Mi

COPAS RI, >
ма

50050090

НАКУАКО UNIVERSITY.

LIBRARY

OF THE

MUSEUM OF COMPARATIVE ZOOLOGY.
19573.

(B
February 1908.

BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKÉNEK о

TATORIA-FAUNÁJA. |

IRTA : x | SL E
KERTÉSZ KÁLMÁN "md

ТОР. EGYETEMI ZOOL. ÉS COMP. ANATOMIAI TANÁRSEGÉD оо

VA SB S

( З d

\ |
/
۹

INTÉZETBEN) de

A KIR. М. TUD. EGYET. ÁLLATTANI ÉS OSSZEHASONLITO BONCZTANI `

a I RAJZLARPAL oc
i = > A i
* f
à QUANTA

m Ж ж:
| ` BUDAPEST, 1894. ;
RÓZSA KALMAN ÉS NEJE KONYVNYOMDAJA ech

да

==

BUDAPEST ÉS KORNYEKÉNEK

ROTATORIA-FAUNAJA.

IRTA :

KERTESZ TALMAN

TUD. EGYETEMI ZOOL. ÉS COMP. ANATOMIAI TANÁRSEGÉD

(KÉSZÜLT A KIR. M. TUD. EGYET. ÁLLATTANI ÉS ÖSSZEHASONLITÓ BONCZTANI
INTÉZETBEN)

о ВАДА EE Оо

REIN Do»
SÁ, AS,

BUDAPEST, 1894.
RÓZSA KALMAN ES NEJE KONYVNYOMDAJA

y
2
A
г
H
D

| Bevezetés.

A Budapest környékén tenyésző Rotatoriákat illető legelső ada-
tokat Tóth S. «А budapesti Keréklónyók» czimü, 1861. évi dolgoza-
taban találjuk), melyben a nevezett búvár a saját és а Madarász
Zs. E. megfigyelései alapján 23 fajt jegyez fel és ir le Leydig Е.
nyomán és rajzai másolatainak kiséretében. Bartsch 5. «А Sodró-
állatkák s Magyarországban megfigyelt fajaik: czimű, 1877-ben megjelent
művében, legnagyobb részben a Tóth S. dolgozata nyomán, kis rész-
ben saját megfigyelései alapján szintén több fajt jegyez fel Budapest
környékéről. Az emlitett két búvár adatait Margó T. «Budapest és
környéke állattani tekintetben? czimü, 1879. évi művében összefog-
lalta, saját megfigyelései alapján gazdagította annyira, hogy Budapest
és környékéről összesen 47 fajt jegyez fel a termőhelyek pontos fel-
említésével. További és ujabb adatokat végre Daday J. «Uj állat-
fajok Budapest édesvízi faunájából»?, «A heterogenesis egy érdekes
esete a kerekes férgeknél»?), «Az Asplanchna-fajok áttekintése és hazai
képviseldik»*) czimü dolgozataiban találunk, a melyekben pár új faj
leirása mellett még néhány (9) а Budapest körüli vizekből addig nem
ismert faj nevével is találkozunk.

A budapesti m. kir. tud. egyetem bölcsészeti kara az. r888 —o-ik
tanév folyamában <Adatok a Budapest körül tenyésző Kerekesférgek
(Rotatoria) ismeretéhez» czimű pályakérdést irt ki. Е pályakérdésre
1890-ben dolgozatot nyujtottam be, a melylyel szerencsés voltam
a pályadíjat elnyerni. Pályamunkám készítése közben, igen természe-
tesen, bőséges alkalmam nyilt úgy a Rotatoriákra vonatkozó hazai és
külföldi szakirodalommal, a Rotatoriák szervezeti viszonyaival, . vala-
mint a Budapest környékén tenyésző fajok egy tekintélyes részével
megismerkedhetni. A pályamunka megkészítésével s illetőleg a pálya-

1) Math. és term. tud. közlemények I. К. р. 160. 4. Tabla,
2) Természetrajzi Füzetek IX. k. p. 127. Tábla XI. 1885.
3) Math. term. tud. Értesitő VII. k. r. füz. 1888.

4) Math. term. tud, Értesítő VII. К. 8—9. füz.

1*

+

díj elnyerésével azonban nem hagytam félbe megkezdett tanulmányai-
mat, hanem azokat szakadatlanul tovább folytattam a mai napig. Majd-
nem hat évi vizsgálataim folyamában sikerült azután a budapesti Rota-
toriákat illetőleg több érdekes adat birtokába jutnom, a melyeket e
dolgozatomban összefoglalni és a nyilvánosság elé bocsátani bátorko-
dom annyival is inkább, mert ezzel nemcsak a Budapest környékén
tenyésző Rotatoria-fajok számát van alkalmam tetemesen növelni,
hanem néhány általános kérdést is kellő vilagitasba helyezhetek, továbbá
pár új fajnak leirását is adhatom,

Mielőtt vizsgálataim részletezésére térnék át, szükségesnek tar-
tom а Rotatoriak czélszerű és helyes tanulmányozása czéljából fel-
használható eljárások és módozatok ismertetését az alábbiakban róvi-
den összefoglalni.

A Rotatoriákat, ha azokat tanulmányozni akarjuk, éppen úgy
gyüjtenünk kell, mint a többi vizi mikroskopi szervezeteket. A gyüjtés
legegyszerűbb módon úgy történik, hogy egy edénynyel az illető álló-
vízből, melyben Rotatoriákat találhatni reménylünk, egy bizonyos
mennyiséget merítünk s aztán azt nagyítónk segélyével cseppenként
átvizsgáljuk. Ez az eljárás könnyen beláthatólag igen hosszadalmas és
kétes. értékű, a mennyiben teljesen a véletlentől függ, hogy a merített
vizbe Rotatoria kerüljön. Biztos eredménynyel csak e czélra szolgáló
eszközök igénybe vétele mellett gyüjthetünk. Legegyszerűbb gyüjtő-
eszköz egy tömött selyemszövetű, tetszés szerinti átmérőjű háló, a
melyet valamely bot, vagy rúd végére erősíthetünk. E készülékkel s
illetőleg hálóval aztán az illető állóvízben bizonyos ideig olyformán
kanalazunk, hogy a víz a hálón több izben átszürődjék, mely alkal-
makkor a vízben úszó apró szervezetek s köztük természetesen a
Rotatoriák 15, a háló szálai közt fenakadnak. A kanalazás, vagy ha
úgy tetszik, a szűrés befejezése után a háló tartalmát egy e czélra
készen tartott tálacskába mossuk be, a melybe megelőzőleg vagy vizet,
ha élő anyagot, vagy pedig konzerváló folyadékot töltünk, ha kon-
zervált anyagot akarunk vizsgálni. A tálacskába került anyagot a
könnyebb hazaszállíthatás kedvéért kisebb nagyobb üvegedényekbe
töltjük be, úgy azonban, hogy egy üvegbe csak egy helyről gyüjtött
anyag kerüljön, mert a különböző termőhelyek anyagának összekeve-
rése esetleg kellemetlen zavarokra adhat okot. Az említett halászó
készüléket magunk is készíthetjük, de be is vasarolhatjuk,!) mely eset-
ben a hálóhoz igen alkalmas, kihúzás által 2—3 méter hosszúra is
kihúzható halászóbot birtokába jutunk, melynek hordozása és kezelése
semmi alkalmatlansággal sem jár s e mellett jutányos is.

1) Kapható Calderoni és társánál (Budapest, kishíd-utcza), darabja 8—10 frt.

5

A gyüjtött anyagnak helyszini konzerválására, tapasztalataim sze-
rint legalkalmasabb az 50°/, tiszta alkohol, de igen jó eredmény érhető
el az 1%, osmiumsavval és pikrinkénsavval is, mig ellenben az alko-
holos sublimát, daczára annak, hogy máskülönben igen jó konzerváló
szer, a Rotatoriákat illetőleg nem igen vezet kellő eredményre. Az
anyag keményítését а 70%,, 90%, és absolut alkohol fokozatos alkal-
mazásával eszközöljük, de a vizsgálat alkalmával mindig czélszerü
sokkal hígabba vagy éppen destillált vízbe tenni át, mikor is aztán az
azelőtt majd erősebben, majd gyengébben összezsugorodott anyag
többé-kevésbbé megduzzad s a vizsgálatra alkalmasabbá válik. Az ily
úton konzervált anyag különösen a fajok meghatározására igen alkal-
mas, de ha anatomiai és histologiai vizsgálatokat is akarunk végezni,
akkor czélszerű, sőt szükséges a festés különböző módjait is igénybe
vennünk. A mai nap használt festószerek s illetőleg folyadékok légió-
jából azonban csak kevés van, a melylyel eredményesen dolgozhatunk.
Igen jó szolgálatot tesz a már fentebb is emlitett 1°/,-os osmiumsav,
kivált az idegrendszer vizsgálatára; továbbá a pikrokarmin és az
Apäthy-fele glycerines boraxkarmin, melyekkel igen szép differential
szinezést érhetünk el és így igazán semmi kivánni valót sem hagynak
hátra. A többi anilin festékekkel azonban, mint a safranin, eosin,
methylviola, methylzöld, bismackbarna stbvel, nemkülönben haema-
toxylinnel mindeddig nem tudtam jó eredményt elérni.

A fajok meghatározása tekintetéből különben legjobb a frissen
gyüjtött élő anyag, mert az biztos tájékozódást nyújt a kerékszerv
szerkezete felől, a mi különösen a Philodina-, Rotifer- és
Callidina-fajok megkülönböztetesere nélkülözhetetlen. A kon-
zervält anyag peldänyai majdnem valamennyien kivetel nelkül be-
húzzák kerekszervüket, s igy nagy akadály gördül azok tanulmanyo-
zása elé.

Oly esetekben, mikor a fajok pontos meghatározása czéljából
egyebek mellett a rágókat is tanulmányoznunk kell, mint például az
Asplanchna-fajoknál, oly máczeráló folyadékokhoz kell folyamod-
nunk, a melyek elpusztítják a lágy részeket, mig ellenben a cuticula
állományuakat érintetlenül hagyják, söt szembetünóbbekké teszik.
Kétségtelen, hogy erre legjobb szer a kalium-bichromikum, mely gyor-
san és biztosan működik, de nagy hátránya az, hogy szines s így a
parányi állatka benne könnyen elvész. E folyadék csak akkor alkal-
mazható, ha a kezelendő állatkából számos példány áll rendelkezé-
sünkre. Általánosan használatban van s a követelményeknek legjob-
ban megfelel а 25—30°/,-os kalilug oldat, а mely azonban folytonos
alkalmazás mellett sárgára festi az állatkát s nem is roncsolja teljesen

6

szét, míg ha a fedőlemez alatt váltakozva kálilugoldatot használunk s
azt destillált vízzel kimossuk, a legjobb eredményeket érhetjük el.

Histologiai vizsgálatokra elég alkalmasak ugyan a jól konzervált
és szépen festett példányok, de a nagyobb testü fajokból, minők pél-
даш az Asplanchnäk, celloidinba való beágyazás mellett, metszet-
sorozatokat 15 készíthetünk.

Dolgozatom tartalmát illetőleg szükségesnek látom előrebocsá-
tani azt, hogy vizsgalataim eredményeinek felsorolását megelőzőleg
külön foglalkozom a Rotatoriák rendszertani helyzetének meg-
jelölésével, valamint rendszertani beosztásával, a mit annál szüksége-
sebbnek tartok, miután ennek kapcsán alkalmam nyílik azon rendszer
kifejtésére, а melyet a Budapest körül tenyésző Rotatoria-fajok fel-
sorolásánál követni fogok.

A fajok jegyzékébe nemcsak az általam észlelteket, hanem az
irodalomban Budapest és környékéről feljegyzetteket 15 beveszem. А
synonimäknäl főleg a magyar szerzőkre vagyok kiváló tekintettel, mint
a kik Hudson és Gosse munkájából kimaradtak, egyebekben pedig
az említett munkára utalok. Esetleges megjegyzéseimet mindig azon
fajnál közlöm, a melyre azok vonatkoznak. A szerzők után a zárójelben
levő vastagabb szám azon munkát jelenti, mely alatt az az irodalom-
jegyzékben foglaltatik.

A dolgozatomban foglalt vizsgálati adatok összegyüjtéséta buda-
pesti m. kir. tud. egyetem zoologiai s comp. anatomiai intézetében vé-
сеет, melynek igazgatója s vezetője, nagyrabecsült tanárom
dr. Margó Tivadar jó tanácsaival, felvilágositásaival és szives
útbaigazításaival támogatni mindvégig meg nem szünt, miért is leg-
öszintebb hálámat nyilvánítani kedves kötelességemnek tartom.

Е

A Rotatorıak rendszertani állása es
osztalyozasa. |

Alig van még több mas olyan állatosztály,-a melynek rendszer-
tani helyét és rokonságát illetőleg a különböző idők büvárai annyira
eltérő nézetben lettek volna, mint éppen а Rotatoriak osztályáé felől.

Legelső, szélesebb látókörű vizsgálójuk, a halhatatlan nevű Müller
О. Fr. dán tudós «Animalcula Infusoria Fluviatilia et Marina» czimü
1786. évi munkájában az Infusoridkkal s több más édesvízi és tengeri
mikroskopos állatkával sorolja egy csoportba. Több mint egy félszá-
гайда! későbben, azaz 1838-ban, ugyanezen nyomdokon halad Lhren-
berg С. G., ki «Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen»
czimü monumentális munkájában а Rotatoriakat szintén az Infusoriak-
kal állítja rokonságba; helyesebben ezekkel teszi egy kalap ala. Du-
jardin szintén ez álláspontot foglalja el. Leydig, Burmeister és Dana
a Crustaceák közé sorozzák, míg Haeckel az állati törzsfa azon ágá-
nak tartotta őket, melyből a Crustacedk és általában az Arthropoddk
keletkeztek s végre Barrois rokonságot vélt találni köztük és a
Bryozoák közt. Daday J.a Kerekesférgek phylogeneticai jelentőségével
és értékével foglalkozva, azon végeredményre jut, hogy: «а Kerekes-
férgek tulajdonképpen nem magas fejlettségi fokot elért állatalakok,
hanem a hypotethicus Trochozoonnak csak kis mértékben átalakult
egyenes utódai, a melyek a még fenmaradt ахоп ősféreg-alakokat
repraesentálják; a melyekből az öröklés és az alkalmazkodás törvé-
nyeinek, a több irányban megindult különböző fokú átalakulás szem
előtt tartásával a testürös Gerincztelen állatok nagy része levezethető
s phylogenetikai kapcsolatba hozható. (14. p. I72., I73.)

Dadaynak ezen felfogását a Kerekesférgek egyik alapos ismerője
Plate L. H. 1889-ben megtámadta s többek közt ezeket mondja:
»Namentlich Eugen v. Daday leistet in diesem Punkte — t. i. a

CO

Kerekesférgek phylogenetikai jelentőségét illetőleg — in seiner Schrift
über die Hexarthra polyptera gradezu Haarsträubendes.« (1. p. 35.) s
bizonyítani igyekszik Daday fenti állításának tarthatatlanságát, de egy
újabbi dolgozatában (2.) csatlakozik Daday fentebb idézett nézetéhez,
a mi következő szavaiból is kitünik: «Ihre Organisation — a Rota-
toriáké — ist nähmlich so eigenartig, dass sie sich an keine Thier-
gruppe bei ausschliesslicher Berücksichtigung der Erwachsenen Indi-
viduen derselben anschliessen lassen. Verständlich wird ihr Verhältniss
zu den Evertebraten erst dann, wenn man in ihnen eine sehr alte,
primitive Thiergruppe sieht, deren Ahnen den Ausgangspunkt für die
Phylogenie einer Ganzen Anzahl anderer Thierklassen gebildet haben.
Man nimmt daher zur Zeit an, dass jene Thierklassen — Annelida,
Turbellaria, Mollusca, Bryozoa — und die Rädertiere phyletisch in
einer rotatorienartigen Stammform wurzeln, welche als «Trochophora»
bezeichnet wird. (2. p. 46.)

Dr. Lang A. Osszehasonlító boncztanában a férgekkel igen be-
hatóan és részletesen foglalkozva, az összes férgek keletkezését a
Trochophora älcza typusra vezeti vissza, a mely szerinte «kommt
nicht nur bei Würmer, sondern auch bei Mollusken in grosser Ver-
breitung vor». (p. 273.) Hasonlóan dr. Hatschek B. nagy állattani
munkájában а Rotatoriákról a. következőképen ír: »Die Rotatorien
sind unter allen Zygoneuren jene, welche in ihrer gesammten Organi-
sation dem Trochophoratypus noch am nächsten stehen. Diese Be-
ziehung tritt aber in Folge den mannigfachen Modificationen der
äusseren Körperform bald mehr, bald weniger deutlich hervor. Als
wesentliche neue Charaktere sind besonders hervorzuheben die voll-
kommene Sonderung des Nervensystems vom Epithel, der Kaumagen
und die Kloake. Es ist möglich, dass auch der Kaumagen auf eine
schon dem Trochozoon eigenthümliche Differenzirung des Stomodaeums
zurückzuführen ist; von derselben währen auch die centrale Pharyn-
gealbildung bei Anneliden und die Radula der Mollusken ableitbar
(p. 364.)

А Rotatoriák osztályozását illetőleg Ehrenberg С. С. а legelső,
érdemleges kisérletező. Ő, a már a korábbi búvároktól is ismert s a
töle talált nagyszámú fajt a kerékszerv szerkezete alapján két nagy
csoportra: Monotrocha és Sorotrocha osztotta s ezen belül ismét két-
két szükebb csoportot vett fel, a családok megkülönböztetésénél pedig
a pánczél hiányozását vagy meglétét vette irányadónak, minek alap-
ján mindenik alcsoportba 2—2; mindenik főcsoportba 4—4, tehát
összesen 8 családot állapított meg. Rendszere különben a következő :

I. Monotrocha.

(Einfacher zusammenhängender Wimperkranz.)
Eolo to cla.
(Ganzrandiger Wimperkranz).
Fam. Ichthydina (panzerlose).
Fam. Oecistina (gepanzerte).
ео но Cha:
(Ausgeschweifter Wimperkranz).
Fam. Megalotrocha (panzerlose).
Fam. Floscularia (gepanzerte).

