetre laposak marad-
nak. Lehet, hogy bizonyos termőhely sajátságainak a befolyá-
sára az A. officinalison is képződnek alacsony lapos szövetpár-
nák, de annyira kiemelkedők, mint amilyenek a 2. képen lát-
hatók, sohasem. A gyakorlatban, ha ép vagy összevágott levelet
kapunk, ezen sajátságról könnyen fel tudjuk ismerni a L.
thuringiacát, de porított állapotban, mivel a szövetpárnák a sző-
rökkel egyetemben összezúzodnak, csak kivételesen sikerül ez.

' Lelirbuch H. Aufl. 115. old.
' Anatomischer Atlas.

AZ ALTHAEA 0FFICINALI8 E8 A LAVATBRA THURINQIACA LEVELEI

229

A calciuinoxalát éppen ugy, mint az A. officinalisban buzogány-
fejhez hasonló szép, nagy kristályok alakjában fordul elő és az
erek mentén található, amint azt keresztmetszeten (2. kép), de
még szebben a felületi metszeten észlelhetjük.

:'-^^

..^r

^•^

2. kép. Keresztmetszet a Lavatera thuringinca levelének föerén keresztül,
a levél hossztengelyének felső harmadában szövetpárnán ülő fedöszörökkel.

(Eredeti rajz.)

19

230

AUGÜ8T1N B. EB 8CHVEITZER J.

CD-

V
>

cc-

CD
c+

CD

.2.
CD
P-
CD-
cc
CD-
0
CD

CD-
"-J

tT

CD-

•C
CD

13
l-í

CD

P-
CD

AZ ALTHAEA 0FFICINALI8 É8 A LAVATERA THURINGIACA LEVELEI 231

Ezek után azt a kérdést tanulmányoztuk, hogy melyik az
a terület, ahol az A. officinalis és a L. thuringiaca együttesen
fordul elő, mert ott lehetséges, hogy a gyógynövényszedők a
két növényt összetévesztik. A mellékelt térkép (3. kép) a szóban
forgó két növény elterjedési határát tünteti fel és világosan
mutatja, hogy mindkét növény Európában és Keletázsiában
található. Az A. officinalis azonban sokkal nyugatabbra megy,
amennyiben a L. thuringiaca legnyugatibb előfordulási helyei
Középnémetország, Thüringia, Bajorország, Csehország, Alsó- és
Felsőausztria, Magyarország, Isztria és Olaszország északkeleti
része. Délfelé is jobban előrehatol az A. officinalis, de keleten
egybeesik a két növény elterjedési határa, amennyiben mindket-
tőnek az Altai- és Tientsan-hegység a határa. Északfelé azon-
ban a L. thuringiaca jóval inkább terjed, így Svédországban,
de különösen az európai Oroszországban. Emlitésreméltó, hogy
az utóbbi helyen, nevezetesen Kurlandban a L. thuringiacát
termelték is, talán az A. officinalis helyett, mivel az utóbbi
itt már nem fordul elő.

(A növ, szakosztály 1913. évi márc. hó 12-én tartott üléséből.)

Moesz G. : Mykologíai közlemények.

1. Északafrikai gomba a Nagy-Alföldön.

Glreinich Ferenc alföldi gombái között, melyeket a
M. N. Múzeum növénytani osztályának küldött, volt egy kis
taplógomba, mely nagyon hasonlított a Polyporus nummularius-
hoz. Kalapja 12 — 35 mm széles, fehér és sírna ; tönkje közép-
ponti, 1 — 2 cm hosszú, körülbelül a közepétől kezdve lefelé
szürkésfekete színű, alul vastagon rátapad a homok. Legfeltű-
nőbb volt, hogy a tönk pázsitfélék rhizomájával függ össze.
Gondos megvizsgálás alapján meggyőződtem arról, hogy ez az
összefüggés nem véletlenség, hanem annyira szoros, hogy ezt a
taplógombát valóban a pázsit élősködőjének kell tartanunk. Az
egyik pázsitfajt könnyű volt meghatározni : Cynodon dacty-
lon. A gombának alaposabb megvizsgálása arra az érdekes ered-
ményre vezetett, hogy legjobban illik reá a Polyporus
rhizophilus Pat. leírása.^ Ezt a gombát Patouillard
találta az északafrikai fensíkon, Algírban, közel Tunisz hatá-
rához, Tebessa és Bou Chebka között, pázsitfélék rhizomáin.
A spóra alakja és nagysága (9 — 13 X 3 — 4*5 /^) szintén egyezik

' N. Patouillard: Quelques espéces nouvelles de champignons
du Nord de l'Afrique. Journal de Bot. 1894. VIII. 2l9.

19

*

232 M0E8Z G.

a leírással. A határozás helyességéről meggyőznek Patouillard
szép rajzai is.^

E gomba alföldi termőhelye Sükösd (Pest m.). Homokon
terem. 1918 okt. Bizonyosan másutt is terem.

Érdekes, hogy Sükösd vidékéről még más oly gombák is
előkerültek, melyek távoli világrészekben is előfordulnak. Ilyenek
a Secotium agaricoides(Czern.)Holl., aBattarrea
p h a 1 1 0 i d e s (D i c k s.) P e r s. és a S a r c o s p h a e r a a m m o-
phila (Dur. et Lév.) Moesz. Mindez Greinich Ferenc
érdeme, aki lankadatlan szorgalommal gyűjti vidékének növényeit.

2. Különös csészegomba.

Kostka László a pestmegyei Izsákról a M. N. Múzeum
növénytani osztálya részére több izben (először f. évi májusban,
utoljára októberben) sajátságos, nag}termetíí gombát küldött,
mely első pillanatra a Sparassis ramosára emlékeztetett. Ám a
mikroszkópos vizpgálat kiderítette, hogy a majd ököl-, majd
fejnagyságii gomba ráncos-fodros felülete tömlőket visel. A töm-
lők nagysága 300 X 9 — 11 /' ; a bibircses spóra 10—12 X 6 /i
nagy. Ezen, de sok más tulajdonsága alapján is egészen bizto-
san állapíthattam meg, hogy ez a gomba nem más, mint:
Galactinia proteana var. sparassoides (Boud.)
Sacc. et Syd. Ezt a gombát Boudier találta Franciaországban,
faszenes talajon. Máshonnan ezideig még nem volt ismeretes.
Gyönyörű képét ugyancsak Boudiernek köszönhetjük (Icones
mycol. tab. 294.). Leírása 1899-ben jelent meg (Bull. de la soc.
mycol. de Francé XV. 51. old. III. t. n. ábra).

Kostka L. e gomba előfordulásáról a következő felvilá-
gosítást volt szíves nyújtani : „Borházam két év előtt leégett és
több száz hektoliter bor seprüstől elfolyt és a fal és az ászkok
teleszívták magukat borral. A borházat újra rendbe hoztam, a
föld cementtel van bevonva. A gomba a fal tövéből tör elő."
A franciaországi és az izsáki előfordulás között látszólag semmi
hasonlatosság sincs, mégis ügy tetszik, mintha a hasonlatosság
valóban megvolna. Feltehető ugyanis, hogy az elégett borház
romjaiból elszenesedett farészletek maradtak vissza a fal tövé-
ben, amelyek e gomba részére alkalmas tápanyagot nyújtanak.
Ismeretes, hogy éppen a csészegombák között vannak elég szám-
mal olyanok, amelyek csak faszenes talajon élnek.

Az izsáki Galactinia legnagyobb példánya 40 cm széles
és 30 cm magas. Boudier példányának legnagyobb magassága
25 cm. Az izsáki példányok színe fehér. Az októberben küldött
gomba színe azonban halvány sárgásbarna, aminek magyarázata

' N. Patouilard: Champignons, espéces, nouvelles, rares ou cri-
tiques. Explorations scientifiques de la Tunisie. Paris, 1892. Pl. V. fig. 2.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 233

kétségkívül az, hogy míg az eddigiek a borház belsejében ter-
mettek, az utóbbi ugyancsak a fal tövéből nőtt, de a szakiadba
tört ki. A szín tehát a fény hatásának eredménye. Itt említem
meg, hogy ugyanezen borház nyárfából való ászokfáin a sötét-
ség hatására ágas-bogas, rendellenesen kifejlődött nagy gomba-
tönkök nőttek, amelyeket azonban a hymenophorum hiánya miatt
meghatározni nem lehetséges.

3. Az Ozonium plica Ralchbr. és a Herpotrichia nigra Hartig.

Maga'^abb hegyvidékeken járva, elég gyakran kerül sze-
münk elé a Herpotrichia nigra, melynek fekete fonalak-
ból álló myceliuma a lucfenyő, a törpe fenyő és a törpe boróka
leveleit olyan sűrűn lepi el. hogy olykor ezek a fenyők fekete
színben mutatkoznak. A myceliuai sűrű szövevénye a leveleket
egymáshoz tapasztja. Németországban Hartig figyelte meg
először ezt a veszedelmes gombát 1884-ben, nálunk pedig már
1863-ban Kalchbrenner a Magas-Táirában, a törpe fenyőn.
Kalchbrenner nem ismervén e gomba termőtestét, nem is
állapíthatta meg helyét a rendszerben. Meddő myceliuma alap-
ján Ozonium plica-nak nevezte el (Math. és Természettud.
Közlem. 1862, 159. old.) és a következő sorokat fűzi diagnózi-
sához: „Veszedelmes egy vendég, mely főképen az utolsó eltör-
pült havasi fenyőket ellepvén, egész fákat, sőt egész facsopor-
tokat undorító szövetével bevonja és csakhamar tönkre teszi.
Igen feltűnő, hogy a füvészek figyelmét már régen nem vonta
magára!" 1861-ben Haus s k n e eh t C, is közli a Tenger-
szemcsúcsról és G ö p p e r t meghatározása alapján D e m a t i u m
nigrum-nak mondja. A Pinus pumilión találta (Oest. Bot.
Zeitschr. 1864, 217. old.). E közlés hatása alatt Kalchbren-
ner is Dematium nigrum néven sorolja fel a „Szepesi
gombák jegyzéké "-ben (Math. és Természet, ud. Közlem. El.
1865, 301. old.).

Az Ozonium plica mostanáig is megmaradt a gombák
rendszerében. Lindán is felveszi a Rabenhorst-féle Krypto-
gamenflorába (I. köt. IX. rész, 700 old.) a Mycelia sterilia-cso-
port egyik faja gyanánt. Saccardo és Sydov P. (Syll. Fung.
XIV. 1188. old.) lehetségesnek tartják, hogy Kalchbrenner faja
a Herpotrichia nigrával egyezik. Kalchbrenner eredeti példánya,
melyet a M. N. Műzeum gyűiteményében vizsgáltam, kétségte-
lenné teszi, hogy az 0 zoniu m plica Kahlchbr. és a Her-
potrichia nigra Hartig egy és ugyanaz a gomba.

A Herpotrichia nigra a M. N. Múzeumban a követ-
kező magyaror-zági helyekr.il van meg :

Magas-Tátra: Kőpataki-tó alatt és a Kistarpataki-
völgyben, Pinus pumilión (filarszky és Moesz) ; Kistar pataki-
völgyben, Picea excelsán (Filarszky és Moesz).

234 MOESz Q. : mykologiai közlemények

Királyhegy: Pinus pumilión és Picea excelsán (Filarszky
és Kümmerle).

Nagy Pietrosz: Pinus pumilión és Juniperus nanán
(Filarszky és Jávorka).

V e 1 e b i t : a Malován-hegyen, Pinus mughuson (Degen).

4. Néhány adat Pozsony megye gombaflórájához.

Hazánk megyéi közül Pozsony megye gombaíióráját ismer-
jük a legjobban. Köszönhetjük ezt jeles tudósunknak Báumler
András-nak, aki a Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egye-
sület Közleményeinek négy évfolyamában (1887, 1890, 1897 és
1903.) összesen 1640 fajt sorol fel. Bizonyos, hogy Baumler
azóta ismét számos fajt figyelt meg megyéje területén, melyeknek
közlése nagyon kívánatos volna. E helyen néhány oly gombát
sorolok fel, melyeket Filarszky N. gyűjtött a Kis- Kárpátok-
ban 1912 és 1913 május havában és amelyek ezideig tudtommal
Pozsony megyéből még nem voltak ismeretesek. Ezek a követ-
kezők :

Lenzites variegata Fries, Szentgyörgy, lombos fán.

Polyporus arcularius (Batsch.) Fries, Szomo-
lány, a Wetterling alján.

Niptera fallens (Karst.) Rehm. Ugyanott, redves
lombos fán. Hazánkból még nem ismertük.

Nectria (Cosmospora) cosmariospora Ces. et
de N 0 1. Szentgyörgy, Poria ferruginosán. Hazánkból még nem
ismertük.

Verticillium agaricinum (Link.) Corda, Szent-
györgy, a Lenzites variegatán. Kétsejtű konidiumai a Diplocla-
dium génuszra emlékeztetnek ; a konidiumoknak fejecskébe való
összeszorulása pedig a Cladobotryum génuszra emlékeztet.

Pionnotes Biasolettiana (Corda) Sacc. Szomo-
lány, a Havranica hegy alján, egy fa nedvében.

Ezt az érdekes nyálkás, kocsonyás gombát Briosi és
Far ne ti zuzmónak tekintették (Chrysogluten). A hazai iroda-
lomba is átment ez a téves felfogás (A m.kir. közp. szőlészeti
és kísérleti és ampel. int. HL évkönyve 332 oldalán : „nyálkás
narancsszínű zuzmó szőlőtőkéken"). Megtalálta Budai József
is a borsódmegyei Alsóhámoron. Más hazai előfordulásáról nincs
tudomásom.

(A növ. szakosztály 1913 évi nov. 12-én tartott üléséből.)

M0E8Z a.: 8ZÉPLIQETI GYÖZÖ HERBÁRIUMA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN 235

Moesz G»: Széplígetí Győző herbáriuma a Magyar

Nemzeti Múzeumban.

A Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya nagy öröm-
mel jelentheti, hogy az 1912. évben ajándékozás útján olyan
hatalmasan gyarapodott, mint eddig még sohasem. FilarszkyN.
a M. N. Múzeumnak 1912. évi jelentésében röviden jellemzi
ezeket a nagy ajándékokat. Csató János mintegy 40,000 lap
növényt/ Szépligeti Győző, ny. fővárosi főreáliskolai tanár
mintegy 23000 lap növényt, Zahlbruckner Sándor, a
bécsi Hofmuseum növénytani osztályának vezetője 19,862 fajt
és Gombocz Endre mintegy 2000 lap növényt ajándékozott.
Ezek együttesen mintegy 85,000 lappal gyarapították a növény-
tani osztály herbáriumát. Egyéb gyarapodásokkal együtt 1912-ben
a szaporodás mintegy 100. ÓOO számot tesz ki. Oly hatalmas szám
ez, melyre büszkék lehetünk. Büszkék lehetünk, mert ebben
jelét látjuk annak, hogy a magyar botanikusok bizalommal van-
nak a M. N. Múzeum iránt. Tudják, hogy fáradságosan gyűjtött
kincsüket ez az országos intézet örökre a legjobb állapotban
megőrzi, hogy belőle tudást merítsen a szakember, hogy belőle
végre elkészülhessen a magyar flóra régen várt nagy müve.

Ezúttal Szépligeti Győző herbáriumát óhajtom ismer-
tetni. Ez a gyűjtemény 111 fasciculus virágos növényt, 1 fasci-
culus Charát és 2 fasciculus harasztot tartalmaz, mintegy 23,000
lapon. Ehhez járul még 592 szám gubacs. Itt említeni meg, hogy
Szépligeti gombákat is gyűjtött, melyekből egy kisebb kol-
lekció még régebben került a M. N. Múzeum birtokába.

Szépligeti még diákkorában kezdte a növények gyűjtését.
Nagyon szorgalmasan gyűjtött, mert az volt a kedves terve,
hogy majd később, idősebb korában, csendben és békében fog
herbáriuma alapján a botanikával tüzetesebben foglalkozni. Leg-
régibb dátum, amelyre akadtam : 1872. Legtöbbet gyűjtött Buda-
pest vidékén, éveken át és bőven, úgy hogy annak, aki Budapest
flóráját egykor megírni akarja, Szépligeti herbáriuma nélkülöz-
hetetlen gazdag forrásnak kínálkozik. Gyűjtött továbbá a Mátrá-
ban (Párád, Kékes); Szepes megyében (Magas-Tátra, Bélai havasok,
Szepesváralja, Baldócz) ; Pozsony megyében (Bazin) ; Rajecz-Tep-
liczen és a Chocs hegyen. Vannak azonban növényei az ország
sok más részéből is, melyeket hazai botanikusoktól kapott
cserébe. A következő nevekkel találkozunk herbáriumában a
legsűrűbben : Barth, Borbás, Czakó, Dietz, Fuss, Holuby, Janka,
Kmef, Kunszt, Pavic, Porcius, Poruciu, Schiller, Schur, Simkovits,
Staub, Steinitz, Sztehlo, Tauscher, Vukotinovic, Wiesbaur, Wolff.

Herbáriumát javarészben a csereegyletektől kapta. A cserét
oly szorgalmasan folytatta, hogy évente kb. 2000 lapot küldött

^ Moesz G. : Csató János herbáriuma a Magyar Nemzeti Múzeumban.
(Bot. Közi. 1912. 135. old.)

236 M0E8Z 0.

széjjel. Ily módon nemcsak európai, hanem tengerentúli orszá-
gokból is szerzett növényeket (Amerika). Igen becsesek a Skan-
dináv-félszigetről való szép növények. A herbárium gazdagsá-
gáról képet nyújt a következő összeállítás, melyet néhány fasci-
culus átnézése alapján közlök : Axel Magnusson: Plautae
Scandinaviaceae, C. F. S u n d b e r g : Plantae Scandinavicae,
A. Berlin: Stockholmstraktens flóra, A. J. Luhr: Plantae
Suecicae, E. WarodeU: Plantae Suecicae, N. J. Scheutz:
Plantae Suecicae, Hyltén-Cavallius: Flóra Suecica, W. B,.
Linton: Scotland, H Mortensen: Dánia, Burle et Gap:
Flore du Üauphiné, J. L e r c h : Helvetia, E. Hausser: Flóra
Alsatica, E. P r e i s s m a n n : Flóra Styriaca, H ő g e r : Flóra des
Riesengebirges, A. V o c k e : Flóra des Harzes, G. Woerlein:
Flóra Bavarica, E. Krummel: Braunschweig, Kary: Z. Flory
Králestwa Polskiego, P e 1 1 e r : Flóra dalmatica, 0 b o r n y : Flóra
von Máhren, J. Ú 1 e h 1 a : Flóra Moravská, M ii 1 1 e r e t R e t z-
dorff: Flóra der Prov. Brandenburg, H. Ross: Flóra Sicula,
E. Levier: Plantae etruscae, K. Untchj: Flóra von Istrien,
Baenitz: Herb. europaeum, F. Schultz: Herb. normálé,
Woynar: Flóra von Nordtirol, E. de Halácsy: Plantae
exsicc. Austriae inf., Sagorski: Flóra von Thüringen, A.
Doms: Flóra von Hinterpommern, P. Sintenis: Iter, troja-
num 1883, H. G r o v e s : Flóra italica, H e 1 d r e i c h : Herb.
graecum normálé, etc.

Tudvalevő, hogy Borbás sokszor említi Szépligeti növényeit.
Köztük sok érdekesre, sőt újra is akadt. Sok növénycédulán
találjuk Borbás írását, ami arra vall. hogy Borbás Szépligeti
herbáriumának egyes részeit átrevideálta. A Rosa genus fasci-
culusait különösen Borbás és Kmet rózsái teszik értékessé.
A Chocs hegy alatti rétről származó Rosa Szépligetiana
Borb szép példányai is feltűnők.

Nagyon meglepő a herbáriumnak Quercus-fajokban való
gazdagsága. Összesen 854 lap van belőlük, melyek legnagyobb
része K o t s c h y gyűjtéséből származik, de sok van köztük
Wormastiny-tól is.

Kotschy tölgyei H a y n a 1 d révén kerültek Szépligeti gyűj-
teményébe. Haynaid ugyanis felkérte Szépligetit, hogy rendezze
herbáriumában a tölgyek anyagát. Ennek fejében Haynaid a
Kotschy-féle tölgyek duplumaiból egy egy példányt adott Szép-
ligetinek. A M. N. Múzeumnak tölgygyűjteménye, mely eddig is
valóban gazdagnak volt mondható, ezzel ismét megbővült, java-
részt duplumokkal.

Nem fejezhetem be ismertetésemet, mielőtt Szépligeti herbá-
riumának egy becses speciális részéről is meg ne emlékeznék.
Ez a gubacsgyűjtemény. Szépligeti, aki egyaránt lelkesedett a
botanikáért és a zoológiáért, megtalálta a kapcsot a biológia e
két tudománya közt. Ez a kapocs a cecidologia, a gubacsokról
szóló ismeret. Az állati szervezetek, főképen a parányi atkák

8ZÉPLIGETI GYŐZŐ HERBÁRIUMA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN 237

és az apró darazsak olyan jellemző, olyan feltűnő elváltozásokat,
eltorzulásokat idéznek elő a növény testén, amelyek valóban
érdemesek arra, hoo:y velük a botanikus is foglalkozzék. Szép-
ligetinek a M. N. Múzeum Annaleseiben közölt dolgozatai elárul-
juk, hogy valóban komolyan érdeklődött a gubacsok iránt. A her-
báriuma pedig elárulja, hogy ebbeli tevékenysége is jelentős.
Az az 592 gui)acs, mely most a M, N. Múzeum növénytani osz-
tályának tulajdonába jutotr, a mi kis pathologiai gyűjteményün-
ket tetemesen gyarapította. Szépligeti gubacsait e sorok irója
revideálta át, kétes esetekben Ross H. a müncheni cecidologus
segítségével. Kétségtelen, hogy ez a gyűjtemény, állandó fejlesztés
mellett, a növénytani osztály számottevő gyűjteményei közé fog
emelkedni. Itt említem meg, hogy Szépligeti állandó összekötte-
tésben állott a két jeles cecidologussal Mayer-ral és Kie ff ér-
rel. Az Arnoldia Szépligetii Kieff. és az Oligo-
trophus Szépligetii Kieff. is ennek az összeköttetésnek
a maradandó emléke.

Utolsó szavam a köszönet szava, melyet a M. N. Múzeum
növénytani osztálya nevében a nagylelkű adományozóhoz intézek 1

(A növ. szakosztály 1913 évi nov. 12-én tartott üléséből.)

IRODALMI ISMERTETŐ.

Sztankovits R. : Dykes : Az Irts génusz monográfiája. ,,The
genus Iris" liy William Rickatsoii Dykes Cambridge 1913. •* (246 oldal,
48 színes táblával, 30 szövegközti ábrával. Folio.) A szerző monográ-
fiájának bevezetésében kiemeli, hogy munkája, bár terjedelmes, még
mindig nem a legtökéletesebb.

Tanulmányaihoz felhasználta a kewgardeni, oxfordi, cambridgei,
edinburghi, berlini, párisi, bécsi és washingtoni muzeumok herbá-
riumain kívül az orosz, olasz és a kinai gyűjteményeket is.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a külföldön a mi egye-
temi és múzeumi herbáriumainkat, sokszor fontos esetekben is, mel-
lőzik. Innen van azután az, hogy jellemző, Iris fajokban bővelkedő
floraterületeinkröl a külföldön v.ijraí keveset tudnak. Ennek a kárát a
tudomány vallja, mert nyilvánvaló, hogy az olyan munka, amely a
magyar fajokat nem az eredeti magyar anyagon tanulmányozza, a
Magyarországban előforduló igen érdekes fajokra vonatkozólag csak
hiányos lehet.

A monográfia az Irisek-TÖ\ szóló irodalmat három szakaszban
tárgyalja és pedig a Linné előtti, a Linné korabeli és a Linné
utáni irodalom ismertetésével. Az irodalmi ismertetést követi a terje-
delmes bibliográfiai felsorolás. Ebben a felsorolásban ugyancsak gyéren,
sőt alig szerepel a magyar irodalom.

A munka további fejezetében tárgyalja a virág szerkezetét, a
génusz felosztását, továbbá az íriszek tenyésztését, A vegetáció szer-

238 IRODALMI ISMERTETŐ

veket azonban behatóbban nem tárgyalja, az anatómiát is teljesen
mellőzi. A határozó kulcs megelőzi a szekciók felosztását,

D y k e s a szekciók és az azokon belülálló csoportok felosztása
alkalmával tekintetbe vette a termés és a magvak külső alakját is.
Ennek a jelentőségét azért emelem ki, mert az eddigi irodalomban a
magvak és termések külső morfológiáját nem méltatták kellőképen,
jóllehet a termések és a magvak rendszertani értékét Bernátsky I.
már jóval előbb hangsúlyozta.

A nagy terjedelmű munka az Apogon-szekciót 77 oldalon tár-
gyalja. Ennek a szekciónak első csoportja a Sibiricd- csoport 9 fajjal.
E csoport első faja az I. sibirica L., amelynek hazánkban való elő-
fordulását a szerző nem említi. Filogenetikai eredményeket sem álla-
pit meg a szerző és sajátságos, hogy azzal a csoporttal és fajjal
kezdi a részletesebb tárgyalást, amely filogenetikailag is a legidőseb-
bek közé tartozhatik.

A Sibirica-csoportba tartozó egyéb fajokról, miután azok hazánk-
ban nem fordulnak elő, nem emlékezem meg.

A Tenuifolia-csoportró], bár fajai hazánkban nem élnek, mégis
meg kell emlékeznem, mert Kanitz egyik fajáról, az /. Lóczyi ról
van itt szó, melyet Dykes az /. tenuifolia Pali szinonimjának minősít.

Az Apogon-szekció VII. csoportjába tartozik az I. ruihenica
Ker. Gawl, amelynek hazánkban való előfordulását a szerző említi.

A SjoMna- csoport tárgyalása alkalmával figyelemmel van külö-
nösen a spurin-ía.} szubtilis eltéréseire is. Ez magyarázza meg a sok
alcsoportot, amellyel a spiiria körén belül találkozunk. A hazai
I. spuriát, amelyet eddig I. subbarbata Joó néven tárgyaltak, de
amelyet Bernátsky és Janchen tipikus spuridnak minősített, Dykes
külön alcsoportban tárgyalja I. spuria var. subbarbata néven. A
kaukázusi és a perzsiai spuriák más három kategóriában szerepelnek.

A iSi/?MWa- csoportba sorolja a szerző az I. graminea L.-t is.
Ebből hazánk területéről csak bánsági példányokat látott. Schur I.
psei(docyperus-ísLjki a graminea szinonimájának tekinti. Bernátsky ezzel
szemben „A hazai Iris-félék'^ című dolgozatában (1911) kiemeli azo-
kat az eltéréseket, amelyek a graminea és a pseudocyperus között
vannak, így a spatha szélességében mutatkozó eltéréseket is és a
két fajt közeli rokonnak minősíti.

Az I. humilis M. Bieb. és az I. Sintenisii Ja?zA;a-fajokat a
szerző a gramineához hasonlóknak találja, de a szárban, a levelekben
és a magrügyekben megfigyelhető eltérések alapján külön-külön fajnak
ismeri el. Ezeket a megkülönböztetéseket a szerző javarészben hazánk-
ból származó anyag vizsgálata alapján tette. Ehhez csak annyit aka-
rok hozzáfűzni, hogy a kérdéses három faj összes szerveiben még a rhi-
zomákon is faji különbségek állapíthatók meg, úgy hogy ebben a három
formában egymástól élesen elkülönített úgynevezett jó fajt kell látnunk.

Az ^j)Ofifon- szekcióba tartozó Jri5-fajaink közül az I. piseuda-
corus L-t a szerző a Laevigata-csoporthai, sorolja.

Az Apogon-Bzekciót követi a Pardanthopsis, az Evansia, az
Oncocydus, a Regelia és a Pseudoregelt a-azekciók tárgyalása. Mivel

IRODALMI ISMERTETŐ 239

ezekbe a szekciókba leginkább exotikus fajok tartoznak, azok részle-
tesebb tágyalásába nem bocsátkozom. Minket közvetlenül a Pogoniris
szekció és annak a csoportosítása érdekel. A Po^owim-szekcióba tar-
tozó fajokat a szerző hét alcsoportba osztja. Az e szekcióba tartozó
hazai fajainkkal, különösen a W. Kit-íé\e fajokkal igen mostohán
bánik a szerző, azokat legtöbbnyire szinonímoknak minősíti. Ha ennek
az okát kutatjuk, csakhamar megkapjuk a választ. Elsősorban az
angoloknak a fajról való felfogásában, másodsorban a hiteles és eredeti
példányok ismeretének hiányában és a kultivált egyedekben beállt
esetleges eltérésekben látom azokat az okokat, amelyek a szerző
eljárását indokolják.

Az angolokról tudjuk, hogy kollektív nagy fajfogalmat állítanak
fel és a faj belső tagolódására, szubtilis eltérésekre nincsenek tekintettel.

Összehasonlító vizsgálati anyag, eredeti példányok hiányában az
értékelés is hiányos lehet, de ha állt is elegendő herbáriumí anyag
a szerző rendelkezésére, oly szubtilis eltérések, melyek az egyes
rokonfajok között észlelhetők, herbáriunii anyagon sokszor nehezen
tanulmányozhatók. Mivel azonban a szerző számos, majdnem valamennyi
fajt a kertjében is tenyésztette, a változott éghajlati és talajviszonyok
között valószínű, hogy a fajok szubtilis eltérései is változást szenvedhettek.

Közismert tény az, hogy a kerti talajban a növények bujábban
nőnek és el is vesztik rendes termetüket. Kérdés, volt-e a szerző-
nek alkalma magyar származású fajokat tenyészteni és közelebbről
megvizsgálnia ?

A Pogoniris első csoportja a Flavissima - csoport, melynek
törzsfaja az I. fiavissima Pali. A szerző a szinonimok között sorolja
fel az I. arenaria W. Kii-isi]i is. A szerző e faj elterjedéséről azt
mondja, hogy Morvaországon, Magyarországon és Ázsia északkeleti
részeiben Altaitól Mongoliáig terjed és kijelenti, hogy az I. arenariát
nem lehet az Altai-hegységböl származó fajtól megkülönböztetni.

A British Múzeumban látott eredeti keleti növény közölt jel-
zései igen kétesek. így a dahuriai példány „/. lutea biflorae affinis"
és a Baikal-tóvidéki „J. pumila" közült jelzése bizonyos kételyt
támaszthat. Hogy a szerző az I. arenariát a fajok soraiból törli, azt a
Maximovic-ra. való hivatkozás nem indokolja, aki úgy véli, hogy
egybe kellene foglalni a flavissima-ídijt az arenariával kiemeli azonban
azt, hogy a keleti növény — a fiavissima — humuszos nedves
talajban, az arenana ellenben leginkább homokon terem, szárrészei is
megnyúltak, szóval más, mint a keleti növény. Ezekre az eltérésekre
D y k e s nem fektet nagy súlyt, kiemeli, hogy a kertjében tenyésztett
arenarián nem látta azokat az eltéréseket, amelyeket a szerzők látni véltek.

Megállapítható azonban az, hogy ez a két faj igen közel áll
egymáshoz, tehát oly rokon fajok, melyeknek a megváltoztatott tenyész-
tési viszonyok közt szubtilis eltérései el is tűnhetnek.

Csak az esetben volna indokolt a szerző eljárása, ha az I. fia-
vissima és az I. arenaria egy termőhelyen fordulna elő nálunk s ha
már külön fajnak nem ismeri el, legalább alfajnak vagy faj változatnak
minősítette volna.

240 IRODALMI ISMERTETŐ

Bernátky idevágó dolgozatában (Bot. Közi. 1909.) pontosan
felsorolja azokat a különbségeket, amelyek az I. fíavissima és az
I. arenaria között megfigyelhetők.

A Por/oniris további csoportosításában következik az európai
törpe Pogoniris-fajok csoportja. E csoportba tartozik az I. pumila L.
A szerző kiemeli, hogy a csoportban, melyben elágazatlan szárú fajok
vannak, nagy zavarra adhat okot különösen ugyanannak a fajnak
változó színezete, aminek a titkát nem sikerült még fölfedeznie, de
úgy gondolja, hogy a sárga, az ibolya és a kékszín anyagnak meg-
egyező, vagy egymáshoz igen közelálló kémiai szerkezete van.

Az I. binata Schur, az I. cliantha Schur és az I. scapifera
Borh-ról az a szerző véleménye, hogy ezek az I. pumila és az
I. aphylla hibridjei.

Az I. hosniaca Beck fajt az I. Reichenbarhii Heuff szinonim-
jának tartja és pedig azért, mert azokat a kertjében tenyésztve, eléggé
megkülönböztetőnek nem találta s ha van is köztük némi színbeli
eltérés, a szerző nem lát benne okot arra, hogy ezek alapján azt
faji rangra emelje. Ezzel szemben Bernátsky a két forma közti kö-
zeli rokonságot hangsúlyozva, azokat egymástól megkülönbözteti.

Az európai nagy Pogoniris-ía]ok csoportjában említi a szerző
az I. aphylla L.-i, mely fajnak egyik szinonimja az I. hungarica W.
Kit, de szinonimnak minősíti az I. bohemicát is. Kétséget támaszt
azonban az, hogy Linné mely vidék Irisét jelöli /. aphyllának, mert
a Spec. Plánt. 38. lapján a származás helye egyáltalában nincs meg-
jelölve. Dykes az Aschersen-Graebner Synopsisára hivatkozva az I.
aphylla faját a typica, a Fíeberi és a hungarica három változatában
tárgyalja. Ezeket a változatokat egyelőre szinonimnak veszi, de nem
zárkózik el a nevezett fajoknak ujabbi pontosabb vizsgálata elöl sem.

Az I. variegata L. faj az egyedüli, amelyhez szinonímokat nem
sorol fel. Fajváltozataí gyanánt említi a szerző az I. leucographa
Kerner-t és az I. lepida Heuff-l, amelyeket az I, variegata albínó,
illetve felfúvódott spatha-levelü, ibolyaszínű eres változatának tekinti.

Bernátsky nem azonosítja magát azzal a felfogással, a mennyiben
ö az említett fajváltozatokban az I. variegata rendellenesen kialakult,
intenzív színű egyéni eltéréseit látja.

Az I. florentina L. faját a szerző az I. germanicn L. fajához
sorolja varietás gyanánt, egyszerűsíteni óhajtván e faj nomenklatúrái
nehézségeit (164. old.). A szerző hivatkozik a Bot. Mag. I. florentina
képére, amelyet ő I. albicansnak minősít, viszont a Miller Iconesében
ábrázolt fiorentinát fehér virágú /. spur/á-nak veszi. Tekintettel a
közlések sorrendjére, Redouté prioritását kellene fenntartani és
I. florentina nevével az I. albicans-ot felruházni, de mivel ez nagy
zavarokra adhatna okot, azért a szerző Bot. Mag. növényét látja el
az I. aViicans nevével.

Hogy a szerző varietása, az I. florentina var. germanica meny-
nyire egyezik az I. germanicával, arról a szerzőnek 1911-ben volt
alkalma a firenzei Barr és fiától kapott anyagon meggyőződnie.

IRODALMI ISMERTETŐ 241

D y k e s valószínűleg hibás név alatt kapott növényt tenyésztett
és onnét eredhet a határozottan téves véleménye.

B e r n á t s k y az /. florentina részére fenntartja a nevet és a
faji rangját. Az I. germanica és az I. paliida rokonságába tartozó
oly fajnak tekinti, mely minden szervében, még a rhizomájában is
jól megkülönböztethető. Ezt a nézetét egy összehasonlitó táblázattal
is bizonyítja és támogatja.

Kiemelem azt, hogy a kertészek még a levelek alapján is meg-
különböztetik ezt a három fajt.

A szerző az /. páliida Lam-t az /. germanica-tól csak virág-
zata alapján különíti el, holott ezek, a mint azt a pontosabb vizsgálat
igazolja, minden szervükben különböznek egymástól.

Az /. Cengialti Amhrosi fajt var. dlyrica névvel jelöli és az
7. illyrica Tonim fajt törli, mert az I. paliidának törpe alakját látja
benne.

Bernátsky szerint az /. illyrica, mint a jjaZh'c/a varietása
jobban illeszkedik be a szisztematikai csoportosításba. A Pogoniris-
szekció további csoportjai a mezopotámiai, a keleti és az indiai Iriseket
foglalják magukban.

A Nepalensis-, Juno-, Xiphimn-, Reficulata-szekcióksit tárgyalva,
utolsónak marad a Gynandriris-szekció tárgyalása.

A hibridek, a magvak és a hibásan alkalmazott nevek tárgya-
lásával fejezi be a szerző jelentős munkáját.

Ettől a munkától azt vártuk, hogy sok olyan kérdést fog tisz-
tázni, amely bizonyos fajok rangjára és szisztematikai helyére vonat-
kozik, de a munka várakozásunknak csak részben felel meg.

A terjedelmes munkában kifejezésre jutó felfogással mi is
szembehelyezkedünk. Nem azonosítjuk magunkat azzal a felfogással,
főleg a honi fajaink csoportosítása illetőleg összevonása miatt sem.

Az /. germanica- és az I. florentina-ía^ok összevonása csak hi-
básan meghatározott anyaggal magyarázható. Hozzájárul ehhez az az
eljárás is, mely csak egyes szervek vizsgálatán alapszik. A monográfia
nem zárkózhatik el a növény összes szerveinek nemcsak morfológiai,
de anatómiai együttes vizsgálata elöl sem.

Alkalmam volt a hazai Jm-fajok rhizomáival anatómiailag és
ezzel együtt morfológiailag is foglalkoznom és annak alapján csak
hozzájárulhatok ahhoz a felfogáshoz, hogy a fajok vizsgálata alkal-
mával a növény minden szervét és minden egyes részét pontosan
meg kell vizsgálni.

Határozottan nagy érdeme a szerzőnek az az eljárása, hogy a
kertjében tenyésztett Irisek virító példányait, úgyszintén a magvakat
színes, művészi kivitelű táblákban örökíti meg, amelyek azonban nem
teszik feleslegessé a mindenre kiterjeszkedő beható tanulmányt.

Eltekintve mindezektől, ez az elsőrendű kiállítású munka, azt
az óhajt juttatja kifejezésre, vajha sok ilyen hatalmas monográfia
állana a botanikusok rendelkezésére.

(A növ. szakosztály 1913 okt. 8-án tartott üléséből.)

242 IRODALMI ISMERTETŐ

M 0 e s z G. : Szabó Zoltán : „ Útmutató növények gyűjtésére,
konzerválására, növénygyűjtemények berendezésére és növénytani meg-
figijelésekre^ c. könyvének ismertetése.

(A Népszerű Természettud. Könyvtár 3-ik kötete. A Kirándulók
Zsebkönyve 2-ik kiadás, I. Növénytani rész, 64 képpel. Budapest,
1913. Kiadja a Kir. Magy. Természettud. Társulat. Ára: tagoknak
3'50 K, nem tagoknak 5" — K.)

Hasznos és ügyes könyvet adott a Kir. Magy. Természettudo-
mányi Társulat a botanika barátainak a kezébe. Régóta éreztük ilyen
könyvnek a hiányát. Az érdeklődök egyre ostromolták a szakférfiakat
tanácsukat kérve, miképen kell herbáriumot készíteni és gondozni,
miképen kell a virágtalan növényeket gyűjteni és megőrizni, miképen
kell kényes növényeket szárítani, stb. Szabó Zoltán kitűnő könyve
mindezekre a kérdésekre kimerítően felel. A könyv nem nagy (180
oldal), de tekintve, hogy nyomása sűrű és szövege kis betűs, mégis
terjedelmes anyagot tárgyal. Nagy előnye, hogy felesleges dolog
alig található benne (Pálmák gyűjtése), minden, amit mond szükséges
és gyakorlati értékű. Ebben különbözik a hasonló tárgyú német mun-
káktól, melyek az egész növényrendszert is felveszik, ismertetvén azt
a tankönyvek módjára. Ha igaznak ismerjük el a szerzőnek következő
állítását: „Minden irányú botanikai működés csak akkor lehet alapos
és eredményes, ha megelőzte a növénygyüjtés, a növényeknek termé-
szetben való megismerése", akkor ez a könyvecske, mely a növények-
nek a természetben való megismerését kívánja megkönnyíteni, valóban
lényegesen elő fogja mozdítani a botanika művelését hazánkban.

A mi közönségünknek nagy szüksége van ilyen jó tanácsadóra,
inely elkísérje sétáin és bolyongásain.

