mmMmmmmmmmm^ -^frv..;^? '■ ,rM?* V^'^^M^í .......M..... #^#'^' :^*i '•'^^ H 89- vol. 14 1915 * BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁX A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZT] MOESZ GUSZTÁV XIV. KÖTET 1915 MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN BUDAPEST, 1915 Kin, MAGY. TEHMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIU., Eszterházy-iitcza 16. szám.) I N D E X. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sicli auf die Mitteihingen fiir das Ausland, die mit * auf Abbildnng-en. I. Augustin B. : Adatok a Rubuslevél kémiájához (Szakul.) 202. — — és Irk K. : A budapestkörnyéki Juniperus drog. (Szakul.) 95. — — Über die Juniperus-ürogue der Umgebung von Budapest, (Sitz.- Ber.) 37. Bodnár J. : A zimáz és karboxiláz enzimek a burgonya és cukorrépa raktározó szerveiben. (Ismertetés.) 122. — — Die Zymase und Karboxilase in den Speichorungsorganen der Kar- toffel und der Zuckerriibe. (Refer.) (97). -^ — Újabb adatok a növényi lélekzés biokémiai ismeretéhez. (Szakul.) 208. Borza S. : Adatok az erdélyi Fritillaria tenella ismeretéhez. 188. — — Zur Keuntnis der siebenbürgisfhen Fritillaria tenella. (125). Bubák F. : Adatok Montenegró gombaflórájához. III. közlemény. 97. — — Dritter Beitrag zu Pilzflora von Alontenegro. (39). Degen Á. : Alp- und Weidewirtschaft im Velebitgebirge. (Ismert.) 76. (Refer.) (35). Doby Gr. : A burgonyalevelek invertáza. (Ismert.) 122. — — Die Invertase des Kartoftelkrautes. (Refer.) (96). Fucskó M. : Az Atriplex hortense és Atriplex niteus heterokarpiája. 12. Über die Heterokarpie von Atriplex hortense und Atriplex nitens. (3j. HoUendonner F. : Lucaszékek xylotomiai vizsgálata. 192. — — Xylotömische Untersuchung der „Lucie-Stühlchen". (126). — — Martinovics és társai kiásatásakor talált fadarabok vizsgálata. 120. Egymásba Oltott hársfák. (Szakul.) 202. Jablonszky E. : Euphorbiaceae. — Phyllanthoideae. — Bridelieae. (Ismer- tetés.) 193. Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. 11. közlemény. 62. III. közlemény. 98. Floristische Daten. II. Mitteilung. (27). III. Mitteilung. (83). — — Degen A. „Magyar sásfélék . . . gyííjteménye". Bemutatás. 125, I* IV Schiiiz és Keller „Flóra derSchweiz" c. munka ismertetése. (Szakul.) 95. Kari J. : A viridis típusú Euglenák magosztódásáról. 135. Über die Kernteilung der Euglenen vom Typus viridis (99). Kovács F. : Változások (')becse fiórájában. 68. De plantis emigrantibus et immigrantibus (-(mfinii oppidi Óbecse. (31). Kümmerle J. B. : A Ceteraeh-génusz új faja. (Szakul.) 201. — — A pteridospóra szisztematikai jelentőségéről. 159. Über die systematische Bedeutung der Pteridosporen (115j. — — Előmunkálat a Lonchitis-génusz monográfiájához. 166. Monographiae generis Loncliitidis prodromus, 166. (123). — — Növénytani repertórium. 80.. 117., 195. Lengyel Gr. : A magyar Hóra ismeretéhez. (Szakid.) 125. Mágocsy-Dietz S. : Bemutatások. 202. Elnöki megnyitóbeszéd a szakosztály kétszázadik ülése alkalmából. 1. — — Eröffnungsrede. (1). . Moesz Gr. : Jelentés a szakosztály vagyoni állapotáról és a Botanikai Köz. lemények liJU. évi állapotáról. 125. — — Kossuth Lajos herbáriuma. (Szakul.) 94. — — Mykologiai közlemények. II. közi. 145. Mykologische Mitteilungen. II. ^Mitteil. (108). Hírek. 95, 204. Nachrichten (38), (129). Paál Á. : A növényélettan újabb eredményei. II. kíizl. (Szakul.) 94. III. közi. I Szakul.) 132. Schneider J. : Bemutatások. 125, 133, 201. Szabó Z. : .V ('ephalaria-génusz rendszere. (Szakul.) 202. Elektromos melegitődoboz parafinmetszetek kinyujtására. 114. Elektrische Wiirmeschachtel íur Ausbreitung von Paraffinschnitten. (94). — — Fucskó Mihály emlékezete. 5. M. Fucskó. (2). Jablonszky .Euphorbiaceae — Phyllanthoideae Brideliae" c. mun- kájának ismertetése. 193. — — Jelentés a szakosztály második száz üléséről. 89. — — Jelentés a szakosztály 1914. évi működéséről. 129. Szakosztályi illések. 88, 94, 125, 201—203. Sitzungsbericlite. (36), (37), i97), (98), (127). — — Rendellenes diótermés bemutatása. 133. Hírek. 1:;4, 204. Nachrichten. (H8), (129). Tliaisz L. : Degen Á. : „Alp- und Weidewirtsch-if't ini Velebitgebirge" c. munkájának ismertetése. 76. (35). Timkó Gry. ; Újabb adatok a budai hegyvidék zuzmóHórájához. (Szakul.) 201. — — Ujabb adatok hazánk zuzmóHórájához. (Szakul.) 94. Trautraann R. : Ökológiai megfigyelés a Potamogeton perfoliatuson. 109. — — Zur Ükologie von Potamogeton perfoliatus. (90). Unger E. : A szennyvizek flórájáról. (Szakul.) 20i. Varga O, Az összehasonlító mikroszkópokról és okulárokról. (Szakul.) 95. V n. Abutilon AvicíMinae 75, (84i, Achillea inillefolium 188, Adonis venialis 71, ISS), Aecidium eiiphorbiae 145, Aegilops cylindrica 10, Aegopodium. poilagraria 12, Aethusa cynapium 72, Agavé americana 202, Ajuga reptans 72, Albugo candida 145, Alectorolophus güiiio- triolms 72, ininor 72, Alliaria officinalis 71, Allium ampelopiasura 70, atropurpureiun 70, rotiindum 70, ursinum 70, vineale 70, Althaea canna- bina 71, hirsuta 74, (33), paliida 74, (33), Alyssum dcsertonun 73, (32) Amarantus albns 73, (32), Anchasa italica 73, (32), Anemone ranun- culoides 71. 188, Angelica silve.stris 72, Antlioxanthum (Kloratum 70, Anthraeoidea earicis (42), Anthyllis polypliylla 73, (32), Arabis hir- suta 71, Arctium tomentosum 73, Arrhenatherum elatius 73, (32), Artemisia anima (33), 74, scoparia 72, Árum maculatum 70. Ascochyta indusiata 140, (108), spec. div. (6H). Asperula cynanchica 188, odorata 72, Aster tripolinm 74. (33), Astragalus contortiqjlicatns 75, (34), glyciphyl- los 71, Astrocarium niexicanum 201, AtripJex hortense 12—61, 14*— 22*, (3)— (26 , nitens 12—60, 15*, 16*, (3) -(26), Atropa belladonna 75, (34), Auricularia mesenterica (49). Bacillus miicilaginosns Koeleriae 158 (115\ Barbarea vulgáris 71, Bassia sedoides 73, (32), Bellis perennis 74, (33), Belonie-la Tuzsoniana 146, 147*, (108), Betonica off. 72, Bidens cernua 74, (33), Bifora radians 74, Botrytis vulg. (77), Bovista spec. div. (50), Brachypodium pinnatinu 70, silvaticuni 70, Brassica elongata 75, (33), Bremia lactucae (41), Bromvis inermis 73, (32), Bryonia dioica 72, Bupleurum tenuis- simum 74. Calamagrostis lanceolata 70, Calepina irreguláris 73, (32), Cal- litriclie verna 74, (33), Calloria erythrostigmoides (51), Caltha palustris 71, Calvatia caelata (50), Calyptcspora Gocppertiana (48), Carex divulsa 70, Hacca 70, paradoxa 70, silvatica 70, stcnojjliylla 70, Carlina intermedia 73, Carpesium. cernuum 73, Carthamus lanatus 74 (3;!), Caucalis latifolia 74, (33), Centaurea solstitialis 74, (33), Cephalan- thera alha 70, Cerastium anonialum 75, (34), Cercospora montene- grina et spec div. (82), Cercosporella prinudae (80), Trollii (76), (80), Cliaeropb-ylluin teiuuluni 72, Chaetomium elatuni (54), Chaetosphae- ronemal52, (112), Chenopodium hotrys 74, (33), Chlorocyperus glo- meratus 74, (33-, Cliondrilla juncea 75, (33), Chondrioderma radiatuni (41), Chry^opogon gryllus 70. Cicinnobolus Cesatii (65), Circaea lutetiana 72, Cirsium furiens 188, Cladium nuiriscus 70, Cladosporium spec. div. (80) — (81), Clatlirospora spec. div. (61), Clavaria aurea (49), Claviceps spec. div. (54), Clematis integrifolia 71, 188, recta 71, 188, Clito- cybe inversa (50), Cnicus bcnedictus 75, (34), Coleosporium spec div. (48), Coleroa spec. div. (54), Coniothyrium spec. div: (6»;), 146, Coriandrum sativum 75, ^34), Corispermura nitiduni 75, (34), Corydalis cava 71, Crataegus uionogyna hyll()s 71, silvestris 71, Lenzites abietiiia (49). Le- pidium gnimiuifolium 73, (32), Leptosphaeria spec. div, (58), (59), Leptostromella bysterioides (74), Leptothynum spec div. (73), (74), Vlí Leucojuin aestivmn 7(X Linaria o-enistitblia 7'.'>, (.'!2\ Linum perenne 7o, (:i2), Lithospermum purpuieo-coi'i'uleuiu 72, Livingstona chinensis 201, Lolium teimileiitum 70, Lonchitis spec. div. 159—188, (116)— (124), Lopbiotrema i!entianaecoliim (ööj. Lophodermiura spec. div. (52), Luzula canipestris 70, Lycoperdon Buhákii (50), Lycopsis arvensis 72. Macrophoma H4, Malus spec. div. 66, (29), Mamiania fimbriata (61), coiyli (61), Marasmius oreades (50), Marssonia spec. div. (75), Medicago elongata 7:!, (32), Melampsora spec. div, (48), Melampso- rella caryophyll. (48), Melampyrum l)arb;itnm 78, (32), Melanconium Mspendmn 157, 158*, (115), Melasmia acerina (73), bcrberidis 146, (108), Melica ciUata 75, (33, Melissa oíf. 74, (33), Menyanthes tiifoliata 72, Metasphaeria Feltgenii 151, (111), Jávorkae 149*, (110), seirpi 151, (111), Microdiplodia pipeiomm (67), Micronectria numteneg-rina (5.3), Micro- sphaera berberidis 145, evonymi (53), Microthyrium. iiiicroscopicniu (53), Minuartia venia 71, Moehringia trincrvia 71, Mollisia Raben- horstii (51), Musa rosacca 133, Myagrum perfob'atum 74, (3:!), Myti- lidion decipiens (52). Naemacyclus diuiuitorensis (51), Naevia ig-nobilis (51), niinii- tissima (51), Naias marina 70, Nepeta pannonica 72, Neslia paniculata 73, (32), Nonnea i)nlla 188, Nupliar bitenni 71, sericenm 71. Ophiobolus spec. div. (59), Oidium quercinum 146, spec. div. (77), Onobryclais viciacfolia 73, (:!2), Ophrys araniíVra 70, Orchis coriopbora 70, nulitaris 70, niorio 70, Orlaya grandiíiora 75, (34), Orni- tliogalum íiavescens 73, (32), pyramidale 73, (32>, Orobanche spec. div. 72, Orthantha lutea 72. Ovularia spec. div. (77). Pancrativiin spcciosum 125, Panus nidis (50), Papaver hybri- dnni 73, (32), Parietaria off. 70, Paris quadrifolia 70, Parmelia prolixa 201, Parnassia palnstris 71, Pedieularis pal, 72, Peplis portiűa 74, (33), Peronospora spec. div. (41), Peucedanum. oreoselinnm 72, Phaeo- marssonia truucatula (75), Pholiurus pannonicus 70, Phoraa spec. div. (63), pterophila 155, (112), Pliragmidium rubi 145, spec. div. (47), Phyllachora spec. div. (54), Phyllactinia suífiüta (53), Phyllosticta spec. div. (62)— (63), Physalis alkelvcngi 72, Pigottia astroidoa (74), Placosphaeria spec. div. (65), Plasmopara nivea (41), viticola (41), Plaespora spec. div. (60), (61j, Poa palustris 70, Poiygonatum spec. div. 70, Polygonum arenarium 71, dumetornni 73, (32), Polypoius spec. div. (49), Polystigmina rubra (73), Polythrincium trifolii (80), Popu- lus treniula 70, Poronia pnnctata 145, Potaniogeton spec. (bv. 70, perfoHatus 109, 111*, (90), Potentilla erecta 71, recta 71, Primula off. 188, sinensis 202, Protomyces macrosporus (50), Frunus spec. div. 67, 68, (30), (31), Pseudomonas mucilaginosns Koeleriae 158, (115), Pseudo- peziza trifobi (51), Puccinia spec. div. 145, (44)— (47), Pucciniastrum spec. div. (48), Pyrenopliora ciliolata 147, 148*, (109), liiingarica 148*, (109), spec. div. (59), Pyrus spec. div. 66, 67, (29), (30) VlII Ramularia ^pvc. div. (77) (HOi, l-til, Ranunculus iicatiii 71, Rebentischia unicaudata (58), Reseda luteola 73, (o2), pliytcuma 7o. i;i2), Rhabdospora betonieae 146, (108), spoc. div. (71), (72). Rhytisma aceriniira 145, salicinum (52), Roripa Kornori 74, (33). Salvia at'thiopis 74, (33), aiistriaca 74, (33), nntans 72, pratensis 72, Salsolasoda 71, Sanguisorba off. 71, murioata 73, (32), Sebeucbzeria paliistris 70, Schoenoplecttis .sotareus 70, supinus 70, Schröteriaster alpimis (43\ SiMlla 1)itolia 70, Scirpus radican?! 70, Seleranthus collimis 73, (32), Scolicotrichum sppc. div. (80), Scorzonera |)arviH()ia 73, Scro- pbularia nodosa 72. Secale silvcstrc 70, Sedum s|)('c. div. 02, (13. 64, (27), (28), Seliuum carvifolia 72, Sempervivum sediforme 63, Senecio barbara('f(diu8 73, doria 73, vernalí.s 73, (32), Septonema diatiyp(dluiii (81 , Septoria spec. div. (69)- (71), crataegi 146, euphuibiae i5ö, 156*, (113), eu])hoibiae('()la 157. (114), Giiepini 156*, (114), Kalchbrenneri 155, (113), Kömeriana 153,, 154*, (112). rubi 146, .^aiiiaricola 154*. (112), scabiosicola 146, Serratula tinctoiia 73, Seseli aniiumu 72, liipp^marathnun 74, (33,), Sherardia aiv. 75, (33), Silene dichotoma 71, otites 71, parviflora 71, Sorbus spec. div. 99—108, (83)— (88), aiicu])aria 66, (29) v. laimginosa 6t). (29), Sordaria fimicoia (54), Sparganium iniiiiuniin 70, Spergnla arv. 71, Sphaerella spec. div. (56), Spliaeronema Filarszkyana 151, 152*, (111), jíciitianae 152*, (111), Spbaeropsis demeisa (65), Sphaerotheca ImiiiuH 145, spec. div. (52). SpliaeruUna (57), Stachys silvatica 72, Staganospora (67), (68), Stellaria holostea 71, Stereum rugosum (49) Sternbergia colcliiciflora 75, (34), Stigmella (S2), Stipa capillata 74„ (3;>), i)eniiata 70, Suaeda niariíima 71, Succisa pratensis 72, Sympliy- tum tiiberosum 188, Syncliytrium aiircuiu (41). Tamus communis 70, Tapbrina coemlesceiis (50), Taraxacum serotiuum 73, (32), Thalictrum aquilegifolium 71, Thesium liiiopliyllum 73, (32\ Thypaielaea ])asseiiiia 74, (33), Tilletia spec. div. (42), Trame- tes cinnabarina i49), Tricbocladia evonynii 145, Trichophorum austria- cum 70, Trifoliura arvense 71, Triphragmium filipendnlae (47), Tus- silago faifaia 73, 188, (82), Typlia miiiima 70. Uncinula spec div. (53), Urocystis (43), Uromyces Baumleria- luis 145, (108), spec. div. (43), Ustilago spec. div. (42), Utricularia vulgáris 74, (33). Valeriána ni't'ic. 74, (33), Vallisneria spirális 74, (33', Venturia rumicis (57), Verbascum phoeniceiim 74, (33), Verraicularia spec. div. (83), Veronica cliamaedrys 72, elatior 72, teucrium 73, (32), Vicía Bieber- steiiiii 75, (33), grandiflora 71, hirsuta 75, (33), lutea 75, (33), paniionica 75, (33\ serratifolia 71, tetrasperma 75, (33). Viola mirabilis 71, piiinila 71, stagnina 71, sylvestris 71, Viscura album 70. "Waldsteinia geoides 65, (28). Xanthium italicum 75, (84), Xerantbemura aniiuum 74, [Sd). IX III. Hírek. — Nachrichten. Ambrózy I. 94, Andrasovszky J. 134, (98), Barbey W. 94, 96, (38), Barth J. 2Ó3, 206, (130), Blattny T. 205, (129), Brancsik K. 206, (130), Cooke M. C. 96, (38), Degen A. 204, (129), Doby G. 125, Engler A. 95, 201, 204, (38), Entz G. 88, Fóriss F. 134, 203, (98), Fucskó M. 94, 96, 133, (38 , Gabnay F. 203, 206, (130), Gáyer Gy. 125, Gombocz E. 205, (129), Gtírtler K. 134, (98), Györffy I. 89, Hermán 0. 94, Himmelbauer W. 96, (38), Hoeck F. 206, (130). Höfle Gy. 203, 205, (129), Hültl H. 201, Ilosvay L, 88, Istvánffi Gy. 204, (129), Jablonszky J. 205, (130), Klein Gy. 205, (130), Kovács F. 96, (38), Kraepelin K. 206, (130), Kümmerle J. B. 201, Lányi B. 204, (129), Mágocsy-Dietz S. 202, Méhely L. 88, Moesz G. 94, 134, 203, 205, (98), (130), Molnár Gy. 96, (38), Nathanson S. 205, (129), Nyárády E. Gy. 125, Paál Á. 134, (98), Pfeffer W. 95, 201, 204, (38), Raab A. 203, 205, (130), Salacz L. 134, (98), Scliilberszky K. 125, 133, 201, Sciiveitzer J. 205, (130), Somogyi I. 202, Szabó Z. 134, 202, (98), Szalóki R. 125, Szépligeti Gy. 96, (38), Szu- rák J. 95, 125, 133, 203, 205, (38), (130), Szűcs J. 134, 203, (98), Varga F. 203, 205, (130), Vierhapper F. 205, (129), Willstatter R. 204, (129), Zsák Z. 125, 205, (70), (130). E kötet füzeteinek megjelenése: — Es erschienen Heft 1-2 füzet, pag. 1— 96, (1)— (38) 1915 ápr. 25. „ 3—4 „ „ 97—134, (39)— (98) 1915 szept. 10. „ 5—6 „ „ 135— 206, (99)— (130) 1915 dec. 31. II Corrieenda. Oldal Sor felülről alulról Helyett Olvasandó : Seite Zeile V. oben V. untén Statt Lies : 134 12 — Flóriss Fóriss (64) 4 — Dendronomus Dendrodomus (80) — 20 Horniscium Hormiscium (83) 8 — Vernicularia Vermicularia XIV. KÖTET. 1915. IV/25. 1—2. FÜZET. BOTANIKM KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1915. l Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K. TARTALOM. INHALT. Oldal Mágocsy-Dietz S. : Elnöki megnyitó, a növénytani szakosztály kétszázadik ülést! alkalmából 1 — — Ei-öffnungsrede von S- Mágocsy-Dietz, Vorsitzendem der botanischen Sektion (1) Szabó Z. : Fucskó Mihály emlékezete 5 M Fucskó. (Nachruf) (2) f Fucskó M. : Az Atriplex hortense és Atriplex nitens hetero- karpiája , . 12 — — Über die Heterokarpie von Atriplex hortense und Atriplex nitens (3) Jávor ka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. (II. köz- lemény) 62 Floristische Daten. (II. Mitteilung) (27) Kovács F. : Változások Óbecse flórájában 68 — — De plantis emigrantibus et immigrantibus confinii oppidi Óbecse • • •, (31) Irodalmi ismertető. Dr. Á. von Degeii: Alp- und Weidewirt- | schaft im Velebitgebirge 76 Literalurbericht. Dr. Á. von Degen: Alp- und Weidewirt- schaft im Velebitgebirge (35) Növénytani repertóriuyii '80 Szakosztályi ügyek . 88 Sitzungsberichte (36) Hírek 95 Nachrichten (38) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XIV. KÖTET. 1915. IV/25. 1-2. FÜZET. Mágocsy-Díetz S,: Elnöki megnyitó^ a növény- tani szakosztály kétszázadik ülése alkalmábóL Tisztelt Szakosztály ! Mai ülésünk az üléseink sorozatában a kétszázadik ! Maga a nagy szám is arra késztet bennünket, hogy munkánk folyamán egy pilla- natra megállapodva, megvizsgáljuk magunkat. Minden komoly munká- nak sajátossága, hogy bizonyos időközökben meg-megállva, megúj- hodva folyjon tovább. Mi is munkánkban ilyen határkőhöz érve, ren- des munkánk folyamán vissza akarunk pillantani a letűnt idők száz ülésére, hogy a végzett munka eredményét megállapítván, egyszersmind jövő munkálkodásunk irányát, módját megszabjuk. Készakarva nem tartjuk munkálkodásunk e pillanatát ünnepé- lyesnek, különösen a mai nagy időkben, amidőn egyedül a hősi hadaink kivívta győzelem a mi mindnyájunk ünnepe ! A szakosztálybeli munkálkodásunkban külsőleg számban is kife- jezett eredmény bizonyos megelégedettséget, örömet kelt bennünk, ami még fokozódik az igen tisztelt vendégeink szíves megjelenése, külö- nösen pedig a Társulatunk vezetőségének és a testvérszakosztályok képviselőinek szíves megjelenése által. Köszönettel vett szíves érdek- lődésük szakosztályunk iránt, annak a bizonysága, hogy nem egészen értéktelenül munkálkodtunk, de egyúttal bíztatás a jövőre is, hogy munkánk nem marad elismerés nélkül. Fogadják örömmel vett szíves megjelenésükért mindnyájunk őszinte köszönetét ! Szakosztályunk 1891 nov. 11-én megalakulva éppen ma 23 év előtt 1891 dec. 9-én tartotta meg első ülését, amelyen tiszteletbeli elnökünk, Klein Gyula tartotta az első előadást és ugyancsak ő számolt be 1904 febr. 10-én tartott századik ülésünkön az első 13 év munkájáról, úgy hogy mai ülésünk első dolga is csak az utolsó tíz éven át tartott második száz ülés munkájáról adni számot, mert hiszen ezek külső történetét úgy az egyes ülések jegyzökönyvei, mint a jegy- zők és szerkesztők jelentései vázolják. Éppen ezek tanúságai annak, hogy munkánkban iparkodtunk a magunk elé tűzött célt elérni és ha azt nem sikerült is teljesen elérni, annyi bizonyos, hogy közeledtünk a cél felé és rajta voltunk lelkünk egész erejével, lelkesedésével, hogy a nehéz rögöket utunkból eltávo- lithassuk. Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 1 2 MÁG0C8Y-DIETZ S. Nem sikerült a célul tűzött magyar flóra katalógusát megalkot- nunk, söt még a megalkotásba bele sem foghattunk, úgy külső, mint belső akadályoknál, úgy személyi, mint tárgyi okoknál fogva. Iparkod- tunk azonban a célul tűzött nagy mü alapjait, tégláit egybehordani és az adatok tisztázását, gyűjtését több jeles szaktársunk közreműködé- sével buzgón folytattuk. Emellett a botanika összes terein buzgón szedtük a kalászt és arra törekedtünk, hogy egyrészt az általános botanika nagy kincsesházát gyarapitsuk. másrészt, hogy ennek értékeit honi közönségünk közkincsévé tegyük, mert csak ennek birtokában tud a mi földmivelésen felépülő gyakorlati életünk lépést tartani a haladással a nemzeti vagyont gyarapítva és igy nemzetünk jövőjét biztosítva ! A nemzeti szempont ránk rótta kötelezettségnél fogva rajta voltunk, hogy a magyar botanika műnyelvének gazdag tárházát kiépítsük és hogy az egészet még be nem tetőztük, csak rajtunk kívül eső okokból történt I Ezek mellett a kézzel fogható célok elérésében való törekvés mellett még más, de nem kevésbbé fontos célok elérésében is szor- galmatoskodtunk. Rajta voltunk ugyanis, hogy a tárgyalásra került anyagot több szempontból tegyük vizsgálat tárgyává és így üléseinken meghonosítani iparkodtunk a tárgyilagos eszmecserét, kapcsolatban az objektív kritikával, mert meggyőződésünk szerint a tudományos hala- dásnak egyik alaptétele, de egyúttal egyik tendenciája is az az eszme- csere, mely az érdemet elismerve, a jót méltányolva, rámutat a sze- mély minden érintése nélkül a felmerült tévedésekre vagy a figyelmet könnyen elkerülő jelenségekre. Ez kényszerít azután bennünket arra. hogy a jelenségek megfigyelésében mennél szigorúbbak, következte- téseinkben mennél pontosabbak és ítéletünkben mennél szabatosabbak legyünk, hogy azután az igazságot annál határozottabban állapithas- suk meg. Ezzel az eljárással egyúttal célunk, hogy a növénytan szépségei, érdekességei és igazságai iránt a közérdeklődést minél inkább fel- ébresszük és a botanikát az élethez közelebb hozzuk. Ez a természet- tudományokat illetőleg társulatunknak is a célja és mi ezt a letűnt '200 ülésben örömmel szolgáltuk. Némi elégtétellel állapíthatjuk me^- azt most, amikor nem egy jelére akadunk már ebbeli munkálkodá- sunknak. Hiszen mindnyájunkat gyönyörűség fog el annak tudása, hogy ezzel a mi munkánkkal olyan nemes, a természet iránt lelkes férfiút is sikerült megnyernünk, mint gróf Ambrózy Istvánt, a malonyai paradicsom megteremtőjét ! A cél elérésében pedig eszközeink közt a közérdeklődéssel kísért szaküléseink voltak, melyek az elmúlt második száz ülés sorozatában nagyrészt tiszteletbeli elnökünk, Klein Gyula elnöklete alatt tar- tattak meg és amelyeken a jegyzői tisztet Schílberszky Károly, Kümmerle J. Béla, Tuzson János, Moesz Gusztáv és Szabó Zoltán viselték. A rendes munkávak eltöltött üléseink sorá- ból kiemelkednek azok, amelyeket bizonyos alkalommal mint ünnepé- lyeket tartottunk meg. Ilyen volt a nagyon látogatott Diószegi- Fazekas emlékére az Akadémia kistermében 1907 március 22-én ELNÖKI MEGNYITÓ O tartott Ülés, amelynek folytatásaként ugyanazon év november 3-án Deb- recenben a Diószegi emlékszobor leleplezésénél is részt vettünk. Ugyanazon év május 23-án az állattani szakosztállyal együttesen tar- tottuk meg a L i n n é ünnepélyt, majd 1909 dec. 19-én tartottuk meg a Nen d tvi c h-ünnepélyt és végül 1902 nov. 23-án ünnepeltük tisz- teletbeli elnökünket, Klein Gyulát, tanári működése negyvenedik évfordulóján. Az üléseinkhez csatlakoztak kirándulásaink is, amelyek azonban az utóbbi években el-el maradnak, sőt most már megszűntek, egyrészt, mert tagjaink saját céljuk érdekében külön-külön végzik kirándulá- saikat, másrészt, mert intézményeink úgyis megtartják rendes évi ki- rándulásaikat. Az utolsó ilyen nagyobb kirándulásunk volt az 1904. év június első napjaiban tartott bakonyi kirándulás és az 1905-ben a bécsi nemzetközi botanikai kongresszus tagjai részére rendezett nagyszabású kirándulás az Aldunára és a Hortobágyra. Szakosztályunk munkáját hathatósan támogatta Társulatunknak úgy elnöksége és tisztikara, mint választmánya. Az ö sok jóakarattal pái'osult támogatását hálásan ismerjük el és mint eddig többször, úgy a mai határkőnél is őszintén köszönjük. Ez a támogatás tette lehetővé, üogy munkánk eredményét közre- adhatjuk Közleményeink során. Köztudomás szerint Közleményeinket 1901 nov. 20-án alapítottuk és az első szám 1902 március 12-én jelent meg Növénytani Közlemények cim alatt, majd később a külföldre való tekintettel pedig az 1908 jan. 8-iki ülés határoza- tából 1909. év óta Botanikai Közlemények címe alatt és pedig eleinte Schilberszky Károly, majd T u z s o n János és most Moesz Gusztáv ügybuzgó lelkes szerkesztők önzetlen fáradozásából ! Eleinte szerény 500 példányban jelent meg, majd mun- kálkodásunk tükreként nagyobb és nagyobb számmal, így nevezetesen már 1908-ban 600, 1910-ben 700, ma pedig már 1000 példányban. Ennél az örvendetes számbeli gyarapodásnál fontosabb jelenség az, hogy Közleményeink nemcsak a belföldi szakemberek figyelmét kötik le, de felébresztették a külföld érdeklődő figyelmét is, bár nem mond- ható, hogy a külföld kedvéért közreadott Beiblatt-ra sokat áldoznánk. Célunk elérésének biztosítására gondoskodunk alapítványokról is, bár ezek nagysága még messze maradt reménységeinktől. Különleges ki'zös alapítványunk még a Simonkai-alap, amely ugyancsak a hazai flóra körüli munkásságot leend hívatva buzdítani. Ezekkel az eszközökkel iparkodtunk kitűzött célunkat elérni, hogy mennyire sikerült ez, azt rajtunk kívül állók vannak hivatva eldönteni. Mi nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy elkövettünk min- dent, ami tőlünk tellett ; és mi érezzük, hogy a múlthoz képest van haladás, van munkakedv és van a munkának eredménye is. Nem^ ter- meltünk szakosztályunkban világokat hódító eszméket, eredményeket, de a meglevő tudományos anyagot a mi csekély erőnkből is táplálva és fejlesztve, honi viszonyaink ismertetése kapcsán törekedtünk bele- vinni társadalmunknak, szakunk iránt érdeklődő köreibe, hozzájárultunk, 1* 4 MÁGOCSY-DIETZ S. hogy úgy mondjam tudományunk demokratizálásához, jó magyarán mondva népszerűsítéséhez. Ez iparkodásunkban békével dolgoztunk és szak- osztályunk az utóbbi száz ülés folyamán csak kétszer mutatta a nyugtalanság jeleit, egyszer amikor az objektív kritika határán a vita hevében túl- csapongva kereste a kérdés megoldását, máskor pedig, amikor a sza- bályzat megalkotását és az elnökség három évi váltakozását sürgette. Ez utóbbit elfogadva a szabályzat helybenhagyását nyugodtan várjuk Társulatunk választmányától, mert hiszen azóta anélkül is békével és nyugodtan folytatjuk örvendetes munkásságunkat. Munkálkodásunk ugyanis mindig örömmel tölt el bennünket, de ezt az örömet meg-megszakitották veszteségeink, amelyeket fájdalmas emlékezettel sorolok fel Elveszítettük 1905 április 14-én Staub Móricot, 1905 július 17 én Borbás Vincét és 1910 január 2-án Simon kai Lajost, a három jeles munkásságú, szorgalmas botanikusunkat, kiknek emlékét tudományunk nem egy értékes kincse őrzi. Elveszítettük még A If öl d i Flatt Károlyt 1905 febr, 10-én,. Feichtinger Sándort 1906-ban ésCsató Jánost 1913-ban. Fájdalmas érzést kelt bennünk Társulatunk volt elnökének, Wartha Vincének elhunyta is, aki már szakunk iránt való érdeklődésénél fogva is közel állott hozzánk és kinek jóakaratát szakosztályunk hálá- san foglalta emlékezetébe Épp úgy fájlaltuk Lengyel Béla elnökünk elhunytát is, aki első titkári működésében a szakosztályok megalaku- lását vitte keresztül. Elhunyt jeleseink közül S i m o n k a i emlékét szakosztálybeli alapítványunk, a M. N. Múzeumban őrzött arcképe és gyűjteménye, Borbás emlékezetét őrzi pedig a budapesti tudományegyetemi nö- vényrendszertani intézetben elhelyezett gyűjteménye és a hitvesi önfel- áldozó szeretet állította szép síremléke a kerepesi-úti temetőben, d& legtartósabb aere perennius őrzik emléküket tudományos munkáik maradandó becsű eredményei. Szakosztályunk súlyosan érezte a nagy veszteségeket és ha az elköltözőitek helyét nem is tudta pótolni, fokozottabb munkával kívánt helyt állani a fiatalabb nemzedék munkájával. Szakosztályunk így meg- újhodva akaxja célját elérni, amely célok nem változtak ma sem. Jövő teendőnk közé soroljuk, hogy a mi zászlónk köré minél nagyobb számmal gyűjtsük a szaktársakat. És erősen él bennünk a remény, hogy a mai időket követő győzelmünk megszabta béke meg- teremti azt a társadalmi megújhodást, amelyben nemzetünk felismerve a tudomány nagy értékét, velünk fog a béke munkájában tartani. Számítunk e munkában társadalmunk minden rétegére, hisszük, hogy felismeri, miszerint a mi scientia amabilisünk egyszersmind scientia utilis is. S itt gazdatársadalmunk közreműködésére számítunk, amely tudja, hogy ez a föld „ápol és eltakar". De hogy ápoljon, nekünk kell őt megértenünk és kellő hozzáértéssel foglalkoznunk vele, A mi tudományunk adja meg erre a módot ! Ezt kell tanárainknak, különösen középiskolai tanárainknak i& megérteniök, hogy annál nagyobb eredménnyel kelthessék fel tanítva- ELNÖKI MEGNYITÓ nyaikban a természet szeretetét. Ezt a szeretetet kell elsajátítania egész társadalmunknak is, mert a szerető természetben is örök és hűséges barátot találand. Ez a mi szakosztályunk célja és feladata és ebben egyek vagyunk Társulatunk érdekével ! Ezt szolgálva akarjuk szakosztályunkat ifelvirágoztatni. Erős a hitem, erős a reményem, hogy a legközelebbi harmadik száz ülés alatt e célt is komoly munkánkkal meg fogjuk közelíteni. Ezzel a reménnyel újból üdvözölve a megjelen- teket, szakosztályunk 200-dik ülését megnyitom. (A növ. szakosztály 1914. évi dec. 9-én tartott 200-ik üléséből.) Szabó Z,: Fucskó Mihály emlékezete. A háború világfelforgató orkánja elsodorta a fiatal, tetterős férfiakat a béke nyugalmas, szelíd tűzhelyétől, hogy acélos tes- tükkel, lelkes vérük hullásával megsemmisítsék a szent hazára rontó ellent. A dicsőséges viadalban, a magyar haza oltalmazá- sában sok fiatal, fejlődni induló erő és élet érkezett el végső fellobbanásához, hogy utolsó leheletével is kivívja a szabadságot és békességet a harcokból dicsőséggel visszatértek és az eljö- vendők részére. A dicsőséges halált halt hősök közül mi botanikusok hódo- latteljes gyásszal választjuk ki a közülünk valót: Fucskó Mihály drt., akit bajtársai fájdalommal telt híradása szerint 1914. évi december hó 8-án a szerbiai harctéren, az Arangye- lovac feletti Kosmaj hegységben ellenséges golyó halálra sebzett. Életének harmincadik évében, izgalmas élet-halál harcok között esett el az, aki a nyugalmas, csendes munkának egyik valódi megtestesülése volt. Ifj. Fucskó Mihály 1885. évi februárius hó 21-én született Czegléden. Édesatyja, F u c s k ó Mihály, szegénysorsú iparos és édesanyja, Bajáry Mária keze nehéz munkájával kereste meg az ő és négy leánytestvére neveléséhez szükséges anyagiakat. A derék szülők, akik éjt nappallá tettek, hogy egyetlen fiukat tehetségéhez mérten neveljék és taníttassák, a ceglédi ág. ev, népiskola és az állami polgári iskola négy osztályának elvégzése után a soproni ág. ev. lyceumi főgim- náziumba adták őt. Már itt megnyilatkozott szeretete a termé- szet iránt, amiről nemcsak növényismerete, hanem önálló munkás- sága is tanúskodott, A főgimnázium VII. és VIII. osztályában pályadíjat nyert két növénytani és egy fizikai dolgozatával, A főgimnázium elvégzése után a budapesti tudományegye- temre jött, hogy itten az 1904 — 1909. években 9 félévi munkával és sok nélkülözéssel, küzdelemmel a természetrajz-földrajzi szak- csoportból középiskolai tanári képesítést és doktorátust szerez- zen. Amellett, hogy választott tárgyainak előadását buzgalommal hallgatta és tanári vizsgáit sikerrel letette, a tudományegyetemi ^ SZABÓ Z. növénytani intézet laboratóriuma is otthonává vált. Egyetemi tanulmányai alatt a legszerényebb sorsban élt, amelyen szülei és a Glück- család jóindulatú támogatása enyhített, amely család annyira megkedvelte a komoly, megbízható fiatalembert, hogy egyik gyermektagjának nevelését is reábízta. Tanuló évei alatt hamarosan túlszárnyalta kollégáit szorgalma, állandó munkássága és tudása révén, úgy, hogy még hallgató korában önálló búvár- kodáshoz foghatott. Első munkáját „A Leguminosae-családba tartozó főbb génuszok termésének összehasonlító anatómiai vizs- gálata, különös tekintettel a hazai fajokra" címmel „Inter fólia fructus" jeligével küldte be a tudományegyetemi Arnstein- alapból hirdetett pályázatra. A bíráló professzorok : Entz Géza dr. és Mágocsy-Dietz Sándor dr. 1909. évi május hó 3-án érdemesnek ítélték munkáját a pályadíjra', kiemelvén bírálatukban, hogy „a pályamunkában nagyon kevés a kifogásolhaló részlet, úgy, hogy egészében és részleteiben is érdemes munka, amely méltán tarthat számot a szakemberek elismerésére is. A részletes vizsgálatok tanulmányozásából levont eredményei olyan jelentőségűek, hogy már ezeknél fogva is a pályadíjjal való jutalmazásra méltó". A siker, a munkakedv és mesterének, Mágocsy-Dietz Sándor professzornak buzdítása az egyetemi évek elmultával is ott tar- tották őt a növénytani laboratóriumban, ahol a növénytani tan- szék mellett 1909. évi januárius hó 1-től 1910. évi július 31-ig mint demonstrátor, azután pedig 1912. évi november hó 30-ig mint gyakornok működött. Ezalatt az idő alatt pályadíjat nyert dolgozatát bölcsészdoktori értekezéssé dolgozta ki, szakosztályunk 1909. évi ápr. hó 14-én és máj. hó r2-én tartott ülésén elő is terjesz- tette. E terjedelmes, beható tanulmánya volt első dolgozata, amely a Botanikai Közleményekben megjelent (1)^ és méltó feltűnést keltett összehasonlító szövettani és fejlődéstani pontos vizsgálatai, élettani megfigyelései révén, amelyekkel a pillangós virágúak terméséről megállapította, hogy azok egyrésze a tüsző-, másrésze a hüvely-típusba sorozható ; tisztázta a rostréteg és a magpárna fejlődését, élettani vizsgálataival pedig fényt derített a rostré- tegek higroszkópos viselkedésére is. E dolgozatát a k. m. Ter- mészettudományi Társulat 1911. évi közgyűlése a Schilberszky Károly-féle millenniumi jutalomdíjjal tüntette ki. Dolgozata és szigorlata alapján 1909. évi június hó 19-én nyerte el a doktori fokot, amelyet az ő kiváló törekvése nem tekintett végső célnak, hanem buzdításnak a további munkára. Egyetemi működése alatt úgy a laboratóriumban, mint a növény- kertben, de a szünidőben még a czeglédi szülői ház kis kertjé- ben és környékén is folytonosan éber szemmel foglalkozott és gyűjtötte a megoldandó kérdéseket, szülei segítségével növénye- » Acta reg. scient. univ. hung. 1908—1909. fasc. II. 84—85. old. - A zárójelben lévő számok az irodalmi működés felsorolására vonat- koznak. FUCSKO MIHÁLY EMLÉKEZETE 7 ket termesztett, kísérletezett^ Ijuvárkodott és amidőn egy-egy felvetett kérdésre megtalálta szorgalmas, kitartó munka és elmé- lyedés után a megoldást, szép, tiszta magyar nyelvén, áttekint- hető, tömör előadásban bemutatta dolgozatát szakosztályunknak. Azután rendesen még egyideig félretette, érlelte, simitgatta (Sztankovics R. fényképezése.) dolgozatait és később, mint kerek egészet adta közre azokat. Bár egyetlen vágya és törekvése a tudományos munkálkodás volt, az elmélyedéshez és nyugodt megfigyeléshez szükséges állandó zavartalan munkásság volt sokszor hangoztatott célja, ezt elérni nem tudta, mert ez csak keveseknek adatik. Néki is a kenyér után kellett járnia, mint mindannyiunknak, miért is 1911. évi március hó 13-án megszerezve tanári oklevelét, csak kedvező alkalomra várt, hogy végleges tanári álláshoz jusson. 8 SZABÓ Z. Szakosztályi üléseinken tizenegy alkalommal szerepelt, részint előadással, részint bemutatással. Az előadások nagyrészét ő maga tartotta meg, csak azóta láttuk őt ritkábban, amikor 1912. évi december hó 1-én elfog- lalta a Selmecbányái evangélikus lyceum tanári állását, amiért is azóta dolgozatait mások terjesztették elő. Sorban elővette éveken át folytatott alak-élettani megfigyeléseit, de azért első dolgoza- tának anyagát is bővítette, mélyítette a higroszkópos mozgások közelebbi tanulmányozásával, lígy hogy erre vonatkozó újabb eredményeit Mágocsy-Dietz Sándor előterjesztette a Magyar Tudományos Akadémia 111. osztályának 1913. évi április hó 21-én tartott ülésén (7), a külföld részére pedig első dolgozatának anyagával együtt terjedelmes dolgozatban németül írta meg a ^ Flóra" című folyóiratban (8). Többi előadásának anyaga is nagyrészt külön dolgozat alakjában jelent meg, de nem fejez- hette már be a csírázó sulyommagvak tanulmányozását, pedig előadásában a radikula negatív geotrópos görbülését megálla- pította már és további tanulmányozására készült. Hasonlóképen nem közölte a Fritillaria iraperialis rendellenes fejlődésű hím- virágán tett észleleteit sem, amelyeket még további vizsgála- tokkal és kísérletekkel akart kiegészíteni. Befejezetlenül maradtak azok a kísérletek is, amelyekkel a fák és cserjék meggyúrűzé- sének hatását akarta kideríteni, azok is, amelyek a kender életviszonyaira vonatkoztak. A Campanula-fajokon végzett virág- biológiai megfigyeléseiről irott közleményében (2) pregnánsan tárul elénk az ő valóban természettudományos gondolkodása, amidőn erőteljes szavakkal utasítja vissza a virágbiológia művelői által követett teleologikus elmefuttatásokat, spekulációkat, mert ő a saját következtetéseit, amelyek a Campanulák virágnyilását és megporzását megvilágítják, fejlődéstani, szövettani vizsgála- tokra és kísérleti megfigyelésekre alapítja. Az aerenchymáról tartott előadását „A burgonya hipertrófiás szövetei" címmel adta közre (4) és kísérleti összehasonlító-szövettani alapon állapítja meg, hogy a kéreg aerenchymás burjánzása a gumó vizalatti részén is bekövetkezik, nemcsak a páratelt levegőn ; továbbá, hogy a lassú növekedésű sarjak hipertrófiás képződményei az amilohipertrófia és a hidrohipertrófia kettős hatása alapján jönnek létre, végül; hogy a burjánzás folyamata ritmikusan szakaszos. A „Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló sarjadzása című dolgozatában (6) szintén kísérletsorozattal állapítja meg, hogy a sziklevelek regeneráló képessége csakis a gyökérfejlesz- tósben nyilvánul meg, szemben az eddigi nézettel, amely téves kísérletek miatt a szikleveleknek adventív rügyfejlesztő képességet tulajdonított. Az eperfa parthenokarpiáját (9) illetőleg pedig a megtermékenyítés nélkül létrejött termések fejlődését tanulmányozza, kiderítve a különböző ivarmegoszlású virágok és virágzatok alak- és élettanát is. Az Atriplexek heterokarpiájának nehéz kérdésével (lOj már 1910 óta foglalkozott, előzetes közlést FUC8KÓ MIHÁLY EMLÉKEZETE 9 tett már az 1910. évi novemberi ülésen, azután négyévi kísér- letezés és megfigyelés alapján állapította meg a négyféle mag keletkezését, a köztük lévő különbséget pedig élettani okokra vezeti vissza. Két legutolsó dolgozatának megjelenését már nem érhette meg, pedig ezek elé nagy várakozással tekintett. Még a déli harctér lövészárkaiban is korrekturát kért e munkáiból, de a korrektura-levonat átolvasatlanul ért vissza kezeinkhez, borítékán a „meghalt" jelzéssel. E két dolgozata tehát posthumus munka lett. A pontos munka, a komoly, mélyreható elmélyedés jelle- mezte Fucskó Mihályt. Nyugodt, kitartó, minden részletet felderítő törekvése visszatartotta őt az elhamarkodott közlésektől és ha mégis ötéves irodalmi munkássága már ily szép eredményeket tár elénk, az csakis a folytonos munkálkodás és nem a sokfelé való kapkodás jele. Mindent kritikával és gondolkozással foga- dott, amiről szakosztályi üléseinken történt többszöri felszólalása tanúskodik (Bot. Közlem. XI. 43., 104., 219. old). Ilyenkor kemény szavakkal ostorozta a spekulációt, de legtöbbször a kísérleti módszerek oknyomozását hangoztatva, mély bepillantást engedett gondolkozásának alaposságába. A felületességet és tudákosságot a túlságba csapó kritika szavaival ostorozta egyik polémiájában (3), amidőn szeretetreméltó modora kíméletlen tudott íenni. Tudományos munkálkodása miatt tanári munkás- ságát sem hanyagolta el azonban. A Selmecbányái új iskola- épület természetrajzi helyiségeit nagy buzgalommal rendezte be, tanítványait pedig szeretetteljes gonddal nevelte és tanította. Tanártársai nagyrabecsülték benne a kötelesség komoly, pontos emberét, a tudomány lelkes bajnokát és az igaz barátot. Mindezek a kiváló tulajdonságok méltán felkeltették ben- nünk a reményt, hogy Fucskó Mihály nemcsak a középiskolában fogja kiváló eredménnyel széthinteni a természet iránti szeretet magvait, hanem határozott egyéniségének, kutató tehetségének, vonzó előadóképességének teljes kifejtésére még magasabb polcot is el fog érni, habár fényesen beigazolta, hogy a vidéki közép- iskolai tanárnak is minden mód és eszköz rendelkezésére áll az igazi tudományos kutatáshoz, minden külföldi iskolázás és tanul- mányút nélkül is, ha önmagában megvannak az ehhez való felté- telek. Hozzá fűződő szeretetünk és reménységünk aggodalommá vált, amidőn értesültünk, hogy őt is fegyverre szólította a haza veszedelme. A komoly munka emberét a viszontagságos harcok- ban sem hagyta el utolsó napjaiig a nyugodt gondolkodás, a meleg humor. Leveleiben kedélyesen festi a tábori életet, mint a 38. gyalogezred 14. századának „Isten kegyelméből Gefreitere". Belgrád ostromakor eszébe jutott a szakosztály meleg üdvözlete, amelyet a szerb akadémiához küldött a múlt évi április hó 24-én tartott Pancic emlékünnepére. Mivel ezt a belgrádi akadémia válasz nélkül hagyta, a botanikus harcos meg akarja ismételni ezt az üdvöz- letet, de már nem merített papírra, hanem srapnellhüvelyre írva. 10 SZABÓ Z. így lett a békés tudósból türelmetlen harcos. Mint egyik társa a Selmecbányái Hírlap 1915. évi 17. számában irja, utolsó napjaiban már ideges nyugtalanság vett rajta erőt, közeli halálát emlegette. Sejtése beteljesedett. A megkergetett ellenség a Kosmaj hegység csúcsának megszállásakor hátrafelé lövöldözött és mély gondolkozású, nemes homlokát szétzúzta a gyilkos golyó. Néhány pillanat múlva kilehelte lelkét bajtársai karjai között, akik a hegy oldalán temették el tetemét. Sírját aligha fogjuk megpillantani, kegyeletünk adóját szelleme előtt róhatjuk csíik le, emlékoszlopát pedig írásaiban önmaga építette fel ! Fiicskó Mihály irodalmi működése: I. Előadások. 1 — 2. 1909 április 14 és május 12. A Papilionatae termé- sének anatómiája, fejlődése és biológiája. Über die Anatomie, Entwickelung und Biologie des Pericarpiums der Papilionaceen. (Botanikai Közlemények VIII. 153. és (44). old. jkv. ; Magyar Bot. Lapok Vili. 1909. 262. és 264. old.) 3 1910. március 9. Virágbiológiai megfigyelések a Cam- panulákon. Blürenbiologische Beobachtungen an Campanulaceen. (Botan. Köziem. IX. 130. és (23). old. jkv. ; Magy. Bot. Lap. IX. 1910. 301. old.) 4. 1910. november 9. Az Atriplex-magvak polymorfizmusa és csirázóképessége. Polymorphismus und Keimfáhigkeit der Atriplex-Samen. (Botan. Közletn. ÍX. 301. és (74). old. jkv. ; Magy. Bot. Lap. X. 1911. 98. old.) 5. 1911. június 14. Az aerenchymáról. (Botan. Közlem. XL 134. old. jkv.; Magy. Bot. Lap. X. 1911. 455. old.) 6. 1912. januárius 10. „Az Uránia szemléltető taneszközök gyára r.-t. szemléltető oktatás céljaira szolgáló diapozitívjainak jegyzéke". (Botan. Közlem. XI. 44. old. jkv.) 7. 1912. május 8. Csírázó sulyommagvak. Keimende Sa- men von Trapa natans. (Botan. Közlem. XI. 163. és (36). old, jkv.; Magy. Bot. Lap. XL 1912. 224. old.) 8. 1913. június 4. Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló sarjadzása, előtérj. Schveitzer József Über Rege- nerationserscheinungen an den Keimblattern einiger dikotylen Pflanzen. (Botan. Közlem. XII. 178. és (39). old. jkv. ; Magyar Bot. Lap. XII. 1913. 352. old.) 9. 1914. április 16. A Fritillaria imperialis teratológiás- hímvirágai. Teratologische mánnliche Blüten von Fritillaria impe- rialis (Botan. Közlem. XIII. 81. és (37). old. jkv.) Utolsó előter- jesztése. 10. 1914. június 3. Az Atriplex hortense és az Atriplex niteus heterocarpiája. Die Heterokarpie von Atriplex hortense und A. nitens. (Botan. Közlem. XIII. 114. és (51). old. jkv.; Magy. Bot. Lap, XIII. 1914. 291. old.) Előterjesztette a jegyző- PUCBKÓ MIHÁLY EMLÉKEZETE 11 11. 1914. június 3. Az eperfa parthenokarpiája. Die Partheno- karpie von Morus. (Botan. Köziem. XIII. 114. és (51). old. jkv.; Magy. Bot. Lap. XIII. 1914. 291. old). Előterjesztette a jegyző. II. Megjelent értekezések és közlések. 1. A Papilionatae termésfalának anatómiai, fejlődéstani és biológiai ismertetése. (Botan. Közlem. VIII. 155 — 212. old., megj. 1909. X. 20.) Anatomie, Entwicklung und Biologie der Fruchtwand der Papilionatae. (Botan. Közlem. Bd. VIII. p. (45) — (56) erschien am 20. X. 1909.) Kef. Magy. Bot. Lap. IX. 1909. p. 262—265., X. 1910. p. 66. 2. Virágbiológiai megfigyelések a Campanula fajokon (u. o. X. 108—124. old., megj. 1911. VIIÍ. 25.) Blütenbiologische Beobachtungen an Campanula- A rten. (Bot. Közlem. Bd. X. p. (13) -(18), ersch. am 25. VIIL 1911) 3. Az Uránia taneszközgyár botanikai tárgyú diapozitivjai. (Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny XLV. 518 — 521. old. megj. 1912. L 25.) 4. A burgonya hipertrófiás szövetei (Botan. Közlem. XI. 14-29. old., megj. 1912. II. 25.). Die hypertrophischen Gebilde der Kartoffel. (Botan. Közlem. Bd. XL p. (3)— (11) ersch. am. 25. IL 1912.) 5. A virágok és rovarok viszonyát tárgyaló müvek. (Term. tud. Közlöny XLIV. 860. old., megj. 1912. XII. 1.) 6. Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló sar- jadzása. (Botan. Közlem. XII. 147 — 164. két tábla rajzzal, megj. 1913. .IX. 25.) Über Regenerationserscheinungeu an den Keimblátter einiger dikotylen Pflanzen. (Botan. Közlem. Bd XII. p. (27)- (38), ersch. am. 25. IX. 1913.; Ref. Magy. Bot. Lap. XII. 1913. p. 338.) 7. Tanulmány a növények higroszkópos mozgásai köréből. (Mathem. Termtud. Értesítő XXXL 1913. 638—665. old.) Kivonat a Botan. Közlem. XIL 138. old. 8. Studien über den Bau der Fruchtv^and der Papilionaceen und die hygroskopische Bewegung der Hülsenklappen. (Flóra N. f. VL 1913. 160-215. old.) 9. Az eperfa parthenokarpiája. (Botanikai Közlem. XIIL 128—138. old., megj. 1914. XII. 25.) Die Parthenokarpie des Maulbeerbaumes. (Botan. Közlem. Bd. Xm. p. (56)— (61) ersch. am. 25. XII. 1914.) 10. Az Atriplex hortense és Atriplex nitens heterokarpiája. (Botan. Közlem. XIV. 12—61. old., megj. 1915. IV. 25.) Über die Heterokarpie von Atriplex hortense und Atriplex nitens. (Botan. Közlem. Bd. XIV. p. (3)— (27) ersch. am 25. IV. 1915.) (A növénytani szakosztály 1915. évi febr. 10-én tartott üléséből.) 12 t FUCSKÓ M. 'f Fucskó M»: Az Atriplex hortense és Atríplex nítens heterokarpíája*' Az Atriplex génusz Dichospermum szekcióját a címben emiitett két faj heterokarpiájáról nevezték el. A Dicho- spermum elnevezés azt jelenti, hogy a magvaknak, helyesebben a terméseknek két főalakja van, melyek közül az egyiket verti- kális és a másikat horizontális névvel jelölték. A hori- zontális termés a terméskocsányra merőlegesen és a vertikális termés a terméskocsány síkjában lapított. A lapultság sikja a vertikális termésen föggőleges és a horizontálison vízszintes. A behatóbb vizsgálat azonban arról győz meg, hogy a horizontális termés helyzete nem mindig vízszintes és a vertikálisé sem min- dig függőleges, legfeljebb csak megközelíti ezeket az irányokat. A nevezett helyzetre való törekvés azonban határozottan meg van mind a két alakban és ha semmi akadálya nincs, a horizontális termés kocsánya függőleges irányban helyezkedik el, a verti- kális termésé pedig olyanképen, hogy a termés lapultsága a médián síkkal esik egybe. Hosszú ideig csak ezt a két termésalakot különböztették meg, sőt a rendszertani munkák még ma is csak erről a két alakról tesznek említést. Tiszta morfológiai alapon ez a meg- különböztetés teljesen kielégítő, miért is a Dichospermum szekciónév használata még ma is jogosult. A vékonyfalú termésben egy-egy magot találunk, mely a termés üregét teljesen kitölti és ennek következtében a mag alakja a termés alakjával azonos. Eszerint a magvak is vagy horizontáli- sak, vagy vertikálisak. Megkülönböztetésük azonban nem könnyű dolog, mért habitusuk nagyon hasonlít egymáshoz. Sokkal fel- tűnőbb a különbség minőségök tekintetében, aminek alapján úgy a horizontális, mint a vertikális magvak között két-két formát találhatunk. A vertikális magvakat legelőször C 1 o s M. D. (2)^ vizsgálta behatóan az Atriplex horiensé-n és arra az eredményre jutott, hogy a vertikális termésekben fejlődő magvak vagy nagyok és világos sárgás-barna színűek, vagy pedig kicsinyek és fényes fekete színűek. Nem sokkal később ugyanezt konstatálta L a n g e (11) is. Majd valamivel később Scharlock (17) az Atriplex nitens-ről hasonló megfigyeléseket közöl és ezzel a Dicho- spermum szekcióban a következő három magalak vált ismere- tessé : 1. sárgaszínű vertikális, ' Fájdalmas érzéssel közöljük ezt az érdekes és érdemes dolgozatot, mely a szép és nagy reményekre jogosító szerzőnek, ki a harc mezején hősi halállal halt, utolsó közlése. A szerk. * A szerzők neve utáni szám a dolgozat végén közölt irodalomjegy- zékre vonatkozik. AZ ATRIPLEX HORTENBE 15 2. feketeszínű vertikális és 2. feketeszinü horizontális. A sárgaszínű vertikális magvat előbb ismerték, mint a feketét, mert Gaertner (8) nagy munkájában is az előbbi ala- kot látjuk leírva és lerajzolva. Ennek a munkának a megjele- nése idején pedig a vertikális magvak kétalakúságát még nem ismerték. Az újabb vizsgálatok szerint még egy negyedik alakot is meg kell különböztetnünk, amely azonban nem olyan gyakori, mint az előbbi három. Többnyire az Atriplex hortensé-n találtam. A magvaknak ez az ujabb formája a : 4. sárga színű horizontális, amely jóval nagyobb, mint a neki megfelelő feketeszinü. Ugyanezt az alakot az Atriplex hortensé-n B e c k e r (1) majd legutóbb C 0 h n F r. (3) is megtalálta. A horizontális és vertikális alakok között ritka esetekben átmeneti formák is jelentkeznek, melyekről azonban majd csak a részletes tárgyalás során fogok szólni. A magvak heteromorfiáját a termés külső habitusában is fel lehet ismerni, mert a parikarpiiim fala rendkívül vékony, a magvakra egészen rásimul és ennek következtében a mag és a termés között nem nagy a különbség, sem a külső habitus, sem a nagyság, sem a szin tekintetében. A fekete magvak lakkozott fekete színe a termésfalon keresztül szürkésfekete színűnek lát- szik. Ilyen módon a magvak minden egyes alakjának egy-egy terraésforma felel meg. Az eddigi vizsgálatok még mindig nem világítják meg kellően az Atriplex-ek heterokarpiáját, és evégből nem lesz feles- leges, ha alábbiakban beszámolok vizsgálataimról és kísérleteim- ről, melyeket négy éven át részben a budapesti k, m, tud. egye- temi növénytani intézetben és növénykertben, részben pedig Czegléden végeztem. A kultúrákhoz szükséges magvakat dr. Mágo c sy-Dietz Sándor egyetemi tanár úr és Schneider József egyetemi kertész úr szíves közbenjárásával a különböző botanikus kertek- ből szereztem be ; az irodalmi adatok birtokába dr. Mágocsy- Dietz Sándor egyetemi tanár úrésdr. Kövessi Ferencz főiskolai tanár úr szívessége folytán jutottam. Nagybecsű támo- gatásukért fogadják e helyen is köszönetemet. A termésalakok leírása. Feltűnés dolgában a vertikális terméseknek jut az elsőbb- ség. A horizontális terméseket csak közelebbi vizsgálat révén sikerül megtalálnunk, mert az előbbiek sokszor teljesen eltakarják. A vertikális termést két oldalról egy-egy nagy, az előleve •• lekből fejlődött buroklevél takarja, melyek széleikkel egymáshoz 14 t FUC8KÓ M. simulnak. A termésburkon belől a hártyásfali'i perikarpium követ- kezik, melynek üregét a mag teljesen kitölti. Amit termésnek nevezünk, annak legnagyobb része a mag, mert a perikarpium igen vékony hártyából áll és minthogy az utóbbi a mag felüle- tét szorosan megfekszi, a termés a mag alakját ölti fel. A vertikális termés oldalt a két bui oklevél síkjában lapí- tott és igen könnyen szakadó rövid kocsányon foglal helyet. A mag szerkezete Westerlund (19) leírása szerint a következő: „Testa coriacea. Albumén centrale, copiosum, farinaceum. Embrió annularis, periphericus ; radicula infera, subascendens . . ." 1. kép. Az Atriplex hortense sárga és fekete szintí vertikális mag- vainak km.-e. sv sárga színű, fv fekete sziníí vertikális mag. A termésburok levelei az Atriplex hortensé-n majdnem köralakúak és az Atriplex nitens-en hosszabb vagy rövidebb tojás alakúak (2. kép.) A magvak szín, nagyság és alak tekintetében kétfélék lehetnek. Egyik a sárgás-barna szlnü vertikális mag, melynek nagysága méréseim szerint elég tág határok között ingadozik. Átmérője az A. Jiortensé-n és az A. nitens-en 4 mm. Átlagos súlya B e c k e r szerint 549 mgr. C o h n szerint 275 mgr. Alakja bikonkáv lencséhez hasonlítható, mert középen a magfehérje felett mindkét odalon sekély horpadás van (1 kép. sv.) A perem jóval vastagabb, mert ott helyezkedik el gyűrűalakban a jól fejlett embrió, de a vastagsága nem egyenletes ; legvastagabb a sziklevelek táján és legvékonyabb a radikula helyén. A bikon- káv alak a teljes kiszáradás előtt nem igQn tűnik fel, mert a niagfehérje víztartalma az oldalakat kiduzzasztja. A magfehérje lisztes és vízben igen gyorsan szétázik. Másik alak a fekete színű vertikális mag, melynek színe fénylő fekete, de a megtisztítás előtt a rászáradt perikarpiumtól szürkés színűnek látszik. Az előbbinél jóval kisebb. Átmérője az A. hortensé-n 2.6 — 3 mm és az A. nitens-en 2 — 2.7 mm Súlya Becker szerint 265 mgr, Cohn szerint 178 mgr. Alakja AZ ATRIPLEX HORTENSE 15 is feltűnően különbözik az előzőétől. Pereme majdnem szabá- lyosan köralakú és tompán kiélezett. Vastagsága legnagyobb a középen, a magfehérje felett. Alakja tehát bikonvex lencséhez hasonlítható. (1. kép. fv.) A magfehérje a mag nagyságához mérten fejlettebb és emellett sokkal tömöttebb, keményebb és a vízben sokkal nehezebben ázik szét, mint a sárgaszínű nagy magvaké és szárazon átvágva szaruhoz hasonlóan áttetsző, tehát nem lisztes. Erre a különbségre már Clos is figyelmes lett. Az a kérdés már most, hogy a sárga és fekete magvú vertikális terméseket meglehet-e különböztetni a termésburkot alkotó előlevelek alakjáról és egyébb tulajdonságaikról. Clos az A. hortensé-re vonatkozóan sorol fel ilyen különbségeket. Szerinte ■a sárga magvú terméseket burkoló előlevelek oválisak és a fekete 2. kép. Vertikális termések a termésburokban, sv sárga magvu vertikális termés, fv fekete magvú vertikális termés. (1 — 2. A t r i p 1 e x n i t e n s, 3 — 4. Atriplex hortense.) A természetes nagyság kétszerese. magvúaké szívalakúak, továbbá az előlevelek erezetében is van némi különbség. A termések szétválogatása közben szerzett tapasztalataim szerint e külső felismerés valóban lehetséges, de nagy gyakor- latot követel és némiképcn eltérő módon történik, mint ahogy € 1 0 s ajánlotta. Első dolog, ami a buroklevelek összehasonlításából kitűnik, hogy ezek a sárga magvú terméseken jóval nagyobbak, mint a feketéken. A méreteket a következő összeállításban közlöm: N é V A sárgamagvú vertik. ter- mések burokleveleinek A feketemagvú vertik. ter- mések burokleveleinek hossza szélessége hossza szélessége 1. Atriplex hortense . 1(1 mm 9 mm 7 mm 7 mm 2. Atriplex hortense f. rubra 10 „ 9 „ 6 .. 7 3. Atriplex nitens . . 15 „ 7 „ 6 , 6 ,. 16 t FUCSKÓ M. Az előlevelek az A. hortense sárga magvú vertikális termé- sein majdnem köralaküak és az A. uitens-en hosszúkás tojásala- kúak. A fekete magvú termések buroklevelei általában mindig zömökebbek ; sok esetben a szélességök nagyobb mint a hosszu- ságuk. Alakjuk közelebbről meghatározva zömökebb tojás, vagy elliptikus, esetleg szívalakú (2. kép.) Az előlevelek közötti különbség kifejezésre jut még a következő sajátságokban is. A sárga magvú terméseken lévők vastagabbak, merevebbek és a terméshez szorosan odasimulnak miértis a termés alakja már külsőleg igen jól látszik. A ter- mést túlnövő részükkel egymáshoz is szorosan simulnak. A fekete magvúakat burkolő előlevelek sokkal vékonyabbak és lágyabbak. sv fv 3. kép. Az Atriplex nitens sárga és fekete magvú vertikális termései optikai metszetben, sv sárga magvú, fv feketemag^'ú vertikális termés. kifelé öblösödnek és ennek következtében a termést nem is érin tik, sőt egymással is csak a széleken érintkeznek. A szélük több- nyire befelé göngyölödő. Bizonyos esetekben öblösségük olyan mérvet ölt, hogy a termésburok hólyagszerűen felfuvódottnak látszik. (3. kép fv.) Az érett termés a felfúvódott termésburok- ban egészen szabadon áll és lenyomatát kívülről nem is lehet látni. Kocsány áról könnyen leválik s azután már csak a burok- levelek tartják fogva. A sárga magvú termések nem válnak le a kocsányról. A felsorolt sajátságok alapján a sárga és fekete magvú vertikális terméseket kellő gyakorlattal már külsőleg könnyen felismerhetjük. A horizontális termések a vertikálisak között elrejtve rövid kocsányokon foglalnak helyet. Buroklevelük nincsen, hanem a. virágnak megmaradó lepellevelei takarják részben. Alakjuk nagy- jában megegyezik az előbbiekével, csak az a legnagyobb különb- ség, hogy a kocsányra merőlegesen, a horizontális síkban lapí- tottak. A perikarpium hártyás és rásimul a magra. A mag szer- AZ ATRIPLEX HORTENÖE l7 kezete olyan, mint a vertikális termésekben, csak abban van némi különbség, hogy a gyűrűalakú embrió radikulája oldalról felemel- kedő [„embrió . . . laterális, ascendens" Westerlund {19)] ami az embrió vízszintes helyzetével van összefüggésben. A magvak legnagyobb része igen apró és fénylő fekete- színű. Súlyuk B e c k e r szerint átlagosan 220 mgr és C o h n szerint 130 mgr. Átmérőjük méréseim alapján az A. hortensé-n 2 — 2"5 mm és az A. nitens-en Tö — 2 mm. Alakjuk bikonvex len- cséhez hasonlít, vagyis középen a magfehérje felett a legvasta- gabb és peremén az embrió felett a legvékonyabb. A magfehérje tömött, kemény, szarunemű, nem lisztes és a vízben igen nehe- zen mállik szét. Egészben véve tehát a feketeszinű vertikális maggal azonos szerkezetű. Az utóbbitól csak annyiban tér el, hogy valamivel kisebb és jóval domborúbb. Fénylő fekete színe csak akkor válik láthatóvá, ha a rátapadt barnás színű perikar- piumot eltávolítjuk. A horizontális magvaknak másik alakja sokkal nagyobb és sárgás-barna színű. Először 1910-ben találtam többnyire az A. hortensé-n. Előfordulása a fekete magvakkal szemben nagyon alárendelt. Becker és Cohn később szintén megtalálta az A, hortensé-n. Nagyságát és többi sajátságát illetőleg olyan viszony- ban van a feketeszínű horizontális maggal, mint a sárgaszínű verti- kális mag a fekete színű vertikálissal. Jóval nagyobb tehát, mint a feketeszínű horizontális mag. Átmérője az A. hortensé-n 2'5 — 3"5 mm és az A. nitens-en körülbelől ugyanekkora. A sárga- színű vertikális maggal való megegyezése nemcsak nagyság tekin- tetében van meg, hanem egész habitusában és összes tulajdon- ságában is. Középen a magfehérje felett mindkét oldalán sekély horpadása van. Peremén a legvastagabb és ennek következté- ben bikonkáv lencséhez hasonlít. A peremen helyezkedik el gyűrű- alakban a szintén jól fejlett embriója. A magfehérje táján lévő horpadás csak éréskor, a teljes kiszáradással járó összehúzódás révén alakul ki. A magfehérje lisztes és vízben igen könnyen szétmálik. Nagyság tekintetében igen nagy ingadozások tapasz- talhatók. Mindezek a jellemvonások a sárgaszínű vertikális magvak- kal való majdnem teljes megegyezés mellett szólnak, de viszont a feketeszinű horizontális magvakkal szemben éles elkülönülésre vezetnek. Az utóbbiakkal való közelebbi összehasonlításból még egy különbség tűnik ki. A megmaradó lepellevelek csúcsai a fekete magvú terméseken a termés felső oldalára is ráhajolnak, a sárga magvúakon ellenben legfeljebb az alsó lap pereméig érnek. A termés vertikális és horizontális karaktere a virágok külön- alakúságával függ össze. A virágalakok ismertetése során elég ha Eichler (6), Becker (1) és Cohn (3) munkáira hivatko- zom. A virágoknak két típusát lehet megkülönböztetni. Egyik cso- portba tartoznak a leples virágok, melyek háromfélék lehetnek, Botanikai Közlemények 1 — 2. füzet. 2 18 t FUC8KÓ M. ú. m. hímnősök, termősök és porzósok. Legnagyobb számmal van- nak az utóbbiak. A virágok másik csoportját a lepelnélküli ter- mős virágok alkotják, melyeket két oldalról két előlevél fog közre. Ezek az előlevelek a virágzás idején nagyon kicsinyek és csak a magházat takarják be. Virágzás után gyorsan növekednek és a fejlődő termés két oldalán termésburokká lesznek. A horizontális termések a leples himnős és a leples nővirá- gokból, a vertikális termések ellenben a lepelnélküli növirágok- ból fejlödnek. B e c k e r említi, hogy kivételesen a leples virágok- ból is fejlődhetik vertikális termés, amit nem egy ízben magam is tapasztaltam és végül Cohn szerint nagy ritkán az is elő- fordul, hogy a leples virágokból lett termés ferde helyzetű. A két utóbbi termésformát tekinthetjük amaz átmeneti alakoknak, melyekre már a bevezetés során utaltam. Átmeneti alakok Cohn szerint nemcsak a termés helyzete, hanem a maghéj szerkezete alapján is megkülönböztethetők. Az eddigiekben valamennyi termésalakot sárga és fekete magvií- akra osztottuk fel ; vannak azonban, különösen a horizontálisak között, de a többiek között is olyan alakok, amelyekben a mag- héj a fekete és a sárga közötti átmenet fokán áll. A magvak anatómiája. A sárga- és feketeszínű magvak anatómiai tekintetben is különböznek egymástól. A különbségek a maghéj szerkezetére és a magfehérjére vonatkoznak. A feketeszinű magvak maghéja kemény és rideg, igen korán teljesen elkutinosodik és vékony metszeten sárgás fekete- szinűnek látszik. Szerkezetében a Chenopodiaceák típusa jut kifejezésre {Meunier 12). Epidermiszének külső fala rendkívül erő- sen vastagodott és rajta a felületre merőlegesen elhelyezett fekete csíkok láthatók. Érés idejére e vastagodás annyira halad, hogy a sejtlumen majdnem teljesen eltűnik [4. kép. II. és Colm (3) 74 old. 22 kép] és ennek következtében a niaghéj vastagabb részét az epidermisz külső fala alkotja, különösen akkor, ha az epidermisz alatti rész csak 1 — 2 sejtrétegből áll. Az epidermiszsejtek magas- sága sok esetben nagyobb, mint a szélessége és ennek követ- keztében egyes helyeken palliszádszerű alakulatokat látunk. Érett magvak keresztmetszetén a maghéj szerkezete könnyen félre- ismerhető, mert az epidermisz sejtlumenje nem látszik és ezzel kapcsolatban a vastag külső falon lévő fekete csikók azt a benyomást keltik, mintha az epidermisz igen keskeny palliszád- sejtekböl állana. Helyes értelmezésre csak a fiatalabb korú maghéj (4. kép. I.) vizsgálata alapján juthatunk. A maghéj epidermisz alatti része a mag különböző tájain 1 — 4 sejtrétegből áll, melynek sejtjei parenchimásak és vékony- falúak. Érés idejére ezek is elkutinosodnak. AZ ATBIPLBX HORTBNSE Í9 A sárgaszínű magvak maghéja lágy- és vékonyfalú sejtekből áll, melyeken érés idejére szintén megjelenik a kutinosodás. Az epidermisz vékonyfalú és erősen lapított sejtjei alatt lévő rész még vékonyabbfalú sejtekből álló szövet, melyet a fejlett sejtközök laza szivacsos szerkezetűvé tesznek (5. kép). Érés I ep p — ^^cjOocP&^ II rfíll '1 1 1\ í'íil!' ír, \tu[;]' '>'^í'~^ ím ^iflK \ '" i'i r II,. : 't r ' ;i '!' 1' í. ■ í' :i I p— : ^Q^^^^CC5-Ö^C J C^ö^ 4. kép. A fekete színű vertikális mag héjának km.-e. I fiatalon, II érett álla- potban, t maghéj, ep a maghéj epidermisze, p a maghéj alatti parenchimás szövet, a magfehérje. (Atriplex hortense.) idején valamennyi sejtje teljesen összezsugorodik és ennek következtében a maghéj szerkezete felismerhetetlenségig eltorzul. Fiatal korban a kétféle mag héja semmi különbséget nem mutat, később azonban már könnyű eldönteni, hogy melyik lesz a fekete- és melyik a sárgaszínű mag, mert a fekete magvak héjának epidermisze magasság irányában már a vastagodást megelőzően jelentősen gyarapodik. A sárga magvak epidermisze alacsony sejtekből áll és vastagság tekintetében is állandóan a 2* 20 t FUC8KÓ M. fiatalkori állapoton marad, vagyis a fekete magvak a fejlett- ségnek jóval magasabb fokára jutnak, mint a sárgaszínű magvak. Utóbbiak a fiatal kor alaki határait nem lépik túl, maghéjuk szerkezete mindössze abban tér el az eredeti állapottól, hogy az epidermisz alatti része sejtkozökkel telt. e p — ?^^9a^ 5. kép. A sárga színű vertikális mag héjának km.-e. t maghéj, ep a maghéj epidermisze, p az epidermisz ahxtti szivacsos parenchimás szövet, a mag- fehérje. (A t r i p 1 e X h o r t e n s e.) A Cohn emiitette átmeneti alakok, melyeknek héja vas- tagság és szín tekintetében a sárga és fekete magvaké között áll, úgy képződnek, hogy a fejlődésnek induló fekete magvak nem juthatnak el fejlettségük tetőpontjára, hanem megmaradnak 6. kép. Összetett keménjátöszemek az Atriplex hortense sárga színtí vertikális magjából. abban az állapotban, amelyben a táplálást zavaró körülmények a sejtfalak további vastagodását megakadályozzák. Innen van, hogy a héjuk szerkezete megegyezik a fiatalkorú fekete mag- vakéval [4. kép, I. és Cohn (3) 74. old. 22. kép]. Jellemző rájuk, hogy nagyon gyakran összezsugorodottak, ami a mag- fehérje fejletlenségének tulajdonitható. Minthogy nagyság tekin- AZ ATRIPLEX HORTENSE 21 tétében egyenlőek a fekete magvakkal, sőt sok esetben jóval kisebbek, egyszerűen a mostoha viszonyok miatt elsanyarodott fekete magvaknak tartom őket. Átmeneti alakoknak csak akkor tarthatnók, ha nagyság tekintetében a sárga és fekete magvak között közóphelyet foglalnának el. 7. kép. Az A t r i [) 1 (• X h f) r t c n s e érett tenuésfiirtje a IVIszái' ffiúcsáról. A magfehérjében elliptikus, tojás- vagy gömbalakú, igen apró szemecskékböl összetett keményítöszemek vannak (6. kép). Egy-egy keményitőszemet alkotó szemecskék száma Nobbe (14) becslései szerint 15,000-re tehető. Közvetlen a maghéj alatti sejtrétegben lévő keményítöszemek igen apróak, de a mag- fehérje belseje felé haladva mindinkább nagyobbodnak (4^5. kép a). A legnagyobb keményítőszem, melyet eddig láttam, hosz- szában 0.097 mm és szélességében 0.042 mm volt. A sárga- és feketemagvúság a keményítőszemek méreteiben 32 t FUCSKÓ M. szintén kifejezésre jut, A sárga magvak keményítőszemei álta- lában jóval nagyobbak, mint a fekete magvakéi, amely sajátság a mérő okulár használata nélkül is szembetűnik. Az eddig mért legnagyobb keményítőszemeket mind a sárga magvakban találtam. A mérések eredményeinek közlését feleslegesnek tartom, mert minden mérés alkalmával más-más eredmény mutatkozik. Lényege a mérés adatainak az, bogy a sárgaszínű magvakban lévő keményítőszemek általában nagyobbak, mint a fekete magvak keményí- tőszemei. A termésalakok elhelyezése és számaránya. A termést a szár végső elágazásai vi- selik. Legtöbb van a főszár- és az oldalágak csúcsi részén, az egykori virágzati tengelyen,^ amely gazdagon elágazó és virágzás idején még nagyon rövidtagú volt. Virágzás után a termés fejlődése idején a virágzati tengely szártagjai különösen a csúcsokon tetemesen megnyúlnak, aminek az lesz a következménye, hogy a terméscsoportok jelentékeny felületet foglalnak el a növényen. A terméscsoportok habitusa fürtös elága- zást mutat (7. kép), melynek végső tagjait hosszabb-rövidebb füzérek alkotják. E füzé- reknek a vertikális termések adják meg a formát, melyek igen rövid kocsányokon sora- koznak egymás mellé (8. kép). A terméscso- portokat tehát füzérekből összetett fürtnek tekinthetjük. Eichler [(6) 59. old.] szerint ugyan a virágzat morfológiailag véve diháziu- mokból áll, melyekbe a nővirágok közül csak a leplesek tartoznak, a lepelnélküliek csak mint a diháziumokon fellépő sarjak szerepel- nek. A termésfürtökön azonban e diháziális^ elágazásnak semmi nyoma sem látszik, mint- hogy az utóbbiakból fejlődő termések vannak túlsúlyban. A füzérek hosszúsága nagyon változó és ennek következ- tében nagyon ingadozik a rajtok levő vertikális termések száma is. Azonkívül sokszor annak a megállapítása is lehetetlen, hogy a füzér hol végződik, vagy, hogy hol van egy másik füzérnek a kezdete, különösen azokban az esetekben nehéz ez, amikor a füzéren csak egy vertikális termés van. A füzéren az uralkodó szerep a vertikális terméseké ; a horizontálisak kisebb számmal vannak és elszórtan, többnyire egyesével vagy kettesével az előbbiek tövében rejtőznek. Az el- helyezésben semmiféle vonatkozás nem mutatkozik. 8. kép. Az Atriplex h o r t e n s e'^ termés- fii zére. A2 ATRIPLEX HORTENSE 23 Másként áll a dolog, ha a sárga- és feketemagvúság tekin- tetbevételével vizsgáljuk a termések helyzetét. Itt azonban a horizontális alakokat a vertikálisaktól elkülönitve tárgyaljuk. Elsősorban lássuk a vertikális terméseket, C 1 o s a vertikális magvak kétalakúságának ismertetése kapcsán külön kiemeli, hogy a sárga- és feketemagvú termések elhelyezésében semmiféle viszonosságot sem tudott megállapítani, C 1 0 s bizonyára nagyon kevés megfigyelési adatra támaszkodha- tott, mikor ezt a véleményét megalkotta, mert beható vizsgálat- tal éppen az ellenkezőjére kellett volna jutnia. Az elhelyezésben vonatkozás megállapítására alaposan át- vizsgáltam az egész növény és az egyes termésfürtök különböző tájáról vett füzéreket. Azután megállapítottam a sárga- és a feketemagvú terméseknek a füzéren való helyét és mindegyiknek külön-külön a számát. Voltak a füzérek között olyanok, amelye- ken valamennyi vertikális termés sárgamagvú, másokon ellen- ben valamennyi feketemagvú volt. A füzérek legtöbbjén a sárga- és a feketemagvúak együttesen fordulnak elő. Az utóbbi füzéreken a sárgamagvú termések mindig a füzér csúcsi vége felé helyezkednek el, a feketemagvúak ellen- ben a bázis közelében találhatók. Összehasonlítva az egy füzé- ren lévő sárga- és feketemagvú termések viszonylagos számát, igen nagy ingadozást fogunk találni. Egyik füzéren több a sárga- magvú, másikon a feketemagvú. Ritka esetekben egyenlő a ketta száma. A sárga- és feketemagvúak arányában az összes fokoza- tokat megtalálhatjuk a tiszta sárgamagvú és a tiszta feketemagvú füzérek felé. Vizsgáljuk meg egy fejlettebb termésfürt valamennyi füzérét és hasonlítsuk össze a magvak arányát. A csúcs közelében léva füzéreken a sárgamagvúak uralkodnak és a feketemagvúak vagy teljesen hiányoznak, vagy pedig nagyon csekély számmal vannak képviselve. A termésfürt alsóbb ágain az utóbbiak emelkednek túlsúlyra. Megesik azonban az is, hogy az egész termésíürtön alig találunk feketemagvú termést, mig másokon majdnem kizá- rólag az utóbbiak fordulnak elő. A fürtön tehát a termések elosz- lásának ugyanaz a módja található, mint a füzéreken és a rajta lévő sárga- és feketemagvú termések arányának változása min- dig a helyzettel van kapcsolatban. Egy-egy oldalágon számos fürt van és ezek közül az a legnagyobb, a mely az ág csúcsát foglalja el, a többi az ág alapja felé fokozatosan kisebbedik. E fürtök helyzete és a magvak minősége között a következő összefüggést találtam : a fehérmagvúság aránylag legkifejezettebb az ágak csúcsálló fürtjén, a csúcstól lefelé fokozatosan elmosódó és rovására a feketemagvúság válik mindinkább uralkodóvá. Ugyanezt a viszonyt állapíthatjuk meg a legmagasabb fokon, t. i. az oldalágak helyzetével való vonatkozásban. A legalsó oldal- ágakon sokszor kizárólag feketemagvú termést találtam, a maga- sabbakon fekete- és sárgamagvúakat a magasságnak megfelelő 24 t FÜC'BKÓ M. arányban és legfelül a föszár csúcsán majdnem kizárólag, vagy legalább is túlnyomó számban sárgamagvúakat. A sárga- és a feketemagvúság helye teiiát meghatározható. Egyik a csúcson, a másik a bázison van. Az egész növényen való eloszlás módjának tanulmányozására különösen olyan példányokat választottam, melyeken az oldalágak a főszárhoz mérten aránylag gyengén fejlettek és a másodrendű oldalágak közvetlenül a levélhónalj felett egy-egy termésfürtben folytatódtak. A legalsó, elsőrendű oldalágak, minthogy a levéiállásnak megfelelően egy magasság- ban párosával keresztben átellenesen helyezkednek el a főszár oldalán, a számításban kettesével úgy szerepelnek, mint egy-egy oldalág, mert a magvak minősége tekintetében teljes megegye- zést árulnak el. A legfelső oldalágak a főszár csúcsálló fürtjeibe fokozatos átmenetet mutatnak és emiatt az utóbbi terjedelmének megállapítása minden esetben tetszőleges. Alsó határa azon oldalág fölé tehető, amelynek már nemcsak az alapján, hanem az olda- lán is jelentősebb nagyságú lomblevelek találhatók. A magvak össehasonlítása előtt arra is tekintettel voltam, hogy a növény teljesen ép legyen, melyet sem csonkítás, sem más, a növekedési korrelációt zavaró körülmény nem ért. A következő 1. sz. táblázatban az Atrijdex hortensef.ruhrá- nak egy 195 cm magas tömöttfürtű példányáról készítettem kimutatást, (L. az 1. sz. táblázatot.) A táblázat első tétele a főszár csúcsálló fürtjére és a többi az oldalágakra vonatkozik. Az alsó 10 oldalágra vonatkozó ada- tokat öt tételbe foglaltam össze, mert kettesével egyenlő magas- ságban erednek. A sárga- és feketemagvú vertikális termések külön-kiilön oszlopban abszolút és 7o"OS viszonylagos számukkal szerepelnek. A 7o~os számok összehasonlítása alapján kitűnik, hogy a sárgamagvú termések viszonylagos mennyisége legnagyobb a főszár csúcsálló fürtjében (447o)- A. csúcstól lefelé következő oldalágakon majdnem fokozatosan kisebbedik. Az alulról számított 5 — 6 oldal- ágon már csak 3"17o és ettől lefelé 07o- A feketemagvú termé- sek viszonylagos száma legkisebb a főszár csúcsálló fürtjén {567o)t lefelé haladva egyre nagyobb és nagyobb és végre a legalsó négy oldalsó eléri a maximumot (lOO^'/p). A táblázat utolsó oszlopában feljegyeztem az oldalágak hosszát cm. -ékben. A legalsó oldalágak a leghosszabbak, fel- felé haladva fokozatos rövidülést tapasztalunk. A legfelső (30. sz.) oldalág hossza 9 cm. Ezzel szemben az alulról számított 4-ik ág- ii 1 cm hosszú. A legalsó tételben összegezve találjuk a vertikális termések számadatait. Az egész növényen talált összes 12033 vertikális termések 117o-a (1322 drb) sárgamagvú és 897o-a (10711 drb) feketemagvú. Ha a sárga- és feketemagvú terméseknek az egyes oldal- ágakra kiszámított 7o-os számait egymásalatti vízszintes sávokra AZ ATRIPLEX HORTENSB 25 1. SS. táblázat. Atriplex hortense f. rubra hort. * Oldalágak Egy-egy oldalágon Az oldalág vert. sárgamagvú vert. feketemagvú sorszáma termések összege : termés vert. termés lL\Ji3iJ£Jí\ cm összesen 7„-ban összesen %-ban csúcson 323 142 44 181 56 18 30 66 23 34-9 43 651 9 29 92 28 30-4 64 69-6 10 28 123 44 35-8 79 64-2 11-5 27 127 43 339 84 66-1 12 26 151 54 35-8 97 64-2 13 25 171 54 31 125 69 16 24 228 73 32-1 155 67-9 18 23 255 53 20-9 202 79-1 18 22 268 50 19 218 81 22 21 354 87 24-6 267 75*4 24 20 278 40 14-4 238 85-4 22 19 535 73 13-3 462 86-7 ;'.3 18 569 78 i;'.-8 491 86-2 34 17 667 48 7-2 619 92-8 37 16 754 35 4-7 719 95-3 46 15 544 15 3 529 97 44 14 701 47 6-8 654 93 2 1 59 13 791 38 4-4 753 95-6 63 12 781 60 9 721 91 73 11 606 91 15-1 515 84 9 67 10-9 696 86 12-4 610 87-6 71+80 8—7 1232 60 4-9 1172 95-1 68-1-80 6—5 583 18 31 565 96-9 16+87 4—3 1001 2 — 999 100 91+62 2—1 185 — — 135 100 40 + 16 összesen : 12033 1322 11 10711 89 26 t FUC8KÓ M. arányosan felrakjuk, olyan grafikont nyerünk, amely a sárga- és feketemagvúság eloszlását a fenti táblázatnál jóval világosabban és áttekinthetőbben szemlélteti (9. kép). A grafikonban minden sáv egyenlő hosszú és a sávnak egyik része a sárgamagvú termé- seket jelöli, a másik a feketemagvúakat. Azt a részt amely a feketemagvúaknak felel meg, ferde vonalakkal árnyékoltam be. A 9. kép. Az A 1 1- i p 1 e X h o r t e n s e f. r u b r a h o r t. sárga és fekete magA'ú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt vízszintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg. A legfelső vízszintes sáv azonban a föszár csúcsálló fürtjére vonatkozik. A sávoknak fehéren hagyott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete mag-vú vertikális terméseknek "/o-os számát fejezi ki. A baloldalra irt számok az oldalágaknak alulról számított sorrendjét jelölik. AZ ATEIPLEX HORTENSE 27 legfelső sáv a tőszár csúcsálló fürtjének felel meg. A többiek a fenti táblázatban követett sorrend és adatok szerint egy-egy oldal- ágat képviselnek. A vertikális termések elhelyezésében tehát az egész növényre kiterjedő harmónia tapasztalható. E harmónia értelmében a sárga- magvú termések a csúcsok felé találhatók és a feketemagvúak Csúcs 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5—4 3—2 1 10. kép. Az Atriplex hortense f. rubra hort. sárga és fekete magvú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt víz- szintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg, a legfelső sáv azonban a föszár csúcsálló fürtjére vonatkozik. A sávoknak fehéren hagyott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete magvú verti- kális terméseknek "/o-os számát fejezi ki. A baloldalra írt számok az oldal- ágaknak alulról számított sorrendjét jelölik. a bázis közelében tömörülnek. A feketemagvak uralkodása esetén a sárga magvak a legalsó oldalágakon már egyáltalán nem is fej- lődnek. Vannak azonban példányok, amelyeken a sárgamagvúság uralkodik, vagy amelyeken a kétféle termés majdnem egyenlő számban van képviselve. Utóbbiakon a sárgamagvúak a legalsó 28 t' FUC8KÓ M. oldalágakon is megjelennek, de az elhelyezésben tapasztalt szabály- szerűség itt is fennáll, amit az A. hortense f. ruhra egy másik példányáról készített 2. sz. táblázat és grafikon (10. kép) igazol a legjobban. A föszár 12 cm hosszú csúcsálló fürtjén lévő 141 drb vertikális termés köziil75"/n sárgamagvúés 257o feketemagvú. A legalsó oldalágakon körlübelől fordítva áll ez az arány. A növé- nyen lévő vertikális termések összege 1230 drb. Ebből 497o sárgamagvú és 517o feketemagvú. 2. sz. táblázat. Oldalágak sorszáma Egy-egy oldalágon A vert. termések összesen sárga vert. termés "/o-ban fekete vert. termés összesen */„-ban Oldalágak hossza cm csúcson 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 ö— 4 3—2 1 141 17 29 34 30 38 46 69 66 90 79 110 120 85 70 55 33 55 45 18 106 11 17 22 16 20 29 34 34 40 33 48 47 40 33 23 17 14 11 10 75 ; 35 65 6 59 12 65 12 53 14 53 18 63 17 49 35 52 32 44 50 42 46 44 62 39 73 42 45 47 37 42 32 48 16 25 41 24 34 56 S 25 35 41 35 47 47 37 51 48 56 58 56 61 58 53 58 52 75 76 44 12 6 8 8 9 10 11 15 13-5 17 18 20 24 20 22 21 16 20fl2 134-11 10 összesen 1230 60.- 49 625 51 AZ ATRIPLEX H0RTEN8E 29 Az eloszlásnak előbbiekben megállapított harmóniája csak azokra az esetekre illik rá teljesen, amelyekben a íöszár az oldal- ágakat teljesen dominálja, vagyis amikora növény termete karcsú. Terebélyes példányokon, mint aminők az Atriplex nitcns egyénei között igen gyakoriak, a legalsó hatalmasra nőtt oldalágakon a sárgamagvü vertikális termések viszonylagos mennyisége nagyobb^ mint a felettük lévő rövidebb oldalágakon, de a növény egészére nagyjában ugyanaz a viszony állapitható meg, mint az előző esetekben. A horizontális termések a legtöbb esetben mind feketemag- vűak és ennek következtében nem forog fenn a szüksége annak, hogy sárga- és feketemagvúsága helyzeti viszonyával részlete- sebben foglalkozzam. Mindössze azokra az esetekre kell a figyel- münket kiterjeszteni, ahol a termés kétalakúsága jelentkezik. A vertikális termések két alakjának elhelyezésében mutat- kozó vonatkozás a horizontális termésekre is érvényes, mert az utóbbiak sárgamagvü alakjai mindig a csúcsokon jelennek meg és pedig első sorban a csúcsálló fürt felső régióiban és csak másod- sorban a felsőbb oldalágak csúcsain. A feketemagvúak a csúcsok- ról leszorulnak. A termésalakok helyzeti viszonyának megállapításában már eddig is fontos szerepet vitt a számbeli viszony anélkül, hogy az utóbbi körülményre különösebb figyelemmel lettünk volna. A következő sorokban tehát a különböző termésalakok abszolút és relatív számának egyénenként való megjelenését fogom tár- gyalni. Az Atriplex nitens hatalmas termetű terebélyes példányain becsléseim szerint 250.000 — 300.000 termés is fejlődik. Ezek- nél jóval kisebb és karcsúbb példányok egyikén magam is meg- számláltam 68.117 darabot. Viszont az apró termetűeken gyakorta nem fejlődik több, mint néhány száz. A következő 3. sz. táblázat- ban több példányról pontos számadatokat állítottam össze, melyek részint az abszolút menyiségekre, részint pedig a relatív mennyi- ségekre vonatkoznak. (L. a 3. számú táblázatot.) A 3. sz. táblázatban közölt adatokból látható, hogy a termés- alakok abszolút és relatívmennyisége rendkivülnagy ingadozásoknak van alávetve. Az abszolútmennyiség ingadozása nagyjában a termet nagyságával együtt változik. Láthatni továbbá, hogy a termések túlnyomó számban vertikálisak és ez utóbbiak közül hol a sárgamagvúak, hol pedig a feketemagvúak vannak túlsúly- ban. A terméseknek csak a kisebb része horizontális s ezek többnyire mindannyian feketemagvúak, vagy ritkábban egy részük sárgamagvü, de az utóbbiak mindig alárendelt kisebbségben vannak. 3G t FUC8KÓ M. 3. sz. táblázat. 09 Név i ■oh 03 5C Termé^ salakok absz. mennyisége termésalakok rel. mennyisége »/o-ban vert. 1 horiz. | össze- vert. II horiz. ca -2 c3 « .4-a eS ® .*i» c3 H.3 ki WIJ n4 tuo 140 2460 60 40 570 12 88 9 Atr, hortense f. rubra 128 2367 48 52 354 — 100 10 „ 195 12033 11 89 921 — 100 11 » 225 9242 15 85 1303 — 100 12 Atr. nitens 86 305 70 30 24 — 100 13 >» 130 2518 40 60 548 — 100 14 n 140 1361 44 56 260 — 100 15 ^ 210 18487 18 82 10102 — 100 16 » 330 56886 29 71 11231 — lOU 17 1) 330 215162 41 59 66120 — 100 E táblázat és az e táblázatba fel nem vett példányok adatai alapján feltűnő, hogy a horizontális termések között az uralkodó alak majdnem kivétel nélkül a feketemagvú, sőt a sárgamagvú alak a legtöbb esetben hiányzik is. A vertikálisok megoszlásá- ban már nagyobb a változatosság, mert egyes esetekben a fekete- magvúak, más esetekben a sárgamagvűak vannak túlsúlyban. A sárga- és a feketemagvú alakoknak ez a váltakozó aránya 3. növénynek bizonyos sajátságaival kapcsolatos. A táblázatból háromféle adat olvasható le, ú. m. : a növény magassága cm-ek- ben, a vertikális és horizontális termések száma külön-külön összesítve és végül a sárga- és feketemagvú alakoknak az utób- biakból kiszámított 7o"OS száma. Az 1-6. sz. tétel az A. hortense kistermetű és lazafürtű példányaira vonatkozik. E példányokon a vertikális terméseknek 67 — 1007o-a sárgamagvú, tehát a feketemagvúak nagyon alá- 32 f FÜCSKí) M. rendelt számban szerepelnek. Horizontális terméseiknek 7 — 237o-8' sárgamagvú, tehát a ti'ilnyomó többsége feketeszinü. A 7- — 8. sz. tételben az A. hortense-nek az előbbieknél jóval erőteljesebb példányai szerepelnek, melyeken a vertikális termések tömött füzérekbe sarokoznak és ezzel kapcsolatban jóval nagyobb számmal fejlődtek. A sárgamagvú vertikális és horizontális termések "^/o-os számában az előzőkkel szemben jelentékeny esés mutatkozik. A 9 — 11. sz. tétel az A. hortense f. ruhra három példányá- nak adataiból készült. A 9. sz. tétel egy 128 cm. magas példányra vonatkozik, amely lazafürtű és gyértermésű. A 10—11. sz. két példány erőteljesebb, 195 — 225 cm. magas és tömöttfürtű. Ha az utóbbi kettőt a 9. sz.val összehasonlitjuk ugyanarra az ered- ményre jutunk, mint az előző példákon. Csak az okoz némi különb- séget, hogy jelen esetben a horizontális termések mind a három egyénen kivétel nélkül feketemagvúak, de a vertikális termésekre áll az a szabály, hogy a lazafürtű példányon a sárgamagvúak Vo'OS száma jóval nagyobb, mint az erőteljesebb növésű tömött- fürtűeken. ,-,,_. Hasonló szabály az A. nitens-ew is megállapítható, ha a^ 12-— 14. sz. tételt a 15 — 16. sz.