U. Sorotrocha.
(Mehrere ausgeschweifte Wimperkränze).
ТИЙЕ ОУК НОС а,
(Vieltheiliger Wimperkranz).
Fam. Hydatinaea (panzerlose).
Fam. Euchlanidota (gepanzerte).
2 ZY SO EI OC N a.
(Zweitheiliger Wimperkranz).
Fam. Philodinaea (panzerlose).
Fam. Brachionaea (gepanzerte),

Igaz ugyan, hogy Ehrenberg С. С. ezen osztályozás mellett at-
tekinthetóvé tette az addig ismert összes fajokat s így nagy szolgala-
tot tett a további kutatások tekintetéből, de azért rendszerét a későbbi
búvárok mégsem fogadták el, nem pedig azért. mert csupán kevés,
külső jellemre fektetett súlyt, a szervezeti viszonyokat nem méltatta
kellóképen.
| Igen messze vezetne az, һа az Ehrenbreg С. С. rendszerének
összes hiányait e helyen részletezni kezdeném s megelégszem csupán
annak konstatálásával, hogy e szerint a legkülönbözőbb szervezetű
fajok jutnak egy csoportba s egy családba, mint például a Holotrocha-
csoportba az Ichthydinak és Oecistinak, mely előbbiek szervezeti te-
kintetben oly távol állanak az utóbbiaktól s általában az összes
Rotatoriaktöl, hogy manapság nem is sorolják a Rotatoriák osztályába.
Éppen így áll a dolog a Zygotrocha alcsoportba sorolt Philodinaea-
és Brachionaea-családokkal is, melyek nemcsak szervezeti tekintetben
térnek el egymástól lényegesen, hanem még а kerékszerv tagozottsága
tekintetében is, a mennyiben a Brachionaea-család fajai legnagyobb
részének kerékszerve nem is Zygotroch, hanem inkább Polytroch. A
családok körének megállapításában nyilvánvaló következetlenség de-
monstrálására végre elegendő, ha arra utalok, hogy а Brachionaea-

10

családban együtt találjuk a Brachionus-, Pterodina- és Anuraea-fajokat,
melyeknek mindannyija szervezeti tekintetben oly fundamentális el-
térést mutat, hogy külön családokba osztásuk elkerülhetetlen.

Ehrenberg kortársa, Dujardin F. 1841-ben már felismerte az
Ehrenberg rendszerének hiányait s annak teljes mellőzésével egy
másikat körvonalozott, melynek felállításánál a biologiai viszonyokat
vette irányadóknak. A tőle ismert fajokat a következőleg csopor-
tosítja :

I. Helyhez kötötten élők (Floscularidae, Oecistidae).

2. Szabadon úszók (Brachionidae, Euchlanidae).

3. Úszó mászók (Rotiferes, Philodinidae).

4. Járók, (melyeket most az Arthropodák Tardigradái képvi-

selnek).

E csoportok bizonyos fokig elfogadhatók ugyan, de már. а csa-
ládok és nemek beosztásánál majdnem használhatatlanok s így inkább
csak történeti értékkel bírnak.

Leydig F. 1854-ben a két említett rendszer közül Dujardin-ét
elébe helyezi ugyan az Ehrenberg-ének, de részleteiben még sem kö-
veti s a láb jelenlétét vagy hiányozását, valamint szerkezetét veszi
irányadónak. | :

Egészen más alapon nyugszik az a rendszer, a melyet a Carus
és Gerstaecker-féle «Handbuch der Zoologie» czimü, 1863. évi tan-
könyvben találunk. E helyen ugyanis Carus V., ki egyebek mellett a
Rotatoridkra vonatkozó részt is dolgozta, az osztályozásnál a bélcsa-
tornát és szerkezetét vette irányadónak s ennek alapján két csoportot
különböztet meg: Enterodela, Gasterodela. Az első csoportba het csa-
ládban azon Rotatoriákat foglalja össze, melyeknek belcsatornäja
alfelnyílással végződik, míg a másik csoportba csupán az Asplanchnea.
családot sorolja, melynek bélcsatornája vakon végződik. Az egyes
családok szétkülönítésére aztán az életmódot és a láb szerkezetét
veszi irányadónak. Rendszere rövid összefoglalásban a következő :

I. Enterodela.
(Mit Magen, Darm und After).

Fam. Tubicolarina.

Fam. Philodinaea,

Fam, Scaridina.

Fam. Hydatinea.

Fam. Brachionea.

Fam. Polyarthrea.

Fam. Albertiea.

YS Og p Q юн

iul

II. Gasterodela.
(Mit Magen allein, ohne Darm und After.)
8. Fam. Asplanchnea.

Carus ezen rendszere, tekintve az elóbbieket, határozottan jobb,
mert oly családi jellemekre állapítja a felosztást, melyek teljesen
megállják helyüket; az Albertiea-család azonban igen szépen elfért
volna a Hydatinea-családba..

Schoch rendszerében némi hanyatlás mutatkozik, a mennyiben
ő Dujardin rendszerét eleveníti fel s annak három csoportját külön-
bözteti meg. De bár ezen rendszer felelevenítése nem mondható egé-
szen szerencsés gondolatnak, а családok helyes beosztása a három cso-
portba már jobban sikerült, mint az a következő összeállításból is
kitetszik : 3

I. Ordo. Rotatoria sessilia.

I. Fam. Floscularieae.
2. > Melicerteae.

II. Ordo. Rotatoria natantia.
3. Fam. Apoda.

» Pterodineae.

s; Hydatineae.

Monureae.

» Euchlanida.

> Brachioneae.

III. Ordo. Rotatoria repentia.
o. Fam. Rotiferes.

Az első s második család elkülönítése teljesen helyes s indo-
kolt; a harmadik családba azonban az Anuraea, Asplanchna és
Polyarthra-nemeket veszi be, melyek úgy morphologiailag, mint
boncztanilag teljesen elütnek egymástól s egy családba csak a leg-
nagyobb erőfeszítéssel szoríthatók be.

Hazánkban 1877-ben Barisch S. foglalkozott a Rotatoriák osztá-
lyozásával s а következő családokat különböztette meg :

cou

I. Család Floscularinae.
REST? Philodinaea.
> Hydatinaea.
> ` Longisetae.
Scaridina.

| in) Pane, Borieata.

De a Bartsch osztályozásának is vannak fogyatkozásai. [gy pél-

daul egyebek között nem állja ki a kritikát a Scaridina és Loricata-

ب ج Ou‏
¥

12

család, s nem különösen azért, mert mindkettőnek fajai pánczélosak.
Ha aztán a Scaridina-családot a szervezetre való tekintetből meg-
tartanók, okvetlenül el kell ejtenünk a Loricata-családot, mint olyant,
a melynek föjelleme, a pánczél, más családban is megtalálható. Ez
utóbbi család különben annál kevésbbé indokolt, mert egyesíti a
Brachionus, Anuraea, Pterodina stb. egymástól igen távol álló neme-
ket. Éppen így áll a dolog а Hydatinaea-családdal is, a mely egye-
bek között az Asplanchna genust 15 magában foglalja.

Eckstein nagyjából a Carus rendszerét eleveníti fel, a felosztást
a bélcső szerkezetére alapítja, csakhogy az első csoportba tartozókat,
t. 1. a gyomorral, béllel és alfelnyílással birókat ismét két kisebb
csoportra osztja: helyhez kötöttekre és szabadon úszókra, e szerint
rendszere így alakúl:

I. Das Weibchen immer mit Darm und After.

т. Dauernd fest weh (iu
Fam. Tubicolarina.
2. Ве! Це Без и.
Fam. Philodinaea.
> Polyarthraea.
> Hydatinaea.
> Macrodactylea.
> Loricata.
II. Darm blindgeschlossen.
Fam. Asplanchnaea.

Egészen uj irányban indul Plate 1886-ban, ki elvetvén az összes
eddigi felosztásokat, alapúl a petefészkek számát és helyzetét veszi
s az összes Rotatoriákat két nagy csoportba osztja a szerint, a mint
vagy 2 petefészkük van, a test mindkét oldalán egy-egy s a pete-
vezeték hiányzik — Aductifera — vagy pedig a petefészek csak egy,
páratlan s ez az állat hasi oldalán a bélcsatorna alatt fekszik, a pete-
vezeték pedig jelen van — Ductifera, azonban rendszerét nem fejti ki
teljes egészében, csak azt jegyzi meg, hogy az Aductiferakhoz a
Philodinák tartoznak, míg a többi Rotatoriák mind a Ductiferákhoz
sorozandók.

Hudson és Gosse 1889. évi terjedelmes munkájukban a Rotato-
riákra vonatkozó összes irodalmi adatok alapján és az addig ismert
fajok leirása kapcsán új rendszert és beosztást állapítanak meg s ez a
következő :

I. Ordo. Rhizota.

«Fixed when adult; foot transversely wrinkled, not retractile within
the body, ending in a sucking disk or сир».

18

r. Fam. Floscularia dae.
2. Eam. Melicerta dae:
II. Ordo. Bdelloida.
«That swim with their ciliary wreath, and creep like a leech; foot
wholly retractile within the body, telescopic, furcate».
3. Fam. Philodinadae.
4. Fam. Adie ta dae:
III. Ordo. Ploima.
«That swim with their ciliary wreath, and (in some cases) creep with
their toes». :
a) Subordo. Il-loricata.
«Foot when present, almost invariably furcate; but not transversely
wrinkled; rarely more than feebly telescopic, and partiallyr etractile>.
5. Fam. Microcodidae.
6. Fam. Asplanchnadae.
7. Fam. Synchaetadae.
сивата MA ria thr ad ae.
9. Fam. Hydatinadae.
то. Fam. Notommatadae.

b. Subordo. Loricata.
«Corona and ciliary wreath various in shape, but never Rhizotic,
and Bdelloidic only in the Pterodinadae: trophi of different types,
but never Bdelloidic, and Rhizotic only in the Pterodinadae».

A. Divisio.

«Foot jointed, stylare or furcate; not transversely wrinkled, nor wholly
retractile».

ni Раш ‘Ваза ac

72. Наш, Dinochaurdae:

Ia Pam S al 1 A age

mdo Kani Dae jal am dae:

15. Pam ep adel lad ae

NO Fam O mipi Gl are.

B. Divisio.
«Foot transversely wrinkled, wholly retractile, furcate or ending m a
ciliated cup; sometimes absent>.
ac Fam Bierodınmadae.
18. Fam. Brachionidae.
IV. Ordo. Scirtopoda.
«That swim with their ciliary wreath; and skip with Arthropodous

14

limbs ; foot replaced Бу two dorsal, stilate, unconnected appendages,
ending in ciliated expansions».
то. Ram Reda топене:

Ezen rendszerben is vannak azonban oly családok, а melyek
azon rendbe, melybe Hudson és Gosse tették, sehogy sem illenek bele.
Ilyen peldäul az Asplanchnidae-csaläd, melynel, mint tudva van, a bel
és alfelnyiläs hiányzik s ennek daczära a béllel és alfelnyílással bíró
Ploimák közé vannak sorolva. er

Plate L. később 1891-ben ismét foglalkozik a Rotatoriak rend-
szerével s el nem téríttetve Hudson és Gosse nagy munkájától, ismét
az ivarszervekre, illetőleg a petefészkekre állapítja rendszerét, de el-
hagyván az Aductifera és Ductifera neveket, nem veszi tekintetbe azt,
hogy a petefészeknek van-e kivezető csöve vagy sem, a Rotatoriákat
Digononta és Monogononta-csoportokra osztja fel, a szerint, a mint
kétoldali páros, vagy csak egy, a hasioldalon a bélcső alatt fekvő
petefészekkel bírnak. De rendszerének most is csak vázlatát adja, ily
módon összeállítva :

I. Digononta seu Philodinida.

(Geschlechtsorgane paarig, jedes mit oder ohne Ovidukt.)
Rotifer, Philodina, Actinurus, Callidina, Adineta.

II. Monogononta.

(Оуаг unpaar, stets mit Ovidukt.)

т. Melle еа SEU В Вдова.

Floscularia, Stephanoceros, Melicerta, Lacinularia, Limnias,
Oecistes, Conochilus.

2. T llo sic ata
Asplanchna, Synchaeta, Hydatina, Notommata.

а JD описана: |
Кайши, Dinocharis, Харта, Euchlanis, Lepadella, Colurus,
Pterodina, Brachionus, Anuraea.

4. Scirtopoda.

Polyarthra, Triarthra, Hexarthra, Pedetes, Pedalion.

Ezen az alapon építi fel Daday Jenő is rendszerét 1893-ban, de a
Monogononták rendjében az ivarnyílás tekintetéből 3 alrendet vesz fel,
még pedig a Gonopora, Hemigonopora és Agonopora alrendeket, а
szerint, a mint az ivarnyílás önálló, vagy a lüktető hólyaggal, vagy
végre a lüktető hólyaggal és végbéllel is közösen nyílik. А családokra
nem terjeszkedik ki, azokat, mint maga mondja, egy-két kivétellel
Hudson és Gosse nagy munkájából változatlanul veszi át s így rend-
szere következő :

I.

II.

15

Rend. Digononta. Plate L.
Kétoldali paros petefészekkel.
I. Аш. Gonopora n, subordo.
Az ivarszervek állandó külön nyílással.
I. Csal. Seisonidae Cls.
2, Alr. Agonopora n. subordo.
Az ivarszervek provisorikus külön nyílással, vagy a nélkül.
2. Csal. Philodinidae Ehrbg.
3. , Adinetidae. Huds. et Gosse.
Rend. Monogononta. Plate L.
Páratlan hasoldali petefészekkel.
т. Alr. Gonopora п. subordo.
Az ivarszerv önálló ivarnyílással.
4. Csal. Cypridicolidae n. fam.
5. „ оассофаеШаае. V. Bened. et Hesse. (?)
2. Alr. Hemigonopora n. subordo.
Az ivarnyilas а lüktető hólyaggal közösen nyílik.
6. Csal. Asplanchnidae. Carus.
3. Аш. Agonopora п. subordo.
Az ivarnyílás a lüktető hólyaggal és a végbéllel közösen
nyílik. |
а) Csoport. Rhizota. Huds. е! Gosse.
А láb tagolatlan, redős és rögzítésre szolgál, а fajok hely-
hez kötöttek.
7. Csal. Floscularidae. Huds. et Gosse.
8. „ Melicertidae. Huds. et Gosse.
b) Csoport. Ploima. Huds. et Gosse.
Szabadon úszók, izelt lábbal.
a) Alcsop. Illoricata. Huds. et Gosse.
Pánczélnélküli testtel.
9. Csal. Synchaetidae. Huds. et Gosse.
то. Hydatinidae. Huds. et Gosse.
II. Notommatidae. Huds. et Gosse.
I2. , Місгосойійае. Huds. et Gosse.
b) Alcsop. Loricata. Huds. et Gosse.
* Loricata apoda. Láb nélkül.
13. Csal. Anuraeidae. Huds. et Gosse.
** Loricata pedata. Lábbal birók.
+ Tór- vagy villaforma vissza nem húzható lábbal,
I4 Csal Ratiulidae. Huds. et Gosse.
I5. , Dinocharidae. Huds. et Gosse.

16
16. Csal. Salpinidae. Huds. et Gosse.

17. „ Euchlanidae. Huds. et Gosse.
I8. , Lepadellidae. Huds. et Gosse.
19. „ ""Colufilae. Надя ер Gosse;

Tt Hengeres visszahüzható lábbal.
20. Csal. Pterodinidae. Huds. et Gosse.
21. „ Brachionidae. Huds. et Gosse.
` c) Csoport. Scirtopoda. Huds. et Gosse.
A testen végtagszerü függelékkel.
22, Csal. Triarthridae. Huds. et Gosse.
23. „ Pedalionidae. Huds. et Gosse.

A Daday és Hudson-Gosse rendszere kózótt a családokat illetóleg
annyi különbséget azonban mégis találunk, hogy a Hudson és Gosse-
tól a Ploima-rend [Illoricata:csoportjápa sorolt Asplanchnidae-családot
a Digononta-rend Hemigonopora alrendjébe, a Triarthridae-családot
pedig a Digononta-rend Agonopora alrendjének Scirtopoda-csoportjaba
helyezte át; az Anuraeidae-családot pedig elválasztotta a Brachionidae
és Pterodinidae-családtól és a Digononta-rend Agonopora alrendjének
Ploima csoportjában a Loricaták első családjának tette, még pedig a
Loricata apoda egyetlen képviselője gyanánt.

Ezen rendszert követem én is a tőlem megfigyelt fajok felsoro-
lásánál, azzal a különbséggel, hogy vizsgálataimból s a rendelkezésemre
állott irodalomból merített összehasonlító adatok alapján a rendek és
csoportok keretén belül a családok beosztásában némi változtatást
eszközlök.

I. A Rhizoták csoportjában nem a Floscularidae-kat veszem első
családnak, mint Hudson és Gosse, hanem a Melicertidae-csalädot, mi-
után kerékszervének és rágóinak szerkezete tekintetéből jobban emlé-
keztet a Philodinidae-családra. |

2. А Microcodidae-családot, melyet Hudson és Соѕѕе а Ploima
csoportba osztott, а láb, kerékszerv és rágók szerkezetére való tekin-
tetéből а Ploima-csoportból а Rhizota-csoportba helyezem át, s itt a
Melicertidae után következő második családnak veszem.

3. A Floscularidae-csaläd keretén belül a Hudson és Gosse-tól fel-
vett Floscularia, Acyclus, Apsilus és Stephanoceros genusok közül az
Apsilus-t, mint a melynek nemhogy rhizota-laba lenne, de sőt lába egy-
általán nincs 15, е család keretéből kiküszöbölöm s más családba vi-
szem át. A megmaradt három genus közül első helyre a Floscularidt,
másodikra a Stephanocerost és harmadikra az Acyclust teszem, miután
ez mintegy összekötő kapocs a Floscularidae és Atrochidae - csalá-
dok közt.

a „ы ыл.