Közönségünk túlnyomó része, ha rászánja is magát a szabad
természetben való járás-kelésre, rendszerint érdeklődés nélkül nézi a
természet remek alkotásait. Szeme nincs hozzászoktatva ahhoz, hogy
megpillantsa az útjába eső tárgyakat, vagy ha meg is látja, azok nem
tudják elméjét foglalkoztatni, közönyös irántuk. Sokkal nagyobb ez a
hiba, semmint azt gondolnók. A közönségnek olyan irányban való
nevelése, hogy a természetet megszeresse, hogy érdeklődjék a körülötte
levő tárgyak iránt, hogy elmélkedhessen a látottak felett, oly nagy
feladat, melyet sok-sok tényezőnek kellene magára vállalnia. A nép-
iskoláktól kezdve az egyetemig az iskoláknak egész serege kell, hogy
átérezze ennek a feladatnak a fontosságát. A társadalom számtalan
egyesülete közül alig egynéhány ápolja a természet kultuszát. Magá-
nyosok és hatóságok is sokat tehetnének e téren. Az emberek mily
nagy tömegét vonhatnák el így a rossz útról az erdők és mezők virágos
ösvényeire, a bűzös korcsmából a virágtól illatos kertbe, a játékosok
asztala mellől Isten szabad ege alá. A természettel való foglalkozás-
nak százféle jótékony hatása volna, ami együttesen és végeredményé-
ben az ország kulturális és anyagi állapotán is javítana.

A Kir. Magy. Természettudományi Társulat most is helyes
úton jár, amikor e könyv kiadásával elő akarja mozdítani a termé-
szet megismertetését. A beavatatlan, ha csak futólag is átlapozza ezt

IRODALMI ISMERTETŐ 243

a könyvet, be fogja ismerni, hogy mily végtelen sokat tár szeme elé a
természet és mily sokat kell még pótolnia. A beavatott pedig szám-
talan jó tanácsot talál, melyekre eddig nem gondolt, számtalan út-
mutatást, receptet, melyeket eddig csak fáradsággal és sok idöpazar-
lással lehetett különféle könyvekből kiböngészni. A könyv tartalma a
következő fejezetekre oszlik: I, Virágos növények és harasztok, II.
Mohák, III, Gombák és zuzmók, IV, Moszatok, V. Kovamoszatok,
VI. A Charafélék, VII. Különleges irányú gyűjtemények (ú. m. :
szemléltető, növényföldrajzi, iskolai, alaktani, élettani, növénykórtani,
növényteratológiai gyűjtemények), VIII. A növények névjelzöje, IX. A
növények fotográfozása és rajzolása, X. Útmutatás élettani megfigye-
lésekre, XI. Útmutatás növényföldrajzi kutatásokhoz, XII. Gyakorlati
útmutatások monográfia készítéséhez. XIII. A növénycsere.

A virágos növények fejezetében szól a gyűjtésről, a növények
szállításáról, szárításáról, folyadékban való konzerválásáról, a herbá-
rium berendezéséről és gondozásáról, meghatározásról és a mikrosz-
kópos vizsgálatról. A virágtalan növények fejezeteit is aprólékos gond-
dal, mindenre kiterjedő figyelemmel állitotta össze. A szöveget 64 kép
magyarázza. Talán helyes lett volna mintegy 10 olyan képet is fel-
venni, melyek egy-egy egész oldalon a virágtalanok jellemzőbb, vagy
díszesebb, feltűnőbb képviselőit ábrázolták volna. A német népszerű
irodalom könyveiben vannak ilyen mutatós táblák, melyek amellett,
hogy esztétikailag is hatnak, a figyelmet is tartósabban tudják lekötni.
Közönségünk bizonyára szívesen fogadta volna, ha — mondjuk — a mo-
szatok fejezete mellett ott látná a moszatok egyes képviselőit is egy
táblán lerajzolva. Hiszen a virágtalanokat olyan kevesen ismerik és a
jó képek oly sokat magyaráznak! A könyv használhatóságát jelenté-
kenyen növelte volna, ha minden fejezet végén, vagy a könyv végén
a fontosabb dolgozatok jegyzéke állana. Még a szakember is nehezen
tudja összekeresni azt az irodalmat, a melyre szüksége van, amikor
valamely tárggyal foglalkozik. Mennyivel nehezebben megy ez másoknál !

A könyv szövegében van ugyan itt-ott utalás müvekre, melyek
melyek az illető tárggyal behatóbban foglalkoznak, mindazonáltal jó
lett volna gazdagabb könyvjegyzéket is az olvasó kezébe adni, aki
azt bizonyára szívesen fogadta volna. Itt első sorban a magyar flórá-
val foglalkozó dolgozatokra gondolok, amelyeket oly módon kellene
csoportosítani, hogy az érdeklődő azonnal megtalálja annak az ország-
résznek botanikai irodalmát, melyhez az ő vidéke tartozik.

Az apró-cseprő hibáktól eltekintve, amelyeket az olvasó talán
észre sem vesz, Szabó Z. könyvét, mint a célnak megfelelő jeles
munkát a közönség figyelmébe ajánlom.

244 APRÓ KÖZLEMÉNYEK

APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

m. g. A trópusi fák időszakos lombhullatása. K a m e r 11 n g
Z. érdekes példákkal iparkodik ezt a tüneményt megmagyarázni (Ber.
d. deutsch. Bot. Ges. 1913. 324. old.). Kiindulva abból a valószinü-
nek látszó feltevésből, hogy a lombliullató fák a száraz időszak ide-
jén a párolgás csökkentése céljából vesztik el lombjukat, kísérleti
úton megállapította egyes fák párolgásának nagyságát, hogy ebből
következtethessen az elpárologtatás és a lombhullatás közötti viszonyra.
Kiderült, hogy a lombját teljesen lehullató Tectona grandi s,
Cassia fistulosa és Acalypha gyorsan és erősen párologtat-
nak, míg az örökzöld Garcinia, Mimosups és Mangifera
az elpárologtatást a minimumra mérséklik. E példák alapján azonban
még nem lehet általános szabályt felállítani, mert vannak fák, amelyek
másként viselkednek. Vannak Braziliában a Bombaceae-félékhez tar-
tozó fák, amelyek az év nagy részében is teljesen csupaszon állanak,
mások alig alig hullatják levelüket, ismét mások rövid néhány nap
alett teljesen elvesztik lombjukat, de azonnal frisset is kapnak, úgy,
hogy a fa néhány nap múlva ismét visszanyeri levélzetét. Az utóbbi
jelenséget a Terminállá catappa és néhány F i c u s mutatja.
Ezek a példák nem árúinak el összefüggést az elpárologtatás és a
levélhullás között. Általában mondható azonban, hogy azok a fák,
amelyek levele kemény, vastag, börszerü, azok nem hullatják le lomb-
jukat a száraz időszakban. A Ficus elastica levele 4 évet is
túlél. Bizonyos Garcinia- és Mimosup s-fajok levelei 5 — 6 évesek
is lehetnek. De azért vannak olyan fák is, amelyek levele puhább,
gyöngébb és mégis rajta maradnak a fán a száraz időszakban is,
például aPisonia álba, Carica papaya, Averrho a-félék stb.
Mindezekből azt következteti, hogy a trópusi fák ídf szakos lombhul-
latását nem lehet egyszerűen az éghajlat változásaiból, illetőleg az
elpárologtatási képességből megmagyarázni. Bizonyára közrejátszanak
itt olyan tényezők is, amelyek a növények természetében rejlenek és
a fák ritmusos fejlődését is előidézik.

m. g. Tölgyeink és a bükk fiziológiai atavizmusa. W.
Magnus a Biologisches Centralblatt 1913, évf. 6-ik füzetében igen
érdekesen fejtegeti a Quercus pedunculata, a Qu. sessiliflora és a
bükk levélhullását, valamint az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Gyakran
láthatunk az erdőben olyan egyéneket, melyek a megbarnult lombot
tavaszig viselik. Mi lehet ennek az oka? Foglalkozik általában a
lombhullás kérdésével és arra a következtetésre jut, hogy az említett
tölgyek és a bükk sok tekintetben másképen viselkednek, mint lomb-
hullató fáink. Legfeltűnőbb jelenség, hogy e tölgyek levélsebhelyeit
nagysokára, a levél lehullása után a harmadik évben íedi be a para-
szövet^ míg a mi lombhuilató fáink levélnyelének aljában az elválasztó
szövet nagyon korán a levél leliullása előtt képződik. Másik feltűnő
sajátság az, hogy a fák levélhullása és a rügyek feslése között szo-
ros viszony van. Harmadik sajátság a jánosnapi hajtások képződésé-
ben mutatkozó szakaszosság. Negyedik sajátság a levélzetnek foko-

APRÓ KÖZLEMÉNYEK 245

zatos megjelenése. Mindezek arra vallanak, hogy e fák ősei örökzöld
növények lehettek. Úgy tűnik fel, mintha e fák még nem tudtak volna
teljesen beleilleszkedni mostani környezetükbe, a hidegebb éghajlati
viszonyok közé, melyek nem felelnek meg egészen belső természetük-
nek. Tölgyeink valószínűleg most vannak az átalakulás korszakában.
Végleges, a klimatikus viszonyoknak megfelelő morfológiai és fizioló-
giai tulajdonságaik még nincsenek. Erre vall morfológiai és fiziológiai
tulajdonságaik nagy változatossága és változékonysága.

m. g. A keményítőszemek réteges szerkezete állandóan
foglalkoztatja a fiziológusokat. Legújabban Ktister E. (Ber. Deutsch.
Bot. Ges. 1913. í339. old.) ismerteti kísérleteit, melyek alapján
szembeszáll Meyer A. elméletével. Meyer ugyanis azt állította,
hogy a Pellionía keményítőjének réteges szerkezetét a napszak-
változás okozza, amennyiben a kromatoforák nappal bőven készítenek
keményítőt s így a nappal létrejött réteg széles és tömött, míg az
asszimilációnak éjjeli szünetelése következtében a keményítőszem éjjel
csak vékony és ritkább réteggel gyarapszik. Meyer elmélete szerint
tehát, a keményítőszem rétegzettsége külső tényezők váltakozó beha-
tásával, lí. n. .,külső ritmus" sal masiyarázható. Sokan a keményítő-
szem szerkezetét az ásványi eredetű szférokristályokéval hasonlítják
össze. Kiderült, hogy az ásványi szférokristálvok rétegeinek keletke-
zése nem annyira a külső viszonyok behatásán, mint inkább az anyag
belső szerkezetében rejlő tényezők ritmusos váltakozásán alapszik.
A keményitöszem réteges szerkezetét is ilyen belső ritmus idézi elő.
Ezt Küster a burgonya keményítőjén tapasztalta. Kísérleteinek
lényege az, hogy a gumókat állandó külső körülmények közt, állandó
sötétségben fejlesztette olyan hajtásokról, amelyek maguk is sötétség-
ben keletkeztek és keményítőt nem tartalmaztak. A sötétségben ke-
letkezett fiatal gumócskák keményitöszemei mindig rétegesek voltak.
A rétegek száma pedig több volt, mint ahány naposak a gumók
voltak, azaz 24 óra alatt két rétegnél is több keletkezett. Mivel pedig
a külső tényezők állandósága ellenére is, a keményítőszemek rétegei
hol finomabbak, hol durvábbak, hol szabályosabbak, hol szabálytalanok
voltak, következik, hogy a kikristályosodás feltételei, amelyek a réte-
gek keletkezésére hatással vannak, az egyes sejtekben, sőt az egyes
kromatoforákban is mások és mások lehetnek. Mindez tehát nem a
..külső ritmus", hanem az ií. u. „belső ritmus" jelenlétét bizonyítja.

Kár, hogy Küsternek a Pellioníával végzett kísérletei, a növény
gyenge ellenállóképessége miatt, nem sikerültek. Fejtegetései azonban
így is nagyon világosak.

m. g. ^j védekezési eljárás az egres amerikai liszthar-
matja ellen. Az orosz földművelésügyi minisztérium 1912 nyarán a
közönséges fehérítő szódával kísérletezett a Sphaerotheca mors
u v a e lísztharmat ellen. A kísérletek beváltak. Erről nyújt részletes
felvilágosítást az a hivatalos nyomtatvány, melyet az orosz földműve-
lésügyi minisztérium terjeszt abból a célból, hogy az Orosz birodalom
lakossága megismerje ezt a betegséget és az ellene való védekezést.

20

240 HÍREK

hírek.

Páter Béla dr. gazdasági akadémiai igazgató hel3'ettes igaz-
gatója lett a kolozsvári m. kir. Ferencz József tud. egyetem növény-
tani intézetének és az Erdélyi Múzeum-Egylet növénytári osztályának.

Varga Oszkár dr. „A takarmányok, élelmi szerek és élvezet
cikkek mikroszkópos vizsgálata'" című tárgykörből a kir. József-mű-
egyetemen magántanári képesítést nyert.

Valentini Elvira dr.-t a kolozsvári tud. egyetem növény-
tani intézetének adjunktusát a fiumei felsőbb leányiskolához nevezték
ki helyettes tanárnőnek.

Schveitzer József dr.-t, a budapesti tud. egyetem volt
tanársegédjét a bajai áll. tanítóképző intézethez tanárnak nevezték ki.

Jankafalvi Csató János kir. tanácsos, a vaskoron a -rend
lovagja, Alsó-Fehér megye nyűg. alispánja 1913 nov. 13-án, 81 éves
korában elhunyt. A M. N. Múzeumot a temetésen Filarszky Nándor dr.
osztályigazgató képviselte. Nagy növénygyüjteméjiyét még életében,
1912-ben, a M. N. Múzeumnak ajándékozta.

Dr. Halácsy Jenő, cs. kir. kormánytanácsos, főorvos, aa
athéni kir. egyetem tiszteletbeli doktora, 1913 dec. 16-án 72 éves
korában elhunyt.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^

(Rovatvezető : KíJmmehle J. Béla.)

a) Hazai irodalom ."

Balázs István dr. : A kiskunfélegyházai tanítóképző-intézet bota-
nikus kertje. — Természet. I. köt. 1912., 73—75. old.

BernátskyJenödr. : A fekete fenyőről. (Über Schwarz-Föhre.)
— Kertészet. I. évf. 1913., 81—83. old

Blatt ny Tibor: Adatok az ezüsthárs (Tilia tomentosa Mönch.)
északi határának megállapításához. Beitriige zm- Feststellung der nördhchen
Grenze der Silberlinde. — Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 165 — 16G.
és (38.) old.

— — Az erdötáj átalakulásairól. (Über díe Umwandlungen der Wald-
landschaft.) — Erdészeti Lapok. Lll. évf. 1913., 907—922. old.

' E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a
növéaytaanak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg-
jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent
közlemények forrásáról öt értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.)

NÖVÉNYTANI RRPKRTORIUM

247

C z a p á r y Bertalan: Az Alföldön legjobban tenyésző gyümölcs-
fajtákról. — Kertészet. I. évf. 1918., 210— 'J12. old.

D e g e n xV. r p á d dr. : A Budapesti M. Kir. Állami N'etömagvizsgáló
Állomás jelentése az 1903/904., 1904/905, 1905,906., 1906/907., 1907/908.,
1908/909., 1909/910. években kifejtett működéséről. Az állomás személyze-
tének közreműködésével közli .... (Über die in den Jahren 1903/9U4.,
1904:905., 1905 900., 1906/907., 1907/908., 1908/909.. 1909/910. ent^vickelte
Tátigkeit der Ung. Königi. Staatlichen SaraenkontroU-Station zii Budapest.)
Budapest, 191;!. Pallas részvénytársaság nyomdája. 131. old. 8°.

Fekete Lajos és Blatt ny Tibnr: Az erdészeti jelentőségű
fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén. (Über die Verbreitiuig
der für die Forstwirtschaft wiclidgen Bauni- und Straucharten im Gebiete
de.s Königreich Ungarns ) — Erdészeti Lapok. LII. évf. 1913. 701 — 720. és
743-758. old.

F i 1 a r s z k y Nándor dr. : Növénytár (állapotáról szóló évi jelen-
tése). (Bericht über den Stand der botanischen Abteilung des Magyar Nem-
zeti Múzeum im Jahre 1912.) — Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912.
évi állapotáról. Budapest, 1913.. 104—121. old.

Francé R. H. : A növények érzéki és szerelmi élete. Fordította
Pogány József. — A darwinizmus mai állása. Fordította Kovács
Sándor. Képekkel. Budapest, 191;'.. Kiadja az Athenaeum irodalmi és
nyomdai r.-t. 311. old. S°. — Természettudományi Könyvtár VIIL köt.

F u c s k ó Mi li á 1 y dr. : Néhány kétszikű növény szíklevelének rege-
neráló sarjadzása. 2 táblával. Über Regenerationserscheinungen an den Keim-
bliittern einiger dikotylen PHanzen. Mit 2 Tafeln. — Botanikai Közlemények.
XII. köt. 1913., 147—164. és (27.)— (38.) old.

G a b n a y F c r e n c z, II a t h a 1 m i : A feketefenyö gj'antafolyásá-
ról. — Erdészeti Lapok. LII. évf 1913., 889-892. old.

— — A kátrány famérgezö hatása. — Erdészeti Lapok. LII. évf.
1913., 615-62;j. old.

Gróf Béla dr. : A kolozsvári gazdasági akadémia gyógjTiövény-
telepén 1912. évben észlelt növényi betegségek. Táblával. Die im Jahre
1912 auf dem Heilptlanzenversuchsfelde d. kön. ung. landwirt. Akademie
zu Kolozsvár beobachtete Pfianzenkrankheiten. Mit 1 Tafel. Kisérletügyi
Közlemények. XVL köt. 1913., 271—277. old.

A szerző a kíivetkezö gombákat emliti (Der Verfasser enváhnt fol-
gende Pilze) : P h o m a f o e n i c u 1 i n a Sacc, Cladosporium her-
b a r u m Pers., Puccinia malvacearum Mont. et b u 1 1 a t a Pers.,
P 1 a s m o p a r a n i v e a (Ung.) Schroet.

G r ó h Gyula dr. : Megjegyzés az üszögspórák mennyiségi meg-
határozására szolgáló módszeremhez. Bemerkung zu der Methode über die
quantitative Bestimnumg des Brandsporengehaltes. — Kisérletügj'i Közle-
mények. XVI. köt. 1913., 115-117. old.

Györffy István dr. : A köszméte amerikai lisztharmatja. Der
amerikanische Mehltau des Stachelbeerstrauches. — Szepesi Lapok. 29. évf
1913. 83. szám, 2. old.

— — A mohokról származástani és fejlődéstani szempontból. 5 rajz-
zal. (Über die Phylogenie und Ent^vicklungsgeschichte der Moose. Mit 5

20*

248 NÖVÉNYTAXI REPERTÓRIUM

Abbildungen.) — Természettudományi Közlöny. XLV. köt. 1913. CIX-CX.
pótfüzet, 50 — 65. old.

■ — — Bibliographia botanica Tatraensis. II. A Magas-Tátra flórájára
vonatkozó botanikai irodalom ismertetése. II. rész. — Magyarországi Kárpát-
egyesiüet Évkönyve. XL. köt. 1913., 41—46. old.

Corydalis solida var. trichophora Zsák. — Magyar Botanikai

Lapok. XII. köt. 1913. 200. old.

Über die Verbreitung der Molendoa Sendtneriana in der pol-

nischen Tátra. A Molendoa Sendtneriana elterjedése a Lengyel-Tátrában. —
Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 224—227. old.

Hegedűs Tibor: A növényi tulajdonságok öröklékenységéröl és
a fajtakeletkezésröL Ábrával. — Kertészet. I. évf. 1913., 57 — 59. old.

Hegyi Dezső: Adatok az üszökgombák kártételéhez. H. közle-
mény. Beitrage zur Schádigung durch Brandpilze. II. Mitteilung. — Kísérlet-
ügji Közlemények. XVI. köt. 1913., 544—553. old.

H e r k e Sándor: Adatok a gyökérgumó baktériumok életműködé-
séhez valamint a ..Nitragin" és ..Azotf)gen" bakterologiai vizsgálata. Beitrage
zur Stickstolfbildung und NáhrstolTaufnahme des Bacillus radicicola, sowie
über die bakteriologische Prüfung von Xitragin und Azotogen. — Kísérlet-
ügyi Közlemények. XVI. köt. 1913., 311—322. old.

Hirc Dragutin: Grada za lloru otoka Cresa. (Előtanulmányok
Cherso szigetének flórájához.) — Bada Jugoslavenske Akademije Znanosti
i Umjetnosti. Vol. 200. 1913, p. 19—88.

Hollendonner Ferenc dr. : Mutatvány „A fenyöfélék fájának
összehasonlító szövettana" c. munkájából. 5 ábrával. — Erdészeti Lapok.
LH. é\'f. 1913., 897—906. old.

Hollós László dr. : „Magyarország Gasteromycetái"-hoz. Két
dupla táblával. Zu den „Gasteromyceten Ungarns", Mit zwei Doppel-Tafeln.
- Magj^ar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 188—200. old.

Ibos József dr. : Növények konzerválása. — A M. Kir. Központi
Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Közleményei. IV. köt.
1913., 137-141. old.

— — Síu- la conservation des plantes. — Annales de ITnstitut Central
Ampélologique Royal Hongrois. Tome IV. 1913., p. 123.

Istvánffi Gyula dr. és Pálinkás Gyula: Etudes sur le
^Mildiou de la Vigne. Planches I — IX. — Annales de ITnstitut Central Ampé-
lologique Royal Hongrois. Tome IV. 1913., p. 1 — 122.

— — Tanulmányok a Plasmopara viticoláról. 2 szövegközti ábrával
és 9 mümelléklettel. — A M. Kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és
Ampelológiai Intézet Közleményei. IV. köt. 1913., 1 — 136. old.

Körösy Kornél: A chlorophyllassimilatio kérdéséről. (Über die
Frage der Chlorophyll-Assimilation ) — Mathematikai és Természettudományi
Értesítő. XXXI. köt. 1913., 459—472. old.

— — Microcalorimeter bacteriumok hőtermelésének meghatározására.
2 ábrávaL (Der Microcalorimeter zur Bestimmung der Warmeproduction von
Bacterien. Mit 2 Abbildungen.) — Mathematikai és Természettudományi
Értesítő. XXXI. köt. 1913., 473—483. old.

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 249

Langer S. : SpirogjTa proavita n. sp. Rajzzal. Mit Abbildiing;. —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 166-169. és (38.)— (39.) old.

Magyar Gyula: Az apróvirágú cserjés Clematisokról. — Kerté-
szet. I. évf. 1913., 238—240., 256—257. és 270—272. old.

M a r g i 1 1 a i Antal: Adatok Turócz vármegye fiórájához. Beitrage
zur Flóra des Komitates Turócz. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913.,
236—250. old.

M 0 e s z Gusztáv dr. : Apró közlemények. Kleine Mitteilungen. —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 172—173. old.

— — jelentése csehországi, németországi és bécsi tanulmányútjáról.
(Bericht über die Studienreise in Böhmen, Deutschland und Wien.) — Jelen-
tés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912. évi állapotáról. Budapest. 1913.,
310—325. old.

Pantocsck József dr. : A Balaton fenékalatti mcderfúrások,
sorozati mélységi próbákban talált Bacillariák táblás kimutatása. (Tabella
rische Zusammenstellung der gelegentlichen Tiefbohrungen im Becken des
Plattensees gefundenen Bacillarien.) 5. old. 4". — A Balaton környékének
geológiai képződményei. Budapest, 1913.

Páter Béla dr. : A kolozsvári gyógj'növénytelepen az 1912. évben
elért kísérleti eredmények. Versuchsresultate im Jahre 1912 des Versuchs-
feldes fúr HeilpHanzen an der kön. ung. landwirtsch. Akademie zu Kolozsvár.

— Kisérletügyi Közlemények. XVI. köt. 1913., 259—270. old.

Polgár Sándor dr. : Az Amarantus vulgatissimus Spegazzini
magyarországi előfordulása. í'ber die Entdeckung von Amarantus vulgatis-
simus Speg. in Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913., 223. old.

Prodán Gyula: Centaureae novae Romániáé. — Mag>-ar Botanikai
Lapok. XII. köt. 1913., 227—236. old.

R i c li t e r Aladár dr. : A növénytár jelentése. (Bericht über die
botanische Abteilung.) — Az Erdélyi MúzeumEgj^esület évkön\-ve az 1912.
évre. Kolozsvár, 1913., 45—64. old.

— -- Átszellőztető és a mechanikai rendszer correlatiója a Schizaeák
szervezetében. .V — IX. táblával, it'ber die Correlation des Durchlüftungs-
und mechanischen Systems in der Organisation der Schizaeen. Tafel V — IX.)

— Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXX. köt. 1912., 797 —
842. old.

R ö m e r Gyula: Beitrage zur Flóra des Bades Bázna (Baassen).
Adatok Bázna-fürdő flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. XII. köt. 1913.,
250-267. old.

S c h i 1 b e r s z k y Károly dr. : A növények szilárdsága és techni-
kai felhasználása biológiai szempontból. 51 rajzzal. (Über die Festigkeit
and technische Verwendung der Pflanzen aus biologischem Standpunkte.
Mit 51 Abbildungen.) — Természettudományi Közlöny. XLV. köt. 1913.,
585—609. és 625—644. old.

— — Hagymák veszedelmes betegségeiről. Ábrával. — Kertészet.
I. évf. 1913., 272—274. old.

Schneider József: Néhány aquariumnövényről. (Über einige
Aquarium-Pflanzen.) — Kertészet. I. évf. 1913., 174 — 176. old.

Szabó Zoltán dr. : Ütmutató növények gyííjtésére, konzerválására,

250 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

növénygyűjtemények berendezésére és növénytani megfigyelésekre. (Weg-
weiser zum Sammeln, Conservieren von Píianzen, Anlegung von Herbarien
und zur botanischen Beobaehtungen.) Összeállította ... 64 képpel. (Mit
64 Abbildungen.) Budapest, 1913. Kiadja a Kir. Magyar Természettudományi
Társulat. XII. -)- 190 old. Kis 8-rét. — Kirándulók Zsebkönyve. Második kiadás.
I. Növénytani rész. — Ara vászonkötésben tagoknak o"50 kor., nem tagok-
nak 5 kor.

S z t a n k o V i t s R e z s ö dr. : A hazai Irisek rhizomájának anatómiája.
8 ábrával. (Die Anatomie der Rhizome ungarischer Iris-Arten. Mit 8 Abbil-
dungen.) — Mathematikai és Természettudományi Értesitö. XXXI. köt. 1913.,
319—367. old.

S z u r á k János dr. : Húsevő növények. 9 képpel. (Fleischfressende
Píianzen. Mit 9 Abbildungen.) — Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912.
évi állapotáról. Budapest, 1913., 348—372. old.

T u z s 0 n János dr. : Adatok Magyarország fosszilis flórájához. III.
9. táblával. Additamenta ad floram fossilem Hungáriáé, Hl. Cum tabuhs 9. —
A Magyar Kir. Földtani Intézet Évkönyve. XX. köt. 1913., 209—234. old.

Genus speciesque novae : C h a r a c e i t e s Tuzs., Ch. verrueosa
T u z s. (in formatioiie eocaenico superiore ad montem Strázsa jirope Esz-
tergom, leg. E. V a d á s z), C h. g 1 o b o s a T u z s. (ibidem), C h. a c u m i-
11 a t a Tuzs. (in stratis semisalsis formationis eocaenici ad Kósd, leg. E.
Vadász) — Pteridites Tuzs., P t. Staubii Tuzs. [Pteris c r e-
11 a t a Staub, non Weberj (in formatione oligocaenico in valle Zsilvölgy
projje Petrozsény. leg. J. T u z s o n). — G i n k g o p a r v i f o 1 i a Tuzs.
(comit. Krassó-Szörény : in stratis jurassicis dogger nominatis prope Bigér,
leg. Aldenhove n). — Pinus ovoidea Tuzs. (in argilla formationis
tertiariae ad Bozovics comit. Krassó-Szörény, leg. J. P a p p), P. K o t s c h y-
a n a (Ung.) Tuzs. [syn. P. transsylvanicus Pax.] (in formatione ter-
tiaria Hungáriáé orientális ad Dolmány, Segesvár, Segesd, Szászkisalmás,
Ilyefalva, Erked, Sárpatak, Mesztakény, leg. L. Roth de Telegdi,
J. Vitális, H. H ö h r et F. Vájna de Pávai), P. L a w s o n i o i d e s
Tuzs. (comit. Maros Torda : in strato paniionico formationis tertiariae prope
Sóvárad, leg. S. P a p p), P. Szadeczkyi Tuzs. (in argilla stratis tertia-
riis prope Kolozsvár, leg. G y. S z a d e c z k y). — P a n d a n i t e s a c u t i-
d e n s Tuzs. (comit. Krassó-Szörény : in formatione cretacea prope Ruszka-
bánya, leg. J. T u z s o n). — 'A 1 1 a 1 e i n i t e s Tuzs., A. apiculata Tuzs.
(in stratis oligocaenicis, in lapidicinis ad vallem Pálvölgy prope Budapest,
leg. 0. M a c h a n). — J u r á n y i a h e m i f 1 a b e 1 1 a t a Tuzs. — S c h a f a r-
zikia Tuzs., S c h. oligocaenica Tuzs. (in formatione oUgocaenica
superiore in valle Zsil prope Petro/.séiiy, leg. J. T u z s o n). — J u g 1 a n s
palaeoregia Tuzs. (in salinis formationis tertiariae prope Torda). —
Juglandites eocaenica Tuzs. [C a r y a v e n t r i c o s a auct. hung.]
(in lapidicinis formationis eocaenici ad montem Kis Svábhegy prope Budapest). —
Celtis australis L. (in monte Fortyogó ad Brassó, leg. G. M o e s z ;
Süttö comit. Esztergom, leg. T. Kormos). — N e 1 u m b o h u n g a r i c a
Tuzs. (in formatione oligocaenica superiore in valle Zsil prope Petrozsény,
leg. J. T u z s o n).

— v — Utazásom az orosz pusztákon. 19 képpel és egy térképpel.

NÜVKN^ TANI RKI'KRTOKILM

2Ő1

(Über meine Keise in dcii russisclu'n l'ui^ztcii Mit líl Abbildungeu und einer
Karte.) — Tenuészettudomáiiyi Közlöny. XLV. köt. 1913., 659—712. old.

U r u m o f f I V. K. : Beitrajíe ziir Flóra von Bulgarien. Mit Doppel-
tafel. Adatok Bulgária flórájához. Kettős táblával. — Magyar Botanikai
Lapok. XII. köt. 191:5., -212-222. old.

Az enumerációs dolgozat több új növény leírását is tartalmazza, melyek
nagy részének Degen és Urumoff vagy csak Degen a .szerzője. Az
új fajok közül különösen érdekes a S e s e 1 i D e g c n i i U r u m , mert leg-
közelebbi rokona a S. 1 e u c o s p e r ni u m W. et K. nevű növényünk.

V i s k i Jenő dr. : Az aleuron szinczödésének és az antliocyanuak
ismeretéhez. Zur Kenntuis des Anthozyans und der Fiirbujig des Aleuron. —
Botanikai Közlemények. XII. köt. 1913., 169—172. és (39.) old,

b) Külföldi irodalom :

Györffy István dr. : Bryologische Seltenheiteu. I\'— XII. Mit
'I'atVl I. und II. — lledwigia. Bd. LIV. 1913., S. 1—13.

llayek, Dr. August v. : Bemerkungeu zur entwicklungsgeschicht-
lichen PHanzengeographie IJngarns. — Osterreichische Botanische Zeitsclirift.
Jahrg. LXIII. 1913., S. 273-279.

L a u s, II.: Botanische Streitziige in Siebeubürgcu. - III. Ber. der
naturwiss. Sektion des \'ereines Botanischer Garten in Olmütz. Olmütz, 1913.,
p. 125—139.

Tuzson János dr. : Erwideruug auf Dr. A. v. Hayeks Bemer-
kuugen. — <)sterreichische Botanische Zeitschrift. Jahrg. LXIII. 1913.,
S. 407—408.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

Jegyzőkönyv a uövénytani szakosztály 11)13 október hó s-án tartott

189. üléséről.

Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán.

1. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli a szakosztályt a nyári szünet
után és további munkálkodásra kéri fel a tagokat. Örvendetes tudomásvétel
céljából jelenti a szakosztálj'nak, hogy a magyar növény tudomány két lelkes
pártolóját, A m b r ó z y Istvánt és A m b r ó z y Lajost U Felsége grófi
rangra emelte. A szakosztály nevében őszinte örömének ad kifejezést a
magas kitüntetés alkalmából. Üdvözli a szakosztály nevében H o 1 1 e n d o n-
ner Ferencet abból az alkalomból, hogy a Coniferák összehasonlító
szövettanát tárgyaló müvét az Orsz. Magy. Erdészeti Egyesület 100 arany
jutalomban részesítette, valamint Szabó Zoltánt, akinek munkája
„Ütmutató a növények gyűjtése stb." címen a Természettudományi Társulat
kiadásában most jelent meg. A magyar botanikusok nevében üdvözli a
.szt. p éter vári császári botanikus kertet, amely a szakosztály
utolsó ülése óta június 24-én ünnepelte 200 éves fennállásának emlékét.
Örvendetes eseményként jelenti be, hogy Boroszlóban P a x F., Bécsben
pedig Wettsteín R. botanikus professzor lett a jelen tanévben az
ottani tudományegyetem rektora.

252 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

2. Gombocz Endre: A „Plantae rariores története" cimen ismer-
teti a mű keletkezésének és megszűnésének okait. Az elterjedt nézetekkel
szemben kimutatja, hogy amig szerkesztése, a kiadandó növények mogválo-
gatása, elnevezése teljesen Waldstein gróf kezében volt, Kitaibel csak a
diagnózisokat és leírásokat szolgáltatta. A zavaros politikai viszonyok
okozták, hogy már az első kötet kiadása 7000 frt. deficittel zárult. Igen sok
példány hadizsákmányként a franciák és hollandok kezébe került. A 300
példányban nyomatott műből legkevesebb hazánkban fogyott el, a törvény-
hatóságokhoz küldött helytartótanácsi ajánlás ellenére is. 1905-től 1912-ig
mindössze öt füzet jelent meg, mig végre az általános részvétlenség arra
birta Waldstein grófot, hogy e páratlan művet a 280-ik képpel lezárja. Még
20 növény ábranélküli leírásának közlése is csak terv maradt.

3. ..Kitaibel és Schtiltes'' cimen azt a szoros baráti viszonyt
ismerteti, mely Kitaibel és a londshuti tudós között fennállott. Schultes, aki
több ízben megfordult hazánkban, lelkes barátunk volt, ki intézményeinknek
külföldön Í8 nag>' propagandát csinált. Wahlenberg „Flóra Carjiatorum
principalium" című művének előszavában közölt, számos, hazai viszonyainkat
ferde és hamis világításba helyező adatával polemizál egy Kitaibelnek be-
kiilflött maró szatirájú röpiratban. A röj>iratot (E])istola gratulatoria in feli-
cissimum et miraculosum excessum Dni Georgii Wahlenberg, Sueci ex Ungaria
nostra) Schultes egy magyar folyóiratba szánta, de sohasem jelent meg.

Előadó mindkét előadásának adatait egykorú okmányokból és levele-
zésekből merítette.

4. G r e g u s s Pál és Q u i n t József: „.\ suriáni tengerszemek
kovamoszatai" cím alatt összefoglalt két dolgozatot előterjeszti Vangel
Jenő több vetített kép kíséretében, kiemelvén azt a jelentős munkálkodást,
amelyet a budapesti polg. isk. tanítóképző intézet nemcsak a tanítóság kikép-
zésében, hanem a tudomány szolgálatában és az ország állat- és növény-
világának felkutatásában kiváló eredménnyel végez. (Lásd 202. old.)

5. Sztankovits Rezső ismerteti Dykes ,.The Genus Iris" című
művét. (Lásd 237. old.)

6. A bemutatások során jegyző bemutat egy példány hatalmas
fejlett fias káposztát, melyet S c h i 1 b e r s z k y Károly küldött be. Ezen-
kívül a P h 1 y c t o s p o r a f u s c a C o r d a néhány ])éldányát, melyet
báró Andreánszky Gábor küldött be. Gyűjtötte A n d r e á n s z k y
Antal Tahiban. Eddig Hollós műve szerint hazánkból csak Brassó
környékéről ismeretes. Bemutat nagy mennyiségű C 1 a v a r i a p i s t i 11 a-
r i s t, melyet N a g y Béla gyógyszerész szedett a Disznófő környékén.

Elnök szóvá teszi a Kubacska András által körbe adott fekete színű
kenyeret és felkéri a hozzászóló T o m e k Jánost, hogy ismertesse meg a
szakosztályt egy közeli alkalommal a kenyér szinezödését okozó anyagokkal.

A iiövénytaui szakosztály 1913 november hó 12-én tartott lí)0. ülésének

jegyzökönyve.

Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor.
Jegyző :SzabóZoltán.

1. Elnök az ülést megnyitván, részvéttel emlékezik meg Réczey
Imre tud. egyet, orvoskari ny. r. professzor 1913 évi október hó 31-én

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 253

l)ekövetkezett haláláról. Az elhunyt sebészprofesszort méltán kíséri a bota-
nikusok visszaemlékezése is, mert fiatal éveiben a botanikával is foglalkozott.

0 volt az, aki Jurányi Lajos első egyetemi előadásait jegyzetbe fog-
lalta és azt nyomtatásban , .Jegyzetek a növénybonc- és idomtanból. Jurányi
Lajos előadásai után jegyzetté és pályatársai számára kiadta i f j. R é c z e y

1 m r e. Pest, 1868. nyomt. idősb. Poldini Ede" cimmel 185 oldalon 7 tábla rajz-
zal közrebocsájtotta. Ez a mii volt Jurányi egyetemi működésének kezdete.

Bemutatja a következő, most megjelent müvet : ..A fenyőfélék fájának
összehasonlitó szövettana, 40 táblával. írta dr. H o 1 1 e ii d o n n e r Ferenc
míiegyetemi tanársegéd. Az Országos Erdészeti Egyesület Deák '^Ferenc-
alapitványából 100 arannyal jutalmazott munka. Kiadja az Országos Erdé-
szeti Egyesület." Hollendonner müvét, mint a magyar botanikai iro-
dalom egyik legjelentősebb termékét, de a világirodalomnak is, mint egy
hézagpótló kiváló kiegészítő láncszemét örömmel üdvözli. A 187 oldalra
terjedő és 40 kiváló gonddal rajzolt táblával díszített mü, a szerző kiváló
képességeiről tesz tanúságot, amelyek további megnyilatkozásai elé örömmel
néz a szakosztály. Az Orsz. Erdészeti Egyesület nagy áldozatkészsége is,
amellyel e nagy munkát ily díszesen kiadta, a magyar botanikusok hálás
elismerésével találkozik.

2. Scherffel A.: „Kriptogam apróságok" rímen ;{ dolgozatot
mutat be. (Megjelenik.)

;'. Prodán G y. „A sármási földgázteriilct és környékének nyári
Hórája" c. dolgozatát M o e s z Gusztáv terjeszti elő. A szerző tapaszta-
latai szerint eimek a területnek a flórája semmiben sem tér el a Mezőség
más hasonló területeinek flórájától. Legfeljebb az tűnik fel, hogy míg a
Mezőség más mocsaraiban a L e m n a-félék nagy mennyiségben találhatók,
addig a sármási mocsarakban majdnem teljesen hiányzanak. Einiek magya-
rázata az. hogy a sármási mocsarak vizét a felbuggyanó gázbuborék állandó
áramlásban tartják, i)edig a Lemnák a. csendes vizeket kedvelik. A gázkutak
közvetlen környékén a következő növényeket találta : C h c n o p o d i u m
g 1 a u c u m, A t r i p 1 e X m i c r o s p e r m a, T r i f o 1 i u m f r a g i f e r u m,
S p e r g u 1 a r i a r u b r a, J u n c u s b u f o n i u s, J. G e r a r d i, T r i g-
1 0 c h i n m a r i t i m n m, L y t h r n m h y s s o p i f o 1 i u m, P o 1 y g o n u m
a V i c u 1 a r e. A tócsák és mocsarak növényei közül felemlítendők : P h r a g
m i t e s c o m m u n i s, G 1 y c e r i a s p e c t a b i 1 i s, S c i r p u s d i g y-
n u s, S. lacustris, Carex v u 1 p i n a, Typha la ti fólia, B u t o-
mus umbellatus, Oenanthe phellandrium. A mocsár szélén :
P e u c e d a n u m p a 1 u s t r e, T r i g 1 o c h i n m a r i t i m u m, R a n u n-
<• u 1 u s r e p e n s. A rétek jellemző három növénye : C i r s i u m c a n u m,
P a s t i n a c a s i 1 v e s t r i s és <á Geránium p r a t e n s e. Figyelemre-
méltó száraz kaszáló van Báldon a „Crepul Fenatelor'' nevezetű helyen.
Uralkodó a S t i p a c a p i 1 1 a t a és a S i 1 a u s R o c h e 1 i i. Ezen kívül
nevezetesebbek : A n d r o p o g o n i s c h a e m u m, 1 r i s g r a m i n e a és
p n m i 1 a, A 1 1 i u m f 1 a v e s c e n s, A s t r a g a 1 u s a u s t r i a c u s és
d a s y a n t h u s, C y t i s u s a 1 b u s, L i n u m f 1 a v u m és n e r v o s u m,
A d o n i s v e r n a 1 i s, C r a m b e t a t a r i c a, S a I v i a n u t a n s, C e-
j) li a 1 a r i a r a d i a t a, C e n t a u r e a t r i n e r v i a, r li e n a n a és s p i n u-
1 0 s a, C r u p ina v u 1 g a i- i s, S e r r a t u 1 a n i t i d a.

