*',f^ V >^ :^.,::^;^^.% rr ^ V .1 V, h^^ >n, ' • í Jr.fÁ J fA^ <\. V* H 89- ,úGá>6 vol. 21 1923 BOTANIKAI K ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MOESZ GUSZTÁV KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI GOMBOCZ ENDRE. XXL KÖTET. 1923. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1924. M. kir. tud.-egyetemi uyomda. 1924. INDEX. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrákra vonatkoznak. Die Zablen in ( ) beziehen sicb auf die Mitteilungen für das Ausland, die mit * bezeicbneten auf die Abbildungen. Alapítványok és adományok a szakosztály javára 1923-ban. 98. Apró közlemények. 78. Boros Á.: Florisztikai közlemények. I. közi. 64. Floristiscbe Mitteilungen. 1. Mitteil. (10). Gráyer Gy. : Nebány érdekes páfrány dunántúli előfordulása. 79. Grombocz E. : Szakosztályi ügyek. 98. — — Sitzungsbericbte. (17). Hirek. 102. — — A Xantbium spinosum vándorlása. 78. Grreguss P. : A parapbylliumok fejlődéstörténeti jelentősége. 70. Die entwicklungsgeschicbtlicbe Bedeutung der Parapbyllien. (1-5). Györffy I.: Visszagyürt pikkelyvégü lucfenyő tobozok a Szepességen. (60). ■ Abnonnal ausgebildete Ficbtenzapfen aus der Zips. (9). Irodalmi ismertető. 74. Jávorka S. : Nyilatkozat. 78. — — Erklárung. (17). — — Adnotatio ad cognitionem generis Alyssoides Mill. 7-3. Kümmerle J. B. : Növénytani repertórium. 79. Literatnrbericlite. (16). Moesz Gr. : A növények gombaokozta betegségeiről szóló ismeretek fejlődése hazánkban. 1. Die Entwickelung der Kenntnisse über Pilzkrankheiten der Pflanzen in Ungarn. (1). Jíövénytani repertórium. 79. Prodau J. : Flóra pentru determinarea si descrierea plantelor ce erese in Románia. I— II. Cluj. 1923. 74, (16). Sáutlia L.J Adatok Tolna vármegye zuzmóflórájának ismeretéhez. 47. Beitráge zur Kenntnis der Flechtenflora des Tolnaer Komitates. (9). Sitznngsberichte. (17). IV Soó R.: J. Prodan : Flóra pentru cletermmarea si descrierea plantelor ce erese in Románia c. müvének ismertetése. 74. — — Besprechung des Werkes vom J. Prodan Flóra etc. (16). Szakosztályi ügyek. 98. Varga F. : A Succisella- és Succisa-génusz összehasonlító szövettani vizsgá- lata és egybevetése a rokon-génuszokkal. 32. — — Vergleichende anatomische Untersuchung der Gattungen Succisella und Succisa mit Rücksicht auf die verwandten Gattungen. (4). II. Acarospora glaucocarpa 53. Acer eampestre 69, (14), tataricum 69, (14). Aconítum moldavicum 65, (11). Adonis flammea 67, (13). Agrostis canina 64, (10). Alliam marginatum 69, (14), ursinum 70, (15). Althaea hirsuta 67, (13). Ambrosia artemisiaefolia 99, (17). Anaptycliia ciliaris 60, ciHaris var. albida 60, var. erinalis 60. Antliericum liliago 64*, ÍIO), maerocarpum n. ssp. 64*, (10). Aquilegia vulgáris 70, (15). Artemisia austriaca 70, (15). Artlionia populina 51, punetiformis 51, ra,diata 51. Arthopyreiiia Móri n. sp. 49, 50*, punetiformis 49. Astrantía major 69, (14). Atrageue alpina 65, (11). Bacidia acelinis 52, muscorum 52, obseurata 52, rosella 52, sabule- torum 52. Bifora radians 67, (13). Blasteuia teicholyta 57. Botrycliiam lunaria 70, (15). Botrytis infestans 22. Buellia canescens 58, myi-iocarpa 58, mirioc. f. lignicola 58, parasema 58. Bupleurum affine 70, (15), longi- folium 64, (10). Calauiiutlia alpina 69, (14). Caloplaca aurantiaca 58, eallopisma 58, eallopisma var. eentroleuea 58, eerina var. Ehrbai-ti 58, cirroebroa 58, citrina 58, decipiens 58, livida 58, murorum 58, pyracea 58, rubelliana 58, vitel- Linula 58. Campaimla abietina 69, (14). Gandelaria eoneolor 56, concolor f. granulosa 56. Cauűelariella vitellina 56. Carduus eollinus 69, (14), ortho- cephalus (acanthoides Xnutans) 70, (15), polyaeanthos (nutans X crispus 70, (15). Carex brizoides 64, (10). Catillaria ebalybaea 52, globulosa 52. Cancalis daueoides 67, (13). Centaurea Beckiana (Rhenana X pannoniea) 70, (15), indurata 65, (11), Tátrae (scabiosa X alpestris) 70, (15). Ceplialaria 32. Cephalaria speeiosa 99, (16). Cetraria glanca 57. Gladouía fimbriata var. abortiva 52, var, seyphosa f. denticulata 52, f. prolifera 52, fureata var. pinnata 52, macilenta 52. Clayiceps purpurea 19. Consolida orientális 67, (13). Craíoneurum eommutatum 71*. Crepis praemorsa 70, (15). Dermatocarpoii rufescens 49. Diantüus diutinus 65, (10). Dipsacns 32. Doronicnm caueasieum 70, (15), bungaricum 69, (14). Dryopteris lonch. 79. Endocarpoii pusillum 49. Equisetiiui byemale 69, (14). Eriopus seti- gerua 71*. Erysinmm Cetzianum 69, (14). Enpliorbia maeulata 99. Evernia prunastri 57. Evonymus verrucosus 69, (14). Fontiualis antipyretica 64, (10). Gentiaua erueiata 69, (14). Oraphis scripta var. pulverulenta 52. Heleochloa Bernátskyana (alopecuroides X scboenoides) 64, (10). Heliantliemum angustifolium 68, (14), nummularium 68, (13), var. oblongi- folium 68, (14), var. pustarum 68, (13) obscurum 68, (13), ovatum 68, (14), pustarum 68, (14), vulgare var. angustifolium 68, (13). Helleborine micro- phylla 65, (10). Heppia hungarica n. sp. 53*, virescens 53. Hieracium da- nubiale 67, (13). Hierochloa odorata 64, (10). Hippuris vulgáris 64, (10). Hypericum hirsutum 69, (14). Jasione montana 65, (10). Juiicus maritimus 100. Kitaibelia vitifolia 67, (13). Lactiica Chaixi 69, (14). stricta 69, (14). Laserpitium pruthenicum var. silaifolia n. var. 68, (14). Lathyriis aphaca 67, (13). Lecauia cyrtella 55, cyrtellina 56, dimera 56. erysibe 56, proteiformis 56, syringea 56. lecanora albella 55, angulosa 55, calcarea var. contorta 54, dispersa 54, Hngeni 55, metaboloide? 55, piniperda 55, saxicola f. glaucescens n. f. 55, subfusca 55, subfusca var. allopliana 55, var. campestris 55, var. chlarona 55, umbrina 55. Lecidea elabens 52, euphorea 52, olivacea 52, parasema 52, parasema var. rugulosa 52. Listera ovata 70, (15). Lithospermnm pur- pureo-coeruleiim 69, (14). Malcolmla afiicana 67, (13). Melampyrum saxosum 69. (14). Melica altissima 69 (14). Moehring:ia muscosa 65, (10). MicrotUelia micula 49. Myosotis sparsiflora 69, (14). Nardns 70, (15). Nasturtium officináié 67, (13). Xephrodium crista- tum 101. Oidium Tuckeri 24. Ouosiua tornense 69, (14). Opegraplia atra 51, bullata 51, diapbora 51, diaphora var. stellata nov. var. 50*, 51, nóta 51, notba var. lichenoides 51. Orchis cordiger 101, Dietrichiana (varié gata X us- tulata) 64, (10), globosa 70, (15), Timbali (paluster X coriophora) 65, (10). Papaver bybridum 67, (13). Parmelia acetabulum 56, cylisphora 57, exasperata 56, exasperatula 56, fuliginosa 56, fülig. var. laetevirens 57, olivacea 56, perlata 57, per. var. ciliata 57, pliysodes 56, saxatilis 57, saxat. f. furfuracea 57, sulcata 57, tiliacea 57, tubulosa 56. Peltigera horizontális 54, rufescens 54. Pertusaria globulifera 54, leioplaca 54. Phleum commu- tatum 69, (14). Physcia aipolia 59, ascendens 59, caesia 59, leptalea 59, lithotea 59, orbicularis 59, orbic. var. chloantha 59, pulverulenta var. an- gustata 59, var. argypbaea 59, var. turgida 59, stellaris 59, tenella 59, venusta 59, virella 59, vir. var. Georgiensis 59. Picea excelsa 60, 62*, (9). Plantago rubens 70, (15). Pleurospermum austriacum 68, (14). Porina carpinea 50. Potamogetou densus 64, (10), fluitans 64, (10). Poteutilla col- lina 67, (13). Puccinia 7. Pulinoiiaria Filarszkyana 69, (14). Pulsatilla Borosiana (pátens X flaveacens) n. sp. bybr. 65,(11), flavescens 65, (11), flav. Iu3. virescens 66, (11), lus. atroviolacea 66, (11), grandis 65, (11), Jolantbae (flavescens X grandis) n. sp. hybr. 65, (11), montana 66, (11), nigricans 66, (11), Zicbyi 66, (12), var. roseolus 66, (12). Pyrenula nitida 50. Raiualina calicaris 57, farinacea 57, farinacea f. minutula 57, polli- naria 57, poUinaría f. minor 57. Raunucnlns carpaticus 69, (14). Rhamnns cathai-tica 69, (14). Rhynchostegiella algeriana 99, (16). Biiiodíua exigua 59, pyrina 59. Sedum HiUebrandii 65, (10). Selaginella belvetica 64, (10). Seseli Beckii 69, (14). Sesleria budensis 64, (10), varia 64, (10). Solidago cana- densis 99, serotina 99. Sorbus danubialis 67, (13) latifolia 67, (13), semiin- cisa 67, (13). Spiraea oblongifolia 67, (13). Succisa 32. Snccisa pratensis 35*, 40*, 42*. Succisella 32. Snccisella inflexa 34*, 36*, 38*, 39*. VI Tapliria pruni 25. Teucrinm botiys 69, (14). Tlielidinm minutulum 49. Thrombium epigaeum 49. Thuidium tamariscinum 71*. Tilletia 9. Usnea hirta var. sorecliifera 57. Ustilago 9. Yaleriaua tripteris 64, (10). Valeriaiiella dentata 67, (13). A^eroiiica Joannis Wagneri (tnphylla X praecox) n. sp. hybr. 69*, (15), praecox 69*, (15), spuria 69 (14), triphylla 65*, (15), verna 69, (15). Viburnuni lantana 69, (14). Vicia augustifolia 67, (13), pisiformis 69, (14), sativa 67, (18). Yiola pumila 70, (15) silvestris 69, (14). Weingiirtiieria canescens 65, (10). Xaiithoria parietina 58, pariét, var. chlorina 58, var. ectanea 58. Xylograplia paralella 51. in. Bocskay 0. 101. Doby Géza 101. Havas G. 101. Húsz B. 101. Lengyel G. 101. Mágocsy-Dietz S. 101. Mika E. 101. Schilberszky K. 101. Szabó Z. 101. Szalay E. 101. Szurák I. 101. Timkó Gy. 101. Varga 0. 101. • IV. Jávorka S. ésGáyer Gy. cikkeinek növényneveit technikai okok- ból az Indexbe nem vehettük fel. j^ Szerkesztő. VII Tagtársainli szíves figy elmébe l Tagtársainli és a 'botanika barátainak figyelmét felhívjuk e füzet borítékának harmadik oldalán kösBétett kérésünkre. Mivel ezen füzet kiadása szakosztályunk anyagi erejét teljesen kimeríti és mivel a tagsági díjak fólyóirattink előállítási költségeit távolról sem fedezik, kérünk mindenkit, hogy önléntes adakozásával támogassa a Bota- nikai Közleményeket. Minden adományt hálás szívvel fogadunk! Legcélszerűbb, ha az adományok a kír. magy. Természettud. Társulat pénztára címére (VIII., Eszterházy-u. 16.) küldetnek, az utalvány szelvényén ezzel a megjegyzéssel: „A Botanikai Közlemé- nyek számára.'^ Az 1923. évben beérkezett adomámjokat és alapítványokat e füzet 99. oldalán közöljük. * A kir. magy. Természettudományi Társidat 1924. évi közgyűlése a Növénytani Szakosztály évi tagsági díját 25.000 K-ban állapította meg. * Kérjük azokat a tagtársainkat, akik a Bot. Közlemények régebbi év- folyamait nélkülözni tudják, ajánlják fel azokat a Társidat Mnyvtárának. Dr. Jávorka Sándor: Magyar Flóra c. könyvének I. része megjelent. Dr. J á V o r k a S á n d 0 r m. nemzeti múzeumi osztályigaz- gató Magyar Flóra (Flóra Hungarica) címen szaktársak közre- működésével megírta Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyvét. A munka mintegy 80 ív terjedelemben, három részletben jelenik meg a „Stúdium" könyv- kiadó kiadásában. A mű első részlete (25 ív) most hagyta el a sajtót; az I. rész alapára jelenleg 13, illetve famentes papiroson 15 K. A szorzószám 1924. évi augusztus elején 7000. A II. részlet augusztus hó második felében kerül a könyv- piacra. Az egyes részek egyenként is kaphatók lesznek. A munka bevezető része technikai okokból a III. résszel együtt fog megjelenni. A külföld részére német- és latinnyelvü kisegítő szakszótár készül. VIII Arra az esetre, lia e rendkívüli hiányt pótló munka kedvező fogadtatásban részesül, tervbe van véve egy külön ábrás, valamint florisztikai irodalmunkat felsoroló kötetnek a kiadása. A „Jávorka: Magyar Flóra" kapható minden könyvkeres- kedésben s közvetlenül a kiadónál: a „Stúdium" könyvesboltban Budapest, IV. Múzeum körút 21. Telefon: József 153—28. Posta- takaréki csekkszámla: 4041. A Bot. Közlemények szerkesztősége szívesen adott helyet a „Stúdium" könyvkiadó-vállalat fenti közlésének, mert meg van arról győződve, hogy Jávorka Sándor „Jlagyar Flóra" című könyve nélkülözhetetlen mindenki részére, aki bármily tekintetben érdeklődik Magyarország virágos és edényes virágtalan növényei (harasztok stb.) iránt. Ez a munka, amely a magyar birodalomnak eddig ismeretessé vált minden növényét magában foglalja (több mint 4000 tőfaj és ennél is több alak és keverékfaj), méltán számíthat a külföld elismeréséi'e is, amely már régóta várja egy ilyen munka megjelenését. E könyv segítségével minden hazai fajt könnyen és biztosan meg lehet határozni. Nagy gondot fordított a szerző az egyes fajok elterjedésének feltüntetésére is. A növények magyar neveinek megállapítását, valamint a régi és népies növénynevek összegyűjtését jeles szakemberek végezték. Egyes terjedelmesebb és kritikusabb génuszok feldolgozására a szerző olyan kiváló magvar szaktudósokat kért fel, akik az illető génuszokkal évek óta foglal- koznak. Nagy előnye e műnek, hogy a gazdaságban fontos génu- szokat tüzetesebben tárgyalja: ilyen növények például a gabona- félék, a szőlő és a gyümölcsfák. Mivel a , Stúdium" könyvkiadó -vállalat, átérezve e mű nagy jelentőségét, ritka áldozatkészséggel valósította meg a magyar bota- nikusok régi kívánságát, hogy végre egy minden tekintetben jeles meghatározó kézikönyvhöz jussanak, a magunk részéről is kérjük tagtársainkat, az iskolákat és általában a botanika barátait, hogy a mű megrendelésével támogassák a kiadót nemes törekvésében, mert csak ily módon válik lehetségessé a mű kiadásának folytatása és a gazdagon illusztrált kötet kiadása, mely képeinek nagy soka- ságával kiegészíti a szöveges részt. 1924. július. 1923. 1—6. FÜZET. ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁUTÁNAK FOLYÓIRATA. MOESZ GUSZTÁV KÜZKEMUKÓDESEVEL SZERKESZTI GOMBOCZ ENDRE. Megjelenik minden második hónapban. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1924. TARTALOM. INHALT. M D e s z G. : A növények gombaokozta betegségeiről szóló ismeretek fejlődése hazánkban 1 — — Die Entwickelung der Kenntnisse über Pilzkraukbeiten der Pflan- zen in Ungarn (1) Varga F.: A Succisella- és Succisa-génusz összehasonlító szövettani vizsgálata és egybevetése a rokon génuszokkal 32 — — Vergleichende anatomische Untersuchung der Gattungen Succi- sella und Succisa mit Rücksicht auf die verwandten Gattungen (4) S á n t h a L. : Adatok Tolna vármegye zuzmóflórájának ismeretéhez . . 46 — — Beitrage zur Kenntnis der Flechtenflora des Tolnauer Komitates (9) G y ő r f f y I. : Visszagyürt pikkelyvégű lúcfenyőtobozok a Szepességen 60 — — Abnormal ausgebildete Fichtenzapfen aus der Zips (9) Boros A. : Florisztikai közlemények. 1 64 Floristische Mitteilungen. 1 (10) Greguss P.: A paraphylliumok fejlődéstörténeti jelentősége . ... 70 Die entwickelungsgeschichtliche Bedeutung der Paraphyllien . (15) J á V 0 r k a S. : Adnotatio ad cognitionem generis Alyssoides Mill . . 73 Irodalmi ismertető 74 Literaturberichte (16) Apró közlemények . 78 Növénytani repertórium 80 Szakosztályi ügyek . 99 Sitzungsberichte (17) Hírek 102 «• BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XXI. KÖTET. 1923. 1—6. FÜZET. M o e s z G. : A növények gombaokozta betegségeiről szóló ismeretek fejlődése hazánkban. Gazdasági növényeinkben egyes betegségek, különösen a rozsda, üszög és a peronoszpóra tetemes kárt okoznak. Régebben, amikor a védekezés módjai ismeretlenek voltak, a károk még nagyobbak lehettek. Nem csoda, ha Isten büntető kezét látták ezekben a csa- pásokban. Mózes (V. 28., 22.) azoknak, akik az Isten törvényeit megszedik, az Urnák büntető szándékát a következő szavakkal jelenti ki: „Megver téged az Ur száraz betegséggel, hidegleléssel, gyullasztó és izzadó betegséggel, aszállyal, szárazsággal és ragyával; és mindaddig kergetnek ezek tégedet, míglen el nem veszel." A mos (4., 9.) pedig így szól: „Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával a ti sokféle kérteiteket, szöleiteket, figós kérteiteket, de mégis nem tértetek énhozzám, ezt mondja az Ur." Hasonlóan szól Haggai is (2., 7.). Tekintve azt, hogy csak a mikroszkopikus vizsgálatok révén sikerült a nővé oy betegségeket egymástól megkülönböztetni, való- színűnek látszik, hogy a régiek ragyája ép úgy jelenti a rozsdát, mint az üszögöt, de jelenthet másféle betegséget is.* Most már tudjuk, hogy ezeket a betegségeket bizonyos élős- ködő gombák okozzák. A gabona rozsdáját a Pttcrinia, üszögjét a Tilletia és az Ustüago, a szőlő leggyakoribb betegségeit pedig a lis^tharmat {Oiáinm^JJncmiűsi) és a Ptewio^ara (Peronoszpóra) okozza. Tudjuk, hogy ezek a gombák spórákkal szaporodnak és ezekkel az egészséges növényt is megfertőzhetik. Tudjuk azt is, hogy bizonyos vegyszerek elpusztítják a gombát ; tudunk tehát a betegségek eUen védekezni. A múlt századig azonban az ember tehetetlenül állott ezekkel a betegségekkel szemben. A betegséget az időjárásnak, a talajnak, a megmívelés különböző módjának, a csillagok állásának, boszor- kányosságnak és végső fokon Isten büntetésének tulajdonították. Aristoteles (Kr. e. 384 — 322.) a rozsdát a meleg nedvességtől származtatta. Theophrastus (Kr. e. 371 — 286.), Aristoteles tanítványa a rozsdát rothadási folyamatnak, a növény beteges álla- potának tartotta, mely akkor következik be, amikor csendes eső ^ Lásd erre vonatkozólag M á g o c s y-D i e t z S. dolgozatát : „A szőlő öbölye és ragyája." Botanikai Közleméuyek. 1 — 6. füzet. 1 MOESZ G. vagy harmat után napsütés jö, különösen újhold idejében, mert a hold melege elősegíti a rothadást. Theophrastus azonban már azt is megfigyelte, hogy a magasabban álló földek gabonáját a rozsda kevésbbé támadja meg, mint a Tölgyekben levőt, ahol szélcsend szokott lenni. A görögök egyedül Apollótól várták a segítséget a növények betegségei ellen. Apollót Erysibíos-iasík is nevezték, amivel azt akarták jelezni, hogy ö a rozsda (erysibé) istene. Hozzá fohászkodtak, hogy a rozsdától megmentse a gabonát. A rómaiak elfogadták a görögök ismereteit. Mythológiájukban Bőbigifs, a vetések és a rozsda istene képviselte Apollót. Az ö tiszteletére rendezték azokat az ünnepeket, melyeket robigalia-nak neveztek és amelyeknek megtartását valószínűleg Numa Pompilius rendelte el. Idejük április hó 25-ére esett. Ovidius részletesen leírta ezeknek az ünnepeknek a szertartásait, melyek során játékok is szerepeltek. Az ünnep középpontja a pap hosszú imája volt, melyet Robigus istenhez intézett és melyet a fehérbe öltözött nép kint, a mezőkön hallgatott meg. A kereszténység többek közt ezt az ünnepet is átvette, melyet még a VII. században is április 25-én tartottak meg Márkus ünne- pén, amikor is a pap hosszá Utániakat mondott. Az a védőeljárás, amelyet FUnius ajánlott a rozsda ellen, teljesen haszontalan. Azt ajánlotta ugyanis, hogy a földbe babér- ágakat kell szúrni s akkor a rozsda a gabonáról átmegy a babér- levelekre. A középkorban egy lépéssel sem haladtak előre. Teljesen megbíztak Aristoteles, Theophrastus és Plinius tanításaiban. Lássuk mármost, hogy magyar földön hogyan fejlődött a növény betegségek ismerete ? Megjegyzem, hogy csak a gombaokozta betegségekre irányítottam figyelmemet. A Nyelvtörténeti Szótárból kitűnik, hogy a ragyát több nyelv- emlékünk emHti, eleinte roga, később rogya, végül ragija alakban. A legrégibb adatot a Bécsi Codex (1436 — 1439.) tartalmazza: „Az cayuanak maradékát a rogá öttö meg." A XV. század második feléből való Apor Codex idevonatkozó sora így hangzik: „Ada ő gimölcsöket rogának és ö munkaiokat sáskáknak." „Egy szép ének" a XVI. században így szól: „Szőlő hegyed rogyával emésztetic." Amos Comenius pedig 1673-ban megmagyarázza, hogy: „az eső, ha leesés közben meghevül, fölöttébb ragya leszen". Érdekes, hogy a Nyelvtörténeti Szótárban az üssög, mint a növények betegsége nem fordul elő. Tudtommal Lippay János említi először híres munkájában, a „Posoni Kert"-ben (1664 — 1667.): „más veszedelmek is vagyon, a kit hasonló-képen ragyának, avagy üszögnek hínnak és eszében sem veszi ember, hanem mikor immár meg lett". Amit most rozsdának és amit üszögnek neveznek, azt tehát még Lippay nem különböztette meg egymástól, legalább nem élesen és határozottan. A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL Csapó József „Új füves és virágos magyar kert, Pozsony, 1775" című könyvében növény betegségekről nincs szó. Üszög-nek a Lolium temulentumot nevezi. Lippay János, a Jézus-rend tagja, az esztergomi érsek^ Lippay Gryörgy öccse, kertész, a „Posoni Kert" szerzője (szül. 1606, megh. 1666), ennek megírásával magának halhatatlan emléket állított, a kertészkedő magyarságnak pedig nagy szolgálatot tett. A szellem, amely munkáján végigvonul, korának szelleme. A növé- nyek betegségei ellen ő is a legjobb orvosságnak az „Istenes és az Anyaszentegyháztúl bevett orvosságokat tartja". De legjobb lesz, ha gondolkozását saját szavaival mutatom be: „Az Veteményeknek . . . sok ellenségek vagyon : a kik által meg- vesznek, hogy hasznokat nem- veheti az ember ; és elsőben az Égi-háborúk felette igen háborgattyák őket: úgy mint, kőeső, hideg, meleg, zápor- eső, dér, ragya, üzög és egyéb efféle levegő-égbül származott alkalmatlanságok ; kikről most én itt nem szóllok. Mert azoknak az Isten orvosságok, kiket köny- nyen el veheti rólunk, ha Istennek életünkkel, töredelmes szível esedezünk 0 Szt. Felségének; noha sok hamis és Isten-ellen való babonaságokkal, varáslásokkal, ördöngösségekkel is akarják orvos- iam a kertészek, és egyéb bú-bájos emberek: kiket némelly köny- vekben imitt-amott feltalálnak és az Sátán tanítványitúl tanulták. De efféle ördögi, és a természet-ellen való orvosságokkal nem-hogy használnának : de inkább nagyobb kárt tesznek, mind a magok lelkének; s mind a veteményeknek. Nem mondom azt, hogy ezek- ellen nem találtatnak Istenes, és az Anyaszent-egyháztúl bevett orvosságok ; (főképen ha azok az Egi-háborúk, valami boszorkányok- áltál támadnának) úgy-mint az Exorcismusok, az szentelt haran- goknak megvonyási, Spanyór-Kereszt és más több efféle Szt. Erek- lyék: az kik által szemünkkel láttyuk, hogy az Egi-háborúk meg- csillapittatnak és elűzetnek ; hogy ne árthassanak. Találtatnak ugyan, természet-szerint való orvosságok is, némely levegő-égbül származott alkalmatlanságok ellen is; de igen ritkák, fő-képen a kiknek titkos okai vannak és a Csillagoknak s Planétáknak kivált- képen való egybefoglalásoktúl származnak." „A Ragya felől-is (a ki igen meg- vesztegeti a füveknek s virágoknak leveleket, virágjokat; gyümölcsöket) azt írják: hogy ökör szarvát, ló ganéjal együtt meg-gyújtanak, és annak füsté szerte-sz^llyel el-lepi a kertet, megtisztittya az eget és nem árthat a ragya a veteményeknek. Ez pedig kivált-képen történik Sz. Margit és Sz. Jakab-nap tájba, mikor a Nap süt, akkor esik cseppenként mint az igen apró eső, a ki felette ártalmas még a szőlőnek, kom- lónak és más gyümölcsöknek is, mert mikor a Nap sugári efféle cseppekre szolgálnak, ki-vonszák azt a tenyésző nedvességet és élesztő párát és csak szinte az erős, száraz matéria marad, a ki ha az levelekre, virágokra és gyümölcsökre esik, el-süti azokat és tellyességgel meg-emészti ; hanem ha mindgyárt valami nagy záporeső le mossa a ragyát. . . . Mikor csendes időben a nap szolgál és tiszta étszakán, valami vékony és száraztó nedvesség a 1* MOESZ G. gyenge és fiatal füvekre szál ; azokat meg-rágja, meg-égeti és kisüti. De efféle Egi-háború ellen való orvosságokrúl itt nem-akarok dere- kasan szóllani, hanem csak az állatokrúl és csúszo-mászó férgekrül, kik az yetemény éknek, virágoknak, fáknak igen nagy ellenségek." Itt aztán részletesen szol a vakondok, egér, kígyók, varas béka, madarak, hernyó, „lepentyű vagy lependék, a hernyóknak nemzője", csigák, földigiliszták, fülbemászó bogár, hangyák, sáska, és „szöcskö", spanyol legyek, földi bolhák, pókháló, csere- bogár és szúnyog ellen való védekezésről. A ragya tehát, Lippay elképzelése szerint, igen finom eső vagy harmat képében száll le a növényekre. Es ha ugyanakkor a nap is süt, akkor a baj még nagyobb, mert a nap heve elpárolog- tatja a csepijek nedvességét és visszamarad a ragya száraz anyaga, mely a leveleket kiégeti. Ez a magyarázat akkor Európaszerte általános hitelre talált. A németek híres gazdasági írója, Agricola, Lippay könyvének megjelenése után 50 évvel, majdnem ugyanígy magyarázza a lisztharmat és a rozsda (üszög) létrejöttét. Agricola szerint a lisztharmatot (rubigo) maró harmat okozza. A harmat maró tulajdonsága pedig a föld ártalmas kigőzölgésétöl származik. A fák napszúrását (uredo) pedig az a finom eső vagy harmat okozza, mely napsütéskor száll a levelekre. A levelek ilyenkor meg- perzselődnek, barnulnak, feketednek, végül leesnek. Feltűnő részletességgel tárgyalja Lippay a gyümölcsfák beteg- ségeit és azok orvosságait. A gyümölcsfák betegségei közül hármat sorol fel, mint a legveszedelmesebbeket; „úgy-mint Bak, avagy Kigijó, avagy Farkas. A második Féreg. A harmadik Égés. Az elsőt a Magyarok nehunt Zí-nek híják és Gs?