їйї

4. А Hudson és Gosse-tól a Floscularidae-családba osztott Apsilus-t
s az Atrochus genust a Wierzejski-töl proponált, de fel nem állított
Airochidae-családba egyesítem s ezt a Ploima-csoport első családjának
teszem.

5. A Hudson és Gosse-tól a Melicertidae-csaladba sorolt Trochos-
phaera genust miután semmi tekintetben sem egyezik egyetlen Meli-
certida-fajjal sem, de sőt nem egyetlen Rhizotu-félével sem, az említett
családból és csoportból kiveszem s a P/oima-csoportba helyezem, mely-
nek keretén belül sajátlagos szervezeti viszonyainál fogva részére a
Trochosphaeridae új családot állítom fel.

6. A Hudson 65 Gosse-féle Dinocharidae-családból elkülönítem a
Stephanops genust s az бї morphologiai szempontból inkább megillető
Salpinidae-családba helyezem át. (

7. A Hudson és Gosse-féle Euchlanidae- és Coluridae-csalädokat,
tekintettel arra, hogy mindkettőnek panczélja а hasi oldalon nyitott,
egyesítem és részükre az Euchlanidae-családot állítom fel új kerettel.
E családba osztottam be aztán a Diplois genust is, melyet Hudson és
Gosse a Salpinidae-család egyik tagjának tekintett.

8. A Hudson és Gosse-tól proponált Lepadellidae és felállított
Cathypnidae-családokat az újonnan körvonalazott Metopididae-családba
egyesítem.

Ezen irányelvek szem előtt tartásával tehát a jelenleg ismert
Rotatoriák beosztására a következő rendszert ajánlom, a melyet külön-
ben a Budapest és környékén tenyésző fajok felsorolásánál magam is
követek.

I. Rend. Digononta. Plate L.

A. Alrend. Gonopora Daday.
I. Család. Seisonidae Plate.
a) Genus. Seison Grube.
b) „ faraseison Plate.
В. Alrend. Agonopora Daday.
2. Család. Philodinidae Hudson е! Gosse.
a) Genus Philodina Ehrbg. ;
b) Rotifer Schrank.
с) , Actinurus Ehrbg.
d) 3 Callidina Ehrbg.
e) E Discopus Zel.
3. Család. Adinetidae Hudson et Gosse.
a) Genus. Adineta. Huds. .
II. Rend. Monogononta Рае L.
A. Alrend. Gonopora Dad.

Kertész K. Budapest, Rotatoria-launäja.

»

ко

4. Család. Cypridicolidae Dad.
a) Genus. Cypridicola Dad.

5. Család. Saccobdellidae. V. Bened et Hesse.
a) Genus. Saccobdela. V. Bened et Hesse.

. Alrend. Hemigonopora Dad.

6. Család. Asplanchnidae Carus.
a) Genus. Asplanchna Gosse.
b) 5 Asplanchnopus de Geurne.
c) ei Sacculus Gosse.

. Alrend. Agonopora Dad.

7. Család. Melicertidae Hudson et Gosse.
a) Csoport. Rhizota Hudson et Gosse.
a) Genus. Melicerta Huds et Gosse.
b) |, | Limnias Schrank.
с) $ Cephalosiphon Ehrbg.
d » - Oecistes Ehrbg.
e) š Lacinularia Schweigger.
v) e Megalotrocha Ehrbg.
р) ыда Conochilus Ehrbg.
8. Család. Microcodidae Hudson е! Соззе.
а) Genus. Microcodon Ehrbg.
9. Család. Floscularidae Hudson et Gosse.
a) Genus. Floscularia Oken.
b) „ — Stephanoceros Ehrbg.
c) A Acyclus Leidy.

. Csoport. Ploima Hudson et Gosse.

aa. Alcsoport. Illoricata Hudson et Gosse.
IO. Család. Atrochidae Wierz.
a) Genus. Apsilus Mecz.
b) 5 Atrochus Wierz.
II. Család. Trochosphaeridae nov. fam.
a) Genus Trochosphaera Semp.
I2. Család. Synchaetidae Hudson et Gosse.
a) Genus. Synchaeta Huds. et Gosse.
13. Család. Hydatinidae Hudson et Gosse.
a) Genus. Hydatina Ehrbg.

b) , ~=Rhinops Hudson.
c) » Notops Hudson.
d) Sun Triphylus Hudson.

14. Csaläd. Notommatidae Hudson et Gosse.
a) Genus Albertia Duj.

19

b) Genus Taphrocampa Gosse.
с) „ Pleurotrocha Ehrbg.
d) , Notommata Gosse.
e) » Copeus Gosse.
№ » Proales Gosse.
g » Furcularia Ehrbg.
h) , Eosphora Ehrbg.
i) , Diglena Ehrbg.
k) » Distemma Ehrbg.
bb) Alcsoport. Loricata Huds. et Gosse.
* Loricata apoda.
15. Csalad. Anuraeidae Huds. et Gosse.
a) Genus. Anuraea Gosse.
. b) » M Notholca Gosse.
с) „ Erethmia Gosse.
## Loricata pedata.
+ Vissza nem húzható lábbal.
I6. Család. Rattulidae Huds. et Gosse.
a) Genus. Mastigocerca Ehrbg.
b) „ Кайши; Ehrbg.
c) s: Coelopus Gosse. `
17. Család. Dinocharidae Huds. et Gosse.
a) Genus. Dinocharis Ehrbg
b) „Scaridium Ehrbg.
I8. Család. Salpinidae Huds. е! Gosse.
a) Genus. Diaschiza Gosse.
b) Diplax- Gosse.
e" Salpina ЕШЬ
d) — , Stephanops Ehrbg.
19. Család. Euchlanidae Huds. et Gosse.
a) Genus. Euchlanis Ehrbg.
b) , MDiplois Gosse.
eh. Colurus Ehrbg.
d) „ Бара Gosse.
e) » Мопига Ehrbg.
Dee... Ма”) Gosse:
g , Dispinthera Gosse.
n); Cochleare Gosse.
*) Megjegyzem azonban azt, hogy én a Hudson és Gosse-tól е genusba sorolt
fajok közül csupán a M. tavina fajt tartom ide valónak, mig a többit s névszerint

a M. poecilopus H. G., M. teresa. H. G., M. producta H. G. fajokat a Furcularia

genusba helyezem át.
БЕЗ

<

20

20. Család. Metopididae nov. fam.
a) Genus Metopidia Ehrbg.
b) Д Cathypna Gosse.
Je" Distyla. Eckstein!
d) Monostyla Ehrbg.
+t МЛ АЕ lábbal.
21. Család. Pterodinidae Huds. et Gosse.
a) Genus Plerodina Ehrbg.
b) , Pompholyx Gosse.
22. Csaläd. Brachionidae Huds. et Gosse.
a) Genus. Brachionus Ehrbg.
b) ; Noteus Ehrbg.
c) А Schizocerca Dad.
c) Csoport. Scirtopoda. Huds et Gosse. .
23. Család. Triarthridae Huds. et Gosse.
a) Genus. Polyarthra Ehrbg.
b) я Pteroessa Gosse.
с) A Triarthra Ehrbg.

d) Pedetes Gosse. :
24. Család. Pedalionidae. Huds. et. Gosse.
а) Genus. Pedalion Huds.

b) Genus. Hexarthra Schm.

‚IE

A talált fajok rendszertani sorrendben.*)

I. Rend. Digononta Plaze.

B. Alrend. Agonopora Daday.

2 Csal. Philodinidae Huds. et Gosse.
a) Gen. Philodina Ehrbg.

r. Philodina erythrophthalma Ehrbg. `

Pailodina erythrophthalma- Ehrenberg. (p. 499. T. I XE 4.). Hudson et Gosse (1. p.
пода 70:2 (2. р. 187. E 33). Bartsch (2. р. 26). Margo (1. p: 1277)
Ваш (195 Б. таз IOP OF: SP бо 9P 20: Wo 200) Kertesz

1. (p. 259).

En fajt Budapestről Tóth említi legelőször ki caz ereszek és
vízcsatornák fövényében, az esóvíz-medenczékben> igen gyakran találta ;
Margó szerint is igen gyakori alak. Én magam is igen gyakran
észleltem különböző helyeken, de főleg az összekötő vasúti híd mel-
lett, a budai oldalon levő egyik nagyobb állóvízben, hol rendesen nagy
számban található.

2. Philodina roseola Ehrbg.
TUE EOS Ehrenberg (p. 499. T. LXI. f. 5.). Hudson et Gosse (I. р. gg. T.
IX. Е 4.). Bartsch (2. p. 26.). Margo (2. р. 127.). Daday (17. p. 19.; 10.
p. 67.; 5. p. 20). Kertész М. (p. 259.)

Egyike a leggyakoribb alakoknak; Магрб is már mint kózón-
segeset említi. Észleltem többek közt a botanikus-kerti tóban, Szt.-
Endrén, de legnagyobb mennyiségben a török-bälinti vasúti állomás
mellett levő kút vályujából hozott vízben, melynek minden cseppjében
hemzsegtek.

3. Philodina eitrina Ehrbg.

Philodina citrina Ehrenberg (p. 501. T. LXI. f. 8.) Hudson et Gosse (I. р. roo. T.
IX. Е 6.). Bartsch (2. р. 26.).

*) Megjegyzem e helyen, hogy a szövegben a korábban használt »Lelhely<
kifejezés helyett, miután ez a magyar szóképzés törvényeibe ütközik, az ujabb idő-
ben használatba jött »Termöhelys kifejezést alkalmazom.

Úgy látszik, hogy a ritkább fajok egyike, mert eddig Magyar-
országból csak Bartsch említi Sz.-Igló mellől, én pedig csak néhány
példányát vizsgälhattam az 1893. nov. 27-én az acquincumi amphi-
theatrum központi árkaiból, a jég alól merített vízből.

4. Philodina megalotrocha Ehrbg.
Philodina megalotrocha Ehrenberg (p. sor. T. LXI. f. то.). Hudson et Gosse (Г. p.
тот. T. 1X. FE 7.). Bartsch (2. р. 200):
Gyakori alakja а <Sertés-tó>-nak s általában а Rákoson levő
tócsáknak. Észleltem még az acguincumi amphitheatrum központi árkai-
ban is, még pedig nagy számmal.

5. Philodina aeuleata Ehrbg.
Philodina aculeata Ehrenberg (p. 501. T. LXI. f. 9.). Hudson et Gosse (I. p. ror. T.
IX. Е 5.). Bartsch (9. p: 27. МЕ Ш. 4024) Margo Ш. ро теди

Margó felemlíti ugyan munkájában, де azon megjegyzéssel,
hogy «Budapest határán eddig még nem találtatott.» Bartsch is
csak egy termőhelyről említi s ebből következtetve a ritkább alakok
közzé kell tartoznia; én csak egy ízben észleltem az amphitheatrum-
ban levő vizekben.

b) Gen. Rotifer. Schrank.
6. Rotifer vulgaris Ehrbg.
Rotifer vulgaris Ehrenberg (р. 484. T. LX. f. 4.). Hudson et Gosse (I. p. 104. T. X.
f. 2). Toth (2. p. 183. f. 19.). Bartsch (2. p. 27). Margo (1. p. 127):
Daday (19. p. 178.; 6. p. 136.; 10. p. 67.; 5. p. 20.; 7. p. 200.; 9. p.
179.). Kertész М. (р. 258.).

Тот szerint, ki először észlelte е ай Budapesten, igen gya-
kori alak, mit Margó is megerősít. Én mindösszesen háromszor
láttam, még pedig a vörösvári tóból hozott vízben kevés példányban,
a városligeti tóból szintén kevés példányban. Egy alkalommal azonban
óriási mennyiségben láttam egy oly vízben, mely két éve állott egy
hengerüvegben. Az edény tele volt algákkal.

7. Kotifer tardus Ehrbg.
Rotifer tardus Ehrenberg (p. 490. T. LX. f. 8). Hudson et Gosse (I. p. ros. T. X.
Е. т.). Margo (1. р. 127.).
Rotifer maximus Bartsch (2. р. 27.).
Rotifer citrinus Daday (9. p. 179.).

Jóllehet Budapest vizeinek legközönségesebb Rotatoriája, eddig
innen még nem jegyezték fel. Ennek okát abban látom, hogy a vizs-
gálók а fiatal Rotifer tardusok-at alkalmasint R. vulgarisok-nak
nézték. A két faj közötti különbséget különben a következőkben
foglalhatom össze: а R. vulgaris-nak két szemfoltja egyszerű, míg
a R. tardus-é igen hosszú s több szemfoltból áll, melyeknek leg-

25

mellsóje legnagyobb, mig а többi hátrafelé folytonosan — arányosan
— kisebbedik s együtt véve keskeny ékalakot formálnak. Észleltem e
fajt majdnem minden vízben, mely nagyítóm alá került s azért e
helyütt csak azt említem fel, hogy még a budai keserűvíz-források mel-
lett levő, szintén keserüvizü tócsákban is megtaláltam.

8. Rotifer macrurus Enrbg.
Rotifer macrurus Ehrenberg (p 490. T. LX. f. 7.). Hudson et Gosse (I. p. 107. T, X
л) Barish (2. р. 27.).

Budapestről eddig ismeretlen volt. Két ízben észleltem összesen ;
egyszer az amphitheatrumban lévő központi mélyebb pocsolyában jég
alól halászva igen sok példányban; másodszor a városligeti tó vizéből,
hol kevés számban volt.

9. Rotifer trisecatus Weber.
GONE trisecatus Weber (p. 24. T. XXX. f. 1—9.). Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 8.
IE хо. Коев):

Ezen hazánkra nézve új fajt csak egyszer láttam (1893. У. 14.)
a városligeti tóból vett iszapos vízben.

то. Rotifer inflatus Du.
Rotifer inflatus Dujardin (р. 659. T. XVII. f. 2.). Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 9.9.
Tóth (2. p. 183. f. 20.). Bartsch (2. p 28.). Margó (1. p. 127.).

Legnagyobb sajnálatomra nem találhattam meg ezt az iroda-
lomra is érdekes fajt, mely Hudson és Gosse szerint átmeneti alak
а Rotiferek és Philodinák közt, Eckstein szerint pedig а Philodina
macrostyla Éhrbg. vagy Philodina roseola Ehrbg.-el lenne synonim.
Tóth megfigyelte e fajt Budapesten, le is rajzolja, de leírójának
Ehrenberget mondja s ez által félrevezeti Bartschot, ki «Ehrenberg
nagy művében ilyen fajt nem talál, a mi természetes is, mert
Dujardin csak 5 évvel későbben 1843-ban írta le, de а Töth-töl kö-
zölt rajzból a szemek elhelyezése miatt inkább azt gyanítja, hogy ez
valami Philodina, vagy valami szemmel megáldott Callidina. Tóth
1859. nyarán a városerdei tó kiszáradt iszapos helyén találta. Margó
Tóth adatát említi fel,

c) Gen. Actinurus Ehrbg.

II. Actinurus neptunius Ehrbg.
Actinurus neptunius Ehrenberg (p. 496. T. LXI. f. i.) Hudson et Gosse (I. p 108.
T. X. f. 6.) Tóth (2. p. 187. Е 33) Bartsch (2. p. 28.) Margó (1. p. 127.)

Daday (4. p. 200. 10. р. 67); |
Tóth 1856. óta évenként találta egyes példányokban. Margó
szintén csak kevés példányban találta a Promontor melletti tócsákban ;
magam több ízben észleltem a Császárfürdő előtti pocsolyákban, va-

24

lamint a városligeti tó vizében. Ezen faj feltünő hosszú, távcsószerüen
behúzható lábában megfigyeltem az izmokat s kivált boraxcarminnal
festett példányokon azt észleltem, hogy nemcsak az egyés ízeket
összekötő ízomrostok vannak ott jelen, hanem olyanok is, melyek az
egész láb hosszában végig futnak, de tapadási helyük "nemcsak kettő
van, hanem minden ízhez külön oda vannak rögzítve s a láb kinyuj-
tott állapotában hasonlítanak az alaphoz több helyen hozzá erősített
szalaghoz. A láb végén lévő három sarkantyú határozottan két ízű s
az ízek mozgathatók.

d) Gen. Callidina Ehrbg.
12. Callidina bidens Gosse.

Callidina bidens. Gosse (3. p. 202.) Hudson et Gosse (1. p. roo. T. X. Е. 8.)

Ezen fajt, mely hazánk faunäjaban új, csak legutóbb, ех évi
márczius hó 20-án találtam meg a városligetben az állatkerti tó ki-
folyását képező árokból 1892-ben merített vizben, mely azóta egy
hengeralakú üvegedényben az ablak párkányán állott. Társaságában
óriási mennyiségű Rotifer vulgaris és Cathypna luna tenyészett.

13. Callidina bihamata Gosse.

Callidina bihamata, Hudson et Gosse (I. р. ттт, T. X. Е. 7.)

A test mellső végén lévő két rövid, görbült tüskéről könnyen
felismerhető faj. Magyarországból még eddig ismeretlen volt s én is
csak egy ízben észleltem (1893. X. 25.) a Sertés-tóból vett vizben.
Ez alkalommal a tó majdnem teljesen ki volt száradva s csak egyes.
kisebb, mintegy 30 cm. mély locsogók maradtak ott vissza, tele
Lemmával és Algákkal.

II. Rend. Monogononta Plate.
B. Alrend. Hemigonopora Dad.
6. Csal. Asplanchnidae Carus.
a) Gen. Asplanchna Gosse.
14. Asplanehna Ebbesbornii Huds.

Asplanchna Ebbesbornii. Hudson (р. 621. T. IX. X.) Hudson et Gosse (I 2p. 120. T.
ЖУЗЕ)

Hazánkban eddig még nem észleltetett; én а Sertés-tóban fedez-

tem fel 1888. május 13-án néhány példányban s azóta nem észleltem.

I5. Asplanchna Brigthwellii Gosse.