254 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

4. M 0 e s z G. : , Szépligeti herbáriuma a Magy. Nemz. Múzeumban"
c. előadásában ismerteti Szépligeti Gyözö nagy növénygyűjteményét, melyet
1912. évben a Magy. Nemz. Múzeumnak ajándékozott. (Lásd 235. old.)

5. M o e s z G. : ismerteti Szabó Z. : ,,I tmutatás a növények gyűj-
tésére..." c. könyvét. (Lásd 242. old.)

Szabó Z. hozzászólásában kifejti, hogy csakugyan nagy szükség
volna egy oly mü kiadására, amely a magyar botanikai irodalom termékeit
tárgyuk, illetőleg a íiorisztikai műveket a üóraterületek szerint csoportosítva
összeállítaná. Ez azonban, valamint a képek közlése tisztán attól az összegtől
íügg, amennyi a mű kiadására fordítható.

Méhes Gy. : Kívánatosnak tartaná egy kis kéi)es határozókönyv
kiadását a középiskolai igényekhez mérten.

G. Moesz G. : előterjeszti ,,Mykologiai közlemények" című dolgozatát.
(Lásd 231. old.)

7. B e z d e k József „A növénytan tanítása a középiskolákban"
címmel a jelenlegi tantervnek a növénytanra vonatkozó részét bírálva, annak
módosítását tartja szükségesnek. Kívánatosnak tartja, hogy a növénytant
egy felsőbb osztályban is tanítsák heti 3 órában, a vegytant pedig a növény-
tantól elválasszák. A tananyagban a kiválóbb botanikusok életének ismer-
tetése is kapjon helyet, az alaktan élő példákon tanittassék, a szövettan a
Schizophytákból Iciindúlva közöltessék. Különös gond legyen fordítható a
gombák ismeretére, a kísérleti élettan és fejlődéstan főbb jelenségeinek
közlésére a szövettainial kapcsolatban. A rendszertan főképen gazdasági
növényekkel kapcsolatban volna tárgyalható, amit a tankönyvekhez csatolt
kis képes növényhatározó könnyítene meg. Fontos volna az állami iskola-
kert létesítése, mert a városban élő növény szerzése nagy nehézségbe ütkö-
zik, sőt egyes iskolák is néhány növény téli tenyésztésére alkalmas helyi-
séggel volnának ellátandók. A tanulók számának maximuma egy osztályban
30 legyen.

K e r é k g y á r t (■) Árpád, Méhes Gyula, B o c s k a y Ottó,
Gáspár Ferenc, S c h i 1 b e r s z k y Károly, P á 1 y i S á n d u r
hozzászólása után Elnök szintén kívánatosnak tartja, hogy a tanterv a
növénytan behatóbb tanítására több alkalmat nyújtson, kiváltképen azért,
mert a középiskolai tanulólv gondolkodása és szellemi képességeinek isko-
lázása e tárgy anyagával kiválóan fejleszthető. Nagyon kívánatos volna a
felsőbb osztályban egy összefoglaló biológiai anyag beillesztése, a vegytan-
nak külön tárgyként való közlése, az iskolákért létesítése és a tanulók szá-
mának korlátozása. Az anyagközlés és a tanítás módszere a tanáron múlik
csak. Nem a sok anyag elsajátítása, de a növénytan nevelő, tanító hatása a
fö cél. A vitát bezárja.

Méhely Lajos megköszöni az Elnöknek, hogy a szakosztályi
ülésen alkalmat nyújtott a tárgy megvitatására, melynek behatóbb tárgya-
lását ezután is más helyen szükségesnek tartja.

8. Bemutatások során a jegyző bemutatja a k. m. tud. egyet,
növénykert most virító érdekesebb növényeit és pedig : a B i 1 1 b e r g i a
s p e c i 0 8 a T h u n b„ P a c h y r r h i z u s b u 1 b o s u s (L) B r i 1 1., R y ii-
chosia phaseoloides DC, S a n s e v i e r i a c y 1 i n d r i c a B o j e r
és a S o n e r i 1 a m a r g a r i t a c e a L i n d 1. virító ])éldány;iit.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

JOURNAL I)i; LA SKCTION HOTA- i ZKII SCHKIKT DKK HOTANIHCMKN

MOUK DK I,A SOCIIÍTK ÍÍOVALK SKKTION DKK KÜNIííL. t;Ní;AI<.

D^HLSTOlHi; NATIJRKLLK DK LA NATIJKWLiSKNSCIIAKTLICIIKN

HONíiKIE I MCSKLLStlIAKT

bULLKTIN l'OUR L'1;TI{ANí;KK MITTKILUN';KN FfiK das ausland

HKD. VON J. KLKIN

BÁND XII. 31. III. 1913. HEPT 1.

Gy. von Istvánffi: Über díe Inkubatíonsdaucr der

Plasmopara der Rebe mit Rücksicht auí díe Bekámp-

íungf der Blattfallkrankheít,

D'ui KoiintniH der IiikiibatioriHfJauor, daH li<',ÍHKt dio K«ínritnÍH
jeiier Zeit, wahreiid wolchfT aiiH dmi iii daH Ií»!l>«nblaii oiii-
gedrun;;enon Pla8iíioi»ara-HoliwarinHporcn dán Mycel HÍrJi ont-
wickelt und deinentH[)ríícliond dif; í)lfl<;ck<) /urri VorHch«!Íri koni-
inen, ÍBt wan {ijohhut wÍK»enHcliafflichf;r iinfl [jrakfiHohor Wich-
tigk«it und biotot uns oine HandhaliO /.ur richt.i^ftn PiintciJun^
der Hekanipfung, und /war /u einer Kiiitíjilun{< auf [jalholoj^i
Hcher Grundlaf^í;, wie auch df;r riclitigfi Zf;itpurikt zur VVififlfr-
holuní.^ dftK Hprit/ííiiH ctc. wich mit, IlilfVi df;r IfikuluitionHdauor
annUherrid ^^íjnaii heHtiinrnen lüHst.

Mit der íiikubafionMdauer JjefaKHten hícIi in P'raiikreich
Cazeau X - C a 7>al e t, fernor CapuH, sonnt hat inan ihr kfíine
AufmerkHanikoit ^eHchenkt.

Die ínkubationudauíjr hah«;n wir — mit meinem AHHiHtenten
Gy. PálinkáK im I.auffi d. .1. 1911 und 1912 dnrch dio

Heobaclitiinír der spontánén ínfektion^-n in df;n \Veiriíinlaí.^en und
mittelftt kfin.sfiicher, irn Freien unter natlirJiehf.n V^irfialtnisHen
vorgenommoner ímpfungen beHtinimt. Da die Krí^ebnÍHHe der
beiden Jalire einander decken, ho kann die InkubatirinHdauer
der i^l.'ismopara viticola - mit KüekHicht auf die klimatinchen
VerháltniKse von L'ngarn ais endgültig feHtgeHt''llt betrachtet

werden.

AuH don bezüglieben Línterfíuchungen geht hervor, dawH
mit dfm PV)rtHehreiten den Hommer- die InkubationHzeit kíir/.er
wird, worüber folgendf; Zu-iammcnstellung einen liberblick bietet :

In der ersten lÍJilfte Mai . . 15—18 Tagé

Gegen Ende Mai 12 — 15 „

Anfangs .íuni . .11 —IH „

Mitte .Jurii 9-11

Ende .Juni íj — 7 „

lm Juli und AujíUHt .... 5 — íi ,

TagcHzahl dar Inku

batioriHíJaner, (\. i,

dcH KrHohein'-'íi^. (Jer

om*3cke

(2) GY. VON I8TVÁNFFI

Für die Gescheine (Infloreszenzen) und Trauben fanden wir
folgende Werte der Inkubationsdauer :

Anfangs Juni 12 — 14 Tagé

Mitte Juni 9—11 .,

Ende Juni 10—12 „

Anfangs Juli 12 — 14 „

Die zuletzt genannten stoigenden Werte können der star-
keren Konsistenz der Beeren zugescbriebeii werden.

Es können nattirlich mannigfaltige Einflüsse sich auf das
Erscheinen der Ölflecke und derén Wahrnehmbarkeit geltend
machen. Zu diesen ist z. B. auch noch ein höherer Grad Luft-
feuchtigkeit hinzuzurechnen. Der Feuchtigkeit, als einseitigem
Bekömmlichkeitsm óment, kann natürlich auch als einseitiges
Unbekömmlichkeitsmoment die örtlich bedingte Trockenheit ent-
gegengestellt werden, rücksichtlich der Praxis sind aber diese
unyermeidlichen Schwankungen vollstandig belanglos.

Durch eine übermassige Feuchtigkeit können die Bedin-
gungen eines Hervorbrechens der Konidientráger in 4 — 5 Tagén
nach der Infektion auch ohne vorhergehende Ölfleckenbildung
gégében werden, dies ist zwar ini Freien ein ziemlich seltener
Fali, kann aber ini Laboratórium zu einer ungefáhren Voraus-
sicht des Erscheinens und des Umfanges der zu gewártigenden
Krankheit benutzt werden.

Die Möglichkeit der Inkubationsdauer genauer bestimmen
zu können, befriedigt nicht nur das wissenschaftliche Interessé,
sondern ist auch in der Praxis gut verwendbar, da sie einen
Anhaltspunkt für die richtige Zeit des Spritzens bietet. Den
Angelpunkt der Verwendbarkeit stellt das rechtzeitige Auffinden
der ersíen Ölflecke dar. Wir schlugen schon im Jahre 1911 vor,
die verdáchtigen Blátter zwischen feuchtem Fliesspapier oder
Leinwand, 1 — 2 Tagé verschlossen, an einem warmen Orte zu
verwahren : was ein richtiger Ölfleck ist — aus dem sprossen
inzwischen die Konidienrasen hervor; auf diese Art wird der
Weinbauer noch genügend Zeit habén, das Bespritzen der Reben
vorzunehmeu oder solches zu wiederholen.

Jetzt können wir unseren Vorschlag noch ergánzen und
ziehen die Inkubationsdauer in den Bereich der praktischen
Bekámpfung. Schenkt namlich der Weinbauer den schweren
und Dauerregen (die alsó die Infektionen vermitteln können)
von Ende April bis Ende Juni die gebührende Aufmerksamkeit
(und notiert solche z. B.) und zahlt er zum Regendatum noch
die der Jahreszeit eutsprechende Nornialzahl der Inkubations-
dauer hinzu (nach der Art des Vormerkkaleiiders etwa), so erhált
er den mutmasslichen Termin des Erscheinens der Ölflecke.
Wegen der genaueren Őrien tierung nehme er noch 4 — 5 Tagé
vor Ablauf des von ihm berechneten Inkubationstermins von den
empfindlichsten Rebsorten und den von Plasniopara besonders

ÜBER DIE INKUBATIONbLAUER ÜER PLASMOPARA UER REBE (3)

bevorzugten feuchteren Stellen des Rebgutes etwa 30 — 40
Grundblatter (mit dem Vorrücken der Jahreszeit mittelstandige
Blátter) und behandle dieselben auf die schon erwahnte Art in
feuchter Verwahrung. Ein in 3 — 4 Tagén beginnendes ölflecken-
loses Erscheinen der Konidientráger-Rasen wird ihn um einige
Tagé friiher als der Ausbruch im Freien beginnt, von den even-
tuell vorhandenen Infektionen und der Anwesenheit des Para-
siten belehren. Natürlich kann er diese Probe auch zweimal,
d. i, noch um 7 — 8 Tagé früher anstellen. Die weittragende
Bedeutung dieses Zeitvorsprunges besteht in der Möglichkeit,
das Bespritzen noch vor dem Ausbruche der Krankheit vor-
nehmen zu können. Láuft nun die Inkubationszeit ab und
stellt sich infolge eines Régens das Hervorbrechen der Konidien-
rasen im Freien ein, so ist hiedurch einer Masseninfektion der
Msch bespritzten Reben dnrch die neugebildeten Konidien mit
allén Mitteln vorgebeugt. {Autorreferat.)

(Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 8. Ján. 1913.)

Izabella Textorís: Florístíschc Angaben aus dem

Komítate Turócz.

(üng. Originaltext auf Seite 7.)

Verfasserin zahlt mehr als 100 solche Pflanzen aus dem
Komitate Turócz (Obernngarn), besonders aus der Umgebung
von Blatnicza auf, die bisher von dórt nicht erwahnt wurden.
Vor allém lieferte die schöne und reiche Flóra des Gagyer-
Tales viele bisher unbekannte Daten. Die Aufzahlung der Pflan-
zen ist im ung. Originaltext zu íinden. Wo neben dem Pflanzen-
namen eine Ortsangabe fehlt, ist Blatnicza der Fundort. Die
Aufzahlung erganzt J. W a g n e r s Arbeit über die Flóra von
Turócz („Turócz vármegye edényes növényei"). Heachtenswert ist
der Reichtum des Gagyer-Tales an Cirsium-Hybriden.

(Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 11. Dez. 1912.)

T, Blattny: Neuere Standorte der Syrínga Tosíkaea

Jacq fii.

■ Verfasser berichtet, dass bis 1909 21 Fundorte der S.
Josikaea bekannt waren,^ 12 vom Nordgebiet (Komitat Ung, Bereg
und Máramaros), 9 vom Südgebiet (Kom. Kolozs, Torda- Aranyos
und Bihar). Im Komitat Ung wurde derselbe Standort mit zwei
verschiedenen Namen angegeben, daher ist einer zu streichen :
bleiben 20.

1 Thaisz L. : M. Botanikai Lapok 1909. S. 217.

(4) T. BLATTNY: NEUERE STANDORTE DRR öYRINGA JOSIKAEA JACQ. PÍL.

Ihr Standort in der Máramaros ist náchst Kelecsény. Der
Mühe des Forstingenieurs J. Pokorny ist es zu verdanken,
dass diese Angabe J a n k a's erganzt wurde Sie wáchst in
diesem Gebiete :

1. Am rechten Ufer desRépinka-Baches, unter demDjüok-Berg.

2. Am rechten Ufer des Ricska-Baches auf den vom Höhe-
punkt 496 der milit. Spezialkarte südöstlich gelegenen nassen Wiesen.

Die bekannten Standorte im Bihar-Gebirge wurden im Ver-
laufe der forstlichen pflanzengeographischen Erhebungen auch
vermehrt. Schou A. M i c li a 1 u s gibt zwei solche Fundstellen
an/ die Thaisz in seiner eben erwahnten Aufzahlung über-
sah, u. zw. :

lm Gebiete der Fekete-Körös (Kom. Bihar).

1. Tal Valea lu cale (620 m: 40° 17' ö. L. Ferro.
46° 38' n. Br.)

2. An der linken Seite des Galbina-Tales (440 m) oberhalb
Vasasköfalva (früher Petrósz). Höhepunkt 435 m,

L. Katona (Forstingenieur in Gyalu) fand diesen Strauch
im Jahre 1901 :

nachst Pojána (Kom. Bihar) im „Valea CsiresuV' ge-
nannten Nebental des Izvoru Biharuluj.

Die bisher uicht publizierte Angabe des Oberforstingenieurs
A. Michalus in Brád :

Gebiet der Sebes-Kőrös.

Jád-Fluss, zwischen den Höhepunkten 660 und 780 der
milit. Spezialkarte.

L. Katona gibt an, dass sie im Gebiet des Aranyos-
Flusses nicht nur unterhalb, sondern auch oberhalb Lepus, an
den Ufern des Riu albu bis 926 m Seehöhe vorkommt. Ihr
Standort im Gebiete des Szamos-Fiusses ist in der Literatur
kurz als „Melegszamos" bezeichnet. Nach Angaben von Katona
kommt sie in der Umgebung der Gemeinde Melegszamos nicht
vor, sondern :

1. Oherhalb der Oemeinde, von der Einmündung des Pareu
Izvoruluj bis Jósikafalva {= Bélés) am rechten Ufer der Szamos.

2. Am Béles-Bach, von Jósikafalva bis zur Einmündung
des Baches Pareu Móri (ob. Vegetationsgrenze 995 m).

A. Michalus hat das Verdienst, dass er die genannte
Pflanze in einem noch ganz neuen Gebiete fand, u. z. im Gebiete
des Fehér-Körös-Flusses : Obersia-Tal, an der südl. Abdachung
der Oaina (Kom. Hunyad), 520 m Seehöhe, 40° 21' ö. L. Ferro,
46° 18' n. Br., rechtes Ufer, jedoch in sehr wenigen Exemplaren.

Mit den erwahnten neueren Angaben sind die bis jetzt
(1912) bekannten Standorte der S. Josikaea in den Nordost-
Karpathen auf 12, im Bihar-Gebirge auf 16 gestiegen, im gan-
zen Areal daher auf 28. (Autorreferat.)

(Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 11. Dez. 1912.)

1 Erdészeti Lapok 1887. S. 982.

LITKRATURBERICHT ('"í)

LITERATURBERICHT,

J. Pantocsek: „.4 Fertő hovamoszat-viránya" (Die Kiesel-
algen des Neusiedler-Sees ; Bacillariae lacus Peisonis) mit 200 Abbil-
dungen auf vier Tafeln. Pozsony, 1912.

In diescm Hefte werden die Kieaelalgen des Fertő (Neusiedler-
See) aufgezáhlt, und zwar nach des Verfassers IGjahrigen Beobach-
tungen. Es sind 133 Arten, sowie 38 Varietaten und Formeu erwahnt,
die in 29 Gattungen gehören. Darunter ist eine neue Gattung (Cai-
negia Pánt.). 26 neue Arten und 16 neue Abarten, derén kurze
lateinische Diagnosen mitgeteilt werden. Ausserdeni werden die Grösseu-
verbáltnisse aller aufgezahlten Arten angegeben und fást allé Arten
abgebildet. Verfasser teilt nur jené Arten mit, die er selbst beob-
achtete und wi( derholt die diesbezüglichen Angaben Grunows nicht.
Pantocsek fand, dass der grössle Teil der aufgezahlten Arten
im Brackwasser lebende Arten sind, waá darauf hinweist, dass das
Becken des Fertő ein Rest des pontisehen oder des sarmatischen
Meerc; ist. Er balt die Kieselalgen-Flora des Fertő fiir ahnlich mit
der des „Salt-lake" (Utah in Nordanierika) und der des Mannsfeldcr
Sees in Deutschland, sowie mit der fossilen Flóra des zwischen
Franzensbad und Eger (Böhmen) sich ausbreitenden Diatonieen-Lagers.
Interessant sind die Zeilen der Einleitung, welclie sicli mii der
geplanten Abzapfung des Fertő befassen. Auf Grundlage chemischer
Angaben weist Verfasser nach, dass der Boden und das Wasser des
Fertő entschiedcn salzig sind und dass somit der Boden und die
ümgebung des Sees auch nach Ableitung des Wassers nie ein fiir
den landwirtschaftlichen Betrieb geeignetes Terrain gebén wiirden, da
der salzige Boden zur Salzsteppe sich umwandeln wiirde. Statt der
zwecklosen Abzapfung empfiehlt der Verfasser .- die Gesetzgebiiiig
mögé das Gebiet des Fertő, das so charakteristische Lebewesen auf-
weist, als Schutzgebiet erkliiren.

Die Kieselalgen des Fertő, mit denen des Balaton (Plattensee)
vergleichend, findet Keferent, dass von den Kieselalgen des Fertő
69, alsó 40**/(), auch im Balaton vorkommen. Dass aber in der Dia-
tomeen-Flora der zwei grossen Seen Ungarns auch auffallendere Unter-
schiede bestében, geht aus der interessanten Erscheinung hervor, dass
von den 14 Synedra- Arten des Balaton nicht eine einzige im Fertő zu
finden ist, wo aber andere sieben Synedra- Avtcn vorkommen.

Für diejenigen , die Pantocseks Arbeit lenutzen werden,
flige ich die folgenden Berichtigungen bei : Seite 23, von untén in
der 10. Zeile ist statt 138 „139'' zu setzen ; Seite 24, von oben in
der 5. Zeile ist statt Iridis E. „firma Kg." und in derselben Zeile
statt pag. 64 „pag. 65" zu lesen. In des Verfassers Arbeit „Die
Kieselalgen des Balaton* ist auf Seite 69, nach neueren Bestimmungen
Pantocseks Scoliopleura balaionis Pánt. = Nnvicula Kozlowii
M 6 r e s c h k. var. elliptica Mereschk. Diese neueste Arbeit des
Verfassers begrüssen wir mit Freudé und Dank. G. Moesz.

(Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 12. Feb. 1913.)

(6) KLKINE MITTEILUNGEN

KLEINE MITTEILUNGEN.

Die botanische Abteilung des Ungarischen Nationalnmseums
entspricht einem seit langem gehegten Wansche, indem sie nun die
Herausgabe der „Flóra Hungarica exsiccata" beginut, derén erste
Centurie im Február d. J. erschien, Das Verzeichnis der ersten hun-
dert Pflanzen siehe auf Seite 24 — 28. Über den Zweck und die Aufgabe
dieses Werkes gebén die folgeuden Zeilen des versendeten Prospektes
Aufklarung : „Mit diesera Werke wünschen wir nicht nur die Kenntnis
der heimischen Pflanzen zu verbreiten, sondern auch durch die ein-
langenden Tauschsendungen das Herbárium des Ung. Nationalmuseums
zu vermehren. Wir aind überzeugt, dass wir mit diesem Werke der
vaterlandischen Kultur dienen und in grossem Maasse dazu beitragen,
dass das Ausland die ungarische Flóra aus ungarischer Quelle kennen
lerne."

A. Pa ál: Individuelle Abweichuiigen in der physiologischun
Beaktion. Den ersten Teil dieser Arbeit, der sich auf die Temperatur
und den Geotropismus bezieht, hat S, Mágocsy-Dietz in der am
17. Február gehaltenen Sitzung der ÍII. Klasse der Ung. Akademie
der Wissenschaften vorgelegt. Aus dea Untersuchungen des Verfassers
geht hervor, dass die Grösse der in der geotropischen Reaktionszeit
sich zeigenden individuellen Abweiehungen sich der Temperatur ent-
sprechend andert. Am geringsten sind die individuellen Abweiehungen,
wenn die Reaktiou beim Teaiperatur-Optimum vor sich geht, sowie
auch dann, wenn die Pflanzen in der VoUkraft ihres Wachstums sich
befindet. Verf. halt es für wahrscheinlich, dass im allgemeinen bei
jeder Lebenstatigkeit die individuellen Abweiehungen unter den giin-
stigsten ausseren ümstanden am kleinsten sind.

Immergrüne Pflanzen. Unsere Garten prangen gewöhnlich nur
im Sommer im griinen Schmuck, im kalteren Teile des Jahres bieten
8ie dagegen ein trauriges, ödes Bild. Báron I. Ambrózy geht auf
ganz neuen Wegen, indem er auch in den Wintermonaten die leb-
hafte grüne Farbe zur herrschenden machen will. Das ist ihm auch
in seinera herrlichen Parké zu Malonya (Komitat Bars) gelungen, wo
eine sehr grosse Anzahl im Freien überwinternder immergrüner Pflan-
zen Haine, ja wahrhafte Dickichte bilden und so dem Parké einen
südlichen Charakter vériéiben. Báron Ambrózy beschaftigt sich
nahezu 20 Jahre mit der grossartigen Kultur immergrüner Pflanzen
und hat daher in dieser Richtung reiche Eríahrungen gesammelt, die
er nun in dem schönen und reich illustrierten Werke des Grafen
E. Sil v a- T ar 0 u ca: „Unsere Freiland-Laubgehölze" kurz, doch
sehr anziehend in einem Artikel zusammenfasst.

31TZUNG8BERICHTE (7),

SITZUNGSBERICHTE,

Sitzaug der botanisclien Sekiion am 8. Jannar 1913.

Vorsitzender in Verhinderung J. Kleins: Mágocsy-Dietz S.,
Schriftführer : M o e s z G.

1. Istvánffi Gy. (als Gast) hált einen Vortrag : „Übér die Inku-
bationszeit der Peionospora der Weiniebe mit Rücksicht auf die Schutz-
massregeln" (siehe dieses Heft Seite 1 und (1).

2. Tomek J. : „Daten zur Kenntnis der Weizenfrucht." Aus den
Untersuchungen des Vortragenden geht hervor, dass beim ungarischen und
rumanischen Weizen das absolute Gewicht und die nitrogenfreien Extraktstoffe
mit dem Hektoliter-Gewicht wachsen, dagegen das Rohprotein, das Fett und
der Aschengehalt abnimmt.

3. Borza S. : Die ^Gerastium-Studien" betitelte Arbeit bespricht
Szabó Z.

4. M 0 e 8 z G. zeigt eine Photographie einer Musa ensete vor, die
der Bergwerks-Kreisarzt Dr. Kádár A. in seinem Garten zu Nagybánya
kultivierte, die 15 Jahre alt, 6 !\leter hoch ist und im blühenden Zustande
pich befindet.

5. M o e s z G. liest ein Schreiben J. Kleins vor, in welchem er
mit Berufung auf sein Altér von der Prásidentenstelle der botanischen
Sektion abdankt,

6. M 0 e s z G. legt infoige dessen den Antrag des Aus^chüsses der
botanischen Sektion vor, dem entsprechend die Sektion J. Klein als
Zeichen dankbarer Anerkennung seiner 21jahrigen erfolgreichen Wirksam-
keit als Vizeprasident und Priisident zum Ehrenprásidenten wahlen mögé.
Die Sektion nimmt diesen Antrag eiustimmig an.

Sitznng der botanisclien Sektion am 12. Február 1913.

Vorsitzende : Mágocsy-Dietz S. und J. Klein, Schriftführer :
11 o e s z G., spater S z a b ó Z.

1. MágocsyDietz S. eröffnet die Sitzung und begrüsst den
anwesenden L a n g e r S., Lehrer in Pozsony, der mit seiner Ai beit :
.Monographie der Gatíung Spirogyra" den Bugát- Preis der königl. ungar.
Natunvissenschaftlichen Geselischaft gewonnen hat. Ausserdem hebt er als
erlreuliches Ereignis das Erscheinen der ersten Centurie der von der bota-
nischen Abteilung des Ung. National-Museum herausgegebenen „Flóra hun-
garica exsicata" hervor.

2. M 0 e s z G. meldet, dass er im Auftrage der Sektion gemeinsam
mit Mágocsy-Dietz S. bei Klein J. erschienen sei und ihn von seiner
Wahl zum Ehrenprásidenten benachrichtigte.

Klein J. dankt in warmen Worten für die ihn sehr ehrende Aus-
zeichnung.

3. M 0 e s z G. legt den Jahresbericht vom vergangenen Jahre vor.
Die Sektion hielt im Jahre 1912 neun Fachsitzungen, in welchen von 21 Vor-
tragenden 38 Gegenstánde vorgelegt wurden. Die Zahl der MitgUeder betrágt
801 (1911 : 774).

4. TuzsonJ. legt seinen Bericht als Redakteur der „Botanikai
Közlemények" vor. Im Jahre 1'J12 erschienen dieselben 18 Druckbogen
stark mit 56 Textfiguren und einer Tafel ; 3 Druckbogen fallen auf die
fremdsprachige Beilage.

5. Mágocsy-Dietz S meldet infoige Ablaufes des dreijáhrigen
Zyklus den Rücktritt der Funktionáre und des Ausschusses und dankt der
Sektion für das ihnen bisher geschenkte Vertrauen, zugleich bittet er
J. Klein zur Übernahme des Altersprásidiums zum Zwecke der Neuwahlen.

6. Altersprásident Klein J. übernimmt den Vorsitz und ordnet die
Neuwahlen an, die folgendes Ergebnis hatten: Erster Vorsitzender wurde
Mágocsy-Dietz S. ; zweiter Vorsitzender F i l a r s z k y N., Schrift-
führer Szabó Z., zum Redakteur wurde M o e s z G. gewáhlt ; ausser ihnen

(8)

SITZUNG8BER1CHTE

wmden Mitglieder des AuBschusses : Schilberszky K. nnd T u z s o n J.
Altersprasident begrüsst die Neugewahlten, in deren Namen M á-
gocsy-Dietz dankt.

7. Sávoly F. (als Gast) halt einen Vortrag „ TJher den Einfluss der
meteorologischen Faktorén auf die Verbreitung der Feronospora" .

8. Tuzson J. bsipricht Janchens Gattungs-Katalog. (Seite 16.)

9. M o e s z G. bespricht J, Pantocseks Árbeit : „ Űler die Bacil-
lariaceen-Flora des Fertő (Neusiedler-See)" und bemerkt, dass der Fertő mit
seiner interessanten Flóra zu erhalten und gegen die Folgen der geplanten
Abzapfung zn schützcn ware. (Siehe dieses Heft Seite (5).

Sitzung ani Í2. Miirz 1913.

1. Vorsitzender Prof. Mágocsy-Dietz teilt der Sektion mit, daas
der Prasident der Gesellschaft, Ministerialrat Prof. Dr. Lengyel gestern
unerwartet verschied. Die Sektion mögé ibrer Trauer im Protokoll Aus
druck verltíihen.

Paul Ascherson, Geheimer Regierungsrat luid Professov in
Berlin starb am 6. Marz 1913 im 79. Lebensjahre. Ihn verehrten wir nicht
nur als einen der grössten, sondern als einen der eifrigsten Forscher der
heimatlichen Flóra, der stets mit einem warmen Interessé die Entwiokelung
der ungarischen Botanik aufinerksam verfolgte und mit den ungarischen
Botanikern seit lange her in engerer freundschaftlichcr Verbindung stand.

Vors. schlágt vor, die Sektion mögé bei dieser Gelegenheit
ibrer tiefgefüblten Trauer im Protokoll Ausdruck vériéiben und von ihrem
Beileid durch einen Protokoll-Auszug die Familie des Verstorbenen und die
Berliner Botaniker in Kenntnis setzen. Die Sektion stimmt dem Antrag zu
und betraut den Vors., denselben zu vollführen.

Vors. legt das Bucb „Von denPiramiden bis zu den Wolkenkratzlern"
betitelt vor, in welchem dr. J. B e z d e k seine Reise beschrieb.

Es \vurden folgende Vortrage gehalten :

2. K. Schilberszky: Über die Parthenokarpie der Pflanzen.

3. J. B. K ü m m e r 1 e : Über die systematische Bedeutung der Ptcri-
dosporen.

4. B. A u g u s z t i n : Beitrage zur Blattanatomie der Lavatara
thuringiaca.

5. M e n i n i : Pelorie bei Cymhalaria muralis (vorgetragen von J.
S c h v e i t z e v).

6. J. Tuzson: Flóra der Steppen der Gouv. Taurien, mit Licht-
bildern.

Allé diese Vortrage werden erscheinen.

7. J. S c h n e i d e r legt einige interessante Pflanzen des Botan.
Gartens vor, Z. Szabó bespricht die I. Centurie der „Flóra hungarica
exsiccata", J. Tuzson legt einige Fruchstiinde von Pinus Kotschyana vor.

NACHRICHTEN,

Dr. N. F i 1 a r s z k y, Direktor der botanischen Abteilung des Ungar.
National-Museums in Budapest, erhielt den Titel eines königl. ungarischen
Hofrates. — Dr. J. Gy ö rf f y, Realschullebrer in Lőcse, hat sich an der
Universitát in Kolozsvár zum Dozenten für Botanik und Dr. G. Doby,
kön. Oberchemiker zum Dozenten für pflanzeuphysiologische Chemie an
der Universitát in Budapest, habilitiert. — D. Angyal, I irektor der
kön. ung. Gartenbauschule in Budapest, wurde zum Oberinspektor für Gar-
tenbau ernannt. — K. Rade, Obergartner an der kön. ung. Gartenbau
schule, wurde zum Direktor der stadtischen Garten in Budapest gewahlt. —
Dr. Z. Szabó wurde an der tierarztlichen Hochschule als Honorardozent
mit dem Vorlesen der Botanik betraut. — Dr. 0. V a r g a, Mikroskopiker
an der königl. Ungarischen Chemischen Reichsanstalt in Budapest, wurde
zum kön. Oberchemiker ernannt.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

JOURNAL DE LA SECTION BOTA- 1 ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN

NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR.

D'HISTOIRE NATURELLE DE LA NATURWISSENSCHAFTLICHEN

HONGRIE I GESELLSCHAFT

BULLETIN POUR L'ÉTRANGER. MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND

RED. VON J. KLEIN

BÁND XII. 20. V. 1913. HEFT 2.

Alexandre Borza: Études des Ceraístes*

(V. p. 41 le texte hongrois et les descriptions latines).

En étudiant les espéces perennes du génre Cerastium
qui se trouvent dans les Carpathes et dans la Presqu'ile bal-
canique, je devais établir avant tout les caractéres qui servent
á discerner les espéces, á les grouper dans des séries, sections
et sousgenres. La plus grandé importance revient á la forme
cylindrique ou conique de la capsule par laquelle se dlstinguenl
les Ceraistes de lArenaria et S teliari a.

Le génre se divise en le sousgenre Di eh ódon, carac-
tórisé par les trois styles et le sousgenre Eucerastium avec
(3 — 4) 5 styles. Ce dernier sousgenre comprend la section
1. Oligodontia, caractérisé par les 6 ou 8 dents de la capsule
déhiscente, et 2. la sect. D e c o d o n t i a. á 10 dents. J'ai
abandonné les anciennes sections Strepliodon et Ortlio-
don, érigées sur la propriété moins caractéristique et moins
constante de la déhiscence. de la torsion et du courbement des
dents de la capsule.

En négligeant la nervation du péricarpe, la courbure de
la capsule, trop estimées par F. N. Williams, je crois pouvoir
grouper les espéces de la section Peren nia en des séries
selon la structure des poils. (Voir le tableau analitique et le
texte hongrois).

Autres caractéristiques pour le discernement des espéces
soiit la structure. la forme de la tige, des feuilles, l'innovatíon,
les bractées, les íleurs.

Les variétées se rangent au cóté de respéce-type dans
mon systhéme, et se caractérisent ordinairement par les poils
glanduleux (ou sans glaudes, si on a pris comme type la var.
glanduleuse), et par la distribution géographique. Mes formes
sönt probablement les résultats des différents facteurs oeco-
logiques.

J'ai étudié dans mon travail les herbiers deslnstituts botaniques
suivants ou personnes particuliéres, á qui je dois tous mes
remerciments :

(10) ALEXANDRE BORZA

L'Institut Botanique de rUniversité de Budapest, le Musée
National Hongrois, l'lnst. Bot. de rUniv. de Kolozsvár, le Musée
Impérial de Vienne. l'lnst. Bot. de TUniv. de Vienne, l'lnst.
Bot. de rUniv. de Breslau et de Bucarest, l'lnst. Bot. de Berlin,
le Landesmuseum de Sarajevo, la Société des Naturalistes de
Nagyszeben (Transylvanie). Dr. F. P a x et E. J a b 1 o n s z k y .

G e n. C e r a s t i u m L.^

I. Subgen. Dichodon (Bartl) Boiss.

1. Cerastium, cerastioides (L.) Britton.
Distribution géographique : l'Amérique, TEurope. l'Asie

arctique, et les régions alpines de l'Europe centrale et de iiotre
territoire.

II. Subgen. Eucerastium Boiss.

A) Sect. Decodon.

a) Subsect. Perenni a.

a) Séries. Latifolia.

2. Cerastium latifolium L.

L'étendue : l'Europe centrale, les Apennins et les Car-
pathes centrales. les teirains calcareux alpins.

II manque totalement en Transylvanie et Roumanie I

3. Cerastium uniflorum M u r i t h.

L'étendue : la öcandinavie. les Alpes. les Carpathes cen-
trales, plutot SUT des roches de schiste micacé et de gránité.

4. Cerastium dínaricum G. B e c k et S z y s z y 1. et var.
yelebiticum (D e g e n et Lengyel) Borza.

L'étendue : Les Alpes Dinariques et le Velebit.

P) Séries: A 1 p i n a.

5. Cerastium alpinum L. s. str.. avec les f. Cárjae
Borza, f. Báleanum Borza et var. glanduliferam K o c h.

L'étendue : L'Amérique de N., Europe entiére dans les
régions arctiques et alpines. sur les roches cristallines et sur
le conglomérat. prenant part dans les formations ouvertes.

6. Cerastium lanatum Lam. Elle varié: f. deminutura
(Schur) Borza. f. litigiosa Borza, f. pietrosuanum
(Z ap.) Borza.

L'étendue : Les Alpes Scandinaviques, les Alpes, la Russie
arctique, les Carpathes, les Balkans.

N 0 t e : Cetté espéce est plus commune dans les Carpathes
que le C. alpinum. Le C. glabratum Hartm. ne se trouve pas
chez nous. Le C. Soleirolii Auct. Trans. est le C. Thomasii,
une plante des Apennins centrales et de la Corse.

7. Cerastium transsilvanicum Schur s. str. et var.
Paxianum Borza.

^ Voir la littérature, les synonymes, la description, les stations, les
coUecteurs et les notes critiques le texte originál hongrois.

ÉTUDE8 DE8 CERAI8TE8 (11)

Une espéce endémique des Carpathes transylvaniens,
11 y a des fornies de transition entre cetté espéce et le
C. alpinum.

8. Cerastium moesiacuin Friv. variant dans les formes :
f. Dimonii Borza, f. Halácsyi Borza,

Habitation : Les páturages sousalpines alpines de la Bosnie,
Herzégovine. Montenegró, Macédoine, Bulgarie, Serbie.
var. Adamovici Velen. (Mt, Rhodope, Macédoine.)

y) S é r i e s : L a n i g e r a.

9. Cerastium lanigeruni. Clem. s. str. aux formes:
f. r 0 b u s t u m G. B e c k, f. p a u c i f 1 o r u m G. B e c k, f.
s e m i g 1 a b r u m G. B e c k.

Étendue géographique : l'lstrie. le Kapella, le Velebit, la
Bosnie et Herzégovine, Montenegró. Albanie, Macédoine, Serbie,
Gréce.

var. Dolliueri G. B e c k (sur le ménie territoire).

var. pindicolum H a 1 á c s y, connue de la Bosnie, Albanie
et des Montagnes du Pinde.

var. bosniacum (G. B e c k) Borza (Bosnie, Macédonie),

N 0 1 e : Les espéces de la groupe tomentosum ne se
trouvent pas dans la péninsule balcanique.

6) Séries: Candidissima.

10. Cerastium candídissimmn C o r r e n s et L b r e v i-
f olium Borza.

L'étendne : Les montagnes de la Gréce.

c) Séries: Grandiflora.

11. Cerastium grandiflorum W. K. et f. leiogynum
Corr., f. glabrescens Corr, f. leiostemon Corr.

Les régious méditerranéenns de la Croatie, Dalniatie, Bosnie
et Herzégovine, du Montenegró et de TAlbanie, plutőt sur des
rocques nues de calcaire.

C) Séries: Arvensia.

12. Cerastium banaticum Heuff.

L'étendue géographique : Les Carpathes méridionales du
Bánat, de la Roumanie, la Serbie, Bulgarie, Macédoine, jusqu'
á l'Asie de l'ouest, dans les régions des montagnes.

f . m i n u s (V e 1 e n.) B o r z a.

var. adenotrichum (C e 1.) Borza.

Avec la f. balcanicum (Vanda s) Borza.