í^-nak is." A ráh esetében a fa héja megfeketedik és meg is dagad. „Gyakran attól származik, hogy a fát a megtiltott égi Jelekben ültetik : Vi^j mint a Scorpioban és Rákban. Azért azokban a jelek- ben semminemű munkát nem kellene tenni a fa körül. . . . Még a gyümölcsöt sem kell róla leszedni." A féreg esetében „a fa héja megdagad és alatta féreg terem, amely bé-eszi magát a fában." Ez kiváltképen az almafa és a körtefa ellensége. A féreg származhatik a fa vénségétől, vagy valami kemény ütéstől, megfagyástól, vagy mosdatlan sebes kéz érintésétől, vagy az olyan késtől, mellyel kenyeret vágtak. Ebben Lippay maga sem hisz ugyan, mert egy helyen ezt írja erről: „Noha ezzel sem igen gondol a szegény Magyar oltó ember: mind egyaránt ólt ő ollyan késsel is, s még sem vész el a fája." Származhatik azonban a féreg a fa nedveinek felgyülemlésé- től és megrothadásától is. Az égés a fölös nedvektől származik, amelyek a fában meg- rekednek, A fa héja leválik, „alatta égés leszen, ki miatt a fa kiszárad". Orvosság az érvágás, melyet júniusban, mikor teli a hold, délután hat óra tájban kell elvégezni egy kertészkéssel. Származhatik az égés a „nagy hévségtől is, valamint attól, ha olyan késsel nyesik a fát, amellyel kenyeret szoktak metszeni". A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 13 és magát nyugodalmasau elvirágozhattja, és beporozliattja, vagyis a közösülésen háborgatás nélkül eshetik által, az mindég tiszta és egészséges magot terem, ellenben az a búza, a melyet vizágzása közben ködös, esős és durva idő ért, ha bár legszebb állapotban volt is addig . . . mindig rossz és üszögös magot terem". Végkövet- keztetés, hogy az üszög okát nem a vetőmagban kell keresni. Ugyancsak a „Nemzeti Gazda" ismertette Lange véleményét, aki egy ideig azt hitte, hogy az üszögöt „valami, tapló-forma ter- mény" hozza létre. Az üszög pora hasonló a pöfeteghez és „annak rothadt forma szaga a liszt elrothadásától van a magban". Ismer- tette D r e V e s nézetét is, aki azt hitte, „hogy az üszögöt valami féreg okozza, mely az üszögös szembe tojt volt s azután eledel nemléte miatt megdögölvén, ettől támadna az a heringlé-szagú büdösség". Az üszög azonban féregtől nem támadhat — okoskodik Lange — , mert a férgek, ha elfogyasztják a szemet, könnyen át- mehetnek más szemre. Lange legújabb véleménye az, hogy az üszög az üszögös vetőmagtól származik s ez ellen a mag csávázását ajánlotta. Legjobb csávának az oltatlan meszet és a sót ajánlotta, de 9 évi tapasztalás alapján a rézgálicot is jónak mondotta. Mind- erre a „Nemzeti Gazda' szerkesztője ezt felelte : „Mi véljük a földet emberül, vessünk tiszta magot, vagy ha annak megfertéztetett kül- sejétől tartunk, mossuk meg akármivel tisztán : kevés vagy semmi panaszunk lesz az üszögös búzatermésre". Az üszög elhárításának egy más módját is közölte a „Nem- zeti Gazda" 1817-ben. Ezt az eljárást egy soproni „főbirtokos és ügyes mezei gazda" 5 évi próbálással állapította meg. Az eljárás abban állott, hogy az ősszel elvetett kopasz, vagy tarbúzából nyert magot ősszel elvetette. Ennek a magvát a következő év tavaszán vetette el. „A fődolog, hogy a tavasszal vetettről termettet ősszel, az ősszel vetettről termettet pedig tavasszal vetegettette. Az ilyen ujj fajta búzában üszög nem terem s a búza igen bővén terem. Ezt osztán az azt termesztő nagyérdemű Ur magyarul Wech- sel-Weizen-nek nevezi". A szerkesztő megjegyzése: „Hadd legyen: Váltó búza!" 1830-ban jelent meg Endlicher István „Flóra Poso- niensis" című műve. 40 év telt el Lumnitzer hasonló című munkájának megjelenése óta és ez a 40 év az ismereteknek mekkora gazdagodását hozta létre. Míg Lumnitzer csak egyetlen egy rozsda- gombát említett — azt is a moszatok közé tette — addig Endlicher a rozsda- és üszögféléknek egész seregét közli Pozsony vidékéről. Bár ez időben a tudományos körök már teljesen elintézettnek tartották a rozsda, üszög, lisztharmat és más fertőző betegség lénye- géről szóló kérdést és egyhangúan elismerték, hogy ezeket a beteg- ségeket mikroszkopikus gombák okozzák, a gazdatársadalom úgy nálunk, mint a külföldön is még sokáig nem barátkozott meg a tudomány eredményeivel. A „Gazdasági Tudósítások" II. kötetében, 1838-ban, egy ismeretlen szerző „Az üszög oka" címen ismerteti egy német föld- 14 MOESZ 6. birtokos tapasztalatait, melyek szerint az üszög akkor keletkezik, amikor a búza virágzásának idejében a bőmérséklet hirtelen hidegre fordul. Az üszög ellen használt összes szereket hatástalanoknak mondotta. Ugyanebben az évben jelent meg az akkori Magyarország legelső gazdasági írójának, Balásházy János-nak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának kétkötetes munkája: „A Háztartás és Mezei Gazdaság", Debrecenben. 0 sem látott tisztán az üszög- kérdésben. Hogy az üszög fertőzőbetegség, azt már tudta. Véde- kezésül a mészporral való orvoslást ajánlotta. Legjobb eljárásnak tartotta azonban a magnak elvetése előtt való kiszárítását. Nem szabad a magot sem nedves, sem éretlen trágyával trágyázott földbe vetni. Az üszögöt úgy jellemezte, hogy az a búzaszemek „megpoklosodása, vagyis gombásodása", amikor is a gabonaszemek feketeszínü és záptojásszagú porrá válnak. Figyelemre méltó az a tapasztalása, hogy az üszög a szikes földben ritkábban jelenik meg, sőt a szikben „az elvetett üszögös magból is kikopik az üszög". Mándy Péter 1839-ben, a „Gazdasági Tudósítások" VH. kötetében az üszögről azt írta, hogy annak lényegét és okát a természetvizsgálók még nem derítették fel. Ügy tetszik neki, hogy az üszög hasonló a pöfeteggombához. Es úgy, amint „a pöfeteg nedves idő szüleménye", a hasonnemü üszögnek is bizonyára a ned- vesség a főoka. „Ezen elveknél fogva már előlegesen is sejdíteni kell, hogy a tökéletesen kiszáradt és egyenlőbb vetésű búza kevésbbé van az üszögösödés veszélyének kitéve. " És valóban — írta Mándy — az ö 15 évi tapasztalatai, melyek soha sem csaltak, igazolták, hogy a „tökéletesen kiszárított mag után üszög soha sem terem". Az akkor divatba jött „búzaoltást" (csávázás), mivel a szomszédok szívesen alkalmazták, ö is felkarolta és most „az egész mívelt világ s 6 nemes Egyesület előtt csalhatatlanul s lelkiismeretesen állítja, hogy az üszög kiirtásának, az oltatlan mésszeh búzaoltás bizonyos módja a gyógyszere, mely azonban egy évben se mulasztassék el". Mándy a meszes lúggal való kezelésnek hasznát annak tulajdonítja, hogy ez az anyag elvonja a búzaszem nedvességét és azt kőkemény- ségüre változtatja. 1840-ben Vogt József lunkányi gazdatiszt a prágai „Oekonomische Neuigkeiten" című hetilapban közölte a rozsdáról és az üszögről szóló elméletét, melyet a Gazdasági Tudósítások is ismertettek. Vogt szerint mindkét betegség oka a hirtelen bekövet- kező időjárás. A meleg idő „a melegség kiterjesztő erejénél fogva" a növény kigözölgését fokozza, míg a rákövetkező hideg a növény „gőzlyukacsait" becsukja, minek folytán a nedvek bennrekednek a növényben, ott megsűrűsödnek és új vegyi átalakuláson menve át, részint rozsdát, részint üszögöt hoznak létre, amelyek fiziológiai tekintetben azonosak az állati szervezet fekélyeivel és bibircsókjaival. A baj ellen egyedüli eljárásnak az erősebb „növónyzés" előmozdí- tását tartotta, hogy a növény az időjárás hirtelen változásait jobban A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 15 kibírja. E célra a Bánságban használatos eljárást, a gabonaszemnek , főtt mészvízzel való mosását ajánlotta. A mészvíznek hatása kettős : megduzzasztja a magot és fokozza a mag csírázási folyamatát. Mind- két esetben az eredmény az, hogy erőteljesebb növény fejlődik a magbői. Az erösebb növény pedig jobban tud ellenállani nemcsak a fagynak, hanem a nedvek dugulásának is. 1841-ben az üszögkérdés élénk mozgásba hozta gazdáinkat, ZsarolányiMártonFerencésBretschneiderGáspár, figyelembe nem véve a tudománynak már jól megszilárdított ered- ményeit, az üszögnek keletkezését eredeti módon, de teljesen hibásan magyarázták. Merész hipotézisüknek voltak ellenzői is, de ezek sem támadtak a tudomány fegyvereivel. Zs. Márton Ferenc a „Gazdasági Tudósítások" -ban (1841., V., XVI. 90.) kifejtette, hogy az üszögnek, úgy a gabonán, mint a kukoricán, kölesen és muharon, okozója a szipoly. A szipolyról ezeket mondotta : „ Szipolyoknak nevezi a magyar gazda azokat az apró, veres férgecskéket, melyek a búzakalászokban érés előtt és alatt vannak s azt tartja, hogy azok a búzaszemek megérlelésére szükségesek." Sajnos, a hely szűke miatt nem részletezhetem Zs. Márton Ferenc okoskodását, amellyel magyarázni kívánja a „nyilt üszög" -nek és a „kemény üszög"-nek szipoly-okozta keletkezését. Hogy az árpán kemény üszög nem támad, annak okát abban látta, hogy „a szipolyok az árpaszem vastag héját nem fúrhatják át". Megengedte azonban azt is, hogy a kukorica üszögét más bogarak is előidézhetik. Ezek után természetes, hogy az üszög ellen való védekezése voltaképen a szipo- lyok elpusztításában állott. Erre a célra jónak tartotta a Bánátban dívó pácolási eljárásokat, amelyeket le is írfc. A csávázószerek fel- sorolása kapcsán fölemlítette, hogy a radnai gyógyszertáros az üszög ellen olyan keveréket árul, amelyben bizonyára egérkő is van, „ezért lehet olly foganatos a szipolykukacok elölésére". Az illető gyógy- szertáros mmdenkinek visszaígérte a pénzét, ha szerének használása után üszög marad a búzában. Zs. Márton Ferenc annyira biztos az ő szipolyelméletében, hogy a következő felhívást intézte a gazdák- hoz : „Felszólítom annálfogva hazánk mmden gazdáit, hogy a mon- dottakat figyelmökbe vévén, azokat megcáfolni szíveskedjenek ; mert míg ezt nem teendik, vagy az üszög származásának természetesb s elfogadhatóbb okait nem mutatják ki, mind addig, azt hiszem, hogy az üszög eredetét világosságra hoztam." A következő évben, ugyanabban a folyóiratban, megjelenik az ellenző válasz, melynek szerzője Otömösi Magyar Imre, Jan- kovácról. A leghatározottabban kelt ki a szipoly-elmélet ellen s helyébe a saját magyarázatát fejtette ki, amelynek lényege a követ- kező: „Az üszög származik a gabonanövénynek akár külső okok, akár pedig a növény növekedésére megkívántató tápláló-elemeknek rendetlen felszívása miatt megromlott életmüszertől, minélfogva a gabonaszem szokatlan mód szerint képződvén, természetesen és rendesen alakulandó részek helyett fekete lisztforma por, vagy ú. n. üszög áll elő." 15 MOESZ G. Első olvasásra ez a magyarázat nem érthető, de a további fejtegetésből kiderül, bogy miképen képzelte Magyar Imre az üszög keletkezését. Ha a növény testébe kellő arányban kerülnek a táp- anyagok, akkor ép és egészséges lisztes szem fog teremni. Ha ellen- ben a tápanyagok nem a szükséges arányban kerülnek a kalászba, akkor liszt helyett fekete por, üszög képződik. Mi az oka annak, hogy a növénybe nem a kellő arányban kerülnek a tápanyagok? Felelet: a növény „életmüszereinek" megromlása. Az életmüszerek nem mások, mint a növény „szállító, szívó edényei". E.cek meg- romlásának okai a következők : a gyökereknek a földi férgektől való megrontása, a gabonaszár és bütykeinek hibás kinövései és sérülései, a tápanyag hiánya és bősége. Az üszög fekete színe pedig „hihetőleg a szénítőnek nagyobb mennyiségétől van, minthogy többnyire és legnagyobb mennyiségben a kövér s újdonan trágyá- zott helyeken látható az üszög, olyas helyeken pedig, hol állati és plántai részek erjedeznek, a többi elemek között szénítö fejlődik ki legnagyobb mennyiségben." A szerző tehát nem tudta azt, hogy a növény a szenet nem a földből vagy a trágyából veszi fel, hanem a levegőből. A vetőmagnak páeolását azonban ő is hasznosnak mondta, egyrészt azért, mert a búzaszemre tajmdt mész és más „csípős szerek" a férgeket távoltartják a magtól, másrészt azért, mert ezek a szerek a földben levő tápanyagokat megváltoztatják és különösen a nagyon ártalmas szénnek ártalmas hatását gyöngítik. Bretschneider Gáspár uradalmi tiszttartó beszélgetés formájában közölte az üszögről való vélekedését. Ez az érdekes cikk a „Magyar Gazda" I. évf.-ban jelent meg, 1841-ben. Címe: „Beszélgetés a búza-üszögről egy gazdatiszt és egy tanulni kívánó földmívelő közt." Az üszög okát a mélyszántásban találta. A mély barázdába vetett mag igen „természetlen" helyzetbe kerül, miért is a csírázás vagy elmarad, vagy csak későn megy végbe, a gyöke- rek pedig nem jutnak elég levegőhöz és meleghez. Ennélfogva egyedüli védekezésül az üszög ellen azt ajánlotta, hogy a magot 1 vagy legfeljebb 2 hüvelyknyi mélyre vessék a földbe. A hasz- nálatos védőszereket (mész, hamu, salétrom, gálic, egérkö, ecet stb.) mind haszontalanoknak mondotta. Tagadta az üszög ragadós voltát is : „ ama vak hiedelem, mintha az üszög ragadós volna, vezeté sok mezei gazdát illy képtelen védszerek használatára", melyek „további figyelemre nem érdemesek". Bretsehneide r-nek ezen teljesen tudománytalan, hamis okoskodása ellen a „Magyar Gazda" I. évf.-nak lapjain gróf Sza- páry József (Rác-Szent-Péter) és Pehárcz János urad. gazdatiszt (Bánszkidvor) állást foglaltak. Előbbi nem terjeszkedett ki az üszög keletkezésének magyarázatára, de határozottan védel- mére kelt a meszezésnek, amelyről azt mondta, hogy „a mész jótékonysága annyira ismeretes, hogy nemcsak minden földesúr ós német jobbágy, de az oláh és rác is látván a jó sikert, ritkán vet mésszel el nem készített magot". Ezek után leírta saját meszezési eljárását. A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 17 Bretschneider ellen szol az a körülmény — írta P e- liárcz — , hogy a jobbágyak a maguk földje't mélyebben szántják mint földesuraikét, gabonájuk mégsem rozsdásabb. Az üszög kelet- kezését azonban ö is hamisan magyarázta. Szerinte az üszög oka a ragya és egyéb esőre bekövetkezett napfény, nieJy „kettőztetett tüzbevével az éppen elvirágzott búzakalászokban a Jeendő szemet alkotó folyékony anyagot elégeti, az végre megsűrűsödik és fekete hamuvá aszik. Ez az üszög." Az eddig ismert óy szereket Pehárcz is haszontalanoknak, sőt ^ károsoknak mondotta, mert a csírázásra ártalmasán hatnak. Szabó István (Bars megye) ugyancsak 1841-ben, a „Ma- gyar Gazda" I. évf.-ban, ellene szólt úgy Bretschneider mint Pe- hárcz okoskodásának. Az üszög ellen való védekezés egyetlen mód- jául a vetőmagnak megtisztítását és megrostálását ajánlotta. A folyó- irat szerkesztősége megjegyzi, hogy Szabó István okoskodása helyes, de nem magyarázza meg az üszög keletkezését, mert a legtökéle- tesebb és legérettebb bánáti mag után is üszögös lesz némelykor a búza. Az üszögös búza megtisztítására Fischer György budai polgár 1841-ben (Magyar Gazda 1. évf.) eredeti eljárást ajánlott: az üszögös búzát téli najDokon 0'^ alatti hőmérsékleten, száraz és porszerü hóval kell összekeverni és összetaposni. Az eredmény, hogy a hó az üszögöt a búzaszemről letisztítja. Egy ember 16—20 mérő búzát tud naponként ily módon megtisztítani. A költség mérőnként 3 kr. A szerkesztőség ezt az új ötletet próbatételre ajánlotta. 1841-ben tehát három vélemény alakult ki. Bretschnei- der az üszög okául a mély szántást, Zsarolányi Márton Ferenc a gabonaszipolyt, Pehárcz pedig a ragyát és az esőre következő napfényt jelölte meg. Bretschneider és Pehárcz a meszezést és általában az óvszereket haszontalanoknak mondották. Zsarolányi Márton Ferenc csak azért nem vetette el ezeket az óvszereket, mert alkalmasaknak tartotta a szipolyok pusztítására. Gróf Szapáry József pedig védelmére kelt a meszezésnek. A következő években folytatódik az üszög-vita. Pehárcz 1842-ben a túltrágyázást jelölte meg az üszög okául. Bretschneider 1843-ban újból megerősítette az üszögről hangoztatott véleményét. Hivatkozva tapasztalataii'a, kijelentette, hogy „ama magasztalt óvószereket" ilyeneknek el nem ismeri, azo- kat eddig sem használta és ezután sem fogja soha használni, mint- hogy a „maga idejében történt sekély vetést még mindenkor a legjobb óvószernek tapasztalta az üszög ellen." Most már tudta ugyan, hogy az üszög gomba, de ezt a körülményt is saját elmé- letének igazolásául tekintette, mert hiszen a gomba is csak ott fejlődik, ahol sötétség és nedvesség van, tehát a mély szántásban kifejlődhetik, ellenben a sekély szántásban nem. Botanikai Közlemények. 1 — ü. füzet. 2 18 MOESZ <}. Bretschneider pártjához tartozott P r i b i 1 a Pál, aki 1844-ben azt írta, hogy minél könnyebben jut a búza a szabadba, annál kevésbé lesz üszögös. Nem tartotta tanácsosnak a búza elvetését tengeri vagy burgonya után. A pali jobbágyok is tudták, hogy a kukoricaföld üszögöt terem. Ellenben Gábor Ferenc, 1843-ban Bretschneider véleménye ellen szólalt fel, mondván, hogy Lovrin vidékén „az oláhok és rácok sekélyen szántanak, alig 3 — 4 hüvely knyire karcol- ják fel földjeiket, búzájuk mégis üszögös. Ellenben a szorgalmatos németek 6 — 8 hüvelyk mélyen szántott földjeiben csak igen-igen ritkán mutatkozik üszög, mert ezek halálos véteknek tartanák, ha magjaikat meg ne válasszák és óvszereket ne használjanak." 0 maga 12 éve meszezi a búzát és üszögje sohasem volt. Ajánlotta tehát a mély szántást, a vetőmag megválogatását és meszezését. Kapitány Sándor ( 1 843.) is a mély szántás híve. Ugyancsak Bretschneider és egyúttal Pehárcz ellen szólalt fel Taschler Ferenc is, a szombathelyi Gazdasági Fiókegyesület tagja, aki az üszög okát csak úgy vélte megtalálhatónak, ha vegy- tani úton megvizsgálnák az egészséges búzaszem és az üszög alkat- részeit. Ajánlotta az óvószerek használatát. Zsarolányi Márton Ferenc szipoly-elméletének is voltak hívei. Ezek közé tartozott Sibrik Bálint, aki 1842-ben azt írta, hogy 35 — 40°-nyi fölmelegítéssel a szipolyokat el lehetne pusztítani. A „Magyar Gazda" szerkesztője megjegyezte, hogy a tudományos gazdák legnagyobb része méltán alaptalannak tekinti az üszögnek szipolyoktól való származását. Ezen figyelmeztetés ellenére is, jó későn, még 1846-ban is akadt Mártonnak védelmezője: Simonchich György, aki a szipoly-elméletet figyelemre méltónak találta. Szerinte a levegőben „puszta szemmel ki nem vehető, számtalan lebegenyek (robarok. insecta) szállonganak, amelyek az eléggé ki nem szárított magban átalakulás útján mint zsizsikek fejlődnek ki. Ezek, lehet, hogy szipolyokká alakulnak át, amelyeknek üszögöt létrehozó tulajdon- ságát kellene megfejteni." A pácoló-szereket jóknak mondotta,, mert kiszárítják a magot és ezzel elveszik a „robarok" kifejlődé- sének létfeltételeit. A Pehárcz-féle túltrágyázási elméletnek gyorsan akadt ellen- zője. Gaál Dániel 1842-ben azt írta, hogy a trágya nem okozza az üszögöt, legfeljebb elősegíti. Ezt onnan tudja, mert Hódmező- vásárhely határában „az 1386 úrbéres teleknek jó, ha egy század- része kap hébe-hóba valami kis trágyát", és mégis, vannak eszten- dők, amikor a határt ellepi az üszög. Ajánlotta a meszezést, mert 10 esztendeje meszezi a vetőmagot és sohasem volt üszögje, pedig a magot nem is válogatta ki. Hogy a közönséget az üszög természete felől való vélekedé- sében, a hamis elméletek mennyire félrevezették, mutatja F. F. esete, aki a „Magyar Gazda" 1844 évfolyamában az üszögről szokatlanul helyes cikket írt s akinek cikkét a szerkesztőség mégis éles hangon A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 19 elítélte. F. F. (kár, hogy teljes nevét nem ismerjük) nagyítóüveg- gel is vizsgálta az üszögöt, amelyet élősdi, nedvszívó, önálló növény- nek jelentett ki. Megállapította, hogy üszögös gabonából megint csak üszögös gabona lesz. Az üszögöt azonban a meszes víz elöli. Amely földben tavaly üszögös búza volt, ha abba ez idén bár a legegészségesebb magot is veti el, ismét üszögös vetés fog teremni. Az üszög a saját magvából szaporodik. A nedves föld és a sok eső nem eredeti oka az üszögnek, hanem csak elösegítöje kifejlő- désének. Látnivaló, hogy F. F. ezen megállapításaival messze kimagaslik magyar gazdatársai fölé. 0 volt az egyetlen, aki helyes nyomon járt és tisztán látott. Es mégis a szerkesztőség F. F. cik- kéhez a következő megjegyzést fűzte: „E cikk — engedjen meg közlő úr — minden pontjaira nézve merő paradoxon ; egyébiránt becses kívánságára közöljük azt." Vájjon megérte-e F. F. tudásá- nak diadalát? A vetőmag pácolása ebben az időszakban már általános volt. A gazdasági szaklapokban elég sűrűn találunk rece^iteket és páco- lási eljárások leírását. így például Kapitány Sándor (1843.) ■ több éven át jó sikerrel használta a következő keveréket : 1 font kékkő és V2 font konyhasó oldata 10 itce vízben. Elegendő 10 pozsonyi mérő meglocsolására. A locsolás este történjék, másnap pedig a mag elvetése. Lánczi Lánczy József, Abaúj vármegye táblabírája 1844-ben, 11 évi tapasztalata alapján ajánlotta Horn Ferenc, Abaúj vármegye főorvosának következő óvszerét : Arsenici rubri dr. I, sulfat cupri dr. VII, azaz 1 nehezék vörös arzenikum és 7 nehezék kékgálic porrázúzott állapotban egy marék kősóval keverendő össze és 8 itce tiszta vízben feloldandó. Ezt a folyadékot 2 pozsonyi mérő búzára kell önteni, a búzát kézben jól összedörzsölni, hogy a folyadék minden egyes szemet érjen. 24 órai állás után a mag elvetendő. Lánczy ellenőrző-kísérleteket is tett, amelyek igazolták a szer jóságát Méhely János, hanusfalvai tiszttartó 1844-ben több évi tapasztalata után a következő pácot ajánlotta: 5 lat kékkő, 1 lat veres büdöskö (sulphuris rubri) és 1 lat konyhasó 10 itce vízben forralandó. Kell, hogy a folyadék minden szemet érjen. Anyarozs (Claviceps purpurea). Mitterpacher (1777.) az anyarozsot claous-nak, magya- rul kelés-nék nevezte. Természetét nem ismerte. Azt azonban tudta, hogy az anyarozs veszedelmes, halállal végződő, görcsös bántal- makat okoz. Nagyváthy János (1791.) az anyarozsot Jcdés-nek és hábá-nak nevezte. Ugy látszik hajlandó volt hitelt adni a külföldi kutatóknak (N e e d h a m, gróf G i n a n n i, F o n t a n a), akik állati eredetűnek mondották az anyarozsot. Orvosságot nem ismert ellene, mert az azt okozó „bogárkák rettentő kitsinyek". 2* 20 MOESZ G. Pankl Máté (1797.) az anyarozsot vad ro,es-nak nevezte.- Kováts Antal (1809.) hosszasabban foglalkozik az anya- rozzsal, melyet következetesen „rosanya"-nak nevez. A tenyésztő- szervek megromlásából származónak mondja. Épen úgy keletkezik, mint a szilva „birtokája". Már ebből is látnivaló, bogy Kováts sem az anyarozs, sem a bábaszilva természetét nem ismerte, amit azonban hibájául nem lehet felróni, hiszen az ö korában e két betegség lényege még nem volt felderítve. Az anyarozsot sem jó- nak, sem mérgesnek nem tartja. Felemlíti, hogy babonás orvosság- nak is használják. Orvosi szempontból is foglalkozik az anyarozs- okozta görcsös betegséggel (rapbania, Kriebelkrankheit), mely 1808-ban „ Fogaras-f öldön " ártott. Ez a „járovány betegség igen tsudálatos s rettentő volt (elég babirkáló, babráló), az úgynevezett érzőin bajaival járt, járt görtsel, reszketéssel, fulladással, ájulások- kal stb. stb., de halál nem igen történt". Végül azonban azt kö- vetkezteti, hogy ezen járványnak nem az anyarozs lehetett az oka, „mert itt majd mind búzakenyeret esznek". Nagyváthy János „ Magyar Practicus Gazda" (1824.) c. müvében ezeket írta: „A Bába vagy Kelés ellen a rozsban semmit se tudok egyebet, hanem hogy 1816-ban, mind az őszi, mind a tavaszi rozsban bőven volt; eleget megettünk belőle, de semmi nyavalya következést nem tapasztaltam általa ; mint valaha a Francia orvosok állították". Két évtized múlva egy névtelen szerző a „Magyar Gazda" 1843-ik évfolyamába cikket írt az anyarozsról, melyet a gombák- hoz tartozó betegségnek mondott. Szerinte ez a betegség nem ragadós és nem is öröklődik át. Ellene semmit sem lehet tenni, mert nincs módunkban a rozs megtermékenyítésének akadályait elhárítani, már pedig az anyarozs hihetőleg a meg nem terméke- nyített csírának kóros elfajulása — azaz a termő cukorféle nedvei- nek erjedése — következtében jön létre. „A növények betegségei" c. munkának jeles, névtelen szer- zője, 1843-ban az anyarozsot tökéletlen termésképzésnek mondta. A mag állománya hólyagocskákból áll, de ezek nem keményítő- szemcsék. A burgonya betegségei. A burgonya betegségéről az első közlést 1843-ban találjuk a „Magyar Gazda" III. évfolyamának 1. felében, a 749. oldalon (tévesen : 389.). Hírt adnak e sorok arról, hogy a Magyar Gazda- sági Egyesület földmívelési szakosztálya 1843 május 29-én tartott ülésén medárdvásári vitatkozásul több kérdést vetett fel. Az egyik kérdés a következő volt: „Vannak-e nyomai hazánkban a kül- földön annyira terjedő bm'gonyabetegségeknek, névszerint a száraz rothadásnak ?" „A kérdés megnyugtató választ nyert, mert a jelenlevők közül hazánkban a burgonyának ezen betegségét nem ismerik, hacsak azon megromlása a burgonyának ide nem számítható, mely A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIKOL 21 a meg nem érés következtében ősszel összefanyarodáösal kezdődvén, rothadással végződik. " Még ugyanabban az évben közli a „Magyar Gazda" Stieber Ferdinánd hűbéri képviselőnek (Andricliaa) „A burgonya száraz rothadásáról " írt cikkét, melyben a betegség okául a burgonyának célszerűtlen elraktározását mondotta. A hiba az volt, hogy a burgonyakupacokba levegő nem jutott, a burgonya ezért felmele- gedett és rothadásnak indult. Ennek megakadályozása céljából a kupacot szalmával letakarja és a kupac közepébe deszkákbői össze- rótt négyszögletes csövet mélyesztett, melyen át a levegő bejuthat a burgonya közé. Stieber szerint ez a betegség nem új, mert Heintel lovag már 1812-ben, Bécsben megfigyelte. 1844. és 1845. években eredeti magyar megfigyelések nem jelentek meg. Csapó Dániel és Péterffy J ő z s e f külföldi szerzők különféle nézeteit közölték a burgonya száraz rotha- dásáról. 1846-ban Eötvös Tamás (Vásárosnamény) tapasztalatai- ból azt következtette, hogy a burgonyavész oka nem különös be- tegség. A bajnak azonnal elejét vette, mihelyt a rothadt anya- gumót elkülönítette a többitől. Azt tanácsolta, hogy a burgonyát magról frissítsék fel. Még ennél is felületesebb V — l-nek cikke, mely a „Magyar Gazda" 1847. évfolyamának 1. felében jelent meg. Nevetségessé akarja tenni azokat, akik a burgonya beteg- ségének okát valamely gombában találták s ez ellen a meszes vízbe való áztatást tanácsolták. „Ennek ol vasásásakor — írta a cikkíró — eszembe ötlött a csillagászróli mese, ki a holdban egy nagy állatot látottnak hirdete űj messzelátó csövével, a legköze- lebbi vizsgálat után pedig kisült, hogy azon holdvilági alak nem egyéb volt, egy a látcsőbe csukott egérnél." A burgonyavészt rém- képnek, haszontalan félelemnek jelentette ki. Orvoslásul a burgonya- szüretnek idejében való megtartását ajánlotta. Ilyen komolytalanul írt V — 1, amikor Török János, már 1846-ban azt írta,^ liogy ez évben tán egész országban nincs egész- séges burgonya ! És egy másik gazda, Vályi, a „Magyar Gazda" 1847. évi VII. évf. 1. felében a haszontalan félelmet okozó rém- képről azt írta, hogy 1846-ban, „mindjárt a betakarítás után hal- latszott a jajszó!" A betegség okát nem ismerte. Védekezésül az ép magról való szaporítást, a vetőburgonya megválogatását és a burgonyaszárak lehomlítását ajánlotta. Simon Vince tanár is (1847.) a magról való szaporítást ajánlotta. Cikkének címe: „Ha akarod tenn javadat, magról szerezd burgonyádat." Leírta a mag- ról való szaporítás módját. Kénytelen azonban bevallani, hogy a magról szaporított burgonya sem ment egészen a „ vészfoltoktól" , a rothadástól. Szükséges, hogy a mag is egészséges burgonya gumóból lett növényről származzon. Hazánkban 1846-ban jelent- kezett a burgonyavész. Vidliczkay 1847-ben a burgonyavész okát a mostoha kedvezőtlen időjárásban kereste. 22 MOESZ G. A burgonyavész terjedése végül is komoly elhatározásra kész- tette a m. kir. Helytartó Tanácsot, amelynek felszólítására T o g n i o Lajos, a pesti egyetem orvostanára, 1846- ban Szepes megyébe utazott, hogy az ott járványosán megjelent burgonyabetegséget megvizsgálja. A helyszínén és a laboratóriumban végzett tanulmá- nyai alapján írta meg „A Magyarhonban mostanában uralkodó burgonyabetegség" című jeles tanulmányát, még pedig olyan lelki- ismeretes alapossággal, amely bármely mykológusuak is díszére vált volna.