Asplanchna Brigthwellii. Gosse (2. р. 53.) Hudson et Gosse (I. р. 122. Т. XII. f. т.)
Daday (2l. p. 19.)
Buda-Örsről hozott vízben találtam néhány példányt.

16. Asplanehna priodonta Gosse.
Asplanchna priodonta. Gosse (1. p. 18. T. I. II.) Hudson et Соззе (I. р. 123. Т. XII.
f. 2.) Daday (19. p. 28; 16. p. 230; 21. p. 19.)
Két ízben találtam, mindkétszer kevés példányban Ó-Budán a
Duna partján fekvő réti pocsolyában és a városligeti tóban.

I7. Asplanchna Sieboldii Leyd.

Notommata Sieboldii. Leydig (p. 24.) Tóth (2. p. 178. f. ec Bartsch (2. p. =)
Margo (1. p. 129.)
Asplanchna Sieboldii. Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 12.) Daday (1. p. 128; 10. p.
230. 10. p. 68; 15. p. 19; 13. p. 239; 21. p. 30.) Kertész M. (p. 258.)
Budapestről Tóth jegyzi fel először, ki Pesten 1859—60-ban a
Duna felső részén lévő tócsákban ezrenként találta. Margó ezenkívül
még a budai oldalon előforduló vizekben is találta, míg Dadaj a
városligeti tóból ismerteti. Nekem egy alkalommal szerencsém volt
ezen állatot millió számban találni a Rákoson levő katonai lövölde
mögött egy tócsában (1888. máj.) de azóta mindig csak elvétve akadt
egy-egy példány hálómba a Császárfürdő előtti pocsolyákból s a bo-
tanikus kertből. Megtaláltam e faj mindkét alakú nóstényét, melyeket
Daday ismertetett (15). Meg kell jegyeznem itt azt, hogy daczára
annak, miszerint az újabb búvárok között a Daday vizsgálati ered-
ményei az ellenkezőt bizonyítják (16.), némelyek mégis azt állítják,
hogy e fajnál és rokonainál u. n. tartalék állkapcsok is vannak. Vizs-
gálataim folyamában igyekeztem e kérdést is tisztázni s arra a vég-
eredményre jutottam, hogy a tartalékrágókat semmiféle kezelés mellett
sem lehet megtalálni, de kalilúggal való kezeléssel igenis megtaláltam
a rágók oldalán, a kalapácsnak megfelelő részeket.

18. Asplanchna hungarica Dad.

Asplanchna hungarica. Daday (10. р. 250. T. IV. f. 8. 9. 11.)
Ezen fajt dr. Daday Jenó irta le Budapestról.

b) Gen. Asplanchnopus de Guerne.
19. Asplanchnopus syrinx Ehrbg.

Notommata syrinx. Ehrenberg (p. 426. T. XLIX. f. 11.)

Asplanchna syrinx. Daday (19. p. 29; 17. р. 16; 16. p. 230.)

Asplanchnopus syrinx. Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 16. T. XXXIV. f. 37)
Dr. Daday Jenő jegyzi fel a városligeti tóból.

C. Alrend. Agonopora Dad.
a) Csoport. . Rhizota Hudson et Gosse.
7. Csal. Melicertidae Hudson et Gosse.
a) Gen. Melicerta Ehrbg.

20. Melicerta ringens Ehrbg.

Melicerta ringens. Ehrenberg (p. 405. T. XLVI. f. 3) Hudson et Gosse (I. p. 70.
T. V. f. 1.) Той. (2. p. 177. Е 12.) Bartsch (2. p. 20. Т. Ш. f. 27.) Margó
(1. p. 127.) Daday (10. p. 66.)

Tóth jegyzi fel e fajt először Budapestről Madarász E. és dr.
Jordán adatai nyomán, bár ő maga nem látta. Az említett búvárok a
váczi temető melletti egyik tócsában ezrenként találták. Margó 20. év
óta majdnem minden évben megtalálta, kivált Ceratophyllum és Myri-
ophyllum leveleire tapadva. Én a lukácsfürdői tavat jegyezhetem fel,
mint e faj termóhelyét.

21. Melicerta tubicolaria Ehrbg.

Tubicolaria Najas. Ehrenberg (р. 399. T. XLV. f. 1.) Bartsch (2. p. 22.) Margó d.

р. 127.)
Melicerta tubicolaria. Hudson et Gosse (1 p. 72. T. V. f. 35)

Margó nem látta maga е fajt, csak Bartsch adatát említi, ki
Pest-megye déli részében figyelte meg.

d) Gen. Lacinularia. Schweigger.
22. Lacinularia soclalis. Ehrbg.
Lacinularia socialis. Ehrenberg (р. 403. T. XLIV. f. 4.) Hudson et Gosse (I. p. 85. T:
УШ. f. 1.) Bartsch (2. p. 19. T. I. f. 1—3.) Margó (1. р. 127) `
A budapesti vizekből Margó jegyzi fel, a termőhely DEET
nélkül.

8. Család. Microcodidae. Huds. et Gosse.
| a) Gen. Microcodon. Ehrbg.
23. Microcodon clavus. Ehrbg.
Microcodon clavus. Ehrenberg (p. 395. T. LXIV. Е. r.) Hudson et Gosse (I. p. 118. T.
XI, f. 1.) Toth (2. 186. f. 29.) Bartsch (2. p. 40.) Margó (1. р. 123.)
Tóth 1859. junius havában találta a felsö-rakosi tócsák vizében
kevés példányban, míg Margó más álló vizekben is találta. Magam
egy ízben észleltem az acguincumi amphitheatrumban levő vízben.

9. Család. Floscularidae Huds. et Gosse.
a) Gen. Floscularia Oken.
24. Floseularia coronetta. Cubitt.

Floscularia coronetta. Cubitt (р. 133. T. XXV.)

2 longilobata. Bartsch (2. р. 23. Т. II. Ё 14.)

, ornata var. Margó (1. p. 127.)

7 coronetta. Hudson et Gosse (I. p. 49. T. II. f. 2.)

Bartsch Pestmegye déli részében találta ezen tőle új fajnak leírt

Floscularidt s ugyanezt az adatot idézi Margó is, a ki különben a

27

Bartsch-féle új fajt csupán а Fl. ornata egy varietásának tartja. Cubitt
és Bartsch rajzai azonban teljesen megegyeznek, valamint a leírás is,
ez okból a két faj synonimálandó volt.

25. Floseularia ornata. Ehrbg.

Floscularia ornata. Ebrenberg (p. 408. T. XLVI. Е. 2.) Hudson et Gosse (I. p. 50. T.
TR O) Васи (la р. 24% 2- р. 24. №. ШЕ 21.)
Nehány példányát 1890. tavaszán észleltem az összekötő vasüti-
híd melletti vizekben.

b) Gen. Stephanoceros. Ehrbg.
26. Stephanoeeros Eichhornii. Ehrbg.
Stephanoceros Eichhornii, Ehrenberg (р. 400. Т. XLV. f. 2.) Hudson et Gosse (I. р.
бо. T. IV. f. 1.) Той (2. p. 173. f. 10—11.) Bartsch (2. р. 24.) Margo
(Петре 127.) ;
A Kerekesférgeknek ezen oly érdekes faját Budapesten eddig
csak egy példányban találta Madarász Zs. E. 1853-ban kertjének
tavában.

b) csoport. Ploima. Huds. et Gosse.
aa) alcsoport. Illoricata. Huds. et Gosse.
12. Család. Synchaetidae. Huds. et Gosse.
Gen. Synchaeta. Ehrbg.
27. Synchaeta pectinata. Ehrbg.
Synchaeta pectinata. Ehrenberg (р. 437. T. LIII. f. 4.) Hudson et Соззе (I. p. 125.
T. XIII. f. 3.) Daday (19. p. 28.)

Budapest faunájában új alak, melyet a városligeti tóban találtam
igen nagy számmal 1893. decz. 27-én. Érdekesnek tartom e helyütt
felemlíteni, hogy nehány héttel azelőtt a tavat tisztitották, s a víz még
a melléköblökben is kristálytiszta volt. Hálómat csak azért meritettem
be — semmi zsákmányt sem remélve az oly tiszta vízben — nehogy
az útat hiába tettem légyen volt meg. Hálóm semmi látható élő lényt,
egyetlen Cyclopsot vagy Diaptomus-t sem hozott a gyüjtő üvegbe, s
mily meglepetés volt számomra, midőn otthon az első próbacseppet a
tárgylemezre téve, pezsgő életet észlelhettem, melyben a Rotatoriak
közül nem kevesebb mint ro faj képviselői vettek részt, — majdnem
mindannyian tekintélyes számban.

28. Synehaeta tremula, Ehrbg.
Synchaeta tremula. Ehrenberg (p. 438. T. LIII. f. 7.) Hudson et Gosse (I. p. 128. T
XIII. f. 2.) :
Budapestről még ismeretlen volt, míg 1893. január havában а
városligeti tó vizéből a jégtükör alól vett vízben fel nem találtam.

I3. Család. Aydatinidae Huds. et Gosse.
| a): Gen. Hydatina. Ehrbg.
29. Hydatina senta. Ehrbg.

Hydatina senta. Ehrenberg (p. 413. T. MER f. 2.) Hudson et Gosse (II. p. 9. T.
XIV. Е r.) Той (B. p. 161. f. 1—4.) Bartsch (2. р. 29: ТО 20028
Margó (1. p. 127.) Daday (5. p. 20; 6. p: 136; 10. p. 66.) Kertész M.
(p. 258.)

Tóth 1856—58-ban a Soroksárra vívó országút baloldalán, a
tábori kórházzal szemben fekvő állóvizekben találta, valamint a kiszá-
radt gödrök fenekéről. hozott hínáros iszap áztatása után is nyerte.
Felemlíti Madarász Zs. E. észlelését, ki saját kertjének tavában több-
ször találta. Margó Т. а Madarász-féle kertből jegyzi fel. Gyakori
alakja ez Budapest vizeinek, de mindig csak nehány példányban sike-
rült kézre kerítenem a Rákosról, a katonai lövölde melletti pocsolyá-
ból, az Ördögárokból, Sertés-tóból stb.

c) Gen. Notops. Hudson.
30. Netops hyptopus. Ehrbg.

Notommata hyptopus. Ehrenberg (p. 426. T. L. i 6.) Bartsch (23 рази T. HL f»
30—31.) Margó (1. p. 128.)
Notops hyptopus. Hudson et Gosse (II. p. 13. T. XV. f. 2.)

Margó Bartsch feljegyzését idézi, ki szerint е faj Pestmegye
legdélibb részében ` találtatott 1875. aug. havában. Én megtaláltam
Budapesten is, de csak egy ízben (е III. 15.) az acguincumi
amphitheatrum vizében.

Лаз Gen: Triphylus. Hudson.
31. Triphylus lacustris. Ehrbg.

Diglena lacustris. Ehrenberg (p. 442. T. LIV. f. 4.) Тот (2. p. 187. Е 32.) Bartsch
(2. р. 35.) Margó (1. p. 128.) Daday (5. р. 20; 7. р. 201.)
Triphylus lacustris. Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 19. T. XXXII. f. 16.)

Tóth és Margó Budapestről a Diglena lacustris synonim alatt
"említik. Tóth 1857 - 58-ban találta a soroksári út melletti tócsákban
6—8 példányban, míg Margó többször észlelte а promontori út mel-
letti árokban, bár nem nagy számmal.

I4 Család. Notommatidae. Huds. et Gosse.
d) Gen. Notommata. Gosse.
32. Notommata aurita. Ehrbg.
Notommata aurita. Ehrenberg (p. 430. T. LIL f 3.) Hudson et Gosse (H. p.
21. T. ХУШ. f. 6.) Bartsch (2. р. 32.) Margo (I. р. 128.) Daday
(10. р. 66.) ў VER

29

Margó, mint таза is megjegyzi, е fajt nem látta 65 Bartsch
adatára. hivatkozik, ki 1875-ben Szt.-István mellett találta. Én. csak
néhány példányban észleltem a botanikus kert tavában 1893. okt.
18-án, s így alkalmam nyilt élő anyagot vizsgálni azon kérdés eldön-
tésére, vajjon csakugyan megvannak-e az Eckstein-tól említett és
rajzolt, homlokszemeknek nevezett vörös foltok a kerékszerv mellső.
részén, vagy csak csalódásból látta ő azokat? Két napig állott az élő
anyag rendelkezésemre, de én az állatnak semmiféle helyzetében sem
bírtam felismerni e foltokat, még kevésbbé az azokhoz menő idég-
szálakat. :

33. Notommata torulosa, Duj.
Lindia torulosa. Dujardin (p.653. T. XXII. f. 2.) Toth (2. p. к; Е 23.) Bartsch (2 -P. 35 y
Margó (1. p. 128.) ) ту взе
Notommata tardigrada. Daday (7. р. 201; 19. р. 28) Кече м. (р. 258.)
Notommata torulosa. Hudson et Gosse (II. Suppl. р. 22. T. XXXII. f. 20.) .

Tóth és Margó Lindia torulosa név alatt említik a
Toth több helyen találta, de. fő termelóhelynek a dr. Pólya kertárká-
nak vizét mondja, hol az állat bár évenként, de mindig csak egy-két
példányban volt látható. Margó termóhelyül tőleg a budai oldalon levő
vizeket mondja. si

34. Notommata saccigera. Ehrbg. =
Notommata saccigera. Ehrenberg (p. 434. T. L. f. 8.) Hudson е! Gosse (Н. p. 24. T..
XVII. f. 2.) Bartsch (2. p. 31.)
Budapestről még пеш volt ismeretes, bár úgy látszik, hogy а
Sertés-tónak állandó, közönséges alakja, hol rendesen szeptember —
október hónapokban található fel nagy mennyiségben.

35. Notommata najas. Ehrbg.

Notommata najas. Ehrenberg (p. 429. T. LII. f. 2:) Hudson et Gosse (II. p. 25. T.
XVIII. Е. 2.) Bartsch (2. p. 31.) i |

Szintén új állat Budapest faunájából. Egy ízben találtam csak
(1888. V. тз.) s csupán borszeszes példány állott rendelkezésemre, így
pontos vizsgálatot rajta nem végezhettem; de a láb mirigyét illetőleg
némely szerző azon állítását, hogy az hosszában két részre osztott,
nem erősíthetem meg, miután ‘egy példányon sem észleltem. A mirigy
eos egyenletesen keskenyedő s rajta befűződés sehol sem látszik.

| 36. Моа tuba. Ehrbg."

Notommata tuba. Ehrenberg (p. Hic E TAREN T. 3) decente е! Gosse (u. p. 26.
T XVII. f. 8.) Bartsch (2. p. 30. T. IV. f. ` 39). Margo ar р. 127.) Daday
(5. p. 20; 7. р. 201.)

30

Margó а Bartsch adatát említi csak, ki Pestmegye legdélibb
részében észlelte e fajt s én is csak a Vörösvár mellett levő. tóból.
kapott vízben találtam 1893. okt. havában. ;

37. Notommata laeinulata. Fhrbg. ` `
Notommata lacinulata. Ehrenberg (p. 428. T. LI. f. 4.) Hudson et Gosse (H. p. 26.-
T. XVII. f. 9.) Bartsch (2. p. 31.) Kertész M. (p. 258.) :
Egy ízben volt csak alkalmam észlelni е fajt Buda-Örsről hozott.
vízben. Határozottan téves Eyfert azon állítása, hogy ez állat teste.
ék alakú s Eckstené hogy „rechteckig“, bár ez inkább megközelíti a
valóságot, a mennyiben alakja legjobban egy zsákhoz hasonló s csú-
csai nem derékszögüek, hanem lekerekítettek. A mi Eckstein azon ész-
leletét illeti, hogy ez állat mozgása jellemző, a mennyiben úszás köz-
ben megáll s azután tovább úszva saját tengelye körül forog, hibás,
mert ezen mozgás kevés kivétellel /Philodina, Rotifer, Callidina) a
szabadon úszóknál rendes dolog.

e) Gen. Copeus. Gosse.
38. Copeus cerberus Gosse.
Notommata centrura Gosse, non Ehrbg. (3. p. 200)
Сореиз cerberus Hudson et Gosse (II. p. 34. T. XVI. Е. 3.)
Ezen hazánkra nézve is új fajt csak egy alkalommal észleltem
több példányban az acguincumi amphitheatrumból hozott, jég alól
merített vízben. (1893. XI. 27.)

Р) Gen. Proales. Gosse.
39. Proales deeipiens Ehrbg.

Notommata decipiens Ehrenberg (p. 431. T. LII. f. 6.) Bartsch (2. p. 32.)
Proales decipiens Hudson et Gosse (II. p. 36. T. XVIII. f. 6.) Daday (21. p. 17.)
Notommata vermicularis Kertész M. (p. 258.)

Több alkalommal észleltem az üllői-út külső részén lévő vasúti
viadukt mögötti rét vízében, valamint az összekötő vasúti híd budai
oldalán levő pocsolyákban.

40. Proales petromyzon Ehrbg.

Notommata petromyzon Ehrenberg (р. 427. T. L. f. 7.) Bartsch (2. p. 32.) Margó
(1. py 2283
Proales petromyzon Hudson et Gosse (II. p. 38. T. XVIII. f. o.)

Margó, mint maga is mondja, nem látta s csak Bartsch adatát
idézi, ki Pestmegyében Szt.-István mellett találta 1874 aug. havában.
Én csak a Sertés-tóban találtam, de igen nagy számmal.

g) Gen. Furcularia. Ehrbg.

31

41. Fureularia forficula Ehrbg.
Furcularia forficula Ehrenberg (р. 421. T. ХУШ. f. 5.). Hudson et Gosse (II. p. 41.
Т. XX. f. т.) Bartsch (2. p. 38.) |
Ó-Budán а Duna mellett lévő vizes rétnek bár nem gyakori, de
állandó alakja. Budapest faunájára új állat.

42. Fureularia gibba Ehrbg.
Furcularia gibba Ehrenberg (р. 420. Т. XLVII. f. 3.) Hudson et Gosse (П. p. 43. T.
XIX. f. 3.) Daday (10. p. 67.)
Budapest faunájában csak legujabban fedeztem fel (1894. Ш. T)
a budai keserűvíz-források mellett lévő, szintén keserű izű vízben.