-val összehasonlitjuk. Csak a 17. sz. tétel mond ellent az eddigi tapasztalatoknak. Ebbe a tételbe egy rendkívül erőteljes növésű, terebélyes termetű és igen tömött- fürtű példány adatait vettem be. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez utóbbira vonatkozó adatok legfeljebb megközelítő érték- kel hírhatnak, mert a magvaknak csak mintegy ^U-éi számláltam meg közvetlenül, amiből azután megfelelő számítással állapí- tottam maii' a teljes számot. Ez az oka, hogy a 17. sz, tétel csak valószínűségi adatokat tartalmaz. Figyelmen kívül hagyva a 17. sz. tételben foglaltakat, a táblázat adatai alapján a következőket lehet megállapítani. A termés abszolút száma és a termésalakok relatív mennyi- sége között némi összefüggés mutatkozik. A termés kisebb abszolút számával kapcsolatosan a sárgamagvúság gyarapodása észlel- hető különösen a vertikális termésekben, a horizontálisakban már kevésbbé, de a szélső esetek ott is határozottan emellett bizonyítanak. Továbbá a vertikális termésekben túlsúlyra jutott sárgamagvúság többnyire hatással van a horizontális termések kialakulására is, mert a sárgamagvú horizontális termések több- nyire már csak akkor jelennek meg, amikor a vertikális termé- seknek a túlnyomó többsége sárgamagvú, A sárgamagvúságnak a vertikális termésekben való kisebb mérvű érvényesülése esetén a horizontális termések mind feketemagvúak. Végső eredményben arra a megállapodásra lehet jutni, hogy a vertikális termések sokkal inkább hajlandók a kétalakúságra, mint a horizontálisak, vagyis az előbbiek sokkal nagyobbmérvű plaszticitással bírnak, mint az utóbbiak. AZ ATRIPLEX H0RTEN8E 33 A lazafürtü, kistermetű példányok a nyár elején csírázott magvakból fejlődnek főképen akkor, ha a talaj állandóan száraz. A nyári meleg ós a vízhiány sietteti a virágok fejlődését, amely körülmény a vegetatív növekedés rovására történik. Nagyobbszámú termés csak a főszár csúcsán fejlődik. A magvak minősége és a növény termete között mutatkozó összefüggés C o h n kísérleteiben éppen ellenkező formában nyil- vánult meg.^ Szerinte a nagynövésű, jól táplált 2 méter magas egyéneknek összes termésalakjai majdnem kivétel nélkül sárga- magvúakká fejlődtek, rosszul táplált apró példányokon, ellenben a termések többsége feketemagvú lett. Első és második kísér- letében nőtt erőteljesebb példányok magvainak számarányáról sajnos nem közül pontos adatokat, aminek alapján valószínűnek tartom, hogy nem vette figyelembe a növényen fejlett összes mag\'akat, hanem valószínűleg csak néhány csúcsálló fürtre volt tekintettel, amelyekről fentebb kimutattam, hogy rajtuk többnyire a sárgamagvúság dominál. Ha az alsóbb oldalágakon lévő für- töket is figyelembe vette volna, bizonyára talált volna nagy szám- mal feketemagvú terméseket is, amelyekről kimutattam, hogy a szár alf;óbb régióin helyezkednek el. A termés fejlődése. Virágzás után a vertikális termések tűnnek fel először gyorsan fejlődő burokleveleik révén. A horizontálisak jóval később jelent- keznek. A termésfürtök is igen korán kezdenek kialakulni olyan módon, hogy a vertikális termések az alaptól kiindulva csúcs felé tartó sorrendben indulnak növekedésnek. A még fiatal termésfürt füzérein a vertikális termések buroklevelei a csúcs felé haladó sorrendben fokozatosan kisebbedők és ebben a kor- ban nem is lehet még eldönteni, hogy melyik lesz a sárga, vagy a feketemagvú termés. Sőt valószínű, hogy a magvak ebben a korban még teljesen indifferens állapotban vannak, amiről majd a későbbiek folyamán lesz szó [v. ö. Cohn (3) 88 old.], A fejlődés későbbi stádiumában a buroklevelek nagysága tekintetében lényeges változás tapasztalható. A füzérek csúcsa közelében lévő termések buroklevelei jóval nagyobbakká lesznek, mint az alsóké, holott kezdetben fordítva állott a dolog. Ez az állapot annak a kifejezője már, hogy a magvak minőségének előbb említett indifferens állapota megszűnt, mert a csúcsok köze- lében lévő nagyobb buroklevelű termések mindannyian sárga- magvúak lesznek és az alapok táján található kisebb burokleve- lúek fekete magvakat fejlesztenek A termés érésére vonatkozóan is érdekes tapasztalatokat szereztem. Az akropetális fejlődési sorrend alapján azt várnók, ' Cohn, (3) 81—84. old. 1—4. kísérlet. Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 3 84 t FUCSKÓ M. hogy az érési sorrend követni fogja a fejlődésben tapasztalt csúcs felé haladó irányt. A valóságban fordítva áll a dolog, mert az éredés jelei a csúcsokra jutott nagy buroklevelű vertikális terméseken jelentkeznek először. Az érési folyamat azonban nem száll le a bázis felé megszakítatlan fokozatban, hanem a fekete- magvú termések felső határán megszakad, miáltal a sárgamag- vúak korábbi érése határozottabb formát ölt. A feketemagvúak teljes érése később következik be. A sárgám agvúakon mutatkozó érési jelenségek abban nyilvánulnak meg, hogy a buroklevelek elveszítik zöld színüket, megsárgulnak és elhalnak. A feketemag- vúak burokleveleinek elsárgulása jóval későbben kezdődik. Kérdés, vájjon a magvak a buroklevelek sárgulása kezde- tén az érettségnek minő fokán vannak. A sárga magvakban lévő magfehérjf ebben a korban még dúsnedvű és azt a benyomást kelti, mintha még éretlen volna. A fekete magvak magfehérjéje ugyanekkor már egészen tömött, kevés nedvet tartalmaz, jóllehet a termésburok ekkor még egészen zöld, érettsége tehát jóval előrehaladottabb stádiumban van, mint a sárga magvaké, mert éredése kezdete is korábbi, mint az utóbbiaké. A sárga- és feketemagvú termések érésében tehát a követ- kező különbségek állapíthatók meg: A feketemagvúak éredése a fejlődési sorrendnek megfele- lően korábban indul meg. mint a sárgamagvúaké és az egész folynmat lassú haladással a teljes érettségben ér véget. Ezzel szemben a sárga magvak éredése későn indul meg és a csak rövid ideig tartó lassú érési folyamatra hirtelen beálló elszára- dás következtében az érettségnek teljes fokára el sem juthatnak. A sárgamagvak fejlődése tehát ismeretlen belső okok kényszerítő hatására nem fejeződhetikbe. Támogatja ezt a felfogást a maghéj anatómiai szerkezete, a keményítőszemek és az egész magfehérje laza szerkezete és végül a termésburoknak idöelőtti elsárgulása. Az utóbbi jelenség akkor áll be. mikor a termésnek a táplálásban való részesedése megszűnik. A táplálás megszűnte a mag további fejlődését megakadályozza és ilyen módon a további jelensége- ket sem tekinthetjük az éredés jeleinek, hanem egyszerűen elszá- radásnak. Az elmondottak értelmében a sárgaszínű magvakat éretlen magvaknak kell minősítenünk. Ilyen értelmezéssel a magvak minőségére alapozott hetero- karpia is egészen új világításban tűnik elő. A feketemagvú termésekben a mag teljesen beérik, a sárgamagvúakban éretlen marad és ez az utóbbi körülmény megakadályozza a mag teljes kifejlődését. Ha a sárga magvak időelőtti kényszerérése be nem következnék, joggal föltehető, hogy a keményítőszemek és a magfehérje a fekete magvakéhoz hasonló tömöttségűre fejlődnek, továbbá a maghéj sejtjeinek fala is megvastagodnék és meg- keményednék, sőt még szin tekintetében is a fekete magvakon tapasztalt sajátságokat öltene magára. AZ ATRIPLKX HORTHNSE 35 A horizontális termések fejlődésének és érésének sorrend- jére vonatkozóan nincsenek adataim, minthogy azonban a sárga- és feketemagvn alakok elhelyezése analóg a vertikális terméseké- vel, egész bizonyossággal állithatjuk, hogy a magvak érettsége tekintetében is azonos sajátságokkal állunk szemben. A termésalakok számarányának változása mesterséges beavat- kozásokra. A termés vertikális és horizontális alakja közötti különb- ség morfológiai okokra vezethető vissza, mert a termés alakja már a virágban praeformálva van. A leples virágokból nagyon ritka kivétellel mindig horizontális termések és a lepelnélküliek- böl vertikális termések fejlödnek. Másként áll a dolog a magvak minősége tekintetében. Utóbbira a fejlődés korai szakán legfel- jebb a termés helyzetéből lehet következtetni, de egyébként a mag még ekkor teljesen indiferens állapotban van. A sárga- és feketemagvú alakok kölcsönös helj^zete arra vall, hogy létrejöttükben korrelativ hatások érvényesülnek és minthogy ez utóbbiak a táplálóanyagok eloszlásával szoros kap- csolatban vannak, föltehető, hogy a magvak minőségét is a táp- lálás módja szabja meg. Gr o e b e l (10) is utal erre a körülményre, mert feltűnt neki. hogy bizonyos heterokarp növények különböző termésalakjának elhelyezésében többnyire meghatározható szabá- lyosság mutatkozik. Hivatkozik t\z A ethioneyna- íajoknak Solm s- L a u b a c h (18)-tól leírt heterokarpiájára, mely szerint e növénye- ken a terméseknek bizonyos alakja a virágzati tengely csúcsán, vagy különleges oldalágakon helyezkedik el. Véleményét a követ- kezőben foglalja össze: „ Die vorstehenden kurzen Bemerkungen zeigen, dass die Heterokarpie kausal offenbar mit der verschie- denen Stellung der Blüten (soweit diese eine verschiedene Ernah- rung bedingt) verknüpft ist." ^ Ezek alapján nagyon valószínű, hogy az Atriplexek heterokarpiája legalább is a sárga- és fekete- magvúság tekintetében szintén a terméseknek eltérő módon való táplálásán alapuló jelenség, nem pedig egyszerű ökológiai alkal- mazkodás, amint azt némelyek, különösen D e 1 p i n o -^ és C o 1- 1 i n s ^ (4) hiszik. G 0 6 b e l-nek idézett felfogását C o h n kísérletekkel iga- zolta, melyeknek eredményeit még kísérleteim lezárása előtt közölte. Nyolc kísérletről számol be dolgozatában, melyek közül az első négyet a különböző táplálkozási viszonyok hatásának kutatására és a többit az operatív beavatkozások befolyásának tanulmányo- zására fordította. Kísérleteit megelőzően abból indul ki, hogy a sárgaszínű magvak több táplálóanyagot igényelnek, mint a feketék, ' Goebel K. (lU). 437. old. - D e 1 p i n 0 (5). 27—68. old. 3* 36 t FÜCSKÓ M. mert sokkal nagyobbak, amiből az következik, liogy a növény táplálásának javítása a sárgamagvúságra kedvezően fog hatni, a táplálási viszonyok rosszabbodása ellenben az ellenkező hatást fogja kiváltani, vagyis a termésalakok feketemagvúságát fogja elő- mozdítani. Négy első kísérletének közzétett eredményei teljesen igazolják előzetes feltevését, minek következtében feleslegessé válnék minden további kutatás, ha kísérleti eredményeinek helyes- sége megfigyeléseim alapján kétségesnek nem látszanék. A termésalakok számarányának tárgyalása során már rámutat- tam arra a sajátságos körülményre, hogy a nagynövésíi példányo- kon, melyeknek tehát kedvező táplálásban volt részük, a sárga- színű magvak számaránya átlagban véve kisebb, mint a kedve- zőtlen táplálkozási viszonyok között nőtt apró példányokon, ami- ből azután éppen az ellenkező következtetést lehetne levonni, mint Cohn kísérleteiből. Azt is emiilettem már. hogy Cohn hibáját az 1 — 2 kísérletben kell keresnünk, ahol nagynövésű példányokkal volt dolga, melyekről az összes termésalakok számará- nyának pontos megállapítását mellőzve egyszerűen kimondja, hogy az első kísérletben nőtt egyének közül 3 drb tisztán és a többi túlnyomó részben sárgamagvú. A 2-ik kísérletben szintén csak becslések alapján állapította meg a feketemagvú termések számá- nak a sárgaszínüek rovására történő gyarapodását, pedig nagyon is fontos, sőt nélkülözhetetlen lett volna a pontos száraada- toknak közlése, (amit szerző mellőzhetőnek tart M meri megfigye- léseim során sohasem láttam olyan két méter magas példányt, amelyen a fekete magvak igen nagy mennyiségben, sőt mond- hatnám domináló számban ne fejlődtek volna. Cohn négy első kísérlete tehát nem szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a sárgamagvúság a kedvező táplálási viszonyok következménye, pedig a magvak méretei alapján teljesen jogosult ez az okos- kodás. A növény asszimiláló szervei a levelek, amelyeknek összes- sége adja a lombfelületet. A lazafürtű apró példányokon lévő lombfelületnek egy-egy termésre eső hányadosa mindig nagyobb, mint a tömöttfürtű nagynövésű egyéneken, amely körülmény egy- úttal magyarázatát adja megfigyeléseimben a sárga- és a fekete- magvú termések változó számarányának. A lombfelületháuyadost több esetre kiszámítottam és a nyert eredményeket a következő 5. sz. táblázatban állítottam össze: Cohn, (3) i. h. 81. old. XZ ATRU'LMX HORTKNSE 37 o. sz. táblázat. Név -a ■n 03 .03 ; s s o o 03 — SS > N •a> ^ C ^ a o r < 03 O J3 iVert. termések száma a 03 u rA > Horizontális termések sz. r- > c2P ■?5 3 4 5 6 7 8 9 10 Atriplex hortense Atriplex hortense f. rubra 7o 90 90 112 114 130 140 128 225 195 310 238 261 678 436 192 242 1360 2903 3646 238 278 300 807 410 4369 3036 2721 10515 12954 1-30 0-85 1'60 0-84 1-06 044 0-79 0-49 0-27 0-28 207 257 293 778 385 3449 2466 2367 9242 12033 98 96 86 98 100 30 60 48 15 11 0 31 23 4 21 14 14 7 — 9 29 — — 25 20 70 920 — 40 570 12 52 354 — 85 1303 — 89 921 77 86 100 100 80 100 88 100 100 100 A táblázat 1 — 7. sz. tétele az A. hortense-ve vonatkozik, melyek 1 — 5. sz. példányai kisebbtermetüek és lazafiirtűek vol- tak. A lombfelülethányados ez utóbbiakon nagyobb (0 84 — l'GO cm"^) mint a 6 — 7. sz. erőteljesebb növésű és töniöttfürtű egyé- neken (0'44 — 0"79 cm^). Ha ezek alapján összehasonlítjuk a sárga- és feketemag'vú termések számát, amiről a táblázat jobb oldalán a vertikális és horizontális termések szerinti eloszlásban százalé- kos kimutatást készítettem, kitűnik, hogy legalább is az első öt esetben a vertikális sárgamagvú termések nagyobb arányban vannak képviselve, mint a 6 — 7-ben. Ugyanezt az összefüggést a horizontális termésekre nem lehet teljes határozottsággal meg- állapítani. A 8—10. sz. rovat A. hortense f. rw&ra három példányára vonatkozik, melyek közül az első kisebbnövésű és lazafürtü, a második és harmadik nagyobbtermetű és töniöttfürtű példány volt. Az elsőnek lombfelülethányadosa 049 cm- és az utóbbi kettőé 0*27 — 0"28 cni^. A horizontális termések magvai mind a három egyénen feketék és ennek következtében az összehasonlításban csak a vertikális termések szerepelhetnek. Ez utóbbi termések közül a 8. számún 487,,, a 9. számiín 157o és a 10-iken llVo sárgamagvií. A felsorolt példák tehát azt látszanak igazolni, hogy a lombfelülethányados nagyobbodása a sárgamagvúságra elömoz- dítóan hat. 38 FUCSKU M. Az asszimiláció székhelye a loniblevelekben van, de emel- lett a vertikális termések buroklevelei is asszimilálnak. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi helyen termelt asszimiláták kizáróan a vertikális termések táplálására fordíttatnak és ha ehhez még a lomblevelek asszimilátáiból jutó részt is hozzászámítjuk, érthe- tővé válik, miért nagyobb a vertikális termésekben a sárga- magviiságra való hajlandóság, mint a horizontálisakban. Min- den vertikális termésnek két-két buroklevele van, melynek asszi- miláló felülete rendszerint jóval nagyobb, mint a lombfeliilet- hányados. Az elörebocsátott fejtegetések után az volna már most a további feladat, miként lehetne a sárga- és feketemagvú termé- sek számarányát mesterséges beavatkozással befolyásolni. Az eddigi megfigyelések alapján elegendő útbaigazítás áll rendel- kezésünkre. Abból indultunk ki, hogy a sárgamagvak a feketék- kel szemben nagyobbmérvü táplálást igényelnek és evvel a felte- véssel kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a kedvezőbb táplálási viszonyok a sárgamagviíságot nagyban elősegítik. Önként kínál- kozik tehát a módszer, mellyel a sárga és a fekete magvak arányát tetszésünk szerint módosíthatjuk. Ilyen módszer a lomb- felülethányados nagyobbítása és kisebbítése. A lombfelülethányados nagyobbitásának következményéről előleges tapasztalatokat szerezhetünk bizonyos természetes ope- rációk révén. Az Atriplexeket a hernyók némelykor tömegesen lepik el és lerágják a növény legfiatalabb részeit, ú. m. a csiícsi virágzatokat vagy a még egészen fiatal termésfürtöket és az alatta lévő apró zsenge leveleket. Az alsóbb régiókban lévő nagyobb lombleveleket többnyire nem bántják és ilyen módon a megcsonkított növényen a termés a rendesnél sokkal kisebb számban fejlődhet, mint akkor, ha a íombfelület majdnem ere- deti terjedelmében megmaradt volna. A heruyórágásnak a növény további alakulására nagy ha- tása van. Az oldalágak a csúcs lerágása következtében korre- lativ okokból a normálisnál erőteljesebbekké lesznek, a termé- sek és magvak is nagyobbra nőnek, mint rendes körülmények között, a levelek pedig az asszimilátákban beálló túlproduktum miatt vastagok és húsosak lesznek. A sárga- és feketeszinú magvak számarányában az eddigiektől szintén eltérő viszonyokat találtam. A sok példa közül kettőről pontos adatokat vettem fel, mikről a következőkben számolok be. Az A. Jiortense f. nibra egy kisebb példányának csúcs- álló termésfürtjét a hernyó még igen fiatalon lerágta. A növény magassága csonkítás után 95 cm lett Kifejlődött rajta 260 drb. termés, melyek közül 245 drb. vertikális és 15 drb. horizantális volt. A vertikálisaknak 77"/o-a sárgamagvú és 237o-a fekete- magvú. A horizantálisak közül 13Vo sárgamagvú és 87*^/o fekete- AZ ATRIPLEX HORTENSK 39 inagvú. A lombfeliilethányados 1*42. A vertikális termések elosz- lásáról a következő G. sz. táblázat és a 11. sz. képen ábrázolt grafikon nyújt hü képet. 11. kép. Az Atriplex li o r t e n s e f. rubra Hort. sárga és fekete magvú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt víz- szintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg. A sávoknak fehéren hagyott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete magvú vertikális terméseknek ** |,-os számát fejezi ki. A baloldalra írt számok az oldalágaknak altdról számított sorrendjét jelölik. 6. S3. táblázat. Oldalágak sorszáma Egy-egy oldalágon 1 Oldalágak hossza cm összes vertik. i termés sárga vertik. termés fekete vertik. term. összesen Vo-ban összesen V„-ban 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 1-2 34 23 20 11 20 22 33 16 19 14 33 33 20 12 5 17 16 13 13 16 13 31 97 87 60 45 85 73 39 81 84 93 94 1 3 8 6 3 6 20 o 3 1 2 3 13 40 55 15 27 61 19 16 7 6 11 9 10 13 13 13 19 17 25 18 164-10 Összesen i 245 189 77 56 23 40 t KUCSKÓ M. E táblázatot és a róla készült grafikont a 2. sz. táblázattal és a neki megfelelő grafikonnal (10. kép) kell összehasonlítani. Az összehasonlításból mindjárt első pillanatra feltűnik, hogy a hernyórágta példány terméseinek nagyobb százaléka sárgamagvií, mint az érintetlen állapotban nőtt növényen és különösen az a feltűnő, hogy a horizontális termések között is fejlődtek sárga- magvúak, minőkkel e vörösszínű változaton a normális esetekben csak igen ritkán találkozunk. A vertikális termésekről készült grafikonon azt az eltérést tapasztaljuk, hogy a sárgamagvúak "/„-OS minimuma az alulról számított 6-ik oldalágon van, míg a normális példányokon a legalsó oldalágakon találtuk. A hatodik oldalág alatt a sárgamagvúak dominálnak, holott a normális eset- ben e helyen mindig a feketemagvú termések vannak túlsúlyban. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a magvak minősége a táp- lálás mértéke szerint alakul ki. Egy másik példányon a termésalakok a következő szám- arányban fejlődtek. Kifejlődött összesen 672 drb termés, melyek körül 604 drb vertikális és 68 drb horizontális. A vertikálisok- nak 97" /„-a sárgamagvú és 3'Vo-a feketemagvú. A horizonti'ilisak közül 92"/o sárgamagvú és 87n feketemagvú. A lombfelülethá- nyados 1"12 cm'^ Hasonló eredményeket számos más esetben is konstatál- hattam, melyekről azonban pontos feljegyzést nem készítettem. Az ismertetett példák alapján mesterséges beavatkozások- kal könnyű lesz odahatni, hogy a lombfelülethányados nagyob- bodjék. Nem mellékes azonban, hogy ezeket az operatív beavat- kozásokat mikor végezzük. Nagyon korai csonkítással nem érjük el a célt, mert a növény a megmaradt termésfürtökuek túlerős fejlődésével pótolni képes az elveszett részeket. A virágok ugyanis olyan nagy számmal fejlődnek, hogy nagy részük normális viszo- nyok között abortálódik, mert a növény nem rendelkezik annyi táplálóanyaggal, hogy valamennyit kifejleszthetné. Csak abból a virágból lesz termés, amely helyzeténél fogva a továbbfejlő- désre elegendő tápláló anyagot kap. A nagyon korai operáció tehát sohasem hozza meg a kívánt eredményt, mert a normális viszonyok között abortálódó tartaléktermések fejlődésnek indulnak és aszerint, amint a csonkítás révén kisebb- vagy nagyobbszámú termés távolittatott el, az elvesztettek száma vagy teljesen, vagy legalább is javarészben pótlódik. Az operáció akkor hozhatja csak meg a várt eredményt, ha a tartaléktermések abortusa után foganatosíttatik, tehát körülbelől abban az időben, mikor a ver- tikális termések buroklevelei 3—4 mm. hosszúságúak. De még Így is igen nagy mértékűnek kell lenni a csonkításnak, mert a növény pótló képessége folytán új virágok is fejlődhetnek, még pedig tekintélyes számmal. Viszont a túlkései operáció nyomán sem következik be a várt hatás, mert a növekedés befejeztével a termés karaktere teljesen kialakul, amin azután változást előidézni nem lehet. AZ ATRIPLEX HORTENSK 41 Az eltávolított termések pótlására különösen nagy a hajlan- dóság az A. nitens-heu. C 0 h n az operatív beavatkozásoknak négy módját alkal- mazta, amelyek közül kettőt (5 — 6 kísérlet) virágcserépben nevelt üvegházi példányokon hajtott végre. Az 5-ik kísérletben megaka- dályozta a horizontális termések kifejlődését, minek következmé- ny ekép valamennyi vertikális termés sárgám agvúvá lett. A 6-ik kísérletben a vertikális termések fejlődését akadályozta meg és ezen a réven a legtöbb horizontális termés sárgamagvúvá fejlődött. Nem közli azonban, hogy az operált növények milyen termetűek voltak és milyenek voltak az összehasonlításra szolgáló példányok. Hetedik kísérletében egy dugványról számol be, amelyen csak a horizontális termések fejlődhettek ki és végül a 8-ik kísérletben egy erősebb megcsonkított példánynak újonnan fejlődött négy rövid hónaljhajtását veszi figyelembe, melyeken az újonnan fej- lődött néhány termés ^ mind sárgamagvú volt. E kísérletek eredményei a lombfelülethányados nagyobbí- tásán alapulnak és bár kétségtelenné teszik, hogy az operatív beavatkozások hatással vannak a magvak kialakulására, mégis csak igen általános következtetésekre jogosíthatnak fel bennün- ket. Arra, hogy az operatív beavatkozások hatásának lényegét közelebbről megvilágíthassuk, pontos szám- és mérési adatokra van szükség, mikre alábbi kísérleteimben mindenütt tekintettel voltam. I. kísérlet. A hernyórágás mintájára első sorban az A. nitens példányai- nak főszáráról és oldalágairól valamennyi csúcsálló fürtöt eltávo- lítottam. E beavatkozásra a lombfelület majdnem teljes egészé- ben megmaradt, mert a levelek az ágaknak megmaradt alapi és középső részén vannak, viszont a termések többsége az eltávo- lított szárrészeken volt, tehát a lombfelülethányados ezzel a mód- szerrel jelentékenyen megnagyobbodott. A kísérlet eredményei az érintetlen állapotban nevelt növényé- hez képest a sárgaszínű magvak arányának emelkedésében nyil- vánult még ott is, ahol egyébbként majdnem kizárólag fekete magvak fejlődnek. A csonkított példányok egyikén összesen 15347 drb termés fejlődött ki, melyből 9102 drb a sárgamagvú vertikálisra, 2516 drb a feketemagvú vertikálisra, 2 drb a sárgamagvú horizontá- lisra és 3727 drb a feketemagvú horizontálisra esett. Tehát a vertikális terméseknek 78'^/o-a sárga- és 22^/f^-a feketemagvú. A horizontálisaknak majdnem 100*'/o-a fekete, tehát a sárgamagvú- ság főképen a vertikális termésekben jelentkezik. (V. ö. 4. sz. táblázat 15. sz. rovat). 1 C 0 h n, (3) 85. old. 26. kép. 42 T FUC'SKO M. II. kísérlet. Az operációt a legtöbb példányon a következő módon haj- tottam végre. A fiatal terméseket az oldalágakról mind eltávolí- tottam, csak a föszár csücsálló fürtjén és esetleg az ez alatt lévő néhány legrövidebb oldalágon hagytam meg. Kivételes esetekben az igen nagytermetű terebélyes példányoknak leghosszabb oldal- ágain is meghagytam még a csúcsálló fürtöt. Operáció után a megmaradt fürtök a normálisnál jóval erőtel- jesebbekké fejlődtek és az utólag fejlődő virágok nagyban hozzá- járultak a termések számának gyarapításához és a termésfürtök ennek következtében nagyon tömöttekké lettek. A táplálék tiíl- tengésének jelei annál kifejezettebben nyilvánultak meg, minél kevesebb volt a megmaradt termések száma. A sárga- és fekete- magvüság számaránya is ehhez a körülményhez alkalmazkodott. A magvak számarányára vonatkozó adatokat az alábbi 7. sz. táblázatban állítottam össze, de az abban foglalt eredmények helyes értelmezése érdekeben néhány megjegyzésre van még szükség. A termésalakok helyzeti viszonyának vizsgálata során kitűnt, hogy a sárga- és feketemagvú termések számaránya nem egy- forma a növény minden részén. A sárgamagvúak főképen a csúcsokra és a feketemagvúak pedig leginkább a bázisokra tömö- rülnek. Ebből következik, hogy az operatív beavatkozás hatásá- ról csak úgy nyerünk helyes képet, ha az érintetlen példányoknak azt a részét választjuk ki az összehasonlítás alapjául, amely rész a kísérleti példányokon a termések nevelésére fordíttatott. Tehát a mostani kísérletből nyert számadatokat sem vethetjük egybe a termésalakok összegéből vont viszonyszámmal, pusztán a csúcs- álló fürtön megállapított ilynetnü eredményekkel szabad össze- hasonlítanunk. 7. sz. táblázat. ■VT \'ertik. termések száma Horiz. termések száma S ^N e v 1 össze- sárga fekete össze- sen "/„ ' Vo sen sárga 7 fekete ü 1 2 3 4 5 6 7 8 Atriplex hortense f. rubra » n Atriplex hortense Atriplex nitens :J 1 852 697 447 73 177 107 -íoi 4595 28516 99 1 77 23 86 14 97 1 3 100 — 99 1 77 23 88 12 156 80 58 7 30 12 1594 7073 65 i 3 14 10 67 2 35 93 97 86 90 33 98 100 AZ ATRII'LKX HORTENSE 43 A táblázat 1 — 4. sz. tétele az .4 hortense f. rubra négy pél- dányára vonatkozik, melyeken a vertikális magvaknak 86 — 99"/o"^ sárgaszínű és a horizontálisak közül 3 — 657o ^ sárgaszínű. Ha összehasonlítjuk ezeket az eredményeket az érintetlen állapot- ban nevelt példányokkal (1. sz. táblázat) a sárgamagvúságnak határozott gyarapodását fogjuk tapasztalni, jóllehet az összeha- sonlításban nem az egész növényre kiszámított átlag, hanem csak a csúcsálló fürtön talált eredmények íiz irányadók. De még így is nagymérvű haladás látszik a sárgamagviíság felé, külö- nösen, ha a horizontális terméseket vetjük össze, mert a leirt érintetlen egyéneken sárgaszínű horizontális magvak egyáltalán nem fejlődtek. A táblázat 5 — 6. sz. pontja az A. liortense-nek az előbbi- ekhez hasonlóan nevelt két példányáról számol be, melyek a 4. sz. táblázatban ismertetett érintetlen példányok közül csak a 11. és 12. sz.-val hasonlíthatók össze, mert termet dolgában csak ez utóbbiakkal egyeznek meg. Az előbbiekkel azonos kísérleteket az A. nitensen szintén végeztem, minthogy ezen a terméseknek igen nagy számát hagy- tam meg, a sárgaszínű magvak nem jutnak olyan magas fokú túlsúlyra, mint az előző példákon (7. sz. táblázat, 7—8. sz. tétel). Sárgamagvú horizontális termések csak az egyik esetben fejlődtek, de amely körülmény egymagában is elegendő bizo- nyíték arra, hogy az operáció a sárgamagvúságra elöinozdítóan hatott, minthogy az érintetlenül nevelt példányokon a horizon- tális termésekben lévő magvak a legritkább esetek kivételével mindig feketeszínűek. Az A. nitens igen erős és terebélyes példányain a főszár csúcsán és az alatta álló igen rövid oldalágakon, továbbá a leg- hosszabb oldalágak csúcsálló fürtjein hagytam meg a termést, a növény többi részéről még igen fiatalon valamennyit eltávolítot- tam. Az ilyen módon nyert eredmények a sárgamagvúságra való hajlamot még kevésbbé fejezik ki, mint az előbbiek, mert a megmaradt termések száma tetemes. így például egy 3 méternél magasabb terebélyes termetű növényen az operáció után 99070 drb termés fejlődött ki, ami a vele egyenlő termetű érintetlen példány termésének körülbelül V;)-ad része. Horizontális termései mind feketemagvúak voltak, a vertikális termések közül pedig: 79'Vo sárgamagvú és 21'Vo feketemagvú volt. Ezzel szemben az. érintetlen példány csúcsálló fürtjében a vertikális terméseknek 48'7o-a sárgamagvú és 527o-!i feketenmgvú, vagyis az operáció a sárgamagvúságra ebben az esetben is kedvezően hatott. III. kísérlet, A termés számának csökkentése még kevésbbé hat ki a magvak minőségére akkor, ha a termésnek csak a felét távo- lítjuk el. Itt az operáció kétféleképpen történhetik, vagy úgy, hogy minden második oldalágat és legfelül a csúcsálló fürtöt ha- 44 t FüCSKÓ M. sonló módon fele termésétől megfosztjuk, vagy pedig úgy, hogy a termésfiirtöket minden második levél hónaljából leoperáljuk. Az A. nitens-nek egy 280 cm magas karcsú termetű pél- dányáról pontos adatokat állítottam össze, melyek szerint a ki- fejlődött 84,937 drb termésből 26,366 vertikális és 8,571 hori- zontálissá lett. Az utóbbiak mind feketemagvúak, a vertikáli- saknak 327,)-a sárgamagvú és 68"/„a feketemagvú. Megjegy- zendő, hogy az operáció igen korán történt és ennek következ- tében az eltávolított termések jelentékeny része pótlódott, de még így is feltűnő, hogy a sárgamagvúak számában semmi emelkedés nem mutatkozik. IV. k í s é r 1 e t. A termés feleszámának eltávolítása még a következőkben ismertetendő módon is lehetséges. Az A. Jiortense f. ruhra 2 m magas tömöttfürtű példánya fiatal korában valami okból csúcsát elvesztette és ennek követ- keztében szára alul a föld színéhez közel két egyenlő ágra oszlott. Nem sokkal a virágzás után az egyik ágáról az összes termést eltávolítottam, a másikon meghagytam valamennyit. A termést viselő ágon a leirt beavatkozás hatásaként a túltáplálás bekövetkezésére számítottam. A túltáplálás jelei azon- ban elmaradtak, mert sem a levelek, sem a termésburok előle- velei nagyobbakká és vastagabbakká nem fejlődtek, mint ami- nőket a normális esetekben láttam. A másik ágon ellenben, me- lyen a termés fejlődését megakadályoztam, a levelek nagymér- tékben megvastagodtak és elhúsosodtak és lemezükön a túlhaj- tott növekedés miatt a nagyobb erek közötti részeken erős gyű- rődések támadtak. Azonkívül az ág csúcsa közelében a levelek és a szár egyes pontjain szirupsűrűségű cukros nedv vált ki. Mindezek a táplálék nagymérvű túltengésének leghatározottabb jelei. Vagyis az asszimiláták megmaradtak keletkezésük helyén és nem járultak hozzá a másik ág és a rajta fejlődő termések táplálásához. Nagyon valószínű tehát, hogy termések túltáplálá- sában más módszerrel sikeresebben járhattunk volna el. Hasonló jelenségeket más esetekben is láttam. Az összes oldalágakban és általában az egész növényben megvan az a tulajdonság, hogy az asszimiláták a csúcsok irányában vezettet- nek el legkönnyebben és leggyorsabban. Annál nagyobb mér- tékben van meg ez a sajátság valamely ágban, minél fejletteb- bek a méretei a rajta lévő másodrendű ágakhoz és a főszárhoz képest. Ebből következik, hogy a terebélyes növésű példányok legnagyobb oldalágaiból aránylag igen kevés asszimilált tápláló- anyag vándorol el a főszár csúcsa felé, ha előbbiekről az ösz- szes fiatal termést eltávolítottuk is. Ez az oka, hogy az I. kísér- letben utolsónak leírt A. nitens terebélyes példányának leghosz- szabb oldalágain szintén meghagytam a csúcsálló fürtöket, ame- AZ ATRIPLEX HORTlíNSE 45 lyek az elmondottak értelmében a föszár csúcsán meghag-yott termések táplálását csak nagyon alárendelt mértékben befolyá- solhatták. A szárrészek táplálkozási korrelációja még lazább abban az esetben, mikor a szár egészen alján egymagasságban két 12. kép. Az A t r i p 1 e X h o r t e n s e f. r u b r a H o r t. sárga és fekete magvú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt vízszintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg, a legfelső sáv azonban a föszár csúcsálló fürtjére vonatkozik. A sávoknak fehéren hagj'ott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete magvú ver- tikális terméseknek "/„-os számát fejezi ki. A baloldalra irt számok az oldalágaknak alulról számított sorrendjét jelölik. teljesen egyenlő ágra oszlik. Az egyik ágban keletkezett táp- lálóanyagok legfeljebb csak kis mértékben vezethetők át a má- sikba, de még igy is csak a nagyobb mérvű felhalmozódás után. Ennek igazolására szolgál a fent leírt példa, melyen a kifejlő- dött terméseket oldalágak szerinti eloszlásban számláltam meg. A vertikális terméseknek az egyes oldalágakra megállapított 46 t FUCSKÓ M. viszonyszámai alapján pedig külön grafikont is készítettem (L. 8. sz. táblázat és 12. kép). A táblázatot és a grafikont az 1. sz. táblázattal és a 9. sz. grafikonnal kell összeliasonlítanunk, hogy az operatív beavatkozás hatásáról fogalmat alkossunk. 8. sz. táblázat. ■A E g y - e g y old a 1 á g 0 n vertikális termés | horizontális termés 1 Az oldali sorszám Összes termés 1 1 ^ < ^ össze- sen sárga magvú (o fekete- magvú 0/ össze- sen sárga- magvú fekete- magvú 0 csúcs 403 394 80 20 9 100 16 25 75 73 49 51 2 — 100 8 24 78 76 64 36 2 — 100 9 23 10;; 90 50 50 13 — 100 9 22 114 112 50 50 \ 2 100 11 21 151 142 45 55 9 100 12 2(1 184 171 39 61 13 — 100 15 19 211 207 38 62 4 — 100 17 18 213 201 30 70 12 — 100 15 17 3U(> 347 31 69 19 — 100 21 k; 406 372 28 72 34 — 100 2.1 15 \ 428 404 27 73 24 — 100 22 14 618 551 27 73 67 — 100 25 13 521 474 18 82 47 — 100 24 12 709 691 26 74 .18 — 100 41 11 GOl 568 22 78 33 — 100 36 10-9 896 856 12 88 40 — 100 44 i 39 8-7 í 1097 956 25 75 141 — 100 57 - 50 6-5 ! 670 1 i 582 31 69 88 23 77 424-32 4- 3 112 1 107 54 46 5 — 100 32 ^ 6 2—1 összesen 81 75 89 11 6 83 17 144-15 8037 7449 31",, 69'>/o 588 4.0 * ü 967o Az összehasonlítás révén kitűnik, hogy a termésnek az €gyik ágról való eltávolítása a feketemagvűságra előnyösen ha- tott. Legfeltűnőbb azonban a dologban az, hogy a sárgamag- vúság különösen az alsóbb oldalágakon mutat a rendesnél jóval nagyobb gyarapodást. És ez nemcsak a vertikális termésekre AZ ATRIPLEX HORTENSE 47 áll, hanem a horizontálisakra is, melyek a szabálytól eltérően nem a legfelső, hanem a legalsó oldalágakon jelenlek meg. Mindez azt bizonyítja, hogy a testvérág asszimilátái csak abban az időben vándoroltak át nagyobb mennyiségben a termést viselő ágba. amikor az utóbbin az alsó oldalágak termésfejlő- dése megindult, a felsőbb oldalágak termésfejlödése idején az asszimiláták nagyobb része a levelekben halmozódott fel és ott már az előbb leírt tiilhajtott növekedési jelenségeket váltotta ki. A föszár csúcsa az asszimilált táplálóanyagok fő vonzó centruma, mert a főszár dominálja az összes oldalágakat. Minél fejletlenebbek az oldalágak, a táplálóanyagokat annál köny- nyebben és annál nagyobb mennyiségben vagyunk képesek a főszár csiicsa felé elvezetni. A karcsú termetű példányokon a főszár teljes mértékben dominálja az oldalágakat, miért is az utóbbiak által termelt táplálóanyagok nagy része a főszár csúcsa felé vándorol és ott nagyban hozzájárul a termések sár- gamagvúságának előmozdításához. Innen van, hogy az alsó oldal- ágak termései majdnem mind feketemagvúak. Még inkább gya- rapodik a főszár csúcsállófürtjében a sárgamagvú termések szá- ma, ha az oldalágakról a terméseket eltávolítjuk, mert ezzel a beavatkozással az oldalágak összes asszimilátái felszabadulnak és a főszár csúcsa felé áramlanak (II. kísérlet). Az elmondottak értelmében a termés eltávolításának módja nem lehet közömbös arra nézve, hogy a megmaradt termésekben a sárga- és feketemagvúság milyen arányban fejlődjék ki. A sárgamagvúságra legelőnyösebbnek látszik az operáció akkor, ha a domináló szárrész csúcsán hagyjuk meg a termést (pl. a főszár csúcsán, vagy az igen erős oldalágak csúcsán), mert a tapasztalatok szerint ebben az irányban történik legkönnyebben a táplálék áramlása, ellenkező iráuA'ban a legnehezel)ben, külö- nösen pedig a termés fejlődése idején. Korábbi operációkkal még az utóbbi irányban is elég élénk áramlatot idézhetünk elő, mire jó példát fog szolgáltatni majd a következő kísérlet. V. kísérlet. Az A. nitens karcsútermetű példányairól a legalsó egy- egy oldalágat kivéve a virágzatokat még a virágzás előtt eltá- volítottam. Az operáció következtében az érintetlenül hagyott oldalág a normálisnál minden esetben erősebben fejlődött és gyors növe- kedése közben orthotróp hajtássá alakult. Ezzel kapcsolatban a növény más részén a növekedés a növekedő csúcsok eltávolí- tása következtében teljesen szünetelt. Az alsó oldalág rohamos növekedése tehát korrelatív jelenség, melynek anyagi alapját a felső szárrészekben termelt és lefelé vándorló asszimiláták nyiíjtják. A táplálóanyagoknak ilyen nagyobb mérvű lefelé irányuló vándorlása csak korai operációval, a vegetatív növekedés idő- szakában érhető el ; később, a termés fejlődése idején már nem, 48 T FUCSKO M. minek következtében ugyanekkor a korreláció is elhomályosulva jelentkezik. A kísérleti egyének egyikén a termésalakok számaránya tekintetében a következő eredményeket találtam. Az érintetlenül hagyott oldalágon kifejlődött összesen 4795 drb termés, ami azt bizonyítja, hogy az ág korrelatív növeke- dése a normális esetekhez képest tetemes volt. A termések közül 4008 drb vertikális és 787 drb horizontális. A vertikálisaknak 5270-3^ sárgamagvú és 48Vo-a feketemagvú. A horizontálisak közül 2'^/^ sárgamagvú és 98Vo feketemagvú. A sárgamagvúság aránya talán nagyobb lehetett volna, ha kevesebb számú termés fejlődik. De ezt az arányt még így is kicsinynek kell tartanunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a növényen az operáció után igen nagy lombfelület maradt meg, amely más viszonyok között talán jóval nagyobb számú sárgamagvú termést is fejleszthetett volna. Ez utóbbiak nem elég nagyszámmal való fejlődésének oka valószínűleg az lehet, hogy a táplálóanyagok lefelé irányuló áramlása nem volt elég intenzív. Ha a kísérlet eredményeit más szempontból vesszük bírálat alá, a sárgamagvúak szóban forgó számarányát igen jelentősnek kell tartanunk, mert a karcsú növésű példányok legalsó oldal- ágain normális viszonyok között majdnem tisztán feketemagvú termés fejlődik, míg itt az operáció hatására a terméseknek 52Vo-3' sárgamagvúvá fejlődött. A kísérlet eredménye tehát any- nyiban bír mégis igen nagy fontossággal, hogy benne ismét egy újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy a táplálásban előidézett változások a magvak minőségét nagy mértékben befolyásolják. Az eddig ismertetett kísérletekben a termések a rendesnél nagyobb mértékű táplálásban részesültek és ennek következtében különösen a fokozottabb túltáplálás esetén a rendesnél jóval nagyob- bakká fejlődtek. Méreteiket a következő összeállításban közlöm: Név Vert. sárga i Vert. fekete 53 ^ i-- 1 termés elő- levelének hossza és szélessége termés átmérője termés elö- levelének hossza és szélessége termés átmérője Hor. sárg termés á mérője Hor. féke termés i mérője Atríplex hortense f. rubra .... Atriplex hortense . Atriplex nitens . . mm. 13X13 15X14-5 12X10 mm. 4-5— 4-75 4-4-6 4-5 mm. 7X7-5 7-4X7-75 ,9X8 \ 7X6-5 mm. 3 3—3-2 2-8—3 mm. 3-7-4 3-8—4 3 mm. 3 2-8-3 2-2-5 A nagyobbodás tehát úgy a termésburok levelein, mint magán a termésen nagyon szembetűnő. Ezenkívül kiemelendő még, hogy a feketemagvú vertikális termések előlevelei feltű- AZ ATRIPLEX HORTRNSH 49 nően megkeményednek és hogy kifelé való domborodásuk is sokkai líifejezettebb lesz, mint az érintetlen állapotban nevelt példányok termésein. A buroklevelek méretei tekintetében meg kell jegyeznem, hogy a felsorolt esetek a maximumot fejezik ki. A termésalakok számarányának megállapitúsa kapcsán már utaltam arra a körülményre, hogy a vertikális termések a sárga- és feketemagvúság tekintetében nagyobb változatosságot árul- nak el, mint a horizontális termések. Utóbbiak között csak na- gyon ritkán sikerül sárgamagvú alakot találnunk, mig az előb- bieknek tekintélyes része minden esetben sárgamagvú. A sárga- magvúságra való nagyobb hajlandóság a leírt kísérletekben is a vertikális termésekre esik, a horizontálisak csak a fokozottabb túltáplálás hatására lesznek sárgamagvúakká, kisebb mérvű cson- kításnak a horizontális magvak minőségére nincsen semmi hatása. # Néhány szóval be kell számolnom még azokról a kisérje- tekről is. melyek az előbbi kísérletekkel párhuzamosan és azo- nos módon hajtattak végre, de az operáció ideje jóval később, a termés fejlettebb állapotára esett. A normális alakoktól való eltérés annál kisebbnek bizonyult, minél későbben történt az operáció. Az előző kísérletekben a lombfelülethányados nagyobbítása révén emelni tudtuk a sárgamagvú termések viszonylagos szá- mát. Feltehető már most, hogy ennek a műveletnek a fordítottja az ellenkező eredményt fogja kiváltani, vagyis csökkenteni fogja a sárgamagvú termések számát és emeli a feketemagvúakét. A kísérleteket tehát ügy kell módosítanunk, hogy a lombfelület- hányados értéke kisebb legyen. A lombfelülethányados kisebbítését igen egyszerűen ügy idézhetjük elő, hogy a termést változatlan mennyiségében meg- hagyva a levelek egy részét eltávolítjuk. Minél több levelet szedünk le a növényről, annál kisebb lesz a lombfelülethánya- dos. Ezekkel az operációkkal éppen úgy vagyunk, mint a ter- mések eltávolításával, mert ha a leveleket igen korán, még a virágzás előtt szedjük le, a növény a régi lombozatnak jelenté- keny részét rekonstruálni fogja. Hogy ez az állapot be ne kö- vetkezhessek, az operációt a termés íiatal korában kell elvégezni. A termés fejlődése kezdetén az asszimilátáknak jelenté- keny része a szár és különösen a termésftirt tengelyének növe- kedésére szolgáltat anyagot, egész teljességében csak a növe- kedés befejezte után fordittatik a magvak táplálására. Az előzőkben ismertetett kísérletekkel kapcsolatosan utal- tam arra a körülményre, hogy a táplálék túlbősége egyrészt a termésfürt tengelyének és a termést viselő oldalágaknak ren- desnél erőteljesebben való megnyúlását és másrészt az úgyne- vezett tartalékterméseknek a kifejlődését okozza. A termések abszolút száma tehát bizonyos mértékig a táplálóanyagok meny- uyiségétöl függ. A levelek eltávolítása esetén az asszimiláció Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 4 50 t FUC'SKÓ M. terménye alászáll és ennek következtében nemcsak a tartalék- termések nem indulhatnak fejlődésnek, hanem a már meglévők- nek is jelentékeny része aborlálódni fog. Az abortálás a bázisok közelében történik^ a csúcsok kö zelében lévő termések megmaradnak és továbbfejlődnek. Leg- több termés marad meg a főszár csúcsálló fürtjén, innen lefelé mindinkább gyarapodik az abortálódó termések száma. Legtöbb pusztul el a gyengén fejlett alsó oldalágak bázisán. A táplálóanyagok vonzó centrumai tehát a csúcsokon van- nak. Legfőbb centrum a főszár csúcsa. A tápláló anyagok hiánya miatt tehát első sorban a bázis közelében lévő termések pusztulnak el, ezekről pedig tudjuk, hogy normális viszonyok között feketemagvúakká fejlődtek volna. Az alapok közelében lévő termések annál nagyobb számmal pusztulnak el, minél nagyobb mértékben történt a lomblevelek eltávolítása. Feltűnő még az is, hogy a leveleitől megfosztott egyéne- ken a termésfüzérek sokkal lazábbak és fejletlenebbek, mint rendes körülmények között, minek alapján előre következtethet- jük, hogy a kifejlődő termések számában nagy apadás fog be- állani. Ennek igazolására hasonlítsuk össze két egyenlő termetű példányon nőtt termések számát arra az esetre, ha az egyiket érintetlen állapotában és a másikat leveleitől megfosztottan ne- veltük. Az A. nitens-nek egy normálisan nőtt példányán 68117 drb. érett termést számláltam meg, ezzel szemben egy másik vele teljesen egyenlő termetű egyénen, melyről a lombfelületnek körülbelül ^/^-eá részét eltávolítottam, összesen csak 36631 drb. termés fejlődött ki. Az operáció tehát a termés mennyiségére csökkentőén hatott. Kérdés, vájjon a levelek eltávolítása milyen hatással van a magvak minőségére? Bekövetkezik-e valóban, amire előre következtettünk, t. i. fog-e gyarapodni a fekete- magvú termések arányszáma? Ha a termésfüzéreket átvizsgáljuk, azt találjuk, hogy a sárgamagvú termések abszolút száma határozott apadást mutat, de ezzel kapcsolatban a feketemagvú termések száma is any- nyira megfogyott a táplálékhiány miatt, hogy az előbbiekéhez viszonyított arányszámuk kisebb lett, mint az érintetlen egyé- neken szokott lenni. Ezt az előzetes tapasztalatot az alábbi pontos adatok is igazolni fogják. VI. kísérlet. Az A. nitens-nek 3 drb 2—3 m magas erőteljes példá- nyáról nem sokkal az elvirágzás után a levelek legnagyobb részét eltávolítottam, csak a virágzatok alatti apró leveleket hagytam meg. A kifejlődött és teljesen érett termések a követ- kező arányok szerint oszlottak meg: AZ ATRIPLEX HORTENSE 51 Sorszám Vertikális termések Horizontális termések i A termések összege összesen sárga 7„ fekete",', összesen sárg-a7o feketedő 1. 3999 55 45 1031 _ 100 ^ 5030 2. 26405 52 48 10226 — 100 = 36631 3. 8400 51 49 3754 100 = 12154 A horizontális termések mind feketemagvúak. A vertikális terméseknek 51 — 55"/o-íii tehát a többsége sárgamagvú, ami a hasonló termetű érintetlen példányokéhoz képest tekintélyes emelkedést jelent (L. 4. sz. táblázat, 15 — 17. sz. tétel). Vll. kísérlet. Az A. nitens-nek előlíbiekkel megegyező termetű példá- nyain fele lombfelületet hagytam meg oly módon, hogy sorjá- ban minden második levelet leszedtem. Az operált egyének egyi- kén összesen 18025 drb, termés fejlődött ki, melyből 15028 drb. vertikális és 3177 drb. horizontális. Az utóbbiak mind feketék. A vertikálisak közül 48"/(, sárgamagvú és SS'Vo fekete- magvu. Az eredmény tehát nem sokban különbözik az előzőkétől. VIII. kísérlet. Minél kevesebb a levágott levelek száma, annál jobban megközelíti a magvak aránya a rendes állapotot. Az A. nitens- nek az előzőekkel egyforma erősségű példányának csak a főszá- ráról távolítottam el a leveleket, a többi levél, tehát a lombfe- lületnek túlnyomó nagy része megmaradt. A teljesen kifejlődött termések száma összesen 10323 drb és ezek közül 7668 drb. vertikális és 2655 drb. horizontális. Az utóbbi mind fekete. A vertikálisaknak 23'Vo-^ sárgamagvú és 77'7(,-a feketemagvú. Az eredmény tehát közel áll a normális arányhoz. IX. kísérlet. Az A. hortense-\\ az előbbiekkel megegyező viselkedést tapasztaltam. Egy erőteljesebb növésű példányán csak a legap- róbb leveleket hagytam meg, amelyen kifejlődött összesen 3575 drb. termés. Ezek közül 25 drb. horizontális, melyek valameny- nyien feketemagvúak. A többi termés számszerint 3550 drb. vertikális és ezeknek 477o (V. ö. 4. sz. táblázat, 7 — 8. sz. tétel.) 4* ,0-a sárgamagvú es o 3"/o-a feketemagvú. 52 T FICSKO M. X. kísérlet. Az A. liortense f. ruhra 220 cm. magas erőteljes példá- nyának a főszáráról valamennyi levelet leszedtem és az oldal- ágakról is eltávolítottam 2 — 3 nagyobb levelet. Megérett ösz- szesen 11219 drb. termés, melyből 2056 drb. horizontális és 9163 drb. vertikális. A horizontálisak mind feketék. A vertikális terméseknek WV^-a sárgamagvú és 86"/o-a feketemagvú. Az eredmény körülbelül megfelel a normális állapotnak. (V. ö. 4. sz. táblázat, 10 — 11. sz. tétel.) Ez utóbbi kísérlet is azt igazolja, hogy a lomblevelek kis- arányú kevesbítése mellett a termésformák relatív mennyisége nem igen mutat a normális esetektől eltérést. XI. kísérlet. Az A. Jiortense kistermetű és lazafürtü példányairól em- lítettem, hogy nagyon gyakori rajtuk a sárgamagvú horizontális termések fellépése. Néhányat ezek közül megfosztottam a levelétől és azt tapasztaltam, hogy a horizontális termések sárgám agvúsága még ily körülmények között is felléphet. * A leirt kísérletek kiegészítésére meg kell endékeznem még a termésalakok nagyságáról is. A hiányos táplálás miatt, mint említettem, a levelek eltávolítása előtt fejlődésnek indult termé- sek nagy része elpusztul, azok pedig, amelyek megmaradnak, jóval kisebbek lesznek, mint azok, amelyek normális viszonyok között nőttek. A vertikális termések buroklevelei aránylag elég gyorsan növekednek, de emellett igen vékonyak maradnak. Maga a termés igen lassan növekedik. A sárgaszínű vertikális magvak kezdetben jó darabig laposak és jóformán papírosvékonyságúak, mert kezdetben csak az átmérő irányában növekednek, a vas tagság irányában hosszú ideig semmi gyarapodást nem árulnak el, sőt még érett állapotban is nagy mértékben lapítottak. A táplálékhiány tehát főképen abban nyilvánul, hogy a magfe- hérje igen későn indul fejlődésnek. A termésalakok méretei a következők : XT" » A e Vert. sárga aj p 03 ^'V bC S ■" :0 — cs m ^ S-, ¥ "^ K .03 -(ü > m -£ bJ3 ^(D Í2i aj •t—i 2 S ÖC-oS O « = Atriplex liortense Atriplex niteiis . mm. mm. 9X8 2-5— 3-25 7X6 21— 2-5 mm. 6-25X5-75 4-.5X4 mm. o 1-75 mm. mm. 1-6 l-o AZ ATRIPLKX HORTKNÖE 5 q Ha egybevetjük e méreteket az előzőkben közöltekkel, látni fogjuk, hogy a magvak nagysága a táplálás mértékétől függ. Legnagyobbakká nőttek a magvak az 1 — V. kísérletben, vagyis a tápláló anyagok tűltengésekor és legkisebbekké fej- lődtek a Vl — XI. kísérletben, vagyis a hiányos táplálás eseté- ben. A két szélsőség között mintegy középhelyet foglalnak el a természetes állapotban nőtt magvak. A VI — XI. kísérlet értelmében a hiányos táplálás épp úgy lehetővé teszi a sárgamagvú termések fejlődését, mint a normális és tiílhajtott táplálás és ennek következtében nem vált valóra az az előzetes következtetésünk, hogy a lombfelülethányados kisebbítése kedvezően fog hatni a feketemagvúság számarányára. A kísérletek éppen az ellenkezőjét bizonyították be ennek a feltevésnek és ilyeii módon nem állhat meg C o h n következ- tetése sem, hogy a magvak minőségét tisztán a táplálás mér- téke szabja meg.^ Kell itt valami más tényezőnek is szerepelnie, amit az eddigi megfigyelésekből és kísérletekből könnyen kibo- gozhatunk. A magvak anatómiai és fejlődéstani ismertetése során rámutattam a sárga- és feketeszínű alak közötti különbségre. A feketeszínű magvak kisebbek, zömökebbek és vastaghéjúak, fejlődésük korábban indnl meg, mint a sárgáké és lassú növe- kedésük közben héjuk sejtjeinek fala annyira megvastagszik, hogy a sejtlumeu lassanként egészen eltűnik. A sárgaszínű mag- vak az előbbiekhez viszonyítva igen gyorsan növekednek és a hirtelen beálló érés miatt héjuk igen vékony és lágy marad. A xerolita növények száraz klíma alatt nevelve igen lassan növekednek és testükben igen vastagfalú sejtekből álló szkle- renchima képződik. Ha e növények növekedését nedvesség hatá- sával gyorsabbá tesszük, a szlderenchíma képződése elmarad, mert a sejtfalak vékonyak lesznek. G 0 e b e 1 (9) ennek a jelenségnek az okát a növekedés és a tápláló anyagok között fennálló viszonyban látja. A gyors növekedés esetén a tápláló anyagok nem elégségesek a sejtfalak vastagítására. G 0 e b e 1 magyarázata a sárga- és a feketemagvú termé- sekre is ráillik, mert a sárgaszínű magvak gyorsan növekednek és ezzel kapcsolatban héjuk vastagodása elkésik, sőt el is marad, a fekete magvak ellenben az előbbiekhez képest igen lassan növekednek, jóval kisebbek lesznek és héjuk erősen megvas- tagszik és megkeményedik. Joggal föltehető tehát, hogy a mag- héj szerkezetében mutatkozó különbség a kétféle mag eltérő növekedésén alapuló jelenség. Nem lehetetlen azonban, hogy a sárgaszínű magvak héja a gyors növekedés befejezte után szintén megvastagodnék, ha a már ismertetett korai kényszerérés be nem következnék, de 1 Cohn, (3) 88. old. o4 T FL'CSKÓ M. minthogy mindenesetben bekövetkezik, nem áll módomban, hogy ebben a kérdésben határozott állást foglaljak. Hosszas meg- íigyeléseim során mindössze egy ízben láttam, mikor az ^. miews feketeszínű vertikális magvai közül egy ugyanolyan nagyságúra nőtt, mint a legfejlettebb sárgaszínű vertikális magvak. A gyors növekedés tehát nem zárja ki a maghéj megvastagodását és megkeményedését, ha egyébként ez utóbbi folyamathoz a szük- séges föltételek megvannak. A növekedés intenzitása sem lehet tehát egymagában döntő ok a maghéj szerkezetének kialakulásában. Ellene szól a külön- böző módon nevelt eg^'éneken fejlődő termésalakok növekedése is. A fentebbiekben elmondottam, hogy a termés és a mag nö- vekedése a viszonyokhoz mérten nagyon változó. Leggyorsabb a növekedés a tápláló anyagok tűlhalmozódása esetén (I— V. kísérlet), amikor is úgy a fekete-, mint a sárgaszínű magvak a rendesnél jóval uagA'obbra növekednek. A levelek eltávolítása révén beálló táplálékhiány esetén pedig (VI — XI. kísérlet) a ter- més és a mag növekedése nagyon lassú és ezzel kapcsolatban a magvaknak mindkét alakja tetemesen kisebbre fejlődik, mint a normális táplálás esetében. Ha az említett két rendellenes esetet egymással hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy a levelei- től megfosztott példányokon még a sárgaszínű vertikális mag- vak is kisebbek és lassúbb növekedés útján jöttek létre, mint a csonkított leveles példányok fekete magvai. Eszerint a növe- kedés mértéke abszolút értékében nem lehet döntő a maghéj szerkezetének kialakulásában, de relatíve igen, mert egy-egy egyénen akármilyen mértékű is a termésalakok táplálása, mindig a feketehéjú magvak a legkisebbek. Az eddigi fejtegetésekben különben két tényezőre mutat- hattam rá. amelyek a maghéj szerkezetének kialalailására befo- lyással vannak, egyik a táplálás és a másik a növekedés. Váj- jon e két tényező miféle kapcsolatban van egymással? A leirt kísérletek alapján nyilvánvaló, hogy a magvak növekedésének intenzitása a táplálás intenzitásától függ, amiből következik, hogy a táplálásnak és a növekedésnek a sárga- és feketemagvúság létrejöttében együttes szerepe van. Hogy véglegesen elintézhessük a magvak különalakúságá- nak kérdését, vizsgáljuk, milyen viszonyban van e két tényező egymással a sárga- és feketemagvú termésekben. A kérdéses viszony megfejtésére újból hivatkoznom kell C4 o e b e l-nek a xerolita növényeken végzett kísérleteire, melyeknek eredményei- ről és a magvak kiilönalakúságának magyarázására alkalmas vonatkozásairól azonban úgy hiszem felesleges lenne újból szó- lanom. Ezenkívül a különböző módon nevelt nuigvak méreteiről szólva tapasztaltak, hogy a magvak növekedésének egyeiűő intenzitása mellett a maghéj szerkezete a sárga- és a fekete- magvúságnak megfelelő módon egyaránt kialakulhat, aszerint, amint a táplálás kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb. Ha a táplálás AZ ATRIPLEX HORTENSK 55 a növekedéshez mérten kedvezőbb, a maghéj vastaggá fejlődik (L. feketeszínű vert. magvak I— V. kísérletben), ha ellenben a táplálás a növekedés intenzitásához mérten kedvezőtlen^ a mag- héj vékony marad (VI — XI. kísérlet, sárgaszínű vert. magvak). A termés sárga-, vagy feketemagvúságát tehát minden esetben a táplálás és növekedés intenzitásának meghatározott viszonya szabja meg. Ennek értelmében lehet a táplálás akármilyen nagy- mérvű, vagy akármilyen hiányos, ha a vele kapcsolatos növe- kedés intenzitása hozzámérten nagy, a termés minden esetben sárgamagvnvá fejlődik. E viszonynak az ellenkezője a fekete- magvúság kialakulására vezet. A táplálás és a növekedés viszonya alapján a termésala- kok számarányának mesterséges beavatkozásokra történő válto- zását az alábbiak szerint lehet magyarázni. A növény szára a virágzás után már csak a lomblevelek feletti részeken, tehát a termésfürtök régiójában növekedik intenzívebben. A növekedés azonban a növény nem minden részén egyforma. Legnagyobb a főszár csúcsálló fürtjén és az oldalágak csúcsain, a csúcsoktól lefelé szép fokozatban kisebbedik és legkisebb a legalsó oldalágak alapjához közelálló fürtökön. A szár virágzás utáni növekedésének az egész növényen való eloszlásában tehát ugyanaz a szabályosság mutatkozik, mint a termésalakok elhelyezésében. A kettő egymást teljesen fedi. A nagyobb mértékben növekvő csúcsálló fürtöU terméseinek domi- náló száma sárgamagvú, ezzel szemben a kevésbbé növekedő alsó fürtökön lévő termések túlnyomó többsége feketemagvú. Nem lehet kétséges, hogy a termésfürtök növekedése és a termésalakok elhelyezése közötti kapcsolat okozati alapokon nyugszik. Hogy ez valóban így van, igazolja az I — V. kísérlet- ben végzett operáció, melynek végrehajtása után többnyire csak néhány fürt maradt meg a növényen. E fürtök korrelatív okok alapján sokkal nagyobbakká nőttek, mint aminők normális viszo- nyok között lettek volna és ennek megfelelően a rajtuk fejlődő termések sárgamagvúságának számaránya is tekintélyesen emel- kedett. A termésalakok növekedéséről szólva elmondottam, hogy a sárgamagvúak növekedése gyorsabb és nagyobb, mint a fekete- magvúaké, most pedig arról győződtünk meg, hogy a sárga- és a feketemagvú termések elhelyezését és arányát a virágzati tengelyek növekedése szabja meg. Ezek alapján a virágzati tengely növekedése és a termésalakok elhelyezése közötti kap- csolat magyarázatát az adja meg, hogy a virágzati tengelynek nagyobb mértékben növekedő részén fejlődő termések intenzí- ven növekednek, minek következménye lesz a sárgamagvúság, a kevésbbé növekvő szárrészeken fejlődő termések növekedése pedig igen lassú és emiatt feketemagvúakká lesznek. A virágzati tengely és a termésalakok növekedése között fennálló viszony alapján kétségtelen, hogy az utóbbiak elhelye- zésében a növényben rejlő belső korreláció jut kifejezésre és 56 T FUCSKó M. nyilvánvaló, hogy e korrelációnak a megzavarása, amilyen arány- ban befolyásolja a szár virágzás utáni növekedését, ugyanolyan mértékben fogja megváltoztatni a sárga- és feketemagvúság számarányát, föltéve azonban, hogy a pótló virágok nem fejlőd- hetnek nagy számmal terméssé. A VI — XI. kisérletben a lomblevelek eltávolitása következ- tében beállott táplálékhiány miatt a termésfürtök növekedésének aránya lényeges változást nem szenved és mégis azt találtuk, hogy a sárgamagvú termések számaránya a normális esetekhez képest emelkedett. Ennek az emelkedésnek az oka csak az lehet, hogy az alapok közelében fejlődő termések a táplálék elvonása miatt abortálódtak, a csúcsok közelében lévő termések pedig igen szegényes ellátásban részesültek és emiatt a héjuk még a lassú növekedés mellett sem fejlődhetett vastaggá. Az elmondottak alapján kétségtslen, hogy a magvak minő- ségét táplálás és a növekedés mértékének meghatározott viszo- nya szabja meg. Más alapon nem lehetne magyarázni bizonyos termésalakok méreteinek ugyanazon egyénen megíigyelhető nagy ingadozását. A sárgamagvú vertikális termések között, például igen gyakran akadunk olyanokra, amelyek nem igen nagyobbak, sőt némelykor kisebbek, mint a feketemagvúak. A növekedésben való ilyen nagy mértékű elmaradottság kellő táplálás mellett feketemagvúságra vezetne, a rossz táplálás azonban meggátolja a maghéj fejlődésének teljes befejezését és a mag sárgaszínű marad. Az előzőkben kifejtett gondolatmenet értelmében az A. hortense és az A. nitens horizontális és vertikális magvainak kétalakúságát a táplálásnak és a növekedésnek a növény külön- böző részein egyenlőtlenül érvényesülő viszonya okozza. Egészen más a viszony a csúcsokon, mint a bázisokon. A növekedés a csúcsokon nagyobb és a bázisokon kisebb, a táplálás mértéke pedig abszolút értékében párhuzamos a növekedés intenzitásával, relatíve azonban, vagyis a növekedéssel való viszonyában for- dítva áll a dolog, azaz a bázisokon nagyobb és a csúcsokon kisebb. Ha ez a viszony a növénynek minden részén egyforma lenne, a horizontális és a vertikális magvak kétalakúsága sem következnék be. A magvak növekedésének és táplálásának viszonyát a növény egységében rejlő korreláció szabályozza. A korreláció megbolygatása e viszonyra módositóan hat, minek következmé- nyekép a sárga- és feketemagvúság arányában is változás áll be. Az operatív beavatkozások hatása ilyen módon értelmezendő. Minél nagyobb arányú a korrelációt megbolygató beavatkozás, annál szélsőségesebb a magvak számarányában beálló változás. A kisebb mértékű beavatkozások hatása nem terjed ki a növény egész felületére, hanem csak lokális jelleget ölt, amire a gyakori természetes csonkítások elég példát szolgáltatnak. A külső erőszaknak különböző nemei némelykor egész termésfürtöket, vagy ezeknél kisebb terméscsoportokat tördelnek AZ ATRIPLEX HORTIÍNSK 57 le a növényről, melyeknek nyomában a közvetlen szomszédos terméseknek kisebb vagy nagyobb csoportja a normálisnál élén- kebben kezd növekedni és ezzel kapcsolatban még az eredetileg feketemagvúságra predesztinált termések is sárgamagvúakká lesznek. Amíg tisztán a vertikálisakon esik meg ez a módosulás, nem feltűnő a dolog, mert ezeknek a terméseknek jelentős száma normális körülmények között is, különösen a csúcsokon sárga- magvúvá fejlődik; ha azonban a horizontálisok közül fejlődik ki csak egy is sárgamagvúvá, nyilvánvalóbb lesz a csonkítás liatása, mert az utóbbiak a legtöbb példányon mindannyian fekete- magvúak szoktak lenni. A helyihatású csonkítások közelében található sárgamagvú horizontális terméseket nem szabad olybá vennünk, mintha ren- des körülmények között keletkeztek volna. Arról lehet felismerni őket, hogy elhelyezésükben nem követik azt a szabályt, nmit a normális esetekre fentebb megállapítottam, hanem alkalom- szerűen a növénynek azon a részén jelennek meg, ahol a cson- kítás történt. A magvak csírázásáról. E kérdéssel csak igen röviden óhajtok foglalkozni, mert újabban Becker (1) behatóan foglalkozott vele. Tanulmá- nyainak lényeges eredményei vizsgálataimnak eredményeivel teljes összhangzásban vannak. A vertikális és a horizontális magvak kétalakúsága csírázás tekintetében is kifejezésre jut, ami a maghéj szerkezete alapján előre várható volt. A sárgaszínű magvak a vízben gyorsan duzzadnak, mert a héjuk vékony és lágy s a vizet könnyen átbocsátja, minek következtében 4—5 nap alatt majdnem teljes számmal kicsiráznak. A feketeszínű magvak héja igen vastag, kutinosodott és a vizet nagyon nehezen bocsátja át. A víz- ben lassan duzzadnak és csírázásuk igen lassan megy végbe. Kísérleteimben három hónap ^ alatt legfeljebb 35*^/o-uk csí- rázott ki. A feketemagvak csirázóképességét illetőleg egészen a leg- újabb időkig téves nézet volt forgalomban, amely C 1 o s(2)-tól származik. C 1 o s szerint a feketeszínű magvak csirázásra nem képesek, aminek magyarázatára azt hozza fel, hogy a magvak valószínűleg tökéletlen megtermékenyülésnek, vagy pedig a meg- termékenyítés teljes elmaradásának köszönik eredetüket, tekin- tettel azonban arra, hogy embriójuk egészen normálisan fejlett, hajlandó a csiraképtelenség okát még a magfehérje szerkeze- tének is tulajdonítani. C 1 0 s véleményének helyességét M o q u i n-T a n d o n (13) már a dolgozat bemutatásakor kifogásolta. Lange (11) szintén az ellenkezőjéről győződött meg és mégis C 1 o s véleménye ment 58 f FUCSKÓ M. át az újabb irodalomba. [V. ö. P o n s (16) P a v o 1 i ni (15).] A legújabb megfigyelések azonban kétségtelenül beigazolták, hogy a feketeszínü magvak is képesek a csírázásra, de a csírá- zásuk sokkal több időt igényel, mint a sárgaszínű magvaké. [Fucskó (7), Becker (1).] A csiráztatóba helyezett sárgaszínű magvak héja a magfehérje duzzadásának enged és a csírázás idejéig sokat nyúlik. A fekete- magvak héja rideg és törékeny, nyúlóssá tartós vízben való 100" 80" 1899 60«o 40" „j L—^.:^ 1900 1909 1911 20' lo. ké]). Az A t r i p 1 e X h (» r t e n s e fekete szintí vertikális magvainak esirázása. áztatás után sem válik és ennek következtében a duzzadó mag- fehérje feszültsége a maghéjat csírázáskor a perem mentén fel- repeszti. A feketeszínü magvak csírázására vonatkozóan egy körül- ményre óhajtok még rámutatni. A különböző korú magvak csirázó- képessége nem egyforma. A régebbiek gyorsabban csíráznak, mint az ideiek,^ .amiről a következő 9. sz. táblázat és a róla készült grafikon (13. kép) nyújt tájékoztatást. A csiráztató kísér- leteket az A. hortense 12 éves, 2 éves, 1 éves és friss fekete- színű vertikális magvain végeztem. Három hónap alatt kicsirázott a 12 évesekből 877ni ^ kétévesekből 27"57oi az egyévesekből 297() és a friss magvakból 147(r -^ kísérlet 1911. október hó 5-étöl 1912 január hó közepéig tartott. 1 V. ö. Cohn (3) 76. old. AZ ATRIPLEX HORTENSE 59 9. sz. táblázat. Kicsirázott 1911 (200 drb) 1910 (200 drb) 1909 (200 drb) l-l) 9 (200 drb) 1 1911. X. 5. — ( 1 1 1911. X. 6. — — — — 1911. X. 7. — — — • 1 1911. X. 8. j — 14 1 1 1911. X. 9. 1 20 1 3 1911. X. 10. 6 27 2 12 1911. X. 15. 15 49 32 45 1911. X. 20. 21 57 48 81 1911. X. 25. 22 57 52 99 1911. X. 30. 24 58 54 102 1911. XI. 4. 25 58 55 114 1911. XI. 9. 26 58 55 132 1911. XI. 14 26 58 55 ' 141 1911. XI. 19. 26 58 55 165 1911. XI. 24. 27 58 55 171 1911. XI. 29. 27 58 55 171 1911. XII. 4. 27 58 55 171 1911. XII. 9. 27 58 55 171 1911. XII. 14. 27 58 55 174 1911. XII. 19. 27 58 55 : 174 1911. XII. 24. 27 58 55 174 1911. XII. 29. 27 58 55 174 1912. I. 3. 27 58 55 174 Összefoglalás. Az Atr'i'plex hortense és az Atriplex nitens horizontális és vertikális termései a magvak minősége tekintetében kétfélék lehetnek, ű. m. sárgamagvúak és feketemagvúak. A sárgamagvűakat a feketemagvúaktól külsőleg meg lehet különböztetni nagyságukról és a termésburkot alkotó fellevelek alakjáról. (Utóbbi jellemvonás kizárólag a vertikális termésekre vonatkozik.) Szövettani szempontból is éles a különbség a kettő között^ különösen a maghéj és a magfehérje szerkezete, továbbá az utóbbiban lévő keményítőszemek nagysága tekintetében. A fekete- magvak maghéja vastag és kemény, a sárgamagvaké pedig; vékony és lágy s nem sokban tér el a fiatalkori állapottól. 60 t FUCSKÓ M. A növényen való elhelyezésükben szabályszerűség mutat- kozik. A sárgamagvúak akár vertikálisak, akár horizontálisok, mindig a szár csúcsa közelében tömörülnek, a feketemagvűak ellenben a szár alsóbb részein, az oldalágak bázisa közelében helyezkednek el. íMulról felfelé haladva az egymásután követ- kező oldalágakon, a sárgamagvú termések viszonylagos száma fokozatosan növekedik. A feketemagvúakkal fordítva áll a dolog. A termésalakok abszolút számának összege tekintetében a különböző egyéneken igen nagy változatosság uralkodik és ezzel kapcsolatban az egy-egy példányon található termésformák szám- aránya is nagyon ingadozó. Általában csak azt mondhatni, hogy a termés többsége mindig vertikális, csak a kisebb része hori- zontális. A vertikálisok között hol a sárgamagvúak, hol a fekete- magvúak vannak túlsúlyban, de a horizontálisok között mindig a feketém agvúaké a túlsúly, sőt a sárgamagvúak a legtöbb eset- ben hiányoznak is. A sárgamagvúságnak a horizontális termé- seken való megjelenése többnyire a vertikálisok sárgamagvúsá- gának domináló jellegével kapcsolatos. A sárga- és feketemagvii termések fejlődésük kezdetén nem különböznek egymástól. A fejlődés sorrendje a terméscso- portokban akropetális, de érés tekintetében a csúcsra helyez- kedő sárgamagvú termések látszólag megelőzik a feketéket. A sárgamagvúak érése nem a normális érési folyamat, hanem kény szerérés és emiatt a sárgaszínű magvak a fejlődés végső fokát nem érhetik el. Mesterséges beavatkozásokkal a termésalakok számarányát meg lehet változtatni, ami azt igazolja, hogy a horizontális és a vertikális terméseknek a sárga- és feketemagvúság szerint való elkülönülése fiziológiai alapokon nyugszik. E kétalakúság létrejöttét tápláltatásuknak és növekedésüknek a növény külön- böző részein egyenlőtlenül érvényesülő viszonya okozza. Egészen más e viszony a csúcsokon, mint a bázisokon. A magvak növekedésének és tápláltatásának viszonyát • a növény egységében rejlő korreláció szabályozza. A mesterséges beavatkozások hatása azon a réven érvényesül, hogy megboly- gatják a korrelációt, amely körülmény azután a magvak minő- ségét meghatározó új viszonyt teremt. A csiráztató kísérletek eredményeiben szintén a sárga- és feketemagvúság jut kifejezésre.^ ' A kézirat elkészülte, illetve a szeikesztöségliez való benyújtása után jelent meg Baar Henry ,,Zur Anatomie und Keiraungsphysiologie heteromorpher Samen von Chenopodium album und Atriplex nitens'" című értekezése (Sitz. ber. d k. Akad. der. Wiss. in Wien. Math.-naturw. Klasse Bd. CXXII. Abt. 1), amely a szerző által elért hasonló eredményeket közöl. Ezeken kivül még bizonyítja, hogy a csírázásban való késlekedést illetőleg a különböző mértékű vízfelvétel a maghéj különböző tulajdonsá- gának köszönhető, továbbá, hogy a feketemagvak csírázására a fény kedve- zően hat, végül, hogy a különböző magvakból fejlődött növények, úgy első alakulásukban, mint későbbi állapotukban nagyságban különböznek. Szerk. AZ ATRIPLEX HORTENSK 61 Idézett irodalom. 1. B e c k e r, Über die Keimung verschiedenartiger Friichte und Samen bei derselben Species. — Inaug. Diss. Münster, 1912. 2. C! 1 o s. Les grains de l'Atriplex hortensis et leur germination. — Bull. Soc. Bot. de Francé, 1857. T. IV. 441. old. 3. C oh n, Beitrage zur Kenntnis der Chenopodiaceen. — Flóra 1913. Bd. 106. 51. old. 4. Collins, Seeds of Commercial Saltbusches. — Bull. No. 27. Deptm. Agric. Divis. Botany 1901. (ref. ; Just's Jahresbericht). 5. D e 1 p i n 0, Eterocarpia ed eteromerocarpia nelle angiosperme. — Mem. Ac. Bologna, 1894. 27. old. 6. E i c h 1 e r, Blütendiagramme II. Leipzig, 1878. 7. F u c s k ó, Über Polymorphismiis und Keimfiíhigkeit der Atriplex- Samen, Magy. Bot. Lapok. 1911. 98. old. 8. Gaertner, De fructibus et seminibus plantanim 1801. vol. I. 9. G o e b e 1, Einleitung in die experimentelle Morphologie der Pflanzen. Leipzig u. Berlin. 1908. 10. G o e b e 1, Organographie der Pflanzen I. Teil, II. Aufl. Jena, 1913. n. Lange, Botan. Tids.skrift 1866. I. 12. old. és 1867—68. II, 147. old. (ref. : Warming, Flóra 1869. 114. old.) 12. Mennie r, Les téguments séminaux des Cyclospermées. — La Cellule T. VL fasc. 2. 299. old. 13. M 0 q u i n-T a n d o n, Bull. Soc. Bot. de Francé 1857. T. IV. 444. old. 14. N o b b e, Ilandbuch der Samenkunde. Berlin, 1876. 15. P a V 0 1 i n i, Contributo allo studio della eterocarpia. — Estr. dal. Bull. d. Soc. bot. ital. 1910. 16. P o n s, Primo contributo per una rivista eritica delle specie ital. del. gen. Atriplex. — Nuovo Giornale bot. ital. 1912. T. IX. p. 33. 405. Ref. Just. Jahresber. 1902. I. 669. old. 17. S c h a r 1 0 c k, Über die dreifach gestalteten Samen der Atriplex nitens Schk.— Bot. Ztg. 1873. XXXI. 317. old. 18. H. Gráf z u S o 1 m s-L a u b a c h, Cruciferenstudien II. Über die Arten des Genus Aethionema, die Schliessfrüchte hervorbringen. — Bot. Ztg. 1901. I. Abt. 61. old. 19. W e s t e r 1 u n d, Über die Gattung Atriplex. — Linnaea, neue Folge 1876. Bd. VI. 135. old. (Előterjesztetett a szakosztály 1910. évi november hó 9.-én és 1914. évi június 10-én tartott ülésén.) 62 JÁVORKA S. Jávorka S,: Kisebb megjegyzések és újabb adatok. 11. közlemény. • 10. A Seduiii pallidiim M. B. hazai elöfonlulása. K e r ii e r a Yegetationsverháltnisse des niittl. u. östl. Ungarns című müvében [Österr. Bot. Zeitschr. XX. (1870) 21. old.] a Mátra-hegy- ségből, a Párád melletti Disznóköről a Sedum pallidum M, B.-t {Fi. taur. cauc. I. (1808) 353. old. és III. (1819) 314. old.] közli és azóta ez az adat irodalmunkban megjegyzés nélkül maradt. A S. j^aUidumnsik a 6 tagú virágokkal bíró S. glaucum W. & K.-al szemben az eredeti diagnózis szerint 5 tagú virágai és azonkívül B 0 i s s i e r szerint és az ő nyomán H a 1 á c s y, V e l e n o v s k y szerinr. akik ezt a növényt munkáikban mint önálló fajt közlik, kisebb és gyorsabban kihegyzett szirmai vannak. Ugyancsak Kerner idézett helyen a S. pallidumhoz szinoním-nak vonja a Sediiyn matrense Kit.-t is. (Addit. (1863) 166. old.) Újabban azonban H a m e t a kaukázusi Sedumokról irott cikkében (Trudi Tifliszkago botanicseszkago szada VIII. (1908) 30. old.) nagyobb herbáriumi anyag alapján kimutatja, hogy a S. pallidum faji önállósága fenn nem tartható, mivel a S. pallidum- nak a Marschall von Bieberstein locus klasszikusán is a S. glaucum- mal vegyesen nőnek egymás mellett 6 és 5 tagú, sőt 7 — 8 tagú virágokkal bíró egyedei és igen gyakran ugyanazon az egyeden is találhatók 6 és 5 tagú virágok. Bizonyára ilyen a viszony a Boissier, Halácsy és Velenovsky közölte elöázsiai és balkáni Sedum glaucum és pallidum között is és az említett egyéb vélt különbségek bizonyára szintén nem bizonyulnak valóknak, maga Boissier is megjegyzi, hogy „flores submi- nores, petala abruptius cuspidata, carpella basi angustiora videntu)-' . Ugyanezt mondhatom a magyarországi és jelen esetben a Kerné rtől közölt hevesmegyei, továbbá a borsodmegyei termő- helyekről eredő S. pallidumról, illetve S. glaucumról, mivel az innen látott példányoknak (V r a b é 1 y i, Budai gyűjtése) túl- nyomó részt 6 tagú virágaik vannak és csak itt-ott akad köztük 5 vagy 7—8 tagú virágokkal bíró példány. A Kern értől szinonimként emiitett ^S*. matrense virága pedig nemcsak hogy nem 5 tagú. mint Kerner gyanítja, hanem Kitaibel herbá- riumi példányának (XIII. csomag 325. szám) virágai 6, sőt nagyobbrészben 7 tagúak. A Kern értől gyűjtött 5 tagú virá- gokkal bíró Sedum is tehát a Sedum glaucumnak egy esetleges alakja lehetett s így a faj gyanánt közölt Sedum pallidum leg- alább mint faj, a honi flórából törlendő, legfeljebb mint Si glaucum- nak esetleges formája tartható fenn. A Sedum matrense-nek a Kitaibel herbáriumában levő ere- deti példánya Kitaibel diagnózisa szerint is (., ... caulis, rami. ^ Az első közleményt 1. Bot. Közi. XIII. IHU. évf. 24. oldalán. KlöEBB MEGJHGYZEÖHK 63 fólia, calyces et gerniina pubescunt pilis brevibus pateiitibus densiusculis . . .") teljesen azonos a Sediim glaucuunmk ama gyakori alakjával, melyet F e i c h t i n g e r a Math. Term. Közle- mények IX. (1871) 113. oldalán S. glanduloso-puhescensnek nevezett el és amely a tipikus S. glaucumtiú, melynek csupán virágzata mirigyszőrös, abban különbözik, hogy az egész szára és gyakran még az alsó levelei is rövid mirigyszörösek. A S. mat- rense tehát a S. glaiicum var glanchdoso-jmbescens (Feicht.) Simk.-nek [Erd. ed 11. (1886.) 236. old.] régebbi neve, sajnos azonban, a brüsszeli nomenclaturai szabályok értelmében priori- tását elveszíti. Ehhez a S. glaucum var. glandulosopuhescens\\ez a 8. matrensen és a Simonkai munkájában említetteken kivül szinonimnak vonhatjuk még a S. glaucum [3. glandulosum Grecescu-t [Consp. (1898.) 155. old.] és a S. Inspanicum í. glan- dulosum K. Maly-t is. [Verh. zool.— bot. Ges. Wien (1904.) 200. old.] A S. glaucum [3. eriocarpum (S. & Sm.) Boiss. szintén a var. glandidoso-jmhescenshez közeledő alak, de amannak csupán virágzata és terméskéi mirígyes-pelyhesek. 11. A Setlum altissimum Poir. nem terem hazánkban. Neilreich a Vegetationsverh. v. Croatien (1868) 163. oldalán a magyar-horvát flóra tagjául veszi fel a Sedum altissimum Poir.-t. Ezt az adatát elsősorban Kitaibel feljegyzéseinek (Reliquiae Kitaibelianae 103. old. ; Kit. Addit. 167. old. ; Kit. Diar. 10 — 11. füzet) Sempervivum sediforme Jacq.-jára alapítja, melyet Kitaibel a Korenicai Pljesevica-hegyvonulat Vilena drága völgyében, a Diarium szerint pedig Samar mellett és a Ploóahegyen gyűjtött. A Sempervivum sediforme Jacq. pedig tudvalevőleg a Sedum altissimum Poir. szinonimonja. Kitaibel herbáriumában a Pljesevicáról való és Sempervivum sediforme névvel jelölt növény (XIV. csomag 118. szám „Ad Korenicam in rupestribus calcareis" jelzéssel és XLVII. csomag 263. szám „E Croatia'" jelzéssel) azonban valójában nem más, mint a hozzá különben hasonló Sedum ochrolencum Chaix, amely Horvát- ország számos pontjáról és a korenicai Pljesevicáról is ismeretes, miért is K i t a i b e Inek és az ö nyomában Schlosser és V u k 0 1 i n 0 V i cnak meg N e i 1 r e i c hnak eme különben is níúó- színütlen adata í^ecíitm ochroleucum Chaix-ra javítandó. Schlosser és Vukotinovic Syllabusa (132. oldal) és Flóra croaticája (144. oldal) a S. aüissimumot, utóbbi helyen S. elegáns néven a Kitaibeltől felsorolt adatokon kívül még a tengermellékről is közli, de igen valószínű, hogy a két szerző számos megbízha- tatlan adatának példájára ez az említett adat is megbízhatatlan marad. A Sedum altissimumot a hazai flórából tehát bízvást törölhetjük. 12. A Sedum Hillebrandii Fenzl-t [Verhandl. zool. — bot. Ges. Wien VI. (1856) 449. old.] Alföldünk homokjának egyik jellemző növényének ismerjük. A Sedum acre-\Q\ szemben ismer- tetőjelei: a száránál vastagabb, szívósabb barna rhizomája, a 64 JAVORKA S. sztírkezöld, hosszúkás vagy keskeny háromszögalakú hengeres levele, mely korán elszáradva, a szárról nem hull le, hanem barnásfehér pikkelyek módjára borítja azt. Virágai aránylag kisebbek, mint a S. ;icre virágai. Eddig ismert és látott termő- helyei : Tolna megye : Keés (locus classicus), Csepelsziget, Budapest környékén a ferencvárosi új liget (Simonkai herb.), Káposztás- megyer (Sinioukai, herb,), szentendrei sziget (Simonkai, herb.), Esztergom (Feichtinger, Esztergom fl. 295. old.), Kecskemét (Hollós, Kecskemét múltja és jelene (1896) 133. old.), Debrecen [Rapaics, Természetrajzi füzetek XXXVIL (1013) 14. old. sep.], Beregszász: Nagyhegy [Margittal, Magy. Bot. Lap. (1913) 128. old.], Temesvár [Tőkés, Temesvár ed. növ. (1905) 26. old.] Deliblati homokpuszta. Szerbia a Duna közelében [Pancic Fl, srbije (1874) 314. oldal]. A S. Hillehrandii diagnózisának azonban teljesen megfelel a tS*. Sartorianum Boiss. diagnózisa, illetőleg növénye is, B o i s- sier ezt a fajt a Diagn. pl. nov. Ser, 11. 2. (1856) 62. oldalán írta le és bár Flóra orientalisának II. 784. oldalán a S. acre alakjának veszi, mégis a S. Sartorianum faji önállósága Bois- s i e r későbbi megváltozott véleményével szemben is minden kétségen felül áll és vele teljesen azonosnak kell tekintenünk az eddig csak Alföldünkről és északi Szerbiából ismert Sediim Hillehrandii-i is. A S. Sartorianum Kisázsiában s a Balkán- félsziget keleti felében terem s a mi Aldunánkról is közölte Janka (tévesen 8. neglectum néven) a Math, Term, Közi. XII, (1874) 163, oldalán, majd B o r b á s (u. o, XIII. (1875/6) 33. old.) és Simonjai [u. o. XV. (1878) 549. oldalán]. Az Alduna mentén a romániai \'askaputól kezdve terem Toplec mellett [Borb. Math. Term. Közi. XIII. (1877) 33. old.] a Herkulesfürdő melletti Proláz-hasadék szikláin, Szinice mellett (utóbbi két helyen magam is szedtem) Berzászka mellett, a Golumbácsi barlangnál, mész, konglomerát és lösztalajon egyaránt. A mint a S. Sartorianum s a vele azonos Hillehrandii termőhelyeinek áttekintéséből láthatjuk, az elterjedési terület a Balkán keleti felén végigvonulva számos más társának példájára a Duna mentét követi és Báziástól észak felé leszáll az Alföld homokjára, egyfelől egészen a szentendrei szigetig kiséri a Dunát, más- felől pedig Beregszásznál éri el magyarországi elterjedésének északkeleti és egész elterjedésének északi határát. A homoki példányok néha sűrűbben gyepesek, különben semmiben sem térnek el a sziklás lejtők növényétől. Mindössze egyes görög- országi példányoknak levele a melegebb éghajlatnak és bizo- nyára a termőhely fekvésének megfelelően kurtább, szára is zömökebb. Más görögországi, úgyszintén a bulgáriai példányokat azonban, melyeket Degen Árpád herbáriumában láttam, már semmiképen sem lehet a mieinktől — legalább szárított álla- potban — megkülönböztetni. A Sedum HillehrandiiX a S. Sartorianum- msd már Janka KISEBB MEGJEGYZÉSEK 65 [Math. Terin. Közi. XII. (1874) 163. old.] és Grecescu is összevonta [Consp. FI, Román. (1898) 154. old.], csakhogy ők mindakettőt tévesen a S. neglectum Ten.-hez vonták. Simonkai herbáriumában az egyik 8. Sartorimiumhov. irott etikettáu szin- tén szerepel már ez az összevonás. 13. fienm moiitaiiuni L. f. subinultifloniiii Tauscli. A Bot. Közi. X. (1911) 28. oldalán a hunyadmegyei Parenghegység Slaveiu csúcsáról közölt Geum montanum L. p. submuUifloram Tausch.-SiásLtom O. montanum X rivalersi helyesbítendő, még pedig annak a G. niontanum-hoz közelebb eső alakjára, a G. sudeticum Tansch.-ra. A Geum montanum f. sulmiullif lórum Tausch.-t (= mon- tanum var, geminiflorum Borb.) Máramaros megyében a Cserna Hóra hegyláncon a Toninatek nevű csúcs oldalán szedtem egy- virágú tipikus G. montanumok között, 1913. év nyarán Blattny Tibor és Jablonszky Jenő társaságában. 14. A Waldsteinia geoides Willd. horvátországi előfor- dulása kétes volt. Klinggráff adatát [Linuaea XXXI. (1861) 54, old.], mely szerint a Waldsteiniát Várasd megyében Radoboj mellett Worm a s tini szedte, Schlosser és Vukotinovic FI. croaticája készakarva vagy elnézésből kihagyja és Hirc D. is kétségbevonja ezt az előfordulást. [A. & G. Syn. VI — i. (1905) 873. old.) Újabban azonban Moesz Gusztáv és Kümmerle J. Béla 1907. május 19-én Módrus-Fiume megyében, Ogulin mellett a Dobra- patak mentén gyűjtötték a Waldsteinia geoides-t. Ez a termőhely tehát e növény elterjedésének határát nyugat felé kiterjeszti. Az említett kétes előfordulási helyen kívül leg- közelebbi termőhelye Pécs környéke. 15. A Sorbiis, Crataegiis, Pyrus és Primus génuszok Kitai- bel fele fajai. A K á n i t z Ágosttól közreadott K i t a i b e 1 Addita- menta ad floram hungaricam [Linnaea XXXII. (1863) 305 — 642. oldalán még számos, eddig meg nem fejtett K i t a i b e 1-féle növény- nevet tartalmaz. Ezeknek egy része Kitaibel herbáriumának csonka vagy éppen hiányzó példányai miatt meg nem fejthető, maga Kitai- bel pedig legkevésbbé sem szánta ezeket a neveket egyelőre közlésre ; egyeseknek közlése ezért sokszor nem is járt a kellő haszonnal. A számos megfejtetlen Kitaibel-féle fajból igen sok szerepel különösen a Rosaceák között ; a következőkben ebből a családból a Sorhus, Crataegus, Pyrus és Prunus génuszok Kitaibel elnevezte fajait óhajtom tisztázni Kitaibel herbá- riuma alapján. Sorhus lanata Kit. Addit. 280. old, (a különlenyomat lap- száma) [Kit. herb. fasc, XIV, nr. 187.] ugyanaz a növény, amely a Schultes Oesterr. Flóra ed. 2, II, (1814) 50. oldalán Sorhus lanuginosa Kit, néven lett leírva, a mint ezt B o r b á s is megállapítja. (Budapest flórája 158, old.) A Soi-hus lanata = lanuginosa Kit, ezzel tisztázva is volna, ha H e d 1 u n d mono- gráfiájában (48. old.) a S. lanuginosát nem tartaná ária X aucu- Botanikai Közlemények 1—:-'. füzet. 5 66 JÁVORRA S. pária hybridnek, mint a 8. deciirrcns kétes szinonimját. Az ő véleményét azonban már Schneider C. K. (Handb. Laubh. 673. old.) sem fogadta el. Kitaibel herbáriumi példányában, melyet Hedlund valószínűleg nem látott, csak Kitaibel leirása után ítélt róla, határozottan a S, aucupofia melegebb vidéki pelyhes-molyhosabb levelű alakját kell felismernünk, mely- nek a *S'. ária X aucupariához semmi köze. Maga K it aib el a 8- lanuginosa terméséről (Addit. 