* Kérdés, a burgonyának melyik betegségéről lehet itt szó? Gondolhatnánk a burgonyavészre is, annál is inkább, mert ez a betegség abban az időben valóban járványos volt. ^Tognio maga is írta, hogy a szepesi burgonyabetegség azonos azzal a betegséggel, amelyik 1843-ban Észak-Amerikában és 1845-töl kezdve Európá- ban járványosán uralkodott; más helyen azt írta, hogy e betegség okozójául egyesek a Botrytis infestans gombát tekintik, amiben azonban kételkedett, annál is inkább, mert ezt az állítást már meg is cáfolták. Később azonban mégis csak azoknak lett igazuk, akik a burgonyavész okozójának a Botrytis infestanst {= Phytoph- thora inf.) mondották. Toguio idejében azonban a burgonyavész keletkezésének kérdése még tisztázatlan volt és innen magyaráz- ható munkájának több homályos pontja. Mikor Lőcsére megérke- zett, akkor a burgonya lombját már elpusztult állapotban találta, ezért tehát nem is volt módjában a Phytophthorát a levelekben megtalálni. Tognio azzal is érvelt a Phytophthora ellen, hogy „a foltos gumókon, ha száraz helyen kitétetnek a szabad légnek, akár meddig is, semmi élősdi növények nem támadnak". Ez hihető is, de kérdés, vájjon uyirkos helyen nem ütött-e volna ki a Phy- tophthora a burgonyagumón ? Tognio a szepesi burgonyabetegséget határozottan megkülön- böztette az ű. n. „nedves rothadás "-tói és a „száraz rothadás '"-tói. Abból a körülményből, hogy Tognio hangsúlyozottan többször is említette, hogy a beteg gumóban a rothadásnak előrehaladottabb fokán is a keményítőszemcsék teljesen sértetlenek maradtak, míg a sejtfalak a betegség 2-ik szakában, amikor a gumó állománya részint „lágy péppé, részint sűrű genny forma folyadékká változott", barna rongyokká foszladoztak, azt következtethetjük, hogy a Tognio vizsgálta betegség baktériumoktól okozott rothadásos betegség volt, amely betegség a burgonyavésszel egyidőben jelent meg Európában. Baktériumokról Toguio nem szólhatott, mert a beteg burgonya baktériumait csak jóval később fedezték fel. Azt azonban már tudta, hogy a rothadásba jutott gumóba a mikroszkopikus gom- báknak egész serege szokta magát befészkelni. Ezeket nem is tar- totta a betegség okozóinak, csak kísérőinek. 1 T o gni 0 L a j 0 s : „A MagyarhouLan mostanában uralkodó bur- gonyabetegség." Pest, 1847. Rapaics Raym. : „Egy régi magyar növényorvosi monographia." Gazdasági Lapok. 1914 márc. 15. A ITÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 23 Igen érdekes az a fejezet, amelyben a burgonya betegségé- nek „gerjesztő okai"-r(51 elmélkedik. Sorra bírálta itt az ismert feltevéseket s azokat mind elvetette. Semmi biztos okát nem ismer- vén, őszintén kijelentette, hogy „sokkal helyesebb tudatlanságunkat a baj forrására nézve nyilván beismerni és becsületesen megvallani, mint meséket költeni". „Úgy látszik — írta továbbá — mintha a természet törvényszerüleg titkolná el a nagy járványok okait, melyek által az életmüves testek bizonyos fajainak periodikus rom- lásán törekszik, mely kétségkívül szükséges a természeti lények közötti súlyegyen fenntartására." Tognio idejében még senki sem sejtette, hogy a közeljövőben Pasteur és Koch nagy jelentőségű felfedezései a járványok misztikus természetét is érthetővé fog- ják tenni. Tognio munkájának nagy érdeme, hogy igen hasznos taná- csokat adott a gazdaközönségnek. Ezek a tanácsok még ma is helyesek: 1. „a jövő évben, főleg szegény por népünk leginkább vörös burgonyát termesszen". Ennek a tanácsnak alapja az a meg- figyelés, hogy a vörös burgonyának vastag a héja és ezért nehe- zebben fertőződik meg. 2. „A jövő termesztés végett jó gumókat szerezzünk." 3. „A jövő évi burgonyatermesztésre olly föld válasz-- tassék, melyen az utolsó és utolsóelőtti évben burgonya nem termett s mellynek vagy éppen semmi, vagy csak kevés trágyára van szüksége. A föld legyen könnyű, kissé homokos, szárazabb és kissé lejtős." 4. Juh- és lótrágya helyett régibb ökörtrágyát kell használni. 5. Ajánlatos a talajba alkaliákat tenni : sziksót, fahamut, vagy sziki növények hamuját. Fel is sorolta a nálunk gyakoribb sziki növényeket. 6. Feldarabolt gumót nem szabad ültetni. 7. A gu- mókat egymástól nagyobb távolságra kell elültetni. 8. A magról való termesztés céltalan. A már megbetegedett, de még el nem rothadt gumó meg- mentése érdekében ajánlotta, hogy a gumókat szellős helyen rakják el, mert a rothadást meg lehet akasztani, ha a burgonyát ki tudjuk szárítani. Tognio vizsgálatainak eredményeiről Török Jáno s-uak már 1846-ban volt tudomása és azokat Kolozsvárott, a „Természetbarát" 1846. évi kötetében ismertette is. Ismertetését ezekkel a szavakkal fejezte be: „Legyen Tognionak ezért hála és dicsőség!" A dinnye betegségei. Vörös József 1839-ben a sárgadinnye termesztéséről írván (Gazdasági Tudósítások VI. 60.), a dinnyének 14-féle ellenségét sorolta fel. Ezek elseje a ragya és utolsója a tolvaj. Közbül esik a hőség, a zápor, az egér, a hangya, az eb stb. A ragya ellen semmit sem lehet tenni, mert az a napsütésben leeső esőtől szár- mazik. A dinnye gombaokozta betegségei csak néhány évtized előtt lettek ismeretessé. 24 MOKSZ G. A szölö betegségei. Nagyváthy János 1791-ben a „szőlők nyavalyájiról" írván, csak az időjárás- és az állatok-okozta bajokról szólt. Gorabaokozta betegségről elsőízben Bugát Pál tett említést, még pedig 1853-ban Magyar Tudományos Akadémia ülésén, amikor is mikroszkóp segítségével bemutatta a szőlő oi(ÍMí;;i-betegségét. ^ Az Oiditim Tuckeri-i „szol vész "-nek nevezte. Azt jósolta, hogy „e baj nálunk még sem lesz olly iszonyatos, mint a mikép mai nap álta- lánosan gondoltatik". Ugyanerről a betegségről írt egy névtelen szerző a SzóXőszeti és Borászati Közieményeli I. évfolyamában, 1857-ben. Miután röviden ismertette e betegség történetét, áttér az orvoslás módjaira. Három eljárást közöl: 1. A penészfoltot le kell törülni. Ez az eljárás sikeres, de költséges. 2. Ismerteti Vulkán Ferenc orvos eljárását, melyet az akkori hatóságok is pártoltak. Ez az eljárás abban állott, hogy a szőlő beteg részeit az asztalosenyv oldatával kell áztatni. 3. Az angol eljárás, melyet a franciák is a legsikeresebbnek találtak : a kén virág-porral való behintés. A névtelen szerző a beteg- ség leküzdése érdekében sürgeti „a rendőri eljárásnak és általános községi intézkedéseknek életbe léptetését". A betegség okozója az Oidium Tucheri, egy élősködő növény, melyet „szőlökosz"-nak is nevez. Divald Kornél úr szívessége folytán alkalmam nyílt, iiogy egy hivatalos, németnyelvű rendeletet lássak, mely dr. Vulkán Ferenc eppaui (Tirol) orvos eljárását ismerteti. Ezt a rendeletet a kassai kereskedelmi és iparkamara elnöke adta ki 1855 július 4-én. Kéri a hatóságot, hogy ezt az eljárást sürgősen közöljék a szőlőbirtokosokkal, hogy azok a betegség megjelenésekor az eljárást azonnal foganatosítsák és az eredményről október hó közepéig értesítsék a kamarát. A rendelet részletesen ismerteti dr. V u 1 k a n F e r e n c el- járását és annak sikeres eredményét. A szer, amelyet Vulkán használt, közönséges asztalosenyv, melyből 2 ''2 fontot kell 40 pint vízben feloldani. A beteg szőlőt be kell mártani ebbe a folvadékba. A kedvező eredmény már 48 óra múlva jelentkezik : a beteg bogyók fényes zöldszínüek lesznek. Ebből a rendeletből tudjuk meg azt is, hogy dr. Vulkán eljárásának alapja az a gondolat, hogy növényi élősködők állati anyagokon meg nem élnek. Gyümölcsfélék betegségei. Lippay János, Nagyváthy János, Fejér Elek, Kún Tamás és a „Növények betegségei" című munka ismeretlen 1 Bugát Pál: A szölökórról. Magyar Tudományos Akadémia. Érte- sítő. I8Ö0. 255. old. és Uj Magyar Múzeum 1853. III. évf., II. köt. 406. A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIKOL 25 szerzője a fák betegségei sorában a gombaokozta bajokról nem emlékeztek meg. Egyedül Kovát s Antal „Utasítás a Fák Beteg- ségeiről" című munkájában (1809.) akadmik három olyan gomba- okozta betegségre, melyet a szerző fás növényről említ. Ezek a következők : a sóskacserje rozsdája, amelyről már szólottunk ; a lisrit- harmat és a háhasdlm. A lisztharmatot K o v á t s lisztesség-nek nevezi (Albigo, Mehlthau). Szerinte a lisztességet különböző okok hozzák létre, nevezetesen: a gubacsiegyek (Kováts könyvében: „buga- legyek", Cynips) bőrük vedlésével; tetük és bogarak petéik leraká- sával és végül különböző színű penészek, mely utóbbiak a gombákhoz tartoznak. A lisztesség ellen való védekezési eljárást Kováts a következő szavakkal írja le: „Akár melyiktől legyen a fejérség, le kell takarítani, mosni, vizes posztóval ledörgölni azt, seperd le jól tollúval, öntözd is meg". Most már tudjuk, hogy a lisztharmatot az Erysibaceae-családba tartozó gombák okozzák, melyeknek kétféle szaporító sejtjeik vannak: oidium-konidiumok és ascospórák. Előb- bieknek mérhetetlen nagy száma teszi a levelek felületét lisztessé. Az állati szervezetek levedlett bőreit és lerakott petéit nem sorozzuk a lisztharmat-betegségek sorába. A -lisztharmat ellen kénporozással szoktunk sikeresen védekezni. A bábassilvát „birtoka" néven említi. Kováts szerint oka a rossz párosodás. „Nints mag s lélek benne, tsak úgy nő, mint az üszög. A birtokát eszik a gyermekek, nyalánk asszonyok." Ennyi az egész, amit a bábaszilváról mond. Zsarolányi Márton Ferenc 1841-ben pedig azt íi-ta a gabonaüszögröl és anyarozsról szóló cikkében, hogy a „bábaszilva" ugyanaz a szilva- fán, mint a mi a kemény üszög a búzán és az anyarozs a rozs- kalászon. Okozójának a férgek furdalását mondotta, melynek foly- tán „A nedvesség hibásan ömlik ki". Most már tudjuk, hogy a szilva gyümölcsének ezt a feltűnő eltorzulását a Taphria priini gomba okozza. Látjuk ezekből az adatokból, hogy a régi gazdatársadalmat általában kevés gombabetegség foglalkoztatta. Az érdeklődés közép- pontjában az üszög állott, különösen az 1838 — 1846. években; 1846-ban a figyelem a burgonya betegségeire irányult. Láthatjuk azonban azt is, hogy a gombaokozta betegségek lényegét általában nem ismerték. Vájjon mi lehetett az oka annak, hogy annyi naivság és tudománytalanság harapódzott el abban a korszakban, amelyet az irodalomtörténet reformkornak és a magyar romanticismus korá- nak nevez? A magyar nemzet önállósága ebben az időben nem volt élő valóság. A bécsi elnyomási törekvések ellen az országgyűlésen és az irodalomban nehéz harcok folytak. A tudományok terén is élénk munka indult meg ; de sajnos, tudósainknak óriási nehézségekkel kellett küzdeniök. Nem volt elegendő főiskolánk ; a meglevők nem 26 MOESZ G. voltak jól felszerelve; a közönség nem volt fogékony a tudomány kérdései és eredményei iránt. A tudósok németül és latinul taní- tottak és nagyrészt úgy is írtak. Tudományuk idegen maradt a magyarság szemében. Egyetlen egyetemünkön, a budain, melyet később Pestre helyeztek át, a mezőgazdaságtant 1800 körül Mitterpach.er Lajos (1734 — 1814.) jezsuitaatya tanította. Rumy előbb idézett müvéből tájékozódást nyerhetünk arról, hogy mi képen gondolkozott ez az érdemes tudós egyetemi tanár az üszögről. Mitterpaeher szerint az üszög akkor keletkezik, ha az elvetett mag a föld üre- gecskéibe kerül s ott rothadásnak indul. Ezért ajánlotta, hogy az elvetett magot nehéz hengerrel a földbe nyomják. Ennél is külö- nösebb Mitterpache r-nek az az állítása, hogy a pöfeteggomba porával behintett búzaszemből üszögös búza lesz. Rumy ezt nem hitte el. Mitterpaeher rendtársa, Pankl Máté (1740 — 1798.) ugyanebben az időben a pozsonyi akadémián tanította a mező- gazdaságtant. Jelentős munkája: „Compendium oeconomiae ruralis" négy kiadást ért meg 1790 — 1810. években. Ez a mü a növények gombaokozta betegségeire vonatkozólag újabb gondolatokat nem tartalmaz. A szerző Mitterpachert követte, akinek munkájából majdnem szóról szóra vett át terjedelmesebb szövegrészeket is. Hogy ennek a két latinul író szerzőnek milyen hatása volt a magyar gazdaság fejlődésében, azt kutassák azok, akik a gazda- sági tudományok egész területének történetével foglalkoznak. Annyi bizonyos, hogy Nagyváthy János „A szorgalmatos Mezei Gazda" című munkájának bevezetésében nagyon dicsérte Mitter- pachert. Előadásait „szájjából gyönyörűséggel hallgatta". Bevallotta, hogy „kiváltképen nagy haszonnal élt Tekintetes Tisztelendő Mitterpaeher Lajos uramnak a Mezei gazdaság megbetsülhetetlen Királyi Tanítójának mind kinyomtatott könyvével, mind a közön- séges Tanítások alkalmatosságával tett Jegyzéseivel". 65 év múlva azonban Ploetz Adolf, aki a „Magyar Gazda" 1842. évfolyamának 1. felében „Gazdasági irodalmunk jelesbjei" című igen becses, rövid biográfiákat közölt, Mitter- paeher és Pankl müveiről hűvösebben nyilatkozott. M i 1 1 e r- pacher-röl ezt írta: „gazdasági munkáinak érdeme mindössze is csak a szorgalmatos compilatio s bizonyos, hogy Mitterpaeher és Pankl munkáikban több diák-nyelv- csín, mint gyakorlati nézet van". Mitterpaeher és Pankl idejében az ország egyetlen gazdasági főiskoláján, a keszthelyi Georgiconban, a kitűnő tehet- ségű és sokoldalú kisszántói Pethe Ferenc tanította a mezőgazdaságtant, akinek az üszögről való vélekedéséről már megemlékeztem. Nyughatatlan természete miatt két évnél tovább nem tudott Keszthelyen maradni. A mezőgazdasággal azonban elméletileg és gyakorlatilag is tovább foglalkozott. Utódai közül Rumy volt a legkiválóbb. Rumy az ö előadásait jegyzetbe is A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 27 foglalta. Ezt kell sejtenünk Zsarolányi Márton Ferenc- nek a kalász-szipolyokról írt cikkének ama soraiból, melyben utal Rumy kéziratának 370. §-ára, amelyik az üszög származásáról szól. Rumy itt a következőképen nyilatkozott: az üszög szárma- zása ezideig nagyon bizonytalan és valószínűleg több okból ered ; „úgy látszik azonban, Hogy leginkább a megfertőztetett és a ned- vességtől megrontott mag, részint a búza megtermésére alkalmat- lan, a nagyon nedves, az éretlen trágyával trágyázott föld, részint a bvlza virágzáskori hideg esők és ködök okozzák azt". Ezeken kívül felsorolt más okokat is, úgy mint : az ezidei magot, a satnya magot; a szántóföld gödröcskéibe került magokból kikelt penészedő és rothadó csírát; a késői vetést; az éretlen magot. A „közön- séges földmívelők" — Rumy szerint — még a következő okokban hisznek : mély szántás ; lágy boronálás ; „ sokan még bizonyos napo- kon is kívánnak vetni az üszög eltávoztatására". Ehhez az utolsó ponthoz Rumy hozzáfűzte, hogy „Boldogok az együgyűek!" Hogy Rumynak már volt tudomása a külföldi mykológusok kutatásairól is, azt már hangsúlyoztam. Hogy ezt a Georgiconban tanította is, arról Zsarolányi Márton Ferenc cikkéből értesülünk, ahonnan idézem R u m y kéziratának következő sorait : „A legújabb írók szerint az üszög gombafaj, de nem merik hatá- rozottan kimondani, ők-e mint gombák okai a betegségnek, vagy pedig a betegség által hozatnak létre. Bauer Ferenc angol gazda azt állítja, hogy ő be is ótotta ez üszögöt a búzába s az meg- fogamzott." A gróf Festetics György alapította nagyszerű mező- gazdasági főiskola a szabadságharc első évében megszűnt. Az a mezőgazdasági és ipariskola pedig, melyet T e s s e d i k Sámuel ev. lelkész, a tudományosan képzett gazda fanatikus hittel, bámulatos tetterővel és nagy áldozatkészséggel Magyarország gazda- ságának és iparának fejlesztése érdekében. Szarvason, 1779-beu alapított, nagyszerű sikerei ellenére is, a kortársak közönyössége, sőt rosszakarata miatt, 17 évi működés után megszűnt. Ez volt Magyarország első mezőgazdasági és ipari iskolája. Tessedik-nek sok keserves csalódása után megvolt az az elégtétele, hogy gróf Festetics György, akkor, amikor 1 7 9 7-ben a keszthelyi Georgicont alapította, sokszor fordult hozzá tanácsért. Jól sejtette tehát Tessedik, hogy az a mag, melyet oly örömmel és sok remény- nyel vetett el, életre fog kelni. „Ez a mag — írta Tessedik — egy neki kedvezőtlen éghajlatból, kedvezőbb éghajlatra átültetve, talán ép olyan jól fog kikelni és nemesebb növényt kifejleszteni, mint az a rajnai szőlővessző, mely Németországban ugyan ecetes bort terem, de a Jóreménység fokán nektárt érlel." Az alföldi klíma nem kedvezett Tessedik intézetének, de a dunántúli klíma új életre keltette a Georgicon alakjában. Aki elolvasta Tessedik munkáit és azokból megismerte okos, messzire látó terveit, az nem niondhat mást, mint azt, hogy örök kár, hogy a szarvasi intézet nem marad- hatott fenn. Tessedik tipusa azoknak a magyar tehetségeknek, akik 28 MOESZ G. szerencsésebb viszonyok közt messze földre kiható áldásos tevékeny- séget tudtak volna kifejteni, míg így a sivár, közömbös társadalom- mal folytatott harcban megörlödtek. A botanikai tudományokban a vezető szerepet a pesti egye- tem nyerte el. Különösen Sadler József egyetemi tanárról kell megemlékeznem, mert ö már teljesen átvette a külföldi mykológu- sok kutatásainak eredményeit. Tevékenysége ugyan első sorban a virágos növények mezején volt elsőrangú, de el kell ismernünk, hogy a mikroszkopikus növényeket sem hanyagolta el. iparkodott a tudomány színvonalán maradni. Ennek igazolásául felemlítem, hogy a „Magyar Plánták Szárított Gyűjteményé "-be már néhány élősködő gombát is felvett és az ezen gyűjteményéhez írott „ Ma- gyarázat "-ában részletes felvilágosítást nyújtott az üszög természe- téről is (1824.). Ezek a magyarázatok korának tudását tükröztetik vissza. Sadler elfogadta F r i e s E 1 i a s-nak, a világhírű mykoló- gusnak — akit barátjának mondott (VIII. köt. 13. old.) — állás- pontját. Ugyanezen „Magyarázat "-ok V. kötetének 13-ik oldalán iegyzet alakjában megokolta, hogy miért adja ki a „Plánták Szárított Gyűjteményében" a virágtalan növényeket is; mert: a kryptogam „növevényeknek az esméretére a gazdáskodónak elkerülhetetlen szüksége vagyon", főként azért, „mivel őket, mint a növevények betegségeinek szűleményjeit úgy kell tekinteni, mint persenéseket ; már pedig a növevények betegségeinek és ezek szüleményjeinek tsak ugyan illetni kell minden mezei gazdát." ígérte, hogy a gazdáknak magyar nyelven időszakonként „ Vezérlés "-t fog kiadni a „lopvanősző növevényeknek" a megvizsgálására vonatkozólag. Bár megtette volna! Akkor nem tévelyegtek volna gazdáink oly soká olyan útvesztőkön, amelyeken útmutatás nélkül nem tudtak eligazodni. Sadler tanártársának, Tognio L aj o s-nak a növénypatho- lógia terén szerzett érdemeiről a burgonyabetegségek során már szóltam. A XVIII. század végén és a XIX. század elején lelkes magyar tudós gazdák megpróbálkoztak magyarnyelvű gazdasági folyóii'atok szerkesztésével és kiadásával is, de sajnos, ezeket a közönség nem pártolta eléggé. A német mezőgazdasági munkáknak nagyobb ke- letjük volt. A növényvédelem országos szervezéséről szó sem esett. Gróf Szapáry József értekezvén „ A mezőgazda képeztetéséről " (Gazdasági Tudósítások, 1840, IV, XII, 71—89. oldal), felsorolta a tudományoknak egész sorát: növénytant, természettant, állattant, műtant (technológia), számtant, mértant, a gazdasági építés tudo- mányát és jogtant, mint olyanokat, melyeket tanítani kell, de egy szóval sem említi a növényvédelmet. A szabadságharc és az utána következő gyászos korszak tel- jesen elnémította a magyar tudományt s az csak a 60-as években szólalt meg ismét. Ekkor Hazslinszky Frigyes, Kalch- A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIlíŐL 29 brenner Károly, müggenburgi Schulzer Istvánba magyar mykolőgia triumvirátusa, hatalmas lendülettel vitte előre a magyarországi mikroszkopikus gombák ismeretét, s az ö hatásuk következtében, főképen Linhart György-nek, a magyaróvári gazdasági akadémia tanárának buzgó és sikeres munkálkodása révén fejlődött a magyar növénybetegségek ismerete mai állásáig. Végére érve munkámnak, be kell vallanom, hogy az az idő- szak, amellyel dolgozatomban foglalkoztam, gazdagabb idevágó irodalmat hagyott reánk, mint amilyent vártam. Az irodalmi adatok összegyűjtése elég gondot okozott. Kedves kötelességemet teljesítem, amikor ehelyütt is köszönetemet fejezem ki dr. Mágocsy-D ietz S á u d 0 r egyet. ny. r. tanár és dr. Gombocz Endre főiskolai tanár és egyetemi m.-tanár uraknak előzékenységükért, amellyel néhány irodalmi forrásra hívták fel figyelmemet. Mindazonáltal bizonyosnak tartom, hogy gondos utánjárásom és megnevezett szak- társaim segítsége dacára is, az irodalmi kútforrások némelyike dolsrozatomból kimaradt. Hálás köszönettel fogadnék minden idevonatkozó lényege- sebb pótlást ! ^ * ' * A következő jegyzék magában foglalja a magyar ü-odalom ama müveit és cikkeit, amelyekből dolgozatom megírásához adatokat merítettem. Anonymus: A búzának és egyéb vetéseknek ellenségeik. (Min- denes Gyűjtemény. Komárom, 17ítO. IV. negyed.) Anonymus: A növények betegségeiről. (Magyar Gazda. 1843. III. 1. fele. 591—598.; 692—096.; 715—718.; 73'2— 734.; 774— 778. [téves lap- számozással: 414— 418].; III. 2. fele. 1028—1034.; 1047—1050.; 1063— 1069. i 1090—1101.) Anonymns: A szőlöbetegségről. (Szölőszeti és Borászati Közle- mények, I. folyam, Pest, 1857. 317. old.) Anonymus: Az oidium nevű szőlöbetegségre vonatkozó történelmi adatok. (Borászati Lapok, II. füzet. Pest, 1869. 25. old.). Anonymus: Az anyarozsról. (Magyar Gazda. 1843. III. 2. fele. 1335. old.) Anonymus: Az üszög való oka. (Gazdasági Tudósítások. 1888. II. 77. old.) Anonymus: Vannak-e nyomai hazánkban a burgonyabetegségnek ? (Magyar Gazda. 1843. III. 1. fele. 749. old. [téves lapszámozás : 389.]). Auerhammer J. : Értekezés az üszögről. (Ismei-tetö. 1841. 52. old.) Balásházj' János: A háztartás és mezei gazdaság. Debrecen. 1838. Két kötet. Bretschneider Gáspár: Beszélgetés a búzaüszögröl egy gazdatiszt és egy tanulni kívánó földművelő közt. (Magyar Gazda. 1841. I. 166—175.) Bretschneider Gáspár: Még valami a búzaüszögröl. (Magyar Gazda. 1843. III. 553—556.) 30 MOESZ G. Bugát Pál: A szölökórról. (M. Tud. Akadémiai Értesítő. 1853. 225. old. és Új Magyar Múzeum. 1853. III. évf., II. köt., 406. old.) Csapó Dániel: A burgonya száraz rothadása. (Magyar Gazda. ' 1844. IV. 1. 273—279. old. Deininger: A keszthelyi gazdasági iskola évkönyre. 1888. D. F. : Der Brand im Getraide, dessen ürsachen und Mittel darwider. (Siebenbürg. Quartaischrift. II. Jahrg. 2-tes Quartal. Hermannstadt, 1791. Endlicher István: Flóra Posoniensis. 1830. Eötvös Tamás: Tapasztalatok a burgonyavész körül. (Magyar Gazda. VI. 2. fele. 1846. 1427—1428. old.) Fejér (Felér) Elek: A plánták nyavalyái. Pest, 1815. 1—79. old. Németből való fordítás. F i s c h e r György: Űj mód az üszögös búzát hamar és olcsón megtisztítani. (Magyar Gazda. 1841. I. 749—751. old.) F. F. : Az üszög magában növény-e, vagy pedig csak más növények nyavalyája? (Magyar Gazda. 1844. IV. 2. fele. 251—252. old.) Gaál Dániel: Még egy szó az üszöghöz. (Magyar Gazda. 1842. II. 1. fele. 669—670. old.) Gábor Ferenc: Ellentapasztalatok. (Magyar Gazda. 1843. III. 2. fele. 1386. old.) Kanitz Ágost: Veisuch eiuer Geschichte der un^arischen Botanik. Halle, 1865. Kapitány Sándor: Gazdasági hírek Nógrádból. (Magyar Gazda, ni. 2. fele. 1843. 466. old.) Kovács Antal dr. : Utasítás a fák betegségeiről, gyógyításairól és a természet mivoltáról, munkáiról. 2-ik kiadás. Marosvásárhely, 1809. 1—158. old. Kun Tamás: Azon ártalmak, fogyatkozások és néhány betegségek, melyeknek a gyümölcsfák kitétetvék. (Magyar Gazda. 1842. II. 1. fele. 196 — 204.; 213—217. old.) Lánczi Lánczy József: Üszögoi-vosság. (Magyar Gazda. 1844. IV. 1. fele. 406. old.) Lippay János: Posoni Kert. 1664—1667. Második kiadás : 1753. Lumnitzer István: Flóra Posoniensis. Lipsiae. 1791. Mágocsy-Dietz Sándor: A szőlő öbölye és ragyája. (Magy. orv. és term. vizsg. munkálatai. XXX. vándorgyűlés. 18 9. 566 — 582.) Magyar Imre, (Ötömösi) : Észrevételek Márton József úrnak, a gabona üszögről, anyarozsról, kalászokon fellelhető szipolyokról és a zsizsik- ről .. . beadott értekezésére. (Gazdasági Tudósítások. 1842. V. 47—69. M á n d y Péter: Búza-üszögről. Gazdasági Tudósítások 1839. VII 95. old.) Márton Ferenc (Zsarolányi) : A gabonaüszögről, anyarozsról, a kalászszipolyról és zsizsikről. Gazdasági Tudósítások. 18S1. V. XVI. 90 — 114. old.) Mébely János: Búza üszög s juhrüh tárgyában. (Magyar Gazda. 1844. IV. 2. fele. 760-761.) Mitterpacher Ludovicus. Elementa rei rusticae in usum academiarum regni Hungáriáé. Budae, 1777. A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL 31 Nagyváthy János: A szorgalmatos mezei gazda. Pest. 1791. • Nagyváthy János: Magyar practicus termesztő. Pest. 1824. Oroszy Jáoos: Ismét búzaüszög. (Magyar Gazda. 1845. V. 1378 — 1379. old.) Pankl Matthaeus: Compendium oeconomiae ruralis. Budae. Editio I. 1790.; ed. Ilf. 1797.; ed. IV. 1810. Peharcz János: Búzaüszög. (Magyar Gazda. 1842. II. 1. fele. 586—590. old.) Peharcz János: Észrevétel s czáfolat az üszög ügyében. (Ma- gyar Gazda. 1841. I. 317—319. old.) Péterffy József: Különféle nézetek a burgonya száraz rotlia- dásáról. (Magyar Gazda. 1845. V. 1. fele. 647—650. old.) Pethe Ferenc: „Nemzeti Gazda" folyóirat, 1814 — 1818. A búza- üszögről : 1814. I. IX. 139. és II. XXIX. 33. P e t li e Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság. 1805 — 1814. Három kötet. I. 1805. Sopron; II. 1808-1813. Pozsony; III. 1814. Bécs. Ploetz Adolf: Gazdasági irodalmunk jelesbjei. (Magyar Gazda. 1842. II. 1. fele. 757—764. old.) Pribila Pál: Utóhang az üszögről. Magyar Gazda. 1844. IV. 2. fele. 761—762. old.) Rapaics Raymund dr. : Egy régi magyar növényorvosi mono- graphia. (Gazdasági Lapok. 1914. márc. 15.) Rumy Károly György: Populáres Lehrbuch der Oekonomie. Wien, 1808. Sadler József: Magyarázat a magyar plánták szárított gyüjte- ménj^é-hez. Pest. 1824. Sibrik Bálint: Egy eszme az üszög- és zsizsikről s felszólítás egy próbára. (Magyar Gazda. 1842. II. 1. fele.) SimonVince: Ha akarod tenn javadat, magról szerezd burgo- nyádat. (Magyar Gazda. 1847. VII. 1. fele. 093-697. old.) Simonchicb György: Zsizsik és üszög. (Magyar Gazda. 1846. VI. 1. fele. 190—192. old.) S t i e b e r Ferdinánd: A burgonya száraz rotbadásáról. (Magyar Gazda. 1843. III. 2. fele. 1268. old.) Szabó István; Még egy-két szó a búzaüszögröl. (Magyar Gazda. I. 1841. 665—668. old.) Szapáry József gróf: Észrevétel Bretschneider úr véleményére az üszög elleni szerekről. (Magyar Gazda. 1841. I. 281. old.) Szapáry József gróf: A mezőgazda képeztetéséröl. (Gazdasági Tudósítások. 1840. IV., XII. 71—89. old.) Taschler Ferenc: Adalék a gabonaüszög természete bővebb megvizsgálásához. (Magyar Gazda. 1844. IV. 2. fele. 805—807. old.) Tessedik Sámuel: An das ungarische Publicum. Detaillirte Erklárung der Ursachen des Entsteheus und EinscUafens des ersten praktisch- oekonomischen Institutes zu Szarvas. 