L'étendue : La Bulgarie, Macédoine, les Iles égéiques et
l'Asie occidentale.

II n'existe aucune affiniíé entre le C. banaticum et le
C. grandiflorum, comme on en disputa longtemps.

(12) ALEXANDRE BORZA: ÉTUDE8 DES CERAISTE8

13. Cerastium arvense L. s. str.

L'étendue : L'Amérique de Nord, l'Asie, l'Europe centrale.
Dans les Balcans cetté espéce est substituée par le C. specio-
sum et le C. rectum.

yar. calcicolum S c h u r.

Les Carpathes centrales et de l'Est, dans les formations
ouvertes des montagnes calcareuses. EUe est une forme de tran-
sition entre le C. arvense et le C. Lerchenfeldianum et plutot le
C. rigidum, variant beaucoup dans les caractéres de ses organs
végétaux.

No te: Le C. strictum, C lineare et C. laricifolium sönt
des espéces trés bien distinguées de la groupe arvensia, mais
ils manquent sur notre territoire.

14. Cerastium Lerchenfeldianum S c h u r s. str. et la f.
S i ni 0 n k a i a n u ni Borza.

Les Alpes de TEst (?), les Carpathes, et probablement les
territoires de la Flóra Rossica, dans les régions sousalpines et
alpines ouvertes.

var. ciarcanense (Zap.) Borza. Carpathes transilvaniens.

Cetté espéce remplace chez nous le C, strictum des Alpes,
et est bien dififérente du C. carinthiacum, avec lequel on l'a
identifiée.

15. Cerastium rigidum (Scop.) Vitm.

L'étendue : Des Alpes jusqu'aux Carpathes du Bánat, dans
des formations ouvertes des roches plutot calcareuses.

var. Beckianum (H and. -Mázz. et Stadlm.) Borza.

var. ciliatum (W. K.) Borza.

Elles ont la mérne étendue.

Note: Les C. caespitosum Kit. et le C. laricifolium Vili.
ne sönt pas identifiques avec l'espéce-type, comme on le pré-
tend dans l'Österr. Bot Zeitschr. 1905. p. 433.

16. Cerastium speciosum S p r u n. et la f. s u b s p e c i o-
sum Borza.

L'Albanie, Macédoine, Thrace, Gréce avec les iles, l'Asie
de l'ouest.

var. adenophorum H a 1 á c s y.
La Macédoine, Thessalie, Gréce.

Les espéces bienuales et les Ceraistes que je n'ai pas eue
la possibilité de connaitre voir le texte hongrois p. 74.

.1. gáyer; viola s/jlyana borb. (13)

J, Gáyer: Viola Szílyana Borb.

(Ung. Originaltext Seite 80.)

Seit Jahrzehnten schleppt sich Viola Szil van a Borb.
(FI. cora. Castriferrei, 1887 p. 253.) in der Flóra von West-
Ungarn und der Steierniark als eine zweifelhafte Art umher,
welche seit dem Jahre 1882 nicht wieder gesammelt wurde.
Zuriickgekehrt in das Komitat Eisenburg, hielt icli es für eine
meiner ersten Arbeiten, diesem rátselhaften Veilchen nachzufor-
schen. Es war mir von vornherein klar, dass es sich bei V.
S z i 1 y a n a nicht um einen Endemismus wichtigeren Schlages
handeln kann, da ja das Gebiet solche Endemismen überhaupt
nicht aufweist, und so suchte ich vorerst auf Grund der Besehrei-
bung die nachste Verwandtschaft der V. S z i 1 y a n a herauszufin-
den. Die Beschreibung brachte mich aber zu der Meinung, dass
es sicli hiebei nur um V. hirtaXodorata handeln könne.

Für V. hirta spricht namlich: fólia longe (aestivalia longis-
sime) petiolata, petioli hirsuti, fólia utrinque conspicue hirta,
stipulae linearilanceolatae, elongatae, acuminatae, glabrae, sed
remote fimbriatae, fimbriis diametro stipularum transversali circiter
duplo brevioribus, margine hinc inde ciliatis. petala 4 superiora
oblonga, emarginata. quinto (infimo) angustiora.

Für V. 0 d 0 r a t a : folioruni laminae magnitudine, florendi
tempore, foliis V. odoratae aequales aut paulo minores, latitudine
paulo longiores, bracteae lanciformes vei lineari-lanceolatae, parce
ciliatae, flores violacei, sepala laté ovata. obtusa, margine breviter
cilfata.

Für die Kombination beider Arten : plánta breviter stoloni-
fera, für das Vorherrschen des hirta-Typus die Mehrzahl der
Merkniale.

Nun habé ich mich genug viel mit Viola befasst, um
stipulas adnatas nicht nur bei V. u 1 i g i n o s a, sondern
gelegentlich auch bei anderen Veilchenarten beobachten zu kön-
nen, so an V. odorát a bei Budapest, an V. hirta bei Győr,
und auf Grund dieser Beobachtungen hátte ich mich nicht ge-
scheut. V. S z i 1 y a n a mit V. superhirtaXodorata =
V. permixta Jord. zu identifizieren, wenn nicht eine Bemer-
kung von Borbás mich zum Weiterforschen gezwungen hatte :
stipulas adnatas exemplarium multorum locis natalibus tribus
observare potui. Es war ja die Möglichkeit irgend eines subtilen
Endemismus doch nicht ausgeschlossen.

Der Standort bei Győrvár war es, den ich zuerst zu unter-
suchen Gelegenheit hatte. Es war Ende Juni 1911. V. odorata
und V. hirta fruchteten reichlich in den Gebüschen und Wal-
dern in der Náhe der Eisenbahnstation, trotzdem ich aber eine
grosse Zahl von Individuen untersuchte, fand sich keine mit

angewachsenen Nebenbláttern.

8

(14) j, gátér: viola özilyana borb.

Am 14. April 1912 besuchte ich den Tafelstein bei
Gyanafalva. Der Berg liegt hart an der steirischen Grenze. An
einem Grabenrand am Fusse des Berges blühte V. arenaria
DC (ueu für das Komitat), an seinen, teilweise mit Föhren-
wáldern bestandenen südlichen Gelanden fanden sich V. Rivi-
niana, V. silvestris, V. odorát a, V. hirta und in reich-
liclier Anzahl Typen der Kombination superhirta X odorát a,
aber keine Pflanze mit angewachsenen Nebenblattern.

Es ist scliwer aus negativen Resultaten sichere Folgerun-
gen zu ziehen und so schrieb ich auch Herrn Prof. H a y e k,
dem ich meine Ansicht über V. Szilyana mitteilte, dass die
endgültige Lösung der Frage nunmehr von B o r b á s's Herbárium
zu erwarten ist.

Dazu hat mir Herr Professor Tuzson durch Zusendung
des Originales Gelegenheit geboten.

In B 0 r b á s's Herbar befindet sich e i n Bogén mit der
Aufschrift: Viola Szilyana Borb., Tafelstein ad Gyanafalva
in com. Castriferrei, aprili 1882, dr. Borb ás. Der Bogén enthált
5 Individuen, welche einer und derselben Form angehören und
der gewöhnlichen Form der V. s u p e r h i r t a X o d o r a t a = V.
permixta Jord. entsprechen. Eiu Teil der Pfianzen hat dem
Blattstiel angewachsene, ein Teil aber freie Nebenblátter, ohne
dass dabei sich eine Regelmassigkeit zeigen würde, denn ein Teil
der Stipulae ist bis zur Halfte, ein Teil nur am Grundé ange-
wachsen, manche Stipulae sind auf den Blattstiel hinaufgerückt
und stehen in verschiedener Höhe auf demselben. An zwei Pflanzen
konnte ich deutliche Spuren eines Pilzes wahrnehmen,

Es liegt dem Bogén das Bruchstück eines Briefes bei :
„Die Viola castriferrei hatte ich íür eine permixta
Jord. oder Kerneri (hirtaXaustriaca) angesehen. Ich
habé auch hier schon wiederholt stipulas adnatas elongatas
beobachtet, glaube aber darin keine Bestandigkeit, sondern nur
einen Zufall erkennen zu miissen. Übrigens kann ich ohne Kultur
kein Urteil falién, nur raten.* Der Brief stammt aller Wahrschein-
lichkeit nach von W i e s b a u r.

Durch diese, mit meiner Herrn Prof. H a y e k seinerzeit
gemachten Mitteilung fást V7örtlich übereinstimmenden Zeilen sah
ich die Richtigkeit meiner Meinung bestatigt, und da die Kultur-
probe durch die Durchforschung des Originalstandortes gewisser-
massen ersetzt v^ird, so glaube ich auf Grund der Beschreibung,
des Standortes und der Originalexemplare das Problem der
V, Szilyana Borb. als gelöst betrachten zu können : V.
Szilyana Borb. ist = V. permixta Jord., die stipulae
a d n a t a e aber sind ein zufálliges Merkmal.

{Autorreferat)

(Aus der Sitzung der botauischen Sektion am 9. April 1913.)

J. SCHVEITZER : PELORIE DER BLÜTE VON CYMBALARIA MURALIS (15)

J» Schveitzer: Peloríe der Blüte von Cymbalaría

muralís*

(Ung. Originaltext Seite 82.)

lm August des Jahres 1909 beaierkte Herr E r m i n i o M e n i n i,
Leutnant des in Gyulafebérvár stationiei enden 31. Infantrie-Regimentes,
an einer C y m b a 1 a r i a m u r a 1 i s, die im Topf kultiviert wurde, dass
unter den drei Blliten die eine Blüte anders gestaltet war als die
übrigeii, (Bild im ung. Text.) Namentlich war dieselbe viel langer als die
norniale Blüte und Liitte vier Spornen. Eine Blüte dieser Art wurde von
Heneau^ schonim Jahre 1891 beobachíet, doch daman sich die Blüte oNne
Abbildung nicht recht vorstellen kann, und die hier beobachtete mit
derselben von H e n e a u nicht identisch ist, so gebe ich im Folgen-
den die kurze Beschreibung.

Die ausgesprochen viereckige CoroUenröhre endigte in vier gleich-
massig gut ausgebildeten und ein wenig nach aussen gekrümmten
Spornen. Zwischen je zwei Spornen war ein Kelchblatt, nur
an einer Stelle waren zwei. Die Corolle war zweilippig, die Lappén
der Oberlippe waren normál entwickelt, die drei Lappén der un terén
liingegen verkümmert. An Stelle der zwei Saftmale und zwei Nektarien der
normalen Blüte waren vier Saftmale und vier Nektarien sichtbar. Die
Staubblatter waren gleich láng, die Farbung der Blüte zeigte
keine Abweichung.

Wenn man aus der Anschwellung des Fruchtknotens auf die
stattgefundene Befruchtung schliessen darf, so kann man die Blüte
für befruchtet annehmen.

Bei dieser Beobachtung ist der Umstand interessant, aus dem
man auf den Grad der Pelorie folgern kann ; namlich dass die Blüte
im unteren Teile ganz aktinomorph ist, in der oberen Halfte hi- ge^jen
dorsiventral bleibt. {Autorreferat .)

KLEINE MITTEILUNGEN.

m. g. Neuer Standort eines seltenen Pilzes im Alföld.
L. Hollós schrieb 1903 über Battarrea phalloides (Dicks)
P e r s., dass von denselben in Ungarn im ganzen 8 Exemplare gefun-
den wurden. Und zwar in der Gegend von Eger, Kecskemét und
Félegyháza sowie bei Budapest. Seither wurde dieser Pilz auch
anderwarts gefunden. Von der wertvoUen Sammlung Hollós ist
leider nur das Genus Battarrea übrig geblieben, das Hollós dem
Ungar. National-Museum schenkte. So gelangten in den Besitz des
Ungar. National-Museums auch jené Exemplare, die Hollós bei
Hetényegyháza sammelte, sowie auch das Exemplar, das B. Lányi
bei Hantháza (Komitat Csongrád) fand. Neuestens wurde dieser Pilz
von F. G r e i n i c h auf sandigem Terrain bei Sükösd aufgefunden.

1 BuU. de la Soc. de Belgique, 1891. p. 180.

(16) SITZUNG8BERICHTE

SITZUNGSBERICHTE.

Sitzung der botanischen Sektion am 9. April 1913.

Vorsitzeader : Mágocsy-Dietz S., Schriftführer : Szabó Z.

1. Istvánffi Gy. : „Über den Bau der Ko nidium t r a-
gerund dasMyceliumvonPlasmopara viticola". Vortra-
gender beschreibt die Keimung der Schwarmsporen und ihr Eindringen durch
die Spaltöffnungen, dann die Entwickelung des Myceliums sowie der Koni-
dientrager-Knaule.

2. Sala ez L. : „Über das Verhalten der Schimmel-
pilze in arsenhaltigen Lösungen". (Wird erscheinen.)

3. Blattny T. : „Daten zur Bestimmung der Nord-
grenze der Silberlinde", vorgelegt von M o e s z G. (Wird
erscheinen.)

4. Gáyer Gy. : „Viola Szilyana' Borb., vorgelegt von
M 0 e s z G. Verfasser weist nach, dass diese Viola-Art der V. p e r-
m i X t a J o r d. entspricht. [Siehe Seite 80 und (13).]

5. Tuzson J. : ,Verbascum banaticum in den süd-
russischen Steppen". (Wird erscheinen.)

6. Sztankovics R. bespricht G. M y 1 i u s' : ,Das Polyderm"
betitelte Arbeit.

7. M 0 e s z G. zeigt folgende Pflanzen vor : den von G r e i n i c h F,
bei Sükösd gesammelten Crocus variegatus, den von demselben
Sammler ebendort gefundenen Pilz : Battarrea phalloides, den von
Mágocsy-Dietz bei Endréd auf den Schildliiusen der Robinien beob-
achteten Cordyceps clavulata; weiter legt er einen blühenden
Zweig von Jasminum nudiflorum vor, der im Parké des Barons
J. Ambrózy (Malonya) am 2. Janner im Freien blühte und schliesslich
bespricht er Gráf Silva Taroucas: „Unsere Freilandlaubgehölze"
betiteltes Werk.

NACHRICHTEN.

Der mit Titel und Charakter eines Akademiedirektors bekleidete
Professor Dr. B. Páter an der landwirthschaftlichen Akademie in Kolozs-
vár wurde zum landwirtschaftlichen Akademiedirektor ernannt.

Die philosophische Fakultat der Universitat zu Budapest erwáhlte den
Privatdozenten Dr. Z. Szabó zum Adjunkten des bot. Instituts. Die Wahl
wurde vom Kultus- und Unterrichtsminister genehmigt.

Dr. E. G o m b o c z, Prof. an der höheren Madchenschule, wurde
von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften für sein Werk: „A magyar
botanikai terminológia és nomenklatúra története" (Die Geschichte der unga-
rischen botanischen Terminologie und Nomenklatur) mit dem „Vigyázó"-
Preis ausgezeichnet.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

JOURNAL DE LA SECTION BOTA-

NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE

D'HISTOIRE NATURELLE DE LA

HOXGRIE

BULLETIN POUR L'ÉTRANGER.

ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN

SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR.

NATURWISSENSCHAFTLICHEN

GESELLSCHAFT

MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND

RED. VON J. KLEIN

BÁND XIL

30 VL 1913.

HEFT 3.

L, Salacz: Daten über das Vcrhalten der Pílze ín
arsenhaltígen Lösungen,

Die Untersuchung der in der „solutio arsenicalis Fowler"
vorkommenden M}'celien führte mich dazu, das Verhalteu der
Schimmelpilze in arsenhaltígen Lösungen zu studieren. Die fol-
genden Pilze konnte ich in diesen arsenhaltigen Lösungen kul-
tivieren und bestimmen : C 1 a d o s p o r i u m h e r b a r u m, P e n i-
cillium crustaceum, Oospora variábilis, Asper-
gillus glaucus, sowie dessen schwefelgelbe Perithecien,
Cephalosporium acremonium und in niehreren Fállen
Aspergillus fum igatus. Die Pilze kultivierte ich in zwei
verschiedenen Lösungen, u. zw. in Normallösung, in welcher
neben einem Gramm Arseiitrioxid (Asg O3), ein Gramm Kalium-
karbonat (K^ CO3J beigegeben war, und derén Alkalicitát 1 — 1'09
Grade betrug. Dann in nicht normaler Lösung, die neben einem
Gramm Arsentrioxyd nur ein halbes Gramm Kaliumkarbonat ent-
hielt und derén Alkalicitát 0"5 Grade zeigte.

In diesen zwei verschiedenen Lösungen verhielten sich die
Pilze folgendermassen ; A) In Normallösung : bis zu einem Arsen-
gehalt von 2Vo entwickelten sich Cladosporium herbarum,
Penicillium crustaceum und Aspergillus glaucus
bis zur Sporenbildung. Von diesen Pilzen bildete der erste bis
47o, der zweite bis 5Vo, der dritte bis 357o i^ur sterilé Mycel-
faden. In Lösungen mit höherem Arsengehalt konnten die ge-
nannten Pilze nicht lében. Aspergillus fűmig atus
brachte es bis 0"2Vo zur Sporenreife und bis 0 8*^/0 nur zur
sterilen Mycebildung. Dasselbe geschah beiMucor stolonifer
bis l"5Vo bei Oospora variábilis bis 2"57o und bei
Aspergillus oryzae bis 0'2Vo- B) In nicht normaler Lösung ;
in dieser Lösung wurden aus arsenfreiem Nahrboden übertragene
Pilze kultuviert, von denen Aspergillus niger und A.

f umigatus

Sporenbildung brachten ;

0/

nur bis 017o es zur
die übrigen aber nur steriles Mycel bildeten u. zw. bis 2Vo
Botrytis cinere a, bis 057o ^uco r Rouxii, Penicil-
lium citrinum und brevicaule, sowie Aspergillus
fumigatus; bis 0"27o Mucor corymbifer und Asper-

(18) L. BALACZ: DATEN ÜBER DAS VERHALTEN DER PILZE

gillus niger; bis 017o Mucor racemosus und Peni-
cillium roqueforti.

Diejenigen Pilze, die in Arsenlösungen kultiviert und dann
in lebensfáhigem Zustande wieder in Arsenlösungen übertragen
wurden, konnten selbst bei höherer Konzentration sich weiter
entwickeln und selbst Sporen erzeugen, so Aspergillus
g 1 a u c u s und Penicillium crustaceum; sie konnten
alsó nun auch einen höheren Arseiigelialt erfolgreich ertragen.
Dagegen zeigten jené Pilze, welche von gewöhnlichen Kulturen
auf arsenhaltige Lösungen übertragen wurden, weniger Wider-
standskraft, das heisst, schon ein geringerer Arsengehalt behin-
derte ihre Entwicklung, zum Zeichen dessen, dass die giftige
Wirkung des Arsens ihnen mehr schadet, als den von Arsen-
kulturen stammenden Pilzen.

lm allgemeinen entwickelten sich die Pilze in solchen
arsenhaltigen Lösungen besser, derén Alkalicitát 1 — l'097o t>e-
trug, als in solchen mit nur 0*5°/o Alkalicitát.

Zur Konservierung der Arsenlösungen hat sich Chloroform
als das beste Mittel erwiesen. Chloroform ist im Wasser schwer
und nur in geringen Mengen löslich und da es am Grundé der
Lösung bleibt, verhindert es die Bildung und Entwickelung der
sterilen Mycelfáden. In bezúg auf Arsen zeigten die mit Chloro-
form konservierten Lösungen keine Ánderung.

(Aus der Sitzung der botanischen Sektion am 9. April 1913.)

K. Schílberszky: Beítráge zur Parthcnokarpíe der

Pflanzcn,

(Ung. Originaltext Seite 103).

Vor allém möchte ich den BegrifiF Parthenogenesis
prázisieren ; dieses Wort wendet man námlich nach unseren heu-
tigen Kenntnissen für mehrere derartig verschiedene biologische
Erscheinungen an, dass es wünschenswert erscheint, diesbezüglich
eine Auseinandersetzung und eine systematische Unterordnung
aller jener Falle zu gebén, welche hierher gehören. Schon der
wichtige Umstand selbst, dass man unter Parthenogenesis
sowohl bei Phanerogamen, wie auch bei Kryptogamen vor-
kommende aussergewöhuliche Fortpflanzungsarten zu verstehen
pflegt, bedingt rechtmassig eine richtigere Definition, sowie eine
Spezialisierung dieses Begriffes. Ich glaube, dass man das Wort
Parthenogenesis vom Standpunkte der allgemeinen Mor-
phologie und Biologie schon deshalb beseitigen sollte, weil es
nicht nur nicht allé bekannten Fálle der auf ungeschlecht-
lichemWege entstehenden Weit er ge staltunge n

K. 8CHILBERSZKY : BEITRAQE ZÜR PARTHENOKARPIE DER PFLANZEN 19

ausdrückt, soiidern auch für sicli auf mehrere solche Falle sich
bezieht, derén Spezialisierung gerechtfertigt, beziehungsweise
notwendig ist. Deshalb glaube ich, dass für allé solche Falle,
wo bei Ausschluss geschleclitlicher, respektive generativer Zell-
verschnielzung gewisse morphologische Weitergestaltungen, Organ-
neubildungen erfolgen, als allgemein entsprechender Begriíf Par-
t h e n 0 m 0 r p h i a anzuwenden ware. Die einzelnen untergeord-
neten Kategorleii denke ich in folgender Weise zu gruppieren:

Parthenomorphia (in organis reproductionis).

I. Kryptogamae:

1. Parthenosporia

a) zygosporae (S pirog yra groenlandica);
P) oosporae (Chara crinita);

2. Embryogenesis archegonialis (Marsilia)

II. Phanerogamae:

3. Farthenospermia

a) ovularis (Antennaria alpina);*
P) synergidealis (I r i s s i b i r i c a) ;
Y) antipodialis (A 1 1 i u m o d o r u m) ;

4. Polyembryonia pr. parte"' (Santalum album);

5. Parthenokarpia.

VielePflanzen entwickeln aus gewissen biologischenUrsachen,
besonders an Standorten, wo die klimatischen und Wachstums-
verháltnisse von jenen der ursprünglichen Heimat verschieden
sind, entweder iiberhaupt keine Früchte, oder aber man findet
in den gebildeten Früchten gar keine Samen. Einzelne Pflanzen,
besonders solche, die sich seit lángerer Zeit in Kultur befinden,
stossen ihre unbefruchteten Blüten nicht ab, sondern setzen ihre
Gestaltungsvorgánge ím Fruchtknoten fórt ; dies kennen wir von
vielen Varietaten der Banánén, bei der echten kernlosen
Mandariné, den als Sultaninen bezeichneten Eosinen,
ferner bei Artocarpus, Phoenix dactylifera, Ana-
nassa sativa. Punica granatum, Feige usw. Bei
diesen unterbleibt die Embryobildung ganz, trotzdem aber ent-
wickeln sich sogenannte taube Früchte.

Meines Wissens ist die álteste Angabe in der diesbezüg-

^ Eigentlicli liegt Mer Apogamie vor, indem die Eizellen diploide
vegetative Kerné, nicht aber haploide Kerné besitzen ; das Ei ist alsó apogam,
nicht pathenogenetisch

- Mit Ausschluss von Bildung der überzahligen Nucellar-embryonen ;
im Embryosack von Santalum album entstehen die parthenogenetischen
Embryonen aus zwei Eizellen (Velenovsky: Vergleich. Morphol. d.
Pflanzen, III. Bd S. 1051).

(20) K. 8CHILBER8ZKY

lichen Literatur jené von G. von Gessner aus der ersten
Halfte des XVI. Jahrhunderts, laut welcher er in der Nahe von
Zürich einen samenlosen Apfel gefunden habé, welcher „Feigen-
apfel" genanut und wegen dem völligen Mangel der Blumen-
blatter als Pirus apetala Münchh. bezeichnet wurde. Nach
der Beschreibung dieser Apfelblüten ist auch bekannt, dass in
denselben auch die Staubblatter durchaus fehlten und in den
Ápfeln waren die Kernháuser nicht ausgebildet.

Wenn wir die samtlichen Umstánde berücksichtigen^ welche
eine Sanienlosigkeit der Früchte hervorgehen lassen, so müssen
wir in erster Reihe die in morphologischer Beziehung abnormale
Beschaffenheit der Samenknospen in Betracht ziehen, welcher
Fali in gewissen teratologischen Bildungen in mannigfaltiger
Weise zutage tritt. Als solche Beispiele sollen erwahnt sein :
Primula chinensis (Morren, Unger}, Cortusa Mat-
t h i 0 1 i (Moquin), Anagallis arvensis (Marchand), S y m-
phytum officináié (Tassi), Trifolium repens (Caspary),
Drosera in termedia (Planchon), Delphinium elatum
(Brongniart), Aquilegia Skinneri (Clos), Alliaria offi-
cinalis (Wydler), Nigella damascena (Schimper), Tro-
paeolum maius (Van Tiegheni),

Samenlose Obstfrüchte oder solche, in welchen nur un-
vollkommen entwickelte Samen enthalten sind, kennen wir schou
seit lángerer Zeit, wie z. B. Rihas samenlose Birne und der
kernlose Vaterapfel. Solche Fálle sind nicht nur vereinzelt
an einem Baum bekannt, sondern es gibt mehrere Sortén, wo
diese Erscheinung ausnahmslos in allén Früchten des Haumes
in konstanter Weise sich zeigt ; eine solche Züchtung neuerer
Zeit ist die von S p e n c e r erlangte kernlose Apfelsorte aus
Amerika „The V\''onder of Horticulture" benannt.

Es liegen mehrfache Beobachtungen und Versuchsresultate
darüber vor, dass gewisse Apfel- und Birnensorten bei Selbst-
befruchtung oder durch Mangel an Befruchtung, kernlose Früchte
erzeugen. Die grössten Verdienste in dieser Kichtung habén sich
die Forscher Morton B. Waite und R. Ewert erworben.
Es gibt auch gewisse Sortén, in derén Blüten gar keine Samen-
knospen gebildet werden, weshalb in diesen eine Befruchtung
überhaupt ausgeschlossen ist; solche Sortén sind z. B. Lebruns
Butter birne (Müller-Thurgau), Rihas kernlose Butter-
birne,diekernlo s eMi sp e 1 von Hohenheim(Kirchner),der S on-
der kern-Apf el, der Wonder ofHorticulture(Spencer),
die kernloseQuitte. Ferner gibt es Obstsorten, in derén Blüten
zwar Samenknospen normál vorhanden sind, die aber trotzdem
selbst bei Fremdbestaubung normálé Früchte ohne Samen bilden,
wie z. B. Pommesans pépins und Vaterapfel ohne
Kern. Interessant ist das Verhalten der Lebruns Butter-
birne, von welcher Sorté ein Baum in Wadenswyl in gewissen
Jahren ganz oder fást ausschliesslich kernlose Früchte ent-

BEITRAGE ZUR PARTHENOKARPÍE DER PFLANZEN (21).

wickelt, in anderen Jahreii wieder solche mit ein oder mehreren
Kernen entstehen lásst (Miüler Thurgau).

Es muss íerner als interessant bezeichnet werden, dass
aus solchen Obstblüten, welche an Langtrieben als zweite
Biüten wahrend der Sommermonate entstehen, in den ineisten
Fállen nach meinen Beobachtuiigen die Samenknospen gar nicht
zur Weiterentwicklung gelangen, die Früchte alsó parthenokarp
sind. In der Obstplantage der königl. ung. Gartenbau-Lehranstalt
zu Budapest beobachtete ich an einem japanischen Birnbaum (Sorté
„Hinko") solche aus der zweiten Biüten entstandene Spátfrüchte,
welche durchaus kernlos waren (7. Juli 1909) ; derartige unreife
Früchte sind in der Figur 2 des ungarischen Textes abgebildet, und
zwar auch noch von zwei anderen Sortén : D i e 1' s B u 1 1 e r-
birne (22. Juli 1910) und W eiland's-Butter birne (3. Juli
1910). In diesen Fállen handelt es sich al?o um die Partheno-
karpie von Früchten diesjáhriger Langtriebe. Solchen proleptischen
Sonimerblüten bietet sich natürlich wegen der rehiiiv kleiiien
Náhrstoffmenge, respektive wegen der Kürze der noch folgenden
Vegetationszeit wenig Gelegenheit, um die peripherische Partié der
Fruchtwand zu einem fleischigen und pchniackhaften Gewebe zu
gestalten. Diese vorzeitig zur Fruchtbildung gelaugten Biüten
hátten im nachstfolgenden Jahr, wenn sie in entsprechendeni
Ruhezustande verblieben wáren, wahrscheinlich ganz normálé
Früchte gebildet.

Hinsichtlich der Parthenokarpie sind auch jené abnornialeu
Birnenfrüchte zu erwahnen, welche man als aus mehreren Stock-
werken zusammengesetzte Bildungen auífassen kann ; diese
sind von den sogenannten durchwachsenen Früchten zu unter-
scheiden, wo námlich die Blütenachse sich zu einem beblátterten
Spross weiter entwickelt, solche Birnenfrüchte mit zwei oder
drei Etagen kommen gelegentlich nicht selten vor. In ahnliclien
Fállen kommen die Kelchblátter gewöhnlich in Mehrzahl vor,
oder aber kann eine ausgesprochene Phyllodie derselben wahr-
genommen werden (Figur 4 im ungar. Text). Solche Birnen sind
entweder ganz samenlos oder man findet blos verkümmerte win-
zige Gebilde an derén Stellen ; auch sind die Kernhausfácher
klein und unausgebildet.

Nun will ich einen Fali von Samenlosigkeit eines Apfel-
baumes erwahnen, welcher in einem Garten bei Hatvan (Ungarn)
sich befindet. Es ist die Sorté unter der gangbaren pomologischeu
Benennung „kernloser Win t e rapf el". Ich bekam mehrere
Früchte von diesem im vergangenen Herbst, welche vollkommen
kernlos waren ; die Kernhausfácher waren auffallend schmal,
kaum ^/^ mm breit. Der Baum brachte im Herbst 40 reife Früchte
(Figur 6 im ung. Text). Es ist zu bemerken, dass allé diese
Apfel einen doppelten Kelch besassen, was mit der teratologi-
schen Beschafifenheit der Biüten zusammenfállt, da dieselben
námlich keine Blumenblátter besassen, denn letztere waren als

(22) K. BCHILBER8ZKY

Kelchblátter ausgebildet (Sepalodie). Ich will noch bemerken, dass
im zweiten, durch Substitution entstandenen Kelchblattkreis die
einzelnen Blattbasen durch auffallige fleischige i\nschwellimgen
(Hyperplasie) ausgezeichnet waren (Figur 7 im ungar. Text).
Einen áhnlichen Fali besclireibt G. von Gessner als „Feigen-
apfer, wie schon früher erwáhnt wurde.

Durch meine Beobachtungen habé ich mich überzeugt, dass
die kernlosen Früchte im Verháltnis zu den normalen kernhal-
tigen Früchten fást durchwegs in der Grösse diesen nachstehen,
u. zw. in den nieisten Falién bedeutend kleiner sind. Über die
Ursache dieser Tatsache kann ich nur eine physiologische Er-
klarung gebén ; dass die vollkernigen Früchte, welche namlich
durch geeignete Fremdbefruchtung zur üppigen Entwicklung
angeregt werden, eine sichtbar viel starkere Ausbildung erlangen,
ist mit der grösseren Náhrstoffzufuhr im innigsten Zusammen-
hang. Dass diese Zufuhr nicht auch in den parthenokarpen
Früchten in ebensolchem Masse erfolgt, kann für diese Fálle
nur auf den Mangel eines plazentaren Reizes zurückgeführt
werden, welcher Reiz eine energerischere Zellvermehrung anzu-
regen geeignet ist, und seinen Anstoss durch die generelle
Aktion des Pollenschlauches, respektive der durch die Befruchtung
vor sich gehenden Kernverschmelzung erhalt. Diese Ansicht
wird durch solche spezielle Falle von teilweiser Parthenokarpie
bekraftigt, wo die asymetrisch gebaute Frucht in der kleineren
Hálfte kernlos ist, in der grösseren Hálfte aber die Kerné in der
gewohnten Zahl und in vollkommener Ausbildung enthalten sind.
Solche Falle habé ich bei einigen Apfelsorten beobachtet, von
welchen eine Gold-Parmáne in der Figur 8 des ungarischen
Textes abgebildet ist.

Nicht nur in der Grösse sind die parthenokarpen Früchte
verschieden, sondern auch in der chemischen Beschaffenheit des
Fruciitfleisches lásst sich eine merkliche Differenz feststellen,
wie dies z. B. Müller — Thurgau für Traubenbeeren in ein-
gehender Weise dargetan hat. Eine chemische Analyse von
grösserer Quantitát kernhaltiger und kernloser Beeren hat namlich
gezeigt, dass in den letzteren der Zuckergehalt bedeutend höher
ist, hingegen in den Prozenten von Sauregehalt die kernhaltigen
Beeren bevorzugt sind. Es ist durch Beobachtungen, sowie durch
Experimente mehrfach erwiesen, dass die Kernbildung auf die
quantitative und qualitative Ausbildung, respektive auf die Aus-
reifung der Weinbeeren eine zögernde Wirkung erkennen lasst,
alsó hierdurch physiologisch beeintrachtigt wird.

Biologische Betrachtungen.

Es ist aus gewissen Falién bekannt, dass bestimmte Baum-
gattungen eine normálé Geschlechtsanderung zeigen, indem sie
im einem Jahre mannliche und im anderen wieder zweigeschlech-

BEITRAGE ZUR PARTHENOKARPIE DER PFLANZEN (23)

tige Bliiten erzeugen ; demzufolge sind diese Baume in dem
ersten Falle unbefahigt Früclite zu bringen. Interessant ist in
dit'ser Bezieliung eine in Japán gedeihende Pomeranze, welche
nach der Beschreibung von Kumagi^ parthenokarp ist. Dieser
Baum besitzt zweierlei Zweige : solche, welche bliihen und fruchten,
sowie andere, welche nur blattragend sind. Die Áste dieser
zwei Kategorien wechseln alljahrlich regeim así^ig.

Durch Ringelung konnte man an gewissen Holzgewachsen
einen direkten Eiufluss auf die entstandene Parthenokarpie be-
obachten, was in der geánd érten Náhrungsweise seine Ürsache
findet. In den geringelten Trieben ist nanüich eine gestcigerte
Stürkeanliaufung zu erkennen, welche derart betrachtlich er-
scheint, dass die Stárkemenge beiláufig um die Halfte grösser
ist, als in den ungeringelten Trieben.

Die Samenlosigkeit der Früchte kann daher aus mehreren
verschiedenen Ursachen entstehen. In erster Reihe aus solchen
Bliiten, in welchen die Samenknospen durchaus fehlen oder aber
in unvollkommener Ausbildung enthalten sind. Ferner bietet in
gewissen Fallen eine Neigung zur Parthenokarpie die als wirkungs-
los betrachtete Selbstbefruchtung, welche zwar die normalen
Samenknospen nicht zu einer regelmassigen Saniengestaltung
befahigt, aber gelegentlich eine wirkliche Fruchtbildnng nicht
beeintráchtigt. Die Bildung des Fruchtgehauses an und für sich,
kann als eine Gestaltung vegetatíven Charakters aufgefasst werden,
wozu den Wachstumsreiz normalerweise von Beginn an die Be-
fruchtungder vorhandenen Samenknospen bietet; dieses Wachstum
kann jedoch ausnahmsví eise sebst ohne jegliche Befruchtung statt-
finden. Eine Wachstumsenergie durch Befruchtungsakt ist nur für
die Samenknospen unbedingt erforderlich, indem diese, abgesehen
von den relativ wenigen Falién von wirklicher Parthenospermie,
von einer generativen Beeinflussung physiologisch abhángig sind.

Es ist bewiesen, dass an gewissen Kulturgewáchsen die
Selbsfbestaubung erschwert ist (Gr aven s teiner Apfelsorte) ;
dazu kommt noch, dass solche Bliiten sehr oft selbststeril sind.
Das ist ein wichtiger Grund dafür, dass es nicht erwiinscht ist,
grosse Bestande aus einer einzigen Obstsorte anzupfianzen, wie
das R. Ewert anratet.

In einer Winter- Goldparm án e (1912), welche die
durchschnittliche Fruchtgrösse hatte, fand ich einzelne Kern-
hauser vollkommen samenlos, in den übrigen wi.ren insgesamt
0 Kerné, welche auffaliend schlank und abgeplattet, zugespitzt
waren, ohne entwickelte Embryonen. In einem anderen Apfel
dieser .Sorté, welcher stark einseitig ausgebildet war, fand ich
in der kleineren Apfelhalfte zwei Kernháuser mit je einem,
kaum mohnsamengrossen winzigen Rudimentarkern ; hingegen
in der grösseren Fruchthálfte befanden sich normál gebildete

1 Bulletin de la Soc. d' Agr. du Japon 1901. No. 252.

(24) K. schilberszky: beitrage zür parthenokarpie der pplanzen

Kerné (Figur 8 im ungar. Text). In einer Frucht von Drap
d'or waren samtliche Kerné abgeplattet, geschrumpft und taub
(i9i2. D. Angyal). Im Jahre 1910 bekam ich mehrere Friichte
von Castanea sativa Grártn., derén Fruchthüllen zirka um
das Viertel kleiner waren, als dies normál zu sein pflegt; allé
Friichte des Baumes waren gleich. Die aussere und innere
inorphologische Ausbildung war normál; die darin enthaltenen
Kastanienfrüchte aber waren auífallend klein, d. h. ohne Griffel
hütten sie nur eine Höhe von 8 — 11 mm. Die tauben Samen
waren geschrumpft mit rudimentáren Embryonen. Nebenbei sei
erwahnt, dass in mehreren Kastanien anstatt den normalen 6
Narbenfaden 7 gebildet waren (Figur 9 im ungar. Text).

J. Pantocsek: Die ím Andesittuffe von Kopacsel vor-

kommenden BacíIIaríen.

Mit Tafel I. II.
Originaltext auf Seite 126.

Im Andesittuff von Kopacsel im Komitate Bihar, einem grau-
lichen, kreideweichen, leichten Gesteine, wurden 60 Bacillarien-
Arten und Varietáten nachgewiesen.

Als sehr interessante Funde sind das neue Genus E c h i-
nopyxis, welches vielleicht eine Radioiarie sein dürfte, hervor-
zuheben ; weiters das im brackischen Fertő lebende Genus
Carnegia, die von E hrenberg benannte P i n n u 1 a r i a D u x,
weiter Amphora jamaliensis var. fossiíis, Cymbella
oxplanata, C B atthy ániana, Navicula adversatrix,
N. a e d i f e x, N. e x p e c t i 1 i s, N. a r c a n a, N. o m i 1 1 a,
N. carpathorum var. bivittata, N. rasa, N. decens,
R h 0 p a 1 0 d i a m u s c u 1 u s 0. M. var. m i r a b i 1 i s, F r a g i-
larianeogena, F. pseudolanceolata. DenticulaVan
Heurckii, Melosiraareuuria var. t e r t i a r i a, M. C s á k y-
a n a, und n e o g e n a.

Dem geologischen Alter nach ist dieses in einem schwach-
salzigen Wasser entstandene Gestein der sarmatischen Stufe
einzureilien.

Was das Genr.s Echinopyxis betrifft so wurde das-
selbe durch Herrn P. Greguss im Jahre 1912 im Schiamme
aus dem kleinen Surian-See 1900 m Höhe in den Kudsirer
Alpen in Ungarn nachgewiesen. Das Verzeiehniss der Aríen ist auf
Seite 127 — 137. des ungarischen Originaltextes nachzulesen.

KLEINE MITTEILtJNGEN (25)

KLEINE MITTEILUNGEN.

M. Fucskó: Studien über die hygroskopischen Bewe-
gungen der Pflanzen ; vorgelegt in der III. Klasse der ungarischen
Akademie der Wissenschaften von S. Mágócsy-Dietz.

Die Arbeit befasst sich mit der Torsion der Hülsenldappen
und der richtigen Deutung der higroskopischen Krümmungen ; unter-
sucht die relatíve Zusammenziehungsfabigkeit, die in den Fasern
der Faserschicht der Klappen eintritt und gelangt zu dem Ergebnis,
dass das Maximum der Zusammenziehungsfabigkeit senkrecht auf die
Mitte der Faserschicht falit. Vem Maximum nach aussen folgt in steiler
Kurve das aussere Minimum, von innen weniger steil abfallend das
innere Minimum. Das Maximum der Lángszusammenziehung befindet
sich an der ausseren Seite ; von dórt gelangt es sclinell abfallend in
die Mitte, von wo nach innen wieder eine Steigung folgt.