270. old.) ezt irja „ . . . Poma pisi mediocris magnitudiiie, coccinea, basi nonniliil impressa . . .'", majd pedig a 8. aucuparia leírásánál, „Fructus . . . fere duplo majores, qiiam in S. lanuginosa". Bizonyára terméketlen, vagy más okból véletlenül kicsiny termésű példányt láthatott Kitaibel, herbáriumában azonban nincsen terméses példány. Sorbus syrmiensis Kit. (Addit. 281. old.; herb. fasc. XIV. ur. 188. „ad Illók Majo lecta".) Véleményem szerint nem egyéb, mint a 8. aucuparia var. lanuginosa meddő íiatal hajtása feltű- nően megrövidült, majdnem tojásdad, élesen fűrészelt levélkékkel. Levelének csak 5 pár szárnya van. Esetleg 8. doniestica ? Pyras angidata Kit. [apud Roch. Ban. (1828) 26. old.; Addit. 27. old.; herb. fasc. XIV. nr. 206. „In silva inter Ora- vicza et Dognácska adviam"]. Nem más, mint meglehetősen tipikus Malus silvestris (L.) Mill. Pyrus matrensis Kit. (Addit. 278. old. ; herb. fasc. XIV. nr. 205. „In silvis Matrae montis".) Szintén Malus silvestris (L.) Mill Pyrus syrmiensis Kit. (Addit. 277. old.; herb. fasc. XIV. nr. 204. „Ad Velika Remete"). ^zm\.é\i Malus silvestris {\j.)Wá\.. feltűnően kicsiny, aránylag keskeny, majdnem kopasz levelekkel. Pyrus sylvestris Kit. (Reliquiae Kitaibelianae 50. old.) a máramarosmégyei Rahó mellől, nincsen meg Kitaibel herbá- riumában. Pyrus haranyensis Kit. (Addit. 278. old. herb. fasc. XIV. nr. 199. ,, . . . ad Vokány", Baranya megyében). -^ Malus pumila Mill, tehát termesztett, vagy elvadult almafaj. Pyrus csiUoviensis Kit. [apud Roch. Ban. (1828) 26. old. és Addit. 279. old.; herb. fasc. XIV. nr. 207 „Inter plantas csik- lovienses'"]. Bizonyára kerti alma, tehát a Malus pumila Mill. f. domestica Borkh. nagy, aránylag keskeny, ékvállú molyhos levelekkel. Pyrus ciliata vei marginata Kit. (Addit. 278. old. ; herb. fasc. XIV. nr. 200. „Pro nivali missa a Mauksch e Scepusio, ubi in hortis ruricolarum sponte ereseit"). Nem más, mint a közön- séges vackor, a Pyrus pyraster (L.) Borkh. Pyrus slavonica vei alhicans Kit. (Addit. 279. old; herb. fasc. XiV. nr. 201. „Ad arcem vetustam non procul Nassica in Slavonia"). Félig érett terméssel biró Pyrus nivalis Jacq. már- kissé a P. elaeagrifolia Pali. -hoz közeledő, tehát _ kissé keske- nyebb, aránylag vastagon molyhos levelekkel. Érdekes volna KISEBB MKGJEQYZÉSEK 67 tudni, vájjon terem-e ott még eciyáltalában P. nivalis és olyan körülmények között nö-e ott, amelyek ottani őshonosságára enged- nének következtetni? Pyrus cana Kit. ex Schulzer, Kanitz et Knapp Verh. zool. bot. Ges. XVI. (1866) 157. old. Nincs meg Kitaibel herbáriumában. Crataegus ovális Kit. (Addit. 282. old ; herb. fasc. LIV. nr. 128.) Termőhely megnevezése nélkül. Szerintem kevésbbé karélyos levelű C. monogyna Jacq. Legfeljebb a csészecimpák vallanának némileg a C. oxyacanthára, amennyiben belső oldaluk kissé pelyhes, ilyen azonban néha a tipikus C. monoyynán is előfordul. Kitaibel példánya terméses, a félig érett termés rajta teljesen a C. monogynáé. Azért nem oszthatom azok nézetét (Ascherson et Grabner Syn. VI. n. 36. old. ; Schneider C. K. Handb. Laubh. I. 781. old.), a kik Kitaibel leírása után a C. oválist -a C. mono- gyna X oxyacantha hybrid egyik alakjának veszik. Prumis hicrenata Kit. herb. fasc. LV. nr. 54. „Ab 111. D. A. Festetics missa." Meglehetősen tipikus Priim i s fruticosa PaM. Pruniis salicífolia Kit. herb. fasc. LIV. nr. 124. [non alio- rum]. Minden megjegyzés nélkül. Szintén P. fruticosa Pali. nyári meddő hajtása, de feltűnően keskeny, többé-kevébbé lándzsás, körülbelül 6 cm hosszú levelekkel. A hajtás alsó levelei alig tompábbak a felsőknél. Egy virágzó példány is van mel- lékelve, melynek levele szintén megnyúltabb a tipikus P. fruti- cosáénál. Az igen íiatal, még ki nem fejlődött levelek a meddő hajtásokon igen gyengén szőrösek. így tehát a P. fruticosa |3. dispar G. Beck. [FI. Niederöst. (1892) 821. old.] leírásával egyeznek meg. Kitaibel ezen példányaival teljesen megegyezik még a XIV. fasc. 145. számii névtelen növénye is, amelynek vignettáján ez áll : .,Inter et supra vineas ad monasterium Gerge- tek in Syrmio. Willdenow pro salicifoliam novam putat, sed vix diöert a Chamaeceraso." Minden valószínűség szerint tehát a 2 példány ugyanazon termőhelyről, a szerémmegyei Gerge- íekröl ered. Prunus cimeifolia [vei flava] Kit. (Addit. 299 old. ; herb. fasc. XIV. nr. 161. „Fructns flavus. Ad Madocsány in c. Liptov.") Meglehetősen kopaszlevelű és hajtású P. símiosanak látszik. Leveleinek némelyike 5 cm hosszú, ék-visszáslándzsás alakú. A herbáriumi példányon sem termés, sem virág nincsen, amely- ről neve után esetleg sárga gyümölcsű insitíára. lehetne követ- keztetni, a levélnek hegyes fürészfogai és keskeny alakja azon- ban a P. spinosára vallanak. A herbáriumi példány alapján tehát véglegesen nem lehet eldönteni a P. cuneifolia ügyét. Erről a növényről, valamint a még alább következő két Prunusról Kmet András is értekezik az LFhorské Noviny 1883. évf. 3. sz. 19 — 20. lapján, ehhez a cikkhez azonban ezideig nem tudtam hozzájutni. Prunus flava Kit. (Addit. 299. old. ; herb fasc. XLII. nr. 180.) Minden megjegyzés nélkül. Levélrügyezéskor virágzó, tövis- 5* 68 JÁVORKA S.: KISEBB MEGJEGYZÉSEK telén P. spinosánok látszik, teljesen kopasz hajtásokkal és leve- lekkel, utóbbiak tompás fogúak, még fejletlenek. N e i 1 r e i c h az előzővel együtt a P. spinosa kérdéses szinonimjául veszi. Prunus suaveolens Kit. (Addit. 298. old.; herb. fasc. XIV. nr. 154.) „An insititia? farx(?)" megjegyzéssel. Aránylag kicsiny virágú P. insititiansdí nézem, a minek ííitaibel ésNeilreich is tartja. (A növ. szakosztály 1915. évi febr. lü-éii tartott üléséről.) Kovács F.: Változások Óbecse flórájában. Innen-onnan 40esztendeje vizsgálgatom már Óbecse bácskai nagyközség 42,000 kat. holdat kitevő határának növénytenyé- szerét és nap-nap után tapasztalom, mennyire más és más lesz lassankint az óbecsei flórának arculata nemcsak az egyes növény- fajok egyedeinek mennyiségét, hanem maguknak a génuszoknak és fajoknak számát illetőleg is, aminek oka legnagyobbrészt az itteni talajviszonyok időközi megváltozásában keresendő. Aniig ugyanis a város mellett kanyargó szeszélyes Tisza folyó egész a hetvenes évekig korlátlanul íiömpölygette hullá- mait az 5000 kat. holdnyi óbecsei Alsó-, Felső- és Kisréteken, mint ártereken keresztül : addig nemcsak a legközönségesebb, hanem a ritkább vízi növényeknek ezrei is benépesítették az emiitett rétek terjedelmes mocsarait. Továbbá, ameddig a várost környékező 9000 kat. hold. területű ú. n. járásföldeken, azaz közlegelőkön, a kilencvenes évekig víg furulyaszó hangzott és a gulya és a ménes kolom- polt : addig ott is a bársonyos pázsitból kikandikálva a legkü- löníélébb mezei virágok köszöntötték a járókelőt. És most is eszemben van, mily pajzán kedvteléssel szök- décseltem deákkoromban fel és alá a határunkban végződő és a régmultakról regélő bogárhátú római sáncokon és gyűjtöget- tem azokon nem egy olyan növényt, aminek ma határunkban se híre, se hamva, mert hát a kapzsi realizmus a múltnak emez emlékét sem kímélte, hanem a szomszédos síkföldekkel egyen- lővé téve ezt is könyörtelenül az eke uralma alá hajtotta. És mit szóljak városunk egyik volt büszkeségéről a 42 kat. holdnyi tiszaparti kíméletlenül kiirtott Árpádligetröl ?, a melynek úgy áruyashelyei, mint bozótjai és tisztásai mindaddig, míg 1910-ben ez a páratlanul szép erdő a teknővájó cigányok fejsze- csapásai alá nem került, változatos, gazdag és meglepő flórájukkal valóságos élvezetet nyújtottak a scientia amabilis kedvelőjének. De hol vannak az Agrimóniákat, Clematisokat, Conyzákat, Lavathérákat, Althaea paliidát, Isatisokat, Cytisusokat, Genistákat, Amygdalus nanát, Origanumokat, Selinumokat, Anthemis tinc- KOVÁCS F. : VÁLTOZÁSOK ÓBBCSE FLÓRÁJÁBAN 69 tóriát, stb termő : Csókity-, Zsótér-, Báró Jóvits-, Dungyerszky-, Kapás- és Horváth Lukács-féle óárkok ? Bizony-bizony ezeket is nagyrészt elszántogatták a szomszédos birtokosok. És hol vannak a kövér Orobanchékat. Alliuniokat Myagrumo- kat, Androsacékat, Senecio vernalist stb szülő ugarföldek ? Az ugar- rendszert nálunk manapság jóformán már csak a híréből ismerik. De lassan-lassan eltünedeztek határunkból a tüskeboronát adó és ezelőtt csaknem minden szálláson divatos kökényesek is, amelyek szintén igen alkalmas termőhelyei voltak nem egy érdekes, határunktól búcsút vett növénynek. Bezzeg vajmi szembeszökő változás állott be tehát nálunk is az egész határban rövid néhány évtized alatt is, ahol az iparkodó gazdák mindent, de mindent felszántanának, szint' egé- szen a templom küszöbéig. Változás itt is, változás ott is, mégis a legnagyobbat a tiszai ármentesítés idézte elő határunkban, mert a mióta a rakoncátlan Tiszát szabályozták és hatalmas gátak közé, mintegy kényszerzubbonyba szorították, azóta nem búvik a réteken a temérdek vízi szárnyas a nádasok rengetegeibe s nem ácsorog a kandi szürkegém órahosszat a feneketlen lápok szélén. Más, messze vidékre költözött innen : a daru, a kócsag, a kárókatona, a bodor gödény és a nádiverebek éktelen riká- csolását és a bukfencező bíbicek „búvik" kiáltozását, a réteken is a dalos pacsirták andalító trillái váltották fel és az egykor fene- ketlen lápok helyén is ma már a szorgalmas földmivelők gólya- fészkes kéményei mererleznek az ég felé. Midőn herbáriumom növényeit nézegetem, bizony nem egyet találok közöttük, mint az egykori óbecsei dús flórának csupán emlékeit. De van számos olyan növényünk is, amely valamikor seregesen tenyészett flóránkban, most pedig már-már szintén búcsút venni készül határunktól. A tetemes növény veszteségért azonban, ami flóránkat az ármentesítés, közlegelőfelszántás, rétmüvelés, erdöirtás, stb. folytán érte, hál' Istennek, némi kárpótlást nyújtott mégis a hatá- runkban időközben épült és Szabadkára, Zomborba és Újvidékre, vivő három vasúti vonal ; azon kívül a vasúti és tiszai gőzhajó- állomásoknál 4 év előtt létesült remek két új angolpark ; továbbá a városból kiágazó és legújabban kikövezett állami és törvény- hatósági műutak a kavics és homok révén ide hurcolt új növé- nyekkel és az ]894. III. t.-c. által Óbecse mellé helyezett Ferenc- csatorna, a mely 12 kim hosszan szeli az óbecsei határt. Mind- ezeken a helyeken sok elköltözött növényünk újra előkerült, sőt ugyanitt és egyebütt is akárhány bevándorolt új plánta is tenyészik határunkban. Ezen általános vázolás után rátérek Óbecse elköltözött és bevándorolt növényeinek részletezésére, megjegyezvén, hogy a kritikusabb vagy ritkább növényeket a M. N. Múz. uöv. osztá- lyában is bemutattam. 70 KOVÁCS P. Elköltözött növények : Typha minima Fűnk, Sparganimn minimum Fr., Potamegeton eoloratus Vahl., Potamogeton densus L.. Potamogeton gramineus L., Naias marina L., Scheuchzeria palustris L. Mindezek a rétek mocsarainak lakói voltak, valamíg az ármentesítés határunkból valamennyit ki nem lakoltatta. Hagnaldia villosa (L.) Schur, Cynosurus crístatus L., a közlegelök felszántása előtt ugyanott nagyban tenyészett. Lolinm teinulentum L. azelőtt a vetésekben fel-felbukkant, pár év óta azonban hiába keresem. Digitaria humifusa Eich.. Digitaria ciliaris (Retz.) Koel., Hierochloa australis (Schrad.) R. et Sch., Poa palustris L., Cala- magrostis lanceolata Roth, Aegilops cglindrica Hőst., Eragrostis pilosa (L.) Beauv., Elymus arenarius L., Secale silvestre Hőst., Chrysopogon grgllus (L.) Trin., Stipa pennata L. Az alsóréti homokos mezőket lakták : azok felszántásakor azonban eltűntek. Antlioxanthiim odoratum L., Brachypodium píniiaíuni {L.) Beauv., Brachypodium sUvaticttm (Huds.) R. et Sch. Az Árpád- ligetet egészen benépesítették, ennek kiirtásakor teljesen nyo- muk veszett. Pholiurus pannonitus (Hőst.) Trin. az alsóréli Irizsethát kemény szikes talaján, hol azelőtt tenyészett, 5 év óta már nem honos. Carex dividsa Good., Carex flacea Öchreb., Carex silvatica Huds., az Arpádligettel együtt elbúcsúzott, Carex paradoxa Willd., Carex stenophylla Whlbg., az alsó- réti homokosokon tenyészett. Cladium mariscus (L.) R. Br., Eriophorum angustifolium Roth, Trichophorum austriacam Palla., Heleocharis ovata (Roth) K, Br., Scirpus radicans Schk., Schoenoijlectus setaceus (L.) Palla. Schoenoplectus supiniis (L.) Palla. Az ármentesítés előtt a rétek mocsaraiban lépten-nyomon találhatók voltak. Arnm maculatum L., Allium iirsinum L., Gagea lutea (L.) Ker., Scilla hifolia L., Polygonatum officináié AH., Polygonatum multiflorum (L.) Ali., Polygonatum latifolium (Jacq.) Desf., Paris qiiadrifolia L., Tamus communis L. Az Árpádliget árnyas helyeinek valóságos ékességei voltak ; az erdöirtáskor ezek is kivesztek. Allium ampéloprasmn L., Allium vineale L., Allium atro- purpureum W. et K. az ugarokon és vetések közt valamikor nagyban díszlettek ; határunkban évek óta már csakis az Allium rotundum L. vad hagyma tenyészik. Luzula campestris (L.) DC, Leucojum aestivum L., Iris sibirica L., Iris spuria L., Orchis morio L., Orchis corío])hora L., Orchis milítaris L., Ophrys aranifera Huds. fajokat az ármentesítés a Felsőrétből száműzte. Helleborine {E2)ipactis)latifolia {Euás.) Druce, Cephalanthera álba (Cr.) Simk., az Árpádligettel együtt búcsút vett tőlünk. Populus h-emida L., Parietaria o/ficincdis L., Viscum album L., az Árpádligetet lakta. VÁLTOZÁSOK ÓBECSE FLÓRÁJÁBAN 71 Polygonum arenarium W. et K., az alsóréti homokokról eltűnt. Salsola soda L., Suaeda maritima (L.) Dum.; Minuartía (Alsine) verna (L.) Hiern., Spercjula arvensis L., azelőtt az Alsórét szikes-homokos helyeinek polgára volt. Stellaria holostea L., Moehringia trinervia (L,) Clairv., Cucuhalus haccifer L., Silene dichotoma Ehrh., az Arpádligettel együtt tűnt el. Silene otites (L.) Wib., Silene parvi-fiora (Ehrh ) Pers, vala- mikor a római sáncokon dúsan tenyészett, Nupliar hiteum (L.) Sm., Nuphar sericeum a rétek álló vizeiben rengeteg mennyiségben nőtt ; az ármentesítéssel lassan- lassan gyérühii kezdtek, míg az idén a holt Tiszaágtól is búcsút vettek. Anemone rannncidoides L., Ranuncidus ficaria L., az Arpádligetböl, Adonis vernalis L. pedig az Irizpethát szikes helyeiről pnsztult Id. Clematis integrifolia h., Clematis recta L. a legutóbbi évekig a liatár bozótos óárkail)an tenyészett. A Caltha j^cdustristól az ármentesítés előtt szintúgy sárgál- lottak tavaszkor a rétek mocsarai ; manapság egy szál sem nő már belőle. A Thalidrum aquilegifoJinmhól 4 év előtt néhány szép példányt szedtem a tiszai füzesek közt, de azóta nem találom. Érysimum cheiranthoides L., Arabis Jiirsuta (L.) Scop., Draba yiemorosa J., Alliaria off'icinalis L., Corydalis cava (L.) Schw. et K., az Arpádliget árnyas helyein bőven tenyészett. Érysimum diffusum Ehrh., Syrenia cana (Pill. et Mitterp.) Rchb. az alsóréti homokosok eltűnt polgárai közé tartozik. Barbarea vidgaris R. Br. a rétekről, Isatis tinctoria L. pedig a római sáncokról és határunk óárkaiból költözött el. A PotentiUa recta L.-nek a római sáncokon és az óárkokban volt a tanyája. Parnassia 2)alustris L.. PotentiUa erecta (L.) Hampe, Sangui- sorba officinalis L. a rétek turfás helyein diszlett. Trifolium arvense L. az alsóréti homokos mezőkön tenyészett. Astragalus glycyphyllos L., Vicia serratifolia Jacq., Vicia grandiflora Scop., Lathyriis silvestris L., Lathyrus platyphyllos Retz fajokban az Arpádligetben évekig gyönyörködtem. Geránium pyrenaicum h., Oeraniimi Robertianum L. az Árpádligettel együtt búcsút vett. Az Althaea cannabina L. a kilencvenes években még az alsóréti partszakadékokban nőtt. A Viola sylvestris Lam. és a Viola mirabilis L. az Árpád- liget ékessége volt. Viola pumila Chaix, Viola stag^iina Kit. fajokat az ármen- tesítés kilakoltatta határunkból. 72 KOVÁCS F. A Circaea lutetiana L. nagyon otthonos volt az Árpád- ligetben ; nincs már belőle nálnnk egy szál sem. Vidékünkön jelenleg csakis a temerini Kiserdöben honos, hol bőven nő Eryngium 'planvjn L., Peucedamim oreoselinum (L.) Mnch., Seseli annuum L., a római sáncokból és az óárkokból pusztult ki. Helosciadiiun nodifloruni (L.) Koch, Angelica silvestris L., Selinum carvifolia L. az Arpádliget végén levő vizenyős helye- ket lakta. Heradeum spliondylium h., Aegoiiodiurn podagraria L., Chaerophyllum temulum L. az Arpádligettel együtt elköltözött. Aethiisa cynapiiiui L. a kertek ritkább lakója volt, de ma már eltűnt. A Gentiana pneumonanthe L. és az Erythraea centaurium (L.) Pers. az Arpádliget nedves tisztásait lakta. Eythraea tdiginosa (W. et K.) R. et Sch.-t az Alsórét homokos, nedves helyein gyakran gyűjtöttem. A Menyayithes trifoliatát deákkoromban nyalábszámra szedtem a rétek mocsaraiban. A Lycopsis arvensis L. a közlegelők felszántása előtt a római sáncokon és a legelőkön nem volt ritkaság. A Lithospernium piDpureo-coerideuni L. a kiirtott Arpádliget egyik legszebb virága volt. A Salvia nutans L. a római sáncok és a Salvia pratensis L. az alsóréti homokos mezők lakója volt. Lamiunt foliosinn Cr., Stachys sylvatica L., Betonica offi- cinalis L., Olechoma hirsuta W. et K., Nepeta pannonica L., Ajuga reptans L. az Arpádligetben nagyon közönségesek voltak. A Galeopsis ladanum L. a tarlókon itt-ott előkerült, most nyoma veszett. A Physalis alkekengi L. a tiszai füzesek árnyas, nyirkos helyein és az Arpádligetben volt honos. OrthantJia lutea (L.) Kern. az alsóréti homokokról elköltözött. Veronica chainaedrys L., Veronica elatior Ehrh.. Scroplni- laria nodosa L. az Árpádligettel együtt pusztult el. Pedicularis p)alustris L , Alectorolop/iíis goniotricJms Borb., Al. minor (Ehrh.) W. et Gr. fajokat az ármentesítés vitte el. Orohanche caryophyllacea Sm., Or. gracilis Sm., Or. pnr- purea Jacq., Or. cdba Steph., Or. teucrii Holandre. az ugar- rendszer abbanhagyásával és a római sáncok felszántásával tűnt el. Most csakis az Or. ramosa honos határunkban. Az Asperula odorata L. az Árpádligetböl költözködött el. A. Dipsaciis pilosus L. az Arpádliget szélén nőtt. A Succisa prcdensis Mnch. a réti földeken most teljesen hiányzik. Bryonia dioica Jacq. a Gyorgyevits szállás parkjában nőtt 2 példányban. Az Artemisía scoparia W. et K. a római sáncokon te- nyészett. VÁLTOZÁSOK ÓBECSE FLÓRÁJÁBAN 73 A Senecio doria L. és a Senecio barbareaefolius Krock. az Alsórét polgára volt. A Carpesium cernuuin L., Arcthnn tomentosum Mill., Híera- cium xnlosella L. az Árpádligetet lakta. A Scorzonera parvifiora Jacq., Serratula tindoria L. a rétek ármentesítése folytán pusztult ki. A Carlina hiterniedia Schur és az Echinops sphaerocephahis L. a római sáncokon és a kökényesekben valamikor nagyon otthonos volt. 162 tehát azon növényfajoknak a száma, amelyek pár évti- zed alatt az óbecsei határnak búcsút intettek. Fájó szívvel gon- dolok mindig ezekre az elköltözött ismerősökre és jó barátokra, valahányszor volt termőhelyeiken járok-kelek és csupán az vigasztal, hogy ezen teriileteken is aranykalásztenger hullámzik a magyar mezőgazdaság büszkeségére és a drága magyar haza üdvére-javára. Másrészt meg némi megnyugvásul szolgál az is, hogy helyükbe jórészt a már föntebb emiitett okoknál fogva 89 új növényfaj érkezett hat;irunkl)a, köztük nem egy ritkább is, amelyekről az alábbiakban szólok. A vasúttal bevándorolt óbecsei növények : Arrhenatherum elatius (L.) M. et K. ma már a belvárosi temetőben is bőven terem. Bromus inermís Leyss., Ornkhogaluw pyramidale L , 0. flavescens Lam. a vasúti árkokon és töltéseken kivül itt-ott a vetésekben is felbukkannak. Thesium linophyllívm L., Poly- gonuni dmnetorum h., Dassia sedoides (Pali.) Aschers. és Sde- ranthus coUinus Hornung a vasúti töltés jellemző növénye. Delphinhiru orientale Gay. ma már egész határunkan, kivált a vetések közt széleskörű elterjedést mutat. Papaver hyhridum L., Fuinaria rostellata Knaf., Calejmia irregiddris (Asso) Thell., Neslia x^^inicidata (L.) Desv., Lepidiuiii yraminifolium L. az összes temetökbeu, de néha-néha a vetésekben is előfordul. Alyssum desertorum Stapf. az Alsórét gyepes helyein, a tiszai töltéseken és a Ferenccsatorna füves partjain is díszlik. Eeseda luteola L., R. phytheunia L.. Sanguisorlia inuricata (Spach.) Gremli, AnthyUis polypliylla Kit., Medicago elongata Roch., Onohrychis viciaefolia Scop. és Amarantus albus L. nálunk kizá- rólag a vasúti töltések lakója. Linum x^s^^n'^^ L- ^i műutak mentén is honos. Anchusa italica Retz.-, Melainygriu)) barhatum W. et K. a vetések közt is, különösen a szállásokon, szálankint előfordulnak. Linaria genistífolia (L.) Mill.-t Veronica teucrium L-t itt-ott az öregárkok bozótjaiban és a szegedi országút gyepes helyein is találtam. Ttissüago farfara L. néhány példányát szed- tem az aracsi kompállomás fölött is a Tisza agyagos-homokos árterén és a Soós-téle kénesfürdö lecsapoló-árokpartján. Senecio vernalis W. et K a rétek szántóföldjeit is kora tavasszal szintén aranymezbe szokta öltöztetni. Crepis rhoeadifolia M. B. és Tara- xacum serotinum (W. et K.) Poir. a temetők gyepes helyein és a műutak árokpartjain is évről évre szaporodnak. Összesen 31 növény. 74 KOVÁCS F. A mtíiitak révén betelepült növények : Stipa capillata L. az alsóvárosi temető gyepes helyein és sirdombjain is évről évre szaporodik. A Chenopodium botrys L. a zombori niüúton nagyon elszaporodott, a kaviccsal és homokkal került ide ; az én ker- temben is vadon tenyészik. Euclidium syriacuw (L.) R. Br. bői valamikor egyetlen szál sem nőtt itt ; manapság az összes utakat seregesen ellepi. Myagruw perfoliahi'in L. a vasutak mentén a vetések szélében itt-ott terjeszkedik, de nálunk határozottan ritkának mondható; míg pl. Kalocsa vidékén és a Nagyalföld egyéb helyein alkalmatlan dudvaként szerepel. Althaea paliida W. et K. és A. hírsuta L. az utak bozótjainak csinos növénye. Thymelaea passerina (L.) Coss. különösen a külső szállások szántóföhijeit lakja. CaucaUs latifolia L. a szállási vetésekben ritkán, Színik gyógyszerész alsóréti tanyáján azonban bőven terem. Kalocsa környékén ez is kiirthatatlan gyom. Bifor a radians M. B. undorító poloskaszagától langyos májusi eső után csak i'igy bűzlik az egész tájék, különösen a kiritkult vetések közt. Seseli liippomaratltrum L. és Melissa officinaUs L. a műutak homokos- kavicsos árkaiban, a Melissa az én }»arkomban is vadon nő. a cementhez használt homokkal került ide. Salvia aethiopis L., S. austriaca Jacq. és Verbascum pjhoeniceum L. a temetők kaszá- lóin és a szállási gyepeken is bőven nő. A 8. austriaca meghá- mozott zsenge szárát a gyermekek : „rekenye" néven eiini szok- ták. Carthaitnis lanatus L. és Centaurea solstitialis L. az utak mentén mindenütt egymást kiséró hűséges pajtások. Xeranthe- mum annuum L. és Artemisia annua L. az országutak és a vasúti töltések mellett nálunk ritka vendégek. Összesen : 17 növény. A Ferenccsatorna által idekerült növények: Homalocenchrus oryzoides (L.j Pali. a Ferenccsatorna nádas szélein mindenütt bőségesen terem. Chlotocyjjenis glomeratus (L.) Palla, a Tisza nyirkos, homokos-iszapos árterén is rókaszinü csomós kalászkáit már messziről mutogatja. Juncus ghmcus Ehrh. Visszavándorolt növényünk, a mely a Ferenccsatorna szélén sokszor egész zsom- békokat alkot, a mikre a horgászó gyermekek szoktak ülni. Roripa Kerneri Menyh. a Ferenccsatorna szélén a „Szuvadula" lapos nedves- szikes mezőin nagy ritkaság. Callitriche verna L., Peplis portála L., Hippiiris vidgaris L.. ütricularia vulgáris L. a Fereiiccsatornában elég gyakori. Vallísneria spirális L. néhány példányban a Ferenccsatorna „Szuvadiűának" nevezett részén nő. Valeriána officinaUs L. a legritkábban, Bellis perennis L. pedig igen bőven terem a Ferenccsatorna déli oldalán a „Türrzsiiip" mellett; de a kiirtott Árpádliget helyén, a volt Lövölderészen, a kertészlakástól délre is otthonos ; egyebütt határunkban nem található. A Bidens cernua L. visszavándorolt növényünk. Vala- mikor a lápok környékén, most a Ferenccsatorna nádas szélein meresztgeti csinos sárga virágszemeit. Az Aster tripolium L., kizárólag a Ferenccsatorna két partján a Szuvadulában terem. Bupleurum tenuissimum L. társaságában. Összesen: 13 növény. VÁLTOZÁSOK ÓBECSE FLÓRÁJÁBAN 75 A parkok révén behurcolt növények: Melica ciliata L, a központi szerb temetőben gyepes helyeken már 3 év óta szintén bőven terem. Gyapjas bubáiért téli csokrokba gyűjtik. Brassica elongata Ehrh. már az összes temetőkben is elterjedt. Vicia 2)ctnnonica Cr., V. tetrasperma (L.) Mnch., V. Biebersteinii Bess., V. lutea L. az alsóréti parallelárok töltésein is bőven tenyészik. Vicia hirsuta (L.) Gray-t, a tiszai füzesek honioluren. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. Bd. XXXII., p. 503—506. V o u k V. dr. : Das Pioblem der pflanzlichen Symbiosen. — Biologen- kalender. 1914., p. 46-08. Z ahl b r u c k n e r, Sándor dr. : Xeue Fleehten. VII. — Annales Mycologici. Vol. XII. 1914., p. 1335-345. Species novae e Dalmatia : Verruearia Cazzae Zahlbr., et f. circu- marata Zablbr., Arthonia meridionalis Za.hlhr., A. sexloenlaris Zahlbr., Arthothelium adriaticum Zahlbr., Gyalecta mir.rocarpella Zahlbr., Per- tusaría ficorum Zahlbr., Lecidea i^erexigua Zahlbr., Lecanora pomensis Zahlbr., L. Olivieri Zahlbr., L. lagostana Zahlbr., et f. reducta Zahlbr., Ramalina seoriseda Zahlbr., Bnellia anomala Zahlbr., i2i«o- dina himarginata Zahlbr. Z s (' h a c k e , H e r m a n n : Die mitteleuropaischcn Verrucariaceen. II. Mit 5 Tafeln. — Hedwigia. Bd. LV., p. 286—324. Hazánkból a szerző a következő zuzmókat eniliti : Polyhlastia vcrru- cosa (x\ch.) Lönnroth (comit. Árva, leg. Lojka), P. dermatodes Mass., P. leptospora Zschacke cum icone (in monte Korongyis, leg. Zschacke), P. sepulta Mass., P. maculata Zschacke cum icone (Korongyis, leg. Zschacke), P. albida Arn., P. obsoleta Arn., P. abscondita A m. h.) rod- nensis Zschacke n. var. cum icone (Korongyis, leg. Zschacke), P. Sendtneri Kph., P. intercedens (Nyl.), P. pallescens Anzi, P. cupularis Mass., P. bosniaca Zahlbr. (in Bosnia), P. Lojkana Zschacke n. sp. cum icone (Lojka exsicc. nr. 3878 sub Verruearia acrocordiaeforme A n z i.) c) Gyűjtemények: Magyar sásfélék, szittyófélék. gyékényfélék és békabuzog dny félék gyüj- temáiye. 1 — III. Kiadja a m. kir. földmivelésügyi miniszter fennhatósága alatt álló budapesti m. kir. Állami Vetömagvizsgáló Állomás. (A kassai és kolozs- vári m. kir. áll. Vetömagvizsgáló Állomás közreműködésével.) Szerkeszti dr. D e g e n Árpád. — Cyperaceae. Jnncaceae, Typhaceae et Sparganiaceae Hungaricae Exsiccatae. I — III. Opus cura rerum agricultnrae summo prae- fecto regio hungarico submissi Reg. Hung. Instituti Sementi Examinandae Budapestinensis conditum. (Collaborante instit. reg. hung. sem. exam. cas- soviensi et claudiopolitano ) .Vuctore Dr. A. Degen. Budapestiül, 1914, Index tömi I. Nr. 1. Typha latifolia L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 2. T. angustifolia L. (Albertfalva, leg. Degen) ; nr. 3. Sparganium negleclum Beeby (Budapest, F ö 1 d V á r y) ; nr. 4. Scirpus sílvaticus L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 5. Se. silvaticus L. (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 6. Se. radicans Schkuhr (Soroksár, leg. Degen), nr. 6. b) Se. radicans Schkuhr [caules radicantes] (Soroksár, leg. Degen) ; nr. 7. Eriophorum latifoliuni Hoppé (Keresztfalu comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 8. E. latifolium Hoppé (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 9. E. polystachion L. (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 10. E. vagi- natum L. (3Iagas Tátra : Csorbái tó, leg. Xyárády), nr. 11. Holoschoenus vulgáris Link (Budapest, leg. Lengyel) ; nr. 12. Trichophorum alpinum (L.) Pers. (Hámor comit. Vas, leg. Waisbecker et Lengyel), nr. 13. Tr. oliganthum NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 85 (C. A. Mey.) Fritsch (Szepesváralja, leg. Nyárádyj, nr. 14. Bolhoschoenus maritimus (L.) Palla (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 15. B. iuaritimus (L.) Palla (Szikszó comit. Abaúj-Torna, leg. Thaisz), nr. 16. B. digynus (Siuik.i Degen (Mezözáh coniit. Torda-Aranyos. leg. Butujás) ; nr. 17. Schoeno- pledus triqueter (L.) Palla (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 18. Sch. ameri- canus (Pers.) [Sch. pungens (Vahl) Palla] ';(Faluszemes comit. Somogy, leg. Paikert), nr. 19. Sch. lacuslris (L.) Palla (Soroksár, leg. Degen), nr. 20. Scli. carinatus (Sm.) Palla (Győr, leg. Polgár), nr. 21. tich. Tabernaemontani (Gm ) Palla (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 22. Sch. Tabernaemontani (Gm.) Palla (Mezötóhát comit. Maros-Torda, leg. Butujás), nr. 2o. Sch. supinus (L.) Palla (Győr, leg. Polgár), nr. 24. Sch. setaceus (L.) Palla (inter Alsó-Tömös et Derestye comit. Brassó leg. Degen) ; nr. 25. Heleocharis paucifiora (Lightf.) Link (Kis-Szalók comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 2(>. H. carniolica Koch (inter Citluk, Divoselo et Gospic comit. Lika-Krbava, leg. Degen et Len- gyel), nr. 27. H. carniolica Koch (Orosztelek coniit. Bereg, leg. Margittal), nr. 28. H. acicularís (L.) R. Br. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 29. H. uni- glumis (Link) Schult. (Stubnyaíürdö, leg. Margittal), nr. 30 H. ovata (Roth) R. Br. (inter Felsöviznicze et Szarvasrét comit. Bereg, leg. Margittal), nr. 81. H. palustris (L.) R. Br. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. ;>2. H. palusfris (L.) R. Br. (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 33. Cuperus fuscus L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 34. C fuscus L. (Kispest, leg. Degen) ; nr. 35. Blysmus coihpressiis (L.) Panz. (Kassa, leg. Thaisz), nr. 36. Bl. compressus (h.) Panz. (Magas-Tátra : Kisszalók, leg. Nyárády), nr. 37. Chlorocypcrus longus (L.) Palla (Tata-Tóváros, leg. Degen), nr. 38. C'hl. glomeratus (L.) Palla (Újvidék, leg. Lengyel), nr. 39. Chl. glomeratus (L ) Palla (Orsova, leg. Seymann) : nr. 40. Pycreus favescens (L.) Rclib. (Soroksár, leg. Degen), nr. 41. Duval- jouvca serofina (Rottb.) Palla (Soroksár, leg. Degen) ; nr. 42. Dichostylis Micheliana (L.) Palla (Orsova, leg. Seymann), nr. 43. Acorellus pannonicus (Jacq.) Palla (Zombor, leg. Prodán), nr. 44. Rhynchospora álba (L.) Vahl (Szuhahora, leg. Thaisz), nr. 45. Rh. álba (L.) Vahl (Jablonka, leg. Jab- lonszky), nr. 46. Cladium Mnriscns (L.) R. Br. (Budapest, leg. Degen), nr. 47. Schoenus ferrugineus L. (Szepesteplicz, leg. Nyárády), nr 48. Sch. nigricans L. (Budapest, leg. Degen), nr. 49. Cobresia bipartita (Ali ) Dalia Tőrre (Bélai Havasok : leg. Degen, Györfty et Lengyel), nr. 50. FAyna nu/o- stiroides (Vili.) Fritsch (mons Bucsecs, leg. Degen et Dik). Index tömi II ; Nr. 51. Carex Davalliana Sm. (Budapest, leg. Degen), nr. 52. C. dioica L. (Tátrafüred, Keresztfalu, Kisszalók, leg. Nyárády), nr. 53. C. Figertii A. et G. X (Háj comit. Turócz, leg. Margittal), nr. 54. C. rupestris AH. (Balánbánya comit. Csík, leg. Degen, Lengyel et Zsák), nr. 55. C. pyrenaica Wahlbg. (mons Retyezát, leg. Nyárády), nr. 56. C. pyrenaica Wahlbg. (BuUea völgy és tó comit. P'ogaras, leg. Zsák), nr. 57. C. paticiflora Lightf. (Magas Tátra : Cjleszna, leg. Nyárády), nr. 58. C. stenophylla Wahlbg. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 59. C. dívisa Huds. (Kispest, leg. Degeni, nr. 60. C. chor- dorrhiza Ehrh. (Magas Tátra : Kisszalók, leg. Nyárády), nr. 61. C. brizoides L. (Orsova, leg. Degen), nr. 62. C. praecox Schreb. (Erzsébetfalva, leg. De- gen), nr. 63. C. repens Bell. (Nagyszeben, leg. Barth), nr. 64. C. intermedia Good. (Csepel, leg. Degen), nr. 65. C. vulpinoidea Michx. (Kakaslomnicz o 86 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 66. C. contigua Hoppé forma remota F. Schultz (Martinscica comit. Modrus-Fiume, leg. Lengyel), nr. 67. C. contigua Hoppé forma pallida Appel (Pilis-Szentiván, leg. Degen), nr. 68. C. Chaberti F. Schultz (Martinscica comit. Modrus-Fiume, leg. Lengyel), nr. 69. C. vulpina L. (Kispest, leg. Degen"), nr. 70. C. diandra Sclirk. (lvé.smárk, leg. Nyárády), nr. 71. C. paradoxa Willd. (Csepel, leg. Degen), nr. 72. C. paradoxa W. (Budapest, leg. Degen), nr. 73. C. paniculata L. (Stiibnyafürdö, leg. Margittai), nr. 74. C paniculata L. (L Hohe Leit, 11 Babahegy comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 75. C. curvula, Ali. mons Bucsecs, leg. Dik),'nr. 76. C. cyi e- roides L. (Komollói Nyír comit. Háromszék, leg. B. Kovács), nr. 77. C. lepo- rina L. (Kassa : L mons Farkashegy, leg. Thaisz ; H. vallis Monokpatak, leg. Baán), nr. 78. C. leporina L. (Pomáz, leg. Degen), nr. 79. C. leporina L. (Orsova, leg. Degen), nr. 80. C. Lachenalii Schkuhr (Magas Tátra : Omla- dékvölgy, leg. Nyárády), nr. 81. C. canescens L. (Kassa, leg. Thaisz), nr. 82. C. canescens L. var. fallax T. Kurtz (Fogarasi Havasok: Bulla-tó, leg. Zsák), nr. 83. C. canescens L. ad var. fallacem F. Kurtz vergens (Késmárk, leg. Nyárády), nr. 84. C. echinata Murr. (Kassa, leg. ^iThaisz), nr. 85. C. remota L. (Kassa, leg. Thaisz), nr. 86. C. remota L. (Pomáz, leg. Degen), nr. 87. C. elongata L. (inter Rókusz et Villa Lersch comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 88. C. rigída Good. (mons Kiráiyhegy comit. Gömör, leg. Lengyel), nr. 89. C. dacica Heuff. (mons Retyezát, leg. Jávorka), nr. 90. C. Goodeno- tvii Gay (Kassa, leg. Baán), nr. 91. C. Goodenotoii Gay var. recta (Fleischer) Degen (Kassa, leg. Thaisz), nr 92. C. Goodenoivii Gay var. hasigyna Reiclib. (Háj comit. Túrócz, leg. Margittai), nr. 93. C. gracilis Curt. (Vízakna, leg. Barth), nr. 94. C. gracilis Curt. (Csepel, leg. Degen), nr. 95. C. gracilis Curt. var. tricostata (Fries) A. et G, f. amhlylepis (Peterm.) A. et G. (Csepel leg. Degen), nr. 96. C. caespitosa L. (Késmárk, leg. Nyárády), nr. 97. C. Hud- sonii A. Benn. (Bezdán, leg. Prodán), nr. 98. C. polygama Schkuhr (Kés- márk, leg. Nyárády), nr. 99. C. atrata L. (Barlangliget, leg. Nyárády), nr. 100. C. aterrima Hoppé (Csorba, leg. Nyárády). Index tömi HL Nr. 101. Carex flacca Schreb. (Baksa comit. Turócz, leg. Margittai), nr. 102. C. flacca Schreb. (Pécs, leg. Lengyel), nr. 103. C. pendula Huds. (Pomáz, leg. Degen, Lengyel et Zsák), nr. 104. C. pallescens L. (Piliscsaba, leg. Lengyel), nr. 105. C. tomentosa L. (insula Csepel, leg. Degen), lu-. 106. C. montana L. (Budapest, leg. Degen), nr. 107. C. pilulifera L. (L Kereszt- falu, n. Villa Lersch comit. Szepes, leg. Nyárády), [nr. 108. C. Fritschii Waisb. (Kőszeg, leg. Waisbecker), nr. 109. C. supina Wahlbg. (Mezöcsáth comit. Borsod, leg. Budai), nr. 110. C. supina Wahlbg. (Szentiván, leg. Degen, Kümmerle, et Lengyel), nr. 111. C. nitida Hőst (Soroksár, leg. Degen- et Leng^'el), nr, 112. C. transsilvanica Schur (Balánbánya, leg. Degen, Len- gyel et Zsák), nr. 113. C. umbrosa Hőst il— H. Késmárk, leg. Nyárády), nr. 114. C. Halleríana Asso (Budapest, leg. Degen), nr. 115. C. pediformis C. A. Mey. var. rhizina (Blytt) Kük. (Szepesváralja, leg. Nyárády), nr. 116. C. humilis Leyss. (Baksai völgy comit. Turócz, leg. Margittai), nr. 117. C. digitata L. (Rozsnyó leg. Degen et Lengyel), nr. 118. C. digitata L. var. hungarica Borb. [(Orsova, leg. Seymann), nr. 119. C. ornithopoda Willd. (Barlangliget, leg. Nyárády), nr. 120. C. álba Scop. (Turóczliget, leg. Mar- NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 87 gittai), iir. 121. C. limosa L. (inter Usztye et Szlanicz eomit. Árva,' leg. Jablonszky), nr. 122. C. panicea L. (Budapest, leg. Degeii), nr. 123. C. mucro- nata Ali. (Ogulin, leg. Lengyel), nr. 124. C. hrachystarhys Sclirank (Javo- riiia, leg. Nyárády), nr. 125. C. atrofusca Schkuhr (Barlangliget, leg. Nyá- rády), nr. 126. C. fuliginosa Schkuhr (Felkai völgy, leg. Nyárády), nr. 127. C. firma Hőst (mons Nagy-Roszudecz comit. Árva, leg. Margittal) nr. 128. C. firma Hőst (Barlangliget, leg. Nyárády). nr. 129. C. sempervirens Vili. forma laxiflora Schur (Barlangliget, leg. Nyárády), nr. 130. C. semjyerrirens Vili. (Balánbánya, leg. Degen, Lengyel et Zsák), nr. 131. C. capillaris L. (1— Hl. Montes Bélaenses, leg. Nyárády), nr. 132. C. silvatica Huds. (Pécs, leg. Lengyel), nr. 133. C. brcvicollis Lam. et DC. (inter Tiszócza et Tiszafa comit. Krassó-Szörény, leg. Seymann), nr. 134. C. brevicolUs Lam. et DC, (Diósgyőr, leg. Budai), nr. 135. C. Michelii Hőst (Bánliida, leg. Zsák), nr. 136, C. pilosa Scop. (Piliscsaba, leg. Lengyel), nr. 137. C. depauperata Good. (Plavisevicza, leg. Degen), nr. 138. C. depauperata Good. (Temesvár, leg. Lengyel), nr. 139. C. distans L. (Kispest, leg. Degen), nr. 14U. C. fava L. (Kassa, leg. Thaisz et Baán), nr. 141. C. Oederi Retz (Soroksár, leg. Degen), nr. 142. C. hordeistichos Vili. (Szikszó comit. Abauj-Torna. leg. Thaisz), nr. 143. C. secalina Wahlbg. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 144. C. seca- lina Wahlbg. (Kispest, leg. Degen), nr. 145. C. Pseudo-cyperus L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 146. C. rostrafa Stokes (Kassa, leg. Thaisz et Baán), nr. 147. C. vesicaria L. (Kassa, leg. Thaisz et Baán), nr. 148. C. acutiformis Ehrh. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 149. C. riparia tlurt. (Soroksár, leg. Degen), nr. 150. C lasiocarpa Ehrh. (Kisszalók leg. Nyárády). Dr. A. V. Hayek: Centaureae exsiccatae criticae. Következő hazai adatokat tartalmaz : Fasc. 1. 1913. Nr. 17. Centaurea ruspidata Vis. (Dalmatia, leg. S. Kocsis, comm. A. de Degen), nr. 18. C. Ragusina L. (Dalmatia, leg. A. Richter), nr. 19. C. Friderici Vis. (Dalmatia, leg. A. Richter), nr. 21. C. maculosa Lam. ssp. calvescens (Pa nő.) (Versecz, leg. J. Wagner), nr. 30. C. biokovensis Teyber (Dalmatia, leg. A. Teyber), 'nr. 31. C. divergens Vis. (Dalmatia, leg. A. Teyber), nr. 42. C. stenolepis A. K e r n. (Versecz, leg. J. Wagner), nr. 43. C. indurata Janka (Honcztő comit. Temes, leg. J. Wagner), nr. 44. C. trichocephala M. B. f. Simonkaiana Hayek (Honcztő, leg. J. Wagner). nr. 47. C. iberica T r e v. (Szamosujvár, leg. A. Richter). Fasc. H. 1914. Nr. 64. Centaurea airopurpurea W. et. K. (Torockó, leg. J. Wagner), nr. 65. C. Kotschyana Heuff. (Rodna-Borberek, leg. J. Wagner), nr. 67. C. crithmifolia Vis. (Dalmatia, leg. V. Voncina), nr. 68. C. maculosa ham. ssp. calvescens (Pané.) Hayek f. mülanthodia J. W a g n e r (Versecz, leg. J. Wagner), nr. 70. C. Tauscheri A. Kern. (Nagy Nyír prope Kecskemét, leg. A. de Degen), nr. 81. C. splendensL. (Susak, leg. R. Justin), nr. 95. C. austriaca W. var. carpatica P o r c i u s (Rodna-Borberek, leg. J. Wagner). E. P r a g e r : Sammlung europaischer Harpidium- und Calliergon- Formen. Berlin, 1912. Selbstverlag. Hazai adatja : nr. 92. Drepanocladus purpurascens var. falcata W a r n s t. (Magas Tátra : Kistarpataki völgy, leg. L Györft'y). 88 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1914. évi december hó 9-én tartott kétszáza (lik ülése. Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. Jelen vannak a szakosztályi ülések rendes látogatóin kívül: 1 1 o s v a y Lajos államtitkár, a Társulat elnöke, Entz Géza a választmány, Csiky Ernő az állattani szakosztály részéről és még számos vendég. 1. Mágocsy-Dietz S. elnöki megnyitó beszéde. (Lásd 1. oldalon.) Ilosvay Lajos kiemeli, hogy a szomorú napok súlyosan nehe- zednek kedélyünkre, de vigasztalásul szolgál, hogy ellenségeink vágya nem teljesült, a monarchia, a magyar állam, a mag} ar társadalom nem tagolódik szét, hadseregünk is kiváló hősiességgel teljesíti kötelességét. A kedély- állapot nem alkalmas arra, hogy ünnepeljen, de azért örömmel állapithatjuk meg azt a jelenséget, hogy a magyar kultúra minden téren a folytonosság fenntartására törekszik. Ugyanezt látjuk a botanikai szakosztály ülésein is. A szakosztályt ebben a munkájában szívből üdvözli a k. m. Természettu- dományi Társulat elnöksége és a kémiai szakosztály nevében, szerencsét kívánva a szakosztály további működéséhez, amellyel a veszteségeket helyre pótolva, fennakadás nélkül végezi feladatát a botanikai és az általános műveltség előmozdítása érdekében. A szakosztály működésében a hazai viszonyokat vette mindig tekintetbe, a nemzetköziségnek ebben mákszemnyi része sincs. Kívánja, hogy a szakosztály a magyar nemzeti tudomány fejlesz- tésében továbbra is sikeresen működjék. Entz Géza szeretetét tolmácsolja a botanika tudománya iránt, a k. m. Természettudományi Társulat választmánya részéről pedig melegen üd- vözli a szakosztályt eddigi sikereiért és szerencsét kíván további működéséhez. J e g y z (") felolvassa az állattani szakosztály elnökének következő üdvözlő iratát : Méltóságos Elnök Úr! A Természettudományi Társulat állat- tani szakosztálya örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a testvér szak- osztályt 200-ik szakülése alkalmából a legmelegebben üdvözölje. Az élőlények elválaszthatatlan egysége benső kapcsolatot létesít a biológiai tudományok között s ezzel a tudományos törekvéseknek is közös alapot és célt tűz ki. Nagy tanulság rejlik pl. abban, hogy a sejtelmélet régebbi fejlemé- nyeit nem tekintve, a karyokinesis fölfedezése a botaiűka egyik héroszának (Strasburgernek) nevéhez fűződik, azonban a zoológusok elmélyítő munkás- sága avatta azután ezt a gyönyörű fölfedezést az élettudomány elsőrendű s mai nap már sarkalatos fontosságú tényezőjévé. Hazánk sajátszerű művelődési viszonyai kétszeresen kötelességünkké teszik, hogy a biológiai tudományok művelői vállvetve, egyetértéssel mun- kálkodjanak a természet nagy igazságainak földerítésén s ezeknek mennél szélesebb rétegek tudatába való átültetésén. Ebben a hazafias törekvésben a botanikai szakosztály mindenkor bízvást támaszkodhatik a zoológiai szakosztály hűséges és bajtársi készsé- gére, melynek hangsúlyozásával tisztelettel maradtam Budapest, 1914. december 9-én az állattani szakosztály nevében Dr. Méhely Lajos s. k. elnök. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK , 89 J e g- y z ö felolvassii G y ö r f f y I s t v á n kolozsvári tud. egyet. ny. r. tanár üdvözlő iratát, amelyben „úgy maga, valamint az ált. növénytani intézet és botanikus kerti alkalmazottak nevében is őszinte szívből kivan a szakosztálynak eredményes, szép jövőt. Erősbödjék, izmosodjék a szakosz- tály szellemiek, anyagiak terén, hogy a „scientia amabilis" részére hazánkban mentől több komoly művelőt nevelhessen föl. így hazánk botanikai tudomá- nyának, miként eddig, annál nagyobb hasznára lehessen. Fontos kulturális tevékenységében vezesse a szakosztályt, annak érdemes vezetőit, ezentúl is az önzetlen, a Tudományért önmagáért való lelkesedés, s akkor a legszebb jövő vár a szakosztályra, a mit ismételten is szívből kíván". Elnök a szakosztály nevében szívből köszöni a Társulat és a szak- osztályok elnökei, valamint a választmány és Győrffy István üdvözletét. Igyekezni fog a szakosztály a hozzáfűzött reményeknek megfelelni, továbbra is tehetségéhez képest munkálkodni, amely munkálkodásában a magyar nemzeti kultúra kiépítéséhez mindenkoron iparkodni fog hozzájárulni 2. Szabó Zoltán jegyzői jelentésében beszámol a szakosztály eddigi üléseiről, különösen a második száz ülésben kifejtett muiűíásságáról: A növénytani szakosztály második száz ülése. Szakosztályunk minden esztendő elején számot vet önmagával. Átpil- lant az elmúlt esztendein, megvizsgálja munkálkodását, egybeveti azt az azelőtti esztendőjével, megállapítja, vájjon haladt-e vagy visszaesett, keresi hibáit, hogy ainiál alaposabban fogjon hozzá a ki'ivetkező esztendő mun- kájához. A jelen alkalommal még nem érkezett el a szokásos időpont, amidőn az évi jelentések az elnök, szerkesztő, jegyző részéről előterjesztetnek, de elérkezett a kétszázadik ülés, amely alkalmat ad arra, hogy nagyobb átte- kintést végezzünk munkálkodásunk felett és ezzel bizonyára sok tanulságot vonjunk le igyekezetünk irányának, munkálkodásunk keretének helyes vagy helytelen voltára. A századik ülés óta, amely még a régi nyugalmas időben, szakosz- tályunk fennállásának tizenharmadik esztendejében, 1914. évi februárius hó 10-én folyt le, a mai napig, amely nap éppen első iUésünk (1891. december 9.), huszonharmadik évfordulója, isnuH százszor gyűltünk össze, hogy egy- másnak beszámoljunk kutatásainkról, munkálkodásainkról. Ez alatt a második száz ülésnek nem egészen tizenegy esztendeje alatt a rendes üléseken kívül két alkalommal ünnepélyes összejövetelünk is volt, amelyek egyikét 1907. évi március hó 22-én Diószegi, másodikát az állattani szakosztállyal kapcsolatban 1907. évi május hó 23-án Linné emlékének szenteltük. E két ünnepélyt nem soroztuk rendes üléseink sorába, amelyek a szakmunkásság jegyében folytak le, kivéve a lÖ5-ik ülést, melyet Simon kai Lajos emlékezetének szenteltünk 1910 november 23-án, és a 177. ülést, amelyen Klein Gyula elnökünket ünnepeltük 1912. szeptember hó 25-én. Egybevetve az első és második száz ülés tárgysorozatát, mindenek- előtt megállapíthatjuk, hogy az első száz ülésen 31 előadással több hangzott el (414), mint a második száz ülésen (^iSS), de egyúttal hozzátehetjük, hogy ez a számcsökkenés korántsem jelent visszaesést, mert az első száz ülés előadásainak nagyrésze rövid lélekzetű közlés volt csupán, úgy hogy akkori elnökünk a századik ülésen csak 325-re teszi az elöadásszámba menő előtér- 90 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK jesztések összegét. A második száz ülésen ellenben nagyrészt nagyobb terje- delmű, mélyebb előadások voltak az uralkodók, hiszen a tapasztalásból tudja üléseink minden látogatója, hogy előadásban sohasem volt hiány, hogy üléseink hosszassága rendesen meghaladta azt az időt, amit a hallgatóság figyelme elbír. Az előadások tárgyát véve szemügyre, úgy az első, mint a második száz ülésben a legtöbb előadás, előterjesztés egyes terület flórájának kutatása köréből vette tárgyát (54—65), amelyet megközelített a virágos növények rendszertani vizsgálatával foglalkozó előadások száma (50 — 50), ami arra mutat, hogy hazánk flórájának kutatásában még mindig akad elég tenni való, de elég munkaerőnk is van, aki az idetartozó kérdésekkel foglalkozik, pedig e kérdésekkel sok oly magyar, sőt külföldi botanikus is foglalkozik még, aki vizsgálatai eredményét nem szakosztályunk ülésein terjeszti elő. Az első száz ülésen a virágos növényeken kívül tekintélyes számú, 46 elő- adás foglalkozott gombákkal. Azóta a mykológiai előadások száma a második száz ülésen 28-ra csökkent, mely csökkenés egyrészt azt jelenti, hogy a gombák tanulmányozásától többen más tárgykör tanulmányozására tértek át, másrészt pedig arra mutat, hogy a mykológia terén kevesebb számú, de összefoglaló nagyobb körű munkálatok voltak és vannak folyamatban. A mykológiával egye/ő számmal szerepel statisztikánkban az első száz ülésen a bibliográfia (46), amely különösen a könyvismertetéseket véve szemügyre, a második száz ülésen visszaesést mutat (29). Bizonyára kevés szaktársunknak akad ideje ahhoz, hogy a manapság oly nagy terjedelemre növekedett új irodalom jeleseit előttünk ismertesse. Az irodalom ismertetése csakis azok részéről várható, akik nagyobb könyvtárral bíró közintézet szolgálatában vannak, de az ily szaktársak viszont úgy hivatalos munkáikkal, mint saját kutatásaikkal vannak túlhalmozva. Idejök aligha akad arra, hogy az őket közelebbről nem érdeklő műveket a mi kedvünkért és okulásunkra áttanul- mányozzák, pedig az ily irányú munkálkodás elengedhetetlen kelléke annak, hogy a tudomány haladásáról tudomást szerezhessen még az is, akinek az ismertető folyóiratok nem állanak rendelkezésére. Ezeken kívül, a fontosabb tárgyköröket véve szemügyre, az első száz ülésen jelentősen nagyobb szám- ban szerepeltek a botanikai-történelmi (25), teratológiai (34), pathológiai (15) és nomenklatúrái (15) előadások, hiszen Kontúr Béla, Alföldi Flatt Károly, F i a 1 o v s z k y Lajos, B o r b á s \' i n c e , S i m o n k a i Lajos, C s a p o d i István, akik e kérdéssel is foglalkoztak, már leléptek mindörökre az előadói emelvényről, de azért szellemi utódaikban e tárgykörök is kellő művelökre találtak a második száz ülés folyamán (törté- nelem 15, teratológia 20, pathológia 7, nomenklatúra 9). Ezzel a csökkenést mutató jelenséggel szemben viszont bizonyos tárgykörök fellendülése a második száz ülés keretében észlelhető. Mert annak ellenére, hogy a növénj'földrajz-florisztika és a virágosak tanulmá- nyozása semmit sem maradt el, sőt előrehaladt, emelkedést mutat a fejlő- déstan (0—2), a sejt és szövettan (19—26), az élettan (5 — 13), a phytochemia (4 — 8). a zuzmók (0—3), harasztok (2 — 7), tanulmányozása és az alkalmazott növénytannak hazánkban (7 — 16) különösen nagyfontosságú művelése, illetőleg az ezzel foglalkozók fokozatos, de még csak kezdődő bekapcsolódása a tisztán tudományos botanikát művelök sorába. Jó alkalom ez a jelenség SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 91 annak hangsúlyozására, hogy amint az alkalmazott növénytan köti össze a mindennapi életet a tudományos botanikával, úgy annak szakosztályunk keretében való művelése szakosztályunkat fogja közelebb hozni az érdeklődök nagyobb tömegéhez. Az egyes tárgyaknak kimutatott fellendülése határo- zottan örvendetes haladást jelent, mert ez arra mutat, hogy a magyar bota- nika nem fejlődik egyoldalúan és lépést tart mindenben a tudomány álta- lános fejlődésével. Az előadásokról a 92. oldalon levő táblázat nyújt áttekintést : Az előadásokkal kapcsolatban az előadókat is érdemes statisztikus módszerrel megvilágítani. Az első száz ülés 414 előadását 60 előadó tartotta a második száz ülés kevesebb, .'383 előadását pedig lOC. előadó javára kell Írnunk. A kevesebb tárgyért bőven pótol a több előadó, mert hiszen kézen- fekvő, hogy értékesebb eredményt várhatunk attól, ha sok kutató csak egy- egy témával foglalkozik, sokszor évekig behatóan, mintha néhány kutató figyelmét sok irányban szórja szét. Az előadók számának gyarapodása azt is bizonyítja, hogy a növényekkel való foglalkozás mind nagyobb körben terjed és a természettudományi műveltség, a természet iránti kutató érdek- lődés fellendülése bizonyára érdemül tudható be szakosztályunknak is, amely ezáltal a Természettndománj-i Társulatot hathatósan szolgálta magasztos küldetésében. A második száz ülésen a következő előadók tartottak egy-egy előadást, vagy küldtek be dolgozatot : Andaházy Szilárd, Anjeszky Aladár, Balkányi Kálmán, Balog Elemér, Barcsa János, Barna Balázs, Bihari Gyula, Bodnár János, Borsos Lstv^án, Budai József, Cserey x\.dolf, Dudinszky Emil, Endrey Elemér, Fábián Gáspár, Fanta Adolf, Fialovszky Lajos, Filarszky Nándor, Flatt Károly, Fodor Ferenc, Futó Mihály, Greguss Pál, Herke Sándor, Holuby József, Hnlyák János, Jablonszky Jenő, Károly Rezső, Kontúr Béla, Kupcsok Sámuel. Langer Sándor, Mihalusz Vince, Nagy Béla, Nyárády E. Gyula, Pálinkás Gyula, Páter Béla, Pax Ferdinánd, Radó Endre, Rehni H., Révész Béla, Róna Jenő, Römer Gyula, Salacz László, Sántha László, Sávoly Ferenc, Szandovics Rudolf, Szigethy Gyula Andor, Textoris Izabella, Treitz Péter, Varga Oszkár, Varga Sándor, Viski Jenő, Wolcsánszky János, Weber Dezső. — Két előadást tartottak : Ambrus Tibor, Bányai J., Barcsy József, Borza Sándor, Bubák Ferenc, Budinszky Károly, Csapody István, Csávolszky Mihály, Dicenty Dezső, Gayer Gyula, Istvánffy Gyula, Klein Gyula. Kerék- gyártó Árpád, Pantocsek József, Quint József, Schveitzer József, Szűcs József, Timkó György, Wagner János. — Több előadást tartottak : Andra- sovszky Jenő (3), Augusztin Béla (6), Bernátsky Jenő (9), Bezdek József (3), Blattny Tibor (4), Doby Géza (5), Ernyey József (3), Fehér Jenő (6), Fucskó Mihály (9), Gombocz Endre (15), Győi-ffy István (10), Hathalmi Gabnay Ferenc (5). Hollendonner Ferenc (4), Hollós László (7), Jávorka Sándor (10), Küm- merle Jenő Béla (8), Lengyel Géza (6), Mágocsy-Dietz Sándor (17), Moesz Gnsztáv (28), Paál Árpád (6), Péterfy Márton (5), Prodán Gyula (5), Rapaics Raymund (18), Scherfifel Aladár (3), Schilberszlcy Károly (7), Schneider József (3), Simonkai Lajos (5), Szalóki Róbert (3). Szabó Zoltán (23), Sztankovics Rezső (5), Szurák János (5), Thaisz Lajos (9), Tomek János (3), Tnzson János (37), Vangel Jenő (4). 92 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Az előadás tárgya 1— 100 101-200 1—200 (összesen) ülésen Ontogenin ]\Iorph()l()gia C'ytologia et Histologia . . Physiologia Oekologia Teratologia Pathologia Phytochemia Algf)logia Mykologia Lichenologia Biyologia Pteridophytologia Spennatophytologia . . . . Phytogeographia et florística Systeniatica s. str Nonienclatura Terminológia Palaeoiiíologia Botanica applicata . . . , História Biographia Herbariiiiu Hortus et Miisciuii . . . . Metliodica Bibliographia Congressus Photographia Deiuonstratio ...... Paedagogia Philosophia o 19 5 7 34 15 4 11 46 11 2 50 54 2 15 1 7 7 25 7 6 9 7 46 1 4 14 o 26 13 7 20 7 8 10 28 3 10 7 50 65 9 9 1 7 16 15 5 5 9 5 29 1 1 14 2 1 2 10 45 18 14 54 22 12 21 74 r ) 21 9 100 119 4 24 2 14 23 40 12 11 18 12 75 2 5 28 2 1 414 97 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 93 Az természetes, hogy az előadások nagyobb számával az olyan elő- adók szerepelnek, akik hivatásból és állásuknál fogva közelebb állanak a botanikához. Az előadóknak majdnem fele (52) egy-egy előadással szerepel. Ezek egyrésze más téren fejti ki munkássága javát, vagy a szakosztályon kívül gyarapította jelentős míivekkel a botanikai irodalmat, de más, nagyobb része viszont ezzel az egy előadással első kísérletét hozta a szaktudósok elé. Az első szárnypróbálgatásoknak alkalmat és teret njaijtani a szakosz- tálynak egyik fő feladata. Reméljük, hogy gazdag folytatása lesz a kez- detnek, még akkor is, ha a főváros botanikai intézményeitől távol vetődik el az új erő, a fiatal kutató. Az egyetlen előadással szereplők között azonban több van olyan is, aki fő működését az első száz ülésen fejtette ki gazdag- sággal és ez az előadásuk az utolsó szó volt, amellyel elköltözésük előtt hozzánk szólottak (Fanta Adolf, Fialovszky Lajos, Flatt Károly, Kontúr Béla, Kúposok Sánuiel). Az előadókról szólván örömmel állapithatjuk meg azt is, hogy nem- csak budapesti, de vidéki szaktársaink is felkeresnek dolgozataikkai, bár még mindig nem olyan mértékben, mint ahogy kívánatos volna. Az elnök- ség működésében megnyilvánuló elv, az érdeklődésnek széles e hazában való elterjedése azért eddig is szép eredményeket ért el, annak ellenére, hogy hazánk valamemiyi botanikusának egy táborba való tömörülése még nem következett el. Sokan nem érzik még át annak szükségességét, hogy mint tagok sorainkba lépjenek, de ezek száma is mindinkább kevesbedik, tagjaink száma pedig örvendetesen emelkedik. A századik ülés idején 372-en olvasták 500 példányban megjelent folyóiratunkat, a mai napon pedig 866 címre küldjük szét a Botanikai Közleményeket. Ezek közt van 21 alapító tag, 199 szakosztályi tag, 12 budapesti és belföldi, 5 külföldi nem tag elő- fizető, 580 átalányos, 41 cserevíszonyban álló és 6 tiszteletpéldányos. Az olvasók számának ilyen jelentős emelkedése miatt folyóiratunk már 1000 példányban jelenik meg, tehát a századik ülés óta a példányszám megkét- szereződött. Ezt az emelkedést az érdeklődésnek örvendetes tanúságaként üdvözölhetjük, bár jól tudjuk, hogy a közölt szám nem a szakbotanikusok számát jelenti. Az olvasók számával gyarapodik üléseink látogatóinak száma is, amely sokszor a félszázat is meghaladja. Ez a szám azonban még min- dig nem kielégítő, tekintettel a budapesti tagok nagy számára. Valószínű, hogy a tudományos előadások meghallgatását főképen azért nélkülözheti sok szaktársunk, mert folyóiratunkban az előadások nagyrésze megjelenik és talán az olvasás révén célszerűbbnek tartja azok tartalmának megisme- rését. Pedig az élőszó, a bemutatásokkal megvilágított, vitával, megbeszé- léssel gyarapított előadás maradandó nyomot hagy, míg a sokszor bennün- ket közelebbről nem érdeklő tárggyal foglalkozó közleményt olvasatlanul hagyjuk. Ezért is, de a társas érintkezés oly nagy jelentősége miatt is üléseink látogatottságának emelkedésétől még sokat várunk, sőt a jövőben talán helyén való volna az általánosabb érdeklődést oly előadásokkal is előmozdítanunk, amelyek tágabb kőrü összefoglaló, ismertető tartalmúak lennének. Megállapíthatjuk tehát a statisztika segélyével is, hogy szakosztályunk kitűzött útján előre törekszik, eredményeiben visszatükrözi a magyar bota- nika fejlődését. Még az ágj'uk dörgése és kardok összecsapása között is 94 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK megállja helyét, az elkövetkezendő dicsőséggel megaranyozott békés kor- szakban pedig komoly munkásságával folytatja helyesnek bizonyult útját. 3. M 0 e s z Gusztáv ismerteti Kossuth Lajosnak a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának l)iitokában levő növénygyűiteményét. (Az ismertetés megjelenik a Terniészettudományi Közlöny Pótfüzeteiben.) 4. Paál Árpád „A növényélettan újabb eredményei 11." címmel ismerteti az ingervezetések eddigi magyarázatait és előterjeszti saját vizs- gálatait, amelyek révén a photropos ingerek vezetését diffúziós jelenségekre vezeti vissza. 5. Timkó György .Újabb adatok hazánk zuzmóflórájához" címmel előadja, hogy Budapest és környékének zuznióflóráját előre meg- állapított terv szerint 1910 óta rendszeresen gj'ííjti és tanulmányozza ; eddig a jelzett vidékről kb. 500 külömbözö zuzmót szedett össze, mintegy 1300 borítékban. E tekintélyes anyagnak java részét mikroszkóppal meg- vizsgálta, meghatározta. Már eddig is több új fajra akadt, szép számmal gyííjtött olyan zuzmókat, melyek ritkább előfordulások miatt értékesek és nagy számmal olyanokat, amelyeket addig hazánk flórájából nem ismei'tünk. Az érdekesebb zuzmókat bemutatja. (Megjelenik.) 6. Elnök a szakosztályi ügyek során bejelenti, hogy a szakosztály múlt ülésén hozott határozata értelmében felkérte a Társulat elnökségét, hogy a Botanikai Közleményekre tett alapítványokat hadikölcsöny-kötvények jegy- zésére fordítsa. A kéré.snek az Elnökség készséggel tett eleget, úgy, hogj- a Társulat jegyzéseiben a Botanikai Közlemények alapitA-ányai is szerepel- pelnek. Ezen kívül a szakosztály határozata értelmében a Simonkai- alapít- vány összegét is hat és fél 100 koronás kötvény jegyzésére fordította. A növénytani szakosztály 1915 január 13-án tartott 201. ülése. 1. Elnök kegyeletes szavakkal emlékezik meg az egész Társiűatot ért gyászról, amidőn Hermán Ottó 1914. évi december hó 27.-én történt elhunytát bejelenti. A szakosztályt az ehiök néhány tag kíséretében kép- viselte a temetésen. A szakosztály részvétének ad kifejezést a súlyos csapás alkalmából, amely A m b r ó z y István grófot érte édesanyja és M o e s z Gusztávot kis fia elhunytával. Bejelenti, hogy B a r b e y W. Chambésy- ben 1914 november hó 18-án elhunyt 72 éves korában. Mint B o i s s i e r hagyományainak örököse és jeles flóra-kutató hazánk botanikusaival is szoros kapcsolatban állott, miért is a szakosztály nevében írásban fejezi ki részvétét. Mélyen elszomorodott szívvel jelenti, hogy a háború a szakosztály tagjai közül ismét áldozatot szedett. F u c s k ó Mihály dr., akinek mun- kásságát szakosztályunk jól ismeri és akihez meleg kollegiális viszony kötött mindnyájunkat, egy bajtársának és századparancsnokának levele szerint 1914 évi december hó 8-án, a déli harctéren, Kosmaj hegycsúcson hősi halált halt. Fájdalmas gyászának a szakosztály felállással ad kifejezést. Bej elenti az elnök, hogy az aradi községipolgárifiúiskola 100 koronával és T a m á s s y Géza dr. debreceni orvos 50 koronával a Botanikai Közleményekre alapítványt tett. A szakosztály nevében igaz köszönetét fejezi ki pártolóink iránt, akik ilyen nehéz időben is módot találnak a szakosztály munkálkodásának támogatására. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 95 2. Kovács Ferencz előterjeszti „Változások Ó becse flórájában" című dolgozatát. (Lásd 68. old.) 3. V a r g a Oszkár „Az összehasonlító mikroszkópokról és okulá- rokról'" szóló előadásában ismerteti ezen újabb eszközöket és bemutatja a Leitz és Reichert-féle szerkezeteket. 4. Jávorka Sándor ismerteti S c h i n z és K e 1 1 e r „Flóra der Scliweiz" című müvének új kiadását. 5. Augustin B. és Irk K. „A budapest környéki Juniperus drog' cimmel terjesztik elő vizsgálataikat, amelyeket a budai hegyvidéken 1914. év őszén gyűjtött Juniperus communis termésén végeztek. E termések apróbbak voltak, mint a kereskedésben forgalomban lévők. A vegyi elem- zés eredménye víz 35-l''/,j. A légszáraz anyagban: éteríkus olaj: l'57o hamu 2-4'' y, nitrogén 1'4" ,j átszámítva fehérjére 8'75" „, cukor 29"/ij, cukor- mentes vizes kivonat l^''l^, Ezen adatok közül feltűnő a magas éteríkus olajtartalom, mert az európai drogpiacra kerülő magyar árú i endszerint 09 — 1% éterikus olajat tartalmaz. A kereskedelmi árú hazánk északi vármegyéiből származik és mint ismeretes, az éterikus olajtartalom északfelé csökken. Míg az olasz árú 1 — IS^/q, a bajor 1 — l'2'/g éterikus olajtartalmú, addig az északnémetországi 06— 0'9''/o, a svéd 0"5°/o tartalmat mutat. 6. Jegyző jelenti, hogy új tagul jelentkeztek : Komló sy Kálmán gazdatiszt (Annamajor), F á y Andor gazdasági ellenőr (Fogaras), V i 1- lányi Ambrus urad. főerdész (Csurgó), Kovács Ferencz plébános (Óbecse), Hegyi Dezső, a növényélet és kórtani állomás igazgatója (Budapest), Rosenberszky Ödön tanárjelölt (BudapestX Üj átalányo- sok a hódmezővásárhelyi áll. elemi iskola, a fiumei áll. felsőbb leányiskola, dr. Balázs Endre főorvos (Hajdúszoboszló), a szegedi H. ker. áll. polgári leányiskola, K e n e s s e y K á 1 m á n dr. (Ógyalla). HÍREK. A stockholmi akadémia dr. Engler Adolf egyetemi tanárt, a berlin-dahlemi kir. botanikus múzeum igazgatóját a Linné-érem- mel tüntette ki. Dr. Pfeffer W. lipcsei egyetemi tanárt, a m. tud. Akadémia küIsö tagját abból az alkalomból, hogy f. évi március hó 9. én érte el 70. születésnapját, volt tanítványai az ö kifejezett kívánságára már f. évi február hó 9.-én, doktorrá avatásának ötvenedik évfordulóján küldöttségileg melegen üdvözölték. Dr. Szurák János, a Magy. Nemz, Múzeum növénytani osztá- lyának segédöre, mint a cs. és kir. 2. sz. gyalogezred tart. hadnagya még augusztus hó elején bevonult ezredéhez és az északi harctéren számos csatában vett részt századparancsnoki minőségben. Kiváló szol- gálatai elismeréséül 1914 december havában soronkivüli főhadnaggyá léptették elő, majd az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült és elnyerte a „Signum lau- dis" érmet. 96 HÍREK Kovács Ferenc óbecsei r. k. plébánost a szerémmegyei Mara- dék nagyközség díszpolgárává választotta. Dr. Himmelbauer Wolfgang a bécsi tud. egyetemen a rend- szeres növénytan magántanárává habilitáltatott. Meghaltak: dr. Fucskó Mihály, a Selmecbányái ág. ev. főgimnázium tanára, a budapesti tud. egyetem növénytani intézetének volt gyakornoka, Arangyelovác mellett, a Kosmaj hegyen, Szerbiában, 1914. évi decz. hó 8-án ellenséges golyótól találva, 30 éves kox'ában, hősi halállal halt. A Selmecbányái ág. hitv. ev. főgimnázium március hó 6-án emlékezetére nagy közönség jelenlétében gjászünnepélyt ren- dezett. Szépligeti Győző székesfővárosi föreáliskolai nyűg. tanár 1915 márc. 24-én 60 éves korában. Több mint 20,000 lapból álló növénygyűjteményét és gazdag gubacsgyüjteményét 1912-ben a M. Nemz. Múzeumnak ajándékozta. Domokosi Molnár Gyula, a magyar királyi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet osztályvezetője, április hó 9.-én 37 éves korában Budapesten. Barbey Will. a „Her- bier Boissier" tulajdonosa 1914. évi november 18-án 72 éves korá- ban Genf melletti Chambésyben. Boissier herbáriumát a szakemberek tovább is használhatják. Dr. Cooke M. C. a híres mykológus 1914. évi nov. 12-én 89 éves korában A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. * Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 najjpal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. * A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ívek egyik oldalára Írandók, f^zemélynevek, növénynevek és a kiemelendő téte- lek egyszerű vonallal hnzandok alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. ^; A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 K írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak, A hozzájárulás összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást. * A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ívenkint, címlappal . . 4 korona — fillér. oyj ,, „ „ ■ . o „ „ 100 „ ,. 9 . — ., Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.) * A szakosztály tisztikara. Tiszteletbeli elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár ; elnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány- egyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magy. Nemz. Múzeum osztályigazgatója ; szerkesztő : Moesz Grusztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgatóőre ; jegyző : Szabó Zoltán, egyet, magán- tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum őre, Tuzson János egyetemi tanár. Az alajntói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker., Eszterházy- utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán, Budapest, VIIL, Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok a szerkesztőhöz (Moesz Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők. BOTAISÍÍKAI KÖZLEMÉNYEK íst der Títel des Organs der botanischen Sek- tíon der königl. ung. Naturwissenschaftiíchen Gesellschaft. Es erscheint jetzt ím 14-ten Jahr- gang — gewöhnlích ín 6 Heften jáhriich — beíláufíg 25 Bogén stark, Die Mítteílungen erscheínen ím Anhang^ im Ganzén oder ím Auszug, auch in deutscher, eventuelí ín lateíníscher Sprache. Der Preís des Jahres-Abonnements betrágt 8 Kronen österr.-ungar. Wáhrung; doch sind díe ,3otanikai Közlemények** auch ím Tausch- wege erháltíích. Díe Redaktíon der BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK Budapest, VIII. , Eszterházy-utca Nr. íó. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája Budapest. XIV. KÖTET. 1915. IX/10. 3—4. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZBKMÜKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VUI., Eszterházy-utca 16. ezám.) 1915. Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K. TARTALOM. INHALT. Oldal Bubák F. : Adatok Montenegró goinbaflórájához. III. közlemény 97 — — Dritter Beitra"; zur Pilzflora Vdn Montenegró (39) Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. (III. köz- lemény) ...... 98 Floristische Daten. (III. Mitteilung) . (83) Trautmann R. : Ökológiai megfigyelés a Potnmogeton perfo- liatuson 109 — — Zur Ökologio von Fotaniogeton perfoliatus (90) Szabó Z. : Elektromos melegitödoboz parafinmetszetek kinyujrására 114 — — Elektrische Warmeschacbtel zur Ausbreitung von Faraffin- schnitten (94) Növénytani repertórium 117 Apró közlemények 120 Kleinere Mitteilungen (96) Szakosztályi ügyek 125 Sitzungsberichte (97) Hírek . . . 134 Nachrichten (98) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XIV. KÖTET. 1915. lX/10. 3-4. FÜZET. Bubák F,: Adatok Montenegró gombaflórájához, III. közlemény.! [Eredeti német szöveg a (39.) oldalon.] 1904-ben tettem meg harmadik mykológiai tanulmányutamat Montenegróban. Jiílius végén indultam el Táborból és Bécsen, Budapesten, Fiúmén és Cattarón át augusztus 3-án már Monte- negróban, Njegusi-ban voltam. Mivel az alantabb fekvő helyeken a növényzet jobbára már kiaszott, C e t i n j e, R i j e k a és P o d g o r i c á n át N i k- áicbe siettem, melynek vidékén augusztus 7-én és 8-án, Sav- niki tájékán pedig 9én és 10-én gyűjtöttem. Majd Buko- vicát érintve Zabljak-ra érkeztem, ahol előzetes megbeszélé- sünk értelmében augusztus 13-án Rohlena J. botanikus lírral találkoztam. Ezen a dél-északi irányban megtett gyors utamon is állandóan gyűjtöttem és több érdekes gombára akadtam. Harmadik utamnak főcélja azonban a hatalmas Durmitor hegység volt, valamint a nyugaton hozzácsatlakozó hegyhát a P iva folyó felé. Augusztus hó 13-án felkerestük a nagyon szép C r n o J e z e r 0 tavat és 14-én a Barno Jezero tavat. 15 — 17-én emelkedtünk a Durmitor főgerincére, L o k v i c ere és a M e d- j e d lábához. 18-án a Zabljaktól délnyugatra eső Savin kuk hegyet másztuk meg. 19-én újból az előbb említett két tónál voltunk. 20-án északi irányban a Tara mentén a Mali Stu- lac-ra, majd a Velki Stulac hegyre (2100 m) jutottunk fel. Ezen utunkon a következő tavak mellett haladtunk el: Zmi- jino Jezero, Skrcko Jezero, Srablje Jezero. Augusztus 22 — 24-én bejártuk a Durmitor és a Piva folyó közötti hegyhátakat és különösen a következő helyeket kutattuk át: Dobri do (1650 m), Lo janik (kb. 1900 m), Studena, Boban mellett (kb. 1700 m), Nikolin do (1500 m) és Bor- kovici (1400 m), ahonnan a Piva folyóhoz (kb. 600 m.) eresz- kedtünk le. Tanyánkat a Piva- klastromban ütöttük fel, melynek ^ I. közlemény : Ein Beitrag zur Pilzflora von Montenegró. (Sitzungs- berichte d. kön. böhm. Ges. d. Wiss. Prag, 1903. Abh. Nr. XII.) II. közlemény : Zweiter Beitrag zur Pilzflora von Montenegró. (Bull. d. Herb. Boiss. Genéve, 1906, 2me série, Tome VI. pag. 393—408, et 473—488.) Botanikai Közlemények 3—4. füzet. 10 98 BUBÁK F.: ADATOK MONTENEGRÓ GOMBAFLÓRÁJÁHOZ környékén azouban csak két napig- időzhettünk, mert ellátásunk a kolostorban nagyon rossz és barátságtalan volt. 26-án Go- ra n s k ó n át a hercegovinai Aftovacra és Gack o-ra jutot- tunk. Innen Mosta r-ba mentünk, majd néhány nap múlva Sarajevo, Budapest és Bécs érintésével otthonunkba érkeztünk. Utamon gazdag mykológiai anyagot gyűjtöttem, úgy, hogy sok fajt ki is adhattam különböző exsiccata vállalatban. Több gombát Rohlena J. úr gyűjtött számomra és néhány fajt azokon az elhalt tölgyleveleken találtam, amelyeket Vlach L montenegrói kir erdőfelügy előtol kaptam Nevezett urak fogad- ják ezért hálás köszönetemet I Dolgozatomba felvettem néhány gombát Dalmáciából és Bosznia-Hercegovinából is. Ezúttal 414 fajt sorolok fel, amelyek közül 270 fajt előbbi két utamon nem gyűjtöttem. Mind a három közleményem összesen 702 fajt tartalmaz. Tekintettel arra, hogy Montenegró erdőben és vízben szegény, ezt a számot meglehetősen nagynak kell mondanunk. Különösen kevés a Hymenomycetes-gomba. Ezen, harmadik közleményben van két új génusz (Dendro- domiis és PJiaeomarssonia)^ 45 új faj, két új varietás. Hat fajt más géuuszba kellett áttenni. Az új gazdanövények száma igen nagy. A *-gal jelzett gombák Montenegróra nézve újak. Néhány Hymenomycetes meghatározását Bresadola apát úr volt szíves elvállalni. Mély köszönetemet fejezem ki Csehország tartoniánygyűlési választmányának, amiért ezen utam költségeinek fedezéséhez nagyobb összeggel hozzájárult. Ugyancsak köszönet illeti a montenegrói kir. külügy- minisztériumot, amely a legnagyobb készséggel nyilt ajánló írást állított ki részemre. Végül köszönetet mondok M o e s z G. dr. kollega úrnak, amiért ezt a dolgozatomat felvette a „Botanikai Közlemények"-be. (A növ. szakosztály 1915 május hó 12-én tartott üléséből.) Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok* III. közlemény.^ 16. A Sorbus dacica Borb-ról, egyúttal néhány észre- vétel a hazai Sorbus-okról. Midőn Borbás a Sorbus dacicá-t (Österr. Bot. Zeitschr. [1887] p. 404) először S. semiinnnata néven {S. semipinnata Borb. Math. Term. Értesítő I. [1883] p. 85, Fritsch, Österr. Bot. Zeitschr. [1899] p. 427, non Hedl. 1 Az első közleménvt 1. XIII. (1914) évf. 24. oldalán, a másodikat a XIV. (1915) évf. 62. oldalán. JAVORKA S. : KISEBB MEGJEGYZEÖBK 99 Moiiogr. Sorbus [1901] p. 55, non Pyms semipinnata Bechst., nec Roth) tüzetesen leírta, ezt csupán a tordai növény alapján tette s csak később sorolja fel (Erdészeti Lapok [1883] 215. old. ő és később K. Fritsch [idézett helyen] meg Hedlund [id. helyen 58. old.) ezt a növényt a herkulesfürdói Domugled- és Susku- hegyről, A S. dacica eredeti típusául tehát a tordavidéki növényt kell tekintenünk. A herkulesfürdői Sorbus-t azonban a Magyar Nemzeti Múzeum herbáriumában levő, szép számban összegyűlt példányok alapján nem tartom azonosnak a tordavidékivel. A torda- vidéki Sorbus-nak levelei ugyanis a rövid hajtásokon nincsenek tövig metszve, hanem a bemetszés csak a levél alsó harmadában ér a féllemez közepéig, vagy kissé azon túl (1. 2. kép J, K) Azonkívül a levél fonáka fehéren vagy szürkén molyhos. A nyári nyúlt hajtásokon pedig csak egyes leveleken ér a bemetszés a lemez főeréig és különül el mint levélkepár a lemez többi részétől (1, 2. kép L). Ezzel szemben a herkulesfürdői növény rövid iiajtásainak levelein a bemetszés a levélváll felé a középérig, vagy majdnem a középérig ér (1. 2. kép M. N), az alsóbb leve- leken és különösen a nyári nyúlt hajtások levelein az alsó bemet- szések 1 — 3 pár egymástól elkülönülő szárnyat alkotnak (1. 2. kép 0). Még a rövid hajtások csúcsánál gyakran jelentkező jóval kisebb és keskenyebb leveleken is mélyebbek a levélkarélyok, mint a tordai növény hasonló levelein. Azonkívül a herkulesfürdői növény levele aránylag keskenyebb, a fonákáu zöldebb, szürkén molyhos vagy meglehetősen zöld. Virágban vagy termésben nem találtam köztük különbséget, érett gyümölcsük 1 cm-nél mindig rövidebb, csak igen kevés lenticellájú. A herkulesfürdői Sorbus tehát a tordaival szemben külön elnevezést érdemel s mint ilyet, legcélszerűbb azt a íS'orftns cretica és a Sorbus aucuparia var. lanuginosa közti állandósult hybridnek egy meglehetősen önálló, mert határozott és elkülönült elterjedési területtel bíró tagjául tekintenünk. Latin diagnózisát a következőkben adom : Sorbus Borbásii Jáv. a Öorbo dacica typica ditt'ert: foliis ramulorum abbreviatorum inferioribus basin versus fere semper usque ad rachin vei fere ad rachin sectis, foliis ramulorum elongatorum sterilium basi segmentis 1 — 3 paribus [)arum distan- tibus instructis. Fólia omnia saepius angustiora, subtus laxe ■cinereo-velsaepe viridi-tomentosa, petioli saepius rubelli, :r parum longiores. Sorbus dacica typica autem habét fólia versus basin ad tertium vei dimidium laminae fissá, íolia ramulorum abbreviatorum fere ad rachin vei ad rachin] in segmenta 1 — 2 secta, seg- mentis laminae arcte accumbentibus. Fólia subtus albo-, rarius cinereo tomentosa, saepius latiora. Habitat in rupestribus et sil- vaticis montis Domugled, Susku, Jelenica maré etc. ad thermas , Herkulesfürdő ", comit. Krassó-Szörény, sat frequens. Altit. 500 — 1200 m. s. m , solo calcareo. Sec. cel. K. Frit se h (1, c.) etiam in Bosnia. 10* 100 JAVORKA S, Syn. : Sorhus hyhrida Heuff. En. Ban. (1858) p. 68, non L ,•: S. dacica autoriim p. p., quoad pl. banaticani ; S. meridionalisy^ aucuparia A. et G. Syn. VI. ii. (1906) p. 106, Pax Grundz. II. (1908) p. 83. Icon. : Hedhind, Monogr. Sorbus (1900) p. 55 (sub S. dacica^ fólia tnrionum) ; J. Wagner, A Kert (1901) p. 405 (snb S. dacica, fólia tnrionum); C K. Schneider, Ili. Handb. Lanbh. I. (1906) p. 675,^fig. d (snb S. dacica, folinm tnrionnm) ; icon. nostra tab. 2, íig. M. N. (folinm ramnlorum abbreviatornm), fig. 0. (folium tnrionnm sterilinm). Borbásnak és Fritschnek azt a véleményét (Österr. Bot. Zeitschr. XLIX [1899] 427. és 429. old.), hogy a .S'. dacica és Borbásii a S. aucuparia var. lannginosa és a 8. aiistriaca hybridje- lenne, már C. K. Schneiler és Ascherson-Grábner sem fogadták el amaz okból, mivel a két növény elterjedési területén a 8. aucuparia jnellett a 8. austriaca Torda környékén egyálta- lában nem nő, Herkulesfiirdö körül pedig a ^S*. austriaca, meg még inkább a 8. cretica is egyformán előfordul (sőt itt még a 8. umbellata [Desf.] Fritsch-hez közelálló alakok is nőnek), a 8 dacica- és különösen a *S'. Borbásii ról tehát ha nem is álla- pítható meg teljes biztossággal, hogy a 8. ana-csoport melyik tagját tekintsük az egyik szülőnek, mégis az aránylag keskeny, a levél csúcsa felé apró levélkarélyok inkább a -S. cretica-ra. vallanak, mint a 8- austriaca-n\. Mindenesetre úgy a 8. dacica-r^ mint a 8. Borbásii-t már régóta állandósult hibridnek vagy akár ál'andósult fajnak is kell lekiniennnk, mint pl. a hozzá hasonló északenrópai 8 hybrida L.-t, vagy a budai hegyvidékről ismert 8. semiincisa Borb.-t, melyek szintén önálló földrajzi elterje- déssel i*s bírnak. A mi két Sorbusunkat a 8.. fennica auct. = hybrida L.-vel szemben Borbás, akinek a hazai kritikus Sorbus-ok felismerése körül oly nagy érdemei vannak, már igen jól definiálta (Erd. Lapok [1883] 2l3 — 216. old., ahol a ^S*. dacica még 8. sémi- 'pinnata Borb. néven [non Roth, nec Bechst.] szerepel). A 8. dacica a Bihar-hegységet délről és délkeletről kísérő- mészkővonulatnak egyik jellemző növénye és az itt növő 8. cretica- nál, ügy látszik, sokkal gyakoribb. A Magyar Nemzeti Múzeum herbáriumában megvan számos példányban a tordai hasadék kör- nyékéről, a Torockó melletti Tilalmas-hegyről, az alsótehérmegyei Csáklyai-kőről, a Kecskekőről, a Tótfalud melletti várrom mellől, továbbá északabbra a Padsúg melletti Skerica alhavasról (a leg- többje Csató János gyűjtése). Az A. Kerner : Vegetationsverh. 161. oldalán (nr. 606) Biharmegye déli részéből emiitett 6'. iwíer- niedia minden valószínűség szerint szintén a 8. dacica-\sd lesz azonos. A külföldi hasonló Sorbusok közül a svájci Jurában növő 8. helvetica Hedl. in sched. (leírása a Hedl. Monogr. Sorbus 57. lapján) felel meg neki legjobban. Utóbbinak levelei mindössze valamivel keskenyebbek, tehát 8. ária- vagy itfoM^eoíi-eredetre- vallanak. 1. kép. 102 JÁVORKA 8, Maga a íí*. dacica azonban meglehetős alakváltozásokat is- mutat. így a Tótfahidról és a torockói Tilalmasról való legtöbb példány a 2. képen feltüntetett J. levélalakot mutatják, más példányok levelei viszont már a S. austriaca-ra. emlékeztetnek.^ tehát nem oly mély karélyiiak és szélesebbek, mint a leggyako- ribb dacica-levélalakok, az igazi austriaca-val szemben azonban zöldebb levél fonákjuk, sűrűbb oldalereik, meg valamivel keske- nyebb levélkarélyaik a S. dacica-hoz utalják őket. Simonkai tehát, amint azt már Fritseh is megjegyzi, Kerner nyomán haladva, nem tévedett nagyot, mikor az ő Erdélyi- flórájában a 6'. dacica-t a S. intermedia Schult. = austriaca alá vonta synonymon gyanánt. Egyes tordai példányoknak levele viszont meglehetősen hegyes karélyú és csúcsú és a F. Pax tói (Griindz. II, p. 83) Mougeotii X torminalis néven elősorolt növény bizonyára a tordai S. dacica-vsi vonatkozik, úgyszintén Simonkainak a Magy. Növ. Lapok (1878) 147. oldalán közölt N. latifolia-ia. is. A S. dacica-t Hedlund nyomán mint austriaca X aucuparia hybridet az alsóausztriai Reisalpról közli K. Ronniger a Verh. zool.-bot. Ges. (1907) [22.] oldalán. K. Ronniger szaktárs úr azonban időközben maga is meggyőződött arról, hogy a -S'. austriaca X aucuparia hybridet nem illeti meg a S. dacica elnevezés, amint ö maga írja nekem : ..der Name Sorhus dacica kann auf diese Hybride nicht angewendet werden, weil nach C. K. Schneider die Hybride 5. dacica eine Kombination der S. aucuparia mit einer Form des -S". meridioncdis darstellt". A Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának küldött eredeti, Reisalpról való példány levelei (virágzó hajtásuk nincsen) szabdaltság tekintetében hasonlók a S. Borbásii leveleihez, azonban a levél alakja aránylag véko- nyabb, szélesebb és rövidebb a S. Borbásii levelénél, levélfonáka pedig finomabban odatapadóan fehéresmolyhos. Lényegesebb különbség tehát nincsen Ronniger növénye és S. Borbásii között^ az előbbinek előfordulási körülményeiből azonban biztosan lehet arra következtetni, hogy csakis az austriaca és aucuparia hybrid- jéről van szó, míg a S. Borbásii C. K. Schneider és Ascherson- Grábner szerint is a S. cretica és az aucupa/ria (még pedig bizo- nyára ennek a lanuginosa Kit. alakja) hybridje. Ronniger növényét tehát új névvel kell megjelölnünk ; latin diagnózisát a következőkben adom : Sorbus Ronniger! 3 ks. {austriaca X aucuparia) hybr. nova, differt a iS*. Borbásii ambitu foliorum latiore, plerumque ovali, foliis tenuioribus, subtus adpresse cinereo-tomentosis (nec laxe virescenti-tomentosis) omnibus basi 2 — 3-pari sectis, segmentis omnino latioribus. a sese sat reniotis. Flores et fructus '? Syn. : S. dacica Ronniger in Verh. zool.-bot. Ges. [1907] p. [22], non Borb. — Icon. nostr. tab. 2, fig. P. A Sorbus dacica-v&l kapcsolatban még a S. an«-csoport magyarországi alakjairól és azok hybridjeiről akarok néhány rövidi KIBEBB MEGJEGYZÉSEK 103 megjegyzést tenni. A Magyarország középső és déli részében és különösen a Budapest környékén honos an'ft-csoportbeli Sorbust először Borbás tekintette a tipikus iS'. aria-tö\ különbözőnek és nevezte újabb munkáiban S. meridionalis Ouss.-nak. C. K. Schnei- der pedig 111. Handb. d. Laubhoizkunde-jában (I. p. 690) mint a S. umhellata (= meridionalis) var. cretiea kérdéses alakját tárgyalja. Az egész S. rrrift- csoport szisztematikai tagoló- dásit, amint tudjuk, rendkívül nehéz, még eddig kielégítően meg nem oldott kérdés, csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a S, ana-csoport levele Észak- és Közép-Európától Déleurópa és Elöázsia felé, tehát dél felé és kelet felé haladva, mind- inkább kerekebb, kisebb, kevesebb erü és erősebben karé- lyos, vastagabb, fonákán pedig fehérebb lesz, termése pedig mind kevesebb lenticellával van borítva. A két véglet közti közbülső, igen változatos alakok a legtöbbször észrevétlenül és megfelelő ingadozásokkal mennek át egymásba. A sorozatnak egyik végén a tipikus északi S. ária, a másik végén a délen és leginkább délkeleten növő S. umhellata = fiahellifolia áll. Délkeleten, egészen a Libanonig és Perzsiáig. a tipikus S. umbellata- val vegyest, bár ügy látszik gyérebben terem a nagyobb, sűrűbb és több erű levéllel bíró S. cretiea. A Balkán-félszigeten, Görög- országot kivéve, már sokkal ritkább a tipikus S. umhellata, ellenben gyakoriak a .S'. cretica-va\ többé-kevésbé megegyező alakok, míg az illyr flóraterületen, Isztriától le Albániáig ezek már a tipikus 10 én tartolt 202. ülése. Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Elnök bejelenti, hogy miiködö tagtársaink közül néhányan ismét a katonai szolg:álatba léptek, így D o b y G é z a Somorján, (^ á y e r Gyula Pozsonyban, X y á r á íl y E. Gyula Marosvásárhelyen és S z a 1 ó k y Róbert a soproni honvéd főreáliskolában teljesít szolgálatot. Részvéttel jelenti, hogy Zsák Zoltán tagtársunk könnyebb sebesülést szenvedett. Örömmel és büszkeséggel ad hírt a szakosztáhiiak. hogy hős tagtársunk, Sznrák János a signum laudissal tüntettetett ki. Jelenti végül a szak- osztálynak, hogy elhunyt tagtársunk, F u c s k ó Mihály családja a szak- osztály részvétéért meleghangú levélben köszönetet mondott. 