1798. - TognioLajos:A Magyarhonban mostanában uralkodó burgonya- betegség. Pest, 1847. 32 MOESZ G.: A NÖVÉNYEK GOMBAOKOZTA BETEGSÉGEIRŐL Török János: Sürgős figyelmeztetés a burgonyabetegségre nézve. (Természetbarát, Kolozsvárott. 1846. I. 328—3.31. old.) V á 1 y i : Burgonyavész. (Magyar Grazda. 1847. VII. I. fele. .561—564. old.) Vidliczkay: Burgonyavész. (Magyar Gazda. 1847. VII. 1. fele. 810-812. old.) Vogt József: A gabonaüszögröl és rozsdáról, mint növénynyava- lyáról. (Gazdasági Tudósítások. 1840. XI. 34. old.) Vörös József: Sárgadinnye-termelés. (Gazdasági Tudósítások. 1889. VI. 60. old.) V — 1: A burgonya" jókor kiásandó. (Magyar Gazda. 1>47. VII. 1. fele. 427—428. old.) ^ (A uöv. szakosztály 1923. évi január hó 10-éu tartott üléséből.) Varga Ferenc: A Succisella- és Succisa-génusz összehasonlító szövettani vizsgálata és egybevetése a rokon-génuszokkal. (10 eredeti rajzzal.) Az 1623-ban Bauhinus által felállított Succísa génuszt B e c k 1899-ben megjelent „Flóra von Niederoesterreich" című mun- kájában két génuszra, a Succisella és, Succísa génuszra különítette el. Minthogy ezen elkülönítés tisztán külső morphologiai alapon történt, vizsgálataimmal a különválasztást szövettani adatokkal óhaj- tom megindokolni. Vizsgálataim eredményét, amennyire az lehetséges volt, egybevetettem Schweitzer (Dipsacus) és.Fodor (Cepha- laria) dolgozatával. Az eredményeket röviden a következőkben fog- lalhatom össze. 1. A gyökér. A Succisá-k elsődleges szövetekből álló, diarch gyökerében a faelemeket több bélsejt választja el egymástői, mint a Succisella gyökerében. Az elsődleges bélszövet még gyarapodik később, amikor a másodlagos szövetek kialakulnak, mert az össze- függő fatesten belül mindig terjedelmes belet találunk. A diarchság a másodlagos szövetekből álló gyökéren mindkét génusznál majdnem teljesen eltűnik, legfeljebb a Succisella gyökerében találunk a fa kerületén az elsődleges bélsugaraknak megfelelően egy kis bemélye- dést. A kéreg szerkezete mindkét génusznál megegyező. Feltűnő, hogy a Succisella gyökerében csak kevés keményítő fordul elő, bár különböző korú és különböző időben gyűjtött anyagot vizsgáltam, míg a Succisa gyökerének kérge, háncsa és bele tömve volt vele. Az utóbbi kérgében állandóan megtaláUiatók a calciumoxalat csillagok. A két génusz az exodermis előfordulásával és annak kelet- kezési helyével megegye'zést mutat a Cephalariák-kal, míg a Dipsa- atsoJi-tól az exodermis keletkezésének helyét illetőleg elüt, mert ott mélyebb eredetű, nem hypodermális. A gyökér többi része mind a négy génuszban nagyjából megegyező. VARGA F. : A SUCCISELLA- ES SUCCISA-GENUSZ 33 2, A szár. A földfeletti szár szerkezete mindkét génuszban megegyezik, de a Succisa szárán sűrűbben fordulnak elő, úgy a fedő-, mint a mirigyszörök és cutieulája is vastagabb. A Succisellá- nak indája van, ami a földfeletti szár és a rhizoma anatómiai tulajdonságait egyesíti magában, a mechanikai elemek kialakulását illetőleg átmenetet képezve a kétféle szár között. A Succisa ortho- trop rhizomájának szerkezete megegyezik főbb vonásokban a Bipsa- <^us rhizomájával. (1. ábra.) A szár anatómiai tulajdonságait egybevetve a Cephalana és Dipsacus génuszok szárával, megegyezést találunk a levegőnyílások szerkezetét, a fedöszöröket, a hypoderma előfordulását, az egysoros pericyklust, a lágy háncsot és az össze- függő fatestet illetőleg. Elüt mindkét vizsgált génusz szára a Dipsacus szárától az emergentiák hiányával, úgy ettől, mint a Cepha- lariá-tól a sclerenchymati- cus hypoderma kialakulásá- val, amely a Bii^saciis-han és Cephalaria-haxí collen- chymaticus sejtekből áll ; a száron bordák nincsenek, a bélüreg, továbbá a peri- cyklus váladéktartó sejtjei hiányzanak. 3. A lomblevél. Mind- két génusz lomblevele dor- siventralis szerkezetű, a Succisá-néX két sejtrétegü pallisáddal és erősebben fejlett szilárdító részekkel; egyébként teljesen meg- egyeznek egymással. A levegőnyílások szerkezete mind a négy rokon génuszban megegyező, Crucifera tipusú. A cuticula és a szőrözet kialakulása csak a Dipsacus-tól elütő. A kétsejtrétegű pallisád, amely a Succisa levelé- ben található, megvan a Dipsacus génusz tagjainál is, a CepTiálariá-k közül pedig csak a C. alpiná-h&n mutatta ki Fodor. A levél nyaláb- jainak elágazása, végződése mind a négy génuszban megegyező, valamint a főeret kísérő és a nyélben meglevő hypoderma is közös jellemző vonás, míg azonban a hypoderma a Jüipsacus-okwél és Cephalariak-ná\ collen chymaticus vastagodású sejtekből áll, addig a vizsgált génuszoknál azt egyenletesen vastagodott falú sejtek alkotják. A levélhüvelyben levő, ívszerű nyaláb-összeköttetések, nyaláb-áthidalások jellemzők a Dipsaciis-géimszra. is. Botanikai Közlemények. 1—6. füzet. 3 't-*;- 1. ábra. Succisa pratensis rhizoma középhen- ger Jcm. — e. = endodermis, h. = hánca, c. = cambiumgyűrü, f. e. = fás elemek, n. f. e. = nem fásodott elemek a farészben, b. = bél, ccdc. ox. dr. = calciumoxalat csillag. 34 VARGA F. 4. A gallér. A fejecske- virágzatot kívülről körülvevő gallér- (involucrum-) levelei mindkét génuszban lágyállományúak, ellentétben a Dipsacn s-f &iok merev gallérleveleivel. Míg a Surcisella kicsiny gallérlevelei fokozatosan mennek át a vacok pelyvapikkely leveleibe^ addig a Succisa gallérlevelei nagyobbak, három körben helyezkednek el, cuticulájuk vastagabb, szörözetük sűrűbb, a levegőnyílások nagyobb számban fordulnak elő rajtuk és sokkal közelebb állanak belső szerkezetüket, de külsejüket illetőleg is a lomblevelekhez, mint a Snccisélla gallérlevelei. 5. A murvák. A vacok murvalevelei (pelyvapikkelyei) meg- egyeznek szerkezetüket illetőleg mindkét génuszban. A rajtuk levő fedő- és mirigyszőrök, továbbá levegőnyílások szerkezete nemcsak egymás közt megegyező, hanem a Cephalariá-Yal is. A pelyva- pikkelyek mesophylluma, szemben a Dipsacus- és Ce^j/iö^ana-fajok murváinak túlnyomólag sclerenehyma- ticus vastagodású meso- phyllumával, csak az edény- nyalábok és az epidermisek között levő részében áll megvastagodott falú sejtek- ből. Mindkét génusz pelyva- pikkelyéből hiányzik a Ce- phálariáJc-T3i jellemző hypo- dermalis kristálytartó pa- renchyma. 6. A csésze. A két 2. ábra. A Succisella inflexa csészéjében lefutó génusz csészéjének szöveti edénynyalábok ; cs. ny. = a csésze nyalábja, szerkezetét összehasonlítva, p. ny. = pártába menő nyaláb, h. ny. = a f^j^^ ^ nyalábok lefutásá- bibeszál nyalabia. , j. i 'i i li.' ' i j. •' '' ban találunk eltéréseket, amit már sejteni lehet a külső alakból is. A Succísdla csészéjében (2, ábra) a tetrameriának megfelelően, négy nyalábot találunk, amelyek a csésze párkányán egymással egybeolvadva összefüggő kört alkotnak, amelyből nem indul ki oldalág. A Succisa tetramer- csészéjében szintén négy nyaláb található (3 — 5. ábra), amelyek szintén egy körbe olvadnak egybe a csésze szélén, de az így kelet- kezett gyűrűből oldalágak indulnak ki a csésze fogaiba. Elég gyakran elő szokott fordulni, hogy a csésze fogainak száma az utóbbi génusznál eggyel szaporodik, tehát pentamer lesz, akkor a nyalábok száma is öt lesz, ami úgy jön létre, hogy a pártába menő nyalábok közül egyik egy ágat bocsát a csészébe. Összevetve az eredményeket a Cephcdariák-on tapasztaltakkal, a nyalábok száma a tetrameria esetén megegyező. Különbség van a két génusz és a Cephálaria között a csésze epidermise és meso- phylluma sejtjeinek alakjában, méreteiben, továbbá a külső alakban és állományban. A SXTCCISELLA- ES SüCCISA-GENUSZ 35 7. A párta. A SucciseUa és Succisa pártájának szerkezete megegyezik. Különbség van azonban a pártakarélyoknak és annak megfelelően a párta edénynyalábjainak számában, amennyiben a pentamer csészével bíró Succisa virágján a párta is pentamer és ennek megfelelően nem négy, hanem öt nyalábot találunk benne, amelyek közül az ötödik a porzóba menő nyalábnak egyik ága. A Cejíhalariálc-iól eltér a két génusz pártája a papillák, fedő- és mirígyszőrök, továbbá a levegőnyílások előfordulási belyét illetőleg. 3 — 5. ábra. Succisa pratensis csészéjének edénynyaláb-rendszere ; cs. ny. = a csésze nyalábja, p. ny. = a pártába menő nyaláb, h. ny. =^ a bibeszálba menő nyaláb, k. ny. ^= a párta és a csésze közös nyalábja, k, ny, = csésze és párta közös nyalábja. A sziromkorélyokba menő ágak pontozott vonallal vannak jelölve. 8. A porzók. A porzók köre úgy anatómiai, mint külső alaktani tulajdonságában megegyező mind a három génuszban. 9. A termo. A két vizsgált génusz egymással megegyező szerkezetű termököre eltérést mutat a Cephalariák termőjétől, ameny- nyiben a bibe papillás, a bibeszál epidermisének külső sejtfala leneseszerűen kidomborodik és hiányzik a magház epidermise alatti kristálytartó-réteg mindkét génuszból. 3* 36 VARGA F. 10. A termés. A Dipsacaceák termésén a magház fala redukálódott úgy, hogy az ebből fejlődött pericarpium a magnak nem nyújt elegendő védelmet. Ennek a feladatát egy járulékos szerv, a gallérjca (involucelltcm régebl^en calix exteriőr, Jcülső csésze, Aussenhélch) vette át, amely termésburolcká fejlődik. A Succisa-génuszt B e c k (207.), mint már sző volt róla, a külső morphologiai különbségek alapján választotta szét két génuszra, amiben fontos szerepe volt a két génusz termésének, illetve azok elütő, külső alakbeli tulajdonságának. Ez indított arra, hogy a terméssel helyesebben annak involucellumával, amitől annak külső alaki tulajdonsága függ, részletesebben foglalkozzam. A Succisa iuvolucellumának szövettani vizsgálatával Cacace (6.) foglalkozott a Dipsacaceae felosztásával kapcsolatban meglehetősen felületes és hibás rajzok közlésével. Később mindkét génusz már kissé részle- tesebb, de még mindig nem teljesen kimerítő, sőt hiányos vizsgálatát közli Fischer (13.), aki azzal, amint mondja, a Dipsacaceae ter- mészetes rendszerének pontosabb megállapításához akart hozzájárulni. 1. SucciseUa inflera. a) Az érett termés hurJca. Az átlagosan 5 mm. hosszú, korsóalakú termésen egy alsó kidomborodó hasi és egy felső, nyaki részletet külön- böztethetünk meg. Az involucellum 6. ábra. SucciseUa inflexa. Idős egész hosszában nyolcbordájú, ame- involucellum bordájának k. m.-e ; lyek majdnem egyforma nagyságúak, ep. = külső epidermis, /•.»•.= fekvő- amint azt Fi s ch e r (13.) is meg- sejtek rétege, ny. h. = nyaláb- • • ^^ ^^^^^ ^ ^ ^^- ^^^^^^ ^égy- nuvely, e. mi. = edenynyalab, <{ ='•'„ . ^ ■ -, ^-i ^ r, b. p. = bordaparenchyma, p. = karelyu, kis koronába mennek at. nyalábhüvelyen oelül levő paren- A nyolc borda között nyolc egyenlő chyma, l. j. = lysigen járat, módon kialakult barázdát találunk. b. ep = belső epidesmis, k = ^ ^^^^^^ közege tájáról készített cuticula, c. dr. = calcmmoxalat , , , , • i ni i ggillj^g keresztmetszeten az involucellumban a szövetek következő elrendezésűek (6. ábra). A bordák csúcsán gyakran lekopott epidermis (ep.) egy kissé a hossz irányában megnyúlt sejtekből áll, amelyek- nek külső falai kissé kidomborodnak. Míg ezek mérsékelten megvastagodtak, addig a felületi nézetben csak nagyon gyengén huUámos, radiális falak s a belső tangentiális falak vékonyak. A külső tangentiális falakat nagyon vékony cuticula-réteg vonja be, amelyen csak nagyon gyengén, vagy egyáltalában nem lehet a leveleknél látott csíkoltságot észrevenni. Amint az epidermis a barázda felé közeledik, a cuticula mind vastagaljb és vastagabb lesz. A barázdában a cuticulán (k) ráncokat lehet látni és oly vastag, hogy majdnem teljesen elnyomja az epidermis-sejtek bel- A SUCCISELLA- ÉS SUCCISA-GÉNXJSZ 37 világát. A levegőnyílások az epidermis e részletén hiányoznak, hasonlóképen a fiatal korban előforduló fedő- és mirígyszőrök is lekoptak. Az epidermis és az alatta következő vékonyfalú sejtek- ből álló réteg (f. r.) sejtfalainak anyaga cellulose. Ezen vékony- falú sejtekből álló, epidermis alatti réteg sejtjei a felülettel pár- huzamosan kissé megnyúltak, fekvő réteget (f. r.) alkotnak a borda csúcsán és oldalán. Némelykor annyira összenyomott ez a réteg, hogy alig lehet benne a sejtes szerkezet nyomát észrevenni. A barázda közelében, ahol a felületen a cuticula kezd erösebb réteget alkotni, sejtjei fokozatosan átmennek a barázda egyenle- tesen vastagodott falú, két sejtrétegébe. A borda csúcsán a fekvő rétegen belül három-négy sorban vastagabb falú sejtekből álló réteget találunk (ny. h.). Ez az edénynyalábot (e. ny.), s az azon belül levő parenehymatikus szövetet (p.) patkó alakban veszi körül. Sejt- sorai befelé fokozatosan csökkennek, majd a borda többi szövetébe mennek át. Ez a patkóalakú rész, a nyalábhüvely, nemcsak vas- tagabb falú sejtjei révén üt el a többi szövettől, hanem azzal is, hogy azok barnás anyaggal itatódtak át. A bordák oldalában a nyalábhüvely és a fekvősejtek rétege között nagyobb átmérőjű, kevésbé vastagodott falú sejtekből álló szövet (b. p.) a bordaparen- chyma van, amely a borda szöveteinek legnagyobb részét teszi ki. A bordaparenchyma sejtfalai is barnás anyaggal átitatódtak, felü- leti nézetben ellipszisalakú gödörkéket látni rajtuk és sejtjei a hossztengely irányában kissé megnyúltak. Csak kevés és aránylag kis sejtközötti járatot találunk benne. A barázda felé fokozatosan csökken rétegeinek a száma és sejtfalai mindegyre vastagabbak lesznek, majd átmegy a barázda két vastagfalú sejtsorába. Az edény- nyaláb befelé eső farészletében a kevésszámú spirális trachea, az udvaros gödörkés tracheida és a túlnyomó számban levő gödör- kés farost oly mértékben megvastagodtak, hogy belüregükből alig lehet valamit látni. A kifelé eső háncsrészlet annyira összenyomott, hogy alig lehet megkülönböztetni. A farészleten belül, az edény- nyalábhüvelytől körülvéve parenehymatikus szövetet (p.) találunk, amelyben alig fordul elő sejtközötti járat. A parenchymától befelé egy nagy lysigenjárat (1. j.) van, amelynek szélén esetleg néhány többé-kevésbé ép parenchymaticus sejtet, legtöbbször azonban csak a sejtfalak roncsait találjuk. A járatot és a bordát legbelül a belső epidermis (b. ep.), amely szorosan csatlakozik a barázdák szövetéhez, zárja be. Ezt a bordaparenchymával a lysigenjárat oldalán némely- kor még épen maradt vékonyfalú sejtek kötik össze, amelyek magát a hasadást létrehozták és ezért nevezem őket hasadó szövetnek. Tangentiális irányban gyengén lapított, vékonyfalú sejtek alkotják a belső epidermist, amelyek a lysigenjárattal szemben gyakran szétszakadtak. Az involucellum szöveteinek anyagát vizsgálva, azt találjuk, hogy a két epidermis, fekvősejtek rétege, a lysigenjáratot körülvevő sejtvázroncsok, továbbá a nyaláb háncsrészlete cellulose. A nyaláb farészének a sejtjei fásak, primer-lemezeik és az egész farész elsőd- 38 VARGA F. leges elemei sósavas phloroglucinnal intenzívebb vörös színt mutat- nak, mint a secunder- és tertier-lemezek, illetőleg seeunder-elemek. Az edénynyaláb-hüvely és a borda többi szövetei, amelyek barnás színű anyaggal itatódtak át, primer lemezeik kivételével párásak. A barázda két sejtsorában a primer fallemez is párás. Az epider- mis és a nyaláb kivételével mindenütt találhatunk caleiam-oxalat csillagot (c. dr.), de az összefüggő kristálytartő réteg-liiányzik. Az ismertetett szövetelrendezéstől elüt az involucellum egymás- sal nagyjában megegyező, nyaki és alapi részlete. A külső epider- mis megnyúlt sejtjei a koronában isodiametrikusakká lesznek és levegőnyílásokat is lehet köztük találni. Néhány mirigy- és fedő- szőr mindig található. Az alapi rész epidermisén a levegőnyílások hiányoznak, annál nagyobb számban vannak a fedőszőrök. Ezek az alap felett rásímuluak, vagy csak kissé állanak el az epidermistől, majd az alap felé fokoza- tosan elállanak, magán az alapon pedig már rá merő- legesen helyezkednek el. A termés alján a vacokról való leszakadásakor az epi- dermis széttépődik. A fekvő- sejtek rétege a felülettel párhuzamosan kevésbbé megnyúlt, de nem isodia- metrikus sejtekből áll. A nyalábhüvely sejtjeinek fala kevésbbé vastag, ugyancsak mérsékelten vastagodott a bordaparenchyma is, mely kevesebb sejtrétegű. A ba- 7. ábra. Succisella inflexa. Fiatal involucellum rázdában nem két, hanem bordájának k. m.-e ; ep. = külső epidermis, három egyenletesen vasta- 0. r. = oszlopos réteg, ny. 1i. = nyaláb- godott falú sejtréteget talá- büvely, «í/. F-. = vazalis pnmaneusok, r. = ? , két enidemiis kö- rostacső kísérösejtek, b. p. = bordaparen- ^^^^^ ^ ^^\ epmeimis KO chyma, p. = nyaláb körüli parenchynia, ZÖtt. Az^ edenynyakbokon 1. sz. = lysigen szövet, b. ep. = belső epi- a kettéválás nyomait lehet dermis, k. = cuticula, c. dr. = calcium- j^ár látni, mert tangentiáli- oxalat csillag. ^^^ lapítottak, sőt egyik- másik metszetben, ami közvetlen a korona alatti, vagy az alap alsó részéből készült, már ketté-vált nyalábokat is találunk. A két nyaláb között, amelyeknek csak gyengén fejlett nyalábhüvelyük van, parenchymaticus sejtek vannak. A lysigenjárat helyén a legtöbb esetben intercellulárisoktól tagolt legömbölyödött sejtekből álló parenchyma, vagy legfeljebb nagyon kis lysigenjárat van. A lysigen- járat, illetőleg annak a helyén levő hasadószövet és az edénynyaláb között levő parenchimatikus szövet (6. ábra p.) nagyon redukálódott. c) A fiatál termés hurha. Az utóbb ismertettekkel majdnem megegyező szöveti szerkezetet találunk a fiatal termés közepe tája- A SUCCISELLA- ES SUCCISA-GENUSZ 39 ról készített keresztmetszeten (7. ábra). A külső epidermis (ep.) ugyanolyan, mint azt az idős termés középső részéről készült met- szeten láttuk. Különbség csak al)ban van, hogy a fedő- és mirigy- szőrök még megtalálhatók rajta. Az epidermis alatt nem fekvő sejt- réteget találunk, hanem a radius irányában kissé megnyúlt sejtek- ből álló oszlopos réteget (o. r.). A nyalábhüvely sejtjei (ny. h.) csak kisebb üregükkel ütnek el a kissé megvastagodott és már szintén gyengén barnára színeződött bordaparenchymátől (b. p.). A nyaláb helyén vékonyfalú sejteket találunk, amelyek között legfeljebb egynéhány elsődleges nyalábelem tűnik ki vastagabb fallal. Megvan a nyalábon belül a sokszögletű sejtekből álló, jára- tokat nem tartalmazó parenchyma (p.) is. Ez átmegy befelé a le- gömbölyödött sejtekből álló, még ép hasadószövetbe (1. sz.). A barázda szövetei hasonló elrendezésűek, mint azt fennt az érett termés burkában láttuk. A belső epidermis (b. ep.) szorosan csatlakozik a borda szöve- teihez. A tartalmi részek közül a calciumoxalat csil- lagok (c. dr.) itt is előfor- dulnak. Az idős és fiatal ter- més involucellumának leírt szövetelrendezését egymás- sal egybevetve, megtaláljuk a magyarázatát a mutatkozó különbségeknek. A nőve- o ,, a ■ ii ■ n • i i, . , T j„ , • 1 • 11 ' o- ábra. buccisella mnexa mvnlucellumanak kedo csira mmd jobban es edénynyaláb lefutása ; v. ny. = vacokból jobban feszíti az involucel- belépő nyaláb, a. gy. — alsó nyalábgyűrü, lumot, a hasad(5 szövetből '>• "ny- = karélyborda nyalábja, Te. ny. = megalakul a borda belseié- közti borda nyalábja, f. yy. == felső nyaláb- ■u 1 • •' L -Cl 1 gyuru, k. ben a iysigenjarat. Jiizzel lépést tartva a fiatal invo- lucellum oszlopos rétege mindjobban és jobban megnyúlik tangentiális irányban és érett termésben már fekvő réteggé alakul át. Ezen változásokkal párhuzamosan alakulnak ki az edénynyaláb faelemei, az edény nyaláb hüvely és megy végbe a sejtfal anyagának a vál- tozása is. c) A nyáláhlefutás. A vacokból belépő stele (8. ábra v. ny.) az involucellum alján mindjárt a belépés helyén abba négy edény- nyalábot bocsát. Az elágazás után megmaradó része folytatódik a termő falába, majd onnan részben a magkezdeménybe, részben a virágrészekbe. A négy ág a korona karélyai alatt levő bordába megy, ezek a karélyborda-nyalábok. Belőlük az involucellum alján, ahol a bordák kezdenek kialakulni, jobbra és balra egy-egy oldalág involucellum karélya a be- mélyedéssel. 40 VARGA F. megy (a. gy,), amelyek gyengén hajlott ívben egyesülnek egymás- sal, létrehozva ezáltal a termés alján egy összefüggő nyalábgyürüt. Ebből a négy közti bordába egy-egy ág megy (k. ny.) mint közti bordanyaláb. A karélybordák és a közti bordák nyalábjai között csak nagyon kis vastagságbeli eltérés mutatkozik. Sem ezekből, sem pedig az alsó nyalábgyürüből többé oldalágak nem indulnak ki. A bordanyalábok az involucellum nyaki részének párkányához érve, két részre oszlanak. Az így keletkezett ágak a koronában meredek ívben csatlakoznak (f. gy.) a szomszédos bordákból jöva megfelelő ágakhoz. Az itt, vagy ennek a részletnek közeléből ké- szült metszeten lehet látni a fentebb ismertetett, a felülettel pár- huzamosan történő megnyúlását és kettéválását a nyaláboknak. A szomszédos bordák íves nyalábösszeköttetése révén az involu- cellum nyaki részletén is egy összefüggő nyalábgyürü (f. gy.) ke- letkezik, amely szintén elágazás nélkül fut le a négy karélyban. Az involucellum négy karélyán egy kis bemélyedést talá- lunk az alatta levő bordák nyalábjainak kettéválásával szemben. 2. Succisa pratensis. a) As érett termés hurlca. A Succi-ta pratensis sűrű fedőszőrökkel borított, négy- hasábú, oszlopalakú, 5 mm. hosszú involu- cellumán négy nagyobb fő- (9. ábra) és négy kisebb mellékbordát különböztethe- 9. ábra. Succisa pratensis. tünk meg. A nyolc bordával nyolc ba- K m. az involucellum bor- ^^^^^ j^ váltakozik. Az mvolucellumon daiaiiak középső részéből; i .i.. i .. , n , i ^• ^ ep. = epidermis, /■«?. = fedő- nern különböztethetünk meg nyaki, el- szór, 0. r. = oszlopos réteg, szűkülő részletet, mert az al^ó rész egye- b. p. = bordaparenchyma, nesen, minden elszükülés nélkül folytatő- e ny. = edénynj3.m,J.j.= ^-^ ^^ ^^ ^ négyfogú szőrös koro- ly sigen jarat, c. dr. = cal- ,, ,,. »/ ., , '-^ » ciumoxalat csUlag. "^ba. Mmdegyik koronalogon egy-egy hosszbarázdát találunk. A Succisellá-'iBi szemben mindkét epidermisének (9. ábra ep.) sejtfalai és cuticulája kissé vastagabb. A fedőszőrök (f. sz.) erősebbek, nem kopnak le, az involucellum felső részéiben rásímulnak a felületre, lefelé mind- jobban elállanak tőle, míg a termés legalján rá merőlegesen helyez- kednek el. A bordák csúcsán rendesen nagyobb számban fordulnak elő, mint azok oldalán. Az epidermis alatt, a termés közepe tájáról készült keresztmetszeten a szövetek következő elrendezésűek: A Succisella involucelluma fekvősejtek rétegének helyén állósejtekből álló, oszlopos réteget (o. r.) találunk, amelynek sejtjei a borda csúcsán amiyira összenyomottak, hogy alig lehet benne a sejtes szerkezet nyomát látni. Ezen belül parenchymaticus sejtekből álló szövet, a bordaparenchyma (b. p.) vau, amelyet egy nagy ly sigen járat (1. j.) oszt jobb- és balrészre. Az oszlopos réteg és a borda- parenchyma a barázdában egy-két sejtsor vastagságú, vékonyfalú A SrCCISELLA- ÉS STJCCISA-GÉNUSZ 41 "\agy csak gyengén vastagodott részletbe megy át. A csúcson az oszlopos réteg alatt találtunk még két, összenyomott és barnás anyaggal átitatódott bordaparenchyma-sejtsort. Ezen belül van az edénynyaláb (e. ny.), amelyet belülről a már említett lysigen járat határol. Elemeit illetőleg megegyezik a SuccíseUáé-Yal, míg ott azonban alig volt valami kis átméretbeli különbség az egyes bordák nyalábjai között, addig itt a föbordák nyalábjai jóval vastagabbak, mint a mellékbordáké A calcium-oxalat csillagokat (9. ábra c. dr.) itt is megtaláljuk, de itt sincs összefüggő kristálytartóréteg. Az involucellum sejtfalainak anyagát vizsgálva, meglehetős eltéréseket találunk az előző génusztól. A belső epidermis falai, a lysigen járatot körülvevő sejtváz-roncsok, továbbá az alig észre- vehető, összenyomott háncsrészlet a nyalábban cellulose. A farészlet primaneusai és a másodlagos elemek primer fallemeze sósavas phloroglucinnal itt is élénkebb vörös színre festődnek. A külső epidermis, az oszlopos réteg és a bordaparenchyma, amelyek barnás- színű anyaggal átitatódtak, szudán Ill-al kezelve, éle'nk téglavörös- színüek lesznek, jeléül a parásodásnak. Elüt a fent vázoltaktól a csúcsi és alapi részlet szöveteinek elrendezése. Az epidermisek megegyezők ; a külsőn itt is találunk a felső rész isodametrikus sejtjei között levegőnyílásokat. A vacokról való leváláskor az alapi rész epidermise szétroncsolódik, amiáltal nyílás jön létre, melyen át a csírázáshoz szükséges víz behatolhat alulról is a minden oldalról párás, vízhatlan szövetektől körülvett termés belsejébe. Az oszlopos réteg meg van úgy a csúcsi, mint az alapi részleten. A bordaparenchyma rétegeinek a száma a csúcsi részen csökkent, míg az alapi részleten ugyanolyan terjedelmű, mint a középrészen. A barázdában a sejtrétegek száma nem kettő, hanem három. A lysigen járat kisebb, vagy, ha még nem alakult ki, helyén a bordaparenchyma sejtjeihez teljesen hasonló sejteket találunk. A nyalábokon a kétfeléválás nyomait lehet látni, ha pedig már elágaztak, úgy az ágak között parenchymaticus sejteket találunk. hj A fiatal termés hurJca. A fiatal termés involucellumának szövetei majdnem ugyanolyan elrendezésűek, mint az idős termés csúcsi részletéé. Az epidermisek úgy alakultak ki, mint ott, meg- van a külső epidermis alatt a vékonyfalú oszlopos réteg is. Az oszlopos rétegre következik a bordaparenchyma, amelynek sejtjei a csúcson jól megkülönböztethetők. A nyalábelemek még túl- nyomóan vékonyfalúak, csak egy-két sejt fala üt el vastagságra a többitől. A lysigen járat helyét a bordaparenchyma sejtjeihez hasonló sejtek foglalják el. A sejt falának anyaga még cellulose, legfeljebb a fa-primaneusokban lehet némi nyomát látni a fásodás- nak, a cuticula azonban jól kimutatható. Összehasonlítva a fiatal és idős borda szöveteinek elrendezé- sét, nem találunk olyan eltéréseket, mint a Sucrisellá-n. A lysigen járat itt is a csíra növekedése folytán alakul meg, anélkül azonban, hogy külön hasadószövet fejlődött volna ki. Ugyancsak a csíra 42 VARGA F. gyakorolta nyomás az okozója annak, togy a fiatal bordában, a csúcson jól megkülönböztethető oszlopos réteg és bordaparencbyma két sejtsora idős bordában összenyomatik. c) Nyaláb-lefutás. A nyalábok hosszirányban a következő módon futnak (10. ábra). A vacokból belépő stele (n. ny.) itt is négy nyalábot bocsát mindjárt a belépés helyénél és épen úgy foly- tatódik tovább, mint a Succisellá-han. A négy nyaláb közül egy-egy megy a főbordába, főbordanyaláb (f. b. ny.), a bordába való belépé- sük előtt jobbra, balra egy-egy ágat bocsátanak. Ezek az ágak a mellékbordák alapján lapos ívben egyesülnek az alsó nyaláb gyűrű- ben (a. gy.). A mellékbordákba ebből a gyűrűből mennek ágak (m. b. ny.). Sem a bordanyalábok, sem az alsó nyalábgyűrű a bor- dában többé el nem ágazik. A mellékborda-nyalábok, mielőtt az involucellum párkányát el- érnék, közvetlen ezen be- Z,^ ugró párkány alatt két ágra oszlanak. Az így létrejött ágak lapos ívben csatla- koznak a főborda-nyalábok- hoz, létrehozva az involu- cellum párkányában a felső nyalábgyürüt (f. gy.). A főborda-nyaláb folytatódik mint az involucellum fogá- nak főnyalábja (f. ny.). A mellékborda-nyaláb ágai- nak a főborda-nyalábokhoz való csatlakozásánál vagy a főborda-nyalábból, vagy ,„ „ o • ^ • • 1 11 - 1 a hozzá csatlakozó ágból 10. ábra. buccisa pratensis mvoiucellumanak ,,, , ' ^ i i l-i^x, edénynyaláb lefutása; v. ny. = vacokból valtozO szamu, de legtobb- belépö nyaláb, a. gy. — alsó nyalábgyűrű, ször két ág veszi eredetét, f. b. ny. =: főborda nyalábja, m. b. ny. = amelyek szintén a fogakba mellékborda nyalábja, f. gy. = felső gyűrű, j^ennek, mint melléknyalá- f. ny. = mvolucellumíog lo nyalabia. itat i n • t ^ o j j ^^^^ ^ ^Qg nyalábja annak csúcsában, a melléknyalábok pedig a széleken végződnek. Ezen utóbbiak végződésénél a fog szélén egy kis kiugró részt találunk. A felső nyalábgyűrű íveiből is indulnak ki rövid ágak, amelyek részben a fogak alapját, részben a bemetszéseket ágazzak be. A fogak bemélyedései itt is mindig a mellékbordák nyalábjainak elágazásá- val szemben vannak. Az involucellum négyfogúságábau akkor sem vettem észre semmi változást, ha a párta vagy a csésze körében az öttagúság lépett is fel. 3. Egybevetés. Összehasonlítva a vizsgált génuszok involucellumát, nagy eltéréseket találunk azok szerkezetében. A Succisella kükő epi- dermise jóval vékouyabbfalú sejtekből áll, mint a Sucdsáé, anyaga A SUCCISELLA- ÉS SUCCISA-GÉNUSZ 43 is eltérő, az elsőnél cellulose, az utóbbinál párás. Az epidermis függelékei számbeli eltérés mellett az elsőn lekopnak, a máso- dikon megmaradnak. A SucciseUá-han a fiatal inrolucellum oszlo- pos, idősben fekvősejtek rétege a Succisá-hsin mindig oszlopos, míg azonban anyaga az elsőnél állandóan cellulose, addig az utóbbinál pára. A SucciseUa edénynyalábja körül külön edénynyaláb-hüvely alakult ki és a felülettől több sejtréteg választja el, mint a Succisá- nál, ahol az edénynyaláb-büvely hiányzik. Különbség van az edény- nyalábok lefutásában, a bordapareuchyma kialakulásában, ami a Succisellá-han többé-kevésbé vastagodott falú sejtekből áll. Anyaguk tekintetében úgy a nyalábok, mint a bordaparenehyma, mindkét génuszban megegyező. Eltérés van a lysigen járat keletkezésében, ami a Sticcisellá-han külön hasadószövetböl jön létre és sóba sem ér egészen a nyalábig, mint a Succisá-h&ii, hanem parenchymatikus szövet választja el attól. Különbség van a két génusz között az involucellum-barázda szilárdító szöveteinek kifejlődésében. Általában feltűnő, hogy a szilárdító részek a Succisellá-han fejlettebbek, mint a Succisá-han, ahol csak az epidermisre és edénynyalábra szorít- koznak. Eltérő a két génusz mvolucellumának külső alakja : a Succi- sélláé korsóalakú, a Succisáé oszlopalakú, amelyen fő- és mellék- bordákat különböztethetünk meg. Különbség van a korona alakjában és erezetében is, a termés többi részei megegyezők. Össze vet v^e ezen eredményeket Fodor (14.) és Fischer (13.) vizsgálataival, a következőket állapíthatjuk meg. A Cephalaria- és Succisa-génuszok megegyeznek abban, hogy az involucellum koronája fogas, de a fogak száma különböző. Mindkettőnél meg- különböztethetünk nyolc barázdát, négy fő- és négy mellékbordát, amelyeknek alakja azonban elütő a két génusznál. Némi meg- egyezést mutat az involucellum külső epidermisének vastagsága és a szőrözet minősége, ami azonban a Cephalariák-on sűrűbb, mint a tiuccisán. ügy a SucciseUa, mint a Succisa involucelluma szilárdító szöveteinek és a bordaparenchymának a szerkezete, elrendezése elüt attól, amit a CephalariáJc-han találunk. Hiányzik mindkét génuszban az epidermis alatti kristály tartó-réteg, amely Fodor (14.) szerint a külső epidermis alatti sejtsorban mindenütt, Fischer (13.) szerint csupán a barázdákban található, ahol a szilárdító szövet épúgy hiányzik, mint a Síiccisá-han. 4. Összefoglalás. Vizsgálataim eredményét röviden a következőkben foglal- hatom össze: A szár szövettani viszonyai mindkét génuszban megegyezők és bizonyos hasonlatosságot mutatnak a Dipsacaceae többi génuszá- val is. Elüt az utóbbiaktól abban, hogy a hypoderma egyenletesen vastagodott sejtekből áll. A pericyklusból a váladéktartók hiányoz- nak és a szárban mindig van bél. 44 VARGA F. A Succisélla-gérmsz különbözik a Síiccisá-tól abban, bogy mindig fejleszt indát, ami az utóbbinál hiányzik. A rhizoma szerkezete megegyező, elüt azonban a Dipsacus- génuszétől a bypoderma hiánya, a paraképzödés módja, az össze- függő fatest hiánya és a bél jelenléte folytán. Az inda anatómiai viszonyait tekintve átmenet a földfeletti szár és rhizoma közt, egyesítve magában a kettőnek bizonyos tulaj- donságait, A Succisella normális és járulékos húzógyökereinek ana- tómiai tulajdonságai megegyezők, a *Swcc'/sa-génuszban különbség van a kettő között. Különbség van a két génusz gyökere között is, mert a Succísáé-bsin mindig találunk belet. Az exodermis kialakulása révén a CephalariáJc-kal mutat megegyezést, a Dipsacus-génnsztól azonban elüt. Ez utóbbitól különbözik még a hypodermáKs eredetű pára révén is, A dorsiventralis szerkezetű levél, a levegőnyílások alakja és szerkezete, vízkiválasztókká való módosulásuk, a levélnyél és levél- hüvely anatómiai viszonyai meglehetősen hasonlóak a két génuszban. Egyes megegyező vonások mellett találunk kisebb jelentőségű elütő tulajdonságokat is a vizsgált s az összehasonlított génuszok között. A megegyező szerkezetű gallér- (involucrum-)levelek alakjukat illetőleg a Succisellá-nál a murvalevelekhez, a Succisá-nél pedig a lomblevelekhez állanak közelebb. Fokozatos átmenetet alkotnak egyrészt a nagy gallér-(involucrum-)levelekkel bíró Dipsacus, más- részt a gallérlevél-nélküli Cephalaria-génnszok között. A megegyező szöveti elrendezéssel bíró murvalevelek elütnek úgy a DipsaciiS-, mint a Cephalaria-génusz murváitól. Különböző a két génusz csészéjének alakja és edénynyaláb- rendszerének kialakulása. Ugy a párta és porzó, mint a termőkörének anatómiai, vala- mint külső morfológiai tulajdonságai nagyjában megegyezők. Az involucellum szerkezetében nagyon jelentékeny eltérések vannak, de a termés többi részei megejíveznek. A két génusz involu- cellumának főbb anatómiai tiűajdonságát a következő módon állít- hatjuk egymással szembe : SticciseUa. Involucellumról a szőrök lekopnak, epidermis vékonyfalú. Oszlopos réteg csak fiatal korban van meg, idős ter- més involucellumán fekvő réteggé válik. Edénynyaláb-hüvely van. Az alap- szövet a bordákban mérsékelten, a barázdákban erősen vastagodott, ezek- ből áll a szüárdító szövet. Az involucellum edénynyalábjainak összeköttetése meredek ívű, a korona karélyaiba ágakat nem bocsátanak. Succisa. Involucellum szőrös, epidermis vas- tagfalu. Oszlopos réteg mindig megtalál- ható. Edénynyaláb hüvely hiányzik. A bordákban és a barázdákban az alapszövet parenchymás. Szilárdító részek csak az edénynyaláb és a meg- vastagodott falú epidermis. Az involucellum edénynyalábjai- nak összeköttetése lapos ívben tör- ténik, belőle elágazások mennek a korona fogaiba. A SüCCISELLA- ÉS SUCCISA-OÉNUSZ 45 Lysigenjárattá alakuló hasadó szö- Lysigenjárattá alakuló külön ha-" vet van. A járatot az edénynyaláb- sadó szövetet nem találunk. A járatot tói külön parenchymaticus szövetre- az edénynyalábtól elválasztó külön teg választja el. parencliymaticus szövet hiányzik. Külső epidermis és az oszlopos, Külső epidermis és oszlopos réteg illetve fekvő réteg nem párás. Pará- parásodott. Az involucellum szöve- sodás általában kisebb terjedelmű. teiben a párások vaunak túlsúlyban. Ezen rövid összehasonlításból megállapítható, hogy a Síiccisélla- és íStíCc/sa-génuszok között éles, rendszertani értékű, histológiai különbségek vannak, amelyek nem annyira a vegetatív szervekben, mint inkább a termés, illetőleg involucellum szerkezetében nyilvá- nulnak meg. Mivel a Di])sacaceae többi génuszán belül az involu- cellum szerkezete egyöntetű, sőt az egyes génuszok egymástól főkép ennek alapján választhatók el, azért a *Sí(cas(i-génusznak két részre való választása, illetőleg abból a /Stícme??a-génusznak elkülönítése az anatómiai tulajdonságok alapján is helyes és m.egokolt. Hálás tanítványi kötelességemnek teszek eleget, amikor dr. Mágocsy-Dietz Sándor egyet. ny. r. tanár úrnak, a tud.-egyetem általános növénytani intézet és növénykert igazgatójá- nak és dr. Szabó Zoltán egyet. m. tanár úrnak, a tud.-egyetem általános növénytani intézet akkori adjunktusának köszönetet mon- dok szíves tanácsaikért és jóindulatú támogatásaikért továbbá, hogy lehetővé tették az intézet műszereinek, a botanikus-kertben termett vizsgálati anyagnak felhasználásával dolgozatom elkészítését. Hálával tartozom Schneider József úrnak a tud.-egyetem növénykert felügyelőjének is a kertben termelt vizsgálati anyag gondos ápolásáért. (A dolgozat a budapesti m. kir. tud.-egyetem általános növénytani inté- zetében készült.) (A növénytani szakosztály 1922. évi február hó 8-án tartott üléséből.) * A felhasznált irodalom jegyséke. 1. B a i 1 1 0 n : Histoire des Plantes. 1879. VII. k. p. 530. 2. Bauhinus: Pinax 1623. p. 269. 3. Bentham et Hooker: Gen. plánt. 1880. II. k. p. 159. 4. B 0 n n i e r : Les nectaires. Ann. des sciences. nat. Ser. 8. Tom. VIII. (1878.) p. 137—188, Tab. 7, fig. 102—103. 5. Boissier: Flóra orient. 1875. III. k. p. 130. 6. C a c a c e : Contributo allo studio delle Dipsacee. R. orto bota- nico di Napoli. 1898. 7. C 0 u 1 1 e r : Mémoire sur les Dipsacées. 1823. p. 37. 8. Dalia Tőrre et Harms: Genera Syphonog. 1907. p. 512. 9. De Candolle: Prodromus. IV. 1830. p. 660. 10. D 0 u 1 i 0 t : Recherches sur le periderme. Ann. des sciences nat. Ser. VII. Tom. X. 1889. p. 386. 11. Endlicher: Genei-a plánt. 1836—40. I. k. p. 355. 46- YARGA F. 12. E r i k s 0 n : Ueber Urmeristem der dikotyledouen Wurzeln, Pringsheim Jahrb. f. wiss. Bot. 1879. p. 428. 13. F i s c h e r : Beitrage zur Systematik der Dipsaceen „Lotos". Jahrg. 1906. p. 77. 14. Fodor: Adatok a Ceplialaria-fajok histológiájának ismeretéhez. Bot. Közleniények. 1910. évf. 4. füzet. 15. Geisenheyner: Teratologisches und Blütenbiologisches. Bar. der d. bot. Gesellschaft. XXIV. Jahrg. (1916.) p. 785. 16. G e r a r d : Recherches sur le passage de la racine á la tige. Ann. des sciences nat. Ser. VI. T. XI. p. 361. 17. Gjurasin: Povijest razvoja inflorescentia kod Dipsaceja u Zagrebu 1904. 18. G r i g n 0 n : Etude comparée des caractéres anatoraiques des Loniceracées et Asteroidées. (Ref. in Just Jahresber. 1884. p. 275.) 19. G ü n t h a r t : Blütenbiologische Untersuchungen. Flóra Bd. 93. 1904.) p. 198. 20. G. Beck: Flóra von Nieder-Österreich. 1893. II. k. p. 1140. 21/a. Haberlandt: Physiolog. Anat. 5. Aufl. Leipzig 1918. 21/b. Haberlandt: Vergl. Anat. des assimilatorischen Gewebe- systems der Pflanzen. Pringsheim Jahrb. f. wis. Bot, XIII. 1882. p. 134. 22. Hanstein: Über die gürtenförmigen Strangverbindungen in Stengelknoten dikotyl. Gewáchse. Abhandl. d. Akad. Wiss. Berlin 1857. p. 89. 23. H e r b s t : Beitrage zur KenntniB der Marksstrahlen dikotyler Kráuter u. Standén. Bot. Ctb. 1. LVII. (1894.) Bd. I. p. 405. 24. H ö c k : Dipsacaceae. Engler — Prantl Nat. Pflanzenfam. IV. Teil. IV. Abt. 4. (1891) p. 188. 25. K 1 e b s : Beitrage zur Morphologie der Keimung. Untersuch. aus d. bot. Intsitut zu Tübingen Bd. I. p. 546. 26. Koschenikov: Zur Anatomie d. corollinischen Blütenhüllen. Schriften d. Neurussisch. Ges. der Naturf. Bd. VIII. 1882. Odessa. (Ex Just. 1885.) 27. L a g a s c a : Genera et species plánt 1816. 28. Linné: Species plánt. 1753. I. k. p. 98. 29. Linné: Genera plajit. 1754. V. k. p. 43. 30. L u b b 0 k : A contribution to our Knowiedge of seedlings. 1893. II. k. p. 89. 31. L u d V i g : Gynodioecismus bei Succisa pratensis. Sitzungsbericht. d. Ges. f. naturf. Freunde zu Berlin. 1881. p. 155. 32. Mertens et Koch: Deutschlands Flóra. 1823. L k. p. 743. 33. Moench: Methodus. 1794. L kiadás, p. 481. 34. M 0 r 0 t : Recherches sur le péricycle. Ann. des sciences nat. Ser. 6. T. XX. p. 250. 35. M ü 1 1 e r : Die Befruchtung d. Blüten durch Insekten. Leipzig, 1873. p. 371. 36. Necker: Elementa bot. 1790. L p. 190. 37. N 6 1 0 1 i c k y : Bestimmungsschlüssel und Anat. der einheimischen Dikotylendonen-Blatter. 1908. H. p. 256. 38. Reichenbach: Flóra germ. 1830—1832. p. 196. A SUCCISELLA- ÉS SUCCISA-GÉNTJSZ 47 39. Reichenbach: Icones FI. germ. 1850. XII. k. p. 22. 40. Reichenbach: Plánt, critic. 1826. IV. k. p. 23. 41. Reinke: Sekretionsorgane. Prigsheims Jahrb. f. wiss. Bot. X. 1876. p. 151. 42. S c h V e i t z e r : Adatok a Dipsacus-génusz anat. és fejlőde'stani ismeretéhez. Egyet. Természettud. Szöv. 1910-iki évkönyve. Budapest, 1910. 43. S c 0 1 1 i : Contribuzioni álla Biológia florale delle „Rubiales" Ann. di Botanica. Vol. IV. Fasc. 3. p. 185. 44. S 0 1 e r e d e r : Syst. Anat. der Dikotyl. 1899. p. 514. 45. Szabó: Monographie d. Gattung Knautia. Leipzig. Englers Bot, Jahrb. Bd. XXXVI. (1905.) p. 389. 46. Szabó: Újabb histológiai és fejlődéstani megfigyelések a Knautia- génusz fajain. Bot. Közlemények. 1910-iki évf. 3. füzet, 133. 1. 47. S z a b ó : A Dipsacaceák virágzatának fejlődéstani értelmezése. Szt. István Akad. Értesítője. III. évf. (1918.) 2. sz. p. 119. 48. Vaillant: Botanicon Parisiense. 1723. 49. Van Tieghem: Remarqu'es sur les Dipsacacées. Ann. des aciences. nat. Ser. 9. T. X. (1909.) p. 148—200. 50. Van Tieghem et Douliot: Recherches comparatives sur Torigine des membres endogenes dans les plantes vasculaires. Ann, des Sciences nat. Ser. 6. T, VIII. (1888.) 51. V e s q u e : Charactéres des principales familles Gamopétales. Ann. des Sciences nat. Ser. 7. T. I. p. 182. 52. Vallroth: Schedulae crit. 1822. p. 52. 53. Warming — Johanasen: Lehrb. d. alig. Bot. I. Berlin. 1907. 54. Wulfen: Roemer Archiv f. d. Bot. 1803—1805. III. p. 316, 55. H ay e k : Flóra von Steiei-mark. Berlin. 1911—1914. Bd. 11. p. 417. Sántha László. Adatok Tolna vármegye zuzmó- flórájának ismeretéhez. (2 eredeti rajzzal.) • Tolna vánnegye zuzmőflórájával tudomásom szerint eddig még senki sem foglalkozott, még kisebb irodalmi adatot sem ismerek, amely csak néhány zuzmót is felemlítene,^ Maga ez a körülmény is sarkalt arra, hogy a kérdéssel foglalkozzam, külö- nösen akkor, amikor olvastam, hogy még virágos növényeket ille- tőleg is hosszú ideig meglehetős ismeretlen terület volt. Tolna vármegye botanikai kutatásainak rövid történelmi áttekintését Bartal K.- a Botanikai Közleményekben már közzétette, egy évvel későbben Hollós L.^ ugyanezen folyóirat hasábjain ezeket 1 Dr. Hollós László tagtársunk, a tolnavármegyei irodalom alapos ismerője is volt szíves ebben megerősíteni. 2 B a r t a 1 K. Adatok Szekszárd környékének flórájához. Botanikai Közlemények. I. 1910, p. 33. 3 H 0 1 1 ó s L. Tolna vármegye flórájához. Botanikai Közlemények, ír. 1911, p, 89. 48 SÁNTHA L, az adatokat továbbiakkal egészítette ki. A virágos növényeket ille- tőleg nem is olyan ismeretlen terület ma már Tolna megye, mint azt B a r t a 1 dolgozatából sejteni lehetne, csak Holló s-nak már előbb említett és később a Magyar Botanikai Lapokban megjelent közleményei is eléggé igazolják ezt. Hollós ügyszeretetéből Tolna vármegye gombaflórája is mind ismertebb lesz, szerény dolgoza- tommal néhány adattal óhajtok járulni a megye flórájához a bota- nikusok legmostohább csemetéinek a zuzmóknak sorából. Az utóbbi egy-két év nyári hónapjában néhány napot mindig a tolnamegyei Tevel községben töltöttem és mennyire körülmé- nyeim engedték, a község környékén gyűjtögettem zuzmókat. Kuta- tásaim színhelye a Kapós és Sió által körülfolyt terület 300 m. magasságot sehol el nem érő dombvidék, melyet egyes nagyobb völgyek több részre tagolnak. Eleinte csak a községben és köz- vetlen környékén gyűjtöttem és csak később terjesztettem ki sétái- mat messzebb, körülbelül 8 — 10 km.-nyi körzetben. A bejárt terület lichenológiai szempontból nem valami változatos. Az egész környék úgyszólván tiszta lősz, a gazdagabb zuzuióflóra kialakulásához szük- séges köves, sziklás területek hiányzanak, úgy hogy a tulajdon- képeni zuzmóflórát csak a kéreglakó-zuzmók szolgáltatják. A lősz- talajon az utak és vízmosások meredek falain Thrombium-, Dermato- carpon-, Endocarpon-, Heppia- és néhány _Bac*ííia-fajt találtam. Az országutak mentén ültetett Morus- és Robinia-íékon a leg- közönségesebb fajok ismétlődnek, alig hoz egy-egy ritkább Artho- pyrenia, Lecanora vagy Parmelia némi változatosságot. Kirándulá- saim főbb irányai voltak Tevel kiindulóponttal : Kovácsi, Nagy- vejke, Závod, Lengyel, Murga, Hőgyósz. Egyetlen nagyobb ered- ménnyel bíztató helynek ígérkezett a Lengyel és Mucsi közt elterülő nagy erdő, mely hatalmas tölgy- és bükkfáival tényleg alkalmas terület volt zuzmóknak. Bár tényleg szép zuzmóflórát mutatott, a talajon élő zuzmók, mint a Cladonia-k és Peltigera-k azonban nagyon gyér számmal voltak képviselve. Ugyancsak szép számú legkülönbözőbb zuzmót találtam a Lengyel és Závod közti országút mentén ültetett Tüiork kérgén, talán épen az erdő közel- sége révén. A két helytől eltekintve azonban, aránylag szegény a zuzmóflóra. A kövön élő zuzmókat csak a temetők sírkövein, háztető- cserepeken élő Lecideor, Lecanora-, Caloplaca-, Buellia- és Parmelia- génuszok képviselik. Természetes, hogy végignéztem a kerítések deszkáit, léceit is, szóval iparkodtam a kis területen aránylag alapos munkát végezni, mégis mintegy 405 adat alapján alig 110 fajt és 33 varietást sikerült összeszednem. Ezek közt 2 új fajt és két új varietást találtam. Az új fajok revideálására Zahlbruckner Sándor urat a wieni Naturhist. Museum igazgatóját kértem meg, aki kedves sorokban tett eleget kérésemnek, szíves fáradozásáért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Gryüjtéseimet, amint újra módomban lesz, folytatni akarom. Szép eredménnyel bíztatnak a te véli temető öreg sírkövei és kor- ADATOK TOLNA VÁRMEGYE ZÜZMÓFLÓRÁJÁHOZ 49 hadt keresztjei, melyeket még alaposabb vizsgálat alá akarok venni, mint egyetlen helyet a környéken és általában a községek környé- kén, ahol a kölakó zuzmók megtelepedésére is megvan a lehetőség. Az egyes fajok elterjedését részletezi az alábbi enumeratio. A fajok felsorolásában iparkodtam a természetes rokonságot meg- tartani, különben is a génuszok egymásutánja Zahlbrueke r-nek az Engler-Prantl, Die natürl. Pílanzenfamilien című müvében megjelent rendszerét követi. Verrucariaceae. TheUdium minutulum Krb. — Homokkö-sírkövön, a teveli temetőben. Thromhimn epigaeum (P e r s.) S c h a e r. — Földön, a Hogy ész felé vezető út meredek partján, Tevel mellett. Dermatocarpaceae. Defynatocarpon rufescens ( A c h.) A. Z a h 1 b. — Földön, a Kovácsi felé vezető úton, Tevel mellett. Endocarpon pusillum H e d w. — Földön, a Kovácsi felé vezető út mentén, Tevel mellett. Pyrenulaceae. JlycrotheUa micula (Flot.) Krb. — Morus kérgén, a Högyész felé vezető út mentén, Tevel közelében, Arthopyrenia punctiformis (A eh.) N y 1. — Morus kérgén, a nagyvejkei úton, Kovácsi mellett. Arthopyrenia Móri Sántha n. sp. (1. ábra 1—4.) Thallus effasus hypophloeodes ecorticatus cinereofuscus, linola atra circumseriptus et saepe limitatus. Perithecia minuta, usque O'l — 0'15 mm. in diám., emergentia subrotuda, primum tenuis- sime pellucida epidermide obvelata, demum denudata, paraphysibus nullis. Sporae in ascis octonae ellipticae fusiformes triseptatae hinc inde constrictae : 12 — 14, 4 X 3, 8 — 4, 3 u. Pycnoconidia non visa. Similis Arthopyrenia Cerasi S c h r a d., sed thallus cinereo- fuscus, sporis minoribus. Ad corticem Móri nigrae ad viam versus Nagyvejke prope pagum Tevel, com Tolna in Hungária. Telepe sárgásbarna- színű, foltszerű, fekete alteleptől övezett, a fekete szegélyvonal a telepet helyenként át is szegi. Peritheciuma apró, alig O'l — 0"15 mm. átmérőjű, kiemelkedő, lenyomott tojásdadalakú, fekete. Spórája széles orsóalakú, négysejtű, közepén, vagy mind a három válaszfalnál befűződött, kerekded sejtüregekkel, Négysejtű spóráival az A. Cerasi Schrad, A. Myricae {^j\) H u e és A. rhyponta A c h, csoportba tartozik. Az elsőnek telepe Botanikai Közlemények. 1 — 6. füzet. 4 50 SANTHA L. ezüstszürke, a Myricaé szürkésfehér, a rhypontaé füstösbarna-színü, mindhárom fajtól sokkal kisebb spóráival és sárgásbarna-szíuü telepével tér el. Sporaméret: A. Móri 12 — 14, 4X3, 8 — 4 m; A. 3íyricae 20 — 22 X 4 — 6 n ; A. Cerasi 16 — 25 X 4, 8 » ; A. rhyponta 18 — 22 X 4 — 5 ./'. 1. ábra. 1 — 4. Artliopyrenia Móri n. sp. : 1. Habitus 44/1 ; 2. Apotbecium km. 44/1 ; 3. Spóra 666/1 ; 4. Gonidium 466/1. 5—9. Opegrapha diaphora var. stellata n. var. ; 5. Habitus 24/1 ; 6. Apotbecium km. 44/1 ; 7. Spóra 666/1; 8. Gonidium 466/1; 9. Pycnoconidium 1040/1. Porina carpinea (P e r s.) A. Z a h 1 b r. - erdőben. Lengyel közeléten. Pyremila nitida (S c h r a d.) A c li. — erdőben, Lengyel közelében. - Fagas kérgén,, az Fagus kérgén, az ADATOK TOLNA VÁRMEGYE ZÜZMÓFLÓRÁJÁHOZ 51 AHhoniaceae. Arthonia populina Mass. — Tilia kérgén, a Lengyel és Závod közti országút mentén. Arthonia pnnctiformis A c h. — Morus kérgén, a Hőgyész felé vezető úton, Tevel mellett; Kovácsi közelében, a nagyvejkei úton ; Ligustr.um ágain, Tevel utcáin. Arthonia radiata (P e r s.) T h. F r i e s. — Quercus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett ; Morus kérgén, a Nagyvejke felé vezető úton, Kovácsi közelében. Graphidaceae. ■» X^ylographa paraUela (A eh.) F r i e s. — Korhadt fakeresz- teken, a teveli temetőben. Opegrapha atra (Pers.) Nyl. — Fagus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett. Opegrapha hdlata (Pers.) Krb. — Fagus kérgén, az erdő- ben. Lengyel mellett. Opegrapha varia Per s. — Fagus kérgén, az erdőben, Len- gyel mellett. Opegrapha notha A c h. — Salix kérgén, a Nagyvejke felé vezető út mentén és a nagy híd mellett, Kovácsi közelében. Opegrapha nóta var. lichenoides Pers. — Salix kérgén, a Nagyvejke felé vezető út mentén, Kovácsi közelében. Opegrapha diaphora (A eh.) Nyl. — Salix kérgén, a híd mellett, Kovácsi közelében. Pycnoconidiumai V7 — 2 X 4 — 5 /< méretűek, hasonló mére- teket említ Nylander is. Opegrapha diaphora var. stellata Sántha n. var. (Lábra 5— 9.) Thallus rufescens substrato arcte adhaerens, ecorticatus. Apo- thecia atra, superficialia breviora radiato stellata, disco piano vei convexiusculo, margine tenui inflexo. Paraphysibus capillaribus ramosis. Hypothecium carbonaceum, nigro brunneus, hymenium cum Jodo cupreo rufescente. Sporae octonae in ascis, laté fusiformes 5 — 6 (rarius 7) septatae, hyalinae: 24 — 29X5 — 7 ii. Concepta- cula pycnoconidiorum globosa sémi immersa vertice nigro puncti- formi; pycnoconidia 5"3 — 7X1, 2 — 17 ^ curvata. Ad corfcices Salicum ad viam versus Nagyvejke prope Kovácsi, com. Tolna in Hungária. A forma typica radiato stellata apothecia et majora pycno- cunidia differt. Telepe kiterülő, vékony, vörhenyesszínü. Apotheciuma túl- nyomó számban csillagszerűen elágazó, nyilt fekete koronggal, vékony, befeléhajló karimával. Spórája széles, orsóalakú, 6 — 7 sejtü, színtelen, idősebb korban barnás, 24 — 29 X 5 — 7 u méretű. Hymenium jóddal vörösbarna. Pycnoeonidiuma hajlott, 5'3 — 7 X 1, 2 — 1, 7 « méretű. 4* 52 SÁNTHA L. A töalaktól az apothecium alakja és a pycnoconidium mérete alapján könnyen megkülönböztethető. GrapMs scripta var. pidveridenta A c li. — Quercus kérgén, az erdőben, Lengyel közelében. Leddeaceae. Lecldea parasevia A eh. — Quercus, Fagus és Pinus kérgén, az erdőbeo, Lengyel mellett ; Robinia és Morus kérgén, a nagy vejkei úton, Kovácsi közelében ; korhadt fakereszteken, a teveli temetőben. Lecidea parasema var. rugulosa Schaer. — Quercus kérgén, az erdőben, Lengyel közelében ; korhadt fakereszteken, a teveli temetőben. Lecidea oUvacea (Hof fm.) Krb. — Fagus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett. Lecidea eiqjJiorea Fik. — Fagus és Quercus kérgén, az erdő- ben, Lengyel mellett ; Morus kérgén, a Nagy vejke felé vezető út mentén. Kovácsi közelében és Robinian, a teveli kertekben. Lecidea elabens F r i e s. — Quercus és Fagus kérgén, az erdő- ben, Lengyel mellett ; Robinia kérgén, a Nagy vej ke felé vezető út mentén. Kovácsi közelében, korhadt fakereszteken, a teveli temetőben. Catillaria chalj/baea Mass. — Homokkő-sírkövön, a teveK temetőben. Catillaria glohnlosa (F 1 k.) T h. F r i e s.