. И Gen. Diglena. Ehrenberg.
43. Diglena grandis Ehrbg.
Diglena grandis Ehrenberg (p. 443. T. LIV. f. 5.) Hudson et Gosse (II. р. 48. Т.
XIX. Е 6.) Bartsch (2. p. 34.) Margó (1. p. 128.) Kertész M. (p. 258.)
` Daday (15. p. 17.) | |
Margó 1871-ben találta Promontor mellett egy tócsában s meg-
jegyzi róla, hogy ritka faj. Én is csak egy ízben észleltem a fenékig
befagyott botanikus-kerti tóban (1894. II. 14.), melynek jegét kb.
15—20 cm.-nyi víz s ezt vékony jégréteg borította. A víz néhány
nappal előbb kerűlt a vízvezetékből az akkoriban teljesen befagyott
tó jegére. Az állat ferdén lemetszett feji végéről könnyen felismer- -
hető. A rágók igen erősek s 7 foggal и

44. Diglena forcipata Ehrbg.
Diglena en Ehrenberg (p. 443. T. XL. f. 1.) Hudson et Gosse (II. p. 50. N:
; XIX. f. 2.) Bartsch (2. р. 34.) Daday (7. р. 201; 10. р. 67.).
Budapestről ismeretlen volt. A városligeti-tónak ritka alakja,
melyet csak három ízben észleltem, mindig kevés példányban..

"45. Diglena catellina Ehrbg.
Diglena catellina Ehrenberg (p. 444. T. LV. f. 3.) Hudson et Gosse (II. p. 53. T.

XIX. Е 10.) Bartsch-(8. p. 34.) Margó (1. p. 128.) Daday (5. р. 20;
19. p. 28.)

| Margö T. szerint e faj Budapest körül gyakori. Nekem kétszer
volt alkalmam észlelni, egyszer a botanikus kertből, máskor pedig a
budai ország-úti Klemm-féle téglagyár tavából. !

k) Gen. Distemma Ehrbg. ` `
46. Distemma setigerum Ehrbg.

Distemma setigerum Ehrenberg (p. 450. ТРЕ Hudson et Соззе (II. Suppl.
р. 31. T. XXXIII. f. 18.) Bartsch (2. р. 37.) Margó (1. p. 128.)

32

Ezen állatot nem voltam szerencsés láthatni, Margó azonban
1870. óta több ízben észlelte a promontori-út melletti tócsákban.

bb) Alcsoport. Loricata Huds. et Gosse.
* Loricata apoda.
15. Család. Anuraeidae Huds. et Gosse.
a) Gen. Апигаеа Gosse.
47. Anuraea curvicornis Fiche,
Anuraea curvicornis Ehrenberg (p. 505. T. LXII. Е 5.) Hudson et Gosse (II p. 122.
T. XXIX. f. 9.) Bartsch. (2. p. 50.) Margó (1. p. 129.) Daday (9. p. 160;
12. p. 128; 13. p. 236.)

Margó csak néhány példányb.n észlelte 1868. és 1870-ben a
Madarász-féle kert tavában s a városligetben, míg Daday a város-
ligeti-tóból jegyzi fel.

48. Anuraea tecta. Gosse.

Anuraea tecta Gosse (3. p. 202.) Hudson et Gosse (IL р. 123. T. Ххх P yo)
_ Радау (19. p. 29) |
А budapesti vizekben ritka faj. Egyszer találtam (1892. Ш. 221

а budai téglavető melletti tóban kevés példányban.

49. Anuraea aculeata. Ehrbg.
Anuraea aculeata Ehrenberg (p. 508. T. LXII. f. 14.) Hudson et Gosse (II. p. 123.
T. XXIX. f. 4.) Toth (2. р. 185. Е. 24.) Bartsch (2. р. 51. T. 1. 5.) Margo
(1. p. 129.) Daday (1. p. 128.: 6. р. 41; 8. p. 160; 13. p. 31; 19. р
290; Ale рози.
Az Апигаеа genus legközönségesebb faja, mely óriási számban

jön elő. Fő termőhelye a városligeti tó, az újpesti Ördögároktól oldalt
fekvő vizes rétek. Ezen faj pánczéljának hátsó részét fegyverző tüs-
kék az egyes példányokon igen változók. A botanikus kert tavában
észleltem. oly példányokat, melyeknél a hátsó tüskék hossza jóval meg-:
haladta az egész pánczél hosszát, míg egyes példányokon ezen tüskék
alig tették ki a test hosszának egy ötödét.

50. Anuraca cochlearis. Gosse.

Anuraea cochlearis Gosse (3. p. 202.) Hudson et Gosse (IL p. 124. T. XXIX. f. 7.)
Daday- (19. p. 29.)
Egy ízben -észleltem a pelai До tó jégtűkre alól vett
vizben kevés példányban. 1893. deczember 29-én. ;

51. Anuraea quadridentata. Ehrbg.
Anurae guadridentata Ehrenberg ( р. 504. T. LXII. f. 2.) Hudson et Gosse (II. Sa ppl p.
54. T. XXXIV. f. 29.) Daday (1. p. 128; 13. р. 239.)
Budapestről, a városligeti tóból csupán Daday jegyezte fel még eddig.

33

52. Anuraea stipitala. Ehrbg.
Anuraea stipitata Ehrenberg (p. 507. T. LXII. f. 11.) Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 54.
Ts SSIS o 270) madays р 1285 dp: 2015 9. р. 160: 1), р. 68:
13. р. 31; 19. р. 29.) . Kertész М. (р. 259.) Š
Eddig még csak Daday észlelte a városligeti tóban s itt közön-
ségesnek mondja.

b) Gen. Notholca. Gosse.
53. Notholea acuminata. Ehrbg.
Anuraea acuminata Ehrenberg (р. 506. LESER № 9.) Dada: (6. р. 44; 13. p. 31.)
Notholca acuminata Hudson et Gosse (ЇЇ. р. 125. Т. XXIX. f. 3)

Budapest faunájában új alak, a melyet igen nagy mennyiségben
észleltem Ó-Budán a vasúti gát mögött levő tócsában, valamint az
amphitheatrumban lévő vízben és a botanikus kert tavában. A bota-
nikus kerti tóból észlelt példányok pánczéljának mellső részén 8
fogat lehetett egész határozottan megkülönböztetni, míg Hudson és
Gosse-nál csak az oldalról rajzolt állat pánczélján látszik ez; a. háti
oldalról rajzolt példányon pedig csak 6. fog látható. paip,

54. Notholea seapha. Gosse.

Notholca scapha Hudson et Gosse (II. р. 127. Т. XXIX. f. 1.) |
E Gosse-tól újabban leirt faj Budapesten az amphitheatrum-
ban és a városligeti tóban rengeteg tömegekben tenyészik, de a
Gosse-tól leírt és rajzolt példánytól annyiban eltér, hogy a pánczél
mellső részén levő fogak nem egyenesek, hanem befelé hajlottak.

55. Notholea striata. Ehrbg.
Anuraea striata Ehrenberg (р. 506. T. LXII. f. 7.) Bartsch (2. p. 5o. T. L f. 11).
Daday (10. p. 67.) °
Notolca striata Hudson et Gosse (И. Suppl. р. 56. T. XXXIV. f. 33)
Csak egyszer találtam meg Kelenföldön a régi téglagyár mellett
levő tóban elég nagy számmal (1893. X. 17.)

** Loricata pedata.
+ Vissza nem huzható lábbal.
16. Család. Rattulidae. Hudson et Gosse..
a) Gen. Mastigocerca. Ehrgb.
57. Mastigocerca earinata. Ehrgb.
Mastigocerca carinata Ehrenberg (p. 460. Г. LVII. f. 7.) Hudson et Соззе (II. p. 60.
WE SOTE 70) BABISCR (A BD. 38 :

1890. tavaszán az összekötő vasúti híd mellett lévő pocsolyában
igen nagy számban tenyészett, de azóta egyszer sem volt szerencsém
találhatni. |

Kertész К. Pudapest Rotatoria-faunája. 5

34

58. Mastigocerea rattus. Ehrbg.
Monocerca rattus Ehrenberg (p. 422. T. XLVIII. f. 7.) Tóth (2. р. 184. Е. 21.) Bartsch
(2. p. 37.) Margó (1. р. 128.) Daday (9. p. 119; 13. р. 236.) Kertész. M.
(p. 258.)
Mastigocerca rattus Hudson et Gosse (II. р. 62. Т. ХХ. f. 9.)

Magam nem észleltem, Tóth azonban évenként találta főleg a
kerepesi-út melletti tócsákban; Margó a termőhely megnevezése nélkül
emliti s megjegyzi, hogy több ízben találta. `

b) Gen. Rattulus. Ehrbg.
59. Rattulus tigris. Ehrbg.
Notommata tigris Ehrenberg (p. 431. T. LIII. f. r.)
Monommata tigris Bartsch (2, p. 36. T. IV, f. 41.)
Diurella tigris Daday (17. p. 18.) Kertész M. (p. 258.)
Rattulus tigris Hudson е! Соззе (П. p. 65. T. XX. f. 13.)
Egy ízben észleltem a botanikus kert kis tavában (1894. III. 4.)
igen nagy mennyiségben. A vizsgált élő példányokon úgy véltem
látni, mintha a nyak táján a megvastagodott cuticula két csúcsba
futna ki.

c) Gen. Coelopus Gosse..
бо. Coelopus tenuior Gosse.

Coelopns tenuior Hudson et Gosse (II. p. 68. T. XX. f. 19.) Daday (19. p. 28.)

Egyetlen példány állott rendelkezésemre, melyet a budai, a
Zugligetbe vezető úton levő téglagyár pocsolyájából hozott vízben
találtam (1893. X. 17.). Másnap ismét kimentem, hogy ez érdekes
állatból többet gyüjtsek, s bár sok anyagot hoztam, ezen fajból egy
sem került а hálómba.

т7. Család. Dinocharidae. Hudson et Gosse.
а) Gen. Dinocharis. Ehrbg.
б. Dinocharis pocillum £hrbg.

Dinocharis pocillum Ehrenberg (p. 472. T. LIX. f. 1.) Hudson et Gosse (II. p. 7г.
T. XXI. Е. 1.) Bartsch (2. p. 41.) Daday (19. p. 28; 5. p. 20; 10. р.

67; 21. p. 17.) Kertész M. (p. 259)
Egy alkalommal észleltem (1894. III. тт.) a budai keserüviz-
források mellett levő, szintén keserű izű töcsaban néhány példányban.

b) Gen. Scaridium Ehrbg.
62. Scaridium longicaudum Ehrbg.
Scaridium longicáudum Ehrenberg (р. 440. Т. LIV f. 1.) Hudson et Gosse (II. p. 73.
T. XXL f. 5.) Тот (2. р. 184. f. 22.) Bartsch (2. p. 40.) Margo (1. p. 128.)
Daday (5. р. 20; 7. р. 201; 10. р. 67.) Kertész M. (p. 258.)
Tóth а felső- és alsó- rákosi tócsákban 1857—59-1g több példány-
ban találta; Margó szerint pedig elég gyakori a rákosi tócsákban.

35

Ez alak egyike a legközönségesebb fajoknak a budapesti vizekben.
Nagyobb számmal az összekötő vasúti-híd melletti tócsákban, Szent-
Endrén s a promontori-út melletti nedves réteken találtam. Igen
érdekes ez állat úszása. Kerékszerve az evező, míg hosszú farka a
kormány szerepét játsza. Lassan úszik egy bizonyos irányban tova,
mialatt farkát a testtel egy vonalban tartja; a fark egy erős csapása
kitéríti egyenes útjából s más irányba tereli; ezután farkát ismét
egyenesen tartva, lassan tovahalad az ujonnan felvett irányban.

18. Család. Salpinidae. Hudson et Gosse.
a) Gen. Diaschiza. Gosse.
бз. Diasehiza semiaperta. Gosse.
Diaschiza semiaperta Hudson et Gosse (II. p 80. T. XXII f. то.)
Ezen hazánkra nézve új fajból 1888. május I3-án találtam a
Rákoson, a katonai lövölde mögött lévő tócsában meglehetős számú
példányt.

b) Gen. Diplax Gosse.
04. Diplax compréssa Gosse.
Diplax compressa Gosse (3. p. 201.) Hudson et Gosse (H. p. 82. T. XXII. f. 8.)
Daday (21. р. 17.)

Ritka alak а budapesti vizekben. Találtam а Zuglóban a Rákos
patak mellett lévő nedves réten, Ó-Budán az amphitheatrumban, a
promontori-út mellett lévő pocsolyákban, de mindig csak egy-két
példányban.

c) Gen. Salpina Ehrbg.
65. Salpina mucronata Ehrbg.
Salpina mucronata Ehrenberg (p. 469. T. LVIII. f. 4.) Hudson et Gosse (II. p. 83.
Т. ХХП. Е 1.) Bartsch (2. р. 43.) Margo (1. р. 128.) Daday (17. р. 18)
Kertész М. (р. 259.)
Margó 1860 ban találta először а promontori-út mellett egy árok-
ban, s azóta több ízben az állattani intézetben. Ritka faj, melyet
csak ezidén volt alkalmam megfigyelni Buda-Örsről hozott vízben.

66. Марша spinigera E/rbg.
Salpina spinigera Ehrenberg (p. 470. T. LVIII. f. 5.) Hudson е? Gosse (П. р. 84. T.
XXII. f. 2.) Daday (10. p. 67.)
Két ízben észleltem e fajt: a botanikus-kerti nagy tóben (1888.
V. то.) és az amphitheatrumból hozott vízben (1894. III. 15.) mind-
kétszer kevés példányban.
3*

36

67. Salpina brevispina Ehrbg.
Salpina brevispina Ehrenberg (р. 470. Т. ТУШ f. 8.) Hudson et Gosse (П. p. 84. T.
XXII. f. 4.) Тот (2. p. 186. f. 28.) Bartsch (2. p. 44.) Margó (1. p. 128.)
Daday- (10. p. 67.)
Той 1857-ben nyáron, а városerdei tó vizében találta, Margó
a rákosi és városligeti tócsákban.

68. Salpina eustala Gosse.
Salpina eustala Hudson et Gosse (II. p. 85. T. ХХП. Е. 5.)
Három példányát találtam Harasztin 1888. junius т-6п gyüjtött,
alkoholban konzervált anyagban.

69. Salpina bicarinata Ehrbg.
Salpina bicarinata Ehrenberg (р. 471. T. LVII. f. 9.) Hudson et Gosse (II. Suppl.
р. 38. XXXIII. Е. 30.) Daday (10. p. 67; 19. р. 28.)
10—12 példányban ugyanazon haraszti anyagban találtam, mely-
ben az előbbi fajt.

‚70. Salpina redanea Ehrbg.
Salpina- redunca Ehrenberg (р. 470. Т. LVIII. f. 7.) Hudson et Gosse (II. Suppl. p.
39.) Toth (2. p. 186. f. 27.) Bartsch (2. р. 43.) Margo (1. р. 128.)

.Tóth Budapesten a tábori kórház körüli tóban talált 7 példányt
1858-ban; Margó több ízben észlelte a Budapest körüli vizekben. En
nem figyeltem meg egyszer sem. Úgy látszik, hogy ezen genus ösz-
szes fajai ritkák s csak bizonyos helyeken, bizonyos időben tenyész-
nek s akkor sem nagy számmal. Hudson és Gosse azon nézetüknek
adnak kifejezést, mintha e faj azonos lenne a 5. brevispina-val, azon-
ban az ábrák után feltevésüket tévesnek kell mondanom.

d) Gen. Stephanops Ehrbg.
71. Stephanops lamellaris Ehrbg.
Stephanops lamellaris Ehrenberg (p. 478. T. LIX. f. тз.) Hudson et Gosse (ЇЇ. p. 75.
T. XXI. f. 7.) Bartsch (2. р. 46. T. И. f. 16.) Daday (19. р. 28.)

Csak egyszer láttam a Szent Endre község határából, egy po-
csolyából hozott vízben, kevés példányban.

19. Család. ЕисШатаае, nov. fam.

Corpore ovali, deplanato vel compresso; lorica bivalvata, latere
ventrali plusminusve aperta, saepissime glabra, rarius tesselata vel
striolata; oculis confluentibus frontalibus aut nullis; pede articulato
bifurcato.

А test tojásforma, lapított vagy összenyomott; а pánczél két

dr

kagylös, hasioldalán többé-kevésbbé nyitott, leggyakrabban sima, rit-
kábban terecskés vagy sávolyozott; összefolyt homlok-szemekkel
vagy szemek nélkül; izelt, villás lábbal. |

a) Gen. Euchlanis Ehrbg.
72. Euchlanis dilatata Enrbg.

Euchlanis dilatata Ehrenberg (p. 436. T. LVIII. f. 2.) Hudson е! Gosse (II. p. oo. T.
XXIII. f. 5.) Bartsch (2. p. 45.) Dada: (5. р. 20; 7. p 201; 8. р. бо;
4 9. р. 160; 10. р. 67; 13. р 236.) Kertész М. (р. 259.)
А botanikus kerti nagy tóban sokszor észleltem, melynek úgy
látszik állandó lakója, de mindig kevés példányban akadt hálómba.

73. Euchlanis maerura Ehrbg.

Euchlanis macrura Ehrenberg (p. 463. T. LVIII. f. 1.) Hudson et Gosse (II. p. or.
Т. XXIII. f. 6.) Bartsch (2. p. 45.)

Az elöbbivel együtt, egy idöben talälhatni, de czen faj pelda-
nyai mindig túlnyomó számban vannak az elóbbiéi felett. Azonkívül
észleltem a zugligeti-úton lévő téglagyár vízében, valamint a város-

ligeti tóban is.

74. Euchlanis triquetra Ehrbg.
Euchlanis triquetra Ehrenberg (p. 461. T. ГУП. Е 8.) Hudson et Gosse (IL p. or.
т. XXIE Е 4) Zoth (2. p. 191. f ту) Bartsch (2. р 490 Margo
(I. р. 128.)