2. Lengyel G. ..A magyar flóra ismeretéhez"' címmel több évr kirándulásaiból bemutatja az érdekesebb növényeket és azokat kritikai ismertetéssel kiséri. 3. J á V 0 r k a S. „Kisebb megjegyzések és újabb adatok. II. és III. köz- lemény" címmel több magyar növény hazai előfordulását és rendszertani helyzetét tisztázza. (Lásd 62. és 08. old.) 4. T r a u t m a n n R. „Ökológiai megfigyelés a Potamogeton perfo- liatuson" cimű dolgozatát ismerteti. (Lásd 109. old.) 5. A bemutatások során Jávorka Sándor bemutatja a „Magyar sásfélék, szittyófélék, gyékényfélék és békabuzogányfélék gyűjteménye" L, II. és III. kötetét, amelyet dr. Degen Árpád szerkesztésében a budapesti m. kir. állami vetőmagvizsgáló állomás adott ki. Schneider József bemutatja a budapesti egyetemi növény- kertben tenyésztett Pancratium speciosum Salisb. virágzó példányát. 6. J e g y z ő előterjeszti Schilberszky Károlynak a szak- osztály elnökéhez intézett iratát, amelyben az intéző-bizottsági tagságáról eg\'éb irányú elfoglaltsága miatt leköszön. A szakosztály T u z s o n J. indítványára az átiratot az intéző-bizott- sághoz utasítja azzal a nyomatékos kívánsággal, hogy az intézőbizottság minden erejével a lemondót elhatározásának megmásitására bírja és öt az intézőbizottságban való további részvételre kérje. A növénytani szakosztály 1915. évi luárciiis hó 10-én tartott 203. ülése. Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Elnök az ülést megnyitván, felkéri a szerkesztőt évi jelentésének előterjesztésére. 2. Jelentés a növ. szakosztály vagyoni állapotáról és a Botanikai Közlemények 1914. évi évfolyamáról. A háború kitörése idején számolnunk kellett azzal, hogy a nyomasztó állapotot, melyet az egész ország megérez, de a szebb jövő reményében szívesen eltűr, a mi szakosztályunk is meg fogja érezni. Vártuk, hogy az el('>fizetök száma megcsökken s ezzel bevételeink is jelentékenyen megapad- nak és vártuk, hogy a mindenkire nehezedő gondok, valamint a háborús események izgalmai dolgozó szaktársainkat eltérítik a csendes tudományos 126 SZAKOaZTALYl ÜGYEK munkától s ezzel a dolgozatok száma is csökken. Hogy szakosztályunk anyagi erejét a bevételeknek várható apadása, amit majd inkább most és a közel jövőben fogunk megérezni, erösebben meg ne rendítse, szigorú taka- rékosságra kellett törekednünk. Ezért tartalmaz a Bot. Közi. 1914. évi év- folyama csak 19 ivet, ezért adtunk ki két izben is kettős füzetet, ezért kerültük a táblás illusztrációkat. Az eredmény az, hogy 104652 K felesleget értünk el. Ezen eredmény tudatában bátrabban nézhetünk a jövőbe, bár a takarékosságról a jövőben sem szabad megfeledkeznünk, hiszen nem tud- hatjuk, miképpen folynak be az előfizetési dijak most és a háború után. Bevételeink és kiadásaink a következők: Bevételek: 1913. évben 1914. évben Külömbség 1. Az alapítványok összege mint maradék az előző évről . . 2118" — 2123' — -|-5' — 2. Alapítványra befolyt . . . 5- — 450—^ -f445' — 3. A növ. alap kamatja . . . — . — 94' — -1-94' — 4. Felhasználható maradék az előző évről 738-25 82285 +84-60 5. Előfizetési díjak 2839-— 2504.70 —334-30 6. Költség megtérítésére . . . 316- — — • — — 316" — 7. Vásárolt hadikölcsönkötvény — -— 2400-— -|-2400-— 8. Országos segélyből kapott segély . . . " 1000-— 1000-— — • — 9. Társulattól kapott segély . 1740— 1740.— — -— Összes bevétel: 875625 11134-55 -|-2378-30 Kiadások: 1. írói tiszteletdijak .... 1065-51 66907 —39644 2. A szerkesztő tiszteletdija . 200— 200— — •— 3. A segédszerk. tiszteletdija . — •— 400— -f 400-— 4. A jegyző tiszteletdíja . . . 200— 200-— — •— 5. A szolgák dija 40* — 40- — — * — 6. Nyomtatás és fűzés . . . 320784 2894-70 —313- 14 7. Klisé és tábla . • . . . 47940 16280 —31660 8. Kis nyomtatvány (meghívók és cimszalagok) ' . .... 12280 141— +18.20 9. Postaköltség 140 — 158-— +18-— 10. Kezelési és tisztidíjak . . 284-40 255-46 -28-94 11. A szerkesztő apróbb kiad. 24- — 24- — — - — 12. Vegyes kiadások .... 46-45 42— —445 Összegezés: 581040 518703 —618-92 13. 2400 K névért, hadikölcsön- kötvény vásárlása .... — -— 2328— +2328-— Összes kiadás: 581040 7515-03 +170998 Marad a következő évre forgó- tökének .^ . 322-85 1046-52 +223-67 Az alapítványok összege az év végén 2123— 2573-- +450 — A szakosztály összes vagyona a következő "év elején . . . 2945-85 3619-52 +67367 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 127 Bár ez u záróíszámadás hü képet nyújt a szakosztály vagyoni hely- zetéről, annak egyes tételei mégis magjarázatra szorulnak. Bevételeinknek sorában most szerepel először alapitványaink kamatja (94 K). Hogy alaptőkénknek kamatját saját céljainkra fordithassuk, az régi kivánságunk volt. Most, hogy a választmány jóakaratáról tanúskodó bölcs elhatározásából alapitványainkat teljesen magunkéinak tekinthetjük, ideje volna, hogy azok, akik ügyünket és boldogulásunkat szivükön viselik, maguk js hozzájáruljanak alaptőkénk növeléséhez ! Valóban nemesen cselekednének, akik, ha előbb nem, úgy dicsőséges harcaink bevégeztével, a békekötés örömére alapítótagjaink közé lépnének, avagy alapitványaikat megnagyob- bítanák! Az elmúlt évben alaptőkénk 450 K-ával növekedett. Köszönhetjük ezt H ü 1 1 1 H ü m é r dr., Klein G y u 1 a dr. és T u z s o n J á n o s dr., uraknak, valamint az a r a d - f e r e n c t é r i közs. polg. fiúiskolának. Az előfizetési díjak 3P.4-30 K-val apadtak az 191:1. évhez képest. Egyelőre nincs reményünk, hogy ez a sajnálatos csökkenés megálljon. A háborús állapotok miatt a tagsági dijak bizonyára továbbra is gyérebben fog-nak befolyni. Ez a körülmény sarkaljon mindnyájunkat arra, hogy szak- osztályainkat erősítsük, főképen új híveknek toborzásával. Ami az 1046-52 K-t kitevő felhasználható maradékot illeti, örömmel jelenthetem, hogy ezt az összeget semmiféle hátralékos tartozás nem terheli és így teljes egészében fog az 1915. évi kiadások fedezésére szolgálni. Oly eredmény ez, melyet a szakosztály évek óta nem mutathatott fel. Hiszen, amint azt az elmúlt évi jelentésemben is hangsúly<)ztam, az 1912. évről maradt 73825 K inkább hiány volt, mert még hozzá is kellett adnunk 2610 K-t, hogy az 1912. év kiadásait kifizessük: az 191:!. évről maradt 82285 K-ból pedig csak 730-48 K maradt, mint oly összeg, amely tisztán az 1914. év javára szolgált. Ha eltekintünk a 2740 K segélytől, melyet a Társulattól és az orszá- gos segélyből kapunk, akkor kiderül, hogy a szakosztálynak saját be vétele : 3048-70 K (t. i. előfiz. 250470 -1- új alap.: 450+ alap kamatja 94 E). A segélyekkel együtt a szakosztály igazi bevétele 578870 K. A kiadási tételekhez a következő megjegyzéseket fűzöm: Az írói tiszteletdijak ez évben 396'44 K-val kisebbek, mint a múlt évben. Mivel azonban a muIt évi írói tiszteletdíjak egy része még az 1912. évet illette és így az 1913. évi írói dijak a valóságban csak 67746 K-t tettek ki, azért a jelenlegi megtakarítás csak 8*39 K. Klein Gyula tb. elnök úr 1913. évi tiszteletdíját csak ez évben vette fel, ezért szerepel e tételben most 200 K helyett 400 K. A nyomtatás és fnzés költségeinek tétele 313-14 K-val kisebb, mint a múlt esztendőben. Ha azonban tekintetbe vesszük azokat az összegeket is, amelyek egyik évből a másik évbe nyúltak át, akkor kiderül, hogy a Bot. Közi. 1913. évi folyamának nyomtatása és fűzése 337595 K-ba került, 1914- ben ellenben csak 2402-3:! K-ba s így a megtakarítás 97362 K, amit az ivek kisebb számával és a kettős füzettel okolhatunk meg. A klisék költsége 31660 K-val kevesebb, mint 1913-ban, mivel pedig 1913-ban rajzok sokszorosítására valóságban csak 427*36 K-t költöttünk, azért az ez évi megtakarítás 264-56 K, aminek oka a táblák számának csökkenésében rejlik. 128 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Leszámitva azt az összeget, mely még az 1913. évet terhelné (t. i. iiyomda 492"37, segédszerk. 200, összesen 69237 K), megkapjuk azt az összeget, amelyet a szakosztály belső szükségleteinek kielégítésére fordított 1914-ben. Ez azösszeg: ■449466 K, mely a tavalyi ő738"42 K-val szemben 1243' 76 K megtakarítást jelent. Ha pedig az iránt érdeklődünk, hogy a szakosztályunk belső életére vonatkozó kiadásaink miképen oszlanak meg, akkor a következei eredményre jutunk. A 449466 K-ból jut a Botanikai Közleményekre 256513. K, azaz 57''/o (1913-ban 66" „), személyi kiadásokra, beleszámítva a szerkesztő apróbb kiadásait 919-46 K, azaz 20" „ (tavaly 16-6'',o), írói díjakra 66907 K, azaz 15",, (tavaly 12° \,) és vegyes kiadásokra (posta, eímszalag, meghívók stb.) 341 K, azaz 8" ^ (tavaly 5-47J. A szakosztály határozata folytán alaptőkénkből 2328 K-t fordítottunk 2400 K névértékű 6" „-os hadi kölcsönkötvény vásárlására. A szakosztály összes kiadásai 1914-ben 751503 K-t tesznek ki, ebből levonván a kölcsönkötvény vásárlására fordított 2328 K-t, marad mint a szakosztály igazi kiadása 5187"03 K. Ezt az összeget, szembeállítván a szakosztály igazi bevételével (578870 K), kitűnik, hogy tiszta feleslegünk az 1914. év végén 60167 K. Ha pedig számításba vesszük az 1913. évről fennmaradt összeget és alaptőkénket is, akkor összes bevételünk 11,134'55 K-t és összes kiadásunk 751503 K-t tesz ki, marad tehát 1915-re mint maradékösszeg 361952 K. Ez szakosztályunk összes vagyona, amelyből 2573 K alaptöke és 1046*52 K f 0 r g ó t ő k e. A Bot. Közi. 1914. évi XIII. kötetének tartalmáról a következőt jelent hetem. Összehasonlításul a megelőző két évfolyam idevonatkozó adatait is közlöm : 1912 Az ivek száma 18 Eredeti közlemények száma . 14 Ezek szerzőinek száma ... 11 írod. ismertetés 9 Apró közlemények .... — Szövegközötti kép .... 56 Tábla 1 Az eredeti közlemények szerzői és dolgozataik száma : Aujeszky A. 1, Bihari Gy. 1, Bubák F. 1, Budai J. 1, Filarszky N. 1, Fucskó M. 1, Gáyer Gy. 1, Gombocz E. 2, HuUendonner F. 1, Jávorka S. 3, Kupcsok S. 1, Mágocsy-Dietz S. 1, Moesz G. 2, Scherffel A. 1, Szabó Z. 2, Timkó Gy. 1, Tuzson J. 3. Irodalmi ismertetéseket írtak : Sehilberszky K. 1, Szabó Z. 1, Sztan- kovics K. 1, Szurák J. 3. Apró közleményeket : Moesz G. 20, Sehilberszky K. 1, Szabó Z. 1. Múlt évi jelentésemben vetettem fel azt az ötletet, hogy a Bot. Közi. papirosát simábbal helyettesítsük, főképen azért, hogy a költséges táblák számát csökkentsük és inkább a szövegközötti ábrákat szaporítsuk. A kísérlet bevált. Költségeink a papiros drágább volta ellenére is kisebbedtek. 913 1914 21 19 18 24 16 17 5 7 36 22 24 27 7 1 & SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 129 Nem szívesen teszem, de igen szükségesnek látszik, hogy megkérjem a szerzőket arra, hogy dolgozataikat jól olvasható írással, végleges szöve- gezéssel adják át, mert a pongyola írásmód, amellett, hogy sok hiba forrása lehet, a nyomtatási költségeket is lényegesen emeli. Kérem továbbá a szak- osztály tagjait, hogy a Bot. Közi. számára sűrűbben küldjék be jeles dol- gozataikat. Kérem ez alkalommal különösen a szakosztály idősebb tagjait és azokat, akiket a sors nem állított a háború véres mezejére, hogy foko- zottabb buzgalommal folytassák tudományos munkájukat : dolgozzunk azok helyett is, akik most nem tollal, hanem fegyverrel a kezükben küzdenek hazánk szebb jövőjéért ! Köszönöm azt a hathatós segítséget, amelyet Mágocsy-Díetz S. elnök úr és Klein Gy. tb. elnök úr, szerkesztőtársaim nyújtottak, amikor mindig a legnagyobb készséggel, pontos és gyors munkával vettek részt a szer- kesztésben; és köszönöm a Társulat vezetőségének is mindenkor szívesen tanúsított előzékenységét. ^^ ^^^^^^ Gusztáv, a Botanikai Közlemények szerkesztője. Elnök a szakosztály meleg köszönetét fejezi ki a szerkesztő önzet- len, lelkes munkásságáért és kéri, hogy a jövőben is ily nemes buzgalommal és kiváló eredménnyel gondozza a szakosztály anyagi javait és lássa el a folyóirat szerkesztését. Felhívja a jegyzőt jelentése előterjesztésére. 3. Jelentés a szakosztály 1914. évi működéséről. Szakosztályunk működésének 23. éve a rendes buzgalommal folytatott munkássággal kezdődött és az első félév a zavartalan munkálkodás jegyében folyt le. A nyári hónapok szünideje után már vészterhes fellegek vihara fenyegette hazánkat, úgy hogy joggal féltettük szakosztályunk működésének további zavartalanságát is. De nagy harcaink közepette, amelyet dicső had- seregünk hazánk határain ví, az ország belsejében tovább él és tovább halad a kultúra, a tudomány, mert nemzeti kultúránk szilárd alapjait meg nem ingathatja semmi fenyegető veszély. A dicsőséges győzelembe vetett bizal- munk erős nyugalmat adott nekünk, hogy munkásságunkat tovább folytassuk. Az arra hivattottak a mi sorainkból ott küzdenek, sőt ketten már el is véreztek a harcok mezején, az itthon maradottak pedig kettőzött munkával dolgoznak, hogy sehol semmi fennakadás ne legyen és hogy honunk védői a mi munkálkodásunkból is erőt, bizalmat, lelkesedést merítsenek. Szakosztályunk teljes erővel vett részt a kulturális munkában, rendes havi üléseit, az egész éven át kilencet, az előterjesztések kellő számával tartotta meg. Üléseink elnökünk megnyitó szavaiban visszatükröztették a szakosztályi tagok benső együttérzését, társadalmi összetartozását, a magyar botanika fejlődésével való összeforrását, amidőn a személyi érdekű esemé- nyeket is közös érzésünkkel kisértük figyelemmel, üdvözölvén azokat, akik pályájukon emelkedtek, akik becses alkotásokkal gazdagították irodalmunkat, védő szeretettel kísérve figyelemmel, hogy közülünk kiket hívott fegyverbe a haza, de részt véve sok gyászban is, amely nem egy esetben a botanikát •épp úgy sújtotta, mint a botanikusokat. Az elnöki megnyitók mindenkor becses forrásai lesznek a későbbi kutatóknak, akik meg fogják találni azokban szak- osztályunk benső életének mozgató erőit. Különösen áll ez az elmúlt év Botanikai Közleményelí 3—4. füzet. 1- 130 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK utolsó Ülésén, a kétszázadik ülésünkön elhangzott szavakra, amelyek a jelentős eseményeket csak nem rég sorolták föl előttünk a múlt év törté- netével együtt. Magam is a 200. ülés jegyzői jelentésében sokban megelőztem a mai, szokásos évi jelentést, miért is a következőkben kevés jelenteni valóm vagyon. Eltekintve az említett elnöki megnyitóktól és egyéb hivatalos elő- terjesztésektől, az 1914. évben tartott 9 ülésen, 29 előadó tartott 49 elő- adást. A 49 előadás közül 14 rövidebb bemutatás volt. Andrasovszky József 1, Aujeszky Aladár 1, Balogh Elemér 1, Barsy József 1, Bihari Gyula 1, Bodnár János 1, Bubák Ferenc 1, Fucskó Mihály 3, Gayer Gyida 1, Gombocz Endre 3, Greguss Pál 1. Győrffy István 1, Herke Sándor 1, Jávorka Sándor 3, Mágocsy-Dietz Sándor 1, Mihalusz Vince 1, Moesz Gusztáv 2, Paál Árpád 2, Schilberszky Károly 2, Schneider József 3, Szabó Zoltán 6, Szalók>' Róbert 1, Szandovics Rudolf 1, Sztankovics Rezső 2, Szurák János 1, Szűcs József 1, Thaisz Lajos 1, Timkó György 2, Tnzson János 3 előadást tartott. Az előző évhez mérten, amikor 34 előadó 61 előadást tartott, csök- kenést tapasztalhatunk, amely főképen az év második felében tartott 3 ülésen volt érezhető. De ennek ellenére sem esett vissza az előadások száma az 1913. évi mennyiségre, a mikor 38 előadást hallottunk 21 előadótól. Múlt évi jelentésemben az ülések túlságos megterheléséről és figyelmünk kimerí- téséről panaszkodtam és üléseink szaporításának szükségét hangoztattam. Az ülések szaporítása az 1914. évben nem volt szükséges, pedig az előadá- sok száma most is meghaladta az ülésenkénti átlagos 3—4 előadást és 1—2 bemutatást. Az üléseket nagyrészt az egyetemi növénytani intézetben tartottuk,, de már megkezdettük a növénj'ek köröztetésével járó előadások sorozatát a növényrendszertani intézetben tartott üléseken. Fogadja mindkét intézet igazgatósága a helyiségek átengedéséért és a szíves előzékenységért őszinte köszönetünket. Ami az előadások tárgyát illeti, a külső morfológia köréből volt 3,. élettani 2, bakteriológiai 1, mikológiái 2, lichenológiai 2, a virágosok rend- szertanával foglalkozott 4, növényföldrajzzal és ílorisztikával 2 — 2, gazda- sági növénytannal 2, muzeális tárggyal 2, a botanika történetével 5. Ezen- kívül 8 könyvismertetés és 14 bemutatás került sorra. Az előadások néme- lyike élénk vitát váltott ki, némelyike pedig teljesítette, egyelőre kis mér- tékben ugyan, azt az óhajunkat, hogy összefoglalt ismertetést, referátumot nyújtson bizonyos tárgykörről. Az előadásokat hallgató tagok és vendégek száma hozzávetőleg a múlt évihez hasonló maradt, de még távolról sem közelíti meg budapesti tagjaink és a botanika iránt érdeklődők számát. Bár tagjaink és olvasóink száma szaporodott, de veszteségünk is volt, úgy hogy a múlt évi óta 13-mal emelkedett olvasóink száma. Csekély bár az emelkedés, de mégis biztató> az összehasonlítás. 21 23 208 211 5 5 40 41 7 6 572 580 eZAKOeZTÁLYI ÜGYEK 1912 1913 1914 Alapitó tagok 21 Előfizetők és társulati tagok . . 209 Külföldi előfizetők 5 Cseresek ^9 Tiszteletpéldányok 7 Átalányosak . : ^20 Összesen . 801 853 866 Az alapítványok a következők : 1. Ambrózy István gróf 50 K 2. Anisits Dániel 50 „ 3. Arad-Ferenctéri közs. polg. fiúiskola ... 100 ., 4. Augusztin Béla 50 ,, 5. Anjeszky Aladár 100 „ 6. Budapesti József-mnegyetein 50 „ 7. Báró Eötvös Loránd 500 „ 8. Fialovszky Lajos 50 „ 9. Filarszky Nándor 50 ., 10. Gesell János 100 , 11. Hopp Ferenc 50 „ 12. Hiiltl Hümér 200 „ 13. Klein Gyula 200 „ 14. Kövessy Ferenc • • 50 , 15. Mágocsy-Dietz Sándor 100 , 16. Moesz Gusztáv 100 , 17. Paszlavszky József 100 „ 18. Richter Aladár 88 „ 19. Schilberszky Károly 100 , 20. Sólyom Albert , • • • 50 „ 21. Staub Móric 80 , 22. Szabó Zoltán 50 , 23. Szamosújvári áll. főgimnázium 50 „ 24. Gr. Teleki Sándor 100 , *25. Tuzson János 150 , 131 Az alapítványok összege . 2568 K, amely megoszlik 25 alapítvány között. A 25 alapító tag közül elhunyt kettő Fialovszky Lajos és Staub Móric, miért is az alapitó tagok száma az év végén 23. ^ A nehéz időkben nemcsak rendes tagjaink és olvasóink nagy töme- gét tevő átalányosok szaporodtak néhánnyal, hanem alapító tagjaink is. Biztató jel ez arra, hogy a múlt évben megkezdett, de a jelenlegi viszonyok ^ A társulati hivatalos kimutatásban és a szerkesztő kimutatásában az alapítványok összege 2573 K, amely összegben Angyal Dezső 5 K alkalmi adománya is bennfoglaltatik, bár ez alapítvánvTiak nem tekinthető. 132 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK között nem folytatható akciónk a középiskolák és földmivelésügyi intézmé- nyek tagjainak csatlakozásra való felhívását illetőleg a békés jövőben sikerre fog vezetni. A szakosztályunk iránti érdeklődést nagyban előmozdítják a Természettudományi Közlönyben üléseinkről szíves előzékenységgel közölt beszámolók is. Mint a múlt évben, úgy ezúttal is a közös kirándulások elmaradásá- ról tehetek csak jelentést, pedig szakosztályunknak nemcsak a közös szak- osztályi kirándulások rendezése volna fontos teendője, hanem hivatása volna még az is, és itt sok külföldi példára hivatkozhatnék, hogy a fővárosi közönség körében is érdeklődést keltsen a növényismeret iránt, hogy a turistaságot belső tartalommal is gazdagítsa. Ez is egyik feladatunk kell hogj' legyen a jövőben, már csak a Társulatunk célja is ezt kívánja, de feladatunk lesz még több felvetett eszme, indit^^ány végrehajtása, amely eddig csak kezdetleges állapotban maradt. A múlt év nem volt alkalmas e tervek továbbfejlesztésére, a tátrai obszervatórium, a tengerbiologiai állomás, a természeti kincsek védelme, és még egyéb szép tervhez való csatlako- zásunk csak a béke korszakában hozhatja majd meg gyümölcsét, de a botanikai terminológiai szótár megírásának közeli befejezését illetőleg már bírjuk Schilberszky Károly tagtársunk ígéretét. Társulatunk választmánya még ezideig nem döntött szabályzatunk 1910. évi április hó 7-én tárgyalt módosítása felett, úgy hogy annak végleges megállapításáról még ezidén sem tehetek jelentést. A függőben tartott kérdések közé tartozik a Simonkai-alapítvány is, amelyet, a jelenlegi viszonyokhoz illeszkedve, hadikölcsön-kötvényekbe fektetett a szakosztály. Az alapítvány összege az időközi kamatokkal és a Borbás Vince síremlékére helyezett koszorúra gyűjtött összeg 6 korona maradékával együtt 1914 december hó 31-én G53 K 45 fillért tett ki, amely- ből 650 K névértékű zárolt és 1915. évi május hó lén esedékes kezdőszel- vényű szelvéuyivvel ellátott, 1914. évi 6"/,r0S m. k. adómentes állami járadék- kölcsönkötvényt vásároltimk múlt évi november hó 18-án. A kötvények vételára 630 K 50 fillér volt, miért is a készpénzmaradvány 22 K 95 fillér, amely a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban betétkönyvre van elhelyezve. Ennyiben foglalván össze jelentésemet, nem mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem köszönetünket a Társulat választmányának és tisztikarának, amiért az elmúlt évben is jóindulattal és előzékenységgel viseltettek szak- osztályuk iránt. Dr. Szabó Zoltán, a szakosztály jegyzője. Elnök a szakosztály köszönetét fejezi ki a jegyző munkálkodásáért és úgy a szerkesztő, mint a jegyző jelentését tudomásvételre ajánlja a szakosztálynak. A szakosztály eszerint határoz. 4. Moesz Gusztáv: „Mikológiái közlemények'- címmel új gombá- kat ismertet. (Megjelenik.) 5. Paál Árpád: „A növényélettan újabb eredményei III." című előadásában ismerteti és bírálja Elfving-nek „Untersuchungen über Flechtengonidien" (Act. Soc. Se. Fennicae 44 1913.) című tanulmányát. E 1 f V i n g , ellentétben a zuzmók* mivoltáról uralkodó nézettel, külön- böző zuzmókon tett vizsgálatai alapján azt akarná bizonyítani, hogy a zuzmó SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 133 goiiidiuma a hyphából keletkezik. Azonban az ismertetés kimutatja, hogy Elfving vizsgálatai egyáltalán nem bizonyító erejűek és pedig főképen azért nem, mert Elfving csupán egyes fejlődési stádiumokat illesztgetett össze, de a gonidiumnak a hyphából való keletkezését életben nem figyel- hette meg. Egyébként a zuzmókérdés felelevenítése hasznos, mert a ma elfogadott tannak a kísérleti bizonyítékai még mindig nincsenek eléggé kidolgozva. 6. A bemutatások során S c h n e i d e r József a növénykerti pálma- házban virító Musa rosacea virágzását ismerteti, Szabó Zoltán rendellenesen fejlődő dióterméseket mutat be, amelyeket Kruttschnitt Antal esperes plébános küldött be Solivadkert-vö\ a növénytani intézetnek. A diótermés csonthéja papirvékonyságú és növekedésében visszamarad, felreped, míg a mag tovább növekedik. Az illető fa már évek óta állandóan ilyen termést hoz. A jelenséget fejlődéstani tanulmányozás tárgyává teszi. Bemutat továbbá egy villamos lámpával fűthető melegítő bádogdobozt, amelyet sikerrel alkalmaz az eddig használatos gázfűtésű melegítő padok helyett a parafinmetszetek kinyújtása és a glioerin-zselatin-elzárás esetében. Bemutatja végül S z u r á k János tagtársunk üdvözletét az északi harctérről, amelyet nyirfakéregböl készített levelezőlapon írt. 7. A szakosztályi ügyek során jegyző bejelenti, hogy a Selmecbányái ág. hitv. ev. líceumi főgimnázium iskolatanácsa és tanári kara F u c s k ó Mihály hősi halált halt szaktársunkról gyászjelentést adott ki és emlékére f. évi március hó 6-án d. e. 11 órakor a líceum tornatei'mében iskolai gyász- ünnepet rendezett. Szakosztályunkat ezen a gyászünnepen az elnökség fel- kérésére K ö V 6 s s y Ferenc, Selmecbányái főiskolai tanár, szakosztályunk alapító tagja képviselte és részvétünket tolmácsolta. F u c s k ó Mihály elhunytára és a gyászünnepélyre vonatkozó iratokat a szakosztály irattárá- ban megőrizzük. Jelenti a szakosztálynak, hogy utolsó bejelentése óta iij tagul jelentkeztek : 1. Ciszterci rendi tanárképző intézet, Budapest. 2. Zerkovitz Imre dr., ügyvéd, Budapest. 3. Halbrohr Mór, oki. gazda, Békova. 4. Bertha Mária, tanárjelölt, Szécsény. 5. Varga Márton, székes főv. iskolai növénykert igazgatója. TJj átalányosak : 1. M 0 d 0 r 0 V i c h Károly, földbirtokos, Létány. 2. Ref. Kim-Kollégium Arany János önképzőköre, Szászváros. 3. S c h a r f Emil, vegyészmérnök, Budapest. 4. Áll. vetömagvizsgáló állomás, Kassa. 5. Ranolder intézet Keszthely. Sajnálattal jelenti a szakosztálynak, hogy az elnökség oly irányű fáradozása, hogy Schilberszky Károlyt intéző bizottsági tagságáról való lemondásának visszavonására bírja, sikerre nem vezetett, miért is a jövő havi ülésen egy intézőbizottsági tagválasztást kell napirendre kitűzni. 134 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Elnök Schilberszky Károlj-nak az intézőbizottságból való távozása alkalmából a szakosztály sajnálkozását fejezi ki és egyszersmind őszinte köszönetét tolmácsolja addigi munkálkodásáért, kifejezve abbeli reményét, hogy mint működő tag ezután is kifejti körünkben munkásságát. hírek, A hadbavonult szaktársakról. Gürtler Kornél, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem botanikus kertjének fökertésze, az ellenség előtt tanúsított vitéz maga- tartásáért bronzérmet kapott, amelyet a kolozsvári egyetem rektor magnifikusa, dr. Márki Sándor tűzött mellére a folyó évi május hó 15-én tartott doktoravatás keretében Flóriss Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztá- lyának gyakornoka, aki a gorlicei harcokban megsebesült, hősies magatartásáért a másodosztályú ezüst vitézségi érmet nyerte a vitéz- ségi érem szalagján. Szűcs József, a budapesti m. k. növényélet és kórtani állo- más asszisztense, a galíciai harctéren megsebesült és hősies maga- tartásáért az elsőosztályú ezüst vitézségi érmet nyerte. Moesz Gusztáv, a Botanikai Közlemények szerkesztője, mint tartalékos hadnagy a harctérre vonult. Kinevezés, megerősítés. Moesz Gusztáv magyar nemzeti múzeumi igazgató-őrnek a budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karán a „mikológia"- ból egyetemi magántanárrá történt képesítését a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter jóváhagyólag tudomásul vette s nevezettet ezen minő- ségében megerősítette. Andrasovszky József és Salacz László szaknapidíjasokat a m. kir. földmivelésügyi miniszter a m. kir. központi szőlészeti kísér- leti állomás és ampelológiai intézet tiszti létszámában ideiglenes minő- ségű fizetéstelen asszisztensekké nevezte ki. Paál Árpád egyetemi növénytani intézeti gyakornokot a m. kir. földmivelésügyi miniszter a kísérletügyi tiszti személyzet egyesi- tett létszámában ideiglenes minőségű fizetéstelen asszisztenssé nevezte ki és szolgálattételre a növényélet és kórtani állomáshoz osztotta be. Pályadíj. Szabó Zoltán egyetemi magántanár és adjunktusnak „A Cepha- laria génusz monográfiája" cimü pályamüvét a Magyar Tudományos Akadémia a Vitéz-pályadíjjal jutalmazta. A szakosztály július, aiiguszius es szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. * Az üléseken bemutatandó dolgozatok cime legalább 8 napjjal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. * A „B(jtanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte- lek egyszerű vonallal luizandók alá. * A „Botanikai Közlemények" részére sziveskedjenek a szerzők dolgozataik iioz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. * A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 K irói tiszteletdíj jár. i-.gy ívnél nagyobb cikk után az egy íven túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomaiot, ha a szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást. * A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 35 darab ívenkint, címlappal . . 4 korona — fillér. 0\f ., „ „ • . o „ „ lt)U „ „ „ . . .f „ „ Ugyanilyon feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.) * A szakosztály tisztikara. Tiszteletbeli elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár; elnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudomány- egyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magy. Nemz. Múzeum osztályigazgatója; szerkesztő: Moesz G-usztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgatóöre ; jegyző: Szabó Z olt án, egyet, magán- tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kiviil : Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum őre, Tuzson János egyetemi tanár. * Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejei iMKóseK és tagul való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán. Budapest, VÍÍL, Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok :i szerkesztőhöz (Moesz Gusztáv, Budapest. V., Akadémia-utca 2) küldendők. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK íst der Títel des Organs der botanischen Sek- tíon der königL ung. Naturwissenschaftlíchen Geselischaft. Es erscheínt jetzt ím l4-ten Jahr- gang — gewöhnlích ín 6 Heften jáhriích — beíláufíg 25 Bogén stark. Díe Mítteílungen erscheínen ím Anhang, ím Ganzén oder ím Auszug^ auch in deutscher, eventuell in lateíníscher Sprache. Der Preís des Jahres-Abonnements betrágt 8 Kronen österr.-ungar. Wáhrung; doch sínd díe ,3otaníkaí Közlemények*' auch ím Tausch- wege erháltlích. Díe Redaktíon der BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK Budapest, VIIL, Eszterházy-utca Nr. Í6. Hornyánszky V., Budapest. 61980 XIV. KÖTET. 1915. XII/31. 5—6. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1915. Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K. TARTALOM. INHALT. Oldal Gyászjelentés Klein Gyula haláláról. Ablebens-Bericht Július Kleins. Kari J. : A viridis típusú Euglenák magosztódásáról .... 135 ■ — — Über die Kernteilung der Euglenen vom Typus viridis . (99) M 0 e s z G. : Mykologiai közlemények. (II. közlemény) .... 145 Mykologische Mitteilungen. (II. Mitteilung) ..... (108) K ü m m m e r 1 e J. B. : A pteridospóra szisztematikai jelentőségéről 159 — — Über die systeraatische Bedeutung der Pteridosporen . . (115) — — Előmunkálat a Lonchitis-génusz monográfiájához. ... 166 — — Monographiae generis Lonchitidis prodromus .... (123) Borza S.: Adatok az erdélyi Fritillaria tenella ismeretéhez . 188 — — Zur Kenntnis der siebenbürgischen Fritillaria tenella . . (125) Hollendonner F. : Lucaszékek xylotomiai vizsgálata ... 192 — — Xylotomisehe Untersuchung der „Lucie-Stühlchen" . . . (126) Irodalmi ismertető 193 Növénytani repertórium ' . 195 Szakosztályi ügyek 201 Sitzungsberichte (127) Hírek 204 Nachrichten (129) A KIRÁLYI MAGYAR TERMÉSZETTUDO- MÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAK- OSZTÁLYA mély fájdalommal jelenti, hogy KLEIN GYULA a kír. Józsefinűegyetem nyűg. ny. r. tanára, a kolozsvári Ferenci József tud. egyetem mathematíkai és természettudományi karának tisz- teleti doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, tár- sulatunk választmányi tagja, szakosztályunk alapító tagja, számos éven át elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, folyó évi november hó 21- én, rövid szenvedés után, életének 72. évében elhunyt* Elvesztettük lelkes és bölcs vezetőnket, akinek nagy része volt szakosztályunk megalapitásában, aki mindvégig szeretettel ápolta ügyeinket és aki szak- osztályunkat a magyar botanika fontos tényezőjévé fejlesztette. Tudományos munkálkodásával messze földön jó hírnevet szerzett és lelkiismeretes, világos tanításával tanítványainak nagy seregét mély hálára kötelezte. Temetése november hó 23-án, délután fél 4 órakor folyt le a kerepesí-úti temetőben tudomá- nyos köreink nagy részvéte mellett. Teste elenyészik, de lelke szívünkben és emlé- kezetünkben tovább él. Botanikai Közleményel< 5-6. füzet BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XIV. KÖTET. 1915. XII/31. 5-6. FÜZET. Kari J ♦ : A vírídís típusú Eugicnák magosztódásáróL A niitotikus niagosztódás a többsejtű szervezetek között annyira szabályszerűen játszódik le, hogy lefolyásából a chroma- tikus állomány „nyugalmi" helyzetének szerkezetére és működé- sére vonhatunk következtetést. (3. p. 4.)^ Nem igy a protisták körében. Az utolsó két évtized kutatásainak eredményeként e téren ismertekké vált karyokinetikus fázisok annyira változatosak, hogy belőlük a direkt magosztódástól a tipikus indirekt mag- osztódásig zárt sorozat állitható össze. Jóllehet az egysejtűek nem egy természetes csoportjának a helye e sorozatban meg van állapítva, a részletek ismeretétől s így az eredmények összegezésétől még távol vagyunk. így vagyunk az Euglenák magosztódásával is. Az Euglenák magosztódására vonatkozó alapvető közlemények szerzői: Büt- schli, Cienkovv^sky, Stein, Cohn, Klebs (17), E n t z (f)) és Kenten J.'^ Keuten, kinek megfigyeléseiről B 1 o c h- m a n n (1) értesítette előre a szakköröket, vizsgálatait az Eug- lena viridis-en végezte (16). Szerinte tócsáink és poshadó pocsolyáink e gyakori ostorosa mitosissal oszlik. Az osztódásnál a chromatikus állomány chromosomákba rendeződik és az egyes chromosomák hosszirányban kettéhasadnak. A karyokinetikus oszlásra jellemző orsófonalak azonban hiányzanak, szerepüket a nyugalmi állapotban a mag középpontjában helyet foglaló „nucleo- locentrosoma" helyettesíti. Körülbelül egy évtizeddel később S t e u e r az Euglenidae- cs,a,\éidhsi tartozó Eutreptia-ról közölt oszlási adatokat (21), melyek a „nucleolocentrosomának" megnyú- lásáról, a külső magállomány befűződéséről és az egésznek egy- szerű kettéválásáról szólnak. S t e u e r nek felsorolt megfigyelései mindannyian az amitotikus oszlásra jellemzők. H a a s e szerint az Euglena sanguinea osztódásakor (10) csak a H artmann elmé- lete (11) szerint értelmezett karyosoma szerepel, míg a külső magállomány vegetatív jellegénél fogva jelentéktelen szerepet ^ A zárójelben lévő számok a dolgozat végén fölsorolt irodalmi mtí- vekre vonatkoznak. - Az Euglenoideák szervezeti viszonyainak fejlődésére vonatkozó történeti adatok megtalálhatók Klebs értekezésében (17) és Entz Géza mun- kájában (5). 17* 136 KARL J. játszik. A karyosoma osztódáskor súlyzó alakot vesz föl, melynek óraüvegalakú két végső bemélyedésén keresztül a megoszlott centrioíum kivándorol, míg a többi chromatikus állomány fona- lakká rendeződve a Naegler-féle promitosissal oszlik, anélkül, hogy a fonalak bármiféle kettéhasadása észlelhető volna. E primitív magosztódással szemben Hartmann és Chagas fel- jegyzései (13) az Euglenoideák rendjébe tartozó Peranema tri- chophorum magosztódását jóval magasabban állónak tüntetik föl. Itt a mag karyosomája osztódás alkalmával megoszlott centrio- íum ával és centrodesmosisával csupán lokomotórikus faktorként működik, a magállomány külső része pedig határozott számú chronioso mákba rendeződik, melyek az aequatoriális síkban helyezkednek el. E különböző s egymásnak részben ellent is mondó feljegy- zések vizsgálatra ösztönöztek. Dolgozatom két részre különül, az elsőben szólok a vizsgálati módszerről, a másodikban pedig a vizsgálat eredményéről, mely csupán a magosztódásra terjeszkedik ki. I. Vizsgálati anyagul azokat az Euglenákat választottam, melyek Budapest környékének, különösen a budai oldalnak időszakos, rövid- éltű tócsáiban és pocsolyáiban gyakran találhatók. Egymás mellett él itt az Euglena viridis (Ehrb.), E. variábilis (Klebs), E. velata (Klebs), E.gracilis (Klebs), valamennyien a Klebs-féle Euglena inridis típus tagjai. Kényelmesen gyűjthetők hengerüvegbe s abban 3 — 6 napig el is élnek. Tenyésztésük elég könnyű, bár ideálisan tiszta kultúrát sem tömény sem a különféle higítású Knopf-féle oldat- ban ezideig nem sikerült készítenem. Legjobb eredményre veze- tett a saláta öntelék, de hátránya is volt, mert a Parameciumok, Vorticellina félék és BakteriumoJc is elszaporodtak benne s nem szí- vesen látott, mindennapos vendégei voltak az £^i/^Zena kultúráknak. Magviszonyaik viselkedése osztódás alkalmával csak meg- felelő kezelés után észlelhető. E célból fixáltam s megfestettem az Euglenákat. Ismeretes, hogy bizonyos véglények a napnak nem minden szakában oszlanak. így K e u t e n az Euglena viri- disen azt találta, — adatai az őszi évszakból valók — hogy a sötétség beállta után 2 — 5 óra között oszlik. E megjelölt időponttól a tőlem tanulmányozott EugleJidk — erre vonatkozó vizsgála- taimat a tavaszi hónapokban, április és májusban végeztem — eltértek. Ismételten az éjjel minden félórájában fixáltam őket s arra az eredményre jöttem, hogy osztódó magvú alakok na- gyobb számban reggel 4 — 6 óra tájban találhatók.^ 1 Valószíiin, liogy az Euglenák osztódási ideje évszakonkint változ/k ami a protisták körében elég gyakori. Pl. B o r g e r t (2 p. 4) említi a Oera- tium tripos-TÓ\, hogy a nyári liónapokban éjjel, az őszi évszakban délután oszlik; ifj. Entz szerint (8 p. 126) a Óeratium hir undineUa áprilisban egész nap oszlik. A VIRIDI8 típusú EUGLENÁK 137 Fixálásukat megkönnyítette néhány „jó" tulajdonságuk. Ugyanis az edény fénynek kitett oldalára gyűltek össze (positiv heliotropismus (20 p. 151) és osztódás alkalmával nyálkás bur- kaikkal egymáshoz tapadva hártyaszerű bevonatot alkottak a folyadék felületén és végül, hogy a vízből kimászva nagy meny- nyiségben telepedtek meg az edény falán. A rögzítésnél a követ- kezőképen jártam el: szappannal megmosott és sósavas alko- hollal megtisztított fedőlemezre pipettával egy cseppet cseppen- tettem az Euglenákat tartalmazó folyadékból s mint fedőlemez- készítményt vagy kihagytam száradni vagy a nedves felülettel lefelé 50^ C-ra hevített S c h a u d i n n-féle sublimátalkoholba (14 p. 3) mártottam 14 másodpercig. Máskor fedőlemez nagyságúra kivágott muskovit csillámlemezt helyeztem rézdróton felfüggesztve az Euglenákat tartalmazó edénybe, melyre azok azután nagy számban reátelepedtek. Fixálás után a csillámlemezt kettéhasí- tottam s mint fedőlemezes készítményt tovább kezeltem. Rögzítés után a készítmények jódos alkoholba, majd a megfelelő alkoholfokozatokon keresztül a festőfolyadékba jutot- tak. Festésre Heidenhai n-féle vashámatoxylint, W e i g e r t- féle pikrokarmint, D e la f i e Id-féle hamatoxyilint ésGiemsa- festéket használtam. Legjobb eredménnyel a Heiden hain-féle vashámatoxylin járt. Sajnos, hogy a G i e m s a-festés az Eugle- náh vastag pelliculája következtében csak elvétve, egyes pél- dányokon sikerült. Az EuglenáJc magviszonyait osztódás alkalmával metszete- ken is tanulmányoztam. E célra a már említett hártyákat rögzí- tettem, melyben az Eugleyiák gömbbé húzódva, nyálkás burokkal foglalnak helyet. A fixált hártyadarabokat először megfestettem s azután ágyaztam be kettős celloidin-parafíinba, olyan eljárás szerint, amint azt ifj. Entz Géza a Tintmnidák szervezetéről szóló tanulmányában leírta (7 p. 7). A metszeteket 4 fj- vastagra készítettem s Mayer-féle albumoséval ragasztottam föl. A paraf- fint xylollal, a celloidint aetheralkohollal oldottam ki. Készít- ményeimet festés és megfelelő difíerenciálás után a szokásos alkoholfokozatokon keresztüljuttatva kanadabalzsamba helyez- tem el, kivéve a szárazon rögzített és Giemsával festett praepa- ratumokat, melyeket cédrusolajban tettem el. II. K 1 e b s az Euglendkról szóló monográfiájában (17) a virídis- típusba egyesítette mindazokat a fajokat, melyek pelliculája arány- lag gyengén fejlett. Ezeken kúszó mozgásuk alkalmával erős metabolia észlelhető. Osztódáskor gömbalakot vesznek föl. Mag- állományuk annyira hasonló szerkezetű, hogy az egységes vizs- gálatot megengedi. Szabadon mozgó állapotban magjuk a test hátsó felében foglal helyet. Gömbalakú s ezen alakját megőrzi mindaddig, míg 138 KARL J. oszlásnak indul. Felületi megtekintésben olyan, aminőnek E n t z Géza (6, 3. tábla, 10. rajz) rajzolta az Euglenákhoz tartozó Eutreptidt. Egynemű állományba apró, festődő, chromatikus sze- mek vannak beágynzva, a középen pedig világos magnedvtől körülvéve egy magvacska, nucleolus látható. A Heidenhain- féle vashamatoxyliu festés és kellő differenciálás után, a mik- roszkópot a nucleolusra állítva be, előtűnik finomabb szerkezete. Az előbb pontoknak látszott chromatikus szemek, mint pálcika- alakú képletek jelennek meg, két végükön némi megvastagodás- sal. (Lásd az A. és B. képet.) Összességük egy gömbhéjnak felületében rendeződik el olymódon, hogy az egyes tagok a sugár irányában foglalnak helyet. A mag felületi megtekintésekor mi csak a pálcikák végeit észleljük és ezért látjuk őket pontok alak- jában. A pálcikák között a nucleolussal egyenlően festődő állo- # • • • • • * 'A • • • • • •• • • • • • • • • • • # • ••• d A viridis tipusú Euglenák nyugalmi magjának vázlatos szerkezete. A felü- letre, B a centriolumra beállítva, a centriolum, b caryosoma (nucleolus), c mag- nedvréteg, d pálcikás chromatikus állomány, e a külső mag alapállománya. mányt találunk, mely finomabb szerkezetéből nem árul el sem- mit, egyneműnek látszik. A mag középpontja felé haladva, festő- szereinkkel nem festődő, homogén réteget találunk. Ez a magnedv rétege, mely gömbhéj alakjában burkolja a benső magvacskát. A magvacska gömbalakú; benne a H ei d e n h ain-féle vashá- matoxylin festés egy erősen festődő pontot mutat. E pontszerű képlet a protisták széles körében elterjedt centriolum, melynek jelenlétét az Euglena viridishen Kenten is gyanította, mikor a benső magvacskát, különösen későbbi viselkedésére való tekin- tettel „nucleolocentrosoma"-nak nevezte. Jelenlétét Haase az Euglena sanguineáhsui^ Hartmann ésChagas pedig a.z Eu- glenoidedk rendjébe tartozó Peranema trichoj^horumhan szintén kimutatta (13 ). Maghártyát, mely minden kétkedés nélkül annak lett volna mondható, nem találtam. Mielőtt az imént vázolt mag- nak az osztódás alkalmával mutatkozó változásait figyelnők meg, legyen szabad egy megjegyzést tennem. Kenten az Euglena viridis nyugalmi magját tojásalakúnak mondja és ábráján ilyennek is rajzolja. Tojásalakú magvat gömbbé nem húzódott Euglenákha.n A VIRID18 TlPUeÚ EUQLENÁK 139 0 w V ■ 2 ^NT-iC ^íík^ ^^ 10 11 % 0 12 A yz>idz,s-tipusú Euglena magosztódása. Az 1—12. ábra magyarázatát lásd a dolgozat végén. 140 KARL J. magam is észleltem, ezekben azonban mindenkor két centriolnm volt s így az oszlás legelső fázisát mutatták. Mielőtt még a viridis-tipnsú Euglenák jellegzetes orsóalakú teste a gömbalakot felvenné, megindulhat már a magban az osz- tódási folyamat. Megoszlik a centriolum s ezzel karöltve meg- nyúlik az egész mag, miáltal elipszoidhoz lesz hasonlóvá. A két centriolumot erősen festődő fonál, a cenírofZesmosis köti össze (2. rajz). A kezdetben még alig valami változást mutató külső magállomány- ban (2. rajz) a továbbiakban mélyreható átalakulások történnek. Külső terjedelmében megnövekszik, a jellegzetes pálcikásalakú chromatikus képletek eltűnnek. Az azelőtt homogén köztes állo- mányban egymást keresztező, halványan festődő fonalak válnak láthatókká, melyek találkozási pontjaiban élesen festődő szemecs- kék találhatók (3. és 4. rajz). E fonalak a világos magnedvtől körülvett magvacskát eleinte még egyenletesen borítják (3. rajz), majd ez utóbbinak és a magnedv rétegének eltűntével a tekin- télyesen meghosszabodott centrodesmosist zárják körül, két végén élesen kivehető centriolumával (5. rajz). A következő fázis ismét a külső ma^^ állománynak, a fona- laknak változását mutatja. Határozott rendeződés vehető észre rajtok. Párhuzamosan futnak egymással, megnyúltak és hal- ványan festődnek. Bennök aránylag nagy távolságban foglalnak helyet az élesen kivehető chromatikus rögök. Sajnos, arra vonat- kozólag, hogy ezek a fonalak összefüggnek-e még e stádiumon egy- mással, vagy pedig teljesen kiegyénülve meghatározott hosszúak-e már, a készítményeim nem adtak semmi felvilágosítást. A követ- kező fázis már ilyennek tünteti fel őket (7. rajz). Megrövidül- nek, de ezáltal vastagságukban nyernek. Élesen festődő sze- mecskéik is tömörülnek. Az egész magállomány ekkor, mondhatnók, a föld alakjához, a geoid-hoz hasonló. A pólusokon a két cen- triolum helyezkedik el a centrodesmosistól összekötve. A fonalak a meridiánokat utánozzák olymódon, hogy míg két végük a centriolumokba, mint középpontba irányul, addig az aequator mentén valamennyien kigörbültek. A továbbiakban a centriolumok jelentős szerephez jutnak. Tömegükben kissé meggyarapodnak (8. és 9. rajz) és ellentétes irányba vándorolnak. E vándorlás közben körülöttük (talán plastin-állományból álló ?) gyűrű képződik (10. rajz). Az őket összekötő centrodesmosis meghosszabodva megmarad s a közép- tájon sajátságos kihajlást mutat. ^ Ezzel egyidejűleg játszódnak le azok a változások, melyek eredményeként a leendő testvér- egyének egyenlő chromatikus mennyiség felett rendelkeznek. Ennek elérése olymódon történik, hogy a fonalakban össze- 1 A centrodesmosisnak ez a kihajlása jellegzetes. A Flagellaták között pl. megtalálható a Schaudin n-tól tanulmányozott Haemoproteus noctuae- ban (4. p. 161). Hartmann és Chagas szerint megvan a Peranema trichophorum-híin (13., 9. tábla, 84. rajz). Ifj. E n t z is feltünteti a Poly- toma uvella-TÓ\ szóló dolgozatában (9). A VIRIDIS típusú EUGLENÁK 141 tömörült chromatikiis állomány egy hosszirányú — a fonalak irányával egyező irányban történő — kettéhasadás által (9. rajz) eredeti mennyiségének kétszeresére emelkedik. E megkettőzött chromatikus állomány azután az aequator menténkettéválik s a fonalak megnyúlásával kapcsolatban mindenik rész követi az ellentétes irányba vándorló centriolumokat (10. rajz). Ezáltal két egyenlő részre oszlott chromatikus állomány jelenik meg a sejt plazmájában, melynek előbbi egybeíartozását a még egy ideig meglévő, tompán festődő fonalak hirdetik. Azonban nem- sokára a folytonos megvékonyodás következtében a centrodesmosis- sal együtt elszakadnak. A teljesen különvált részek egyneműen fes- tett alapállományában ekkor a fonalak a már előzőkből ismeretes szerkezetet mutatják — keresztezik egymást (11. rajz). E stádium átmeneti jellegénél fogva rövid ideig tarthat, mert mire azEuglenák plazmája befűződéssel két új egyénnek ad létet, megjelenik mindegyikben a jellegzetesen felépített, nyugalmi mag (12. rajz), E változások során a magállomány meglehetősen tág nagy- ságbeli változásoknak van alávetve. Ennek illusztrálására szol- gáljon a következő néhány adat. Az 1. rajzon feltüntetett egyén hossza 26 /J, szélessége 9/><, a mag átmérője 3'9 /', a nucleolusé (karyosomáé) l'S/^. A 6. rajzon ábrázolt, gömbbé húzódott egyén testátmérője 22 //, a párhuzamosan rendeződött fonalak hossza 10*5 /', szélessége pedig 7"5 />.• A 8. rajzon a feltüntetett egyén teste 13 n széles, a két centriolumnak egymástól való távolsága 7'5 /^, erre merőlegesen a legnagyobb kiterjedés 5"2 //. A 10- raj- zon ábrázolt egyén testé/iek átmérője 13/;-, a két centriolumnak egymástól való távolsága pedig 10*4 /'. A 12. rajzon, a két vij egyént magában foglaló burok hosszabb átmérője 26 /^, a rövi- debbé (ez irányban feleződött a plazma) 13 /^ a magvak átmé- rője 3*9, a nucleolusoké (karyosomáké) 1*3 /^. Azok a változások, amelyeket a viridis-ií^nsű Euglenák magván az osztódás alatt megfigyeltem, lényegileg megegyeznek Keuten vizsgálataival. Keuíen ugyan nem észlelte a centri- olumot és a külső magállomány fonalakba rendeződéséről sem tesz említést. De a hosszirányba megnyúló s végre két részre szakadó „nucleolocentrosoma" nála is, mint az osztódásban aktív működést végző képlet szerepel. A külső magállomány pálcikái az osztódás alatt szerinte chromosomákká alakulnak át. E chro- mosomák kezdetben a megnyúlt „nucleolocentrosoma"-val szöget zárnak be, majd párhuzamosan helyezkednek vele. Éppen ez utóbbi mozzanat jogosít fel arra, hogy e fázisban ráismerjek a fonalak- nak a meridián síkokban való elrendeződésére. Keuten a tom- pán festődő fonalakat nem látta, csak a bennök lévő, festőanyagok iránt fogékonyabb, kisebb-nagyobb mértékben megnyúlt rögöket. 0 ezeket értelmezte chromosomáknak és azt sejtette, hogy ezek hosszukban ketté is hasadnak. Ha a findis-típusú Euglenáknak az imént vázolt mag- osztódását mai protistológiai ismereteink alapján akarjuk értei- 142 KARL J, meziii, akkor a következőket kell mondanunk. A tanulmányozott Euglenák magva egyértékü, monoenergida (11. p. 19.). E mag- ban egy cenlriolumot magában rejtő karyosomát (nucleolust) és egy külső magvat különböztethetünk meg. Mivel a karyosomán ciklikus változásokat nem észleltem, felteszem, hogy itt a mag- állomány generatív és locomotorikus komponense állandóan el- különüli, amennyiben az előbbi a külső magban, az utóbbi pedig a karyosomában székel (11. p. 11.) E feltevést az osztódás menetének lefolyása csak megerősíti. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a kétféle magállomány sajátságos elkülönülődésében mind- végig megmarad. A külső magból, a generatív magállományból az osztódás alatt fonalak lesznek és mivel ezeken kettéhasadás észlelhető, joggal nevezhetjük őket chromosomáknak. E chromo- somák egyedül alkotják az aequatoriális lemezt, felépítésükben a karyosoma nem vesz részt. A karyosoma a maga jellegzetes centriolumával az egész osztódás alatt mint locomotorikus tényező szerepel. A kétféle magállomány e nagyfokú differenciálódásá- ban leljük azután magyarázatát az Euglenák bonyolult nyu- galmi magvának és még bonyolultabb oszlásának, mely kétség kívül a mitosis egy nemét mutatja. E szempontból a mag filo- genetikai fejlődése során (13. p. 103.) a tanulmányozott Eugle- nák a Flagellaták között magas helyet foglalnak el. Hozzájuk legközelebb állanak még a Peranemíí?á^. H a r t m a n n és Cha- g a s -nak a Peranema trichophoriimröl szóló vizsgalatai legalább erre engednek következtetni. Magviszonyaik viselkedését tekintve bizonyos hasonlóságot mutatnak a DinoflagellatákksLl is, melyek közül a Ceratium triposow J ollós (15) a centriolum viselkedését és a magállomány fonalakba rendeződését, i f j. E n t z (8) és B 0 r g e r t (2) pedig e fonalaknak, illetőleg chromosomáknak hossz- és harántirányú kettéválását mutatta ki. Vizsgálatom eredményét tehát a következőkben foglal- hatom össze: 1. Az Euglenák magvában centriolum van. 2. Az oszlási folyamat a centriolum megosztódásával kezdődik. 3. Az osztódásnál a külső magállomáuy kezdetben hálóza- tosán, majd párhuzamosan futó fonalakká^ illetőleg chromosomákká rendeződik. 4. A chromosomák hosszirányban kettéhasadnak. 5. A kettéválás után a fonalak egy ideig ismét hálóza- tot alkotnak. Mindezek alapján az Euglenák magosztódása a mitosis egy fajának tekinthető. Dolgozatom a kir. m. tud. egyetem állattani intézetében készült. Kedves kötelességet teljesítek, mikor dr. E n t z Géza udv. tan,, egyetemi ny. r. tanár úrnak, az intézet igazgatójának hálás köszönetemet fejezem ki> A V1RIU18 TIPU8Ű EUGLENÁK 143 azért a szívességéért, mellyel az intézet felszerelését rendelkezésemre bocsá- totta s munkálkodásom folyamán szíves tanácsaival támogatott. Köszönettel tar- tozom szeretett tanáromnak, ifj. dr. Entz Gézának, a ki szíves volt a protistologia sokszor bonyolult technikájába bevezetni és szaktudásával irá- nyítani, és még dr. G o r k a Sándor egyetemi m. tanár úrnak, az intézet adjunctusának szíves támogatásáért. Idézett irodalom. 1. Blochmann F. : Über die Kernteilung bei Euglena viridis. Biolo- gisches Centralblatt, 14. k. 1894. 2. B 0 r g e r t A. : Kern- und Zellteilung bei marínén Ceratium-Arten. Archív für Protistenkunde. 20. k. 1910. p. 1—46. 3. B 0 V e r i Th. : Ergebnísse über die Konstitution der chromatischen Substanz des Zellkerns. Mit 75 Abbildungen im Text. Fischer, Jena, 1904, p. 1—130. 4. DofNein Fr. : Lehrbuch der Protozoenkunde. 3. k. Jena, 1911. 5. Entz Géza: Tanulmányok a véglények köréből. Budapest, 1888. 6. Entz Géza: A tordai és szamosfalvi sóstavak ostorosai. Termé- szetrajzi Füzetek 7. k. 1883. 7. Ifj. Entz Géza: A Tintinnidák szervezete. Budapest, 1908. 8. Ifj. Entz Géza: Adatok a Peridineák ismeretéhez. Mathematikai és Természettudománjd Értesítő, 20. k. 1902. 9. Ifj. Entz Géza: Cytologische Beobachtungen an Polytoma uvella Verhandlungen der Deutschen Zoologischen Gesellschaft. 1913, 10. H a a s e Gertrúd: Studien über Euglena saugiiinea. Archív für Protistenkunde 20. k. 1910. 11. Hartmann M. : Die Konstitution der Protistenkerne und ihre Bedeutung für die Zellenlehre. Mit 13 Abbildungen im Text. Fischer, Jena, 1911, p. 1—53. 12. Hartmann M. : Flagellata. Handwörterbuch d. Naturvvissen- schaften 3. k. p. 1179—1226. 13. Hartmann M. und C h a g a s Ch. : Flagellaten-Studien. Memó- riás do Instituto Oswaldo Cruz. Rio de Janeiro Mangiunhos, 1910. 2. k. p. 64—125. 14. Hartmann M. und Kisskalt : Prakticum der Bakteriologie und Protozologie. Zweiter Teil : Protozologie. Mit 76 Abbildungen im Text. Jena, 1910, p. 1 — 106. 15. J ollós V.: Dinoflagellatenstudien. Arch. f. Prot. 19. k. 1910. p. 178—206. 16. K e u t e u J a c o b : Die Kerntheilung von Euglena viridis Ehren- berg. Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie 60. k. 1895. p. 215 — 35. 17. K 1 e b s G e o r g : Über die Organisation einiger Flagellaten- Gruppen und ihre Beziehung zu Algen und Infusorien. Untersuchungen aus dem Botanischen Institut zu Tübingen. 1. k. 1881—1885. p. 233—362. 18. L e m m e r m a n n : Algen 1. k. Jn. „Kryptogaraenflora der Mark Brandenburg'". Borntráger. Leipzig, 1910. 19. P a s c h e r : Süss\vassei"íiora Deutschlands. Flagellata. Jena, 1912 144 KARL J.: A VIRIDIS TÍPUSÚ EUGLENÁK 20. P r o V a z e k S. : Einfiihrung in die Physiologie der Einzelligen (Protozoen). Teubner. Leipzig- Berlin, 1910. p. 1 — 172. 21. S t e u e r Adolf: Über eine Euglenoidea (Eutreptia) aus dem Canale grandé von Triest. Arch. f. Protistenkimde. 3. k. 1904. p. 126—137. Ábramagyarázat. A rajzok a Z e i s s-féle stativ I. en az 13 immersióval és az Ab b é- féle rajzolókésziilék segítségével készültek. Tubushosszúság 160 volt. Az 1., 2., 4., 6., 12. rajznál a 8-as comp. oculart, a 3., 7., 8., 9., 10-nél a 12-es, az 5. és 11. rajznál pedig a 18-ast használtam, ami 670, 1000, illetőleg 1500 nagyításnak felel meg. A rajzokat a kir. József műegyetem állattani intéze- tében készítettem. E helyen is hálás köszönetemet fejezem ki dr. D a d a y Jenő müegj^etemi tanár úrnak, az intézet igazgatójának azért a szívességéért, mellyel az eszközöket rendelkezésemre bocsátotta. 1. rajz. Nyugvó mag. Középen a karyosoma a centriolummal. A külső magáilományban a pálcikás alakú képletek láthatók. 2. rajz. Metszet. Az oszlás legelső stádiuma. A külső mag megtar- totta még jellegzetes szerkezetét ; a karyosomában a centrodesmosis fog- lal helyet. 3. rajz. A külső magálloraány fonalas szerkezetet mutat. 4. rajz. Metszet valamivel későbbi stádiumból. -5. rajz. A karyosoma eltűnt, a mag közepén csak a centrodesmosis látható a két centriolummal. 6. rajz. A fonalak párhuzamosan rendeződnek. 7. rajz. A fonalak a meridián síkokban helyezkednek el, a pólusokon a centriolumok vannak. 8. rajz. A centiiolumok az ellentétes irányba vándorolnak. A fonalak közül egyesek az aequatoriális síkban kettéválnak. 9. rajz. A fonalak, illetőleg chromosomák kettéhasadása felülről nézve. 10. rajz. A fonalak befüződése végéhez közeledik. A magállomány a két ellentétes sarkon tömörül. 11. rajz. Kettészakadt magvak a hálózatosán futó fonalakat mutatják. 12. rajz. Megoszlott egyének a közös burokban a jellegzetes nyu- galmi maggal. (A növ. szakosztály 1915. okt. 13-án tartott üléséből.) MOESZ G. : MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 145 M o e s z G. : Mykologíaí közlemények. II. közlemény.' 5. Adatok a deliblati homokterület gombaflórájáboz. A deliblati homokterület, mely botanikai szempontból hazánk- nak egyik legérdekesebb területe, megérdemelné, hogy alsóbb- rendű növényeit is figyelemre méltatnák. A következőkben fel- sorolom azt a néhány gombát, melyet Wagner János gyűj- tött ezen a helyen. Albiigo candida (Pers.) 0. Kuntze, a Roripa amphibia levelén. Rhytisma acerinum (Pers.) Fries, az Acer campestre levelén. Sphaerotheca humuli (DC.) Burr., a Xanthium echiuatum levelén. Erysibe galeopsidis DC , a Lamium maculatum levelén. Erysihe polygoni DC, a Sinapis arvensis és a Melilotus albus levelén. Trichocladia evonymi (DC.) Néger, az Evonymus europaeus levelén. Microsphaera hcrheridis (DC.) Lév., a Berberis vulgáris levelén. Poronia pundata (L.) Fries, ganéjon. üromyces Baumlerianus Bubák, a Melilotus albus levelén. üromyces sp. (Aecidiuni euphorbiae Gmel.), az Euphorbia cyparissias levelén. Fuccmia arenariae (Schum.) Winter, a Moehringia triner- via levelén. Puccinia centaureae DC. typus B., a Centaurea banatica levelén. Puccinia lolii Niels., a Rhamnus cathartica levelén aeci- diuni. Puccinia malvacearum, Mont., Malva silvestris levelén. Phragmidium rubi (Pers.) Winter, a Rubus arvalis levelén. (xymnosporangium clavariaeforme (Jacqu.) DC, a Cratae- gus monogyna levelén és termésén. Ascochyta indusiata Bres., a Clematis vitaiba levelén. 1 I. Közlemény a Bot. Közi. (1913.) XII. 231. oldalán. 146 MOESZ G. Rhahdospora hetonícae Sacc. et Briard., a Stachys recta száraz szárán. Septoria crataegi Kickx, a Crataegus monogyna levelén. Septoria ruhi West., a Rubus arvalis levelén. Septoria scabiosicola Desm., a Knautia arvensis levelén, Coniothyrium olympicum Allescher, a Helleborus odorus levelén. Melasmia berberidis Thüm. et Winter, a Berberis vulgáris levelén. Oidium quercinum Thüm., a Quercus robiir levelén (1906). Ramidaria macrospora Fres., a Campanula persicifolia levelén. Gyűjtötte dr. Degen A. Ramidaria tricherae Lindroth; a Knautia arvensis levelén. Ezek közül az Uromyces Baumlerianus csak Pozsony megyéből, a Melasmia berberidis csak Kecskemét vidékéről volt ismeretes. Az Ascochyta índusiata, a Ramidaria tricherae és a Rhabdospora betonicae pedig hazánkra nézve új fajok. 6. Beloniella Tuzsoniaiia Moesz, ii. sp. (Etym. in honorem professoris botanices Dr. J. T u z s o n, in Budapest). Ascomatibus laxe gregariis erumpentibus, primo globoso- dausis, dein urceolatis vei cupulatis^ 90 — 230 n diám., extus aurantiaco-incarnatis, levíbus, disco incarnatis, margine albidulo insigniter fimbriatis ; fimbriis usque 66 //- longis ; ascis subcylin- draceis, 37 — 50 k4 — 6 n, apice obtuse attenuatis, jodo vix tinc- tis ; sporidiis mono-distichis, fusoideis, 7 — 10y^2 — 5 a, hyalinis, demum bicellidaribus, in septo non vei vix constridis eguttulatis ; paraphysibus mucosis ; excipulo indistinde pjrosenchymatice con- texto cca 16 // cr. ceraceo. Hab. in caulibus emortuis Atropae belladonnae in nionte Madarashegy, comit. Bars, Hungáriáé, mens. Aug. 1909. Fig. nostra 1. Ezt a csinos gombát, melyet halvány piros színe és a ter- méstok nyílását szegélyező rojtos, széles perem tesz feltűnővé, első tekintetre ülő Cyathiculának gondolnók. B o u d i e r (Hist. et class. des Disconi. d'Europe 1907) az ülő Cyathiculákat a Peri- stomialis Phill. génuszba egyesíti. Ide azonban ez a gomba nem tartozhatik, mert termöteste eleinte teljesen a szubsztrátumban foglal helyet és csak később emelkedik ki félig. A termőtest fala viaszkszerűen lágy és szerkezete prosenchymatikus. Ezen okoknál fogva e gomba a Mollisiaceae-család Pyrenopezizeae csoportjába való. Mivel a kívül csupasz termőtest idővel jól kiemelkedik a szubsztrátumból és a spórák is kétsejtüekké vál- nak, azért csakis a Beloniella génusz jöhet szóba. MYKOLOGIAl KÖZLEMÉNYEK 147 ir. A termőtest szájnyílását környező rojtok hossza 30 — 66 és egymással többé-kevésbbé összetapadó, színtelen, csak gyé- ren szeptált hypha fonalakból állanak. A rojtos karima belső hyphái azonban egészen rövidek. E gombát Tuzsen János barátom nevéről neveztem el, akivel együtt botanizáltam a Madarashegyen, e gomba termő- helyén. 1. kép. Beloniella Tuzsoniana. Moesz. A két apothecium. 100-szor nagyítva, B apothecium hosszmetszete, 100-sz. nagy., C apothecium felülről. '200-sz. nagy., D ascus, 600-sz. nagy., E spórák, 800-sz. nagy., F az apothecium nyílását szegélyező rojtos koszorú hyphafonalai, 800 sz. nagy. 7. Pyrenophora ciliolata Moesz, ii. sp. Peritheciis gregariis, primiim epidermide tedis, dein erum- 2)entihus, subglohosis, atris, 133 — 200 f diám, 150 — 233 ;>- lon- gis, coriaceo-membranaceis, ostiolo papiUato, fimbriato, hasi fihril- losis, vertice pilis rigidis et flexuosis, pluriceUularibus, usque ad 150 II. longis, fuscidulis. ajncem versus dilutioribus pracditis ,' contextu grosse pnrenchymatico, fuligineo; ascis cylindraceis, hasi hreviter pedicellatis, octosporis, 100 — 150^30 //, parapJiysibus filiformihus obvallatis ; sporis distichis, ohlongis, supra medio latioribus^ utrinque rotundatis, 30— 40 < 13 — 18 ,n, transverse 7-septatis, ad septa constrictis, loculis mediis longitudinaliter 3-sep)tatis^ hrunneis, siihopacis, primum strato viucoso obvolutis. 148 MOESZ G, Hab. iii scapis siccis Primuláé auriculae in niontibiis ^ Bélai havasok" montiiim Magas-Tátra, 16, VI, 1908, leg. F. Filarszkv et G. Moesz. 2. kép. PyrcnopJiora ciliolata Moesz. .4 perithecium, 150-sz. nagy., B ascus, 300-sz. nagy., C három spóra a fejlettség különböző fokán, 500-sz. nagy. Fig. nostra 2. Jellemző tulajdonsága a szájnyílás peremén álló, rövidebb és világos színű szőrök, melyek alatt hosszabb serték foglalnak helyet. E serték többé-kevésbbé kanyargósak. Ilyen peritlieciuma van a P. coronata Niessl-nek is, de ennek spórái jóval kes- kenyebbek és csak egy hosszanti szépiájuk van. 8. Pyrenophora liungaríca Moesz, n. sp. Peritheciis plus-minus gregariis, primum epidermide tectis, elein erumpentibus, snUiberis, suhglohosis. atris, 171 — 25? // diám. ,214 — 286 n longis^ ostiolo papillato, coriaceo-memhrana- o. kép. Pijrenophora hungarica Moesz. A perithecium, 100-sz. nagy., B ascus, 300-sz. nagy., C spórák, 500-sz. nagy. MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 149 ceis, setis rigidis, fuligineo-atris, unicellularibus, 140 — 215 f. longis^ laxe undique vestitis ; contextu perithecii minute paren- chymatico ; ascis cylindraceis, basi breviter pedicellatis, odosporis, 106 — 120 \ 23- — 27 n\ paraphysihus filiformibus, demum mucoso- diffluentibus ; sporis distichis, oblongis^ transverse 7 — 9 {plerum- que. 8) septatis^ ad septa constrictis, in longitudine 1-septatis^ primo flavis, demum fusco-atris et opacis, strato mucoso obvolutis^ 33 — 50X12 — 17 fj.. Hab. in foliis aridis Paronychiae cephalotes iu valle „Tor- dai hasadék" prope Torda, et in monte „Fortyogó" prope oppi- diini Brassó Hungáriáé. Fig. nostra 3. Talán a P. Venziana Sacc.-hoz áll a legközelebb, ennek azonban spóraalakja más és a spórájában több a hosszanti faL („.... dense muriformibus"). 4. kép. Metasphaeria Jávorkae Moesz. A peritheciiim, 50-sz. nagy., B ascus, 300-sz. nagy., C spórák, 600-sz. nagy. 9. Metasphaeria Jávorkae Moesz, n. sp. Peritheciis laxe gregariis, epidermide tectis, dein vix erum- pentibus, globidosis, vei conoideis, non papillatis^ nigris, contextu indistincte parencJiymatico, 257 — 360 /j. diám., pora 28 — 43;'. l a to, pertusi s; ascis cylindraceo-clavatis, apice rotmidatis, octo- sporis, 93 — 133x10—13 //, jodo immutatis, paraphysibus fili- formibus, 1'5 — 2//. crassis, subramosis obvallatis; sporidiis, di-tri- stichis. anguste fusiformibus, 36'5 — 47x4— 6 //, rectis vei lenit er cnrvulis, utrinqtie acutatis, hyalinis, 1-septatis^ dein protoplasmate tripariito sj^urie septatis et 4 — 6 grosse guttulatis, non constrictis, primo stratu tenui mucoso vestitis. Hab. in siccis foliis culmibusque Festucae xanthinae, prope „Herkulesfürdö" Hungáriáé nieridionalis. Légit F. Filarszky et S. Jávorka, Jun. 1911. Fig. nostra 4. A pázsitféléken élő 39 Metasphaeria között vannak olya- nok, melyek kétségkívül szorosan összetartoznak és oly sorozatot Ilotanikai Közlemények 5- 6. füzet. 18 150 MOESZ G. alkotnak, melynek egyes tagjai között csak csekély eltérések találhatók. Mindaddig azonban, amig tenyésztési kísérletek alap- ján nem állapithatjuk meg a „fajok" jogosultságát, nem is tud- juk eldönteni azt a kérdést, hogy mekkora jelentőségük van azoknak a jellemvonásoknak, amelyek alapján a Metasphaeriákat egymástól meg szokták különböztetni. A következő felsorolásban a pázsitfélék ama Metasphaeriái szerepelnek, amelyek spóráiban 1—3 tökéletes vagy határozatlan harántfal van. E felsorolásban az egyes fajok a spórák hosszú- sága szerint következnek : M. graminum spór. 15—16X4 [J- asc. 50-60X1^-15 \>. M. graminum v. culmicola . 16 — 18X4 — 5 — M. lolii 15-20X-'5-3 35-50X7-8. M. infuscans E. et E. . . 15-20X3-5-4 — M. nuda Peck 17—20X6 — M.anarithmoides(S.etS.)Sacc. 20— 25XT— 8 80-90X15-20 M. culmifida (Karst.) Sacc. . 21—25X6-8 75—95X14—15 M. biachypodii (Pass.) Sacc. 22— 24XT 78-85X14 M. poae Sacc 24X6 70X15 M. panicorum (Cooke) Sacc. 25X5 — M. ceratotheca (Cooke) Sacc. 25X5 — M. ananthma(B.etBr,)Sacc. 25-28X5-6-5 90X15 M. Cattanei Sacc 27X6 150 |x long. M. discors (S. et E.) Sacc. . 25—30X9-10 120X20 M. subseriata Eli. et Ev. . 30—35x2-5—3 — M. neglecta (Niessl) Sacc. . 33X11 84-90X50—58 M. Jávorkae n. sp. ... 37-47X4-6 93-133X10-13 M. arenaria B. R. S. . . . 39-42X6-5 90-150X14-16 M. scirpif.phragmitisRehm. 40X6-7 100—110X20 M. punctulata EH. et Ev. . 40-50X6—7 80-110X20 A felsorolt fajok közül a M. infuscans E. et E.. a M. dis- €ors (S. et E.) Sacc. és a M. punctulata Eli. et Ev., bizonyára a Leptosphaeria génuszba való, mivel spóráik a leírások szerint nem teljesen színtelenek. A M. subseriata EH. et Ev. pedig inkább a Pleospura gé- nuszba tartozik, mivel spóráiban gyakran egy vagy két hosz- szanti fal jelentkezik. A M. nuda Peck kétes faj, mely talán inkább a Gibherella ,:génuszba tartozik, amint azt már a szerző is gyanítja. A mogmaradottak közül a M. anarithmoides (S. et S.) ;Saec., a M. culmifida (Karst.) Sacc, a M. hrachypodii (Pass.j Sacc. és a M. anarithma (B. et Br.) Sacc. igen közeli rokon- ságban állanak egymással és alighanem egy-két fajra redukál- hatok volnának. A M. Jávorkae-hoz legközelebb áll a M. arenaria B. R. S. és a M. scirpi f. phragmitis Rehm. Egyedül a spóra nagy- sága alapján nem is lehetne ezektől elkülöníteni. Feltűnik azon- MYKOLOGIAl KÖZLEMÉNYEK 151 ban, hogy a M. arenaria parafizisei jóval erősebbek (5*5 — 7 \>- •cr.) és spórái a széptanai befűzöttek; a M. scirpi f. phragmitis spóráiban pedig nincsenek olajcseppek, ascusai pedig széleseb- bek (20 (x), mint a M. Jávorkae ascusai. Szóba jöhetne még a M. ambigua Berl. et Bres. is (Micro- mycetes Tridentini 1889, p. 39, t. III. f. 9), melyhez hasonlít, de eltekintve attól, hogy ezt nem pázsiton, hanem a gyalog- bodzán (Sambucus ebulus) talá'ták, különbözik a M. Jávorkaetól abban is, hogy spórái rövidebbek (27 — 30 [J-) és a befűzött spóra felső része a szerzők állítása szerint vastagabb, mint az alsó része. 10. Két Metasphaeria scirpi. A Metasphaeriák sorában két faj ugyanazt a nevet viseli. Nevezetesen a M. scirpi Feltgen in Vorstud. zu einer Pilzflora v. Luxem- burg, Nachtráge II. p. 170 (1901) és a M. scirpi Bérlése in Icones Fungorum I, p. 139, t. CLIII, f. 1. (1890). V. H ő h n e l-nek nem volt alkalma, hogy Feltgen ezen faját is felülvizsgálja. Lehetséges, hogy ez a faj nem állja meg helyét, mint P'eltgen i'ij fajainak nagy része. Addig is, mig vala- kinek alkalma nyílik, hogy ezzel a fajjal foglalkozhasson, a zavarok elkerülése érdekében szükséges, hogy a két egynevű fajt egymástól név szerint megkülönböztessük. Ezért ajánlom, hogy a M. scirpi Feltgen (1901) neve Metasphaeria Feltgeiiii Moesz (nov. nom.)-re változtassék. 11. Spliaeronema Filarszkjana Moesz, n. sp. Maculis effusis nigricantibus ; pycnidiis sparsis, epidermide tectis, röstellő ])er epidermidem fissam erumpentibus, depresso- globosis, 100 — 800 1'. diám., nitide atris, in rostrum cylindraceo- conicum productis \ röstellő usque 240 /j. long., 57— 86 íj. latis ; contextu crasso parenchymatico, intus hyalinis, basi brunneis ; conidiis sphaericis, 3 n. diám , hyalinis egiUtulatis, in massa roseis; conidiophoris bacillaribus, brevissimis {1'5 1>. long). Hab. in caulibus siccis Luzidae spadiceae., in valle Kistar- patak, montium Magas-Tátra, 15, VI, 1909, leg. F. Filarszky et G. Moesz. Figura noBtra 5. 18* 152 MOESZ G. 12. Sphaeronema gentianae Moesz, n. sp. Pycnidiis sparsis, ejndermide tedis, röstellő per epidermidem erumpentibus, globosis, 4i0 — 500 p. diám., atris, röstellő cylin- draceo, recto, 140 — 215 n. long. praeditis. contextu parenchymatico ; conidiis ellipticis, 4'5—6 X 2—3 //, hyalinis, eguttulatis^ in inassá pallide ochraceo-roseis ; conidiophoris iiicotisjncuis. Hab. in caulibus siccis Gentianae punctatae, in valle Kis- tarpatak, niontium Magas-Tátra, 15, VI. 1909, leg. F. Filarszk>'- et G. M 0 e s z. Teratologia : pycnidia interdum rostellis binis praedita. Fig. nostra 6. 5. kép. Sphaeronema Filarszkyana 6. kép. Sphaeronema gentianae Moesz. Moesz. A pycnidiimi, 50-sz. nagy., A pycnidium, 50-sz. nagy., B koni- B konidium, 1000-sz. nagy. dium, 1000- sz. nagy. 13. Chaetosphaeronema, n. gen. Pycnidia praecipue in apice setosa, cetera Sj^haeronemae. A Sphaeronemák sorában olyanok is vannak, melyek csőrét serték fedik. Ezek: a Sphaeronema hispidiüum Corda, Sph. herbariwi Hollós, és a Sjjh. hispídidiim Corda var. cirsii Potebnia. Az eddigi gyakorlat a serték jelenlétét generikns jellemvonásnak tekinti, a mint ezt a Pyrenochaete, Chaetomella, Didymochaeta,. Chaetodiplodia, Wojnowicia, Trichoseptoria, Chaetozythia, Pyreno- phora, Opliiocliaeta stb. génuszok tekintélyes sora is mntatja. Ezért indokoltnak látszik, hogy a sertékkel vagy szőrrel ellátott Sphaero- nemák számára is megfelelő génuszt állítsunk fel. Jaczewskinek a Sphaeronemákról szóló monográfiájában helyet foglal a Sph.. echinatum és a Sph. rudis is. Bár ezek pycnidiuma szintén sertével vagy szőrrel fedett, még sem tartoznak ebbe a génuszba, mert konidiumaik más génuszokba utalják őket- A Chaetosphaeronema génuszba tehát ez idő szerint csak két faj sorolható, nevezetesen a Ch. liíspidulum (Corda) Moesz,. és a Ch. herbarum (Hollós) Moesz. MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 153 14. Diplodina sesleriae Moesz, n. sp. Maculis folicoliis amphigenis arescentibus, magnis, irregula- riter effusis ; pycnidiis amphigenis, sparsis, globosis vei subgloho- sisj epidermide tedis, ostiolo erumpentibus, nigris, 138 — 200 n diám. ; contextu qrosse parenchymatico, fuligineo ; conidiis cylin- draceis, fusoideis vei clavatis, 35 — 50 X 8 — -14 !>, redis vei leniter ■curvulis, utrinque rotundatis, 1-septaíis, non vei vix constridis, hyálinis, grosse guttulatis ; conidiophoris invísibilibus. Hab. in parte superiore foliis Sesleriae barcensis Simk., ad oppidum Brassó, Hungáriáé (leg. G. Moesz.); Sesleriae budensis Borb. prope Budapest (leg. G. Moesz) et Sesleriae Heufleria- nae ad Felsöhámor, comit. Borsod, Hungáriáé (leg. J. Budai). Közel áll a Diplodina melicae Diedicke-hez. Különbözik tőle gömbös és kisebb pycnidiunia és nagyobb konidiuniai által, melyek középen gyakran befűzöttek és nagy olajcseppeket tar- talmaznak. Fig. nostra 7. 7. kép. Diplodina sesleriae Moesz. A pycnidium, lOOsz. nagy., B konidiu- mok, 500-sz. nagy. 15. Septoria Römeriana Moesz, n. sp. Maculis amj^higenis, sparsis, rotundatis, usque ad 5 mm latis, brunneis., non marginális; pycnidiis epiphyllis., in centro maeulae et orbículatim dispositis, detise gregariis, pundiformibus, immersis, brunneo-nigris, ovoideis vei conoideis, 66 — 107 p- diám.., tenuissime membranaceis, contextu dense parenchymatico, brunneo; conidiis filiformibus, rectis vei leviter flexuosis, apice acutis, 20—33 X 1 — -Z'5 /^, plerumque 26 /j. longis, hyalinis, aseptatis, •eguttulatis, hyalinis. Hab. in foliis vivis Daphnes Blagayanae,m monte „Keresztény- havas", prope oppidum Brassó, Hungáriáé. Leg. J. Ró mer. Fig. nostra 8. A Septoria Dominici Sacc.-tóP a következőkben különbözik: pycnidiumai a nem szegélyezett barna foltban gyűrűt alkotva helyezkednek el ; a pycnidiumok alakja tojásdad, vagy kúpos ; 1 Saccardo in Bull. Soc. Bot. Ital. Firenze, 1904, p. 208, fig. 3. Í54 M0E8Z G. konidiumai hosszabbak, vékonyabbak, nem szeptáltak és olaj- cseppet sem tartalmaznak. E gombát Rőmer Gyula brassói tanár nevéről nevezem, a kinek Brassó flórájának felkutatása körül elévülhetetlen érdemet vannak. 8. kép. Septoria Römeriana Moesz. A A Daphne Bla^ayana levele termé- szetes nagyságban, rajta a gomba pycnidiumai, B két pycnidium, 100 sz. nagy., C konidiumok, 500-sz. nagy. 16. Septoria sainaricola Moesz, n. sp. Maculis nullis ; pycnidiis amphigenis, sparsis, epidermide tectis, poro erumpeniibus, atris, glohosis, vei conoideis, 40 — 110 fi diám., tenuissime membranaceis ; contextu pallide brunneo, minute parenchymatico ; conidiophoris breússimis papilliformibus ; conidiis B A X 9. kép. Septoria snmaricola Moesz. A három pycnidium, 100-sz. nagy., B konidiumok, 800-sz. nagy. filiformibus, rectis, vei varié flexuosis, utrinque attemiatis^ continuis, raro obsolete 1-septatis, 14 — 18 X 1'^ — 5 //, hyalinis., eguttulatis. Hab. in samaris Fy-axini excelsioris. Hortus botanicus oppidi Kolozsvár, Hungáriáé. Fig. nostra 9. MYKOLOGrAI KÖZLEMÉNYEK 155 Legközelebb áll a Septoria orni Pass.-hez, ez a gomba azonban a levélen foltokat okoz és konidinmai is valamivel hosszabbak (25—30 X 1'5 f). Társaságában él a Phoma pterophüa (Nitschke) Fuckel. 17. Áz Eiiphorbia Septoriái. A Hedvs'igia IV. kötetének (1865) 158. oldalán a Septoria eM^/íorftiae Kalchbr. következő leírását találjuk : „sporidiis tenuis- simis, flexuosis, granulosis. Auf Eujjhorbia sylvatica in den Kar- pathen." E gomba megjelent a Rabenhorst-féle Fiingi europaei exsiccata kiadásban 854. szám alatt. Ugyanebben az esztendőben Kalchbrenner „A szepesi gombák" c. dolgozatában (Math. és Term. Közi. III. köt. 275. old.) ugyanezt a gombát így írja le : ..Mint Depazea, de spórái orsóformák, sokodúak. A baraczklevelű fűtej élő levelein, egész területen, erdőkben, vágásokban gyakori." Látnivaló, hogy e kétféle diagnózis nem írja le kielégítő módon ezt a gombát. Kalchbrenner a Szepesi gombák jegyzéké- ben „sokodú", tehát többsejtű spórákat említ, míg a Hedwigiában közölt leírásban erről nincs szó. A zavart fokozza az is, hogy G u e p i n 1879-ben a Roumeguére-féle Fungi selecti Gallici exsiccata vállalatban 521. sz. alatt közrebocsátott egy új gombát, ugyancsak Septoria euphorhiae néven, mely az Euphorbia esula levelén él. Saccardo (Syll. Fung. III. 1884, 515. old.), hogy a nevek azonosságát megszüntesse, Kalchbrenner Septoriáját Septoria Kalchhrenneri Sacc.-nak nevezte el. Ezt az eljárást követi Allescher is (Die Pilze Deutschlands, etc. VI. Abt. 780. old.), nálunk pedig Baumler (A Pozsonyi orv.-term. egyes, közi. 1887, Nr. 111 és 1897, Nr. 1432), legújabban pedig Keissler is (Schedae ad Krypt. exsicc. 1912, Cent. XX. Nr. 1934.). D i e d i c k e H. 1914-ben (Krypt. fl. der Mark Branden- burg IX, 454. old.) úgy Kalchbrenner, mint Gnepin gombáját azonosítja, megtartván Kalchbrenner szerzőségét. Hogy tisztán lássak e dologban, ismételten is megvizsgáltam Kalchbrenner példányát, mely Hazslinszky révén a M. N. Múzeum növénytani osztályába került, de megvizsgáltam Gnepin példányát is, mely Roumeguére exsiccata gyűjteményében jelent meg. Az összehasonlítás folytán azt hiszem, hogy e kétféle gombát nem lehet egynek tekinteni. Igaz ugyan, hogy a pycnidium alkotásában, valamint a konidiumok alakjában, nagyságában és szerkezetében nem lehet mélyreható különbségeket találni, de feltűnő a pycnidiumok elhelyezkedése a gazdanövény levelén. Míg Kalchbrenner Septoriája a levélen sötét vonallal élesen határolt barnás vagy egészen fehér kerek foltot okoz, melynek közepében csak néhány fekete pont árulja el a pycnidiumok jelenlétét a levél felső felületén, addig Guepin gombája ilyen foltokat nem idéz elő, hanem pycnidiumai a levél mindkét felületén. 156 MOESZ G. de fölcépen alul helyezkednek el seregesen, a lemez felületének nagy részét ellepve. Ha vannak is a levélen barnásabb foltok, azok soha sincsenek szegélyezve. A pycnidiumok megjelenésének e két egymástól nagyon eltérő módja alkalmas arra, hogy Kalch- breuner gombáját Guepiii gombájától elkülönítsük, és mivel Kalchbrenner Septoriája régibb keletű, azért ennek neve meg- marad Septoria ciqjJwrbiae Kalchbr.-nek, míg Guepin gombáját elnevezem Septoria Cruepini-nek. 10. kép. Az Euphoibia Septoriái. A — C Septoria euphorliae Kalehbr. A Az Euphorbia amygdaloides levele a oromba pycnidiumaival, term. nagys., B pycnidiutn, 100-sz. nagy., C konidiumok, 800-sz. nagy., D — F Septoria Guepini Moesz. D Az Euphorbia esula levele a gomba pycnidiumaival, term. nagys , E három pycnidium, 100-sz. nagy., F konidiumok, 800-sz. nagy., G — H Septoria euphorhiae Kalehbr., G Euphorbia palustris levele a gombával, term. nagys., H konidiumok, 800-sz. nagy. A mellékelt ábrák mutatják e két gomba morfológiai sajátságait. Kalchbrenner Septoriájának legfontosabb adatai : A pycni- dium átmérője cca 160 ,". fala vékony, barna, nyilasa cca 33 /'; konidiumai 30—50 X 1"5 — 2'5 ,n, színtelenek, többnyire egy- sejtűek, de vannak négysejtűek is ; a kouidiumtartók alig észre- vehetők, papillaszerűek. Guepin Septoriájának legfontosabb adatai : A pycnidium átmérője 133 — 216 ja, fala vékony, barna ; konidiumai 23 — 43X MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 157 2"5 — 3 fx, színtelenek, többnyire négysejtűek, csak ritkán egy- kétsejtűek. A pycnidium felső részének feltűnő megvastagodását, amit Diedicke kiemel, nem állapíthattam meg sem Kalchbrenner, sem Guepin péklányán. Az a Septoria, amelyet Bubák adott ki, Septoria Kalch- brenneri néven a Kabát-Bubák-féle Fungi imperfecti exsiccati 218 száma alatt, tökéletesen egyezik Kalchbrenner gombájával ; a foltok kerekalakúak és éles, sötét vonallal szegélyezettek, a pycnidiumok száma a folt közepén kevés (1 — 3) ; a konidiu- mok többnyire egysejtűek és szélességük 2'5 fx-nál nem több. Ezért ezt a gombát, melyet Bubák Montenegróban az Euphorbia amygdaloídes levelén gyűjtött, Septoria euphorbiae Kalchbr.-nek kell neveznünk. Baumle r-nek mindkét előbb idézett gombája, vizsgála- tom szerint, szintén : Septoria eupliorbiae Kalchbr. Nagyobb nehézséggel jár annak a Septoriának a megfej- tése, melyet Kümmerle J. B. gyűjtött Kiskőrösön az Euphor- bia palustris levelén. A gomba okozta foltok igen kicsinyek, átmérőjük mintegy 1 mm nagy, kerekalakúak, barnák vagy fehérek, szegélyük i-ötétpiros, éles és eléggé széles. A folt köze- pén egy vagy legfeljebb két pycnidium ül. A konidiumok nagy- sága 25— 40X2'5— 3 y>.\ két-ötsejtűek. (Lásd a 10. kép G — H ábráit). Septoria média Sacc. et Brun., bár ez az Euphorbia palustris gombája, még sem lehet, mert ennek konidiumai a leírás szerint jóval vékonyabbak (1 [j.) és úgy látszik egysej- tűek. Kümmerle gombája, közel áll a Septoria eupliorbiae Kalch- brennerhez és a Septoria euphorhiaecola Hollóshoz is. ügy lát- szik, e kettő között foglal helyet. Mivel azonban úgyis csak íiprólékos különbségekről van szó, nem akarok számára új nevet állítani, azért a Kiskőrösön talált Septoriát is Septoria euphor- hiae Kalchbr. névvel jelölöm. 18. Melanconium asperulum Moesz, n. sp. Aeervulis solitariis, 0-28 — l'5)>uhescens var. nudiuscula Kze. L. reducta C h r i s t e u s. L. semipinnata Bojer. ^ L. semibipinnata Bojer.* L. stenochlamys Fée. L. Hieronymi Kiimm. n. hybr. L. tomentosa Fée. L. Zahlbnicknerii Kümm.^ Pteris laciniata W. Az itt felsorolt harasztok beható megvizsgálása azt a meg- lepő eredményt adja, hogy közülök egyeseknek triplanatikus, másoknak ellenben túlsúlyban diplanatikus spórájuk van. Talá- lunk tehát, mint kitűnő megkülönböztető jelleget, két teljesen ■eltérő alakú spóratípust : egy úgynevezett bilaterális *^ (gömb- kvadransj diplanat Benedict**) és egy tetráedrikus,'' (radiális/** triplanat Benedict^^) spórát. Mivel két, annyira eltérő spóratipusnak egy és ugyanabban a génuszban való megjelenését lehetetlennek tartom, az a gyanúm, hogy a vizsgált fajok nem tartozhatnak micd ugyan- ^ A kurzív szedéssel nyomott fajok, illetőleg formák vizsgálataim alapján helyesek. ^ ex diagnosi spóra reniformis. *~* in sched. in herb. Musei Nat. Hungarici. 5 in Magv. Bot. Lap. XIII. p. 43. (1914 ) " V. ö. S a d e b e c k in S c h e n k Handbueh d. Bot. I p. 153. (1879) ; L u e r s s e n in Rabenhort's Kryptogamen-Floia. 2. Auil. III. p. 25. <1889) ; F i s c h e r in Schlesische Ges. f. vaterl. Cult. 69 Jahrb. p. 130.(1891.) ; Filarszky Növénymorphologia. 528. old. (1911.) ' in Fekete és M á g o c s y, Erdészeti Növénytan. I. 184. old. (1891.) « in Bull. Torrey Bot. Club XXXIV. p. 447. (1907.) ®-" V. ö. S a d e b e c k 1. c, L u e r s s e n 1. c, F i s c h e r 1. c, Fi- larszky 1. c. " 1. c. A PTERIÜOSPÓRA SZISZTEMATIKÁI JELENTŐSÉGÉRŐL 161 abba a génuszba. További vizsgálataim gyanitásoniat igazolták, a mennyiben kiderült, hogy a Lonchitís géyvusznak csak egyféle jellemző spóra alakja van. Abban a feltevésben, hogy a belső és a külső morfológiai szerkezet szoros viszonyban áll, alapos vizsgálat alá vettem a Lonchitis génusz különböző fajainak és formáinak sporofiilu- niait.