Die Torsion der Klappen ist keine Querkrümmung, sondern
eine mit Drehung verbundene Krümmung, da die Krümmungen mit
stufenweisen Verschiebungen zusammenhiingen. Die Torsion ist durch die
Verteilung der Zusammenziehungsfiihigkeit der Fasern verstiindlich,
doch spielt dabei auch die aktive Torsion der Fasern ein Rolle.

Die aktive Torsion der Fasern ist auf der inneren Seite der
Faserschicht im Gegensatze mit der Torsion der Klappen, wahrend
auf der ausseren Seite die beiden Torsionén gleichsinnig sind.

Die hygroskopischen Krümmungen der rechten und der linken
Klappe sind symmetrisch ; die einzelnen Teile der Faserschicht aber
verhalten sich rechts und links ganz verschieden.

Der zwischen den optischen Eigenschaften der Zellwand und
der Zusammenziehungsfabigkeit sich zeigende Zusammenhang ist, nach
Ansicht des Verfassers, von neuen zu untersuchen, da die diesbezüglich
festgestellten Regein und Gesetzmassigkeiten grösstenteils auf der
alteren, falschen Deutung des hygroskopischen Verhaltens der Faser-
schichte der Hülsenklappen basieren.

SITZUNGSBERICHTE.

Sitzuiig der botaniseUen Sektion am 23. April 1913.

Vorsitzender : erst Klein, J. dann M á g o c s y -D i e t z, S., Schrift-
führer : Szabó, J.

1. T u z s o n, J. halt unter dem Titel : „Die Flóra der Steppeu von
Voronyezs" einea Vertrag über den zweiten Teil seiner Reise in Russland,
wobei er die pflanzengeographischen Formationen in projezierten Bildern,
die Pflanzen aber in den von ihm gesaramelten Exeiaplaren vorzeigt. yWird
mit dem „Ueber die Flóra der Steppen von Taurien" gehaltenen Vertragé
zugleich erscheinen.)

Sitzun^ der botanischen Sektion am 17. Mai 1913.

Vorsitzender : M á g o c s y - D i e t z, S., Schriftführer : Szabó, J.

1. Andrasovszky, J. „Daten zur Flóra Kleinasiens '. Verfasser
berichtet über seine im Jahre 1911 in Kleinasien gemachte Reise, welche
sich auf das Gebiet zwischen Angóra, Konia, Ereglie und Kaiserieh bezieht.
Er zeigt mehrere Pflanzen vor, sich die Mitteüung der neuen Arten für
spáter vorbehaltend.

(26)

8ITZUNG8BERICHTB

2. Pálinkás Gy. „Versuche über eine Infektion des Weines mit Plas-
mopara viticola". Die Infektion geschah im Freien, im Glashaus xmd im Labo-
ratórium; sie gelang im Freien an allén jungen Teilen des Weines u. zw. ge-
schah. es immer durch die Spaltöffnungen und somit wird das Eindringen des
Parasiten in erster Linie von der Verteiiung der Spaltöflnungen bedingt. Auf
der Oberseite der Blátter sind nur langs der starkeren Nerven und an den
Blattzahnen Spaltöffnungen und somit werden die zwischen den Nerven
liegeadea Partién nicht infiziert, ebenso aucli die erbsengrossen Beeren
nicht, da an denselben die Spaltöffnungen schon znrückgebildet sind.

3. Varga, 0. „Ueber Brandsporen ia dea Eleien und derén quantita-
tive Bestimmung". Obwohl die Brandsporen nicht als giftig anzusehen sind, ist
derén Bestimmung dennoch erwiinscht, da sie der Kleie einen unangenehmen
Geruch vériéiben, unverdaulicli sind und so die Qualitat der Kleie beeinflussen.
Vortragender hált bei diesen Untersuchungen das Grohsche Verfahren
besser, da es leichter ausführbar ist und weniger Zeit in .Anspruch nimmt.

4. P a n t o c s e k, J. „Die Kieselalgen des Andesittufies von Kopacsel"
vorgelegt von M o e s z, G. (Siehe Seite 126).

5. L a n g e r, S. „S p i r o g y r a p r o a v i t a" vorgelegt von M o e s z,
G. (Wird erscheinen).

6. Silberszky, K. zeigt vor : a) ,,Vollkommene Überwollung voa
Aststumpfen" bei der Buche. b) „Zur Teratologie des Champignon" ; zwei
Fruchtkörper, derén Stiele und Hüte teilweise miteinander verwachsen waren.
— c) „Eine Zwillingserdbeere".

7. S z a b ó, Z. zeigt das Werk : „B o m m e r und M o s s a r t, Les
Aspects de la Végétation en Belgigne' vor.

8. Vorsitzender macht die Mitteilung, dass er zu Pfingsten das
als „Deliblat" bekannte Sandgebiet in Südungaru besuchte. Zuletzt war er
vor 20 Jahren dórt und ist nun in der Lage den gegenwártigen Zustaud mit
dem vor 20 Jahren zu vergleichen. Diese Vergleichung zeigt einen auffallenden
Fortschritt, denn das Deliblat hat eine so gewaltige Umanderung durch-
gemacht, dass er darüber mit Begeisteruug den Botanikám Mitteilung machen
muss. Das Deliblat war bisher als ein typisches Beisinel des ungarischen
Flugsandes bekannt, das Gesehene beweist gerade das Gegenteil. Das
Deliblat ist nicht mehr lauter Flugsaud, sondern Wald, der ein glaazendes
Zeugnis der überaus erfolgreichen Tátigkeit der dortií;en Gutsverwaltung
ist. Der Flugsaud, der früher das ganze Gebiet mit seiner trostlosen, weil
unfruchtbaren Trockenheit bedeckte, ist nun in seiner Ganze gebunden, be-
sonders durch Robinien und stellenweise durch Kiefcrn. Die erstere bewahrte
sich mit Festuca vagínata W. et K. zusammen als bestes Bindemittel
für Sand. Die gewaltige Kulturarbeit, die ein wüstes Gebiet in kur er Zeit
umwandelte, ist das Werk des Oberforst-Ingenieuis Ajtai, J. in Deliblat.
Die ungarische Landwirtschaft und die Botanik kann nur mit der grössten
Anerkennung und mit Dank der Tatigkeit A j t a i's gedeuken, der auch jenem
Bestreben der bot. Sektion nachkam, demzufolge gewisse charakteristische
Teile der ungarischen Florengebiete in ihrer ursprünglichen Eigenheit be-
wahrt bleiben mögen. Das Deliblat hat bekauntlich eiue so charakteristische
Flóra, A\ie sie sonst nirgends in Ungarn zu finden ist. Die Sandbindung
und die Beforstung wiirde nur zur Vernichtung der charakteristischen Sand-
flora geführt habyn, wenn nicht Ajtai, mit Bewilligung des Ministeriums
dafür gesorgt hátte, dass gewisse Teile in ihrer ursprünglichen Eigenheit
erhalteu werden. So wurden einerseits 400 und dann anderwarts 100 Morgen
abgegrenzt, wo die charakteristische Flóra für immer in ihrem ursprüng-
lichen Zustande belassen wird.

NACHRICHTEN.

D r. G. Dob y, Universitats-Privatdozent und Oberchemiker wurde
vom Minister für Landwirtschaft zum Stations-Leiter ernannt und mit der
Leitung der staatlichen chemischen Versuchs-Station in Magyaróvár betraur.

D r. L. Hollós, pensionierter ord. Professor der Kecskeméter staat-
lichen Oberrealschule erhielt den Titel eines Mittelschuldirektors.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

JOURNAL DE LA SECTION BOTA- 1 ZEITSCHRIFT DER BOTANLSCHEN

NiQUE DE LA SOCIÉTE ROYALE SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR.

D'HISTOIRE NATURELLE DE LA NATURWISSENSCHAFTLICHEN

HONGRIE I GESELLSCHAFT

BULLETIN POUR L'ÉTRANGER MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND

RED. VON J. KLEIN

BÁND XII. 25 IX 1913. HEFT 4.

M. Fucskó: Über Regeneratíonserscheínungen an
den Keímbláttern eíníger díkotylen Pflanzen*

Mit Tafeln III. u. IV.
(Ung. Originaltext Seite 147,)

Die von den Keiinpflanzen abí2:elűsten Keimblátter bewur-
zeln sich iufolge der Feuchtigkeitswirkung und nach den Beobach-
tungen Van Tieghem's (7- pag. 208) sind die Keimblátter des
Helianthus anuuus iieben der Wurzelbüdung auch noch
zur Entwickelung von adventiven Sprossen fahig.

Die bisherigen Untersuclmngen sind nicht genügend befrie-
digend und aus diesem Grundé habé ich die regenerative Fáhig-
keit der Keimblátter von neuem untersucht und zwar an den
fülgenden Pflanzenarten : Helianthus annuus, Cucurbita
p e p 0, P h a s e 0 1 u s vulgáris, P i s u m s a t i v u m, V i c i a
fába und dazu noch Lens esculenta, Castanea sativa
und Aesculus hippocastaiiuin.

Über die lezten drei Pflanzen sind bisher noch keinerle
Daten mitgeteilt.

Die zu den Versucheu verwendeten Keimblátter habé ich in
der frühen Periode der Keimung vom Embryo abgelöst, nur in ge-
wissen Fállen inusste ich das schon vorgeschrittenere Entwicke-
lungsstadium abwarten.

In der Achsel der Keimblátter sind inanchmal schon in der
Anfangsperiode der Keimung gut ausgebildete Knospen sichtbar.
Diese Knospen treiben unter normalen Umstánden nicht aus,
höchstens nur dann, wenn wir das Epikotyl der Pflanze entfer-
nen oder dessen Spiíze vernichten (Van Tieghem 7, pag. 210).
Die Achseltriebe wachsen rasch und können das Epikotyl erset-
zen. Aber nicht in allén Fállen ist die Achselknospe derart gut
entwickelt, dass sie in der Keimungsperiode schon deutlich sicht-
bar wáre. Der Austrieb solcher Knospen benötigt natürlich eine
bedeutend grössere Zeildauer, als der Austrieb der früher er-
wálmten Knospen.

Eine besondere Neigung zur Entwickelung von Achseltrieben
vreist die keimende Erbse auf, die nach der Entfernung der ersten

15*

(28) M. PUCSKÓ

Achseltriebe auch neuere entwickelt. Diese Eigenheit der Erbse
kaim aiif folgende Weise gut untersucht werdeu.

Die im Sagespalinen zur Keimuiig gebracliten Erbsenkörner
werden, wenn die Radikula beilaufig 2 — 3 cm láng ist, in ein
mit Organtin zugebundenes Glasgefass derart gelegt, dass die
Radikula im Wasser des Gefasses untertauche. Nach ein-zwei
Tagén wird das Epikotyl entfernt. Darauf beginnt nun ein rasches
Wachstum des ersten Achseltriebes und wird in 2 — 3 Tagén zu
einem 4 — 5 mm langen Triebe, an dessen Basis an der aussen
befindlichen Seite die neue Ersatzknospe sclion sichtbar ist. Die
Ersatzknospe kann gleicbfalls zum Wachstum gebracht werden,
wenn wir den davorstehenden Trieb entfernen und falls wir
dieses Verfahren derart wiederholen, so sclieint an der Basis eines
jeden neueren Triebes eine neuere Ersatzknospe. Das Auítreten
dieser Knospen ist anfangs immer an der Aussenseite sichtbar,
spater jedoch auch an anderen Seiten zugleich und derart können
ganze Serien von neuen Trieben nacheinander zur Entwickelung
gebracht werden, derén Stummel an der in der Basis des Blatt-
stieles sich hervorhebenden Anschwellung Platz nehmen (Tafel
IV., Fig. 28-29).

Die Pferdebohne und die Linse verhált sich geradeso, wie
die Erbse, nur mit dem ünterschiede, dass bei diesen der Prozess
bedeutend langsamer vor sich geht.

Die sich stetig vermehrenden Achseltriebe werden allmahlig
bis zu einem gewissen Masse auf die Basis des Keimblattstieles
verschoben. Auch schon der erste Achseltrieb, besonders bei der
Pferdebohne und der Erbse, hat sich schon in vielen Fallen auf
die Basis des Blattstieles verschoben, oder steht damit zum
wenigsten in enger Berührung, so dass wir infolgendessen die
Achseltriebe mit dem abgelösíen Kotyledon zusammen leicht
abschneiden können. Zu diesem Zwecke ist ein scharfes Skalpell
mit schmaler Spitze sehr geeignet, Wenn wir den mit dem Ach-
seltriebe zusammen abgeschnittene Kotyledon in feuchte Sage-
spahne legén, treiben die Achseltriebe geradeso aus, wie dann,
wenn wir nur das Epikotyl entfernen. Und wenn sich diese
Triebe auch noch bewurzeln, so entwickelt sich an jedem Koty-
ledon je ein neues Pflanzchen.

Im weiteren können wir den Kotyledon auch so vom
Embryo amputieren, dass wir den Blattstiel unmittelbar ober der
Knospe durchschneiden, dann aber etwas höher und schliesslich
unmittelbar auf der Basis der Blattspreite.

Wenn wir nun die in erwahnter Art entfernten Keimblatter
der genannten Pflanzen in feuchte Sagespahne legén, werden wir
die Erfahrung machen, dass die „vollstandige Regeneration" der
Pflanze nur in gewissen Fallen eintritt.

Bei dem Stúdium der regenerativen Keimung der Keim-
blatter müssen wir auf Grundlage des Gesagten dafür eine be-

ÜBER REGENERATI0NSER8CHEINUNGEN AN DEN KEIMBLÁTTERN (29)

sondere Sorge tragen, an welcher Stelle die Amputatiou des
Keimblattes vor sich zu gehen hat. Diesem Erfordernis köniien
wir aber nur so geniige leisten, weiin wir abwarten, bis die Kei-
niung so weit vorgeschritten ist, dass der Stiel des Keimblattes
eine eutsprechende Lángé erreicht.

Die Bewerlvstelligung der Versuche ist sehr einfach : die
Keimblatter spülen wir mit dem Wasserstrahl der Wasserleitung
gut ab und legén sie in feinkörnig durchsiebten Buchenságe-
spahne.

Die Resiiltate der im Duukelu wie auch im Sonnenlicht
bewerkstelligten vergleichenden Versuche habeu keine das Wesen
des Versuches berührende, wahrnehmbare Diíferenzen aufgewie-
sen. Das zu den aufklarenden Versuchen bestimnite Matériái habé
ich auf die jetzt beschriebene Weise gehandhabt.

Zur Sicheruug der stetigen Feuchtigkeit der Ságespahne
habé ich die Keimteller unter eine Glasglocke gesetzt. Den durch
die Verdunstung verursachten Wasserverlust habé ich zeitweise
durch Begiessung mit Wasser von 30 C° ersetzt. Die Temperatur
der Keimlokalitát betrug 22 — 25 C°. Die günstige hohe Tempe-
ratur hatte eine ausserordentlich beschleunigende Wirkung auf
den Ablauf der Versuche, derén wesentlichere Ergebnisse ich im
Folgenden bekannt mache.

P i s u m s a t i V u m ist infolge ihrer raschen Keimungsfahig-
keitam meisten zum Stúdium der Regeneration geeignet. Ausserdem
entspricht auch der Bau des Keimblattes sehr diesem Zwecke,
weil dessen Stiel 2 — 3 mm láng ist und in dessen Achseln schon
im Beginne der Keimung entwickelte Knospen sichtbarn sind.
Diese Knospen sind an den meisten Exemplaren nur sehr wenig
auf die Basis des Blattstieles geschoben oder sind wenigstens
mit dieser sehr eng verbunden. Die Keimblatter bleiben wáhrend
der ganzen Zeitdauer ihrer Vegetation im Boden,

Die in den folgenden 5 Versuchen gebrauchten gesammten
Keimblatter habé ich in jenem Stádium der Keimung vom Embryo
abgelöst, als die Lángé des Epikotyls genau 1 cm betrug.

Versuch L

Die Keimblatter habé ich unter der Achselknospe abge-
schnitten ; nachdem sich aber diese Knospen nur an der Basis des
Blattstieles íinden, bleibt infolge des Schnittes, mit den Knospen
auch ein Stückchen vom Spross der Keimpflanze mit dem Stiel
des Keimblattes zusammen, welcher kleine Sprossteil die beiden
Stiele an der Basis zusammenhált. Die Keimblatter können auch
schon in diesem Zustande dem Versuch ausgesetzt werden, jedoch
aber auch so, dass wir früher den verbindenden kleinen Spross-
teil mit einem Lángsschnitte durchschneiden. Für das Resultat
des Versuches ist es ganz indifferent, welcher Vorgang immer
^ewáhlt wird.

(30) M. FÜCSKÓ

Der Versuch verlauft unter günstigen Umstanden genügend
rasch. Die Achselknospe wachst wahrend 6 — 7 Tagén haufig zu
einem 1 cm langen Trieb aus. Auf der Sclmittflache bildet sich
wahrend ebenderselben Zeitdauer der Kalius. Die Wurzeln er-
scheinen erst spater und zwar entweder aus der Triebbasis
(Tafel IV. Fig. 25.) oder aber auf Induktion des Triebes aus
dem Kalius.

Ausser den erwahníen Wurzeln brechen aber haufig an der
Aussen- oder Innenseite des Keimblattstieles, auch in der Nahe
der Basis der Blattspreite einige Wurzeln hervor, welche kurz
bleiben und haufig nach kurzer Zeit zugrunde gehen, falls sie
nicht als Glieder der Organisationseinheit der neuen Pflanze an-
gehören. Ihr Entstehen ist daher von der regeneraíiven Wirkung
des Achseltriebes ganz unabhangig.

Der ganze regenerative Prozess geht daher um zwei Zentren
herum vor sich. Das eine Zentrum ist die Achselknospe und das
andere die Übergangsstelle zwischen der Basis der Blattspreite
und des Blattstieles. Das erste kann die ganze Pflanze regene-
rieren. das letztere ist aber nur zur Entwickelung der Bewurze-
lung fáhig. Zwischen den beiden Zentren ist dennoch irgendeine
wechselseitige Beziehung vorhanden, weil das letztere nur dann
in Aktion tritt, wenn das erstere infolge irgendeiner Ursache
spat zu sprossen beginnt. Wenn aber der Achseltrieb früh aus-
treibt, so tritt die Entwickelung der Wurzel an der Basis der
Blattspreite spat oder auch gar nicht ein.

Versuch II.

Den Stiel der Keimblátter habé ich unmittelbar ober der
Achselknospe abgeschnitten. Am Tagé vor der Amputation habé
ich das Epikot}'! dekapitiert, daniit die Achselknospen starker
anschwellen und ich dadurch die Stelle der Amputation genauer
einhalten könne. In der Einleitung habé ich im Zusammenhange
mit dem stufenweisen Ersatze des Achseltriebes auch von dem
den Ersatz bewerkstelligenden Meristem gesprochen, welches
auch auf die Basis des Keimblattstieles einigermassen übergeht.
Bei der erwáhnten Amputationsart der Keimblátter gerat nur ein
minimaler Teil dieses Meristems auf die Blattstielbasis und wird
seine ursprüngliche Knospen ersetzende Fáhigkeit auch weiterhin
behauptend, unter günstigen Umstanden das Epikotyl der Keim-
pflanze regenerieren. Dieser regenerative Prozess geht aber viel
langsamer vor sich und auch nicht mit jené Gewissheit, wie im
Versuche I , wo noch die ganze Achselknospe auf dem Blattstiele
geblieben ist. Als Endresultat erscheint aber dennoch der rege-
nerierte Trieb, ja manchmal nicht nur einer, sonder sogar zwei
und an dessen Basis ist in der Regei auch schon die Ersatz-
knospe sichtbar.

ÜBER REGENERATI0N8ERSCHEINÜNGEN AN DEN KEIMBLÁTTERN (31)

Wahrend der zur Knospenbildung benötigten Zeitdauer treibt
der Keimblattstiel in der Nahe der Blattspreitebasis Wurzeln
(Tafel IV. Fig. 26 — 27.), welche aber geradeso wie im Versuche
I. haufig nur einen ephemeren Charakter besitzen, und nicht láng
werden. So lange derén Wachstum anhált, können infolge der
induzierenden Wirkung der neuen Knospe auch aus dem auf der
Wundfláche gebildeten Kallus Wurzeln enstehen, oder falls dies
nicht eintreten solíte, biden sich aus der Basis des keimenden
Triebes eine, eventuell auch zwei Wurzeln. aus denen sich die
permanente Bewurzelung der neuen Pflanze ausbilden wird (Tafel
IV. Fig. 26—27.).

Die vollstandige Regeneration der Keimblatter ist aber nur
bei beilaufig 50 — 60 7o eingetroffen, bei den Übrigen habén sich
bloss Wurzeln gebildet. Die Ursache dieser ziemlich kleinen Zahl
kann nur die sein, dass das knospenbildende Meristem infolge
der Verwundung zugrunde geht. Ich halté diese Voraussetzung
auch schon darum für wahrscheinlich, weil das Meristem infolge
seiner geringen Ausdehnung in seinem ganzen Umfange dem
schádlichen Einflusse der Verwundung ausgesetzt sein kann.

Versuch III.

Ich habé die Keimblatter in einer Entfernung von \ — 1 mm
ober der Achselknospe abgelöst.

Auf der Wundfláche bildet sich kaum Kallus. Ferner bleibt
auch die Knospenentwickelung aus. Die Regeneration zeigt sich
nur in einer reichen Entwickelung der Wurzeln, welche beilaufig
schon am 10 — 12. Tagé des Versuches erscheinen. Charakteris-
tisch für die Wurzeln ist es, dass diese nicht auf der Wundfláche
des Blattstieles, sondern ober dieser auf der ausseren oder
der inneren Seite des Blattstieles erscheinen, nahe au der Basis
der Blattspreite, dórt wo sich die aus der Blattspreite auslau-
fenden Nerven plötzlich zusammendrángen. Bei ihrem Erschei-
nen verursachen diese auf dem Blattsteile Spalten (Tafel III.
Fig. 5.).

Das Zentrum der Wurzelbildung steht in diesem Versuche
in seiner ganzen Aktiviíat vor uns, wahrend es im Versuche I.
und II. unter der Wirkung des regenerativen Zentrums der Achsel-
knospe eine nur sehr untergeordnete Rolle gespielt hat.

Diesen Versuch habé ich mit beilaufig 2000 Stück Keim-
blattern durchgeführt, und dennoch ist kein einziger Fali vor-
gekommen, bei welchem ich die vollstandige Regeneration der
Pflanze hatte sehen können. In allén Fállen sah ich nur die Rege-
neration der Wurzeln, was Vöchting (8. Bd. I. pag. 163.) an der
Erbse ebenfalls beobachtet hat und er führt das Ausbleiben der
regenerativen Bildung des Sprosses auf die den Jahreszeiten ge-
mass wechselnde Stimmung des Keimblattes der Erbse zuriick,

(32) M. FüCSKÓ

wo doch diese Eigenheit, wie wir das auch sclion bisher erfah-
ren konnten, bloss davon abha.ngt, in welcher Region des Blatt-
stieles das Keimblatt amputiert wurde.

Versuch IV.

Die Keimblatter habé ich an der Grenze des Blattstieles
gegen die Blattspreite hin abgeschnitten. An der Wundflache
entwickelte sich der Kallus nur schwach, dennocli aber genügend
rasch. Die Wurzein entsteJien aucli hier nicht aus dem Kallus,
sondern hinter dem Kallus an der Basis der Blattspreite und
zwar grösstenteils an derén ausseren Seite (Tafel III. Fig. 6 ).

Knospen, welchen den Spross der Pflanze regenerieren
könnten, liaben sich unter den zum Versuche verwendeten 2000
Stück Keimbláttern in keinem einzigen Falle gebildet.

Versuch V.

Die Keimblattspreite kann nicht nur in ihrem Ganzén, son-
dern auch in ihren einzelnen Partién zur Wurzelbildung gebracht
werden (Tafel III. Fig. 1 — 4.). Das Erscheinen der Wurzein ver-
spátet sich aber im Vergleiche zu den früheren Versuchen be-
deutend.

Das Resultat der mit der Erbse bewerkstelligten Versuche
muss ich noch kurz einer Beachtuug unterziehen.

Die regenerative Keimung des Kotyledons der Erbse grup-
piert sich um zwei Regenerationszentren, welche sich an den
beiden Enden des Blattstieles befinden. Beidé macht die Eigen-
schaft erkennbar, dass ihre Keimungsenergie jede andere Partién
des Keimblattes immer vielfach übertrifft. Das eine regenerative
Zentrum ist die Achselknospe mit dem sie umgebenden und in
ihr befindlichen Meristem, welches fahig ist entweder in seinem
Ganzén (Versuch L), oder auch nur mit seinen einzelnen Partién
(Versuch II.) die ganze Pflanze zu regenerieren. Das andere
regenerative Zentrum befindet sich aber an der Grenze zwischen
dem Stiele und der Spreite des Keimblattes und ist bloss zur
Wurzelbildung fáhig ; in dieser Fahigkeit aber übertrifft es allé
anderen Partién des Keimblattes. Seine Aktivitát erscheint aber
nur dann in seiner voUen Máchtigkeit, wenn sich das frühere,
d. h. das Zentrum der Sprossbildung nicht am anderen Ende des
Keimblattstieles befindet (Versuch III. u. IV.). Im entgegensetz-
ten Falle unterdrückt seine Keimungsenergie das Zentrum der
Sprossbildung entweder vollstándig, oder hemmt es zum wenigs-
ten derart, dass es nur einen kleinen Teil seiner Aktion ent-
wickeln kann (Versuch I. u. II. Tafel IV. Fig. 26, 27.).

ÜBER REGENERAT10N8ER8CHEINUNGEN AN DEN KEIMBLATTERN (33)

Demgemass hangt die Beurteilung der regenerativen Bil-
dungsfahigkeit des Keimblattes davon ab, ob wir die erörteten
Keimungszentren a Is zu den Keiinblattern gehörig aimehmen.

Die Zugehörigkeit des Wurzelbildungszeiitmras kaim keine
Streitfrage bildeii, weil es die Übergangsregion des Stieles und
der Spreite des Keimblattes einnimmt. Uniso zweifelhafter ist
aber die Zugehörigkeit des Sprossbildungszentrums, obwohl es
nicht umhin anerkannt werden muss, dass die Achselknospe
selbst nicht zu dem Keimblatt gehören kann, sondern einzig und
alléin zu dem Sprosse der Keimpflanze, da dieser es mit Gefáss-
bündeln versieht und dennoch könnte hier die Entscheidung sehr
leicht die Streitfrage erregen, ob das an der Peripherie der
Knospe befindliche regenerative Meristem mit der Kuospe zusani-
men in seinem ganzen Umfange dem Spross zugerechnet wer-
den könne, oder ob dessen aussere Partié schon dem Keimblatt-
stiele zugehöre ?

Die Frage kann meiner Ansicht nach so entschieden wer-
den, dass wir die Achselknospe und das mit ihr verbundene
regenerative Meristem in seinem ganzen Umfange als dem Sprosse
der Keimpflanze zugehörig betrachten und damit im Zusammen-
hange glaube ich, dass wir auch die Qualitát der regenerativen
Keimung des Kotyledons in ihrer eigenen wahren Wirklichkeit
sehen können. Tatsachlich kann nur das als regeneratives Zent-
rum des Keimblattes angesehen werden, das in seinem ganzen
Umfange mit seiner Peripherie zusammen dem Keimblatte eigen
ist und welches ich weiter oben als wurzelbildendes Zentrum
benannt habé. Dasselbe ist aber zu nichts anderem, als zur Ent-
wickelung von Wurzeln fáhig, ohne Riicksicht auf die verschie-
deiien Jahreszeiten (Vöchting, 8. pag. 163.), d. h. die regenera-
tive Fahigkeit des Keimblattes erschöpft sich rein in der Wurzel-
produktion.

Goebel, der sich mit der Erforschung der Ursachen der
Regenerationserscheinungen sehr viel befasst hat, ist hinsichtlich
der „unvollstandigen Regeneration" der Laubblátter der Meinung
(1. c. pag. 180.), dass die zur Bildung von Adventivknospen nö-
tigen Baumaterialien im Blatté nicht vorhanden sind, da dasselbe
nur zur Entwickelung von Wurzeln fáhig ist. Die an Keimblattern
erworbenen Erfahrungen bekráftigen diese Aufifassung nicht.

Tatsache aber es ist, dass die Bildung von Adventivknos-
pen in allén Fállen von der besonderen Befáhigung der Glewebe
des Pflanzenkörpers abhángt. Wenn diese Befáhigung nicht in
irgendeiner Partié der Pflanze vorhanden ist, so warten wir auf
die Entwickelung von Adventivknospen auch dann vergeblich,
wenn selbst die Náhrstoffe darin so reichlich angehauft sein
sollten, wie z. B. im Keimblatte der Erbse. Dasselbe ist bei der-
selben Quantitát und der gleichen Qualitát von Nahrstoffen in
dem einen Falle bloss zur Entwickelung von Wurzeln fáhig (Ver-

(34) M. FÜCtJKÓ

such III., IV., V.) und in einem anderen Falle entwickelt es auch
schon Adventivknospen (Versuch L, II.) ; in den letzteren Fállen
ist aber an die Basis des Blattstieles ein morphologisch nicht
dahingehörendes besonderes knospenbildendes Meristem geraten.

Der im Zusammenhange mit der Erbse charakterisierte
regenerative Prozess trifft in seinem allgemeinen Charakter auch
bei Vicia fába und Lens esculenta zu. Vicia fába
weist nur insofern einen Unterschied auf, dass der Prozess be-
deutend langsamer vor sich geht und auf der Wundflache sich
ausserdem immer ein machtiger Kallus bildet (Küster, 3. pag.
163. — Tafel III. Fig. 7—9; Tafel IV. Fig. 23.)— .Lens es-
culenta neigt ebenfalls zur Entwickelung von Kallus, und
derén Wurzeln entstehen auch daraus (Tafel III. Fig. 18; Tafel
IV. Fig. 24.). ■

Am Blattstiele des Keimblattes von A e s c u 1 a s und C a s-
t a n e a entwickelt sich an der Schnittstelle eine knotige An-
schwellung aus Kallus, und allé ihre Wurzeln entspringen aus
demselben (Tafel IV. Fig. 20 ; Tafel III. Fig. 15—17.). In Hinsicht
auf die kleinere Quantitát des zur Verfügung stehenden Versuchs-
materiales habé ich das Verhalten der Achselknospe und derén
Wirkung auf die Regenerationsfahigkeit der Blattstielbasis nicht
untersucht,

Einer detto eingehenderen Untersuchung habé ich die Keim-
blátter von Helianthus (Sonnenblume) unterworfen, welche
laut den Erfahrungen Van Tieghem's (1. c. pag. 208. u. 211.)
nicht nur die Wurzeln, sondern auch das Epikotyl auf eine solche
Weise regenerieren können, dass sich an den abgelösten Keim-
bláttern Adventivknospen entwickeln, welche hernach zu Laub-
trieben werden.

Die von De Vries beobachteten FaUe hingegen sprechen nur
für die Wurzelbildung und so ist es sehr zweifelhaft, ob Van
Tieghem seine auf die Sonnenblume bezüglichen Wahrnehmun-
gen richtig gedeutet hat.

Die Keimblatter der Sonnenblume erheben sich hoch aus
dem Boden. Die Achselknospe ist ziemlich unentwickelt, wachst
aber allmáhlig nach der Entfernung des Epikotyls und wird zu
einem Laubtrieb (Van Tieghem 1. c. pag. 210.). Der Keim-
blattstiel ist sehr breit und umrahmt die Plumula von zwei
Seiten ganz.

Die für die Versuche bestimmten Keimblatter habé ich im
Anfangsstadium der Keimung von Embryo abgelöst, als die Basis
des Perikarps schon aufgesprungen, die Radikula jedoch noch
nicht hervorgekommen war.

Im Versuche I. habé ich das Verhalten der Halfte der
Keimblattspreite untersucht. Am 20—22. Tagé des Versuches
begann aus dem am Ende des Mittelnerves entstandenen Kallus
die Entwickelung der Wurzel (Tafel III. Fig. 11.). Von der Bil-

ÜBER REGENERATIOXSERSCHEINÜNGEN AN DEN KEIMBLATTERN (35)

dung der von Van Tieghem ervrahnten Adventivknospen habé
icli nicht einmal eine Spur gesehen (1. c pag. 211.).

lm Versuche lí. habé ich die Keimblátter in ihrer voUstán-
digen Integritat, d. h. die Blattspreite mit dem Blattstiel zusam-
men in der unmittelbaren Nachbarschaft der Plumula amputiert.
Nach 15 Tagén kamen aus den auf der Wundfláche befindlichen
KalliisanschwelluDgen Wurzeln hervor (Tafel III. Fig. 10.). Unter
den beobachteten 1500 Exeniplaren habé kein einziges gefunden,
auf welchem eine Adventivknospe entstanden ware, wovon doch
Van Tieghem in sehr bestimmter Form Rechenschaft ablegt (I. c.
pag. 208.). Es ist daher sehr wahrscheinlich, dass Van Tieghem
cinen Fehler begangen hat und dass er wahrscheinlich die Plu-
mula, oder eine Partié des dazugehörigen Meristems oder aber
die noch ganz unentwickelte Achselknospe auf dem Keimblattern
Hess, welche sodann, wie bei der Erbse oder in noch anderen
Fallen selbst das verlorene Epikotyl der Pflanze leicht regenerie-
ren konnten. Dass dieser Fehler tatsáchlich vorgekommen sein
mag, will ich mit den folgenden Versuchen beweisen.

lm Versuche III. habé ich an einem der abgelösten Keim-
blátter die ganze Plumula gelassen. Dieselbe wird dabei sich aus
dem Keimblatte ernahrend, zu einem Laubtrieb.

lm Versuche IV. habé ich die regenerative Fahigkeit der
Plumulahalfte derart studiert, dass ich an der Berülirungsfláche
der Keimblátter von den in der Lange nach halbierten Embryos
die Keimblátter mit je einer halben Plumula zusammen vom
Hypokotyl abgeschnitten liabe.

Von dem weiteren Verhalten der Plumula wáhrend der Ver-
suche können wir selbst bei Van Tieghem (I. c. pag. 212.) und
in neuerer Zeit aus den Untersuchungen Peters (5) wichtige An-
leitungen bekommen.

Die mit dem Keimblatte zusammenhangende Plumulahalfte
verliert ihre Lebensfáhigkeit nicht, im Gegenteil, sie beginnt
rasch zu wachsen und überholt darin bedeutend die unbescha-
digte Plumula der in ihrer Integritat gelassenen Keimpflanzen.

Die Plumulahalfte regeneriert den an ihrer Spitze befind-
lichen halben Vegetationspunkt sehr rasch zu einem vollstándi-
gen Vegetationspunkt (Peters 5. 109) und der auf diese Weise sich
aus ihr entwickelnde Laubtrieb besitzt die normálé Struktur des
Sprosses. Nur an den beiden unteren Internodien ist die Spur
der Halbierung in der Langsrichtung sichtbar. Dabei ist nur je
eine halbe Spreite des ersten Blattpaares sichtbar, vom zweiten
Blattpaar jedoch, welches dem obigen quer opponiert ist, ist in-
folge der Halbierung nur das eine Blatt übrig geblieben. (Tafel
IV. Fig. 22 ).

Im Versuche V. habé ich das Verhalten der Achselknospe
untersucht. Auf der Basis des Blattstieles habé ich nur das
Meristem der Achselknospe gelassen. Dessen Weiterentwickelung

(36) M. FUCSKÓ

benötigt aber bedeutend mehr Zeit, als die der Plumulalialfte in
den früheren Versuchen (Tafel IV. Fig. 21.).

Mit den letzteren drei Versuchen ist es mir, wie ich glaube,
gelungen nachzuweisen, dass die von Van Tieghem erwahnten
Adventivknospen nicht die Adventivknospen der Keimblatter der
Sonnenblume, sondern die Knospen des Sprosses der Keimpflanze
waren, weil das Meristera, aus welchem derén Entwickelung ihren
Anfang niramt, zum Spross des Embryo gehört. Die Keimblatter
spielen in deni ganzen Regeneratiousprozesse nur insofern eine
RoUe, dass sie die wachsenden Knospen mit Náhrmaterial ver-
selien. Die eigentümliche regeuerative Fahigkeit der Keimblatter
erschöpft sich lediglich in der Bildung von Wurzeln.

lm Folgenden habé ich die Regeneration der Keimblatter
von Cucurbita und Phaseolus vulgáris studiert und
fand, dass sich dieselben ebenso bewurzelt hatten, wie ich das
bei den bisher erwahnten Pflanzenarten beobachtete, Adventiv-
knospen jedoch entwickelten sich nicht. Ein getreues Bild der
Bewurzelung sehen wir in den beigefiigten Abbiidungen (Tafel III.
Fig. 12-14, u. 19.).

Zusammenfassung der Resultate.

Bei dem Stúdium der Regenerationserscheinungen der Keim-
blatter darf die Feststellung der Endkonklusionen nur auf Grund-
lage der Kenntnis der regenerativen Fahigkeit der in der Keim-
blattachsel befindlichen Knospe und des Unifanges und der Lage
des dazugehörigen imniannenten Meristems geschehen. Die Nicht-
beachtung dieses Umstandes führt gewöhniich zu Irrtümern. Die
Achselknospe ist ein wichtiges Regenerationsorgan der Keim-
pflanze, und dasselbe behalt seine Fahigkeit auch dann, wenn
es im Zusammenhange mit dem Keimblatte vom Embryo abge-
trennt wird und somit ist der Trieb, der sich an der Keimblatt-
basis entwickelt — sei es nun ob das Keimblatt mit der ganzen
Achselknospe, oder nur mit einem kleineren Teil des dazuge-
hörigen, ihr anhangenden immanenten Meristems amputiert wurde
— kein Ergebnis der regenerativen Tátigkeit der Keimblatter, son-
dern ein Produkt der Achselknospe und dessen Meristems auch noch
dann, wenn die letztere in einem gewissen Masse auf den Stiel
des Keimblattes verschoben ist (P i s u m, V i c i a, L e n s e s c u-
1 e n t a).

Die wirkliche regeuerative Fahigkeit des Keimblattes er-
schöpft sich lediglich in der Bildung von Wurzeln, derén Zentrum
sich in der Nahe der Basis der Keimblattspreite befindet (P i s u m),
sich jedoch in vielen Fallen mit beinahe gleicher Intensitat auch
auf den ganzen Keimblattstiel ausbreitet (Vicia fába, Cas-
tanea, Aesculus), jedoch nimmt auf der Keimblattspreite
ihre Intensitat jederzeit bedeutend ab. Die Aktivitat des regenera-

ÜBER REGENERATIONSERSCHEINUNGEN AH DEK KEIMBLATTERN (37)

tiven Zentnims des Keimblattes gelangt dann zur vollen Entfal-
tung, wenn auf der Stielbasis die Achselknospe und derén Me-
ristem nicht vorhanden sind (Pisum, Versuch III., IV.). lm ent-
gegengesetzten Falle iinterdruckt diese das letztere entweder
ganz, oder zwingt es zu einer sehr beschráiikten Funktion (Pisum,
Versuch I., II.).

Die riclitige Beurteihmg der regenerativen Fahigkeit des
Keimblattes der Sonnenblume ergibt sich auch aus den Gesagten.
Die von Van Tieghem erwahnten Adventivknospen sind nichts
anderes, als bei der Amputatiou unversehens auf das Keimblatt
geratene Achselknospen und infolgedessen können auch die dar-
aus sich entwickelnden Triebe nicht als das Ergebnis der rege-
nerativen Tatigkeit des Keimblattes angesehen werden.

Die regeneretive Tatiírkeit der Keimblatter aussert sich
daher bloss in der Entwickelung von Wurzeln. (Pisum sati-
vum, Vicia fába, Lens esculenta Castanea sativa,
Aesculus hippocastanum, Helianthus annuus,
C u c u r b i t a p e p o, P h a s e o 1 u s vulgáris).

FigurenerMarung .

Tafel III.

Pisum sativum: 1—2. Kallusanschwellungen au der Wundflache
der Keimblattspreite. 3 — 4. Wurzelbildung an der Schnittflache der Keimblatt-
spreite. 5. AVurzelbildung an dem Keimblattstiele. 6. Wurzelbildung an der
Basis der Keimblattspreite. Vicia fába: 7. Hervortreten von Wurzeln
hinter dem Kallus an der Innenseite des Keimblattstieles. 8. Entstammung
von Wurzeln an der ausseren und inneren Seite des am Blattstielc entwickel-
ten Kallus. 9. Kallusanschwellungen an der Schnittflache der Keimblattspreite.
Helianthus annuus: 10. Wurzeln an der Basis des Keimblattstieles.