Tóth 1859. ápril s májusban a budai téglavető környékén fekvő
tavak s а városerdei-tó vízében 40—50 példányban találta. Margó
több álló-vízben, de különösen az Orczy-kert tavában találta, de
mindig kevés számmal. A városligeti-tó vízében én is feltaláltam igen
sok példányban, azonkívül a Sertés-tóban és a rákosi viaduct előtti
vízekben.

75. Euchlanis deflexa Gosse.

Euchlanis defiexa Gosse (3. p. zoo.) Hudson et Gosse (IL p. 92. T. p. XXIV. f. r.)
Daday (19. p. 28; 21. p. 31.)
Az ó-budai melegforrások vízében találtam (1894. II. 9.) kevés
számmal.

c) Gen. Colurus. Ehrbg.
76. Colurus deflexus Ehrbg.

Colurus deflexus Ehrenberg (p. 476. T. LIX. f. 9.) Hudson et Gosse (II. p. 102. T.

. XXVI. f. i) Tóth (2. p. 185. f 25—26.) Bartsch (2. p. 44.) Margó (1. p. 128.)

Tóth 1859-ben a városerdei s ennek környékén. fekvő tavakban,

1860-ban a: budai szőlőiskola környékén lévő tócsákban egyenként

találta. Margó a Rákoskeresztúr és Promontor melletti tócsákban nem
egy ízben találta.

WM
[9/9]

77. Colurus uncinatus Ehrbg.
Colurus uncinatus Ehrenberg (p. 475. T. LIX. f. 6.) Hudson et Gosse (H. p. 103.)
Daday (5. p. 20; 6. р. 136; V. p. 216; 8. p. бо; 9. p. 179; 10. p. 67;
. 19. p. 28.) Kertész M. (p. 259.)
Az Osszekótó vasüti-híd melletti pocsolyában és a Császárfürdó
elótti vízekben gyakori alak.

78. Colurus caudatus Lhrbg.
Colurus caudatus Ehrenberg (p. 476. T. LIX. f. 8.) Hudson et Gosse (ЇЇ p. 104. T.
XXVI. f. 6.) Bartsch (2. p 44.) Margó (1. p. 128.)
Budapest vizeinek egyik legközönségesebb Rotatoriaja. Margó
a Rákoskeresztúr és Promontor közti tócsákban nem egy ízben
találta, én pedig majdnem az összes vizekben feltaláltam s igen nagy
mennyiségben a következő helyeken: vörösvári-tó, botanikus-kerti-tó,
intézeti aguarium, Zugló, a Rákos-patak mellett.

79. Colurus Margói n. sp.
(Táb. 7. ábra.)
A kerekesférgeknek ezen uj alakját а vörösvári tóból kapott

vízben fedeztem fel, hol igen nagy számban fordult elő. Részletesen
az uj fajok között van leirva (p. 5г.).

20. Család. Metopididae, nov. fam.

Corpore ovali; lorica integra, glabra vel tesselata, saepissime
deplanata, rarius compressa, dorso carinata vel tuberculata; oculis
aut separatis aut confluentibus aut nullis; pede articulato, digitato,
digitis sat longis, vel stylifero, stylo elongato in apice acuminato vel
lanceolato.

A test tojásforma; a pánczél teljes, sima vagy terecskés, leg-
gyakrabban lapított, ritkábban összenyomott, háta tarajos vagy dudor-
Каз; szemei vagy különváltak vagy összeforrtak, vagy hiányzanak ;
lába ízelt, ujjas, két elég hosszú ujjal vagy nyeles, megnyúlt, csúcsán
hegyes vagy lándzsás nyéllel.

a) Gen. Metopidia. Ehrbg.
Зо. Metopidia lepadella Ehrbg.
Metopidia lepadella Ehrenberg (p. 477. T. LIX. Е. 10.) Hudson et Gosse (II. p. тоб.
T. XXV. f. 6.) Bartsch (2. p. 46.) Daday (6. p. 136; 7. p. 201; 10. p. 67;
19. р 28.)
Két ízben észleltem: az aguincumi amphitheatrumban (1894.
III. 15.) nagy számmal és a budai téglavető melletti tóban (1893.
X. 14) néhány példányban.

39

вт. Metopidia acuminata Ehrbg.

Metopidia acuminata Ehrenberg (p. 477. T. LIX. Е. 11.) Hudson et Gosse (H. p. 107.
T. XXV. f. 9.) Bartsch (2. p. 45.) Daday (17. p. 16.) Kertész M. (p. 259.)
Igen nagy számban találtam e fajt egy alkalommal (1888. jul.

15.) az Ó-Buda végén, a vasúti töltés mögötti nagyobb tócsában.

82. Metopidia ovalis Ehrbg.

Lepadella ovalis Ehrenberg (p. 457. Т. LVI. f. т.) Bartsch (2. p. 45.) Margó (l. p.
128.) Daday (5. p. 20; 6. p. 4г; 7. р. 210; 10. p. 67; 17. р. 16.) Кег-
tész M. (p 259.) |

Metopidia ovalis Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 46. T. XXXIV. f. 2.)

Budapestról Margó jegyzi fel s észleletei szerint igen kózónséges
faj, mit megerósíthetek, mert a legtöbb s különböző időben vizsgált
vízben többnyire tekintélyes számban található meg.

83. Metopidia emarginata Ehrbg.
Lepadella emarginata Ehrenberg (р. 458. Т. LVI. f. 2.) Тот (2. p. 186. f. зо)
Bartsch (2. p. 45.) Margó (1. p. 128.)
Metopodia emarginata Hudson et Gosse (IL Suppl. p. 46. T. XXXIV. f. 6-)
Az elóbbi fajal egy idóben s ugyanazon helyeken észleltem,
bár kevesebb számmal. Nagyobb mennyiségben a kelenföldi téglavetó
melletti tóban fordult elő 1890. tavaszán.

b) Gen. Cathypna. Gosse.
84. Cathypna luna Ehrbg.
Euchlanis luna Ehrenberg (р. 462. Т. ГУП. Е. 10.) Bartsch (2. р. 45.) Margó (1.
р. 128) Daday (1. р. 201; 10. р. 67; 12. р. 127.)
Cathypna luna. Hudson et Gosse (II. p. 94. T. XXIV. f. 4.) Daday (19. p. 28;
дир ot.)
Két ízben észleltem. Először egy svábhegyi pocsolyából vett
vízben, másodszor egy már két esztendeje hengeredényben állott
s az állatkerti-tó kifolyásából vett vízben tömérdek mennyiségben.

d) Gen. Monustyla. Ehrbg.
85. Monostyla lunaris £hrbg.
Мопоз а lunaris Ehrenberg (p. 460. T. LVII. f. 6.) Hudson et Gosse (Il. p. 98. T.
XXV- Е. 2.) Bartsch (2. р. 47.) Daday- (7. p: 216; 8. p. бо; 9. 179; 10.
раби: p 120: 19. p 28: 13. 0: 2395: GT. р. 19.)

Alig vizsgálhatni vizet, melyben ezen kis Kerekesféreg eló ne
fordulna, hol kisebb számban, hol pedig óriási mennyiségben. Az
egyetemi zoológiai intézet aguariumában igen nagy mennyiségben
tenyésztem már évek óta; nagy számban találtam még leginkább az
összekötő vasúti híd melletti pocsolyákban, a botanikus-kertben s az
aguincumi amphitheatrumban.

40

56. Monostyla quadridentata, Ehrbg.
Мопоза а. quadridentata Ehrenberg (p. 459. T. LVII. f. 5) Hudson et Gosse (II. p.
roo. T. XXV. f. 3.) Bartsch (2. p. 47.) Радау (10. p. 67; 19. p. 25.)
Egy ízben találtam csak, akkor is kevés példányban a Kelen-
földön levő téglavető melletti tóban. (1893. X. I4.)
Tt Visszahüzható lábbal.
21. Család. Pterodinidae. Huds. et Gosse.
a) Gen. Pterodina. Ehrbg.
87. Pterodina patina. Ehrbg.
Pterodina patina Ehrenberg (p. 517. T. LXIX. f. 4.) Hudson et Gosse (IL p. 112. T.
XXVI. Е. 11.) Bartsch (2. p. 50.) Margó (1. p. 129.) Daday (10. р. 68;
19. p. 29.) Kertész M. (p. 259.)

Margó a városligeti vizekből említi, hol gyakori alak. Én Buda-
pest vizeiben gyakran találtam, azonkivül а vörösvari tóban és Ha-
rasztiról hozott anyagban. Meg kell itt említenem, hogy a Hudson és
Gosse-tól rajzolt varietás nézetem és tapasztalataim szerint nem egyéb,
mint a törzsalak, melynek alkoholban konzervált példányai az említett
szerzőktől rajzolt képet mutatják. Az állat mellső -részén a hasi olda-
lon lévő, bemetszésnek látszó vonal nem egyéb, mint a kerékszervvel
együtt visszahúzódott pánczél, mely hajlékony s így a kerékszerv. be-
húzódásával együtt mozog. Támogatja s megerősíti ezen feltevésemet
az, hogy ilyen behúzódás oly konzervált példányokon, melyeknek ke _
rékszerve kinyujtott állapotban rögzítődött, nem látszik. Ez okból a
Hudson-Gosse féle varietás а Регодта patina za el nem
választandó, illetőleg vele egyesitendö.

88. Pterodina elliptica. Ehrbg.
Pterodina elliptica Ehrenberg (p. 517. T. LXIV. f. 7.) Daday (7. p. 201; 10. p. 68.)
Ezen fajt Hudson és Gosse munkájukban a Pterodina valvata
Huds.-fajjal vonják össze, azonban teljesen indokolatlanul, mert úgy a
pánczél alakja, mint a boncztani szerkezet a két fajnál teljesen külón-
böző s azért e két fajt ismét szétválasztva tartom meg. Termöhelye-
nek az amphitheatrum vizeit jegyezhetem fel.

22. Család Brachionidae, Huds. et Gosse.
a) Gen. Brachionus. Ehrbg.

89. Brachionus pala. Ehrbg.

Brachionus Pala. Ehrenberg (p. 511 Т. LXIII. f. т.) Hudson et Gosse (H. p. 117.
T. XXVI. 3. XXVIII f. 3.) Bartsch (8. p. 48. ТУШ. f, 26,) Margo
(1. p. 129.) Daday (10. p. 68; 19. p. 29; 21. p. 31.)

Brachionus amphiceros. Ehrenberg (p. 5311. T. LXIII. f. 2.) Daday (10. р. 68; 19. p
29.) Kertész М. (р. 259)

41

Budapest vizeinek legközönségesebb alakja, mely nemcsak az
által tünik ki, hogy majd minden állóvízben feltalálható, hanem az
által is, hogy rengeteg tömegekben fordul elő.

90. Brachionus Margói. Dadar.
Brachionus Margói. Daday (1. p. 127, T. rr; 6. p. 41; 10. p. 68; II. p. 17, T.
19. p. 29; 13. p. 233. és 239.)
Brachionus Pala var. Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 53.)

Hudson és Gosse ezen fajt a Br. pala varietásának tartják. Igaz-
ugyan, hogy a Br. pala és Br. Margói fajok" közti majdnem összes
átmeneti alakok megtalálhatók, de viszont az is áll, hogy a Br. Margói
faj teljesen önállóan fordul elő oly vizekben, hola Br. pala nak egyet-
len példányát sem találjuk. Igen valószinü hogy a két faj teljesen
önálló alak s az összes átmenetek a két külön faj petéinek kölcsönös
termékenyítéséből keletkezett alakok. Ezt azonban a későbbi búvárla-
tok hivatvák eldönteni s addig 15 ezen Rotatoriát mint külön, jó fajt
veszem fel, |

Majdnem oly gyakori alak mint az előbbi. Nagyobb számban s
önállóan a. Császár-fürdő előtti pocsolyákban, a Sertés-tóban, a Rá-
koson, a katonai lövölde mögött lévő tócsákban találtam.

or. Draehionus dorcas. Gosse.
Brachionus dorcas. Gosse (3. p. 203.) Hudson et Gosse ШЕ р. 118. Tp. ХУ Ка)
Daday (19. р. 20.) е
Csak egy ízben észleltem 1893. január havában а városligeti tó
jégtükre alól merített vízben, midőn igen nagy mennyiségben került a
hálóba.
92. Brachionus urceolaris. Ehrbg.
Brachionus urceolaris. Ehrenberg (р. 512. Т. LXIII. Е. 3.) Hudson et Gosse (II. р. 118.
T. XXVII. f. 6.) Toth (2. p. 168. Е 5—9.) Bartsch (2. p. 48. T. I. f. 10.)
Margo (1. р. 128.) Daday (1. p. 127; 5. p. 20; 6. p. 415; 7, p. 201; 8.p.
бо; 9 p. 160; 10. p. 68; 13. p. 236 —237, 249 -241; 19. p. 29; 21. p.27.)
Kertész M. (p 259.)
Budap:st vizeinek szintén egyik legközönségesebb faja, melyet
nagy tömegekben Ó-Budán, a Rákoson, a Sertés-tóban s az összekötő
vasuti-hid melletti tócsákban észleltem.

93. Brachionus rubens. Ehrbg.

Brachionus rubens. Ehrenberg (p. 513. T. LXIII. Е 4.) Hudson et Gosse (II. p. 119.
T. XXVII. Е 5. et T. A.) Bartsch (2. p. 48. T. Ш. Е 25.) Daday (10. p

08; 21. p. 31.)
. Ezen vörös szinezete által könnyen felismerhető faj Budapest
vizeiben igen közönséges. Nagy számban észleltem főleg Ó-Budán és

42

а Kelenföldön levő vizekben. А pánczél mellső részén lévő fogak,
valamint a mellső rész hasi oldalának szegélyét illetőleg meg kell je-
gyeznem, hogy azok igen nagy változatosságot mutatnak s az át-
meneti alakok a Br. urceolaris és rubens-fajok közt igen könnyen
összeállíthatók. Akadunk oly. példányokra, melyek a pánczélt véve
alapul, sokkal közelebb állanak a Br. urceolaris fajhoz, de az állat
vörös szine miatt Br. rubens-eknek tartandók Alkoholban konzervált
példányoknál nem egyszer voltam megakadva, melyik fajnak vegyem
fel az előttem lévő állatot, miután az alkohol, ha eredetileg Br. rubens
volt is az állat, annak vörös szinét teljesen kivette. Ilyenkor némi tá-
maszpontot csakis a pankreas mirigyek alakja szolgáltat, s nézetem
szerint a főkaraktert ezekre kell fektetni. A Br. urceolaris pankreas
mirigye egy fekvő T-nek alakját mutatja s kivezető csöve hosszú, míg
a Br. rubens-é elliptikus s kivezető csöve rövid, vastag.

94. Brachionus Backeri. Ehrbg.
Brachionus Backeri. Ehrenberg (p. 514. T. LXIV. f. r) Hudson et Gosse (II. p. 120.
T. XXVII. f. 8.) Bartsch (2. р. 48.) Dada: (5. p. 20; 6. p. 31; 10. p.
68: Ча. р. 2525 19. В. 29} »

Budapest vizeinek ezen eddig ismeretlen s úgy látszik ritka
faját csak két ízben találtam fel kevés példányban, egyszer a promon-
tori-ut melletti tócsákban 1890. tavaszán, másodszor a botanikus-kert
avában.

95. Braehionus angularis. Gosse.
Brachionus angularis. Gosse (8. р. 203.) Hudson et Gosse (Y. р. 120. T. XXVII f. 4.5
RR UT. 192)
Brachionus minimus. Bartsch (2. p. 49. T. I. f. 7—8.) Daday (12. p. 127, 130.T. XI.
f. 8.; 19. p. 4205 17. pu r6; 21. PD. BL)

Daday a városligeti tóból oly példányokat említ s rajzol le,
melyeknek pánczélja nem sima, hanem felületére különböző alakú s
nagyságú kovalemezkék tapadnak s a szabadon maradt téreket kis
gömböcskék ékítik. Én viszont oly példányokat észleltem, melyeknél
a pánczél mellső szegélye nem felel meg sem a Hudson és Gosse-tól
rajzolt, sem a Bartsch-tól leírt és rajzolt példányoknak s ez alkalom-
mal ismét azt kell állítanom, hogy a Brachionus genus egyes fajainak
pánczélja a különböző termőhelyek szerint nagy változásoknak van
alávetve.

Budapest vizeiben igen közönséges s nagy mennyiségben talál-
ható.

96. Brachionus brevispinus. Ehrbg.
Brachionus brevispinus. Ehrenberg (p. 513. T. LXIII. Е. 6.) Hudson et Gosse (ЇЇ.
Suppl, p. 50. Т. XXXIV. f. 17.) Bartsch (2. p. 48.) Margó (1. p. 129.)

48

Daday (1. р 201; (9. p. 179., 10. р. 68; 12. р. 127; 13. p. 236; 19. p.
29521: Ps 17)
Margó 1865-ben nagy számmal találta ezen szép Kerekesferget
a budai álló-vizekben, Daday pedig, mint a városligeti tó lakóját
jegyzi fel.
97. Brachionus budapestinemsis. Dad.
Brachionus budapestinensis. Daday (12. р. 127 és 131. T. XI. Е 1—4, g—10; 15. р.
239.) Hudson et Gosse (II. Suppl. p. 51. T. XXXIV. f. 25.)
Daday 1885-ben írta le részletesen a városligeti tóból, melynek
habos felületén a gyakori alakok közé tartozik.

98. Brachionus militaris Zhrbg.
Brachionus militaris. Ehrenberg (p. 515. T. LXIV. f. 3.) Hudson et Gosse (II. Suppl. p.
52. Т. XXXIV. f. 23.) Barisch (2. p. 49. Г. UL f. 23.) Margo (1. p. 129.)
Daday (5. p. 20; 10. p. 68; 19. p. 29.) Kertész M. (p. 259.)
Budapestről csak Margó feljegyzéséból ismerjük, ki az Orczy-
kert tavában nem egyszer találta. En csak a közel fekvő Haraszti
község határán levő tócsákból hozott anyagban találtam egy izben
(1888. junius I.) kevés példányt.
99. Brachionus quadristriatus n. sp.
(Tábla т. ábra.)