^ A nyert eredmény meglepő volt : a sjjóra alakja szerint a vegetatív jellemvonások is két csoportra különülnek. A bilaterális spórás fajok és formák csoportjában más jellemvonások vannak, mint a tetráedrikus spórás fajok csoportjában. Eképen, egyrészt a spóra alakjában, másrészt a külső és belső morfológiai szer- kezetben, egy félre nem ismerhető összhangzás, valódi korreláció nyilvánul. A következő táblázat áttekintően összefoglalja a feltííi ő jellemvonásokat : I. II. Spóra bilaleralis (oblonga, biplanata) Spóra telracdricoglobosa (triplanata), in niedio spó- ráé cum tribus lineis basin siniuim occupantes latéra .sinuum occupantes Sori semilunati vei reniíbrmes lineares vei curvato-line- ares Indusiain rainiitissimum, seiniluna- tum vei reniforme niagnum, lineare vei cur- vato-lineare Nerualio similis illi Sageniae ; ve- iiae inter se in areolas inaequaliter hexagonoi- deas anastomosantes ; areolae exappendiculatae similis illi Neuropteridis ; venae liberae vei ramuli infimi areolas eflforman- tes Fasciculus vaso- riim in sectione transvers^a sti- pitis unions, cyathifonnis, recte fungiformis (icon.) unicus, hippocrepicus vei oj (uju-s-p-) formis » Schleiden Grundzüge d. wiss. Bot. II. p. 86. (1843.) ÍG2 KUMMERLE J. B. A Lonchitis génusz fajai és formái a fenti táblázat I. és II. rovataiban feltüntetett különbségeknek megfelelően következő- Jíépen csoportosulnak : I. Spóra alakja II. Spóra alakja : L. Currorí (Hook.) Mett. L. Curfori vBX.glahrata (C h r i s t). L. glahra Bory. L. liirsuta Bor}^ L. Lindeniana Hook. L. Lindeniana var. decompo- sita Christ. L. macrochlamys Fée. L. madagascariensis Hook. L. natalensis Hook. L. polypus Bak. L. puhescens W. L. puhescens var. mollissima Wrigh t. L. piibescens var.nudiuscula Kze. L. reducta C h r i s t e n s. L. seniipinnata Bojer. L. semibipinnata Bojer. L. stenochlamys Fée. L. Hieronymi Kümm n. liybr. L. tomentosa Fée. L. Zahlbrucknerii Künini. L. Ghiesbreghtii Lind. L. hirsuta L. L. ynacrophylla W e n d. L. occidenialis Bak. Pleris laciniata W. A feltűnő megegyezés, mely a spóra alakjában és a sporo- tillum szerkezetében nyilvánul, azt a gondolatot kelti fel ben- nünk, hogy a kétféle spóratípussal bíró Lonchitis génusz két génuszra osztandó. A két génuszra való felosztást a spóra bila- terális és tetraedrikus alakja szabja meg. A választás, hogy melyik spóra alak melyik génusznak felel meg, nem nehéz. A bilaterális alak — már a Lonckitideae felosztásának alapján K u h n ^ vizsgálata szerint — a Lonchitisnek generikus jellege, a tetraédikus pedig az elválasztandó génuszé. Az elválasztandó génusz alkalmas nevének megválasztásában az irodalom néhány idevonatkozó génusza szolgálhat támaszpontul. A liasználatos in V. d. Decken's Keise III. 3. Botanik. p. 11. (1879.) A PTERIDOSPÓRA SZISZTEMATIKÁI JELENTŐSÉGÉRŐL 163 génusznevek ^ közül azonban egyetlen egy sem felel meg az •elválasztandó génusznak. Ellenben a feledésbe ment és sokszor minden megokolás nélkül szinonimmá lefokozott génuszok közül "figyelmet érdemel az Anisosorus Trevis. és az Antiosorus R 0 e m e r génusz, valamint a Lonchitidium F é e szubgénusz, mint olyan, mely számításba jöhet. Az Anisosorus génuszt T r e- visan^ állította fel, azonban leirás nélkül. Christensen^ ezt, mint algénuszt a Lonchitis-hez utalja. Az Antiosorus génusz az érdemes Kuhn pteridologustól származik, aki azt az 1882- ben megjelent „Die Gruppé der Chaetopterides unter den Polypo- •diaceen" ^ cimü munkájában jóformán leirás nélkül emliti, mert a mű,^ melyben a dolgozat megjelent — mint azt Luerssentől " tudjuk — , terjedelmes dolgozatának rövidítését követelte. A leírást a szerző későbben sem közölte. Kuhn szerint ebbe a génuszba az Antiosorus hirsutus Kuhn és az A. oceidentalis Kuhn tar- tozik, a melyeket a Lonchitis génuszból tett át, jóformán indo- kolás nélkül. E két fajt C h r is t e n se n ^ a Lonchitis-hez vonja illetőleg az Anisosorus (Tr e v.) C h r i s t e n s. nevű algénuszba utalja. Névjegyzékemben e két faj a tetraedrikus spórás fajok csoportjában szerepel. Kuhn éleslátása felismerte, hogy ezek a fajok nem tartozhatnak a Lonchitis génuszba, amiben helyes eredményemnek igazolását látom, melyre vizsgálataim vezettek. A F é e-tül felállított Lonchitidium ^ algénusz ugyancsak megér- demli a tekintetbe való vételt. F é e a Pteris génuszt, közelebbi megkülönböztetés nélkül, három, úgymint I. Eupteris, II. Aquili- naeés III. Lonchitidium algénuszra osztja. E felosztás azóta nagyot változott. Christensen'^ szerint a Pteris génusz szintén három algénuszból áll, a melyek között azonban a Lonchitidium hiány- zik. Az Aquilinae algénuszból lett — Kuhn^" vizsgálata alap- ján — a jogérvényes Pteridium Gleditsch^^ génusz. Four- n i e r^^ a Lonchitidium-oi a Pteris génuszban még mint algénuszt használja, Chris t e n s e n ^^azonban a Lonchitis génuszhoz, ille- tőleg annak Anisosorus (T r e v.) C h r i s t e n s. nevű algénuszá- hoz szinonimul vonja. F é e a Lonchitidium algénuszban két fajt ' V. ö. D i e 1 s Polvpodiaceae in E n g 1 e r — P r a n 1 1 Nat. Pflanzen- fainilien. í. Teil. IV. Abt.* (1899) : C h r i s t e ii s e n Index Filicum (1905—6). ^ Sopra alcuni nuovi geneii, e trentadue nuove specie di Felei in Atti I.st. Veneto. II. 2. p. 166. (1851.) 3 1. c. p. 58. et XLIV. (1905.) * p. 347. (1882.) * Festschiift z. öOjahr. Jiibil. d. Königstadt. Realschule zii Berlin. « Bot. Centr. XII "4. p. 130. (1882 ) ' 1. c. p. 59. et XLIV (1905.) *• V. ö. F é e Genera Filicum (Cinquieme Mémoire siir la faraille des Fougéres), p. 126 (1850—1852.) •' 1. c. p. 591. (1906.) »" 1. c. p. 11. " apud Scopoli Flóra Carniolica p. 169. (1760.) 1' Mexicanas plantas. Pars prima : Cryptogamia, p. 116. (1872.) " I. c. p. 408. et XLIV. (1906.). 164 KÜMMERLE J. B. sorol fel, a Pteris laciniata W.-ot, mely faj névjeg} zekémben is szerepel és a Pteris flaccida F é e -t/ melyet nem vettem lel jegy- zékembe, mivel eredeti példányát nem láthattam és különben is C h r i s t e n s e n -^ a Lonchitis hirsuta L.-hez utalja. F é e Lon- chitidiumá-nsik a Pteris génuszban annyiban van jogosultsága, a mennyiben a Lonchitis GJiieshreghtii Lind., hirsuta L., mac- rophylla Wend., oceidentalis Bak. és Pteris laciniata ^Y. nevű fajok spórái — vizsgálataim alapján — alakban és szerkezet ben gömbtetraedrikusak, simák és közepükön három lécük van, miért is a Pteris-ek spóráival teljesen azonosak. Ilyen azonos spó- rájuk azonban más génuszoknak is van. A Pteris génuszba való tartozást — a spórák alakján és szerkezetén kívül — egj éb morfológiai bélyegek is eldöntik és ezek éppen a Pteris-éiöl eltérők. Véleményem szerint a Lonchitidium F é e algénusz az Antiosorus Roeiner nevű génuszhoz vonandó szinonim g\ a- nánt. A Lonchitis génusz ama fajait, a melyeknek tetraedrikus spórájuk vau, az Antiosorus Roem. génuszba teszem. Az Antio- sorus génusz jogos voltával, újonnan való felállításával ei^y másik dolgozatom fog foglalkozni. További vizsgálataim, melyek a spóra szerkezetére és nagyságára vonatkoztak, ugyancsak megbecsülhetetlen sziszte- matikai, különösen specifikus értékeket adtak. Nagyság, sima- ság, szemcsészettség stb. támaszpontokat szolgáltatnak bizonyos fajcsoportok és fajoknak diagnosztikai megkülönböztetésére és szinonim fajoknak biztos azonosítására. Ebben a tekintetben a spóra struktúráját és nagyságát sokszor használják a sziszte- matikában, mint pl. Richter^a 8chizaea génuszban. Bővebb tárgyalást a használhatóság érdekében ezért nem tartok szük- ségesnek. Csak még egy fontos körülményre kívánom a figyel- met felkelteni, t. i. a spóra szemcsészettségére vagy simaságára, illetőleg csupaszságára, a mely mindig pontos megállapítást igényel. Egy és ugyanazon fajnak igen gyakran a szemölcsös spórákon kívül sima spórái is vannak, a mint azt pl. a Lon- chitis ZahlbrueJcnerii Kümm., L. Hieronymi Kümm., L. Curruri (H 0 0 k.), L. natalensis Hook., L. madagascariensis H o o k. és L. tomentosa F é e nevű fajokon tapasztaltam. A spóra szemöl- csös rétege ugyanis részben ledarabolódik vagy egészben lehámlik (1. 1 — 4. ábrát), amit fedőlemez nélküli praeparatumokon — tehát anélkül, hogy nyomást gyakoroltam volna a praeparatumra — meg- figyeltem. Az érdekes jelenséget már Hannig* észlelte a D;//- ^ 1. c. p. 126. (1850— 1852.\ melynek szinonimája Fée szerint a Lonchitis flaccida B o ry. s 1. c. p. 597. (1906.) ' Két új ^.chizaeá' ól és a Schizaeúk Lophidium algenusa néhány tagjának származás- és alkattani viszonyairól in Math. és Természettud. Értesítő. XXÍX. p. 1096—1097. (1911.) * Über das Vorkommen von Perisporien bei den Filicinen nebst Be- merkungen über die systematische Bedeutung derselben. Flóra, Neue Folge. lII. Bd.'^p. 342. (1911.) A PTERIDOSPÓRA SZISZTEMATIKÁI JELENTŐSÉGÉRŐL 165 moglossum piloselloides spóráin, a mikor a praeparatum fedőleme- zére nyomást gjakorolt. Hannig bizonyos chemiai szerek alkal- mazásával arra az eredményre jutott, „hogy a leválott rétejr aligha lehet eudosporinm, hanem valószínűleg az exosporium-ot jilkotja". A Lonchitis génusz fajainak és formáinak tisztázását, nomenklatúráját és szinonímikáját „Monographiae generis Lon- chitidis prodromus" című dolgozatom tárgyalja. Eredményeim és megfigyeléseim a pteridospóra szisztema- tikái jelentősége tárgyában következőképen foglalhatók össze : 1. A pteridospóra radiális vagy bilaterális alakjának szisz- tematikai jelentősége van. 1 — 4. ábra. A spóra szemölcsös rétege részben ledarabolódik vagy egészben h'hámlik. Bizonyos fajok spóráin a szemölcsös rétegnek lehámlásakor bor- dázottság mutatkozik (1. 4. ábrát). 2. A Lonchitis génuszt a bilaterális spóra jellemzi. 3. A Lonchitis génuszba tartozott tetraedrikus spórás fajo- kat az Antiosorus Roem. génuszba teszem át. 4. A Polypodiaceae, Schizaeaceae és Gleicheniaceae nevű családok minden egyes génuszában, melyekről köztudomású, hogy úgy radiális, mint bilaterális spórájuk van, kívánatos a spóra alakját generikus jellegül megállapítani. Diels^ a Poly- podiaceae családnak csak néhány génuszában említi a spóra alakját, mint jellemző tulajdonságot, de nem mindenütt követ- kezetesen végig. K u h n "^ is egyes génuszban megkülönbözte- tési jellegül használja a spóra alakját. 5. A spóra alakja a géuuszok jellemvonásául akkor szol- gálhat, ha azt a vegetatív jellemvonások is megállapítják, me- lyekkel külső és belső morfológiai összhangzásban van. 6. Ha a spóra alakja a génusznak nem jellemző tulajdon- sága, a génuszra nézve a spóra alakja mégis megemlítendő, mert fontos lehet az algénuszok és szekciók megkülönböztetésére » apud E n g 1 e r— P r a n 1 1 I. c. p. 139. (1899.) 2 Ciyptogames vasculares apud v. d. D e c k e n's Reisen III. 3. Bota- nik, p. 11. (1879.) Botanikai Közlemények 5- 6. füzet. 19 166 KÜMMERLE J. B. ■vagy fajok csoportosítására, mint a hogy azt számos génuszban, pl. az Antrophyum-iml ^ eredménnyel alkalmazták. 7. A kétféle spóra közül az egyik alaknak a génusz hete- rogén fajainak kizárásában lehet jelentősége. 8. Annak az ellenvetésnek, hogy egyes fajoknak letraedrikus és bilaterális spórájuk is van, a mi különben is csak elszigetelten fordul elő, van ugyan fontossága, de nincs általános érvényes- sége a spórák szisztematikai alkalmazhatósága ellen. A kétala- kúság is mindig megemlítendő. Magam is észleltem ilyen eseteket, a mikor azonban a spórának egyik alakja mindig nagyobb, a másik ellenben mindig kisebb számban volt jelen. Vájjon ennek visszaütés, teratológia vagy egyéb jelenség az okozója, azt további vizsgálatoknak kellene eldönteni. 9. A spóra alakja számos esetben útbaigazítást adhat génu- szok hovátartozandóságának vagy rokonságának megállapításában. (A növ. szakosztály 1913. évi márc. 12-én tartott üléséből.) Kümmerle J. B,: Előmunkálat a Lonchítís-génusz monográfiájához. (Monographiae generis Lonchitidis prodromus.) A forróövi harasztvilágnak egyik érdekes csoportja a Lon- chitis-géimsz. Fajainak nagyobbik része Afrikában, kisebbik része Délamerikában honos. Ezeken a helyeken tenyészetüknek csak a nedves, párás őserdők kedveznek, ahol többnyire a földön élnek, de megtelepednek mint epiíiták a fákon is. A növény- kertek üvegházaiban igen gyakran tenyésztik, részint, hogy a növényrendszerben elfoglalt helyüket pontosan megállapíthassák, részint, hogy érdekes morfológiai tulajdonságaikat tanulmányoz- zák. De lombjuknak üde zöld színe, finom szárnyas tagoltsága és gyenge állománya miatt is az üvegházak kedvelt harasztjai közé tartoznak. A Lonchitis- géim^zt már Linné is ismerte, aki azt azzal jellemezte, hogy szoruszai a levelek öbleiben fekszenek és fél- holdalakúak. Ez a két jellemvonás azonban a harasztok más génuszában, mint pl. a Rypole2)is-génu?,z fajain is megvan. Ennek a rövid jellemzésnek tudható be azután egyrészt, hogy maga Linné és néhány későbbi botanikus is olyan idegen harasztfajokat sorol e génuszba, amelyek hasonló fekvésű és alakú szoruszokat mutatnak, másrészt pedig, hogy néhány igazi Lonchitis-í^i tulajdonképen máshová, pl. a Píem-génuszba került. A Lonchitis-génuszról későbben adott bővebb jellemzé- 1 V. ö. B e n e d i c t 1. c. p. 447. (1907.) ELŐMUNKÁLAT A L0NCHITI8-GÉNU8Z MONOGRÁFIÁJÁHOZ 167 •sek már csak azért sem lehettek helyesek, mert sok idegen •elemet osztottak ebbe a génuszba. Rendszertani tanulmányom kiterjedt a Lonchitis-génusznak összes ismeretes fajaira és formáira. Több olyan külső és belső morfológiai jellemvonást ismertem fel, mint pl. a spóra bilaterá- lis alakja, az edénynyalábnak sajátságos gombaalakja stb., amelyek alapján bizonyos fajokat ebből a génuszból ki kellett rekesz- tenem. A más génuszba tartozó fajok kizárása folytán szükségessé vált, hogy a Lonchitis-génusznak megfelelő latinnyelvű jellem- zést adjak. A Lonchitis-génuszba vizsgálataim szerint 10 faj 3 formá- val tartozik. Ezeknek meghatározására külön latinnyelvú kulcsot készítettem. Valamennyi faj a génusznak egyetlenegy, ú. n. Eulonchitis C h r i s t^e n s. nevű algénuszába tartozik, melyet négy szekcióra osztottam. Az egyes szekciókban aztán az illető fajo- kat sorolom fel a rokonsági kapocs szerint. Minden egyik faj- nak megállapítom helyes nevét, társneveit és földrajzi elterje- dését. Üj fajnév gyanánt szerepel a Lonchitis tomentosa F é e, mely az irodalomban eddig hibásan a L. pubescens W.-nak volt szinonim neve, társnévül azonban hozzá veszem az eddig fajként szereplő L. polypus Bak. nevet. Érdekes újdonságom a L. Hieronymi, melynek gyér és tökéletlen spórái hibrid voltát bizo- nyítják. Az egyes fajok földrajzi elterjedésének tárgyalása köz- ben rámutatok néhány tévedésre. így kimutatom, hogy a L. pu- bescens W., melyet úgy említenek, mint Afrika szárazföldjének elterjedt növényét, ott egyáltalában nem nő, hanem csak Afriká- nak délkeleti szigetein, mint pl. Mauritius-szigetén. Afrika szá- razföldjén legelterjedtebb a L. glabra B o r y, mely a Fokföldtől Kilimanjaro vidékéig terem, azután a L. natalensis Hook. és L. Currori (Hook.) Mett., mely utóbbiak elterjedése már korlátoltabb. Dolgozatom végén két kétes LoncJiitis-ísi}ró\ emlékszem meg, melyeket megfejteni nem tudtam, és külön sorolom fel azokat, melyeket a Lonchitis- génuszból ki kellett zárnom, mert ide egyáltalában nem tartoznak. A génusz tanulmányozására a következő múzeumok és intézetek növénygyűjteményeit használtam : Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya Budapesten (M. N. H.), Erdélyi Nemzeti Múzeum növénytani osztálya Kolozsvárott (M. Tr.), cs. kir. Udvari Természetrajzi Múzeum növénytani osztálya Bécsben (H. P. V.), kir. egyetemi növénykert Boroszlóban (H. Br.), ezeken kívül még a budapesti egyetemi növénykert harasztos üvegházá- nak élő anyagát. Az anyagnak szíves átengedéseért köszönetet mondok dr. Filarszky N., dr. Győrffy L, dr. Mágocsy- Dietz S., dr. Pax F., dr. Richter A. és dr. Zahlbruck- n e r S. uraknak. 19* 168 KÜMMERLE J. B. Lonchitis^ L. emend. Kiilm.'^ Linné Gen. Plánt. ed. 5. no 1041. (1754.), non Bub. &• Pzg. apud Post et Kuntze Lexicon (1904.) = genus Pliane- roganiarum. Linné Syst. Nat. ed. 1. p. — (1735.) [non vidi] ; Gen. Plánt, ed. 1. p. 822. no 781. (1737.), ed. 2. p. 503. no 941. (1742.); Syst. Nat. ed. 6. p. 143. no 941. (1748.), ed. 10. p. 1041. (1759.): Gen. Plant. ed. 6. no 1177. (1764.); Syst. Nat. ed. 12. p. 1300. no 1177. (1767.) [exclusis omn. spec], ed. Reichard IV. p. 400. [exclus. omn. spec] ; Pflanzensystem ed. Murray-Lippert p. 1707. no 1177. (1786) [excl. omn. spec.]; Lamarck Encyclop. Méth. III. p. 592. (1789.) [exclus. omn. spec.]; Linné Gen. Plant. II, p. 757. no 1629. (1791.), Syst. Veget. ed. 15. (Murray-Persoon) p. 973. no 1177. (1797.) [exclus. omn. spec] ; S eh kuli r Krypr. Gewachse L p. XII. no 11. (1804—9.); Swartz Syn. Fii. p. 93. no 12. (1806.) [exclus. spec. L. aurita, hirsuta, repens et java- nicci]; Kaulfuss En. Filicum p. 195. (1810.) [exclus. Sieber exsicc no 372 = Antiosorus hirsutus (L.) Kuhn]; Linné Spec Plant. ed. Willdenow V. p. 462. (1810.) [exclus. L. aurita, hirsuta et repens]; Aiton Hortus Kewensis ed. 2. V. p. 527. (1813.); Steudel Nom. Bot. Crypt. p. 276. (1824.) [excl. plur. spec] ; Schlechtendal Adumbratio Filicum p. 47. no 11. (1825 — 27.) ; R a d d i Plantarum Brasiliensium nova genera p. 61. (1825.) [excl. L. repens L.] ; Linné Gen. Plant ed. 9. (Sprengel) IL p. 723. no 3651. (1831.); S eh ott Genera Filicum pag. innum. (1834.) ; P r e s 1 Tent. Pteridographiae p. 162. no LXXI. (1836.); Hooker Gen. Filicum pag. ad tab. LXVIII. (1842.) [exempl. L. hirsuta Sieb.]; J. Smith An arrangement and deíinition of the genera of Ferns in Journ.. Bot. IV. p. 164. no 59. (1842.) ; [exclus. L. aurita L.] ; Kunze Farrnkráuter p. 153. (1844.); Fée Genera Filicum p. 141. no 60. (1850^ — 52.) [exclus. L. aurita L.] ; Hooker Species Filicum II. p. 55. no 3. (1851.); Moore Index Filicum p. XLIII. no 54. (1857.) ; M e 1 1 e n i u s Filices hort, bot. Lipsiensis p. 59. (1856.) ; J. Smith Cultivated Ferns p. 37. no 56. (1857) [exclus. L. aurita L.]; Berkeley Introd. to Crypt. Bot. p. 535. (1857.) ; J. Smith & Th. Moore An account of exotic cultivated Ferns p. 15 no 37. (1858.); Pappe and Rawson Synopsis Filicum Africae australis p. 6. (1858.); J. Smith Ferns British & Foreign p. 195. no 99. (1866.); Hooker and Baker Syn. Filicum p. 128. no 23. (1867.) ; H a r v e y The genera of South African plaiits p. 464. no 12. (1868.) ; Baker Polypodiacea in Jíartius Fior. Brasil. J. pars II. p. 384. (1870.) [exclus. L. hir- ^ Nomen genericum derivatur a >^o'yX"'1 (I^t- lonchus). Ao-p/'-''-? D i o s c o- rides III. p. 151. = Lonchitis Plinius Hist. nat. XXV. p. 88.; cf. W i 1 1 s t e i n Etym.-bot. Handw. p. 533. (1852 ) * Cryptogamae vasculares etc. p. 10. (1879.) ELŐMUNKÁLAT A LONCHITia-GÉNUSZ MONOGRÁFIÁJÁHOZ 169 suta L.); Hooker and Baker Synopsis Filiciim ed. 2. p. 128. no 23. (1874.); J. Smitli História Filicum p. 292. no 166. (1875.) [exclus. L. aurita L.]; Kuhn Cryptogamae vasculares in V. d. Decken's Reisen III. 3. Bo anik p. 10. et 11. (1879.), Die Gruppé der Chaetopterides iinter den Polypodiaceen p. 27. [seorsim impr.] (1882.) ; S a 1 o m o n Nomenclator p. 222. (1883.) [exclus. plur. spec] ; A n o n y m u s in The Garden XXXIX. Mid- summer, p. 583. (1891.); Prantl Das System der Farne in Arbeiten aus dem Königl. Bot. Garten zu Bresiau I. Bd. I. H. p. 17. (1892.) ; S i m Tlie Ferns of South Africa p. 75. (1892.) ; D i e 1 s Polypodiaceae in E ngler-Pr antl Nat. Pfianzenfamilien 1. Teil, 4. Abt. p. 295. no 83. (1900.) [exchis. L. hirsuta L., occidentalis Bak.]; Christensen Index Filicum p. 408. (1905.) ; E n g 1 e r Die Pflanzenwelt Afrikas in Engler-Drude Veget, d. Erde IX. 2. p. 47. (1908.) Filices molles, duae coriaceae, erectae, fasciculatae, ple- rumque magnae, terrestres vei arboricolae. Rhizoma suhylohosum, setosum, pilis riifis vestitum. Frondes conformes, plerumque bi-vel tripinnatae, vei etiam pinnato-pinnatiíidae, virides, atro virides vei olivaceae, rufo-tomentosae, vei ubique molliter pubescentes, glabriusculae, vei tantum costis costulisque pilosis obtectis. Pili Jiliformes (non paleacei), basi bulbosi, aciculares, articulati, nodu- losi, strangulati. Stipites elongati, straminei, canalicnlati. Fasci- culus vasorum in stipite magnus, unicus, cyathiformis, recte fungiformis. Nervatio Sageniae, nervus primarius prominens, rectus, secundarius sub angulo subacuto vei subrecto exiens, plus minus prominens, venulae inter se in areolas inaequaliter hexagonoideas anastomosantes, exappendiculatae, venulae duae vei quator in sinus laciniarum vei loborum frondis connivendo «xcurrentes, areolae ad latéra utraque nervorum primariorum unam seriem sat insignem formantcs. Segmenta ultinia plerumque rotundata modice lata. Sori seniper in anastomosi nervorum in- sidentes, basin sinuum ultimorum occupantes, magni vei parvi, semilunati vei renifoi'mes^ solitarii, distincti, in statu nialuro saepe praecipue ad basin et apicem segmentorum paenultimo- rum confluentes. Indusium verum, minutissimum, tenue membra- naceum, nunc caducum, nunc persistens, piliferuni, semilunatum vei reniforme. Spora.ngia plerumque copiosa. anipla, pyriformia, stipellata, annulo laterale lato, 14 — 18 — 20-articulato. Para- ylnjses nuaierosissimae. paucae vei nullae, articulatae, strangu- latae. Sporae oiiines hilaterales (biplanatae, renifórmes), magnae vei parvae, exosporio papillato, verrucoso, vei grabrescente vei nudo. Hoc genus sensu Kuhnii^ ad tribum „LonchUideae"' {Presl.-') Chaetopteridum Polypodiacearum pertinet. Ad tribum ' Die Gruppé der Chaetopterides p. 4. et 27. (1882.) 2 Tent. Pterido^íraph. p. 161. (1836.) ; F e é Gcn. Fii. p. 36., 103. et 141 (1850—52.) 170 KÜMMEELE J. B. „Lonchitideae" pertinent sequentia geuera : Histiopteris Sni., Lonchitis L., Pteridium Gled., Antiosorus Roeni. et Paesia St. Hil. Ab Antiosoro, quocum litteratura pteridologica conjun- git, diífert sporis bilateralibus et nervatione Sageniae. Synonyma: Lonchites Sandford Manuál of exotie Ferns and Selaginella. Cheaper edit. p. 172.(1894.) — Pteris L, § Lonchitis Christ Farnkrauter der Erde p. 173. (1897.) Area geographica : Species cum formis 13, tropicales, qua- tor in insulis Africanis australibus tantuni, trés in Africa conti- nentali et in insulis australibus eius, trés in Africa continentali tantum et trés in America australi vigentes. Clavis specierum formarumque analytica. A) Stipes, axillae pinnarum (primariarum), rhachides, pinnae utrinque, costae costulaeque et areolae venulariim pilis arti- culatis densisissime molliier rufo-tomentosae. a) Sori parvi, sinus dentium vei crenarum occupantes ; venulae prominentes, ad dentes vei crenas non decur- rentes ; sporae glabrescentes. a) Frons simplex : L. reduda C h r i s t e n s. P) Frons composita : L. natalensis H o o k. h) Sori magni, sinus laciniarum occupantes ; venulae non vei debile prominentes, ad lacinias decurrentes. a) Piiinulae oblique piunatifidae ; sporae verrucosae ; filix rufo tomentosa, africana. * Laciniae parvae, inaequaliter crenulatae : L. puhescens W. ** Laciniae magnae, oblongae, crenulatae ; íilix plerumque sterilis, valde rufo-tomentosa : L. puhescens var, mollissima Wright. p) Pinnulae horizontaliter piunatifidae; laciniae undu- latae vei integerimae ; sporae papillosae vei gla- brescentes ; filix densisissime rufo-tomentosa, ame- ricana. * Pinnae lanceolatae, lobatae ; lobi rotundi, si- nubus angustatis distincti : L. Zahlbrueknerii Kii mm. ** Pinnae late-lanceolata, profunde laciniatae ; laciniae oblangae, sinubus bitis distinctae : L. Lindeniana H o o k. *** Pinnae falcato-lanceolatae, lobatae ; lobi laté obtusi ; tomentum glabrescens : L. Lindeniana var. decomposita Christ. ELŐMUNKÁLAT A L0NCHIT1S-GÉNÜ9Z MONOGRÁFIÁJÁHOZ 171 B) Stipes, axillae piünarum (primariarum), pinnae in ntroque latere, costae costulaeque et areolae veniilarum pilis acicu- laribus articulatis puberulae, vei onines glabriusculae vei glabrae ; sporae papillosae vei glabrescentes. a) Sori parvi, sinus laciniarum vei segraentorum occupantes, semilunati. a) Segmenta ad rhachin ala augusta confluentia, pro- funde pinnatifida, coriacea; venulae paucae, pro- minentes ; frous tantum in venulis rhachidibusque pilüsa, olivacea. ^ , , _, L. glaora B o r y. h) Segmenta non decurrentia, tantum ad médium pinnatifida, mollia ; venulae numerosissimae, valde prominentes ; frons valde puberula, atro-viridis r L. Hieronymi Kümm. h) Sori niagni, in sinubus laciniarum semilunati vei totam marginem segmentorum occupantes, lineares. •j" Paraphyses numerosissimae. a) Piunulae integerimae, sinuato-laciniatae vei pin- natiíidae ; frons moUis, atro-viridis, puberula : L. Cíirrori (H o o k.) M e 1 1. P) Pinnulae integerrimae vei undulatae, frons char- tacea, olivacea, glabrescens : L. Ciirrori var. glahrata (Christ) Kümm. 7) Pinnulae pinnatae, apice pinnatifidae, inferiores oppositae, centrales alternae, superiores adnatae ; frons mollis, atro-viridis, rufo-tomentoso-puberula : L. tomentosa F e é. -f-f Paraphyses desunt. a) Pinnulae apice pinnatifidae, deorsum ad auriculas repandas redactae vei usque ad costam pinnatae ;; frons olivacea, coriacea, nuda ; tantum rhachides venulaeque puberulae ; facies Histiopteridum : . L. madagascariensis H o o k. Enumeratio specierum formarumqe generis Lonchitidis in systemata disposita, A) Subgenus Eidonchitis Christens. Ind. Fii. p. XLIV- (1906.) I. Sectio Curroriae. Frondes atro-virides, puberulae ; paraphyses numerosissimae. 1. Subsectio. Sori magni ; areolae venularum parce puberulae vei nudae. a) Tribus. Venulae non prominentes. f Sporae papillosae vei glabrescentes- 172 KUMMERLE J. B. 1. Loncliltis CuiTori (Hook.) Mett. apud Christensen Index Filicum p. 409. (1906.): E n ^ 1 e r apud E n g 1 e r et D r u d e Veget. d. Erde IX. vol. IL p. 47. (1908.) Species valde variat laminis frondiuui ; laminis apice pin- madsectis vei pinnatifidis, deorsum pinnatifidis ve! pinnatis, basi pinnatis; segmentis summis integris vei uiidulatis, iiiíimis plc- runique sinuato-lobatis : Inbis obtusis : pinnis apice et deorsum sinuato lobatis, medio et basi pinnatisectis vei pinnatifidis; seg- mentis posterioribus mediis plerunique longioribus, triangularibu^, acuti.'í, margine undulatis vei sinuato-lobatis. Synonynia: Pteris {Litohrochia) Currori Hook. Species rilicum II. p. 232. et tab. CXL. (1858.); Hooker et Baker Synopsis Fiiicum p. 168. (1867.J, ed. 2. p. 168. (1874.); Kulin EJilices Africanae p. 79. (18G8.) : LyeU Handbook of Ferns p. 102. (1870.); Christ Farnkrauter p. 174. (1897.) — Lito- brochia Currori J. S m. Ferns brit. and for. ed. 2. p. 312. (1876.) — Lonchitis Currori Mett. apud K u h n in v. Decken's Reisen 111. 3. Botanik p. 10 (1879.) — Pteris Currorii Hook. et Bak. apud Saloniou Nomenclator p. 335. (1883.) [exclus. syn. Ptcr Barteri Bak.] — Lonchitis Currori (Hook.) Kulin apud Diels in Engler et Prantl Nat. Pflanzenfam. I. Teil, IV. Abt. p. 295. (1899.) Icones: Hooker Species Fiiicum H. tab. CXL. (1858.) ; Engler apud Engler et Drude l. c. íig. 42. (1908) Exsiccata: Ad sinum Elepliantuin, leg. Curror (Hooker Spec. Fii. 1. c. p. 233., spec. originál.; Kulin Fii. Afric. 1. c.) insula Fernando Po, leg. M a n n nr. 365. et 661. (Hooker et Baker 1. c; Kulin Fii. Afric. 1. c) Kamerun: Lolodorf, Urwaldgebiet, leg. Staudt nr. 163! et 170! (H. P. V.) — Station Johann-Albreclitshöhe. Urwali- geb'iet, leg. Staudt nr. 805! (H. Br.) — Bipinde, Urwald- g-ebiet, leg. G. Z e n k e r nr. 969 ! (H P. V. et H. Br.), 2569 ! -'5, Ascensionis Sw. 185, aurita L. 184, Christens. 180, bipinnata Forsk. 185, caifrorum Bernh. 185, Sw. 185, Currori (H o ok.) M e 1 1. 171, 172, Currori X natalensis Kümm. 174, var. ijlabrata (Christ.) K ü m m. 171, 173, excelsa Hort. 185, flaccida Bory 185, Gheisbeghtii Lind. 185, Ghiesbreghtii Lind. 185 ; glaberrima Mett 185, glabra Bory 171, 181, auct. var. 176, 182, 185, hastata Bong. 186, heterophylla Beyr. 186, Hieronymi Kümm. 171, 174, hirsuta L. 186, aut. var. 177* 178, Í79, 186, hispidu'la Zipp. 186, java- nica Desc. 184, latifolia Plum. 186, Lindeniana H o o k. 170, 179, var. de- composita Christ. 170, 181, lonchophora Beyr. 186, macrophylla Wendl. 186, macrochlamys Fée 179, 180, Madagascaria Bak. 183, madagascariensis H 0 0 k. 171, 183, aut. var. 174, minima Plum, 186, natalensis H o o k. 170, 175, occidentalis Bak. 186, pedata L. 186, polypodioides Vell. 186, polypus Bak. 173, aut. plur. 183, pubescens W. 170, 176, aut. var. 175, 176, 177, 179, 180, 182, 183, 184, fi glabra Bak 182, var. mollissima Wright 170, 17H, Hort. 179, var. natalensis 182, var. nudiuscula Kze 176, ramosa Plum 186, * A kurzív nyomottak helyes fajok, illetőleg formák. 1 88 KŰMMERLE J.B, : ELŐMUNKÁLAT A LONCHITIS-GÉNUSZ MONOGRÁFIÁJÁHOZ reducia Christens. 170, 175, repens L. 186, semibipinnata Bojer 183, semipinnata Bojer 183, stenoehlamys Fée 182, teniiitolia Forst. 186. tonien- tosa Fée 171, Í73, virg-iniana Moris. 186, volubilis Rumph. 186, Zahlbruck- nerii K ü m m. 170, 181. Phegoptcris pubescens K e y s 178. — Pteris L. § Lonchitideum Fée 184, § Lonchitis Christ. 170, Antiosorus Roem. et Seliult. 186, Ascensionis Sw, 186, Brazzaiana Ch. P. 179. Hort. 179, CiUTori Hook. 172, aiit. var. 172, P Barteri Bak. 187, 13 Hook. 173, var. glabrata Christ 173. flaccida Fée 187, Gheisbeg-htii' J. Sm. 187, glaberrima Kiihn 187, (Mett.) Kuhn 187, glabra Knhn 187, Mett. 182, laciniata W. 187, var. p Ghiesbreghtü (Lind.) Fourn. 187, Lindeniana (Hook.) Christ. 180, Madagascariensis Kuhn 183, natalensis Kuhn 176, Mett. 176, occidentalis (Bak.) Kuhn 187, pubescens Kuhn 177, villosa Sw. 187. (A növ. szakosztály 1913. évi márcz. 12én tartott üléséből.) Borza S,: Adatok az erdélyi Frítíllaría tenella ismeretéhez. A Fritillaria tenellát, ezt a kritikus növényfajt Erdély több pontján sikerült az utóbbi években megtalálnom. Alábbiakban a reá vonatkozó megfigyeléseimet óhajtom közzétenni. Bulázsfalva mellett, Tiir község határában a „Fedeu" nevű hegy északra és északnyugatra lejtő csuszamlós, hepe-hupás oldalán találtam szép számban ezt az érdekes növényt. Nem is oly régen cserjés borította a hegyoldalt. Erre vall a sok erdei reliktum : Anemone ranunculoides, Euphorhia polychroma^ Sym- phitwn tuherosum stb. Lassankint lírrá lett azonban a füves dombok tipikus flórája : Adonis vei'ncdis, Clematis recta és integrifolia. Primula offici- nalis, Nonnea pidla, Asperula cynanchica, AchiUea millefolium stb. Ezekhez csatlakozik mint ruderális gaz a Cirsiuni furiens, mely inkább a csuszamlási területeket lepi el a Tussilago far- fara társaságában. Ilyen idegenszerű környezetben nő a tűri Fritillaria. melyet különben eddig mindig erdőben találtam, bár S im o n k ai (Enum. 523 1.) szerint „napos hegyek füves cserjés lejtőin" fordul elő. Botanizáló tanítványaim segítségével nagyobb mennyiségben gyűjtöttem e növényt és botanikus kertünkbe is ültettünk néhá- nyat. 41 szárított példányt azután megvizsgáltam és megmértem. Vizsgálódásaim eredményét táblázatba állitottam össze, mely igen tanulságos adatokat nyiijt a tűri Fritillaria ismeretéhez. Mindenek előtt az tűnt ki, hogy nem a Fr. Degeniana J. Wagn. eredeti diagnózisának megfelelő növényekkel van dol- gunk, hanem a Fr. tenella M. B.-val [Aschers. u. Graebner Synops. III. 190 1. fülfogása szerint, Wagner J. tanúsága alapján a M. B. L. V (1906) 187. lapon]. Növényeim ugyanis mind, a szár közepétől kezdve levele- sek, a megvizsgált példányok 247^-a pedig a szár közepe alatt. Az alsó levelek a példányok felénél magánosak, másik felé- nél pedig átellenesek. BORZA S. : ADATOK AZ ERDÉLYI FRITILLARIA TENELLA ISMERETÉHEZ 189 Növényeim 707o-án a legfelsőbb levelek örve két tagú, egyetlen példányon egytagú, a többin háromtagú. A korán elszára- dásnak induló felső levelek közül az egészen keskenyek hegyü- kön kissé bekunkorodnak. Ez a jelenség példányaim 377o"áii van meg. A virágok mind harangalakúak. A lepellevelek szélessége és hosszúsága igen változó és a lepellevelek sohasem terpesz- kednek szét. Színük, pettyezettségük nagyon változó. A mézfejtő mirigy a lepellevelek tövén áll. A lepellevelek belső oldalának közepén a sárgászöld sáv igen halavány példányaim 637o-áii, a többin valamivel feltűnőbb. A portokok a kifejlődött növényeken mindig 2—3 mm. -el rövidebbek a porzószálnál. A termés éretlen állapotban fordított tojásalakú, éréskor inkább hasábos. Ezek szerint tehát növényünk a Fritillaria tenella diagnó- zisának felel meg. Ezután azt vizsgáltam, hogy a Fr. teoiella-nak Tuzson J.-tól megkülömböztetett [Bot. Közi. XI (1912) 182 1.] melyik formiíjával esik össze a tűri növény. Azt találtam, hogy növényeim 267u'a &f.mo72tana{Eo'ppe) Tuzson leírásával teljesen megegyezett. A f. latifolia (Uechtr.) Tuzsou-nak példányaim 147o-a felelt meg. A többi 607o átmeneti alakokból áll, a melyek némely sajátságukban az egyik, más tulajdonságukban pedig a másik „forma" leírásának és méreteinek felelnek meg. Formákra a tűri Fritillariák nem különíthetők el, hanem egységes fajt képvisel- nek, mely méreteikben nagyon változatos egyedekből áll. iMint érdekes tényt fel kell említenem azt is, hogy növé- nyeim 537o-áu a termő csenevész maradt, nem fejlődött. Legnagyobb örömömre később Balázsfalva határában, a „Párva" nevű hegy erdejében is találtam hat példány terméses Pritillaria-t. Méreteiben három példány a T u z s o n -féle f. ynon- tana-\a\ egyezik meg, három pedig inkább a f. latifolia felé közeledik. Termésformájuk igen tanulságos. Az éröfélben levő tok fordított tojásalakú, ellenben az egészen érett termés inkább hasábos, alul hirtelen a nyélbe keskenyedő, 26 mm hosszú és 18 mm széles. Egyik példány háromvirágú, kettő kétvirágú. A legalsó levelek hármasával, kettesével vagy egyedül állanak. Ugyanezt találjuk a legfelsőbb leveleken. A felső levelek, épp úgy mint a tűri példányokon, sarlósán hajlottak ; még termésérés előtt kezdenek száradni és kissé bekunkorodnak, ami esetleg „kacs" külsőt kölcsönöz e leveleknek. A Tordai hasadékban is találtam terméses Fritillariát (hasá- bos tokkal) és hagymáiból 6 — 7 évvel ezelőtt a budapesti bota- 190 BORZA S. nikus kertnek is küldtem, a hol a növények négy-öt éven> át éltek. Nem messze Torda városától, a túr-koppándi hasadékban is találtam 1911. évi május 31-én terméses Fritillariát. A követ- kező években felkerestem ezt a termőhelyet mindjárt a tavasz elején. A Koppand község felé eső erdőben, nem messze a malom felett, éppen virágjában találtam e szép növényt, melyből a Flóra hung. exsiccata részére legalább 100 példányt gyűjtöt- tem harangalakú, zárt virágokkal. 1915. évi június Í7-én ismét elmentem a növényért a túr koppándi hasadékba feleségem tár- saságában. Gyűjtöttünk ezen alkalommal 40 terméses példányt, felerészben éretlen tokkal. Megvizsgáltam, megmértem e növényeket is és vizsgálataim eredményét ismét táblázatba foglaltam össze, melyből a követ- kezőket olvashatom le : A koppándi Fritillaria magassága 38— 6ö cm közt változik. Kettő kivételével a többi 40 példány már közepe alatt visel leveleket. Növényeim 487u-án a szárlevelek legalul párosával állanak. Két példányon 3—3 levél áll egy örvben, a többi 467p alsó levele magános. Ezekután 2—5 spirális állású levél következik és hosszú szártag után a felső levelek, melyek példányaim 537o-án hármas örvben állanak, 437oán átellenesek, egy növényen pedig négyesével állanak. A levelek szálasok, hosszúságuk és szélességük nagyon változó. A legnagyobbakat megmérve, azt találtam, hogy a Tu- /. s o n -féle f. latifolia-nixk mindenben megfelel növényeim 237o-íi, a f. montana méreteivel megegyezik 127o5 a töl)bi 657o pedig egyik forma adott méreteinek sem felel meg, hanem a kettő kombinációjából áll. A legfelső levelek sarlósak, keskenyebbek a többinél, a már elszáradtak hegye behajlott. Egy példányon valóban kacs- alakban fonódik egyik levél kétszer a szár körül, a példányok 657o'a szintén többé kevésbbé knnkoros levelű, míg 357o-án nyoma sincs a kacsszerű bekunkorodásnak. Az éröfélben levő termések körtealakúak vagy jobban mondva visszás to'ásalakúak ; az érett termések hengeresek, illetőleg hasábosak, mintegy három cm hosszúak, — l'B cm átmérőjűek, alul hirtelen nyélbe keskenyedök. Nyilvánvaló ezekből a felsorolt adatokból, hogy a koppándi növény is megfelel a Fritillaria tenella eredeti diagnózisának [1. Magy. Bot. Lapok V. (1906) 192. old. Wagner J. tanúsága szerint], továbbá Aschers. u. Graebner bővített diagnózisos leírá- sának (Synops. III. 190. 1. Waírner i. helyén). A legnagyobb zavarban volnánk azonban, ha a koppándi növényeket a T u z s o n-tól újból megkülönböztetett formák egyi- kével akarnók azonosítani. A formák sokasága, a méretek vál- tozatossága mellett cserbenhagy minden igyekezetünk. ADATOK AZ ERDÉLYI FRITILLARIA TENELLA ISMERETÉHEZ 191' Gyűjteményemben még két új erdélyi lelőhelyről való Fri- tilláriáim vannak a következő jelzéssel: 1. „Auf der Kuppe beim Steinbruch und Kalkofen bei Galis (Szeben m.) 26. IV. 1910. leg. A. Schuller, comm. J. Barth." A tűri növénnyel mindenben megegyeznek. 2. „In pratis silvaticis Grosspold (Nagyapóid, Szeben m.) bei den Stifkern. 1. V. 1909. leg. C. H en ri eh". Egyetlen pél- dány, mely monstriiózusan fejlődött ki, négy virágot visel. Leg- felső levelei igen keskenyek és erősen kacsosak. Ha a tűri balázsf.ilvi, tordai, koppándi és szebenmegyei Fritillariára vonatkozó megfigyeléseimet összegezem, a követke- zőket állapíthatom meg : Nevezett helyeken csak a Fritillaria tenella M. B. for- dul elő. Olyan növény, mely a Fritillaria Degeniana eredeti leírá- sának és a hozzá mellékelt képnek megfelel, a nevezett helye- ken nem terem. A tőlem vizsgált növények részben a Tuzson-tól üjból megkülömböztetett f. wonto?m-val, részben a f. latifolia-val egyez- nek meg, egyik-másik pedig a f. Orsiniana-ra emlékeztet, nagyobb- részük azonban egyik forma keretébe sem vonható be. A termő- hely, talaj, nedvesség, megvilágítás és más tényező szerint nagyon változó növény Erdélyben tehát egységes fajt alkot, mely vala- melyes rendszertani értékkel bíró, jól^ kézzelfoghatólag jellemzett alakokra nem bontható fel. Tuzson azon állítása, hogy az Erdélyben előforduló mon- tewa-szerű alakok fejlödéstörténetileg a f. latifolia-ra. vezethetők vissza, egyáltalán nincsen megokolva. Épp annyi joggal volnának a szélesebb levelű alakok a f. montana ra. vagy egy harmadik típusra is visszavezethetők. A megállapítani vélt „formák" a leg- nagyobb mértékben keverednek itr egymással és szisztematikai taglalásra, fejlődéstörténeti vagy uövényföldrajzi spekulációra nem nyújtanak támasztópontot. A felső levelek egy részének bekunkorodásra való hajlama, mely csak ritkán szembetűnő, nincsen felemlítve a Fr. tenella eredeti diagnózisában, de Ascherson und G r a e b n e r Synop- sisában sem, minden valószínűség szerint elnézésből. Ugyanis- rendesen csak a terméses példányok elszáradásnak indult leve- lein íigyelhető meg. Hiszen a Fr. Degeniana első leírásában is alig van felemlítve ez a körülmény; a Wagner J.-t'l festett képén pedig nyoma sincsen s csak később hangsúlyozta Wag- ner J. íl. a M. B. L. XI (1912) 222. lapján előadásának ismer- tetését] ezt a tulajdonságot, mely íőismertető bélyege lenne a i'r. Degeniana-nak a Fr. montana-val szemben. Hogy a Fr. tenella-YaX szemben is jellemző bélyeg volna sok példánynak kunkorodásra való hajlama, azt Wagner J. nem állítja és való- színűleg nem is tartható fenn Marad tehát az erdélyi növény igazi Fritillaria teyiella M. B., melynek szinonimja Fr. montana- 192 BORZA 8.: ADATOK AZ ERDÉLYI FRITTILARIA TENELLA ISMERETÉHEZ Hoppé, ha több nyugoti példány vizsgálata alkalmával kide- rülne, hogy egyik-másik kunkorodásra mutat hajlandóságot.^ Ha pedig a delibláti növényt nem lehet az erdélyi Fritil- lariáktól megkülönböztetni, a mint Wagner J. és Tuzson J. állitják, akkor a Fr. Degeniana név csak szinonimja a Fritil- laria tenella M. B.-nek. (A növ. szakosztály 1915. iiov. 10-én tartott ülé.séböl.) Hollendonner F, : Lucaszékek xylotomíaí vizsgálata. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának a gyűjte- ményéből Filarszky Nándor igazgató űr szíves közvetítésével egy lucaszéket kaptam annak a megállapítása végett, hogy hányféle fából készült. A lucaszék készítése egyike azoknak a babonáknak, melyek a karácsonyt megelőző és követő napokban nemcsak falukban, hanem városokban még napjainkban is divatosak. „A babonás hit ugyanis azt kívánja — a mint azt Gürtler Mihály vaáli plé- bános és egyházkerületi esperes a vizsgált lucaszékre feljegyezte — , hogy a lucaszéknek faragása Luca napján, vagyis december 13-án kezdődjék és kilencféle fából készüljön és azt tartja, hogy aki a karácsonyi éjféli mise alatt a templomban ily széken foly- tonosan ülve marad, űrfelmutatás alatt a templomban jelenlevő boszorkányokat látni fogja)." (L. még Révai Nagy Lexikona.) Mindennap csak annyit szabad rajta dolgozni, hogy a szék pon- tosan az éjféli misére elkészüljön. Az irodalmi adatok szerint a lucaszéknek az ű. n. pentagrammnak vagy drudlábnak kellene lenni, mely a Pytliagoreusok titkos jele volt és a melyet a druidák papjai is ruhájukon hordtak. A vizsgált lucaszék azonban csak egy közönséges, ű. n. fejőszék, milyent faluhelyen a tehenek fejese alkalmával használnak. Kilenc darabból áll : van ülője, négy lába és a lábak között lévő két hosszabb és két rövidebb, tehát összesen négy összekötő része. A szék 30 cm hosszú, "9 cm széles és 17"5 cm magas. A mikroszkópos vizsgálat szerint készítője csakugyan meg- felelt a babonától előírt feltételnek, mert a lapja vagyis ülőkéje jegenyefenyő ; a négy láb cser, akác, kökény és boróka fájából, a két rövidebb összekötő darab rózsa, minden valószínűség sze- rint vadrózsa és juharfából; a két hosszabb összekötő darab somfából, illetőleg körtefából készült. Ugyanezekből valók a szék- ^ A mint azt a herbáriumomban levő „Doss Trento prope Tridenti- num, 20. 4. 57. leg. Michael de Sardagna" jelzésű két példány közül az egyiken valóban megállapítottam, továbbá egy Tommasinitöl Triest mellett gyűjtött növényen is. HOLLENDONNER F. : LUCASZÉKEK XYLOTOMIAI VIZSGÁLATA 193 ben előforduló ékek is, egy bükkfaéknek a kivételével, melyet azonban utólag is beleüthettek, hogy a szék szét ne essék, mert rendkívül egyszerűen van összetákolva. Ha készítője tette volna bele ezt az éket, akkor a szék tízféle fából készült volna és a babona követelményének nem felelt volna meg. Sokkal szebben van kidolgozva az a lucaszék, melyet See- mayer Villibáld osztályigazgató úr küldött a néprajzi osztály gyűjteményéből. A szék lapja és lábai simára gyalulvák, az ékek egymást keresztezve vannak beverve. Látszik, hogy olyasvalaki készítette, akinek már a megfelelő szerszám is rendelkezésére állt. A szék lapja majdnem négyzetalakú (26 X 23"5 cm) és ma- gassága 24 cm. Ez sem az a bizonyos pentagramm, hanem hasonló alakú az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy ennél nincsen meg a lábakat összekötő négy erősítő rész. Amíg tehát az első az ékeken kívül is kilenc darabból áll, addig ez utóbbi- nak csak öt főrésze van (t. i. lapja és négy lába). Sikerült megállapítanom, hogy ebben a lucaszékben is kilencféle fa van. A szék lapja ugyanis lucfenyőből van (Picea excelsa) ; a négy láb fája pedig akác-, gyertyán-, tölgy- és bükkfa. Az akácfából való láb ékei közül egyik szintén akác , másik ék füz- vagy nyárfa ; ^ a gyertyánfaláb ékei galagonya-, a tölgyfalábé nyár- vagy fűz-, végül a bükkfalábé orgona- és körisfából készültek. (A növ. szakosztály 1915 okt. 13-án tartott üléséből.) IRODALMI ISMERTETŐ. Jablonszky E. Euphorbiaceae Phvllanthoideae-Bridelieae mit 84 Einzelnbildern in 15 Figuren. (Das Pflanzenreich 65. Heft, IV., 147. VIII. Leipzig 1915. 8. 1 — 98. old. Engler A. az 1900. év augusztusában adta ki a ,,Das Pflan- zenreich" cítnü gyűjteményes monográfiavállalat prospektusát. Ez idő óta gyors egymásutánban jelennek meg a vállalat füzetei, amelyek egy-egy család vagy családrész monográfiáját nyújtják, természetesen a rendszertani és leíró cél szemmeltartásával. Az eddig megjelent 65 füzet, illetőleg kötet különböző értékű, de mindenesetre nélkülözhetlen, a legtöbb esetben kritikai összefoglalását adja az egyes családok mai ismeretének. A vállalat munkatársai között a legtöbb nemzet tudósai szei'epelnek, néhány csoport feldolgozását pedig magyar szerzőkre bízta a szerkesztőség. A magyar munkatársak közül elsőnek Jablonszky Jenő műve jelent meg, aki az Euphorbiaceae- család Phyllanthoideae ' A fűz- és nyárfa megkülönböztetésére Bmgersteintól (Ber. d. d. bot. Ges. Bd. XXIX, 679) felállított diagnostikai különbséget, mely a gödörkés és gödörke nélküli bélsugársejtek magassága közti viszonyban és a sugár- irányú falon levő gödörkék sorainak számában mutatkozik, nem állapíthat- tam meg, mert ehhez sok metszet szükséges és erre a célra az egész éket fel kellett volna darabolnom. 194 IRODALMI ISMERTETŐ alcsaládjának Bridelieae tribusát dolgozta fel a f. évi június hó 22-én megjelent 65. füzetben. A Natürliche Pflanzenfamilien vállalatban annak idején (1896) Pax F. nyújtott áttekintést az Euphorbiaceae-családról. A Pflanzenreichban pedig ez a hatalmas család több kötetben nyer részletes feldolgozást, amelyek közül Jablonszkyé már a nyolcadik ; az előzőket részben Pax maga, részben Pax és tanítványainak egyike dolgozta fel. A Bridelieae tribust Pax teljesen Jablonszky erejére bízta, aki hamarosan meg is felelt feladatának. Szerző munkájában szorosan alkalmazkodik a vállalat kijelölte célhoz és megkívánta módszerhez. A fősúlyt a fajok leírására, rokon- ságuk tisztázására és a tribus rendszerének felépítésére helyezi. A beve- zető nyolc oldalon a tribus latin diagnózisát, a vegetatív szervek, szö- vettani jellemvonások, a virágszerkezet, a megporzás, a termés és a mag, a földrajzi elterjedés, a rokonsági kapcsolatok és végül az ide- tartozó növények hasznának rövid kompendiális jellemzését találjuk meg. .\ tribusba tartozó 162 fajt két génuszba és pedig a Cleistan- thus (106 faj) és a Bridelia (56 faj) génuszba foglalja, amely össze- foglalással a Baillon-féle Stenonia monotípikus génuszt a Cleistanthus génuszba vonja, a Müller-Argent-féle Lebidieropsis génuszt pedig a Cleistanthus génusz szekciójaként fogja fel. Eszerint az eddig e tri- busban megkülönböztetett négy génusz kettőre csökken, amely két, az óvilág trópusaiban otthonos génusz egymástól már a termő szerkeze- tében is jól elválasztható, amennyiben a Cleistanthus háromüregü, a Bridelia kétüregű termővel, illetőleg terméssel bír. A Cleistanthus génuszt szerző 10 szekcióra osztja, amely fel- osztás nyolc szekcóval növelte meg a régi Pax-féle felosztást, aki a Nat. Pílanzenfam.-ban még két szekcióba foglalta az akkor ismert 30 fajt. Ezen nyolc újonnan alkotott szekció közül ötöt teljesen a szerző állított fel, hármat pedig régebben génuszoknak tartott egységekből szállított le a szekció fokra. Új szekciók a Stipulati, Ferruginosi, Char- tacei, Australes, Pedicellatí, régebbi megkülönböztetések a Leiopyxis (Miq.) Jabl. Nanopetalum (Hassk.). Pax, Schistostigma (Lauterb.) Jabl., Eucleistanthus Pax, Lebidieropsis (Mull. Arg.) Jabl. A szek- ciók megkülönböztetése főképen a vírágrészek és az embrió alkatán alapul. A génusznak Pax feldolgozásában még csak 30 faja volt, szerző pedig 106 fajt különböztet meg, amelyek nagyrésze a trópusok újabb felkutatása révén került elő. A 106 faj közül 34-et szerző ír le, mint új fajt. Ezek a következők : C. Winkleri, laevigata, tonkinensis, glan- dnlosus, ílavescens, Beccarianus, Meeboldií, rotundatus, penangensis, cochinchinae, travancorensis, celebricus, Curtisii, pseudopallidus, elon- gatus, baramicus, borneensis, glaucus, lanuginosus, Paxii, pseudopodo- carpus, rufescens, vestitus, mattangensis, sarawakensis, carolinianus, namatanaiensis, glabratus, Kingii, bracteosus, pseudomyrianthus, ama- niensis, Zenkeri és Mildbraedií. A Bridelia-génusz feldolgozásában szerző eredeti felfogással csak kis részben követi Gehrmann nem régi keletű boroszlói munkáját (Engler's Botan. Jahrb. XLI. 1908. Beíbl. 95. 1.), amennyiben Gehr- mann két szekciójának megfelelöleg a génuszt két szubgénuszra bontja IKODALMl ISMERTETŐ 195 (Eubridelia Gehrni. és Geníilia Gehrm.). Az első szubgénusz Gehrmann- féle hét szubszekciójából kettőt tart meg, mint szekciót (Stipulares Gehrm és Scleroneurae Gehrm.), a többit bevonja. A második szub- génusz Gehrmann féle bárom szubszekcióját szekcióként fogja fel és negyedikül hozzájuk csatolja a Pax-féle Neogoetzea génuszt, szintén mint szekciót. A Bridelia génuszba 56 fajt sorol Gehrmann 43 fajával szemben. Ezek közül új faj a B. Henrj'ana és a B. Gehrmannii Jabl. Szerző munkájában eszerint különösen a Cleistanthus ismeretét bővítette alapos és részletes kutatásaival, újonnan alkotott rendszerével, a Bridelia-génusz rendszerét pedig új szempontból állapította meg, miáltal az egész tribus feldolgozásával alapvető kútforrást alkotott. Valóban örömmel üdvözölhetjük a fiatal szerző müvét, nemcsak azért, mert az exotikus tribus anyaggyűjtésének nagy nehézségeit mél- tányoljuk, hanem azért is, mert általa szóhoz jutott a magyar kutatók hangja is a növényrendszertan egyik vezérmüvében. Mindössze csak azt sajnáljuk, hogy a szerző magyar volta a munkán feltüntetést nem nyert. Dr. Szabó Zoltán. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom. Bányai János: A világító fáról. 4 képpel. — Uránia. XVI. évf . 1915., 194—196. old. Bernátsky Jenödr. : A fontosabb ehető és mérges gombáink. 8 táblán 40 színes képpel. — Természettudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915., 345—353. old. — — A nagy és kis arankamag meghatározása bonctani alapon. 7 rajzzal. Bestímmung der Samen von Cuscuta Trífolií und C. suaveolens auf anatomíschem Wege. Mit 7 Abbildungen. — Kísérletügyí Közlemények. XVm. köt. 1915., 207—222. old. — — Ehető gombák mesterséges tenyésztéséről. 2 ábrával. — Ker- tészet, m- évf. 1915., 181—183. old. Fagyöngy a tölgyfán. — Természettudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915 , 532—533. old. Bodnár J á n o s dr. : A zimáz és karboxiláz enzimek a burgonya és a czukorrépa raktározó szervében. Die Zymase und Karboxilase in den Speicherungsorganen der Kartoflfel und Zuckerrübe. — Botanikai Közle- mények. XIV. köt. 1915., 122—124. és (97.) old. > E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetíí, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról őt értesíteni szíveskedjenek. 196 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Borza Sándor dr. : Floarea reginei. (A havasi gyopár.) — Ro- mánul. 1914. évf. 78. szám. t Josef Barth. — Unirea. Nr. 84. 1915, — — Vestitorii primáverii. (A tavasz elöfutárjai.) — Románul. 1914. évf. 69. szám. Bubák, Dr. Fr. : Adatok Montenegró gombatiórájához. 111. közle- mény. Dritter Beiti-ag zur Pilzflora von Montenegró. Mit 1 Textabbildung. — Botanikai Közlemények. XIV. köt. 1915, 97—98. és (39) -(83.) old. Budai József: Irányelvek az új fajták létesítése körül. — Ker- tészet, líl. évf. 1915, 82-84., 95—96, és 108—109. old. D 0 b y G é z a dr. : A bmgonyalevelek invertáza. Die Invertase des Kartoflélkrautes. — Botanikai Közlemények. XIV. köt. 1915., 122. és (96)— (97.) old. — — Növényi enzimekről. 1. A burgonyagumó amiláza. Über Pflanzenenzyme. 1. Die Amylase der Kartoflelknollen. — Kisérletügyi Köz- lemények. XVIII. köt. 1915., 534-554. old. G r e s c h i k Viktor: A szepesi flóra mint táplálék. I — VI. rész. — Szepesi Hírnök. 53. évf. 1915., 13, 19., 27., 37., 41. és 44. szám. H é r i 0 s - T ó t li Jenő dr. : Az élesztőkről. (Über Hefe.) — Ter- mészettudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915., 1—2. pótfüzet, 33—46. old. H (» 1 1 e n d o n n e r Ferenc dr. : A fák keménysége. — Termé- szettudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915., 597—598. old. — — Martinovics és társai kiásatásakor talált fadarabok vizsgálata. — Botanikai Közlemények. XIV. köt. 1915., 120—122. old. — — Tengerentúli szálas anyagokat pótló hazai növényeink. — Fonó-szövőipar. II. évf. 1915., 8. sz. 15, old. Jávor ka Sándor di. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. III. közlemény. 2 képpel. Floristische Daten. Dritte Mitteilung. Mit 2 Ab- bildungen. — Botanikai Közlemények, XIV. köt, 1915., 93—109. és Í83)— (90.) old. Kozma Dénes: A beléndekmag nyugalmi időszakának megrövi- dítése. Verkürzung der Ruheperiode des Bilsenkrautsamens. — Kísérletügyi Közlemények. XVIU. köt. 1915 , 223-265. old. Magyar Gyula: A sziklai és havasi növények ültetése és talaj- beli igényei. — Kertészet. III. évf. 1915., 158—161. old. — — A sziklakert és alpinetum felépitése. Ábrákkal. — Kertészet. III. évf. 1915., 120-122. és 134-135. old. Moesz Gusztáv dr. : Kossuth Lajos és a botanika. 1 képpel. (Ludwig Kossuth und die Botanik. Mit einer Abbildung.) — Természet- tudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915., 1—2. pótfüzet, 1—26. old. A szerző Kossuth Lajo snak a Magyar Nemzeti Múzeum növény- tani osztályának birtokában levő növénygyűjteményét ismerteti. Növény- gyűjteményének egyes lapjaira irt jegyzeteiből a szerző érdekes szemel- vényeket állított össze, melyek Kossuth Lajosnak a természettudo- mányokban, főképen a növénytanban való nagy jártasságát és tudását bizonyítják, a kutatásban, növények gyűjtésében pedig nagy energiájáról tesznek tanúságot. — Der Verfasser schildert das in der botanischen Ab- teilung des Ungarischen Nationalmuseums befindliche Herbar Ludwig NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 197 K 0 s s u t h s. Von den Bemerkungen, die Kossuth mit eigener Hand auf deni Spannbogen vieler Pflanzen hinzufiigte, stellt Verfasser eine Kol- lektion zusammen, welche L u d w i g K o s s u t h als Naturforscher, ins- besonders als Botaniker erkennen lasst. P a á 1 Á r p á d dr. : Individuelle Abweichungen in physiologischen Reaktionen. I. Mitteilung. Temperatur und geotropische Reaktionszeit. Mit Figuren. — Matheraatische und Naturwissenschaftliche Beriehte aus Ungarn. Bd. XXX. 2. 1914., p. 152-166. Pásztor Sándor: A Loranthus előfordulása az ungmegyei tölgyesekben. — Természettudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915., 532. old. Páter Béla dr. : A míveleti menták elfajzása. 8 képpel. Über die Degenerierung der Kulturminzen. Mit 8 Abbildungen. — Kisérletügyi Köz- lemények. XVIII. köt. 1915., 625—638. old. Rapaics Raymund dr. : A botanika magyarországi történetének főirányai. 1— II. közlemény. — Uránia. XVI. évf. 1915., 184—188. és 228— 233. old. R i c li t e r A 1 a d á r dr. : Phylogenetisch-taxonomische imd pliysio- loo-isch-anatomisclie Studien über Schizaea. Mit 9 Tafeln. — Mathematisclie und NaturAvissenschaftIiclie Beriehte aus Ungarn. Bd. XXX. 1912. (1915.), 214—297. old. Roth Gyula: Kérelem tisztelt szaktársaimhoz. A fehér és sárga fagyöngy előfordulásának megfigyelése tárgyában. — Erdészeti Lapok. LIV. évf. 1915., 184—185. old. R ö m e r Gyula: Der Píianzenreiehtum des Butschetsch. — Jahr- buch des Siebenbürgischen Karpathenvereins. 1914. S c h i 1 b e r s z k y Károly dr. : A csonthéjas-termésíí fák guta- ütése. — Természettudományi Közlöny. XLVII. köt. 1915., 382—386. old. — — A .,peach yellow" (amerikai levélsárgulás) nevű őszibarack- betegségről. — Kertészet. III. évf. 1915., 221—222. old. — — Az őszibarackfák levélfodrosodása és a védekezés. — Ker- tészet. IIL évf. 1915., 122-123. old. Schiller Zsigmond dr. : Die Karpathenkiimpfe und die Kassa- Eperjeser Bruchlinie. — Pester Lloyd. Jahrg. 62 1915., Nr. 110, 10. old. Ludwig Kossuth der Naturforscher. — Pester Lloyd. 62. Jahrg. 1915., Nr. 315. 1—4. old. Szabó Z 0 1 1 á n dr. : Elektromos melegítő doboz paraffinmetszetek kinyujtására. Képpel. Elektrische Warmeschachtel zur Ausbreitung von Pa- raftínschnitten. Mit Abbildung. — Botanikai Közlemények. XIV. köt. 1915., 114—116. és (94)— (96.) old Szartor isz Béla: Adatok a Bromus fajok termésének és levelé- nek szövettanához, kiváló tekintettel a hazai fajokra. 13 képpel. Beitrage zur Anatomie der Früchte und Blátter von Bromus-Arten mit besonderer Rücksicht auf die einheimischen Arten. Mit 13 Abbildungen. — Kisérlet- ügyi Közlemények. XVIII. köt. 1915., 535—589. old. T r a u t m a n n Róbert: Ökológiai megfigyelés a Potamogeton per- foliatuson. Képpel. Zur Ökologie von Potamogeton perfoliatus. Mit Abbil- dung. — Botanikai Közlemények. XIV. köt. 1915 , 109—113. és (90)— (94.) old. Botanikai Közlemények .ö-6. füzet. 2] 198 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM T u z s 0 n János dr. : A magyar Alföld növényföldrajzi tagolódása. 10 képpel. (Die pflanzengeographische Gliedeiung des ungarischen Alfölds. Mit 10 Abbildungen.) — Mathematikai és Természettudományi Értesitö. XXXm. köt. 1915., 143—220. old. Wagner J á n o s : A delibláti kincstári homokpuszta növényvilága. 27 képpel és 3 táblával. Az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szö- vetségének hazánkban 1914 szeptember hó 7 — 17. napjaira tartandó Vn. nagygyűlése alkalmára. Selmecbánya, 1914. Joerges Ágost özvegye és fia könyvnyomdája. 50 old. 8-rét. — Erdészeti Kísérletek. XVJ évf. 1914., 4. sz. b) Külföldi irodalom: Beck v. Mannagetta und Lerchenau, Dr. G. : Flore Bosne, Herzegovine i Novopazarskog Sandzaka. — Glasnika Zemaljskog Muzeja u Bosní i Hercegovini. 1914., p. 199—223. Borza S. und Lingelsheim A.: Plantae novae Limprichtianae in Yiinnan collectae. — Repertórium Specierum Novarum Regni Vegetabilis. Bd. Xdl. 1914., p. 385—392. ü 0 b y Géza dr. : Über Pflanzenenzyme. I. Die Oxydasen des Mais- kolbens. — Biochemische Zeitschrift. LXIV. 1914., p. 111—124. — — Über Pflanzenenzyme. II. Die Amylase der KartoífelknoUe. — Biochemische Zeitschrift. LXVÍI. 1914., p. 166—181. F 1 e i s c h m a n n, H. : Orchideen der Insel Curzola. Mit 2 Tafeln. — Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums in Wien. Bd. XXVIII. 1914., p. 115-118. G r a t z 0. und V a s K. : Die Mikroíiora des Liptauer Kases und ihre RoUe beim Keifen und Scharfwerden desselben. — Gentralblatt für Bakteriologie. XLI. 2. 1914.. p. 481-545. G u i 1 e I m i. Dr. A. : Über die in Dahnatien gesammelten Orchi- daceen. — Verhandlungen der k. k. Zoolog. Bot. Gesellschaft. Bd. LXV. 1915., p. (40)- (41.) Győrffy István dr. : Beitrage zur Histiologie einiger interessan- teren exotischen Moose. I. Mit 2 Tafeln. — Annales du Jardin Botanique de Buitenzorg. Ser. 2. Vol. XIV. 1915., p. 36-51. H a y e k, Dr. A u g u s t v. : Die PHanzendecke Österreich-Ungarns. Bd. I. Lief. 2—4. Wien und Leipzig, 1915. Fr. Deuticke. A 4-ik füzet a Kárpátok növényzetét tárgyalja. Istvánffi Gyula dr. : Neuere Arbeiten des Kgl. Ungarischen Centralweinbau Instituts in Budapest. — Intern. Agrartechn. Rundschau. V. 1914., p. 821—825. — — és Pálinkás Gyula: Neue Forschungen über die Blattfall- krankheit der Rebe (Plasmopara viticola). — Intern. Agrartechn. Rund- schau. IV. 1913., p. 1470-1474. J a b 1 0 u s z k y Jenő dr. : Euphorbiaceae-Phyllanthoideae-Bride- lieae. Mit 84 Einzelbildern ín 15 Figuren. Leipzig, 1915. W. Engelmann. p. 98. 8o. — Das Pílanzenrcich. 65. Heft. (IV. 147. VIII. > NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 199 Lat z el, Dr. A.: Neuere Ergebnisse der botanischen Erforschurig', Dalmatiens und der Herzegowina. — Verh. Ges. Deutsch. Naturf. und Árzte. 85. Vers. Wien, Sept. 1913. 11. 1., p. 654—659. Leipzig, 1914. M 0 r t 0 n, F r i e d r i c h : Einiges über den EinHuss des Windes auf das Pflanzenkleid Istrieiis und Dalmatiens. — Natúr. 1915., p. 338—341. Sajó Károly: Vorteile der gemischten Ptlanzenbestande den Reinbestánden gegenüber. — Natúr. III. 1914., p. 55-57. S c h i f f n e r, Dr. V. : Über Algen des Adriatischen Meeres. — Vér- ■ handlungen der k. k. Zool. Bot. Gesellschaft. Bd. LXV. 1915., p. 42-44. S c b i 1 1 e r, Dr. J. : Die biologischen Verhiiltnisse der P'lora des Adriatischen Meeres. — Verhandl. Ges. Deutscher Naturf. und Árzte. 85. Vers. in Wien. II. I. p. 669—700. Leipzig, 1914. S i e d 1 e r, P. : Über Kulturen von Chrysanthemum cinerariaefolium Trev. im Garten des Pliarmazeutischen Instituts zu Berlin-Dahlem und über einige Bestandteile der Dalmatiner Insektenpulverblüten. — Arbeit. Pharm. Inst. Berlin. XI. 1914., p. 69. T h e 1 1 u n g, Dr. A. : Über die in Mitteleuropa vorkommenden Ga- linsoga Formen. — Allgeuieine Botanische Zeitschrift. Jahrg. XXI. 1915., p. 1-16. Topitz Anton: Beitrage zur Kenntnis der Menthenflora von Mitteleuropa. Mit 144 Abbildungen. — Beihefte zum Botanischen Central- blatt. Bd. XXX. Abt. 2. 1913., p, 138—264. — — Diagnoses formarum novarum generis Menthae. — Repertórium Europaeum et Mediterraneum. Vol. I. 1914., p. 97—122., 129—165. et 161—176. A szerző hazánkból számos új M e n t h át ir le. Wolfert Anton: Zur Vegetationsform der Ufer, Siimpfe und Wasser der niederösterreichisch-ungarischen March. Mit einer Tafel. — Ver- handlungen der k. k. Zoolog. Bot. Gesellschaft. Bd. LXV. 1915. p. 47—69. A szerző a magyar területről is említ néhány érdekes növényt. c) Gyűjtemények: Schedae ad Kryptogamas exsiccatas editae a Museo Palatino Vin- dobonensi. Auctore dre A. Zahlbruckner. Centuria XXII. — Separat- abdruck aus dem XXVIII. Bande der Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums, Wien, 1914., S. 121—149. A gyűjteménynek a „Schedae"-vel egyidejűleg megjelent XXII. cen- turiája a következő adatokat tartalmazza Magyarország virágtalan növé- nyeinek ismeretéhez : Fungi : nr. 2101a. Fuccinia Vincae Berk. (ad fólia Vincae maioris, in coementerio urbis Szekszárd, leg Hollós), nr. 2104. P. dispersa Erikss. et Henn. (ad fólia Secalis Cerealis, prope Vihnye, leg. Tuzson), nr. 2105. P. triticina Erikss. (ad fólia Tritici vulgáris, prope Párkány, leg. Tuzson), nr. 2106. Lycoperdon hyemale (Szekszárd, leg. Hollós), nr. 2123. Barlaea Polytrichi Sacc. (inter muscos, prope Pozsony, leg. Baumler), nr. 2124. 21* 200 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Tuher aes<íí;ttm Vittad. var. mesentericum Fisch. (8ub Quercii Cerris, in silva Bat prope Szekszárd, leg. Hollós), nr. 2130. Epicoccum negledum Desm. (ad fólia languida Zeae Maydis, prope Pozsony, leg. Baumler). — Addenda: nr. 1116. b, Melampsora Rostrupii Wgr. (ad fólia et caules Mercurialis perennis, ad Selmecbánya, leg. Filarszky), nr. 1119. b. Puccinia Convolvuli Cast. in foliis Convolvuli sepinm, prope Újbánya, leg. Moesz), nr, 1311. b. Microsphaera Evonymi Sacc. (in foliis vivis Evonymi europaei, prope Budapest, leg. Mágocsy-Dietz et Szabó), nr. 1427. b. Erysiphe Polygoni DC. (ad fólia viva Polygoni avicularis, prope Budapest, leg. Tuzson), nr. 1705. b. Puccinia Agropyii EH. et Ev. (ad fólia Clematidis rectae, prope Szepes- váralja, leg. Mágocsy-Dietz). — Corrigenda : nr. 1914. Geaster naniis Hollós Kecskemét, leg. Hollós), nr. 2012. Lycoperdon umbrinum Pers. (Nagy-Tétény prope Budapest, leg. Szabó). Algae : nr. 2136. Grncüaría dura J. Ag. (Dalmatia, in mari Adriatico prope Cattaro, leg. Schiller), nr. 2140. Lyngbya maiuscula Harw. (Dalmatia, in mari Adriatico ad Teodo, leg. Schiller). Lichenes : nr. 2160. Catillaria athallina Hellbr. (ad lapides calcareos prope Fiume, leg. Blechschmidt et Schuller), nr. 2168. Perlusaria globuli- fera Nyl. (ad Quercuiim truncos supra Pozsony-Szentgyörgy, leg. Zahl- bruckner), nr. 2173. Lecanora circinata f. subcircinata Nyl. (Fiume, ad saxa calcarea, leg. Schuler). — Addendum ; nr. 1661. b. Lobaria laciniata (Huds) Wain. (ad truncos Fagorum in monte Jelenscic supra Fiume, leg. Blechschmidt et Schuler). Musci : nr. 2188. Dicranum undulaium Ehrh. (Pozsony-Szentgyörgy, leg. Baumler et Zahlbruckner), nr. 2192. Aulacotnnium paliisire Schwagr. (Pozsony-Szentgyörgy, leg, Baumler et Zahlbruckner). Anton Topitz: Menthotheca austro-hungarica. 1915. Következő hazai adatokat tartalmaz ; Fasc. I. Nr. 2. Mentha longifolia Hds. var. horridula Bq. (Bakabánya, leg.. Kupcsok), nr. 11. var. Lányiana Top. (Dorosma, leg. Lányi), nr. 12. var, Favratí (DD.) Bq. f. magnifrons Top. (Czelldömölk, leg. Gáyen, nr. 13. var. Hollóssyana (Borb.) Top. (Zombor, leg. Prodán). Fasc. H. Nr. 24. M. longifolia Hds. var. Brassóensis Top. (Dorosma, leg. Lányi), nr. 25. var. paramecophyllon Top. (Gyömöre comit. Győr, leg. Pol- gár), nr. 39. M, dumentorum Schult, var. Kupc-iokiana Top. (Karlovica, leg. Kupcsok). A. K n e u c k e r : Gramineae exsiccatae. 27 — 32. Lieferung 1914—1915. Hazai adatja : Nr. 876. Sesleria Heufleriana Schur var. barcensis (Simk.) Hack. (Brassó, leg. Römer). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 201 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK, A növénytani szakosztály 1915. évi április hó 14-én tartott 204. ülése. Elnök : M á íí' o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Unger Emil „A szennyvizek flórájáról" címmel előzetes közle- mény gyanánt ismerteti a szennyvizekben élő növényi szervezetek életrendjét és előfordulásuk körülményeit, különös tekintettel a hazai vizeki-e és kap- csolatban a haltenyésztéssel. 2. Kümmerle J. B. ,A Ceterach génusz új faja" címmel ismer- teti a génusz eddigi szokásos tagozódását és az ö tanulmányai alapján meg- állapított rendszert az új C. himalayense és angolense fajokkal. ;5. Timkó György „Ujabb adatok a budai hegyvidék zuzmóflórá- jához" címmel folytatólagosan bemutatja gyűjtéseiből az érdekesebb adato- kat, részletesen ismertetve a Parmelia prolixa rokonsági körét. 4. A bemutatások során Schneider József bemutatja a buda- pesti egyetemi növénykert pálmaházában 1863 óta diszlö Livingstona ■chinensis virágzatának egy részletét és az Astrocarium mexicanum vi- rágzatát. 5. A szakosztályi ügyek során a szakosztály titkos szavazással egy- hangúlag Kümmerle Jenő Bélát választja meg a S c h i 1 b e r s z k y Károly lemondásával megüresedett intézöbizottsági tagságra. Jegyző jelenti, hogy a Társulat Titkárságának átirata szerint a Tár- sulat választmánya a szakosztály bevételi előirányzatát az 1915. évre 2000, kiadási előirányzatát pedig 4740 K-ban állapította meg. Évi segélyül a szak- osztálynak 2740 K-t szavazott meg a választmány. Jelenti a szakosztálynak, hogy új szakosztályi tagul jelentkezett B o- h a c s e k Margit középiskolai tanár Budapestről, új átalányosul B e z e- rédy Dénes birtokos Szentivánfáról, a győri állami polgári leányiskola és az e r z s é b e t f a 1 V i állami polgári fiúiskola Tudomásul hozza a szakosztálynak, hogy a Társulati közgyűlésen közreadott kimutatásból kitűnt, hogy Hültl Hü mér fővárosi orvos a szak- osztály folyóirata részére 200 K-ás alapítványt tett. A szakosztály üdvözli az új tagokat, köszönetét fejezi ki a választ- mánynak a segély kiutalásáért és elhatározza, hogy Hültl H ü m é r orvos- nak alapítványáért köszönőiratot küld. Paál Á. indítványozza, hogy a szakosztály Pfeffer W. lipcsei tanárt születésének 70., és doktorrá avatásának 50. évfordulóján tartott jubi- leuma alkalmából üdvözölje. Tuzson J. hasonlóképen üdvözlésre ajánlja Engler A. berlini tanárt abból az alkalomból, hogy a Linné-éremmel tüntették ki. A szakosztály a két indítványt elfogadja és foganatosításával az elnököt bízza meg. 202 8ZAK0SZTÁLYI ÜGYEK A növénytani szakosztály 1915. évi május hó 12-én tartott 205. ülése. Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. Elnök üdvözli a szakosztály jegyzőjét, Szabó Zoltánt abból az alkalomból, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Cephalaria génusz nionografiája cimü pályamüvét a Vitéz-dijjal és éremmel tüntette ki. Mun- kálkodásához a szakosztály nevében további sikereket kiváu. 1. Augustin B. „Adatok a Rubuslevél kémiájához" cimmel ismer- teti és bemutatja a tea pótlására gyűjtött teákból szedett mintákat és ezek kémiai vizsgálatának eredményeit. T u z s o n János felemlíti, hogy az országos hirdetményben kizáró- lagosan ajánlott Rubus fndicosus-sa\ szemben az előadótól bemutatott R. caesius minta sokkal illatosabb és ebből ítélve éppen ez utóbbi felelne meg jobban a tea pótlására. 2. Bubák F. „Adatok Montenegró gombaflórájához" cimíí dolgo- zatát előterjeszti M o e s z G. [Megjelent a Bot. Közi. 1915. évf. 97. és (39) oldalán.] ;5. Szabó Z. ..A Cephalaria génusz rendszere" cimmel bemutatja a Cephalaria génuszról kidolgozott monográfiájának rendszertani részét, vázolja a megalkotott új rendszert, bemutatja a fajok szárított példányait és anali- tikus rajzait. Elnök és T u z s 0 n J. üdvözli az előadó beható tanulmányát, az utóbbi örömmel látja az előadásban kidomborod*) növényföldrajzi és fejlődéstörté- neti irányt. 4. A bemutatások során Szabó Z. bemutatja a növénykertben virító Primula sinensist, háromemeletes ernyős virágzatával. Hollendonner F. újólag bemutatója azt a fatörzset, amelyet S z a- lóki R. a szakosztály 1914. évi május hó 13-án tartott ülésén mutatott be, mint kőrisfába oltott hársfát. Megállapítja erről, hogy ez nem egyéb, mint egymásba oltott két hárs. M á g o c s y - D i e t z S. bemutatja a tudományos akadémiák nemzet- közi bizottságának kiadványát, amely a világirodalom repertóriuma. A mtí címe : International Catalogue of scientific Literature tenth annuel issue. M. Botany, published for the international council by the Royal society of London. — Bemutatja egy Mj^othallophyta aethaliumát, melyet a növény- tani intézetben cserfakérgen tenyésztett. Megemlékezik a budapest-székesfővá- rosi VIII. kerületi Horánszky-utcai reáliskolában tett látogatásáról, ahol a természetrajz-chémiai tanítást tanulmányozta. Különösen kiemeli dr. med- gyesi Somogyi István, a természetrajz tanárának módszerét, mellyel tanítványainak a növények szöveti szerkezetét demonstrálja, bemutatja a tanulók készítette ügyes mikroszkópos rajzokat. — Végül felhívja a szak- osztály figyelmét az egyetemi növénykertben virításnak induló Agavé ame- ricana-rsi, amelynek viritása körülbelül a nyár derekára fog esni. 5. A szakosztályi ügyek során M o e s z G. jelenti, hogy Szabó Z., a Botanikai Közleményekre tett eddigi 50 K ás alapítványához csatolta azt az írói díjat, amelyet boldogult F u c s k ó M i h á 1 y-ról irt megemlékezéséért kapott, továbbá az egész összeget száz koronára egészítette ki. SZAKOSZTÁLYI UGYRK 203 A növénytani szakosztály 15)15. évi október Iió 13-án tartott 206. ülése. Elnök : Klein Gyula. Jeg-yzö : Szabó Zoltán. 1. Elnök melegen üdvözli Moesz Gusztávot, aki a budapesti tudományegyetemen a mikológis'iból magántanári képesítést nyert. A szak- osztály nevében további sikeres működést kíván a botanikai kutatások terén és eredményes munkásságot új hivatásában. Örömmel közli a szakosztállyal, hogy utolsó ülésünk óta tagtársaink közül többen tűntek ki vitézségükkel a harc mezején. így Sz urak János az ezüst signum laudist kapta a vitézségi szalagon, továbbá V a r g a F e r e n c a kis és nagy ezüst vitéz- ségi érmet, Gürtler Kornél a bronzérmet, F ó r i s s Ferenc a II. oszt. vitézségi érmet és Szűcs J ó z s e f az I. oszt. ezüst vitézségi érmet érdemelte ki. Szomorodott szívvel jelenti, hogy a nyár folyamán több gyász- eset is érte szakosztályunkat. Elhunyt B a r t h József nyugalmazott hosszúaszói evangélikus lelkész, Erdély flórájának neves kutatója. Hathalmi G a b n a y Ferenc erdötanácsos, a ki szakosztályunknak buzgó tagja, üléseinknek szorgalmas előadója volt, augusztus hó 10-én Budapesten meg- halt. A háború ragadta el az élők sorából Raab Alajos budapesti ker- tészeti tanintézeti főkertészt, aki a harctéren szerzett betegségében május hó 20-án hunyt el és Höfle Győző középiskolai tanárt, aki mint tarta- lékos hadnagy és a cs. kir. 25. gyalogezred 9. századának parancsnoka, június hó 3-án Przemysl ostromában hősi halált halt. A szakosztály felállással ad kifejezést fájdalmas gyászának. 2. Bodnár János „Újabb adatok a növényi lélekzés biokémiai ismeretéhez" címmel tart előadást. A növényi anaerob lélekzés biokémiai tanulmányozása terén ezideig nyert eredmények ismertetése alapján előadó arra a következtetésre jut, hogy ha a növényi anaerob lélekzés biokémiai szempontból általában nem is mondható azonosnak az alkoholos erjedéssel, de a lélekzési folyamatban a legfőbb szerepet játszó cukornak az elbomlása az anaerob viszonyok mel- lett eltartott növényekben teljesen az alkoholos erjedés analógiájára történik. 3. Kari János vendég „A viridis típusú Euglenák magosztódásá- ról" szóló tanulmányát előterjeszti ifj. E n t z Géza. (Lásd a Bot. KözL 1915. évf. 135. oldalán.) 4. Szabó Zoltán ismerteti Jablonszky J. „Euphorbiae-Phyl- lanthoideae-Brideliae" című művét, amely a „Das Pflanzenreich" vállalatban jelent meg. (Lásd a Bot. Közi. 1915. évf. 193. oldalán.) 5. Jegyző jelenti, hogy új tagokul jelentkeztek : dr. Payer Endre orvos Pozsony, dr. S i m o n o v i c s R a d i v o j orvos Zombor, M. kir. Ken- der- éslenterraelési szakintézet Budapest, L a i s z k y László könyvkötő Esztergom, Niemands Vilmos pénzügyi számtiszt Szelistye, Kálovics Rezső tanár Budapest. Üj átalányosul jelentkezett : Áll. polg. fiúiskola Üjpest, Lantos Ernő bölcsészhallgató Budapest, Gosztonyi István földbirtokos Budapest, A p á t h y István M. A. V. ellenőr Budapest, Bothár Emil polg. isk. igazgató Besztercebányán, Komárom megyei Könyvtár, M. k. áll. főreáliskola Brassó, R. kath. Tanitónőképzőíntézet Kiskunfélegyháza, FelsőKeres- k e d e 1 m i iskola Kaposvár. Meghalt azokon kívül, akiket az elnök jelen- 204 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK tett be : S k u 1 1 é t j- J á n 0 8 dr. ügyvédjelölt Zentán, S i p o s Zsigmond Püspökladánj-. Jegyző jelenti, hogy az áprilisi ülés határozata szerint az Elnök a szakosztály nevében üdvözlő iratot küldött P f e f f e r W. lipcsei és E n g- 1 e r A. berlini professzoroknak. Ezen üdvözlő iratunkra a következő vála- szok érkeztek : I. In dieser ernsten Zeit hat ja der einzelne gegenüber den Gesammt- interessen zurückzutreten und wenn Sie trotzdem meiner gedachten, so bin ich Ihnen dafür besonders verpflichtet. Gestatten Sie alsó, dass ich meinen herzlichí^ten Dank für die freundlichen und anerkennenden Glückwünsche und Worte ausspreche, die Sie mir zu meinem goldenen Doktor-Jubilauni und zu meinem siebzigsten Geburtstag sandten. Mögé es aber vf)r allém in ErfüUung der uns gemeinsam beseelenden Wünsche recht bald gelingen, unsere Feinde so nieder zu werfen, dass wir einen günstigen Érieden er- zwingen können. In ausgezeichneter Hochachtung ergebenst Prof. Dr. W. P f e f f e r p. m. II. Der botanischen Sektion der k. ung. Naturwiss. Gesellschaft be- ehre ich mich meinen ergebensten Dank für die überaus freundliche Be- glückrsvünschung zu der mir zu Teil gewordenen Verleihung der Linné-Medaille aussprechen. Es würde mich freuen, wenn ich noch einiges leisten könnte, wodurch die mir adressierte Anerkennung gerechtfertigt A^rde. Mit den bestén Wünschen für das Gedenken der ungarischen Naturwissenschaftli- chen Gesellschaft A. E n g 1 e r p. m. Elnök inditvánAára a szakosztály elhatározza, hogy e két levelet a szakosztályi ülésről szóló tudósításba egész terjedelmében beiktatja. hírek, Ö Felsége, a király, csíkmádéfalvi Istvánffi Gyula dr. t, a központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet igazgatóját a budapesti József- műegyetem növénytani tanszékére nyilv. rendes tanárrá nevezte ki és neki a szőlészeti állomás és ampelológiai intézet szervezése, vezetése és fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta. A m. kir. földmüvelésügyi miniszter Degen Árpád dr., egyet, m. tanárt, a budapesti m. kir. vetömagvizsgáló-állomás igazgatóját az ampelológiai intézet igazgatásával és átszervezési tervezetének elkészí- tésével bizta meg. A m. kir. közoktatásügyi miniszter Lányi Béla, szegedi áll. fels. leányisk. tanárt a trencséni állami felsőbb leányiskolához igazga- tóvá nevezte ki. Willstátter R. titkos kormánytanácsos, tanár Berlin-Dahlemben, elnyerte az 1915. évi kémiai Nobel-dijat. Igen sokat foglalkozott a növények festékanyagaival és legfőbb érdeme, hogy a chlorophylnak és a virágok színes anyagainak megállapította kémiai összetételét és szerkezetét. hírek 205 Vierhapper Ferenc dr., a növényrendszertan magántanára, ínyilvános rendkívüli tanári címet nyert. Nathanson wSándor dr., a lipcsei egyetem rendkívüli tanára, magántanári képesítést nyert a bécsi tud. egyetemen a rendszeres növénytanból, különös tekintettel a kísérleti átörökléstanra. A hadbavoiiult szaktársakról. Blattny Tibor kir. erdöfelügyelö, főhadnagy, az északi harc- téren királyi elismerésben részesült, elnyervén a Signura laudist. Gombocz Endre dr., felsőbb leányiskolái tanár, aki mint főhad- nagy az északi harctéren tartózkodik, legfelsőbb elismerésben része- sült. (Signum laudis.) Hőfle Győző Rezső, okleveles székesfővárosi tanár, tartalékos hadnagy, a cs. és kir. 25. gyalogezred 9. századának parancsnoka, f. évi június 3-án, 29 éves korában Przemysl visszavételénél, száza- dának élén, roham közben iiösi halált halt. A tomanovicei templom közelében nyugszik. Jablonszky Jenő dr., a m. kir. földtani intézet asszisztense, liadapród, orosz fogságba esett. Moesz Gusztáv dr., egyet. ni. tanár, a Magy. Nemz. Múzeum igazgatóőre, aki mint népfelk. hadnagy több hónapig a déli harctéren Tolt, majd Budapesten teljesített katonai szolgálatot, a m. kir. hon- védelmi miniszter rendeletével bizonytalan időre felmentést kapott. Raab Alajos, a budapesti kertészeti tanintézet fökertésze, az északi harctéren szerzett betegségében f. évi május 20-án a sátoraljai megfigyelő kórházban hastífusz következtében elhunyt. Schveitzer József dr. tanítóképzöintézeti tanár, tartalékos had- nagy, orosz fogságba esett. Szurák János dr., a Magyar Nemz. Múzeum segédöre, tarta- lékos főhadnagy, az ellenség előtt tanúsított hősies és eredményes magatartásáért az északi harctéren, ismételten részesült a legfelsőbb elismerésben és ennek jeléül az ezüst Signum laudist kapta. Legújab- ban pedig a III. oszt. katonai érdemkereszttel tüntették ki. Varga Ferenc, a budapesti tud. egyetem tanársegéde, az ellen- ség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a bronz, a kis és a nagy ezüst vitézségi érmet nyerte és hadnaggyá lépett elő. Zsák Zoltán, a budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló-állomás asz- szisztense, népfelk, főhadnagy, az északi harctéren megsebesült. Meghaltak. Klein Gyula dr., a budapesti József-műegyetem nyugalmazott nyilv. rendes tanára, a Magyar Tud. Akadémia rendes tagja, a kir. magy. természettud. társulat növénytani szakosztályának tiszteletbeli elnöke 1915 november hó 21-én, 72 éves korában, rövid betegség 206 HÍREK után Budapesten elhunyt. Temetése nov. 23-án délután folyt le a Kerepesi-úti temetőben tudományos életünk nagy részvéte mellett. Ravatalánál RaÖ'ay Sándor evang. lelkész, Schafarzik Ferenc dr. ma- egyetemi tanár és Mágocsy-Dietz Sándor dr. tud. egyetemi tanár búcsúztatta el. Barth József evang. lelkész 1915 július 29-én 82 éves korá- ban Nagyszebenben. Brancsik Károly dr., kir. tanácsos, Trencsén vármegye tiszti főorvosa, a vármegyei Múzeum-Egyesület megalapitója és igazgatója, 1915 november 18-án, 74 éves korában, Trencsénben. Hatbaimi Gabnay Ferenc, kir. erdötanácsos, szakosztályunk régi tagja, a botanika lelkes barátja. 1915 augusztus hó 10-én, 56 éves korában, Budapesten. Hoeck Fernando dr., a steglitzi reálgimnázium tanára, 1915 febr. 18-án. A bevándorolt növényekről szóló dolgozatai tették nevét különösen ismertté. Kraepelin Károly dr., a hamburgi természetrajzi múzeum igazgatója és a gyarmat-intézet tanára, 67 éves korában. DIE BOTANISCHE SEKTION DER KGL. UNG. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GE- SELLSCHAFT meldet mit tíefer Trauer, dass JÚLIUS KLEIN pens. öff. ord. Professor an dcr techníschen Hochschule in Budapest, Ehrendoktor der math. naturw. Fakultát der Franz Josef-Universitát in Kolozsvár, ord. Mítgiíed der Ung. Akademie der Wiss., Aus- schussmitglied der Kgl. Ung. Naturwiss. Gesellschaftt Gründungs- mítglied, durch lange Jahre hindurch Vorsitzender und spáterhin Ehrenprásident unserer Sektíon, am 2L November, ím 72. Lebensjahre nach kurzem Leiden gestorben ist. In dem Dahingeschiedenen habén wíf unseren begeisterten Führer verloren, der nicht nur in der Begründung unserer Sektion regen Anteií genom- men, sondern auch bis an sein Ende mit Liebe und Hingebung unsere Angelegenheiten unermüd- lich pflegte. Seine wissenschaftliche Tátigkeit ist weit bekannt und durch seine gewissenhafte und überzeugende Lehrweise verpflichtete er eine Reihe von Schülern zu tiefen Dank* Seine Leiche wurde am 23. November, nach- mittags halb 4 Uhr im Kerepeser Friedhofe, in Bei- sein unserer Gelehrtenkreise, beigesetzt. Seine irdische Hülíe ist nun im Vergehen, aber sein Geist wird fortleben in unserem ehrenden An- denken. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEX FÜR DAS AUSLAND RED. VON J. KLEIN BÁND XIV. 25 IV. 1915. HEFT 1-2. Eröffnungsrede von S. Mágocsy-Díetz, Vorsítzendem der botaníschen Sektíon.^ (Ung. Oiiginaltext Seite 1.) Vorsitzender hebt in seiner Eröffnungsrede hervor, dass die 200. Sektions-Sitziing Gelegenheit bietet einen Rückblick zu tun auf die TatigTíeit der letzteu 100 Sitzuiigen, derén Ergebnisse nicht nur dns Verdienst der Sektion, sondern auch das der Naturwissenschaft- lichen Gesellscbaft sind, die diirch ihr stíindiges Interessé nnd ihre Unterstützung die Sektion zu grossem Dank verpflichtet. Vorsitzender dankt aucb den Vertretern der Gesellscbaft, wie der zoologiscben Sektion für ihr freundliches Erscheinen. Die botaniscbe Sektion konstituierte sicb am 12. November 1891 und bielt eben beute ver 23 Jahren ihre erste, am 10. Február 1904 aber ihre 100. Sitzung. Seit der 100. Sitzung wurde — ob- wohl der Katalog der ungarischen Flóra noch nicht vollendet werden konnte — sowohl die Erforschung der ungarischen Flóra, als das Stúdium von Fragen allgemeinen Interesses íieissig fortgesetzt, Ausser den regelmJissigen Sitzungen hielt die Sektion auch einige Festsitzungen, 80 am 22. Miirz 1907 zur Erinnerung an Diószegi und Fazekas und ain 23. November 1912 zur Ehrung des Prof. Július Klein aus Anlass seiner 40jahrigen Lehriátigkeit, weiter nahm die Sektion teil an der am 23. Mai 1907 im Vérein mit der zoologiscben Sektion abgehaltenen LinnéFeier, sowie am 19. Dezember 1909 an der Nendtwich-Feier. Die Sektion veranstaltete ausserdeni auch mehrere Ausflüge. Die Tiitigkeit der Sektion ist auch aus dem Organ der Sektion, den „Botanikai Közlemények", ersichtlich, die, 1902 beginnend, jetzt in 1000 Exemplaren gedruckt werden und infolge ihrer deutschen Auszüge nun auch im Ausland Eingang fanden. Ausser den Stiftungen der botanischen Sektion (2123 Kronen) wurde auch eine Simonkai- Stiftung gesammelt. In der verflossenen Zeit hatte die Sektion auch schwere Verluste, so durch den Tod von M. Staub, V. B 0 r b á s, L. S i m o n k a i^ K. F 1 a 1 1 von Alföld, S. F e i c h- tinger, J. Csató, sowie der Prasidenten der Naturwissenschaft- lichen Gesellscbaft: V. Wartha und B. Lengyel. Diese Verluste * Aus Anlass der am 9. Dezember 1914 gehaltenen 200. Sitzung der botanischen Sektion. Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 7 (2) ERÖFFNUXGSEEDE VON S. MÁGOCSV-DIIÍTZ werden durcL die Arbeitskraft der neuen. jüngeren Fachgenossen ersetzt, und so böffen wir, dass dureh intensivere Arbeit sowie das Zusammenhalten aller Fachgenossen es uns gelingen wird, nach Ein- tritt des Friedens unserem gesteckten Ziele nüber zu kommen und dass wir unter Mitwirkung der landwirtschaftlichen Kreise es werden dartun können, dass die „seientia aniabilis" zugleich aiich eine „scientia utilis" ist. Nur nuiss unsere ganze Gesellsehaft von der Liebe zur Natúr durchdrungen sein, was sowolil die Naturwissen- schaftliche Gesellsehaft, als unsere Sektion gleichermassen zu erreichen bestrebt war und in Zukunft dureh erhöhte Tatigkeit noch niehr zu fördern trachten wird. (A7.) Z. Szabó: M. Fucskó. (Nachnif.) (Ung. OrigiiKiltext Seite .").) Von deu ziitii Kriegsdieiist einberiifenen, wirkendeii Mit- gliedern der botanisclieii Sektion fand M. F u c s k ó ani 8. Dezem- ber 1914 auf dein serbischen Kriegsscliaiiplatze, in der Nahe von Araiigyelovac den Heldentod. Zu Cegléd arn 21. Február 1885 geboren, besuclite er die Elemeutar- und Bürgerscliule iu seinera Heimatsorte, das Gym- nasium aber am ev. lutli. Lycenni in Sopron, wo er bereits drei naturwissenscliaftliclie Preist'ragen gewann. 