- — Robinia kérgen, Tevel község utcáin. Bacidia sahuletorum Fik. — Mohos földön, a Hőgyész felé vezető út mentén, Tevel közelében. Bacidia musconmi Sw. — Földön, a Kovácsi és Hőgyész felé vezető iitak mentén, Tevel közelében. Bacidia rosella (Pers.) D. Not. — Fagus kérgén, az erdő- ben, Lengyel mellett. Bacidia acclinis (K r b.) — Pinus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett; Salix kérgén, a Danal-patak mentén; Morus kérgén, a Hőgyész és Nagyvejke felé vezető út mentén, Tevel közelében. Bacidia obscurata (Smrft.) A. Zahlbr. — Földön, a Hő- gyész felé vezető út mentén, Tevel közelében. Cladúniaceae. Cladonia fimbriata var. scyphosa Schaer. f. prolifera Fik. — Földön, mohok között az erdőben. Lengyel mellett. Cladonia fimhriata var. scyphosa Schaer. f. denticidata Fik. — Földön, mohok között az erdőben, Lengyel mellett. Cladonia findmata var. abortiva (F 1 k.) A c h. — Földön, mo- hok közt az erdőben. Lengyel mellett. Cladonia furcata var. pinnata (Fik.) Wainio. — Földön, mohok közt az erdőben, Lengyel mellett. Cladonia macilenta (Ehrh.) Hoffm. — Quercus törzsén, az erdőben. Lengyel mellett. ADATOK TOLNA VÁRMEGYE ZCZMÓFLÓRÁJÁHOZ 53 Acarosporaceae. Acarospora glaucocarpa (W a h 1.) K r b. — Homokkő-sírkövön, a teveli temetőben. Heppiaceae. Heppia (Sect. Solorinaria) virescens (Despr.) Nyl. — Föl- dön, a Högyész felé vezető út mentén, Tevel közelében. Heppia (Sect. Soloriuaria) hungarica Sántha n. sp. (2. ábra.) Thallus fuscoeinereus vei nigrescens, siibcrustaeeus, uniformis areolatus vei granuloso areolatus, areolis contiguis, prothothallo 2. ábra. Heppia hungarica n. spec. 1 Habitus 24/1; 2. Thallus km. 666/1; 3. Apothecium km. 44/1 ; 4. Spóra 666/1. nigro, hyphis medullaribus substrato adfixus, 0'5— 0"7 mm. altus. Gonidia ab algis Seytonemeis praedita. Intus thallus et protothallus paraplectenchymatici, versus peripheriam primus stratum corticalem cellulis horizontaliter dispositis constructum exhibens. Cortex supe- riore duplex, 15 — 25 n latus, in parte interiore 10 — 17 <í lato decolor et deformis, in parte interiore paraplectencliymaticus, fus- cescens. Apothecia tballi verruculis indusa, lecanorina, subglobosa usque 190 — 220 n in diám., extus ostiolis poriformibus indicata, perithecio moUe hyalino ; paraphysibus laxis filiformibus. Hymenium cum Jodo rubescens. Sporae in ascis cylindraceis, octo, ellipticae vei ovoideae simplices, hyalinae, 16 — 25 /< longae et 8 — 12 /< latae. Spermogonia non visa. 54 SÁNTHA L. Ad cippum arenarium ex anno 1836 in sepulcretis prope pagum Tevel, com. Tolna in Hungária. Species nova arcte est affinis Heppiae fndocarpoideae sed ab ea diíFert thallo areolato vei granuloso areolato et sporis majoribns ; affinis Heppiae tenebratae N y 1. sed sporis in aseis octonis et majo- ribus differt. Kéregszerű telepe körülbelül 1 mm. széles mezőcskékre repe- dezett, szürkésbarna- vagy feketésszínü, az alapzatra csak a bél hypbáival van erősítve. A 0'5 — 0'7 mm. vastag telep vékonyfalú paraplectenchyma, melynek közeiben vannak a Scytonema goni- diumok. A felső részét 2 — 3 sejtsornyi 5 — 8 /< barna kéreg borítja, melyen kívül még 10 — 17 /'-nyi alaktalan, színtelen réteg van. A 190 — 220 /( átmérőjű gömbölyded apotheciuma a telepbe sülyesz- tett, csak felső részével emelkedik szemölcsszerűén ki, lekanoraszerű, kezdetben zárt, később pontszerű nyílással. Tömlői sugárirányban helyezkednek el, hengeresek, vagy gyakran bélszerűen csavarodottak, 8 spórával. Spórái színtelenek, egysejtűek, 16 — 25X8 — 12 /( méretűek. Kéregszerű telepével a Hepjjia-génusz Solorinaria Wainio szekcióba tartozik. Külsőleg meglehetősen hasonlít, különösen száraz állapotban a //. tenehrata Ny 1.-hoz (Flóra 1874, p. 310.), amit Lojka gyűjtött Orsova mellett. Ez utóbbinak azonban egy-egy tömlőben sok spórája van és ezek méretben is nagyon különböznek (5X7 /')• ^^ spóra szám és termései tekintetében hozzá legközelebb eső H. endocarpoideae-ra Zahlbruckner űr volt szíves figyel- memet felhívni, ennek azonban pikkelyszerű telepe az új fajétól lényegesen eltér, azonkívül spóráinak méretében is különbözik. PelUgeraceae. Peltigera rufescens Hoffm. — Mohos földön, az erdőben, Lengyel mellett. Peltigera horizontalis (L.) Hoffm. — Mohos földön, az erdő- ben, Lengyel mellett. Pertusariaceae. Pertusaria leioplaca ( A c h.) S c h a e r. — Fagus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett. Pertusaria glohidifera (Turn.) Fagus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett. Lecanora/^'eae. Lecanora calcarea var. contorta (Fik.) Jattá, f. cinerea Mass. — Korhadt léckerítéseken, Tevel község utcáin. Leeanoxa dispersa (Pers.) Fik. ^ Földön, a Kovácsi felé vezető út mentén ; Morus kérgén, a Hőgyész felé vezető út mentén, Tevel közelében. ADATOK TOLNA VÁRMEGYE ZUZMÓFLÓRÁJÁHOZ 55 Lecanora subfusca (L.) A c h, — Fagus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett ; Morus kérgén, a Hogy ész , felé vezető út mentén, Tevel közelében ; Robinia és Acer kérgén, Tevel község kertjeiben. Lecanora subfusca var. chlarona A c h. — Acer kérgén, Tevel község kertjeiben. Lecanora subfusca var. ídlophana A c h. — Tilia kérgén, a Lengyel és Závod közti út mentén. Lecanora subfusca var. campestris S c h a e r. — Homokkő-sír- köveken, a teveli temetőben. Le-anora álbdla Pers. — Fagus, Quercus és Pinus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett ; Salix kérgén a Danal-patak mentén, Tevel közelében, Lecanora angulosa Schreb. — Fagus, Quercus kérgén, az erdőben, Lengyel mellett; Tilia kérgén a Lengyel és Závod közti országút mentén ; Morus-on a Högyész felé vezető út mentén ; Morus és Robinia kérgén a nagyvejkei úton; Salix kérgén a Danal-patak mentén ; Juglans és Prunus domestica kérgén, a teveli szőlősker- tekben. Lecanora piniperda K r b. — Fagus kérgén az erdőben. Len- gyel mellett. Pycnoconidiuma félholdalakúan hajlott: 12— 16xl'5 ,/'. Lecanora metaboloides N y 1. — Korhadt fakereszteken, a teveli temetőben. Pycnoconidiuma hosszúkás egyenes 4X1'5 /' méretű, egyik végén kissé elvékonyodó. Lecanora Hageni A c h. — Ligustrum ágain, Tevel község utcáin : Morus kérgén, a Nagyvejke felé vezető út mentén, Kovácsi közelében; Vitis vinifera kérgén, á teveli szőlőskertekben. Pycnoconidiuma 12 — 15x1 " méretű, hajlott. Lecanora nmbrina (Ehrh.) Nyl. — Salix kérgén, a Danal-patak mentén, Tevel közelében ; Fagus kérgén, az erdőben. Lengyel mellett. Pycnoconidiuma 20 — 24X0'5 /<, hajlott, a L. Hagenitől jól megkülönböztethető. Lecanora saxicola (Poll.) Ach. f. glaiicesceiis Sántha n. f. A forma typica thallo glauco-cinereo diő'ert. Ad sepes lignum in hortibus pagi Tevel. A L. saxicola fán lakó alakja, mely különösen kékesszürke színével tűnik ki. Az anatómiai vizsgálat szerint a telep vastagsága közel ugyanaz, mint a tőalaké 170 — 200 n és a részletek méretei- ben is megegyezik vele. Kivétel: a felső kéreg barna része 5 //-al vastagabb (20 — 22 /<), a bél 12 //-al (60 — 72 ,*4 [ I I mai. — Borbás (Budapest növényzete, 48. ( 1 J I lap.) a pilisi növényt még a budaival azonos- ^r vji// ^^^ vette; az újabb irodalom a Pilishegyről R il 3. i^em említ Seslería-t 6. S. hudensis Borb. 1. ábra. A. az Anthe- P^st megye : a Nagyszál keleti szikláin Vác ricum Kliaf/n, B. AZ A. mellett. — Tőkés-nél >b'. „coendea'' néven macrocarpum felnyíló szerepel. 7. Carex hrizoides L. Pozsony megye : tei-mése^te^rm. nagy- ^ Dunaparton a „Záperdő"-nél Somorjával szemben, Rajka közelében. A Dunaparton Rajka mellett Selaginella Mvetica is. 8. Anthericuin itiacro- carpiiiii Boros, nova ssp. spéciéi A. liliago L. [syn. : A. liliago Deg. apud. Hollós Bot. Közi. 1910:100, (19.)] (1. ábra.) A typo diífert fructubus elongatis oUongo-ovalibus, longitudine fere cluplo latioribus [longit. ca 14 — 15 mm., latit. 6 — 7 mm.], dum fructus typi ovaliglobosae, latitudine vix vei parum longiores [longit. ca 7 — 9 mm. latit. 6 — 8 mm.]. Crescit in Magna Planitie Hungarica in collibus arenosis „Nagyerdő" pr. opp. Nagykőrös, ubi d. 25. jun. 1920. légi. — Az A. macrocarpum ugyan egyedül csak termésében különbözik az A. liUago-tó\, bátran tarthatjuk önálló endemikus fajnak, ha tekintetbe vesszük, hogy legközelebbi rokona, az A. liliago teljesen állandósult, kevéssé variáló faj. Az A. macrocarpum az A. liliago elterjedésének határán, meglehetős izoláltan fordul elő. — Az A. liliago mediterrán növény, mi hazánk- ban meglehetős ritka, csak a magyar íióravidék karsztos lejtőin fordul elő. Az Alföldről az irodalom mindössze a fent idézett Holló s-féle nagykőrösi adatot közli, mi tehát nem az A. liliago-raj hanem az új A. macrocarpum-rdi vonatkozik. 9. Orchis Dietrichiana PLORISZTIKAI KÖZLEMÉNYEK 65 B o g e n h. (variegata X ushdata) Pest megye : a kecskeméti Kis- nyírerdő tisztásán, szülői között néhány példány. 10. 0. Timbali Vei, (pal'Hster X coriophora) Pest megye : Kiskörös mellett, szülői közt, csak egy példány. 11. Helleborine microph/Ua (Ehrli.) Pest megye : Sarlósár és Semberi-major közt, Örkény mellett, homoki cserjésben. Az Alföldről csak Prodan (Terézhalom mellől, Bács- Bodrog megye), Lányi (Szeged mellől) és H e r m a n n G. (Term.- rajz. fűz. 1885 : 280., a ferencvárosi Ujligetből) közli. Utóbbi két helyen jövevénynek látszik, 12. DiuntJms diuünus Kit. (1. Boros, Bot. Közi. 1920 : 41.) Pestmegye: a puszta vacsi Nagyerdő homok- buckáin (Örkény mellett) Jadone montana, Sedum Hillebrandü, Weingartneria canesc. társaságában ; a nyáregyházai Kelemenerdő homokján. 13. Wloehringia muscosa L. Bükkhegység : a szeutléleki romok alatt (Felsőhámor mellett, Borsod megye) mészsziklákon, AconHum moldavicum, Atragene alpina, Centaurea induraf a-val. 14. Pulsatilla ('J.ne?;;oiíc^ Jolanthae Boros, flavescms X gr midis, nov. spec. híjbr. Perennis. Fólia pinnis 3 — 4 paribus, circuitu ovata, latitudine vix longioria [latit, ca 5 — 6 cm. longit. 6 — 7 cm.] seg- mentis 2 mm. [quasi P. grandis] latis, apicibus subito acuminatis. Brac- tearum segmenta partim apicibus iterum 2 — 3 secta, subito apiculata. Flores campanulati, subnutantes, faucem versus dilatati, sepala obscure purpureo-lilacina, P. flcwesrerdis maiora, antheris multo longiora. Indumentum pátens, rarior ac P. grandis. A parentibus floribus mediocris, obscure violaceopurpureis, a P. flavescenti foliis latius sectis, segmentis paucioribus, a P. grandi indumente rariore, seg- mentis brevioribus, segmentis bractearum subito apiculatis latioribus et apice iterum 2 — 3-sectis, dum apud P. grandem segmenta brac- tearum longissimae, basi tantum partitae. — Crescit rarissima inter parentes in collibus arenosis ad „Bátorliget" prope Nyírbátor [Comit. Szabolcs], ubi in prolepsi florendi d. 31. aug. 1920. et in floritu vernali d. 14. apr. 1922. detexi. Plantam hane novam, quae hungarice „leánykökörcsin" dicitur, nominavi in honorem d r.-is Jolanthae Murányi. 15. Pulsatilla (Anemone) Borosiana J. Wagn., pátens y^ fiavescens, nov. spec. hyhr. Perennis. 15 — 25 cm. [in statu fructifero 40 cm.] alta. Fólia pinnatopartita, pinnis plerumque 2—3, segmentis pro more 3—5 dentatis, 2 — 3 mm. latis. Tota plánta pilis brevibus obsita, hirsuta, flores ca 30 mm. longi, nutantes, lilaciui, sordide violacei, cum etiam virides sepala filamentis duplo longiora. — Dififert a P Jolanthae Boros prae- cipue pinnis crebrioribus folii et lacinis angustioribus divaricatiori- busque. — Crescit rarissima inter parentes in collibus arenosis ad „Bátorliget" prope Nyírbátor [Comit. Szabolcs]. Dicata in honorem D r.-is A. Boros, qui generi Fidsatillarum eo loco omnino studebat. 16. FidsatiUa Valentiana (pátens XgrandisJ I. Wagn. (Bot. Közi. 1922 : 84.) (az előbbivel) legkönnyebben nyári leveleiről ismerhető fel. Ezek a P. grandis szárnyas és a F. potens tenyeres elágazású leveleinek összes képzelhető kombinációit mutatják. Gyakoriak az olyan alakok is, amelyeken a másik szülő csak kis hatást gyako- Botanikai Közleménjek. 1 — ö, fűzet. 5 6(3 BOROS Á. i'olt, milyenek pl. a P. patens-hez közel álló azon alakok, melyek ettől csak annyiban térnek el, hogy középső levélrészének igen rövid nyele van. Virágzó állapotban főleg a P. patens-től örökölt gyér szörözete feltűnő, mely a hybridet azonnal jelzi. 17. P. fla- vescens (H a z s 1.) B o r b. a Nyírség jellemző növénye, hol a P. nigri- ram Störek.-t helyettesíti, mely utóbbi a Tiszát nem lépi át. Azon különböző színváltozatok, melyek P. pratensis, P. nigricans és P. montana néven a Nyírségről ismeretesek, a virág színén kívül más tulajdonságokban talált különbségek alapján föltétlenül a P. flavescens alakjai. A PulsatUlák általában hajlanak a szín-aber- rációkra, az összes P. fajoknak számos ilyen lususa (modifikációja) ' ismeretes. A P. flavescens elterjedési körzetéből sötétebb színű alakot már Hazslinszky, Rapaics és Simonkai is közölt. A debreceni „Haláp" homokbuckáin Rapaics" megfigyelése szerint gyengén pirosas színben fordul elö^ [var. roseolus Boros ined. {- F. nigricans var. rhodosepala R a p c s. — non B o r b.) a typo difPert sepalis roseolis] ; ugyanezen alak él Bagamér (Bihar megve) körül, honnan Wagner I. egy tanítványa hozta. Ez a szín válto- zat, úgylátszik, Halápon és Bagaméron is állandó. — Bátorligetben a normálisan kifejlődött P. flavescens ezrei között 1 — 1 példány zöldes (lus virescens m.) és sötét bíbor- (lus. atrooiólacea m.) színű példányt is. találtam. A P. flavescetis-t a nyírbátori kispiricsei erdő, a teremi Bodvai erdő (Vállaj mellett ; Szatmár megye) homokján is megtaláltam, ezen kívül még Bátorligetből P. nigricans Lengyel, non Störck.), Debrecenből,* Nyíregyházáról' és a Bodrogközből (Cséke mellől) ismeretes. Simonkai Hazslinszky hegyaljai adatát is a P. flavescens-hez vonja. S i m o n k a i isaszegi adata ellenben téves, *^ ez nem egyéb, mint a P nigricans szín változata. A P. flavescens szoros vonatkozást mutat a nyugati P. pratensis- szel (színében azonban eltérő) ; valószínűbb, hogy ennek és nem a P. nigri cnns-nSi\i leszármazottja. Az a flora-assoeiatio, melyben a P. flavescens a Nyírségen előfordul, az északi mészben szegény homokmezők flórájával rokon (1. Gáyer M. B. L. 1917:56., P. „flavicans" helyett P. „flavescens^ értendő). — P. flavescens a P. nigricans-tó\ határozottan különbözik. Simonkai által (M. B. L. 1906:180.) már megállapított különbségeken kívül P. ?^«^nmwá- tól a következőkben tér el: virágja hengerded, nem terped úgy ' Minthogy ezen eltéréseket semmi külső okra nem tudjuk vissza- vezetni, modifikációknak kell tartanunk. ^ Debrecen flórája. (Erd. Kíséri., 1916 : 164.) ^ 1923-ban és 1924-ben Halápon járva, bőven láttam normális P. flavescens-i, közte a var. roseolus csak gyéren fordul elő. Figyelemreméltó, hogy lassú szárításkor a P. flavescens sepalái megsötétednek, mire a régi herbariumi példányok vizsgálatánál figyelemmel kell lenni. * „Nagyerdő" (loc. class.), Csere, Pallag, Haláp. s A nyíregyházai erdőben Simonkai (Akad. Közlem., 1870 : 179.; M. B. L., 1906: 180.) P. Zicliyi néven; a Sóstó felé M á g o c sy-D i e t z. * L. még Papp Lénárd: „A P. pratensis var. 2jichyi S c h u r-ról". (1913.) - • FLORISZTIKAI KÖZLEMÉNYEK g7 szét, mint az, sőt szájánál gyakran összeszűkül, sepalái rövidebbek és tompábbak, kívülről halvány szennyeslilák, belülről lilássárgák. Az egész növény sokkal gyengébben és egyenetlenül szőrös. Levele sokkal szélesebb, szőrös levélsallangjai szétállők, berezdelten kifelé hajlók. Levél- és murvasallangjainak csúcsa tompább, hirtelen hegyesedő. Murvasallangjai gyakran csúcsukon 2 — 3 sallangra hasad- nak. Ezzel ellentétben a P. nigricans virágjai szétterpedők, harangi idomúak, szájuk felé lényegesen tágulnak, sepalái violafeketék. Az egész növény sűrűn, egyenletesen, elállőan bozontos. Levél- és murvasallangjai hegyesek, a murvás allangok az alsóbb részükön hasadnak 2 — 3 sallangra, nem a csúcsukon. — A P. Zichyi Sehur, mi különben is bizonytalan növény, a leírás és a termőhely fek- vése alapján nem azonos a P. flavescens-szeV (1. Borbás Term. Közi. 1893:331., Rapcs Erd. Kíséri. 1916:37.). Szőny, Gönyü, Győr vidékén a P. Zichyi-i keresve (Jávorka, Polgár, Boros) csak P. nigricans-t találtunk. A P. Zichyi föltehetöleg csak a P. nigricans színváltozéka (mutációja). — A három telivér Tiiha- tilla-í^ (pátens, grand/is, flavescens) Bátorliget mellett nagy tömeg- ben keverve fordul elő. (A P. flavescens ősszel bőven van másod- virágzásban). Köztük a P. grandis Xs pátens igen gyakori, a P. grandis >; flavescens és a P pátens X flavescens ellenben igen ritka. A P. patens-nek az Alföldön ez az egyedüli ismeretes termőhelye, a P. grandis Debrecen vidékén (Nagycsere Hazslinszky, Rapa- ies; Haláp Boros 1923.) és a Duna-Tisza közén (Káposztás- megyer, Rákos, Mouor, Pilis, Örkény, Kecskemét) előfordul. — A bátorligeti buckás, ahol 6 PulsatiUa fordul elő, a leggazdagabb Pulsatilla-termöhely a világon, mi esztétikai szempontból is egyedül álló. 18. Fapacer hyhridum L., Jlalcolmia afrícana, 3Iyagrum,' Blfora, Lathyrus aphaca, Vicia sativa, V. angustifoUa, CmccaUs daucoides, Valerianella dentata, PotentiUa collina, Adonis flaminea, Consólida orientaUs, Althaea hirsuta. stb. társaságában Kuuszeut- miklós és Homokszeutlörinc (Pest megye) közt, az épülő vasúti töltésen. 19. Nasturtimn officináié R. Br. Pest megye : az alagi- majori patak mocsaraiban, Rákospalota és Alag közt (gyéren). 20. Spiraea oblongifolia W. et K. Budapest: a Felső-Kecskehegyen, Óbudánál. Meglepő, hogy a Hieracium dmiuhiale B o r b. termőhelye közvet- len közelében ennyi ideig ismeretlen maradt. 21. Sorbus lati fólia L a m. Veszprém megye : Márkó Kápolnadombjának erdejében ; Zala megye : Gyenes mellett (gyűjt. G á y e r). Borbás (Balaton flórája 207., 208., 441. 1.) a gyenesi növényt S. semiincisa néven rajzolja és írja le. A niárkói és gyenesi növény szélesebb és tompább levélkaréjaival a valódi budai tí. semiincisa B o r b. (Term. Közi. 1879:34.) -tói eltér és a 6\ latifolia-Yal egyezik meg. A Bakony- ban az ana-csoportból nem a budai S. darmhíalis (Jáv.), hauem egy *S'. ária — cretica [S. meridionalis A u c t., pl. Veszprém mellett ) ' Ebben a kérdésben P a p p L. (i. h. 28. stb. lap) más véleményen van , - Csengőd, Kiskunhalas, Kalocsa mellett, továbbá Farmos és Tápió- Bzele közt is (Pest m.). (58 BOKOS Á. él ; valószínűleg ez a »S'. lati fólia egyik szülője. 23. Kitaihelia vUi- folia W i 1 1 d. Pest megye : Margitliget (Pomáz mellett), kertek közelében, valószínűleg elvadulva. 23. Helianthemum nummidarinm (L.) D u 11. A Duna-Tisza közén számos helyen : Jánoshalma és Kiskunhalas közt [Prodan-iiál (M. B. L. 1915:241.) téve-sen H. ohsciiDim néven, példánya megvan nekem], Szelevényi erdő (stb. Csongrád megye) Lányi M. B. L. 1915:262., Lengyel Erd. Kíséri. 1915:67.), Kecskemét (Nagynyír és Kisnyír), Nagy- körös [Csókás-, Nagy- és Pálfája-erdő ; Holló s-nál (Kecskemét növ. 138. 1.) tévesen H. obscumm néven], Peszéradacs, Sarlósár, [„Borovicska-erdö". Kerner-nél (Veget. Verhált. 48. 1.) mint H. tomentosiim\ Örkény (Lövőtér, Örkényi-erdő, Örkényi-tábor), Csepelsziget (Soroksárral szemben). — Keriier közlését már J a 11 c h e n (Die Cistaceen Ost.-Ung.-s 44. 1.) helyesbíti H. nummu- larixm-ra.. A Csepelszigetről Bor b ás (Erd. Lapok 1885:302.) „H. rtdgare var. angnstifolmm Jacq., Vis."' néven közli, Degen u. imien „H. nnmmularium Yax. pustarum Borb." néven bocsá- totta cserébe, utóbbi azonban helyesen a if. ooatimi alakja [Mat. Term. Közi. (A szerbtövis...) 1893:19] és nem a U. nnmmnla- rium-é, mint ahogy azt Borb. később (Balaton fi. 395. 1.) tévesen veszi (1. J a n c h e n i. h. 50. 1.) A Duna-Tisza közének belsőbb részén tehát csak a H. nnmmularium fordul elő; úgy Prodan, Hollós, mint K e rn e r adatai idetartoznak. A H. ovatum a Duna- Tisza közének csak felsőbb részén fordul elő, a pesti síkon (Ká- posztásmegyer. Rákos), a Szentendrei szigeten és a Tápió völgyé- ben [Tápiószecső ; Ke mer szerint (Veg. Verh. 47. 1.) egész Mo- uorig]. Feltűnő jelenség ez, mert a Buda-Pilisi hegységből a H. nummidarinm teljesen hiányzik A Duna-Tisza köze tehát ebben a Bakomiyal mutat kapcsolatot (H. nummul. a Bakonyban gyakori). A H. ocatum a Budai hegységben gyakori, az Alföldön ritka. Mindkét faj az Alföldön keskenyebb levelű, mint általában a hegyvidéken: a H. ooatum ezen alakja megfelel a var. Janceola- tum (W i 1 1 k.) [H. pustarum Bor b.]-nak, míg a H. numynularimn analóg keskenylevelű alakja a var. oblongifoUtim (W i 1 1 k.) [H. angustifolinm Borb. 1. c. non Jacq., Vis.]. Mindkettő csekély szisztematikai értékű ökológiai alak. 24. Fleurosi)erm,um austríacum (L.) Hoffni. Bükkhegység: erdőben a „Bánkút" mellett, a Bálvány- hegynél, Felsőhámor közelében (Borsod m.). 26. Laserpitiiim pru- thenicum L. var. silaifolla Boros nov. var. Glaberrima, sicuti var. glahra DC, sed foiiis subtilius sectis, segmentis longe productis, tenuioribus, 2 — 3 mm. latis, 6 — 10 mm. longis minus dentatis, Silai flavescentis fólia in memóriám revocantibus distincta. Crescit in pratis humidis [!] ad Bátorliget prope Nyírbátor (comit. Szabolcs), » A. H. angusUfáium (Jacq. Hort. Vindob. III. 29.) kétes, mert nem lehet megállapítani, hogy az ovatum- vagy nummiüarium-hoz tartozó alak-e ; a H. angustifolium Vis. (FI. Dalmát. III. 146.) pedig a H. nummularium még keskenyebb levelű dalmáciai alakja, melynek biztosabb neve var. lineari- folium (W i 1 1 k.). PLORISZTIKAI KÖZLEMÉNYEK 69 ^ ubi d. 31. aug. 1920. légi. 26. Seseli Bechii Seefried. Pest m. : a Gombos-Pőtharasztierdö homokbuckáin, Vasad mellett. 27. Ast- rantia major L. Pest m. : a Szentlászlőhegy erdejében, Visegrád mellett. 28, Gentiana eruciata L. Pest m. : a nagykörösi Csőkás- erdöben. Ugyanitt még ^ícer tataricmn, Veronica spuria. [A Nagy- erdőben: Vícia lÁsiformls (Nyáregyháza mellett is, E23. évi január Ló 10-én tartott 257. ülése. Elnök : M 0 e s z G. Jegyző : Gombocz E. 1. Boros Á. : „NeJuíny növény tőleveUről és TieterophyllidjáróV 2. D e g e n A.: „.-1 Bliymliostegiella algeríana (Brid.) élöfordulátia Ma- gyarorszík/on." 3. Moesz G. : „A növényhetegségekről szóló ismeretek fejlődése hazánk- ban." (L. Bot. Közi. XXI. 1. 1.) 4. Varga F. : „.1 Cepludaria speciosa levelének szöoettani vizsgalata."' A Növénytani Szakosztály 1923. éyi február hó 14-én tartott 258. ülése. Elnök : M 0 e s z G. Jegyző : Gombocz E. 1. Kemenes B. : „Összehasonlitó adatok a CaryophyUaceák magJiéj- anatómidjálíoz." 2. Ballenegger R. : „A mészkérdés." (P. Természettud. Közlöny LV. 104. 1. 3. Gombocz E. : „Apróságok és turiosumok a magyar botanika tör- ténetéből." 4. Sántlia L. : „Adatok Tolna vármegye zuzmóflárájáfuik ismeretéliez." (L. XXI. 47. 1.) 5. A Szakosztály felterjesztést intéz a Választmányhoz Jávor ka S. Növényhatározója ügyében, kérve a M. Tud. Akadémia elé történő pártoló előterjesztést. A Növénytani Szakosztály 1923. évi március hó 14-én tartott 259. ülése. Elnök : M 0 e s z G. Jegyző . Gombocz E. 1. Trautmann R. : „Vikariáló szukcessziók." 2. Lengyel G. : „Az Ambrosia artemisiaefolia előfordulása Magyar- országon. " Boros A. a Mura vidékén és a délsomogyi síkon is megtalálta. — Moesz G. Az Euphorbia macii'ata-t a Városligetben találta. 3. Greguss P. : aj „Egy növényfiziológiai eszköz bemutatása." bj „Válasz egy bírálatra." 4. Soó R. : „Adatok Magyarország adventiv flórájálioz." D e g e n A. szerint a Solidago serotina hazánkban némely helyen nagyon elszaporodott ; sokfelé a nemes fűz termelését veszélyezteti. Solidago canadensis-t Kajászószentpéter és Baracska mellett talált. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 101 5. Boros Á. : ^Adatok Békés és Bihar megyék síkjainak flórájához."' <3. M á g 0 c s y - D. S. : bemutatja Szabó Z. „A növények szerve- zete" c. művének II. kiadását. Á Növénytani Szakosztály 1{!23. évi április hó 11-én tartott 260. ülése. Elnök : M 0 e s z G . Jegyző :Gombocz E. 1. Szabó Z.: „Teratológiák Dipsacus- féléken." 2. Varga F. : y,A paprikatermés száraz foltossága." 3. Boros Á. : „Adatok a Nyírség flórájához."' 4. Lengyel G. : Bemutatja E. Janchen „Die in Deutíchland und Österreich an wissenschaftlichen Anstalten vrirkenden Botaniker" c. művét. A Növénytani Szakosztály 1923. évi május hó 9.én tartott 261. ülése. Elnök : M 0 e s z G. Jegyző :Gombocz E. 1. Gimesi N. : „Újabb planktonkutatási módok." 2. M 0 e s z G. : .,^1 tölgy magyarországi lisztharmatja.^ (L. Bot. Közi. XX. 1922. 136. 1.) 3. Andrasovszky L. : „Adatok Albánia flórájához." 4. B 0 r 0 s Á. : „Florísztikai Közlemények.*^ (L. Bot. Közi. XXI. 64. I.) 5. Deg:en Á. és Lengyel G. ismertetik R. W e 1 1 s t e i n, J. M a 1 1 f e 1 d, G. B e c k, 0. H o 1 m b e r g, J. M u r r, R. K e 1 1 e r, Hédin Sven, Prodan J., Steffanoff ésStoianoff stb. újabban megje- lent műveit. 6. P a á 1 Á. bemutat Synchytrium endóbioticinn okozta rákos burgo- nyát és ismerteti a „Botanical Abstracts" legújabb füzeteit. A Növénytani Szakosztály 1923, évi június hó 13-án tartott 262. ülése. Elnök : M o e 3 z G. Jegyző : G o m b o c z E. 1. Elnök üdvözli M á g o c s y - D. S. tiszteletbeli elnököt egyetemi tanársága 25 éves évfordulója alkalmából, melyet a tiszteletbeli elnök meleg szavakban köszön meg 2. Soó R. : „Erdélyi nöiiém/föld rajzi képek." 3. Rapaics R. . „A földrészek keletkezése és az életföldrajz.-' (L. Ter- mészettud. Közlöny. LV. 274. 1.) 4. B 0 d n á r J. : „A^ üszög elleni védekezés biokémiája." 5. Szatala Ö. : „ ÚjcM adatok Ung megye zuzmóflórájának ismeretéliez." A Növénytani Szakosztály 1923. évi október hó 10-én tartott 263. ülése. Elnök : M 0 e s z G. Jegyző : Gombocz E. 1. Rapaics R. : „A növények társulása." (L. Természettud. Közlöny LV. 329. 1.) 2. T a m á s s y G. : aj „ ijahb adatok Debreren környékének növény- zetéhez." b) „Volhyniáhan gyűjtött virágos növényeim ismertetése." 3. Gombocz E. ismertet: H. 0. Juel „Studien in Burser's hortus aiccus" c. müvét. 4. Jávorka S.: „Juncus maritímí(s a Fertő mellett." 102 SZAKOSZTÁLYI ÜGTEK A Növénytani Szakosztály 1823. éyi november lió 14'én tartott 264. ülése. Elnök : M o e s z G. Jegyző : G o m b o c z E. 1. S 0 ó R.: „Az Orchis cordiger Fries." 2. Ambrózy-Migazzi J. gróf: „A Jélihen létesítendő növény- reeerváció és parh'' (L. Bot. Közi. XX. 128. 1.) Előterjeszti Moesz G. — Az előadással kapcsolatban a Szakosztály felkéri a Választmányt, tegyen az ügy érdekében a m. kir. földmívelésügyi minisztériumnak előterjesztést. 3. M 0 e s z G. : „Albániai gomhák és gubacsok." 4. Boros A.: „Előzetes jelentés a JS^ephrodittm cristatum középmagyar- országi felfedezéséről.^'' A. Növénytani Szakosztály 1923. évi december hó 12-én tartott 265. ülése. Elnök : M 0 e s z G. Jegyző :Gombocz E. 1. Elnök jelenti, bogy Jávor ka S. Növényhatározója ügyében megtette a szükséges lépéseket a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisz- tériumban. 2. K u n t z J. : „^-l^: asszimiláció mélléktermékeineJi: képződése a növé- nyekben I.^ 3. Szurák J. : „Albániai mohok."' 4. Andrasovszky J. : a) „A Vitis űinifera L.-ről." h) „Növény ele konzerválása."' 5. S c h n e i d e r J. bemutat a botanikus kertben decemberben a szabadban virágzó növényeket. HÍREK. Mágocsy-Dietz Sándor dr. egj^etemi ny. r. tanár 1923. június 3-án ünnepelte egyetemi tanárságának 25-ik évfordulóját. Szeretve tisztelt tiszteletbeli elnökünket a központi egyetem aulájában rendezett díszes ünnepségen a K. m. Természettudományi Társulat és Növénytani Szak- osztálya nevében Degen Árpád dr. kísérletügyi főigazgató üdvözölte. D 0 b y Géza dr. debreceni egyetemi ny. r. tanár a budapesti egyetemi közgazdasági karon az agrokémia ny. r. tanárává neveztetett ki. Szabó Z 0 1 1 á n dr. ugyanott a növénytan ny. rk. tanárává nevez- tetett ki. Schilberszky Károly dr. ugyanott a növényvédelem magán- tanárává habilitáltatott. Varga Oszkár dr. az állatorvosi főiskolán a növén^'tan előadá- sával bízatott meg. A Gyűjtemény-Egyetem státusában Szurák János dr. osztály- igazgatóvá, M i k a Elza dr. és T i m k ó György igazgatóőrré ne- veztetett ki. A mezőgazdasági kísérletügyi személyzet egyesített tiszti létszámá- ban Havas Géza állomásvezető kísérletügyi igazgatóvá, B o c s k a y 0 1 1 ó dr. és L e n gy e 1 G é z a dr. adjunktusok állomásvezetőkké, Húsz Béla dr. középiskolai tanár adjunktussá és Szalay Edit dr. segéd- vegyésszé neveztetett ki. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ZEITSCHKIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖN.UNGARISCHEN NATÜRWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND U>"rER MITWIRKUNG VON G. MOESZ RED, VON E. GOMBOCZ. BÁND XXI. 1923. HEFT 1—6. G. V. M o e s z : Die Entwickelung der Kenntnisse über Pilzkrankheiten der Pflanzen in Ungarn. (Ungar, Originaltext síehe Seite 1.) Die ersten Angaben über Krankheiten der Pflanzen, die durch Pilze verursacbt werden, findet man in Ungarn bei J. L i p p a y (1664 — 1667). Er erwahnt námlich den Rost, oline aber denselben von dem Braud zu unterscheiden. S t. L u m n i t z e r vrar der erste, der auch mikroskopischen Pilzen Aufmerksamkeit schenkte (1791). Nach L i p p a y schrieb L. Mitterpacher, Professor der Landwirtscbaftslebre an der Ofner Universitiit eingehender übt»r den Rost (1777), docli war ihm weder die Ursaebe der Krankheit, noch Bekampfung derselben bekannt. Der Verfasser der ersten ungarischen pflanzenpathologischen Arbeit A. Kováts (1809), záblte die Pilze, so auch den Scbimmel zx\ den parasitiscben Orga- nismen ; auch den Getreide- und Berberitzenrost hielt er öir einen Pilz. Man sieht daraus, dafi die Ansichten von Bulliard (1789) und von Persoon (1797) bald nach Ungarn den Weg gefunden habén. Trotzdem führt A. Kováts noch viele andere Ursachen dieser Krankheiten an, was darauf zeigt, daÜ er doch nicht von der Pilznatur des Rostes und des Brandes vollkommen überzeugt war. J. Nagyváthy, ein hervorragender Landwirt und Schrift- steller in diesem Fache behauptete im Jahre 1824, daB seiner Erfahrung nach der Rost und der Brand ein- und dieselbe Krank- heit sei: aus dem Rost entstehe der Brand. E. Fejér (1813) erklíirte den Rost entschieden í'ür einen Pilz und empfahl gegen denselben Beizen in Salzwasser oder in Kalklauge. Die"Rostkrankheit beángstigte tibrigens nie recht die ungarischen Landwirte. Wie es scheint, führte zuerst A. Kováts (1809) in Ungam den Getreide- rost im Zusammenhange mit dem Berberitzenrost an. Er zweifelte, dafi der Rost der Berberitze den Rost des Getreides verursache. Derselben Ansicht war auch Endlicher (1830) und meinte, dies sei nur ein Márchen der Landwirte. Die ungarische landwirtschaftliche Literatur befaBt sich am háufigsten mit dem Brand, was erklarlich ist, da diese Krankheit die verbreitetste und gefáhrlichste ist. Mitterpacher (1777) war der erste, der Ustilago und Tilletia von einander unterschied. Erstere Brandart nannte er Urica (Brand), letztere Carho (Kohlé). (2) G. MOESZ Er meinte, daB die Safte des Getreidekornes in Giihrung geraten, den Steinbrand (Carbo) verursachen, liingegen, die nach der Gáhrung zurückgebliebenen Safte den Flugbrand (Urica). Zur Bekampfung empfahl er das Waschen des Samens, aber noch mehr das Beizen in Kalkwasser oder Lauge. In Ungani empfahl zuerst Mitter- pacher das Beizverfahren. Gahrung wurde auch spáter als Ursache des Brandes betrachtet. lm allgemeinen kann gesagt werden, da6 die ungarischen Landwiiie Jahrzehnte hindurch ratlos dem Brand gegenüber standén. In den landwirtschaftlichen Zeitschriften entstand besonders in den vierziger Jahren des XIX. Jabrhunderts ein hef- tiger Streit, bei dem die rerschiedensten Ansichten geáufiert wnrden, die jedoch zum grófién Teil als blosse Vermutungen einer wissen- schaftlieben Begründung entbehrten. Die falschen Teorien beiriiien endlich die Landwirte in solcliem Masse, daC sie spater, selbst, wenn sich jemand fand, der die Natúr des Brandes und seine Bekampfung riclitig beiirteilte, demselben keinen Glauben schenkten. Das Mutterlorn wird zuerst von M i 1 1 e r p a c h e r erwahnt (1777), doch war ihm darüber nichts nilheres bekannt. J. Nagy- váthy (1791) erklarte, der Ansicht der auslandischeri Facbleute beipfliehíend, es sei tierisehen Ursprunges. Ein anonymer Autor (1843) hielt es für eine Pilzkrankheit, führte aber seinen Urspning auf einen GahrungsprozeB der zuckerartigen Silfte des Frucbt- knotens zurück. Uber die Krankheiten der Kartoffel finden wir die erste Mit- teilung aus dem Jahre 1843. Zu dieser Zeit wurde die Frage auf- geworfen, ob sich in Ungarn die ini Ausland verbreiteten Kartoffel- krankheiten, nanientlich die Trockenfáule zeigten ? Die Frage erfuhr eine befriedigende Antwort. In diesem Jahr waren die Kartoffel- krankheiten in Ungarn noch ganz unbekannt. Jedoch schon 1846 sehrieb J. Török, dal3 es in diesem Jahr vielleicht im ganzen Lande keine gesunde Kartoiíel gab. Zu dieser Zeit wurde zweeks Bekampfung der Krankheit zuerst die Vermehrung der KartoíFel von Samen angeraten. Die Verbreitimg der Krautfáule bewog die Behörden endlich zu einen emsten EntschluB. Amtlicher Aufforde- rung zufolge unternahm L. T o g n i o, Professor der arztlichen Fakultat an der Pester Universitilt im J. 1846 eine Reise nach Zipsen (Komitat Szepes), um daselbst die epidemisch aufgetretene Kartoífel krankheit zu untersuchen. Auf Grund der am Standorte, wie auch im Laboratórium gemachten Untersuchungen verfaBte er ein vortrefíliches Werk und zwar mit einer Gewissenhaftigkeit und Gründlichkeit, die einem jeden Mykologen zur Ebre gereicht hiltte. T o g n i o's Verdienst ist es, den Landwirten nützliche Ratschlilge gégében zu habén, die auch noch heute richtig sind. Von den Krankheiten der Weinrelje wird in der altén unga- rischen Literatur nur das Oidiiim Tucheri erwahnt. P. Bugát war der erste, der über dasselbe im J. 1853 berichtete. Die Pilzkranheiten der Ohsthdume erwahnt zuerst A. K o v á t s (1809). Er spricht in seiner Arbeit über zwei Krankheiten, mimlich DIE KENNTXISSE VBER PILZKRANKHEITEX (3 über den Mehltau und über die Tasclienkrankheit der Zwetsehe; letztere Krankheit í'ührt er auf miBgelungene Befruchtuiig zurück. Aus den angeführten Angaben ist es ersichtlich, dafi im Mittelpunkte des Interesses der Getreidebrand stand, besonders in den Jahren 1838 — 1846. Im Jahre 1846 richtete sicb die Aufmerk- samkeit auf die Krankheiten der Kartoffel. Man sieht aber zugleicb, dafi das Wesen der Pilzkrankheiten unbekaunt war. Was dürjpte die Ursache gewesen sein, dafi soviel Naivitat und Unwissenheit in diesem Zeitalter herrschte ? Auf dem Gebiete der Wissenschaften begann eine üuOerst ve^e Arbeitsamkeit, docli hatten die ungarisehen Gelehrten mit riesigen Schwierigkeiten zu kiimpfen. Es gab nicnt genug ungarische Hochschulen, die bestehenden waren mangelhaft ausgerüstet; das Publikum war für die Wissenseliaften nicht em- píanglich. Es wurde deutseli und lateiuisch unterrichtet und geschrie- ben, so blieb die Wissenschaft für das Ungartum fremd. Die von Grafen G. Festetics begründete, vorzügliche landwirtschaftliche Hochscliule hörte auf in dem ersten Jahre (1848) des Freiheits- kampfes zu bestehen. Das gleiclie Schicksal betraf naeh 1 7jahrigen Bestében, trotz hervon-agender Erfolge, wegen Gleicbgültigkeit oder sogar Böswilligkeit der Zeitgenossen jené Landwirtschaftliche und Gewerbeschule, die von S, T e s s e d i k, einem evangelischen Pfarrer, wissenschaftlich gebildetem Landwirte im Jahre 1779 in Szarvas begründet wurde. In den botanischen Wissenschaften übernahm die FührerroUe die Pester Universitiit. Es mu6 besonders des Professors J. Sadler gedacht werden, der die Ero-ebnisse der auslandischen mykologischen Forschungen schon ganz übernommen hat. Er war ein Anhánger und Freund von Elias Fries und befolgte dessen Lehren. Der Freibeitskampf (1848/49), so auch die traurige Zeit der österreichischen Unterdrückung (1850 — 1866), brachte die ungarische Wissenschaft ganz zu Schweigen, diese erwachte erst zur Zeit des Ausgieichs mit der Dynastie und der österreichischen Regierung. Nun brachten Fr. Hazslinszky, K. Kalchbren- n e r und St. Schulzer von M ü g g e n b u r g, das Triumvirat der ungarisehen Mykologie, mit einem miiehtigen fc'chritt die Kennt- nis der ungarliindischen mikroskopischen Pilze vorwarts und ihvem Wirken zufolge konnte sich die Wissenschaft der ungarisehen Pflanzenkrankheiten, hauptsiichlich durch die eifrige und erfolgreiche Tatigkeit des Professors an der landwirtschaftliclien Akademie zu Magyaróvár, G. Linhart zu dem heutigen Stand entwickeln. (Antorreferat.) (Aus der Sitzung der bot. Sektion. am 10. Január 1923.) (4) K. VARGA P. V a r g a : Vergleichende anatomische Untersuchung der Gattungen Succisella und Succisa mit Rücksicht auf die verwandten Gattungen. (Ungarischen Originaltext siehe Seite 32.) Von der clurch Baiihinus im J. 1625 aufgestellten Gattung Succisa trennte Beck in seiner „Flóra v. Nieder-Osterreich" 1899. die Gattung Succisella als selbstandige Gattung ab. Dies geschali auf Grund der auBeren morphologischen Merkmale. Der Yerfasser versucht dieses Verfabren anatonnsch zu begründen. Die Ererebnisse der Untersuchung wurden mit den Arbeiten Se hyeitzers über Dipsacus und F o d o r s über Cephalaria verglicben. 8ie können in Iblgendem kurz zusamniengefaljt werden : In der, aus primiiren Geweben bestehenden, diarchen Wurzel der Succisella werden die Holzelemente durcb mehrere Markzellen getrennt, als bei Succisa, bei welch letzteren Gattung die primaren Markzellen sich bei der Entwickelung der sekundaren Gewebe noch vermehren, da innerlialb des zusamraenhangenden Holzringes aus- gedebntes Mark vorkoujmt. In illteren Wurzeln wird der diarcbe Bau duícb den zusammenhangenden Holzring verdrangt. In der Wurzel der Swcisella kam trotz des verschiedenen Untersucbungsmaterials nur sebr wenig Starke vor, dagegen war bei Succisa die Rinde und Mark mit Starke gefüllt. Bei der letz- teren íindet man immer in der Rinde, derén Bau bei beiden Gat- tungen gleicb ist, Calciumoxalat-Drüsen. Beidé Gattungen stimmen bezüglicb des Vorkommens und der Entwickelung des Exoderms mit Cephalaria überein, unter- scheiden sich vom Dipsacus bezüglicli des Entstehungsortes des- selben. Die anatomiscben VerhJiltnisse des oberirdischen Stammes sind bei beiden Gattungen übereinstimmend, nur ist der Stamm bei Succisa dichter mit Deckhaaren besetzt. Bei Succisella kommen Stolonen vor, die mit ihrem eigentüm- lichen anatomiscben Bau den Übergang vom Wurzelstock zum ober- irdischen Stamm bilden. Bei Succisa findet man orthotropen Wurzel- stock, dessen anatomische Verhültnisse dem Rhizom der Dipsacus wesentlieh gleish sind. Die Spaltöííiiungen, die Deckhaare, das Vor- kommen des Hypoderms, einzeilige Perjcikel, Weichbast, zusammen- híingender Holzring sind die bei allén vier Gattungen vorkommenden Merkmale. Der Stamm beider untersuchten Gattungen unterscheidet sich von dem Stamm der Dipsacus durch den Mangel an Emer- gentien, auBerden unterscheidet er sich sowohl von dem der Dipsacus, als auch von Cephalaria durch den Mangel an collen chymatischen Hypoderm, an Berippung, an Markhöhle, sowie durch das Fehlen der Secretzellen in Perycikel. Die Bliitter zeigen dorsiventralen Bau. Bei Succisa findet man zweireihige Pallisadenschicht und sind die mechanischen Ele- mente der Blattspreite starker entwickelt als bei Succisella, sonst ANATOM. DER StCCISELLA ÜXD SüCCISA (5) stimmen die anatomischen Verbaltnisse überein, Die Spaltöífnungen- siiid bei allén vier Gattungen gleich, Oaticula und Bebaarung der Oberhaut imterscheidet sich von denen der Dipsacus. Oberwahnter Bau der Pallisadenzellen der Gattung Snccisa ist dem der Bípsams und CepJialaria alpina gleieh. GefáBbündelverlauf im Blattspreite, die Mittelader begleitendes und aucli im Blattstiele vorhandenes Hypoderm ist in allén vier Gattungen gleich zu nnden, Wahrend aber dieses bei Dipsacus und Cephalaria aus collenchymatischen Zellen besteht, wird es bei den untersucbten Gattungen aus Sclerenchyra gebildet. Die durch H a n n- s t e i n bei anderen Dipsacaceen untersucbten gurtenförmigen Gefáfi- strangverbindungen sind auch liier zu finden. Die köpfigen Blütenstande sind mit gemeinsamen HüUkelch versében, dessen Blatter bei beiden Gattungen im Gegensatz denen der Dipsacus weich sind. Die gemeinsamen Hüllkelchblütter gebén bei Succiseíla in die Spreublatter über, dagegen stehen sie bei Succisa in drei Wirteln. Bei letzterwahnten Gattung habén sie dickere Cuticula, sind dichter mit Haaren besetzt, es kommen darán mehrere Spaltöffnungen vor und stehen dem Laubblatte naher als die Htillkelchblatter der Succiseíla. Die anatomischen Verbaltnisse der Spreublatter sind bei den untersucbten Gattungen dieselben und stimmen mit der Gattung Cephalaria, bezüglich der Deck- und Drüsenhaare der Spaltöffnungen, überein. Im Mesophyll findet man gegenüber der hauptsaehlich aus Sclerenchym bestehenden Spreublatter der Dipsacus und CepJialaria nur zwischen dem GefáBbündel und der Oberhaut sclerenchymatisehe Zellen. Auch der Kristallzellenschicht der Cephalariae Spreublatter ist nicht vorhanden. Im Kelch findet man hauptsaehlich im GefáBbündelverlauf Unter- schied. Bei Succiseíla besitzt der Kelch immer vier Gefáfíbündel, die in der Náhe des Kelchrandes ohne Verzweigung anastomisieren, dagegen bei Succisa gehen aus dem durch Anastomose enstandenen GefáBbündelbogen immer Seitenaste in die Kelcbzipfel. Ist der Kelch bei der letzteren Gattung pentamer, was oft der Fali ist, so vermehrt sich der Zahl der GefáBbündel durch einen Zweig der Kronblátter. Die Zahl der GefáBbündel ist gleich mit der Gattung Cephalaria, den letzterwahnten Fali ausgenommen. Zwischen den untersucbten Gattungen und der Cephalaria ist immer ein Unterschied bezüglich der Gestalt und GröBe der Oberhaut- und Pallisadenzellen, so wie bezüglich der áuBeren Gestalt und der inneren Struktur des Kelches. Die anatomischen Verbaltnisse der Krone der untersucbten Gattungen sind dieselben. Die Zahl der Kronenzipfel zeigt im Falle der Pentamerie Unterschiede, da sich derselbe auf füiif vermehrt mid dementsprechend findet man íünf Gefafibüudel, von denen einer ein Zweig des StaubgefáBbündels ist. Von der Cephalaria unterscheiden sich die untersucbten Gattungen durch die Stelle der Papillen, der Deck- and Drüsen- haaren und der Spaltöffnungen auí der Krone. (6) F. VARGA Androcceum ist anatomisch und morpho'ogisch gleich. Die Narbe der untersuchten Gattungen unterscheidet sich von dei' Narbe der Cephalaria durch die Papillen, der Griffel durch die linsen- förmige Verstürkung der áuBeren Zelleuwaiide der Oberbaut. Unter der Oberhaut des Fruchtknotens kommt die Kristallzellenscbicht, welche bei Cephalaria vorhandeu ist, niclit vor. Beck wurde haupisáchlicli durch aufiere morphologisehe Eigenschafteu der Frucht dazu veranlat)t, die Gattmig Succisella von Succisa abzutreimen, auf eiiigehendere anatomische Unter- suchungen liel.^) er sich nieht ein; darum befafit sich der Verfasser eingehend mit der Anatoinie der Frucht. Die iiuBere Gestalt der Frucht wird durch den Aufienkelch, das Involucellum bestimmt. Ein Qaerschnitt (Fig. 6.) senkrecht zur Langsachse in der Bauchgegend derselben zeigt acht Rippen und ebensoviel Furchen, derén anatomischer l?au folgender ist. Auliere, taugentiale Wand der Epidermiszellen (ep.) bei Succisella ist raafíig verdickt und mit Cuticula (k) überzogen, welclie in den Furchen stark entwickelt ist. in jugendiichem Entwickelangsstadium fűidet man zwischen deu Epidermiszellen Deck- und Drüsenhaare, welche aber spiiter abbrechen. Spaltöífnungen sind nicht vorhanden. Unter der Oberhaut an der Spitze und den Seiten der Rippen kommt eine Zellenschieht, die sogenannte „Liegezellenschicht" vor (f. r.), welche aus dünnwiindigen, mit der Oberflüche parallel gestreckten Zellen besteht. Diese Zellenschieht geht in den Furchen in die zwei, gleichmilBig verdickten Zellenreihen über und besteht an der Spitze der Rippen aus zusammengedrückten Zellen. An der Spitze imierhalb der Liegezellenschicht findet man die GefiiBbündelsscheide aus sclerenchymatischen Zellen bestehend (ny. h.), welche das GefaBbündel (e. ny.) und das innerhalb derselben liegende paren- chymatische Gewebe (p.) halbmondförmig umgibt. Übrige Gewebe der Rippe bestehen aus Parenchym, aus Rippenparenchym (b. p.), dessen Zellenwlinde sjecfen die Furche immer mehr und mehr sich verdicken, bis dasselbe in die zwei, gleichmiiljig verdickten Furchenzellenschichten übergeht. Li dem Gefáfíbündel ist der Holzteil sehr gut erkeimbar, dagegen ist der Siebteil so zusammen- credrückt, daB man zelligen Bau kaum fe.ststellen kann. Auf den Holzteil folgt iiach innen ein aus parenchymatischen Zellen beste- hendes Gewebe, in welchem Intercellulare sehr seiten sind. Darauf folgt eine lysigene Intercellulare (1. j.), von derén Raiid zerissene Zellenwand-Reste hineiuragen. Inwendig werden die erwahnten Gewebe durch die innere Oberhaut (b. ep.) abgegrenzt, welche mit dem Rippenparenchym durch einige dünnwandige Parenchym- zellen verbunden ist, die in jüngerem Entwicklungsstadmra die lysigene Intercellulare vollkommen ausfullen und ein lysigeiies Gewebe bilden. Nicht iiur in Form und Anordnung der Gewebe des AuBeii- kelches findet man eine scharfe Abgrenzung, sondeni auch in dem Matériái desselben. Die Epidermise, Liegezellenschicht, die um die ANATOM. DER SUCCISELLA TJND SUCCISA (7) Intercellulare vorkoniraende lysigeiie Gewebe-Reste, und der Siebteil des Gefafibündeh besteheu aus Cellulose. Der Holzteil des GefáB- bündels ist verholzt. Das Rippenparenchym, dessen Wiinde mit braunem Farbstoff durchtráukt sind, sowie auch die Gefiifibündel- scheide sind verkorkt. Mit Ausnahme der Oberhaut und des Gefáfibündels kommeu in alleu Gewebearten Calciumoxalatdrüsen (c. dr.) vor, docb. eine zusammenbángende Kristallzellenschicht, sowie sie Fodor bei Cephalaria fand, ist nicht vorhanden. Am unteren Ende der Frucht treten vier GefáBbündel in das Involucellum eiu, die dórt gleicb beim Eintritt einen unteren Ring (Fig. 8 a. gy.) bilden. Aus diesem zweigt in jede Rippe je ein GefáBbündel ab (b. ny., k. ny.), welches ohne weitere Verzwei- gung in der Rippe gegen den Halsteil verlauft. Hier bilden die- selben an der vorspringenden Leiste des Halsteiles einen oberen Ring. (f. gy.) Von der Fruchtknotenwand sind nur die zwei Oberhaute^ GefáBbündel und zusammengedrücktes Parenchym übrig geblieben. Innerhalb derselben findet man den aleuronreichen Samen. Am Fruchtquerschnitt der Succisa, sind vier Haupt- eben- soviel Zwischem'ippen und acht Furchen voriianden. Bau der Oberbaut ist im Grófién, mit der vorerwáhnten Gattmig tiberein- stimmend, nur ist die Cuticula starker entwickelt und die Deck- Drüsenhaare sind immer vorhanden. Unter der Oberhaut (Fig. 9 kommt eine „Stehezellenschicht" vor (o. r.), vvelche aus Zellen gebildet wird, die senkrecht zur Oberflache stehen. Die Zellen dieser Stehezellenschicht sind an der Spitze der Rippen vollkommeu zusammengedrückt. Daiauf folgt ein dünnwandiges Rippenparenchym (b. p.), welches durch eine, lysigene Intercellulare (1. j.) in zAvei Teile geteilt ist. Das Rippenparenchym ist in den Furchen, wo es aus zwei Zellenreihen besteht, dünnwandig. Innerhalb der Stehezellenschicht, an der Rippenspitze sind zwei, zusammengedrückte Parenehymzellem'eihen, darán schliefit sich das GefáBbündel (e. ny.) an. Am Querschnitte sind die GefáB- bündel der Hauptrippen gröfier als die der Zwischeniippen. Calciumoxalatdrüsen kommen auch hier vor, doch Kristallzellen- schicht ist nicht vorhanden. Innere Oberhaut, Zellenwíindreste um die lysigene Inter- cellulare, Siebteil sind aus Cellulose, Holzteil verholzt. Aufiere Oberhaut, Stehezellenschicht, Rippenparenchym sind verkorkt. Das GefáBbündel (Fig. 10 v. ny.), welches aus dem Fruchtboden eintritt, teilt sich in vier Zweige, von denen je einer in die Haupt- rippe (f. b. ny.) verlauft. Aus diesen zweigt am Grundé der Rippen nach reehts und links ein Ast ab, welch letztere sich in einem unteren Ringé (a. gy.) vereinigen. Aus diesem Ringé zweigt am Orte der Vereinigung in jeder Nebenrippe eiu Gefáfibündel (m. b. ny.) ab. Die Gefáfibündel verzweigen sich in den Rippen nicht. Die Bündel der Nebenrippen teilen sich im oberen Drittel des Aufien- kelches in zwei Teile, die sich an die Gefáfibündel der Hauptrippen (8) f. varga: anatom. der succisella cnd srccisA anschliefien, so entsteht auch hier der obere GefáBbündelrinsr (f. gy.). Die Gefáfibündel der Hauptrippen enden in den Zipfeln des AuBenkelches, als dessen HaiiptgefáBe (f. ny.). In der Náhe der Abzweigung des letzterwahnten GefáBes entstehen noch mehrere, meistens zwei GefáBbündelzweige, die als SeitengefáBbündel der AuBenkelchzipfel an dessen Eande enden. Es entstehen auch aus dem oberen GefáBbündelring einzelne Zweige, die den Grund der Zipfel mit GefáBbündel versehen. Die Tetramerie des Aufíenkelches ist so standig, daí3 sich diese auch im Falle der Pentamerie des Kelches und der Krone nicht verándert. Die übrigen Teile der Prucht sind denen der Succisella gleieh. Was den AuBenkelch der beiden Gattungen im Vergleich zu einander anbelangt, so treffen wir im Bau der Oberhaut in der Zahl der Haare derselben einige Untersehiede. Unter der Oberhaut ist bei der Succisella eine Liegezellenschicht, bei der Surcisa eine Stehzellenschicht, derén Wande bei der ersten aus Cellulose, bei der letzten aus Kork bestében. Das GefáBbündel der Succisella ist von auBen von einer GefáBbündelscheide umgeben, bei der Succisa fehlt jedoch dieselbe. Ein weiterer Unterschied zeigt sich im Ver- lauf der GefáBbündel, im Bau des Rippenparenchyms, in der Entstehungsweise der lysigenen Intercellulare welche bei der Succisella aus vorgebildetem Spaltgewebe entsteht und nicht an das GefáB- bündel angrenzt, wie es bei Succisa der Fali ist. Die mechanischen Gewebe sind bei Succisella starker entwickelt, als bei der Succisa. Der AuBenkelch der Gattungen Succisa und Cephalaria ist bezüglich der Zahl der Rippen und Furchen gleieh. bezüglich der picke der Oberhaut und dessen Behaarung findet man auch viele Ahnlichkeit. Die Anordnung der mechanischen Elemente des AuBen- kelches zeigt bei den untersuchten zwei Gattungen gegenüber der Cephalaria groBe Untersehiede. Die Ergebnisse der Untersuchung zusammenfassend, sieht der Verfasser das Verfahren B e c k's auch anatomisch begründet und gerechtfertigt. (Abhandlung aus d. alig. bot. Inst. der königl. ung. Universitat zu Budapest. Direktor Prof. Dr. Alexander Mágocsy-Dietz.) (Autorreferat.) (Au3 der Sitzung der bot. Sektion am 8. Február 1922.) L. SÁNTHA : KEXNTNIS DER FLECHTENFLORA. DES TOLNAUER COMITATES (9) L. Sántha: Beitráge zur Kenntnis der Flechtenflora des Tolnauer Komitates. (Ung. Originaltext s. S. 47.) Verfasser sanimelte in der Umgebung der Orfcschaft Tevel (Kom. Tolna) Flecliten. Die Flechtenflora dortselbst kann gar nieht als reich bezeiclinet werden ; es kommen eigentlich nur Krusten- flechten vor. Auf dem LöBboden, an den steilen Wánden der Wege und der Wasserrinnen wachsen einige Arten der Gattungen Throm- hitcm, Dermatocarpon, Endocarpon, Heppia und Bacidia. Die reichste Beute ergab ein Ausflug in den Wald in der Nalie der Ortschaft Lengyel, obwohl die am Boden wachsenden Cladonia- und Peltigera- Arten auch hier nur selír sparlich vertreten waren. Die auf Steinen, Felsen wachsenden Flechten wurden nur durch die auf Grabsteinen und Dachziegeln lebenden Gattungen Lec-idea, Lecanota, Ccdoplaca, Buellía und Parmdia vertreten. Es wurden im Ganzén 110 Arten und 33 Varietaten gesammelt, wovon folgende neu sind : Arthopy- renia móri, Opegrapha diaphora var. stelleta, Lecanora saxicola f. glaucesceiis, Heppia hungarica. Die Diagnosen s. im Originaltext. (Aus der Sitzung der bot. Sektion am 14. Február 1923.) I. Györffy: Abnormal ausgebildete Fichtenzapfen aus der Zips. (Ung. Originaltext s. S. 60.) Verfasser sammelte in der Zips an mehreren Steilen Fichten- zapfen, derén Schuppen an der Spitze zurückgekrümmt waren ; solche Zapfen wui-den zuerst von A. Mágocsy-Dietz gesammelt und besprochen (s. Növénytani Közlemények IV. 1905. 100 — 101). Es wird festgestellt, da6 solche Zapfen immer nur am Waldrande befindlichen Báumen zu íinden waren; ihre Gröfie schwankte zwischen 11X5 cm. und 6'5X3'5 cm. Rechts in der Figur sind diejenige Steilen der Zapfen, die zurückgekrümmte Schuppen auf- weisen punktiert gezeichnet, diejenige dagegen mit normalen, wurden in der Abbildung wei6 gelassen. Das Mafi der Krümmung der Schuppen zeigen die Fig. 8 — 1 3, die Gestalt der zurückgekrümm- ten Schuppenspitzen ist aus den Fig. 1 — 7 ersichtlich. Die abnor- men Zapfen lieferten nur taube Saamen; nur an den Zapfen mit den kleinsten miBgebildeten Steilen konnten hie und da normálé Saamen gefunden werden. Verfasser glaubt in der Entstehung der Mifibildungen als alleinige Ursache den Frost erblicken zu können, wofür in erster Linie das Vorkommen an den Waldrandern spricht. Da die Saamen allé taub waren, mttssen allé auf Vererbung und Varietátbildung anspielende Erklárungsversuche von der Hand gewiesen werden. Die ganze Erscheinung ist auf die Rechnung der Osmomorphose zu schreiben. (Aus der Sitzung der bot. Sektion am 8. Marz 1922.) (10) A. BOROS A Boros: Ploristische Mitteilungen. I. (Ung. Originaltext siehe Seite 64.) 1. VctamO'eton densus L. Komit. Mosón: im toten Donau- arme bei Dnnakiliti. (Bei Rajka auch P. fliiítans, Hijjpurís vulgáris, Fontinalis antipyretiea.) 2. Agrostis canina L. Komit. Pest: auf dem Sande des „Csókáserdö" bei Nagykörö.-;. 3. Hierochloa odorata (L.) W h 1 b g. Komit. Mosón : bei Rajka. 4. Heleochloa Bernátshyuna [D e g e u] Boros, (H. alopecuroides X sehoenoides). Komit. Esz- tergom : mit den Eltern bei Muzsla. 5. Sesleria varia (J a e q.) Wettst. Komit. Pest: auf dem Berge Pilis, Stelle „Vaskapu", auf Kalkfelsen, samt Valeriána tripteris, £npleim(ni longifolium. — Borbás [Budapest növényzete S. 48.] betracbtete noch die Pflanze vom Pilis als mit der Budaer identiscb; die neuere Lite- ratur erwühnt vom Pilis keine Sesleria- Art. G. ,S'. hudensis B o r b. Komit. Pest: auf den östlicben Felsen des Berges Nagyszál bei Vác. — Bei Tőkés als S. „coernlea" aufgenommen. 7. Carex hrizoides L. Komit. Pozsony: Donauufer am Walde „Záp-erdő" gegenüber Somorja, niichst Rajka. Am Donauufer bei Rajka auch SelagineJJa helvetica. 