11. Wurzeln an der quer halbierten Keimblattspreite. Cucurbita pepo:

12. Wurzeln an der quer halbierten Keimblattspreite (von der morpholo-
gischen Unterseite aus gesehen). 13—14. Wurzeln an der Basis des Keim-
blattstieles. Castanea sativa: 15 — 17. Wurzeln am Stiele der Keim-
blatter. Lens esculenta: 18. Wurzeln am Stiele des Keimblattes.
Phaseolus vulgáris: 19 Wurzeln an der Basis der Keimblattspreite.

Tafel IV.

Aesculus hippocastanum: 20. Wurzeln am Stiele der Keim-
blatter. Helianthus annuus: 21. Abgelöstes Keimblatt mit einem aus
der AchseUínospe entwickelten jungen Triebe und mit Wurzeln. 22. Abge-
löstes Keimblatt mit einem aus der halben Plumula entwickelttn Laubtriebe
und mit Wurzeln. Vicia fába: 23. Abgelöstes Keimblatt mit einem aus
der Achselknospe entwickelten Triebe. Lens esculenta: 24. Abgelöstes
Keimblatt mit einem Adventivtriebe und mit Wurzeln. Pisum sativum:
25. Abgelöstes Keimblatt mit einem aus der Achselknospe entwickelten

(38) M. FUC8KÓ: ÜBER REGENERATIONSERSCHEINÜNGEN AN DEN KEIMBLATTERN

Triebe. 26. Adventivtriebe und Wurzeln am Keimblattstiele (von der ausse-
ren Seite gesehen). 27. Adventi vtrieb und Wurzeln am Keimblattstiele (von
der inneren Seite gesehen). 28. Regenerative Sprossung der in der Keim-
blattachsel befindUcben Knospe (seitlich geseben). 29. Regenerative Sprossung
der in der Keimblattacbsel befindlichen Knospen (von vorne gesehen).

Autorreferat.

T« B I a 1 1 n y : Beítráge zur Feststellung der nördlíchen

Grenze der Sílberlínde,

(Ung. Text auf Seite 165.)

Verfasser berichtet in diesem Artikel über das Vorkommen
der Silberlinde (Tilia tomeutosa Mönch) in den Komitaten Szilágy,
Szatmár, Bereg und Máramaros. Er beobachtete sie im Bükkge-
birge westlich von Mosóbánya, (an der Glrenze der Komitate
Szilágy und Szatmár) und nachst Gardánfalva. Sie konimt ferner
auch am Kereszthegy bei Nagybánya vor. A.m Hegyfő bei Muzsdai
in der Umgebung von Bikszád, wurde die Silberlinde auch in
grosser Zahl angetroffen, ebenso bei Nagytarna,

lm Komitate Máramaros wáchst sie wahrscheinlich nur bei
Huszt. Nachst Beregszász, hat sie Verfasser am Nagyhegy be-
obachtet, ferner wurde sie auch aus dem nachsten Hügellande
und nördlich von Munkács aus dem Weinlande von Szerencsfalva
augemeldet.

An den nordöstlichen Grenzstandorten sagt ihr die Region
des Weinstockes am bestén zu.

{Szúr dk.)

S. Langer: Spírogyra proavíta n. sp*

(Ung. Originaltext Seite 166.)

Verfasser fand bei Durchforschung der ungarischen nord-
westlichen Grenzkomitate eine Spirogyraart, welche sich sowohl
durch ihre von der normalen abweichende Kopulationsart, wie
auch durch andere augenfallige Merkmale als neu erwies. Die
beiden zur Kopulation sich anschickenden Zellen entsenden je
einen Fortsatz, und wenn beidé Fortsatze eine bestimmte Lange
erreicht habén, krümmen sie sich gegeneinander und vereinigen
sich, wodurch hánkelförmige Kanale entstehen, wie solche
schon Wood uud Haberlandt abgebildet habén, doch war
diese Kanalform bei den durch sie angeführten Spezies eine
áusserst seltene und auch abnormale Bildung, nicht aber eine
konstante wie bei der obigen Art. Die angegebenen Masse, wie
auch die Spirenzahl und jener Umstand, dass die fruktiven
Zelleu nie aufgetrieben sind, muss als sicheres Erkennungs-

8. lanqer: bpírogyra proavita (39)

zeichen angesprochen werden. Dadurch lásst sich die neuaufge-
stellte Art von der sonst nahestehenden Sp. insignis (Hass.)
Ktzg. und Sp. Hassallii (Jenner) Petit woM unter-
scheiden, was der Verfasser auch in der beigegebeneu Tabelle
übersichtlich darstellt.

Er erblickt schliesslich in den hankelförmigen Kanálén
jenes stammesgeschichtlich interessante Übergangsstadiuni, wel-
ches die Sektion Sal macis mit jener der Conjugatae
verbindet.

Abbildung und Diagnose finden sich im ung. Originaltexte.

{Autorreferat)

]* Vískí: Zur Kenntnís des Anthozyans und der
Fárbung des Aleuron.

(Ung. Originaltext Seite 169.)

Verfasser hat gelegentlich der Untersuchung von Quer-
schnitten durch die Samen von Lolium multiflorum Lam.
eine grüne oder blaulich grüne Fárbung der Aleuronschichte
(áhnlich der Farbe der Cyanophyceen) beobachtet. Die mikro-
chemischen Reaktionen und die mikroskopischen Bilder an ver-
schiedenen Schnitten bestátigten die Annahme, dass es sich um
eine extracellulare Mischfárbung handelt, welche durch das in
einigen Aleuronzellen vorhandene himmelblaue Anthozyan und
durch die manchmal gelbliche Farbe der Proteinkörner von an-
deren Aleuronzellen verursacht wird und je nach den verschie-
denen Umstanden in verschiedenen Nüancen erscheint; die Farbe
ahnelt manchmal der des Chlorophylls.

Der Verfasser weist alsó darauf hin, dass die grünliche
oder intensive grüne Farbung der Aleuronkörner nicht nur
durch Chlorophyll (Spiess, Lopriore und andere Autoren^),
sondern unter Umstanden auch durch Anthozyan verursacht wer-
den kann. [Autorreferat)

SITZUNGSBERICHTE,

Sitznng der botanischen Sektion am 4. Juni 1913 (im botanisciien Garten),

Vorsitzender : Klein J., nachher : Mágocsy-Dietz S.

1. Klein, J. eröffnet die Sitzung und begrüsst Mágocsy-Dietz S.
als für das Schuljahr 1913/14 gewahlten Dekán der philosophiscben Fakultat
an der hiesigen Universitát. Mágocsy-Dietz S. dankt für die Be-
grüssung.

2. Viski, J. ,Zar Kenntnis des Anthozyans" Siehe S. (39).

3. F u c s k ó, M. „Über Regenerationserscheinungen an den Keimbláttern
einiger dikotylen Pflanzen", vorgelegt von Schveitzer, J. Siehe S. (27).

^ S. V. Spiess. 0. c. (im iingar. Text).

(40) BITZUNGSBERICHTE

4. Gribnay, F, ^Die giftige Wirkung des Theers auf die Pflanzen".

5. S c h i 1 b e r s z k y, K. „Über die Veibreitung des Schizophyl-
lum commune". Nacb dem Vortragenden kommt dieser Pilz auf den
verschiedensten Laubbaumen vor, besonders aber auf der Linde, doch tritt er
nicht parasitisch auf. Übrigens sind diesbezügliche Infektionsversuche
noch im Gangé.

T u z s 0 n, J. erwahnt dazu, dass er sich vor langerer Zeit mit diesem
Pilze beschaftigt hat und dass man mit dem Mycelium desselben gesuade
Báume mit Erfolg infizieren kann.

Mágocsy-Dietz, S. machte die gleiclie Beobacbtung.

6. Györffy, I. „Über eine teratologische Blüte von Anemone
n e m 0 r 0 s a", vorgelegt von Schilberszky, K.

7. M á g 0 c s y - D i e t z, S. teilt mit, dass er bei Durchsicbt eines
Herbariums einer seiner Hörer, ein von B o c s o r S. bei Kiskunhalas, alsó
im Alföld, gesammeltes Exemplar von Botrydium lunaria vorfand.
Die Bestatigung dieses Fundes empfiehlt er der Aufmerksamkeit der Fach-
genossen.

8. M á g 0 c s y - D i e t z, S. zeigt eine jetzt im bot. Garten blühende
Agavé scolymus vor und fordert dann die Mitglieder der Sektion
zur Besichtigung des botanischen Gartens auf.

NACHRICHTEN.

Se. Majestíit hat dem Grossgrundbesitzer und erblichen Mitgliede
des Magnatenhauses Báron István Ambrózy v. Séden, sowie dem
Grossgrundbesitzer und Legationsrat I. Klasse Báron Lajos Ambrózy
V. Séden die ungarische Grafenwürde verliehen, was wir mit Freudé
mittheilen, da beidé Magnaten sich auch mit Botanik und speziell mit
Dendrologie beschaftigen.

Dr. S. Mágocsy-Dietz, Professor der Botanik an der Uni-
versitat, wurde von der philosophischen Fakultat fiir das Schuljahr
1913/14 zum Dekán gewiihlt.

Dr. A. Richter, ord. Professor der Universitat in Kolozsvár
ist in den Ruhestand getreten.

Dr. G. Entz junior, Privatdozent an der Universitat, wurde
an die Bürgerschullehrerinen-Bildungsanstalt der staatlichen „Elisabeth"-
Mádchenschule in Budapest zum ordentl. Professor ernannt.

Dr. M. F u c s k ó, wurde an das evang. Obergymnasium in
Selmecbánya zum ordentl. Mitteischullehrer ernannt.

Dr. B. Augustin bisher Assistent fiir Botanik an der hiesigen
Universitat, wurde vom königl. ungar. Minister fiir Landwirtschaft zum
Hilfs-Chemiker ernannt und dem königl. ungar. Ampelologischen Insti-
tute zugetheilt.

Dr. F. Hollendonner, Assistent für Botanik an der tech-
nischen Hochschule in Budapest, erhielt für sein Werk : „Die ver-
gleichende Histologie des Holzes der Coniferen" von der ungar. Forst-
wirtschaftlichen Gesellschaft den Deák-Preis von 1100 Kronen.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

JOURNAL DE LA SECTIOX BOTA- ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN

NIQUE DE LA SOCIÉTÉ ROYALE | SEKTION DER KÖXIGL. UNGAR.

D'JIISTOIRE XATURELLE DE LA 1 XATURWISSENSCHAFTLICHEX

HOXGRIE I GESELLSCHAFT

BULLETIX POUR L'ÉTRAXGER. MITTEILUXGEX FÜR DAS AUSLAXD

RED. VOX J. KLEIX

BAXD XIL 25. XIL 1913. HEFT 5—6.

Tuzson, J. : Beitráge zur vergleíchenden Flora der

südrussíschcn Steppen.'

Additamenta ad ttoram comparativain stepium Rossiae nieridionalis.

(Mit Abbildungen teils auf Tafel V, teils im ungar. Orii;inaltext Seite 181),

1, Uie Taiirischen Steppen.

Im vorigen .lahre (1912) durchreiste ich die siidrubsischen
Steppen vom Dnjepr Ijís ziim Aralsee, um ilire Vegetation mit
der unseres Alfölds"^ und der des ostungarischen Beckens ver-
gleichend zu studieren.

Ich beginne nun meine diesbezüglichen Mitteilungen mit
den Gebieten, die unter den von mir durchreisten uns am
nachsten liegen, Dies sind die Teile der Taurischen Steppen,
die sich zwischen dem Dnjepr und dem Schwarzen Meere in der
Umgebung der Linie zwischen Cherson und Perekop ausbreiten.

In dieses Gebiet gelangten wir erst auf dem Rückwege
von den Astrachanischen Steppen am 10. Juli. Unsere erste
Haltestelle war Cherson. woselbst wir von Seite des ZemstAvo-
Amtes durch Herrn Direktor J. Paczoski empfangen wurden.
Wir habén uns die Aufgabe gestellt. hier eine Insel des Dnjepr,
eine Ufergegend desselben. eine Flugsand-, Salz- und schwarz-
erdige Steppe, ferner aber auch Wermut-Steppen und die Küsten-
landschaft des Schwarzen Meeres zu durchstreifen.

Herr Direktor Paczoski war so freundlich, die Durch-
führung unseres Planes durch seine geschátzte Leitung zu
erleichtern, wofür ich ihm auch an dieser Stelle meinen innigsten
Dank ausspreche, ebenso aber auch dem Herrn Grossgrund-

1 Hierauf bezieht sich auch meine Arbeit : Grundzüge der entwick-
lungsgeschichtlichen Pflanzengeogr. Ungarns. Math. und naturwiss. Ber. XXX.
1913, S. 30 ; sowie die auf S. 181 zitieiten Arbeiten.

2 Alföld oder Donau-Teiss-Tiefland. u. zw. K 1 e i n e s Alföld,
der Abschnitt beiderseits der Donau zwischen Budapest und Wien, G r o s s e s
Alföld die Donau-Teiss-Niederung südlich bis zu den kroatischen und
serbischen Gebirgen. Diese beiden Becken sowohl, als auch das ostunga-
rische (siebenbürgische) Becken bilden den Gegen.stand der hier zu bespre-
chenden floristischen Vergleiche.

(4 "2) TÜZ80N, J.

besitzer F a 1 z - F e i n, deni Besitzer eines grosseii Teiles der
Taurischen Steppen, dem wir nicht nur für seine liebenswürdige
Crastfreundschaft, sondern aucli für seine fachmássige Leitung
zu danken habén.

Hier sowohl, als auch in meinen weiteren Mitteilungen
führe ich die Pflanzenarten an, die icli selbst beobachtet und
gesanimelt habé. In meinen Forschungsreisen legte ich Gewicht
darauf, die südrussischen vSteppen womöglich zu demselben
Zeitpunkt zu besichtigen und beobachtele und samnielte, von
Norden gegen Síiden vorschreitend, die von Anfang Juni bis
Mitte Juli in der Blüte stehenden Pflanzenarten dieser Steppen
und besouders diejenigen, die durch ihr massenhaftes Auftreten
oder aus anderen Grundén als charakteristisch zu betrachten
sind. Die Vegetation der Taurischen Steppen ist, vergiichen mit
der der übrigen russischen Steppen, eine der interessantesten :
mit Bezúg auf die Vegetation der ungarischen Becken aber eine
der wichtigsten.

Den nördlicheren und östlichen russischen Steppen gegen-
über gewinnt sie dadurch an Interessé, dass man in einem ver-
haltnismassig Meinen Gebiet an der nordwestlichen Spitze des
Schwarzen Meeres echte schwarzerdige Steppen, Flugsand-
fláchen, kontinentale und litorale salzige Boden und sandige
Flussufergegenden, beziehungsweise ihre charakteristischen Pflan-
zengenossenschaften nahe zueinander beobachten kann. Wichtig
ist aber diese Vegetation bei der Vergleichung derselben mit
der Vegetation der ungarischen Becken deshalb, weil das
erwáhnte Gebiet am Ostrande der Danubischen Zone das nachste
ist, das schon ziemlich durch Pflanzenformen der östlichen^
Steppen besiedelt ist.

Die Formation des Sandes der Flussufer und der Inseln.
Südlich von der Stadt Cherson befinden sich im Dnjepr mehrere
Inseln. Diese sind Sandbánke, die grösstenteils von Hainen bedeckt
sind, die den Uferhainen gleich sind. An ihren freien Partién
breiten sich Wiesen und Blössen aus, die mit auffallend üppig
wachsenden Kráutern und Stauden bewachsen sind. Von den
Inseln betraten wir die Potemkin-Insel. Neben dem Ufer in
seichtem Wasser sah ich die auch bei uns háufigen P o t a m o-
geton perfoliatus, Sagittaria sagittaefolia, Bu-
tomus umbellatus, Phragmites communis. Zwi-
schen ihnen kani aber als Vertreter mediterraner Formen auch
die uns fremde Vallisneria spirális vor. Das Ufer um-

' Unter Osten verstehe ich das Gebiet östüch vom Langenkreise des
Priith-Flusses und somit unter den östlichen Steppen die Steppen des süd-
russischen Florenbezirkes vom Priith ostwarts bis zu den Jergenihügein, sowie
auch die Steppen der aralokaspischen Transgression und östlich von diesen
das Gebiet der Kirgisen-Steppen bis zum Altai-Gebirge. Unter Westen ver-
stehe ich dagegen das europáische Gebiet westlich vom Pruth. In diesem
Sinne sind auch die östlichen und westlichen Píianzenformen zu verstehen.

BEITRAGE ZUR VERGLEICHENDEN FLÓRA DER 8ÜDRUSS. STEPPES (48)

sauniíe Salix a mygd alina, stellenweise aber auch Popu-
lus álba, P. treniula, P. ni gr a und hauptsaciüich Salix
álba. Das Landschaftsbild der Inseln und der Uíer wird durch
diese Haine bedingt und in dieser Beziehung sind dieselbi-u
den Landschaftsbildern uuserer Donau ganz gleich. Die Vege-
tation der Hlössen besteht aus den feuchten Sand bevorzugen-
áv.n Píhinzenarten. Zwischen den stattlichen Exemplaren von
T h a 1 i c t r u ni f 1 a v u ni, G 1 y c y r r h i z a e c h i n a t a, V e r o-
nica longifolia, Achillea ptarmica, Artemisia
procera, Senecio borjsthenicus, Cirsiuni inca-
n u m erheben sich liie und da die zierlichen hecht2:rau bestreit-
ten Zweige der Salix a c u t i f o 1 i a, dieses charakteristisclien
sandbewohnenden Strauches der südrussischen Steppen. ím
Dickicht schlingen sich liie und da die blühenden Triebe von
Vicia picta. An etwas freieren Stellen saniinelte icli Páni-
ig u m i t a 1 i c u m, S c i !• p u s h a ni u 1 o s u s, S c i r p u s h o 1 o-
schoenus, Rum ex acetosella, Polygonuni Bel-
la r d i. A 1 y s s u m t o r t u o s u m, S i s y m b r i u m pannoni-
cuni, Roripa silvestris, Melan d riu ni album, H e r-
11 i a r i a li i r s u t a, A s t r a g a 1 u s v i r g a t u s, G r a t i o 1 a
officinalis, Veronica anagallis, Oenothera bien-
n i s, P 1 a n t a g o a r e n a r i a, Achillea G e r b e r i, C e n-
taurea arenaria, Inula britannica.

Die Fornialion des trockeiien Saiides. Wo man östlich
von Golajapristan den feuchten Sand des Dnjeprufers verlasst,
folgt Irockener Flugsand, aus welchem der Wind ein hügeligfs
und welliges Gebiet gestaltet hat, ein Gebiet, dem wir auch auf
unseren Puszteu zwischen der Donau und Teiss haufig begegnen.
Dieses ist dórt, wo der Sand ganz frei und somit beweglich
ist, nur zum Teil von Pflanzen bedeckt. Unter den Arren dieser
Genosseuschaft scheiní Triticum dasyanthum die wider-
standsfaliigste zu sein, die den Flugsand mit seinen Auslaufern
ebenso festzuhalten befáhigt ist, wie es auf den Flugsand-
fláchen unseres Alfölds besonders mit Festuca vaginata
der Fali ist. Ebenso ausdauernd halt auf dem Flugsande bei
Golajapristan C y t i s u s b i f 1 o r u s seinen Platz ; kleinere und
grössere Gruppén desselben sind mitunter ausschliesslich Be-
siedler der Saudrücken. Ebenso wachst aber stellenweise
auch Salix acutifolia. Ausser diesen sind die charakteristi-
schesten Formen des Flugsandes : Sileue otites, Dian-
t h u s p 0 1 y m 0 r p h u s, T h y m u s o d o r a t i s s i m u s, L i n a-
ria odora, Asperula graveolens, AchilleaGerberi.
Zwischen den Flugsandhügeln beíinden sich auch gebundene
Sandvertiefungen. Die dichte Pflanzendecke derselben besteht
aus den folgenden Arten : S a 1 i x r o s m a r i n i f o 1 i a, S y r e n i a
angustifolia, Onobrychis viciae fólia, Genista
tinctoria, Astragalus virgatus, EuphorbiaGerar-
diana, Linaria genistifolia, Onosma arenariu m,

(44)- ' TÜZ80N, J.

Plantago arenaria, P. lauceolata, Scabiosa ucra-
n i c a, C h r y s a n t h e m u m v u 1 g a r e, S e n e c i o b o r y s t h e-
ni cu s,

Die charakteristischen Pfianzengenossenschaften der östli-
chen Sandsteppen sind bei Golajapristan gegeniiber den Sand-
steppeii unseres Alföldes besonders durch Triticum dasyan-
thum, Salix acutifolia, Asperula graveolens,
Achillea Gerberi, Senecio borystheuicus und
gewisseriiiassen Scabiosa ucranica vertreten, welch letz-
tere in den Hü,!;elgelanden von Siebenbürgen zwar vorkommt,
auf unseren Sandpuszten aber ganzlich fehlt.

Hier sanimelte ich auf gebuiidenerem Sande auch V e r-
bascum banaticum.

Die Formation der Salzsteppen. Nicht weit von den
Flugsandsteppen von Golajapristan befindet sich eine massig
salzige, nicht sehr ausgedehnte Steppe. Hier fiel mir als eine
Art des Orients Geránium c o 1 1 i n u m auf. Hier bildeten
Salicornia herbacea, Suaeda maritima und P 1 a n-
tago maritima einen dichten Rasen. aus welchem die
wéissen Blütenstande von Lepidium latifolium auffallend
hervortraten. Ungewöhnlich war liier das Fehlenvon Statice,
C r y p s i s uiid S a 1 s o 1 a. lm weiteren wird auch eine andere
Halophyten-Pflanzengenossenschaft beschrieben. Letztere gehört
jedoch den salzigen Stellen der Küste des Schwarzen Meeres
an und ist somit als eine litorale Flóra von der vorigen bedeu-
tend verschieden. Wahrend die Balzsteppe bei Golajapristan
mit den salzigen Flachen unseres Alföldes vergleichbar ist,
sind jené an der Küste des Schwarzen Meeres in ökologischer
Beziehung ganz anderer Xatur und demzufolge pflanzengeo-
graphisch mit den Salzpuszten des Alföldes nicht vergleichbar.

Die Sumpf-Formation. Nicht weit von der vorher besproche-
nen Salzsteppe breiret sich ein Sumpf aus. an desseu Rand Scir-
pus maritimus, Carex hirta, S a gitt ária sagit-
tae fólia, Sparganium r a m o sum, 0 enan th e aqua-
t i c a, V e r 0 n i c a s c u t e 1 1 a t a, P h r a g m i t e s c o m m u n i s,
im Wasser aber S a 1 v i n i a n a t a n s, N y m p h a e a álba,
Lem na minor zu finden waren. Im grossen und ganzen
stimmt somit diese Vegetation mit der unserer Sümpfe überein.
In der Vegetation der Gewasser gelangt bei derselben Hőbe
und demselben Breitegrad die pflanzengeographische Gliederung
von Nachbargebieten auch im vorJiegenden Fali weniger zum
Ausdruck.

Die Formation der schwarzerdigen Steppen. Östlich vom
Dnjepr zieht sich ein nicht zu breiter Streifen der vorher er-
wahnten Sandsteppe hin, worauf dann — bis zum Schwarzen
Meer sich ausbreitend — die ganz ebene schwarzerdige Steppe
folgt, Die obere Schichte des Bodens dieser Steppe besteht
nicht aus einer so tief schwarzfarbigen, humushaltigen Erde,

BEITRAGE ZUR VERQLHICHKNÜKN KLÓRA DKR 8Í'l)RUÖ!?. STKPI'HN (4J))

als wie z. B. die Steppeu des Voroiiesher Guberiiiums, ist aber
deimoch keiiiesfalls eine ausgelaugte, sonderu vielmehr eine.
Aveiin auch etwas lichtere. aber dennoch „schwarze Erde".
Wenn man den Begriíf der „Steppe'' an eine völlige Bauni-
und Straiichlosigkeit binden woUte, so wáren die Taurlschen
Steppen jedenfalis als echte Steppen zii betrachten. Es fehlen
ihiien niclit nur die Baume ganzlich, sonderu es kommen auf
denselben iiberhanpt koine Holzgewachse vor ; es scheinen liier
niclit nnr die kleinsten Cy ti su sArten. sondern auch die typi-
schen C aragan a-Stráucher der siidrnssischen Steppen giuizlicli
zu fehlen. Ich konnte wenigstens kein eiiiziges Exemplar der-
selben auftinden und auch Herr Paczoski, der mit dieser
Flóra eingehender bekannt ist, bestátigto meine diesbezüglichen
Beobachtungen. Die ganze Ebene ist bloss durch hauptsachlich
perennierende Stauden und Krauter bedeckt. Auf diese ausser-
ordentlich interessante Steppe gelangten wir von der Schifif-
station Kachovka am ünjepr. Anfangs fuhren wir in östlicher
Riclitung zwischen den Getreidefeldern von Kachovka und an
den Randern derselben sah ich : A m a r a n t h u s a 1 b u s, B r a s-
sica elongata, (rypsophila paniculata, Linaria
B i e b e r s t e i u i a n a, C h o n d r i 1 1 a j u n c e a, C r e p is r h o o a-
di fólia, C e n taurea scabiosa. — Cirsiuni arvense
kommt in den Taurischen Steppen seltener vor und C e n t a u r e a
cyanus scheint giinzlich zu fehlen. An den Hutweiden am
Wegsrande sah ich P o 1 y g o n u m c o n v o 1 v u 1 u s, B a s s i a
s e d 0 i d e s, PUi p h o r b i a v i r g a t a. M e li 1 o t u s officina-
11 s, Salvia aethiopis, Artemisia austriaca, A eh il-
ló a micrantha und Innia gernianica. Vom Dnjepr ist
Askania-Nova ca. 50 km entfernr und bildet den Mittelpunkt
des Fal z-Feinschen Grossgrundbesitzes. Die grosse Taurische
Steppe breitet sich grösstenteils östlich von dieser Ortschaft
aus. Auf einem grossen Teil der.selben wird geackert, gemaht
oder sie wird als Hutweide benützt ; ein ansehnlicher Teil aber
wurde durch den Besitzer. Herrn F a 1 z - F e i n, als Natur-
denkmal reserviert und somit ihre Vegetation in ihrem ursprüng-
lichen jungfraulichen Zustand belassen. Dieser Teil zeigte uns
die Flóra der Taurischen Steppen in ihrer voUen Schönheit.

Die Steppe lásst hier besonders zwei Subformationen
erkennen, welche voneinander etwa in der Weise verschieden
sind, wie zum Beispiei die tieferen Lagen (ungar. : „lapos") und
die etwas höheren Plateaus der Hortobágyer Puszteu unseres
Alföldes. Die höheren Lagen der Taurischen Steppen, welche
zugleich stark íiberwiegend sind, werden dórt einfach „Step"
genannt, die tieferen Wiesen aber, die sich zwar anfánglich
kaum merkbar unter das Niveau der vorigen senken, in der
Mitte aber doch um ca. 1 — 1'5 m tiefer liegen als die Steppen,
werden ,.pod" (bedeutet soviel wie „tiefer liegend") genannt.
lm folgendeu soUen die ersteren dieser beiden ökologisch und

(46) TUZ60N, J.

floristisch verschiedeneii Flácheii, namlicli die höher liegenden
Steppen „trockeiie Steppen", die tiefer liegenden aber
„S te p p en-Nied e r u n ge n" genannt werden.

Die Subforiiiation der trockeiien Steppen. Die Steppen
bei Askania-Nova gehoren unter den südrussischen Steppen
gewiss zu den trockensíen. Das Grundwasser befindet sicli in
einer Tiefe von 20 — 25 ni. Vom Regen werden sie im Sommer
selten befeuchtet und von Bachen sind sie nicht dnrchzogen.
Dass sie ganzlich baumlos sind, ja sogar hier die kleinsten
Straucher felilen, glaube icli einzig und alléin mit ihrer Wasser-
armut in Zusammenhang bringen zu müssen. Um so üppiger
entvs^ickelu sich aber hier die Steppengráser und Stauden. Diese
Pflanzengenossenscliaft besteht somit aus Arten, welche das
trockene Steppenklima und den ebenfalls ausserordentlich trok-
kenen Boden vorzügiich vertragén. Hier sammelte ich die fol-
genden Arten: Stipa ca pillát a, Stipa pennát a. Agro-
p y r u m r e p e n s, B r o m u s e r e c t u s, A 1 1 i u m P a c z o s-
kianum. Kochia p rost ráta, Silene otites, Silene
longiflora, Dianthus leptopetalus, D. campestris,
A s t r a g a 1 u s r e d u n c u s. C a c h r y s o d o n t a 1 g i c a, P e u-
c e d a n u m g r a v e o 1 e n s, F a 1 c a r i a R i v i n i, G o n i o 1 i-
mon tataricum, Statice sareptana, Salvia aethio-
p i s, P h 1 0 m i s p u n g e n s, V e r b a s c u m o v a 1 i f o 1 i u m
(auf gelockertem Boden), Veronica spicata, Asperula
h u m i f u s a, A r t e m i s i a a u s t r i a c a, J u r i n e a 1 i n e a r i-
f 0 1 i ;; , C e n t a u r e a d i f f u s a, S e r r a t u 1 a x e r a n t h e-
moides, Carduus liamulosus.

Die Subforniation der Steppen-Niedeiuiigen. Der Boden
der Niederungen der Taurischen Steppen ist ein ausserordent-
lich gebundener, vom Wasser undurchdringbarer iehmiger Bo-
den. Diese Niederungen fülleu sich im Frühjahr mit Wasser,
das lange dórt bleibend, ausgedehnte seichíe Teiche bildet.
Zu dieser Zeit blühen in diesen Niederungen Alis ma arcua-
tum, E la ti ne als inastrum und andere Sumpfgewáchse.
Spáter, wenn sie austrucknen — wie das auch zur Zeit meines
Aufenthaltes in Askania-Nova der Fali war, werden sie von
einer sehr charakteristischen Vegetation bedeckt. Und zwar
habé ich in diesen Niederungen die folgenden Pflanzen gesam-
melt : A g r o p y r u m r e p e n s, A. r a m o s u m, B e c k m a n n i a
e r u c a e f 0 r m i s, J u n c u s G e r a r d i, J. s p h a e r o c a r p u s,
Allium globosum, Arabi dopsis íoxophyUum, Nas-
turtium b r a chy c arp u m, Potentilla supina, Lythrum
t r i b r a c t e a t u m. L. t h y m i f o 1 i u m, P 1 a n t a g o major
(eine Zwergform), A c h i 1 1 e a m i c r a n t h a und am Rande der-
selben : Eryngium plánum, Veronica spicata und
Centaurea inuloides. Diese Pflanzengenossenschaft geht
dann allmahlich in jené der trockenen Steppen über.

Die Ktistenformationen. Die ausgedehnten Steppen in der

BKITRÁGE ZUR VERGLEICHKNUKN KI.ÜRA DRR sCüRUSs. STEPPKN (47)

Richtung von Perekop durchstreitend. liielten \\\y gegeii die
Kiiste der Siwasch-Bucht aui Schwarzen Meer. Hier dringeu
die Wermutsteppen meistens bis zum Wasser vor, ohne dass
der schwarzerdige Boden iii Sanddünen iiberginge. Es donii-
niert besonders Artemisia mari ti ni a und diese Formation
reicht mit tiefem senkrechten Ufer bis an das Meer. Nur hie
und da senkt sicli die liöher gelegeiie trockeue Steppe etwas
allmáhlicher zum Wasserspiegel herab, so Raum bietend, da?s
an ihrem niedriger liegenden, durch Salz durchdrungeneu
Büden sicli Halopliyten ansiedelu köiinen. An einer Stelle gegen-
über der Krim naiim ich die Vegetation eincs solchcn Ufer-
gesenkes eiiigeheuder auf und faiul daselbst die in der auf
S. 186 des ungarischen Textes beigelegten Skizze angegebenen
Formationen I— IV, und zwar :

I. Von den Pfianzen der Wermutsteppen habé ich ani
Rande des Plateaus die l'olgenden Arteu gesammelt: Stipa
c a p i 1 1 a t a, B a s s i a s e d o i d e s, A t r i p 1 e x n i t e n s, E r u c a
sativa, Glaucium c or ni c u la tum, Gonio limon tata-
ri c u m. A r t e m i s i a m a r i t i ni a und eiiie T u 1 i p a mit Fruclit
(wahrscheinlich T. Schrenkii s. Paczoski: Excurs. bot.
á Askania-Nova et á Sivache, Bull. Soc. nat. eii Crimée, 191'2.
S. 21).

II. lm Icckeren Boden der Böschung des Ufers wuchsen :
C a m p h 0 r 0 s m a m o n s p e l i a c u m, P e g a n u m hármai a,
V e r b a s c u m p li 1 o m o i d e s, E c h i n o p s r i t r o, j\l u 1 g e-
d i u m t a t a r i c u m, T a r a x a c u m b e s s a r a b i c u iii .

III. An der Sohle der Böschung befand sich eiii etwas
tiefer gelegener feuchterer Streifen, auf dem besonders Triglo-
chin maritimum, Dactylis lito ralis und Siiergu-
laria marginata massenhaft vorkamen.

IV. Von dieser feucliteren Mulde angefaugen breitete sich eiue
etwas höher gelegene salzige Flache bis zum Wasserspiegel aus,
an welcher sich auch kleinere Erhebuugen und Buckel befan-
den. Die typische, hie und da unterbrochene halophytische
Pflauzendecke dieser stark salzigeu Flache bestand aus den
folgendeu Arten : Statice caspia, S. Gmclini, S. suffru-
ticosa (1—2 starke Exemplare). Halocnemum strobi-
laceum, Salicornia herbacea, Tournefortia sibi-
rica (ich fand bloss ein einziges Exemplar), Frank enia

h i r s u t a.

*

lm >veiteren soU nun über einzelne systematisch und
pflanzengeographisch interessantere Arten auch eingehender
berichtet werden. Die lateinischen Diagnosen köniien im unga-
rischen Text (S. 181—202) nachgesehen werden. Die betref-
fenden Seiten sind übrigens in den weiteren bei den einzelnen
Arten angegeben.

Panicum italicuin L. f. longisetuni (DöU.) Tiizs. (Bot.

21

(48) TLTZ80N, .1.

Közi. 1913. p. 186). Diese Pflanze ist in deii südrussischen
Steppeli geradeso verwildert, wie in der ungarischen Tiefebene.
Ich habé einige Exeniplare bei Clierson auf der ínsel Potemkin
gesammelt.

Stipa capíllata L. f. ulopogon (A. et G.) Tiizs. (Bot.
Közlem. 1913. p. 186). In deu taurischen trockenen Steppen ist
sie eine der am massenhaftesten uuftretenden Pflanzen. Sie ent-
wickelt sich dórt stelleuweise ausserordentlich iippig und erreicht
eine Höhe von über 1*5 ni. Mit der in Ungarn verbreiteten
Form ist sie identisch.

Beckmannia eriicaeforinis Hőst. ist eine Charakter-Pflanze
der Steppen-Niederungen, geradeso wie in Ungarn z. B. in den
Niederungen der Hortobágyer Puszta. Die taurische Pflanze
stimmt in jeder Beziehung mit der in Ungarn vorkommenden
Form überein. Ilire Verbreitung spricht dafür, dass sie sowohl
im Westen, als im fernen Osten nransássig ist.

Triticum elongatuiu. Hőst. var. ruthenicum (Leűeb.)
Pacz. (Die Lateinisclie Diagiiose s. auf S. 187 des ungar. Textes).
Diese Pflanze sammelte icli an einer feuchten Stelle der Küsten-
Steppen des Schwarzen Meeres bei Perekop.Sie scheint entwicke-
lungsgeschiclitlich mit jener Form von T. e 1 o n g a t u m in Be-
ziehung zu stehen, welche in der Umgebung des Adriatischen
Meeres vorkommt. Letztere ist mit der von Perekop jedenfalls
identisch. In folge von Verwechslung mit T. r i g i d u m S c h r a d.
wurde T. elongatum von nicht litoralen Gegenden Westeuro-
pas irrtiimlich angefiihrt.^ Es ist nicht ausgeschlossen, dass sie in
den kontinentalen Teilen der südrussischen Steppen ebenfalls
fehlt, aber mit T. i n t e r m e d i u ni oder einer anderen vervvechselt
wurde. Sie scheint mit der Fiorischen^ a) typicum identisch
zu sein, was jedoch aus der kurzgefassten italienischen Diagnose
keineswegs erhellt. Abgesehen übrigens vom letzteren Umstand.
ist hier von der Fiorischen Benennung auch deshalb abzusehen,
weil jener Vorgang, dass man die bei der ersten Beschreibung
der Art vorgelegene Form konsequent „typicum" nennt, deni
man stillschweigend zugleich auch gewisse entwickelungsgeschicht-
licheBedeutung beizuniessen geneigt ist, nicht gebilligt werden kann.
Der von mir oben gebrauchte Name wurde zuerst von Paczoski
angewendet. wobei er sich auf die Beschreibung von Ledebour
stützte, welche sich zweifellos auf unsere Pflanze bezeicht. Von
Paczoski wurde jedoch, wie auch von Richter (FI. Europ.
I. 1890. S. 125) als Autor G r i s e b a c h angegeben (?). Nachdem der
Name „ruthenicum'' ursprünglich von Ledebour in einer
unrichtigen Kombination verwendet wurde, ist derselbe proble-
matisch und ist bloss auf Grund der P a c z o s k ischen Beschrei-

1 Wie dies auch iii A s c h e r a o n - G r ab n e r, Svnopsis II. 1.
1^^98—1902. S. 661. liervorí>ehoben ist.

« Fiori, Flór. áriáid d'Itíil. 1896—98. S. 106.

BKITRAC4K ZUR VERGLEICHENDEN PLOKA DER SÜDRUSS. 8TEPPEN (49)

bung als giltig zu betrachten. Nachdem Paczoski seine Kombi-
nation oline lateinische Diagnose publizierte, hielt ich es für
angezeigt, dieselbe im ungarischen Text dieser Arbeit (S. 18?)
anzugeben.

Triticum repens (L.) BeauY. f. ponticum Tuzs. (Bot.
Köziem. 1913. p. 187). Von den in Ungarn vorkommenden, so-
v.ie niir aus Herbarien und der Literatur bekannten Formen von
T. repens, ist diese Form wesentlich verschieden. Ausser mit
der in der lateinischen Diagnose erwáhnten Art T. c a e s i u m,
sreht f. ponticum durch ihre begrannten Deck- und Hülispel-
2cn gewisserniassen mit var. a r i s t a t u m D ö 1 1 in Beziehung ;
uiisere Form ist jedoch auch in mehreren Eigenschaften von den
bibiden bedeutend verschieden. Zu T. intermediuni steht
f. ponticum ebenfalls gewissermassen in Beziehung. An ge-
Avissen Síandorten kommt T. intermedium mit ebensolchen
behaarten Blattscheiden vor. wie es dieselben von f . p o n-
ticum sind. So fand ich solche z, B. zwischen den Exempla-
reu von T. intermedium var. s u b g 1 a u c u m B o r b. aus
der Umgebung von Kisterenne in der ungarischen Tietebene. Die
Ahren und Áhrchen der letzteren sind aber bedeutend kleiner
und grannenlos. Durch ihre entwickelte Arista ist f. pontica
überhaupt gut unterscheidbar.

Triticum raniosum Trin. Ist eine der östlichen Pflauzen
der Taurischen Steppen, die mit ihren fadenförmigen Hiillspelzen
eine besondere Sektion (Anisopyrum Led eb.) vertritt. Aus
át^n Taurischen Steppen wurde sie von Paczoski publiziert
(Zam. Flór. Dnjepr. uj. Taur. Gub. 1912. S. 29). Sch mál-
ha usen führt sie (in seiner Flóra 1897) bloss vom östlichen
Kussland anf, und zwar sind als Fundorte die Gouvernements
h^aratow, Orenburg und Astrachan sowie die Kirgisen-Steppen,
die Umgebung des Kaspischen Meeres, Dschungarien und
Altaisch-Sibirien angegeben. In den Taurischen Steppen ist T.
r a m 0 s u m in den Niederungen, sowie an Wegrándern háufig.
Die Diagnose. welche Ledebour von dieser Pflanze gab, ist
besonders dahin zu erweitern, dass ihre Ahrchen 3— Sblütig,
die obere Seite der Blatter aschgraulich, sparlich behaart, die
unteren Blattscheiden behaart und ihre Spelzen glánzend sind.