1904 — 1909 >var er Hörer der üniversitat in Budapest, wo ihni für seiue Arbeit: „Yergleichende Anatoniie der Leguniinosen Fruclit" der Ain- stein-Preis zugeurteilt wurde. 1909 wurde er Doktor der Philo- sophie und 1894 erliielt er das Diplom als Mittelschulprofessor. Vom 1. Január 1909 bis 31. Juli 1910 war er Demonstrátor am Lehrstuhl für Botanik an der üniversitat Budapest und spáter Praktikant. vom Dezember 1910 an aber Professor fíir Naturgeschiclite am ev. lutli. Gymnasium iu Selmecbánya. Er befasste sicli besonders mit vergleichenden morpholo- gischen und physiologischen Fragen und die Ergebnisse seiner Untersucliungeu erscliienen in einheimischen und ausliindisclien Fachorganen (siehe Seite 11 des ungar. Textes). Seine griind- lichen Versuche und seine mit besonderer Sorgfalt ausgefülirten Beobachtuugen und ünteríuchungen fiihrten zu wertvollen Daten über die Morphologie und Entwicklung der Friichte der Papilio- naten sowie zur anatomischen P]rklarung ihrer Iiygroskopischen Bewegungen ; über die Biologie der Campanula-Blüten ; über die Entsteliung der hypertrophisclien Gewebe ; weiters über die Regeneratiorisfahigkeit der Cotyledonen ; über die Heterokarpie von Atriplex und die Parthenokarpie von Morus. Allé diese seine Arbeiten zeugeu von seinein grossen Fleisse, seinen gründliclien Kenntnissen und besonderen Faliig- Z. SZAriO : M. FÜCSKO (3) keiteii. Auch war er in seiner Lelirtütigkeit aiisgezeichnet. Seine Fíichgenossen begleiteteii seine Tiitigkeit mit grossen Erwartun- gen, docli der scliöiie und vielverheissende Anfang fand durch eiiie feiiidliche Kiigel ein zii frülies Ende. {KI) *f" M. F u c s k ó : Über díe Heterokarpíe von Atríplex hortense und Atriplex nítens.' (Ung. Üriginaltext und Abbildungcii Seitc 12.) Die vertikalen und horizontalen Früchte - von Atriplex hortense und Á. nite^is können hinsichtlicli der (^ualitiit ilirer Sainen- körner zweierlei sein, nünilicli gelbkörnige und schwarzkörnige. Die gelbkörnigen können von den sclnvarzkörnigen iiusser- lich durch ihre Grösse und die Gestalt ihrer Brakteen, welche -. 74. Fír-. 22. - B a a r, a. a. 0. Tat' I. Fig. ''S— 4. ÜBKI! ÜIE HETEROKARPIE (5) köniigen Früchte znsammen vor imd in cliesem Falle sitzen die gelbköriiigen Früchte immer ani Ende der Áhrenspitze^ \Yalirend mail die schwarzkörnigeii nahe ziir Basis voríinden kann. Untersiichen wir nuii die gesamten Ahreu einer entwickel- teren Rispe. Án áen der Spitzen iialien Aliren dominieren die gelbkörnigen Früchte und die schwarzkörnigen fehlen entweder ganz, oder aber sie sind in einer sehr geringen Anzahl vorhan- •den. An den ii literen Zvveigen der Kispe erlangen die letzteren das Ubergewicht. Es konimt jedoch vor, dass wir an der ganzen Rispe kauni eiiie schwarzkörnige Frucht voríinden, wáhrend bei andereii fást ausschliesslich die letzteren vorkommen. Zwischen der Lage dieser Rispen und der Qualitat der Sameukörner habé ich den folgenden Zusaininenhang gefunden : die gelbköriiige Boschaífenheit erhált verhiiltnismassig an der endstándigen Rispe der Zweige den pragnantesten Ausdruck, verwischt sich von der Spitze abwarts stufenweise und im Gegen- satze zii ihr herrscht die schwarzkörnige Beschaft'enheit immer mehr vor. Ebendasselbe Verhaltnis können wir auf der höchsten Stufe, nahmlich in ihrer Beziehuiig zu der Lnge der Seitensprosse feststellen. An den untersten Seitenzweigen habé ich oft aus- schliesslich schwarzkörnige Früchte vorgefunden, an den hölieren schwarz- und gelbkörnige und zu oberst an der Spitze der Hauptsprosse fást ausschliesslich oder zuiii wenigsten in über- ■\viegender Anzahl gelbkörnige. Zum Stúdium der Lageverháltnisse der vertikalen Früchte habé ich besonders solche Exemplare gewahlt, an welchen die Seitensprosse mit den Hauptsprossen verglichen verhaltnismiis- sig schwach entwickelt waren und die Seitensprosse zweiter Ord- nung unniittelbar ober der Blattachsel in je einer Rispe ihre Forísetzung fanden. Die untersten Seitensprosse erster Ordnung sitzen der Blattstellung entsprechend dekussiert in gleicher Höhe zu Paareu an der Seite des Hauptsprosses, entsprechen daher beim Záhlen in Paareu je einem Seitensprosse, weil sie in Bezúg auf die Qualitat der Sameukörner eine volle Übereinstimmung zei- geii. Die obersten Seitensprosse weisen einen stufenweisen Ubergang in die endstandige Rispe der Hauptsprosse auf und deshalb ist die Feststellung der Grösse dieser lerzteren in allén Fallen beüebig. In der folgenden Tabelle Xr. 1. liabe ich den Ausweis von €inem 195 cm hohen Exemplare mit dicht besetzten Rispsn von Atriplex hortense f. rubra liort. angefertigt. (6) M. KUCSKO 1. Tahelle. Heihen- foli;e der Seiten- sprosse gesaiute vertikale Früchte A 11 je einem Seitensprosse Liinge der Seiton- sprossen in cm gélbe vert. Früchte schwarze i •ert. Früchte zusammen in % zusammen in «/. Endstándige Rispe 323 142 44 181 56 18 30 66 23 35 43 65 9 29 92 28 30 64 70 10 28 123 44 36 79 64 11-5 27 127 43 34 84 66 12 26 151 54 36 97 64 13 25 171 54 31 125 69 16 24 228 73 32 155 68 18 23 255 53 21 202 79 18 22 268 50 19 218 81 22 21 354 87 25 267 75 24 20 278 40 14 238 86 22 19 535 78 13 462 87 33 18 569 78 14 491 86 34 17 667 48 7 619 93 37 16 754 35 5 719 95 46 15 544 95 3 529 97 44 14 701 47 7 654 93 59 13 .91 38 4 753 96 63 12 781 60 9 721 91 73 11 606 91 15 515 85 67 10-9 696 8(3 12 610 88 71+80 8—7 1232 60 5 1172 95 68 + 80 6-5 583 18 3 565 97 1 16+87 4-3 1001 2 — 909 1(10 91+62 2—1 1 135 — — 135 100 40 + 16 Zusanimon 12033 1322 11 10711 89 — In der Verteilung der vertikalen Frttclite ist alsó eine aiif die ganze Pflanze sich erstreckeiide Harmoiiie walirnelimbar. lm Öiiiue dieser Harmouie stehen die gelbkörnigen Früchte nach den Spitzeii zu, die scliwarzkörnigen aber gruppieren sich iu der Náhe der Basis (Vergl. Fig. 9). lm Falle des Dominierens der schwarzkörnigen Früchte ent^Yickelll sich die gelbkörnigen an den untersten Seitensprossen schon überhaiipt gar nicht. i'BlíR DIK HKTEROKARPIE (7) Es gibt aber Exemplare, an welchen die gelbkörnigen Früchte vorherrschen. oder an welchen die zweierlei Früchte beinahe in gleicher Zalil vertreten sind. An den let/.teren ersclieinen die gelbkörnigen aiich an den unlersten Seitensprossen, jedocli die in der Verteilung wahrgenomniene Regelmassigkeit behauptet sich aucli hier, was die von einein anderen Exeinplar der A. hortense í. rubra angefertigte Tabelle (Sielie ini ungarischen Text pag. 28 und ebenso das Grapliikon (Fig. 10) am bestén beweist. Die in der Lage der zwei Formen der veriikalen Früchte sich zeigende Beziehung ist auch fiir die horizontalen Früchte gültig. weil derén gelbkürnige Formen inimer an den Spitzen erscheinen und zwar in erster Reihe in den oberen Regionén der endstandigen Rispe der Hauptsprosse und der oberen Seiten- sprosse. In den folgenden Zeilen -werde ich niich mit der absoluten und relativen ZahI der verschiedeneu Fruchtformen befassen, so wie sie an den einzehien Individuen erscheinen. Aus der fol- genden Tabelle Nr. 2 ist es ersichtlich, dass die absolute und relatíve Zalil der Fruchtformen ausserordentlich grosseu Schwan- kungen unterworfen ist. 2. Tabelle. Namcii Flöhe der ! Pllanze in cm. 1 Gesamt zahl der Frucht- formen Zahl der vertikalen Früchte Zalil der horizontalen Früchte E 3 2 zusam- men gelb in "/« schwarz in ",o zusam- men schwarz in ",o gelb in »/o 1 Atriplex hortense 90 278 257 96 4 21 14 86 2 fr n 75 238 207 98 2 31 23 77 3 » »» 90 300 293 86 14 7 — 100 i 4 » w 112 807 773 98 2 29 23 77 5 » » 100 901 727 67 33 174 7 93 6 TI » 114 410 385 100 25 20 80 7 » » 130 4369 3449 30 70 920 — 100 8 » » 140 3036 2460 60 40 570 12 88 9 Atriplex hortense f. riiln-a . . 128 2721 2367 48 52 354 — 100 101 n 195 12954 12033 11 89 921 — 100 11 „ 225 10545 9242 15 85 1303 100 12 Atriplex nitens 86 329 305 70 ;{0 24 100 i;j *; í7 130 3166 2518 40 60 548 — 100 14 » ;> 140 ! 1621 1361 44 56 260 100 ir, » » 210 28589 18487 18 82 10102 100 16 " " 330 68119 i 56886 29 71 11231 100 17 » n 330 281282 215262 41 59 66120 100 (8) M. FUeSKÓ ZAvischen der absoluten Zahl der Früchte und der relativeu Menge der Fniclitfornien zeigt sich irg-endein Ziisammenhaiig. lm Zusamnienliaiig mit der kleineren absoluten Zahl der Früchte ist auch eine Vermehrimg der gelbkörnigen Beschafi'enheit beson- ders in deu vertikalen Früchten wahrnehmbar. in den horizon- talen schon Aveniger. doch liefern auch dórt die extrémen Falle dafür ausdrücklich den Beweis. Ferner iibt die in den vertika- len Früchten zuin Übergewicht gelangte gelbkörnigeBeschatleu- heit meistens auch für die Ausgestaltung der horizontalen Früchte eine Wirkung aus, weii die gelbkörnigen horizontalen Früchte grösstenteils erst dann erscheinen, wenn die ttberwiegende Mehr- heit der vertikalen Früchte gelbkörnig ist. lm Falle die gelbkör- nige Beschaffenheit in den vertikalen Früchten zu geriiigerer Gel- tung gelangt, sind die horizontalen Früchte insgesamt schwarz- körnig. Der Ziisammenhang zwischen der Qualitat der Samenkör- ner und dem \Yuchse der Pflanze hat sich in den Versuchen Co hn's in einer gerade entgegengesetzten Form geaussert/ Nach ihm habén sich die gesaniten Fruchtformen der grosswüchsigen, gut ernahrten, 2 m hohen Exemplare fást ohne Ausnahme zu gelbkörnigen entwickelt, an schleclit ernahrten Exemplaren v^-urde dagegen die Mehrheit der Früchte schwarzkörnig. Über dasZahlen- verhaltnis der Samenkörner der kraftiger gewachsenen Exemplare seines ersteii und zweiten Yersuches teilt er leider keine genauen Daten mit und so ist es nicht uninöglich, dass er bei der Festslel- king der Qualitat der Samenkörner nicht allé an der Pflanze zur Entwicklung gelangten Samen in Betracht gezogen hat, sondern nur die endstaiidigen líispen, von welchen ich schon weiter oben festgestellt habé, dass bei diesen meistens die gelbkörnige Beschaf- fenheit dominierí. Xur so konnte er zu dem Resultat gelangen, dass sich an grosswüchsigen, gut ernahrten Individuen ausschliess- lich gélbe Samenkörner entwickeln. Falls er auch die unteren Seitenweige der Hauptsprosse in Betracht gezogen liátte. vrürde er gewiss in genügender Anzahl auch sclnvarze Samenkörner vorgefunden habén, von welchen ich nachgewiesen habé, dass sie in der Xahe der Basis zu finden sind. Die Entwicklung der Früchte. An den Ahren der noch jungen Rispe werden die Vorblat- ter der vertikalen Früchte in einer der Spitze zu laufenden Serié stufenweise immer kleiner und in dicsem Altér kann noch nicht entschieden werden, welche Frucht gelbkörnig und welche schwarzkörnig sein wird. 1 Cohn, a. a. 0. pag. 81—84. Versucli 1—4. ÜBER DIE HETKROKARPIE (9) lm spateren Stádium der Entwicklung: ist betreft's der Grösse dei- Vorblatter eiiie wesentliclie Vei-anderung wahrnelimbar. Die eudstaudigeii Früchte der Ahreii werdeii viel ümfangreiclier, alg die unteren, wo docli anfánglich die Sache umo-ekehrt war. Die in der Nahe der Spitze befiiidlichen vertikalen Früchte mit grösseren Vorbláttern werden iiisgesamt gelbköniig und die nahe zur Jiasis vorgef'undenen mit kleiiieren Vorbláttern werden schwarzkörnig. Auf Grundhige der akropetalen Entwicklungsreihenfolge könnte man erwarten, dass die lieihenfolge der Reife eiiie gegen die Spitze fortschreiiende sein wird. In Wirklichkeit geschieht gerade das Gegenteil, weil sich die x\nzeichen der Reife an den die Spitzen einuehnienden vertiiíalen Früchten mit grossen Vor- bláttern zuerst zeigen. Der Reifeprozess schreitet aber uicht in einer lückenlosen Reihenfolge gegen die Basis zu, sondern wird an der oberen Grenze der schwarzkörnigen Früchte unterbrocheii, wodurcli die t'rühere Reife der gelbkörnigen eine bestimmte Form annimmt. Die volle Reife der schwarzkörnigen Früchte erfolgt spiiter. Die an den gelbkörnigen sich zeigenden Reifeerschcinungen aussern sich darin, dass die Vorblatter ihre grüne Farbe veilieren, gelb werden und absterben. Das Gelbwerden der Vorblatter von schwarzkörnigen Früchten beginnt viel spiiter. Es fragt sich nun, auf welcher Stufe der Reife beíinden sich die Samenkörner am Beginn des Gelbwerdens der Vorblat- ter. Das Albumén in den gélben Samenkörnern ist in diesem Altér noch saftreich und macht den Eindruck, als ob es noch ganz unreif ware. Das Albumén der schwarzen Samenkörner ist zu derselben Zeit schon ganz dicht, enthált wenig Feuchtigkeit. Die Reifezeit der schwarzkörnigen Früchte beginnt der Entwicklungsreihenfolge entsprechend früher, als die der gelb- körnigen und der ganze Verlauf nimmt in langsamem Fortschritt mit der volien Reife ein Ende. Daniit im Gegensatze beginnt die Reife der gelbkörnigen spat und infolge des plötzlich eintreten- den Vertrocknens können die Korner den volien Grad der Reife gar nicht erreichen. Im Sinne des Gesagten müssen wir die gél- ben Korner als unreif gebliebene Samenkörner qualiíizieren. Betreff's der Reihenfolge der Reife und Entwicklung der horizontalen Früchte steheu mir keine Daten zur Verfügung, nach- dem aber die Stellung der gelb- und schwarzkörnigen Formen mit der der vertikalen Früchte analóg ist, können wir mit voller Gewissheit behaupten, dass wir auch hinsichtlich der Reife der Samenkörner analógén Eigenschaften gegenüber stehen. (.10) M. FUCiSKÓ Die Teraiidermiii: nis der gelb- und schwarzkörniíien Früclite erklart. Deu Qiiotient der LaiibUíiche habé icli bezüglich mehrerer FííIIp ausíi'erechnet und die gewoiiiien Resultate in der folgeuden Tabelle Xr. o znsammengestellt. 8. Tabelle. 1 Namo c 1 Sül -ox: c 238 Vertik ale Früchttí Horizc iiit. Früclite zusam- nien selb in "/o .scliwarz in "'iJ zusam- men gelb isclnvarz in »/« '" "/o 1 Atriplexhorteiise ' 75 810 1-30 207 98 2 31 23 77 2 » ;í 90 238 278 0 85 257 96 4 21 14 86 3 , !; 5'<:^ 361 300 1-60 293 86 14 7 — lOU 4 'J » 112' 678 807 0-84 778 98 2 19 — ]00 5 » w 114' 436 410 106 385 100 25 20 80 6 » 13Ü 1924 4369 0-44 3449 30 70 920 — , 10(1 7 » » 140 2421 3030 0-79 2466 60 40 570 12' 88 8 Atriplexhorteiise f. rubra. . . 128j 13G0 2721 0-49 2367 48 52 354 — 1(1(1 n ?í 225: 2903 10545 0-27 9242 15 85 1303 — 100 10 » 1ÍJ5' 3646 12954 0-28 12033 11 89 921 — 100 ( Die Nutnnier 1—7 der Tabelle bezielien sich aní AirÍ2)lea^ hortense, derén Exemplare Nr. 1 — 5 von kleinereni Wuchse waren und lockere Rispen besasen und Nr. 6—7 solche von stárkereni Wuchse und dichten Rispen. Die Rubriken Xr. 8 — 10 beziehen sich auf drei Exemplare der AtripJe.r hortense f. rubra, von denen das erste kleinwüchsig und lockerrispig war, das zweitu und dritte aber grösseren AA'uchs^ mit dichten Rispen zeigte. Die aufgezahlten Beispiele scheinen dalier zu bestiitigen^ dass die Zunahnie des Laubflachenquotienten aut" die Entwicke- lung gelbkörniger Früchte fördernd einwirkt. Über die Folgen der Vergrösserung des Laubtiachequotien- ten können wir uns mit Hilfe gewisser natiirlicher Opcrationen Vorerfahrungen verschatt'en. Die Atriplex-Arten werden manch- mal von Raupen massenhatt befallen und diese fressen die jüng- sten Teile der Pflanze nandich den Bliitenstand der Spitze oder die nocli ganz jungen Fruchtstánde und die darunter sitzenden kleinen zarten Blatter ab. Die in den unteren Regionén befínd- lichen grösseren Laiibblatter werden von ihnen meistens ver- schont und an der so verstümmelten Pflanze können sich die Früchte gewöhnlich in viel geringerer Zahl entwickeln alsdann, wenn die Laubflache beinahe in ihrem urspiinglichen Unifange erhalten aeblieben ware. (12) M. FUC8KÓ Unter den vieleii Beispielen habé ich niir von zweien genaue Daten aufK6 schalenslrucktiir absolut iiiclit eiitscheidend sein, relatív aber doch, weil wie ininiei- aiich an je einem Individuum die Frucht- formen ernáhrfc werden, imnier die schwarzen Samen die kleinsteu und die gélben die grössten sind. In den bisherigen Erörterungen konnte ich besonders auf zwei Faktorén hinweisen, welche die Ausgestaltung der Samen- schalenstruktur beeinflussen : der eine ist die Ernahrung und der andere das ^Yacllstum. In welchem Zusaramenhang stelien nun diese beiden Faktorén zueinander? Auf Grund der beschriebenen Versuche ist offenbar, dass die Intensitat des Wachstums der Samenkörner von der Intensitat der Erniilirung abbangt, woraus folgt, dass die Ernahrung und das Wachstuni beim Zustande- kommen der gelb- und schwarzkörnigen Frnchte vereint mit- wirken. Um nun die Frage der Heteromorphie drr Samenkörner endgültig erledigen zu können. untersuchen Avir, in welchem Verhaltnis diese beiden Faktorén bei den gelb- und schwarz- körnigen Früchten zueinander stehen. Zur Lösung des fraglichen Verhiiltnisses muss ich niich neuerdings auf die von Goebel an xeropliiten Pflanzen durchgefiihrten Versuche berufen, halté es aber für unnötig, von derén Resultaten und derén zu einer Erklarung der Heteromorphie der Samenkörner dienlichen Beziehungen von neueni zu sprechen. Ausserdem habén wir mit Bezúg auf die Grösse der nach verschiedeneu Metlioden kulti- vierten Samenkörner erfahren, dass bei gleicher Intersitat des Wachstums der Samenkörner sich die Struktur der Samenschale in der den gelb- uiid schwarzkörnigen Früchten entsprechenden Art gleicherweise ausgestalten kann, je nachdem wie die Ernah- rung eine günstigere oder ungünstigere ist. \\ enn die Ernahrung in Bezúg auf das Wachstum eine günstigere ist. wird die Samen- schale dicker ísiehe bezüglich der schwarzen veríikalen Samenkör- ner die Versuche I — V), wenn dagegen die Ernahrung für das Wachs- tum ungünstig ist. bleibt die Samenschale dünn (Versuche VI — XI die gelbfarbigen vertikalen Samenkörner). Die gelb- oder schwarz- körnige Beschaffenheit der Früchte bestinmit in allén Fallen da& entsprechende Verhaltnis der Intensitat der Ernahrung und des Wachstums. In diesem Sinne kann die Ernahrung der Pflauze eine so grosse oder mangelhafte. wie immer sein. wenn die damit verknüpfte Wachstumsintensitát jeuer angemessen gross ist, entwickelt sich die Frucht in allén Fallen zu einer gelbkör- nigen. Das Gegenteil dieses Verháltnisses führt zur Ausgestal- tung der schwarzkörnigen Früchte. Auf Grund des Verháltnisses der Ernahrung und des Wachs- tums kann die auf künstliche Eingrifife vor sich gehende Verande- rung des Zahlenverhaltnisses der Fruchtformen auf folgende Art erklárt werden. Die Pflauze wáchst nach der Blüte nur an den über den Laubblattern beíindlichen Teilen, alsó in der Region der Frucht- ÜBKR Dli; HETEROKARPIK (23) Standé inteusiver. Das Wachstiim ist jedoch nicht in allen Teilen der Píianze gleichförmig. Am kraftiiisten ist es an den end- stiindigen Rispen der Hauptsprosse nud an den Spilzen der Seitenspros^en ; von den Spitzen abwarts verniindert es sich in eutsprechender Reihenfolge und ist an den der Basis der untersten Seitensprossen nahestehenden Rispen am gering-sten. In der Verteiliing des Wachstums der Achse nach der Bliite mit Bezúg auf die ganze Píianze zeigt sicli daher ganz dieselbe Regelmássigkeit. wie in der Verteilung der Fruclitformen. Die beiden decken einander vollstándig. Die überwiegende Zahl der Friichte der starker wachsenden, endstándigen Frnclitstande ist gelbkörnig. dagegen ist die überAviegende Mehrheit der an den scliwacher wachsenden unteren Fruchtstanden befindlichen Friichte schwarzkörnig. Es kann nicht angezweifelt werden, dass der Zusammen- hang des Wachstums der Fruchtstiinde und der Verteilung der Fruchtformen einen kausalen Grund hat. Dass die Sache tat- síichlich so steht, bestatigt die in den Versuchen I — V durch- geführte Operation, nach derén Durchfülirung meistenteils nur einige Risi)cn an der Pflanze geblieben sind. Diese Rispen habén sicli infülge korrelativer Ursachen bedeutend starker ent- wickelt, als sie unter normalen Verhaltnissen geworden waren, und dementsprechend hat sich auch das Zahlenverhaltnis der gelbkörnigen Friichte betráchtlich vergrössert. Das Wachstum der Fruchtformen eröriernd, habé ich mitgeteilt, dass das Wachs- tum der gélben Korner rascher und starker geschieht als das der schAvarzen ; nun aber habén wir uns davon überzeugt, dass die Dislozierung und das Verhaltnis der gelb- und schwarz- körnigen Friichte vom Wachstum der Blütenachse bestimmt wirpi()8sen. Der weishi gebliebene Teil der Streifen bezeichnet die " n-Zahl der gelbfarbigen Sanienkörner und der mit schrágen Linien schrafíierte Teil die der schwarz- farbigen. Die an der linken Seite befindliclien Zaiden bezeiciinen die von der Basis aut'steigende Reihenfolge der Seitenzweige. Die dbersten horizon- talen Streifen in den Figuren H. 10 und 12 hezielien sii'li auf die endstiin- dige Kispe des Haupt^tengels. Fig. l.j. Keimung der sdiwarzfnrbigen Sanienkörner von Atrii)lex hortense. (Aus der am 9. Nov. 1910 und am KI. Juli 1914. abgchalti'ncn Sitzung din- bot. Sektion.)' {Autorreferat.) S, Jávorka: Florístische Daten. Zweitc Mitteilung.' (Ungar. Originaltext Seite 62.) 's* 10. Sedum pallidiiiii M. B., das Ke mer (Östeir. Bot Zeitschrift XX. 1870, p. 21) aus dein Mátra-Gebirge von Párád mitteilt, ist iiach H a m e t (Tnidi Tiílisk Bot. Sada VIII. 1908, p. 30) nichts anderes, als eiiie Form des S. glaucum W. et K. mit fiinfgliedrigen Blüteii. An vielen Exemplaren des aus dem Mátra- unrl Biikk-Gebirge stamnienden S. glancnm konnte Ver- fasser grösstenteils sechsgliedrige nnd nnr sehr wenig fünf-. sieben- bis aclitgliedrige Bliilen íiiiden, wodurcli die Ansicht Hamets bekraftigt wird. Kerner zieht zum S. pallidum als Synonyni aucli S. niatrense Kit. Doch sind die Bliiten des im Kitaibel Herbárium beíindlichen S. matrense nicht fünf-, sondern sechs- bis siebengliedrig nnd stimmt wegen seinen dicliten Driisenhaaren mit dem S. glaucum var. glanduloso-pubescens Feicht. iibereiu ; diesem letzteren Namen gegenüber verliert aber nach den Nomenklatur-Regeln S. inatrense seine Prioritat. 11. Seduni altissiiimm Poir., das nach Kitaibel auch Neilreich und Schlosser-Vukotinovic von mehreren Punkteii Süd-Kroatiens erwalinen, ist aus der Fiora Ungarns zu streichen, da im Kitaibel-Herbarium unter dem Namen Semper- vivum sediforme =- Sedum altissimum eigentlich Sednm. ochro- leucum Chaix vorliegt, das ja im genannten Gebiet háufig vorkommt. 1 Erste Mitteilung sielie : Bot. Közi. Bd. XIII. 1914, Seite (16). (28) S. JÁVOKKA 12. Seduiii Hillebraiidii Fonzl, das von zalilreichen Punkten des ungarischen Alföld (die F'iiiidorte sielie auf Seite 6-1) bekannt ist, ist vollkommen gleicli mit ' Sedum Sartorianum Boiss., das aii der Unteren Donau au vielen Orteii gesammelt wurde. Sedum Sartorianum ist alsó von Südost durcli das Donantal anf die Sandfláclien des Alföld gelangt nnd erreicht bei Beregszász die nördliche Grenze seiner Verbreitung. 13. Geum iiiontaiiuin L. f. subimiltiílorum Taiiscli. Die Pflanze, die ich in den Bot. Közi. Bd. X, Seite 28 ans dem Koniitate Hnnyad von der Spitze des Slaveiu iin Pareng-Gebirge mitgeteilt liabe, muss den Nanien G. montamim X ''^í-'^í^e fiihren und zwar der G. niontanuni naherstehende Forni : G. sudeti- cíiyn Tausch. — Ueum monfanuni f. suhmultifforiDii Tausch. (= G. montannni var. geniiniflorum Horb.) sanmielte ich iin Sommer 1913 im Koniitate Manuaros, im Cserna-Hora-Gebirge, am Abhange der Tomnatek- Spitze, und zwar zwischen einblüti- gen. typischen G. moiitanum-Exemplaren. 14. Das Yorkoinmen Aon Waldsteiiiia geoides Willd. in Kroatien war bisher zweifelhaft. Klinggraffs Angabe (Lin- naea XXXI. 1861, p. 54), uach sv'elcher W o r m a s t i n i die Waldsteinia im Koniitate Várasd bei Radoboj gesammelt liátte, wnrde in der Flóra croatica von Sclilosser und V u k o t i- 11 0 V i c absiclitlich oder aus Versében iiicht erwahní und auch D. Hirc bezweifelt dieses Vorkommen (A. et G. Syn. VI/I. 1905, p. 873), Nun habén aber G. Moesz und J. B. K ü ni- ni erle diese Pflanze am 19 Mai 1907 im Koniitate i\[odrus- Fiume bei Ogulin am Bache Dobra gesammelt, so dass dadurch die Verbreitungsgrenze der Waldsteinia geoides gegen Westen erweitert wird. Ausser dem oben erwahnten zweifelhaiten Fuud- ort wáre der nachste Fnndort die Umgebung von Pécs. 1&. Die Sorbus-, Orataegus-, Pyriis-, Prunus-Arten Kitai- be!s. Kitaibels Additamenta ad floram Inuigaricam (licraus- gegeben von A. Kanitz in Liunaea XXXII. 1863, p. 305 — 642, auch als Separatabdruck) eiithalten noch viele bisher nicht fest- gestellte Pflanzennamen. Ein Teil davon ist wegen der mangel- hafteii oder felilenden Exemplare des Kitaibel-Herbariunis über- haupt nicht festzustellen ; Kitaibel selbst hat dieselben vor- lauíig nicht zur Mitteilung bestimmt und die Mitteilung einzelner v^ar oft anch nicht von entsprechendem Xutzen. Von den vielen ungeklarten Arten Kitaibels sind besonders viele unter den Rosaceen und im folgenden will ich davon die von Kitaibel benannten Arten von Sorbus^ Crataegns, Pyrus und Prunus bereinigen. Sorbus lanata Kit. (Addit. p. 280 im Separatabdruck und Herbárium Kitaibel Fasc. XIV. Nr. 187) ist dieselbe Pflanze, die S eh ülte s (Österr. Flóra ed. 2, II, 1814, p. 50) als S. laniigi- nosa Kit. beschrieb. wie das auch Borbás feststellte (Flóra von Budapest, p. 158). Sorbus lanata -= lanuginosa ware daniit KLORISTISCHE DATRN (29); bereinigt, weun iiiclit He dl und in seiner Monographie (p. 48) Sorbus lanuginosa als Hybride aría X aucuparia ansehen würde,. und zwar als zweifelhaftes Synonyni von 8. decurrens. Seine Auf- fassung hat jedocli schon C. K. S c h n e i d e r (Laubholzkunde, p. 673) nicht akzeptiert. In deni Exemplar des Kitaibel Herba- riums, das H e d 1 u n d wahrscheinlich iiiclit sah und worüber er sich nur nach der Beschreibung Kitaibels ein Urteil bil)- dete, mtissen wir bestinimt die flaumig-filzigblattrige Forni von S. aucuparia der warnieren Gegenden erkeiinen, welche mit 8. ária y(^ auc II -pária niclits geiiiein hat. Selbst Kitaibel (Addit. p. 270) sagt über die Früchte von 8. lanuginosa: „Ponia pisi niediocris niagnitudine, coccinea, basi nonnihil inipressa . . ., dann aber bei der Beschreibuiig von S. aucuparia: .Fructus... fere duplo majores, quain in S. lanuginosa". Gewiss sah Kitai- bel ein fruchtloses oder zufüUig ein aus anderen Grundén klein- früchtiges Exemplar; in seinem Herbárium aber ist kein Frucht- exeniplar. Sorbus syrmievsis Kit. (Addit. p. Í281 ; lierb. fasc. XIV. Nr. 188, „ad Illók majo lecta") ist meiner Meinung nach nichts anderes als ein steriler, junger Trieb von 8. aucuparia var. lanuginosa mit auffallend verkürzten, beiiiahe eiförmigen, scharf gesagten Bláttchen ; das Blatt mit fünf Fiederpaaren. Pyrus anqulala Kit. (apud Rochel. Ban. 1828, p. 26 ; Addit. p. 279 ; herb. fasc. XIV. Nr. 206. „In silva inter Ora- vica et Dognácska ad viam") ist nichts weiter als ein ziemlioh typischer Malits silvestris (L.) Mill. Pgrus matrensis Kit. (Addit. 278 ; herb. fasc. XIV. Nr. 205; „In silvis Matrae montis") ist gieichfalls Malus silvestris- Pyrus syrmiensis Kit. (Addit. p. 277 ; herb. fasc. XIV, Nr. 204. „ad Velika Remete") ist ebenso Mabis silvestris, mit kleinen, verhaltnismassig schmalen, beinalie kahlen Blattern. Pyrus sylvestris Kit. (Reliquiae Kilaibelianae 50 old.) von Rahó im Komitate j\Iármaros ist im Kilaibel-Herbarium nicht vorhanden. Pyrus baranyensis Kit. (Addit. p. 278 ; herb. fasc. XIV. Nr. 199; „ad Vokány" im Komitate Baranya) ist gleich Malus pumila 2íiU., somit eine kuliivieite oder verwilderte Apfelart. Pyrus csikloviensis Kit. (in Rochel Ban. 1828, p. 26 und Addit. p. 279; herb. fasc. XIV. Nr. 207; „Inter plantas csiklo- vienses") ist gewiss ein Gartenapfel, somit Malus pumila Mill. f. domestica Borkh.. mit grossen filzigen Blattern und verhaltnis- massig schmalen. keilförmigen Blattspreitegrund. Pyrus ciliata vei mar^maifa Kit. (Addit. p. 278; herb. fasc. XIV. Nr. 200. „Pro nivali missa a Mauksch e Scepusio, ubi in hortis ruricolarum sponte ereseit) ist nichts anderes als Pyrus pyraster (L.) Borkh. Pyrus slavonica vei albicans Kit, (Addit. p. 279 ; herb. fasc. XIV. Nr. 201; „Ad arcem vetustam non procul Nassica (30) S. JÁVORKA in Slavonia") ist Pyrus nivalis Jacq. mit lialbreifen Frücliten, schon etwas dem P. elaeagrífolia Pali. nahestehend. alsó mit etwas schmalereii, verháltnismássig dickeii, tilzigen Bláttern. Es wíire interessant zii wissen, ob dórt P. nivalis überhaiipt noch gedeiht und ob sie dórt unter solchen Verhaltnissen wáchst, aus denen anf ihr dortiges nrspriingliches Vorkominen geschlossen werden köunte V Pijrus cana Kit. (ex Schulzer, Kanitz et Knapp, Verh. d. Zool. bot. Gesell. XVÍ., 1866 p. 157) ist iin Kitaibel-Herbarium niclit voriianden. Crataegus ovális Kit. (Addit. j). 282 ; herb. fasc. LIV. Nr. 128) ohne Angabe des Fundories. ís^acli nieiner Ansicht C. mono- {jyiia Jacq. mit weniger gelappten Bláttern. Höchstens die Kelch- ziptel deuten einigermassen anf C. oxijacantha, da ihre innere Seite etwas flanmig ist, das koninit aber nianchmal aucli beim typischen C. nionogyna vor. Kitaibel'i> Exemplar hat Friichte und diese entsprecíien. obwolil halb reií", denen von C. mono- ^vna. Darum kann ich die Auffassung derer (Ascherson et Grab- ner Syn. VI. 11. p. 36; C. K. Schneider Handb. d. Laubli. I. p. 78 i) nifht teilen, die nach Kitaibels Beschreibung C. ovális íils eine Form des hybriden C. monogyna X oxyacantha ansehen. Primus hicrenata Kit. (Iierb fasc. LV. Nr. 54; „ab 111. I). A. Festetics missa") ist eine ziemlich typisclie Prunus fruti- ^osa Pali. Primiis snlicifolia Kit. (herb. fasc. LIV. Nr. 124 [non ^lioruin], ohne jede Bezeichnung) ist gleichfalls P. friiiicosa und zAvar ein steriler Sommertrieb, aber mit anífallend schmalen, mehr weniger lanzettlichen, ungefáhr 6 cm. langen Bláttern, die untereu kauni stumpfer, als die oberen. Ein blühendes Exemplar ist auch beigelegt und dessen Blatter sind auch langer, wie bei -der typischen P. fruücosa. Die ganz jungen, noch nicht ent- Avickelten Blatter sind an den sterilen Trieben sehr schwach behaart, stimraen somit mit der Beschreibung von P. fniticosa H (lispar G. Beck (Flóra v. Niederö.st. 1892 p. 821) iiberein. Diesen Kitaibel'schen Exemplaren ganz entsprechend ist auch die im XIV. fasc. Nr. 145 befindliche, unbenannte Pílanze, auf derén Vignette folgendes zu lesen ist : Inter et supra vineas ad monasterium Gergetek in Syrmio. Willdenoic pro salicifoliam novam pntat, sed vix differt a Chameceraso." Somit stamnien wahrscheinlich beidé Exemplare vom selben Fnndort, námlich von Gergetek in Syrmien. Prunus eiineifolia (vei tlava) Kit. (Addit. p. 299. herb. fasc. XIV. Nr. 161- ,Frnetns flavus. Ad Madocsány in c. Liptov") ■scheint P. sirinosa zu sein, mit ziemlich kahlen Bláttern und Trie- ben. Einzelne Blatter sind 5 cm. láng und der Form nach keilig- verkehrt-lanzetlich. An den Herbarium-Exemplaren sind weder Bliithen noch Friichte. nach denen mau dem Namen nach eventuell auf eine gelbfrüchtige P. insititia schliessen könnte, die spitzen FLOiaSTlÖCHE [lATlíN (31) Ságezalme der Blatter und ihre schniale Gesíalt aber deuten auf F. spinosa. Doch nacli deii Herbariuni-Exemplaren ist das end- íiiltig niclit zii entscheiden. Diese PHanze und die zwei folfiendeii behandelt aiich A. Kmet (ühorske Noviny 1883. Nr. 3 p. 19—20), doch konnte ich diese Notiz bisher nicht erlaugen. Prunus fiára Kit. (Addit. p. 299 ; herb. fasc. XLII Nr. 180) ist ohne Bemerkimg, scheint aber eiiie bei der Blattent- faltung bliiiiende, dornenlose P. spinosa zu sein, mit ganz kahlen Trieben und Blitttern. letztere sind stunipf gezahnt, doch noch unentwickelt. Neilreich hált sie mit der vorigen Pflanze für fragliche Synonyme von P. spinosa. P. suareolens Kit. (Addit. p. 298; herb. XIV. Nr. 154) mit der Pemerkung : „An insititia?" Ich halté sie für eine A'erhaltnissmássig kleinbliitige P. insititia^ wofiir sie auch K i t a i b e 1 und Neilreich haltén. (Aus der am 10. Feber 1915 abgehalteiieu Sitzung der hotanisclien Sektion.) /, , n F. Kovács: De píantís emígrantibus, et ímmígran- tibus confíníí oppídi Obecse, (Textmu liiing. origin. vide pag. (JS.) Vultus florae hnium, 42,000 inger, efíicientium oppidi Obecse, ívd fliivium Tibiscum (Tisza) siti in Comitatu Bács-Bodrog. intra noiinnlla decennia adeo variatns est, ut de hac re quisque bota- nicorum revera miraretiir. qui non seiret, causam illius rei haud aliis circumstantiis. nisi vicissitudinibus interiectis, et permuta- tioni humi magnae partis tiniuin Óbecseensium esse adscribendani. Etenim, ubi circa 5000 inger, efticientibus territoriis antea usque ad annos sei)tuagenarios saecnli elapsi innndatio Üuvii Tibisci terme (piotannis operiel)at terram; dein, ubi usque ad annos nonagenos eiusdem centenarii. (jiia pascuis communibus, circa 9000 inger, efticientibus, greges bovium et ovinm assidne parsce- bantur; praeterea, ubi usque ad annuiii 1909. territorio, circiter 42 ingera efficienti, ad ripam Tibisci silva qnaedam vetusta, opaca et mihi quideni quoad íioram gratissima : „Árpádlujet'' nuncupata, fere centuiu annis virescebat ; porro, ubi sic dictus : „Afjger Iiomaiwrum'\ („római sánczok") memoratu dignns, mul- toqne tempore maximam parlem intactus. ac illae^^us, laudem, et históriám praeteritorum enarrabat: tnnc iisdem supramemoratis locis oinnibus vegetatio plantarum et flóra, qnain pulcherrima inveniebatur ; nostris autem temporibiis, territoriis illis, procul omni dul)io ad emolumentum agriculturae. ast nihiloininus ad -detrimentuüi (^r pernicieui tlorae oppidi nostri qnondam perve- nustae, et neutiqnam ad gaudium, iino ad nistiam hotanicorum. agri- €olae et oecononii seduli, ac studiosi ud aratra síimulant invencos. (32) F. KOVÁCS Quamobreni non minus, qnam 162 sjoecies plantarum, embryo- phytornin syphonoganiornm, quae olim intra fines nostros magnó numero_ liabitabant, praecij)ue qniiique nltimis histris, finibus et florae Obecseensi, proli dolor, penitns valedixenint. Illanim e m igr a n ti n m specieruin seriem vide pagv 70 — 73 in textn luingarico Harum plantarum enumeratarum, qnibus realismus et mate- rialismus, ubiqne terrarum nnnc vigens non pepercit, maxima ex parte memóriám tenet, ac custodit herbárium meum. — Ast huins circumstantiae qnoqne iiand obliviscendnm esse dnco, in lociim plantarnm amissarum, Deo gratias ! S9 iwvas plantas, praesertim nostris temporibiis, in territórium coiifiiiii Obecse imraigrasse. Einsdemque rei causam maximé haud aliam esse puto,- quam quod :_ a) interim via ferreae tritidae, item 7 \iae stratae in confinio Obecseensi aediíicatae sint; b) dein duo horti publici. aeque ad stationem viae ferreae, ac ad stationem Tibiscanam navis vapore actae erecti sint : c) necnon sic dictus : „Ferenccsa- torna" (Canalis Francisci) secundum legem IIP"\ anno 1894. codiíi- catam a pago Bácsloldvár ad oppidum Obecse sit íranspositus. Et ita factnni est, ut damnuDi emergens florae Obecseensis quondam pervenustae, tali modo aliqnatenus repararetur. PJautae viariim íerrearuiii, et inde in alios qiioqne locos paulatím dilatae : Arrhenatherum elatius. In coemeterio R. Catii. parochiae interioris etiam abnnde. Bromiis inermis, Ornithogalum jyyrami- dale 0. flavescens, in fossis et inter segetes quoque. Thesium Ihiophyllum, Polygonitni chimetorum, Bassia sedoides^ Scleranthus coUinus^ Delphinium orieiiUde^ iani in totó confinio nostro, praecipue inter segetes, ubiqne abundantissime. Fapaver h.ybri- diim, Fumaria rostellata, Calepina irreguláris^ Neslia paniculata et Lepidium graminifolium^ in omnibus coemeteriis ((uoque, et interdum inter segetes iiic, et illic. AJyssum desertorum in herbidis territ. „Alsórét" dicíi, in aggeribus fluvii Tibisci et ad ripam Canalis Francisci quoque. Beseda luteola, Reseda phyteuma. Sanguisorha muricata^ Anthyllis polypjhylla^ Medicago elongata. Ono- hrychis viciaefoUa et Amarantiis albus exclusive ad vias ferreas. Linum perenrie, ad vias stratas quoque. Anchusa italica, Melam- pyram barbatnm, inter segetes quoque, praesertim allodiales, licet rarissime. Linaria genistifolia et Veronica teucrium, in fossis vetustissimis : „Csókit3'árka'\ „Kapásárka" diclis, necnon in herbidis viae Szegedinensis quoque nonnunquam occurrnnt. Tussüago farfara, nonnulla exemplaria inveni adhuc in ripa argillosa arenosa Tibisci snpra trajectum Aracsiensem et infra thermas sulphureas Caroli Soós ad canalem abducentem. Seiiecio vernalis in agris territorii : „Kis-Alsó-Felsőrét" paulatim aeque dilata est. Crepis rhoeadifoUa et Taraxacum serotimim, item in herbidis coemeteriorum, necnon in fossis graminosis viarum stra- tarum quotannis abundantius. Summatini : 31 plantae. DR PLANTIS KMIGRANTIBUS (38) Plautae per TÍas stratas importatae et inde dílatae : Stipa capillata, habitat nunc etiam in coemeterio subiir- biali R. Cath. in herbidis. Chenopodium botrys, per arenam in via strata Zomborensi advenit, in horto nieo quoque ereseit. Euclidium syriacum. Aliquando nec unieum exemplar inveniri poterat ; nunc in omnibus viis abundantissime. Myagrum per- foliatum in marginibus segetum ad vias ferreas hic et illie raris- sinie ; dum ex. gr. in regioné Colociae (Kalocsa) et aliis loeis planitiei, sic dictae „Nagy Magyar Alföld" ubieumque abundan- ter. Althaea paliida et A. hirsuta in dumetis viarum. Thymelaea passerina in agris, praeeipue allodialibus exteris ubique abunde. Caucalis latifolia, inter segetes allodiales raro ; in agris Julii Szmik pharniae. autem in territ. Alsórét saepius abundanter. Seseli hippomarathrum et Melissa officinalis in fossis lapidosis- arenosis viarum ; Melissa in horto meo quoque inculta habitat. Salvia aethiopis, S. aiistriaca et Verbascum phoeniceum, et her- bidis coemeterioruni et pascuis allodialibus etiam ubique abunde. Ke'n.tropliylhim lanatum et Centaurea solstítialis ad vias omnes quoque in maxima summa. Xeranthemum annmim et Artemisia annua hic et illic ad vias ferreas rarissime. Summatim : 17 plautae. Plantae, quas Caiuilis „Ferenc csatorra" attulit: Homalocenohiis oryzoides in marginibus arundinaceis Cana- iis Fr. ubieumque abundanter. Chlororyperus (jlomerahis^ in inundatis Tibisei quoque solo arenoso-argilloso de die in dieni abuiulantius. Jiincus glaucus, plánta reversura in marginibus Canalis Fr. abunde. Roripa Kerneri, in pratis udis et salsis ad ripam Canalis Fr. terittor. „Szuvadula" dicto rarissime. Calli- iriclie vema, Feplis portida, Hippuris indgaris, Utricularia vul- gáris. — Vallisneria spirális, exemplaria quaedam in parte Canalis Fr. sic dicta : „Szuvadula" crescuut. Valeriána offici- nalis rarissime, Bellis jíerennis antem abunde in ripa humida Canalis Fr. ad cataraetas — „Türr" nominatas habitaut. Bellis etiam in loeo silvae excisae „Arpádliget", in parte olim „Lövölde" dicta versus meridiem a domo hortulani invenitur ; ceterum in confinio nostro nusquam. Bidens cerniia, plánta reversura; ali- quando in marginibus stagnorum, nunc in marg. arundineti Canalis Fr. saepius oceurrit. Aster tripolium, exclusive ad ripam Canalis Fr. territorio „Szuvadula" dicto. Summatim : 13 plantae. Plantae per hortos publicos allatáé et inde dilatae: Melica ciliata, in herbidis coemeterii centralis Serborum ab annis fribus etiam aflatim inveniri potest. Brassica elongata, ad omnia eoemeteria etiam dilata. Vicia pannonica., V. tetra- sperma, V. Biehersteinii, V. lutea, etiam ad aggeres in herbidis canalis „Parallelárok" in Alsórét abundanter. Vicia hirsuta, in salieetis Tibisei quoque solo arenario. Sherardia arvensis, Galium cruciata, G. boreale, in herbidis, multis loeis. Chondrilla jímcea, in hortis nunc non habitat, sed in aggeribus Tibisei in territ. Botanikai Közlemények 1—12. füzet. 9 (34) p. kovács: de plantis emigeantibus Alsórét de die in diem eo abimdantius. Orlaya grandiflora . nunc exclusive in loco excisae siivae Árpádliget et in coenieterio R, Cat. suburbiali parum invenitur Erodium ciconíiim, nunc solum modo ad portám vineae dr. Julii Balaton supremi judicis servorum in vineis „Botra" dictis invenitur. Summatim : 13 plantae. Plantae alio alíquo modo immigraiites : Sternbergia colchiciflora. in herbidis coemeteriorum : R. Cath. suburbialis et centralis serborum in quibusvis annis plus et plus. Corispermum nitidum raro in arenosis territ. „Alsóréti bosztánok" dicti. Cerastium anomalum. in agris territ. „Alsó- et Felsőrét" abunde. Gypsophila muralis, in arenosis ad ripam Tibisci et in agris siccis, abunde natronatis in territ. „Irizsethát" dicto. Astragalus co^itoriiqdicatus, in ripa arenosa-argillosa Tibisci supra trajectuni Aracsiensem abundantissime, ita, ut uonnunqnani pascua oviuni efficiat. Lathyrus aj)haca, in salicetis Tibisci ad cataractas Canalis Fr. Geránium disseduni, ad vias et fossas in territ. „Alsórét". Ahutilon Avicenyiae, in ripa arenosa, argillosa Tibisci qnotannis plus et plus. Galeopis speciosa, nonnulla exem- plaria inveni ad ripam Canalis Fr. inter ligna congesta et coacer- vata Davidis Mendey. Verosimiliter ex silvis Bosniae cum lignis est importata. Xanthium italicum^ speciális et clara plánta con- finii Obecseensis, quae prima vice mense septembr. 1908 a me inventa et lecta ad stationem navis vapor. Tibiscanam, exinde qnotannis item in ripa arenosa-argillosa fluvii Tibisci abunde ereseit. D. J. Tuzson hanc plantam a me Budapestinum niissam in sessione Sectionis Botanicae die 11. Nov. 1908. notam fecit. Novissime in territ. Banatico : „DeliUdti HomoMerüleV dicto légit D. J. Wagner. Galinsoga parviflora, prima vicéin horto Canonici-parochi Nagykikindaensis Michaelis Káplár légi ; (lein in hortis Óbecseensibus quoque hic et illic inveni ; nunc exclusive et cataractas „Türr" dictas Canalis Fr. ereseit in con- íinio Óbecseensi. Helminthia echioides, a nonnulis annis in agris „Alsórét" et in loco excisae siivae „Árpádliget" similiter in agris cultis abunde. Atropa helladonna. Coriandrum sativnm et Cnicus benedictas ab Aladaro Eugenio Lévai droguista duos ante annos cultae plantae erant inxia excisam Árpádliget, ibidemque nunc qua incultae plantae vegetant. Summatim : 15 plantae. Summa summarum plantarura immigrantium est ergo: 89 Faxit Deus Optimus Maximus, ut etiam aliae plantae in confinium Óbecseense adhuc immigrent et emigrantes quoque paulatini omnes revertantur ! IilTRRATUKBRRICHT (35) LITERATURBERICHT. Dr. A. V. Degen : Alj)- und Weidewirtschaft im Velehilyebirye. Mit 50 Abbildungen. (Jahrbuch über neiiere Erfalirungen auf elem Gebiete der Weidewirtschaft und des Futterbaues, II. Jahrgang. Ergiin- zungsband. Hannover, 1914.) Verfasser befasst sich schon seit líingerer Zeit mit der Flóra des Velebitgebirges, wobei er auch die dortige Alp- und Weidewirt- schaft in Betracht zog. Im Verlaufe seiner Studien gehingtc er zu der Überzeugung, dass in diesem Gebirge die Tierzucht und daniit zusamnienhangend auch die Weidewirtschaft viel primitiver ist als in den Alpen oder den Kárpátén. Die Terrain- und Bodenverhaltnisse sind sehr ungiinstig und auch seine Bewolmer sind sehr zurück- gcblieben ; den grössten Übelstand^aber bildet der Wassermangel des Karstes. Unter solchen Umstanden ist das Weiden selbst für die anspruchslosesten Tiere, wie die Schafe und Ziegen, mit Hindernissen verbunden, Rindvieh, Esel, Maultiere, Pferde und Schweine aber sind nur hie und da zu sehen uad nur bei den Dalmatinern von Krusevo besteht eine Genossenschaft für Alpenwirtschaft. In allén jenen Gegen- den, wüher keine Ausfuhr stattfindet, wird nur Weichkase erzeugt. Im Velebit gibt es im allgemeinen nicht viel Heu und daher wird der Futtermangel durch Sammlung von Laub erganzt, in trockeneren Jahren aber ist eine Heueinfuhr nötig. Die Wiesen im Velebit können vom praktischen Standpunkte in vier Gruppén gesondert werden. Am schlechtesten sind die Gemeinde- Weiden ara Fusse des Gebirges, wo Gras kaum zu tínden ist, denn das ganze Gebiet ist ein Steinmeer. Die von den Gemeinden etwas entfernteren Weiden sind nur etwas besser, d. h. dórt sind weniger Steine und etwas mehr Gras. Die dritte Gruppé der Weiden liegt höher als die vorigen und dórt ist der Graswuchs schon entsprechend und das Gebiet zeigt hie und da vom Vieh benagtes Strauchwerk. Die obersten Weiden sind schon ober der Waldgrenze und dórt kann das Vieh den ganzen Sommer hindurch weiden. Verfassei hat von untén nach oben aufsteigend folgende Rasen- typen festgestellt. Der Bromus erectus-Rasen kommt iiberall vor, vom Meeresufer bis zur alpinen Region. Der Festuca vallesiaca-Typus ist meistens auf der dritten Stufe des nach dem Meere abneigenden Karstgebirges vertreten. Diese Rasen sind sehr ausgedehnt und auch auf der westlichen Seite des dalmatinischen Gebirgsteiles vorhanden. Die Festuca vallesiaca wird an vielen Stellen durch F. pseudovina vertreten. In beiden Fallen ist im Rasen Satureia variegata und subspicata háufig und in Mengen zu íinden. Diese Bestande bezeichnet Verfasser als „Satureia-Triften". Im September entwickelt sich an den nach Síiden und Süd- westen neigenden Seiten ein spater Grasrasen: der Andropogon ischaemum-Rasen, den Verfasser „Ischaemetum" nennt und der in Dalmatien höchstens bis 680 m über dem Meere reicht. 9* (36) LITERATURBERICHT In der höherea (Montau)-Region sind nach dem Verfasser die Rasen deshalb schwer festzustellen, weil dórt auf weiten Gebieten die Graser fehlen, doch finden sich stellenweise Agrostis vulgaris- Rasen. Ebendort ist in den kleineren Weidenflecken. in den „Dolinen" Loliuni perenne die vorherrschende Grasart, wahrend auf den Wiesen Carum carvi in Mengen gedeiht Auf den subalpinen Wiesen ist Dactylis glomerata A^ar. hispida ziemlich stark vertreten ; ebendort komnien schon Festuca pungens-Rasen („Pungentetuni'") vor. lm holien Tal der Lika kann nian drei Typen der Ptianzen- genossenschaft unterscheiden, und zwar das Callunetuni, die Karst- Heide und die nassen Wiesen, die letztcren werden geraaht. In der alpinen Region sind die Bronius erectus-Rasen noch immer zu finden. An abgeweideten Stellen sind Globularia bellidifolia oder G. cordifolia, Juniperus nana, J. sabina, Satureia-Arten und Arctostaphylos uva ursi vorherrschend. lm nördlichen Teile des Veiebit gedeiht stellenweise auch Genista radiata in grossen Bestandon, im nördlichen dagegen Juniperus sabina. An vielen Stellen sind Ried- grJiser (Carex humilis und montana) vorherrschend. Der alpine Teil der nördlichen Abhíinge des Veiebit ist mit Rasen vom Agrostis vul- garis-Typus bewachsen. Die Steinhalden, Felsen und Rander zeigen eine für diese Gegend sehr charakteristische Pflanzengenossenschaft, derén Leitpflanze Festuea pungens ist. Zuni iSchiuss gibt Verfasser auch Anweisungen zur Abandcrung der dortigen primitíven Weidewirtschafts-Verhaltnisse tind zur Ver- besserung der Weiden. Die vorgeschlagenen Methoden sind /vveck- niassig und iiützlich ; das wertvollste Krgebnis seiner Untersuchungen ist zweifellüs die Feststellung der im Veiebit vorkommendenRasen-Typen. //. Tliaisz. SITZUNGSBERICHTE, 200ste Sitzung der bofanischeu Soktion ani \). Dezeniber 1914. Vorsitzender : S. M á g o c s y - D i o t z. Soliriftfühier : 7j. ^ 7. a b »'». Ausser den Mitgliedern und bestiindigeu Besuchern der Sitzung sind diesmal noch zugegen : L. 11 o s v a y, Staatssekretar im Ministerium für Kultus und Unterricht und Prásident der k. ung. Naturwissenschaftlichen Gosell- schaft, G. E n t z in Vertretung des Ausschusses derselben Gesellschaft und E. C s i k y als Vertreter der zoologischen Sektion. 1. Vorsitzender : S. M á g o c s y - D i e t z halt eine Eröffnungsrede. (Siehe Seite 1 und (1). L. II 0 s V a y begrüsst die Sektion im Namen des Priisidiums der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft und im Namen der chemischen Sektion, G. E n t z aber im Auftrage des Ausschusses der naturw. Gesellschaft. Der Schriftfiihrer verliest nachher die Begrüssungsschreiben L. M é h e 1 y s Prasi- denten der zoolog. Sektion und I. Gy ö r f f y s, Professor der Botanik an der Universitat in Kolozsvár. BITZUNaSBERICHTR (37) 2. Z. Szabó macht statistisehe Mitteilungcn über die Sitzungen, derén Gegensüinde und die Vortragenden. In den zweiten hundert Sitzungen wurden 883 Vortrage gehalten, in den ersten hundert Sitzungen aber 414, dagegen waren in der ersteren die uinfangreicheren Vortrage die vorwiegenden, wahrend die letzteren maist kieiner waren. Die 414 Vortrage stammten von (jO, die 383 aber von 105 V(n-tragenden, so dass die Zahl der botanischen Facli- genossen sich erliölite. Die „Bot. Közlemények" werden in 866 Exemplaren verschickt, darunter 41 Tauschexemplare gegen ausliindische Fachschriften. 3. G. M 0 e s z bespricht die in der botanischen Abteiking des National- Musemus befindliehe, iuterressante PHanzensammlung von Liidwig Kossuth. 4. A. P a á 1 legt die bisherigen Erkliirungen der Reizleitung dar und teilt seine eigenen Untersuchungcn mit, nach denen er die Leitung der phototropischen Reize auf Diffusions-Erscheinungen zurückführt. 5. G. T i ra k ó zeigt aus der Umgebung von Budapest mehrerc interes- santc Flechten vor. (Wird erscheinen.) Sitzung der botaiiisciien Sektion aiu l.*{. Jaiiiier líHő Vorsitzender : S. M á g o c s y-D i e t z. Schriftführer : Z. S z a 1) ó. 1. Der Vorsitzende gedenkt mit pietatvoUen Worten des Hinscheidcns von 0. H e r m a n, dessen Tod für unsere Gesellschaft einen grossen Verhist bedeutet. Tief betrübt meldet er weiter, dass der Krieg aus der Reihe unserer Mitglieder wieder cin Opfer gefordert hat, indem Dr. M. F u c s k ó, dessen ernste und vielversprechende Tiitigkeit allgemein bekannt ist, auf dem südlichen Kriegsschauplatze den Heldentod gefunden hat. Die Anwesenden eluen das Andenken an die N'erstorbencii durch Erheben von ihren Sitzen. 2. F. Kovács spricht „Über die verschwundenen und eingewan- derten Ptianzen der Umgebung von Úbecse". (Siehe Seite (iS und (31). 3. 0. Varga bespricht „Die vergleichenden Ükulare und Mikroskopc" und zeigt die von Eeitz und Reichert verfertigten vor. 4. S. J á v o r k a bespricht „S c h i n z und K c 1 1 c rs „Flóra der Schweiz". 5. B Augustin und K. Irk macheu Mitteihing „Über die Juni- perus-Drogue der Umgebung von Budapest". Die im Herbst 1014 auf den Bergen von Budapest gesamraelten Juniperus-Früchte waren kieiner als die im Mandel vorkommenden. Die chemische Untersuchung ergab : 3r)-l"/n Wasser, atheri- sches Öl der Trockensubstanz l-5"/u, Asche 2-47o, Nitrogén l'47o, auf Pro- tein umgerechnet 8"75*/'o; Zucker 29"'/n, zuckerfreien, wasserigen Extrakt 19"/o' Dabei ist der hohe (í eh alt an iitherischem Öl autfallend, da die auf den europaischen Markt aus Ungarn stammende Drogue gewöhnlich nur ()'■) — P/o iitherisches Öl enthült. Die Handeisware stammt aus den nördlichen Komitaten und wie bekannt nimmt der Ölgehalt nach Norden zu ab. Wahrend die italienische Ware 1 — l"5Vo, die bayrische 1— 1'2V„ átherisches Öl aufweist, zeigt die aus Norddeutschland 0"6— OB'/o. die schwedische Of)'/,, . (38) . NACHRICHTEN NACHRICHTEN. Dr. Adolf Engler, Professor der Botanik an der Univcrsitat und Direktor des botanischen Museums Berlin — Dalilein, wiirde von der Akadeniie der Wissenschaften in Stockholm die L i n n é-M e d a i 1 1 e verlicbcn. Dr. W. Pfeffcr, Professor an der Universitat Leipzij;-, aus- wartigcs Mitglied der iing:ar. Akadeniie der Wissenschaften wurde aus Aniass seines am It. Marz d. J. , erreichten 70. Geburtstages, aiif seinen Wunsch am 9. Február d. J. als dem 50. Jahrestage seiner Doktor- promowierung, von seinen Schülern korporativ warmstens begrüsst. Dr. J. Szurák, Hilfskustos an der botanischen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseunis, der als Reserveleutnant des k. und k. 2. Infanterie-llegiments seit Anfang August auf dem nördlichen Kriegs- schauplatz an zahlreichen Schlachten als Kompagnie-Kommandant teilnahni, wurde in Anerkennung seiner vorzüglichen Dienstleistung lm üezember 1914 aussertourlich zum Oberleutnant ernannt und spáter für sein tapferes Verhalten vor dem Feinde der allerhöchsten belo- bendcn Anerkennung teilhaftig („Signuni hiudis"). F. Kovács, röm.-kath. Pfarrcr in Óbecse, wurde von der Grossgemeinde M a r a d é k zum Ehrenbürger gewiihlt. Dr. W. Himmelbauer wurde an der Universitat in Wien für systeniatische Botanik habilitiert. Gestorhen : Gy. Molnár von Domokos, Abteilungsleiter des kön. ung. Ampelologischen Instituts, o7 Jahre alt, am 9. April 1915 in Budapest. — Dr. M. Fucskó, Professor am evang. Obergym- nasium in Selmecbánya, gewesener Praktikant für Botanik an der Universitat in Budapest, fand am 8. Dezember 1914 bei Arangyelovac in Serbien im AUer von 30 Jahren den Heldentod. — Gy. Szépligeti, pensionierter Mittelschulprofessor, ist am 24. Miirz dieses Jahres im Altér von 60 Jahren in Budapest gestorben. Sein aus mehr als 20,000 Blattern bestehendes Herbárium hat er noch im Jahre 1912 dem Ungarischen National-Museum geschenkt. — W. Barbey, Besitzer des „Herbier Boissier", am 18. November 1914, 72 Jahre alt, in Chambésy bei Genf. Das Herbárium Boissier wird auch weiter von Fachmánnern benutzt werden können. — Dr. M. C. Cooke, der bekannte Mykolog, am 12. November 1914, im Altér von 89 Jahren. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FUR DAS AUSLAND RED. VON J. KLEIN BÁND XIV. 10. IX. 1915. HEFT 3-4. Fr. Bubák: Drítter Beítrag zut Pihfíora von Montenegró.^ Mit 1 Textabbildung. lm Jahre 1904 unternahm ich die dritte mykologische Torschungsreise iiach Montenegró. Ende Juli verliess ich Tábor und gelangte über Wien, Budapest, Fiume nach Cattaro, so dass ich schon am 3. August von der letztgenannten Stadt nach l^jegusi in Montenegró aufbrechen konnte. Da in den niederen Lagen die Flóra meistens schon ver- trocknet war, so eilte ich in schnellem Tenipo über Cetinje, Rijeka, Podgorica nach N i k s i c, wo ich in der Umgegend am 7. und 8. August, bei Savniki am 9. und 10. gesam- melt habé. Von hier aus begab ich mich über B u k o v i c a nach Zab Íjak, wo ich am 18. August mit dem Botaniker Herrn Jos. Rohlena, wie es schon früher verabredet war, zusam- mentraf. Selbstverstándlich sammelte ich auf dieser schnellen Durchquerung von Süden nach Norden wáhrend des Marsches stets und habé auch manche interessante Funde gemacht. Das Hauptziel der dritten Reise war das máchtige D u r- mitor-Gebirge und die darán sich im Westen anschliessenden Bergrücken gegen den Pivafluss. Am 13. August besuchten wir den sehr malerisch liegenden Öchwarzen See (C r n o J e z e r o), am 14. den Barno Jezero (Sumpf-See); die Tagé vom 15. bis 17. wurden dem Aufstiege auf den Hauptkamm des Durmitors zur Lokvice und zum Fusse des Medjed gewidmet. Am 18. bestiegen wir den von Zab Íjak südwestlich liegenden Berg Savin kuk und am 19. besuchten wir nochmals beidé Seen Crno Jezero und Barno Jezero. Am 20. machten wir einen Streifzug in nördlicher Richtung zur T e p c e an dem Taraflusse, auf den Berg Mali Stulac und wiederum zum Barno Jezero, wie auch auf den Berg Velki Stulac (2100 m). Ausserdem tangierten wir ' Siehe : a) Ein Beitrag zur Pilzflora von Montenegró. Bitzungsber. d. königl. böhm. Ges. d. Wiss. Prag, 1903. Abh. Nr. XII. b) Zweiter Beitiag zur Pilzflora von Montenegró in Bull. d. herb. Boiss- Genéve, 1906. 2me série, Tom. VI. pag. 393—408 et 473—488, Tab. 14, 15. (40) FR. BUBÁK auf diesen Touren noch andere Seen, wie Zmijino Jezero, Skrcko Jezero und Srablje Jezero. Vom 22. bis 24. August durchstreiften wir die Bergrücken zwischen dem Durmitor und dem Pivaflusse und durcliforschten besonders Dobri do (1650 m), Lojanik (ca. 1900 m), Stu- dena bei Boban (ca. 1700 m), Nikolin do (1500 ni), Borkovici (1400 m), von "wo aus wir über einen serpentin- artigen 8teg zum Pivaflusse (ca. 600 ni) lierunter gelangten. Das Láger schlugen wir im Kloster Piva auf. Der Umgegend konnten wir nur zwei Tagé widmen, da die Verpflegung im Kloster sehr schlecht und ungastlich war. Am 26. August brachen wir über Goransko nach Aftovac und Gacko in der Herzegowina auf, wohin wir auch an demselben Tagé sehr ermüdet eintrafen. Von Gacko führte uns der Weg nach Mostar, von wo aus wir nach einigen Tagén über Sarajevo, Budapest und Wien in die Heimat zurückkehrten. Auf allén genannten Touren habé ich reichliches mykolo- gisches Matériái gesammelt, so dass viele Arten in S y d o w s Uredineen, Ustilagineen, Vestergrens Micromycetes rariores, in Cryptoganiae exs. Mus. Vindobonensis und in K a b á t s und Bubák, Fungi imperf. exs. ausgegeben werden konnten oder noch ausgegeben werden. Eine grössere Anzahl von Pilzen sam- nielte für mich Herr J. R o h 1 e n a und einige Spezies fand ich auf toten Eichenblattern, die mir der königl. montenegrinische Forstverwalter L. Via eh in Podgorica einschickte. Beiden genannten Herren danke ich herzlichst. Ausserdeni habé ich in die vorliegende Abbandlung auch einige Pilze aus Dalmatien, wie auch aus Bosnien und der Herzegowina eingereiht. In der vorliegenden Abhandlung sind 414 Arten aufgeführt. von welchen ich 270 Spezies auf den früheren zwei Reisen nicht gesammelt habé. Im ganzen enthalten meine drei Beitrage 702 Pilzarten aus Montenegró. Es ist dies eine ziemlich grosse Anzahl, wenn man die Armut des Landes an Wáldern und an Feuchtigkeit erwagt. Besonders konimen sehr wenige Hymeno- myceten vor. Dieser dritte Beitrag enthált zwei neue Genus {Dendro- domus und PJtaeomarssonia), 45 n. sp., 2 n. var. und sechs schon bekannten Pilzen wurde Platz in anderen Gattungen angewiesen. Sehr gross ist die Zahl der neuen Wirtspflanzen. Die mit * versehenen Pilze sind für Montenegró neu. Einige wenige Hymenomyceten bestimmte Herr Abbé Bresadola, dem ich hier bestens für diese Liebenswürdigkeit danke. Auch sei es mir gestattet, meinen höflichsten Dank dem Landesaiisschusse des Königreichs Böhmen, der mir eine grössere Subvention zu dieser Reise erteilte, auszusprechen. Ebenfalls danke ich auch dem königl. Ministerium de$ Áussern in Cetmje, welches mir mit grösster B ereit willigkeit einen offenen Begleitbrief ausstellte. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (41) Eiidlich bin ich auch meiuem Kollegen Dr. G. j\Ioesz in Budapest zu grossem Danke verpflichtet, dass er die vi^rliegende Abhandliing in die von ihm redigierte Zeitschrift zur Yeröfifent- lichung angenommen hat. Myxomycetes. *1. Chondrioderma radiatum (L.) Schröter. In monte Vojnik (ca. 1700 m), in caulibus eniortuis Chrysanthemi lár- va t i Gris. Pliycomycetes. 1. Cliy tridin e ae. *2. Synchytrium aureum Schröt. Valisnica do (2000 m)^ in montibus Durmitorensibus, ad fólia Thymi balcani Borb, 2. Cystopodineae. *3. Cystojnis Bliti (Biv.) De Bary, In foliis A maranti retroflexi, in Niksic et ad monasterium Piva. 4. C. candidus (Pers.) L é v. Durniitor : in monte Savin kuk (2000 m), ad fólia Arabidis alpinae, nec non in loco dicto „Lokvice", ad fólia Cardamines glaucae. Ad mona- sterium Piva in foliis Erysimi helvetici. 5. C. Tragopoqonis (Pers) Schröt, Podgorica, in foliis Podospermi laciniati; Pitomine ad Zabljak, in foliis Centaureae Scabiosae. 3. Per ono sp orin e ae 6. Plasmopara nivea (Ung.) Schröt. Pasina Voda ad- Zabljak, in foliis Panciciae serbicae; ad monasterium' Piva, in foliis Cerefolii silvestris. *7. FI viticola (Berk. et Curt.) Berl. et De Tóni. In foliis Vitis viniferae; Podgorica, Niksic. *8. Bremia Lactucae Regei. In foliis Sonchi asperi, ad monasterium Piva. 9. Peronospora effusa Grev. var. minor Casp. In foliis Chenopodii boni Henrici, ad Pasina Vode prope Zabljak. 10. P. grisea Ung. In foliis Veronicae serpylli- foliae, ad molas prope Zabljak et Veronicae Becca- bungae, ad Pitomine et ad Dobri do. *11. P. Hyoscyami De Bary. In foliis Hyoscyami nigri, ad monasterium Piva. *12. P. Potentillae De Bary. Durmitor : Valovito Jezero ad. Dobri do in foliis Alchemillae vulgáris. {42) FR. BUBÁK *13. P. sordida Berk. Pitomine ad ^abljak, in foliis S c r o- phulariae heterophyllae et loco dicto „Lokvice" in montibus Diirniitorensibus, ad fólia Scrophulariae bos- niacae. 4. E n t 0 m 0 p h t h 0 r i n e a e. *14. Empusa Muscae^ Cohn. In cadaveribus M u s c a e 'd 0 m e s t i c a e, in oppido Savniki. Heiiiíbasidií. 1. Us tilagin e ae. *]5. Ustilago Hordei (Pers.) Kell. et Sw. Gornja Buko- vica ad Savniki in spicis Hordei distichi; Bosaca ad Zabljak et Borkovici ad Piva, in spicis Hordei vulgáris. 16. U. Maydis (DC.) Tul. In floribus masculinis atque femininis Z e a e Maydis, ad Öavniki. *17. U. violacea (Pers.) Tul. In staminibus D i a n t h i cruenti, ad Zakamen sub Ledenica Planina, Dianthi sil- vestris var. brevicalycis Beck ad Valisnica do, in mon- tibus Durmitorensibus, Diantlii tristis Vei., ad Lokvice (Durniitor); Heliospermatis quadrifidi, ad Lokvice et Lojanik (Durmitor) ; Melandryi pratensis, ad Njegusi ; Saponariae officinalis, ad Mratinje et ad monasterium Piva ; Silenes inflatae, in Sekirica planina ; S i 1 e n e s multieanlis, in Dobri do; Silenes Saxifragae, ad Lokvice, Valoviti do et Lojanik in montibus Durmitorensibus. Dieser Pilz ist in Montenegró sehr verbreitet. (Siehe die ersten zwei Beitrage). 18. Anthracoidea Caricis (Pers.) Bref. Durmitor : Lokvice, Valovito Jezero et Lojanik, in ovariis Caricis levis Kit. 2. Ti lle t iin eae. 19. Tilletia controversa Kühn. ín ovariis Tritici repen- tis, ad Borkovici (distr. Piva) et Tritici glanc i, ad mona- sterium Piva. *20. T. decipiens (Pers.) Körn. In ovariis Agrostidis vulgáris, ad Donja et Gornja Bukovica, Pasina Voda, Srablje Jezero, Zabljak, Pitomine, Mali et Velki Stulac, Nadgorje in pratis alpinis frequens. *21. T. levis Kühn. Previs ad Savniki, in ovariis Tri- tici vulgáris var. aristat i. 22. Entíjloma Ranunculi (Bon.) Schröt. Pitomine ad Zabljak, iin foliis Ranunculi nemorosi. *23. E. Schinzianum (Magnus) Bubák (vide Ann. mycol. DRITTER BEITRAG ZUR PII.ZFLORA VON MONTENEGRÓ (43) 1906, p. 106). Ad declivitates cacuminis montis „Medjed'' (Dur- mitor), in foliis Saxifragae rotundifoliae. *24. ürocystis Agropyri (Preuss) Schröt. Lokvice (Diirmi- tor), in foliis F e s t u c a e sp. 25. U. Anemones (Pers.) Loco dicto „Bukovik" inter oppida Niksic et Savniki, in foliis Hellebori foetidi. Urediiiales. *26. Uromyces Aconiti Lycoctoyú (DC.) Winter. I, III. Diir- mitor : Lokvice, in foliis Aconiti Pantocsekiani Deg. €t Bald. 27. U. AJchemillae (Pers.) Schröt, In foliis A 1 c li e- millae vnlgaris. in Lokvice (I, III) et ad Gornja Buko- vica (Ili). 28. U. Anthyllidis (Grev.) Schröt. Durmitor: (ca. 1900 ni.), in foliis Anthyllidis vulnerariae. *29. U. Armeriae (Schlecht.) Lév. Valisnica do, in monti- bus Durmitorensibiis, ad fólia Armeriae ni aj e 11 e n s is. *30. U. Astragali (Opiz.) Sacc. Ad Njegusi, in foliis Astragali glycyphylli var. bosniacae Beck, *31. U. Behenis (DC.) Unger. Krstac ad Njegusi, in foliis et caulibns Silenes inflatae(I, III). *32. U. Cacaliae (DC.) Unger. In foliis Adenostylis albidae, in montibus Dnrmitorensibus : Lokvice et in declivi- tatibus montis Medjed (ca. 2400 m), in monte Maglic. *33. U. Caricis sempervirentis E. Fischer. Durmitor : Lok- vice (ca. 2000 ni), in foliis Phyteumatis o r bi cu laris (I). 34. U. Fahae (Pers.) De Bary. In foliis Viciae s e- p i u m, ad Krajkomarski prope Zabljak et Viciae grandi- florae, ad monasterium Piva. *35. U. fledens. Lagerh. (Vide I. Beitrag, pag. 4, sub nom. U. Trifolii.) Milosevici ad Savniki, in foliis T r i f o 1 i i r e p e n t i s. *36. U. Genistae tindoriae (DC.) Wint. Rubezi ad Niksic, in foliis Cytisi ramentacei. 37. ü. Geranii (DC.) Otth de Wartm. In valIe fluminis Tara ad fines Bosniae, in foliis Geranii macrorrhizi, 38. U. Kahatianus Bubák (II, III). Lojanik (ca. 1500 ni), ad fólia Geranii rotundifolii. 39. U. Lilii (Link) Fuckel. In foliis Fritillariae neglectae. ad Njeguíi (I, III); Fritillariae gracilis, ad Vir Pazar (III). *40. U. Polygoni (Pers.) Fuckel. Pasina Voda prope Zabl- jak, in foliis Polygoniavicularis. 41. U. Scrophulariae (DC.) Berk. et Br, In foliis et cau- libus Scrophulariae bosniacae, in Lokvice et Lojanik ; in monte Lovcen. (44) FR, BUBÁK 42. U. Terehinthi (DC.) Wint. Ad Rijeka et Kokoti, m foliis Pistaciae Terebinthi. 43. U. Trifolii (Hedw.) Lév. Gornja Bukovica ad Savniki et ad monasterium Piva, in foliis Trifolii pratensis. 44. ü. Valeriánáé (Schum. Fuckel. Durmitor : Lokvice^ Lojanik, in foliis Valeriánáé montanae. 45. U. Yeratri DC. Durmitor : Valovito Jezero, in foliis Veratri Lobeliani, 46. Schroeteriaster alpinus (Schroet.) Magnus. Pasina Voda ad Zabljak, in foliis Rumicis alpini. 47. Puecinia Acetosae (Schum.) Koern. In foliis Rumi- cis A c e 1 0 s a e, ad Gornja Bukovica prope Savniki, Lokvice (Durmitor) et in monte Jerinja glava (ca. 1500 m) ad Andri- jevica ; Rumicis angiocarpi, ad Gornja Bukovica. *48. P. agropyrina Eriks. In monte Lovcen, ad fólia Tri- tici repentis X T. glauci var. viridis. 49. P. AlJii (DC.) Rud. Ad Njegusi, in foliis A Ilii sphaerocephali frequens. 50- P. annularis (Str.) Schlecht. Ad monasterium Piva, in foliis Teucrii Chamaedryos. *51. P. Anthoxanthi Fuckel In foliis Anthoxanthi 0 d 0 r a t i, prope monasterium Piva. ^ *52. P. aromatica Bubák. Ad Savniki. in foliis C h a e r o- phylli aromatici. 53. P. asanna Kunze. In foliis A sári europaei var, intel- med i i C. A. Meyer. (= Asarum ibericum Stev. =^ A. eur. var. caucasicum Duch.) ad Njegusi et Viljusa ; A sári europaei, in monte Lojanik (ca. 1700 m) et ad monasterium Piva. 54. P. AsphocleU Moug. In foliis Asphodeli albi, ad Njegusi (I, III). *55. P. Bardanae Corda. Dobra Sela ad Savniki, in foliis Lappae majori s. *56. P BarJchausiae rhoeadifoliae Bubák. Gravosa in Dal- matia, ad fólia Barkhausiae foetidae (Vide etiam Ann. myc. 1914, pag. 205). *57. P. Bistortae Strauss. Bukovik ad Lukovo (distr. Nikéic), in foliis Polygoni Bistortae. 58. P. Buphuri falcati (DC.) Wint. In foliis et caulibus Bupleuri aristat i, ad Gravosa in Dalmatia, Viljusa ad fines Hercegovináé et ad Savniki; Bupleuri Karglii ad Borkő vici (distr. Piva). 59. P. Calthae Link. Gornja Bukovica, Pasina Voda,^ Zabljak, Pitomine, Bosaca, in foliis Calthae palustris. 60. P. cancellata (Dur. et Mont.) Sacc. et Roum. Ad Juncum acutum, prope Ragusa in Dalmatia. 61. P. Carduorum Jacky. In foliis Cardui nutantis, inter Krstac et Njegusi ; Cardui candicantis, ad Viljusa. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (45) 62. P. Chaerophylli Purt. In foliis ^ Chaerophylli •aurei, ad Pasina Voda et Pitomine prope Zabljak. *63. P. Cirsii lanceolati Öchröt. In foliis C ír síi lán- cé o 1 a t i, ad Savniki et nionasteriuni Piva ; Cirsii ódont o- lepis, ad Gornja Bukovica et Katiine Krajkomarski (distr. Zabljak). *64 P. Ctiidii Lindr. (Syn. P. Rossii Bubák). In foliis Cnidii orientális, ad Ljut prope Njegusi et ad monaste- riuni Piva. Pucc- Rossii Bubák ist mit P. Cnidii Lindr. identisch. Da ich kein Exemplar des letztgenannten Pilzes vergleichen konnte, so verglich ich den sizilischen Pilz mit Sydows Diagnose (Monogr. Ured. Vol. I, pag. 373 — 374), wo die blassen Anschwellungen des Epispors nicht erwalint und auch uicht abgebildet werden. Dies verführte micli zur Aufstellung der neuen Art. *65. P. coronata Corda. In foliis Agrostidis albae, ad monasterium Piva (II, III). 66. P. crepidicola Syd. II, IIL In Sekirica planina prope Andrijevica, in foliis Crepidis Columnae (ca. 1800 m). Da nur II und III vorliegen, so ist es unmögiich, die Art zu bestimmen. Ich fiihre sie deshalb unter dem Namen der S y d 0 wschen Kollektivspezies auf. *67. P. Daniloi Bubák in Annál, mycol. 1905, pag. 219. Ad Spuz, in foliis E r i a n t h i H o s t i i. *68. P. divergens Bubák in Ber. d. deutsch. bot, Ges. 1907, pag 56 — 58. In monte Kapa prope Njegusi, ad fólia Car- linae vulgáris. *69. P Echinopis DC. Ad Njegusi, in foliis E c h i n o p i s K i t r 0 var. r u t h e n i c i. 70. P. Festucae Plowr. I. In foliis Lonicerae coeru- leae, ad Barno Jezero prope Zabljak et in declivitatibus mon- tis Medjed, ca. 2400 m (Durmitor) ; III. Lokvice (Durmitor) in foliis Festucae sp. 71. P. Oentianae Strauss. Ad Savniki; Kovacevici ad Zabljak et ad Kula Muratovic (distr. Piva), in foliis Gentianae Cruci ata e. *72. P. glumarum (Schmidt) Eriks. et Henn. Bosaca ad Zabljak, in foliis Secalis cerealis. *73 P. graminis Pers. Ad Njegusi et Cetinje in foliis et culmis Tritici vulgáris, et ad Gornja Bukovica prope Sav- niki, in foliis H 0 r d e i vulgáris. *74, P helvetica Schröt. Ad monasterium Piva, in foliis Asperulaetaurinae. 75. P Hieracii (Schum.) Mart. Crno Jezero ad Zabljak, in foliis Hieracii m u r o r u m. 76. P Lampsanae Fuckel. In foliis L a m p s a n a e c o m- onunis, ad Savniki et ad monasterium Piva. (46) FR. BUBÁK *77. P- Lycoctoni Fuckel. Durniitor: Lokvice, in foliis Aconiti Pantocsekiani Deg. et Bald. *78 P. major Dietel. In foliis Crepidis moesiacae, in monte Lovcen (I, II, III). Stimmt ziemlich gut mit dieser Spezies überein. 79. P. Maluacearum Mont. In foliis, caulibus etc. M a 1 v a e silvestris, ad Njegnsi. 80. P. MenthaeFers. In foliis Clinopodii vulgáris, ad Savniki et ad monasterium Piva ; Calaminthae grandi- f 1 0 r a e, ad Crno Jezero prope Zabljak ; Calaminthae officinalis, ad monasterium Piva; Calaminthae ori- gani fólia Vis., in via ex Cattaro ad Njegusi pluribus locis ; Menthae silvestris, ad öavniki, Gornja Bukovica, ad monasterium Piva ; M e n t h a e v i r i d i s, ad Gravosa in Dal- matia; Saturejae Kitaibelii Wierzb , ad Savniki. *81. P Mulgedii Syd. Pisevo ad Andrijevica, in foliis Mulgedii sonchifolii Vis. et Panc. (ca. 1600 m, nova mátrix). *82. P. ohlongata (Link) Wint. Ad Bar, in foliis L u z u 1 a e m ultif lorae. *83. P. obtegens (Link) Tul. Ad Njegusi, in foliis Cirsii ar ve n si s. 84. P. Ojjopanacis Ces. Ad Podgorica, in foliis 0 p o p a- nacis Chironii. *85. P. Piloselloidariim Probst. Ad Barno Jezero prope Zabljak, in foliis Hieracii Bauhini et in Lokvice (Dur- mitor), in foliis H i e r a c i i sp. 86. P. Podospermi DC In foliis Podospermi laci- niati; ad Podgorica. 87. P. Primidae (DC.) Duby. Ad monasterium Piva, in foliis Primuláé a c a u 1 i s. *88. P. Pyretkri Eabh. Ad NjeguM, in foliis et caulibus Chrysauthemi corymbosi. *89. P Rumícis scutati (DC.) Wint. Poscensko Jezero ad Zabljak, in foliis Rumicis scutati. 90. P. Salviae Ung. Ad Öavniki, in foliis S a 1 v i a e g 1 u- t i n 0 s a e. 91. P. Silenes Schröt. In foliis Silenes inflatae, ad Savniki. *92. P. silvatica Schröt. Barno Jezero ad Zabljak, in foliis Caricis glanca e. 93. P. Soldanellae (DC.) Fuckel. Durmitor : In declivitati- bus montis Medjed (ca. 24()0 m), ad fólia Soldanellae a 1 p i n a e. *94. P. Thesii (Desv.) Chaill. Zalogi ad Njegusi, in foliis Thesii divaricati. 95 P. Tragopoginis (Pers.) Corda I, III. In foliis Tra- gopogonis pratensis, ad Njegusi. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (47) 96. P. Valantiae Pers. In lapidosis ad „Teleci lastva" in monte Velez planina prope Mostar, in foliis G a 1 i i verni Scop. var. pseudocruciatae Rohl. (leg. et niisit Vandas). 97. P. Veratri Nissl. Barno Jezero ad Zabljak, in foliis Veratri Lobeliani. 98. P. Violae (Schum.) DC. In foliis V i o 1 a e Ji i r t a e, ad Savniki ; Violae m i r a b i 1 i s, ad Bosaca prope Zabljak et ad monasteriuni Piva ; Violae silvestris, ad Njegusi, ad Barno Jezero prope Zabljak, in monte Lojanik et ad monaste-^ rium Piva. *99. P. Virgaureae. (DC.) Wint. In monte Lojanik (distr. Durmitor), ad fólia Solidaginis alpestris. 100. Gymnosporangkun clavariiforme (Jacq.) Rees. Ad Krstac ad confines Anstriae et regni Montenegrini in foliis Crataegi Oxyacanthae; ad monasterium Piva, in foliis Crataegi monogynae, 101. G. juniperinam (L.) Fries. In foliis Sorbi Aucu- pariae ad Gornja Bukovica et Barno Jezero prope Zabljak nec non in Lokvice (Durmitor). *102. G. Sabinae Dicks. In foliis Piri communis cultae et spontaneae ad monasterium Piva. 103. Phragmidium Fragariastri (DC.) Schroet. In foliis Potentillae Fragariastri ad Bajce prope Cetinje; Po- tentillae micranthae ad Dobra Sela prope Savniki et ad monasterium Piva. 103a. Phr. Potentillae (Pers.) Karst. Pasina Voda ad Zabljak in foliis Potentillae opacae. var. minor Dietel. In foliis Potentillae aureae in Piperska Lukavica. 104. Phr. Bosae alpinae (DC.) Wint. Barno Jezero et Velki Stulac ad Zabljak, in foliis Bosae alpinae. 105. Phr. Rubi (Pers.) Wint. In foliis Rubi coryli- folii, ad monasterium Piva. *106. PJir. Saugnisorbae (DC.) Scbröt. Ad Savuiki, in foliis Poterii Sanguisorbae. 107. Phr. subcorticinum (Schrank.) Wint. In foliis Rosae caninae, ad Cetinje, Savniki, Valovito Jezero (distr. Durmi- tor) et ad monasterium Piva ; Rosae coriifoliae, ad mona- sterium Piva. 108. Phr. tuberculatum J. Müll. Ad monasterium Piva, in foliis Rosae caninae et Rosae sepium. *109. Phr. violaceum (Schulz.) Wint. Inter Cetinje et Rijeka, nec non ad Kokoti prope Podgorica, in foliis Rubi a m 0 e n i. 110. Triphragmium Filípeyidulae (Lasch.) Pass, Ad Nje- gusi, in foliis Spiraeae Filipendulae. *111. Cronartium asclepiadeum (Willd.) Fries. Barno JezerO' ad Zabljak, in foliis Gentianae asclepiadeae. '(48) FR. BUBÁK 112. Cóleosporium Campanulae (Pers.) Lév. In foliis Campanulae persicaefoliae, ad Zabljak (distr, Durmi- tor) ; Campanulae py r amid ali s, inter Krstac et Njeguéi plusibus locis, nec non ad Bogetici prope Xiksic ; Campa- nulae rotundifoliae, in monte Mali Stulac prope Zabljak ; Podanthi limonifolii, inter Krstac et Njegusi. 113. C. Cacaliae (DC.) Wagner. L Lokvice in montibus Durmitorensibus ad acus Pini m ontani; II, III in foliis Adenostylis albidae ibidem et in monte Lojanik. *114. C. Inulae (Kunze) E. Fischer. In monte Vojnik, ad fólia Inulae ensifoliae. 115. C. Senecionis (Pers.) Fries. In foliis Senecionis Fuchsii, ad Pitomine prope Zabljak, in Lokvice (Durmitor) et Senecionis nebrodensis, in Lokvice. *116. C. Sonchi (Pers.) Lév. Inter Krstac et Njegusi, ad fólia Sonchi glaucescentis Jord. *117. C. Tussilaginis (Pers.) Kleb. In foliis Tussilagi- nis farfara e, ad monasterium Piva. 118. Piiceiniastnim Agrimoniae (DC.) Dietel. Ad monaste- rium Piva, in foliis AgrimoniaeEupatorii. *119. P. Einlolni (Pers.) Otth. Gornja Bukovica ad Sav- niki, in foliis Epilobii palustris. *120. Cali/ptosjjora Goeppertkma Kühn. Crno Jezero ad Zabljak, in ramis Vacinii Vitis idaeae. *121. Melampsora EuphorHae (Scliub.) Cast. In monte Maglic, ad fólia E u p h o r b i a e e s u 1 a e. *122. M. EitpJtorbiae dulcis Otth, In monte Balj prope Andrijevica, in foliis Euphorbiae amygdaloidis. *123. M. Euphorhiae Gerarclianae W. Müller. Dragovoljici ad Niksic, in foliis et caulibus Euphorbiae dalmaticae (Vide I. Beitrag- 1. c pag. 7 sub Mel. HeUoscopiae (Pers.) Wint. 124. M. HeUoscopiae (Pers.) Wint. Sub monte Maglic. in foliis Euphorbiae spinosae (solum II, ideo determinatio incerta) et ad Danilovgrod, in foliis Euphorbiae platy- p h y 1 1 a e. 125. M. Lini (Pers.) Tul. In foliis Lini capitati, frequens ad Zabljak, Bosaca ; in montibus Durmitorensibus ad Lokvice, in monte Savin kuk (2000 m), in nionte Sedlo (2000 m), ad Dobri do ; Lini c a t h a r t i c i. ad Zabljak et Barno Jezero. *126. M. Ribesii Salicum Bubák. In foliis S a 1 i c i s p u r- p u r e a e, ad monasterium Piva. *127. Melampsorella CaryopjhyUacearum (DC.) Schröt. I. Ad molas prope Crno Jezero in acubus Abietis pectinatae; JI, III ibidem in foliis Stellariae nemorum. ■DRITTER BEITRAQ ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (49) Eubasidii. 1. Auriculari ale s. *128. Auriciilaria mesenterica (Dicks.) Fries. var. minor. Ad monasteriuni Piva, in ramis emortuis Fagi silvaticae. 2. Thelephoraceae. *129. Hymenochaete cinnamomea (Pers.) Bres. Ad mona- sterium Piva, in ramis emortuis Coryli Avellanae. *130. Stenim rugosuni. Pers. In ramis emortuis C a r p i n i 'b e t u 1 i, ad monasterium Piva. 3. Clavariaceae. *131. Clavaria aurea Schaeff. In silvis ad Barno Jezero prope Zabljak. 4. Polyporaceae. 132. Polyponis a^yplanatus (Pers.) Wallr. In trunco Fagi silvaticae, ad monasterium Piva. *133. P. arcularins (Batsch.) Fries. In ramis emortuis, ad monasterium Piva. *134. P. elegáns (Bull.) Fries. In truncis ramisque Fagi ■silvaticae, ad Gornja Bukovica, Savina voda ad pedes mon- tis Savin kuk, in silvis infra Durmitor et ad monasterium Piva. 135. P. fomentarhis (L.) Fries. In truncis quercinis, ad Bukovik et Gvozd (distr. Niksic), nec non fagineis, ad monasterium Piva et ad Kula Muratovic (distr. Piva). 136. P. hirsíttus (Schrad.) Fries. In truncis q u e r c i n i s, ad Gornja Bukovica et Barno Jezero et fagineis, ad mona- sterium Piva. *137. P. sqiiamosus (Huds.) Fries. In trunco qu erein o, ad Donja Bukovica prope Savniki. 138. P. ungulatus (Schaeft'.) Sacc. In truncis fagineis, ad Kula Muratovic distr. Piva ; s a 1 i c i n i s ad monasterium Piva. 139. P. versicolor (L.) Fries. Ad monasterium Piva in trunco f ágin e 0. *140. P. zonatus (Nees.) Fries. In trunco fagineo, ad Gornja Bukovica. *141. Trametes cinnahadna {J&cq) Fries. In trunco emortuo Abietis excelsae'.ad Barno Jezero prope Zabljak. 142. Lenzites abictina (Bull.) Fries. Ad truncum Abietis excelsae in societati praecedentis fungi ad Barno Jezero prope Zabljak. Botanikai Közlemények 3-4. füzet. 13 (50) FR. BUBÁK 5. A g a r i c a c e a e. 14S. Panus rudisFnes,. Admonasterium Piva in trunco Fagi silvaticae. (Vide I. Beitrag sub nom. Lentinusrudis (Fries)^ 144. Marasmius Oreades (Bolt.) Fries. Ad Savniki in gra- miuosis frequens. *145- Clitocybe inversa (Scop.) Quel. In silva ad Barno Jezero prope Zabljak (distr. Durniitor). 6. Gasteromycetes. *146. Bovista nigrescens Pers. In graminosis niontis Mali Stulac ad Zabljak. *147. B. plumhea Pers. In graminosis ad Pitomine prope Zabljak. *148. Lycoperdon Buhakii Bresadola iu Annál, mycol, 1908, pag. 46. Nach L 1 0 y d (Mycological Notes Nr. 33, 1909, pag. 435) soll diese neue Art mit Bovistella paludosa (Lév.) identisch sein. 149. Calvatia caelata (Bull.) Morg. (Vide I. Beitrag sub nom. Lycoperdon caelatum Bull.). Mali Stulac et Kovacevici ad Zabljak. Ascomycetes-Discomycetes. 1. Protomycetaceae. 150. Frotomyces macrosporus Unger. In foliis A e g o- podii Podagrariae, ad monasterium Piva ; Panciciae serbicae, ad Pitomine prope Zabljak; Heraclei Polli- n i a n i. Bért. in nionte Lojanik. 2. Exoascaceae. 151. Exoascus Fruni Fuckel. In frucHbus Pruni d o- mesticae ad Gornja Bukovica prope Savniki, *152. Tajíhrina coendescens (Mont. et Desm.) Tul. In foliis Quereus sessiliflorae, ad Viljusa (ca. 1000 m), ad Pod- gorica, Niksic et Savniki. 3. Helotiaceae. *153. Erinella Hystrix Bubák n. sp. Ascomatibus gregariis, cupuliformibus vei calyciformibus, 0"2— 0'4 mm altis (sine setis), 0-2— 0*3 mm latis, breve pedicel- latis, primum clausis, dein apertis, extus setis copiosis, densis, erectis, rigidissimis, glaberrimis, rubrobrunneis, usque 06 mm longis, basi 6 — 7 jj. latis, ibidemque arcuatis, multiseptatis, sur- sum sensim attenuatis, apice acutis et dilutioribus. URITTER BEITRA6 ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (51) Ascis cylindraceis, 70—80 [a longis. 6—8 \i. Jatis, apice attenuato-rotiindatis. octosporis, paraphysibus paucis, filiformibus, 1"5 (X latis obvallatis. Sporidiis filiformibus, paralleiis, 40—50 a longis, 1'5 [x latis, rectis, hyalinis, septatis. Durmitor: In loco dicto „Lokvice" (ca. 2400 ni), ad cau- les eniortuos Valeriánáé montanae. Eine prachtige Art, besonders durch die steifen, rotbraunen Borsten ausgezeichnet. 4. M 0 1 1 i s i a c e a e. *154. MoUisia Rabenhorstii (Auersw.) Rehni. In pagina in- feriore foliorum emortuorum Qnercus sessiliflorae, ad Niksic (leg. L. V 1 a c h). 155. Pseudopeziza Trifplii (Bernh.) Fuckel. In foliis vivis Trifolii pratensis, ad Savniki et ad nionasteriuni Piva. *156. Fabraea Ranunculi (Fr.) Karst. Ad monasterium f iva, in foliis, vivis Ranunculi nemorosi. *157. -F. Rousseana Sacc. et Bonim. Durmitor: Barna Jezero ad Zabljak, in foliis vivis Calthae palustris. *158. Calloria erythrostigmoides Rehm. In caulibus emortuis Scrophulariae bosniacae, in montibus Durmitorensibus : Lokvice (2400 m), Savin kuk (2200 m) et Lojanik (1800 m) nec non Valeriánáé montanae, in Lokvice. 5. Stictidaceae. *159. Naevia ignohilis (Karst.) Rehm. Ad fólia vetusta Caricis sp., ad Barno Jezero (ca. 1300 m) prope Zabljak. *160. N. minutissima (Auersw.) Rehm. In foliis emortuis Quercus sessiliflorae, ad Podgorica et Niksic (L. VI a eh). *161. Naemacyclus durmitorensis Bubák n. sp. Ascomatibus gregariis, initio clausis, in cortice immersis^ dein irregulariter stellatim disruptis, 4 — 6 laciniatis, disco rotundo, piano, griseo, 0'5 — 1 mm in diám, periphaerice hyphis brevibus, dilute brunneis marginatis, hypothecio tenni, flavido, pseudo- parenchymatico. Ascis elongato-clavatis, 75 — 85 \>- longis, 8 — 10 {j. latis, apice subacutis, octosporis, jodi ope paraphysibus et parte infe- riore ascorum pulcherrime azurescentibus, parte superiore asco- rum et epithecio luteo-virescentibus ; paraphysibus filiformibus^ supra ramulosis, epithecium tenne eflbrmantibus, Sporidiis acicularibus, 55—70 (x longis, 3 [j- latis, paral- leiis, rectis vei raro curvulis. 6 — 9 septatis. hyalinis, guttulatis. 13* (52) FR. BUBA IC Durmitor: ín loco dicto „Lokvice'' (ca. 2400 m) ad caules emortuos Scrophulariae bosniacae, m. Augusto. Ein prachtiger Pilz, von allén beschriebenen Arten ganz- lich verschieden. 6. Tryblidiaceae. *162. Heterosjíhaeria Patella (Tode) G-rev. In caulibus •eniortuis Aconiti Panlocsekiani et Scrophulariae bosniacae, in Lokvioe et X e p e t a e p a n n o n i c a e, ad Zabljak. 7. P li a c i d i a c e a e. *163. Rhytisma salicimim (Pers.) Fr. Ranisava (ca. 2000 m), ad Zabljak, in foliis vivis Salicis silesiacae. 8. Hypodermataceae. 164. Lopliodermium anindinaceum (Schrad.) Chev. In •foliis Sesleriae Heuflerianae, in Mokra planina in Albánia et Festucae sp., in Lokvice (Durmitor). *165. Loph. juniperinum (Fr). De Not. In monte Lojanik, ^d acus Juniperi nanae (ca. 1700 ni). *166. Mytilidion decipiens (Karst.) Sacc. Ad acus Juni- peri nanae, in monte Lojanik. Pyrenom.vcetineae. 1. Er y sip h aceae. *167. SpJmerotheca Epnlgbü (Link) Sacc. Ad fólia viva E p i- lobii parviflori, prope Savniki. *16S. Spli. fidiginea (Schleclit.) Lojanik, in foliis vivis Adenostylis albifrontis. 169. Sph. Híimuh {DC.) Burr. In foliis vivis Agrimo- niae Eupatorii, ad Savniki. 