8. Authericuni macrocarpuiii Boros, nova ssp. spéciéi A. liliago L. (Diagnose s. Seite (34 des ungarisehen Textes. — Obwohl A. macrocarpmn bloB in der Frucbt von A. liliago abweicht, kfinnen wir es getrost als selbstündige endemische Art betrachten, wemi wir es beacbten, dafí sein nacbster Verwandter A. liliago eine vollkommen bleibendgewordene, sehr wenig variierende Art ist. A. macrúcarpum kommt an der Verbreitungsgrenze des A. liliago ziemlich isoliert vor. — A. liliago, eine Mediteri'an- pflanze, wácbst in unserem Vaterlande ziemlich S2)ai-lich und kommt nur an den karstischen Abhángen des pannonischen Flora- gebiets vor. Von der Tiefebene besitzt die Literatur Jediglich die zitierte Holló s'sehe Angabe von Nagykörös, welehe alsó nicht A. liliago, sondern das neue A. macrocarpum betrifft. 9. Orcliis Dietyichianct B o g e n h, (variegata X nstiilata). Komit. Pest : in der Lichtung des Kisnyír-Waldes bei Kecskemét, mit den Eltern, einige Exemplare. 10. 0. Timbali Vei. (paliister X coriopJwraJ. Komit. Pest: bei Kiskörös mit den Eltern, nur ein Exemplar. 11. Hellehorine microphylla (Ehrh.) Komit. Pest: zwischen Sarló- sár und Semberi-major bei Örkény, in Gestrüpp auf Sand. Von der Tiefebene nur von Prodan [bei Terézhalom, Komit. Báes- Bodrog], Lányi [bei Szeged] und G. Hermán [Term.-rajz. füz. 1885:280., aus dem Ujliget bei Ferencváros] mitgeteilt; an letz- teren zwei Stellen scheint sie Ankömmling zu sein. 12. Dianthus diutinus Kit. [conf. Boros Bot. Közi. 1920:41.] Komit. Pest: auf den Sandhügeln des waldes „Nagyerdő" bei Pusztavacs [in der Náhe Orkénys], samt Jasione montana, Sedum Hillébrandii, Weingiirtneria; auf dem Sande des Kelemen- Waldes bei Nyáregy- háza. 13. Moehringia mnscosa L. Im Bükk-Gebirge: auf kalkfelsen unterhalb der Ruine „Szentlélek" [bei Felsöhámor, Komit. Borsod] FLORISTISCHE MITTEILUNGEN (11) samt Aconitum moldcwicum, Atragene alpina, Centaurea indurata. 14. Pulsatilla Jolíinthae Boros (flavescens X grandis) nov. S])ec. liybr. (Diagnose s. Seite 65 des ungarisctien Textes.) 15, P. Borosiaiia J. Wagn. (potens X flavescens) nov. spec. hyhr. (Diagnose s. Seite 65 des ungarisclien Textes.) 16. PidsatiUa Valentiana [pátens X grandis] J. Wagn. (Bot. Közi. 1922:84.) [mit dem Vorigen] ist am bestén an seinen Sommerbláttern zu erkennen. Diese zeigen allé möglichen Kombinationen der federi- gen Blátter der P. grandis und der handförmigen der P. p)atens. Es kommen sebr háiifig Formen vor, die zu einem der Eltern viel mehr Ahnlichkeit aufweisen, wie z. B. jené der P. pátens nahe- stehenden Formen, welcbe von dieser nur darin abweicben, daB ihr mittlerer Blatteil einen sebr kurzen Stiel hat. In Blütezustand kennzeichnet besonders ihre von der P. pátens geerbte dtinne Be- harung sofőrt das Hybrid. 17. P. flavescens [Hazsl.] Boros ist eine Charakterpflanze der Nyírség, wo sie die P. nigricans S t ö r c k. ersetzt, welche letztere nicht die TheiB überschreitet. Jené ver- schiedenen Farbenvariationen, die uuter den Namen P. pratensis, P. nigricans u. P. montana aus dem Nyírség bekannt sind, sind auBer dem Farbenunterschiede auf Grund anderer Abweichungen uubedingt Formen der P. flavescens. Das Genus Pulsatilla neigt überbaupt zu Farbenaberrationen ; es sind uns zahlreiehe solcher lusus [niodificationes] der gesamten Ptdsatilla- Arten bekannt.^ Aus dem Verbreitungsgebiet der P. flavescens teilten bereits H a z s- linszky, Rapaics und S i m o n k a i dunkler gefárbte Formen mit. Auf den Sandhügeln des „Haláp" bei Debrecen begegnet sie uns nach Angaben Rapaics" in leicbt rötlicher Fárbung (var. roseolus Boros s. S. 66 des ungarisclien Textes)"^; die gleiche Form gedeiht um Bagamér [Komit. Bihar], woher ein Schiller J. W a g n e r's sie gebracht hat. Diese Farbenvariation scheint sowohl in Haláp, wie in Bagamér bestandig zu sein. — Bei Bátor- liget fand ich unter Tausenden normál entwickelter P. flavescens auch je ein grünlich geflirbtes (his. virescens m.] und dunkel- purpurnes [lus. atroviolacea m.] Exemplar. P. flavescens fand ich auch auf dem Sande des Kispiricseer Waldes ibei Nyírbátor, des Bodvaer Waldes bei Terem [bei Vállaj, Komit. Szatmár], auBer- dem ist sie noch aus Debrecen,* Nyíregyháza'' und aus der Bodrog- 1 Da wir diese Abweichungen auf keinen aul3eren Grund zurttckzu- fühi-en im Standé sind, müssen wir dieselben als Modifikationen betracbten. 2 Debrecen flórája. Erd. Kíséri. 1 ül 6 : 164, 3 lm Jabre 1923 und 1924 in Haláp weilend, sah ich reichlich die normálé P. flavescens, da,zwischen kommt var. roseolus nur spárlich vor. Es ist bemerkenswert, dafi bei langsamen Trocknen die sepalae der P. flavescens' dunkel werden, was man beim Untersuchen álterer Herbarexemplaren berücksichtigen muB. * „Nagyerdő" (loc. class.), Csere, Pallag, Haláp. 5 lm Waldé bei Nyíregyháza Simonkai [Akad. Közi. 1870:179., Magy. Bot. Lap. 1906 : 180., unter dem Namen P. Zichyi] ; gegen den Sóstó [Salzteich.] M á g o cs y-D i e t z. Botanikai Közlemények. 1—6. fűzet. ' 8 (12) A. BOROS Insel [Bodrogköz, bei Cséke] bekannt. Simonkai bezieht auch die Hegyaljaer Angabe Hazslinszky's auf P. flavescens. S i- monkai's Isaszeger Angabe ist dagegen irrtümlich^ — es handelt sich hier um eine Farbenvariation der P. nigricans. P. flavescens zeigt eine enge Vei*wandtschaft mit der westlichen P. pratensis [obzwar in der Farbe abweichend] ; es ist wahrscbeinliclier, daB sie ein Abkömmling dieser und nicbt der P, nigricans ist. Ist doch jené Floraassoziation, in welcher die P. flavescens auf der Nyírség vorkommt, mit der Flóra der nördlichen kalkarmen Heiden ver- wandt [cfr. Gáyer in Magy. Bot. Lap. 1917:56. P. „flavicans" soll heifien: P. „flavescens" .^ P. flavescens unterscheidet sich von P. nigricans entschieden. Die Abweicbungen von P. nigricans be- stében auBer denen von Simonkai [Magy. Bot. Lap. 1906: 180.] bereits festgesetzteu in Folgenden : Blüte mebr walzenförmig, brei- tet sich nicht wie bei derjenigen aus, ja sie ist sogar háufig beim Munde enger, die sepalae kürzer und stumpfer, von auBen unrein blal31ila, innen lila-gelb gefárbt. Die ganze Pflanze viel dünner und ungleich behaart. Die Blátter viel breiter, behaart. Seine Blatt- zipfel [lacinae] wegstehender, auseinandergespreizter. Die Spitzen der Blatter und Brakteenzipfel stumpfer, jah zugespitzt. Die Brak- teenzipfel spalten sich in ihrer Spitze offc in 2 — 3 Zifpel. Ln Gegensatze zu dieser sind die Blüten der P. nigricans glocken- förmig, sich gegen den Mund bedeutend erweiternd, die sepalae violettschwarz. Die ganze Pflanze dicht und glei-hmáfiig weg- stehend zottig. Blatter- und Brakteenzipfeln sind zugespitzt, die Brakteenzipfel spalten sich in ihren unteren Teilen [nicht gegen die Spitze] in 2 — 3 Zipfel. P. Zichyi S c h u r, eine ohnehin un- sichere Art, kann nach Beschreibung und Lage des Standortes nicht identisch mit P flavescens sein- [cfr. Borbás Term. Közi. 1898:331., Rapcs. Erd. Kisérl. 1916:37.]. In den Gegenden von Szöny, Gönyü, Győr nach der P. Zichyi forschend [Jávor ka, Polgár, Boros], fanden wir nur P. nigricans. P. Zichyi wird vermutlich blofi eine Farbenvariation [Mutation] der P. nigricans sein. — Die drei Vollblut-Pulsatillaarten (pátens, grandis, flavescens) sind bei Bátorliget miteinander vermengt in grofíer Anzahl zu finden. [P. flavescens im Herbst auch in zweiter Blüte reichlich.] Zwischen ihnen P. pátens X grandis sehr háufig, dagegen P. grandis X flavescens und P. pátens X flavescens auBerst spárlich. Für P. pátens ist dieser der einzige bekannte Standort auf der GroBen Tiefebene [Alföld], wáhrend P grandis auch in der Náhe Debrecen's [Nagycsere Hazslinszky, Rapaics; Haláp Boros 1923.] und zwischen Donau und TheiB (Tisza) [Káposz- tásmegyer. Rákos, Monor, Pilis, Örkény, Kecskemét] vorkommt. Das Sandhügelgebiet von Bátorliget, wo 6 Arten der Pidsa- tiUa vorkommen, ist der reichste Standort der PiilsatiUa auf der Welt und auch in ásthetischer Hinsicht ganz alleinstehend. ' Vergl. auch L. P a p p : „A P. pratensis var Zicliyi S c h u r-ról. (1913.) 2 In dieser Frage ist L. P a p p (1. c, p. 28. etc.) anderer Meinung. PLORISTISCHE MITTEILUNGEN (13) 18. Tapaver hybrídum. L, in Gesellschaft der 3IcdcoImiu africana^ Myagnim,^ JBifora, Lathyrus aphaca, Vicia sativa, V. angusti fólia, Cancalis daucoicles, Vderianella dentata, Potentilla collina, Adonis flammea, ConsoUda orientális, AUhaea hirsuta unsw. am im Bau begriíFenen Bahnclamme auf der Strecke zwischen Kunszentmiklds und Homokszentlörinc. [Komit. Pest.] 19. Nasturtimn officináié, R. Br. Komit. Pest: in den Sümpfen des Baches „Alagi majori patak" zwischen Rákospalota und Alag (spárlich). 20. Spiraea oUongi fólia W, et K. Budapest: am Berge „Felsökecskehegy" bei Óbuda. Merkwürdig, dalj sie in der náchsten Nahe des Standortes des Hieracium danubiale B o r b. so lange unbekannt bleiben konnte. 21. Sorhus latifolüi Lam. Komit Veszprém: im Walde desKapellen- bügels [Kápolnadomb] bei Márkő; Komit. Zala: bei Gyenes [leg. G á y e r]. B o r b á s bildet ab und beschreibt die gyeneser Pflanze unter dem Namen S. semiincisa [Balaton flórája S. 207, 208, 441]. Die Pflanze von Márkó und Gyenes weicht mit ihren breiten und stumpferen Blattzipfeln von der echten S. semiincisa [Term. közi. 1879:34] von Buda ab und stimmt mit S. latifoUa überein. Im Bakony-Gebirge wiicbst aus der ana-Gruppe nicbt die Budaer S. dannhialis (Jáv.), sondern eine Form S. aria-cretica fS. meridio- nalis A u e t., z. B. bei Veszprém] ; vermutlieh wird diese Art einer der Eltern der S. latifolia sein, 22. Kitaibelia vitifolia Hilld. Komit. Pest: Neben Garten von Margitliget bei Pomáz, wahrscheinlicb verwildert. 23. Helianthemum nummtdarium (L.) I) u n. Zwischen der Donau und der TheiB an zahlreichen Stellen ; ZAvischen Jánoshalma und Kiskunhalas [bei P r o d an (Magy. Bat. Lap. 1915:241.) irrtümlich als H. obscurum aufgenommen, seine Exemplare habé ich], Szelevényi erdő [usw. Komit. Csongrád, Lányi M. B. L. 1915:262, Lengyel Erd. kíséri. 1916:67], Kecskemét [Nagynyír und Kisnyír], Nagykörös [Csókás,- Nagy- und Pálfáj aerdö ; bei Hollós (Kecskemét növ. S. 138.) irrtümlich als H. obscurum aufgenommen], Peszéradacs, Sarlósár [„Borovicska- evdö," bei Kerner (Veget. Verh. S. 48.) als H. tonientosumj, Örkény [Schiefiplatz, Örkényi erdő. Örkénytábor], Csepel-Insel [bei Soroksár]. — Die Mitteilung K e r n e r s ist bereits bei J a n c h e n [Die Cistaceen Ost.-Ung. S. 44.] auf H. nummularimn berichtigt. Von der Csepelinsel ist es von Borbás [Erd. Lapok 1885:302] als „H. vidgare var. angusti foUmn Jacq., Vis."^ mitgeteilt, Degen versandte es von daselbst als „H. nummularium var. pustarum Borb.," letzteres ist jedoch die Form des H. ovatum [Mat, term. közi. (A szerbtövis . . . .) 1893: 19] und nicht die des ^ Auch bei Csengőd, Kiskunhalas, Kalocsa, zwischen Farmos und Tápiószele. (Komit. Pest.) ^ Die Bezeichnung H. mujustifőlium [J a c q. Hort. Vindob. III. 29.] ist unsicher, da es sich nicht feststellen laűt, ob es von einer dem ovatum oder dem H. nummularium zugehörigen Form handelt ; H. avgustifolium Y i s. [Fi Dalmát. III. 146.] dagegen ist die noch schmalere Blátter be- sitzende dalmatische Form des H. nummularium,, derén richtigerer Name var. linearifolium [W i 1 1 k.] ist. 8* (14) A. BOROS H. nummularium, fttr welche es spater B o r b. [Balaton fl. S. 395.] irrtümlich betrachtet [cfr. J a n c b e n 1. c. 54]. In den inneren Teilen des Gebiets xwiscben der Donau und der Theifi, kommt alsó nur H. numm. vor ; sowobl P r o d a ns, Hollós', K e r n e rs Angaben gebören bieber. H. ovatum ist nur im oberen Teile des Gebiets zwiscben der Donau und TbeiB zu finden, auf der Pester Ebene [Káposztásmegyer, Rákos], der St.-Andraer Insel [Szent- endrei sziget] und im Tápiő-Tale [Tápiószecső ; nacb K e r n e r (Veg. Verb. 47.) bis Monor]. Eine auíFallende Erscbeinung, da H. nummidarumi aus dem Buda-Pilis-Gebirge gánzlicb feblt. Das Gebiet zwiscben der Donau und der TbeiB, weist bier alsó einen Zusammen- bang mit dem Bakony-Gebirge auf. [H. nummnl. ist im Bakonygebirge baufig.] H. ovatum ist im Budaer Gebirge báufig, auf der Tiefebene selten. Beidé Arten babén auf der Tiefebene scbmalere Blátter, als gewöbnlicb in Berggegenden ; diese Form des H. ovatum entspricbt der var. lanceólatum [Willk.] (H. pustarum Bor b.), wábrend die analose scbmalbláttrige Form der H. nummularium identiscb mit var. oUongifoUum [Willk.] (H. angnstifoUuni B o rb. 1. c. non J a c q., V i s.) Beidé Formen sind von geringen systematiscben Werte und ökologiscb. 24. Fleurospermum a?ísír«amm (L.) Hof fm. Bükk-Gebirge : im Walde bei „Bánkút" ara Berge Bálvány-begy, nácbst Felsöbámor. (Komit. Borsod.) 25. Laserpitium pruthenicum (L.) var. silíiifolia Boros nov. var. (Diagnose s. S. — des ungariscben Textes). 26. Seseli Beclái Seefried. Komit. Pest: auf den Sandbügeln des Gombospótbaraszti erdő bei Vasad. 27. Astrantia major L. Komit. Pest: im Walde des Szentlászlőbegy bei Visegrád. 28. Oentiana crucíata L. Komit. Pest : im Csókáserdö bei Nagykörös. Daselbst nocb Acer fatariciim, Veronica spuria. [Im Nagyerdő : Vicia pisiformis (aucb bei Nyáregybáza sammt Equise- tum hyemale, Allitim marginafum), Laduca Chaixi, L. strida.J Gentiana cruc. wird von Hollós aus dem Nagynyír mitgeteilt. 29. Onosma tornense Jáv. Komit. Abauj-Torna: am karstigen Abbange oberbalb Tornanádaska inraitten scböner Kalkflora [unter anderem Carduus coUinus, Teuerium hotrys]. 30. Pulmonaria Füarssliyana Jáv. Bukovina: am Berg Capul bei Kirlibaba. Gesammelt von meinem den Heldentod erlittenen Freunde Alex. Simonyi-Semadam jun. im Juni 1917. im Felddienste. Aus seinen in der Gegend Kirlibabas gesammelt en Pflanzen sind nocb erwábnenswert : Phleum commutatum, Rammcukis carpaticus, Ery- simum Cetzianum, Mélampyrum saxosum, Calamintha alpina, Campa- mda abiefina. 31. Myosotis sparsiflora Mekan. Komit. Pest: im Walde „Monori erdő" zwiscben Monor und Pilis [Felsönyáregybázai erdő]. Daselbst nocb : Staphylea, Evonymus verrucosus, Viburnum, lantana, Rhamnus cathartica, Acer campestre, Doronicum Imngari- cum, Lithospermum purpnreocoende^im, Viola sílrestris, Melíca aUissima, Hyperieum hirsuüim. — Myosotis sparsífl. wurde ira Komitat seit Sadler nicbt gesammelt : nur bei Tőkés wird sie von Nagyszál erwáhnt. Auf anderem Teile der Tiefebene lebt sie bei FLOKISTISCHE MITTEILUNGEN (15) Szerbcsanád [Thaisz, M. B. L. 1901:168.] und auf der Öand- Puszta Yon Deliblát. 32. Veroiiica Joaimis Wagneri Boros V. praecox X triphyUa, nov. sp. hyhr. (Diagnose s. S.— des unga- rischen Textes). 33. Plantago rithens Hőst. Auf der Hocliebene des Bükk-Gebirges oberhalb des Lustavölgy und beim Jávorkút [bei Hámor, Komit. Borsod] in Gesellscbaft von Boirychinm lunaria, Nárdus, Orchis glohosa, Listera ovata, AquUegia vulgáris, Viola pnmla, Crepis praemorsa. 34. Artemisia wistrinca Jacq. Komit. Pest: an sandiger Stelle gegen „Bimbőtanya" bei Monor. 35. Cm- taurea BecMana M. F. Müller (C. Bhenana X pannonica).' Mátra-Gebirge : auf der Bergwiese des Nagygalya [bei Gyöngyös- sólymos, Komit. Heves]. 36. Cardnus orthocephalus Wallr. (Aconthoides X niitans)^ Komit. Pest: bei Máriaremete (nachst Pestbidegkút) mit den Áltern. 37. Doronicum caucasicum M. B. Komit. Baranya: im Walde des Berges Harsány i-hegy' bei Nagy- harsány sammt AUinm nrsinum. {Autorreferat.) (Aus den Sitzungen der botanísclien Sektion am 27. Apr. 1921., 8. Nov. 1922. und 9. Mai 1923.) P. Greguss: Die entwicklungsgeschichtliche Eedeu- tung der Parapliyllien. (Ung. Originaltext s, S. 70.) Nach der Aufíassung der meisten Forscher, können weder die Lebermoose, noch die Laubmoose von einander abgeleitet wer- den. Ábnlich den Lycopodineen und den Filicineen weisen sie besonders binsichtlicb der Blattgebilde einen fundamentalen Unter- scbied auf. Dieser Unterscbied wird vorzugsweise von Lignier (Essai sur Tevolution morphologique du régne végétale. Paris 1908) betont, der auf Grund seiner Untersucbungen zu der Auífassung gelangte, daíj die Blattgebilde der Lycopodineen, áhnlich denen der Laubmoose, aus den epidermoidalen Haargebilden des Stengels ihren Ursprung genommen babén Lignier konnte diese Ent- wickelungsweise nicbt beobacbten. Verfasser stellte sicb die Aufgabe zu ermittein, ob die Entwickelung der Haargebilde bei den Laub- moosen auf diese Weise wirklich vor sicb gebén kann ? Die Unter- sucbung der Parapbyllien auf der Séta des Eriopus setigerns, sowie die vergleicbende Untersucbung der Entwickelung der Parapbyllien einiger Laubmoose (Thuidium famariscimmi, üratoneurum commu- fatum) fübrten zum Ergebnis, daB beidé Gebilde von der einfacben 1 Zwischen Seehof und Mittersee im Seetal bei Lunz (Niederöster- reich) fand ich Centawea Tátrae B o r b. fC. scabiosa X cdpestrisj [det. 6. W a g n.] 2 Auf dem Hundsheinierberg bei Hamburg (Niederösterreich) fanden wir mit HerrnJ. Scbeffer (Pozsony) Carduus polyacanthos (nutans X crispusj Scbleich. * An seinen sonnigen, steinigen Abhángen Biiplev/mm affine Sadl. (16) P- GREGTJSS: DIE BEDEUTÜNG DER PARAPHYLLIEN Papille bis zu einem 6 — 7 zelligen Phylloidgebilde eine aiiífallende gleiche Entwickelung aufweisen. Auf dem Stengel der Paraphyllien tragenden Moose werden diese Paraphyllien zu den Laubbláttern vollkommen alinlicben Blattgebilde. Wenn nun diese stufenweise ümbildung auf der x-Generation der Laubmoose auch noch lieute möglich ist und wenn die Anfangsstadien dieser Entwickelung auf den Phylloidgebilden der Séta auch noch heute zu beobachten sind — welche letztere Gebilde nach dem Verfasser mit den Blatt- gebilden der Lycopodineen homológé Organe sind — so kann der Sehlufi gezogen werden, da6 bei den Vorfahren der Laubmoose und der Lycopodineen die Entwickelung der Blattgebilde áhnlich vor sich gegangen sei. Die Entwickelung dieser Paraphyllien ist aus den Fig. 1 — 20 ersichtlich. Besonders charakteristiseh ist die Entwickelung dieser Paraphyllien bei Thmd'mm tamariscinum, denn da zeisjen schon die íadenförmigen Gebilde die für die Laubblátter so bezeichnenden Zellen23apillen. Verfasser glaubt demnach in den Paraphyllien der 2 x-Gene- ration der Hooheriaceae (Eriopus) mit den Bláttern der Lycopo- dineen vollkommen homológé Gebilde erblicken zu können. Die Entwickelung der Blátter bei den Vorfahren der Lycopodineen konnte genau auf jené Weise vor sich gegangen sein, wie sie noch heute auf der Séta der Hookeriaceae zu beobachten ist. Die Lignier'- sche Voraussetzung gewinnt demnach vieles an Wahrscheinlichkeit. (Aus der Sitzung der bot. Sektion am 14. Márz. 1923.) LITERATURBERICHTE. J. P r 0 d a n : Flóra pentru detenninarea si descrierea plantelor ce erese in JRomdnia. I—U. Quj. 1923. I. p. CXXXIV -\^ 1152. U. p. 230. Über die Entstehung dieses Werkes s. die nachfolgende Erklarung des Abteilungsdirektors des ung. Nationalmuseums S. J á v o r k a. Der Verfasser scheint das ihm zur Verfügung gestellte Manu- skript J á V 0 r k a's ohne Kritik benützt zu habén. Es spricht dafür wenigstens eine lange Liste der Pflanzen (s. Xote 1. in dem ung. Text) die in der ostungarischen und siebenbürgischen Flóra fehleu, vom Verfasser aber kritiklos in die riunanische Flóra aufgenommen worden sind; dagegen fehlen ungefahr 100 (s. Note 2. in dem ung. Text) in dem heutigen Rumanien vorkommenden Arten. Viele Fehler in der Synonymik und in der Xomenklatur erschweren den Gebrauch des Werkes. lm zweiten Teil gebén die 130 Tafeln wohlgelungene Habitus- bilder mehrerer siebenbürgischer Seltenheiten ; weniger gut sind die photographischen Eeproduktionen charakteristischer siebenbürgischer Landsehaften. Die pflanzengeographische Schilderung des Landes stützt sich im allgemeinen auf das Werk von F. Pax; Pflanzengeographie von Rumanien, Halle 1919. B. Soó. LITERATURBERICHTE (17) Erkláruug. Julin Prodan erwahnt im Vorworte seines jüngst erschie- nen Werkes „Flóra pentru determinarea si descrierea plantelor ce erese in Eomania (1923/' in aller Kürze, da6 er teilweise auch mein Manuskript benützt hat, welches die Flóra von Ungam in ungarischer Sprache behandelt und gegenwartig sich auch schon im Druck befindet. Da P r o d a n's Werk nun früher als meine Arbeit erschienen ist, bin ich, um meine Prioritiit zu wahren, gezwungen festzustellen, dafi J, Prodan im Gebrauche des Manuskriptes weiter gegangen ist, als dies im allgemeinen üblich ist, und dafi in P r o d a n's Werke die auf den Seiten 22 — 714 befindlichen Diagnosen, alsó von den Koniferen angefangen bis einschliefilich Balsaminaceen, — mit Ausschlufi der Gattungen Thalictnim, Cytisus, AnthyUis, Buhus, Potentilla und Bosa, ferner mit AusschluB der eingeschalteten ostrumanischen Arten — zum gröfiten Teil als die wörtliche Uber- setzung meines damaligen Manuskriptes zu erkennen ist. Dr. Sándor Jávorka, Abteilungs-Direktor a. d. Botanischen Abteilimg des Ungarischen National-Museums in Budapest. SITZUNGSBEmCHTE der botanischen Sektion der kgi. iing. naturwissenschaftliclien Gesellschaft. Vorstand : G. M o e s z. Schriftführer : E. G o m b o c z. _ 257. Sitzung aui 10. Jaunar 1923. 1. A. Boros: Über die Grundblátter und die Heterophyllie einiger Pflanzen. 2. Á. D e g e n : Das Vorkommen der Rhynchostegiella algeriana (Brid.) in Ungarn. 3. G. M 0 e s z : Die Entwicklung der Kenntnisse der Pflanzenkrank- heiten in Ungarn. (S. S. [1].) 4. F. Varga: Anatomische Untersuchung der Blatter der Cepbalaria speciosa. 258. Sitzung ani 14. Február 1923. 1. B. Kemenes: Yergleichende Beitráge zur Kenntnis der Samen- hülle der Cai7opliyllaceen. 2. R. Ballenegger: Die Kalkfrage. 3. E. Gombocz: Kleinigkeiten aus der Gesclaichte der ungarischen Botanik. 4. L. S á n t li a : Beitráge zur Kenntnis der Flechtenflora des Tolnauer Komitates. (S. S. [9J.) (18) SITZUNGSBERICHTE 259. Sitzung am 14. Miirz 1923. 1. R. T r a u t m a n n : Über vikariierende Sukcessionen. 2. G. Lengyel: Das Vorkommen der Ambrosia artemisiaefolia in Ungarn. 3. P. Ct r e g u s s : a) Ein einfacher pflanzenphysiologisclier Apparat. h) Antwort auf eine Kritik. 4. R. S 0 ó : Beitvage zur Adventivflora Ungarns. 5. Á. Boros: Beitrage zur Flóra des Flachlandes in den Komitaten Békés und Bihar. 260. Sitzung am 11. April 1923. 1. Z. Szabó: Teratologien bei den Dipsacaceen. 2. F. Varga: Über die Fleckkrankheit der Paprikafrüchte. 3. Á. Boros: Beitrage zur Flóra des Nyírség. 201. Sitzung am 9. Maf 1923. 1. N. Gimesi: Xeue Plankton-Untersuchungsmetboden. 2. G. M 0 e s z : Über den Mebltau der Eiclie in Ungarn. 0. J. A n d r a s 0 V s z k y : Beitrage zur Flóra Albaniens. 4. Á. Boros: Floristische Mitteilungen. (S. S. [10].) 202. Sitzung am 13. Juni 1923. 1. R. S 0 ó : Pflanzengeographische Bilder aus Siebenbürgen. 2. R. Rapaics: Das Entsteben der Kontinente und die Biogeo- grapbie. 3. J. Bodnár: Die Biochemie der Abwebrmittel des Brandes. 4. Ö. Szatala: Neuere Beitrage zur Kenntnis der Flecbtenfloia des ünger Komitates. 263. Sitzung am 10. Október 1923. 1. R. Rapaics: Über Pflanzenvereine. 2. G. T a m á s s y : a) Neuere Beitrage zur Flóra von Debrecen. h) Vorlage von in Volbynien gesammelten Blütenpflanzen. 3. S. J á V 0 r k a : Juncus maritimus am Fertő (Neusiedler) See. 204. Sitzung am 14. XoTomber 1923. 1. R. Soó: Über Orcbis corcUger- Fries. 2. Gráf J. A m b r ó z y - M i g a z z i : Pflanzenreservationen und Parké in Mitteleuropa und Ungarn. 3. G. M 0 e s z : Pilze und Gallen aus Albanien. 4. Boros Á. : Vorliiufiger Bericbt über die Entdeckung von Ne- pbrodium cristatum in Mittelungarn. 265. Sitzung am 12. Dezember 1923. 1. J. Kuntz: Die Bildung der Nebenprodukte der Aasimilation bei den Pflanzen. 2. J. S z u r á k : Moose aus Albanien. 3. J. A n d r a s 0 V s z k y : a) Über Vitis Vinifera L. h) Über das Konservieren von Pflanzen. Szakosztályi mondanivalók. A K. M. Természettudoináuyi Társulat Növénytani Szakosztályának tisztikara : Tiszteletbeli elnök : M á g o c s y-D ietz Sándor dr. egyetemi ny. r. tanár. Elnök : Moesz Gusztáv dr., a m. nemzeti múzeum osztály- igazgatója. Alelnökök: Szabó Zoltán dr. közgazdasági egyet. ny. rk. tanár, Wagner János, a tanítóképzőintézetek főigazgatója. Jegyző : G o m- b 0 c z Endre d r. főiskolai r. tanár. Intézőbisottsági tcu/ok : J á v o r k a, Sándor dr., a m. nemzeti múzeum osztályigazgatója, Lengyel Géza d r. kísérletügyi állomásvezetö, T r a u t ra a n n Róbert éi^ítész. * A Szakosztály üléseit július, augusztus, szeptember hónapok kivéte- lével minden hónap második szerdáján, rendesen az egyetemi ált. növény- tani intézet tantermében tartja. Az üléseken előadni szándékozók kötelesek elő- adásuk címét egy rövid, a jegyzőkönyv számára készült kivonat kíséretéhen, legalább 8 nappal az ülés előtt a jegyzőnek (Gombocz Endre 1., Attila-utca 14.) meg- küldeni. Egy-egy előadás időtartama csak külön elnöki engedéllyel halad- hatja meg a 20 percet. * A Szakosztály tagja csak a K. M. Természettudományi Társulat tagja lehet. Tagul jelentkezni a Társulat titkári hivatalában (VIIl. Eszterházy-utca 14—16.) lehet, ahol egyszersmind a tagdíj (alapítói díj, önkéntes adomány stb.) is befizetendő. * A Szakosztály folyóiratában, a Botanikai Közleményekben csak az üléseken elhangzott előadások jelenhetnek meg. A kiadandó cikkek felől az intézőbizottság, határoz. A szerzők kötelesek kézirataikat egy, a külföld- nek szánt rövid kivonat kíséretében nyomdakész állapotban átadni ar szer- kesztőnek (Gombocz Endre I., Attila-utca 14.) ; növénynevek, kiemelendő tételek egyszer, személy- (autor-) nevek kétszer húzandók alá. A korrekturát a szerzők maguk végzik ; közleményeikért felelősek. Kérelem Szakosztályunk tagjaihoz. Szakosztályunknak a legnagyobb anyagi nehézségekkel kell meg- küzdenie, hogy a „Botanikai Közlemények" -et, ha késéssel is, megjelentet- hesse és módját ejtse, hogy az üléseinken elhangzott előadások napvilágot láthassanak. így is csak egyesek áldozatkészsége teszi ezt lehetővé. Tekin- tettel a tagsági díj alacsony voltára, arra kérjük tagjainkat, igyekezzenek ismerőseik körében törekvéseink iránt érdeklődést kelteni, hogy rend- kívüli adományaikkal szakosztályi folyóiratunk fennmaradását biztosíthassuk Ugyancsak kérjük alapító tagjainkat, szíveskedjenek alapítványaikat olyan összegekre felemelni, melyeknek kamatai méltányos ellenértékei lennének folyóiratunknak. Megjelent 1924 augusdus 31-én^ M. kir. tnd.-egyetemi nyomda. New York Botanical Garden übrar l|lllllllllllllll|llllllllllllllll||ll|ll|l|ll|ll^ llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 3 5185 00259 3232 I -^Wi^ ftni- Vv.' ^ "::í::^^ ^1«fe..^ ^ - í ^