Scirpus holoschoenus Lk. var. Linnaei (Rchb.) Tuzs. f.
ptdunculatus Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 189). Se. holo-
schoenus lásst sich in zwei Varietaten sondern :

var. 1. Linnaei (Rchb.) Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 189),
derén eine Form die oben erwahnte f. 1. pedunculatus, die
andere die f. 2. romanus (L.) Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 189)
ist. und

var. 2. australis (L.) Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 189),
als derén Formen f. 3. exserrens (Rchb.) Tuzs. (Bot. Közlem.
1913. p. 189) und f. 4. filiformis (Rchb. Tuzs. (Bot. Közlem.
1913. p. 189) zu betrachten sind.

0|*

(50) TUZSON, J.

Von dieseii Formeu sammelte ich auf der Tnsel Potemkin
bei Cherson die f. pedímculatus, welche mit von mir in Ungarn
auf den Sandpuszten bei Szeged und in Deliblat gesammelten
Exemplaren morphologisch ganz übereinsíimmt.

Scirpus hamulosus (Jft. Bieb.) Stev. ist eine der orientalischen
Arten der Dnjepr-Umgebung. Ihr Verbreitungsgebiet beginnt in
Bulgarien und erstreckt sicli mir bedeutenden ünterbrechungen
in östlicher Richtung bis Dschungarien.

Allium Paczoskianum Tnzs. (Bot. Köziem. 1913. p. 190).
Tab. V. ic. 1.). Diese bisher verkannte Art ist eine der
charakteristischesten Pflanzen der Taurischen Steppen, die aber
systematisch seiir schwer lösbar ist. Mit A. flavum L. stimmt
sie, abgesehen von ihrer rötlichen Blüteufarbe, fást ganzlich
überein. Es könnten hochstens als weitere Verschiedenheiten vor-
gebracht werden^ dass sie durchschnittlich in allén Teilen klei-
ner und ihr Blütenstand armblütiger ist. Dies sind aber alles
Verschiedenheiten, die Sdnvankungen unterworfen sind, weshalb
eine sichere und besonders spezifische Unterscheidung der bei-
den eigentlich als unmöglich erscheint. Ich habé auch den histo-
logischen Bau ihrer Blatter vergleichend untersucht, fand jedoch
der A. f 1 a v u m gegeniiber auch in dieser Beziehung keine Avesent-
lichen Unterschiede. Ihre Blütenfarbe ist aber von jener des
A. flavum so verschieden, dass man an der Zusammengehö-
rigkeit der beiden zu zweifeln völlig berechtigt ist. Hiefür spricht
erstens der Umstand, dass das in Üngarn vvachsende A. fla-
v u m, das Linné bei Aufstellung dieser Art vorlag, nicht die
geringste Neigung zur rötlichen Farbe vermutén lásst ; zweitens
aber, dass A. Paczoskianum geographisch vollkommen ab-
gesondert vorkonimt. Ausserdem bin ich in diesem Falle auch
dadurch zu einer speziíischen Unterscheidung gezwungen, dass
trotzdem die Arten der Verwandtschaftsgruppe von A. panicu-
latum, A. flavum, A. pulchellum usw. von einander sehr
wenig abweicheii, uns kein sicherer Grund vorliegt, sie nicht für
sich schon langst ausgestaltete, sogar vielleicht polytropisch ent-
standene gute Arten zu betrachten.

Es sei liier bemerkt, dass ich die Art A. Paczoskia-
num anfangs für eine Form von A. pulchellum Don, hielt,
wozu mich erstens die Bestimmungen von Ledebour und von
Fedtschenko veranlassten. zweitens aber, weil die Pflanzen
der Taurischen Steppen von A. pulchellum des Westens
durch ihre bleichere Blütenfarbe, durch ihre kleineren Blüten,
armblütigeren J^lütenstánde, etwas zylinderischere Blatter und
nicht rauhe Blattrander zwar ziemlich abweichen, vom Balkan
mir jedoch Fornien von A. pulchellum bekannt sind, die
mit A, Paczoskianum fást ganz übereinstimmen.^

ö

1

Z. B. Montenegró, Jastretien (A cl a m o v i c) ; Scardia, Treska (var.
trescaense Adamovic. Pl. Balc. exs.) ; Kragujev (P a n c i c) ; Mace-
dónia (F r i V a 1 d s z k v).

BEITRAGE ZVR VERGLEICHENDEN FLÓRA DER SÜDRUSS. STEPPEN (51)

Somit schliesst sich A. P a c z o s k i a ini m einerseits der
Art A. flavuni, audererseits der A. piil c li ellum au. Dass
jedoch A. P a c z o s k i a n u 111 mit eiiier der beiden letzteren so
nahe verwandt Avare. dass eiiie Vereinigiing; begründet erscliiene,
kiinii mit Sicherheit iiicht behauptet werden. Eines scheint bloss
í'esitzustehen. namlich, dass wenii man die etwas flacheren und
rauhrandigen Blatter von A. pulch ellum in Belracht zieht,
A. Paczoskianum von dieser Art etwas ferner. zu A. fla-
V 11 m aber etwas naher zu stehen kommt.

Den histologisclien Ban des Blattes untersuchend fand ich,
d;iss die Verteiluug der (^ewebe am Querschnitt bei allén drei
Arten gleicli ist. Die auffallend dirkwandigen Epidermiszellen,
die sich neben den Spaltöíí'iiungeii papillenartig hervorheben, die
Oefassbündelund das Grundgewebe weisen keineVerschiedenheiten
auf. Es liess sich eine schwache Verschiedenheit bloss in der
Beziehung wahrnelimen, dass die Blatter von A. Paczoskia-
num etwas fiacher und die Furche auf der Blattoberseite etwas
breiter ist, wodiirch sich diese Art der A pulch ellum
njihert. Unter den einzelnen Tndiviriuen sind aber in dieser Be-
ziehung auch bei ein und derselben Art ziemlich wesentliche
Yerschiedenlieiten vorhaiiden. Als ein ebenfalls nicht sehr ver-
líissliches Unterscheidungsmerkmal ergab sich bei der Verglei-
chung der drei Arten. (hiss die erwahnten sich hervorhebenden
Epidermiszellen bei A. ílavum nicht so auffallend sind, wie
bei A. pulch ellum. und A. Paczoskianum scheint in
dieser Beziehung eine Mittelstellung einzunehmeii. Eine grössere
Bedeutung kann jedoch auch diesem Unterschiede nicht zuge-
schrieben werden.

Salix acutifolia AVilld. ist mit S. d a p h n o i d e s Vili.
nahe verwandt und wird nicht selten (F e d t s eh e n k o -FI e-
r 0 v, Flóra Eur. Ross. ; Index Kew. usw.) mit dieser Art ver-
einigt. Ihr systematischer Wert könnte bloss auf Grund eingehen-
der monographischer Untersuchungen genauer festgestellt wer-
den. Diese Salix ist auf den Öandflachen der südrussischen
Steppen ein selír charakteristischer Strauch und nicht nur durch
ihre schmaleren Blatter und zugespitzten Nebenblatter von
S. daphnoides verschieden, sondern unterscheidet sich von
letzterer, welche auch in die Gebirge hinaufsteigt, auch in öko-
logischer Hinsicht. Somit scheint die spezifische Unterscheidung
der beiden gerechtfertigt zu sein. Ich sammelte diese Sand-
steppeuweide sowohl auf der Insel Potemkin, wie auch auf dem
Flugsande von Golajapristan.

Salix triandra L. var. concolor Koch. Am Ufer des
Dnjepr sowohl, wie auch am Rande der Insel Potemkin ist diese
Weide haufig, stellenweise eine Formation bildend.

Salix rosmarinífolia L. In den Vertiefungen der Sand-
steppe von Golajapristan tritt diese Weide geradeso auf, wie auf
den Sandflachen des Alföld s zwischen der Donau und der Teiss.

(52) TUZSON, J.

Poljgonum Bellardi Ali. f. Kítaibelianum (Sadl.) Tuzs.

(Bot. Közlem. 1913. p. 191) samnielte ich auf deni feuchteu
Sande der Insel Potemkin.

Dianthus polymorphus M. Bieb. ist in deni Flugsande bei
Golajapristan háuíig und für den ganz losen Sand chaiakte-
ristisch. Mit der entsprecheuden Pflanze unseres Alfölds und
somit mit Kitaibels D. diutinus ist sie vollkomnieu über-
einstimmend. Ledebour (FI. Ross. I. 1841, S. 276) unter-
scheidet die letztere mit der Begründung : „calycis denti-
bus acutis", demzufolge ich auf die Form des Kelches bei
meinen Untersuchungeu besonderes Gewicht legte. Die Pflanze
des Sandes von Golajapristan und die unseres Alfölds unter-
scheiden sich jedoch auch in dieserBeziehung nicht voneinauder.
Höchstens könnte ich als Unterschied zwischen den untersuchten
Exemplaren erwáhnen, dass die voni ungarischen Alföld einen
weuiger grünlichen, vielmehr rötlichen Kelch besitzen. Die west-
liche Grenze ihres weit nach Osten, bis in die asiatischen 8tep-
pen reichenden Verbreitungsgebietes liegt im westlichen Ungarii.
Demzufolge hat man sie als eine der östlichen Prlanzen unseres
Alfölds zu betrachten, die, wie ich es auch in meiner oben er-
wáhnten pflanzengeographischen Arbeit für nicht ausgeschlossen
hielt, mit einigen ihrer Genossen von Osten herstammen könnte.
In dieser Beziehung darf aber nie ausser acht gelassen werden,
dass Pflanzen mit eineni derartigen jetzigen Verbreitungsgebiet
ursprünglich sowohl in den westlichen, wie auch in den östli-
chen eisfreien Gebieten uransássig gewesen sein konnten und
mit dem Austrocknen der südrussischen Steppen schritthaltend,
auf dieselben von beiden Richtungen her vordrangen,

Melandrium album (Mill.) Garcke f. lanceolatum Tuzs.
(Bot. Közlem. 1913. p. 192). Diese Form sammelte ich auf der
Insel Potemkin bei Cherson. Sie ist den bisher unterschiedenen
Formen von M. album gegenüber durch ihre lánglichen, schma-
len Blátter gekennzeichnet.

Thalictrum flavum L. f. trifidum Tuzs. (Bot. Közlem.
1913. p. 192). Die systematische Gliederung von Th. flavum
wurde auf verschiedene Weise vorgenommen, Eine davon ist die
von Fiori (FI. anal. Ital. I. 1896—98. S. 493) mitgeteilte, in
welcher Th. flavum als p. flavum (L.). zu Th. angusti-
folium gezogen wurde. Es ist kaum nötig eingehender zu
besprechen, dass die Vereinigung von Th. flavum und der
unter anderen ebenfalls hieher eingereihten T h. B a u h i n i
(Crantz) mit T h. angustif oliu m als übertrieben erscheint.
Nicht selten kommen diese Arten neben einander vor und sie
unterscheiden sich auífallend voneinauder. Ohne auf die ver-
schiedenen Formen von Th. flavum naher einzugehen,
sei hier nur die Pflanze des feuchteu Sandes der Insel Potem-
kin berücksichtigt und dieselbe von anderen Formen der
Art Th. flavum unterscheidend als f. trif i dum benannt. Mit

BEITRAGE ZUK VERGLEICHENDEN KLÓRA DER 8ÜDRU8S, 8TEPPKN (,53)

jener Form dieser Art, welchen man in Uiigarn z. B. auf den
Inseln und in den Uferhainen der Donau, stidlich von Mohács
genug háuíig begegnet. nicht niinder auch mit jener, welche in
Reichenbach Icones FI. Germ. Bd, III. Fig. 4639 abgebildet
ist, ist sie vollkomnien identisch.

Roripa silvestris (L.) Bess. f. cher.soneiisis Tnzs. (Bot.
Közlem. 1913. p. 192). Diese Form scheint unter den zahlreichen
Formen von R. silvestris, beziiglich des Lángenverhaltnisses
zwischen Schote und Stiel jener aiu nachsfen zu stehen, welche
als R. R e i c h e n b a c h i i K n a f. unterschieden wird. Die Schote
der f. chersonensis ist jedocli höchstens halb so láng, als
ihr Stiel und ihre Blattíiedern sind schmáler.

Statico sareptana Kecker f. 1. hirta Tnzs. (Bot. Közlem.
1913. p. 193). Die von mir gesehenen Originalexemplare von
Becker aus Sarepta, sowie nieine aus den Taurischen Steppen
gehören dieser Form an, ebensíj beziehen sich die Standorts-
angabeu Schmalhausens (FI. lí. 1897. S. 191) von Podolien,
Gouv. Sarat ow und dem Bezirk des Donif:chen Heeres ében-
fáiig auf diese Form.

f. 2. glabra Paczoski in herb. (Tuzsou Bot. Közlem.
1913. p. 193) ist eineForm mit ganz kahlen Blattern und Stengeln,
aus der Umgebung von Jekaterinoslaw.

Auf der trockenen Steppe bei Ascania-Nova fiel sowolil
dem Herrn Kollegen l'aczoski, wie auch mir diese Statice
auf, die wir anfanglich nicht erkannten. Kurz nach meiner Rück-
reise teilte Herr Paczoski mir mit, dass die Pflanze Statice
sareptana Becker sei. Mit diesem neuon Standort dieser
Píianze, sowie mit ihrem systematischen Wert beschaftigt sich
Paczoski eingehend in seiner russisch verfassten Arbeit, welche
er über unseren Exkursion schrieb. Daselbst gelangt Paczoski
zu dem Schlussergebnis, dass St. sareptana eine selbstan-
dige Art und die Annahme, dass sie aus einer Kreuzung zwi-
schen St. Gni elini Willd. und S t. latifolia Sm. ent-
stsfnd, irrtümlich sei.

Mir fiel beim ersten Anblick auf, dass die Pflanze auf der
völlig salzfreien Schwarzerde der taurischen trockenen Steppen
wenn auch nicht massenhaft, aber doch in einzelnen Exeniplaren
auf Schritt und Tritt vorkam. Meiue vergleichend morphologischen
Untersuchungen ergaben beziiglich des systematischen Wertes
von St. sareptana eine Bestattigung der diesbezüglichen,
oben erwahnten Feststellung von Paczoski.

Für das mir zur Veifiigung gestellte Herbarexeniplar spreche
ich an dieser Stelle der Direktion des kais. russischen Botani-
schen Gartens in St. Petersburg. sowie auch dem Herrn J. Pa-
czoski in Cherson meinen Dank aus. Unter diesen Exemplaren
befand sich auch das Jekaterinoslaw er Exemplar von f glabra
Paczoski (in herb.).

Verbascum banaticum Schrad. ist bekanntlich eine süd-

(54) TüZSON, J.

liche Königskerze mit gleichgestalteten, weissbehaarten Staub-
blattern, und eiiic mit V. lychnitis, Y. siiiuatum, V.
a u s t r i a c ii m verwaiidte, giite Art. icli fand sie auf der Gola ja-
pristaiier Saiidsteppe iiiclit weit von dem oben erwálmten Sunipf,
auf gebimdenem Bodeu. BedeutungsvoU ist dieser neue Stand-
ort unserer Pflaiize erstens dadurcli, weil sie meines Wissens
bis jetzt iu Russland iioch niclit gefunden wiirde, zweitens aber,
weil sie einen wichtigen Beleg fiir die Entwicklungsgeschichte
der Flóra der uugarischen Tiefebeue bildet.

Verbascum banaticum wurde von Schrader auf
Grund von Exeniplaren aus Siidungarn bescliriebeu, bei der
Feststellnng der Farbe der Haare der Staubblatter hat sicli
aber Schrader geirrt; indeni er dieselben fiir mit jenen von
y. sinuatum übereinstimmend, folgiich als lilafarbig angab.
Denselben Fehler beging, nocli entschiedener ausgesprochen,
Heuffel (FI. Bánat. S. 130). Hingegen vrurde die Pflanze von
R 0 c h e 1 (Pl. Bauat. S. 55) als eine mit weissbehaarten ►Staubbláttern
versehene beschrieben und in Reichenbachs Icones finden
wir ausdriicklich hervorgehoben. dass er an dieser Pflanze nur
weisshaarige Staubblatter vorfaud. Die Pflanzen aus Süduugarn
sowie aus Golajapristan besitzen gleichfalls nur weisshaarige
Staubblatter und somit ist es bestimmt, dass die Angabe
über violettfarbige Haare in die Literatur irrtiimlich hinein-
geraten ist. Für V. b a n a í i c u m ist ausser den von
Schrader, Heuffel und R e i c h e n b a c h angegebeneu
Merkmalen noch besonders charakteiistisch, dass die nach
oben imnier kleiner werdenden Hochblatter des Blütenstandes
breit und sich plötzlich zuspiízend herzförmig, fasst stengel-
umfassend sind.^ Die Form der Grundblatter ist vielfnch mit der
von V. sinuatum álnilich. íhre StengelbUUter sind ziemlich
verschieden. Die von mir gesehenen Exemplare aus der Umge-
bung von Orsova besitzen langliche, jené aus der Umgebung
des Dnjepr bei Golajapristau dagegen breitere Stengelblatter
mit herztíirmigem Grund. Um diese zwei Formen lassen sicli
die Exemplare aus Riimanien und dem Balkan gruppiereu,
neigen sich aber mehr zii der erwahuteu Form aus der Umge-
bung von Golajapristan. V. banaticum gehört zu den massig
behaarten Königskerzen. nur ihro jüngeren GruiuUdatter sind
íilzig behaart. Verschiedenheiten sind aber auch in dieser He-
zichung zu beobachten, und zwar habé ich im Herbar des kön.
ungar. Xationahnuseums von Frivaldszky in Rumelien ge-
sammelte Exemplare geseheu, welche in allén Teilen auffailend,

' In der Abbildung in Reichenbachs Icones sind diese Blütter
mit einer allmahlicli in den Stiel iibergehenden Basis gezeichnet. Diese ent-
spriclit somit der typischen Form niclit ; obzwar sich anch Ansnahmen vor-
finden lassen, wie es sich z. B. an Exemplaren aus Serbien (Zajeöar leg-.
N i c i c) wahrnehmen lásst, derén obere Hochblatter nicht herzförmig, son-
dern vielmehr in den Stiel übergehend sind.

o

BKITRAOIí ZÜR VERGIilJlCHENDEN I-"LORA DER aÜDRüSS. STEPPEN (55)

fast filzio; weissbeliaart waren. Diese Verschiedenheiten sind an
eiiiigen Exemplareu sehr auffallend; aus Mangel an entsprechen-
<lein Untersuchuugsmaterial muss ich jedocli bloss auf die
Erwahnung dieses Umstandes beschrankend, von der Aufstel-
lung der Forraen von V. b a n a t i c u ni l)ei dieser Gelegenheit
Abstand nehmen. Die geographische Verbreitung von V. bana-
ticum vrnrde meines Wissens eingehender noch nicht beschrie
ben. Den grösseren xAisammenfassenden Floren nnd Aufzahlun-
gen kounte ich die folgenden Angaben entnehmen : Heuffel
(En. Pl. Bánat. 1858 Ö. 130) in der Umgebung von Orsova in
.Siidungarn; Rochel (Pl. Bánat. rar. 1828 S. 55.) bei Orsova,
Toplec, Ogradina in Siidnngarn; Nynian (Consp. 530) in Siid-
ungarn, iSerbien, Dobrudscha ; Grecescu (Consp. FI. Rom,
1898. S. 427) in Vérciorova, Stirniinei, Orevita, Mehedinti und
von Isaccea, Cocosi, Tusla. Mangalica in der Dobrudscha;
Andrae (Bot. Ztg. XIII. 1855. 8. 738) in der Moldau im
Donautal. In den Herbarien des Botan. Gartens der Universitát
in Budapest, des Instituts für systematische Botanik derselben
LJiiversiiiir und des kön. ungar. Xationalmusenms ebendort sah
ich Exemplare von V. banaticuni von den folgenden Fund-
stellen :

Siidungarn: „Bánat" (Sadler. Epchel); Orsova
(B o r b á s, S i m o n k a i, D e g e n, .1 á v o r k a) ; Ogradina (W i e r z-
bicki); Mehádia. Berg Straszucz (Borbás). (Letzteres ist ein
nocli nicht aufgebliihtes Exemplar und fraglich).

Serbien: Zajecar (Nicic, FI. Serbica Nr. 266, 289);
Vran ja (F o r m a n e k).

Bulgarien: Ehodope- Gebirg, Backovo (Formanek);
Philippopolis (Formanek); Rumelien (F r i v a 1 d s z k y).

Türkéi (im írüheren Sinne): Macedónia, Dragozani (F or-
ni a n e k) ; Epirus (F o r m a n e k).

R u m a n i e n : Vérciorova (herb. B o r b á s)

R u s s 1 a n d : Taurisches Gouv., Golajapristan (P a c z o s k i,
T u z s 0 n).

Wenn wir das Verbreitungsgebiet von V. b a n a t i c u m in
enlwickelungsgeschichtlicher Beziehung erwagen, so scheinr die
Annalime berechtigt zu sein, dass diese Pflanze auf deni Balkan
uransassig ist und sich von hier einerseits nach Ungarn, anderer-
seits aber durch die nach und nach trockener werdenden
Küstengebiete des Schwarzen Meeres, so über die Dobrudscha
und überhaupt durch Rumanien in die taurischen Steppen ver-
breitete. Letztere Gebiete sind geologisch junge, nur nach dem
Pleistozaen trocken gewordene Fláchen. Im Balkan konnte da-
gegen diese Pflanze, oder ihr unmittelbarer Vorfahr seit dem
Tertiar ungestört verbleiben.

Nachdem V. banaticum aus dem südrussischen Steppen-
gebiet bisher unbekannt war, ist es sehr wahrscheinlich, dass
es dórt, ausgenommen die taurischen Steppen, nicht vorkommt.

(56) TUZ80N, J.

oder ist es dórt eine seltene Pflanze, welche unbenierkt blieb
oder verkannt wiirde. JedenfaJls ist man berechtigt anziiDehmen,
dass V. banaticum eine von jenen Pflanzenarten ist, welche
sich sowohl nach Ungarn, wie auch auf das südrussische Steppen-
gebiet aus dem Balkan verbreitete.

Veronica anagallis L. Tar. anagalloides Guss. f. 1. acuti-
folia Tuzs. (Bot. Közlem 1913. p. 196.)- Diese Pílanze steht von
den bisher unterschiedenen Formen von V. a n a g a 1 1 i s zu jener
am náchsten, welche man als V. anagalloides Guss. zu
unterscheiden pflegt. Ihre Blátter sind aber anffallend schmal,
stark zugespitzt und kahl. Hingegen besitzt V. anagalloides
Guss. breitere und nicht so sehr zugespitzte Blatter, von wel-
chen R e i c h e n b a c h auch sagt: „f o 1 i i s s u p e r n e g I a n d i-
pilis". Blütenstiel und Kelch sind auch bei unserer Pflanze
behaart.

Die V. anagalloides bloss als eine Varietat zu be-
Irachten, halté ich für das richtigste, derén andere, mehr verbrei-
tete Forni die f. suboMusa Tuzs. (Bot. Közlem. 1913- p. 198.),
breitere und stumpíliche mit Drüsenhaare besetzte Blátter besitzt.

Veronica longifolia L. f. cordafa Tuzs. (Bot. Köziem.
1913. p. 198.). Da die Bestimmung dieser Pflanze, bloss auf Grund
der Literatur kauni mit Sicherheit möglich ist, habé ich dem
ungarischen Text dieser Arbeit auch eine Abbildung ihres Blattes
beigegeben. Von den zahlreichen Formen der V. anagallis
stimmt unsere Form mit den von Koch (in Synopsis III. 2.
1857. S. 456) aufgestellten a. v u 1 g a r i s, 7. média, §. g 1 a b r a
nicht überein. Die Varietat a. vulgáris (V. longifolia
Shrad. Comm. Veron. Spic. p. 26. T. 2. Fig. 1.) besitzt brei-
tere Blátter; 7, média (V. média Schrad.) 1. c. p. 23. Tab. 1.
Fig. 2.) ist ebenfalls breitbláttrig und ihre Spreite geht allmáhlig
in dem Stiel über; die Blátter von ő. gl a b r a sind aber anffallend
feiner geságt. Die übrigen Formen, wie V. e 1 a t a Hőst. und
V, elatior Hőst. (V. cordi fólia Wallr.) unterscheiden
sich von unserer Pflanze unter anderen dadurch, dass sie behíiart
sind. Die Blátter von V. complicata Hoffm. aber sind un-
regelmássig geságt und plötzlich zugespitzt. Am meisten über-
einstimmend ist f. cordata mit V. Hostii Moretti (Bibi.
p. 5) und der p. maritima (Schrad.) Koch (V. maritima
Schrad, 1. c. p. 29. Tab. 1. Fig. 1.). Die Blátter dieser beiden
sind aber allmáhlig in den Stiel übergehend, oder an ihrer Basis
abgerundet, wogegen f. cordata eine herzförmigen Basis besitzt.

In der Einteilung der V. longifolia von Fiori (FI.
Anal. dltal. H. 1900-1902. S. 437) gelangt eine allzuweite
Ausdehnung der Art zum Ausdruck. In derselben íinden wir
unter a. typica die ganze Art V. longifolia zusammen-
gefasst ; unter p. s p u r i a ist aber die L i n n ésche Art V. s p u-
ria hieher gezogen, welche man jedoch neben anderen Merk-
malen besonders wegen ihrem langen Blütenstiel und ihrer

BEITRAGE ZUR VERGLEICHENDEN FLOKA DER 8ÜDRÜSS. STEPPEN (57)

charakteristisclieii Hochblátter spezifisch zu untersclieiden hat.
Fedtschenko und Flerow (FI. eur. Ross. 1910. S. 861)
ervvahnen aus Kussland dievar. glabra Koc h., var. p u b e s-
cens Kaufni. und var. grandis (Fisch.) Turcz. Unsere
Pflanze kann weder mit der behaarten var. pubescens noch
unt der starkwüchsigen, weissblüthigen var. grandis vereinigt
werden.

Die hier erwahuten und noch andere unterschiedeue Formen
von V. longi fólia können bei ihrer Mannigfaltigkeit kauni
genau umgreuzt werden. Die kurzen Beschreibungen beziehen
sich baki auf die Form der Biátter, ihrer Zahne oder ihrer Hasis,
bald aber auf die Behaarung usw. und in der Wirklichkeit konip-
lizieren sich die verschiedenen Kombinationen dieser Eigenschaf-
ten derart, dass Bestinimuugen, welche auch entwickelungs-
geschichtlich einen Wert habén sollen uubedingt eine eingehende
nionographische Bearbeitung der Art beauspruchen wiirden,
w<,bei auch die pílanzengeographischen Verháltnisse in Betracht
zu ziehen waren.

Laut der oben Gesagten kann man unsere Pflanze keiner
der obigen Formen anschliessen. und des^halb nalim ich sie als
neue Form auf. Eine iihnliche, aber in allén Teilen behaarte
Form sah ich aus Russland aus der Umgebung von Kaluga
(ges. von L i t w i n 0 w).

Die von mir gesehenen Formen von V. longi fólia aus
língarn sind von f, cordata verschieden. Am haufigsten
scheint in Ungarn eine kahle Form mit feingesagten Bláttern
vorzukommen. welche für f. glabra (Schrad.) gehalten wer-
den kann (z. B. Páhi, Kom. Pest, Thaisz; Nyírbátor, Nord-
ungarn, T u z s o n : Lúgos, Ostungarn, H e u f f e 1). Es komnieu
aber auch andere Formen vor. So ist iui Herbar des ungar.
Nationalmuseums ein Exemplar, gesammelt von Heuffel bei
Lúgos, das sich mit einem Exemplar von f. glabra auf ein
und demselben Blatt befindet und sich mit einer herzförmigen
Bhittbasis sehr der f. cordata uahert. Es kommt in Ungarn
noch eine breitbláttrige. kahle Form vor (Gyulafehérvár, Hay-
nald) und eine der im ungarischen Text dieser Arbeit in
Fig. 9 abgebildeten, ahnlich beblátterte, jedoch behaarte Form
(Kalocsa, Menyhárt). In welcher entwickelungsgeschichtlichen
Beziehung letztere mit der f. c o r d a t a von Cherson steht,
kann aus den erwáhnten Grundén nicht einmal annahernd
beantwortet v^erden, es scheint mir aber, dass f. cordata in
Ungarn fehlt.

A'^eronica spicata L. f. Falz-Feiniana Tuzs. (Bot. Közlem.
1918. p. 199. Tab. V. ic. 2.). Eine der schönsten Pflanzeu der
taiu'ischen Steppen, welche in dichten Btischen wachsend, mit ihren
tief azurblauen Bltitenstánden von weitem ins Auge falit. Sie
unterscheidet sich von den bisher bekaunten Formen der V.
spicata dadurch, dass sie in allén Teilen mit dichtstehenden

(58) TüZSON, J.

kurzen Driisenhaaren besetzt ist. An ihrer Gestalt ist charak-
teristisch; dass im oberen Brittel des Ötengels die Blatter etwas
geháuft stehen. Unter den in Ungarn vorkommenden Fornien
der V. spicata konimt die f. Falz-Feiniana soweit ich
mich darüber aus dem Herbar des Ungar. National-Museums
und der Universitat in Budapest überzeugen konnte, nicht vor.
Ziemlich nahe scheint aber eine Form aus der Delibláter Sand-
puszta in Südungarn zu stehen, welche zwar bedeutend weni-
ger, aber dennoch drüsenhaarig ist ; ihre Stengelblatter aber
gleichmassig verteilt und ihre Blüten von hellblauer Farbe sind.

Yeronica spicata L. f. laxiflora Tuzs. (Bot. Közlem. 1913
p. 199). An den taurischen trockenen Steppen ist diese die
zweite Form von V. spicata. Sie unterscheidet sich von an-
deren bisher beschriebenen Formen dieser Art dadurch, dass in
ihrem Blütenstand die Blüten spárlicher sind, ihre Bliitenfarbe
eine hellblaue ist, ihr die Driisenhaare fehlen, ihre Kelch-
zipfel bloss bewimpert sind. Am meisten schliesst sie sich
der a. vulgáris Koch (Syn. III. 1857. S. 457) an. Eine
áhnliche Form kenne ich aus Oberungarn (Vilinye). Diese ist
aber besonders in ihrem oberen Teil drüsenhaarig. Lant der
Diagnose in Kochs Synopsis (crispulo vei glanduloso
pubescens) könnte, was die Rehaarung anbelangt, auch die
Píianze aus Oberungarn hierher eingericht werden. was jedoch
jedenfalls unzulássig ist.

Scablosa ucranica L. ist im feuchten Öande der Insel Po-
temkin, aber auch in der Flugsandsteppe bei Golajapristan
ziemlich haufig. Dagegen ist es sehr auffallend. dass diese
Pflanze in den ungarischen Puszten ganzlich fehlt. B o r b á s
(Homokpuszták, 1886. S. 76) erwáhnt zwar die Angabe J a n-
kas über das Vorkommen von S. ucranica bei Gerebenc in
íSüdungarn. Er selbst sah aber diese Pflanze dórt nicht und ich
konnte sie wahrend meiner zweimaligen Exkursion in dieser
Gegend ebenfalls nicht auffinden.

Somit ist S. ucranica eine jener Pflanzen, welche den
Sandfláchen der taurischen Steppen einen von den Sandpuszten
von Ungarn abweichenden Charakter verleilien, was durch jenen
Umstand, dass dieser Pflanze eigentlich die Gelegenheit, sich
aus Ostungarn auch auf die Sandpuszten des ungarischen Tief-
landes zu verbreiten, hinreichend gégében ist und dies trotzdem
nicht erfolgte, an Bedeutung noch besonders gewinnt.

Plantago arenaria W. et Kit. Ich sammelte im feuchten
Sande der Insel Potemkin eine interessante, bloss sparlich und
grösstenteils kurzbehaarte Pflanze mit fást kahlen Blütenstanden.
Ausser dem Fehlen einer wolligen Behaarung ist an den in
Rede stehenden Exemplaren noch auffallend, dass sie 60 — 80 cm
hoch sind und keine Spuren der Weitschweifigkeit aufweisen.
Letztere zwei Eigenschaften sollen aber unter die sicheren
Merkmalen der Form nicht aufgenommen werden, denn es ist

BEITRAGE 7.1'R VEKGIiElCHENDEN FLÓRA UER SÜDRUS6. 8TEFPEN (59)

nicht ausgescblosseii; dass sie bloss der physiologischen Ein-
wirkungen des Strandortes zuzuschreiben und nicht konstant sind.
Die zwei Formen von P. a r e n a r i a sind somit die folgenden :

f. 1. lanata Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 200), welche in
deu Sandpuszten des ungarischen Tieflandes haufig ist, und

f. 2. rossica Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 200) die auf
der Insel Potemkin gesammelte Form.

Achillea Gerberi M. Bieb. f. teniiifolia (Schmlh.) Tuzs.
(Bot. Közlem. 1913. p. 200). Schmalhauseu (FI. 11. 1897.
S. 65) unterscheidet vier Formen dieser Art, u. zw. : a. ge-
n u i n a, b. t e n n i f o 1 i a, p. 1 e p t o p h y 1 1 a und b' b i p i n-
n a t a. Die Pflanze vom feuchten Sande der Insel Potemkin,
derén Blatter geíiedert und ihre Fiederchen 2 — 3teilig sind,
scheint mit b. tenuifolia übereinzustimmen. Autentische
Exemplare dieser Form, mit welchen ich meine Exemplare hátte
vergleichen können, standén mir nicht zur Verfügung.

Achillea ptarmica L. var. cartilaginea (Ledeb.) Tuzs.
Das Hauptkennzeichen von A. cartilaginea Ledeb. gegen-
über der A. ptarmica L. besteht in deni Behaartsein der
Blatter der ersteren Form. Die Bedeutung dieses Merkmales
wird aber durch jenen Umstand. dass die Blatter von A. ptar-
mica zwar kahl. ihr Blütenstand, ja sogar auch ihre
obersten Blatter aber behaart sind, sehr abgeschwacht, so dass
man nicht nur zu einer spezifischen Unterscheidung nicht be-
rechtigt ist, sondern es können die beiden nicht einmal für
Unterarten betrachtet werden. Die pflanzengeographischen Ver-
haltnisse der beiden sprechen — weil sie gemischt vorkommen —
ebenfalls für diese Ansicht. Die Einteilung von H e i m e r 1 (Sect.
Ptarmica, Deiikschr. Akad. Wien. 48. 1884. S. 63) vor Augen
haltend. stimmt die Pflanze der Insel Potemkin mit f. angusti-
folia überein : ihre Blatter sind diirchschnittlich 5 — 6 mm breit.

Senecio borysthenicus Andrz. ist eine endemische Pflanze
der Umgebung des Dnjepr, südwarts von Kiew. Ich sanimelte
sie sowohl auf dem feuchten 8ande der Insel Potemkin, wie
auch in der trockenen Sandsteppe bei Golajapristan. Ihre nachsten
Verwandten sind: S. praealtus Bért., S. erucifolius L.
und 8. t e n u i f 0 1 i u s J a c q., von welchen in Ungarn die zwei
letztereu, Ö. erucifolius aber auch in Russland verbreitet sind.
Ledebour (FI. Aoss. II. 1844—48. S. 634) stellte die in Rede
stehende Pflanze als p. borysthenicus zu S. praealtus,
unter welch' letzterem Namen aber, wie es auch F e d t s c h e n k o
und Flerow (Flóra 1910. S. 992) zum Ausdruck brachten, die
in Russland verbreitete S. erucifolius zu verstehen ist Somit
ist es sehr wahrscheinlich, dass Ledebour seine (3. boryst-
henicus nur deshalb mit 8. praealtus vereinigte, weil sie
von De C a n d o 1 1 e (Prodr. VI. 1837. 8. 351) zu dieser gezogen
wurde. Nach dem systematischen Wert und der entwickelungs-
geschichtlichen Bedeutung von 8. borysthenicus forschend

(60) TUZSON, J.

fand ich. dass sie mit ihren feingefiederten Blatteru (Fig. 6) der
S. tenuifolius sehr áhulich ist. Wahrend jedoch letztere durch
Übergangsformen dem S. erucifolius angeschlossen wird.
scheint S. borysthenicus sich niehr dera S. praealtus
der Pyrenaeischen Halbinsel zu nahern. Wenn dies der Wirk-
lichkeit entspricht so stelleii iins S. praealtus und S. b o r y s t
heuicus einen sehr iuteressaiiten Fali einer auffallenden geo-
graphischen Trennung nahe stehender Formen vor. Die Frage
ob die erwáhnteu vier Formen als Arten zu betrachten. oder
vielleicht unter dem Xameu S erucifolius zusammenzufassen
sind, soll hier nicht berührt werden.

Serratula xeranthemoides M. Bieb. ist eine nicht sehr
háutige. doch charakteritische Pflaiize der südrussischen Steppen.
welche ich an den taurischen trockenen Steppen sammelte. Es
sind zwei Formen zu unterscheiden :

f. 1. inteírerrima Tazs. (Bot. Közlem. 1913. p. 201) und

f. -2. taurica Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 201.)

An den taurischen Steppen bei Ascania-Xova fand ich nur
die letztere Form.

Centaurea diffusa Lam. ist eine der verbreiteten Pflanzen
der südrussischen Steppen. welche auch in Kleinasien und am
Balkan vorkommt. In den taurischen trockenen Steppen ist sie
háufig. Hier konnte ich von ihr zwei Formen beobachten. wo-
nach sich die Art folgendermassen gliedert :

Tar. 1. Laraarckiana Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 202).

f. 1. paliida Tuzs. (Bot. Közlem. 1913. p. 202) mit gelb-
lichweissen. und

f. 2. lilacina Tazs. (Bor. Közlem. 1913. p. 202) mit rosa-
violetten Blüten. Beidé fand ich in zahlreichen Exemplaren auf
den taurischen trockenen Steppen bei Ascania-Xova.

var. 2. brevispina Jloiss. (FI. Or III. 1875. p. 651), die
nach Boissier in Macedonien. oberhalb Vodena und in Tau-
rien vorkommt.

Erkláning der Abbildiuigen des ungarischen Originaltextes.

S. 186. Fig. I-V. Erklarung im deutschen Text S. (47).

S. 186. Fig. 1. Triticum ramosum Trin. etwas verkleinert,
mit zwei isolierten Áhrchen 2o — 3-mal vergr.

Fig. 2. Tr. repens (L.) Beauv. f. ponticum Tuzs. etwa.<^
verkleinert, mit einem isolierten Áhrchen und einer Blüte von der palea
superior gesehen. letztere ca. "2:1.

Fig. 3. Tr. elongatum Hőst. var. ruthenicum (Ledeb.)
P a c z. etwas verkleinert, mit einem isolierten Áhrchen und einer Blüte mit
geöffneten Hüllspelzen. Letztere ca. 2 : 1.

S. 197. Fig. 6. Roripa silvestris (L.) B e s s. f. rherso-
nensis Tuzs.

Fig. 7. Senerio borvsthenicus Andrs.

Fig. 8. Vernnica longifolia L. f. glabra (Schra d.).

BK1TRÁ6E ZUR VERGLBICHEXDEN FLOBA DER SCüRüSS. 8TBPPEX (61)

Fig. 9. \. 1 o n g i f o 1 i a L. f. c o r d a t a T u z s.

Fig. 10. Serratula xeranthemoides M. Bieb. f. tau-
r j c a T u z s.

Fig. 11. Melandrium album (Mii l.) Garcke f. lanceo-
) a t u m T u z s. Fig. 8 — 11. Sehr wenig verkleinert.

S. 195. Fiff. 12. Verbascnm banaticum Schrad. Sehr weniff
verkleinert.

Tafel V. 1. Alliiim P a c z o s k i a n u m T u z s. 2. Veronica
spicata L. f. Falz-Feiniana Tuzs.

P. Grcguss: Die Kieselalgen der Meeraugen von

Suríán.

lOriginaltext auf Seite 202.)
(Mit Tafeln VI n. MI.)