170. Erysiphe Cichoriaceanün DC. In foliis vivis Achil- leae abrotanioidis Vis., in Dobri do (distr. Durmitor); Cirsii odontolepidis Boiss., in Valovito do, Dobri do et -ad monasterium Piva ; Dipsaci pilosi, ad Savniki; Hyos- c y a m i n i g r i, ad monasterium Piva ; I n u 1 a e b r i t a n- n i c a e, ad Njegusi ; I n u 1 a e H e 1 e n i i, ad monasterium Piva ; Lappae minoris et Salvia glutinosae, ad monaste- rium Piva ; Salviae verticillatae, ad Savniki ; S e n e- c i 0 n i s F u c h s i i, in monte Lojanik ; Yerbasci Baldac cii Deg., ad Bosaca prope Zabljak ; V e r b a s c i B o r n m ii 1 1 e r i Velen., ad Pasina Voda, Krajkomarski, Pitomine prope Zabljak €t in monte Lojanik ;Verbasci glabrati, ad Bukovik inter ^Iksic et Savniki. DRITTER BEITRA6 ZUR PILZPLORA VON MONTENEGRÓ (53) 171. E. Oaleopsidis DC, Tn foliis vivis Acanthi mol- 1 i s, ad R u b e z i prope Niksic ; Stachydis Sendtneri Beck, in monte Lojaiiik. *172. E. Heradei (DC) Schröt. In foliis vivis Tordylii m a X i ni i, ad Njegusi ; CÍiaerophylli aromatici, ad Savniki. 173. E. Pohjf/oni DC. In foliis vivis Aconiti Panto- csekiani et Actaeae spicatae, in monte Lojanik ; C a 1- thae palustris, ad Pitomine prope Zabljak et in monte Lojanik; Convolvuli arveusis, ad Njegnsi ; Hyperici q u a d r a n g u 1 i, ad Gornja Bukovica prope Zabljak ; R a n u n- c u 1 i n e m o r o s i, in Sekirica planina et in pratis inter Pasina Voda et Zabljak. *174. É. taurica Lév. In declivitatibus montis Lovcen iit via e Cattaro ad Njegusi, in foliis vivis B a 1 1 o t a e a c u t a e ; T e u c r i i c h a m a e d r y o s, ad Bogetici prope Niksic. *175. Microsphaera Evonymi (DC) Sacc. In foliis vivis Evonymi bulgarici Velen., ad Njegii§i et Savniki ; Evo- nymi europaei, ad monasterium Piva. 176. Uncinula Aceris (DC) Sacc. In foliis vivis Aceris campestris, ad monasterium Piva et ad Savniki; xlceris trilobati, ad Savniki. 177. U. Salicis (DC) Wint. Nevesinje in Hercegovina, ad foIia viva Salicis rubrae. 178. Phyllactinia su/fulta (Reb.) Sacc In foliis vivis C 0 r y 1 i x4 v e 1 1 a n a e, ad Savniki et ad Kula Muratovic (distr. Piva). 2. P e r i s p 0 r i a c e a e. *179. Lasiobotrys Lonicerae Kunze. In foliis Lonicerae coeruleae, in monte Ranisava ad Zabljak. 3. M i c r 0 t h y r i a c e a e. 180. Microthyriiwi mícroscopicum Desm. In foliis vivis Daphnes Blagayanae, ad C-no Jezero prope Zabljak et Saxifragae glabellae, in Lok vice (2400 m). 4. N e ct rie ae. *181. Micronectria niontenegrina Bubák n. sp. Peritheciis cortici immersis, eum et epidermidem pustuli- forme elevantibus, dein apice globoso-conico. chlorino, furfu- raceo erumpentibus, applanato-conicis, ca. 0'5 mm in diám., contextu molli, basi tenui, subhyalino, apice crasso, extus atro- viridi, intus viridi usque subhyalino, plectenchymatico. Ascis cylindraceis, usque 200 p- longis, 8 — 10 fi. latis., crassiuscule tunicatis, apice rotundatis et parum incrassatis, basi breve pedicellatis, octosporis. (54) FR. BUBÁK Sporidiis filiformibus, usque 180 [x longis, 1—1 •25 |x latis, septatis, hyalinis, paraphysibus creberrimis, sporis simillibus obvallatis. Njegusi. ad caules emortuos E u p h o r b i a e t i n c t o r i a e, finiente Julio. Ein prachtiger Pilz, welcher in die Gattung Micronectria sehr gut passt. Von Spegazziui, welcher die Gattung auf- stellte, werden Parapliysen nicht angegeben. Da sie den Sporen aber gauz illmlich sind und die Sporen nach Zerfliessung der Asken auch ganz frei liegen, so ist es niöglich, dass er die- selben übersehen hat. 5. C 1 a V i c i p i t e a e. 182. Claviceps purpurea (Fr.) Tul. In ov'ariis Dactyli- d i s h i s p a n i c a e, in via e Cattaro ad Njegusi. *183. Cl. Sesleriae Stager. In nionte Maglic, in ovariis Sesleriae calcareae. 6- Dothideaceae. *184. FJiyllachora Poae (Fuck.) Sacc. Lokvice (2400 m) in montibus Durniitorensibus, ad fólia viv'a et emortua Poae a 1 p i n a e. 185. Ph. Trifolii (Pers.) F u c k e 1. Ad fólia viva T r i- folii sp. et Trif. Pignantii, prope Njegusi; Trifolii pratensis, ad monasterium Piva. 7. C h a e 1 0 m i a c e a e. *186. Chaetomium elatton Kunze. In summo cacumine montis Savin kuk (Durmitor), ad fólia emortua Drabae aiz oidi s. 8. Sordariaceae. *187. Sordaria fimicola (Rob.) Ces. et Not. Durmitor: In summo cacumine montis Savin kuk, ad fólia emortua Drabae ai z 0 id i s. 9. Sphaeriaceae. 188. Coleroa Alchemillae (Grev.) Wint. Lokvice et Valo- vito Jezero, in foliis vivis Alchemillae vulgáris; Alche- millae glabrae ad Valovito Jezero. *189. C. circinans (Fr.) Wint. In foliis vivis Geranii bohemici, in monte Jerinja glava prope Andrijevica. *190. Coleroa inconspiciia Bubák n. sp. Peritheciis in rimis fissurisque caulium et ramorum, super- ficialibus, facile secedentibus, basi hyphis simplicibus vei fúni- DRITTER BEITBAG ZÜR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (55) culato-coutextis bruniieis vei hyaliiiis, tonilosis, repentibus in- structis, globosis, basi applanatis, supra subconicis, ostiolatis, 40—80 {i. in diám., castaneo-brunneis, coiitextu pseudoparenchy- niatico, tenui, melleo, setis rigidis, rectis, iisque 50 [i longis, 4 (a latis, sursuui sensim atteniiatis, apice acutatis vei rotundatis, brun neis, continuis vei 1 — 2 septatis, paucis vei pliiribus supra ornatis. Ascis oblougis vei oblongo-cylindricis, 38 — 60 [>■ longis, 9 — 13 [i latis, apice rotundatis, basi breve pedicellatis, para- physibus ephemeris, tenuibus obvallatis, octosporis. Sporidiis oblique distichis, oblongo-clavatis, 15 — 19 (jl longis, 5 {1 latis, rectis vei curvatis, utrinque rotundatis, medio unisep- tatis, non constrictis, loculo superiore latiore, olivaceochlorinis. Ad Njegusi in caulibus ramisque G e n i s t a e s e r i c e a e, íiniente Julio 1904. Von Venturia Genistae (Fuckel) Wint. generisch verschieden. 10. Lophiostomataceae. *191. Lopliiotreiua §entianaecolum Bubák n. sp. Peritheciis dispersis vei laxe gragariis, oblongis paruni applanatis, röstellő subelongato, compresso, fere totó immerso, rima longitndinali protuberante instructis, 300 — 400 ;j. longis, 200 — 270 [x latis, contextu atrofusco, ad rostellum obscuriore, Ascis elongato-cylindraceis, 110 — 180 [j- longis, 10 — 13 latis, apice rotundatis, breve petiolatis, hyalinis, octosporis ; paraphysibus crebris, filiformibus, supra ramosis. Sporidiis subdistichis vei monostichis, fusiformibus, 19 — 28 u longis, 5—7 [J. latis, utrinque attenuatis, 3 septatis^ ad septa constrictis, hyalinis. Savniki : Ad caules emortuos G e n t i a n a e a s c 1 e p i a- dae, 10. VIII. (ca. 1000 m.) 11. Sphaer ella c e ae. *192. Guignardia Cerris Pass. In foliis emortnis Quer- cus Cerris, ad Podgorica. 193. G. Cerris Pass. subsp. Quercvs cocciferae, Trav. In foliis vivis Quercus cocciferae, ad Ulcinj . (Vide II. Bei- trag 1. c. pag. 400, snb nom. Laestadia cooperta (Desm.) Sace.) *194. Guignardia durmitorensis. Bubák n. sp. Peritheciis, laxiuscule gregariis, applanatis, 150 — 200 [J. in diám., epidermide tectis, postea apice erumpentibus, demum epidermide destitutis, nigris, nitidis. contextu crasso, nigro- castaneo, pseudoparenchymatico. Ascis oblongis vei oblongo-clavatis, 45 — 55 {j. longis, 11 — 15 [j. latis, crasse tunicatis, apice rotundatis et ibidem, praecipue in lateribus valde incrassatis, basi breve pedicellatis, hyalinis, aparaphysatis. (56) FR. BUBÁK Sporidiis fusoideis, 17 — 20 •-•- longis, 3 — 4 \i latis, rectis^ utrinque attenuato-rotundatis, hyalinis, continuis. Durniitor : Lokvice, in caulibus emortuis Valeriánáé montanae, 15. m. Augusto 1904, in societatae Rhabdo- sp orae n. sp, *195. Guignardia Euphorbiae spinosae Bubák n. sp. Peritheciis expanse, laxe gregariis, subepidermicis, globoso- conicis, 100 — 150 \). in diani, basi applanatis, apice conico erumpentibus, atris, contextu grosse parenchymatico, atrofusco^ apice crassiore. Ascis fasciculatis, oblongis, 40 — 50 [i longis, 10 — 13 |i. latis, rectis vei curvatis, apice rotundatis et incrassatis, basi breve pedicellatis, octosporis, aparaphysatis. Sporidiis tristichis, fusoideis, 11 — 18 (j- longis, 2'5— 3'5 {i. latis, utrinque attenuatis, hyalinis, continuis. Njegusi : ad ramulos eniortuos Euphorbiae spinosae, ni. Julio. *i96. Sphaerella balcanica Bubák n. sp. Maculis utrinque visibilibus, linearibus, inter nervis positis iisque lateribus limitatis, supra brunneis, infra brunneogriseis,. utrinque obseurius marginatis, transverse confluentibus et demum magnam partém folii occupantibus. Peritheciis hypophyllis, laxe gregariis, globosis, 50 — 100 [x in diám., brunneis, epidermide tectis eamque hemisphaerice- elevantibus, apice conico, perforato paruni erumpentibus, con- textu tenui, pseudoparenchymatico, grosse celluloso, brunneo. Ascis fasciculatis, oblongis vei oblongo-obclavatis, 30—40 |i» longis, 8 — 9 |x latis, apice rotundatis, non incrassatis, basi bre- vissime pedicellatis, aparaphysatis, octosporis. Sporidiis distichis vei basi tristichis, fusoideis vei oblongo- clavatis, 11 — 13 <^ longis, 3 — 4 ;j. latis, rectis vei curvatis, uni- septatis, loculo inferiore angustiore, utrinque attenuatis, hyalinis, guttulatis. In foliis vivis Tri folii medii subsp. balcanici Vei. in Bozur planina (distr. Piva), ca. 1700 m^ m. Julio 1906, leg.. R 0 h 1 e n a. Durch die parasitische Lebensweise, die charakteristischen Flecke und winzigen Perithecien sehr ausgezeichnet. *197. Sph. Cruciatae Lamb. et Fautr. In caulibus emortuis Galii lucidi ad Dobri do (distr. Durmitor). Die Asken sind bis 18 (í. breit ; sonst stimmt der vorliegende Pilz mit der Diagnose gut überein. *198. Sphaerella drobnjakeusis Bubák n. sp. Peritheciis dispersis vei gregariis, epidermide nigrogrisea tectis, globosis vei parum applanatis, 100 — 200 ;x in diám., con- textu crasso, fuscocastaneo, pseudoparenchymatico, apice conico* erumpentibus. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ {^'^) Ascis fasciculatis, oblongoclavatis vei oblongo-cylindricis, 50 — 80 'J. longis, 13 — 20 [x latis, sursum attenuatis, apice valde incrassatis, basi breve pedicellatis, octosporis, aparaphysatis. Sporidiis tristichis, subtristichis vei distichis, oblongo-clavatis, 14 — 20 [Ji longis, 4 — 5 [j- latis, rectis, medio imiseptatis, loculo superiore crassiore, hyalinis. Dobri do : in caulibus emortuis Lini laevis, 22 m. Augusto, ca. 1700 ni. Eine sehr variable Art, was die Grösse der Perithecien und der Asken betriÖ't. In kleinen Perithecien sind die Asken viel kürzer als in den grösseren. Die Grösse der Sporen ist in allén Asken konstant. var. confinium Bubák n. var. Ascis 20 — 26 [í latis ; sporidiis 24 — 28 u- longis, 6 — 7'5{i- latis. In monte Maglic ad confines Hercegovináé ; in caulibus emortuis Lini laevis, m. Julio, ca. 2400 ni. Die Varietat weiclit vom Typus durch breitere Asken und grössere Sporen konstant ab. *199. Sphaerella midmrensís Bubák et Ranojevic in Ann. mycol. 1910. pag. 360. ín foliis Androsaces villosae in nionte Maglic. *200. S2)h. quercina Jacz. In pagina inferiore folioruni' emortuorum Quercus sessiliflorae, ad Podgorica (L. Vlach). *201. Sjjh. Stellarinearum (Rabli.) Karst. In foliis et cau- libus emortuis Arenariae gracilis, in Dobri do. *202. iS2)h. Vulnerariae Fuckel. In foliis emortuis Anthyl- lidis vulnerariae, in monte Maglic (2200 ni) et in Lok- vice (2400 m). *203. Sphaeruliiia linicola Bubák n. sp. Peritheciis dense gregariis, 100—200 [x in diám., globoso- applanatis, subepiderniicis, deniuni nudis, nigris, nitidulis, con- textu crasso castaneo, grösse pseudoparenchymatico. Ascis fasciculatis, ovoideo-clavatis vei oblongo-clavatis,. 40 — 60 '(X longis, 10 — 17 !J. latis, apice laté rotundatis, incras- satis, basi breve pedicellatis, octosporis, aparaphysatis. Sporidiis tristichis vei supra distichis, fusoideis, 17 — 22 |i longis, 4 — 55 [X latis, curvatis, rarius rectis, utrinque attenuatis, parum rotundatis, hyalinis, typice triseptatis, rarius biseptatis vei uniseptatis. Durmitor : Loco dicto „Lokvice" (ca. 2400 m) in caulibus emortuis Lini laevis Scop., m. Augusto. *204. Sph. serograpJia (Dur. et Mont.) Sacc. In pagina in- feriore foliorum vivorum Quercus cocciferae, ad UlcinjV 12. Pleosporaceae. 205. Venturja Rumicis (Desm.) Wint. Pasina Voda et Barno Jezero ad Zabljak in foliis vivis Rumicis a 1 p i n i. *206. Didymella montivaga Bubák n. sp. (58) FR. BUBÁK Peritheciis gregariis vei saepe dense seriatis, tectis, solum papilla brevissima erumpentibus, postea nudis, superficialibus, globoso applanatis, 300—400 [x in diám., nigris, nitidis, tunica crassa, grosse pseudoparenchymatica, intus fusca, extus fere atra. Ascis cylindraceis, 90 — 120 \i longis, 9 — 13 [x latis, apice laté rotiindatis, non vei parum iucrassatis, breve pedicellatis, paraphysibus filiformibus obvallatis, octosporis. Sporidiis distichis vei subdisticíiis, calceoliformibus, 18 — 22 (jl longis, 5"5 — 7*5 jx latis, rectis, uniseptatis, loculo superiore duplo longiore, parum latiore, hyalinis, eguttulatis. Lokvice (ca. 1900 m) in montibus Durmitorensibus (15. YIIÍ) et in monte Lojanik ad Dobri do (distr. Durmitorensibus) (23. VIII): In caulibus emortuis Scrophulariae bos- n i a c a e (ca. 1800 m). Die vorliegende sehr schöne, schon makroskopisch auf- fallende Art ist kaum mit Didymella commanipula (B. et Br.) identiscli. Leider ist diese Spezies ungenügend beschrieben. Bei der neuen Art sind die Perithecien endlich totál nackt, ober- íiachlich, nicht eingesunken. Die Sporen sind nicht eingesclmiirt und ohne Kern oder Öltropfen. *207. D. Picconii (De Not.) Sacc. In squamis conorum P i n i M u g h i, in monte Medjed (Durmitor). *208. Did.vmella Ylachii Bubák n. sp. Peritheciis dispersis, immersis, utrinque epidermide tectis, postea infra parum apice erumpentibus, globosis, usque 300 !'■ in diám, nigris, parietibus crassis, contextu pseudoparenchyma- tico, extus castaneobrunneo, apice obscuriore, intus dilute brunneo. Ascis cylindraceis, 80 — 100 ," longis, 8 — 10 !>- latis, apice pa- rum attenuatis, basi breve pedicellatis, octosporis, paraphysibus crebris, filiformibus, 25 fi latis obvallatis. Sporidiis oblique monostichis, ellipsoideis, 13 — 17 /^ longis, % — 8 latis. medio uniseptatis, non constrictis, hyalinis, coacer- vatis roseolis. Podgorica: In foliis emortuis Quercus sessiliflorae, m. Aprili 1910, leg. L. Ylach. *209. Rebentischia unicaudata (Berk. et Br.) Sacc. In caulibus emortuis Clematidis Vitaiba e. ad monaste- rium Piva. *210. Leptophaeria derasa (Berk. et Br.) Auersw. In cau- libus emortuis Scrophulariae bosniacae, in Lokvice et S e n e c i 0 n i s n e b r o d e n s i s, in monte Savin kuk. Ascis 100—120 // longis, 16 — 18 /> latis ; sporidiis usque 75 fi- longis, 5 n latis, 8 — 9 septatis ; cellula quarta latiore. *211. L. fallaciosa Berl. ín monte Lojanik, ad caules emortuos Saturejae Kitaibelii. *212. L. fusispora Niessl. In caulibus emortuis G e n i s t a e il a s i 0 c a r p a e, ad Andrijevica. DRITTÉR BEITRAG ZÜR PILZPLORA VON MONTENEGRÓ (59) *: "213. L. macrospora Fuckel. In caulibus emortais Scro- phulariae bosniacae, in Lokvice (2400 m). Sporidiis usque 38 // longis, 7 « latis, triseptatis, cellula secunda latiore, dilute luteochlorinis. *214. L. modesta (Desm.) Sacc. In caulibus emortuis Bupleuri graminei, in Lastva ad Kcevo (Katunska nahija) ; Digitális ochroleucae, ad Savniki ; Lin i laevis in Lok- vice ; Nepetae pannon icae, ad Motycki gaj prope Zabljak. *215. L. quadriseptata Trail. In caulibus emortuis A c o- niti Pantocsekiani, in Lokvice ; Digitális ochro- leucae, ad Savniki ; Lini capitati, ad Bosaca prope Zabljak; Pedicularis Sibthorpii, in nionte Mali Stulac (Durmitor) ; Scrophulariae bosniacae, in monte Lojanik ; Valeriánáé montanae in Lokvice ; Veratri Lobe- liani, in Studena ad Boban (distr. Durmitor). *216. Leptosphaeria subalpina Bubák n. sp. Peritheciis dispersis vei laxe seriatis, globosis, globoso- conicis, 150 — 270 /^ in diám., totis immersis, solum poro pa- pillae Jongiusculae erumpentibus, parietibus tenuibus, contextu parenchymatico, castaneo-brunneo. Ascis cylindraceis, 100 — 150 /^ longis, 19 — 24 // latis^ crassiuscule tunicatis, apice rotundatis, nec incrassatis, basi bre- vissime stipitatis, paraphysibus filiforniibus obvallatis, octosporis. Sporidiis distichis vei subtristichis, fusoideis, 38 — 48 /'■ longis, 5'5 /^ latis, curvulis vei rectis, 6 — 7 septatis, non con- strictis, loculo tertio vei quarto ab apice paruni latiore, utriuque acutato-attenuatis, flavidis. Barno Jezero ad Zabljak (Durmitorensis) in rimis vagina- rum Phragmitis communis (ca. 1500 m). 20. VIII. Diese neue Art stimmt mit keiner Gramineen-Leptosphaeria tiberein, deshalb beschreibe ich dieselbe als neue Spezies. *217. Ophioholiis acuminatus (Sow.) Duby. In caulibus emortuis Scrophulariae bosniacae, et Valeriánáé montanae, in Lokvice ; Verbasci Bornmülleri, ad Pito- mine prope Zabljak, *218. 0. erythrosporiis (Ries) Wint. In caulibus emortuis Urticae dioicae, ad Zabljak. 219. Pyrenophora AmphoricarpiBuhák (Vide II. Beitrag, 1. c. pag. 402). Poscensko Jezero ad Zabljak, in foliis et cauli- bus emortuis A m p h o r i c a r p i N e u m a y e r i. *220. P. brachyspora Niessl. Ad caules emortuos Lini laevis, in Lokvice (Durmitor). *221. P. chrysospora Niessl. In caulibus emortuis Achil- leae Clavenae, in Lokvice ; Saxifragae Frederici Augusti, in monte Lovcen. *222. F. Dianthí (De Not.) Berl. In montibus Maglic et Mali Stulac nec non ad Hűmen Tara prope Zabljak, in caulibus emortuis Dianthi integri Vis. (60) FR. BUBÁK *223. P. helvetica Niessl. Durmitor : In monte Saviu kuk^ ad fólia emortua Androsaces villosae. *224. P. phaeocomoides Sacc Durmitor : In monte Mali Stulac, ad caules Pedicularis Sibthorpii. *225. P. phaeospora (Diiby) Sacc In monte Lojanik, ad fólia Arenariae gracilis. *226. P. polyphragmia Sacc ín petiolis foliorum Anthyl- lidis Ja cq nini, in monte Vojnik. *228. Pleospora bobanensis Bubák n. sp. Peritheciis gregariis, semiimmersis, epidermide tectis, globosis, 220 — 280 /^ in diám., apice subconica, postea poro apertis, parietibus crassisiniis, contextu intus hyalino, crasso, extus atrofusco. Ascis oblongis, 150 — 180 // longis, 35 — 38 « latis, crasse tunicaiis, ad apicem parum attenuatis. ibidemque rotundatis et incrassatis. brevissime stipitatis, octosporis. paraphysibus filifor- mibus obval latis. Sporidiis tristichis vei rarius subtristichis, oblongo-fusoideis^ 40 — 48 fj- longis, 15—19 n latis, 7 — 8 septatis, non vei parum ad septa constrictis, parte superiore parum latiore, septis longi- tudinalibus 2 — 3 instructis, muco anguste obvolutis, brunneo flavidis, Mous. Studena ad Bobau (distr. Drobnjakensis) ad caules emortuos Veratri Lobeliani, 23. VIII. (ca. 1700 m.) Eine sehr schöne Art, durch die schlanken, zierlich geteilten Sporen charakteristisch. 229. Pleospora herbaram (Pers.) Rabh. In caulibus emortuis Achilleae Clavenae et Lini laevis, in Lokvice ; A 1 1 ii flavi, ad monasterium Piva. 230. Pl. média Niessl. In caulibus emortuis Inulae ensifoliae, in monte Vojnik; Potentillae monte ne- g r i n a e, in monte Bal j ad Andrijevica ; Veratri Lobeliani, in Studena ad Boban. *231. Pleospora njegusensis Bubák n. sp. Peritheciis dispersis vei approximatis, immersis, epidermide tectis, globoso-applanatis, 200 — 300 ,"■ in diám., coriaceis, nigris, apice conica parum erumpentibus, contextu crasso, pseudo- parenchymatico, extus nigroolivaceo, paucistratoso, intus hyalino, pluristratoso. Ascis oblongis vei oblongoclavatis, 130 — 150 f- longis, 34 — 38 ,n latis, sursum non vei parum attenuatis, basi breve pedicellatis, crasse tunicatis, apice non incrassatis, octosporis, paraphysibus filiformibus obvallatis. Sporidiis oblique distichis, oblongis vei oblongo-ovoideis, 38 — 48 //- longis, 15 — 19 /' latis, medio parum constrictis, utrinque rotundatis, dense muricalis, transverse 8 — 10 septatis, longitudinaliter 2 — 3 septatis, dimidio superiore latiore, initio flavomelleis, postea fuscobrunneis, opacis, muco hyalino, tenui obvolutis. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (61) Njegusi : ad ramos et caules Genistae sericeae •vivae, finiente Julio 1904. Von Pleospora Ci/tisi Fuckel durcli ganz andere Sporen, von Pl. clura Niessl durcli viel breitere Asken und verschie- 'dene Sporen abweichend. *232. Pl. ohlongata Niessl. In caulibus emortuis Digi- tális ochroleucae, ad Savniki. *233. Pl. pyrenaica Niessl. In summo cacumine montis Savin kuk (2000 m) ad fólia Drabae aizoidis. *234. Pl. rubicunda Niessl. Ad caules omortuos S c r o- p h Q 1 a r i a e h e t e r o p h y 1 1 a e, in monte Savin kuk (Durmitor). 235. Pl. vulgáris Niessl. In caulibus emortuis A s p e- rulae longiflorae, in Lokvice ; L i 1 i i c a r n i o 1 i c i, in monte Mali Stulac ; Lini c api táti, ad Bosaca prope Zabljak, in montibus Mali Stulac et Savin kuk ; Lini laevis, ad Dobri do; Nepetae pannonicae, ad Motycki gaj prope Zabljak ; Pedicularis Sibthorpii, in monte Mali Stulac; Scro- phulariae bosniacae, in monte Lojanik ; Valeriánáé m 0 n t a n a e, in Lokvice ; Verbasci Bormülleri Vei., ad Krajkomarski prope Zabljak. *236. Cíathrospora Ellisiana Berl. In caulibus emortuis Senecionis Visianii, in monte Lojanik. Adhuc solum ex America septentrionali notata species. Specimina montenegrina cum diagnosi et icone Bérlései optime congruunt. *237. C Passeriniana Berl. In Dobri do, ad caules emortuos Galii lucidi et Lini levis. 13. Gnomoniaceae. *238. Mamiania fimhriata (Pers.) Ces. et Not. In foliis C a r p i n i d u i n e n s i s, ad Savniki. 239. M. Coryli (Batsch.) Ces. et Not. In foliis Coryli avellanae, ad Savniki et Kula Muratovic (distr. Piva). *240- Gnomonia setacea (Pers.) Ces. et Not. In foliis emortuis Q u e r c u s C e r r i s, ad Podgorica (L. V 1 a c h). 14. Cly p eo sphaeria ce a e. *241. Hypospüa Pustula (Pers.) Karst. In foliis emortuis Q u e r c u s C e r r i s, ad Podgorica et Q u e r c u s s e s s i 1 i- florae, ad Niksié. 15. Diatrypaceae. *242. D'mtrypella nigroannulata (Grev.) Nke. In ramis emortuis F a g i s i 1 v a t i c a e, ad Krajkomarski prope Zabljak. *243. D. verruciformis (Ehrh.) Fries. Ad monasterium Piva, in ramis emortuis Carpini Betuli. (62) FR. BUBÁK 16. Xy lariace a e. *244. Hypoxylon fuscum (Pers.) Fries. Ad monasterium Piva. in ramis eniortuis C arpini B e t uli et Coryli avel- 1 a n a e. Fungi imperfecti. Sphaeroidaceae. *245. Phyllosticta albina Bubák et Kabát. In foliis vivis Veratri Lobeliani, ad Pitomine et Barno Jezero prope Zabljak, in Lokvice et in declivitatibus orientalibus niontis Medjed. *246. Phyllosticta diirmitorensis Bubák n sp. Maculis orbicularibus vei ellipticis, brunueis, postea totum folium brunnee decolorautibus et enecantibus. Pycnidiis anipliigenis. Jaxe gregariis, globosis, non vei parum applanatis, 170 — 210 // in diám., profunde mesopliyllo immersis, solum papilla nigra erumpentibus, contextu pseudo- parenchymatico, subtili, subhyalino, facile a matrice secedente, supra ad papillam distincte pseudoparenchymatico, nigrofusco. Sporulis copiosissiniis, oblongis, 3 — 4 // longis, 1-5 — 2 // latis, hyalinis, continuis, utrinque rotundatis, indistincte biguttulatis. Sporophoris subhyalinis, papilliforniibus. Ad fólia Gentianae crispatae Vis., ad Barno Jezero prope Zabljak (Durniitorensis), 10. Vili. 1904! Die befallenen Blatter werden ledergelb verfárbt und sterben ab. 247. Fh. Ligustri Sacc. Ad monasterium Piva, in foliis vivis Ligustri vulgáris. *248. Ph. Nupharis Ali. Barno Jezero ad Zabljak, in foliis Nupharis hitei. *249. Ph. pirina Sacc. Spuz ad Danilovgrad, in foliis vivis Pyri Mali spontaneae. Sporae semper hyalinae, *250. Phyllosticta pivensis Bubák n. sp. Pycnidiis in maculis Ramulariae Geranii phaei (C. Mass.), bypophyllis, subepidermicis, laxe gregariis. 75—100 f in diám., globosis, apice conico parum erumpentibus, nigris, contextu tenuissimo. bruuneo, pseudoparenchymatico. íSporulis bacterioideis, 4— 6 /' longis, 1'25 /> latis, rectis vei curvatis, hyalinis, continuis, biguttulatis, Sporophoris papil- liformibus. Ad monasterium Pivam : In maculis Ramulariae Ge- ranii phaei (C. Mass,) Magn., ad Geránium reflexum L., 25. Augusto (ca. 650 m). Durch zartwandige, winzige Pykniden und bakterienförmige Sporen sehr ausgezeichnet. Von Phyll. Trailii Sacc und Phyll. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (63) Geranii Eli. et Ev. totál verschieden, Die neue Phyllosticta ist mit Eamidaria Geranii phaei genetisch verbunden. Sie wird in Kabát et Bubák, Fungi iiiiperf. exs. verteilt. *251. Ph. salicicola Thiini. Barno Jezero ad Zabljak, in foliis Salicis pentandrae. *252. Fh. Trolin Trail. In foliis vivis Trollii eiiropaei, ad Barno Jezero prope Zabljak. Pycnidiis hypophyllis, brunneis. contextu tenui, flavobrunneo, poro coiiico, obscuriore erumpentibus. Sporulis bacterioideis, 4 — 5'5 {x loiigis, 1 // crassis, rectis vei parum curvatis. utrinque uniguttulatis. *253. Phoma drobnjacensis Bubák n. sp. Pycnidiis gregariis vei dispersis, globosis, parum applanatis. tectis, dein nudis, superficialibus, nigris, 200 — 350 />- in diám., papilla longiuscula instriictis, lunica tenni, contextu pseudo- parenchymatico, intus hyalino-flavido, extus nigrofusco. Sporulis copiosissimis, bacterioideis, 3'5 — 55 /^ longis, 0*75 — 1 o- latis, rectis vei curvatis, utrinque rotundatis, hyalinis, continuis, guttulatis, coacervatis dilutissime fumosis, congluti- natis, histolysi mucosa contextus interni orientibus. Savniki : Ad caules emortuos Gentianae asclepia- deae, 24. VIII. (ca. 900 m). Die vorliegende Art ist nur mit Phoma californica Eli. et Ev. vergleichbar, weicht aber von derselben durch ganz andere Sporen ab. Der Speziesname rührt von dem montenegrinischen Stamme „Drobnjaci" her. *254. Phoma Euphorbia spinosae Bubák n. sp. Pycnidiis dispersis, rarius confluentibus, in cortice immersis, dein parum erumpentibus, atris, nitidis, globoso-applanatis, 100 — 200 diám., contextu n)inute pseudoparenchymatico, basi flavido, apice atrobrunneo. Sporulis minutissimis, bacterioideis, 3 — 4 /< longis, 0'75 // latis, rectis, utrinque rotundatis, hyalinis, continuis. Sporophoris filiformibus, 6 — 8 n longis, l'ö />■ latis, rectis, sursum attenuatis, hyalinis, continuis. Njegusi: In caulibus E u p h o r b i a e spinosae, m. Julio. Von allén Euphorbia bewohnenden Phoma-Arten besonders durch die winzigen Sporen verschieden. *255. Phoma herbarum West. var. (lulcamaricola n. var. Sporulis oblongis, 6 — 8 !'■ longis, 25 — 3*5 p- latis. Srablje Jezero ad Zabljak, in ramis emortuis Solani Dulcamarae. 256. Phoma ürticae Schulz. et Sacc. Ad Zabljak (distr. Durmitor), in caulibus emortuis Urticae dioicae. *257. Dendrodomus Bubák n. g, (Sphaerioidaceae Hyalo- sporeae.) Pycnidia globosa, sclerotioidea, basi intus fortiter convexa, contextu extus sclerenchymatico, intus plectenchymatico, apice papilla lata, centro perforata ornata. Sporophora basi fruticosa, (64) FR. BUBÁK ramosa, cylindracea, pluriseptata. hyalina. Sporulae bacterioideae, rectae vei curvulae, hyalinae. continuae, apice et infra septa sporophororum ad sterigmata brevia, tenuissinia evoluta. Dendronomus annullatus Bubák n. sp. (Fig. nosira 1.) Pycuidiis globosis, basi applanatulis, apice papilla planis- sima, centro perforata ibidemque parum elevata instructis, 350 — 500 II in diám., circa papillani et saepe etiam in aequa- tore rima circulari ornatis, nigris, subnitidis, sclerotioideis, pari- etibus crassis. basi intus convexa, contextu grosse celluloso- extimo nigrocastaneo, pseudoparenhcymatico, medio hyalino, scle- renchyniatico. intinio lutescente, plectencliymatico ; poro papillae praecipue intus obscurioris, ob vallató. Sporulis bacterioideis, 3'5— 4'5 n longis. 1 — l'h latis, rectis vei curvulis, utrinque rotundatis, liyalinis, continuis, biguttalatis. Sporophoris basi fruticosis, sursum 1 — 2 ramosis, cylin- draceis, longitudine varia, usque 50 ;'. longis, 2"5 — 4 latis, liya- linis, pluriseptatis, sporulis apice et infra septa ad sterigmata brevia, tenuissima evolutis. Durmitor : Lokvice (ea. 1900 m), 15. VIII. et Lojanik ad Dobri do (ca. 1800 m), 23. VIII., ad caules siccos Scrophu- lariae bosniacae Beck. Diese neue Gattung ist sehr interessant. Der Bau der sklerotialen Pykniden erinnert an Heteropatella und an Pleno- domits, indem der basale Teil sehr verdickt und konvex ist. Die Pyknide ist anfangs in der Mitte von hyalinem, aus dünnwandigen, polygonalen Zellen bestehendem Gewebe aus- gefüllt. Die Bildung der Sporentrager beginnt aus der Mitte, so dass der Fruchtraum anfangs sehr klein und die Konidientráger sparlich und kurz sind. Spater vergrössert er sich allmáhlich. indem das parenchymatische Zentralgewebe verschwindet und dann auch teilweise das plectenchymatische zur Bildung und Vermehrung der Konidientráger verbraucht wird. Die Sporen- trager sind, so wie bei Pleurojyhoma Höhnel, gestaltet, aber an der Basis verzweigt und die Konidien am Scheitel und an kurzen Sterigmen unterhalb der Septa abschnürend. *258. Macrophoma Coronillae Höhnel (Vide II. Beitrag 1, c. p. 483 sub. nom. Dothichizae VoroniUae Höhnel. Ad Perucica in caulibus emortuis Coronillae Emeri. *259. Macrophoma grossetexta Bubák n. sp. Pycuidiis dispersis, initio epidermide tectis, postea nudis, globoso-applanatis vei oblongiusculis. nigris, nitidis, brevissime papillatis, 200 — 270 fi in diám., vei 300 f- longis, parietibus crassis, e cellulis magnis (15 — 30 //), atrobrunneis contextis. Sporulis cylindraceis. 13 — 17 f- longis, 3*5 — 5 n latis, rectis vei rarius parum curvatis, utrinque rotundatis, hyalinis, continuis, guttulatis. Sporophoris papilliformibus. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (65) Durmitor: Lokvice, in caulibus Aconiti Pantocse- kiani, 14. VÍII. (ca. 1900 m). Eine sehr schöne Spezies, welche besooders durch die grosszellige Wandung ausgezeichnet ist. Von M. Aconiti Berl, und M. hacillaris (Sacc ) Berl. et Vogl. ist sie totál verschieden. *260. Cicinnobolus Cesatii De Bary. Ad Niksic et Öavniki in Oidio Erysiphes Galeopsidis ad fólia S a 1 v i a e v e r- ticillatae. i^>.»i-«- H D I D Abb. 1. Dendrodomus annulatus nov. gen., n. sp. Fig. 1. Schnitt durch eine Pyknide (Ok. 1., Obj. 6.). Fig. 2, 3. Isolierte Konidientráger. Fig. 4. Lese Konidien. (Fig. 2—4. Vergr. Ok. 4, Obj. 9.). Mikr. Reichert, Tubus 140. (Gezeichnet vem H. Áss. Ph. C. A. Kutin.) Pycnidiis 70 — 100 /i longis, 38 — 50 p- latis ; sporulis 7—12 ," longis, 3 — 4 // latis. 261. Placosphaeria Cam2)anulae (DC.) Báuniler. In decli- vitatibus montis Medjed, ad fólia Campanulae glomeratae; ad Njegusi Campanulae lingulatae. *262. Pl. Onobrychidis (DC.) Sacc. In foliis Lathyri pratensis, Lath. tuberosi, Viciae craccae ad Nje- gusi; Lath. tuberosi ad Viljusa. *263. Sphaeropsis demersa (Bon.) Sacc. var. foliicola Berl. ©t Roum. Ad Krstac supra Cattaro et ad monasterium PiVa, in foliis Crataegi Oxyacanthae. Iiotanikai Közlemények 3—4. füzet. 14 (66) FR. BÜBAK *264. Coniothyrium Hellebori Cooke et Massee (= C. De- hcroixii Sacc. ; C. olympicum Ali.). In foliis Hellebori odori, ad nionasterium Piva. 265. C. olivaceum Bon. var. phijllogenum Sacc. Rubezi ad Niksic in foliis C ytisi ramentacei. 266. Ascochyta arophila Bubák, nec Sacc. nmtatur in Ascochytaarigeiia Bubák (Vide II. Beitrag 1. c. pag. 476, Nr. 175). *267. Ascochyta Ducis-Apruttii Mattirolo. Durmitor : Lok vice in foliis emortuis Festucae sp., 14. VIII. (ca. 1900 m). Ich wollte den niontenegrinischen Pilz anfangs als eine neue Art beschreiben, da die Sporen grösser sind und die Pykniden das basale, strahlige Myzel nicht besitzen. Ausserdeni ist die Membrán der Konidien an den Enden etwas verdickt. Nachdem ich aber den Wert dieser Diíferenzen erwogen habé, so kani ich zu dem Schlusse, dass doch nur die Ma t tir olosche Spezies vorliegt. Ich gebe hier die Diagnose des von niir ge- sammeltem Pilzes : Pycnidiis dispersis vei seriatis, mesophyllo immersis, glo- bosis, 150 — 200 [í in diám., nigris, parietibus crassis, contextu grosse parenchymatico, atrofusco, centro poro pertusis. Sporulis cylindraceo-fusoideis, 34—40 i>- longis, 8 — 10 /' latis, rectis vei parum curvatis, utrinque attenuato-rotundatis. medio uniseptatis, non constrictis, hyalinis, apicibus membrana incrassatula. Sporophoris papilliformibus. *268. Asc Hyoscyami Pat. Ad monasterium Piva, in foliis Hyoscyami nigri. Sporulis cylindraceis, usque 26 jj. longis! *269. Asc. Scrophulariae Bubák et Kabát in Hedwigia 1908, pag. 359. In foliis Scrophulariae nodosae, ad monasterium Piva. *270. Diplodina Allii flavi Bubák n. sp. Pycnidiis gregariis, globoso-applanalis, 150 — 200 n in diám., subepidermicis, apice conico, papillato erumpentibus, atris, con- textu crassiusculo, pseudoparenchymatico, extus brunneo, apice obscuriore, intus hyalino. Sporulis cylindraceis, 15—20 n longis, 2'5— 3 /'• latis, rectis, medio uniseptatis, non constrictis, utrinque rotundatis. hvalinis. Sporophoris papilliformibus. Ad monasterium Piva, in foliis emortuis Allii flavi, finiente Augusto, ca. 600 m. Durch die exakt zylindrischen, ziemlich langen Konidien charakterisiert. *271. Diplodina crasissima Bubák n sp. Pycnidiis dispersis, ambitu rotundatis vei ellipticis, sub- epidermicis, globoso applanatis, 350-650 n in diám. vei longis, basi fere plana insidentibus, subepidermicis, papilla brevi, cylm- drica erumpentibus, nigris, contextu crasissimo, grosse pseudo- parenchymatico, extus nigrocastaneo, intus infuscato. DRITTER BEITRAQ ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (67) Sporulis oblongo-fusoideis vei oblongo-cylindricis, 20 — 28 fi longis, 5'5 — 9 /^ latis, rectis, uniseptatis, utrinque laté rotun- ■ latis, rectis vei curvulis, utrinque rotundatis, medio uniseptatis, hyalinis. Sporophoris papilliformibus. In monte Balj prope Andrijevica, ad fólia Cerastii r e c t i, m. Julio 1900, leg. R o h 1 e n a. Die Ramularia-artigen Sporen sind massenhaft entwickelt. Von Septoria Cerastii Rob. et Desm. ist der vorliegende Pilz. durch grosse Pykniden und ganz andere Sporen völlig verschie- den. Die Konidien von Septoria Cerastii sind fadenförmig, bei- derseits allmálilich verjüngt und doppelt schmáler. 305. Sept. Eibis Desm. Ad Pasina Voda prope Zabljak in foliis R i b i s a 1 p i n i. 306. Sept. Bohlenae Bubák (Vide II. Beitrag 1. c. pag. 479). In foliis Scrophulariae Scopolii, ad Pitomine et Bosaca prope Zabljak; Scrophulariae Scopolii var. balca- nicae Vei., ad Groblje prope montem Kom. In specimi- nibus his adultioribus maculae ochraceae, albide exarresceutes sünt atque saepe confluunt magnamque folii partém vei totum folium occupant. *307. Septoria Roripae Bubák n. sp. *í DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLÖRA VON MONTENEGRÓ (71) Maculis minutis, irregularibus, discoloribus. Pycnidiis amphigeiiis vei petiolicolis, minutis, globosis, 50—75 fi in diám., obscure brunneis, immersis, epidermide tectis, poro papillato erumpentibus, contextu flavobrnnneo, tenui, pseudoparenchymatico, apice obscuriore. Sporulis acicularibus, 15—20 // longis, 1-25 — 1*5 n latis, rectis vei parum curvatis, ntrinque altenualis, continuis vei medio uniseptatis, hyalinis, eguttulatis. Sporophoris papilliforniibus. Plavnica ad lacum Scodrensem (Scntari), in foliis et petio lis Roripae silvestris, m. Junio 1903, leg. Rohlena. Durch kleinere Pykniden und kürzere Sporen von Septoria Cardamines resedifoliae Heim. et Sept. Cardamines trifoliae Syd. verschieden. 308. Sept. 8ap07iariae (DC.) Savi et Becc. Gravosa in Dalmaíia. ad íolia Saponariae officinalis. 309. Sept. scabiosicola Desm. In nionte Mali Stulac et ad Krajkomarski prope Zabljak, in foliis Knautiae arveusis. *310. Sept. Senecionis West. In foliis Senecionis Fuchsii, in Lokvice (Diinnitor). *311. Sept. Soldanellae Speg. In foliis Soldanellae alpinae, in Lokvice (Durmitor). 312. Sept. Stachydis Rob. et Desm. In foliis Stachy- dis dinaricae, ad Zabljak, Pitoniine, Bosaca. *313. Sept. Tosevi Bubák in Ann. mycol. 1904, pag. 397. In foliis Gentianae cruciatae, ad Petrovo poije prope Niksic. *314. Sejjt. Trachelii Ali. Ad Andrijevica, in foliis C a m- p a n u 1 a e g 1 o m e r a t a e. *315. Sepd. Trailiana Sacc. In foliis Brunellae vul- gáris, ad Kovaceviöi prope Zabljak. Pycnidiis 60 — 80 // in diám., globosis. dilute brunneis; sporulis 50 n longis, rarius usque 70 //, 1 — 3 septatis, ntrinque sensim attenuatis. *316. Sept. Urticae Desm. et Rob. Bosaca ad Zabljak, in foliis Urticae dioicae *317. Sep)t. Vandasii Bubák in Ann. mycol. 1906, pag. 117. In Lokvice (Durmitor), ad fólia et caules A 1 s i n e s b o s- n i a c a e. *318. Sept. Verbénáé Rob. et Desm. In foliis Verbénáé officinalis, ad monasterium Piva. *319. Sept. Violae West. Ad Öavniki, in foliis vivis Violae silvestris. 320. Sept. Xanthii Desm. In foliis Xanthii strumarii, ad Savniki. *321. RhabdosjJora alliicola (Baumler) AH. Ad monasterium Piva, in feliis emortuis A Ilii flavi. *322. Rhabdospora fusariispora Bubák n. sp. (72) FR. BUBÁK Pycnidiis laxiuscule gregariis, globosis vei applanatis, 100 — 150 n in diám., epiderinide tectis, postea apice erumpenti- bus, demum epidermide destitutis, nigris, nitidis, contextu crasso, nigrocastaiieo, pseudoparenchymatieo. Sporulis falcatis, 17—21 p. loogis, 2-5— 3"5 n (rarius 4 [i) latis, utrinqiie acutatis, hyalinis continuis. Durinitor: Loco dicto „Lokvice, in caulibus emortuis Va- leriánáé montanae, 15. m. Augusto 1904 in societate Guignardiae durmitorensis n. sp. Die Pykniden sind anfangs von einem diinnwandigen, hellbraunlichen Gewebe gefüllt, spáter findet man in denselben lose Sporen. Die Anheftungsweise derselben konnte nicht fest- gestellt werden. lm Schleim sind sie aber nicht eingehüUt. Die neue Art erinnert sehr an Ehabdospora lunulata Bubák (Annál, d. naturh. Hofmus. XXVIIL, pag. 208 (1914), weicht aber von ihr durch schmálere und langere Sporen ab. *323. Rhabdospora línicola Bubák n. sp. Pycnidiis dispersis, subepidermicis, globoso-applanatis, 250 — 300 /' in diám., nigris, papilla minuta erumpentibus, contextu pseudoparenchymatieo, atrofusco. Sporulis íiliformibus, 30 — 50 p longis, 2—25 n latis, rectis, curvatis vei flexuosis, utrinque seiisim attenuatis, basin versus latiusculis, hyalinis, 4-septatis, rarissime 5-septatis. Sporophoris papilliíormibus. Bosaca ad Zabljak (distr. Durmitorensis), ad caules emor- tuos Lini c api táti, 20. VlII. (ca. 1580 m). Eine sehr schöne Art, durch die grossen Pykniden und deutlich fünfzelligen Sporen charakteristisch. *324. Bhabdospora orthosporella Bubák n. sp. Pycnidiis subgregariis, primo tectis, dein nudis et hyphis mycelii torulosis, brunneis obsitis, globosis, parum applanatis, crasse tunicatis, 300—350 n in diám., nigris, papilla crassa, usque 80 'í longa instructis, contextu pseudoparenchymatieo, fusco, apice atrofusco. Sporulis bacilliformibus, 10 — 15 u longis, 2/^ latis, rectis, vei parum curvatis, utrinque rotuudatis, uniseptatis, pluriguttu- latis, hyalinis. Sporophoris papilliformibus. Durmitor : in nionte Mali Stulac (ca. 1900 m), ad caules emortuos Pedi culari s Sibthorpii (15. VIII.) atque ad Motycki gaj (ca. 1500 m) prope Zabljak, ad caules emortuos Nepetae pannonicae (20. Vili). Áltere, nackte Pykniden verlieren bald die Hyphen- bekleidung. *325. Rhabdospora rectispora Bubák n. sp. Pycnidiis dispersis, globoso applanatis, immersis, atris, 200 — 250 iJí in diám., contextu pseudoparenchymatieo, extus castaneofusco, intus hyalino, papilla brevi, nigra erumpentibus. DRITTER BEITRAG ZUR PILZPLORA VON MONTENEGRÓ (73) Sporulis cylindraceis, 20—28 ij- longis, 2*5 — 3 f/. latis, rectis, ntrinque rotundatis, medio uniseptatis, hyalinis, saepe guttulatis. Sporophoris aiignste couicis, 5 — 6 'J- longis, sursum attenuatis, ihyalinis, continuis. In monte Közel dicto (distr. Kuci), ad ranuilos emortuos Genistae lasiocarpae, ni. Julio 1906, leg. Rohlena. Durch die Form der Sporen von allen Genista-Rhabdo- sporen totál verschieden. 2. Nectrioidaceae. 326. Polystigmina rubra (Desm.) Sacc. In foliis Pruni s p i n 0 s a e, ad Savniki et monasterium Piva ; Pruni d o m e- sticae cultae Curilac prope Danilovgrad et ad monaste- rium Piva. 3. Leptostromataceae. *327. Leptothyi'iuiu Berberidis (Thüm. et Wint.) Bubák, nov. nom. Der vorliegende Pilz wurde bisher für eine Melasmia ge- halten. Über dieses Genus siehe v. Höhnel, Fragmente Nr. 405. Melasmia Berberidis niuss zu Leptothyrium gezogen werden, da kein Stronia vorhanden ist, Die Pykniden sind nur von der oberen Halfte der Epiderniiszellenmenibran bedeckt. Die Decke ist aus schwarzbraunen, rundlichen, kleinen Zellen gebildet ; die Basalschicht ist dünn, hyalin. Es ist möglich, dass Lépt. Ber- beridis Cooke et Massee und L. Berberidis Rich. dieselbe Art vorstellen. Hier eine neue Diagnose des Pilzes : Maculis magnis, irregularibus magnam folii partém vei totum folium occnpantibus, arescentibus, cinnamonieis. Pycnidiis amphigenis, expanse gregariis, rotundatis vei oblongis, 120 — 170 ," in diám., rarius confluentibus, dimidio superiore epidermidis tectis, nigris, nitidis, rugosis, contextu supra atrobrunneo, basi tenui, hyalino. Sporulis bacterioides, 5'5 — 7"5 /j- longis, 1 5 f- latis, rectis vei parum curvatis, utrinque rotundatis, hyalinis, biguttulatis. Sporophoris densissimis, filiformibus, 15 — 20 /'■ longis, 2 /-< latis, hyalinis, continuis. In monte Lovcen, ad fólia Berberidis vulgáris. *328. Leptothyrium Castaneae (Spr.) Sacc. var. Quercus C. Mass. Ad Podgorica, in foliis Quercus Cerris, ad Niksic Quercus s e s silif lorae. *329. Lépt. vulgare (Fr.) Sacc. In caulibus emortuis A c o- nitiPantocsekiani, in Lokvice (Durmitor). In Lépt. vul- gari sporulae vulgo utrinque attenuatae sünt. *330. Melasmia acerina Lév. In foliis Aceris cam- pestris ad Bogetici prope Niksic, ad éavniki et ad monaste- rium Piva ; Aceris Heldreichii Regei var. macropteri (74) FR. BUBÁK (Vis.) Pax, in Bozur planina ; A c e r i s o b t u s a t i, in via e Borkovici ad Piya ; Aceris Pseudoplatani, ad Gornja tíukovica prope Öavniki. 331. Pif/ottia astroidea Berk. et Br. (Syn. Basiascella gal- larum Bubák in Annál. d. k. k. naturh. Hofmus. Wien, 1914, pag. 216). Ich habé die Gattung Basiascella als ein neues Genus deswegen aufgestellt, weil ich bei dem Kurdistanischen Pilze ein Stroma und dunkle Sporen gefunden habé. Erst jetzt, wo ich den montenegrinischen Pilz studierte, fiiide ich, dass er mit Basiascella ideiitisch ist. Er ist bei Saccardo, Syll. III. pag. 637 zu den Hyalosporeen gestellt und ohne Stroma (Fungi ital. tab. 1492) gezeichiiet, Schon V. H ö h n e 1 zeigte, wie ich jetzt finde (Fragmente Nr. 537), dass der Pilz ein Stroma besitzt und dass er zu den braunsporigen Leptostromaceen gezáhlt werden muss. Ad Podííorica, in foliis U 1 ni i c a m p e s t r i s. *332. Kabatia latemarensis Bubák in Österr. bot. Zeitschrift 1904, pag. 29. Durmitor: Lokvice et in declivitatibus montis Medjed Lokvice versus, in foliis Lonicerae coeruleae. *333. Lejjtostromella hysterioides (Fr.) Sacc. In caulibus emortuis Dianthi cruenti, ad Andrijevica, Dianthi d al- ma ti ci, ad Njegusi, Dianthi tristis Vei., in mente Maglic et in Ledenica planina, 4. E X c i p u 1 a c e a e. 334. Heteropatella lacera Fuckel (Syn. Rhahdospora cer- cosperma (Rostr.) Sacc. ; Excipulina Patella Höhnel). Ich habé diesen Pilz auf einer grossen Anzahl von Nalir- pflanzen gesammelt. Er ist besonders in dem Durmitorgebiete viel verbreitet. Das Matériái bietet allé mögliclien Übergánge zwischen den drei genannten Arten, so dass ich dieselben für selbstándige Spezies nicht haltén kann. Ich habé sehr oft in einer und derselben Pyknide cilienfreie und cilienführende Spo- ren in verschiedener Anzahl getroífen. In caulibus emortuis Achilleae Clavenae, Aconiti Pantocsekiani, Anthemidis m ont a na e, Asperulae longiflorae, Athamantliae Haynaldii, Betonicae Alopecuri, Lini laevis, Scrophularine bosniacae, Trifolii norici, Valeriánáé m ontana e, in Lokvice; Lini capitati, Senecionis nebrodensis, Stachy- dis Sendtneri, in monte Savin kuk ; S t a c h y d i s d i n a- ricae, ad pedes montis Savin kuk; Thalictri aquile- giaefolii, in declivitatibus montis Medjed ; Solani dul- c a m a r a e, ad Srabje Jezero prope Zabljak ; Nepetae pan- nonicae, ad Motycki gaj prope Zabljak; Galii lucidi, in Dobri do; Scrophulariae bosniacae, in nionte Lojanik ; DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (75} Chrysanthemi larvati, Iniilae ensifoliae, Poten- tillae montenegrinae, in monte Vojnik ; Thlaspeos m ontani, in Sekirica planina; Tliesii Parnassi in nionte Lovcen. 5. Melanconiaceae. *335. Oloeosporiiim Rohergei Desm. In foliis vivis Car- p i n i d u i n e n s i s, ad Savniki. *336. Oloeosporium Veronicarum Ces. (Syn. 01. arvense Sacc. et Pénz. ; Gl. pruinosum Baumler). In foliis Veronicae, in Lokvice (2400 m); Veronicae satureoidis, austria- cae in Ledenica planina (1600 m). *337. Marssonia Juglandis (Lib.) Sacc. Inter Cetinje et Rijeka, in foliis Juglandis regiae. *338. M. Fotentillae (Desni.) Fisch. In foliis P o t e n t i 1 1 a e micranthae, ad Dobra Sela prope Savnki. 339. M. Violae (Pass.) Sacc. Lokvice in montibus Dur- mitorensibus, ad fólia Violae biflorae. *340. Phaeomarssonia trímcatula (Sacc.) Bubák. (Syn. Marssonia truncatula Sacc.) Der olivenbraunen Sporen wegen kann der Pilz bei Marssonia nicht verbleiben. In foliis Aceris campestris, ad Bogetici prope Niksic, ad Savniki et ad monasterium Piva. *341. Cylindrosporium Aceris obtusati Bubák n. sp. Maculis utrinque visibilibus, brunneis, rotundato-angulatis, 2 — 5 mm in diain. Acervulis amphigenis, excipulaceis, nigris, 200 — 250 it in diám., intus basi concavis, supra epidermide nigrata tectis, denium laté apertis, contextu basi tenuissimo, flavidulo. Sporiűis cylindraceis, 28 — 45 f- longis, 3 n latis, ple- rumque curvatis, utrinque laté rotundatis, uniseptatis, hyalinis, in cirris crassis, pusillis, gelatinosis, luteis exilientibus. Sporophoris conicis, supra cylindrice angustatis, 10 — 12 fi longis, hyalinis, continuis. \n via e vico Borkovici ad fluminem Piva, ad fólia Ace- ris obtusati, m. Augusto. Die Fruchtlager sind makroskopisch fást pyknidenartig, schvyarz, schüsselförmig eingesunken. Die Sporen gewöhniicli gekrümmt, konstant zweizellig. Durch diese Charaktere v^eicht es von den anderen Acer Cylindrosporium ab. *342. Cylindrosporium associatiim Bubák nov. nom. (Syn. Phleospora associata Bubák in Annál, mycolo^ici 1904, pag. 398.) In foliis Quercus sessiliflorae, ad Savniki. Anmerkung. Auch die übrigen von mir von Quercus beschriebenen Phleospora-Arten sind in die Gajtung Cylindro- sporium zu stellen. Es sind . 1. Phleospora Hanseni Bubák in Journ. of Myc. 1906, pag. 54 = Cylindrosporium Hanseni Bubák nov. nom. (76) FR. BUBÁK 2. Phleosjjora Cerris Kabát et Bubák in Hedwigia, Bd. 52 (1912), pag. 351 = Cylindrosporium Cerris Kabát et Bubák nov. nom., wie auch 3. Phleosijora SerebrianiJcowii Bubák (von Astragalus den- droides, in Hedwigia, Bd. 52 (1912), pag. 267. Cj^lindrosporium Serebrianikowii Bubák *343. Cylindrosporium montenegrinum Bubák n. sp. Maculis utrinque visibilibus, irregularibus, lacinias folii totas oblegentibus. Acervulis hypophyllis, dense gregariis, 100—150 /-< in diám., brunneis, globosis, immersis, demuni laté apertis, basi contextu plectenchyniatico, atrofusco. Sporulis filiformibus, 60 — 100 f. longis, 2 ,n latis, rectis vei curvatis, utrinque sensim attenuatis, basi truncatulis, 1 — 6 sep- tatis, in columnis gelatinosis, luteolis erumpentibus. Sporophoris filiformibus, primum immersis, dein erumpenti- bus, 40 — 50 fi longis, 2'5 — 3 /^ latis, sursum attenuatis, luteo- flavidis. Barno Jezero ad Zabljak (distr. Durmitor), in foliis vivis TroUii europaei m. Augusto. Der vorliegende Pilz ist von Septoria TroUii Sacc. et Wint. und Ramularia TroUii (Jacz.) Lindr., welche ebenfalls an demselben Standorte vorkommen. ganzlich verschieden. Die Ramularia TroUii (Jacz.) Lindr., welche bis 75 n lange, 1 — 2mal septierte, nach oben verjiiugte, stark gekrümmte oder gewundene Konidien besitzt, halté ich für eine Cercospo- reUa, alsó Cercosporella TroUii (Jacz.) Bubák. Eine ausführ- liche Diagnose dieses Pilzes siehe bei Lindroth, Acta Soc. pro Fauna et Flóra fenn. 23 (1902), Nr. 3, pag. 15—16. *344. Cyl. orohicolum (Sacc.) Bubák in Növ. Közi. 1907, Heft 4. (Syn. C. Lathyri Kabát et Bubák in Ann. mycol. 1907, pag. 44 ; Septoria orohicola Sacc.) In foliis Orobi verni, ad monasterium Pivy. 345. Cyl. Pseudoplatani (Rob. et Desm.) Died. (Syn. Phleospora Pseudoplatani Bubák et Kabát, I. Beitr. z. Pilzfl. von Montenegró, 1. c. pag. 16). In foliis Aceris monspes- s u 1 a n i, ad Kokoti prope Podgorica et ad Lukovo prope Nik- sic; Aceris Pseudoplatani, ad Gornja Bukovica prope Savniki. *346. Cyl. Eanunculi (Bon.)^ Sacc. In foliis Ranunculi nemorosi, ad Pitomine prope Zabljak. 347. Cyl. veratrinum Sacc. et Wint. Lokvice (Durmitor), in foliis vivis Veratri Lobeliani. *348. Libertella faginea Desm. forma mingr. In cortice Fagi silvaticae, ad Gornja Bukovica prope Zabljak. DEITTER BEITRAG ZUR PILZPLORA VON MONTENEGRÓ (77) Hyphomycetes. 1. Mu cedineae. *349. Oidium quercinum Thüm. In foliis vivis Quercus Cerris, ad Podgorica (L. Via eh). 350. Oidium sp. In foliis Nepetae pannonica e, ad Pitomine prope Zabljak; Thymi Rohlenae Vei., in monte Lojanik (1700 ni). *351. Ovtdaria asperifolii Sacc. var. Symphyti tuberosi Ali., Barno Jezero ad Zabljak, in foliis Symphyti tuberosi. *352 Ov. Betonicae Mass. In foliis Betonicae Alope- curi in Lokvice et in monte Lojanik. 353. Ov. Bistortae (Fuck.) Sacc. Pitomine ad Zabljak in foliis PolygoniBistortae. 354. Ov. decipiens Sacc. Gornja Bukovica ad Savniki in foliis Ranunculi nemorosi. 355. Ov. haplospora (Speg.) Magn. (Syn. Ovularia pusilla Sacc.) (Vide sub hoc noni, in I. Beitrag z. Pilzfl. Mont., 1. c. pag. 17). Ich halté auch Ov. Schroeteri (Kühn.) Sacc. für Syno- nym mit dieser Art. In foliis Alchemillae vulgáris, ad Donja Bukovica prope Savniki ; ad Pasina Voda, ad molas et in monte Velki Stulac prope Zabljak ; in Lokvice (Durmitor). 356. Ov. obliqua (Cooke) Sacc. In foliis Rumicis alpini, ad Gornja Bukovica prope Savniki et ad Pasina Voda prope Zabljak, *357. Ov. ovata (Fuck.) Sacc In foliis Salviae Berto- lonii Vis., in Bozur planina (distr. Piva). *358. Ov. Vogeliana Sacc. et Syd. In via e Borkovici ad monasterium Piva, in foliis Coluteae arborescentis sponte crescentis, ca. 1200 m. Die vorliegende Ovularia war bisher nur aus Deutschland von kuhiviertem Strauche bekannt. Die Heimat von Colutea arborescens ist Südeuropa und der Orient. Auf dem Standorte, wo ich den Pilz sammelte, ist die Colutea wildwachsend, des- lialb auch der Pilz selbst, welcher gewiss in der angeführten geographischen Area reichlich vorkommen wird. *359. Botrytis vulgáris Fries. In foliis Nup haris lutei, ad Barno Jezero prope Zabljak. 360. Fusoma Veratrí Ali. Durmitor : Lokvice, in foliis Veratri Lobeliani. *361. Ramidaria aequivoca (Ces.) Sacc. Ad Barno Jezero prope Zabljak, in foliis Ranunculi acris. 362. R. Ajugae (Niessl.) Sacc. In foliis Ajugae rep- tantis, ad Kovacevici prope Zabljak et in monte Lojanik. *363. R.^ Anchusae Mass. In foliis Anchusae Bar- relieri, ad Savniki. (78) FR. BUBÁK *364. Ramularia Arei^oniae Bubák n. sp. Maculis utrinque visibilibus, subrotundatis, dispersis vei paucis aggregatis, branneis vei ochraceis, obsciirius marginatis, 2 — 3 mm in diám. Caespitulis hypophyllis, dispersis, e stomatibus erumpenti- bus, minutis, vix ope lentis visibilibus, albis, Conidiophoris paucis (4 — 10) evolutis, 20 — 30 !>- longis, 2-5—3 /^ latis, sursum atte- imatis, apice deuticulatis, hyalinis, continuis, tenuissime tunicatis. Conidiis fusoideis vei cylindraceis, 9 — 22 // longis, 2*5 — ^'5 fJ- latis, rectis, utrinque parum attenuatis, continuis vei unisep- tatis, hyalinis, tenuissime tunicatis. Ad monasterium Piva in foliis Aremoniae agrimo- 11 o i d i s, finiente Augusto. ca. 650 m. Der Pilz ist sehr unscheinbar, auf den Flecken kaum mit einer stark vergrössernden Lupe sichtbar. Erst beim Schneiden triíft man ihn. Die Konidientrager sind sehr zárt, kurz und nur zu wenigen treten sie aus den Porén hervor. *365. R. arvensis Sacc. In foliis vivis Potentillae reptantis, ad Savniki. *366. i?. halcanica Bubák et Ranojevic in Ann. mycologici 1910, pag. 396. In foliis vivis Cirsii candelabri, ad áavniki. *367. R- Beccabungae Fantr. Pitomine ad Zabljak, in foliis vivis Veronicae Beccabung a e. *368. R. bosniaca Bubák in Österr. bot. Zeitschr. 1903, pag. 49. In monte Mali Stulac prope Zabljak, in foliis S c a- b iosae columbariae. *369. R- decipiens Eli. et Ev. In foliis vivis Rumicis obtusifolii, ad Savniki. Sporae 27 ,« X 4 /i, conidiophora nsque 80 /< longa ! 370. R. fiiaris Fres. In foliis vivis Adenostylis albi- frontis, in monte Lojanik. *371. R. Geranii phaei (Mass ) Magnus. In foliis vivis Oeranii reflexi, ad Savniki et ad monasterium Piva. 372. R.lactea (Desm.) Sacc. In foliis Violae caiiinae, ad Kovacevici prope Zabljak; Violae hirtae, ad Dobra Sela prope Savniki; Violae odoratae, ad monasterium Piva; Violae silvestris, ad Lukovo prope Niksic. *373. R. Lappae (Bres.) Bubák. (Syn. Ram. fiiaris Fres. v;ir. Lappae Bres.). Ich halté die Form von Lappá für eine gute, selbstándige Art. In Coliis Lappae major is ad monasterium Piva. 374. R. macrospora Fres. var. Campanulae Trachelii .Sacc. Dobra Sela ad Savniki, in foliis Campanulae Tra- chelii; ad monasterium Piva, in foliis Camp. Trach, var. parviflorae. *375. i?. mentJiicola Sacc. Gornja Bukovica ad Savniki et Pitomine ad Zabljak, in foliis Menthae silvestris. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (79) *376. Ramularia monachorum Bubák n. sp Maculis rotundatis vei subrotundatis, purpureo vei bruimeo- limitatis, 1 — 2 mm iii diám., dispersis, utrinque visibilibus, aridis, albidis, pellucidis. Caespitulis hypohyllis, gregariis, niveis, plumosis. Coni- diophoris l)asi tuberculiforme coalitis, divergentibus, 30—60 n longis, 2'5 — 3 i>- latis, tenuissime tunicatis, 1 — 2 septatis, supra denticulatis, interduni ramulis brevibus hic illic instructis, hyalinls, Conidiis cylindraceis, 19 — 30// longis, 2'5 — 3 /^ latis, rectis vei minimé curvatis, continuis vei uniseptatis, apice paiuni attenuatis, basi attenuatis et truncatulis, tenuitunicatis, hyalinis. Ad monnsterium Piva in foliis vivis Evonymi euró- pael, 25. m. Aiigusto. Von Cercosporella Evonymi Eriks. ist dieser Pilz generisch verschieden. Die Konidientrager, wie auch die Kouidien sind sehr zartwandig. 377. B. Nicolai Bubák in I. Beitrag z Pilzfl. Montén. 1. c. pag. 19. Durmitor: Lokvice (2400 m) et Lojauik (ca. 1700 m), in foliis vivis Scrophulariae bosniacae Beck. 378. B. oreophila Sacc, Barno Jezero ad Zabljak, in foliis Astrantiae majoris. 379. B. Fhyteumatis Sacc. In foliis P h y t e u m a t i s s p i c a t i var. c o e r u 1 e a e, ad Bukovica prope Njegusi et ad Barno Jezero prope Zabljak. *380. Ramularia pivensis Bubák n. sp. Maculis utrinque visibilibus, griseis, subrotundis vei angu- hitis, plerumque nervis limitatis, 2 — 5 mm in diám., dispersis, saepe confluentibus. Caespitulis hypophyllis, e stomatibus erumpentibus, minutis, dispersis, albidis. Conidiophoris erectis vei assurgentibus, 15 — 30/^ longis, 3 /^ latis, flexuosis, sursum attenuatis, apice denticulatis, tenuissime tunicatis. Conidiis fusoideis vei cylindrícis, 13—32 /i longis, 2"5 — 3 (j. latis, rectis, utrinque attenuato-rotundatis, hyalinis, continuis vei uniseptatis, tenuissime tunicatis. Ad monasterium Pivam : in foliis vivis Sciitellariae a 1 t i s s i m a e pluribus locis non raro, finiente Augusto, 600—650 m. Durch die Zartheit der Konidiophoren und Konidien aus- iiezeichnet. Wird in der EnsikkatenSammlung Kabát et Bu- bák, Fungi imperf. exsicc. ausgegeben. 381. B. pratensis Sacc. In foliis Rumicis sanguinei, ad monasterium Piva. 382. B. Primuláé Thüm. Ad monasterium Piva, in foliis vivis Primuláé acaulis. *383. B. pseuclococcinea Lindr. In foliis Veronicae chamaedryos var. lamiifoliae, ad monasterium Piva. (80) FR. BUBÁK 384. B. Ranunculi Peck. In foliis Ranunculi acris, ad Crno Jezero prope Z ab Íjak ; Ranunculi nemorosi, ad pedem niontis Savin kuk (Durmitor) et ad nionasterium Piva. *385. R. Eumicis scuiati AH, l'oscensko Jezero ad Zabljak, in foliis Rumicis scutati. *386. R, sambucina Sacc. Ad monasterium Piva, in foliis Sambuci ebuli. *387. A. silvestris Sacc. In foliis vivis Dipsaci pilosi, ad Savniki. 388. R. suhalpina Bubák in I. Beitr. z. Pilzfl. Montén. 1. c. pag. 19. Ad íiuvium Piva, prope monasterium in foliis Hieracii lanati. *389. R. Taraxaci Karst. Gornja Bukovica ad Savniki, in foliis T a raxaciof fi cinalis. *390. R. Thesii (Schroet.) Syd. In monte Lovcen, ad fólia Thesiiparnassi. 391. R. Valeriánáé (Speg.) Sacc. Pitomine ad Zabljak, in foliis Valeriánáé simplicis. 392. R. variábilis (ivey. In foliis Verbasci austriaci, ad Pitomine prope Zabljak ; Verbasci phlomoidis, ad Savniki ; Verbasci P a n c i c i i, ad monasterium Piva. 393. Cercosporella Primuláé Ali. In foliis Primuláé Columnae. ad Njegusi. *394. Cercosporella Trollii (Jacz.) Bubák (Vide Nr. 343). In foliis Trollii europaei, ad Barno Jezero prope Zabljak. 2. D e m a t i e a e. *395. Horniscium pinophilum (Nees.) Lindau. In acubus Pini leucodermis, in monte Lovcen. *396. Haptlohasidium Thalictri Eriks. Ad monasterium Piva, in foliis Thalictri flavi. *379. Scolicotrichiim Fraxini Pass. In foliis F r a x i n i 0 r n i, inter Cetinje et Rijeka et ad monasterium Piva. *398. 8. yramÍYiis¥\iQk. In foliis Glyceriae plicatae, ad Pitomine prope Zabljak et Poae atticae, ad Mratinje (distr. Piva). *399. Cystodendron dryophilum (Pass.) Bubák in Ann. mycol. 1914, pag. 211. Ad Podgorica et Niksic, in foliis vivis et emorientibus Quercus sessiliflorae. 400. Polythrincium Trifolii Kunze. In foliis Trifolii fragiferi, ad monasterium Piva. Trif. Pignantii, ad Njegusi; Trif. pratensis, ad monasterium Piva; Trif. repentis. ibidem; Trifolii sp., ad Njegusi ; Trif. norici, in declivitatibus graminonis supra Crnopolje (Prenj planina) in Hercegovina australi (leg. V a n d a s). *401. Cladosporium yraminum Corda. Lokva ad Nadgorje prope Zabljak, in foliis Glyceriae fluitantis. DRITTER BEITRAG ZUR PILZFLORA VON MONTENEGRÓ (81) *402. Cl. herharum (Pers.) Link. in foliis Violáé sil- vestris, ad Andrijevica, et Atriplicis hortensis in Zabljak. MOS. Cladosporium stysanoides Bubák n, sp. Caespitulis hypophyllis, rarius epipliyllis, per stoniata erűm- pentibus, laxe gregariis, stysanoideis, atroolivaceis. Conidiophoris copiosis dense íasciculatis, basi parallelis, apice plus minusve divergentibus 100 — 180 /< longis, 4— 5'5 // crassis, apice den- liculatis, subflexuosis, rarius ibidem inflalulis, quadriseptatis^ olivaceo-brunneis, supra dilutioribus. Conidiis ovoideis, ellipsoideis vei oblongis, apicibiis atte- nuatis, vei cylindricis, apice attenuato-roturdatis. basi truiica- lulis, 7'5— 22 fi longis, 4— 5"5 f- lads. olivaceo-brunneolis, minute verruculosis, continuis vei unisepíatis. Durmitor: In loco dicto „Lokvice", ad fólia subviva S o 1- danellae alpinae, 15. m. Augusto, ca. 2200 ni. Eine ausgezeichnete Art, die von allén bisher bekannten Cladosporium-Arten wohl die schönste und ani bestén charak- terisierte ist. Sie ist aufdenersten Blick einer Stysanus-Art áhnlich. *404. Clatlosporium Taphrinae Bubák n. sp. Caespitulis hypophyllis, in Taphrina coerulescente parasi- ticis, fuligineis, velutinis, confluentibus, plus minusve expansis. Conidiophoris gregariis vei dispersis, 80 — 200 fJ- longis^ 5 — 7 /< latis, rectis vei saepius flexuosis, septatis, brunneo- olivaceis, sursum attenuatis, apice toruloso-dentatis, dilutioribus vei hyalinis. Conidiis globosis, globoso-ovoideis, limoniformibus vei ellipsoideis, 4 — 5 f- in diám., vei 7 — 9 /^ longis, 3'ö— 5 /' latis. uiio polo vei utrinque papilla minuta instructis, vei oblongis. 13 — 20 /' longis, 4 — 6 /t latis, rectis vei curvulis, continuis vei uiiiseptatis, rarius biseptatis, utrinque attenuatis vei basi trun- catis, olivaceo bruuneis vei olivaceis. Savniki ad fólia viva Quercus Cerris in T a p h r i n a coeru- lescente parasiticum, 30. Septembri 1911, leg. L. Vlach. Die vorliegende neue Art lebt parasitisch auf Taphrina coerulescens (]\Iont. et Desm.). Von Cladosporium fuli- ffineum Bon. und Cladosporium Exoasci Lind. ist sie gánzlich verschieden. *405. Septonema diatrypellum Bubák n. sp. Caespitulis in stromatibus Diatrypellae verruciformis effusis, initio avellaneis, demum cinnamomeis, velutinis. Conidiis maturis cylindraceis, 28 — 42 n longis, 4*5 — 6'5 // latis, rectis, rarius curvato-irregularibus, quadriseptatis, utrinque acutatis, dilute brunneis, eguttulatis, catenulatis ; conidiis inima- turis continuis vei 1 — 3 septatis, ellipsoideis vei fusiformibus. Conidiophoris subfasciculatis, 30 — 55 /^ longis, 2"5— 4 n latis, rectis vei parum fllexuosis, hic illic inflatulis, apice atte- nuatis, dilute brunneis, continuis. Botanikai Közlemények 3-4. füzet. 15 (82) FR. BUBÁK Ad monasterinm Piva : Ad stromata Diatrypellae ver- ruciformis in ramis emortuis Carpini Betuli, 24. VIII, (ca. 650 m). Eine sehr schöne Art, die durch die Farbe der Rásschen, wie auch durch die ziemliche Regelniassigkeit der reifen Sporen ausgezeichnet ist. *406. Heterosporium tortuoso-inflatum Bubák n. sp, Caespitulis exiguis, dispersis vei laxe gregariis, olivaceis, erectis, rigidis. Conidioplioris fasciculatis, rigidis, 90 — 125/^ longis,4'5 — 5'5/^ latis, triseptatis, tortuoso-inflatis, denticulatis, olivaceo-brunneis Conidiis o^roideis, ellipsoideis vei oblongo-cylindricis, 9 — 28/'. longis, 3 — 9 [f- latis, utrinque rotundatis vei attenuato-rotundatis, continuis vei 1 — 3 septatis, olivaceis, verruculosis. Peruóica sub monte Kom, in foliis emortuis HeUebori odori, VII. 1906, leg. J. Rohlena. Die Sporentráger sind sehr ausgezeichnet, indem sie in der betrachtlich kurzen IStrecke von der Basis bis zum Gipfel 3 — 4mal aufgedunsen sind. Am Scheitel sind sie stets aufgeblasen und ziemlich stumpf. Die einzelnen knieartigen Blasen ent- sprechen den Stellen, v^o die Konidien entstanden sind und wo die Trager spater weiter in der Lange gewachsen sind. *407. Stigmella clryophylla (Corda) Lindau. In foliis Q u e r- cus sessiliflorae, ad Podgorica et Niksic. *408. Cercospora depazeoides (Desm.) Sacc. Ad monaste- rinm Piva, in foliis Sambuci nigrae. 409. C. Mercurialis Pass, In foliis Me r cu riali s o v a t a e, ad monasterinm Piva ; Mercurialis perenni s, ad Savniki et ad monasterinm Piva. *410. Cercospora iiiontenegrina Bubák n. sp. Caespitulis tuterculiniformibus, inter nervis locatis, in macu- lis linearibus, discoloribus, 2 — 3 mm longis, saepe confluentibus dense aggregatis, nigris. Sporophoris densis, 30—40 n longis, 5"5 — 7 !>. latis, breve (3 — 4) septatis, olivaceo-chlorinis, apice parum torulosis et dilu- tioribus, juvenilibus brevibus. aseptatis. Conidiis filiformibus, 35—53 // longis, 3—3-5 // latis, sur- sum saepe sensim attenuatis, hasin versus breve attenuatis, hyalinis, 3 — 4 septatis. Ad monasterinm Piva, in foliis Antherici ramosi, m. Julio 1905, leg. Rohlena. *411. C. scrntdens Sacc. et Wint. Ad flumen Piva prope mo- nasterinm Piva in pagina superiore foliorum T a m i c o m m u u i s. 3. Tuberculariaceae. *412. Fusarium aecidii Tussilaginis Ali. Ad monasterium Piva, ad Aecidium Tussilaginis in foliis Tussilagi- nis far fara e. DRITTER BEiTRAG ZUR PILZPLORA VON MONTENEGRÓ (83) Conidiis usque 55 p- longis, 3 — 5 septatis. Species haec vix a Fusario incarnato (Rob.) Sacc. diversa est ! *413. Vernicularia Dematium (Pers.) Fries. Durmitor: In declivitatibus montis Medjed, ad fólia Saxifragae Roclie- 1 i a n a e var. B u b á k i i Rohl. ; in petiolis vetustis Peucedani S c h 0 1 i i ad Savniki. 414. V. herbarum West. Durmitor: Ad Valisnica do in foliis vetustis Armeriae majellensis. (Aus der am 12. Mai 1915 gehaltenen Sitzung der botanischen Sektion.) S. Jávorka: Florístísche Daten, Dritte Mitteilung. ^ (Ung. Originaltext mit 2 Abbildungen s. Seite 98.) IG.Über Sorbus dacica Borb.,zugleich einige Bemerkungen iiber die ungarlándíschen Sorbus-Arten. Als Borbás die S. dacica (Ösíerr. Bot. Zeitschr. 1887, p. 404) zuerst unter dem Namen S. semvpinnata (Math. Term. Értesítő I., 1882, p. 85, Fritsch, Österr. Bot. Zeitschrift 1899, p. 427, non Hedl. Monogr. Sorbus 1901, p. 55, non Pyrus semipinnata Bechst., nec Roth) eingehend beschrieb, tat er es nur auf Grundlage der Pflanze von Torda und erst spáter erwahnt er diese Pílanze (Erdészeti Lapok 1883, p. 215 und spater Fritscli [I. c], sov7Íe Hedlund [I. c. p. 58]) vom Domugled- und Suskuberg bei Herkulesbad, Die Pflanze von Torda muss dalier als der ursprüngliche Typus von *S'. dacica angesehen werden. Die Sorbus von Herkulesbad halté ich aber, nach dem im Herbárium des Ung. Nationalmuseums befindlichen zahlreichen Exemplaren, nicht für identisch mit der Pflanze von Torda, sie muss daher einen besondereu Nanien erhalten, ich uenne sie Sorbus Borbásii Jáv. (Die lateinische Diagnose siehe Seite 99.) Die Meinung Borbás' und Fritschs (Österr. Bot. Zeitschr. XLIX, 1899, p. 427 und 429), dass S. dacica und S. Borbásii Hybride von ^S'. aucuparia var. lanuginosa und 8. austriaca wáren, habén fechon C. K. Schneider und Ascherson-Grabner nicht anerkannt, und zwar aus dem Grundé, weil ein Verbreitungs- gebiet der zwei Pflanzen, neben der S. aucuparia die S. austriaca in der Gegend von Torda überhaupt nicht wachst, um Herkulesbad aber S. austriaca und noch mehr S. cretica gleichermassen vor- kommen (ja hier auch die zu S. umbellata [Desf,] Fritsch nahe- ' Erste Mitteilung siehe Bd. XIII (1914), S. 24., die zweite siehe :Bd., XIV (1915), S. 62. 15* (84) 8. jávorra: floristische daten stehenden Formen wachsen). Jedenfalls muss man sowohl S. dacica^ als S. Borbásii als schon seit langem fixierte Hybride oder selbst Arten ansehen, wie z. B. die dazu ahnliche nordeuropáische S. hybrida L. oder die aus den Bergen von Buda bekannte S semiincisa B o r b., die gleichfalls eine selbstandige geographische Verbreitung habén. Der S. fennica auct. = liyhrida gegenüber hat Borbás unsere beiden Sorbus-Arten schon gut definiert (Erd. Lap. 1883, p. 213 — 16, wo .S. dacica noch unter dem Namen S. semipinnata Borb. [non Roth, nec Bechst.] erwahnt wird). 8- dacica ist in dem Kalkgelande, das das Bihargebirge von Süden und Südost begleitet, eine charakteristische Pflanze und dórt, wie es seheint, viel liaufiger als S. cretica. lm Ung. Nationalmuseum sind von ihr zahlreiche Exemplare aus der Tordaer Schlucht, vom Berge Tilalmas bei Toroczkó, vom Csák- lyaikő im Komitate Alsó-Fehér, vom Kecskekö, aus der Gegend der Ruine bei Tótfalud, weiter gegen Norden vom subalpineni Berge Skerica bei Padság (meist von J. Csató gesammelt). Die bei A. Kerner : Vegetationsverh., p. 161 (Nr. 606) vom südlichen Teile des Bihargebirges erwáhnte S. interniedia ist höchstwalir- scheinlich gleichfalls mit S. dacica identisch. Unter den auslan- dischen Sorbus-Arten entspricht ihr am bestén die im Schweizer Jura vorkommende *S'. helvetica Held. in sched. (Hedl. Monogr. Sorbus, p. 27, ohne Benennung.) Die Blatter der letzteren Art sind alles im allém etwas schmaler, daher auf *S'. ária oder S. Mou- geoti hinweisend. S. dacica wird von K. Ronniger (Verh. d. Zool. Bot. Gesellsch. 1907, p. 22) nach H e d 1 u n d als austriaca X aucuparia von der Reisalpe in Nierösterreich erwahnt; doch hat sich Ronniger seither davon überzeugt, dass der Hybride S. aus- triaca Y. aucuparia der 1^2ime S. dacica nicht znkommt, weil, wie er selbst mich zu benachrichtigen freundlich war: „nach C. K. Schneider die Hybride S dacica eine Kombination der S. aucuparia mit einer Form der 8. meridionalis darstellt". Die an die botan. Abteilung des Ung. Nationalmuseunis geschickten, von der Reisalpe stammenden Originalexemplare áhueln in Bezúg auf die Teilung des Blattes (Blütenzweige fehlen) der 8. Borbásii, doch sind die Blatter dünner, breiter und kürzer als die von 8. Borbásii, die Blattunterseite aber feiner, ange- schmiegt, weissfilzig. Zwischen der Pflanze Ronnigers und 8^ Borbásii ist alsó kein wichtigerer Unterschied ; aus der Verbreitung der ersteren kanu man aber sicher folgern, dass nur von einer Hybride zwischen 8. austriaca und aucuparia die Rede sein kann, wáhrend *S'. Borbásii nach C K. Schneider und Ascherson- Graebner eine Hybride der 8. cretica und aucuparia (und zwar gewiss der Form lanuginosa Kit.) ist. Ronnigers Pflanze muss ich daher neu benennen, und zwar als : Sorbus Ronnigeri Jáv. {austriaca y. aucuparia) hybr. nova. (Ihre Diagnose befindet sich auf Seite 102 im ungarischen Texte.) 8. JÁVORKA: FLORISTiSCHE DATBN (85) lm Zusammenhange mit S. dacica will ich noch iiber die ungarlandischen Formeu und Hybrideii der ^S'. aria-Gruppe einige kurze Bemerkungen machen. Die in Mittel- und Südungarn und besonders in der Umgebung von Budapest heimische Sorhus der Gruppé ária, wurde zuerst von B o r b á s als von der typischen S. ária verschieden gehalten und nannte sie in seinen neueren Arbeiten S. meridionalis Guss. C. K. Schneider aber (Handb. d. Laubliolzkunde I., p. 690) behandelt sie als eine fragliche Forni der S. umhellata (= meridionalis) var. cretica. Die ganze systeniatische Gliederung der Gruppé S. ária ist bekanntlich sehr schwer, es ist eine bisher noch nicht befriedigeud gelöste Frage, nur soviel scheint gewiss zu sein, dass das Blatt der ^S*. arta-Gruppe von Nord- und Mitteleuropa, nach Südeuropa und Vorderasien hin, alsó nach Síiden und Osten gehend, immer mehr rundlicher, kleiner, weniger geadert und starker gelappt, dicker, auf der unteren Fláche aber weisser wird ; die Frucht dagegen weniger Lenticellen aufweist. Die zwischen den zwei Extrémen vorkommenden, sehr veranderlichen Formen gehen meistens unmerklich und mit entsprechenden Schwankungen in einander über. An einem Ende dieser Reihe steht die typische nördliche S. ária am anderen Ende die im Síiden und besonders Südosten vorkommende ^S*. umhellata = flabellifolia. In Südosten, bis zum Libanon und Persien gedeiht die typische S. umhellata gemischt — wenn auch in geringerer Menge — mit der S. cretica, die grössere und dichter geaderte Blatter hat. Auf der Balkan- Halbinsel — mit Ausnahme von Griechenland — ist die typische S. umhellata schon seltener, dagegen die mit S. cretica mehr- weniger übereinstimmenden Formen haufiger, wahrend im illy- rischen Florengebiet, von Istrien bis Albanien, diese Formen schon mit der typischen S. ária gemischt wachsen und bloss die Blatter der var. Baldaccii (Deg. et Fritsch), sowie einer an der unteren Donau vorkommenden, weiter untén zu behandelnden Form, sich durch ihre wenigen Seitennerven zur S. umhellata náhern. Die Blatter der mittel- und süditalienischen S. cretica habén gewöhn- liche, ziemlich abgenindete Spitzen und dichte Seitennerven. Die der ungarlandischen .S'. cretica entsprechenden Formen zeigen gleichfalls eine grosse Veránderlichkeit ; ihre Verbreitung ist gewöhnlich an Kaik gebunden und dórt, wo sie mit dem Verbrei- tungsgebiet von S. ária zusammentriift, so besonders in Kroatien und am südlichen Rande der nordwestlichen und Mittel-Karpathen, erscheinen die meisten als Übergangsformen zwischen S. cretica und ária, und so gedeiht z. B. am Szádellőer Felsen bei Torda eine verhaltnismassig kleine harte, dicht geaderte, spitzbláttrige Form, die der S. ária ahnelt (1. Abbild. F) und die der *S'. ária var. lanifera Kern. des Velebit am nachsten steht. Auch die weiter in der Gegend von Kassa, sowie an der unteren Donau -wachsenden gross- und ziemlich rundblattrigen Formen, die der S. ária var. cyclophylla naher stehen, zeigen eigentlich eine (86) s. jávorka: flokistische daten Annaherung zu S. cretica. In Siebenbürgen wáchst aiis der Gruppé der ganz-, nicht gelapptblattrigen S. ária bloss eine der S. cretica ziemlich entsprechende Form, und zwar nur auf den Kalkbergen, die das Bihargebirge östlich und südlich ein- saumen (alsó dórt, wo sie einst die eine Stamniart der S. dacica wurde) und bei Petrozsény (F. Pax), sowie auf den Retyezát- Alpen (wo ich sie auf der südlichen Lehne der Kalkalpe Plesia^ ungefahr in 400 m sammelte). Unter den der S. cretica entsprechenden ungarlandischen Formen ist die bei Budapest und im allgenieinen an der Mittel- donau vorkoniniende die auffallendste. Dieselbe kann man, wenigstens bis dahin, bis die übrigen, zahlreichen Formen der íS^. ária Gruppé durch eingehende Untersuchungen bereinigt sein werden, im Sinne der Auflassung Wettsteins als Form absondern : ^S'. cretica (Lindl) Fritsch f nova danubialís Jáv. (Die Diagnose befindet sich auf Seite 104 im ungarischen Texte). Entlang der unteren Donau, in der Proláz-Schlucht, unter- lialb Herkulesbad, wachst eine Sorbus, die dórt Borba s, Si- monkai (Math. Term. Közi. XV. 1878, p. 546) und neuestens ich selbst sammelten, dann auf dem Treszkovác-Felsen unter- halb Drenkova (Math. Term Közi. Xll. 1874, p. 87 und Erd. Lapok 1883, p 233 unter dem Namen S. graeca), weiter im Komitate Hunyad am nördlicbem Fusse des Retyezát, auf dem Piatra Macestelor benannten Kalkfelsen unterhalb des Dorfes Páros Pestere (wo ich sie in der Höhe von 800 m sammelte und im Bot. Közi. 1911, p. 28 als S. cretica mitteilte). Das Blatt dieser Sorbus neigt zu S. ária und steht gleichsam in der Mitte zwischen S. cretica und S. umbellata und ist gleichsam die nördlichste, sich dem kálterem Klima anpassende Abanderung der ;S' umbellata. Diese auffallende Form, als derén Pendant im illyrischeii Floiengebier einigermassen S. umbellata v. Baldaccíi (Degen et Fritsch) C. K. Schneid. angesehen werden kann, be- zeichne ich als 8. cretica f. banatíca Jáv. (Vergl. Seite 104 im ungarischen Texte.) Die Formen der ^S*. ária sind am veranderlichsten und am haufigsten im illyr. Florengebiet, so besonders im Velebitgebirge. Die dórt vorkommenden Formen, die zum Teil schon Borbás auf- zahlt (Erd. Lapok 1883, p. 2 0 — 224), sind: ausser der typischen S. ária die var. edulís Willd., var. ohtusifolia Spach., var. aciiti- fólia DC, die f. cyclophylla G. Beck, die seiir charakteristische var. lanigera Kern, dann >S'. cretica und derén wenig nervige, schmal- blütige Form var. Baldaccii (Deg. et Fritsch), weiter die S. austri aca, sowie die zwischen S. ária und austriaca stehende S. car- pathica Borb. (in C. K. Schneider Handbuch I., p. 688). Sehr wahrscheinlich ist das illyr. Florengebiet einer der Verbreitungs- zentren der S. ana-Gruppe, woher dieselbe, nach Art anderer Pflanzengenossen, und teilweise verandert, auch auf die unser Alföld einsaumenden Kalkberge sich ausbreiten konnten. Das S. JÁVORKA: FL0RI8TISCHE DATEN (87) scheint auch der Umstand zii beweisen. dass in der östlichen und südöstlichen Zone der Karpathen, alsó in der vom illyr. Floren- í?ebiet als Zentruni ani weitesten gelegenen Gegend, die S. aria- Gruppe überhaupt nicht vertreten ist (von den zweifelhaften An- gaben Schurs und Baumgartens abgesehen) ; die S. cretica kommt von Südwest aus bis zum Bihargebirge vor, von der unteren Douau aus bis zum Retyezátgebirge, wahrend in den westlichen und nördlichen Karpathen, sowie am ausserstem Rande des jenseits der Donau liegenden Gebietes schon die typische S. ária gedeiht. S. austriaca findet sich nur in den nördlichen Karpathen, in Siebenbürgen auf der Nagykőhavas bei Brassó, wo sie Born- müller fand und wegen ihrer am Grundé keilförmigen Blatter als S. austriaca f. hungarica Bornm. unterschied (Mitt. Thiir. Bot. Ver. XXX. 1913, p. 54) ; ich selbst sah von diesem Stand- orte kein Exemplar. S. austriaca kommt ausserdem vor : in Kroa- tien und von dórt nach Süden selbst in Albanien, dann im Komi- tate Krassó-Szörény, wo sie nach den eingesehehen Exemplaren bei Csiklova náchst Oraviczabánya, bei Zokolvár im Beosnica-Tal u. bei Herkulesbad unterhalb der Domugled-Spitze, wo ich sie selbst sammelte, wahrend ebendort A. Degen an der Innenseite des Cserna-Tales, auf der Elisabeth-Höhe, die S. austriaca in einer an 8. torminalis erinnernden Form sammelte, derén Blatter spitzer gelappt und im Altér lebhaft rot sind. Es ist ersichtlich, dass in der Verteilung der Glieder der 8. ana-Gruppe die verschiedenen Formen der, wie schon er- wahnt, 3 Haupttypen, und zwar : 8. umhellata, 8. ária und 8. cretica, von Süden nach Norden und von Osten nach Nordwesten einander ziemlich successive Platz machen. Es ware am bestén allé drei entweder als selbstandige Arten, oder als Unterarten von 8. ária aufzufassen^ denen sich mit der 8- Mongeoti auch 8. austriaca anschliesst, wenn wir die bei uns in den nördlichen Karpathen und in Kroatien genug háufige 8. carpatica Borb. als Übergang zwischen 8. arm und 8. austriaca und nicht, wie es Borbás annahm, als Hybride dieser beiden Arten ansehen. Daher halté ich 8. austriaca ebenso nahe verwandt zu 8. ária, wie zu 8. Mougeoti. Ausser den oben erwahnten Hybriden wachsen in den nörd- lichen Karpathen hie und da und einzeln noch andere ária X aucuparia hybride Formen, die ich jedoch nieist nur ohne Blüten sah. Solche sind : die von F. P a x (Grundz. der Karp. II-, p. 83) erwahnte 8. ária nivea X aucuparia von Fenyőháza, vom Dorfe Oszada oberhalb dem Badeort Korytnicza und aus dem Demanova-Tal ; der Baum, den N Filarszky oberhalb Nógrád-Verőcze beim Magyarkút fand, der jedoch seither aus- gehauen wurde ; ich sah davon nur einen Sommerlangtrieb, dessen Blatter wohl denen von 8. semipinnata (Roth) Hedl. entsprechen, doch denen von 8. Borhásii (Abbild. 2,, R) schon sehr nahe stehen. Eine andere solche fragliche Hybride ist die (88) ö. jávorka: floristische daten oberhalb Trencsén-Teplitz bei der Henrik-Quelle wachsende (Borbás : Magy. Orv. Term. Vándorgyűlés műnk. XXIX., 1897, p. 194; als S. scandica bezeichnet); wenn dieselbe, wie Borbás an- nahm, nicht eine kultivierte S. scandica — intermedia Pers ist, dann entspricht sie wegen ihrer geschlitzten, doch nicht bis zum Orunde geteilten Blattern einigermassen derX S. thuringiaca (Ilse) Fritsch ; ich sah davon nur einen von J. Báumler gesanimelteii sterilen Trieb. Ein ^'. ária X aucuparia Exemplar sah ich noch im Herbá- rium des Erdélyi Múzeum in Kolozsvár, das Rosnauer (?) noch iin Jahre 1876 auf Felsen bei Jakabfalva, im Komitate Liptó sam- melte ; dessen Blátter nach dem Grundé zu mehrere Paare auf- fallend schmaler Bláttchen zeigen (Abbild. 2., Fig. S). Möglich, dass die vom Balkan mitgeteilte (Velenovsky : FI. Bulg. Suppl., p. 97) 8. intermedia^ die zu sehen ich keine Gele- genheit hatte, unserer Sorbus-Hybride von der unteren Donau entspricht. Der zw^ischen S. cretica — und zv7ar der f. danuhialis — und S. t.orminalis fixierten Hybride dürfte S. semiincisa Borb. entsprechen, die in den Ofner (bis Piliscsaba) und Balatoner Dolomitbergen ein ziemlich verbreiteter, charakteristischer und in seinen Eigenschaften immer konstanter Baum oder Strauch ist, der mit S. latif olia, wohin ihm C. K. Schneider (Handb. i., p. 695) als fragliche Varietát stellt, morphologisch wenig gé- mein hat. Ausserdem dürfte wohl der Hybride S cretica X tor- minalis (nach C. K. Schneiders Bestimmung S. semiincisa X tor- minalis) jenes Exemplar entsprechen, dessen sterilé Triebe Simon- kai noch am 3. August 1896 (als S. laiifolia) auf den Kalkfelsen neben Felsőgalla, im Komitate Komárom sammelte. Von der dazu nahestehenden 8. decipiens (Bechst.) Hedl. weicht sie durch die 7 — 9 Paar nervigen, lánger und zugespitzt-lappigen Blátter ah. Die Pflanze von der ElisabethHöhe bei Herkulesfürdő halté ich für >S*. cretica X {austriaca X torminalis), derén reife Früchte kugelig und nicht oder kaum warzig sind. Ob sie eine beson- dere Benennung verdient, kann nur eine weitere Beobachtung entscheiden. Möglich, dass die von F. Pax erwáhnte (Grundz. d Karpathen II . p. 83) 8. meridionalis = torminalis von der Piatra Rossia bei Petrozsény, die ich selbst nicht gesehen, gleichfalls eine áhnliche Form sein kann. Im Herbárium des Erdélyi Múzeum iu Kolozsvár ist ein, von V. Janka am Domugled bei Herkulesbad ge- sammeltes Sorbusexemplar mit torminalisartiger Frucht und mit auf torminalis X cretica hinweisendem, auf der unteren Seite schwach grünlich filzigem Blatt, veelches dieser Koinbination entspricht. Ob die vom Lajthagebirge erwáhnte 8. latifolia auch inner- halb der ungarischen Grenze gedeiht, kann ich nicht angeben. Schliesslich noch einige Worte über die ungarlándische 8. chamaemespilus und 8. sudetica. Von der ersteren kommt in den nordwestlichen Mittel-Karpathen, neben den ganz unbehaarten 8. JÁVORKA: FL0RISTI8CHE DATEN (89) Formen auch eine Form vor, derén Blatt aiif der unteren Seite scliwach íilzio^ ist, das ist dia f. discolor Heget se hw. et Heer (= eruhescens Kern), und zwarauch mit verlialtnismassig grossen Blattern und auf diese Form bezieht sicli auch die aus der Fátra mitgeteilte S. sudetica. J. Wagner (Turócz növényei p. 22) erwáhnt aus der Fátra eine S. sudetica var. Fatrde Borb., in Begleitung einer von Borbás stammenden, kurzen Beschreibung (mit grösseren. der S. ária áhnlichen Blattern). ím Institut für systematische Botauik an der Uniwersitat, habé ich ini Herbá- rium Borbás die Originalpflanze gesucht, doch dórt unter dem genannten Namen nicht gefunden. Statt dessen finden sich dórt mehrere Exemplare von S. chamaemespilus f. discolor unbestimmt, ain Homálykő bei Revuca gesammelt. Es ist nicht zu zweifeln, dass diese Pflanze als Grundlage zur Benennung der ^S*. sudetica var. Fatrae gedient hat, und daher kann man diesen Namen für ein Synonym von S. chameamespilus f. discolor ansehen. Bisher sah ich alsó keine S. sudetica aus Ungarn. Die in Magy. Bot. Lapok (1913, p 239) mitgeteilte S. sudetica X chamaemes- pilus, die A. Margittal nach Borbás aus der Tátra angibt, ist nach dem zur Ansicht geschicktem Exemplar auch nichts ande- res als S. chamaemespilus f. discolor. Die ebendort von A. Mar- gittal erwáhnte S. sudetica ist dagegen auf chamaemespilus X aus- triaca = íS*. Hostii (J a c q.) H e d I. richtig zu stellen und ist diese Pflanze für Ungarn neu. S. Hostii fand aber J. Wagner, wie ■er mitteilte, ebendort schon 1892 und sammelte sie ausserdem auch in der Grossen Fátra am Berge Nagy-Klak. {I^l) Erkláruiig der Ábbildimgen. (Siehe Seite 101 und 1U5 im ungarisehen Originaltexte.) Die Bliitter der Sorbus- Arién. 