O-Budan, a Duna mellett elterülő vizes réten fedeztem fel. Rész-
letes leirását az új fajok között adom. (p. 49.)

тоо. Brachionus bidentatus n. sp.
(Tábla 2. ábra.)

Ezen alakot a Botanikus-kert nagy tavában fedeztem fel, hol
nagy mennyiségben fordul elő. Részletesen az új fajok között van
leirva. (p. 49).

тот. Brachionus guadridentatus n. sp.
(Tábla 4. ábra.)

A Sertés-tónak közönséges alakja, hol néha igen nagy számban
fordul elő. Leirását az új fajok közt adom. (p. 50.).

то2. Brachionus granulatus п. sp.
(Tábla 5. ábra.)

Csak néhány példányban találtam a botanikus kerti kis tóban.
Részletesen az új fajok között van leirva. (p. 50.).

103. Brachionus retieulatus n. sp.
(Tábla 6. ábra.)

A kelenföldi régi téglavetó melletti tóban fedeztem fel néhány
példányban. Leirása az új fajokéi közt van. (p. 5I.).

44

b) Gen. Noteus. Ehrbg.
104. Noteus guadricornis. Ehrbg.
Noteus quadricornis. Ehrenberg (р. 503. T. LXII. f. 1.) Hudson et Gosse (II. р. 121.
T. XXVIII. Е 5.) Tóth (2. p. 182. f. 18.) Bartsch (9. р. 46. T. IL Е. 20.)
Margó (1. p. 128.) Daday (7. p. 201; 10. p. 67; 19. p. 29.) Kertész M.
p. 259.)

Tóth észlelte először Budapestről 1859-ben a Madarász-féle kert
tavában, a budai szólóiskola közelében lévő tócsákban nagyobb szám-
ban, míg egyes példányokat Budapest vidékének több vizében. Margó
a Sashegy alatti tócsákban találta nagy számmal, míg a Madarász-féle
kert tavában és a városligeti tóban csak egyes példányokban. Ezen oly
szép és érdekes állatot nekem eddig kevés példányban, több igen érdekes
faj társaságában a Harasztiról (1888. junius I.) hozott anyagban sike-
rült feltalálnom.

c) Gen. Schizocerca. Dad.
105. Sehizocerea diversicornis. Dad.
Schizocerca diversicornis. Daday (T. р. 216; 19. p. 68; II. р 17; 12. p. 128 --132.
T. XI. Е 5—7.; 13. p.233. és 239.) Hudson et Gosse (И. Suppl. р. 54. T.
XXXIV. f. 10.
Schizocerca diversicornis var. homoceros. Wierzejski (1. p. 3. f. 2. a. b.)

Ezen oly érdekes genus egyetlen faját Daday írta le а mezö-
záhi tóból, később azután megtalálta a budapesti városligeti tóban is.
Felemliti ez alkalommal, hogy oly példányokat is talált, melyeknél
«а rövid tüskeszerű nyulvány már majdnem félakkora, mint а másik,
s vannak olyanok is, melyeknél mindkét nyulvány egyenlő hosz-
szú, de aztán nem befelé, hanem kifelé hajlott». Ennek daczara
Wierzejski jónak látta a két egyenlő nyulványú példányokat Schizo-
cerca diversicornis var. homoceros-nak elnevezni. Én a városligeti tó
ez állandó lakóját sokszor észleltern, de mindannyiszor a typikus törzs-
alak volt túlnyomó számban, míg a többi összes átmeneti alakok is
mindig meg voltak találhatók. Ez okból nem tartom helyesnek egy
varietäsnak felvételét, mert hisz akkor ép oly joggal a többi átmeneti
alakokat is külön-külön varietásoknak kellene, illetve lehetne felvenni,
hanem csupán a typikus törzsalakot tartom meg, megjegyezvén,
hogy ezen faj állandóan igen nagy változatoknak van alávetve.

С. Csoport. Scirtopoda. Huds. et Gosse.
23. Család. Triarthridae. Huds. et Gosse.
a) Gen. Polyarthra. Ehrbg.
106. Polyarthra platyptera. Ehrbg.
Polyarthra platyptera. Ehrenberg (р. 441. Т. LIV. f. 3.) Hudson et Gosse (II. p. 3.
T. ХШ. f. 5) Bartsch (2. p. 39.) Daday (1. p. 127; 10. p. 67; 13. р. 31;
19. p. 29,) Kertész M. (p. 258.)

45

Közönséges alakja а budapesti vizeknek, nagyobb számban а
Császárfürdő előtti pocsolyákban és a városligeti tóban észleltem több
ízben. Ugyancsak a városligeti tóból említi fel Daday is.

c) Gen Triarthra. Ehrbg.
107. Triarthra longiseta. Ehrbg.

Triarthra longiseta Ehrenberg (р. 447. T. LV. f. 7.) Hudson et Gosse (ЇЇ. p. 6. T.

XIII. Е. 6.) Toth (2. p. 187. f. 31.) Bartsch (2. р. 39.) Margó (1. р. 128.)

Daday (1. p. 127; 10. р. 67; 19. p. 29; 21. р. 21, 30.) Kertész M.

(p. 258.)

Tóth 1857-ben dr. Pólya kertjének árkában s 1860-ban Budán
a cserépvető gödrök vízében találta. Margó a városligeti vizekben
többször észlelte. Daday szintén a városligeti tóból jegyzi fel. Magam
részéről ezen alakot igen gyakorinak mondhatom, melyet a Császár-
fürdő előtti pocsolyákban, Ó Budán, a rákosi tócsákban s a városligeti
tóban mindig nagy számmal találtam
Megjegyzem e fajnál azon észletemet, hogy a test függelékeit

képező üszöszörök hosszsúsága felette változó. Találtam oly példányo-
kat, melyeknél e szőrök a test hosszát háromszorosan felúlmúlták s
olyanokat, melyeknél а sörték hosszát véve karakterűl, Triarthra mys-
tacinának kellett volna ezt tartanom; de viszont egész sorozatát ta-
láltam oly példányoknak, melyeknél, ha méréseim eredményét közöl-
ném, egy számsorozatot állíthatnék össze, lefelé szálló sorrendben.
Talán idők kérdése csak, hogy egyéb boncztani különbség híján a két
faj egyesítendő lesz.

108. Triarthra mystaeina. Ehrbg
Triarthra mystacina Ehrenberg (р. 447. T. LV. f. 8.) Hudson et Gosse (IL p. 7. T.
ZO Ё 8.) Bartsch. (e. ps. 3%. La IV. Ё 30.)
0] alak. Budapest környékének faunájában. i község mel-
letti vizekben észleltern egy ízben 1888. Junius г.

24. Család. Pedalionidae. Huds. et Gosse.
b) Gen. Hexarthra. Schm.
109. Hexarthra polyptera. Schm.
Hexarthra polyptera Schmarda (p. 26. T. III.) Daday (1. p. 133; 10. p. 67; 14. р.
142) JO: р. 295 21. рози)
Legelőször Daday jegyzi fel Budapest faunájából és termöhelyül
az állatkerti tavat mondja, hol én is megtaláltam elég nagy számban.

ж ES
*

Kónnyebb áttekintés szempontjából a Budapest és vidékéről
eddig ismeretes fajokat a következő táblázatban állítom Сзвге:

46

ARE | Ale,
Ao hay neve PIRO s A faj neve s| 5 s
го ао бо < |а! u
F А ав 4 м
Philodina erythrophthalma | | Diglena grandis Ehrbg. ... Fa
Ehrbe, 2239 yi epa Sp Ne » forcipata Ehrbg. .. | T
> roseola Ehrbg. Pla > catellina Ehrbg. ... ||. | 3|. | $

> citrina Ehrbg. - ... : hr Distemma setigerum Ehrbg. ШУ
» megalotrocha Ehrb. . | + T| Anuraea curvicornis Ehrbg. ist Sale
> aculeata Ehrbg. ` |. | + T » tecta (Grosse лесния Ee
Rotifer vulgaris Ehrbg. ` T T|.|t » aculeata Ehrbg. + T tit
» tardus Е итро sss P o Kir > cochlearis Gosse . = Elan

> macrurus Ehrbg. ... ер > quadridentata Ehrbg.| . il:
»' trisetatas Weber! 2.225) ea > stipitata Ehrbg. .. la
3 1 оао asr + 1|. T| Notholca acuminata Ehrbg. T
Actinurus neptunius Ehrbg. | ++. T > scapha Gosse ... Hh
Callidina bidens Gosse .. ... I » striata Ehrbg. .— |. 1
» bihamata Gosse ... |. | Т | Mastigocerca carinata Ehrb. |. |. т
Asplanchna Ebbesbornii Huds. T > rattus Ehrbg.... I+ T е.
> Brigthwellii Gosse T| Rattulus tigris Ehrbg. ... .-. Fiir,
» priodonta Gosse |. |. |. T| Coelopus tenuior Gosse ... Е,
> Sieboldii Leyd. || +) + | T T| Dinocharis pocillum Ehrbg. |. |.|. |
> hungarica Dad. T Scaridiumlongicaudum Ehrbg.| + | + |. T
Asplanchnopus syrinx Ehrbg. |. |. T . | Diaschiza semiaperta Gosse Дд
Melicerta ringens Ehrbg. --- | + | T T| Diplax compressa Gosse ... НА ер
> tubicolaria Ehrbg. +P e | Salpina mucronata Ehrbg..... ER
Lacinulariai socialis Ehrbg. |. | T . » spinigera Ehrbg. 7 м
Microcodon clavus Ehrbg.... |+ | + T » brevispina Ehrbg. .. |+| + 5
Floscularia coronetta Cubitt T a » eustala Gosse ._. --- +
> ornata Ehrbg. ... |: T » bicarinata Ehrbg.... ||. |. їй
Stephanoceros Eichhornii > redunca Ehrbg. ... + Т :
Бтр лс ecce all . | Stephanops lamellaris Ehrbg. š T
Synchaeta pectinata Ehrbg. | + | Euchlanis dilatata Ehrbg. --- ie
> tremula Ehrbg.._. |. |. T » macrura Ehrbg.2-> | el.
Hydatina senta Ehrbg.... --- TITI. | 7 > triquetra Ehrbg. .. + | + +
Notops hyptopus Ehrbg. --- ||. | + + > deflexa Gosse -.. |], |. T
Triphylus lacustris Ehrbg. .. |+ | T „| Colurus deflexus Ehrbg. ... |f|T я
Notommata aurita Ehrbg.... |. | t|. f » uncinatus Ehrbg. .. š T
> torulosa Duj. ... | ep b » caudatus Ehrbg. ... T T
» saccigera Ehrbg. |. T » Margói n. sp. --- --- T
najas Ehrbg. ._. |. |.|. | +] Metopidia lepadella Ehrbg.... T
> tuba Ehrbg. ... i Ar » acuminata Ehrbg. 2 T
» lacinulata Ehrbg. ща: > ovalis Ehrbg. ` |. 7 T
Copeus cerberus Gosse ... |. pnus » emarginata Ehrbg. | T | T|. | +
Proales decipiens Ehrbg. ... |. |. | T [ Cathypna luna Ehrbg. ... .-. a erm Sp
> | petromyzon Ehrbg. || . T| Monostyla lunaris Ehrbg. ...
Furcularia forficula Ehrbg. | ша » quadridentata Ehrb.| . | . тр
> е ора, Ehrbe; "az а | ‚ |t Pterodina patina Ehrb.... .... m gy

e El
u ша u N
е Her > ДО = | `° | м
A faj neve a] 90.88 А faj neve slo E
|o sio оч зо
а= аум = ам
Pterodina elliptica Ehrbg.... + | Brachionus quadristriatus n.sp.| . ji
Brachionus pala Ehrbg. .- |. |Т. | + » bidentatus п. sp. T
> Макоо Dad. o a ET > quadridentatus
> dorcas созде |... | Пр. jr
» urceolaris Ehrbg. | T 7 + + » granulatus n. sp. |. T
» rubens Ehrbg.... T » reticulatus n. sp. |. |. T
> Backeri Ehrbg. T| Noteus quadricornis Ehrbg. |Т | + T
» angularis Gosse |. |. |+ T| Schizocerca diversicornis Dad. |. |. | + | +
» brevispinus Ehrbg | . T | + Polyarthra platyptera Ehrbg. |. |. + |Т
» budapestinensis Тпаг га longiseta Ehrbg. FFF FT
Dad E a ei » mystacina Ehrbg. +
» militaris Ehrbg |. fF |. | т | Hexarthra polyptera Schm ра
|

Kitünik е táblázatból az, hogy a Rotatoriák közül Magyar-
országból az eddig ismert 19 családból, 51 genusból és 150 fajból a
Budapest és környékén fekvő vizekben 18 család, 44 genus és roo
faj van képviselve s ezenkivül 6 uj faj.

A felsorolt fajok legnagyobb részét a búvárok valamennyije ész-
lelte s csak igen kevés azoknak a száma, a melyeket csak az egyik
vagy a másik búvár jegyzett fel. Ez természetes következménye az
alsórendű vízi mikroskopos szervezeteknél általában észlelhető azon
életjelenségnek, hogy úgy nemek mint fajok szerint majd óriási meny-
nyiségben lépnek fel, majd pedig mondhatni nyomtalanúl eltűnnek.
Ezen rejtély teljes megfejtését a búvárok folytonos megfigyelése s az
azokból vont következtetések fogják lehetővé tenni.

I. Csupán Margö-töl észlelt fajok:

Melicerta tubicolaria Ehrbg. Floscularia coronetta Cubitt
Lacinularia socialis Zhrbg. Distemma setigerum Ehrbg.

` 2. Csupán Daday J.-töl említett fajok :
Asplanchna hungarica Dad. Anuraea quadridentata Ehrbg.
Asplanchnopus syrinx Ehrbg. < stipitata EKhrbg.

5. Brachionus budapestinensis Dad.
De van néhány oly faj is, a melyet eddig csak én találtam s
ezek a következők :

Philodina citrina Ehrbg. Callidina bidens Gosse.
Rotifer macrurus Ehrbg. 5 a bihamata Gosse.
trisecatus Weber. Asplanchna Ebbesbornii Huds.

2

48

Asplanchna Brigthwellii Gosse.

Е priodonta Gosse
Floscularia- ornata Ehrbg

то Synchaeta pectinata Ehrbg.

tremula Ehrbg.

”

Notommata saccigera Ehrbg.

9

najas Ehrbg.

lacinulata Ehrbg.

15 Copeus cerberus Gosse.
Proales decipiens Ehrbg.
Furcularia forficula Ehrbg.

Ж gibba Ehrbg.
Diglena forcipata Ehrbg.

20 Anuraea tecta Gosse.

Е cochlearis Gosse.

Notholca acuminata Ehrbg.

scapha Gosse.

striata Ehrbg.

>
5
25 Mastigocerca carinata Ehrbg.
Rattulus tigris Ehrbg.
Coelopus tenuior Gosse.
Dinocharis pocillum Ehrbg.
Diaschiza semiaperta Gosse

30 Diplax compressa Gosse.
Salpina spinigera Ehrbg.-.
, €ustala Gosse.
„ bicarinata Ehrbg.
Stephanops lamellaris Ehrbg.
35 Euchlanis dilatata Ем bg.
3 macrura Ehrbg.
Г. deflexa Gosse.
Colurus uncinatus Ichrbg.
Colurus Marga nov. sp.

40 Metopidia lepadella Ehrbg.

3 acuminata Ehrbg. .
Monostyla quadridentata Ehrbg.
Pterodina elliptica Ehrbg.
Brachionus dorcas Gosse.

45 e rubens Ehrbg.

- Backeri Ehrbg.

bidentatus nov. sp.

50 » |
reticulatus nov. sp.

99

Triarthra mystacina Ehrbg.

quadristriatus по» sp.

quadridentatus пох, sp.

granulatus mov. sp.

Ezen felsorolt fajok Budapest faunájára valamennyien ujak, de
vannak ezek között olyanok is, melyek részint hazánkra nézve, részint
a tudományra is ujak.

Magyarország faunájára uj fajok:
Rotifer trisecatus "Weber.
Callidina bidens Gosse.

3 bihamata Gosse.
Asplanchna Ebbesbornii Huds.

5 Copeus cerberus Gosse.
Notholca scapha Gosse.
Diaschiza semiaperta Gosse.
Salpina eustala Gosse.

A tudományra nézve ujak:
1

Brachionus quadristriatus z. sp.
bidentatus л. sp. 5
quadridentatus n. sp.

Brachionus granulatus m sp.
x reticulatus л. sp.
Е Colurus Margói n. sp.
Végezetül adom a Magyarország több helyéről gyüjtött anyag-
ban talált uj fajok leírását. |

”

— a че те

40
Az uj fajok leírása.

i. ае оо sua dr sia tus). пом sp. (ab. в Bier г)

Lorica subovali, postice rotundata in parte tertia anteriore ad
collum parum angustata, supra laevi, infra quadristriata, striis duabus
ad aculeos interiores, duabus vero ad aculeos intermedios exeuntibus ;
margine frontali 6 — aculeato, aculeis duobus internis longioribus, antice
vergentibus, ad intus basim undulatis; aculeis intermediis brevibus, ad
basim dilatatis, sensim extrorsum vergentibus ; aculeis externis etiam
brevibus et extrorsum curvatis; margine ventrali undulato et in medio
prominenti biangulato, angulis obtuse rotundatis, in margine exteriore
dente parvo armatis.

Longit. 0134 тт, Latit o oI. тт.

Habitat: Budapestinum.

A pánczél kis mértékben tojäsforma, hátul kerekített, mellső
harmadában a nyak táján kissé elszűkült, háti oldala sima, hasi ol-
dalán négy rovátka fut, kettő a belső csúcsokhoz, kettő pedig a kö-
zépső hullámhegyekhez megy; hátoldali homlokszegélye hat tüskés, a
két belső tüske a többinél hosszabb, egyenesen mellfelé áll, belső
tövük hullámos; a középső tüskék rövidek, alapjuk széles, gyengén
kifelé tekintenek; a külső tüskék szintén rövidek és kifelé hajlottak.
A pánczél hasoldali mellső szegélye hullámos ugyan, de közepe ki-
szökellő, kétcsúcsú, csúcsai tompán kerekítettek s a csúcsok külső
oldaláról kis fogacska emelkedik.