Die liier autgeziihlteii Kieselalgen stammen uus zwei Meer-
augen der siebenbürgischen Alpen von Kudzsir. Das eine der
beiden Meeraiigen liegt in einer Hölie von 1800 m und seine
Oberfláche betrágt 6000 ni'. Wahrend das andere 1900 m hoch
liegt und nur eine Flache von 25 m- hat. Die Kieselalgen des
grösseren Meerauges hat Q u i n t schon vor sieben Jahren be-
arbeitet. Er fand 15»i Formen. darunter drei neue. Doch hat er
seine Ergebnisse nicht publiziert. Der Verfas.'íer konnte aber
Quint-s Resultate benützen und hat in der Aufzáhlung jené
Spezies, welche Quint determiniert hat und welche er im klei-
nen Meeraugen nicht vorfand. mit "^ bezeichnef. Die Kieselalgen
des kleineren Meerauges hat der Verfasser bearbeitet. Er fand
187 Formen darunter 67 neue. Es ist intere?sant. dass uur 19'2'yft
der Kieselalgen in den be'.den, einander nahe liegenden Meer-
augen eine Ubereinstimmung aufweisen.

Die vorgefuudenen Kieselalgen habén vorwiegend Alpen-
charakter, denn ihr grössier Teil war bisher nur aus der Schweiz.
aii-^ Schweden. Finnland. Grönland. Xord-Amerika. oder aus
aiideren Alpenláiidern bekannt.

Interessant ist auch, dass 95" o des Bodens im kiélnem
-Moerauge reiner Kieselalgenstoő' ist, welchen J. Pautocsek
fiir fossil halt. Nach der mündlichen Mitteilung Scherffels
siiid die Eehinopyxen wahrscheinlich Cysten der Chryso-
nionen

Die Kevision meiner Arbeit verdanke ich Herrn J. Pan-
t o c s e k.

Die neuen Formen sind mit fettgedruckten laufenden Zahlen
bezeichnet.

Die lateinischen Diagnosen der neuen Formen sind im
ungarischen Texte zu tinden : ihre Abbildungen auf den Tafeln
Vi und VIT. [Antorreferat.)

(62) B. AUüUSTlN UND J. SCHVEITZER

B. Augustín und J» Schveítzer: Über den Unter-
schícd der Blátter von Althaea offidnalís und Lava-

thera thuríngíaca.

(Ung. Originaltext Seite 226.)

In zwei Falién beobachteten wir, dass die uiiter dem Namen
„Althaea-Blatter" in den Handel gebrachie Drogé aiis den Blattéra
von Lavatera thuringiaca bestand. Die Verfalschung
oder Verwechseluug konnten wir gut koiistatieren, weil in der
Drogé sich viele Früchte mit dem anhaftenden Kelche vorfandeii
und so nach dem für Lavathera charakteristischen dreiteiligen
áusserem Kelche die Stammpflanze leicht zu bestimmen war.
Da in der Literatur eine solche Fálschung nicht erwahnt wird
und wir auch keine anatomischen Angaben über das Blatt von
Lavatera thuringiaca landen, so unternahmen wir eine
vergleichende Untersuchung der Blátter beider Pflanzen.

Wegen der nahen Verwandtschaft der beiden Genera
wussten wir im voraus. dass wir keine grossen Unterschiede
finden werden. Den Blattern von Lavatera thuringiaca,
dieungleich 3 — 5 oder siebenlappig sind (L Bild), sind die Blátter
von Althaea officinalis sehr áhnlich, besonders bei
Pflanzen bestimmter Standorte. Den einzigen morphologischen
Unterschied konnten wir am Blattrande finden, indem bei
Althaea die Blattzálme bei den ungleich grob gekerbt-, gezáhnten
Blattern lánger als breit sind, bei Lavatera hingegen sind
diese Záhne für gewöhnlich noch einmal so breit als láng.

Die Anatomie des Lavaterablattes wird nicht erwáhnt,
weder bei 0." B a c h m a n n\ noch bei M. A. D u m o n t,^ der die
Blattlamina nur nebensáchlich untersuchte. G. Kun tze,'^ befasst
sich zwar eingehend mit der Anatomie des Malvaceenblattes,.
erwáhnt aber Lavatera thuringiaca gar nicht, und in seinem
Schema der Blattepidermis fehlt sogar Althaea officinalis. Neto-
litzky* benutzt zur Uuterscheidung der beiden, die Pollenkörner,
die sich zufállig im Haarfilze der Blátter befinden und bei
Althaea officinalis rötlich und zirka 100 /^- gross sind,
bei Lavatera thuringiaca dagegen gelblich sind und weniger als
100 lí messen.

Unsere Yoraussetzung wurde durch die Untersuchung be-
státigt, indem wir nur sehr kleine anatomische Unterschiede
zwischen den beiden Pflanzen fanden. Bei Lavatera besitzeii

' Unternehmungen über die syst. Bedeutung der Schildhaare. Flóra 1886-

* Recherches sur Tanatoniie des Malvacées etc. Ann. So. Nat. Ser.
Vn. T. 6, 1887.

^ Beitrage zur vergl. Anat. der Malvaceen. Bot. Centralbl. 1891, p.
161 u. f.

* Bestimmungsschlüssel der Dikotyledonenblatter-Kennzeichen-Drüsen-

kristalle, p. 146.

ÜBER DEN UNTER8CHIED DER BLÁTTER (63)

die Zellen der oberen Epidermis wellig-eckige Seitenwande. Die
Zellen sind 35 — 55 ^ láng und 20—26 /^ breit. Die Zellen über
den Nerven sind gestreckt, 80—90 n láng und 20 — 22 // breit.
Die Schliesszellen der Spaltöffnungen sind elliptisch, 25 (x breit
und 32 n láng. Annáhernde Verháltnisse finden wir in der unteren
Epidermis, doch sind die Zellen verháltnismassig gestreckter.
Die Dicke der Lamina betragt 160 — 180 «, davon fallen
26 - 28 n auf die obere Epidermis, 80 ]x auf die einreihige
Pallissadenschicht und 15 — 18 « auf die untere Epidermis. Diese
Verháltnisse finden wir beinahe ebenso bei Althaea officinalis.

Ein wichtiger Unterschied besteht hingegen in den Stern-
haaren, die sich auf der Unterseite der Hauptnerven befinden.
Dieselben sind bei Althaea officinalis mit ihrer Basis zwischen
die übrigen Epidermiszellen eingesenkt, bei Lavatera thuringiaca
hingegen sitzen sie meistens auf einem sehr erhabenen Glewebe-
polster (Bild 2). Solche Gewebepolster finden sich bei Althaea
officinalis nie vor, obzwar hier manchmal die Sternhaare auf
Aachen Polstern abgebildet wurden.^

Bei ganzer oder geschnittener Drogé lasst sich dieser
Unterschied gut verwerten, im pulverisierten Zusíande hingegen
nur selten, da die Gewebepolster mit den Haaren zertrümmert
werden.

Wir studierten nun die Frage, welches das Gebiet ist, wo
beidé Pflanzen zusammen vorkommen und wo eine Verwechselung
beim Sammeln möglich ist. Auf der beigegebenen Karte ist der
Verbreitungsbezirk beider Pflanzen angegeben, und daraus ist
ersichtlich, dass Althaea officinalis mehr narh Westen und Síiden
vordringt, im Osten ist die Grenze beider der Altai- und das
Tientsan-Gebirge, nordwárts hingegen dringt Lavatera thuringiaca
weiter vor. (Autorreferat.)

(Aus der Sitzung der botanischen Sektioii vom 12. Márz 1913.)

G. Moesz: Mykologísche Mítteílungen,

(Ung. Originaltext Seite 231.)

1. Ein nordafrikaiiischer Pilz im Grossen Alföld.

Unter den von F. G r e i n i c h aus dem Alföld geschickten
Pilzen befand sich ein kleiner Polyporus, der dem P. nummularius
sehr áhnlich sah. Sein Hut war 12—35 mm breit, weiss und
glatt und hatte einen zentralen Sriel von 1 — 2 cm Lángé, der
ungefáhr von der Mitte an nach untén zu von grauschwarzem
Sande dick bedeckt war. Sehr auffallend war es, dass der

^ Giesenhagen : Lehrbuch. II. Aufl., p. 115.

22

(64) G. MOESZ

Stiel mit dem Rhizom von Gramineen zusainmenhing, und zwar
so fest, dass man diesen Polyporus für einen Parasiten der
Gramineen haltén muss. Die eine Gramineae war Cynodou
dactylon. Die genauere Untersuchung des Füzes führte zu
dem Ergebnis, dass er am bestén dem Polyporus rhizo-
philus Pat. entspricht. Diesen Pilz fand Patouillard^ im
nordafrikanischen Hochland, in Algier, nahe zur Grenze von
Tunis, zwischen Tebessa und Bou Chebna, und zv^ar auf Gra-
mineen-Rhizomen, Die Sporen des hier gesammelten Pilzes ent-
sprechen nach Form und Grösse (9 — 13 X 3 — 4*5 //) gleichfalls
der von Patouillard gegebenen Beschreibung und auch seine
schönen Zeichnungen sind für die richtige Bestimmung über-
zeugend.^

Der Pilz wurde im Alföld bei Sükösd (Komitat Pest) auf
Sand gesammelt, und zwar im Október 1913 ; er kommt gewiss
auch anderwárts vor.

Es ist interessant, dass aus der Gegend von Sükösd auch
andere solche Pilze stammen, die sonst nur in weit entfernten
Gegenden vorkommen. So Secotium agaricoides (Czern.)
Holl., Battarrea phalloides (Dicks.) Pers. und Sarco-
sphaera amraophila (Dur. et Lév.) Moesz.

2. Ein eígenartiger Discomycet.

Das Ungar. National-Museuni erhielt von L. K o s t k a aus
Izsák (Komitat Pest) mehreremal eigenartige grosse Pilze die
ausserlich an Sparassis ramosa erinnerten. Die mikro-
skopische Untersuchung ergab jedoch, dass auf der faltig-
krausen Oberfláche dieser bald faust-, bald kopfgrossen Pilze
nicht Basidiosporen, sondern Ascosporen zu finden ví'aren. Die
Schlauche hatten Dimensionen von 300 X 9 — 11 />, die warzi-
gen Sporen aber von 10 — 12 X 6 /^. Aus diesen und anderen
Eigenschaften konnte nun gauz bestimmt entschieden werden,
dass wir es mit Galactinia proteana var. s p a r a s-
s oi d e s (B 0 ud.) Sacc. et Syd. zu tun habén. Boudier
fand diesen Pilz in Frankreich an Holzkohlo enthaltenden Orten.
Von andersher war dieser Pilz bisher nicht bekannt. Eine schöne
Abbildung dieses Pilzes findet sich bei Koudier (Icon. myc.
tab. 294). Die Beschreibung erschien 1899 (Bull. de la soc. myc.
de Francé XV. 51. old. III. t. 2. ábra).

In bezúg auf das Vorkommen dieses Pilzes in Un2:arn ist
zu erwahnen, dass der Pilz aus der Wand eines Weinkellers
hervorbrach. Solange er im Innern des Gebáudes war, war seine

1 N. Patouillard: Quelques espéces nouvelles de champignons
du Nord de l'Afrique. Journ. de Bot 1894. VIII. 219.

2 N. Patouillard: Champignons, espéces nouvelles rares ou cri-
tiques. Explorations scientifiques de la Tunisie. Paris, 1892. Pl. V. fig. 2.

MYKOLOGISCHE MITTEILÜNGEN

(65)

Farbft ganz weiss. im Herbste erschien er jedoch auch ausserhalb
des Gebaudes und da war seine Farbe blass gelblichbraun,
was gewiss der Einwirkung des Lichtes zuzuschreiben ist. Das
Gebáude wurde an der Stelle eines vor ein-zwei Jahren abge-
brannten Weinkellers errichtet. Zwischen dem Vorkommen in
Frankreich und bei Izsák ist scheinbar keine Áhnlichkeit, und
doch scheint eine solche wirklich zu bestében. Es ist námlich
anzunehmen, dass von den Resten des abgebrannten Weinkel-
lers verkohlte Holzteiie am Grundé der Wand blieben, welche
dem Pilze als geeigneies Substrat dienten. Bekanntlich sind
unter den Discomyceten mehrere solche, die bloss in mit Holz-
kohle gemengtem Boden gedeihen.

Das grösste Exemplar der ungarischen G a 1 a c t i n i a war
40 cm breit und 30 cm hoch, wáhrend Boudiers grösstes Exem-
plar eine Höhe von 25 cm hatte.

3. Ozonium plica Kalchbr. und Herpotrichia nigra Haitig.

Herpotrichia wurde in Deutschland zuerst 1884 von Har-
t i g beobacluet, in Ungarn aber von Kalchbrenner schon
1863 in der Hohen Tátra auf Krummholz gefunden. Nur kannte
Kalchbrenner den Fruchtkörper dieses Pilzes nicht, und
so konnte er seine Stelle im System nicht festsiellen. Nach dem
sterilen Mvcelium benannte er ihn als Ozonium plica
(Math. és természett. Közlem. 1862, Seite 159). 1864 wird der
Pilz von Hausknecht von der Meeraugspitze mitgefeilt und
nach der Bestimraung G ö p p e r t s als D e m a t i u m n i g r u m
benannt. (Öst. Bot. Zeitschr. 1864, Seite 217). Auf Grund dieser
Mirteilung erwáhnt spáter auch Kalchbrenner in seinem
Verzeichnis der Zipser l'ilze (Math. és Természett. Közlem.
1865, Seite 301) diesen Pilz unter letzterem Namen. Ozonium
plica blieb bis jetzt im System der l'ilze und auch L i n d a u
führt ihn in Rabenhorsts Kryptogamenflcra (Bd. I, A bt. IX,
Seite 700) an, und zwar als eine Art der sterilen Mycelien.
Saccardo et Sydow (Syst. Funs. XIV, ."^eite 1188) nehmen
es an, dass Kalchbr enners Pilz mit Herporrichia nigra
identisch ist. Das im Ungar. National -Museutn sich befindliche
Original-Exemplar Kalchbrenners wurde von mir unter-
suclit, und so konnte unzweifelhaft festgestellt werden, dass
Ozonium plica Kalchbr. und Herpotrichia nigra
Hartig ein und dasselbe sind.

Im Ung. National-Museum ist Herpotrichia von fol-
genden Standorfen vorhanden: Aus der Hohen Tátra: unter
halb des Steinbachsees und dem Kleinkohlbacher Tal auf
Piiius pu miliő (leg. Filarszky et Moesz) ; an letzterem Orte
auch auf Picea excelsa. Königsberg: auf P i n u s p u-
milio und Picea excelsa (leg. Filarszky et Kümmerle).

23

(66) G. MOESz: MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN

Auf dem Gr 0 SS e n Pietrosz: auf Pinus pumilio und
Juniperus nana (leg. Filarszky et Javorka). lm Velebit:
auf dem Malovan-Berg auf Pinus mughus (leg. Degen).

4. Einige Dateii zur Pilzflora des Komitates Pozsony.

Unter den Komitaten Ungarns ist die Pilzflora des Komi-
tates Pozsony am bestén bekannt. Wir verdanken dies dem
fleissigen Forscher A. B á u m 1 e r^ der in den Mitteilungen des
Pozsonyer Medizin-naturwissenschaftlichen Vereins in den Jahr-
gangen 1887, 1890, 1897 und 1903 zusammen 1640 Arten auf-
zahlt. Es ist als sicher anzunehmen, dass Báumler seither
gewiss zahlreiche Arten von dem genannten Gebiete beobachtet
hat, derén Mitteilung jedenfalls sehr erwiinscht wáre. — Hier
will ich einige solche Pilze erwáhnen, welche bisher, soviel ich
weiss, aus dem Konűtate Pozsony nicht bekannt waren und die
ím Mai 1912 und 1913 von Filarszky in den Kleineu Karpathen
gesammelt wurden. Es sind dies die folgenden : Lenzites
variegataFries; Poly pórus arcularius (Batsch)
Fries; Niptera fallen s Karst. Relim; Nectria
(Cosmospora)cosmariosporaCes. et de Not. (auf Poria
ferruginosa) ; Verticilium agaricinum (Link) Corda
(auf Lenzites variegata) und Pionnotes Biasolettiana
(Corda) S a c c. (auf der Faulstelle eines Baumes).

G, Moesz: Gy. Széplígctís Herbárium ím ungar.

Natíonal-Museum.

(Ung. Originaltext Seite 235.)

Gy. Szépligeti schenkte 1912 sein ganzes Herbárium
dem Ungar. National-Museum. Es enthalt 111 Faszikeln Phane-
rogamen, 1 Faszikel Chara und 2 Faszikeln Farne, zusammen
23.000 Blátter. Dazu kommen noch 592 Nummern Gallen. Die
Pilze übergab Szépligeti schon früher dem Museum. Szép-
ligeti begann schon als Student mit dern Sammeln von Pflanzen ;
zuerst 1872. Die meisten Pflanzen stammen aus der Umgebung
von Budapest, zum grossen Teil aber aus Tauschvereinen. Den
Tausch betrieb er so eifrig, dass er jahrlich ungefahr 2000 Blátter
verschickte; so kam ein schönes und reiches Matériái zusammen.

Es ist bekannt, dass Borbás die Pflanzen Szépligetis
öfters erw^áhnt, unter denen er viel interessante, ja sogar auch
neue Arten fand. Einzelne Gattungen hat Borbás revidiert. Das
Genus Rosa ist besonders durch die von Borbás und Kmef
gesammelten Arten ^vertvoU. Hier erwáhne ich von diesen
Rosa Szépligetiana Borbás. Auffallend ist der Reich-
tum an Quercus-Arten, die grösstenteils aus den Sammlungen
Kotschys stammen; viele sind auch von Wormastiny.

LITERATURBERICHT (C7)

LITERATURBERICHT.

R, Sztankovits: Referat iiber die „ Iris-Monographie von
W. R. Dykes". (The genus Iris, by William Rickatson Dykes,
Cambridge" 1913).

Die Folioausgabe ist 246 Seiten stark, enthalt 48 farbige Tafeln
und 30 TextabbiJdungen. lm Vorworte der Monographie erwabnt
Verfasser, dass seine Iris-Siudien trotz ihrem ümfange noch immer
nlcht das Vollkommenste bieten. Zum eingebenden Stúdium benützte
der Verfasser die Herbarien der Museen von Kew-Garden, Oxford,
Cambridge, Edinburgh, Berlin, Paris, Wien und Washington, nebenbei
eine Kollektion italienischer, russischer und chinesischer Samnilungen.

Mit Bedauern konstatieren wir, dass unsere Herbarien im Auslande,
80 die der Universitat, wie die des Nationalmuseums, sehr oft auch
in sehr wichtigen Fallen nicht gentigend in Betracht gezogen werden.
Nur dies kann die Ursache sein, dass unser Florengebiet, das reich
an spezifischen Iris Arten ist, dem Auslande noch immer unbekannt
blieb. Dadurch leidet nur die Wissenschaft, denn das ist doch klar,
dass solche Untersuchungen. welche nictit an authentischen, speziell
UDgarischen Arten ausgefübrt wurden, für unsere Arten nur mangel-
haft sein können.

Die Monographie teilt die Iris- Liter atm- in drei Teile. Sie
bespricht die Literatur vor, zu und nach Linnés Zeiten, dann folgt
eine eingehende bibliographische Aufzahlung, in welcher das Fehlen
der ungarischen /r/5-Arten sehr auflfallt. Ich betrachte es als einen grossen
Fehler, dass weder die ungarischen Herbarien, noch die darauf beziig-
liche Literatur beachtet wurde.

In den folgenden Abschnitten werden der Ban der Blüte, die
Genus-Einteilung und die Tris-Kultur besprochen. Die vegetatíven
Organe werden nicht eingehend studiert. die Anatomie aber gar nicht
erwahnt. Der Bestimmungsschlüssel geht den Sektionseinteilungen
voran. Dykes beriicksichtigte bei den Sektionseinteilungen die aussere
Form der Friichte und der Samen. Die Wichtigkeit dieses Vorgehens
will ich desshalb hervorheben, weil in der bisherigen Literatur die
Samen und Friichte für nicht genug wichtig gehalten wurden. Den
systematischen Wert der Samen und Friichte hatte Bernátsky
in seiner Iris-Arbeit vor Dykes erkannt.

Die Apogon-'^^kiion wird auf 77 Seiten besprochen. Die erste
Gruppé dieser Sektion ist die S'íimca, 9 Arten enthaltend. Die erste Art
dieser Gruppé ist I. sihirica L. Es wird nicht erís'ahnt, dass selbe
auch in Ungarn vorkommt, Phylogenetische Resultate bezeichnet Dykes
nicht und nur zufallig fangt der Verfasser mit dieser Gruppé an,
welche auch phylogenetisch als die alteste bezeichnet werden kann.
Die der Sifernca-Gruppe zugeteilten übrigen Arten, da selbe in
Ungarn nicht vorkommen, will ich garnicht erwahnen.

Die Tenuifolia Gruppé, trotzdem selbe in Ungarn keiue Vertreter
haf, erwahne ich deshalb, da die 1. L ó c z y i-Art, welche K a n i t z
aufstellte, Dykes nur als Synonym der I. tenuifolia Pali. bezeichnet.

23*

(68) LITERATÜRBERICHT

Die in die VII. Gruppé der Apogon-Sektion gehörende I. ruthe-
nica Ker, Gawl. ist dem Verfasser auch aus Ungarn bekannt.

Bei der Behandlung der (S/:'Mn' -Gruppé, insbesonders der Art
spuria, beriicksichtigt der Verfasser auch die subtilen Abanderungen
derselben und deshalb hat diese Gruppé soviele Untergruppen. Die
ungarische I. spuria-Art, welche bisher als /. subbarbata J o ó be-
handelt, jedoch von Bernátsky und Janchen als typische Sj^Mria
erkannt wurde, bezeichnet der Verfasser als I. spuria var. subbarbata.
Die kaukasichen und persischen Spuna-kriQn werden in weitere drei
Kategorien gereíht. Verfasser reiht in die Spuria (jvw^^q auch die
I. gramine'i L. ein. Verfasser sah auch ungarische Exemplare, welche
aus den „Bánat" stammen.

Die Art I. pseudocyperus S c h u r. bezeichnet Verfasser als
Synonym der Art graminea. Bernátsky hingegen erkennt die nahe
Verwandschaft der obgenannten zwei Arten, welche sich aber auch in
der Breite der Spathen unterscheiden, was ihn dazu bewog I. pseu-
docyperus als Art aufrechtzuhalten.

Die Arten J. humilis M. B r i e b. und /. Sintemsii Janka
bezeichnet der Verfasser als graminea nahestehende Arten ; die Unter-
schiede jedoch, welche im Stiele, in den Blattern und in den Ovarien
zu erkennen sind, bowogen ihn diese Arten als solche zu belassen.
Dieser Betrachtung will ich nur soviel zufügen, dass die oben-
genannten drei Arten in samtlichen Organen, so auch in den Rhizo-
men spezielle Unterschiede zu erkennen gebén, so dass diese drei
Formen (J. pseudocyperus Schur., I. humilis M. Brieb., I. Siníe-
nisii Janka) als sogenannte gute Arten zu bezeichnen sind.

Die der Apogon-8ekt\on angehörende I. pseudacorus L. wird vom
Verfasser der Laevigita-Grappe zugeteilt.

Nach der Behandlung der Apogon-^ektion fogén die Sektionen
Pardantliojms, Evansia, Oncocyclus, Regelia und Pseudoregela. Für
uns ist die Pogoniris-Sekt\on und derén Einteilung von grossem
Interessé. Verfasser teilt die Arten, welche zur Po^o;?? m-Sektion
gehören in sechs Untergruppen ein. Dieser Sektion angehörende, speziell
ungarische Iris-Arten, so die Arten von W. Kit. werden vom Ver-
fasser sehr stiefraütterlich behandelt : und grösstenteils als Synonyme
bezeichnet. Als Ursache seines Vorgehens, glaube ich folgende drei
Punkte feststellen zu können. Erstens die englische Auífassung des
Artbegriífes, zweitens der Mangel an authentischen und Original-
Exemplaren und drittens, die in den kultivierten Arten eventuell einge-
tretenen Abanderungen, diese können als Grund des obgenannten Vor-
gehens gedient habén.

Es ist ja bekannt, dass die Englánder eine kollektív grosse
Artauflfassung feststellen und die der Art zugehörenden subtilen
Abanderungen nicht im Betracht ziehen. Der Mangel an vergleichendem
und Originalmaterial kann nur mangelhafte Resultate liefern, selbst
wenn dem Verfasser auch genügendes Herbarien-Material zur Verfügung
stand, denn subtile Abanderungen sind oft an solchem Matériái sehp
schwer festzustellen. Da aber der Verfasser sozusagen fást samt-

LITERATÜRBERICHT (69)

liche Arten im Garten kuUiviert, wo doch gejinderte klimatisclie und
Bodeneigenscbaften mitwirkteu, ist es wahrscheinlich, dass Arten mit
subtilen Anderunsíen sich leicht andern können. Es ist wohlbekannt,
dass die Pflanzen im Gartenboden sehr reichiich gedeihen, und auch
ihren Habitus andern. Es ist aber fraglich, ob dem Verfasser unga-
risches Matériái zur Verfiigung stand, welches er untersuciien konnte ?

Die erste Gruppé der Pogoniris-^ektion ist die Flavissima-
Gruppe, derén Hauptart als /, flavissima Pali. bezeichnet wird Die
ungarisclie Art /. amiar/a W. Kit. wird den Synonymen zugeteilt.
Der Verfasser bespricht die Verbreitung dieser Art und erwahnt als
Standort derselben : Miihren, Ungarn, und nordös liches Asien, voni
Altai bis Mongolien.

Verfasser meint, dass I. arenaria von der altaischen Art nicht
zu unterscheiden ist. Das im British Museum sich befindende Originál
der östliehen Pílanze ist aber sehr zwvifelhaft bezeichnet. Das dahu-
riache Exemplar ist mit „/. lutea bifiorae affinis'' und die von Baikal-
See heistammende ist mit 7. piimila bezeichnet. Dass Verfasser die
I. arenaria Art als Synonyra beírachtet, ist nicht gerechtfertigt, trotz-
dem sich D y k e s auf M a x i m o v i c beruft, der es für angezeigt
hiilt, diese zwei Arten zu vereinigen, jedoch aber feststellt, dass die
östliche Pílanze auf nassen humosen Boden gedeiht, die arenaria
hin^ezen auf sandigen Boden wjichst und in den Jahrestrieben Unter-
schiede bietet. Diese Bemerkung Ijisst D y k e s auser Acht und hebt
herfor, dass er an den Exemplaren, welche in seinem Garten kiilti-
viert wurden, die Merkmale, welche W. Kit. anzeigt, nicht íeststel-
len konnle.

Nur in einem Falle ware das Vorgehen des Verfassers gerecht-
fertigt, und zwar dann, wenn beidé Arten in einem und denselben
Florengebiete vorkiimen. Bernátskys hergehörende Arbeit (Bot.
Közi. 1909) záhit samtliche Unterschiede auf, welche zwischen
/. arenaria und /. ftarissitna zu erkt^nnen sind.

So zeigen w^esentliche Unterschiede die Jahrestrielie der Rhizo-
men, der ötiel, die Oberblatter und auch die Perigonblatter. Ber-
nátsky bemerkt, dass /. flavissima in Ungarn nicht vorkomme, und
dass die durch Simonkai bezeichnete I. flavissima als typische
artnaria festgestellt wurde.

In der weiteren Einteilung der PogoniiisSektion folgen die
europaischen Zwerg- Arten. Zu dieser Gruppé gehört I. pumila L.
Verfasser meint dass die Farbe der Blüten dieser Art grosse Kon-
fusionen verursachen kann. D.e Ursache derselben konnte er noch
nicht feststellen, jedoch ist er der Meinung, dass der gélbe, der violette
und der blaue Farbstoíf wahrscheinlich von gleicher chemischer Konsti-
tution sein könnten. I. hinata Schur.. I. diantha Schur. und
S. scapifera B o r b. halt Verfasser als Hybride der I. pumila und
I. aphylla.

Zur Art I. Reichenbachü Heuff. reiht der Verfasser I. hos-
niaca B e c k als Synonym ein, und zwar aus dem Grundé, weil er
an den im Garten kultivierten Arten, nur einen in der Farbe sich zeigen-

(70) LITERATURBERICHT

den Unterschied sab. Wogegen Bernátsky zwischen den zwei
Formen nahe Verwandtschaft annimmt, doch selbe von einander
unterscheidet.

Zu den grossen europaischen Pogoniris- Arién gehört /. aphilla L.
Als Synonyme bezeichnet der Verfasser I. hungarica W. Kit. und
auch /. bohemica. Es ist aber zweifelhaft, von woher die Pflanze
stammt, welche Linné als /. aphylla bezeichnet, denn im Spec. Plánt.
p. 38 wird der Fundort gar nicht erwahnt. Was 1. aphylla anbelangt,
beruft sich Dykes auf Ascherson-Grabners Synopsis und
dessen Einteilung, jedoch die Formen typica Ficbcri und hungarica
bezeichnet er als Synonyme, mit dem Bemerken diese Arten noch
einem eingehenden Stúdium unterziehen zu woUen.

Die einzige Art, welche keine Synonyme besitzt, ist I. rariegata
L. Verfasser erwahnt I. leucographa Kerner xmá I.lepida Heuff.
als Forraabanderung der varirgata. Bernátsky sieht in den beiden
Forraabanderungen nichts anderes als intensiv farbige, unregelmassig
entwickelte I. variegata.

Verfasser teilt /. florentiua L. als Varietjit der Art I. germa-
nica zu. Damit nieint er die Schwierigkeiten der Nomenklatur zu ord-
nen. Dykes beruft sich bei 7. florentina auf die Abbiidung im Bot.
Magazin und halt sie für I. albicans, wahrend die im M i 11 e r s Icones
befindliche und als I. florentina bezeichnete, als weissblütige 7. spuria
erklart wird.

Verfasser ist davon voUkommen iiberzeugt, dass seine 7. florentina
var. germanica der Art germanica sehr Jihnelt, denn er bezog aus
Florenz Rhizome, welche im Jahre 1911 zur Blüte gelangten und
welche von der Stammart nur in unwesentlichen Merkmalen abwichen.
Höchstwahrscheinlich bezog Dykes die Varietat unter falschen Namen,
womit auch der Irrtum zu erklJiren ware. Bernátsky bezeichnet
I. florentina als Art, welche mit germanica und paliida in Verwandt-
schaft steht, jedoch in samtlichen Organen von diesen gut zu unter-
scheiden ist.

Die Art 7. Cvngialti A m b r o s i wird als var. illyrici bezeichnet,
hingegen hört 7. ülyrica Tálam, als Art auf; weil Verfasser in der,
selben eine Zwergform der 7. paliida sieht. Nach Bernátsky ware
7. illyrica eine Varietat der 7. paliida.

Die weitere Einteilung der Poí/oJimVSektion weist noch mehrere
Gruppén auf, in welchen die mesopotamischen, orientalischen und
indischen 7ns-Arten eingereiht sind.

Der Behandlung der Sektionen Nepalcnsis, Juno^ Xiphium und
Reticidata folgt als letzte Sektion die Gynandriris.

Mit der Abhandlung der Hybriden, der Samen und mit dem
Aufzáhlen der falsch gebrauchten Namen schliesst der Verfasser sein
machtiges Werk, welches in der Hoffnung erwartet wurde, dass es die
Diíferenzen, welche zwischen einigen Arten bestanden, vollkommen
ordnen werde. Dies ist jedoch nicht geschehen. Die in dem machtigen
Werke zum Ausdruck gelangten Ansichten, die Einteilung der Arten
insbesonders der ungarischen 7m -Arten können wir nicht gutheissen.

LITERATURBERICHT (71)

Die systematische Einteilung der Arten /. gcrmanica und /. fiorentina
können wir nur auf unrichtig bestimmtes Matériái zurückfiihren. Be-
merken möchte ich noch, dass sich eine Monographie auf samtlicbe
Organe erstrecken muss, sowohl auf morpbologische als aucb auf
anatomiscbe.

Icb hatte Gelegenheit, mich mit dem Rbizomen der ungariscben
/rís-Arten nicht nur morphologiscb sondern aucb anatomiscb zu be-
fassen und kann daber feststellen, dass bei der eingebenden Unter-
sucbung einer Art samtlicbe Organe beriicksicbtigt werden müssen.

Dem Verfasser gebübrt eine gros-e Anerkennung, dass er die in
seinem Garten blübenden 7r/.s- Arten in kiinstleriscb ausgefiihrten, far-
bigen Tafein seinem Werke beilegte, dies macbt aber ein eigehendes
Stúdium nicbt überíiüssig. Das niiicbtige Werk, welcbes in prJichtiger
Ausgabe erscbien, liisst den Wunsch aufkommen, es mögen nocb recbt
\iele solche Monographien den Botanikern zur Verfügung steben.

SITZUNGSBERICHTE,

Sitzujig- der botanischen Sektion am 8. Október 1913.

Vorsitzender : Mágocsy-Díetz S. Schriftführer : Szabó Z.

1. Gombocz E. liefert unter dem Titel : Zur Geschichte der „Plan-
tae rariores" Daten über die Entstehung und das Aufhören dieses bekannten
Werkes von W a I d s t e i n und K i t a i b e 1.

2. Derselbe Verfasser bespricht das innige freundschaftUche Ver-
haltnis zwischen K i t a i b e 1 und S c h u 1 1 e s.

3. Greguss P. und Q u i n t J. „Die Diatomen des Meerauges von
Surián" vorgelegt von V a n g e 1 J. (Siehe Seite 202 u. (61).

4. S z t a n k 0 v i c s R. bespricht das AVerk A^on D y k e s, „The genus
Iris". (Siehe Seite (67).

5. Schriftführer legt vor : einen von Schilberszky K. eingesand-
ten vielköpfigen Krautstrunk ; eine von Báron Andreanszky A. in Tahi
gesammelte Phlyctospora fusca, diebis jetzt nur aus der Gegend
von Brassó bekannt war ; eine grosse AnzahI von Cla varia pistilla-
r i s, die Nagy B. bei Budapest (Disznófö) sammelte.

Sitzung der botanisclien Sektion am 12 November 1913.

Vorsitzender : Mágocsy-Dietz, S. Schriftführer : Szabó, Z.

1. Vorsitzender gedenkt pietatvoll des Todes von Prof. I. R é c z e y,
der in jüngeren Jahren sich auch mit Botanik beschaftigte und die bot.
Vorlesungen Prof. L. Jurányis herausgab.

Vorsitzender legt Dr. F. Hollendonners Werk : „Vergleichende
Anatomie des Holzes der Nadelbaume'" vor, das vom ungar Landes-Forstverein
mit cinem Preise von 1100 Kronen ausgezeichnet wurde und das nicht nur
eine hervorragende Erscheinung der ungariscben bot. Literatur ist, sondern

(72) 8ITZÜNGSBERICHTE

auch in der Weltliteratur eine wichtige Lücke ausfüllen dürfte und es ist
dem Forstverein hoch anzurechnen, dass er dieses Werk in so splendider
Ausstattung herausgab.

2. Scherffel A.: „Kleine Mitteilungen über Kryptogamen" (Wird
erscheinen).

3. P r o d a n, G y. : „Die Sommer-FIora des Erdgasgebietes von Sár-
más", vorgelegt von Moesz G. Nach dem Verfasser weicht die Flóra
dieses Gebietes in keiner Hinsicht von der Flóra des Mezőség ab. Die Auf-
záhlung der interessanteren oder charakteristisclieren Pflanzen siehe Seite 253
des ungarischen Textes.

4. Moesz, G. : Über das Herbárium Szépligetis (Siehe Seite (66).

5. Moesz, G. bespricht Z. S z a b ó s. „Wegweiser zum Sammeln der
Pflanzen" in ungarischer Sprache erschieneups Buch. (Siehe Seite (242),

6. Moesz, G. : „Mykologische Mitteilungen" (Siehe Seite (63).

7. B e z d e k, J. : „Über den Unterricht der Botanik in den Mittel-
schulen".

Szabó, Z. zeigt folgende, jetztim bot. Garten blühende, interessante
Pflanzen vor, als: Bilibe rgia speciosa Thunb. ; Pachyrrhi-
zus bulbosus (L.) Britt. ; Rynchosia phaseoloides DC. ;
Sansevieria cylindrica Bojer und Sonerila margarita-
c e a L i n d 1.

NACHRICHTEN.

D r. B. Páter landwirtschaftlicher Akademie-Direktor wurde
stellvertretender Direktor des botanischen Institu es der k. ung. Franz
Josef-Uiiiversitat in Kolozsvár, sowie der botanischen Abteilung des
siebenbürgischen MuS' umvereins.

D r. 0. Varga wurde an der tecbniscben Hochschule in Buda-
pest fiir die „Mikroskopie der Nahrungs- und Genussmittel" habilitiert.

Dr. Elvira Valentini, Adjunkt des botanischen Instituts
der Universitát in Kolozsvár, wurde an die höhere Madchenschule in
Fiumt^ ernannt.

Dr. J. Schveitzer, gewesener Assist^nt an der Universitat
in Budapest, wurde zum Lehrer an die staatliche Lebrerbildungs-
Anstalt in Baja ernannt

J. C s a t ó von Jankafa'va, königl. Rat, pensionierter Vizeyrespan
des Komitates Alsó-Fehér, ist am 13. Nov. Idl'ii, 81 Jahre alt, ge-
storben. Seine grosse Pflanzensammlung schenkte er noch ira Jahre

1912 dem ungu*. NationalMus um.

D r. E. von Halácsy, k. k. Regierungsrat, ist am 16. Dez.

1913 gestorben.

A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden
hónap második szerdáján ülést tart.

*

Az üléseken bemutatandó dolgozatok cime legalább 8 napjyal
az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő.

*

A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából
szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi
szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők
végzik és Így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik
oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte-
lek egyszerű vonallal Inizandók alá.

*

A „Botanikai Közlemények" részére sziveskedjenek a szerzők
dolgozataikíioz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget
vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot
mellékelni. *

A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért
ivenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 —
40 K irói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven
túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a
szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak
abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a
szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás
összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást.

*

Á szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalannl kapnak. Kívá-
natra azonban többet is, a következő ár mellett :

25 darab ivenkint, címlappal . . 4 korona — fillér.

^íO „ „ „ . . G „ „

KX) „ . . . 9 „ - „

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból
is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel
kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor
könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.)

*

A szakosztálv tisztikara. Tiszteletbeli elnök : Klein Grvula
műegyetemi tanár ; elnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-
egyetemi tanár ; másodelnök : Fiiarszky Nándor, a Magy. Nemz.
Múzeum osztályigazgatója ; szerkesztő : Moesz Gusztáv, a Magy.
Nemz. Múzeum igazgatóőre; jegyző: Szabó Z o 1 1 á n, egyet, magán-
tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : S c h i 1-
berszky Károly m. kir. kertészeti tanintézeti tanár, Tuzson
János egyetemi magántanár.

Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet-
tudományi Társulat pénztárának (Budapest. VlII. ker., Eszterházy-
utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul
való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán,
Budapest, VIII., Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok a szerkesztőhöz
(Moesz Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők.

Le bulletin .^Botanikai Közlemények** est la
revue de la sectíon botaníque oe la
Socíété r, hongroíse des Sciences natu-
relles* A présent il parait dans sa IV""^ année
(6 fascicules par an) et contient environ 25
feuilles.

Les travaux publíés son traduits complé-
tement ousont réduits en un bref résumé
dans une des langues les plus importantes
ou en latin et íls apparaissent dans le mérne
fascicule.

Le prix d'abonnement par an est 8 cou-
ronnes (8*50 francs) ou on échange le bulletin
avec d'autres revues botaniques* S'adresser a
la rédaction du bulletin

^3otaníkaí Közlemények'^

Budapest, VIIL, Eszterházy-utca Í6.

A szakemberek figyelmébe!

A Szegedi Városi Múzeum herbáriuma^ mely-
nek alapját a Feichtinger-féle gyűjtemény alkotja,
jelenleg meghaladja a 10,000 példányt, A múzeum
igazgatósága tudatja, hogy a gyűjtemény szak-
embereknek rendelkezésére álL

MORNVÁNSZKY VIKTOR. BUDAPEHT.

New York Botanical Garden Librar

3 5185 00259 3380

y^j^.%<

■V*^?^.

, « . ^ ~ ^ j .. ^ J-^ .,.

.í^s-/-d.: r^-' ^

. .>^;^vf:fe^^

^. V'^

V - .

.*^1.

"i% '> 4:^^'^:'^.

T^.^s-V

'^.ff-

r^-.

r t'. ^

V'' •> i