1. Abbildung (Seite 101). A. S. carpatica (Lubochna-Tal im Liptóer Koinitat, gesammelt von T. Blattny). — U. Blattform von S. austriaca, die sich der von S. carpatica u. S. Mougeoti nahert ^Homonna, Komitat Zemplén, S. Mágocsy-Dietz). — C. Blatt- form von S. austriaca sieli der von S. dacica und einigermassen der von iS. torminalis nahernd (llerkuleshad, A. Degen). — D. S. cretica f. danubialis (Budapest, Farkasvölgy.) — E. S. cretica (Torda, L. Simonkai) — F. S. cre- tica, dem S. ária sich nahernde Form (Hegybánya, Komitat Hont, S. Jávorka). — G. Eine der S. ária sich nahernde Form von .S'. cretica /'. danubialis — H. S. cretica f. banatica (Herkulesbad, Prolaz-Schlucht, L. Simonkai v — Z. Dor S.decipiens nahestehende Blattform (Felsögalla, Komitat Komárom, L.Simonkai). 2. Abbildung (Seite 105). I. S. dacica, Blatt eines Kurztriebes (Tótfalud, Komitat Alsó-Fehér, J. Csató.) — K. S. dacica. Blatt eines kurzen Seitentriebes (Torda, L. Si- monkai). — L. S. dacica, Blatt eines Sommerlangtriebes i Torda, L. Simon- kai). — M. S. Borbásii, Blatt eines kurzen, blühenden Triebes (Herkulesbad, (90) R. TRAUTMANN L. Thaisz). — N. Ebenso (Herkulesbad, am Rande der Wiese Balta-Cerbului^ S. Jávorka). — 0. S. Borbnsii, Blatt eines Sommer-Langtriebes (Herkules- bad, Balta-Cerbului, J. Jávorka). — P. S. Ronnigcri, Blatt eines kurzen Seitentriebes (Niederüsterreich, Reisalpe, Ronniger). — R. S. semipinnata, Blatt eines Langtriebes, das sich dem von S. Borbdsü nahert (Nógrád- veröcze, Magyarkút, F. Filarszky). — S. S. ária X aucuparia (Jakabfalva, Komitat Liptó, Rosnauer). R» Trautmann: Zur Ökologíe von Potamogeton perfolíatus. (Ung. Originaltext mit Abbildung Seite 109.) Ein wichtiges Erfordernis im Lében der im Boden wur- zelnden Wasserpflanzen, ist die Anpassungsfahigkeit an die Was- serhöhe. Wenn wir diese Pflanzen in der freien Natúr beobachten, können wir feslstellen, daC in ihnen diese Fahigkeit áuBerst vollkommen vorhanden ist, um selbst deu ungünstigsten Verhalt- nissen entsprechen zu können ; in der Kultur jedoch kann, gege- benen Falls, die Anpassungsfahigkeit vorerst versagen, wie ich es an einen Potamogeton perfoliatus zu beobachten, Gelegenheit hatte. Einen Keimling dieser Pflanze faiid ich am Saume eines, an der Donau gelegenen, geschlossenen, tiefen Wasserbeckens, und habeihn in einem Aquarium in Kultur genommen. Am ursprüng- lichen Standorte war diese, kaum ein dm. hohe Pflanze von einer, nur wenige cm. hohen, Wasserschichte bedeckt ; ihr Sten- gel war dementsprechend niederliegend und ausserst biegsam. so daí3 die Pflanze jeden Wellenschlag rhythmisch folgte. Die wenigen Laubblatter waren glasartig, durchscheinend, bráunlich- weiss, anscheinend chlorophylifrei, wie man es stets an den un- mittelbar unter der Wasseroberflache ausgebildeten Bláttern des P. perfoliatus beobachten kann. Das Aquarium, in welches ich diese Pflanze übertrug, stand am Fenster eines nach Norden gelegenen Zimmers, und hatte einen 22 cm hohen Wasserstand. Hier entwickelte sich die Pflanze nicht nur zu ansehnlicher Lange, sondern sie bildete auch zahl- reiche Triebe aus, die sich samtlich dem verhaltnismaCig nie- drigen Wasserstand in der Weise anpassten, dass die einzelnen Stengel, in entsprechender Höhe unter der Wasseroberflache sicli iimbiegend, in der Folge in horizontaler Lage weiterwuchsen. Die Bláiter waren sattgrün, ja selbst in den am ursprünglichen Standorte schon vorhanden gewesenen, weisslichen Laubbláttern, wurde das Chlorophyil voll ausgebiidet. Mit Eintritt des Winters gingen allé oberirdischen Triebe ein. Der erste Trieb, der im náchsten Frühjahre zum Vorschein kam, war nun ganz anderer Natúr, als jener des vorhergehenden Jahres. Weit kraftiger und starrer als der vorjáhrige, bog er ZÜR ÖKOLOGIE VON POTAMOGETON PERF0LIATU8 (91) sich ini raschen Eniporwachsen nicht um wie jené, sondern wuchs über die Wasseroberíiache hinaus. (Abbildunga.)^ DieRück- wirkung blieb nicht aus ; durch das schnelle Eintrocknen der etwa 172 cm. hoch über den Wasserspiegel hinausgeschobenen Blatter gewarnt, stellte der Trieb seine Entwicklung ein. Nach einer Ruhepause von etlichen Tagén entstand in Entfernung einer internodiumlange ein Adventivtrieb'^ mit kleinen, etwa auf einen zehnten Teil der Normalgrösse reduzierten Blattern und ausserst dünnem Stengel, der sich ungemein langsam entwickelte und auch zurückblieb, ohne die Wasseroberíiache zu erreichen. (Abbil- dung h.) In weiterer Folge erschien dann wieder in Entfernung einer Internodiumlange ein normál grosser, dritter Trieb, jedoch mit dünnerem, biegsameren Stengel, der sich dem Wasserstande entsprechend anpassen konnte, wie die Triebe des ersten Jahres. (Abbildung c.) Die weiteren Triebe eiitwickelten sich dem drit- ten gleich. Ich hatte dem eigentümlichen Verhalten der Pflanze, daö sie sich beim Austreiben im zweitem Jahre nicht gleich ihrer Lokalitat anpassen konnte, trotzdem sie dieser Anforderung im ersten Jahre entsprach, wenig Bedeutung beigemessen, hatte sich der ganze Vorgang im dritten Jahre nicht wiederholt. Nun war es mir klar, daC sich hier im zweiten und dritten Jahre der Kultur auf die Entwicklung der Pflanze ein Einfluss geltend machte, der im ersten Jahre noch nicht zur Wirkung kam. Leider konnte ich zur Untersuchung resp. zur weiteren Beobachtung diese Pflanze nicht mehr benutzen, da ich im Winter des dritten Jahres gezwun- gen war das Aquarium, infolge massenhaften Auftretens von Schwefelbakterien, zu entleeren. Doch auch so konnte ich die Ursache ermitteln, die die Anpassungsfahigkeit der Pflanze ungün- stig beeinflusste. Bevor ich jedoch auf derén Besprechung eiii- gehe, halté ich es íiir notwendig auf Grund bekannter ökolo- uischer Daten zu ermitteln, infolge welchen áuCeren Einflüssen sich die Pflanze im Freiland ihrer Lokalitat anpasst. Der P. perfoliatus, wenngleich er auch im seichten Wasser háufig anzutrefien ist, findet nur im tiefen Wasser günstige Lebens 1 Die Abbildung siehe Seite 111 im imgarisclien Originaltexte, wo die im zweiten Jahre entstandenen Triebe in der Reihenfolge ihrer Entstehung (a, h, c,) schematisch dargestellt sind. ^ Die Potamogetonarten entsenden nur au8 jeden zweiten Knoten ihres Rhizoms je einen Trieb. Zwischen zwei Trieben ist ein, von einem Nieder- blatte bedeckter, knospenloser Knoten vorhanden, aus welchem gewöhnlich kein Trieb entsteht. Hier musste ich aber voraussetzen, dass der fragliehe Adventivtrieb an dem, dem ersten Triebe zunáchst liegenden, knospenlosen Knoten der Grundachse entstand unter Einfluss jenes Reizes, der von dom über das Wasser hinausgeschobenen und der Eintrocknung anheim gefalle- nen Vegetationskegel des ersten Triebes seinen Ursprung nahm. Das ist aber nur eine Annahme : aus hier nicht naher zu bezeiehnenden Grundén konnte ich die Ansatzstelle dieses Adventivtriebes nicht feststellen, doch seine Lage zum ersten Trieb, ferner seine stark reduzierte Gestalt konnte ich mir nicht anders erkláren. (92) R. TRAUTMANN l)edingimgen. Die Sterilitát der ins seichte Wasser vertriebenen und dórt wurzelnden 8|)rosse, die Rückwanderungsbestrebimgen der an letzteren sich entwickelnden Rhizome gegen das tiefe Wasser beweisen, dafi diese Pflanze einen hohen Wasserstand bevorzugt und walirlich niir iin tiefen Wasser rindeii sich kraftige und gut entwickelte Exemplare, an welchen nebst den drei vege- tatíven Vermehrungsformen die gesehlechtliche Fortpflauzung eine standige Erscheinung ist. Aber noch auf einen Umstand muB icii hinweisen, der die Existensbedingung dieser Pflanze mit eineni hohen Wasserstand verknüpft. Ich habé bereits erwáhnt, daO die nahe zuni Wasserspiegel beíindlichen Blátter v^eisslich sind ; dn ihnen ist das Chlorophyll nur wenig oder garnicht ausgebildet, wáhrend die tiefer liegenden Blatter reichlich Chlorophyll ent- lialten. Daraus folgt, daC dem P. perfoliatus das unmittelbare Tageslicht nicht günstig ist. Die für die normálé Assimilation notwendige optimale Lichtmenge ist geringer. In diesem Sinne ist die Pflanze gewissermaCen analóg den schattenliebenden Luftpflanzen, mit dem Unterschiede, dal3 hier die Dampfung durch die Lichtabsorpt onsfahigkeit des Wassers verursacht wivá. Der normálé Assimilationsvorgang spielt sich mithin in dieser Pflanze in einer tiefer gelegenen Wasserschichte ab, jedoch reicht die optimale Zone nicht so weit nach untén, als das Rhizom vor- zudringen vermag, Diesen mit dem Lében im Wasser einhergehenden Beleuch- tungsverhaltnissen sich anfügend, entsteht nunim Herbstam Knoten des Rhizoms ein von Schuppenblattchen eingeschlossener Kurz- trieb, die Winterknospe Der daraus entstehende Frühjahrstrieb durchdringt nun rasch, mit Hilfe der in den Knospenschuppen angehauften Reservenahrstoífe,die ungenügend beleuchtete unterste Wasserschichte, um die Zone der optimalen Lichtmenge zu erreichen, bei welcher die normálé Assimilation und mit ihr der weitere Aufbau der Pflanze eingeleitet werden kann. Die über dieser optimalen Zone zur Ausbildung gelangenden Stengel und Blattgebilde dienen schon mehr mechanischen Zwecken, erstere als Stützen der Sprosse, letztere wohl zur Sicherung gegen das Untertauchen der Blütenstiele zur Zeit der Befruchtung. Die Pflanze trachtet den Wasserspiegel nur aus dem Grundé zu errei- chen, um ihre Blütenstánde in den Luftraum hinausschieben zu können, um dadurch die Befruchtung zu sichern. Der Assimilation entspricht besser eine mit einer tieferen Wasserschichte einher- gehende schwachere Beleuchtung. Die Erklarung des eigentümlichen Verhaltens meiner Pflanze bekommen wir nun leicht, wenn V7Ír die auf ihre Entwicklung zum Eintíuss gelangten ausseren Verhaltnisse in Paralelle zu jenen stellen, die in der freien Natúr auf diese Pflanze einwirken. Dies ist umso notwendiger, als hier, der Anschein leicht zu fal- schen Schlüssen führen kann. Ich habé erwahnt, daC das Aqua- jium am Fenster eines nach Norden gelegenen Zimmers stand, wo es ZÜR ÖKOLOQIE VON POTAMOGETON PERFOLtATUS (^3) nicbt nur Sonnenlicht nienials traf, sondern auch die diífuse Beleuch- tuug war derart scliwach, díifi die im gut beleucliteten Aquariunv stets vorhfindenen und oft zu uiiaiigeiielimer Menge aiiwachsenden Algen hier iiiemals auftraten. Der Anschein spracli dafür, es der niangelnden Beleuchtung zuzuschreiben, weiin wahrend der Kulturdauer die Pflanze zweinial je einen ihrer Triebe über deii Wasserspiegel eniporhob, ofíenbíirin dem Bestreben. einegiinstigere Beleuchtiing zu erreichen. In Wirklichkeit Hegen die Verhaltnisse nicht so einfach. Wir dürfen nicbt vergessen, daü die Knospe, woraus der Trieb entsteht, unterirdisch ist und dal.) in ihr, die pcbon im Herbste des vorhergehenden Jahres entstand, die künf- íige Eigenschaft des Triebes bereits zur Anlage kam. In unserem Falle können daher die beim Austreiben vorhanden gewesenen Lichtverháltnisse, die von den vorhergehenden so abweichende Natúr dieser Triebe nicht verursacht liaben. Das Aquarium war tatsachlich nicht ungünstig beleuchtet ; die vegetative Produktivitat meiner Pflanze, das satte Grün ihrer Blátter bewiesen, daC sie keinen Mangel litt. Was für sie ört- lich nicht normál war, das war die Wasserhöhe, in dem Sinne. daC die Pflanze, die sich eutwicklungsgeschichtlich an ein zwischen der zunehmenden Wassertiefe und der damit einhergehenden ab- iiehmenden Lichtmenge bestehendes Verháltnis angepasst hat, hieran einen, der Lichtintensitat nicht entsprechenden.alsoabnormal niedrigen Wasserstand gebunden war. Der betráchtliche Unterschied zwischen der Beleuclituug des Aquariums und der durchschnitt- bchen Tageshelle, bedeutete alsó für die Pflanze einen viel höheren Wasserstand, als welcher tatsachlich vorhanden war. lm ersten Jahre konnte sich die Pflanze dem leicht anpassen, weil sie sich aus einer schwáchHchen, am ursprünglicheu Stand- orte bei niedrigem Wasserstande ausgekeimten Mutterpflanze ent- wickelte. Die Pflanze wurde daher im ersten Jahre ihres Bestan- des von Trieb zu Trieb durch die herrschende Beleuchtung beein- flufit. Sie hatte einstweilen die Aufgabe zu erfüllen, durch zahl- reiche Triebe ihr Blattwerk auszubreiten und sich so zu kraftigeu- Als die Pflanze ihren ersten überwinternden Kurztrieb an dem Rhizom ausbildete, war sie bereits infolge der ihr zu Gebote ste- henden, verhaltnissmaCig groCen Assimilationsfláche kraftig ent- wickelt ; somit konnte sie in dem Kurztrieb unter dem Einflusse der Beleuchtung das Bestreben anlegen, nicht nur einen hohen Wasserstand durchdringcn zu müssen, sondern auch fahig zu sein, die zur Vermehrungdienenden übrigen Organe, als Sprosse, Hibernakeln und Blütenstánde auszubilden, wie es normalerweise im Freien geschieht. Die an meiner Pflanze in zwei Fallen ent- standenen Triebe, welche sich dem Wasserstande des Aquariums nicht anpassen konnten, habén alsó in ihrem Bestreben eine der herrschenden Beleuchtung angemessene, jedoch nicht vorhanden gewesene Wasserhöhe zugewinnen,um der Aufgabe der Vermehrung gerecht zu werden, den geringen Wasserstand nicht wahrgenommen. (94) Z. SZABÓ Dieses Beispiel ist die Bestatigung jener Auífassung, da6 die Anpassungsfahigkeit des P. perfoliatus, und wohl auch der übrigen, unter áhnlichen Verhaltnissen lebenden submersen Pflan- zeii an die Wasserhöhe voni Wasserdruck unabhángig ist ; diese Eigenschaft der genannten Pflanzen wird hauptsachlich durch die Intensitát der Beleuchtung gecegelt. (Aus der am 10. Febr. 1915 gehaltenen Sitzung der botanischen Sektion ) Z. Szabó. Elektrísche Wármcschachtel zur Ausbrei- tung von Paraffinschnítten. Die, aus in Paraffin eingebetteten Objekten gemachten Schnitte oder Sclinittbander breiten sich, wie bekannt, auf den Objekttrager gelegt in den nieisten Fallen nicht vollstandig aus, sondern es zeigen sich kleinere- grössere Zusammeuschrum- pfungen, kleine Faltén und Zusanimenziehungen. Da dadurch die Schnitte unbrauchbar werden, pflegt nian diese Fehler dadurch zu beheben, dass man den Objektrager, auf den die Schnittbander im Wasser liegen, irgendwie warm halt, bis die Bander sich ganz ausbreiten. Zu dieseni Zwecke pflegt man die Objektrager auf einen Therniastat zu legén, oder mit einer Pinzette hoch über eine Spiritus- oder Gasflamme zu haltén, oder aber man benützt die fiir diesen Zweck konstruierten Warmebánke, wie z. B. die von Born^ oder ahnliche Apparate. Die Brauchbarkeit der erwarmbaren Blechbanke wird durch den Umstand stark verringert, dass bei ihrer Erwarmung durch einen Gas- oder Spiritusbrenner, eine oífene Flamme verwendet werden muss, so dass die Beobachtung der Schnitte auf der Bank selbst, sowie ihre Behandiung unmöglich ist; die Luft erwárnit sich schnell und das Wasser auf dem Objekttrager ver- dunstet schnell, was unangenehme Folgen hat ; ja selbst das ist unvorteilhaft, dass die Banké mit oífener Flamme nicht leicht zu behandeln sind und nicht in der Náhe des das Paraffin- blöckchen enthaltenden Mikrotoms stehen können. Auf oder in dem Thermostat aber kann man das Objekt, abgesehen von andern Unbequemlichkeiten, nicht standig im Auge behalten. Diese Übel- stande wollte ich beseitigen, als ich versuchte, die freie Flamme durch eine elekfrische Glühlampe zu ersetzen. Zu diese m Zwecke entwarf ich einen kleinen Handapparat, der durch die hiesige Firma Calderoni und Comp. ausgeführt wurde. Der Apparat ist eine 130 mm lange, 70 mm breite, 80 mm hohe, aus hartem Holz, ohne Leimung bereitete Schachtel (1 Abb. a), welche innen an ihren 5 Fflachen mit spiegeludem ' 0 p p e 1 : Taschenbuch der mikroskop. Technik 1912, p. 60. ' Siehe Abbildung 1 Seite 115 im ungarischen Originaltexte. ELEKTRieCHE WARMSCHACHTEL ZUR AUSBREITÜNG VON PARAFFINSCHNITTEN (95) Blech (Kupferblech) bekleidet ist (1. Abbild. b). Der Deckel der Schachtel ist eine genau darauf passende Kupferplatte, rund- herum mit nach abwarts gebogenem Rand (c). An der einen Schmalwand der Scliachtel ist eine rundé Öffnung von 45 mm Durchmesser, in welche der eine Kupferring der Fassung der elektrischen Glühlampe genau hineinpasst. An der ausseren Hálfte der Lampenfassung ist eine Kupfersclieibe von 60 mm Durch- messer befestigt und in dieser Sebeibe sind zwei gegenüber- stehende ÖíTnungen, durch welche die eingeschobene Fassung der Lampe mittelst zweier, an der Seite der Schachtel befindlichen Schrauben {g), durch eine kleine Drehung angefügt und befestigt werden kann. An der Fassung ist auch der zur Ein- und Aus- schaltung des Stromes dienende, aus Holz verfertigte Hahn {h) angebracht. Die Lampe kann durch einen Steckkontakt mit der elektrischen Leitung in Verbindung gesetzt v^erden. Die Masze der Schachtel sind so gewáhlt, dass in der Fassung ein röhren- förmiger Mignonbrenner von 10 Kerzenstarke Platz findet und dass die gelieferte Wárme ausgenützt werden könne, sowie dass auf der oberen Fláche der Schachtel die gebráuchlichen Objekt- tráger quer gelegt werden können, und zwar derart, dass ihr Eand von wegen der leichteren Behandlung, etwas über den Rand liervorstehe. Die Wármeschachtel ist am Arbeitsplatz leicht hinzustellen imd finden darauf auch 4—5 Objekttráger zugleich Platz ; ihr Gebrauch ist überhaupt einfach. Auf den, zum Zwecke des Auf- klebens nach Meyer's Methode, mit Glzcerineiweiss dünn bestri- chenen gereinigten Objekttráger wird mit eiiier Pipette wenig destilliertes Wasser gleichmassig in einer dünnen Schichte verteilt. Darauf legt man in gewohnter Art die Paraffinschnitt- bánder und stellt die Objekttráger auf die kalte Schachtel, 4 — 5 quer nebeneinander. Nach der Stromeinleitung wird die Decke der Schachtel bald warm ; nach 2 — 3 Minuten breiten sich die Paraffinbánder vollkommen aus, was auch mit der Lupe leicht beobachtet werden kann. Nach eingetretener Aus- iDreitung schliesst man den Strom sogleich ab, nimmt die Objekt- tráger weg und stellt sie auf eine Glasplatte, damit durch eine übermássige Erwarmung nicht etwa das Paraffin auf der Ober- ílache des Wassers ins Schmelzen gerat. Nachher werden die Objekttráger nach den gebráuchlichen Methoden weiterbehan- delt. Die beschriebene Schachtel ist selbst bei dem nötigen schnellen Anschinelzen der trockenen Paraffinbánder zu gebrau- chen, wobei der Objekttráger trocken auf die Wármeschachtel gebracht und bis zur Verschmelzung des Paraffins erwarmt wird. Ausser der Ausbreitung der Paraffinbánder kann die Wármeschachtel auch zur Behandlung einzelner Paraffinschnitte verwendet werden, wenn man auf dieselbe in Uhrglásern, Kri- stallisierschalen oder Metall- (Kupfer, Aluminium) Schüsselchen Wasser mit den Schnitten gibt und dann erwarmt. Wenn man (96) Z. SZABÓ: ELEKTRISCHE WARMSCHACHTEL Glyzeringelatine ziim Vergcliluss der Piáparate verwendet, so> kann die Wátmeschachtel aiicli dazii verwendet werden und zwar derart, dass man dcn Objekttrager auf die Wármeschachtel legt,. zu erwarmen begiiiiit und daiin die warnie, flüssige Glyzerin- gelatine auf den Objekttrager tropft, oder nian legt das Gelatin- stük auf den Objekttrager, wo dann der Tropfen gleichmássig zerfliesst und beim vorsichiigem Auflegen des erwarmten Deck- glases gleichmássig sich ausbreitet. Der im allgemeinen leiclit zu handhabende Apparat kann in allén solchen Falién benüntzt werden, wo die Erwarmung eines Objekttragers, des Deckglases, einer kleinen Flüssigkeitsmenge, des Paraífins usw. nötig ist. Die übermassige Erwármnng kann dadurcli vermindert wer- den, dass man auf deni Apparat etwas Filtrierpapier legt ; die innere Erwarmung kann durcli die im oberen Deckel angebrachte 10 mm Durchniesser betragende und durcli einen Pfropf ver- schlíessbare, rundé Offnung geregelt werden. Im Inneren des Apparates kann auch in einen fingerhutgrossen Gefasschen das Paraffin erwármt werden. Nur mnss darauf geachtet werden, dass der Strom bei Erreichung der entsprechenden Warme gleicli geschlossen werde, damit die sich fortwahrend steigende, über- massige Erwarmung des Apparates vermieden werde. (KI) KLEINERE MITTEILUNGEN. G. Doby: Die Invertase des Kartoffelkrautes. Obzwar die Invertase eines der am eingehendsten untersuchten Enzyme ist, herrscht dennoch Unsicherheit darüber, ob die Iiivertasen verschiede- ner Abstammung identisch miteinander. oder infolge geringer Unter- schiede verschieden sind. Diese Tatsache, sowie die bisherigen Unter- suchungen des Verfassers über die Enzyme der KartoíFelpflanze ver anlassten ibn, die eingehende Untersuchung der Invertase des Kar- toíFelkrautos in Angriff zu nebnien. Diese Untersucbungen sind zwar noch beiweitera nicht zum Abscbluss gelangt, dennoch veröíientlicht Verfasser seine bisherigen Ergebnisse, da er vorlaufig an der Fort- setzung seiner Versiiche gehindert ist. Vor alleni wurde die Gegenwart der Invertase in den Blattern der Kartoflfelpílanze festgestellt, sodanu die Kinetik der durch dieses Enzym beschleunigten Reaktion untersueht. Die Keaktion folgt der, fiir monomolekulare Reaktionen charakteristischen, logarythmischen Kurve. Weiters zeigte es sich, dass der Wert der Reaktionskonstante mit der Enzymekonzentration proportional ist. Zu den Untersucbungen diente der aus den zerkleinerten Blat- téra ausgepresste Saft, und zwar stellte sich die eigentümliche Tat- sache heraus, dass die Aktivitat des Pressaftes uniso grösser war, je geringer der beim Auspressen angewendete Druck gewesen ist. Das Ezyme ist ziemlich empfindlich und die Aktivitat des Pressaftes ist schon KLEl-NKRE MITTEILUNGEN ;(97) nach 24stündigeni Stehen, bei gewöhnlicheí' Teniperatur geschwacht Es wurde eine rascbe Niederslagsniethode festgestellt, miílels dei es möglich war, die Reaktion in eineni gegebenen Augenblick zu unterbrechen und klare, gut zu polarisierende Lösungen zu erlialten. Die üntersuchung dieses Ehzynis soll fortgesetzt wi-rden (Vorgetragen in der Sitzung vom 19, IV. der- ,111. Klasse der Ung. Akademie der Wissenschaften von Prof. S. Mágocsy-Dietz ) I. Bodnár. Die Zymase und Karboxilase in den Speiche- rungsorganen der Kartoffel und der Zuckerrübe. Aus deni Speicherung^org:ln der Kartoífe] und der Zuckerrübe kann die Zymase in festen, aktiven Zustand isoliert werden und so werden die dies- bezügliehen Beobachtungen von Stoklasa auch durch nieine Untersu- chungen bestatigt. > Wenn in einzelnen Fallen in der gahrenden Flüssigkeít Bakterien auch vorkamen, so hatten diese nicht die Eigenschaft, die Glykose in der für alkoholische Gahrung charakteristischen Art zu zersetzen. Bpí aus kranken Pflanzen dargestellten Zymase wird der Alkohol (lurch die sekundare Wirkung der Bakterien ganz oder grösstenteils zu Essigsaure. Áhnlich wie bei der Zymase der Gáhrungspilze ist auch bei der Zymase der Kartoífel und der Zuckerrübe die Neuberg'sche Karboxilase zugegen.' Die Karboxilase kann auch aus der Zymase der Kartoffel und der Zuckerrübe abgeschieden werden, dénn es gelang so ein Praparat herzustellen, wf^lches nur bei Piro-Weinsaure wirkte, die Zuckerlösung aber unverandert Hess. Bezüglich der Aufbewahrungszeit, sowie der verschiedene Antiséptika ist die Karboxilase der Kartoffel und der Zuckerrübe — '- ebenso wie die der Gáhrungspilze — weniger empfind- lich als die übrigen Enzyme der Zymasegruppe. {KI.) ' (Vorgetragen in der Sitzung vom 15. Hl. der III. Klasse der Ung. Akademie der Wissenschaften von Prof. S. Mágocsy-Dietz.) SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanisclieii Sektion am 10. Februíir 1915. Vorsitzender : S. Mágocsy-Dietz. Schriftführer : Z. Szabó. " 1 Vorsitzender meldet, das von den wirkenden Mitgliedern wieder einige in den Heeresdién«t traten, so : G. D o b y, Gy. Gáyer E. Gy. N y á r á d y und R. S z a I ó k i und dass J. S z u r á k mit deta „signum laudis" ausgezeichnet wurde. 2. G. Lengyel zeigt unter dem Titel : „Zur Kenntnis der unga- rischen Flóra" die interessanteren Pflanzen seiner mehrjahrigen Ausfliige vor und macht dazu kritische Bemerkungen. 3. S. Jávor ka. „Über einige ungarische Pflanzen". (Siehe S. [27.]) 4. R. T r a u t m a n n. „Eine ökologische Beobachtung an Potamogeton perfoliatus." (Siehe S. [90.]) Botanilrai Közlemények 3—4. füzet. ... J^g (98) SlTZDNGtíBERICHTE 5. S. Jávorka zeigt vor die Faszikeln I — III der durch die königl. ung. Staats-SamenkontroUstatíon herausgegebenen „Ungarischen Cyperaceae. Juncaceae, Typhaceae und Sparganiceae". 6. J. Schneider zeigt ein blühendes Exemplar von Pancratium speciosum Salisb. aus dem hiesigen botanischen Garten der Universitat, vor. Sitzong der botanischen Sektion ani 10. Marz 1915. Vorsitzender: S. Mágocsy-Dietz. Schriftfiihrer : Z. Szabó. 1. G. M o e s z. Bericht über den Vermögensstand und die , Botanikai Közlemények" im Jahre 1914. 2. Z. Szabó. Bericht über die Tatigkeit der Sektion im Jahre 1914. 3. G. M 0 e s z. Mykologische Mitteilungen (wird erscheinen) 4. A. Pa ál bespricht Elfvings Arbeit „Untersuchungen- über Flechtengonidien " . 5. I. Schneider bespricht den Blütenstand von Musa rosacea aus dem hiesigen botanischen Garten. 6. Z. Szabó zeigt abnormal ausgebildete Nüsse, sowie eine elek- trisch heizbare Blechschachtel zur Ausbreitung der Paraffinschnitte und zum Verschluss mit Glyzeringelatine vor (Siehe S. [94.]). NACHRICHTEN. K. Gürtler, Obergártner des botanischen Gartens der Univer- sitat in Kolozsvár, erhielt fúr sein tapferes Verhalten vor dem Feinde dio Bronzmedaille. F. Floriss, Praktikant an der botanischen Abteilung des ung. Nationai-Museums, der in der Schlacht bei Goriice verwundet wurde, erhielt für sein tapferes Verhalten die silberne Tapferkeits-Medaille zweiter Klasse. J. Szűcs, Assistent an der königl. ung. pflanzenphysiologischen und pathologischen Anstalt, der in Galizien verwundet wurde, erhielt für sein tapferes Verhalten die silberne Tapferkeits-Medaille erster Klasse. G. Moesz, der Redakteur der „Botanikai Közlemények", ist als Reserve-Leutnant auf dem Kriegsschauplatz eingerückt. G. Moesz, Direktions Kustos am königl. ung. National-Museum, hat sich an der Universitat Budapest für .Mykologie" habilitiert und wurde in dieser Eigenschaft vom Minister für Kultus u. Unterricht bestatigt. J. Andrasovszky und L. Salacz wurden an der königl. ung. ampelologischen Zentralanstalt zu unbesoldeten Assistenteii ernannt. A. Paál, Praktikant für Botanik an der hiesigen Universitat, wurde der königl. ung. pflanzenphysiologischen Station als unbesol- deter Assistent zugeteilt. Z. Szabó, Universitáts-Privatdozent, wurde von der Ung. Aka- demie der Wissenschaften für seine Arbeit „Monographie der Gattung Cephalaria" mit dem Vitéz-Preis ausgezeichnet. HORNYAnSZKY VIKTORi BUDAPEST BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FUR DAS AUSLAND RED. VON F. FILARSZKY BÁND XIV. 31. XII. 1915. HEFT 5-6. L Kari: Über díe Kernteílung der Euglenen vom Typus víridís. (Ung. Originaltext siehe aiif Seite 135.) Wie allbekannt, erfolgt die mitotische Keiiiteilung bei viel- zglligen Organismen so gesetzmassig, dass man aus ihrem Ver- laufe sogar auf den Baii und die Funktion der chroniatischen Substanz im Ruhezustande schliessen kann (3. p. 4).^ Anders bei den Protisten. Die auf Grund der in den letzten zwei Jahr- zehnten angestellten Untersuchungen bekanntgewordenen karyo- kinetischen Phasen sind so verschieden, dass man aus ihnen von der direkten Kernteilung bis zur typisch indirekten eine geschlossene Reihe zusanimenstellen kann. Wenn aucli schon maucher natürlichen Gruppé von Einzelligen der Platz in dieser Reihe angewiesen ist, so sind wir dennoch von der Kenntnis der Einzellieiten und somit auch von einer zusammenfassenden Übersicht noch weit entfernt. In dieser Lage befindeu wir uns auch der Kernteilung der Euglenen-Arten gegenüber. Die erste grundlegende Mittei- lung, betreífend die Kernteilung der Euglenen, stamnit — wenn man von den wertvollen alteren Arbeiten von Bütschli, Cienkowsky, Stein, C o h n, Klebs (17) und Entz (6), die vor allém den Bau dieser Organismen behandelii, absieht — von J. Kenten.' Kenten, von dessen Beobachtungen Blochmann (1) die Fachkreise in einer vorlaufigen Mit- teilung benachrichtigte, führte seiiie Untersuchungen an Euglena viridis aus (16). Nach ihm erfolgt die Teilung dieser haufigen Flagellaten auf mitotischem Wege. Bei der Teilung ordnet sich die Chromatinsubstanz zu C'hromosomen und die einzelnen Chro- mosomen spalten in der Lángsrichtung in zwei Hálften. Doch fehlen die für die karyokinetische Teilung charakteristischen Spindelfasern, ihre Rolle vertritt das im Ruhezustand ini Mittel- ^ Die in Rlammeni gefa8!sten Zahlen beziehen sich auf die am Schhisse der Arbeit angefiihrten wissenscliaftlichen Werke. * Die historische Entwicklung der Kenntnisse über die Organisations- verhaltnisse der Eiiglenoiden findet man in der Abhandlung von K 1 e b « (17) und in der Arbeit von Entz (6) zuí^ammengestellt. (100) j. karl: über die kerntetlung der eüglenen vom typus viridis punkte des Kernes sicli befindende „Nucleolocentrosoma". Unge- fahr zehn Jahre spater veröffentlichte Steuer Daten über die Teilung der Eutreptia aus der Familie der Eugleniden (21), die von einer Dehnung des „Nucleolocentrosonias'', einer Einschnii- rung der áusseren Kernsubstanz und von einer einfachen Zwei- teilung des Ganzén sprechen. Die angefiihrten Beobachtungen Steuers sind alle fiir die amitotische Teilung charakteristisch. Nach H a a s e spielt bei der Teilung der Euglena sanguinea (10) nur das im Sinne der Theorie Hartnianns (11) gedeu- tete Karvosonia eine Rolle, wahreiid der áusseren Kernsubstanz infolge ihres vegetativen Charakters nur untergeordnete Bedeu- tung zukonimt. Das Karyosonia nimmt wálirend der Teilung die Gestalt einer H;intel an, durch derén zwei, am Ende befindlichen uhrglasförniigen Vertiefungen hindurch das geteilte Centrioluni auswandert, wáhrend die übrige Ciiromatinsubstanz sich zu Fádén ordnet und nach der N a e g 1 e r schen Promitosis teilt, oiine dass an den Faden irgendein Spaltungsvorgang wahr- zunehmen wáre. Im Gegensatze zu dieser primitíven Kernteilung lassen die Aufzeichnungen (13) von Hartmann und C h a- g a s die Kernteilung des in die Ordnung der Euglenoiden ge- hörigen Peranema trichophoruni als viel hölier stehend erschei- nen. Hier wirkt das Karyosoma des Kerns mit seinem beim Teilungsvorgange geteilten Centriolums und seiner Centrodesmose nur als lokomotorischer Faktor, der iiussere Teil der Kern- substanz ordnet sich dagegen in Chromosomen von bestimmter Zahl, welche sich in der Aquatorialebene anordnen. Die verschiedenen und einander zum Teil widersprechen- den Aufzeichnungen gaben mir die Anregung zu meinen Unter- suchungen. Meine Arbeit zerfiillt in zvs'ei Teile : lm ersten spreche ich von der Methode der Untersuchung, im zweiten hiugegen von ihrem Resultate. Die Untersuchung erstreckt sich lediglich auf die Kernteilung. I. Als Matériái fiir meine Untersuchungen wáhlte ich jené Euglena-Arten, welche man in der Umgebung von Budapest, besonders auf der Ofner Seite, in den zeitweiligen kurzlebigen Tümpeln (Wasserlachen) haufig findet. In diesen lében in Ge- sellschaft anderer grünen Flagellaten und nebeneinander die Euglena viridis (Ehrb.), E. variábilis (Klebs), E. relata (Klebs), E. gracilis (Klebs), die alle Glieder des von Klebs aufgestell- ten Euglena viridis-Typus sind. Man kann sie leicht in ein Zylinderglas sammeln, wo sie auch 3 — 6 Tagé am Lében blei- ben. Ihre Züchtung ist verhaltnismássig leicht, wenn es mir auch bis jetzt noch nicht gelungen ist, eine ideál reine Kultur zu erhalten, weder in konzentrierter Knopfscher Lösung, noch in solcher von verschiedenem Verdünnungsgrade. Das beste ÜBER DIE KERNTEILUNG DER EUGLENEN VON TYPUS VIRID18 (101) Eesultat hat der Salataufguss ergeben, doch liatte er deii Nachteil, dass sich darin auch Paramaecium- und Vorticellina- Arten und Bakterien vermehrten, diese so ungern gesehenen, alltaglichen Gaste der Euglena-Kultur. Die Kernteilung konnte natürlich nur nach entsprechender Behandlung wahrgenommen werden. Zu dicsem Zwecke fixierte und farbte ich die Euglenen. Es ist bekannt, dass sich gewisse Protozoen nicht zu jeder Tageszeit teilen. So fand Kenten bei der Euglena viridis — seine Beobachtungen stammen aus dem Herbst — , dass sie sich 2 — 5 íStunden nach Anbruch der Abenddiimmerung teilt. Von diesem angegebenen Zeitpunkt wichen die von mir untersuchten Euglenen ab. die diesbezüg- lichen Untersuchungen führte ich im Frühling, u. zw. im April und Mai aus. Halbstündlich fixierte ich sie nachts zu wieder- holten Malen und fand, dass Individuen mit im Teihingszustande befindlichen Kernen in grösserer Zahl frühmorgens zwischen 4 — 6 Uhr zu finden sind.^ Das Fixieren erleichterten einige .,gute" Eigenschaften der Euglenen : Erstens versammelten sie sich auf der dem Lichte ausgesetzten Seite des Gefasses (20- p. 151), dann bil- deten sie auf der Oberfláche der Flüssigkeit einen hüutchen- artigen Überzug, indem sie wáhrend der Teiluiig mit ihren schleimigen Hüllen aneinanderklebten, und schliesslich krochen sie aus dem Wasser heraus und siedelten sich in grossen Meugen auf der Wand des Gefasses an. Bei der Fixiernng ging ich folgendermassen vor : Auf ein mit Seife gevpaschenes und mit salzsaurem Alkohol gereinigtes Deckglas brachte ich mit einer Pipette einen Tropfen der Euglena-haltigen Flüssigkeit und liess ihn ats Deckglaspraparat entweder austrocknen oder ich tauchte es mit der nassen Flache nach abvs^arts 14 Sekunden láng in auf 50" C erwármten Schaudinnschen Sublimatalkohol. Ein andermal befestigte ich ein Muskov^it-Glimmerplattchen von Deckglasgrösse an einen Kupferdraht und tauchte es in das Gefáss mit den Euglenen, worauf sich diese in grosser Zahl darauf ansiedelten. Nachdem ich sie fixiert hatte, spaltete ich das Glimmerpláttchen in zwei Teile und behandelte sie dann als Deckglaspraparate weiter. Nach dem Fixieren kamen die Praparate in Jodalkohol, dann durch die entsprechende Alkoholreihe hindurch in die farbende Flüssigkeit. Zum Farben benützte ich das Heiden- hainsche Eisenhamatoxylin, das Weigertsche Pikrokarmin, das Delafieldsche Hamatoxylin und die Giemsa-Lösung. Den bestén ' Aller Wahrseheinlichkeit nach wechselt der Zeitpunkt der Teilung bei den Euglenen in den einzelnen Jahreszeiten, was ja bei den Protisten ziemlich háufig ist. So erwahnt z. B. B o r g e r t (2. p. 4), dass sich das Cera- tium tripos in den Sommermonaten des Nachts, ira Herbste dagegen am Nach- mittage teilt ; nach E n t z d. J. (8. p. 126) teilt sich das Ceratiuni hirundi- nella im April den ganzen Tag über. (102) J. KARL Erfolg hatte ich mit der Heidenhainschen Eisenhamatoxylin- Farbung. Mit der Giemsa-Fárbung erhielt ich wegen der dicken Pellicula luir hin und wieder und dann auch nur an einzelnen Exemplaren gute Resultate. Die Kernverhaltnisse der Euglenen studierte ich wahrend der Teilung auch an Schnitten. Zu diesem Zwecke fixieite ich die bereits erwáhnten hautchenartigen Überzüge, in denen sicli die Euglenen zu einer Kugel zusanimengezogen, von einer schleimigen Hülle umgeben, befinden. Die fixierten Hautchen farbte ich zuerst, dann bettete ich sie in Celloidinparafíin ein, u. zw. nach der Methode, die Entz d. J. in seiuer Abhand- lung über den Bau der Tintinniden beschreibt (7. p. 7). Die Schnitte fertigte ich in der Starke von 4 n und klebte sie mit Mayerscher Albumose auf. Das Paraffin löste ich mit Xylol, das Celloidiu mit Atheralkohol heraus. Meine Praparate legte ich, nachdem sie gefárbt, dififerenziert und durch die gewöhn- liche Alkohoh-eilie geführt waren, in Kanadabalsam, mit Aus- nahme der trockenfixierten und mit Giemsa-Lösung gefarbten Praparate ; diese legte ich in Zedernöl ein. II. K 1 e b s vereinigte in seiner Abhandlung über die Euglenen (17) im Typus viridis allé Arten, derén Pellicula verhaltnis- mássig schwach entwickelt ist. An diesen kann man, wenn sie sich in kriechender Bewegung befinden, eine starke Metabolie wahrnehmen. Wahrend der Teilung nehmen sie Kugelgestalt an. Ihre Kernsubstanz zeigt einen solch gleichartigen Bau, dass sie die einheitliche Uníersuchung zulasst. In frei beweglichem Zustande befindet sich ihr Kern im hintern Teile des Körpers. Er ist kugelförmig und behált diese Gestalt solange bei, bis er zur Teilung schreitet. Von oben ge- sehen ist er so, wie ihh G. Entz (6., Tafel 2, Zeichnung 10) bei der zu den Euglenen gehörigen Eutreptia gezeichnet hat. Jn einer homogénen Substanz sind kleine chromatische Körnchen eingebettet, in der Mitte dagegen ist ein von hellem Kernsafte umgebenes Kernkörperchen, ein Nucleolus sichtbar. Wenn man nach der Heidenhainschen Eisenhámatoxylin-Farbung und ent- sprechenden Diflferenzierung das Mikroskop auf den Nucleolus einstellt, tritt seine feinere Struktur hervor. Die vorher als Punkte angesehenen chromatischen Körnchen erscheinen nur als stábchenförmige Gebilde, die an beiden Enden eine geringe Verdickung zeigen. (Siehe die schematische Zeichnung auf Seite 138 des ung. Originaltextes). Allé, zusammen betrachtet, ordnen sich in der Oberflache einer Kugeischale an. u. zav. in der Weise, dass die einzelnen Stábchen sich in der Richtung der Radien einstellen. Wenn wir die Oberflache des Kernes betrach- ten, sehen wir nur die Enden der Stábchen, und deshulb er- ŰBER DIE KERNTEILUN6 DER EUGLENEN VOM TYPUS VIRIDIS (103) scheinen sie uns in Gestalt von Punkten. Zwischen den Stabchen finden wir ein Gebilde, das die gleiche Fiirbnng zeigt, wie der Nucleolus, das von seiner feineren Struktur aber nichts verrát, sondern homogén erscheint. Wenn wir gegen den Mittelpnnkt des Kernes weiterschreiten, finden wir eiue homogene Schicht, die unsere Fárbemittel nielit gefárbt habén. Es ist dies die Schicht des Kernsaftes, die in Form einer Kugelschale das innere Kernkörperchen nmgibt. Das Kernkörperchen ist kugel- förmig, in ihni zeigt die Heidenhainsche Eisenhamatoxylin- Farbung einen sich stark fárbenden Punkt, Dieses punktartige Gebilde ist das im Reiche der Protisten weitverbreitete Centrio- lum, dessen Vorhandensein bei der Euglena viridis auch Ken- ten vermutete, als er das innere Kernkörperchen, hanptsáchlich mit Bezugnahme auf sein spateres Betragen, „Nucleolocentro- soina" benannte. Sein Vorhandensein hat H a a s e bei der Euglena sanguinea, Hartmann und C h a g a s aber bei dem in die Ordnung der Eugienoideen gehörigen Peranema tricho- phorum ebenfalls nachgewiesen (13). Eine Kernmembrau, die man ohne jeden Zweifel als solche hatte bezeichnen können, habé ich nicht gefunden. Bevor ich mich mit den Veránderun- gen befasse, die der bisher beschriebene Kern bei seiner Tei- lung zeigt, mögé mir eine Bemerkung gestattet sein. Kenten nennt den im Ruhezustand befindlichen Kern der Euglena viridis eiförmig und gibt ihm auch in seiner Zeichnung eine solche Gestalt. Auch ich habé Kerné von Eiform in Euglenen beob- achtet, die sich nicht zu einer Kugel zusammengezogen hatten, in diesen waren aber stets zwei Centriolen, und so zeigten sie denn die erste Phase der Teilung. Bevor noch der für die Euglenen vom Typus viridis cha- rakteristische spindelförmige Körper Kugelgestalt angenommen, hat im Kerné der Teilungsvorgíing schon begonnen. Das Centrio- lum teilt sich, zugleich streckt sich der ganze Kern, so dass er einem EUipsoid iihnlich wird. Die beiden Centriolen verbindet miteiuander ein sich stark farbender Faden, die Centrodesmose (Abb. 2 auf Seite 139 des ung. Textes). In der ausseren Kern- substanz, die im Anfang noch kaum eine Veránderung zeigte, erfolgen im weiteren Verlaufe der Teilung tiefgreifende Umbil- dungen. Sie nimmt an ausseren Umfang zu, die charakteristi- schen stabchenförniigen, chromatischen Gebilde verschwinden. In der vordem homogénen Zwischensubstanz werden einander sich kreuzende und schwachfarbende Faden sichtbar, an derén Kreuzungspunkten Korner von starker Farbung zu tinden sind (Abb. 3 und 4). Diese Fádén bedecken anfánglich noch gleich- massig das vom hellén Kernsafte umgebene Kernkörperchen, den Nucleolus (Abb. 3), sowie aber das letztere und die Schicht des Kernsaftes verschwindet, umschliessen sie die betrachtlich ver- langerte Centrodesmose, an beiden Enden mit deutlich wahr- nehmbarem Centriolum (Abb. 5). Botanikai Közlemények 5-6. füzet. 22 (104) J. KARL Die iiáchste Phase zeigt wieder eine Veranderung der aiisseren Kernsubstanz, der Faden. Man kaim eine bestinimte Anordniing aii ilinen walirnelimen. Sie verlaufen parallel zuein- ander, sind gestreckt imd zeigen eine blasse Farbung. In ihnen nelimeu in verháltnismássig weitem Abstande voneinander die chromatischen Körnchen Platz, die scharf hervortreten. Leider klarteu niich meine Praparate darüber niclit auf, ob diese Fádén in diesera Stadinm noch miteinander zusamnienliángen oder ob sie schon ganz selbstándig gevvorden sind und eine bestimmte Lángé zeigen. Die folgende Pliase lásst sie schon so beschaífen erscheinen (Abb. 7). Sie verkürzen sich, nehmen dadurch aber an Dicke zu. Auch ihre stark sicli fárbenden Körnchen ver- dichten sich. Die ganze Kernsubstanz gleicht jetzt sozusagen der Gestalt der Erde, einem Geoid. An den Polen nehmen die beiden Centriolen Platz, die durch die Centrodesmose mitein- ander verbunden sind. Die Fádén gleichen den Meridiánén insoweit, als sie mit ihren Enden in den Gentriolen wie in einem gemeinsamen Mittelpunkte zusammentreffen, wáhrend sie entlang des Aequators allé nach aussen gebogen sind. lm weiteren Verlaufe der Teilung kommt den Centriolen eine bedeutende Rolle zu. Sie nehmen an Masse etwas zu (Abb. 8 und 9) und wandern nach entgegengesetzten Richtun- gen. Wáhrenddessen bikiet sich rings um sie ein Ring (Abb. 10), (der vielleicht aus Plastinsubstanz besteht?) Die sie verbindende Centrodesmose bleibt verlángert und zeigt in ihrer mittleren Partié einen eigenartigen Bug.^ Gleiclizeitig damit spielen sich jené Vorgánge ab, die dazu führen, dass die entstehenden Schwesterindividuen in den Besitz gleicher Menge von chroma- tischer Substanz gelaugen. Dies wird in der Weise erreicht, dass die in den Fádén in verdichtetem Zustande sich befind- liche chroinatische Substanz durch Lángsspaltung in zwei Teile, die in der Richtung der Lángenausdehnung der Fádén erfolgt, ihre ursprüngliche Menge verdoppelt. Diese alsó ver- mehrte chroinatische Substanz trennt sich darnach in der Aequa- torialebene in zwei Teile und im Zusammenhange mit der Streckung der Fádén folgt jeder Teil den nach entgegen- gesetzter Richtung wandernden Centriolen (Abb. 10). Dadurch erscheint die chromatische Substanz in zwei gleichgeschiedenen Teilen im Plasma der Zelle, und ihre frühere Zusammengehörig- keit verraten nur die noch eine Zeit láng vorhandenen, sich schwach fárbenden Fádén. Indessen zerreissen sie mit der Centrodesmose zusammen bald infolge der fortwáhrenden Ver- dünnung. In der homogén erscheinenden Grundsubstanz der von- 1 Dieser Bu<í der Centrodesmose ist cliarakteristisch. Unter den Flagellaten ist er z. B. bei dem von S c h a u d i n n nntersiicliten Haemo- proteus noctuae zu finden. Nach Hartmann und C h a g a s ist er bei Peranema trichopliorum vorhanden (13, Tafel 9, Abb. 84). E n t z d. J. hebt ilin in seiner Arbeit über Polytoma uvella hervor (9). ÜBER DIE KERNTEII.UNG DER EÜGLENEN YOM TYPUS VIRIDI8 (105) eiiiander nun völlig getrennten Teile zeigen die Fádén die schon aus dem Vorigen bekannte Struktur ; sie kreuzen ein- ander (Abb. 11). Dieses Stádium kaiin infolge seines vorüber- gehenden Charakters nur kurze Zeit dauern, denn bis das Plasnia der Euglenen mittels Einschnürung zwei neue Individueu bildet, erscheiiit aiich schon in jedem von ihnen der dem Ruhe- zustande entsprechende, charakteristisch gebaute Kern (Abb. 12). Wáhrend all dieser Veranderungen ist die Kernsubstanz Grössenveraiiderungen unterworfen, die sich in ziemlich weiten Grenzen bewegen. Dies mögen die folgenden Angaben illu- strieren : Das in der ersten Figur dargestellte Individuum isr 26 !'■ láng, 9 n breit, der Durchniesser des Kernes betrágt 39 /', der des Nucleolus (des Karyosomas) 1"3 /<. Der Körper der in der Zeicbnung 6 abgebildeten, zu einer Kugel zusammeiigezo- genen Euglena zeigt einen Durchmesser von 22 //, die Lángé der zueinander parallel angeordneten Fádén betrágt 10"5 //, ilire Breite dagegen 7"5 ;'-. Bei dem in der Abbildung 8 wiedergege- benen Individuum betrágt der Durchmesser des Körpers 13 //, flie Entfernung zwischen den beiden Centriolen 7"5 /^, die darauf senkrecht gemessene grösste Ausdehnung 5'2 f. Das in der Zeichnung 10 abgebildete Individuum hat einen Körperdurch- messer von 13 /<, der Abstand der beiden Centriolen misst 10"4 i'-. In der Abb. 12 betrágt der lángere Durchmesser der die beiden nenen Individueu umschliessenden Hülle 26 //, der kürzere (in dieser Richtung hat sich das Plasma geteilt) 13 //, der Durchmesser der Kerné 3'9 /-?, der der Nucleolen 1*3 f- Jené Veranderungen, die ich ani Kerné der Euglenen vom Typus viridis wáhrend der Teilung beobachten konnte, stimmen ini Wesentlichen mit den Untersuchungen von Keuten überein. Kenten hat zvvar das Centriolum nicht wahrgenommen, auch erwáhnt er die Tatsache nicht, dass sich die áussere Kern- substanz in Fádén anordnet. Aber das in der Lángsrichtung sich streckende und schliesslich in zwei Teile zerreisseude Nucleolocentrosoma wird auch von ihm als ein Gebilde bezeich- net, das bei der Teilung aktiv mitwirkt. Die Stábchen der áusseren Kernsubstanz wandeln sich nach ihm wáhrend der Teilung zu Chromosomen um. Diese Chromosomen schliessen anfangs mit dem gestreckten „Nucleolocentrosoma'" einen Win- kel ein, baki aber stellen sie sich parallel zu ihm. Gerade diese letzte Bewegung berechtigt mich dazu, in dieser Phase die An- ordnung der Fádén in den Meridianebenen zu erkennen. Keu- ten hat die sich schwach fárbenden Fádén nicht gesehen, son- dern nur die darin befindlichen, gegen Farbstofle empfindlicheren, mehr oder weniger gestreckten Körnchen. Er hat diese als Chromosomen gedeutet und vermutét, dass sich diese auch in ihrer Lángsrichtung iu zwei Teile spsilten. Wenn wir die hier beschriebene Kernteilung der Euglenen vom Typus viridis auf Grund unserer protistologischen Kennt- 22* (106) J. KARL nisse von Heute deuten wollen, dann milssen wir folgendes sagen •• Der Kern der nntersnchten Euglenen ist eiuwertig, mouoenergid (11. p. 19). In diesem Kerné können wir ein Karyosoma (Nucleolus) mit einem Centriolum im Innern nnd einen áusseren Kern unterscheiden. Da ich am Karyosoma cyklische Verandernngen nicht wahrgenommen habé, nehnie ich an, dass hier die generative nnd lokoniotorische Komponente der Kernsubstanz danernd voneinauder abgesondert ist, insoweit als die erstere im áusseren Kern, die letztere dagegen im Karyo- soma ihren Sitz hat (11. p. 11). Diese Annahme kann vom Gangé der Teilung nnr bekráftigt werden. Es zeigt sich namlich dabei, dass beiderlei Kernsubstanz bis zuletzt in eigenarti^ier Absonderung verharrt. Aus dem áusseren Kern, der generativen Kernsubstanz, entstehen wahrend der Teilung Fádén, und da diese eine Spaltung in zwei Teile zeigen, kann man sie mit Eecht als Chromosomen bezeichnen. Diese Chromosomen bilden alléin die Aequatorialplatte, an ihrem Anfbau nimmt das Karyo- soma nicht Teil. Das Karyosoma mit seinem charakteristischen Centriolum wirkt wahrend der ganzen Teilung nur lokomotorisch! In dieser weitgehenden Differenzierung der beiden Kernsubstan- zen finden wir dann die Erklarung für den komplizierten Bau des Kernes der Euglena-Arten im Ruhezustande und íüv seine noch viel kotnpliziertere Teilung, die zweifellos eine Art der Mi- tosis darstellt. Von diesem Gesiclitspnnkte aus beurteilt, nehiiien die untersuchten Euglenen auf Grund der phylogenetischen Ent- wicklung des Kernes (13- p. 103) imter den Flagellateii eine hohe Stufe ein. Ihnen stehen am náchsten noch die Peranemi- den. Wenigstens lassen die Studien von H a r t m a n n und Chagas an Peranema trichophorum darauf schliessen. Bezüg- lich ihrer Kernverháltnisse zeigen sie eine gewisse Áhnlichkeit auch mit den Dinoflagellaten, bei denen J o 1 1 o s (15), u. zw. an Ceratium tripos das Betragen des Centriolums studiert und das Anordnen der Kernsubstanz in Fádén nachgewiesen hat, Entz d. J. (8) und Borgert (2) dagegen den Nachweis erbracht habén, dass sich diese Fádén, beziehungsweise die Chromoso- men der Lángé nach spalten und sich quer teilen. Das Resultat nieiner Arbeit kann ich alsó in folgenden Sátzen zusammenfassen : 1. Im Kerné der Euglenen befindet sich ein Centriolum. 2. Der Teilungsvorgang beginnt mit der Teilung des Centriolums. 3. Bei der Teilung ordnet sich die áussere Kernsubstanz in Fádén, beziehungsweise Chromosomen, die anfangs netz- förmig angeordnet sind, sich aber bald parallel anordnen. 4. Die Chromosomen spalten sich in der Lángsrichtung in zwei Hálften. 5. Einige Zeit nach der Zweispaltung bilden die Fádén wieder ein Kerngerüst. ÜBER DIE KERNTEILUNG DER EUGLENEN VOM TYPUS VIRIDIS (107) 6. Auf Grund all dieser Beobachtungen kann die Kern- teilung der líuglenen als eine Art der Mitose angesehen werden- Meine Arbeit ist ini Zoologischen Institut der k. ung. Uiii" versitat (der Wissenschaften) in Budapest entstanden. Ich er- fülle eine angenehme Pflicht, wenn ich dem Herrn Hofrat. ö. o. Universitatsprofessor und üirektor des Instituts Dr. G. E n t z meinen tiefgefühlten Dank ausspreche für die Fieundlichkeit. mit der er niir die Einrichtung seines Instituts zur Verfügung gestellt und für die mannigfachen Ratschlage, mit denen er mich in meiner Arbeit unterstützt hat. Zu Dank bin ich ver- pflichtet auch nieinem geliebten Lehrer Dr. G. Entz d. J., der mich mit grosser Freuudlichkeit in die oft komplizierte Technik der protistologischen Forschung einführte und mir manch wert- vollen Fingerzeig gab ; ebenso dem Herrn Privatdozenten nnd Adjunkten des Instituts, Dr. S. Gorka für seine liebenswürdige Unterstützung. Erlílarung der Figureii. Die Zc'icbmin^-en sind mit Hiife der Stativs I von Zeiss, der Iiiiuier- sion 1'3 und des Abbéschen Zeichenapparates angefertigt worden. Die Tiibuslaiige betrug 160. Bei den Zeiclinungen 1, 2, 4, 6, 12 wurde das Comp.-ocular Nr. 8 benutzt. Bei den Zeichnuiigen 3, 7, 8, 9, 10 das Nr. 12. Bei den Zeiclinungen 5 nnd 11 das Nr. 18, was einer 670-, bezw. lOOOfacben Vergrössernng entspriclit. Die Zeichnnngen fertigte ich ini Zoologisclien Institute der Teclinischen Hoclisclinle (des kgl. Josef-Polytecb- nikums) an. Auch an dieser Stelle drücke ich Herrn Prof. E. D a d a y, Direktor des Instituts, meinen herzlichen Dank aus für die Freundlichkcit, mit der er mir die Instruinente des Instituts zur Verfügung gestellt hat. Fig. A u. B auf Seite 138 des ungarischen Originaltextes : Die Struktur des im líuhezustande sich befindlichen Kernes der Euglenen vom Typus viridis in schematischer Stellung. A auf die Ober- fliiche, B auf das Centriolum eingestellt ; a Centriolum, b Karyosoma (Nucleolus), c Kernsaftschicht, d stiibchenförmige, chromatische Substanz, € die Grundsubstanz des iiusseren Kernes. Figuren auf Seite 139 des ungarischen Originaltextes : Zeichnung 1. Kern im Ridiezustande. Im Mittelpunkte das Karyosoma mit dem Centriolum. In der ausseren Kernsubstanz sind die stabchenförmigen Gebilde sichtbar. „ 2. Schnitt. Das erste Stádium der Teilung. Der aussere Kern hat seine charakteristische Struktur noch bei- behalten ; im Karyosoma befindet sich die Centro- desmose. „ .'*. Die aussere Kernsubstanz zeigt fadenförmige Struktur. „ 4. Schnitt aus einem etwas spateren Stádium. (108) J. KARL : ÜBER DIE KERNTEILUNG DER EUGLENEN VOM TYPUS VIRIDIS Zeicbnung 5. Das Karyosoma ist verschwunden. Iin Mittelpunkte áe» Kernes ist nur die Centrodesmose mit deii beiden Centiiolen siehtbar. „ 6. Die Fádén ordnen sicli parallel. 7. Die Fádén stellen sich in der Kichtung der Meiidian- ebenen, an den Polen befinden sich die Centriolen. „ 8. Die Centriolen wandern in entgegengesetzter Richtung. Von den Fádén in der Aeqnatorialebene spalten einige in zwei Hálí'ten. „ 9. Die in zwei Hálften gespaltenen Fádén, bezw. Cliromo- sonien von oben gesehen. 10. Die Einschniirnng der Fádén náhert sich ihreni Ab- schlusse. Die Kernsubstanz ballt sich an den beiden entgegengesetzten Polen zusanimen. „ 11. Die voneinander getrennten Kerné zeigen die netz- förmig verlaiifenden Fádén. „ 12. Die geteilten Individuen in der gemeinsamen HüUe mit den im Kiihezustande sich befindlichen Kernen. (L. K.) G. Moesz: Mykologische Mítteílungen. n. Mitteilung.^ Ung. Originaltext Seite 145. 5. Daten ziir Pilzflora des 8aiid2:e)netes von Deliblat. Das Sandgebiet von Deliblat, das eiiies der botaiiisch interes- saiitesteu Gebiete Uiigarns ist, würde es verdieiien, dass auch seine niederen Pflanzen Beachtung fáiiden. Im ungarischen Texte (Seite 145) siiid jené Pilze aiifgezáhlr, die J. Wagner dórt sanimelte. Von diesen war Uromyces Böumlerianus mir aus dem Komitate Pozsony, Melasmia berheridis aber nur aus der Umgebung von Kecskemét bekannt. Dagegen sind Ascochyta indusiata, Ramularia tric/ierae und Ehabdospora betonicae für Ungaru neu. 6. Beloniella Tiizsoniana Moesz ii. sp. Die lateinische Diagnose im ungarischen Texte auf Seite 146, Abbildung auf S. 147. Erklárung der Abbildung 1 : A. Zwei Apothecien, lOOfach vergrössert, B. ApothecJnm im Lángsschnitt, lUOfach vergr., C. Apothecium von oben. 200fach vergr., D. Ein Ascus, GOOfach vergr., E. Sporen, SOÜfach vergr,, F. Mündung des Apotheciums, eingesánmt von dem fransenartigen Hyphen- kranze, 800fach vergr. 1 I. Mitteilung siehe Bot. Közi. (1913) Bd. XII, p. (63). G. MOESZ: MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN (109) Diesen zierlichen Pilz, der durcli seiiie blassrote Farbe sowie durcli den franseuartigen, breiten Saum der Apothecium- Mündung auffállt, würde inan auf den ersten Blick für eine iingestielte Cyathicula haltén. B o u d i e r (Hist. et class. des Dis- coniyc. d'Europe 1907) vereinigt die ungestielten Cyathicula- Arten in das Genus Peristomialis Phill. Dahin kann aber dieser Pilz nicht gehören, denn das Apotlieciuni steckt anfangs ganz ini Substrate und erhebt sich nur spáter zur Hálfte aus dem- selben heraus. Die Wand des Fruchtkörpers ist wachsartig weich und seine Struktur prosenchymatisch. Deshalb gehört dieser Pilz in die Familie der Mollisiaceae, in die Gruppé der Pyrenopezizeae. Da der aussen nackte Fruchtkörper sich mit der Zeit aus dein Substrat deutlich heraushebt und die Sporen zweizellig werden, so kann hier nur die Gattung Heloniella in Betracht koninien. Die Fransen um die Mündung des Fruchtkörpers sind 30 — 66 [J. láng und bestében aus mehr-weniger zusanimen- klebenden, farblosen, nur sparlich septierten Hyphenfáden. Die inneren Hyphen des franseuartigen Saumes sind aber ganz kurz. 7. Pyrenophora ciliolata Moesz ii. sp. Lateinische Diagnose auf Seite 147 des ungarischen Textes, Abbildung auf Seite 148. Erklárung- der Abbikliing 2 : A. Perithecium, ISÜfach vergrössert, B. Ascus, aOOfach vergr., C. Drei Sporen in verschiedener Entwicklung, 500fach vergr. Charakteristisch für diesen Pilz sind die kürzeren licht- farbigen Haare ani Saume der Apothecium-Müudung, unterhalb derén langere Borsten stehen, die mehr-weniger geschlangelt sind. Solche Apothecien hat auch Pyrenophora coronata Niessl, doch sind die Sporen derselben viel schmaler und sind nur durch eine Lángswand septiert. 8. Pyrenophora huiigarica Moesz n. sp. Lateinische Diagnose auf Seite 148 des ungarischen Textes, Abbildung S. 148. Erklárung der Abbildung 3 : A. Perithecium, lOOfach vergrössert, B. Ascus, SOOfach vergr., C. Sporen, öOOfach vergr. Steht vielleicht ani náchsten der Pyrenojjhora Venziana Sacc, doch sind derén Sporen anders geformt und habén mehrere Langswande („. . . dense muriformibus"). (110) G. MOESZ í). Metaspliaeria Jávorkae Moesz n. sp. Lateinische Diagiiose auf Seite 149 des ungarischen Textes, Abbildung auf Seite 149. Erklarung der Abbildung 4 : A. Perithecium, SOfacli vergrössert, B. Ascus, SOOfach ver gr., C. Sporen, 600fach ver gr. Unter den auf Gramineeii lebenden 39 Metasphaerien gibt es solche, die zweifellos eng zusammeugehören und eine solche Reihe bilden, unter derén Mitgliedern nur geringe Abweichungen bestében. Bis dahin aber, bis nicht durch Kulturversuche die Berechligung der „Arten" festgestellt werden kann, können wir auch nicht entscheiden, welche Bedeutung die Merkmale habén, auf Grund derén man die Metasphaerien voneinander zu unter- scheiden pflegt. Auf Seite 150 des ungar. Textes sind jené auf Gramineen vorkommenden Metasphaerien aufgezalilt. in derén Sporen 1 — 3 vollstándige oder unvollstándige Querwande vorkoninien. Dabei folgen die einzelnen Arten nach der Lange der Sporen. Von den angefiihrten Arten gehören M. infnscans E. et E., M. discors (S. et E.) Sacc. und M. iranctidata Eli. et Ev. sicher- lich in die Gaítung Leptosphaeria, da ihre Sporen nach der Beschreibung nicht ganz farblos sind. M. suhseriata Eli. et Ev. gehört eher zu Pleospora, da in derén Sporen öfters 1 — 2 Langswánde auftreten. M. nuda Peck ist eine zweifelhafte Art, die vielleicht in die Gattung Oibberella gehört. wie das auch ihr Autor schon vermutete. Von den übrigen sind M. anarithmoides (S. et S.) Sacc, M. culmifida (Karst.) Sacc, M. hrachipodii (Pass.) Sacc. und M. anarithma (B. et Br.) Sacc. zueinander sehr nahe verwandt und dürften wohl in 1—2 Arten vereinigt werden können. Der M. JávorJcae stehen am náchsten M. arenaria B. R. S. und M. scirpi f. phragmitis Rehm und alléin nach der Grösse der Sporen könnte man M. Jávorkae von den genannten Arten gar nicht unter.scheiden. Auffallend ist aber, dass die Paraphysen bei M. arenaria viel stiirker (5"5 — 7 a), die Sporen aber bei der Querwand eingeschnürt sind; in den Sporen von M. scirpi f. phragmitis aber sind keine Öltröpfchen und ihre Schlauche sind breiter (20 [x) als die von M. Jávorkae. Es könnte auch noch M. ambigua Berl. et Bres. (Micro- mycetes Tridentini 1889. p. 39, Taf. Ili, Fig. 9) erwahnt wer- den, der M. Jávorkae ahnelt, abgesehen jedoch davon, dass diese Art nicht auf Gramineen, sondern auf Sambucus ebulus gefunden wurde, unterscheidet sie sich auch dadurch, dass ihre Sporen kürzer (27 — 30 (x) sind und dass der obere Teil der ein- geschnürten Spore, nach Angabe der Autoren. dicker ist als der untere Teil. MYKOLOGISCHE MITTEILUNQEN (Hl) 10. Zwei Metasphaeria scirpí. lu der Reihe der Metasphaerieii tragen zwei denselben Nanien, und zwar: M. scirpi Feltgen (Vorstiidien zu einer Pilzflora von Luxemburg, Nachtrage II (1901), p- 170 und M. scirjn Bérlése (Icones Fungorum I. (1890), p. 139, Taf. CLIII, Fig. 1) V, Hölinel liatte keine Gelegenlieít die Feltgensclie Art zu revidieren, und so ist es möglich, dass diese Art sowie ein grosser Teil seiner neuen Arten nicht bestében bleiben kanu. Zur Vermeidung von Irrtümern ist es somit notwendig, bis jemand Gelegenheit habén wird, sich mit dieser Art zu befassen, diese beiden gleichnamigen Arten voneinander durch Namen y.n unterscheiden, Deshalb empfehle ich, dass M. scirpi Feltgen (1901) auf M. Feltgenii Moesz (nov. nom.) geandert werde. 11. Spliaeronema Filarszkyana Moesz n. sp. Diaguose auf Seite 151, Abbildung auf S. 152 des ungar. Textes. Erklarung dor Abbildung 5 : A. Pycnidie, SOfacli vergrössert, B. Konidie, lOOOfacli vergr. 12. Sphaeronema geiitianae Moesz n. sp. Diaguose auf Seite 152, Abbildung auf S. 152 des ungar. Textes. Erklarung der Abbildung 6: A. Pycnidie, SOfacli vergrössert, B. Konidie, lOOOfach vergr. 13. Chaetosphaeronema n. geii. Pycnidia praecipue in apice setosa, cetera Sphaeronemae. In der Reihe der Sphaeronemen gibt es auch solche, derén Schnabel Borsten bedecken. Diese sind : Sphaeronema hisindn- lum Corda, Sp)h. lierbarum EoWó^ und S2)li. hispidulum Corda var. cirsii Potebuia. Nach der bisherigen Auffassung bilden die Borsten einen generischen Charakter, wie das die Gattungen Pyrenochaete, Chaetomella, Didymochaete. Chaetodiplodia, Woj- nowicia, Trichoseptoria, Chaetozythia, Pyrenophora, Ophio- chaete usw. zeigen. Deshalb scheint es begründet zu sein, fiir die mit Borsten versehenen Spaeronemas eine eigene Gattung aufzustellen. In J a c z e w s k i s Monographie der Sphaeronemen findet sich auch 8ph. ecJmiafum und Sjyh. rudis. Doch obwohl ihre Pycnidien mit Borsten oder Haaren bedeckt sind, gehören sie doch nicht in dieses neue Genus, denn ihre Konidien weisen sie in andere Gattungen. (112) G. M0E8Z In das Genus Chaetosphaeronema können alsó derzeit nur zwei Arten gereiht werden, und zwar : Ch. hispidulum (Corda) Moesz und Ch. Jierharum (Hollós) Moesz. 14. Diplodina sesleriae Moesz n. sp. Diagnose auf Seite 153, Abbildung auf S. 153 des ungar. Textes. Erklárung der Abbildung 7: A. Pycnidie, lOOfach vergrössert, B. Koiiidium SOOfacli vergr. Stelit der Dijdodina melicae Diedicke nahe, unterscheidet sich aber von ihr durch kleinere, kugelige Pycnidien und grössere Konidien, die in der Mitte háufig eingeschnürt sind und Öltropfen enthalten. 15. Septorla Römeriaiia Moesz n. sp. Diagnose auf Seite 153, Abbildung auf S. 154 des ungar. Textes. Erklárung der Abbildung 8 : A. Blatt von Daplme Blagayana in natürlicher Grös8e, darauf Pycnidien, B. Zwei Pycnidien, lOOfacíi vergr., C. Konidien, SUOfach vergrössert. Unterscheidet sich von Septoria dominieí Sacc^ durch fol- gende Merkniale : die Pycnidien sind in dem nicht berandeten Flecken ringartig angeordnet, eiförmig oder kegelig ; die Koni- dien sind lánger, dünner, nicht septiert und enthalten keine Öltropfen. Diesen Pilz benenne ich nach Prof. Július Rönier in Brassó, der sich um die Erforschung der Flóra von Brassó grosse Verdienste erworben hat. ö 16. Septoria saiDaricola Moesz ii. sp. Diagnose auf Seite 154, Abbildung auf S. 154 des ungar. Textes. Erklárung der Abbildung 9 ; A. Drei Pycnidien, lOOfacli vergrössert, B. Konidien, SOOfach vergr. Steht am nachsten zu Septoria orni Pass., doch erzeugt dieser Pilz auf den Blattern Flecken und seine Konidien sind etwas lánger (25 — 30 X 1*5 [J-j, in seiner Gesellschaft lebt Phoma pteroplnla (Nitschke) Fuckel. ' S a c c a r d 0 in Bull. Soc. Bot. Ital. Firenze 1904, p. 208, Fig. 3. MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN (113) 17. Die Septorien von Eiipliorbia. lm IV. Bande (1865) der Hedwigia fiiideii wir auf Seite 158 foli;eiide Beschreibung von Septoria euphorhiae Kalchbr. : „spo- ridiis tenuissimis, flexuosis, cranulosis. Aut Euphorbia sylvatica iu den Karpathen". Dieser Pilz erschieii in Rabenhorsts Fungi europaei exsiccata unter Nr. 854. lm selben Jahre beschrieb Kalchbrenner in seiner „A szepesi gombák" betitelten Arbeit (Math. és Term. Közi. Bd. III, p. 275) denselben Pilz folgender- massen : „So wie Depazea. doch die Spoven spindelförmig, viel- zellig. Aiif lebenden Blattern von Euphorbia umygdaloides ; irn ganzen Gebiete in Waldern, Schlagen hantig". Es ist kiar, dass diese zwei Diagnosen den Pilz iiicht ent- sprechend beschreiben. Kalchbrenner erwahnt an der einen Stelle mehrzellige Sporen, doch die in der Hedwigia mitgeteilte Beschreibung sagt darüber nichts. Die Verwirruug wird noch dadurch'erhöht, dass Guepin 1879 in den „Fungi selecti Gallici exsiccala" von Roumeguére unter Nr. 52 einen neuen Pilz niitteilte, und zwar gleichfalls unter dem Xamen : Septoria euphorhiae, der auf den Blattern von Euphorbia esula lebt. Saccardo [Svll. Fung. III. (1884) p. 515)] benannte — um die Gleichheit der Namen zu beheben — die Septoria Kalch- brenners als Septoria Kalchhrenneri Sacc. Diese Bezeichnung gebraucht auch Allescher (Die Pilze Deutschlands usw, VI. Abt., p. 780). bei uns nber B a u m 1 e r (A pozsonyi orv. -term. egyes. közi. 1887 Nr. 111 und 1897 Nr. 1432), neuestens aber auch K e i s s 1 e r (Schedae ad Krypt. exsicc. 1912. Cent. XX. Nr. 1934). Die di eke (1914. Krypt. der Mark Brandenburg IX. p. 454) identiíiziert beidé Arten und behiilt die Autorschaft Kalchbrenners. Um richtig zu seheu, untersuchte ich wiederholt das Exem- plar Kalchbrenners, das durch Hazslinszkys Sammlung in die botanische Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums gelangte, und ebenso das Exemplar Guepins in der genanuten Sammlung von Roumeguére. Auf Grund der Vergleichung glaube ich, dass die zwei Pilze nicht übereinstimmen. lm Bau der Pycnidien, sowie in der Form, Grösse und Struktur der Konidien ist zwar kein bedeutender Unterschied zu íinden, doch ist das Auftreten der Pycnidien auf dem Blatté der Wirtspíianze auffallend. Wahrend námlich Kalchbrenners Septoiia auf den Blattern einen durch eine dunkle Linie scharf begrenzten, braunlichen oder gauz weissen rundén Fleck bildet, in dessen Mitte nur einige schwarze Punkte die Gegenwart der Pycnidien auf der oberen Blattfiache andeuten, verursacht dagegen der Pilz Guepins keine solche Flecke, sondern seine Pycnidien treten auf beiden Seiten, besonders aber auf der unteren Seite des Blattes auf, haufenweise den grössten Teil der Blattfiache bedeckend ; und wenn auf dem Blatté auch bráunliche Flecke zu finden sind, so (114) G. MOEBZ sind dieselben niemals herandet. Diese verschiedene Art des Auftretens der Pycnidien macht es niöglicli, die beiden Pilze voneinander zu unterscheiden, und da Kalchbrenners Septoria früheren Datums ist, so bleibt der Nanie Septoria cupliorhiae Kalchbr., wahrend icli den andern Pilz Septoria Guepini Moesz benenne. Die Figuren A — F. der Abbildung 10 aiií Seite 156 des uugarischen Textes {A — C. Septoria euphorh iae Ksdchhi'., D — F. Septoria Giiepini Moesz) zeigeu die wiclitigsten niorphologischen Eigenschaften dieser zwei Pilze. Für Kalchbrenners Sep- toria: Durchmesser der P^xnidie ca. 160 [j, ihre Wand dünn, braun, Öffnung ca. 33 (j, ; Konidien 30 — 50 X 1'5 — 2'5 [j., farblos, meistens mehrzellig, doch auch einzellige sowie vierzellige ; die Konidientrager kaum wahrnehnibar, papillenartig. Für G u e p i n s Septoria : Durchmesser der Pycnidien 133—216 [J., ihre Wand dünn, braun ; Konidien 23^43 X 2-5—3 {x, farblos, nieist vierzellig, nur selten 1 — 2zellig. Die auffallende Verdickung des oberen Teiles der Pycnidien, ■\yie es Diedicke hervorhebt, konnte ich nicht feststellen, weder an den Exemplaren Kalclibrenners, noch an denen Guepins, Der von B u b á k als Septoria Kalchhrenneri herausgegebene Pilz (Kabát Bubák, Fungi iinperfecti exsiccati Nr. 218)' stimmt mit Kalchbrenners Pilz vollkomnien überein : die Flecke sind rund und von einer scharfen duiiklen Linie berandet, die Zahl der Pycnidien in der Mitte des Fleckes ist gering (1 — 3) ; die Konidien meist einzeHig und ihre Breite niclit mehr als 25 [j. ; daher muss dieser Pilz, den ikibák in Montenegró sammelte, als Septoria euphorhiae Kalchbr. bezeichnet werden. Beidé früher erwábnten Pilze Báumlers sind nach meiner Untersuchung gleii hfalls S. euphorhiae Kalchbr. Grössere Schwierigkeiten bereitet jené Septoria, die J. B. Kümmerle in Kiskőrös auf den Blattern der Eupliorbia palustris sammelte. Die durch diesen Pilz verursachten Flecke sind sehr klein, ihr Durchmesser ungefáhr 1 mm, rund, braun oder vs^eiss, ihr Rand dunkelrot, scharf und ziemlich breit. In der Mitte des Fleckes sind ein oder höchstens zwei Pycnidien. Die Konidien sind 25 — 40 X 2"5 — 3 ;j. ; zwei- bis fünfzellig (siehe im ungar. Texte Abbildung 10, Fig. G — H.). Septoria média Sacc. et Brun., obwohl ein Pilz auf Euphorbia palustris, kann es aber iiicht sein, denu dessen Konidien sind nach der Beschreibung viel dünner (1 ;j.) und, wie es scheint, einzellig. Dieser Pilz steht der Septoria euphorhiae Kalchbr, und der S. euphorhiaecola Hollós nahe und scheint zwischen beiden zu stehen ; da aber nur von geringen Unterschieden die Rede sein kann, will ich für denselben keinen neuen Namen aufstellen, sondern bezeichne denselben auch als S. euphorhiae Kalchbr. MYKOLOfilBCHE MITTEILUNGEN (H'^) 18. Melanconiiim asperiihim Moesz n. sp. Diagnose auf Seite 157, Abbildung- auf S. 158 cles ungar. Textes. Erklíirung- der Abbildung 11 : A. Blatt von Pinus piimilio mit deni Pilze in natürlicher Grösse, B. Drei Konidienlager von oben gesehen, lOfach vergT., C. Ein Konidienlager im Durchschnitt, 20fach veigr., D. Ein Teil des Konidienlagers, SOOfaoh vergr., £". Dasselbe, SOOfach vergr., i^. Konidien bei lOOOfacher Vergrösserung. Der Name bezielit sich auf die von kleineu Staclielii her- rührende Rauhlieit der Konidienoberílache. Diese Eigentümlich- keit ist bei stárkerer Vergrösseniiig selír giit zii seheu und charakterisiert diese Art sehr gut, die aiich soiist in vieler Hin- sicht von den auf Nadelhölzern lebendeu Melanconien abweicht. 19. Pseiidomonas mucilagiiiosus Koeleriae (Aujeszky) Moesz. A. Aujeszky hat in „Bot. Közlemények" Jhg. 1914, p. 87 und p. (40) ausfiihrlich den Scliizomyceten beschrieben, der den Blütenstand von Koeleria glanca (Insel Csepel) in Form von auffallend gélben, schleimigen Flecken überzieht und hat den Urheber dieser eigenartigen Bakteriose an Koeleria, Bacil- lus mucilaginosus Koeleriae benannt. Da jedoch diesen Schizomy- ceten unipolare Cilién charakterisieren, kann er nicht als Bacillus angesehen werden, sondern muss in das Genus P s e u d o- m 0 n a s versetzt werden. Neuerdings habén diesen interessanteu Schizoniyceten N. Filarszky und S. Jávorka auch bei Pilisszentiván, und zwar nicht nur an den Blütenstánden von Koeleria glauca, sondern auch an jenen von Koeleria gracilis gefunden. {KI) (Aus der am 10. Miirz gehaltenen Sitzung der botanischen Sektion.) J. B. Kümmerle: Über die systematísche Bedeutung der Pterídosporen. (Ungar. Originaltext Seite 159.) Meine gegenwartige Arbeit umfasst den Nachweis, dass der Gestalt (tetraedrisch oder bilateral) der Pteridosporen (Fii a r s z ky^) eine systematische Bedeutung anerkannt werden muss, Inwiefern diese Bedeutung einen Wert habén soll, mögen die Ergebnisse meiner Studien darüber Aufschluss gebén. ^ „Növénymorphologia" (Píianzen-Morphologie) 1911. p. 528 und 585. Verfasser gruppiert in seineni Lelirbuche auf S. 581 — 585 — zur Klarung, Darstellung und Vergleichung des Entwicklungsganges der Sporophyten — auf Grund der Generationsbeziehungen die Sporen und verwendet hiezu fol- gende, teils neue, teils bekannte Ausdrücke : Gameto-, Zygo-, Oo-, Rhodo-, Asco-, Basidio-, Chiamydo-, Mijxo-, Brijo- und Pteridosporen. (116) J. B. KÜM.MERLE Ein iu systematischer Bezielumg bisher weiiig aiigeweu- detes Merkmal, Bau und Gestalt der Sporen, verhalf mir öfters zur sichereu Ideiitifizierung mancher exolischer Farnarten, wie z. B. bei nieiner Arbeit über Ceterach ^ und eine neue Art von Lon- cMtisr' Die Arten der letzteren Gattuiig bilden die Grrundlage meiner Uutersuchungen und das Ergebnis meines Síudiums gebén den Beweis íür die systematisclie Bedeutung der Pteri- dosporen. In die relativ kleine Grattung Lonchitis gehören nacli Chris- t e n s e n ^ folgende Arten : Lonchitis mirita L. (Syn. L. Lindeniana Hook., L. macro- chlamys Fée.) L. Currori (H o o k.) M e 1 1. L. glabra Bory (Syn. L. natalensis Hook.) L. hirsuta L. (Syn. Pteris laciniata W., L. Ghiesbreghtii Lind.) L. macrophylla W e n d 1. L. madagascaríensis Hook. L. occidentalis Bak. L. jjoh/pus Bak. L. pubescens W. (Syn. L. hirsuta Bory, L. tomentosa Fée.) L. reducta C h r i s t e n s. In systematischer Beziehung ist diese Namensliste nicht ganz einwandtVei. Sie benötigt eine Áuderuag. Linué's Lon- chitis auríta ^ kann auf Grund der von ihin zitierten Quellén ^ keine Lonchitis Art sein. Nach meiner Ansicht ist es eine noch zu lösende Frage. Da wir L i n n é's Originál nicht bekannt ist, bin ich genötigt die erwáhnte Art aus der Li-rolixa. 4. J. S c li n e i d e r zeigt einen Teil des Blütenstandes von Living- stona chinensis und den Blütenstand von Astrocarium ■mexicanum vor, beidé aus dem bot. Garten der Universitat. 5. Schriftführer meldet Sektionsangelegenheiten, liest die Namen der neu eingetretenen Mitglieder vor und macht die erfreuliche Mitteilung, dass der hauptstadtische Arzt H. H ü 1 1 1 der Sektion ein Legát von 200 Kronen gemacht. 6. Der Antrag A. Paáls, Professor W. Pfeffer in Leipzig aus Anlass seiner Jubiliiumsfeier und der J. T u z s o n s, Professor A. E n g 1 e r in Berlin aus Anlass seiner Auszeiclinung zu begrüssen, wurde zum Beschlusse erhoben und mit der Ausführung desselben der Vorsitzende betraut. Botanikai Közlemények 5-6. füzet. 24 (128) SITZUNGSBERK'HTE Sitzuiig űer botauischen Sektion aui 12. Mai lí)15. Vorsitzender S. M á g o c s y - D i e t z, Schriftführer : Z. Szabó. Vorsitzender begTÍif>8t den Schriftführer dor Sektion Z. Szabó aus Anlass der Auszeichnung von der Ung. Akademie mit dem Vitéz-Preis fiir seine Arbeit : ,,Monographie der Gattnng Cephalaria". 1. B. Augustin bespricht untcr dem Titel ,Beitrage zur Chemie des Kubns-Blatte.s" die Resultate seiner angestellten chemischen Unter- suchungen und zeigt die zur Ersetzung des Thees eingesammelten Proben vor. 2. G. M o e s z iinterbreitet die Arbeit Fr. B u b á k s : „Beitrage zur Pilzflora von Montenegró". (Bereits erschienen in Bot. Közlemények Jhg. 1915, p. 97 und (39'. 3. Z. Szabó bespricht unter dem Titel ..Das System des Genus Cephalaria" den systematischen Teil seiner iiber Cephalaria geschriebenen Monographie und legt die besprochenen Artcn in getrockneten Herbarexem- plaren und analytischen Zeichnungen vor. 4. Z. Szabó zeigt ein überreich blühendes Exemplar von Primula sinensis aus dem bot. Garten der Universitat. 5. F. H o 1 1 e n d 0 n n e r demonstriert das von R. S z a 1 ó k i schon in der Sitzung am 13. Mai 1914 vorgelegte Stammstück einer angeblich in Linde gepfropftcn Esche und berichtet, dass es sich hier nur um eine in Linde gepfropfte Linde handelt. 6. S. M á g 0 c s y - 1) i e t z zeigt den .International Catalogue of scientific Literaturc tenth auiuiel issue. M. Botany, published etc", dann das Aethalium eiues im bot. In,stitute der Universitat kultivierten Myxo- thallophyten vor; erwáhnt seine in einer hauptstádtischen Realschule ge- raachten Erfahrungen, die sich auf die Unterrichtsweise der Naturgegen- stande beziehen und macht schliesslich die Anwesenden auf eine im bota- nischen Garten der Universitat aufblühende Aqavr aniericana aufmerksam. 7. G. M o e s z verliest Sektioiisaiigelegenheiten betreffs der Bot. Közlemények. Sitzung der botauischen Sektion am 13. Október 1916. Vorsitzender : Gy. K 1 e i n, Schriftführer : Z. Sz a b ó. Vorsitzender begriisst G. M o e s z aus Anlass seiner Ernennung zum Privatdozenten für Mykologie : gibt seiner Freudé Ausdruck iiber die Aus- zeichnungen, die mehreren Mitgliedern der Sektion, wie J. S z u r á k, Fr. V a r g a, K. G ü )• 1 1 e r, Fr. F (i r i s s und .1. S z ü c s am Kriegsschauplatze zuteil geworden, und meldet mit warmen Nachrufsworten das Ableben J. Bárt h's, pens. ev. Seelsorgers in Nagyszeben, des Forstrates Fr. H a t- li a 1 m i G a b n a y's in Budapest, des Obergartners A. R a a b's und des Mittelschulprofessors Gy. Höfle's, welch letzterer den Heldentod bei der Erstürmung Przemysls gefunden. 1. J. B o d n á r hált einen Vortrag „Über Beitrilge zur biochemischen Kenntnis der PHanzenatmung". 2. G. E n t z d. J. unterbreitet die Arbeit J. K a r 1 s .,Über die Kern- teilung der Euglenen vom Typus viridis" (siehe Botanikai Közlemények Jhg. 1915, p. 135 und (99). 81TZÜNQSBERICHTE (129) 3. Z. Szabó bespriclit die Arbeit J. Jablonszkys „Euphorbiae-Phyl- lanthoideae-Brideliae", welche in E n g 1 e r „Das Pflanzenreich" eischieneii ist. 4. Schriftfiihrer verliest die Liste der neu eingetretenen Mitglieder und zeigt den Verlust der verstorbenen Mitglieder an ; ferner meldet er, dass laut Beschhiss einer früheren Sektionssitzimg der Vorsitzende der Sektion sowolil an Professor W. P fe f f e r in Leipzig, wie auch an Profe>sor A. E n g l e r in Berlin ein Begrüssungstelegramm gerichtet hat und verliest die darauf eingelangten Dankschreiben. NACHRICHTEN. Dr. Gy. Istvánffi, Direktor der kgl. ung. Anipelologischen Versiichs- und Zentralanstalt, wurde zum öff. ord. Professor für Bota- nik an der technischen Hochschiile in Budapest ernannt und in Aner- kennung seiner Verdienste, die er sich um die Organisierung, Leitung und Entwickelung der Anipelologischen Versuchs- und Zentralanstalt erworben, durch allerböchste Verleihung des Komtur-Kreuzes des Franz Josef-Ordens ausgezeichnet. Dr. Á. Degen, Privatdozent an der Universitat, Direktor dor Budapester kgl. ung. SamenkontrollStation, wurde vom Minister (ür Landwirtschaft mit der Leitung der kgl. ung. Anipelologischen Ver- suchs- und Zentralanstalt sowie mit der Ausarbeitung eines Reorga- nisierungsplanes dieses Instilutes betraut. B. Lányi, Professor der staatl. Höberen Madchenschule in Szeged, wurde vom Minister für Kultus und Unterricht zum Direktor in die staatl. Höhere Madchenschule in Trencsén ernannt. R. Willstatter geheimer Regierungsrat, Professor in Berlin - Dahlem, erbielt für das Jahr 1915 den chemisclien Nobel-Preis. Er befasste sich viel mit den Pflaiizenfarbstoífen, die Bestimmung und Feststellungder chemischenKonstruktion des Chlorophylls sowie der che- mischen Zusammensetzung der Blütenfarbstoífe ist sein Hauptverdienst. Dr. Fr. Vierhapper, Privatdozenten für system. Botanik, wurde der Titel eines öff. ausserordentlichen üniversitJits-Professors verliehen. Dr. Alex. Nathanson, ausserord. Professor an der Universitat in Leipzig, habilitierte an der Universitat in Wien für system. Botanik mit besonderer BerUcksichtigung der experimentellen Vererbungslehre. T. Blattny kgl. Forstinspektor, Oberleutnant, wurde am nörd- lichen Kri'gsschauplatze der allerhöcbsten Anerkennung teilhaftig und mit dem Signum laudis ausgezeichnet. Dr. E. Gombocz, Professor an der höberen Miidchenschule in Buda- pest, gegenwiirtig als Reserveoberleutnant auf dem nördlichen Kriegsschau- platze tiitig, wurde der allerhöcbsten Anerkennung(Signum laudis) teilhaftig. Gy. R, Höfle, Professor im Dienste der Haupt- und Residenz- stadt, Reserveleutnant und Kommandant der 9. Kompagnie des k. u. k. 25. Infanterie-Regiments, fand bei der Rückeroberung Przemysl's, am 3. Juni 1915 im Altér von 29 Jahren den Heldentod ; er wurde ín der Niihe der Kirche von Tomanovice beerdigt. 24* (130) NACHRICHTEN Dr. J. Jablonszky, Assistent an der kgl. ung. Geologischen Anstalt in Budapest, Kadett, geriet in russische Kriegsget'angenschaft. Dr. G, Moesz, Privatdozent an der üniversitat, Direktions- Kustos am Ungarischen National-Museum, der als Leutnant im Land- sturme durch niehrere Monate hindurch am südlichen Kriegsschauplatze und spiiter in Budapest in milit. Dienste stand, wurde vom Landwehr- Minister auf unbestimmte Zeit des Militardienstes enthoben. A. Raab, Obergartner der Gartner-Lehranstalt in Budapest, starb am 20. Mai d. J. im Quarantan-Spital in Sátoralja-Ujhely an Bauehtyphus, in welche Ki'ankheit er ara nördlichen Kriegsschauplatze verfallen. Dr. J. Schveitzer Schullehrerseminar-Professor, Reserveleut- nant, geriet in russische Kriegsgefangenschaft. Dr. J. Szurák, Hilfskustos am Ijngar. National-Museum, Re- serveoberleutnant, wurde fiir sein tapferes und erfolgr^iches Verhalten vor dem Feinde am nöi'dlichen Kriegsschauplatze wiederholt der aller- höchsten Anerkennung teilhaftig und zum Zeichen derselben auch mit dem Silber-Signum laudis ausgezeichnet. Vor kurzer Zeit erhielt er auch das milit. Verdienstkreuz III. Klasse. Fr. Varga, Assistent an der Budapester Üniversitat, wurde in Anerkennung seines tapferen Verhaltens vor dem Feinde mit der Bronzé-, der kleinen und grossen Silber-Tapferkeitsmedaille ausgezeich- net und zum Leutnant befördert. Z. Zsák, Assistent an der Budapester Samenkontroll-Station, Oberleutnant im Landsturme, wurde am nördlichen Kriegsschauplatze verwundet. Gestorben : Dr. G}'. Klein, pens. öft". ord. Professor an der technischen Hochschule in Budapest, ord. Mitglied der Ung. Akademie der Wis- senschatten und Ehrenprasident der bot. Sektion der kgl. ung. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, am 21. November 1915 in Buda- pest nach kurzem Leiden im 72. Lebensjahre. Er wurde im Kere- peser Friedhofe im Beisein unserer Gelehrtenwelt beerdigt. Abschieds- reden hielten au seiner Bahre S. Raffay evang. Pfarrer, Dr, F. Schafarzik, ord. Professor an der technischen Hochschule und Dr. S. M ágo c s y-D i e tz, oi'd. Professor an der Universitiit. J. Barth, evang. Pfarrer, am 29. Juli 1915 in Nagyszeben im 82. Lebensjahre. Dr. K. Brancsik, kgl. Rat, Komitats-Oberphysikus, Begriinder und Direktor des Museumwissens im Ti-encséner Komitate, am 18. November 1915 in Trencsén, im Altér von 74 Jahren. Fr. Hathalmi Gabnay, kgl.Forstrat, Mitglied unserer bot. Sektion und begeisterter Botaniker, am 10. Aug. 1915 in Budapest im 56. Jahre. Dr. Fern. Hoeck, Oberlehrer am Steglitzer Realgymnasium, am 18. Február 1915 Insbesondere bekannt durch seine Arbeiten über eingewanderte Pflanzenarten. Dr. K. Kraepelin, Direktor des Naturhistorischen Museums in Hamburg und Professor des Kolonial-Institutes, im 67. Lebensjahre. Ü , ^: A szakosztály július, auguszras es szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. * Az üléseken bemutatandó dolgozatok cime legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. * A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte- lek egyszerű vonallal Imzandók alá. * A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikho:. valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. ^ A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 K Írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab külöulenyomatot, ha a szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást. * A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ívenkint, címlappal . . 5 korona — fillér. "" >5 w » . . O „ • „ lUU „ „ „ . . 1.4 „ „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.) « A szakosztály tisztikara. Elnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudományegyetemi tanár; másodelnök: Fiiarszky Nándor, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatója egyetemi magántanár; szerkesztő: Moesz Gusztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgató- őre, egyetemi magántanár, ; jegyző : Szabó Zoltán, egyet, magán- tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum őre, Tuzson János egyetemi tanár. Az alajntói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentése': és tagul való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán, Budapest, VIIL, Ludoviceum-u. 4. L 12.), kéziratok a s? cjrkesztőhöz (Moesz Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők. New York Botanícal Garden Librar 3 5185 00259 3398 •*«. i/^-: ' «»j r%v Ufí-'^'r-'* r^ - ^ k aJ* "flf^^ u?" " ^^ ^v^vr ^\t ^ '^í V * frW 1 ^ (^ % ^^»^