А pánczél hossza 0:134 mm., szélessége 0'081 mm.

Termöhelye: Budapest (Ó-Buda).

2. Brachiomus bidentatus A mov, sp (Tab. w. Big 2)

Lorica subguadrata, glabra, medio parum angustata, postice
rotundata; apertura pedis latere utroque dentibus duobus brevibus ob-
tusis; margine frontali 6—aculeato, aculeis internis ceteris longioribus,
| parum extrorsum curvatis, intus undulatis ; aculeis intermediis brevibus,
acutis, introrsum parum curvatis; aculeis vero externis ceteris breviori-
bus, introrsum curvatis acutisque ; margine ventrali valde remoto, un-
dulato, in medio biangulato, angulis acutis spinisque duabus ad basim
dilatatis.

Longit. 0134 mm, Гай. 0074 mm.

Habitat : Budapestinum.

А pänezel némileg négyszögletű, sima, közepetäjan kissé szü-

7) A pánczél hasioldalán futó négy rovátka alapján.
?) A pánczél hasoldali szegélyének két fognyujtványa alapján.

Kertész K, Budapest Rotatoria-faunaja. 4

50

kült, hátul kerekített; а lábnyílás két oldalán két rövid tompa foggal ;
hátoldali homlokszegélye hat tüskés, a két belső tüske a többinél
hosszabb, kissé kifelé hajló, belső felük hullámos; a középső tüskék
rövidek, hegvesek, kissé befelé hajlók; a külsők legrövidebbek, befelé-
hajlók, hegyesek. A pánczél hasoldali mellső szegélye erősen lefelé
húzódott, hullámos, közepén két, hegyes csúcsban végződő, széles
alapú tüskével.

А pänczel hossza 0134 mm., szélessége 0078. mm.

Termőhelye: Budapest (botanikus kert).

3. Brachionus angusticollis nov. sp. (Tab. т, Fig. 3.)

Lorica pyriformi, glabra; apertura pedis utrinque processu acuto ;
margine рота! 4-aculeato, aculeis internis acutis, introrsum curvatis,
externis internis brevioribus, antice vergentibus; margine ventrali pro-
minenti, undulato, in medio sinuato.

Longit: 0'126. тт, Гай. 0'089. mm.

Habitat : Zágráb.

" A pánczél kórtealakü, sima, a lábnyilás két oldalán egy-egy
hegyes nyujtványnyal; hátoldali homlokszegélye négy tüskés, a belsők
hegyesek, befelé hajlók, a külsők az előbbenieknél rövidebbek, előre
állók. A pánczél hasoldali mellső szegélye közepe felé emelkedő, hul-
lámos, közepén vájt. |

А pánczél hossza о 126 mm, szélessége 0'089 mm.

Termöhelye: Zágráb.

4. Brachionus quadridentatus*) nov. вр. (lab. 1. Riesen

Lorica subrotundata, antice angustata; apertura pedis utrinque
tuberculo crasso, obtuse-rotundato; margine frontali 4-aculeato, aculeis
internis obtuse rotundatis, extus undulatis, antice vergentibus; externis
brevioribus, acutis, parum extrorsum curvatis, aculeis internis externis-
que incisura profunda disjunctis; margine ventrali prominente, undis
tribus fere aequalibus.

Longit. 0'162. mm., Гай. 0'107. тт.

Habitat: Видарезипит.

A panczél gömbölyded, elől keskenyedett, a lábnyilás két oldalán `
egy-egy vastag, tompa dudorral; hátoldali mellső szegélye négytüskés,
a belső tüskék tompák, külső szélük hullámos, egyenesen mellfelé
állók; a külsők rövidebbek, hegyesek, kissé kifelé hajlottak; a belső

1 A pánczél nyaktájának feltünő elkeskenyedése alapján.
2) A pánczél homlokszegélyének négy nyujtványa alapján.

51

és külső tüskéket mély bemetszés választja el; а mellső szegély hasi.

oldala emelkedett, majdnem egyenlő nagyságú három hullámot képez.
А pánczél hossza 0'162. mm, szélessége 0107. mm.
Termöhelye: Budapest (Sertes-tö.)

5 Erachionus gran пао) пом. sp. (Шар, т. “Ele. 5.)

Lorica Brachiono brevispino similis, superficie dense concinneque
granulosa; latere ventrali antice striato; margine frontali 6-aculeato,
aculeis extrorsum curvatis, internis longissimis, ceteris aequilongis ;
margine ventrali undulato, in medio- incisura parva pyriformi; aper-
tura pedis utrinque tuberculo parvo aculeoque arcuato armata.

Longit. 0:306. тт, Latit. 0'207. тт.

Habitat : Budapestinum.

А pánczél a Brachionus brevispinuséhoz hasonló, felülete finoman
és tómótten szemölcsös; a hasioldal elől finom barázdákkal fedett; а
háti oldal homlokszegélye hat kifelé hajló tüskével fegyverzett, a bel-
sök leghosszabbak, a középsők és külsők egyforma hosszúak. А hasi-
oldal homlokszegélye hullámos, közepén kis körtealakú bevágással; a
labnyilas két oldalán egy-egy halmocska és egy-egy íves nyujtvany
emelkedik.

A pánczél hossza 0:308. mm., szélessége 0:207. mm.

Termóhelye: Budapest (Botanikus kert.)

© Brachionus reticulatus’) nov. sm (Шар. r. елек (J

Lorica subrotundata, antice angustata, superficie striata reticulato-
punctatague; margine frontali 6-aculeato, aculeis extrorsum vergentibus,
acutis, internis longissimis, intermediis brevissimis; margine ventrali in
medio incisura cuneiformi, aculeis internis latis, in apice late excissis
aculeis intermediis evanescentibus, tuberculum rotundatum frontalibus ;
apertura pedis supra lamina rotundata, in lateribus vero processu obtuse-
rotundato crassoque.

Jongin 0,972. mm., Гай. 0227. mm.

Habitat: Budapestinum.

A pánczél gömbölyded, elől elkeskenyedett, felületén rovátkákkal
s apró hálózatot mutató gödröcskekkel; háti oldalának homlokszegélye
hat tüskés, a tüskék mind kifelé hajlók, a belsők leghosszabbak, a
középsők legrövidebbek, valamennyien hegyesek. А pänczel mellső
hasi oldali szegélye közepén ékforma bemetszéssel, a belső tüskék
szélesek, csúcsuk homorú bemetszéssel erősen tompított, a középső

1) A pánczél felületének szemcsézettsége alapján.
2) A pánczél felületének hálózatos szerkezete alapján.

4%

92
tüskék helyén hullámhegy emelkedik; a lábnyilás fölött kerekített
lemez, két oldalán pedig vastag, tompacsúcsu nyujtvány van.
A pánczél hossza 0312. mm., szélessége 0.227. mm.
Termöhelye: Budapest (Kelenföld.)

7. Colurus Margói!) nov. sp. (Tab. г. big s

Lorica a latere visa oviformi, postice angustata, margine ventrali
in medio parum arcuato, margine postico in processu parum deorsum
posticeque vergenti sat longo exeunte.

Longit. 0'067. тт., Latit. 0'030. mm.

Habitat : Vörösvár.

Pánczélja oldalról nézve tojásforma, hátrafelé keskenyedik, hasi-
oldala közepén gyengén íves, hátulsó szegélye kissé alá és hátrafelé
irányuló, meglehetős hosszú nyujtványba megy ki.

А pánczél hossza о 067. mm., szélessége 0'030. mm., magassága
0.039. mm.

Termöhelye: Vörösvár.

1) Nagyrabecsült tanárom, dr. Margó Tivadar, tud. egyet. ny. г. tanár
úr tiszteletére.

( 2 ats G
1D FI eim
“X IS
diis" 4

>

Irodalom.

— oeo

Barrois J.: L’embryogenie du genre РедаПоп. Rev. Scient. XIII. 1877.
Bartsch S.: 1. Die Räderthiere und ihre bei Tübingen beobachtete Arten. Stutt-
gart 1870.
> 2. A Sodróállatkák s Magyarországban megfigyelt fajaik. Rotatoria Hunga-
riae. Budapest 1877. p. 1—52. IV. Tábla.
Burmeister H.: 1. Die systematische Stellung der Räderthiere. Zeitschr f wiss,
Zool. 1857. р. 152
> 2. Noch einige Worte über die systematische Stellung der Räderthiere.
Zeitschr f. wiss. Zool. Bd. VIII. 1858.
Carus J. Ү. u. Gerstaecker С. E. A.: Handbuch der Zoologie. II. Band.
Cubitt C.: Floscularia cororetta. Mon. Micr. Journ. Vol. II. 1869. p. 133 Pl. XXV.
Daday Jenő dr.: 1 Adalékok a Rotatoriák ismeretéhez, Erdélyi Muzeum évkonyvei.
Új foly. II. k. б. sz. р. 173—210. г. Tábla. Kolozsvár 1877.
> 2. A Rotatoriäk himeiröl. Tudori értekezés. Kolozsvár 1877.
» 3. Oecistes crystallinus Ehrbg. Term. га]. füz. Ш. evf. 1879. 4. füz. T.
XI— XII. Sep.*)
> 4. Ichthydium Entzii mihi, a kolozsvári édesvízi fauna egy új alakja. Term.
razo Вах. МК: 1882. 2— 49 £122 р. 231. 1:53.
» 5. Adatok a Szent-Anna és Mohos-tó faunájának ismeretéhez. Огу. term.
ima Bet лева Walk, xn. QO D n
» 6. Adatok a Retyezät tavai Crustacea faunájának ismeretéhez. Term. rajz.
Zä VIN kee товара ди оста Sep.
> 7. Adatok а dévai vizek faunájának ismeretéhez. Orv. term. tud. Ért. 1883.
Е 3 mozo Sep.
> 8. A Balaton titkai. Orv. term. tud. Ért. VI, К. 1884. Sep.
> 9. Adatok a Balaton-tó faunájának ismeretéhez. Math. term. tud. Ért. II. k.
1885. 6—7. füz. p. 160.
» 10. Faunisztikai feljegyzések Erdélyból. Orv. term. tud. Ért. X. évf. г. füz.
1885. p. 64.
» 11. Új adatok a Kerekesférgek ismeretéhez. Math. term. tud. Közl. XIX. k.
2 SZ Ds Wifey 1885. Sep.
> 12. Új állatfajok Budapest édesvízi faunájából. Term. rajz. füz. IX. К. 1885.
р. 127. Sep.
» 19. Adatok Magyar- és Erdélyország néhány édesvízű medenczéjének nyilt-
tükri faunájához. Orv. term. tud. Ért. 1885. p. 227. Sep.

*) Sep. а munka után külön lenyomatot jelent.

94

Радау Jenő dr.: 14. А Hexarthra polyptera Schm boncz-, szövet- és élettani у1520-
пуат. Term. rajz. füz. X. k. 1886.

» 15. A heterogenesis egy érdekes esete a SEE. Math. term. tud.
Ert. VII. k. ı. füz. 1888. Sep.

» 16. Az Asplanchna fajok áttekintése és hazai képviselőik. Math. term. tud.
Ert. 8—9. füz. p. 230—252. Sep.

» 17. Adatok Magyarország édesvízi mikroskopos faunájának ismeretéhez. Term.
rajz. füz. XIV, Е. 1891. 12. füz. Sep.

> 18. A Balaton mikroskopos állatairól. Földrajzi Közl. 1891. IX —X. füz.

» 19. A mezőségi tavak mikroskopos állatvilága. Term rajz. füz. XV. k. 1892.
I. füz. Sep.

> 20. Cypridicola parasitica nov. gen. nov. sp. Term. rajz Гал. XVI. К. 18 3.
1—2. f. г. T. Sep.

> 21. Adatok az alföldi székesvizek mikrofaunájának ismeretéhez. Math. term.
tud. SEES ЖШ, Б, z Ж у 10, Ses

Dana: Über systematische Stellung der Rotiferen. Amer. Journ. of. Arts. and.
Sc. XXI. k.

Dujardin M. F.: Histoire naturelle des Zoophytes. Infusories. Suites а Buffon, 1841.

Eckstein K.: Die Rotatorien der Umgegend von Gissen. Zeit f. wiss, Zool. XXXIX.
Bd. 1883. T. XXIII XXVIII.

Ehrenberg С. G.: Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. Leip-
zig 1838.

Eyfert B.: Die einfachsten Lebesformen. Systematische Naturgeschichte der mik-
roskopischen Süsswasserbewohner 1878.

Gosse P. H.: 1. Asplanchna priodonta. Ann. Nat. Hist. 2. Ser. Vol. б. 1850. p. 18.

> 2. Asplanchna Brigthwellii and A Bowesii. Ann. Nat. Hist. 2. Ser. Vol. 6.
1850. р. 23. -

> 8. Catalogue of Rotifera found in Britain. Ann. Nat. Hist. 2. Ser. Vol. 8.
1851. р. 197.

Guerne J.: Excursions zoologiques dans les iles de Fayal et de San Miguel. Paris
1888. Pl. т.

Haeckel: Allgemeine Entwicklungsgeschichte der der Organismen.

Hatschek B. dr.: Lehrbuch der Zoologie. Dritte Lieferung. Jena 189r.

Hudson €. T.: Asplanchna Ebbesbornii. Journ. Micr. Soc. III. 1883. p. 621.

Hudson €. T. and Gosse P. H.: The Rotifera or Weel-Animalcules. London 1889.

Kertész Miksa: A nagyváradi közönséges és meleg állóvizek görcsövi állatvilága.
Nagy-Várad természetrajza. Szerkesztette: Bunyitai Vincze. Bpest 1890. р.
247—268.

Lang Arnold dr.: Lehrbuch der vergleichenden Anatomie, I. Abtheilung. Jena 1888.

Leydig F.: Über den Bau und systematische Stellung der Räderthiere. Zeitsch. f.
wiss, Zool, Bd. VI, Ней. т. 1856.

Margó Tivadar dr.: 1. Budapest és környéke állattani tekintetben. Bpest. 1879.

» 2. Az állatország rendszeres osztályozása. Bpest. 1883.

Mecznikow : Apsilus lentiformis ein Räderthier. Zeit. f. wiss. Zool. Band. XVI.
1866. p. 346.

Plate L. H.: 1. Über die Rotatorienfauna des bottnischen Meerbusens, nebst
Beitrágen zur Kenntnis der Anatomie der Philodiniden und der systema-
tischen Stellung der Räderthiere Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XLIX. 1889
р. 1—42. Г. 1. Sep.

55

Plate 1. H.: 2. Die Räderthiere (Rotatoria). In Zacharias О.: Thier u. Pflanzen-
welt des Süsswassers. I, 1891. р. 1—47. Sep.
Rousselet С.: On the best Methods of examining Rotifers under the Microscope.
Trans. of the Middlesex Nat. Hist. Soc. p. 1—8. Sep.
. Schmarda L.: Zur Naturgeschiche Aegyptens. Denkschr. d. k. Akad. d. Wiss. Math.
Nat. Cl. VII. Bd. 1854.
Semper С.: Zoologische Aphorismen. III. Trochosphaera aequatorialis, das Kugel-
Räderthier der Philippinen. Zeitschr. f. wiss. Zool. Bd. XXII. 1872. p. 311.
Tóth A.: 1. Die Rotatorien von Pest-Ofen. Verh. d. zool. bot. Gesell. Wien XI.
1861. p. 183.
> 2. А budapesti keréklényok. Math. term. tud. Közl. 1. k. Pest 1861.
Weber E. F.: Notes sur quelques Rotateurs des environs de Genéve. Arch. de
Biologie. Liege 1888. p. 1—82. T. XXVI - XXXVI. Sep.
Wierzejski A. dr.: 1. Liste des Rotiféres observés en Galicie (Autriche-Hongrie).
Extaiit du Bull. de la Soc. Zool de France. Paris 189r. Sep.
> 2. Zur Kenntniss der Asplanchna Arten. Zool. Anz. Nr. дот. 1892. p.
I—5. Sep.
> З. Atrochus tentaculatus nov. gen. et sp. Ein Räderthier ohne Räderorgan.
Zeitschs. f. wiss. Zool. Bd. LV. Heft. 4. Sep.

SS حح‎

A tabla magyarazata.

г. ábra. Brachionus quadristriatus n sp. Reichert Oc. I. Obj. 7. hasioldal-
rol nézve.

2. > Brachionus bidentatus n. sp. hasioldalról. Reichert Oc. I. Obj. 7.
Bier > > angusticollis п. sp. hati oldalról. Reichert Oc. I. Obj. 7.
Де > > quadridentatus n. sp. hati oldalról. Reichert Oc. I. Obj. 7.
да» > sranulatus n. sp. hasioldalröl. Reichert Ос. I. Obj. 7.
O в » reticulatus n. sp. hasioldalröl. Reichert Ос. I. Obj. 7.
7. > Colurus Margói n. sp. baloldaláról nézve. Reichert Oc IV. Obj. 7.

Valamennyi ábra Nachet-fele rajzolókészülék segélyével rajzoltam s
azután körülbelül felényire kisebbitettem.

САТО >

A
а

pte

v Lie AS M AD fi РАО Gre
\ І í Kr, eU EAR S ECL V Gë oct Sen
р í ва Des "LUN # Sean Тун
. H F A së Oé, E fr "n
'
. 1 ГТ H -
í | |
1 i DEM i E Uy Е JA.
t ( j 4 үн үм |
( р | :
ү
<à PUNA
4 i^ +4
А Y
( 4 pir
} Y ^ REAL К
М Md H ША
KT x 35 PEE Bi
a ;
í | У геи.
A
4
7
D
1
| ud »
.
| А 2 Z y de +
| ИР Да
n
.
"

Kertész. Bpest Rotatoriái.

Grund V. modai Budapest

Kertész del.

ЕЕ